Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferenciára (ICPD), annak cselekvési programjára és a felülvizsgálati konferenciák eredményeire,

–  tekintettel az ICPD cselekvési programjának 1. alapelvére, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz,

–  tekintettel az ICPD25-ről szóló nairobi nyilatkozatra: „Accelerating the Promise” (2019. november 1.), valamint a nairobi csúcstalálkozón bejelentett nemzeti és partneri kötelezettségvállalásokra és együttműködési intézkedésekre,

–  tekintettel a Pekingi Cselekvési Platformra és felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel az ottawai kötelezettségvállalási nyilatkozatra, amelyet az ICPD végrehajtásáról szóló hetedik nemzetközi parlamenti képviselői konferencián (IPCI) fogadtak el, amelyre 2018. október 22–23-án került sor a kanadai Ottawában,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 1999. október 5-i jelentésére a Közgyűlésnek az ICPD cselekvési programja végrehajtásának átfogó felülvizsgálatára és értékelésére irányuló 21. rendkívüli ülésszakáról (a cselekvési program végrehajtása terén elért eredmények ötéves felülvizsgálata),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának „A Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia 2014 utáni cselekvési programjának nyomon követésére vonatkozó cselekvési keret” című jelentésére („Az ICPD 2014 után – globális jelentés”),

–  tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott, 2016. január 1-jén hatályba lépett és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre, és különösen a 3. és 5. fenntartható fejlődési célra,

–  tekintettel az ENSZ 2016. május 23-án és 24-én Isztambulban tartott humanitárius világtalálkozójára és az ENSZ-főtitkár ezt követő jelentésére (A/70/70/709), különösen az Emberiségért programra,

–  tekintettel „A közös személyzeti munkadokumentum (SWD(2015)0182) végrehajtása – A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2018. május 31-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel +A korai és kényszerházasságok elleni uniós külső stratégia felé – további lépések” című, 2018. július 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU-ról és a 2015 utáni globális fejlesztési keretről szóló 2014. november 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2015. december 16-i, „Felkészülés a humanitárius világtalálkozóra: A humanitárius segítségnyújtás kihívásai és lehetőségei” című állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A nők jogai előtt álló kihívásokról Európában: több mint 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadása után” című, 2021. február 3-i állásfoglalására(5),,

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának „Nyitott kérdések: a mindenkit megillető jogok és választási lehetőségek érvényesülése” című, a világnépesedés helyzetéről szóló 2019. évi jelentésére,

–  tekintettel az „Elszámoltathatósági útmutató: reproduktív egészség, az anyák, újszülöttek és gyermekek egészsége, családtervezés” című, 2018. évi Euromapping-jelentésre,

–  tekintettel a 2017-es, 2018-as és 2019-es Fogamzásgátlási Atlaszra, amely Európán belül a fogamzásgátláshoz való hozzáférést országonként rangsorolja, és amely rávilágít az Európában megfigyelhető egyenlőtlenségekre, valamint arra, hogy Európa egyes részein a fogamzásgátlás iránti kielégítetlen igény jobbára észrevétlen maradt,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2017. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(7),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a fejlesztés terén történő érvényesítéséről szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2020. november 25-én a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által közzétett, a nemek közötti egyenlőségről szóló 2021–2025-ös uniós cselekvési tervre (GAP III) (JOIN(2020)0017),

–  tekintettel „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a fejlesztési politikára vonatkozó, 2017. júniusban elfogadott európai konszenzusra,

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a népesedéssel és fejlődéssel foglalkozó nemzetközi konferencia (ICPD25) 25. évfordulójáról (nairobi csúcstalálkozó) szóló kérdésekre (O-000020/2021 – B9-0018/2021 és O-000021/2021 – B9-0019/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel 2019-ben huszonöt éve volt annak, hogy Kairóban megrendezték a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciát (ICPD), amelyen 179 kormány fogadta el az ICPD cselekvési programját, kinyilvánítva a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos globális elkötelezettségüket, összhangban a Pekingi Cselekvési Platformmal és magával a cselekvési programmal, és megszilárdítva egyetértésüket abban, hogy az egyén jogait és jóllétét a reproduktív egészségre vonatkozó menetrend és a demográfiai tervezés középpontjába helyezik;

B.  mivel a cselekvési program a családtervezést az átfogó reproduktív egészségügyi ellátás kontextusába helyezte, és felszólította a kormányokat, hogy biztosítsák az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint a szülés előtti és utáni gondozás, a biztonságos szülés, a meddőség kezelése, a biztonságos abortusz – amennyiben az legális –, a nem biztonságos abortusz következményeinek kezelése, a reproduktív traktusfertőzések és a nemi úton terjedő fertőzések, a mellrák és a reproduktív rendszer rákos megbetegedéseinek kezelése, valamint a szexualitással, a reproduktív egészséggel és a felelős szülőséggel kapcsolatos tájékoztatás, oktatás és tanácsadás, folyamatosan elismerve, hogy a nemi alapú erőszak és más káros gyakorlatok megelőzését az elsődleges egészségügyi ellátás szerves részének kell tekinteni;

C.  mivel a szexuális és reproduktív egészséggel – beleértve az anyai és újszülöttkori halálozást és a HIV-fertőzést – a 3. fenntartható fejlesztési cél, a nemi alapú erőszakkal és a káros gyakorlatokkal pedig az 5. fenntartható fejlesztési cél foglalkozik;

D.  mivel a fenntartható fejlődési célok az egyetemes egészségügyi lefedettség elérésére is felszólítanak, különösen minőségi alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint biztonságos, hatékony és megfizethető gyógyszerekhez és vakcinákhoz való hozzáférés biztosítása révén mindenki számára; mivel a szexuális és egészségvédelmi jogok és a nők jogainak biztosítása, valamint a testük és életük feletti döntés szabadsága központi előfeltétele a többi fenntartható fejlődési cél elérésének;

E.  mivel a 25. évforduló alkalmat adott a kormányok és más globális szereplők számára, hogy megerősítsék a szexuális és egészségvédelmi program iránti elkötelezettségüket, lévén hogy a szexuális és egészségvédelmi jogok kérdéséről még mindig sok országban nem vesznek tudomást; mivel az ICPD egyetemes dokumentum, amelyet az Európai Unión belül és kívül egyaránt végre kell hajtani;

