Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2021/2563(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0371/2021

Előterjesztett szövegek :

B9-0371/2021

Viták :

PV 06/07/2021 - 13
CRE 06/07/2021 - 13

Szavazatok :

PV 07/07/2021 - 18
PV 08/07/2021 - 4
CRE 08/07/2021 - 4

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0349

Elfogadott szövegek
PDF 144kWORD 52k
2021. július 8., Csütörtök - Strasbourg
Az EU globális emberi jogi szankciórendszere (uniós Magnyickij-törvény)
P9_TA(2021)0349B9-0371/2021

Az Európai Parlament 2021. július 8-i állásfoglalása az EU globális emberi jogi szankciórendszeréről (az EU Magnyickij-törvénye) (2021/2563(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására(1),

–  tekintettel az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, amelyek az emberi jogok súlyos megsértésében részt vevő személyekkel szembeni célzott szankciók uniós szintű bevezetésére szólítanak fel, többek között az EU emberi jogi fellépéseinek és politikáinak részét képező uniós szankciók értékeléséről szóló 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(3), a kínzás világszerte történő felszámolásáról szóló 2014. március 11-i állásfoglalására(4), valamint a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtására vonatkozó 2020. évi éves jelentésről szóló 2021. január 20-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2019. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2021. január 20-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a harmadik országokban tapasztalható korrupcióról és emberi jogokról szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(7), valamint „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéseiről eljárási szabályzatának 144. cikkével összhangban elfogadott valamennyi (úgynevezett sürgősségi) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címének a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében alkalmazott szankciók elfogadásáról szóló 2. fejezetére,

–  tekintettel az EUSZ 21. cikkére az Unió nemzetközi fellépéseinek elveiről, többek között az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásáról,

–  tekintettel az EUSZ 31. cikkének a KKBP-re vonatkozó különös rendelkezésekről szóló (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a harmadik országokkal, valamint egyénekkel, csoportokkal és nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szembeni szankciók elfogadásáról szóló 215. cikkére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az uniós korlátozó intézkedésekkel vagy a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló uniós intézkedésekkel érintett magánszemélyek vagy más jogalanyok tisztességes eljáráshoz való jogának biztosításáról szóló 25. nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő 2020. október 19-i, az emberi jogok súlyos megsértései elleni korlátozó intézkedésekről szóló közös javaslatára (JOIN(2020)0020),

–  tekintettel a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2020/1999 tanácsi határozatra(9) és (EU) 2020/1998 tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló (EU) 2020/1998 rendelet végrehajtásáról szóló, 2021. március 2-i (EU) 2021/371 tanácsi végrehajtási rendeletre(11) és 2021. március 22-i (EU) 2021/478 tanácsi végrehajtási rendeletre(12),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletre(14),

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervről (2020–2024) szóló, 2020. november 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2012. évi uniós stratégiai keretre,

–  tekintettel az (EU) 2020/1998 tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2020. december 17-i bizottsági iránymutató feljegyzésre (C(2020)9432),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére és a Közgyűlésnek a korrupció megelőzésére és leküzdésére, valamint a nemzetközi együttműködés megerősítésére irányuló kihívásokról és intézkedésekről szóló, 2021. június 2–4-i rendkívüli ülésszakán elfogadott politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel a „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című, 2018. április 26-i tanulmányára,

–  tekintettel a spanyol legfelsőbb bíróság büntetőtanácsának a venezuelai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2017. november 13-i (KKBP) 2017/2074 tanácsi határozatról szóló, 2020. november 26-i határozatára(15),

–  tekintettel a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EU globális emberi jogi szankciórendszerével (az EU Magnyickij-törvénye) kapcsolatos kérdésekre (O-000047/2021 – B9-0028/2021 és O-000048/2021 – B9-0029/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kimondja, hogy az Unió fellépése a következő elvekre épül: „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása”;

B.  mivel az EUMSZ 215. cikke értelmében az EU szankciókat fogad el az EU saját intézkedéseiként (azaz autonóm szankciók formájában) és/vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak végrehajtása érdekében azokban az esetekben, amikor nem uniós országok, természetes vagy jogi személyek, csoportok vagy nem állami szervezetek nem tartják tiszteletben a nemzetközi jogot vagy az emberi jogokat, vagy olyan politikákat vagy fellépéseket folytatnak, amelyek nem tartják tiszteletben a jogállamiságot vagy a demokratikus elveket;

