Index 
Elfogadott szövegek
2021. április 29., Csütörtök - Brüsszel
A digitális zöldigazolvány – uniós polgárok ***I
 A digitális zöldigazolvány – harmadik országbeli állampolgárok ***I
 A digitális gazdaság adóztatása: OECD-tárgyalások, a digitális társaságok adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó
 Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság máltai helyzete
 A csalás elleni uniós program 2021–2027 ***II
 A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei ***II
 Európai Védelmi Alap ***II
 Digitális Európa program ***II
 Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) 2021–2027 ***II
 Közigazgatási együttműködés a jövedéki adók területén: az elektronikus nyilvántartások tartalma *
 A Covid19-világjárvány Latin-Amerikában
 Bolívia, valamint Jeanine Añez volt elnök és más tisztviselők letartóztatása
 Istenkáromlásról szóló törvények Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügye
 A Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételei és kiadásai
 Oroszország, Alekszej Navalnij ügye, csapatösszevonások az ukrán határon és orosz támadás a Cseh Köztársaságban
 A kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulója
 Európai gyermekgarancia
 A koronavírustesztek hozzáférhetősége és megfizethetősége
 Az EU és India közötti kapcsolatok
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Bizottság és végrehajtó ügynökségek
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Parlament
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Tanács és Európai Tanács
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Az Európai Unió Bírósága
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Számvevőszék
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Régiók Bizottsága
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai ombudsman
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai adatvédelmi biztos
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Külügyi Szolgálat
 2019. évi mentesítés: Európai Szakképzésfejlesztési Központ
 2019. évi mentesítés: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért
 2019. évi mentesítés: Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége
 2019. évi mentesítés: A Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja
 2019. évi mentesítés: Európai Környezetvédelmi Ügynökség
 2019. évi mentesítés: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség
 2019. évi mentesítés: Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja
 2019. évi mentesítés: Európai Gyógyszerügynökség
 2019. évi mentesítés: Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust)
 2019. évi mentesítés: Európai Képzési Alapítvány
 2019. évi mentesítés: Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség
 2019. évi mentesítés: Európai Repülésbiztonsági Ügynökség
 2019. évi mentesítés: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság
 2019. évi mentesítés: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ
 2019. évi mentesítés: Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség
 2019. évi mentesítés: Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége
 2019. évi mentesítés: Az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL)
 2019. évi mentesítés: Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség
 2019. évi mentesítés: Európai GNSS Ügynökség
 2019. évi mentesítés: Európai Halászati Ellenőrző Hivatal
 2019. évi mentesítés: Európai Vegyianyag-ügynökség
 2019. évi mentesítés: Euratom Ellátási Ügynökség
 2019. évi mentesítés: A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol)
 2019. évi mentesítés: A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete
 2019. évi mentesítés: Európai Bankhatóság
 2019. évi mentesítés: Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság
 2019. évi mentesítés: Európai Értékpapírpiaci Hatóság
 2019. évi mentesítés: Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége
 2019. évi mentesítés: A BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal)
 2019. évi mentesítés: Európai Innovációs és Technológiai Intézet
 2019. évi mentesítés: Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal
 2019. évi mentesítés: A Szabadságon, a Biztonságon és a Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség (eu-LISA)
 2019. évi mentesítés: Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás
 2019. évi mentesítés: SESAR közös vállalkozás
 2019. évi mentesítés: Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás
 2019. évi mentesítés: Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás
 2019. évi mentesítés: Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás
 2019. évi mentesítés: Második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás
 2019. évi mentesítés: Shift2Rail közös vállalkozás
 2019. évi mentesítés: ECSEL közös vállalkozás
 2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – 8., 9., 10. és 11. EFA
 Jelentés az uniós ügynökségek 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről: teljesítmény, pénzgazdálkodás és ellenőrzés

A digitális zöldigazolvány – uniós polgárok ***I
PDF 258kWORD 83k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0130 – C9-0104/2021 – 2021/0068(COD))(1)
P9_TA(2021)0145

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 25, eltérő utalás hiányában]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
P9_TA(2021)0145
a Bizottság javaslatához
P9_TA(2021)0145
---------------------------------------------------------
P9_TA(2021)0145

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/... RENDELETE
a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (uniós Covid19-igazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 21. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) részletes szabályokat állapít meg e jog gyakorlására vonatkozóan.

(1a)  A szabad mozgás megkönnyítése a gazdaságélénkítés megkezdésének egyik kulcsfontosságú előfeltétele.

(2)  Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű népegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó, 2-es típusú koronavírus (SARS-CoV2) által okozott koronavírus-betegség 2019-et (COVID-19). 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.

(3)  A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt az uniós polgárok azon jogára, hogy szabadon mozoghatnak és tartózkodhatnak a tagállamok területén; ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére / önkéntes karanténba vonulására vagy a SARS-CoV-2-teszteredmény bemutatására vonatkozó követelmények. Ezek a korlátozások káros hatással vannak a polgárokra és a vállalkozásokra, különösen a határt átlépő munkavállalókra és ingázókra, illetve az idénymunkásokra.

(4)  A Tanács 2020. október 13-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlást(4). Az ajánlás összehangolt megközelítést határoz meg a következő kulcsfontosságú kérdésekre vonatkozóan: közös kritériumok és küszöbértékek alkalmazása annak eldöntésekor, hogy bevezetnek-e a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat, a Covid19 terjedési kockázatának feltérképezése egy elfogadott színkód alapján, és koordinált megközelítés azokat az intézkedéseket illetően – ha vannak ilyenek –, amelyek az adott területeken való terjedési kockázattól függően megfelelően alkalmazhatók az e területek között mozgó személyekre. Sajátos helyzetükre tekintettel az ajánlás azt is hangsúlyozza, hogy ▌mentesíteni kell a Covid19-járvánnyal összefüggő utazási korlátozások alól az ajánlás 19. pontjában felsorolt alapvető szükségből utazókat, valamint a határ menti ingázókat, akiknek az életét az ilyen korlátozások jelentősen érintik, különös tekintettel az alapvető feladatot ellátó vagy a kritikus infrastruktúra szempontjából nélkülözhetetlen személyekre.

(5)  Az (EU) 2020/1475 ajánlásban meghatározott kritériumok és küszöbértékek felhasználásával az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) hetente egyszer közzéteszi a tagállamok régiónkénti bontású térképét, hogy támogassa a tagállami döntéshozatalt(5).

(6)  Amint azt az (EU) 2020/1475 ajánlás hangsúlyozza, a személyek Unión belüli szabad mozgására vonatkozó, a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében bevezetett korlátozásoknak konkrét és korlátozott közérdeken – nevezetesen a népegészség védelmén – kell alapulniuk. Az ilyen korlátozásokat az uniós jog általános elveivel összhangban kell alkalmazni, különös tekintettel az arányosságra és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó elvekre. A belső határellenőrzés nélküli, teljes mértékben működő schengeni térség helyreállítására irányuló erőfeszítésekkel összhangban a meghozott intézkedések hatályát és idejét tehát szigorúan korlátozni kell, és azok nem terjedhetnek túl a népegészség védelméhez feltétlenül szükséges mértéken. Ezenkívül összhangban kell lenniük azokkal az uniós intézkedésekkel, amelyek célja az áruk és alapvető szolgáltatások zökkenőmentes szabad mozgásának biztosítása az egységes piacon, beleértve az egészségügyi eszközök és az orvosi és egészségügyi személyzet zökkenőmentes szabad mozgását azokon az úgynevezett „zöld sávos” határátkelőhelyeken keresztül, amelyeket a zöld sávoknak az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésre állását biztosító határigazgatási intézkedésekre vonatkozó iránymutatások szerinti végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény említ(6).

(7)  Mindazok esetében, akik már megkapták a védőoltást, [72 óránál] nem régebbi negatív NAAT-teszttel vagy [24 óránál] nem régebbi negatív antigén gyorsteszttel rendelkeznek, illetve akik szervezetében az elmúlt [6 hónapban] kimutatták a tüskefehérje ellen termelődött egyes antitestek jelenlétét, a jelenlegi orvosi ismeretek szerint jelentősen csökken a SARS-CoV-2 vírussal való megfertőződés kockázata. Nem szabad korlátozni azon személyek szabad mozgását, akik – például azért, mert védettek a SARS-CoV-2 vírussal szemben, és nem adhatják tovább azt – megalapozott tudományos bizonyítékok alapján nem jelentenek jelentős népegészségügyi kockázatot, mivel az ilyen korlátozások nem szükségesek a kitűzött cél eléréséhez.

(7a)  Az igazolványok harmonizált használatának biztosítása érdekében e rendeletben meg kell határozni érvényességük időtartamát. Jelen pillanatban azonban még mindig nem egyértelmű, hogy a vakcinázás megakadályozza-e a Covid19 terjedését. Hasonlóképpen nincs elegendő bizonyíték arra vonatkozóan sem, hogy egy korábbi fertőzésből való felépülést követően mennyi ideig tart a szervezet tényleges védettsége a Covid19-cel szemben. Ezért lehetővé kell tenni az érvényesség időtartamának a technológiai és tudományos fejlődés alapján történő kiigazítását.

(8)  Számos tagállam kezdeményezte vagy tervezi oltási igazolványok kibocsátását. Ahhoz azonban, hogy ezeket hatékonyan lehessen használni a határokon átnyúló helyzetekben, amikor a polgárok gyakorolják a szabad mozgáshoz és a vakcinázáshoz való jogukat, az ilyen igazolványoknak teljes mértékben interoperábilisnak, összeegyeztethetőnek, biztonságosnak és ellenőrizhetőnek kell lenniük. A tagállamok között közösen elfogadott megközelítésre van szükség az ilyen igazolványok tartalmára, formátumára, elveire, technikai előírásaira és védettségi szintjére vonatkozóan.

(9)  Az e területen hozott egyoldalú intézkedések jelentős fennakadásokat okozhatnak a szabad mozgás ▌gyakorlásában, és akadályozhatják a belső piac, köztük a turizmus ágazat megfelelő működését, mivel a nemzeti hatóságok és a személyszállítási szolgáltatók, például a légitársaságok, a vasút-, az autóbusz- vagy a komptársaságok számos különböző okmányformátummal találkoznak, nemcsak az adott személy oltottsági státusza, hanem a tesztek és a Covid19-betegségből való gyógyultság tekintetében is. [Mód. 8.]

(9a)  A fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia létrehozásáról szóló 2021. március 3-i állásfoglalásában az Európai Parlament felszólított a turizmussal kapcsolatos megközelítés uniós szintű harmonizálására – a biztonságos utazás közös kritériumai, valamint a tesztelési és karanténkövetelményekre vonatkozó uniós egészségvédelmi protokoll végrehajtása révén egyaránt –, valamint szorgalmazza egy egységes oltási bizonyítvány kialakítását, amennyiben elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a vakcinázott személyek nem terjesztik tovább a vírust, vagy amennyiben kölcsönösen elismerik az oltási eljárásokat.

(10)  A schengeni vívmányokban, különösen az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(7) meghatározott, a belső határok személyek által történő átlépésére vonatkozó közös intézkedések sérelme nélkül, valamint a tagállamok területén való ▌mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében létre kell hozni a Covid19 elleni oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok kibocsátására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó, „uniós Covid19-igazolvány” elnevezésű közös keretet, amelyet minden tagállamban kötelezővé és közvetlenül alkalmazandóvá kell tenni. Valamennyi uniós közlekedési csomópontnak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az igazolványt ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmaznia az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.

(10a)  E rendelet alkalmazásakor a tagállamoknak el kell fogadniuk az e rendelettel összhangban kiadott valamennyi igazolványtípust. Az interoperábilis igazolványoknak egyenértékűnek kell lenniük az érvényességük ideje alatt.

(11)  E rendelet célja, hogy megkönnyítse az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a szabad mozgás és más alapvető jogok Covid19-világjárvány miatti esetleges korlátozásai tekintetében, miközben magas szintű közegészség-védelemre törekszik, és nem értelmezendő úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a világjárvány során bevezetett szabad mozgásra vagy más alapvető jogokra vonatkozó korlátozások elfogadását. ▌Továbbra is alkalmazni kell az (EU) 2020/1475 ajánlásban említett azon kivételeket, amelyek a szabad mozgás tekintetében a Covid19-világjárványra válaszul bevezetett korlátozásokra vonatkoznak. Az e rendelet által létrehozott igazolványok ellenőrzésének szükségessége önmagában nem indokolhatja a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. A belső határokon végzett ellenőrzéseknek továbbra is végső eszközként kell szolgálniuk, az (EU) 2016/399 rendeletben meghatározott különös szabályokra is figyelemmel.

(12)  Az ilyen interoperábilis igazolványok kibocsátására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó közös megközelítés a bizalmon alapul. A hamis Covid19-igazolványok jelentős népegészségügyi kockázatot jelenthetnek. A tagállamok hatóságai számára garantálni kell, hogy a másik tagállamban kibocsátott igazolványban szereplő információk megbízhatóak, hogy az igazolvány nem hamis, hogy az az azt bemutató személyre vonatkozik, és hogy az igazolványban szereplő információkat ellenőrző személyek csak a szükséges minimális mennyiségű információhoz férhetnek hozzá.

(13)  A hamis Covid19-igazolványok valós kockázatot jelentenek. 2021. február 1-jén az Europol előzetes figyelmeztető értesítést adott ki a hamis negatív Covid19-tesztigazolványok tiltott értékesítéséről(8). Tekintettel a rendelkezésre álló és könnyen hozzáférhető technológiai eszközökre, például a nagy felbontású nyomtatókra és a különböző grafikus szerkesztői szoftverekre, a csalók kiváló minőségű hamis vagy meghamisított igazolványokat tudnak előállítani. Több esetben került sor csalárd tesztelési igazolványok szervezett hamisítócsoportok és haszonleső egyéni csalók által történő tiltott offline és online értékesítésére.

(14)  Az interoperabilitás és az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében – többek között a kiszolgáltatott személyek, például a fogyatékossággal élő személyek és a digitális technológiákhoz korlátozott hozzáféréssel rendelkező személyek számára – a tagállamoknak az igazolvány birtokosa által választott digitális és/vagy papíralapú formátumban kell kibocsátaniuk az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványokat. Ez lehetővé teszi a leendő birtokos számára, hogy megigényelje és megkapja az igazolvány nyomtatott példányát, és/vagy hogy mobil eszközön tárolja és jelenítse meg a igazolványt. Az igazolványoknak interoperábilis, digitálisan olvasható vonalkódot kell tartalmazniuk, amely csak az igazolvánnyal kapcsolatos releváns adatokat tartalmazza. A tagállamoknak elektronikus bélyegzővel ▌garantálniuk kell az igazolványok hitelességét, érvényességét és sértetlenségét. Az igazolványon szereplő információkat ember által olvasható formátumban is fel kell tüntetni, akár nyomtatott formában, akár formázás nélküli szövegként megjelenítve. Az okmányok elrendezésének könnyen érthetőnek kell lennie, és biztosítania kell az egyszerűséget és a felhasználóbarát jelleget. Az információkat és az elrendezést akadálymentesen kell megjeleníteni a fogyatékossággal élő személyek számára, az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(9) meghatározott, az információkra, többek között a digitális információkra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek megfelelően. A szabad mozgás akadályozásának elkerülése érdekében az igazolványokat térítésmentesen kell kiállítani, és a személyek számára biztosítani kell a jogot azok megszerzésére. A tagállamoknak automatikusan vagy a gyógyultsági igazolvány esetében csak kérésre kell kibocsátaniuk az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványokat, biztosítva, hogy azok könnyen beszerezhetők legyenek, és szükség esetén meg kell adniuk az annak garantálásához szükséges támogatást, hogy mindenki egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen. Az oltási igazolványok bevezetéséhez szükséges minden további technikai, digitális és közlekedési infrastrukturális kiadást az uniós alapokból és programokból támogathatóvá kell tenni. [Mód. 17]

(14a)  Az oltóanyagokat a lakosság egésze számára elérhető globális közjavaknak kell tekinteni, ezért a tagállamoknak minden polgár számára méltányos és ingyenes hozzáférést kell biztosítaniuk. A tagállamoknak emellett egyetemes, elérhető, időben történő és ingyenes hozzáférést kell biztosítaniuk a Covid19-tesztelési lehetőségekhez, ideértve ezek elérhetővé tételét valamennyi közlekedési csomópontban. A 3. cikk (1) bekezdése szerinti igazolványok kiállítása, illetve egy – az 5., 6. és 7. cikkben említett – konkrét igazolvány birtoklása nem vezethet az oltási státuszon alapuló megkülönböztetett bánásmódhoz és megkülönböztetéshez.

(15)  Az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványok biztonsága, hitelessége, sértetlensége és érvényessége, valamint az uniós adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy valamennyi tagállamban elfogadják azokat. Ezért létre kell hozni egy olyan bizalmi keretrendszert, amely meghatározza az igazolványok megbízható és biztonságos kibocsátásához és ellenőrzéséhez szükséges szabályokat és infrastruktúrát. Az ehhez szükséges infrastruktúrát ki kell építeni, határozottan előnyben részesítve az uniós technológia használatát, hogy az hogy minden elektronikus eszközön működjön, biztosítva ugyanakkor az infrastruktúra védettségét a kiberbiztonsági fenyegetésekkel szemben. A bizalmi keretrendszernek biztosítania kell, hogy az igazolvány ellenőrzésére offline és a kibocsátónak az ellenőrzésről való tájékoztatása nélkül kerüljön sor, és ezért biztosítania kell, hogy sem az igazolványok kibocsátója, sem más harmadik fél ne kapjon tájékoztatást, amikor az igazolvány birtokosa bemutatja az igazolványt. A bizalmi keretrendszer alapját a 2011/24/EU irányelv(10) 14. cikke alapján létrehozott e-egészségügyi hálózat által 2021. március 12-én elfogadott, az egészségügyi igazolások interoperabilitására vonatkozó dokumentumnak(11) kell képeznie. A bizalmi keretrendszernek ezért egy nyilvános kulcsú infrastruktúrán kell alapulnia, amely a tagállamok egészségügyi hatóságait az igazolványokat kiállító egyes jogalanyokkal összekötő bizalmi lánccal rendelkezik. A bizalmi keretrendszernek lehetővé kell tennie a csalás, különösen a hamisítás felderítését. Minden egyes oltás, teszt vagy gyógyulás esetén külön-külön független igazolványt kell kiállítani, amelyen nem tüntethető fel az igazolvány birtokosa korábbi igazolványainak előzményei.

(16)  E rendelet értelmében az uniós Covid19-igazolványt alkotó bármely igazolványt a 2004/38/EK irányelv 3. cikkében említett személyek, azaz az uniós polgárok és családtagjaik, köztük az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. cikkének (2) bekezdése szerinti tengerentúli országok és területek állampolgárai számára – állampolgárságuktól függetlenül – az oltás vagy a teszt helye szerinti tagállamnak, illetve a gyógyult személy tartózkodási helye szerinti tagállamnak kell kibocsátania. Az igazolványokat adott esetben a beoltott, tesztelt vagy gyógyult személy, például a cselekvőképtelen személy nevében egy másik személynek, például a törvényes gyámnak kell kibocsátani, vagy gyermekeik nevében a szülők számára. Az igazolványok tekintetében nem követelhető meg felülhitelesítés vagy bármilyen más hasonló alakiság.

(16a)  A határátlépéssel járó utazásokhoz kapcsolódó korlátozások különösen azon személyek számára hátrányosak, akik naponta vagy gyakran lépik át a határt, mert munkahelyükre vagy iskolába mennek, közeli hozzátartozóikat látogatják meg, orvosi ellátást vesznek igénybe vagy szeretteiket gondozzák. Az uniós Covid19-igazolványnak meg kell könnyítenie a határ menti lakosok, a határátlépő idénymunkások, a határátlépő ideiglenes munkavállalók és a közlekedési dolgozók szabad mozgását.

(16b)  hangsúlyozva az e rendelet (14a) preambulumbekezdését, valamint az (EU) 2020/1475 ajánlás (6) és (19) bekezdését, a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a határon átnyúló régiók, a legkülső régiók, az exklávék és a földrajzilag elszigetelt területek sajátosságaira, a helyi és regionális szintű együttműködés szükségességére, valamint azokra a személyekre, akik határ menti ingázónak, külföldre ingázó munkavállalónak és határ menti lakosnak minősülnek és akik olyan másik tagállamban laknak, ahová rendszerint naponta vagy legalább hetente egyszer visszatérnek. [Mód. 18]

(17)  Az uniós Covid19-igazolványok elemeit képező igazolványokat Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgárai vagy lakosai számára is ki lehet állítani ▌.

(18)  ▌Az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről egyes harmadik országok között a személyek szabad mozgásáról kötött megállapodások rendelkeznek a szabad mozgás népegészségügyi okokból történő korlátozásának lehetőségéről. Amennyiben egy ilyen megállapodás nem tartalmaz az európai uniós jogi aktusok beépítésére vonatkozó mechanizmust, az ilyen megállapodások kedvezményezettjei részére kiállított igazolványokat az e rendeletben megállapított feltételek szerint el kell fogadni. Ezt a Bizottság által elfogadandó végrehajtási jogi aktustól kell függővé tenni, amely megállapítja, hogy az adott harmadik ország e rendelettel összhangban állít ki igazolványokat, és hivatalos biztosítékokat nyújtott arra vonatkozóan, hogy elfogadja a tagállamok által kibocsátott igazolványokat.

(19)  Az (EU) 2021/XXXX rendelet alkalmazandó azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik nem tartoznak e rendelet hatálya alá, és akik jogszerűen tartózkodnak az említett rendelet hatálya alá tartozó valamely állam területén, és akik az uniós joggal összhangban jogosultak más államokba utazni.

(20)  Az e rendelet céljából létrehozandó keretrendszernek ▌a WHO és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet bevonásával megvalósuló globális kezdeményezésekkel vagy hasonló – az Európai Unióval szoros partnerséget fenntartó harmadik országokat bevonó – kezdeményezésekkel való összhang biztosítására kell törekednie. Ennek lehetőség szerint magában kell foglalnia a globális szinten létrehozott technológiai rendszerek és az e rendelet céljából létrehozott rendszerek közötti interoperabilitást az Unión belüli szabad mozgás megkönnyítése érdekében, többek között nyilvános kulcsú infrastruktúrában való részvétel vagy nyilvános kulcsok kétoldalú cseréje révén. A harmadik országok vagy az EUMSZ 355. cikkének (2) bekezdése szerinti tengerentúli országok és területek vagy annak II. mellékletében felsorolt országok vagy a Feröer szigetek által beoltott vagy tesztelt uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának megkönnyítése érdekében e rendeletnek elő kell írnia a harmadik országok vagy tengerentúli országok és területek vagy a Feröer szigetek által az uniós polgárok és családtagjaik részére kibocsátott igazolványok elfogadását, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy ezeket az igazolványokat az e rendelet alapján megállapítottakkal egyenértékű szabványoknak megfelelően bocsátották ki.

(21)  A szabad mozgás megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány idején jelenleg érvényben lévő korlátozásait a rendelkezésre álló legújabb tudományos bizonyítékok és az Egészségügyi Biztonsági Bizottság, az ECDC és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) iránymutatásai alapján összehangolt módon fel lehessen oldani, interoperábilis oltási igazolványt kell létrehozni. Az oltási igazolványnak annak igazolására kell szolgálnia, hogy birtokosa valamely tagállamban Covid19-védőoltást kapott, és lehetővé kell tennie az utazási korlátozások feloldását. Az igazolvány csak a birtokos egyértelmű azonosításához szükséges információkat, valamint a Covid19-oltóanyag megnevezését, az oltás számát, dátumát és helyét tartalmazhatja. A tagállamoknak azon személyek számára kell kibocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) értelmében forgalombahozatali engedéllyel rendelkező vakcinával ▌oltottak be.

(22)  Azon személyek is, akiket e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt – többek között klinikai vizsgálat részeként – oltottak be, jogosultak arra, hogy beszerezzék az e rendeletnek megfelelő Covid19 oltási igazolványt. Ugyanakkor a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy oltási igazolásokat más formátumban is kiállíthassák más célokra, különösen orvosi célokra.

(23)  A megkülönböztetésmentesség elvével összhangban a tagállamoknak továbbá azon uniós polgárok és családtagjaik számára is ki kell bocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket harmadik országban oltottak be a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyaggal, és erre vonatkozóan megbízható bizonyítékot szolgáltatnak. A tagállamoknak továbbá azon uniós polgárok és családtagjaik számára is ki kell bocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket harmadik országban, a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listájában szereplő oltóanyaggal oltottak be, és erre vonatkozóan megbízható bizonyítékot szolgáltatnak.

(24)  2021. január 27-én az e-egészségügyi hálózat iránymutatást fogadott el az orvosi célú oltások igazolásáról, amelyet 2021. március 12-én aktualizált(13). Az e rendelet alkalmazásában elfogadott technikai előírásoknak és különösen az alkalmazandó kódszabványoknak erre az iránymutatásra kell támaszkodniuk.

(25)  Több tagállam már most is mentesíti a beoltott személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk az oltási igazolásokat abból a célból, hogy eltekintsenek az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat is. Az elfogadásnak azonos feltételek mellett kell történnie, ami például azt jelenti, hogy ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a beadott vakcina egyetlen adagja elegendő, akkor hasonlóan kell eljárnia az ugyanazon vakcina egyetlen adagját feltüntető oltási igazolvány birtokosai tekintetében is. Népegészségügyi okokból ezt a kötelezettséget azokra a személyekre kell korlátozni, akik a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagot ▌vagy a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listáján szereplő oltóanyagot kaptak.

(26)  Meg kell akadályozni az olyan személyekkel szembeni mindennemű (közvetlen vagy közvetett) hátrányos megkülönböztetést, akiket például orvosi okok vagy amiatt nem oltanak be, mert nem tagjai a jelenleg oltott célcsoportnak, akik még nem kaptak lehetőséget az oltásra, vagy akik úgy döntöttek, hogy nem oltatják be magukat, vagy akik számára – egyes korosztályokban, például a gyermekek esetében – még nem érhető el az oltás. Ezért az oltási igazolvány vagy egy konkrét oltóanyagot feltüntető oltási igazolvány birtoklása nem lehet előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának, ▌továbbá nem lehet előfeltétele az EU-n belüli szabad mozgásnak és a határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatások, például légijáratok, vonatok, távolsági buszok, kompok vagy egyéb közlekedési eszközök igénybevételének.

(26a)  A Covid19-oltóanyagokat nagy tömegben és megfizethető áron kell előállítani, és globálisan elosztani, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak és széles körben alkalmazzák őket a helyi közösségekben. [Mód. 21/rev]

(26b)  A Covid19 világjárvány kezelése a társadalmi és gazdasági fellendülés, valamint a helyreállítási törekvések eredményességének előfeltétele. A Covid19-oltóanyagok fejlesztése alapvető fontosságú. A termelési és szállítási ütemtervek be nem tartásának súlyos eseteivel kapcsolatos problémák nagyon aggasztóak. [Mód. 22/rev]

(27)  Számos tagállam kötelezte arra a területére utazó személyeket, hogy érkezésük előtt vagy után végezzenek a SARS-CoV-2 fertőzést kimutató tesztet. A Covid19-világjárvány kezdetén a tagállamok jellemzően a reverz transzkripciós polimeráz láncreakció (RT-PCR) tesztre, azaz egy nukleinsav-amplifikációs tesztre (NAAT) támaszkodtak a betegség kimutatásában, amelyet a WHO és az ECDC az esetek és a kapcsolatok tesztelése tekintetében a legmegbízhatóbb módszernek tart(14). A világjárvány terjedésével az európai piacon egyre szélesebb körben elérhetővé váltak a gyorsabb és olcsóbb tesztek új generációját jelentő úgynevezett antigén gyorstesztek, amelyek képesek a vírusfehérjék (antigének) jelenlétének észlelésére, és így a meglévő fertőzés kimutatására. 2020. november 18-án a Bizottság elfogadta az (EU) 2020/1743 ajánlást a SARS-CoV-2 fertőzés diagnosztizálására szolgáló antigén gyorstesztek alkalmazásáról(15).

(28)  A Tanács 2021. január 22-én elfogadta az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről szóló 2021/C 24/01 tanácsi ajánlást(16), amely előírja a Covid19 antigén gyorstesztek közös jegyzékének összeállítását. Ennek alapján az Egészségügyi Biztonsági Bizottság 2021. február 18-án megállapodott a Covid19 antigén gyorstesztjeinek közös jegyzékéről, azaz azon antigén gyorstesztekről, amelyek eredményeit a tagállamok kölcsönösen elismerik, valamint a Covid19-teszteredmény-igazolásokban feltüntetendő közös, szabványosított adatkészletről(17).

(29)  E közös erőfeszítések ellenére a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló személyek ▌még mindig problémákkal szembesülnek, amikor az egyik tagállamban egy másik tagállamban kapott teszteredményt próbálnak felhasználni. E problémák gyakran az igazolás nyelvével, ▌a bemutatott dokumentum hitelességébe vetett bizalom hiányával és a tesztek árával kapcsolatosak.

(30)  Másik tagállamban kiállított, a szabad mozgás gyakorlása céljából bemutatott teszteredmény-igazolások elfogadásának javítása érdekében interoperábilis tesztigazolványt kell létrehozni, amely tartalmazza a birtokosa egyértelmű azonosításához feltétlenül szükséges információkat, valamint a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó vizsgálat típusát, dátumát és eredményét. A teszteredmények megbízhatóságának biztosítása érdekében e rendelet alapján csak a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás szerint összeállított jegyzékben szereplő NAAT tesztek és antigén gyorstesztek eredményeinek vonatkozásában bocsátható ki tesztigazolvány. Az e rendelet alkalmazásában elfogadott technikai előírások alapját az Egészségügyi Biztonsági Bizottság által a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján elfogadott, a Covid19-teszteredmény-igazolásokban feltüntetendő közös szabványosított adatkészletnek, különösen az alkalmazandó kódszabványoknak kell képezniük.

(31)  Azon tagállamoknak, amelyek a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében a szabad mozgásra vonatkozóan bevezetett korlátozások feloldása céljából előírják a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatására irányuló teszt igazolását, el kell fogadniuk az e rendeletnek megfelelően a tagállamok által kiadott tesztigazolványokat.

(31a)  A SARS-CoV-2 elleni antitesteket természetes fertőzés – klinikai betegséggel vagy anélkül – és vakcinázás után termeli a szervezet. Bár még nem állnak rendelkezésünkre végleges adatok az említett antitestek perzisztenciájáról az oltást követően, bőséges bizonyíték van arra, hogy a természetes eredetű antitestek a fertőzés után több hónapig kimutathatók. Az antitestek tesztelése ezért lehetővé teszi azon, korábban megfertőzött személyek azonosítását, akik szervezete immunválaszt adhatott, és ezért nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy újra megfertőződjenek vagy másokat megfertőzzenek.

(32)  A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a Covid19-betegségből felgyógyult személyek a tünetek megjelenése után egy bizonyos ideig még pozitív SARS-CoV-2 teszteredményt mutathatnak(18). Amennyiben az ilyen személyeknek a szabad mozgás gyakorlása érdekében tesztet kell végezniük, ennek esetleges pozitív eredménye annak ellenére megakadályozhatja őket abban, hogy utazzanak, hogy már nem fertőzőek. A szabad mozgás megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány idején jelenleg érvényben lévő korlátozásait összehangolt módon, a rendelkezésre álló legújabb tudományos bizonyítékok alapján fel lehessen oldani, interoperábilis gyógyultsági igazolványt kell létrehozni, amely tartalmazza az érintett személy egyértelmű azonosításához szükséges információkat és a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó korábbi pozitív teszt dátumát. ▌Az ECDC szerint a legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy a tünetek megjelenésétől számított tíz és húsz nap között a SARS-CoV-2 életképes volt, a meggyőző epidemiológiai vizsgálatok nem mutatták ki a betegség továbbterjedését a tizedik nap után.Az elővigyázatosság elvét azonban továbbra is alkalmazni kell. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezen érvényességi időszak hosszát – annak kezdő- és végpontját egyaránt – az Egészségügyi Biztonsági Bizottság vagy a gyógyulást követően szerzett immunitás időtartamára vonatkozó bizonyítékokat alaposan tanulmányozó ECDC iránymutatása alapján megváltoztassa. Ezen túlmenően lehetőséget kell biztosítani az egyének számára arra, hogy tünetmentes esetben tüskeantigénekkel működő, nagy specifikusságú tesztnek vessék alá magukat.

(33)  Több tagállam már most is mentesíti a gyógyult személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk a gyógyultsági igazolványt abból a célból, hogy eltekintsenek az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a SARS-CoV-2 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes gyógyultsági igazolványokat is. Az e-egészségügyi hálózat az Egészségügyi Biztonsági Bizottsággal együttműködve jelenleg dolgozza ki a gyógyultsági igazolványokra és a kapcsolódó adatkészletekre vonatkozó iránymutatást.

(34)  A közös álláspont gyors elérése érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy felkérje az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat(19) 17. cikkével létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást az e rendelettel összhangban létrehozott igazolványokban dokumentált egészségügyi események hatásaira vonatkozó, rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokról, beleértve a Covid19-oltóanyagok által biztosított immunitás hatékonyságát és időtartamát, azt, hogy a vakcinák megelőzik-e a tünetmentes fertőzést és a vírusátadást, valamint azt, hogy a SARS-CoV-2 új variánsai milyen hatást gyakorolnak a már beoltott vagy fertőzött személyekre. Ezen információk képezhetik az alapját a Tanács arra irányuló ajánlásainak, hogy összehangolt megközelítést lehessen alkalmazni az igazolványok birtokosainak szabad mozgására vonatkozó korlátozások feloldására.

(35)  Az e rendelet által létrehozott igazolványokkal kapcsolatos bizalmi keretrendszer végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni(20).

(36)  A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha az interoperábilis igazolványok létrehozásához szükséges technikai előírásokkal kapcsolatos, kellően indokolt esetekben ez rendkívül sürgős okból szükséges, vagy ha új tudományos bizonyítékok válnak elérhetővé.

(37)  Az e rendelet végrehajtása során megvalósított személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(21) alkalmazandó. Ez a rendelet jogalapot teremt az e rendeletben előírt interoperábilis igazolványok kibocsátásához és ellenőrzéséhez szükséges személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 9. cikke (2) bekezdésének g) pontja szerinti kezeléséhez. Nem szabályozza az oltási, tesztelési vagy gyógyulási események dokumentálásához kapcsolódó személyes adatok más célból, például a farmakovigilancia vagy az egyénekre vonatkozó személyes egészségügyi nyilvántartások vezetése céljából történő kezelését. Az egyéb célokból történő adatkezelés jogalapját a nemzeti jogban kell meghatározni, amelynek összhangban kell állnia az uniós adatvédelmi jogszabályokkal.

(38)  A személyes adatokra vonatkozó adattakarékosság elvével összhangban az igazolványok csak azokat a személyes adatokat tartalmazhatják, amelyek a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítéséhez feltétlenül szükségesek. A igazolványokban feltüntetendő konkrét személyesadat-kategóriákat és adatmezőket ebben a rendeletben kell meghatározni.

(39)  E rendelet alkalmazásában nincs szükség a személyes adatok határokon átnyúló továbbítására /cseréjére ▌. A nyilvános kulcsú infrastruktúra-megközelítéssel összhangban csak az igazolványok kibocsátóinak nyilvános kulcsait kell határokon átnyúlóan átadni vagy hozzáférhetővé tenni, amit a Bizottság által létrehozott és karbantartott interoperabilitási kapu fog biztosítani. ▌Különösen az igazolvány és a kibocsátó nyilvános kulcsa együttes meglétével kell az igazolvány hitelességének és integritásának ellenőrzését ▌és a csalások felderítését lehetővé tenni. Az alapértelmezett adatvédelem elvével összhangban olyan ellenőrzési technikákat kell alkalmazni, amelyek nem teszik szükségessé a személyes adatok továbbítását.

(40)  Ez a rendelet megtiltja ▌, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy ▌határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatók megőrizzék az igazolványban szereplő, birtokukba került személyes adatokat. Ez a rendelet nem teremt jogalapot semmilyen adatbázis-tár létrehozására tagállami vagy uniós szinten, illetve a bizalmi keretrendszer digitális infrastruktúráján keresztül.

(41a)  Az utazás kiszámíthatósága és a jogbiztonság biztosításához alapvető fontosságú a nyilvánosság egyértelmű, átfogó és időben történő tájékoztatása az uniós Covid19-igazolványt alkotó egyes igazolványtípusok kibocsátásáról, felhasználásáról és elfogadásáról. A Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok erre irányuló erőfeszítéseit, például azzal, hogy a „Re-open EU” internetes platformon elérhetővé teszi a tagállamok által szolgáltatott információkat.

(42)  Az (EU) 2020/1475 ajánlás értelmében a személyek Unión belüli szabad mozgására vonatkozóan a SARS-CoV-2 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett minden korlátozást fel kell oldani, amint azt a járványügyi helyzet lehetővé teszi. Ez vonatkozik azon kötelezettségekre is, hogy olyan okmányokat – például az e rendelet hatálya alá tartozó igazolványokat – kell bemutatni, amelyek eltérnek az uniós jog, különösen a 2004/38/EK irányelv által előírtaktól. ▌

(43)  Ezt a rendeletet a hatálybalépésének időpontjától számított 12 hónapon át kell alkalmazni. Négy hónappal e rendelet hatálybalépésének napját követően és legkésőbb 3 hónappal a rendelet alkalmazásának vége előtt a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról, többek között annak a szabad mozgásra, az alapvető jogokra és a személyes adatok védelmére gyakorolt hatásáról, valamint a legkorszerűbb oltási és tesztelési technológiák értékeléséről, továbbá az uniós Covid19-igazolvány használatáról a tagállamok által e rendeletben nem szabályozott, nemzeti jogszabályokon alapuló célokra.

(44)  A járványügyi helyzet és a Covid19-világjárvány megfékezésében elért eredmények figyelembevétele, valamint a nemzetközi szabványokkal való interoperabilitás biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet egyes cikkeire ▌vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor(22). Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(45)  Mivel e rendelet célját, nevezetesen a birtokos oltottsági, tesztelési és gyógyultsági státuszára vonatkozó interoperábilis igazolványok létrehozásával a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgás megkönnyítését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásainak meghatározása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(46)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Alapjogi Chartában (a továbbiakban: a Charta) elismert és a Szerződésekben rögzített elveket, így a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a törvény előtti egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jogot, a szabad mozgáshoz való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. E rendelet alkalmazásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a Charta rendelkezéseit.

(46a)  Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy nemzeti szinten a szabad mozgástól eltérő célokra is előírják a nemzeti digitális igazolványokat, azoknak interoperábilisnak kell lenniük az uniós Covid19-igazolványokkal, és tiszteletben kell tartaniuk az e rendeletben meghatározott biztosítékokat, különösen a különböző országok állampolgárai és a különböző igazolványok közötti megkülönböztetésmentesség, a magas szintű adatvédelem és a széttagoltság elkerülése érdekében.

(46b)  A tagállamok nem vezethetnek be korlátozásokat a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében azon személyek tekintetében, akik nem rendelkeznek az e rendelet hatálya alá tartozó igazolványokkal.

(46c)  Az e rendelet hatálybalépését követő egy hónapon belül közzé kell tenni az adott tagállamban az adatok kezelőjeként, feldolgozójaként és címzettjeként eljáró valamennyi hatóság jegyzékét annak érdekében, hogy az uniós Covid19-igazolványt használó uniós polgárok tudják, melyikhez fordulhatnak az (EU) 2016/679 rendelet szerinti adatvédelmi jogaik gyakorlása érdekében, ideértve különösen azt a jogot, hogy átlátható tájékoztatást kapjanak arról, hogy az érintett milyen módon gyakorolhatja jogait a személyes adatok kezelését illetően.

(47)  Az (EU) 2018/1725 rendelet(23) 42. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetésre került sor az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza az interoperábilis Covid19 oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolványok (a továbbiakban: uniós Covid19-igazolvány) kiállítására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó keretet azzal a céllal, hogy megkönnyítse a birtokosok számára a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását a Covid19-világjárvány idején.

A rendelet jogalapot biztosít az ezen igazolványok kiállításához szükséges személyes adatok kezelésére, valamint az ezen igazolványok hitelességének és érvényességének megerősítéséhez és ellenőrzéséhez szükséges információk feldolgozására, az (EU) 2016/679 rendelettel teljes összhangban.

A rendeletet nem lehet úgy értelmezni, mint amely a védőoltás beadatására való közvetlen vagy közvetett kötelezettséget vagy jogot állapít meg. [Mód. 9]

Ez a rendelet a 2004/38/EK irányelv és az (EU) 2016/399 rendelet értelmében nem vezet be és nem állapít meg további alaki követelményt vagy a szabad mozgáshoz vagy a tagállamok területére való beutazáshoz való jog gyakorlásához szükséges követelményt.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „birtokos”: azon személy, aki számára e rendelettel összhangban oltottsági, tesztelési és/vagy gyógyultsági státuszára vonatkozó információkat tartalmazó interoperábilis igazolványt állítottak ki;

2.  „uniós Covid19-igazolvány”: a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben kiállított, a birtokos oltottsági, tesztelési és/vagy gyógyultsági státuszára vonatkozó információkat tartalmazó interoperábilis igazolvány;

3.  „Covid19-oltóanyag”: súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus 2-vel (SARS-CoV-2) szembeni aktív immunizálásra javallt immunológiai gyógyszer;

4.  „NAAT-teszt”: a SARS-CoV-2 ribonukleinsav (RNS) jelenlétének kimutatására használt molekuláris nukleinsav-amplifikációs teszt (NAAT), például reverz transzkripciós polimeráz láncreakciós (RT-PCR), hurokközvetített izotermikus amplifikációs (LAMP) és transzkripcióközvetített amplifikációs (TMA) technikák;

5.  „antigén gyorsteszt”: olyan tesztelési módszer, amely vírusfehérjék (antigének) kimutatásán alapul, laterális immunpróba alkalmazásával, amelyet képzett egészségügyi szakember vagy egyéb, képzett szakember végez el, és 30 percnél rövidebb idő alatt ad eredményt;

5a.  „szerológiai vagy antitest-vizsgálat": vérmintákon (szérum, plazma vagy teljes vér) végzett laboratóriumi vizsgálat, amelynek célja annak kimutatása, hogy egy személy szervezete termel-e antitesteket a SARS-CoV-2 ellen, jelezve ezáltal, hogy a birtokos SARS-CoV-2-nek volt kitéve, és antitesteket fejlesztett ki, függetlenül attól, hogy voltak-e tünetei vagy sem;

6.  „interoperabilitás”: valamely tagállam ellenőrzési rendszereinek képessége egy másik tagállam által kódolt adatok használatára;

7.  „vonalkód”: adatok vizuális, géppel olvasható formátumban történő tárolására és megjelenítésére szolgáló módszer;

8.  „elektronikus bélyegző”: olyan, az (EU) 910/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet(24) fogalommeghatározása szerinti „fokozott biztonságú elektronikus bélyegző”, amelyet más elektronikus adatokhoz csatolnak és logikailag hozzárendelnek, hogy biztosítsák ez utóbbi adatok eredetét és sértetlenségét;

10.  „bizalmi keretrendszer”: az igazolványok megbízható és biztonságos kiállítását és ellenőrzését szabályozó és lehetővé tévő szabályok, politikák, előírások, protokollok, adatformátumok és digitális infrastruktúrák, amelyek az igazolványok hitelességének, érvényességének és sértetlenségének megerősítése révén ▌elektronikus bélyegzők ▌ alkalmazásával ▌garantálják az igazolványok megbízhatóságát.

3. cikk

Uniós Covid19-igazolvány

(1)  Az (EU) 2016/399 rendelet 22. cikkének sérelme nélkül az interoperábilis uniós Covid19-igazolvány lehetővé teszi a következő igazolványok bármelyikének kiállítását, határokon átnyúló ellenőrzését és elfogadását:

a)  azt tanúsító igazolvány, hogy a birtokos az igazolványt kiállító tagállamban Covid19-oltóanyagot kapott (a továbbiakban: oltási igazolvány);

b)  a birtokos NAAT-tesztjének vagy 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás(25) alapján létrehozott, a Covid19 antigén gyorstesztek közös és frissített jegyzékében felsorolt antigén gyorstesztjének eredményét, típusát és dátumát tartalmazó igazolvány (a továbbiakban: tesztigazolvány);

c)  azt tanúsító igazolvány, hogy a birtokos pozitív NAAT-tesztjét vagy 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján létrehozott, a Covid19 antigén gyorstesztek közös és frissített jegyzékében felsorolt pozitív antigén gyorstesztjét követően felgyógyult a SARS-CoV-2 fertőzésből, vagy rendelkezik a SARS-CoV-2-vel szembeni immunreakció igazolásáról szerológiai vagy antitest vizsgálat által, beleértve az első pozitív NAAT-teszt vagy a SARS-CoV-2-vel szembeni antigének szerológiai tesztjének időpontját (a továbbiakban: gyógyultsági igazolvány).

A Bizottság közzéteszi a Covid19 antigén gyorsteszteknek a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján létrehozott jegyzékét, beleértve annak frissítéseit.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdésben említett igazolványokat digitális és papíralapú formátumba állítják ki. A leendő birtokosok jogosultak arra, hogy az általuk választott formában kapják meg a tanúsítványokat. A tagállamok által kiállított igazolványok felhasználóbarátok és interoperábilis vonalkódot tartalmaznak, amely lehetővé teszi az igazolvány hitelességének, érvényességének és sértetlenségének ellenőrzését. A vonalkód megfelel a 8. cikknek megfelelően megállapított technikai előírásoknak. Az igazolványokban szereplő információkat legalább a kiállító tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein és angolul, ember által olvasható formátumban is fel kell tüntetni, és azoknak hozzáférhetőeknek kell lenniük a fogyatékossággal élő személyek számára is. [Mód. 15]

(3)  Az (1) bekezdésben említett igazolványok kiállítása térítésmentes. A birtokos jogosult új igazolvány kiállítását kérni, ha az igazolványban szereplő személyes adatok nem vagy már nem pontosak, illetve nem naprakészek, beleértve a birtokos beoltottsági, tesztelési vagy gyógyultsági állapotát, vagy ha az igazolvány már nem áll a birtokos rendelkezésére.

(3a)  Az igazolványon szerepelnie kell a következő szövegnek: „Ez az igazolvány nem úti okmány. A Covid19 elleni oltással, a teszteléssel és a betegségből való gyógyulással kapcsolatos tudományos bizonyítékok folyamatosan fejlődnek, figyelembe véve a vírus új, aggasztó változatait is. Utazás előtt kérjük, nézzen utána az úti cél helyén alkalmazott közegészségügyi intézkedéseknek és kapcsolódó korlátozásoknak.”

A tagállam egyértelmű, átfogó és időszerű tájékoztatást nyújt a birtokos számára az oltási igazolvány, a tesztigazolványt és/vagy a gyógyultsági igazolvány e rendelet alkalmazásában történő felhasználásáról.

(3b)  Az uniós Covid19-igazolvány birtoklása nem előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának.

(3c)  Az (1) bekezdés szerinti igazolványok kiállítása nem vezethet az oltási státuszon, illetve egy – az 5., 6. és 7. cikkben említett – konkrét igazolvány birtoklásán alapuló megkülönböztetett bánásmódhoz és diszkriminációhoz. A tagállamok egyetemes, hozzáférhető, időben történő és ingyenes tesztelési lehetőségeket biztosítanak az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gazdasági vagy pénzügyi lehetőségeken alapuló megkülönböztetés nélküli biztosítása érdekében.

(4)  Az (1) bekezdésben említett igazolványok kiállítása nem érinti az oltási, tesztelési vagy gyógyultsági státuszt igazoló olyan egyéb dokumentumok érvényességét, amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt, vagy más – különösen egészségügyi – céllal állítottak ki.

(4a)  Az uniós közlekedési csomópontoknak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az (1) bekezdésben említett igazolványokat ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmazniuk az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.

(5)  Ha a Bizottság a második albekezdés szerinti végrehajtási jogi aktust fogadott el, akkor az 5. cikk (5) bekezdésében említett feltételek mellett el kell fogadni az azon harmadik országok által e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokat is, amelyekkel az Európai Unió és tagállamai a személyek szabad mozgásáról szóló olyan megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a szerződő felek népegészségügyi okokból megkülönböztetésmentes módon e szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat fogadhatnak el, és amely nem tartalmaz európai uniós jogi aktusok beépítésére vonatkozó mechanizmust.

A Bizottság értékeli, hogy az adott harmadik ország e rendeletnek megfelelően állít-e ki igazolványokat, és hivatalos biztosítékokat nyújtott-e arra nézve, hogy elfogadja a tagállamok által kibocsátott igazolványokat. Amennyiben igen, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében.

(6)  A Bizottság felkéri az 1082/2013/EU határozat 17. cikkével létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottságot, az ECDC-t és az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy adjanak ki iránymutatást az (1) bekezdésben említett igazolványokban dokumentált egészségügyi események hatásairól rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokról.

(6a)  a tagállamok elegendő forrást bocsátanak rendelkezésre e rendelet végrehajtásához, többek között az uniós Covid19-igazolvány kiállításával és felhasználásával kapcsolatos csalás és jogellenes gyakorlatok megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása érdekében.

4. cikk

Az uniós Covid19-igazolvány bizalmi keretrendszere

(1)  A Bizottság és a tagállamok olyan digitális infrastruktúrát hoznak létre és tartanak fenn, amely lehetővé teszi a 3. cikkben említett igazolványok biztonságos kiállítását és ellenőrzését.

(2)  A bizalmi keretrendszer lehetőség szerint biztosítja a nemzetközi szinten létrehozott technológiai rendszerekkel való interoperabilitást.

(3)  Ha a Bizottság a második albekezdés szerinti végrehajtási jogi aktust fogadott el, a harmadik országok által az uniós polgárok és családtagjaik, valamint Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgárai vagy lakosai részére kiállított, az e rendelet alapján létrehozott bizalmi keretrendszerrel interoperábilis nemzetközi szabványnak és technológiai rendszernek megfelelő, valamint az igazolvány hitelességének, érvényességének és sértetlenségének ellenőrzését lehetővé tévő, és a mellékletben meghatározott adatokat tartalmazó igazolványokat a tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokkal azonos módon kell kezelni abból a célból, hogy megkönnyítsék birtokosaik számára az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását. Ezen albekezdés alkalmazásában a harmadik országok által kiállított oltási igazolványok tagállamok általi elfogadására az 5. cikk (5) bekezdésében említett feltételek mellett kerül sor.

A Bizottság értékeli, hogy a harmadik ország által kiállított igazolványok megfelelnek-e az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Amennyiben igen, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezet azokról a harmadik országokról is, amelyek e rendelet értelmében teljesítik az igazolványok kiállítására vonatkozó feltételeket.

5. cikk

Oltási igazolvány

(1)  Minden tagállam automatikusan ▌a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett oltási igazolványt állít ki azon személyek számára, akiknek Covid19-oltóanyagot adtak be.

(2)  Az oltási igazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:

a)  a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;

b)  a beadott oltóanyagra, valamint a dózisok számára és az időpontokra vonatkozó információk;

c)  az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.

A személyes adatokat a melléklet 1. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni az oltási igazolványban.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén, vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 1. pontját.

(3)  Az oltási igazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani, és abban egyértelműen fel kell tüntetni, hogy e konkrét oltóanyag oltási sorozata lezárult-e vagy sem.

(4)  Amennyiben új tudományos bizonyíték felmerülése esetén, vagy a nemzetközi szabványokkal és technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása érdekében azt rendkívül sürgető okok indokolják, a 12. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

(5)  ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását oltási igazoláshoz kötik, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított, a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagokra vonatkozó érvényes oltási igazolványokat is.

A tagállamok ugyanezen célból elfogadhatnak más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat: olyan Covid19-oltóanyagra vonatkozóan, amely ▌ szerepel a WHO-nak a veszélyhelyzeti alkalmazási engedélyt kapott oltóanyagokat tartalmazó listáján.

(6)  Ha uniós polgárt vagy uniós polgár családtagját valamely harmadik országban oltottak be, vagy Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgára vagy lakosa, az e cikk (5) bekezdésében említett típusú Covid19-oltóanyagok valamelyikével, és a tagállami hatóságok az összes szükséges információt – ideértve az oltás beadásának megbízható igazolását is – megkapták, az érintett személy számára kiállítják a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett oltási igazolványt.

6. cikk

Tesztigazolvány

(1)  Minden tagállam automatikusan ▌a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tesztigazolványt állít ki azon személyek számára, akik esetében Covid19-tesztet végeztek.

(2)  A tesztigazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:

a)  a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;

b)  az elvégzett tesztre vonatkozó információk;

c)  az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.

A személyes adatokat a melléklet 2. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni a tesztigazolványban.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén, vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 2. pontját.

(3)  A tesztigazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani.

(4)  Amennyiben új tudományos bizonyíték felmerülése esetén, vagy a nemzetközi szabványokkal és technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása érdekében azt rendkívül sürgető okok indokolják, a 12. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

(5)  ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások alóli mentesség érdekében a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatására szolgáló negatív teszt elvégzésének igazolását írják elő, és elfogadják a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes tesztigazolványokat is.

7. cikk

Gyógyultsági igazolvány

(1)  A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett gyógyultsági igazolványokat kérelemre legkorában az azt követő tizenegyedik nap letelte után állíthatják ki, hogy az adott személy megkapta a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó első pozitív teszteredményét, vagy egy későbbi, negatív NAAT-teszt benyújtását követően. Lehetővé kell tenni a gyógyultsági igazolvány kiállítását az antitestek szerológiai vizsgálattal történő kimutatása révén is.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak –a 3. cikk (6) bekezdése szerint vagy az ECDC által felülvizsgált tudományos bizonyítékokra vonatkozóan az Egészségügyi Biztonsági Bizottságtól kapott iránymutatás alapján történő – módosítása céljából, hogy hányadik naptól állítható ki gyógyultsági igazolvány.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak megállapítása és módosítása céljából, hogy az ECDC által felülvizsgált tudományos bizonyítékok alapján a SARS-CoV-2-vel szembeni antitestek szerológiai tesztelésének milyen típusaira adható ki gyógyultsági igazolvány.

(2)  A gyógyultsági igazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:

a)  a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;

b)  a korábbi SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó információk, pozitív NAAT-teszt vagy a szerológiai vizsgálat eredménye dokumentálva;

c)  az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.

A személyes adatokat a melléklet 3. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni a gyógyultsági igazolványban.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén, beleértve azt az időpontot, amíg a gyógyultsági igazolvány érvényes, vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 3. pontját.

(3)  A tesztigazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani.

(4)  Amennyiben új tudományos bizonyíték felmerülése esetén, vagy a nemzetközi szabványokkal és technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása érdekében azt rendkívül sürgető okok indokolják, a 12. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

(5)  ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását a SARS-CoV-2 fertőzésből való gyógyultságra vonatkozó igazoláshoz kötik, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított, érvényes gyógyultsági igazolványokat is.

8. cikk

Technikai előírások

Az e rendelettel létrehozott bizalmi keretrendszer egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek a következőkre vonatkozó technikai előírásokat és szabályokat tartalmazzák:

a)  a 3. cikkben említett igazolványok biztonságos kiállítása és ellenőrzése;

b)  a személyes adatok biztonságának szavatolása, figyelembe véve az adatok jellegét;

c)  a 3. cikkben említett igazolványok kitöltése, beleértve a kódrendszert és minden más lényeges elemet;

e)  érvényes, biztonságos és interoperábilis vonalkód kibocsátása;

f)  a nemzetközi szabványokkal és/vagy technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása;

g)  a felelősségi körök megosztása az adatkezelők között és az adatfeldolgozók tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet IV. fejezetével összhangban;

ga)  folyamatokat alakít ki az elfogadott adatvédelmi és biztonsági intézkedések hatékonyságának rendszeres tesztelésére, elemzésére és értékelésére;

gb)  a fogyatékossággal élő személyek hozzáférésének biztosítása a digitális igazolványban és a papíralapú igazolványban szereplő, ember által olvasható információkhoz, az uniós harmonizált akadálymentességi követelményekkel összhangban. [Mód. 16]

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 13. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Amennyiben a tervezett végrehajtási jogi aktus személyes adatok kezelésére vonatkozik, a Bizottság konzultál az európai adatvédelmi biztossal, és adott esetben konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel.

Különösen a bizalmi keretrendszer időben történő végrehajtásával kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgető okok fennállása esetén a Bizottság a 13. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

A bizalmi keretrendszernek nyilvános infrastruktúrán kell alapulnia, amely ellenőrzi az uniós Covid19-igazolványok integritását és az elektronikus bélyegzők hitelességét. A bizalmi keretrendszernek lehetővé kell tennie a csalás, különösen a hamisítás felderítését, és biztosítania kell, hogy az uniós Covid19-igazolványok és elektronikus bélyegzők ellenőrzése során a kibocsátót ne értesítsék az ellenőrzésről.

8a. cikk

Nemzeti digitális igazolványok és interoperabilitás az uniós Covid19-igazolványok bizalmi keretrendszerével

Amennyiben egy tagállam kizárólag belföldi célból fogadott vagy fogad el nemzeti digitális igazolványt, biztosítania kell, hogy az teljes mértékben interoperábilis legyen az uniós Covid19-igazolványok bizalmi keretrendszerével. Ennek biztosítékai azonosak az e rendeletben meghatározott biztosítékokkal.

8b. cikk

Az uniós Covid19-igazolvány keretének jövőbeli felhasználása

Amennyiben egy tagállam az uniós Covid19-igazolványt a tagállamok közötti szabad mozgás elősegítését hivatott céltól eltérő bármely lehetséges felhasználás céljából kívánja alkalmazni, az adott tagállamnak a hatékonyság, a szükségesség és az arányosság elvének megfelelő jogalapot kell létrehoznia a nemzeti jog alapján, ideértve az adatkezelés hatókörét és mértékét, az érintett konkrét célt, az igazolványt ellenőrizni képes szervezetek kategóriáit, valamint a megkülönböztetés és a visszaélések megelőzését szolgáló megfelelő biztosítékokat egyértelműen meghatározó egyedi intézkedéseket, figyelembe véve az érintettek jogait és szabadságait érintő kockázatokat. Az ellenőrzési folyamat során nem lehet megőrizni az adatokat. [Mód. 12]

9. cikk

A személyes adatok védelme

(1)  Az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazandó a személyes adatok e rendeleten alapuló kezelésére. Az e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokban szereplő személyes adatokat kizárólag az információkhoz a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében történő hozzáférés céljából kell kezelni e rendeletnek megfelelően alkalmazása megszűnéséig.

(2)  A 3. cikkben említett igazolványokban szereplő személyes adatokat a célállomás szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy a nemzeti jogszabályok által a Covid19-világjárvány idején bizonyos népegészségügyi intézkedések végrehajtására kötelezett, határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatók használják fel, kizárólag a birtokos oltottsági, tesztelési vagy gyógyultsági státuszának ellenőrzésére. E célból a személyes adatokat a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni. Nem őrizhetők meg és az ellenőrző által más célból nem dolgozhatók fel azok a személyes adatok, amelyekhez e bekezdés alapján fértek hozzá. Minden egyes oltás, teszt vagy gyógyulás esetén külön igazolványt kell kiállítani, amelyen nem tüntethetők fel a birtokosa korábbi igazolványai.

(3)  A 3. cikkben említett igazolványok kiállítása céljából – beleértve az új igazolványok kiállítását is – kezelt személyes adatok nem őrizhetők meg a kiállítója által az e célhoz szigorúan szükségesnél hosszabb ideig, megőrzési idejük azonban semmi esetre sem haladhatja meg azt az időszakot, ameddig az igazolványok felhasználhatók a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásához, amelyet követően a személyes adatokat azonnal és véglegesen törlik. Sem tagállami, sem uniós szinten nem kerül sor az igazolványokban szereplő személyes adatokat központi feldolgozására vagy megőrzésére.

(4)  A 3. cikkben említett igazolványok kiállításáért felelős hatóságokat vagy egyéb kijelölt szerveket az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 7. pontjában említett adatkezelőknek kell tekinteni. A tagállamok ... [egy hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően] közzéteszik azon testületeket, amelyek adatkezelőként, adatfeldolgozóként és az adatok címzettjeiként járnak el, és ezt az információt az említett időpontot követően rendszeresen közlik a Bizottsággal. ... [Két hónappal e rendelet hatálybalépésének napját követően]-ig a Bizottság az összegyűjtött információkat nyilvánosan hozzáférhető jegyzékben közzéteszi és naprakészen tartja.

(5)  Az adatkezelők és -feldolgozók megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket tesznek az adatkezelés kockázataival arányos szintű biztonság biztosítása érdekében.

(6)  Amennyiben a (4) bekezdésben említett adatkezelő az (EU) 2016/679 rendelet 28. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában adatfeldolgozót vesz igénybe, az adatfeldolgozó nem továbbíthat személyes adatokat harmadik országokba.

10. cikk

Uniós Covid19-igazolvány és utazási korlátozások

A tagállamok az uniós Covid19-igazolvány bevezetését követően nem vezethetnek be és nem hajthatnak végre további utazási korlátozásokat, például karantént, önkéntes karantént vagy a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó tesztet, sem pedig a 3. cikkben említett igazolványok birtokosaira vonatkozó bármilyen megkülönböztető intézkedést.

11. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 12 hónapos időtartamra szól [a hatálybalépés napja]-tól/-től kezdődő hatállyal.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében ▌említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel. Amennyiben egy ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktus személyes adatok kezelésére vonatkozik, a Bizottság konzultál az európai adatvédelmi biztossal, és adott esetben konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  Az 5. cikk (2) bekezdése, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése és a 7. cikk (2) bekezdése▌ értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

12. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók mindaddig, amíg az Európai Parlament vagy a Tanács a (2) bekezdésnek megfelelően nem emel ellenük kifogást. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 11. cikk (6) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a szóban forgó, felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.

14. cikk

Jelentéstétel

(1)  A Bizottság [4 hónappal a rendelet hatálybalépését követően]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.

(2)  A jelentésnek tartalmaznia kell az e rendelet által a szabad mozgásra, többek között az utazásra és az idegenforgalomra, az alapvető jogokra és különösen a megkülönböztetésmentességre, valamint a személyes adatok védelmére gyakorolt hatás értékelését, továbbá a legkorszerűbb oltási és tesztelési technológiákra vonatkozó információkat, többek között az ECDC által nyújtott információk alapján. A jelentésnek tartalmaznia kell az uniós Covid19-igazolvány tagállamok általi, az e rendeletben nem szabályozott, nemzeti jogszabályokon alapuló célokra történő felhasználási módjainak értékelését is.

(3)  Legkésőbb három hónappal e rendelet alkalmazásának vége előtt a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról. Ez a jelentés elvégzi a (2) bekezdés szerinti értékelést. A jelentést jogalkotási javaslatok kísérhetik, különösen a rendelet alkalmazási időpontjának meghosszabbítása céljából, figyelembe véve a járványügyi helyzet alakulását, a szükségesség, az arányosság és a hatékonyság elve alapján.

15. cikk

Hatálybalépés és alkalmazhatóság

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba és akkortól alkalmazandó.

(2)  Ez a rendelet ... [e rendelet a hatálybalépésének időpontja]-tól/-től számított 12 hónap elteltével hatályát veszti.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

Melléklet

Az igazolványokon szereplő adatkészletek

(1)  Az oltási igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:

a)  Név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;

b)  születési idő;

c)  célzott betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egyik változata;

d)  vakcina/profilaxis;

e)  oltóanyagtermék neve;

f)  a vakcina forgalombahozatali engedélyének jogosultja vagy a vakcina gyártója;

g)  )több oltáson/dózison belül hányadik;

h)  az oltás időpontja, minden kapott dózis és a legkésőbbi dózis beadásának dátumát feltüntetve;

i)  az oltás beadásának helye szerinti tagállam;

j)  az igazolvány kibocsátója;

k)  az igazolvány érvényességi ideje (legfeljebb [1 évvel] a vakcinázás időpontját követően);

(2)  A tesztelési igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:

a)  név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;

b)  születési idő;

c)  célzott betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egyik változata;

d)  a teszt típusa;

e)  a minta típusa (pl. nasopharingeális, oropharingeális);

f)  a teszt neve (NAAT teszt esetében nem kötelező);

g)  a teszt gyártója (NAAT teszt esetében nem kötelező);

h)  a mintavétel dátuma és időpontja;

i)  a teszteredmény előállításának dátuma és időpontja (antigén gyorsteszt esetében nem kötelező);

j)  a teszt eredménye;

k)  a tesztközpont vagy a tesztet végző intézmény;

l)  a teszt elvégzésének helye szerinti tagállam;

m)  az igazolvány kibocsátója;

n)  az igazolvány érvényessége (a NAAT-teszt mintavételétől számított legfeljebb [72 óra] és az antigén gyorsteszt mintavételétől számított legfeljebb [24 óra])-ig;

(3)  A gyógyultsági igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:

a)  név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;

b)  születési idő;

c)  a betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egy változata, amelyből az érintett kigyógyult;

d)   a betegség vagy kórokozó, amelyből az érintett kigyógyult;

e)   az első pozitív NAAT-teszt eredményének dátuma;

f)   a szerológiai vagy antitest-vizsgálat időpontja;

g)   a teszt elvégzésének helye szerinti tagállam;

h)   az igazolvány kibocsátója;

i)   az igazolvány érvényességi idejének kezdőnapja;

j)   az igazolvány érvényességi idejének utolsó napja (az első pozitív teszteredménytől számított legfeljebb [90 nap]).

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából.
(2)* Módosítás: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(3)Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).
(4)HL L 337., 2020.10.14., 3. o.
(5)Elérhető itt: https://www.ecdc.europa.eu/en/covid-19/situation-updates/weekly-maps-coordinated-restriction-free-movement
(6)HL C 96. I, 2020.3.24., 1. o.
(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).
(8)https://www.europol.europa.eu/early-warning-notification-illicit-sales-of-false-negative-covid-19-test-certificates
(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).
(11)Elérhető itt: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/ehealth/docs/trust-framework_interoperability_certificates_en.pdf
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.).
(13)Elérhető itt: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/ehealth/docs/vaccination-proof_interoperability-guidelines_en.pdf
(14)https://www.ecdc.europa.eu/sites/default/files/documents/TestingStrategy_Objective-Sept-2020.pdf
(15)HL L 392., 2020.11.23., 63. o.
(16)HL C 24., 2021.1.22., 1. o.
(17)https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/preparedness_response/docs/covid-19_rat_common-list_en.pdf
(18)https://www.ecdc.europa.eu/sites/default/files/documents/Guidance-for-discharge-and-ending-of-isolation-of-people-with-COVID-19.pdf
(19)Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2013/EU határozata (2013. október 22.) a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 293., 2013.11.5., 1. o.).
(20)HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(21)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(22)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(23)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
(24) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).
(25)A Tanács ajánlása az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről (2021/C 24/01) (HL C 24., 2021.1.22., 1. o.).


A digitális zöldigazolvány – harmadik országbeli állampolgárok ***I
PDF 170kWORD 50k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott interoperábilis oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolvány (digitális zöldigazolvány) kiadásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretrendszeréről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0140 – C9-0100/2021 – 2021/0071(COD))(1)
P9_TA(2021)0146

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1, eltérő utalás hiányában]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
P9_TA(2021)0146
a Bizottság javaslatához
P9_TA(2021)0146
---------------------------------------------------------
P9_TA(2021)0146

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/... RENDELETE
a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott interoperábilis oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolvány (uniós Covid19-igazolvány) kiadásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretrendszeréről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A schengeni vívmányok értelmében az Unió területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, valamint azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik jogszerűen léptek be valamely tagállam területére, az összes többi tagállam területén is szabadon mozoghatnak egy 180 napos időszakon belüli 90 napos időtartam alatt.

(2)  Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű népegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó, 2-es típusú koronavírus (SARS-CoV-2) által okozott koronavírus-betegség 2019-et (Covid19). 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.

(3)  A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt a tagállamokba való és a tagállamok területén belüli utazás jogára. Ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére vonatkozó követelmények. Ezek a korlátozások káros hatással vannak a polgárokra és a vállalkozásokra, különösen a határt átlépő munkavállalókra és ingázókra, illetve az idénymunkásokra.

(4)  A Tanács 2020. október 13-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlást(3).

(5)  A Tanács 2020. október 30-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatt a schengeni térségben alkalmazandó korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1632 tanácsi ajánlást(4), amelyben azt ajánlotta a schengeni vívmányok hatálya alá tartozó tagállamoknak, hogy alkalmazzák az (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlásban meghatározott elveket, közös kritériumokat, közös küszöbértékeket és közös intézkedési keretet.

(6)  Számos tagállam indított vagy tervez oltási igazolványok kiállítására irányuló kezdeményezéseket. Ahhoz azonban, hogy az ilyen oltási igazolványokat hatékonyan lehessen felhasználni az Unión belüli, határokon átnyúló utazásokkal kapcsolatban, azoknak teljes mértékben interoperábilisnak, összeegyeztethetőnek, biztonságosnak és ellenőrizhetőnek kell lenniük. A tagállamok között közösen elfogadott megközelítésre van szükség az ilyen igazolványok tartalmára, formátumára, elveire, technikai előírásaira és védettségi szintjére vonatkozóan.

(7)  Több tagállam már most is mentesíti a beoltott személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk az oltási igazolásokat abból a célból, hogy eltekintsenek ▌az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat is. Az elfogadási feltételeknek azonosnak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy például ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a beadott vakcina egyetlen adagja elegendő, akkor ugyanígy kell eljárnia az ugyanazon oltóanyag egyetlen adagjának beadását igazoló oltási bizonyítványok tulajdonosai esetében is. Népegészségügyi okokból ezt a kötelezettséget azokra a személyekre kell korlátozni, akik a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagot vagy a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listáján szereplő oltóanyagot kaptak. A 2021. xx xx-i (EU) 2021/xxxx rendelet meghatározza a Covid19-oltásról, -tesztelésről, illetve a Covid19-fertőzésből való felgyógyultságról szóló interoperábilis igazolványok kiállításának, ellenőrzésének és elfogadásának keretét, a Covid19-világjárvány alatti szabad mozgás megkönnyítése érdekében. A rendelet az uniós polgárokra és azok harmadik országbeli állampolgárságú családtagjaira vonatkozik.

(8)  A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 19., 20. és 21. cikkével összhangban az e rendelkezések hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok szabadon utazhatnak más tagállamok területén.

(9)  A schengeni vívmányokban, különösen az (EU) 2016/399 rendeletben a belső határok személyek által történő átlépésére vonatkozó közös intézkedések sérelme nélkül, valamint az ilyen utazásra jogosult harmadik országbeli állampolgárok tagállamok területén belüli utazásának megkönnyítése érdekében az (EU) 2021/xxxx rendelettel létrehozott, a Covid19-oltásról, -tesztelésről, illetve a Covid19-fertőzésből való felgyógyultságról szóló interoperábilis igazolvány kiállítására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó keretrendszert az említett rendelet hatálya alá még nem tartozó harmadik országbeli állampolgárokra is alkalmazni kell, feltéve, hogy jogszerűen tartózkodnak valamely tagállam területén, és az uniós joggal összhangban jogosultak más tagállamokba utazni.

(10)  Ahhoz, hogy az igazolványokat hatékonyan lehessen felhasználni a határokon átnyúló utazásokkal kapcsolatban, azoknak teljes mértékben interoperábilisnak kell lenniük. Valamennyi uniós közlekedési csomópontnak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az igazolványt ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmaznia az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.

(11)  E rendelet célja, hogy megkönnyítse az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a szabad mozgás és más alapvető jogok világjárvány miatti esetleges korlátozásai tekintetében, miközben magas szintű közegészség-védelemre törekszik, és nem értelmezhető úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a szabad mozgásra vagy más alapvető jogokra vonatkozó utazási korlátozások elfogadását a világjárványra adott válaszként. Ezen túlmenően az (EU) 2021/xxx rendelet által létrehozott igazolványok ellenőrzésének szükségessége önmagában nem indokolhatja a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. A belső határokon végzett ellenőrzéseknek továbbra is végső eszközként kell szolgálniuk, az (EU) 2016/399 rendeletben (Schengeni határellenőrzési kódex)(5) meghatározott különös szabályokra is figyelemmel.

(12)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ez a rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt végrehajtja-e.

(13)  Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal(6) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Jóllehet Írország nem tartozik e rendelet hatálya alá, az Unión belüli utazás megkönnyítése érdekében Írország is kiállíthat az uniós Covid19-igazolványra vonatkozókkal azonos követelményeknek megfelelő igazolványokat a területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, és a tagállamok elfogadhatják az általa kiállított ilyen igazolványokat. Írország szintén elfogadhatja a tagállamok által a területükön jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kiállított igazolványokat.

(14)  Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében, illetve a 2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányok továbbfejlesztését képezi.

(15)  Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat(7) 1. cikkének C. pontja által említett területhez tartoznak.

(16)  Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat(8) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.

(17)  Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat(9) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.

(18)  Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) 42. cikkével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel; véleményüket [...]-án/-én terjesztették elő,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A tagállamok az (EU) 2021/XXXX rendeletben [az uniós Covid19-igazolványról szóló rendelet] megállapított szabályokat alkalmazzák azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik nem tartoznak az említett rendelet hatálya alá, de jogszerűen tartózkodnak a területükön és az uniós joggal összhangban jogosultak más tagállamokba utazni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő ▌napon lép hatályba és akkortól alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából.
(2)* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(3)HL L 337., 2020.10.14., 3. o.
(4)A Tanács (EU) 2020/1632 ajánlása (2020. október 30.) a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatt a schengeni térségben alkalmazandó korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről (HL L 366., 2020.11.4., 25. o.).
(5)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).
(6)A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).
(7)A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).
(8)A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).
(9)A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).


