Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2020. évre történő meghatározásáról szóló, 2019. december 16-i (EU) 2019/2236 tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az ENSZ 14., a víz alatti életre vonatkozó fenntartható fejlesztési céljára,

–  tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

–  tekintettel a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 1343/2011/EU rendelet módosításáról szóló 2019. június 5-i (EU) 2019/982 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(5) (az „élőhelyvédelmi irányelv”),

–  tekintettel a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról szóló, 2014. július 23-i 2014/89/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról (ETHA) szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács, az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapról és az (EU) 2017/1004 rendelet módosításáról szóló rendeletére,

–  tekintettel az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 768/2008/EK, az 1967/2006/EK és az 1005/2008/EK tanácsi rendelet és az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet halászati ellenőrzések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2021. március 11-i jogalkotási állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak (GFCM) a földközi-tengeri és a fekete-tengeri halászat fenntarthatóságát célzó középtávú stratégiájára (2017–2020) és a 2021–2025-re vonatkozó új stratégiáról szóló határozatára,

–  tekintettel a GFCM által Földközi-tenger és a Fekete-tenger halászatára és akvakultúrájára vonatkozó, a 2021–2025-ös időszakra szóló új stratégia közös kialakításáról hozott határozatra, amely a 2020. november 3-i magas szintű találkozón született,

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáról szóló bizottsági javaslatokra,

–  tekintettel a fekete-tengeri közös tengerhasznosítási menetrendről szóló, Burgasban (2018. május 31.) és Bukarestben (2019. május 9.) tartott találkozókat követő miniszteri nyilatkozatokra, amelyeket a Fekete-tenger partján fekvő mind a hat állam aláírt,

–  tekintettel a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet Alapokmányára, amelynek célja a politikai párbeszéd javítása, valamint számos egyéb szakpolitika fejlesztése a környezetvédelem és a statisztikai adatok cseréje terén,

–  tekintettel a Fekete-tengerre vonatkozó stratégiai kutatási és innovációs tervre, amelyet 2019-ben indítottak el azzal a céllal, hogy előmozdítsa a bő hozamú, egészséges, reziliens és fenntartható Fekete-tenger 2030-ig megvalósítandó közös jövőképét,

–  tekintettel a fekete-tengeri halászatról és akvakultúráról szóló, Bukarestben 2016-ban és Szófiában 2018-ban (szófiai miniszteri nyilatkozat) tartott magas szintű konferenciákat követő nyilatkozatokra,

–  tekintettel az érdekelt felek magas szintű konferenciáira, amelyeket a kék gazdaságról Bukarestben (2014), Szófiában (2015), Odesszában (2016) és Batumiban (2017) tartottak,

–  tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló 1992. évi egyezményre (bukaresti egyezmény) és annak jegyzőkönyveire, amelynek Bulgária és Románia részes fele, és amelyben az Európai Unió megfigyelői státusszal rendelkezik, továbbá tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelmével foglalkozó bizottság ezen egyezmény alapján végzett munkájára,

–  tekintettel a Fekete-tenger védelméről szóló 1993. április 7-i miniszteri nyilatkozatra,

–  tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelmével foglalkozó bizottság 2017–2022 közötti időszakra vonatkozó fekete-tengeri integrált nyomonkövetési és értékelési programjára (BSIMAP 2017–2022),

–  tekintettel a fekete-tengeri halállományokkal való fenntartható gazdálkodást biztosító BlackSea4Fish projektre, amely az EU pénzügyi támogatásával működik és mintegy 1 100 000 EUR éves költségvetéssel rendelkezik,

–  tekintettel az öblöscsiga (Rapana venosa) fekete-tengeri fenntartható kiaknázását célzó regionális kutatási program létrehozásáról szóló 2018. évi GFCM-ajánlásra, amelynek célja, hogy becsléssel szolgáljon a részt vevő országok – Bulgária, Románia, Törökország, Grúzia és Ukrajna – öblöscsiga állományának eloszlásáról, abundanciájáról, méretéről és korszerkezetéről,

–  tekintettel a Bizottság Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságnak a fő flottaelemekre vonatkozó egyensúlymutatók értékeléséről és a tagállamoknak a flottájuk kapacitása és halászati lehetőségek közötti egyensúly elérése irányuló erőfeszítéseire vonatkozó nemzeti jelentései áttekintéséről szóló 2020. december 11-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament B. Tematikus Főosztályának „Halászat a Fekete-tengeren” című 2010. évi jelentésére,

–  tekintettel a felelős halászatról szóló, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által kiadott 1995. évi magatartási kódexre,

–  tekintettel az EU-Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja regionális kezdeményezés (az EMBLAS-I és az EMBLAS-II projektekről szóló) jelentéseire, amelyek három ország (Grúzia, Ukrajna és Oroszország) kapacitásainak megerősítését segítették elő a Fekete-tenger vízminőségének biológiai és kémiai megfigyelése terén, a vízzel kapcsolatos uniós jogszabályokkal összhangban, amely projekteket 2013–2014-ben (EMBLAS-I) és 2014–2018-ban (EMBLAS-II) hajtottak végre,

–  tekintettel a GFCM-nek a GFCM hatálya alá tartozó területen feltételezhetően jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytatott hajók listájának összeállításáról szóló 2009. évi ajánlására,

–  tekintettel a GFCM nemzeti jogszabályok regionális adattárát tartalmazó online platformjára (GFCM-Lex), amely jelenleg három GFCM-ország tengeri élővilágának és ökoszisztémáinak védelmére vonatkozó nemzeti jogszabályokat foglal magában, és amelynek célja, hogy a jövőben lefedje a GFCM teljes területét (beleértve a Fekete-tengert is),

–  tekintettel az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló 1979. évi egyezményre (berni egyezmény), a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló 1979. évi egyezményre, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló 1973. évi egyezményre, a biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezményre és a berni egyezmény keretében elfogadott, a tokhal megmentésére irányuló, 2018. évi páneurópai cselekvési tervre,

–  tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság 2020. évi jelentésére a földközi- és fekete-tengeri halászat helyzetéről,

–  tekintettel a jelenlegi és jövőbeli fekete-tengeri halászati gazdálkodásról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Több hal a tengerekben? A maximális fenntartható hozamot meghaladó állomány-helyreállítást elősegítő intézkedések, beleértve a halállomány-helyreállítási területeket és a védett tengeri területeket is” című, 2021. január 21-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a fekete-tengeri támogatási mechanizmusra, amelynek célja, hogy iránymutatást és támogatást nyújtson a kormányoknak, a magánbefektetőknek, a kereskedelmi és ipari szövetségeknek, a kutatóintézeteknek, az egyetemeknek és a nyilvánosság számára azokról a lehetőségekről, amelyek a kék gazdaság tengeri tevékenységeiben való részvétel terén nyílnak a fekete-tengeri régióban,

–  tekintettel a fekete-tengeri szinergiára irányuló uniós kezdeményezésre, valamint a fekete-tengeri szinergia végrehajtásáról szóló 2008. június 19-i (COM(2008)0391), 2015. január 20-i (SWD(2015)0006) és 2019. március 5-i (SWD(2019)0100) három jelentésre,

–  tekintettel a Duna-régióra vonatkozó uniós stratégiára, amelynek célja többek között az olyan kulcsfontosságú területeken nyújtott támogatás és koordináció, mint a biológiai sokféleség és a társadalmi-gazdasági fejlődés a Duna-medence országaiban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0170/2021),

A.  mivel a Fekete-tenger félig zárt tenger, amely az óceánhoz csak a Földközi-tenger révén, a Márvány- és az Égei-tengeren keresztül kapcsolódik, és amelyet hat ország határol (Bulgária, Románia, Törökország, Grúzia, Ukrajna és Oroszország), amelyek közül csak kettő (Bulgária és Románia) uniós tagállam;

B.  mivel a Fekete-tenger az 1960-as évek óta drámai környezeti változásokon ment keresztül az olyan káros hatások miatt, mint az eutrofizáció, az invazív fajok betelepítése és a túlhalászás;

C.  mivel a fekete-tengeri környezetvédelmi rendszer változását a nyílt tengeri tápláléklánc csúcsragadozóinak fogyása és a planktonevő halak számának ezt követő csökkenése váltotta ki;

D.  mivel a Fekete-tenger jelentős oxigénhiányos réteggel rendelkezik (87%), és mivel oxigénben gazdag rétege az elmúlt 20 évben 20–25 méterrel csökkent; mivel az emberi tevékenység, például a szennyezés, az élőhelyek pusztítása és a túlhalászás az ökoszisztémák súlyos károsodásához vezettek a Fekete-tengeren az 1980-as években; mivel néhány anaerob baktérium kivételével 50–200 m mélységben nem található élővilág;

E.  mivel a halászati ágazat számára nyolc fekete-tengeri faj kiemelten fontos (a szardella (Engraulis encrasicolus), a spratt (Sprattus sprattus), a fattyúmakréla (Trachurus mediterraneus), a nagy rombuszhal (Scophthalmus maximus), a vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus), a vörösmárna (Mullus barbatus), az öblöscsiga (Rapana venosa) és a tüskéscápa (Squalus acanthias)), amelyek többsége közös állomány, míg két fajra kvóták vonatkoznak – a sprattra, amely önálló kvótával rendelkezik, és a nagy rombuszhalra, a teljes kifogható mennyiségre vonatkozóan a GFCM által megállapított kvótával; mivel más fajok, például a tüskéscápa, a vékonybajszú tőkehal és a szardella védelme továbbra sem biztosított; mivel a spratt 2020–2022 közötti időszakra vonatkozó kvótája megegyezik a 2011-es mennyiséggel, az EU számára évi 11 445 tonna (Bulgária esetében 8 032,5 tonna és Románia esetében 3 442,5 tonna), míg a nagy rombuszhalra vonatkozó kvóta az EU számára évi 114 tonnáról 150 tonnára nőtt, Bulgária és Románia között egyenlően elosztva;

F.  mivel a gazdaságilag jelentős fajokra vonatkozó maximális fenntartható hozamok rendszere a fekete-tengeri országokban előnyös lesz a biológiai sokféleség, valamint a halászati ágazat közép- és hosszú távú fenntarthatósága szempontjából; mivel Románia nemzeti kvótát vezetett be az uniós szinten kvótával rendelkező két fajtól eltérő fajokra, például az öblöscsigára, a mediterrán kagylóra (Mytilus galloprovincialis), a gébfélékre (Ponticola cephalargoides), a tátongókagylóra (Chanelea gallina), a vékonybajszú tőkehalra és a tüskéscápára;

G.  mivel a 2018. évi adatok szerint az egy főre jutó éves halfogyasztás Bulgáriában (7,00 kg) és Romániában (7,99 kg) jóval alacsonyabb az uniós átlagnál (24,36 kg), ami növekedési lehetőségként tekinthető a helyi halászati ágazat számára;

H.  mivel a hat part menti ország fekete-tengeri halászflottájának átlagosan 91%-a kis hajókból áll; mivel a bolgár flotta közel 95%-a és a román flotta 87%-a ebbe a kategóriába tartozik;

I.  mivel a GFCM szerint a fekete-tengeri kisüzemi ágazat járulékos fogásként jelentős mennyiségű veszélyeztetett cápa- és rájafajt, valamint tengeri emlőst, például delfint és barna delfint fog ki;

J.  mivel a kisüzemi halászat jellemző a Fekete-tenger és az Al-Duna régióiban;

K.  mivel a Fekete-tengeren jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászhajók tevékenykednek, és a part menti államok kevés kapacitással rendelkeznek a halászati műveletek ellenőrzésére; mivel a GFCM 2019. november 4–8-i legfrissebb rendelkezésre álló adatai szerint 65 hajót azonosítottak IUU-halászatot folytató halászhajóként;

L.  mivel az ETHA több mint 88 millió EUR-t különített el Bulgáriának, és több mint 168 millió EUR-t Romániának a 2014–2020 közötti időszakra; mivel a rendelkezésre álló legfrissebb információk szerint 2020. december 31-ig mindkét ország felhasználási aránya továbbra is a legalacsonyabbak között van az EU-ban, mivel Bulgária esetében a rendelkezésre bocsátott források 36,34%-át, Románia esetében pedig 33,72%-át költötték el; mivel az alacsonyabb felhasználási arányok ezen országok halászközösségei számára kihagyott lehetőségeket jelenthetnek;

M.  mivel a Fekete-tengerrel foglalkozó Tanácsadó Testület aktív, és részt vesz a fekete-tengeri halászattal kapcsolatos uniós politikák kidolgozásában; mivel a Fekete-tenger halászati gazdálkodását a Földközi-tengeri és Fekete-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) irányítja;

N.  mivel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelmével foglalkozó bizottság a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményt (más néven „Bukaresti Egyezmény”) aláíró, majd ezt követően rövidesen ratifikáló fekete-tengeri országok (Bulgária, Grúzia, Románia, Oroszországi Föderáció, Törökország és Ukrajna) megbízásából jár el; mivel továbbá ez az egyezmény valamennyi szerződő fél számára előírja a szennyezés megelőzését, csökkentését és ellenőrzését a Fekete-tenger tengeri környezetének védelme és megőrzése érdekében;

O.  mivel az éghajlatváltozás hozzájárul a fekete-tengeri térség levegőhőmérsékletének növekedéséhez, ami hatással van a tenger hőmérsékletére, és következésképpen kihat a biológiai sokféleségre és a tengeri fajokra; mivel ez a változás kihat a halászati ágazatra, hiszen azon erőforrásokat érinti, amelyektől az ágazat függ;

P.  mivel az Európai Bizottság javaslatot tett az uniós zöld megállapodásra és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló uniós stratégiára, amelyek lefektetik a környezettel kapcsolatos közösségi vívmányok módosítására irányuló jogalkotási csomagok alapjait; mivel ez új lehetőségeket és intézkedéseket eredményezne a környezetvédelmi szempontok ágazati politikákba való jobb integrálására, a fajok és élőhelyek helyreállítására, valamint a környezetbarátabb beruházások és politikák előmozdítására;

Q.  mivel a Fekete-tengert jellemzői, mint például a nagy vízgyűjtő medence, különösen érzékeny területté teszik a tengeri hulladékszennyezés és a mikroműanyagok felhalmozódásának vonatkozásában; mivel a Fekete-tengerre vonatkozó EMBLAS-Plusz projekt keretében közzétett jelentés szerint a Fekete-tengerben majdnem kétszer annyi hulladék található, mint a Földközi-tengerben, ami kétségtelenül következményekkel jár a biológiai sokféleségre, illetve a halállományokra és a halászati ágazatra nézve;

R.  mivel a Fekete-tenger a cetfélék három őshonos alfajának ad otthont – a fekete-tengeri közönséges delfinnek (Delphinus delphis ponticus), a fekete-tengeri közönséges palackorrú delfinnek (Tursiops truncatus ponticus) és a fekete-tengeri barnadelfinnek (Phocoena phocoena relicta) –, amelyek mindegyike veszélyeztetett fajként van besorolva, és közülük kettő, a fekete-tengeri közönséges palackorrú delfin és a fekete-tengeri barnadelfin az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alá tartozik; mivel ezek mind húsevők, és főként halakkal táplálkoznak;

S.  mivel az öblöscsigát invazív fajként tartják számon, amelynek nincsen természetes ellensége a Fekete-tengerben, és amely komoly fenyegetést jelent más élőlények populációira nézve; mivel ugyanakkor fontos bevételi forrássá vált, és egyben a kereskedelmi halászat alá tartozó fajok egyike;

T.  mivel a Fekete-tenger ökoszisztémája a nagy európai folyók, például a Duna beáramló vizétől függ; mivel ez a függőség szoros kapcsolatot teremt a Duna és más folyók ökológiai állapota, illetve a Fekete-tenger ökológiai állapota között; mivel ezek a folyók nagy mennyiségű, szárazföldi forrásokból származó természetes és emberi eredetű hulladékot szállítanak; mivel a Duna és a Fekete-tenger is élőhelyet biztosít bizonyos fajok, köztük a tokhalak (Acipenseriformes) és a dunai nagyhering (Alosa immaculata) számára;

U.  mivel az olyan tényezők, mint e fajok élőhelyének romlása, a vonulási útvonalak zavara, a kaviár és a húsuk miatti túlhalászat, valamint a szennyezés miatt a dunai és fekete-tengeri tokhalak a kipusztulás szélére kerültek; mivel a szaporodó tokhalak számának drasztikus csökkenése miatt e faj manapság csak nagyon ritkán szaporodik természetes körülmények között; mivel egykor a Duna és a Fekete-tenger is jelentős tokhalpopulációval rendelkezett;