C.  mivel a Bizottság „Az európai gazdasági és pénzügyi rendszer: a nyitottság, az erő és a reziliencia előmozdítása” című, 2021. január 19-i közleménye (COM(2021)0032) intézkedéseket vázol fel az uniós szankciók hatékonyságának javítására, annak biztosítására, hogy azokat ne kerüljék meg és ne ássák alá, valamint a szankciókra vonatkozó információcsere-tár létrehozására, továbbá ütemtervet tartalmaz az uniós szankciók rendszerszintű be nem tartásának észlelésétől az Európai Unió Bírósága előtti jogsértési eljárásokig történő elmozduláshoz;

D.  mivel a holland kormány 2018 novemberében megbeszélést kezdeményezett az uniós tagállamok között egy célzott, uniós szintű emberi jogi szankciórendszerről; mivel a Tanács végül 2020. december 7-én elfogadta az EU globális emberi jogi szankciórendszerének létrehozásáról szóló vonatkozó határozatot és rendeletet;

E.  mivel az Európai Parlament módszeresen elítéli az emberi jogok megsértésének eseteit;

F.  mivel az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalások nagyon gyakran felszólítják az uniós intézményeket, hogy fogadjanak el szankciókat – többek között egyedi szankciókat – az emberiesség elleni bűncselekményekkel vagy az emberi jogok súlyos megsértésével gyanúsított személyekkel szemben;

G.  mivel a korrupció pusztító hatással lehet az emberi jogok helyzetére, és gyakran aláássa az intézmények működését és legitimitását, valamint a jogállamiságot; mivel a Parlament felszólított rá, hogy az emberi jogok súlyos megsértésével kapcsolatos visszaéléseket és rendszerszintű korrupciós cselekményeket vegyék figyelembe az EU globális emberi jogi szankciórendszerében is;

H.  mivel az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság hasonló szankciórendszert fogadott el; mivel az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság értékeit valló, hasonlóan gondolkodó országok közötti együttműködés összehangoltabbá és ezáltal hatékonyabbá teszi a célzott szankciók alkalmazását; mivel az Egyesült Királyság kormánya 2021. április 26-án globális korrupcióellenes szankciórendszert indított;

1.  üdvözli az EU globális emberi jogi szankciórendszerének (EU GHRSR ) elfogadását, amely alapvető kiegészítője az EU emberi jogi és külpolitikai eszköztárának, amely megerősíti az EU globális emberi jogi szereplőként betöltött szerepét azáltal, hogy lehetővé teszi számára korlátozó intézkedések meghozatalát az emberi jogok súlyos megsértésében részt vevő jogi és természetes személyekkel szemben a világon mindenütt; hangsúlyozza, hogy az új rendszernek egy szélesebb körű, koherens és egyértelműen meghatározott stratégia részét kell képeznie, amely figyelembe veszi az EU külpolitikai célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy a stratégiának arra is törekednie kell, hogy meghatározza a célkitűzésekhez kapcsolódó konkrét referenciaértékeket, és részletezze, hogy a szankciók hogyan segíthetik elő e referenciaértékek teljesítését; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Tanács úgy határozott, hogy az új rendszer elfogadásakor a minősített többségi szavazás helyett egyhangú szavazást alkalmaz, és megismétli arra irányuló felhívását, hogy vezessenek be minősített többségi szavazást az EU GHRSR hatálya alá tartozó szankciók elfogadásához;

2.  üdvözli a rendszer hatályának meghatározását, amely felsorolja a konkrét súlyos emberi jogi visszaéléseket, beleértve a szexuális és nemi alapú erőszakkal kapcsolatos visszaéléseket is, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a nemek közötti egyenlőségre és jogokra vonatkozó jelenlegi uniós jogszabályok módosítására, hatályának a korrupciós cselekményekre való kiterjesztése révén; sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak benne rugalmasságot a felmerülő emberi jogi kihívások és fenyegetések, illetve az államhatalommal vagy szükségállapotokkal való visszaélés, többek között a Covid19-cel kapcsolatos korlátozások vagy az emberijog-védők elleni erőszak figyelembevétele érdekében; kiemeli, hogy az uniós szankciók az emberi jogokat megsértő személyekre irányulnak, és nem céljuk, hogy befolyásolják az emberi jogok lakosság általi gyakorlását;

