Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0130 – C9-0104/2021 – 2021/0068(COD))(1)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/... RENDELETE a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (uniós Covid19-igazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 21. cikke (2) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) részletes szabályokat állapít meg e jog gyakorlására vonatkozóan.
(1a) A szabad mozgás megkönnyítése a gazdaságélénkítés megkezdésének egyik kulcsfontosságú előfeltétele.
(2) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű népegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó, 2-es típusú koronavírus (SARS-CoV2) által okozott koronavírus-betegség 2019-et (COVID-19). 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.
(3) A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt az uniós polgárok azon jogára, hogy szabadon mozoghatnak és tartózkodhatnak a tagállamok területén; ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére / önkéntes karanténba vonulására vagy a SARS-CoV-2-teszteredmény bemutatására vonatkozó követelmények. Ezek a korlátozások káros hatással vannak a polgárokra és a vállalkozásokra, különösen a határt átlépő munkavállalókra és ingázókra, illetve az idénymunkásokra.
(4) A Tanács 2020. október 13-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlást(4). Az ajánlás összehangolt megközelítést határoz meg a következő kulcsfontosságú kérdésekre vonatkozóan: közös kritériumok és küszöbértékek alkalmazása annak eldöntésekor, hogy bevezetnek-e a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat, a Covid19 terjedési kockázatának feltérképezése egy elfogadott színkód alapján, és koordinált megközelítés azokat az intézkedéseket illetően – ha vannak ilyenek –, amelyek az adott területeken való terjedési kockázattól függően megfelelően alkalmazhatók az e területek között mozgó személyekre. Sajátos helyzetükre tekintettel az ajánlás azt is hangsúlyozza, hogy ▌mentesíteni kell a Covid19-járvánnyal összefüggő utazási korlátozások alól az ajánlás 19. pontjában felsorolt alapvető szükségből utazókat, valamint a határ menti ingázókat, akiknek az életét az ilyen korlátozások jelentősen érintik, különös tekintettel az alapvető feladatot ellátó vagy a kritikus infrastruktúra szempontjából nélkülözhetetlen személyekre.
(5) Az (EU) 2020/1475 ajánlásban meghatározott kritériumok és küszöbértékek felhasználásával az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) hetente egyszer közzéteszi a tagállamok régiónkénti bontású térképét, hogy támogassa a tagállami döntéshozatalt(5).
(6) Amint azt az (EU) 2020/1475 ajánlás hangsúlyozza, a személyek Unión belüli szabad mozgására vonatkozó, a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében bevezetett korlátozásoknak konkrét és korlátozott közérdeken – nevezetesen a népegészség védelmén – kell alapulniuk. Az ilyen korlátozásokat az uniós jog általános elveivel összhangban kell alkalmazni, különös tekintettel az arányosságra és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó elvekre. A belső határellenőrzés nélküli, teljes mértékben működő schengeni térség helyreállítására irányuló erőfeszítésekkel összhangban a meghozott intézkedések hatályát és idejét tehát szigorúan korlátozni kell, és azok nem terjedhetnek túl a népegészség védelméhez feltétlenül szükséges mértéken. Ezenkívül összhangban kell lenniük azokkal az uniós intézkedésekkel, amelyek célja az áruk és alapvető szolgáltatások zökkenőmentes szabad mozgásának biztosítása az egységes piacon, beleértve az egészségügyi eszközök és az orvosi és egészségügyi személyzet zökkenőmentes szabad mozgását azokon az úgynevezett „zöld sávos” határátkelőhelyeken keresztül, amelyeket a zöld sávoknak az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésre állását biztosító határigazgatási intézkedésekre vonatkozó iránymutatások szerinti végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény említ(6).
(7) Mindazok esetében, akik már megkapták a védőoltást, [72 óránál] nem régebbi negatív NAAT-teszttel vagy [24 óránál] nem régebbi negatív antigén gyorsteszttel rendelkeznek, illetve akik szervezetében az elmúlt [6 hónapban] kimutatták a tüskefehérje ellen termelődött egyes antitestek jelenlétét, a jelenlegi orvosi ismeretek szerint jelentősen csökken a SARS-CoV-2 vírussal való megfertőződés kockázata. Nem szabad korlátozni azon személyek szabad mozgását, akik – például azért, mert védettek a SARS-CoV-2 vírussal szemben, és nem adhatják tovább azt – megalapozott tudományos bizonyítékok alapján nem jelentenek jelentős népegészségügyi kockázatot, mivel az ilyen korlátozások nem szükségesek a kitűzött cél eléréséhez.
(7a) Az igazolványok harmonizált használatának biztosítása érdekében e rendeletben meg kell határozni érvényességük időtartamát. Jelen pillanatban azonban még mindig nem egyértelmű, hogy a vakcinázás megakadályozza-e a Covid19 terjedését. Hasonlóképpen nincs elegendő bizonyíték arra vonatkozóan sem, hogy egy korábbi fertőzésből való felépülést követően mennyi ideig tart a szervezet tényleges védettsége a Covid19-cel szemben. Ezért lehetővé kell tenni az érvényesség időtartamának a technológiai és tudományos fejlődés alapján történő kiigazítását.
(8) Számos tagállam kezdeményezte vagy tervezi oltási igazolványok kibocsátását. Ahhoz azonban, hogy ezeket hatékonyan lehessen használni a határokon átnyúló helyzetekben, amikor a polgárok gyakorolják a szabad mozgáshoz és a vakcinázáshoz való jogukat, az ilyen igazolványoknak teljes mértékben interoperábilisnak, összeegyeztethetőnek, biztonságosnak és ellenőrizhetőnek kell lenniük. A tagállamok között közösen elfogadott megközelítésre van szükség az ilyen igazolványok tartalmára, formátumára, elveire, technikai előírásaira és védettségi szintjére vonatkozóan.
(9) Az e területen hozott egyoldalú intézkedések jelentős fennakadásokat okozhatnak a szabad mozgás ▌gyakorlásában, és akadályozhatják a belső piac, köztük a turizmus ágazat megfelelő működését, mivel a nemzeti hatóságok és a személyszállítási szolgáltatók, például a légitársaságok, a vasút-, az autóbusz- vagy a komptársaságok számos különböző okmányformátummal találkoznak, nemcsak az adott személy oltottsági státusza, hanem a tesztek és a Covid19-betegségből való gyógyultság tekintetében is. [Mód. 8.]
(9a) A fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia létrehozásáról szóló 2021. március 3-i állásfoglalásában az Európai Parlament felszólított a turizmussal kapcsolatos megközelítés uniós szintű harmonizálására – a biztonságos utazás közös kritériumai, valamint a tesztelési és karanténkövetelményekre vonatkozó uniós egészségvédelmi protokoll végrehajtása révén egyaránt –, valamint szorgalmazza egy egységes oltási bizonyítvány kialakítását, amennyiben elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a vakcinázott személyek nem terjesztik tovább a vírust, vagy amennyiben kölcsönösen elismerik az oltási eljárásokat.
(10) A schengeni vívmányokban, különösen az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(7) meghatározott, a belső határok személyek által történő átlépésére vonatkozó közös intézkedések sérelme nélkül, valamint a tagállamok területén való ▌mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében létre kell hozni a Covid19 elleni oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok kibocsátására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó, „uniós Covid19-igazolvány” elnevezésű közös keretet, amelyet minden tagállamban kötelezővé és közvetlenül alkalmazandóvá kell tenni. Valamennyi uniós közlekedési csomópontnak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az igazolványt ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmaznia az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.
(10a) E rendelet alkalmazásakor a tagállamoknak el kell fogadniuk az e rendelettel összhangban kiadott valamennyi igazolványtípust. Az interoperábilis igazolványoknak egyenértékűnek kell lenniük az érvényességük ideje alatt.
(11) E rendelet célja, hogy megkönnyítse az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a szabad mozgás és más alapvető jogok Covid19-világjárvány miatti esetleges korlátozásai tekintetében, miközben magas szintű közegészség-védelemre törekszik, és nem értelmezendő úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a világjárvány során bevezetett szabad mozgásra vagy más alapvető jogokra vonatkozó korlátozások elfogadását. ▌Továbbra is alkalmazni kell az (EU) 2020/1475 ajánlásban említett azon kivételeket, amelyek a szabad mozgás tekintetében a Covid19-világjárványra válaszul bevezetett korlátozásokra vonatkoznak. Az e rendelet által létrehozott igazolványok ellenőrzésének szükségessége önmagában nem indokolhatja a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. A belső határokon végzett ellenőrzéseknek továbbra is végső eszközként kell szolgálniuk, az (EU) 2016/399 rendeletben meghatározott különös szabályokra is figyelemmel.
(12) Az ilyen interoperábilis igazolványok kibocsátására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó közös megközelítés a bizalmon alapul. A hamis Covid19-igazolványok jelentős népegészségügyi kockázatot jelenthetnek. A tagállamok hatóságai számára garantálni kell, hogy a másik tagállamban kibocsátott igazolványban szereplő információk megbízhatóak, hogy az igazolvány nem hamis, hogy az az azt bemutató személyre vonatkozik, és hogy az igazolványban szereplő információkat ellenőrző személyek csak a szükséges minimális mennyiségű információhoz férhetnek hozzá.
(13) A hamis Covid19-igazolványok valós kockázatot jelentenek. 2021. február 1-jén az Europol előzetes figyelmeztető értesítést adott ki a hamis negatív Covid19-tesztigazolványok tiltott értékesítéséről(8). Tekintettel a rendelkezésre álló és könnyen hozzáférhető technológiai eszközökre, például a nagy felbontású nyomtatókra és a különböző grafikus szerkesztői szoftverekre, a csalók kiváló minőségű hamis vagy meghamisított igazolványokat tudnak előállítani. Több esetben került sor csalárd tesztelési igazolványok szervezett hamisítócsoportok és haszonleső egyéni csalók által történő tiltott offline és online értékesítésére.
(14) Az interoperabilitás és az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében – többek között a kiszolgáltatott személyek, például a fogyatékossággal élő személyek és a digitális technológiákhoz korlátozott hozzáféréssel rendelkező személyek számára – a tagállamoknak az igazolvány birtokosa által választott digitális és/vagy papíralapú formátumban kell kibocsátaniuk az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványokat. Ez lehetővé teszi a leendő birtokos számára, hogy megigényelje és megkapja az igazolvány nyomtatott példányát, és/vagy hogy mobil eszközön tárolja és jelenítse meg a igazolványt. Az igazolványoknak interoperábilis, digitálisan olvasható vonalkódot kell tartalmazniuk, amely csak az igazolvánnyal kapcsolatos releváns adatokat tartalmazza. A tagállamoknak elektronikus bélyegzővel ▌garantálniuk kell az igazolványok hitelességét, érvényességét és sértetlenségét. Az igazolványon szereplő információkat ember által olvasható formátumban is fel kell tüntetni, akár nyomtatott formában, akár formázás nélküli szövegként megjelenítve. Az okmányok elrendezésének könnyen érthetőnek kell lennie, és biztosítania kell az egyszerűséget és a felhasználóbarát jelleget. Az információkat és az elrendezést akadálymentesen kell megjeleníteni a fogyatékossággal élő személyek számára, az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(9) meghatározott, az információkra, többek között a digitális információkra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek megfelelően. A szabad mozgás akadályozásának elkerülése érdekében az igazolványokat térítésmentesen kell kiállítani, és a személyek számára biztosítani kell a jogot azok megszerzésére. A tagállamoknak automatikusanvagy a gyógyultsági igazolvány esetében csak kérésre kell kibocsátaniuk az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványokat, biztosítva, hogy azok könnyen beszerezhetők legyenek, és szükség esetén meg kell adniuk az annak garantálásához szükséges támogatást, hogy mindenki egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen. Az oltási igazolványok bevezetéséhez szükséges minden további technikai, digitális és közlekedési infrastrukturális kiadást az uniós alapokból és programokból támogathatóvá kell tenni. [Mód. 17]
(14a) Az oltóanyagokat a lakosság egésze számára elérhető globális közjavaknak kell tekinteni, ezért a tagállamoknak minden polgár számára méltányos és ingyenes hozzáférést kell biztosítaniuk. A tagállamoknak emellett egyetemes, elérhető, időben történő és ingyenes hozzáférést kell biztosítaniuk a Covid19-tesztelési lehetőségekhez, ideértve ezek elérhetővé tételét valamennyi közlekedési csomópontban. A 3. cikk (1) bekezdése szerinti igazolványok kiállítása, illetve egy – az 5., 6. és 7. cikkben említett – konkrét igazolvány birtoklása nem vezethet az oltási státuszon alapuló megkülönböztetett bánásmódhoz és megkülönböztetéshez.
(15) Az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványok biztonsága, hitelessége, sértetlensége és érvényessége, valamint az uniós adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy valamennyi tagállamban elfogadják azokat. Ezért létre kell hozni egy olyan bizalmi keretrendszert, amely meghatározza az igazolványok megbízható és biztonságos kibocsátásához és ellenőrzéséhez szükséges szabályokat és infrastruktúrát. Az ehhez szükséges infrastruktúrát ki kell építeni, határozottan előnyben részesítve az uniós technológia használatát, hogy az hogy minden elektronikus eszközön működjön, biztosítva ugyanakkor az infrastruktúra védettségét a kiberbiztonsági fenyegetésekkel szemben. A bizalmi keretrendszernek biztosítania kell, hogy az igazolvány ellenőrzésére offline és a kibocsátónak az ellenőrzésről való tájékoztatása nélkül kerüljön sor, és ezért biztosítania kell, hogy sem az igazolványok kibocsátója, sem más harmadik fél ne kapjon tájékoztatást, amikor az igazolvány birtokosa bemutatja az igazolványt. A bizalmi keretrendszer alapját a 2011/24/EU irányelv(10) 14. cikke alapján létrehozott e-egészségügyi hálózat által 2021. március 12-én elfogadott, az egészségügyi igazolások interoperabilitására vonatkozó dokumentumnak(11) kell képeznie. A bizalmi keretrendszernek ezért egy nyilvános kulcsú infrastruktúrán kell alapulnia, amely a tagállamok egészségügyi hatóságait az igazolványokat kiállító egyes jogalanyokkal összekötő bizalmi lánccal rendelkezik. A bizalmi keretrendszernek lehetővé kell tennie a csalás, különösen a hamisítás felderítését. Minden egyes oltás, teszt vagy gyógyulás esetén külön-külön független igazolványt kell kiállítani, amelyen nem tüntethető fel az igazolvány birtokosa korábbi igazolványainak előzményei.
(16) E rendelet értelmében az uniós Covid19-igazolványt alkotó bármely igazolványt a 2004/38/EK irányelv 3. cikkében említett személyek, azaz az uniós polgárok és családtagjaik, köztük az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. cikkének (2) bekezdése szerinti tengerentúli országok és területek állampolgárai számára – állampolgárságuktól függetlenül – az oltás vagy a teszt helye szerinti tagállamnak, illetve a gyógyult személy tartózkodási helye szerinti tagállamnak kell kibocsátania. Az igazolványokat adott esetben a beoltott, tesztelt vagy gyógyult személy, például a cselekvőképtelen személy nevében egy másik személynek, például a törvényes gyámnak kell kibocsátani, vagy gyermekeik nevében a szülők számára. Az igazolványok tekintetében nem követelhető meg felülhitelesítés vagy bármilyen más hasonló alakiság.
(16a) A határátlépéssel járó utazásokhoz kapcsolódó korlátozások különösen azon személyek számára hátrányosak, akik naponta vagy gyakran lépik át a határt, mert munkahelyükre vagy iskolába mennek, közeli hozzátartozóikat látogatják meg, orvosi ellátást vesznek igénybe vagy szeretteiket gondozzák. Az uniós Covid19-igazolványnak meg kell könnyítenie a határ menti lakosok, a határátlépő idénymunkások, a határátlépő ideiglenes munkavállalók és a közlekedési dolgozók szabad mozgását.
(16b) hangsúlyozva az e rendelet (14a) preambulumbekezdését, valamint az (EU) 2020/1475 ajánlás (6) és (19) bekezdését, a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a határon átnyúló régiók, a legkülső régiók, az exklávék és a földrajzilag elszigetelt területek sajátosságaira, a helyi és regionális szintű együttműködés szükségességére, valamint azokra a személyekre, akik határ menti ingázónak, külföldre ingázó munkavállalónak és határ menti lakosnak minősülnek és akik olyan másik tagállamban laknak, ahová rendszerint naponta vagy legalább hetente egyszer visszatérnek. [Mód. 18]
(17) Az uniós Covid19-igazolványok elemeit képező igazolványokat Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgárai vagy lakosai számára is ki lehet állítani ▌.
(18) ▌Az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről egyes harmadik országok között a személyek szabad mozgásáról kötött megállapodások rendelkeznek a szabad mozgás népegészségügyi okokból történő korlátozásának lehetőségéről. Amennyiben egy ilyen megállapodás nem tartalmaz az európai uniós jogi aktusok beépítésére vonatkozó mechanizmust, az ilyen megállapodások kedvezményezettjei részére kiállított igazolványokat az e rendeletben megállapított feltételek szerint el kell fogadni. Ezt a Bizottság által elfogadandó végrehajtási jogi aktustól kell függővé tenni, amely megállapítja, hogy az adott harmadik ország e rendelettel összhangban állít ki igazolványokat, és hivatalos biztosítékokat nyújtott arra vonatkozóan, hogy elfogadja a tagállamok által kibocsátott igazolványokat.
(19) Az (EU) 2021/XXXX rendelet alkalmazandó azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik nem tartoznak e rendelet hatálya alá, és akik jogszerűen tartózkodnak az említett rendelet hatálya alá tartozó valamely állam területén, és akik az uniós joggal összhangban jogosultak más államokba utazni.
(20) Az e rendelet céljából létrehozandó keretrendszernek ▌a WHO és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet bevonásával megvalósuló globális kezdeményezésekkel vagy hasonló – az Európai Unióval szoros partnerséget fenntartó harmadik országokat bevonó – kezdeményezésekkel való összhang biztosítására kell törekednie. Ennek lehetőség szerint magában kell foglalnia a globális szinten létrehozott technológiai rendszerek és az e rendelet céljából létrehozott rendszerek közötti interoperabilitást az Unión belüli szabad mozgás megkönnyítése érdekében, többek között nyilvános kulcsú infrastruktúrában való részvétel vagy nyilvános kulcsok kétoldalú cseréje révén. A harmadik országok vagy az EUMSZ 355. cikkének (2) bekezdése szerinti tengerentúli országok és területek vagy annak II. mellékletében felsorolt országok vagy a Feröer szigetek által beoltott vagy tesztelt uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának megkönnyítése érdekében e rendeletnek elő kell írnia a harmadik országok vagy tengerentúli országok és területek vagy a Feröer szigetek által az uniós polgárok és családtagjaik részére kibocsátott igazolványok elfogadását, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy ezeket az igazolványokat az e rendelet alapján megállapítottakkal egyenértékű szabványoknak megfelelően bocsátották ki.
(21) A szabad mozgás megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány idején jelenleg érvényben lévő korlátozásait a rendelkezésre álló legújabb tudományos bizonyítékok és az Egészségügyi Biztonsági Bizottság, az ECDC és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) iránymutatásai alapján összehangolt módon fel lehessen oldani, interoperábilis oltási igazolványt kell létrehozni. Az oltási igazolványnak annak igazolására kell szolgálnia, hogy birtokosa valamely tagállamban Covid19-védőoltást kapott, és lehetővé kell tennie az utazási korlátozások feloldását. Az igazolvány csak a birtokos egyértelmű azonosításához szükséges információkat, valamint a Covid19-oltóanyag megnevezését, az oltás számát, dátumát és helyét tartalmazhatja. A tagállamoknak azon személyek számára kell kibocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) értelmében forgalombahozatali engedéllyel rendelkező vakcinával ▌oltottak be.
(22) Azon személyekis, akiket e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt – többek között klinikai vizsgálat részeként – oltottak be, jogosultak arra, hogy beszerezzék az e rendeletnek megfelelő Covid19 oltási igazolványt. Ugyanakkor a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy oltási igazolásokat más formátumban is kiállíthassák más célokra, különösen orvosi célokra.
(23) A megkülönböztetésmentesség elvével összhangban a tagállamoknak továbbá azon uniós polgárok és családtagjaik számára is ki kell bocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket harmadik országban oltottak be a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyaggal, és erre vonatkozóan megbízható bizonyítékot szolgáltatnak. A tagállamoknak továbbá azon uniós polgárok és családtagjaik számára is ki kell bocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket harmadik országban, a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listájában szereplő oltóanyaggal oltottak be, és erre vonatkozóan megbízható bizonyítékot szolgáltatnak.
(24) 2021. január 27-én az e-egészségügyi hálózat iránymutatást fogadott el az orvosi célú oltások igazolásáról, amelyet 2021. március 12-én aktualizált(13). Az e rendelet alkalmazásában elfogadott technikai előírásoknak és különösen az alkalmazandó kódszabványoknak erre az iránymutatásra kell támaszkodniuk.
(25) Több tagállam már most is mentesíti a beoltott személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk az oltási igazolásokat abból a célból, hogy eltekintsenek az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat is. Az elfogadásnak azonos feltételek mellett kell történnie, ami például azt jelenti, hogy ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a beadott vakcina egyetlen adagja elegendő, akkor hasonlóan kell eljárnia az ugyanazon vakcina egyetlen adagját feltüntető oltási igazolvány birtokosai tekintetében is. Népegészségügyi okokból ezt a kötelezettséget azokra a személyekre kell korlátozni, akik a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagot ▌vagy a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listáján szereplő oltóanyagot kaptak.
(26) Meg kell akadályozni az olyan személyekkel szembeni mindennemű(közvetlen vagy közvetett) hátrányos megkülönböztetést, akiket például orvosi okok vagy amiatt nem oltanak be, mert nem tagjai a jelenleg oltott célcsoportnak, akik még nem kaptak lehetőséget az oltásra, vagy akik úgy döntöttek, hogy nem oltatják be magukat, vagy akik számára – egyes korosztályokban, például a gyermekek esetében – még nem érhető el az oltás. Ezért az oltási igazolvány vagy egy konkrét oltóanyagot feltüntető oltási igazolvány birtoklása nem lehet előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának, ▌továbbá nem lehet előfeltétele az EU-n belüli szabad mozgásnak és a határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatások, például légijáratok, vonatok, távolsági buszok, kompok vagy egyéb közlekedési eszközök igénybevételének.
(26a) A Covid19-oltóanyagokat nagy tömegben és megfizethető áron kell előállítani, és globálisan elosztani, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak és széles körben alkalmazzák őket a helyi közösségekben. [Mód. 21/rev]
(26b) A Covid19 világjárvány kezelése a társadalmi és gazdasági fellendülés, valamint a helyreállítási törekvések eredményességének előfeltétele. A Covid19-oltóanyagok fejlesztése alapvető fontosságú. A termelési és szállítási ütemtervek be nem tartásának súlyos eseteivel kapcsolatos problémák nagyon aggasztóak. [Mód. 22/rev]
(27) Számos tagállam kötelezte arra a területére utazó személyeket, hogy érkezésük előtt vagy után végezzenek a SARS-CoV-2 fertőzést kimutató tesztet. A Covid19-világjárvány kezdetén a tagállamok jellemzően a reverz transzkripciós polimeráz láncreakció (RT-PCR) tesztre, azaz egy nukleinsav-amplifikációs tesztre (NAAT) támaszkodtak a betegség kimutatásában, amelyet a WHO és az ECDC az esetek és a kapcsolatok tesztelése tekintetében a legmegbízhatóbb módszernek tart(14). A világjárvány terjedésével az európai piacon egyre szélesebb körben elérhetővé váltak a gyorsabb és olcsóbb tesztek új generációját jelentő úgynevezett antigén gyorstesztek, amelyek képesek a vírusfehérjék (antigének) jelenlétének észlelésére, és így a meglévő fertőzés kimutatására. 2020. november 18-án a Bizottság elfogadta az (EU) 2020/1743 ajánlást a SARS-CoV-2 fertőzés diagnosztizálására szolgáló antigén gyorstesztek alkalmazásáról(15).
(28) A Tanács 2021. január 22-én elfogadta az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről szóló 2021/C 24/01 tanácsi ajánlást(16), amely előírja a Covid19 antigén gyorstesztek közös jegyzékének összeállítását. Ennek alapján az Egészségügyi Biztonsági Bizottság 2021. február 18-án megállapodott a Covid19 antigén gyorstesztjeinek közös jegyzékéről, azaz azon antigén gyorstesztekről, amelyek eredményeit a tagállamok kölcsönösen elismerik, valamint a Covid19-teszteredmény-igazolásokban feltüntetendő közös, szabványosított adatkészletről(17).
(29) E közös erőfeszítések ellenére a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló személyek ▌még mindig problémákkal szembesülnek, amikor az egyik tagállamban egy másik tagállamban kapott teszteredményt próbálnak felhasználni. E problémák gyakran az igazolás nyelvével, ▌a bemutatott dokumentum hitelességébe vetett bizalom hiányával és a tesztek árával kapcsolatosak.
(30) Másik tagállamban kiállított, a szabad mozgás gyakorlása céljából bemutatott teszteredmény-igazolások elfogadásának javítása érdekében interoperábilis tesztigazolványt kell létrehozni, amely tartalmazza a birtokosa egyértelmű azonosításához feltétlenül szükséges információkat, valamint a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó vizsgálat típusát, dátumát és eredményét. A teszteredmények megbízhatóságának biztosítása érdekében e rendelet alapján csak a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás szerint összeállított jegyzékben szereplő NAAT tesztek és antigén gyorstesztek eredményeinek vonatkozásában bocsátható ki tesztigazolvány. Az e rendelet alkalmazásában elfogadott technikai előírások alapját az Egészségügyi Biztonsági Bizottság által a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján elfogadott, a Covid19-teszteredmény-igazolásokban feltüntetendő közös szabványosított adatkészletnek, különösen az alkalmazandó kódszabványoknak kell képezniük.
(31) Azon tagállamoknak, amelyek a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében a szabad mozgásra vonatkozóan bevezetett korlátozások feloldása céljából előírják a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatására irányuló teszt igazolását, el kell fogadniuk az e rendeletnek megfelelően a tagállamok által kiadott tesztigazolványokat.
(31a) A SARS-CoV-2 elleni antitesteket természetes fertőzés – klinikai betegséggel vagy anélkül – és vakcinázás után termeli a szervezet. Bár még nem állnak rendelkezésünkre végleges adatok az említett antitestek perzisztenciájáról az oltást követően, bőséges bizonyíték van arra, hogy a természetes eredetű antitestek a fertőzés után több hónapig kimutathatók. Az antitestek tesztelése ezért lehetővé teszi azon, korábban megfertőzött személyek azonosítását, akik szervezete immunválaszt adhatott, és ezért nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy újra megfertőződjenek vagy másokat megfertőzzenek.
(32) A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a Covid19-betegségből felgyógyult személyek a tünetek megjelenése után egy bizonyos ideig még pozitív SARS-CoV-2 teszteredményt mutathatnak(18). Amennyiben az ilyen személyeknek a szabad mozgás gyakorlása érdekében tesztet kell végezniük, ennek esetleges pozitív eredménye annak ellenére megakadályozhatja őket abban, hogy utazzanak, hogy már nem fertőzőek. A szabad mozgás megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány idején jelenleg érvényben lévő korlátozásait összehangolt módon, a rendelkezésre álló legújabb tudományos bizonyítékok alapján fel lehessen oldani, interoperábilis gyógyultsági igazolványt kell létrehozni, amely tartalmazza az érintett személy egyértelmű azonosításához szükséges információkat és a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó korábbi pozitív teszt dátumát. ▌Az ECDC szerint a legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy a tünetek megjelenésétől számított tíz és húsz nap között a SARS-CoV-2 életképes volt, a meggyőző epidemiológiai vizsgálatok nem mutatták ki a betegség továbbterjedését a tizedik nap után.Az elővigyázatosság elvét azonban továbbra is alkalmazni kell. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezen érvényességi időszak hosszát – annak kezdő- és végpontját egyaránt – az Egészségügyi Biztonsági Bizottság vagy a gyógyulást követően szerzett immunitás időtartamára vonatkozó bizonyítékokat alaposan tanulmányozó ECDC iránymutatása alapján megváltoztassa. Ezen túlmenően lehetőséget kell biztosítani az egyének számára arra, hogy tünetmentes esetben tüskeantigénekkel működő, nagy specifikusságú tesztnek vessék alá magukat.
(33) Több tagállam már most is mentesíti a gyógyult személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk a gyógyultsági igazolványt abból a célból, hogy eltekintsenek az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a SARS-CoV-2 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes gyógyultsági igazolványokat is. Az e-egészségügyi hálózat az Egészségügyi Biztonsági Bizottsággal együttműködve jelenleg dolgozza ki a gyógyultsági igazolványokra és a kapcsolódó adatkészletekre vonatkozó iránymutatást.
(34) A közös álláspont gyors elérése érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy felkérje az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat(19) 17. cikkével létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást az e rendelettel összhangban létrehozott igazolványokban dokumentált egészségügyi események hatásaira vonatkozó, rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokról, beleértve a Covid19-oltóanyagok által biztosított immunitás hatékonyságát és időtartamát, azt, hogy a vakcinák megelőzik-e a tünetmentes fertőzést és a vírusátadást, valamint azt, hogy a SARS-CoV-2 új variánsai milyen hatást gyakorolnak a már beoltott vagy fertőzött személyekre. Ezen információk képezhetik az alapját a Tanács arra irányuló ajánlásainak, hogy összehangolt megközelítést lehessen alkalmazni az igazolványok birtokosainak szabad mozgására vonatkozó korlátozások feloldására.
(35) Az e rendelet által létrehozott igazolványokkal kapcsolatos bizalmi keretrendszer végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni(20).
(36) A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha az interoperábilis igazolványok létrehozásához szükséges technikai előírásokkal kapcsolatos, kellően indokolt esetekben ez rendkívül sürgős okból szükséges, vagy ha új tudományos bizonyítékok válnak elérhetővé.
(37) Az e rendelet végrehajtása során megvalósított személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(21) alkalmazandó. Ez a rendelet jogalapot teremt az e rendeletben előírt interoperábilis igazolványok kibocsátásához és ellenőrzéséhez szükséges személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 9. cikke (2) bekezdésének g) pontja szerinti kezeléséhez. Nem szabályozza az oltási, tesztelési vagy gyógyulási események dokumentálásához kapcsolódó személyes adatok más célból, például a farmakovigilancia vagy az egyénekre vonatkozó személyes egészségügyi nyilvántartások vezetése céljából történő kezelését. Az egyéb célokból történő adatkezelés jogalapját a nemzeti jogban kell meghatározni, amelynek összhangban kell állnia az uniós adatvédelmi jogszabályokkal.
(38) A személyes adatokra vonatkozó adattakarékosság elvével összhangban az igazolványok csak azokat a személyes adatokat tartalmazhatják, amelyek a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítéséhez feltétlenül szükségesek. A igazolványokban feltüntetendő konkrét személyesadat-kategóriákat és adatmezőket ebben a rendeletben kell meghatározni.
(39) E rendelet alkalmazásában nincs szükség a személyes adatok határokon átnyúló továbbítására /cseréjére ▌. A nyilvános kulcsú infrastruktúra-megközelítéssel összhangban csak az igazolványok kibocsátóinak nyilvános kulcsait kell határokon átnyúlóan átadni vagy hozzáférhetővé tenni, amit a Bizottság által létrehozott és karbantartott interoperabilitási kapu fog biztosítani. ▌Különösen az igazolvány és a kibocsátó nyilvános kulcsa együttes meglétével kell az igazolvány hitelességének és integritásának ellenőrzését ▌és a csalások felderítését lehetővé tenni. Az alapértelmezett adatvédelem elvével összhangban olyan ellenőrzési technikákat kell alkalmazni, amelyek nem teszik szükségessé a személyes adatok továbbítását.
(40) Ez a rendelet megtiltja ▌, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy ▌határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatók megőrizzék az igazolványban szereplő, birtokukba került személyes adatokat. Ez a rendelet nem teremt jogalapot semmilyen adatbázis-tár létrehozására tagállami vagy uniós szinten, illetve a bizalmi keretrendszer digitális infrastruktúráján keresztül.
▌
(41a) Az utazás kiszámíthatósága és a jogbiztonság biztosításához alapvető fontosságú a nyilvánosság egyértelmű, átfogó és időben történő tájékoztatása az uniós Covid19-igazolványt alkotó egyes igazolványtípusok kibocsátásáról, felhasználásáról és elfogadásáról. A Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok erre irányuló erőfeszítéseit, például azzal, hogy a „Re-open EU” internetes platformon elérhetővé teszi a tagállamok által szolgáltatott információkat.
(42) Az (EU) 2020/1475 ajánlás értelmében a személyek Unión belüli szabad mozgására vonatkozóan a SARS-CoV-2 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett minden korlátozást fel kell oldani, amint azt a járványügyi helyzet lehetővé teszi. Ez vonatkozik azon kötelezettségekre is, hogy olyan okmányokat – például az e rendelet hatálya alá tartozó igazolványokat – kell bemutatni, amelyek eltérnek az uniós jog, különösen a 2004/38/EK irányelv által előírtaktól. ▌
(43) Ezt a rendeletet a hatálybalépésének időpontjától számított 12 hónapon át kell alkalmazni. Négy hónappal e rendelet hatálybalépésének napját követően és legkésőbb 3 hónappal a rendelet alkalmazásának vége előtt a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról, többek között annak a szabad mozgásra, az alapvető jogokra és a személyes adatok védelmére gyakorolt hatásáról, valamint a legkorszerűbb oltási és tesztelési technológiák értékeléséről, továbbá az uniós Covid19-igazolvány használatáról a tagállamok által e rendeletben nem szabályozott, nemzeti jogszabályokon alapuló célokra.
(44) A járványügyi helyzet és a Covid19-világjárvány megfékezésében elért eredmények figyelembevétele, valamint a nemzetközi szabványokkal való interoperabilitás biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet egyes cikkeire ▌vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor(22). Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
(45) Mivel e rendelet célját, nevezetesen a birtokos oltottsági, tesztelési és gyógyultsági státuszára vonatkozó interoperábilis igazolványok létrehozásával a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgás megkönnyítését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásainak meghatározása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.
(46) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Alapjogi Chartában (a továbbiakban: a Charta) elismert és a Szerződésekben rögzített elveket, így a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a törvény előtti egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jogot, a szabad mozgáshoz való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. E rendelet alkalmazásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a Charta rendelkezéseit.
(46a) Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy nemzeti szinten a szabad mozgástól eltérő célokra is előírják a nemzeti digitális igazolványokat, azoknak interoperábilisnak kell lenniük az uniós Covid19-igazolványokkal, és tiszteletben kell tartaniuk az e rendeletben meghatározott biztosítékokat, különösen a különböző országok állampolgárai és a különböző igazolványok közötti megkülönböztetésmentesség, a magas szintű adatvédelem és a széttagoltság elkerülése érdekében.
(46b) A tagállamok nem vezethetnek be korlátozásokat a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében azon személyek tekintetében, akik nem rendelkeznek az e rendelet hatálya alá tartozó igazolványokkal.
(46c) Az e rendelet hatálybalépését követő egy hónapon belül közzé kell tenni az adott tagállamban az adatok kezelőjeként, feldolgozójaként és címzettjeként eljáró valamennyi hatóság jegyzékét annak érdekében, hogy az uniós Covid19-igazolványt használó uniós polgárok tudják, melyikhez fordulhatnak az (EU) 2016/679 rendelet szerinti adatvédelmi jogaik gyakorlása érdekében, ideértve különösen azt a jogot, hogy átlátható tájékoztatást kapjanak arról, hogy az érintett milyen módon gyakorolhatja jogait a személyes adatok kezelését illetően.
(47) Az (EU) 2018/1725 rendelet(23) 42. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetésre került sor az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet meghatározza az interoperábilis Covid19 oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolványok (a továbbiakban: uniós Covid19-igazolvány) kiállítására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó keretet azzal a céllal, hogy megkönnyítse a birtokosok számára a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását a Covid19-világjárvány idején.
A rendelet jogalapot biztosít az ezen igazolványok kiállításához szükséges személyes adatok kezelésére, valamint az ezen igazolványok hitelességének és érvényességének megerősítéséhez és ellenőrzéséhez szükséges információk feldolgozására, az (EU) 2016/679 rendelettel teljes összhangban.
A rendeletet nem lehet úgy értelmezni, mint amely a védőoltás beadatására való közvetlen vagy közvetett kötelezettséget vagy jogot állapít meg. [Mód. 9]
Ez a rendelet a 2004/38/EK irányelv és az (EU) 2016/399 rendelet értelmében nem vezet be és nem állapít meg további alaki követelményt vagy a szabad mozgáshoz vagy a tagállamok területére való beutazáshoz való jog gyakorlásához szükséges követelményt.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. „birtokos”: azon személy, aki számára e rendelettel összhangban oltottsági, tesztelési és/vagy gyógyultsági státuszára vonatkozó információkat tartalmazó interoperábilis igazolványt állítottak ki;
2. „uniós Covid19-igazolvány”: a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben kiállított, a birtokos oltottsági, tesztelési és/vagy gyógyultsági státuszára vonatkozó információkat tartalmazó interoperábilis igazolvány;
3. „Covid19-oltóanyag”: súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus 2-vel (SARS-CoV-2) szembeni aktív immunizálásra javallt immunológiai gyógyszer;
4. „NAAT-teszt”: a SARS-CoV-2 ribonukleinsav (RNS) jelenlétének kimutatására használt molekuláris nukleinsav-amplifikációs teszt (NAAT), például reverz transzkripciós polimeráz láncreakciós (RT-PCR), hurokközvetített izotermikus amplifikációs (LAMP) és transzkripcióközvetített amplifikációs (TMA) technikák;
5. „antigén gyorsteszt”: olyan tesztelési módszer, amely vírusfehérjék (antigének) kimutatásán alapul, laterális immunpróba alkalmazásával, amelyet képzett egészségügyi szakember vagy egyéb, képzett szakember végez el, és 30 percnél rövidebb idő alatt ad eredményt;
5a. „szerológiai vagy antitest-vizsgálat": vérmintákon (szérum, plazma vagy teljes vér) végzett laboratóriumi vizsgálat, amelynek célja annak kimutatása, hogy egy személy szervezete termel-e antitesteket a SARS-CoV-2 ellen, jelezve ezáltal, hogy a birtokos SARS-CoV-2-nek volt kitéve, és antitesteket fejlesztett ki, függetlenül attól, hogy voltak-e tünetei vagy sem;
6. „interoperabilitás”: valamely tagállam ellenőrzési rendszereinek képessége egy másik tagállam által kódolt adatok használatára;
7. „vonalkód”: adatok vizuális, géppel olvasható formátumban történő tárolására és megjelenítésére szolgáló módszer;
8. „elektronikus bélyegző”: olyan, az (EU) 910/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet(24) fogalommeghatározása szerinti „fokozott biztonságú elektronikus bélyegző”, amelyet más elektronikus adatokhoz csatolnak és logikailag hozzárendelnek, hogy biztosítsák ez utóbbi adatok eredetét és sértetlenségét;
▌
10. „bizalmi keretrendszer”: az igazolványok megbízható és biztonságos kiállítását és ellenőrzését szabályozó és lehetővé tévő szabályok, politikák, előírások, protokollok, adatformátumok és digitális infrastruktúrák, amelyek az igazolványok hitelességének, érvényességének és sértetlenségének megerősítése révén ▌elektronikus bélyegzők ▌ alkalmazásával ▌garantálják az igazolványok megbízhatóságát.
3. cikk
Uniós Covid19-igazolvány
(1) Az (EU) 2016/399 rendelet 22. cikkének sérelme nélkül az interoperábilis uniós Covid19-igazolvány lehetővé teszi a következő igazolványok bármelyikének kiállítását, határokon átnyúló ellenőrzését és elfogadását:
a) azt tanúsító igazolvány, hogy a birtokos az igazolványt kiállító tagállamban Covid19-oltóanyagot kapott (a továbbiakban: oltási igazolvány);
b) a birtokos NAAT-tesztjének vagy 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás(25) alapján létrehozott, a Covid19 antigén gyorstesztek közös és frissített jegyzékében felsorolt antigén gyorstesztjének eredményét, típusát és dátumát tartalmazó igazolvány (a továbbiakban: tesztigazolvány);
c) azt tanúsító igazolvány, hogy a birtokos pozitív NAAT-tesztjét vagy 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján létrehozott, a Covid19 antigén gyorstesztek közös és frissített jegyzékében felsorolt pozitív antigén gyorstesztjét követően felgyógyult a SARS-CoV-2 fertőzésből, vagy rendelkezik a SARS-CoV-2-vel szembeni immunreakció igazolásáról szerológiai vagy antitest vizsgálat által, beleértve az első pozitív NAAT-teszt vagy a SARS-CoV-2-vel szembeni antigének szerológiai tesztjének időpontját (a továbbiakban: gyógyultsági igazolvány).
A Bizottság közzéteszi a Covid19 antigén gyorsteszteknek a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján létrehozott jegyzékét, beleértve annak frissítéseit.
(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett igazolványokat digitális és papíralapú formátumba állítják ki. A leendő birtokosok jogosultak arra, hogy az általuk választott formában kapják meg a tanúsítványokat. A tagállamok által kiállított igazolványok felhasználóbarátok és interoperábilis vonalkódot tartalmaznak, amely lehetővé teszi az igazolvány hitelességének, érvényességének és sértetlenségének ellenőrzését. A vonalkód megfelel a 8. cikknek megfelelően megállapított technikai előírásoknak. Az igazolványokban szereplő információkat legalább a kiállító tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein és angolul, ember által olvasható formátumban is fel kell tüntetni, és azoknak hozzáférhetőeknek kell lenniük a fogyatékossággal élő személyek számára is. [Mód. 15]
(3) Az (1) bekezdésben említett igazolványok kiállítása térítésmentes. A birtokos jogosult új igazolvány kiállítását kérni, ha az igazolványban szereplő személyes adatok nem vagy már nem pontosak, illetve nem naprakészek, beleértve a birtokos beoltottsági, tesztelési vagy gyógyultsági állapotát, vagy ha az igazolvány már nem áll a birtokos rendelkezésére.
(3a) Az igazolványon szerepelnie kell a következő szövegnek: „Ez az igazolvány nem úti okmány. A Covid19 elleni oltással, a teszteléssel és a betegségből való gyógyulással kapcsolatos tudományos bizonyítékok folyamatosan fejlődnek, figyelembe véve a vírus új, aggasztó változatait is. Utazás előtt kérjük, nézzen utána az úti cél helyén alkalmazott közegészségügyi intézkedéseknek és kapcsolódó korlátozásoknak.”
A tagállam egyértelmű, átfogó és időszerű tájékoztatást nyújt a birtokos számára az oltási igazolvány, a tesztigazolványt és/vagy a gyógyultsági igazolvány e rendelet alkalmazásában történő felhasználásáról.
(3b) Az uniós Covid19-igazolvány birtoklása nem előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának.
(3c) Az (1) bekezdés szerinti igazolványok kiállítása nem vezethet az oltási státuszon, illetve egy – az 5., 6. és 7. cikkben említett – konkrét igazolvány birtoklásán alapuló megkülönböztetett bánásmódhoz és diszkriminációhoz. A tagállamok egyetemes, hozzáférhető, időben történő és ingyenes tesztelési lehetőségeket biztosítanak az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gazdasági vagy pénzügyi lehetőségeken alapuló megkülönböztetés nélküli biztosítása érdekében.
(4) Az (1) bekezdésben említett igazolványok kiállítása nem érinti az oltási, tesztelési vagy gyógyultsági státuszt igazoló olyan egyéb dokumentumok érvényességét, amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt, vagy más – különösen egészségügyi – céllal állítottak ki.
(4a) Az uniós közlekedési csomópontoknak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az (1) bekezdésben említett igazolványokat ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmazniuk az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.
(5) Ha a Bizottság a második albekezdés szerinti végrehajtási jogi aktust fogadott el, akkor az 5. cikk (5) bekezdésében említett feltételek mellett el kell fogadni az azon harmadik országok által e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokat is, amelyekkel az Európai Unió és tagállamai a személyek szabad mozgásáról szóló olyan megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a szerződő felek népegészségügyi okokból megkülönböztetésmentes módon e szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat fogadhatnak el, és amely nem tartalmaz európai uniós jogi aktusok beépítésére vonatkozó mechanizmust.
A Bizottság értékeli, hogy az adott harmadik ország e rendeletnek megfelelően állít-e ki igazolványokat, és hivatalos biztosítékokat nyújtott-e arra nézve, hogy elfogadja a tagállamok által kibocsátott igazolványokat. Amennyiben igen, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében.
(6) A Bizottság felkéri az 1082/2013/EU határozat 17. cikkével létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottságot, az ECDC-t és az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy adjanak ki iránymutatást az (1) bekezdésben említett igazolványokban dokumentált egészségügyi események hatásairól rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokról.
(6a) a tagállamok elegendő forrást bocsátanak rendelkezésre e rendelet végrehajtásához, többek között az uniós Covid19-igazolvány kiállításával és felhasználásával kapcsolatos csalás és jogellenes gyakorlatok megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása érdekében.
4. cikk
Az uniós Covid19-igazolvány bizalmi keretrendszere
(1) A Bizottság és a tagállamok olyan digitális infrastruktúrát hoznak létre és tartanak fenn, amely lehetővé teszi a 3. cikkben említett igazolványok biztonságos kiállítását és ellenőrzését.
(2) A bizalmi keretrendszer lehetőség szerint biztosítja a nemzetközi szinten létrehozott technológiai rendszerekkel való interoperabilitást.
(3) Ha a Bizottság a második albekezdés szerinti végrehajtási jogi aktust fogadott el, a harmadik országok által az uniós polgárok és családtagjaik, valamint Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgárai vagy lakosai részére kiállított, az e rendelet alapján létrehozott bizalmi keretrendszerrel interoperábilis nemzetközi szabványnak és technológiai rendszernek megfelelő, valamint az igazolvány hitelességének, érvényességének és sértetlenségének ellenőrzését lehetővé tévő, és a mellékletben meghatározott adatokat tartalmazó igazolványokat a tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokkal azonos módon kell kezelni abból a célból, hogy megkönnyítsék birtokosaik számára az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását. Ezen albekezdés alkalmazásában a harmadik országok által kiállított oltási igazolványok tagállamok általi elfogadására az 5. cikk (5) bekezdésében említett feltételek mellett kerül sor.
A Bizottság értékeli, hogy a harmadik ország által kiállított igazolványok megfelelnek-e az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Amennyiben igen, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezet azokról a harmadik országokról is, amelyek e rendelet értelmében teljesítik az igazolványok kiállítására vonatkozó feltételeket.
5. cikk
Oltási igazolvány
(1) Minden tagállam automatikusan ▌a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett oltási igazolványt állít ki azon személyek számára, akiknek Covid19-oltóanyagot adtak be.
(2) Az oltási igazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:
a) a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;
b) a beadott oltóanyagra, valamint a dózisok számára és az időpontokra vonatkozó információk;
c) az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.
A személyes adatokat a melléklet 1. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni az oltási igazolványban.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén, vagy aze bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 1. pontját.
(3) Az oltási igazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani, és abban egyértelműen fel kell tüntetni, hogy e konkrét oltóanyag oltási sorozata lezárult-e vagy sem.
(4) Amennyiben új tudományos bizonyíték felmerülése esetén, vagy a nemzetközi szabványokkal és technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása érdekében azt rendkívül sürgető okok indokolják, a 12. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.
(5) ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását oltási igazoláshoz kötik, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított, a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagokra vonatkozó érvényes oltási igazolványokat is.
A tagállamok ugyanezen célból elfogadhatnak más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat: olyan Covid19-oltóanyagra vonatkozóan, amely ▌ szerepel a WHO-nak a veszélyhelyzeti alkalmazási engedélyt kapott oltóanyagokat tartalmazó listáján.
(6) Ha uniós polgárt vagy uniós polgár családtagját valamely harmadik országban oltottak be, vagy Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgára vagy lakosa, az e cikk (5) bekezdésében említett típusú Covid19-oltóanyagok valamelyikével, és a tagállami hatóságok az összes szükséges információt – ideértve az oltás beadásának megbízható igazolását is – megkapták, az érintett személy számára kiállítják a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett oltási igazolványt.
6. cikk
Tesztigazolvány
(1) Minden tagállam automatikusan ▌a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tesztigazolványt állít ki azon személyek számára, akik esetében Covid19-tesztet végeztek.
(2) A tesztigazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:
a) a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;
b) az elvégzett tesztre vonatkozó információk;
c) az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.
A személyes adatokat a melléklet 2. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni a tesztigazolványban.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén, vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 2. pontját.
(3) A tesztigazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani.
(4) Amennyiben új tudományos bizonyíték felmerülése esetén, vagy a nemzetközi szabványokkal és technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása érdekében azt rendkívül sürgető okok indokolják, a 12. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.
(5) ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások alóli mentesség érdekében a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatására szolgáló negatív teszt elvégzésének igazolását írják elő, és elfogadják a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes tesztigazolványokat is.
7. cikk
Gyógyultsági igazolvány
(1) A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett gyógyultsági igazolványokat kérelemre legkorában az azt követő tizenegyedik nap letelte után állíthatják ki, hogy az adott személy megkapta a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó első pozitív teszteredményét, vagy egy későbbi, negatív NAAT-teszt benyújtását követően. Lehetővé kell tenni a gyógyultsági igazolvány kiállítását az antitestek szerológiai vizsgálattal történő kimutatása révén is.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak –a 3. cikk (6) bekezdése szerint vagy az ECDC által felülvizsgált tudományos bizonyítékokra vonatkozóan az Egészségügyi Biztonsági Bizottságtól kapott iránymutatás alapján történő – módosítása céljából, hogy hányadik naptól állítható ki gyógyultsági igazolvány.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak megállapítása és módosítása céljából, hogy az ECDC által felülvizsgált tudományos bizonyítékok alapján a SARS-CoV-2-vel szembeni antitestek szerológiai tesztelésének milyen típusaira adható ki gyógyultsági igazolvány.
(2) A gyógyultsági igazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:
a) a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;
b) a korábbi SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó információk, pozitív NAAT-teszt vagy a szerológiai vizsgálat eredménye dokumentálva;
c) az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.
A személyes adatokat a melléklet 3. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni a gyógyultsági igazolványban.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén, beleértve azt az időpontot, amíg a gyógyultsági igazolvány érvényes, vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 3. pontját.
(3) A tesztigazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani.
(4) Amennyiben új tudományos bizonyíték felmerülése esetén, vagy a nemzetközi szabványokkal és technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása érdekében azt rendkívül sürgető okok indokolják, a 12. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.
(5) ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását a SARS-CoV-2 fertőzésből való gyógyultságra vonatkozó igazoláshoz kötik, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított, érvényes gyógyultsági igazolványokat is.
8. cikk
Technikai előírások
Az e rendelettel létrehozott bizalmi keretrendszer egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek a következőkre vonatkozó technikai előírásokat és szabályokat tartalmazzák:
a) a 3. cikkben említett igazolványok biztonságos kiállítása és ellenőrzése;
b) a személyes adatok biztonságának szavatolása, figyelembe véve az adatok jellegét;
c) a 3. cikkben említett igazolványok kitöltése, beleértve a kódrendszert és minden más lényeges elemet;
▌
e) érvényes, biztonságos és interoperábilis vonalkód kibocsátása;
f) a nemzetközi szabványokkal és/vagy technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása;
g) a felelősségi körök megosztása az adatkezelők között és az adatfeldolgozók tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet IV. fejezetével összhangban;
ga) folyamatokat alakít ki az elfogadott adatvédelmi és biztonsági intézkedések hatékonyságának rendszeres tesztelésére, elemzésére és értékelésére;
gb) a fogyatékossággal élő személyek hozzáférésének biztosítása a digitális igazolványban és a papíralapú igazolványban szereplő, ember által olvasható információkhoz, az uniós harmonizált akadálymentességi követelményekkel összhangban. [Mód. 16]
Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 13. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Amennyiben a tervezett végrehajtási jogi aktus személyes adatok kezelésére vonatkozik, a Bizottság konzultál az európai adatvédelmi biztossal, és adott esetben konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel.
Különösen a bizalmi keretrendszer időben történő végrehajtásával kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgető okok fennállása esetén a Bizottság a 13. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.
A bizalmi keretrendszernek nyilvános infrastruktúrán kell alapulnia, amely ellenőrzi az uniós Covid19-igazolványok integritását és az elektronikus bélyegzők hitelességét. A bizalmi keretrendszernek lehetővé kell tennie a csalás, különösen a hamisítás felderítését, és biztosítania kell, hogy az uniós Covid19-igazolványok és elektronikus bélyegzők ellenőrzése során a kibocsátót ne értesítsék az ellenőrzésről.
8a. cikk
Nemzeti digitális igazolványok és interoperabilitás az uniós Covid19-igazolványok bizalmi keretrendszerével
Amennyiben egy tagállam kizárólag belföldi célból fogadott vagy fogad el nemzeti digitális igazolványt, biztosítania kell, hogy az teljes mértékben interoperábilis legyen az uniós Covid19-igazolványok bizalmi keretrendszerével. Ennek biztosítékai azonosak az e rendeletben meghatározott biztosítékokkal.
8b. cikk
Az uniós Covid19-igazolvány keretének jövőbeli felhasználása
Amennyiben egy tagállam az uniós Covid19-igazolványt a tagállamok közötti szabad mozgás elősegítését hivatott céltól eltérő bármely lehetséges felhasználás céljából kívánja alkalmazni, az adott tagállamnak a hatékonyság, a szükségesség és az arányosság elvének megfelelő jogalapot kell létrehoznia a nemzeti jog alapján, ideértve az adatkezelés hatókörét és mértékét, az érintett konkrét célt, az igazolványt ellenőrizni képes szervezetek kategóriáit, valamint a megkülönböztetés és a visszaélések megelőzését szolgáló megfelelő biztosítékokat egyértelműen meghatározó egyedi intézkedéseket, figyelembe véve az érintettek jogait és szabadságait érintő kockázatokat. Az ellenőrzési folyamat során nem lehet megőrizni az adatokat. [Mód. 12]
9. cikk
A személyes adatok védelme
(1) Az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazandó a személyes adatok e rendeleten alapuló kezelésére. Az e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokban szereplő személyes adatokat kizárólag az információkhoz a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében történő hozzáférés céljából kell kezelni e rendeletnek megfelelően alkalmazása megszűnéséig.
(2) A 3. cikkben említett igazolványokban szereplő személyes adatokat a célállomás szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy a nemzeti jogszabályok által a Covid19-világjárvány idején bizonyos népegészségügyi intézkedések végrehajtására kötelezett, határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatók használják fel, kizárólag a birtokos oltottsági, tesztelési vagy gyógyultsági státuszának ellenőrzésére. E célból a személyes adatokat a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni. Nem őrizhetők meg és az ellenőrző által más célból nem dolgozhatók fel azok a személyes adatok, amelyekhez e bekezdés alapján fértek hozzá. Minden egyes oltás, teszt vagy gyógyulás esetén külön igazolványt kell kiállítani, amelyen nem tüntethetők fel a birtokosa korábbi igazolványai.
(3) A 3. cikkben említett igazolványok kiállítása céljából – beleértve az új igazolványok kiállítását is – kezelt személyes adatok nem őrizhetők meg a kiállítója által az e célhoz szigorúan szükségesnél hosszabb ideig, megőrzési idejük azonban semmi esetre sem haladhatja meg azt az időszakot, ameddig az igazolványok felhasználhatók a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásához, amelyet követően a személyes adatokat azonnal és véglegesen törlik. Sem tagállami, sem uniós szinten nem kerül sor az igazolványokban szereplő személyes adatokat központi feldolgozására vagy megőrzésére.
(4) A 3. cikkben említett igazolványok kiállításáért felelős hatóságokat vagy egyéb kijelölt szerveket az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 7. pontjában említett adatkezelőknek kell tekinteni. A tagállamok ... [egy hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően] közzéteszik azon testületeket, amelyek adatkezelőként, adatfeldolgozóként és az adatok címzettjeiként járnak el, és ezt az információt az említett időpontot követően rendszeresen közlik a Bizottsággal. ... [Két hónappal e rendelet hatálybalépésének napját követően]-ig a Bizottság az összegyűjtött információkat nyilvánosan hozzáférhető jegyzékben közzéteszi és naprakészen tartja.
(5) Az adatkezelők és -feldolgozók megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket tesznek az adatkezelés kockázataival arányos szintű biztonság biztosítása érdekében.
(6) Amennyiben a (4) bekezdésben említett adatkezelő az (EU) 2016/679 rendelet 28. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában adatfeldolgozót vesz igénybe, az adatfeldolgozó nem továbbíthat személyes adatokat harmadik országokba.
10. cikk
Uniós Covid19-igazolvány és utazási korlátozások
A tagállamok az uniós Covid19-igazolvány bevezetését követően nem vezethetnek be és nem hajthatnak végre további utazási korlátozásokat, például karantént, önkéntes karantént vagy a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó tesztet, sem pedig a 3. cikkben említett igazolványok birtokosaira vonatkozó bármilyen megkülönböztető intézkedést.
11. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.
(2) A Bizottságnak az 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 12 hónapos időtartamra szól [a hatálybalépés napja]-tól/-től kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében ▌említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel. Amennyiben egy ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktus személyes adatok kezelésére vonatkozik, a Bizottság konzultál az európai adatvédelmi biztossal, és adott esetben konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel.
(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(6) Az 5. cikk (2) bekezdése, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése és a 7. cikk (2) bekezdése▌ értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
12. cikk
Sürgősségi eljárás
(1) Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók mindaddig, amíg az Európai Parlament vagy a Tanács a (2) bekezdésnek megfelelően nem emel ellenük kifogást. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.
(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 11. cikk (6) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a szóban forgó, felhatalmazáson alapuló jogi aktust.
13. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.
14. cikk
Jelentéstétel
(1) A Bizottság [4 hónappal a rendelet hatálybalépését követően]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.
▌
(2) A jelentésnek tartalmaznia kell az e rendelet által a szabad mozgásra, többek között az utazásra és az idegenforgalomra, az alapvető jogokra és különösen a megkülönböztetésmentességre, valamint a személyes adatok védelmére gyakorolt hatás értékelését, továbbá a legkorszerűbb oltási és tesztelési technológiákra vonatkozó információkat, többek között az ECDC által nyújtott információk alapján. A jelentésnek tartalmaznia kell az uniós Covid19-igazolvány tagállamok általi, az e rendeletben nem szabályozott, nemzeti jogszabályokon alapuló célokra történő felhasználási módjainak értékelését is.
(3) Legkésőbb három hónappal e rendelet alkalmazásának vége előtt a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról. Ez a jelentés elvégzi a (2) bekezdés szerinti értékelést. A jelentést jogalkotási javaslatok kísérhetik, különösen a rendelet alkalmazási időpontjának meghosszabbítása céljából, figyelembe véve a járványügyi helyzet alakulását, a szükségesség, az arányosság és a hatékonyság elve alapján.
15. cikk
Hatálybalépés és alkalmazhatóság
(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba és akkortól alkalmazandó.
(2) Ez a rendelet ... [e rendelet a hatálybalépésének időpontja]-tól/-től számított 12 hónap elteltével hatályát veszti.
▌
Ez a rendelet teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
Melléklet
Az igazolványokon szereplő adatkészletek
(1) Az oltási igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:
a) Név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;
b) születési idő;
c) célzott betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egyik változata;
d) vakcina/profilaxis;
e) oltóanyagtermék neve;
f) a vakcina forgalombahozatali engedélyének jogosultja vagy a vakcina gyártója;
g) )több oltáson/dózison belül hányadik;
h) az oltás időpontja, minden kapott dózis és a legkésőbbi dózis beadásának dátumát feltüntetve;
i) az oltás beadásának helye szerinti tagállam;
j) az igazolvány kibocsátója;
k) az igazolvány érvényességi ideje (legfeljebb [1 évvel] a vakcinázás időpontját követően);
(2) A tesztelési igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:
a) név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;
b) születési idő;
c) célzott betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egyik változata;
d) a teszt típusa;
e) a minta típusa (pl. nasopharingeális, oropharingeális);
f) a teszt neve (NAAT teszt esetében nem kötelező);
g) a teszt gyártója (NAAT teszt esetében nem kötelező);
h) a mintavétel dátuma és időpontja;
i) a teszteredmény előállításának dátuma és időpontja (antigén gyorsteszt esetében nem kötelező);
j) a teszt eredménye;
k) a tesztközpont vagy a tesztet végző intézmény;
l) a teszt elvégzésének helye szerinti tagállam;
m) az igazolvány kibocsátója;
n) az igazolvány érvényessége (a NAAT-teszt mintavételétől számított legfeljebb [72 óra] és az antigén gyorsteszt mintavételétől számított legfeljebb [24 óra])-ig;
(3) A gyógyultsági igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:
a) név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;
b) születési idő;
c) a betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egy változata, amelyből az érintett kigyógyult;
d) a betegség vagy kórokozó, amelyből az érintett kigyógyult;
e) az első pozitív NAAT-teszt eredményének dátuma;
f) a szerológiai vagy antitest-vizsgálat időpontja;
g) a teszt elvégzésének helye szerinti tagállam;
h) az igazolvány kibocsátója;
i) az igazolvány érvényességi idejének kezdőnapja;
j) az igazolvány érvényességi idejének utolsó napja (az első pozitív teszteredménytől számított legfeljebb [90 nap]).
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2013/EU határozata (2013. október 22.) a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 293., 2013.11.5., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).
A Tanács ajánlása az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről (2021/C 24/01) (HL C 24., 2021.1.22., 1. o.).
A digitális zöldigazolvány – harmadik országbeli állampolgárok ***I
Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott interoperábilis oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolvány (digitális zöldigazolvány) kiadásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretrendszeréről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0140 – C9-0100/2021 – 2021/0071(COD))(1)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/... RENDELETE a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott interoperábilis oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolvány (uniós Covid19-igazolvány) kiadásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretrendszeréről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) A schengeni vívmányok értelmében az Unió területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, valamint azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik jogszerűen léptek be valamely tagállam területére, az összes többi tagállam területén is szabadon mozoghatnak egy 180 napos időszakon belüli 90 napos időtartam alatt.
(2) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű népegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó, 2-es típusú koronavírus (SARS-CoV-2) által okozott koronavírus-betegség 2019-et (Covid19). 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.
(3) A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt a tagállamokba való és a tagállamok területén belüli utazás jogára. Ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére vonatkozó követelmények. Ezek a korlátozások káros hatással vannak a polgárokra és a vállalkozásokra, különösen a határt átlépő munkavállalókra és ingázókra, illetve az idénymunkásokra.
(4) A Tanács 2020. október 13-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlást(3).
(5) A Tanács 2020. október 30-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatt a schengeni térségben alkalmazandó korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1632 tanácsi ajánlást(4), amelyben azt ajánlotta a schengeni vívmányok hatálya alá tartozó tagállamoknak, hogy alkalmazzák az (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlásban meghatározott elveket, közös kritériumokat, közös küszöbértékeket és közös intézkedési keretet.
(6) Számos tagállam indított vagy tervez oltási igazolványok kiállítására irányuló kezdeményezéseket. Ahhoz azonban, hogy az ilyen oltási igazolványokat hatékonyan lehessen felhasználni az Unión belüli, határokon átnyúló utazásokkal kapcsolatban, azoknak teljes mértékben interoperábilisnak, összeegyeztethetőnek, biztonságosnak és ellenőrizhetőnek kell lenniük. A tagállamok között közösen elfogadott megközelítésre van szükség az ilyen igazolványok tartalmára, formátumára, elveire, technikai előírásaira és védettségi szintjére vonatkozóan.
(7) Több tagállam már most is mentesíti a beoltott személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk az oltási igazolásokat abból a célból, hogy eltekintsenek ▌az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat is. Az elfogadási feltételeknek azonosnak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy például ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a beadott vakcina egyetlen adagja elegendő, akkor ugyanígy kell eljárnia az ugyanazon oltóanyag egyetlen adagjának beadását igazoló oltási bizonyítványok tulajdonosai esetében is. Népegészségügyi okokból ezt a kötelezettséget azokra a személyekre kell korlátozni, akik a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagot vagy a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listáján szereplő oltóanyagot kaptak. A 2021. xx xx-i (EU) 2021/xxxx rendelet meghatározza a Covid19-oltásról, -tesztelésről, illetve a Covid19-fertőzésből való felgyógyultságról szóló interoperábilis igazolványok kiállításának, ellenőrzésének és elfogadásának keretét, a Covid19-világjárvány alatti szabad mozgás megkönnyítése érdekében. A rendelet az uniós polgárokra és azok harmadik országbeli állampolgárságú családtagjaira vonatkozik.
(8) A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 19., 20. és 21. cikkével összhangban az e rendelkezések hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok szabadon utazhatnak más tagállamok területén.
(9) A schengeni vívmányokban, különösen az (EU) 2016/399 rendeletben a belső határok személyek által történő átlépésére vonatkozó közös intézkedések sérelme nélkül,valamint az ilyen utazásra jogosult harmadik országbeli állampolgárok tagállamok területén belüli utazásának megkönnyítése érdekében az (EU) 2021/xxxx rendelettel létrehozott, a Covid19-oltásról, -tesztelésről, illetve a Covid19-fertőzésből való felgyógyultságról szóló interoperábilis igazolvány kiállítására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó keretrendszert az említett rendelet hatálya alá még nem tartozó harmadik országbeli állampolgárokra is alkalmazni kell, feltéve, hogy jogszerűen tartózkodnak valamely tagállam területén, és az uniós joggal összhangban jogosultak más tagállamokba utazni.
(10) Ahhoz, hogy az igazolványokat hatékonyan lehessen felhasználni a határokon átnyúló utazásokkal kapcsolatban, azoknak teljes mértékben interoperábilisnak kell lenniük. Valamennyi uniós közlekedési csomópontnak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az igazolványt ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmaznia az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.
(11) E rendelet célja, hogy megkönnyítse az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a szabad mozgás és más alapvető jogok világjárvány miatti esetleges korlátozásai tekintetében, miközben magas szintű közegészség-védelemre törekszik, és nem értelmezhető úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a szabad mozgásra vagy más alapvető jogokra vonatkozó utazási korlátozások elfogadását a világjárványra adott válaszként. Ezen túlmenően az (EU) 2021/xxx rendelet által létrehozott igazolványok ellenőrzésének szükségessége önmagában nem indokolhatja a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. A belső határokon végzett ellenőrzéseknek továbbra is végső eszközként kell szolgálniuk, az (EU) 2016/399 rendeletben (Schengeni határellenőrzési kódex)(5) meghatározott különös szabályokra is figyelemmel.
(12) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ez a rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt végrehajtja-e.
(13) Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal(6) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Jóllehet Írország nem tartozik e rendelet hatálya alá, az Unión belüli utazás megkönnyítése érdekében Írország is kiállíthat az uniós Covid19-igazolványra vonatkozókkal azonos követelményeknek megfelelő igazolványokat a területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, és a tagállamok elfogadhatják az általa kiállított ilyen igazolványokat. Írország szintén elfogadhatja a tagállamok által a területükön jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kiállított igazolványokat.
(14) Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében, illetve a 2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányok továbbfejlesztését képezi.
(15) Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat(7) 1. cikkének C. pontja által említett területhez tartoznak.
(16) Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat(8) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.
(17) Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat(9) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.
(18) Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) 42. cikkével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel; véleményüket [...]-án/-én terjesztették elő,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A tagállamok az (EU) 2021/XXXX rendeletben [az uniós Covid19-igazolványról szóló rendelet] megállapított szabályokat alkalmazzák azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik nem tartoznak az említett rendelet hatálya alá, de jogszerűen tartózkodnak a területükön és az uniós joggal összhangban jogosultak más tagállamokba utazni.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő ▌napon lép hatályba és akkortól alkalmazandó.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
A Tanács (EU) 2020/1632 ajánlása (2020. október 30.) a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatt a schengeni térségben alkalmazandó korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről (HL L 366., 2020.11.4., 25. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).
A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).
A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).
A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).