A digitális gazdaság adóztatása: OECD-tárgyalások, a digitális társaságok adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó
PDF 185kWORD 65k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a digitális gazdaság adóztatásáról: OECD-tárgyalások, a digitális vállalkozások adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó (2021/2010(INI))
P9_TA(2021)0147A9-0103/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. és 115. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2020. október 1–2-i(1) és 2020. július 21-i(2) következtetéseire,

–  tekintettel az Ecofin-Tanács 2020. november 27-i következtetéseire(3),

–  tekintettel a Bizottság elfogadásra váró javaslataira, különösen a közös társaságadó-alapról, a közös összevont társaságiadó-alapról szóló javaslatra(4), és a digitális gazdaság adóztatásáról szóló intézkedéscsomagra(5), valamint a Parlament e javaslatokról alkotott álláspontjaira,

–  tekintettel az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i bizottsági közleményre (COM(2019)0008),

–  tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel a helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési tervről szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE bizottság) által javasolt feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE2 bizottság) által javasolt feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság (PANA bizottság) által a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással kapcsolatban végzett vizsgálatot követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, 2017. december 13-i ajánlására(8),

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, a pénzügyi bűncselekményekkel, adókijátszással és adókikerüléssel foglalkozó különbizottság (TAX3) által javasolt, 2019. március 26-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a fent említett parlamenti állásfoglalások nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre(10),

–  tekintettel „A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre: Kihívások és megoldások” című tanulmányára(11),

–  tekintettel a G20-ak/OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének 2015. októberi átfogó cselekvési tervére, és különösen annak a digitalizációból eredő adóügyi kihívásokról szóló 1. intézkedésére,

–  tekintettel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere „A digitalizációból eredő adóügyi kihívások” című, 2018-ban elfogadott időközi jelentésére, valamint a gazdaság digitalizációjával járó adóügyi kihívások konszenzusos megoldásának kidolgozására irányuló, 2019 májusában elfogadott munkaprogramjára,

–  tekintettel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere által 2020 októberében elfogadott nyitónyilatkozatra és az első pillérre és a második pillérre vonatkozó tervekről szóló jelentésekre, valamint az OECD titkársága által elvégzett és ehhez csatolt gazdasági elemzés és hatásvizsgálat eredményeire,

–  tekintettel a G7, a G8 és a G20 nemzetközi adózási kérdésekben tartott csúcstalálkozóinak eredményeire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottsága által a gazdaság digitalizációjához kapcsolódó adóügyi kihívásokkal kapcsolatban végzett folyamatban lévő munkára,

–  tekintettel a digitális illetékről szóló, 2021. január 14-i bizottsági bevezető hatásvizsgálatra (Ares(2021)312667),

–  tekintettel a „Méltányos adózás a digitalizált és globalizált gazdaságban: BEPS 2.0” című, 2019. december 18-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0103/2021),

A.  mivel a jelenlegi nemzetközi társaságiadó-szabályok olyan elveken alapulnak, amelyeket a XX. század elején dolgoztak ki, és amelyek már nem felelnek meg az egyre inkább globalizált és digitalizált gazdaságnak, és így számos káros adózási gyakorlatot tesznek lehetővé, amelyek aláássák az államháztartást és a tisztességes versenyt;

B.  mivel e nemzetközi szabályok arányossága és kivitelezhetősége az OECD-tárgyalások keretében felülvizsgálat tárgyát képezi, biztosítandó az európai vállalatok versenyképességét az egyre inkább globalizált és digitalizált gazdaságban;

C.  mivel a gazdaság digitalizációja tovább súlyosbította a már meglévő problémákat, amelyek abból erednek, hogy a multinacionális vállalatok túlzott mértékben az immateriális javakra, például a szellemi tulajdonra hagyatkoznak;

D.  mivel a 2008–2009-es pénzügyi válságot, valamint a különböző adókijátszási, agresszív adótervezési és adókikerülési gyakorlatokkal kapcsolatban napvilágot látott információkat követően a G20-országok megállapodtak abban, hogy ezeket a kérdéseket az OECD szintjén, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos projekten keresztül, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési terv létrehozása révén kezelik;

E.  mivel az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervnek számos tekintetben globális konszenzust tudott kialakítani az adócsalás, az agresszív adótervezés és az adókikerülés elleni küzdelemben; mivel ugyanakkor nem született megállapodás a gazdaság digitalizációja által okozott adóügyi kihívások kezeléséről, ami „Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. intézkedés – 2015. évi zárójelentés” című különálló jelentés elfogadásához vezetett;

F.  mivel a Parlament többször is felszólított a nemzetközi társaságiadó-rendszer reformjára az adókijátszás, az adókikerülés és a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatos kihívások kezelése érdekében;

G.  mivel a Bizottság 2018-ban két javaslatot terjesztett elő a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatban, köztük a digitális szolgáltatási adó (dsza) bevezetését jelentő rövid távú ideiglenes megoldásról, valamint a jelentős digitális jelenlétet a társasági adózás kapcsolataként meghatározó, a dsza helyébe lépő hosszú távú megoldásról; mivel a Bizottság 2016. október 25-én javaslatot nyújtott be a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre (COM(2016)0683); mivel a Parlament támogatta ezeket a javaslatokat, de azokat a Tanács nem fogadta el, ami arra kényszerített néhány tagállamot, hogy egyoldalúan vezesse be a digitális szolgáltatási adót;

H.  mivel a tagállamok által eltérő adózási szabályok és kritériumok mellett bevezetett, nem összehangolt és különálló digitális szolgáltatási adók növelik az egységes piac széttagoltságát, nagyobb adózási bizonytalanságot okoznak, és az európai szintű közös megoldáshoz képest kevésbé hatékonyak;

I.  mivel a tagállamok által egyoldalúan meghozott intézkedések növelik a nemzetközi kereskedelmi jogviták kockázatát, ami a digitális és a nem digitális vállalkozásokat egyaránt érintheti az egységes piacon;

J.  mivel a G20-ak pénzügyminiszterei által 2017 márciusában adott megbízásnak megfelelően és a munkaprogram 2019. májusi elfogadását követően, az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszere a digitális gazdasággal foglalkozó munkacsoportján keresztül egy konszenzuson alapuló, két pilléren nyugvó globális megoldáson dolgozik: az első pillér az adóztatási jogok egy új nyereségfelosztási és a nexus-szabályok révén történő elosztására összpontosít, míg a második pillér az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kérdésekkel foglalkozik, és intézkedéseket vezet be a minimális adószint biztosítása érdekében;

K.  mivel 2020. október 12-én a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere közzétette az első pillérre és a második pillérre vonatkozó tervekkel kapcsolatos nyitónyilatkozatot és jelentéseket tartalmazó csomagot, amely a két pillér több szakpolitikai jellemzőjével, alapelvével és paraméterével kapcsolatos egységes nézeteket tükrözi, ugyanakkor azonosítja a még megoldandó politikai és technikai kérdéseket;

L.  mivel az elmúlt évek során a digitális szféra vezető multinacionális vállalatainak nyeresége jelentősen növekedett; mivel a Covid19-világjárványra válaszul bevezetett korlátozó intézkedések tovább gyorsították a digitális szolgáltatásokon alapuló gazdaságra való átállás tendenciáját, ami további hátrányt okozott a fizikai vállalkozásoknak, és elsősorban a kis és középvállalkozásoknak (kkv-knak); mivel sürgős cselekvésre van szükség, figyelembe véve a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerének azon célját, hogy az adóterhek igazságosabb elosztása irányába tett első jó lépésként 2021 júliusában lezárja tárgyalásait;

M.  mivel egy méltányos és hatékony adórendszer kulcsfontosságú az adócsalási és adókikerülési gyakorlatok megakadályozásához és az olyan megfelelő nemzetközi adóügyi jogszabályok kialakításához, amelyek kezelik az egyenlőtlenséget és garantálják a versenyképesség előfeltételeit jelentő biztonságot és stabilitást, valamint a vállalatok – különösen a kkv-k – közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtését;

N.  mivel a gazdaság digitalizációja lehetővé tette, hogy a különböző ágazatokban működő kisvállalkozások mindenhol versenyképesebbé váljanak, és új ügyfeleket érjenek el; mivel a kisebb induló innovatív vállalkozásokat és a növekvő innovatív vállalkozásokat továbbra sem szabad terhelni a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó uniós intézkedésekkel;

O.  mivel a digitális vállalkozások tartalmak létrehozására – különösen a felhasználói adatok felhasználásán és monetizálásán keresztül – nagymértékben építenek az immateriális javakra, és ez az értékteremtés nem jelenik meg a jelenlegi adórendszerekben; mivel ez a jelenség nem kapcsolja össze az értékteremtés helyét az adóztatás helyével;

P.  mivel a digitális gazdaság adóztatásáról szóló nemzetközi megállapodás vagy uniós rendelet hiánya akadályozza a versenyképesebb és a növekedést elősegítő üzleti környezet kialakulását a digitális egységes piacon;

Q.  mivel az Unió súlyos gazdasági válsággal szembesül, ezért korszerű adópolitikára van szükség, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy hatékonyabban és eredményesebben hajtsák be az egységes piacon folytatott tevékenységek után fizetendő adókat;

R.  mivel a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük, és egységes, erős és ambiciózus álláspontot kell képviselniük a nemzetközi adóügyi tárgyalásokon;

S.  mivel a Tanács 2020. november 27-i következtetései rögzítik, hogy az Európai Tanács 2021 márciusában „értékelni fogja a digitális gazdaság adóztatása jelentette lényeges kérdéssel kapcsolatban végzett munkát”;

T.  mivel a G20-csoport pénzügyminiszterei 2021. április 7–8-án találkoztak és 2021. július 9–10-én találkoznak megint, és áttekintik az átfogó keretrendszerrel foglalkozó tárgyalások mindkét pillérérét;

A gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelése

1.  megjegyzi, hogy a jelenlegi nemzetközi adózási szabályok a XX. század elejére nyúlnak vissza, és az adóztatási jogok főként a vállalatok fizikai jelenlétén alapulnak; rámutat arra, hogy a digitalizáció és az immateriális javakra történő nagymértékű hagyatkozás nagyban megnövelte a vállalatok képességét arra, hogy jelentős üzleti tevékenységet folytassanak egy fizikai jelenlétet nélkülöző joghatóságon belül, és ezért az egyik joghatóságban befizetett adók már nem tükrözik az ott létrehozott értéket és nyereséget, ami adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezethet;

2.  ebben az összefüggésben szorgalmazza a nagymértékben digitalizált multinacionális vállalatokra vonatkozó adóztatási jogok új és igazságosabb allokációját és az állandó üzleti telephely hagyományos fogalmának felülvizsgálatát, ugyanis az nem terjed ki a digitalizált gazdaságra; emlékeztet a Parlament K(Ö)TA-val kapcsolatos álláspontjára, hogy meg kell határozni a virtuális állandó üzleti telephely fogalmát, szem előtt tartva, hogy hol teremtődik érték, valamint a fogyasztók által előállított érték és nyereség alapján; hangsúlyozza, hogy az online platformok felhasználói és a digitális szolgáltatások fogyasztói immár a nagymértékben digitalizált vállalkozások értékteremtésének központi elemeivé váltak, nem helyezhetők át ugyanolyan módon a joghatóságon kívül, mint a tőke és a munkaerő, ezért az agresszív adótervezéssel és az adókikerüléssel szembeni hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében az új adóügyi kapcsolat meghatározásakor figyelembe kell venni őket;

3.  aggodalommal ért egyet azzal, hogy a szóban forgó problémákat túl szűken határozzák meg, ami ahhoz vezethet, hogy csak bizonyos vállalkozások számára alakítanak ki célzott szabályokat; rámutat arra, hogy felül kell vizsgálni a transzferárakat, az állandó üzleti telephelyek meghatározását és a különböző, túl bonyolult adórendszerekből adódó adóztatási hiányosságokat, különös tekintettel a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekre;

4.  hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság megadóztatására vonatkozó új megoldásoknak lehetőleg a nyereséget, nem pedig a bevételeket kellene megadóztatniuk;

5.  tudomásul veszi gazdaságaink jelentős fejlődését, amelyet a digitalizáció és a globalizáció okozott; tudomásul veszi a digitalizáció társadalmunkra és gazdaságainkra gyakorolt pozitív hatásait, valamint az adóigazgatás digitalizálásában rejlő nagy lehetőséget, amely eszközként szolgál arra, hogy jobb szolgáltatást nyújtsanak a polgároknak, növeljék az adóhatóságokba vetett bizalmat és javítsák a versenyképességet; sajnálattal veszi tudomásul a globalizáció és a digitalizáció kihívásainak megfelelő kezelésére nem mindig alkalmas nemzetközi adórendszer hiányosságait; felszólít egy méltányos és hatékony adórendszert célzó megállapodásra, miközben tiszteletben kell tartani az adózás terén a nemzeti szuverenitást;

6.  az adócsalással és adókikerüléssel szembeni küzdelem érdekében szorgalmazza az adórendszer reformját; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalniuk e hiányosságok kezelésében;

7.  hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatokat az adóztatási jogok országok közötti allokációjára vonatkozó igazságos és hatékony képlet alapján kell megadóztatni; emlékeztet a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló bizottsági javaslatra;

8.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a digitális gazdaság aluladóztatásával; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a nagymértékben digitalizált multinacionális vállalatok eredendő mobilitását, különösen az értékteremtés szempontjából, és azt, hogy biztosítani kell az adóztatási jogok igazságos elosztását minden olyan ország között, ahol e vállalatok gazdasági tevékenységet folytatnak és értéket teremtenek, beleértve a K+F-et is; megjegyzi, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyes meglévő megállapodások akadályozhatják az adóztatási jog méltányos elosztását, és kéri ezek naprakésszé tételét; kiemeli a peremterületeken elhelyezkedő kis tagállamok különleges helyzetét;

9.  úgy véli, hogy további vizsgálatokat kell végezni a különböző üzleti modellek általános adóterheiről; sajnálja, hogy az adókikerülés nemcsak az állami bevételek beszedésére káros, mivel akadályozza a közszolgáltatásokat, és az átlagpolgárra hárítja át az adóterheket, növelve ezzel az egyenlőtlenségeket, hanem torzító hatással van a piacokra is, mivel hátrányos helyzetbe hozza a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, és akadályokat gördít az új helyi belépők elé; kiemeli, hogy figyelembe kell venni a kkv-k esetleges belépési akadályait, hogy elkerülhető legyen egy olyan digitális ágazat kialakulása, amelyben csak néhány nagy szereplő működik;

10.  emlékeztet arra, hogy a digitális vállalkozások adójának tényleges, átlagos mértéke csak 9,5%, szemben a hagyományos üzleti modellekben alkalmazott 23,2%-kal;

11.  hangsúlyozza, hogy időközben megugrott a digitalizált szolgáltatások iránti kereslet, mivel a Covid19-válsággal összefüggésben számos feladatot távoli üzemmódban kell elvégezni; megállapítja ezért, hogy az ilyen digitalizált szolgáltatások nyújtói a hagyományos vállalkozásoknál, különösen a kkv-knál kedvezőbb helyzetbe kerültek;

12.  rámutat arra, hogy az OECD/G20 „Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. intézkedés – 2015. évi zárójelentés” című jelentése arra a következtetésre jut, hogy a digitális gazdaság egyre inkább maga lesz a gazdaság; elismeri, hogy a legtöbb gazdasági ágazat gyorsan digitalizálódik, és a jövőben egy olyan adórendszerre lesz szükség, amely nem különíti el a digitális gazdaságot, hanem biztosítja a bevételek igazságos elosztását azokban az országokban, ahol értékteremtés történik;

13.  rámutat annak fontosságára, hogy különbséget kell tenni az adózás és a szabályozás szerepe között, és hogy a digitális gazdaságra vonatkozó jövőbeni adópolitikákat nem úgy kell megfogalmazni, hogy orvosolják a digitális gazdaság hiányosságait – például az információ feletti monopolhelyzetből származó díjakat –, hanem ehelyett helyénvalóbb a szabályozási intézkedések bevezetése;

Globális többoldalú megállapodás: az előnyben részesített, de nem az egyedüli előremutató út

14.  egy méltányos és hatékony adórendszert célzó nemzetközi megállapodást szorgalmaz; üdvözli a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belül kifejtett azon erőfeszítéseket, hogy a nemzetközi adórendszernek a folyamatos nyereségátcsoportosítás és a digitalizált gazdaság kihívásainak kezelésére irányuló többoldalú reformjáról globális konszenzust érjenek el; sajnálja azonban, hogy a megállapodás elfogadása céljából 2020 végére kitűzött határidőt nem tartották be; elismeri, hogy a Covid19-világjárvány okozta késedelmek ellenére előrehaladás történt a javaslatokról folytatott szakértői szintű megbeszélések során, és felszólít arra, hogy inkluzív tárgyalási folyamattal 2021 közepéig mielőbb szülessen megállapodás; felszólítja a tagállamokat, hogy más nemzetközi fórumokon, például az ENSZ-ben is vállaljanak tevőleges szerepet az adóügyi kérdésekben;

15.  tudomásul veszi, hogy a G20/OECD átfogó keretrendszerben javasolt kétpilléres megközelítés nem vezet a digitális gazdaság elkülönítéséhez, hanem átfogó megoldást keres az előtte álló új kihívásokra; tudomásul veszi az átfogó keretrendszer tagjai közötti nézetkülönbségeket; úgy véli azonban, hogy mindkét pillért egymás kiegészítésének kell tekinteni, és 2021 közepéig el kell fogadni;

16.  kiemeli, hogy a második pillér célja az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kihívások kezelése, különösen annak biztosításával, hogy a nagy multinacionális – köztük a digitalizált – vállalatok minimális tényleges társaságiadót fizessenek, függetlenül attól, hogy hol találhatók; üdvözli, hogy a G20-ak és az OECD átfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások az Egyesült Államok kormányának közelmúltbeli javaslatai következtében új lendületet kaptak; e javaslatok szerint „erősen ösztönözni kell a nemzeteket arra, hogy csatlakozzanak egy olyan globális megállapodáshoz, amely világszerte minimális adózási szabályokat hajt végre”; megjegyzi, hogy e javaslatok között szerepel a globális alacsonyan adózó mobil jövedelmek (GILTI) minimumadójának 21%-ra történő emelése, valamint egy olyan SHIELD-kulcs (Stopping Harmful Inversions and Ending Low-tax Developments), amely egyenértékű lenne a GILTI mértékével, amennyiben a II. pillérről nem születik globális megállapodás(13); úgy véli, hogy a nyereségátcsoportosítás megakadályozása és a káros adóverseny megelőzése érdekében az adókulcs legkisebb alkalmazható mértékét méltányos és elégséges szinten kell megállapítani;

17.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gondoskodjon arról, hogy a G20-ak és az OECDátfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások jövőbeli kompromisszumai vegyék figyelembe az EU érdekeit, és kerüljék el a kkv-kat és a polgárokat terhelő összetettség és bürokrácia növekedését;

18.  üdvözli az OECD titkárságának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megoldást találjon arra, hogyan lehet összhangba hozni a jelenlegi nemzetközi adózási szabályainkat a globalizálódó és digitalizálódó gazdasággal; üdvözli az első pillér szerinti, az új adóügyi kapcsolatra és az új adóztatási jogokra irányuló javaslatot, amely lehetőséget teremtene a multinacionális vállalatok piaci joghatóságokban történő megadóztatására, még akkor is, ha gazdasági tevékenységük alapján fizikailag nincsenek jelen; hangsúlyozza, hogy a felhasználókkal és fogyasztókkal folytatott interakció jelentősen hozzájárul az értékteremtéshez a nagymértékben digitális üzleti modellekben, és ezért azt figyelembe kell venni az adóztatási jogok allokációjakor; megjegyzi, hogy néhány politikai lehetőséget továbbra is globális szinten kell meghatározni;

19.  elismeri, hogy az úgynevezett „A. összeg” új adóztatási jogot teremtene a piacot felügyelő joghatóság számára; hangsúlyozza, hogy ezen új adóztatási jogok hatályának ki kell terjednie minden olyan nagy multinacionális nagyvállalatra, amely részt vehet az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokban, és legalább az automatizált digitális szolgáltatásokra és a fogyasztóorientált vállalkozásokra anélkül, hogy ez további szükségtelen terheket róna a kkv-kra, vagy növelné a felhasználóknak nyújtott szolgáltatások költségét;

20.  felszólítja a tagállamokat annak támogatására, hogy a megállapodás biztosítsa, hogy megfelelő mennyiségű nyereséget csoportosítsanak át a piac szerinti joghatósághoz, túl kell lépnie a szokásos és nem szokásos nyereség közötti különbségtételen, amely kizárólag mesterséges megkülönböztetéshez vezethet;

21.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egy túl összetett rendszer valójában lehetőséget teremthet az újonnan elfogadott szabályok kijátszására, és felszólítja az OECD-t és a tárgyaló tagállamokat, hogy törekedjenek egy egyszerű és működőképes megoldás kidolgozására; felszólít az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének cselekvési terve adminisztratív következményeivel kapcsolatos megállapítások megfontolására;

22.  javasolja, hogy a tagállamok által a tárgyalások során képviselt szakpolitikai lehetőségek mérsékeljék az összetettséget; ezért támogatja az új adóztatási jogok hatálya alá tartozó multinacionális vállalatok egyszerűsített adminisztratív folyamatait, tekintettel a tagállamok végrehajtási terheinek könnyítésére is, és figyelembe véve azokat a tagállamokat, amelyek nem érintettek a versenyt torzító adózási megállapodásokban, például az úgynevezett „egyedi megállapodásokban”; úgy véli, hogy helyénvaló lenne a szokásos piaci ár elvének reformja;

23.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák az Egyesült Államok új kormányával a digitális adópolitikáról folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy a G20-ak és az OECD átfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások keretében 2021 júniusa előtt közös megközelítést találjanak; üdvözli az Egyesült Államok új kormányának közelmúltbeli nyilatkozatát, miszerint aktívan újra részt vesz az OECD tárgyalásain, hogy megállapodást érjenek el, és felhagyjanak a „védett adatkikötő” koncepciójával; felhívja a tagállamokat, hogy ellenezzék a „védett adatkikötő” záradékot, amely súlyosan alááshatja a reformtörekvéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy a digitalizált gazdaság kihívásainak kezelésére vonatkozóan saját javaslatot terjesszen elő, ha a reform első pillérébe egy „védett adatkikötő ” záradékot építenének be; e tekintetben emlékeztet a Bizottság jelentős digitális jelenlétre vonatkozó hosszú távú javaslatára;

24.  tudomásul veszi a jogviták megelőzésére és rendezésére irányuló javaslatot, hogy elkerüljék a kettős adóztatást, és növeljék az új szabályok elfogadottságát; hangsúlyozza ez utóbbi mechanizmus fontos szerepét, különösen az új nemzetközi adórendszer életbe lépéséig tartó átmeneti időszakban; hangsúlyozza azonban, hogy az adórendszer kiszámíthatósága leginkább olyan egyszerű, egyértelmű és harmonizált szabályok létrehozásával érhető el, amelyek eleve megelőzik a vitákat; hangsúlyozza, hogy a viták megelőzésére és rendezésére szolgáló mechanizmus nem hozhatja hátrányos helyzetbe a fejlődő országokat;

25.  úgy véli, hogy egy nemzetközi megállapodással el kell kerülni az olyan káros kereskedelmi vitákat és megtorlásokat, amelyek potenciálisan negatív hatással lehetnek más gazdasági ágazatokra;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy fejezze be saját hatásvizsgálatát az első és a második pillér által a tagállamok bevételeinek beszedésére gyakorolt hatásokról, és tájékoztassa a Tanácsot és a Parlamentet a megállapításairól; felszólítja a Bizottságot, hogy e hatásvizsgálat alapján adjon tanácsot és iránymutatást a tagállamoknak, hogy olyan álláspontokat képviseljenek a tárgyalások során, amelyek védik az Unió érdekeit;

27.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egységes fellépés érdekében hangolják össze álláspontjukat;

Felhívás azonnali uniós fellépésre

28.  úgy véli, hogy mivel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belül 2020 októberében nem sikerült megoldást találni, így folytatódik fog a digitalizált gazdaság aluladóztatása; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány rendkívül előnyös volt a digitális, és elsősorban azon vállalkozások számára, amelyek képesek voltak tevékenységi körük bővítésére, miközben más vállalkozások, nevezetesen a kkv-k veszteségeket szenvedtek el, és ez felgyorsította a digitális gazdaságra való átállást, ezáltal ismételten hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság méltányos hozzájárulásának biztosítása érdekében szükség van a jelenlegi adórendszer megreformálására;

29.  kiemeli, hogy a kormányoknak soha nem látott mértékű forrásokat kell beszedniük a Covid19-válság utáni helyreállításhoz, és ezért az aluladóztatott ágazatokból származó bevételek mozgósítása hozzájárulhat a helyreállítás finanszírozásához;

30.  úgy véli, hogy a digitalizált gazdaságból eredő adózási kihívások globális problémák, és a nemzetközi koordináció lehetővé tétele érdekében sürgős megállapodásra van szükség a G20-ak/OECD szintjén; úgy véli, hogy egy átfogó és összehangolt nemzetközi megoldás általában elsőbbséget élvez a potenciális kockázatokat hordozó különféle nemzeti vagy regionális digitális adókkal szemben, és lényegesen nagyobb valószínűséggel kap egyhangú támogatást a Tanácsban;

31.  hangsúlyozza, hogy a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belüli tárgyalások előrehaladásától függetlenül az EU-nak készen kell állnia arra, hogy 2021 végéig megvalósítsa a digitális gazdaság adóztatására irányuló saját javaslatát, különös tekintettel arra, hogy az OECD javaslatai a vállalatoknak csak egy szűk csoportját érintik, és előfordulhat, hogy elégtelennek bizonyulnak; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a költségvetési ügyekben történő együttműködésről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodást azzal, hogy 2021 júniusáig beterjeszti a digitális illetékre vonatkozó javaslatait, előre jelezve ugyanakkor, hogy azok összeegyeztethetők-e a G20/OECD átfogó keretrendszerének reformjával, amennyiben megállapodás születik erről; azt ajánlja a Bizottságnak, hogy mutasson be egy ütemtervet, és ennek során vegye figyelembe a különböző forgatókönyveket, különösen azt, hogy 2021 közepéig születik-e megállapodás az OECD szintjén vagy sem;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy szükséges első lépésként fontolja meg különösen az ideiglenes európai digitális szolgáltatási adó bevezetését; hangsúlyozza, hogy ha az OECD/G20-ak átfogó keretrendszerében nemzetközi megállapodás születik, akkor ezeknek az európai megoldásoknak e megállapodáshoz kell igazodniuk; emlékeztet arra, hogy az európai digitális szolgáltatási adó csak első átmeneti lépésként vehető számításba;

33.  felszólítja az EU-t, hogy harmonizált módon hajtsa végre a nemzetközi tárgyalások jövőbeli eredményeit, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé erre irányuló javaslatot;

34.  rámutat arra, hogy az OECD-tárgyalások kudarca további széttöredezettséget okoz a digitális adók terén, ami szintén káros lehet azoknak az európai vállalatoknak, amelyek arra törekednek, hogy üzleti modelljüket más piacokra terjesszék ki; emlékeztet annak fontosságára, hogy az esetleges kereskedelmi háborúk elkerülése érdekében megállapodást érjenek el az OECD szintjén; kiemeli, hogy annak ellenére, hogy az adózás tagállami hatáskörbe tartozik, szoros koordinációra van szükség;

35.  hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamokban székhellyel rendelkező és az uniós társasági adó alá eső digitális vállalatok hátrányos helyzetben vannak azon külföldi vállalatokkal szemben, amelyek „fizikailag nincsenek jelen” egyik tagállamban sem, és így elkerülhetik a társasági adó megfizetését az Unióban annak ellenére, hogy európai felhasználókkal működnek; hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a hagyományos és az automatizált és digitalizált szolgáltatások nyújtói és a fogyasztóorientált vállalkozások számára az EU-ban, biztosítva, hogy ez utóbbiakat méltányos adókulcs mellett a nyereség megtermelésének helyén megadóztassák;

36.  hangsúlyozza, hogy az európai digitális szolgáltatási adóknak el kell kerülniük a megfelelési költségek szükségtelen növekedését, és olyan egyértelmű meghatározásokat és átlátható rendelkezéseket kell biztosítaniuk, amelyeket egyszerűen be lehet tartani és tartatni, és elősegítik a jog- és szabályozási biztonságot;

37.  arányos szabályok elfogadását szorgalmazza annak elkerülése érdekében, hogy ne hozzák hátrányos helyzetbe a kkv-kat, az induló innovatív vállalkozásokat és a vállalkozások digitalizálásában részt vevő vállalatokat; hangsúlyozza, hogy az adópolitika az egyik eszköz lehet az egységes piac versenyképességének ebben a tekintetben történő támogatására; hangsúlyozza, hogy növekedésbarát adópolitikára van szükség, amelynek célja az egységes piac nemzetközi versenyképességének megerősítése;

38.  hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a meglévő kettős adóztatásra vonatkozó szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az EU-t elhagyó összes nyereséget megadóztassák;

39.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok sürgős kérdésnek tekintik a nagy digitális vállalkozások megadóztatását, és ezért nemzeti szinten bevezették a digitális szolgáltatási adót; megjegyzi, hogy ezek a nemzeti digitális adók hatással vannak a nemzetközi kereskedelemre és tárgyalásokra; rámutat azonban arra, hogy a nemzeti megoldások egyoldalú bevezetése az egységes piac széttöredezettségének és az egységes piacon belüli adózási bizonytalanságnak a kockázatát hordozzák magukban; hangsúlyozza, hogy a nemzeti intézkedések megsokszorozódása még sürgetőbbé teszi egy összehangolt európai megoldás bevezetését; emlékeztet arra, hogy ezeket a nemzeti intézkedéseket egy hatékony többoldalú megoldás megtalálása esetén fokozatosan meg kell szüntetni;

40.  emlékeztet arra, hogy ugyan az adóztatás elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, és azt a nemzeti keretek közötti koherencia biztosítása érdekében a kormányoknak a lehető legnagyobb mértékben az uniós jog közös elveivel összhangban kell gyakorolniuk, lehetővé téve ezáltal a tisztességes versenyt és elkerülve az uniós adóztatási elvek általános koherenciájára gyakorolt negatív hatást;

41.  megjegyzi, hogy a Tanács nem értett egyet a Bizottság semelyik kapcsolódó javaslatával sem, azaz a digitális szolgáltatási adóval, a jelentős digitális jelenléttel, illetve a KTA-val és a KÖTA-val; felhívja a tagállamokat, hogy az OECD-tárgyalások kudarca esetén – különösen a COVID-19 válság példátlan körülményeinek fényében –, vizsgálják felül álláspontjukat e javaslatokkal kapcsolatban, illetve vegyék fontolóra azoknak az OECD-megállapodások lehetséges jövőbeli végrehajtásába történő integrálását, és vizsgálják meg a Szerződésekben foglalt valamennyi lehetőséget, amennyiben nem sikerül egyhangú megállapodást elérni;

42.  felszólítja a tagállamokat, hogy indítsák el újra a Tanácson belüli magas szintű politikai párbeszédet az egységes piacon alkalmazott digitális adóval kapcsolatos döntés előkészítése érdekében, függetlenül a nemzetközi tárgyalások eredményétől; felkéri a Tanácsot, hogy az uniós intézmények közötti őszinte együttműködés elvének betartása érdekében történjen előrelépés a Parlament által már elfogadott jogalkotási ügyekben;

43.  üdvözli a digitális illetékről szóló, 2021. január 14-i bizottsági bevezető hatásvizsgálatot; megjegyzi, hogy a digitalizáció fokozhatja a termelékenységet és a fogyasztók jólétét, ugyanakkor rendkívül fontos annak biztosítása is, hogy a nagy, nagymértékben digitalizált vállalkozások méltányosan hozzáruljanak a társadalomhoz; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan mérje fel, hogy a digitális tevékenységek, tranzakciók, szolgáltatások vagy vállalatok hatóköre, meghatározása és szegmentálása miként lesz összhangban a globális megoldás megtalálására irányuló nemzetközi erőfeszítésekkel;

44.  elismeri a bevezető hatásvizsgálatban említett három adópolitikai lehetőséget:

   a) a nemzetközi tárgyalásokkal és a kétoldalú adóegyezményekkel összeegyeztethető kiegészítő társasági adó;
   b) hatékony, nemzetközileg elfogadott megoldás hiányában egy bevételeken alapuló adó, rámutat azonban arra, hogy a digitális adónak lehetőleg a nyereséget kellene megadóztatnia,
   c) az EU-ban a vállalkozások között lebonyolított digitális tranzakciókra kivetett adó, amely azzal a kockázattal jár, hogy az adófizetés terhe a nagy digitalizált vállalkozásokról az ezekre a szolgáltatásokra támaszkodó kisebb vállalatokra hárul;

45.  kéri az egyes lehetőségek által az EU digitális menetrendjére és az egységes piacra gyakorolt hatások részletes értékelését, valamint az esetleges kereskedelmi viták és más gazdasági szereplők részéről történő megtorlások, illetve a más gazdasági ágazatokra gyakorolt esetleges tovagyűrűző hatások részletes értékelését;

46.  felszólít arra, hogy a Parlament kapjon nagyobb szerepet az adóztatással kapcsolatos jogalkotási eljárásokban; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Szerződések nyújtotta összes lehetőséget; ezzel összefüggésben tudomásul veszi az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i közleményében a Bizottság által javasolt, a minősített többségi szavazásra vonatkozó ütemtervet;

Digitális illeték mint új uniós saját forrás

47.  üdvözli az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodást(14), összhangban az egyetemesség elvével, és emlékeztet a Bizottság azon jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalására, hogy 2021 júniusáig jogalkotási javaslatot terjeszt elő az uniós digitális illetékről mint saját forrásról; kiemeli, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság jogilag kötelező erejű kötelezettséget vállalt arra, hogy késedelem nélkül követi az ütemtervben meghatározott lépéseket annak érdekében, hogy azt legkésőbb 2023. január 1-jéig bevezessék;

48.  emlékeztet arra, hogy a Parlament nagy többséggel elfogadott számos jelentésben és állásfoglalásban többször is kinyilvánította elkötelezettségét egy uniós digitális illeték mint saját forrás bevezetése mellett(15);

49.  hangsúlyozza, hogy az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervet is tartalmazó intézményközi megállapodás arra kötelezi a Tanácsot, a Parlamentet és a Bizottságot, hogy visszafordíthatatlanul törekedjenek egy olyan uniós digitális illeték bevezetésére, amely saját forrásként és hosszú távú stabil jövedelemforrásként teljes egészében bekerül a hosszú távú uniós költségvetésbe; hangsúlyozza, hogy függetlenül attól, hogy az alapszabályokat az OECD vagy az EU szintjén határozzák meg, a tagállamokban a digitális gazdaság adóztatásából származó bevételek saját forrássá válhatnak és azzá is kell válniuk; úgy véli, hogy ugyanezt a megközelítést kell követni minden egyéb, az OECD szintjén létrejött megállapodásból származó bevétel esetében is;

50.  úgy véli, hogy az uniós digitális illetékből származó bevételek szorosan kapcsolódnának az egységes piac és a „digitális Unió” nyitott határaihoz, ezért az uniós saját források rendkívül megfelelő és valódi alapját képeznék; hangsúlyozza, hogy ha ezt az új közjövedelmet az uniós költségvetésbe irányítanák, az segítene megoldani az adóügyi egyenértékűséghez és a költségvetési koherenciához kapcsolódó számos problémás kérdést;

51.  olyan adótervezési és végrehajtási szabályokra szólít fel, amelyek minimálisra csökkentik az uniós polgárokra és fogyasztókra gyakorolt minden gazdasági teher kockázatát; meggyőződése, hogy a digitális illetékből származó bevételeknek az uniós költségvetés saját forrásaivá történő alakítása elősegítené az ilyen költségek egyenlő módon történő elosztását és újraelosztását az uniós tagállamok között;

52.  emlékeztet, hogy az egyetemesség elvével összhangban az uniós digitális illetéken és/vagy az OECD szabályain alapuló saját forrásokat hivatalosan nem szabad semmilyen konkrét program vagy alap kiadásaira sem elkülöníteni; emlékeztet, hogy ezek általános jövedelmet jelentenek majd más új saját forrásokkal együtt, amelyek teljes összegének elegendőnek kell lennie legalább a Next Generation EU Helyreállítási Eszköz visszafizetési költségeinek fedezésére; emlékeztet, hogy az új saját forrásokból származó minden olyan bevétel, amely meghaladja a tényleges visszafizetési igényeket, továbbra is általános bevételként fog szolgálni az uniós költségvetés számára;

53.  felhívja a figyelmet, hogy az intézményközi megállapodás II. mellékletének G. pontjában foglaltak szerint az intézmények elismerik, hogy az új saját források kosara bevezetésének a többéves pénzügyi keret uniós kiadásainak megfelelő finanszírozását kell támogatnia;

54.  fenntartja, hogy az uniós digitális illetékből származó bevétel egy új sajátforrás-kosár részét fogja képezni, amelynek bevételei elegendőek lesznek legalább ahhoz, hogy az uniós költségvetésen keresztül fedezzék a Helyreállítási Eszköz vissza nem térítendő támogatási komponensének jövőbeli visszafizetési költségeit (tőke és kamat), amelyek várhatóan évente átlagosan 15 milliárd EUR-t, 2028 és 2058 között pedig legfeljebb évi 29,25 milliárd EUR-t tesznek ki, elkerülve ugyanakkor az uniós programok kiadásainak csökkentését; megállapítja, hogy a bevétel a becslések szerint több milliárd eurótól több tízmilliárd euróig terjedhet, számos tényezőtől, többek között az adóalap pontos meghatározásától, az adóalanytól, az adózás helyétől, az adó kiszámításától és mértékétől, valamint az érintett ágazatbeli gazdasági növekedés mértékétől függően;

55.  kiemeli, hogy az intézményközi megállapodás ütemtervében előirányzott új sajátforrás-kosár – többek között az uniós digitális illeték – bevezetése növelni fogja az EU pénzügyi autonómiáját és azon képességét, hogy megfeleljen az uniós polgárok azon elvárásainak, amelyek az EU olyan stratégiai szakpolitikai célkitűzéseivel kapcsolatosak, mint a méltányos és erős európai egységes piac, a méltányos átálláson alapuló európai zöld megállapodás, a szociális jogok európai pillére és a digitális átalakulás, valamint a nemzeti kiadásokhoz képest nagy hatékonyságnövekedést eredményező uniós hozzáadott érték létrehozása;

56.  emlékeztet, hogy az uniós digitális illetékből származó bevételeknek hozzá kell járulniuk a Helyreállítási Eszköz visszafizetéséhez, valamint az uniós programok és alapok kiadásainak finanszírozásához; e tekintetben ismételten megerősíti, hogy a digitális illetékből származó bevételek tagállamok által visszatartott részének szigorúan arányosnak kell lennie az általuk viselt beszedési költségekkel, és nem szabad indokolatlanul hátrányos helyzetbe hoznia az uniós költségvetést;

57.  sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós digitális illetékre mint saját forrásra vonatkozó jogalkotási javaslatok és a saját forrásokról szóló felülvizsgált határozat előkészítése során építse be a Parlament álláspontját, és felhívja a Tanácsot, hogy az ütemtervvel összhangban mielőbb fogadja el a javaslatot; ösztönzi az intézményeket, hogy mielőbb és konstruktívan kezdjenek „rendszeres párbeszédet” a saját forrásokra vonatkozóan elfogadott ütemtervben előirányozottaknak megfelelően; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy támogassa az EU határozott vezető szerepét a méltányosabb adózásra irányuló világméretű törekvésben azáltal, hogy 2021 folyamán gyors és határozott lépéseket tesz a digitális illeték mint saját forrás bevezetésére; üdvözli e tekintetben az Európai Tanács tagjainak március 25-i nyilatkozatát, amely hangsúlyozza elkötelezettségüket e törekvés iránt;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) https://www.consilium.europa.eu/media/45921/021020-euco-final-conclusions-hu.pdf
(2) https://www.consilium.europa.eu/media/45139/210720-euco-final-conclusions-hu.pdf
(3) https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-13350-2020-INIT/en/pdf
(4) Javaslat a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0685) és javaslat a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0683).
(5) Az intézkedéscsomag magában foglalja az „Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására” című, 2018. március 21-i bizottsági közleményt (COM(2018)0146), a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0147), az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0148) és a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóról szóló, 2018. március 21-i bizottsági ajánlást (C(2018)1650).
(6) HL C 366., 2017.10.27., 51. o.
(7) HL C 101., 2018.3.16., 79. o.
(8) HL C 369., 2018.10.11., 123. o.
(9) HL C 108., 2021.3.26., 8. o.
(10) A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételével, összehangolásával és közelítésével és a TAXE állásfoglalásaival kapcsolatos 2016. március 16-i közös nyomon követés, a TAXE2 állásfoglalásának 2016. november 16-i nyomon követése, a PANA ajánlásának 2018. áprilisi nyomon követése és a TAXE3 állásfoglalásának 2019. augusztus 27-i nyomon követése.
(11) Hadzhieva, E., A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre: Kihívások és megoldások, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, A. (Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi) Tematikus Főosztály, 2019. február
(12) Elfogadott szövegek: P9_TA(2019)0102.
(13) The Made In America Tax Plan, 2021, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma, 12. o.
(14) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.
(15) Különösen az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról szóló, 2018. március 14-i állásfoglalásában (HL C 162., 2019.5.10., 71. o.), a „2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című, 2018. november 14-i időközi jelentésében (HL C 363., 2020.10.28., 179. o.), „A 2021 és -2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a saját források: ideje megfelelni a polgárok elvárásainak” című, 2019. október 10-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0032), az új többéves pénzügyi keretről, a saját forrásokról és a helyreállítási tervről szóló, 2020. május 15-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0124), az Európai Tanács 2020. július 17–21-i rendkívüli ülésének következtetéseiről szóló, 2020. július 23-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0206) és az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2020. szeptember 16-i jogalkotási állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0220).


Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság máltai helyzete
PDF 140kWORD 51k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság helyzetéről Máltán (2021/2611(RSP))
P9_TA(2021)0148B9-0219/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 4., 5., 6., 7., 9. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 6., 7., 8., 10. 11., 12. és 47. cikkére,

–  tekintettel a jogállamiság máltai helyzetről szóló, 2017. november 15-i(1), 2019. március 28-i(2) és 2019. december 16-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoportja által 2017. november 15. óta tartott meghallgatásokra és eszmecserékre, illetve azóta tett küldöttségi látogatásokra,

–  tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoport elnöke és Málta miniszterelnöke közötti levélváltásokra, amelyek közül a legutóbbira 2021 áprilisában került sor,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság Máltán és azon túl: a teljes igazság kibontakozásának biztosítása” című, 2019. június 26-i 2293 (2019) sz. határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a 2293 (2019) sz. határozatát követő intézkedésekről szóló, a Parlamenti Közgyűlés Jogi és Emberi Jogi Bizottsága által 2020. december 8-án jóváhagyott jelentésre,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 2020. október 8-i véleményére a CDL-AD(2020)006 vélemény tárgyát képező jogalkotási javaslatokat végrehajtó tíz jogi aktusról és törvényjavaslatról,

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága a Repubblika kontra Il-Prim Ministru ügyben, 2021. április 20-án hozott ítéletére(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel ezek egyetemes értékek, és a tagállamok osztoznak rajtuk;

B.  mivel a jogállamiság, valamint a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, illetve az uniós szerződésekben és a nemzetközi emberi jogi eszközökben rögzített értékek és elvek tiszteletben tartása az Unió és a tagállamok kötelessége, amelynek eleget kell tenni; mivel az Uniónak az EUSZ 2. cikke, 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikke szerint megvan az a lehetősége, hogy fellépjen az alapját képező közös értékek védelme érdekében;

C.  mivel a Charta az elsődleges uniós jog része; mivel a Charta 11. cikke és az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 10. cikke rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságát és a média szabadságát és pluralizmusát;

D.  mivel az EUSZ 19. cikkének (1) bekezdése, a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti a bírói kar függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus elve tekintetében;

E.  mivel az EU egészét érinti az, hogy egy tagállam szisztematikusan megtagadja az Európai Unió alapvető értékeinek és azon szerződéseknek való megfelelést, amelyekhez szabadon csatlakozott;

F.  mivel Daphne Caruana Galizia, korrupcióellenes oknyomozó újságírót és bloggert 2017. október 16-án egy autójába rejtett pokolgéppel elkövetett merénylettel meggyilkolták; mivel zaklatás és számos fenyegetés célpontja volt fenyegető telefonhívások, levelek és szöveges üzenetek formájában, valamint felgyújtották a házát és megölték a kutyáját; mivel a magát bérgyilkosnak nevező személy 2021. március 16-án tanúvallomást tett a bíróságon arról, hogy két évvel Daphne Caruana Galizia meggyilkolása előtt már volt egy korábbi és különálló kísérlet AK-47-es puskával történő meggyilkolására;

G.  mivel a máltai hatóságok által vezetett és az Europol által segített gyilkossági nyomozások eredményeként sikerült több gyanúsítottat azonosítani, ellenük vádat emelni és eljárást indítani, köztük a gyilkosság hátterében álló potenciális megrendelő ellen is, aki a dubaji székhelyű 17 Black Ltd. vállalat tulajdonosa és az ElectroGas Malta Ltd. igazgatótanácsának korábbi tagja; mivel a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) is részt vett a nyomozásokban;

H.  mivel az egyik állítólagos bűnrészes és a bírósági eljárás során bemutatott egyes felvételek szerint a máltai miniszterelnök volt vezérkari főnöke is érintett a gyilkosság megtervezésében és finanszírozásában;

I.  mivel a miniszterelnök volt kabinetfőnöke 2019. november 26-án lemondott, miután a rendőrség kihallgatta Daphne Caruana Galizia meggyilkolása ügyében; mivel 2021. március 20-án egy másik ügyben – amely Daphne Caruana Galizia munkájának tárgyát képezte – letartóztatták és számos üzleti partnerével együtt őt is pénzmosással, csalással, korrupcióval és hamisítással vádolták meg; mivel óvadék ellenében 2021. április 5-én szabadlábra helyezték az előzetes letartóztatásból;

J.  mivel Málta akkori idegenforgalmi minisztere, korábban energiaügyi minisztere 2019. november 26-án lemondott; mivel egy oknyomozó újságírókból álló konzorcium részletes jelentést tett közzé egy kínai család és a volt energiaügyi miniszter, valamint a korábbi miniszterelnök kabinetfőnöke közötti üzleti kapcsolatokról(5); mivel a kínai család állítólag központi szerepet játszott a kínai állami tulajdonban lévő Shanghai Electric Power által a máltai állami villamosenergia-vállalatba, az Enemaltaba való 380 millió EUR értékű beruházásról folytatott tárgyalásokban, valamint ez a kínai család a Dow’s Media Company és a Macbridge vállalatok tulajdonosa, amelyek közül az utóbbi a korábbi máltai energiaügyi miniszter és a korábbi máltai miniszterelnök kabinetfőnöke kezében lévő panamai cégeknek akár 2 millió USD-t is tervezett fizetni; mivel meggyilkolásának idején éppen az ezen üzleti tranzakciókkal kapcsolatos vizsgálatok álltak Daphne Caruana Galizia munkájának középpontjában;

K.  mivel Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban 2019 végén nyilvános független vizsgálat indult, amely még folyamatban van;

L.  mivel a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos, folyamatban lévő bírósági eljárás egyik gyanúsítottja elnöki kegyelemben részesült egy másik ügyben való részvételéért, és eskü alatt vallomást tett; mivel elmondása szerint lehetséges, hogy a volt gazdasági miniszter részt vett egy újságíró megölésére irányuló tervben, és a kormány egyik minisztere súlyos bűncselekményben vett részt, spekulációra adva okot a HSBC bank Qormi-i központjának 2010-ben megkísérelt kirablásáról, amely a rendőrséggel való fegyveres összecsapáshoz vezetett;

M.  mivel a máltai igazságügyi, esélyegyenlőségi és kormányzási minisztérium polgári jogokért és reformokért felelős korábbi parlamenti titkára állítólag készpénzt fogadott el a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának elrendelésével vádolt személytől, miután az újságírónő állítása szerint a titkár közvetítőként járt el egy 2019-re tervezett ingatlanértékesítésben; mivel erre az ingatlanértékesítésre soha nem került sor;

N.  mivel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésében vázoltak szerint továbbra is komoly aggályok állnak fenn a máltai korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatban; mivel a megelőzésre, a nyomozásra és a büntetőeljárásra vonatkozó jelenlegi normák egyértelműen elégtelenek; mivel ez azzal fenyeget, hogy aláássa a polgárok közintézményekbe vetett bizalmát, veszélyes kapcsolatokat eredményezve a bűnözői csoportok és a hatóságok között; mivel a szervezett bűnözést elsősorban a korrupció teszi lehetővé; mivel strukturális reformprojekt indult a hiányosságok kezelésére és a korrupcióellenes intézményi keret megerősítésére, beleértve a bűnüldözést és a büntetőeljárást is;

O.  mivel az újságírók – különösen, de nem kizárólag az oknyomozó újságírók – ellen egyre több úgynevezett „a nyilvánosság részvétele elleni stratégiai pereket” (SLAPP) indítanak, amelyek célja kizárólag munkájuk meghiúsítása, a nyilvános ellenőrzés elkerülése és a hatóságok elszámoltatásának megakadályozása, ami visszatartó hatást gyakorol a média szabadságára; mivel meggyilkolásának időpontjában Daphne Caruana Galizia vagyonát befagyasztották a korábbi máltai gazdasági miniszter és annak tanácsadója által indított négy rágalmazási perhez kapcsolódóan kibocsátott óvintézkedési parancsok révén; mivel ezek az ügyek a halála idején vele szemben indított 42 polgári rágalmazási per között szerepeltek, melyek közül egyet az akkori miniszterelnök, kettőt az akkori idegenforgalmi miniszter, kettőt pedig az akkori miniszterelnök kabinetfőnöke indított;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos vizsgálatok során napvilágra került legfrissebb információk miatt, különös tekintettel a miniszterek és a politikai megbízottak lehetséges részvételére; tudomásul veszi az emberölés kivizsgálása terén elért eredményeket; megismétli azonban, hogy a közelmúltban napvilágra került tények új kérdéseket vetnek fel az üggyel és a kapcsolódó vizsgálatokkal kapcsolatban;

2.  felhívja a máltai kormányt, hogy minden szükséges erőforrást mozgósítson annak érdekében, hogy ne csak a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásában érintett valamennyi személyt állítsa bíróság elé, hanem azokat is, akik érintettek minden más, jelenleg vizsgálat vagy bejelentés tárgyát képező ügyben, amelyre az újságírónő meggyilkolása előtt fény derült; úgy véli, hogy Daphne Caruana Galizia munkája alapvető fontosságú volt a máltai korrupció feltárásában, és hogy a kapcsolódó vizsgálatok közelmúltbeli fejleményei megerősítik a független média és az aktív civil társadalom mint az igazságszolgáltatás, a demokrácia és a jogállamiság alapvető pillérei kiemelkedő fontosságát;

3.  ismételten kéri, hogy az Europol teljeskörűen és folyamatosan vegyen részt a gyilkosságok kivizsgálásában és az összes kapcsolódó nyomozásban; felszólít az Europol részvételének megerősítésére, mivel az eredményeket hoz;

4.  üdvözli a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos független nyilvános vizsgálat folytatását; felhívja a kormányt és Málta illetékes hatóságait, hogy maradéktalanul hajtsák végre a vizsgálatból eredő valamennyi ajánlást;

5.  aggodalmának ad hangot a gyilkossági eljárás keretében az elnöki kegyelem ismételt felajánlásával és alkalmazásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a más bűncselekményekkel kapcsolatban felajánlott tanúvallomásokat nagyon körültekintően kell értékelni, és azokat nem szabad a gyilkosságok teljes körű igazságszolgáltatásának elkerülésére felhasználni; megjegyzi azonban, hogy az elnöki kegyelem és a vádalku a gyilkosság megrendelésének elkövetésével gyanúsított személyek egyikének 2019 novemberében történő letartóztatásához vezető két elem volt;

6.  tudomásul veszi a pénzmosással és korrupcióval kapcsolatos egyes ügyekben – különösen a miniszterelnök volt kabinetfőnöke tekintetében – folytatott vizsgálatok során elért, bár jelentős késedelmet szenvedett eredményeket; hangsúlyozza azonban, hogy a legutóbbi tanúvallomások és napvilágra került információk új gyanús tényeket és potenciális bűncselekményeket tártak fel, és ezért felhívja a máltai hatóságokat, hogy haladéktalanul indítsák el és mozdítsák elő a nyomozást ezekben az ügyekben;

7.  úgy véli, hogy a korrupcióval és csalással kapcsolatos valamennyi állítást – különösen magas politikai szinten – megfelelő szigorral és megfelelő szinten kell kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni, többek között a külföldi szereplők esetleges részvételével kapcsolatban is; megkérdőjelezi, hogy helyénvaló-e, hogy a korábbi polgári jogi és reformügyi parlamenti titkár elleni vádakat csak a közéleti normákért felelős biztos vizsgálja ki;

8.  emlékeztet arra, hogy a máltai kormánynak kiemelt prioritásként kell kezelnie a szervezett bűnözés, a korrupció és az újságírók megfélemlítése elleni küzdelmet;

9.  elismeri, hogy az Európai Unió Bírósága 2021. április 20-i ítéletében megállapította, hogy a 2016. évi máltai alkotmányos reform által bevezetett, az igazságszolgáltatás tagjainak kinevezésére vonatkozó rendelkezések megerősítették az igazságszolgáltatás függetlenségét, és ezért összhangban vannak az uniós joggal;

10.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a máltai fejlemények az évek során a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat – többek között a média szabadságát, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás politikai beavatkozástól való függetlenségét, valamint a békés gyülekezés szabadságát – érintő súlyos és tartós fenyegetésekhez vezettek; úgy véli, hogy a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó alkotmányos garanciákat tovább kell erősíteni; megjegyzi, hogy a Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság néhány ajánlásának végrehajtását követően Málta kormánya előrelépést tett a jogállamiság terén; ösztönzi a máltai kormányt, hogy folytassa intézményeinek megerősítésére irányuló erőfeszítéseit;

11.  mély aggodalmát fejezi ki a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésében Máltával kapcsolatban tett megállapítások, nevezetesen a „mély korrupciós minták” miatt; mindazonáltal üdvözli a strukturálisreform-projekt elindítását; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a rendelkezésére álló valamennyi eszközt és eljárást az uniós jognak való teljes körű megfelelés biztosítására az igazságszolgáltatási rendszerek hatékony működése, a pénzmosás elleni küzdelem, a bankfelügyelet, a közbeszerzés, valamint a várostervezés és -fejlesztés tekintetében;

12.  megismétli a máltai hatóságokhoz intézett felhívását, hogy maradéktalanul hajtsák végre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, a Velencei Bizottság, a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO), valamint a pénzmosás elleni intézkedések értékelését és a terrorizmus finanszírozását vizsgáló szakértői bizottság (Moneyval) valamennyi függőben lévő ajánlását; úgy véli, hogy megfelelően végre kell hajtani a nemzeti parlamentekkel és a parlamenti képviselőkkel, az alkotmánybíróság ítéleteivel és a szakosodott törvényszékekkel kapcsolatos ajánlásokat; felhívja a máltai hatóságokat, hogy kérjék ki a Velencei Bizottság véleményét az ajánlásainak való megfelelésről; fenntartja magának a jogot, hogy a Velencei Bizottság alapokmánya 3. cikkének (2) bekezdésével és az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodás 28. pontjával összhangban ilyen kérelmet nyújtson be;

13.  elismeri, hogy Daphne Caruana Galizia meggyilkolása reformokat indított el az újságírók védelmének javítása és a tömegtájékoztatás szabadságának védelme érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a máltai hatóságoknak további bizonyítható lépéseket kell tenniük, olyan hosszú távú jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket hozva, amelyek biztosítják a kritikus, független máltai újságírás környezetét, valamint a politikusok és a tisztviselők elszámoltathatóságát; felhívja a máltai kormányt, hogy foglalkozzon a média szabadságával és a közszolgálati média politikai beavatkozástól való függetlenségével, valamint a közösségi médiában a gyűlöletbeszéd egyre gyakoribb használatával kapcsolatos aggodalmakkal;

14.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az állampolgársági és letelepedési programok káros hatással vannak az uniós polgárság integritására; emlékeztet a közelmúltban napvilágra került információkra a honosításhoz szükséges tartózkodási követelmények enyhébb értelmezéséről, valamint a közvetítők szerepéről és a köztisztviselők bevonásáról; megismétli a máltai hatóságokhoz intézett azon felhívását, hogy biztosítsák az átláthatóságot és szüntessék meg befektetői állampolgársági és letelepedési programjaikat ahelyett, hogy módosítanák azokat; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó kötelezettségszegési ügyben a lehető leghamarabb adjon ki indokolással ellátott véleményt;

15.  megjegyzi, hogy az oknyomozó újságírók és a visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető társadalmi érdek; megjegyzi, hogy a nemzetközi és máltai civil társadalmi szervezetek és újságírók kulcsszerepet játszanak Daphne Caruana Galizia nyomozásainak folytatásában; felhívja a máltai hatóságokat, hogy mindenáron és mindenkor biztosítsák az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek személyes biztonságának, megélhetésének és ezáltal függetlenségének védelmét; felhívja a máltai hatóságokat, hogy mielőbb hajtsák végre az (EU) 2019/1937 irányelvet(6);

16.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a SLAPP elleni uniós jogszabályokra annak érdekében, hogy megvédje az újságírókat a zaklató perektől; hangsúlyozza, hogy a korrupció és a hivatali visszásságok ellen folytatott küzdelem során a tényfeltáró újságírásnak a közjót szolgáló eszközként különös figyelmet és pénz- és adóügyi támogatást kell kapnia; hangsúlyozza, hogy a sajtó és a média szabadságának megsértése esetén gyorsreagálási mechanizmusokra, valamint az oknyomozó újságírás terén határokon átnyúló alapra van szükség;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Tanácsnak, valamint a Máltai Köztársaság elnökének.

(1) HL C 356., 2018.10.4., 29. o.
(2) HL C 108., 2021.3.26., 107. o.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0103.
(4) A Bíróság 2021. április 20-i ítélete, Repubblika kontra Il-Prim Ministru, C-896/19. sz. ügy, ECLI:EU:C:2021:311.
(5) „Különjelentés: A pénz útvonala a Daphne-gyilkosságtól Kínába vezet” (Money trail from Daphne murder probe stretches to China), Reuters, 2021. március 29.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).


A csalás elleni uniós program 2021–2027 ***II
PDF 123kWORD 44k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a csalás elleni uniós program létrehozásáról és a 250/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (05330/1/2021 – C9-0108/2021 – 2018/0211(COD))
P9_TA(2021)0149A9-0126/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05330/1/2021 – C9-0108/2021),

–  tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2021)0149),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0386) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0126/2021),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, 2019.2.12., P8_TA(2019)0068.


A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei ***II
PDF 124kWORD 43k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (átdolgozás) (12262/1/2020 – C9-0011/2021 – 2017/0237(COD))
P9_TA(2021)0150A9-0045/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (12262/1/2020 – C9-0011/2021),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. január 18-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2017)0548) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0045/2021),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 197., 2018.6.8., 66. o.
(2) HL C 363., 2020.10.28., 296. o.


Európai Védelmi Alap ***II
PDF 125kWORD 44k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Védelmi Alap létrehozásáról és az (EU) 2018/1092 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06748/1/2020 – C9-0112/2021 – 2018/0254(COD))
P9_TA(2021)0151A9-0120/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06748/1/2020 – C9-0112/2021),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0476) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A9-0120/2021),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 110., 2019.3.22., 75. o.
(2) Elfogadott szövegek, 2019.4.18., P8_TA(2019)0430.


Digitális Európa program ***II
PDF 125kWORD 44k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Digitális Európa program létrehozásáról és az (EU) 2015/2240 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06789/1/2020 – C9-0109/2021 – 2018/0227(COD))
P9_TA(2021)0152A9-0119/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06789/1/2020 – C9-0109/2021),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0434) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A9-0119/2021),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 292. o.
(2) HL C 86., 2019.3.7., 272. o.
(3) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0403.


Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) 2021–2027 ***II
PDF 126kWORD 43k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról és az 1293/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06077/1/2020 – C9-0110/2021 – 2018/0209(COD))
P9_TA(2021)0153A9-0130/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06077/1/2020 – C9-0110/2021),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. október 9-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0385) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0130/2021),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 226. o.
(2) HL C 461., 2018.12.21., 156. o.
(3) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0405.


Közigazgatási együttműködés a jövedéki adók területén: az elektronikus nyilvántartások tartalma *
PDF 119kWORD 42k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló 389/2012/EU tanácsi rendeletnek az elektronikus nyilvántartások tartalma tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0028 – C9-0016/2021 – 2021/0015(CNS))
P9_TA(2021)0154A9-0121/2021

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0028),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9‑0016/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 82. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0121/2021),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


A Covid19-világjárvány Latin-Amerikában
PDF 162kWORD 51k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Covid19-világjárványról Latin-Amerikában (2021/2645(RSP))
P9_TA(2021)0155RC-B9-0239/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-i nyilatkozatára, amely a Covid19-et világjárványnak nyilvánította,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. január 30-i nyilatkozatára, amely szerint a Covid19-járvány nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek minősül,

–  tekintettel a Covid19 kapcsán bevezetett intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2020. november 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az EBB „Az EBB 2020. évi tevékenysége – Latin-Amerika és a Karib-térség” című jelentésére,

–  tekintettel a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet által közzétett jelentésekre,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2020. novemberi, „A Covid19 Latin-Amerikában és a Karib-térségben: A válságra adott kormányzati válaszok” című jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2020. április 8-i közös nyilatkozatára a Covid19-világjárványra való globális szintű uniós reagálásról (JOIN(2020)0011),

–  tekintettel Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, 2020. szeptember 16-i beszédére,

–  tekintettel Josep Borrell főképviselő által az Európai Unió nevében a koronavírus-járvány idején az emberi jogokról szóló, 2020. május 5-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Covid19-válságra az „Európa együtt” megközelítés alapján adott globális reagálásról szóló, 2020. június 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a helyreállítási tervről és a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. július 17–21-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanácsnak az EU prioritásairól szóló, 2020. július 13-i, „A multilateralizmus, valamint egy mindenki javát szolgáló, erős és hatékony ENSZ elősegítése” témakör keretében az Egyesült Nemzetek Szervezetében és az ENSZ Közgyűlésének 75. ülésszakán levont következtetéseire,

–  tekintettel a Covid19-járvány külpolitikai következményeiről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Euro–Latin-Amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) társelnökeinek a Covid19-világjárvány hatásainak enyhítésére irányuló átfogó és biregionális EU–LAC stratégiáról szóló, 2020. november 5-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EuroLat társelnökeinek a Covid19-járványról szóló, 2020. március 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EU-27 és a latin-amerikai és karibi-térség közötti informális miniszteri találkozót követően az Európai Külügyi Szolgálat által kiadott, 2020. december 14-i közös közleményre,

–  tekintettel a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (ECLAC) „Latin-amerikai társadalmi körkép 2020-ban” című, 2021-ben közzétett jelentésére,

–  tekintettel az ibér-amerikai állam- és kormányfők 2021. április 21-én Andorrában tartott 27. csúcstalálkozójára és az azt követő nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésekre,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0204/2020),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló 1998. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülöttekről és törzsi népekről szóló, 1989. június 27-én elfogadott 169. számú egyezményére,

–  tekintettel António Guterres ENSZ-főtitkár és Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2020. márciusi nyilatkozataira a pandémia ellen küzdő országokkal szembeni szankciók megszüntetéséről,

–  tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2021. április 15-i, Fiocruzban tartott előadására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és a fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Unió, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolatok stratégiai és kiemelt jelentőségűek; mivel Latin-Amerika a Covid19 által leginkább sújtott régiók egyike; mivel Latin-Amerika a világ népességének 8,4%-át teszi ki, de jelenleg a koronavírus okozta halálesetek több mint egyötöde következik be itt;

B.  mivel a Covid19-világjárványra adott válasz világszerte, így Latin-Amerikában is változatos volt; mivel valamennyi ország általános szükségállapotot hirdetett;

C.  mivel most az a prioritás, hogy helyreálljon a multilaterális intézmények azon képességébe vetett bizalom, hogy képesek globális válaszokat adni, előre haladva a WTO Covid19-cel kapcsolatos kereskedelmi és egészségügyi kezdeményezéséről és a kapcsolódó egészségügyi termékekről folytatott megbeszéléseken;

D.  mivel a Covid19-világjárvány pusztító hatással járt az Atlanti-óceán mindkét partján, szoros együttműködést téve szükségessé a WTO, a WHO, az ENSZ intézményei és a Világbank között, ami elengedhetetlen a válság kezeléséhez és a szolidaritás biztosításához; mivel globális és összehangolt válaszra van szükség a fenntartható, zöld és digitális helyreállítás jelentette komoly kihívások kezeléséhez, amelynek inkluzívnak, méltányosnak és reziliensnek is kell lennie;

E.  mivel a világjárvány hatásai és a válaszként végrehajtott szakpolitikák növelték a régió országainak likviditási szükségleteit, hogy szembe tudjanak nézni a vészhelyzettel; mivel ezek a tényezők az adósságszint emelkedéséhez vezettek, és a kormányoknak a közkiadások növekedésével kell szembenézniük, ami a nemteljesítés kockázatával fenyeget; mivel a likviditáshoz és az adósságcsökkentéshez való jobb hozzáférést össze kell kapcsolni a közép- és hosszú távú fejlesztési célkitűzésekkel, és így a jobb előrehaladást célzó kezdeményezésekkel;

F.  mivel az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség (GAVI), a járványügyi felkészültséggel kapcsolatos innovációk előmozdítására irányuló koalíció (CEPI) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által koordinált COVAX-kezdeményezés eddig mintegy 38 millió adag oltóanyagot adott be; mivel a COVAX-kezdeményezés keretében egyértelműen szükség van a termelési és elosztási kapacitás növelésére;

G.  mivel a COVAX oltóanyag-ellátásának első fordulójában 31 latin-amerikai és karibi ország vesz részt, amelyek az elkövetkező hónapokban több mint 27 millió adag oltóanyagot kapnak;

H.  mivel a COVAX-kezdeményezés célja a biztonságos, jó minőségű, hatékony és megfizethető oltóanyagokhoz való globális hozzáférés előmozdítása és biztosítása; rámutat arra, hogy 2021-ben a COVAX a világnépesség csupán 20%-a számára biztosított oltóanyagokat, és hogy mind Európában, mind Latin-Amerikában meg kell erősíteni az oltóanyag-előállítást és -elosztást;

I.  mivel Latin-Amerika 2020 elején a világ legegyenlőtlenebb régiója volt, és a helyzet a világjárvány idején csak súlyosbodott; mivel a szegénységi ráta 2020 végére elérte a 209 milliót, ami további 22 millió ember elszegényedését jelenti, miközben az összesen 78 millió mélyszegénységben élő száma 8 millióval nőtt; mivel a Covid19-világjárvány miatt és az országok által e jelenség megállítása érdekében elfogadott sürgősségi szociális védelmi intézkedések ellenére a régióban az egyenlőtlenség mutatói a foglalkoztatási és munkaerő-piaci részvételi rátákkal együtt elsősorban a nők körében romlottak;

J.  mivel a Covid19 aránytalan mértékben sújtja az alacsony és közepes jövedelmű és fejlődő országokat, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, többek között a nőket és a lányokat, az időseket, a kisebbségeket és az őslakos közösségeket, rontva az egészségügyi és fejlesztési eredményeket, ezáltal akadályozva a fenntartható fejlődési célok elérését;

K.  mivel a Covid19-világjárvány okozta válság súlyosbította a nemek közötti egyenlőtlenségeket; mivel Latin-Amerikában az egyik legmagasabb a nemi alapú erőszak aránya a világon, és ez az arány a világjárvány idején nőtt, és a korlátozó intézkedések a családon belüli erőszak, a nemi erőszak és a nőgyilkosságok számának jelentős növekedéséhez vezettek; mivel a világjárvány idején a szexuális és a reproduktív egészség nem kapott prioritást, ami súlyosan akadályozza az egészséghez való jogot, és veszélyezteti a régióban élő nők és lányok életét;

L.  mivel a Covid19 súlyosan érintette az őslakos népeket a tiszta vízhez, a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a szociális juttatásokhoz való nem megfelelő hozzáférés, valamint az egészséghez és a megélhetéshez való jogaik védelmét szolgáló, kulturális szempontból megfelelő mechanizmusok hiánya miatt;

M.  mivel egyes latin-amerikai országokban, akárcsak a világ számos részén, a Covid19-világjárványt is ürügyként használták fel az elnyomásra, aránytalan mértékben korlátozva a politikai ellenzéket és a civil társadalmi összejöveteleket és tevékenységeket; mivel a kormányzati intézkedések gyakran aláástak minden alapvető emberi jogot, köztük a legbizonytalanabb helyzetben lévők polgári politikai, szociális, gazdasági és kulturális jogait; mivel a Covid19-cel kapcsolatos korlátozások a véleménynyilvánítás szabadságára is kihatottak;

N.  mivel a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos intézkedések következtében az újságírók munkája nehezebbé vált a régióban a korlátozott fizikai hozzáférés és a hatóságokkal való kevesebb kapcsolat miatt, különös tekintettel az újságíróknak az egyre elterjedtebb dezinformáció elleni küzdelemben betöltött szerepére; mivel az online dezinformáció, az álhírek és az áltudomány az Egészségügyi Világszervezet által „infodémiaként” meghatározott jelenség részeként a világjárvány egyik fő mozgatórugója Latin-Amerikában; mivel ennek konkrét példái a kuruzslástól a Covid19 elleni csodaszereken át az egyes közösségek és kisebbségek elleni politikai támadásokig és gyűlöletkampányokig terjednek; mivel a közösségi média jelentős szerepet játszott a dezinformáció és az áttudomány terjesztésében;

O.  mivel egyes kormányokat különösen bíráltak a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos kockázatos politikai irányvonalaik miatt, mivel szembementek a regionális és helyi egészségügyi kezdeményezésekkel, például azzal fenyegetőzve, hogy bevetik a hadsereget a helyi kijárási tilalom és korlátozások megszüntetésére, továbbá olyan vádak is érték őket, hogy figyelmen kívül hagyták a WHO a világjárvány kezelésére vonatkozó alapvető irányelveit és bevált gyakorlatait és a tudományosan megalapozott közegészségügyi iránymutatásokat;

1.  ismételten mély aggodalmának ad hangot a Covid19-világjárvány mind az európai, mind a latin-amerikai kontinensre gyakorolt pusztító hatása miatt, és szolidaritását fejezi ki valamennyi áldozattal és családjaikkal, valamint az egészségügyi, gazdasági és társadalmi válság által érintett valamennyi személlyel;

2.  háláját fejezi ki a régióban a koronavírus-fenyegetés jelentette komoly nyomásnak és kockázatoknak kitett egészségügyi dolgozóknak munkájukért;

3.  felhívja mindkét régió kormányait, az uniós intézményeket és a latin-amerikai integrációs szerveket, hogy fokozzák a biregionális együttműködést, javítsák a felkészültségi és reagálási kapacitásokat, a jövedelmek védelmét, az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint a széles körű oltási tervek hatékony kezelését;

4.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a szükséget szenvedő latin-amerikai országok hatóságaival, és a világjárvány kezelése érdekében vessék be az uniós polgári védelmi mechanizmust és a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló egyéb szolidaritási finanszírozási forrásokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a Horizont Európa programot és más uniós programokat és alapokat a latin-amerikai országok és az EU közötti tudományos együttműködés előmozdítására, nevezetesen az egészségügy és az innováció területén; üdvözli a regionális egészségügyi együttműködésre irányuló új kezdeményezéseket, például egy fertőző betegségekkel foglalkozó transznacionális intézet létrehozását;

5.  felszólít minden országot és kormányt, hogy indokolatlan késedelem nélkül biztosítsa az oltóanyagokhoz való ingyenes hozzáférést a teljes lakosság számára, biztosítva a kellő oltóanyag-ellátást, előmozdítva az azokhoz való méltányos hozzáférést, és a lehető leggyorsabban haladva az oltási kampányokkal, amelyek immár folyamatban vannak; e célból javasolja a regionális és/vagy szubregionális koordinációs mechanizmusok megerősítését az oltóanyagok beszerzésének és hatékony elosztásának egyszerűsítése, valamint a fejlesztésüket és gyártásukat támogató kutatások fokozása érdekében;

6.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a COVAX-kezdeményezés elosztási kapacitásának megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, és támogassa a COVAX előzetes piaci kötelezettségvállalásának teljes finanszírozását;

7.  elismeri, hogy az EU és tagállamai vezető szerepet játszottak az alacsony és közepes jövedelmű országokban a biztonságos és hatékony oltóanyagokhoz való tisztességes és méltányos hozzáférés biztosítására irányuló erőfeszítésekben a COVAX-mechanizmuson keresztül, többek között a közelmúltban bejelentett további 500 millió EUR összegű hozzájárulással, amely összesen 1 milliárd EUR összegű közvetlen vissza nem térítendő támogatást és garanciát jelent a COVAX számára; megállapítja, hogy mivel a Bizottság, az Európai Beruházási Bank és az uniós tagállamok több mint 2,2 milliárd EUR-t ajánlottak fel a COVAX-eszköz számára, az EU annak egyik fő támogatója;

8.  sürgeti a latin-amerikai országokat, hogy migrációs státuszuktól függetlenül mindenki számára biztosítsanak oltóanyagot, tegyenek sürgős intézkedéseket az irreguláris migránsok és a menekültek, valamint az informális szektorban dolgozó és illegális településeken élő személyek oltóanyaggal való ellátásának megerősítésére, és tegyék lehetővé a nemzeti személyazonosító okmánnyal nem rendelkezők számára, hogy adminisztratív késedelmek nélkül regisztráljanak az oltásra; üdvözli e tekintetben az olyan intézkedéseket, mint a Kolumbiában tartózkodó venezuelai migránsok ideiglenes védelméről szóló jogszabály vagy a Brazíliában folyamatban lévő „Operação Acolhida” áthelyezési művelet;

9.  megállapítja, hogy a WHO szerint a régió számos országa rendelkezik Covid19 elleni potenciális oltóanyag-termelési kapacitással, amely technológiatranszfer esetén növelhető lenne;

10.  sürgeti a kormányokat, hogy továbbra is a legmagasabb szinten tartsák tiszteletben az emberi jogokat a Covid19 terjedésére válaszul hozott korlátozó intézkedések alkalmazása során; kéri annak biztosítását, hogy az egészségügyi vészhelyzetre való reagálás érdekében hozott intézkedések arányosak, szükségesek és megkülönböztetéstől mentesek legyenek; elítéli a világjárvány idején hozott elnyomó intézkedéseket, az emberi jogok súlyos megsértéseit és a lakossággal szembeni visszaéléseket, többek között azt, hogy az állami és a biztonsági erők túlzott erőszakot alkalmaznak;

11.  felszólítja az érdekelt feleket, hogy fokozzák az online dezinformáció, az álhírek és a áltudomány elleni küzdelmet; felhívja mindkét régió kormányait és a nemzetközi szervezeteket, hogy működjenek együtt az online platformokkal annak érdekében, hogy hatékony megoldásokat találjanak az „infodémia” kezelésére; üdvözli a PortalCheck.org, a Latin-Amerikában és a Karib-térségben működő tényellenőrzők a Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése érdekében létrehozott új online forrásközpontját, amelyet az Európai Unió támogat; megjegyzi azonban, hogy a kormányoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a dezinformáció elleni küzdelmet a politikai vita elnyomására és a polgárok alapvető szabadságainak korlátozására használják;

12.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a jelenlegi uniós jogalkotási javaslatokra – például a határokon átnyúló egészségügyi fenyegetésekről szóló rendeletre irányuló javaslatra – építve gondoskodjanak a tudástranszferre és a válságreagálási intézkedésekre és tervezésre vonatkozó konkrét kötelezettségvállalásról annak érdekében, hogy segítsék a latin-amerikai országokat abban, hogy jobban felkészüljenek a jövőbeli világjárványokra;

13.  sajnálja, hogy a Covid19-világjárványt erősen átpolitizálták, többek között az állam- és kormányfők tagadó retorikáját vagy a helyzet súlyosságát elbagatellizáló hozzáállását, és felszólítja a politikai vezetőket, hogy felelősségteljesen járjanak el a további eszkalálódások megelőzése érdekében; aggasztónak tartja a világjárványhoz kapcsolódó dezinformációs kampányokat, és felhívja a hatóságokat, hogy azonosítsák és vonják jogi felelősségre az ilyet elkövetőket;

14.  felhívja az EU-t és tagállamait, valamint az összes latin-amerikai államot, hogy támogassák a Nemzetközi Valutaalap különleges lehívási jogainak tömeges érvényesítését a régió országai likviditásának a legkevésbé költséges módon történő növelése érdekében, és támogassák a G20-csoport adósságszolgálat-felfüggesztési kezdeményezése hatályának a közepes jövedelmű országokra való kiterjesztését;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Euro-Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint a latin-amerikai országok hatóságainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0307.
(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0322.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.


Bolívia, valamint Jeanine Añez volt elnök és más tisztviselők letartóztatása
PDF 131kWORD 48k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Bolíviáról, valamint Jeanine Áñez volt elnök és más tisztviselők letartóztatásáról (2021/2646(RSP))
P9_TA(2021)0156RC-B9-0244/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bolíviai helyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a bolíviai általános választásokról az Európai Unió nevében tett, 2020. október 23-i nyilatkozatára, valamint a szóvivője által a legutóbbi bolíviai fejleményekről tett, 2021. március 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) a jogszerű eljárásra és az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó Amerikaközi normák Bolíviában való tiszteletben tartásáról szóló, 2021. március 16-i sajtóközleményére,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének tulajdonítható, Bolíviáról szóló, 2021. március 13-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) főtitkárságának a bolíviai helyzetről szóló, 2021. március 15-i és 17-i nyilatkozataira,

–  tekintettel Bolívia politikai alkotmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a bolíviai politikai és társadalmi helyzet továbbra is súlyos aggodalomra ad okot a 2019. október 20-i elnökválasztás óta; mivel legalább 35 ember meghalt és 833 ember megsebesült a széles körű és erőszakos tiltakozások során, és sok más személyt őrizetbe vettek a jogszerű eljárás szabályainak megsértésével, beszámolók szerint számos esetben megsértve az emberi jogokat; mivel Evo Morales elnök lemondott elnöki tisztségéről, és elhagyta az országot; mivel több vezető lemondása hatalmi vákuumhoz vezetett, és az alkotmánynak megfelelően a szenátus második alelnöke, Jeanine Áñez átvette az ideiglenes elnökséget; mivel a Többnemzetiségű Bolíviai Alkotmánybíróság (TCP) jóváhagyta Jeanine Áñez ideiglenes elnökségét;

B.  mivel alkotmányos megbízásukat követően Jeanine Ánez és az ideiglenes hatóságok megtették a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy új demokratikus, inkluzív, átlátható és tisztességes választásokat szervezzenek, amelyekre 2020 októberében került sor a Covid19-járvány okozta kihívások ellenére; mivel a MAS párt színeiben induló Luis Arce nyerte meg az elnökválasztást, akit Jeanine Áñez, valamint a nemzetközi közösség, többek között az Európai Unió is elismert elnökként, biztosítva az átlátható és békés hatalomátadást;

C.  mivel megerősítették, hogy az elmúlt hónapokban a MAS támogatói ellen indított számos bírósági eljárást megszüntettek, miközben a MAS kormányával szemben álló politikusokat növekvő számban fenyegettek meg bírósági eljárásokkal; mivel 2021. február 18-án a többnemzeti országgyűlés jóváhagyta a 4461. számú, homályosan csak „legfelsőbb rendeletnek” nevezett jogszabályt, amely általános amnesztiát és kegyelmet biztosított Arce elnök kormányának azon támogatói számára, akiket az Áñez-kormány alatt a 2019 októberében kirobbant „politikai válsággal” kapcsolatos bűncselekmények miatt vontak büntetőeljárás alá;

D.  mivel 2021. március 13-án Jeanine Áñezt és két miniszterét, Rodrigo Guzmán korábbi energiaügyi minisztert és Álvaro Coimbra korábbi igazságügyi minisztert, valamint a 2019–2020 közötti átmeneti kormányban részt vevő más személyeket „terrorizmus, zendülés és összeesküvés” vádjával őrizetbe vettek, és az ügyészek azzal vádolják őket, hogy 2019-ben államcsínyben vettek részt; mivel előzetes letartóztatásukat hat hónapra meghosszabbították, és Áñez volt elnök elítélése esetén 24 éves börtönbüntetésnek néz elébe; mivel három másik miniszter ellen letartóztatási parancs van érvényben; mivel Jeanine Áñez volt elnöktől fogva tartása kezdetén megtagadták az orvosi ellátást;

E.  mivel az ügyészek egy volt MAS-os kongresszusi képviselő panasza alapján emeltek vádat, és azt állítják, hogy a fent említett személyek segítettek, irányítottak, és támogattak olyan szervezeteket – vagy azok tagjai voltak –, amelyek célja Bolívia „alkotmányos rendjének” felborítása volt; mivel az ügyészi vádemelés Jeanine Áñezt mint ideiglenes elnököt érinti, nem mint polgárt vagy más közszereplőt; mivel a 2009. évi alkotmány 159. cikkének (11) bekezdése, 160. cikkének (6) bekezdése, 161. cikkének (7) bekezdése és 184. cikkének (4) bekezdése és a 2010. október 8-i törvény különleges eljárást ír elő az elnök, alelnök és a különböző bíróságok felsőbb tisztviselői elleni eljárás esetén; mivel az Áñez elnök ellen az ügyészség által folytatott bírósági eljárás nem felel meg a bolíviai alkotmánynak; mivel a kísérő dokumentációban szereplő bizonyítékok homályosnak tűnnek;

F.  mivel az e bűncselekmények elkövetésével vádolt személyek azt állítják, hogy üldöztetés áldozatai; mivel az eddig letartóztatott személyek azt állítják, hogy nem ismertették előttük megfelelően a vádakat, bár a főügyészi hivatal hangsúlyozta, hogy az elfogatóparancsokat a törvénynek megfelelően és a fogvatartottak jogainak megsértése nélkül bocsátották ki; mivel az ombudsmani hivatal úgy határozott, hogy nyomon követi a bolíviai rendőrség és ügyészség fellépéseit a jogszerű eljárás és a letartóztatott személyek védelemhez való jogának tiszteletben tartása érdekében;

G.  mivel az Amerikaközi Demokratikus Charta 3. cikke a hatalmi ágak szétválasztását és függetlenségét a képviseleti demokrácia alapvető elemeként határozza meg; mivel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének 8. cikke hangsúlyozza a bírósági garanciákat és a tisztességes eljárást; mivel több nemzetközi szervezet aggodalmának adott hangot az igazságszolgáltatási mechanizmusokkal való bolíviai visszaélés miatt, valamint amiatt, hogy ezeket a hatalmon lévő párt egyre inkább elnyomó eszközként használja; mivel Arce újonnan megválasztott elnök ígéretet tett arra, hogy kormányzása alatt nem lesz politikai nyomásgyakorlás az ügyészekre és bírákra;

H.  mivel a bolíviai igazságszolgáltatási rendszer hitelességét aláássák a függetlenség hiányáról, a politikai beavatkozás kiterjedt gyakorlatáról és a korrupcióról szóló folyamatos jelentések;

I.  mivel az IACHR hangsúlyozta, hogy Bolívia bizonyos terrorizmus elleni jogszabályai sértik a jogbiztonság elvét, mert egyebek mellett szerepel bennük a terrorizmus részletes – így óhatatlanul túl tág vagy homályos – meghatározása is; mivel az államoknak a bűncselekmények meghatározásakor tiszteletben kell tartaniuk a jogbiztonság elvét; mivel a Többnemzetiségű Alkotmánybírósághoz jelenleg elbírálásra váró panaszokat nyújtottak be, melyekben kérték a büntető törvénykönyv zendülés bűncselekményéről szóló 123. cikkének, valamint a terrorizmusról szóló 133. cikkének alkotmányellenesnek nyilvánítását, mivel azok állítólagosan megsértik az Emberi Jogok Amerikai Egyezményét és Bolívia alkotmányát;

J.  mivel az EU és Bolívia partnersége hosszú múltra tekint vissza, és a jövőben is támogatni fogjuk az ország demokratikus intézményeit, a jogállamiság megerősítését, az emberi jogok érvényesítését, valamint demokratikus és társadalmi fejlődését; mivel az EU 2019-ben és 2020-ban fontos szerepet játszott az országban a megbékélés segítőjeként, valamint támogatást nyújtva a választásokhoz;

1.  helyteleníti és elítéli Áñez korábbi ideiglenes elnök, két minisztere és más politikai foglyok önkényes és törvénytelen fogva tartását; felszólítja a bolíviai hatóságokat azonnali szabadon bocsátásukra és az ellenük politikai okokból emelt vádak ejtésére; felszólít átlátható és pártatlan, politikai nyomástól mentes igazságszolgáltatásra, és sürgeti a hatóságokat, hogy hiánytalanul biztosítsák számukra a jó egészségi állapothoz szükséges orvosi ellátást;

2.  hangsúlyozza, hogy Áñez korábbi elnök a szenátus második alelnökeként maradéktalanul ellátta a Bolívia alkotmánya által előírt feladatkörét, Evo Morales korábbi elnök – az állítólagos választási csalások miatt kirobbant zavargásokat követő – lemondása után átvéve a megüresedett elnöki tisztséget; rámutat, hogy Bolívia Többnemzetiségű Alkotmánybírósága jóváhagyta a hatalmi jogkör átadását Jeanine Áñeznek; megállapítja, hogy a 2020. október 18-i választások incidensek nélkül, teljes demokratikus garanciák mellett zajlottak le;

3.  hangot ad aggodalmának a bolíviai igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának hiánya, illetve amiatt, hogy az továbbra is strukturális problémákkal küzd; megállapítja, hogy a függetlenség hiánya hátrányosan hat az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, és általánosabban, csökkenti a polgárok nemzeti igazságszolgáltatásba vetett bizalmát; elítéli, hogy az igazságszolgáltatásra politikai nyomást gyakorolnak a politikai ellenzék üldözése céljából, és hangsúlyozza a megfelelő eljárási garanciák fenntartásának és az igazságszolgáltatás politikai nyomásgyakorlástól való megszabadításának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az áldozatokat megilleti a valódi, pártatlan igazságszolgáltatás, és valamennyi felelőst el kell számoltatni, bármiféle – pártállásuk alapján juttatandó – amnesztia vagy kegyelem ígérete nélkül; felszólít a hatalmi ágak függetlenségének teljes körű tiszteletben tartására és valamennyi jogi eljárás teljes átláthatóságának biztosítására;

4.  hangsúlyozza, hogy minden bírósági eljárást a nemzetközi jogban elismert jogszerű eljárás elvének teljes tiszteletben tartása mellett kell lefolytatni; hangsúlyozza, hogy ezek során biztosítani kell az igazságszolgáltatási garanciákat, a hatékony jogvédelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, amelyek részét képezik a független és pártatlan, más állami intézmények befolyásától mentes igazságszolgáltatásnak;

5.  sürgeti Bolíviát, hogy késlekedés nélkül indítson el igazságszolgáltatási rendszerében – különösen annak összetétele tekintetében – strukturális változtatásokat és reformokat annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek a tisztességes és hiteles tárgyalások garanciái, a pártatlanság, valamint az eljárások jogszerűsége; felszólítja Bolívia kormányát, hogy kezelje az országban széles körben elterjedt korrupció kérdését; felszólítja a bolíviai kormányt, hogy módosítsa a büntető törvénykönyvnek a zendülés és a terrorizmus bűncselekményeiről szóló cikkeit, amelyek túlságosan tág fogalommeghatározásokat tartalmaznak a terrorizmusra vonatkozóan, és ezáltal teret adnak a jogszerűség és az arányosság elvének megsértésére;

6.  felszólítja a bolíviai ügyészséget, hogy indítsa újra az azzal kapcsolatos vizsgálatot, hogy a Morales-kormány állítólag 1,6 millió USD összegű állami támogatást folyósított szabálytalan kifizetések révén a Neurona tanácsadó cégnek;

7.  emlékeztet arra, hogy a demokratikus értékek, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében elengedhetetlen a bolíviai intézmények keretében a párbeszéd fejlett és hatékony csatornáinak fenntartása; felszólítja a bolíviai hatóságokat, hogy indítsanak el megbékélési folyamatot a bolíviai társadalomban látens módon jelenlévő feszültségek és ellenségeskedés megszüntetése céljából;

8.  aggodalmát fejezi ki a Bolíviában 2019 óta kibontakozó és egyre súlyosbodó társadalmi és politikai helyzet miatt, és mély sajnálatát fejezi ki a minden oldalon áldozatokat követelő bolíviai zavargások tragikus következményei miatt; hangsúlyozza, hogy feltétlenül fenn kell tartani az állam teljes mértékben jogszerű, többnemzetiségű és többnyelvű jellegét; felszólítja Bolíviát, hogy hajtson végre strukturális változtatásokat és reformokat, többek között nevezzen ki független és pártatlan ombudsmant az országban kialakult válságok kiváltó okainak kezelése érdekében;

9.  úgy véli, hogy az EU-nak és Bolíviának folytatnia és fokoznia kell az együttműködést és a párbeszédet a GSP+ tárgyalások keretében, mivel Bolívia az Andok Közösség egyetlen olyan országa, amely nem kötött megállapodást az EU-val; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is Bolívia mellett kell állnia, és készen kell állnia az együttműködés elmélyítésére, feltéve, hogy egyértelmű lépések történnek a helyzet javítása érdekében, és tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Bolívia kormányának, a Bolíviai Többnemzetiségű Alkotmánybíróságnak, az Amerikai Államok Szervezetének, az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának, az Andok Parlamentnek és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ emberi jogi főbiztosának.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0077.