3.  üdvözli azt a bejelentést, hogy a Bizottság 2021-ben felülvizsgálja a szankciókat megkerülő és aláásó gyakorlatokat, valamint felülvizsgálja a szankciók végrehajtásával és érvényesítésével kapcsolatos jelenlegi tagállami jelentéstételi kötelezettségeket; felhívja a Bizottságot és a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy vegyék figyelembe e felülvizsgálat eredményeit annak érdekében, hogy ennek megfelelően további jogszabályi változtatásokat és végrehajtási iránymutatásokat javasoljanak;

4.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a rendszer ugyanolyan mértékben vegye célba az emberi jogokat megsértők gazdasági és pénzügyi támogatóit is; arra az esetre, ha a meglévő rendszer felülvizsgálata nem terjed ki korrupciós cselekményekre, felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támaszkodjanak az Egyesült Királyság globális korrupcióellenes szankciókról szóló jogalkotási javaslatára, az USA globális Magnyickij-törvényére vagy a korrupt külföldi tisztviselők áldozatainak járó igazságszolgáltatásról szóló kanadai törvényre vagy más hasonló rendszerekre, és fogadjanak el uniós korrupcióellenes szankciórendszert az EU GHRSR kiegészítése érdekében;

5.  üdvözli az Egyesült Államok 2016. évi globális Magnyickij-törvényét és azt, hogy ez a törvény vezető szerepet játszott azzal, hogy más nemzetközi szereplőket, köztük az EU-t inspirálta az emberi jogok védelmére irányuló erőfeszítéseikben;

6.  üdvözli a rendszer keretében hozott első végrehajtási határozatokat, amelyek bizonyítják az EU elkötelezettségét az új, ambiciózus eszköz megfelelő alkalmazása mellett; ösztönzi a Tanácsot, hogy teljes mértékben használja ki ezt az eszközt hatásának erősítése érdekében;

7.  meggyőződése, hogy az új rendszer hatékony és visszatartó erejű; szilárd meggyőződése, hogy a rendszer legitimitásának biztosításához elengedhetetlen a lehető legmagasabb szintű bírósági felülvizsgálat és a végrehajtás megfelelő ellenőrzése; hangsúlyozza, hogy rendszeresen felül kell vizsgálni a jegyzékbe vételt, a szankcionált személyek vagy szervezetek jegyzékbe vételére és jegyzékből való törlésére vonatkozó, világosan meghatározott és átlátható kritériumokat és módszertant, valamint a megfelelő jogi eljárásokat, amelyek révén meg lehet támadni a jegyzékbe vételt az alapos bírósági felülvizsgálati és jogorvoslati jogok garantálása érdekében;

8.  elítéli az EU-val, annak intézményeivel, parlamenti képviselőivel, testületeivel vagy polgáraival szemben kizárólag azért alkalmazott ellenszankciókat, mert az EU GHRSR-en keresztül előmozdítják és védelmezik az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartását; emlékeztet rá, hogy a megtorló intézkedések célja, hogy az EU-t visszatartsák attól, hogy a Szerződésben foglalt kötelezettségeivel összhangban folytassa az emberi jogok védelmére irányuló globális fellépéseit: hangsúlyozza, hogy gyors, határozott és összehangolt uniós válaszra van szükség a harmadik országok által alkalmazott megtorló szankciók ellenében, és hogy biztosítani kell, hogy az ilyen országokkal kötött kétoldalú megállapodások ne ássák alá az EU GHRSR vagy általában véve az EU külpolitikai hitelességét;