F.  mivel a népesség még soha nem növekedett ilyen gyorsan, lévén hogy a jelenlegi ütemben a világ népessége mindössze 35 év alatt megduplázódik;

G.  mivel a népesedési tendenciák alapvetően meghatározzák a jövőbeli fejlődési kilátásokat; mivel a nemek közötti egyenlőség, a szexuális és reproduktív egészség védelme és a fenntartható családméretek előmozdítása szorosan összekapcsolódik;

H.  mivel ha ez az ugrásszerű népességnövekedés fenntartható növekedésre és fejlődésre irányuló törekvéseket eredményez, a nőknek teljes mértékben rendelkezniük kell saját testük, egészségük és termékenységük felett, és képeseknek kell lenniük saját maguk meghatározni a társadalomban betöltött szerepüket;

I.  mivel a fogamzásgátlás egyre jobb elérhetőségének és az újonnan megjelenő fogamzásgátlási módszereknek nagy szerepük volt abban, hogy a nők megtervezhessék terhességeiket és ezáltal az életük minden egyéb területét;

J.  mivel a modern fogamzásgátló módszerek újításai kényelmesebbé tették használatukat és csökkentették mellékhatásaikat; mivel azonban még mindig léteznek jelentős mellékhatások, amelyek csökkentése a témával kapcsolatos kutatások egyik prioritása kell hogy legyen;

K.  mivel 2015-ig a kormányok 94%-a nyújtott támogatást a családtervezéshez;

L.  mivel 1970 és 2015 között a párkapcsolatban élő, fogamzásgátlót használó nők aránya világviszonylatban 36%-ról 64%-ra nőtt;

M.  mivel a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető fontosságú a nők számára reprodukciós jogaik érvényesítéséhez; mivel a „hozzáférés” nem csupán az áruk és szolgáltatások elérhetőségét, hanem a szociális, gazdasági, jogi és egyéb – többek között ideológiai jellegű – akadályok elhárítását is jelenti;

N.  mivel a kritikus szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz (beleértve az átfogó szexuális felvilágosítást, a családtervezési szolgáltatásokat, a modern fogamzásgátlást, a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést, a megfelelő szülés előtti és utáni egészségügyi ellátást, a szülés alatti segítségnyújtást) való hozzáférés a legtöbb fejlődő országban ma általában a háztartások legszegényebb 20%-a körében a legalacsonyabb, míg a leggazdagabb 20% körében a legmagasabb arányú; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2018-ban legalább 214 millió nő szerette volna megelőzni vagy elhalasztani a terhességet, de nem jutott hozzá modern fogamzásgátló módszerekhez;

O.  mivel a szexuális és reprodukciós jogokhoz való hozzáférés az EU tagállamain belül és az egyes tagállamok között is nagy eltéréseket mutat, és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők számára a legnehezebb; mivel a 2019. évi Fogamzásgátlási Atlaszban szereplő valamennyi ország elemzése azt mutatja, hogy többet kell tenni az információkhoz és a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférés javítása érdekében, hogy ily módon az emberek maguk hozhassák meg a reproduktív életükkel kapcsolatos döntéseket;

P.  mivel egyes országokban a nők és a serdülők a jog értelmében kötelesek harmadik fél engedélyét kérni az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez, illetve az azonos neműek közötti kapcsolat bűncselekménynek minősül; mivel ez korlátozza a rászorulókat a szükséges információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben;

Q.  mivel a fejlődő régiókban a családtervezési programok 1970-ben az igények mintegy 40%-át, jelenleg pedig mintegy 77%-át fedik le; mivel a családtervezési programok az idő mintegy háromnegyedénél kifogynak egyes fogamzásgátlási eszközökből;

R.  mivel az UNESCO szexuális oktatásra vonatkozó nemzetközi technikai iránymutatásai szerint az átfogó szexuális oktatásra irányuló, tantervre épülő programok lehetővé teszik, hogy a gyermekek és a fiatalok az emberi jogok tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség és a sokféleség kapcsán pontos ismeretekhez jussanak, valamint megfelelő magatartásformákat és készségeket sajátítsanak el, ami elősegíti a biztonságos, egészséges és tiszteleten alapuló kapcsolatokat;amelyek hozzájárulnak a biztonságos, egészséges és tiszteletteljes kapcsolatokhoz; mivel az ilyen jellegű oktatás felkészíti a gyermekeket és a fiatalokat, hiszen tényekkel és az életkoruknak megfelelő információkkal látja el őket a szexualitásról a különféle, szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos témakörökben, ideértve többek között – de nem kizárólag – a következőket: szexuális és reproduktív anatómia és fiziológia; pubertás és menstruáció; reprodukció, modern fogamzásgátlás, terhesség és gyermekvállalás; szexuális úton terjedő fertőzések (STD), beleértve a HIV-et és az AIDS-et; és az olyan káros gyakorlatok, mint a gyermek-, korai és kényszerházasság és a női nemi szervek megcsonkítása; mivel a serdülők többsége világszerte nem vesz részt átfogó szexuális nevelési programban;

S.  mivel 1994-ben a cselekvési program sürgette az országokat, hogy 2000-re az 1990-es szint felére, 2015-re pedig további felére csökkentsék az anyai halálozások számát, ami az anyai halálozás 75%-os csökkenését jelentette volna; mivel bár az anyai halálozási arány 1995 óta globálisan mintegy 44%-kal csökkent, és minden régióban előrelépés tapasztalható, a serdülőkori terhesség még mindig jelentős mértékben hozzájárul az anyai halálozáshoz és megbetegedésekhez, mivel évente mintegy 70 000 serdülő lány hal meg terhesség vagy szülés következtében, és az anyai halálesetek túlnyomó többsége még mindig olyan környezetben történik, ahol az erőforrások szegényesek, vagy ahol az interszekcionális megkülönböztetés következménye; mivel az abortuszhoz való hozzáférésre vonatkozó jogi korlátozások megszüntetése révén csökkent az anyák nem biztonságos abortusz miatti halandósága és általánosságban az anyák halandósága;