Istenkáromlásról szóló törvények Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügye
PDF 143kWORD 52k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az istenkáromlásról szóló törvényekről Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyéről (2021/2647(RSP))
P9_TA(2021)0157RC-B9-0254/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i(1), a keresztényekkel szembeni erőszak és üldöztetés különösen Malulában (Szíria) és Pesavárban (Pakisztán) tapasztalt közelmúltbeli eseteiről, valamint Szaíd Ábedíni lelkipásztor ügyéről (Irán) szóló 2013. október 10-i(2), a legutóbbi pakisztáni üldöztetésekről szóló 2014. április 17-i(3), az istenkáromlással kapcsolatos törvényekről szóló 2014. november 27-i(4), valamint a Pakisztánról, különösen az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről és a halálbüntetésről szóló 2017. június 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1955-ös Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 6., 18. és 19. cikkére,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel Rupert Colville, az ENSZ emberi jogi főbiztosi hivatalának szóvivője által tett észrevételekre, és különösen a Pakisztánról szóló 2020. szeptember 8-i sajtótájékoztatójára,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Pakisztánról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel 2019-ben aláírt EU–Pakisztán stratégiai együttműködési tervre, amely megteremti a kölcsönös együttműködés elfogadott alapját olyan prioritások tekintetében, mint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által készített, az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló, a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó, 2020. február 10-i közös jelentésre (JOIN(2020)0003), és különösen az EU fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírásával (GSP+) összefüggésben Pakisztán vonatkozó értékelésére (SWD(2020)0022),

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdítására és védelmére vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az istenkáromlásról szóló, számos vitát kiváltó pakisztáni törvények a jelen formájukban 1986 óta vannak hatályban, és halálbüntetéssel vagy életfogytig tartó börtönnel sújtják a Mohamed próféta személyét érő istenkáromlást;

B.  mivel Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényei hivatalos kivégzésekhez ugyan sohasem vezettek, hatásukra mégis zaklatnak, bántalmaznak és meggyilkolnak istenkáromlással vádolt személyeket; mivel az istenkáromlással vádolt személyek élete – a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül – veszélyben forog; mivel köztudott, hogy Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényeivel gyakran visszaélnek oly módon, hogy a feljelentő személyes érdekből hamis vádakkal illet egy másik személyt;

C.  mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvények veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabad önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt; mivel e törvények a vallási közösségek védelme helyett a félelem fátylát borították a pakisztáni társadalomra; mivel az e jogszabályok vagy alkalmazásuk megreformálására irányuló minden kísérletet fenyegetésekkel vagy gyilkosságokkal fojtottak el; mivel az e kérdések médiában, online vagy offline történő megbeszélésére irányuló kísérleteket gyakran fenyegetések és zaklatások kísérik, még a kormány részéről is;

D.  mivel jelenleg több tucat ember van bebörtönözve istenkáromlással kapcsolatos vádak miatt, köztük muzulmánok, hinduk, keresztények és mások; mivel az istenkáromlással megvádolt számos személyt erőszakos csőcselék gyilkolt le; mivel a pakisztáni bírósági rendszerre hatalmas nyomás nehezedik; mivel a bírósági eljárások gyakran évekig is eltartanak és pusztító hatással vannak ártatlan pakisztáni polgárokra, családjaikra és közösségeikre;

E.  mivel az elmúlt évben Pakisztánban riasztó mértékben nőtt az állítólagos istenkáromlásokkal kapcsolatos online és offline feljelentések száma; mivel ilyen vádaskodások értek számos emberi jogi jogvédőt, újságírót és művészt, valamint a társadalom perifériájára szorult embereket; mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvényeket egyre gyakrabban használják személyes vagy politikai leszámolásra, megsértve ezzel a vallás vagy meggyőződés szabadságához, valamint a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jogot;

F.  mivel Pakisztánban az istenkáromlással kapcsolatos ügyekben folytatott bírósági eljárások minősége rendkívül alacsony; mivel az elmarasztaló ítélet megszületéséhez bizonyítási kötelezettség alig szükséges, és az igazságügyi hatóságok gyakran meg sem kérdőjelezik a vád alapjául szolgáló állításokat; mivel a bevádolt személyeket gyakran eleve bűnösnek vélelmezik, és nekik kell ártatlanságukat bizonyítaniuk, holott ennek éppen fordítva kellene lennie;

G.  mivel a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához fűződő jog a vallások követőit, az ateistákat, a szabadgondolkodókat és a vallási meggyőződéssel nem rendelkező embereket egyaránt megilleti;

H.  mivel Pakisztán mérvadó nemzetközi emberi jogi megállapodások – többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezménye – részes fele, így rá is vonatkoznak az e megállapodásokban az élethez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség tekintetében előírt rendelkezések;

I.  mivel az istenkáromlással vádolt személyek ügyeiben számos alkalommal kerül sor a tárgyalások elhalasztására, gyaníthatóan azért, mert a felmentő ítéletek meghozatalától vonakodó bírák inkább e taktikát alkalmazzák; mivel a pakisztáni büntető igazságszolgáltatási rendszer dolgozói, többek között ügyvédek, rendőrök, ügyészek és bírák gyakran nem végezhetik munkájukat hatékonyan, pártatlanul és félelem nélkül; mivel tanúk és az áldozatok családjai megtorló intézkedésektől való félelmükben rejtőzködésre kényszerülnek;

J.  mivel a pakisztáni helyzet 2020-ban még rosszabbra fordult, a kormány ugyanis rendszeresen alkalmazta az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, és nem volt képes megvédeni a vallási kisebbségeket a nem állami szereplők által elkövetett visszaélésektől, ezért ugrásszerűen megemelkedett a célzott emberölések, az istenkáromlási ügyek, az erőszakos térítések, valamint a gyűlöletbeszédek száma vallási kisebbségek, közöttük ahmadi, síita muszlim, hindu, keresztény és szikh közösségek tagjai ellen; mivel a nő- és gyermekrablás, az iszlám hitre való erőszakos térítés, a nemi erőszak és a kényszerházasság 2020-ban is közvetlenül fenyegette a vallási kisebbségekhez tartozó nőket és gyermekeket, különösen hindukat és keresztényeket;

K.  mivel 2021. március 2-án volt tíz éve annak, hogy az istenkáromlást büntető törvények elleni nyilvános kiállását követő fenyegetések után meggyilkolták Shahbaz Bhatti volt pakisztáni kisebbségügyi minisztert;

L.  mivel a pakisztáni házaspárt, Sagufta Kószárt és Shafkat Emmanuelt 2014-ben istenkáromlás vádjával halálra ítélték; mivel ezek a vádak azon alapultak, hogy állítólag Mohamed prófétára nézve sértő üzeneteket küldtek egy Sagufta Kószár által regisztrált telefonszámról annak a személynek, aki istenkáromlással vádolta meg a házaspárt;

M.  mivel rendkívül hiányosnak tekinthető a bizonyíték, amely alapján a házaspárt elítélték; mivel a házaspár írástudatlansága megcáfolja azt a feltételezést, hogy a szöveges üzeneteket ők küldhették; mivel az üzenetek küldésére állítólag használt telefont nem foglalták le a nyomozás során; mivel a házaspár nem sokkal a vádak benyújtása előtt állítólag vitába keveredett a vádlóval; mivel okkal feltételezhető, hogy a házaspárt megkínozták;

N.  mivel a házaspárt fogva tartják mindaddig, amíg a bíróság ítéletet nem hoz a halálbüntetéssel szembeni fellebbezésükről; mivel fellebbezésüket 2020 áprilisában, hat évvel az elítélésüket követően kellett volna megtárgyalni, de a tárgyalást többször, legutóbb 2021. február 15-én elhalasztották;

O.  mivel a házaspárt elítélésük óta négy gyermeküktől elválasztották;

P.  mivel Safkat Emmanuelnek egy 2004-ben elszenvedett baleset folytán gerincvelőkárosodása van, és a börtönben nem kap megfelelő orvosi ellátást; mivel Sagufta Kószárt egy női börtönben szigetelték el, és helyzete miatt depresszióban szenved;

Q.  mivel a lahorei legfelsőbb bíróság több alkalommal elhalasztotta az ügyet, és mivel a házaspár ügyvédje, Saiful Malook nagyon keményen dolgozik azért, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyét végre tárgyalja a bíróság, és a tisztességes és igazságos eljáráshoz való joguk érvényesüljön;

R.  mivel a Pakisztáni Társadalmi Igazságosság Központ szerint 1987 és 2021 februárja között az istenkáromlással kapcsolatos törvények alapján legalább 1855 embert vádoltak meg, és a legtöbb vádat 2020-ban emelték;

S.  mivel 2017 áprilisában a feldühödött tömeg meggyilkolta Mashal Khan muszlim diákot, miután azt állították róla, hogy istenkáromló tartalmat tett közzé az interneten – amire bizonyítékot nem találtak; mivel Junaid Hafeezt, a multáni Bahauddin Zakariya Egyetem oktatóját 2013 márciusában letartóztatták, azt állítva róla, hogy istenkáromló megjegyzéseket tett, öt évig tartó tárgyalása során magánzárkában tartották, istenkáromlás elkövetésében bűnösnek találták és 2019 decemberében a pakisztáni bíróság halálos ítéletet mondott ki rá; mivel az ENSZ emberi jogi szakértői az ítéletet az „igazságszolgáltatás megcsúfolásának” nevezték és a nemzetközi joggal ellentétesnek tartják;

T.  mivel egyre több online és offline támadás éri az újságírókat és a civil társadalmi szervezeteket, különösen a nőket és a társadalom leginkább marginalizált csoportjait, köztük a vallási kisebbségek tagjait, a szegényebbeket és a fogyatékossággal élőket; mivel az ilyen támadások során gyakran istenkáromlással kapcsolatos hamis vádakat fogalmaznak meg, amelyek fizikai támadásokhoz, gyilkosságokhoz, önkényes letartóztatásokhoz és fogva tartásokhoz vezethetnek;

U.  mivel Pakisztán 2014 óta a GSP+ program keretében kereskedelmi kedvezményekben részesül; mivel az egyoldalú kereskedelmi megállapodás jelentős gazdasági előnyökkel jár az ország számára; mivel a GSP+ státusz azzal a kötelezettséggel jár, hogy 27 nemzetközi egyezményt, köztük az emberi jogok és a vallásszabadság garantálására vonatkozó kötelezettségvállalásokat kell megerősíteni és végrehajtani;

V.  mivel a Pakisztánról szóló legutóbbi, 2020. február 10-i GSP+ értékelésében a Bizottság számos komoly aggályt fejezett ki az országban uralkodó emberi jogi helyzettel kapcsolatban, nevezetesen amiatt, hogy nem történt előrelépés a halálbüntetés alkalmazási körének és végrehajtásának korlátozása terén;

W.  mivel az istenkáromlásról szóló törvény folyamatos alkalmazása Pakisztánban a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos egyre szigorúbb korlátozások közepette zajlik; mivel 2019 márciusában a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó az istenkáromlást és hitehagyást büntető törvények újjáélesztésének egyik példájaként említi Asia Bibi ügyét, valamint úgy véli, hogy a közrendre vonatkozó törvényeket a vallási közösségekre nézve sértőnek tekintett véleménynyilvánítás korlátozása érdekében alkalmazzák;

X.  mivel a radikális pakisztáni csoportok által a francia hatóságok ellen elkövetett ismételt és megtévesztő támadások, valamint a pakisztáni kormány által az istenkáromlás miatt nemrégiben tett nyilatkozatok azóta eszkalálódtak, hogy a francia hatóságok reagáltak a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében kiálló francia tanárral szembeni terrortámadásra, és arra késztették a francia hatóságokat, hogy 2021. április 15-én ajánlást bocsássanak ki állampolgáraiknak Pakisztán ideiglenesen elhagyására; mivel 2021. április 20-án a kormányzó párt egyik tagja állásfoglalást terjesztett elő a pakisztáni nemzetgyűlésben, amelyben vitát kér a francia nagykövet kiutasításáról;

1.  aggodalmát fejezi ki Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel egészsége és jóléte miatt, és sürgeti a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul biztosítsák a megfelelő orvosi ellátást; felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Safkat Emmanuelt és Sagufta Kószárt, és vonják vissza a rájuk kirótt halálbüntetést;

2.  sajnálja, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel fellebbezésének tárgyalását folyamatosan elhalasztják; felhívja a lahorei legfelsőbb bíróságot, hogy a lehető leghamarabb hozza meg ítéletét, és adjon észszerű magyarázatot bármely további halasztásra;

3.  megállapítja, hogy Safkat Emmanuelt súlyos betegsége miatt börtönkórházban tartják, és a Faisalabad börtönön kívül már kétszer kezelték; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a házaspárt hét éve, egymástól és családjuktól elszigetelten tartják fogva; ezért felszólítja Pakisztán kormányát annak biztosítására, hogy börtöneiben tisztességes és humánus feltételek uralkodjanak;

4.  aggasztja, hogy Pakisztánban folyamatosan visszaélnek az istenkáromlásról szóló törvényekkel, ami súlyosbítja a meglévő vallási szakadékokat, és ezáltal táplálja a vallási intolerancia, erőszak és megkülönböztetés légkörét; hangsúlyozza, hogy az istenkáromlásra vonatkozó pakisztáni törvények összeegyeztethetetlenek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, és egyre gyakrabban használják fel a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok, köztük a síiták, az ahmadik, a hinduk és a keresztények elleni támadásokra Pakisztánban; felszólítja ezért Pakisztán kormányát e törvények, illetve alkalmazásuk felülvizsgálatára, és később végleges eltörlésére; kéri, hogy minden úgynevezett istenkáromlási ügyben biztosítsanak védelmet a bírák, a védőügyvédek és a védelem tanúi számára;

5.  sürgeti Pakisztánt, hogy helyezze hatályon kívül a nemzeti büntető törvénykönyv 295-B. és C. szakaszát, és az ország egész területén tartsa tiszteletben a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, ténylegesen megtiltva az istenkáromlásról szóló törvények alkalmazását; felhívja továbbá Pakisztán kormányát, hogy módosítsa a terrorizmus elleni 1997. évi törvényt azt biztosítandó, hogy az istenkáromlási ügyeket ne a terrorista ügyekkel foglalkozó bíróságok bírálják el, és lehetővé váljon az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés az állítólagos istenkáromlással kapcsolatos eljárásokban;

6.  hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága, a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a kisebbségi jogok a pakisztáni alkotmányban rögzített emberi jogok;

7.  felhívja Pakisztán kormányát, hogy egyértelműen ítélje el az országban élő vallási kisebbségek ellen irányuló erőszakra és megkülönböztetésre uszítást; felhívja Pakisztán kormányát, hogy az istenkáromlásról szóló törvényekkel való visszaélések megelőzése érdekében – addig is, amíg e törvények nem kerülnek eltörlésre – építsen ki hatékony eljárási és intézményi biztosítékokat nyomozati, ügyészi és bírósági szinteken; elítéli a Pakisztánban élő vallási kisebbségekkel, többek között a keresztényekkel, az ahmadi muszlimokkal, a síitákkal és a hindukkal szembeni, folyamatosan jelen lévő megkülönböztetést és erőszakot; emlékeztet arra, hogy 2014-ben a feldühödött tömeg megtámadta a gudzsranválai ahmadi közösséget azt követően, hogy a bíróság felmentette az istenkáromlással megvádolt Aqib Saleemet, a közösség egyik tagját, és hogy a támadásban a közösség három tagja, köztük két gyermek életét vesztette; megjegyzi, hogy immár előírás, hogy főfelügyelői szintnél alacsonyabb beosztásban dolgozó rendőrök az ügy nyilvántartásba vétele előtt nem vizsgálhatnak ki vádakat;

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különféle indíttatásból – például személyes viták rendezése vagy gazdasági haszonszerzés céljából – megfogalmazott hamis vádakhoz Pakisztánban gyakran az istenkáromlásról szóló törvényekre hivatkoznak; felhívja ezért Pakisztán kormányát, hogy fordítson kellő figyelmet e jelenségre, és ennek megfelelően helyezze hatályon kívül az istenkáromlásról szóló törvényeket; határozottan elutasítja Ali Khan, palamenti ügyekért felelős pakisztáni államminiszter azon nyilatkozatát, amelyben a beszámolók szerint a istenkáromlók lefejezését szorgalmazza;

9.  minden uniós és európai diplomáciai munkatársat arra kér, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt Sagufta Kószár és Shafkat Emmanuel védelmének és támogatásának biztosítása érdekében, többek között azáltal, hogy részt vesznek a bírósági tárgyalásokon, börtönlátogatásokat kérnek, és folyamatosan és határozottan kapcsolatban maradnak az ügyben érintett hatóságokkal;

10.  felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását, és nyújtsanak nemzetközi védelmet Sagufta Kószár, Shafkat Emmanuel, ügyvédjük, Saiful Malook és más olyan személyek számára, akiket jogaik békés gyakorlása miatt vádolnak, ideértve az emberijog-védőket is, amennyiben el kellene hagyniuk Pakisztánt;

11.  mély aggodalmát fejezi ki az újságírók, a tudományos dolgozók és a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők és a kisebbségek ellen egyre nagyobb számban elkövetett online és offline támadások miatt; sürgeti Pakisztán kormányát, hogy tegyen azonnali lépéseket az újságírók, az emberijog-védők és a hitalapú szervezetek biztonságának szavatolása érdekében, és végezzen mielőbb hatékony vizsgálatokat a jogállamiság fenntartása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

12.  felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az aktuális események fényében haladéktalanul vizsgálják meg Pakisztán GSP+ státuszra való jogosultságát, valamint azt, hogy fennállnak-e olyan okok, amelyek indokolják e státusz és az azzal járó előnyök ideiglenes visszavonására irányuló eljárás megindítását, és erről a lehető leghamarabb tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek;

13.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy használjon fel minden – többek között a vallás és a meggyőződés szabadságára vonatkozó uniós iránymutatások alapján – rendelkezésére álló eszközt a vallási közösségek számára nyújtandó segítséghez, valamint ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon a pakisztáni kormányra annak érdekében, hogy az többet tegyen a vallási kisebbségek védelmében;

14.  sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák Pakisztánt az igazságügyi reform és kapacitásépítés terén azt biztosítandó, hogy az alsóbb fokú bíróságok képesek legyenek a fogvatartottak esetében mielőbb megindítani a bírósági eljárásokat, és megszüntetni azokat az istenkáromlással kapcsolatos eljárásokat, amelyeket nem támaszt alá elegendő megbízható bizonyíték;

15.  üdvözli a Pakisztánban folytatott vallásközi párbeszédeket, és sürgeti az EKSZ-t és az Unió küldöttségét, hogy továbbra is támogassa a Vallásközi Harmónia Pakisztáni Nemzeti Béketanácsát olyan rendszeres, hitalapú szervezetek, civil társadalmi szervezetek, emberi jogi szakértők, jogi szakemberek és tudományos dolgozók támogatásával tartott kezdeményezések szervezésében, amelyben részt vesznek a vallási vezetők, többek között a vallási kisebbségek vezetői; felhívja továbbá az Unió küldöttségét és a tagállamok képviseleteit, hogy továbbra is támogassák az emberi jogok érvényesülését nyomon követő, valamint a vallási és nemi alapú erőszak áldozatait segítő nem kormányzati szervezeteket Pakisztánban;

16.  felhívja Pakisztánt, hogy folytasson intenzívebb együttműködést a nemzetközi emberi jogi szervekkel, többek között az ENSZ Emberi Jogi Bizottságával az összes vonatkozó ajánlás végrehajtása, valamint annak érdekében, hogy javuljon a referenciaként szolgáló nemzetközi célok teljesítésének nyomon követése, és az erre vonatkozó jelentéstétel;

17.  elfogadhatatlannak tartja a Franciaország ellen irányuló erőszakos tüntetéseket és támadásokat; mély aggodalmát fejezi ki a Pakisztánban tapasztalható franciaellenesség miatt, amely az ország ideiglenes elhagyására késztetett francia állampolgárokat és vállalatokat;

18.  örömmel veszi tudomásul a pakisztáni legfelsőbb bíróság közelmúltbeli ítéletét, amely megtiltja a mentális egészségügyi problémákkal küzdő fogvatartottak kivégzését; megismétli, hogy az Európai Unió minden esetben és kivétel nélkül, határozottan ellenzi a halálbüntetést; felszólít a halálbüntetés egyetemes eltörlésére; felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy változtassák meg minden egyes halálraítélt esetében az ítéleteket a tisztességes eljáráshoz való jog – mint nemzetközileg elismert és az alkotmányban biztosított jog – tiszteletben tartása érdekében;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 147. o.
(2) HL C 181., 2016.5.19., 82. o.
(3) HL C 443., 2017.12.22., 75. o.
(4) HL C 289., 2016.8.9., 40. o.
(5) HL C 331., 2018.9.18., 109. o.


A Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételei és kiadásai
PDF 187kWORD 67k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2020/2264(BUI))
P9_TA(2021)0158A9-0145/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 39. cikkére,

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre(2), valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság által ezzel összefüggésben elfogadott együttes nyilatkozatokra(3), továbbá a kapcsolódó egyoldalú nyilatkozatokra(4),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(5),

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Parlament 2021. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2020. május 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2020. november 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének második tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2020. december 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség Európai Parlamenten belüli érvényesítéséről szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című közleményére (COM(2020)0152),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai zöld megállapodásról szóló közleményére (COM(2019)0640), különösen annak az „Energia- és erőforrás-hatékony építés és korszerűsítés” című 2.1.4. pontjára,

–  tekintettel az EMAS 2024-ig tartó időszakra vonatkozó középtávú stratégiájára, amelyet a környezetvédelmi vezetés brüsszeli irányítóbizottsága 2020. december 15-én fogadott el,

–  tekintettel „Az Európai Parlament szénlábnyoma – Úton a karbonsemlegesség felé” című tanulmányra(13),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 14/2014. sz., „Az uniós intézmények és szervek hogyan számítják ki, csökkentik és ellentételezik üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat?” című különjelentésére(14),

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (megújulóenergia-irányelv) foglalt addicionalitási követelményekre, és különösen ezen irányelv (90) preambulumbekezdésére és 27. cikkére,

–  tekintettel az uniós épületállomány energiahatékonysági potenciáljának maximalizálásáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvre(16) és az energiahatékonysági irányelvre(17),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozatára az épületeik példamutató szerepéről az energiahatékonysági irányelv(18) összefüggésében,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című közleményére (COM(2020)0789), különösen annak a közösségi közlekedésről szóló 9. bekezdésére,

–  tekintettel a Parlament 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezetének kidolgozása céljából a főtitkár által az Elnökséghez továbbított jelentésre,

–  tekintettel az Elnökség által 2021. március 8-án az eljárási szabályzat 25. cikkének (7) bekezdése és 102. cikkének (1) bekezdése értelmében elkészített, előzetes költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 102. cikkének (2) bekezdése értelmében elkészített költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 102. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0145/2021),

A.  mivel a Parlament mint társjogalkotó, a költségvetési hatóság egyik ága, az európai demokráciára vonatkozó ellenőrző és támogatói szerepének folyamatos erősödése – többek között a Covid19-világjárványra adott európai válasz és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes, az EUMSZ 122. cikkén alapuló, az uniós költségvetésre potenciálisan érzékelhető következményekkel járó új javaslatok költségvetési ellenőrzéséről szóló nyilatkozata(19) összefüggésében – rávilágított arra, hogy a Parlamentet továbbra is megfelelő jogalkotási szakértelemmel és pénzügyi forrásokkal kell ellátni a jogalkotási és ellenőrzési feladatai minőségének és az eredmények közlésének biztosításához; mivel a Parlament és képviselőinek az európai polgárok szemében való hitelessége attól függ, hogy a Parlament képes-e kiadásait körültekintően, hatékonyan és indokoltan, a fennálló gazdasági realitásokat tükrözve megtervezni és lebonyolítani;

B.  mivel a Bizottság téli becslése szerint a GDP 2020-ban 6,9%-kal esett vissza, és előrejelzése szerint 2023 előtt nem fog visszaállni a 2019-es szintre; mivel a Parlament által elfogadott költségvetési javaslat 2020-ra 2,68%-os növekedést, 2021-re pedig 2,54%-os növekedést jelentett;

C.  mivel a főtitkár által a Parlament előzetes költségvetési javaslattervezetére javasolt költségvetés 2022-re 3,31%-os növekedést jelent, amely jelentősen meghaladja az infláció mértékét;

D.  mivel a Parlament személyzeti állománya az előző többéves pénzügyi keret időszakában összességében 6%-kal csökkent, ami főként az igazgatást érintette, ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a Parlament társjogalkotóként egyre több jogalkotási aktával foglalkozik, és egyre több tevékenységet folytat a Next Generation EU helyreállítási eszközhöz kapcsolódóan; mivel komoly aggodalmát fejezi ki számos szakbizottsági titkárság és képviselőcsoport fenntarthatatlan munkaterhelése miatt;

E.  mivel az európai zöld megállapodás anélkül törekszik ambiciózus éghajlat-politikai céljainak elérésére, hogy nemzetközi jóváírásokkal ellentételezné az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását (ellentételezés);

F.  mivel a Paul-Henri Spaak épület jövőjéről várhatóan 2021-ben születik döntés az Elnökség által kiírt pályázat eredménye alapján, ami a válsággal a háttérben jelentős kiadásnövekedést jelent; és mivel a Spaak épületnek a legszigorúbb környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak kell megfelelnie;

G.  mivel az önkéntes nyugdíjalapot 1990-ben hozták létre az Elnökség kiegészítő (önkéntes) nyugdíjrendszert szabályozó szabályzatával(20); mivel az Elnökség 2018. december 10-i ülésén úgy döntött, hogy módosítja a nyugdíjalapra vonatkozó szabályokat és a nyugdíjkorhatárt 63 évről 65 évre emeli és 5%-os illetéket vezet be a jövőbeni nyugdíjasok nyugdíjkifizetéseire az ilyen kifizetések életképességének javítása érdekében; mivel a becslések szerint a szabályok e változásai 13,3 millió EUR-val csökkentették a biztosításmatematikai hiányt;

Általános keret

1.  emlékeztet, hogy a Parlament költségvetésének legnagyobb részét jogszabályi vagy szerződéses kötelezettségek határozzák meg; megjegyzi, hogy a költségvetés 55%-át érinti a munkabérek indexálása a személyzeti szabályzattal és az európai parlamenti képviselők statútumával összhangban; emlékeztet, hogy a Bizottság által jelenleg 2021. és 2022. júliusra előre jelzett bérindexálás mértéke 2,9%, illetve 2,5%, ami 2022-ben 31,9 millió EUR összegű növekedést jelent;

2.  támogatja az egyeztetési eljárás során az Elnökség és a Költségvetési Bizottság között 2021. április 14-én létrejött megállapodást, amelynek értelmében a 2021. évi költségvetés növekedését 2,4%-ban állapították meg, amely a 2022. évi általános szintre vonatkozó, 2 112 904 198 EUR-t kitevő tervezetnek felel meg, annak érdekében, hogy az Elnökség által 2021. március 8-án jóváhagyott előzetes költségvetési javaslattervezetben megállapított kiadások szintjét 18,85 millió EUR-val csökkentsék, valamint hogy ennek megfelelően csökkentsék a következő költségvetési sorok tekintetében javasolt előirányzatokat:

1004 01 – Szokásos utazási költségek: ülések, bizottságok vagy küldöttségeik, képviselőcsoportok és egyéb; 1405 01 – Tolmácsolási költségek: külső tolmácsolás; 2007 01 – Építkezések és épületek belső kialakítása; 2022 – Az épületek karbantartása, fenntartása, működtetése és takarítása; 2024 – Energiafogyasztás; 2120 01: Bútorok: berendezési tárgyak vásárlása, bérlése, karbantartása és javítása; 2140: Műszaki eszközök és berendezések; 3000 – A személyzet kiküldetései és a három munkahely közötti hivatalos útjai során felmerülő költségek; 3040 – Belső ülésekhez kapcsolódó egyéb költségek; 3042 – Ülések, kongresszusok, konferenciák és küldöttségek; 3210 09: Az Európai Parlament kutatószolgálataira, többek között a könyvtárra, az irattárra, a Tudomány és a Technológia Jövőjével Foglalkozó Testület (STOA) és az Európai Tudományos Médiaközpontra fordított kiadások: az Európai Tudományos Médiaközpont kiadásai; 3243 01: Az Európai Parlament látogatóközpontjai: Parlamentárium és „Europa Experience”; 3244 01: Látogatócsoportok szervezése és fogadása, Euroscola program és harmadik országbeli véleményformálóknak szóló meghívások: a látogatócsoportok fogadási költségei és támogatása; 4220 02: Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek: az akkreditált asszisztensek fizetései és juttatásai – képviselői statútum; 4220 04: Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek: a három munkahely közötti kiküldetésekkel és hivatalos utakkal, valamint az akkreditált asszisztensek külső képzésével kapcsolatos költségek – képviselői statútum;

3.  határozottan támogatja a képviselőcsoportoknál az álláshelyek számának 76-tal, a bizottsági titkárságoknál 66-tal való növelését a megnövekedett munkaterhelés arányos elosztása és az uniós politikák végrehajtása érdekében; ezzel párhuzamosan felhívja az Elnökséget, hogy használja ki a lehetséges szinergiákat az igazgatáson belüli hatékonyság növelése érdekében, és elemezze, hogy a digitalizáció és az új munkamódszerek hogyan segítik az igazgatóságok egyszerűsítését és az álláshelyek átcsoportosítását a bizottsági titkárságokhoz; felhívja az Elnökséget, hogy a képviselők és személyzetük növekvő munkaterhének fényében vizsgálja meg a képviselők parlamenti asszisztensi juttatásának megfelelőségét is;

4.  hangsúlyozza, hogy a túltervezés elkerülése érdekében a Parlament 2022. évi költségvetésének reálisnak és pontosnak kell lennie; tudomásul veszi az ingatlanprojektekhez való hozzájárulás érdekében történő, év végi maradványösszeg-átcsoportosítás ismétlődő gyakorlatát; megjegyzi, hogy a maradványösszegek ezen átcsoportosítása szisztematikusan ugyanazon alcímekre, címekre és gyakran pontosan ugyanazokra a költségvetési sorokra vonatkozik; úgy véli, hogy fennáll annak a kockázata, hogy ezt a gyakorlatot a költségvetés programozott túlméretezésének tekinthetik; kéri, hogy a maradványösszegek következő átcsoportosítása előtt kezdjenek vizsgálatot a kulcsfontosságú beruházások finanszírozásának átláthatóságáról;

A Parlament környezetbarátabbá tétele

5.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek élen kell járnia a digitálisabb, rugalmasabb és energiahatékonyabb munkamódszerek és ülésezési gyakorlatok elfogadásában, a Covid19-világjárvány tapasztalataiból merítve és kihasználva a már végrehajtott technológiai beruházásokat; ezzel összefüggésben felszólít annak átfogó és ambiciózus felülvizsgálatára, hogy a képviselők, a személyzet és a tisztviselők hogyan végzik parlamenti munkájukat; úgy véli, hogy ennek a felülvizsgálatnak elsősorban az intézmény hatékony és jó működésére kell összpontosítania, és értékelnie kell a távoli és hibrid helyzeteknek az ülések minőségére gyakorolt hatását is, elkerülve ugyanakkor a rendkívüli körülmények kezelésére szolgáló intézkedések túlzottan általánossá tételét;

6.  üdvözli a Parlament környezetközpontú irányítási rendszerének (EMAS) 2024-re vonatkozó célkitűzéseit; emlékeztet arra, hogy az EMAS 2024-es középtávú stratégiája felülvizsgálati záradékot tartalmaz a környezetvédelmi törekvések megfigyelt teljesítmény alapján való növelésére vonatkozóan; felhívja a Parlamentet, hogy a Covid19-világjárvány fényében 2022-ben értékelje újra EMAS-célkitűzéseit, és értékelje újra és emelje a 2019-ben elfogadott célkitűzéseket a fő teljesítménymutatók tekintetében; megismétli arra irányuló felhívását, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó jelenlegi tervét belső szén-dioxid-ár alkalmazásával módosítsák a karbonsemlegesség 2030-ig történő elérése érdekében;

7.  elismeri, hogy a Parlament szénlábnyomának közel kétharmada a személyszállításból származik; felszólít a távolról vagy hibrid módon hatékonyan lebonyolítható ülésekre való utazások számának észszerű csökkentésére, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívákra való átállás előmozdítására minden fennmaradó utazás esetében, feltéve, hogy ez nem hat ki a jogalkotási és a politikai munka minőségére;

8.  felszólít az önkéntes távmunka több napra és több beosztásra való kiterjesztésére; kéri, hogy részesítsék előnyben a hibrid üléseket vagy a teljes mértékben távoli üléseket, amennyiben azok nem járnak politikai döntéshozatallal, például a meghallgatások és az eszmecserék, illetve a belső és az előkészítő ülések esetében, elismerve ugyanakkor, hogy a fizikai jelenlét hatékonyabb a politikai tárgyalások során, valamint a tolmácsolás esetén, és szükség esetén biztosítani kell a távtolmácsolást is; felhívja a főtitkárt, hogy a Covid19-cel kapcsolatos üzletmenet-folytonossági intézkedéseit követően hozzon létre új, rugalmas keretet a távtolmácsolás biztosítására a Covid19 utáni időszakban; megállapítja, hogy a digitális eszközökkel töltött túl sok idő negatív hatással lehet egyes személyek jóllétére; felszólít a kiküldetési szabályok 2022 végéig történő felülvizsgálatára a szükségleteken alapuló megfelelő jóváhagyás, az összes kiküldetés engedélyezésének konkrét indokolása, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokra vonatkozó követelmények biztosítására anélkül, hogy akadályoznák a képviselőket mandátumuk teljesítésében, valamint a legkárosabb közlekedési módokat kizárva, kivéve azokat a szélsőséges eseteket, amikor a nagy távolságokra vagy nehezen megközelíthető területekre irányuló alternatív közlekedési módok felborítanák a környezetvédelmi célkitűzés és a parlamenti munka hatékonysága közötti egyensúlyt; elvárja, hogy az engedélyezés feltétele legyen a hivatalos küldöttségi látogatásokra vonatkozó, a kiküldetést előkészítő és azt követő, teljes mértékben online eligazítás, valamint hogy 2022-től a küldöttségek engedélyezése kizárólag a küldöttségekben részvételi jogosultságokkal rendelkező személyekre korlátozódjon; felhívja az Elnökséget annak biztosítására, hogy a strasbourgi rendkívüli bizottsági ülések szigorúan kivételes körülményekre korlátozódjanak, és hogy azokat minden egyes esetben jóváhagyásuk előtt megfelelően indokolják;

9.  ösztönzi a képviselőket, hogy használjanak alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési alternatívákat; megismétli arra irányuló felhívását, hogy vizsgálják felül a képviselők statútumának alkalmazási szabályait annak érdekében, hogy az Unión belüli utazások vonatkozásában meg lehessen téríteni a rugalmas turistaosztályú repülőjegyeket, kivéve a legkülső régiókba tartó vagy onnan érkező, illetve egy vagy több megszakítással járó, vagy négy óránál hosszabb repülőutak esetében; tudomásul veszi, hogy sok képviselőnek a választókörzetéből a Parlament munkahelyeire való eljutása hosszú utazást igényel, amely csak repülőgéppel oldható meg;

10.  felszólít a Parlament épületeiben található infrastruktúra javítására a kerékpárok, teherkerékpárok, valamint elektromos kerékpárok és elektromos robogók számára, különösképpen könnyen használható és biztonságos kerékpárparkoló és -javító állomások kiépítése révén; felszólítja a Parlamentet, hogy szorosan működjön együtt az illetékes helyi hatóságokkal és különösen a brüsszeli régióval arra irányuló erőfeszítései kapcsán, hogy a fenntartható városi mobilitás éllovasa legyen, és ehhez proaktív szerepet vállaljon a GoodMove terv végrehajtásában; kéri a szolgálati kerékpárok rendszerének kiterjesztését a Parlamenten belül; kéri, hogy vezessenek be konkrét intézkedéseket, amelyekkel ösztönözhető a Parlament alkalmazottainak aktív mobilitása, ideértve konkrét képzések felajánlását a biztonságos ingázás, a karbantartás és a javítás témakörében; szorgalmazza kísérleti teherkerékpár-rendszer bevezetését bizonyos logisztikai folyamatok vonatkozásában a Parlamenten belül és az uniós intézmények épületei között;

11.  ösztönzi a Parlament személyzetét a tömegközlekedés használatára, és kéri, hogy 2022-re kombinálják a személyzet számára támogatott tömegközlekedési igazolványokat, és szüntessék meg a második parkolómatricára való jogosultságot; elvárja, hogy Brüsszel és Strasbourg között hivatali gépkocsikat használjanak a képviselők, valamint a kiküldetési megbízással rendelkező alkalmazottak és az akkreditált parlamenti asszisztensek szállítására; kéri a kizárólag elektromos járművek számára fenntartott parkolóhelyek számának megfelelő növelését, valamint a parkolóhelyek számának áttekintését a három munkahelyen alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően;

12.  elvárja, hogy a Parlament szervezeti egységei az összes látogatócsoportot tájékoztassák utazásuk környezeti hatásairól, és hogy 2022-ben hozzák létre az utazási költségek környezeti hatáson alapuló ösztönző visszatérítési rendszerét; kéri az Elnökséget, hogy kezdje meg a látogatócsoportokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című bizottsági közleménnyel (COM(2020)0789) és különösen annak a közös utazásról szóló 9. pontjával összhangban, valamint hogy a látogatócsoportok utazási költségeit igazítsák a változó piaci árakhoz, és tegyék lehetővé a módosításokat az utazási költségek piaci áringadozásának elkerülése érdekében, amely közvetett földrajzi megkülönböztetést eredményez a látogatók számára;

13.  felhívja az igazgatást, hogy kövesse nyomon a 2022-re előre jelzett folyamatos energiaköltség-növekedést, és tárja fel a költségmegtakarítások és a fogyasztási hatékonyság növelésének lehetőségeit; felszólít a fosszilis tüzelőanyagokkal működő fűtőberendezések korszerűsítésének leállítására és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozó ütemterv 2022-ben konkrét mérföldkövekkel történő elfogadására a meg nem térülő eszközök elkerülése érdekében, valamint a hőszivattyú-rendszerek és más releváns technológiák használatának eredményességére és hatékonyságára vonatkozó elemzés készítésére az EMAS célkitűzéseivel összhangban; felszólítja a Parlamentet, hogy növelje tovább a megújuló energia részarányát energiaszerkezetében, különösen az energiatermelésben, és elvárja, hogy 2023-ra Brüsszelben a legkorszerűbb, tetőre szerelhető napelemeket helyezzenek el, hogy ki lehessen használni ezek legnagyobb hatékonyságát; ezzel párhuzamosan felszólít arra, hogy a közbeszerzésekben a származási garanciákat fokozatosan helyi megújuló energiaforrásokkal váltsák fel;

14.  elvárja, hogy a Parlament szervezeti egységei tovább csökkentsék a papírfogyasztást azáltal, hogy minden ülésen papírmentes, kollektív és online környezetre térnek át, valamint az e-aláírási módozatok további bevezetésével; felszólít az iratszállító ládák alternatíváinak elemzésére, összhangban a mielőbb kialakítandó papírmentes EP-re vonatkozó EMAS-céllal;

15.  elvárja, hogy az energiahatékonyság elsődlegessége és a körforgásos gazdaság elvei minden beruházásra – beleértve a digitális beruházásokat – és irányítási döntésre vonatkozzanak; felszólít a Parlament hulladékgazdálkodási stratégiájának teljes körű megvalósítására, összhangban a hulladékhierarchia elveivel, különös tekintettel az építési hulladék kezelésének fenntartható és körforgásos megközelítésére; felszólít az egyszer használatos műanyagoktól mentes Parlamentet célzó intézkedések teljes körű végrehajtására;

16.  emlékeztet, hogy a Parlament nagy többsége támogatja, hogy az intézmény egyetlen székhelyen működjön, biztosítva ezzel az adófizetők pénzének hatékony elköltését, és eleget téve a Parlament szénlábnyomcsökkentéssel kapcsolatos intézményi felelősségének; emlékeztet arra, hogy megoldásokat kell találni a parlamenti és intézményi munka, a pénzügyi költségek és a szénlábnyom optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy a távmunkában és az online üléseken szerzett tapasztalatok és befektetések alapul szolgálhatnak az alkalmazottak kiküldetési szükségleteinek változásához; emlékeztet, hogy az Európai Unióról szóló szerződés szerint az Európai Parlament székhelye Strasbourgban található; megjegyzi, hogy a tartós változásokhoz a Szerződés módosítására lenne szükség, amelyhez egyhangúság szükséges;

17.  emlékeztet, hogy a pályázati feltételeknek túl kell mutatniuk a legjobb ár elvén, és magukban kell foglalniuk a környezeti, társadalmi és nemi szempontokat is részletező mutatókat; üdvözli a zöld közbeszerzéssel foglalkozó ügyfélszolgálat megbízatásának kiterjesztését a társadalmi és nemi szempontokra is, és felszólít arra, hogy a 15 000 EUR-t meghaladó közbeszerzések esetében kötelező legyen konzultálni a zöld közbeszerzéssel foglalkozó ügyfélszolgálattal; elvárja, hogy az Elnökség 2022-ig fogadjon el egy fenntarthatósági jelentéstételi rendszert, például a Global Reporting Initiative kezdeményezést és annak Embedding Gender in Sustainability Reporting [A nemek kérdésének beépítése a fenntarthatósági jelentéstételbe] című kiterjesztését;

Átláthatóság és elszámoltathatóság

18.  sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülésnek az általános költségtérítés reformjára irányuló, számos alkalommal kifejezett akaratát, ezáltal aktívan megakadályozva, hogy az uniós adófizetők pénzének elköltése átláthatóbb és elszámoltathatóbb legyen; kéri az Elnökséget, hogy 2021 végéig módosítsa az általános költségtérítésre vonatkozó szabályokat;

19.  sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülés akaratának végrehajtását a Parlament alapvető reformjára vonatkozó lépéseket illetően, amelyeket eredetileg „A szexuális zaklatás és a bántalmazás elleni küzdelem az Unióban” című, 2017. október 26-i, fent említett állásfoglalásban említettek, és amelyek közt szerepel többek között a kötelező zaklatásellenes képzések bevezetése az alkalmazottak és a képviselők számára; kéri az Elnökséget, hogy haladéktalanul és teljes egészében hajtsa végre a plenáris ülés határozatait;

20.  sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülés azon több alkalommal kifejezett akaratának végrehajtását, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelv(21) értelmében magas szintű védelmet kell biztosítani az uniós jog megsértését bejelentő akkreditált parlamenti asszisztensek számára, a zaklatás áldozatává vált akkreditált parlamenti asszisztenseknek nyújtott védelem szintjéhez hasonlót; felkéri az Elnökséget, hogy határozzon meg világos és jogilag egyértelmű normákat arra vonatkozóan, hogy a visszaélést bejelentő személyek – többek között az akkreditált parlamenti asszisztensek – számára milyen esetekben biztosítható védelem, és ezeket tegye közzé;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség nem hajlandó végrehajtani a plenáris ülés számos alkalommal kifejezett akaratát arra vonatkozóan, hogy lépéseket tegyen a tisztviselőknek, egyéb alkalmazottaknak és akkreditált parlamenti asszisztenseknek a Parlament három munkahelye közötti szolgálati utazásokért fizetett juttatások teljes összehangolása érdekében; felhívja az Elnökséget, hogy további késedelem nélkül foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és tegye meg a szükséges intézkedéseket az egyenlőtlenség orvoslására a strasbourgi plenáris ülések újraindulásától kezdve;

22.  újfent felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy vizsgálja felül az Európai Unión kívüli küldöttségek és missziók munkáját szabályozó végrehajtási rendelkezéseket; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak – bizonyos feltételek mellett – fontolóra kell vennie az akkreditált parlamenti asszisztensek azon lehetőségét, hogy a képviselőket hivatalos parlamenti küldöttségeken és kiküldetéseken kísérjék;

23.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség késlekedett a plenáris ülés számos alkalommal kifejezett azon akaratának megvalósításában, hogy olyan technikai megoldást dolgozzon ki, amely lehetővé teszi a képviselők számára, hogy gyakorolhassák szavazati jogukat, miközben anyasági vagy apasági szabadságukat töltik, illetve tartós betegség vagy vis maior idején, valamint hogy tisztázza a jogi, pénzügyi és technikai korlátokat, amelyek egy ilyen megoldással járnának; úgy véli, hogy az e tekintetben tett bármely lépés segítette volna a Parlament online munkavégzési és szavazási rendszerének felállítását a világjárvány kitörése idején; elvárja, hogy mivel a technikai feltételek már adottak, az Elnökség vegye át a fennmaradó jogi és pénzügyi korlátok feloldásával kapcsolatos munkát;

24.  emlékeztet arra, hogy az átláthatósági nyilvántartás legutóbbi éves jelentései szerint a nyilvántartásban szereplő bejegyzések mintegy fele helytelen; attól tart, hogy a nyilvántartás nem tudja teljesíteni feladatát, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson az érdekképviseletek tevékenységéről, ha a bejegyzések fele hiányos vagy helytelen információt szolgáltat; felhívja a Parlamentet, hogy tegyen lépéseket a nyilvántartás pontosságának növelésére;

25.  megismétli kérését arra vonatkozóan, hogy a Parlament készítsen éves részletes jelentést azokról az érdekképviseletekről és más szervezetekről, amelyek számára hozzáférést biztosítottak a Parlament helyiségeihez, és ezt az adatvédelmi rendelet tiszteletben tartásával tegye közzé;

26.  elvárja, hogy a jövőben az Elnökség proaktívan tájékoztassa a képviselőket a plenáris ülés releváns határozatainak végrehajtásáról;

Nemi szempontok

27.  felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés elemzése támassza alá a jövőbeli előzetes költségvetési javaslattervezeteket, összhangban a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés iránti uniós kötelezettségvállalással; speciális, nemi szempontú elszámolási rendszert szorgalmaz, amely nemek szerinti bontásban tartalmazza a képviselőkre, a személyzetre és a szakértőkre fordított kiadásokat;

28.  felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közbeszerzésre vonatkozóan fogadjanak el értékelési és ellenőrzési kritériumokat, amelyek a Parlament valamennyi pályázati kiírásában szereplő esélyegyenlőség előmozdításán alapulnak;

Digitális infrastruktúra

29.  támogatja a digitális infrastruktúrába, többek között a kiberbiztonságba való beruházást; hangsúlyozza, hogy az IKT-nak biztonságos szoftvermegoldásokat, például nyílt forráskódú szoftvereket kell alkalmaznia, biztosítva a szoftver és az adatkezelés Parlament általi teljes körű ellenőrzését, valamint szabadságot kell biztosítani az alkalmazások kifejlesztésében és a technológiai beszerzésekben, elkerülve a nagy technológiai platformoktól való függést vagy a technológiai bezáródást, különös tekintettel a felhőszolgáltatókra;

30.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek be kell építenie a környezetvédelmi kérdést a digitális menetrendbe; hangsúlyozza, hogy a digitális innovációnak pozitívan kell hozzájárulnia a zöld átálláshoz; felszólít a digitális technológia környezeti lábnyomának csökkentésére (zöld IT), különösen a belső politikák kiigazítása révén; felhívja a Parlamentet, hogy integrálja a digitális szolgáltatások környezetbarát tervezését az IKT irányításába, és olyan lehetőségeket válasszon, amelyek tiszteletben tartják a körforgásos gazdaságot és előmozdítják az erőforrás-hatékonyságot;

31.  emlékeztet, hogy a harmadik féltől függő megoldások alkalmazása az érzékeny adatok megosztására az információbiztonságot és a magánélet védelmét érintő kockázatokkal jár, valamint a nyílt forráskódú szoftvereknek a digitális autonómiára gyakorolt pozitív hatására és annak biztonsági előnyeire; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy nyílt forráskódú szoftvereket használjanak a Parlament eszközein, valamint hogy a virtuális ülésekhez és az azonnali üzenetküldéshez decentralizált, nyílt forráskódú megoldásokra van szükség; hangsúlyozza, hogy a felhasználókat megfelelő képzésben kell részesíteni, különös tekintettel a kiberbiztonságra; hangsúlyozza az automatikus átírási és fordítási szoftverek szükségességét, amelyek támogatják az információk egyenlő terjesztését az összes hivatalos nyelven;

32.  határozottan támogatja, hogy a szoftverek és a digitális infrastruktúra – ideértve a felhőalapú megoldásokat is – Parlament általi beszerzése érdekében hozott intézkedések kerüljék el az eladótól való függés hatásait a hordozhatóságra és a teljes körű interoperabilitásra vonatkozó követelmények révén, továbbá hogy használjanak nyílt forráskódú szoftvereket és különítsék el a közbeszerzés egy részét a kkv-k és az induló vállalkozások számára;

33.  hangsúlyozza, hogy a közszféra által generált szoftveradatoknak és eszközöknek és/vagy az államilag finanszírozott szoftveradatoknak és -eszközöknek újrafelhasználhatóknak, nyíltan hozzáférhetőknek kell lenniük és meg kell felelniük az alapvető jogoknak, továbbá amennyiben kritikus felhasználásra szánják őket, biztonsági tanúsítvánnyal vagy biztonsági ellenőrzéssel kell rendelkezniük; úgy véli emellett, hogy a Parlament által használt mesterséges intelligenciát nyílt forráskódúként kell közzétenni a közbeszerzési eljárás keretében, hozzáférhető szoftverdokumentációval és algoritmusokkal, lehetővé téve annak ellenőrzését, hogy az MI-rendszer miként jutott bizonyos következtetésekre; hangsúlyozza, hogy az előzetes megfelelőségértékelések részeként alapjogi ellenőrzést is végezni kell;

34.  megjegyzi, hogy online szavazási rendszereket vezettek be a Parlament munkája folytonosságának biztosítása érdekében a világjárvány idején; kéri a bevezetett szavazási rendszerek egységesítését;

35.  gyorsabb és biztonságosabb vezeték nélküli hálózatért emel szót mindhárom munkahelyen;

A polgárok bevonása

36.  hangsúlyozza, hogy a Parlament az egyetlen olyan uniós intézmény, amelyre általános választójog vonatkozik; fontosnak tartja, hogy a polgárok jobban megértsék a Parlament tevékenységeit, valamint a politikai tudatosság növelését és az uniós értékek előmozdítását; felszólít a polgárokkal való közvetlen kapcsolatfelvételhez szükséges digitális eszközök bővítésére;

37.  támogatja az Europa Experience központok létrehozását 2024-ig valamennyi tagállamban; tudomásul veszi annak megerősítését, hogy a Covid19-világjárvány okozta késedelmek nem veszélyeztetik a kritikus mérföldköveket; támogatja az adminisztrációt a szinergiák maximalizálására irányuló politikájában; elvárja, hogy a 2022. évi költségvetés elfogadása előtt ismertessék a Költségvetési Bizottsággal az Europa Experience központok hosszú távú költségvetési hatását a működési költségek tekintetében; emlékeztet, hogy az Europa Experience központoknak biztosítaniuk kell, hogy a polgárok jobban megértsék az európai intézmények működését;

38.  úgy véli, hogy az Európai Parlament kapcsolattartó irodáinak bővíteniük kell hálózatukat, és szorosabban együtt kell működniük a polgárokkal; felkéri a Parlamentet, hogy kapcsolattartó irodái révén dolgozzon ki tervezetet az európai ifjúsági rendezvényhez hasonló, a képviselők és a fiatalok közötti helyi szintű találkozókra és eseményekre;

39.  elismeri a látogatócsoportok fontosságát; megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány alatt egyetlen látogatócsoport sem tudta felkeresni a Parlament épületeit; emlékeztet, hogy az Elnökség 2020. október 5-i határozatával összhangban a 2020. évi fel nem használt kvóta 40%-át átcsoportosították 2022-re; üdvözli, hogy a Parlament jelentős erőfeszítéseket fektet a látogatóknak nyújtott szolgáltatásokba, különösen a fiatalok számára, akik továbbra is kulcsfontosságú célcsoportot alkotnak; felhív arra, hogy a ciklus hátralevő részében korlátozzák a látogatóknak járó juttatások növelését az operatív szempontból szükséges mértékre;

40.  tudatában van annak, hogy körülbelül 50 millió ember tartozik az Unió különböző nyelvi kisebbségeihez, régióihoz és közösségeihez; emlékeztet, hogy a Parlament ösztönzi a polgárok – köztük a nemzeti, regionális és nyelvi kisebbségek – bevonását és részvételét az Unióban; emlékeztet, hogy a Parlament határozottan támogatja a többnyelvűséget és a nemzeti, regionális és nyelvi kisebbségek jogait; úgy véli, hogy a Parlament aktívan hozzájárulhat a félretájékoztatás elleni küzdelemhez, adott esetben tájékoztatást nyújtva a nyelvi kisebbségek, régiók és közösségek nyelvein is; kéri az Elnökséget, hogy elemezze a kommunikációs anyagoknak a nyelvi kisebbségek, régiók és közösségek nyelvein való elkészítésének megvalósíthatóságát és becsült pénzügyi költségeit a különböző tagállamokban, például az Europa Experience központok és az Európa jövőjéről szóló konferencia esetében;

41.  felhívja az Elnökséget, hogy vezesse be az 54. cikk (saját kezdeményezésű jelentések) alapján elfogadott legfontosabb külpolitikai állásfoglalásoknak az ENSZ nem uniós hivatalos nyelveire (nevezetesen arab, kínai és orosz), valamint a 132. cikk (a Bizottság/alelnök nyilatkozatait kísérő állásfoglalás) és a 144. cikk (sürgősségi állásfoglalás) alapján elfogadott országspecifikus állásfoglalásoknak az érintett ország hivatalos nyelvére történő lefordítását azzal a céllal, hogy növeljék az Európai Parlament külpolitikájának hatását és hatókörét, továbbá felhívja a költségvetési hatóságot, hogy biztosítson elegendő előirányzatot e célra;

42.  felhívja a főtitkárt, hogy a plenáris ülésen elfogadott kéréseknek megfelelően elemezze a nemzetközi jelnyelvi tolmácsolás bevezetésének megvalósíthatóságát az összes plenáris vitában, és hajtsa végre ezt a határozatot a minden polgár számára biztosítandó egyenlő hozzáférés elvének tiszteletben tartása mellett;

43.  kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a közelgő, Európa jövőjéről szóló konferencia megrendezésében és irányításában részt vevő minden uniós intézményt, ideértve a Parlamentet is, megfelelő igazgatási költségvetéssel kell ellátni, hogy az már a bevételek és kiadások becsléseinek közlésétől kezdve sikeres lehessen;

44.  felszólít azon lehetőség bevezetésére, hogy a tagállamok és a partnerországok állampolgárai és lakói virtuális vezetett látogatásokon vegyenek részt a Parlamentben annak érdekében, hogy a szélesebb nyilvánosság jobban megértse az intézmény munkáját és értékeit;

45.  külön látogatói szolgálat létrehozását szorgalmazza az idősek számára, amely a tevékeny időskort előmozdító uniós programokat és szakpolitikákat mutatná be kiemelten;

Ingatlanprojektek

46.  átláthatóbb és részletesebb tervezést és döntéshozatalt vár el, ideértve a korai tájékoztatást is, figyelembe véve a költségvetési rendelet parlamenti ingatlanpolitikára vonatkozó 266. cikkét; kéri, hogy folytassanak vitát a Parlament működéséről, és vizsgálják felül a Parlament területigényeit a világjárvány hatásai és a távmunka várható növekedése fényében, és adott esetben igazítsák ki hosszú távú ingatlanstratégiáját; hangsúlyozza, hogy a gondos tervezés jelentős megtakarításokat tehet lehetővé;

47.  kéri az Elnökséget, hogy ismertesse a Paul-Henri Spaak épületre vonatkozó határozatát, amely tartalmazza a költségek részletes bontását és az igazoló dokumentumokat; tudomásul veszi, hogy a felújítási munkálatok során a Spaak épület nem használható, és felszólít a már rendelkezésre álló területek Parlament igényeinek megfelelő optimalizálására; ebben az összefüggésben emlékeztet, hogy a Parlament vállalta, hogy elvégzi épületeinek szükséges átalakítását és felújítását annak érdekében, hogy az uniós normákkal összhangban minden felhasználó számára hozzáférhető környezetet teremtsen; javasolja, hogy a Parlament épületeinek tervezésekor és átalakításakor kellően vegyék figyelembe a sokszínűség és a befogadás kritériumait;

48.  üdvözli az Elnökség azon döntését, hogy elfogadja az épületútlevelek koncepcióját a Parlament ingatlanportfóliójának életciklus-kezelésére; elvárja, hogy az új eszköz használata hozzájáruljon ahhoz, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2050-re rátérjünk a klímasemleges vagy passzív épületek irányába vezető útra; és elvárja azt is, hogy az útlevelek tartalmazzák a beltéri levegő minőségének és az egészséges épületek javításának kérdését is;

49.  megjegyzi, hogy a főtitkár által 2022-re javasolt költségvetés 4358 millió eurót irányoz elő a WEISS épület bejáratánál történő építkezésre, továbbá, hogy erre az építkezésre 8 millió eurót már előirányoztak a 2021-es költségvetésben; naprakész tájékoztatást kér e projekt teljes költségéről;

Egyéb kérdések

50.  megismétli az Elnökséghez intézett kérését arra vonatkozóan, hogy biztosítson teljes rugalmasságot a képviselők jelenlétével kapcsolatosan a zöld hetek alatt munkájuk szervezésének megkönnyítése érdekében;

51.  emlékeztet az európai parlamenti képviselők statútuma(22) 27. cikkének (1) és (2) bekezdésére, amely szerint „Az Európai Parlament által létrehozott önkéntes nyugdíjalap e statútum hatálybalépése után továbbra is működik azon képviselők vagy volt képviselők számára, akik ezen alapban jogokat vagy várományokat szereztek”, és hogy „ a szerzett jogok és várományok teljeskörűen fennmaradnak”; felszólítja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a képviselők statútumát, és a nyugdíjalap vonatkozásában dolgozzanak ki egyértelmű tervet a Parlament számára arra vonatkozóan, hogy vállalja és vegye át a képviselők önkéntes nyugdíjalapjára vonatkozó kötelezettségeket;

52.  megjegyzi, hogy a szolgáltatókat erősen sújtotta a Covid19-világjárvány; üdvözli a Parlament erőfeszítéseit, például a szolidaritási étkeztetést, amely segít csökkenteni az alvállalkozókra és alkalmazottaikra gyakorolt hatásokat; hangsúlyozza, hogy a takarítási és étkeztetési szolgáltatások alvállalkozásba adása rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozza az embereket, főként a nőket; aggodalommal tölti el a COMPASS Group étkeztetési szolgáltató alkalmazásában álló munkavállalók nagyarányú elbocsátása; felkéri az illetékes parlamenti hatóságokat, hogy az alvállalkozókkal együttműködve vizsgáljanak meg minden lehetséges alternatív megoldást a munkahelyek szociális párbeszéd keretében történő megóvására, és szerezzenek be további, a Parlament költségvetése tekintetében indokolható szolgáltatásokat; felhívja a Parlamentet, hogy tegyen meg minden szükséges óvintézkedést annak biztosítására, hogy a külső vállalkozók betartsák a takarító személyzetre, főleg a nőkre, és az étkeztetést végző alkalmazottakra vonatkozó legmagasabb szintű munkajogi normákat, különös tekintettel a pszichológiai nyomásra és a munkakörülményekre; felkéri az Elnökséget, hogy vizsgálja felül a Parlament kiszervezési politikáját;

53.  felhívja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy alakítsák ki a teljesítményalapú költségvetés-tervezés kultúráját, valamint a „karcsú vezetőség” megközelítést a Parlament igazgatásában annak érdekében, hogy fokozzák a hatékonyságot és a környezeti fenntarthatóságot, valamint csökkentsék a papírmunkát és a bürokráciát az intézmény belső munkavégzésében; hangsúlyozza, hogy a karcsú menedzsment a munkavégzés folyamatos javítását jelenti az egyszerűsítésnek és az adminisztratív személyzet tapasztalatának köszönhetően;

54.  kiemeli a Parlament humánpolitikájának felülvizsgálatának szükségességét annak lehetővé tételére, hogy az intézmény hasznosítani tudja a Parlament alkalmazottainak tapasztalatait; úgy véli, hogy ezért meg kell változtatni a szabályokat annak érdekében, hogy az alkalmazottak összes csoportja, beleértve az akkreditált parlamenti asszisztenseket is, részt vehessen a belső versenyvizsgákon, és hogy olyan HR-fejlesztési rendszereket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a Parlament számára, hogy e csoportok szakértelmét az intézmény szolgálatában tartsa;

55.  felkéri a főtitkárt, hogy értékelje a növekvő számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásával kapcsolatos kockázatokat, ideértve annak veszélyét is, hogy a Parlamenten belül kétlépcsős személyzeti struktúrát hoznak létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a főbb állandó pozíciókat és feladatokat állandó személyzet töltse be, illetve lássa el;

56.  nagyobb rugalmasságra és a bürokrácia csökkentésére szólít fel az európai parlamenti képviselők irodavezetésében és szerződéseiben, figyelembe véve az online platformok ismétlődő hibáit és a távoli munkavégzés nehézségeit a Covid19-világjárvány idején; kéri a Parlament titkárságát és a pénzügyi szolgálatokat, hogy hozzanak speciális, rugalmas szabályokat;

57.  megjegyzi, hogy a Parlament szemeszterenként hozzávetőlegesen 250 gyakornokot fogad Brüsszelben; úgy véli, hogy a Parlament valamennyi gyakornokának ugyanolyan kedvezményt kell biztosítani a közlekedéshez, mint a többi alkalmazottnak; úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem rónának jelentős terhet a Parlament költségvetésére, és jelentősen csökkentenék a brüsszeli gyakornokok kiadásait;

58.  emlékeztet arra, hogy megfelelő forrásokat kell elkülöníteni a kulturális és művészeti programok finanszírozásához a Parlament területén belül és kívül is, a kulturális és kreatív ágazat támogatásának hangsúlyozása érdekében;

59.  emlékeztet a Parlamentnek a külső kapcsolattartó irodáival kapcsolatos politikai kötelezettségére, és sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy biztosítsa a szükséges feltételeket, például az épületek közös irányítását, ahol arra szükség van, és a Parlament személyzete diplomáciai státusának akkreditációját a fogadó államok hatóságai felé;

60.  felszólítja az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságát, hogy éves jelentéseit időben és átlátható módon készítse el;

61.  úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány negatív hatással van a Parlament elevenségére; hangsúlyozza a dinamikus és élénk Parlament biztosításának fontosságát a Covid19-világjárvány elmúltával; kéri ezért az Elnökséget, hogy végezzen elemzést a Parlament élénkebbé tételét lehetővé tevő új gyakorlatok megismerésére, majd tegyen ajánlásokat, amelyeket szükség esetén az eljárási szabályzat felülvizsgálata révén is végre lehet hajtani;

o
o   o

62.  elfogadja a 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatot;

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.
(3) HL C 444. I, 2020.12.22.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0357, II. melléklet.
(5) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.
(6) HL L 287., 2013.10.29., 15. o.
(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0123.
(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0302.
(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0385.
(10) HL C 346., 2018.9.27., 19. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0331.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0010.
(13) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/652735/IPOL_STU(2020)652735_EN.pdf
(14) HL C 364., 2014.10.15., 3. o.
(15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0227.
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0306.
(19) HL C 444. I, 2020.12.22., 5. o.
(20) Az Elnökség által elfogadott szövegek, PE 113.116/BUR./rev. XXVI/ 01-04-2009.
(21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).
(22) Az Európai Parlament határozata (2005. szeptember 28.) az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról (2005/684/EK, Euratom), (HL L 262., 2005.10.7., 1. o.).


Oroszország, Alekszej Navalnij ügye, csapatösszevonások az ukrán határon és orosz támadás a Cseh Köztársaságban
PDF 155kWORD 57k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Oroszországról, Alekszej Navalnij ügyéről, az ukrán határ menti katonai felvonulásról és a Cseh Köztársaságban elkövetett orosz támadásokról (2021/2642(RSP))
P9_TA(2021)0159RC-B9-0236/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Oroszországról és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Alapokmányára, az ENSZ Tengerjogi Egyezményére, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményére (EJEE),

–  tekintettel a 2015. február 12-én Minszkben elfogadott és aláírt, a minszki megállapodások végrehajtását célzó intézkedéscsomagra, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. február 17-i 2202(2015). számú határozatával teljes egészében jóváhagyott,

–  tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek Ukrajnáról szóló, 2021. március 18-i nyilatkozatára és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közös, a fenti kérdésről szóló, 2021. április 12-i nyilatkozatukra;

–  tekintettel Franciaország elnökének, Ukrajna elnökének és Németország kancellárjának az orosz katonai felvonulás kérdésének témájában tartott, 2021. április 16-i találkozójára,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Alekszej Navalnij romló egészségi állapotáról szóló, az Európai Unió nevében tett, 2021. április 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262. számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára, az ENSZ-közgyűlés 2016. december 19-i, 71/205. számú, 2017. december 19-i, 72/190. számú, 2018. december 22-i, 73/263. számú, 2019. december 18-i, 74/168. számú és 2020. december 16-i, 75/192. számú „Az emberi jogok helyzete a Krími Autonóm Köztársaságban és Szevasztopol városában (Ukrajna)” című határozataira, valamint az ENSZ-közgyűlés 2019. december 9-i, 74/17. számú és 2020. december 7-i, 75/29. számú, a Krími Autonóm Köztársaság és az ukrajnai Szevasztopol városa, valamint a Fekete-tenger és az Azovi-tenger egyes részei militarizálásának problémájáról szóló határozataira,

–  tekintettel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodásra és különösen annak a kül- és biztonságpolitika területén folytatott politikai párbeszédről és konvergenciáról szóló II. címére(2),

–  tekintettel az 1994. december 5-i, a biztonsági garanciákról szóló budapesti megállapodásra Belarusznak, Kazahsztánnak és Ukrajnának a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéshez való csatlakozásával kapcsolatban,

–  tekintettel Ukrajna 2021. március 29-i javaslatára, amely szerint Kelet-Ukrajnában vissza kell térni a teljes tűzszünethez, valamint a minszki megállapodások megvalósításáról szóló közös cselekvési terv tervezetére,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a cseh diplomaták kiutasításáról szóló, 2021. április 19-i nyilatkozatára, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében a Cseh Köztársasággal szolidaritásban a területén folytatott bűnözői tevékenységekkel kapcsolatban tett, 2021. április 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció az elmúlt hetekben jelentősen növelte katonai jelenlétét az Ukrajnával közös keleti és északi határokon, valamint az elfoglalt Krím félszigeten, összesen több mint 100 000 katonával, tankokkal, tüzérségi és páncélozott járművekkel és egyéb nehézfelszerelésekkel; mivel a közelmúltban végrehajtott katonai felvonulás 2014 óta a legnagyobb orosz csapatösszevonás, és nagyságrendje és csapásmérő képessége támadó szándékra utal;

B.  mivel az Oroszországi Föderáció bejelentette, hogy a Fekete-tengeren a Kercsi-szoros irányában 2021. október 31-ig felfüggeszti más országok hadihajói és kereskedelmi hajói békés áthaladásának jogát, megsértve ezzel a hajózásnak az ENSZ Tengerjogi Egyezménye – amelynek Oroszország részes fele – által garantált szabadságát; mivel az érintett területek Ukrajna felségvizein találhatók, amely a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városának ideiglenesen megszállt területét övezi;

C.  mivel a minszki megállapodások elfogadása óta hat év telt el, és hét év telt el a Krím félsziget Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálása és az ukrajnai háború kezdete óta;

D.  mivel ukrán források szerint az Oroszországi Föderációnak megközelítőleg 3000 tisztje és katonai kiképzője van a két úgynevezett népköztársaság fegyveres erőiben;

E.  mivel az Oroszországi Föderáció 2014 óta destabilizálja Kelet-Ukrajnát az úgynevezett Donyecki és Luhanszki Népköztársaságban működő helyettesítő erők segítségével; mivel a konfliktus több mint 14 000 ember életét követelte, és közel kétmillió ember vált belső menekültté;

F.  mivel Ukrajna kérte a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló Bécsi Dokumentum III. fejezete 16. cikke (3) bekezdésének aktiválását, magyarázatot kérve az Oroszországi Föderáció által az ukrán határ közelében, illetve az elfoglalt Krím félszigeten folytatott „szokatlan katonai tevékenységére” vonatkozóan; mivel 2011-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) mind az 57 tagja elfogadta a bécsi dokumentumot az együttműködés és a katonai átláthatóság tartós forrásaként; mivel az Oroszországi Föderáció úgy döntött, hogy nem vesz részt az ülésen;

G.  mivel az EBESZ részes államai kötelesek egymást – egyebek mellett – felvonulási terveikről tájékoztatni, időben értesíteni egymást a jelentősebb katonai tevékenységekről – így hadgyakorlatokról –, szokatlan katonai tevékenység vagy a feszültség fokozódása esetén pedig konzultálni és együttműködni egymással;

H.  mivel az orosz védelmi minisztérium 2021. április 23-án, pénteken közölte, hogy az összevont erők 2021. május 1-re visszatérnek állandó bázisukra;

I.  mivel az Oroszországi Föderáció alkotmánya rögzíti a gondolat- és a szólásszabadsághoz, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jogot; mivel Oroszországban tovább romlik az emberi jogok és a jogállamiság helyzete, és a hatóságok folyamatosan megsértik ezeket a jogokat és szabadságokat; mivel az Oroszországi Föderáció aláírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az Emberi Jogok Európai Egyezményét, és tagja az Európa Tanácsnak;

J.  mivel 2021. április 9-én az orosz hatóságok rövid időre őrizetbe vették és kihallgatták Roman Anyint, a szervezett bűnözésről és a korrupcióról történő beszámolással foglalkozó projekt (OCCRP) egyik vezető orosz oknyomozó újságíróját, és lefoglalták telefonjait és dokumentumait; mivel ezek az intézkedések veszélybe sodorták az OCCRP átláthatósági és korrupciós kérdésekkel foglalkozó újságíróit is azok miatt az információk miatt, amelyekhez a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) immár teljes körű hozzáféréssel rendelkezik;

K.  mivel Alekszej Navalnijt, Oroszország legismertebb korrupcióellenes aktivistáját és ellenzéki politikusát 2021. január 17-én őrizetbe vették, és 2021. február 2-án három és fél év börtönbüntetésre ítélték, mivel állítólag megsértette felfüggesztett büntetésének feltételeit, amikor Németországban gyógykezelésen vett részt az ellene az Oroszországi Föderáció területén az Oroszországi Föderáció biztonsági szolgálatainak ügynökei által tiltott katonai vegyi anyaggal elkövetett gyilkossági kísérlet következményei miatt; mivel Alekszej Navalnijt 2021. március 12-én átszállították egy pokrovi büntetőtáborba, ahol többször is kínzásnak és embertelen bánásmódnak vetették alá, majd több mint három héttel ezelőtt éhségsztrájkba kezdett;

L.  mivel az elmúlt hetek e fejleményei alátámasztották a személyes biztonságával és életével kapcsolatos legrosszabb félelmeket családja, barátai és támogatói körében és a nemzetközi közösségben is, továbbá mivel átszállították egy Moszkva közeli börtönkórházba, ahol élete továbbra is veszélyben forog;

M.  mivel 2021. február 16-án az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy határozott, hogy az említett Bíróság eljárási szabályzatának 39. cikke alapján javasolja Oroszország kormányának Alekszej Navalnij szabadon bocsátását; mivel ezt az intézkedést azonnali hatállyal kell alkalmazni; mivel a Bíróság figyelembe vette az Alekszej Navalnij életét fenyegető kockázat jellegét és mértékét, amelyet prima facie az ideiglenes intézkedés alkalmazása céljából bizonyítottak, valamint Alekszej Navalnij jelenlegi fogva tartásának általános körülményei tükrében vizsgáltak;

N.  mivel 2021. április 23-án Alekszej Navalnij bejelentette, hogy a börtönön kívüli orvosok tanácsát követve fokozatosan felfüggeszti a 2021. március 31-én elkezdett éhségsztrájkját; mivel az Alekszej Navalnijnak adott orvosi szakvélemény szerint az éhségsztrájk folytatása életveszélyes lenne; mivel ha Navalnij most meg is kapja a szükséges ellátást, nincs garancia arra, hogy nem vetnék alá további embertelen vagy az életét veszélyeztető bánásmódnak vagy törnének életére;

O.  mivel 2020-ban Oroszország 180 ország közül a 129. helyen – Európában a legutolsó helyen – állt a Transparency International korrupcióérzékelési indexe szerint; mivel az oligarchák, a biztonsági tisztek és a Kremlhez kapcsolódó tisztviselők közötti kleptokratikus kapcsolatokat részben felfedték a korrupció ellen küzdő aktivisták – például a néhai Szergej Magnyickij és az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítvány (FBK) –, akik az évek alatt megmagyarázatlanul felhalmozott vagyonok vizsgálata során a hatalom legbelsőbb köreihez tartozó személyek, többek között Vlagyimir Putyin érintettségét is kimutatták; mivel a moszkvai ügyészség arra törekszik, hogy „szélsőségesnek” minősítse az FBK-t és két másik, Alekszej Navalnijhoz kapcsolódó szervezetet – az Állampolgárok Jogainak Védelmével Foglalkozó Alapítványt és Navalnij regionális központját –, ami azt jelentené, hogy azok alkalmazottait letartóztathatják és hattól tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetik;

P.  mivel Navalnij megmérgezése beleillik a Putyin ellenfelei elleni fellépések sorába, amely Viktor Juscsenkót, Szergej Szkripalt és Vlagyimir Kara-Murzát sújtotta, és amely számos vezető ellenzéki személyiség, újságíró, aktivista és külföldi vezető, többek között Borisz Nyemcov, Anna Politkovszkaja, Szergej Protazanov, Natalja Esztyemirova és Alexander Litvinyenko halálához vezetett;

Q.  mivel az Oroszországi Föderáció nemcsak külső fenyegetést jelent Európa biztonságára, hanem belső háborút is folytat saját népe ellen az ellenzék módszeres elnyomása és az utcákon történő letartóztatások formájában; mivel csak 2021. április 21-én a letartóztatott békés tüntetők száma meghaladta az 1 788-at, ami hozzáadódik annak a több mint 15 000 ártatlan orosz állampolgárnak a számához, akiket 2021 januárja óta tartanak fogva;

R.  mivel az Oroszországról szóló két korábbi állásfoglalásában a Parlament felszólított az Oroszországgal kapcsolatos uniós politika és az abban foglalt öt vezérelv felülvizsgálatára, és felkérte a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdje meg az előkészületeket és fogadja el a demokratikus Oroszországgal való jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiát, amely számos ösztönzőt és feltételt foglalna magában az Oroszországon belüli, a szabadság és a demokrácia irányába mutató belső tendenciák megerősítésére;

S.  mivel a Cseh Köztársaság 2021. április 17-én 18 orosz nagykövetségi munkatársat – köztük az orosz hírszerző ügynökségek tagjait – utasított ki a Cseh Köztársaság Biztonsági Információs Szolgálatának megalapozott megállapításait követően, amelyek szerint aktív szolgálatot teljesítő orosz hírszerzők részt vettek egy 2014-ben végrehajtott lőszerraktár-robbantásban, amelyben két cseh állampolgár életét vesztette, és jelentős anyagi károk keletkeztek; mivel a robbantás a környező településeken élő több ezer ember életét és tulajdonát sodorta könyörtelenül veszélybe; mivel ezek a Cseh Köztársaság területén elkövetett jogellenes cselekmények egy uniós tagállam szuverenitásának külföldi hatalom általi súlyos megsértésének minősülnek; mivel a Cseh Köztársaság 18 nagykövetségi alkalmazottjának kiutasítására válaszul az Oroszországi Föderáció 20 cseh diplomatát utasított ki, akiket 2021. április 19-én távozásra szólítottak fel; mivel a Cseh Köztársaság – miután Oroszország nem fogadta vissza a kiutasított cseh diplomatákat az országba és figyelembe véve a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény 11. cikkét – 2021. április 22-én úgy határozott, hogy a Cseh Köztársaságban működő orosz nagykövetségen dolgozó személyzet létszámának meg kell egyeznie a Cseh Köztársaság oroszországi nagykövetségén dolgozó személyzet létszámával, és május végéig adott időt az orosz nagykövetségnek a határozat teljesítésére;

T.  mivel ugyanezek a csehországi lőszerraktár felrobbantásában részt vevő GRU-ügynökök voltak felelősek a Szergej és Julia Szkripal ellen az Egyesült Királyságban elkövetett 2018-as gyilkossági kísérletért is, amelyet a katonai célú novicsok idegméreggel követtek el, és amely egy brit állampolgár halálát okozta; mivel a GRU ügynökeit azzal is megvádolták, hogy 2015-ben megkísérelték meggyilkolni Emilian Gebrevet, egy fegyvergyár tulajdonosát és két másik embert Bulgáriában; mivel Oroszország nem működik együtt az Európai Unió területén elkövetett, említett bűncselekmények kivizsgálásában, tagadja a GRU részvételét a Szkripalok megmérgezésében és menedéket nyújt a legfőbb gyanúsítottak számára;

1.  támogatja Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli függetlenségét, szuverenitását és területi integritását; ismételten határozottan támogatja az EU azon politikáját, hogy nem ismeri el a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol város jogellenes annektálását; üdvözli az EU által a jogellenes annektálás következtében hozott valamennyi korlátozó intézkedést; felszólít valamennyi jogellenesen fogva tartott és bebörtönzött ukrán állampolgár azonnali szabadon bocsátására a Krím félszigeten és Oroszországban, és elítéli a Krím félszigeten és a megszállt kelet-ukrajnai területeken elkövetett folyamatos emberi jogi jogsértéseket, valamint azt, hogy az e területeken élők jelentős részének megadják az orosz állampolgárságot (útlevélkiadás); hangsúlyozza, hogy nemzetközi büntető igazságszolgáltatás elé kell állniuk azon orosz tisztviselőknek, akik fellépése vagy fellépésének elmaradása Ukrajnában háborús bűncselekményeket tett lehetővé vagy eredményezett;

2.  sajnálja az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetét, amelyet Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója és az ország folytatódó destabilizálása, az uniós tagállamokkal és társadalmakkal szembeni ellenséges magatartás és az ellenük irányuló nyílt támadások váltottak ki, többek között a választási folyamatokba való beavatkozás, a félretájékoztatás, a mélykamuk, a rosszindulatú kibertámadások, a szabotázs és a vegyi fegyverek alkalmazása, valamint az emberi jogi helyzet és a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés jogának oroszországi tiszteletben tartása tekintetében bekövetkezett jelentős romlás; határozottan elítéli Oroszország Európában tanúsított ellenséges magatartását, és felszólítja az orosz kormányt, hogy vessen véget ezeknek a tevékenységeknek, amelyek sértik a nemzetközi elveket és normákat, és veszélyeztetik az európai stabilitást, ami megakadályozza, hogy előremutató kétoldalú kapcsolatokat lehessen kialakítani ezzel a fontos szomszéddal;

3.  továbbra is mélyen aggódik a nagyszabású orosz katonai felvonulás miatt az ukrán határ mentén és a jogellenesen elfoglalt Krími Autonóm Köztársaságban, amelyről az orosz védelmi minisztérium azt állítja, hogy véget ért; elítéli ezeket az Oroszországi Föderáció által végrehajtott fenyegető és destabilizáló fellépéseket, és elismeréssel nyugtázza, hogy Ukrajna arányos választ adott rájuk;

4.  úgy véli, hogy az EU-nak le kell vonnia a következtetéseket az ukrán határon végrehajtott, mélyen aggasztó orosz katonai felvonulásból, amelyet 2021. április 23-án, pénteken felfüggesztettek; kitart amellett, hogy az orosz csapatoknak az ukrán határról az állandó bázisukra való visszatérését teljes körűen és késedelem nélkül végre kell hajtani; követeli Oroszországtól, hogy haladéktalanul vessen véget a szomszédai fenyegetését célzó, indokolatlan katonai felvonulás gyakorlatának, vessen véget minden folyamatban lévő katonai provokációnak és tartózkodjon ezektől a jövőben, és enyhítse a feszültségeket, visszarendelve erőit állandó bázisukra, nemzetközi kötelezettségeivel, például az EBESZ-alapelvekkel, a katonai mozgások átláthatóságára vonatkozó kötelezettségvállalásokkal és a bécsi dokumentummal összhangban; megismétli, hogy az orosz katonai felvonulás az európai stabilitásra, biztonságra és békére is veszélyt jelent, ezért az Ukrajnával folytatott uniós biztonsági párbeszédnek nagyratörőnek kell lennie, és hozzá kell járulnia a helyben bekövetkező biztonsági kihívások egységes értékeléséhez; hangsúlyozza, hogy a baráti országoknak fokozniuk kell az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásukat és a védelmi fegyverek biztosítását, ami összhangban van az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével, amely lehetővé teszi az egyéni és kollektív önvédelmet; felszólítja Oroszországot, hogy vonja ki csapatait az úgynevezett Luhanszki és Donyecki Népköztársaságból, és a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városa feletti ellenőrzést adja vissza Ukrajnának;

5.  sürgeti a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét annak biztosítására, hogy a Tanács az orosz csapatok bejelentett visszavonása ellenére továbbra is kísérje figyelemmel a katonai fejleményeket, és álljon készen további közös fellépés elfogadására;

6.  sürgeti Oroszországot, hogy tegyen eleget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerinti kötelezettségének, és garantálja a hajózás szabadságát és a nemzetközi tengerszoroson keresztül az Azovi-tenger kikötőibe történő áthaladást; felszólítja az EU-t, hogy a tagállamokkal és más nemzetközi partnerekkel szoros együttműködésben dolgozza ki a Kercsi-szoroson átkelő hajók áthaladásának állandó nyomon követését;

7.  sürgeti Oroszországot és az Oroszország által támogatott szeparatistákat, hogy tartsák be a tűzszüneti megállapodást; felhívja Oroszországot, hogy maradéktalanul hajtsa végre a minszki megállapodások rendelkezéseit, és konstruktívan vegyen részt a normandiai folyamatban és a háromoldalú összekötő csoportban; hangsúlyozza, hogy politikai megoldást kell találni a kelet-ukrajnai konfliktusra, és az EU-nak erőteljesebb szerepet kell vállalnia a konfliktus békés rendezésében;

8.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az Oroszországi Föderáció a jövőben egy ilyen katonai felvonulást követően megszállná Ukrajnát, az EU-nak egyértelművé kell tennie, hogy a nemzetközi jog és normák ilyen megsértésének súlyos ára lenne; ezért kitart amellett, hogy ilyen körülmények között haladéktalanul le kell állítani az Oroszországból az EU-ba irányuló kőolaj- és földgázbehozatalt, Oroszországot pedig ki kell zárni a SWIFT fizetési rendszerből, és az EU-ban be kell fagyasztani az orosz hatóságokhoz és családtagjaikhoz közeli oligarchák valamennyi eszközét, és vízumaikat törölni kell;

9.  követeli, hogy az EU csökkentse az orosz energiától való függőségét, és ezért sürgeti az uniós intézményeket és az összes tagállamot, hogy állítsák le az Északi Áramlat 2 gázvezeték befejezését, és követeljék meg a Rosatom által épített vitatott atomerőművek építésének leállítását;

10.  újra kijelenti, hogy támogatja a maláj légitársaság MH17-es járata tragikus lelövésének – amely esetleg háborús bűncselekménynek is minősülhet – körülményeit vizsgáló nemzetközi nyomozást, és ismételten felszólít arra, hogy állítsák bíróság elé a felelősöket;

11.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy merítsenek az Egyesült Királyság globális korrupcióellenes szankciókra vonatkozó szabályozásra és más hasonló rendszerekre irányuló jogalkotási javaslatából, és fogadjanak el uniós korrupcióellenes szankciórendszert az EU jelenlegi globális emberi jogi szankciórendszerének kiegészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok többé nem engedhetik meg, hogy tisztázatlan eredetű orosz vagyonokat és beruházásokat fogadjanak; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák a Kreml EU-n belüli, a felforgatást, a demokratikus folyamatok és intézmények aláásását és a korrupció terjesztését célzó stratégiai beruházásainak megfékezésére irányuló erőfeszítéseiket; továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az olyan tagállamok, mint Bulgária és Málta, szüntessék meg az „aranyútlevél” rendszerét;

12.  felszólít a politikai indíttatásból és Oroszország nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel ellentétesen elítélt Alekszej Navalnij és a szabadon bocsátását követelő vagy a korrupcióellenes kampányát támogató valamennyi őrizetbe vett tiltakozó azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; elvárja Oroszországtól, hogy tartsa be az Emberi Jogok Európai Bíróságának ideiglenes intézkedését az Alekszej Navalnij életét fenyegető kockázat jellegére és mértékére tekintettel; felelősnek tartja Oroszországot Alekszej Navalnij egészségügyi állapotáért, és sürgeti Oroszországot, hogy vizsgálja ki az Alekszej Navalnij ellen irányuló gyilkossági kísérletet, és teljes mértékben működjön együtt a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy a nemzetközi normák betartása érdekében javítsák a börtönökben és fogdákban uralkodó körülményeket; kéri, hogy állítsák le az Alekszej Navalnij szabadon bocsátására irányuló követelésekkel kapcsolatban békésen tüntetők letartóztatását és az ellenzék ellen intézett módszeres támadásokat; hangsúlyozza, hogy az Alekszej Navalnij büntetőeljárásában, elítélésében és bántalmazásában részt vevő valamennyi személyt az EU globális emberi jogi szankciórendszere értelmében szankciókkal kell sújtani;

13.  emlékezteti az orosz hatóságokat és személyesen Putyin elnököt mint az orosz államfőt, hogy teljes mértékben felelősek Alekszej Navalnij életének és testi épségének biztosításáért, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük testi és szellemi egészségének és jólétének védelme érdekében; továbbra is sürgeti Putyin elnököt és az orosz hatóságokat, hogy vizsgálják ki, állítsák bíróság elé és vonják felelősségre a Navalnij meggyilkolásának megkísérléséért felelős személyeket;

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az orosz hatóságok az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítványt alaptalanul és megkülönböztető módon szélsőséges szervezetnek akarják nyilvánítani; hangsúlyozza a korrupció elleni küzdelmet, valamint azt, hogy a szabad és pluralista közbeszédben és választási folyamatban való részvétel szándéka mindenki és minden demokratikus politikai szervezet elidegeníthetetlen joga, és semmi köze a szélsőséges nézetekhez;

15.  kinyilvánítja mélyreható szolidaritását a nyitott és szabad társadalom iránt elkötelezett oroszországi erőkkel, és támogatja a támadások és elnyomás célpontjává vált összes személyt és szervezetet; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget az ellenzék, a civil társadalom, a média, az emberi jogok és a nők jogainak védelmezői és más aktivisták elleni minden zaklatásnak, megfélemlítésnek és támadásoknak az országban, különösen a 2021. őszi parlamenti választások előtt; ösztönzi az EU-t, hogy intézzen folyamatosan felszólításokat Oroszországhoz a nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen minden jogszabály hatályon kívül helyezése vagy módosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy határozottan támogatja az összes oroszországi emberi jogi aktivistát és munkájukat; felhívja az EU küldöttségét és az országban működő tagállami képviseleteket, hogy erősítsék meg a civil társadalomnak nyújtott támogatásukat, és használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt az emberi jogi aktivisták munkájának támogatására, valamint adott esetben könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását és biztosítsanak ideiglenes menedéket az uniós tagállamokban;

16.  felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a média függetlenségét, és szüntessék meg a független média elleni zaklatást és nyomásgyakorlást, amely például Roman Anyin oknyomozó újságíró ellen irányul;

17.  megismétli az uniós intézményekhez és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon az Oroszországi Föderációban fennálló emberi jogi helyzetet, valamint a civil társadalmi szervezeteket, újságírókat, ellenzéki politikusokat és aktivistákat érintő bírósági ügyeket, beleértve Alekszej Navalnij ügyét is;

18.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az orosz hírszerző szolgálatok követték el a csehországi vrběticei fegyverraktár felrobbantását, ami sérti Csehország szuverenitását és elfogadhatatlan ellenséges cselekmény; erőteljesen elitéli az uniós tagállamok destabilizálását és fenyegetését célzó tevékenységeket, és felszólítja Oroszországot, hogy hagyjon fel minden ilyen tevékenységgel, számoltassa el a felelősöket, és kártalanítsa a 2014-es támadásban elhunytak családjait; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a Cseh Köztársaság mellett áll, és felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy hozzanak megfelelő ellenintézkedéseket, beleértve a célzott szankciók kiterjesztését; mélyreható szolidaritásáról biztosítja a Cseh Köztársaság lakosait és hatóságait az uniós területen elkövetett orosz támadást és 20 cseh diplomata Oroszországból történő megalapozatlan és aránytalan kiutasítását követően; támogatja a cseh hatóságok azon döntését, hogy a csehországi orosz nagykövetségen dolgozó személyzet létszámának meg kell egyeznie az oroszországi cseh nagykövetségen dolgozó személyzet létszámával, elítéli az Oroszországi Föderáció által a Cseh Köztársasággal szemben ezt követően megfogalmazott fenyegetéseket, és elismeri az uniós tagállamok különböző kormányai által nyújtott támogatást és mutatott szolidaritást és minden, már felajánlott diplomáciai szolgáltatást; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy a Szkripal-ügy példáját követve tegyenek lépéseket az orosz diplomaták összehangolt kiutasítására;

19.  elítéli a Kreml által világszerte az olyan antidemokratikus elnyomó rezsimeknek nyújtott támogatást, mint például Irán, Észak-Korea, Venezuela, Szíria és Belarusz; mélységes aggodalmát fejezi ki az Oroszországban élő belaruszok növekvő számú letartóztatása, elrablása és kitoloncolása miatt, beleértve az ellenzéki Belarusz Népfront elnöke és a békés belarusz tüntetések támogatása mellett síkra szálló hétköznapi emberek ügyét is; különösen aggódik a Belaruszban működő uniós nemzeti kisebbségi szervezeteket – köztük a legnagyobbat, a Belaruszban működő Lengyelek Unióját – célzó, Oroszország által támogatott kampány miatt;

20.  elítéli az orosz sajtóban folytatott propagandát és félretájékoztatást, annak rosszindulatú terjesztését az EU-ban, valamint az orosz trollfarmok munkáját, különösen azokét, amelyek jelenleg a Cseh Köztársaságot rágalmazzák, azzal érvelve, hogy az USA érdekeit szolgáló csatlós állam, és nem független hírszerző szolgálatokkal rendelkező szuverén ország; elítéli a cseh stratégiai államigazgatási intézmény ellen az orosz katonai kémkedéssel összefüggésben elkövetett kibertámadásokat;

21.  emlékeztet arra, hogy az uniós tagállamok közötti egység a legjobb politika, amely visszatartja Oroszországot attól, hogy destabilizáló és felforgató tevékenységeket végezzen Európában; felszólítja a tagállamokat, hogy hangolják össze az Oroszországgal kapcsolatos álláspontjaikat és intézkedéseiket, és egységesen lépjenek fel; követeli, hogy a tagállamok egységesen lépjenek fel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságán belül azzal kapcsolatban, hogy Oroszország továbbra is figyelmen kívül hagyja az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak további együttműködésre kell törekednie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, különösen a NATO-val és az USA-val, hogy felhasználják a nemzetközi szinten rendelkezésre álló összes eszközt Oroszország folyamatos zavarkeltésének, egyre agresszívebb félretájékoztatási kampányainak és Európa biztonságát és stabilitását fenyegető súlyos nemzetközi jogsértéseinek hatékony ellensúlyozása céljából;

22.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy időben és határozottan lépjenek fel az orosz titkosszolgálatok uniós területen végrehajtott zavarkeltő akcióival szemben, és az EU arányos válaszát szorosan hangolják össze transzatlanti partnereikkel; javasolja, hogy a tagállamok fokozzák a kémelhárítási együttműködést és az információmegosztást;

23.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki az EU Oroszországgal fenntartott kapcsolataira vonatkozó új stratégiai megközelítést, amelynek jobban kell támogatnia a civil társadalmat, erősítenie kell az orosz állampolgárokkal ápolt, emberek közötti kapcsolatokat, egyértelmű határvonalakat kell húznia az orosz állami szereplőkkel való együttműködéshez, technológiai szabványokat és a nyílt internetet kell alkalmaznia a szabad terek támogatására és az elnyomó technológiák korlátozására, valamint szolidaritást kell mutatnia az EU keleti partnereivel, többek között a biztonsági kérdések és a békés konfliktusrendezés terén; hangsúlyozza, hogy az Oroszországgal folytatott bármely párbeszédnek a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásán kell alapulnia;

24.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy az orosz hatóságok továbbra is korlátozzák a független médiaplatformok, valamint az egyes újságírók és más médiaszereplők munkáját; határozottan elítéli e tekintetben azt a döntést, hogy a Meduza nevű független médiaorgánumot „külföldi ügynöknek” bélyegzik;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 78., 2014.3.17., 16. o.
(2) HL L 161., 2014.5.29., 3. o.


A kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulója
PDF 153kWORD 52k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulójáról (2021/2643(RSP))
P9_TA(2021)0160RC-B9-0227/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a kolumbiai békefolyamat támogatásáról szóló, 2016. január 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti, 2012. július 26-án Brüsszelben aláírt kereskedelmi megállapodásra(2), valamint az Európai Unió és a Kolumbiai Köztársaság közötti, 2015. december 2-án aláírt vízummentességi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini 2015. október 1-jei nyilatkozatára, amelyben Eamon Gilmore-t az EU kolumbiai békefolyamathoz rendelt különmegbízottjának nevezi ki,

–  tekintettel a kolumbiai nemzeti kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) közötti, a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló, 2016. november 24-én aláírt végleges megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójáról szóló jelentéseire, és különösen a 2021. március 26-i jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a kolumbiai emberi jogi helyzetről szóló, 2021. február 10-i éves jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell és Janez Lenarčič biztos 2021. február 9-i közös nyilatkozatára a venezuelai migránsok számára ideiglenes oltalmazotti jogállást biztosító kolumbiai határozatról, valamint az alelnök/főképviselő szóvivőjének a kolumbiai emberijog-védők elleni erőszakról szóló, 2021. február 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2021 novemberében lesz öt éve, hogy a Juan Manuel Santos elnök vezette kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) aláírta a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló végleges megállapodást, amely egy több mint 50 éve tartó konfliktusnak vetett véget, és jelentős lépésnek tekinthető a stabil és tartós kolumbiai béke megteremtése felé; mivel Kolumbia a hosszú időszakokon át tartó rendkívüli erőszak ellenére megőrizte demokratikus integritását;

B.  mivel a kolumbiai alkotmánybíróság becslése szerint legalább 15 évbe fog telni, mire végrehajtják a végleges megállapodást, az egységes ütemterv tízéves tervét és a jelenlegi négyéves, közel 11,5 milliárd USD összegű többéves békeberuházási tervet;

C.  mivel Iván Duque kolumbiai elnök és Rodrigo Londoño, a Comunes párt (korábban FARC párt) elnöke 2021. március 10-én megbeszélést tartott a végleges megállapodás végrehajtásának állásáról; mivel az ENSZ-főtitkár kolumbiai különleges képviselője és az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójának vezetője által elősegített párbeszéd során mindkét fél megismételte a végleges megállapodás iránti elkötelezettségét, és megállapodott abban, hogy közösen munkálkodnak a megállapodás átfogó végrehajtására előirányzott időkeret fennmaradó részére vonatkozó ütemterv kidolgozásán, valamint fokozzák az egykori harcosok visszailleszkedésének és biztonsági garanciáinak megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket;

D.  mivel az egykori gerillaharcosok polgári életbe való visszailleszkedésének folyamata is halad, és mivel Kolumbia jogi és alkotmányos rendszere alapos reformokat fogad el annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás szerinti kötelezettségvállalásokat végrehajtsák, és az ország jövőjét ezekre lehessen építeni;

E.  mivel a végleges megállapodásban a felek megállapodtak abban, hogy a békéért felelős különleges joghatóságot hoznak létre, ideértve többek között az igazságot, az igazságszolgáltatást, a jóvátételt és a konfliktus kiújulásának elkerülését szolgáló átfogó rendszer végrehajtását, valamint többek között az áldozatoknak nyújtandó kártérítésről szóló megállapodásokat, amint azt az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet 2021. február 10-i jelentése is elismeri; mivel Kolumbia összetett kihívásokkal néz szembe a végleges megállapodás átfogó végrehajtása során, amelyeket tovább súlyosbít a Covid19-helyzet, valamint a venezuelai migránsok érkezése és fogadása;

F.  mivel 2021. január 26-án a békéért felelős különleges kolumbiai joghatóság bejelentette első fontos döntését, háborús bűncselekményekkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolva az egykori FARC-EP nyolc magas rangú vezetőjét, ami az átmeneti igazságszolgáltatás eddigi legegyértelműbb eredménye volt az országban; mivel megerősítette az úgynevezett „hamis pozitív eredmények” kivizsgálása terén tett előrelépést is; mivel a békéért felelős különleges joghatóság intézkedni kezdett annak érdekében, hogy előrelépés történjen az őslakos hatóságokkal folytatott állandó és zökkenőmentes párbeszéd kialakításában;

G.  mivel továbbra is jelentős előrelépések tapasztalhatók, ami azt mutatja, hogy a békemegállapodás, amely első alkalommal tartalmaz konkrét nemi alapú megközelítést, képes változást elérni; mivel további előrelépésre van szükség a női vezetők és emberijog-védők védelmére irányuló átfogó program és az erőszak, akár nemi erőszak és emberrablás áldozatává vált nők és lányok támogatását célzó programok terén; mivel a megállapodás különböző fejezeteinek egymáshoz kapcsolódó jellege miatt rendkívül fontos a nemi alapú megközelítés valamennyi területen történő aktív integrálása;

H.  mivel annak ellenére, hogy a béketárgyalások a halálesetek és az erőszakos esetek számának jelentős csökkenéséhez vezettek Kolumbiában, az ország különböző régióiban a biztonság romlását széles körben a békefolyamat akadályának tekintik, és az ENSZ jelentése szerint aggasztó mértékben nő a közösségi és őslakos vezetők, egykori FARC-harcosok és emberijog-védők ellen elkövetett erőszakos cselekmények, erőszakos eltüntetések, emberrablások és gyilkosságok száma; mivel a biztonsági erők is ki vannak téve támadásoknak és erőszaknak;

I.  mivel az ENSZ ellenőrző missziója bizonyítottnak találta 73 egykori katona 2020. évi meggyilkolását, amivel 248-ra nőtt a békemegállapodás 2016. évi aláírása óta meggyilkolt egykori harcosok száma; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) az elmúlt évben 120 emberijog-védő meggyilkolásáról szerzett tudomást, amelyek közül 53 esetet bizonyítottnak találtak; mivel 2020-ban emellett 69 incidenst regisztráltak, amelyek során életét vesztette összesen 269 polgári személy, köztük 24 gyermek és 19 nő is; mivel az ENSZ jelentése szerint nagyobb erőfeszítésekre van szükség a békemegállapodás végrehajtásához;

J.  mivel az ENSZ főtitkára prioritásként határozta meg az egykori harcosokkal, konfliktus sújtotta közösségekkel, közösségi vezetőkkel és emberijog-védőkkel szembeni folyamatos erőszak felszámolását, az újrabeilleszkedési folyamat fenntarthatóságának fokozását, az integrált állami jelenlét megszilárdítását a konfliktus sújtotta területeken, a felek közötti konstruktív párbeszéd megerősítését a békemegállapodás végrehajtása előmozdításának eszközeként, valamint a felek közötti megbékélés feltételeinek megerősítését;

K.  mivel 2017-ben a kolumbiai kormány hivatalos béketárgyalásokat kezdeményezett a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN); mivel azonban 2019 januárjában, röviddel azután, hogy az ELN 22 ember halálát okozva felrobbantott egy gépkocsit a bogotái rendőrakadémiánál, Iván Duque elnök kormánya felhagyott a béketárgyalásokkal; mivel bizonyos területeken tovább folytatódnak az ELN-hez kapcsolódó konfliktusok, ideértve az egyéb illegális fegyveres szereplőkkel és a közbiztonsági erőkkel való összecsapásokat is; mivel a kormány kitart amellett, hogy a tárgyalások újrakezdésének lehetősége attól függ, hogy az ELN felhagy-e erőszakos cselekedeteivel, ideértve az emberrablást, a gyermekek toborzását és a gyalogsági aknák telepítését, miközben az ELN fenntartja azon álláspontját, hogy a kormány e követeléseivel a tárgyalóasztalnál kell foglalkozni;

L.  mivel Iván Duque Márquez kolumbiai elnök meghozta azt a jelentős döntést, hogy ideiglenes oltalmazotti jogállást biztosítva számukra szolidaritást tanúsít az országban tartózkodó mintegy 1 800 000 venezuelai migráns iránt, és rendezett státuszt biztosít számukra ideiglenes tartózkodási engedélyek révén, amelyek lehetővé teszik számukra a nyilvántartásba vételt és az állami szolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférést, valamint a társadalmi-gazdasági integrációt, ezáltal csökkentve kiszolgáltatottságukat; mivel Kolumbia és Venezuela több mint 2 000 kilométernyi, könnyen átjárható közös határszakasszal rendelkezik; mivel a Kolumbia és Venezuela közötti határ főként sűrű erdőkből és nehéz terepből áll, aminek következtében fennáll a tiltott tevékenységek és a szervezett bűnözés veszélye;

M.  mivel az Uniós Békealap Kolumbiáért 128 millió EUR-t mozgósított az uniós költségvetésből, 21 tagállamból, Chiléből és az Egyesült Királyságból; mivel a Békealap ötödik stratégiai bizottsága 2021. január 22-én meghatározta jövőbeli stratégiai irányvonalait;

N.  mivel kulcsfontosságú szerepe van a békéért küzdő civil társadalomnak, amely olyan emberi jogi érdekképviseleti szervezeteket, nőjogi szervezeteket, gazdálkodói közösségeket, afro-kolumbiai és őslakos közösségeket tömörít, amelyek már több helyi, regionális és nemzeti szintű kezdeményezést és javaslatot készítettek;

O.  mivel az EU és Kolumbia szoros politikai, gazdasági és kereskedelmi együttműködési keretet tart fenn, amelyet a 2009. novemberi egyetértési megállapodás, valamint az egyrészről Kolumbia és Peru, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti kereskedelmi megállapodás hozott létre azzal a végső céllal, hogy egyrészt előmozdítsa a felek közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, másrészt megszilárdítsa a békét, a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, a fenntartható fejlődést és az állampolgárok jólétét; mivel Kolumbia stratégiai partner, és kulcsfontosságú a regionális stabilitás szempontjából; mivel az EU és a Kolumbiai Köztársaság létrehozta a Kolumbiai Köztársaságnak az Európai Unió válságkezelési műveleteiben való részvételének keretét, amely 2020. március 1-jén lépett hatályba;

P.  mivel ez a szoros kapcsolat kiterjed a többoldalú témákban folytatott nemzetközi együttműködés olyan közös érdekeket érintő területeire is, mint a béketeremtési erőfeszítések, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem;

1.  ismételten támogatásáról biztosítja a kolumbiai végleges békemegállapodást, és üdvözli a felek között a közelmúltban folytatott párbeszédet, elismerve politikai erőfeszítéseiket, realizmusukat és kitartásukat; megismétli, hogy készen áll arra, hogy továbbra is minden lehetséges politikai és pénzügyi támogatást megadjon a békemegállapodás átfogó végrehajtásának támogatása, valamint a konfliktus utáni szakasz nyomon követése érdekében, amelyben továbbra is alapvető fontosságú a helyi közösségek és a civil társadalmi szervezetek részvétele, továbbá annak érdekében, hogy kellően figyelembe vegyék az áldozatok által az igazság, az igazságszolgáltatás, a jóvátétel és a megismétlődés elkerülésére vonatkozó biztosítékok tekintetében kifejezett prioritásokat; ismételten együttérzéséről biztosítja valamennyi áldozatot;

2.  hangsúlyozza, hogy a kolumbiai békemegállapodást világszerte gyakran modellként emlegetik, mivel eltökélt a konfliktust okozó kérdések kezelése iránt, és a fő hangsúlyt az áldozatok jogaira és méltóságára fekteti; emlékeztet arra, hogy ezen összetett és innovatív megállapodás valamennyi részét végre kell hajtani, mivel azok a konfliktus kiváltó okainak kezeléséhez kapcsolódnak; felhívja a kolumbiai kormányt, hogy tegyen további előrelépést a békemegállapodás valamennyi vonatkozásának végrehajtása terén;

3.  üdvözli a Kolumbia által az integrált vidékfejlesztési reform, a vidékfejlesztési programok, az áldozatok jogainak védelme, a tiltott kábítószerek problémájának megoldása, a tiltott termények helyettesítése, a földterületek visszaszolgáltatása és az egykori harcosok reintegrálása terén elért eredményeket, és további erőfeszítések megtételére ösztönöz a békemegállapodás valamennyi aspektusának végrehajtása érdekében, különös tekintettel azokra a társadalmi-gazdasági területekre, ahol kevesebb előrelépés történt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a békefolyamatot az egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelemre irányuló határozott erőfeszítések kísérjék, többek között a földjeik elhagyására kényszerített emberek és közösségek számára méltányos megoldások révén; úgy véli, hogy különleges támogatást kell nyújtani a konfliktus által aránytalanul sújtott csoportoknak, például az afrokolumbiai és őslakos közösségeknek; elismeri a békéért, a megbékélésért és az együttélésért felelős területi tanácsok munkáját;

4.  hangsúlyozza, hogy alapvető és történelmi szerepet játszanak a területi megközelítést alkalmazó fejlesztési tervek (PDET), amelyeket az elvándorlás, a szegénység és az erőszak által leginkább sújtott 170 település közösségei dolgoztak ki;

5.  üdvözli a békéért felelős különleges joghatóság által annak érdekében már megtett valamennyi intézkedést, hogy olyan jövőt hozzon létre, amelynek középpontjában a béketeremtés és a büntetlenség felszámolása áll, és felhívja a békéért felelős különleges joghatóságot, hogy a számos kihívás, köztük a jogi szabályozás végrehajtása terén jelentkező késedelmek ellenére folytassa jelentős erőfeszítéseit; felhívja a kolumbiai hatóságokat, hogy őrizzék meg az igazságot, az igazságszolgáltatást, a jóvátételt és a konfliktus kiújulásának elkerülését szolgáló integrált rendszer autonómiáját és függetlenségét, valamint védjék meg azt, mivel ez alapvető hozzájárulást jelent a fenntartható és tartós béke megteremtéséhez;

6.  elítéli az emberijog-védők, az egykori FARC-harcosok, valamint a közösségi és őslakos vezetők ellen irányuló gyilkosságokat és erőszakot; hangsúlyozza, hogy Kolumbia egyik legnagyobb kihívása az ellenük irányuló folyamatos erőszak felszámolása; megjegyzi, hogy a konfliktus az ország vidéki területein fokozódott, és sajnálatát fejezi ki az illegális fegyveres csoportok és a kábítószer-kereskedelemhez és illegális bányászathoz kapcsolódó szervezett bűnözés által elsősorban ezeken a területeken okozott erőszak miatt; megjegyzi, hogy számos esetben jelentettek kényszerű lakóhelyelhagyást, kényszertoborzást, gyermekek és nők elleni szexuális erőszakot, mészárlásokat, kínzásokat és egyéb atrocitásokat, valamint az etnikai közösségek és hatóságok elleni támadásokat, és a közigazgatási szervekkel szembeni támadásokat; gyors és alapos vizsgálatokat, valamint a felelősök elszámoltatását szorgalmazza; nyomatékosan felszólítja a kolumbiai államot, hogy fokozza és garantálja valamennyi társadalmi és politikai vezető, társadalmi és környezetvédelmi aktivista, illetve a vidéki közösségek védelmezőinek védelmét és biztonságát; különös aggodalommal figyeli a Cauca megyében kialakult problémás helyzetet, amelyet az ENSZ-nyilatkozat is említ;

7.  elismeri a szervezett fegyveres csoportok és más szervezetek által elkövetett bűncselekmények elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a velük szembeni védelem erősítése érdekében, és ezért erősebb integrált állami jelenlétre szólít fel az érintett területeken, valamint arra, hogy a biztonsági garanciákkal foglalkozó nemzeti bizottság fogadjon el a bűnszervezetek felszámolására irányuló közpolitikát; ezt szem előtt tartva üdvözli a személyek újrabeilleszkedését célzó stratégiai biztonsági és védelmi tervet;

8.  üdvözli az áldozatokról szóló törvény időbeli hatályának 2031-ig történő meghosszabbítását és költségvetésének növelését, ami több mint kilenc millió, az áldozatok egységes nyilvántartásában szereplő személyt érint kedvezően; üdvözli továbbá a FARC – jelenleg a Comunes Party – tényleges politikai részvételét, valamint a közel 14 000 egykori harcos újrabeilleszkedése terén elért eredményeket üdvözli, hogy a kormány a 24 korábban kijelölt képzési és reintegrációs terület közül hét földterületét megvásárolta, és kiemeli a korábban kijelölt képzési és reintegrációs területeket és az ott élő több mint 13 000 egykori harcost érintő biztonsági és szociális védelmi intézkedéseket;

9.  elismeri és ösztönzi a kolumbiai intézmények arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előrelépést érjenek el az emberi jogok teljes körű és állandó tiszteletben tartásának biztosítása terén, összhangban a polgárai biztonságának garantálására vonatkozó kötelezettségeikkel; kiemeli, hogy 2019 és 2020 között 100 000 lakosra vetítve 25-ről 23,7-re csökkent az emberölések aránya, amint azt az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentése is elismeri; elismeri a kormány elkötelezettségét a közösségi vezetők, az emberijog-védők, az egykori harcosok és a távoli közösségek védelme mellett;

10.  kifejti aggodalmát amiatt, hogy az egykori gerillák eddig nem szolgáltattak információt a kábítószer-kereskedelmi útvonalakról és azokról a finanszírozási forrásokról, amelyek fenntartják a jogvédők, a vezetők és egykori harcosok ellen támadásokat intéző bűnözői csoportokat, holott kötelesek lennének ilyen információkat közölni; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy az egykori FARC-EP eszközeinek az áldozatok kártalanítása céljából történő átadására megállapított határidő 2020. december 31-én lejárt, és a megállapodás szerinti összegnek csupán 4%-át adták át;

11.  ösztönzi a kormányt, hogy fogadjon el minden, a jelenlegi gazdasági helyzetben szükséges intézkedést annak érdekében, hogy elősegítse az általános helyzet javítását és a békemegállapodásokban rejlő lehetőségek maximális kihasználását lehetővé tevő, az ENSZ által javasolt strukturális változásokat a kolumbiai emberi jogi helyzet pozitív átalakulása céljából; felszólítja a civil szervezeteket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy a megbékélés révén ismét lehetővé tegyék az együttélést Kolumbiában;

12.  ismételten hangsúlyozza, hogy az erőszak nem lehet a politikai küzdelem legitim módja, és kéri azokat, akik ezt a meggyőződést vallották, hogy fogadják el a demokráciát annak minden következményével és követelményével együtt, amelyek közül az első a fegyverek végleges letétele, valamint elképzeléseiknek és törekvéseiknek a demokratikus szabályok és a jogállamiság révén történő érvényesítése; e tekintetben felszólítja az EU által terrorista szervezetként számon tartott ELN-t és a FARC-EP disszidens csoportjait, hogy vessenek véget a kolumbiai lakossággal szembeni erőszaknak és terrortámadásoknak, és további késedelem nélkül határozottan és döntő módon kötelezzék el magukat a kolumbiai béke mellett;

13.  kiemeli a 129 településen a gyalogsági aknák felszedése terén elért eredményeket, valamint az aknamentesítésre vonatkozó határidő 2025-ig történő meghosszabbítását;

14.  méltatja Kolumbia figyelemreméltó és példa nélküli lépését, amelynek köszönhetően az országban tartózkodó mintegy 1 800 000 venezuelai migráns kapott ideiglenes oltalmazotti jogállást, ami hozzá fog járulni emberi jogaik érvényesítéséhez és védelméhez, valamint emberi szenvedéseik enyhítéséhez, miközben jobb segítségnyújtási lehetőségeket biztosít, többek között a Covid19 elleni védőoltás, a védelem és a társadalmi integráció terén; reméli, hogy a migrációs válság kezelésére irányuló regionális erőfeszítésekhez való hozzájárulásra irányuló uniós kezdeményezés megnyitja az utat a Kolumbia kimagasló szolidaritásával összhangban álló erőteljesebb támogatás előtt, és felszólítja a nemzetközi közösség többi tagját, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy támogassák Kolumbiát ebben a folyamatban; szorgalmazza a venezuelai válság politikai és demokratikus megoldása érdekében hozott válaszintézkedések megerősítését;

15.  kéri, hogy a Bizottság és az Európai Tanács az új költségvetési időszakban kettőzzék meg a Kolumbiának nyújtott politikai és pénzügyi támogatásukat az új együttműködési eszközök keretében;

16.  felhívja a figyelmet az EU hozzájárulására, különösen a kolumbiai béke elősegítését szolgáló európai alapon keresztül, amely erőforrásait az átfogó vidékreformra és az újrabeilleszkedésre összpontosítja, különös tekintettel a területi megközelítést alkalmazó fejlesztési programokra és a földtulajdon hivatalossá tételére;

17.  hangsúlyozza a magánszektor részvételét az áldozatok, a reintegráció, a tiltott növények helyettesítése és a területi alapú fejlesztési tervek által érintett 170 település támogatásában; kéri, hogy a Bizottság mélyítse el a kereskedelmi megállapodás és az új együttműködési eszközök közötti szinergiát, amelyek célja az európai piachoz, a kereskedelemhez és a beruházásokhoz való hozzáférés biztosítása a termelő projektek fenntarthatóságának és a kedvezményezett lakosság jövedelmének biztosítása, valamint a bűnözéssel és az illegális tevékenységekkel szembeni kiszolgáltatottságuk csökkentése érdekében;

18.  úgy véli, hogy a 2016. évi békemegállapodás sikeres végrehajtása, amely hozzájárul a globális békéhez és stabilitáshoz, továbbra is kiemelt prioritás lesz a megerősített kétoldalú kapcsolatok keretében a Tanács által 2021. januárban jóváhagyott egyetértési megállapodással összhangban; e vonalak mentén ösztönzi az EU és Kolumbia közötti további együttműködést annak érdekében, hogy az EU–Kolumbia kereskedelmi partnerség és a békemegállapodás közötti szinergiák fokozása révén egyaránt javuljon a kolumbiai és az uniós polgárok megélhetése; támogatja a kolumbiai békéért felelős különmegbízott mandátumának meghosszabbítását,

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU soros elnökségének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint Kolumbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 11., 2018.1.12., 79. o.
(2) HL L 354., 2012.12.21., 3. o.
(3) HL L 333., 2015.12.19., 3. o.


Európai gyermekgarancia
PDF 174kWORD 64k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az európai gyermekgaranciáról (2021/2605(RSP))
P9_TA(2021)0161B9-0220/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikke értelmében megállapított célkitűzésre, különösen a társadalmi kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, a társadalmi igazságosság, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a gyermekjogok védelmének előmozdítására,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékra,

–  tekintettel az EUMSZ 151. és 153. cikkei szerinti szociálpolitikai célokra,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint az EUSZ 6. cikkében említett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 1.,3., 4., 11., 14., 16., 17., 19. és 20. elvére, valamint 2030-as kiemelt célkitűzéseire,

–  tekintettel az uniós gyermekjogi stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2021)0142),

–  tekintettel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2021)0137),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 2., 3., 4. és 10. célra,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel Ursula von der Leyen bizottsági elnök politikai iránymutatásaira,

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára (COM(2020)0440),

–  tekintettel a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére (COM(2011)0173),

–  tekintettel a mindenki számára elérhető tisztességes és megfizethető lakhatásról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0382),

–  tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2221 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a Bizottság gyermekgaranciára vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányára,

–  tekintettel a gyermekek érdekében végrehajtott beruházásokról szóló, eljárási szabályzatának 136. cikke alapján 2016 márciusában elfogadott 0042/2015. sz. írásbeli nyilatkozatára,

–  tekintettel a magas színvonalú koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel „A gyermekek jogairól az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a gyermekszegénységre” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának általános megjegyzéseire(9),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a gyermekek alternatív gondozására vonatkozó ENSZ-iránymutatásokra az ENSZ Közgyűlésének 2010. február 24-i A/RES/64/142. sz. határozatában foglaltak szerint,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cigányellenesség és a romák elleni rasszista erőszak Európán belüli növekedéséről szóló, 2012. február 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel az egyenlőségközpontú Unió létrehozása céljából elfogadott bizottsági közleményekre, összhangban a következő Európai Bizottság (2019–2024) politikai iránymutatásaival, különösen a Bizottság „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i közleményére (COM(2020)0758), az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i közleményére (COM(2020)0565), az „Egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025-ös időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i közleményére (COM(2020)0152), valamint az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i közleményére (COM(2020)0698),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című közleményére (COM(2021)0101),

–  tekintettel az EPSCO miniszterek „A szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése – a Covid19 családokra gyakorolt hatásának csökkentése – együttműködés az erős gyermekek lehetőségeinek fejlesztése érdekében” című együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlására (2013/112/EU)(14),

–  tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az ENSZ „The impact of COVID-19 on children” (A Covid19 hatása a gyermekekre) című, 2020. április 15-i szakpolitikai tájékoztatójára,

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel a szociális védelemhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel az új európai készségfejlesztési programra,

–  tekintettel az európai gyermekgaranciáról a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000025/2021 – B9‑0012/2021 és O-000026/2021 – B9‑0013/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatnak ki kell egészítenie az EU gyermekjogi stratégiáját (mindkettőt 2021. március 24-én fogadták el); mivel az uniós gyermekjogi stratégia belső és külső uniós fellépésekre egyaránt vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg, és egyetlen koherens szakpolitikai keretben egyesíti a gyermekek jogaival kapcsolatos valamennyi meglévő és jövőbeli kezdeményezést;

B.  mivel a gyermekszegénységet nemzetközi szervezetek – például az Európa Tanács – és NGO-k – például az UNICEF – egyaránt azonosították a gyermekjogok megsértésének potenciális okaként, valamint az ilyen jogsértések eredményeként, mivel az hatással van a gyermekek joggyakorlási képességeire, és mivel eredhet a fent említett jogok biztosításának sikertelenségéből;

C.  mivel valószínűbb, hogy az erőforrások szűkösségében és bizonytalan családi körülmények között felnövő gyermekek szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel szembesülnek, olyan messzire nyúló hatásokkal, amelyek befolyásolják fejlődésüket és később a felnőttkorukat, valamint a megfelelő készségekhez való hozzáférésüket, és korlátozzák munkalehetőségeiket, megteremtve a generációkon átívelő szegénység ördögi körét;

D.  mivel a gyermekgaranciára irányuló javaslatban azonosított hat kategória tagjai azok, akik leginkább veszélyeztetettek és azonnali figyelmet és gondozást igényelnek; mivel a garancia célkitűzéseit –amennyire csak lehetséges – az Unió minden gyermekére alkalmazandóként kell értelmezni;

E.  mivel a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztettség kérdése olyan meghatározó probléma, amely minden társadalomban megtalálható, és amelyet leginkább olyan átfogó és széleskörű szakpolitikákkal lehet kezelni, amelyek alkalmazása szűk és hatóköre széles, és amelyek nemcsak a gyermekeket, hanem családjaikat és közösségeiket is célozzák, valamint azáltal, hogy elsősorban új lehetőségek és megoldások megteremtésébe fektetnek be; mivel a társadalom minden részét be kell vonni e problémák megoldásába, a helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságoktól a civil társadalomig és a magánszektorig;

F.  mivel kutatások bizonyítják, hogy a gyermekekbe, például a magas színvonalú koragyermekkori nevelésbe és gondozásba való beruházás a beruházások költségeinek legalább négyszeres megtérülését eredményezheti társadalmi szinten, nem számítva az olyan jelentősebb előnyöket, hogy a vállalatok szakképzett munkavállalókhoz jutnak, vagy hogy a társadalombiztosítási rendszerek mentesülnek a további kiadások terhei alól az olyan gyermekek esetében, akire vonatkoznak a társadalmi befogadást célzó intézkedések(15); mivel a költségvetési eljárásoknak a gyermekeket célzó beruházást külön, az általános szociális kiadásoktól elkülönülő beruházási kategóriaként kell elismerniük;

G.  mivel 2019-ben az Unió területén a gyermekek 22,2%-a – majdnem 18 millió gyermek – volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának; mivel az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek, a hajléktalan gyermekek, a fogyatékossággal élő gyermekek, a migráns hátterű gyermekek, a kisebbségi etnikai hátterű gyermekek– különösen a roma gyermekek–, az intézményi gondozásban lévő gyermekek, a bizonytalan családi helyzetben lévő gyermekek, az egyszülős családok, az LMBTIQ+-családok és az olyan családok, ahol a szülők külföldön dolgoznak, komoly nehézségekkel szembesülnek, mint például a lakhatás súlyos hiánya vagy a túlzsúfoltság, az alapvető szolgáltatásokhoz, például a megfelelő táplálkozáshoz és a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés akadályai, amely szolgáltatások kulcsfontosságúak jóllétük, valamint szociális, kognitív és érzelmi készségeik fejlődése szempontjából; mivel a megfelelően fűtött, biztonságos vízellátással és higiénés körülményekkel rendelkező lakás, illetve általában a lakhatás a gyermekek egészségének és jóllétének kulcseleme növekedésük és fejlődésük tekintetében; mivel a megfelelő lakhatási körülmények a gyermekek tanulását is segítik;

H.  mivel statisztikák hiányában a fogyatékossággal élő gyermekek száma nem ismert, de arányuk elérheti az Unióban élő gyermekek összlétszámának 15%-át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek számára a többi gyermekkel azonos alapon kell biztosítani valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű gyakorlását, beleértve az ahhoz való jogot, hogy a családjukban vagy családi környezetben nőjenek fel, összhangban a gyermek jogairól szóló egyezményben rögzítettek szerinti mindenek felett álló érdekükkel; mivel a családtagoknak gyakran korlátozniuk kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák; mivel a gyermekgaranciával kapcsolatos bizottsági megvalósíthatósági tanulmány (időközi jelentés) arra mutat rá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek tekintetében azonosított fő akadályok a fizikai hozzáféréssel kapcsolatos problémák, hogy a szolgáltatások és a létesítmények nincsenek a gyermekek igényeihez igazítva, illetve sok esetben egyszerűen nem állnak rendelkezésre; mivel ugyanebben a tanulmányban sok válaszadó említi a megkülönböztetés problémáit az oktatással kapcsolatos, a megfizethetőséget pedig a lakhatáshoz kapcsolódó problémák között;

I.  mivel a gyermekjogokat nem lehet tiszteletben tartani az ENSZ fenntartható fejlődési céljai nélkül, és fordítva;

J.  mivel minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy védelmezzék őt a szegénységgel szemben, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy megelőzési szakpolitikákra van szükség; mivel a Parlament és a civil társadalom európai szervezetei többször kérték a gyermekgarancia létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek ténylegesen és ingyenesen hozzáférhessen a megfelelő és ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, valamint ténylegesen tisztességes lakhatási körülményekhez és megfelelő táplálkozáshoz juthasson; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kiemelte, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem az alapvető jogok és jogi kötelezettségek körébe is tartozik(16);

K.  mivel a gyermekszegénység felszámolása szükségszerűen azt is jelenti, hogy a gyermekek szülei vagy gondozói hozzáférnek a rendes munkaviszonnyal, tisztességes díjazással és biztonságos és stabil munkaszerződésekkel rendelkező munkákhoz;

L.  mivel ez a javaslat konkrét iránymutatásokat nyújt a tagállamok számára annak érdekében, hogy minden gyermek – különösen a rászorulók – számára tényleges és ingyenes hozzáférést garantáljanak az oktatáshoz és az iskolai tevékenységekhez, a koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a sporthoz, a szabadidős és kulturális tevékenységekhez; mivel a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk azon szakpolitikákat, amelyek biztosítják a rászoruló gyermekek számára az elérhető és megfizethető lakhatást, az egészséges táplálkozást, kezelik a szegénységet és támogatják, hogy minden gyermek egyenlő lehetőségekhez jusson nemzeti, regionális és helyi szinten; mivel minden gyermeknek joga van a játékhoz;

M.  mivel a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította a szegénység és társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett gyermekek helyzetét, több millió gyermeket és családot hozva még bizonytalanabb társadalmi-gazdasági helyzetbe; mivel a világjárvány következtében a becslések szerint a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő gyermekek száma akár 117 millióval is nőhet, és további mintegy 150 millió gyermeket él többdimenziós szegénységben; mivel az alacsony és közepes jövedelmű egyének és családok a szegénység nagyobb veszélyének vannak kitéve, amikor a munkanélküliség szintje emelkedik; mivel ők az elégtelen lakáskörülmények, a bizonytalan lakhatás, a túlzott eladósodottság, a kilakoltatás és a hajléktalanság veszélyének is jobban ki vannak téve; mivel ezek a számok várhatóan exponenciálisan növekedni fognak a Covid19-világjárványnak és a járvány társadalmi-gazdasági hatásainak köszönhetően, ami Európa-szerte gyermekek millióira lesz hatással egész életük során; mivel a Covid19-válság rontotta az olyan marginalizálódott gyermekek helyzetét, akik túlzsúfolt és embertelen körülmények között élnek, az egészségügyi ellátáshoz, az ivóvízhez, a higiéniás létesítményekhez és az élelmiszerekhez való korlátozott hozzáféréssel, ami a vírussal való fertőződés nagyobb veszélyének teszi ki őket;

N.  mivel a távtanulásra való átállás 2020-ban a Covid19-világjárvány miatt felgyorsult, így az internetkapcsolathoz és a digitális eszközökhöz való hozzáférés, valamint az infrastruktúra hiánya különösen a nagyon fiatal, sajátos igényű gyermekeket, a szegénységben, marginalizált közösségekben, valamint a távoli és a vidéki területeken, többek között a külső régiókban és térségekben élőket zárta ki az oktatásból; mivel riasztóan nőtt az olyan gyermekek száma, akiknek szülei elvesztették lakhatásukat vagy munkájukat, és azon gyerekek száma, akik nem jutottak hozzá legtáplálóbb napi étkezésükhöz, valamint az olyan iskola utáni szolgáltatásokhoz, mint a sport, a szabadidős, művészeti és kulturális tevékenységek, amelyek hozzájárulnának fejlődésükhöz és jóllétükhöz; mivel a digitális megoldásokhoz és a digitális oktatási lehetőségekhez való hozzáférés hiánya súlyos mértékben korlátozhatja az oktatáshoz és munkavállaláshoz való későbbi hozzáférést a fiatalok számára, megfosztva őket a munkaerőpiaci lehetőségektől, az európai vállalatokat pedig a potenciális munkavállalóktól; mivel ezért be kell ruházni a digitális oktatási megoldásokba; mivel a digitális megoldások, valamint más támogató-segítő technológiák a fogyatékossággal élő gyermekek számára lehetővé tehetik és felgyorsíthatják a társadalmi befogadás folyamatát, valamint a további lehetőségekhez való hozzáférést későbbi életük során; mivel ebben a tekintetben az egyenlő hozzáférés kulcsfontosságú;

O.  mivel a fogyatékossággal élő gyermekek az Unióban aránytalanul nagyobb eséllyel kerülnek intézményi gondozásba, mint a fogyatékossággal nem rendelkező gyermekek, és sokkal kevésbé tűnik valószínűnek, hogy arra törekedjenek, hogy e gyermekek intézményi gondozásból családi gondozásba kerülhessenek át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek továbbra is szegregáltak az oktatásban azáltal, hogy speciális iskolákban helyezik el őket, valamint fizikai és egyéb akadályokkal szembesülnek, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy inkluzív oktatásban részesülhessenek; mivel a Covid19-világjárvány számos értelmi fogyatékossággal élő gyermeket fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy folytathassa tanulmányait, mivel az online oktatás sokszor nem megfelelő sajátos nevelési igényeiknek;

P.  mivel az Unió kulcsszerepet játszhat a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztettség elleni harcban minden gyermek vonatkozásában, beleértve a Bizottság által azonosított hat kulcsfontosságú kategóriát is;

Q.  mivel a mobil uniós polgárok gyermekei gyakran esnek a nemzeti jogszabályok hézagaiba; mivel bár a munkaerő-migráció rövid távon csökkenti a szegénységet, a gyermekek hátrahagyását eredményezi, ami fokozhatja szociális fejletlenségüket és bizonytalansághoz vezethet, ami migráns szülők továbbra is a származási országban élő gyermekei esetében nagyobb esélyt jelent a marginalizációra, a bántalmazásra és kizsákmányolásra, aminek különös jelentősége van az EU-n belüli munkavállalói mobilitás esetében(17);

R.  mivel a gyermekgarancia a Bizottság politikai iránymutatásaiban és 2021. évi munkaprogramjában felsorolt kiemelt szociálpolitikai kezdeményezések egyike, és azt a jövőben ambiciózus szakpolitikákkal és célkitűzésekkel kell tovább erősíteni; mivel a kérdésnek szerepelnie kell az Európa jövőjéről szóló konferencia napirendjén; mivel a szociális jogok európai pillére, valamint a Bizottság 2013-as „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlása továbbra is fontos vezérelv a gyermekszegénység csökkentéséhez, a gyermekek jóllétének növeléséhez és egy stabil jövő biztosításához, a korai iskolaelhagyás csökkentése mellett; mivel a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó cselekvési tervben a Bizottság azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számát csökkenteni kell legalább 15 millióval, amelyből legalább 5 millió gyermek; mivel az úgynevezett „álomszakadékhoz” (dream gap) vagy a „jogosultsági szakadékhoz” (entitlement gap) vezető negatív nemi sztereotípiák és társadalmi kondicionálás, valamint a nők vezető pozícióban való képviseletének hiánya már korai életszakasztól kondicionálja a lányok karrier és tanulmányi választásait, és ezáltal hozzájárul a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség és szegmentálódás növekedéséhez a munkaerőpiac bizonyos ágazataiban, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) esetében;

S.  mivel a helyi és regionális hatóságok állnak a gyermekszegénység és gyermekkizsákmányolás leküzdésére irányuló munka élvonalában, és ezért döntő felelősségük van a marginalizálódás és a társadalmi kirekesztés megelőzésében; mivel a nemzeti hatóságoknak elégséges eszközöket kell a rendelkezésükre bocsátaniuk, hogy teljesítsék ezeket a célkitűzéseket;

1.  üdvözli az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatot, amelynek célkitűzése, hogy megelőzze és leküzdje a szegénységet és a társadalmi kirekesztést azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára az olyan kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való ingyenes és tényleges hozzáférést, mint a koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatás és az iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás és legalább egy egészséges étkezés minden iskolanapon, valamint az egészséges táplálkozáshoz és a megfelelő lakhatáshoz való tényleges hozzáférést minden rászoruló gyermek számára; kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusak az ajánlás teljes körű és gyors elfogadásában és végrehajtásában; úgy gondolja, hogy az ebben az állásfoglalásban szereplő adatokat figyelembe kell venni a Tanács ajánlásának elfogadása céljából; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia állami támogatás biztosítását tervezi a társadalmi kirekesztés megelőzése és leküzdése érdekében azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára a hozzáférést egy sor kulcsfontosságú szolgáltatáshoz, ami azt jelenti, hogy a tagállamoknak vagy meg kell szervezniük és biztosítaniuk kell az ilyen szolgáltatásokat, vagy megfelelő segélyeket kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a rászoruló gyermekek szüleinek vagy gondozóinak lehetősége legyen fedezni az ilyen szolgáltatások költségeit;

2.  üdvözli az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló bizottsági közleményt, és támogatja az arra irányuló célkitűzéseit, hogy a mindenki számára egészségesebb, reziliensebb és igazságosabb társadalmak megteremtésére irányuló közös projekt mellett minden gyermek jogainak tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó közös felelősségnek is eleget tegyen; elismeri, hogy az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatnak ki kell egészítenie a stratégiát és a rászoruló gyermekekre kell összpontosítania annak érdekében, hogy létrehozzon egy európai támogató keretet a gyermekjogok érvényesítésének céljából, valamint hogy az uniós politika középpontjába helyezze azokat; támogatja annak fő célját, a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, valamint az egyenlő, inkluzív esélyek és az egészség előmozdítását; határozottan támogatja az illetékes nemzeti és helyi hatóságoknak adott konkrét útmutatást, a rászoruló gyermekek egy sor olyan kulcsfontosságú szolgáltatáshoz való tényleges és ingyenes – társaikéhoz hasonló – hozzáférésének előmozdítása érdekében, mint az ingyenes, színvonalas koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatási és iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás, a megfelelő lakhatás és az egészséges táplálkozás;

3.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést okozó strukturális problémákat a foglalkoztatottság és társadalmi befogadás magas szintjének előmozdítása révén, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az európai gyermekgarancia hatékony létrehozását Unió-szerte a garancia minden szakpolitikai ágazatban történő érvényesítésével, valamint sürgeti őket, hogy használják a meglévő uniós szakpolitikákat és alapokat az olyan konkrét intézkedések végrehajtásához, amelyek hozzájárulnak a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés megszüntetéséhez; hangsúlyozza az illetékes hatóságok fontosságát nemzeti, regionális és helyi szinten abban, hogy garantálják a tényleges és egyenlő hozzáférést az ingyenes és színvonalas kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz – különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekek családjaira – az oktatási, iskolai és közösségi tevékenységekhez, valamint a sport-, szabadidős és kulturális tevékenységekhez, az egészségügyi ellátáshoz, továbbá a tényleges hozzáférést az egészséges táplálkozáshoz, valamint a megfelelő lakhatási körülményekhez, minden rászoruló gyermek számára; hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi szintű illetékes hatóságokat tájékoztatni, képezni és támogatni kell az uniós finanszírozás biztosításának területén; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek megfelelő lakhatáshoz való jogát azáltal, hogy ehhez kapcsolódóan támogatást nyújt az olyan szülőknek, akik számára nehézséget okoz a lakáshoz jutás vagy a lakásuk megtartása, hogy együtt maradhassanak gyermekeikkel, kiemelten összpontosítva a gyermekjóléti intézményekből kikerülő fiatal felnőttekre;

4.  úgy véli, hogy kulcsfontosságú jelentős beruházásokat irányítani a gyermekek felé, a gyermekszegénység megszüntetésének érdekében, valamint hogy lehetővé tegyék számukra, hogy jogaikat teljeskörűen élvezve nőhessenek fel az Unióban; hangsúlyozza, hogy ez a kisgyermekkori fejlődés holisztikus megközelítését kívánja, az első 1 000 naptól kezdve, amely alatt garantálni kell az anya egészségét, beleértve a mentális egészséget, a biztonságot, a védelmet és a megfelelő gondozást; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a stratégiai és átfogó megközelítést a gyermekgarancia végrehajtásához megfelelő szakpolitikákon és forrásokon keresztül, többek között a szülők vagy gondozók munkaerőpiaci integrációjára és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló intézkedéseken keresztül, valamint a családok és háztartások jövedelemtámogatásán keresztül annak érdekében, hogy a pénzügyi akadályok ne gátolhassák meg a gyermekeket a színvonalas és inkluzív szolgáltatásokhoz való hozzáférésben; szorgalmazza egy olyan átfogó európai, szegénység elleni stratégia kidolgozását, amely a szociális jogok európai pillérében és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaiban lefektetett elvekkel összhangban és a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv fő céljaira építve ambiciózus célokat tűz ki a szegénység és a hajléktalanság csökkentésére és a mélyszegénység 2030-ig történő felszámolására Európában, különösen a gyermekek körében;

5.  üdvözli a tényt, hogy több mint 10 000 gyermek nézeteit és javaslatait emelték be az uniós gyermekjogi stratégia előkészítésébe; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a gyermekgarancia végrehajtása és nyomon követése során nemzeti, regionális és helyi szinten is vegyék figyelembe a gyermekek és a képviseleti szervezeteik véleményét, és tegyék lehetővé számukra, hogy érdemi és inkluzív nyilvános párbeszédek, konzultációk teljes jogú résztvevőiként hozzászólhassanak az őket érintő uniós szintű ügyekhez, ahogy az a 2020. évi Gyermekjogi Fórumon is történt; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy kifejezetten bízzanak meg egy hatóságot, például egy gyermekügyi biztost vagy ombudsmant azzal, hogy mérje fel a nemzeti és regionális jogszabályok és a gyermekgarancia végrehajtására irányuló nemzeti intézkedések gyermekekre gyakorolt hatásait, valamint általánosan mozdítsa elő a gyermekek jogait a közpolitikában, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy európai gyermekügyi hatóság létrehozásának lehetőségét az ajánlás tagállamok általi végrehajtásának támogatása és nyomon követése, a nemzeti munka koordinálása, a bevált gyakorlatok és innovatív megoldások cseréje, valamint a jelentéstétel és az ajánlások egyszerűsítése érdekében;

6.  kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti és regionális szinten meghatározott igényeknek megfelelően kezeljék prioritásként a gyermekek jogaihoz kapcsolódó finanszírozást, és határozottan ösztönzi őket, hogy lépjenek túl az uniós finanszírozási programok előre meghatározott, elkülönített forrásain; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást, képzést és támogatást a helyi és regionális hatóságoknak az uniós finanszírozás biztosítása kapcsán; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak összehangolt megközelítést az uniós alapok programozása és végrehajtása során, továbbá gyorsítsák fel azok végrehajtását, és minden lehetséges nemzeti forrást, kiegészítve az uniós finanszírozással – többek között az Európai Szociális Alap Plusszal (ESZA+), a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatással (ReactEU), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel, az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERFA), az InvestEU-val, az Erasmus+-szal és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal (MMA) – fordítsanak a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz „Next Generation” pillérének megfelelően az alaphoz való hozzáférés érdekében a gyermekekre és a fiatalokra irányuló célzott intézkedéseket kell beépíteniük nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe; emlékeztet a Next Generation EU által finanszírozott azon lehetőségekre, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak szervezeteknek, például nem kormányzati szervezeteknek és jótékonysági szervezeteknek is, valamint szociális segítséget a rászoruló családoknak; e tekintetben arra kéri az összes tagállamot – és nem csak azokat, amelyeket a leginkább érint a gyermekszegénység –, hogy a megosztott irányítás alá tartozó ESZA+-források legalább 5%-át az európai gyermekgarancia keretében végzett tevékenységek támogatására fordítsák;

7.  kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során vegyék figyelembe a rászoruló gyermekek sajátos helyzetét, különösen azokét, akik konkrét hátrányokkal küzdenek; hangsúlyozza, hogy a gyermekgaranciának hozzá kell járulnia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt, az intézményi gondozásról a családi vagy közösségi gondozásra történő átállásra vonatkozó cél eléréséhez; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során alkalmazzanak nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő és interszekcionális megközelítést;

8.  úgy véli, hogy a gyermekgaranciának az Unióban a gyermekszegénység strukturális formában történő megelőzésének és leküzdésének állandó eszközévé kell válnia; kiemeli, hogy a Next Generation EU és a gyermekgarancia egyértelműen összekapcsolódik egymással, mivel ezek a jövő nemzedékeibe történő beruházást szolgáló uniós eszközök, ezért a két uniós program közötti szinergiák megerősítését szorgalmazza többek között a szociális jogok európai pillérének és az európai gyermekjogi stratégia maradéktalan és érdemi végrehajtása céljából is;

9.  kiemeli, hogy a tagállamoknak a készülő, közös rendelkezésekről szóló rendelet gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés kezelésére vonatkozó 4.3. előfeltételében meghatározottak szerint nemcsak többéves nemzeti szegénységcsökkentési stratégiákat kell kidolgozniuk, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek azok konkrét eredményei legyenek;

10.  kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg az ingyenes és színvonalas gyermekgondozáshoz és oktatáshoz, az egészségügyhöz, valamint a megfelelő lakhatáshoz és egészséges táplálkozáshoz, valamint a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférés terén tapasztalható megkülönböztetést annak érdekében, hogy biztosítsák a megkülönböztetést tiltó, alkalmazandó uniós és nemzeti jog maradéktalan tiszteletben tartását; az e tekintetben kulcsfontosságú eszköznek számító, a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv tárgyalásainak sürgős újraindítását szorgalmazza; ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be kellő mennyiségű forrást az iskolai osztályokban megvalósuló szegregáció megszüntetésébe annak érdekében, hogy a gyermekek ugyanolyan esélyekkel indulhassanak neki az életnek, és a lehető leghamarabb megszakadjon a szegénység ördögi köre;

11.  mivel az ivóvízhez és higiéniához való hozzáférés jelentős mértékben változik az Unió területén, átlagosan 80–90%-os szennyvízhálózati kapcsolattal Európa északi, déli és középső részén, és jóval alacsonyabb, 64%-os átlagos szennyvízhálózati és szennyvízkezelő rendszer kapcsolattal Kelet-Európában(18); kiemeli, hogy a szociális lakhatáshoz való hozzáférés hiánya akadályt jelent a jövedelmi szegénységben élő gyermekek számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy túl sok gyermek számára továbbra sem elérhetők az alapvető vízellátási, köztisztasági és higiénés létesítmények, továbbá az alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya különösen súlyos a legkiszolgáltatottabb és marginalizálódott gyermekek körében; annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy minden gyermek számára otthon és az iskolában egyaránt biztosítsák a folyóvízhez, a köztisztasági és személyes higiénés létesítményekhez való hozzáférést;

12.  kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a hajléktalan gyermekek és családjaik állandó lakhatásának biztosítását, valamint a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele a hajléktalanságban élő és a lakhatásból való súlyos kirekesztettséggel szembesülő gyermekek számára kidolgozott lakhatási megoldásokat;

13.  rámutat a gyermekszegénység kapcsán a városokra jellemző kihívásokra, különös tekintettel arra, hogy kezelni kell a leghátrányosabb helyzetű városi térségekben kialakult súlyos helyzetet, mivel fennáll a kockázata, hogy azt a helyi valóságot tükröző sokrétű és minőségi mutatók hiányában figyelmen kívül hagyják; hangsúlyozza, hogy külön intézkedéseket és forrásokat kell e területhez rendelni azzal a céllal, hogy színvonalas, elérhető és inkluzív szolgáltatásokat vezessenek be a városi térségekben élő rászoruló gyermekek és családjuk számára; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia végrehajtásának valamennyi szakaszába be kell vonni a helyi és regionális hatóságokat és önkormányzatokat, valamint a civil társadalmi szereplőket;

14.  kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek az európai oktatási térségen (COM(2020)0625) belül kitűzött célok elérésére, és továbbra is maradéktalanul hajtsák végre a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, integrációról és befogadásról szóló cselekvési tervben (COM(2020)0758) az oktatás és képzés terén ajánlott összes releváns intézkedést; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul nevezzenek ki megfelelő erőforrásokkal és határozott megbízatással, valamint szerteágazó hatáskörökkel rendelkező, illetékes nemzeti koordinátorokat; kéri, hogy ezek a koordinátorok kétévente megfelelően számoljanak be a gyermekgarancia összes vonatkozásában elért eredményekről, és rendszeresen osszák meg tagállami kollégáikkal a bevált gyakorlatokat; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a megerősített intézményi koordinációról;

15.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyetemes, magas színvonalú állami gyermekgondozási, oktatási és egészségügyi hálózatok létrehozását és megerősítését;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervével összhangban – terjesszen elő javaslatot a barcelonai célok és a koragyermekkori nevelés és gondozás minőségi keretrendszerének felülvizsgálatára annak érdekében, hogy támogassa a tagállamok közötti további felfelé irányuló konvergenciát a koragyermekkori nevelés és gondozás területén; hangsúlyozza, hogy uniós kezdeményezésekre van szükség az online és távoktatás támogatására a rugalmasabb és inkluzívabb alap- és középfokú oktatás érdekében, megőrizve ugyanakkor a személyes tanulást mint elsődleges oktatási módszert, biztosítva az akadálymentességet valamennyi gyermek, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek számára; kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg a digitális szakadékot úgy, hogy a távoli és vidéki területeken fokozzák és prioritásként kezelik az internet-összeköttetés kiépítését, mivel az uniós háztartások 10%-a még mindig nem rendelkezik internet-hozzáféréssel; egy pán-európai szintű köz-magán társulás létrehozását szorgalmazza a digitális szakadék csökkentését célzó beruházások és a gyermekeknek a digitális és vállalkozói készségekkel való felruházásuk révén történő felkészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a digitális szakadék elkerülése érdekében a digitális infrastruktúrához és készségekhez való egyenlő hozzáférés a városi és a vidéki környezetben élő gyermekek, tanárok és szülők, valamint a távoli és a külső régiókban élő gyermekek számára egyaránt fontos; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a technológiai fejlesztésre szoruló területeknek, valamint a tanárok és a diákok átfogó digitális képzésére, hogy képesek legyenek alkalmazkodni az új technológiákhoz;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a Covid19-válság miatt megszakadt tanulással és a válság okozta oktatási egyenlőtlenségekkel, egyrészt annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gyermekek a lehető leggyorsabban áttérhessenek a távtanulásra, másrészt hogy hosszú távú megoldásokat javasoljanak a strukturális egyenlőtlenségekre; kéri a tagállamokat, hogy értékeljék, valósítsák meg és kövessék nyomon az oktatásban való részvételt különösen a kiszolgáltatott csoportokba tartozó vagy ilyen hátterű gyermekek esetében annak érdekében, hogy a világjárvány során is ugyanolyan színvonalú oktatást biztosítsanak, valamint előmozdítsák a digitális jártasságot és a távoktatáshoz igazított oktatási eszközöket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a válság utáni helyreállítással és a válság esetleges elhúzódásával összefüggésben egyre nagyobb szükség lesz a gyermekszegénység kezelésére, valamint a szegénység egyre nagyobb hatással lesz a leghátrányosabb helyzetűek legkiszolgáltatottabb csoportjára, a gyermekekre; kéri a tagállamokat, hogy a garancia által azonosított gyermekkategóriák tekintetében dolgozzanak ki Covid19 elleni immunizációs megoldásokat, illetve rangsorolják azokat, ha a gyermekek számára már széles körben elérhetővé válnak;

18.  emlékeztet arra, hogy a szociális vállalkozások és a társadalmi hatással járó vállalkozói tevékenységek kulcsszerepet játszhatnak a gyermekgarancia megvalósításának elősegítésében, valamint emlékeztet arra, hogy kapacitásépítési beruházásokra van szükség, továbbá biztosítani kell a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést és az ezzel kapcsolatos vállalkozói ismeretekre vonatkozó oktatást és képzést; hangsúlyozza, hogy szinergiákra van szükség a gyermekgarancia és a szociális gazdaságra vonatkozó, készülő uniós cselekvési terv között;

19.  úgy véli, hogy a társadalmi hatással járó stratégiai beruházások döntő fontosságúak annak biztosítása szempontjából, hogy a válság gyermekekre – különösen a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő vagy ezek veszélyének kitett, valamint az ajánlásban leírt, konkrét hátrányoktól érintett gyermekekre – gyakorolt hatása ne állandósuljon; hangsúlyozza, hogy a garancia céljainak eléréséhez állami és magánszektorbeli beruházásokat egyaránt mozgósítani kell, továbbá kiemeli az InvestEU program és az InvestEU Alap e tekintetében játszott szerepét, különösen a szociális beruházásokra és készségekre, valamint a fenntartható infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikai keret révén;

20.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a szociális kiadásokkal kapcsolatos jelenlegi költségvetési eljárásaikat annak érdekében, hogy rávilágítsanak, milyen megkülönböztető jegyekkel rendelkezhetnek a gyermekek javát szolgáló beruházások a rendszeres szociális kiadásokhoz képest a megtérülésüket, a multiplikátorhatásukat és az alternatív költségeket tekintve;

21.  kéri a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy megelőzzék a gyermekeknek okozott károkat, és megvédjék őket az erőszak minden formájától, és e célból a szülőkkel, a tanárokkal, illetve az egészségügyi és a közösségi dolgozókkal együttműködve dolgozzanak ki stratégiákat annak érdekében, hogy a megelőzési intézkedések és a valamely helyzetre reagáló beavatkozások céljából azonosítsák és rangsorolják a veszélyeztetett gyermekeket; kéri a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a nemi alapú erőszakot és óvjanak minden gyermeket, különös figyelmet fordítva a lányokra és a fiatal nőkre, és a nemi alapú erőszak eseteinek kezelése érdekében hozzanak létre nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusokat és egyedi szolgáltatásokat, illetve erősítsék meg azokat;

22.  emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen a szociális védelem és a családok támogatása, és arra kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák a megfelelő és elérhető szociális védelmi rendszereket és integrált gyermekvédelmi rendszereket – beleértve a hatékony megelőzést, a korai beavatkozást és a családtámogatást – annak érdekében, hogy biztosítani tudják a szülői felügyelet nélkül maradt vagy a szülői felügyelet elvesztése veszélyének kitett gyermekek védelmét és biztonságát, valamint vezessenek be az intézményi gondozásról a családi és közösségi gondozásra történő átállást támogató intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a gyermekvédelmi rendszerekkel és a szociális jóléti szolgáltatásokkal kapcsolatos beruházásokat, amelyek a gyermekgarancia végrehajtásának fontos részét képezik; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kijárási korlátozások, elszigeteltség és oktatási környezet miatt széles körben előfordulnak mentális és fizikai egészségügyi problémák, és felhívja a tagállamokat, hogy prioritásként ruházzanak be a gyermekek mentális és fizikai egészségének védelmébe;

23.  kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak szociális szolgáltatásokat, többek között a kiskorúak védelmét szolgáló szolgáltatásokat, valamint biztosítsanak elegendő pénzügyi, technikai és emberi erőforrást;

24.  kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki külön stratégiákat a gyermekek online szexuális zaklatástól és kizsákmányolástól való védelmére, mivel elszigeteltségben a gyermekek több időt töltenek az online térben, ami növeli az online zaklatásnak való kitettségüket, ideértve a gyermekpornográfiát és a online megfélemlítést is; sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak tájékoztató kampányokat mind a szülők, mind a gyermekek számára azzal kapcsolatban, hogy milyen veszélyek fenyegetik a gyermekeket az online környezetben; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a magánszektorbeli szereplőkkel a gyermekpornográfiát és a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó anyagok felderítésére és felszámolására szolgáló új technológiák kifejlesztésének finanszírozása érdekében;

25.  emlékeztet arra, hogy feltétlenül átfogó megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a gyermekeket kiemeljük a szegénységből, amely megközelítésnek a szülőknek nyújtott és személyre szabott támogatást is tartalmaznia kell; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a fenntartható munkahelyekre és a szülők szociális támogatására irányuló beruházásokat, többek között a szülési és szülői szabadság ideje alatt, és hajtsanak végre olyan célzott foglalkoztatási politikákat, amelyek biztosítják a tisztességes életszínvonalat, a tisztességes munkakörülményeket, a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt, a inkluzív munkaerőpiacot és a nagyobb foglalkoztathatóságot, különös tekintettel a szakképzésre, valamint a továbbképzésre és átképzésre; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgaranciáról szóló nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele ilyen intézkedéseket; kiemeli, hogy ingyenes koragyermekkori gondozási támogatást kell biztosítani annak érdekében, hogy a szülők zavartalanul újra munkába állhassanak; arra kér minden tagállamot, hogy a nyugdíjrendszerben vegye figyelembe az eltartott gyermek gondozására fordított időt, és hogy biztosítson elegendő – pénzügyi és szakmai – támogatást az otthonukban fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozó személyek számára; rámutat arra, hogy hozzátartozójuk gondozása gyakran negatív hatással van a családi és a szakmai életükre, és kirekesztéshez, valamint megkülönböztetéshez vezethet; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az otthon egyedül maradt gyermekek, azaz a migráns szülők által hátrahagyott gyermekek jólétének biztosítása érdekében;

26.  emlékeztet arra, hogy a megfelelő minimálbérekről szóló javaslat a dolgozó emberek, köztük a szülők és különösen a nők jövedelmi helyzetének javítását célozza; emlékeztet arra, hogy a tisztességes munkafeltételeknek és a tisztességes béreknek ki kell egészíteniük a szegénység elleni intézkedéseket, beleértve a garanciát is, a nemzeti sajátosságok megőrzése és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett; meggyőződése, hogy ez a megközelítés javítani fogja a gyermekek jóllétét és már kisgyermekkortól kezdve csökkenti az egyenlőtlenségeket, megszakítva ezáltal a nemzedékről nemzedékre öröklődő szegénységet; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról (EASE) szóló bizottsági ajánlás (C(2021)1372) iránymutatást nyújt a világjárvány során a munkahelyek megőrzése érdekében hozott sürgősségi intézkedésekről való fokozatos átállást és a munkahelyteremtő fellendüléshez és növekedéshez szükséges új intézkedéseket illetően; üdvözli a fizetések átláthatóságáról szóló irányelvre irányuló javaslatot, amelynek célja a nemek közötti bérszakadék csökkentése, ennélfogva a nők stabil pénzügyi helyzetének és gazdasági függetlenségének javítása, valamint annak lehetővé tétele, hogy az érintett nők kitörhessenek a szegénységből és elmenekülhessenek a családon belüli erőszakkal kapcsolatos helyzetekből;

27.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek fel a korai iskolaelhagyással szemben; hangsúlyozza, hogy a megerősített ifjúsági garancia(19) kimondja, hogy valamennyi 15 év feletti fiatalnak a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül állásajánlatot, oktatási ajánlatot, illetve tanulószerződéses gyakorlati képzéssel vagy gyakornoki képzéssel kapcsolatos ajánlatot kell kapnia; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a megerősített ifjúsági garanciát, biztosítsák az ajánlatok minőségét, többek között a méltányos javadalmazást, és mozdítsák elő a fiatalok ifjúsági garancia keretében nyújtott szolgáltatásokba való bevonását; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek szükségleteinek kielégítése, valamint az általános szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés és a független életvitel biztosítása érdekében fontos biztosítani a gyermekgaranciával és a fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó európai stratégiával való kiegészítő jellegét;

28.  üdvözli az irányítási, nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési mechanizmusok létrehozását; kéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében, többek között a szociális eredménytábla célzott mutatói segítségével továbbra is kövesse nyomon az elért eredményeket, és szükség esetén adjon ki országspecifikus ajánlásokat; kéri a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet a közös nyomonkövetési keretbe és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság munkájába; kiemeli a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság fontos szerepét a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalommal folytatott párbeszéd előmozdításában; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szemeszter keretében és a szociális jogok európai pillérével összhangban az országspecifikus ajánlások paramétereiként és mutatóiként bevezessék a gyermekek jogait és jóllétét; kéri a Bizottságot, hogy igazítsa ki a szociális eredménytábla mutatóit, ideértve a bontott adatokat is, hogy vegye figyelembe a szükséget szenvedő gyermekek valamennyi, Bizottság által meghatározott kategóriáját, hogy részletesebben dolgozza ki az európai gyermekgarancia hatásainak értékelésére és nyomon követésére szolgáló összehasonlító teljesítményértékelést, valamint alakítsa ki a garancia végrehajtásának érvényesítését szolgáló intézményi struktúrát;

29.  kéri a tagállamokat, hogy a rászoruló gyermekek meghatározott csoportjai, a célkitűzések és a szükséges, elkülönítendő finanszírozás alapján dolgozzanak ki a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló többéves nemzeti stratégiákat és az európai gyermekgaranciára vonatkozó cselekvési terveket annak érdekében, hogy a szakpolitikai keret valósággá váljon; hangsúlyozza, hogy határozott, mérhető célértékeket kell meghatározni; emlékeztet arra, hogy fontos bevonni az összes illetékes regionális és helyi önkormányzatot és érintett érdekelt felet, köztük a szociális gazdaságot, az oktatási intézményeket, a magánszektort, a nem kormányzati szervezeteket, valamint magukat a gyermekeket és a szüleiket is; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek a garancia végrehajtásának állásáról; megismétli, hogy tagállami és uniós szinten egyaránt javítani kell a jó minőségű, lebontott adatok gyűjtését a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása terén elért eredmények nyomon követésének és értékelésének elősegítése, valamint a nyomon követés és a politikai döntéshozatal tájékoztatása céljából; e tekintetben üdvözli, hogy a gyermekgarancia végrehajtására vonatkozó nemzeti cselekvési tervek keretében a nemzeti adatgyűjtési keretrendszereket is figyelembe vették; kiemeli, hogy minden tagállamnak jobb minőségi mutatókat kell kidolgoznia a gyermekgarancia minden beavatkozási területén annak érdekében, hogy az oktatás és a gyermekgondozás, az egészségügy, a lakhatás és a megfelelő táplálkozáshoz való hozzáférés terén megfelelően azonosítani lehessen a gyermekszegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos többdimenziós kihívásokat, valamint hogy a gyermekgarancia mindinkább el tudja érni a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket; megismétli annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a bevált gyakorlatok megosztását;

30.  felszólítja a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot;

31.  kéri a Tanácsot, hogy ne blokkolja tovább a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvet; hangsúlyozza, hogy a nők vezető pozícióbeli képviselete befolyásolja a lányok és a fiatal nők iskola- és szakmaválasztását, hozzájárul az egyenlőtlenségek felszámolásához a munkaerőpiac bizonyos területein, ahol a nők ritkábban képviseltetik magukat, valamint javítja az elnőiesedett ágazatokban a munkakörülményeket;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0020.
(2) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.
(3) HL L 437., 2020.12.28., 30. o.
(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0090.
(5) HL C 346., 2018.9.27., 156. o.
(6) HL C 366., 2017.10.27., 19. o.
(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0371.
(9) Különösen a gyermek jogairól szóló egyezmény általános végrehajtási intézkedéseire vonatkozó 5. sz. általános észrevételre, valamint a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmódról szóló 6. sz. észrevételre; a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatásban a gyermekek jogairól szóló 10. észrevételre, a kiskorú meghallgatáshoz való jogáról szóló 12. sz. észrevételre, a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való jogáról szóló 13. sz. észrevételre, a gyermek arra vonatkozó jogáról szóló, 14. sz. észrevételre, hogy mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintsék, a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogáról szóló 15. sz. észrevételre, valamint a vállalkozói szektor gyermekek jogaira gyakorolt hatásával kapcsolatos állami kötelezettségekről szóló 16. számú észrevételre.
(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0066.
(11) HL C 449., 2020.12.23., 2. o.
(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0229.
(13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0156.
(14) HL L 59., 2013.3.2.
(15) A Pennsylvaniai Egyetem tanulmánya a beruházások magas megtérüléséről (ROI): https://www.impact.upenn.edu/early-childhood-toolkit/why-invest/what-is-the-return-on-investment/
(16) Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége „A gyermekszegénység elleni küzdelem: Az alapvető jogok kérdése”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2018.
(17) Az UNICEF tanulmánya a szülők nélkülözésének a moldovai migránsok által hátrahagyott gyermekekre gyakorolt hatásáról, https://www.unicef.org/socialpolicy/files/The_Impact_of_Parental_Deprivation_on_the_Development_of_Children(4).pdf
(18) https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/urban-waste-water-treatment/urban-waste-water-treatment-assessment-5
(19) HL C 372., 2020.11.4., 1. o.


A koronavírustesztek hozzáférhetősége és megfizethetősége
PDF 134kWORD 49k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a koronavírustesztek hozzáférhetőségéről és megfizethetőségéről (2021/2654(RSP))
P9_TA(2021)0162B9-0234/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 6., 9., 114., 153., 168., 169. és 191. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló, 2021. március 17-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0130),

–  tekintettel a jelenlegi Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokra,

–  tekintettel a Covid19-tesztelési stratégiákról és azokon belül az antitest gyorstesztek alkalmazásáról szóló, 2020. október 28-i (EU) 2020/1595 tanácsi ajánlásra(1),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről szóló, 2021. január 21-i tanácsi ajánlásra(3);

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz(4);

B.  mivel a hatékony tesztelés az egyik legfontosabb eszköznek tekinthető a SARS-CoV-2 és annak aggodalomra okot adó változatai terjedésének megfékezésére, a fertőzések felderítésére, valamint az elkülönítési és karanténintézkedések korlátozására, és továbbra is kulcsszerepet fog játszani a személyek szabad mozgásának megkönnyítésében, valamint a világjárvány idején a határokon átnyúló szállítás és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás biztosításában;

C.  mivel rendkívül fontos, hogy elegendő tesztelési és szekvenálási kapacitás álljon rendelkezésre a járványügyi helyzet nyomon követéséhez és a SARS-CoV-2 egyre több variánsa megjelenésének gyors felderítéséhez;

D.  mivel a Bizottság javaslatot tett az európai egészségügyi unióval kapcsolatos jogalkotási csomagra;

E.  mivel e tesztek hozzáférhetősége és megfizethetősége terén nagy eltérések mutatkoznak a tagállamok között, különösen a leginkább érintett munkaerő – köztük az egészségügyben, az iskolákban, az egyetemeken és a gyermekgondozási létesítményekben dolgozók – számára elérhető ingyenes tesztek esetében;

F.  mivel a Bizottság javaslatot tett a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (uniós Covid19-igazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretére;

G.  mivel az uniós Covid19-igazolvány megkönnyítené az uniós polgárok és lakosok szabad mozgását; mivel számos tagállam kötelezi arra a területére utazó személyeket, hogy érkezésük előtt vagy után végezzenek a Covid19 fertőzést kimutató tesztet;

H.  mivel nem minden uniós polgár és lakos lesz beoltva az uniós Covid19-igazolványról szóló rendelet hatálybalépéséig, vagy azért, mert addig még nem kaptak behívót az oltásra, vagy pedig azért, mert nem lehet beoltani őket, illetve nem kívánják beoltatni magukat, és ezért a szabad mozgás megkönnyítése érdekében tesztelésen vagy gyógyultságon alapuló igazolványra kell támaszkodniuk;

I.  mivel a 2021. január 21-i tanácsi ajánlás alapján összeállított jegyzékben szereplő nukleinsav-amplifikációs teszt (NAAT) a tervezett uniós Covid19-igazolványok szerves részét képezi;

J.  mivel a tesztek költsége, a bizonytalan munkakörülmények és a jogi védelemhez való korlátozott hozzáférés következtében az idénymunkásoknak különleges kihívásokkal kell szembenézniük a tesztelés és az önkéntes karantén terén a közegészségügy érdekében;

K.  mivel a Covid19 aránytalan mértékben érintette a kiszolgáltatott embereket, az etnikai kisebbségeket, a gondozó- és idősotthonok lakóit, valamint a fogyatékossággal élő és hajléktalan személyeket; mivel a kiszolgáltatott csoportokat fokozottan fenyegeti a hátrányos pénzügyi megkülönböztetés kockázata, ha nincs lehetőségük ingyenes tesztelésre;

L.  mivel a hatékony tesztelés is kulcsfontosságú eleme a gazdaság fellendítését célzó stratégiának, lehetővé téve, hogy az oktatási és szociális tevékenységeket a tagállamokban szokásos módon folytassák, hogy az alapvető szabadságokat teljes mértékben lehessen gyakorolni;

M.  mivel valamennyi tagállam ingyenes Covid19-oltóanyagot bocsát polgárai és lakosai rendelkezésére, de ingyenes tesztelést csak néhány tagállam biztosít; mivel a többi tagállam polgárainak és lakosainak gyakran magas árat kell fizetniük a koronavírustesztekért, így ez a lehetőség egyesek számára elérhetetlenné válik, és magában hordozza a társadalmi-gazdasági helyzet alapján történő megkülönböztetés kockázatát;

N.  mivel a beoltott és nem beoltott uniós polgárok és lakosok közötti egyenlőtlenség és megkülönböztetés elkerülése érdekében a tesztelésnek és az oltásnak is ingyenesnek kell lennie;

O.  mivel azon tagállamoknak, amelyek a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében a szabad mozgásra vonatkozóan bevezetett korlátozásokkal összefüggésben előírják a Covid19 fertőzés kimutatására irányuló teszt igazolását, el kell fogadniuk az uniós Covid19 igazolványnak megfelelően a tagállamok által kiadott tesztigazolványokat;

P.  mivel egy helyen egyértelmű és felhasználóbarát tájékoztatásnak kell rendelkezésre állnia a koronavírustesztek valamennyi tagállamban való elérhetőségéről, illetve ha nincs ingyenes tesztelés, akkor a tesztek árairól;

Q.  mivel úgy tűnik, hogy a tesztelési kapacitás hiánya és a koronavírustesztek megfizethetősége kihívást jelent a világjárvány hatékony kezelése szempontjából, és jelentősen akadályozza az EU-n belül a munkavállalási, szabadidős és családegyesítési célból, vagy a más célból történő szabad mozgást;

R.  mivel 17 millió uniós polgár saját tagállamán kívül dolgozik vagy él, és mivel sok millióan élnek peremterületeken és határ menti területeken, és rendszeresen, akár napi szinten kell átlépniük a határt; mivel ezeket a polgárokat aránytalan mértékben sújtják a teszteléshez kapcsolódó nehézségek és költségek is; mivel a tesztelés és a karanténkövetelmények továbbra is késleltetik a határokon átnyúló áruszállítást és a határokon átnyúló fizikai szolgáltatások nyújtását, illetve növelik ezek költségeit;

S.  mivel a koronavírustesztre vonatkozó követelmények miatt más utazók is számos akadállyal, többek között pénzügyi akadályokkal és bonyolult követelményekkel szembesülhetnek;

T.  mivel a jelenlegi világjárvány idején széles körű, sőt rendkívüli intézkedéseket is hoztak a lakosság és az EU gazdaságának támogatására;

U.  mivel a szabad mozgás elvben minden uniós polgárt megillető jog, és válság idején minden intézkedést meg kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi európai polgár egyformán élhessen ezzel a joggal;

V.  mivel a Bizottság valamennyi tagállam nevében közösen szerezte be a Covid19-oltóanyagokat, így biztosítva a hozzáférhetőséget és csökkentve az árat mindenki számára;

W.  mivel a Bizottság 2020. december 18-án keretszerződést kötött az Abbottal és a Roche-sal több mint 20 millió antitest gyorsteszt beszerzéséről, valamennyi tagállam számára elérhetővé téve a teszteket;

X.  mivel kivételes esetekben (ideiglenes) piaci beavatkozás szükséges és indokolt az egységes piacon belüli szabad mozgás akadályainak felszámolása, a tisztességes verseny biztosítása, valamint az alapvető termékek és szolgáltatások biztosítása érdekében;

1.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyetemes, hozzáférhető, kellő időben történő és ingyenes tesztelést annak érdekében, hogy gazdasági vagy pénzügyi erőforrások alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül garantálják az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogot az uniós Covid19-igazolvánnyal összefüggésben, összhangban a digitális zöldigazolványra irányuló javaslatra vonatkozó európai parlamenti tárgyalási megbízatás 3. cikkével(5); felhívja a figyelmet a pénzügyi megkülönböztetés veszélyére, amely a nem immunizált uniós polgárokra és lakosokra várhat az uniós Covid19-igazolvány végrehajtását követően;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ingyenes tesztelést, különösen a frontvonalban dolgozó munkavállalók, köztük az egészségügyi dolgozók és pácienseik, valamint az iskolákban, az egyetemeken és gyermekgondozási létesítményekben dolgozók számára;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be ideiglenes felső árkorlátot azokra a koronavírustesztekre vonatkozóan, amelyeket nem az uniós Covid19-igazolvány megszerzése érdekében végeznek el, vagy a (2) bekezdésben részletezett körülmények keretei között;

4.  hangsúlyozza, hogy a NAAT-teszten alapuló uniós Covid19-igazolványok nem vezethetnek további egyenlőtlenségekhez és társadalmi különbségekhez; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a teszteléshez való tisztességes és méltányos hozzáférés;

5.  sürgeti a tagállamokat, hogy időközben folytassák az (EU) 2020/1595 bizottsági ajánlás végrehajtását annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítsák a közös megközelítést és a hatékonyabb tesztelési stratégiákat, valamint hogy elfogadását követően maradéktalanul végrehajtsák az uniós Covid19-igazolványról szóló rendeletet;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást, és fokozzák erőfeszítéseiket az Európai Unió Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóságának (HERA) inkubátora keretében annak érdekében, hogy innovatív, nem invazív tesztelést dolgozzanak ki – beleértve a variánsokra is – a gyermekek és a veszélyeztetett csoportok számára;

7.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak határozottabb elkötelezettséget kell mutatniuk polgáraik és lakosaik védelme iránt, akiknek a szabad mozgáshoz való joga nem függhet társadalmi-gazdasági helyzetüktől;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy mozgósítsa erőforrásait az interoperábilis uniós Covid19-igazolvány pénzügyileg igazságos és megkülönböztetésmentes végrehajtásának elősegítése érdekében;

9.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közösen szerezzenek be diagnosztikai tesztkészleteket, és írjanak alá közös szerződéseket orvosi elemzést végző laboratóriumi szolgáltatókkal a koronavírustesztelési kapacitás uniós szintű növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egészségügyi beszerzések magas szintű átláthatóságát és ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a Bizottság elegendő költségvetést különítsen el az e bekezdésben említett eszközök beszerzésére a gyors és meggyőző fellépés érdekében;

10.  üdvözli, hogy a Bizottság rugalmasságot biztosított a vámkezelés meggyorsítása és a Covid19-tesztkészletek héamentessége érdekében;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az egészségügyi szakemberek és a képzett gazdasági szereplők számára, hogy tesztelési adatokat gyűjtsenek és azokat bejelentsék az illetékes hatóságoknak; hangsúlyozza, hogy fontos a tesztelési kapacitást a legfrissebb epidemiológiai adatokhoz igazítani, és hangsúlyozza, hogy minden tesztelési eredményt jelenteni kell, még akkor is, ha azokat nem akkreditált tesztközpontokban vagy helyen végzik;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a koronavírustesztek költségeinek fedezésére szolgáló Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz aktiválásával, a tagállamoktól önkéntes hozzájárulások kérésével, az előzetes beszerzési megállapodásokhoz kiegészítő finanszírozás és az oltóanyagok ingyenes voltának biztosításával támogassa a tagállamokat; azt várja, hogy ez a közös erőfeszítés inspirációként szolgál arra, hogy az ingyenes tesztelés elérhetőbbé váljon az uniós polgárok és lakosok számára;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Re-open EU honlapján adjon egyértelmű tájékoztatást arról, hogy az összes tagállamban mely létesítményekben elérhető koronavírusteszt, és mielőbb vezessen be egy olyan alkalmazást, amely segít a felhasználóknak megtalálni a koronavírustesztet végző legközelebbi létesítmény helyét; felhívja a Bizottságot, hogy egy alkalmazásprogramozási felületen keresztül tegye könnyen hozzáférhetővé ezeket az információkat annak érdekében, hogy az utazásszervezők könnyen megoszthassák ezeket az információkat ügyfeleikkel;

14.  sürgeti a tagállamokat, hogy mobil tesztelési egységek és a laboratóriumi létesítmények megosztása révén Unió-szerte növeljék a tesztelési kapacitásokat mind a NAAT-tesztek, mind az antigén gyorstesztek tekintetében, különösen a fő közlekedési csomópontokban és a turisztikai célpontokon, többek között a távoli és szigeti régiókban és a határ menti régiókban;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fizikai közelség biztosítása érdekében támogassa a nemzeti hatóságokat tesztközpontok létrehozásában;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 360., 2020.10.30., 43. o.
(2) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(3) HL C 24., 2021.1.22., 1. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).
(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0145.


Az EU és India közötti kapcsolatok
PDF 176kWORD 63k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez az Indiával való kapcsolatokról (2021/2023(INI))
P9_TA(2021)0163A9-0124/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a portugáliai Portóban 2021. május 8-án esedékes EU–India vezetői találkozóra,

–  tekintettel az EU és India között 2004-ben indított stratégiai partnerségre,

–  tekintettel az 1994-es EU–India együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a közös nyilatkozatra és az EU–India stratégiai partnerségre: a 2020. július 15-i EU–India virtuális csúcstalálkozón elfogadott, 2025-ig tartó ütemtervre(1), valamint a nemrégiben aláírt – többek között a terrorizmus elleni küzdelemre, az éghajlatra és az energiára, a városfejlesztésre, a migrációra és a mobilitásra, továbbá a vízügyi partnerségre vonatkozó – közös nyilatkozatokra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) és a Bizottságnak „Az Indiára vonatkozó uniós stratégia elemei” című, 2018. november 20-i közös közleményére (JOIN(2018)0028), valamint a Tanácsnak az Indiára vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatos, 2018. december 10-i következtetéseire (14634/18),

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia építőelemei” című, 2018. szeptember 19-i közös közleményére (JOIN(2018)0031) és a Tanács vonatkozó, 2018. október 15-i következtetéseire (13097/18),

–  tekintettel „Az EU fokozottabb biztonsági együttműködése Ázsiában és Ázsiával” című, 2018. május 28-i tanácsi következtetésekre (9265/1/18 REV 1),

–  tekintettel az „Európa és Ázsia: stratégiai keret a megerősített partnerségért” című, 2001. szeptember 4-i bizottsági közleményre (COM(2001)0469),

–  tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló jövőbeli rendeletre (2018/0243(COD)),

–  tekintettel „A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról – éves jelentés (2020)” című, 2021. január 20-i(2), az összeköttetésről és az EU–Ázsia közötti kapcsolatokról szóló, 2021. január 21-i(3) és az EU Indiával fennálló politikai kapcsolatairól szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(4), valamint Indiáról – többek között az emberi jogok megsértéseiről, a demokráciáról és a jogállamiságról – szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU és India közötti kapcsolatokról szóló, 2004. október 28-i ajánlására(5),

–  tekintettel „Az EU és India közötti kapcsolatokról: stratégiai partnerség” című, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Brüsszelben tartott 2018. szeptember 27–28-i 10. Ázsia–Európa parlamenti partnerségi ülésre (ASEP10) és az elfogadott vonatkozó nyilatkozatra, továbbá a 2021. május 26–27-én Phnom Penh-ben (Kambodzsa) tartandó 11. Ázsia–Európa parlamenti partnerségi ülésre (ASEP11),

–  tekintettel az EU és India közötti, a kereskedelemről és a beruházásokról szóló magas szintű párbeszédre, amelynek első ülésére 2021. február 5-én került sor,

–  tekintettel Külügyi Bizottsága 2017. február 21–22-i indiai kiküldetésére,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2021. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2021. február 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a humanitárius jogról, többek között az emberi jogok védelmezőiről, valamint a vallás és meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós tematikus iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére, valamint eljárási szabályzata VI. melléklete szerinti hatásköreire,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0124/2021),

A.  mivel az EU és India készül a portugáliai Portóban 2021. május 8-án tartandó csúcstalálkozóra, ekképpen teljesítve a legmagasabb szintű találkozók rendszeres megtartására vonatkozó kötelezettségvállalását, valamint a 2004-ben indított stratégiai partnerség megerősítésének szándékával, a gazdasági és politikai együttműködés fokozása céljából;

B.  mivel az EU–India stratégiai partnerség az utóbbi években lendületet kapott, tükrözve a stratégiai dimenziójának megerősítésére irányuló megújult politikai szándékot, és mivel gazdasági partnerségből – India növekvő geopolitikai hatalmából és a közös demokratikus értékekből következően – számos ágazatra kiterjedő, bővülő kapcsolattá alakult;

C.  mivel az EU és India, mint a világ két legnagyobb demokráciája között erős politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok állnak fenn; mivel azonban a kétoldalú kapcsolatok még nem érték el teljes potenciáljukat, és fokozott politikai elkötelezettséget igényelnek; mivel az EU és India vezetői ismét határozottan kiálltak a hatékony multilateralizmus és a szabályokon alapuló multilaterális világrend megóvása és előmozdítása mellett, amelynek alapjául az ENSZ és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szolgál;

D.  mivel India regionális és globális szintű jelentősége növekszik, és egyre erősödött a helyzete támogató országként, valamint gazdasági és katonai hatalomként is; mivel India 2023-as G20-elnöksége és az ENSZ Biztonsági Tanácsában (2021–2022) és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (2019–2021) betöltött tagsága felerősítette a globális kormányzással kapcsolatos koordináció fokozásának és a szabályokon alapuló multilateralizmusra vonatkozó közös elképzelés további előmozdításának szükségességét;

E.  mivel az EU stratégiai kerete – amely globális és az Indiára vonatkozó stratégiáját, az Európa és Ázsia közötti összeköttetésekre vonatkozó stratégiáját, valamint az indiai-csendes-óceáni térségre vonatkozó, kialakulóban lévő stratégiáját foglalja magában – rávilágított az Indiával való együttműködés rendkívüli fontosságára az Unió globális menetrendjében; mivel a megnövekedett globális kockázatok és az erősödő nagyhatalmi verseny jelenlegi kontextusában a két- és többoldalú együttműködésnek magában kell foglalnia a nemzetközi biztonság növelését, a globális egészségügyi vészhelyzetekre – például a jelenlegi Covid19-világjárványra – való felkészültség és reagálás erősítését, a globális gazdasági stabilitás fokozását és az inkluzív növekedést, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítását;

F.  mivel India gazdasága erős és növekszik; mivel Indiának az EU az első számú kereskedelmi partnere, míg India az EU kilencedik legnagyobb kereskedelmi partnere; mivel az Indiai-óceán stratégiai jelentőséggel bír a globális kereskedelem szempontjából, és létfontosságú gazdasági és stratégiai jelentőséggel bír mind az EU, mind India számára; mivel az EU-nak és Indiának erős kölcsönös érdeke fűződik ahhoz, hogy az indiai- és csendes-óceáni térségben arra összpontosítanak, hogy a terület a tisztességes verseny, a megszakítás nélküli tengeri kommunikációs vonalak (SLOC), a stabilitás és a biztonság régiójának maradjon meg;

G.  mivel az összekapcsoltság az Európa és Ázsia közötti összeköttetésekre vonatkozó stratégiával összhangban az EU és India közötti kölcsönös stratégiai terv fontos elemét kell, hogy képezze; mivel az EU és India közötti legutóbbi csúcstalálkozón megállapodás született a fenntartható összekapcsoltság elveiről, és megállapodtak azon lehetőségek feltárásáról, amelyek az EU és India közötti összekapcsoltságot, valamint a harmadik országokkal ebből következően fennálló összekapcsoltságot javítanák, beleértve az indiai- és csendes-óceáni régiót; mivel az összekapcsoltság átfogó jellege miatt nem korlátozódik az olyan fizikai infrastruktúrára, mint az utak vagy a vasutak, hanem a tengeri útvonalak, a digitális infrastruktúra és a környezetvédelmi kérdések is ide tartoznak, különös tekintettel az európai zöld megállapodásra; mivel az összkapcsoltságnak geopolitikai és transzformatív szerepe van, ugyanakkor fenntartható eszköze a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek is;

H.  mivel az EU és India vezetésének elő kell mozdítania a hatékony klímadiplomáciát és a Párizsi Megállapodás végrehajtása, valamint az éghajlat és a környezet globális védelme iránti egyetemes elkötelezettséget;

I.  mivel helyi és nemzetközi emberi jogi megfigyelők szerint az emberijog-védők és az újságírók Indiában nem rendelkeznek biztonságos munkakörnyezettel; mivel 2020 októberében az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet az indiai kormányhoz fordult, hogy biztosítsák a jogokat az emberijog-védők és a nem kormányzati szervezetek számára, aggodalmát fejezve ki a civil társadalmi szervezetek szűkülő mozgástere, az emberijog-védők fogva tartása és olyan emberek megvádolása miatt, akik egyszerűen csak a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezéshez való jogukat gyakorolták, valamint az eltérő vélemények elfojtására szolgáló törvények, például a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény (FCRA) és az illegális tevékenységek megelőzéséről szóló törvény alkalmazása miatt;

J.  mivel az Amnesty International kénytelen volt bezárni az indiai irodáit, miután a bankszámláit befagyasztották a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény állítólagos megsértése miatt, és az ENSZ három különleges előadója szorgalmazta a törvénynek India nemzetközi jog szerinti jogaival és kötelezettségeivel összhangban történő módosítását;

K.  mivel civil társadalmi csoportok arról számolnak be, hogy Indiában a nők számos súlyos kihívással és jogaik megsértésével szembesülnek, többek között a kulturális, törzsi és hagyományos gyakorlatokkal, a szexuális erőszakkal és zaklatással, valamint az emberkereskedelemmel kapcsolatban; mivel a vallási kisebbségekhez tartozó nők kettős kiszolgáltatottsággal szembesülnek, ami még súlyosabb az alacsonyabb kasztokhoz tartozó nők esetében;

L.  mivel a tiltás ellenére a kasztok szerinti diszkrimináció továbbra is rendszerszintű probléma Indiában, amely megakadályozza a dalitokat a munkához, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a saját fejlődésüket elősegítő költségvetési juttatásokhoz való hozzáférésben, és amely a büntető igazságszolgáltatás rendszerében is jelen van;

M.  mivel India az új Covid19-járvány által egyik legsúlyosabban érintett ország, több mint 11 millió regisztrált esettel, és több mint 150 000 elhunyttal, és mivel az indiai kormány kezdeményezte vakcinák millióinak adományozását a közvetlenül szomszédos országoknak és az indiai-óceáni térség kulcsfontosságú partnerországainak;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

Az EU–India kapcsolatok általában

Kül- és biztonságpolitikai együttműködés

A jogállamiság, az emberi jogok és a jó kormányzás előmozdítása

Kereskedelem a fenntarthatóságért és a jólétért

Ellenálló képesség ágazati partnerségek révén

   a) folytassák az EU és India – mint stratégiai partnerek – közötti kapcsolatok fejlesztését és elmélyítését, valamint tartsák fenn a rendszeres, többszintű párbeszédre való elkötelezettséget, beleértve a csúcstalálkozókat;
   b) szilárdítsák meg a stratégiai partnerség területén a múlt évi csúcstalálkozó óta elért eredményeket, és érjenek el érezhető előrehaladást a kiemelt kérdésekben, nevezetesen a globális egészségügyi rendszer rezilienciája, az éghajlatváltozás, a digitalizáció és az új technológiák, az összekapcsoltság, a kereskedelem és a beruházások, a kül-, biztonság- és védelempolitika, valamint az emberi jogok terén;
   c) teljes körűen hajtsák végre az Indiával kapcsolatos 2018-as uniós stratégiát és a 2025-ig tartó időszakra szóló EU–India ütemtervet és legyenek továbbra is elkötelezettek iránta; dolgozzanak ki egyértelmű és nyilvános kritériumokat az ütemterv előrehaladásának mérésére; gondoskodjanak az EU Indiával kapcsolatos politikájának parlamenti ellenőrzéséről, rendszeres eszmecserék révén a Külügyi Bizottsággal;
   d) aknázzák ki a világ két legnagyobb demokráciája közötti bilaterális kapcsolatban rejlő lehetőségeket; ismételten hangsúlyozzák, hogy szükség van a partnerség elmélyítésére a közös értékek, a szabadság, a demokrácia, a pluralizmus, a jogállamiság, az egyenlőség, az emberi jogok tiszteletben tartása, az inkluzív, koherens és szabályokon alapuló globális rend, a tényleges multilateralizmus, a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a béke és a stabilitás globális szintű előmozdítása alapján;
   e) hangsúlyozzák India mint partner fontosságát az éghajlatváltozás és a biodiverzitás romlása elleni, illetve a megújuló energiára való zöld átállásért és a klímasemlegességért folytatott globális küzdelem terén; erősítsék meg a Párizsi Megállapodás teljes körű végrehajtását célzó közös terveket és a kapcsolódó, nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásukat, továbbá közös éghajlatügyi diplomáciai tevékenységüket;
   f) ismételjék meg a Tanács 2018-as kérését az 1994-es EU–India együttműködési megállapodás intézményi struktúrájának korszerűsítésére az új közös törekvéseknek és a globális kihívásoknak megfelelően; adjanak új lendületet az erős parlamenti dimenzióval rendelkező stratégiai partnerségi megállapodás megtárgyalásának gondolatához, amely adott esetben támogatna az állami szintű kapcsolatokat és együttműködést;
   g) mozdítsák elő a strukturált parlamentközi párbeszédet, beleértve az indiai fél arra történő bátorítását, hogy állandó partnercsoportot hozzon létre a Lok Sabhában és a Rajya Sabhában (az indiai parlament alsó- és felsőháza) az Európai Parlament Indiai Köztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének partnereként, továbbá támogatva a bizottságok közötti kapcsolatokat;
   h) biztosítsák az uniós és az indiai civil társadalommal – különösen a szakszervezetekkel, a hitalapú szervezetekkel, a feminista és LMBTI szervezetekkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, a kereskedelmi kamarákkal, valamint más érdekelt felekkel – való aktív és rendszeres konzultációt és bevonásukat az EU–India kapcsolatok továbbfejlesztésébe, érvényesítésébe és nyomon követésébe; törekedjenek ennek érdekében egy EU–India civil társadalmi platform létrehozására, valamint az EU–India csúcstalálkozók kísérőrendezvényeként egy EU–India ifjúsági csúcstalálkozó megrendezésére annak érdekében, hogy erősítsék a fiatalabb generációk közötti kapcsolatot;
   i) szilárdítsák meg az EU nyilvános diplomáciai erőfeszítéseit az Unió, annak tagállamai és India közötti kölcsönös megértés javításának érdekében, valamint segítsék az ismeretek bővítését mindkét oldalon, bevonva a tudományos köröket, agytrösztöket és képviselőket az Európai Unióból és Indiából;
   j) törekedjenek nagyobb szinergiára a kül- és biztonságpolitika terén, élve a párbeszédet szolgáló létező vonatkozó mechanizmusok és a 2025-ig szóló EU–India cselekvési terv alapján létrehozott fórumok lehetőségeivel, valamint figyelemmel az Ázsiában és Ázsiával való biztonsági együttműködés fokozására irányuló újabb keletű stratégiai hangsúlyra, amelyben India egyre fontosabb stratégiai szerepet játszik;
   k) hangsúlyozzák, hogy a biztonság és védelem területén történő fokozottabb elköteleződést az EU és India között nem az indiai- és csendes-óceáni térség polarizációjához hozzájáruló tényezőnek kell tekinteni, hanem a közös biztonság, a stabilitás és a békés fejlődés előmozdítójaként;
   l) hangsúlyozzák, hogy szükség van a nemzetközi biztonságpolitikák szorosabb tematikus összehangolására, valamint fellépésre olyan területeken, mint a nukleáris biztonság és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és ellenőrzése, a vegyi, biológiai és radiológiai fegyverek csökkentése, a regionális konfliktusok megelőzésének és a béketeremtésnek az előmozdítása, a kalózkodás elleni fellépés, a tengeri biztonság, terrorizmus elleni küzdelem (beleértve a radikalizálódást, a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozását is) és az erőszakos szélsőségesség és a félretájékoztatási kampányok visszaszorítása, a kiberbiztonság, a hibrid fenyegetések és a világűr; hangsúlyozzák az EU és India között a terrorizmus elleni küzdelemről folyó párbeszéd fontosságát; erősítsék meg a katonai-katonai kapcsolatokat és cseréket az EU–India stratégiai partnerség javítása érdekében;
   m) mutassanak rá, hogy az EU és India az ENSZ békefenntartó tevékenységének két legnagyobb támogatója és a tartós béke elkötelezett hívei; ösztönözzék a békefenntartás terén az együttműködés kiszélesítésére irányuló párbeszédet és kezdeményezéseket;
   n) üdvözöljék a lefegyverzés és a fegyverek elterjedése kérdésében megvalósult hat – rendszeressé vált – EU–India konzultációt, ösztönözzék Indiát a regionális együttműködés megerősítésére, és tegyenek konkrét lépéseket e tekintetben; üdvözöljék, hogy India csatlakozott három jelentős, a fegyverek elterjedésével kapcsolatos többoldalú exportellenőrzési rendszerhez, és ösztönözzék e fórumokon a szorosabb EU–India partnerséget;
   o) hangolják össze az álláspontokat és a kezdeményezéseket olyan az többoldalú fórumokon, mint az ENSZ, a WTO és a G20-ak, a közös nemzetközi értékek és normák mentén közös célkitűzéseket állítva fel, erősítve a párbeszédet és ténylegesen egyeztetve az álláspontokat a multilateralizmus és a szabályalapú nemzetközi rend védelme érdekében; vegyenek részt az ENSZ Biztonsági Tanácsának és munkamódszereinek reformjáról szóló megbeszéléseken, és támogassák India abbéli szándékát, hogy állandó taggá váljon a megreformált Biztonsági Tanácsban;
   p) segítsék elő a konfliktusmegelőzést és a gazdasági együttműködést a regionális integrációs kezdeményezések támogatásával Dél-Ázsiában, köztük a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetségen belül is (SAARC);
   q) támaszkodjanak India jelentős regionális tapasztalatára és az uniós tagállamok jelenlegi megközelítéseire az indiai-csendes-óceáni régió tekintetében, egy közös elveken, értékeken és többek között gazdasági érdekeken, valamint a nemzetközi jogon alapuló proaktív, átfogó és reális európai indiai-csendes-óceáni uniós stratégia kidolgozása érdekében; adott esetben törekedjenek az EU és India szakpolitikáinak összehangolására az indiai- és csendes-óceáni térség tekintetében, és terjesszék ki az együttműködést valamennyi közös érdekeltségű területre; kellően vegyék figyelembe a régió más országainak szuverén politikai döntéseit és az EU velük fenntartott kétoldalú kapcsolatait;
   r) törekedjenek konkrét intézkedéseket tartalmazó ambiciózus közös fellépésre a fejlesztés és a humanitárius segélynyújtás összehangolása terén többek között a Közel-Keleten és Afrikában, valamint a demokratikus folyamatok erősítésére és az autoriter törekvések és a szélsőségesség minden formájának, többek között a szélsőséges nacionalizmusnak és a vallási szélsőségeknek a visszaszorítására;
   s) mozdítsák elő a közös fellépést az élelmezésbiztonsági és katasztrófasegélyezési műveletek koordinálása terén, a nemzetközi humanitárius jogban foglalt humanitárius elvekkel összhangban, ideértve a pártatlanságot, a semlegességet és a megkülönböztetésmentességet a segélyszállítmányok terén;
   t) jegyezzék meg, hogy az EU szorosan figyelemmel kíséri a kasmíri helyzetet; ismételten hangsúlyozzák, hogy támogatják a nukleáris fegyverekkel rendelkező India és Pakisztán közötti stabilitást és kockázatcsökkentő intézkedéseket, és hogy továbbra is elkötelezettek az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett; támogassák az ENSZ Biztonsági Tanács Kasmírról szóló állásfoglalásainak és az UNHCR-jelentésnek a végrehajtását; szólítsák fel Indiát és Pakisztánt, hogy vegyék figyelembe a konfliktus rendezésével járó hatalmas emberi, gazdasági és politikai előnyöket;
   u) újítsák meg az India és Pakisztán közötti közeledésre és a jószomszédi kapcsolatok helyreállítására irányuló uniós erőfeszítéseiket a nemzetközi jog elvei alapján, átfogó párbeszéden és bizalomépítő intézkedésekkel kezdett, fokozatos megközelítésen keresztül; ennek fényében üdvözli a 2021. február 25-i, a tűzszünetről szóló indiai-pakisztáni együttes nyilatkozatot, amely fontos lépést jelent a regionális béke és stabilitás megteremtésében; hangsúlyozzák a bilaterális dimenzió fontosságát az India és Pakisztán közötti tartós béke és együttműködés megteremtésére irányuló törekvés során, amely pozitívan járulna hozzá a régió gazdasági fejlődéséhez és biztonságához; hangsúlyozzák a két fél, mint nukleáris nagyhatalmak felelősségét a béketeremtésben;
   v) ismerjék el, hogy India régóta támogatja Afganisztánt, és hogy elkötelezett a polgárokra összpontosító és helyi irányítású béketeremtési erőfeszítések mellett: dolgozzanak együtt Indiával és a régió többi államával az afganisztáni stabilizáció, a biztonság, a békés konfliktusrendezés és a demokratikus értékek, például a nők jogainak előmozdítása érdekében; ismételten hangsúlyozzák, hogy egy békés és virágzó Afganisztán a tágabb térség javát szolgálná;
   w) hangsúlyozzák, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térségben a béke, a stabilitás és a hajózás szabadságának megőrzése továbbra is kritikus fontosságú az EU és tagállamai érdekei szempontjából; növeljék a közös elköteleződést annak biztosítása érdekében, hogy gördülékeny maradjon a kereskedelem az indiai-csendes-óceáni térségben; ösztönözzék az ENSZ Tengerjogi Egyezményének további közös értelmezését, többek között a hajózás szabadsága tekintetében, valamint fokozzák a tengerhajózási biztonság terén folytatott együttműködést és a közös képzési missziókat az indiai-csendes-óceáni térségben a hajózás biztonságának és szabadságának megőrzése érdekében a tengeri közlekedési vonalak mentén; emlékeztessenek arra, hogy az erősödő regionális hatalmi rivalizálás kontextusában az indiai-csendes-óceáni térség országaival folytatott együttműködésnek a nyitottság, a jólét, az inkluzivitás, a fenntarthatóság, az átláthatóság, a viszonosság és az életképesség elvét kell követnie; kezdeményezzenek magas szintű párbeszédet az EU és India között a jelenlegi, kalózkodás elleni fellépésről folytatott konzultációk körének bővítését célzó tengeri együttműködésről, és az EUNAVFOR Atalanta művelet, az indiai információs és elemzőközpont az indiai-óceáni térségért (IFC-IOR) és az indiai haditengerészet interoperabilitásának és együttműködésének növeléséről a tengerfelügyelet, a katasztrófasegély, valamint a közös képzés és gyakorlatok területén;
   x) támogassák közösen a további párbeszédet annak érdekében, hogy minél hamarabb elkészülhessen a dél-kínai-tengeri magatartási kódex, amely a nemzetközi joggal összhangban nem sértené a nemzetek törvényes jogait;
   y) aggodalommal vegyék tudomásul az India és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok romlását, amely többek között a Kínai Népköztársaság expanziós politikája és jelentős fegyverkezése miatt következett be; támogassák a békés vitarendezést, az átfogó és konstruktív párbeszédet és a nemzetközi jog érvényesítését az India és Kína közötti határ tekintetében;
   z) ismerjék el India – békefenntartó missziókban való részvételével tanúsított – elkötelezettségét a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend mellett; erősítsék meg kölcsönös elkötelezettségüket az 1325. sz. ENSZ BT-határozat végrehajtása mellett, beleértve – a tényleges végrehajtást lehetővé tevő, megfelelő költségvetési összegek biztosításával kísért – nemzeti cselekvési tervek kidolgozását;
   aa) ösztönözzék a fiatalokról, a békéről és a biztonságról szóló 2250., 2419. és 2535. sz. ENSZ BT-határozatok végrehajtása melletti közös kötelezettségvállalást, beleértve vonatkozó – megfelelő költségvetési juttatással kísért – nemzeti stratégiák és cselekvési tervek kidolgozását és hangsúlyt fektetve a konfliktusok megelőzésére; ösztönözzék Indiát az EU tagállamaival együtt, hogy fektessenek be a fiatalok képességeibe, és vonják be az ifjúsági szervezeteket a párbeszéd és az elszámoltathatóság előmozdításába; keressenek új megoldásokat a fiatalok bevonására a pozitív béke és a biztonság építésébe;
   ab) helyezzék az emberi jogokat és a demokratikus értékeket az EU Indiával való kapcsolatépítésének középpontjába, ezúton törekedve az eredményorientált és konstruktív párbeszédre és a mélyebb kölcsönös megértésre; Indiával együttműködésben dolgozzanak ki stratégiát az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések kezelésére, különös tekintettel a nőkre, a gyermekekre, valamint az etnikai és vallási kisebbségekre és a hit és meggyőződés szabadságára, illetve az olyan jogállamisági kérdések kezelésére, mint a korrupció elleni küzdelem, a szabad és biztonságos környezet a független újságírók és a civil társadalom, köztük az emberi jogvédők számára, valamint az emberi jogi megfontolások integrálására a szélesebb EU–India partnerségbe;
   ac) adjanak hangot mély aggodalmuknak az indiai állampolgárság módosításáról szóló törvény miatt, amely az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala szerint alapvetően megkülönböztető jellegű a muszlimokkal szemben, és veszélyesen megosztó; ösztönözzék Indiát, hogy biztosítsa a szabad vallásgyakorlás és a választott vallás terjesztésének jogát, amint azt alkotmányának 25. cikke rögzíti; dolgozzanak a diszkriminációra vagy erőszakra buzdító gyűlöletbeszéd megszüntetése és megakadályozása érdekében, amely mérgező környezethez vezet, ahol a vallási kisebbségek elleni intolerancia és erőszak büntetlenül előfordulhat; osszák meg a rendőri erők toleranciával és nemzetközi emberi jogi normákkal kapcsolatos képzésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat; ismerjék el az összefüggést az áttérés-ellenes törvények és a vallási kisebbségek, különösen a keresztény és muszlim közösségek elleni erőszak között;
   ad) ösztönözzék Indiát – mint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagját –, hogy hajtsa végre az egyetemes időszakos felülvizsgálat valamennyi ajánlását, fogadja és könnyítse meg az ENSZ különleges előadóinak látogatásait, így a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét és a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét, a civil társadalom, az alapvető jogok és szabadságok monitorozása során, eképpen téve eleget a civil társadalom emberi jogok és védelmében előmozdításában való tényleges részvételének és abba való eredményes bevonásának támogatására irányuló vállalásának;
   ae) kezeljék az emberi jogi helyzetet és a hozzá kapcsolódó, a civil társadalom előtt álló kihívásokat az indiai hatóságokkal folytatott párbeszéd útján, beleértve a legfelső szintet is, különös tekintettel az az ENSZ emberi jogi főbiztosa és az ENSZ különleges előadói által felvetett aggályokra; ösztönözzék Indiát mint a világ legnagyobb demokráciáját, hogy bizonyítsa elkötelezettségét a mindenkit megillető, alkotmányosan garantált véleménynyilvánítási jogok tiszteletben tartása, védelme és teljes körű érvényesítése mellett, ideértve az online szólásszabadságot is, a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot, többek között a mezőgazdasági termelők legutóbbi nagyszabású tiltakozásai vonatkozásában, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságát; szólítsák fel Indiát, hogy biztosítson biztonságos, politikai vagy gazdasági nyomástól mentes környezetet az emberijog-védők, a környezetvédők, az újságírók és más civil társadalmi szereplők munkájához, valamint védje meg és garantálja alapvető jogaikat és szabadságakait, és hagyjon fel a lázadás és terrorizmus elleni törvényekre való hivatkozással jogszerű tevékenységeik korlátozásának eszközeként, többek között Dzsammuban és Kasmírban, vessen véget az internet-hozzáférés általános korlátozásának, vizsgálja felül a törvényeket annak elkerülése érdekében, hogy azokat az eltérő vélemények elhallgattatására lehessen felhasználni, és módosítsa a megkülönböztetést elősegítő jogszabályokat, valamint segítse elő az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését és biztosítsa az emberi jogok megsértésének számonkérhetőségét; kezeljék a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény civil szervezetekre gyakorolt káros hatásait;
   af) ösztönözzék Indiát, hogy tegyen további lépéseket a nemi alapú erőszak és diszkrimináció eseteinek kivizsgálására és megelőzésére, valamint a nemek közötti egyenlőség támogatására; kezeljék a nők és gyermekek ellen irányuló erőszak növekedésének kérdését Indiában azáltal, hogy ösztönzik a nők és gyermekek ellen irányuló erőszakos bűncselekmények alapos kivizsgálását, képzést nyújtanak a tiszteknek a traumákkal kapcsolatos informált rendőri munkavégzés és nyomozás terén, hatékony nyomon követési mechanizmusokat alkalmaznak a nők és lányok elleni szexuális erőszakkal kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére, valamint felgyorsítják a jogi folyamatokat és javítják az áldozatok védelmét;
   ag) kezeljék a kasztalapú hátrányos megkülönböztetés problémáját, valamint azt a fontos kérdést, hogy jogokat biztosítsanak az adivasi közösségek számára az erdei jogok elismeréséről szóló törvény keretében;
   ah) emlékeztessenek az Unió halálbüntetésre vonatkozó elvi alapú és régóta tartó elutasítására, valamint ismételjék meg a halálbüntetésre vonatkozó moratórium kérését India felé, a halálbüntetés végleges eltörlése érdekében;
   ai) ismerjék el azt a folyamatot, amelynek keretében India kidolgozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek teljes körű végrehajtásának érdekében, emlékeztetve minden vállalkozás felelősségére, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat értékláncaikban, valamint ösztönözzék az EU-t és Indiát, hogy aktívan vegyenek részt az emberi jogokra vonatkozó vállalati felelősségről szóló kötelező jellegű ENSZ szerződésről jelenleg folyó tárgyalásokban;
   aj) sürgessék Indiát, hogy ratifikálja a kínzás elleni ENSZ egyezményt és annak fakultatív jegyzőkönyvét, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló ENSZ egyezményt;
   ak) ösztönözzék Indiát a nemzetközi igazságszolgáltatási erőfeszítések további támogatására azáltal, hogy aláírja a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumot;
   al) ösztönözzék Indiát, hogy folytassa az erőszak és az üldöztetés elől menekülő személyek védelmének hagyományát, amíg a biztonságos, méltóságteljes és önkéntes visszatérés feltételei nem valósulnak meg, és tegyen meg minden szükséges intézkedést az indiai közösségek hontalansága kockázatának elkerülése érdekében;
   am) hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a lehető leghamarabb megkezdődjön az EU és India közötti rendszeres emberi jogi párbeszéd, összhangban az EU–India ütemterv szerinti kötelezettségvállalással, valamint azzal a közös szándékkal, hogy az ülések nyolc év szünet után folytatódjanak, mivel ez mindkét fél számára fontos lehetőség a fennmaradó emberi jogi kérdések megvitatására és megoldására; a párbeszédet fejlesszék legfelsőbb szintű párbeszéddé, és törekedjenek arra, hogy az a magas szintű részvételnek köszönhetően érdemivé váljon, konkrét kötelezettségvállalásokat, kritériumokat és a haladásra vonatkozó referenciaértékeket határozva meg, egyedi eseteket kezelve és a kormányközi párbeszédet megelőzően megkönnyítve az EU és India közötti civil társadalmi párbeszédet; kérjék fel az EKSZ-t, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek az elért eredményekről;
   an) emlékeztessenek arra, hogy az EU és India közötti kereskedelem 2009 és 2019 között több mint 70%-kal nőtt, és hogy közös érdek a szorosabb gazdasági kapcsolatok előmozdítása; ismerjék el, hogy India szilárd alternatívát jelent egy olyan Unió számára, amely diverzifikálni akarja ellátási láncait, és hogy az EU India legnagyobb kereskedelmi partnere az agár-élelmiszeripari ágazatban;
   ao) éljenek az EU–India vezetői találkozó által kínált lehetőséggel annak érdekében, hogy a legmagasabb szinten nyitott módon közelítsék meg az értékalapú együttműködés kérdését a kereskedelem és a beruházások tekintetében; ismételten fejezzék ki, hogy az Unió kész egy önálló beruházásvédelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére, amely mindkét oldalon növelné a jogbiztonságot a befektetők számára és tovább erősítené a kétoldalú kereskdelmi kapcsolatokat; törekedjenek e területen olyan kölcsönösen hasznos közös célok megvalósítására, amelyek hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez és az innovációhoz, továbbá összhangban vannak az egyetemes emberi jogokkal és hozzájárulnak tiszteletben tartásukhoz, beleértve a munkajogot is, valamint elősegítik az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és az Agenda 2030 fenntartható fejlődési céljainak elérését;
   ap) a lehető legjobban használják ki India elkötelezettségét a multilateralizmus és szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rend mellett; álljanak ki India döntő szerepe mellett a Kereskedelmi Világszervezet reformjára irányuló jelenlegi erőfeszítések terén;
   aq) értékeljék, hogy milyen mértékben szükséges frissíteni a Bizottság tárgyalási felhatalmazását, amennyiben a cél egy olyan kereskedelmi és együttműködési megállapodás megkötése, amely ambiciózus rendelkezéseket tartalmaz egy, a Párizsi Megállapodással összhangban levő, érvényesíthető kereskedelmi és fenntartható fejlődési fejezettel kapcsolatban, továbbá megfelelő rendelkezéseket a befektetői jogok és kötelezettségek és az emberi jogok tekintetében; folytassanak konstruktív tárgyalásokat, miközben figyelemmel vannak a két fél eltérő szintet képviselő elvárásaira; vegyék figyelembe e tekintetben az indiai hatóságok álláspontjának pozitív irányú változását, miszerint hajlandók a jövőbeli megállapodásba kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos rendelkezéseket beilleszteni;
   ar) zárják le a tárgyalásokat Indiával az összekapcsoltságra vonatkozó partnerségről; támogassák e partnerséget többek között a két-és többoldalú digitális és zöld infrastrukturális projektekbe való fenntartható befektetések számára biztosított kölcsönök és garanciák révén Indiában, amelyeket az Unió olyan köz- és magánszervezetei biztosítanak, mint az Európai Beruházási Bank (EBB), valamint az új külső finanszírozási eszköz, összhangban az Unió és Ázsia közötti összeköttetésekre irányuló stratégiával; tárják fel az EU és India közötti, valamint a dél-ázsiai országokkal folytatott együttműködés közötti szinergiákat, továbbá hangolják össze a különböző összekapcsoltsági stratégiákat;
   as) biztosítsák, hogy az összekapcsoltsági kezdeményezések társadalmi, környezetvédelmi és költségvetési normákon, valamint a fenntarthatóság, az átláthatóság, az inkluzivitás, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a kölcsönösség értékein alapuljanak, és teljes mértékben összhangban legyenek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményével (UNFCCC) és annak jogi eszközeivel, többek között a Párizsi Megállapodással;
   at) ismerjék el India szakértelmét a természeti katasztrófák kezelése terén; fokozzák az Indiával való együttműködést a régió természeti katasztrófákra való felkészültségének fokozása érdekében, ideértve a katasztrófákkal szemben ellenállóképes infrastruktúrával foglalkozó koalíció keretén belüli partnerséget, amely multilaterális erőfeszítés a kutatás és ismeretek megosztásának kiterjesztésére az infrastrukturális kockázatkezelés területén;
   au) erősítsék a fenntartható mobilitásra irányuló együttműködést olyan konkrét intézkedéseken révén, mint az elektromos közlekedési infrastruktúrák további fejlesztése, valamint a vasúti projektekbe való beruházások; hangsúlyozzák, hogy a vasutak nélkülözhetetlenül fontosak a nagy városi területeken a túlterheltség és szennyezés csökkentésében, az éghajlati célkitűzések elérésében, valamint a létfontosságú ellátási láncok rezilienciájának biztosításában, többek között válságok esetén;
   av) továbbra is támogassák a gyors urbanizáció által támasztott kihívásokkal kapcsolatos együttműködést, többek között a tudás és a bevált gyakorlatok cseréje által közös platformokon és a városok közötti együttműködések során, az intelligens városi technológiákkal kapcsolatos együttműködések által, valamint a városi közlekedési projektek folyamatos pénzügyi támogatása által Indiában, az EBB által;
   aw) emlékeztessenek India – mint gyógyszeripari termékek, generikus gyógyszerek és védőoltások jelentős előállítója – szerepére a globális egészségügyi válság kezelésében; ösztönözzék közös vállalkozások létrehozását a Covid19-oltóanyagokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében; törekedjenek rá, hogy az EU és India vezető szerephez jusson a globális közjónak tekintett egészség előmozdításában, a többoldalú kezdeményezések – köztük a COVAX – támogatása révén, és a vonaktozó nemzetközi fórumokkal együttműködve segítsék elő az oltóanyagokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítását, különösen az alacsony jövedelmű országokban;
   ax) növeljék az éghajlatváltozásra vonatkozó, EU–India két- és többoldalú együttműködés ambíciójának szintjét, nevezetesen a környezetbarát növekedés, valamint az igazságos és biztonságos energiaátállás felgyorsítása által, hogy elérjék a klímasemlegességet, valamint növeljék a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások mértékét; továbbra is vállaljanak globális vezető szerepet a Párizsi Megállapodás támogatása terén, és összpontosítsanak a tiszta és megújuló energiára, valamint a körforgásos gazdaságra vonatkozó ütemtervek végrehajtására;
   ay) a két legnagyobb globális üvegházhatásúgáz-kibocsátóként erősítsenek meg egy közös kötelezettségvállalást, amely összehangoltabb erőfeszítésekre irányul az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére; emlékeztessék India vezetését a megújuló energiára, valamint az EU és India közötti, a tiszta energia és az éghajlatváltozás terén megvalósuló partnerség által elért előrelépésre; ösztönözzék a beruházásokat és az együttműködést, hogy továbbra is előmozdítsák az elektromos mobilitást, a fenntartható hűtést, az újgenerációs akkumulátortechnológiát, az elosztott villamosenergia-termelést, valamint a méltányos átállást Indiában; kezdeményezzenek vitát, és értékeljék a stratégiai együttműködés lehetőségét a ritkaföldfémek területén; erősítsék a fenntartható vízgazdálkodási partnerség végrehajtását;
   az) támogassanak a biodiverzitás terén ambiciózus közös ütemtervet és globális fellépést, többek között a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2021. májusban esedékes konferenciájának (COP15) előkészítése során;
   ba) törekedjenek közös vezető szerepre nemzetközi szabványok kialakításában és továbbfejlesztésében a fenntartható és felelős digitalizáción, valamint törvény és emberi jogi alapú ikt-környezeten alapuló digitális gazdaságot illetően, ugyanakkor kezelve a kiberbiztonsággal kapcsolatos fenyegetéseket és védelmezve az alapvető jogokat és szabadságokat, beleértve a személyes adatok védelmét;
   bb) emeljék magasabb szintre az Indiával való digitális összekapcsoltságot célzó uniós törekvéseket, figyelemmel az EU digitális átalakulásra vonatkozó stratégiájára; működjenek együtt Indiával a kritikus technológiák fejlesztése és használata terén, szem előtt tartva azokat a fontos stratégiai és biztonsági következményeket, amelyek az ilyen forradalmi technológiákkal járnak; ruházzanak be partnerségekbe a digitális szolgáltatások és a felelős és emberi jogi alapú mesterséges intelligencia fejlesztése terén; üdvözljék India arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az általános adatvédelmi rendelethez hasonlóan magas szintű személyesadat-védelmet biztosítson, és továbbra is támogassák Indiában az adatvédelmi reformot; hangsúlyozzák a megerősített együttműködés kölcsönös előnyeit ezen a területen; továbbra is ösztönözzék a jogszabályi keretrendszerek közötti konvergenciát annak érdekében, hogy biztosítsák a személyes adatok és a magánélet védelmének magas szintjét, többek között lehetséges adattovábbítás megfelelőségi határozatok által, annak érdekében, hogy elősegítsék a biztos és biztonságos határokon átnyúló adatáramlást, lehetővé téve a szorosabb együttműködést, különösen az IKT és a digitális szolgáltatási ágazatban; jegyezzék meg, hogy az adatokról szóló indiai és európai rendelet összehangolása jelentősen megkönnyítené a kölcsönös együttműködést, a kereskedelmet, valamint az információk és a szakértelem biztonságos átadását; dolgozzanak azért, hogy megismételjék az Unió nemzetközi barangolási megállapodásait Indiával;
   bc) ne feledkezzenek el arról, hogy a digitális ágazat fejlesztése kiemelten fontos a biztonság szempontjából, és magában kell foglalnia a berendezésgyártók ellátási láncának a nyitott és interoperábilis hálózati architektúrák előmozdítása révén történő diverzifikálását, valamint az olyan partnerekkel létrehozott, digitalizációt célzó partnerségeket is, amelyek osztják az uniós értékeket, és amelyek az alapvető jogokat tiszteletben tartva hasznosítják a technológiát;
   bd) tegyenek hatékony lépéseket az EU-India mobilitás támogatásának érdekében, többek között a migránsok, a hallgatók, a magasan képzett dolgozók és a művészek számára, figyelembe véve a készségek hozzáférhetőségét és a munkaerőpiac szükségleteit az Unióban és Indiában; ismerjék el az Indiában és az Unióban is jelentős tehetségbázist a digitalizáció és a mesterséges intelligencia területén, valamint a magas szintű szakértelem és az együttműködés létrehozására irányuló közös érdeket ezen a területen;
   be) kezeljék az emberek közötti cseréket a stratégiai partnerség egyik fő dimenziójaként; szólítsanak fel a partnerségek elmélyítésére a közoktatás, a kutatás és az innováció, valamint a kulturális cserekapcsolatok terén; hívják fel az uniós tagállamokat és Indiát, hogy kiemelten ruházzanak be a fiatalok képességeibe és vezető szerepébe, valamint gondoskodjanak a politikai és gazdasági életbe való érdemi bekapcsolódásukról; mozdítsák elő India és különösen az indiai hallgatók és fiatal szakemberek olyan uniós programokban való részvételét, mint a Horizont Európa, az Európai Kutatási Tanács, a Marie Skłodowska-Curie-ösztöndíj, valamint az emberek közötti oktatási és kulturális csereprogramok; ebben a tekintetben mozdítsák elő az Erasmus+ programot és biztosítsák a női hallgatók, tudósok, kutatók és szakértők egyenlő arányú részvételét ezekben a programokban; folytassák a szoros együttműködést a kutatás és az innováció területén, beleértve az emberközpontú és etikán alapuló digitális technológiákat, a digitális jártasság és készségek erősítésének ösztönzése mellett;
   bf) vizsgálják tovább az átfogó együttműködés lehetőségeit a G20 keretében a foglalkoztatás és szociálpolitika olyan területein, mint a szociális védelem, a minimálbérek, a nők munkaerőpiaci részvétele, a tisztességes munkahelyek létrehozása, a munkahelyi egészség és biztonság; működjenek együtt a gyermekmunka megszüntetésének érdekében azáltal, hogy támogatják az India által 2017 júniusában ratifikált 138. számú (A foglakoztatás alsó korhatáráról szóló egyezmény) és 182. számú (A gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezmény) ILO-egyezmény alkalmazását és tiszteletben tartásának nyomon követését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2020/07/15/joint-statement-15th-eu-india-summit-15-july-2020/
(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0012.
(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0016.
(4) HL C 337., 2018.9.20., 48. o.
(5) HL C 174. E, 2005.7.14., 179. o.
(6) HL C 227. E, 2006.9.21., 589. o.
(7) HL C 58., 2018.2.15., 109. o.
(8) HL C 261. E, 2013.9.10., 34. o.
(9) HL C 215., 2018.6.19., 202. o.


2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Bizottság és végrehajtó ügynökségek
PDF 548kWORD 214k
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2020/2140(DEC))
P9_TA(2021)0164A9-0117/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(2),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottság az uniós költségvetésről szóló 2019. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2020)0265),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), az Európai Unió költségvetésének teljesítményéről (2019. év végi állapot) szóló számvevőszéki jelentésre, az intézmények válaszaival együtt(4), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács által a 2019-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok parlamentjeinek, nemzeti és regionális ellenőrző intézményeinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (most Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(7),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(8),

–  tekintettel az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(9),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az uniós ügynökségekről a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan kiadott éves jelentésére, az ügynökségek válaszaival együtt(10),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(11),

–  tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(13) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(14) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2009/336/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 18-i 2013/776/EU bizottsági végrehajtási határozatra(15),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(16)

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  mentesítést ad az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon ezeknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

3. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (jelenleg Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség) 2019-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(17),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(18),

–  tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(19),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(20),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(21),

–  tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(23) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(24) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról, valamint a 2004/20/EK és a 2007/372/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/771/EU bizottsági végrehajtási határozatra(25),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(26),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  mentesítést ad az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség megbízott igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség megbízott igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon ezeknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

4. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(27),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(28),

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(29),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(30),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(31),

–  tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(32) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(33) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(34) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2004/858/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/770/EU bizottsági végrehajtási határozatra(35),

–  tekintettel a 2013/770/EU végrehajtási határozatnak a „Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség” „Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról szóló, 2014. december 17-i 2014/927/EU bizottsági végrehajtási határozatra(36),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(37)

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  mentesítést ad a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

5. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(38),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(39),

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(40),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(41),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(42),

–  tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(43) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(44) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(45) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége létrehozásáról és a 2008/37/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/779/EU bizottsági végrehajtási határozatra(46),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(47)

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  mentesítést ad az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

6. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (most Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(48),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(49),

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(50),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(51),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(52),

–  tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(53) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(54) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(55) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/46/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 2013/778/EU bizottsági végrehajtási határozatra(56),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(57)

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  mentesítést ad az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

7. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (most Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(58),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(59),

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(60),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(61),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(62),

–  tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(63) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(64) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(65) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/593/EK határozattal módosított 2007/60/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 23-i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozatra(66),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(67)

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  mentesítést ad az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon ezeknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

8. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolás lezárásáról, III. szakasz - Bizottság (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(68),

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(69),

–  tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,

–  tekintettel a Bizottság az uniós költségvetésről szóló 2019. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2020)0265),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(70), az Európai Unió költségvetésének teljesítményéről (2019. év végi állapot) szóló számvevőszéki jelentésre, az intézmények válaszaival együtt(71), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(72),

–  tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(73) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(74) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

1.  jóváhagyja az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére vonatkozó elszámolás lezárását;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

9. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2020/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz – Bizottság,

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),

A.  mivel az uniós költségvetés a közös szakpolitikai célkitűzések elérésének fontos eszköze, és az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,0 %-át vagy a tagállamok általános államháztartási kiadásainak és az Unió összes közkiadásának átlagosan 2,1%-át teszi ki;

B.  mivel a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi és értékeli, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok a belső és külső ellenőrzéseket követően megvalósultak-e, ezáltal megerősítve a Bizottság kiadásainak szabályszerűségét és teljesítményét az ár-érték arány szempontjából;

C.  mivel a 2019. évi mentesítési eljárás egy olyan évre vonatkozik, amelyet az európai parlamenti választásokkal és a 2019. július 2-án kezdődött új jogalkotási ciklussal járó politikai és intézményi átmenet, valamint az új Bizottság kinevezése fémjelez, amely 2019. december 1-jén lépett hivatalba és új politikai prioritásokat határozott meg, például az európai zöld megállapodást, az Unió digitalizálásának kiemelt fontosságát, valamint értékeinek és az uniós adófizetők pénzének védelmét;

D.  mivel az új koronavírus (Covid19) okozta járvány kitörése nem tette szükségessé az Unió 2019. évi éves beszámolójában szereplő számadatok kiigazítását; mivel azonban 2020-ban és az elkövetkező években a Covid19-járvány jelentős globális hatást fog gyakorolni, és jelentős hatással lesz az uniós költségvetésre, és mivel e tekintetben különös gonddal kell megállapítanunk, hogy a Bizottság hatékonyan és átláthatóan használta-e fel az uniós költségvetést, mivel 2020-tól kezdődően az Unió azonnali reagálási kezdeményezéseinek végrehajtása hatással lesz több eszköznek és forrásnak az Unió pénzügyi kimutatásaiban való megjelenítésére, értékelésére vagy átsorolására;

E.  mivel az új koronavírus-járvány (Covid19) közvetlen következményeként a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nem tudta megszervezni vagy teljes mértékben végrehajtani az uniós intézmények kiadásainak szokásos ellenőrzésével kapcsolatos összes tervezett tevékenységét, azaz tényfeltáró kiküldetéseit, nyilvános meghallgatásait vagy munkaértekezleteit, és ezért még inkább a Számvevőszék munkájára kellett támaszkodnia;

Politikai prioritások

1.  az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 317. cikkében foglalt elvét, valamint az európai integráció erősítéséhez és az egyre szorosabb Unió megteremtéséhez hozzájáruló programprioritások és célkitűzések megvalósításának fontosságát;

2.  aggodalmának ad hangot a jogállamiság egyes tagállamokban tapasztalt helyzetével és az e hiányosságok által okozott pénzügyi veszteségekkel kapcsolatban; elvárja a Bizottságtól, hogy ilyen esetekben használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés felfüggesztésére, csökkentésére és korlátozására, beleértve a jogállamiságról szóló rendelet alkalmazását is; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik előfeltétele, beleértve az európai alapok hatékony és eredményes elosztását és kezelését; e tekintetben melegen üdvözli az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását, üdvözli, hogy a Bizottság megkezdte az iránymutatásokkal kapcsolatos munkáját; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéletében már egyértelműen megállapította, hogy az Európai Tanács következtetéseiben foglalt nyilatkozatok nem élvezhetnek elsőbbséget a rendelet szövegével szemben, illetve nem módosíthatják azt;

3.  emlékeztet arra, hogy a rendeletet vagy annak egy részét csak az EUB semmisítheti meg; sürgeti a Bizottságot, mint a „Szerződések őre”-t, hogy a rendeletet a hatálybalépésének napjától alkalmazza, és indítsa el a jogállamisági mechanizmusokat, amikor ez az Unió pénzügyi érdekei védelmének minden dimenzióban történő biztosításához szükséges; hangsúlyozza, hogy a rendelet 2021. január 1-jén lépett hatályba; emlékeztet arra, hogy a Parlament az EUMSZ 265. cikke szerinti mulasztás megállapítása iránti kereset révén felelősségre vonhatja a Bizottságot a rendelet általa történő alkalmazása tekintetében, beleértve az indokolatlan késedelmeket is; emlékeztet arra, hogy ezt a rendeletet, amelynek célja az uniós források védelme, valamennyi kötelezettségvállalásra és kifizetésre alkalmazni kell, ugyanakkor biztosítékokat kell nyújtania a végső kedvezményezettek és címzettek számára;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP és a kohéziós politika végrehajtása az uniós tagállamokban összesen 292 jelentéstételi rendszert tartalmaz, ami szétaprózottá és összehasonlíthatatlanná teszi az adatokat, és megakadályozza a mesterséges intelligencia és a nagy adathalmazok hatékony alkalmazását az alapok ellenőrzésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az eltérő mértékben digitalizált adatok és jelentéstételi technológiák érvényességének és összehasonlíthatóságának hiányosságai továbbra is súlyosan akadályozzák az uniós források elosztásának és hatékony ellenőrzésének átfogó áttekintését; sajnálja, hogy az uniós forrásokkal való visszaélés, csalás és hűtlen kezelés felderítése többnyire mintavételen alapuló ellenőrzéseik során a Bizottság és az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: Számvevőszék) által tett véletlen felfedezésekre vagy az OLAF vizsgálatai során napfényre került ügyekre korlátozódik;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP és a kohéziós politika jelentéstételi rendszerei közül egyik sem tartalmaz információt a végső kedvezményezettekről, hogy ezen információk nyilvánosságra hozatala jogilag nem kötelező, és hogy nem minden tagállam nemzeti központi nyilvántartásában érhető el a vállalatok tényleges tulajdonosaira vonatkozó valamennyi információ; hangsúlyozza, hogy egy interoperábilis informatikai rendszer nemcsak a visszaélések, a csalás, a hűtlen kezelés, az összeférhetetlenség, a kettős finanszírozás és más rendszerszintű problémák korábbi és hatékonyabb felderítését tenné lehetővé, hanem az uniós források valódi elosztásának átfogó áttekintését is és annak megállapítását, hogy adott esetben nem jönnek-e létre eredetileg nem tervezett koncentrációk néhány oligarchikus vagy akár bűnöző végső kedvezményezett kezében; hangsúlyozza, hogy a vállalatok és vállalatcsoportok tulajdonosi szerkezetére és tényleges tulajdonosaira vonatkozó információk hiánya jelentősen hozzájárul a források jelenlegi elosztásának átláthatatlanságához; ismételten hangsúlyozza az átfogó, megbízható és összehasonlítható adatok alapvető fontosságát az európai kiadások hatékony, eredményes és időben történő ellenőrzése és az európai adófizetők pénzének védelme szempontjából;

6.  emlékeztet a Parlament Bizottsághoz intézett felhívására, hogy tegyen javaslatot egy olyan interoperábilis informatikai rendszer létrehozásáról szóló rendeletre, amely lehetővé teszi a tagállami hatóságok egységes és szabványosított, megfelelő időben végrehajtott jelentéstételét a megosztott irányítás területén, különösen a KAP és a kohéziós alapok tekintetében, a Bizottság 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési jelentésében foglaltak szerint a rendszerszintű hibák és visszaélések korábbi észlelése érdekében; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszert automatikusan frissíteni kell összehasonlítható és időben szolgáltatott adatokkal, annak érdekében, hogy a rendszer a mesterséges intelligencia és a nagy adathalmazok alkalmazásával képes legyen a nyomon követésre és az ellenőrzésre; felhívja a Bizottságot, hogy a tényleges tulajdonosokra vonatkozó valamennyi információ közzétételét jogi követelményként sürgősen tegye az uniós források felhasználásának előfeltételévé;

7.  hangsúlyozza azokat az előnyöket, amelyekkel egy ilyen interoperábilis és digitális rendszer járna a tagállami hatóságok számára a nemzeti adófizetők pénze európai alapok formájában történő elkülönítésének, kezelésének és elosztásának a nemzeti parlamentek és kormányok általi ellenőrzése és áttekintése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálása már régóta esedékes és elengedhetetlen tekintettel a visszaélés, a csalás, a hűtlen kezelés, az összeférhetetlenségek, a kettős finanszírozás és más rendszerszintű problémák határokon átnyúló jellegére; tudomásul veszi a Parlament és a Bizottság által a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (MFF), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről, a közös rendelkezésekről szóló rendeletről és a KAP-ról folytatott tárgyalások során tett javaslatokat;

8.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Tanács csak vonakodva folytat tárgyalásokat az életképes kompromisszumokról; sajnálja, hogy a különböző jogszabályokban eltérő szabályokat és jelentéstételi követelményeket fogadtak el; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan megfelelő rendelkezésre, amely indokolatlan késedelem nélkül beilleszthető a költségvetési rendeletbe;

9.  emlékeztet arra, hogy a 2018. évi mentesítési jelentés felszólította a Bizottságot, hogy bocsássa a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére az Agrofert-csoporthoz tartozó valamennyi vállalat számára az összes tagállamban teljesített kifizetések teljes összegének jegyzékét és az uniós támogatások tagállamonkénti 50 legnagyobb egyéni kedvezményezettjének (természetes személyek mint egy vagy több vállalat tényleges tulajdonosai) listáját, valamint 50 legnagyobb kedvezményezettjének (természetes személyek és jogi személyek, valamint természetes személyek mint vállalatok tulajdonosai) listáját valamennyi tagállamban összesítve; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló többször megismételt kísérletét, hogy a tagállamoktól információkat kérve összeállítson egy ilyen listát; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a tagállamok által szolgáltatott teljes, megbízható és összehasonlítható adatok hiánya miatt ezen állásfoglalás időpontjáig nem tudta benyújtani a kért listát; hangsúlyozza, hogy ez jól szemlélteti és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy digitális, interoperábilis jelentéstételi és nyomonkövetési rendszerre a megosztott irányítás alá tartozó alapok tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy a kérésnek megfelelően további indokolatlan késedelem nélkül bocsássa rendelkezésre az 50 legnagyobb egyéni végső kedvezményezett listáját, valamint az Agrofert-csoport valamennyi vállalata által a 2014-2020 közötti időszakban megosztott irányítás keretében kapott összes támogatás átfogó jegyzékét, és sürgeti a tagállamokat, hogy az elemzéshez és az említett jegyzékek összeállításához szükséges adatok rendelkezésre bocsátása révén teljes mértékben működjenek együtt a Bizottsággal;

10.  ismételten felszólítja a Bizottságot arra, hogy:

   számolja fel a vállalati struktúrákra és a tényleges tulajdonosokra vonatkozó adatok gyűjtése előtt álló technikai és jogi akadályokat, valamint hozzon intézkedéseket az uniós finanszírozás kedvezményezettjeire, többek között az uniós finanszírozás közvetlen vagy közvetett kedvezményezettjeire és tényleges tulajdonosaikra vonatkozó információk digitális és interoperábilis, szabványosított gyűjtésének biztosítása érdekében;
   vezesse be a szükséges, az összes tagállam által kötelezően alkalmazandó digitális rendszereket és eszközöket, többek között egy olyan egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszközt, amely lehetővé teszi a Bizottság, az OLAF és adott esetben az Európai Ügyészség számára, hogy kontrollok és ellenőrzések céljából hozzáférjenek az uniós finanszírozás kedvezményezettjeire (beleértve tényleges tulajdonosaikat is) vonatkozó adatokhoz és elemezzék azokat az uniós költségvetés és a Next Generation EU védelmének a szabálytalanságokkal, a csalással és az összeférhetetlenségekkel szembeni védelme érdekében;
   továbbra is tulajdonítson kiemelt jelentőséget az uniós költségvetés hatékony és eredményes pénzügyi kezelésének, különösen a hibák megelőzését, feltárását és kijavítását célzó többéves kontrollstratégiák bevezetése révén, valamint továbbra is gondosan kövesse nyomon az uniós költségvetés végrehajtását, és tegyen azonnali lépéseket a hibák kijavítása és a tagállamok, közvetítők vagy végső kedvezményezettek által helytelenül elköltött pénzeszközök visszafizettetése érdekében;

11.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság a költségvetési rendelet 135. cikke alapján létrehozta a korai felismerési és kizárási rendszert (EDES) az Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítése, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ne részesülhessenek az uniós forrásokból azok a vállalatok és tényleges tulajdonosok, amelyeket/akiket elítéltek az uniós források felhasználásával kapcsolatos csalásért, korrupcióért vagy más bűncselekményekért, vagy amelyek/akik ellen legalább az OLAF 2016. január 1-jétől igazságügyi ajánlásokat adott ki a tagállamok büntetőhatóságainak; úgy véli, hogy ez az eszköz segítheti az uniós intézményeket és a nemzeti szerveket a tagállamokban a korrupció és a csalás elleni hatékonyabb küzdelemben és a megelőzésben; sajnálja, hogy az adatbázis csak néhány gazdasági szereplőt sorol fel (2021 februárjáig ötöt); ezt annak jeleként látja, hogy az EDES-t nem megfelelően hajtják végre;

12.  kéri a Bizottságot, hogy az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályok (költségvetési rendelet) az arányosság és a megfelelőség elvének tekintetében történő felülvizsgálata során vegye fontolóra a korai felismerési és kizárási rendszer alkalmazásának kiterjesztését azokra a megosztott irányítás alá tartozó alapokra, amelyek megosztott irányítású kedvezményezetteket, pénzügyi eszközöket végrehajtó szerveket és végső kedvezményezetteket támogatnak; megjegyzi, hogy a szintén megosztott irányítás alatt nyilvántartott kedvezményezettek különböző kiadási módokra vonatkozó, valamennyi uniós alapból való kizárását illető jogszabályi változások azt is szükségessé tennék, hogy a tagállamok közvetlenül hozzáférhessenek a Bizottság tulajdonában lévő rendszerhez, és a saját felelősségi körükbe tartozó kedvezményezettekre vonatkozó információkat illesszenek be; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy garantálják a meglévő, európai és nemzeti adatbázisok és adatbányászati eszközök fokozott interoperabilitását; elismeri, hogy az európai adatvédelmi biztos nem lát általános adatvédelmi problémákat az interoperabilitás megvalósításával kapcsolatban, ugyanakkor szükségesnek tartja egy egyértelmű jogalap megteremtését;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy:

   számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak azokról az okokról, amelyek miatt az EDES csak nagyon korlátozott bejegyzéseket tartalmaz;
   tegye meg a szükséges intézkedéseket az EDES működésének, végrehajtásának és működőképességének javítására annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdésének c)–h) pontjában foglalt kritériumokat teljesítő valamennyi gazdasági szereplő felkerüljön a listára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kritériumokat azok összetettségének csökkentése és a gyakorlatban való alkalmazhatósága növelése érdekében;
   javítsa ezen eszköz alkalmazását annak érdekében, hogy összekapcsolja a feketelistát az OLAF-fal és az EPPO-val, valamint a nemzeti adatbázisokkal, és hozzon létre egy automatizált rendszert, amely megbízható és friss információkkal frissíti ezt az adatbázist;

14.  a Bizottság törekvésével összhangban úgy véli, hogy rendkívül fontos megfelelő egyensúlyt teremteni az alacsony hibaszint, a gyors kifizetések, az észszerű ellenőrzési költségek és az uniós költségvetés hozzáadott értéke között;

15.  hangsúlyozza, hogy az uniós politikák és eszközök döntő szerepet játszanak a tagállamok és régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésében a kohézió, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, a kutatás és innováció, a belügyek és a külkapcsolatok terén, a gazdasági növekedés és foglalkoztatás előmozdításában, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, valamint az uniós értékek, a biztonság és a jog érvényesülésének fenntartásában és előmozdításában polgárai számára az Unión belül és a világ többi részén;

16.  üdvözli, hogy a Bizottság az uniós költségvetés kezelőjeként megfelelően hozzáigazítja közös módszertanát a különböző kiadási területek kockázati, ellenőrzési és irányítási környezetének sajátosságaihoz, hogy hatékonyan teljesítse jelentéstételi kötelezettségeit és megvédje az uniós költségvetést;

17.  rámutat, hogy a költségvetési rendelet 61. cikke 2018 augusztusa óta kibővítette az összeférhetetlenség fogalmát; hangsúlyozza a Bizottság felelősségét annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a rendelkezéseket kellő gondossággal hajtsák végre az Unió egészében, és hogy az összeférhetetlenség minden formáját hatékonyan és eredményesen kezeljék az uniós költségvetés végrehajtása során; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós költségvetés végrehajtása során felmerülő összeférhetetlenségek megelőzése érdekében minden uniós pénzügyi transzfer esetében nyilvánosan hozzáférhető információk álljanak rendelkezésre a végső kedvezményezettekről;

18.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok által az összeférhetetlenség elkerülése érdekében hozott megelőző intézkedések megfelelő értékelését; üdvözli e tekintetben a költségvetési rendelet szerinti összeférhetetlenségek elkerülésére vonatkozó bizottsági iránymutatásokat, amelyeket 2020 augusztusában küldtek meg a tagállamoknak, azzal a céllal, hogy előmozdítsák az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok egységes értelmezését és alkalmazását, és felhívják a figyelmet e szabályok alkalmazhatóságára, többek között a megosztott irányítással kapcsolatban is; felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra ezeket az iránymutatásokat, és ossza meg mind a tagállami hatóságokkal, mind a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal az e kérdésekkel kapcsolatban végzett ellenőrzésekről szóló információkat és a bevált gyakorlatok példáit;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a cseh kifizető ügynökség (az állami mezőgazdasági intervenciós alap) esetleg szűken értelmezi az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 61. cikkét, mivel úgy véli, hogy az nem alkalmazandó a kormány tagjaira; sürgeti a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt az említett cikk nemzeti kifizető ügynökségekre vonatkozó értelmezéséről; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Cseh Köztársaságban tartsák tiszteletben és hajtsák végre az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 61. cikkét, és alkalmazzák azt az uniós költségvetésből történő valamennyi kifizetésre, beleértve a KAP első pillére alá tartozó közvetlen kifizetéseket is, és e tekintetben kövesse nyomon a kifizető ügynökségek független működését;

20.  emlékeztet arra, hogy az uniós források elosztását és az azokkal való visszaélést övező botrányok az elmúlt hónapokban és években tömeges tiltakozásokat váltottak ki, és az uniós polgárok az uniós intézményekhez, különösen a Bizottsághoz fordulnak annak érdekében, hogy véget vessenek a közpénzekkel való ilyen rossz gazdálkodásnak;

21.  üdvözli a Bizottság által 2019 áprilisában az OLAF kezdeményezésére elfogadott új, csalás elleni szervezeti stratégiát, melynek célja, hogy bővítse a Bizottság csalással kapcsolatos ismereteit és elemzési képességét a csalás elleni fellépés irányítására, biztosítsa a szervezeti egységek és a végrehajtó ügynökségek közötti együttműködést a csalás elleni küzdelem terén, valamint erősítse a csalás elleni küzdelem szervezeti felügyeletét; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen nyomonkövetési jelentést a végrehajtás hatékonyságáról és az elért első eredményekről, és tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;

22.  hangsúlyozza, hogy az MFF-re és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre tekintettel az Unió pénzügyi forrásainak támogatniuk kell az Unió növekvő prioritásait és feladatait. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme rendkívül fontos, és minden szinten a legnagyobb erőfeszítésre van szükség a csalás, a korrupció és az uniós forrásokkal való visszaélés megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a Számvevőszék, az OLAF és az EPPO számára elegendő pénzügyi és emberi erőforrás biztosítására, és továbbra is nyújtson erős politikai támogatást számukra ahhoz, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében ellenőrzési, vizsgálati és vádemelési tevékenységeiket elvégezhessék;

23.  megállapítja ugyanakkor, hogy a harmadik országokban az uniós szakpolitikák végrehajtásában az Unió költségvetése mellett más pénzügyi mechanizmusok egyre gyakoribb alkalmazása azzal a kockázattal jár, hogy csorbul az uniós fellépés és a kiadások elszámoltathatósága és átláthatósága; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a kedvezményezett országokban a külső segítségnyújtás feltétele a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása legyen; különösen hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy az uniós alapokhoz rendelt vagy azokhoz kapcsolódó országok és harmadik felek és/vagy természetes személyek tiszteletben tartsák az alapvető demokratikus értékeket, a nemzetközi emberi jogi normákat és elfogadják az erőszakmentesség elvét;

24.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési és együttműködési politika célja a szegénység felszámolása és az egyenlőtlenség csökkentése, és hogy az alapoknak csak a megcélzott kedvezményezettekhez kell eljutniuk;

25.  hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozása mérföldkő az Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén; emlékezteti a Bizottságot az Európai Ügyészség kulcsszerepére az uniós helyreállítási terv védelmében az elkövetkező években; felhívja az összes uniós tagállamot, hogy csatlakozzanak az EPPO-hoz, és ügyészeiket egyértelmű és átlátható kritériumok alapján nevezzék ki;

26.  hangsúlyozza az EPPO alulfinanszírozottságát és létszámhiányát a létrehozási szakaszában, ugyanakkor üdvözli, hogy az eredeti javaslathoz képest jelentősen nőtt az EPPO költségvetése és személyi állománya; megismétli, hogy a Parlament ellenzi az OLAF személyzetének az EPPO-hoz áthelyezett álláshelyek miatti csökkentését, aminek következtében 2023-ig az OLAF-nál összesen 45 állás szűnik meg; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a kapacitásokat az EPPO és az OLAF, valamint az Eurojust személyzeti helyzetének felülvizsgálata révén; felhívja a Bizottságot és a költségvetési hatóságokat, hogy biztosítsák az OLAF, az EPPO és az Eurojust költségvetésének növelését annak érdekében, hogy képesek legyenek teljesíteni küldetésüket;

27.  aggodalommal állapítja meg, hogy a 2015 januárja és 2019 decembere közötti időszakban az OLAF ajánlását követően az igazságügyi hatóságok 199 esetben nem hoztak, és csupán 178 esetben hoztak határozatot(75); felhívja a tagállamokat, hogy az OLAF valamennyi ajánlását követően tegyék meg a megfelelő intézkedéseket; 1

28.  támogatja a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésének ajánlásait, valamint az uniós költségvetés teljesítményéről szóló jelentését, és határozottan arra ösztönzi a Bizottságot és más érintett feleket, hogy azokat a lehető leghamarabb hajtsák végre, kiemelve az alábbi legfontosabb és legsürgősebb ajánlásokat;

29.  komoly aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon ismételt megállapításai miatt, amelyek szerint egyes nemzeti ellenőrző hatóságok vagy igazoló szervek hajlamosak arra, hogy túl sok hibát kövessenek el, és ezért munkájuk megbízhatatlannak minősül, ami veszélyezteti a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentése adatainak megbízhatóságát; sajnálatát fejezi ki, amiért a Számvevőszék nem tudja elemezni a munkáját érintő, említett tartós hiányosságok okait;

30.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság sem tudott érdemi magyarázatot adni az okokra és a tagállami hatóságok közötti országspecifikus különbségekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes nemzeti ellenőrző hatóságoknál fennálló tartós, rendszerszintű hiányosságok mögöttes okaira vonatkozó információk hiánya akadályozza e problémák hatékony és eredményes kezelését és megoldását; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést a Számvevőszék által feltárt tartós rendszerszintű hiányosságok mögött meghúzódó okokról és strukturális problémákról; kéri a Bizottságot, hogy foglaljon bele a bevált gyakorlatokra vonatkozó észrevételeket is, és ezen elemzés alapján fogalmazzon meg egyértelmű, gyakorlatias és könnyen végrehajtható horizontális és országspecifikus ajánlásokat a nemzeti hatóságok számára, amint azt ezen állásfoglalás külön fejezetei részletesebben kifejtik;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson fokozott figyelmet, valamint a Bizottság személyzetének és költségvetésének nagyobb részét összpontosítsa azon tagállamokra, amelyek irányítási és kontrollrendszerei csak részben, vagy nem megbízhatóak, ahol fokozottan fennáll a forrásokhoz kapcsolódó csalás és korrupció kockázata, különösképpen pedig azon tagállamokra, amelyek nem csatlakoztak az Európai Ügyészséghez;

32.  kéri, hogy az Arachne használatát tegyék az uniós alapok tagállamok általi felhasználásának előfeltételévé;

33.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által kiszámított hibaarány statisztikai összefoglaló, amely kényelmes egységes mutatóként szolgál az uniós kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan, ugyanakkor nem ad differenciált képet a benne foglalt hibák eltérő jellegéről és súlyosságáról; elismeri, hogy a Számvevőszék módszertana a tranzakciók véletlenszerű mintájának tesztelését magában foglaló nemzetközi ellenőrzési standardokon alapul, és hogy a reprezentatív minta nem lehet teljes mértékben kockázatalapú; üdvözli, hogy a Számvevőszék a mintáit magas kockázatú és alacsony kockázatú tranzakciókra bontja; nagyra értékeli, hogy a Számvevőszék már hoz konkrét példákat a feltárt hibákra; felkéri a Számvevőszéket, hogy nyújtson még részletesebb tájékoztatást különösen annak érdekében, hogy földrajzi szempontból jobban érthetők legyenek az országspecifikus problémák;

34.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP közvetlen kifizetéseinek többsége néhány tagállamban kevés kedvezményezett kezében összpontosul, beleértve azokat, ahol oligarchikus struktúrák épültek ki, veszélyeztetve különösen a mezőgazdasági kistermelőket és a vidéki közösségeket;

35.  emlékeztet arra, hogy a KAP-alapokat méltányosabban kell elosztani, biztosítva, hogy a hektáronkénti kifizetések a mezőgazdasági üzem/gazdaság méretéhez képest csökkenő mértékben kerüljenek elosztásra;

36.  aggodalmát fejezi ki az egyes tagállamokban bejelentett nagyarányú földszerzések miatt, és ismételten felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre hatékony ellenőrzési rendszert, amely biztosítaná, hogy a KAP-alapokra csak azok legyenek jogosultak, akik a földet művelik, és hogy az alapokból ne részesüljenek olyan kedvezményezettek, akik jogellenes vagy csalárd módon szerezték meg a földet; ezzel összefüggésben újból kéri külön uniós szintű panasztételi mechanizmus létrehozását azon mezőgazdasági termelők vagy kedvezményezettek támogatására, akik olyan jelenségekkel találják szembe magukat, mint például nagyarányú földszerzéssel kapcsolatos visszaélések, a nemzeti hatóságok kötelességszegése, bűnszervezetek vagy a szervezett bűnözés nyomásgyakorlása vagy kényszermunkának vagy rabszolgamunkának alávetett személyek alkalmazása, lehetőséget biztosítva számukra, hogy mielőbb panaszt tegyenek a Bizottságnál, amelyet a Bizottságnak sürgősen ellenőriznie kell(76);

37.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fennálló kötelezettségvállalások tovább nőttek, és 2019 végére rekordnak számító 298,0 milliárd EUR-t tettek ki (szemben a 2018. évi 281,2 milliárd EUR-val); megjegyzi, hogy az éves költségvetésekben a kifizetési előirányzatok szintje az elmúlt években észrevehetően alacsonyabb volt a többéves pénzügyi keret felső határánál, ami a jövőben magasabb kifizetési igényekhez vezethet; üdvözli, hogy a Bizottság a koronavírusra adott uniós válasz részeként az MFF-ről szóló rendeletre irányuló javaslatába belefoglalta a 2020-ban javasolt emelésekhez kapcsolódó becsült jövőbeli kifizetéseket; kéri a Bizottságtól, hogy alulteljesítés és alacsony felhasználási arányok esetén szorosan kövesse nyomon a tagállamokban a végrehajtást; üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy valamennyi kiadási területre bevezeti az n+2 szabályt, hangsúlyozva, hogy az n+3 szabály helyett más perspektívikus eszközökre van szükség; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy növelje a nemzeti, regionális vagy helyi hatóságoknak, továbbá a civil társadalmi szervezeteknek és a polgároknak nyújtott technikai támogatást a felhasználási arányok javítása érdekében(77);

38.  emlékeztet a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti növekvő szakadékra, valamint az uniós költségvetés méretének növekedésére (a Számvevőszék gyorsvizsgálata, „Fennálló kötelezettségvállalások az uniós költségvetésben – közelebbről”), ami komoly kihívást jelent a mentesítésért felelős hatóság számára is; megjegyzi, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó hosszú távú uniós költségvetés 1 083 milliárd EUR-ról 1 800 milliárd EUR-ra nőtt, beleértve az EU Next GenerationEU helyreállítási tervét is; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként kövesse nyomon a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtását az állami támogatásokra vonatkozó szabályok betartásának biztosítása érdekében, és erről tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak; hangsúlyozza, hogy e kérés teljesítésének sikertelensége 2020-ban a mentesítési eljárás elutasítását eredményezheti;

39.  rámutat arra, hogy az elmúlt években az éves költségvetésekben a kifizetési előirányzatok szintje észrevehetően a többéves pénzügyi keret felső határa alatt volt, ami a jövőben magasabb kifizetési igényekhez vezethet, és azzal a kockázattal járhat, hogy a költségvetés nyomás alá kerül;

40.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az MFF fel nem használt kötelezettségvállalási előirányzatainak és visszavont kötelezettségvállalásainak a helyreállítási terv finanszírozásához kapcsolódó adósság visszafizetésére való felhasználásának lehetőségét elszalasztották;

41.  felhívja a figyelmet arra, hogy a fő pénzügyi kockázatok, amelyeknek az uniós költségvetés 2019-ben ki volt téve, a közvetlenül az uniós költségvetés által fedezett kölcsönök formájában megvalósuló pénzügyi műveletekhez (53,7%), valamint az uniós garanciaalapok által fedezett pénzügyi műveletekhez (46,3%) kapcsolódtak; megállapítja, hogy az ESBA (Európai Stratégiai Beruházási Alap) garanciájához kapcsolódó lehetséges jövőbeli kifizetések figyelembevételével az uniós költségvetés által viselt teljes kockázat összege 2019 végére elérte a 90,5 milliárd EUR-t; felszólítja a Bizottságot, hogy az általános költségvetés által fedezett garanciákról szóló éves jelentésben nyújtson teljes képet az uniós költségvetés kitettségéről, beleértve az ESBA-garancia, valamint az összes érintett jövőbeli pénzügyi művelet által generált kockázatokat is;

42.  rámutat, hogy az Unió egyre nagyobb mértékben él az EBB-csoportnak nyújtott pénzügyi eszközökkel és költségvetési garanciákkal; emlékeztet rá, hogy jelenleg az Európai Beruházási Bank Csoport azon műveletei, amelyeket nem az uniós költségvetés finanszíroz, ugyanakkor uniós célkitűzéseket szolgálnak, nem tartoznak a Számvevőszék ellenőrzési hatáskörébe;

43.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék az igazoló jelentésen alapuló megközelítés felé kíván elmozdulni; felhívja a Számvevőszéket, hogy továbbra is végezzen saját mintavételes ellenőrzéseket az egyes tranzakciók nyomon követése érdekében;

44.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a személyzet jelenlegi létszáma nem elegendő a növekvő uniós költségvetés kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a Számvevőszék és az Európai Parlament megfelelő titkárságai adminisztratív kapacitásának növelése; hangsúlyozza, hogy ha ezek a követelmények nem teljesülnek, az a 2020. évi mentesítés elutasításához vezethet;

45.  arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy továbbra is elemezze az uniós költségvetés teljesítményét; megjegyzi, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapja az elszámoltathatóság javítását célzó uniós fellépés jogszerűségének és szabályszerűségének megfelelő értékelése; kiemeli, hogy a mutatóknak leíró és objektív módon kell értékelniük az egyes tevékenységek sikerét, anélkül, hogy politikai preferenciákat fejeznének ki; hangsúlyozza a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a mutatókat tovább kell fejleszteni, és jobb egyensúlyt kell találni az input- és az output-, valamint az eredmény- és hatásmutatók között; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a célkitűzések és mutatók számát egy sor olyan releváns és megfelelő output- és hatásmutatóra, amelyek a legjobban mérik az uniós kiadások hatékonysága és uniós hozzáadott értéke tekintetében elért eredményeket;

46.  támogatja a DG BUDG, RTD, AGRI, REGIO, EMPL, MARE, CLIMA, HOME, JUST, NEAR és REFORM főigazgatói által éves tevékenységi jelentésükben megfogalmazott fenntartásokat; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások csak akkor tudnak megfelelő garanciát nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott, alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban, ha minden szükséges korrekciós eljárást sikeres végrehajtanak;

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata

47.  üdvözli, hogy a Számvevőszék megbízhatónak tartja az Unió 2019. évi beszámolóját, és hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy 2019-ben a bevételek lényegi hibától mentesek voltak;

48.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Számvevőszék négy év után először elutasító záradékot adott ki a beszámoló alapjául szolgáló kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről;

49.  megjegyzi azonban, hogy a Számvevőszék elismeri, hogy a hibák általános szintje viszonylag stabil maradt, 2019-ben 2,7% volt szemben a 2018-as 2,6%-kal, és hangsúlyozza az uniós kiadások Számvevőszék által felvázolt pozitív elemeit, például a természeti erőforrások fejlesztését és az igazgatás terén elért tartós eredményeket;

50.  megjegyzi, hogy az elutasító záradék indokai a következők: ami az uniós kiadásokat illeti, a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a főként a költségtérítés-alapú kifizetésekben előforduló hibák szintje általános, és az uniós költségvetés összetételének és időbeli alakulásának köszönhetően a magas kockázatú kiadások 2019-ben az ellenőrzött kiadások több mint felét teszik ki (53,1), ahol a lényeges hibák továbbra is 4,9%-os becsült arányt mutatnak (szemben a 2018. évi 4,5%-kal és a 2017. évi 3,7%-kal);

51.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék összesen 126,1 milliárd EUR értékben ellenőrzött tranzakciókat (a 159,1 milliárd EUR-t kitevő összes uniós kiadásból), és hogy a Számvevőszék teljes ellenőrzési sokaságának legnagyobb részét (47,2%) a „Természeti erőforrások” tették ki, amelyet a „Kohézió” (22,5%) és a „Versenyképesség” (13,2%) követett; megismétli azt a javaslatát, hogy a Számvevőszék az összes uniós kiadás és a hibákhoz kapcsolódó kockázat arányát egyaránt vegye figyelembe, amikor az ellenőrzési sokaság következő ellenőrzési arányának felosztásáról dönt;

52.  megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék a többéves pénzügyi keret három fejezetére vonatkozóan határozott meg külön hibaarányokat: „Versenyképesség” (4,0%), „Kohézió” (4,4%), „Természeti erőforrások” (1,9%), míg az „Igazgatás” című fejezet esetében a Számvevőszék becslése szerint a hibaszint a lényegességi küszöb alatt van; rámutat arra, hogy a Számvevőszék a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” alatti kiadásokban állapította meg a legmagasabb becsült hibaszintet (4,4%); ugyanakkor a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” fejezetre vonatkozó kiadások esetében aggasztó, 4%-os hibaarányt tapasztalt (a 2018. évi 2%-hoz képest);

53.  elismeri, hogy az uniós költségvetés pénzgazdálkodása idővel javult, és hogy a hibaszintek olyan tartományokba csökkentek az elmúlt években, amelyek megközelítik a 2%-os lényegességi küszöböt, kivéve egyes konkrét szakpolitikai területeket, például a versenyképességet, amelyet többnyire közvetlenül a Bizottság irányít, ahol a becsült hibaarány a 2018. évi 2%-ról 2019-ben 4%-ra megkétszereződött;

54.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék nem becsülte meg a 3. (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. (Globális Európa) fejezet alatti kiadások hibaszintjét; rámutat, hogy a hibaarányok megadása lehetővé tenné a pénzügyi évek közötti összehasonlítást; e tekintetben sajnálja, hogy a 7. és 8. fejezethez a mintavétel tovább csökkent az elmúlt évekhez képest (az ellenőrzés tárgyát képező kiadások 2017. évi 11%-áról 2018-ban 9,1%-ára, 2019-ben pedig 8,9%-ára);

55.  felhívja a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésében szolgáltasson adatokat az egyes kiadási területek kifizetéseinek hibaarányáról; kéri a Számvevőszéket, hogy terjessze ki az igazgatásról szóló fejezetét annak érdekében, hogy valamennyi intézményről mélyrehatóbb elemzés készülhessen; felkéri a Számvevőszéket, hogy a lehető leghamarabb hajtsa végre a Parlament arra irányuló kérését, hogy az uniós intézményekről készüljön külön független éves jelentés; üdvözli a Számvevőszék ezzel kapcsolatos megfontolásait, és reméli, hogy ez tükröződni fog a Számvevőszék 2021–2025-ös időszakra vonatkozó stratégiájában is;

56.  sajnálja, hogy a Számvevőszék a korrekciós intézkedések általános hibaszintre gyakorolt hatását nem, csak az egyes fejezetekre gyakorolt hatását minősíti; rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi fejezetére vonatkozó konkrét információ rendkívül értékes információ volna a mentesítésért felelős hatóság vizsgálata szempontjából; kéri a Számvevőszéket, hogy minősítse a korrekciós intézkedéseknek az általános hibaszintre gyakorolt hatását;

57.  felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós költségvetés hibaszintjére vonatkozó, a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatában bemutatott általános becslés nem a csalás, a hatékonyság hiánya vagy a pazarlás mértéke, hanem annak a pénznek a becsült összege, amelyet azért nem kellett volna kifizetni, mert nem az alkalmazandó szabályoknak és rendelkezéseknek megfelelően használták fel; megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék 9 esetben számolt be az OLAF-nak az ellenőrzései során feltárt csalásgyanús esetekről (2018-ban is 9 esetet említett), amelyek közül az OLAF 5 esetben vizsgálatot indított, és 4 esetben úgy határozott, hogy nem indít vizsgálatot;

58.  rámutat arra, hogy akárcsak az elmúlt években, a magas kockázatú kiadások 2019. évi 74%-os (2018-ban 68%-os) becsült hibaszintjéhez a legnagyobb mértékben ismét a gyakran összetett szabályok hatálya alá tartozó költségtérítés-alapú kifizetések támogathatósági hibái (azaz nem támogatható kiadások szerepeltetése a költségnyilatkozatokban, illetve a támogatásra nem jogosult projektek, tevékenységek vagy kezdeményezettek) járultak hozzá;

59.  üdvözli a Számvevőszék azon döntését, hogy felemeli azon magas kockázatú kiadások arányát a mintában, amelyeket jelentős mértékben érint az egyre emelkedő hibaarány (2019-ben 4,9%, szemben a 2018. évi 4,5%-kal és a 2017. évi 3,7%-kal); sajnálja, hogy a jogosultságalapú kifizetések esetében nincs egyértelműen számszerűsítve a hibaarány;

60.  sajnálja, hogy a tagállami hatóságoktól a Bizottsághoz eljuttatott információkból és jelentésekből gyakran hiányoznak a konkrét eredményekre vonatkozó adatok, vagy azok túl optimista értékeléseket tartalmaznak; tudomásul veszi a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a Bizottság különleges szerepköre (ami a módszertanában is tükröződik), valamint a kontrollrendszer létfontosságú elemét képező utólagos ellenőrzések hiányosságai befolyásolják a Bizottság hibabecsléseit;

61.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy a feltárt hibák az irányító hatóságok által bejelentett kiadások szabályszerűségével kapcsolatos hiányosságokra utalnak;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

62.  megjegyzi, hogy 2019-ben a végleges költségvetésben rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatokat csaknem teljes mértékben felhasználták (99,4%-os arányban), míg a kifizetési előirányzatok felhasználási aránya valamivel alacsonyabb volt (98,5%);

63.  megállapítja, hogy 2019-ben három költségvetés-módosítást fogadtak el, amelyek 0,4 milliárd EUR-valal növelték a kötelezettségvállalási előirányzatokat és 0,3 milliárd EUR-val a kifizetési előirányzatokat, amelyek a következőkre vonatkoznak:

   i. az 1/2019. sz. költségvetés-módosítás a 2018. évi költségvetés végrehajtásából eredő 1 802 988 329 EUR többletet bevételként szerepeltette a 2019. évi költségvetésben; ez az összeg csökkentette a tagállamok éves GNI-hozzájárulásait;
   ii. a 2/2019. sz. költségvetés-módosítás további 100 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot biztosított a Horizont 2020 és az Erasmus+ számára, amint arról az Európai Parlament és a Tanács a 2019. évi költségvetésről szóló megállapodásában határozott;
   iii. a 3/2019. sz. költségvetés-módosítás 293 551 794 EUR összegű szükséges kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat vezetett be az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) igénybevételéhez, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson Romániának, Olaszországnak és Ausztriának az e tagállamokban 2018 folyamán bekövetkezett természeti katasztrófákat követően;

64.  elismeri, hogy tekintettel a kiadások és az ellenőrzési stratégiák többéves jellegére, a Bizottság a finanszírozási program lezárásáig korrekciókat alkalmazhat. megállapítja továbbá, hogy míg hiba felderítésére bármelyik évben sor kerülhet, annak korrekciójára az adott évben vagy a kifizetések teljesítését követő években, egészen a program lezárásig kerül sor; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák korrekciós kapacitásaik felhasználását, illetve felhívja a Bizottságot a rendelkezésére álló felügyeleti eszközök használatára az egyes ágazati jogalapoknak megfelelő kötelezettségeivel összhangban annak érdekében, hogy a záráskori valódi kockázatot végső soron jóval 2% alá, a 0%-hoz közelebbi értékre szorítsa;

65.  megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság által megerősített korrekciós intézkedések 1,5 milliárd EUR-t tettek ki (25%-kal többet, mint 2018-ban), ami főként a korábbi években teljesített kifizetéseket érintő hibákhoz kapcsolódik.