9.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós tagállamnak egységesen és gyorsan kell értelmeznie a szankciók alkalmazását és végrehajtását; sürgeti a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként biztosítsa, hogy az uniós szankciók megsértéséért kiszabott nemzeti szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek; úgy véli, hogy a megfelelő intézkedések meghozatalának elmulasztása az emberi jogok tartós megsértése által jellemzett helyzetekben aláásná az EU emberi jogi stratégiáját, szankciókkal kapcsolatos politikáját és hitelességét; úgy véli, hogy a szankciók szigorúbb érvényesítése érdekében központosított felügyeleti mechanizmusra van szükség a végrehajtás és a megfelelés tekintetében; üdvözli azt a bejelentést, hogy a Bizottság javasolja szankciós adattár létrehozását és (kritériumokat és határidőket is tartalmazó) ütemterv kidolgozását az uniós szankciók rendszeres be nem tartásának felderítésétől az Európai Unió Bírósága előtt indított kötelezettségszegési eljárások felé való elmozdulás érdekében;

10.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön bejegyzett hatóságok, vállalatok és egyéb szereplők teljes mértékben megfeleljenek a Tanács korlátozó intézkedésekről szóló határozatainak; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák az együttműködést és az információmegosztást, továbbá megerősített európai felügyeleti és végrehajtási mechanizmust szorgalmaz; felhívja a Tanácsot, hogy rendszeresen frissítse a szankcionált vállalatok listáját, mivel az ott szereplő vállalatok hajlamosak jogi kiskapukat használni és egyéb kreatív megoldásokat keresni a szankciók megkerülése érdekében;

11.  meggyőződése, hogy a korlátozó intézkedések és különösen a vagyoni eszközök befagyasztásának megsértése az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységnek minősül; kéri annak értékelését, hogy helyénvaló-e felülvizsgálni az (EU) 2017/1371 irányelvet és az (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletet annak érdekében, hogy megbízzák az Európai Ügyészséget azzal a feladattal, hogy kivizsgálja, büntetőeljárás alá vonja és bíróság elé vigye az EU GHRSR alapján elfogadott korlátozó intézkedések megsértését megvalósító bűncselekmények elkövetőit és bűntársaikat;

12.  sajnálja, hogy az Európai Parlamentnek nincs intézményesített szerepe a folyamatban; felszólít az EU GHRSR parlamenti felügyeletére, valamint az Európai Parlament szerepének növelésére az emberi jogok súlyos megsértésének eseteiben az EU GHRSR legitimitásának növelése érdekében, és felszólít egy külön parlamenti munkacsoport létrehozására, amely ellenőrzi a szankciórendszer végrehajtását; felszólít a Parlamenttel és a tagállamokkal való szisztematikus és intézményesített információmegosztásra és jelentéstételre az EKSZ és a Bizottság részéről;

13.  ragaszkodik egy átlátható és inkluzív folyamathoz a civil társadalmi szereplők hozzájárulásának megkönnyítése érdekében, beleértve egy uniós szintű tanácsadó bizottság létrehozását és a civil társadalmi szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és az oknyomozó újságírókkal való rendszeres találkozókat, a rendszer jelenlegi állásának nyomon követése és végrehajtásának javítása céljából; felhívja az EKSZ-t, hogy adjon ki iránymutatást a folyamatban való részvétel módjáról, és hangsúlyozza, hogy az információkat szolgáltató személyek, így az emberi jogi jogvédők és szervezetek érdekében bizalmas kezelésre és tanúvédelmi mechanizmusra van szükség;

14.  hangsúlyozza, hogy a célzott szankcióknak tényleges és tartós eredmények elérésére kell irányulniuk; felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy különítsenek el megfelelő forrásokat és szakértelmet az EU GHRSR hatásának érvényesítésére és rendszeres nyomon követésére, valamint szorosan kövessék nyomon a jegyzékbe vételeket és a jegyzékből való törléseket; ragaszkodik ahhoz, hogy mind az EU-ban, mind az érintett országokban több figyelmet és erőforrást kell fordítani a jegyzékbe vételről szóló nyilvános kommunikációra, többek között a vonatkozó dokumentumoknak az érintett személyek vagy szervezetek helyi nyelvére történő lefordítása révén;