T.  mivel a terhesgondozáshoz, a szülés alatti segítségnyújtáshoz és a sürgősségi szülészeti ellátáshoz hasonló szolgáltatásokhoz hozzáféréssel nem rendelkező nők nagyobb valószínűséggel szenvednek el súlyos egészségügyi következményeket; mivel annak ellenére, hogy a világ anyai és újszülöttkori halálozási arányának 92%-a a fejlődő országokban következik be, ezek az országok a világ orvosi, szülésznői és ápolói személyzetének mindössze 42%-át foglalkoztatják;

U.  mivel naponta több mint 500 nő és lány hal meg sürgősségi környezetben terhesség és szülés közben a szakképzett szülésznők vagy sürgősségi szülészeti beavatkozások hiánya, illetve nem biztonságos abortuszok miatt;

V.  mivel világszerte az abortuszoknak csak 55%-a biztonságos; mivel ez azt jelenti, hogy a WHO becslései szerint 2010 és 2014 között évente mintegy 25 millió nem biztonságos abortuszra került sor; mivel az abortusz minden formája 26 országban illegális, a nem orvosilag indokolt abortusz pedig – változó magzati korhatárral – csupán 67 országban törvényes; mivel a nők testük feletti jogai elleni aggasztó visszaesés figyelhető meg az egész világon, mind a fejlődő, mind a fejlett országokban, köztük számos uniós tagállamban;

W.  mivel a világon minden harmadik nő várhatóan fizikai vagy szexuális erőszakot fog elszenvedni valamikor az élete során; mivel az ENSZ adatai szerint több mint 200 millió lánynak és nőnek kellett elszenvednie nemi szerveinek megcsonkítását;

X.  mivel becslések szerint mintegy 650 millió nőt még gyermekkorában adtak férjhez, és azok a 18 évesnél fiatalabb lányok, akik gyermeket szülnek, tízből kilenc esetben ekkor már házasságban élnek; mivel az UNICEF szerint a gyermekházasság többek között a következő káros hatásokkal jár: a családtól és barátoktól való elszakadás, a hasonló korú személyekkel való szabad kapcsolatteremtés és a közösségi tevékenységekben való részvétel hiánya, az oktatási lehetőségek csökkenése, szexuális bántalmazás, súlyos egészségügyi kockázatok, például túl korai terhesség, szexuális úton terjedő fertőzések és egyre gyakrabban a HIV/AIDS; mivel a gyermekházasság kényszermunkához, rabszolgasághoz és prostitúcióhoz is vezethet;

Y.  mivel a menedékjog iránti kérelem benyújtásakor számos nő állítja, hogy a kényszerházasság a nemi alapon történő üldöztetés egyik leggyakoribb oka; mivel még mindig számos akadálya van annak, hogy a kényszerházasságot nemzetközi védelem nyújtásának indokaként ismerjék el, annak ellenére, hogy a kényszerházasság a nemi alapú üldöztetés egyik formáját és az alapvető jogok súlyos és szisztematikus megsértését képezi, amely olyan embertelen és megalázó bánásmódhoz vezet, amely kínzásnak minősülhet;

Z.  mivel az LMBTIQ-személyek továbbra is megkülönböztetést és erőszakot szenvednek el mind az Európai Unióban, mind azon kívül, és egyes országokban még mindig érvényben vannak az azonos neműek közötti kapcsolatot bűncselekménnyé nyilvánító jogszabályok;

AA.  mivel a Reflektorfény kezdeményezés keretében az EU és az ENSZ azzal a céllal fog össze, hogy az egész világon küzdjenek a nemi alapú erőszak minden formája ellen, és e kezdeményezés a szexuális erőszak és az ártalmas gyakorlatok, többek között a női nemi szervek megcsonkítása és a kényszerházasság elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú eszköze;

AB.  mivel a szexuális és reprodukciós egészség és jogok tekintetében a finanszírozási prioritások egyenlőtlenséget mutatnak: az államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatások általában magukban foglalnak bizonyos családtervezéshez, az anyák, újszülöttek és gyermekek egészségügyi ellátásához és a HIV-hez/AIDS-hez kapcsolódó szolgáltatásokat, amelyek a donorok részéről jelentős figyelmet kapnak, míg a meddőség, a reprodukciós rendszer daganatos megbetegedései vagy a szexuális erőszak kezelésére irányuló szolgáltatásokra jóval kevesebbet fordítanak;

AC.  mivel a globális finanszírozási eszköz 2015 óta arra ösztönzi a nemzeti kormányokat, hogy növeljék kiadásaikat az egészségügyhöz kapcsolódó fenntartható fejlődési célokkal összhangban; mivel az „általános tilalmi szabály” visszaállítása és kiterjesztése káros hatást gyakorolt a nőknek és lányoknak az átfogó egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésére, a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat is beleértve;

AD.  mivel számos fejlődő ország elkötelezte magát a cselekvési program mellett, összehangolva azzal nemzeti célkitűzéseiket és költségvetésüket, de a legtöbbjük még mindig a donorok támogatására szorul, ami veszélyezteti a nemzeti programok stabilitását;

AE.  mivel a szükséges szolgáltatások folyamatos biztosítása érdekében létfontosságú, hogy a szexuális és reprodukciós egészségre fordított finanszírozás stabil és kiszámítható legyen;

AF.  mivel nélkülözhetetlen egy globális nyomonkövetési és értékelési mechanizmus, amely figyelemmel kíséri a cselekvési programban és a nairobi csúcstalálkozón vállalt kötelezettségek kormányok általi teljesítését a következő időszakban, és biztosítja az egészségüggyel kapcsolatos fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérését;

AG.  mivel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus az EU külső tevékenységének valamennyi területén alapelvként és prioritásként határozta meg a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők és lányok emberi jogait, továbbá társadalmi szerepvállalásuk növelését és védelmét; mivel hangsúlyozza továbbá „a minőségi és megfizethető, átfogó szexuális és reproduktív egészségügyi tájékoztatáshoz, oktatáshoz – beleértve az átfogó szexuális felvilágosítást – és egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés” szükségességét, és megismétli azt a kötelezettségvállalást, hogy az uniós segélyek legalább 20%-át a társadalmi befogadásra és az emberi fejlődésre fordítja;