66.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fennálló kötelezettségvállalások tovább nőttek, és 2019 végére 298,0 milliárd EUR-t tettek ki (szemben a 2018. évi 281,2 milliárd EUR-valal); megjegyzi, hogy a Számvevőszék azonosította a folyamatos növekedés okait, például az uniós költségvetés méretének általános időbeli növekedését; megjegyzi, hogy az éves költségvetésekben a kifizetési előirányzatok szintje az elmúlt években észrevehetően alacsonyabb volt a többéves pénzügyi keret felső határánál, ami 2022-ben és 2023-ban magasabb kifizetési igényekhez vezethet, és súlyosan veszélyeztetheti az uniós költségvetés likviditását; tudomásul veszi a Bizottság vállalását, hogy a globális átcsoportosítási gyakorlat során átfogó elemzést fog végezni az év végéig szükséges kifizetési előirányzatokról annak érdekében, hogy javaslatot nyújtson be a költségvetési hatóságnak, amennyiben megerősítésre van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a jelenlegi fennálló kötelezettségvállalásokat és akadályozza meg további fennálló kötelezettségvállalások keletkezését, javítsa pénzügyi előrejelzéseit, és a felhasználási arány felgyorsítása érdekében szükség esetén segítse az országokat abban, hogy támogatható projekteket találjanak, különös olyanokat, amelyek egyértelmű európai hozzáadott értékkel rendelkeznek;

67.  aggodalmának ad hangot, amiért a Számvevőszék szerint az esb-alapok (európai strukturális és beruházási alapok) teljes felhasználási aránya alacsonyabb volt, mint az előző többéves pénzügyi keret megfelelő évében, mivel 2019 végére a jelenlegi többéves pénzügyi keret teljes esb-előirányzatainak (465 milliárd EUR) csupán 40%-át fizették ki a tagállamoknak (2012 végére ez az arány 46%-os volt); kiemeli a Bizottság magyarázatát, miszerint a lassabb felhasználási arány részben a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) késői elfogadásához, a hatóságok számára a hatékony végrehajtási program és megfelelési rendszerek létrehozásához szükséges időhöz, valamint a 2014–2020-as programozási időszakban a rendeletekben bevezetett változásokhoz kapcsolódik, például az éves előfinanszírozás magas szintjéhez és az automatikus visszavonásokra vonatkozó új szabályhoz (n+3); megjegyzi, hogy a felhasználás üteme 2019-ben majdnem pontosan ugyanolyan maradt, mint 2018-ban; aggasztónak tartja a felhasználási arányok alacsony szintjét;

68.  emlékeztet arra, hogy a felhasználási arány azt fejezi ki, hogy a tagállamoknak juttatott uniós forrásokat milyen mértékben költötték el támogatható projektekre, ami a hatékony jövőbeli felhasználás egyik előfeltétele és jele; e tekintetben hangsúlyozza, hogy 2018 vége óta a projektek kiválasztási aránya továbbra is megelőzi a 2007–2013-as referencia-időszakot; hangsúlyozza továbbá, hogy 2020 júniusának végére a 350 milliárd eurós összköltség csaknem egészét (99,2%) közel 515 000 projektre különítették el;

69.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos államban nem alkalmaznak nagyobb mértékű technikai segítségnyújtást a felhasználási arány növelésére és a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) hátralékának csökkentésére;

70.  megjegyzi, hogy 2019 elejére – miután a jelenlegi többéves pénzügyi keret már öt éve hatályban volt – a megosztott irányítás alá tartozó pénzügyi eszközökön keresztül lekötött teljes esb-finanszírozásnak csak körülbelül 17%-a jutott el a végső kedvezményezetthez; megjegyzi azonban, hogy 2020. szeptember közepére a pénzügyi eszközökre elkülönített összegek 42%-át beruházások céljára bocsátották rendelkezésre, továbbá hogy a megosztott irányítás alá tartozó pénzügyi eszközök rendelkezésére álló tőke 59%-a eljutott a végső kedvezményezettekhez; emlékeztet e tekintetben a Parlament többször hangoztatott kételyeire a pénzügyi eszközök Bizottság általi határozott támogatása tekintetében;

71.  sajnálja, hogy a megosztott irányítású pénzügyi eszközökről szóló 2019. évi éves jelentést a vonatkozó rendeletben(78) meghatározott határidő után tették közzé; egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottság megosztott irányítású pénzügyi eszközökkel kapcsolatos jelentésének korlátozott a relevanciája, mivel a vonatkozó éves jelentést túl későn teszik közzé;

72.  aggodalommal tölti el, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az esb-alapok fel nem használt éves előfinanszírozásának jelentős részét (2019-ben 7,7 milliárd EUR) – főként a végrehajtás késedelmei miatt – címzett bevételként visszautalták az uniós költségvetésbe; rámutat, hogy ebből az összegből 5,0 milliárd EUR-t a tagállamok által az esb-alapok vonatkozó költségvetési sorai keretében jóváhagyott éves költségvetésen felüli kifizetések teljesítésére használtak fel, ami megakadályozta azok törlését;

73.  elismeri, hogy a megosztott irányítás alapvető fontosságú az esb-alapok végrehajtásához, ami viszont a Bizottság és a tagállamok közötti hatékony igazgatási együttműködésen alapul; hangsúlyozza a Számvevőszék azon észrevételét, hogy az összetett szabályok hatálya alá tartozó kiadások esetében magas a hibakockázat; üdvözli, hogy az elmúlt tíz évben jelentős javulás történt e tekintetben többek között a Bizottság erőfeszítéseinek, valamint a Számvevőszék és a Parlament ajánlásainak köszönhetően; ösztönzi a Bizottságot, hogy mozduljon el az egyszerűsítés és a teljesítményorientáltság felé;

74.  hangsúlyozza, hogy azok a fő pénzügyi kockázatok, amelyeknek az uniós költségvetés 2019-ben ki volt téve, a közvetlenül az uniós költségvetés által fedezett hitelek formájában megvalósuló pénzügyi műveletekhez (53,7%), valamint az uniós garanciaalapok által fedezett pénzügyi műveletekhez (46,3%) kapcsolódtak; sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság által jelzett teljes kockázat összege nem tartalmazza az ESBA-val kapcsolatos műveleteket, ezért nem tükrözi az uniós költségvetés valós pénzügyi kitettségét; hangsúlyozza, hogy az ESBA (Európai Stratégiai Beruházási Alap) garanciájához kapcsolódó lehetséges jövőbeli kifizetések hozzáadásával az uniós költségvetés által viselt teljes kockázat összege 2019 végére elérte a 90,5 milliárd EUR-t;

75.  rámutat, hogy az Unió egyre nagyobb mértékben él az EBB-csoportnak nyújtott pénzügyi eszközökkel és költségvetési garanciákkal; emlékeztet arra, hogy jelenleg az EBB csoport azon műveletei, amelyeket nem az uniós költségvetés finanszíroz, ugyanakkor uniós célkitűzéseket szolgálnak, nem tartoznak a Számvevőszék ellenőrzési hatáskörébe; rámutat, hogy a Számvevőszék ennélfogva nem tud átfogó képet adni az EBB csoport műveletei és az uniós költségvetés között fennálló kapcsolatokról. kéri, hogy az EBB és a Parlament állapodjon meg egyetértési megállapodásról annak érdekében, hogy a jövőben javuljon a Parlament hozzáférése az EBB stratégiai orientációval és finanszírozási politikáival kapcsolatos dokumentumaihoz és adataihoz a bank elszámoltathatóságának megerősítése érdekében;

76.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 287. cikkének (3) bekezdése meghatározza a Számvevőszéknek az EBB-vel kapcsolatos ellenőrzési hatásköreit; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék hatáskörébe tartozik az EBB uniós kiadások és bevételek kezelésével kapcsolatos tevékenységének ellenőrzése; emlékeztet arra, hogy az 5. jegyzőkönyv (Az EBB alapokmánya) 12. cikke értelmében az ellenőrző bizottság hatáskörébe tartozik az EBB alaptőkéjének ellenőrzése; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 308. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a Tanács számára, hogy egyszerű határozattal, a Szerződés teljes felülvizsgálata nélkül módosítsa az EBB alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet; hangsúlyozza, hogy az új többéves pénzügyi keretben egyre fontosabbak az EBB által kezelt uniós garanciák és egyéb pénzügyi eszközök; ezért felhívja a Tanácsot, hogy módosítsa az 5. jegyzőkönyv 12. cikkét annak érdekében, hogy a Számvevőszék szerepet kapjon az EBB alaptőkéjének ellenőrzésében; megjegyzi, hogy az uniós költségvetésből finanszírozott vagy támogatott műveletek ellenőrzéséről szóló, a Bizottság, az EBB és a Számvevőszék közötti jelenlegi háromoldalú megállapodás 2020-ban lejárt; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, a Számvevőszéket és az EBB-t, hogy erősítsék meg a Számvevőszék szerepét, és erősítsék tovább ellenőrzési jogkörét az EBB-nek a megbízási szabályokat meghatározó háromoldalú megállapodás megújítása során végzett tevékenységei tekintetében; támogatja a Számvevőszék kérését az EBB nem uniós költségvetéssel kapcsolatos műveleteinek auditálására; valamint felszólítja a Számvevőszéket, hogy dolgozzon ki ajánlásokat az EBB külső hitelezési tevékenységeinek eredményeiről;

77.  megjegyzi, hogy a monetáris politika csökkentette a munkavállalói juttatási kötelmek értékelésére alkalmazott hosszú távú kamatlábat (diszkontráta), amely most először negatívvá vált, és az uniós költségvetés év végi kötelezettségének jelentős, 17,2 milliárd eurós növekedéséhez vezetett; arra számít, hogy ez a tendencia folytatódni fog, mivel az EKB továbbra is laza monetáris politikát folytat, és megfelelő elővigyázatosságot kér;

78.  hangsúlyozza a korrupció és a csalás lehetséges kockázata szigorú nyomon követésének fontosságát a nagyszabású infrastrukturális projektek esetében; kéri a finanszírozandó projektek alapos és független előzetes és utólagos értékelését;

79.  sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat az ellenőrzések minőségének és számának javítására, valamint a csalás elleni küzdelem bevált gyakorlatainak megosztására;

Ajánlások

80.  Felhívja a Bizottságot, hogy:

   szorosan kövesse nyomon a kifizetési igényeket, konkrét megoldásokkal készítse elő a lehetséges forgatókönyveket, szem előtt tartva, hogy az Unió nem vállalhat költségvetési hiányt, és intézményi hatáskörén belül tegyen lépéseket a kifizetési előirányzatok rendelkezésre állásának biztosítására, figyelembe véve az elégtelen kifizetési előirányzatok kockázatát és a Covid19-járványból eredő rendkívüli szükségleteket;
   a következő többéves pénzügyi keret során is készítsen éves jelentéseket a megosztott irányítás alá tartozó pénzügyi eszközökről, többek között az egyedi pénzügyi eszközök szintjén;
   az általános költségvetés által fedezett garanciákról szóló éves jelentésben nyújtson teljes képet az uniós költségvetés kitettségéről, beleértve az ESBA-garancia, valamint az összes kapcsolódó jövőbeli pénzügyi művelet által generált kockázatokat is;
   a Covid19-válsággal összefüggésben értékelje újra, hogy az uniós költségvetés kockázatoknak való kitettségének csökkentését célzó meglévő mechanizmusok elégségesek és megfelelőek-e, és vizsgálja felül az uniós költségvetésből nyújtott garanciákat fedező garanciaalapok tartalékfeltöltési célértékeit;
   nyújtson be éves jelentéseket arról, hogy a tartósan alacsony, rendkívül alacsony és negatív kamatlábak milyen hatást gyakorolhatnak az uniós költségvetésre;

81.  felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy:

   szólítsák fel az EBB-t, hogy tegye lehetővé a Számvevőszék számára, hogy minden évben ellenőrizze a konkrét uniós megbízatás hatálya alá nem tartozó finanszírozási tevékenység szabályszerűségét és teljesítményének szempontjait. Ezt a háromoldalú megállapodás megújításával párhuzamosan lehetne biztosítani;

Az uniós költségvetés teljesítménye

82.  üdvözli a Számvevőszéknek az uniós költségvetés 2019. év végi állapotát tükröző teljesítményéről szóló első különálló és teljes jelentését, és arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy az elkövetkező években folytassa e jelentés készítését és továbbfejlesztését; megismétli azon véleményét, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a teljesítményre a megfelelés és a szabályszerűség jelenlegi ellenőrzési szintjének csökkentése nélkül; hangsúlyozza, hogy a teljesítményre vonatkozó megállapításoknak nem általánosításokhoz, hanem inkább országspecifikus ajánlásokhoz kell vezetniük; megjegyzi, hogy a megfelelő kockázatelemzések és az uniós politikai döntéshozóknak szóló, intézkedésekre vonatkozó ajánlások fontos alapot jelentenek a politikai döntéshozatalhoz; úgy véli, hogy a mutatóknak leíró és objektív módon kell értékelniük az egyes tevékenységek sikerét, anélkül, hogy politikai preferenciákat fejeznének ki; felhívja a Számvevőszéket, hogy a teljesítményértékelések keretében az európai hozzáadott érték elérésére és az uniós adóbevételek hatékony felhasználására összpontosítson;

83.  hangsúlyozza, hogy a teljesítményinformációk célja jelzést adni arra nézve, hogy a szakpolitikák, a projektek és a programok hatékonyan és eredményesen valósítják-e meg célkitűzéseiket; javasolja, hogy amennyiben tökéletesítésre van szükség, akkor a teljesítményinformációkat fel kell használni a szükséges korrekciós intézkedések kidolgozásához és azok végrehajtását folyamatosan nyomon kell követni; hangsúlyozza, hogy az uniós alapok és szakpolitikák teljesítményét nagyon nehéz mérni, és különböző meghatározásokat és célzott mutatókat igényel a különböző kiadási területek és alapok tekintetében; úgy véli, hogy a fő teljesítménymutatóknak átfogóan kell mérniük a programok eredményeit valamely elemzési módszer alkalmazásával, szakpolitikai preferenciák megjelölése nélkül; egyetért a Számvevőszék azon megállapításával, hogy az átfogó mutatókat tovább kell javítani, és jobb egyensúlyt kell találni az input- és az output-, valamint az eredmény- és hatásmutatók között; kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a teljesítményjelentést azáltal, hogy a célkitűzések és mutatók számát kevesebb releváns és megfelelő eredmény- és hatásmutatóra csökkenti, amelyek a legjobban mérik az uniós kiadások hatékonysága, gazdaságossága és eredményessége, valamint uniós hozzáadott értéke tekintetében elért eredményeket;

84.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a Bizottság megfelelő eljárásokkal rendelkezik éves irányítási és teljesítményjelentésének, valamint a programok teljesítményértékelésének elkészítéséhez; egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak a többéves pénzügyi keret időszakának végét követően továbbra is jelentést kell tennie a program teljesítményéről, legalább addig, amíg egy adott többéves pénzügyi keret időszakához kapcsolódóan jelentős összegű kifizetésekre kerül sor;

85.  üdvözli a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság megkezdte a rendszerszintű teljesítményértékelések és elemzések elvégzését, amelyek alapján következtetések vonhatók le a programok céljainak teljesítéséről; megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék szerint ez jelentős pozitív lépés abban az irányban, hogy a program teljesítményére vonatkozó éves beszámolás egyértelműbbé, átláthatóbbá és átfogóbbá válhasson;

86.  határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a teljesítményinformációk megbízhatóságának és hozzáférhetőségének javítását, amely a programok sikerének értékelésére szolgáló alapvető eszköz; ennek magában kell foglalnia a Szabályozói Ellenőrzési Testület révén tanultak terjesztését, különösen a tervezéssel és a módszertannal kapcsolatban;

87.  aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon értékelése miatt, miszerint a tagállamoktól származó nyomonkövetési adatok, amelyeken a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentése és a programindokolások alapulnak, nem teljesen megbízhatók;

88.  határozottan támogatja azt az ajánlást, hogy a Bizottság javítsa a célok meghatározásával és az alátámasztó adatokkal kapcsolatos magyarázatokat; a céloknak konkrétaknak és nagyratörőknek, de reálisaknak, ugyanakkor megbízható adatok alapján mérhetőknek is kell lenniük; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az eredmény- és hatásmutatók alkalmasabbak a teljesítmény mérésére és szélesebb körű hatásvizsgálatot tesznek lehetővé, mint az input- és outputmutatók;

89.  üdvözli, hogy a Bizottság dokumentálja a mutatók adatait, valamint a mutatók alapértékeit, részcéljait és célértékeit, amelyek az éves programindokolásokban a programok általános és egyedi célkitűzései terén elért előrehaladást mérik; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mutatók ezen alapértékei, részcéljai és célértékei, amelyeket uniós finanszírozás nélkül nem lehetett volna teljesíteni, és amelyek uniós hozzáadott értéket képviselnek, az ilyen uniós hozzáadott érték elérésére összpontosítsanak;

90.  felhívja a Bizottságot, hogy teljesítményjelentéseibe foglalja bele a programok eredményességének és gazdaságosságának (költséghatékonyságának) alaposabb elemzését, amint az információk rendelkezésre állnak, valamint a programok teljesítményét befolyásoló jelentős külső tényezők szisztematikusabb elemzését; a jelentésekben feltüntetett valamennyi teljesítménymutató tekintetében adjon egyértelmű értékelést arról, hogy azok jó úton haladnak-e a célértékek elérése felé; a teljesítményről adjon egyértelmű és kiegyensúlyozott értékelést, amely a program valamennyi célkitűzésére kellő részletességgel kiterjed; sürgeti a Bizottságot, hogy a Covid19-válsággal összefüggésben elfogadott valamennyi programra tekintettel hozza meg ezeket az intézkedéseket a következő, 2020. évi mentesítés során;

91.  hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet szerint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás eredményességet, hatékonyságot és gazdaságosságot feltételez, és hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak mindhárom elemre összpontosítaniuk kell; megjegyzi továbbá, hogy a teljesítményre vonatkozó nemzetközi ellenőrzési iránymutatások most olyan elemeket is tartalmaznak, mint az egyenlőség, a környezetvédelem és az etika, és felhívja a Bizottságot, hogy e területek vizsgálatával szélesítse ki értékelését;

92.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgálta, hogy az uniós költségvetés valamennyi fő területén a programok jó úton haladnak-e céljaik teljesítése szempontjából:

93.  Versenyképesség: üdvözli, hogy a Horizont 2020 kutatási program esetében nincsen arra utaló jel, hogy a teljesítmény veszélyben forogna, és számtalan példa van sikeres projektekre; üdvözli, hogy a Számvevőszék szerint a program egyedisége és páneurópai jellege révén uniós hozzáadott értéket teremt;

94.  Kohézió: sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a Bizottság és a tagállamok már felülvizsgálták a 2014–2020-as kezdeti célokat, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és a Kohéziós Alapra (KA) vonatkozó mutatók valamivel több mint egyharmada jelez csak időbeli előrelépést. A Covid19-válság kitörése előtt valószínűsíthető volt, hogy a foglalkoztatással és az oktatással kapcsolatos legtöbb cél 2020-ig teljesül, de a K+F, a szegénység és a társadalmi befogadás terén elmaradt az előrelépés; sajnálja, hogy ezen a szakpolitikai területen a Bizottság saját teljesítményadatai azt mutatják, hogy a programok elmaradnak a kezdeti várakozásoktól;

95.  Természeti erőforrások: sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyik alapvető hiányosság az, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó teljesítménymutatók nem a KAP keretében nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozó részletes beavatkozási logikán alapulnak. Például a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések csökkentették a mezőgazdasági termelők jövedelmének ingadozását, de nem arra irányulnak, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket a megfelelő életszínvonal elérésében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP intézkedései elégtelen hatást gyakorolnak az éghajlatváltozás kezelésére;

96.  Biztonság és uniós polgárság: megjegyzi, hogy a Bizottság jelentéséből nem derül ki, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap jól halad-e céljának elérése felé, de a rendelkezésre álló információk rámutatnak relevanciájára és uniós hozzáadott értékére; megjegyzi, hogy az integráció és a legális migráció tekintetében a mutatók pozitív képet festenek az eredményekről, többek között azért is, mert a hosszú távú hatásokat (például a migránsok és az uniós polgárok foglalkoztatási kilátásai közötti különbségeket) még nem lehet felmérni;

97.  Globális Európa: megjegyzi, hogy a Bizottság nem nyújt elegendő információt két finanszírozási eszköz – az egyik a fejlődő országokkal való együttműködés, a másik pedig az EU déli és keleti szomszédaival fenntartott kapcsolatok – átfogó teljesítményértékeléséhez; üdvözli, hogy a mutatók mindazonáltal pozitív tendenciát mutatnak a szegénység csökkentése, az oktatás, a nemek közötti egyenlőség és a humán fejlődés terén, és aggodalmát fejezi ki a demokrácia, a jogállamiság és a politikai stabilitás megszilárdítása terén tapasztalható romló tendencia miatt;

Éves irányítási és teljesítményjelentés

98.  megállapítja, hogy a Bizottság szerint a 2019-ben végrehajtott kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege 161 milliárd EUR volt: amelyből az 1. fejezetre (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért) (a teljes költségvetés 14%-a) és az 1b. fejezetre (Gazdasági, társadalmi és területi kohézió) 81 milliárd EUR-t (a teljes költségvetés 35%-a), a 2. fejezetre (Fenntartható növekedés: természeti erőforrások) 59 milliárd EUR-t (a teljes költségvetés 37%-át), a 3. fejezetre (Biztonság és uniós polgárság) 4 milliárd EUR-t, a 4. fejezetre (Globális Európa) 12 milliárd EUR-t, az 5. fejezetre (a Bizottság igazgatási kiadásaira) pedig 6 milliárd EUR-t különítettek el;

99.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2019. évi éves irányítási és teljesítményjelentésében 2,1%-os kifizetéskori kockázatról számolt be, ami a Számvevőszék becsült hibaszintjének tartományán belül van; megjegyzi, hogy a három legjelentősebb kiadási terület esetében (a többéves pénzügyi keret 1a. fejezete: versenyképesség; 1b.: gazdaság, társadalmi és területi kohézió és 2. fejezet: természeti erőforrások), a Bizottság hibaszintre vonatkozó saját becslései a Számvevőszék tartományán belül vannak;

100.  megjegyzi, hogy 2019-ben az uniós költségvetésből származó kiadások 147 milliárd EUR-t tettek ki, amely több mint 240 000 kifizetés között oszlik meg; rámutat, hogy a költségvetés 71%-át megosztott irányítás keretében hajtották végre, a fennmaradó részt pedig vagy közvetlenül a Bizottság költötte el (22%), vagy közvetetten, megbízott szervezetekkel együttműködve (7%) költötték el;

101.  tudomásul veszi a Bizottság azon becslését, hogy 2019-ben az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások 35 milliárd EUR-t tettek ki, ami az uniós költségvetés 21%-ának felelt meg, és hogy a 2014–2020-as időszakban az uniós költségvetés kumulatív módon a teljes kiadások 19,8%-ának megfelelő, 211 milliárd EUR-valal járult hozzá az éghajlat-politikai célkitűzésekhez, ami kissé elmarad az eredeti 20%-os célkitűzéstől, mivel az időszak első éveiben alacsonyabbak voltak a hozzájárulások; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a 2014–2020 közötti időszakban az éghajlattal kapcsolatos kiadások növelése érdekében, hogy a 2021–2028-as időszakra sokkal nagyratörőbb célokat tűzzenek ki;

102.  megjegyzi, hogy a Bizottság 50 főigazgatójából 11 korlátozott nyilatkozatot adott ki a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében, összesen 18 fenntartást megfogalmazva (szemben 20 szervezeti egység 40 fenntartásával 2018-ban); rámutat, hogy 17 fenntartás esetében a Bizottság új „de minimis” szabályt alkalmazott, és ezeket a fenntartásokat a Bizottság már nem tekintette jelentősnek;

103.  megállapítja, hogy a Bizottság szerint a visszaigazolt korrekciós intézkedések 2019-ben 1,5 milliárd EUR-t tettek ki (ami 25%-kal több, mint 2018-ban); rámutat arra, hogy egyes tagállamok sokkal jelentősebb korrekciós összegekben részesültek, mint mások; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrzési mintáját úgy fogadja el, hogy gyakrabban szerepeljenek ezek az országok a rendszeres ellenőrzésekben;

104.  megállapítja, hogy 2019-ben a lezáráskori teljes kockázatra vonatkozó bizottsági becslés a vonatkozó kiadások 0,7%-át tette ki (a 2018. évi 0,8%-hoz képest); megjegyzi, hogy a kohéziós kiadásokhoz kapcsolódó magasabb kifizetéskori kockázat miatt a Bizottság becslése szerint a kifizetéskori kockázat összességében magasabb volt, mint a korábbi években, így értéke 2019-ben 2,1% volt (a 2018. évi 1,7 %-hoz képest), de mivel a becsült jövőbeli korrekciók is magasabbak voltak (1,4%, szemben a 2018. évi 0,9%-kal), a Bizottság stabil lezáráskori kockázatot állapított meg, és mivel a lezáráskori kockázatra vonatkozó becslés kevesebb mint 2%-os volt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy többéves kontrollrendszerei biztosították az uniós költségvetés hatékony védelmét; rámutat továbbá, hogy a Bizottság saját becslése szerint a lényegességi küszöböt meghaladó kifizetéskori kockázat által érintett kiadások összege nagyon magas, 67 milliárd EUR volt;

105.  megjegyzi, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy többéves kontrollrendszerei biztosítják az uniós költségvetés hatékony védelmét; megállapítja, hogy a Bizottság a 2019-es portfoliót alacsonyabb kockázatú és magasabb kockázatú rétegekre bontja a Számvevőszék által is elismert és a finanszírozás jellegéhez kapcsolódó kritériumok alapján, nevezetesen a meglehetősen összetett visszatérítési rendszerek (magasabb kockázatú kiadások, amelyeknél a kifizetéskor a kockázat meghaladja a 2%-ot) és a hibákat kisebb valószínűséggel tartalmazó, jogosultságalapú kifizetések (alacsonyabb kockázatú kiadások, amelyeknél a kifizetéskor a kockázat nem éri el a 2%-ot) közötti különbség alapján; rámutat továbbá, hogy a Bizottság becslése szerint a magasabb kockázatú kiadások 67 milliárd EUR-t tesznek ki (46%), ami így a költségvetés kisebb részét érinti, mint az alacsonyabb kockázatú kiadások, amelyek értéke 80 milliárd EUR (54%); sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el ambiciózus cselekvési tervet olyan intézkedésekkel, amelyek lehetővé teszik e kockázatok jelentős csökkentését;

106.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés teljes mértékben megbízható legyen, és ne előrejelzéseken alapuljon;

107.  különösen sajnálja, hogy a Számvevőszéknek ismét aggályainak kellett hangot adnia az éves irányítási és teljesítményjelentés megbízhatóságával kapcsolatban a kohéziós területeken az ellenőrző hatóságok munkájának hiányosságai, valamint a DG EMPL és a DG REGIO éves tevékenységi jelentéseiben szereplő fennmaradó hibaarányokkal kapcsolatban azonosított problémák miatt;

108.  egyet nem értését fejezi ki a hibaarány kiszámítására szolgáló módszertan Bizottság általi értékelésével kapcsolatban; bár elismeri, hogy a Bizottság által az éves irányítási és teljesítményjelentésben használt kifizetéskori kockázatok a legközelebb állnak a Számvevőszék által becsült hibaszinthez, meg kell állapítani, hogy fontos tényezők következtében a Számvevőszék és a Bizottság hibaaránya rendkívül eltérő; ezért ismételten kéri, hogy gyorsan hangolja össze módszertanát a Számvevőszék által használt módszertannal, és csak egy, a kifizetéskori kockázatnak megfelelő hibaarányt (kifizetéskori hibaarány) adjon meg a költségvetési ellenőrző hatóságnak; felhívja a Bizottságot, hogy külön tegye közzé a jövőbeli korrekciók becslését (fennmaradó hibaarány); sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi főigazgatóság alkalmazzon következetes terminológiát, amikor e két becslésről jelentést tesz;

109.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tagállamoktól megbízható adatokat szerezzen a kifizetéskori hibaarányról; felhívja a Bizottságot, hogy időben tegye meg a megfelelő kiigazításokat, amennyiben hiányosságokra derül fény a tagállami ellenőrzések során;

110.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság kifizetési kockázatra vonatkozó saját becslése tekintetében a Számvevőszék az alábbi szövegben a többéves pénzügyi keret egyes fejezeteivel kapcsolatban kiemelt bizonyos kérdéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezekre a megállapításokra konkrét intézkedésekkel reagáljon:

   Versenyképesség: az utólagos ellenőrzések nem elsősorban a megbízhatósági nyilatkozat vizsgált tárgyévében teljesített kifizetésekre és elszámolásokra terjednek ki, és nem mindig bizonyultak megbízhatónak;
   Természeti erőforrások: az ellenőrzési statisztikákban szereplő tagállami ellenőrzés nem vette figyelembe az összes hibát, és a Bizottság általi kiigazításokra volt szükség, míg a Bizottság kiigazításai általában átalányfinanszírozáson alapultak, és a tanúsító szervek munkája eredményeinek megbízhatósága korlátozott volt;
   Kohézió: az ellenőrző hatóságok ellenőrzései nem mindig voltak megbízhatónak;
   Globális Európa: azokban az országokban, ahol a projekteket végrehajtják, nem volt elegendő a helyszíni ellenőrzések száma, az ellenőrzések nem terjedtek ki a közbeszerzési eljárások releváns szempontjaira, széles volt a mozgástér az egyes hibák hatásának megbecsléséhez, valamint hiányoztak a mások által már ellenőrzött ügyletek saját tételes vizsgálatai; felhívja a Számvevőszéket, hogy kockázatalapú megközelítéssel javítsa a véletlenszerű ellenőrzések számát annak érdekében, hogy a hibaarányokról szóló jelentései nagyobb figyelmet fordítsanak azokra a területekre, ahol a legnagyobb valószínűséggel merülnek fel problémák;

111.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon következtetését, hogy a Bizottság teljesítményjelentése egyre kiegyensúlyozottabbá válik, és mind az éves irányítási és teljesítményjelentés, mind a programindokolások kiegészítik a programok eredményeiről szóló jelentéstételt, beleértve a lemaradó területekre és a programok továbbra is fennálló kihívásaira vonatkozó információkat is;

112.  ösztönzi a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy gyorsítsák fel a mentesítési folyamatot, hogy az az n+1. évre vonatkozzon;

113.  felhívja a Bizottságot, hogy az elkülönített források elosztása során továbbra is mozdítsa elő a nemek közötti egyensúlyt és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést;

Bevételek

114.  megállapítja, hogy 2019-ben a teljes bevétel 163,9 milliárd EUR-t tett ki;

115.  emlékeztet arra, hogy a bevételek többsége (88 %) a saját források három kategóriájából származik:

   a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló (GNI-alapú) saját források az uniós bevételek 64%-át teszik ki, és kiegyensúlyozzák az uniós költségvetést az összes egyéb forrásból származó bevétel kiszámítása után (minden tagállam hozzájárulása arányos mértékű, GNI-jüknek megfelelően);
   a tradicionális saját források (TOR) az uniós bevételek 13%-át teszik ki, és a tagállamok által beszedett behozatali vámokat foglalják magukban (a teljes összeg 80%-át az uniós költségvetés kapja, a fennmaradó 20%-ot pedig megtartják a tagállamok a beszedési költségek fedezésére);
   a hozzáadottérték-adón alapuló (héaalapú) saját forrás az uniós bevételek 11 %-át teszi ki (az e saját forráshoz tartozó hozzájárulásokat a tagállamok harmonizált héaalapjaira alkalmazott egységes kulcs alkalmazásával számítják ki);

116.  üdvözli, hogy a Bizottságnak a 2019 előtt és során kezdeményezett uniós pénzügyi programozással és költségvetéssel kapcsolatos munkája egy jogilag kötelező erejű menetrend, az egész Unióra kiterjedő új bevételi források, illetve a közös európai hitelfelvétel visszafizetésére szánt „saját források” bevezetéséhez vezetett; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetésben túlsúlyban vannak a bruttó nemzeti jövedelemből (GNI) származó hozzájárulások; hangsúlyozza, hogy az új saját források csökkentik a nemzeti GNI-alapú hozzájárulások arányát az Unió éves költségvetésének finanszírozásában, és ezért nem járulnak hozzá az uniós költségvetés általános növekedéséhez; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot bevételi forrásainak diverzifikálására annak biztosítása érdekében, hogy az Unió valóban függetlenné váljon a tagállami hozzájárulásoktól, valamint hogy jelentősen növelje az uniós programok költségvetését;

117.  megjegyzi, hogy a bevételek magukban foglalják az egyéb forrásokból kapott összegeket is (a legjelentősebbek az uniós megállapodásokhoz és programokhoz kapcsolódó hozzájárulások és visszatérítések (az uniós bevételek 8%-a), például az EMGA és az EMVA elszámolásához kapcsolódó bevételek, valamint a nem uniós országok kutatási programokban való részvétele);

118.  üdvözli a Számvevőszék azon döntését, hogy a belső kontrollrendszerek vizsgálata során értékeli a vámbevétel-kiesés csökkentése érdekében tett uniós intézkedéseket, amelyek hatással lehetnek a tagállamok által megállapított vámok összegére, és csökkentik annak kockázatát, hogy a tradicionális saját források nem teljesek;

119.  aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék által a hagyományos saját források tagállamokbeli beszedése terén, különösen a nemzeti hatóságok által még be nem szedett, megállapított vámok kezelése terén feltárt hiányosságok miatt; megállapítja, hogy a Számvevőszék által felkeresett tagállamokban a következőket tárták fel: a vámtartozások késedelmes bejelentése, az ilyen tartozások behajtásának késedelmes végrehajtása, valamint a számlákon lekönyvelt vámok helyes összegének igazolásához szükséges dokumentumok elégtelensége;

120.  megállapítja a még be nem szedett vámok tagállami kezelésének hiányosságait, amint arról a Bizottság által 2019-ben kiadott 27 tradicionális sajátforrás-ellenőrzési jelentésből 15 beszámolt; úgy véli, hogy az e 15-ből 10 jelentésben szisztematikusnak minősített megállapításokat a Parlament megfelelő bizottságai képviselőinek rendelkezésére kell bocsátani;

121.  aggodalommal állapítja meg, hogy a tradicionális saját forrásokra vonatkozó bizottsági vizsgálatok és a Számvevőszék munkája a vámbevétel-kiesés csökkentését célzó tagállami ellenőrzések két fő hiányosságára világított rá: rámutat az Unió bevételeinek jelentős csökkenésére, és sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mielőbb foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel;

   a vámunióban nem harmonizálták uniós szinten a behozatal alulértékelésével kapcsolatos kockázat csökkentését célzó vámellenőrzések végrehajtását, valamint
   a tagállamok az áruátengedést követő ellenőrzések céljára nem képesek azonosítani az uniós szinten legkockázatosabb gazdasági szereplőket;

122.  aggodalommal állapítja meg, hogy a belső ellenőrzési rendszerek vizsgálata során a Számvevőszék mind a Bizottságon belül, mind a tagállamokban hiányosságokat tárt fel a saját források egyes kategóriáiban; aggódik amiatt, hogy a Bizottság értékelése szerint a 28 tagállamból 24 részben kielégítő vagy nem kielégítő ellenőrzési stratégiával rendelkezett az alulértékelés kockázatainak kezelésére, ami alapján a Számvevőszék a vámbevétel-kiesés csökkentése érdekében végzett tagállami ellenőrzések terén jelentős hiányosságokat állapított meg;

123.  aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy az áruátengedést követő ellenőrzések során a legkockázatosabb importőrök azonosítására és kiválasztására irányuló intézkedések hatását a vámunió egészében korlátozza az, hogy még mindig nem áll rendelkezésre a gazdasági szereplők által végzett összes behozatalra vonatkozó uniós szintű adatbázis;

124.  elismeri ugyanakkor, hogy a Bizottság ezenkívül fontos lépéseket tett az áruátengedést követő ellenőrzések szempontjából legkockázatosabb gazdasági szereplők azonosítására uniós szinten azzal, hogy megjelöli azokat a tranzakciókat, amelyekről úgy véli, hogy pénzügyi kockázatot jelentenek a pénzügyi kockázatokra vonatkozó kritériumok és a legfrissebb Vámellenőrzési Útmutató szerint;

125.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság szorosan együttműködik a tagállamokkal, hogy megoldásokat találjon a székhelyüktől eltérő tagállamban működő importőrök azonosítására; felhívja a Bizottságot, hogy érjen el további előrelépést, amint az összes behozatalra kiterjedő, uniós szintű adatbázis teljes mértékben rendelkezésre áll;

126.  megjegyzi, hogy azon héafenntartások közül, amelyek a héaalap kiszámítását legalább tíz évig nyitva tartották, valamint a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos összes olyan kérdés közül, amelyek a bizottsági ellenőrzés óta több mint öt évig nyitva maradtak, a héafenntartásoknak csupán 15%-a és a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdések 34%-a volt régóta érvényben lévő;

127.  rámutat, hogy a Bizottság által alkalmazott és a Számvevőszék által vizsgált, régóta érvényben lévő nyolc héafenntartás közül öt a héairányelv esetleges be nem tartása miatt a tagállamok ellen indított kötelezettségszegési eljárásokhoz kapcsolódott;

128.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Bizottság fejleszti a kockázatértékelését az ellenőrzések tervezéséhez, és továbbra is arra törekszik, hogy – a tagállamok együttműködésétől is függően – gyorsan lezárja a régóta nyitva álló kérdéseket;

129.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a 122 régóta érvényben lévő, tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdés közül a Számvevőszék által megvizsgált 54 eset alapján kiderült, hogy ezek Bizottság általi nyomon követése és lezárása rendkívül hosszú időt vett igénybe, ami azt mutatja, hogy a tagállamokban feltárt, tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos hiányosságok nyomon követése nem megfelelő; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan nyomonkövetési rendszert, amely a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdéseket jelentőségük (pénzügyi hatásuk vagy nem pénzügyi hiányosságok esetén rendszerszintű jelentőségük) szerint rangsorolja, és erről tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;

130.  emlékeztet arra, hogy a GNI-ellenőrzések többéves ciklusai során a Bizottság azt vizsgálja, hogy a tagállamok által a nemzeti számlájuk összeállításakor alkalmazott eljárások megfelelnek-e az ESA 2010-nek, valamint hogy a GNI-adatok összehasonlíthatók, megbízhatók és teljes körűek-e; tudomásul veszi, hogy az ellenőrzési ciklus lezárása új, konkrétabb fenntartásokat eredményezett, például egy olyan fenntartást, amely lehetővé tette valamennyi tagállam GNI-adatainak felülvizsgálatát annak érdekében, hogy azok pontosabb becslést tartalmazzanak a multinacionális vállalatok kutatási és fejlesztési (K+F) eszközeire vonatkozóan, ezt a becslést ugyanis megnehezíti a globalizáció és az, hogy az ilyen eszközök könnyen lépik át az országhatárokat (a Bizottság a tagállamokkal együtt 2022 szeptemberéig folytatja annak értékelését, hogy a multinacionális vállalatok K+F-eszközeit megfelelően értékelik-e a tagállamok nemzeti számláiban);

131.  mély aggodalmát fejezi ki a Költségvetési Főigazgatóság által 2019-re vonatkozóan fenntartott nem számszerűsíthető fenntartás miatt, amely szerint az alulértékeléssel elkövetett csalások részben átkerültek más tagállamokba, és a végleges számszerűsítésig hatást gyakorolnak a tradicionális saját források beszedésére; megjegyzi, hogy a Bizottság valamennyi tagállamban végzett ellenőrzéseket az alulértékelések kapcsán, és azt is megvizsgálta, hogy a tagállamok mennyire felkészültek az alulértékelés problémainak kezelésére, különösen a Kínából származó textiltermékek és lábbelik tekintetében; megjegyzi, hogy ezen ellenőrzések során, valamint a kapcsolódó jelentésekben kifejezetten kitértek a tagállamok tradicionális saját források veszteségeiért viselt pénzügyi felelősségére; megjegyzi, hogy a Bizottság nyomon fogja követni a helyzetet, és pénzügyileg felelősségre fogja vonni a tagállamokat a tradicionális saját források esetleges veszteségeiért; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az előzetes számítások szerint a tradicionális saját források 2019. évi veszteségei elérik a 2019. évi tradicionális saját források 1%-át, ami igazolja a 2019. évi éves tevékenységi jelentésben foglalt fenntartást; felkéri a Bizottságot, hogy miután lezárta ellenőrzéseit és számszerűsítési számításait, haladéktalanul tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot arról, hogy azok milyen megállapításokhoz vezettek, illetve következményeket vonnak maguk után;

132.  megjegyzi, hogy a Költségvetési Főigazgatóság (DG BUDG) immár negyedik éve fenntartást fogalmazott meg az Egyesült Királyság által beszedett tradicionális saját források értékével kapcsolatban, mivel az ország nem bocsátotta az uniós költségvetés rendelkezésére a textiltermékekkel és lábbelikkel kapcsolatos vámbevétel-kiesés összegét, miközben az alulértékeléses csalások köre további uniós tagállamokra terjedt ki, ami a tradicionális saját források további potenciális veszteségeit eredményezi;

133.  megjegyzi, hogy a DG BUDG 2019. évi éves tevékenységi jelentése szerint az Egyesült Királyság 2017. október 12-én megkezdte a Bizottság által ajánlott intézkedések végrehajtását, ami 2018-ban a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek drámai csökkenéséhez vezetett (1% alatti hibaarány);

134.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság továbbra sem hajlandó az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátani a tradicionális saját források terén 2011 és 2017 közötti időszakban keletkezett – 2,679 milliárd EUR-s (bruttó) összeget kitevő – veszteségek összegét; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság hatóságai megküldték hivatalos válaszukat a Bizottságnak, amelyet az 2019. február 11-én kapott kézhez; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság válaszának elemzését követően a Bizottság 2019. március 7-én az ügyet az Európai Unió Bírósága elé utalta; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság 2019. június 24-én ellenkérelmet nyújtott be, amelyet a Bizottság 2019. augusztus 29-i válasza, majd az Egyesült Királyság 2019. december 20-i viszontválasza követett; a Bizottságnak a CONT bizottság 2021. január 11-i meghallgatása kapcsán adott írásbeli válaszai alapján megállapítja, hogy 2020. december 8-án sor került az eljárás szóbeli szakaszának megtartására, és bár az eljárást befejező ítélet meghozatalának időpontja teljes mértékben a Bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, a Bizottság úgy véli, hogy 2021 nyara előtt nem várható döntés; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Egyesült Királyság Unióból történő kilépése nem érinti hátrányosan az igényelt összegek visszafizettetését, mivel azok az átmeneti időszak lejárta előtti behozatalra vonatkoznak;

135.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint 2019-ben a bevételi oldalon 3 milliárd EUR-val magasabb volt a GNI-bevétel, mivel a GNI-alapok reáladatokkal való aktualizálása miatt módosítani kellett egyes korábbi (többnyire a 2012–2017-es évekre vonatkozó) összegeket;

Ajánlások

136.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   az alábbiak révén nyújtson rendszeres támogatást a tagállamoknak ahhoz, hogy az áruátengedést követő ellenőrzésekre a legkockázatosabb importőröket válasszák ki:
   a) megfelelő importadatok gyűjtése és elemzése uniós szinten, és az elemzés eredményeinek megosztása a tagállamokkal;
   b) amint a „Surveillance III” rendszer működésbe lép, iránymutatás nyújtása arra vonatkozóan, hogy az új rendszeren belül hogyan kell elvégezni az adatelemzést;
   az alábbiak révén vizsgálja felül eljárásait:
   a) a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdések nyomon követésére szolgáló rendszer létrehozása olyan mennyiségi és minőségi kritériumok alapján, amelyek fontossági sorrendbe rendezik a tagállamokban feltárt hiányosságokat;
   b) határidők megállapítása a tagállamok számára az ilyen hiányosságok kezelésére és a nyomonkövetési intézkedésekre, beleértve a késedelmi kamatok kiszámítását és az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátandó összegek visszafizettetését;
   c) az eljárás, többek között a finanszírozáshoz való hozzáféréshez szükséges dokumentáció egyszerűsítése az ellenőrzésre és nyomon követésre vonatkozó elvek figyelembevételével;

Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

137.  megjegyzi, hogy az 1a. alfejezet („Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért”) kifizetései 21,7 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon és szakpolitikákon keresztül kerültek folyósításra:

   „Kutatás”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 55,2%-a, azaz 11,9 milliárd EUR;
   „Oktatás, képzés, ifjúság és sport”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 13,2%-a, azaz 2,8 milliárd EUR;
   „Közlekedés és energia”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 11,3%-a, azaz 2,5 milliárd EUR;
   „Világűr”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 7,6%-a, azaz 1,7 milliárd EUR;
   „Egyéb fellépések és programok”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 12,7%-a, azaz 2,8 milliárd EUR;

138.  megjegyzi, hogy a fő programok a Horizont 2020 (H2020) és a hetedik kutatási keretprogram (FP7)(79) a kutatás és az innováció terén, valamint az Erasmus+ az oktatás, a képzés, az ifjúságpolitika és a sport területén, a Galileo, az EGNOS, az ITER és a CEF mint nagy infrastrukturális projektek, az ESBA mint garanciaalap;

139.  figyelembe veszi, hogy e programok kiadásai a különféle projektekben részt vevő, a köz-, illetve a magánszférában tevékenykedő kedvezményezetteknek nyújtott támogatás formáját öltik, és a Bizottság azokat zömében közvetlenül (többek között végrehajtó ügynökségeken keresztül) kezeli; tudomásul veszi, hogy az Erasmus+ esetében a támogatások túlnyomó részét (körülbelül 80%-át) tagállami ügynökségek kezelik a Bizottság nevében;

140.  rámutat, hogy a kutatási és innovációs politika teljesítményét nehéz felmérni, mivel a projektek finanszírozása, valamint a még elérendő eredmények és hatások megjelenése között jelentős idő telik el; megjegyzi továbbá, hogy az e területre vonatkozó jelentéstétel az eredmények és hatások kritikai értékelése helyett elsősorban a pozitív eredményekre összpontosít, ez pedig nem feltétlenül ad valós képet az összteljesítményről; megjegyzi, hogy a kutatás mint tudományág kockázatokat rejt magában az eredmények tekintetében, és a siker nem mindig garantálható;

141.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az operatív programok keretében a kkv-k vállalkozási és innovációs támogatására rendelkezésre álló források jelentős százalékát (egyes tagállamokban akár 25%-át is) nagyvállalatoknak fizetik ki; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorúbb kontrollmechanizmusokat az uniós finanszírozásra pályázók nyilatkozataira vonatkozóan, mivel a Legfőbb Ellenőrzési Hivatal megállapításai szerint a 2014 és 2020 közötti időszakban a hatóságok kizárólag a jogszabályban előírt önbevallásokra támaszkodtak a vállalatok tulajdonosi köre, mérete és eladósodottsága tekintetében;

142.  megjegyzi, hogy 2019-ben a mobilitásra és a közlekedéspolitikára 4 973 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat és 2 725 millió EUR kifizetési előirányzat állt rendelkezésre, amelyből az Európai közlekedéspolitika (06 02) és a Horizont 2020 – A közlekedéssel kapcsolatos kutatás és innováció (06 03) sorokra engedélyezett 4 422 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzatot és 2 058 millió EUR kifizetési előirányzatot az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (INEA) kezelt;

143.  megismétli, hogy támogatja a katonai mobilitás pillérének a 2018. márciusban elfogadott cselekvési terv révén való hozzáadását a TEN-T-politikához, ezáltal növelve a vészhelyzetekre való reagálási képességeinket; sajnálja, hogy drasztikusan csökkentették a Bizottság és a Parlament azon javaslatát, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó költségvetésében hozzanak létre egy új, 6,5 milliárd EUR összegű keretet a katonai mobilitási igényekre;

144.  üdvözli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedéssel kapcsolatos 2019. évi többéves munkaprogramjára vonatkozó pályázat közzétételét, amelynek költségvetése 1,4 milliárd EUR, és amelynek középpontjában a kilenc törzshálózati folyosó 2030-ig történő befejezése áll;

145.  üdvözli a „Greening the blue” elnevezésű projekt 2019-ben történő elindítását, amelynek célja a kibocsátások csökkentése és hatékonyabb, összehajtható szélvitorla-megoldással rendelkező meghajtórendszerek létrehozása; megjegyzi, hogy a projektet az Európai Tengerügyi és Halászati Alap finanszírozta;

146.  emlékeztet arra, hogy 2019-ben az Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság (DG EAC) szakpolitikai portfóliójához tartozó uniós programokra és fellépésekre rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege megközelítőleg 5,66 milliárd EUR volt (2018-hoz képest 20%-os növekedés), és összességében kielégítőnek tartja a DG EAC 2019. évi pénzgazdálkodása értékelésének eredményét; megjegyzi, hogy a DG EAC átfogó kifizetéskori kockázata 2019-ben a 2147,18 millió EUR összegű teljes kiadásból 24,88 millió EUR-t tesz ki;

147.  tudomásul veszi, hogy az Erasmus+ program 2019. évi végrehajtása nagyrészt sikeres volt, és hogy a legtöbb eredménymutató – például a mobilitási ösztöndíjak száma – meghaladta a Bizottság arra az évre vonatkozó célkitűzéseit; megjegyzi, hogy az eszköz késedelmes elindítása, a pénzügyi intézmények részéről az alacsony felhasználási arány és az eszköz ismertségének a diákok körében tapasztalható hiánya miatt 2019-ben csak egyetlen diákhitelgarancia-ügyletet lehetett lezárni, és üdvözli azt a döntést, hogy 2020. december 31. után az eszköz nem kerül be az Erasmus+ utódprogramjába; üdvözli a tanulói mobilitás 20%-os növekedését, és sürgeti, hogy a virtuális mobilitás helyett a fizikai mobilitás maradjon az Erasmus+ program fő eleme; hangsúlyozza, hogy a társadalmi befogadást elősegítő eszközként továbbra is támogatni kell a szakképzést és a munkaalapú tanulást;

148.  aggodalmát fejezi ki az olyan esetekről szóló beszámolók miatt, hogy az Erasmus+ program keretében támogatásban részesülő potenciális kedvezményezetteknek olyan nemzeti szabályokat kellett követniük, amelyek nem voltak teljes mértékben összhangban az uniós elvekkel; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie a helyzetet, és adott esetben meg kell tennie a szükséges lépéseket;

149.  rámutat, hogy 2019-ben számos fiatal jelentkezett az Európai Szolidaritási Testülethez, és őket fogadták is, ami bizonyítja nagyfokú érdeklődésüket a szolidaritási munkában való részvétel iránt szerte Európában; aggodalmát fejezi ki a jelentkezések (191 000) és a tényleges elhelyezések (34 500) száma közötti nagy eltérés miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nagyon alacsony volt a szakmai gyakorlatok és állások igénybevétele az Európai Szolidaritási Testület programja keretében: 2018 és 2020 között mindössze 72 kiküldésre került sor, ami az összes kiküldés kevesebb mint 1%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozottabb kiküldési arányt kell biztosítani annak érdekében, hogy az Európai Szolidaritási Testület valóban bőséges lehetőséget kínálhasson a fiatalok számára;

150.  felhívja a Bizottságot és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget, hogy a pályázati eljárások egyszerűsítése és a célközönséghez való igazítása révén csökkentsék a bürokratikus terheket az irányításuk alá tartozó programok hozzáférhetőségének javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy jobb szinergiákra és együttműködésre van szükség a DG EAC-kal a pályázati, értékelési és irányítási folyamatok racionalizálása érdekében, ami javítaná a pályázatok minőségét és változatosságát;

A Számvevőszék megállapításai

151.  aggasztónak tartja, hogy a 130 vizsgált tranzakcióból 51 (39%) esetében merült fel hiba;

152.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék az általa számszerűsített 28 hiba alapján a 2019-es hibaszintet 4,0%-ra becsülte, ami 2018-hoz képest jelentős növekedést jelent, amikor a becsült hibaszint 2%-os volt; emlékeztet arra, hogy ez az adat közel esik a Számvevőszék által 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben megállapított értékekhez;

153.  hangsúlyozza, hogy a hetedik keretprogram és a Horizont 2020 kiadásai továbbra is nagyobb kockázattal járnak és ezek a hibák fő forrásai, miközben a Számvevőszék a 80 vizsgált kutatási és innovációs tranzakció közül 24-nél talált nem támogatható költséggel kapcsolatos számszerűsíthető hibát (a hetedik keretprogramnál a vizsgált 10-ből 3 esetben, a Horizont 2020-nál 70-ből 21 esetben, 2019-ben erre az alfejezetre nézve ezek tették ki a Számvevőszék által becsült hibaszint 78%-át);

154.  mély aggodalommal mutat rá, hogy a hibák 60%-át „nem támogatható közvetlen személyzeti költségek” okozták; hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 keretében a személyzeti költségek bejelentésére vonatkozó szabályok egyszerűsítésére irányuló törekvések ellenére kiszámításuk továbbra is jelentős hibaforrást képez a költségnyilatkozatokban; támogatja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a személyzeti költségek kiszámításának módszere a Horizont 2020 keretében egyes szempontokból bonyolultabbá vált, ami növeli a hibakockázatot (a számszerűsíthető hibákkal érintett 24 tranzakció közül 23 abból eredt, hogy helytelenül alkalmazták a személyzeti költségek kiszámításának módszertanát);

155.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bonyolult pályázati szabályok és a hosszadalmas eljárások komoly akadályt jelentenek, különösen a kkv-k, az induló vállalkozások és az első alkalommal pályázók számára, akik nem rendelkeznek jelentős erőforrásokkal és tapasztalattal e pályázati eljárásokkal kapcsolatban;

156.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a „jogellenes/megkülönböztető kiválasztási/odaítélési kritériumok” a hibák 16%-át, a „nem támogatható egyéb közvetlen költségek (héa, utazás, felszerelések)” pedig a hibák 15%-át tették ki;

157.  tudomásul veszi, hogy más programok és tevékenységek esetében a Számvevőszék a mintában szereplő 50 tranzakcióból 4-nél talált számszerűsíthető hibát (a hibák az Erasmus+ és a CEF programok projektjeit érintették);

158.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az elvégzett ellenőrzések bizottsági dokumentációja, a mintavétel következetessége és a beszámolás terén, valamint egyes vizsgált dossziéknál az ellenőrzési eljárások minőségét illetően is; felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék – többek között – azonosított olyan nem támogatható összegeket (főként a személyzeti költségekkel összefüggésben), amelyeket az ellenőrök az ellenőrzéseik során végzett elégtelen tesztelés miatt nem vettek észre, továbbá feltárt olyan, korábban nem észlelt eseteket, amelyeknél tévesen értelmezték a kettős felső határ szabályát, valamint hibásan számították ki az alapul szolgáló személyzeti költségeket; mindezekkel összefüggésben támogatja a Számvevőszéknek a helyzet javítása érdekében megfogalmazott ajánlásait;

159.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött kutatási projektek közül 22 az EUR-tól eltérő pénznemben valósult meg, míg tíz ilyen projekt esetében nem a szabályokban előírt árfolyamot alkalmazták (az ilyen hibák pénzügyi hatása önmagában nem lényeges, de gyakoriságuk a szabályok ismeretének hiányát mutatja); felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal annak érdekében, hogy e kérdés nagyobb figyelmet kapjon;

160.  hangsúlyozza, hogy ha a Bizottság a rendelkezésére álló összes információt megfelelően felhasználta volna, a becsült hibaszint 1,1 százalékponttal kisebb lett volna erre az alfejezetre;

161.  aggodalommal állapítja meg, hogy a kkv-kat nagyobb valószínűséggel érintik a hibák, mint más kedvezményezetteket, mivel a megállapított számszerűsíthető hibák több mint fele (28-ból 17) kapcsolódott magánszektorbeli kedvezményezettek támogatásához, noha a mintában szereplő 130 tranzakció közül csak 42 (32%) volt ilyen jellegű (a kkv-k a minta 12%-át tették ki, de a számszerűsíthető hibák 21%-a kapcsolódott hozzájuk); hangsúlyozza, hogy ez azt jelzi, hogy hiányt szenvednek erőforrásokban, és nem ismerik az összetett támogathatósági szabályokat;

162.  megjegyzi, hogy a kutatási kiadásokra vonatkozó visszatérítések a kedvezményezetteknél felmerülő költségekre benyújtott költségelszámolásokon alapulnak; megjegyzi, hogy ezekre az elszámolásokra gyakran összetett szabályok vonatkoznak, és az elszámolások hibákhoz vezethetnek, amint arra a Számvevőszék által említett esetek is rávilágítanak;

163.  úgy véli ezért, hogy a hibaarány csökkentése az egyszerűsítésre irányuló folyamatos erőfeszítésektől függ; üdvözli, hogy a Számvevőszék elismerte az erőfeszítéseket, amelyeket a Bizottság a Horizont 2020 adminisztratív és pénzügyi követelményeinek egyszerűsítése érdekében tett;

164.  elismerését fejezi ki, hogy e célból a Horizont 2020 végrehajtásának utolsó szakaszaiban a Bizottság szélesebb körben alkalmazza az egyszerűsített költségelszámolási opciókat, például az átalányösszegű finanszírozást, megerősítve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációját és folyamatosan javítva kontrolleljárásait; örömmel veszi tudomásul, hogy a Horizont 2020 során szerzett tapasztalatokra építve a Horizont Európa program e téren még ennél is tovább megy;

165.  tudomásul veszi, hogy az adminisztratív terhek csökkentése céljából a Bizottság bevezetett egy olyan megbízható rendszert az előzetes ellenőrzések elvégzéséhez, amely részletes automatizált ellenőrző listákat alkalmaz, írásbeli iránymutatásokkal szolgál, valamint folyamatos képzéseket biztosít, lehetővé téve ily módon a kedvezményezettek számára, hogy célkitűzéseik elérésére összpontosítsanak;

166.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre konkrét adatok a kiválósági pecséttel jutalmazott projektek ERFA-programok általi felhasználásáról; megjegyzi, hogy a Bizottság mindössze részleges, az irányító hatóságok önkéntes jelentésein alapuló információkkal rendelkezik, és az ilyen rendszerek továbbra is az egyes megyék hatáskörébe tartoznak; felhívja a Bizottságot, hogy az új többéves pénzügyi keret időszaka alatt működjön együtt a tagállamokkal a programok nyomon követésére szolgáló rendszerek fejlesztése, valamint az ilyen jellegű információk hatékonyabb gyűjtése érdekében;

167.  tudomásul veszi a Bizottság értékelését, amely szerint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) alacsony hibakockázatot mutat; kéri azonban, hogy a csalások megelőzése érdekében a Bizottság a Számvevőszékkel és az OLAF-fal együtt szorosan kövesse nyomon az uniós közlekedési projekteket, mivel az infrastrukturális közberuházások különösen ki vannak téve a csalásoknak; úgy véli, hogy ez elengedhetetlen a felhasználók számára a legszigorúbb biztonsági előírások biztosításához is;

168.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 5/2017. számú, „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák?" című különjelentésében megállapította, hogy az ifjúsági garancia végrehajtása terén történt ugyan némi előrehaladás és születtek bizonyos eredmények, ám ezek elmaradnak az ifjúsági garancia bevezetésekor támasztott elvárásoktól;

169.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 22/2018. számú, „Mobilitás az Erasmus+ keretében” című különjelentésében megállapította, hogy az Erasmus+ program szakképzési ágát tovább lehetne javítani, hiszen a szakképzés bevonása közelebb hozza a programot a polgárok szélesebb köréhez;

170.  tudomásul veszi a 14/2016. számú, „A romák integrációjával kapcsolatos uniós szakpolitikai kezdeményezések és pénzügyi támogatás” című különjelentést, amely szerint az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés történt a romák integrációja terén, de még mindig vannak gyakorlati akadályok; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a romák sikeres befogadásához hozzájáruló „bevált gyakorlatok” kritériumait nem mindig alkalmazták, és a teljesítmény nyomon követése nehézségekbe ütközött; emlékeztet arra, hogy a romákra vonatkozó megbízható és átfogó adatok hiánya problémát jelent az uniós és nemzeti szintű, tényeken alapuló politikai döntéshozatal szempontjából; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a helyzet gyors fellépés hiányában változatlan maradhat;

Ajánlások

171.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   tegye még egyszerűbbé a szabályokat és az eljárásokat, szolgáljon gyakorlati és pragmatikus iránymutatásokkal, többek között tájékoztatással és képzéssel különösen az új pályázók számára, valamint segítse jobban a kkv-kat, az induló innovatív vállalkozásokat és a többi első alkalommal pályázót, hogy a kérelmezők körében – a megszerzett tapasztalataiktól és a rendelkezésükre álló erőforrásoktól függetlenül – egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek;
   fokozza a Horizont 2020 személyzeti költségek kiszámítására és bejelentésére vonatkozó támogatási szabályaival kapcsolatos tájékoztató kampányát, kiemelt figyelmet fordítva a fő hibatípusokra, majd végezzen célzott ellenőrzéseket azok szabályoknak való megfelelésére vonatkozóan;
   hívja fel ismét a Horizont 2020 valamennyi kedvezményezettjének figyelmét a személyzeti költségek kiszámítására és bejelentésére vonatkozó szabályokra, különös figyelmet fordítva a fő hibatípusokra;
   a következő kutatási keretprogramban (Horizont Európa) egyszerűsítse le még inkább a személyzeti költségekre vonatkozó szabályokat;
   a Horizont 2020-nál tegyen intézkedéseket a Számvevőszék által az utólagos ellenőrzésekről végzett áttekintés nyomán a dokumentáció, a mintavétel következetessége és az ellenőrzési eljárások minősége kapcsán tett észrevételeket illetően; valamint a kiszervezett ellenőrzések harmadik fordulója során megfelelő intézkedésekkel biztosítsa, hogy az ellenőrök teljes mértékben tisztában legyenek a Horizont 2020 szabályaival, és ellenőrizze munkájuk minőségét;
   szolgáljon megoldással a földrajzi kiegyensúlyozatlanság (koncentráció) akut problémájára, amely annak nyomán alakult ki, hogy a Horizont 2020 forrásainak többségét a legfejlettebb tagállamok szűk körében működő kedvezményezetteknek ítélték oda, a megoldáshoz pedig kezelje a probléma forrását a kevésbé fejlett országokban, például oly módon, hogy támogatja a kutatást, az ipar és az egyetemek közötti együttműködést, az egyetemek kormányokkal való együttműködését a közpolitikai döntéshozatalban, az új egyetemi programok létrehozását, a tudományos kiválóságot stb.;

Teljesítmény: Horizont 2020

172.  hangsúlyozza, hogy az „Európa ipari vezető szerepe a kutatás, a technológiai fejlesztés, a demonstráció és az innováció révén számos alaptechnológiában és ipari technológiában” című 5. egyedi célkitűzés keretében a programindokolás azt mutatja, hogy a program nem halad jó úton a szabadalmi bejelentések tekintetében kitűzött cél elérése felé, miközben a programindokolás az odaítélt szabadalmakról is tájékoztatást ad, ami jobb teljesítménymérő, de célokat és részcélokat nem jelöl meg;

173.  hangsúlyozza, hogy az 5. egyedi célkitűzés „az adott vállalkozásnál, illetve a piacon újdonságnak számító innovatív megoldásokat bevezető vállalkozások részaránya a résztvevők között” elnevezésű mutatójával összefüggésben a programindokolás sem részcélokat, sem célokat nem említ e mutató tekintetében; ezért ez a mutató nem használható fel annak értékelésére, hogy a program jól alakul-e; felhívja a Bizottságot, hogy frissítse a programindokolást olyan konkrét és mérhető célértékek bevezetésével, amelyek lehetővé teszik a hatékonyság és eredményesség értékelését;

174.  rámutat, hogy a „minden ember élethosszig tartó egészségének és jólétének javítása” elnevezésű 8. egyedi célkitűzéssel összefüggésben a célértéket a 2020-as évre vonatkozó fejezet említi, de úgy kell értelmezni, hogy akkor valósul meg, „[…] amikor a Horizont 2020 keretében finanszírozott utolsó fellépések is lezárulnak”, miközben a programindokolás megemlíti, hogy „a célok a társadalmi kihívások pillérének egészére vonatkoznak (8–14. sz. egyedi célkitűzések), nem pedig az egyes egyedi célkitűzésekre”, vagyis ezzel értelmetlenné válik a tényleges érték és a célérték összevetése;

175.  tudomásul veszi a Számvevőszéknek a Horizont 2020 teljesítményével kapcsolatos következtetéseit, különösen a következőket:

   túl kevés információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy teljeskörűen értékelni lehessen a Horizont 2020 program 2019 végéig nyújtott teljesítményét; mindazonáltal nincs arra utaló jel, hogy a teljesítmény veszélyben forogna, és számtalan példa van sikeres projektekre;
   az eredményességgel szemben a program relevanciájáról, koherenciájáról és uniós hozzáadott értékéről jelentős mértékben áll rendelkezésre információ;a Horizont 2020 határozottan relevánsnak tűnik, mivel valóban a megcélzott szükségletekre irányul;
   az éves irányítási és teljesítményjelentés csak nagyon általános módon foglalkozik az 1a. alfejezet teljesítményével;

176.  sajnálatát fejezi ki a kutatásba és innovációba történő beruházások terén a tagállamok között tapasztalható különbségek miatt, és sajnálja, hogy ez azt jelenti, hogy a kutatók tagállamonként eltérő mértékben részesülnek a Horizont 2020 keretprogram előnyeiből; emlékeztet arra, hogy ez tükrözi a kutatásra és fejlesztésre fordított nemzeti kiadások közötti különbségeket; ösztönzi a tagállamokat, hogy javítsák nemzeti kutatási és innovációs rendszereik irányítását annak érdekében, hogy ösztönözzék és támogassák nemzeti kutatási szervezeteik nemzetközi együttműködésben való részvételét; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti kutatószervezetek és a vezető európai kutatási szervezetek közötti együttműködés ösztönzésével járuljon hozzá a kiválóság terjesztéséhez, nyújtson technikai támogatást és hozzon létre további, a kiválóság előmozdítását célzó programokat;

177.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   kommunikáljon jobban a pályázókkal és a kedvezményezettekkel (jobb eljárások és ellenőrzések kialakítása az ügyfélszolgálati funkciók, különösen a RES tekintetében, valamint a figyelem felhívása azon eszközökre, amelyek segítségével a kedvezményezettek bejelenthetik a következetlen bánásmódot a pályázati folyamat vagy a projektjeik végrehajtása során; a résztvevői portált érintő fennmaradó technikai problémák megoldása, a portál kialakításának, az azon való navigálásnak és keresési funkciójának javítása);
   fokozza az átalányösszegek tesztelését (a Horizont 2020 keretében már közzétett felhívások eredményének elemzése és az azokról való jelentéstétel, amint az első eredmények rendelkezésre állnak; nagyobb kiterjedésű új kísérleti kezdeményezések indítása a legmegfelelőbb projekttípusok azonosítása, a lehetséges hátrányok értékelése és a megfelelő korrekciós intézkedések kidolgozása érdekében);
   alkalmazza nagyobb mértékben a pályázatok kétlépcsős értékelését (több olyan téma azonosítása érdekében, ahol a pályázatok kétlépcsős értékelésének alkalmazása csökkentheti a sikertelen pályázók adminisztratív terheit, ugyanakkor a lehető legrövidebb időt biztosítva a támogatás odaítéléséhez, ha a piac elérésének gyorsasága kritikus fontosságú);
   értékelje, hogy a Bizottság által kidolgozott és az uniós költségvetésből (társ)finanszírozott, a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiához kapcsolódó projektek teljesítették-e a fogyatékossággal élő személyek tekintetében a vonatkozó ENSZ-egyezményben (UNCRPD) meghatározott követelményeket, különösen ami a Horizont 2020 program projektjeit illeti,
   biztosítsa, hogy a projektek tervezési és végrehajtási szakaszaiban a vissza nem térítendő támogatások teljes mértékben fedezzék a fogyatékossággal élő személyekkel összefüggésben felmerülő többletköltségeket, továbbá gondoskodjon arról, hogy megfelelő nyomonkövetési intézkedések legyenek érvényben és biztosítva legyen azok betartása,
   vizsgálja felül az értékelő szakértők javadalmazási feltételeit (a napi javadalmazási ráta frissítése és a szakértők számára a projektjavaslatok megbízható értékelésének elvégzéséhez szükséges idő újraértékelése);
   stabilizálja a résztvevőkre vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat (a keretprogramok között a részvételi szabályok tekintetében folytonosság fenntartása, ahol csak lehetséges; az iránymutatások lehető legkisebb mértékben való módosítása a keretprogram végrehajtása során; a munkaidő-kimutatási lapok egyszerűsítése a tevékenységek szükségtelen munkacsomagonkénti bejelentésének elkerülése érdekében; a szokásos költségelszámolási gyakorlatok szélesebb körben való elfogadása lehetőségének megvizsgálása, különösen a személyzeti költségek tekintetében);
   javítsa a kiszervezett utólagos ellenőrzések minőségét (a kiszervezett utólagos ellenőrzések minőségének vizsgálatára szolgáló mechanizmusok javítása és az ilyen ellenőrzések felgyorsítása);
   a kkv-k esetében egyszerűsítse az eszközöket, az adminisztrációt és az iránymutatásokat (oly módon, hogy csak minimális teher háruljon a kkv-kra, különösen pedig az induló innovatív vállalkozásokra, amelyek nem rendelkeznek a bonyolult eszközöket és iránymutatást kezelni képes erőforrásokkal és személyzettel);

Teljesítmény: Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA)

178.  emlékeztet arra, hogy az ESBA általános célkitűzése „a növekedést előmozdító beruházások támogatása az uniós prioritásokkal összhangban”; egyedi célkitűzése pedig „az EBB csoport finanszírozási és beruházási műveletei volumenének növelése a kiemelt területeken”;

179.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint az ESBA jó úton halad céljainak elérése felé, különösen az 500 milliárd EUR összegű beruházás mozgósítására vonatkozó fő célkitűzése tekintetében;

180.  aggódik amiatt, hogy a rendelkezésre álló teljesítményinformációk a jóváhagyott műveletek kapcsán mozgósított beruházásokról, a jóváhagyott projektek számáról, a multiplikátorhatásokról és a tagállamok lefedettségéről ugyan tartalmaznak részleteket, de az öt mutató egyike sem követi nyomon az általános célkitűzésben körvonalazott fő területeken a kockázati szintet vagy az érvényesülést;

181.  rámutat, hogy a mutatók nem mérik a voltaképpeni egyedi célkitűzés, vagyis az EBB-finanszírozás volumenének növelése felé történő előrehaladást, különös tekintettel a kockázatosabb műveletekre;

182.  emlékeztet arra, hogy az ESBA eredményesen finanszírozta további jelentős beruházások támogatását, de egyes esetekben túlbecsülte azt, hogy az ESBA ténylegesen mennyi további beruházást eredményezett a reálgazdaságban (az ESBA értékelése és a Számvevőszék különjelentése(80) azt is kiemelte, hogy a finanszírozás teljes volumene nem tulajdonítható kizárólag az ESBA-nak);

183.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a finanszírozás „holtteherhatásának” kockázatát azokban az esetekben, amikor a szükséges beruházást más forrásokból, az ESBA-források bevonása nélkül is finanszírozni lehetett volna;

184.  megjegyzi, hogy a mozgósított beruházásokra vonatkozóan bejelentett becslés nem veszi figyelembe, hogy az ESBA bizonyos műveletei más EBB-műveleteket vagy uniós pénzügyi eszközöket váltottak ki, illetve hogy az ESBA-támogatás egy részét olyan projektekre költötték, amelyeket más forrásokból is finanszírozni lehetett volna, még ha nem is azonos feltételek mellett;

185.  hangsúlyozza, hogy az ESBA-ról szóló 2019-es EBB-jelentés szerint az ESBA tranzakcióinak zöme úgynevezett „különleges tevékenység”, amely meghatározása szerint magasabb kockázattal jár, mint az EBB szokásos műveletei (a 2019-ben aláírt új ilyen tevékenységek volumene 15 milliárd EUR volt, vagyis az az évi teljes EBB-hitelmennyiség 25%-a, míg az ESBA előtti szint 10% alatt maradt);

186.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság független értékelése szerint az ESBA elindítása óta számos új, kockázatosabb terméket vezettek be, például az infrastruktúra- és innovációkeret kapcsán pénzügyi közvetítők által kínált tőke- és kockázatmegosztási eszközöket;

187.  megállapítja, hogy a Bizottság és az EBB elszalasztotta annak lehetőségét, hogy az ESBA forrásaiból még inkább a nagyszabású infrastruktúra-fejlesztési projektekről a kisebb, korszerűbb, fenntarthatóbb projektek felé való elmozdulást segítse, mivel elsősorban arra koncentrált, hogy újraindítsa az Unió gazdasági növekedését, és csak kevéssé foglalkozott e beruházások jövőbeli potenciáljával; felhívja a figyelmet néhány kisebb léptékű projektbe való, példa értékű beruházásra, amelyet az EBB az Unión kívül támogatott;

188.  tudomásul veszi a Számvevőszék értékelését, amely megállapította, hogy az ESBA néhány uniós programot ugyan megerősített, de másokkal átmenetileg átfedésben volt;

189.  aggódik a földrajzi eloszlás miatt (2019 végén az EU-15-re jutott az aláírt műveletek 80%-a, ami nagyobb, mint a GDP és a bruttó állóeszköz-felhalmozás alapján mért gazdasági súlyuk, míg az EU-13-ra csak 10%, a fennmaradó rész az „egyéb” kategóriába sorolható, és elsősorban több országot érintő projektekkel kapcsolatos);

190.  emlékeztet arra, hogy az ESBA által finanszírozott projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásáról és hozzáadott értékéről az EBB-nek egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást kell nyújtania; hangsúlyozza, hogy az ESBA által támogatott valamennyi projekt további értékelését megfelelően dokumentálni kell;

191.  felhívja a Bizottságot és az EBB-t, hogy

   vizsgálják felül az ESBA keretében a magasabb kockázatú EBB-termékek használatát (a nemzeti fejlesztési bankokkal folytatott ESBA-műveletek esetében az EBB-nek – kellően indokolt esetben – keresnie kell a lehetőségeket az alárendelt kölcsönök szélesebb körének felhasználására; ez elősegítené annak biztosítását, hogy az ESBA-finanszírozás kiegészítse a nemzeti fejlesztési bankok és intézmények által nyújtott finanszírozást; az EBB-nek továbbá elő kell mozdítania a megfelelő kockázatmegosztási termékek használatát valamennyi nemzeti fejlesztési bank és intézmény esetében, különös tekintettel azokra, amelyek jelenleg alulreprezentáltak az ESBA-műveletekben); adjanak megbízást az ESBA keretében biztosított magasabb kockázatú EBB-termékek közép- és hosszú távú kockázati profiljáról szóló tanulmány készítésére;
   erőteljesen ösztönözzék az uniós pénzügyi eszközök és az uniós költségvetési garanciák egymást kiegészítő jellegét (az új többéves pénzügyi keret programjai keretében a Bizottságnak javasolnia kell, hogy az uniós pénzügyi eszközök az elérendő szakpolitikai célkitűzések tekintetében koherensek és kiegészítő jellegűek legyenek, az eszközök közötti verseny elkerülése érdekében);
   javítsák annak értékelését, hogy az esetleges ESBA-projekteket más forrásokból is finanszírozni lehetett volna-e, így például az úgynevezett „holtteherhatás” miatti veszteségek esetében (az EBB-nek a projekt értékelési szakaszában mérlegelnie kell, hogy az valószínűleg más finanszírozási források helyébe lép-e. Az EBB-nek fel kell használnia ezt az információt az ESBA-műveletek támogathatóságának értékeléséhez.);
   készítsenek jobb becslést a mozgósított beruházásokról (a Bizottság és az EBB által közösen kidolgozott, az ESBA multiplikátorhatásának kiszámítására szolgáló módszertan a kettős beszámítás megelőzése érdekében tartalmazzon arányos intézkedéseket annak elősegítésére, hogy időben kiszűrjék és korrigálják az olyan eseteket, amikor az EBB közvetlenül és különböző ESBA-műveletek révén közvetetten is támogatja ugyanazt a beruházást);
   javítsák az ESBA által támogatott beruházások földrajzi eloszlását (a Bizottságnak és az EBB-nek az ESBA irányítóbizottságán keresztül értékelnie kell a megfigyelt földrajzi eloszlás kiváltó okait, és ajánlásokat kell megfogalmazniuk az ESBA hátralévő végrehajtási időszakában meghozandó intézkedésekre vonatkozóan. Az ESBA irányítóbizottságának értékelnie kell a meghozott intézkedések hatását);

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

192.  megjegyzi, hogy az 1b. alfejezet („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) kifizetései 53,8 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon és szakpolitikákon keresztül kerültek folyósításra:

   ERFA és egyéb regionális műveletek: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 54,9%-a, azaz 29,6 milliárd EUR;
   „Kohéziós Alap”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 16,4%-a, azaz 8,8 milliárd EUR;
   „Európai Szociális Alap”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 25,9%-a, azaz 13,9 milliárd EUR;
   „Egyéb programok”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 2,8%-a, azaz 1,5 milliárd EUR;

193.  emlékeztet a többéves pénzügyi keret 1b. alfejezete („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) alatti kiadások fontos szerepére, amely a különböző tagállamok és régiók eltérő fejlettségi szintjei közötti különbségek csökkentésére és a régiók versenyképességének erősítésére összpontosít;

194.  emlékeztet arra, hogy a Gazdasági, társadalmi és területi kohézió alfejezet keretében a tagállamok az egyes programozási időszakok kezdetén rendszerint többéves operatív programokat (OP) nyújtanak be a többéves pénzügyi keret teljes időtartamára nézve; a Bizottság jóváhagyását követően az operatív programok végrehajtásáért a Bizottság (a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO), valamint a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (DG EMPL)) és a tagállamok közösen felelnek;

195.  megjegyzi, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) által 2019-ben végrehajtott megelőző intézkedéseknek kedvező volt az eredménye, és 2019-ben nem volt szükség az ERFA és a Kohéziós Alap kifizetéseinek felfüggesztésére, mivel a programhatóságok időben végrehajtották a szükséges korrekciós cselekvési terveket, és így mentesültek 16, összesen 1,1 milliárd EUR összegű kifizetés megszakításától (az összesen 1,2 milliárd EUR összegű 20 kifizetésből); megjegyzi továbbá, hogy a DG REGIO a rendszerhiányosságok korrekcióját kérő 19 figyelmeztető leveléből 12-t le tudott zárni, mert sikerült megvalósítani a szükséges kilépési pontokat;

196.  üdvözli a Bizottság által a Számvevőszék 2018. évi éves jelentésében foglalt ajánlás végrehajtása érdekében végzett pozitív nyomon követést, valamint a lezárásra vonatkozó iránymutatások kidolgozásának megkezdését, amelyek célja annak biztosítása, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó megfelelő lezárási intézkedések kellő időben, de mindenképpen jóval a 2025-ös lezárás előtt rendelkezésre álljanak;

197.  megelégedettséggel állapítja meg, hogy a Bizottság csalás elleni új stratégiájának 2019. április 29-i elfogadását követően a DG EMPL csaláskockázat-elemzést végzett, valamint a DG REGIO-val és a DG MARE-val közösen felülvizsgálta és frissítette a „csalás elleni közös stratégiát” és a közvetlen irányításra vonatkozó, csalás elleni saját stratégiáját; megjegyzi, hogy a DG EMPL továbbra is hozzájárult az Arachne kockázatértékelő eszköz fejlesztéséhez, amely többek között a nemzeti hatóságokat segíti a csalások kockázatának felderítésében;

198.  megjegyzi, hogy az EMPL tevékenységi körével és az összes programozási időszakkal kapcsolatban folyamatban lévő összes OLAF-vizsgálatból 20 ügy kapcsolódik az ESZA-hoz, egy a FEAD-hoz és kettő 2019-es év végi közvetlen kiadásokhoz, és ezekben az ügyekben a (potenciális) csalás fő területei a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek be nem tartása, a túlárazás, valamint a közbeszerzési szabályok és eljárások megsértése voltak;

199.  üdvözli, hogy 2019-ben tíz OLAF-jelentés nyomon követése zárult le, és különböző eszközökkel és formában csaknem 55,3 millió EUR visszafizettetésére került sor az uniós költségvetés védelmében;

Nyomonkövetési és kontrollrendszerek: adattárolás és -rögzítés, valamint a jelentéstétel digitalizációja

200.  emlékeztet az Európai Parlament és a Tanács között az uniós költségvetés és a Next Generation EU szabálytalanságokkal – többek között csalással – szembeni fokozott védelme érdekében kötött intézményközi megállapodásra; felszólít az uniós finanszírozás végső kedvezményezettjeire vonatkozó információk és számadatok kontroll-, illetve ellenőrzési célú gyűjtésére, összehasonlítására és összesítésére szolgáló, egységesített intézkedések bevezetésére;

201.  megjegyzi, hogy a hatékony kontroll és ellenőrzés biztosításához szükség van a megosztott irányítás keretében, illetve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből támogatott projektekhez és reformokhoz kapcsolódóan közvetlenül vagy közvetve uniós finanszírozásban részesülő végső kedvezményezettekre vonatkozó adatok gyűjtésére, ideértve a finanszírozás címzettjeinek tényleges tulajdonosaira vonatkozó adatokat is; az ilyen adatok gyűjtésére és kezelésére vonatkozó szabályoknak meg kell felelniük az alkalmazandó adatvédelmi szabályoknak;

202.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék egy folyamatban lévő ellenőrzés keretében jelenleg elemzi a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területhez tartozó, a Bizottság által saját ellenőrzései alapján kiszámított kiadások éves szintjének relevanciáját, megbízhatóságát és következetességét, és a Parlament várja az említett ellenőrzés következtetéseit;

A Számvevőszék megállapításai

203.  úgy véli, hogy komoly aggodalomra ad okot, hogy a 236 vizsgált tranzakció alapján az ellenőrző hatóságok 29 hibát nem tártak fel, míg korábban 64 hibát feltártak, és a programhatóságok által alkalmazott korrekciók alapján (mindkét programozási időszakban összesen 334 millió EUR értékben) a Számvevőszék a hibaszintet 4,4%-ra becsüli;

204.  csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a salátarendeletben előírt egyszerűsítési intézkedések ellenére sem sikerült a hibaarányt a 2017. évi 3%-os szintre csökkenteni; meggyőződése, hogy e tekintetben erőfeszítéseket kell tenni a következő programozási időszakban;

205.  megjegyzi, hogy becslések szerint a záráskori kockázat 1,1% (2018-ban 1,3 %), a kifizetéskori kockázat pedig a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentése, valamint az érintett főigazgatóságok éves tevékenységi jelentései szerint a 2018. évi 1,7%-ról 2019-ben 2,2–3,1%-ra nőtt e kiadási terület esetében, ami a Számvevőszék által kiszámított hibatartományon belül van;

206.  megjegyzi, hogy az ERFA esetében a kifizetéskori kockázat a 2018. évi 2%-ról 2019-ben 2,7–3,8%-ra nőtt, az ESZA esetében pedig a becslések szerint a 1,7% és 2,4% közötti sávban mozog; felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság megállapította, hogy az e szakpolitikai területhez kapcsolódó ellenőrzési megállapítások és feltárt szabálytalanságok elsősorban a nem támogatható kiadásokra, a közbeszerzési szabálytalanságokra és az ellenőrzési nyomvonallal kapcsolatos problémákra vezethetők vissza;

207.  megjegyzi, hogy a DG EMPL 2019. évi éves tevékenységi jelentésében a 2%-os lényegességi küszöb alatti KPI-ről számolt be (1,7%-os fennmaradó teljes hibaarány), és meghatározott egy „maximális arányt” is (legfeljebb 2,4 %), amely lehetővé tenné esetleges további olyan hibák figyelembevételét, amelyek a bizottsági ellenőrzésekben nem szereplő műveletek kiadásaihoz kapcsolódnak; tudomásul veszi továbbá, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a „maximális arány” megfelelőbb, mivel figyelembe veszi a folyamatban lévő ellenőrzési munka lehetséges hatását is;

208.  megjegyzi, hogy a mintában szereplő 236 tranzakcióra nézve az ellenőrző hatóságok 64 számszerűsíthető hibáról számoltak be a bizonyossági/zárócsomagban, és ezek a hibák nem támogatható költségeket (39) és a közbeszerzést (24), valamint hiányzó lényeges bizonylatokat érintettek (egy hiba);

209.  aggodalommal állapítja meg, hogy a hibák többsége három fő kategóriához kapcsolódik:

   a hibák 55%-áért „a támogatásra nem jogosult projektek” voltak felelősek: a 2014–2020-as programozási időszakra nézve öt olyan ERFA-projekt volt, amelyeknél olyan kedvezményezettek vagy műveletek részesültek támogatásban, amelyek nem feleltek meg az alkalmazandó rendeletben és az operatív programokban meghatározott támogathatósági feltételeknek;
   a hibák 24%-ának a hátterében „a belső piaci szabályok be nem tartása” állt (a hibák 9%-át az állami támogatási szabályok megsértése, 15%-át pedig a közbeszerzési szabályok súlyos megsértése okozta);
   a hibák 12%-át „nem támogatható kiadások” okozták;

210.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nagy számban tárt fel közbeszerzésekkel, állami támogatási szabályokkal és támogatás-odaítélési eljárásokkal kapcsolatos hibákat, különösen a „Kohézió” és a „Természeti erőforrások” területén; megjegyzi, hogy ezek a hibák 20%-ban járultak hozzá a magas kockázatú kiadások Számvevőszék által becsült hibaszintjéhez (2018-ban: 16%), ezért a Bizottságnak meg kell találnia a hibák csökkentésének módjait;

211.  hangsúlyozza, hogy az összetett szabályok nagyobb hibakockázattal járnak; elismeri, hogy a Bizottság folyamatosan a szabályok egyszerűsítésén, valamint az egyszerűbb teljesítési mechanizmusok, így például az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szélesebb körű alkalmazásán fáradozik;

212.  úgy véli, hogy a Számvevőszék által az e terület 2019. évi kiadásai tekintetében becsült hibaszintet a programok többéves jellegével összefüggésben kell értékelni, amely esetben egy későbbi szakaszban további korrekciókat kell eszközölni, amelyek a program lezárásakor a kockázat jelentős csökkenését eredményeznék; felkéri a Számvevőszéket, hogy a 2007–2013-as kohéziós politikai programok lezárását követően készítsen jelentést, amelyben a becsült hibaarány is szerepel;

213.  üdvözli, hogy a Bizottság közbeszerzési cselekvési tervet dolgozott ki, amelyet 2014 óta több alkalommal frissített;

214.  aggodalommal állapítja meg, hogy az ESZA-kiadásokat érintő leggyakoribb hiba az alapvető bizonylatok hiánya; továbbá megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék egy olyan ESZA-projektet talált, amely megsértette az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokat;

215.   aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évről szóló éves jelentését, amely rámutat, hogy a megosztott irányítás alá tartozó programok kiadásaiban előforduló hibák többsége a nemzeti ellenőrző hatóságok által végzett ellenőrzések hibáiból ered; üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság technikai segítségnyújtási programokat hozott létre az irányító szervekkel való együttműködésre, a képzési programokra, valamint a nemzeti szakértői programok számadatainak elmélyítésére, az eszközök ismeretének növelésére és a fent említett hibák elkerülésére szolgáló eszközként; ezzel összefüggésben rámutat, hogy szükség van az Európai Bizottság csalás elleni stratégiájának nyomon követésére, valamint a tagállamok támogatására a csalás elleni intézkedések végrehajtásában, beleértve a tagállamok által az esb-alapok keretében bejelentett szabálytalanságok elemzését, mivel az uniós finanszírozással kapcsolatos mindennemű csalást meg kell szüntetni annak érdekében, hogy megszilárduljon a polgárok uniós kiadásokba és uniós intézményekbe vetett bizalma;

216.  aggodalommal állapítja meg, hogy hiába számoltak be a nemzeti ellenőrző hatóságok már sok szabálytalanságról a Számvevőszék által vizsgált projektek kapcsán, mégis sok olyan hiba van, amelyet a belső kontrollok során nem észlelnek vagy helyesbítenek egy korábbi szakaszban; a Számvevőszék 2019-re vonatkozó megállapításai és következtetései alapján javasolja, hogy a Bizottság elemezze a felderítetlen hibák fő forrásait, és az ellenőrző hatóságokkal együtt dolgozza ki a bejelentett fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának növeléséhez szükséges intézkedéseket;

217.  aggódik a számvevőszéki mintában szereplő 116 tagállami ellenőrző hatóság munkájának ellenőrzése során 18 esetében feltárt hiányosságok miatt, amelyek jelenleg korlátozzák az azok tevékenységére való támaszkodást (az újraszámított arány a 2014–2020-as időszakra vonatkozó 20 megbízhatósági dokumentumból kilencnél meghaladta a 2%-os lényegességi küszöböt; felhívja a figyelmet Számvevőszék azon észrevételére, hogy a Bizottság nyolc csomag esetében hasonló eredményekre jutott, és a fennmaradó hibaarányokat 2% felettire igazította); sajnálja, hogy a Számvevőszék nem tudja csatolni a munkáját érintő fenti tartós hiányosságok okainak elemzését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság sem tudott érdemi magyarázatot adni az okokra és a tagállami hatóságok közötti országspecifikus különbségekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes nemzeti ellenőrző hatóságoknál fennálló tartós, rendszerszintű hiányosságok mögöttes okaira vonatkozó információk hiánya akadályozza e problémák hatékony és eredményes kezelését és megoldását;

218.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék a mintában szereplő tranzakciók közül 120-ra (55%) nézve tudott az ellenőrző hatóságok munkájának áttekintése alapján következtetést levonni; nagyon aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék e hatóságok munkájának hatókörével, minőségével, illetve dokumentálásával kapcsolatban 100 tranzakció (45%) esetében állapított meg hiányosságokat, ezért a Számvevőszéknek újra el kellett végeznie a megfelelő ellenőrzési eljárásokat;

219.  hangsúlyozza, hogy 2019-ben a Bizottság 26 szabályszerűségi ellenőrzést végzett (a DG REGIO 14-et, a DG EMPL pedig 12-t) 11 tagállamban, és ezekről a szabályszerűségi ellenőrzésekről szóló jelentéstervezeteiben arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrző hatóságok 2017/2018-as számviteli évre vonatkozó éves kontrolljelentéseiben szereplő fennmaradó hibaarányokat alábecsülték (a Bizottság ezért megnövelte ezeket az arányokat);

220.  megjegyzi, hogy a szabályszerűségi ellenőrzések közül 13 (ebből 5-öt a DG REGIO és 8-at a DG EMPL végzett) 2020 májusáig lezárult, de ezen ellenőrzések felénél a fennmaradó hibaarány még nem volt végleges;

221.  üdvözli, hogy a Bizottság 2020-tól arra törekszik, hogy az érintett ellenőrző hatóságokkal folytatott strukturált megbeszélésekbe beépítse az uniós ellenőrzések során feltárt további hibák részletes elemzését, amelyben szerepel, hogy az ellenőrző hatóságok milyen intézkedéseket tettek az ilyen hibák észlelésének elmaradásával kapcsolatban;

222.  a Számvevőszékhez hasonlóan örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság és az ellenőrző hatóságok közös kezdeményezés keretében és összehangolt erőfeszítésekkel igyekeznek javítani az ellenőrző hatóságok munkájának dokumentálását, valamint hogy 2019 decemberében kidolgozták az ellenőrzési dokumentációról szóló vitaanyagot, amelynek használata ugyan nem kötelező, de az első lépést jelenti az ellenőrző hatóságok teljesítményének és munkájuk dokumentálásának javítása terén;

223.  üdvözli a közös rendelkezésekről szóló rendelet 2021–2027-es programozási időszaka alatt és a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó alapok keretében a tagállamok projektmenedzsereire és irányító hatóságaira vonatkozó követelmények egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy e probléma megoldásának kulcsa a nemzeti támogathatósági szabályok egyszerűsítése, amelyek segíthetnek az adminisztratív terhek és a hibák előfordulásának csökkentésében, ezáltal biztosítva a magas szintű átláthatóságot; sürgeti az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szélesebb körű alkalmazását, ami a Számvevőszék szerint is nagy segítséget jelent a kérelmezők számára és megkönnyíti az ellenőrzést; egyetért a Számvevőszék azon következtetéseivel, amelyek szerint az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) végrehajtására vonatkozó szabályok megváltoztatása tovább gyorsítja a végrehajtási folyamatot; rámutat, hogy javítani kell a nemzeti szintű ellenőrzési munkamódszereket; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszéd keretében elemezze a közigazgatási gyakorlatokat és eljárásokat a nem megfelelő hatékonyság kiküszöbölése érdekében, és gondoskodjon a hatékony közigazgatási gyakorlatokra és eljárásokra vonatkozó példák terjesztéséről valamennyi illetékes hatóság számára;