15.  emlékeztet rá, hogy az uniós szankciórendszerek végrehajtása érdekében egységes és koherens stratégiára van szükség, és felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítsák a koherenciát az EU GHRSR és az EU külpolitikája között, különösen az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikái, valamint a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) tekintetében; felszólít továbbá az uniós szankciórendszerek és a nemzetközi büntetőjog, a nemzetközi humanitárius jog, valamint a jogállamisággal és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos uniós politikák közötti összhangra;

16.  ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU GHRSR összhangban legyen és kiegészítse az EU országspecifikus és horizontális korlátozó intézkedéseit, ágazati intézkedéseit és fegyverembargóit, valamint a szankciókra vonatkozó meglévő nemzetközi kereteket, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsával kapcsolatban;

17.  felhívja az EU-t, hogy hozzon létre transzatlanti szövetséget az Egyesült Államokkal a demokrácia globális védelme érdekében, és tegyen javaslatot egy demokráciavédelmi eszköztárra, amely magában foglalná a szankciókkal és a pénzmosás elleni politikákkal kapcsolatos együttes fellépéseket, valamint biztosítsa, hogy szankciópolitikája kapcsolódjon az EU-hoz és a nemzetközi vizsgálatokhoz, valamint számos más nemzetközi igazságügyi eszközhöz, például a nemzetközi törvényszékekhez és az uniós igazságszolgáltatási központ létrehozására irányuló kezdeményezéshez;

18.  meg van győződve a partnerekkel és hasonló gondolkodású országokkal való együttműködés és koordináció előnyeiről az EU GHRSR végrehajtása során; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szankciók megállapítása során építsenek az EU és az USA közötti – a közös történelemből és a közös demokratikus értékekből táplálkozó – szoros együttműködésre és stratégiai kapcsolatra, és felszólít a célzott szankciókról szóló rendszeres megbeszélésekre, különösen a transzatlanti jogalkotói párbeszéd keretében; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy működjenek együtt a külső igazságügyi intézményekkel, így a Nemzetközi Büntetőbírósággal, az Emberi Jogok Európai Bíróságával, az Amerika-közi Emberi Jogi Bírósággal, az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Bíróságával és más ad hoc törvényszékekkel, az ENSZ által támogatott törvényszékekkel és más szervekkel, többek között az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával és a nemzetközi felügyeleti és ellenőrző szervekkel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel, a NATO-val és az Európa Tanáccsal, azzal a céllal, hogy az emberi jogok megsértésének súlyos eseteit az EU GHRSR alapján szankcionálják, illetve azoktól elrettentsenek; felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának a világ minden országa általi ratifikálását;

19.  hangsúlyozza, hogy a büntetlenség elleni küzdelem érdekében az EU és tagállamai által tett valamennyi erőfeszítés elsődleges céljának továbbra is annak kell lennie, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések és atrocitással járó bűncselekmények elkövetőit a hazai vagy nemzetközi igazságszolgáltatás keretében büntetőjogi felelősségre vonják; újfent felhívja a figyelmet e tekintetben az egyetemes joghatóság elvének fontosságára, és üdvözli az ezen elv alapján számos tagállamban a közelmúltban lefolytatott bírósági eljárásokat;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós tagjelölt országok és potenciális tagjelölt országok – az EU közös kül- és biztonságpolitikájával való szélesebb összehangoltságuknak megfelelően – igazodjanak az EU GHRSR-hez;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) HL C 239. E, 2013.8.20., 11. o.
(2) HL C 23., 2021.1.21., 108. o.
(3) HL C 295. E, 2009.12.4., 49. o.
(4) HL C 378., 2017.11.9., 52. o.
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0012.
(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0014.
(7) HL C 337., 2018.9.20., 82. o.
(8) HL C 101., 2018.3.16., 47. o.
(9) HL L 410. I, 2020.12.7., 13. o.
(10) HL L 410. I, 2020.12.7., 1. o.
(11) HL L 71I., 2021.3.2., 1. o.
(12) HL L 99. I, 2021.3.22., 1. o.
(13) HL L 198., 2017.7.28., 29. o.
(14) HL L 283., 2017.10.31., 1. o.
(15) HL L 295., 2017.11.14., 60. o.

Utolsó frissítés: 2021. július 8.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat