Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a kubai emberi jogi helyzetről szóló, 2018. november 15-i állásfoglalására(1), a José Daniel Ferrer ügyéről szóló, 2019. december 3-i állásfoglalására(2), továbbá az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló, 2017. július 5-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió és Kuba között 2016 decemberében aláírt és 2017. november 1. óta ideiglenesen alkalmazott, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásra(4),

–  tekintettel a Közép-Amerika országaival fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség Kubáról szóló, 2020. december 11-én megtartott meghallgatására,

–  tekintettel az EU–Kuba Vegyes Tanács tagjainak 2021. január 20-i nem hivatalos videokonferenciájára(5),

–  tekintettel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás alapján, 2021. február 26-án tartott harmadik hivatalos emberi jogi párbeszédre(6),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Emberi Jogi Tanácsának Kubáról szóló, 2018. májusi egyetemes időszakos felülvizsgálatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és egyéb nemzetközi emberi jogi szerződésekre és egyezményekre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW), valamint az ENSZ nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottságának általános ajánlásaira,

–  tekintettel az emberi jogi szervezetek, például a Human Rights Watch, a Human Rights Foundation és a Prisoners Defenders jelentéseire, az IACHR 2020. évi éves jelentésének Kubáról szóló IV.B. fejezetére, a különleges előadó az ENSZ emberi jogi főbiztosának címzett, a rabszolgaság kortárs formáival, többek között annak okaival és következményeivel foglalkozó 2019. november 6-i közleményére, illetve az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelméről, valamint a kubai orvosi brigádokról szóló közleményére, továbbá a Kubáról szóló, legutóbbi 2018. évi egyetemes időszakos felülvizsgálat kubai orvosi brigádokról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Kubai Emberi Jogi Megfigyelőközpontnak az elnyomó intézkedésekről és az önkényes fogva tartásokról szóló, a 2021. májusig tartó 12 hónapban készített jelentéseire,

–  tekintettel az IACHR 179. ülésszaka keretében tartott nyilvános meghallgatásokra,

–  tekintettel az IACHR 7/2021. sz., 14/2021. sz. és 24/2021. sz. határozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 1984. december 10-én elfogadott, a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, amelynek Kuba részes fele,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet Kuba is aláírt,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásra,

–  tekintettel a kubai alkotmányra és a kubai büntető törvénykönyvre,

–  tekintettel a Kubai Köztársaság Külkereskedelmi és Befektetésügyi Minisztériumának 2010. március 29-i 168. sz. határozatára, az 1976. szeptember 12-i 1312. sz. törvényre (az úgynevezett „migrációs törvény”), valamint annak 2015. december 18-i 26. sz. és 2012. október 12-i 306. sz. rendeletére, az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának 2021 áprilisi, 2020. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Kuba által megerősített egyezményeire,

–  tekintettel a „civil társadalmi szervezet” fogalmának az Európai Unió Hivatalos Lapjában szereplő meghatározására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló, 2016-ban aláírt megállapodás révén mindkét fél megerősítette, hogy tiszteletben tartja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és más vonatkozó nemzetközi emberi jogi eszeközben meghatározott egyetemes emberi jogokat; mivel 2017. július 5-én az Európai Parlament egyetértését adta a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló EU–Kuba megállapodáshoz;

B.  mivel a Parlament 2017-ben állásfoglalást fogadott el, amelyben megerősítette a demokráciával, az egyetemes emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal, például a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a politikai egyesülés szabadságával, valamint az információszabadsággal és annak valamennyi formájával kapcsolatos nézeteit;

C.  mivel az emberi jogok, a szabadság, a méltóság és az emberek jóllétének képviseletére és védelmére a demokrácia a legalkalmasabb, ami – többek között – egyet jelent a hatalmon lévő erők váltakozásával, a szabad és tisztességes választásokkal, valamint a politikai pluralizmus tiszteletben tartásával; mivel a közelmúltban elfogadott kubai alkotmány 5. cikke kiemeli, hogy a Kubai Kommunista Párt a legfelsőbb állami hatóság, amit a 4. és 229. cikk is megerősíti azzal, hogy nyomatékosítja: a szocializmus visszafordíthatatlan rendszer; mivel a 2019. évi új alkotmány nemcsak a rendszer védelmét és bármely, a szabadságok és jogok megreformálására irányuló folyamat befagyasztását, hanem azok korlátozásának kiterjesztését is szolgálta; mivel a rendszer súlyosan korlátozza a különböző politikai meggyőződésű embereket abban, hogy részt vegyenek a politikai közéletben és politikai tisztséget töltsenek be; mivel továbbra sincsenek olyan feltételek, amelyek garantálják a bírói függetlenséget, különösen az aktivistákat és másként gondolkodókat érintő ügyek tekintetében;