A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
A digitális gazdaság adóztatása: OECD-tárgyalások, a digitális társaságok adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó
185k
65k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a digitális gazdaság adóztatásáról: OECD-tárgyalások, a digitális vállalkozások adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó (2021/2010(INI))
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. és 115. cikkére,
– tekintettel az Európai Tanács 2020. október 1–2-i(1) és 2020. július 21-i(2) következtetéseire,
– tekintettel az Ecofin-Tanács 2020. november 27-i következtetéseire(3),
– tekintettel a Bizottság elfogadásra váró javaslataira, különösen a közös társaságadó-alapról, a közös összevont társaságiadó-alapról szóló javaslatra(4), és a digitális gazdaság adóztatásáról szóló intézkedéscsomagra(5), valamint a Parlament e javaslatokról alkotott álláspontjaira,
– tekintettel az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i bizottsági közleményre (COM(2019)0008),
– tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),
– tekintettel a helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési tervről szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),
– tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE bizottság) által javasolt feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(6),
– tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE2 bizottság) által javasolt feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(7),
– tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság (PANA bizottság) által a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással kapcsolatban végzett vizsgálatot követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, 2017. december 13-i ajánlására(8),
– tekintettel a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, a pénzügyi bűncselekményekkel, adókijátszással és adókikerüléssel foglalkozó különbizottság (TAX3) által javasolt, 2019. március 26-i állásfoglalására(9),
– tekintettel a fent említett parlamenti állásfoglalások nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre(10),
– tekintettel „A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre: Kihívások és megoldások” című tanulmányára(11),
– tekintettel a G20-ak/OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének 2015. októberi átfogó cselekvési tervére, és különösen annak a digitalizációból eredő adóügyi kihívásokról szóló 1. intézkedésére,
– tekintettel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere „A digitalizációból eredő adóügyi kihívások” című, 2018-ban elfogadott időközi jelentésére, valamint a gazdaság digitalizációjával járó adóügyi kihívások konszenzusos megoldásának kidolgozására irányuló, 2019 májusában elfogadott munkaprogramjára,
– tekintettel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere által 2020 októberében elfogadott nyitónyilatkozatra és az első pillérre és a második pillérre vonatkozó tervekről szóló jelentésekre, valamint az OECD titkársága által elvégzett és ehhez csatolt gazdasági elemzés és hatásvizsgálat eredményeire,
– tekintettel a G7, a G8 és a G20 nemzetközi adózási kérdésekben tartott csúcstalálkozóinak eredményeire,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottsága által a gazdaság digitalizációjához kapcsolódó adóügyi kihívásokkal kapcsolatban végzett folyamatban lévő munkára,
– tekintettel a digitális illetékről szóló, 2021. január 14-i bizottsági bevezető hatásvizsgálatra (Ares(2021)312667),
– tekintettel a „Méltányos adózás a digitalizált és globalizált gazdaságban: BEPS 2.0” című, 2019. december 18-i állásfoglalására(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,
– tekintettel a Költségvetési Bizottság véleményére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0103/2021),
A. mivel a jelenlegi nemzetközi társaságiadó-szabályok olyan elveken alapulnak, amelyeket a XX. század elején dolgoztak ki, és amelyek már nem felelnek meg az egyre inkább globalizált és digitalizált gazdaságnak, és így számos káros adózási gyakorlatot tesznek lehetővé, amelyek aláássák az államháztartást és a tisztességes versenyt;
B. mivel e nemzetközi szabályok arányossága és kivitelezhetősége az OECD-tárgyalások keretében felülvizsgálat tárgyát képezi, biztosítandó az európai vállalatok versenyképességét az egyre inkább globalizált és digitalizált gazdaságban;
C. mivel a gazdaság digitalizációja tovább súlyosbította a már meglévő problémákat, amelyek abból erednek, hogy a multinacionális vállalatok túlzott mértékben az immateriális javakra, például a szellemi tulajdonra hagyatkoznak;
D. mivel a 2008–2009-es pénzügyi válságot, valamint a különböző adókijátszási, agresszív adótervezési és adókikerülési gyakorlatokkal kapcsolatban napvilágot látott információkat követően a G20-országok megállapodtak abban, hogy ezeket a kérdéseket az OECD szintjén, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos projekten keresztül, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési terv létrehozása révén kezelik;
E. mivel az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervnek számos tekintetben globális konszenzust tudott kialakítani az adócsalás, az agresszív adótervezés és az adókikerülés elleni küzdelemben; mivel ugyanakkor nem született megállapodás a gazdaság digitalizációja által okozott adóügyi kihívások kezeléséről, ami „Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. intézkedés – 2015. évi zárójelentés” című különálló jelentés elfogadásához vezetett;
F. mivel a Parlament többször is felszólított a nemzetközi társaságiadó-rendszer reformjára az adókijátszás, az adókikerülés és a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatos kihívások kezelése érdekében;
G. mivel a Bizottság 2018-ban két javaslatot terjesztett elő a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatban, köztük a digitális szolgáltatási adó (dsza) bevezetését jelentő rövid távú ideiglenes megoldásról, valamint a jelentős digitális jelenlétet a társasági adózás kapcsolataként meghatározó, a dsza helyébe lépő hosszú távú megoldásról; mivel a Bizottság 2016. október 25-én javaslatot nyújtott be a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre (COM(2016)0683); mivel a Parlament támogatta ezeket a javaslatokat, de azokat a Tanács nem fogadta el, ami arra kényszerített néhány tagállamot, hogy egyoldalúan vezesse be a digitális szolgáltatási adót;
H. mivel a tagállamok által eltérő adózási szabályok és kritériumok mellett bevezetett, nem összehangolt és különálló digitális szolgáltatási adók növelik az egységes piac széttagoltságát, nagyobb adózási bizonytalanságot okoznak, és az európai szintű közös megoldáshoz képest kevésbé hatékonyak;
I. mivel a tagállamok által egyoldalúan meghozott intézkedések növelik a nemzetközi kereskedelmi jogviták kockázatát, ami a digitális és a nem digitális vállalkozásokat egyaránt érintheti az egységes piacon;
J. mivel a G20-ak pénzügyminiszterei által 2017 márciusában adott megbízásnak megfelelően és a munkaprogram 2019. májusi elfogadását követően, az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszere a digitális gazdasággal foglalkozó munkacsoportján keresztül egy konszenzuson alapuló, két pilléren nyugvó globális megoldáson dolgozik: az első pillér az adóztatási jogok egy új nyereségfelosztási és a nexus-szabályok révén történő elosztására összpontosít, míg a második pillér az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kérdésekkel foglalkozik, és intézkedéseket vezet be a minimális adószint biztosítása érdekében;
K. mivel 2020. október 12-én a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere közzétette az első pillérre és a második pillérre vonatkozó tervekkel kapcsolatos nyitónyilatkozatot és jelentéseket tartalmazó csomagot, amely a két pillér több szakpolitikai jellemzőjével, alapelvével és paraméterével kapcsolatos egységes nézeteket tükrözi, ugyanakkor azonosítja a még megoldandó politikai és technikai kérdéseket;
L. mivel az elmúlt évek során a digitális szféra vezető multinacionális vállalatainak nyeresége jelentősen növekedett; mivel a Covid19-világjárványra válaszul bevezetett korlátozó intézkedések tovább gyorsították a digitális szolgáltatásokon alapuló gazdaságra való átállás tendenciáját, ami további hátrányt okozott a fizikai vállalkozásoknak, és elsősorban a kis és középvállalkozásoknak (kkv-knak); mivel sürgős cselekvésre van szükség, figyelembe véve a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerének azon célját, hogy az adóterhek igazságosabb elosztása irányába tett első jó lépésként 2021 júliusában lezárja tárgyalásait;
M. mivel egy méltányos és hatékony adórendszer kulcsfontosságú az adócsalási és adókikerülési gyakorlatok megakadályozásához és az olyan megfelelő nemzetközi adóügyi jogszabályok kialakításához, amelyek kezelik az egyenlőtlenséget és garantálják a versenyképesség előfeltételeit jelentő biztonságot és stabilitást, valamint a vállalatok – különösen a kkv-k – közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtését;
N. mivel a gazdaság digitalizációja lehetővé tette, hogy a különböző ágazatokban működő kisvállalkozások mindenhol versenyképesebbé váljanak, és új ügyfeleket érjenek el; mivel a kisebb induló innovatív vállalkozásokat és a növekvő innovatív vállalkozásokat továbbra sem szabad terhelni a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó uniós intézkedésekkel;
O. mivel a digitális vállalkozások tartalmak létrehozására – különösen a felhasználói adatok felhasználásán és monetizálásán keresztül – nagymértékben építenek az immateriális javakra, és ez az értékteremtés nem jelenik meg a jelenlegi adórendszerekben; mivel ez a jelenség nem kapcsolja össze az értékteremtés helyét az adóztatás helyével;
P. mivel a digitális gazdaság adóztatásáról szóló nemzetközi megállapodás vagy uniós rendelet hiánya akadályozza a versenyképesebb és a növekedést elősegítő üzleti környezet kialakulását a digitális egységes piacon;
Q. mivel az Unió súlyos gazdasági válsággal szembesül, ezért korszerű adópolitikára van szükség, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy hatékonyabban és eredményesebben hajtsák be az egységes piacon folytatott tevékenységek után fizetendő adókat;
R. mivel a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük, és egységes, erős és ambiciózus álláspontot kell képviselniük a nemzetközi adóügyi tárgyalásokon;
S. mivel a Tanács 2020. november 27-i következtetései rögzítik, hogy az Európai Tanács 2021 márciusában „értékelni fogja a digitális gazdaság adóztatása jelentette lényeges kérdéssel kapcsolatban végzett munkát”;
T. mivel a G20-csoport pénzügyminiszterei 2021. április 7–8-án találkoztak és 2021. július 9–10-én találkoznak megint, és áttekintik az átfogó keretrendszerrel foglalkozó tárgyalások mindkét pillérérét;
A gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelése
1. megjegyzi, hogy a jelenlegi nemzetközi adózási szabályok a XX. század elejére nyúlnak vissza, és az adóztatási jogok főként a vállalatok fizikai jelenlétén alapulnak; rámutat arra, hogy a digitalizáció és az immateriális javakra történő nagymértékű hagyatkozás nagyban megnövelte a vállalatok képességét arra, hogy jelentős üzleti tevékenységet folytassanak egy fizikai jelenlétet nélkülöző joghatóságon belül, és ezért az egyik joghatóságban befizetett adók már nem tükrözik az ott létrehozott értéket és nyereséget, ami adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezethet;
2. ebben az összefüggésben szorgalmazza a nagymértékben digitalizált multinacionális vállalatokra vonatkozó adóztatási jogok új és igazságosabb allokációját és az állandó üzleti telephely hagyományos fogalmának felülvizsgálatát, ugyanis az nem terjed ki a digitalizált gazdaságra; emlékeztet a Parlament K(Ö)TA-val kapcsolatos álláspontjára, hogy meg kell határozni a virtuális állandó üzleti telephely fogalmát, szem előtt tartva, hogy hol teremtődik érték, valamint a fogyasztók által előállított érték és nyereség alapján; hangsúlyozza, hogy az online platformok felhasználói és a digitális szolgáltatások fogyasztói immár a nagymértékben digitalizált vállalkozások értékteremtésének központi elemeivé váltak, nem helyezhetők át ugyanolyan módon a joghatóságon kívül, mint a tőke és a munkaerő, ezért az agresszív adótervezéssel és az adókikerüléssel szembeni hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében az új adóügyi kapcsolat meghatározásakor figyelembe kell venni őket;
3. aggodalommal ért egyet azzal, hogy a szóban forgó problémákat túl szűken határozzák meg, ami ahhoz vezethet, hogy csak bizonyos vállalkozások számára alakítanak ki célzott szabályokat; rámutat arra, hogy felül kell vizsgálni a transzferárakat, az állandó üzleti telephelyek meghatározását és a különböző, túl bonyolult adórendszerekből adódó adóztatási hiányosságokat, különös tekintettel a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekre;
4. hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság megadóztatására vonatkozó új megoldásoknak lehetőleg a nyereséget, nem pedig a bevételeket kellene megadóztatniuk;
5. tudomásul veszi gazdaságaink jelentős fejlődését, amelyet a digitalizáció és a globalizáció okozott; tudomásul veszi a digitalizáció társadalmunkra és gazdaságainkra gyakorolt pozitív hatásait, valamint az adóigazgatás digitalizálásában rejlő nagy lehetőséget, amely eszközként szolgál arra, hogy jobb szolgáltatást nyújtsanak a polgároknak, növeljék az adóhatóságokba vetett bizalmat és javítsák a versenyképességet; sajnálattal veszi tudomásul a globalizáció és a digitalizáció kihívásainak megfelelő kezelésére nem mindig alkalmas nemzetközi adórendszer hiányosságait; felszólít egy méltányos és hatékony adórendszert célzó megállapodásra, miközben tiszteletben kell tartani az adózás terén a nemzeti szuverenitást;
6. az adócsalással és adókikerüléssel szembeni küzdelem érdekében szorgalmazza az adórendszer reformját; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalniuk e hiányosságok kezelésében;
7. hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatokat az adóztatási jogok országok közötti allokációjára vonatkozó igazságos és hatékony képlet alapján kell megadóztatni; emlékeztet a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló bizottsági javaslatra;
8. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a digitális gazdaság aluladóztatásával; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a nagymértékben digitalizált multinacionális vállalatok eredendő mobilitását, különösen az értékteremtés szempontjából, és azt, hogy biztosítani kell az adóztatási jogok igazságos elosztását minden olyan ország között, ahol e vállalatok gazdasági tevékenységet folytatnak és értéket teremtenek, beleértve a K+F-et is; megjegyzi, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyes meglévő megállapodások akadályozhatják az adóztatási jog méltányos elosztását, és kéri ezek naprakésszé tételét; kiemeli a peremterületeken elhelyezkedő kis tagállamok különleges helyzetét;
9. úgy véli, hogy további vizsgálatokat kell végezni a különböző üzleti modellek általános adóterheiről; sajnálja, hogy az adókikerülés nemcsak az állami bevételek beszedésére káros, mivel akadályozza a közszolgáltatásokat, és az átlagpolgárra hárítja át az adóterheket, növelve ezzel az egyenlőtlenségeket, hanem torzító hatással van a piacokra is, mivel hátrányos helyzetbe hozza a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, és akadályokat gördít az új helyi belépők elé; kiemeli, hogy figyelembe kell venni a kkv-k esetleges belépési akadályait, hogy elkerülhető legyen egy olyan digitális ágazat kialakulása, amelyben csak néhány nagy szereplő működik;
10. emlékeztet arra, hogy a digitális vállalkozások adójának tényleges, átlagos mértéke csak 9,5%, szemben a hagyományos üzleti modellekben alkalmazott 23,2%-kal;
11. hangsúlyozza, hogy időközben megugrott a digitalizált szolgáltatások iránti kereslet, mivel a Covid19-válsággal összefüggésben számos feladatot távoli üzemmódban kell elvégezni; megállapítja ezért, hogy az ilyen digitalizált szolgáltatások nyújtói a hagyományos vállalkozásoknál, különösen a kkv-knál kedvezőbb helyzetbe kerültek;
12. rámutat arra, hogy az OECD/G20 „Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. intézkedés – 2015. évi zárójelentés” című jelentése arra a következtetésre jut, hogy a digitális gazdaság egyre inkább maga lesz a gazdaság; elismeri, hogy a legtöbb gazdasági ágazat gyorsan digitalizálódik, és a jövőben egy olyan adórendszerre lesz szükség, amely nem különíti el a digitális gazdaságot, hanem biztosítja a bevételek igazságos elosztását azokban az országokban, ahol értékteremtés történik;
13. rámutat annak fontosságára, hogy különbséget kell tenni az adózás és a szabályozás szerepe között, és hogy a digitális gazdaságra vonatkozó jövőbeni adópolitikákat nem úgy kell megfogalmazni, hogy orvosolják a digitális gazdaság hiányosságait – például az információ feletti monopolhelyzetből származó díjakat –, hanem ehelyett helyénvalóbb a szabályozási intézkedések bevezetése;
Globális többoldalú megállapodás: az előnyben részesített, de nem az egyedüli előremutató út
14. egy méltányos és hatékony adórendszert célzó nemzetközi megállapodást szorgalmaz; üdvözli a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belül kifejtett azon erőfeszítéseket, hogy a nemzetközi adórendszernek a folyamatos nyereségátcsoportosítás és a digitalizált gazdaság kihívásainak kezelésére irányuló többoldalú reformjáról globális konszenzust érjenek el; sajnálja azonban, hogy a megállapodás elfogadása céljából 2020 végére kitűzött határidőt nem tartották be; elismeri, hogy a Covid19-világjárvány okozta késedelmek ellenére előrehaladás történt a javaslatokról folytatott szakértői szintű megbeszélések során, és felszólít arra, hogy inkluzív tárgyalási folyamattal 2021 közepéig mielőbb szülessen megállapodás; felszólítja a tagállamokat, hogy más nemzetközi fórumokon, például az ENSZ-ben is vállaljanak tevőleges szerepet az adóügyi kérdésekben;
15. tudomásul veszi, hogy a G20/OECD átfogó keretrendszerben javasolt kétpilléres megközelítés nem vezet a digitális gazdaság elkülönítéséhez, hanem átfogó megoldást keres az előtte álló új kihívásokra; tudomásul veszi az átfogó keretrendszer tagjai közötti nézetkülönbségeket; úgy véli azonban, hogy mindkét pillért egymás kiegészítésének kell tekinteni, és 2021 közepéig el kell fogadni;
16. kiemeli, hogy a második pillér célja az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kihívások kezelése, különösen annak biztosításával, hogy a nagy multinacionális – köztük a digitalizált – vállalatok minimális tényleges társaságiadót fizessenek, függetlenül attól, hogy hol találhatók; üdvözli, hogy a G20-ak és az OECD átfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások az Egyesült Államok kormányának közelmúltbeli javaslatai következtében új lendületet kaptak; e javaslatok szerint „erősen ösztönözni kell a nemzeteket arra, hogy csatlakozzanak egy olyan globális megállapodáshoz, amely világszerte minimális adózási szabályokat hajt végre”; megjegyzi, hogy e javaslatok között szerepel a globális alacsonyan adózó mobil jövedelmek (GILTI) minimumadójának 21%-ra történő emelése, valamint egy olyan SHIELD-kulcs (Stopping Harmful Inversions and Ending Low-tax Developments), amely egyenértékű lenne a GILTI mértékével, amennyiben a II. pillérről nem születik globális megállapodás(13); úgy véli, hogy a nyereségátcsoportosítás megakadályozása és a káros adóverseny megelőzése érdekében az adókulcs legkisebb alkalmazható mértékét méltányos és elégséges szinten kell megállapítani;
17. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gondoskodjon arról, hogy a G20-ak és az OECDátfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások jövőbeli kompromisszumai vegyék figyelembe az EU érdekeit, és kerüljék el a kkv-kat és a polgárokat terhelő összetettség és bürokrácia növekedését;
18. üdvözli az OECD titkárságának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megoldást találjon arra, hogyan lehet összhangba hozni a jelenlegi nemzetközi adózási szabályainkat a globalizálódó és digitalizálódó gazdasággal; üdvözli az első pillér szerinti, az új adóügyi kapcsolatra és az új adóztatási jogokra irányuló javaslatot, amely lehetőséget teremtene a multinacionális vállalatok piaci joghatóságokban történő megadóztatására, még akkor is, ha gazdasági tevékenységük alapján fizikailag nincsenek jelen; hangsúlyozza, hogy a felhasználókkal és fogyasztókkal folytatott interakció jelentősen hozzájárul az értékteremtéshez a nagymértékben digitális üzleti modellekben, és ezért azt figyelembe kell venni az adóztatási jogok allokációjakor; megjegyzi, hogy néhány politikai lehetőséget továbbra is globális szinten kell meghatározni;
19. elismeri, hogy az úgynevezett „A. összeg” új adóztatási jogot teremtene a piacot felügyelő joghatóság számára; hangsúlyozza, hogy ezen új adóztatási jogok hatályának ki kell terjednie minden olyan nagy multinacionális nagyvállalatra, amely részt vehet az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokban, és legalább az automatizált digitális szolgáltatásokra és a fogyasztóorientált vállalkozásokra anélkül, hogy ez további szükségtelen terheket róna a kkv-kra, vagy növelné a felhasználóknak nyújtott szolgáltatások költségét;
20. felszólítja a tagállamokat annak támogatására, hogy a megállapodás biztosítsa, hogy megfelelő mennyiségű nyereséget csoportosítsanak át a piac szerinti joghatósághoz, túl kell lépnie a szokásos és nem szokásos nyereség közötti különbségtételen, amely kizárólag mesterséges megkülönböztetéshez vezethet;
21. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egy túl összetett rendszer valójában lehetőséget teremthet az újonnan elfogadott szabályok kijátszására, és felszólítja az OECD-t és a tárgyaló tagállamokat, hogy törekedjenek egy egyszerű és működőképes megoldás kidolgozására; felszólít az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének cselekvési terve adminisztratív következményeivel kapcsolatos megállapítások megfontolására;
22. javasolja, hogy a tagállamok által a tárgyalások során képviselt szakpolitikai lehetőségek mérsékeljék az összetettséget; ezért támogatja az új adóztatási jogok hatálya alá tartozó multinacionális vállalatok egyszerűsített adminisztratív folyamatait, tekintettel a tagállamok végrehajtási terheinek könnyítésére is, és figyelembe véve azokat a tagállamokat, amelyek nem érintettek a versenyt torzító adózási megállapodásokban, például az úgynevezett „egyedi megállapodásokban”; úgy véli, hogy helyénvaló lenne a szokásos piaci ár elvének reformja;
23. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák az Egyesült Államok új kormányával a digitális adópolitikáról folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy a G20-ak és az OECD átfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások keretében 2021 júniusa előtt közös megközelítést találjanak; üdvözli az Egyesült Államok új kormányának közelmúltbeli nyilatkozatát, miszerint aktívan újra részt vesz az OECD tárgyalásain, hogy megállapodást érjenek el, és felhagyjanak a „védett adatkikötő” koncepciójával; felhívja a tagállamokat, hogy ellenezzék a „védett adatkikötő” záradékot, amely súlyosan alááshatja a reformtörekvéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy a digitalizált gazdaság kihívásainak kezelésére vonatkozóan saját javaslatot terjesszen elő, ha a reform első pillérébe egy „védett adatkikötő ” záradékot építenének be; e tekintetben emlékeztet a Bizottság jelentős digitális jelenlétre vonatkozó hosszú távú javaslatára;
24. tudomásul veszi a jogviták megelőzésére és rendezésére irányuló javaslatot, hogy elkerüljék a kettős adóztatást, és növeljék az új szabályok elfogadottságát; hangsúlyozza ez utóbbi mechanizmus fontos szerepét, különösen az új nemzetközi adórendszer életbe lépéséig tartó átmeneti időszakban; hangsúlyozza azonban, hogy az adórendszer kiszámíthatósága leginkább olyan egyszerű, egyértelmű és harmonizált szabályok létrehozásával érhető el, amelyek eleve megelőzik a vitákat; hangsúlyozza, hogy a viták megelőzésére és rendezésére szolgáló mechanizmus nem hozhatja hátrányos helyzetbe a fejlődő országokat;
25. úgy véli, hogy egy nemzetközi megállapodással el kell kerülni az olyan káros kereskedelmi vitákat és megtorlásokat, amelyek potenciálisan negatív hatással lehetnek más gazdasági ágazatokra;
26. felszólítja a Bizottságot, hogy fejezze be saját hatásvizsgálatát az első és a második pillér által a tagállamok bevételeinek beszedésére gyakorolt hatásokról, és tájékoztassa a Tanácsot és a Parlamentet a megállapításairól; felszólítja a Bizottságot, hogy e hatásvizsgálat alapján adjon tanácsot és iránymutatást a tagállamoknak, hogy olyan álláspontokat képviseljenek a tárgyalások során, amelyek védik az Unió érdekeit;
27. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egységes fellépés érdekében hangolják össze álláspontjukat;
Felhívás azonnali uniós fellépésre
28. úgy véli, hogy mivel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belül 2020 októberében nem sikerült megoldást találni, így folytatódik fog a digitalizált gazdaság aluladóztatása; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány rendkívül előnyös volt a digitális, és elsősorban azon vállalkozások számára, amelyek képesek voltak tevékenységi körük bővítésére, miközben más vállalkozások, nevezetesen a kkv-k veszteségeket szenvedtek el, és ez felgyorsította a digitális gazdaságra való átállást, ezáltal ismételten hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság méltányos hozzájárulásának biztosítása érdekében szükség van a jelenlegi adórendszer megreformálására;
29. kiemeli, hogy a kormányoknak soha nem látott mértékű forrásokat kell beszedniük a Covid19-válság utáni helyreállításhoz, és ezért az aluladóztatott ágazatokból származó bevételek mozgósítása hozzájárulhat a helyreállítás finanszírozásához;
30. úgy véli, hogy a digitalizált gazdaságból eredő adózási kihívások globális problémák, és a nemzetközi koordináció lehetővé tétele érdekében sürgős megállapodásra van szükség a G20-ak/OECD szintjén; úgy véli, hogy egy átfogó és összehangolt nemzetközi megoldás általában elsőbbséget élvez a potenciális kockázatokat hordozó különféle nemzeti vagy regionális digitális adókkal szemben, és lényegesen nagyobb valószínűséggel kap egyhangú támogatást a Tanácsban;
31. hangsúlyozza, hogy a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belüli tárgyalások előrehaladásától függetlenül az EU-nak készen kell állnia arra, hogy 2021 végéig megvalósítsa a digitális gazdaság adóztatására irányuló saját javaslatát, különös tekintettel arra, hogy az OECD javaslatai a vállalatoknak csak egy szűk csoportját érintik, és előfordulhat, hogy elégtelennek bizonyulnak; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a költségvetési ügyekben történő együttműködésről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodást azzal, hogy 2021 júniusáig beterjeszti a digitális illetékre vonatkozó javaslatait, előre jelezve ugyanakkor, hogy azok összeegyeztethetők-e a G20/OECD átfogó keretrendszerének reformjával, amennyiben megállapodás születik erről; azt ajánlja a Bizottságnak, hogy mutasson be egy ütemtervet, és ennek során vegye figyelembe a különböző forgatókönyveket, különösen azt, hogy 2021 közepéig születik-e megállapodás az OECD szintjén vagy sem;
32. felkéri a Bizottságot, hogy szükséges első lépésként fontolja meg különösen az ideiglenes európai digitális szolgáltatási adó bevezetését; hangsúlyozza, hogy ha az OECD/G20-ak átfogó keretrendszerében nemzetközi megállapodás születik, akkor ezeknek az európai megoldásoknak e megállapodáshoz kell igazodniuk; emlékeztet arra, hogy az európai digitális szolgáltatási adó csak első átmeneti lépésként vehető számításba;
33. felszólítja az EU-t, hogy harmonizált módon hajtsa végre a nemzetközi tárgyalások jövőbeli eredményeit, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé erre irányuló javaslatot;
34. rámutat arra, hogy az OECD-tárgyalások kudarca további széttöredezettséget okoz a digitális adók terén, ami szintén káros lehet azoknak az európai vállalatoknak, amelyek arra törekednek, hogy üzleti modelljüket más piacokra terjesszék ki; emlékeztet annak fontosságára, hogy az esetleges kereskedelmi háborúk elkerülése érdekében megállapodást érjenek el az OECD szintjén; kiemeli, hogy annak ellenére, hogy az adózás tagállami hatáskörbe tartozik, szoros koordinációra van szükség;
35. hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamokban székhellyel rendelkező és az uniós társasági adó alá eső digitális vállalatok hátrányos helyzetben vannak azon külföldi vállalatokkal szemben, amelyek „fizikailag nincsenek jelen” egyik tagállamban sem, és így elkerülhetik a társasági adó megfizetését az Unióban annak ellenére, hogy európai felhasználókkal működnek; hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a hagyományos és az automatizált és digitalizált szolgáltatások nyújtói és a fogyasztóorientált vállalkozások számára az EU-ban, biztosítva, hogy ez utóbbiakat méltányos adókulcs mellett a nyereség megtermelésének helyén megadóztassák;
36. hangsúlyozza, hogy az európai digitális szolgáltatási adóknak el kell kerülniük a megfelelési költségek szükségtelen növekedését, és olyan egyértelmű meghatározásokat és átlátható rendelkezéseket kell biztosítaniuk, amelyeket egyszerűen be lehet tartani és tartatni, és elősegítik a jog- és szabályozási biztonságot;
37. arányos szabályok elfogadását szorgalmazza annak elkerülése érdekében, hogy ne hozzák hátrányos helyzetbe a kkv-kat, az induló innovatív vállalkozásokat és a vállalkozások digitalizálásában részt vevő vállalatokat; hangsúlyozza, hogy az adópolitika az egyik eszköz lehet az egységes piac versenyképességének ebben a tekintetben történő támogatására; hangsúlyozza, hogy növekedésbarát adópolitikára van szükség, amelynek célja az egységes piac nemzetközi versenyképességének megerősítése;
38. hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a meglévő kettős adóztatásra vonatkozó szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az EU-t elhagyó összes nyereséget megadóztassák;
39. megjegyzi, hogy egyes tagállamok sürgős kérdésnek tekintik a nagy digitális vállalkozások megadóztatását, és ezért nemzeti szinten bevezették a digitális szolgáltatási adót; megjegyzi, hogy ezek a nemzeti digitális adók hatással vannak a nemzetközi kereskedelemre és tárgyalásokra; rámutat azonban arra, hogy a nemzeti megoldások egyoldalú bevezetése az egységes piac széttöredezettségének és az egységes piacon belüli adózási bizonytalanságnak a kockázatát hordozzák magukban; hangsúlyozza, hogy a nemzeti intézkedések megsokszorozódása még sürgetőbbé teszi egy összehangolt európai megoldás bevezetését; emlékeztet arra, hogy ezeket a nemzeti intézkedéseket egy hatékony többoldalú megoldás megtalálása esetén fokozatosan meg kell szüntetni;
40. emlékeztet arra, hogy ugyan az adóztatás elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, és azt a nemzeti keretek közötti koherencia biztosítása érdekében a kormányoknak a lehető legnagyobb mértékben az uniós jog közös elveivel összhangban kell gyakorolniuk, lehetővé téve ezáltal a tisztességes versenyt és elkerülve az uniós adóztatási elvek általános koherenciájára gyakorolt negatív hatást;
41. megjegyzi, hogy a Tanács nem értett egyet a Bizottság semelyik kapcsolódó javaslatával sem, azaz a digitális szolgáltatási adóval, a jelentős digitális jelenléttel, illetve a KTA-val és a KÖTA-val; felhívja a tagállamokat, hogy az OECD-tárgyalások kudarca esetén – különösen a COVID-19 válság példátlan körülményeinek fényében –, vizsgálják felül álláspontjukat e javaslatokkal kapcsolatban, illetve vegyék fontolóra azoknak az OECD-megállapodások lehetséges jövőbeli végrehajtásába történő integrálását, és vizsgálják meg a Szerződésekben foglalt valamennyi lehetőséget, amennyiben nem sikerül egyhangú megállapodást elérni;
42. felszólítja a tagállamokat, hogy indítsák el újra a Tanácson belüli magas szintű politikai párbeszédet az egységes piacon alkalmazott digitális adóval kapcsolatos döntés előkészítése érdekében, függetlenül a nemzetközi tárgyalások eredményétől; felkéri a Tanácsot, hogy az uniós intézmények közötti őszinte együttműködés elvének betartása érdekében történjen előrelépés a Parlament által már elfogadott jogalkotási ügyekben;
43. üdvözli a digitális illetékről szóló, 2021. január 14-i bizottsági bevezető hatásvizsgálatot; megjegyzi, hogy a digitalizáció fokozhatja a termelékenységet és a fogyasztók jólétét, ugyanakkor rendkívül fontos annak biztosítása is, hogy a nagy, nagymértékben digitalizált vállalkozások méltányosan hozzáruljanak a társadalomhoz; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan mérje fel, hogy a digitális tevékenységek, tranzakciók, szolgáltatások vagy vállalatok hatóköre, meghatározása és szegmentálása miként lesz összhangban a globális megoldás megtalálására irányuló nemzetközi erőfeszítésekkel;
44. elismeri a bevezető hatásvizsgálatban említett három adópolitikai lehetőséget:
a)
a nemzetközi tárgyalásokkal és a kétoldalú adóegyezményekkel összeegyeztethető kiegészítő társasági adó;
b)
hatékony, nemzetközileg elfogadott megoldás hiányában egy bevételeken alapuló adó, rámutat azonban arra, hogy a digitális adónak lehetőleg a nyereséget kellene megadóztatnia,
c)
az EU-ban a vállalkozások között lebonyolított digitális tranzakciókra kivetett adó, amely azzal a kockázattal jár, hogy az adófizetés terhe a nagy digitalizált vállalkozásokról az ezekre a szolgáltatásokra támaszkodó kisebb vállalatokra hárul;
45. kéri az egyes lehetőségek által az EU digitális menetrendjére és az egységes piacra gyakorolt hatások részletes értékelését, valamint az esetleges kereskedelmi viták és más gazdasági szereplők részéről történő megtorlások, illetve a más gazdasági ágazatokra gyakorolt esetleges tovagyűrűző hatások részletes értékelését;
46. felszólít arra, hogy a Parlament kapjon nagyobb szerepet az adóztatással kapcsolatos jogalkotási eljárásokban; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Szerződések nyújtotta összes lehetőséget; ezzel összefüggésben tudomásul veszi az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i közleményében a Bizottság által javasolt, a minősített többségi szavazásra vonatkozó ütemtervet;
Digitális illeték mint új uniós saját forrás
47. üdvözli az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodást(14), összhangban az egyetemesség elvével, és emlékeztet a Bizottság azon jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalására, hogy 2021 júniusáig jogalkotási javaslatot terjeszt elő az uniós digitális illetékről mint saját forrásról; kiemeli, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság jogilag kötelező erejű kötelezettséget vállalt arra, hogy késedelem nélkül követi az ütemtervben meghatározott lépéseket annak érdekében, hogy azt legkésőbb 2023. január 1-jéig bevezessék;
48. emlékeztet arra, hogy a Parlament nagy többséggel elfogadott számos jelentésben és állásfoglalásban többször is kinyilvánította elkötelezettségét egy uniós digitális illeték mint saját forrás bevezetése mellett(15);
49. hangsúlyozza, hogy az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervet is tartalmazó intézményközi megállapodás arra kötelezi a Tanácsot, a Parlamentet és a Bizottságot, hogy visszafordíthatatlanul törekedjenek egy olyan uniós digitális illeték bevezetésére, amely saját forrásként és hosszú távú stabil jövedelemforrásként teljes egészében bekerül a hosszú távú uniós költségvetésbe; hangsúlyozza, hogy függetlenül attól, hogy az alapszabályokat az OECD vagy az EU szintjén határozzák meg, a tagállamokban a digitális gazdaság adóztatásából származó bevételek saját forrássá válhatnak és azzá is kell válniuk; úgy véli, hogy ugyanezt a megközelítést kell követni minden egyéb, az OECD szintjén létrejött megállapodásból származó bevétel esetében is;
50. úgy véli, hogy az uniós digitális illetékből származó bevételek szorosan kapcsolódnának az egységes piac és a „digitális Unió” nyitott határaihoz, ezért az uniós saját források rendkívül megfelelő és valódi alapját képeznék; hangsúlyozza, hogy ha ezt az új közjövedelmet az uniós költségvetésbe irányítanák, az segítene megoldani az adóügyi egyenértékűséghez és a költségvetési koherenciához kapcsolódó számos problémás kérdést;
51. olyan adótervezési és végrehajtási szabályokra szólít fel, amelyek minimálisra csökkentik az uniós polgárokra és fogyasztókra gyakorolt minden gazdasági teher kockázatát; meggyőződése, hogy a digitális illetékből származó bevételeknek az uniós költségvetés saját forrásaivá történő alakítása elősegítené az ilyen költségek egyenlő módon történő elosztását és újraelosztását az uniós tagállamok között;
52. emlékeztet, hogy az egyetemesség elvével összhangban az uniós digitális illetéken és/vagy az OECD szabályain alapuló saját forrásokat hivatalosan nem szabad semmilyen konkrét program vagy alap kiadásaira sem elkülöníteni; emlékeztet, hogy ezek általános jövedelmet jelentenek majd más új saját forrásokkal együtt, amelyek teljes összegének elegendőnek kell lennie legalább a Next Generation EU Helyreállítási Eszköz visszafizetési költségeinek fedezésére; emlékeztet, hogy az új saját forrásokból származó minden olyan bevétel, amely meghaladja a tényleges visszafizetési igényeket, továbbra is általános bevételként fog szolgálni az uniós költségvetés számára;
53. felhívja a figyelmet, hogy az intézményközi megállapodás II. mellékletének G. pontjában foglaltak szerint az intézmények elismerik, hogy az új saját források kosara bevezetésének a többéves pénzügyi keret uniós kiadásainak megfelelő finanszírozását kell támogatnia;
54. fenntartja, hogy az uniós digitális illetékből származó bevétel egy új sajátforrás-kosár részét fogja képezni, amelynek bevételei elegendőek lesznek legalább ahhoz, hogy az uniós költségvetésen keresztül fedezzék a Helyreállítási Eszköz vissza nem térítendő támogatási komponensének jövőbeli visszafizetési költségeit (tőke és kamat), amelyek várhatóan évente átlagosan 15 milliárd EUR-t, 2028 és 2058 között pedig legfeljebb évi 29,25 milliárd EUR-t tesznek ki, elkerülve ugyanakkor az uniós programok kiadásainak csökkentését; megállapítja, hogy a bevétel a becslések szerint több milliárd eurótól több tízmilliárd euróig terjedhet, számos tényezőtől, többek között az adóalap pontos meghatározásától, az adóalanytól, az adózás helyétől, az adó kiszámításától és mértékétől, valamint az érintett ágazatbeli gazdasági növekedés mértékétől függően;
55. kiemeli, hogy az intézményközi megállapodás ütemtervében előirányzott új sajátforrás-kosár – többek között az uniós digitális illeték – bevezetése növelni fogja az EU pénzügyi autonómiáját és azon képességét, hogy megfeleljen az uniós polgárok azon elvárásainak, amelyek az EU olyan stratégiai szakpolitikai célkitűzéseivel kapcsolatosak, mint a méltányos és erős európai egységes piac, a méltányos átálláson alapuló európai zöld megállapodás, a szociális jogok európai pillére és a digitális átalakulás, valamint a nemzeti kiadásokhoz képest nagy hatékonyságnövekedést eredményező uniós hozzáadott érték létrehozása;
56. emlékeztet, hogy az uniós digitális illetékből származó bevételeknek hozzá kell járulniuk a Helyreállítási Eszköz visszafizetéséhez, valamint az uniós programok és alapok kiadásainak finanszírozásához; e tekintetben ismételten megerősíti, hogy a digitális illetékből származó bevételek tagállamok által visszatartott részének szigorúan arányosnak kell lennie az általuk viselt beszedési költségekkel, és nem szabad indokolatlanul hátrányos helyzetbe hoznia az uniós költségvetést;
57. sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós digitális illetékre mint saját forrásra vonatkozó jogalkotási javaslatok és a saját forrásokról szóló felülvizsgált határozat előkészítése során építse be a Parlament álláspontját, és felhívja a Tanácsot, hogy az ütemtervvel összhangban mielőbb fogadja el a javaslatot; ösztönzi az intézményeket, hogy mielőbb és konstruktívan kezdjenek „rendszeres párbeszédet” a saját forrásokra vonatkozóan elfogadott ütemtervben előirányozottaknak megfelelően; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy támogassa az EU határozott vezető szerepét a méltányosabb adózásra irányuló világméretű törekvésben azáltal, hogy 2021 folyamán gyors és határozott lépéseket tesz a digitális illeték mint saját forrás bevezetésére; üdvözli e tekintetben az Európai Tanács tagjainak március 25-i nyilatkozatát, amely hangsúlyozza elkötelezettségüket e törekvés iránt;
o o o
58. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Javaslat a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0685) és javaslat a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0683).
Az intézkedéscsomag magában foglalja az „Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására” című, 2018. március 21-i bizottsági közleményt (COM(2018)0146), a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0147), az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0148) és a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóról szóló, 2018. március 21-i bizottsági ajánlást (C(2018)1650).
A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételével, összehangolásával és közelítésével és a TAXE állásfoglalásaival kapcsolatos 2016. március 16-i közös nyomon követés, a TAXE2 állásfoglalásának 2016. november 16-i nyomon követése, a PANA ajánlásának 2018. áprilisi nyomon követése és a TAXE3 állásfoglalásának 2019. augusztus 27-i nyomon követése.
Hadzhieva, E., A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre: Kihívások és megoldások, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, A. (Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi) Tematikus Főosztály, 2019. február
Különösen az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról szóló, 2018. március 14-i állásfoglalásában (HL C 162., 2019.5.10., 71. o.), a „2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című, 2018. november 14-i időközi jelentésében (HL C 363., 2020.10.28., 179. o.), „A 2021 és -2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a saját források: ideje megfelelni a polgárok elvárásainak” című, 2019. október 10-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0032), az új többéves pénzügyi keretről, a saját forrásokról és a helyreállítási tervről szóló, 2020. május 15-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0124), az Európai Tanács 2020. július 17–21-i rendkívüli ülésének következtetéseiről szóló, 2020. július 23-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0206) és az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2020. szeptember 16-i jogalkotási állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0220).
Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság máltai helyzete
140k
51k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság helyzetéről Máltán (2021/2611(RSP))
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 4., 5., 6., 7., 9. és 10. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 6., 7., 8., 10. 11., 12. és 47. cikkére,
– tekintettel a jogállamiság máltai helyzetről szóló, 2017. november 15-i(1), 2019. március 28-i(2) és 2019. december 16-i(3) állásfoglalására,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoportja által 2017. november 15. óta tartott meghallgatásokra és eszmecserékre, illetve azóta tett küldöttségi látogatásokra,
– tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoport elnöke és Málta miniszterelnöke közötti levélváltásokra, amelyek közül a legutóbbira 2021 áprilisában került sor,
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság Máltán és azon túl: a teljes igazság kibontakozásának biztosítása” című, 2019. június 26-i 2293 (2019) sz. határozatára,
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a 2293 (2019) sz. határozatát követő intézkedésekről szóló, a Parlamenti Közgyűlés Jogi és Emberi Jogi Bizottsága által 2020. december 8-án jóváhagyott jelentésre,
– tekintettel a Velencei Bizottság 2020. október 8-i véleményére a CDL-AD(2020)006 vélemény tárgyát képező jogalkotási javaslatokat végrehajtó tíz jogi aktusról és törvényjavaslatról,
– tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésére,
– tekintettel az Európai Unió Bírósága a Repubblika kontra Il-Prim Ministru ügyben, 2021. április 20-án hozott ítéletére(4),
A. mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel ezek egyetemes értékek, és a tagállamok osztoznak rajtuk;
B. mivel a jogállamiság, valamint a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, illetve az uniós szerződésekben és a nemzetközi emberi jogi eszközökben rögzített értékek és elvek tiszteletben tartása az Unió és a tagállamok kötelessége, amelynek eleget kell tenni; mivel az Uniónak az EUSZ 2. cikke, 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikke szerint megvan az a lehetősége, hogy fellépjen az alapját képező közös értékek védelme érdekében;
C. mivel a Charta az elsődleges uniós jog része; mivel a Charta 11. cikke és az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 10. cikke rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságát és a média szabadságát és pluralizmusát;
D. mivel az EUSZ 19. cikkének (1) bekezdése, a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti a bírói kar függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus elve tekintetében;
E. mivel az EU egészét érinti az, hogy egy tagállam szisztematikusan megtagadja az Európai Unió alapvető értékeinek és azon szerződéseknek való megfelelést, amelyekhez szabadon csatlakozott;
F. mivel Daphne Caruana Galizia, korrupcióellenes oknyomozó újságírót és bloggert 2017. október 16-án egy autójába rejtett pokolgéppel elkövetett merénylettel meggyilkolták; mivel zaklatás és számos fenyegetés célpontja volt fenyegető telefonhívások, levelek és szöveges üzenetek formájában, valamint felgyújtották a házát és megölték a kutyáját; mivel a magát bérgyilkosnak nevező személy 2021. március 16-án tanúvallomást tett a bíróságon arról, hogy két évvel Daphne Caruana Galizia meggyilkolása előtt már volt egy korábbi és különálló kísérlet AK-47-es puskával történő meggyilkolására;
G. mivel a máltai hatóságok által vezetett és az Europol által segített gyilkossági nyomozások eredményeként sikerült több gyanúsítottat azonosítani, ellenük vádat emelni és eljárást indítani, köztük a gyilkosság hátterében álló potenciális megrendelő ellen is, aki a dubaji székhelyű 17 Black Ltd. vállalat tulajdonosa és az ElectroGas Malta Ltd. igazgatótanácsának korábbi tagja; mivel a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) is részt vett a nyomozásokban;
H. mivel az egyik állítólagos bűnrészes és a bírósági eljárás során bemutatott egyes felvételek szerint a máltai miniszterelnök volt vezérkari főnöke is érintett a gyilkosság megtervezésében és finanszírozásában;
I. mivel a miniszterelnök volt kabinetfőnöke 2019. november 26-án lemondott, miután a rendőrség kihallgatta Daphne Caruana Galizia meggyilkolása ügyében; mivel 2021. március 20-án egy másik ügyben – amely Daphne Caruana Galizia munkájának tárgyát képezte – letartóztatták és számos üzleti partnerével együtt őt is pénzmosással, csalással, korrupcióval és hamisítással vádolták meg; mivel óvadék ellenében 2021. április 5-én szabadlábra helyezték az előzetes letartóztatásból;
J. mivel Málta akkori idegenforgalmi minisztere, korábban energiaügyi minisztere 2019. november 26-án lemondott; mivel egy oknyomozó újságírókból álló konzorcium részletes jelentést tett közzé egy kínai család és a volt energiaügyi miniszter, valamint a korábbi miniszterelnök kabinetfőnöke közötti üzleti kapcsolatokról(5); mivel a kínai család állítólag központi szerepet játszott a kínai állami tulajdonban lévő Shanghai Electric Power által a máltai állami villamosenergia-vállalatba, az Enemaltaba való 380 millió EUR értékű beruházásról folytatott tárgyalásokban, valamint ez a kínai család a Dow’s Media Company és a Macbridge vállalatok tulajdonosa, amelyek közül az utóbbi a korábbi máltai energiaügyi miniszter és a korábbi máltai miniszterelnök kabinetfőnöke kezében lévő panamai cégeknek akár 2 millió USD-t is tervezett fizetni; mivel meggyilkolásának idején éppen az ezen üzleti tranzakciókkal kapcsolatos vizsgálatok álltak Daphne Caruana Galizia munkájának középpontjában;
K. mivel Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban 2019 végén nyilvános független vizsgálat indult, amely még folyamatban van;
L. mivel a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos, folyamatban lévő bírósági eljárás egyik gyanúsítottja elnöki kegyelemben részesült egy másik ügyben való részvételéért, és eskü alatt vallomást tett; mivel elmondása szerint lehetséges, hogy a volt gazdasági miniszter részt vett egy újságíró megölésére irányuló tervben, és a kormány egyik minisztere súlyos bűncselekményben vett részt, spekulációra adva okot a HSBC bank Qormi-i központjának 2010-ben megkísérelt kirablásáról, amely a rendőrséggel való fegyveres összecsapáshoz vezetett;
M. mivel a máltai igazságügyi, esélyegyenlőségi és kormányzási minisztérium polgári jogokért és reformokért felelős korábbi parlamenti titkára állítólag készpénzt fogadott el a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának elrendelésével vádolt személytől, miután az újságírónő állítása szerint a titkár közvetítőként járt el egy 2019-re tervezett ingatlanértékesítésben; mivel erre az ingatlanértékesítésre soha nem került sor;
N. mivel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésében vázoltak szerint továbbra is komoly aggályok állnak fenn a máltai korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatban; mivel a megelőzésre, a nyomozásra és a büntetőeljárásra vonatkozó jelenlegi normák egyértelműen elégtelenek; mivel ez azzal fenyeget, hogy aláássa a polgárok közintézményekbe vetett bizalmát, veszélyes kapcsolatokat eredményezve a bűnözői csoportok és a hatóságok között; mivel a szervezett bűnözést elsősorban a korrupció teszi lehetővé; mivel strukturális reformprojekt indult a hiányosságok kezelésére és a korrupcióellenes intézményi keret megerősítésére, beleértve a bűnüldözést és a büntetőeljárást is;
O. mivel az újságírók – különösen, de nem kizárólag az oknyomozó újságírók – ellen egyre több úgynevezett „a nyilvánosság részvétele elleni stratégiai pereket” (SLAPP) indítanak, amelyek célja kizárólag munkájuk meghiúsítása, a nyilvános ellenőrzés elkerülése és a hatóságok elszámoltatásának megakadályozása, ami visszatartó hatást gyakorol a média szabadságára; mivel meggyilkolásának időpontjában Daphne Caruana Galizia vagyonát befagyasztották a korábbi máltai gazdasági miniszter és annak tanácsadója által indított négy rágalmazási perhez kapcsolódóan kibocsátott óvintézkedési parancsok révén; mivel ezek az ügyek a halála idején vele szemben indított 42 polgári rágalmazási per között szerepeltek, melyek közül egyet az akkori miniszterelnök, kettőt az akkori idegenforgalmi miniszter, kettőt pedig az akkori miniszterelnök kabinetfőnöke indított;
1. mély aggodalmát fejezi ki a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos vizsgálatok során napvilágra került legfrissebb információk miatt, különös tekintettel a miniszterek és a politikai megbízottak lehetséges részvételére; tudomásul veszi az emberölés kivizsgálása terén elért eredményeket; megismétli azonban, hogy a közelmúltban napvilágra került tények új kérdéseket vetnek fel az üggyel és a kapcsolódó vizsgálatokkal kapcsolatban;
2. felhívja a máltai kormányt, hogy minden szükséges erőforrást mozgósítson annak érdekében, hogy ne csak a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásában érintett valamennyi személyt állítsa bíróság elé, hanem azokat is, akik érintettek minden más, jelenleg vizsgálat vagy bejelentés tárgyát képező ügyben, amelyre az újságírónő meggyilkolása előtt fény derült; úgy véli, hogy Daphne Caruana Galizia munkája alapvető fontosságú volt a máltai korrupció feltárásában, és hogy a kapcsolódó vizsgálatok közelmúltbeli fejleményei megerősítik a független média és az aktív civil társadalom mint az igazságszolgáltatás, a demokrácia és a jogállamiság alapvető pillérei kiemelkedő fontosságát;
3. ismételten kéri, hogy az Europol teljeskörűen és folyamatosan vegyen részt a gyilkosságok kivizsgálásában és az összes kapcsolódó nyomozásban; felszólít az Europol részvételének megerősítésére, mivel az eredményeket hoz;
4. üdvözli a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos független nyilvános vizsgálat folytatását; felhívja a kormányt és Málta illetékes hatóságait, hogy maradéktalanul hajtsák végre a vizsgálatból eredő valamennyi ajánlást;
5. aggodalmának ad hangot a gyilkossági eljárás keretében az elnöki kegyelem ismételt felajánlásával és alkalmazásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a más bűncselekményekkel kapcsolatban felajánlott tanúvallomásokat nagyon körültekintően kell értékelni, és azokat nem szabad a gyilkosságok teljes körű igazságszolgáltatásának elkerülésére felhasználni; megjegyzi azonban, hogy az elnöki kegyelem és a vádalku a gyilkosság megrendelésének elkövetésével gyanúsított személyek egyikének 2019 novemberében történő letartóztatásához vezető két elem volt;
6. tudomásul veszi a pénzmosással és korrupcióval kapcsolatos egyes ügyekben – különösen a miniszterelnök volt kabinetfőnöke tekintetében – folytatott vizsgálatok során elért, bár jelentős késedelmet szenvedett eredményeket; hangsúlyozza azonban, hogy a legutóbbi tanúvallomások és napvilágra került információk új gyanús tényeket és potenciális bűncselekményeket tártak fel, és ezért felhívja a máltai hatóságokat, hogy haladéktalanul indítsák el és mozdítsák elő a nyomozást ezekben az ügyekben;
7. úgy véli, hogy a korrupcióval és csalással kapcsolatos valamennyi állítást – különösen magas politikai szinten – megfelelő szigorral és megfelelő szinten kell kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni, többek között a külföldi szereplők esetleges részvételével kapcsolatban is; megkérdőjelezi, hogy helyénvaló-e, hogy a korábbi polgári jogi és reformügyi parlamenti titkár elleni vádakat csak a közéleti normákért felelős biztos vizsgálja ki;
8. emlékeztet arra, hogy a máltai kormánynak kiemelt prioritásként kell kezelnie a szervezett bűnözés, a korrupció és az újságírók megfélemlítése elleni küzdelmet;
9. elismeri, hogy az Európai Unió Bírósága 2021. április 20-i ítéletében megállapította, hogy a 2016. évi máltai alkotmányos reform által bevezetett, az igazságszolgáltatás tagjainak kinevezésére vonatkozó rendelkezések megerősítették az igazságszolgáltatás függetlenségét, és ezért összhangban vannak az uniós joggal;
10. mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a máltai fejlemények az évek során a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat – többek között a média szabadságát, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás politikai beavatkozástól való függetlenségét, valamint a békés gyülekezés szabadságát – érintő súlyos és tartós fenyegetésekhez vezettek; úgy véli, hogy a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó alkotmányos garanciákat tovább kell erősíteni; megjegyzi, hogy a Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság néhány ajánlásának végrehajtását követően Málta kormánya előrelépést tett a jogállamiság terén; ösztönzi a máltai kormányt, hogy folytassa intézményeinek megerősítésére irányuló erőfeszítéseit;
11. mély aggodalmát fejezi ki a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésében Máltával kapcsolatban tett megállapítások, nevezetesen a „mély korrupciós minták” miatt; mindazonáltal üdvözli a strukturálisreform-projekt elindítását; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a rendelkezésére álló valamennyi eszközt és eljárást az uniós jognak való teljes körű megfelelés biztosítására az igazságszolgáltatási rendszerek hatékony működése, a pénzmosás elleni küzdelem, a bankfelügyelet, a közbeszerzés, valamint a várostervezés és -fejlesztés tekintetében;
12. megismétli a máltai hatóságokhoz intézett felhívását, hogy maradéktalanul hajtsák végre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, a Velencei Bizottság, a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO), valamint a pénzmosás elleni intézkedések értékelését és a terrorizmus finanszírozását vizsgáló szakértői bizottság (Moneyval) valamennyi függőben lévő ajánlását; úgy véli, hogy megfelelően végre kell hajtani a nemzeti parlamentekkel és a parlamenti képviselőkkel, az alkotmánybíróság ítéleteivel és a szakosodott törvényszékekkel kapcsolatos ajánlásokat; felhívja a máltai hatóságokat, hogy kérjék ki a Velencei Bizottság véleményét az ajánlásainak való megfelelésről; fenntartja magának a jogot, hogy a Velencei Bizottság alapokmánya 3. cikkének (2) bekezdésével és az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodás 28. pontjával összhangban ilyen kérelmet nyújtson be;
13. elismeri, hogy Daphne Caruana Galizia meggyilkolása reformokat indított el az újságírók védelmének javítása és a tömegtájékoztatás szabadságának védelme érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a máltai hatóságoknak további bizonyítható lépéseket kell tenniük, olyan hosszú távú jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket hozva, amelyek biztosítják a kritikus, független máltai újságírás környezetét, valamint a politikusok és a tisztviselők elszámoltathatóságát; felhívja a máltai kormányt, hogy foglalkozzon a média szabadságával és a közszolgálati média politikai beavatkozástól való függetlenségével, valamint a közösségi médiában a gyűlöletbeszéd egyre gyakoribb használatával kapcsolatos aggodalmakkal;
14. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az állampolgársági és letelepedési programok káros hatással vannak az uniós polgárság integritására; emlékeztet a közelmúltban napvilágra került információkra a honosításhoz szükséges tartózkodási követelmények enyhébb értelmezéséről, valamint a közvetítők szerepéről és a köztisztviselők bevonásáról; megismétli a máltai hatóságokhoz intézett azon felhívását, hogy biztosítsák az átláthatóságot és szüntessék meg befektetői állampolgársági és letelepedési programjaikat ahelyett, hogy módosítanák azokat; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó kötelezettségszegési ügyben a lehető leghamarabb adjon ki indokolással ellátott véleményt;
15. megjegyzi, hogy az oknyomozó újságírók és a visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető társadalmi érdek; megjegyzi, hogy a nemzetközi és máltai civil társadalmi szervezetek és újságírók kulcsszerepet játszanak Daphne Caruana Galizia nyomozásainak folytatásában; felhívja a máltai hatóságokat, hogy mindenáron és mindenkor biztosítsák az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek személyes biztonságának, megélhetésének és ezáltal függetlenségének védelmét; felhívja a máltai hatóságokat, hogy mielőbb hajtsák végre az (EU) 2019/1937 irányelvet(6);
16. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a SLAPP elleni uniós jogszabályokra annak érdekében, hogy megvédje az újságírókat a zaklató perektől; hangsúlyozza, hogy a korrupció és a hivatali visszásságok ellen folytatott küzdelem során a tényfeltáró újságírásnak a közjót szolgáló eszközként különös figyelmet és pénz- és adóügyi támogatást kell kapnia; hangsúlyozza, hogy a sajtó és a média szabadságának megsértése esetén gyorsreagálási mechanizmusokra, valamint az oknyomozó újságírás terén határokon átnyúló alapra van szükség;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Tanácsnak, valamint a Máltai Köztársaság elnökének.
„Különjelentés: A pénz útvonala a Daphne-gyilkosságtól Kínába vezet” (Money trail from Daphne murder probe stretches to China), Reuters, 2021. március 29.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).
A csalás elleni uniós program 2021–2027 ***II
123k
44k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a csalás elleni uniós program létrehozásáról és a 250/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (05330/1/2021 – C9-0108/2021 – 2018/0211(COD))
– tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05330/1/2021 – C9-0108/2021),
– tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2021)0149),
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0386) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0126/2021),
1. egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;
2. megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;
3. utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;
4. utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei ***II
124k
43k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (átdolgozás) (12262/1/2020 – C9-0011/2021 – 2017/0237(COD))
– tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (12262/1/2020 – C9-0011/2021),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. január 18-i véleményére(1),
– a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2017)0548) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0045/2021),
1. egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;
2. megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;
3. utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;
4. utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Védelmi Alap létrehozásáról és az (EU) 2018/1092 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06748/1/2020 – C9-0112/2021 – 2018/0254(COD))
– tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06748/1/2020 – C9-0112/2021),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére(1),
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0476) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A9-0120/2021),
1. egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;
2. megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;
3. utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;
4. utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Digitális Európa program létrehozásáról és az (EU) 2015/2240 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06789/1/2020 – C9-0109/2021 – 2018/0227(COD))
– tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06789/1/2020 – C9-0109/2021),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére(1),
– tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére(2),
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0434) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A9-0119/2021),
1. egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;
2. megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;
3. utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;
4. utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) 2021–2027 ***II
126k
43k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról és az 1293/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06077/1/2020 – C9-0110/2021 – 2018/0209(COD))
– tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06077/1/2020 – C9-0110/2021),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 18-i véleményére(1),
– tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. október 9-i véleményére(2),
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0385) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0130/2021),
1. egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;
2. megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;
3. utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;
4. utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Közigazgatási együttműködés a jövedéki adók területén: az elektronikus nyilvántartások tartalma *
119k
42k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló 389/2012/EU tanácsi rendeletnek az elektronikus nyilvántartások tartalma tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0028 – C9-0016/2021 – 2021/0015(CNS))
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre,
– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-i nyilatkozatára, amely a Covid19-et világjárványnak nyilvánította,
– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. január 30-i nyilatkozatára, amely szerint a Covid19-járvány nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek minősül,
– tekintettel a Covid19 kapcsán bevezetett intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2020. november 13-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az EBB „Az EBB 2020. évi tevékenysége – Latin-Amerika és a Karib-térség” című jelentésére,
– tekintettel a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet által közzétett jelentésekre,
– tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2020. novemberi, „A Covid19 Latin-Amerikában és a Karib-térségben: A válságra adott kormányzati válaszok” című jelentésére,
– tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2020. április 8-i közös nyilatkozatára a Covid19-világjárványra való globális szintű uniós reagálásról (JOIN(2020)0011),
– tekintettel Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, 2020. szeptember 16-i beszédére,
– tekintettel Josep Borrell főképviselő által az Európai Unió nevében a koronavírus-járvány idején az emberi jogokról szóló, 2020. május 5-én tett nyilatkozatra,
– tekintettel a Covid19-válságra az „Európa együtt” megközelítés alapján adott globális reagálásról szóló, 2020. június 8-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Európai Tanácsnak a helyreállítási tervről és a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. július 17–21-i következtetéseire,
– tekintettel a Tanácsnak az EU prioritásairól szóló, 2020. július 13-i, „A multilateralizmus, valamint egy mindenki javát szolgáló, erős és hatékony ENSZ elősegítése” témakör keretében az Egyesült Nemzetek Szervezetében és az ENSZ Közgyűlésének 75. ülésszakán levont következtetéseire,
– tekintettel a Covid19-járvány külpolitikai következményeiről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az Euro–Latin-Amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) társelnökeinek a Covid19-világjárvány hatásainak enyhítésére irányuló átfogó és biregionális EU–LAC stratégiáról szóló, 2020. november 5-i nyilatkozatára,
– tekintettel az EuroLat társelnökeinek a Covid19-járványról szóló, 2020. március 30-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az EU-27 és a latin-amerikai és karibi-térség közötti informális miniszteri találkozót követően az Európai Külügyi Szolgálat által kiadott, 2020. december 14-i közös közleményre,
– tekintettel a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (ECLAC) „Latin-amerikai társadalmi körkép 2020-ban” című, 2021-ben közzétett jelentésére,
– tekintettel az ibér-amerikai állam- és kormányfők 2021. április 21-én Andorrában tartott 27. csúcstalálkozójára és az azt követő nyilatkozatra,
– tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésekre,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0204/2020),
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló 1998. évi ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülöttekről és törzsi népekről szóló, 1989. június 27-én elfogadott 169. számú egyezményére,
– tekintettel António Guterres ENSZ-főtitkár és Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2020. márciusi nyilatkozataira a pandémia ellen küzdő országokkal szembeni szankciók megszüntetéséről,
– tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2021. április 15-i, Fiocruzban tartott előadására,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és a fenntartható fejlődési célokra,
A. mivel az Unió, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolatok stratégiai és kiemelt jelentőségűek; mivel Latin-Amerika a Covid19 által leginkább sújtott régiók egyike; mivel Latin-Amerika a világ népességének 8,4%-át teszi ki, de jelenleg a koronavírus okozta halálesetek több mint egyötöde következik be itt;
B. mivel a Covid19-világjárványra adott válasz világszerte, így Latin-Amerikában is változatos volt; mivel valamennyi ország általános szükségállapotot hirdetett;
C. mivel most az a prioritás, hogy helyreálljon a multilaterális intézmények azon képességébe vetett bizalom, hogy képesek globális válaszokat adni, előre haladva a WTO Covid19-cel kapcsolatos kereskedelmi és egészségügyi kezdeményezéséről és a kapcsolódó egészségügyi termékekről folytatott megbeszéléseken;
D. mivel a Covid19-világjárvány pusztító hatással járt az Atlanti-óceán mindkét partján, szoros együttműködést téve szükségessé a WTO, a WHO, az ENSZ intézményei és a Világbank között, ami elengedhetetlen a válság kezeléséhez és a szolidaritás biztosításához; mivel globális és összehangolt válaszra van szükség a fenntartható, zöld és digitális helyreállítás jelentette komoly kihívások kezeléséhez, amelynek inkluzívnak, méltányosnak és reziliensnek is kell lennie;
E. mivel a világjárvány hatásai és a válaszként végrehajtott szakpolitikák növelték a régió országainak likviditási szükségleteit, hogy szembe tudjanak nézni a vészhelyzettel; mivel ezek a tényezők az adósságszint emelkedéséhez vezettek, és a kormányoknak a közkiadások növekedésével kell szembenézniük, ami a nemteljesítés kockázatával fenyeget; mivel a likviditáshoz és az adósságcsökkentéshez való jobb hozzáférést össze kell kapcsolni a közép- és hosszú távú fejlesztési célkitűzésekkel, és így a jobb előrehaladást célzó kezdeményezésekkel;
F. mivel az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség (GAVI), a járványügyi felkészültséggel kapcsolatos innovációk előmozdítására irányuló koalíció (CEPI) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által koordinált COVAX-kezdeményezés eddig mintegy 38 millió adag oltóanyagot adott be; mivel a COVAX-kezdeményezés keretében egyértelműen szükség van a termelési és elosztási kapacitás növelésére;
G. mivel a COVAX oltóanyag-ellátásának első fordulójában 31 latin-amerikai és karibi ország vesz részt, amelyek az elkövetkező hónapokban több mint 27 millió adag oltóanyagot kapnak;
H. mivel a COVAX-kezdeményezés célja a biztonságos, jó minőségű, hatékony és megfizethető oltóanyagokhoz való globális hozzáférés előmozdítása és biztosítása; rámutat arra, hogy 2021-ben a COVAX a világnépesség csupán 20%-a számára biztosított oltóanyagokat, és hogy mind Európában, mind Latin-Amerikában meg kell erősíteni az oltóanyag-előállítást és -elosztást;
I. mivel Latin-Amerika 2020 elején a világ legegyenlőtlenebb régiója volt, és a helyzet a világjárvány idején csak súlyosbodott; mivel a szegénységi ráta 2020 végére elérte a 209 milliót, ami további 22 millió ember elszegényedését jelenti, miközben az összesen 78 millió mélyszegénységben élő száma 8 millióval nőtt; mivel a Covid19-világjárvány miatt és az országok által e jelenség megállítása érdekében elfogadott sürgősségi szociális védelmi intézkedések ellenére a régióban az egyenlőtlenség mutatói a foglalkoztatási és munkaerő-piaci részvételi rátákkal együtt elsősorban a nők körében romlottak;
J. mivel a Covid19 aránytalan mértékben sújtja az alacsony és közepes jövedelmű és fejlődő országokat, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, többek között a nőket és a lányokat, az időseket, a kisebbségeket és az őslakos közösségeket, rontva az egészségügyi és fejlesztési eredményeket, ezáltal akadályozva a fenntartható fejlődési célok elérését;
K. mivel a Covid19-világjárvány okozta válság súlyosbította a nemek közötti egyenlőtlenségeket; mivel Latin-Amerikában az egyik legmagasabb a nemi alapú erőszak aránya a világon, és ez az arány a világjárvány idején nőtt, és a korlátozó intézkedések a családon belüli erőszak, a nemi erőszak és a nőgyilkosságok számának jelentős növekedéséhez vezettek; mivel a világjárvány idején a szexuális és a reproduktív egészség nem kapott prioritást, ami súlyosan akadályozza az egészséghez való jogot, és veszélyezteti a régióban élő nők és lányok életét;
L. mivel a Covid19 súlyosan érintette az őslakos népeket a tiszta vízhez, a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a szociális juttatásokhoz való nem megfelelő hozzáférés, valamint az egészséghez és a megélhetéshez való jogaik védelmét szolgáló, kulturális szempontból megfelelő mechanizmusok hiánya miatt;
M. mivel egyes latin-amerikai országokban, akárcsak a világ számos részén, a Covid19-világjárványt is ürügyként használták fel az elnyomásra, aránytalan mértékben korlátozva a politikai ellenzéket és a civil társadalmi összejöveteleket és tevékenységeket; mivel a kormányzati intézkedések gyakran aláástak minden alapvető emberi jogot, köztük a legbizonytalanabb helyzetben lévők polgári politikai, szociális, gazdasági és kulturális jogait; mivel a Covid19-cel kapcsolatos korlátozások a véleménynyilvánítás szabadságára is kihatottak;
N. mivel a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos intézkedések következtében az újságírók munkája nehezebbé vált a régióban a korlátozott fizikai hozzáférés és a hatóságokkal való kevesebb kapcsolat miatt, különös tekintettel az újságíróknak az egyre elterjedtebb dezinformáció elleni küzdelemben betöltött szerepére; mivel az online dezinformáció, az álhírek és az áltudomány az Egészségügyi Világszervezet által „infodémiaként” meghatározott jelenség részeként a világjárvány egyik fő mozgatórugója Latin-Amerikában; mivel ennek konkrét példái a kuruzslástól a Covid19 elleni csodaszereken át az egyes közösségek és kisebbségek elleni politikai támadásokig és gyűlöletkampányokig terjednek; mivel a közösségi média jelentős szerepet játszott a dezinformáció és az áttudomány terjesztésében;
O. mivel egyes kormányokat különösen bíráltak a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos kockázatos politikai irányvonalaik miatt, mivel szembementek a regionális és helyi egészségügyi kezdeményezésekkel, például azzal fenyegetőzve, hogy bevetik a hadsereget a helyi kijárási tilalom és korlátozások megszüntetésére, továbbá olyan vádak is érték őket, hogy figyelmen kívül hagyták a WHO a világjárvány kezelésére vonatkozó alapvető irányelveit és bevált gyakorlatait és a tudományosan megalapozott közegészségügyi iránymutatásokat;
1. ismételten mély aggodalmának ad hangot a Covid19-világjárvány mind az európai, mind a latin-amerikai kontinensre gyakorolt pusztító hatása miatt, és szolidaritását fejezi ki valamennyi áldozattal és családjaikkal, valamint az egészségügyi, gazdasági és társadalmi válság által érintett valamennyi személlyel;
2. háláját fejezi ki a régióban a koronavírus-fenyegetés jelentette komoly nyomásnak és kockázatoknak kitett egészségügyi dolgozóknak munkájukért;
3. felhívja mindkét régió kormányait, az uniós intézményeket és a latin-amerikai integrációs szerveket, hogy fokozzák a biregionális együttműködést, javítsák a felkészültségi és reagálási kapacitásokat, a jövedelmek védelmét, az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint a széles körű oltási tervek hatékony kezelését;
4. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a szükséget szenvedő latin-amerikai országok hatóságaival, és a világjárvány kezelése érdekében vessék be az uniós polgári védelmi mechanizmust és a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló egyéb szolidaritási finanszírozási forrásokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a Horizont Európa programot és más uniós programokat és alapokat a latin-amerikai országok és az EU közötti tudományos együttműködés előmozdítására, nevezetesen az egészségügy és az innováció területén; üdvözli a regionális egészségügyi együttműködésre irányuló új kezdeményezéseket, például egy fertőző betegségekkel foglalkozó transznacionális intézet létrehozását;
5. felszólít minden országot és kormányt, hogy indokolatlan késedelem nélkül biztosítsa az oltóanyagokhoz való ingyenes hozzáférést a teljes lakosság számára, biztosítva a kellő oltóanyag-ellátást, előmozdítva az azokhoz való méltányos hozzáférést, és a lehető leggyorsabban haladva az oltási kampányokkal, amelyek immár folyamatban vannak; e célból javasolja a regionális és/vagy szubregionális koordinációs mechanizmusok megerősítését az oltóanyagok beszerzésének és hatékony elosztásának egyszerűsítése, valamint a fejlesztésüket és gyártásukat támogató kutatások fokozása érdekében;
6. felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a COVAX-kezdeményezés elosztási kapacitásának megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, és támogassa a COVAX előzetes piaci kötelezettségvállalásának teljes finanszírozását;
7. elismeri, hogy az EU és tagállamai vezető szerepet játszottak az alacsony és közepes jövedelmű országokban a biztonságos és hatékony oltóanyagokhoz való tisztességes és méltányos hozzáférés biztosítására irányuló erőfeszítésekben a COVAX-mechanizmuson keresztül, többek között a közelmúltban bejelentett további 500 millió EUR összegű hozzájárulással, amely összesen 1 milliárd EUR összegű közvetlen vissza nem térítendő támogatást és garanciát jelent a COVAX számára; megállapítja, hogy mivel a Bizottság, az Európai Beruházási Bank és az uniós tagállamok több mint 2,2 milliárd EUR-t ajánlottak fel a COVAX-eszköz számára, az EU annak egyik fő támogatója;
8. sürgeti a latin-amerikai országokat, hogy migrációs státuszuktól függetlenül mindenki számára biztosítsanak oltóanyagot, tegyenek sürgős intézkedéseket az irreguláris migránsok és a menekültek, valamint az informális szektorban dolgozó és illegális településeken élő személyek oltóanyaggal való ellátásának megerősítésére, és tegyék lehetővé a nemzeti személyazonosító okmánnyal nem rendelkezők számára, hogy adminisztratív késedelmek nélkül regisztráljanak az oltásra; üdvözli e tekintetben az olyan intézkedéseket, mint a Kolumbiában tartózkodó venezuelai migránsok ideiglenes védelméről szóló jogszabály vagy a Brazíliában folyamatban lévő „Operação Acolhida” áthelyezési művelet;
9. megállapítja, hogy a WHO szerint a régió számos országa rendelkezik Covid19 elleni potenciális oltóanyag-termelési kapacitással, amely technológiatranszfer esetén növelhető lenne;
10. sürgeti a kormányokat, hogy továbbra is a legmagasabb szinten tartsák tiszteletben az emberi jogokat a Covid19 terjedésére válaszul hozott korlátozó intézkedések alkalmazása során; kéri annak biztosítását, hogy az egészségügyi vészhelyzetre való reagálás érdekében hozott intézkedések arányosak, szükségesek és megkülönböztetéstől mentesek legyenek; elítéli a világjárvány idején hozott elnyomó intézkedéseket, az emberi jogok súlyos megsértéseit és a lakossággal szembeni visszaéléseket, többek között azt, hogy az állami és a biztonsági erők túlzott erőszakot alkalmaznak;
11. felszólítja az érdekelt feleket, hogy fokozzák az online dezinformáció, az álhírek és a áltudomány elleni küzdelmet; felhívja mindkét régió kormányait és a nemzetközi szervezeteket, hogy működjenek együtt az online platformokkal annak érdekében, hogy hatékony megoldásokat találjanak az „infodémia” kezelésére; üdvözli a PortalCheck.org, a Latin-Amerikában és a Karib-térségben működő tényellenőrzők a Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése érdekében létrehozott új online forrásközpontját, amelyet az Európai Unió támogat; megjegyzi azonban, hogy a kormányoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a dezinformáció elleni küzdelmet a politikai vita elnyomására és a polgárok alapvető szabadságainak korlátozására használják;
12. felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a jelenlegi uniós jogalkotási javaslatokra – például a határokon átnyúló egészségügyi fenyegetésekről szóló rendeletre irányuló javaslatra – építve gondoskodjanak a tudástranszferre és a válságreagálási intézkedésekre és tervezésre vonatkozó konkrét kötelezettségvállalásról annak érdekében, hogy segítsék a latin-amerikai országokat abban, hogy jobban felkészüljenek a jövőbeli világjárványokra;
13. sajnálja, hogy a Covid19-világjárványt erősen átpolitizálták, többek között az állam- és kormányfők tagadó retorikáját vagy a helyzet súlyosságát elbagatellizáló hozzáállását, és felszólítja a politikai vezetőket, hogy felelősségteljesen járjanak el a további eszkalálódások megelőzése érdekében; aggasztónak tartja a világjárványhoz kapcsolódó dezinformációs kampányokat, és felhívja a hatóságokat, hogy azonosítsák és vonják jogi felelősségre az ilyet elkövetőket;
14. felhívja az EU-t és tagállamait, valamint az összes latin-amerikai államot, hogy támogassák a Nemzetközi Valutaalap különleges lehívási jogainak tömeges érvényesítését a régió országai likviditásának a legkevésbé költséges módon történő növelése érdekében, és támogassák a G20-csoport adósságszolgálat-felfüggesztési kezdeményezése hatályának a közepes jövedelmű országokra való kiterjesztését;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Euro-Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint a latin-amerikai országok hatóságainak és parlamentjeinek.
Bolívia, valamint Jeanine Añez volt elnök és más tisztviselők letartóztatása
131k
48k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Bolíviáról, valamint Jeanine Áñez volt elnök és más tisztviselők letartóztatásáról (2021/2646(RSP))
– tekintettel a bolíviai helyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a bolíviai általános választásokról az Európai Unió nevében tett, 2020. október 23-i nyilatkozatára, valamint a szóvivője által a legutóbbi bolíviai fejleményekről tett, 2021. március 14-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) a jogszerű eljárásra és az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó Amerikaközi normák Bolíviában való tiszteletben tartásáról szóló, 2021. március 16-i sajtóközleményére,
– tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének tulajdonítható, Bolíviáról szóló, 2021. március 13-i nyilatkozatra,
– tekintettel az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) főtitkárságának a bolíviai helyzetről szóló, 2021. március 15-i és 17-i nyilatkozataira,
– tekintettel Bolívia politikai alkotmányára,
– tekintettel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
A. mivel a bolíviai politikai és társadalmi helyzet továbbra is súlyos aggodalomra ad okot a 2019. október 20-i elnökválasztás óta; mivel legalább 35 ember meghalt és 833 ember megsebesült a széles körű és erőszakos tiltakozások során, és sok más személyt őrizetbe vettek a jogszerű eljárás szabályainak megsértésével, beszámolók szerint számos esetben megsértve az emberi jogokat; mivel Evo Morales elnök lemondott elnöki tisztségéről, és elhagyta az országot; mivel több vezető lemondása hatalmi vákuumhoz vezetett, és az alkotmánynak megfelelően a szenátus második alelnöke, Jeanine Áñez átvette az ideiglenes elnökséget; mivel a Többnemzetiségű Bolíviai Alkotmánybíróság (TCP) jóváhagyta Jeanine Áñez ideiglenes elnökségét;
B. mivel alkotmányos megbízásukat követően Jeanine Ánez és az ideiglenes hatóságok megtették a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy új demokratikus, inkluzív, átlátható és tisztességes választásokat szervezzenek, amelyekre 2020 októberében került sor a Covid19-járvány okozta kihívások ellenére; mivel a MAS párt színeiben induló Luis Arce nyerte meg az elnökválasztást, akit Jeanine Áñez, valamint a nemzetközi közösség, többek között az Európai Unió is elismert elnökként, biztosítva az átlátható és békés hatalomátadást;
C. mivel megerősítették, hogy az elmúlt hónapokban a MAS támogatói ellen indított számos bírósági eljárást megszüntettek, miközben a MAS kormányával szemben álló politikusokat növekvő számban fenyegettek meg bírósági eljárásokkal; mivel 2021. február 18-án a többnemzeti országgyűlés jóváhagyta a 4461. számú, homályosan csak „legfelsőbb rendeletnek” nevezett jogszabályt, amely általános amnesztiát és kegyelmet biztosított Arce elnök kormányának azon támogatói számára, akiket az Áñez-kormány alatt a 2019 októberében kirobbant „politikai válsággal” kapcsolatos bűncselekmények miatt vontak büntetőeljárás alá;
D. mivel 2021. március 13-án Jeanine Áñezt és két miniszterét, Rodrigo Guzmán korábbi energiaügyi minisztert és Álvaro Coimbra korábbi igazságügyi minisztert, valamint a 2019–2020 közötti átmeneti kormányban részt vevő más személyeket „terrorizmus, zendülés és összeesküvés” vádjával őrizetbe vettek, és az ügyészek azzal vádolják őket, hogy 2019-ben államcsínyben vettek részt; mivel előzetes letartóztatásukat hat hónapra meghosszabbították, és Áñez volt elnök elítélése esetén 24 éves börtönbüntetésnek néz elébe; mivel három másik miniszter ellen letartóztatási parancs van érvényben; mivel Jeanine Áñez volt elnöktől fogva tartása kezdetén megtagadták az orvosi ellátást;
E. mivel az ügyészek egy volt MAS-os kongresszusi képviselő panasza alapján emeltek vádat, és azt állítják, hogy a fent említett személyek segítettek, irányítottak, és támogattak olyan szervezeteket – vagy azok tagjai voltak –, amelyek célja Bolívia „alkotmányos rendjének” felborítása volt; mivel az ügyészi vádemelés Jeanine Áñezt mint ideiglenes elnököt érinti, nem mint polgárt vagy más közszereplőt; mivel a 2009. évi alkotmány 159. cikkének (11) bekezdése, 160. cikkének (6) bekezdése, 161. cikkének (7) bekezdése és 184. cikkének (4) bekezdése és a 2010. október 8-i törvény különleges eljárást ír elő az elnök, alelnök és a különböző bíróságok felsőbb tisztviselői elleni eljárás esetén; mivel az Áñez elnök ellen az ügyészség által folytatott bírósági eljárás nem felel meg a bolíviai alkotmánynak; mivel a kísérő dokumentációban szereplő bizonyítékok homályosnak tűnnek;
F. mivel az e bűncselekmények elkövetésével vádolt személyek azt állítják, hogy üldöztetés áldozatai; mivel az eddig letartóztatott személyek azt állítják, hogy nem ismertették előttük megfelelően a vádakat, bár a főügyészi hivatal hangsúlyozta, hogy az elfogatóparancsokat a törvénynek megfelelően és a fogvatartottak jogainak megsértése nélkül bocsátották ki; mivel az ombudsmani hivatal úgy határozott, hogy nyomon követi a bolíviai rendőrség és ügyészség fellépéseit a jogszerű eljárás és a letartóztatott személyek védelemhez való jogának tiszteletben tartása érdekében;
G. mivel az Amerikaközi Demokratikus Charta 3. cikke a hatalmi ágak szétválasztását és függetlenségét a képviseleti demokrácia alapvető elemeként határozza meg; mivel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének 8. cikke hangsúlyozza a bírósági garanciákat és a tisztességes eljárást; mivel több nemzetközi szervezet aggodalmának adott hangot az igazságszolgáltatási mechanizmusokkal való bolíviai visszaélés miatt, valamint amiatt, hogy ezeket a hatalmon lévő párt egyre inkább elnyomó eszközként használja; mivel Arce újonnan megválasztott elnök ígéretet tett arra, hogy kormányzása alatt nem lesz politikai nyomásgyakorlás az ügyészekre és bírákra;
H. mivel a bolíviai igazságszolgáltatási rendszer hitelességét aláássák a függetlenség hiányáról, a politikai beavatkozás kiterjedt gyakorlatáról és a korrupcióról szóló folyamatos jelentések;
I. mivel az IACHR hangsúlyozta, hogy Bolívia bizonyos terrorizmus elleni jogszabályai sértik a jogbiztonság elvét, mert egyebek mellett szerepel bennük a terrorizmus részletes – így óhatatlanul túl tág vagy homályos – meghatározása is; mivel az államoknak a bűncselekmények meghatározásakor tiszteletben kell tartaniuk a jogbiztonság elvét; mivel a Többnemzetiségű Alkotmánybírósághoz jelenleg elbírálásra váró panaszokat nyújtottak be, melyekben kérték a büntető törvénykönyv zendülés bűncselekményéről szóló 123. cikkének, valamint a terrorizmusról szóló 133. cikkének alkotmányellenesnek nyilvánítását, mivel azok állítólagosan megsértik az Emberi Jogok Amerikai Egyezményét és Bolívia alkotmányát;
J. mivel az EU és Bolívia partnersége hosszú múltra tekint vissza, és a jövőben is támogatni fogjuk az ország demokratikus intézményeit, a jogállamiság megerősítését, az emberi jogok érvényesítését, valamint demokratikus és társadalmi fejlődését; mivel az EU 2019-ben és 2020-ban fontos szerepet játszott az országban a megbékélés segítőjeként, valamint támogatást nyújtva a választásokhoz;
1. helyteleníti és elítéli Áñez korábbi ideiglenes elnök, két minisztere és más politikai foglyok önkényes és törvénytelen fogva tartását; felszólítja a bolíviai hatóságokat azonnali szabadon bocsátásukra és az ellenük politikai okokból emelt vádak ejtésére; felszólít átlátható és pártatlan, politikai nyomástól mentes igazságszolgáltatásra, és sürgeti a hatóságokat, hogy hiánytalanul biztosítsák számukra a jó egészségi állapothoz szükséges orvosi ellátást;
2. hangsúlyozza, hogy Áñez korábbi elnök a szenátus második alelnökeként maradéktalanul ellátta a Bolívia alkotmánya által előírt feladatkörét, Evo Morales korábbi elnök – az állítólagos választási csalások miatt kirobbant zavargásokat követő – lemondása után átvéve a megüresedett elnöki tisztséget; rámutat, hogy Bolívia Többnemzetiségű Alkotmánybírósága jóváhagyta a hatalmi jogkör átadását Jeanine Áñeznek; megállapítja, hogy a 2020. október 18-i választások incidensek nélkül, teljes demokratikus garanciák mellett zajlottak le;
3. hangot ad aggodalmának a bolíviai igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának hiánya, illetve amiatt, hogy az továbbra is strukturális problémákkal küzd; megállapítja, hogy a függetlenség hiánya hátrányosan hat az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, és általánosabban, csökkenti a polgárok nemzeti igazságszolgáltatásba vetett bizalmát; elítéli, hogy az igazságszolgáltatásra politikai nyomást gyakorolnak a politikai ellenzék üldözése céljából, és hangsúlyozza a megfelelő eljárási garanciák fenntartásának és az igazságszolgáltatás politikai nyomásgyakorlástól való megszabadításának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az áldozatokat megilleti a valódi, pártatlan igazságszolgáltatás, és valamennyi felelőst el kell számoltatni, bármiféle – pártállásuk alapján juttatandó – amnesztia vagy kegyelem ígérete nélkül; felszólít a hatalmi ágak függetlenségének teljes körű tiszteletben tartására és valamennyi jogi eljárás teljes átláthatóságának biztosítására;
4. hangsúlyozza, hogy minden bírósági eljárást a nemzetközi jogban elismert jogszerű eljárás elvének teljes tiszteletben tartása mellett kell lefolytatni; hangsúlyozza, hogy ezek során biztosítani kell az igazságszolgáltatási garanciákat, a hatékony jogvédelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, amelyek részét képezik a független és pártatlan, más állami intézmények befolyásától mentes igazságszolgáltatásnak;
5. sürgeti Bolíviát, hogy késlekedés nélkül indítson el igazságszolgáltatási rendszerében – különösen annak összetétele tekintetében – strukturális változtatásokat és reformokat annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek a tisztességes és hiteles tárgyalások garanciái, a pártatlanság, valamint az eljárások jogszerűsége; felszólítja Bolívia kormányát, hogy kezelje az országban széles körben elterjedt korrupció kérdését; felszólítja a bolíviai kormányt, hogy módosítsa a büntető törvénykönyvnek a zendülés és a terrorizmus bűncselekményeiről szóló cikkeit, amelyek túlságosan tág fogalommeghatározásokat tartalmaznak a terrorizmusra vonatkozóan, és ezáltal teret adnak a jogszerűség és az arányosság elvének megsértésére;
6. felszólítja a bolíviai ügyészséget, hogy indítsa újra az azzal kapcsolatos vizsgálatot, hogy a Morales-kormány állítólag 1,6 millió USD összegű állami támogatást folyósított szabálytalan kifizetések révén a Neurona tanácsadó cégnek;
7. emlékeztet arra, hogy a demokratikus értékek, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében elengedhetetlen a bolíviai intézmények keretében a párbeszéd fejlett és hatékony csatornáinak fenntartása; felszólítja a bolíviai hatóságokat, hogy indítsanak el megbékélési folyamatot a bolíviai társadalomban látens módon jelenlévő feszültségek és ellenségeskedés megszüntetése céljából;
8. aggodalmát fejezi ki a Bolíviában 2019 óta kibontakozó és egyre súlyosbodó társadalmi és politikai helyzet miatt, és mély sajnálatát fejezi ki a minden oldalon áldozatokat követelő bolíviai zavargások tragikus következményei miatt; hangsúlyozza, hogy feltétlenül fenn kell tartani az állam teljes mértékben jogszerű, többnemzetiségű és többnyelvű jellegét; felszólítja Bolíviát, hogy hajtson végre strukturális változtatásokat és reformokat, többek között nevezzen ki független és pártatlan ombudsmant az országban kialakult válságok kiváltó okainak kezelése érdekében;
9. úgy véli, hogy az EU-nak és Bolíviának folytatnia és fokoznia kell az együttműködést és a párbeszédet a GSP+ tárgyalások keretében, mivel Bolívia az Andok Közösség egyetlen olyan országa, amely nem kötött megállapodást az EU-val; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is Bolívia mellett kell állnia, és készen kell állnia az együttműködés elmélyítésére, feltéve, hogy egyértelmű lépések történnek a helyzet javítása érdekében, és tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Bolívia kormányának, a Bolíviai Többnemzetiségű Alkotmánybíróságnak, az Amerikai Államok Szervezetének, az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának, az Andok Parlamentnek és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ emberi jogi főbiztosának.
Istenkáromlásról szóló törvények Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügye
143k
52k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az istenkáromlásról szóló törvényekről Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyéről (2021/2647(RSP))
– tekintettel a Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i(1), a keresztényekkel szembeni erőszak és üldöztetés különösen Malulában (Szíria) és Pesavárban (Pakisztán) tapasztalt közelmúltbeli eseteiről, valamint Szaíd Ábedíni lelkipásztor ügyéről (Irán) szóló 2013. október 10-i(2), a legutóbbi pakisztáni üldöztetésekről szóló 2014. április 17-i(3), az istenkáromlással kapcsolatos törvényekről szóló 2014. november 27-i(4), valamint a Pakisztánról, különösen az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről és a halálbüntetésről szóló 2017. június 15-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az 1955-ös Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 6., 18. és 19. cikkére,
– tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre,
– tekintettel Rupert Colville, az ENSZ emberi jogi főbiztosi hivatalának szóvivője által tett észrevételekre, és különösen a Pakisztánról szóló 2020. szeptember 8-i sajtótájékoztatójára,
– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Pakisztánról szóló nyilatkozataira,
– tekintettel 2019-ben aláírt EU–Pakisztán stratégiai együttműködési tervre, amely megteremti a kölcsönös együttműködés elfogadott alapját olyan prioritások tekintetében, mint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok,
– tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel a Bizottság, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által készített, az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló, a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó, 2020. február 10-i közös jelentésre (JOIN(2020)0003), és különösen az EU fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírásával (GSP+) összefüggésben Pakisztán vonatkozó értékelésére (SWD(2020)0022),
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdítására és védelmére vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,
A. mivel az istenkáromlásról szóló, számos vitát kiváltó pakisztáni törvények a jelen formájukban 1986 óta vannak hatályban, és halálbüntetéssel vagy életfogytig tartó börtönnel sújtják a Mohamed próféta személyét érő istenkáromlást;
B. mivel Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényei hivatalos kivégzésekhez ugyan sohasem vezettek, hatásukra mégis zaklatnak, bántalmaznak és meggyilkolnak istenkáromlással vádolt személyeket; mivel az istenkáromlással vádolt személyek élete – a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül – veszélyben forog; mivel köztudott, hogy Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényeivel gyakran visszaélnek oly módon, hogy a feljelentő személyes érdekből hamis vádakkal illet egy másik személyt;
C. mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvények veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabad önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt; mivel e törvények a vallási közösségek védelme helyett a félelem fátylát borították a pakisztáni társadalomra; mivel az e jogszabályok vagy alkalmazásuk megreformálására irányuló minden kísérletet fenyegetésekkel vagy gyilkosságokkal fojtottak el; mivel az e kérdések médiában, online vagy offline történő megbeszélésére irányuló kísérleteket gyakran fenyegetések és zaklatások kísérik, még a kormány részéről is;
D. mivel jelenleg több tucat ember van bebörtönözve istenkáromlással kapcsolatos vádak miatt, köztük muzulmánok, hinduk, keresztények és mások; mivel az istenkáromlással megvádolt számos személyt erőszakos csőcselék gyilkolt le; mivel a pakisztáni bírósági rendszerre hatalmas nyomás nehezedik; mivel a bírósági eljárások gyakran évekig is eltartanak és pusztító hatással vannak ártatlan pakisztáni polgárokra, családjaikra és közösségeikre;
E. mivel az elmúlt évben Pakisztánban riasztó mértékben nőtt az állítólagos istenkáromlásokkal kapcsolatos online és offline feljelentések száma; mivel ilyen vádaskodások értek számos emberi jogi jogvédőt, újságírót és művészt, valamint a társadalom perifériájára szorult embereket; mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvényeket egyre gyakrabban használják személyes vagy politikai leszámolásra, megsértve ezzel a vallás vagy meggyőződés szabadságához, valamint a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jogot;
F. mivel Pakisztánban az istenkáromlással kapcsolatos ügyekben folytatott bírósági eljárások minősége rendkívül alacsony; mivel az elmarasztaló ítélet megszületéséhez bizonyítási kötelezettség alig szükséges, és az igazságügyi hatóságok gyakran meg sem kérdőjelezik a vád alapjául szolgáló állításokat; mivel a bevádolt személyeket gyakran eleve bűnösnek vélelmezik, és nekik kell ártatlanságukat bizonyítaniuk, holott ennek éppen fordítva kellene lennie;
G. mivel a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához fűződő jog a vallások követőit, az ateistákat, a szabadgondolkodókat és a vallási meggyőződéssel nem rendelkező embereket egyaránt megilleti;
H. mivel Pakisztán mérvadó nemzetközi emberi jogi megállapodások – többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezménye – részes fele, így rá is vonatkoznak az e megállapodásokban az élethez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség tekintetében előírt rendelkezések;
I. mivel az istenkáromlással vádolt személyek ügyeiben számos alkalommal kerül sor a tárgyalások elhalasztására, gyaníthatóan azért, mert a felmentő ítéletek meghozatalától vonakodó bírák inkább e taktikát alkalmazzák; mivel a pakisztáni büntető igazságszolgáltatási rendszer dolgozói, többek között ügyvédek, rendőrök, ügyészek és bírák gyakran nem végezhetik munkájukat hatékonyan, pártatlanul és félelem nélkül; mivel tanúk és az áldozatok családjai megtorló intézkedésektől való félelmükben rejtőzködésre kényszerülnek;
J. mivel a pakisztáni helyzet 2020-ban még rosszabbra fordult, a kormány ugyanis rendszeresen alkalmazta az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, és nem volt képes megvédeni a vallási kisebbségeket a nem állami szereplők által elkövetett visszaélésektől, ezért ugrásszerűen megemelkedett a célzott emberölések, az istenkáromlási ügyek, az erőszakos térítések, valamint a gyűlöletbeszédek száma vallási kisebbségek, közöttük ahmadi, síita muszlim, hindu, keresztény és szikh közösségek tagjai ellen; mivel a nő- és gyermekrablás, az iszlám hitre való erőszakos térítés, a nemi erőszak és a kényszerházasság 2020-ban is közvetlenül fenyegette a vallási kisebbségekhez tartozó nőket és gyermekeket, különösen hindukat és keresztényeket;
K. mivel 2021. március 2-án volt tíz éve annak, hogy az istenkáromlást büntető törvények elleni nyilvános kiállását követő fenyegetések után meggyilkolták Shahbaz Bhatti volt pakisztáni kisebbségügyi minisztert;
L. mivel a pakisztáni házaspárt, Sagufta Kószárt és Shafkat Emmanuelt 2014-ben istenkáromlás vádjával halálra ítélték; mivel ezek a vádak azon alapultak, hogy állítólag Mohamed prófétára nézve sértő üzeneteket küldtek egy Sagufta Kószár által regisztrált telefonszámról annak a személynek, aki istenkáromlással vádolta meg a házaspárt;
M. mivel rendkívül hiányosnak tekinthető a bizonyíték, amely alapján a házaspárt elítélték; mivel a házaspár írástudatlansága megcáfolja azt a feltételezést, hogy a szöveges üzeneteket ők küldhették; mivel az üzenetek küldésére állítólag használt telefont nem foglalták le a nyomozás során; mivel a házaspár nem sokkal a vádak benyújtása előtt állítólag vitába keveredett a vádlóval; mivel okkal feltételezhető, hogy a házaspárt megkínozták;
N. mivel a házaspárt fogva tartják mindaddig, amíg a bíróság ítéletet nem hoz a halálbüntetéssel szembeni fellebbezésükről; mivel fellebbezésüket 2020 áprilisában, hat évvel az elítélésüket követően kellett volna megtárgyalni, de a tárgyalást többször, legutóbb 2021. február 15-én elhalasztották;
O. mivel a házaspárt elítélésük óta négy gyermeküktől elválasztották;
P. mivel Safkat Emmanuelnek egy 2004-ben elszenvedett baleset folytán gerincvelőkárosodása van, és a börtönben nem kap megfelelő orvosi ellátást; mivel Sagufta Kószárt egy női börtönben szigetelték el, és helyzete miatt depresszióban szenved;
Q. mivel a lahorei legfelsőbb bíróság több alkalommal elhalasztotta az ügyet, és mivel a házaspár ügyvédje, Saiful Malook nagyon keményen dolgozik azért, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyét végre tárgyalja a bíróság, és a tisztességes és igazságos eljáráshoz való joguk érvényesüljön;
R. mivel a Pakisztáni Társadalmi Igazságosság Központ szerint 1987 és 2021 februárja között az istenkáromlással kapcsolatos törvények alapján legalább 1855 embert vádoltak meg, és a legtöbb vádat 2020-ban emelték;
S. mivel 2017 áprilisában a feldühödött tömeg meggyilkolta Mashal Khan muszlim diákot, miután azt állították róla, hogy istenkáromló tartalmat tett közzé az interneten – amire bizonyítékot nem találtak; mivel Junaid Hafeezt, a multáni Bahauddin Zakariya Egyetem oktatóját 2013 márciusában letartóztatták, azt állítva róla, hogy istenkáromló megjegyzéseket tett, öt évig tartó tárgyalása során magánzárkában tartották, istenkáromlás elkövetésében bűnösnek találták és 2019 decemberében a pakisztáni bíróság halálos ítéletet mondott ki rá; mivel az ENSZ emberi jogi szakértői az ítéletet az „igazságszolgáltatás megcsúfolásának” nevezték és a nemzetközi joggal ellentétesnek tartják;
T. mivel egyre több online és offline támadás éri az újságírókat és a civil társadalmi szervezeteket, különösen a nőket és a társadalom leginkább marginalizált csoportjait, köztük a vallási kisebbségek tagjait, a szegényebbeket és a fogyatékossággal élőket; mivel az ilyen támadások során gyakran istenkáromlással kapcsolatos hamis vádakat fogalmaznak meg, amelyek fizikai támadásokhoz, gyilkosságokhoz, önkényes letartóztatásokhoz és fogva tartásokhoz vezethetnek;
U. mivel Pakisztán 2014 óta a GSP+ program keretében kereskedelmi kedvezményekben részesül; mivel az egyoldalú kereskedelmi megállapodás jelentős gazdasági előnyökkel jár az ország számára; mivel a GSP+ státusz azzal a kötelezettséggel jár, hogy 27 nemzetközi egyezményt, köztük az emberi jogok és a vallásszabadság garantálására vonatkozó kötelezettségvállalásokat kell megerősíteni és végrehajtani;
V. mivel a Pakisztánról szóló legutóbbi, 2020. február 10-i GSP+ értékelésében a Bizottság számos komoly aggályt fejezett ki az országban uralkodó emberi jogi helyzettel kapcsolatban, nevezetesen amiatt, hogy nem történt előrelépés a halálbüntetés alkalmazási körének és végrehajtásának korlátozása terén;
W. mivel az istenkáromlásról szóló törvény folyamatos alkalmazása Pakisztánban a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos egyre szigorúbb korlátozások közepette zajlik; mivel 2019 márciusában a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó az istenkáromlást és hitehagyást büntető törvények újjáélesztésének egyik példájaként említi Asia Bibi ügyét, valamint úgy véli, hogy a közrendre vonatkozó törvényeket a vallási közösségekre nézve sértőnek tekintett véleménynyilvánítás korlátozása érdekében alkalmazzák;
X. mivel a radikális pakisztáni csoportok által a francia hatóságok ellen elkövetett ismételt és megtévesztő támadások, valamint a pakisztáni kormány által az istenkáromlás miatt nemrégiben tett nyilatkozatok azóta eszkalálódtak, hogy a francia hatóságok reagáltak a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében kiálló francia tanárral szembeni terrortámadásra, és arra késztették a francia hatóságokat, hogy 2021. április 15-én ajánlást bocsássanak ki állampolgáraiknak Pakisztán ideiglenesen elhagyására; mivel 2021. április 20-án a kormányzó párt egyik tagja állásfoglalást terjesztett elő a pakisztáni nemzetgyűlésben, amelyben vitát kér a francia nagykövet kiutasításáról;
1. aggodalmát fejezi ki Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel egészsége és jóléte miatt, és sürgeti a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul biztosítsák a megfelelő orvosi ellátást; felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Safkat Emmanuelt és Sagufta Kószárt, és vonják vissza a rájuk kirótt halálbüntetést;
2. sajnálja, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel fellebbezésének tárgyalását folyamatosan elhalasztják; felhívja a lahorei legfelsőbb bíróságot, hogy a lehető leghamarabb hozza meg ítéletét, és adjon észszerű magyarázatot bármely további halasztásra;
3. megállapítja, hogy Safkat Emmanuelt súlyos betegsége miatt börtönkórházban tartják, és a Faisalabad börtönön kívül már kétszer kezelték; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a házaspárt hét éve, egymástól és családjuktól elszigetelten tartják fogva; ezért felszólítja Pakisztán kormányát annak biztosítására, hogy börtöneiben tisztességes és humánus feltételek uralkodjanak;
4. aggasztja, hogy Pakisztánban folyamatosan visszaélnek az istenkáromlásról szóló törvényekkel, ami súlyosbítja a meglévő vallási szakadékokat, és ezáltal táplálja a vallási intolerancia, erőszak és megkülönböztetés légkörét; hangsúlyozza, hogy az istenkáromlásra vonatkozó pakisztáni törvények összeegyeztethetetlenek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, és egyre gyakrabban használják fel a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok, köztük a síiták, az ahmadik, a hinduk és a keresztények elleni támadásokra Pakisztánban; felszólítja ezért Pakisztán kormányát e törvények, illetve alkalmazásuk felülvizsgálatára, és később végleges eltörlésére; kéri, hogy minden úgynevezett istenkáromlási ügyben biztosítsanak védelmet a bírák, a védőügyvédek és a védelem tanúi számára;
5. sürgeti Pakisztánt, hogy helyezze hatályon kívül a nemzeti büntető törvénykönyv 295-B. és C. szakaszát, és az ország egész területén tartsa tiszteletben a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, ténylegesen megtiltva az istenkáromlásról szóló törvények alkalmazását; felhívja továbbá Pakisztán kormányát, hogy módosítsa a terrorizmus elleni 1997. évi törvényt azt biztosítandó, hogy az istenkáromlási ügyeket ne a terrorista ügyekkel foglalkozó bíróságok bírálják el, és lehetővé váljon az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés az állítólagos istenkáromlással kapcsolatos eljárásokban;
6. hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága, a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a kisebbségi jogok a pakisztáni alkotmányban rögzített emberi jogok;
7. felhívja Pakisztán kormányát, hogy egyértelműen ítélje el az országban élő vallási kisebbségek ellen irányuló erőszakra és megkülönböztetésre uszítást; felhívja Pakisztán kormányát, hogy az istenkáromlásról szóló törvényekkel való visszaélések megelőzése érdekében – addig is, amíg e törvények nem kerülnek eltörlésre – építsen ki hatékony eljárási és intézményi biztosítékokat nyomozati, ügyészi és bírósági szinteken; elítéli a Pakisztánban élő vallási kisebbségekkel, többek között a keresztényekkel, az ahmadi muszlimokkal, a síitákkal és a hindukkal szembeni, folyamatosan jelen lévő megkülönböztetést és erőszakot; emlékeztet arra, hogy 2014-ben a feldühödött tömeg megtámadta a gudzsranválai ahmadi közösséget azt követően, hogy a bíróság felmentette az istenkáromlással megvádolt Aqib Saleemet, a közösség egyik tagját, és hogy a támadásban a közösség három tagja, köztük két gyermek életét vesztette; megjegyzi, hogy immár előírás, hogy főfelügyelői szintnél alacsonyabb beosztásban dolgozó rendőrök az ügy nyilvántartásba vétele előtt nem vizsgálhatnak ki vádakat;
8. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különféle indíttatásból – például személyes viták rendezése vagy gazdasági haszonszerzés céljából – megfogalmazott hamis vádakhoz Pakisztánban gyakran az istenkáromlásról szóló törvényekre hivatkoznak; felhívja ezért Pakisztán kormányát, hogy fordítson kellő figyelmet e jelenségre, és ennek megfelelően helyezze hatályon kívül az istenkáromlásról szóló törvényeket; határozottan elutasítja Ali Khan, palamenti ügyekért felelős pakisztáni államminiszter azon nyilatkozatát, amelyben a beszámolók szerint a istenkáromlók lefejezését szorgalmazza;
9. minden uniós és európai diplomáciai munkatársat arra kér, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt Sagufta Kószár és Shafkat Emmanuel védelmének és támogatásának biztosítása érdekében, többek között azáltal, hogy részt vesznek a bírósági tárgyalásokon, börtönlátogatásokat kérnek, és folyamatosan és határozottan kapcsolatban maradnak az ügyben érintett hatóságokkal;
10. felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását, és nyújtsanak nemzetközi védelmet Sagufta Kószár, Shafkat Emmanuel, ügyvédjük, Saiful Malook és más olyan személyek számára, akiket jogaik békés gyakorlása miatt vádolnak, ideértve az emberijog-védőket is, amennyiben el kellene hagyniuk Pakisztánt;
11. mély aggodalmát fejezi ki az újságírók, a tudományos dolgozók és a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők és a kisebbségek ellen egyre nagyobb számban elkövetett online és offline támadások miatt; sürgeti Pakisztán kormányát, hogy tegyen azonnali lépéseket az újságírók, az emberijog-védők és a hitalapú szervezetek biztonságának szavatolása érdekében, és végezzen mielőbb hatékony vizsgálatokat a jogállamiság fenntartása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;
12. felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az aktuális események fényében haladéktalanul vizsgálják meg Pakisztán GSP+ státuszra való jogosultságát, valamint azt, hogy fennállnak-e olyan okok, amelyek indokolják e státusz és az azzal járó előnyök ideiglenes visszavonására irányuló eljárás megindítását, és erről a lehető leghamarabb tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek;
13. felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy használjon fel minden – többek között a vallás és a meggyőződés szabadságára vonatkozó uniós iránymutatások alapján – rendelkezésére álló eszközt a vallási közösségek számára nyújtandó segítséghez, valamint ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon a pakisztáni kormányra annak érdekében, hogy az többet tegyen a vallási kisebbségek védelmében;
14. sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák Pakisztánt az igazságügyi reform és kapacitásépítés terén azt biztosítandó, hogy az alsóbb fokú bíróságok képesek legyenek a fogvatartottak esetében mielőbb megindítani a bírósági eljárásokat, és megszüntetni azokat az istenkáromlással kapcsolatos eljárásokat, amelyeket nem támaszt alá elegendő megbízható bizonyíték;
15. üdvözli a Pakisztánban folytatott vallásközi párbeszédeket, és sürgeti az EKSZ-t és az Unió küldöttségét, hogy továbbra is támogassa a Vallásközi Harmónia Pakisztáni Nemzeti Béketanácsát olyan rendszeres, hitalapú szervezetek, civil társadalmi szervezetek, emberi jogi szakértők, jogi szakemberek és tudományos dolgozók támogatásával tartott kezdeményezések szervezésében, amelyben részt vesznek a vallási vezetők, többek között a vallási kisebbségek vezetői; felhívja továbbá az Unió küldöttségét és a tagállamok képviseleteit, hogy továbbra is támogassák az emberi jogok érvényesülését nyomon követő, valamint a vallási és nemi alapú erőszak áldozatait segítő nem kormányzati szervezeteket Pakisztánban;
16. felhívja Pakisztánt, hogy folytasson intenzívebb együttműködést a nemzetközi emberi jogi szervekkel, többek között az ENSZ Emberi Jogi Bizottságával az összes vonatkozó ajánlás végrehajtása, valamint annak érdekében, hogy javuljon a referenciaként szolgáló nemzetközi célok teljesítésének nyomon követése, és az erre vonatkozó jelentéstétel;
17. elfogadhatatlannak tartja a Franciaország ellen irányuló erőszakos tüntetéseket és támadásokat; mély aggodalmát fejezi ki a Pakisztánban tapasztalható franciaellenesség miatt, amely az ország ideiglenes elhagyására késztetett francia állampolgárokat és vállalatokat;
18. örömmel veszi tudomásul a pakisztáni legfelsőbb bíróság közelmúltbeli ítéletét, amely megtiltja a mentális egészségügyi problémákkal küzdő fogvatartottak kivégzését; megismétli, hogy az Európai Unió minden esetben és kivétel nélkül, határozottan ellenzi a halálbüntetést; felszólít a halálbüntetés egyetemes eltörlésére; felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy változtassák meg minden egyes halálraítélt esetében az ítéleteket a tisztességes eljáráshoz való jog – mint nemzetközileg elismert és az alkotmányban biztosított jog – tiszteletben tartása érdekében;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.
A Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételei és kiadásai
187k
67k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2020/2264(BUI))
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 39. cikkére,
– tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre(2), valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság által ezzel összefüggésben elfogadott együttes nyilatkozatokra(3), továbbá a kapcsolódó egyoldalú nyilatkozatokra(4),
– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(5),
– tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),
– tekintettel az Európai Parlament 2021. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2020. május 14-i állásfoglalására(7),
– tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2020. november 12-i állásfoglalására(8),
– tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének második tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2020. december 18-i állásfoglalására(9),
– tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(10),
– tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására(11),
– tekintettel a nemek közötti egyenlőség Európai Parlamenten belüli érvényesítéséről szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására(12),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című közleményére (COM(2020)0152),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai zöld megállapodásról szóló közleményére (COM(2019)0640), különösen annak az „Energia- és erőforrás-hatékony építés és korszerűsítés” című 2.1.4. pontjára,
– tekintettel az EMAS 2024-ig tartó időszakra vonatkozó középtávú stratégiájára, amelyet a környezetvédelmi vezetés brüsszeli irányítóbizottsága 2020. december 15-én fogadott el,
– tekintettel „Az Európai Parlament szénlábnyoma – Úton a karbonsemlegesség felé” című tanulmányra(13),
– tekintettel az Európai Számvevőszék 14/2014. sz., „Az uniós intézmények és szervek hogyan számítják ki, csökkentik és ellentételezik üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat?” című különjelentésére(14),
– tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (megújulóenergia-irányelv) foglalt addicionalitási követelményekre, és különösen ezen irányelv (90) preambulumbekezdésére és 27. cikkére,
– tekintettel az uniós épületállomány energiahatékonysági potenciáljának maximalizálásáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(15),
– tekintettel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvre(16) és az energiahatékonysági irányelvre(17),
– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozatára az épületeik példamutató szerepéről az energiahatékonysági irányelv(18) összefüggésében,
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című közleményére (COM(2020)0789), különösen annak a közösségi közlekedésről szóló 9. bekezdésére,
– tekintettel a Parlament 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezetének kidolgozása céljából a főtitkár által az Elnökséghez továbbított jelentésre,
– tekintettel az Elnökség által 2021. március 8-án az eljárási szabályzat 25. cikkének (7) bekezdése és 102. cikkének (1) bekezdése értelmében elkészített, előzetes költségvetési javaslattervezetre,
– tekintettel a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 102. cikkének (2) bekezdése értelmében elkészített költségvetési javaslattervezetre,
– tekintettel eljárási szabályzata 102. cikkére,
– tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0145/2021),
A. mivel a Parlament mint társjogalkotó, a költségvetési hatóság egyik ága, az európai demokráciára vonatkozó ellenőrző és támogatói szerepének folyamatos erősödése – többek között a Covid19-világjárványra adott európai válasz és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes, az EUMSZ 122. cikkén alapuló, az uniós költségvetésre potenciálisan érzékelhető következményekkel járó új javaslatok költségvetési ellenőrzéséről szóló nyilatkozata(19) összefüggésében – rávilágított arra, hogy a Parlamentet továbbra is megfelelő jogalkotási szakértelemmel és pénzügyi forrásokkal kell ellátni a jogalkotási és ellenőrzési feladatai minőségének és az eredmények közlésének biztosításához; mivel a Parlament és képviselőinek az európai polgárok szemében való hitelessége attól függ, hogy a Parlament képes-e kiadásait körültekintően, hatékonyan és indokoltan, a fennálló gazdasági realitásokat tükrözve megtervezni és lebonyolítani;
B. mivel a Bizottság téli becslése szerint a GDP 2020-ban 6,9%-kal esett vissza, és előrejelzése szerint 2023 előtt nem fog visszaállni a 2019-es szintre; mivel a Parlament által elfogadott költségvetési javaslat 2020-ra 2,68%-os növekedést, 2021-re pedig 2,54%-os növekedést jelentett;
C. mivel a főtitkár által a Parlament előzetes költségvetési javaslattervezetére javasolt költségvetés 2022-re 3,31%-os növekedést jelent, amely jelentősen meghaladja az infláció mértékét;
D. mivel a Parlament személyzeti állománya az előző többéves pénzügyi keret időszakában összességében 6%-kal csökkent, ami főként az igazgatást érintette, ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a Parlament társjogalkotóként egyre több jogalkotási aktával foglalkozik, és egyre több tevékenységet folytat a Next Generation EU helyreállítási eszközhöz kapcsolódóan; mivel komoly aggodalmát fejezi ki számos szakbizottsági titkárság és képviselőcsoport fenntarthatatlan munkaterhelése miatt;
E. mivel az európai zöld megállapodás anélkül törekszik ambiciózus éghajlat-politikai céljainak elérésére, hogy nemzetközi jóváírásokkal ellentételezné az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását (ellentételezés);
F. mivel a Paul-Henri Spaak épület jövőjéről várhatóan 2021-ben születik döntés az Elnökség által kiírt pályázat eredménye alapján, ami a válsággal a háttérben jelentős kiadásnövekedést jelent; és mivel a Spaak épületnek a legszigorúbb környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak kell megfelelnie;
G. mivel az önkéntes nyugdíjalapot 1990-ben hozták létre az Elnökség kiegészítő (önkéntes) nyugdíjrendszert szabályozó szabályzatával(20); mivel az Elnökség 2018. december 10-i ülésén úgy döntött, hogy módosítja a nyugdíjalapra vonatkozó szabályokat és a nyugdíjkorhatárt 63 évről 65 évre emeli és 5%-os illetéket vezet be a jövőbeni nyugdíjasok nyugdíjkifizetéseire az ilyen kifizetések életképességének javítása érdekében; mivel a becslések szerint a szabályok e változásai 13,3 millió EUR-val csökkentették a biztosításmatematikai hiányt;
Általános keret
1. emlékeztet, hogy a Parlament költségvetésének legnagyobb részét jogszabályi vagy szerződéses kötelezettségek határozzák meg; megjegyzi, hogy a költségvetés 55%-át érinti a munkabérek indexálása a személyzeti szabályzattal és az európai parlamenti képviselők statútumával összhangban; emlékeztet, hogy a Bizottság által jelenleg 2021. és 2022. júliusra előre jelzett bérindexálás mértéke 2,9%, illetve 2,5%, ami 2022-ben 31,9 millió EUR összegű növekedést jelent;
2. támogatja az egyeztetési eljárás során az Elnökség és a Költségvetési Bizottság között 2021. április 14-én létrejött megállapodást, amelynek értelmében a 2021. évi költségvetés növekedését 2,4%-ban állapították meg, amely a 2022. évi általános szintre vonatkozó, 2 112 904 198 EUR-t kitevő tervezetnek felel meg, annak érdekében, hogy az Elnökség által 2021. március 8-án jóváhagyott előzetes költségvetési javaslattervezetben megállapított kiadások szintjét 18,85 millió EUR-val csökkentsék, valamint hogy ennek megfelelően csökkentsék a következő költségvetési sorok tekintetében javasolt előirányzatokat:
1004 01 – Szokásos utazási költségek: ülések, bizottságok vagy küldöttségeik, képviselőcsoportok és egyéb; 1405 01 – Tolmácsolási költségek: külső tolmácsolás; 2007 01 – Építkezések és épületek belső kialakítása; 2022 – Az épületek karbantartása, fenntartása, működtetése és takarítása; 2024 – Energiafogyasztás; 2120 01: Bútorok: berendezési tárgyak vásárlása, bérlése, karbantartása és javítása; 2140: Műszaki eszközök és berendezések; 3000 – A személyzet kiküldetései és a három munkahely közötti hivatalos útjai során felmerülő költségek; 3040 – Belső ülésekhez kapcsolódó egyéb költségek; 3042 – Ülések, kongresszusok, konferenciák és küldöttségek; 3210 09: Az Európai Parlament kutatószolgálataira, többek között a könyvtárra, az irattárra, a Tudomány és a Technológia Jövőjével Foglalkozó Testület (STOA) és az Európai Tudományos Médiaközpontra fordított kiadások: az Európai Tudományos Médiaközpont kiadásai; 3243 01: Az Európai Parlament látogatóközpontjai: Parlamentárium és „Europa Experience”; 3244 01: Látogatócsoportok szervezése és fogadása, Euroscola program és harmadik országbeli véleményformálóknak szóló meghívások: a látogatócsoportok fogadási költségei és támogatása; 4220 02: Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek: az akkreditált asszisztensek fizetései és juttatásai – képviselői statútum; 4220 04: Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek: a három munkahely közötti kiküldetésekkel és hivatalos utakkal, valamint az akkreditált asszisztensek külső képzésével kapcsolatos költségek – képviselői statútum;
3. határozottan támogatja a képviselőcsoportoknál az álláshelyek számának 76-tal, a bizottsági titkárságoknál 66-tal való növelését a megnövekedett munkaterhelés arányos elosztása és az uniós politikák végrehajtása érdekében; ezzel párhuzamosan felhívja az Elnökséget, hogy használja ki a lehetséges szinergiákat az igazgatáson belüli hatékonyság növelése érdekében, és elemezze, hogy a digitalizáció és az új munkamódszerek hogyan segítik az igazgatóságok egyszerűsítését és az álláshelyek átcsoportosítását a bizottsági titkárságokhoz; felhívja az Elnökséget, hogy a képviselők és személyzetük növekvő munkaterhének fényében vizsgálja meg a képviselők parlamenti asszisztensi juttatásának megfelelőségét is;
4. hangsúlyozza, hogy a túltervezés elkerülése érdekében a Parlament 2022. évi költségvetésének reálisnak és pontosnak kell lennie; tudomásul veszi az ingatlanprojektekhez való hozzájárulás érdekében történő, év végi maradványösszeg-átcsoportosítás ismétlődő gyakorlatát; megjegyzi, hogy a maradványösszegek ezen átcsoportosítása szisztematikusan ugyanazon alcímekre, címekre és gyakran pontosan ugyanazokra a költségvetési sorokra vonatkozik; úgy véli, hogy fennáll annak a kockázata, hogy ezt a gyakorlatot a költségvetés programozott túlméretezésének tekinthetik; kéri, hogy a maradványösszegek következő átcsoportosítása előtt kezdjenek vizsgálatot a kulcsfontosságú beruházások finanszírozásának átláthatóságáról;
A Parlament környezetbarátabbá tétele
5. hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek élen kell járnia a digitálisabb, rugalmasabb és energiahatékonyabb munkamódszerek és ülésezési gyakorlatok elfogadásában, a Covid19-világjárvány tapasztalataiból merítve és kihasználva a már végrehajtott technológiai beruházásokat; ezzel összefüggésben felszólít annak átfogó és ambiciózus felülvizsgálatára, hogy a képviselők, a személyzet és a tisztviselők hogyan végzik parlamenti munkájukat; úgy véli, hogy ennek a felülvizsgálatnak elsősorban az intézmény hatékony és jó működésére kell összpontosítania, és értékelnie kell a távoli és hibrid helyzeteknek az ülések minőségére gyakorolt hatását is, elkerülve ugyanakkor a rendkívüli körülmények kezelésére szolgáló intézkedések túlzottan általánossá tételét;
6. üdvözli a Parlament környezetközpontú irányítási rendszerének (EMAS) 2024-re vonatkozó célkitűzéseit; emlékeztet arra, hogy az EMAS 2024-es középtávú stratégiája felülvizsgálati záradékot tartalmaz a környezetvédelmi törekvések megfigyelt teljesítmény alapján való növelésére vonatkozóan; felhívja a Parlamentet, hogy a Covid19-világjárvány fényében 2022-ben értékelje újra EMAS-célkitűzéseit, és értékelje újra és emelje a 2019-ben elfogadott célkitűzéseket a fő teljesítménymutatók tekintetében; megismétli arra irányuló felhívását, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó jelenlegi tervét belső szén-dioxid-ár alkalmazásával módosítsák a karbonsemlegesség 2030-ig történő elérése érdekében;
7. elismeri, hogy a Parlament szénlábnyomának közel kétharmada a személyszállításból származik; felszólít a távolról vagy hibrid módon hatékonyan lebonyolítható ülésekre való utazások számának észszerű csökkentésére, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívákra való átállás előmozdítására minden fennmaradó utazás esetében, feltéve, hogy ez nem hat ki a jogalkotási és a politikai munka minőségére;
8. felszólít az önkéntes távmunka több napra és több beosztásra való kiterjesztésére; kéri, hogy részesítsék előnyben a hibrid üléseket vagy a teljes mértékben távoli üléseket, amennyiben azok nem járnak politikai döntéshozatallal, például a meghallgatások és az eszmecserék, illetve a belső és az előkészítő ülések esetében, elismerve ugyanakkor, hogy a fizikai jelenlét hatékonyabb a politikai tárgyalások során, valamint a tolmácsolás esetén, és szükség esetén biztosítani kell a távtolmácsolást is; felhívja a főtitkárt, hogy a Covid19-cel kapcsolatos üzletmenet-folytonossági intézkedéseit követően hozzon létre új, rugalmas keretet a távtolmácsolás biztosítására a Covid19 utáni időszakban; megállapítja, hogy a digitális eszközökkel töltött túl sok idő negatív hatással lehet egyes személyek jóllétére; felszólít a kiküldetési szabályok 2022 végéig történő felülvizsgálatára a szükségleteken alapuló megfelelő jóváhagyás, az összes kiküldetés engedélyezésének konkrét indokolása, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokra vonatkozó követelmények biztosítására anélkül, hogy akadályoznák a képviselőket mandátumuk teljesítésében, valamint a legkárosabb közlekedési módokat kizárva, kivéve azokat a szélsőséges eseteket, amikor a nagy távolságokra vagy nehezen megközelíthető területekre irányuló alternatív közlekedési módok felborítanák a környezetvédelmi célkitűzés és a parlamenti munka hatékonysága közötti egyensúlyt; elvárja, hogy az engedélyezés feltétele legyen a hivatalos küldöttségi látogatásokra vonatkozó, a kiküldetést előkészítő és azt követő, teljes mértékben online eligazítás, valamint hogy 2022-től a küldöttségek engedélyezése kizárólag a küldöttségekben részvételi jogosultságokkal rendelkező személyekre korlátozódjon; felhívja az Elnökséget annak biztosítására, hogy a strasbourgi rendkívüli bizottsági ülések szigorúan kivételes körülményekre korlátozódjanak, és hogy azokat minden egyes esetben jóváhagyásuk előtt megfelelően indokolják;
9. ösztönzi a képviselőket, hogy használjanak alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési alternatívákat; megismétli arra irányuló felhívását, hogy vizsgálják felül a képviselők statútumának alkalmazási szabályait annak érdekében, hogy az Unión belüli utazások vonatkozásában meg lehessen téríteni a rugalmas turistaosztályú repülőjegyeket, kivéve a legkülső régiókba tartó vagy onnan érkező, illetve egy vagy több megszakítással járó, vagy négy óránál hosszabb repülőutak esetében; tudomásul veszi, hogy sok képviselőnek a választókörzetéből a Parlament munkahelyeire való eljutása hosszú utazást igényel, amely csak repülőgéppel oldható meg;
10. felszólít a Parlament épületeiben található infrastruktúra javítására a kerékpárok, teherkerékpárok, valamint elektromos kerékpárok és elektromos robogók számára, különösképpen könnyen használható és biztonságos kerékpárparkoló és -javító állomások kiépítése révén; felszólítja a Parlamentet, hogy szorosan működjön együtt az illetékes helyi hatóságokkal és különösen a brüsszeli régióval arra irányuló erőfeszítései kapcsán, hogy a fenntartható városi mobilitás éllovasa legyen, és ehhez proaktív szerepet vállaljon a GoodMove terv végrehajtásában; kéri a szolgálati kerékpárok rendszerének kiterjesztését a Parlamenten belül; kéri, hogy vezessenek be konkrét intézkedéseket, amelyekkel ösztönözhető a Parlament alkalmazottainak aktív mobilitása, ideértve konkrét képzések felajánlását a biztonságos ingázás, a karbantartás és a javítás témakörében; szorgalmazza kísérleti teherkerékpár-rendszer bevezetését bizonyos logisztikai folyamatok vonatkozásában a Parlamenten belül és az uniós intézmények épületei között;
11. ösztönzi a Parlament személyzetét a tömegközlekedés használatára, és kéri, hogy 2022-re kombinálják a személyzet számára támogatott tömegközlekedési igazolványokat, és szüntessék meg a második parkolómatricára való jogosultságot; elvárja, hogy Brüsszel és Strasbourg között hivatali gépkocsikat használjanak a képviselők, valamint a kiküldetési megbízással rendelkező alkalmazottak és az akkreditált parlamenti asszisztensek szállítására; kéri a kizárólag elektromos járművek számára fenntartott parkolóhelyek számának megfelelő növelését, valamint a parkolóhelyek számának áttekintését a három munkahelyen alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően;
12. elvárja, hogy a Parlament szervezeti egységei az összes látogatócsoportot tájékoztassák utazásuk környezeti hatásairól, és hogy 2022-ben hozzák létre az utazási költségek környezeti hatáson alapuló ösztönző visszatérítési rendszerét; kéri az Elnökséget, hogy kezdje meg a látogatócsoportokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című bizottsági közleménnyel (COM(2020)0789) és különösen annak a közös utazásról szóló 9. pontjával összhangban, valamint hogy a látogatócsoportok utazási költségeit igazítsák a változó piaci árakhoz, és tegyék lehetővé a módosításokat az utazási költségek piaci áringadozásának elkerülése érdekében, amely közvetett földrajzi megkülönböztetést eredményez a látogatók számára;
13. felhívja az igazgatást, hogy kövesse nyomon a 2022-re előre jelzett folyamatos energiaköltség-növekedést, és tárja fel a költségmegtakarítások és a fogyasztási hatékonyság növelésének lehetőségeit; felszólít a fosszilis tüzelőanyagokkal működő fűtőberendezések korszerűsítésének leállítására és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozó ütemterv 2022-ben konkrét mérföldkövekkel történő elfogadására a meg nem térülő eszközök elkerülése érdekében, valamint a hőszivattyú-rendszerek és más releváns technológiák használatának eredményességére és hatékonyságára vonatkozó elemzés készítésére az EMAS célkitűzéseivel összhangban; felszólítja a Parlamentet, hogy növelje tovább a megújuló energia részarányát energiaszerkezetében, különösen az energiatermelésben, és elvárja, hogy 2023-ra Brüsszelben a legkorszerűbb, tetőre szerelhető napelemeket helyezzenek el, hogy ki lehessen használni ezek legnagyobb hatékonyságát; ezzel párhuzamosan felszólít arra, hogy a közbeszerzésekben a származási garanciákat fokozatosan helyi megújuló energiaforrásokkal váltsák fel;
14. elvárja, hogy a Parlament szervezeti egységei tovább csökkentsék a papírfogyasztást azáltal, hogy minden ülésen papírmentes, kollektív és online környezetre térnek át, valamint az e-aláírási módozatok további bevezetésével; felszólít az iratszállító ládák alternatíváinak elemzésére, összhangban a mielőbb kialakítandó papírmentes EP-re vonatkozó EMAS-céllal;
15. elvárja, hogy az energiahatékonyság elsődlegessége és a körforgásos gazdaság elvei minden beruházásra – beleértve a digitális beruházásokat – és irányítási döntésre vonatkozzanak; felszólít a Parlament hulladékgazdálkodási stratégiájának teljes körű megvalósítására, összhangban a hulladékhierarchia elveivel, különös tekintettel az építési hulladék kezelésének fenntartható és körforgásos megközelítésére; felszólít az egyszer használatos műanyagoktól mentes Parlamentet célzó intézkedések teljes körű végrehajtására;
16. emlékeztet, hogy a Parlament nagy többsége támogatja, hogy az intézmény egyetlen székhelyen működjön, biztosítva ezzel az adófizetők pénzének hatékony elköltését, és eleget téve a Parlament szénlábnyomcsökkentéssel kapcsolatos intézményi felelősségének; emlékeztet arra, hogy megoldásokat kell találni a parlamenti és intézményi munka, a pénzügyi költségek és a szénlábnyom optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy a távmunkában és az online üléseken szerzett tapasztalatok és befektetések alapul szolgálhatnak az alkalmazottak kiküldetési szükségleteinek változásához; emlékeztet, hogy az Európai Unióról szóló szerződés szerint az Európai Parlament székhelye Strasbourgban található; megjegyzi, hogy a tartós változásokhoz a Szerződés módosítására lenne szükség, amelyhez egyhangúság szükséges;
17. emlékeztet, hogy a pályázati feltételeknek túl kell mutatniuk a legjobb ár elvén, és magukban kell foglalniuk a környezeti, társadalmi és nemi szempontokat is részletező mutatókat; üdvözli a zöld közbeszerzéssel foglalkozó ügyfélszolgálat megbízatásának kiterjesztését a társadalmi és nemi szempontokra is, és felszólít arra, hogy a 15 000 EUR-t meghaladó közbeszerzések esetében kötelező legyen konzultálni a zöld közbeszerzéssel foglalkozó ügyfélszolgálattal; elvárja, hogy az Elnökség 2022-ig fogadjon el egy fenntarthatósági jelentéstételi rendszert, például a Global Reporting Initiative kezdeményezést és annak Embedding Gender in Sustainability Reporting [A nemek kérdésének beépítése a fenntarthatósági jelentéstételbe] című kiterjesztését;
Átláthatóság és elszámoltathatóság
18. sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülésnek az általános költségtérítés reformjára irányuló, számos alkalommal kifejezett akaratát, ezáltal aktívan megakadályozva, hogy az uniós adófizetők pénzének elköltése átláthatóbb és elszámoltathatóbb legyen; kéri az Elnökséget, hogy 2021 végéig módosítsa az általános költségtérítésre vonatkozó szabályokat;
19. sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülés akaratának végrehajtását a Parlament alapvető reformjára vonatkozó lépéseket illetően, amelyeket eredetileg „A szexuális zaklatás és a bántalmazás elleni küzdelem az Unióban” című, 2017. október 26-i, fent említett állásfoglalásban említettek, és amelyek közt szerepel többek között a kötelező zaklatásellenes képzések bevezetése az alkalmazottak és a képviselők számára; kéri az Elnökséget, hogy haladéktalanul és teljes egészében hajtsa végre a plenáris ülés határozatait;
20. sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülés azon több alkalommal kifejezett akaratának végrehajtását, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelv(21) értelmében magas szintű védelmet kell biztosítani az uniós jog megsértését bejelentő akkreditált parlamenti asszisztensek számára, a zaklatás áldozatává vált akkreditált parlamenti asszisztenseknek nyújtott védelem szintjéhez hasonlót; felkéri az Elnökséget, hogy határozzon meg világos és jogilag egyértelmű normákat arra vonatkozóan, hogy a visszaélést bejelentő személyek – többek között az akkreditált parlamenti asszisztensek – számára milyen esetekben biztosítható védelem, és ezeket tegye közzé;
21. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség nem hajlandó végrehajtani a plenáris ülés számos alkalommal kifejezett akaratát arra vonatkozóan, hogy lépéseket tegyen a tisztviselőknek, egyéb alkalmazottaknak és akkreditált parlamenti asszisztenseknek a Parlament három munkahelye közötti szolgálati utazásokért fizetett juttatások teljes összehangolása érdekében; felhívja az Elnökséget, hogy további késedelem nélkül foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és tegye meg a szükséges intézkedéseket az egyenlőtlenség orvoslására a strasbourgi plenáris ülések újraindulásától kezdve;
22. újfent felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy vizsgálja felül az Európai Unión kívüli küldöttségek és missziók munkáját szabályozó végrehajtási rendelkezéseket; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak – bizonyos feltételek mellett – fontolóra kell vennie az akkreditált parlamenti asszisztensek azon lehetőségét, hogy a képviselőket hivatalos parlamenti küldöttségeken és kiküldetéseken kísérjék;
23. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség késlekedett a plenáris ülés számos alkalommal kifejezett azon akaratának megvalósításában, hogy olyan technikai megoldást dolgozzon ki, amely lehetővé teszi a képviselők számára, hogy gyakorolhassák szavazati jogukat, miközben anyasági vagy apasági szabadságukat töltik, illetve tartós betegség vagy vis maior idején, valamint hogy tisztázza a jogi, pénzügyi és technikai korlátokat, amelyek egy ilyen megoldással járnának; úgy véli, hogy az e tekintetben tett bármely lépés segítette volna a Parlament online munkavégzési és szavazási rendszerének felállítását a világjárvány kitörése idején; elvárja, hogy mivel a technikai feltételek már adottak, az Elnökség vegye át a fennmaradó jogi és pénzügyi korlátok feloldásával kapcsolatos munkát;
24. emlékeztet arra, hogy az átláthatósági nyilvántartás legutóbbi éves jelentései szerint a nyilvántartásban szereplő bejegyzések mintegy fele helytelen; attól tart, hogy a nyilvántartás nem tudja teljesíteni feladatát, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson az érdekképviseletek tevékenységéről, ha a bejegyzések fele hiányos vagy helytelen információt szolgáltat; felhívja a Parlamentet, hogy tegyen lépéseket a nyilvántartás pontosságának növelésére;
25. megismétli kérését arra vonatkozóan, hogy a Parlament készítsen éves részletes jelentést azokról az érdekképviseletekről és más szervezetekről, amelyek számára hozzáférést biztosítottak a Parlament helyiségeihez, és ezt az adatvédelmi rendelet tiszteletben tartásával tegye közzé;
26. elvárja, hogy a jövőben az Elnökség proaktívan tájékoztassa a képviselőket a plenáris ülés releváns határozatainak végrehajtásáról;
Nemi szempontok
27. felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés elemzése támassza alá a jövőbeli előzetes költségvetési javaslattervezeteket, összhangban a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés iránti uniós kötelezettségvállalással; speciális, nemi szempontú elszámolási rendszert szorgalmaz, amely nemek szerinti bontásban tartalmazza a képviselőkre, a személyzetre és a szakértőkre fordított kiadásokat;
28. felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közbeszerzésre vonatkozóan fogadjanak el értékelési és ellenőrzési kritériumokat, amelyek a Parlament valamennyi pályázati kiírásában szereplő esélyegyenlőség előmozdításán alapulnak;
Digitális infrastruktúra
29. támogatja a digitális infrastruktúrába, többek között a kiberbiztonságba való beruházást; hangsúlyozza, hogy az IKT-nak biztonságos szoftvermegoldásokat, például nyílt forráskódú szoftvereket kell alkalmaznia, biztosítva a szoftver és az adatkezelés Parlament általi teljes körű ellenőrzését, valamint szabadságot kell biztosítani az alkalmazások kifejlesztésében és a technológiai beszerzésekben, elkerülve a nagy technológiai platformoktól való függést vagy a technológiai bezáródást, különös tekintettel a felhőszolgáltatókra;
30. hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek be kell építenie a környezetvédelmi kérdést a digitális menetrendbe; hangsúlyozza, hogy a digitális innovációnak pozitívan kell hozzájárulnia a zöld átálláshoz; felszólít a digitális technológia környezeti lábnyomának csökkentésére (zöld IT), különösen a belső politikák kiigazítása révén; felhívja a Parlamentet, hogy integrálja a digitális szolgáltatások környezetbarát tervezését az IKT irányításába, és olyan lehetőségeket válasszon, amelyek tiszteletben tartják a körforgásos gazdaságot és előmozdítják az erőforrás-hatékonyságot;
31. emlékeztet, hogy a harmadik féltől függő megoldások alkalmazása az érzékeny adatok megosztására az információbiztonságot és a magánélet védelmét érintő kockázatokkal jár, valamint a nyílt forráskódú szoftvereknek a digitális autonómiára gyakorolt pozitív hatására és annak biztonsági előnyeire; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy nyílt forráskódú szoftvereket használjanak a Parlament eszközein, valamint hogy a virtuális ülésekhez és az azonnali üzenetküldéshez decentralizált, nyílt forráskódú megoldásokra van szükség; hangsúlyozza, hogy a felhasználókat megfelelő képzésben kell részesíteni, különös tekintettel a kiberbiztonságra; hangsúlyozza az automatikus átírási és fordítási szoftverek szükségességét, amelyek támogatják az információk egyenlő terjesztését az összes hivatalos nyelven;
32. határozottan támogatja, hogy a szoftverek és a digitális infrastruktúra – ideértve a felhőalapú megoldásokat is – Parlament általi beszerzése érdekében hozott intézkedések kerüljék el az eladótól való függés hatásait a hordozhatóságra és a teljes körű interoperabilitásra vonatkozó követelmények révén, továbbá hogy használjanak nyílt forráskódú szoftvereket és különítsék el a közbeszerzés egy részét a kkv-k és az induló vállalkozások számára;
33. hangsúlyozza, hogy a közszféra által generált szoftveradatoknak és eszközöknek és/vagy az államilag finanszírozott szoftveradatoknak és -eszközöknek újrafelhasználhatóknak, nyíltan hozzáférhetőknek kell lenniük és meg kell felelniük az alapvető jogoknak, továbbá amennyiben kritikus felhasználásra szánják őket, biztonsági tanúsítvánnyal vagy biztonsági ellenőrzéssel kell rendelkezniük; úgy véli emellett, hogy a Parlament által használt mesterséges intelligenciát nyílt forráskódúként kell közzétenni a közbeszerzési eljárás keretében, hozzáférhető szoftverdokumentációval és algoritmusokkal, lehetővé téve annak ellenőrzését, hogy az MI-rendszer miként jutott bizonyos következtetésekre; hangsúlyozza, hogy az előzetes megfelelőségértékelések részeként alapjogi ellenőrzést is végezni kell;
34. megjegyzi, hogy online szavazási rendszereket vezettek be a Parlament munkája folytonosságának biztosítása érdekében a világjárvány idején; kéri a bevezetett szavazási rendszerek egységesítését;
35. gyorsabb és biztonságosabb vezeték nélküli hálózatért emel szót mindhárom munkahelyen;
A polgárok bevonása
36. hangsúlyozza, hogy a Parlament az egyetlen olyan uniós intézmény, amelyre általános választójog vonatkozik; fontosnak tartja, hogy a polgárok jobban megértsék a Parlament tevékenységeit, valamint a politikai tudatosság növelését és az uniós értékek előmozdítását; felszólít a polgárokkal való közvetlen kapcsolatfelvételhez szükséges digitális eszközök bővítésére;
37. támogatja az Europa Experience központok létrehozását 2024-ig valamennyi tagállamban; tudomásul veszi annak megerősítését, hogy a Covid19-világjárvány okozta késedelmek nem veszélyeztetik a kritikus mérföldköveket; támogatja az adminisztrációt a szinergiák maximalizálására irányuló politikájában; elvárja, hogy a 2022. évi költségvetés elfogadása előtt ismertessék a Költségvetési Bizottsággal az Europa Experience központok hosszú távú költségvetési hatását a működési költségek tekintetében; emlékeztet, hogy az Europa Experience központoknak biztosítaniuk kell, hogy a polgárok jobban megértsék az európai intézmények működését;
38. úgy véli, hogy az Európai Parlament kapcsolattartó irodáinak bővíteniük kell hálózatukat, és szorosabban együtt kell működniük a polgárokkal; felkéri a Parlamentet, hogy kapcsolattartó irodái révén dolgozzon ki tervezetet az európai ifjúsági rendezvényhez hasonló, a képviselők és a fiatalok közötti helyi szintű találkozókra és eseményekre;
39. elismeri a látogatócsoportok fontosságát; megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány alatt egyetlen látogatócsoport sem tudta felkeresni a Parlament épületeit; emlékeztet, hogy az Elnökség 2020. október 5-i határozatával összhangban a 2020. évi fel nem használt kvóta 40%-át átcsoportosították 2022-re; üdvözli, hogy a Parlament jelentős erőfeszítéseket fektet a látogatóknak nyújtott szolgáltatásokba, különösen a fiatalok számára, akik továbbra is kulcsfontosságú célcsoportot alkotnak; felhív arra, hogy a ciklus hátralevő részében korlátozzák a látogatóknak járó juttatások növelését az operatív szempontból szükséges mértékre;
40. tudatában van annak, hogy körülbelül 50 millió ember tartozik az Unió különböző nyelvi kisebbségeihez, régióihoz és közösségeihez; emlékeztet, hogy a Parlament ösztönzi a polgárok – köztük a nemzeti, regionális és nyelvi kisebbségek – bevonását és részvételét az Unióban; emlékeztet, hogy a Parlament határozottan támogatja a többnyelvűséget és a nemzeti, regionális és nyelvi kisebbségek jogait; úgy véli, hogy a Parlament aktívan hozzájárulhat a félretájékoztatás elleni küzdelemhez, adott esetben tájékoztatást nyújtva a nyelvi kisebbségek, régiók és közösségek nyelvein is; kéri az Elnökséget, hogy elemezze a kommunikációs anyagoknak a nyelvi kisebbségek, régiók és közösségek nyelvein való elkészítésének megvalósíthatóságát és becsült pénzügyi költségeit a különböző tagállamokban, például az Europa Experience központok és az Európa jövőjéről szóló konferencia esetében;
41. felhívja az Elnökséget, hogy vezesse be az 54. cikk (saját kezdeményezésű jelentések) alapján elfogadott legfontosabb külpolitikai állásfoglalásoknak az ENSZ nem uniós hivatalos nyelveire (nevezetesen arab, kínai és orosz), valamint a 132. cikk (a Bizottság/alelnök nyilatkozatait kísérő állásfoglalás) és a 144. cikk (sürgősségi állásfoglalás) alapján elfogadott országspecifikus állásfoglalásoknak az érintett ország hivatalos nyelvére történő lefordítását azzal a céllal, hogy növeljék az Európai Parlament külpolitikájának hatását és hatókörét, továbbá felhívja a költségvetési hatóságot, hogy biztosítson elegendő előirányzatot e célra;
42. felhívja a főtitkárt, hogy a plenáris ülésen elfogadott kéréseknek megfelelően elemezze a nemzetközi jelnyelvi tolmácsolás bevezetésének megvalósíthatóságát az összes plenáris vitában, és hajtsa végre ezt a határozatot a minden polgár számára biztosítandó egyenlő hozzáférés elvének tiszteletben tartása mellett;
43. kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a közelgő, Európa jövőjéről szóló konferencia megrendezésében és irányításában részt vevő minden uniós intézményt, ideértve a Parlamentet is, megfelelő igazgatási költségvetéssel kell ellátni, hogy az már a bevételek és kiadások becsléseinek közlésétől kezdve sikeres lehessen;
44. felszólít azon lehetőség bevezetésére, hogy a tagállamok és a partnerországok állampolgárai és lakói virtuális vezetett látogatásokon vegyenek részt a Parlamentben annak érdekében, hogy a szélesebb nyilvánosság jobban megértse az intézmény munkáját és értékeit;
45. külön látogatói szolgálat létrehozását szorgalmazza az idősek számára, amely a tevékeny időskort előmozdító uniós programokat és szakpolitikákat mutatná be kiemelten;
Ingatlanprojektek
46. átláthatóbb és részletesebb tervezést és döntéshozatalt vár el, ideértve a korai tájékoztatást is, figyelembe véve a költségvetési rendelet parlamenti ingatlanpolitikára vonatkozó 266. cikkét; kéri, hogy folytassanak vitát a Parlament működéséről, és vizsgálják felül a Parlament területigényeit a világjárvány hatásai és a távmunka várható növekedése fényében, és adott esetben igazítsák ki hosszú távú ingatlanstratégiáját; hangsúlyozza, hogy a gondos tervezés jelentős megtakarításokat tehet lehetővé;
47. kéri az Elnökséget, hogy ismertesse a Paul-Henri Spaak épületre vonatkozó határozatát, amely tartalmazza a költségek részletes bontását és az igazoló dokumentumokat; tudomásul veszi, hogy a felújítási munkálatok során a Spaak épület nem használható, és felszólít a már rendelkezésre álló területek Parlament igényeinek megfelelő optimalizálására; ebben az összefüggésben emlékeztet, hogy a Parlament vállalta, hogy elvégzi épületeinek szükséges átalakítását és felújítását annak érdekében, hogy az uniós normákkal összhangban minden felhasználó számára hozzáférhető környezetet teremtsen; javasolja, hogy a Parlament épületeinek tervezésekor és átalakításakor kellően vegyék figyelembe a sokszínűség és a befogadás kritériumait;
48. üdvözli az Elnökség azon döntését, hogy elfogadja az épületútlevelek koncepcióját a Parlament ingatlanportfóliójának életciklus-kezelésére; elvárja, hogy az új eszköz használata hozzájáruljon ahhoz, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2050-re rátérjünk a klímasemleges vagy passzív épületek irányába vezető útra; és elvárja azt is, hogy az útlevelek tartalmazzák a beltéri levegő minőségének és az egészséges épületek javításának kérdését is;
49. megjegyzi, hogy a főtitkár által 2022-re javasolt költségvetés 4358 millió eurót irányoz elő a WEISS épület bejáratánál történő építkezésre, továbbá, hogy erre az építkezésre 8 millió eurót már előirányoztak a 2021-es költségvetésben; naprakész tájékoztatást kér e projekt teljes költségéről;
Egyéb kérdések
50. megismétli az Elnökséghez intézett kérését arra vonatkozóan, hogy biztosítson teljes rugalmasságot a képviselők jelenlétével kapcsolatosan a zöld hetek alatt munkájuk szervezésének megkönnyítése érdekében;
51. emlékeztet az európai parlamenti képviselők statútuma(22) 27. cikkének (1) és (2) bekezdésére, amely szerint „Az Európai Parlament által létrehozott önkéntes nyugdíjalap e statútum hatálybalépése után továbbra is működik azon képviselők vagy volt képviselők számára, akik ezen alapban jogokat vagy várományokat szereztek”, és hogy „ a szerzett jogok és várományok teljeskörűen fennmaradnak”; felszólítja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a képviselők statútumát, és a nyugdíjalap vonatkozásában dolgozzanak ki egyértelmű tervet a Parlament számára arra vonatkozóan, hogy vállalja és vegye át a képviselők önkéntes nyugdíjalapjára vonatkozó kötelezettségeket;
52. megjegyzi, hogy a szolgáltatókat erősen sújtotta a Covid19-világjárvány; üdvözli a Parlament erőfeszítéseit, például a szolidaritási étkeztetést, amely segít csökkenteni az alvállalkozókra és alkalmazottaikra gyakorolt hatásokat; hangsúlyozza, hogy a takarítási és étkeztetési szolgáltatások alvállalkozásba adása rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozza az embereket, főként a nőket; aggodalommal tölti el a COMPASS Group étkeztetési szolgáltató alkalmazásában álló munkavállalók nagyarányú elbocsátása; felkéri az illetékes parlamenti hatóságokat, hogy az alvállalkozókkal együttműködve vizsgáljanak meg minden lehetséges alternatív megoldást a munkahelyek szociális párbeszéd keretében történő megóvására, és szerezzenek be további, a Parlament költségvetése tekintetében indokolható szolgáltatásokat; felhívja a Parlamentet, hogy tegyen meg minden szükséges óvintézkedést annak biztosítására, hogy a külső vállalkozók betartsák a takarító személyzetre, főleg a nőkre, és az étkeztetést végző alkalmazottakra vonatkozó legmagasabb szintű munkajogi normákat, különös tekintettel a pszichológiai nyomásra és a munkakörülményekre; felkéri az Elnökséget, hogy vizsgálja felül a Parlament kiszervezési politikáját;
53. felhívja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy alakítsák ki a teljesítményalapú költségvetés-tervezés kultúráját, valamint a „karcsú vezetőség” megközelítést a Parlament igazgatásában annak érdekében, hogy fokozzák a hatékonyságot és a környezeti fenntarthatóságot, valamint csökkentsék a papírmunkát és a bürokráciát az intézmény belső munkavégzésében; hangsúlyozza, hogy a karcsú menedzsment a munkavégzés folyamatos javítását jelenti az egyszerűsítésnek és az adminisztratív személyzet tapasztalatának köszönhetően;
54. kiemeli a Parlament humánpolitikájának felülvizsgálatának szükségességét annak lehetővé tételére, hogy az intézmény hasznosítani tudja a Parlament alkalmazottainak tapasztalatait; úgy véli, hogy ezért meg kell változtatni a szabályokat annak érdekében, hogy az alkalmazottak összes csoportja, beleértve az akkreditált parlamenti asszisztenseket is, részt vehessen a belső versenyvizsgákon, és hogy olyan HR-fejlesztési rendszereket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a Parlament számára, hogy e csoportok szakértelmét az intézmény szolgálatában tartsa;
55. felkéri a főtitkárt, hogy értékelje a növekvő számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásával kapcsolatos kockázatokat, ideértve annak veszélyét is, hogy a Parlamenten belül kétlépcsős személyzeti struktúrát hoznak létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a főbb állandó pozíciókat és feladatokat állandó személyzet töltse be, illetve lássa el;
56. nagyobb rugalmasságra és a bürokrácia csökkentésére szólít fel az európai parlamenti képviselők irodavezetésében és szerződéseiben, figyelembe véve az online platformok ismétlődő hibáit és a távoli munkavégzés nehézségeit a Covid19-világjárvány idején; kéri a Parlament titkárságát és a pénzügyi szolgálatokat, hogy hozzanak speciális, rugalmas szabályokat;
57. megjegyzi, hogy a Parlament szemeszterenként hozzávetőlegesen 250 gyakornokot fogad Brüsszelben; úgy véli, hogy a Parlament valamennyi gyakornokának ugyanolyan kedvezményt kell biztosítani a közlekedéshez, mint a többi alkalmazottnak; úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem rónának jelentős terhet a Parlament költségvetésére, és jelentősen csökkentenék a brüsszeli gyakornokok kiadásait;
58. emlékeztet arra, hogy megfelelő forrásokat kell elkülöníteni a kulturális és művészeti programok finanszírozásához a Parlament területén belül és kívül is, a kulturális és kreatív ágazat támogatásának hangsúlyozása érdekében;
59. emlékeztet a Parlamentnek a külső kapcsolattartó irodáival kapcsolatos politikai kötelezettségére, és sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy biztosítsa a szükséges feltételeket, például az épületek közös irányítását, ahol arra szükség van, és a Parlament személyzete diplomáciai státusának akkreditációját a fogadó államok hatóságai felé;
60. felszólítja az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságát, hogy éves jelentéseit időben és átlátható módon készítse el;
61. úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány negatív hatással van a Parlament elevenségére; hangsúlyozza a dinamikus és élénk Parlament biztosításának fontosságát a Covid19-világjárvány elmúltával; kéri ezért az Elnökséget, hogy végezzen elemzést a Parlament élénkebbé tételét lehetővé tevő új gyakorlatok megismerésére, majd tegyen ajánlásokat, amelyeket szükség esetén az eljárási szabályzat felülvizsgálata révén is végre lehet hajtani;
o o o
62. elfogadja a 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatot;
63. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).
Az Európai Parlament határozata (2005. szeptember 28.) az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról (2005/684/EK, Euratom), (HL L 262., 2005.10.7., 1. o.).
Oroszország, Alekszej Navalnij ügye, csapatösszevonások az ukrán határon és orosz támadás a Cseh Köztársaságban
155k
57k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Oroszországról, Alekszej Navalnij ügyéről, az ukrán határ menti katonai felvonulásról és a Cseh Köztársaságban elkövetett orosz támadásokról (2021/2642(RSP))
– tekintettel az Oroszországról és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az ENSZ Alapokmányára, az ENSZ Tengerjogi Egyezményére, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményére (EJEE),
– tekintettel a 2015. február 12-én Minszkben elfogadott és aláírt, a minszki megállapodások végrehajtását célzó intézkedéscsomagra, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. február 17-i 2202(2015). számú határozatával teljes egészében jóváhagyott,
– tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek Ukrajnáról szóló, 2021. március 18-i nyilatkozatára és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közös, a fenti kérdésről szóló, 2021. április 12-i nyilatkozatukra;
– tekintettel Franciaország elnökének, Ukrajna elnökének és Németország kancellárjának az orosz katonai felvonulás kérdésének témájában tartott, 2021. április 16-i találkozójára,
– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Alekszej Navalnij romló egészségi állapotáról szóló, az Európai Unió nevében tett, 2021. április 18-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262. számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára, az ENSZ-közgyűlés 2016. december 19-i, 71/205. számú, 2017. december 19-i, 72/190. számú, 2018. december 22-i, 73/263. számú, 2019. december 18-i, 74/168. számú és 2020. december 16-i, 75/192. számú „Az emberi jogok helyzete a Krími Autonóm Köztársaságban és Szevasztopol városában (Ukrajna)” című határozataira, valamint az ENSZ-közgyűlés 2019. december 9-i, 74/17. számú és 2020. december 7-i, 75/29. számú, a Krími Autonóm Köztársaság és az ukrajnai Szevasztopol városa, valamint a Fekete-tenger és az Azovi-tenger egyes részei militarizálásának problémájáról szóló határozataira,
– tekintettel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozatra(1),
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodásra és különösen annak a kül- és biztonságpolitika területén folytatott politikai párbeszédről és konvergenciáról szóló II. címére(2),
– tekintettel az 1994. december 5-i, a biztonsági garanciákról szóló budapesti megállapodásra Belarusznak, Kazahsztánnak és Ukrajnának a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéshez való csatlakozásával kapcsolatban,
– tekintettel Ukrajna 2021. március 29-i javaslatára, amely szerint Kelet-Ukrajnában vissza kell térni a teljes tűzszünethez, valamint a minszki megállapodások megvalósításáról szóló közös cselekvési terv tervezetére,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a cseh diplomaták kiutasításáról szóló, 2021. április 19-i nyilatkozatára, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében a Cseh Köztársasággal szolidaritásban a területén folytatott bűnözői tevékenységekkel kapcsolatban tett, 2021. április 21-i nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel az Oroszországi Föderáció az elmúlt hetekben jelentősen növelte katonai jelenlétét az Ukrajnával közös keleti és északi határokon, valamint az elfoglalt Krím félszigeten, összesen több mint 100 000 katonával, tankokkal, tüzérségi és páncélozott járművekkel és egyéb nehézfelszerelésekkel; mivel a közelmúltban végrehajtott katonai felvonulás 2014 óta a legnagyobb orosz csapatösszevonás, és nagyságrendje és csapásmérő képessége támadó szándékra utal;
B. mivel az Oroszországi Föderáció bejelentette, hogy a Fekete-tengeren a Kercsi-szoros irányában 2021. október 31-ig felfüggeszti más országok hadihajói és kereskedelmi hajói békés áthaladásának jogát, megsértve ezzel a hajózásnak az ENSZ Tengerjogi Egyezménye – amelynek Oroszország részes fele – által garantált szabadságát; mivel az érintett területek Ukrajna felségvizein találhatók, amely a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városának ideiglenesen megszállt területét övezi;
C. mivel a minszki megállapodások elfogadása óta hat év telt el, és hét év telt el a Krím félsziget Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálása és az ukrajnai háború kezdete óta;
D. mivel ukrán források szerint az Oroszországi Föderációnak megközelítőleg 3000 tisztje és katonai kiképzője van a két úgynevezett népköztársaság fegyveres erőiben;
E. mivel az Oroszországi Föderáció 2014 óta destabilizálja Kelet-Ukrajnát az úgynevezett Donyecki és Luhanszki Népköztársaságban működő helyettesítő erők segítségével; mivel a konfliktus több mint 14 000 ember életét követelte, és közel kétmillió ember vált belső menekültté;
F. mivel Ukrajna kérte a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló Bécsi Dokumentum III. fejezete 16. cikke (3) bekezdésének aktiválását, magyarázatot kérve az Oroszországi Föderáció által az ukrán határ közelében, illetve az elfoglalt Krím félszigeten folytatott „szokatlan katonai tevékenységére” vonatkozóan; mivel 2011-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) mind az 57 tagja elfogadta a bécsi dokumentumot az együttműködés és a katonai átláthatóság tartós forrásaként; mivel az Oroszországi Föderáció úgy döntött, hogy nem vesz részt az ülésen;
G. mivel az EBESZ részes államai kötelesek egymást – egyebek mellett – felvonulási terveikről tájékoztatni, időben értesíteni egymást a jelentősebb katonai tevékenységekről – így hadgyakorlatokról –, szokatlan katonai tevékenység vagy a feszültség fokozódása esetén pedig konzultálni és együttműködni egymással;
H. mivel az orosz védelmi minisztérium 2021. április 23-án, pénteken közölte, hogy az összevont erők 2021. május 1-re visszatérnek állandó bázisukra;
I. mivel az Oroszországi Föderáció alkotmánya rögzíti a gondolat- és a szólásszabadsághoz, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jogot; mivel Oroszországban tovább romlik az emberi jogok és a jogállamiság helyzete, és a hatóságok folyamatosan megsértik ezeket a jogokat és szabadságokat; mivel az Oroszországi Föderáció aláírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az Emberi Jogok Európai Egyezményét, és tagja az Európa Tanácsnak;
J. mivel 2021. április 9-én az orosz hatóságok rövid időre őrizetbe vették és kihallgatták Roman Anyint, a szervezett bűnözésről és a korrupcióról történő beszámolással foglalkozó projekt (OCCRP) egyik vezető orosz oknyomozó újságíróját, és lefoglalták telefonjait és dokumentumait; mivel ezek az intézkedések veszélybe sodorták az OCCRP átláthatósági és korrupciós kérdésekkel foglalkozó újságíróit is azok miatt az információk miatt, amelyekhez a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) immár teljes körű hozzáféréssel rendelkezik;
K. mivel Alekszej Navalnijt, Oroszország legismertebb korrupcióellenes aktivistáját és ellenzéki politikusát 2021. január 17-én őrizetbe vették, és 2021. február 2-án három és fél év börtönbüntetésre ítélték, mivel állítólag megsértette felfüggesztett büntetésének feltételeit, amikor Németországban gyógykezelésen vett részt az ellene az Oroszországi Föderáció területén az Oroszországi Föderáció biztonsági szolgálatainak ügynökei által tiltott katonai vegyi anyaggal elkövetett gyilkossági kísérlet következményei miatt; mivel Alekszej Navalnijt 2021. március 12-én átszállították egy pokrovi büntetőtáborba, ahol többször is kínzásnak és embertelen bánásmódnak vetették alá, majd több mint három héttel ezelőtt éhségsztrájkba kezdett;
L. mivel az elmúlt hetek e fejleményei alátámasztották a személyes biztonságával és életével kapcsolatos legrosszabb félelmeket családja, barátai és támogatói körében és a nemzetközi közösségben is, továbbá mivel átszállították egy Moszkva közeli börtönkórházba, ahol élete továbbra is veszélyben forog;
M. mivel 2021. február 16-án az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy határozott, hogy az említett Bíróság eljárási szabályzatának 39. cikke alapján javasolja Oroszország kormányának Alekszej Navalnij szabadon bocsátását; mivel ezt az intézkedést azonnali hatállyal kell alkalmazni; mivel a Bíróság figyelembe vette az Alekszej Navalnij életét fenyegető kockázat jellegét és mértékét, amelyet prima facie az ideiglenes intézkedés alkalmazása céljából bizonyítottak, valamint Alekszej Navalnij jelenlegi fogva tartásának általános körülményei tükrében vizsgáltak;
N. mivel 2021. április 23-án Alekszej Navalnij bejelentette, hogy a börtönön kívüli orvosok tanácsát követve fokozatosan felfüggeszti a 2021. március 31-én elkezdett éhségsztrájkját; mivel az Alekszej Navalnijnak adott orvosi szakvélemény szerint az éhségsztrájk folytatása életveszélyes lenne; mivel ha Navalnij most meg is kapja a szükséges ellátást, nincs garancia arra, hogy nem vetnék alá további embertelen vagy az életét veszélyeztető bánásmódnak vagy törnének életére;
O. mivel 2020-ban Oroszország 180 ország közül a 129. helyen – Európában a legutolsó helyen – állt a Transparency International korrupcióérzékelési indexe szerint; mivel az oligarchák, a biztonsági tisztek és a Kremlhez kapcsolódó tisztviselők közötti kleptokratikus kapcsolatokat részben felfedték a korrupció ellen küzdő aktivisták – például a néhai Szergej Magnyickij és az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítvány (FBK) –, akik az évek alatt megmagyarázatlanul felhalmozott vagyonok vizsgálata során a hatalom legbelsőbb köreihez tartozó személyek, többek között Vlagyimir Putyin érintettségét is kimutatták; mivel a moszkvai ügyészség arra törekszik, hogy „szélsőségesnek” minősítse az FBK-t és két másik, Alekszej Navalnijhoz kapcsolódó szervezetet – az Állampolgárok Jogainak Védelmével Foglalkozó Alapítványt és Navalnij regionális központját –, ami azt jelentené, hogy azok alkalmazottait letartóztathatják és hattól tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetik;
P. mivel Navalnij megmérgezése beleillik a Putyin ellenfelei elleni fellépések sorába, amely Viktor Juscsenkót, Szergej Szkripalt és Vlagyimir Kara-Murzát sújtotta, és amely számos vezető ellenzéki személyiség, újságíró, aktivista és külföldi vezető, többek között Borisz Nyemcov, Anna Politkovszkaja, Szergej Protazanov, Natalja Esztyemirova és Alexander Litvinyenko halálához vezetett;
Q. mivel az Oroszországi Föderáció nemcsak külső fenyegetést jelent Európa biztonságára, hanem belső háborút is folytat saját népe ellen az ellenzék módszeres elnyomása és az utcákon történő letartóztatások formájában; mivel csak 2021. április 21-én a letartóztatott békés tüntetők száma meghaladta az 1 788-at, ami hozzáadódik annak a több mint 15 000 ártatlan orosz állampolgárnak a számához, akiket 2021 januárja óta tartanak fogva;
R. mivel az Oroszországról szóló két korábbi állásfoglalásában a Parlament felszólított az Oroszországgal kapcsolatos uniós politika és az abban foglalt öt vezérelv felülvizsgálatára, és felkérte a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdje meg az előkészületeket és fogadja el a demokratikus Oroszországgal való jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiát, amely számos ösztönzőt és feltételt foglalna magában az Oroszországon belüli, a szabadság és a demokrácia irányába mutató belső tendenciák megerősítésére;
S. mivel a Cseh Köztársaság 2021. április 17-én 18 orosz nagykövetségi munkatársat – köztük az orosz hírszerző ügynökségek tagjait – utasított ki a Cseh Köztársaság Biztonsági Információs Szolgálatának megalapozott megállapításait követően, amelyek szerint aktív szolgálatot teljesítő orosz hírszerzők részt vettek egy 2014-ben végrehajtott lőszerraktár-robbantásban, amelyben két cseh állampolgár életét vesztette, és jelentős anyagi károk keletkeztek; mivel a robbantás a környező településeken élő több ezer ember életét és tulajdonát sodorta könyörtelenül veszélybe; mivel ezek a Cseh Köztársaság területén elkövetett jogellenes cselekmények egy uniós tagállam szuverenitásának külföldi hatalom általi súlyos megsértésének minősülnek; mivel a Cseh Köztársaság 18 nagykövetségi alkalmazottjának kiutasítására válaszul az Oroszországi Föderáció 20 cseh diplomatát utasított ki, akiket 2021. április 19-én távozásra szólítottak fel; mivel a Cseh Köztársaság – miután Oroszország nem fogadta vissza a kiutasított cseh diplomatákat az országba és figyelembe véve a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény 11. cikkét – 2021. április 22-én úgy határozott, hogy a Cseh Köztársaságban működő orosz nagykövetségen dolgozó személyzet létszámának meg kell egyeznie a Cseh Köztársaság oroszországi nagykövetségén dolgozó személyzet létszámával, és május végéig adott időt az orosz nagykövetségnek a határozat teljesítésére;
T. mivel ugyanezek a csehországi lőszerraktár felrobbantásában részt vevő GRU-ügynökök voltak felelősek a Szergej és Julia Szkripal ellen az Egyesült Királyságban elkövetett 2018-as gyilkossági kísérletért is, amelyet a katonai célú novicsok idegméreggel követtek el, és amely egy brit állampolgár halálát okozta; mivel a GRU ügynökeit azzal is megvádolták, hogy 2015-ben megkísérelték meggyilkolni Emilian Gebrevet, egy fegyvergyár tulajdonosát és két másik embert Bulgáriában; mivel Oroszország nem működik együtt az Európai Unió területén elkövetett, említett bűncselekmények kivizsgálásában, tagadja a GRU részvételét a Szkripalok megmérgezésében és menedéket nyújt a legfőbb gyanúsítottak számára;
1. támogatja Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli függetlenségét, szuverenitását és területi integritását; ismételten határozottan támogatja az EU azon politikáját, hogy nem ismeri el a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol város jogellenes annektálását; üdvözli az EU által a jogellenes annektálás következtében hozott valamennyi korlátozó intézkedést; felszólít valamennyi jogellenesen fogva tartott és bebörtönzött ukrán állampolgár azonnali szabadon bocsátására a Krím félszigeten és Oroszországban, és elítéli a Krím félszigeten és a megszállt kelet-ukrajnai területeken elkövetett folyamatos emberi jogi jogsértéseket, valamint azt, hogy az e területeken élők jelentős részének megadják az orosz állampolgárságot (útlevélkiadás); hangsúlyozza, hogy nemzetközi büntető igazságszolgáltatás elé kell állniuk azon orosz tisztviselőknek, akik fellépése vagy fellépésének elmaradása Ukrajnában háborús bűncselekményeket tett lehetővé vagy eredményezett;
2. sajnálja az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetét, amelyet Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója és az ország folytatódó destabilizálása, az uniós tagállamokkal és társadalmakkal szembeni ellenséges magatartás és az ellenük irányuló nyílt támadások váltottak ki, többek között a választási folyamatokba való beavatkozás, a félretájékoztatás, a mélykamuk, a rosszindulatú kibertámadások, a szabotázs és a vegyi fegyverek alkalmazása, valamint az emberi jogi helyzet és a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés jogának oroszországi tiszteletben tartása tekintetében bekövetkezett jelentős romlás; határozottan elítéli Oroszország Európában tanúsított ellenséges magatartását, és felszólítja az orosz kormányt, hogy vessen véget ezeknek a tevékenységeknek, amelyek sértik a nemzetközi elveket és normákat, és veszélyeztetik az európai stabilitást, ami megakadályozza, hogy előremutató kétoldalú kapcsolatokat lehessen kialakítani ezzel a fontos szomszéddal;
3. továbbra is mélyen aggódik a nagyszabású orosz katonai felvonulás miatt az ukrán határ mentén és a jogellenesen elfoglalt Krími Autonóm Köztársaságban, amelyről az orosz védelmi minisztérium azt állítja, hogy véget ért; elítéli ezeket az Oroszországi Föderáció által végrehajtott fenyegető és destabilizáló fellépéseket, és elismeréssel nyugtázza, hogy Ukrajna arányos választ adott rájuk;
4. úgy véli, hogy az EU-nak le kell vonnia a következtetéseket az ukrán határon végrehajtott, mélyen aggasztó orosz katonai felvonulásból, amelyet 2021. április 23-án, pénteken felfüggesztettek; kitart amellett, hogy az orosz csapatoknak az ukrán határról az állandó bázisukra való visszatérését teljes körűen és késedelem nélkül végre kell hajtani; követeli Oroszországtól, hogy haladéktalanul vessen véget a szomszédai fenyegetését célzó, indokolatlan katonai felvonulás gyakorlatának, vessen véget minden folyamatban lévő katonai provokációnak és tartózkodjon ezektől a jövőben, és enyhítse a feszültségeket, visszarendelve erőit állandó bázisukra, nemzetközi kötelezettségeivel, például az EBESZ-alapelvekkel, a katonai mozgások átláthatóságára vonatkozó kötelezettségvállalásokkal és a bécsi dokumentummal összhangban; megismétli, hogy az orosz katonai felvonulás az európai stabilitásra, biztonságra és békére is veszélyt jelent, ezért az Ukrajnával folytatott uniós biztonsági párbeszédnek nagyratörőnek kell lennie, és hozzá kell járulnia a helyben bekövetkező biztonsági kihívások egységes értékeléséhez; hangsúlyozza, hogy a baráti országoknak fokozniuk kell az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásukat és a védelmi fegyverek biztosítását, ami összhangban van az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével, amely lehetővé teszi az egyéni és kollektív önvédelmet; felszólítja Oroszországot, hogy vonja ki csapatait az úgynevezett Luhanszki és Donyecki Népköztársaságból, és a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városa feletti ellenőrzést adja vissza Ukrajnának;
5. sürgeti a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét annak biztosítására, hogy a Tanács az orosz csapatok bejelentett visszavonása ellenére továbbra is kísérje figyelemmel a katonai fejleményeket, és álljon készen további közös fellépés elfogadására;
6. sürgeti Oroszországot, hogy tegyen eleget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerinti kötelezettségének, és garantálja a hajózás szabadságát és a nemzetközi tengerszoroson keresztül az Azovi-tenger kikötőibe történő áthaladást; felszólítja az EU-t, hogy a tagállamokkal és más nemzetközi partnerekkel szoros együttműködésben dolgozza ki a Kercsi-szoroson átkelő hajók áthaladásának állandó nyomon követését;
7. sürgeti Oroszországot és az Oroszország által támogatott szeparatistákat, hogy tartsák be a tűzszüneti megállapodást; felhívja Oroszországot, hogy maradéktalanul hajtsa végre a minszki megállapodások rendelkezéseit, és konstruktívan vegyen részt a normandiai folyamatban és a háromoldalú összekötő csoportban; hangsúlyozza, hogy politikai megoldást kell találni a kelet-ukrajnai konfliktusra, és az EU-nak erőteljesebb szerepet kell vállalnia a konfliktus békés rendezésében;
8. hangsúlyozza, hogy amennyiben az Oroszországi Föderáció a jövőben egy ilyen katonai felvonulást követően megszállná Ukrajnát, az EU-nak egyértelművé kell tennie, hogy a nemzetközi jog és normák ilyen megsértésének súlyos ára lenne; ezért kitart amellett, hogy ilyen körülmények között haladéktalanul le kell állítani az Oroszországból az EU-ba irányuló kőolaj- és földgázbehozatalt, Oroszországot pedig ki kell zárni a SWIFT fizetési rendszerből, és az EU-ban be kell fagyasztani az orosz hatóságokhoz és családtagjaikhoz közeli oligarchák valamennyi eszközét, és vízumaikat törölni kell;
9. követeli, hogy az EU csökkentse az orosz energiától való függőségét, és ezért sürgeti az uniós intézményeket és az összes tagállamot, hogy állítsák le az Északi Áramlat 2 gázvezeték befejezését, és követeljék meg a Rosatom által épített vitatott atomerőművek építésének leállítását;
10. újra kijelenti, hogy támogatja a maláj légitársaság MH17-es járata tragikus lelövésének – amely esetleg háborús bűncselekménynek is minősülhet – körülményeit vizsgáló nemzetközi nyomozást, és ismételten felszólít arra, hogy állítsák bíróság elé a felelősöket;
11. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy merítsenek az Egyesült Királyság globális korrupcióellenes szankciókra vonatkozó szabályozásra és más hasonló rendszerekre irányuló jogalkotási javaslatából, és fogadjanak el uniós korrupcióellenes szankciórendszert az EU jelenlegi globális emberi jogi szankciórendszerének kiegészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok többé nem engedhetik meg, hogy tisztázatlan eredetű orosz vagyonokat és beruházásokat fogadjanak; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák a Kreml EU-n belüli, a felforgatást, a demokratikus folyamatok és intézmények aláásását és a korrupció terjesztését célzó stratégiai beruházásainak megfékezésére irányuló erőfeszítéseiket; továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az olyan tagállamok, mint Bulgária és Málta, szüntessék meg az „aranyútlevél” rendszerét;
12. felszólít a politikai indíttatásból és Oroszország nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel ellentétesen elítélt Alekszej Navalnij és a szabadon bocsátását követelő vagy a korrupcióellenes kampányát támogató valamennyi őrizetbe vett tiltakozó azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; elvárja Oroszországtól, hogy tartsa be az Emberi Jogok Európai Bíróságának ideiglenes intézkedését az Alekszej Navalnij életét fenyegető kockázat jellegére és mértékére tekintettel; felelősnek tartja Oroszországot Alekszej Navalnij egészségügyi állapotáért, és sürgeti Oroszországot, hogy vizsgálja ki az Alekszej Navalnij ellen irányuló gyilkossági kísérletet, és teljes mértékben működjön együtt a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy a nemzetközi normák betartása érdekében javítsák a börtönökben és fogdákban uralkodó körülményeket; kéri, hogy állítsák le az Alekszej Navalnij szabadon bocsátására irányuló követelésekkel kapcsolatban békésen tüntetők letartóztatását és az ellenzék ellen intézett módszeres támadásokat; hangsúlyozza, hogy az Alekszej Navalnij büntetőeljárásában, elítélésében és bántalmazásában részt vevő valamennyi személyt az EU globális emberi jogi szankciórendszere értelmében szankciókkal kell sújtani;
13. emlékezteti az orosz hatóságokat és személyesen Putyin elnököt mint az orosz államfőt, hogy teljes mértékben felelősek Alekszej Navalnij életének és testi épségének biztosításáért, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük testi és szellemi egészségének és jólétének védelme érdekében; továbbra is sürgeti Putyin elnököt és az orosz hatóságokat, hogy vizsgálják ki, állítsák bíróság elé és vonják felelősségre a Navalnij meggyilkolásának megkísérléséért felelős személyeket;
14. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az orosz hatóságok az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítványt alaptalanul és megkülönböztető módon szélsőséges szervezetnek akarják nyilvánítani; hangsúlyozza a korrupció elleni küzdelmet, valamint azt, hogy a szabad és pluralista közbeszédben és választási folyamatban való részvétel szándéka mindenki és minden demokratikus politikai szervezet elidegeníthetetlen joga, és semmi köze a szélsőséges nézetekhez;
15. kinyilvánítja mélyreható szolidaritását a nyitott és szabad társadalom iránt elkötelezett oroszországi erőkkel, és támogatja a támadások és elnyomás célpontjává vált összes személyt és szervezetet; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget az ellenzék, a civil társadalom, a média, az emberi jogok és a nők jogainak védelmezői és más aktivisták elleni minden zaklatásnak, megfélemlítésnek és támadásoknak az országban, különösen a 2021. őszi parlamenti választások előtt; ösztönzi az EU-t, hogy intézzen folyamatosan felszólításokat Oroszországhoz a nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen minden jogszabály hatályon kívül helyezése vagy módosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy határozottan támogatja az összes oroszországi emberi jogi aktivistát és munkájukat; felhívja az EU küldöttségét és az országban működő tagállami képviseleteket, hogy erősítsék meg a civil társadalomnak nyújtott támogatásukat, és használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt az emberi jogi aktivisták munkájának támogatására, valamint adott esetben könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását és biztosítsanak ideiglenes menedéket az uniós tagállamokban;
16. felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a média függetlenségét, és szüntessék meg a független média elleni zaklatást és nyomásgyakorlást, amely például Roman Anyin oknyomozó újságíró ellen irányul;
17. megismétli az uniós intézményekhez és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon az Oroszországi Föderációban fennálló emberi jogi helyzetet, valamint a civil társadalmi szervezeteket, újságírókat, ellenzéki politikusokat és aktivistákat érintő bírósági ügyeket, beleértve Alekszej Navalnij ügyét is;
18. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az orosz hírszerző szolgálatok követték el a csehországi vrběticei fegyverraktár felrobbantását, ami sérti Csehország szuverenitását és elfogadhatatlan ellenséges cselekmény; erőteljesen elitéli az uniós tagállamok destabilizálását és fenyegetését célzó tevékenységeket, és felszólítja Oroszországot, hogy hagyjon fel minden ilyen tevékenységgel, számoltassa el a felelősöket, és kártalanítsa a 2014-es támadásban elhunytak családjait; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a Cseh Köztársaság mellett áll, és felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy hozzanak megfelelő ellenintézkedéseket, beleértve a célzott szankciók kiterjesztését; mélyreható szolidaritásáról biztosítja a Cseh Köztársaság lakosait és hatóságait az uniós területen elkövetett orosz támadást és 20 cseh diplomata Oroszországból történő megalapozatlan és aránytalan kiutasítását követően; támogatja a cseh hatóságok azon döntését, hogy a csehországi orosz nagykövetségen dolgozó személyzet létszámának meg kell egyeznie az oroszországi cseh nagykövetségen dolgozó személyzet létszámával, elítéli az Oroszországi Föderáció által a Cseh Köztársasággal szemben ezt követően megfogalmazott fenyegetéseket, és elismeri az uniós tagállamok különböző kormányai által nyújtott támogatást és mutatott szolidaritást és minden, már felajánlott diplomáciai szolgáltatást; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy a Szkripal-ügy példáját követve tegyenek lépéseket az orosz diplomaták összehangolt kiutasítására;
19. elítéli a Kreml által világszerte az olyan antidemokratikus elnyomó rezsimeknek nyújtott támogatást, mint például Irán, Észak-Korea, Venezuela, Szíria és Belarusz; mélységes aggodalmát fejezi ki az Oroszországban élő belaruszok növekvő számú letartóztatása, elrablása és kitoloncolása miatt, beleértve az ellenzéki Belarusz Népfront elnöke és a békés belarusz tüntetések támogatása mellett síkra szálló hétköznapi emberek ügyét is; különösen aggódik a Belaruszban működő uniós nemzeti kisebbségi szervezeteket – köztük a legnagyobbat, a Belaruszban működő Lengyelek Unióját – célzó, Oroszország által támogatott kampány miatt;
20. elítéli az orosz sajtóban folytatott propagandát és félretájékoztatást, annak rosszindulatú terjesztését az EU-ban, valamint az orosz trollfarmok munkáját, különösen azokét, amelyek jelenleg a Cseh Köztársaságot rágalmazzák, azzal érvelve, hogy az USA érdekeit szolgáló csatlós állam, és nem független hírszerző szolgálatokkal rendelkező szuverén ország; elítéli a cseh stratégiai államigazgatási intézmény ellen az orosz katonai kémkedéssel összefüggésben elkövetett kibertámadásokat;
21. emlékeztet arra, hogy az uniós tagállamok közötti egység a legjobb politika, amely visszatartja Oroszországot attól, hogy destabilizáló és felforgató tevékenységeket végezzen Európában; felszólítja a tagállamokat, hogy hangolják össze az Oroszországgal kapcsolatos álláspontjaikat és intézkedéseiket, és egységesen lépjenek fel; követeli, hogy a tagállamok egységesen lépjenek fel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságán belül azzal kapcsolatban, hogy Oroszország továbbra is figyelmen kívül hagyja az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak további együttműködésre kell törekednie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, különösen a NATO-val és az USA-val, hogy felhasználják a nemzetközi szinten rendelkezésre álló összes eszközt Oroszország folyamatos zavarkeltésének, egyre agresszívebb félretájékoztatási kampányainak és Európa biztonságát és stabilitását fenyegető súlyos nemzetközi jogsértéseinek hatékony ellensúlyozása céljából;
22. felszólítja az uniós tagállamokat, hogy időben és határozottan lépjenek fel az orosz titkosszolgálatok uniós területen végrehajtott zavarkeltő akcióival szemben, és az EU arányos válaszát szorosan hangolják össze transzatlanti partnereikkel; javasolja, hogy a tagállamok fokozzák a kémelhárítási együttműködést és az információmegosztást;
23. felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki az EU Oroszországgal fenntartott kapcsolataira vonatkozó új stratégiai megközelítést, amelynek jobban kell támogatnia a civil társadalmat, erősítenie kell az orosz állampolgárokkal ápolt, emberek közötti kapcsolatokat, egyértelmű határvonalakat kell húznia az orosz állami szereplőkkel való együttműködéshez, technológiai szabványokat és a nyílt internetet kell alkalmaznia a szabad terek támogatására és az elnyomó technológiák korlátozására, valamint szolidaritást kell mutatnia az EU keleti partnereivel, többek között a biztonsági kérdések és a békés konfliktusrendezés terén; hangsúlyozza, hogy az Oroszországgal folytatott bármely párbeszédnek a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásán kell alapulnia;
24. rendkívül aggasztónak tartja, hogy az orosz hatóságok továbbra is korlátozzák a független médiaplatformok, valamint az egyes újságírók és más médiaszereplők munkáját; határozottan elítéli e tekintetben azt a döntést, hogy a Meduza nevű független médiaorgánumot „külföldi ügynöknek” bélyegzik;
25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a kolumbiai békefolyamat támogatásáról szóló, 2016. január 20-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti, 2012. július 26-án Brüsszelben aláírt kereskedelmi megállapodásra(2), valamint az Európai Unió és a Kolumbiai Köztársaság közötti, 2015. december 2-án aláírt vízummentességi megállapodásra(3),
– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini 2015. október 1-jei nyilatkozatára, amelyben Eamon Gilmore-t az EU kolumbiai békefolyamathoz rendelt különmegbízottjának nevezi ki,
– tekintettel a kolumbiai nemzeti kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) közötti, a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló, 2016. november 24-én aláírt végleges megállapodásra,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójáról szóló jelentéseire, és különösen a 2021. március 26-i jelentésre,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a kolumbiai emberi jogi helyzetről szóló, 2021. február 10-i éves jelentésére,
– tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell és Janez Lenarčič biztos 2021. február 9-i közös nyilatkozatára a venezuelai migránsok számára ideiglenes oltalmazotti jogállást biztosító kolumbiai határozatról, valamint az alelnök/főképviselő szóvivőjének a kolumbiai emberijog-védők elleni erőszakról szóló, 2021. február 26-i nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel 2021 novemberében lesz öt éve, hogy a Juan Manuel Santos elnök vezette kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) aláírta a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló végleges megállapodást, amely egy több mint 50 éve tartó konfliktusnak vetett véget, és jelentős lépésnek tekinthető a stabil és tartós kolumbiai béke megteremtése felé; mivel Kolumbia a hosszú időszakokon át tartó rendkívüli erőszak ellenére megőrizte demokratikus integritását;
B. mivel a kolumbiai alkotmánybíróság becslése szerint legalább 15 évbe fog telni, mire végrehajtják a végleges megállapodást, az egységes ütemterv tízéves tervét és a jelenlegi négyéves, közel 11,5 milliárd USD összegű többéves békeberuházási tervet;
C. mivel Iván Duque kolumbiai elnök és Rodrigo Londoño, a Comunes párt (korábban FARC párt) elnöke 2021. március 10-én megbeszélést tartott a végleges megállapodás végrehajtásának állásáról; mivel az ENSZ-főtitkár kolumbiai különleges képviselője és az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójának vezetője által elősegített párbeszéd során mindkét fél megismételte a végleges megállapodás iránti elkötelezettségét, és megállapodott abban, hogy közösen munkálkodnak a megállapodás átfogó végrehajtására előirányzott időkeret fennmaradó részére vonatkozó ütemterv kidolgozásán, valamint fokozzák az egykori harcosok visszailleszkedésének és biztonsági garanciáinak megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket;
D. mivel az egykori gerillaharcosok polgári életbe való visszailleszkedésének folyamata is halad, és mivel Kolumbia jogi és alkotmányos rendszere alapos reformokat fogad el annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás szerinti kötelezettségvállalásokat végrehajtsák, és az ország jövőjét ezekre lehessen építeni;
E. mivel a végleges megállapodásban a felek megállapodtak abban, hogy a békéért felelős különleges joghatóságot hoznak létre, ideértve többek között az igazságot, az igazságszolgáltatást, a jóvátételt és a konfliktus kiújulásának elkerülését szolgáló átfogó rendszer végrehajtását, valamint többek között az áldozatoknak nyújtandó kártérítésről szóló megállapodásokat, amint azt az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet 2021. február 10-i jelentése is elismeri; mivel Kolumbia összetett kihívásokkal néz szembe a végleges megállapodás átfogó végrehajtása során, amelyeket tovább súlyosbít a Covid19-helyzet, valamint a venezuelai migránsok érkezése és fogadása;
F. mivel 2021. január 26-án a békéért felelős különleges kolumbiai joghatóság bejelentette első fontos döntését, háborús bűncselekményekkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolva az egykori FARC-EP nyolc magas rangú vezetőjét, ami az átmeneti igazságszolgáltatás eddigi legegyértelműbb eredménye volt az országban; mivel megerősítette az úgynevezett „hamis pozitív eredmények” kivizsgálása terén tett előrelépést is; mivel a békéért felelős különleges joghatóság intézkedni kezdett annak érdekében, hogy előrelépés történjen az őslakos hatóságokkal folytatott állandó és zökkenőmentes párbeszéd kialakításában;
G. mivel továbbra is jelentős előrelépések tapasztalhatók, ami azt mutatja, hogy a békemegállapodás, amely első alkalommal tartalmaz konkrét nemi alapú megközelítést, képes változást elérni; mivel további előrelépésre van szükség a női vezetők és emberijog-védők védelmére irányuló átfogó program és az erőszak, akár nemi erőszak és emberrablás áldozatává vált nők és lányok támogatását célzó programok terén; mivel a megállapodás különböző fejezeteinek egymáshoz kapcsolódó jellege miatt rendkívül fontos a nemi alapú megközelítés valamennyi területen történő aktív integrálása;
H. mivel annak ellenére, hogy a béketárgyalások a halálesetek és az erőszakos esetek számának jelentős csökkenéséhez vezettek Kolumbiában, az ország különböző régióiban a biztonság romlását széles körben a békefolyamat akadályának tekintik, és az ENSZ jelentése szerint aggasztó mértékben nő a közösségi és őslakos vezetők, egykori FARC-harcosok és emberijog-védők ellen elkövetett erőszakos cselekmények, erőszakos eltüntetések, emberrablások és gyilkosságok száma; mivel a biztonsági erők is ki vannak téve támadásoknak és erőszaknak;
I. mivel az ENSZ ellenőrző missziója bizonyítottnak találta 73 egykori katona 2020. évi meggyilkolását, amivel 248-ra nőtt a békemegállapodás 2016. évi aláírása óta meggyilkolt egykori harcosok száma; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) az elmúlt évben 120 emberijog-védő meggyilkolásáról szerzett tudomást, amelyek közül 53 esetet bizonyítottnak találtak; mivel 2020-ban emellett 69 incidenst regisztráltak, amelyek során életét vesztette összesen 269 polgári személy, köztük 24 gyermek és 19 nő is; mivel az ENSZ jelentése szerint nagyobb erőfeszítésekre van szükség a békemegállapodás végrehajtásához;
J. mivel az ENSZ főtitkára prioritásként határozta meg az egykori harcosokkal, konfliktus sújtotta közösségekkel, közösségi vezetőkkel és emberijog-védőkkel szembeni folyamatos erőszak felszámolását, az újrabeilleszkedési folyamat fenntarthatóságának fokozását, az integrált állami jelenlét megszilárdítását a konfliktus sújtotta területeken, a felek közötti konstruktív párbeszéd megerősítését a békemegállapodás végrehajtása előmozdításának eszközeként, valamint a felek közötti megbékélés feltételeinek megerősítését;
K. mivel 2017-ben a kolumbiai kormány hivatalos béketárgyalásokat kezdeményezett a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN); mivel azonban 2019 januárjában, röviddel azután, hogy az ELN 22 ember halálát okozva felrobbantott egy gépkocsit a bogotái rendőrakadémiánál, Iván Duque elnök kormánya felhagyott a béketárgyalásokkal; mivel bizonyos területeken tovább folytatódnak az ELN-hez kapcsolódó konfliktusok, ideértve az egyéb illegális fegyveres szereplőkkel és a közbiztonsági erőkkel való összecsapásokat is; mivel a kormány kitart amellett, hogy a tárgyalások újrakezdésének lehetősége attól függ, hogy az ELN felhagy-e erőszakos cselekedeteivel, ideértve az emberrablást, a gyermekek toborzását és a gyalogsági aknák telepítését, miközben az ELN fenntartja azon álláspontját, hogy a kormány e követeléseivel a tárgyalóasztalnál kell foglalkozni;
L. mivel Iván Duque Márquez kolumbiai elnök meghozta azt a jelentős döntést, hogy ideiglenes oltalmazotti jogállást biztosítva számukra szolidaritást tanúsít az országban tartózkodó mintegy 1 800 000 venezuelai migráns iránt, és rendezett státuszt biztosít számukra ideiglenes tartózkodási engedélyek révén, amelyek lehetővé teszik számukra a nyilvántartásba vételt és az állami szolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférést, valamint a társadalmi-gazdasági integrációt, ezáltal csökkentve kiszolgáltatottságukat; mivel Kolumbia és Venezuela több mint 2 000 kilométernyi, könnyen átjárható közös határszakasszal rendelkezik; mivel a Kolumbia és Venezuela közötti határ főként sűrű erdőkből és nehéz terepből áll, aminek következtében fennáll a tiltott tevékenységek és a szervezett bűnözés veszélye;
M. mivel az Uniós Békealap Kolumbiáért 128 millió EUR-t mozgósított az uniós költségvetésből, 21 tagállamból, Chiléből és az Egyesült Királyságból; mivel a Békealap ötödik stratégiai bizottsága 2021. január 22-én meghatározta jövőbeli stratégiai irányvonalait;
N. mivel kulcsfontosságú szerepe van a békéért küzdő civil társadalomnak, amely olyan emberi jogi érdekképviseleti szervezeteket, nőjogi szervezeteket, gazdálkodói közösségeket, afro-kolumbiai és őslakos közösségeket tömörít, amelyek már több helyi, regionális és nemzeti szintű kezdeményezést és javaslatot készítettek;
O. mivel az EU és Kolumbia szoros politikai, gazdasági és kereskedelmi együttműködési keretet tart fenn, amelyet a 2009. novemberi egyetértési megállapodás, valamint az egyrészről Kolumbia és Peru, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti kereskedelmi megállapodás hozott létre azzal a végső céllal, hogy egyrészt előmozdítsa a felek közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, másrészt megszilárdítsa a békét, a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, a fenntartható fejlődést és az állampolgárok jólétét; mivel Kolumbia stratégiai partner, és kulcsfontosságú a regionális stabilitás szempontjából; mivel az EU és a Kolumbiai Köztársaság létrehozta a Kolumbiai Köztársaságnak az Európai Unió válságkezelési műveleteiben való részvételének keretét, amely 2020. március 1-jén lépett hatályba;
P. mivel ez a szoros kapcsolat kiterjed a többoldalú témákban folytatott nemzetközi együttműködés olyan közös érdekeket érintő területeire is, mint a béketeremtési erőfeszítések, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem;
1. ismételten támogatásáról biztosítja a kolumbiai végleges békemegállapodást, és üdvözli a felek között a közelmúltban folytatott párbeszédet, elismerve politikai erőfeszítéseiket, realizmusukat és kitartásukat; megismétli, hogy készen áll arra, hogy továbbra is minden lehetséges politikai és pénzügyi támogatást megadjon a békemegállapodás átfogó végrehajtásának támogatása, valamint a konfliktus utáni szakasz nyomon követése érdekében, amelyben továbbra is alapvető fontosságú a helyi közösségek és a civil társadalmi szervezetek részvétele, továbbá annak érdekében, hogy kellően figyelembe vegyék az áldozatok által az igazság, az igazságszolgáltatás, a jóvátétel és a megismétlődés elkerülésére vonatkozó biztosítékok tekintetében kifejezett prioritásokat; ismételten együttérzéséről biztosítja valamennyi áldozatot;
2. hangsúlyozza, hogy a kolumbiai békemegállapodást világszerte gyakran modellként emlegetik, mivel eltökélt a konfliktust okozó kérdések kezelése iránt, és a fő hangsúlyt az áldozatok jogaira és méltóságára fekteti; emlékeztet arra, hogy ezen összetett és innovatív megállapodás valamennyi részét végre kell hajtani, mivel azok a konfliktus kiváltó okainak kezeléséhez kapcsolódnak; felhívja a kolumbiai kormányt, hogy tegyen további előrelépést a békemegállapodás valamennyi vonatkozásának végrehajtása terén;
3. üdvözli a Kolumbia által az integrált vidékfejlesztési reform, a vidékfejlesztési programok, az áldozatok jogainak védelme, a tiltott kábítószerek problémájának megoldása, a tiltott termények helyettesítése, a földterületek visszaszolgáltatása és az egykori harcosok reintegrálása terén elért eredményeket, és további erőfeszítések megtételére ösztönöz a békemegállapodás valamennyi aspektusának végrehajtása érdekében, különös tekintettel azokra a társadalmi-gazdasági területekre, ahol kevesebb előrelépés történt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a békefolyamatot az egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelemre irányuló határozott erőfeszítések kísérjék, többek között a földjeik elhagyására kényszerített emberek és közösségek számára méltányos megoldások révén; úgy véli, hogy különleges támogatást kell nyújtani a konfliktus által aránytalanul sújtott csoportoknak, például az afrokolumbiai és őslakos közösségeknek; elismeri a békéért, a megbékélésért és az együttélésért felelős területi tanácsok munkáját;
4. hangsúlyozza, hogy alapvető és történelmi szerepet játszanak a területi megközelítést alkalmazó fejlesztési tervek (PDET), amelyeket az elvándorlás, a szegénység és az erőszak által leginkább sújtott 170 település közösségei dolgoztak ki;
5. üdvözli a békéért felelős különleges joghatóság által annak érdekében már megtett valamennyi intézkedést, hogy olyan jövőt hozzon létre, amelynek középpontjában a béketeremtés és a büntetlenség felszámolása áll, és felhívja a békéért felelős különleges joghatóságot, hogy a számos kihívás, köztük a jogi szabályozás végrehajtása terén jelentkező késedelmek ellenére folytassa jelentős erőfeszítéseit; felhívja a kolumbiai hatóságokat, hogy őrizzék meg az igazságot, az igazságszolgáltatást, a jóvátételt és a konfliktus kiújulásának elkerülését szolgáló integrált rendszer autonómiáját és függetlenségét, valamint védjék meg azt, mivel ez alapvető hozzájárulást jelent a fenntartható és tartós béke megteremtéséhez;
6. elítéli az emberijog-védők, az egykori FARC-harcosok, valamint a közösségi és őslakos vezetők ellen irányuló gyilkosságokat és erőszakot; hangsúlyozza, hogy Kolumbia egyik legnagyobb kihívása az ellenük irányuló folyamatos erőszak felszámolása; megjegyzi, hogy a konfliktus az ország vidéki területein fokozódott, és sajnálatát fejezi ki az illegális fegyveres csoportok és a kábítószer-kereskedelemhez és illegális bányászathoz kapcsolódó szervezett bűnözés által elsősorban ezeken a területeken okozott erőszak miatt; megjegyzi, hogy számos esetben jelentettek kényszerű lakóhelyelhagyást, kényszertoborzást, gyermekek és nők elleni szexuális erőszakot, mészárlásokat, kínzásokat és egyéb atrocitásokat, valamint az etnikai közösségek és hatóságok elleni támadásokat, és a közigazgatási szervekkel szembeni támadásokat; gyors és alapos vizsgálatokat, valamint a felelősök elszámoltatását szorgalmazza; nyomatékosan felszólítja a kolumbiai államot, hogy fokozza és garantálja valamennyi társadalmi és politikai vezető, társadalmi és környezetvédelmi aktivista, illetve a vidéki közösségek védelmezőinek védelmét és biztonságát; különös aggodalommal figyeli a Cauca megyében kialakult problémás helyzetet, amelyet az ENSZ-nyilatkozat is említ;
7. elismeri a szervezett fegyveres csoportok és más szervezetek által elkövetett bűncselekmények elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a velük szembeni védelem erősítése érdekében, és ezért erősebb integrált állami jelenlétre szólít fel az érintett területeken, valamint arra, hogy a biztonsági garanciákkal foglalkozó nemzeti bizottság fogadjon el a bűnszervezetek felszámolására irányuló közpolitikát; ezt szem előtt tartva üdvözli a személyek újrabeilleszkedését célzó stratégiai biztonsági és védelmi tervet;
8. üdvözli az áldozatokról szóló törvény időbeli hatályának 2031-ig történő meghosszabbítását és költségvetésének növelését, ami több mint kilenc millió, az áldozatok egységes nyilvántartásában szereplő személyt érint kedvezően; üdvözli továbbá a FARC – jelenleg a Comunes Party – tényleges politikai részvételét, valamint a közel 14 000 egykori harcos újrabeilleszkedése terén elért eredményeket üdvözli, hogy a kormány a 24 korábban kijelölt képzési és reintegrációs terület közül hét földterületét megvásárolta, és kiemeli a korábban kijelölt képzési és reintegrációs területeket és az ott élő több mint 13 000 egykori harcost érintő biztonsági és szociális védelmi intézkedéseket;
9. elismeri és ösztönzi a kolumbiai intézmények arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előrelépést érjenek el az emberi jogok teljes körű és állandó tiszteletben tartásának biztosítása terén, összhangban a polgárai biztonságának garantálására vonatkozó kötelezettségeikkel; kiemeli, hogy 2019 és 2020 között 100 000 lakosra vetítve 25-ről 23,7-re csökkent az emberölések aránya, amint azt az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentése is elismeri; elismeri a kormány elkötelezettségét a közösségi vezetők, az emberijog-védők, az egykori harcosok és a távoli közösségek védelme mellett;
10. kifejti aggodalmát amiatt, hogy az egykori gerillák eddig nem szolgáltattak információt a kábítószer-kereskedelmi útvonalakról és azokról a finanszírozási forrásokról, amelyek fenntartják a jogvédők, a vezetők és egykori harcosok ellen támadásokat intéző bűnözői csoportokat, holott kötelesek lennének ilyen információkat közölni; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy az egykori FARC-EP eszközeinek az áldozatok kártalanítása céljából történő átadására megállapított határidő 2020. december 31-én lejárt, és a megállapodás szerinti összegnek csupán 4%-át adták át;
11. ösztönzi a kormányt, hogy fogadjon el minden, a jelenlegi gazdasági helyzetben szükséges intézkedést annak érdekében, hogy elősegítse az általános helyzet javítását és a békemegállapodásokban rejlő lehetőségek maximális kihasználását lehetővé tevő, az ENSZ által javasolt strukturális változásokat a kolumbiai emberi jogi helyzet pozitív átalakulása céljából; felszólítja a civil szervezeteket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy a megbékélés révén ismét lehetővé tegyék az együttélést Kolumbiában;
12. ismételten hangsúlyozza, hogy az erőszak nem lehet a politikai küzdelem legitim módja, és kéri azokat, akik ezt a meggyőződést vallották, hogy fogadják el a demokráciát annak minden következményével és követelményével együtt, amelyek közül az első a fegyverek végleges letétele, valamint elképzeléseiknek és törekvéseiknek a demokratikus szabályok és a jogállamiság révén történő érvényesítése; e tekintetben felszólítja az EU által terrorista szervezetként számon tartott ELN-t és a FARC-EP disszidens csoportjait, hogy vessenek véget a kolumbiai lakossággal szembeni erőszaknak és terrortámadásoknak, és további késedelem nélkül határozottan és döntő módon kötelezzék el magukat a kolumbiai béke mellett;
13. kiemeli a 129 településen a gyalogsági aknák felszedése terén elért eredményeket, valamint az aknamentesítésre vonatkozó határidő 2025-ig történő meghosszabbítását;
14. méltatja Kolumbia figyelemreméltó és példa nélküli lépését, amelynek köszönhetően az országban tartózkodó mintegy 1 800 000 venezuelai migráns kapott ideiglenes oltalmazotti jogállást, ami hozzá fog járulni emberi jogaik érvényesítéséhez és védelméhez, valamint emberi szenvedéseik enyhítéséhez, miközben jobb segítségnyújtási lehetőségeket biztosít, többek között a Covid19 elleni védőoltás, a védelem és a társadalmi integráció terén; reméli, hogy a migrációs válság kezelésére irányuló regionális erőfeszítésekhez való hozzájárulásra irányuló uniós kezdeményezés megnyitja az utat a Kolumbia kimagasló szolidaritásával összhangban álló erőteljesebb támogatás előtt, és felszólítja a nemzetközi közösség többi tagját, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy támogassák Kolumbiát ebben a folyamatban; szorgalmazza a venezuelai válság politikai és demokratikus megoldása érdekében hozott válaszintézkedések megerősítését;
15. kéri, hogy a Bizottság és az Európai Tanács az új költségvetési időszakban kettőzzék meg a Kolumbiának nyújtott politikai és pénzügyi támogatásukat az új együttműködési eszközök keretében;
16. felhívja a figyelmet az EU hozzájárulására, különösen a kolumbiai béke elősegítését szolgáló európai alapon keresztül, amely erőforrásait az átfogó vidékreformra és az újrabeilleszkedésre összpontosítja, különös tekintettel a területi megközelítést alkalmazó fejlesztési programokra és a földtulajdon hivatalossá tételére;
17. hangsúlyozza a magánszektor részvételét az áldozatok, a reintegráció, a tiltott növények helyettesítése és a területi alapú fejlesztési tervek által érintett 170 település támogatásában; kéri, hogy a Bizottság mélyítse el a kereskedelmi megállapodás és az új együttműködési eszközök közötti szinergiát, amelyek célja az európai piachoz, a kereskedelemhez és a beruházásokhoz való hozzáférés biztosítása a termelő projektek fenntarthatóságának és a kedvezményezett lakosság jövedelmének biztosítása, valamint a bűnözéssel és az illegális tevékenységekkel szembeni kiszolgáltatottságuk csökkentése érdekében;
18. úgy véli, hogy a 2016. évi békemegállapodás sikeres végrehajtása, amely hozzájárul a globális békéhez és stabilitáshoz, továbbra is kiemelt prioritás lesz a megerősített kétoldalú kapcsolatok keretében a Tanács által 2021. januárban jóváhagyott egyetértési megállapodással összhangban; e vonalak mentén ösztönzi az EU és Kolumbia közötti további együttműködést annak érdekében, hogy az EU–Kolumbia kereskedelmi partnerség és a békemegállapodás közötti szinergiák fokozása révén egyaránt javuljon a kolumbiai és az uniós polgárok megélhetése; támogatja a kolumbiai békéért felelős különmegbízott mandátumának meghosszabbítását,
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU soros elnökségének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint Kolumbia kormányának és parlamentjének.
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,
– tekintettel az EUSZ 3. cikke értelmében megállapított célkitűzésre, különösen a társadalmi kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, a társadalmi igazságosság, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a gyermekjogok védelmének előmozdítására,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékra,
– tekintettel az EUMSZ 151. és 153. cikkei szerinti szociálpolitikai célokra,
– tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint az EUSZ 6. cikkében említett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,
– tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 1.,3., 4., 11., 14., 16., 17., 19. és 20. elvére, valamint 2030-as kiemelt célkitűzéseire,
– tekintettel az uniós gyermekjogi stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2021)0142),
– tekintettel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2021)0137),
– tekintettel a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervre,
– tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 2., 3., 4. és 10. célra,
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,
– tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel Ursula von der Leyen bizottsági elnök politikai iránymutatásaira,
– tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára (COM(2020)0440),
– tekintettel a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére (COM(2011)0173),
– tekintettel a mindenki számára elérhető tisztességes és megfizethető lakhatásról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0382),
– tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),
– tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2221 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),
– tekintettel a Bizottság gyermekgaranciára vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányára,
– tekintettel a gyermekek érdekében végrehajtott beruházásokról szóló, eljárási szabályzatának 136. cikke alapján 2016 márciusában elfogadott 0042/2015. sz. írásbeli nyilatkozatára,
– tekintettel a magas színvonalú koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra,
– tekintettel „A gyermekek jogairól az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására(4),
– tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(5),
– tekintettel „Az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a gyermekszegénységre” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(6),
– tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(7),
– tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(8),
– tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,
– tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának általános megjegyzéseire(9),
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a gyermekek alternatív gondozására vonatkozó ENSZ-iránymutatásokra az ENSZ Közgyűlésének 2010. február 24-i A/RES/64/142. sz. határozatában foglaltak szerint,
– tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cigányellenesség és a romák elleni rasszista erőszak Európán belüli növekedéséről szóló, 2012. február 1-jei nyilatkozatára,
– tekintettel az egyenlőségközpontú Unió létrehozása céljából elfogadott bizottsági közleményekre, összhangban a következő Európai Bizottság (2019–2024) politikai iránymutatásaival, különösen a Bizottság „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i közleményére (COM(2020)0758), az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i közleményére (COM(2020)0565), az „Egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025-ös időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i közleményére (COM(2020)0152), valamint az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i közleményére (COM(2020)0698),
– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására(10),
– tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(11),
– tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(12),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című közleményére (COM(2021)0101),
– tekintettel az EPSCO miniszterek „A szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése – a Covid19 családokra gyakorolt hatásának csökkentése – együttműködés az erős gyermekek lehetőségeinek fejlesztése érdekében” című együttes nyilatkozatára,
– tekintettel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására(13),
– tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlására (2013/112/EU)(14),
– tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,
– tekintettel az ENSZ „The impact of COVID-19 on children” (A Covid19 hatása a gyermekekre) című, 2020. április 15-i szakpolitikai tájékoztatójára,
– tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra,
– tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásra,
– tekintettel a szociális védelemhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra,
– tekintettel az új európai készségfejlesztési programra,
– tekintettel az európai gyermekgaranciáról a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000025/2021 – B9‑0012/2021 és O-000026/2021 – B9‑0013/2021),
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,
A. mivel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatnak ki kell egészítenie az EU gyermekjogi stratégiáját (mindkettőt 2021. március 24-én fogadták el); mivel az uniós gyermekjogi stratégia belső és külső uniós fellépésekre egyaránt vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg, és egyetlen koherens szakpolitikai keretben egyesíti a gyermekek jogaival kapcsolatos valamennyi meglévő és jövőbeli kezdeményezést;
B. mivel a gyermekszegénységet nemzetközi szervezetek – például az Európa Tanács – és NGO-k – például az UNICEF – egyaránt azonosították a gyermekjogok megsértésének potenciális okaként, valamint az ilyen jogsértések eredményeként, mivel az hatással van a gyermekek joggyakorlási képességeire, és mivel eredhet a fent említett jogok biztosításának sikertelenségéből;
C. mivel valószínűbb, hogy az erőforrások szűkösségében és bizonytalan családi körülmények között felnövő gyermekek szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel szembesülnek, olyan messzire nyúló hatásokkal, amelyek befolyásolják fejlődésüket és később a felnőttkorukat, valamint a megfelelő készségekhez való hozzáférésüket, és korlátozzák munkalehetőségeiket, megteremtve a generációkon átívelő szegénység ördögi körét;
D. mivel a gyermekgaranciára irányuló javaslatban azonosított hat kategória tagjai azok, akik leginkább veszélyeztetettek és azonnali figyelmet és gondozást igényelnek; mivel a garancia célkitűzéseit –amennyire csak lehetséges – az Unió minden gyermekére alkalmazandóként kell értelmezni;
E. mivel a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztettség kérdése olyan meghatározó probléma, amely minden társadalomban megtalálható, és amelyet leginkább olyan átfogó és széleskörű szakpolitikákkal lehet kezelni, amelyek alkalmazása szűk és hatóköre széles, és amelyek nemcsak a gyermekeket, hanem családjaikat és közösségeiket is célozzák, valamint azáltal, hogy elsősorban új lehetőségek és megoldások megteremtésébe fektetnek be; mivel a társadalom minden részét be kell vonni e problémák megoldásába, a helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságoktól a civil társadalomig és a magánszektorig;
F. mivel kutatások bizonyítják, hogy a gyermekekbe, például a magas színvonalú koragyermekkori nevelésbe és gondozásba való beruházás a beruházások költségeinek legalább négyszeres megtérülését eredményezheti társadalmi szinten, nem számítva az olyan jelentősebb előnyöket, hogy a vállalatok szakképzett munkavállalókhoz jutnak, vagy hogy a társadalombiztosítási rendszerek mentesülnek a további kiadások terhei alól az olyan gyermekek esetében, akire vonatkoznak a társadalmi befogadást célzó intézkedések(15); mivel a költségvetési eljárásoknak a gyermekeket célzó beruházást külön, az általános szociális kiadásoktól elkülönülő beruházási kategóriaként kell elismerniük;
G. mivel 2019-ben az Unió területén a gyermekek 22,2%-a – majdnem 18 millió gyermek – volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának; mivel az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek, a hajléktalan gyermekek, a fogyatékossággal élő gyermekek, a migráns hátterű gyermekek, a kisebbségi etnikai hátterű gyermekek– különösen a roma gyermekek–, az intézményi gondozásban lévő gyermekek, a bizonytalan családi helyzetben lévő gyermekek, az egyszülős családok, az LMBTIQ+-családok és az olyan családok, ahol a szülők külföldön dolgoznak, komoly nehézségekkel szembesülnek, mint például a lakhatás súlyos hiánya vagy a túlzsúfoltság, az alapvető szolgáltatásokhoz, például a megfelelő táplálkozáshoz és a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés akadályai, amely szolgáltatások kulcsfontosságúak jóllétük, valamint szociális, kognitív és érzelmi készségeik fejlődése szempontjából; mivel a megfelelően fűtött, biztonságos vízellátással és higiénés körülményekkel rendelkező lakás, illetve általában a lakhatás a gyermekek egészségének és jóllétének kulcseleme növekedésük és fejlődésük tekintetében; mivel a megfelelő lakhatási körülmények a gyermekek tanulását is segítik;
H. mivel statisztikák hiányában a fogyatékossággal élő gyermekek száma nem ismert, de arányuk elérheti az Unióban élő gyermekek összlétszámának 15%-át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek számára a többi gyermekkel azonos alapon kell biztosítani valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű gyakorlását, beleértve az ahhoz való jogot, hogy a családjukban vagy családi környezetben nőjenek fel, összhangban a gyermek jogairól szóló egyezményben rögzítettek szerinti mindenek felett álló érdekükkel; mivel a családtagoknak gyakran korlátozniuk kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák; mivel a gyermekgaranciával kapcsolatos bizottsági megvalósíthatósági tanulmány (időközi jelentés) arra mutat rá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek tekintetében azonosított fő akadályok a fizikai hozzáféréssel kapcsolatos problémák, hogy a szolgáltatások és a létesítmények nincsenek a gyermekek igényeihez igazítva, illetve sok esetben egyszerűen nem állnak rendelkezésre; mivel ugyanebben a tanulmányban sok válaszadó említi a megkülönböztetés problémáit az oktatással kapcsolatos, a megfizethetőséget pedig a lakhatáshoz kapcsolódó problémák között;
I. mivel a gyermekjogokat nem lehet tiszteletben tartani az ENSZ fenntartható fejlődési céljai nélkül, és fordítva;
J. mivel minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy védelmezzék őt a szegénységgel szemben, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy megelőzési szakpolitikákra van szükség; mivel a Parlament és a civil társadalom európai szervezetei többször kérték a gyermekgarancia létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek ténylegesen és ingyenesen hozzáférhessen a megfelelő és ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, valamint ténylegesen tisztességes lakhatási körülményekhez és megfelelő táplálkozáshoz juthasson; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kiemelte, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem az alapvető jogok és jogi kötelezettségek körébe is tartozik(16);
K. mivel a gyermekszegénység felszámolása szükségszerűen azt is jelenti, hogy a gyermekek szülei vagy gondozói hozzáférnek a rendes munkaviszonnyal, tisztességes díjazással és biztonságos és stabil munkaszerződésekkel rendelkező munkákhoz;
L. mivel ez a javaslat konkrét iránymutatásokat nyújt a tagállamok számára annak érdekében, hogy minden gyermek – különösen a rászorulók – számára tényleges és ingyenes hozzáférést garantáljanak az oktatáshoz és az iskolai tevékenységekhez, a koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a sporthoz, a szabadidős és kulturális tevékenységekhez; mivel a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk azon szakpolitikákat, amelyek biztosítják a rászoruló gyermekek számára az elérhető és megfizethető lakhatást, az egészséges táplálkozást, kezelik a szegénységet és támogatják, hogy minden gyermek egyenlő lehetőségekhez jusson nemzeti, regionális és helyi szinten; mivel minden gyermeknek joga van a játékhoz;
M. mivel a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította a szegénység és társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett gyermekek helyzetét, több millió gyermeket és családot hozva még bizonytalanabb társadalmi-gazdasági helyzetbe; mivel a világjárvány következtében a becslések szerint a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő gyermekek száma akár 117 millióval is nőhet, és további mintegy 150 millió gyermeket él többdimenziós szegénységben; mivel az alacsony és közepes jövedelmű egyének és családok a szegénység nagyobb veszélyének vannak kitéve, amikor a munkanélküliség szintje emelkedik; mivel ők az elégtelen lakáskörülmények, a bizonytalan lakhatás, a túlzott eladósodottság, a kilakoltatás és a hajléktalanság veszélyének is jobban ki vannak téve; mivel ezek a számok várhatóan exponenciálisan növekedni fognak a Covid19-világjárványnak és a járvány társadalmi-gazdasági hatásainak köszönhetően, ami Európa-szerte gyermekek millióira lesz hatással egész életük során; mivel a Covid19-válság rontotta az olyan marginalizálódott gyermekek helyzetét, akik túlzsúfolt és embertelen körülmények között élnek, az egészségügyi ellátáshoz, az ivóvízhez, a higiéniás létesítményekhez és az élelmiszerekhez való korlátozott hozzáféréssel, ami a vírussal való fertőződés nagyobb veszélyének teszi ki őket;
N. mivel a távtanulásra való átállás 2020-ban a Covid19-világjárvány miatt felgyorsult, így az internetkapcsolathoz és a digitális eszközökhöz való hozzáférés, valamint az infrastruktúra hiánya különösen a nagyon fiatal, sajátos igényű gyermekeket, a szegénységben, marginalizált közösségekben, valamint a távoli és a vidéki területeken, többek között a külső régiókban és térségekben élőket zárta ki az oktatásból; mivel riasztóan nőtt az olyan gyermekek száma, akiknek szülei elvesztették lakhatásukat vagy munkájukat, és azon gyerekek száma, akik nem jutottak hozzá legtáplálóbb napi étkezésükhöz, valamint az olyan iskola utáni szolgáltatásokhoz, mint a sport, a szabadidős, művészeti és kulturális tevékenységek, amelyek hozzájárulnának fejlődésükhöz és jóllétükhöz; mivel a digitális megoldásokhoz és a digitális oktatási lehetőségekhez való hozzáférés hiánya súlyos mértékben korlátozhatja az oktatáshoz és munkavállaláshoz való későbbi hozzáférést a fiatalok számára, megfosztva őket a munkaerőpiaci lehetőségektől, az európai vállalatokat pedig a potenciális munkavállalóktól; mivel ezért be kell ruházni a digitális oktatási megoldásokba; mivel a digitális megoldások, valamint más támogató-segítő technológiák a fogyatékossággal élő gyermekek számára lehetővé tehetik és felgyorsíthatják a társadalmi befogadás folyamatát, valamint a további lehetőségekhez való hozzáférést későbbi életük során; mivel ebben a tekintetben az egyenlő hozzáférés kulcsfontosságú;
O. mivel a fogyatékossággal élő gyermekek az Unióban aránytalanul nagyobb eséllyel kerülnek intézményi gondozásba, mint a fogyatékossággal nem rendelkező gyermekek, és sokkal kevésbé tűnik valószínűnek, hogy arra törekedjenek, hogy e gyermekek intézményi gondozásból családi gondozásba kerülhessenek át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek továbbra is szegregáltak az oktatásban azáltal, hogy speciális iskolákban helyezik el őket, valamint fizikai és egyéb akadályokkal szembesülnek, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy inkluzív oktatásban részesülhessenek; mivel a Covid19-világjárvány számos értelmi fogyatékossággal élő gyermeket fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy folytathassa tanulmányait, mivel az online oktatás sokszor nem megfelelő sajátos nevelési igényeiknek;
P. mivel az Unió kulcsszerepet játszhat a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztettség elleni harcban minden gyermek vonatkozásában, beleértve a Bizottság által azonosított hat kulcsfontosságú kategóriát is;
Q. mivel a mobil uniós polgárok gyermekei gyakran esnek a nemzeti jogszabályok hézagaiba; mivel bár a munkaerő-migráció rövid távon csökkenti a szegénységet, a gyermekek hátrahagyását eredményezi, ami fokozhatja szociális fejletlenségüket és bizonytalansághoz vezethet, ami migráns szülők továbbra is a származási országban élő gyermekei esetében nagyobb esélyt jelent a marginalizációra, a bántalmazásra és kizsákmányolásra, aminek különös jelentősége van az EU-n belüli munkavállalói mobilitás esetében(17);
R. mivel a gyermekgarancia a Bizottság politikai iránymutatásaiban és 2021. évi munkaprogramjában felsorolt kiemelt szociálpolitikai kezdeményezések egyike, és azt a jövőben ambiciózus szakpolitikákkal és célkitűzésekkel kell tovább erősíteni; mivel a kérdésnek szerepelnie kell az Európa jövőjéről szóló konferencia napirendjén; mivel a szociális jogok európai pillére, valamint a Bizottság 2013-as „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlása továbbra is fontos vezérelv a gyermekszegénység csökkentéséhez, a gyermekek jóllétének növeléséhez és egy stabil jövő biztosításához, a korai iskolaelhagyás csökkentése mellett; mivel a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó cselekvési tervben a Bizottság azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számát csökkenteni kell legalább 15 millióval, amelyből legalább 5 millió gyermek; mivel az úgynevezett „álomszakadékhoz” (dream gap) vagy a „jogosultsági szakadékhoz” (entitlement gap) vezető negatív nemi sztereotípiák és társadalmi kondicionálás, valamint a nők vezető pozícióban való képviseletének hiánya már korai életszakasztól kondicionálja a lányok karrier és tanulmányi választásait, és ezáltal hozzájárul a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség és szegmentálódás növekedéséhez a munkaerőpiac bizonyos ágazataiban, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) esetében;
S. mivel a helyi és regionális hatóságok állnak a gyermekszegénység és gyermekkizsákmányolás leküzdésére irányuló munka élvonalában, és ezért döntő felelősségük van a marginalizálódás és a társadalmi kirekesztés megelőzésében; mivel a nemzeti hatóságoknak elégséges eszközöket kell a rendelkezésükre bocsátaniuk, hogy teljesítsék ezeket a célkitűzéseket;
1. üdvözli az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatot, amelynek célkitűzése, hogy megelőzze és leküzdje a szegénységet és a társadalmi kirekesztést azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára az olyan kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való ingyenes és tényleges hozzáférést, mint a koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatás és az iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás és legalább egy egészséges étkezés minden iskolanapon, valamint az egészséges táplálkozáshoz és a megfelelő lakhatáshoz való tényleges hozzáférést minden rászoruló gyermek számára; kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusak az ajánlás teljes körű és gyors elfogadásában és végrehajtásában; úgy gondolja, hogy az ebben az állásfoglalásban szereplő adatokat figyelembe kell venni a Tanács ajánlásának elfogadása céljából; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia állami támogatás biztosítását tervezi a társadalmi kirekesztés megelőzése és leküzdése érdekében azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára a hozzáférést egy sor kulcsfontosságú szolgáltatáshoz, ami azt jelenti, hogy a tagállamoknak vagy meg kell szervezniük és biztosítaniuk kell az ilyen szolgáltatásokat, vagy megfelelő segélyeket kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a rászoruló gyermekek szüleinek vagy gondozóinak lehetősége legyen fedezni az ilyen szolgáltatások költségeit;
2. üdvözli az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló bizottsági közleményt, és támogatja az arra irányuló célkitűzéseit, hogy a mindenki számára egészségesebb, reziliensebb és igazságosabb társadalmak megteremtésére irányuló közös projekt mellett minden gyermek jogainak tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó közös felelősségnek is eleget tegyen; elismeri, hogy az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatnak ki kell egészítenie a stratégiát és a rászoruló gyermekekre kell összpontosítania annak érdekében, hogy létrehozzon egy európai támogató keretet a gyermekjogok érvényesítésének céljából, valamint hogy az uniós politika középpontjába helyezze azokat; támogatja annak fő célját, a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, valamint az egyenlő, inkluzív esélyek és az egészség előmozdítását; határozottan támogatja az illetékes nemzeti és helyi hatóságoknak adott konkrét útmutatást, a rászoruló gyermekek egy sor olyan kulcsfontosságú szolgáltatáshoz való tényleges és ingyenes – társaikéhoz hasonló – hozzáférésének előmozdítása érdekében, mint az ingyenes, színvonalas koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatási és iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás, a megfelelő lakhatás és az egészséges táplálkozás;
3. kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést okozó strukturális problémákat a foglalkoztatottság és társadalmi befogadás magas szintjének előmozdítása révén, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az európai gyermekgarancia hatékony létrehozását Unió-szerte a garancia minden szakpolitikai ágazatban történő érvényesítésével, valamint sürgeti őket, hogy használják a meglévő uniós szakpolitikákat és alapokat az olyan konkrét intézkedések végrehajtásához, amelyek hozzájárulnak a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés megszüntetéséhez; hangsúlyozza az illetékes hatóságok fontosságát nemzeti, regionális és helyi szinten abban, hogy garantálják a tényleges és egyenlő hozzáférést az ingyenes és színvonalas kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz – különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekek családjaira – az oktatási, iskolai és közösségi tevékenységekhez, valamint a sport-, szabadidős és kulturális tevékenységekhez, az egészségügyi ellátáshoz, továbbá a tényleges hozzáférést az egészséges táplálkozáshoz, valamint a megfelelő lakhatási körülményekhez, minden rászoruló gyermek számára; hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi szintű illetékes hatóságokat tájékoztatni, képezni és támogatni kell az uniós finanszírozás biztosításának területén; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek megfelelő lakhatáshoz való jogát azáltal, hogy ehhez kapcsolódóan támogatást nyújt az olyan szülőknek, akik számára nehézséget okoz a lakáshoz jutás vagy a lakásuk megtartása, hogy együtt maradhassanak gyermekeikkel, kiemelten összpontosítva a gyermekjóléti intézményekből kikerülő fiatal felnőttekre;
4. úgy véli, hogy kulcsfontosságú jelentős beruházásokat irányítani a gyermekek felé, a gyermekszegénység megszüntetésének érdekében, valamint hogy lehetővé tegyék számukra, hogy jogaikat teljeskörűen élvezve nőhessenek fel az Unióban; hangsúlyozza, hogy ez a kisgyermekkori fejlődés holisztikus megközelítését kívánja, az első 1 000 naptól kezdve, amely alatt garantálni kell az anya egészségét, beleértve a mentális egészséget, a biztonságot, a védelmet és a megfelelő gondozást; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a stratégiai és átfogó megközelítést a gyermekgarancia végrehajtásához megfelelő szakpolitikákon és forrásokon keresztül, többek között a szülők vagy gondozók munkaerőpiaci integrációjára és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló intézkedéseken keresztül, valamint a családok és háztartások jövedelemtámogatásán keresztül annak érdekében, hogy a pénzügyi akadályok ne gátolhassák meg a gyermekeket a színvonalas és inkluzív szolgáltatásokhoz való hozzáférésben; szorgalmazza egy olyan átfogó európai, szegénység elleni stratégia kidolgozását, amely a szociális jogok európai pillérében és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaiban lefektetett elvekkel összhangban és a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv fő céljaira építve ambiciózus célokat tűz ki a szegénység és a hajléktalanság csökkentésére és a mélyszegénység 2030-ig történő felszámolására Európában, különösen a gyermekek körében;
5. üdvözli a tényt, hogy több mint 10 000 gyermek nézeteit és javaslatait emelték be az uniós gyermekjogi stratégia előkészítésébe; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a gyermekgarancia végrehajtása és nyomon követése során nemzeti, regionális és helyi szinten is vegyék figyelembe a gyermekek és a képviseleti szervezeteik véleményét, és tegyék lehetővé számukra, hogy érdemi és inkluzív nyilvános párbeszédek, konzultációk teljes jogú résztvevőiként hozzászólhassanak az őket érintő uniós szintű ügyekhez, ahogy az a 2020. évi Gyermekjogi Fórumon is történt; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy kifejezetten bízzanak meg egy hatóságot, például egy gyermekügyi biztost vagy ombudsmant azzal, hogy mérje fel a nemzeti és regionális jogszabályok és a gyermekgarancia végrehajtására irányuló nemzeti intézkedések gyermekekre gyakorolt hatásait, valamint általánosan mozdítsa elő a gyermekek jogait a közpolitikában, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy európai gyermekügyi hatóság létrehozásának lehetőségét az ajánlás tagállamok általi végrehajtásának támogatása és nyomon követése, a nemzeti munka koordinálása, a bevált gyakorlatok és innovatív megoldások cseréje, valamint a jelentéstétel és az ajánlások egyszerűsítése érdekében;
6. kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti és regionális szinten meghatározott igényeknek megfelelően kezeljék prioritásként a gyermekek jogaihoz kapcsolódó finanszírozást, és határozottan ösztönzi őket, hogy lépjenek túl az uniós finanszírozási programok előre meghatározott, elkülönített forrásain; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást, képzést és támogatást a helyi és regionális hatóságoknak az uniós finanszírozás biztosítása kapcsán; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak összehangolt megközelítést az uniós alapok programozása és végrehajtása során, továbbá gyorsítsák fel azok végrehajtását, és minden lehetséges nemzeti forrást, kiegészítve az uniós finanszírozással – többek között az Európai Szociális Alap Plusszal (ESZA+), a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatással (ReactEU), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel, az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERFA), az InvestEU-val, az Erasmus+-szal és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal (MMA) – fordítsanak a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz „Next Generation” pillérének megfelelően az alaphoz való hozzáférés érdekében a gyermekekre és a fiatalokra irányuló célzott intézkedéseket kell beépíteniük nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe; emlékeztet a Next Generation EU által finanszírozott azon lehetőségekre, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak szervezeteknek, például nem kormányzati szervezeteknek és jótékonysági szervezeteknek is, valamint szociális segítséget a rászoruló családoknak; e tekintetben arra kéri az összes tagállamot – és nem csak azokat, amelyeket a leginkább érint a gyermekszegénység –, hogy a megosztott irányítás alá tartozó ESZA+-források legalább 5%-át az európai gyermekgarancia keretében végzett tevékenységek támogatására fordítsák;
7. kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során vegyék figyelembe a rászoruló gyermekek sajátos helyzetét, különösen azokét, akik konkrét hátrányokkal küzdenek; hangsúlyozza, hogy a gyermekgaranciának hozzá kell járulnia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt, az intézményi gondozásról a családi vagy közösségi gondozásra történő átállásra vonatkozó cél eléréséhez; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során alkalmazzanak nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő és interszekcionális megközelítést;
8. úgy véli, hogy a gyermekgaranciának az Unióban a gyermekszegénység strukturális formában történő megelőzésének és leküzdésének állandó eszközévé kell válnia; kiemeli, hogy a Next Generation EU és a gyermekgarancia egyértelműen összekapcsolódik egymással, mivel ezek a jövő nemzedékeibe történő beruházást szolgáló uniós eszközök, ezért a két uniós program közötti szinergiák megerősítését szorgalmazza többek között a szociális jogok európai pillérének és az európai gyermekjogi stratégia maradéktalan és érdemi végrehajtása céljából is;
9. kiemeli, hogy a tagállamoknak a készülő, közös rendelkezésekről szóló rendelet gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés kezelésére vonatkozó 4.3. előfeltételében meghatározottak szerint nemcsak többéves nemzeti szegénységcsökkentési stratégiákat kell kidolgozniuk, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek azok konkrét eredményei legyenek;
10. kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg az ingyenes és színvonalas gyermekgondozáshoz és oktatáshoz, az egészségügyhöz, valamint a megfelelő lakhatáshoz és egészséges táplálkozáshoz, valamint a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférés terén tapasztalható megkülönböztetést annak érdekében, hogy biztosítsák a megkülönböztetést tiltó, alkalmazandó uniós és nemzeti jog maradéktalan tiszteletben tartását; az e tekintetben kulcsfontosságú eszköznek számító, a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv tárgyalásainak sürgős újraindítását szorgalmazza; ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be kellő mennyiségű forrást az iskolai osztályokban megvalósuló szegregáció megszüntetésébe annak érdekében, hogy a gyermekek ugyanolyan esélyekkel indulhassanak neki az életnek, és a lehető leghamarabb megszakadjon a szegénység ördögi köre;
11. mivel az ivóvízhez és higiéniához való hozzáférés jelentős mértékben változik az Unió területén, átlagosan 80–90%-os szennyvízhálózati kapcsolattal Európa északi, déli és középső részén, és jóval alacsonyabb, 64%-os átlagos szennyvízhálózati és szennyvízkezelő rendszer kapcsolattal Kelet-Európában(18); kiemeli, hogy a szociális lakhatáshoz való hozzáférés hiánya akadályt jelent a jövedelmi szegénységben élő gyermekek számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy túl sok gyermek számára továbbra sem elérhetők az alapvető vízellátási, köztisztasági és higiénés létesítmények, továbbá az alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya különösen súlyos a legkiszolgáltatottabb és marginalizálódott gyermekek körében; annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy minden gyermek számára otthon és az iskolában egyaránt biztosítsák a folyóvízhez, a köztisztasági és személyes higiénés létesítményekhez való hozzáférést;
12. kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a hajléktalan gyermekek és családjaik állandó lakhatásának biztosítását, valamint a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele a hajléktalanságban élő és a lakhatásból való súlyos kirekesztettséggel szembesülő gyermekek számára kidolgozott lakhatási megoldásokat;
13. rámutat a gyermekszegénység kapcsán a városokra jellemző kihívásokra, különös tekintettel arra, hogy kezelni kell a leghátrányosabb helyzetű városi térségekben kialakult súlyos helyzetet, mivel fennáll a kockázata, hogy azt a helyi valóságot tükröző sokrétű és minőségi mutatók hiányában figyelmen kívül hagyják; hangsúlyozza, hogy külön intézkedéseket és forrásokat kell e területhez rendelni azzal a céllal, hogy színvonalas, elérhető és inkluzív szolgáltatásokat vezessenek be a városi térségekben élő rászoruló gyermekek és családjuk számára; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia végrehajtásának valamennyi szakaszába be kell vonni a helyi és regionális hatóságokat és önkormányzatokat, valamint a civil társadalmi szereplőket;
14. kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek az európai oktatási térségen (COM(2020)0625) belül kitűzött célok elérésére, és továbbra is maradéktalanul hajtsák végre a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, integrációról és befogadásról szóló cselekvési tervben (COM(2020)0758) az oktatás és képzés terén ajánlott összes releváns intézkedést; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul nevezzenek ki megfelelő erőforrásokkal és határozott megbízatással, valamint szerteágazó hatáskörökkel rendelkező, illetékes nemzeti koordinátorokat; kéri, hogy ezek a koordinátorok kétévente megfelelően számoljanak be a gyermekgarancia összes vonatkozásában elért eredményekről, és rendszeresen osszák meg tagállami kollégáikkal a bevált gyakorlatokat; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a megerősített intézményi koordinációról;
15. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyetemes, magas színvonalú állami gyermekgondozási, oktatási és egészségügyi hálózatok létrehozását és megerősítését;
16. felszólítja a Bizottságot, hogy – a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervével összhangban – terjesszen elő javaslatot a barcelonai célok és a koragyermekkori nevelés és gondozás minőségi keretrendszerének felülvizsgálatára annak érdekében, hogy támogassa a tagállamok közötti további felfelé irányuló konvergenciát a koragyermekkori nevelés és gondozás területén; hangsúlyozza, hogy uniós kezdeményezésekre van szükség az online és távoktatás támogatására a rugalmasabb és inkluzívabb alap- és középfokú oktatás érdekében, megőrizve ugyanakkor a személyes tanulást mint elsődleges oktatási módszert, biztosítva az akadálymentességet valamennyi gyermek, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek számára; kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg a digitális szakadékot úgy, hogy a távoli és vidéki területeken fokozzák és prioritásként kezelik az internet-összeköttetés kiépítését, mivel az uniós háztartások 10%-a még mindig nem rendelkezik internet-hozzáféréssel; egy pán-európai szintű köz-magán társulás létrehozását szorgalmazza a digitális szakadék csökkentését célzó beruházások és a gyermekeknek a digitális és vállalkozói készségekkel való felruházásuk révén történő felkészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a digitális szakadék elkerülése érdekében a digitális infrastruktúrához és készségekhez való egyenlő hozzáférés a városi és a vidéki környezetben élő gyermekek, tanárok és szülők, valamint a távoli és a külső régiókban élő gyermekek számára egyaránt fontos; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a technológiai fejlesztésre szoruló területeknek, valamint a tanárok és a diákok átfogó digitális képzésére, hogy képesek legyenek alkalmazkodni az új technológiákhoz;
17. felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a Covid19-válság miatt megszakadt tanulással és a válság okozta oktatási egyenlőtlenségekkel, egyrészt annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gyermekek a lehető leggyorsabban áttérhessenek a távtanulásra, másrészt hogy hosszú távú megoldásokat javasoljanak a strukturális egyenlőtlenségekre; kéri a tagállamokat, hogy értékeljék, valósítsák meg és kövessék nyomon az oktatásban való részvételt különösen a kiszolgáltatott csoportokba tartozó vagy ilyen hátterű gyermekek esetében annak érdekében, hogy a világjárvány során is ugyanolyan színvonalú oktatást biztosítsanak, valamint előmozdítsák a digitális jártasságot és a távoktatáshoz igazított oktatási eszközöket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a válság utáni helyreállítással és a válság esetleges elhúzódásával összefüggésben egyre nagyobb szükség lesz a gyermekszegénység kezelésére, valamint a szegénység egyre nagyobb hatással lesz a leghátrányosabb helyzetűek legkiszolgáltatottabb csoportjára, a gyermekekre; kéri a tagállamokat, hogy a garancia által azonosított gyermekkategóriák tekintetében dolgozzanak ki Covid19 elleni immunizációs megoldásokat, illetve rangsorolják azokat, ha a gyermekek számára már széles körben elérhetővé válnak;
18. emlékeztet arra, hogy a szociális vállalkozások és a társadalmi hatással járó vállalkozói tevékenységek kulcsszerepet játszhatnak a gyermekgarancia megvalósításának elősegítésében, valamint emlékeztet arra, hogy kapacitásépítési beruházásokra van szükség, továbbá biztosítani kell a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést és az ezzel kapcsolatos vállalkozói ismeretekre vonatkozó oktatást és képzést; hangsúlyozza, hogy szinergiákra van szükség a gyermekgarancia és a szociális gazdaságra vonatkozó, készülő uniós cselekvési terv között;
19. úgy véli, hogy a társadalmi hatással járó stratégiai beruházások döntő fontosságúak annak biztosítása szempontjából, hogy a válság gyermekekre – különösen a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő vagy ezek veszélyének kitett, valamint az ajánlásban leírt, konkrét hátrányoktól érintett gyermekekre – gyakorolt hatása ne állandósuljon; hangsúlyozza, hogy a garancia céljainak eléréséhez állami és magánszektorbeli beruházásokat egyaránt mozgósítani kell, továbbá kiemeli az InvestEU program és az InvestEU Alap e tekintetében játszott szerepét, különösen a szociális beruházásokra és készségekre, valamint a fenntartható infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikai keret révén;
20. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a szociális kiadásokkal kapcsolatos jelenlegi költségvetési eljárásaikat annak érdekében, hogy rávilágítsanak, milyen megkülönböztető jegyekkel rendelkezhetnek a gyermekek javát szolgáló beruházások a rendszeres szociális kiadásokhoz képest a megtérülésüket, a multiplikátorhatásukat és az alternatív költségeket tekintve;
21. kéri a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy megelőzzék a gyermekeknek okozott károkat, és megvédjék őket az erőszak minden formájától, és e célból a szülőkkel, a tanárokkal, illetve az egészségügyi és a közösségi dolgozókkal együttműködve dolgozzanak ki stratégiákat annak érdekében, hogy a megelőzési intézkedések és a valamely helyzetre reagáló beavatkozások céljából azonosítsák és rangsorolják a veszélyeztetett gyermekeket; kéri a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a nemi alapú erőszakot és óvjanak minden gyermeket, különös figyelmet fordítva a lányokra és a fiatal nőkre, és a nemi alapú erőszak eseteinek kezelése érdekében hozzanak létre nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusokat és egyedi szolgáltatásokat, illetve erősítsék meg azokat;
22. emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen a szociális védelem és a családok támogatása, és arra kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák a megfelelő és elérhető szociális védelmi rendszereket és integrált gyermekvédelmi rendszereket – beleértve a hatékony megelőzést, a korai beavatkozást és a családtámogatást – annak érdekében, hogy biztosítani tudják a szülői felügyelet nélkül maradt vagy a szülői felügyelet elvesztése veszélyének kitett gyermekek védelmét és biztonságát, valamint vezessenek be az intézményi gondozásról a családi és közösségi gondozásra történő átállást támogató intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a gyermekvédelmi rendszerekkel és a szociális jóléti szolgáltatásokkal kapcsolatos beruházásokat, amelyek a gyermekgarancia végrehajtásának fontos részét képezik; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kijárási korlátozások, elszigeteltség és oktatási környezet miatt széles körben előfordulnak mentális és fizikai egészségügyi problémák, és felhívja a tagállamokat, hogy prioritásként ruházzanak be a gyermekek mentális és fizikai egészségének védelmébe;
23. kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak szociális szolgáltatásokat, többek között a kiskorúak védelmét szolgáló szolgáltatásokat, valamint biztosítsanak elegendő pénzügyi, technikai és emberi erőforrást;
24. kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki külön stratégiákat a gyermekek online szexuális zaklatástól és kizsákmányolástól való védelmére, mivel elszigeteltségben a gyermekek több időt töltenek az online térben, ami növeli az online zaklatásnak való kitettségüket, ideértve a gyermekpornográfiát és a online megfélemlítést is; sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak tájékoztató kampányokat mind a szülők, mind a gyermekek számára azzal kapcsolatban, hogy milyen veszélyek fenyegetik a gyermekeket az online környezetben; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a magánszektorbeli szereplőkkel a gyermekpornográfiát és a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó anyagok felderítésére és felszámolására szolgáló új technológiák kifejlesztésének finanszírozása érdekében;
25. emlékeztet arra, hogy feltétlenül átfogó megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a gyermekeket kiemeljük a szegénységből, amely megközelítésnek a szülőknek nyújtott és személyre szabott támogatást is tartalmaznia kell; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a fenntartható munkahelyekre és a szülők szociális támogatására irányuló beruházásokat, többek között a szülési és szülői szabadság ideje alatt, és hajtsanak végre olyan célzott foglalkoztatási politikákat, amelyek biztosítják a tisztességes életszínvonalat, a tisztességes munkakörülményeket, a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt, a inkluzív munkaerőpiacot és a nagyobb foglalkoztathatóságot, különös tekintettel a szakképzésre, valamint a továbbképzésre és átképzésre; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgaranciáról szóló nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele ilyen intézkedéseket; kiemeli, hogy ingyenes koragyermekkori gondozási támogatást kell biztosítani annak érdekében, hogy a szülők zavartalanul újra munkába állhassanak; arra kér minden tagállamot, hogy a nyugdíjrendszerben vegye figyelembe az eltartott gyermek gondozására fordított időt, és hogy biztosítson elegendő – pénzügyi és szakmai – támogatást az otthonukban fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozó személyek számára; rámutat arra, hogy hozzátartozójuk gondozása gyakran negatív hatással van a családi és a szakmai életükre, és kirekesztéshez, valamint megkülönböztetéshez vezethet; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az otthon egyedül maradt gyermekek, azaz a migráns szülők által hátrahagyott gyermekek jólétének biztosítása érdekében;
26. emlékeztet arra, hogy a megfelelő minimálbérekről szóló javaslat a dolgozó emberek, köztük a szülők és különösen a nők jövedelmi helyzetének javítását célozza; emlékeztet arra, hogy a tisztességes munkafeltételeknek és a tisztességes béreknek ki kell egészíteniük a szegénység elleni intézkedéseket, beleértve a garanciát is, a nemzeti sajátosságok megőrzése és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett; meggyőződése, hogy ez a megközelítés javítani fogja a gyermekek jóllétét és már kisgyermekkortól kezdve csökkenti az egyenlőtlenségeket, megszakítva ezáltal a nemzedékről nemzedékre öröklődő szegénységet; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról (EASE) szóló bizottsági ajánlás (C(2021)1372) iránymutatást nyújt a világjárvány során a munkahelyek megőrzése érdekében hozott sürgősségi intézkedésekről való fokozatos átállást és a munkahelyteremtő fellendüléshez és növekedéshez szükséges új intézkedéseket illetően; üdvözli a fizetések átláthatóságáról szóló irányelvre irányuló javaslatot, amelynek célja a nemek közötti bérszakadék csökkentése, ennélfogva a nők stabil pénzügyi helyzetének és gazdasági függetlenségének javítása, valamint annak lehetővé tétele, hogy az érintett nők kitörhessenek a szegénységből és elmenekülhessenek a családon belüli erőszakkal kapcsolatos helyzetekből;
27. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek fel a korai iskolaelhagyással szemben; hangsúlyozza, hogy a megerősített ifjúsági garancia(19) kimondja, hogy valamennyi 15 év feletti fiatalnak a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül állásajánlatot, oktatási ajánlatot, illetve tanulószerződéses gyakorlati képzéssel vagy gyakornoki képzéssel kapcsolatos ajánlatot kell kapnia; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a megerősített ifjúsági garanciát, biztosítsák az ajánlatok minőségét, többek között a méltányos javadalmazást, és mozdítsák elő a fiatalok ifjúsági garancia keretében nyújtott szolgáltatásokba való bevonását; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek szükségleteinek kielégítése, valamint az általános szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés és a független életvitel biztosítása érdekében fontos biztosítani a gyermekgaranciával és a fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó európai stratégiával való kiegészítő jellegét;
28. üdvözli az irányítási, nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési mechanizmusok létrehozását; kéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében, többek között a szociális eredménytábla célzott mutatói segítségével továbbra is kövesse nyomon az elért eredményeket, és szükség esetén adjon ki országspecifikus ajánlásokat; kéri a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet a közös nyomonkövetési keretbe és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság munkájába; kiemeli a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság fontos szerepét a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalommal folytatott párbeszéd előmozdításában; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szemeszter keretében és a szociális jogok európai pillérével összhangban az országspecifikus ajánlások paramétereiként és mutatóiként bevezessék a gyermekek jogait és jóllétét; kéri a Bizottságot, hogy igazítsa ki a szociális eredménytábla mutatóit, ideértve a bontott adatokat is, hogy vegye figyelembe a szükséget szenvedő gyermekek valamennyi, Bizottság által meghatározott kategóriáját, hogy részletesebben dolgozza ki az európai gyermekgarancia hatásainak értékelésére és nyomon követésére szolgáló összehasonlító teljesítményértékelést, valamint alakítsa ki a garancia végrehajtásának érvényesítését szolgáló intézményi struktúrát;
29. kéri a tagállamokat, hogy a rászoruló gyermekek meghatározott csoportjai, a célkitűzések és a szükséges, elkülönítendő finanszírozás alapján dolgozzanak ki a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló többéves nemzeti stratégiákat és az európai gyermekgaranciára vonatkozó cselekvési terveket annak érdekében, hogy a szakpolitikai keret valósággá váljon; hangsúlyozza, hogy határozott, mérhető célértékeket kell meghatározni; emlékeztet arra, hogy fontos bevonni az összes illetékes regionális és helyi önkormányzatot és érintett érdekelt felet, köztük a szociális gazdaságot, az oktatási intézményeket, a magánszektort, a nem kormányzati szervezeteket, valamint magukat a gyermekeket és a szüleiket is; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek a garancia végrehajtásának állásáról; megismétli, hogy tagállami és uniós szinten egyaránt javítani kell a jó minőségű, lebontott adatok gyűjtését a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása terén elért eredmények nyomon követésének és értékelésének elősegítése, valamint a nyomon követés és a politikai döntéshozatal tájékoztatása céljából; e tekintetben üdvözli, hogy a gyermekgarancia végrehajtására vonatkozó nemzeti cselekvési tervek keretében a nemzeti adatgyűjtési keretrendszereket is figyelembe vették; kiemeli, hogy minden tagállamnak jobb minőségi mutatókat kell kidolgoznia a gyermekgarancia minden beavatkozási területén annak érdekében, hogy az oktatás és a gyermekgondozás, az egészségügy, a lakhatás és a megfelelő táplálkozáshoz való hozzáférés terén megfelelően azonosítani lehessen a gyermekszegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos többdimenziós kihívásokat, valamint hogy a gyermekgarancia mindinkább el tudja érni a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket; megismétli annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a bevált gyakorlatok megosztását;
30. felszólítja a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot;
31. kéri a Tanácsot, hogy ne blokkolja tovább a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvet; hangsúlyozza, hogy a nők vezető pozícióbeli képviselete befolyásolja a lányok és a fiatal nők iskola- és szakmaválasztását, hozzájárul az egyenlőtlenségek felszámolásához a munkaerőpiac bizonyos területein, ahol a nők ritkábban képviseltetik magukat, valamint javítja az elnőiesedett ágazatokban a munkakörülményeket;
32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
Különösen a gyermek jogairól szóló egyezmény általános végrehajtási intézkedéseire vonatkozó 5. sz. általános észrevételre, valamint a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmódról szóló 6. sz. észrevételre; a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatásban a gyermekek jogairól szóló 10. észrevételre, a kiskorú meghallgatáshoz való jogáról szóló 12. sz. észrevételre, a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való jogáról szóló 13. sz. észrevételre, a gyermek arra vonatkozó jogáról szóló, 14. sz. észrevételre, hogy mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintsék, a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogáról szóló 15. sz. észrevételre, valamint a vállalkozói szektor gyermekek jogaira gyakorolt hatásával kapcsolatos állami kötelezettségekről szóló 16. számú észrevételre.
A Pennsylvaniai Egyetem tanulmánya a beruházások magas megtérüléséről (ROI): https://www.impact.upenn.edu/early-childhood-toolkit/why-invest/what-is-the-return-on-investment/
Az UNICEF tanulmánya a szülők nélkülözésének a moldovai migránsok által hátrahagyott gyermekekre gyakorolt hatásáról, https://www.unicef.org/socialpolicy/files/The_Impact_of_Parental_Deprivation_on_the_Development_of_Children(4).pdf
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 6., 9., 114., 153., 168., 169. és 191. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló, 2021. március 17-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0130),
– tekintettel a jelenlegi Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokra,
– tekintettel a Covid19-tesztelési stratégiákról és azokon belül az antitest gyorstesztek alkalmazásáról szóló, 2020. október 28-i (EU) 2020/1595 tanácsi ajánlásra(1),
– tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),
– tekintettel az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről szóló, 2021. január 21-i tanácsi ajánlásra(3);
A. mivel a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz(4);
B. mivel a hatékony tesztelés az egyik legfontosabb eszköznek tekinthető a SARS-CoV-2 és annak aggodalomra okot adó változatai terjedésének megfékezésére, a fertőzések felderítésére, valamint az elkülönítési és karanténintézkedések korlátozására, és továbbra is kulcsszerepet fog játszani a személyek szabad mozgásának megkönnyítésében, valamint a világjárvány idején a határokon átnyúló szállítás és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás biztosításában;
C. mivel rendkívül fontos, hogy elegendő tesztelési és szekvenálási kapacitás álljon rendelkezésre a járványügyi helyzet nyomon követéséhez és a SARS-CoV-2 egyre több variánsa megjelenésének gyors felderítéséhez;
D. mivel a Bizottság javaslatot tett az európai egészségügyi unióval kapcsolatos jogalkotási csomagra;
E. mivel e tesztek hozzáférhetősége és megfizethetősége terén nagy eltérések mutatkoznak a tagállamok között, különösen a leginkább érintett munkaerő – köztük az egészségügyben, az iskolákban, az egyetemeken és a gyermekgondozási létesítményekben dolgozók – számára elérhető ingyenes tesztek esetében;
F. mivel a Bizottság javaslatot tett a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (uniós Covid19-igazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretére;
G. mivel az uniós Covid19-igazolvány megkönnyítené az uniós polgárok és lakosok szabad mozgását; mivel számos tagállam kötelezi arra a területére utazó személyeket, hogy érkezésük előtt vagy után végezzenek a Covid19 fertőzést kimutató tesztet;
H. mivel nem minden uniós polgár és lakos lesz beoltva az uniós Covid19-igazolványról szóló rendelet hatálybalépéséig, vagy azért, mert addig még nem kaptak behívót az oltásra, vagy pedig azért, mert nem lehet beoltani őket, illetve nem kívánják beoltatni magukat, és ezért a szabad mozgás megkönnyítése érdekében tesztelésen vagy gyógyultságon alapuló igazolványra kell támaszkodniuk;
I. mivel a 2021. január 21-i tanácsi ajánlás alapján összeállított jegyzékben szereplő nukleinsav-amplifikációs teszt (NAAT) a tervezett uniós Covid19-igazolványok szerves részét képezi;
J. mivel a tesztek költsége, a bizonytalan munkakörülmények és a jogi védelemhez való korlátozott hozzáférés következtében az idénymunkásoknak különleges kihívásokkal kell szembenézniük a tesztelés és az önkéntes karantén terén a közegészségügy érdekében;
K. mivel a Covid19 aránytalan mértékben érintette a kiszolgáltatott embereket, az etnikai kisebbségeket, a gondozó- és idősotthonok lakóit, valamint a fogyatékossággal élő és hajléktalan személyeket; mivel a kiszolgáltatott csoportokat fokozottan fenyegeti a hátrányos pénzügyi megkülönböztetés kockázata, ha nincs lehetőségük ingyenes tesztelésre;
L. mivel a hatékony tesztelés is kulcsfontosságú eleme a gazdaság fellendítését célzó stratégiának, lehetővé téve, hogy az oktatási és szociális tevékenységeket a tagállamokban szokásos módon folytassák, hogy az alapvető szabadságokat teljes mértékben lehessen gyakorolni;
M. mivel valamennyi tagállam ingyenes Covid19-oltóanyagot bocsát polgárai és lakosai rendelkezésére, de ingyenes tesztelést csak néhány tagállam biztosít; mivel a többi tagállam polgárainak és lakosainak gyakran magas árat kell fizetniük a koronavírustesztekért, így ez a lehetőség egyesek számára elérhetetlenné válik, és magában hordozza a társadalmi-gazdasági helyzet alapján történő megkülönböztetés kockázatát;
N. mivel a beoltott és nem beoltott uniós polgárok és lakosok közötti egyenlőtlenség és megkülönböztetés elkerülése érdekében a tesztelésnek és az oltásnak is ingyenesnek kell lennie;
O. mivel azon tagállamoknak, amelyek a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében a szabad mozgásra vonatkozóan bevezetett korlátozásokkal összefüggésben előírják a Covid19 fertőzés kimutatására irányuló teszt igazolását, el kell fogadniuk az uniós Covid19 igazolványnak megfelelően a tagállamok által kiadott tesztigazolványokat;
P. mivel egy helyen egyértelmű és felhasználóbarát tájékoztatásnak kell rendelkezésre állnia a koronavírustesztek valamennyi tagállamban való elérhetőségéről, illetve ha nincs ingyenes tesztelés, akkor a tesztek árairól;
Q. mivel úgy tűnik, hogy a tesztelési kapacitás hiánya és a koronavírustesztek megfizethetősége kihívást jelent a világjárvány hatékony kezelése szempontjából, és jelentősen akadályozza az EU-n belül a munkavállalási, szabadidős és családegyesítési célból, vagy a más célból történő szabad mozgást;
R. mivel 17 millió uniós polgár saját tagállamán kívül dolgozik vagy él, és mivel sok millióan élnek peremterületeken és határ menti területeken, és rendszeresen, akár napi szinten kell átlépniük a határt; mivel ezeket a polgárokat aránytalan mértékben sújtják a teszteléshez kapcsolódó nehézségek és költségek is; mivel a tesztelés és a karanténkövetelmények továbbra is késleltetik a határokon átnyúló áruszállítást és a határokon átnyúló fizikai szolgáltatások nyújtását, illetve növelik ezek költségeit;
S. mivel a koronavírustesztre vonatkozó követelmények miatt más utazók is számos akadállyal, többek között pénzügyi akadályokkal és bonyolult követelményekkel szembesülhetnek;
T. mivel a jelenlegi világjárvány idején széles körű, sőt rendkívüli intézkedéseket is hoztak a lakosság és az EU gazdaságának támogatására;
U. mivel a szabad mozgás elvben minden uniós polgárt megillető jog, és válság idején minden intézkedést meg kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi európai polgár egyformán élhessen ezzel a joggal;
V. mivel a Bizottság valamennyi tagállam nevében közösen szerezte be a Covid19-oltóanyagokat, így biztosítva a hozzáférhetőséget és csökkentve az árat mindenki számára;
W. mivel a Bizottság 2020. december 18-án keretszerződést kötött az Abbottal és a Roche-sal több mint 20 millió antitest gyorsteszt beszerzéséről, valamennyi tagállam számára elérhetővé téve a teszteket;
X. mivel kivételes esetekben (ideiglenes) piaci beavatkozás szükséges és indokolt az egységes piacon belüli szabad mozgás akadályainak felszámolása, a tisztességes verseny biztosítása, valamint az alapvető termékek és szolgáltatások biztosítása érdekében;
1. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyetemes, hozzáférhető, kellő időben történő és ingyenes tesztelést annak érdekében, hogy gazdasági vagy pénzügyi erőforrások alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül garantálják az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogot az uniós Covid19-igazolvánnyal összefüggésben, összhangban a digitális zöldigazolványra irányuló javaslatra vonatkozó európai parlamenti tárgyalási megbízatás 3. cikkével(5); felhívja a figyelmet a pénzügyi megkülönböztetés veszélyére, amely a nem immunizált uniós polgárokra és lakosokra várhat az uniós Covid19-igazolvány végrehajtását követően;
2. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ingyenes tesztelést, különösen a frontvonalban dolgozó munkavállalók, köztük az egészségügyi dolgozók és pácienseik, valamint az iskolákban, az egyetemeken és gyermekgondozási létesítményekben dolgozók számára;
3. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be ideiglenes felső árkorlátot azokra a koronavírustesztekre vonatkozóan, amelyeket nem az uniós Covid19-igazolvány megszerzése érdekében végeznek el, vagy a (2) bekezdésben részletezett körülmények keretei között;
4. hangsúlyozza, hogy a NAAT-teszten alapuló uniós Covid19-igazolványok nem vezethetnek további egyenlőtlenségekhez és társadalmi különbségekhez; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a teszteléshez való tisztességes és méltányos hozzáférés;
5. sürgeti a tagállamokat, hogy időközben folytassák az (EU) 2020/1595 bizottsági ajánlás végrehajtását annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítsák a közös megközelítést és a hatékonyabb tesztelési stratégiákat, valamint hogy elfogadását követően maradéktalanul végrehajtsák az uniós Covid19-igazolványról szóló rendeletet;
6. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást, és fokozzák erőfeszítéseiket az Európai Unió Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóságának (HERA) inkubátora keretében annak érdekében, hogy innovatív, nem invazív tesztelést dolgozzanak ki – beleértve a variánsokra is – a gyermekek és a veszélyeztetett csoportok számára;
7. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak határozottabb elkötelezettséget kell mutatniuk polgáraik és lakosaik védelme iránt, akiknek a szabad mozgáshoz való joga nem függhet társadalmi-gazdasági helyzetüktől;
8. felhívja a Bizottságot, hogy mozgósítsa erőforrásait az interoperábilis uniós Covid19-igazolvány pénzügyileg igazságos és megkülönböztetésmentes végrehajtásának elősegítése érdekében;
9. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közösen szerezzenek be diagnosztikai tesztkészleteket, és írjanak alá közös szerződéseket orvosi elemzést végző laboratóriumi szolgáltatókkal a koronavírustesztelési kapacitás uniós szintű növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egészségügyi beszerzések magas szintű átláthatóságát és ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a Bizottság elegendő költségvetést különítsen el az e bekezdésben említett eszközök beszerzésére a gyors és meggyőző fellépés érdekében;
10. üdvözli, hogy a Bizottság rugalmasságot biztosított a vámkezelés meggyorsítása és a Covid19-tesztkészletek héamentessége érdekében;
11. felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az egészségügyi szakemberek és a képzett gazdasági szereplők számára, hogy tesztelési adatokat gyűjtsenek és azokat bejelentsék az illetékes hatóságoknak; hangsúlyozza, hogy fontos a tesztelési kapacitást a legfrissebb epidemiológiai adatokhoz igazítani, és hangsúlyozza, hogy minden tesztelési eredményt jelenteni kell, még akkor is, ha azokat nem akkreditált tesztközpontokban vagy helyen végzik;
12. felhívja a Bizottságot, hogy a koronavírustesztek költségeinek fedezésére szolgáló Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz aktiválásával, a tagállamoktól önkéntes hozzájárulások kérésével, az előzetes beszerzési megállapodásokhoz kiegészítő finanszírozás és az oltóanyagok ingyenes voltának biztosításával támogassa a tagállamokat; azt várja, hogy ez a közös erőfeszítés inspirációként szolgál arra, hogy az ingyenes tesztelés elérhetőbbé váljon az uniós polgárok és lakosok számára;
13. felszólítja a Bizottságot, hogy a Re-open EU honlapján adjon egyértelmű tájékoztatást arról, hogy az összes tagállamban mely létesítményekben elérhető koronavírusteszt, és mielőbb vezessen be egy olyan alkalmazást, amely segít a felhasználóknak megtalálni a koronavírustesztet végző legközelebbi létesítmény helyét; felhívja a Bizottságot, hogy egy alkalmazásprogramozási felületen keresztül tegye könnyen hozzáférhetővé ezeket az információkat annak érdekében, hogy az utazásszervezők könnyen megoszthassák ezeket az információkat ügyfeleikkel;
14. sürgeti a tagállamokat, hogy mobil tesztelési egységek és a laboratóriumi létesítmények megosztása révén Unió-szerte növeljék a tesztelési kapacitásokat mind a NAAT-tesztek, mind az antigén gyorstesztek tekintetében, különösen a fő közlekedési csomópontokban és a turisztikai célpontokon, többek között a távoli és szigeti régiókban és a határ menti régiókban;
15. felszólítja a Bizottságot, hogy a fizikai közelség biztosítása érdekében támogassa a nemzeti hatóságokat tesztközpontok létrehozásában;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).
Az Európai Parlament 2021. április 29-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez az Indiával való kapcsolatokról (2021/2023(INI))
– tekintettel a portugáliai Portóban 2021. május 8-án esedékes EU–India vezetői találkozóra,
– tekintettel az EU és India között 2004-ben indított stratégiai partnerségre,
– tekintettel az 1994-es EU–India együttműködési megállapodásra,
– tekintettel a közös nyilatkozatra és az EU–India stratégiai partnerségre: a 2020. július 15-i EU–India virtuális csúcstalálkozón elfogadott, 2025-ig tartó ütemtervre(1), valamint a nemrégiben aláírt – többek között a terrorizmus elleni küzdelemre, az éghajlatra és az energiára, a városfejlesztésre, a migrációra és a mobilitásra, továbbá a vízügyi partnerségre vonatkozó – közös nyilatkozatokra,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) és a Bizottságnak „Az Indiára vonatkozó uniós stratégia elemei” című, 2018. november 20-i közös közleményére (JOIN(2018)0028), valamint a Tanácsnak az Indiára vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatos, 2018. december 10-i következtetéseire (14634/18),
– tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia építőelemei” című, 2018. szeptember 19-i közös közleményére (JOIN(2018)0031) és a Tanács vonatkozó, 2018. október 15-i következtetéseire (13097/18),
– tekintettel „Az EU fokozottabb biztonsági együttműködése Ázsiában és Ázsiával” című, 2018. május 28-i tanácsi következtetésekre (9265/1/18 REV 1),
– tekintettel az „Európa és Ázsia: stratégiai keret a megerősített partnerségért” című, 2001. szeptember 4-i bizottsági közleményre (COM(2001)0469),
– tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló jövőbeli rendeletre (2018/0243(COD)),
– tekintettel „A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról – éves jelentés (2020)” című, 2021. január 20-i(2), az összeköttetésről és az EU–Ázsia közötti kapcsolatokról szóló, 2021. január 21-i(3) és az EU Indiával fennálló politikai kapcsolatairól szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(4), valamint Indiáról – többek között az emberi jogok megsértéseiről, a demokráciáról és a jogállamiságról – szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU és India közötti kapcsolatokról szóló, 2004. október 28-i ajánlására(5),
– tekintettel „Az EU és India közötti kapcsolatokról: stratégiai partnerség” című, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására(6),
– tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(7),
– tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására(8),
– tekintettel a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(9),
– tekintettel a Brüsszelben tartott 2018. szeptember 27–28-i 10. Ázsia–Európa parlamenti partnerségi ülésre (ASEP10) és az elfogadott vonatkozó nyilatkozatra, továbbá a 2021. május 26–27-én Phnom Penh-ben (Kambodzsa) tartandó 11. Ázsia–Európa parlamenti partnerségi ülésre (ASEP11),
– tekintettel az EU és India közötti, a kereskedelemről és a beruházásokról szóló magas szintű párbeszédre, amelynek első ülésére 2021. február 5-én került sor,
– tekintettel Külügyi Bizottsága 2017. február 21–22-i indiai kiküldetésére,
– tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2021. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2021. február 22-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a humanitárius jogról, többek között az emberi jogok védelmezőiről, valamint a vallás és meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós tematikus iránymutatásokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére, valamint eljárási szabályzata VI. melléklete szerinti hatásköreire,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0124/2021),
A. mivel az EU és India készül a portugáliai Portóban 2021. május 8-án tartandó csúcstalálkozóra, ekképpen teljesítve a legmagasabb szintű találkozók rendszeres megtartására vonatkozó kötelezettségvállalását, valamint a 2004-ben indított stratégiai partnerség megerősítésének szándékával, a gazdasági és politikai együttműködés fokozása céljából;
B. mivel az EU–India stratégiai partnerség az utóbbi években lendületet kapott, tükrözve a stratégiai dimenziójának megerősítésére irányuló megújult politikai szándékot, és mivel gazdasági partnerségből – India növekvő geopolitikai hatalmából és a közös demokratikus értékekből következően – számos ágazatra kiterjedő, bővülő kapcsolattá alakult;
C. mivel az EU és India, mint a világ két legnagyobb demokráciája között erős politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok állnak fenn; mivel azonban a kétoldalú kapcsolatok még nem érték el teljes potenciáljukat, és fokozott politikai elkötelezettséget igényelnek; mivel az EU és India vezetői ismét határozottan kiálltak a hatékony multilateralizmus és a szabályokon alapuló multilaterális világrend megóvása és előmozdítása mellett, amelynek alapjául az ENSZ és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szolgál;
D. mivel India regionális és globális szintű jelentősége növekszik, és egyre erősödött a helyzete támogató országként, valamint gazdasági és katonai hatalomként is; mivel India 2023-as G20-elnöksége és az ENSZ Biztonsági Tanácsában (2021–2022) és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (2019–2021) betöltött tagsága felerősítette a globális kormányzással kapcsolatos koordináció fokozásának és a szabályokon alapuló multilateralizmusra vonatkozó közös elképzelés további előmozdításának szükségességét;
E. mivel az EU stratégiai kerete – amely globális és az Indiára vonatkozó stratégiáját, az Európa és Ázsia közötti összeköttetésekre vonatkozó stratégiáját, valamint az indiai-csendes-óceáni térségre vonatkozó, kialakulóban lévő stratégiáját foglalja magában – rávilágított az Indiával való együttműködés rendkívüli fontosságára az Unió globális menetrendjében; mivel a megnövekedett globális kockázatok és az erősödő nagyhatalmi verseny jelenlegi kontextusában a két- és többoldalú együttműködésnek magában kell foglalnia a nemzetközi biztonság növelését, a globális egészségügyi vészhelyzetekre – például a jelenlegi Covid19-világjárványra – való felkészültség és reagálás erősítését, a globális gazdasági stabilitás fokozását és az inkluzív növekedést, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítását;
F. mivel India gazdasága erős és növekszik; mivel Indiának az EU az első számú kereskedelmi partnere, míg India az EU kilencedik legnagyobb kereskedelmi partnere; mivel az Indiai-óceán stratégiai jelentőséggel bír a globális kereskedelem szempontjából, és létfontosságú gazdasági és stratégiai jelentőséggel bír mind az EU, mind India számára; mivel az EU-nak és Indiának erős kölcsönös érdeke fűződik ahhoz, hogy az indiai- és csendes-óceáni térségben arra összpontosítanak, hogy a terület a tisztességes verseny, a megszakítás nélküli tengeri kommunikációs vonalak (SLOC), a stabilitás és a biztonság régiójának maradjon meg;
G. mivel az összekapcsoltság az Európa és Ázsia közötti összeköttetésekre vonatkozó stratégiával összhangban az EU és India közötti kölcsönös stratégiai terv fontos elemét kell, hogy képezze; mivel az EU és India közötti legutóbbi csúcstalálkozón megállapodás született a fenntartható összekapcsoltság elveiről, és megállapodtak azon lehetőségek feltárásáról, amelyek az EU és India közötti összekapcsoltságot, valamint a harmadik országokkal ebből következően fennálló összekapcsoltságot javítanák, beleértve az indiai- és csendes-óceáni régiót; mivel az összekapcsoltság átfogó jellege miatt nem korlátozódik az olyan fizikai infrastruktúrára, mint az utak vagy a vasutak, hanem a tengeri útvonalak, a digitális infrastruktúra és a környezetvédelmi kérdések is ide tartoznak, különös tekintettel az európai zöld megállapodásra; mivel az összkapcsoltságnak geopolitikai és transzformatív szerepe van, ugyanakkor fenntartható eszköze a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek is;
H. mivel az EU és India vezetésének elő kell mozdítania a hatékony klímadiplomáciát és a Párizsi Megállapodás végrehajtása, valamint az éghajlat és a környezet globális védelme iránti egyetemes elkötelezettséget;
I. mivel helyi és nemzetközi emberi jogi megfigyelők szerint az emberijog-védők és az újságírók Indiában nem rendelkeznek biztonságos munkakörnyezettel; mivel 2020 októberében az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet az indiai kormányhoz fordult, hogy biztosítsák a jogokat az emberijog-védők és a nem kormányzati szervezetek számára, aggodalmát fejezve ki a civil társadalmi szervezetek szűkülő mozgástere, az emberijog-védők fogva tartása és olyan emberek megvádolása miatt, akik egyszerűen csak a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezéshez való jogukat gyakorolták, valamint az eltérő vélemények elfojtására szolgáló törvények, például a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény (FCRA) és az illegális tevékenységek megelőzéséről szóló törvény alkalmazása miatt;
J. mivel az Amnesty International kénytelen volt bezárni az indiai irodáit, miután a bankszámláit befagyasztották a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény állítólagos megsértése miatt, és az ENSZ három különleges előadója szorgalmazta a törvénynek India nemzetközi jog szerinti jogaival és kötelezettségeivel összhangban történő módosítását;
K. mivel civil társadalmi csoportok arról számolnak be, hogy Indiában a nők számos súlyos kihívással és jogaik megsértésével szembesülnek, többek között a kulturális, törzsi és hagyományos gyakorlatokkal, a szexuális erőszakkal és zaklatással, valamint az emberkereskedelemmel kapcsolatban; mivel a vallási kisebbségekhez tartozó nők kettős kiszolgáltatottsággal szembesülnek, ami még súlyosabb az alacsonyabb kasztokhoz tartozó nők esetében;
L. mivel a tiltás ellenére a kasztok szerinti diszkrimináció továbbra is rendszerszintű probléma Indiában, amely megakadályozza a dalitokat a munkához, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a saját fejlődésüket elősegítő költségvetési juttatásokhoz való hozzáférésben, és amely a büntető igazságszolgáltatás rendszerében is jelen van;
M. mivel India az új Covid19-járvány által egyik legsúlyosabban érintett ország, több mint 11 millió regisztrált esettel, és több mint 150 000 elhunyttal, és mivel az indiai kormány kezdeményezte vakcinák millióinak adományozását a közvetlenül szomszédos országoknak és az indiai-óceáni térség kulcsfontosságú partnerországainak;
1. a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:
Az EU–India kapcsolatok általában
a)
folytassák az EU és India – mint stratégiai partnerek – közötti kapcsolatok fejlesztését és elmélyítését, valamint tartsák fenn a rendszeres, többszintű párbeszédre való elkötelezettséget, beleértve a csúcstalálkozókat;
b)
szilárdítsák meg a stratégiai partnerség területén a múlt évi csúcstalálkozó óta elért eredményeket, és érjenek el érezhető előrehaladást a kiemelt kérdésekben, nevezetesen a globális egészségügyi rendszer rezilienciája, az éghajlatváltozás, a digitalizáció és az új technológiák, az összekapcsoltság, a kereskedelem és a beruházások, a kül-, biztonság- és védelempolitika, valamint az emberi jogok terén;
c)
teljes körűen hajtsák végre az Indiával kapcsolatos 2018-as uniós stratégiát és a 2025-ig tartó időszakra szóló EU–India ütemtervet és legyenek továbbra is elkötelezettek iránta; dolgozzanak ki egyértelmű és nyilvános kritériumokat az ütemterv előrehaladásának mérésére; gondoskodjanak az EU Indiával kapcsolatos politikájának parlamenti ellenőrzéséről, rendszeres eszmecserék révén a Külügyi Bizottsággal;
d)
aknázzák ki a világ két legnagyobb demokráciája közötti bilaterális kapcsolatban rejlő lehetőségeket; ismételten hangsúlyozzák, hogy szükség van a partnerség elmélyítésére a közös értékek, a szabadság, a demokrácia, a pluralizmus, a jogállamiság, az egyenlőség, az emberi jogok tiszteletben tartása, az inkluzív, koherens és szabályokon alapuló globális rend, a tényleges multilateralizmus, a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a béke és a stabilitás globális szintű előmozdítása alapján;
e)
hangsúlyozzák India mint partner fontosságát az éghajlatváltozás és a biodiverzitás romlása elleni, illetve a megújuló energiára való zöld átállásért és a klímasemlegességért folytatott globális küzdelem terén; erősítsék meg a Párizsi Megállapodás teljes körű végrehajtását célzó közös terveket és a kapcsolódó, nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásukat, továbbá közös éghajlatügyi diplomáciai tevékenységüket;
f)
ismételjék meg a Tanács 2018-as kérését az 1994-es EU–India együttműködési megállapodás intézményi struktúrájának korszerűsítésére az új közös törekvéseknek és a globális kihívásoknak megfelelően; adjanak új lendületet az erős parlamenti dimenzióval rendelkező stratégiai partnerségi megállapodás megtárgyalásának gondolatához, amely adott esetben támogatna az állami szintű kapcsolatokat és együttműködést;
g)
mozdítsák elő a strukturált parlamentközi párbeszédet, beleértve az indiai fél arra történő bátorítását, hogy állandó partnercsoportot hozzon létre a Lok Sabhában és a Rajya Sabhában (az indiai parlament alsó- és felsőháza) az Európai Parlament Indiai Köztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének partnereként, továbbá támogatva a bizottságok közötti kapcsolatokat;
h)
biztosítsák az uniós és az indiai civil társadalommal – különösen a szakszervezetekkel, a hitalapú szervezetekkel, a feminista és LMBTI szervezetekkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, a kereskedelmi kamarákkal, valamint más érdekelt felekkel – való aktív és rendszeres konzultációt és bevonásukat az EU–India kapcsolatok továbbfejlesztésébe, érvényesítésébe és nyomon követésébe; törekedjenek ennek érdekében egy EU–India civil társadalmi platform létrehozására, valamint az EU–India csúcstalálkozók kísérőrendezvényeként egy EU–India ifjúsági csúcstalálkozó megrendezésére annak érdekében, hogy erősítsék a fiatalabb generációk közötti kapcsolatot;
i)
szilárdítsák meg az EU nyilvános diplomáciai erőfeszítéseit az Unió, annak tagállamai és India közötti kölcsönös megértés javításának érdekében, valamint segítsék az ismeretek bővítését mindkét oldalon, bevonva a tudományos köröket, agytrösztöket és képviselőket az Európai Unióból és Indiából;
Kül- és biztonságpolitikai együttműködés
j)
törekedjenek nagyobb szinergiára a kül- és biztonságpolitika terén, élve a párbeszédet szolgáló létező vonatkozó mechanizmusok és a 2025-ig szóló EU–India cselekvési terv alapján létrehozott fórumok lehetőségeivel, valamint figyelemmel az Ázsiában és Ázsiával való biztonsági együttműködés fokozására irányuló újabb keletű stratégiai hangsúlyra, amelyben India egyre fontosabb stratégiai szerepet játszik;
k)
hangsúlyozzák, hogy a biztonság és védelem területén történő fokozottabb elköteleződést az EU és India között nem az indiai- és csendes-óceáni térség polarizációjához hozzájáruló tényezőnek kell tekinteni, hanem a közös biztonság, a stabilitás és a békés fejlődés előmozdítójaként;
l)
hangsúlyozzák, hogy szükség van a nemzetközi biztonságpolitikák szorosabb tematikus összehangolására, valamint fellépésre olyan területeken, mint a nukleáris biztonság és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és ellenőrzése, a vegyi, biológiai és radiológiai fegyverek csökkentése, a regionális konfliktusok megelőzésének és a béketeremtésnek az előmozdítása, a kalózkodás elleni fellépés, a tengeri biztonság, terrorizmus elleni küzdelem (beleértve a radikalizálódást, a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozását is) és az erőszakos szélsőségesség és a félretájékoztatási kampányok visszaszorítása, a kiberbiztonság, a hibrid fenyegetések és a világűr; hangsúlyozzák az EU és India között a terrorizmus elleni küzdelemről folyó párbeszéd fontosságát; erősítsék meg a katonai-katonai kapcsolatokat és cseréket az EU–India stratégiai partnerség javítása érdekében;
m)
mutassanak rá, hogy az EU és India az ENSZ békefenntartó tevékenységének két legnagyobb támogatója és a tartós béke elkötelezett hívei; ösztönözzék a békefenntartás terén az együttműködés kiszélesítésére irányuló párbeszédet és kezdeményezéseket;
n)
üdvözöljék a lefegyverzés és a fegyverek elterjedése kérdésében megvalósult hat – rendszeressé vált – EU–India konzultációt, ösztönözzék Indiát a regionális együttműködés megerősítésére, és tegyenek konkrét lépéseket e tekintetben; üdvözöljék, hogy India csatlakozott három jelentős, a fegyverek elterjedésével kapcsolatos többoldalú exportellenőrzési rendszerhez, és ösztönözzék e fórumokon a szorosabb EU–India partnerséget;
o)
hangolják össze az álláspontokat és a kezdeményezéseket olyan az többoldalú fórumokon, mint az ENSZ, a WTO és a G20-ak, a közös nemzetközi értékek és normák mentén közös célkitűzéseket állítva fel, erősítve a párbeszédet és ténylegesen egyeztetve az álláspontokat a multilateralizmus és a szabályalapú nemzetközi rend védelme érdekében; vegyenek részt az ENSZ Biztonsági Tanácsának és munkamódszereinek reformjáról szóló megbeszéléseken, és támogassák India abbéli szándékát, hogy állandó taggá váljon a megreformált Biztonsági Tanácsban;
p)
segítsék elő a konfliktusmegelőzést és a gazdasági együttműködést a regionális integrációs kezdeményezések támogatásával Dél-Ázsiában, köztük a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetségen belül is (SAARC);
q)
támaszkodjanak India jelentős regionális tapasztalatára és az uniós tagállamok jelenlegi megközelítéseire az indiai-csendes-óceáni régió tekintetében, egy közös elveken, értékeken és többek között gazdasági érdekeken, valamint a nemzetközi jogon alapuló proaktív, átfogó és reális európai indiai-csendes-óceáni uniós stratégia kidolgozása érdekében; adott esetben törekedjenek az EU és India szakpolitikáinak összehangolására az indiai- és csendes-óceáni térség tekintetében, és terjesszék ki az együttműködést valamennyi közös érdekeltségű területre; kellően vegyék figyelembe a régió más országainak szuverén politikai döntéseit és az EU velük fenntartott kétoldalú kapcsolatait;
r)
törekedjenek konkrét intézkedéseket tartalmazó ambiciózus közös fellépésre a fejlesztés és a humanitárius segélynyújtás összehangolása terén többek között a Közel-Keleten és Afrikában, valamint a demokratikus folyamatok erősítésére és az autoriter törekvések és a szélsőségesség minden formájának, többek között a szélsőséges nacionalizmusnak és a vallási szélsőségeknek a visszaszorítására;
s)
mozdítsák elő a közös fellépést az élelmezésbiztonsági és katasztrófasegélyezési műveletek koordinálása terén, a nemzetközi humanitárius jogban foglalt humanitárius elvekkel összhangban, ideértve a pártatlanságot, a semlegességet és a megkülönböztetésmentességet a segélyszállítmányok terén;
t)
jegyezzék meg, hogy az EU szorosan figyelemmel kíséri a kasmíri helyzetet; ismételten hangsúlyozzák, hogy támogatják a nukleáris fegyverekkel rendelkező India és Pakisztán közötti stabilitást és kockázatcsökkentő intézkedéseket, és hogy továbbra is elkötelezettek az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett; támogassák az ENSZ Biztonsági Tanács Kasmírról szóló állásfoglalásainak és az UNHCR-jelentésnek a végrehajtását; szólítsák fel Indiát és Pakisztánt, hogy vegyék figyelembe a konfliktus rendezésével járó hatalmas emberi, gazdasági és politikai előnyöket;
u)
újítsák meg az India és Pakisztán közötti közeledésre és a jószomszédi kapcsolatok helyreállítására irányuló uniós erőfeszítéseiket a nemzetközi jog elvei alapján, átfogó párbeszéden és bizalomépítő intézkedésekkel kezdett, fokozatos megközelítésen keresztül; ennek fényében üdvözli a 2021. február 25-i, a tűzszünetről szóló indiai-pakisztáni együttes nyilatkozatot, amely fontos lépést jelent a regionális béke és stabilitás megteremtésében; hangsúlyozzák a bilaterális dimenzió fontosságát az India és Pakisztán közötti tartós béke és együttműködés megteremtésére irányuló törekvés során, amely pozitívan járulna hozzá a régió gazdasági fejlődéséhez és biztonságához; hangsúlyozzák a két fél, mint nukleáris nagyhatalmak felelősségét a béketeremtésben;
v)
ismerjék el, hogy India régóta támogatja Afganisztánt, és hogy elkötelezett a polgárokra összpontosító és helyi irányítású béketeremtési erőfeszítések mellett: dolgozzanak együtt Indiával és a régió többi államával az afganisztáni stabilizáció, a biztonság, a békés konfliktusrendezés és a demokratikus értékek, például a nők jogainak előmozdítása érdekében; ismételten hangsúlyozzák, hogy egy békés és virágzó Afganisztán a tágabb térség javát szolgálná;
w)
hangsúlyozzák, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térségben a béke, a stabilitás és a hajózás szabadságának megőrzése továbbra is kritikus fontosságú az EU és tagállamai érdekei szempontjából; növeljék a közös elköteleződést annak biztosítása érdekében, hogy gördülékeny maradjon a kereskedelem az indiai-csendes-óceáni térségben; ösztönözzék az ENSZ Tengerjogi Egyezményének további közös értelmezését, többek között a hajózás szabadsága tekintetében, valamint fokozzák a tengerhajózási biztonság terén folytatott együttműködést és a közös képzési missziókat az indiai-csendes-óceáni térségben a hajózás biztonságának és szabadságának megőrzése érdekében a tengeri közlekedési vonalak mentén; emlékeztessenek arra, hogy az erősödő regionális hatalmi rivalizálás kontextusában az indiai-csendes-óceáni térség országaival folytatott együttműködésnek a nyitottság, a jólét, az inkluzivitás, a fenntarthatóság, az átláthatóság, a viszonosság és az életképesség elvét kell követnie; kezdeményezzenek magas szintű párbeszédet az EU és India között a jelenlegi, kalózkodás elleni fellépésről folytatott konzultációk körének bővítését célzó tengeri együttműködésről, és az EUNAVFOR Atalanta művelet, az indiai információs és elemzőközpont az indiai-óceáni térségért (IFC-IOR) és az indiai haditengerészet interoperabilitásának és együttműködésének növeléséről a tengerfelügyelet, a katasztrófasegély, valamint a közös képzés és gyakorlatok területén;
x)
támogassák közösen a további párbeszédet annak érdekében, hogy minél hamarabb elkészülhessen a dél-kínai-tengeri magatartási kódex, amely a nemzetközi joggal összhangban nem sértené a nemzetek törvényes jogait;
y)
aggodalommal vegyék tudomásul az India és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok romlását, amely többek között a Kínai Népköztársaság expanziós politikája és jelentős fegyverkezése miatt következett be; támogassák a békés vitarendezést, az átfogó és konstruktív párbeszédet és a nemzetközi jog érvényesítését az India és Kína közötti határ tekintetében;
z)
ismerjék el India – békefenntartó missziókban való részvételével tanúsított – elkötelezettségét a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend mellett; erősítsék meg kölcsönös elkötelezettségüket az 1325. sz. ENSZ BT-határozat végrehajtása mellett, beleértve – a tényleges végrehajtást lehetővé tevő, megfelelő költségvetési összegek biztosításával kísért – nemzeti cselekvési tervek kidolgozását;
aa)
ösztönözzék a fiatalokról, a békéről és a biztonságról szóló 2250., 2419. és 2535. sz. ENSZ BT-határozatok végrehajtása melletti közös kötelezettségvállalást, beleértve vonatkozó – megfelelő költségvetési juttatással kísért – nemzeti stratégiák és cselekvési tervek kidolgozását és hangsúlyt fektetve a konfliktusok megelőzésére; ösztönözzék Indiát az EU tagállamaival együtt, hogy fektessenek be a fiatalok képességeibe, és vonják be az ifjúsági szervezeteket a párbeszéd és az elszámoltathatóság előmozdításába; keressenek új megoldásokat a fiatalok bevonására a pozitív béke és a biztonság építésébe;
A jogállamiság, az emberi jogok és a jó kormányzás előmozdítása
ab)
helyezzék az emberi jogokat és a demokratikus értékeket az EU Indiával való kapcsolatépítésének középpontjába, ezúton törekedve az eredményorientált és konstruktív párbeszédre és a mélyebb kölcsönös megértésre; Indiával együttműködésben dolgozzanak ki stratégiát az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések kezelésére, különös tekintettel a nőkre, a gyermekekre, valamint az etnikai és vallási kisebbségekre és a hit és meggyőződés szabadságára, illetve az olyan jogállamisági kérdések kezelésére, mint a korrupció elleni küzdelem, a szabad és biztonságos környezet a független újságírók és a civil társadalom, köztük az emberi jogvédők számára, valamint az emberi jogi megfontolások integrálására a szélesebb EU–India partnerségbe;
ac)
adjanak hangot mély aggodalmuknak az indiai állampolgárság módosításáról szóló törvény miatt, amely az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala szerint alapvetően megkülönböztető jellegű a muszlimokkal szemben, és veszélyesen megosztó; ösztönözzék Indiát, hogy biztosítsa a szabad vallásgyakorlás és a választott vallás terjesztésének jogát, amint azt alkotmányának 25. cikke rögzíti; dolgozzanak a diszkriminációra vagy erőszakra buzdító gyűlöletbeszéd megszüntetése és megakadályozása érdekében, amely mérgező környezethez vezet, ahol a vallási kisebbségek elleni intolerancia és erőszak büntetlenül előfordulhat; osszák meg a rendőri erők toleranciával és nemzetközi emberi jogi normákkal kapcsolatos képzésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat; ismerjék el az összefüggést az áttérés-ellenes törvények és a vallási kisebbségek, különösen a keresztény és muszlim közösségek elleni erőszak között;
ad)
ösztönözzék Indiát – mint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagját –, hogy hajtsa végre az egyetemes időszakos felülvizsgálat valamennyi ajánlását, fogadja és könnyítse meg az ENSZ különleges előadóinak látogatásait, így a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét és a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét, a civil társadalom, az alapvető jogok és szabadságok monitorozása során, eképpen téve eleget a civil társadalom emberi jogok és védelmében előmozdításában való tényleges részvételének és abba való eredményes bevonásának támogatására irányuló vállalásának;
ae)
kezeljék az emberi jogi helyzetet és a hozzá kapcsolódó, a civil társadalom előtt álló kihívásokat az indiai hatóságokkal folytatott párbeszéd útján, beleértve a legfelső szintet is, különös tekintettel az az ENSZ emberi jogi főbiztosa és az ENSZ különleges előadói által felvetett aggályokra; ösztönözzék Indiát mint a világ legnagyobb demokráciáját, hogy bizonyítsa elkötelezettségét a mindenkit megillető, alkotmányosan garantált véleménynyilvánítási jogok tiszteletben tartása, védelme és teljes körű érvényesítése mellett, ideértve az online szólásszabadságot is, a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot, többek között a mezőgazdasági termelők legutóbbi nagyszabású tiltakozásai vonatkozásában, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságát; szólítsák fel Indiát, hogy biztosítson biztonságos, politikai vagy gazdasági nyomástól mentes környezetet az emberijog-védők, a környezetvédők, az újságírók és más civil társadalmi szereplők munkájához, valamint védje meg és garantálja alapvető jogaikat és szabadságakait, és hagyjon fel a lázadás és terrorizmus elleni törvényekre való hivatkozással jogszerű tevékenységeik korlátozásának eszközeként, többek között Dzsammuban és Kasmírban, vessen véget az internet-hozzáférés általános korlátozásának, vizsgálja felül a törvényeket annak elkerülése érdekében, hogy azokat az eltérő vélemények elhallgattatására lehessen felhasználni, és módosítsa a megkülönböztetést elősegítő jogszabályokat, valamint segítse elő az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését és biztosítsa az emberi jogok megsértésének számonkérhetőségét; kezeljék a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény civil szervezetekre gyakorolt káros hatásait;
af)
ösztönözzék Indiát, hogy tegyen további lépéseket a nemi alapú erőszak és diszkrimináció eseteinek kivizsgálására és megelőzésére, valamint a nemek közötti egyenlőség támogatására; kezeljék a nők és gyermekek ellen irányuló erőszak növekedésének kérdését Indiában azáltal, hogy ösztönzik a nők és gyermekek ellen irányuló erőszakos bűncselekmények alapos kivizsgálását, képzést nyújtanak a tiszteknek a traumákkal kapcsolatos informált rendőri munkavégzés és nyomozás terén, hatékony nyomon követési mechanizmusokat alkalmaznak a nők és lányok elleni szexuális erőszakkal kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére, valamint felgyorsítják a jogi folyamatokat és javítják az áldozatok védelmét;
ag)
kezeljék a kasztalapú hátrányos megkülönböztetés problémáját, valamint azt a fontos kérdést, hogy jogokat biztosítsanak az adivasi közösségek számára az erdei jogok elismeréséről szóló törvény keretében;
ah)
emlékeztessenek az Unió halálbüntetésre vonatkozó elvi alapú és régóta tartó elutasítására, valamint ismételjék meg a halálbüntetésre vonatkozó moratórium kérését India felé, a halálbüntetés végleges eltörlése érdekében;
ai)
ismerjék el azt a folyamatot, amelynek keretében India kidolgozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek teljes körű végrehajtásának érdekében, emlékeztetve minden vállalkozás felelősségére, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat értékláncaikban, valamint ösztönözzék az EU-t és Indiát, hogy aktívan vegyenek részt az emberi jogokra vonatkozó vállalati felelősségről szóló kötelező jellegű ENSZ szerződésről jelenleg folyó tárgyalásokban;
aj)
sürgessék Indiát, hogy ratifikálja a kínzás elleni ENSZ egyezményt és annak fakultatív jegyzőkönyvét, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló ENSZ egyezményt;
ak)
ösztönözzék Indiát a nemzetközi igazságszolgáltatási erőfeszítések további támogatására azáltal, hogy aláírja a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumot;
al)
ösztönözzék Indiát, hogy folytassa az erőszak és az üldöztetés elől menekülő személyek védelmének hagyományát, amíg a biztonságos, méltóságteljes és önkéntes visszatérés feltételei nem valósulnak meg, és tegyen meg minden szükséges intézkedést az indiai közösségek hontalansága kockázatának elkerülése érdekében;
am)
hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a lehető leghamarabb megkezdődjön az EU és India közötti rendszeres emberi jogi párbeszéd, összhangban az EU–India ütemterv szerinti kötelezettségvállalással, valamint azzal a közös szándékkal, hogy az ülések nyolc év szünet után folytatódjanak, mivel ez mindkét fél számára fontos lehetőség a fennmaradó emberi jogi kérdések megvitatására és megoldására; a párbeszédet fejlesszék legfelsőbb szintű párbeszéddé, és törekedjenek arra, hogy az a magas szintű részvételnek köszönhetően érdemivé váljon, konkrét kötelezettségvállalásokat, kritériumokat és a haladásra vonatkozó referenciaértékeket határozva meg, egyedi eseteket kezelve és a kormányközi párbeszédet megelőzően megkönnyítve az EU és India közötti civil társadalmi párbeszédet; kérjék fel az EKSZ-t, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek az elért eredményekről;
Kereskedelem a fenntarthatóságért és a jólétért
an)
emlékeztessenek arra, hogy az EU és India közötti kereskedelem 2009 és 2019 között több mint 70%-kal nőtt, és hogy közös érdek a szorosabb gazdasági kapcsolatok előmozdítása; ismerjék el, hogy India szilárd alternatívát jelent egy olyan Unió számára, amely diverzifikálni akarja ellátási láncait, és hogy az EU India legnagyobb kereskedelmi partnere az agár-élelmiszeripari ágazatban;
ao)
éljenek az EU–India vezetői találkozó által kínált lehetőséggel annak érdekében, hogy a legmagasabb szinten nyitott módon közelítsék meg az értékalapú együttműködés kérdését a kereskedelem és a beruházások tekintetében; ismételten fejezzék ki, hogy az Unió kész egy önálló beruházásvédelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére, amely mindkét oldalon növelné a jogbiztonságot a befektetők számára és tovább erősítené a kétoldalú kereskdelmi kapcsolatokat; törekedjenek e területen olyan kölcsönösen hasznos közös célok megvalósítására, amelyek hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez és az innovációhoz, továbbá összhangban vannak az egyetemes emberi jogokkal és hozzájárulnak tiszteletben tartásukhoz, beleértve a munkajogot is, valamint elősegítik az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és az Agenda 2030 fenntartható fejlődési céljainak elérését;
ap)
a lehető legjobban használják ki India elkötelezettségét a multilateralizmus és szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rend mellett; álljanak ki India döntő szerepe mellett a Kereskedelmi Világszervezet reformjára irányuló jelenlegi erőfeszítések terén;
aq)
értékeljék, hogy milyen mértékben szükséges frissíteni a Bizottság tárgyalási felhatalmazását, amennyiben a cél egy olyan kereskedelmi és együttműködési megállapodás megkötése, amely ambiciózus rendelkezéseket tartalmaz egy, a Párizsi Megállapodással összhangban levő, érvényesíthető kereskedelmi és fenntartható fejlődési fejezettel kapcsolatban, továbbá megfelelő rendelkezéseket a befektetői jogok és kötelezettségek és az emberi jogok tekintetében; folytassanak konstruktív tárgyalásokat, miközben figyelemmel vannak a két fél eltérő szintet képviselő elvárásaira; vegyék figyelembe e tekintetben az indiai hatóságok álláspontjának pozitív irányú változását, miszerint hajlandók a jövőbeli megállapodásba kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos rendelkezéseket beilleszteni;
Ellenálló képesség ágazati partnerségek révén
ar)
zárják le a tárgyalásokat Indiával az összekapcsoltságra vonatkozó partnerségről; támogassák e partnerséget többek között a két-és többoldalú digitális és zöld infrastrukturális projektekbe való fenntartható befektetések számára biztosított kölcsönök és garanciák révén Indiában, amelyeket az Unió olyan köz- és magánszervezetei biztosítanak, mint az Európai Beruházási Bank (EBB), valamint az új külső finanszírozási eszköz, összhangban az Unió és Ázsia közötti összeköttetésekre irányuló stratégiával; tárják fel az EU és India közötti, valamint a dél-ázsiai országokkal folytatott együttműködés közötti szinergiákat, továbbá hangolják össze a különböző összekapcsoltsági stratégiákat;
as)
biztosítsák, hogy az összekapcsoltsági kezdeményezések társadalmi, környezetvédelmi és költségvetési normákon, valamint a fenntarthatóság, az átláthatóság, az inkluzivitás, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a kölcsönösség értékein alapuljanak, és teljes mértékben összhangban legyenek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményével (UNFCCC) és annak jogi eszközeivel, többek között a Párizsi Megállapodással;
at)
ismerjék el India szakértelmét a természeti katasztrófák kezelése terén; fokozzák az Indiával való együttműködést a régió természeti katasztrófákra való felkészültségének fokozása érdekében, ideértve a katasztrófákkal szemben ellenállóképes infrastruktúrával foglalkozó koalíció keretén belüli partnerséget, amely multilaterális erőfeszítés a kutatás és ismeretek megosztásának kiterjesztésére az infrastrukturális kockázatkezelés területén;
au)
erősítsék a fenntartható mobilitásra irányuló együttműködést olyan konkrét intézkedéseken révén, mint az elektromos közlekedési infrastruktúrák további fejlesztése, valamint a vasúti projektekbe való beruházások; hangsúlyozzák, hogy a vasutak nélkülözhetetlenül fontosak a nagy városi területeken a túlterheltség és szennyezés csökkentésében, az éghajlati célkitűzések elérésében, valamint a létfontosságú ellátási láncok rezilienciájának biztosításában, többek között válságok esetén;
av)
továbbra is támogassák a gyors urbanizáció által támasztott kihívásokkal kapcsolatos együttműködést, többek között a tudás és a bevált gyakorlatok cseréje által közös platformokon és a városok közötti együttműködések során, az intelligens városi technológiákkal kapcsolatos együttműködések által, valamint a városi közlekedési projektek folyamatos pénzügyi támogatása által Indiában, az EBB által;
aw)
emlékeztessenek India – mint gyógyszeripari termékek, generikus gyógyszerek és védőoltások jelentős előállítója – szerepére a globális egészségügyi válság kezelésében; ösztönözzék közös vállalkozások létrehozását a Covid19-oltóanyagokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében; törekedjenek rá, hogy az EU és India vezető szerephez jusson a globális közjónak tekintett egészség előmozdításában, a többoldalú kezdeményezések – köztük a COVAX – támogatása révén, és a vonaktozó nemzetközi fórumokkal együttműködve segítsék elő az oltóanyagokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítását, különösen az alacsony jövedelmű országokban;
ax)
növeljék az éghajlatváltozásra vonatkozó, EU–India két- és többoldalú együttműködés ambíciójának szintjét, nevezetesen a környezetbarát növekedés, valamint az igazságos és biztonságos energiaátállás felgyorsítása által, hogy elérjék a klímasemlegességet, valamint növeljék a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások mértékét; továbbra is vállaljanak globális vezető szerepet a Párizsi Megállapodás támogatása terén, és összpontosítsanak a tiszta és megújuló energiára, valamint a körforgásos gazdaságra vonatkozó ütemtervek végrehajtására;
ay)
a két legnagyobb globális üvegházhatásúgáz-kibocsátóként erősítsenek meg egy közös kötelezettségvállalást, amely összehangoltabb erőfeszítésekre irányul az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére; emlékeztessék India vezetését a megújuló energiára, valamint az EU és India közötti, a tiszta energia és az éghajlatváltozás terén megvalósuló partnerség által elért előrelépésre; ösztönözzék a beruházásokat és az együttműködést, hogy továbbra is előmozdítsák az elektromos mobilitást, a fenntartható hűtést, az újgenerációs akkumulátortechnológiát, az elosztott villamosenergia-termelést, valamint a méltányos átállást Indiában; kezdeményezzenek vitát, és értékeljék a stratégiai együttműködés lehetőségét a ritkaföldfémek területén; erősítsék a fenntartható vízgazdálkodási partnerség végrehajtását;
az)
támogassanak a biodiverzitás terén ambiciózus közös ütemtervet és globális fellépést, többek között a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2021. májusban esedékes konferenciájának (COP15) előkészítése során;
ba)
törekedjenek közös vezető szerepre nemzetközi szabványok kialakításában és továbbfejlesztésében a fenntartható és felelős digitalizáción, valamint törvény és emberi jogi alapú ikt-környezeten alapuló digitális gazdaságot illetően, ugyanakkor kezelve a kiberbiztonsággal kapcsolatos fenyegetéseket és védelmezve az alapvető jogokat és szabadságokat, beleértve a személyes adatok védelmét;
bb)
emeljék magasabb szintre az Indiával való digitális összekapcsoltságot célzó uniós törekvéseket, figyelemmel az EU digitális átalakulásra vonatkozó stratégiájára; működjenek együtt Indiával a kritikus technológiák fejlesztése és használata terén, szem előtt tartva azokat a fontos stratégiai és biztonsági következményeket, amelyek az ilyen forradalmi technológiákkal járnak; ruházzanak be partnerségekbe a digitális szolgáltatások és a felelős és emberi jogi alapú mesterséges intelligencia fejlesztése terén; üdvözljék India arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az általános adatvédelmi rendelethez hasonlóan magas szintű személyesadat-védelmet biztosítson, és továbbra is támogassák Indiában az adatvédelmi reformot; hangsúlyozzák a megerősített együttműködés kölcsönös előnyeit ezen a területen; továbbra is ösztönözzék a jogszabályi keretrendszerek közötti konvergenciát annak érdekében, hogy biztosítsák a személyes adatok és a magánélet védelmének magas szintjét, többek között lehetséges adattovábbítás megfelelőségi határozatok által, annak érdekében, hogy elősegítsék a biztos és biztonságos határokon átnyúló adatáramlást, lehetővé téve a szorosabb együttműködést, különösen az IKT és a digitális szolgáltatási ágazatban; jegyezzék meg, hogy az adatokról szóló indiai és európai rendelet összehangolása jelentősen megkönnyítené a kölcsönös együttműködést, a kereskedelmet, valamint az információk és a szakértelem biztonságos átadását; dolgozzanak azért, hogy megismételjék az Unió nemzetközi barangolási megállapodásait Indiával;
bc)
ne feledkezzenek el arról, hogy a digitális ágazat fejlesztése kiemelten fontos a biztonság szempontjából, és magában kell foglalnia a berendezésgyártók ellátási láncának a nyitott és interoperábilis hálózati architektúrák előmozdítása révén történő diverzifikálását, valamint az olyan partnerekkel létrehozott, digitalizációt célzó partnerségeket is, amelyek osztják az uniós értékeket, és amelyek az alapvető jogokat tiszteletben tartva hasznosítják a technológiát;
bd)
tegyenek hatékony lépéseket az EU-India mobilitás támogatásának érdekében, többek között a migránsok, a hallgatók, a magasan képzett dolgozók és a művészek számára, figyelembe véve a készségek hozzáférhetőségét és a munkaerőpiac szükségleteit az Unióban és Indiában; ismerjék el az Indiában és az Unióban is jelentős tehetségbázist a digitalizáció és a mesterséges intelligencia területén, valamint a magas szintű szakértelem és az együttműködés létrehozására irányuló közös érdeket ezen a területen;
be)
kezeljék az emberek közötti cseréket a stratégiai partnerség egyik fő dimenziójaként; szólítsanak fel a partnerségek elmélyítésére a közoktatás, a kutatás és az innováció, valamint a kulturális cserekapcsolatok terén; hívják fel az uniós tagállamokat és Indiát, hogy kiemelten ruházzanak be a fiatalok képességeibe és vezető szerepébe, valamint gondoskodjanak a politikai és gazdasági életbe való érdemi bekapcsolódásukról; mozdítsák elő India és különösen az indiai hallgatók és fiatal szakemberek olyan uniós programokban való részvételét, mint a Horizont Európa, az Európai Kutatási Tanács, a Marie Skłodowska-Curie-ösztöndíj, valamint az emberek közötti oktatási és kulturális csereprogramok; ebben a tekintetben mozdítsák elő az Erasmus+ programot és biztosítsák a női hallgatók, tudósok, kutatók és szakértők egyenlő arányú részvételét ezekben a programokban; folytassák a szoros együttműködést a kutatás és az innováció területén, beleértve az emberközpontú és etikán alapuló digitális technológiákat, a digitális jártasság és készségek erősítésének ösztönzése mellett;
bf)
vizsgálják tovább az átfogó együttműködés lehetőségeit a G20 keretében a foglalkoztatás és szociálpolitika olyan területein, mint a szociális védelem, a minimálbérek, a nők munkaerőpiaci részvétele, a tisztességes munkahelyek létrehozása, a munkahelyi egészség és biztonság; működjenek együtt a gyermekmunka megszüntetésének érdekében azáltal, hogy támogatják az India által 2017 júniusában ratifikált 138. számú (A foglakoztatás alsó korhatáráról szóló egyezmény) és 182. számú (A gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezmény) ILO-egyezmény alkalmazását és tiszteletben tartásának nyomon követését;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2020/2140(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(2),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottság az uniós költségvetésről szóló 2019. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2020)0265),
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), az Európai Unió költségvetésének teljesítményéről (2019. év végi állapot) szóló számvevőszéki jelentésre, az intézmények válaszaival együtt(4), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(5),
– tekintettel a Tanács által a 2019-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok parlamentjeinek, nemzeti és regionális ellenőrző intézményeinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (most Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(7),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(8),
– tekintettel az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(9),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a Számvevőszéknek az uniós ügynökségekről a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan kiadott éves jelentésére, az ügynökségek válaszaival együtt(10),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(11),
– tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(13) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(14) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,
– tekintettel az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2009/336/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 18-i 2013/776/EU bizottsági végrehajtási határozatra(15),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(16)
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. mentesítést ad az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon ezeknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (jelenleg Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség) 2019-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(17),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(18),
– tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(19),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(20),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(21),
– tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(23) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(24) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,
– tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról, valamint a 2004/20/EK és a 2007/372/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/771/EU bizottsági végrehajtási határozatra(25),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(26),
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. mentesítést ad az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség megbízott igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség megbízott igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon ezeknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
4. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(27),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(28),
– tekintettel a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(29),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(30),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(31),
– tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(32) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(33) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(34) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,
– tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2004/858/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/770/EU bizottsági végrehajtási határozatra(35),
– tekintettel a 2013/770/EU végrehajtási határozatnak a „Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség” „Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról szóló, 2014. december 17-i 2014/927/EU bizottsági végrehajtási határozatra(36),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(37)
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. mentesítést ad a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
5. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(38),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(39),
– tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(40),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(41),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(42),
– tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(43) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(44) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(45) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,
– tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége létrehozásáról és a 2008/37/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/779/EU bizottsági végrehajtási határozatra(46),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(47)
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. mentesítést ad az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
6. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (most Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(48),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(49),
– tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(50),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(51),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(52),
– tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(53) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(54) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(55) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,
– tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/46/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 2013/778/EU bizottsági végrehajtási határozatra(56),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(57)
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. mentesítést ad az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
7. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (most Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(58),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(59),
– tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(60),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(61),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(62),
– tekintettel a Tanács által a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(63) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(64) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(65) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,
– tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/593/EK határozattal módosított 2007/60/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 23-i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozatra(66),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség, az Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség, az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége és az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2013/801/EU, a 2013/771/EU, a 2013/778/EU, a 2013/779/EU, a 2013/776/EU és a 2013/770/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2021. február 12-i (EU) 2021/173 végrehajtási határozatára(67)
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. mentesítést ad az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon ezeknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
8. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolás lezárásáról, III. szakasz - Bizottság (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(68),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0220/2020)(69),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311), és az azt kiegészítő részletes válaszokra,
– tekintettel a Bizottság az uniós költségvetésről szóló 2019. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2020)0265),
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2020)0117),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(70), az Európai Unió költségvetésének teljesítményéről (2019. év végi állapot) szóló számvevőszéki jelentésre, az intézmények válaszaival együtt(71), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(72),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05792/2021 – C9-0037/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(73) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(74) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
1. jóváhagyja az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére vonatkozó elszámolás lezárását;
2. ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
9. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2020/2140(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz – Bizottság,
– tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0117/2021),
A. mivel az uniós költségvetés a közös szakpolitikai célkitűzések elérésének fontos eszköze, és az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,0 %-át vagy a tagállamok általános államháztartási kiadásainak és az Unió összes közkiadásának átlagosan 2,1%-át teszi ki;
B. mivel a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi és értékeli, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok a belső és külső ellenőrzéseket követően megvalósultak-e, ezáltal megerősítve a Bizottság kiadásainak szabályszerűségét és teljesítményét az ár-érték arány szempontjából;
C. mivel a 2019. évi mentesítési eljárás egy olyan évre vonatkozik, amelyet az európai parlamenti választásokkal és a 2019. július 2-án kezdődött új jogalkotási ciklussal járó politikai és intézményi átmenet, valamint az új Bizottság kinevezése fémjelez, amely 2019. december 1-jén lépett hivatalba és új politikai prioritásokat határozott meg, például az európai zöld megállapodást, az Unió digitalizálásának kiemelt fontosságát, valamint értékeinek és az uniós adófizetők pénzének védelmét;
D. mivel az új koronavírus (Covid19) okozta járvány kitörése nem tette szükségessé az Unió 2019. évi éves beszámolójában szereplő számadatok kiigazítását; mivel azonban 2020-ban és az elkövetkező években a Covid19-járvány jelentős globális hatást fog gyakorolni, és jelentős hatással lesz az uniós költségvetésre, és mivel e tekintetben különös gonddal kell megállapítanunk, hogy a Bizottság hatékonyan és átláthatóan használta-e fel az uniós költségvetést, mivel 2020-tól kezdődően az Unió azonnali reagálási kezdeményezéseinek végrehajtása hatással lesz több eszköznek és forrásnak az Unió pénzügyi kimutatásaiban való megjelenítésére, értékelésére vagy átsorolására;
E. mivel az új koronavírus-járvány (Covid19) közvetlen következményeként a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nem tudta megszervezni vagy teljes mértékben végrehajtani az uniós intézmények kiadásainak szokásos ellenőrzésével kapcsolatos összes tervezett tevékenységét, azaz tényfeltáró kiküldetéseit, nyilvános meghallgatásait vagy munkaértekezleteit, és ezért még inkább a Számvevőszék munkájára kellett támaszkodnia;
Politikai prioritások
1. az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 317. cikkében foglalt elvét, valamint az európai integráció erősítéséhez és az egyre szorosabb Unió megteremtéséhez hozzájáruló programprioritások és célkitűzések megvalósításának fontosságát;
2. aggodalmának ad hangot a jogállamiság egyes tagállamokban tapasztalt helyzetével és az e hiányosságok által okozott pénzügyi veszteségekkel kapcsolatban; elvárja a Bizottságtól, hogy ilyen esetekben használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés felfüggesztésére, csökkentésére és korlátozására, beleértve a jogállamiságról szóló rendelet alkalmazását is; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik előfeltétele, beleértve az európai alapok hatékony és eredményes elosztását és kezelését; e tekintetben melegen üdvözli az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását, üdvözli, hogy a Bizottság megkezdte az iránymutatásokkal kapcsolatos munkáját; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéletében már egyértelműen megállapította, hogy az Európai Tanács következtetéseiben foglalt nyilatkozatok nem élvezhetnek elsőbbséget a rendelet szövegével szemben, illetve nem módosíthatják azt;
3. emlékeztet arra, hogy a rendeletet vagy annak egy részét csak az EUB semmisítheti meg; sürgeti a Bizottságot, mint a „Szerződések őre”-t, hogy a rendeletet a hatálybalépésének napjától alkalmazza, és indítsa el a jogállamisági mechanizmusokat, amikor ez az Unió pénzügyi érdekei védelmének minden dimenzióban történő biztosításához szükséges; hangsúlyozza, hogy a rendelet 2021. január 1-jén lépett hatályba; emlékeztet arra, hogy a Parlament az EUMSZ 265. cikke szerinti mulasztás megállapítása iránti kereset révén felelősségre vonhatja a Bizottságot a rendelet általa történő alkalmazása tekintetében, beleértve az indokolatlan késedelmeket is; emlékeztet arra, hogy ezt a rendeletet, amelynek célja az uniós források védelme, valamennyi kötelezettségvállalásra és kifizetésre alkalmazni kell, ugyanakkor biztosítékokat kell nyújtania a végső kedvezményezettek és címzettek számára;
4. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP és a kohéziós politika végrehajtása az uniós tagállamokban összesen 292 jelentéstételi rendszert tartalmaz, ami szétaprózottá és összehasonlíthatatlanná teszi az adatokat, és megakadályozza a mesterséges intelligencia és a nagy adathalmazok hatékony alkalmazását az alapok ellenőrzésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az eltérő mértékben digitalizált adatok és jelentéstételi technológiák érvényességének és összehasonlíthatóságának hiányosságai továbbra is súlyosan akadályozzák az uniós források elosztásának és hatékony ellenőrzésének átfogó áttekintését; sajnálja, hogy az uniós forrásokkal való visszaélés, csalás és hűtlen kezelés felderítése többnyire mintavételen alapuló ellenőrzéseik során a Bizottság és az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: Számvevőszék) által tett véletlen felfedezésekre vagy az OLAF vizsgálatai során napfényre került ügyekre korlátozódik;
5. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP és a kohéziós politika jelentéstételi rendszerei közül egyik sem tartalmaz információt a végső kedvezményezettekről, hogy ezen információk nyilvánosságra hozatala jogilag nem kötelező, és hogy nem minden tagállam nemzeti központi nyilvántartásában érhető el a vállalatok tényleges tulajdonosaira vonatkozó valamennyi információ; hangsúlyozza, hogy egy interoperábilis informatikai rendszer nemcsak a visszaélések, a csalás, a hűtlen kezelés, az összeférhetetlenség, a kettős finanszírozás és más rendszerszintű problémák korábbi és hatékonyabb felderítését tenné lehetővé, hanem az uniós források valódi elosztásának átfogó áttekintését is és annak megállapítását, hogy adott esetben nem jönnek-e létre eredetileg nem tervezett koncentrációk néhány oligarchikus vagy akár bűnöző végső kedvezményezett kezében; hangsúlyozza, hogy a vállalatok és vállalatcsoportok tulajdonosi szerkezetére és tényleges tulajdonosaira vonatkozó információk hiánya jelentősen hozzájárul a források jelenlegi elosztásának átláthatatlanságához; ismételten hangsúlyozza az átfogó, megbízható és összehasonlítható adatok alapvető fontosságát az európai kiadások hatékony, eredményes és időben történő ellenőrzése és az európai adófizetők pénzének védelme szempontjából;
6. emlékeztet a Parlament Bizottsághoz intézett felhívására, hogy tegyen javaslatot egy olyan interoperábilis informatikai rendszer létrehozásáról szóló rendeletre, amely lehetővé teszi a tagállami hatóságok egységes és szabványosított, megfelelő időben végrehajtott jelentéstételét a megosztott irányítás területén, különösen a KAP és a kohéziós alapok tekintetében, a Bizottság 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési jelentésében foglaltak szerint a rendszerszintű hibák és visszaélések korábbi észlelése érdekében; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszert automatikusan frissíteni kell összehasonlítható és időben szolgáltatott adatokkal, annak érdekében, hogy a rendszer a mesterséges intelligencia és a nagy adathalmazok alkalmazásával képes legyen a nyomon követésre és az ellenőrzésre; felhívja a Bizottságot, hogy a tényleges tulajdonosokra vonatkozó valamennyi információ közzétételét jogi követelményként sürgősen tegye az uniós források felhasználásának előfeltételévé;
7. hangsúlyozza azokat az előnyöket, amelyekkel egy ilyen interoperábilis és digitális rendszer járna a tagállami hatóságok számára a nemzeti adófizetők pénze európai alapok formájában történő elkülönítésének, kezelésének és elosztásának a nemzeti parlamentek és kormányok általi ellenőrzése és áttekintése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálása már régóta esedékes és elengedhetetlen tekintettel a visszaélés, a csalás, a hűtlen kezelés, az összeférhetetlenségek, a kettős finanszírozás és más rendszerszintű problémák határokon átnyúló jellegére; tudomásul veszi a Parlament és a Bizottság által a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (MFF), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről, a közös rendelkezésekről szóló rendeletről és a KAP-ról folytatott tárgyalások során tett javaslatokat;
8. sajnálattal állapítja meg, hogy a Tanács csak vonakodva folytat tárgyalásokat az életképes kompromisszumokról; sajnálja, hogy a különböző jogszabályokban eltérő szabályokat és jelentéstételi követelményeket fogadtak el; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan megfelelő rendelkezésre, amely indokolatlan késedelem nélkül beilleszthető a költségvetési rendeletbe;
9. emlékeztet arra, hogy a 2018. évi mentesítési jelentés felszólította a Bizottságot, hogy bocsássa a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére az Agrofert-csoporthoz tartozó valamennyi vállalat számára az összes tagállamban teljesített kifizetések teljes összegének jegyzékét és az uniós támogatások tagállamonkénti 50 legnagyobb egyéni kedvezményezettjének (természetes személyek mint egy vagy több vállalat tényleges tulajdonosai) listáját, valamint 50 legnagyobb kedvezményezettjének (természetes személyek és jogi személyek, valamint természetes személyek mint vállalatok tulajdonosai) listáját valamennyi tagállamban összesítve; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló többször megismételt kísérletét, hogy a tagállamoktól információkat kérve összeállítson egy ilyen listát; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a tagállamok által szolgáltatott teljes, megbízható és összehasonlítható adatok hiánya miatt ezen állásfoglalás időpontjáig nem tudta benyújtani a kért listát; hangsúlyozza, hogy ez jól szemlélteti és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy digitális, interoperábilis jelentéstételi és nyomonkövetési rendszerre a megosztott irányítás alá tartozó alapok tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy a kérésnek megfelelően további indokolatlan késedelem nélkül bocsássa rendelkezésre az 50 legnagyobb egyéni végső kedvezményezett listáját, valamint az Agrofert-csoport valamennyi vállalata által a 2014-2020 közötti időszakban megosztott irányítás keretében kapott összes támogatás átfogó jegyzékét, és sürgeti a tagállamokat, hogy az elemzéshez és az említett jegyzékek összeállításához szükséges adatok rendelkezésre bocsátása révén teljes mértékben működjenek együtt a Bizottsággal;
10. ismételten felszólítja a Bizottságot arra, hogy:
–
számolja fel a vállalati struktúrákra és a tényleges tulajdonosokra vonatkozó adatok gyűjtése előtt álló technikai és jogi akadályokat, valamint hozzon intézkedéseket az uniós finanszírozás kedvezményezettjeire, többek között az uniós finanszírozás közvetlen vagy közvetett kedvezményezettjeire és tényleges tulajdonosaikra vonatkozó információk digitális és interoperábilis, szabványosított gyűjtésének biztosítása érdekében;
–
vezesse be a szükséges, az összes tagállam által kötelezően alkalmazandó digitális rendszereket és eszközöket, többek között egy olyan egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszközt, amely lehetővé teszi a Bizottság, az OLAF és adott esetben az Európai Ügyészség számára, hogy kontrollok és ellenőrzések céljából hozzáférjenek az uniós finanszírozás kedvezményezettjeire (beleértve tényleges tulajdonosaikat is) vonatkozó adatokhoz és elemezzék azokat az uniós költségvetés és a Next Generation EU védelmének a szabálytalanságokkal, a csalással és az összeférhetetlenségekkel szembeni védelme érdekében;
–
továbbra is tulajdonítson kiemelt jelentőséget az uniós költségvetés hatékony és eredményes pénzügyi kezelésének, különösen a hibák megelőzését, feltárását és kijavítását célzó többéves kontrollstratégiák bevezetése révén, valamint továbbra is gondosan kövesse nyomon az uniós költségvetés végrehajtását, és tegyen azonnali lépéseket a hibák kijavítása és a tagállamok, közvetítők vagy végső kedvezményezettek által helytelenül elköltött pénzeszközök visszafizettetése érdekében;
11. emlékeztet arra, hogy a Bizottság a költségvetési rendelet 135. cikke alapján létrehozta a korai felismerési és kizárási rendszert (EDES) az Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítése, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ne részesülhessenek az uniós forrásokból azok a vállalatok és tényleges tulajdonosok, amelyeket/akiket elítéltek az uniós források felhasználásával kapcsolatos csalásért, korrupcióért vagy más bűncselekményekért, vagy amelyek/akik ellen legalább az OLAF 2016. január 1-jétől igazságügyi ajánlásokat adott ki a tagállamok büntetőhatóságainak; úgy véli, hogy ez az eszköz segítheti az uniós intézményeket és a nemzeti szerveket a tagállamokban a korrupció és a csalás elleni hatékonyabb küzdelemben és a megelőzésben; sajnálja, hogy az adatbázis csak néhány gazdasági szereplőt sorol fel (2021 februárjáig ötöt); ezt annak jeleként látja, hogy az EDES-t nem megfelelően hajtják végre;
12. kéri a Bizottságot, hogy az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályok (költségvetési rendelet) az arányosság és a megfelelőség elvének tekintetében történő felülvizsgálata során vegye fontolóra a korai felismerési és kizárási rendszer alkalmazásának kiterjesztését azokra a megosztott irányítás alá tartozó alapokra, amelyek megosztott irányítású kedvezményezetteket, pénzügyi eszközöket végrehajtó szerveket és végső kedvezményezetteket támogatnak; megjegyzi, hogy a szintén megosztott irányítás alatt nyilvántartott kedvezményezettek különböző kiadási módokra vonatkozó, valamennyi uniós alapból való kizárását illető jogszabályi változások azt is szükségessé tennék, hogy a tagállamok közvetlenül hozzáférhessenek a Bizottság tulajdonában lévő rendszerhez, és a saját felelősségi körükbe tartozó kedvezményezettekre vonatkozó információkat illesszenek be; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy garantálják a meglévő, európai és nemzeti adatbázisok és adatbányászati eszközök fokozott interoperabilitását; elismeri, hogy az európai adatvédelmi biztos nem lát általános adatvédelmi problémákat az interoperabilitás megvalósításával kapcsolatban, ugyanakkor szükségesnek tartja egy egyértelmű jogalap megteremtését;
13. felszólítja a Bizottságot, hogy:
–
számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak azokról az okokról, amelyek miatt az EDES csak nagyon korlátozott bejegyzéseket tartalmaz;
–
tegye meg a szükséges intézkedéseket az EDES működésének, végrehajtásának és működőképességének javítására annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdésének c)–h) pontjában foglalt kritériumokat teljesítő valamennyi gazdasági szereplő felkerüljön a listára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kritériumokat azok összetettségének csökkentése és a gyakorlatban való alkalmazhatósága növelése érdekében;
–
javítsa ezen eszköz alkalmazását annak érdekében, hogy összekapcsolja a feketelistát az OLAF-fal és az EPPO-val, valamint a nemzeti adatbázisokkal, és hozzon létre egy automatizált rendszert, amely megbízható és friss információkkal frissíti ezt az adatbázist;
14. a Bizottság törekvésével összhangban úgy véli, hogy rendkívül fontos megfelelő egyensúlyt teremteni az alacsony hibaszint, a gyors kifizetések, az észszerű ellenőrzési költségek és az uniós költségvetés hozzáadott értéke között;
15. hangsúlyozza, hogy az uniós politikák és eszközök döntő szerepet játszanak a tagállamok és régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésében a kohézió, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, a kutatás és innováció, a belügyek és a külkapcsolatok terén, a gazdasági növekedés és foglalkoztatás előmozdításában, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, valamint az uniós értékek, a biztonság és a jog érvényesülésének fenntartásában és előmozdításában polgárai számára az Unión belül és a világ többi részén;
16. üdvözli, hogy a Bizottság az uniós költségvetés kezelőjeként megfelelően hozzáigazítja közös módszertanát a különböző kiadási területek kockázati, ellenőrzési és irányítási környezetének sajátosságaihoz, hogy hatékonyan teljesítse jelentéstételi kötelezettségeit és megvédje az uniós költségvetést;
17. rámutat, hogy a költségvetési rendelet 61. cikke 2018 augusztusa óta kibővítette az összeférhetetlenség fogalmát; hangsúlyozza a Bizottság felelősségét annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a rendelkezéseket kellő gondossággal hajtsák végre az Unió egészében, és hogy az összeférhetetlenség minden formáját hatékonyan és eredményesen kezeljék az uniós költségvetés végrehajtása során; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós költségvetés végrehajtása során felmerülő összeférhetetlenségek megelőzése érdekében minden uniós pénzügyi transzfer esetében nyilvánosan hozzáférhető információk álljanak rendelkezésre a végső kedvezményezettekről;
18. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok által az összeférhetetlenség elkerülése érdekében hozott megelőző intézkedések megfelelő értékelését; üdvözli e tekintetben a költségvetési rendelet szerinti összeférhetetlenségek elkerülésére vonatkozó bizottsági iránymutatásokat, amelyeket 2020 augusztusában küldtek meg a tagállamoknak, azzal a céllal, hogy előmozdítsák az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok egységes értelmezését és alkalmazását, és felhívják a figyelmet e szabályok alkalmazhatóságára, többek között a megosztott irányítással kapcsolatban is; felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra ezeket az iránymutatásokat, és ossza meg mind a tagállami hatóságokkal, mind a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal az e kérdésekkel kapcsolatban végzett ellenőrzésekről szóló információkat és a bevált gyakorlatok példáit;
19. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a cseh kifizető ügynökség (az állami mezőgazdasági intervenciós alap) esetleg szűken értelmezi az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 61. cikkét, mivel úgy véli, hogy az nem alkalmazandó a kormány tagjaira; sürgeti a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt az említett cikk nemzeti kifizető ügynökségekre vonatkozó értelmezéséről; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Cseh Köztársaságban tartsák tiszteletben és hajtsák végre az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 61. cikkét, és alkalmazzák azt az uniós költségvetésből történő valamennyi kifizetésre, beleértve a KAP első pillére alá tartozó közvetlen kifizetéseket is, és e tekintetben kövesse nyomon a kifizető ügynökségek független működését;
20. emlékeztet arra, hogy az uniós források elosztását és az azokkal való visszaélést övező botrányok az elmúlt hónapokban és években tömeges tiltakozásokat váltottak ki, és az uniós polgárok az uniós intézményekhez, különösen a Bizottsághoz fordulnak annak érdekében, hogy véget vessenek a közpénzekkel való ilyen rossz gazdálkodásnak;
21. üdvözli a Bizottság által 2019 áprilisában az OLAF kezdeményezésére elfogadott új, csalás elleni szervezeti stratégiát, melynek célja, hogy bővítse a Bizottság csalással kapcsolatos ismereteit és elemzési képességét a csalás elleni fellépés irányítására, biztosítsa a szervezeti egységek és a végrehajtó ügynökségek közötti együttműködést a csalás elleni küzdelem terén, valamint erősítse a csalás elleni küzdelem szervezeti felügyeletét; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen nyomonkövetési jelentést a végrehajtás hatékonyságáról és az elért első eredményekről, és tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;
22. hangsúlyozza, hogy az MFF-re és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre tekintettel az Unió pénzügyi forrásainak támogatniuk kell az Unió növekvő prioritásait és feladatait. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme rendkívül fontos, és minden szinten a legnagyobb erőfeszítésre van szükség a csalás, a korrupció és az uniós forrásokkal való visszaélés megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a Számvevőszék, az OLAF és az EPPO számára elegendő pénzügyi és emberi erőforrás biztosítására, és továbbra is nyújtson erős politikai támogatást számukra ahhoz, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében ellenőrzési, vizsgálati és vádemelési tevékenységeiket elvégezhessék;
23. megállapítja ugyanakkor, hogy a harmadik országokban az uniós szakpolitikák végrehajtásában az Unió költségvetése mellett más pénzügyi mechanizmusok egyre gyakoribb alkalmazása azzal a kockázattal jár, hogy csorbul az uniós fellépés és a kiadások elszámoltathatósága és átláthatósága; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a kedvezményezett országokban a külső segítségnyújtás feltétele a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása legyen; különösen hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy az uniós alapokhoz rendelt vagy azokhoz kapcsolódó országok és harmadik felek és/vagy természetes személyek tiszteletben tartsák az alapvető demokratikus értékeket, a nemzetközi emberi jogi normákat és elfogadják az erőszakmentesség elvét;
24. emlékeztet arra, hogy a fejlesztési és együttműködési politika célja a szegénység felszámolása és az egyenlőtlenség csökkentése, és hogy az alapoknak csak a megcélzott kedvezményezettekhez kell eljutniuk;
25. hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozása mérföldkő az Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén; emlékezteti a Bizottságot az Európai Ügyészség kulcsszerepére az uniós helyreállítási terv védelmében az elkövetkező években; felhívja az összes uniós tagállamot, hogy csatlakozzanak az EPPO-hoz, és ügyészeiket egyértelmű és átlátható kritériumok alapján nevezzék ki;
26. hangsúlyozza az EPPO alulfinanszírozottságát és létszámhiányát a létrehozási szakaszában, ugyanakkor üdvözli, hogy az eredeti javaslathoz képest jelentősen nőtt az EPPO költségvetése és személyi állománya; megismétli, hogy a Parlament ellenzi az OLAF személyzetének az EPPO-hoz áthelyezett álláshelyek miatti csökkentését, aminek következtében 2023-ig az OLAF-nál összesen 45 állás szűnik meg; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a kapacitásokat az EPPO és az OLAF, valamint az Eurojust személyzeti helyzetének felülvizsgálata révén; felhívja a Bizottságot és a költségvetési hatóságokat, hogy biztosítsák az OLAF, az EPPO és az Eurojust költségvetésének növelését annak érdekében, hogy képesek legyenek teljesíteni küldetésüket;
27. aggodalommal állapítja meg, hogy a 2015 januárja és 2019 decembere közötti időszakban az OLAF ajánlását követően az igazságügyi hatóságok 199 esetben nem hoztak, és csupán 178 esetben hoztak határozatot(75); felhívja a tagállamokat, hogy az OLAF valamennyi ajánlását követően tegyék meg a megfelelő intézkedéseket; 1
28. támogatja a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésének ajánlásait, valamint az uniós költségvetés teljesítményéről szóló jelentését, és határozottan arra ösztönzi a Bizottságot és más érintett feleket, hogy azokat a lehető leghamarabb hajtsák végre, kiemelve az alábbi legfontosabb és legsürgősebb ajánlásokat;
29. komoly aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon ismételt megállapításai miatt, amelyek szerint egyes nemzeti ellenőrző hatóságok vagy igazoló szervek hajlamosak arra, hogy túl sok hibát kövessenek el, és ezért munkájuk megbízhatatlannak minősül, ami veszélyezteti a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentése adatainak megbízhatóságát; sajnálatát fejezi ki, amiért a Számvevőszék nem tudja elemezni a munkáját érintő, említett tartós hiányosságok okait;
30. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság sem tudott érdemi magyarázatot adni az okokra és a tagállami hatóságok közötti országspecifikus különbségekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes nemzeti ellenőrző hatóságoknál fennálló tartós, rendszerszintű hiányosságok mögöttes okaira vonatkozó információk hiánya akadályozza e problémák hatékony és eredményes kezelését és megoldását; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést a Számvevőszék által feltárt tartós rendszerszintű hiányosságok mögött meghúzódó okokról és strukturális problémákról; kéri a Bizottságot, hogy foglaljon bele a bevált gyakorlatokra vonatkozó észrevételeket is, és ezen elemzés alapján fogalmazzon meg egyértelmű, gyakorlatias és könnyen végrehajtható horizontális és országspecifikus ajánlásokat a nemzeti hatóságok számára, amint azt ezen állásfoglalás külön fejezetei részletesebben kifejtik;
31. felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson fokozott figyelmet, valamint a Bizottság személyzetének és költségvetésének nagyobb részét összpontosítsa azon tagállamokra, amelyek irányítási és kontrollrendszerei csak részben, vagy nem megbízhatóak, ahol fokozottan fennáll a forrásokhoz kapcsolódó csalás és korrupció kockázata, különösképpen pedig azon tagállamokra, amelyek nem csatlakoztak az Európai Ügyészséghez;
32. kéri, hogy az Arachne használatát tegyék az uniós alapok tagállamok általi felhasználásának előfeltételévé;
33. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által kiszámított hibaarány statisztikai összefoglaló, amely kényelmes egységes mutatóként szolgál az uniós kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan, ugyanakkor nem ad differenciált képet a benne foglalt hibák eltérő jellegéről és súlyosságáról; elismeri, hogy a Számvevőszék módszertana a tranzakciók véletlenszerű mintájának tesztelését magában foglaló nemzetközi ellenőrzési standardokon alapul, és hogy a reprezentatív minta nem lehet teljes mértékben kockázatalapú; üdvözli, hogy a Számvevőszék a mintáit magas kockázatú és alacsony kockázatú tranzakciókra bontja; nagyra értékeli, hogy a Számvevőszék már hoz konkrét példákat a feltárt hibákra; felkéri a Számvevőszéket, hogy nyújtson még részletesebb tájékoztatást különösen annak érdekében, hogy földrajzi szempontból jobban érthetők legyenek az országspecifikus problémák;
34. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP közvetlen kifizetéseinek többsége néhány tagállamban kevés kedvezményezett kezében összpontosul, beleértve azokat, ahol oligarchikus struktúrák épültek ki, veszélyeztetve különösen a mezőgazdasági kistermelőket és a vidéki közösségeket;
35. emlékeztet arra, hogy a KAP-alapokat méltányosabban kell elosztani, biztosítva, hogy a hektáronkénti kifizetések a mezőgazdasági üzem/gazdaság méretéhez képest csökkenő mértékben kerüljenek elosztásra;
36. aggodalmát fejezi ki az egyes tagállamokban bejelentett nagyarányú földszerzések miatt, és ismételten felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre hatékony ellenőrzési rendszert, amely biztosítaná, hogy a KAP-alapokra csak azok legyenek jogosultak, akik a földet művelik, és hogy az alapokból ne részesüljenek olyan kedvezményezettek, akik jogellenes vagy csalárd módon szerezték meg a földet; ezzel összefüggésben újból kéri külön uniós szintű panasztételi mechanizmus létrehozását azon mezőgazdasági termelők vagy kedvezményezettek támogatására, akik olyan jelenségekkel találják szembe magukat, mint például nagyarányú földszerzéssel kapcsolatos visszaélések, a nemzeti hatóságok kötelességszegése, bűnszervezetek vagy a szervezett bűnözés nyomásgyakorlása vagy kényszermunkának vagy rabszolgamunkának alávetett személyek alkalmazása, lehetőséget biztosítva számukra, hogy mielőbb panaszt tegyenek a Bizottságnál, amelyet a Bizottságnak sürgősen ellenőriznie kell(76);
37. ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fennálló kötelezettségvállalások tovább nőttek, és 2019 végére rekordnak számító 298,0 milliárd EUR-t tettek ki (szemben a 2018. évi 281,2 milliárd EUR-val); megjegyzi, hogy az éves költségvetésekben a kifizetési előirányzatok szintje az elmúlt években észrevehetően alacsonyabb volt a többéves pénzügyi keret felső határánál, ami a jövőben magasabb kifizetési igényekhez vezethet; üdvözli, hogy a Bizottság a koronavírusra adott uniós válasz részeként az MFF-ről szóló rendeletre irányuló javaslatába belefoglalta a 2020-ban javasolt emelésekhez kapcsolódó becsült jövőbeli kifizetéseket; kéri a Bizottságtól, hogy alulteljesítés és alacsony felhasználási arányok esetén szorosan kövesse nyomon a tagállamokban a végrehajtást; üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy valamennyi kiadási területre bevezeti az n+2 szabályt, hangsúlyozva, hogy az n+3 szabály helyett más perspektívikus eszközökre van szükség; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy növelje a nemzeti, regionális vagy helyi hatóságoknak, továbbá a civil társadalmi szervezeteknek és a polgároknak nyújtott technikai támogatást a felhasználási arányok javítása érdekében(77);
38. emlékeztet a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti növekvő szakadékra, valamint az uniós költségvetés méretének növekedésére (a Számvevőszék gyorsvizsgálata, „Fennálló kötelezettségvállalások az uniós költségvetésben – közelebbről”), ami komoly kihívást jelent a mentesítésért felelős hatóság számára is; megjegyzi, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó hosszú távú uniós költségvetés 1 083 milliárd EUR-ról 1 800 milliárd EUR-ra nőtt, beleértve az EU Next GenerationEU helyreállítási tervét is; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként kövesse nyomon a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtását az állami támogatásokra vonatkozó szabályok betartásának biztosítása érdekében, és erről tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak; hangsúlyozza, hogy e kérés teljesítésének sikertelensége 2020-ban a mentesítési eljárás elutasítását eredményezheti;
39. rámutat arra, hogy az elmúlt években az éves költségvetésekben a kifizetési előirányzatok szintje észrevehetően a többéves pénzügyi keret felső határa alatt volt, ami a jövőben magasabb kifizetési igényekhez vezethet, és azzal a kockázattal járhat, hogy a költségvetés nyomás alá kerül;
40. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az MFF fel nem használt kötelezettségvállalási előirányzatainak és visszavont kötelezettségvállalásainak a helyreállítási terv finanszírozásához kapcsolódó adósság visszafizetésére való felhasználásának lehetőségét elszalasztották;
41. felhívja a figyelmet arra, hogy a fő pénzügyi kockázatok, amelyeknek az uniós költségvetés 2019-ben ki volt téve, a közvetlenül az uniós költségvetés által fedezett kölcsönök formájában megvalósuló pénzügyi műveletekhez (53,7%), valamint az uniós garanciaalapok által fedezett pénzügyi műveletekhez (46,3%) kapcsolódtak; megállapítja, hogy az ESBA (Európai Stratégiai Beruházási Alap) garanciájához kapcsolódó lehetséges jövőbeli kifizetések figyelembevételével az uniós költségvetés által viselt teljes kockázat összege 2019 végére elérte a 90,5 milliárd EUR-t; felszólítja a Bizottságot, hogy az általános költségvetés által fedezett garanciákról szóló éves jelentésben nyújtson teljes képet az uniós költségvetés kitettségéről, beleértve az ESBA-garancia, valamint az összes érintett jövőbeli pénzügyi művelet által generált kockázatokat is;
42. rámutat, hogy az Unió egyre nagyobb mértékben él az EBB-csoportnak nyújtott pénzügyi eszközökkel és költségvetési garanciákkal; emlékeztet rá, hogy jelenleg az Európai Beruházási Bank Csoport azon műveletei, amelyeket nem az uniós költségvetés finanszíroz, ugyanakkor uniós célkitűzéseket szolgálnak, nem tartoznak a Számvevőszék ellenőrzési hatáskörébe;
43. megjegyzi, hogy a Számvevőszék az igazoló jelentésen alapuló megközelítés felé kíván elmozdulni; felhívja a Számvevőszéket, hogy továbbra is végezzen saját mintavételes ellenőrzéseket az egyes tranzakciók nyomon követése érdekében;
44. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a személyzet jelenlegi létszáma nem elegendő a növekvő uniós költségvetés kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a Számvevőszék és az Európai Parlament megfelelő titkárságai adminisztratív kapacitásának növelése; hangsúlyozza, hogy ha ezek a követelmények nem teljesülnek, az a 2020. évi mentesítés elutasításához vezethet;
45. arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy továbbra is elemezze az uniós költségvetés teljesítményét; megjegyzi, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapja az elszámoltathatóság javítását célzó uniós fellépés jogszerűségének és szabályszerűségének megfelelő értékelése; kiemeli, hogy a mutatóknak leíró és objektív módon kell értékelniük az egyes tevékenységek sikerét, anélkül, hogy politikai preferenciákat fejeznének ki; hangsúlyozza a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a mutatókat tovább kell fejleszteni, és jobb egyensúlyt kell találni az input- és az output-, valamint az eredmény- és hatásmutatók között; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a célkitűzések és mutatók számát egy sor olyan releváns és megfelelő output- és hatásmutatóra, amelyek a legjobban mérik az uniós kiadások hatékonysága és uniós hozzáadott értéke tekintetében elért eredményeket;
46. támogatja a DG BUDG, RTD, AGRI, REGIO, EMPL, MARE, CLIMA, HOME, JUST, NEAR és REFORM főigazgatói által éves tevékenységi jelentésükben megfogalmazott fenntartásokat; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások csak akkor tudnak megfelelő garanciát nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott, alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban, ha minden szükséges korrekciós eljárást sikeres végrehajtanak;
A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata
47. üdvözli, hogy a Számvevőszék megbízhatónak tartja az Unió 2019. évi beszámolóját, és hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy 2019-ben a bevételek lényegi hibától mentesek voltak;
48. aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Számvevőszék négy év után először elutasító záradékot adott ki a beszámoló alapjául szolgáló kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről;
49. megjegyzi azonban, hogy a Számvevőszék elismeri, hogy a hibák általános szintje viszonylag stabil maradt, 2019-ben 2,7% volt szemben a 2018-as 2,6%-kal, és hangsúlyozza az uniós kiadások Számvevőszék által felvázolt pozitív elemeit, például a természeti erőforrások fejlesztését és az igazgatás terén elért tartós eredményeket;
50. megjegyzi, hogy az elutasító záradék indokai a következők: ami az uniós kiadásokat illeti, a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a főként a költségtérítés-alapú kifizetésekben előforduló hibák szintje általános, és az uniós költségvetés összetételének és időbeli alakulásának köszönhetően a magas kockázatú kiadások 2019-ben az ellenőrzött kiadások több mint felét teszik ki (53,1), ahol a lényeges hibák továbbra is 4,9%-os becsült arányt mutatnak (szemben a 2018. évi 4,5%-kal és a 2017. évi 3,7%-kal);
51. megjegyzi, hogy a Számvevőszék összesen 126,1 milliárd EUR értékben ellenőrzött tranzakciókat (a 159,1 milliárd EUR-t kitevő összes uniós kiadásból), és hogy a Számvevőszék teljes ellenőrzési sokaságának legnagyobb részét (47,2%) a „Természeti erőforrások” tették ki, amelyet a „Kohézió” (22,5%) és a „Versenyképesség” (13,2%) követett; megismétli azt a javaslatát, hogy a Számvevőszék az összes uniós kiadás és a hibákhoz kapcsolódó kockázat arányát egyaránt vegye figyelembe, amikor az ellenőrzési sokaság következő ellenőrzési arányának felosztásáról dönt;
52. megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék a többéves pénzügyi keret három fejezetére vonatkozóan határozott meg külön hibaarányokat: „Versenyképesség” (4,0%), „Kohézió” (4,4%), „Természeti erőforrások” (1,9%), míg az „Igazgatás” című fejezet esetében a Számvevőszék becslése szerint a hibaszint a lényegességi küszöb alatt van; rámutat arra, hogy a Számvevőszék a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” alatti kiadásokban állapította meg a legmagasabb becsült hibaszintet (4,4%); ugyanakkor a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” fejezetre vonatkozó kiadások esetében aggasztó, 4%-os hibaarányt tapasztalt (a 2018. évi 2%-hoz képest);
53. elismeri, hogy az uniós költségvetés pénzgazdálkodása idővel javult, és hogy a hibaszintek olyan tartományokba csökkentek az elmúlt években, amelyek megközelítik a 2%-os lényegességi küszöböt, kivéve egyes konkrét szakpolitikai területeket, például a versenyképességet, amelyet többnyire közvetlenül a Bizottság irányít, ahol a becsült hibaarány a 2018. évi 2%-ról 2019-ben 4%-ra megkétszereződött;
54. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék nem becsülte meg a 3. (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. (Globális Európa) fejezet alatti kiadások hibaszintjét; rámutat, hogy a hibaarányok megadása lehetővé tenné a pénzügyi évek közötti összehasonlítást; e tekintetben sajnálja, hogy a 7. és 8. fejezethez a mintavétel tovább csökkent az elmúlt évekhez képest (az ellenőrzés tárgyát képező kiadások 2017. évi 11%-áról 2018-ban 9,1%-ára, 2019-ben pedig 8,9%-ára);
55. felhívja a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésében szolgáltasson adatokat az egyes kiadási területek kifizetéseinek hibaarányáról; kéri a Számvevőszéket, hogy terjessze ki az igazgatásról szóló fejezetét annak érdekében, hogy valamennyi intézményről mélyrehatóbb elemzés készülhessen; felkéri a Számvevőszéket, hogy a lehető leghamarabb hajtsa végre a Parlament arra irányuló kérését, hogy az uniós intézményekről készüljön külön független éves jelentés; üdvözli a Számvevőszék ezzel kapcsolatos megfontolásait, és reméli, hogy ez tükröződni fog a Számvevőszék 2021–2025-ös időszakra vonatkozó stratégiájában is;
56. sajnálja, hogy a Számvevőszék a korrekciós intézkedések általános hibaszintre gyakorolt hatását nem, csak az egyes fejezetekre gyakorolt hatását minősíti; rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi fejezetére vonatkozó konkrét információ rendkívül értékes információ volna a mentesítésért felelős hatóság vizsgálata szempontjából; kéri a Számvevőszéket, hogy minősítse a korrekciós intézkedéseknek az általános hibaszintre gyakorolt hatását;
57. felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós költségvetés hibaszintjére vonatkozó, a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatában bemutatott általános becslés nem a csalás, a hatékonyság hiánya vagy a pazarlás mértéke, hanem annak a pénznek a becsült összege, amelyet azért nem kellett volna kifizetni, mert nem az alkalmazandó szabályoknak és rendelkezéseknek megfelelően használták fel; megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék 9 esetben számolt be az OLAF-nak az ellenőrzései során feltárt csalásgyanús esetekről (2018-ban is 9 esetet említett), amelyek közül az OLAF 5 esetben vizsgálatot indított, és 4 esetben úgy határozott, hogy nem indít vizsgálatot;
58. rámutat arra, hogy akárcsak az elmúlt években, a magas kockázatú kiadások 2019. évi 74%-os (2018-ban 68%-os) becsült hibaszintjéhez a legnagyobb mértékben ismét a gyakran összetett szabályok hatálya alá tartozó költségtérítés-alapú kifizetések támogathatósági hibái (azaz nem támogatható kiadások szerepeltetése a költségnyilatkozatokban, illetve a támogatásra nem jogosult projektek, tevékenységek vagy kezdeményezettek) járultak hozzá;
59. üdvözli a Számvevőszék azon döntését, hogy felemeli azon magas kockázatú kiadások arányát a mintában, amelyeket jelentős mértékben érint az egyre emelkedő hibaarány (2019-ben 4,9%, szemben a 2018. évi 4,5%-kal és a 2017. évi 3,7%-kal); sajnálja, hogy a jogosultságalapú kifizetések esetében nincs egyértelműen számszerűsítve a hibaarány;
60. sajnálja, hogy a tagállami hatóságoktól a Bizottsághoz eljuttatott információkból és jelentésekből gyakran hiányoznak a konkrét eredményekre vonatkozó adatok, vagy azok túl optimista értékeléseket tartalmaznak; tudomásul veszi a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a Bizottság különleges szerepköre (ami a módszertanában is tükröződik), valamint a kontrollrendszer létfontosságú elemét képező utólagos ellenőrzések hiányosságai befolyásolják a Bizottság hibabecsléseit;
61. rendkívül aggasztónak tartja, hogy a feltárt hibák az irányító hatóságok által bejelentett kiadások szabályszerűségével kapcsolatos hiányosságokra utalnak;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
62. megjegyzi, hogy 2019-ben a végleges költségvetésben rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatokat csaknem teljes mértékben felhasználták (99,4%-os arányban), míg a kifizetési előirányzatok felhasználási aránya valamivel alacsonyabb volt (98,5%);
63. megállapítja, hogy 2019-ben három költségvetés-módosítást fogadtak el, amelyek 0,4 milliárd EUR-valal növelték a kötelezettségvállalási előirányzatokat és 0,3 milliárd EUR-val a kifizetési előirányzatokat, amelyek a következőkre vonatkoznak:
i.
az 1/2019. sz. költségvetés-módosítás a 2018. évi költségvetés végrehajtásából eredő 1 802 988 329 EUR többletet bevételként szerepeltette a 2019. évi költségvetésben; ez az összeg csökkentette a tagállamok éves GNI-hozzájárulásait;
ii.
a 2/2019. sz. költségvetés-módosítás további 100 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot biztosított a Horizont 2020 és az Erasmus+ számára, amint arról az Európai Parlament és a Tanács a 2019. évi költségvetésről szóló megállapodásában határozott;
iii.
a 3/2019. sz. költségvetés-módosítás 293 551 794 EUR összegű szükséges kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat vezetett be az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) igénybevételéhez, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson Romániának, Olaszországnak és Ausztriának az e tagállamokban 2018 folyamán bekövetkezett természeti katasztrófákat követően;
64. elismeri, hogy tekintettel a kiadások és az ellenőrzési stratégiák többéves jellegére, a Bizottság a finanszírozási program lezárásáig korrekciókat alkalmazhat. megállapítja továbbá, hogy míg hiba felderítésére bármelyik évben sor kerülhet, annak korrekciójára az adott évben vagy a kifizetések teljesítését követő években, egészen a program lezárásig kerül sor; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák korrekciós kapacitásaik felhasználását, illetve felhívja a Bizottságot a rendelkezésére álló felügyeleti eszközök használatára az egyes ágazati jogalapoknak megfelelő kötelezettségeivel összhangban annak érdekében, hogy a záráskori valódi kockázatot végső soron jóval 2% alá, a 0%-hoz közelebbi értékre szorítsa;
65. megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság által megerősített korrekciós intézkedések 1,5 milliárd EUR-t tettek ki (25%-kal többet, mint 2018-ban), ami főként a korábbi években teljesített kifizetéseket érintő hibákhoz kapcsolódik.
66. mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fennálló kötelezettségvállalások tovább nőttek, és 2019 végére 298,0 milliárd EUR-t tettek ki (szemben a 2018. évi 281,2 milliárd EUR-valal); megjegyzi, hogy a Számvevőszék azonosította a folyamatos növekedés okait, például az uniós költségvetés méretének általános időbeli növekedését; megjegyzi, hogy az éves költségvetésekben a kifizetési előirányzatok szintje az elmúlt években észrevehetően alacsonyabb volt a többéves pénzügyi keret felső határánál, ami 2022-ben és 2023-ban magasabb kifizetési igényekhez vezethet, és súlyosan veszélyeztetheti az uniós költségvetés likviditását; tudomásul veszi a Bizottság vállalását, hogy a globális átcsoportosítási gyakorlat során átfogó elemzést fog végezni az év végéig szükséges kifizetési előirányzatokról annak érdekében, hogy javaslatot nyújtson be a költségvetési hatóságnak, amennyiben megerősítésre van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a jelenlegi fennálló kötelezettségvállalásokat és akadályozza meg további fennálló kötelezettségvállalások keletkezését, javítsa pénzügyi előrejelzéseit, és a felhasználási arány felgyorsítása érdekében szükség esetén segítse az országokat abban, hogy támogatható projekteket találjanak, különös olyanokat, amelyek egyértelmű európai hozzáadott értékkel rendelkeznek;
67. aggodalmának ad hangot, amiért a Számvevőszék szerint az esb-alapok (európai strukturális és beruházási alapok) teljes felhasználási aránya alacsonyabb volt, mint az előző többéves pénzügyi keret megfelelő évében, mivel 2019 végére a jelenlegi többéves pénzügyi keret teljes esb-előirányzatainak (465 milliárd EUR) csupán 40%-át fizették ki a tagállamoknak (2012 végére ez az arány 46%-os volt); kiemeli a Bizottság magyarázatát, miszerint a lassabb felhasználási arány részben a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) késői elfogadásához, a hatóságok számára a hatékony végrehajtási program és megfelelési rendszerek létrehozásához szükséges időhöz, valamint a 2014–2020-as programozási időszakban a rendeletekben bevezetett változásokhoz kapcsolódik, például az éves előfinanszírozás magas szintjéhez és az automatikus visszavonásokra vonatkozó új szabályhoz (n+3); megjegyzi, hogy a felhasználás üteme 2019-ben majdnem pontosan ugyanolyan maradt, mint 2018-ban; aggasztónak tartja a felhasználási arányok alacsony szintjét;
68. emlékeztet arra, hogy a felhasználási arány azt fejezi ki, hogy a tagállamoknak juttatott uniós forrásokat milyen mértékben költötték el támogatható projektekre, ami a hatékony jövőbeli felhasználás egyik előfeltétele és jele; e tekintetben hangsúlyozza, hogy 2018 vége óta a projektek kiválasztási aránya továbbra is megelőzi a 2007–2013-as referencia-időszakot; hangsúlyozza továbbá, hogy 2020 júniusának végére a 350 milliárd eurós összköltség csaknem egészét (99,2%) közel 515 000 projektre különítették el;
69. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos államban nem alkalmaznak nagyobb mértékű technikai segítségnyújtást a felhasználási arány növelésére és a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) hátralékának csökkentésére;
70. megjegyzi, hogy 2019 elejére – miután a jelenlegi többéves pénzügyi keret már öt éve hatályban volt – a megosztott irányítás alá tartozó pénzügyi eszközökön keresztül lekötött teljes esb-finanszírozásnak csak körülbelül 17%-a jutott el a végső kedvezményezetthez; megjegyzi azonban, hogy 2020. szeptember közepére a pénzügyi eszközökre elkülönített összegek 42%-át beruházások céljára bocsátották rendelkezésre, továbbá hogy a megosztott irányítás alá tartozó pénzügyi eszközök rendelkezésére álló tőke 59%-a eljutott a végső kedvezményezettekhez; emlékeztet e tekintetben a Parlament többször hangoztatott kételyeire a pénzügyi eszközök Bizottság általi határozott támogatása tekintetében;
71. sajnálja, hogy a megosztott irányítású pénzügyi eszközökről szóló 2019. évi éves jelentést a vonatkozó rendeletben(78) meghatározott határidő után tették közzé; egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottság megosztott irányítású pénzügyi eszközökkel kapcsolatos jelentésének korlátozott a relevanciája, mivel a vonatkozó éves jelentést túl későn teszik közzé;
72. aggodalommal tölti el, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az esb-alapok fel nem használt éves előfinanszírozásának jelentős részét (2019-ben 7,7 milliárd EUR) – főként a végrehajtás késedelmei miatt – címzett bevételként visszautalták az uniós költségvetésbe; rámutat, hogy ebből az összegből 5,0 milliárd EUR-t a tagállamok által az esb-alapok vonatkozó költségvetési sorai keretében jóváhagyott éves költségvetésen felüli kifizetések teljesítésére használtak fel, ami megakadályozta azok törlését;
73. elismeri, hogy a megosztott irányítás alapvető fontosságú az esb-alapok végrehajtásához, ami viszont a Bizottság és a tagállamok közötti hatékony igazgatási együttműködésen alapul; hangsúlyozza a Számvevőszék azon észrevételét, hogy az összetett szabályok hatálya alá tartozó kiadások esetében magas a hibakockázat; üdvözli, hogy az elmúlt tíz évben jelentős javulás történt e tekintetben többek között a Bizottság erőfeszítéseinek, valamint a Számvevőszék és a Parlament ajánlásainak köszönhetően; ösztönzi a Bizottságot, hogy mozduljon el az egyszerűsítés és a teljesítményorientáltság felé;
74. hangsúlyozza, hogy azok a fő pénzügyi kockázatok, amelyeknek az uniós költségvetés 2019-ben ki volt téve, a közvetlenül az uniós költségvetés által fedezett hitelek formájában megvalósuló pénzügyi műveletekhez (53,7%), valamint az uniós garanciaalapok által fedezett pénzügyi műveletekhez (46,3%) kapcsolódtak; sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság által jelzett teljes kockázat összege nem tartalmazza az ESBA-val kapcsolatos műveleteket, ezért nem tükrözi az uniós költségvetés valós pénzügyi kitettségét; hangsúlyozza, hogy az ESBA (Európai Stratégiai Beruházási Alap) garanciájához kapcsolódó lehetséges jövőbeli kifizetések hozzáadásával az uniós költségvetés által viselt teljes kockázat összege 2019 végére elérte a 90,5 milliárd EUR-t;
75. rámutat, hogy az Unió egyre nagyobb mértékben él az EBB-csoportnak nyújtott pénzügyi eszközökkel és költségvetési garanciákkal; emlékeztet arra, hogy jelenleg az EBB csoport azon műveletei, amelyeket nem az uniós költségvetés finanszíroz, ugyanakkor uniós célkitűzéseket szolgálnak, nem tartoznak a Számvevőszék ellenőrzési hatáskörébe; rámutat, hogy a Számvevőszék ennélfogva nem tud átfogó képet adni az EBB csoport műveletei és az uniós költségvetés között fennálló kapcsolatokról. kéri, hogy az EBB és a Parlament állapodjon meg egyetértési megállapodásról annak érdekében, hogy a jövőben javuljon a Parlament hozzáférése az EBB stratégiai orientációval és finanszírozási politikáival kapcsolatos dokumentumaihoz és adataihoz a bank elszámoltathatóságának megerősítése érdekében;
76. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 287. cikkének (3) bekezdése meghatározza a Számvevőszéknek az EBB-vel kapcsolatos ellenőrzési hatásköreit; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék hatáskörébe tartozik az EBB uniós kiadások és bevételek kezelésével kapcsolatos tevékenységének ellenőrzése; emlékeztet arra, hogy az 5. jegyzőkönyv (Az EBB alapokmánya) 12. cikke értelmében az ellenőrző bizottság hatáskörébe tartozik az EBB alaptőkéjének ellenőrzése; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 308. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a Tanács számára, hogy egyszerű határozattal, a Szerződés teljes felülvizsgálata nélkül módosítsa az EBB alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet; hangsúlyozza, hogy az új többéves pénzügyi keretben egyre fontosabbak az EBB által kezelt uniós garanciák és egyéb pénzügyi eszközök; ezért felhívja a Tanácsot, hogy módosítsa az 5. jegyzőkönyv 12. cikkét annak érdekében, hogy a Számvevőszék szerepet kapjon az EBB alaptőkéjének ellenőrzésében; megjegyzi, hogy az uniós költségvetésből finanszírozott vagy támogatott műveletek ellenőrzéséről szóló, a Bizottság, az EBB és a Számvevőszék közötti jelenlegi háromoldalú megállapodás 2020-ban lejárt; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, a Számvevőszéket és az EBB-t, hogy erősítsék meg a Számvevőszék szerepét, és erősítsék tovább ellenőrzési jogkörét az EBB-nek a megbízási szabályokat meghatározó háromoldalú megállapodás megújítása során végzett tevékenységei tekintetében; támogatja a Számvevőszék kérését az EBB nem uniós költségvetéssel kapcsolatos műveleteinek auditálására; valamint felszólítja a Számvevőszéket, hogy dolgozzon ki ajánlásokat az EBB külső hitelezési tevékenységeinek eredményeiről;
77. megjegyzi, hogy a monetáris politika csökkentette a munkavállalói juttatási kötelmek értékelésére alkalmazott hosszú távú kamatlábat (diszkontráta), amely most először negatívvá vált, és az uniós költségvetés év végi kötelezettségének jelentős, 17,2 milliárd eurós növekedéséhez vezetett; arra számít, hogy ez a tendencia folytatódni fog, mivel az EKB továbbra is laza monetáris politikát folytat, és megfelelő elővigyázatosságot kér;
78. hangsúlyozza a korrupció és a csalás lehetséges kockázata szigorú nyomon követésének fontosságát a nagyszabású infrastrukturális projektek esetében; kéri a finanszírozandó projektek alapos és független előzetes és utólagos értékelését;
79. sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat az ellenőrzések minőségének és számának javítására, valamint a csalás elleni küzdelem bevált gyakorlatainak megosztására;
Ajánlások
80. Felhívja a Bizottságot, hogy:
—
szorosan kövesse nyomon a kifizetési igényeket, konkrét megoldásokkal készítse elő a lehetséges forgatókönyveket, szem előtt tartva, hogy az Unió nem vállalhat költségvetési hiányt, és intézményi hatáskörén belül tegyen lépéseket a kifizetési előirányzatok rendelkezésre állásának biztosítására, figyelembe véve az elégtelen kifizetési előirányzatok kockázatát és a Covid19-járványból eredő rendkívüli szükségleteket;
—
a következő többéves pénzügyi keret során is készítsen éves jelentéseket a megosztott irányítás alá tartozó pénzügyi eszközökről, többek között az egyedi pénzügyi eszközök szintjén;
—
az általános költségvetés által fedezett garanciákról szóló éves jelentésben nyújtson teljes képet az uniós költségvetés kitettségéről, beleértve az ESBA-garancia, valamint az összes kapcsolódó jövőbeli pénzügyi művelet által generált kockázatokat is;
—
a Covid19-válsággal összefüggésben értékelje újra, hogy az uniós költségvetés kockázatoknak való kitettségének csökkentését célzó meglévő mechanizmusok elégségesek és megfelelőek-e, és vizsgálja felül az uniós költségvetésből nyújtott garanciákat fedező garanciaalapok tartalékfeltöltési célértékeit;
—
nyújtson be éves jelentéseket arról, hogy a tartósan alacsony, rendkívül alacsony és negatív kamatlábak milyen hatást gyakorolhatnak az uniós költségvetésre;
81. felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy:
–
szólítsák fel az EBB-t, hogy tegye lehetővé a Számvevőszék számára, hogy minden évben ellenőrizze a konkrét uniós megbízatás hatálya alá nem tartozó finanszírozási tevékenység szabályszerűségét és teljesítményének szempontjait. Ezt a háromoldalú megállapodás megújításával párhuzamosan lehetne biztosítani;
Az uniós költségvetés teljesítménye
82. üdvözli a Számvevőszéknek az uniós költségvetés 2019. év végi állapotát tükröző teljesítményéről szóló első különálló és teljes jelentését, és arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy az elkövetkező években folytassa e jelentés készítését és továbbfejlesztését; megismétli azon véleményét, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a teljesítményre a megfelelés és a szabályszerűség jelenlegi ellenőrzési szintjének csökkentése nélkül; hangsúlyozza, hogy a teljesítményre vonatkozó megállapításoknak nem általánosításokhoz, hanem inkább országspecifikus ajánlásokhoz kell vezetniük; megjegyzi, hogy a megfelelő kockázatelemzések és az uniós politikai döntéshozóknak szóló, intézkedésekre vonatkozó ajánlások fontos alapot jelentenek a politikai döntéshozatalhoz; úgy véli, hogy a mutatóknak leíró és objektív módon kell értékelniük az egyes tevékenységek sikerét, anélkül, hogy politikai preferenciákat fejeznének ki; felhívja a Számvevőszéket, hogy a teljesítményértékelések keretében az európai hozzáadott érték elérésére és az uniós adóbevételek hatékony felhasználására összpontosítson;
83. hangsúlyozza, hogy a teljesítményinformációk célja jelzést adni arra nézve, hogy a szakpolitikák, a projektek és a programok hatékonyan és eredményesen valósítják-e meg célkitűzéseiket; javasolja, hogy amennyiben tökéletesítésre van szükség, akkor a teljesítményinformációkat fel kell használni a szükséges korrekciós intézkedések kidolgozásához és azok végrehajtását folyamatosan nyomon kell követni; hangsúlyozza, hogy az uniós alapok és szakpolitikák teljesítményét nagyon nehéz mérni, és különböző meghatározásokat és célzott mutatókat igényel a különböző kiadási területek és alapok tekintetében; úgy véli, hogy a fő teljesítménymutatóknak átfogóan kell mérniük a programok eredményeit valamely elemzési módszer alkalmazásával, szakpolitikai preferenciák megjelölése nélkül; egyetért a Számvevőszék azon megállapításával, hogy az átfogó mutatókat tovább kell javítani, és jobb egyensúlyt kell találni az input- és az output-, valamint az eredmény- és hatásmutatók között; kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a teljesítményjelentést azáltal, hogy a célkitűzések és mutatók számát kevesebb releváns és megfelelő eredmény- és hatásmutatóra csökkenti, amelyek a legjobban mérik az uniós kiadások hatékonysága, gazdaságossága és eredményessége, valamint uniós hozzáadott értéke tekintetében elért eredményeket;
84. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a Bizottság megfelelő eljárásokkal rendelkezik éves irányítási és teljesítményjelentésének, valamint a programok teljesítményértékelésének elkészítéséhez; egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak a többéves pénzügyi keret időszakának végét követően továbbra is jelentést kell tennie a program teljesítményéről, legalább addig, amíg egy adott többéves pénzügyi keret időszakához kapcsolódóan jelentős összegű kifizetésekre kerül sor;
85. üdvözli a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság megkezdte a rendszerszintű teljesítményértékelések és elemzések elvégzését, amelyek alapján következtetések vonhatók le a programok céljainak teljesítéséről; megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék szerint ez jelentős pozitív lépés abban az irányban, hogy a program teljesítményére vonatkozó éves beszámolás egyértelműbbé, átláthatóbbá és átfogóbbá válhasson;
86. határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a teljesítményinformációk megbízhatóságának és hozzáférhetőségének javítását, amely a programok sikerének értékelésére szolgáló alapvető eszköz; ennek magában kell foglalnia a Szabályozói Ellenőrzési Testület révén tanultak terjesztését, különösen a tervezéssel és a módszertannal kapcsolatban;
87. aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon értékelése miatt, miszerint a tagállamoktól származó nyomonkövetési adatok, amelyeken a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentése és a programindokolások alapulnak, nem teljesen megbízhatók;
88. határozottan támogatja azt az ajánlást, hogy a Bizottság javítsa a célok meghatározásával és az alátámasztó adatokkal kapcsolatos magyarázatokat; a céloknak konkrétaknak és nagyratörőknek, de reálisaknak, ugyanakkor megbízható adatok alapján mérhetőknek is kell lenniük; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az eredmény- és hatásmutatók alkalmasabbak a teljesítmény mérésére és szélesebb körű hatásvizsgálatot tesznek lehetővé, mint az input- és outputmutatók;
89. üdvözli, hogy a Bizottság dokumentálja a mutatók adatait, valamint a mutatók alapértékeit, részcéljait és célértékeit, amelyek az éves programindokolásokban a programok általános és egyedi célkitűzései terén elért előrehaladást mérik; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mutatók ezen alapértékei, részcéljai és célértékei, amelyeket uniós finanszírozás nélkül nem lehetett volna teljesíteni, és amelyek uniós hozzáadott értéket képviselnek, az ilyen uniós hozzáadott érték elérésére összpontosítsanak;
90. felhívja a Bizottságot, hogy teljesítményjelentéseibe foglalja bele a programok eredményességének és gazdaságosságának (költséghatékonyságának) alaposabb elemzését, amint az információk rendelkezésre állnak, valamint a programok teljesítményét befolyásoló jelentős külső tényezők szisztematikusabb elemzését; a jelentésekben feltüntetett valamennyi teljesítménymutató tekintetében adjon egyértelmű értékelést arról, hogy azok jó úton haladnak-e a célértékek elérése felé; a teljesítményről adjon egyértelmű és kiegyensúlyozott értékelést, amely a program valamennyi célkitűzésére kellő részletességgel kiterjed; sürgeti a Bizottságot, hogy a Covid19-válsággal összefüggésben elfogadott valamennyi programra tekintettel hozza meg ezeket az intézkedéseket a következő, 2020. évi mentesítés során;
91. hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet szerint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás eredményességet, hatékonyságot és gazdaságosságot feltételez, és hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak mindhárom elemre összpontosítaniuk kell; megjegyzi továbbá, hogy a teljesítményre vonatkozó nemzetközi ellenőrzési iránymutatások most olyan elemeket is tartalmaznak, mint az egyenlőség, a környezetvédelem és az etika, és felhívja a Bizottságot, hogy e területek vizsgálatával szélesítse ki értékelését;
92. megjegyzi, hogy a Számvevőszék megvizsgálta, hogy az uniós költségvetés valamennyi fő területén a programok jó úton haladnak-e céljaik teljesítése szempontjából:
93. Versenyképesség: üdvözli, hogy a Horizont 2020 kutatási program esetében nincsen arra utaló jel, hogy a teljesítmény veszélyben forogna, és számtalan példa van sikeres projektekre; üdvözli, hogy a Számvevőszék szerint a program egyedisége és páneurópai jellege révén uniós hozzáadott értéket teremt;
94. Kohézió: sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a Bizottság és a tagállamok már felülvizsgálták a 2014–2020-as kezdeti célokat, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és a Kohéziós Alapra (KA) vonatkozó mutatók valamivel több mint egyharmada jelez csak időbeli előrelépést. A Covid19-válság kitörése előtt valószínűsíthető volt, hogy a foglalkoztatással és az oktatással kapcsolatos legtöbb cél 2020-ig teljesül, de a K+F, a szegénység és a társadalmi befogadás terén elmaradt az előrelépés; sajnálja, hogy ezen a szakpolitikai területen a Bizottság saját teljesítményadatai azt mutatják, hogy a programok elmaradnak a kezdeti várakozásoktól;
95. Természeti erőforrások: sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyik alapvető hiányosság az, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó teljesítménymutatók nem a KAP keretében nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozó részletes beavatkozási logikán alapulnak. Például a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések csökkentették a mezőgazdasági termelők jövedelmének ingadozását, de nem arra irányulnak, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket a megfelelő életszínvonal elérésében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP intézkedései elégtelen hatást gyakorolnak az éghajlatváltozás kezelésére;
96. Biztonság és uniós polgárság: megjegyzi, hogy a Bizottság jelentéséből nem derül ki, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap jól halad-e céljának elérése felé, de a rendelkezésre álló információk rámutatnak relevanciájára és uniós hozzáadott értékére; megjegyzi, hogy az integráció és a legális migráció tekintetében a mutatók pozitív képet festenek az eredményekről, többek között azért is, mert a hosszú távú hatásokat (például a migránsok és az uniós polgárok foglalkoztatási kilátásai közötti különbségeket) még nem lehet felmérni;
97. Globális Európa: megjegyzi, hogy a Bizottság nem nyújt elegendő információt két finanszírozási eszköz – az egyik a fejlődő országokkal való együttműködés, a másik pedig az EU déli és keleti szomszédaival fenntartott kapcsolatok – átfogó teljesítményértékeléséhez; üdvözli, hogy a mutatók mindazonáltal pozitív tendenciát mutatnak a szegénység csökkentése, az oktatás, a nemek közötti egyenlőség és a humán fejlődés terén, és aggodalmát fejezi ki a demokrácia, a jogállamiság és a politikai stabilitás megszilárdítása terén tapasztalható romló tendencia miatt;
Éves irányítási és teljesítményjelentés
98. megállapítja, hogy a Bizottság szerint a 2019-ben végrehajtott kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege 161 milliárd EUR volt: amelyből az 1. fejezetre (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért) (a teljes költségvetés 14%-a) és az 1b. fejezetre (Gazdasági, társadalmi és területi kohézió) 81 milliárd EUR-t (a teljes költségvetés 35%-a), a 2. fejezetre (Fenntartható növekedés: természeti erőforrások) 59 milliárd EUR-t (a teljes költségvetés 37%-át), a 3. fejezetre (Biztonság és uniós polgárság) 4 milliárd EUR-t, a 4. fejezetre (Globális Európa) 12 milliárd EUR-t, az 5. fejezetre (a Bizottság igazgatási kiadásaira) pedig 6 milliárd EUR-t különítettek el;
99. megjegyzi, hogy a Bizottság 2019. évi éves irányítási és teljesítményjelentésében 2,1%-os kifizetéskori kockázatról számolt be, ami a Számvevőszék becsült hibaszintjének tartományán belül van; megjegyzi, hogy a három legjelentősebb kiadási terület esetében (a többéves pénzügyi keret 1a. fejezete: versenyképesség; 1b.: gazdaság, társadalmi és területi kohézió és 2. fejezet: természeti erőforrások), a Bizottság hibaszintre vonatkozó saját becslései a Számvevőszék tartományán belül vannak;
100. megjegyzi, hogy 2019-ben az uniós költségvetésből származó kiadások 147 milliárd EUR-t tettek ki, amely több mint 240 000 kifizetés között oszlik meg; rámutat, hogy a költségvetés 71%-át megosztott irányítás keretében hajtották végre, a fennmaradó részt pedig vagy közvetlenül a Bizottság költötte el (22%), vagy közvetetten, megbízott szervezetekkel együttműködve (7%) költötték el;
101. tudomásul veszi a Bizottság azon becslését, hogy 2019-ben az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások 35 milliárd EUR-t tettek ki, ami az uniós költségvetés 21%-ának felelt meg, és hogy a 2014–2020-as időszakban az uniós költségvetés kumulatív módon a teljes kiadások 19,8%-ának megfelelő, 211 milliárd EUR-valal járult hozzá az éghajlat-politikai célkitűzésekhez, ami kissé elmarad az eredeti 20%-os célkitűzéstől, mivel az időszak első éveiben alacsonyabbak voltak a hozzájárulások; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a 2014–2020 közötti időszakban az éghajlattal kapcsolatos kiadások növelése érdekében, hogy a 2021–2028-as időszakra sokkal nagyratörőbb célokat tűzzenek ki;
102. megjegyzi, hogy a Bizottság 50 főigazgatójából 11 korlátozott nyilatkozatot adott ki a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében, összesen 18 fenntartást megfogalmazva (szemben 20 szervezeti egység 40 fenntartásával 2018-ban); rámutat, hogy 17 fenntartás esetében a Bizottság új „de minimis” szabályt alkalmazott, és ezeket a fenntartásokat a Bizottság már nem tekintette jelentősnek;
103. megállapítja, hogy a Bizottság szerint a visszaigazolt korrekciós intézkedések 2019-ben 1,5 milliárd EUR-t tettek ki (ami 25%-kal több, mint 2018-ban); rámutat arra, hogy egyes tagállamok sokkal jelentősebb korrekciós összegekben részesültek, mint mások; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrzési mintáját úgy fogadja el, hogy gyakrabban szerepeljenek ezek az országok a rendszeres ellenőrzésekben;
104. megállapítja, hogy 2019-ben a lezáráskori teljes kockázatra vonatkozó bizottsági becslés a vonatkozó kiadások 0,7%-át tette ki (a 2018. évi 0,8%-hoz képest); megjegyzi, hogy a kohéziós kiadásokhoz kapcsolódó magasabb kifizetéskori kockázat miatt a Bizottság becslése szerint a kifizetéskori kockázat összességében magasabb volt, mint a korábbi években, így értéke 2019-ben 2,1% volt (a 2018. évi 1,7 %-hoz képest), de mivel a becsült jövőbeli korrekciók is magasabbak voltak (1,4%, szemben a 2018. évi 0,9%-kal), a Bizottság stabil lezáráskori kockázatot állapított meg, és mivel a lezáráskori kockázatra vonatkozó becslés kevesebb mint 2%-os volt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy többéves kontrollrendszerei biztosították az uniós költségvetés hatékony védelmét; rámutat továbbá, hogy a Bizottság saját becslése szerint a lényegességi küszöböt meghaladó kifizetéskori kockázat által érintett kiadások összege nagyon magas, 67 milliárd EUR volt;
105. megjegyzi, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy többéves kontrollrendszerei biztosítják az uniós költségvetés hatékony védelmét; megállapítja, hogy a Bizottság a 2019-es portfoliót alacsonyabb kockázatú és magasabb kockázatú rétegekre bontja a Számvevőszék által is elismert és a finanszírozás jellegéhez kapcsolódó kritériumok alapján, nevezetesen a meglehetősen összetett visszatérítési rendszerek (magasabb kockázatú kiadások, amelyeknél a kifizetéskor a kockázat meghaladja a 2%-ot) és a hibákat kisebb valószínűséggel tartalmazó, jogosultságalapú kifizetések (alacsonyabb kockázatú kiadások, amelyeknél a kifizetéskor a kockázat nem éri el a 2%-ot) közötti különbség alapján; rámutat továbbá, hogy a Bizottság becslése szerint a magasabb kockázatú kiadások 67 milliárd EUR-t tesznek ki (46%), ami így a költségvetés kisebb részét érinti, mint az alacsonyabb kockázatú kiadások, amelyek értéke 80 milliárd EUR (54%); sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el ambiciózus cselekvési tervet olyan intézkedésekkel, amelyek lehetővé teszik e kockázatok jelentős csökkentését;
106. kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés teljes mértékben megbízható legyen, és ne előrejelzéseken alapuljon;
107. különösen sajnálja, hogy a Számvevőszéknek ismét aggályainak kellett hangot adnia az éves irányítási és teljesítményjelentés megbízhatóságával kapcsolatban a kohéziós területeken az ellenőrző hatóságok munkájának hiányosságai, valamint a DG EMPL és a DG REGIO éves tevékenységi jelentéseiben szereplő fennmaradó hibaarányokkal kapcsolatban azonosított problémák miatt;
108. egyet nem értését fejezi ki a hibaarány kiszámítására szolgáló módszertan Bizottság általi értékelésével kapcsolatban; bár elismeri, hogy a Bizottság által az éves irányítási és teljesítményjelentésben használt kifizetéskori kockázatok a legközelebb állnak a Számvevőszék által becsült hibaszinthez, meg kell állapítani, hogy fontos tényezők következtében a Számvevőszék és a Bizottság hibaaránya rendkívül eltérő; ezért ismételten kéri, hogy gyorsan hangolja össze módszertanát a Számvevőszék által használt módszertannal, és csak egy, a kifizetéskori kockázatnak megfelelő hibaarányt (kifizetéskori hibaarány) adjon meg a költségvetési ellenőrző hatóságnak; felhívja a Bizottságot, hogy külön tegye közzé a jövőbeli korrekciók becslését (fennmaradó hibaarány); sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi főigazgatóság alkalmazzon következetes terminológiát, amikor e két becslésről jelentést tesz;
109. felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tagállamoktól megbízható adatokat szerezzen a kifizetéskori hibaarányról; felhívja a Bizottságot, hogy időben tegye meg a megfelelő kiigazításokat, amennyiben hiányosságokra derül fény a tagállami ellenőrzések során;
110. aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság kifizetési kockázatra vonatkozó saját becslése tekintetében a Számvevőszék az alábbi szövegben a többéves pénzügyi keret egyes fejezeteivel kapcsolatban kiemelt bizonyos kérdéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezekre a megállapításokra konkrét intézkedésekkel reagáljon:
—
Versenyképesség: az utólagos ellenőrzések nem elsősorban a megbízhatósági nyilatkozat vizsgált tárgyévében teljesített kifizetésekre és elszámolásokra terjednek ki, és nem mindig bizonyultak megbízhatónak;
—
Természeti erőforrások: az ellenőrzési statisztikákban szereplő tagállami ellenőrzés nem vette figyelembe az összes hibát, és a Bizottság általi kiigazításokra volt szükség, míg a Bizottság kiigazításai általában átalányfinanszírozáson alapultak, és a tanúsító szervek munkája eredményeinek megbízhatósága korlátozott volt;
—
Kohézió: az ellenőrző hatóságok ellenőrzései nem mindig voltak megbízhatónak;
—
Globális Európa: azokban az országokban, ahol a projekteket végrehajtják, nem volt elegendő a helyszíni ellenőrzések száma, az ellenőrzések nem terjedtek ki a közbeszerzési eljárások releváns szempontjaira, széles volt a mozgástér az egyes hibák hatásának megbecsléséhez, valamint hiányoztak a mások által már ellenőrzött ügyletek saját tételes vizsgálatai; felhívja a Számvevőszéket, hogy kockázatalapú megközelítéssel javítsa a véletlenszerű ellenőrzések számát annak érdekében, hogy a hibaarányokról szóló jelentései nagyobb figyelmet fordítsanak azokra a területekre, ahol a legnagyobb valószínűséggel merülnek fel problémák;
111. tudomásul veszi a Számvevőszék azon következtetését, hogy a Bizottság teljesítményjelentése egyre kiegyensúlyozottabbá válik, és mind az éves irányítási és teljesítményjelentés, mind a programindokolások kiegészítik a programok eredményeiről szóló jelentéstételt, beleértve a lemaradó területekre és a programok továbbra is fennálló kihívásaira vonatkozó információkat is;
112. ösztönzi a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy gyorsítsák fel a mentesítési folyamatot, hogy az az n+1. évre vonatkozzon;
113. felhívja a Bizottságot, hogy az elkülönített források elosztása során továbbra is mozdítsa elő a nemek közötti egyensúlyt és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést;
Bevételek
114. megállapítja, hogy 2019-ben a teljes bevétel 163,9 milliárd EUR-t tett ki;
115. emlékeztet arra, hogy a bevételek többsége (88 %) a saját források három kategóriájából származik:
—
a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló (GNI-alapú) saját források az uniós bevételek 64%-át teszik ki, és kiegyensúlyozzák az uniós költségvetést az összes egyéb forrásból származó bevétel kiszámítása után (minden tagállam hozzájárulása arányos mértékű, GNI-jüknek megfelelően);
—
a tradicionális saját források (TOR) az uniós bevételek 13%-át teszik ki, és a tagállamok által beszedett behozatali vámokat foglalják magukban (a teljes összeg 80%-át az uniós költségvetés kapja, a fennmaradó 20%-ot pedig megtartják a tagállamok a beszedési költségek fedezésére);
—
a hozzáadottérték-adón alapuló (héaalapú) saját forrás az uniós bevételek 11 %-át teszi ki (az e saját forráshoz tartozó hozzájárulásokat a tagállamok harmonizált héaalapjaira alkalmazott egységes kulcs alkalmazásával számítják ki);
116. üdvözli, hogy a Bizottságnak a 2019 előtt és során kezdeményezett uniós pénzügyi programozással és költségvetéssel kapcsolatos munkája egy jogilag kötelező erejű menetrend, az egész Unióra kiterjedő új bevételi források, illetve a közös európai hitelfelvétel visszafizetésére szánt „saját források” bevezetéséhez vezetett; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetésben túlsúlyban vannak a bruttó nemzeti jövedelemből (GNI) származó hozzájárulások; hangsúlyozza, hogy az új saját források csökkentik a nemzeti GNI-alapú hozzájárulások arányát az Unió éves költségvetésének finanszírozásában, és ezért nem járulnak hozzá az uniós költségvetés általános növekedéséhez; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot bevételi forrásainak diverzifikálására annak biztosítása érdekében, hogy az Unió valóban függetlenné váljon a tagállami hozzájárulásoktól, valamint hogy jelentősen növelje az uniós programok költségvetését;
117. megjegyzi, hogy a bevételek magukban foglalják az egyéb forrásokból kapott összegeket is (a legjelentősebbek az uniós megállapodásokhoz és programokhoz kapcsolódó hozzájárulások és visszatérítések (az uniós bevételek 8%-a), például az EMGA és az EMVA elszámolásához kapcsolódó bevételek, valamint a nem uniós országok kutatási programokban való részvétele);
118. üdvözli a Számvevőszék azon döntését, hogy a belső kontrollrendszerek vizsgálata során értékeli a vámbevétel-kiesés csökkentése érdekében tett uniós intézkedéseket, amelyek hatással lehetnek a tagállamok által megállapított vámok összegére, és csökkentik annak kockázatát, hogy a tradicionális saját források nem teljesek;
119. aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék által a hagyományos saját források tagállamokbeli beszedése terén, különösen a nemzeti hatóságok által még be nem szedett, megállapított vámok kezelése terén feltárt hiányosságok miatt; megállapítja, hogy a Számvevőszék által felkeresett tagállamokban a következőket tárták fel: a vámtartozások késedelmes bejelentése, az ilyen tartozások behajtásának késedelmes végrehajtása, valamint a számlákon lekönyvelt vámok helyes összegének igazolásához szükséges dokumentumok elégtelensége;
120. megállapítja a még be nem szedett vámok tagállami kezelésének hiányosságait, amint arról a Bizottság által 2019-ben kiadott 27 tradicionális sajátforrás-ellenőrzési jelentésből 15 beszámolt; úgy véli, hogy az e 15-ből 10 jelentésben szisztematikusnak minősített megállapításokat a Parlament megfelelő bizottságai képviselőinek rendelkezésére kell bocsátani;
121. aggodalommal állapítja meg, hogy a tradicionális saját forrásokra vonatkozó bizottsági vizsgálatok és a Számvevőszék munkája a vámbevétel-kiesés csökkentését célzó tagállami ellenőrzések két fő hiányosságára világított rá: rámutat az Unió bevételeinek jelentős csökkenésére, és sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mielőbb foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel;
—
a vámunióban nem harmonizálták uniós szinten a behozatal alulértékelésével kapcsolatos kockázat csökkentését célzó vámellenőrzések végrehajtását, valamint
—
a tagállamok az áruátengedést követő ellenőrzések céljára nem képesek azonosítani az uniós szinten legkockázatosabb gazdasági szereplőket;
122. aggodalommal állapítja meg, hogy a belső ellenőrzési rendszerek vizsgálata során a Számvevőszék mind a Bizottságon belül, mind a tagállamokban hiányosságokat tárt fel a saját források egyes kategóriáiban; aggódik amiatt, hogy a Bizottság értékelése szerint a 28 tagállamból 24 részben kielégítő vagy nem kielégítő ellenőrzési stratégiával rendelkezett az alulértékelés kockázatainak kezelésére, ami alapján a Számvevőszék a vámbevétel-kiesés csökkentése érdekében végzett tagállami ellenőrzések terén jelentős hiányosságokat állapított meg;
123. aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy az áruátengedést követő ellenőrzések során a legkockázatosabb importőrök azonosítására és kiválasztására irányuló intézkedések hatását a vámunió egészében korlátozza az, hogy még mindig nem áll rendelkezésre a gazdasági szereplők által végzett összes behozatalra vonatkozó uniós szintű adatbázis;
124. elismeri ugyanakkor, hogy a Bizottság ezenkívül fontos lépéseket tett az áruátengedést követő ellenőrzések szempontjából legkockázatosabb gazdasági szereplők azonosítására uniós szinten azzal, hogy megjelöli azokat a tranzakciókat, amelyekről úgy véli, hogy pénzügyi kockázatot jelentenek a pénzügyi kockázatokra vonatkozó kritériumok és a legfrissebb Vámellenőrzési Útmutató szerint;
125. örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság szorosan együttműködik a tagállamokkal, hogy megoldásokat találjon a székhelyüktől eltérő tagállamban működő importőrök azonosítására; felhívja a Bizottságot, hogy érjen el további előrelépést, amint az összes behozatalra kiterjedő, uniós szintű adatbázis teljes mértékben rendelkezésre áll;
126. megjegyzi, hogy azon héafenntartások közül, amelyek a héaalap kiszámítását legalább tíz évig nyitva tartották, valamint a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos összes olyan kérdés közül, amelyek a bizottsági ellenőrzés óta több mint öt évig nyitva maradtak, a héafenntartásoknak csupán 15%-a és a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdések 34%-a volt régóta érvényben lévő;
127. rámutat, hogy a Bizottság által alkalmazott és a Számvevőszék által vizsgált, régóta érvényben lévő nyolc héafenntartás közül öt a héairányelv esetleges be nem tartása miatt a tagállamok ellen indított kötelezettségszegési eljárásokhoz kapcsolódott;
128. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Bizottság fejleszti a kockázatértékelését az ellenőrzések tervezéséhez, és továbbra is arra törekszik, hogy – a tagállamok együttműködésétől is függően – gyorsan lezárja a régóta nyitva álló kérdéseket;
129. aggodalommal jegyzi meg, hogy a 122 régóta érvényben lévő, tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdés közül a Számvevőszék által megvizsgált 54 eset alapján kiderült, hogy ezek Bizottság általi nyomon követése és lezárása rendkívül hosszú időt vett igénybe, ami azt mutatja, hogy a tagállamokban feltárt, tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos hiányosságok nyomon követése nem megfelelő; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan nyomonkövetési rendszert, amely a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdéseket jelentőségük (pénzügyi hatásuk vagy nem pénzügyi hiányosságok esetén rendszerszintű jelentőségük) szerint rangsorolja, és erről tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;
130. emlékeztet arra, hogy a GNI-ellenőrzések többéves ciklusai során a Bizottság azt vizsgálja, hogy a tagállamok által a nemzeti számlájuk összeállításakor alkalmazott eljárások megfelelnek-e az ESA 2010-nek, valamint hogy a GNI-adatok összehasonlíthatók, megbízhatók és teljes körűek-e; tudomásul veszi, hogy az ellenőrzési ciklus lezárása új, konkrétabb fenntartásokat eredményezett, például egy olyan fenntartást, amely lehetővé tette valamennyi tagállam GNI-adatainak felülvizsgálatát annak érdekében, hogy azok pontosabb becslést tartalmazzanak a multinacionális vállalatok kutatási és fejlesztési (K+F) eszközeire vonatkozóan, ezt a becslést ugyanis megnehezíti a globalizáció és az, hogy az ilyen eszközök könnyen lépik át az országhatárokat (a Bizottság a tagállamokkal együtt 2022 szeptemberéig folytatja annak értékelését, hogy a multinacionális vállalatok K+F-eszközeit megfelelően értékelik-e a tagállamok nemzeti számláiban);
131. mély aggodalmát fejezi ki a Költségvetési Főigazgatóság által 2019-re vonatkozóan fenntartott nem számszerűsíthető fenntartás miatt, amely szerint az alulértékeléssel elkövetett csalások részben átkerültek más tagállamokba, és a végleges számszerűsítésig hatást gyakorolnak a tradicionális saját források beszedésére; megjegyzi, hogy a Bizottság valamennyi tagállamban végzett ellenőrzéseket az alulértékelések kapcsán, és azt is megvizsgálta, hogy a tagállamok mennyire felkészültek az alulértékelés problémainak kezelésére, különösen a Kínából származó textiltermékek és lábbelik tekintetében; megjegyzi, hogy ezen ellenőrzések során, valamint a kapcsolódó jelentésekben kifejezetten kitértek a tagállamok tradicionális saját források veszteségeiért viselt pénzügyi felelősségére; megjegyzi, hogy a Bizottság nyomon fogja követni a helyzetet, és pénzügyileg felelősségre fogja vonni a tagállamokat a tradicionális saját források esetleges veszteségeiért; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az előzetes számítások szerint a tradicionális saját források 2019. évi veszteségei elérik a 2019. évi tradicionális saját források 1%-át, ami igazolja a 2019. évi éves tevékenységi jelentésben foglalt fenntartást; felkéri a Bizottságot, hogy miután lezárta ellenőrzéseit és számszerűsítési számításait, haladéktalanul tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot arról, hogy azok milyen megállapításokhoz vezettek, illetve következményeket vonnak maguk után;
132. megjegyzi, hogy a Költségvetési Főigazgatóság (DG BUDG) immár negyedik éve fenntartást fogalmazott meg az Egyesült Királyság által beszedett tradicionális saját források értékével kapcsolatban, mivel az ország nem bocsátotta az uniós költségvetés rendelkezésére a textiltermékekkel és lábbelikkel kapcsolatos vámbevétel-kiesés összegét, miközben az alulértékeléses csalások köre további uniós tagállamokra terjedt ki, ami a tradicionális saját források további potenciális veszteségeit eredményezi;
133. megjegyzi, hogy a DG BUDG 2019. évi éves tevékenységi jelentése szerint az Egyesült Királyság 2017. október 12-én megkezdte a Bizottság által ajánlott intézkedések végrehajtását, ami 2018-ban a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek drámai csökkenéséhez vezetett (1% alatti hibaarány);
134. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság továbbra sem hajlandó az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátani a tradicionális saját források terén 2011 és 2017 közötti időszakban keletkezett – 2,679 milliárd EUR-s (bruttó) összeget kitevő – veszteségek összegét; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság hatóságai megküldték hivatalos válaszukat a Bizottságnak, amelyet az 2019. február 11-én kapott kézhez; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság válaszának elemzését követően a Bizottság 2019. március 7-én az ügyet az Európai Unió Bírósága elé utalta; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság 2019. június 24-én ellenkérelmet nyújtott be, amelyet a Bizottság 2019. augusztus 29-i válasza, majd az Egyesült Királyság 2019. december 20-i viszontválasza követett; a Bizottságnak a CONT bizottság 2021. január 11-i meghallgatása kapcsán adott írásbeli válaszai alapján megállapítja, hogy 2020. december 8-án sor került az eljárás szóbeli szakaszának megtartására, és bár az eljárást befejező ítélet meghozatalának időpontja teljes mértékben a Bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, a Bizottság úgy véli, hogy 2021 nyara előtt nem várható döntés; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Egyesült Királyság Unióból történő kilépése nem érinti hátrányosan az igényelt összegek visszafizettetését, mivel azok az átmeneti időszak lejárta előtti behozatalra vonatkoznak;
135. megjegyzi, hogy a Bizottság szerint 2019-ben a bevételi oldalon 3 milliárd EUR-val magasabb volt a GNI-bevétel, mivel a GNI-alapok reáladatokkal való aktualizálása miatt módosítani kellett egyes korábbi (többnyire a 2012–2017-es évekre vonatkozó) összegeket;
Ajánlások
136. felszólítja a Bizottságot, hogy
—
az alábbiak révén nyújtson rendszeres támogatást a tagállamoknak ahhoz, hogy az áruátengedést követő ellenőrzésekre a legkockázatosabb importőröket válasszák ki:
a)
megfelelő importadatok gyűjtése és elemzése uniós szinten, és az elemzés eredményeinek megosztása a tagállamokkal;
b)
amint a „Surveillance III” rendszer működésbe lép, iránymutatás nyújtása arra vonatkozóan, hogy az új rendszeren belül hogyan kell elvégezni az adatelemzést;
—
az alábbiak révén vizsgálja felül eljárásait:
a)
a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos nyitott kérdések nyomon követésére szolgáló rendszer létrehozása olyan mennyiségi és minőségi kritériumok alapján, amelyek fontossági sorrendbe rendezik a tagállamokban feltárt hiányosságokat;
b)
határidők megállapítása a tagállamok számára az ilyen hiányosságok kezelésére és a nyomonkövetési intézkedésekre, beleértve a késedelmi kamatok kiszámítását és az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátandó összegek visszafizettetését;
c)
az eljárás, többek között a finanszírozáshoz való hozzáféréshez szükséges dokumentáció egyszerűsítése az ellenőrzésre és nyomon követésre vonatkozó elvek figyelembevételével;
Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért
137. megjegyzi, hogy az 1a. alfejezet („Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért”) kifizetései 21,7 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon és szakpolitikákon keresztül kerültek folyósításra:
—
„Kutatás”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 55,2%-a, azaz 11,9 milliárd EUR;
—
„Oktatás, képzés, ifjúság és sport”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 13,2%-a, azaz 2,8 milliárd EUR;
—
„Közlekedés és energia”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 11,3%-a, azaz 2,5 milliárd EUR;
—
„Világűr”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 7,6%-a, azaz 1,7 milliárd EUR;
—
„Egyéb fellépések és programok”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 12,7%-a, azaz 2,8 milliárd EUR;
138. megjegyzi, hogy a fő programok a Horizont 2020 (H2020) és a hetedik kutatási keretprogram (FP7)(79) a kutatás és az innováció terén, valamint az Erasmus+ az oktatás, a képzés, az ifjúságpolitika és a sport területén, a Galileo, az EGNOS, az ITER és a CEF mint nagy infrastrukturális projektek, az ESBA mint garanciaalap;
139. figyelembe veszi, hogy e programok kiadásai a különféle projektekben részt vevő, a köz-, illetve a magánszférában tevékenykedő kedvezményezetteknek nyújtott támogatás formáját öltik, és a Bizottság azokat zömében közvetlenül (többek között végrehajtó ügynökségeken keresztül) kezeli; tudomásul veszi, hogy az Erasmus+ esetében a támogatások túlnyomó részét (körülbelül 80%-át) tagállami ügynökségek kezelik a Bizottság nevében;
140. rámutat, hogy a kutatási és innovációs politika teljesítményét nehéz felmérni, mivel a projektek finanszírozása, valamint a még elérendő eredmények és hatások megjelenése között jelentős idő telik el; megjegyzi továbbá, hogy az e területre vonatkozó jelentéstétel az eredmények és hatások kritikai értékelése helyett elsősorban a pozitív eredményekre összpontosít, ez pedig nem feltétlenül ad valós képet az összteljesítményről; megjegyzi, hogy a kutatás mint tudományág kockázatokat rejt magában az eredmények tekintetében, és a siker nem mindig garantálható;
141. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az operatív programok keretében a kkv-k vállalkozási és innovációs támogatására rendelkezésre álló források jelentős százalékát (egyes tagállamokban akár 25%-át is) nagyvállalatoknak fizetik ki; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorúbb kontrollmechanizmusokat az uniós finanszírozásra pályázók nyilatkozataira vonatkozóan, mivel a Legfőbb Ellenőrzési Hivatal megállapításai szerint a 2014 és 2020 közötti időszakban a hatóságok kizárólag a jogszabályban előírt önbevallásokra támaszkodtak a vállalatok tulajdonosi köre, mérete és eladósodottsága tekintetében;
142. megjegyzi, hogy 2019-ben a mobilitásra és a közlekedéspolitikára 4 973 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat és 2 725 millió EUR kifizetési előirányzat állt rendelkezésre, amelyből az Európai közlekedéspolitika (06 02) és a Horizont 2020 – A közlekedéssel kapcsolatos kutatás és innováció (06 03) sorokra engedélyezett 4 422 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzatot és 2 058 millió EUR kifizetési előirányzatot az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (INEA) kezelt;
143. megismétli, hogy támogatja a katonai mobilitás pillérének a 2018. márciusban elfogadott cselekvési terv révén való hozzáadását a TEN-T-politikához, ezáltal növelve a vészhelyzetekre való reagálási képességeinket; sajnálja, hogy drasztikusan csökkentették a Bizottság és a Parlament azon javaslatát, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó költségvetésében hozzanak létre egy új, 6,5 milliárd EUR összegű keretet a katonai mobilitási igényekre;
144. üdvözli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedéssel kapcsolatos 2019. évi többéves munkaprogramjára vonatkozó pályázat közzétételét, amelynek költségvetése 1,4 milliárd EUR, és amelynek középpontjában a kilenc törzshálózati folyosó 2030-ig történő befejezése áll;
145. üdvözli a „Greening the blue” elnevezésű projekt 2019-ben történő elindítását, amelynek célja a kibocsátások csökkentése és hatékonyabb, összehajtható szélvitorla-megoldással rendelkező meghajtórendszerek létrehozása; megjegyzi, hogy a projektet az Európai Tengerügyi és Halászati Alap finanszírozta;
146. emlékeztet arra, hogy 2019-ben az Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság (DG EAC) szakpolitikai portfóliójához tartozó uniós programokra és fellépésekre rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege megközelítőleg 5,66 milliárd EUR volt (2018-hoz képest 20%-os növekedés), és összességében kielégítőnek tartja a DG EAC 2019. évi pénzgazdálkodása értékelésének eredményét; megjegyzi, hogy a DG EAC átfogó kifizetéskori kockázata 2019-ben a 2147,18 millió EUR összegű teljes kiadásból 24,88 millió EUR-t tesz ki;
147. tudomásul veszi, hogy az Erasmus+ program 2019. évi végrehajtása nagyrészt sikeres volt, és hogy a legtöbb eredménymutató – például a mobilitási ösztöndíjak száma – meghaladta a Bizottság arra az évre vonatkozó célkitűzéseit; megjegyzi, hogy az eszköz késedelmes elindítása, a pénzügyi intézmények részéről az alacsony felhasználási arány és az eszköz ismertségének a diákok körében tapasztalható hiánya miatt 2019-ben csak egyetlen diákhitelgarancia-ügyletet lehetett lezárni, és üdvözli azt a döntést, hogy 2020. december 31. után az eszköz nem kerül be az Erasmus+ utódprogramjába; üdvözli a tanulói mobilitás 20%-os növekedését, és sürgeti, hogy a virtuális mobilitás helyett a fizikai mobilitás maradjon az Erasmus+ program fő eleme; hangsúlyozza, hogy a társadalmi befogadást elősegítő eszközként továbbra is támogatni kell a szakképzést és a munkaalapú tanulást;
148. aggodalmát fejezi ki az olyan esetekről szóló beszámolók miatt, hogy az Erasmus+ program keretében támogatásban részesülő potenciális kedvezményezetteknek olyan nemzeti szabályokat kellett követniük, amelyek nem voltak teljes mértékben összhangban az uniós elvekkel; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie a helyzetet, és adott esetben meg kell tennie a szükséges lépéseket;
149. rámutat, hogy 2019-ben számos fiatal jelentkezett az Európai Szolidaritási Testülethez, és őket fogadták is, ami bizonyítja nagyfokú érdeklődésüket a szolidaritási munkában való részvétel iránt szerte Európában; aggodalmát fejezi ki a jelentkezések (191 000) és a tényleges elhelyezések (34 500) száma közötti nagy eltérés miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nagyon alacsony volt a szakmai gyakorlatok és állások igénybevétele az Európai Szolidaritási Testület programja keretében: 2018 és 2020 között mindössze 72 kiküldésre került sor, ami az összes kiküldés kevesebb mint 1%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozottabb kiküldési arányt kell biztosítani annak érdekében, hogy az Európai Szolidaritási Testület valóban bőséges lehetőséget kínálhasson a fiatalok számára;
150. felhívja a Bizottságot és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget, hogy a pályázati eljárások egyszerűsítése és a célközönséghez való igazítása révén csökkentsék a bürokratikus terheket az irányításuk alá tartozó programok hozzáférhetőségének javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy jobb szinergiákra és együttműködésre van szükség a DG EAC-kal a pályázati, értékelési és irányítási folyamatok racionalizálása érdekében, ami javítaná a pályázatok minőségét és változatosságát;
A Számvevőszék megállapításai
151. aggasztónak tartja, hogy a 130 vizsgált tranzakcióból 51 (39%) esetében merült fel hiba;
152. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék az általa számszerűsített 28 hiba alapján a 2019-es hibaszintet 4,0%-ra becsülte, ami 2018-hoz képest jelentős növekedést jelent, amikor a becsült hibaszint 2%-os volt; emlékeztet arra, hogy ez az adat közel esik a Számvevőszék által 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben megállapított értékekhez;
153. hangsúlyozza, hogy a hetedik keretprogram és a Horizont 2020 kiadásai továbbra is nagyobb kockázattal járnak és ezek a hibák fő forrásai, miközben a Számvevőszék a 80 vizsgált kutatási és innovációs tranzakció közül 24-nél talált nem támogatható költséggel kapcsolatos számszerűsíthető hibát (a hetedik keretprogramnál a vizsgált 10-ből 3 esetben, a Horizont 2020-nál 70-ből 21 esetben, 2019-ben erre az alfejezetre nézve ezek tették ki a Számvevőszék által becsült hibaszint 78%-át);
154. mély aggodalommal mutat rá, hogy a hibák 60%-át „nem támogatható közvetlen személyzeti költségek” okozták; hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 keretében a személyzeti költségek bejelentésére vonatkozó szabályok egyszerűsítésére irányuló törekvések ellenére kiszámításuk továbbra is jelentős hibaforrást képez a költségnyilatkozatokban; támogatja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a személyzeti költségek kiszámításának módszere a Horizont 2020 keretében egyes szempontokból bonyolultabbá vált, ami növeli a hibakockázatot (a számszerűsíthető hibákkal érintett 24 tranzakció közül 23 abból eredt, hogy helytelenül alkalmazták a személyzeti költségek kiszámításának módszertanát);
155. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bonyolult pályázati szabályok és a hosszadalmas eljárások komoly akadályt jelentenek, különösen a kkv-k, az induló vállalkozások és az első alkalommal pályázók számára, akik nem rendelkeznek jelentős erőforrásokkal és tapasztalattal e pályázati eljárásokkal kapcsolatban;
156. aggodalommal jegyzi meg, hogy a „jogellenes/megkülönböztető kiválasztási/odaítélési kritériumok” a hibák 16%-át, a „nem támogatható egyéb közvetlen költségek (héa, utazás, felszerelések)” pedig a hibák 15%-át tették ki;
157. tudomásul veszi, hogy más programok és tevékenységek esetében a Számvevőszék a mintában szereplő 50 tranzakcióból 4-nél talált számszerűsíthető hibát (a hibák az Erasmus+ és a CEF programok projektjeit érintették);
158. aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az elvégzett ellenőrzések bizottsági dokumentációja, a mintavétel következetessége és a beszámolás terén, valamint egyes vizsgált dossziéknál az ellenőrzési eljárások minőségét illetően is; felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék – többek között – azonosított olyan nem támogatható összegeket (főként a személyzeti költségekkel összefüggésben), amelyeket az ellenőrök az ellenőrzéseik során végzett elégtelen tesztelés miatt nem vettek észre, továbbá feltárt olyan, korábban nem észlelt eseteket, amelyeknél tévesen értelmezték a kettős felső határ szabályát, valamint hibásan számították ki az alapul szolgáló személyzeti költségeket; mindezekkel összefüggésben támogatja a Számvevőszéknek a helyzet javítása érdekében megfogalmazott ajánlásait;
159. felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött kutatási projektek közül 22 az EUR-tól eltérő pénznemben valósult meg, míg tíz ilyen projekt esetében nem a szabályokban előírt árfolyamot alkalmazták (az ilyen hibák pénzügyi hatása önmagában nem lényeges, de gyakoriságuk a szabályok ismeretének hiányát mutatja); felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal annak érdekében, hogy e kérdés nagyobb figyelmet kapjon;
160. hangsúlyozza, hogy ha a Bizottság a rendelkezésére álló összes információt megfelelően felhasználta volna, a becsült hibaszint 1,1 százalékponttal kisebb lett volna erre az alfejezetre;
161. aggodalommal állapítja meg, hogy a kkv-kat nagyobb valószínűséggel érintik a hibák, mint más kedvezményezetteket, mivel a megállapított számszerűsíthető hibák több mint fele (28-ból 17) kapcsolódott magánszektorbeli kedvezményezettek támogatásához, noha a mintában szereplő 130 tranzakció közül csak 42 (32%) volt ilyen jellegű (a kkv-k a minta 12%-át tették ki, de a számszerűsíthető hibák 21%-a kapcsolódott hozzájuk); hangsúlyozza, hogy ez azt jelzi, hogy hiányt szenvednek erőforrásokban, és nem ismerik az összetett támogathatósági szabályokat;
162. megjegyzi, hogy a kutatási kiadásokra vonatkozó visszatérítések a kedvezményezetteknél felmerülő költségekre benyújtott költségelszámolásokon alapulnak; megjegyzi, hogy ezekre az elszámolásokra gyakran összetett szabályok vonatkoznak, és az elszámolások hibákhoz vezethetnek, amint arra a Számvevőszék által említett esetek is rávilágítanak;
163. úgy véli ezért, hogy a hibaarány csökkentése az egyszerűsítésre irányuló folyamatos erőfeszítésektől függ; üdvözli, hogy a Számvevőszék elismerte az erőfeszítéseket, amelyeket a Bizottság a Horizont 2020 adminisztratív és pénzügyi követelményeinek egyszerűsítése érdekében tett;
164. elismerését fejezi ki, hogy e célból a Horizont 2020 végrehajtásának utolsó szakaszaiban a Bizottság szélesebb körben alkalmazza az egyszerűsített költségelszámolási opciókat, például az átalányösszegű finanszírozást, megerősítve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációját és folyamatosan javítva kontrolleljárásait; örömmel veszi tudomásul, hogy a Horizont 2020 során szerzett tapasztalatokra építve a Horizont Európa program e téren még ennél is tovább megy;
165. tudomásul veszi, hogy az adminisztratív terhek csökkentése céljából a Bizottság bevezetett egy olyan megbízható rendszert az előzetes ellenőrzések elvégzéséhez, amely részletes automatizált ellenőrző listákat alkalmaz, írásbeli iránymutatásokkal szolgál, valamint folyamatos képzéseket biztosít, lehetővé téve ily módon a kedvezményezettek számára, hogy célkitűzéseik elérésére összpontosítsanak;
166. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre konkrét adatok a kiválósági pecséttel jutalmazott projektek ERFA-programok általi felhasználásáról; megjegyzi, hogy a Bizottság mindössze részleges, az irányító hatóságok önkéntes jelentésein alapuló információkkal rendelkezik, és az ilyen rendszerek továbbra is az egyes megyék hatáskörébe tartoznak; felhívja a Bizottságot, hogy az új többéves pénzügyi keret időszaka alatt működjön együtt a tagállamokkal a programok nyomon követésére szolgáló rendszerek fejlesztése, valamint az ilyen jellegű információk hatékonyabb gyűjtése érdekében;
167. tudomásul veszi a Bizottság értékelését, amely szerint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) alacsony hibakockázatot mutat; kéri azonban, hogy a csalások megelőzése érdekében a Bizottság a Számvevőszékkel és az OLAF-fal együtt szorosan kövesse nyomon az uniós közlekedési projekteket, mivel az infrastrukturális közberuházások különösen ki vannak téve a csalásoknak; úgy véli, hogy ez elengedhetetlen a felhasználók számára a legszigorúbb biztonsági előírások biztosításához is;
168. emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 5/2017. számú, „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák?" című különjelentésében megállapította, hogy az ifjúsági garancia végrehajtása terén történt ugyan némi előrehaladás és születtek bizonyos eredmények, ám ezek elmaradnak az ifjúsági garancia bevezetésekor támasztott elvárásoktól;
169. emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 22/2018. számú, „Mobilitás az Erasmus+ keretében” című különjelentésében megállapította, hogy az Erasmus+ program szakképzési ágát tovább lehetne javítani, hiszen a szakképzés bevonása közelebb hozza a programot a polgárok szélesebb köréhez;
170. tudomásul veszi a 14/2016. számú, „A romák integrációjával kapcsolatos uniós szakpolitikai kezdeményezések és pénzügyi támogatás” című különjelentést, amely szerint az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés történt a romák integrációja terén, de még mindig vannak gyakorlati akadályok; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a romák sikeres befogadásához hozzájáruló „bevált gyakorlatok” kritériumait nem mindig alkalmazták, és a teljesítmény nyomon követése nehézségekbe ütközött; emlékeztet arra, hogy a romákra vonatkozó megbízható és átfogó adatok hiánya problémát jelent az uniós és nemzeti szintű, tényeken alapuló politikai döntéshozatal szempontjából; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a helyzet gyors fellépés hiányában változatlan maradhat;
Ajánlások
171. felszólítja a Bizottságot, hogy
—
tegye még egyszerűbbé a szabályokat és az eljárásokat, szolgáljon gyakorlati és pragmatikus iránymutatásokkal, többek között tájékoztatással és képzéssel különösen az új pályázók számára, valamint segítse jobban a kkv-kat, az induló innovatív vállalkozásokat és a többi első alkalommal pályázót, hogy a kérelmezők körében – a megszerzett tapasztalataiktól és a rendelkezésükre álló erőforrásoktól függetlenül – egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek;
—
fokozza a Horizont 2020 személyzeti költségek kiszámítására és bejelentésére vonatkozó támogatási szabályaival kapcsolatos tájékoztató kampányát, kiemelt figyelmet fordítva a fő hibatípusokra, majd végezzen célzott ellenőrzéseket azok szabályoknak való megfelelésére vonatkozóan;
—
hívja fel ismét a Horizont 2020 valamennyi kedvezményezettjének figyelmét a személyzeti költségek kiszámítására és bejelentésére vonatkozó szabályokra, különös figyelmet fordítva a fő hibatípusokra;
—
a következő kutatási keretprogramban (Horizont Európa) egyszerűsítse le még inkább a személyzeti költségekre vonatkozó szabályokat;
—
a Horizont 2020-nál tegyen intézkedéseket a Számvevőszék által az utólagos ellenőrzésekről végzett áttekintés nyomán a dokumentáció, a mintavétel következetessége és az ellenőrzési eljárások minősége kapcsán tett észrevételeket illetően; valamint a kiszervezett ellenőrzések harmadik fordulója során megfelelő intézkedésekkel biztosítsa, hogy az ellenőrök teljes mértékben tisztában legyenek a Horizont 2020 szabályaival, és ellenőrizze munkájuk minőségét;
—
szolgáljon megoldással a földrajzi kiegyensúlyozatlanság (koncentráció) akut problémájára, amely annak nyomán alakult ki, hogy a Horizont 2020 forrásainak többségét a legfejlettebb tagállamok szűk körében működő kedvezményezetteknek ítélték oda, a megoldáshoz pedig kezelje a probléma forrását a kevésbé fejlett országokban, például oly módon, hogy támogatja a kutatást, az ipar és az egyetemek közötti együttműködést, az egyetemek kormányokkal való együttműködését a közpolitikai döntéshozatalban, az új egyetemi programok létrehozását, a tudományos kiválóságot stb.;
Teljesítmény: Horizont 2020
172. hangsúlyozza, hogy az „Európa ipari vezető szerepe a kutatás, a technológiai fejlesztés, a demonstráció és az innováció révén számos alaptechnológiában és ipari technológiában” című 5. egyedi célkitűzés keretében a programindokolás azt mutatja, hogy a program nem halad jó úton a szabadalmi bejelentések tekintetében kitűzött cél elérése felé, miközben a programindokolás az odaítélt szabadalmakról is tájékoztatást ad, ami jobb teljesítménymérő, de célokat és részcélokat nem jelöl meg;
173. hangsúlyozza, hogy az 5. egyedi célkitűzés „az adott vállalkozásnál, illetve a piacon újdonságnak számító innovatív megoldásokat bevezető vállalkozások részaránya a résztvevők között” elnevezésű mutatójával összefüggésben a programindokolás sem részcélokat, sem célokat nem említ e mutató tekintetében; ezért ez a mutató nem használható fel annak értékelésére, hogy a program jól alakul-e; felhívja a Bizottságot, hogy frissítse a programindokolást olyan konkrét és mérhető célértékek bevezetésével, amelyek lehetővé teszik a hatékonyság és eredményesség értékelését;
174. rámutat, hogy a „minden ember élethosszig tartó egészségének és jólétének javítása” elnevezésű 8. egyedi célkitűzéssel összefüggésben a célértéket a 2020-as évre vonatkozó fejezet említi, de úgy kell értelmezni, hogy akkor valósul meg, „[…] amikor a Horizont 2020 keretében finanszírozott utolsó fellépések is lezárulnak”, miközben a programindokolás megemlíti, hogy „a célok a társadalmi kihívások pillérének egészére vonatkoznak (8–14. sz. egyedi célkitűzések), nem pedig az egyes egyedi célkitűzésekre”, vagyis ezzel értelmetlenné válik a tényleges érték és a célérték összevetése;
175. tudomásul veszi a Számvevőszéknek a Horizont 2020 teljesítményével kapcsolatos következtetéseit, különösen a következőket:
—
túl kevés információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy teljeskörűen értékelni lehessen a Horizont 2020 program 2019 végéig nyújtott teljesítményét; mindazonáltal nincs arra utaló jel, hogy a teljesítmény veszélyben forogna, és számtalan példa van sikeres projektekre;
—
az eredményességgel szemben a program relevanciájáról, koherenciájáról és uniós hozzáadott értékéről jelentős mértékben áll rendelkezésre információ;a Horizont 2020 határozottan relevánsnak tűnik, mivel valóban a megcélzott szükségletekre irányul;
—
az éves irányítási és teljesítményjelentés csak nagyon általános módon foglalkozik az 1a. alfejezet teljesítményével;
176. sajnálatát fejezi ki a kutatásba és innovációba történő beruházások terén a tagállamok között tapasztalható különbségek miatt, és sajnálja, hogy ez azt jelenti, hogy a kutatók tagállamonként eltérő mértékben részesülnek a Horizont 2020 keretprogram előnyeiből; emlékeztet arra, hogy ez tükrözi a kutatásra és fejlesztésre fordított nemzeti kiadások közötti különbségeket; ösztönzi a tagállamokat, hogy javítsák nemzeti kutatási és innovációs rendszereik irányítását annak érdekében, hogy ösztönözzék és támogassák nemzeti kutatási szervezeteik nemzetközi együttműködésben való részvételét; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti kutatószervezetek és a vezető európai kutatási szervezetek közötti együttműködés ösztönzésével járuljon hozzá a kiválóság terjesztéséhez, nyújtson technikai támogatást és hozzon létre további, a kiválóság előmozdítását célzó programokat;
177. felszólítja a Bizottságot, hogy
—
kommunikáljon jobban a pályázókkal és a kedvezményezettekkel (jobb eljárások és ellenőrzések kialakítása az ügyfélszolgálati funkciók, különösen a RES tekintetében, valamint a figyelem felhívása azon eszközökre, amelyek segítségével a kedvezményezettek bejelenthetik a következetlen bánásmódot a pályázati folyamat vagy a projektjeik végrehajtása során; a résztvevői portált érintő fennmaradó technikai problémák megoldása, a portál kialakításának, az azon való navigálásnak és keresési funkciójának javítása);
—
fokozza az átalányösszegek tesztelését (a Horizont 2020 keretében már közzétett felhívások eredményének elemzése és az azokról való jelentéstétel, amint az első eredmények rendelkezésre állnak; nagyobb kiterjedésű új kísérleti kezdeményezések indítása a legmegfelelőbb projekttípusok azonosítása, a lehetséges hátrányok értékelése és a megfelelő korrekciós intézkedések kidolgozása érdekében);
—
alkalmazza nagyobb mértékben a pályázatok kétlépcsős értékelését (több olyan téma azonosítása érdekében, ahol a pályázatok kétlépcsős értékelésének alkalmazása csökkentheti a sikertelen pályázók adminisztratív terheit, ugyanakkor a lehető legrövidebb időt biztosítva a támogatás odaítéléséhez, ha a piac elérésének gyorsasága kritikus fontosságú);
—
értékelje, hogy a Bizottság által kidolgozott és az uniós költségvetésből (társ)finanszírozott, a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiához kapcsolódó projektek teljesítették-e a fogyatékossággal élő személyek tekintetében a vonatkozó ENSZ-egyezményben (UNCRPD) meghatározott követelményeket, különösen ami a Horizont 2020 program projektjeit illeti,
—
biztosítsa, hogy a projektek tervezési és végrehajtási szakaszaiban a vissza nem térítendő támogatások teljes mértékben fedezzék a fogyatékossággal élő személyekkel összefüggésben felmerülő többletköltségeket, továbbá gondoskodjon arról, hogy megfelelő nyomonkövetési intézkedések legyenek érvényben és biztosítva legyen azok betartása,
—
vizsgálja felül az értékelő szakértők javadalmazási feltételeit (a napi javadalmazási ráta frissítése és a szakértők számára a projektjavaslatok megbízható értékelésének elvégzéséhez szükséges idő újraértékelése);
—
stabilizálja a résztvevőkre vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat (a keretprogramok között a részvételi szabályok tekintetében folytonosság fenntartása, ahol csak lehetséges; az iránymutatások lehető legkisebb mértékben való módosítása a keretprogram végrehajtása során; a munkaidő-kimutatási lapok egyszerűsítése a tevékenységek szükségtelen munkacsomagonkénti bejelentésének elkerülése érdekében; a szokásos költségelszámolási gyakorlatok szélesebb körben való elfogadása lehetőségének megvizsgálása, különösen a személyzeti költségek tekintetében);
—
javítsa a kiszervezett utólagos ellenőrzések minőségét (a kiszervezett utólagos ellenőrzések minőségének vizsgálatára szolgáló mechanizmusok javítása és az ilyen ellenőrzések felgyorsítása);
—
a kkv-k esetében egyszerűsítse az eszközöket, az adminisztrációt és az iránymutatásokat (oly módon, hogy csak minimális teher háruljon a kkv-kra, különösen pedig az induló innovatív vállalkozásokra, amelyek nem rendelkeznek a bonyolult eszközöket és iránymutatást kezelni képes erőforrásokkal és személyzettel);
Teljesítmény: Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA)
178. emlékeztet arra, hogy az ESBA általános célkitűzése „a növekedést előmozdító beruházások támogatása az uniós prioritásokkal összhangban”; egyedi célkitűzése pedig „az EBB csoport finanszírozási és beruházási műveletei volumenének növelése a kiemelt területeken”;
179. megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint az ESBA jó úton halad céljainak elérése felé, különösen az 500 milliárd EUR összegű beruházás mozgósítására vonatkozó fő célkitűzése tekintetében;
180. aggódik amiatt, hogy a rendelkezésre álló teljesítményinformációk a jóváhagyott műveletek kapcsán mozgósított beruházásokról, a jóváhagyott projektek számáról, a multiplikátorhatásokról és a tagállamok lefedettségéről ugyan tartalmaznak részleteket, de az öt mutató egyike sem követi nyomon az általános célkitűzésben körvonalazott fő területeken a kockázati szintet vagy az érvényesülést;
181. rámutat, hogy a mutatók nem mérik a voltaképpeni egyedi célkitűzés, vagyis az EBB-finanszírozás volumenének növelése felé történő előrehaladást, különös tekintettel a kockázatosabb műveletekre;
182. emlékeztet arra, hogy az ESBA eredményesen finanszírozta további jelentős beruházások támogatását, de egyes esetekben túlbecsülte azt, hogy az ESBA ténylegesen mennyi további beruházást eredményezett a reálgazdaságban (az ESBA értékelése és a Számvevőszék különjelentése(80) azt is kiemelte, hogy a finanszírozás teljes volumene nem tulajdonítható kizárólag az ESBA-nak);
183. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a finanszírozás „holtteherhatásának” kockázatát azokban az esetekben, amikor a szükséges beruházást más forrásokból, az ESBA-források bevonása nélkül is finanszírozni lehetett volna;
184. megjegyzi, hogy a mozgósított beruházásokra vonatkozóan bejelentett becslés nem veszi figyelembe, hogy az ESBA bizonyos műveletei más EBB-műveleteket vagy uniós pénzügyi eszközöket váltottak ki, illetve hogy az ESBA-támogatás egy részét olyan projektekre költötték, amelyeket más forrásokból is finanszírozni lehetett volna, még ha nem is azonos feltételek mellett;
185. hangsúlyozza, hogy az ESBA-ról szóló 2019-es EBB-jelentés szerint az ESBA tranzakcióinak zöme úgynevezett „különleges tevékenység”, amely meghatározása szerint magasabb kockázattal jár, mint az EBB szokásos műveletei (a 2019-ben aláírt új ilyen tevékenységek volumene 15 milliárd EUR volt, vagyis az az évi teljes EBB-hitelmennyiség 25%-a, míg az ESBA előtti szint 10% alatt maradt);
186. hangsúlyozza, hogy a Bizottság független értékelése szerint az ESBA elindítása óta számos új, kockázatosabb terméket vezettek be, például az infrastruktúra- és innovációkeret kapcsán pénzügyi közvetítők által kínált tőke- és kockázatmegosztási eszközöket;
187. megállapítja, hogy a Bizottság és az EBB elszalasztotta annak lehetőségét, hogy az ESBA forrásaiból még inkább a nagyszabású infrastruktúra-fejlesztési projektekről a kisebb, korszerűbb, fenntarthatóbb projektek felé való elmozdulást segítse, mivel elsősorban arra koncentrált, hogy újraindítsa az Unió gazdasági növekedését, és csak kevéssé foglalkozott e beruházások jövőbeli potenciáljával; felhívja a figyelmet néhány kisebb léptékű projektbe való, példa értékű beruházásra, amelyet az EBB az Unión kívül támogatott;
188. tudomásul veszi a Számvevőszék értékelését, amely megállapította, hogy az ESBA néhány uniós programot ugyan megerősített, de másokkal átmenetileg átfedésben volt;
189. aggódik a földrajzi eloszlás miatt (2019 végén az EU-15-re jutott az aláírt műveletek 80%-a, ami nagyobb, mint a GDP és a bruttó állóeszköz-felhalmozás alapján mért gazdasági súlyuk, míg az EU-13-ra csak 10%, a fennmaradó rész az „egyéb” kategóriába sorolható, és elsősorban több országot érintő projektekkel kapcsolatos);
190. emlékeztet arra, hogy az ESBA által finanszírozott projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásáról és hozzáadott értékéről az EBB-nek egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást kell nyújtania; hangsúlyozza, hogy az ESBA által támogatott valamennyi projekt további értékelését megfelelően dokumentálni kell;
191. felhívja a Bizottságot és az EBB-t, hogy
—
vizsgálják felül az ESBA keretében a magasabb kockázatú EBB-termékek használatát (a nemzeti fejlesztési bankokkal folytatott ESBA-műveletek esetében az EBB-nek – kellően indokolt esetben – keresnie kell a lehetőségeket az alárendelt kölcsönök szélesebb körének felhasználására; ez elősegítené annak biztosítását, hogy az ESBA-finanszírozás kiegészítse a nemzeti fejlesztési bankok és intézmények által nyújtott finanszírozást; az EBB-nek továbbá elő kell mozdítania a megfelelő kockázatmegosztási termékek használatát valamennyi nemzeti fejlesztési bank és intézmény esetében, különös tekintettel azokra, amelyek jelenleg alulreprezentáltak az ESBA-műveletekben); adjanak megbízást az ESBA keretében biztosított magasabb kockázatú EBB-termékek közép- és hosszú távú kockázati profiljáról szóló tanulmány készítésére;
—
erőteljesen ösztönözzék az uniós pénzügyi eszközök és az uniós költségvetési garanciák egymást kiegészítő jellegét (az új többéves pénzügyi keret programjai keretében a Bizottságnak javasolnia kell, hogy az uniós pénzügyi eszközök az elérendő szakpolitikai célkitűzések tekintetében koherensek és kiegészítő jellegűek legyenek, az eszközök közötti verseny elkerülése érdekében);
—
javítsák annak értékelését, hogy az esetleges ESBA-projekteket más forrásokból is finanszírozni lehetett volna-e, így például az úgynevezett „holtteherhatás” miatti veszteségek esetében (az EBB-nek a projekt értékelési szakaszában mérlegelnie kell, hogy az valószínűleg más finanszírozási források helyébe lép-e. Az EBB-nek fel kell használnia ezt az információt az ESBA-műveletek támogathatóságának értékeléséhez.);
—
készítsenek jobb becslést a mozgósított beruházásokról (a Bizottság és az EBB által közösen kidolgozott, az ESBA multiplikátorhatásának kiszámítására szolgáló módszertan a kettős beszámítás megelőzése érdekében tartalmazzon arányos intézkedéseket annak elősegítésére, hogy időben kiszűrjék és korrigálják az olyan eseteket, amikor az EBB közvetlenül és különböző ESBA-műveletek révén közvetetten is támogatja ugyanazt a beruházást);
—
javítsák az ESBA által támogatott beruházások földrajzi eloszlását (a Bizottságnak és az EBB-nek az ESBA irányítóbizottságán keresztül értékelnie kell a megfigyelt földrajzi eloszlás kiváltó okait, és ajánlásokat kell megfogalmazniuk az ESBA hátralévő végrehajtási időszakában meghozandó intézkedésekre vonatkozóan. Az ESBA irányítóbizottságának értékelnie kell a meghozott intézkedések hatását);
Gazdasági, társadalmi és területi kohézió
192. megjegyzi, hogy az 1b. alfejezet („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) kifizetései 53,8 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon és szakpolitikákon keresztül kerültek folyósításra:
—
ERFA és egyéb regionális műveletek: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 54,9%-a, azaz 29,6 milliárd EUR;
—
„Kohéziós Alap”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 16,4%-a, azaz 8,8 milliárd EUR;
—
„Európai Szociális Alap”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 25,9%-a, azaz 13,9 milliárd EUR;
—
„Egyéb programok”: az alfejezet költségvetésének legfeljebb 2,8%-a, azaz 1,5 milliárd EUR;
193. emlékeztet a többéves pénzügyi keret 1b. alfejezete („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) alatti kiadások fontos szerepére, amely a különböző tagállamok és régiók eltérő fejlettségi szintjei közötti különbségek csökkentésére és a régiók versenyképességének erősítésére összpontosít;
194. emlékeztet arra, hogy a Gazdasági, társadalmi és területi kohézió alfejezet keretében a tagállamok az egyes programozási időszakok kezdetén rendszerint többéves operatív programokat (OP) nyújtanak be a többéves pénzügyi keret teljes időtartamára nézve; a Bizottság jóváhagyását követően az operatív programok végrehajtásáért a Bizottság (a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO), valamint a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (DG EMPL)) és a tagállamok közösen felelnek;
195. megjegyzi, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) által 2019-ben végrehajtott megelőző intézkedéseknek kedvező volt az eredménye, és 2019-ben nem volt szükség az ERFA és a Kohéziós Alap kifizetéseinek felfüggesztésére, mivel a programhatóságok időben végrehajtották a szükséges korrekciós cselekvési terveket, és így mentesültek 16, összesen 1,1 milliárd EUR összegű kifizetés megszakításától (az összesen 1,2 milliárd EUR összegű 20 kifizetésből); megjegyzi továbbá, hogy a DG REGIO a rendszerhiányosságok korrekcióját kérő 19 figyelmeztető leveléből 12-t le tudott zárni, mert sikerült megvalósítani a szükséges kilépési pontokat;
196. üdvözli a Bizottság által a Számvevőszék 2018. évi éves jelentésében foglalt ajánlás végrehajtása érdekében végzett pozitív nyomon követést, valamint a lezárásra vonatkozó iránymutatások kidolgozásának megkezdését, amelyek célja annak biztosítása, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó megfelelő lezárási intézkedések kellő időben, de mindenképpen jóval a 2025-ös lezárás előtt rendelkezésre álljanak;
197. megelégedettséggel állapítja meg, hogy a Bizottság csalás elleni új stratégiájának 2019. április 29-i elfogadását követően a DG EMPL csaláskockázat-elemzést végzett, valamint a DG REGIO-val és a DG MARE-val közösen felülvizsgálta és frissítette a „csalás elleni közös stratégiát” és a közvetlen irányításra vonatkozó, csalás elleni saját stratégiáját; megjegyzi, hogy a DG EMPL továbbra is hozzájárult az Arachne kockázatértékelő eszköz fejlesztéséhez, amely többek között a nemzeti hatóságokat segíti a csalások kockázatának felderítésében;
198. megjegyzi, hogy az EMPL tevékenységi körével és az összes programozási időszakkal kapcsolatban folyamatban lévő összes OLAF-vizsgálatból 20 ügy kapcsolódik az ESZA-hoz, egy a FEAD-hoz és kettő 2019-es év végi közvetlen kiadásokhoz, és ezekben az ügyekben a (potenciális) csalás fő területei a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek be nem tartása, a túlárazás, valamint a közbeszerzési szabályok és eljárások megsértése voltak;
199. üdvözli, hogy 2019-ben tíz OLAF-jelentés nyomon követése zárult le, és különböző eszközökkel és formában csaknem 55,3 millió EUR visszafizettetésére került sor az uniós költségvetés védelmében;
Nyomonkövetési és kontrollrendszerek: adattárolás és -rögzítés, valamint a jelentéstétel digitalizációja
200. emlékeztet az Európai Parlament és a Tanács között az uniós költségvetés és a Next Generation EU szabálytalanságokkal – többek között csalással – szembeni fokozott védelme érdekében kötött intézményközi megállapodásra; felszólít az uniós finanszírozás végső kedvezményezettjeire vonatkozó információk és számadatok kontroll-, illetve ellenőrzési célú gyűjtésére, összehasonlítására és összesítésére szolgáló, egységesített intézkedések bevezetésére;
201. megjegyzi, hogy a hatékony kontroll és ellenőrzés biztosításához szükség van a megosztott irányítás keretében, illetve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből támogatott projektekhez és reformokhoz kapcsolódóan közvetlenül vagy közvetve uniós finanszírozásban részesülő végső kedvezményezettekre vonatkozó adatok gyűjtésére, ideértve a finanszírozás címzettjeinek tényleges tulajdonosaira vonatkozó adatokat is; az ilyen adatok gyűjtésére és kezelésére vonatkozó szabályoknak meg kell felelniük az alkalmazandó adatvédelmi szabályoknak;
202. megjegyzi, hogy a Számvevőszék egy folyamatban lévő ellenőrzés keretében jelenleg elemzi a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területhez tartozó, a Bizottság által saját ellenőrzései alapján kiszámított kiadások éves szintjének relevanciáját, megbízhatóságát és következetességét, és a Parlament várja az említett ellenőrzés következtetéseit;
A Számvevőszék megállapításai
203. úgy véli, hogy komoly aggodalomra ad okot, hogy a 236 vizsgált tranzakció alapján az ellenőrző hatóságok 29 hibát nem tártak fel, míg korábban 64 hibát feltártak, és a programhatóságok által alkalmazott korrekciók alapján (mindkét programozási időszakban összesen 334 millió EUR értékben) a Számvevőszék a hibaszintet 4,4%-ra becsüli;
204. csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a salátarendeletben előírt egyszerűsítési intézkedések ellenére sem sikerült a hibaarányt a 2017. évi 3%-os szintre csökkenteni; meggyőződése, hogy e tekintetben erőfeszítéseket kell tenni a következő programozási időszakban;
205. megjegyzi, hogy becslések szerint a záráskori kockázat 1,1% (2018-ban 1,3 %), a kifizetéskori kockázat pedig a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentése, valamint az érintett főigazgatóságok éves tevékenységi jelentései szerint a 2018. évi 1,7%-ról 2019-ben 2,2–3,1%-ra nőtt e kiadási terület esetében, ami a Számvevőszék által kiszámított hibatartományon belül van;
206. megjegyzi, hogy az ERFA esetében a kifizetéskori kockázat a 2018. évi 2%-ról 2019-ben 2,7–3,8%-ra nőtt, az ESZA esetében pedig a becslések szerint a 1,7% és 2,4% közötti sávban mozog; felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság megállapította, hogy az e szakpolitikai területhez kapcsolódó ellenőrzési megállapítások és feltárt szabálytalanságok elsősorban a nem támogatható kiadásokra, a közbeszerzési szabálytalanságokra és az ellenőrzési nyomvonallal kapcsolatos problémákra vezethetők vissza;
207. megjegyzi, hogy a DG EMPL 2019. évi éves tevékenységi jelentésében a 2%-os lényegességi küszöb alatti KPI-ről számolt be (1,7%-os fennmaradó teljes hibaarány), és meghatározott egy „maximális arányt” is (legfeljebb 2,4 %), amely lehetővé tenné esetleges további olyan hibák figyelembevételét, amelyek a bizottsági ellenőrzésekben nem szereplő műveletek kiadásaihoz kapcsolódnak; tudomásul veszi továbbá, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a „maximális arány” megfelelőbb, mivel figyelembe veszi a folyamatban lévő ellenőrzési munka lehetséges hatását is;
208. megjegyzi, hogy a mintában szereplő 236 tranzakcióra nézve az ellenőrző hatóságok 64 számszerűsíthető hibáról számoltak be a bizonyossági/zárócsomagban, és ezek a hibák nem támogatható költségeket (39) és a közbeszerzést (24), valamint hiányzó lényeges bizonylatokat érintettek (egy hiba);
209. aggodalommal állapítja meg, hogy a hibák többsége három fő kategóriához kapcsolódik:
—
a hibák 55%-áért „a támogatásra nem jogosult projektek” voltak felelősek: a 2014–2020-as programozási időszakra nézve öt olyan ERFA-projekt volt, amelyeknél olyan kedvezményezettek vagy műveletek részesültek támogatásban, amelyek nem feleltek meg az alkalmazandó rendeletben és az operatív programokban meghatározott támogathatósági feltételeknek;
—
a hibák 24%-ának a hátterében „a belső piaci szabályok be nem tartása” állt (a hibák 9%-át az állami támogatási szabályok megsértése, 15%-át pedig a közbeszerzési szabályok súlyos megsértése okozta);
—
a hibák 12%-át „nem támogatható kiadások” okozták;
210. megjegyzi, hogy a Számvevőszék nagy számban tárt fel közbeszerzésekkel, állami támogatási szabályokkal és támogatás-odaítélési eljárásokkal kapcsolatos hibákat, különösen a „Kohézió” és a „Természeti erőforrások” területén; megjegyzi, hogy ezek a hibák 20%-ban járultak hozzá a magas kockázatú kiadások Számvevőszék által becsült hibaszintjéhez (2018-ban: 16%), ezért a Bizottságnak meg kell találnia a hibák csökkentésének módjait;
211. hangsúlyozza, hogy az összetett szabályok nagyobb hibakockázattal járnak; elismeri, hogy a Bizottság folyamatosan a szabályok egyszerűsítésén, valamint az egyszerűbb teljesítési mechanizmusok, így például az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szélesebb körű alkalmazásán fáradozik;
212. úgy véli, hogy a Számvevőszék által az e terület 2019. évi kiadásai tekintetében becsült hibaszintet a programok többéves jellegével összefüggésben kell értékelni, amely esetben egy későbbi szakaszban további korrekciókat kell eszközölni, amelyek a program lezárásakor a kockázat jelentős csökkenését eredményeznék; felkéri a Számvevőszéket, hogy a 2007–2013-as kohéziós politikai programok lezárását követően készítsen jelentést, amelyben a becsült hibaarány is szerepel;
213. üdvözli, hogy a Bizottság közbeszerzési cselekvési tervet dolgozott ki, amelyet 2014 óta több alkalommal frissített;
214. aggodalommal állapítja meg, hogy az ESZA-kiadásokat érintő leggyakoribb hiba az alapvető bizonylatok hiánya; továbbá megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék egy olyan ESZA-projektet talált, amely megsértette az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokat;
215. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évről szóló éves jelentését, amely rámutat, hogy a megosztott irányítás alá tartozó programok kiadásaiban előforduló hibák többsége a nemzeti ellenőrző hatóságok által végzett ellenőrzések hibáiból ered; üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság technikai segítségnyújtási programokat hozott létre az irányító szervekkel való együttműködésre, a képzési programokra, valamint a nemzeti szakértői programok számadatainak elmélyítésére, az eszközök ismeretének növelésére és a fent említett hibák elkerülésére szolgáló eszközként; ezzel összefüggésben rámutat, hogy szükség van az Európai Bizottság csalás elleni stratégiájának nyomon követésére, valamint a tagállamok támogatására a csalás elleni intézkedések végrehajtásában, beleértve a tagállamok által az esb-alapok keretében bejelentett szabálytalanságok elemzését, mivel az uniós finanszírozással kapcsolatos mindennemű csalást meg kell szüntetni annak érdekében, hogy megszilárduljon a polgárok uniós kiadásokba és uniós intézményekbe vetett bizalma;
216. aggodalommal állapítja meg, hogy hiába számoltak be a nemzeti ellenőrző hatóságok már sok szabálytalanságról a Számvevőszék által vizsgált projektek kapcsán, mégis sok olyan hiba van, amelyet a belső kontrollok során nem észlelnek vagy helyesbítenek egy korábbi szakaszban; a Számvevőszék 2019-re vonatkozó megállapításai és következtetései alapján javasolja, hogy a Bizottság elemezze a felderítetlen hibák fő forrásait, és az ellenőrző hatóságokkal együtt dolgozza ki a bejelentett fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának növeléséhez szükséges intézkedéseket;