AH.  mivel a GAP II. végrehajtása kulcsfontosságú lehetőséget jelentett arra, hogy a testi és lelki épség pilléren belül további pénzeszközöket irányítsanak a szexuális és reproduktív egészségre;

AI.  mivel 2020-ban volt a Pekingi Cselekvési Platform 25. évfordulója; mivel a nemek közötti egyenlőség megteremtése és a szexuális és reprodukciós egészség és jogok mindenki számára történő biztosítása érdekében kapcsolatot kell teremteni a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia és a Pekingi Cselekvési Platform között;

AJ.  mivel a 2020-ban Mexikóvárosban és Párizsban megrendezésre kerülő ENSZ Nők Generációs Egyenlőségi Fóruma alkalmat adhatott volna a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos sürgős fellépésre és elszámoltathatóságra, de a Covid19-járvány miatt elhalasztották;

Az ICPD cselekvési programja – 1994 óta

1.  kifejezi elismerését az olyan konkrét területeken elért eddigi előrehaladásért, mint a fogamzásgátlók elérhetőségének javítása, ami a nőknek nagyobb kontrollt biztosított termékenységük felett, vagy a gyermekágyi halálozás és a gyermekhalandóság csökkenése, de elismeri, hogy a nemzeti kormányoknak és nemzetközi szervezeteknek sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, különösen az innováció, a koordináció és a hozzáférés biztosítása terén, ha szeretnénk elérni a program célkitűzéseit és olyan feltételeket teremteni, amelyek előmozdítják a világ fele népességének jóllétét, szerepvállalását és önmegvalósítását;

2.  üdvözli és támogatja a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia 25. évfordulója alkalmából „Accelerating the Promise” címmel kiadott nairobi nyilatkozatot és az arra vonatkozó felhívást, hogy fokozzák az ΙCPD cselekvési programjának teljes, hatékony és gyorsított végrehajtására és finanszírozására irányuló erőfeszítéseket, valamint a program azzal kapcsolatos célját, hogy az egyetemes egészségügyi ellátás keretében egyetemes hozzáférést biztosítsanak a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz és jogokhoz;

3.  üdvözli a nairobi csúcstalálkozón meghatározott azon célkitűzést, hogy mozgósítani kell az égetően szükséges politikai akaratot és pénzügyi kötelezettségvállalásokat, hogy végre teljesülhessenek a következő célkitűzések: ne maradjon a családtervezési információk és szolgáltatások iránti kielégítetlen igény, ne forduljanak elő megelőzhető gyermekágyi halálozások, és számolják fel a nők és lányok elleni szexuális és nemi alapú erőszakot, valamint más káros gyakorlatokat; üdvözli a kormányok, a donorok, a vállalkozások, a nem kormányzati szervezetek, a civil társadalom és az egyéb szereplők által tett, arra irányuló konkrét – mind pénzügyi, mind politikai – kötelezettségvállalásokat, hogy támogassák a „három zéró toleranciát” és 2030-ig mindenki számára segítsenek biztosítani a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat; kiemelten üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az AKCS-országokon belüli program éves cselekvési programja keretében 29 millió eurót fordítanak a serdülő lányok egészségének, valamint a szexuális és reprodukciós egészségnek és jogoknak az előmozdítására, valamint szorgalmazza, hogy az EU tartsa fenn az ezzel kapcsolatos pénzügyi és politikai kötelezettségvállalását az EU-n belül és kívül egyaránt;

4.  ismét kijelenti, hogy minden demográfiai politikában, illetve egészségügyi, oktatási és szociális rendszerben emberközpontú és jogokon alapuló megközelítést kell a középpontba helyezni, képessé téve a nőket a maguk által választott társadalmi szerep betöltésére, továbbá tiszteletben tartva méltóságukat és emberi jogaikat; megerősíti továbbá, hogy a nőknek joguk van dönteni arról, hogy megfoganjanak-e, mikor és milyen gyakran; e tekintetben különösen üdvözli, hogy a nairobi csúcstalálkozón központi szerepet játszottak a marginalizált közösségek, a fiatalok és a civil társadalom szószólói, és hogy ezek a szószólók közvetlenül kapcsolatba tudtak lépni az államfőkkel és a politikai döntéshozókkal arról, hogyan lehet megvalósítani a jogokat és előmozdítani minden ember egészségét;

5.  megerősíti, hogy a szexuális és reprodukciós egészség és jogok az emberi jogokban gyökereznek és az emberi méltóság lényeges elemei, valamint továbbra is döntő szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség megvalósításában; kéri az Uniót és tagállamait, hogy ismerjék el a nők és lányok testi épséghez és önálló döntéshozatalhoz való jogát; elítéli a nők szexuális és reproduktív jogainak gyakori megsértését, beleértve az átfogó szexuális felvilágosításhoz, a családtervezési szolgáltatásokhoz, a fogamzásgátlókhoz és az anyai egészségügyi ellátáshoz, valamint a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés megtagadását is; kéri megfelelő költségvetés biztosítását a fenti célok eléréséhez;

6.  hangsúlyozza, hogy az 5. fenntartható fejlődési cél szorgalmazza többek között az ICPD cselekvési programja ajánlásainak nemzeti tervekbe, szakpolitikákba és programokba való beépítését; kiemeli, hogy a fenntartható fejlődési célok elérése a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés megvalósításától függ;

7.  emlékeztet rá, hogy az ICPD cselekvési programjában foglalt kötelezettségvállalások teljesítése megkívánja, hogy fellépjenek a diszkriminatív nemi normákkal szemben, véget vessenek a lányokkal és nőkkel szemben elkövetett szexuális erőszaknak, valamint megerősítsék a lányok és a nők arra irányuló elhatározását és képességét, hogy önálló és tájékozott döntést hozzanak reprodukciós egészségükkel kapcsolatban;

8.  megerősíti, hogy elkötelezett azon, minden embert megillető jog előmozdítása, védelme és érvényesítése mellett, hogy saját szexualitása, illetve szexuális és reprodukciós egészsége felett teljes mértékben maga rendelkezzen, továbbá azzal kapcsolatban szabad és felelősségteljes döntéseket hozzon, és hátrányos megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentesen élhessen;

A családtervezési szolgáltatások iránti kielégítetlen igények számának nullára csökkentése

9.  rámutat, hogy a fejlődő országokban átlagosan 214 millió nő nem fér hozzá a hatékony fogamzásgátláshoz, ami évente megközelítőleg 75 millió nem kívánt terhességet eredményez; aggasztónak tartja, hogy egyes országokban a fogamzásgátláshoz való hozzáférés csak egyetlen elérhető módszert jelent; hangsúlyozza, hogy a nőknek és a serdülőknek nemcsak a biztonságos és modern fogamzásgátló eszközökhöz kell hozzáférniük, hanem azt is, hogy tájékozottan dönthessenek arról, hogy melyik módszert alkalmazzák, és hogy hozzáférjenek az adott módszerhez;

10.  aggasztónak tartja, hogy egyes országokban a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést erősen korlátozzák többek között olyan akadályok, mint a megfizethetetlen költségek, a rossz minőségű ellátás és/vagy létesítmények és felszerelés, a diszkriminatív és kényszerítő erejű jogszabályok és az elutasító bánásmód, és hogy a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások iránti kielégítetlen igény a serdülők, a nem házas személyek, az LMBTIQ-személyek, a fogyatékossággal élő személyek, az etnikai kisebbségek, valamint a falvak és városok szegény lakossága körében a legmagasabb;

11.  emlékeztet rá, hogy a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatásoknak figyelembe kell venniük a nemi szempontokat, tiszteletben kell tartaniuk a jogokat, alkalmazkodniuk kell a serdülők és a fiatalok igényeihez, valamint minden serdülő és nő számára elérhetőnek kell lenniük kortól vagy családi állapottól függetlenül, konfliktusok és katasztrófák idején is; úgy véli továbbá, hogy az ilyen szolgáltatásoknak biztosítaniuk kell a magánélet védelmét és a bizalmas adatkezelést, és nem írhatnak elő bírósági, házastársi, szülői vagy ügygondnoki hozzájárulásra vonatkozó követelményt;

12.  üdvözli a családtervezési segítségnyújtás legnehezebben elérhető nőkhöz való eljuttatására irányuló összehangolt erőfeszítéseket, és szorgalmazza, hogy történjenek hasonló erőfeszítések minden egyéb szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatás esetében; ajánlja a szolgáltatásnyújtás kreatív modelljeinek alkalmazását, mint például támogatott árú szolgáltatási utalványok, feltételes készpénzátutalások, társadalombiztosítási programok és teljesítményalapú ellenőrzés;

13.  hangsúlyozza, hogy a tényekre és tantervre épülő átfogó szexuális oktatási programok az egészséges felnőtté válás alapját képezik, mivel életkornak megfelelő tájékoztatást nyújtanak a pubertásról, a terhességről és a szülésről, különösen a fogamzásgátlásról, a HIV és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzéséről, valamint a korai terhességgel járó kockázatokról; kiemeli továbbá, hogy az ilyen átfogó szexuális oktatási programokban nagy hangsúlyt kell fektetni az olyan témákra is, mint az emberek közötti kapcsolatok, a szexuális irányultság, a nemek közötti egyenlőség, a nemi normák, a beleegyezés és a nemi alapú erőszak megelőzése, ami mind létfontosságú ahhoz, hogy a fiatalok egészséges önbecsülést, valamint egyenlőségen alapuló, támogató és biztonságos kapcsolatokat alakíthassanak ki; meggyőződése, hogy az átfogó szexuális oktatás biztosítása döntő fontosságú nemcsak a lányok önmegvalósítása, hanem a fiúk korai szerepvállalása szempontjából is, akik meghatározó szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség kortársaik közötti és közösségükön belüli előmozdításában és támogatásában;

14.  hangsúlyozza, hogy a nők számára garantálni kell a megfelelő és megfizethető egészségügyi ellátást, valamint szexuális és reprodukciós jogaik egyetemes tiszteletben tartását és érvényesítését; hangsúlyozza, hogy az elérhető egészségügyi ellátás, valamint a szexuális és reprodukciós egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartása és érvényesítése, a családtervezéshez, az anyák egészségügyi ellátásához, a terhesgondozáshoz és a csecsemőgondozáshoz, valamint a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés fontos szerepet játszik a nők életének megmentésében, illetve a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentésében; elfogadhatatlannak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen ami a szexuális és reprodukciós egészségüket és jogaikat illeti, továbbra is ideológiai csatározások tárgyát képezi;

15.  emlékeztet rá, hogy naponta csaknem ezer lány és nő fertőződik meg HIV-vel, és hogy a nők és lányok a fiúknál jobban ki vannak téve a HIV-fertőzés kockázatának, különösen a szubszaharai Afrikában; hangsúlyozza, hogy a HIV-pozitív nőknél és lányoknál nagyobb a méhnyakrák kialakulásának kockázata; hangsúlyozza, hogy – különösen a fiatal nőket célzó – megelőzési és szűrési stratégiákat kell kialakítani, illetve azokat meg kell erősíteni;

16.  hangsúlyozza, hogy a vízhez és az alapvető higiéniai feltételekhez való hozzáférés emberi jog és elengedhetetlen a szexuális és reprodukciós egészség biztosításához a fogamzásgátlás, a terhesség, a szülés, a terhességmegszakítás, a szexuális úton terjedő betegségek vagy a menstruációs higiénia területén egyaránt;

17.  emlékeztet rá, hogy a menstruációval kapcsolatos tabukon kívül az iskolákban a vízellátás, valamint a köztisztasági és higiéniai (WASH) szolgáltatások, továbbá az ingyenes menstruációs védelem hiánya jelentős akadálya a menstruáló fiatal lányok iskolába járásának; hangsúlyozza, hogy az iskolákban megfelelő infrastruktúrára van szükség annak biztosítása érdekében, hogy víz és külön mellékhelyiségek álljanak a fiatal lányok rendelkezésére;