D.  mivel a 349. sz. rendelet korlátozza a művészek véleménynyilvánítási szabadságát azáltal, hogy a nyilvános és magánjellegű előadások és kiállítások előzetes engedélyezését írja elő; mivel az online tartalomról szóló 370. sz. rendelet kétértelmű keretet hoz létre, amely lehetővé teszi az aktivisták és független újságírók üldözését, különösen a Covid19-világjárvány összefüggésében; mivel a kubai büntető törvénykönyv többek közt olyan cikkelyeket tartalmaz, mint „veszélyhelyzet” és „bűnelkövetést megelőző biztonsági intézkedések”, amelyek alapján jelenleg több mint 8 000 olyan főt tartanak fogva, akiknek nem tulajdonítható bűncselekmény, és további 2 500 személyt ítéltek kényszermunkára;

E.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás közel négy évvel ezelőtti hatálybalépése óta Kubában nem történt konkrét előrelépés a kubai polgárok emberi jogainak, alapvető szabadságainak, valamint gazdasági és szociális körülményeinek javítására irányuló megállapodás általános elvei és célkitűzései tekintetében; mivel ezzel szemben a kubai rezsim fokozta elnyomást és az emberi jogok megsértését, és a kubai társadalom egészében tovább romlott a helyzet, ami a társadalom széles rétegeiből kiinduló új ellenállási hullámot és békés tüntetéseket eredményezett, amelyeket a kubai hatóságok és a rezsim elnyomó struktúrái elfojtottak és brutálisan szétvertek;

F.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja 2020. október 14-én kiadott 50/2020. sz. véleménye arra figyelmeztet, hogy az emberi jogok kubai hatóságok általi rendszeres megsértése általános gyakorlat; mivel az elmúlt tizenkét hónapban 2021. június 1-jéig 199 kubai politikai fogolyról számoltak be, és 65 olyan, új esetet rögzítettek, amikor politikai okokból börtönöztek be valakit; mivel a 2021-es év elejétől eltelt időszakot tekintve az elnyomás áprilisban volt a legerőteljesebb, mivel az Emberi Jogok Kubai Megfigyelőközpontja (OCDH) több mint 1 018, emberi jogi aktivistákkal és független újságírókkal szembeni elnyomó intézkedést dokumentált, amelyek közül 206 önkényes letartóztatás volt, amelyet 13 esetben súlyos erőszak kísért; mivel a Prisoners Defenders szervezet szerint Kubában jelenleg 150 politikai foglyot tartanak fogva;

G.  mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által 2021. február 11-én végzett elemzés fényében óvintézkedéseket fogadtak el a San Isidro Mozgalom (MSI) 20 azonosított tagja számára, és kellően bizonyított, hogy az azonosított személyek élethez és személyi sérthetetlenséghez való joga komoly veszélyben van; mivel a kubai hatóságok jogellenesen betörtek Luis Manuel Otero Alcántara független művész, a San Isidro Mozgalom koordinátorának otthonába, és vádemelés nélkül több órán keresztül őrizetben tartották őt; mivel Denis Solís Gonzálezt, az MSI tagját önkényesen büntetés-végrehajtási intézetben tartják a bíróság megsértésének vádjával, Luis Robles Elizástegui pedig csak azért van börtönben, mert egy olyan posztert hordozott, amely békés módon Denis Solís González szabadon bocsátására szólított fel; mivel Maykel Castillo Pérez-t, az MSI egyik tagját és a „Patria y Vida” című dal társszerzőjét önkényesen bebörtönözték, és őt az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó bizottsága 14 napig eltűntnek nyilvánította;

H.  mivel a Parlament kéréseivel ellentétben az EU nem tett látogatást a börtönben lévő politikai foglyoknál, illetve nem figyelte meg az ellenzékkel, másként gondolkodókkal, emberi jogi aktivistákkal vagy a független civil társadalmi szervezetekkel szemben indított pereket; mivel az olyan nemzetközi emberi jogi szervezetek, mint a Human Rights Watch, az Amnesty International és a Prisoners Defenders – az emberi jogi helyzet számos más független megfigyelője, így az ENSZ különleges előadói mellett – nem léphetnek be Kubába, annak ellenére, hogy évek óta ragaszkodnak a sziget meglátogatásának szükségességéhez;

I.  mivel a kubai Külkereskedelmi és Befektetésügyi Minisztérium 2010. évi 168. sz. határozata olyan, indokolatlan feladatok és kötelezettségek teljesítését írja elő az állam vagy állami tulajdonú vállalkozások alkalmazásában külföldön dolgozó közalmazottak – köztük az egészségügyi személyzet – számára, amelyek sértik az emberi méltóságot, valamint a legelemibb és alapvető emberi jogokat; mivel a kubai büntető törvénykönyv értelmében minden olyan közalkalmazottat, aki nem fejezi be orvosi kiküldetését, vagy úgy dönt, hogy nem tér vissza Kubába, nyolc év börtönbüntetéssel büntetik; mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) szerint ezek az orvosi missziók a rabszolgaság modern formájának minősülnek, és az ENSZ emberi jogi főbiztosának kubai orvosi missziókról szóló nyilatkozata (CUB6/2019) kiemelte az egészségügyi személyzet bizonytalan és embertelen munkakörülményeit, amely állítást a Human Rights Watch és 622 személyes beszámoló is támogatott;

J.  mivel Kuba megerősítette az ILO nyolc alapvető egyezményét; mivel Kuba megsérti a kényszermunkáról szóló 29. sz. és 105. sz. ILO-egyezményt;

K.  mivel a Parlament három alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak: 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben az „Asszonyok fehérben” mozgalomnak (Berta Soler), 2010-ben pedig Guillermo Fariñasnak; mivel a kubai hatóságok számos meghívás ellenére módszeresen megakadályozták a Szaharov-díjasokat és hozzátartozóikat abban, hogy elhagyják az országot és részt vegyenek nemzetközi eseményeken, többek között az Európai Parlament által szervezett rendezvényeken, legutóbb 2020. december 11-én; mivel taktikájuk magában foglalta Berta Soler és Reinaldo Escobar zaklatását, megfélemlítését és önkényes letartóztatását, valamint a többi résztvevő internetkapcsolatának korlátozását; mivel a Közép-Amerika országaival fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke, a Külügyi Bizottság elnöke és a Parlament alelnöke közös nyilatkozatukban tiltakozásukat fejezték ki az aktivisták zaklatása ellen; mivel aggályok merülnek fel az EU havannai küldöttsége általi védelmük és támogatásuk tekintetében; mivel sem az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), sem az Unió kubai küldöttsége nem tett olyan nyilatkozatot, amelyben védelmükbe vették volna, vagy bármiféle nyilvános vagy magánjellegű támogatásukról biztosították volna e személyeket;

L.  mivel az Unió jelenlegi havannai nagykövete aláírta az Egyesült Államok elnökének címzett azon levelet, amelyben többek között azzal a kéréssel élnek az elnök felé, hogy oldja fel a szigetet sújtó amerikai embargót és tartózkodjon a kubai ügyekbe való beavatkozásoktól; mivel ez egyértelműen túlmutat a nagykövet diplomáciai feladatkörén és bizonyítja az Unió havannai nagykövetségének rendkívül átpolitizált szerepvállalását; mivel az Unió jelenlegi havannai nagykövete nyilvános megnyilatkozásaiban határozottan kiállt amellett, hogy „Kuba nem diktatúra”;

M.  mivel a kubai kormány elutasította a független civil társadalmi szervezetek részvételét az EU–Kuba civil társadalmi szemináriumokon, amelyekre a harmadik hivatalos emberi jogi párbeszéd előtt került sor; mivel az EU és Kuba 2021. február 26-án tartotta harmadik hivatalos emberi jogi párbeszédét a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás keretében; mivel a két fél megvitatta a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságának kérdését; mivel az EU emlékeztetett arra, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket; mivel a párbeszéd nem önmagáért létezik, hanem kézzelfogható eredmények elérését hivatott szolgálni; mivel minden politikai párbeszéddel szemben elvárás, hogy a független civil társadalom és az összes ellenzéki politikai szereplő korlátozás nélkül közvetlenül és tevékenyen részt vehessen benne, miként azt a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 36. cikke is hangsúlyozza;

N.  mivel a Parlament több alkalommal meghívta a kubai kormány diplomáciai képviselőit, hogy vegyenek részt a Kubával kapcsolatos meghallgatásokon és tevékenységekben; mivel az e meghívásokra kapott válaszlevelek nemcsak a részvételt utasították vissza, hanem tele voltak becsmérlő megnyilatkozásokkal, valamint a Parlamenttel és annak tagjaival szembeni megalapozatlan vádakkal; mivel valószínűleg a Parlament az egyetlen olyan uniós intézmény, amely a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás ideiglenes hatálybalépését követően nem kapott engedélyt arra, hogy látogatást tegyen az országban, ez pedig olyan attitűdről árulkodik, amely egyértelműen ellentétes azzal a lényegi elemmel, amelyen a politikai párbeszédről szóló megállapodásnak alapulnia kell;

O.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás egy úgynevezett „emberi jogi záradékot” is tartalmazott, amely az uniós nemzetközi megállapodások standard és lényeges eleme, és amely az emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén lehetővé teszi a megállapodás felfüggesztését;

1.  határozottan elítéli, hogy Kubában politikai okokból tartanak fogva embereket, a másként gondolkodók tartós és folytonos politikai üldöztetésnek, zaklatásnak, valamint önkényes fogva tartásnak vannak kitéve; elítéli továbbá a San Isidro Mozgalom művészei, a békés másként gondolkodók, a független újságírók, az emberijog-védők és a politikai ellenzék tagjai ellen irányuló jelenlegi támadásokat; felszólít e cselekmények azonnali beszüntetésére, és sürgeti a kubai hatóságokat minden politikai fogoly és mindazok azonnali szabadon bocsátására, akiket kizárólag a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való joguk gyakorlása miatt tartanak önkényesen fogva; határozottan elítéli Aymara Nieto Muñoz, Mitzael Díaz Paseiro, Iván Amaro Hidalgo, Edilberto Ronal Arzuaga Alcalá, Yandier García Labrada, Denis Solís González, Luis Robles Elizástegui, valamint a 77 lelkiismereti fogoly önkényes fogva tartását; szolidaritását fejezi ki a San Isidro Mozgalom tagjaival, valamennyi aktivistával és az emberi jogok védelmezőivel a véleménynyilvánítás szabadságának kubai előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseik tekintetében;

2.  felszólít a tisztességes eljáráshoz és az igazságszolgáltatás függetlenségéhez való jog jobb biztosítékokkal történő szavatolására, valamint annak biztosítására, hogy a szabadságuktól megfosztott személyek független ügyvédhez fordulhassanak; sajnálatát fejezi ki a 2021 áprilisában és májusában összesen 1 941 – áprilisban 1 018, májusban 923 – esetben végrehajtott elnyomó intézkedések miatt; kéri, hogy a fogva tartottak számára tegyék lehetővé a független orvosi értékelést, a telefonos kommunikációhoz való hozzáférést, valamint a családtagok, barátok, újságírók és diplomaták rendszeres látogatását;

3.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kubai rezsim nem vállalt kötelezettséget, illetve nem is hajlandó arra, hogy akár minimálisan elmozduljon a változások felé vagy a rezsim átalakítására lehetőséget kínáló megoldások csatornáinak megnyitása felé, ami pedig kedvező változást hozna a társadalmi és politikai részvétel, valamint az állampolgárok életkörülményei szempontjából; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás hatálybalépése óta közel négy év eltelt, az emberi jogok és a demokrácia helyzete nem javult, és a kubai nép javát szolgáló érdemi és kézzelfogható pozitív eredmények sem születtek; felszólít az e megállapodásban meghatározott kötelező érvényű kötelezettségek betartására, és e tekintetben egyértelmű referenciaértékek elfogadását kéri;

4.  elismeri, hogy a kubaiaknak a civil társadalommal és a politikai ellenzékkel folytatott párbeszéd révén jogukban áll síkra szállni országuk demokratizálódásáért, hogy ütemterv jöjjön létre a többpárti demokratikus választásokhoz;

5.  kéri, hogy a kubai kormány hajtson végre jogi reformokat a sajtó, az egyesülés és a tüntetés szabadságának garantálása érdekében, valamint indítson a szabad, tisztességes és demokratikus, a kubai nép szuverén és szabadon kinyilvánított akaratát figyelembe vevő választásokat lehetővé tevő politikai reformfolyamatot; sürgeti a kubai kormányt, hogy emberi jogi politikáját hangolja össze a Kuba által is aláírt chartákban, nyilatkozatokban és nemzetközi egyezményekben meghatározott nemzetközi normákkal, és tegye lehetővé a civil társadalom és az ellenzéki politikai szereplők számára, hogy korlátozások nélkül, aktívan részt vehessenek a politikai és társadalmi életben; felszólítja a kubai kormányt, hogy ismerje el a független újságírást legitim gyakorlatként, és tartsa tiszteletben a kubai független újságírók jogait;

6.  felszólít a 349. és 370. számú rendeletek és más, a véleménynyilvánítás szabadságát sértő kubai törvények azonnali hatályon kívül helyezésére;

7.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ismerje el a kubai kormánnyal szemben álló politikai ellenzék létezését, és következésképpen vonja be az Unió és Kuba közötti intézményesített, formális, nyílt és nyilvános politikai párbeszédbe, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás pilléreinek tiszteletben tartásával;

8.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EKSZ és az EU havannai küldöttsége a kubai hatóságok jóváhagyásának hiányában kizárta a kubai demokratikus ellenzéket, valamint az európai és a kubai független civil társadalmi szervezeteket a politikai párbeszédből; hangsúlyozza, hogy ez a döntés ellentétes a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodással, és hangsúlyozza, hogy mindkét fél köteles teljes mértékben betartani a megállapodást; felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy tagadják meg a Kubával folytatandó jövőbeli politikai és emberi jogi párbeszédekben való részvételt, amennyiben ezek során a civil társadalom nem rendelkezik megfelelő képviselettel;

9.  emlékezteti az EKSZ-t, hogy a civil társadalom részvétele a politikai párbeszédekben és a megállapodás szerinti együttműködési projektek a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás lényeges részét képezik, és hogy haladéktalanul orvosolni kell azt a gyakorlatot, hogy kizárják a civil társadalmat az együttműködési alapokból és/vagy a megállapodásban való részvételből, ugyanakkor – amint az a megállapodás aláírása óta történik – kizárólag azon vállalatok számára teszik lehetővé a részvételt és az együttműködési alapokhoz való hozzáférést, amelyekben az állam részt vesz vagy amelyeket ellenőriz;

10.  elítéli az orvosi kiküldetések keretében külföldi munkavégzéssel megbízott kubai egészségügyi személyzet ellen a kubai állam részéről elkövetett munkaügyi és emberi jogi jogsértéseket, amelyek az ILO alapvető, Kuba által is megerősített egyezményeibe ütköznek; sürgeti Kubát, hogy ténylegesen hajtsa végre és tartsa tiszteletben az Emberi Jogok Amerikai Egyezményében, valamint az ILO 29. sz. és 105. sz. egyezményében foglaltakat; felszólítja a kubai kormányt, hogy a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban biztosítsa a kubaiaknak a kiutazáshoz és az országukba való visszatéréshez való jogát, beleértve a külföldi orvosi missziókban dolgozó orvosokat is; felszólítja a kubai kormányt, hogy erősítse meg a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, és biztosítsa az egyesülés szabadságához való jogot, beleértve a szervezetek nyilvántartásba vételét és a kollektív tárgyalásokat, az ILO normáival összhangban;

11.  felhívja az EKSZ-t, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy a kubai hatóságok teljesítsék az Unió és Kuba közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásban rögzített kötelező erejű kötelezettségeket, különösen az alapvető emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása tekintetében, amint azt a megállapodás 1. cikkének (5) bekezdése, 2. cikkének c) pontja, 5. cikke, 22. cikke és 43. cikkének (2) bekezdése is hangsúlyozza; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy az Európai Unió a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás végrehajtása során szorosan kövesse nyomon az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását Kubában, és ezzel kapcsolatban terjesszen rendszeres jelentéseket a Parlament elé;

12.  úgy véli, hogy Denis Solís González, Luis Robles Elizástegui, Maykel Castillo Pérez („Osorbo”) – aki az MSI tagja és a „Patria y Vida” című dal társszerzője, akit önkényesen bebörtönöztek, és akit az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó bizottsága 14 napig eltűntnek nyilvánított –, valamint a több mint 120 politikai fogoly és lelkiismereti meggyőződése miatt elítélt személy bebörtönzése, továbbá a 2021 áprilisában és júniusában tapasztalt önkényes és elnyomó intézkedések a megállapodás megszegését jelentik, és a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 85. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint rendkívül sürgős eseteknek minősülnek; felhívja az Uniót, hogy ennek megfelelően mindezekkel összefüggésben hívjon össze rendkívüli ülést;

13.  mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kubai hatóságok nem engedélyezik az európai parlamenti küldöttségek számára, hogy látogatást tegyenek Kubába; felhívja a hatóságokat, hogy engedélyezzék az országba való belépést, mihelyt az egészségügyi feltételek azt lehetővé teszik; felhívja a tagállamok képviselőit, hogy az Európai Unió emberi jogi politikája koherens belső és külső végrehajtásának biztosítása érdekében vessék fel az emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos kubai ügyeket a kubai hatóságoknál tett látogatásaik alkalmával, és találkozzanak a Szaharov-díjasokkal;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Kuba kormányának és Nemzetgyűlésének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának.

(1) HL C 363., 2020.10.28., 70. o. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0073. (3) HL C 334., 2018.9.19., 99. o. (4) HL L 337. I, 2016.12.13, 3. o. (5) EU–Kuba Vegyes Tanács, 2021. január 20. (6) A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás alapján 2021. február 28-án tartott emberi jogi párbeszéd.