224.  a DG EMPL 2019. évi éves tevékenységi jelentése alapján megállapítja, hogy a DG EMPL észszerű bizonyossággal rendelkezett és arra a következtetésre jutott, hogy az operatív programok irányítási és kontrollrendszerei a tervezettnek megfelelően működtek 2019-ben, kivéve 29 ESZA/IFK- és egy FEAD-programot, amelyek jelentős hiányosságokat mutattak a rendszerek néhány kulcsfontosságú eleme tekintetében;

225.  megelégedéssel állapítja meg a DG EMPL 2019. évi éves tevékenységi jelentése alapján, hogy a DG EMPL megtette a szükséges nyomonkövetési intézkedéseket a Számvevőszék által közölt valamennyi, a 2015–2018. évi megbízhatósági nyilatkozatokhoz kapcsolódó ajánlással kapcsolatban, és hogy 2020. március végére nem voltak lezáratlan számvevőszéki ajánlások;

226.  rámutat, hogy a gyakorlatban a 2019. évi éves tevékenységi jelentésekben megfogalmazott fenntartások többsége főként a 2018/2019-es beszámoló hibaarányain alapult, amelyet még nem fogadtak el, ezért mindkét főigazgatóság arról számolt be, hogy a 2018/2019-es hibaarány legkorábban a 2020. évi éves tevékenységi jelentésekben kerül megerősítésre;

227.  úgy véli, hogy az Unió pénzügyi érdekei és az adófizetők pénze a szervezett bűnözői csoportok célpontjává váltak, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket azon bűnszervezetekkel szemben, amelyek uniós forrásokra tesznek szert;

228.  ismételten elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék és a Bizottság eltérő módszereket alkalmaz a pénzügyi tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről szóló véleményeik kidolgozása során;

229.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az esb-alapokhoz tartozó pénzügyi eszközökről szóló éves jelentés közzététele esetében a Bizottság nem tartja be a vonatkozó rendeletben(81) rögzített határidőket; megismétli a Parlament arra irányuló kérését, hogy a jelentést októberig tegyék közzé, hogy ily módon annak megállapításait fel lehessen használni a mentesítési eljárás keretében; elvárja, hogy az átláthatóság növelése érdekében a Bizottság kedvezően reagáljon e konkrét kérésre;

Az Európai Számvevőszék 04/2020. számú áttekintése a műanyaghulladékok problémájának leküzdésére irányuló uniós intézkedésekről

230.  megjegyzi, hogy bár a szóban forgó áttekintés nem ellenőrzési jelentés, megvizsgálta a műanyagokkal kapcsolatos 2018. évi stratégiában meghatározott, a szárazföldi műanyaghulladékok problémájával kapcsolatos uniós megközelítést;

231.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék a hulladékkal összefüggő bűncselekmények kezelésére szolgáló uniós jogi kerettel kapcsolatban hiányosságokat tárt fel: többek között a szennyezett területekre, valamint a szankciókra és a vádemelési arányokra vonatkozó adatok hiányát; a környezeti bűnözésnek minősülő magatartásformák megállapítása során felmerülő nehézségeket, amelyek a jogbizonytalanságból adódnak (például a hulladéknak és a hulladékstátusz megszűnésének a meghatározása kapcsán); az uniós jogi aktusok alkalmatlanságát arra, hogy kezeljék a bűnszervezetek egyre nagyobb arányú érintettségét a környezeti bűnözésben, amely ennélfogva olyan egyéb bűncselekményekkel is összefüggésbe kerül, mint a pénzmosás; a szankciók összetételére (közigazgatási, büntetőjogi, polgári jogi) vonatkozó harmonizált uniós szabályok hiányát; valamint a környezeti bűnözéssel foglalkozó szakosodott rendőrségi, ügyészségi és bírósági állomány hiányát;

232.  megjegyzi, hogy a vegyi újrahasznosítás sokféle technológia alkalmazásával elképzelhető, amelyek azonban egyelőre sem technológiai, sem gazdasági szempontból nem valósíthatók meg a hulladék kezelésére, ugyanakkor a hulladéklerakást drámai mértékben csökkenteni kell; úgy véli, hogy az újrafeldolgozás technológiai és gazdasági megvalósíthatóságának javítása érdekében drasztikusan meg kell növelni az újrafeldolgozási kapacitásokat; meggyőződése, hogy a műanyag hulladékok jogszerű ártalmatlanításával kapcsolatos kapacitás megnövelése a műanyag csomagolást gyártók számára – a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszeren belüli kötelezettségeik teljesítéséhez – kedvezően hat majd az illegális hulladékkereskedelem és a hulladékkal kapcsolatos más bűncselekmények problémájára;

233.  üdvözli az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrást, amely megfelelő eszköz arra, hogy a tagállamokat az újrafeldolgozás javítására ösztönözzék; kiemeli e tekintetben a megfelelő jelentéstétel szükségességét;

Súlyos szabálytalanságok és a pénzeszközök hűtlen kezelése a tagállamokban

234.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az egy támogatott munkavállalóra jutó EGAA-költségek és a visszailleszkedési arány között nagyon gyenge vagy egyáltalán nem is áll fenn összefüggés; Spanyolországban például az egy munkavállalóra jutó költség 2422,74 EUR, a visszailleszkedési arány pedig 48%, míg Finnországban az egy főre jutó költség 2289,81 EUR, a visszailleszkedés aránya pedig 83%; az integrációs arányok és a költségek tagállamonként nagyon eltérőek, azt azonban lehetetlen megállapítani, hogy az egy főre jutó magasabb összegek ténylegesen magasabb visszailleszkedési arányt eredményeznek-e; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg körültekintően ezt az ellentmondást, és szolgáljon rá megoldással;

235.  úgy véli, hogy az uniós ifjúsági garancia nem a várakozásoknak megfelelően teljesít; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fiatalokat segítő programok ne támasszanak teljesíthetetlen elvárásokat; kitart amellett, hogy a Bizottságnak reális és megvalósítható célok kitűzésével kell kezelnie az elvárásokat;

236.  megjegyzi, hogy a DG EMPL 2019-ben 16 figyelmeztető levelet küldött ki, amikor jelentős hiányosságokat tárt fel az irányítási és kontrollrendszerekben; 12 határozatot hozott a fizetési határidők megszakításáról (négyet Olaszország, hármat Magyarország, kettőt az Egyesült Királyság és Franciaország, egyet pedig Spanyolország esetében), amellett hogy a kifizetések felfüggesztéséről is született egy határozat (Egyesült Királyság – Skócia);

237.  megjegyzi, hogy jelentős fenntartásokat fogalmaztak meg Olaszország (15 fenntartás, 50,26 millió EUR értékben) és Franciaország (9 fenntartás, 47,95 millió EUR értékben) esetében; Olaszország esetében ez főként a közbeszerzési irányelv nemzeti jogszabályok általi helytelen átültetéséből adódó, a közbeszerzések tekintetében tapasztalható rendszerszintű hiányosságnak tudható be, míg Franciaországban öt program esetében nem állt a regionális ellenőrző szervek rendelkezésére elegendő idő a műveletek ellenőrzésének határidőn belüli lezárására;

238.  megjegyzi, hogy a tagállamok által a 2018–2019-es pénzügyi évben végrehajtott pénzügyi korrekciók teljes összege 3,41 milliárd EUR volt, és hogy Magyarország esetében ez az összeg 912 millió EUR-t, Spanyolország esetében 578 millió EUR-t, Szlovákia esetében 368 millió EUR-t, Lengyelország esetében pedig 236 millió EUR-t tett ki; ami a tagállamok által a 2014–2020-as időszak kezdete óta bejelentett összes pénzügyi korrekciót illeti, a teljes összeg 6,10 milliárd EUR-t tett ki, ebből 2,15 milliárd EUR jutott Magyarországra, 668 millió EUR Spanyolországra, 647 millió EUR Lengyelországra és 459 millió EUR Szlovákiára;

239.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságnak (DG REGIO) a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében a 2014–2020-as programozási időszak 67 ERFA/KA programjára, valamint a 2007–2013-as programozási időszak 9 ERFA/KA programjára és az IPA egyik határokon átnyúló együttműködési programjára vonatkozóan két fenntartást kellett kiadnia; rámutat, hogy az irányítási és kontrollrendszerek súlyos hiányosságai a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves keret esetében a kiadások tekintetében 10% feletti becsült kockázatot eredményeznek; üdvözli, hogy a frissített költségvetési rendelet tovább pontosította az összeférhetetlenség fogalmát a megosztott irányítással összefüggésben;

240.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Foglalkoztatási Főigazgatóságnak (DG EMPL) a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében fenntartást kellett kiadnia az ESZA/ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) tekintetében (30 ESZA-/IFK- és FEAD-program) a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan; megjegyzi, hogy mivel éves tevékenységi jelentéseiben a két főigazgatóság arról számolt be, hogy a jövőbeli további pénzügyi korrekciók alkalmazása miatt nem fogalmaztak meg fenntartásokat azokban az esetekben, amikor az előző számviteli évre vonatkozó, megerősített fennmaradó hibaarány 2% feletti szintet ért el, a Bizottság fenntartásai többnyire ideiglenes arányokon alapulnak, és nem feltétlenül fedik le az összes lényeges kockázatot;

241.  kifejezetten aggasztónak tartja, hogy a Bizottság jelentések szerint lezárt egy olyan ellenőrzési eljárást, amely megerősítette az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályok súlyos megsértését a Cseh Köztársaságban;

242.  aggodalommal állapítja meg, hogy jelentések szerint a DG REGIO ellenőrzési jelentése három olyan, az ERFA-ból nyújtott vissza nem térítendő támogatást azonosított, amelyek megsértették a cseh jogot, valamint a közös rendelkezésekről szóló uniós rendeletben foglaltakat az ERFA-ra vonatkozóan; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai strukturális alapokból származó kifizetések irányítása kapcsán megállapítást nyert az összeférhetetlenség fennállása;

243.  elvárja, hogy a Bizottság tájékoztassa a Parlamentet és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot a cseh kormánynak a jelentésben megfogalmazott ajánlások kapcsán tett válaszintézkedéseiről; megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy annak ellenére, hogy immár több mint két év eltelt azóta, hogy a Bizottság megindította ellenőrzéseit, még mindig nem született megoldás a cseh miniszterelnök, Andrej Babiš esetében állítólagosan fennálló összeférhetetlenséggel kapcsolatos helyzetre; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az eljárás átfogó és gyors elvégzésére irányuló erőfeszítéseit, a lehető leghamarabb tegye közzé az ellenőrzési jelentést, tegyen jelentést következtetéseiről a Parlamentnek, és szükség esetén függessze fel és/vagy hívja vissza a nem megfelelően felhasznált finanszírozást; emlékeztet a cseh miniszterelnök összeférhetetlenségi ügyéről szóló, 2020. június 19-i parlamenti állásfoglalásra(82), amely kimondja, hogy amennyiben megerősítést nyer a Babiš úrral kapcsolatos összeférhetetlenség, azt meg kell szüntetni, vagy le kell mondania közfeladatáról;

Ajánlások

244.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   alaposan elemezze a Számvevőszék által az ellenőrzések során feltárt, minden évben azonosított, továbbra is fennálló rendszerszintű hiányosságokat okozó mögöttes okokat és lehetséges strukturális problémákat, és fordítson kiemelt figyelmet az esetleges országspecifikus különbségekre; kéri a Bizottságot, hogy az elemzésbe foglaljon bele az alacsony hibaszintet mutató és a Számvevőszék által megbízhatónak ítélt nemzeti hatóságok bevált gyakorlataira vonatkozó észrevételeket is; kéri a Bizottságot, hogy ezt az elemzést a Számvevőszékkel szoros együttműködésben végezze el, és aktívan vonja be a nemzeti hatóságokat mind a problémák leírása, mind a lehetséges megoldások tekintetében;
   ossza meg ezen elemzés eredményeit a Számvevőszékkel, a mentesítésért felelős hatósággal és a tagállamokkal;
   ezen elemzés alapján fogalmazzon meg egyértelmű, gyakorlati szempontból hasznos, valamint könnyen végrehajtható horizontális és országspecifikus ajánlásokat a nemzeti hatóságok számára; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki strukturált párbeszédet a nemzeti hatóságokkal, a Számvevőszéket pedig kéri, hogy folyamatosan dolgozzon a kapacitásbővítésen és a bevált gyakorlatok cseréjén a nemzeti ellenőrző hatóságok által végzett munka megbízhatóságának javítása érdekében; tájékoztassa folyamatosan a mentesítésért felelős hatóságot e párbeszéd előrehaladásáról;
   haladéktalanul pontosítsa a támogathatósági feltételeket (többek között annak meghatározása révén, hogy mit értünk „fizikailag befejezett” és/vagy „teljes mértékben végrehajtott” műveletek alatt annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat annak ellenőrzésében, hogy a műveletek megfelelnek-e a közös rendelkezésekről szóló rendelet 65. cikke (6) bekezdésének, és hogy elkerülje a nem támogatható műveletek felderítésének elmaradását);
   tegyen intézkedéseket az ellenőrző hatóságok által bejelentett fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának növelése érdekében (elemezze a felderítetlen hibák fő forrásait, és az ellenőrző hatóságokkal együtt dolgozza ki a fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának javításához szükséges intézkedéseket);
   a nyomon követés megkönnyítése érdekében évente nyújtson be jelentést a Parlamentnek, amelyben részletezi az egyes költségvetési jogcímek hozzájárulását az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó célkitűzéshez és a biológiai sokféleséget célzó kiadásokhoz;
   adott esetben és az ágazati jogszabályokkal összhangban sürgősen kezdje meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások és azok teljesítményének nyomon követésére szolgáló hatékony módszertan kidolgozását annak érdekében, hogy el lehessen érni azt az átfogó célt, hogy a 2021–2027-es uniós költségvetés és az Európai Helyreállítási Eszköz (NGEU) keretében eszközölt kiadások teljes összegének legalább 30%-át éghajlat-politikai célkitűzések támogatására fordítsák;
   a tagállamokkal együtt az alkalmazás egységesítése érdekében – többek között a Technikai Támogatási Eszköz segítségével – vezessen be egy egységes, integrált, átjárható tájékoztatási és nyomonkövetési rendszert, amely többek között az adatok hozzáférhetővé tételére és elemzésére, valamint a kontrollok megbízhatóságának növelésére szolgáló közös adatbányászati és kockázatminősítési eszközt is tartalmaz;
   vezessen be egy uniós szintű panasztételi mechanizmust, amelyet a források azon kedvezményezettjei vehetnek igénybe, akik a nemzeti hatóságok által elkövetett kötelességszegéssel vagy a bűnszövetkezetek, illetve bűnszervezetek nyomásával szembesülnek, és amely mechanizmus például lehetővé teszi számukra, hogy panaszaikat a Bizottság nyilvántartásba vegye;
   továbbra is folytasson következetes és széles körű együttműködést az ellenőrző hatóságokkal a szilárd ellenőrzési keret biztosítása, szükség esetén a bizonyosságszerzéssel kapcsolatos munka minőségének javítása, valamint a szükséges hibaészlelési és -korrigálási képességek szavatolása érdekében;
   írja elő az irányító hatóságok számára, hogy hozzanak intézkedéseket a leggyakrabban előforduló hibák kiküszöbölésére, valamint a jövőbeli kiadásokat érintő kockázatok csökkentésére, és szükség esetén javítsák mind az irányítási ellenőrzések, mind az auditok felderítési kapacitását;
   az ellenőrzés keretében végzett értékelés javítása érdekében ne a fennmaradó hibaarányt, hanem a kifizetéseknél jelentkező hibaarányt bocsássa rendelkezésre;
   folytassa az együttműködést a Számvevőszékkel az ellenőrzési módszerek és a jogi szövegek értelmezésének további összehangolása érdekében;
   amennyiben a forrásokhoz kapcsolódó csalás és korrupció fokozott kockázata áll fenn, fordítson kiemelt figyelmet azon tagállamokra, valamint biztosítson intenzívebb technikai támogatást számukra, amelyek irányítási és kontrollrendszerei csak részben megbízhatók vagy nem megbízhatók;
   fordítson kiemelt figyelmet a közbeszerzési eljárások keretében odaítélt keretmegállapodásokra, mivel az ezekkel kapcsolatos csalás és korrupció fokozott kockázatot jelent az Unió pénzügyi érdekeire nézve;
   a lehető leggyorsabban csökkentse a kötelezettségvállalások terén fennálló elmaradást;
   részletezze az éves tevékenységi jelentésekben, hogy a tagállamok és a Bizottság által kiszabott utólagos pénzügyi korrekciókkal érintett összegeket hogyan használták fel újra, különösen azokban az esetekben, amelyek során csalást, korrupciót vagy más bűncselekményt követtek el;
   haladéktalanul, és 2021 októberéig tegye közzé az esb-alapokhoz tartozó pénzügyi eszközökről szóló 2020. évi éves jelentést annak érdekében, hogy annak megállapításai felhasználhatók legyenek a mentesítési eljárás során;
   dolgozzon ki a magas rangú politikusok esetében fennálló összeférhetetlenséggel szembeni szigorú stratégiát; a tagállamokkal együtt dolgozzon ki hatékony jogi eszközöket az uniós kohéziós forrásokat kihasználó oligarchikus struktúrák kialakulásának elkerülése érdekében;
   tájékoztassa a Parlamentet a DG REGIO ellenőrzési jelentésében szereplő, csehországi összeférhetetlenségi ügy minden további fejleményéről;
   vegye figyelembe a műanyaghulladékok kapcsán megfogalmazott számvevőszéki észrevételeket a 2008/99/EK irányelv felülvizsgálata során, különös tekintettel a minimumkövetelményekre, valamint a hulladékkal kapcsolatos különböző bűncselekmények egyértelmű meghatározására;
   kezelje az újrafeldolgozási és égetési kapacitás hiányának problémáját a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények – például az illegális hulladékkereskedelem – csökkentése érdekében azáltal, hogy növeli a műanyaghulladék jogszerű ártalmatlanítására szolgáló kapacitásokat és az ártalmatlanítás gazdasági vonzerejét a műanyaghulladékok termelői számára;
   javítsa az újrafeldolgozás fogalommeghatározását és az újrafeldolgozásra vonatkozó jelentéstételi követelményeket, különösen az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrásra tekintettel; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy digitalizálják a gazdasági szereplők közötti hulladékáramlásokra vonatkozó jelentéstételt és nyomon követést annak érdekében, hogy jobban fel lehessen tárni az illegális hulladékkereskedelemmel kapcsolatos szabálytalanságokat és jelzéseket;
   az illetékes nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben elemezze a hulladékgazdálkodási infrastruktúrára rendelkezésre álló források alacsony felhasználásának okait, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elemzés megállapításairól; tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot arról, hogy a Bizottság miként segíti a tagállamokat a felhasználási arány növelésében, és tárja fel a további segítségnyújtási lehetőségeket;
   tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a kohéziós forrásoknak az újrafeldolgozás és a hulladékgazdálkodás támogatására szánt alapokból a Covid19-világjárvány következtében más területekre történő átcsoportosításáról;
   sürgősen tegye prioritássá a csomagolásra vonatkozó alapvető követelmények felülvizsgálatát annak érdekében, hogy felgyorsítsa a műanyag csomagolások tervezésének és gyártásának az újrafeldolgozhatóságot és a fenntarthatóságot szem előtt tartó átalakítását, kellő időben a műanyag csomagolások újrafeldolgozására vonatkozó 2025-ös célkitűzés elérésének támogatásához;

245.  általánosabban arra kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb hajtsa végre a Számvevőszék valamennyi függőben lévő ajánlását, a végrehajtásról készítsen egyedi jelentéseket, hosszabb távon pedig vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait az új ESZA+ intézkedéseinek 2021-től kezdődő végrehajtása során;

246.  megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság 2019. évi éves tevékenységi jelentésében foglaltak szerint 2019-ben nem indult eljárás a programok előirányzatainak nettó korrekciók révén történő csökkentésére; felhívja a Bizottságot, hogy módszeresen alkalmazzon nettó pénzügyi korrekciókat, amennyiben teljesülnek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 145. cikkének (7) bekezdésében meghatározott feltételek;

247.  felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson iránymutatást és támogatást, valamint azonosítsa és ossza meg a bevált gyakorlatokat a tagállamokkal;

Teljesítmény: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap (KA)

248.  emlékeztet arra, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap támogatja az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politikáját (uniós kohéziós politika), amelynek célja az Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió erősítése a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbségek csökkentése révén;

249.  emlékeztet arra, hogy az ERFA valamennyi tagállamra kiterjed, és több olyan kiemelt területre összpontosít, mint az innováció és a kutatás, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása, illetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság; megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság 31,1 milliárd EUR-t különített el az ERFA költségvetésére; emlékeztet arra, hogy a Kohéziós Alap azon tagállamoknak nyújt támogatást, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme (GNI) nem éri el az uniós átlag 90%-át, főként a transzeurópai közlekedési hálózatokhoz és a környezethez kapcsolódó projekteket finanszíroz, 2019-re pedig 11,5 milliárd EUR költségvetési juttatásban részesült;

250.  aggodalommal jegyzi meg, hogy évekkel a 2014–2020-as programozási időszak kezdete után az ERFA és a Kohéziós Alap 72 programmutatójának csak alig több mint egyharmada alakul megfelelően, annak ellenére, hogy a célértékek egy részét csökkentették; emlékeztet a fő teljesítménymutatók további javítására irányuló ajánlásra; megjegyzi azonban, hogy az adatok korlátozottsága akadályozza az ellenőröket abban, hogy átfogó teljesítményértékelést készítsenek ezen a szakpolitikai területen, mivel nehéz felmérni, hogy az alapok teljesítették-e vagy valószínűsíthetően teljesítik-e a kitűzött általános és konkrét célkitűzéseket, még akkor is, ha az egyes mutatók alakulása értékelhető a meghatározott részcélokhoz és célokhoz képest; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki következetes értékelési keretet, amely képes megállapítani, hogy teljesültek-e az ERFA és a Kohéziós Alap részcéljai és céljai;

251.  aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék által felvetett, a belső kontrollmechanizmusok tagállamokban tapasztalható hiányával vagy az adatok megbízhatatlanságával kapcsolatos problémák miatt;

252.  mivel a feltárt hibák többségét „támogatásra nem jogosult projektek” okozták, hangsúlyozza, hogy komoly aggodalmának ad hangot az elért eredményekről szóló bizottsági jelentéstétel megbízhatóságával és hitelességével kapcsolatban, mivel ezeknek és a hasonló (még fel nem tárt) projekteknek semmiképpen sem kellene „hozzájárulniuk” az uniós gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika segítségével elért szélesebb körű eredmények átfogó értékeléséhez; javasolja, hogy a Bizottság értékelje újra a ténylegesen elért eredményekre vonatkozó jelentéstételi folyamatát;

253.  elismeri, hogy a digitális eszközök – például az Arachne – fontos szerepet töltenek be a korrupció és az uniós pénzeszközök hűtlen kezelése elleni küzdelemben; felhívja a tagállamokat, hogy további indokolatlan késedelem nélkül vezessék be ezen eszközök alkalmazását; sajnálja, hogy nem minden tagállam használja az Arachne adatbányászati eszközt a csalások felderítésének javítására; rámutat, hogy a csalásokat illetően a Bizottság és a tagállamok egyaránt felelősek a Kohéziós Alap kiadásaival kapcsolatos csalások elleni fellépésért; az Európai Ügyészséggel és az OLAF-fal együttműködve fokozniuk kell a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak – az Arachne eszköz mellett – komolyan fontolóra kell vennie a nagy adathalmazok és más informatikai eszközök alkalmazását, mégpedig nemcsak a nyomozásokkal összefüggésben, hanem a tendenciák változásainak nyomon követése, valamint az uniós források hűtlen kezelése terén észlelt egyéb módszerek megakadályozása tekintetében is;

254.  megjegyzi, hogy mindkét alap a Bizottság és a tagállamok megosztott irányítása alá tartozik, végrehajtásuk pedig a tagállamok által kidolgozott és a Bizottság által jóváhagyott operatív programok révén történik;

255.  örömmel látja, hogy a 2019 végéig nyújtott teljesítményről szóló első éves jelentésében a Számvevőszék az ERFA-programok teljesítményének áttekintését az általános célkitűzéssel kapcsolatos, világosan megfogalmazott következtetések pozitív példájaként említi; ösztönzi a DG REGIO-t, hogy továbbra is terjesszen elő egyértelmű következtetéseket a teljesítményre vonatkozó szakaszokban mind az általános, mind a konkrét célkitűzések tekintetében, és felkéri a többi főigazgatóságot, hogy kövessék ezt a jó példát, és javítsák következtetéseiket azok informatívabbá és egyértelműbbé tétele révén;

256.  rámutat, hogy a teljesítmény- és eredménymutatókból származó információkat számos olyan értékelés és vizsgálat eredményei egészítik ki, amelyek a 2007–2013-as időszak eredményeit, valamint a 2014–2020-as időszak kohéziós politika terén végrehajtott programjai tervezésének és végrehajtásának korai szakaszait elemzik; egyetért a Számvevőszék azon megjegyzésével, hogy a jogalkotási tervezésben foglalt ezen értékelések késedelmes közzététele azt jelenti, hogy a levont tanulságok túl későiek ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak a jelenlegi vagy az azt követő programozási időszakokra (például a 2014–2020-as utólagos értékelések eredményei várhatóan 2025 végén állnak majd rendelkezésre, amint azt a közös rendelkezésekről szóló rendelet előírja, akkorra a 2021–2027 közötti programozási időszak az ötödik évében lesz, és a Bizottságnál valószínűleg előrehaladott állapotban lesz a 2027 utáni jogalkotási javaslatok előkészítése);

257.  aggodalommal állapítja meg, hogy a végrehajtás hatodik évének végén az ERFA és a Kohéziós Alap felhasználási aránya 6,6%-kal alacsonyabb, mint az előző programozási időszak azonos szakaszában; hangsúlyozza, hogy ez részben a programozási időszak kezdetén tapasztalható késedelmeknek tudható be; megjegyzi azonban, hogy az esb-alapok felhasználási aránya 2019-ben magasabb volt, mint a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret bármely más évében; továbbá felhívja a figyelmet annak kockázatára, hogy a támogathatósági időszak végéhez közeledve és a Covid19-válság körülményeire tekintettel a tagállamok esetleg a felhasználási arányokat helyezik előtérbe a kohéziós célkitűzésekkel, a teljesítménnyel és a szabályszerűséggel szemben; hangsúlyozza, hogy a teljesítményről a megfelelésre való áttérés hátráltatja a kohéziós célkitűzéseket, és szükségtelen kiadásokat eredményez, ezért felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket az eljárások egyszerűsítésére, amelyek a fent említett körülmények között hozzájárulhatnak a források felelős és megfelelő felhasználásához, és ezáltal a helyreállításhoz a tagállamokban, szem előtt tartva, hogy a 2021–2027-es programozási időszakban a tagállamok célkitűzéseinek nagyratörőbbnek kell lenniük a Covid19-válság gazdasági és társadalmi hatásaira reagálva, a polgárok és a munkahelyek megvédése és a beruházási környezet megerősítése céljából, valamennyi kormányzati szintet bevonva a helyreállítási tervek kidolgozásába és végrehajtásába;

258.  felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a régiókat, amelyek esetében alacsony a finanszírozás felhasználási aránya, és segítse őket a kohéziós alapok hatékonyságát és eredményességét javító szabályok azonosítása révén;

259.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika területén, amelyre nagyszabású infrastrukturális projektek jellemzőek, hosszabb idő telhet el a program megkezdése, végrehajtása, valamint a teljesítmények és eredmények megvalósulása között; aggasztónak tartja, hogy az előrehaladásra valószínűleg hatással lesz a kohéziós politika végrehajtásának az uniós költségvetés többi részéhez képest viszonylag alacsony szintje is; megjegyzi, hogy ezek a tényezők, valamint az, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb adatok (a 2023 végéig tartó végrehajtási időszakban) 2018 végére vonatkoznak, a Számvevőszék szerint megnehezítik, hogy már ebben a szakaszban következtetéseket lehessen levonni a célkitűzések elérésére nézve; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a program kezdete, végrehajtása, valamint az outputok és eredmények megvalósítása között eltelt időt; megjegyzi, hogy meg kell erősíteni a hálózat készenléti szintjének felügyeletét; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan szakértői csoportot, amely támogatást nyújt a tagállamoknak az ilyen nagyságrendű projektek irányításához;

260.  rendkívül aggasztónak tartja az egyik tagállamról szóló azon médiajelentéseket, amelyek az ERFA által társfinanszírozott olyan szakképzési célú infrastrukturális beruházásokról számolnak be, amelyek esetében az épületeket a minimálisan előírt hároméves időszak után átalakították; sajnálatát fejezi ki az átalakítással kapcsolatban a csalásra és személyes gazdagodásra vonatkozó állítások miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tudott további információkkal szolgálni a fennmaradó kétségek eloszlatása érdekében; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy megfelelően nyomon kövesse ezeket az állításokat; úgy véli, hogy a tartósság elve fontos biztosíték a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló uniós források hatékony és eredményes felhasználása szempontjából;

261.  úgy véli, hogy a háromtól öt évig terjedő minimális tartósságra vonatkozó jogszabályi követelmény túl rövid a befektetett összeghez és az ilyen projektek hosszú élettartamához viszonyítva; sajnálja, hogy a társjogalkotók nem határoztak hosszabb tartóssági követelmények bevezetéséről a [közös rendelkezésekről szóló rendelet] felülvizsgálata során; megjegyzi, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között az infrastrukturális beruházások tartósságára és az idő előtti átalakításra vonatkozó nemzeti szabályok tekintetében;

262.  aggodalmát fejezi ki a vállalkozóknak nyújtott finanszírozás ellenőrzésének és nyomon követésének hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki részletes stratégiát a finanszírozás ellenőrzésére; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy értékelje az e pénzügyi mechanizmus által finanszírozott projektek eredményeit; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegye közzé értékelésének eredményeit;

263.  tudomásul veszi a Számvevőszék teljesítményelemzése szempontjából lényeges egyéb tényezőket, amelyek rámutatnak, hogy a kohéziós politika célkitűzéseit – például a foglalkoztatási rátával, a gazdasági fejlődéssel és az éghajlat- és energiapolitikával kapcsolatos célkitűzéseket – számos nemzeti és külső tényező befolyásolja mind Európában, mind világszerte; továbbá, hogy számos tagállamban a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás jellemzően az e kérdésekre szánt források kis hányadát teszi ki, ezért a kohéziós politikai célkitűzésekkel együtt járó, speciálisan kialakított nemzeti politikák és programok nélkül csak nagyon kevéssé tudja befolyásolni e tagállamoknak a célkitűzések elérése felé tett előrehaladását;

264.  tudomásul veszi továbbá a Számvevőszék megfigyelését az olyan további tényezőkről, mint hogy az Uniónak számos szakpolitikai eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy megvalósítsa magas szintű kohéziós politikai célkitűzéseit, amely eszközöknek csak egy részét képezi az ERFA és a Kohéziós Alap, és hogy e célkitűzések megvalósítását más alapok és jogalkotási kezdeményezések is szolgálják, ezért gyakran nem lehet megkülönböztetni, hogy melyik szakpolitikai eszköz milyen hatással járult hozzá a célok elérése felé tett előrehaladáshoz;

265.  aggodalommal hangsúlyozza ki, hogy a 2018 végén szűkösen rendelkezésre álló adatokon alapuló számvevőszéki elemzés azt mutatja, hogy az összesen 72 mutatónak csak egyharmada alakul megfelelően a célok elérését illetően, míg mintegy felüknél ez nincs így, továbbá hogy a fennmaradó mutatók esetében a Számvevőszék nem tudott következtetést levonni; sajnálja, hogy az általános célkitűzésekhez kapcsolódó 9 mutató közül csak kettő halad jó úton, megjegyzi azonban, hogy a 2018-ra kitűzött középtávú részcélokkal rendelkező mutatók mintegy egyharmada esetében a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy elérték vagy valószínűleg hamarosan elérik a 70 %-ot;

266.  bár az ERFA és a Kohéziós Alap forrásaiból 2023-ig még folyósíthatók kifizetések, aggodalommal hangsúlyozza, hogy a teljesítménymutatók 40%-a alakul megfelelően, az eredmény- és hatásmutatók esetében pedig ez az arány mindössze 10%-os;

267.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 az Unió 2010 és 2020 közötti időszakra vonatkozó magas szintű stratégiája; megjegyzi, hogy a 2014–2020 közötti időszakra a Bizottság kilenc mutatót határozott meg az e stratégia célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredmények mérésére a foglalkoztatás, a kutatás-fejlesztés, az éghajlatváltozás és az energiaügy, az oktatás, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem területén; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a 2018. évi adatok alapján a foglalkoztatási és oktatási célokat valószínűleg el fogják érni, míg a kutatásra és a fejlesztésre, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó célok elérése tekintetében lemaradások tapasztalhatók, és valószínűleg nem várható előrelépés;

268.  nagy aggodalommal mutat rá, hogy a programindokolásokban szereplő, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás támogatására irányuló célkitűzéshez kapcsolódó tíz mutató közül csak 1 – „A jobb energiafogyasztási besorolási mutatóval rendelkező háztartások száma” – halad jó úton; kéri a Bizottságot, hogy – a zöld megállapodás célkitűzéseire is tekintettel – kezelje abszolút prioritásként az e célkitűzés jobb megvalósításához szükséges lépéseket;

269.  rámutat, hogy a Covid19-járványra adott válaszként az Unió olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek növelik a tagállamok rugalmasságát az európai strukturális és beruházási alapok finanszírozásának felhasználása terén (el lehet tekinteni például attól a követelménytől, hogy az esb-alapok egy meghatározott részét kiemelt témakörökre fordítsák, a javaslat által biztosított rugalmasság azonban befolyásolhatja, hogy az Unió képes lesz-e elérni az operatív programokban eredetileg meghatározott célkitűzéseket);

270.  elismeri, hogy a Covid19-válság olyan új és váratlan kihívást jelentett, amelyre az Uniónak és tagállamainak határozott választ kell adniuk, valamint uniós és nemzeti szinten megoldásokat kell kínálniuk;

271.  üdvözli a kohéziós kiadások növekvő pénzügyi rugalmasságát, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az alapokat a válsággal kapcsolatos projektek finanszírozására használják fel; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a folytonosságot és a kohéziós politikában érintett minden olyan érdekelt fél – főként a kkv-k, a települések és a régiók – mélyebb együttműködését, amelyek az elkövetkező hónapokban szembesülni fognak a munkanélküliséggel és az egészségügyi ellátással kapcsolatos problémákkal;

272.  kiemeli azokat a kihívásokat, amelyekkel az Unióban élő betegek szembesülnek a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv előnyeinek kihasználása során, amint azt a Számvevőszék 7/2019. sz. különjelentése is megállapította, különös tekintettel a betegek jogaikkal kapcsolatos potenciális ismereteire, a betegek egészségügyi adatainak tagállamok közötti elektronikus cseréjével kapcsolatos problémákra és késedelmekre, valamint a ritka betegségekben szenvedő betegek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésére;

273.  aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon véleménye kapcsán, hogy az Unió nem fogja teljesíteni a 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai célokat; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint csak korlátozott előrelépés történt a természeti erőforrások felhasználásából eredő negatív környezeti hatások csökkentése terén; felhívja a figyelmet a Számvevőszék azon észrevételére, amely szerint az uniós tagállamok fele esetében fennáll a veszély, hogy nem fognak annyi megújuló energiából származó villamos energiát termelni, amennyivel teljesítenék 2020-as céljaikat; megjegyzi, hogy a Számvevőszék az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépésről szóló állapotfelmérésében arról számolt be, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a tagállamok által előre jelzett csökkentése elmarad a 2030-ra kitűzött 40%-os célértéktől; felhívja a Bizottságot, hogy a Covid19-világjárvány hatására és a zöld megállapodásról szóló csomagra tekintettel értékelje át az eredményeket;

274.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy „a fenntartható közlekedés előmozdítása és a szűk keresztmetszetek megszüntetése a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban” célkitűzéshez kapcsolódó 16 mutatónak mindössze a fele halad jó úton a célok elérése felé; sajnálja, hogy a tagállamok a legutóbbi jelentésben a legtöbb 2023-ra vonatkozó célkitűzést csökkentették, esetenként jelentős mértékben, amit a Bizottság jóváhagyott (csökkent például az ERFA és a Kohéziós Alap együttes célértéke az „Új vasútvonal teljes hossza” mutató esetében (947 km-ről 579 km-re, 39%), illetve az ERFA és a Kohéziós Alap együttes célértéke az „Új vagy továbbfejlesztett villamos- és metróvonalak teljes hossza” mutató esetében (680 km-ről 441 km-re, 35%));

275.  megismétli a Parlament arra irányuló kérését, hogy hozzanak létre egy új költségvetési sort a Covid19-válság által súlyosan érintett turisztikai ágazat támogatása érdekében; üdvözli, hogy a Számvevőszék ellenőrzést indított az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból a 2007–2013 közötti időszakban 6,4 milliárd EUR-val, a 2014–2020 közötti időszakban pedig eddig 4 milliárd EUR-val társfinanszírozott turisztikai projektek értékelésére, ami segíteni fog az uniós turisztikai politikák javításában;

276.  megjegyzi, hogy a jelenlegi, 2014–2020 közötti programozási időszak hatodik évére az eredetileg odaítélt forrásoknak csupán mintegy 31 %-a eredményezett kifizetéseket 2020 januárjáig, ami megkérdőjelezi az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz teljes körű végrehajtását; felhívja a tagállamokat, hogy jelentősen gyorsítsák fel a beruházásokat, a Bizottságot pedig arra, hogy fokozza a nyomon követést, tekintettel arra, hogy a Covid19 okozta gazdasági visszaesésből való gyors helyreállás érdekében sürgősen infrastrukturális beruházásokra van szükség;

277.  ismételten hangsúlyozza, hogy ezen a szakpolitikai területen a projektek elért eredményei helyett valamennyi mutató az outputokat méri (a mutatók főként a program végrehajtására vonatkozó adatokat szolgáltatnak az épített infrastruktúra tekintetében); sürgeti a Bizottságot, hogy a szakpolitikát oly módon alakítsa ki, hogy lehetővé váljon az elért eredmények és szélesebb körű hatások megfelelő, folyamatos és félidős értékelése;

278.  emlékeztet, hogy 2019. évi ellenőrzése során a Számvevőszék rámutatott különösen arra, hogy a Kohéziós Alapot nem használták fel kellő mértékben új vasútvonalak finanszírozásához; hangsúlyozza a fenntartható közlekedési hálózatokba való beruházás fontosságát, és felhívja az alulteljesítő tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e tekintetben;

279.  hangsúlyozza, hogy a kiemelt közlekedési infrastruktúrákra vonatkozó közelmúltbeli számvevőszéki ellenőrzés(83) megállapította, hogy nem valószínű, hogy az uniós közlekedési törzshálózat 2030-ra eléri teljes kapacitását, továbbá hogy az állapotfelmérésben a Számvevőszék jelezte, hogy mivel az uniós finanszírozás mértéke az általános igényekhez képest korlátozott, a legnagyobb uniós hozzáadott értékkel rendelkező prioritásokra kell összpontosítani;

280.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább azon mechanizmusát és eszközeit, amelyek lehetővé teszik a polgárok és az érdekelt felek tájékoztatását az általa az ERFA és a Kohéziós Alap keretében finanszírozott idegenforgalmi és közlekedési projektekről;

281.  véleménye szerint, amint azt a kiemelt közlekedési infrastruktúrák számvevőszéki ellenőrzése megállapította, a forgalmi előrejelzések fejlesztésre szorulnak, és jobb koordinációt igényelnek; rámutat arra, hogy a forgalmi előrejelzések esetében nem hagyhatók figyelmen kívül a megbízható gazdasági értékelések, valamint a költség-haszon elemzések, és az előrejelzéseket az esetleges késések figyelembevétele érdekében rendszeresen felül kell vizsgálni; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a rossz tervezést, különösen az éghajlatváltozás területén, és hogy javítani kell a Bizottság tervezési folyamatát, különösen a környezetvédelem és az erőforrások felhasználása terén érvényes követelmények végrehajtása tekintetében;

282.  sajnálja, hogy a Bizottságnak a 2021–2027-re szóló, az esb-alapokra vonatkozó jogalkotási javaslata megszüntet minden értékelési követelményt a nagyprojektekre nézve, így a költség-haszon elemzés követelményét is; noha elismerjük, hogy ez csökkenti az általános adminisztratív terheket, ezt az előnyt meghaladhatja az abból a megnövekedett kockázatból fakadó hátrány, hogy a társfinanszírozott beruházások nem feltétlenül biztosítják a legjobb ár-érték arányt; határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül javaslatát;

283.  üdvözli, hogy az európai akadálymentesítési irányelvet végül 2019-ben elfogadták, valamint kiemeli az irányelv jelentőségét, mivel e témában ez az első jogi aktus az Unióban; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az eredményeket, amelyeket a tagállamok az európai akadálymentesítési irányelvben foglaltak 2022. június 28-ig történő teljesítéséhez szükséges törvények, szabályok és közigazgatási eljárások elfogadása és közzététele tekintetében elérnek;

284.  megállapítja, hogy az ERFA „A kkv-k versenyképességének javítása” egyedi célkitűzéséhez kapcsolódó programindokolásokban szereplő 9 mutató közül csak 3 (33%) halad a célok elérése felé, ami alulteljesítést jelent; kiemeli, hogy ez a három mutató az outputhoz kapcsolódik, és az ERFA által támogatott vállalkozások számát méri, míg más mutatók, például azok, amelyek azt mérik, hogy a magánberuházás megfelel-e a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásnak, valamint hogy a támogatott vállalkozások foglalkoztatása miként növekedik, nem jó úton haladnak; sürgeti a Bizottságot, hogy a politikát oly módon alakítsa ki, hogy lehetővé váljon az elért eredmények és szélesebb körű hatások megfelelő, folyamatos és félidős értékelése, többek között a tartós munkanélküliség elleni küzdelemre irányuló politikák hatásának értékelése is;

285.  megjegyzi, hogy az ERFA-finanszírozást a kkv-k támogatására szolgáló nemzeti forrásokkal együtt használták fel a meglévő nemzeti intézkedések kiegészítése vagy a támogatási rendszer hiányosságainak megszüntetése révén, ugyanakkor megállapította(84), hogy az ERFA-ból és az ESZA-ból nyújtott támogatások közötti szinergiák a foglalkoztatás megőrzésének fontossága ellenére általában korlátozottak voltak;

286.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata keretében végzett 2019. évi ellenőrzések összefüggésében az ERFA és a Kohéziós Alap által 12 tagállammal együtt társfinanszírozott 121 projektből csak 11-et zártak le; megjegyzi, hogy 7 projekt teljes mértékben, 2 projekt pedig részben teljesítette célkitűzéseit, míg a további 2 projekt nem érte el ezeket;

287.  aggodalommal jegyzi meg, hogy nem állnak rendelkezésre egyértelmű információk a kohéziós alapok végső kedvezményezettjeiről, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a finanszírozással kapcsolatos valamennyi szükséges információ összegyűjtését, és ennek nem szabad csupán a pénzügyi közvetítőkre korlátozódnia, hanem mindenekelőtt a végső kedvezményezettekre kell összpontosítania;

288.  kiemeli, hogy a korrupció, az uniós források hűtlen kezelése és az összeférhetetlenség elleni küzdelem szempontjából hatalmas potenciál rejlik a tényleges végső tulajdonosokra vonatkozó információkat tartalmazó, az ötödik pénzmosási irányelvvel bevezetett nyilvános nyilvántartásokban; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a vállalatok tényleges tulajdonosaira vonatkozó adatok rendelkezésre állásáról és nyilvánosságra hozataláról;

289.  üdvözli, hogy a Bizottság által alkalmazott megelőző intézkedések keretében a DG EMPL továbbra is szigorú szabályokat alkalmaz a kifizetések megszakítására és felfüggesztésére vonatkozóan az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az ESZA/ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap esetében 2019-ben 12 megszakítási határozatot és egy felfüggesztési határozatot fogadtak el, továbbá 16 figyelmeztető levelet és 5 felfüggesztést megelőző levelet küldtek az érintett tagállamoknak;

290.  mély aggodalmát fejezi ki azon lengyel helyi önkormányzatok által 2019 óta hozott megkülönböztető intézkedések miatt, amelyek magukat úgynevezett „LMBTI-mentes övezetnek” nyilvánító határozatokat vagy „regionális családjogi chartákat” fogadtak el, és hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak különösen az egyszülős családokkal és az LMBTI-családokkal szemben; megjegyzi, hogy ezek a hatóságok részesülnek az esb-alapokból és befolyást gyakorolnak azok irányítására; kitart amellett, hogy az 1303/2013/EU rendelettel összhangban az uniós források felhasználásának meg kell felelnie a megkülönböztetésmentesség elvének; úgy véli, hogy a fent említett településeken és régiókban komoly a veszélye annak, hogy megsértik ezeket a rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a kohéziós források folyósítására a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogok, valamint az esb-alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet tiszteletben tartásával kerüljön sor; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy ezekben a régiókban az esb-alapok megfelelnek-e az uniós jognak, különösen a megkülönböztetés elleni rendelkezéseknek, számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak e vizsgálat eredményeiről, és használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt, beleértve a pénzügyi korrekciókat is, amennyiben egyértelmű bizonyítékot talál arra, hogy az említett alapon visszaélnek a pénzeszközökkel;

Teljesítmény: Európai Szociális Alap (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK)

291.  tudomásul veszi a Bizottság azon következtetését, amely szerint az uniós költségvetés teljesítményét tekintve a legtöbb program a programozási időszak elején kitűzött célok felé halad, és jóllehet a 2014–2020-as kohéziós programok elindítása késedelmet szenvedett, az előrehaladás immár egyre gyorsabb ütemű; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság csak a jelenlegi programok lezárását követő részletes értékelések alapján tud végleges következtetéseket levonni a teljesítményre vonatkozóan;

292.  emlékeztet az Európai Szociális Alap (ESZA) alapvető fontosságára és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) lényeges szerepére a magas szintű foglalkoztatás, a minőségi munkahelyek teremtése, az oktatás és a képzés, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem ösztönzése szempontjából; kiemeli, hogy az ESZA-nak és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek folyamatos pénzügyi és politikai támogatást kell kapnia az uniós, nemzeti és regionális intézményektől az elkövetkező évekre kitűzött céljaik megvalósításához; megjegyzi, hogy az ESZA esetében, amely a DG EMPL 2019. évi költségvetésének 94,7 %-át teszi ki, a fő eredendő kockázat a finanszírozott műveletek és tevékenységek összetettségéhez, a kedvezményezettek tipológiájához és változatosságához, valamint az éves beavatkozások magas számához kapcsolódik;

293.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem választotta ki az ESZA-t és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot, hogy azok szerepeljenek az uniós költségvetés teljesítményéről szóló első, 2019. év végi éves jelentésében;

294.  üdvözli a foglalkoztatáshoz és a munkavállalói mobilitáshoz, a társadalmi befogadáshoz, valamint az oktatáshoz és képzéshez 2014–2018 között nyújtott ESZA-támogatásról szóló bizottsági értékelés (2021. február) megállapításait; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2014–2018 közötti időszakban hozzávetőlegesen 23 millió fő vett részt ESZA-intézkedésekben, és hogy a résztvevők 52 %-a nő volt; megjegyzi továbbá, hogy a részt vevő személyek közül közel 3,2 millió fő már talált állást, 3,9 millió fő pedig képesítést szerzett;

295.  megjegyzi, hogy 2018-ig az ESZA-ból és az IFK-ból származó elköltött összeg 10,4 milliárd EUR-t tett ki, 3,8 millió 30 év alatti személy vett részt ifjúsági foglalkoztatást támogató projektekben, és 1,4 millió fő lépett munkába közvetlenül a projektbeli részvételét követően;

296.  megjegyzi továbbá, hogy a társadalmi befogadásra 2018 végéig 33,8 milliárd EUR-t fordítottak az ESZA-ból, és közel 6,2 millió fő vett részt társadalmi befogadást célzó intézkedésekben, közülük pedig mintegy 700 000 fő talált munkát és közel 400 000 fő szerzett képesítést;

297.  elégedettségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az egyszerűsített költségelszámolási opciók ESZA-n belüli bevezetése csökkentette az adminisztratív terheket és megkönnyítette a végrehajtást mind a programhatóságok, mind a kedvezményezettek számára;

298.  megállapítja, hogy az EaSI a 2019. évi munkaprogramja keretében öt pályázati felhívás révén 44 projektet finanszírozott 29,3 millió EUR értékben; tudomásul veszi, hogy 2019 októberében a DG EMPL aláírta az EaSI által finanszírozott eszközhöz kapcsolódó első részvényjegyzést, amely 200 millió eurós hitelalapot jelent a mikrovállalkozásoknak és a szociális vállalkozásoknak történő hitelnyújtás támogatása céljából;

299.  hangsúlyozza, hogy tovább kell növelni az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) erőforrásait a munkaerő-piaci befogadás és a személyre szabott képzés lehetővé tétele érdekében, mivel a Covid19-válság aránytalanul érintette a nők foglalkoztatását, különösen az informális gazdaságban, a bizonytalan munkakörülmények között, valamint a bizonyos súlyosan érintett és erősen elnőiesedett ágazatokban dolgozó nőket;

300.  megjegyzi, hogy az Unióban átlagosan az emberek több mint egyötödét, illetve minden negyedik gyermeket még mindig fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye; emlékeztet az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap révén támogatást nyújt a leginkább rászoruló személyeknek, ezáltal enyhítve az Unióban a szegénység legsúlyosabb formáit, például az élelmiszerhiányt, a hajléktalanságot és a gyermekszegénységet; megjegyzi, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap évente mintegy 13 millió embert, köztük mintegy 4 millió 15 év alatti gyermeket támogat;

Ajánlások

301.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   vizsgálja meg a szakképzési központok átalakításával kapcsolatos állítólagos csalásokra vonatkozó állításokat; vizsgálja meg egy elemzés keretében, hogy fennállnak-e hasonló problémák más tagállamokban az Unió által társfinanszírozott infrastrukturális projektek rendeltetésének megváltoztatása kapcsán;
   megállapításairól, valamint az elemzést követő lehetséges további intézkedésekről haladéktalanul tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot;
   végezzen mélyreható elemzést az infrastrukturális beruházások tartósságára és rendeltetésük idő előtti módosítására vonatkozó különböző nemzeti szabályokról, és ezt az elemzést ossza meg a mentesítésért felelős hatósággal;
   ösztönözze a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a minimumkövetelményeken túlmutató, olyan megfelelő tartóssági időszakokra vonatkozó nemzeti jogszabályokat, mint amilyenek számos tagállamban már most is léteznek;
   gondoskodjon arról, hogy a beruházások fenntarthatósága hosszabb ideig szavatolt legyen;

Természeti erőforrások

302.  megjegyzi, hogy a „Természeti erőforrások” terület kifizetései 59,5 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon és szakpolitikákon keresztül kerültek folyósításra:

   közvetlen kifizetések az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) keretében, legfeljebb 69,5 %, azaz 41,4 milliárd EUR;
   piachoz kapcsolódó kiadások az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) keretében, legfeljebb 4,0%, azaz 2,4 milliárd EUR;
   Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), legfeljebb 23,9%, azaz 14,2 milliárd EUR;
   Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), legfeljebb 1,4%, azaz 0,8 milliárd EUR;
   egyéb programok, legfeljebb 1,2%, azaz 0,7 milliárd EUR;

303.  tudomásul veszi, hogy a KAP teljesítményének nyomon követése két fő mutatócsoporttal történik, amelyek elsősorban a tagállami jelentéseken és az Eurostat által gyűjtött adatokon alapulnak:

   a közös monitoring- és értékelési keret (CMEF) 210 mutatót tartalmaz: 45 kontextusmutatót, 84 outputmutatót, 41 eredménymutatót, 24 célmutatót és 16 hatásmutatót;
   a KAP programindokolásai 63 mutatót tartalmaznak, amelyek legtöbbje a CMEF-ből származik; 6 a három általános célkitűzéshez kapcsolódó hatások mérésére szolgál, a többi pedig az egyedi célkitűzésekhez kapcsolódó output/input-, eredmény- és hatásmutató;

304.  üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az EMGA közvetlen kifizetései, amelyek a „természeti erőforrások” terület kiadásainak 70 %-át teszik ki, továbbra is mentesek a lényeges hibáktól, és a becsült hibaszint a teljes fejezet esetében a lényegességi küszöb alatt van, ami bizonyítja a tagállamok által az előző években végrehajtott korrekciós cselekvési tervek eredményességét;

305.  megjegyzi, hogy mindkét KAP-alap esetében a hibaarányok folyamatos csökkenése az alkalmazott hatékony irányítási és kontrollrendszereknek, mindenekelőtt az integrált igazgatási és kontrollrendszernek köszönhető;

306.  elégedett azzal, hogy a közvetlen kifizetésekre fordított kiadások szintje az 1307/2013/EU rendeletben meghatározott nettó felső határokhoz viszonyítva 2017 óta elérte a 99%-ot; megjegyzi, hogy az EMVA esetében a végrehajtás kielégítő, a teljes keretösszeg átlagosan 50%-át kitevő szintet ért el 2019 végéig; kéri a Bizottságot, hogy tagállamonként tegye közzé a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos kiadásokat és az EMVA-ból való lehívás mértékét;

307.  hangsúlyozza, hogy a KAP-források nem megfelelő allokációi – különösen a közvetlen kifizetések – nemkívánatos elosztási hatásokhoz vezetnek, például a támogatásoknak a kedvezményezettek szűk körén belüli koncentrációjához, a mezőgazdasági földterületek árának kapitalizációjához, valamint a közvetlen kifizetéseket a mezőgazdasági földterületek révén megszerezhető vonzó osztaléknak tekintő pénzügyi „zöld befektetők” járadékvadász magatartásához, amely a földterületek árának növekedésével jár, ennek pedig a kis- és közepes méretű aktív mezőgazdasági termelők látják kárát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi KAP-szabályok lehetővé teszik e jogszerű, de nemkívánatos elosztásokat, és hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell határozni a természetes személyekre alkalmazandó hatékony és végrehajtható felső határokat, amelyek korlátok közé szorítanák e nemkívánatos hatásokat a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó KAP esetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a Parlament vonatkozó javaslatait;

308.  hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az indokolatlan adminisztratív terheket, különösen a következő MFF-el összefüggésben, amelyek akadályozzák a KAP-on keresztül történő beruházások végrehajtását, valamint hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsíteni kell az új zöldítési struktúrából eredő kötelezettségeket;

309.  hangsúlyozza, hogy a KAP jelenlegi kontroll- és ellenőrzési rendszere nagyon hatékonynak bizonyult az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, a szabályozási stabilitás, valamint a mezőgazdasági termelők és más kedvezményezettek közötti egyenlő bánásmód biztosítása terén; kiemeli, hogy a KAP-fellépések megfelelő végrehajtása szigorúan annak függvénye, hogy a kedvezményezettek betartják-e az uniós szintű kötelezettségvállalásokat;

310.  aggódik amiatt, hogy az új teljesítési modell keretében javasolt és a tagállamoknak saját nemzeti ellenőrzési rendszerük és szabályaik kialakítása során biztosítandó nagyobb rugalmasság eltérő nemzeti gyakorlatokhoz vezethet, és súlyosbíthatja az uniós források helytelen felhasználását és az azokkal való visszaélést, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kerülje el a KAP nemzeti hatáskörbe való visszahelyezését; rendkívül aggódik amiatt is, hogy ez az új teljesítési modell esetleg nem járul hozzá sem a KAP egyszerűsítéséhez, sem pedig a teljesítményéhez, és veszélyeztetheti a gazdálkodók és a tagállamok egyforma kezelését; úgy véli továbbá, hogy a nem megfelelő költségvetési tervezés miatt ez a kifizetések további bonyolultságához és csökkentéséhez, valamint további adminisztratív terhekhez vezethet, ezáltal veszélybe sodorva a KAP pénzügyi hitelességét; ezért úgy véli, hogy megfelelő biztosítékokat kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy a KAP teljesítési modellje megbízható legyen a pénzgazdálkodás tekintetében;

311.  ugyanakkor aggódik amiatt, hogy a fenntartható gazdálkodásra vonatkozó új követelmények – különösen a 2030-as éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzések – a KAP 2021 és 2027 közötti teljes költségvetésének csökkentésével együtt akadályozhatják az EMVA költségvetésének végrehajtását, különösen végrehajtásának kezdeti szakaszában, és különösen a mezőgazdasági kisüzemek jövedelmezőségét veszélyeztethetik; hangsúlyozza, hogy a KAP-ra vonatkozó új követelmények bevezetését megfelelő uniós szintű finanszírozásnak kell kísérnie;

312.  rámutat, hogy a tavaly kitört Covid19-járvány különösen súlyosan érintette a mezőgazdasági ágazatot, növelve az instabilitás kockázatát a mezőgazdasági termelők alapjövedelmét illetően; ezért úgy véli, hogy az elkövetkező években a KAP új teljesítési modelljében különös hangsúlyt kell fektetni a KAP végső kedvezményezettjei részére történő kifizetések szabályszerűségének biztosítására;

313.  figyelmeztet, hogy fennáll a veszélye annak, hogy az európai adófizetők rosszul ítélik meg a KAP közkiadásait, ha az EU-ban hatályos környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági jogszabályok nem vonatkoznak a harmadik országokból behozott termékekre; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a védzáradékok működését a kereskedelmi megállapodásokban, hogy megkönnyítse és kiterjessze azok alkalmazását a meghatározott piaci helyzeteken túlra;

314.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a harmadik országokkal kötött, folyamatban lévő és jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat az élelmiszer-biztonság, valamint a környezeti és állatjóléti előírások tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az összes kereskedelmi megállapodás tartalmazzon egy fenntarthatósági fejezetet, és hogy a kereskedelmi partnerek teljes mértékben megfeleljenek az ebben előírt követelményeknek; tudomásul veszi az egyenlő versenyfeltételek szükségességét a környezetvédelmi és állatjóléti előírások tekintetében is, és felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az ellátási lánc átvilágítását célzó jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy azok ne veszélyeztessék és ne sértsék az uniós mezőgazdaság normáit;

315.  ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékrendszerének karbantartása és üzemeltetése során azonosított jelentős biztonsági kockázatokkal kapcsolatban a hírnevet érintő, a jogi, a pénzügyi és az intézményi indokokkal kapcsolatos fenntartás – amely 2010 óta szerepel az éves tevékenységi jelentésekben és a legutóbbi kockázatértékelés is megerősítette –, az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság 2019-re vonatkozó éves tevékenységi jelentésében is megismétlődik; sajnálatát fejezi ki e fenntartás rendellenes időtartama miatt; felhívja a Bizottságot e probléma gyors megoldására;

316.  hangsúlyozza, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság és a Költségvetési Főigazgatóság nyomon követi az MFF-ben az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó 20%-os célkitűzést, és az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság támogatja a többi főigazgatóságot abban, hogy az éghajlati szempontokat integrálják tevékenységeikbe; üdvözli, hogy 2019-ben az uniós költségvetés 20,9%-át költötték éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységekre, de sajnálja, hogy még mindig úgy becsülték, hogy a tendencia a jelenlegi többéves pénzügyi keret időszakában csak 19,7%-ot fog eredményezni;

317.  megjegyzi, hogy 2019-ben az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság költségvetése szakpolitikai területein 502,85 millió EUR-t tett ki, és a főigazgatóság 772 főt foglalkoztatott; rámutat arra, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 95,85%, illetve 94,63% volt;

A Számvevőszék megállapításai

318.  emlékeztet, hogy a közös agrárpolitika (KAP) teszi ki a „Természeti erőforrások” fejezetre fordított kiadások 98%-át; megjegyzi, hogy a „Természeti erőforrások” esetében a hibaszint a lényegességi küszöb alatt van, figyelembe véve a Számvevőszék becsült hibaszintjét (1,9%); megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések, amelyek a „Természeti erőforrások” fejezetére fordított kiadások 70%-át teszik ki, jóval a lényegességi küszöb alatt voltak;

319.  megállapítja a „természeti erőforrások” szakpolitikai terület esetében megfigyelhető kedvező tendenciát, amely továbbra is csökkenést mutat: a Számvevőszék által megállapított általános hibaszint tovább csökkent, becsült értéke 1,9 %, ami a lényegességi küszöb alatt van; örömmel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék által megállapított hibaarány nagyon közel áll a DG AGRI 2019. évi éves tevékenységi jelentésében megadott, KAP-ra vonatkozó általános hibaarányhoz;

320.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék által vizsgált 251 tranzakció közül 44-et (18%) jellemeztek hibák, és 207 (82%) hibamentes volt; megjegyzi, hogy az előző évekhez hasonlóan a hibák 70%-a a „Támogatásra nem jogosult kedvezményezett/tevékenység/projekt/kiadás” kategóriába tartozott;

321.  megjegyzi, hogy a 136 vidékfejlesztési tranzakció közül 114 esetében nem merült fel hiba, 5 hiba esetében 20%-ot meghaladó volt a hatás, 15 tranzakció a vizsgált összeg 20 %-ánál alacsonyabb hatású hibát tartalmazott, 2 kifizetés esetében pedig pénzügyi hatással nem járó szabályszerűségi problémák merültek fel;

322.  megjegyzi, hogy a beruházási projektekhez – például a mezőgazdasági üzemek korszerűsítéséhez, az alapvető szolgáltatásokhoz és a falvak megújításához a vidéki térségekben nyújtott támogatáshoz, erdőgazdálkodási beruházásokhoz és a közösségvezérelt helyi fejlesztéshez nyújtott támogatáshoz – kapcsolódó 68 kifizetés közül 9 esetében merült fel hiba, és közülük 2 esetben a kedvezményezett és/vagy a projekt nem felelt meg a támogathatósági feltételeknek;

323.  megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelők által bejelentett terület- vagy állatállományszámon, valamint a környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos kritériumoknak való megfelelés követelményein alapuló 68 vidékfejlesztési kifizetés közül 8 esetében a vizsgált összeg 5%-ánál kisebb hiba volt, 1 esetben a vizsgált összeg 5% és 20%-a közötti részét érintő hiba volt, 2 másik esetben pedig a kedvezményezettek megszegték a környezetvédelmi és éghajlat-politikai támogathatósági feltételeket, ami mindkét esetben a vizsgált összeg 20%-át meghaladó hibákhoz vezetett;

324.  megállapítja, hogy a magas kockázatú kiadások főként a költségtérítés-alapú kifizetéseket érintették, például a kohézió és a vidékfejlesztés területén, ahol az uniós kiadásokat a tagállamok kezelik; tisztában van azzal, hogy a magas kockázatú kiadásokra gyakran összetett szabályok és támogathatósági kritériumok vonatkoznak;

325.  mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a piaci intézkedésekkel kapcsolatos 14 tranzakcióból 5 esetben (36%) a kifizető ügynökségek nem támogatható költségeket térítettek meg, és közülük 3 esetben a támogathatósági szabályoknak való olyan meg nem felelésről volt szó, amely a vizsgált összeg 20%-át meghaladó hibákat eredményezett;

326.  nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy a halászatra, a környezetvédelemre és az éghajlat-politikára vonatkozó 6 tranzakció közül 2 projekt (33%) nem támogatható elemeket tartalmazott a visszatérített költségekben;

327.  úgy véli, hogy az átláthatóság alapvető eleme a polgárok/adófizetők bizalmának és a KAP jó megítélésének megtartásához vagy megszerzéséhez; tudomásul veszi a Számvevőszék és az ombudsman aggasztó következtetéseit, valamint a mentesítésért felelős hatóság által a korrupció és az átláthatóság hiánya tekintetében tett számos javítási felhívást; megjegyzi, hogy a Bizottság korlátozott haladást ért el; hangsúlyozza, hogy az Arachne adatbányászati eszköz némi előrelépést jelent, de nem oldja meg teljes körűen ezeket a problémákat, és azt tovább kell fejleszteni olyan egyéb digitális eszközök hozzáadásával, amelyek segítik a Bizottságot a hatékony ellenőrzések elvégzésében; támogatja a Számvevőszék arra vonatkozó ajánlását, hogy osszák meg az Arachne használatával kapcsolatos bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy még inkább ösztönözzék annak használatát a kifizető ügynökségek körében; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Arachne-rendszert nem minden állam használja, és reméli, hogy ebbe az irányba fognak kezdeményezéseket tenni; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak közös adatbázisként kell használnia az Arachne-t, és határozottan elő kell mozdítania annak valamennyi tagállam általi használatát;

328.  üdvözli a Számvevőszéknek a 18/2019. sz. különjelentésben(85) foglalt megállapítását, miszerint az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátási adatokról történő jelentéstétel összhangban van a nemzetközi követelményekkel, és a kibocsátási nyilvántartások idővel javultak; hangsúlyozza, hogy jobb betekintésre van szükség az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az erdészet: felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a javasolt további javításokat az arról való jelentéstétel során, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló uniós és nemzeti politikák hogyan járulnak hozzá a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez;

329.  megjegyzi, hogy az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság 2019. évi éves tevékenységi jelentésében 0,4%-os átlagos fennmaradó hibaarányról számolt be, amely a 2%-os lényegességi küszöb alatt van;

330.  megjegyzi, hogy az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság által a támogatások kezelésével kapcsolatban időben teljesített kifizetések aránya 2019-ben elérte a 92%-ot (2018-ban 83% volt), de a 95%-os célkitűzés alatt maradt;

331.  felhívja a figyelmet az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében ismételten azonosított kihívásokra a közös pénzügyi keretnek az élelmiszerlánc területén történő végrehajtása tekintetében; megjegyzi, hogy a válságtartalékot biztosító eszköz hiánya azt jelenti, hogy a vészhelyzetek pénzeszközök átcsoportosítását teszik szükségessé más fontos tevékenységekből, miközben nincs kialakult módszer azon állatok, növények és termékek értékelésére, amelyeket a betegségek visszaszorítására irányuló intézkedések során le kell vágni vagy meg kell semmisíteni;

A KAP-kiadások szabályszerűsége

332.  tudomásul veszi a Számvevőszék véleményét, mely szerint az igazoló szervek szerepének 2015-ben történt kibővítése a kiadások szabályszerűségéről való véleményezés terén pozitív fejlemény volt, valamint hogy a Számvevőszék elismerte, hogy néhány területen további javulásra van szükség, a Bizottság által azonosítottakhoz hasonló jelleggel; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megszűnjenek a tanúsító szervek munkájának megbízhatóságával kapcsolatos korlátok, melyek a Bizottság és a Számvevőszék által egyes igazoló szervek ellenőrzései és mintavételi módszerei terén feltárt hiányosságokból adódnak;

333.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék nem tud elemzést készíteni az általa a tagállamokban azonosított, fennálló hiányosságok okairól; üdvözli, hogy a Bizottság felkereste az összes tanúsító szervet, hogy áttekintse a jogszerűséggel és a szabálytalansággal kapcsolatos munkájukat, és hogy segítséget nyújtson számukra ahhoz, hogy 2019 végéig javítsák munkájukat, sajnálja azonban, hogy a Bizottság nem tudott érdemi betekintést adni az okokra vagy a tagállami tanúsító szervek közötti országspecifikus különbségekre vonatkozóan; sajnálja, hogy az egyes nemzeti tanúsító szerveknél fennálló rendszerszintű hiányosságok mögöttes okaira vonatkozó információk hiánya akadályozza e problémák hatékony és eredményes kezelését és megoldását; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a fel nem tárt hibák fő forrásait, és az ellenőrző hatóságokkal együtt dolgozza ki a szükséges intézkedéseket a bejelentett fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának javítása érdekében, különös tekintettel a KAP új teljesítési modelljére, amelyben a tanúsító szervek jelentősebb szerepet fognak játszani; felhívja a Bizottságot, hogy összpontosítson jobban az általuk szolgáltatott eredmények megbízhatóságára;

334.  hangsúlyozza, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság becslése szerint a kifizetéskori kockázat 2019-ben a KAP-kiadások egészét tekintve 1,9% körül alakul, és a kifizetéskori kockázat körülbelül 1,6% a közvetlen kifizetések, 2,7% a vidékfejlesztés és 2,8% a piaci intézkedések esetében;

335.  megjegyzi, hogy 2019-ben a Környezetvédelmi Főigazgatóság költségvetése elérte az 505,58 millió EUR-t, és a főigazgatóság 476 alkalmazottat foglalkoztatott; rámutat arra, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya az év végén egyaránt 99% felett volt;

336.  üdvözli, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság által a jogszabályban rögzített határidőkön túl teljesített kifizetések aránya 2019-ben csökkent (3,23% a 2018. évi 8,20%-hoz képest);

337.  megjegyzi, hogy 2019-ben a Környezetvédelmi Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében 0,80%-os átlagos fennmaradó hibaarányról számolt be, amely a 2%-os lényegességi küszöb alatt van;

338.  kiemeli, hogy 2019-ben az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság 140,3 millió EUR-t kezelt az uniós költségvetés „Éghajlat-politika” címe alatt, és mintegy 225 fős személyzettel rendelkezett; rámutat arra, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 99,98%, illetve 96,41% volt;

339.  megjegyzi, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság 2019-ben teljesített összes kifizetésének 1,59%-át a jogszabályban rögzített határidőkön túl teljesítették;

Csalás elleni politikák és eljárások a KAP-ban

340.  hangsúlyozza, hogy a csalás olyan cselekmény vagy mulasztás, amelyet félrevezetési szándékkal követnek el, és amely jogosulatlan kifizetéseket eredményez;

341.  tudomásul veszi a Számvevőszék módszertanát annak ellenőrzésére, hogy az ellenőrzött tranzakciók mentesek-e – az akár csalásból, akár nem szándékos hibából eredő – lényeges szabálytalanságoktól, és emlékeztet, hogy minden évben feltár a KAP kiadásait érintő csalásgyanús eseteket, melyek esetében fennáll annak a kockázata, hogy a csalás jelentősebb hatással jár a piactámogatási kifizetések, a vidékfejlesztési beruházások és egyéb kifizetések esetében, amelyek általában a költségek megtérítésén alapuló társfinanszírozás tárgyát képezik;

342.  emlékeztet, hogy a KAP közös irányítás alatt áll, és a Bizottság és a tagállamok egyaránt felelősek a csalással kapcsolatos problémák kezeléséért; tudomásul veszi, hogy a Bizottság részéről a DG AGRI képzést és iránymutatást nyújt a tagállamok irányító és ellenőrző szervei számára a csalási kockázatokról, az OLAF pedig a nemzeti nyomozószervekkel együttműködve vizsgálja ki a csalásgyanús eseteket;

343.  tudomásul veszi, hogy a DG AGRI 2020. október 20-án elfogadta aktualizált csalás elleni stratégiáját;

A KAP-eszközök tisztességes elosztása

344.  kitart amellett, hogy a nagyobb jövedelmű mezőgazdasági üzemeknek nem feltétlenül van szükségük ugyanolyan fokú támogatásra a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálásához, mint a kisebb mezőgazdasági üzemeknek a jövedelemingadozási válságok idején, mivel ki tudják használni a potenciális méretgazdaságosságot, amitől vélhetően ellenállóbbak lesznek; úgy véli, hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa, hogy a KAP-támogatásokat mérlegelés után osszák szét, úgy, hogy a hektáronkénti kifizetések csökkenő tendenciát mutassanak a gazdaságok/mezőgazdasági üzemek méreteihez viszonyítva(86);

345.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a KAP-ot méltányosan osszák el az aktív mezőgazdasági termelők között, és hogy ne eredményezzen olyan földügyleteket, amelyek a gyakran oligarcháknak nevezett politikai bennfentesek egy kiválasztott csoportja számára előnyösek; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a KAP jelenlegi elosztási szabályainak megsértéseit, kijátszásait és nem szándékolt következményeit; megjegyzi, hogy átlátható és erőteljes irányítási rendszerre van szükség, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseit(87);

Összeférhetetlenség, földszerzés és földkoncentráció

346.  aggodalommal veszi tudomásul a közvetlen kifizetések kifizetési osztályok szerinti megoszlására vonatkozó 2019. évi bizottsági adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a közvetlen kifizetések keretének legnagyobb része (58 %) a kedvezményezettek 15%-ához kerül, míg a legtöbb kedvezményezett (75%) a közvetlen kifizetések még annál is kisebb hányadát (15%) kapja, mint az összes, 100 000 EUR-nál többet kapó kedvezményezett 0,5 %-a, akik a közvetlen kifizetések teljes keretének 16,3 %-át kapják;

347.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a KAP-támogatások arra ösztönzik a mezőgazdasági üzemeket, a befektetőket, a fedezeti alapokat, az alapítványokat és a nagyon gazdag egyéneket, hogy földeket halmozzanak fel, ami a földtulajdon koncentrációjának további növekedéséhez vezet; mély aggodalommal jegyzi meg, hogy ez növeli a mezőgazdasági földterületek árát, ami egyre nehezebbé teszi a kis- és középtermelők számára a földszerzést; ismételten hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági támogatásoknak nem célja a zöld beruházások biztonságos megtérülése;

348.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy vezessenek be maximális támogatási összeget arra vonatkozóan, hogy mekkora összeget kaphat egy természetes személy a KAP első és második pilléréből; úgy véli, hogy a természetes személyek számára meghatározott maximális összegek sokkal nehezebben kerülhetők meg, mint a jogi személyekre vonatkozó felső határok; emlékeztet, hogy a kedvezményezettek mesterségesen feloszthatják vállalkozásaikat vagy további vállalkozást hozhatnak létre, amelyek mindegyike megkaphatja a finanszírozás maximális összegét, ezáltal megkerülve a jogi személyenként meghatározott felső határt; üdvözli a javaslat azon szándékát, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó összes vállalkozást egyetlen kedvezményezettnek tekintsék, de úgy véli, hogy ez nem elegendő: az átláthatatlan és rendkívül összetett vállalati struktúrák, amelyekben gyakran több tagállam és/vagy harmadik ország szervezetei vesznek részt, nagyon megnehezítik annak biztosítását, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozást azonosítsák, és valójában egyetlen kedvezményezettként kezeljék;

349.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a KAP-támogatások továbbra is ösztönzik a bűnözői és oligarchikus struktúrák általi nagyarányú földszerzést; megismétli a Bizottsághoz intézett sürgős felhívását, hogy hozzon létre egy panaszkezelési mechanizmust azon mezőgazdasági termelők és kkv-k számára, akik földszerzéssel, a nemzeti hatóságok súlyos kötelességszegésével, a pályázatok során alkalmazott szabálytalan vagy részrehajló bánásmóddal vagy támogatáselosztással, bűnszervezetek, szervezett bűnözés vagy oligarchikus struktúrák általi nyomásgyakorlással vagy megfélemlítéssel, kényszer- vagy rabszolgamunkával, vagy alapvető jogaik más súlyos megsértésével szembesülnek, hogy közvetlenül a Bizottsághoz nyújthassanak be panaszt; üdvözli, hogy az új KAP-rendelethez javasoltak egy ilyen panasztételi mechanizmust;

350.  megjegyzi, hogy a DG AGRI 2017-es és 2019-es ellenőrzései hiányosságokat tártak fel a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer, a térinformatikai támogatási kérelem, a helyszíni ellenőrzések minősége, valamint a kifizetések feldolgozása terén tapasztalt túlzott késedelmek tekintetében, különösen az egymást átfedő kérelmek esetében; üdvözli, hogy a Bizottság megszakította a kifizetéseket, és próbaidőre bocsátotta a kifizető ügynökséget; megjegyzi, hogy a kifizető ügynökség irányítási és kontrollrendszereinek hiányosságaival a DG AGRI által kért és 2019-ben megerősített cselekvési terv foglalkozik; megjegyzi, hogy a kockázatnak kitett összeg 3,271 millió EUR a közvetlen kifizetések és 21,596 millió EUR a vidékfejlesztés esetében, és hogy a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás folyamatban van;

351.  mély aggodalmát fejezi ki a szlovák legfelsőbb ellenőrzési hivatal által a szlovák mezőgazdasági kifizető ügynökség munkájáról nemrégiben közzétett jelentés miatt, amely megállapította, hogy a közvetlen támogatások kezelése, valamint a kérelmezők és a kedvezményezettek szisztematikus ellenőrzése nem átlátható(88); aggodalmát fejezi ki a tanúsító szervek által végzett munka eredményeinek korlátozott megbízhatósága kapcsán, melynek okai azok a hiányosságok, amelyeket a Számvevőszék azonosított az egyes tanúsító szervek által végzett ellenőrzések és alkalmazott mintavételi módszerek terén;

352.  megjegyzi, hogy az OLAF 2020-ban lezárt három olyan igazgatási vizsgálatot, amelyek a 2013 és 2019 között benyújtott közvetlen kifizetési kérelmek kapcsán Szlovákiában az uniós forrásokkal való esetleges visszaélésekre vonatkoztak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy vállalkozásról kiderült, hogy szándékosan igényel uniós kifizetéseket egy olyan nem támogatható földterület után, amelyet főként nem mezőgazdasági tevékenységre használtak; riasztónak tartja, hogy az OLAF azt is megállapította, hogy egyes olyan területeket, amelyek után egyes vállalkozások évek óta támogatást igényeltek, valójában nem fedtek le jogilag érvényes bérleti szerződések;

353.  megjegyzi továbbá, hogy az OLAF vizsgálatai számos hiányosságot tártak fel a közvetlen kifizetések szlovákiai ellenőrzési és irányítási rendszerében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nagyon korlátozottak az ellenőrzések arra vonatkozóan, hogy a kérelmezők jogszerűen használják-e a földterületeket, és hogy az ellenőrzések csak az egymást átfedő kérelmekre korlátozódnak; tudomásul veszi az OLAF azon megállapítását, hogy az átláthatóság és a jogbiztonság tekintetében javítani kell az állami tulajdonban lévő mezőgazdasági földterületek, illetve az ismert magántulajdonossal nem rendelkező földterületek kezeléséért felelős szlovák nemzeti hatóság által elfogadott belső ellenőrzési eljárásokat; megjegyzi, hogy az ellenőrzési folyamatok hiányosságai miatt az OLAF úgy véli, hogy a túlfizetések meghaladhatják az egymillió EUR-t;

354.  továbbra is mély aggodalommal töltik el azok a jelentések, melyek szerint mezőgazdasági alapokból származó támogatások autokrata vezetők és csatlósaik zsebeiben végzik; megismétli, hogy ez súlyos igazságtalanság az uniós adófizetőkkel, és különösen a kistermelőkkel és a vidéki közösségekkel szemben; hangsúlyozza, hogy a korrupció és a csalás felszámolásának a KAP szerves részét kell képeznie;

355.  hangsúlyozza, hogy tekintettel az uniós mezőgazdasági támogatások elosztásával kapcsolatos széles körű összeférhetetlenségi problémákra, nem kívánatos, hogy az Európai Tanács tagjai, mezőgazdasági miniszterek, tisztviselők, vagy azok családtagjai jövedelemtámogatással kapcsolatos döntéseket hozzanak;

356.  megdöbbentőnek találja a Bizottság értékelését, amely szerint a csehországi mezőgazdasági miniszter esetében nem áll fenn összeférhetetlenség, pedig a miniszter jelentős összegű KAP-támogatásban részesül úgy, hogy ő felel a KAP alá tartozó mezőgazdasági programok programozásáért; bírálja a költségvetési rendelet 61. cikkének látszólag eltérő értelmezését és alkalmazását; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy olyan átfogó jelentést, amely nyíltan beszámol arról, hogy folytatnak-e jelenleg ellenőrzéseket valamely tagállam kormánytagjaival szemben, valamint szolgáljon áttekintéssel arról, hogy az egyes tagállamokban mely kormánytagok részesülnek támogatásokban a KAP-ból és/vagy a kohéziós alapokból;

357.  rámutat a mentesítésért felelős hatóság számára a KAP-kiadások közvetlen és végső kedvezményezettjeinek azonosításáról nemrégiben készített tanulmányra(89); megismétli a tanulmány azon megállapítását, hogy e kedvezményezettek átfogó és hozzáférhető áttekintése továbbra sem lehetséges; kéri ezért a Bizottságot, hogy a nemzeti ügynökségekkel együttműködve dolgozzon ki szabványosított és nyilvánosan hozzáférhető formátumot a KAP végső kedvezményezettjeinek közzétételére;

358.  sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a nemzeti hatóságok által a nagyobb projektek támogatására meghatározott feltételek kiigazítása érdekében, mivel jelenleg a KAP-finanszírozás legnagyobb részéből nagyvállalatok részesülnek; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki ajánlásokat, valamint gondoskodjon e feltételek kiigazításáról, hogy azok – a nemzeti sajátosságokat is szem előtt tartva – összehangoltabbá váljanak;

359.  felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a DG AGRI által az összeférhetetlenségi eset kapcsán a Cseh Köztársaságban végzett ellenőrzési eljárás eredményeiről; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a közvetlenül vagy közvetve a cseh miniszterelnök vagy a cseh kormány más tagjai tulajdonában lévő vállalkozások részére teljesített kifizetésekre;

360.  megjegyzi, hogy a piaci intézkedések tekintetében 6 kifizető ügynökséget soroltak be a „magas kockázatú, korlátozott megbízhatóságot biztosító” kifizető ügynökség kategóriájába: Bulgária, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Görögország, Olaszország (2 támogatási program esetében) és Portugália kifizető ügynöksége is ebbe a kategóriába került. A legmagasabb korrigált hibaarányt Bulgáriában (11,52 %), majd Lengyelországban (7,15 %) és Olaszországban (6,12 %) találták. A DG AGRI 7 fenntartást fogalmazott meg az intézkedések szintjén: Gyümölcs és zöldség: Termelői szervezetek operatív programjai (Egyesült Királyság, Olaszország és Portugália), olívaolaj (Görögország), borágazat (Bulgária, Olaszország), uniós iskolaprogram (Spanyolország). Különösen aggasztónak tartja a borágazatot, amelyben a kiigazított hibaarány Bulgáriában (15,7 %) és Olaszországban (9,6 %) nagyon magas, és a kockázatnak kitett összegek Olaszországban 30 millió EUR-t, Bulgáriában pedig 2,3 millió EUR-t tesznek ki.

361.  megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések tekintetében 18 kifizető ügynökségnél 2 % és 5 % közötti volt a hibaarány, egynél pedig 5% felett volt (Ausztria esetében 5,2). A DG AGRI 17 fenntartást fogalmazott meg a kifizető ügynökségek szintjén Ausztria, Ciprus, Dánia, Spanyolország (3 kifizető ügynökség), Görögország, Olaszország (7 kifizető ügynökség), Portugália, Románia és Svédország vonatkozásában;

362.  a fenntartások a következő kategóriákba sorolhatók: a támogatási jogosultságokkal kapcsolatos hiányosságok (AT, DK, IT, PT, SE), az állatalapú önkéntes támogatási intézkedések gyengesége (AT, GR, RO), magas bejelentett hibaarány (CY), a tanúsító szerv értékelése alapján (ES06), a helyszíni ellenőrzések minőségének hiányosságai (ES09, ES15, GR, PT, SE), a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePaR) hiányosságai (IT), valamint a földtípus meghatározásának hiányosságai (RO, SE);

363.  a 2019-ben végrehajtott csökkentések 17 tagállamot érintettek, összesen 67 764 269,48 EUR értékben, melyből 36 millió EUR esett Olaszországra, 15 millió EUR az Egyesült Királyságra és 8 millió EUR Spanyolországra;

364.  megjegyzi, hogy a vidékfejlesztés tekintetében 71 kifizető ügynökségből 30 esetében a korrigált hibaarány meghaladja a 2 %-ot (ebből 8 esetében 5 % felett volt: Ciprus, Németország (egy kifizető ügynökség), Észtország, Spanyolország (egy kifizető ügynökség), Franciaország (egy kifizető ügynökség), Egyesült Királyság (egy kifizető ügynökség), Portugália, Szlovákia). A DG AGRI 21 fenntartást fogalmazott meg a kifizető ügynökségek szintjén: Ausztria, Ciprus, Németország (egy kifizető ügynökség), Dánia, Észtország, Spanyolország (két kifizető ügynökség), Finnország, Franciaország (két kifizető ügynökség), Egyesült Királyság (egy kifizető ügynökség), Horvátország, Magyarország, Írország, Olaszország (két kifizető ügynökség), Litvánia, Portugália, Románia, Svédország és Szlovákia. A legmagasabb korrigált hibaarány Szlovákiában (10,31 %) volt, ezt követte Ciprus 7,63 %, Lengyelország pedig 5,94 %-kal;

365.  a fenntartások a következő kategóriákba sorolhatók: a biogazdálkodással kapcsolatos intézkedés hiányosságai miatt (AT, HU); erdősítés keretében (ES02, PT); a Leader- és magánberuházások esetében az integrált igazgatási és kontrollrendszeren kívül eső intézkedés miatt (DE19), illetve a helyszíni ellenőrzések ellenőrzésének hiányosságai miatt (CY, DK, FR18, FR19, IT10, SK); a költségek észszerűsége (ES09, FR19); keresztellenőrzések során (ES09, SK); támogatásra való jogosultság hiánya (ES09, CY, RO, SK) és aktív mezőgazdasági termelő esetében (GB07), illetve egyes intézkedésekre vonatkozó felügyeleti eljárások hiányosságai miatt (IT10); valamint a maximális támogatható területnek a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerben (MePaR) az integrált igazgatási és kontrollrendszer intézkedéseihez való rögzítésében (IT10, IT26), a beruházási intézkedés hiányosságai miatt (HR); magánberuházások (LT); erdőgazdálkodás, agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalások, termelői csoportok létrehozása és kockázatkezelési intézkedések (HU); a közbeszerzési eljárások hiányosságai miatt (HU, RO, SK), a magas bejelentett hibaarányok miatt (CY, DK, EE, ES02, ES09, FR18, FR19, HR, IE, LT, PT), a tanúsító szerv értékelése alapján (FI, GB07, HR, IT26, SE);

Ajánlások

366.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   alaposan elemezze a Számvevőszék által az ellenőrzések során feltárt, az igazoló szervek munkájának megbízhatóságában és minőségében továbbra is fennálló rendszerszintű hiányosságokat okozó mögöttes okokat és lehetséges strukturális problémákat, és fordítson különös figyelmet az esetleges országspecifikus különbségekre; kéri a Bizottságot, hogy tegyen észrevételeket az alacsony hibaszinttel rendelkező és a Számvevőszék által megbízhatónak ítélt nemzeti hatóságok bevált gyakorlataira vonatkozóan is; kéri a Bizottságot, hogy ezt az elemzést a Számvevőszékkel szoros együttműködésben végezze el, és aktívan vonja be a nemzeti hatóságokat mind a problémák leírása, mind a lehetséges megoldások tekintetében;
   ossza meg ezen elemzés eredményeit a Számvevőszékkel, a mentesítésért felelős hatósággal és a tagállamokkal;
   ezen elemzés alapján fogalmazzon meg egyértelmű, gyakorlati szempontból hasznos, valamint könnyen végrehajtható horizontális és országspecifikus ajánlásokat a nemzeti hatóságok számára; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki strukturált párbeszédet a nemzeti hatóságokkal, a Számvevőszéket pedig kéri, hogy folyamatosan dolgozzon a kapacitásépítésen és a bevált gyakorlatok cseréjén a nemzeti ellenőrző hatóságok munkája megbízhatóságának javítása érdekében; tájékoztassa folyamatosan a mentesítésért felelős hatóságot e párbeszéd előrehaladásáról;
   mind nemzeti, mind európai szinten javítsa tovább az uniós mezőgazdasági politika szabályszerűségi ellenőrzésének és ellenőrzésének, valamint az elért eredményeknek a minőségét, és terjessze ki az ellenőrzések hatókörét, ami az EU pénzügyi érdekei védelmének kulcsfontosságú feltétele;

A KAP teljesítménye

367.  úgy véli, hogy tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc működésének kiegyensúlyozására szolgáló konkrét KAP-eszközök hiányára, a legsürgetőbb prioritás a jogalkotás folytatása annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők többé ne legyenek a leggyengébb láncszemek;

368.  hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás keretében meghatározott agrár-környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzésekkel összhangban a reziliens, fenntartható és digitális gazdasági helyreállításhoz hozzájáruló beruházások alapvető fontosságúak a vidéki térségek társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából;

369.  hangsúlyozza az alapszintű jövedelemtámogatás szerepét a KAP-ban, valamint annak hozzájárulását a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenység fenntartásához, a vidékről való elvándorlás megfékezéséhez, valamint az élénk és dinamikus vidéki környezet előmozdításához;

370.  kiemeli, hogy a KAP fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatása alapvető eszköznek bizonyult, amelyet tovább kell erősíteni; úgy véli, hogy a digitalizáció és az innováció, valamint a rövid ellátási láncok fejlesztésére és a fogyasztóknak történő közvetlen értékesítésre irányuló beruházások döntő eszközök lehetnek a vidéki területek újjáélesztése szempontjából, vonzóbbá téve azokat a fiatal mezőgazdasági termelők számára; úgy véli, hogy stratégiai tervezésük során a tagállamoknak prioritásként kell kezelniük a megfelelő és hozzáférhető támogatást, illetve a végső kedvezményezettek, különösen a fiatal és az új mezőgazdasági termelők számára történő egyszerűsítést; hangsúlyozza, hogy a nemzeti stratégiai tervek végrehajtási szakaszában konkrét igényekhez igazított eljárásokat kell bevezetni;

371.  kiemeli, hogy a termeléstől függő önkéntes kifizetések általában jól támogatják a termeléssel való felhagyás komoly kockázatának kitett ágazatokat;

372.  rámutat arra, hogy a promóciós alapok alapvető fontosságúak az új piacok megnyitásához és megszilárdításához; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ökológiai modellt ugyanúgy népszerűsítsék, mint más, hasonlóan fenntartható modelleket, például az integrált termelést vagy a precíziós gazdálkodást;

373.  megjegyzi, hogy egy zöldebb KAP a Párizsi Megállapodással és az európai zöld megállapodással összhangban nemcsak támogatná az Uniót céljainak elérésében, hanem növelné a közpénzek felhasználásának hatékonyságát is azáltal, hogy korlátozná a mezőgazdasági gyakorlatokhoz kapcsolódó negatív externáliákat, és a problémák kezelése helyett azok megelőzésére összpontosítana;

374.  emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához és visszafordításához hozzájáruló kiadásokat a Bizottság által a Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködésben meghatározott hatékony, átlátható és átfogó módszertan alapján kell kiszámítani; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentést a Parlamentnek, amely részletesen ismerteti az egyes költségvetési tételek hozzájárulását a biológiai sokféleség általános érvényesítésének azon célkitűzéséhez, hogy 2024-től a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret éves kiadásainak 7,5%-át, 2026-tól pedig 10%-át a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre fordítsák a nyomon követés megkönnyítése érdekében;

375.  aggodalommal tölti el, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a KAP teljesítménymutatóit illetően:

   több mutató a ráfordításokhoz vagy az outputokhoz kapcsolódik, így inkább a felhasználás szintjét, mintsem a szakpolitika eredményeit vagy hatásait mutatja:
   a programindokolásokban szereplő mutatók elsősorban az outputokról adnak tájékoztatást, amelyek könnyebben mérhetők, és amelyeket kevésbé befolyásolnak külső tényezők, mint az eredményeket és a hatásokat:
   14 mutatónak nincs konkrét, számszerűsített célértéke, ezért csak tendenciákat jeleznek:
   Amennyiben felmérés készül arról, hogy mekkora támogatásban részesülnek a célcsoporton kívüli kedvezményezettek, az javíthatja a szakpolitika kialakítását és növelheti a KAP hatékonyságát. Ehhez meg kell határozni azokat a KAP-forrásokat, amelyeket olyan kedvezményezetteknek fizetnek ki, akiknek fő gazdasági tevékenysége nem a mezőgazdaság. Ezek az adatok segíthetnek az olyan kérelmek azonosításában is, amelyek a földterületek jelentős mértékű koncentrációját eredményezik (potenciális „nagyarányú földszerzések”). Emellett a közvetlen kifizetések néhány tagállamban a földbérleti díjak növekedését vonták maguk után, különösen az alacsony termelékenységű földterületek esetében. Az értékelők azt javasolták, hogy a Bizottság vizsgálja meg a közvetlen kifizetéseknek a földbérleti díjak növekedésére gyakorolt hatását és határozzon meg megfelelő ellenintézkedéseket;
   hét mutató nem a KAP teljesítményéhez kapcsolódik, hanem a kiadások szabályszerűségével kapcsolatos bizonyossághoz és a KAP nyilvánosság általi ismertségéhez, illetve és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságon belül a szakpolitika kidolgozásához ad információt;

376.  Sajnálatát fejezi ki az európai biogazdálkodás alacsony szintje miatt, amely tekintettel a befektetett forrásokra csak 7,5%-ot tesz ki; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a KAP-ban vezessen be teljesítményalapú modellt, amely ugyanazokon a mutatókon alapul, számszerűsített értékeket biztosítva a mérföldkövek meghatározásához; ragaszkodik ahhoz, hogy a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre vonatkozó szakpolitikai célkitűzések elérése terén nyújtott teljesítményre vonatkozóan sokkal több információra van szükség;hangsúlyozza, hogy jobb betekintésre van szükség az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az erdészet; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a javasolt további javításokat az arról való jelentéstétel során, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló uniós és nemzeti politikák hogyan járulnak hozzá a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez;javasolja, hogy a területmegfigyelő rendszer (AMS) legyen kötelező az integrált igazgatási és kontrollrendszer keretében a tagállamokban;

377.  aggodalmát fejezi ki a mezőgazdasági támogatásokra és azok végső kedvezményezettjeire vonatkozó adatok korlátozott elérhetősége és az azokhoz való nyilvános hozzáférés hiánya miatt; úgy véli, hogy ezeket az információkat az adatvédelmi jogszabályok és az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatának szigorú betartása mellett nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni; felhívja a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy gyűjtsék és a fenti feltételek mellett tegyék hozzáférhetővé ezeket az adatokat átlátható és felhasználóbarát módon (beleértve a géppel olvasható formátumot is) annak érdekében, hogy általánosságban, kifejezetten pedig az érintett szervek és hatóságok számára biztosított legyen a végső kedvezményezettek átláthatósága, valamint az uniós pénzek felhasználásának nyilvános ellenőrzése;

378.  aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi átláthatósági szabályok értelmében az adatok csak egy kétéves időszakra állnak rendelkezésre KAP-finanszírozás esetén; kéri, hogy a KAP-támogatások esetében alkalmazzanak hosszabb időszakot, mint a strukturális alapok esetében;

379.  megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság tisztázta a képalkotó technológiákkal végzett közvetlen ellenőrzésre alkalmazandó jogi keretet(90); üdvözli a Számvevőszék azon észrevételét(91), hogy a képalkotó technológiák olyan rendkívüli előnyöket jelentenek, mint a helyszíni szemlék és következésképpen azok adminisztratív költségeinek csökkenése, a meg nem felelést megakadályozó interaktív nyomonkövetési megközelítés és az intelligens gazdálkodáshoz hasznos adatok előállítása; kiemeli, hogy a képalkotó technológiák lehetővé tennék a támogatásban részesülők teljes sokaságának nyomon követését, ami alapjában változtathatja meg a költségvetési ellenőrzést; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezeti és éghajlati teljesítménymutatókat annak érdekében, hogy azok összeegyeztethetők legyenek a monitoringalapú ellenőrzésekkel; sürgeti a Bizottságot, hogy szüntesse meg a képalkotó technológiák szélesebb körű alkalmazása előtt álló akadályokat, és biztosítson ösztönzőket és támogatást a nemzeti kifizető ügynökségek számára a monitoringalapú ellenőrzések alkalmazásához;

380.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentésben (AMRP) szereplő információk összhangban vannak a programindokolások alapjául szolgáló adatokkal, de az APMR túlzottan optimista képet ad az eredményekről, és nem tárgyalja a kiadások hatékonyságát; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak azokról az intézkedésekről, amelyeket a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó szakpolitikai célkitűzések megvalósítása során tapasztalt jelentős kihívások leküzdése érdekében tett;

381.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a közvetlen kifizetések csökkentik a jövedelemingadozást (egy 2010–2015-ös adatokat felhasználó értékelő tanulmány szerint mintegy 30 %-kal), de nagyrészt nem célzottak; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb összhangot a mutatók által érintett célok és a mezőgazdaságban dolgozók egyéni jövedelmének növelésére irányuló szakpolitikai célkitűzések között, ugyanakkor korlátozza a közvetlen támogatás szükségességét;

382.  üdvözli a 2020 utáni KAP-ra vonatkozó bizottsági javaslatok mutatóinak és célkitűzéseinek felülvizsgálatát, amely a Belső Ellenőrzési Szolgálat és a Számvevőszék által a CMEF-mutatók tekintetében feltárt hiányosságokon, valamint a mutatók továbbfejlesztésének szükségességén alapul;

383.  tudomásul veszi a Számvevőszék megjegyzését, hogy a KAP hozzájárulhat a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához, az eredményesség értékeléséhez azonban nem áll rendelkezésre elegendő adat; megjegyzi továbbá, hogy a zöldítésnek kevés mérhető hatása volt a gazdálkodási gyakorlatokra és a környezetre, és lényegében továbbra is jövedelemtámogatási rendszer maradt;

384.  tudomásul veszi a Számvevőszék által az agrár-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos intézkedések biológiai sokféleséghez való sikeres hozzájárulása kapcsán azonosított korlátot, és kéri a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a megművelt tájak jelentős részét lefedő rendszerekre és a konkrét kockázatokra vonatkozóan;

385.  tudomásul veszi az EMVA keretében végrehajtott erdészeti intézkedések szerény teljesítését, a hatékonyabb öntözőrendszerekre vonatkozó, 2023-ra kitűzött cél 60 %-os elérését 2018-ban, valamint a mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás további csökkentésének szükségességét, és felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a KAP e területeken történő végrehajtása eredményeinek javítása érdekében tett intézkedésekről;

386.  tudomásul veszi a Számvevőszék észrevételét, mely szerint az éves irányítási és teljesítményjelentés a munkahelyekre és a széles sávú hozzáférésre vonatkozóan tartalmaz információkat, a kiegyensúlyozott területfejlesztési célkitűzés szempontjából releváns teljesítményinformációkat azonban nem; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vidéki háztartások 40%-a még mindig nem rendelkezik nagysebességű internet-hozzáféréssel; a vidéki területeken nem gyorsul a digitalizáció a foglalkoztatás fejlesztése és a mezőgazdasági üzemek folyamatos fejlesztésének támogatása érdekében;

387.  üdvözli, hogy a vidéki foglalkoztatási ráta a 2012-es 63,4 %-ról 2018-ban 68,1%-ra nőtt;

388.  tudomásul veszi a Számvevőszék által a LEADER-re vonatkozóan 2018 végén tett észrevételeket (13 337 álláshely, ami a 2023-as célkitűzés 30 %-ának felel meg), valamint azt, hogy a Bizottság nem rendelkezik megbízható adatokkal a LEADER keretében létrehozott munkahelyekről; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a LEADER végrehajtásához szükséges megbízható adatok elérhetőségének javítása érdekében;

389.  aggodalmát fejezi ki a határ menti és idényjellegű mezőgazdasági munkavállalók munkajogi visszaéléseiről szóló médiajelentések sokasága miatt Unió-szerte, számos tagállamban; támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elutasítsa azon mezőgazdasági üzemek támogatását, amelyek nem tartják tiszteletben az idénymunkások munkavállalói jogait;

Ajánlások

390.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   biztosítsa a közvetlen kifizetések méltányosabb elosztását;
   tegyen meg minden tőle telhetőt a KAP-ról szóló tárgyalások során annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőkre és a kkv-kra vonatkozó panasztételi mechanizmus az új KAP-rendelet részévé váljon;
   tegyen meg minden tőle telhetőt a KAP-ról szóló tárgyalások során annak biztosítása érdekében, hogy a KAP első és második pilléréből származó kifizetések maximális összegét természetes személyenként határozzák meg;
   fokozza a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseit, gyakrabban frissítse a KAP-csalások kockázataira vonatkozó elemzését, és prioritásként elemezze a tagállamok megelőző intézkedéseit;
   biztosítsa, hogy az ötödik pénzmosási irányelvet valamennyi tagállamban teljeskörűen és helyesen hajtsák végre, különös tekintettel a tényleges tulajdonosok nyilvános nyilvántartásaira és a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók tényleges tulajdonosainak nyilvántartásaira; megjegyzi, hogy a felső határ megállapítását minden esetben az anyavállalatra kell alkalmazni, amennyiben van ilyen, nem pedig az egyes kedvezményezettekre vagy leányvállalatokra, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a gazdaságok felosztása a felső határ elkerülése érdekében;
   hajtsa végre a Parlament kéréseit, többek között hozzon létre konkrét eszközöket a földkoncentráció értékelésére valamennyi tagállamban, azonosítsa az uniós források végső kedvezményezettjeit, többek között egy uniós szintű egyedi üzleti azonosító révén, „A KAP és a kohéziós alapok 50 legnagyobb kedvezményezettje az egyes uniós tagállamokban” című tanulmány előzetes megállapításainak megfelelően15a;
   alaposabban elemezze ki a nagyarányú földszerzés megakadályozására vonatkozó tagállami jogszabályokat és politikákat, valamint dolgozzon ki iránymutatást a legjobb gyakorlatokról; felkéri a tagállamokat, hogy alkalmazzák a meglévő bevált jogalkotási gyakorlatokat a földfoglalások korlátozása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseit; sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együtt dolgozzanak ki megfelelő uniós szintű jogi eszközt a földfoglalások megakadályozása érdekében;
   folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a szlovák mezőgazdasági kifizető ügynökséggel kapcsolatos minden új fejleményről, beleértve a pénzügyi korrekciókra vonatkozó konkrét információkat is;
   a Szlovákiában feltárt szabálytalanságok alapján vizsgálja felül a mezőgazdasági kifizető ügynökségek helyzetét a tagállamokban, és biztosítsa függetlenségüket és működésük uniós szabályoknak való megfelelését;
   maradéktalanul érvényesítse az Unió költségvetési rendeletét és különösen annak 61. cikkét, és gondoskodjon arról, hogy a költségvetési rendeletet alkalmazzák valamennyi uniós alap kifizetéseire, beleértve a közvetlen mezőgazdasági kifizetéseket is;
   a nyomon követés megkönnyítése érdekében évente nyújtson be jelentést a Parlamentnek, amelyben részletezi az egyes költségvetési jogcímek hozzájárulását az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó célkitűzéshez és a biológiai sokféleséget célzó kiadásokhoz;
   adott esetben és az ágazati jogszabályokkal összhangban sürgősen kezdje meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások és azok teljesítményének nyomon követésére szolgáló hatékony módszertan kidolgozását annak érdekében, hogy el lehessen érni azt az átfogó célt, hogy a 2021–2027-es uniós költségvetés és az Európai Helyreállítási Eszköz (NGEU) keretében eszközölt kiadások teljes összegének legalább 30%-át éghajlat-politikai célkitűzések támogatására fordítsák;
   biztosítsa a vízgazdálkodáshoz szükséges pénzügyi forrásokat, beleértve a mezőgazdasági földterületeken, az erdőkben és a vizes élőhelyeken található vízkészletek minőségének és mennyiségének támogatását is;

Biztonság és uniós polgárság

391.  megjegyzi, hogy a „Biztonság és uniós polgárság” terület kifizetései 3,3 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon, szakpolitikákon és ügynökségeken keresztül kerültek folyósításra:

   „Migráció és biztonság”: a fejezet költségvetésének legfeljebb 45,3%-a, azaz 1,6 milliárd EUR;
   14 decentralizált ügynökség (egészségügy: ECDC, EFSA, EMA, ECHA; belügy: Frontex, EASO, Europol, CEPOL, EU-LISA, EMCDDA; jogérvényesülés: Eurojust, FRA, EIGE, EPPO), a fejezet költségvetésének legfeljebb 29,1 %-a, azaz 1 milliárd EUR;
   „Élelmiszerek és takarmányok”: a fejezet költségvetésének legfeljebb 7,6%-a, azaz 0,2 milliárd EUR;
   „Kreatív Európa”: a fejezet költségvetésének legfeljebb 7,3%-a, azaz 0,2 milliárd EUR;
   „Egyéb” (fogyasztók, jogérvényesülés, jogok, egyenlőség és polgárság): legfeljebb 10,7%, azaz 0,3 milliárd EUR;

392.  megelégedettséggel veszi tudomásul, hogy a Kreatív Európa program keretében 2019-ben 1 370 támogatási megállapodást írtak alá, ezzel meghaladva a Bizottság célkitűzését és teljes mértékben kihasználva a rendelkezésre álló költségvetési előirányzatokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a támogatások méltányos földrajzi elosztása kulcsfontosságú az európai kultúra teljes gazdagságának kibontakoztatása szempontjából; üdvözli a művészek, valamint a kulturális és kreatív szakemberek számára létrehozott mobilitási programmal kapcsolatos kísérleti projekt, továbbá az „Európa a fesztiválokért, a fesztiválok Európáért” és „A zene mozgatja Európát” előkészítő intézkedések végrehajtásával összefüggő fejleményeket; megragadja az alkalmat arra, hogy emlékeztessen arra, hogy a sikerességi arány további növelése érdekében fontos e program költségvetésének növelése;

393.  továbbra is aggasztónak tartja az átláthatóság és elszámoltathatóság nyilvánvaló hiányát a Bizottság által a Euronewsnak nyújtandó pénzügyi támogatással kapcsolatos megoldás tekintetében; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék nem a Euronews, hanem sokkal inkább a Bizottság nyomonkövetési és értékelési mechanizmusainak hiányosságaira mutat rá; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az átláthatóságot a multimédiás tevékenységek költségvetése tekintetében, és javítsa az elszámoltathatóságot a kiadások vonatkozásában; tudomásul veszi, hogy az elmúlt négy évben két teljesítmény-ellenőrzés zajlott a Euronewsnál; elismeri, hogy a multimédiás fellépések költségvetési tétele keretében finanszírozott valamennyi fellépésre kiterjedő, 2020. június 23-án megjelent független teljesítmény-ellenőrzés megállapítja, hogy a Euronews jól bevált eljárásokkal rendelkezik a szerkesztői minőség, kiegyensúlyozottság, függetlenség és pártatlanság támogatására, és ezek működése eredményesnek tűnik; emlékeztet arra, hogy a pártatlan értékelés folytatására van szükség az átláthatóság és az elszámoltathatóság legmagasabb szintű normáinak garantálása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy a következő, 2021. évi partnerségi keretmegállapodás kidolgozásakor vegye figyelembe az Európai Parlament aggályait; kéri a Bizottságot, hogy diverzifikálja a multimédiás fellépések költségvetési tétele keretében támogatott kommunikációs csatornákat;

394.  kiemeli, hogy a jogokkal, egyenlőséggel és polgársággal kapcsolatos, uniós költségvetésből finanszírozott programok kedvezményezettjei kötelesek tiszteletben tartani a jogállamiság, a független média és a szólásszabadság legmagasabb szintű normáit; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Farid Hafez osztrák politológus több alkalommal is kapott forrásokat az uniós költségvetésből, jóllehet szoros kapcsolatban áll a Muszlim Testvériséggel és a törökországi kormánnyal, amelyek az iszlamofóbia ürügyén igyekeznek elhallgattatni a független újságírókat és elnyomni a tömegtájékoztatás szabadságát; felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa a jogokkal, egyenlőséggel és polgársággal kapcsolatos, uniós költségvetésből finanszírozott programokra vonatkozó jogosultsági feltételeket, hogy az ilyen nyugtalanító nézeteket képviselő egyének és szervezetek ne részesülhessenek uniós finanszírozásban;

395.   üdvözli a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú cselekvési területein, például a nemi alapú erőszak leküzdése terén indított célzott programoknak köszönhetően elért eredményeket, valamint a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programnak a többéves pénzügyi keretből történő támogatásáról folytatott tárgyalások eredményét és lezárását;

396.  felszólít az Unió belső és külső programjai közötti lehetséges szinergiák kialakítására az Unión belüli és kívüli politikák koherens és folyamatos megközelítésének biztosítása érdekében, különösen a nők elleni erőszakkal vagy az emberkereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben;

397.  határozottan megismétli azon kérését, hogy növelni kell a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program keretében a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére szánt forrásokat, különös tekintettel a nők elleni erőszaknak a Covid19-válság alatt tapasztalt elharapódzására; ismételten kéri egy önálló költségvetési sor beillesztését a kifejezetten a nemek közötti egyenlőség megteremtését célzó minden intézkedésre (többek között a nemi alapú erőszak felszámolásával kapcsolatos intézkedésekre), megtéve az első lépést az átláthatóság növelése, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kiadások nyomon követésének megkönnyítése és a nemek közötti egyenlőségre elkülönített pénzeszközökkel kapcsolatos nyitott döntéshozatali folyamat kialakítása felé vezető úton, amely tekintetben a Parlamentnek költségvetési hatóságként alapvető szerepet kell játszania;

398.  aggódik amiatt, hogy a jelenlegi uniós programok kiadásainak belső felülvizsgálata során a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a nemek közötti egyenlőséget nem érvényesítették ugyanúgy az uniós költségvetésben, mint az éghajlatváltozás vagy a biológiai sokféleség szempontjait, és hogy ehelyett – főként foglalkoztatási és szociális kérdésekkel foglalkozó – egyedi programokat alkalmaztak a nemi alapú megkülönböztetés kezelésére; sajnálja, hogy nem áll rendelkezésre módszertan a nemek közötti egyenlőségre fordított kiadások nyomon követésére; üdvözli a Számvevőszék azon döntését, hogy megvizsgálja a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az Unió költségvetésében, és 2021 első negyedévében közzéteszi az ellenőrzési jelentést(92);

399.  hangsúlyozza, hogy a nők jogait és a nemek közötti egyenlőség szempontját be kell építeni és biztosítani kell valamennyi szakpolitikában, különösen a Covid19-járvány női jogokra gyakorolt sokszoros – nemek szerint eltérő – hatásainak fényében; megismétli ezért felhívását a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére a költségvetési folyamat minden szakaszában, beleértve a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést és végrehajtásának értékelését; ismételten kéri, hogy az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó közös eredménymutatókba építsenek be nemi szempontú mutatókat;

400.  üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az uniós alapokra vonatkozó horizontális elvek egyikeként került bevezetésre az MFF-ben, megerősítve, hogy a nemek közötti egyenlőség és annak általános érvényesítése mostantól elsőbbséget élvez a többéves pénzügyi keretben; sajnálja, hogy bár a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése már szerepelt a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez csatolt közös nyilatkozatban, annak végrehajtása nem történt meg maradéktalanul a többéves pénzügyi keret ezen időszakában; elvárja, hogy a Bizottság a jövőben vegye komolyan kötelezettségvállalásait azáltal, hogy szorosan nyomon követi e horizontális elvek végrehajtását valamennyi uniós szakpolitikai területen, valamint alapos nemi szempontú hatásvizsgálatokat készít és nyomon követi valamennyi politikáját és programját;

401.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre fordított kiadások nyomon követésére szolgáló módszertan kidolgozására vonatkozó kötelezettségvállalást, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a módszertan kidolgozása 2021 végéig megtörténjen annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül használni lehessen;

402.  aggodalmát fejezi ki a jogállamiság elleni támadások, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai háttérbe szorulása közötti összefüggés miatt; kéri, hogy e kérdésben a 7. cikk szerinti eljárás alkalmazásával lépjenek fel az érintett tagállamokkal szemben;

A Számvevőszék megállapításai: A tagállamok AMIF/ISF éves beszámolói

403.  megállapítja, hogy e fejezeten belül a legjelentősebb kiadási terület a migráció és a biztonság, valamint, hogy a legtöbb kiadás két alapból – a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (AMIF) és a Belső Biztonsági Alapból (ISF) – származik;

404.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék nem becsülte meg a többéves pénzügyi keret e fejezetére vonatkozó hibaarányt, hanem egy olyan, 19 tranzakcióból álló mintát vizsgált meg, amelynek kialakítása azt a célt szolgálta, hogy hozzájáruljon az átfogó megbízhatósági nyilatkozatához, nem pedig azt, hogy reprezentatív legyen a többéves pénzügyi keret e fejezetéhez tartozó kiadásokra nézve; megjegyzi, hogy a minta 8 megosztott irányítás alá tartozó tranzakciót, 8 közvetlen irányítású és 1 közvetett irányítású tranzakciót tartalmazott, és aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék hét tranzakcióban (37%) tárt fel hibákat; emlékeztet arra, hogy e területhez jóval erősebb köz- és politikai érdek fűződik, mint amekkora súlyt képvisel pénzügyi szempontból; újfent felkéri a Számvevőszéket, hogy egyértelműen becsülje meg a „Biztonság és uniós polgárság” fejezet hibaarányát;

405.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem nyújtott tájékoztatást arról, hogy az általa azonosított három számszerűsíthető hiba milyen pénzügyi hatással volt az uniós költségvetésre terhelt összegekre;

406.  megjegyzi, hogy négy olyan eset is volt, amikor nem tartották be a projektek kiválasztásával kapcsolatos jogi rendelkezéseket és a közbeszerzési szabályokat, ezek azonban nem voltak pénzügyi hatással az uniós költségvetésre;

407.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nyolc olyan tagállami hatóság munkáját ellenőrizte, amelyek az adott tagállam AMIF/ISF éves beszámolójának ellenőrzéséért, valamint az éves kontrolljelentés Bizottságnak történő benyújtásáért felelősek;

408.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék által ellenőrzésre kiválasztott tagállami ellenőrző hatóságok megfelelő minőségű részletes eljárásokat dolgoztak ki és hajtottak végre a szabályok által előírt jelentéstételhez, valamint részletes ellenőrzési programokkal és ellenőrző listákkal rendelkeztek következtetéseik alátámasztásához;

409.  tudomásul veszi az ellenőrző hatóságok által kiadott éves kontrolljelentések bizonyos hiányosságait, amelyek hatása az elszámolásokra nem volt elég jelentős ahhoz, hogy módosítsa az ellenőrző hatóságok következtetéseit, de a jelentett adatok megbízhatatlanságának és a korlátozott bizonyosságnak a potenciális kockázatát hordozzák magukban:

   mintavételi problémák (véletlenszerű mintavételezés helyett kockázatalapú módszertan használata, pontatlan értékek használata a minta méretének meghatározásakor) Szlovéniában;
   helytelen elszámolások (az elszámolások tervezetének benyújtása az ellenőrző hatósághoz a felelős hatóság által végzett saját helyszíni ellenőrzések elvégzése előtt) Olaszországban és Szlovéniában;
   a teljes és/vagy fennmaradó hibaarányok pontatlan kiszámítása és bemutatása Németországban és Olaszországban;
   a technikai segítségnyújtás kizárása az ellenőrzési sokaságból, amiről az éves kontrolljelentésben nem számoltak be Szlovéniában;
   az előlegkifizetések részleges kizárása az ellenőrzési sokaságból, amiről az éves kontrolljelentésben nem számoltak be Németországban;
   a projektek két alcsoportba (előlegek és felmerült kiadások) való felosztása mintavételezési okokból Cipruson;

410.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék által ellenőrzésre kiválasztott tagállami(93) ellenőrző hatóságok részletes ellenőrzési programokkal és ellenőrző listákkal rendelkeztek következtetéseik alátámasztásához;

411.  rámutat az ellenőrző hatóságok munkájának bizonyos hiányosságaira, amelyek a nem támogatható kiadások feltárása elmulasztásának, az ellenőrzési következtetések megbízhatatlanságának és az alábbi példákhoz hasonló korlátozott bizonyosság potenciális kockázatait hordozzák magukban, és kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy működjenek együtt a nemzeti ellenőrző hatóságokkal e hiányosságok orvoslása érdekében:

   a projektek kiválasztási és/vagy odaítélési kritériumainak az ellenőrök általi rendszertelen ellenőrzése Olaszországban és Cipruson;
   nem megfelelő ellenőrzési nyomvonal vagy az ellenőrzési munka hiányos dokumentálása Görögországban, Cipruson, Litvániában és az Egyesült Királyságban;
   Olaszországban és Cipruson az összes rendelkezésre álló releváns bizonyíték nem rendeszeres ellenőrzése a célcsoportok és a bejelentett kiadások támogathatóságának vagy a költségek észszerűségének megerősítéséhez;

412.  felhívja a figyelmet az éves kontrolljelentések(94) bizottsági értékeléseiből adódó hiányosságokra, például a következőkre:

   az „időközi kifizetés” eltérő meghatározása, ami veszélyezteti a bejelentett adatok értékét és teljességét;
   a Bizottság nem ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy miként kell kiszámítani a 10%-os minimális ellenőrzési lefedettséget részmintavételezés esetén, ami az ellenőrzési következtetések megbízhatatlanságához és bizonytalanságához vezethet;

413.  üdvözli az OLAF és a Számvevőszék között a költségvetéssel kapcsolatos csalások elleni küzdelem terén kialakított szoros együttműködést; megjegyzi, hogy 2019-ben – 2018-hoz hasonlóan – a Számvevőszék kilenc csalási esetet jelentett be az OLAF-nak, amelyek kapcsán az OLAF öt vizsgálatot indított; megjegyzi, hogy a Számvevőszék által feltárt csalások fő típusai közé a hamis költségnyilatkozatok, a közbeszerzési szabálytalanságok és az uniós finanszírozás igénybevételéhez szükséges feltételek mesterséges megteremtése tartoznak;

414.  üdvözli a Számvevőszék különjelentéseit, különösen pedig a migránsok menedékjogáról, áthelyezéséről és kiutasításáról(95), a határellenőrzést támogató uniós információs rendszerekről(96), valamint az uniós kiadásokat érintő csalások elleni küzdelemről(97) szóló különjelentéseket, megemlítve az Európai Ügyészség létrehozásának pozitív szerepét e tekintetben;

415.  emlékeztet a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköznek az (EU) 2020/446 felhatalmazáson alapuló rendeletbe(98) (Belső Biztonsági Alap) történő felvételéről, valamint az (EU) 2020/445 felhatalmazáson alapuló rendelet(99) (Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap) új egyedi fellépéssel történő kiegészítéséről szóló két felhatalmazáson alapuló jogi aktus végrehajtása tárgyában a Bizottságnak 2020. február 13-án megküldött levelére; megjegyzi, hogy az AMIF-ra vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktust nem alkalmazták; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen nyújtson részletes tájékoztatást az (EU) 2020/446 felhatalmazáson alapuló rendelet alapján finanszírozott különböző projektekről;

416.  kéri a Bizottságot és a tagállamok ellenőrző hatóságait, hogy orvosolják a hiányosságokat, amelyeket a Számvevőszék a tagállami ellenőrző hatóságokkal kapcsolatban az ellenőrzési lefedettség, a mintavételezés és az ellenőrzési nyomvonalak tekintetében feltárt, és tegyenek jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;

Teljesítmény: AMIF

417.  felhívja a figyelmet arra, hogy négy általános hatásmutató létezik (a tényleges visszaküldések száma a kiadott kiutasítási határozatok számához viszonyítva, az önkéntes visszatérések százalékos aránya, az uniós és a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási rátája közötti különbség, valamint az elismerő menekültügyi határozatok arányának konvergenciája), amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az AMIF teljesítményéhez, bár az alapból származó kiadások hozzájárulhatnak a megfelelő célérték eléréséhez;

418.  üdvözli a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság időközi értékelése szerint az AMIF releváns, és olyan beavatkozásokat finanszírozott, amelyek megfelelnek a tagállamok igényeinek;

419.  megjegyzi azonban, hogy Számvevőszék szerint az AMIF teljesítménymutatóinak alkalmazhatósága néhány ponton hiányosságokat mutat, így például a Számvevőszék megállapította, hogy a mutatók kétharmada outputmutató, és hogy a mutatók tekintetében meghatározott 2020. évi 24 részcél közül öt már a korábbi években teljesült, valamint hogy elmaradt a célértékeknek a gondos pénzgazdálkodás gyakorlatával összhangban álló, a politikai akaratot és a további eredmények eléréséhez rendelkezésre álló potenciált tükröző felfelé történő kiigazítása;

420.  megjegyzi, hogy az AMIF egyes mutatói nem haladnak jó úton a kitűzött célértékek elérése felé, valamint hogy a Bizottság nem dolgozott ki teljesítményellenőrzési keretet az EMAS által finanszírozott projektek számára, továbbá hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés és a programindokolások kevés információval szolgálnak a fontos mutatók alapján elért haladásról; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék jelentős késedelmet állapított meg az AMIF által az integráció és a jogszerű migráció kapcsán kitűzött cél elérése tekintetében;

421.  megjegyzi, hogy ezen a szakpolitikai területen nehéz az outputmutatók értékelése; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós finanszírozás nem javította a menekülttáborokbeli humanitárius helyzetet, és a külső határok hatékony védelmét sem biztosította; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson részletes felvilágosítást, különösen a beutazás és a tartózkodás engedélyezéséhez a külső határokon alkalmazott eljárások tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy pontosan hol fektettek be uniós forrásokat az AMIF programjai keretében, és azok milyen konkrét eredményekhez vezettek; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben készítsen jelentést az érintett tagállamok mindegyikéről;

422.  a hiányosságok hátterében elsősorban a menekültügyi eljárások hossza, a lassú integráció és a visszaküldési arányok nem megfelelő szintje áll; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul hozzanak előremutató jogalkotási intézkedéseket;

423.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a Számvevőszék által feltárt hiányosságok kezelésére, valamint az éves irányítási és teljesítményjelentésben és a programindokolásokban foglalt információk javítására, ami lehetővé teszi az alap által elért előrehaladás jobb nyomon követését;

424.  komolyan aggódik amiatt, hogy csak korlátozott, összesített teljesítményadatok állnak rendelkezésre az EMAS-hoz(100) kapcsolódó összes kiadásról (az eredeti 100 millió EUR összegű allokációt a 2020-ig tartó időszakra 2,2 milliárd EUR-ra növelték, ami az alap 30%-ának felel meg, a Bizottság azonban nem dolgozott ki teljesítményellenőrzési keretet az EMAS keretében finanszírozott projektek számára);

425.  komolyan aggódik amiatt, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés és a programindokolások kevés információval szolgálnak az alap végrehajtásának gazdaságosságáról és hatékonyságáról, illetve az AMIF intézkedéseinek költséghatékonyságáról;

426.  komolyan aggódik amiatt, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés és a programindokolások nem számolnak be azokról az intézkedésekről, amelyek magasan képzett munkavállalók Unióba történő vonzását célozzák jogszerű migrációs rendszereken keresztül, és hogy a mutatók nem alkalmasak az ilyen jellegű intézkedésekről való beszámolásra;

427.  megjegyzi, hogy két, egymással párhuzamosan működő uniós finanszírozású program is létezik ugyanazon típusú visszaküldési tevékenységek támogatására (az AMIF nemzeti programjai és a Frontex visszaküldés-támogatása), valamint hogy a koordináció elsősorban a tagállamok felelőssége; ezért felszólítja őket, hogy biztosítsák a két rendszer közötti jobb koordinációt;

428.  aggodalommal állapítja meg, hogy az AMIF és az ISF esetében a tagállamok nem használták fel a rendelkezésre álló teljes költségvetést; úgy véli, hogy ez különösen problematikus, tekintettel arra, hogy a tagállamok egyre gyakrabban veszik igénybe a sürgősségi segélyt az e területekre vonatkozó politikáik finanszírozásához; emlékeztet arra, hogy a biztonsággal és a migráció kezelésével kapcsolatos kihívások prioritást jelentenek az Unió számára; elismeri a Bizottság e tekintetben tett erőfeszítéseit, és nagyobb együttműködést kér valamennyi tagállamtól;

Ajánlások

429.  felhívja a Bizottságot, hogy:

   adjon ki iránymutatást az AMIF, valamint az ISF tagállami ellenőrző hatóságai részére arra vonatkozóan, hogy részmintavételezés esetén milyen módszertan követendő az ellenőrzési lefedettség kiszámításához annak érdekében, hogy a kellő mértékű és megfelelő mintavétel észszerű alappal szolgáljon az ellenőröknek a teljes ellenőrzési sokaságra vonatkozó következtetések levonásához;
   újfent hívja fel az AMIF, valamint az ISF tagállami ellenőrző hatóságainak figyelmét arra, hogy követniük kell a Bizottságnak a mintavételezésre és a hibaarány kiszámítására vonatkozó utasításait, és hogy így a mintavételnek véletlenszerűnek kell lennie, a sokaság minden egyes mintavételi egységének kiválaszthatónak kell lennie, valamint – adott esetben – valamennyi hibát extrapolálni kell az érintett sokaságra;
   adjon ki iránymutatást az AMIF, valamint az ISF tagállami ellenőrző hatóságainak arra vonatkozóan, hogy azok kellő mértékben és megfelelő módon dokumentálják ellenőrzési eljárásaik jellegét, ütemtervét és hatókörét, elért eredményeiket és az összegyűjtött ellenőrzési bizonyítékokat;

430.  kéri a Bizottságot, hogy:

   dolgozzon ki kritériumokat a tagállamokkal megosztott irányítás alá tartozó EMAS-források következő pénzügyi keretben történő elosztására vonatkozóan;
   erősítse meg a teljesítményellenőrzési keretet a) azáltal, hogy gondoskodik arról, hogy az AMIF EMAS-projektjei tartalmaznak output- és eredménymutatókat, adott esetben egyértelmű cél- és alapértékekkel, és ha nem ez a helyzet, akkor e tekintetben indokolással szolgálnak; b) az EMAS-finanszírozású projektekkel elért eredmények nyomon követése és az ezen eredményekre vonatkozó jelentéstétel révén; c) a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret tekintetében az AMIF közös monitoring- és értékelési keretéhez alkalmazandó mutatók és a HAVA-mutatók, ezen belül azok alap- és célértékeinek még a 2021–2027-es projektek megkezdése előtti kidolgozása révén;
   hajtson végre intézkedéseket az AMIF és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal/Frontex közötti komplementaritás és jobb koordináció biztosítása érdekében (például a kitoloncolások vagy a menekültügyi hatóságok támogatása terén);
   használja fel a fejlesztési támogatást a migránsok származási országaival folytatott együttműködés javításának előmozdítására(101);

431.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jogi rendelkezéseknek és a jó kormányzás elvének való megfelelés jegyében teljes mértékben tartsa be a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodást(102).

A DG HOME 2019. évi éves tevékenységi jelentése

432.  megjegyzi, hogy a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság két fenntartással élt a megosztott irányítással kapcsolatban (egy fenntartással az AMIF és az ISF esetében, egy másik fenntartással pedig a SOLID-alapok tekintetében a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan, amelyek mindegyike fenntartás alatt áll több tagállam tekintetében), valamint egy fenntartással a közvetlen irányítás alá tartozó vissza nem térítendő támogatásokkal összefüggésben a 4,11%-os fennmaradó hibaarányt kitevő és 7,21 millió EUR-s becsült hatású lényeges hibaszint miatt; megjegyzi, hogy a Bizottság 2019. évi éves tevékenységi jelentése szerint az AMIF és az ISF esetében az átlagos fennmaradó hibaarány 1,57%, ami jóval a 2%-os lényegességi küszöb alatt van; aggodalmát fejezi ki „A határellenőrzési tevékenységek megerősítése Horvátország külső határszakaszán a megnövekedett migrációs nyomás miatt” elnevezésű szükséghelyzeti segítségnyújtási projekt végrehajtása kapcsán, amely 2018 szeptemberétől 2019 végéig tartott, és tudomásul veszi az 1598/2020/MMO számú ügy európai ombudsman általi megnyitását annak kivizsgálására, hogy „hogyan követi nyomon az Európai Bizottság és biztosítja az alapvető jogok horvát hatóságok általi tiszteletben tartását a határigazgatási műveletekkel összefüggésben”; megjegyzi, hogy a Bizottság hangsúlyt fektetett egy független ellenőrzési mechanizmus létrehozására, amint azt a vissza nem térítendő támogatás előírja; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság szorosan együttműködik Horvátországgal, amely jelezte, hogy végre kívánja hajtani a szóban forgó független ellenőrzési mechanizmust; emlékeztet, hogy a határigazgatás uniós finanszírozási eszközei megkövetelik, hogy minden finanszírozott fellépés tiszteletben tartsa az Alapjogi Chartát, valamint megfeleljen a Chartában foglaltaknak; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a Horvátországnak szóló, határigazgatással kapcsolatos jövőbeli szükséghelyzeti támogatások csak az ellenőrzési mechanizmus végrehajtását követően ítélhetők oda; felkéri az ombudsmant, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az 1598/2020/MMO számú ügyről;

433.  üdvözli a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által a DG HOME számára a 2019-es évre vonatkozóan tett, így például a következők tekintetében megfogalmazott ajánlásokat:

   a DG HOME ellenőrzési tevékenységének kialakítása és megtervezése (meg kell határozni és kommunikálni kell az ellenőrzési funkció küldetésnyilatkozatát és megbízatását, ki kell igazítani a szerep- és felelősségi köröket, a jelentési útvonalakat és a záróelszámolási folyamat részcéljait; aktualizálni kell az ellenőrzési stratégiákat, elemezni kell az ellenőrzési tevékenység erőforrásigényeit);
   az ellenőrzési terv végrehajtása (az éves munkaprogram elfogadását, valamint az éves kontrolljelentések és ellenőrzési vélemények felülvizsgálatát követő évben a lehető leghamarabb meg kell tervezni és el kell indítani az ellenőrzéseket; össze kell hangolni az ellenőrzési folyamat szakaszaihoz tartozó részcélokat; biztosítani kell, hogy a végleges ellenőrzési jelentéseket késedelem nélkül megküldjék a kedvezményezetteknek, és hogy ezt a felső vezetés nyomon kövesse);
   záróelszámolások (biztosítani kell, hogy a záróelszámolási határozatokat kellő időben meghozzák; pontosítani kell az év vége előtt benyújtott elszámolásokra vonatkozó eljárást); a záróelszámolási eljárás hozzáigazítása az új szervezeti felépítéshez, valamint a pénzügyi egységek és az ellenőrzési szektor közötti kommunikáció javítása (az ellenőrzési tevékenységek kialakítása és megtervezése; az ellenőrzési terv végrehajtása; záróelszámolások);

A DG JUST 2019. évi éves tevékenységi jelentése

434.  hangsúlyozza, hogy a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság (DG JUST) továbbra is fenntartással élt a közvetlen irányítás alá tartozó vissza nem térítendő támogatások 2,65%-os fennmaradó hibaarányt kitevő lényeges hibaarányával kapcsolatban; tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a Jogok, egyenlőség és polgárság program és a Jogérvényesülés program keretében nyújtott támogatások hibaarányának kiszámítására szolgáló módszertanát a Számvevőszék észrevételeivel összhangban – a 2020. évi utólagos ellenőrzési kampány végrehajtásával kezdődően – kiigazítja;

435.  örömmel veszi tudomásul, hogy a DG JUST részéről folyamatban van a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által a DG JUST számára a hatásvizsgálati folyamat, valamint a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatás és eszköztár alkalmazása tekintetében megfogalmazott ajánlások végrehajtása;

Globális Európa

436.  megjegyzi, hogy a „Globális Európa” terület esetében a kifizetések 10,1 milliárd EUR-t tettek ki 2019-ben, és a következő speciális eszközökön keresztül kerültek folyósításra:

   „fejlesztési együttműködési eszköz” (DCI): a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 26%-a, azaz 2,6 milliárd EUR;
   „Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz” (ENI): a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 20,6%-a, azaz 2,1 milliárd EUR;
   „Előcsatlakozási Támogatási Eszköz” (IPA): a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 15,7%-a, azaz 1,6 milliárd EUR;
   „Humanitárius segítségnyújtás”: a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 20,4%-a, azaz 2,1 milliárd EUR;
   „Egyéb fellépések és programok”: a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 17,3%-a, azaz 1,7 milliárd EUR;

437.  emlékeztet arra, hogy a 2019. évi költségvetés 4. fejezetében szereplő fő szakpolitikai célok közé tartozik az uniós értékek, például a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának Unión kívül történő előmozdítása, továbbá emlékeztet arra, hogy az Unió által finanszírozott minden fellépés során tiszteletben kell tartani ezeket az alapelveket, üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy általában pozitív tendencia figyelhető meg a szegénység csökkentése, a nemek közötti egyenlőség oktatásban való érvényesítése, valamint a szomszédos országokkal kötött megállapodások száma tekintetében, aggodalmát fejezi ki azonban a demokrácia megszilárdítása, a jogállamiság és a politikai stabilitás tekintetében tapasztalható romló tendencia kapcsán; határozott elismerését fejezi ki a civil társadalom által az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében világszerte tett erőfeszítésekért, különösen egy olyan időszakban, amikor csökken a civil társadalom mozgástere, valamint az emberi jogok egyetemes jellegét is megkérdőjelezik, és bár a civil társadalomnak nyújtott közfinanszírozás tekintetében kiemeli az átláthatóság és az elszámoltathatóság elveit, hangsúlyozza, hogy elejét kell venni a bürokratikus túlkapásoknak és nem szabad táplálni az alaptalan gyanúsítást;

438.  figyelembe veszi, hogy a külső tevékenység költségvetését a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO), az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága (DG NEAR), a Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága (DG ECHO), a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO), valamint a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálat (FPI) hajtja végre;

439.  megjegyzi, hogy az e területhez tartozó kifizetéseket a világ több mint 150 országában, több eszköz felhasználásával, több módon, így például kivitelezési, árubeszerzési és szolgáltatásnyújtási szerződések, vissza nem térítendő támogatások, speciális hitelek, hitelgaranciák és pénzügyi támogatás, költségvetés-támogatás, valamint a költségvetési támogatás egyéb célzott formái révén folyósították;

440.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék egy 68 tranzakcióból álló mintát vizsgált meg a következők szerint: DG NEAR: 22 tranzakció, DG DEVCO: 25 tranzakció, DG ECHO: 10 tranzakció, 11 egyéb tranzakció; emellett a vizsgálat hét, a DG NEAR és a DG DEVCO fennmaradó hibaarányról szóló 2019. évi tanulmányaiból átvett és a módszertani korlátok kompenzálása céljából kiigazított tranzakcióra is kiterjedt;

441.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy humanitárius válságok idején az uniós támogatás segített helyreállítani és fenntartani a biztonságos és jó minőségű oktatáshoz való hozzáférést; üdvözli, hogy az azonosított problémák szempontjából a projektek relevánsnak bizonyulnak; megjegyzi, hogy a projektek képesek voltak a legtöbb céljuk elérésére; támogatja a Számvevőszék ajánlását, és felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelő szintű hatékonyság és relevancia elérése érdekében fejlessze tovább az oktatására irányuló, szükséghelyzetekben biztosított támogatását;

442.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési és együttműködési politika a szegénység felszámolását és az egyenlőtlenség csökkentését hivatott szolgálni, és hogy a forrásokból csak azok a kedvezményezettek részesülhetnek, akiknek azokat szánták;

443.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament aktívan részt vegyen a harmadik országokkal létrejövő partnerségi és együttműködési megállapodások kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodásokat parlamenti ellenőrzésnek kell alávetni, és azoknak a szolidaritás, a közös felelősség, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog elvén kell alapulniuk(103);

444.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyűlöletbeszéd és az erőszak tananyagként megjelenik a palesztin iskolai tankönyvekben, és hogy ezeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) iskoláiban használja; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ értékeinek betartását biztosító UNRWA-mechanizmusok hatékonyak-e egyáltalán, tekintve hogy az UNRWA munkatársai által az iskolákban használt és tanított oktatási anyagokban gyűlöletbeszéd és erőszakra való uszítás jelenik meg; ragaszkodik ahhoz, hogy az UNRWA teljes mértékben átlátható módon járjon el, és egy nyílt forráskódú platformon tegye közzé a tanároknak és diákoknak szánt összes oktatási anyagát, valamint a fogadó országban használt tankönyvekről készített értékeléseit azt biztosítandó, hogy a tartalom megfeleljen az ENSZ értékeinek és ne szítson gyűlöletet; kéri minden olyan tananyag haladéktalan eltávolítását, amely nem felel meg ezeknek a normáknak; kitart amellett, hogy az oktatási ágazatban dolgozó tanároknak és közalkalmazottaknak fizetett bérekre elkülönített – például a PEGASE révén biztosított – uniós finanszírozást attól kell függővé tenni, hogy az oktatási anyagok és a tananyagok megfelelnek-e az UNESCO békére, toleranciára, együttélésre és erőszakmentességre vonatkozó normáinak, miként arról az uniós oktatási miniszterek között 2015. március 17-én Párizsban döntés született;

445.  megismétli azon álláspontját, hogy a külső támogatást teljes egészében az Unió költségvetéséből kell finanszírozni, és hangsúlyozza, hogy a vagyonkezelői alapok keretében végrehajtott intézkedések csak áthidaló megoldást jelentenek mindaddig, amíg azokat a jövőbeli külső finanszírozási eszközök, különösen a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) fel nem váltják; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a humanitárius célkitűzések, többek között a migránsok és más kiszolgáltatott csoportok – például a gyermekek és a nők – méltóságának és emberi jogainak megőrzése, számos esetben nem valósultak meg a vagyonkezelői alapok, például az EU Madad és az EU Afrika számára létrehozott vagyonkezelői alapja keretében zajló fellépések végrehajtása során; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok védelme határozott fellépést igényel; emlékeztet továbbá arra, hogy az emberi jogok, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a demokratikus elvek, a vallás és meggyőződés szabadsága, az átláthatóság, a jó kormányzás, valamint a béke és a stabilitás előmozdítása az „Uniós Békealap Kolumbiáért” alapvető elemei; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben fokozza a végrehajtó partnerek fellépéseinek ellenőrzését;

446.  emlékeztet, hogy az Unió fejlesztési politikájának elsődleges célja a szegénység csökkentése, és hogy a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) fő célkitűzésének – az OECD ODA-meghatározása szerint – a fejlődő országok gazdasági fejlődése és jóléte előmozdításának kell lennie; hangsúlyozza, hogy az ODA-nak támogatnia kell a fenntartható fejlődési célok elérését, tiszteletben kell tartania az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének elveit, beleértve a „senkit nem hagyunk hátra” elvet is, tiszteletben kell tartania a fejlesztéshatékonysági alapelveket, és hozzá kell járulnia az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, nem alkalmazva kivételt a migrációval kapcsolatos hivatalos fejlesztési támogatás esetében, illetve bármely konkrét támogatási mód alkalmazása esetén sem; felszólít az ODA-hitelek hatékonyabb és átláthatóbb elosztására, biztosítva, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás olyan helyre kerüljön, ahol arra a legnagyobb szükség van, és ahol a legnagyobb fejlesztési hatással jár;

447.  hangsúlyozza, hogy az adósságenyhítő intézkedéseket össze kell kapcsolni a hivatalos fejlesztési támogatás további mobilizálásával; úgy véli továbbá, hogy az adósságenyhítésre irányuló erőfeszítéseket ki kell egészíteni a multilaterális hitelezőktől származó források növelésével, többek között az IMF különleges lehívási jogainak növelése révén;

448.  megállapítja, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás iránti igényt befolyásolja az országok belföldi forrásainak mozgósítása, amelyet aláás a multinacionális vállalatok részéről tapasztalható adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS); emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok nagyobb mértékben támaszkodnak a társasági adóra, és ezért aránytalan mértékben sújtja őket az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás; aktívabb uniós fellépésre szólít fel e helyzet orvoslása érdekében, összhangban a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben foglalt addisz-abebai fejlesztésfinanszírozási cselekvési programmal; hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedésekre van szükség a belföldi források fokozott mozgósításának támogatása érdekében, például támogatni kell a korrupció elleni küzdelmet és a progresszív adórendszerek kialakítását, valamint fel kell lépni az adókikerüléssel és adókijátszással szemben;

449.  emlékeztet arra, hogy az Unió mezőgazdasági, halászati, kereskedelmi, gazdasági, oktatási, migrációs, környezetvédelmi, éghajlat-, kül- és biztonságpolitikája és egyéb szakpolitikái befolyásolják az uniós fejlesztéspolitika hatékonyságát; megjegyzi, hogy ezért a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, amelyet az EUMSZ 208. cikke ír elő, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve is megköveteli; emlékeztet arra, hogy a segélyhatékonyság a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megfelelő végrehajtásától függ; hangsúlyozza, hogy a segélyhatékonysági célkitűzések elérése érdekében további erőfeszítésekre van szükség a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elveinek való megfelelés érdekében, különösen a fent említett területeken; kéri a Bizottságot, hogy tegyen eleget a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló 2018. évi külső értékelő jelentésben(104) foglalt ajánlásoknak, bizonyítva elkötelezettségét, és elegendő személyzetet rendelve a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos feladatokhoz az eredményorientált stratégia és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia terén elérendő előrehaladás biztosítása érdekében;

450.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatás hatékonyabbá tétele, a tartós eredmények elérése és a helyi szükségletek kielégítése érdekében – különösen az elhúzódó válságok alatt és a válságokat követő időszakokban – feltétlenül javítani kell a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatás koordinációját, valamint meg kell erősíteni a humanitárius és a fejlesztési törekvések közötti kapcsolatot; felhívja az Uniót, hogy fejlessze tovább ezt a megközelítést;

451.  üdvözli „Az Unió válasza Kína államilag vezérelt beruházási stratégiájára” című, 2020. szeptemberi számvevőszéki áttekintést; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a Kínára vonatkozó jelenlegi uniós stratégián belüli intézkedések nyomon követése, értékelése és a vonatkozó jelentéstétel terén, többek között a kínai beruházási stratégia keretében megvalósuló olyan projektek uniós finanszírozása esetében, amelyek nincsenek összhangban az összeköttetésekre vonatkozó uniós stratégia elveivel; kéri, hogy bocsássanak rendelkezésre további, az összeköttetésekre vonatkozó uniós stratégia megvalósításához szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat;

452.  aggodalommal veszi tudomásul a Belaruszban kialakult bonyolult helyzetet; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az uniós finanszírozást, és biztosítani kell, hogy az a belarusz civil társadalom támogatását szolgálja, és ne kerülhessen a Lukasenka-rezsimhez;

453.  várakozással tekint a 2021. évi EU–Afrikai Unió csúcstalálkozó elé; úgy véli, hogy túl kell lépni a hagyományos, támogatásközpontú kapcsolaton, és el kell mozdulni az egyenlő felek közötti, erősebb stratégiai jelleggel rendelkező, valamint integráltabb partnerség irányába;

A Számvevőszék megállapításai: DG NEAR

454.  üdvözli, hogy a költségvetés-támogatással és a nemzetközi szervezetek által az ún. „feltételezéses megközelítés” alapján végrehajtott projektekkel kapcsolatos tranzakciókban jellemzően kevesebb hiba fordul elő, és hogy e területeken a Számvevőszék 2019-ben egyetlen hibát sem tárt fel; tudomásul veszi, hogy – a tranzakciók szabályszerűségét illetően – a harmadik országoknak nyújtott költségvetés-támogatás kiadási területe kisebb hibakockázatot hordoz magában; mindazonáltal megjegyzi, hogy azon jogi rendelkezések miatt, amelyek a Bizottság számára lehetőséget adnak arra, hogy tágan értelmezze az általános feltételek teljesítését, a Számvevőszék tevékenysége „csak addig a pontig terjedhet, amikor a Bizottság a támogatást kifizeti a kedvezményezett országnak, mivel ezek a pénzeszközök azután beolvadnak a fogadó ország saját költségvetési forrásaiba”; megjegyzi, hogy ez magában hordozza az uniós fellépések és kiadások tekintetében az elszámoltathatóság és átláthatóság gyengülésének kockázatát; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a külső segítségnyújtás feltétele a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása legyen a kedvezményezett országokban; külön hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy az uniós alapokból részesülő vagy azokhoz kapcsolódó országok és harmadik felek és/vagy természetes személyek elkötelezzék magukat az alapvető demokratikus értékek mellett, tiszteletben tartsák a nemzetközi emberi jogi normákat, valamint elfogadják az erőszakmentesség elvét;

455.  felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vezesse be a feltételesség elvét, valamint a harmadik országoknak nyújtott uniós támogatások szabályszerűségére és teljesítményére vonatkozó rendszeres előzetes és utólagos ellenőrzéseket, továbbá gondoskodjon egy olyan jogi keretről, amely rendelkezik ezekről a támogató eszközökről annak érdekében, hogy lehetővé váljon a források teljes visszafizettetése szabálytalanságok feltárása esetén(105);

456.  a DG NEAR fennmaradó hibaarányra vonatkozó vizsgálata kapcsán aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék szerint:

   a DG NEAR által rendelkezésre bocsátott, a fennmaradó hibaarányra vonatkozó módszertanban és kézikönyvben tetten érhetők a fennmaradó hiba esetleges alulbecsléséhez vezető hiányosságok, így például a fennmaradó hibaarányra irányuló munka nem foglalkozik kellő mélységben a közbeszerzési eljárások bizonyos szempontjaival (a sikertelen pályázók elutasításának okaival, a pályázati felhívási eljárásoknak és a közvetlen odaítélés indokolásának a teljes körű ellenőrzésével, valamint azzal, hogy a nyertes pályázó megfelelt-e valamennyi kiválasztási és odaítélési kritériumnak)(106);
   a közvetlen irányítású támogatások esetében a „támogatási [hiba]arány” kiszámítása 80%-os konfidenciaszintet vesz alapul, jóllehet a hibaarány-számítások általában 95%-os konfidenciaszintet alkalmaznak;
   a DG NEAR fennmaradó hibaarányra vonatkozó becslési módszere széles körű értelmezési teret enged a vállalkozónak az egyedi hibák becslése kapcsán (kiváltképpen azokban az esetekben, amikor egy tranzakcióhoz nem állnak rendelkezésre dokumentumok);
   2018-ban és 2019-ben a mintában szereplő tranzakciók fele esetében korábbi ellenőrzések eredményeire támaszkodtak, miközben a Számvevőszék emlékeztet arra, hogy e megközelítés nem alkalmas a fennmaradó hibaarány teljes körű meghatározására(107);

457.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszéknek továbbra is vannak fenntartásai a tanulmány eredményeinek megbízhatóságával kapcsolatban;

458.  aggodalommal állapítja meg, hogy a DG NEAR-nek a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében fenntartást kellett megfogalmaznia az összes líbiai és szíriai projekt megfelelő nyomon követésével kapcsolatos nehézségekre vonatkozóan (nem számszerűsített fenntartás), valamint a közvetlen irányítású támogatások kiadásaival kapcsolatos hibákkal összefüggésben (számszerűsített fenntartás);

459.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2019-re vonatkozóan nem készített becslést a 4. fejezet alatti kiadások hibaarányáról, ahogy a 2018-as év esetében sem; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék olyan hiányosságokat azonosított, amelyek a fennmaradó hibaarány alábecsléséhez vezethetnek; teljes mértékben támogatja a Számvevőszék által megfogalmazott ajánlásokat, különösen azt, hogy a DG NEAR jövőbeli éves tevékenységi jelentéseiben közzé kell tenni a fennmaradó hibaarányra vonatkozó tanulmány korlátait, valamint meg kell erősíteni a DG NEAR által a külső finanszírozási eszközökre vonatkozóan végzett ellenőrzéseket a visszatérő hibák azonosítása és megelőzése révén;

460.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék nyomon követte a 2016. évi éves jelentésében tett – vagy azonnali fellépést igénylő vagy 2019-ig végrehajtandó – ajánlásait, és üdvözli, hogy a Bizottság ezek közül hármat teljes egészében, egyet pedig részben végrehajtott;

461.  sajnálja, hogy annak ellenére, hogy a Parlament 2019. március 13-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy használja fel az IPA II keretében jelenleg rendelkezésre álló forrásokat a törökországi civil társadalom, emberijog-védők és újságírók támogatására, valamint arra, hogy növelje az emberek közötti kapcsolatok és a tudományos párbeszéd lehetőségeit, valamint az újságírók médiaplatformokhoz való hozzáférésnek lehetőségeit egy, az Unió által közvetlenül kezelt külön keret révén, a Bizottság úgy határozott, hogy végrehajtja a török parti őrség 4 hajója beszerzésének társfinanszírozására szolgáló IPA 2019/42258. sz. intézkedést; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy szorosan figyelemmel kell kísérni a törökországi menekülteket támogató eszköz forrásainak felhasználását, biztosítva, hogy azokat valóban a menekülteket támogató projektekre fordítsák, és ne használják fel más célokra;

A Számvevőszék 09/2019. sz. különjelentése: A Marokkónak nyújtott uniós támogatás: eleddig csekély eredmények

462.  megjegyzi, hogy a Marokkó számára 2014 és 2018 között nyújtott uniós költségvetés-támogatás összege az ország teljes költségvetési kiadásainak mintegy 0,37%-át tette ki, és hogy a szerződések összértéke 562 millió EUR, a kifizetéseké pedig 206 millió EUR volt; emlékeztet arra, hogy – Tunéziát nem számítva – Marokkó több uniós fejlesztési támogatást kap, mint bármely más észak-afrikai ország, és emellett a nemzetközi fejlesztési segélyezés egyik legfőbb kedvezményezettje;

463.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság Marokkóval kialakított együttműködésének támogatásában az ENI a legfontosabb pénzügyi eszköz, és a 2014–2020-as időszakban az eszköz kötelezettségvállalási előirányzatai 1399 millió EUR-t tesznek ki;

464.  rámutat arra, hogy a Törvényszék Nyugat-Szaharáról szóló 2015. decemberi ítéletét követően Marokkó 2015 decembere és 2019 januárja között az uniós külpolitika valamennyi területe – például a fejlesztéspolitika, kereskedelempolitika, kül- és biztonságpolitika – tekintetében felfüggesztette a politikai párbeszédet; tudomásul veszi a Bizottságnak a 09/2019. sz. különjelentéshez fűzött észrevételeit, amelyek szerint „mivel a szakpolitikai párbeszédet az EU és Marokkó közötti politikai kapcsolatok nehéz időszaka során sem függesztették fel, a Bizottság szerint nem volt indokolt alternatív stratégiát kidolgozni”;

465.  hangsúlyozza, hogy Marokkó az Unió szomszédja és hosszú távú stratégiai partnere, és gyümölcsöző együttműködésük pozitív eredményekhez vezet;

466.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék több, a költségvetés-támogatás eredményességét érintő problémát is feltárt:

   a támogatások célirányossága és kialakítása elmaradt az optimálistól (azaz a finanszírozás túl sok területre terjedt ki, a politikai párbeszéd felfüggesztése idején a Bizottság nem dolgozott ki egyértelmű stratégiát a Marokkóval folytatandó jövőbeli kapcsolatokra vonatkozóan, az adományozók koordinációja nélkülözi az egységességet, a költségvetés-támogatási programok kialakítása nem szolgálja a maximális hatás elérését);
   tetten érhetők nehézségek a támogatás végrehajtása kapcsán (például késedelmek, az eredmények nem megfelelő bizottsági értékelése);
   a költségvetés-támogatási programok hatása nem volt jelentős (azaz az egészségügy, a szociális védelem, az igazságszolgáltatás stb. területén a költségvetés-támogatás céljainak kevesebb mint fele teljesült);

467.  felhívja a Bizottságot, hogy:

   erősítse meg az uniós költségvetés-támogatás célirányosságát Marokkó esetében, nevezetesen pedig alkalmazzon átláthatóbb és jobban dokumentált módszert az összegek ágazati költségvetés-támogatási programokhoz való rendelésére, valamint folytassa a teljesítmény nyomon követését;
   javítsa a célértékek és a teljesítményeredmények kialakítását;
   javítsa a szakpolitikai párbeszédre vonatkozó stratégiát, mindenekelőtt pedig értékelje a szakpolitikai párbeszéddel kapcsolatos stratégia eredményeit, valamint egyértelműen és megfelelő módon határozza meg a párbeszéd célkitűzéseit és várt eredményeit;
   javítsa a folyósításokra vonatkozó ellenőrzési eljárásokat, konkrétan: alkalmazzon megfelelő számítási módszereket, és kizárólag akkor teljesítse a források folyósítását, ha rendelkezésre állnak megbízható bizonyítékok a célok tényleges megvalósítására vonatkozóan;
   javítsa a nyomonkövetési eljárásokat, így például erősítse meg az ágazati stratégiák értékelését, valamint kövesse nyomon azok végrehajtását az ágazati stratégiák mutatóinak alkalmazásával;
   gondosan ellenőrizze, hogy harmadik szervezetek, azok kapcsolt jogalanyai és/vagy természetes személyek mire használják fel az uniós forrásokat, nehogy pénzeszközök társuljanak vagy kapcsolódjanak terrorista cselekményeket és/vagy vallási és politikai radikalizálódást kiváltó vagy azokban megnyilvánuló tevékenységekhez; biztosítsa továbbá, hogy ezeket az uniós forrásokat proaktívan visszafizettessék, az érintett kedvezményezetteket pedig kizárják a jövőbeli uniós finanszírozásból;

468.  emlékeztet az uniós értékek, például a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása előmozdításának fontosságára az Unió határain túl; ezért felhívja a Bizottságot, hogy használja fel az előcsatlakozási alapot a demokratikus átalakulás támogatására, valamint a közpolitikák és igazságügyi reformok megfelelő végrehajtásának biztosítására a Nyugat-Balkánon;

469.  tudomásul veszi a Bizottságnak a 09/2019. sz. különjelentésre adott válaszait, és különösen azt, hogy a Bizottság megállapította, hogy az uniós együttműködés hozzájárult a reformok végrehajtásához Marokkóban, ez pedig pozitív hatást gyakorolt az ország társadalmi-gazdasági fejlődésére;

A Számvevőszék megállapításai: DG DEVCO

470.  megjegyzi, hogy mind az Unió általános költségvetéséből, mind az EFA-kból finanszírozott külső támogatási eszközök legnagyobb részét a DG DEVCO kezeli; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó, a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA-ból finanszírozott tevékenységekről szóló éves jelentésében ismertette a rendszerekre, az éves tevékenységi jelentés és a főigazgató 2019. évi nyilatkozata szerinti felelősségre vonatkozó észrevételeit, amelyek a DG DEVCO teljes felelősségi körére vonatkoznak;

   a nyolcadik, a kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA keretében 2019-ben elszámolt kiadásokat lényeges hibaszint jellemzi; a Számvevőszék szerint a becsült hibaarány 3,5%;
   a becsült hibaszint 43,6%-a a fel nem merült kiadásokra (azaz kiadásként benyújtott kötelezettségvállalásokra vagy helytelenül kiszámított kiadások visszaigénylésére) volt visszavezethető;
   a becsült hibaszint 22,1%-a közbeszerzési szabályok súlyos megsértésére (azaz az értékelőbizottság indokolatlan határozatára) volt visszavezethető;
   a becsült hibaszint 12,7 %-a a támogatásra nem jogosult kiadásokra (azaz a helyi alkalmazottak fizetésének a szerződés megkötését követő jelentős megemelésére) volt visszavethető;

471.  A Bizottság és végrehajtó partnerei gyakrabban követtek el hibákat a programbecslésekkel, a vissza nem térítendő támogatásokkal, a nemzetközi szervezetekkel kötött hozzájárulási megállapodásokkal és az uniós tagállamok együttműködési ügynökségeivel kötött hatáskör-átruházási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciókban, mint más támogatási formáknál (például építési beruházásokra vonatkozó, árubeszerzési és szolgáltatásnyújtási szerződések); a 65 ilyen típusú tranzakcióból 25-nél (38%) merült fel számszerűsíthető hiba, amelyek a becsült hibaszinten belül 71,7%-ot tettek ki;tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság és végrehajtó partnerei gyakrabban követtek el hibákat a programbecslésekkel, a vissza nem térítendő támogatásokkal, a nemzetközi szervezetekkel kötött hozzájárulási megállapodásokkal és az uniós tagállamok együttműködési ügynökségeivel kötött hatáskör-átruházási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciókban, mint más támogatási formáknál (például építési beruházásokra vonatkozó, árubeszerzési vagy szolgáltatásnyújtási szerződések); a 65 ilyen típusú tranzakcióból 25-nél (38%) merült fel számszerűsíthető hiba, amelyek a becsült hibaszinten belül 71,7%-ot tettek ki;tudomásul veszi a Számvevőszék azon véleményét, hogy a DG DEVCO fennmaradó hibaarányra vonatkozó vizsgálata nem minősül bizonyosságot nyújtó szolgáltatásnak vagy ellenőrzésnek, megjegyzi, hogy a vizsgálat alapja a DG DEVCO által rendelkezésre bocsátott, a fennmaradó hibaarányra vonatkozó módszertan és kézikönyv;megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint négy fő tényező gyakorol hatást a DG DEVCO által használt fennmaradó hibaarányra: a közbeszerzési eljárások elégtelen ellenőrzése, a projektvégrehajtás szerinti országban végzett helyszíni ellenőrzések nagyon alacsony száma, a DG DEVCO fennmaradó hibaarányra vonatkozó becslési módszere, valamint az, hogy részben vagy teljes mértékben a korábbi kontrolltevékenységek eredményeire támaszkodnak;tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a főigazgatónak a 2019. évi éves tevékenységi jelentésben szereplő megbízhatósági nyilatkozata nem tartalmaz fenntartásokat, mivel a 2018-ra megmaradt két fenntartást visszavonták, újakat pedig nem adtak ki; a szóban forgó fenntartások 2019-es visszavonása előtt a DG DEVCO 2017-ben és 2018-ban jelentősen csökkentette azok hatókörét (azaz az általuk lefedett kiadások részarányát), következésképpen ez a helyzet nem ad megbízható és valós képet a DG DEVCO általános felelősségi körébe tartozó kockázatokról;

472.  üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a szegénység csökkentése, a nemek közötti egyenlőség oktatásban való érvényesítése, a szomszédos országokkal kötött megállapodások száma általánosságban pozitív tendenciát mutat, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki a demokrácia megszilárdítása, a jogállamiság és a politikai stabilitás tekintetében tapasztalható romló tendencia miatt;

473.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi eszközöknek az uniós politikák harmadik országokban történő megvalósítására való fokozott felhasználása aláássa az uniós fellépés elszámoltathatóságát és átláthatóságát; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a külső segítségnyújtás feltétele a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása legyen a kedvezményezett országokban(108);

474.  mélységes aggodalmának ad hangot a fejlesztési alapokkal való olyan visszaélések miatt, amelyek a határigazgatás során az emberi jogok megsértését eredményezik; sajnálatát fejezi ki az „Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért” elnevezésű alaphoz kapcsolódó, Líbiában, Etiópiában, Eritreában és Nigerben jelentett emberi jogi jogsértések miatt; szorgalmazza az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért emberi jogi hatásainak nyomon követésére szolgáló szilárd mechanizmusok, valamint egy elszámoltathatósági rendszer létrehozását a nemzetközi jog megsértésének megelőzése és kezelése érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy alaposan ki kell vizsgálni az állítólagos emberi jogi visszaéléseket, ideértve az Unió határain állítólagosan elkövetett jogsértéseket is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért meghosszabbításáról szóló bizottsági jelentés egyáltalán nem irányoz elő javulást e területen, és kéri, hogy a szükséghelyzeti alap meghosszabbítása során biztosítékokkal szavatolják az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását(109);

Az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és a fejlesztési együttműködési eszköz teljesítménye

475.  emlékeztet arra, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kereten belül az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz hozzávetőlegesen 17 milliárd EUR-s költségvetéssel rendelkezik; a Bizottság 2019 végéig összességében ezen allokáció 85%-át kötötte le, valamint 42%-át költötte el;

476.  emlékeztet arra, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kereten belül a fejlesztési együttműködési eszköz hozzávetőlegesen 20 milliárd EUR-s költségvetéssel rendelkezik; a Bizottság 2019 végéig összességében ezen allokáció 84%-át kötötte le, valamint 40%-át költötte el;

477.  megjegyzi, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz öt projektjének, valamint az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz három projektjének teljesítmény-felülvizsgálata alapján a Számvevőszék megállapította, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz három projektje esetében fennállnak teljesítménnyel kapcsolatos problémák –  kettőnél késedelmes volt a végrehajtás, és ezek ezért nem fogják a kitűzött határidőig elérni az összes tervezett outputot és eredményt, egy pedig egyetlen célértéket sem határozott meg teljesítménye méréséhez –, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz esetében viszont egyetlen projektnél sem merültek fel teljesítménnyel kapcsolatos problémák;

478.  megjegyzi, hogy a Bizottság magas szintű teljesítményjelentéseiben szereplő mutatók általánosan pozitív tendenciát jeleztek a szegénység csökkentése, a nemek közötti egyenlőség oktatásban való érvényesítése, a szomszédos országokkal kötött megállapodások száma és a humán fejlődés szempontjából; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mutatók romló tendenciát mutattak a demokrácia megszilárdulása, a jogállamiság és a politikai stabilitás szempontjából;

479.  rámutat arra, hogy e mutatók a programok teljesítményéről nem szolgáltak információkkal, csak arról, hogy milyen környezetben működtek; hangsúlyozza, hogy a felhasznált mutatók készlete nem szemléltette világosan, hogy a programok milyen mértékben valósítják meg a várt outputokat és eredményeket, és hogy ezek mennyiben segítik elő a programok várt hatásainak elérését;

Ajánlások

480.  felhívja a Bizottságot, hogy:

   a 2020. évvel kezdve a DG NEAR éves tevékenységi jelentéseiben ismertesse a fennmaradó hibaarányról szóló tanulmány korlátait;
   sürgősen dolgozzon ki iránymutatást és szigorú kritériumokat a nem kormányzati szervezetek azonosítására számviteli rendszerében, valamint a pályázók által önbevallás keretében benyújtott adatok ellenőrzésére;
   tegyen javaslatot a nem kormányzati szervezetek harmonizált fogalommeghatározására és az alapok célzott ellenőrzésére; felhívja a Bizottságot, hogy minden évben kérje be az 50 legnagyobb kedvezményezett listáját;
   2021 végéig növelje a DG NEAR által a támogatási arány kiszámítási módszerében alkalmazott konfidenciaszintet a fennmaradó hibaarányról szóló tanulmányban vizsgált egyéb sokaságra alkalmazott szintre, hogy a módszertan pontosabban tükrözze a közvetlen irányítás keretében nyújtott támogatások terén jelentkező magasabb kockázatot;
   2021 végéig erősítse meg a DG NEAR, a DG DEVCO, a DG ECHO, a DG CLIMA és a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálat által végrehajtott ellenőrzéseket úgy, hogy azonosítja és megelőzi a visszatérő hibákat (például a munkaidő-nyilvántartási rendszerek hiánya, jogosulatlan héa-kiadások ráterhelése uniós finanszírozású projektekre);
   a számvevőszéki jelentésben azonosított problémák orvoslása érdekében 2021 végéig javítsa tovább a fennmaradó hibaarányra vonatkozó vizsgálathoz használt módszertant és kézikönyvet, hogy megbízhatóbb legyen a tanulmányban közzétett hibaarány;
   újfent vezessen be fenntartásokat valamennyi magas kockázatúként értékelt terület tekintetében, függetlenül azok összkiadáson belüli részarányától és pénzügyi hatásától;
   gondosan ellenőrizze, hogy harmadik szervezetek, azok kapcsolt jogalanyai és/vagy természetes személyek mire használják fel az uniós forrásokat, nehogy pénzeszközök társuljanak vagy kapcsolódjanak terrorista cselekményeket és/vagy vallási és politikai radikalizálódást kiváltó vagy azokban megnyilvánuló tevékenységekhez; valamint biztosítsa, hogy ezeket az uniós forrásokat proaktívan visszafizettessék, az érintett kedvezményezetteket pedig kizárják a jövőbeli uniós finanszírozásból;
   gondoskodjon arról, hogy egyetlen uniós alap se támogassa a gyermekek munkára kényszerítését;
   biztosítsa, hogy az uniós forrásokat ne használják fel a kijelölt területekhez kapcsolódó céloktól eltérő célokra;
   tartsa vissza vagy vizsgálja felül a harmadik országokkal folytatott együttműködésüket, beleértve minden olyan konkrét finanszírozás és projekt felfüggesztését, amelyek veszélyeztetik az érintettek emberi jogait, beleértve azokat az eseteket is, amikor a harmadik országok nem tartják teljes mértékben tiszteletben a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi ENSZ-egyezményből és az emberi jogok európai egyezményéből eredő alapvető jogokat, nem erősítették meg ezeket az egyezményeket, vagy nem tartják be a SOLAS-egyezményben és a SAR-egyezményben foglaltakat;
   biztosítson fokozott parlamenti ellenőrzést a harmadik országokkal kötendő új partnerségi megállapodások kidolgozásakor, amelyeknek mindig a szolidaritás, a közös felelősség, az emberi jogok tiszteletben tartásának, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog elvén kell alapulniuk;
   nyújtson részletes tájékoztatást az operatív bizottságokban hozott határozatokról, és biztosítsa, hogy a Parlament képviselve legyen e bizottságok ülésein;

481.  megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy teljes körűen és további késedelem nélkül hajtsa végre a Bíróság Nemzetközi Irányítási Csoportra (International Management Group – IMG) vonatkozó (2019. január 31-i) ítéletét; sürgeti a Bizottságot, hogy ismét tekintse az IMG-t megfelelő szerződő félnek a válsághelyzetben lévő országokbeli projektek esetében, mivel e szervezet ezen országokban már több mint 20 éve bizonyítja hatékonyságát az európai szervezetek és tagállamok által finanszírozott újjáépítési és segítségnyújtási programok irányítása terén;

482.  hangsúlyozza, hogy az uniós külső finanszírozási eszközök jelenlegi átalakítása keretében javítani kell ezen eszközök láthatóságát, átláthatóságát, hatékonyságát, elszámoltathatóságát, valamint egymást kiegészítő jellegét; rámutat, hogy az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz jobb teljesítményt nyújtott az EU keleti szomszédságában, és ennek fényében fokozott erőfeszítésekre szólít fel az EU déli szomszédságának támogatása tekintetében annak érdekében, hogy kezelni lehessen a régió előtt álló kihívásokat;

483.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposabban elemezze a magánberuházások támogatásának és kockázatmegosztásának fejlesztéshatékonyságát, tekintettel a támogatásötvözési és garanciamechanizmusokkal kapcsolatban jelzett hiányosságokra, különösen pedig azokra, amelyekre rámutatott az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) végrehajtásáról szóló bizottsági jelentést kísérő 7/2020. sz. közelmúltbeli számvevőszéki vélemény, amelynek keretében a Számvevőszék azt a következtetést vonja le, hogy lehetetlen értékelni az EFFA hozzájárulását a fenntartható fejlődési célokhoz vagy a Párizsi Megállapodáshoz, és bizonyítani, hogy a releváns beruházások nem valósultak volna meg uniós hozzájárulás nélkül, vagyis bizonyítani az EFFA esetében a pénzügyi addicionalitás fennállását; emlékeztet arra, hogy pénzügyi addicionalitás bizonyítása nélkül az Unió megsérti a magánszektor támogatására vonatkozó WTO-szabályokat, és potenciálisan elpazarolja az adófizetők pénzét; hangsúlyozza, hogy az „első a szakpolitika” elvvel összhangban a segélyezési módok megválasztását a vonatkozó szakpolitikai célkitűzésekkel kapcsolatos hatékonysági kilátásoknak kell vezérelniük; felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy gondoskodjon ennek biztosításáról; úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek előnyben kell részesítenie azokat az ágazatokat, amelyek képesek közvetlen külföldi befektetéseket vonzani, munkahelyeket teremteni és növelni az exportot, valamint azokat a fellépéseket, amelyek támogatják a jó kormányzást, a strukturális reformokat, a gazdasági diverzifikációt és a korrupció elleni küzdelmet; hangsúlyozza, hogy az adományozóknak alapértelmezett lehetőségként előnyben kell részesíteniük a támogatásalapú finanszírozást, különösen a legkevésbé fejlett országok esetében, és nem szabad előnyben részesíteniük a kölcsönöket – amelyek növelhetik az adósságterhet – a vissza nem térítendő támogatásokkal szemben; kiemeli, hogy az adósságkönnyítés döntő hatással lehet a szegénységcsökkentésre; hangsúlyozza, hogy a segélyprogramokat össze kell kapcsolni adósságfenntarthatósági elemzésekkel; felhívja az Uniót, hogy dolgozzon ki konkrét kezdeményezést a súlyosan eladósodott szegény országok adósságainak enyhítésére; megismétli, hogy a magánszektorral való együttműködés formájában nyújtott fejlesztési támogatásnak tiszteletben kell tartania az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, a vonatkozó ILO-normákat és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveit; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a jó kormányzást, a szegénység csökkentését és fenntartható beruházások révén a jólét megteremtését, valamint az egyenlőtlenségek csökkentését, az emberi jogok és a környezetvédelmi normák, továbbá a helyi gazdaságokban rejlő potenciál kibontakoztatásának előmozdítását;

484.  felhívja a Bizottságot, hogy módszeresen kövesse nyomon a megkezdett reformokat és az elért eredményeket, bizonyítva, hogy az uniós költségvetés-támogatás ténylegesen hozzájárult az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok saját fejlesztési menetrendjéhez, és megerősítette demokratikus szerepvállalásukat;

485.  az uniós fejlesztési kiadások esetében szorgalmazza az elszámoltathatóság és hatékonyság növelését, mivel a fejlesztési eredményeket meghatározásukon túlmenően a kézzelfogható eredmények és a fejlesztési hatások szempontjából ellenőrizni kell, valamint nyomon kell követni.

486.  felszólít az uniós polgári és katonai biztonsági, valamint katonai intézkedések – különösen az uniós katonai kiképzési missziók, a harmadik országok katonai szereplőinek kapacitásbővítése (a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközön keresztül megvalósuló, a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásbővítés), továbbá a határigazgatási és migrációkezelési intézkedések – függetlenebb és nyilvánosan hozzáférhető értékelésére, és sajnálatát fejezi ki a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) területén folytatott polgári missziókra vonatkozó igazgatási és költségvetési/pénzügyi eljárások rugalmasságának hiánya miatt; megismétli azt a véleményét, hogy a missziók gyors és rugalmas lebonyolításának megkönnyítése érdekében indokolt lenne, hogy a Bizottság egyedi közbeszerzési szabályokat vezessen be a KBVP hatálya alá tartozó válságkezelési intézkedések tekintetében;

487.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje annak jogszerűségét, hogy az EDA és a PESCO létrehozásáról szóló tanácsi határozatok visszavonták a költségvetési funkciót a Parlamenttől; emlékeztet arra, hogy az EUSZ vonatkozó cikkei, 45. cikkének (2) bekezdése és 46. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a határozatokat minősített többséggel, vétójogra vonatkozó rendelkezés nélkül kell elfogadni; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament költségvetési funkciójának az EUSZ 42. cikke szerinti visszavonása csak a működési kiadások esetében lehetséges, és ehhez a Tanács egyhangú döntése szükséges;

488.  tekintettel arra, hogy az EBB – amely az uniós külső politikák végrehajtásának egyik legfontosabb szereplője, és amelynek az Unión kívüli hitelei 10%-os részarányt képviselnek – megismétli a Parlament régóta hangoztatott kérését, hogy a Számvevőszék kapjon felhatalmazást az EBB valamennyi műveletének ellenőrzésére, és végezze el a szóban forgó ellenőrzéseket;

Igazgatás

489.  megjegyzi, hogy az „Igazgatás” terület kifizetései 2019-ben 10,4 milliárd EUR-t tettek ki (a többéves pénzügyi keret 6,5%-a), amelyen belül a Bizottság költségvetése 57,9%-os részarányt, azaz 6,1 milliárd EUR-t képvisel;

490.  megjegyzi, hogy az igazgatási kiadások alatt a személyi ráfordítások – ezek az összes kiadás mintegy 60%-át teszik ki –, valamint az épületekre, felszerelésekre, energiára, kommunikációra és informatikára fordított kiadások értendők, valamint hogy e kiadási területet a Számvevőszék alacsony kockázatúnak