18.  felszólítja az EU-t, hogy a WASH-szolgáltatásokkal kapcsolatos problémákat nagyobb mértékben építse be a nemek közötti egyenlőséggel és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatos munkájába;

19.  megerősíti, hogy fontos biztosítani a serdülők és fiatalok érdemi és inkluzív részvételét a döntéshozatal minden szakaszában; úgy véli, hogy a Nairobiban tett globális kötelezettségvállalásnak erőteljes hangsúlyt kell fektetnie a fiatalabb serdülőkre és a szexuális nevelésre a serdülőkori terhesség problémájának kezelésére irányuló erőfeszítések részeként, mert az jelentős mértékben járul hozzá a gyermekágyi halálozáshoz; elismeri, hogy a serdülők és fiatalok számára a nemi szempontokat figyelembe vevő, az élethez szükséges készségek elsajátításán alapuló, a képességek alakulásához igazodó, átfogó szexuális oktatás elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyenek védekezni a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő fertőzések, többek között a HIV és az AIDS ellen, a kapcsolataikban előmozdíthassák a toleranciával, a kölcsönös tisztelettel, a beleegyezéssel és az erőszakmentességgel kapcsolatos értékeket, valamint megtervezhessék életüket;

Nulla számú megelőzhető anyai halálozás

20.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy többek között a számos országban elfogadott korlátozó abortusztörvények, a szolgáltatásokhoz való elégtelen hozzáférés, a magas költségek, a megbélyegzés, az egészségügyi ellátás szolgáltatók által lelkiismereti okokból történő megtagadása és az olyan szükségtelen követelmények, mint a kötelező várakozási idő, a kötelező tanácsadás, félrevezető információk nyújtása, harmadik fél általi engedélyezés, valamint az orvosi szempontból szükségtelen vizsgálatok nagyban akadályozzák, hogy foglalkozzanak az anyák egészségével, és mindez hozzájárul a nem biztonságos abortuszok végzéséhez és az anyák halálához;

21.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy azok a kormányok, amelyek még nem tették ezt meg, az egészségügyi ellátás részeként politikai intézkedéseket fogadjanak el az újszülött- és anyai halálozások számának csökkentése és a nem biztonságos abortuszok megelőzése érdekében, a szakképzett egészségügyi személyzet felvételének és képzésének fokozása, valamint a szülés utáni és újszülöttkori alapellátás, az átfogó terhesgondozás és szülészeti ellátás, valamint az abortusz utáni ellátás kiterjesztése révén;

22.  hangsúlyozza, hogy a Pekingi Cselekvési Platformmal és az ICPD cselekvési programjával összhangban védelmezni kell minden ember testi épséghez és önállósághoz való jogát, és biztosítani kell az e jogot érvényre juttató alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést; felhív átfogó megközelítésre az alapvető szexuális és reproduktív egészségügyi ellátási csomag tekintetében, ideértve a nem biztonságos abortusz megelőzését és elkerülését célzó intézkedéseket és az abortuszt követő ellátást, amelyeket be kell építeni az egyetemes egészségügyi ellátással kapcsolatos nemzeti stratégiákba, szakpolitikákba és programokba;

A nők, lányok és fiatalok elleni nemi alapú erőszakot és más káros gyakorlatok felszámolása

23.  kéri az Uniót és a tagállamait, hogy szabjanak gátat a nemi alapú erőszaknak és nyújtsanak támogatást az áldozatoknak; ismét felkéri az Uniót, annak összes tagállamát és az Európa Tanács tagállamait, hogy amennyiben még nem tették meg, mihamarabb ratifikálják és hajtsák végre az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményét (isztambuli egyezmény); kéri az Uniót, hogy a tagállamokkal és más országokkal együttműködve ruházzon be a kiváló minőségű mennyiségi és minőségi adatok kor, nem, kiszolgáltatott helyzet és földrajzi helyzet szerinti bontásban történő gyűjtésébe; kéri a családon belüli és kívüli, nemi alapú erőszakos cselekmények megelőzésére, kivizsgálására és szankcionálására, valamint az áldozatok és túlélők támogatására – ideértve a tanácsadást, illetve az egészségügyi, pszichoszociális és jogi szolgáltatásokat is – szolgáló jogszabályi és szakpolitikai keretek megerősítését; kéri az igazságszolgáltatásban, a bűnüldözésben és az egészségügyben dolgozó szakemberek részére a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos képzési programok nyújtását, valamint az egészségügyi és oktatási rendszerek megerősítését annak érdekében, hogy a nemi alapú erőszak egy jogokon alapuló és az egész életre kiterjedő szemléletmód révén megelőzhető és kezelhető legyen;

24.  elítéli a nemi alapú erőszak minden formáját, például a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszakot és kizsákmányolást, a tömeges nemi erőszakot, az emberkereskedelmet és a női nemi szervek megcsonkítását; megjegyzi, hogy a nemi alapú erőszak továbbra is szerteágazó kihívást jelent Európában, ami az egészségügyi, oktatási, szociális és jogi területek részéről összehangolt válaszokat kíván meg jogokon alapuló és az egész életre kiterjedő megelőző intézkedések és válaszintézkedések formájában; aggodalmát fejezi ki a nők jogai, illetve a szexuális és reprodukciós egészség és jogok elleni folyamatos támadások miatt – ideértve a családtervezési szolgáltatásokhoz, a fogamzásgátlókhoz, valamint a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés megtagadását –, továbbá a világ számos részén, többek között az EU-ban is elfogadott olyan jogszabályok miatt, amelyek korlátozzák ezeket a jogokat; határozottan állítja, hogy a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások, köztük a biztonságos és legális abortusz megtagadása a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak formájának minősül;

25.  kifejezi mély aggodalmát a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos segítségnyújtás, védelem és panaszok összegyűjtését és feldolgozását végző állami rendszerek súlyos hiányosságai miatt, különösen a rendőrség tekintetében; létfontosságúnak tartja, hogy valamennyi országban vezessenek be nyomonkövetési intézkedéseket és szankciókat az elkövetőkkel szemben a nemi alapú erőszak felszámolása érdekében, ideértve a korai, gyermek- és kényszerházasságokat, a női nemi szervek megcsonkítását és egyéb káros gyakorlatokat is; felszólít sürgős fejlesztésekre a nemi alapú erőszakkal szembeni segítségnyújtás, védelem és panaszok összegyűjtését és feldolgozását végző rendőrségi és állami rendszerekben;

26.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5. fenntartható fejlesztési cél elérése és a szexuális és reproduktív jogok és egészségvédelem menetrendjének további előmozdítása érdekében elengedhetetlen a káros nemi normák és sztereotípiák elleni küzdelem is; emlékeztet arra, hogy a férfiakat és a fiúkat is fontos bevonni ebbe a menetrendbe; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a férfiakat és a fiúkat bevonják azon projektekbe és programokba, amelyek a nemi alapú erőszak valamennyi formája és az ártalmas sztereotípiák elleni küzdelmet célozzák; kiemeli e tekintetben, hogy az átfogó párkapcsolati és szexuális oktatás kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a gyermekek és a fiatalok elsajátítsák az egészséges, egyenlőségen alapuló, támogató és biztonságos, valamint megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentes kapcsolatok kialakításához szükséges készségeket, továbbá megelőzhető legyen a szexuális, nemi alapú és kapcsolati erőszak; ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy vezessenek be az életkornak megfelelő, átfogó szexuális és párkapcsolati oktatást a fiatalok számára az iskolákban;

27.  üdvözli a Reflektorfény kezdeményezést a nemi alapú erőszak elleni világméretű küzdelem érdekében, és hangsúlyozza, hogy annak több országot kellene nemzetközi szinten mozgósítania;

28.  kiemeli az online nemi alapú erőszak megjelenését, és annak szükségességét, hogy a nemi alapú erőszak felszámolására irányuló erőfeszítések során minden esetben figyelembe vegyék az online tereket is;

29.  elismeri, hogy a gyermek-, korai és kényszerházasságok törvényi tiltása önmagában nem garantálja e gyakorlatok megszüntetését; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a gyermek-, korai és kényszerházasságokkal kapcsolatos kérdések kezelése érdekében hangolják össze jobban és erősítsék meg a nemzetközi szerződések, jogszabályok és programok végrehajtását, többek között a harmadik országok kormányaival és szervezeteivel fenntartott diplomáciai kapcsolatok révén; kéri, hogy tegyenek meg mindent e törvényi tilalmak érvényesítéséért, és egészítsék ki azokat a jogszabályok és szakpolitikák szélesebb körével; elismeri, hogy ehhez átfogó és holisztikus szakpolitikákat, stratégiákat és programokat kell elfogadni és végrehajtani, ideértve a kényszerházasságra vonatkozó diszkriminatív jogi rendelkezések hatályon kívül helyezését és a lánygyermekek érvényesülését támogató megerősítő intézkedések elfogadását;

30.  megismétli, hogy a női nemi szervek megcsonkítása a nemi alapú erőszak egyik formája; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Unió belső és külső programjai közötti szinergiákat annak érdekében, hogy az Unión belül és kívül egyaránt következetes és folyamatos megközelítést biztosítson a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelemhez, tekintve, hogy a probléma terén elválaszthatatlan kapcsolat van Európa és a világ többi része között;

31.  szilárd meggyőződése, hogy a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos gyakorlat felszámolását célzó intézkedésekbe a közösségeket, valamint a hagyományos és vallási vezetőket is be kell vonni;

32.  határozottan úgy véli, hogy a nemi alapú erőszak elleni stratégiáknak ki kell terjedniük az LMBTIQ személyekre is;

33.  elismeri, hogy a humanitárius válságok fokozzák a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos kihívásokat, amelyek különösen a világ déli országaiban élő, legkiszolgáltatottabb személyeket érintik; emlékeztet rá, hogy a válságövezetekben a nők és a lányok különösen nagy mértékben ki vannak téve a szexuális erőszaknak, a nemi erőszaknak, a nemi úton terjedő betegségeknek, a szexuális kizsákmányolásnak és a nem kívánt terhességnek; hangsúlyozza a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontosságát ezekben a helyzetekben, valamint azt, hogy a humanitárius segítségnyújtásnak is megfelelően kell igazodnia ehhez; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy humanitárius segítségnyújtási intézkedéseik során fektessenek nagyobb hangsúlyt a nemek közötti egyenlőség szempontjaira, valamint a szexuális és reprodukciós egészségre és jogokra, többek között a humanitárius szereplők képzése és a finanszírozás tekintetében is, mivel a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés alapvető emberi szükséglet a humanitárius segítségnyújtást igénylő területeken;

34.  szorgalmazza azon háborús bűncselekmények kivizsgálását, amelyek során nők és lányok kínzást és erőszakot szenvedtek el, mint például az észak-iraki keresztény vagy jezidita lakossághoz tartozó nők és lányok az úgynevezett Iszlám Állam terrorszervezet részéről;

Fejlesztési és finanszírozási kötelezettségvállalások

35.  meggyőződése, hogy a nairobi csúcstalálkozó eredményei között szerepelnie kell egy olyan mechanizmusnak, amely biztosítja a globális és nemzeti kötelezettségvállalások teljesítéséhez és az intézkedések hatékonyságához kapcsolódó elszámoltathatóságot;

36.  felszólítja az EU-t, hogy – többek között külső tevékenysége keretében, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv megújítása és a 2020 utáni időszakra szóló ambiciózus GAP III bemutatása révén – vállaljon erőteljes vezető szerepet a lányok és nők jogai, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésében; felszólítja továbbá az EU-t, hogy fejlesztési együttműködési politikájában, különösen az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében biztosítson megfelelő finanszírozást a szexuális és reprodukciós egészség és jogok, valamint a családtervezés számára, és dolgozzon ki stratégiákat az összes szükséges szolgáltatás stabil és folyamatos biztosítása érdekében;

37.  felhív a serdülők testi és lelki egészségének és jólétének előmozdítására irányuló konkrét befektetésekre, többek között ifjúságbarát egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén; úgy véli, hogy az ilyen beruházásoknak magukban kell foglalniuk a női és ifjúsági szervezetek megfelelő finanszírozását és kapacitásépítését, amelyek nemzeti programok hiányában, vagy ha az ilyen programok elégtelenek, gyakran alapvető munkát végeznek a családtervezéssel, az átfogó szexuális felvilágosítással és a káros nemi és társadalmi sztereotípiák lebontásával kapcsolatos tájékoztatásban;

38.  megjegyzi, hogy az EU egy sor uniós eszköz révén hozzájárul a szexuális és reprodukciós egészség és jogok területéhez, például a nemek közötti egyenlőségre, az egészségügyre és a lakosság fejlődésére irányuló földrajzi és regionális programok, a globális kezdeményezések és az ENSZ-szervezetek részére nyújtott hozzájárulások, valamint a civil társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatások révén; sajnálatosnak tartja azonban, hogy nehéz pontosan számszerűsíteni, hogy az uniós finanszírozás mekkora része támogatja közvetlenül a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat, valamint a családtervezést; ambiciózus finanszírozási szinteket szorgalmaz a jelenlegi többéves pénzügyi keretben a szexuális és reproduktív egészségügy, valamint a módszertan folyamatos fejlesztésére, hogy a jövőben jobban lehessen értékelni a szexuális és reproduktív egészségügyre vonatkozó intézkedések hatékonyságát;

39.  kéri, hogy a nemzeti kormányok és a nemzetközi adományozók biztosítsák, hogy az alapvető szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatások egyetemes csomagja olyan szolgáltatásokat is tartalmazzon, mint a meddőségi kezelések, a szaporítószervek daganatos megbetegedései vagy a szexuális erőszak kezelése, amelyek eddig a legkevesebb pénzügyi támogatásban részesültek;

40.  elismeri a nem kormányzati szervezetek szolgáltatóként, illetve emellett a szexuális és reprodukciós egészség és jogok támogatójaként játszott szerepét; szorgalmazza e tekintetben, hogy az EU az Unión belül és kívül egyaránt erőteljesebben támogassa és védelmezze az ICDP cselekvési programja végrehajtásához hozzájáruló nem kormányzati szervezeteket és különösen a nőjogi szervezeteket, amelyek a nemek közötti egyenlőségen alapuló társadalmak megvalósítása szempontjából meghatározó szereplőnek számítanak;

41.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jövőbeli globális fenntartható fejlődési politikájának meghatározása, valamint az Afrikára vonatkozó átfogó stratégia végrehajtása során teljes mértékben integrálja és erősítse a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos projektek, valamint a Reflektorfény kezdeményezés uniós támogatását, amelynek célja a nők és lányok elleni erőszak felszámolása;

42.  mélységes sajnálatát fejezi ki az Amerikai Egyesült Államok, Brazília, Belarusz, Egyiptom, Haiti, Magyarország, Líbia, Lengyelország, Szenegál, Saint Lucia és Uganda által elfogadott, a nairobi csúcstalálkozóról szóló, 2019. november 14-i közös nyilatkozat miatt, amely arra törekszik, hogy aláássa a nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai kapcsán kialakult egyetértést és az ezzel kapcsolatban az ICPD cselekvési programjával és a Pekingi Cselekvési Platformmal, valamint azok felülvizsgálati konferenciáinak záródokumentumaival összhangban elfogadott kötelezettségvállalásaikat; üdvözli az általános tilalmi szabály közelmúltbeli hatályon kívül helyezését és ennek a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira gyakorolt hatását; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy nemzeti finanszírozás és uniós fejlesztési finanszírozás révén kezeljék a finanszírozási hiányosságokat ezen a területen;

43.  tudomásul veszi az Urpilainen és Dalli biztosok által 2019. október 1-i, illetve 2-i meghallgatásukon tett kötelezettségvállalásokat, amelyek szerint a Bizottság nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos munkájának egyik központi témájaként előtérbe állítják a szexuális és reprodukciós egészséget;

44.  ragaszkodik ahhoz, hogy az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) olyan átlátható intézkedések révén mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését – többek között szexuális és reprodukciós egészségüket és jogaikat –, amelyek a Pekingi Cselekvési Platformmal és az ICPD cselekvési programjával összhangban lehetővé teszik a folyamatos értékelést, többek között a szexuális és reprodukciós egészség és jogok tekintetében; üdvözli az NDICI azon célkitűzését, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásból finanszírozott programok legalább 85%-ának jelentős vagy fő célkitűzése legyen a nemek közötti egyenlőség, és hogy ezen intézkedések legalább 5%-ának fő célkitűzése legyen a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők és lányok jogainak és szerepvállalásának erősítése; ugyanakkor fokozott ambícióra szólít fel annak érdekében, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás 20%-át olyan projektekre fordítsák, amelyek fő célja a nemek közötti egyenlőség (az OECD nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójának 2-es értéke);

45.  kéri az EU-t, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan fogadjon el és hajtson végre átfogó és ambiciózus stratégiát – kötelező erejű intézkedésekre vonatkozó javaslatokkal együtt –, amelyet össze kell kapcsolni az ICPD cselekvési programjának végrehajtásával, az összes releváns szakpolitikai területre vonatkozó kötelezettségvállalásokkal és mutatókkal együtt, és amely egy nyomonkövetési mechanizmus révén eészámoltatja az uniós intézményeket és tagállamokat; szorgalmazza a nemek közötti egyenlőség és a szexuális és reprodukciós egészség és jogok területén tapasztalható visszaesés, valamint a nők jogait, autonómiáját és emancipációját aláásó beszédmódok és intézkedések elítélését minden területen; megjegyzi, hogy e visszaesés leküzdésének fontos módja a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének proaktív előmozdítása;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 76., 2020.3.9., 168. o. (2) HL C 118., 2020.4.8., 57. o. (3) HL C 289., 2016.8.9., 5. o. (4) HL C 399., 2017.11.24., 106. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0058. (6) HL C 388., 2020.11.13., 100. o. (7) HL C 155., 2011.5.25., 10. o.