V.  mivel a populáció hanyatlásának következtében drámai mértékben lecsökkent az ívó egyedek száma, és így kicsi az esélye a maradék kisszámú hím és nőstény egyed találkozásának és ívásának, ez pedig ellehetetleníti a természetes szaporodást;

W.  mivel a kutatóintézetek birtokában lévő adatok azt mutatják, hogy a tokfajok populációi már szétaprózódottak, bizonyos generációk hiányoznak, és természetes szaporodásuk korlátozott, a szaporodás céljából a Dunába vándorló felnőtt egyedek száma rendkívül alacsony, továbbá az 5 tokfaj ((a kecsege (Acipenser ruthenus), a vágótok (Acipenser gueldenstaedtii), a sőregtok (Acipenser stellatus) a közönséges tok (Acipenser sturio) és a viza (Huso huso)) a kihalás szélén áll, míg a sima tokot (Acipenser nudiventris) már kihaltnak tekintik;

X.  mivel az EU halászati ágazata már most is szigorú normákat alkalmaz, amelyeket felül kell vizsgálni és ki kell igazítani annak érdekében, hogy a teljes értékláncban biztosítani lehessen a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot, beleértve a munkavállalói jogokat, valamint az állategészségügyet és az állatjólétet, továbbá minőségi halászati termékeket lehessen biztosítani;

Y.  mivel a hobbihorgászat olyan lehetőségeket kínálhat, mint a tevékenység vagy a jövedelem diverzifikálása, miközben összeegyeztethető a környezetvédelmi célkitűzésekkel, mivel a hobbihorgászat a halászat igen szelektív formája;

Z.  mivel a Covid19-járvány súlyos hatást gyakorol a fekete-tengeri halászati ágazatra; mivel elemzések szerint a fekete-tengeri halászati ágazat drasztikusan megszenvedte a világjárványt, az üzemben lévő hajók munkájának akár 80%-os csökkenésével, valamint a termelés mintegy 75%-os kezdeti csökkenésével;

AA.  mivel a Covid19-válság rávilágított a halászat és az akvakultúra fontosságára az élelmiszerekhez való hozzáférés biztosításában;

A gazdaságilag jelentős fajok fekete-tengeri állományainak helyzete

1.  hangsúlyozza, hogy a Fekete-tenger medencéjéhez jelentős stratégiai és geopolitikai érdekek kapcsolódnak, többek között az igen sajátos környezeti feltételek miatt, amelyek különleges figyelmet, egyedi megközelítést és a fenntartható kék gazdaságot és növekedést célzó kollektív fellépéseket tesznek szükségessé; hangsúlyozza, hogy a halászati erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás és a kihívások kezelése érdekében tovább kell erősíteni és mélyíteni a Fekete-tenger part menti országaival folytatott együttműködést; e tekintetben regionális kapacitási tervet szorgalmaz, amely megfelelő egyensúlyt biztosít a rendelkezésre álló természeti erőforrások, a környezeti biztonság és az összes fekete-tengeri part menti ország flottája kapacitásának fenntartása között;

2.  rámutat arra, hogy már a 2018. június 7-i szófiai miniszteri nyilatkozat is hangsúlyozta, hogy együttműködésen alapuló megközelítésre van szükség a fekete-tengeri halászattal kapcsolatos kérdésekben, mint például a tengeri erőforrások fenntarthatósága, az adatgyűjtés javítása és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat kezelése; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést a szófiai miniszteri nyilatkozat végrehajtásáról;

3.  kiemeli, hogy a fekete-tengeri térségben a halászati gazdálkodás terén egyenrangú felek együttműködésére van szükség a közös állományok és a nemzeti határokon átnyúló globális kihívások miatt;

4.  kiemeli, hogy a Földközi-tenger és a Fekete-tenger esetében 2018-ban azon 65 flottaszegmens közül, amelyek esetében ki lehetett számítani az úgynevezett fenntartható kiaknázási mutatót, egy kivételével egyik sem volt egyensúlyban;

5.  hangsúlyozza a tudományos adatok gyűjtését és feldolgozását támogató intézkedések előmozdításának fontosságát;

6.  sürgeti valamennyi fekete-tengeri ország bevonását a GFCM-Lex projektbe a halállományokkal való közös gazdálkodás megkönnyítése, illetve jobb és gyorsabb összehangolása érdekében;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Fekete-tenger és a Duna folyó ökoszisztémáira és halászati erőforrásaira több évtizeden át gyakorolt, növekvő emberi nyomás után a legfrissebb adatok arra utalnak, hogy csak egy állomány (spratt) kiaknázása tekinthető fenntarthatónak, és hogy a többi halállományokat annyira túlhalásszanak, hogy némelyikük közel van a kimerüléshez; megjegyzi, hogy az elmúlt években egyes állományok, például a nagy rombuszhal esetében pozitív tendenciák mutatkoztak, amelynek esetében a 2020–2022 közötti időszakban növelték a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó kvótát, általában a Fekete-tenger tekintetében azonban még nem történt jelentős javulás; hangsúlyozza, hogy a nagy rombuszhal és a spratt fekete-tengeri állományának minden alakulását folyamatos védelmi intézkedéseknek, például gazdálkodási terveknek kell kísérniük;

8.  elismeri a közigazgatások szerepét a Fekete-tenger teljes medencéjében, amely különböző politikákat képvisel, és amely nyomon követést, ellenőrzést és fenntartható gazdálkodást hajt végre, valamint hozzájárul a halászati ágazat fenntarthatóságának javításához;

9.  felhívja a bolgár és a román hatóságokat, hogy segítsék az ágazatot olyan célirányos erőforrások biztosításával, amelyek kifejezetten a halászhajók szelektivitásának javítását célozzák jobb hálók révén; úgy véli, hogy egy ilyen célzott intézkedés csökkenteni fogja a nem szándékos fogások mennyiségét és fajtáit;

10.  felszólít a Fekete-tenger partján fekvő országok intézményi és humán tőkéjének integrálására a Fekete-tenger biológiai erőforrásainak és a gazdaságilag fontos fajok állományainak javítását célzó közös kutatás és alkalmazott tevékenységek érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri régió számára kritikus kérdés, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ a halászati tevékenységre, a fogás mennyiségére, a fogás összetételére és annak a halállományok jelenlegi állapotára gyakorolt hatására vonatkozóan; hangsúlyozza ezért, hogy megfelelően finanszírozni kell a fekete-tengeri halállományokat, köztük a vándorló fajokat, például a tokhalakat és a dunai nagyheringet, a veszélyeztetett cetféléket és a halaktól eltérő fajokat (öblöscsigák, kagylók stb.), valamint a tengeri ökoszisztéma kapcsolódó paramétereit vizsgáló tudományos testületeket; kéri, hogy adott esetben és az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban fokozzák a tagállamok közötti együttműködést az ellenőrzési kérdésekben, releváns digitális technológiákat és konkrét kötelező tudományos eszközöket, például fedélzeti kamerákat vagy kötelező fedélzeti megfigyelőket alkalmazva;

12.  üdvözli az öblöscsiga állományára vonatkozó, a GFCM által kezdeményezett regionális kutatási programot, mivel az segíteni fog a fajra vonatkozó konszenzus elérésében; úgy véli, hogy ez segíteni fog a tudományos alapú lehalászás fejlesztésében, amely társadalmi-gazdasági hasznot hozhat a közösségek számára, és környezeti hasznot a fekete-tengeri ökoszisztéma számára azáltal, hogy korlátozza ezen invazív faj hatását;

13.  hangsúlyozza a fekete-tengeri jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal szembeni zéró tolerancia politika bevezetésének fontosságát; üdvözli a GFCM erre irányuló erőfeszítéseit, és sürgeti az összes part menti államot, hogy a saját vizeiken is tegyenek erőfeszítéseket a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellen;

14.  sürgeti az összes part menti államot, hogy mozdítsák elő a fenntartható halászatot, amely magában foglalja többek között a túlhalászás elleni küzdelmet és/vagy a veszélyeztetett fajok – például a tokhal, a hering stb. – járulékos fogásainak megszüntetését;

15.  sürgeti az összes kormányközi intézményt és szervet, valamint a Fekete-tenger partján fekvő valamennyi államot, hogy támogassák és kövessék nyomon halászati erőforrásaikat, és kötelezettségvállalásaikkal összhangban osszák meg az azokra vonatkozó, alapos és mindenre kiterjedő adatokat a tengeri élőhelyek magas ökoszisztéma-státuszának biztosítása érdekében;

16.  emlékeztet, hogy a Fekete-tengeren folytatott megfelelő halászati gazdálkodás sikeréhez elengedhetetlenek a valamennyi part menti állam harmonizált módszerrel rendszeresen gyűjtött, megbízható hivatalos statisztikái, a rendszeres nyomon követés és a közös szabályozási intézkedések; e tekintetben felszólítja mind a tagállamok, mind az együttműködő országok illetékes hatóságait, hogy végezzenek rendszeres és alapos kutatást azokról a halászati erőforrásokról, amelyek esetében a nemzeti finanszírozás és támogatás kulcsfontosságú;

17.  hangsúlyozza, hogy a különböző fekete-tengeri parti államokon belül helyi és regionális kommunikációs együttműködésre van szükség a halállományokkal való gazdálkodás közös és koherens megközelítésének megvalósítása érdekében;

18.  emlékeztet az új technológiákban rejlő lehetőségekre, valamint arra, hogy ezek a technológiák nagy hozzáadott értéket képviselnek a halászati gazdálkodással kapcsolatos kutatásban és tervezésben; emlékeztet, hogy vannak olyan, az ETHAA-ból finanszírozott projektek, amelyek többek között a tengerfenék feltérképezésére és kutatására, valamint a műanyagok jelenlétének kimutatására irányulnak;

19.  sürgeti a fekete-tengeri part menti államokat, hogy fektessenek be a Fekete-tenger medencéjében élő halászati állományra vonatkozó statisztikák és adatok digitalizálásába az állományokkal való jobb és fenntarthatóbb gazdálkodás elősegítése érdekében; felszólít közös módszertan kidolgozására ezen adatok benyújtására és felhasználására vonatkozóan;

20.  felhívja a régió halászati iparát, hogy fontolja meg az alulértékelt és fel nem használt halkészletek felhasználását, amelyek egyben fehérjeforrások is;

21.  felkéri a tagállamok tudományos közösségeit, hogy vizsgálják meg az oxigénmentes környezetben rejlő lehetőségeket;

22.  kiemeli a nem kormányzati szektor szerepét a Fekete-tengerrel kapcsolatos döntéshozatali folyamatban; javasolja egy olyan mechanizmus létrehozását, amely bevonja a nem kormányzati szektort ebbe a folyamatba;

23.  üdvözli a Covid19-világjárvány helyi halászati ágazatra gyakorolt káros hatásainak enyhítése érdekében a halászati és akvakultúra-ágazatnak az ETHAA-programokon keresztül nyújtott támogatást; emlékeztet azonban arra, hogy az adminisztratív követelmények és korlátok miatt nem minden érintett érdekelt fél részesülhetett e támogatásban, ami egyeseket hátrányosabb helyzetbe hoz;

24.  kiemeli a halászati ágazattal és az azt érintő tendenciákkal kapcsolatos szakértelmet nyújtó Fekete-tengeri Tanácsadó Testület által mind regionális, mind uniós szinten végzett fontos munkát; e tekintetben felszólítja a bolgár és a román hatóságokat, hogy járuljanak hozzá a testület működéséhez, hogy az betölthesse feladatait, és tegyék lehetővé valamennyi érdekelt fél, köztük a kisüzemi halászok részvételét a testület munkájában és döntéshozatali folyamatában;

Kereskedelmi szempontok

25.  hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat lehetővé teszi, hogy tengeri eredetű élelmiszereket kínáljanak olyan helyi piacokon, ahol e termékek fogyasztása alacsony; felkéri az illetékes bolgár és román hatóságokat, hogy segítsék a halászati és akvakultúra-ágazatot abban, hogy növeljék a helyi fogyasztással, valamint a fenntartható halászat és akvakultúra helyi gazdaságra gyakorolt kumulatív pozitív hatásaival kapcsolatos tudatosságot;

26.  elismeri és hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri halászat jelentős mértékben hozzájárul a regionális és helyi gazdaságokhoz azáltal, hogy közvetlen bevételt és nagyobb mértékű fogyasztást generál, illetve alapvető munkahelyeket teremt, akár önállóan, akár más ágazatokkal, például az idegenforgalommal és a közlekedéssel való együttműködés révén; felszólít a tengeri környezetet használó valamennyi ágazat közötti együttműködés megerősítésére a környezet, az ipar és a kisüzemi halászok érdekei közötti jobb eredmények és jobb egyensúly elérése érdekében;

27.  emlékeztet, hogy az importált termékek csökkentették a hagyományosan elkészített termékek forgalmát és a nyereségveszteségig csökkentik azok árait, veszélyeztetve ezzel a hagyományos halalapú üzleti modelleket;

28.  emlékeztet, hogy a Fekete-tenger halászflottája nagyrészt kisüzemi halászhajókból áll, ami azt mutatja, hogy a halászati ágazat e szegmensével kapcsolatban testre szabottabb megközelítésre és szakpolitikákra van szükség; aggódik, hogy a kisüzemi halászok a más ágazatokban dolgozókhoz képest bizonytalanabb és alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, ami kiszolgáltatottá teszi őket az előre nem látható fejleményekkel vagy válságokkal szemben; felhívja a part menti tagállamok illetékes hatóságait, hogy átlátható és inkluzív módon vonják be a kisüzemi halászati ágazat képviselőit a szakpolitikai tervezésbe és a vitákba;

29.  rámutat, hogy növekszik a fehérjék iránti globális kereslet, és hogy ennek kielégítéséhez mind a halászati, mind az akvakultúra ágazat jelentősen hozzá tud járulni; úgy véli, hogy a tengeri akvakultúra támogatása segítheti az ágazat fejlődését és növekedését az elkövetkező években, valamint csökkentheti a vadhalállományokra nehezedő nyomást; úgy véli, hogy a fenntartható akvakultúrához további tudományos kutatásra is szükség lenne olyan kérdésekben, mint az állománysűrűség és a mellékhatások, amelyeket figyelembe kell venni a fekete-tengeri akvakultúra-ágazatra vonatkozó politikák kidolgozásakor;

30.  felhívja a helyi halászközösségeket, hogy fontolják meg a fekete-tengeri termékek regionális vagy helyi jelentőségű területről származóként való eredetmegjelölésének bevezetését; felhívja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy segítsék ezeket a közösségeket az erre irányuló erőfeszítéseikben;

Célzott ágazati politika

31.  felhívja a régió tagállamait, hogy fontolják meg az ágazat támogatását a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó nemzeti programjaikba vagy más nemzeti eszközökbe való felvétel révén, a halfogyasztás előnyeivel és a fenntartható halászat fontosságával foglalkozó kampányok előirányzatainak növelésével, és támogassák az ágazatot helyi élelmiszerláncok létrehozásában, könnyítsék meg a piacra jutást, különösen a kisüzemi halászok számára, és ahol lehetséges, fejlesszék, javítsák vagy bővítsék a halászati infrastruktúrát (pl. halpiacok vagy halárverési helyek stb. révén); felhívja a régió tagállamait, hogy fektessenek be többet az uniós környezetvédelmi és halászati jogszabályok végrehajtásába, nyomon követésébe és érvényesítésébe;

32.  sürgeti a román és bolgár illetékes hatóságokat, hogy az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA) 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó operatív programjaiba építsenek be egy, a fiatal halászoknak szóló célzott programot a halászati ágazat megújítása érdekében, beleértve a halászhajók első beszerzésének támogatását, valamint a szennyezés csökkentését célzó intézkedéseket, támogatásokat nyújtva a régi halászhajók motorjainak új, környezetbarátabb motorokkal való felváltásához;

33.  hangsúlyozza, hogy az új kihívásokhoz való alkalmazkodás miatti nyomás nem nehezedhet kizárólag a halászati és akvakultúra-ágazatra, mivel ezek már most is magas szintű környezetvédelmi és szociális normákat alkalmaznak; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a többi tengeri tevékenységet, így például a szabadidős horgászatot, a part menti turizmust, a kikötői és hajózási tevékenységeket, valamint az erőforrások kiaknázásával kapcsolatos tevékenységeket is vonják be, mivel ezekben is szigorítani kell a kék gazdaságra való sikeres átálláshoz szükséges szabványokat;

34.  hangsúlyozza a helyi halászati akciócsoportok szerepét a tudományos körök, a helyi érdekelt felek és az ágazat érdeklődésére számot tartó bevált gyakorlatok cseréjében és előmozdításában, mind az érintett halászközösségek tagjai között, mind nemzetközi együttműködés révén; sürgeti az illetékes bolgár és román hatóságokat, hogy nyújtsanak nemzeti támogatást a bevált gyakorlatok azon más fekete-tengeri part menti államokkal való cseréjéhez, amelyek eredményes gyakorlatokkal rendelkeznek a gazdaságilag fontos fajok, például a nagy rombuszhal állománygazdálkodása terén;

35.  megjegyzi, hogy a kisüzemi halászokra és társulásaikra nehezedő gazdasági terhek csökkentése révén meg kell őrizni a halászati ágazat bevált gyakorlatait;

36.  felszólít az ágazaton belüli képzés és oktatás vonzerejének növelésére mind közép-, mind felsőoktatási szinten, például célzott tájékoztató kampányok és a jövőbeli diákoknak szóló nyílt napok köz- és a magánszférával együttműködésben való megszervezése révén;

37.  emlékeztet, hogy a halászok alacsony képzettségi szintje (a bolgár halászok 11%-a és a román halászok 53%-a a középiskolai végzettségnél alacsonyabb végzettséggel rendelkezik) proaktív intézkedéseket tesz szükségessé különböző szinteken annak biztosítása érdekében, hogy jól képzett munkaerő álljon rendelkezésre, olyan szakemberekkel, akik ismerik a szükséges technikai, szociális és környezetvédelmi normákat, és elősegítik az állományok jobb fenntarthatóságát; erős társadalmi dimenziót szorgalmaz a fekete-tengeri régióban a fenntartható kék növekedésre vonatkozóan, tekintettel a szociális jogok európai pillérének alapelveire, és különös tekintettel a bizonytalan, idényjellegű és be nem jelentett munkavállalókra, valamint a nők ágazaton belüli szerepkörére;

38.  üdvözli a romániai, törökországi és bulgáriai demonstrációs központok létrehozására irányuló erőfeszítéseket, mely központok együttműködnek a GFCM-mel, és amelyek növelhetik a halászat vonzerejét a helyi vállalkozások és érdekelt felek körében;

39.  felszólít a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv teljes körű és azonnali végrehajtására;

Környezetvédelem, biológiai sokféleség és éghajlatváltozás

40.  a szennyezés, illetve a veszélyeztetett cápák és ráják (például a tüskéscápa) és a tengeri emlősök járulékos fogásainak csökkentésére irányuló célzott intézkedésekre és megfelelő forrásokra szólít fel, valamint a teljes medencében a környezet és a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítések gyors fokozására közös programok és költségvetések révén, különösen az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap keretében rendelkezésre álló pénzügyi források felhasználásával; széles körű kutatásra és becslések elkészítésére szólít fel a műanyagszennyezésről, valamint a műanyagoknak és más szennyező anyagoknak a Fekete-tenger élő szervezeteire gyakorolt hatásairól; felszólít a nitrogénszennyezés szisztematikus mérésére a Fekete-tenger medencéjében; felszólít továbbá az egész medencére kiterjedő felmérésekre, hogy össze lehessen hasonlítani a tengeri hulladék összetételét és felhalmozódását az országokon belül és azok között;

41.  emlékeztet, hogy a halászati és akvakultúra-ágazat nem okoz hőmérséklet-emelkedést és éghajlatváltozást, hanem annak inkább elszenvedője, az olyan következmények miatt, mint a léghőmérséklet emelkedése, ami növeli a víz hőmérsékletét a tenger felső rétegeiben;

42.  felszólít olyan ellenőrző hálózatok és programok gyors létrehozására, amelyek képesek szisztematikusan mérni a Fekete-tenger környezetének állapotát, amint azt a bukaresti egyezmény előírja;

43.  hangsúlyozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére irányuló intézkedések fontosságát; sürgeti a part menti államokat, hogy szigorúbban lépjenek fel a fekete-tengeri jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal szemben;

44.  felszólítja a Fekete-tenger part menti államait, hogy fektessenek be az éghajlatváltozás fekete-tengeri és alsó Duna-ökoszisztémára gyakorolt hatásával kapcsolatos tudományos kutatásba és adatgyűjtésbe; emlékeztet, hogy ennek magában kell foglalnia azt is, hogy elegendő forrást biztosítsanak a tudományos közösség számára a migrációs útvonalakkal, a teleléssel, az etetéssel és az ivarérettség elérésével kapcsolatos helyszíni kutatáshoz, mivel ezek is hatással vannak az állományok jellemzőire és egyedszámára;

45.  hangsúlyozza, hogy a szárazföldi eredetű szennyezés csökkentése alapvető fontosságú mind az eutrofizáció, mind az élő tengeri erőforrások állapotát befolyásoló káros anyagok jelenlétének csökkentése szempontjából;

46.  hangsúlyozza a védett tengeri területek fontosságát a biológiai sokféleség megőrzésében és a tengeri környezet jelenlegi csökkenésének megállításában vagy annak rehabilitációjában, hangsúlyozza, hogy ezek a területek a nagy ökológiai értékű élőhelyek védelmét szolgálják; hangsúlyozza, hogy e területek kijelöléséhez társadalmi-gazdasági tanulmányokra és a part menti közösségek tagjait kompenzáló megoldásokra van szükség; úgy véli, hogy a védett tengeri területek kijelölésének a rendelkezésre álló legjobb, a valamennyi érdekelt féllel, például a helyi hatóságokkal, a tudományos közösséggel és a halászszervezetekkel egyeztetett ismereteken kell alapulnia;

47.  komoly aggodalmának ad hangot a Fekete-tenger és a Duna-delta medencéjében fennmaradó öt tokfaj kipusztulásának valós veszélye miatt; elismeri a bulgáriai és romániai hatóságok erőfeszítéseit, amelyek teljes tilalmat vezettek be 2008-ban a Fekete-tengeren és 2011-ben a Dunában folytatott tokhalhalászatra, és amelyet további öt évre (2026-ig) meghosszabbítottak; üdvözli a tokhalak e területekre történő visszatelepítésére tett erőfeszítéseket, amelyeket a nem kormányzati szervezetek és az egyes állami szervezetek szakértői is támogattak és segítettek, és amelyeket folyamatosan nyomon kell követni; úgy véli, hogy az erőfeszítéseknek az akvakultúra-létesítményekre is ki kell terjedniük; felhívja a part menti államokat, hogy vezessenek be szigorú állományvédelmi intézkedéseket a tokhalra, és állománypótlási programokat a Fekete-tenger egészére vonatkozóan;

48.  aggódik amiatt, hogy az éghajlatváltozásra és annak a Fekete-tengerre gyakorolt hatásaira vonatkozó kutatás nem elegendő, noha az az elkövetkező években is kulcsfontosságú marad; felhívja a part menti államokat, hogy finanszírozzák ezt a kutatást, amely kiterjed a halfajokra (élettanukra, vonulási útvonalaikra és szaporodásukra), valamint élelmiszerláncuknak az állományokra hatással lévő változásaira;

49.  úgy véli, hogy az állományok dinamikáját rendszeresen mérni kell ahhoz, hogy megfelelő gazdálkodási intézkedéseket lehessen kidolgozni; emlékeztet, hogy a túlhalászás és az ember okozta terhelés miatt a gazdaságilag jelentős fajok állományai érzékenyebbek és jobban ki vannak téve az éghajlatváltozásnak;

50.  sürgeti az illetékes ellenőrző hatóságokat, hogy hatékonyan ellenőrizzék a Fekete-tengeren található NATURA 2000 területeket és védett tengeri területeket;

51.  felhívja a tagállamokat, hogy fejlesszék a tokhalak helyi állományainak nem kereskedelmi célú újratelepítését célzó ex situ tenyésztést; felhívja a tagállamokat, hogy a jogellenes fogások csökkentése érdekében biztosítsanak átképzési programokat és más megélhetési lehetőségeket a tokhalak halászai számára;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák olyan vonulási útvonalak létrehozását, amelyek lehetővé teszik a tokhalak és más vándorló fajok számára, hogy átkeljenek a Vaskapu és Gabčíkovo gátjain;

53.  hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell alakítani azokat a területeket, ahol a tokhalak, a heringek és más halfajok vadon élő populációi regenerálódhatnak; felhívja az érintett tagállamok illetékes hatóságait, hogy terjesszenek elő erre irányuló olyan javaslatot, amely egyszerre szolgálja a biológiai sokféleség megőrzését és a halászati gazdálkodást;

54.  felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy csatlakozzanak a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló barcelonai egyezményhez annak érdekében, hogy az abban foglalt faj- és élőhelyvédelmi célkitűzéseket összhangba hozzák a bukaresti egyezmény célkitűzéseivel;

55.  emlékeztet, hogy további tudományos kutatásokra van szükség egyes puhatestűek, például a sávos fehér vénuszkagyló (Chamalea gallina) populációjára vonatkozóan annak érdekében, hogy jobban feltérképezzék a fajok eloszlását, és feltárják a tengeri akvakultúrában való használatuk lehetőségét;

56.  felkéri a Fekete-tenger partján fekvő államokat, hogy dolgozzanak ki közös megközelítést a cetfélék stabil állományszintjének elérésére és védettségi helyzetük javítására; célzott intézkedésekre, például akusztikus riasztóberendezések és más megfelelő eszközök bevezetésére szólít fel a veszélyeztetett fekete-tengeri fajok, például a delfinek helyzetének javítása érdekében;

57.  felhívja a Bizottságot, valamint a bolgár és román illetékes hatóságokat, hogy biztosítsanak finanszírozást a jelenleg az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében felsorolt fekete-tengeri hering (Alosa spp.) állapotával kapcsolatos kutatásokhoz, beleértve a tudományos és társadalmi-gazdasági elemzéseket, felmérve a hering ezen irányelv II. vagy akár I. mellékletébe történő áthelyezésének szükségességét, amennyiben teljesülnek az erre vonatkozó kritériumok;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vegye fontolóra a jelenleg az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében szereplő tokhal a II. vagy akár az I. mellékletébe történő átsorolását;

Gyakorlati intézkedések

59.  felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy be lehetne-e vezetni a Fekete-tengerre a más tengeri medencékre vonatkozóhoz hasonló többéves gazdálkodási tervet;

60.  megjegyzi, hogy a Bizottság a közös halászati politika jelenlegi állásáról és a halászati lehetőségekről szóló közleményében minden évben a fekete-tengeri állományok túlhalászásáról számol be; ezért úgy véli, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a helyzet javítása érdekében;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a fekete-tengeri közös halászati politika végrehajtásának jelenlegi állását, különös figyelmet fordítva arra, hogy a part menti tagállamok hogyan használták fel az ETHAA forrásait (2014–2020) az állományokkal való fenntartható gazdálkodás és a biológiai sokféleség javítása érdekében;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Ukrajna, az Oroszországi Föderáció, Grúzia, Törökország kormányának és parlamentjének, a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Szervezetének, valamint a Fekete-tenger szennyezés elleni védelmével foglalkozó bizottságnak.

(1) HL L 336., 2019.12.30., 14. o. (2) HL L 354., 2013.12.28., 22. o. (3) HL L 164., 2008.6.25., 19. o. (4) HL L 164., 2019.6.20., 1. o. (5) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. (6) HL L 257., 2014.8.28., 135. o. (7) HL L 149., 2014.5.20., 1. o. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0076. (9) HL C 51.E, 2013.2.22., 37. o. (10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0017.