217. aggódik a számvevőszéki mintában szereplő 116 tagállami ellenőrző hatóság munkájának ellenőrzése során 18 esetében feltárt hiányosságok miatt, amelyek jelenleg korlátozzák az azok tevékenységére való támaszkodást (az újraszámított arány a 2014–2020-as időszakra vonatkozó 20 megbízhatósági dokumentumból kilencnél meghaladta a 2%-os lényegességi küszöböt; felhívja a figyelmet Számvevőszék azon észrevételére, hogy a Bizottság nyolc csomag esetében hasonló eredményekre jutott, és a fennmaradó hibaarányokat 2% felettire igazította); sajnálja, hogy a Számvevőszék nem tudja csatolni a munkáját érintő fenti tartós hiányosságok okainak elemzését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság sem tudott érdemi magyarázatot adni az okokra és a tagállami hatóságok közötti országspecifikus különbségekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes nemzeti ellenőrző hatóságoknál fennálló tartós, rendszerszintű hiányosságok mögöttes okaira vonatkozó információk hiánya akadályozza e problémák hatékony és eredményes kezelését és megoldását;
218. megjegyzi, hogy a Számvevőszék a mintában szereplő tranzakciók közül 120-ra (55%) nézve tudott az ellenőrző hatóságok munkájának áttekintése alapján következtetést levonni; nagyon aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék e hatóságok munkájának hatókörével, minőségével, illetve dokumentálásával kapcsolatban 100 tranzakció (45%) esetében állapított meg hiányosságokat, ezért a Számvevőszéknek újra el kellett végeznie a megfelelő ellenőrzési eljárásokat;
219. hangsúlyozza, hogy 2019-ben a Bizottság 26 szabályszerűségi ellenőrzést végzett (a DG REGIO 14-et, a DG EMPL pedig 12-t) 11 tagállamban, és ezekről a szabályszerűségi ellenőrzésekről szóló jelentéstervezeteiben arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrző hatóságok 2017/2018-as számviteli évre vonatkozó éves kontrolljelentéseiben szereplő fennmaradó hibaarányokat alábecsülték (a Bizottság ezért megnövelte ezeket az arányokat);
220. megjegyzi, hogy a szabályszerűségi ellenőrzések közül 13 (ebből 5-öt a DG REGIO és 8-at a DG EMPL végzett) 2020 májusáig lezárult, de ezen ellenőrzések felénél a fennmaradó hibaarány még nem volt végleges;
221. üdvözli, hogy a Bizottság 2020-tól arra törekszik, hogy az érintett ellenőrző hatóságokkal folytatott strukturált megbeszélésekbe beépítse az uniós ellenőrzések során feltárt további hibák részletes elemzését, amelyben szerepel, hogy az ellenőrző hatóságok milyen intézkedéseket tettek az ilyen hibák észlelésének elmaradásával kapcsolatban;
222. a Számvevőszékhez hasonlóan örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság és az ellenőrző hatóságok közös kezdeményezés keretében és összehangolt erőfeszítésekkel igyekeznek javítani az ellenőrző hatóságok munkájának dokumentálását, valamint hogy 2019 decemberében kidolgozták az ellenőrzési dokumentációról szóló vitaanyagot, amelynek használata ugyan nem kötelező, de az első lépést jelenti az ellenőrző hatóságok teljesítményének és munkájuk dokumentálásának javítása terén;
223. üdvözli a közös rendelkezésekről szóló rendelet 2021–2027-es programozási időszaka alatt és a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó alapok keretében a tagállamok projektmenedzsereire és irányító hatóságaira vonatkozó követelmények egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy e probléma megoldásának kulcsa a nemzeti támogathatósági szabályok egyszerűsítése, amelyek segíthetnek az adminisztratív terhek és a hibák előfordulásának csökkentésében, ezáltal biztosítva a magas szintű átláthatóságot; sürgeti az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szélesebb körű alkalmazását, ami a Számvevőszék szerint is nagy segítséget jelent a kérelmezők számára és megkönnyíti az ellenőrzést; egyetért a Számvevőszék azon következtetéseivel, amelyek szerint az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) végrehajtására vonatkozó szabályok megváltoztatása tovább gyorsítja a végrehajtási folyamatot; rámutat, hogy javítani kell a nemzeti szintű ellenőrzési munkamódszereket; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszéd keretében elemezze a közigazgatási gyakorlatokat és eljárásokat a nem megfelelő hatékonyság kiküszöbölése érdekében, és gondoskodjon a hatékony közigazgatási gyakorlatokra és eljárásokra vonatkozó példák terjesztéséről valamennyi illetékes hatóság számára;
224. a DG EMPL 2019. évi éves tevékenységi jelentése alapján megállapítja, hogy a DG EMPL észszerű bizonyossággal rendelkezett és arra a következtetésre jutott, hogy az operatív programok irányítási és kontrollrendszerei a tervezettnek megfelelően működtek 2019-ben, kivéve 29 ESZA/IFK- és egy FEAD-programot, amelyek jelentős hiányosságokat mutattak a rendszerek néhány kulcsfontosságú eleme tekintetében;
225. megelégedéssel állapítja meg a DG EMPL 2019. évi éves tevékenységi jelentése alapján, hogy a DG EMPL megtette a szükséges nyomonkövetési intézkedéseket a Számvevőszék által közölt valamennyi, a 2015–2018. évi megbízhatósági nyilatkozatokhoz kapcsolódó ajánlással kapcsolatban, és hogy 2020. március végére nem voltak lezáratlan számvevőszéki ajánlások;
226. rámutat, hogy a gyakorlatban a 2019. évi éves tevékenységi jelentésekben megfogalmazott fenntartások többsége főként a 2018/2019-es beszámoló hibaarányain alapult, amelyet még nem fogadtak el, ezért mindkét főigazgatóság arról számolt be, hogy a 2018/2019-es hibaarány legkorábban a 2020. évi éves tevékenységi jelentésekben kerül megerősítésre;
227. úgy véli, hogy az Unió pénzügyi érdekei és az adófizetők pénze a szervezett bűnözői csoportok célpontjává váltak, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket azon bűnszervezetekkel szemben, amelyek uniós forrásokra tesznek szert;
228. ismételten elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék és a Bizottság eltérő módszereket alkalmaz a pénzügyi tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről szóló véleményeik kidolgozása során;
229. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az esb-alapokhoz tartozó pénzügyi eszközökről szóló éves jelentés közzététele esetében a Bizottság nem tartja be a vonatkozó rendeletben(81) rögzített határidőket; megismétli a Parlament arra irányuló kérését, hogy a jelentést októberig tegyék közzé, hogy ily módon annak megállapításait fel lehessen használni a mentesítési eljárás keretében; elvárja, hogy az átláthatóság növelése érdekében a Bizottság kedvezően reagáljon e konkrét kérésre;
Az Európai Számvevőszék 04/2020. számú áttekintése a műanyaghulladékok problémájának leküzdésére irányuló uniós intézkedésekről
230. megjegyzi, hogy bár a szóban forgó áttekintés nem ellenőrzési jelentés, megvizsgálta a műanyagokkal kapcsolatos 2018. évi stratégiában meghatározott, a szárazföldi műanyaghulladékok problémájával kapcsolatos uniós megközelítést;
231. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék a hulladékkal összefüggő bűncselekmények kezelésére szolgáló uniós jogi kerettel kapcsolatban hiányosságokat tárt fel: többek között a szennyezett területekre, valamint a szankciókra és a vádemelési arányokra vonatkozó adatok hiányát; a környezeti bűnözésnek minősülő magatartásformák megállapítása során felmerülő nehézségeket, amelyek a jogbizonytalanságból adódnak (például a hulladéknak és a hulladékstátusz megszűnésének a meghatározása kapcsán); az uniós jogi aktusok alkalmatlanságát arra, hogy kezeljék a bűnszervezetek egyre nagyobb arányú érintettségét a környezeti bűnözésben, amely ennélfogva olyan egyéb bűncselekményekkel is összefüggésbe kerül, mint a pénzmosás; a szankciók összetételére (közigazgatási, büntetőjogi, polgári jogi) vonatkozó harmonizált uniós szabályok hiányát; valamint a környezeti bűnözéssel foglalkozó szakosodott rendőrségi, ügyészségi és bírósági állomány hiányát;
232. megjegyzi, hogy a vegyi újrahasznosítás sokféle technológia alkalmazásával elképzelhető, amelyek azonban egyelőre sem technológiai, sem gazdasági szempontból nem valósíthatók meg a hulladék kezelésére, ugyanakkor a hulladéklerakást drámai mértékben csökkenteni kell; úgy véli, hogy az újrafeldolgozás technológiai és gazdasági megvalósíthatóságának javítása érdekében drasztikusan meg kell növelni az újrafeldolgozási kapacitásokat; meggyőződése, hogy a műanyag hulladékok jogszerű ártalmatlanításával kapcsolatos kapacitás megnövelése a műanyag csomagolást gyártók számára – a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszeren belüli kötelezettségeik teljesítéséhez – kedvezően hat majd az illegális hulladékkereskedelem és a hulladékkal kapcsolatos más bűncselekmények problémájára;
233. üdvözli az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrást, amely megfelelő eszköz arra, hogy a tagállamokat az újrafeldolgozás javítására ösztönözzék; kiemeli e tekintetben a megfelelő jelentéstétel szükségességét;
Súlyos szabálytalanságok és a pénzeszközök hűtlen kezelése a tagállamokban
234. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az egy támogatott munkavállalóra jutó EGAA-költségek és a visszailleszkedési arány között nagyon gyenge vagy egyáltalán nem is áll fenn összefüggés; Spanyolországban például az egy munkavállalóra jutó költség 2422,74 EUR, a visszailleszkedési arány pedig 48%, míg Finnországban az egy főre jutó költség 2289,81 EUR, a visszailleszkedés aránya pedig 83%; az integrációs arányok és a költségek tagállamonként nagyon eltérőek, azt azonban lehetetlen megállapítani, hogy az egy főre jutó magasabb összegek ténylegesen magasabb visszailleszkedési arányt eredményeznek-e; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg körültekintően ezt az ellentmondást, és szolgáljon rá megoldással;
235. úgy véli, hogy az uniós ifjúsági garancia nem a várakozásoknak megfelelően teljesít; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fiatalokat segítő programok ne támasszanak teljesíthetetlen elvárásokat; kitart amellett, hogy a Bizottságnak reális és megvalósítható célok kitűzésével kell kezelnie az elvárásokat;
236. megjegyzi, hogy a DG EMPL 2019-ben 16 figyelmeztető levelet küldött ki, amikor jelentős hiányosságokat tárt fel az irányítási és kontrollrendszerekben; 12 határozatot hozott a fizetési határidők megszakításáról (négyet Olaszország, hármat Magyarország, kettőt az Egyesült Királyság és Franciaország, egyet pedig Spanyolország esetében), amellett hogy a kifizetések felfüggesztéséről is született egy határozat (Egyesült Királyság – Skócia);
237. megjegyzi, hogy jelentős fenntartásokat fogalmaztak meg Olaszország (15 fenntartás, 50,26 millió EUR értékben) és Franciaország (9 fenntartás, 47,95 millió EUR értékben) esetében; Olaszország esetében ez főként a közbeszerzési irányelv nemzeti jogszabályok általi helytelen átültetéséből adódó, a közbeszerzések tekintetében tapasztalható rendszerszintű hiányosságnak tudható be, míg Franciaországban öt program esetében nem állt a regionális ellenőrző szervek rendelkezésére elegendő idő a műveletek ellenőrzésének határidőn belüli lezárására;
238. megjegyzi, hogy a tagállamok által a 2018–2019-es pénzügyi évben végrehajtott pénzügyi korrekciók teljes összege 3,41 milliárd EUR volt, és hogy Magyarország esetében ez az összeg 912 millió EUR-t, Spanyolország esetében 578 millió EUR-t, Szlovákia esetében 368 millió EUR-t, Lengyelország esetében pedig 236 millió EUR-t tett ki; ami a tagállamok által a 2014–2020-as időszak kezdete óta bejelentett összes pénzügyi korrekciót illeti, a teljes összeg 6,10 milliárd EUR-t tett ki, ebből 2,15 milliárd EUR jutott Magyarországra, 668 millió EUR Spanyolországra, 647 millió EUR Lengyelországra és 459 millió EUR Szlovákiára;
239. aggodalommal állapítja meg, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságnak (DG REGIO) a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében a 2014–2020-as programozási időszak 67 ERFA/KA programjára, valamint a 2007–2013-as programozási időszak 9 ERFA/KA programjára és az IPA egyik határokon átnyúló együttműködési programjára vonatkozóan két fenntartást kellett kiadnia; rámutat, hogy az irányítási és kontrollrendszerek súlyos hiányosságai a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves keret esetében a kiadások tekintetében 10% feletti becsült kockázatot eredményeznek; üdvözli, hogy a frissített költségvetési rendelet tovább pontosította az összeférhetetlenség fogalmát a megosztott irányítással összefüggésben;
240. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Foglalkoztatási Főigazgatóságnak (DG EMPL) a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében fenntartást kellett kiadnia az ESZA/ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) tekintetében (30 ESZA-/IFK- és FEAD-program) a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan; megjegyzi, hogy mivel éves tevékenységi jelentéseiben a két főigazgatóság arról számolt be, hogy a jövőbeli további pénzügyi korrekciók alkalmazása miatt nem fogalmaztak meg fenntartásokat azokban az esetekben, amikor az előző számviteli évre vonatkozó, megerősített fennmaradó hibaarány 2% feletti szintet ért el, a Bizottság fenntartásai többnyire ideiglenes arányokon alapulnak, és nem feltétlenül fedik le az összes lényeges kockázatot;
241. kifejezetten aggasztónak tartja, hogy a Bizottság jelentések szerint lezárt egy olyan ellenőrzési eljárást, amely megerősítette az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályok súlyos megsértését a Cseh Köztársaságban;
242. aggodalommal állapítja meg, hogy jelentések szerint a DG REGIO ellenőrzési jelentése három olyan, az ERFA-ból nyújtott vissza nem térítendő támogatást azonosított, amelyek megsértették a cseh jogot, valamint a közös rendelkezésekről szóló uniós rendeletben foglaltakat az ERFA-ra vonatkozóan; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai strukturális alapokból származó kifizetések irányítása kapcsán megállapítást nyert az összeférhetetlenség fennállása;
243. elvárja, hogy a Bizottság tájékoztassa a Parlamentet és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot a cseh kormánynak a jelentésben megfogalmazott ajánlások kapcsán tett válaszintézkedéseiről; megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy annak ellenére, hogy immár több mint két év eltelt azóta, hogy a Bizottság megindította ellenőrzéseit, még mindig nem született megoldás a cseh miniszterelnök, Andrej Babiš esetében állítólagosan fennálló összeférhetetlenséggel kapcsolatos helyzetre; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az eljárás átfogó és gyors elvégzésére irányuló erőfeszítéseit, a lehető leghamarabb tegye közzé az ellenőrzési jelentést, tegyen jelentést következtetéseiről a Parlamentnek, és szükség esetén függessze fel és/vagy hívja vissza a nem megfelelően felhasznált finanszírozást; emlékeztet a cseh miniszterelnök összeférhetetlenségi ügyéről szóló, 2020. június 19-i parlamenti állásfoglalásra(82), amely kimondja, hogy amennyiben megerősítést nyer a Babiš úrral kapcsolatos összeférhetetlenség, azt meg kell szüntetni, vagy le kell mondania közfeladatáról;
Ajánlások
244. felszólítja a Bizottságot, hogy
—
alaposan elemezze a Számvevőszék által az ellenőrzések során feltárt, minden évben azonosított, továbbra is fennálló rendszerszintű hiányosságokat okozó mögöttes okokat és lehetséges strukturális problémákat, és fordítson kiemelt figyelmet az esetleges országspecifikus különbségekre; kéri a Bizottságot, hogy az elemzésbe foglaljon bele az alacsony hibaszintet mutató és a Számvevőszék által megbízhatónak ítélt nemzeti hatóságok bevált gyakorlataira vonatkozó észrevételeket is; kéri a Bizottságot, hogy ezt az elemzést a Számvevőszékkel szoros együttműködésben végezze el, és aktívan vonja be a nemzeti hatóságokat mind a problémák leírása, mind a lehetséges megoldások tekintetében;
—
ossza meg ezen elemzés eredményeit a Számvevőszékkel, a mentesítésért felelős hatósággal és a tagállamokkal;
—
ezen elemzés alapján fogalmazzon meg egyértelmű, gyakorlati szempontból hasznos, valamint könnyen végrehajtható horizontális és országspecifikus ajánlásokat a nemzeti hatóságok számára; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki strukturált párbeszédet a nemzeti hatóságokkal, a Számvevőszéket pedig kéri, hogy folyamatosan dolgozzon a kapacitásbővítésen és a bevált gyakorlatok cseréjén a nemzeti ellenőrző hatóságok által végzett munka megbízhatóságának javítása érdekében; tájékoztassa folyamatosan a mentesítésért felelős hatóságot e párbeszéd előrehaladásáról;
—
haladéktalanul pontosítsa a támogathatósági feltételeket (többek között annak meghatározása révén, hogy mit értünk „fizikailag befejezett” és/vagy „teljes mértékben végrehajtott” műveletek alatt annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat annak ellenőrzésében, hogy a műveletek megfelelnek-e a közös rendelkezésekről szóló rendelet 65. cikke (6) bekezdésének, és hogy elkerülje a nem támogatható műveletek felderítésének elmaradását);
—
tegyen intézkedéseket az ellenőrző hatóságok által bejelentett fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának növelése érdekében (elemezze a felderítetlen hibák fő forrásait, és az ellenőrző hatóságokkal együtt dolgozza ki a fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának javításához szükséges intézkedéseket);
—
a nyomon követés megkönnyítése érdekében évente nyújtson be jelentést a Parlamentnek, amelyben részletezi az egyes költségvetési jogcímek hozzájárulását az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó célkitűzéshez és a biológiai sokféleséget célzó kiadásokhoz;
—
adott esetben és az ágazati jogszabályokkal összhangban sürgősen kezdje meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások és azok teljesítményének nyomon követésére szolgáló hatékony módszertan kidolgozását annak érdekében, hogy el lehessen érni azt az átfogó célt, hogy a 2021–2027-es uniós költségvetés és az Európai Helyreállítási Eszköz (NGEU) keretében eszközölt kiadások teljes összegének legalább 30%-át éghajlat-politikai célkitűzések támogatására fordítsák;
—
a tagállamokkal együtt az alkalmazás egységesítése érdekében – többek között a Technikai Támogatási Eszköz segítségével – vezessen be egy egységes, integrált, átjárható tájékoztatási és nyomonkövetési rendszert, amely többek között az adatok hozzáférhetővé tételére és elemzésére, valamint a kontrollok megbízhatóságának növelésére szolgáló közös adatbányászati és kockázatminősítési eszközt is tartalmaz;
—
vezessen be egy uniós szintű panasztételi mechanizmust, amelyet a források azon kedvezményezettjei vehetnek igénybe, akik a nemzeti hatóságok által elkövetett kötelességszegéssel vagy a bűnszövetkezetek, illetve bűnszervezetek nyomásával szembesülnek, és amely mechanizmus például lehetővé teszi számukra, hogy panaszaikat a Bizottság nyilvántartásba vegye;
—
továbbra is folytasson következetes és széles körű együttműködést az ellenőrző hatóságokkal a szilárd ellenőrzési keret biztosítása, szükség esetén a bizonyosságszerzéssel kapcsolatos munka minőségének javítása, valamint a szükséges hibaészlelési és -korrigálási képességek szavatolása érdekében;
—
írja elő az irányító hatóságok számára, hogy hozzanak intézkedéseket a leggyakrabban előforduló hibák kiküszöbölésére, valamint a jövőbeli kiadásokat érintő kockázatok csökkentésére, és szükség esetén javítsák mind az irányítási ellenőrzések, mind az auditok felderítési kapacitását;
—
az ellenőrzés keretében végzett értékelés javítása érdekében ne a fennmaradó hibaarányt, hanem a kifizetéseknél jelentkező hibaarányt bocsássa rendelkezésre;
—
folytassa az együttműködést a Számvevőszékkel az ellenőrzési módszerek és a jogi szövegek értelmezésének további összehangolása érdekében;
—
amennyiben a forrásokhoz kapcsolódó csalás és korrupció fokozott kockázata áll fenn, fordítson kiemelt figyelmet azon tagállamokra, valamint biztosítson intenzívebb technikai támogatást számukra, amelyek irányítási és kontrollrendszerei csak részben megbízhatók vagy nem megbízhatók;
—
fordítson kiemelt figyelmet a közbeszerzési eljárások keretében odaítélt keretmegállapodásokra, mivel az ezekkel kapcsolatos csalás és korrupció fokozott kockázatot jelent az Unió pénzügyi érdekeire nézve;
—
a lehető leggyorsabban csökkentse a kötelezettségvállalások terén fennálló elmaradást;
—
részletezze az éves tevékenységi jelentésekben, hogy a tagállamok és a Bizottság által kiszabott utólagos pénzügyi korrekciókkal érintett összegeket hogyan használták fel újra, különösen azokban az esetekben, amelyek során csalást, korrupciót vagy más bűncselekményt követtek el;
—
haladéktalanul, és 2021 októberéig tegye közzé az esb-alapokhoz tartozó pénzügyi eszközökről szóló 2020. évi éves jelentést annak érdekében, hogy annak megállapításai felhasználhatók legyenek a mentesítési eljárás során;
—
dolgozzon ki a magas rangú politikusok esetében fennálló összeférhetetlenséggel szembeni szigorú stratégiát; a tagállamokkal együtt dolgozzon ki hatékony jogi eszközöket az uniós kohéziós forrásokat kihasználó oligarchikus struktúrák kialakulásának elkerülése érdekében;
—
tájékoztassa a Parlamentet a DG REGIO ellenőrzési jelentésében szereplő, csehországi összeférhetetlenségi ügy minden további fejleményéről;
—
vegye figyelembe a műanyaghulladékok kapcsán megfogalmazott számvevőszéki észrevételeket a 2008/99/EK irányelv felülvizsgálata során, különös tekintettel a minimumkövetelményekre, valamint a hulladékkal kapcsolatos különböző bűncselekmények egyértelmű meghatározására;
—
kezelje az újrafeldolgozási és égetési kapacitás hiányának problémáját a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények – például az illegális hulladékkereskedelem – csökkentése érdekében azáltal, hogy növeli a műanyaghulladék jogszerű ártalmatlanítására szolgáló kapacitásokat és az ártalmatlanítás gazdasági vonzerejét a műanyaghulladékok termelői számára;
—
javítsa az újrafeldolgozás fogalommeghatározását és az újrafeldolgozásra vonatkozó jelentéstételi követelményeket, különösen az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrásra tekintettel; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy digitalizálják a gazdasági szereplők közötti hulladékáramlásokra vonatkozó jelentéstételt és nyomon követést annak érdekében, hogy jobban fel lehessen tárni az illegális hulladékkereskedelemmel kapcsolatos szabálytalanságokat és jelzéseket;
—
az illetékes nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben elemezze a hulladékgazdálkodási infrastruktúrára rendelkezésre álló források alacsony felhasználásának okait, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elemzés megállapításairól; tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot arról, hogy a Bizottság miként segíti a tagállamokat a felhasználási arány növelésében, és tárja fel a további segítségnyújtási lehetőségeket;
—
tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a kohéziós forrásoknak az újrafeldolgozás és a hulladékgazdálkodás támogatására szánt alapokból a Covid19-világjárvány következtében más területekre történő átcsoportosításáról;
—
sürgősen tegye prioritássá a csomagolásra vonatkozó alapvető követelmények felülvizsgálatát annak érdekében, hogy felgyorsítsa a műanyag csomagolások tervezésének és gyártásának az újrafeldolgozhatóságot és a fenntarthatóságot szem előtt tartó átalakítását, kellő időben a műanyag csomagolások újrafeldolgozására vonatkozó 2025-ös célkitűzés elérésének támogatásához;
245. általánosabban arra kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb hajtsa végre a Számvevőszék valamennyi függőben lévő ajánlását, a végrehajtásról készítsen egyedi jelentéseket, hosszabb távon pedig vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait az új ESZA+ intézkedéseinek 2021-től kezdődő végrehajtása során;
246. megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság 2019. évi éves tevékenységi jelentésében foglaltak szerint 2019-ben nem indult eljárás a programok előirányzatainak nettó korrekciók révén történő csökkentésére; felhívja a Bizottságot, hogy módszeresen alkalmazzon nettó pénzügyi korrekciókat, amennyiben teljesülnek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 145. cikkének (7) bekezdésében meghatározott feltételek;
247. felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson iránymutatást és támogatást, valamint azonosítsa és ossza meg a bevált gyakorlatokat a tagállamokkal;
Teljesítmény: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap (KA)
248. emlékeztet arra, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap támogatja az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politikáját (uniós kohéziós politika), amelynek célja az Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió erősítése a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbségek csökkentése révén;
249. emlékeztet arra, hogy az ERFA valamennyi tagállamra kiterjed, és több olyan kiemelt területre összpontosít, mint az innováció és a kutatás, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása, illetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság; megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság 31,1 milliárd EUR-t különített el az ERFA költségvetésére; emlékeztet arra, hogy a Kohéziós Alap azon tagállamoknak nyújt támogatást, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme (GNI) nem éri el az uniós átlag 90%-át, főként a transzeurópai közlekedési hálózatokhoz és a környezethez kapcsolódó projekteket finanszíroz, 2019-re pedig 11,5 milliárd EUR költségvetési juttatásban részesült;
250. aggodalommal jegyzi meg, hogy évekkel a 2014–2020-as programozási időszak kezdete után az ERFA és a Kohéziós Alap 72 programmutatójának csak alig több mint egyharmada alakul megfelelően, annak ellenére, hogy a célértékek egy részét csökkentették; emlékeztet a fő teljesítménymutatók további javítására irányuló ajánlásra; megjegyzi azonban, hogy az adatok korlátozottsága akadályozza az ellenőröket abban, hogy átfogó teljesítményértékelést készítsenek ezen a szakpolitikai területen, mivel nehéz felmérni, hogy az alapok teljesítették-e vagy valószínűsíthetően teljesítik-e a kitűzött általános és konkrét célkitűzéseket, még akkor is, ha az egyes mutatók alakulása értékelhető a meghatározott részcélokhoz és célokhoz képest; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki következetes értékelési keretet, amely képes megállapítani, hogy teljesültek-e az ERFA és a Kohéziós Alap részcéljai és céljai;
251. aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék által felvetett, a belső kontrollmechanizmusok tagállamokban tapasztalható hiányával vagy az adatok megbízhatatlanságával kapcsolatos problémák miatt;
252. mivel a feltárt hibák többségét „támogatásra nem jogosult projektek” okozták, hangsúlyozza, hogy komoly aggodalmának ad hangot az elért eredményekről szóló bizottsági jelentéstétel megbízhatóságával és hitelességével kapcsolatban, mivel ezeknek és a hasonló (még fel nem tárt) projekteknek semmiképpen sem kellene „hozzájárulniuk” az uniós gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika segítségével elért szélesebb körű eredmények átfogó értékeléséhez; javasolja, hogy a Bizottság értékelje újra a ténylegesen elért eredményekre vonatkozó jelentéstételi folyamatát;
253. elismeri, hogy a digitális eszközök – például az Arachne – fontos szerepet töltenek be a korrupció és az uniós pénzeszközök hűtlen kezelése elleni küzdelemben; felhívja a tagállamokat, hogy további indokolatlan késedelem nélkül vezessék be ezen eszközök alkalmazását; sajnálja, hogy nem minden tagállam használja az Arachne adatbányászati eszközt a csalások felderítésének javítására; rámutat, hogy a csalásokat illetően a Bizottság és a tagállamok egyaránt felelősek a Kohéziós Alap kiadásaival kapcsolatos csalások elleni fellépésért; az Európai Ügyészséggel és az OLAF-fal együttműködve fokozniuk kell a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak – az Arachne eszköz mellett – komolyan fontolóra kell vennie a nagy adathalmazok és más informatikai eszközök alkalmazását, mégpedig nemcsak a nyomozásokkal összefüggésben, hanem a tendenciák változásainak nyomon követése, valamint az uniós források hűtlen kezelése terén észlelt egyéb módszerek megakadályozása tekintetében is;
254. megjegyzi, hogy mindkét alap a Bizottság és a tagállamok megosztott irányítása alá tartozik, végrehajtásuk pedig a tagállamok által kidolgozott és a Bizottság által jóváhagyott operatív programok révén történik;
255. örömmel látja, hogy a 2019 végéig nyújtott teljesítményről szóló első éves jelentésében a Számvevőszék az ERFA-programok teljesítményének áttekintését az általános célkitűzéssel kapcsolatos, világosan megfogalmazott következtetések pozitív példájaként említi; ösztönzi a DG REGIO-t, hogy továbbra is terjesszen elő egyértelmű következtetéseket a teljesítményre vonatkozó szakaszokban mind az általános, mind a konkrét célkitűzések tekintetében, és felkéri a többi főigazgatóságot, hogy kövessék ezt a jó példát, és javítsák következtetéseiket azok informatívabbá és egyértelműbbé tétele révén;
256. rámutat, hogy a teljesítmény- és eredménymutatókból származó információkat számos olyan értékelés és vizsgálat eredményei egészítik ki, amelyek a 2007–2013-as időszak eredményeit, valamint a 2014–2020-as időszak kohéziós politika terén végrehajtott programjai tervezésének és végrehajtásának korai szakaszait elemzik; egyetért a Számvevőszék azon megjegyzésével, hogy a jogalkotási tervezésben foglalt ezen értékelések késedelmes közzététele azt jelenti, hogy a levont tanulságok túl későiek ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak a jelenlegi vagy az azt követő programozási időszakokra (például a 2014–2020-as utólagos értékelések eredményei várhatóan 2025 végén állnak majd rendelkezésre, amint azt a közös rendelkezésekről szóló rendelet előírja, akkorra a 2021–2027 közötti programozási időszak az ötödik évében lesz, és a Bizottságnál valószínűleg előrehaladott állapotban lesz a 2027 utáni jogalkotási javaslatok előkészítése);
257. aggodalommal állapítja meg, hogy a végrehajtás hatodik évének végén az ERFA és a Kohéziós Alap felhasználási aránya 6,6%-kal alacsonyabb, mint az előző programozási időszak azonos szakaszában; hangsúlyozza, hogy ez részben a programozási időszak kezdetén tapasztalható késedelmeknek tudható be; megjegyzi azonban, hogy az esb-alapok felhasználási aránya 2019-ben magasabb volt, mint a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret bármely más évében; továbbá felhívja a figyelmet annak kockázatára, hogy a támogathatósági időszak végéhez közeledve és a Covid19-válság körülményeire tekintettel a tagállamok esetleg a felhasználási arányokat helyezik előtérbe a kohéziós célkitűzésekkel, a teljesítménnyel és a szabályszerűséggel szemben; hangsúlyozza, hogy a teljesítményről a megfelelésre való áttérés hátráltatja a kohéziós célkitűzéseket, és szükségtelen kiadásokat eredményez, ezért felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket az eljárások egyszerűsítésére, amelyek a fent említett körülmények között hozzájárulhatnak a források felelős és megfelelő felhasználásához, és ezáltal a helyreállításhoz a tagállamokban, szem előtt tartva, hogy a 2021–2027-es programozási időszakban a tagállamok célkitűzéseinek nagyratörőbbnek kell lenniük a Covid19-válság gazdasági és társadalmi hatásaira reagálva, a polgárok és a munkahelyek megvédése és a beruházási környezet megerősítése céljából, valamennyi kormányzati szintet bevonva a helyreállítási tervek kidolgozásába és végrehajtásába;
258. felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a régiókat, amelyek esetében alacsony a finanszírozás felhasználási aránya, és segítse őket a kohéziós alapok hatékonyságát és eredményességét javító szabályok azonosítása révén;
259. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika területén, amelyre nagyszabású infrastrukturális projektek jellemzőek, hosszabb idő telhet el a program megkezdése, végrehajtása, valamint a teljesítmények és eredmények megvalósulása között; aggasztónak tartja, hogy az előrehaladásra valószínűleg hatással lesz a kohéziós politika végrehajtásának az uniós költségvetés többi részéhez képest viszonylag alacsony szintje is; megjegyzi, hogy ezek a tényezők, valamint az, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb adatok (a 2023 végéig tartó végrehajtási időszakban) 2018 végére vonatkoznak, a Számvevőszék szerint megnehezítik, hogy már ebben a szakaszban következtetéseket lehessen levonni a célkitűzések elérésére nézve; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a program kezdete, végrehajtása, valamint az outputok és eredmények megvalósítása között eltelt időt; megjegyzi, hogy meg kell erősíteni a hálózat készenléti szintjének felügyeletét; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan szakértői csoportot, amely támogatást nyújt a tagállamoknak az ilyen nagyságrendű projektek irányításához;
260. rendkívül aggasztónak tartja az egyik tagállamról szóló azon médiajelentéseket, amelyek az ERFA által társfinanszírozott olyan szakképzési célú infrastrukturális beruházásokról számolnak be, amelyek esetében az épületeket a minimálisan előírt hároméves időszak után átalakították; sajnálatát fejezi ki az átalakítással kapcsolatban a csalásra és személyes gazdagodásra vonatkozó állítások miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tudott további információkkal szolgálni a fennmaradó kétségek eloszlatása érdekében; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy megfelelően nyomon kövesse ezeket az állításokat; úgy véli, hogy a tartósság elve fontos biztosíték a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló uniós források hatékony és eredményes felhasználása szempontjából;
261. úgy véli, hogy a háromtól öt évig terjedő minimális tartósságra vonatkozó jogszabályi követelmény túl rövid a befektetett összeghez és az ilyen projektek hosszú élettartamához viszonyítva; sajnálja, hogy a társjogalkotók nem határoztak hosszabb tartóssági követelmények bevezetéséről a [közös rendelkezésekről szóló rendelet] felülvizsgálata során; megjegyzi, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között az infrastrukturális beruházások tartósságára és az idő előtti átalakításra vonatkozó nemzeti szabályok tekintetében;
262. aggodalmát fejezi ki a vállalkozóknak nyújtott finanszírozás ellenőrzésének és nyomon követésének hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki részletes stratégiát a finanszírozás ellenőrzésére; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy értékelje az e pénzügyi mechanizmus által finanszírozott projektek eredményeit; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegye közzé értékelésének eredményeit;
263. tudomásul veszi a Számvevőszék teljesítményelemzése szempontjából lényeges egyéb tényezőket, amelyek rámutatnak, hogy a kohéziós politika célkitűzéseit – például a foglalkoztatási rátával, a gazdasági fejlődéssel és az éghajlat- és energiapolitikával kapcsolatos célkitűzéseket – számos nemzeti és külső tényező befolyásolja mind Európában, mind világszerte; továbbá, hogy számos tagállamban a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás jellemzően az e kérdésekre szánt források kis hányadát teszi ki, ezért a kohéziós politikai célkitűzésekkel együtt járó, speciálisan kialakított nemzeti politikák és programok nélkül csak nagyon kevéssé tudja befolyásolni e tagállamoknak a célkitűzések elérése felé tett előrehaladását;
264. tudomásul veszi továbbá a Számvevőszék megfigyelését az olyan további tényezőkről, mint hogy az Uniónak számos szakpolitikai eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy megvalósítsa magas szintű kohéziós politikai célkitűzéseit, amely eszközöknek csak egy részét képezi az ERFA és a Kohéziós Alap, és hogy e célkitűzések megvalósítását más alapok és jogalkotási kezdeményezések is szolgálják, ezért gyakran nem lehet megkülönböztetni, hogy melyik szakpolitikai eszköz milyen hatással járult hozzá a célok elérése felé tett előrehaladáshoz;
265. aggodalommal hangsúlyozza ki, hogy a 2018 végén szűkösen rendelkezésre álló adatokon alapuló számvevőszéki elemzés azt mutatja, hogy az összesen 72 mutatónak csak egyharmada alakul megfelelően a célok elérését illetően, míg mintegy felüknél ez nincs így, továbbá hogy a fennmaradó mutatók esetében a Számvevőszék nem tudott következtetést levonni; sajnálja, hogy az általános célkitűzésekhez kapcsolódó 9 mutató közül csak kettő halad jó úton, megjegyzi azonban, hogy a 2018-ra kitűzött középtávú részcélokkal rendelkező mutatók mintegy egyharmada esetében a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy elérték vagy valószínűleg hamarosan elérik a 70 %-ot;
266. bár az ERFA és a Kohéziós Alap forrásaiból 2023-ig még folyósíthatók kifizetések, aggodalommal hangsúlyozza, hogy a teljesítménymutatók 40%-a alakul megfelelően, az eredmény- és hatásmutatók esetében pedig ez az arány mindössze 10%-os;
267. emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 az Unió 2010 és 2020 közötti időszakra vonatkozó magas szintű stratégiája; megjegyzi, hogy a 2014–2020 közötti időszakra a Bizottság kilenc mutatót határozott meg az e stratégia célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredmények mérésére a foglalkoztatás, a kutatás-fejlesztés, az éghajlatváltozás és az energiaügy, az oktatás, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem területén; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a 2018. évi adatok alapján a foglalkoztatási és oktatási célokat valószínűleg el fogják érni, míg a kutatásra és a fejlesztésre, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó célok elérése tekintetében lemaradások tapasztalhatók, és valószínűleg nem várható előrelépés;
268. nagy aggodalommal mutat rá, hogy a programindokolásokban szereplő, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás támogatására irányuló célkitűzéshez kapcsolódó tíz mutató közül csak 1 – „A jobb energiafogyasztási besorolási mutatóval rendelkező háztartások száma” – halad jó úton; kéri a Bizottságot, hogy – a zöld megállapodás célkitűzéseire is tekintettel – kezelje abszolút prioritásként az e célkitűzés jobb megvalósításához szükséges lépéseket;
269. rámutat, hogy a Covid19-járványra adott válaszként az Unió olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek növelik a tagállamok rugalmasságát az európai strukturális és beruházási alapok finanszírozásának felhasználása terén (el lehet tekinteni például attól a követelménytől, hogy az esb-alapok egy meghatározott részét kiemelt témakörökre fordítsák, a javaslat által biztosított rugalmasság azonban befolyásolhatja, hogy az Unió képes lesz-e elérni az operatív programokban eredetileg meghatározott célkitűzéseket);
270. elismeri, hogy a Covid19-válság olyan új és váratlan kihívást jelentett, amelyre az Uniónak és tagállamainak határozott választ kell adniuk, valamint uniós és nemzeti szinten megoldásokat kell kínálniuk;
271. üdvözli a kohéziós kiadások növekvő pénzügyi rugalmasságát, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az alapokat a válsággal kapcsolatos projektek finanszírozására használják fel; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a folytonosságot és a kohéziós politikában érintett minden olyan érdekelt fél – főként a kkv-k, a települések és a régiók – mélyebb együttműködését, amelyek az elkövetkező hónapokban szembesülni fognak a munkanélküliséggel és az egészségügyi ellátással kapcsolatos problémákkal;
272. kiemeli azokat a kihívásokat, amelyekkel az Unióban élő betegek szembesülnek a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv előnyeinek kihasználása során, amint azt a Számvevőszék 7/2019. sz. különjelentése is megállapította, különös tekintettel a betegek jogaikkal kapcsolatos potenciális ismereteire, a betegek egészségügyi adatainak tagállamok közötti elektronikus cseréjével kapcsolatos problémákra és késedelmekre, valamint a ritka betegségekben szenvedő betegek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésére;
273. aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon véleménye kapcsán, hogy az Unió nem fogja teljesíteni a 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai célokat; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint csak korlátozott előrelépés történt a természeti erőforrások felhasználásából eredő negatív környezeti hatások csökkentése terén; felhívja a figyelmet a Számvevőszék azon észrevételére, amely szerint az uniós tagállamok fele esetében fennáll a veszély, hogy nem fognak annyi megújuló energiából származó villamos energiát termelni, amennyivel teljesítenék 2020-as céljaikat; megjegyzi, hogy a Számvevőszék az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépésről szóló állapotfelmérésében arról számolt be, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a tagállamok által előre jelzett csökkentése elmarad a 2030-ra kitűzött 40%-os célértéktől; felhívja a Bizottságot, hogy a Covid19-világjárvány hatására és a zöld megállapodásról szóló csomagra tekintettel értékelje át az eredményeket;
274. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy „a fenntartható közlekedés előmozdítása és a szűk keresztmetszetek megszüntetése a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban” célkitűzéshez kapcsolódó 16 mutatónak mindössze a fele halad jó úton a célok elérése felé; sajnálja, hogy a tagállamok a legutóbbi jelentésben a legtöbb 2023-ra vonatkozó célkitűzést csökkentették, esetenként jelentős mértékben, amit a Bizottság jóváhagyott (csökkent például az ERFA és a Kohéziós Alap együttes célértéke az „Új vasútvonal teljes hossza” mutató esetében (947 km-ről 579 km-re, 39%), illetve az ERFA és a Kohéziós Alap együttes célértéke az „Új vagy továbbfejlesztett villamos- és metróvonalak teljes hossza” mutató esetében (680 km-ről 441 km-re, 35%));
275. megismétli a Parlament arra irányuló kérését, hogy hozzanak létre egy új költségvetési sort a Covid19-válság által súlyosan érintett turisztikai ágazat támogatása érdekében; üdvözli, hogy a Számvevőszék ellenőrzést indított az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból a 2007–2013 közötti időszakban 6,4 milliárd EUR-val, a 2014–2020 közötti időszakban pedig eddig 4 milliárd EUR-val társfinanszírozott turisztikai projektek értékelésére, ami segíteni fog az uniós turisztikai politikák javításában;
276. megjegyzi, hogy a jelenlegi, 2014–2020 közötti programozási időszak hatodik évére az eredetileg odaítélt forrásoknak csupán mintegy 31 %-a eredményezett kifizetéseket 2020 januárjáig, ami megkérdőjelezi az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz teljes körű végrehajtását; felhívja a tagállamokat, hogy jelentősen gyorsítsák fel a beruházásokat, a Bizottságot pedig arra, hogy fokozza a nyomon követést, tekintettel arra, hogy a Covid19 okozta gazdasági visszaesésből való gyors helyreállás érdekében sürgősen infrastrukturális beruházásokra van szükség;
277. ismételten hangsúlyozza, hogy ezen a szakpolitikai területen a projektek elért eredményei helyett valamennyi mutató az outputokat méri (a mutatók főként a program végrehajtására vonatkozó adatokat szolgáltatnak az épített infrastruktúra tekintetében); sürgeti a Bizottságot, hogy a szakpolitikát oly módon alakítsa ki, hogy lehetővé váljon az elért eredmények és szélesebb körű hatások megfelelő, folyamatos és félidős értékelése;
278. emlékeztet, hogy 2019. évi ellenőrzése során a Számvevőszék rámutatott különösen arra, hogy a Kohéziós Alapot nem használták fel kellő mértékben új vasútvonalak finanszírozásához; hangsúlyozza a fenntartható közlekedési hálózatokba való beruházás fontosságát, és felhívja az alulteljesítő tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e tekintetben;
279. hangsúlyozza, hogy a kiemelt közlekedési infrastruktúrákra vonatkozó közelmúltbeli számvevőszéki ellenőrzés(83) megállapította, hogy nem valószínű, hogy az uniós közlekedési törzshálózat 2030-ra eléri teljes kapacitását, továbbá hogy az állapotfelmérésben a Számvevőszék jelezte, hogy mivel az uniós finanszírozás mértéke az általános igényekhez képest korlátozott, a legnagyobb uniós hozzáadott értékkel rendelkező prioritásokra kell összpontosítani;
280. felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább azon mechanizmusát és eszközeit, amelyek lehetővé teszik a polgárok és az érdekelt felek tájékoztatását az általa az ERFA és a Kohéziós Alap keretében finanszírozott idegenforgalmi és közlekedési projektekről;
281. véleménye szerint, amint azt a kiemelt közlekedési infrastruktúrák számvevőszéki ellenőrzése megállapította, a forgalmi előrejelzések fejlesztésre szorulnak, és jobb koordinációt igényelnek; rámutat arra, hogy a forgalmi előrejelzések esetében nem hagyhatók figyelmen kívül a megbízható gazdasági értékelések, valamint a költség-haszon elemzések, és az előrejelzéseket az esetleges késések figyelembevétele érdekében rendszeresen felül kell vizsgálni; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a rossz tervezést, különösen az éghajlatváltozás területén, és hogy javítani kell a Bizottság tervezési folyamatát, különösen a környezetvédelem és az erőforrások felhasználása terén érvényes követelmények végrehajtása tekintetében;
282. sajnálja, hogy a Bizottságnak a 2021–2027-re szóló, az esb-alapokra vonatkozó jogalkotási javaslata megszüntet minden értékelési követelményt a nagyprojektekre nézve, így a költség-haszon elemzés követelményét is; noha elismerjük, hogy ez csökkenti az általános adminisztratív terheket, ezt az előnyt meghaladhatja az abból a megnövekedett kockázatból fakadó hátrány, hogy a társfinanszírozott beruházások nem feltétlenül biztosítják a legjobb ár-érték arányt; határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül javaslatát;
283. üdvözli, hogy az európai akadálymentesítési irányelvet végül 2019-ben elfogadták, valamint kiemeli az irányelv jelentőségét, mivel e témában ez az első jogi aktus az Unióban; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az eredményeket, amelyeket a tagállamok az európai akadálymentesítési irányelvben foglaltak 2022. június 28-ig történő teljesítéséhez szükséges törvények, szabályok és közigazgatási eljárások elfogadása és közzététele tekintetében elérnek;
284. megállapítja, hogy az ERFA „A kkv-k versenyképességének javítása” egyedi célkitűzéséhez kapcsolódó programindokolásokban szereplő 9 mutató közül csak 3 (33%) halad a célok elérése felé, ami alulteljesítést jelent; kiemeli, hogy ez a három mutató az outputhoz kapcsolódik, és az ERFA által támogatott vállalkozások számát méri, míg más mutatók, például azok, amelyek azt mérik, hogy a magánberuházás megfelel-e a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásnak, valamint hogy a támogatott vállalkozások foglalkoztatása miként növekedik, nem jó úton haladnak; sürgeti a Bizottságot, hogy a politikát oly módon alakítsa ki, hogy lehetővé váljon az elért eredmények és szélesebb körű hatások megfelelő, folyamatos és félidős értékelése, többek között a tartós munkanélküliség elleni küzdelemre irányuló politikák hatásának értékelése is;
285. megjegyzi, hogy az ERFA-finanszírozást a kkv-k támogatására szolgáló nemzeti forrásokkal együtt használták fel a meglévő nemzeti intézkedések kiegészítése vagy a támogatási rendszer hiányosságainak megszüntetése révén, ugyanakkor megállapította(84), hogy az ERFA-ból és az ESZA-ból nyújtott támogatások közötti szinergiák a foglalkoztatás megőrzésének fontossága ellenére általában korlátozottak voltak;
286. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata keretében végzett 2019. évi ellenőrzések összefüggésében az ERFA és a Kohéziós Alap által 12 tagállammal együtt társfinanszírozott 121 projektből csak 11-et zártak le; megjegyzi, hogy 7 projekt teljes mértékben, 2 projekt pedig részben teljesítette célkitűzéseit, míg a további 2 projekt nem érte el ezeket;
287. aggodalommal jegyzi meg, hogy nem állnak rendelkezésre egyértelmű információk a kohéziós alapok végső kedvezményezettjeiről, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a finanszírozással kapcsolatos valamennyi szükséges információ összegyűjtését, és ennek nem szabad csupán a pénzügyi közvetítőkre korlátozódnia, hanem mindenekelőtt a végső kedvezményezettekre kell összpontosítania;
288. kiemeli, hogy a korrupció, az uniós források hűtlen kezelése és az összeférhetetlenség elleni küzdelem szempontjából hatalmas potenciál rejlik a tényleges végső tulajdonosokra vonatkozó információkat tartalmazó, az ötödik pénzmosási irányelvvel bevezetett nyilvános nyilvántartásokban; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a vállalatok tényleges tulajdonosaira vonatkozó adatok rendelkezésre állásáról és nyilvánosságra hozataláról;
289. üdvözli, hogy a Bizottság által alkalmazott megelőző intézkedések keretében a DG EMPL továbbra is szigorú szabályokat alkalmaz a kifizetések megszakítására és felfüggesztésére vonatkozóan az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az ESZA/ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap esetében 2019-ben 12 megszakítási határozatot és egy felfüggesztési határozatot fogadtak el, továbbá 16 figyelmeztető levelet és 5 felfüggesztést megelőző levelet küldtek az érintett tagállamoknak;
290. mély aggodalmát fejezi ki azon lengyel helyi önkormányzatok által 2019 óta hozott megkülönböztető intézkedések miatt, amelyek magukat úgynevezett „LMBTI-mentes övezetnek” nyilvánító határozatokat vagy „regionális családjogi chartákat” fogadtak el, és hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak különösen az egyszülős családokkal és az LMBTI-családokkal szemben; megjegyzi, hogy ezek a hatóságok részesülnek az esb-alapokból és befolyást gyakorolnak azok irányítására; kitart amellett, hogy az 1303/2013/EU rendelettel összhangban az uniós források felhasználásának meg kell felelnie a megkülönböztetésmentesség elvének; úgy véli, hogy a fent említett településeken és régiókban komoly a veszélye annak, hogy megsértik ezeket a rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a kohéziós források folyósítására a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogok, valamint az esb-alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet tiszteletben tartásával kerüljön sor; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy ezekben a régiókban az esb-alapok megfelelnek-e az uniós jognak, különösen a megkülönböztetés elleni rendelkezéseknek, számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak e vizsgálat eredményeiről, és használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt, beleértve a pénzügyi korrekciókat is, amennyiben egyértelmű bizonyítékot talál arra, hogy az említett alapon visszaélnek a pénzeszközökkel;
Teljesítmény: Európai Szociális Alap (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK)
291. tudomásul veszi a Bizottság azon következtetését, amely szerint az uniós költségvetés teljesítményét tekintve a legtöbb program a programozási időszak elején kitűzött célok felé halad, és jóllehet a 2014–2020-as kohéziós programok elindítása késedelmet szenvedett, az előrehaladás immár egyre gyorsabb ütemű; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság csak a jelenlegi programok lezárását követő részletes értékelések alapján tud végleges következtetéseket levonni a teljesítményre vonatkozóan;
292. emlékeztet az Európai Szociális Alap (ESZA) alapvető fontosságára és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) lényeges szerepére a magas szintű foglalkoztatás, a minőségi munkahelyek teremtése, az oktatás és a képzés, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem ösztönzése szempontjából; kiemeli, hogy az ESZA-nak és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek folyamatos pénzügyi és politikai támogatást kell kapnia az uniós, nemzeti és regionális intézményektől az elkövetkező évekre kitűzött céljaik megvalósításához; megjegyzi, hogy az ESZA esetében, amely a DG EMPL 2019. évi költségvetésének 94,7 %-át teszi ki, a fő eredendő kockázat a finanszírozott műveletek és tevékenységek összetettségéhez, a kedvezményezettek tipológiájához és változatosságához, valamint az éves beavatkozások magas számához kapcsolódik;
293. megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem választotta ki az ESZA-t és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot, hogy azok szerepeljenek az uniós költségvetés teljesítményéről szóló első, 2019. év végi éves jelentésében;
294. üdvözli a foglalkoztatáshoz és a munkavállalói mobilitáshoz, a társadalmi befogadáshoz, valamint az oktatáshoz és képzéshez 2014–2018 között nyújtott ESZA-támogatásról szóló bizottsági értékelés (2021. február) megállapításait; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2014–2018 közötti időszakban hozzávetőlegesen 23 millió fő vett részt ESZA-intézkedésekben, és hogy a résztvevők 52 %-a nő volt; megjegyzi továbbá, hogy a részt vevő személyek közül közel 3,2 millió fő már talált állást, 3,9 millió fő pedig képesítést szerzett;
295. megjegyzi, hogy 2018-ig az ESZA-ból és az IFK-ból származó elköltött összeg 10,4 milliárd EUR-t tett ki, 3,8 millió 30 év alatti személy vett részt ifjúsági foglalkoztatást támogató projektekben, és 1,4 millió fő lépett munkába közvetlenül a projektbeli részvételét követően;
296. megjegyzi továbbá, hogy a társadalmi befogadásra 2018 végéig 33,8 milliárd EUR-t fordítottak az ESZA-ból, és közel 6,2 millió fő vett részt társadalmi befogadást célzó intézkedésekben, közülük pedig mintegy 700 000 fő talált munkát és közel 400 000 fő szerzett képesítést;
297. elégedettségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az egyszerűsített költségelszámolási opciók ESZA-n belüli bevezetése csökkentette az adminisztratív terheket és megkönnyítette a végrehajtást mind a programhatóságok, mind a kedvezményezettek számára;
298. megállapítja, hogy az EaSI a 2019. évi munkaprogramja keretében öt pályázati felhívás révén 44 projektet finanszírozott 29,3 millió EUR értékben; tudomásul veszi, hogy 2019 októberében a DG EMPL aláírta az EaSI által finanszírozott eszközhöz kapcsolódó első részvényjegyzést, amely 200 millió eurós hitelalapot jelent a mikrovállalkozásoknak és a szociális vállalkozásoknak történő hitelnyújtás támogatása céljából;
299. hangsúlyozza, hogy tovább kell növelni az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) erőforrásait a munkaerő-piaci befogadás és a személyre szabott képzés lehetővé tétele érdekében, mivel a Covid19-válság aránytalanul érintette a nők foglalkoztatását, különösen az informális gazdaságban, a bizonytalan munkakörülmények között, valamint a bizonyos súlyosan érintett és erősen elnőiesedett ágazatokban dolgozó nőket;
300. megjegyzi, hogy az Unióban átlagosan az emberek több mint egyötödét, illetve minden negyedik gyermeket még mindig fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye; emlékeztet az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap révén támogatást nyújt a leginkább rászoruló személyeknek, ezáltal enyhítve az Unióban a szegénység legsúlyosabb formáit, például az élelmiszerhiányt, a hajléktalanságot és a gyermekszegénységet; megjegyzi, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap évente mintegy 13 millió embert, köztük mintegy 4 millió 15 év alatti gyermeket támogat;
Ajánlások
301. felszólítja a Bizottságot, hogy
—
vizsgálja meg a szakképzési központok átalakításával kapcsolatos állítólagos csalásokra vonatkozó állításokat; vizsgálja meg egy elemzés keretében, hogy fennállnak-e hasonló problémák más tagállamokban az Unió által társfinanszírozott infrastrukturális projektek rendeltetésének megváltoztatása kapcsán;
—
megállapításairól, valamint az elemzést követő lehetséges további intézkedésekről haladéktalanul tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot;
—
végezzen mélyreható elemzést az infrastrukturális beruházások tartósságára és rendeltetésük idő előtti módosítására vonatkozó különböző nemzeti szabályokról, és ezt az elemzést ossza meg a mentesítésért felelős hatósággal;
—
ösztönözze a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a minimumkövetelményeken túlmutató, olyan megfelelő tartóssági időszakokra vonatkozó nemzeti jogszabályokat, mint amilyenek számos tagállamban már most is léteznek;
—
gondoskodjon arról, hogy a beruházások fenntarthatósága hosszabb ideig szavatolt legyen;
Természeti erőforrások
302. megjegyzi, hogy a „Természeti erőforrások” terület kifizetései 59,5 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon és szakpolitikákon keresztül kerültek folyósításra:
—
közvetlen kifizetések az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) keretében, legfeljebb 69,5 %, azaz 41,4 milliárd EUR;
—
piachoz kapcsolódó kiadások az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) keretében, legfeljebb 4,0%, azaz 2,4 milliárd EUR;
—
Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), legfeljebb 23,9%, azaz 14,2 milliárd EUR;
—
Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), legfeljebb 1,4%, azaz 0,8 milliárd EUR;
—
egyéb programok, legfeljebb 1,2%, azaz 0,7 milliárd EUR;
303. tudomásul veszi, hogy a KAP teljesítményének nyomon követése két fő mutatócsoporttal történik, amelyek elsősorban a tagállami jelentéseken és az Eurostat által gyűjtött adatokon alapulnak:
—
a közös monitoring- és értékelési keret (CMEF) 210 mutatót tartalmaz: 45 kontextusmutatót, 84 outputmutatót, 41 eredménymutatót, 24 célmutatót és 16 hatásmutatót;
—
a KAP programindokolásai 63 mutatót tartalmaznak, amelyek legtöbbje a CMEF-ből származik; 6 a három általános célkitűzéshez kapcsolódó hatások mérésére szolgál, a többi pedig az egyedi célkitűzésekhez kapcsolódó output/input-, eredmény- és hatásmutató;
304. üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az EMGA közvetlen kifizetései, amelyek a „természeti erőforrások” terület kiadásainak 70 %-át teszik ki, továbbra is mentesek a lényeges hibáktól, és a becsült hibaszint a teljes fejezet esetében a lényegességi küszöb alatt van, ami bizonyítja a tagállamok által az előző években végrehajtott korrekciós cselekvési tervek eredményességét;
305. megjegyzi, hogy mindkét KAP-alap esetében a hibaarányok folyamatos csökkenése az alkalmazott hatékony irányítási és kontrollrendszereknek, mindenekelőtt az integrált igazgatási és kontrollrendszernek köszönhető;
306. elégedett azzal, hogy a közvetlen kifizetésekre fordított kiadások szintje az 1307/2013/EU rendeletben meghatározott nettó felső határokhoz viszonyítva 2017 óta elérte a 99%-ot; megjegyzi, hogy az EMVA esetében a végrehajtás kielégítő, a teljes keretösszeg átlagosan 50%-át kitevő szintet ért el 2019 végéig; kéri a Bizottságot, hogy tagállamonként tegye közzé a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos kiadásokat és az EMVA-ból való lehívás mértékét;
307. hangsúlyozza, hogy a KAP-források nem megfelelő allokációi – különösen a közvetlen kifizetések – nemkívánatos elosztási hatásokhoz vezetnek, például a támogatásoknak a kedvezményezettek szűk körén belüli koncentrációjához, a mezőgazdasági földterületek árának kapitalizációjához, valamint a közvetlen kifizetéseket a mezőgazdasági földterületek révén megszerezhető vonzó osztaléknak tekintő pénzügyi „zöld befektetők” járadékvadász magatartásához, amely a földterületek árának növekedésével jár, ennek pedig a kis- és közepes méretű aktív mezőgazdasági termelők látják kárát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi KAP-szabályok lehetővé teszik e jogszerű, de nemkívánatos elosztásokat, és hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell határozni a természetes személyekre alkalmazandó hatékony és végrehajtható felső határokat, amelyek korlátok közé szorítanák e nemkívánatos hatásokat a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó KAP esetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a Parlament vonatkozó javaslatait;
308. hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az indokolatlan adminisztratív terheket, különösen a következő MFF-el összefüggésben, amelyek akadályozzák a KAP-on keresztül történő beruházások végrehajtását, valamint hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsíteni kell az új zöldítési struktúrából eredő kötelezettségeket;
309. hangsúlyozza, hogy a KAP jelenlegi kontroll- és ellenőrzési rendszere nagyon hatékonynak bizonyult az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, a szabályozási stabilitás, valamint a mezőgazdasági termelők és más kedvezményezettek közötti egyenlő bánásmód biztosítása terén; kiemeli, hogy a KAP-fellépések megfelelő végrehajtása szigorúan annak függvénye, hogy a kedvezményezettek betartják-e az uniós szintű kötelezettségvállalásokat;
310. aggódik amiatt, hogy az új teljesítési modell keretében javasolt és a tagállamoknak saját nemzeti ellenőrzési rendszerük és szabályaik kialakítása során biztosítandó nagyobb rugalmasság eltérő nemzeti gyakorlatokhoz vezethet, és súlyosbíthatja az uniós források helytelen felhasználását és az azokkal való visszaélést, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kerülje el a KAP nemzeti hatáskörbe való visszahelyezését; rendkívül aggódik amiatt is, hogy ez az új teljesítési modell esetleg nem járul hozzá sem a KAP egyszerűsítéséhez, sem pedig a teljesítményéhez, és veszélyeztetheti a gazdálkodók és a tagállamok egyforma kezelését; úgy véli továbbá, hogy a nem megfelelő költségvetési tervezés miatt ez a kifizetések további bonyolultságához és csökkentéséhez, valamint további adminisztratív terhekhez vezethet, ezáltal veszélybe sodorva a KAP pénzügyi hitelességét; ezért úgy véli, hogy megfelelő biztosítékokat kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy a KAP teljesítési modellje megbízható legyen a pénzgazdálkodás tekintetében;
311. ugyanakkor aggódik amiatt, hogy a fenntartható gazdálkodásra vonatkozó új követelmények – különösen a 2030-as éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzések – a KAP 2021 és 2027 közötti teljes költségvetésének csökkentésével együtt akadályozhatják az EMVA költségvetésének végrehajtását, különösen végrehajtásának kezdeti szakaszában, és különösen a mezőgazdasági kisüzemek jövedelmezőségét veszélyeztethetik; hangsúlyozza, hogy a KAP-ra vonatkozó új követelmények bevezetését megfelelő uniós szintű finanszírozásnak kell kísérnie;
312. rámutat, hogy a tavaly kitört Covid19-járvány különösen súlyosan érintette a mezőgazdasági ágazatot, növelve az instabilitás kockázatát a mezőgazdasági termelők alapjövedelmét illetően; ezért úgy véli, hogy az elkövetkező években a KAP új teljesítési modelljében különös hangsúlyt kell fektetni a KAP végső kedvezményezettjei részére történő kifizetések szabályszerűségének biztosítására;
313. figyelmeztet, hogy fennáll a veszélye annak, hogy az európai adófizetők rosszul ítélik meg a KAP közkiadásait, ha az EU-ban hatályos környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági jogszabályok nem vonatkoznak a harmadik országokból behozott termékekre; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a védzáradékok működését a kereskedelmi megállapodásokban, hogy megkönnyítse és kiterjessze azok alkalmazását a meghatározott piaci helyzeteken túlra;
314. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a harmadik országokkal kötött, folyamatban lévő és jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat az élelmiszer-biztonság, valamint a környezeti és állatjóléti előírások tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az összes kereskedelmi megállapodás tartalmazzon egy fenntarthatósági fejezetet, és hogy a kereskedelmi partnerek teljes mértékben megfeleljenek az ebben előírt követelményeknek; tudomásul veszi az egyenlő versenyfeltételek szükségességét a környezetvédelmi és állatjóléti előírások tekintetében is, és felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az ellátási lánc átvilágítását célzó jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy azok ne veszélyeztessék és ne sértsék az uniós mezőgazdaság normáit;
315. ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékrendszerének karbantartása és üzemeltetése során azonosított jelentős biztonsági kockázatokkal kapcsolatban a hírnevet érintő, a jogi, a pénzügyi és az intézményi indokokkal kapcsolatos fenntartás – amely 2010 óta szerepel az éves tevékenységi jelentésekben és a legutóbbi kockázatértékelés is megerősítette –, az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság 2019-re vonatkozó éves tevékenységi jelentésében is megismétlődik; sajnálatát fejezi ki e fenntartás rendellenes időtartama miatt; felhívja a Bizottságot e probléma gyors megoldására;
316. hangsúlyozza, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság és a Költségvetési Főigazgatóság nyomon követi az MFF-ben az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó 20%-os célkitűzést, és az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság támogatja a többi főigazgatóságot abban, hogy az éghajlati szempontokat integrálják tevékenységeikbe; üdvözli, hogy 2019-ben az uniós költségvetés 20,9%-át költötték éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységekre, de sajnálja, hogy még mindig úgy becsülték, hogy a tendencia a jelenlegi többéves pénzügyi keret időszakában csak 19,7%-ot fog eredményezni;
317. megjegyzi, hogy 2019-ben az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság költségvetése szakpolitikai területein 502,85 millió EUR-t tett ki, és a főigazgatóság 772 főt foglalkoztatott; rámutat arra, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 95,85%, illetve 94,63% volt;
A Számvevőszék megállapításai
318. emlékeztet, hogy a közös agrárpolitika (KAP) teszi ki a „Természeti erőforrások” fejezetre fordított kiadások 98%-át; megjegyzi, hogy a „Természeti erőforrások” esetében a hibaszint a lényegességi küszöb alatt van, figyelembe véve a Számvevőszék becsült hibaszintjét (1,9%); megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések, amelyek a „Természeti erőforrások” fejezetére fordított kiadások 70%-át teszik ki, jóval a lényegességi küszöb alatt voltak;
319. megállapítja a „természeti erőforrások” szakpolitikai terület esetében megfigyelhető kedvező tendenciát, amely továbbra is csökkenést mutat: a Számvevőszék által megállapított általános hibaszint tovább csökkent, becsült értéke 1,9 %, ami a lényegességi küszöb alatt van; örömmel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék által megállapított hibaarány nagyon közel áll a DG AGRI 2019. évi éves tevékenységi jelentésében megadott, KAP-ra vonatkozó általános hibaarányhoz;
320. megjegyzi, hogy a Számvevőszék által vizsgált 251 tranzakció közül 44-et (18%) jellemeztek hibák, és 207 (82%) hibamentes volt; megjegyzi, hogy az előző évekhez hasonlóan a hibák 70%-a a „Támogatásra nem jogosult kedvezményezett/tevékenység/projekt/kiadás” kategóriába tartozott;
321. megjegyzi, hogy a 136 vidékfejlesztési tranzakció közül 114 esetében nem merült fel hiba, 5 hiba esetében 20%-ot meghaladó volt a hatás, 15 tranzakció a vizsgált összeg 20 %-ánál alacsonyabb hatású hibát tartalmazott, 2 kifizetés esetében pedig pénzügyi hatással nem járó szabályszerűségi problémák merültek fel;
322. megjegyzi, hogy a beruházási projektekhez – például a mezőgazdasági üzemek korszerűsítéséhez, az alapvető szolgáltatásokhoz és a falvak megújításához a vidéki térségekben nyújtott támogatáshoz, erdőgazdálkodási beruházásokhoz és a közösségvezérelt helyi fejlesztéshez nyújtott támogatáshoz – kapcsolódó 68 kifizetés közül 9 esetében merült fel hiba, és közülük 2 esetben a kedvezményezett és/vagy a projekt nem felelt meg a támogathatósági feltételeknek;
323. megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelők által bejelentett terület- vagy állatállományszámon, valamint a környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos kritériumoknak való megfelelés követelményein alapuló 68 vidékfejlesztési kifizetés közül 8 esetében a vizsgált összeg 5%-ánál kisebb hiba volt, 1 esetben a vizsgált összeg 5% és 20%-a közötti részét érintő hiba volt, 2 másik esetben pedig a kedvezményezettek megszegték a környezetvédelmi és éghajlat-politikai támogathatósági feltételeket, ami mindkét esetben a vizsgált összeg 20%-át meghaladó hibákhoz vezetett;
324. megállapítja, hogy a magas kockázatú kiadások főként a költségtérítés-alapú kifizetéseket érintették, például a kohézió és a vidékfejlesztés területén, ahol az uniós kiadásokat a tagállamok kezelik; tisztában van azzal, hogy a magas kockázatú kiadásokra gyakran összetett szabályok és támogathatósági kritériumok vonatkoznak;
325. mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a piaci intézkedésekkel kapcsolatos 14 tranzakcióból 5 esetben (36%) a kifizető ügynökségek nem támogatható költségeket térítettek meg, és közülük 3 esetben a támogathatósági szabályoknak való olyan meg nem felelésről volt szó, amely a vizsgált összeg 20%-át meghaladó hibákat eredményezett;
326. nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy a halászatra, a környezetvédelemre és az éghajlat-politikára vonatkozó 6 tranzakció közül 2 projekt (33%) nem támogatható elemeket tartalmazott a visszatérített költségekben;
327. úgy véli, hogy az átláthatóság alapvető eleme a polgárok/adófizetők bizalmának és a KAP jó megítélésének megtartásához vagy megszerzéséhez; tudomásul veszi a Számvevőszék és az ombudsman aggasztó következtetéseit, valamint a mentesítésért felelős hatóság által a korrupció és az átláthatóság hiánya tekintetében tett számos javítási felhívást; megjegyzi, hogy a Bizottság korlátozott haladást ért el; hangsúlyozza, hogy az Arachne adatbányászati eszköz némi előrelépést jelent, de nem oldja meg teljes körűen ezeket a problémákat, és azt tovább kell fejleszteni olyan egyéb digitális eszközök hozzáadásával, amelyek segítik a Bizottságot a hatékony ellenőrzések elvégzésében; támogatja a Számvevőszék arra vonatkozó ajánlását, hogy osszák meg az Arachne használatával kapcsolatos bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy még inkább ösztönözzék annak használatát a kifizető ügynökségek körében; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Arachne-rendszert nem minden állam használja, és reméli, hogy ebbe az irányba fognak kezdeményezéseket tenni; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak közös adatbázisként kell használnia az Arachne-t, és határozottan elő kell mozdítania annak valamennyi tagállam általi használatát;
328. üdvözli a Számvevőszéknek a 18/2019. sz. különjelentésben(85) foglalt megállapítását, miszerint az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátási adatokról történő jelentéstétel összhangban van a nemzetközi követelményekkel, és a kibocsátási nyilvántartások idővel javultak; hangsúlyozza, hogy jobb betekintésre van szükség az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az erdészet: felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a javasolt további javításokat az arról való jelentéstétel során, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló uniós és nemzeti politikák hogyan járulnak hozzá a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez;
329. megjegyzi, hogy az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság 2019. évi éves tevékenységi jelentésében 0,4%-os átlagos fennmaradó hibaarányról számolt be, amely a 2%-os lényegességi küszöb alatt van;
330. megjegyzi, hogy az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság által a támogatások kezelésével kapcsolatban időben teljesített kifizetések aránya 2019-ben elérte a 92%-ot (2018-ban 83% volt), de a 95%-os célkitűzés alatt maradt;
331. felhívja a figyelmet az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében ismételten azonosított kihívásokra a közös pénzügyi keretnek az élelmiszerlánc területén történő végrehajtása tekintetében; megjegyzi, hogy a válságtartalékot biztosító eszköz hiánya azt jelenti, hogy a vészhelyzetek pénzeszközök átcsoportosítását teszik szükségessé más fontos tevékenységekből, miközben nincs kialakult módszer azon állatok, növények és termékek értékelésére, amelyeket a betegségek visszaszorítására irányuló intézkedések során le kell vágni vagy meg kell semmisíteni;
A KAP-kiadások szabályszerűsége
332. tudomásul veszi a Számvevőszék véleményét, mely szerint az igazoló szervek szerepének 2015-ben történt kibővítése a kiadások szabályszerűségéről való véleményezés terén pozitív fejlemény volt, valamint hogy a Számvevőszék elismerte, hogy néhány területen további javulásra van szükség, a Bizottság által azonosítottakhoz hasonló jelleggel; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megszűnjenek a tanúsító szervek munkájának megbízhatóságával kapcsolatos korlátok, melyek a Bizottság és a Számvevőszék által egyes igazoló szervek ellenőrzései és mintavételi módszerei terén feltárt hiányosságokból adódnak;
333. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék nem tud elemzést készíteni az általa a tagállamokban azonosított, fennálló hiányosságok okairól; üdvözli, hogy a Bizottság felkereste az összes tanúsító szervet, hogy áttekintse a jogszerűséggel és a szabálytalansággal kapcsolatos munkájukat, és hogy segítséget nyújtson számukra ahhoz, hogy 2019 végéig javítsák munkájukat, sajnálja azonban, hogy a Bizottság nem tudott érdemi betekintést adni az okokra vagy a tagállami tanúsító szervek közötti országspecifikus különbségekre vonatkozóan; sajnálja, hogy az egyes nemzeti tanúsító szerveknél fennálló rendszerszintű hiányosságok mögöttes okaira vonatkozó információk hiánya akadályozza e problémák hatékony és eredményes kezelését és megoldását; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a fel nem tárt hibák fő forrásait, és az ellenőrző hatóságokkal együtt dolgozza ki a szükséges intézkedéseket a bejelentett fennmaradó hibaarányok megbízhatóságának javítása érdekében, különös tekintettel a KAP új teljesítési modelljére, amelyben a tanúsító szervek jelentősebb szerepet fognak játszani; felhívja a Bizottságot, hogy összpontosítson jobban az általuk szolgáltatott eredmények megbízhatóságára;
334. hangsúlyozza, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság becslése szerint a kifizetéskori kockázat 2019-ben a KAP-kiadások egészét tekintve 1,9% körül alakul, és a kifizetéskori kockázat körülbelül 1,6% a közvetlen kifizetések, 2,7% a vidékfejlesztés és 2,8% a piaci intézkedések esetében;
335. megjegyzi, hogy 2019-ben a Környezetvédelmi Főigazgatóság költségvetése elérte az 505,58 millió EUR-t, és a főigazgatóság 476 alkalmazottat foglalkoztatott; rámutat arra, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya az év végén egyaránt 99% felett volt;
336. üdvözli, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság által a jogszabályban rögzített határidőkön túl teljesített kifizetések aránya 2019-ben csökkent (3,23% a 2018. évi 8,20%-hoz képest);
337. megjegyzi, hogy 2019-ben a Környezetvédelmi Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében 0,80%-os átlagos fennmaradó hibaarányról számolt be, amely a 2%-os lényegességi küszöb alatt van;
338. kiemeli, hogy 2019-ben az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság 140,3 millió EUR-t kezelt az uniós költségvetés „Éghajlat-politika” címe alatt, és mintegy 225 fős személyzettel rendelkezett; rámutat arra, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 99,98%, illetve 96,41% volt;
339. megjegyzi, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság 2019-ben teljesített összes kifizetésének 1,59%-át a jogszabályban rögzített határidőkön túl teljesítették;
Csalás elleni politikák és eljárások a KAP-ban
340. hangsúlyozza, hogy a csalás olyan cselekmény vagy mulasztás, amelyet félrevezetési szándékkal követnek el, és amely jogosulatlan kifizetéseket eredményez;
341. tudomásul veszi a Számvevőszék módszertanát annak ellenőrzésére, hogy az ellenőrzött tranzakciók mentesek-e – az akár csalásból, akár nem szándékos hibából eredő – lényeges szabálytalanságoktól, és emlékeztet, hogy minden évben feltár a KAP kiadásait érintő csalásgyanús eseteket, melyek esetében fennáll annak a kockázata, hogy a csalás jelentősebb hatással jár a piactámogatási kifizetések, a vidékfejlesztési beruházások és egyéb kifizetések esetében, amelyek általában a költségek megtérítésén alapuló társfinanszírozás tárgyát képezik;
342. emlékeztet, hogy a KAP közös irányítás alatt áll, és a Bizottság és a tagállamok egyaránt felelősek a csalással kapcsolatos problémák kezeléséért; tudomásul veszi, hogy a Bizottság részéről a DG AGRI képzést és iránymutatást nyújt a tagállamok irányító és ellenőrző szervei számára a csalási kockázatokról, az OLAF pedig a nemzeti nyomozószervekkel együttműködve vizsgálja ki a csalásgyanús eseteket;
343. tudomásul veszi, hogy a DG AGRI 2020. október 20-án elfogadta aktualizált csalás elleni stratégiáját;
A KAP-eszközök tisztességes elosztása
344. kitart amellett, hogy a nagyobb jövedelmű mezőgazdasági üzemeknek nem feltétlenül van szükségük ugyanolyan fokú támogatásra a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálásához, mint a kisebb mezőgazdasági üzemeknek a jövedelemingadozási válságok idején, mivel ki tudják használni a potenciális méretgazdaságosságot, amitől vélhetően ellenállóbbak lesznek; úgy véli, hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa, hogy a KAP-támogatásokat mérlegelés után osszák szét, úgy, hogy a hektáronkénti kifizetések csökkenő tendenciát mutassanak a gazdaságok/mezőgazdasági üzemek méreteihez viszonyítva(86);
345. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a KAP-ot méltányosan osszák el az aktív mezőgazdasági termelők között, és hogy ne eredményezzen olyan földügyleteket, amelyek a gyakran oligarcháknak nevezett politikai bennfentesek egy kiválasztott csoportja számára előnyösek; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a KAP jelenlegi elosztási szabályainak megsértéseit, kijátszásait és nem szándékolt következményeit; megjegyzi, hogy átlátható és erőteljes irányítási rendszerre van szükség, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseit(87);
Összeférhetetlenség, földszerzés és földkoncentráció
346. aggodalommal veszi tudomásul a közvetlen kifizetések kifizetési osztályok szerinti megoszlására vonatkozó 2019. évi bizottsági adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a közvetlen kifizetések keretének legnagyobb része (58 %) a kedvezményezettek 15%-ához kerül, míg a legtöbb kedvezményezett (75%) a közvetlen kifizetések még annál is kisebb hányadát (15%) kapja, mint az összes, 100 000 EUR-nál többet kapó kedvezményezett 0,5 %-a, akik a közvetlen kifizetések teljes keretének 16,3 %-át kapják;
347. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a KAP-támogatások arra ösztönzik a mezőgazdasági üzemeket, a befektetőket, a fedezeti alapokat, az alapítványokat és a nagyon gazdag egyéneket, hogy földeket halmozzanak fel, ami a földtulajdon koncentrációjának további növekedéséhez vezet; mély aggodalommal jegyzi meg, hogy ez növeli a mezőgazdasági földterületek árát, ami egyre nehezebbé teszi a kis- és középtermelők számára a földszerzést; ismételten hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági támogatásoknak nem célja a zöld beruházások biztonságos megtérülése;
348. megismétli arra irányuló felhívását, hogy vezessenek be maximális támogatási összeget arra vonatkozóan, hogy mekkora összeget kaphat egy természetes személy a KAP első és második pilléréből; úgy véli, hogy a természetes személyek számára meghatározott maximális összegek sokkal nehezebben kerülhetők meg, mint a jogi személyekre vonatkozó felső határok; emlékeztet, hogy a kedvezményezettek mesterségesen feloszthatják vállalkozásaikat vagy további vállalkozást hozhatnak létre, amelyek mindegyike megkaphatja a finanszírozás maximális összegét, ezáltal megkerülve a jogi személyenként meghatározott felső határt; üdvözli a javaslat azon szándékát, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó összes vállalkozást egyetlen kedvezményezettnek tekintsék, de úgy véli, hogy ez nem elegendő: az átláthatatlan és rendkívül összetett vállalati struktúrák, amelyekben gyakran több tagállam és/vagy harmadik ország szervezetei vesznek részt, nagyon megnehezítik annak biztosítását, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozást azonosítsák, és valójában egyetlen kedvezményezettként kezeljék;
349. ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a KAP-támogatások továbbra is ösztönzik a bűnözői és oligarchikus struktúrák általi nagyarányú földszerzést; megismétli a Bizottsághoz intézett sürgős felhívását, hogy hozzon létre egy panaszkezelési mechanizmust azon mezőgazdasági termelők és kkv-k számára, akik földszerzéssel, a nemzeti hatóságok súlyos kötelességszegésével, a pályázatok során alkalmazott szabálytalan vagy részrehajló bánásmóddal vagy támogatáselosztással, bűnszervezetek, szervezett bűnözés vagy oligarchikus struktúrák általi nyomásgyakorlással vagy megfélemlítéssel, kényszer- vagy rabszolgamunkával, vagy alapvető jogaik más súlyos megsértésével szembesülnek, hogy közvetlenül a Bizottsághoz nyújthassanak be panaszt; üdvözli, hogy az új KAP-rendelethez javasoltak egy ilyen panasztételi mechanizmust;
350. megjegyzi, hogy a DG AGRI 2017-es és 2019-es ellenőrzései hiányosságokat tártak fel a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer, a térinformatikai támogatási kérelem, a helyszíni ellenőrzések minősége, valamint a kifizetések feldolgozása terén tapasztalt túlzott késedelmek tekintetében, különösen az egymást átfedő kérelmek esetében; üdvözli, hogy a Bizottság megszakította a kifizetéseket, és próbaidőre bocsátotta a kifizető ügynökséget; megjegyzi, hogy a kifizető ügynökség irányítási és kontrollrendszereinek hiányosságaival a DG AGRI által kért és 2019-ben megerősített cselekvési terv foglalkozik; megjegyzi, hogy a kockázatnak kitett összeg 3,271 millió EUR a közvetlen kifizetések és 21,596 millió EUR a vidékfejlesztés esetében, és hogy a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás folyamatban van;
351. mély aggodalmát fejezi ki a szlovák legfelsőbb ellenőrzési hivatal által a szlovák mezőgazdasági kifizető ügynökség munkájáról nemrégiben közzétett jelentés miatt, amely megállapította, hogy a közvetlen támogatások kezelése, valamint a kérelmezők és a kedvezményezettek szisztematikus ellenőrzése nem átlátható(88); aggodalmát fejezi ki a tanúsító szervek által végzett munka eredményeinek korlátozott megbízhatósága kapcsán, melynek okai azok a hiányosságok, amelyeket a Számvevőszék azonosított az egyes tanúsító szervek által végzett ellenőrzések és alkalmazott mintavételi módszerek terén;
352. megjegyzi, hogy az OLAF 2020-ban lezárt három olyan igazgatási vizsgálatot, amelyek a 2013 és 2019 között benyújtott közvetlen kifizetési kérelmek kapcsán Szlovákiában az uniós forrásokkal való esetleges visszaélésekre vonatkoztak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy vállalkozásról kiderült, hogy szándékosan igényel uniós kifizetéseket egy olyan nem támogatható földterület után, amelyet főként nem mezőgazdasági tevékenységre használtak; riasztónak tartja, hogy az OLAF azt is megállapította, hogy egyes olyan területeket, amelyek után egyes vállalkozások évek óta támogatást igényeltek, valójában nem fedtek le jogilag érvényes bérleti szerződések;
353. megjegyzi továbbá, hogy az OLAF vizsgálatai számos hiányosságot tártak fel a közvetlen kifizetések szlovákiai ellenőrzési és irányítási rendszerében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nagyon korlátozottak az ellenőrzések arra vonatkozóan, hogy a kérelmezők jogszerűen használják-e a földterületeket, és hogy az ellenőrzések csak az egymást átfedő kérelmekre korlátozódnak; tudomásul veszi az OLAF azon megállapítását, hogy az átláthatóság és a jogbiztonság tekintetében javítani kell az állami tulajdonban lévő mezőgazdasági földterületek, illetve az ismert magántulajdonossal nem rendelkező földterületek kezeléséért felelős szlovák nemzeti hatóság által elfogadott belső ellenőrzési eljárásokat; megjegyzi, hogy az ellenőrzési folyamatok hiányosságai miatt az OLAF úgy véli, hogy a túlfizetések meghaladhatják az egymillió EUR-t;
354. továbbra is mély aggodalommal töltik el azok a jelentések, melyek szerint mezőgazdasági alapokból származó támogatások autokrata vezetők és csatlósaik zsebeiben végzik; megismétli, hogy ez súlyos igazságtalanság az uniós adófizetőkkel, és különösen a kistermelőkkel és a vidéki közösségekkel szemben; hangsúlyozza, hogy a korrupció és a csalás felszámolásának a KAP szerves részét kell képeznie;
355. hangsúlyozza, hogy tekintettel az uniós mezőgazdasági támogatások elosztásával kapcsolatos széles körű összeférhetetlenségi problémákra, nem kívánatos, hogy az Európai Tanács tagjai, mezőgazdasági miniszterek, tisztviselők, vagy azok családtagjai jövedelemtámogatással kapcsolatos döntéseket hozzanak;
356. megdöbbentőnek találja a Bizottság értékelését, amely szerint a csehországi mezőgazdasági miniszter esetében nem áll fenn összeférhetetlenség, pedig a miniszter jelentős összegű KAP-támogatásban részesül úgy, hogy ő felel a KAP alá tartozó mezőgazdasági programok programozásáért; bírálja a költségvetési rendelet 61. cikkének látszólag eltérő értelmezését és alkalmazását; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy olyan átfogó jelentést, amely nyíltan beszámol arról, hogy folytatnak-e jelenleg ellenőrzéseket valamely tagállam kormánytagjaival szemben, valamint szolgáljon áttekintéssel arról, hogy az egyes tagállamokban mely kormánytagok részesülnek támogatásokban a KAP-ból és/vagy a kohéziós alapokból;
357. rámutat a mentesítésért felelős hatóság számára a KAP-kiadások közvetlen és végső kedvezményezettjeinek azonosításáról nemrégiben készített tanulmányra(89); megismétli a tanulmány azon megállapítását, hogy e kedvezményezettek átfogó és hozzáférhető áttekintése továbbra sem lehetséges; kéri ezért a Bizottságot, hogy a nemzeti ügynökségekkel együttműködve dolgozzon ki szabványosított és nyilvánosan hozzáférhető formátumot a KAP végső kedvezményezettjeinek közzétételére;
358. sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a nemzeti hatóságok által a nagyobb projektek támogatására meghatározott feltételek kiigazítása érdekében, mivel jelenleg a KAP-finanszírozás legnagyobb részéből nagyvállalatok részesülnek; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki ajánlásokat, valamint gondoskodjon e feltételek kiigazításáról, hogy azok – a nemzeti sajátosságokat is szem előtt tartva – összehangoltabbá váljanak;
359. felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a DG AGRI által az összeférhetetlenségi eset kapcsán a Cseh Köztársaságban végzett ellenőrzési eljárás eredményeiről; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a közvetlenül vagy közvetve a cseh miniszterelnök vagy a cseh kormány más tagjai tulajdonában lévő vállalkozások részére teljesített kifizetésekre;
360. megjegyzi, hogy a piaci intézkedések tekintetében 6 kifizető ügynökséget soroltak be a „magas kockázatú, korlátozott megbízhatóságot biztosító” kifizető ügynökség kategóriájába: Bulgária, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Görögország, Olaszország (2 támogatási program esetében) és Portugália kifizető ügynöksége is ebbe a kategóriába került. A legmagasabb korrigált hibaarányt Bulgáriában (11,52 %), majd Lengyelországban (7,15 %) és Olaszországban (6,12 %) találták. A DG AGRI 7 fenntartást fogalmazott meg az intézkedések szintjén: Gyümölcs és zöldség: Termelői szervezetek operatív programjai (Egyesült Királyság, Olaszország és Portugália), olívaolaj (Görögország), borágazat (Bulgária, Olaszország), uniós iskolaprogram (Spanyolország). Különösen aggasztónak tartja a borágazatot, amelyben a kiigazított hibaarány Bulgáriában (15,7 %) és Olaszországban (9,6 %) nagyon magas, és a kockázatnak kitett összegek Olaszországban 30 millió EUR-t, Bulgáriában pedig 2,3 millió EUR-t tesznek ki.
361. megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések tekintetében 18 kifizető ügynökségnél 2 % és 5 % közötti volt a hibaarány, egynél pedig 5% felett volt (Ausztria esetében 5,2). A DG AGRI 17 fenntartást fogalmazott meg a kifizető ügynökségek szintjén Ausztria, Ciprus, Dánia, Spanyolország (3 kifizető ügynökség), Görögország, Olaszország (7 kifizető ügynökség), Portugália, Románia és Svédország vonatkozásában;
362. a fenntartások a következő kategóriákba sorolhatók: a támogatási jogosultságokkal kapcsolatos hiányosságok (AT, DK, IT, PT, SE), az állatalapú önkéntes támogatási intézkedések gyengesége (AT, GR, RO), magas bejelentett hibaarány (CY), a tanúsító szerv értékelése alapján (ES06), a helyszíni ellenőrzések minőségének hiányosságai (ES09, ES15, GR, PT, SE), a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePaR) hiányosságai (IT), valamint a földtípus meghatározásának hiányosságai (RO, SE);
363. a 2019-ben végrehajtott csökkentések 17 tagállamot érintettek, összesen 67 764 269,48 EUR értékben, melyből 36 millió EUR esett Olaszországra, 15 millió EUR az Egyesült Királyságra és 8 millió EUR Spanyolországra;
364. megjegyzi, hogy a vidékfejlesztés tekintetében 71 kifizető ügynökségből 30 esetében a korrigált hibaarány meghaladja a 2 %-ot (ebből 8 esetében 5 % felett volt: Ciprus, Németország (egy kifizető ügynökség), Észtország, Spanyolország (egy kifizető ügynökség), Franciaország (egy kifizető ügynökség), Egyesült Királyság (egy kifizető ügynökség), Portugália, Szlovákia). A DG AGRI 21 fenntartást fogalmazott meg a kifizető ügynökségek szintjén: Ausztria, Ciprus, Németország (egy kifizető ügynökség), Dánia, Észtország, Spanyolország (két kifizető ügynökség), Finnország, Franciaország (két kifizető ügynökség), Egyesült Királyság (egy kifizető ügynökség), Horvátország, Magyarország, Írország, Olaszország (két kifizető ügynökség), Litvánia, Portugália, Románia, Svédország és Szlovákia. A legmagasabb korrigált hibaarány Szlovákiában (10,31 %) volt, ezt követte Ciprus 7,63 %, Lengyelország pedig 5,94 %-kal;
365. a fenntartások a következő kategóriákba sorolhatók: a biogazdálkodással kapcsolatos intézkedés hiányosságai miatt (AT, HU); erdősítés keretében (ES02, PT); a Leader- és magánberuházások esetében az integrált igazgatási és kontrollrendszeren kívül eső intézkedés miatt (DE19), illetve a helyszíni ellenőrzések ellenőrzésének hiányosságai miatt (CY, DK, FR18, FR19, IT10, SK); a költségek észszerűsége (ES09, FR19); keresztellenőrzések során (ES09, SK); támogatásra való jogosultság hiánya (ES09, CY, RO, SK) és aktív mezőgazdasági termelő esetében (GB07), illetve egyes intézkedésekre vonatkozó felügyeleti eljárások hiányosságai miatt (IT10); valamint a maximális támogatható területnek a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerben (MePaR) az integrált igazgatási és kontrollrendszer intézkedéseihez való rögzítésében (IT10, IT26), a beruházási intézkedés hiányosságai miatt (HR); magánberuházások (LT); erdőgazdálkodás, agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalások, termelői csoportok létrehozása és kockázatkezelési intézkedések (HU); a közbeszerzési eljárások hiányosságai miatt (HU, RO, SK), a magas bejelentett hibaarányok miatt (CY, DK, EE, ES02, ES09, FR18, FR19, HR, IE, LT, PT), a tanúsító szerv értékelése alapján (FI, GB07, HR, IT26, SE);
Ajánlások
366. felszólítja a Bizottságot, hogy
—
alaposan elemezze a Számvevőszék által az ellenőrzések során feltárt, az igazoló szervek munkájának megbízhatóságában és minőségében továbbra is fennálló rendszerszintű hiányosságokat okozó mögöttes okokat és lehetséges strukturális problémákat, és fordítson különös figyelmet az esetleges országspecifikus különbségekre; kéri a Bizottságot, hogy tegyen észrevételeket az alacsony hibaszinttel rendelkező és a Számvevőszék által megbízhatónak ítélt nemzeti hatóságok bevált gyakorlataira vonatkozóan is; kéri a Bizottságot, hogy ezt az elemzést a Számvevőszékkel szoros együttműködésben végezze el, és aktívan vonja be a nemzeti hatóságokat mind a problémák leírása, mind a lehetséges megoldások tekintetében;
—
ossza meg ezen elemzés eredményeit a Számvevőszékkel, a mentesítésért felelős hatósággal és a tagállamokkal;
—
ezen elemzés alapján fogalmazzon meg egyértelmű, gyakorlati szempontból hasznos, valamint könnyen végrehajtható horizontális és országspecifikus ajánlásokat a nemzeti hatóságok számára; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki strukturált párbeszédet a nemzeti hatóságokkal, a Számvevőszéket pedig kéri, hogy folyamatosan dolgozzon a kapacitásépítésen és a bevált gyakorlatok cseréjén a nemzeti ellenőrző hatóságok munkája megbízhatóságának javítása érdekében; tájékoztassa folyamatosan a mentesítésért felelős hatóságot e párbeszéd előrehaladásáról;
—
mind nemzeti, mind európai szinten javítsa tovább az uniós mezőgazdasági politika szabályszerűségi ellenőrzésének és ellenőrzésének, valamint az elért eredményeknek a minőségét, és terjessze ki az ellenőrzések hatókörét, ami az EU pénzügyi érdekei védelmének kulcsfontosságú feltétele;
A KAP teljesítménye
367. úgy véli, hogy tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc működésének kiegyensúlyozására szolgáló konkrét KAP-eszközök hiányára, a legsürgetőbb prioritás a jogalkotás folytatása annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők többé ne legyenek a leggyengébb láncszemek;
368. hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás keretében meghatározott agrár-környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzésekkel összhangban a reziliens, fenntartható és digitális gazdasági helyreállításhoz hozzájáruló beruházások alapvető fontosságúak a vidéki térségek társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából;
369. hangsúlyozza az alapszintű jövedelemtámogatás szerepét a KAP-ban, valamint annak hozzájárulását a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenység fenntartásához, a vidékről való elvándorlás megfékezéséhez, valamint az élénk és dinamikus vidéki környezet előmozdításához;
370. kiemeli, hogy a KAP fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatása alapvető eszköznek bizonyult, amelyet tovább kell erősíteni; úgy véli, hogy a digitalizáció és az innováció, valamint a rövid ellátási láncok fejlesztésére és a fogyasztóknak történő közvetlen értékesítésre irányuló beruházások döntő eszközök lehetnek a vidéki területek újjáélesztése szempontjából, vonzóbbá téve azokat a fiatal mezőgazdasági termelők számára; úgy véli, hogy stratégiai tervezésük során a tagállamoknak prioritásként kell kezelniük a megfelelő és hozzáférhető támogatást, illetve a végső kedvezményezettek, különösen a fiatal és az új mezőgazdasági termelők számára történő egyszerűsítést; hangsúlyozza, hogy a nemzeti stratégiai tervek végrehajtási szakaszában konkrét igényekhez igazított eljárásokat kell bevezetni;
371. kiemeli, hogy a termeléstől függő önkéntes kifizetések általában jól támogatják a termeléssel való felhagyás komoly kockázatának kitett ágazatokat;
372. rámutat arra, hogy a promóciós alapok alapvető fontosságúak az új piacok megnyitásához és megszilárdításához; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ökológiai modellt ugyanúgy népszerűsítsék, mint más, hasonlóan fenntartható modelleket, például az integrált termelést vagy a precíziós gazdálkodást;
373. megjegyzi, hogy egy zöldebb KAP a Párizsi Megállapodással és az európai zöld megállapodással összhangban nemcsak támogatná az Uniót céljainak elérésében, hanem növelné a közpénzek felhasználásának hatékonyságát is azáltal, hogy korlátozná a mezőgazdasági gyakorlatokhoz kapcsolódó negatív externáliákat, és a problémák kezelése helyett azok megelőzésére összpontosítana;
374. emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához és visszafordításához hozzájáruló kiadásokat a Bizottság által a Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködésben meghatározott hatékony, átlátható és átfogó módszertan alapján kell kiszámítani; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentést a Parlamentnek, amely részletesen ismerteti az egyes költségvetési tételek hozzájárulását a biológiai sokféleség általános érvényesítésének azon célkitűzéséhez, hogy 2024-től a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret éves kiadásainak 7,5%-át, 2026-tól pedig 10%-át a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre fordítsák a nyomon követés megkönnyítése érdekében;
375. aggodalommal tölti el, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a KAP teljesítménymutatóit illetően:
—
több mutató a ráfordításokhoz vagy az outputokhoz kapcsolódik, így inkább a felhasználás szintjét, mintsem a szakpolitika eredményeit vagy hatásait mutatja:
—
a programindokolásokban szereplő mutatók elsősorban az outputokról adnak tájékoztatást, amelyek könnyebben mérhetők, és amelyeket kevésbé befolyásolnak külső tényezők, mint az eredményeket és a hatásokat:
—
14 mutatónak nincs konkrét, számszerűsített célértéke, ezért csak tendenciákat jeleznek:
—
Amennyiben felmérés készül arról, hogy mekkora támogatásban részesülnek a célcsoporton kívüli kedvezményezettek, az javíthatja a szakpolitika kialakítását és növelheti a KAP hatékonyságát. Ehhez meg kell határozni azokat a KAP-forrásokat, amelyeket olyan kedvezményezetteknek fizetnek ki, akiknek fő gazdasági tevékenysége nem a mezőgazdaság. Ezek az adatok segíthetnek az olyan kérelmek azonosításában is, amelyek a földterületek jelentős mértékű koncentrációját eredményezik (potenciális „nagyarányú földszerzések”). Emellett a közvetlen kifizetések néhány tagállamban a földbérleti díjak növekedését vonták maguk után, különösen az alacsony termelékenységű földterületek esetében. Az értékelők azt javasolták, hogy a Bizottság vizsgálja meg a közvetlen kifizetéseknek a földbérleti díjak növekedésére gyakorolt hatását és határozzon meg megfelelő ellenintézkedéseket;
—
hét mutató nem a KAP teljesítményéhez kapcsolódik, hanem a kiadások szabályszerűségével kapcsolatos bizonyossághoz és a KAP nyilvánosság általi ismertségéhez, illetve és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságon belül a szakpolitika kidolgozásához ad információt;
376. Sajnálatát fejezi ki az európai biogazdálkodás alacsony szintje miatt, amely tekintettel a befektetett forrásokra csak 7,5%-ot tesz ki; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a KAP-ban vezessen be teljesítményalapú modellt, amely ugyanazokon a mutatókon alapul, számszerűsített értékeket biztosítva a mérföldkövek meghatározásához; ragaszkodik ahhoz, hogy a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre vonatkozó szakpolitikai célkitűzések elérése terén nyújtott teljesítményre vonatkozóan sokkal több információra van szükség;hangsúlyozza, hogy jobb betekintésre van szükség az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az erdészet; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a javasolt további javításokat az arról való jelentéstétel során, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló uniós és nemzeti politikák hogyan járulnak hozzá a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez;javasolja, hogy a területmegfigyelő rendszer (AMS) legyen kötelező az integrált igazgatási és kontrollrendszer keretében a tagállamokban;
377. aggodalmát fejezi ki a mezőgazdasági támogatásokra és azok végső kedvezményezettjeire vonatkozó adatok korlátozott elérhetősége és az azokhoz való nyilvános hozzáférés hiánya miatt; úgy véli, hogy ezeket az információkat az adatvédelmi jogszabályok és az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatának szigorú betartása mellett nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni; felhívja a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy gyűjtsék és a fenti feltételek mellett tegyék hozzáférhetővé ezeket az adatokat átlátható és felhasználóbarát módon (beleértve a géppel olvasható formátumot is) annak érdekében, hogy általánosságban, kifejezetten pedig az érintett szervek és hatóságok számára biztosított legyen a végső kedvezményezettek átláthatósága, valamint az uniós pénzek felhasználásának nyilvános ellenőrzése;
378. aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi átláthatósági szabályok értelmében az adatok csak egy kétéves időszakra állnak rendelkezésre KAP-finanszírozás esetén; kéri, hogy a KAP-támogatások esetében alkalmazzanak hosszabb időszakot, mint a strukturális alapok esetében;
379. megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság tisztázta a képalkotó technológiákkal végzett közvetlen ellenőrzésre alkalmazandó jogi keretet(90); üdvözli a Számvevőszék azon észrevételét(91), hogy a képalkotó technológiák olyan rendkívüli előnyöket jelentenek, mint a helyszíni szemlék és következésképpen azok adminisztratív költségeinek csökkenése, a meg nem felelést megakadályozó interaktív nyomonkövetési megközelítés és az intelligens gazdálkodáshoz hasznos adatok előállítása; kiemeli, hogy a képalkotó technológiák lehetővé tennék a támogatásban részesülők teljes sokaságának nyomon követését, ami alapjában változtathatja meg a költségvetési ellenőrzést; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezeti és éghajlati teljesítménymutatókat annak érdekében, hogy azok összeegyeztethetők legyenek a monitoringalapú ellenőrzésekkel; sürgeti a Bizottságot, hogy szüntesse meg a képalkotó technológiák szélesebb körű alkalmazása előtt álló akadályokat, és biztosítson ösztönzőket és támogatást a nemzeti kifizető ügynökségek számára a monitoringalapú ellenőrzések alkalmazásához;
380. tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentésben (AMRP) szereplő információk összhangban vannak a programindokolások alapjául szolgáló adatokkal, de az APMR túlzottan optimista képet ad az eredményekről, és nem tárgyalja a kiadások hatékonyságát; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak azokról az intézkedésekről, amelyeket a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó szakpolitikai célkitűzések megvalósítása során tapasztalt jelentős kihívások leküzdése érdekében tett;
381. tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a közvetlen kifizetések csökkentik a jövedelemingadozást (egy 2010–2015-ös adatokat felhasználó értékelő tanulmány szerint mintegy 30 %-kal), de nagyrészt nem célzottak; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb összhangot a mutatók által érintett célok és a mezőgazdaságban dolgozók egyéni jövedelmének növelésére irányuló szakpolitikai célkitűzések között, ugyanakkor korlátozza a közvetlen támogatás szükségességét;
382. üdvözli a 2020 utáni KAP-ra vonatkozó bizottsági javaslatok mutatóinak és célkitűzéseinek felülvizsgálatát, amely a Belső Ellenőrzési Szolgálat és a Számvevőszék által a CMEF-mutatók tekintetében feltárt hiányosságokon, valamint a mutatók továbbfejlesztésének szükségességén alapul;
383. tudomásul veszi a Számvevőszék megjegyzését, hogy a KAP hozzájárulhat a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához, az eredményesség értékeléséhez azonban nem áll rendelkezésre elegendő adat; megjegyzi továbbá, hogy a zöldítésnek kevés mérhető hatása volt a gazdálkodási gyakorlatokra és a környezetre, és lényegében továbbra is jövedelemtámogatási rendszer maradt;
384. tudomásul veszi a Számvevőszék által az agrár-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos intézkedések biológiai sokféleséghez való sikeres hozzájárulása kapcsán azonosított korlátot, és kéri a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a megművelt tájak jelentős részét lefedő rendszerekre és a konkrét kockázatokra vonatkozóan;
385. tudomásul veszi az EMVA keretében végrehajtott erdészeti intézkedések szerény teljesítését, a hatékonyabb öntözőrendszerekre vonatkozó, 2023-ra kitűzött cél 60 %-os elérését 2018-ban, valamint a mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás további csökkentésének szükségességét, és felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a KAP e területeken történő végrehajtása eredményeinek javítása érdekében tett intézkedésekről;
386. tudomásul veszi a Számvevőszék észrevételét, mely szerint az éves irányítási és teljesítményjelentés a munkahelyekre és a széles sávú hozzáférésre vonatkozóan tartalmaz információkat, a kiegyensúlyozott területfejlesztési célkitűzés szempontjából releváns teljesítményinformációkat azonban nem; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vidéki háztartások 40%-a még mindig nem rendelkezik nagysebességű internet-hozzáféréssel; a vidéki területeken nem gyorsul a digitalizáció a foglalkoztatás fejlesztése és a mezőgazdasági üzemek folyamatos fejlesztésének támogatása érdekében;
387. üdvözli, hogy a vidéki foglalkoztatási ráta a 2012-es 63,4 %-ról 2018-ban 68,1%-ra nőtt;
388. tudomásul veszi a Számvevőszék által a LEADER-re vonatkozóan 2018 végén tett észrevételeket (13 337 álláshely, ami a 2023-as célkitűzés 30 %-ának felel meg), valamint azt, hogy a Bizottság nem rendelkezik megbízható adatokkal a LEADER keretében létrehozott munkahelyekről; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a LEADER végrehajtásához szükséges megbízható adatok elérhetőségének javítása érdekében;
389. aggodalmát fejezi ki a határ menti és idényjellegű mezőgazdasági munkavállalók munkajogi visszaéléseiről szóló médiajelentések sokasága miatt Unió-szerte, számos tagállamban; támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elutasítsa azon mezőgazdasági üzemek támogatását, amelyek nem tartják tiszteletben az idénymunkások munkavállalói jogait;
Ajánlások
390. felszólítja a Bizottságot, hogy
—
biztosítsa a közvetlen kifizetések méltányosabb elosztását;
—
tegyen meg minden tőle telhetőt a KAP-ról szóló tárgyalások során annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőkre és a kkv-kra vonatkozó panasztételi mechanizmus az új KAP-rendelet részévé váljon;
—
tegyen meg minden tőle telhetőt a KAP-ról szóló tárgyalások során annak biztosítása érdekében, hogy a KAP első és második pilléréből származó kifizetések maximális összegét természetes személyenként határozzák meg;
—
fokozza a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseit, gyakrabban frissítse a KAP-csalások kockázataira vonatkozó elemzését, és prioritásként elemezze a tagállamok megelőző intézkedéseit;
—
biztosítsa, hogy az ötödik pénzmosási irányelvet valamennyi tagállamban teljeskörűen és helyesen hajtsák végre, különös tekintettel a tényleges tulajdonosok nyilvános nyilvántartásaira és a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók tényleges tulajdonosainak nyilvántartásaira; megjegyzi, hogy a felső határ megállapítását minden esetben az anyavállalatra kell alkalmazni, amennyiben van ilyen, nem pedig az egyes kedvezményezettekre vagy leányvállalatokra, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a gazdaságok felosztása a felső határ elkerülése érdekében;
—
hajtsa végre a Parlament kéréseit, többek között hozzon létre konkrét eszközöket a földkoncentráció értékelésére valamennyi tagállamban, azonosítsa az uniós források végső kedvezményezettjeit, többek között egy uniós szintű egyedi üzleti azonosító révén, „A KAP és a kohéziós alapok 50 legnagyobb kedvezményezettje az egyes uniós tagállamokban” című tanulmány előzetes megállapításainak megfelelően15a;
—
alaposabban elemezze ki a nagyarányú földszerzés megakadályozására vonatkozó tagállami jogszabályokat és politikákat, valamint dolgozzon ki iránymutatást a legjobb gyakorlatokról; felkéri a tagállamokat, hogy alkalmazzák a meglévő bevált jogalkotási gyakorlatokat a földfoglalások korlátozása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a csalások megelőzésére és felderítésére irányuló erőfeszítéseit; sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együtt dolgozzanak ki megfelelő uniós szintű jogi eszközt a földfoglalások megakadályozása érdekében;
—
folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a szlovák mezőgazdasági kifizető ügynökséggel kapcsolatos minden új fejleményről, beleértve a pénzügyi korrekciókra vonatkozó konkrét információkat is;
—
a Szlovákiában feltárt szabálytalanságok alapján vizsgálja felül a mezőgazdasági kifizető ügynökségek helyzetét a tagállamokban, és biztosítsa függetlenségüket és működésük uniós szabályoknak való megfelelését;
—
maradéktalanul érvényesítse az Unió költségvetési rendeletét és különösen annak 61. cikkét, és gondoskodjon arról, hogy a költségvetési rendeletet alkalmazzák valamennyi uniós alap kifizetéseire, beleértve a közvetlen mezőgazdasági kifizetéseket is;
—
a nyomon követés megkönnyítése érdekében évente nyújtson be jelentést a Parlamentnek, amelyben részletezi az egyes költségvetési jogcímek hozzájárulását az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó célkitűzéshez és a biológiai sokféleséget célzó kiadásokhoz;
—
adott esetben és az ágazati jogszabályokkal összhangban sürgősen kezdje meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások és azok teljesítményének nyomon követésére szolgáló hatékony módszertan kidolgozását annak érdekében, hogy el lehessen érni azt az átfogó célt, hogy a 2021–2027-es uniós költségvetés és az Európai Helyreállítási Eszköz (NGEU) keretében eszközölt kiadások teljes összegének legalább 30%-át éghajlat-politikai célkitűzések támogatására fordítsák;
—
biztosítsa a vízgazdálkodáshoz szükséges pénzügyi forrásokat, beleértve a mezőgazdasági földterületeken, az erdőkben és a vizes élőhelyeken található vízkészletek minőségének és mennyiségének támogatását is;
Biztonság és uniós polgárság
391. megjegyzi, hogy a „Biztonság és uniós polgárság” terület kifizetései 3,3 milliárd EUR-t tettek ki, és a következő programokon, szakpolitikákon és ügynökségeken keresztül kerültek folyósításra:
—
„Migráció és biztonság”: a fejezet költségvetésének legfeljebb 45,3%-a, azaz 1,6 milliárd EUR;
—
14 decentralizált ügynökség (egészségügy: ECDC, EFSA, EMA, ECHA; belügy: Frontex, EASO, Europol, CEPOL, EU-LISA, EMCDDA; jogérvényesülés: Eurojust, FRA, EIGE, EPPO), a fejezet költségvetésének legfeljebb 29,1 %-a, azaz 1 milliárd EUR;
—
„Élelmiszerek és takarmányok”: a fejezet költségvetésének legfeljebb 7,6%-a, azaz 0,2 milliárd EUR;
—
„Kreatív Európa”: a fejezet költségvetésének legfeljebb 7,3%-a, azaz 0,2 milliárd EUR;
—
„Egyéb” (fogyasztók, jogérvényesülés, jogok, egyenlőség és polgárság): legfeljebb 10,7%, azaz 0,3 milliárd EUR;
392. megelégedettséggel veszi tudomásul, hogy a Kreatív Európa program keretében 2019-ben 1 370 támogatási megállapodást írtak alá, ezzel meghaladva a Bizottság célkitűzését és teljes mértékben kihasználva a rendelkezésre álló költségvetési előirányzatokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a támogatások méltányos földrajzi elosztása kulcsfontosságú az európai kultúra teljes gazdagságának kibontakoztatása szempontjából; üdvözli a művészek, valamint a kulturális és kreatív szakemberek számára létrehozott mobilitási programmal kapcsolatos kísérleti projekt, továbbá az „Európa a fesztiválokért, a fesztiválok Európáért” és „A zene mozgatja Európát” előkészítő intézkedések végrehajtásával összefüggő fejleményeket; megragadja az alkalmat arra, hogy emlékeztessen arra, hogy a sikerességi arány további növelése érdekében fontos e program költségvetésének növelése;
393. továbbra is aggasztónak tartja az átláthatóság és elszámoltathatóság nyilvánvaló hiányát a Bizottság által a Euronewsnak nyújtandó pénzügyi támogatással kapcsolatos megoldás tekintetében; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék nem a Euronews, hanem sokkal inkább a Bizottság nyomonkövetési és értékelési mechanizmusainak hiányosságaira mutat rá; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az átláthatóságot a multimédiás tevékenységek költségvetése tekintetében, és javítsa az elszámoltathatóságot a kiadások vonatkozásában; tudomásul veszi, hogy az elmúlt négy évben két teljesítmény-ellenőrzés zajlott a Euronewsnál; elismeri, hogy a multimédiás fellépések költségvetési tétele keretében finanszírozott valamennyi fellépésre kiterjedő, 2020. június 23-án megjelent független teljesítmény-ellenőrzés megállapítja, hogy a Euronews jól bevált eljárásokkal rendelkezik a szerkesztői minőség, kiegyensúlyozottság, függetlenség és pártatlanság támogatására, és ezek működése eredményesnek tűnik; emlékeztet arra, hogy a pártatlan értékelés folytatására van szükség az átláthatóság és az elszámoltathatóság legmagasabb szintű normáinak garantálása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy a következő, 2021. évi partnerségi keretmegállapodás kidolgozásakor vegye figyelembe az Európai Parlament aggályait; kéri a Bizottságot, hogy diverzifikálja a multimédiás fellépések költségvetési tétele keretében támogatott kommunikációs csatornákat;
394. kiemeli, hogy a jogokkal, egyenlőséggel és polgársággal kapcsolatos, uniós költségvetésből finanszírozott programok kedvezményezettjei kötelesek tiszteletben tartani a jogállamiság, a független média és a szólásszabadság legmagasabb szintű normáit; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Farid Hafez osztrák politológus több alkalommal is kapott forrásokat az uniós költségvetésből, jóllehet szoros kapcsolatban áll a Muszlim Testvériséggel és a törökországi kormánnyal, amelyek az iszlamofóbia ürügyén igyekeznek elhallgattatni a független újságírókat és elnyomni a tömegtájékoztatás szabadságát; felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa a jogokkal, egyenlőséggel és polgársággal kapcsolatos, uniós költségvetésből finanszírozott programokra vonatkozó jogosultsági feltételeket, hogy az ilyen nyugtalanító nézeteket képviselő egyének és szervezetek ne részesülhessenek uniós finanszírozásban;
395. üdvözli a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú cselekvési területein, például a nemi alapú erőszak leküzdése terén indított célzott programoknak köszönhetően elért eredményeket, valamint a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programnak a többéves pénzügyi keretből történő támogatásáról folytatott tárgyalások eredményét és lezárását;
396. felszólít az Unió belső és külső programjai közötti lehetséges szinergiák kialakítására az Unión belüli és kívüli politikák koherens és folyamatos megközelítésének biztosítása érdekében, különösen a nők elleni erőszakkal vagy az emberkereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben;
397. határozottan megismétli azon kérését, hogy növelni kell a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program keretében a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére szánt forrásokat, különös tekintettel a nők elleni erőszaknak a Covid19-válság alatt tapasztalt elharapódzására; ismételten kéri egy önálló költségvetési sor beillesztését a kifejezetten a nemek közötti egyenlőség megteremtését célzó minden intézkedésre (többek között a nemi alapú erőszak felszámolásával kapcsolatos intézkedésekre), megtéve az első lépést az átláthatóság növelése, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kiadások nyomon követésének megkönnyítése és a nemek közötti egyenlőségre elkülönített pénzeszközökkel kapcsolatos nyitott döntéshozatali folyamat kialakítása felé vezető úton, amely tekintetben a Parlamentnek költségvetési hatóságként alapvető szerepet kell játszania;
398. aggódik amiatt, hogy a jelenlegi uniós programok kiadásainak belső felülvizsgálata során a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a nemek közötti egyenlőséget nem érvényesítették ugyanúgy az uniós költségvetésben, mint az éghajlatváltozás vagy a biológiai sokféleség szempontjait, és hogy ehelyett – főként foglalkoztatási és szociális kérdésekkel foglalkozó – egyedi programokat alkalmaztak a nemi alapú megkülönböztetés kezelésére; sajnálja, hogy nem áll rendelkezésre módszertan a nemek közötti egyenlőségre fordított kiadások nyomon követésére; üdvözli a Számvevőszék azon döntését, hogy megvizsgálja a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az Unió költségvetésében, és 2021 első negyedévében közzéteszi az ellenőrzési jelentést(92);
399. hangsúlyozza, hogy a nők jogait és a nemek közötti egyenlőség szempontját be kell építeni és biztosítani kell valamennyi szakpolitikában, különösen a Covid19-járvány női jogokra gyakorolt sokszoros – nemek szerint eltérő – hatásainak fényében; megismétli ezért felhívását a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére a költségvetési folyamat minden szakaszában, beleértve a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést és végrehajtásának értékelését; ismételten kéri, hogy az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó közös eredménymutatókba építsenek be nemi szempontú mutatókat;
400. üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az uniós alapokra vonatkozó horizontális elvek egyikeként került bevezetésre az MFF-ben, megerősítve, hogy a nemek közötti egyenlőség és annak általános érvényesítése mostantól elsőbbséget élvez a többéves pénzügyi keretben; sajnálja, hogy bár a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése már szerepelt a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez csatolt közös nyilatkozatban, annak végrehajtása nem történt meg maradéktalanul a többéves pénzügyi keret ezen időszakában; elvárja, hogy a Bizottság a jövőben vegye komolyan kötelezettségvállalásait azáltal, hogy szorosan nyomon követi e horizontális elvek végrehajtását valamennyi uniós szakpolitikai területen, valamint alapos nemi szempontú hatásvizsgálatokat készít és nyomon követi valamennyi politikáját és programját;
401. üdvözli a nemek közötti egyenlőségre fordított kiadások nyomon követésére szolgáló módszertan kidolgozására vonatkozó kötelezettségvállalást, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a módszertan kidolgozása 2021 végéig megtörténjen annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül használni lehessen;
402. aggodalmát fejezi ki a jogállamiság elleni támadások, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai háttérbe szorulása közötti összefüggés miatt; kéri, hogy e kérdésben a 7. cikk szerinti eljárás alkalmazásával lépjenek fel az érintett tagállamokkal szemben;
A Számvevőszék megállapításai: A tagállamok AMIF/ISF éves beszámolói
403. megállapítja, hogy e fejezeten belül a legjelentősebb kiadási terület a migráció és a biztonság, valamint, hogy a legtöbb kiadás két alapból – a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (AMIF) és a Belső Biztonsági Alapból (ISF) – származik;
404. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék nem becsülte meg a többéves pénzügyi keret e fejezetére vonatkozó hibaarányt, hanem egy olyan, 19 tranzakcióból álló mintát vizsgált meg, amelynek kialakítása azt a célt szolgálta, hogy hozzájáruljon az átfogó megbízhatósági nyilatkozatához, nem pedig azt, hogy reprezentatív legyen a többéves pénzügyi keret e fejezetéhez tartozó kiadásokra nézve; megjegyzi, hogy a minta 8 megosztott irányítás alá tartozó tranzakciót, 8 közvetlen irányítású és 1 közvetett irányítású tranzakciót tartalmazott, és aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék hét tranzakcióban (37%) tárt fel hibákat; emlékeztet arra, hogy e területhez jóval erősebb köz- és politikai érdek fűződik, mint amekkora súlyt képvisel pénzügyi szempontból; újfent felkéri a Számvevőszéket, hogy egyértelműen becsülje meg a „Biztonság és uniós polgárság” fejezet hibaarányát;
405. megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem nyújtott tájékoztatást arról, hogy az általa azonosított három számszerűsíthető hiba milyen pénzügyi hatással volt az uniós költségvetésre terhelt összegekre;
406. megjegyzi, hogy négy olyan eset is volt, amikor nem tartották be a projektek kiválasztásával kapcsolatos jogi rendelkezéseket és a közbeszerzési szabályokat, ezek azonban nem voltak pénzügyi hatással az uniós költségvetésre;
407. megjegyzi, hogy a Számvevőszék nyolc olyan tagállami hatóság munkáját ellenőrizte, amelyek az adott tagállam AMIF/ISF éves beszámolójának ellenőrzéséért, valamint az éves kontrolljelentés Bizottságnak történő benyújtásáért felelősek;
408. megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék által ellenőrzésre kiválasztott tagállami ellenőrző hatóságok megfelelő minőségű részletes eljárásokat dolgoztak ki és hajtottak végre a szabályok által előírt jelentéstételhez, valamint részletes ellenőrzési programokkal és ellenőrző listákkal rendelkeztek következtetéseik alátámasztásához;
409. tudomásul veszi az ellenőrző hatóságok által kiadott éves kontrolljelentések bizonyos hiányosságait, amelyek hatása az elszámolásokra nem volt elég jelentős ahhoz, hogy módosítsa az ellenőrző hatóságok következtetéseit, de a jelentett adatok megbízhatatlanságának és a korlátozott bizonyosságnak a potenciális kockázatát hordozzák magukban:
—
mintavételi problémák (véletlenszerű mintavételezés helyett kockázatalapú módszertan használata, pontatlan értékek használata a minta méretének meghatározásakor) Szlovéniában;
—
helytelen elszámolások (az elszámolások tervezetének benyújtása az ellenőrző hatósághoz a felelős hatóság által végzett saját helyszíni ellenőrzések elvégzése előtt) Olaszországban és Szlovéniában;
—
a teljes és/vagy fennmaradó hibaarányok pontatlan kiszámítása és bemutatása Németországban és Olaszországban;
—
a technikai segítségnyújtás kizárása az ellenőrzési sokaságból, amiről az éves kontrolljelentésben nem számoltak be Szlovéniában;
—
az előlegkifizetések részleges kizárása az ellenőrzési sokaságból, amiről az éves kontrolljelentésben nem számoltak be Németországban;
—
a projektek két alcsoportba (előlegek és felmerült kiadások) való felosztása mintavételezési okokból Cipruson;
410. megjegyzi, hogy a Számvevőszék által ellenőrzésre kiválasztott tagállami(93) ellenőrző hatóságok részletes ellenőrzési programokkal és ellenőrző listákkal rendelkeztek következtetéseik alátámasztásához;
411. rámutat az ellenőrző hatóságok munkájának bizonyos hiányosságaira, amelyek a nem támogatható kiadások feltárása elmulasztásának, az ellenőrzési következtetések megbízhatatlanságának és az alábbi példákhoz hasonló korlátozott bizonyosság potenciális kockázatait hordozzák magukban, és kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy működjenek együtt a nemzeti ellenőrző hatóságokkal e hiányosságok orvoslása érdekében:
—
a projektek kiválasztási és/vagy odaítélési kritériumainak az ellenőrök általi rendszertelen ellenőrzése Olaszországban és Cipruson;
—
nem megfelelő ellenőrzési nyomvonal vagy az ellenőrzési munka hiányos dokumentálása Görögországban, Cipruson, Litvániában és az Egyesült Királyságban;
—
Olaszországban és Cipruson az összes rendelkezésre álló releváns bizonyíték nem rendeszeres ellenőrzése a célcsoportok és a bejelentett kiadások támogathatóságának vagy a költségek észszerűségének megerősítéséhez;
412. felhívja a figyelmet az éves kontrolljelentések(94) bizottsági értékeléseiből adódó hiányosságokra, például a következőkre:
—
az „időközi kifizetés” eltérő meghatározása, ami veszélyezteti a bejelentett adatok értékét és teljességét;
—
a Bizottság nem ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy miként kell kiszámítani a 10%-os minimális ellenőrzési lefedettséget részmintavételezés esetén, ami az ellenőrzési következtetések megbízhatatlanságához és bizonytalanságához vezethet;
413. üdvözli az OLAF és a Számvevőszék között a költségvetéssel kapcsolatos csalások elleni küzdelem terén kialakított szoros együttműködést; megjegyzi, hogy 2019-ben – 2018-hoz hasonlóan – a Számvevőszék kilenc csalási esetet jelentett be az OLAF-nak, amelyek kapcsán az OLAF öt vizsgálatot indított; megjegyzi, hogy a Számvevőszék által feltárt csalások fő típusai közé a hamis költségnyilatkozatok, a közbeszerzési szabálytalanságok és az uniós finanszírozás igénybevételéhez szükséges feltételek mesterséges megteremtése tartoznak;
414. üdvözli a Számvevőszék különjelentéseit, különösen pedig a migránsok menedékjogáról, áthelyezéséről és kiutasításáról(95), a határellenőrzést támogató uniós információs rendszerekről(96), valamint az uniós kiadásokat érintő csalások elleni küzdelemről(97) szóló különjelentéseket, megemlítve az Európai Ügyészség létrehozásának pozitív szerepét e tekintetben;
415. emlékeztet a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköznek az (EU) 2020/446 felhatalmazáson alapuló rendeletbe(98) (Belső Biztonsági Alap) történő felvételéről, valamint az (EU) 2020/445 felhatalmazáson alapuló rendelet(99) (Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap) új egyedi fellépéssel történő kiegészítéséről szóló két felhatalmazáson alapuló jogi aktus végrehajtása tárgyában a Bizottságnak 2020. február 13-án megküldött levelére; megjegyzi, hogy az AMIF-ra vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktust nem alkalmazták; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen nyújtson részletes tájékoztatást az (EU) 2020/446 felhatalmazáson alapuló rendelet alapján finanszírozott különböző projektekről;
416. kéri a Bizottságot és a tagállamok ellenőrző hatóságait, hogy orvosolják a hiányosságokat, amelyeket a Számvevőszék a tagállami ellenőrző hatóságokkal kapcsolatban az ellenőrzési lefedettség, a mintavételezés és az ellenőrzési nyomvonalak tekintetében feltárt, és tegyenek jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;
Teljesítmény: AMIF
417. felhívja a figyelmet arra, hogy négy általános hatásmutató létezik (a tényleges visszaküldések száma a kiadott kiutasítási határozatok számához viszonyítva, az önkéntes visszatérések százalékos aránya, az uniós és a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási rátája közötti különbség, valamint az elismerő menekültügyi határozatok arányának konvergenciája), amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az AMIF teljesítményéhez, bár az alapból származó kiadások hozzájárulhatnak a megfelelő célérték eléréséhez;
418. üdvözli a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság időközi értékelése szerint az AMIF releváns, és olyan beavatkozásokat finanszírozott, amelyek megfelelnek a tagállamok igényeinek;
419. megjegyzi azonban, hogy Számvevőszék szerint az AMIF teljesítménymutatóinak alkalmazhatósága néhány ponton hiányosságokat mutat, így például a Számvevőszék megállapította, hogy a mutatók kétharmada outputmutató, és hogy a mutatók tekintetében meghatározott 2020. évi 24 részcél közül öt már a korábbi években teljesült, valamint hogy elmaradt a célértékeknek a gondos pénzgazdálkodás gyakorlatával összhangban álló, a politikai akaratot és a további eredmények eléréséhez rendelkezésre álló potenciált tükröző felfelé történő kiigazítása;
420. megjegyzi, hogy az AMIF egyes mutatói nem haladnak jó úton a kitűzött célértékek elérése felé, valamint hogy a Bizottság nem dolgozott ki teljesítményellenőrzési keretet az EMAS által finanszírozott projektek számára, továbbá hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés és a programindokolások kevés információval szolgálnak a fontos mutatók alapján elért haladásról; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék jelentős késedelmet állapított meg az AMIF által az integráció és a jogszerű migráció kapcsán kitűzött cél elérése tekintetében;
421. megjegyzi, hogy ezen a szakpolitikai területen nehéz az outputmutatók értékelése; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós finanszírozás nem javította a menekülttáborokbeli humanitárius helyzetet, és a külső határok hatékony védelmét sem biztosította; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson részletes felvilágosítást, különösen a beutazás és a tartózkodás engedélyezéséhez a külső határokon alkalmazott eljárások tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy pontosan hol fektettek be uniós forrásokat az AMIF programjai keretében, és azok milyen konkrét eredményekhez vezettek; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben készítsen jelentést az érintett tagállamok mindegyikéről;
422. a hiányosságok hátterében elsősorban a menekültügyi eljárások hossza, a lassú integráció és a visszaküldési arányok nem megfelelő szintje áll; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul hozzanak előremutató jogalkotási intézkedéseket;
423. felkéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a Számvevőszék által feltárt hiányosságok kezelésére, valamint az éves irányítási és teljesítményjelentésben és a programindokolásokban foglalt információk javítására, ami lehetővé teszi az alap által elért előrehaladás jobb nyomon követését;
424. komolyan aggódik amiatt, hogy csak korlátozott, összesített teljesítményadatok állnak rendelkezésre az EMAS-hoz(100) kapcsolódó összes kiadásról (az eredeti 100 millió EUR összegű allokációt a 2020-ig tartó időszakra 2,2 milliárd EUR-ra növelték, ami az alap 30%-ának felel meg, a Bizottság azonban nem dolgozott ki teljesítményellenőrzési keretet az EMAS keretében finanszírozott projektek számára);
425. komolyan aggódik amiatt, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés és a programindokolások kevés információval szolgálnak az alap végrehajtásának gazdaságosságáról és hatékonyságáról, illetve az AMIF intézkedéseinek költséghatékonyságáról;
426. komolyan aggódik amiatt, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés és a programindokolások nem számolnak be azokról az intézkedésekről, amelyek magasan képzett munkavállalók Unióba történő vonzását célozzák jogszerű migrációs rendszereken keresztül, és hogy a mutatók nem alkalmasak az ilyen jellegű intézkedésekről való beszámolásra;
427. megjegyzi, hogy két, egymással párhuzamosan működő uniós finanszírozású program is létezik ugyanazon típusú visszaküldési tevékenységek támogatására (az AMIF nemzeti programjai és a Frontex visszaküldés-támogatása), valamint hogy a koordináció elsősorban a tagállamok felelőssége; ezért felszólítja őket, hogy biztosítsák a két rendszer közötti jobb koordinációt;
428. aggodalommal állapítja meg, hogy az AMIF és az ISF esetében a tagállamok nem használták fel a rendelkezésre álló teljes költségvetést; úgy véli, hogy ez különösen problematikus, tekintettel arra, hogy a tagállamok egyre gyakrabban veszik igénybe a sürgősségi segélyt az e területekre vonatkozó politikáik finanszírozásához; emlékeztet arra, hogy a biztonsággal és a migráció kezelésével kapcsolatos kihívások prioritást jelentenek az Unió számára; elismeri a Bizottság e tekintetben tett erőfeszítéseit, és nagyobb együttműködést kér valamennyi tagállamtól;
Ajánlások
429. felhívja a Bizottságot, hogy:
—
adjon ki iránymutatást az AMIF, valamint az ISF tagállami ellenőrző hatóságai részére arra vonatkozóan, hogy részmintavételezés esetén milyen módszertan követendő az ellenőrzési lefedettség kiszámításához annak érdekében, hogy a kellő mértékű és megfelelő mintavétel észszerű alappal szolgáljon az ellenőröknek a teljes ellenőrzési sokaságra vonatkozó következtetések levonásához;
—
újfent hívja fel az AMIF, valamint az ISF tagállami ellenőrző hatóságainak figyelmét arra, hogy követniük kell a Bizottságnak a mintavételezésre és a hibaarány kiszámítására vonatkozó utasításait, és hogy így a mintavételnek véletlenszerűnek kell lennie, a sokaság minden egyes mintavételi egységének kiválaszthatónak kell lennie, valamint – adott esetben – valamennyi hibát extrapolálni kell az érintett sokaságra;
—
adjon ki iránymutatást az AMIF, valamint az ISF tagállami ellenőrző hatóságainak arra vonatkozóan, hogy azok kellő mértékben és megfelelő módon dokumentálják ellenőrzési eljárásaik jellegét, ütemtervét és hatókörét, elért eredményeiket és az összegyűjtött ellenőrzési bizonyítékokat;
430. kéri a Bizottságot, hogy:
—
dolgozzon ki kritériumokat a tagállamokkal megosztott irányítás alá tartozó EMAS-források következő pénzügyi keretben történő elosztására vonatkozóan;
—
erősítse meg a teljesítményellenőrzési keretet a) azáltal, hogy gondoskodik arról, hogy az AMIF EMAS-projektjei tartalmaznak output- és eredménymutatókat, adott esetben egyértelmű cél- és alapértékekkel, és ha nem ez a helyzet, akkor e tekintetben indokolással szolgálnak; b) az EMAS-finanszírozású projektekkel elért eredmények nyomon követése és az ezen eredményekre vonatkozó jelentéstétel révén; c) a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret tekintetében az AMIF közös monitoring- és értékelési keretéhez alkalmazandó mutatók és a HAVA-mutatók, ezen belül azok alap- és célértékeinek még a 2021–2027-es projektek megkezdése előtti kidolgozása révén;
—
hajtson végre intézkedéseket az AMIF és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal/Frontex közötti komplementaritás és jobb koordináció biztosítása érdekében (például a kitoloncolások vagy a menekültügyi hatóságok támogatása terén);
—
használja fel a fejlesztési támogatást a migránsok származási országaival folytatott együttműködés javításának előmozdítására(101);
431. felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jogi rendelkezéseknek és a jó kormányzás elvének való megfelelés jegyében teljes mértékben tartsa be a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodást(102).
A DG HOME 2019. évi éves tevékenységi jelentése
432. megjegyzi, hogy a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság két fenntartással élt a megosztott irányítással kapcsolatban (egy fenntartással az AMIF és az ISF esetében, egy másik fenntartással pedig a SOLID-alapok tekintetében a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan, amelyek mindegyike fenntartás alatt áll több tagállam tekintetében), valamint egy fenntartással a közvetlen irányítás alá tartozó vissza nem térítendő támogatásokkal összefüggésben a 4,11%-os fennmaradó hibaarányt kitevő és 7,21 millió EUR-s becsült hatású lényeges hibaszint miatt; megjegyzi, hogy a Bizottság 2019. évi éves tevékenységi jelentése szerint az AMIF és az ISF esetében az átlagos fennmaradó hibaarány 1,57%, ami jóval a 2%-os lényegességi küszöb alatt van; aggodalmát fejezi ki „A határellenőrzési tevékenységek megerősítése Horvátország külső határszakaszán a megnövekedett migrációs nyomás miatt” elnevezésű szükséghelyzeti segítségnyújtási projekt végrehajtása kapcsán, amely 2018 szeptemberétől 2019 végéig tartott, és tudomásul veszi az 1598/2020/MMO számú ügy európai ombudsman általi megnyitását annak kivizsgálására, hogy „hogyan követi nyomon az Európai Bizottság és biztosítja az alapvető jogok horvát hatóságok általi tiszteletben tartását a határigazgatási műveletekkel összefüggésben”; megjegyzi, hogy a Bizottság hangsúlyt fektetett egy független ellenőrzési mechanizmus létrehozására, amint azt a vissza nem térítendő támogatás előírja; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság szorosan együttműködik Horvátországgal, amely jelezte, hogy végre kívánja hajtani a szóban forgó független ellenőrzési mechanizmust; emlékeztet, hogy a határigazgatás uniós finanszírozási eszközei megkövetelik, hogy minden finanszírozott fellépés tiszteletben tartsa az Alapjogi Chartát, valamint megfeleljen a Chartában foglaltaknak; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a Horvátországnak szóló, határigazgatással kapcsolatos jövőbeli szükséghelyzeti támogatások csak az ellenőrzési mechanizmus végrehajtását követően ítélhetők oda; felkéri az ombudsmant, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az 1598/2020/MMO számú ügyről;
433. üdvözli a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által a DG HOME számára a 2019-es évre vonatkozóan tett, így például a következők tekintetében megfogalmazott ajánlásokat:
—
a DG HOME ellenőrzési tevékenységének kialakítása és megtervezése (meg kell határozni és kommunikálni kell az ellenőrzési funkció küldetésnyilatkozatát és megbízatását, ki kell igazítani a szerep- és felelősségi köröket, a jelentési útvonalakat és a záróelszámolási folyamat részcéljait; aktualizálni kell az ellenőrzési stratégiákat, elemezni kell az ellenőrzési tevékenység erőforrásigényeit);
—
az ellenőrzési terv végrehajtása (az éves munkaprogram elfogadását, valamint az éves kontrolljelentések és ellenőrzési vélemények felülvizsgálatát követő évben a lehető leghamarabb meg kell tervezni és el kell indítani az ellenőrzéseket; össze kell hangolni az ellenőrzési folyamat szakaszaihoz tartozó részcélokat; biztosítani kell, hogy a végleges ellenőrzési jelentéseket késedelem nélkül megküldjék a kedvezményezetteknek, és hogy ezt a felső vezetés nyomon kövesse);
—
záróelszámolások (biztosítani kell, hogy a záróelszámolási határozatokat kellő időben meghozzák; pontosítani kell az év vége előtt benyújtott elszámolásokra vonatkozó eljárást); a záróelszámolási eljárás hozzáigazítása az új szervezeti felépítéshez, valamint a pénzügyi egységek és az ellenőrzési szektor közötti kommunikáció javítása (az ellenőrzési tevékenységek kialakítása és megtervezése; az ellenőrzési terv végrehajtása; záróelszámolások);
A DG JUST 2019. évi éves tevékenységi jelentése
434. hangsúlyozza, hogy a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság (DG JUST) továbbra is fenntartással élt a közvetlen irányítás alá tartozó vissza nem térítendő támogatások 2,65%-os fennmaradó hibaarányt kitevő lényeges hibaarányával kapcsolatban; tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a Jogok, egyenlőség és polgárság program és a Jogérvényesülés program keretében nyújtott támogatások hibaarányának kiszámítására szolgáló módszertanát a Számvevőszék észrevételeivel összhangban – a 2020. évi utólagos ellenőrzési kampány végrehajtásával kezdődően – kiigazítja;
435. örömmel veszi tudomásul, hogy a DG JUST részéről folyamatban van a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által a DG JUST számára a hatásvizsgálati folyamat, valamint a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatás és eszköztár alkalmazása tekintetében megfogalmazott ajánlások végrehajtása;
Globális Európa
436. megjegyzi, hogy a „Globális Európa” terület esetében a kifizetések 10,1 milliárd EUR-t tettek ki 2019-ben, és a következő speciális eszközökön keresztül kerültek folyósításra:
—
„fejlesztési együttműködési eszköz” (DCI): a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 26%-a, azaz 2,6 milliárd EUR;
—
„Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz” (ENI): a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 20,6%-a, azaz 2,1 milliárd EUR;
—
„Előcsatlakozási Támogatási Eszköz” (IPA): a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 15,7%-a, azaz 1,6 milliárd EUR;
—
„Humanitárius segítségnyújtás”: a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 20,4%-a, azaz 2,1 milliárd EUR;
—
„Egyéb fellépések és programok”: a „Globális Európa” költségvetésének legfeljebb 17,3%-a, azaz 1,7 milliárd EUR;
437. emlékeztet arra, hogy a 2019. évi költségvetés 4. fejezetében szereplő fő szakpolitikai célok közé tartozik az uniós értékek, például a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának Unión kívül történő előmozdítása, továbbá emlékeztet arra, hogy az Unió által finanszírozott minden fellépés során tiszteletben kell tartani ezeket az alapelveket, üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy általában pozitív tendencia figyelhető meg a szegénység csökkentése, a nemek közötti egyenlőség oktatásban való érvényesítése, valamint a szomszédos országokkal kötött megállapodások száma tekintetében, aggodalmát fejezi ki azonban a demokrácia megszilárdítása, a jogállamiság és a politikai stabilitás tekintetében tapasztalható romló tendencia kapcsán; határozott elismerését fejezi ki a civil társadalom által az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében világszerte tett erőfeszítésekért, különösen egy olyan időszakban, amikor csökken a civil társadalom mozgástere, valamint az emberi jogok egyetemes jellegét is megkérdőjelezik, és bár a civil társadalomnak nyújtott közfinanszírozás tekintetében kiemeli az átláthatóság és az elszámoltathatóság elveit, hangsúlyozza, hogy elejét kell venni a bürokratikus túlkapásoknak és nem szabad táplálni az alaptalan gyanúsítást;
438. figyelembe veszi, hogy a külső tevékenység költségvetését a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO), az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága (DG NEAR), a Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága (DG ECHO), a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO), valamint a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálat (FPI) hajtja végre;
439. megjegyzi, hogy az e területhez tartozó kifizetéseket a világ több mint 150 országában, több eszköz felhasználásával, több módon, így például kivitelezési, árubeszerzési és szolgáltatásnyújtási szerződések, vissza nem térítendő támogatások, speciális hitelek, hitelgaranciák és pénzügyi támogatás, költségvetés-támogatás, valamint a költségvetési támogatás egyéb célzott formái révén folyósították;
440. megjegyzi, hogy a Számvevőszék egy 68 tranzakcióból álló mintát vizsgált meg a következők szerint: DG NEAR: 22 tranzakció, DG DEVCO: 25 tranzakció, DG ECHO: 10 tranzakció, 11 egyéb tranzakció; emellett a vizsgálat hét, a DG NEAR és a DG DEVCO fennmaradó hibaarányról szóló 2019. évi tanulmányaiból átvett és a módszertani korlátok kompenzálása céljából kiigazított tranzakcióra is kiterjedt;
441. megjegyzi, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy humanitárius válságok idején az uniós támogatás segített helyreállítani és fenntartani a biztonságos és jó minőségű oktatáshoz való hozzáférést; üdvözli, hogy az azonosított problémák szempontjából a projektek relevánsnak bizonyulnak; megjegyzi, hogy a projektek képesek voltak a legtöbb céljuk elérésére; támogatja a Számvevőszék ajánlását, és felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelő szintű hatékonyság és relevancia elérése érdekében fejlessze tovább az oktatására irányuló, szükséghelyzetekben biztosított támogatását;
442. emlékeztet arra, hogy a fejlesztési és együttműködési politika a szegénység felszámolását és az egyenlőtlenség csökkentését hivatott szolgálni, és hogy a forrásokból csak azok a kedvezményezettek részesülhetnek, akiknek azokat szánták;
443. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament aktívan részt vegyen a harmadik országokkal létrejövő partnerségi és együttműködési megállapodások kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodásokat parlamenti ellenőrzésnek kell alávetni, és azoknak a szolidaritás, a közös felelősség, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog elvén kell alapulniuk(103);
444. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyűlöletbeszéd és az erőszak tananyagként megjelenik a palesztin iskolai tankönyvekben, és hogy ezeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) iskoláiban használja; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ értékeinek betartását biztosító UNRWA-mechanizmusok hatékonyak-e egyáltalán, tekintve hogy az UNRWA munkatársai által az iskolákban használt és tanított oktatási anyagokban gyűlöletbeszéd és erőszakra való uszítás jelenik meg; ragaszkodik ahhoz, hogy az UNRWA teljes mértékben átlátható módon járjon el, és egy nyílt forráskódú platformon tegye közzé a tanároknak és diákoknak szánt összes oktatási anyagát, valamint a fogadó országban használt tankönyvekről készített értékeléseit azt biztosítandó, hogy a tartalom megfeleljen az ENSZ értékeinek és ne szítson gyűlöletet; kéri minden olyan tananyag haladéktalan eltávolítását, amely nem felel meg ezeknek a normáknak; kitart amellett, hogy az oktatási ágazatban dolgozó tanároknak és közalkalmazottaknak fizetett bérekre elkülönített – például a PEGASE révén biztosított – uniós finanszírozást attól kell függővé tenni, hogy az oktatási anyagok és a tananyagok megfelelnek-e az UNESCO békére, toleranciára, együttélésre és erőszakmentességre vonatkozó normáinak, miként arról az uniós oktatási miniszterek között 2015. március 17-én Párizsban döntés született;
445. megismétli azon álláspontját, hogy a külső támogatást teljes egészében az Unió költségvetéséből kell finanszírozni, és hangsúlyozza, hogy a vagyonkezelői alapok keretében végrehajtott intézkedések csak áthidaló megoldást jelentenek mindaddig, amíg azokat a jövőbeli külső finanszírozási eszközök, különösen a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) fel nem váltják; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a humanitárius célkitűzések, többek között a migránsok és más kiszolgáltatott csoportok – például a gyermekek és a nők – méltóságának és emberi jogainak megőrzése, számos esetben nem valósultak meg a vagyonkezelői alapok, például az EU Madad és az EU Afrika számára létrehozott vagyonkezelői alapja keretében zajló fellépések végrehajtása során; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok védelme határozott fellépést igényel; emlékeztet továbbá arra, hogy az emberi jogok, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a demokratikus elvek, a vallás és meggyőződés szabadsága, az átláthatóság, a jó kormányzás, valamint a béke és a stabilitás előmozdítása az „Uniós Békealap Kolumbiáért” alapvető elemei; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben fokozza a végrehajtó partnerek fellépéseinek ellenőrzését;
446. emlékeztet, hogy az Unió fejlesztési politikájának elsődleges célja a szegénység csökkentése, és hogy a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) fő célkitűzésének – az OECD ODA-meghatározása szerint – a fejlődő országok gazdasági fejlődése és jóléte előmozdításának kell lennie; hangsúlyozza, hogy az ODA-nak támogatnia kell a fenntartható fejlődési célok elérését, tiszteletben kell tartania az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének elveit, beleértve a „senkit nem hagyunk hátra” elvet is, tiszteletben kell tartania a fejlesztéshatékonysági alapelveket, és hozzá kell járulnia az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, nem alkalmazva kivételt a migrációval kapcsolatos hivatalos fejlesztési támogatás esetében, illetve bármely konkrét támogatási mód alkalmazása esetén sem; felszólít az ODA-hitelek hatékonyabb és átláthatóbb elosztására, biztosítva, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás olyan helyre kerüljön, ahol arra a legnagyobb szükség van, és ahol a legnagyobb fejlesztési hatással jár;
447. hangsúlyozza, hogy az adósságenyhítő intézkedéseket össze kell kapcsolni a hivatalos fejlesztési támogatás további mobilizálásával; úgy véli továbbá, hogy az adósságenyhítésre irányuló erőfeszítéseket ki kell egészíteni a multilaterális hitelezőktől származó források növelésével, többek között az IMF különleges lehívási jogainak növelése révén;
448. megállapítja, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás iránti igényt befolyásolja az országok belföldi forrásainak mozgósítása, amelyet aláás a multinacionális vállalatok részéről tapasztalható adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS); emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok nagyobb mértékben támaszkodnak a társasági adóra, és ezért aránytalan mértékben sújtja őket az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás; aktívabb uniós fellépésre szólít fel e helyzet orvoslása érdekében, összhangban a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben foglalt addisz-abebai fejlesztésfinanszírozási cselekvési programmal; hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedésekre van szükség a belföldi források fokozott mozgósításának támogatása érdekében, például támogatni kell a korrupció elleni küzdelmet és a progresszív adórendszerek kialakítását, valamint fel kell lépni az adókikerüléssel és adókijátszással szemben;
449. emlékeztet arra, hogy az Unió mezőgazdasági, halászati, kereskedelmi, gazdasági, oktatási, migrációs, környezetvédelmi, éghajlat-, kül- és biztonságpolitikája és egyéb szakpolitikái befolyásolják az uniós fejlesztéspolitika hatékonyságát; megjegyzi, hogy ezért a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, amelyet az EUMSZ 208. cikke ír elő, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve is megköveteli; emlékeztet arra, hogy a segélyhatékonyság a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megfelelő végrehajtásától függ; hangsúlyozza, hogy a segélyhatékonysági célkitűzések elérése érdekében további erőfeszítésekre van szükség a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elveinek való megfelelés érdekében, különösen a fent említett területeken; kéri a Bizottságot, hogy tegyen eleget a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló 2018. évi külső értékelő jelentésben(104) foglalt ajánlásoknak, bizonyítva elkötelezettségét, és elegendő személyzetet rendelve a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos feladatokhoz az eredményorientált stratégia és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia terén elérendő előrehaladás biztosítása érdekében;
450. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatás hatékonyabbá tétele, a tartós eredmények elérése és a helyi szükségletek kielégítése érdekében – különösen az elhúzódó válságok alatt és a válságokat követő időszakokban – feltétlenül javítani kell a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatás koordinációját, valamint meg kell erősíteni a humanitárius és a fejlesztési törekvések közötti kapcsolatot; felhívja az Uniót, hogy fejlessze tovább ezt a megközelítést;
451. üdvözli „Az Unió válasza Kína államilag vezérelt beruházási stratégiájára” című, 2020. szeptemberi számvevőszéki áttekintést; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a Kínára vonatkozó jelenlegi uniós stratégián belüli intézkedések nyomon követése, értékelése és a vonatkozó jelentéstétel terén, többek között a kínai beruházási stratégia keretében megvalósuló olyan projektek uniós finanszírozása esetében, amelyek nincsenek összhangban az összeköttetésekre vonatkozó uniós stratégia elveivel; kéri, hogy bocsássanak rendelkezésre további, az összeköttetésekre vonatkozó uniós stratégia megvalósításához szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat;
452. aggodalommal veszi tudomásul a Belaruszban kialakult bonyolult helyzetet; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az uniós finanszírozást, és biztosítani kell, hogy az a belarusz civil társadalom támogatását szolgálja, és ne kerülhessen a Lukasenka-rezsimhez;
453. várakozással tekint a 2021. évi EU–Afrikai Unió csúcstalálkozó elé; úgy véli, hogy túl kell lépni a hagyományos, támogatásközpontú kapcsolaton, és el kell mozdulni az egyenlő felek közötti, erősebb stratégiai jelleggel rendelkező, valamint integráltabb partnerség irányába;
A Számvevőszék megállapításai: DG NEAR
454. üdvözli, hogy a költségvetés-támogatással és a nemzetközi szervezetek által az ún. „feltételezéses megközelítés” alapján végrehajtott projektekkel kapcsolatos tranzakciókban jellemzően kevesebb hiba fordul elő, és hogy e területeken a Számvevőszék 2019-ben egyetlen hibát sem tárt fel; tudomásul veszi, hogy – a tranzakciók szabályszerűségét illetően – a harmadik országoknak nyújtott költségvetés-támogatás kiadási területe kisebb hibakockázatot hordoz magában; mindazonáltal megjegyzi, hogy azon jogi rendelkezések miatt, amelyek a Bizottság számára lehetőséget adnak arra, hogy tágan értelmezze az általános feltételek teljesítését, a Számvevőszék tevékenysége „csak addig a pontig terjedhet, amikor a Bizottság a támogatást kifizeti a kedvezményezett országnak, mivel ezek a pénzeszközök azután beolvadnak a fogadó ország saját költségvetési forrásaiba”; megjegyzi, hogy ez magában hordozza az uniós fellépések és kiadások tekintetében az elszámoltathatóság és átláthatóság gyengülésének kockázatát; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a külső segítségnyújtás feltétele a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása legyen a kedvezményezett országokban; külön hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy az uniós alapokból részesülő vagy azokhoz kapcsolódó országok és harmadik felek és/vagy természetes személyek elkötelezzék magukat az alapvető demokratikus értékek mellett, tiszteletben tartsák a nemzetközi emberi jogi normákat, valamint elfogadják az erőszakmentesség elvét;
455. felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vezesse be a feltételesség elvét, valamint a harmadik országoknak nyújtott uniós támogatások szabályszerűségére és teljesítményére vonatkozó rendszeres előzetes és utólagos ellenőrzéseket, továbbá gondoskodjon egy olyan jogi keretről, amely rendelkezik ezekről a támogató eszközökről annak érdekében, hogy lehetővé váljon a források teljes visszafizettetése szabálytalanságok feltárása esetén(105);
456. a DG NEAR fennmaradó hibaarányra vonatkozó vizsgálata kapcsán aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék szerint:
—
a DG NEAR által rendelkezésre bocsátott, a fennmaradó hibaarányra vonatkozó módszertanban és kézikönyvben tetten érhetők a fennmaradó hiba esetleges alulbecsléséhez vezető hiányosságok, így például a fennmaradó hibaarányra irányuló munka nem foglalkozik kellő mélységben a közbeszerzési eljárások bizonyos szempontjaival (a sikertelen pályázók elutasításának okaival, a pályázati felhívási eljárásoknak és a közvetlen odaítélés indokolásának a teljes körű ellenőrzésével, valamint azzal, hogy a nyertes pályázó megfelelt-e valamennyi kiválasztási és odaítélési kritériumnak)(106);
—
a közvetlen irányítású támogatások esetében a „támogatási [hiba]arány” kiszámítása 80%-os konfidenciaszintet vesz alapul, jóllehet a hibaarány-számítások általában 95%-os konfidenciaszintet alkalmaznak;
—
a DG NEAR fennmaradó hibaarányra vonatkozó becslési módszere széles körű értelmezési teret enged a vállalkozónak az egyedi hibák becslése kapcsán (kiváltképpen azokban az esetekben, amikor egy tranzakcióhoz nem állnak rendelkezésre dokumentumok);
—
2018-ban és 2019-ben a mintában szereplő tranzakciók fele esetében korábbi ellenőrzések eredményeire támaszkodtak, miközben a Számvevőszék emlékeztet arra, hogy e megközelítés nem alkalmas a fennmaradó hibaarány teljes körű meghatározására(107);
457. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszéknek továbbra is vannak fenntartásai a tanulmány eredményeinek megbízhatóságával kapcsolatban;
458. aggodalommal állapítja meg, hogy a DG NEAR-nek a 2019. évi éves tevékenységi jelentésében fenntartást kellett megfogalmaznia az összes líbiai és szíriai projekt megfelelő nyomon követésével kapcsolatos nehézségekre vonatkozóan (nem számszerűsített fenntartás), valamint a közvetlen irányítású támogatások kiadásaival kapcsolatos hibákkal összefüggésben (számszerűsített fenntartás);
459. megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2019-re vonatkozóan nem készített becslést a 4. fejezet alatti kiadások hibaarányáról, ahogy a 2018-as év esetében sem; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék olyan hiányosságokat azonosított, amelyek a fennmaradó hibaarány alábecsléséhez vezethetnek; teljes mértékben támogatja a Számvevőszék által megfogalmazott ajánlásokat, különösen azt, hogy a DG NEAR jövőbeli éves tevékenységi jelentéseiben közzé kell tenni a fennmaradó hibaarányra vonatkozó tanulmány korlátait, valamint meg kell erősíteni a DG NEAR által a külső finanszírozási eszközökre vonatkozóan végzett ellenőrzéseket a visszatérő hibák azonosítása és megelőzése révén;
460. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék nyomon követte a 2016. évi éves jelentésében tett – vagy azonnali fellépést igénylő vagy 2019-ig végrehajtandó – ajánlásait, és üdvözli, hogy a Bizottság ezek közül hármat teljes egészében, egyet pedig részben végrehajtott;
461. sajnálja, hogy annak ellenére, hogy a Parlament 2019. március 13-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy használja fel az IPA II keretében jelenleg rendelkezésre álló forrásokat a törökországi civil társadalom, emberijog-védők és újságírók támogatására, valamint arra, hogy növelje az emberek közötti kapcsolatok és a tudományos párbeszéd lehetőségeit, valamint az újságírók médiaplatformokhoz való hozzáférésnek lehetőségeit egy, az Unió által közvetlenül kezelt külön keret révén, a Bizottság úgy határozott, hogy végrehajtja a török parti őrség 4 hajója beszerzésének társfinanszírozására szolgáló IPA 2019/42258. sz. intézkedést; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy szorosan figyelemmel kell kísérni a törökországi menekülteket támogató eszköz forrásainak felhasználását, biztosítva, hogy azokat valóban a menekülteket támogató projektekre fordítsák, és ne használják fel más célokra;
A Számvevőszék 09/2019. sz. különjelentése: A Marokkónak nyújtott uniós támogatás: eleddig csekély eredmények
462. megjegyzi, hogy a Marokkó számára 2014 és 2018 között nyújtott uniós költségvetés-támogatás összege az ország teljes költségvetési kiadásainak mintegy 0,37%-át tette ki, és hogy a szerződések összértéke 562 millió EUR, a kifizetéseké pedig 206 millió EUR volt; emlékeztet arra, hogy – Tunéziát nem számítva – Marokkó több uniós fejlesztési támogatást kap, mint bármely más észak-afrikai ország, és emellett a nemzetközi fejlesztési segélyezés egyik legfőbb kedvezményezettje;
463. emlékeztet arra, hogy a Bizottság Marokkóval kialakított együttműködésének támogatásában az ENI a legfontosabb pénzügyi eszköz, és a 2014–2020-as időszakban az eszköz kötelezettségvállalási előirányzatai 1399 millió EUR-t tesznek ki;
464. rámutat arra, hogy a Törvényszék Nyugat-Szaharáról szóló 2015. decemberi ítéletét követően Marokkó 2015 decembere és 2019 januárja között az uniós külpolitika valamennyi területe – például a fejlesztéspolitika, kereskedelempolitika, kül- és biztonságpolitika – tekintetében felfüggesztette a politikai párbeszédet; tudomásul veszi a Bizottságnak a 09/2019. sz. különjelentéshez fűzött észrevételeit, amelyek szerint „mivel a szakpolitikai párbeszédet az EU és Marokkó közötti politikai kapcsolatok nehéz időszaka során sem függesztették fel, a Bizottság szerint nem volt indokolt alternatív stratégiát kidolgozni”;
465. hangsúlyozza, hogy Marokkó az Unió szomszédja és hosszú távú stratégiai partnere, és gyümölcsöző együttműködésük pozitív eredményekhez vezet;
466. megjegyzi, hogy a Számvevőszék több, a költségvetés-támogatás eredményességét érintő problémát is feltárt:
—
a támogatások célirányossága és kialakítása elmaradt az optimálistól (azaz a finanszírozás túl sok területre terjedt ki, a politikai párbeszéd felfüggesztése idején a Bizottság nem dolgozott ki egyértelmű stratégiát a Marokkóval folytatandó jövőbeli kapcsolatokra vonatkozóan, az adományozók koordinációja nélkülözi az egységességet, a költségvetés-támogatási programok kialakítása nem szolgálja a maximális hatás elérését);
—
tetten érhetők nehézségek a támogatás végrehajtása kapcsán (például késedelmek, az eredmények nem megfelelő bizottsági értékelése);
—
a költségvetés-támogatási programok hatása nem volt jelentős (azaz az egészségügy, a szociális védelem, az igazságszolgáltatás stb. területén a költségvetés-támogatás céljainak kevesebb mint fele teljesült);
467. felhívja a Bizottságot, hogy:
—
erősítse meg az uniós költségvetés-támogatás célirányosságát Marokkó esetében, nevezetesen pedig alkalmazzon átláthatóbb és jobban dokumentált módszert az összegek ágazati költségvetés-támogatási programokhoz való rendelésére, valamint folytassa a teljesítmény nyomon követését;
—
javítsa a célértékek és a teljesítményeredmények kialakítását;
—
javítsa a szakpolitikai párbeszédre vonatkozó stratégiát, mindenekelőtt pedig értékelje a szakpolitikai párbeszéddel kapcsolatos stratégia eredményeit, valamint egyértelműen és megfelelő módon határozza meg a párbeszéd célkitűzéseit és várt eredményeit;
—
javítsa a folyósításokra vonatkozó ellenőrzési eljárásokat, konkrétan: alkalmazzon megfelelő számítási módszereket, és kizárólag akkor teljesítse a források folyósítását, ha rendelkezésre állnak megbízható bizonyítékok a célok tényleges megvalósítására vonatkozóan;
—
javítsa a nyomonkövetési eljárásokat, így például erősítse meg az ágazati stratégiák értékelését, valamint kövesse nyomon azok végrehajtását az ágazati stratégiák mutatóinak alkalmazásával;
—
gondosan ellenőrizze, hogy harmadik szervezetek, azok kapcsolt jogalanyai és/vagy természetes személyek mire használják fel az uniós forrásokat, nehogy pénzeszközök társuljanak vagy kapcsolódjanak terrorista cselekményeket és/vagy vallási és politikai radikalizálódást kiváltó vagy azokban megnyilvánuló tevékenységekhez; biztosítsa továbbá, hogy ezeket az uniós forrásokat proaktívan visszafizettessék, az érintett kedvezményezetteket pedig kizárják a jövőbeli uniós finanszírozásból;
468. emlékeztet az uniós értékek, például a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása előmozdításának fontosságára az Unió határain túl; ezért felhívja a Bizottságot, hogy használja fel az előcsatlakozási alapot a demokratikus átalakulás támogatására, valamint a közpolitikák és igazságügyi reformok megfelelő végrehajtásának biztosítására a Nyugat-Balkánon;
469. tudomásul veszi a Bizottságnak a 09/2019. sz. különjelentésre adott válaszait, és különösen azt, hogy a Bizottság megállapította, hogy az uniós együttműködés hozzájárult a reformok végrehajtásához Marokkóban, ez pedig pozitív hatást gyakorolt az ország társadalmi-gazdasági fejlődésére;
A Számvevőszék megállapításai: DG DEVCO
470. megjegyzi, hogy mind az Unió általános költségvetéséből, mind az EFA-kból finanszírozott külső támogatási eszközök legnagyobb részét a DG DEVCO kezeli; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó, a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA-ból finanszírozott tevékenységekről szóló éves jelentésében ismertette a rendszerekre, az éves tevékenységi jelentés és a főigazgató 2019. évi nyilatkozata szerinti felelősségre vonatkozó észrevételeit, amelyek a DG DEVCO teljes felelősségi körére vonatkoznak;
—
a nyolcadik, a kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA keretében 2019-ben elszámolt kiadásokat lényeges hibaszint jellemzi; a Számvevőszék szerint a becsült hibaarány 3,5%;
—
a becsült hibaszint 43,6%-a a fel nem merült kiadásokra (azaz kiadásként benyújtott kötelezettségvállalásokra vagy helytelenül kiszámított kiadások visszaigénylésére) volt visszavezethető;
—
a becsült hibaszint 22,1%-a közbeszerzési szabályok súlyos megsértésére (azaz az értékelőbizottság indokolatlan határozatára) volt visszavezethető;
—
a becsült hibaszint 12,7 %-a a támogatásra nem jogosult kiadásokra (azaz a helyi alkalmazottak fizetésének a szerződés megkötését követő jelentős megemelésére) volt visszavethető;
471. A Bizottság és végrehajtó partnerei gyakrabban követtek el hibákat a programbecslésekkel, a vissza nem térítendő támogatásokkal, a nemzetközi szervezetekkel kötött hozzájárulási megállapodásokkal és az uniós tagállamok együttműködési ügynökségeivel kötött hatáskör-átruházási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciókban, mint más támogatási formáknál (például építési beruházásokra vonatkozó, árubeszerzési és szolgáltatásnyújtási szerződések); a 65 ilyen típusú tranzakcióból 25-nél (38%) merült fel számszerűsíthető hiba, amelyek a becsült hibaszinten belül 71,7%-ot tettek ki;tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a Bizottság és végrehajtó partnerei gyakrabban követtek el hibákat a programbecslésekkel, a vissza nem térítendő támogatásokkal, a nemzetközi szervezetekkel kötött hozzájárulási megállapodásokkal és az uniós tagállamok együttműködési ügynökségeivel kötött hatáskör-átruházási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciókban, mint más támogatási formáknál (például építési beruházásokra vonatkozó, árubeszerzési vagy szolgáltatásnyújtási szerződések); a 65 ilyen típusú tranzakcióból 25-nél (38%) merült fel számszerűsíthető hiba, amelyek a becsült hibaszinten belül 71,7%-ot tettek ki;tudomásul veszi a Számvevőszék azon véleményét, hogy a DG DEVCO fennmaradó hibaarányra vonatkozó vizsgálata nem minősül bizonyosságot nyújtó szolgáltatásnak vagy ellenőrzésnek, megjegyzi, hogy a vizsgálat alapja a DG DEVCO által rendelkezésre bocsátott, a fennmaradó hibaarányra vonatkozó módszertan és kézikönyv;megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint négy fő tényező gyakorol hatást a DG DEVCO által használt fennmaradó hibaarányra: a közbeszerzési eljárások elégtelen ellenőrzése, a projektvégrehajtás szerinti országban végzett helyszíni ellenőrzések nagyon alacsony száma, a DG DEVCO fennmaradó hibaarányra vonatkozó becslési módszere, valamint az, hogy részben vagy teljes mértékben a korábbi kontrolltevékenységek eredményeire támaszkodnak;tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a főigazgatónak a 2019. évi éves tevékenységi jelentésben szereplő megbízhatósági nyilatkozata nem tartalmaz fenntartásokat, mivel a 2018-ra megmaradt két fenntartást visszavonták, újakat pedig nem adtak ki; a szóban forgó fenntartások 2019-es visszavonása előtt a DG DEVCO 2017-ben és 2018-ban jelentősen csökkentette azok hatókörét (azaz az általuk lefedett kiadások részarányát), következésképpen ez a helyzet nem ad megbízható és valós képet a DG DEVCO általános felelősségi körébe tartozó kockázatokról;
472. üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a szegénység csökkentése, a nemek közötti egyenlőség oktatásban való érvényesítése, a szomszédos országokkal kötött megállapodások száma általánosságban pozitív tendenciát mutat, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki a demokrácia megszilárdítása, a jogállamiság és a politikai stabilitás tekintetében tapasztalható romló tendencia miatt;
473. ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi eszközöknek az uniós politikák harmadik országokban történő megvalósítására való fokozott felhasználása aláássa az uniós fellépés elszámoltathatóságát és átláthatóságát; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a külső segítségnyújtás feltétele a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása legyen a kedvezményezett országokban(108);
474. mélységes aggodalmának ad hangot a fejlesztési alapokkal való olyan visszaélések miatt, amelyek a határigazgatás során az emberi jogok megsértését eredményezik; sajnálatát fejezi ki az „Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért” elnevezésű alaphoz kapcsolódó, Líbiában, Etiópiában, Eritreában és Nigerben jelentett emberi jogi jogsértések miatt; szorgalmazza az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért emberi jogi hatásainak nyomon követésére szolgáló szilárd mechanizmusok, valamint egy elszámoltathatósági rendszer létrehozását a nemzetközi jog megsértésének megelőzése és kezelése érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy alaposan ki kell vizsgálni az állítólagos emberi jogi visszaéléseket, ideértve az Unió határain állítólagosan elkövetett jogsértéseket is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért meghosszabbításáról szóló bizottsági jelentés egyáltalán nem irányoz elő javulást e területen, és kéri, hogy a szükséghelyzeti alap meghosszabbítása során biztosítékokkal szavatolják az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását(109);
Az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és a fejlesztési együttműködési eszköz teljesítménye
475. emlékeztet arra, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kereten belül az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz hozzávetőlegesen 17 milliárd EUR-s költségvetéssel rendelkezik; a Bizottság 2019 végéig összességében ezen allokáció 85%-át kötötte le, valamint 42%-át költötte el;
476. emlékeztet arra, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kereten belül a fejlesztési együttműködési eszköz hozzávetőlegesen 20 milliárd EUR-s költségvetéssel rendelkezik; a Bizottság 2019 végéig összességében ezen allokáció 84%-át kötötte le, valamint 40%-át költötte el;
477. megjegyzi, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz öt projektjének, valamint az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz három projektjének teljesítmény-felülvizsgálata alapján a Számvevőszék megállapította, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz három projektje esetében fennállnak teljesítménnyel kapcsolatos problémák – kettőnél késedelmes volt a végrehajtás, és ezek ezért nem fogják a kitűzött határidőig elérni az összes tervezett outputot és eredményt, egy pedig egyetlen célértéket sem határozott meg teljesítménye méréséhez –, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz esetében viszont egyetlen projektnél sem merültek fel teljesítménnyel kapcsolatos problémák;
478. megjegyzi, hogy a Bizottság magas szintű teljesítményjelentéseiben szereplő mutatók általánosan pozitív tendenciát jeleztek a szegénység csökkentése, a nemek közötti egyenlőség oktatásban való érvényesítése, a szomszédos országokkal kötött megállapodások száma és a humán fejlődés szempontjából; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mutatók romló tendenciát mutattak a demokrácia megszilárdulása, a jogállamiság és a politikai stabilitás szempontjából;
479. rámutat arra, hogy e mutatók a programok teljesítményéről nem szolgáltak információkkal, csak arról, hogy milyen környezetben működtek; hangsúlyozza, hogy a felhasznált mutatók készlete nem szemléltette világosan, hogy a programok milyen mértékben valósítják meg a várt outputokat és eredményeket, és hogy ezek mennyiben segítik elő a programok várt hatásainak elérését;
Ajánlások
480. felhívja a Bizottságot, hogy:
—
a 2020. évvel kezdve a DG NEAR éves tevékenységi jelentéseiben ismertesse a fennmaradó hibaarányról szóló tanulmány korlátait;
—
sürgősen dolgozzon ki iránymutatást és szigorú kritériumokat a nem kormányzati szervezetek azonosítására számviteli rendszerében, valamint a pályázók által önbevallás keretében benyújtott adatok ellenőrzésére;
—
tegyen javaslatot a nem kormányzati szervezetek harmonizált fogalommeghatározására és az alapok célzott ellenőrzésére; felhívja a Bizottságot, hogy minden évben kérje be az 50 legnagyobb kedvezményezett listáját;
—
2021 végéig növelje a DG NEAR által a támogatási arány kiszámítási módszerében alkalmazott konfidenciaszintet a fennmaradó hibaarányról szóló tanulmányban vizsgált egyéb sokaságra alkalmazott szintre, hogy a módszertan pontosabban tükrözze a közvetlen irányítás keretében nyújtott támogatások terén jelentkező magasabb kockázatot;
—
2021 végéig erősítse meg a DG NEAR, a DG DEVCO, a DG ECHO, a DG CLIMA és a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálat által végrehajtott ellenőrzéseket úgy, hogy azonosítja és megelőzi a visszatérő hibákat (például a munkaidő-nyilvántartási rendszerek hiánya, jogosulatlan héa-kiadások ráterhelése uniós finanszírozású projektekre);
—
a számvevőszéki jelentésben azonosított problémák orvoslása érdekében 2021 végéig javítsa tovább a fennmaradó hibaarányra vonatkozó vizsgálathoz használt módszertant és kézikönyvet, hogy megbízhatóbb legyen a tanulmányban közzétett hibaarány;
—
újfent vezessen be fenntartásokat valamennyi magas kockázatúként értékelt terület tekintetében, függetlenül azok összkiadáson belüli részarányától és pénzügyi hatásától;
—
gondosan ellenőrizze, hogy harmadik szervezetek, azok kapcsolt jogalanyai és/vagy természetes személyek mire használják fel az uniós forrásokat, nehogy pénzeszközök társuljanak vagy kapcsolódjanak terrorista cselekményeket és/vagy vallási és politikai radikalizálódást kiváltó vagy azokban megnyilvánuló tevékenységekhez; valamint biztosítsa, hogy ezeket az uniós forrásokat proaktívan visszafizettessék, az érintett kedvezményezetteket pedig kizárják a jövőbeli uniós finanszírozásból;
—
gondoskodjon arról, hogy egyetlen uniós alap se támogassa a gyermekek munkára kényszerítését;
—
biztosítsa, hogy az uniós forrásokat ne használják fel a kijelölt területekhez kapcsolódó céloktól eltérő célokra;
—
tartsa vissza vagy vizsgálja felül a harmadik országokkal folytatott együttműködésüket, beleértve minden olyan konkrét finanszírozás és projekt felfüggesztését, amelyek veszélyeztetik az érintettek emberi jogait, beleértve azokat az eseteket is, amikor a harmadik országok nem tartják teljes mértékben tiszteletben a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi ENSZ-egyezményből és az emberi jogok európai egyezményéből eredő alapvető jogokat, nem erősítették meg ezeket az egyezményeket, vagy nem tartják be a SOLAS-egyezményben és a SAR-egyezményben foglaltakat;
—
biztosítson fokozott parlamenti ellenőrzést a harmadik országokkal kötendő új partnerségi megállapodások kidolgozásakor, amelyeknek mindig a szolidaritás, a közös felelősség, az emberi jogok tiszteletben tartásának, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog elvén kell alapulniuk;
—
nyújtson részletes tájékoztatást az operatív bizottságokban hozott határozatokról, és biztosítsa, hogy a Parlament képviselve legyen e bizottságok ülésein;
481. megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy teljes körűen és további késedelem nélkül hajtsa végre a Bíróság Nemzetközi Irányítási Csoportra (International Management Group – IMG) vonatkozó (2019. január 31-i) ítéletét; sürgeti a Bizottságot, hogy ismét tekintse az IMG-t megfelelő szerződő félnek a válsághelyzetben lévő országokbeli projektek esetében, mivel e szervezet ezen országokban már több mint 20 éve bizonyítja hatékonyságát az európai szervezetek és tagállamok által finanszírozott újjáépítési és segítségnyújtási programok irányítása terén;
482. hangsúlyozza, hogy az uniós külső finanszírozási eszközök jelenlegi átalakítása keretében javítani kell ezen eszközök láthatóságát, átláthatóságát, hatékonyságát, elszámoltathatóságát, valamint egymást kiegészítő jellegét; rámutat, hogy az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz jobb teljesítményt nyújtott az EU keleti szomszédságában, és ennek fényében fokozott erőfeszítésekre szólít fel az EU déli szomszédságának támogatása tekintetében annak érdekében, hogy kezelni lehessen a régió előtt álló kihívásokat;
483. felhívja a Bizottságot, hogy alaposabban elemezze a magánberuházások támogatásának és kockázatmegosztásának fejlesztéshatékonyságát, tekintettel a támogatásötvözési és garanciamechanizmusokkal kapcsolatban jelzett hiányosságokra, különösen pedig azokra, amelyekre rámutatott az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) végrehajtásáról szóló bizottsági jelentést kísérő 7/2020. sz. közelmúltbeli számvevőszéki vélemény, amelynek keretében a Számvevőszék azt a következtetést vonja le, hogy lehetetlen értékelni az EFFA hozzájárulását a fenntartható fejlődési célokhoz vagy a Párizsi Megállapodáshoz, és bizonyítani, hogy a releváns beruházások nem valósultak volna meg uniós hozzájárulás nélkül, vagyis bizonyítani az EFFA esetében a pénzügyi addicionalitás fennállását; emlékeztet arra, hogy pénzügyi addicionalitás bizonyítása nélkül az Unió megsérti a magánszektor támogatására vonatkozó WTO-szabályokat, és potenciálisan elpazarolja az adófizetők pénzét; hangsúlyozza, hogy az „első a szakpolitika” elvvel összhangban a segélyezési módok megválasztását a vonatkozó szakpolitikai célkitűzésekkel kapcsolatos hatékonysági kilátásoknak kell vezérelniük; felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy gondoskodjon ennek biztosításáról; úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek előnyben kell részesítenie azokat az ágazatokat, amelyek képesek közvetlen külföldi befektetéseket vonzani, munkahelyeket teremteni és növelni az exportot, valamint azokat a fellépéseket, amelyek támogatják a jó kormányzást, a strukturális reformokat, a gazdasági diverzifikációt és a korrupció elleni küzdelmet; hangsúlyozza, hogy az adományozóknak alapértelmezett lehetőségként előnyben kell részesíteniük a támogatásalapú finanszírozást, különösen a legkevésbé fejlett országok esetében, és nem szabad előnyben részesíteniük a kölcsönöket – amelyek növelhetik az adósságterhet – a vissza nem térítendő támogatásokkal szemben; kiemeli, hogy az adósságkönnyítés döntő hatással lehet a szegénységcsökkentésre; hangsúlyozza, hogy a segélyprogramokat össze kell kapcsolni adósságfenntarthatósági elemzésekkel; felhívja az Uniót, hogy dolgozzon ki konkrét kezdeményezést a súlyosan eladósodott szegény országok adósságainak enyhítésére; megismétli, hogy a magánszektorral való együttműködés formájában nyújtott fejlesztési támogatásnak tiszteletben kell tartania az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, a vonatkozó ILO-normákat és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveit; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a jó kormányzást, a szegénység csökkentését és fenntartható beruházások révén a jólét megteremtését, valamint az egyenlőtlenségek csökkentését, az emberi jogok és a környezetvédelmi normák, továbbá a helyi gazdaságokban rejlő potenciál kibontakoztatásának előmozdítását;
484. felhívja a Bizottságot, hogy módszeresen kövesse nyomon a megkezdett reformokat és az elért eredményeket, bizonyítva, hogy az uniós költségvetés-támogatás ténylegesen hozzájárult az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok saját fejlesztési menetrendjéhez, és megerősítette demokratikus szerepvállalásukat;
485. az uniós fejlesztési kiadások esetében szorgalmazza az elszámoltathatóság és hatékonyság növelését, mivel a fejlesztési eredményeket meghatározásukon túlmenően a kézzelfogható eredmények és a fejlesztési hatások szempontjából ellenőrizni kell, valamint nyomon kell követni.
486. felszólít az uniós polgári és katonai biztonsági, valamint katonai intézkedések – különösen az uniós katonai kiképzési missziók, a harmadik országok katonai szereplőinek kapacitásbővítése (a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközön keresztül megvalósuló, a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásbővítés), továbbá a határigazgatási és migrációkezelési intézkedések – függetlenebb és nyilvánosan hozzáférhető értékelésére, és sajnálatát fejezi ki a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) területén folytatott polgári missziókra vonatkozó igazgatási és költségvetési/pénzügyi eljárások rugalmasságának hiánya miatt; megismétli azt a véleményét, hogy a missziók gyors és rugalmas lebonyolításának megkönnyítése érdekében indokolt lenne, hogy a Bizottság egyedi közbeszerzési szabályokat vezessen be a KBVP hatálya alá tartozó válságkezelési intézkedések tekintetében;
487. felkéri a Bizottságot, hogy értékelje annak jogszerűségét, hogy az EDA és a PESCO létrehozásáról szóló tanácsi határozatok visszavonták a költségvetési funkciót a Parlamenttől; emlékeztet arra, hogy az EUSZ vonatkozó cikkei, 45. cikkének (2) bekezdése és 46. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a határozatokat minősített többséggel, vétójogra vonatkozó rendelkezés nélkül kell elfogadni; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament költségvetési funkciójának az EUSZ 42. cikke szerinti visszavonása csak a működési kiadások esetében lehetséges, és ehhez a Tanács egyhangú döntése szükséges;
488. tekintettel arra, hogy az EBB – amely az uniós külső politikák végrehajtásának egyik legfontosabb szereplője, és amelynek az Unión kívüli hitelei 10%-os részarányt képviselnek – megismétli a Parlament régóta hangoztatott kérését, hogy a Számvevőszék kapjon felhatalmazást az EBB valamennyi műveletének ellenőrzésére, és végezze el a szóban forgó ellenőrzéseket;
Igazgatás
489. megjegyzi, hogy az „Igazgatás” terület kifizetései 2019-ben 10,4 milliárd EUR-t tettek ki (a többéves pénzügyi keret 6,5%-a), amelyen belül a Bizottság költségvetése 57,9%-os részarányt, azaz 6,1 milliárd EUR-t képvisel;
490. megjegyzi, hogy az igazgatási kiadások alatt a személyi ráfordítások – ezek az összes kiadás mintegy 60%-át teszik ki –, valamint az épületekre, felszerelésekre, energiára, kommunikációra és informatikára fordított kiadások értendők, valamint hogy e kiadási területet a Számvevőszék alacsony kockázatúnak minősítette;
491. megjegyzi, hogy a Bizottság esetében számos hibát azonosítottak a személyzeti költségekkel, valamint a családi támogatások Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal általi kezelésével kapcsolatban;
492. megjegyzi, hogy a Számvevőszék a Bizottság éves tevékenységi jelentéseiben – többek között az igazgatási kiadásokért elsődlegesen felelős bizottsági főigazgatóságok és hivatalok jelentéseiben – szereplő információk szabályszerűségét is vizsgálja; üdvözli, hogy a megvizsgált éves tevékenységi jelentések nem tártak fel lényeges hibaszinteket;
493. felkéri a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket a Számvevőszék valamennyi ajánlásának végrehajtása érdekében, és számoljon be a Parlamentnek a fejleményekről;
Európai Iskolák
494. megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék említést tesz arról, hogy az előző évekhez képest javult a beszámolók minősége; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék a Központi Hivatal és a két kiválasztott iskola belső kontrollrendszereiben feltárt hiányosságok miatt nem tudja megerősíteni, hogy az iskolák pénzgazdálkodása 2019-ben megfelelt az Európai Iskolák pénzügyi szabályzatában és a személyzeti szabályzatban foglaltaknak; sürgeti az Európai Iskolákat, hogy mielőbb hajtsák végre a számvitel, a közbeszerzések és a munkaerő-felvétel terén feltárt konkrét hiányosságok kapcsán megfogalmazott számvevőszéki ajánlásokat;
495. az Európai Iskolák tekintetében hangsúlyozza, hogy fontos tiszteletben tartani az évenkéntiség elvét és a fizikai leltár felvételére vonatkozó szabályokat az egyes évek végén történő elhatárolás során, és betartani a kifizetési határidőket, a közbeszerzési szabályokat, valamint biztosítani a munkaerő-felvételi eljárások átláthatóságát;
Ajánlások
496. felhívja a Bizottságot, hogy:
—
harmonizálja az I. kategóriába tartozó tanulók, azaz a tisztviselők azon gyermekei számára nyújtott támogatását, akik úgy döntenek, hogy akkreditált Európai Iskolába iratkoznak be (jelenleg egyes köztisztviselő családok attól függően, hogy melyik városban vagy országban élnek, nem kapnak támogatást gyermekeik akkreditált iskolába való beíratásához, holott ezek az iskolák ugyanolyan érettségi bizonyítványt adnak);
—
szüntesse meg az akkreditált iskolákba beiratkozott, I. kategóriába tartozó tanulók között a finanszírozás terén tetten érhető egyenlőtlenségeket, amelyek abból erednek, hogy néha ezek az iskolák az „I. típusú” Európai Iskolákat helyettesítik, és ezt követően olykor egyenlőtlen és indokolatlan versenynyomás alá kerülnek attól függően, hogy mely iskolapiacon működnek;
—
avatkozzon be azon, úgynevezett „költségsemlegességi” politika (lásd a 2018-10-D-63-en-5. sz. dokumentumot) nyomán jelenleg kibontakozó jelentős problémák megoldása érdekében, amely előírja, hogy az akkreditált iskolák nem róhatnak pénzügyi terhet az Európai Iskolák hagyományos rendszerére, hanem épp ellenkezőleg, hozzá kell járulniuk a jelenleg működő rendszer működéséből adódó költségekhez(110);
Emberi erőforrások
497. tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a felülvizsgált személyzeti szabályzat 2014-es elfogadását az intézmények és szervek arra vonatkozó kötelezettségvállalása kísérte, hogy 2018-ig a 2012. évi helyzethez képest fokozatosan 5%-kal csökkentik a létszámtervükben szereplő (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti) álláshelyek számát;
498. tudomásul veszi, hogy a személyzeti szabályzat 2014. évi reformja a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben 4,2 milliárd EUR összegű megtakarítást eredményezett, amely a teljes többéves pénzügyi keret 0,4%-ának felel meg; emlékeztet arra, hogy – miként azt a Számvevőszék 2019-ben meg is erősítette(111) – a 2014-es reform személyzetre gyakorolt kedvezőtlen hatásai megkérdőjelezhetetlenek, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy szinte lehetetlen megismerni e hatások pénzügyi költségeit annak érdekében, hogy reális képet lehessen alkotni a megtakarításokról; tudomásul veszi a Bizottság által a negatív hatások enyhítésére tervezett számos szakpolitikát és intézkedést, és elvárja, hogy a levont tanulságok tükröződjenek a Bizottság 2021-ben elfogadandó új emberierőforrás-stratégiájában; ismételten hangsúlyozza azokat a súlyos következményeket, amelyeket az igazgatási költségvetés vagy a személyzet bármilyen csökkentése gyakorolhat a jövőben az európai közszolgálatra és az uniós politikák végrehajtására;
499. tudomásul veszi, hogy a Bizottság erőforrásokat áldoz az egészségügyi informatikai rendszere adatbányászatára, hogy felszámolja a kiégés eseteire vonatkozó adatok hiányát; határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy emberierőforrás-stratégiájában a személyzet, a munkaterhelés és a személyzet jóllétének tágabb összefüggésében előzze meg, azonosítsa és kezelje a kiégés eseteit;
500. aggódik amiatt, hogy a Bizottság nem alakított ki ideiglenes intézkedéseket azzal a céllal, hogy enyhítse a Luxemburgban dolgozó európai köztisztviselők vásárlóerő-eltérésének egyre súlyosabb problémáját; szemléletes példaként megemlíti, hogy az Európai Ügyészség által kiválasztott 200 alkalmas jelölt közül 16 azzal indokolta az állásajánlat visszautasítását, hogy a fizetés nem elég magas ahhoz, hogy Luxemburgban élhessen; hangsúlyozza, hogy a fizetések meghatározására szolgáló módszerről szóló, 2022. március 31-ig esedékes jelentésben konkrét javaslatokat vár;
501. támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a Covid19-válság fényében naprakésszé tegye „A jövő munkahelye az Európai Bizottságban” című, 2019. évi közleményében meghatározott megközelítést; elvárja, hogy a Bizottság az irodahelyiségek hatékony használatát, valamint a személyzet egészségét és jóllétét azonos súllyal vegye figyelembe; megismétli, hogy a személyzet képviselőit mindig be kell vonni a munkafeltételeket és -tereket érintő jelentős változásokba;
502. üdvözli, hogy a Bizottság 2018-ban cselekvési tervet fogadott el az egyenlőségre és a sokszínűségre vonatkozóan, és annak 2019-es végrehajtását; üdvözli, hogy a személyzet körében végzett felmérés nyomán a terv egyedi intézkedésekkel egészült ki; felhívja a Bizottságot, hogy ugyanezt az utat követve hozzon konkrétabb intézkedéseket a Bizottság gyakornoki programjában résztvevők tekintetében;
503. egyetért a Bizottság azon kijelentésével, hogy „továbbra is eltérőek a nőkkel és a férfiakkal szemben támasztott kulturális, társadalmi és szakmai elvárások, ami a fizetett és a nem fizetett munka (gondozás) egyensúlyát illeti”; elismeréssel veszi tudomásul a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felhívja a figyelmet azokra az intézkedésekre, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését, mint például a szülőknek szóló tanfolyamok és a pozitív példák közzététele a Bizottság belső oldalán;
504. elismeréssel veszi tudomásul, hogy a Bizottság (2014–2019) megbízatásának végéig, azaz 2019-ig teljesítette azt a célkitűzést, hogy a vezetői munkakörökben a nők aránya 40% legyen; emlékezteti a Bizottságot (2019–2024), hogy elnöke 2019-ben elkötelezte magát amellett, hogy a jelenlegi hivatali időszak végéig a vezetés minden szintjén megvalósítja a nemek közötti egyenlőséget, és ezt a kötelezettségvállalást a költségvetésért és az igazgatásért felelős biztosnak címzett megbízólevelében is megismételte;
505. tudomásul veszi a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott támogatás végrehajtására vonatkozó új iránymutatásokat, amelyeket 2019-ben dolgoztak ki azzal a céllal, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak a személyzet tagjai és eltartottjaik számára a függetlenségükkel, társadalmi integrációjukkal, valamint fizikai, mentális, szociális és szakmai képességeikkel összefüggésben felmerült nem orvosi költségek fedezéséhez; megjegyzi, hogy az iránymutatások 2020 májusában léptek hatályba;
506. megjegyzi, hogy 2019-ben a szociális pénzügyi támogatásra irányuló ügyek száma 2018-hoz képest 28%-kal nőtt; elismeréssel veszi tudomásul, hogy a fogyatékossággal kapcsolatban felhasznált források 50%-kal nőttek 2018-hoz képest (hozzávetőlegesen 2 millió EUR-ról 3 millió EUR-ra);
507. tudomásul veszi a Számvevőszéknek az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal kapcsolatos észrevételeit és ajánlásait(112); üdvözli, hogy a kiválasztási eljárás a nagyszabású versenyvizsgák esetében összességében hatékony, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kiválasztási eljárás nem igazodik a kisméretű, célzott versenyvizsgákhoz, holott ezek a legalkalmasabbak az uniós intézmények jelenlegi munkaerő-felvételi igényeinek kielégítésére; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelő időben tegyen jelentést ezen ajánlásoknak az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal általi végrehajtásáról;
508. megjegyzi, hogy a 2012 és 2018 közötti időszakban az intézmények és szervek – az európai ombudsman és az európai adatvédelmi biztos kivételével – létszámtervüket 1409 álláshellyel (3%) csökkentették, ezzel egyidejűleg pedig fokozatosan növelték a szerződéses alkalmazottak foglalkoztatását; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a szerződéses alkalmazottak aránya az előrejelzett teljes munkaerő-állományon belül 17%-ról 22%-ra nőtt; aggodalmát fejezi ki a tisztviselők szerződéses alkalmazottakkal való felváltásának lehetséges negatív hatásai miatt, például a szükséges tudástranszfer és annak a szerződések lejártakor bekövetkező elvesztése, továbbá a szerződéses alkalmazottak kilátásai és állásbiztonsága tekintetében;
509. rámutat, hogy a szerződéses alkalmazottak számának növekedése tükrözi a gyorsan változó prioritásokból, mint például a Bizottság által a végrehajtó ügynökségekre ruházott új programok végrehajtásából eredő új feladatoknak a személyzet létszámára gyakorolt hatását, ami költségvetési szempontból és a bizottsági személyzet áthelyezése szempontjából semleges volt; tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a szerződéses alkalmazottak számának növekedése a rendhagyó vagy sürgős helyzetekre adott válasznak is betudható volt;
510. sajnálja, hogy az irodai/titkári asszisztensek állandó és ideiglenes álláshelyeinek szerződéses álláshelyekké történő átalakítása miatt egyes intézményeknél nőtt az I. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak száma;
511. tudomásul veszi, hogy 2018 végén az intézmények, szervek és végrehajtó ügynökségek 11 962 szerződéses alkalmazottat foglalkoztattak (ami a 2012. évi szinthez képest 37%-os növekedést jelent); megjegyzi, hogy ezen alkalmazottak legtöbbjét az Európai Bizottság foglalkoztatta;
512. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság minden álláshely – különösen pedig a vezetői álláshelyek – tekintetében alkalmazzon átláthatóbb kinevezési eljárást; felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon magyarázattal az olyan korábbi kinevezési eljárások kapcsán, amelyek nélkülözték az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;
513. sajnálatát fejezi ki a Bizottság személyzeti összetétele tekintetében továbbra is fennálló, különösen a közép- és felső vezetői szinteken tetten érhető földrajzi egyenlőtlenségek miatt; felhívja a Bizottságot, hogy érje el az összes tagállam állampolgárainak megfelelő képviseletét, ugyanakkor tartsa tiszteletben a jelölteknek a tisztviselők személyzeti szabályzatának 27. cikkében említett alkalmasságát és érdemeit;
514. hangsúlyozza az Unió ügynökségeinek személyzetén belüli fluktuáció fontos hatását, és felszólítja a Bizottságot, hogy segítsen nekik az ennek orvoslását célzó humán- és szociális politikák végrehajtásában;
515. rámutat arra, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az európai intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben előírtaknak megfelelően a fogyatékossággal élő összes személy számára akadálymentesen – többek között a nemzeti jelnyelveken is – hozzáférhetővé váljanak; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
516. üdvözli, hogy a Bizottság a fogyatékossággal élők érdekében hozott intézkedések révén erőfeszítéseket tesz a sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezet és kultúra kialakításáért, egyben felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az esélyegyenlőségi elveket tovább erősítse és integrálja a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkafeltételek terén, valamint a személyzetben is tudatosítsa ezeket a szempontokat, illetve az észszerűség határain belül újítsa fel és alakítsa át (akadálymentesítéssel és a speciális szükségleteknek megfelelő irodai eszközökkel) az intézményi épületeket a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek számára;
517. üdvözli az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal eredményeit és gyakorlatainak folyamatos javulását a fogyatékossággal élő és/vagy sajátos szükségletű pályázók igényeihez való észszerű alkalmazkodás tekintetében; 2019-ben az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal külön szórólapot, Braille-nyomtatott szórólapot és animációs videót készített, hogy ismertesse, milyen változtatásokat léptetett életbe a kiválasztási eljárások során a sajátos szükségletű pályázókra gondolva, melyeknek köszönhetően 438 sajátos szükségletű pályázó tudott jelentkezni a versenyvizsgákra és a kiválasztási eljárásokra;
518. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegye átláthatóbbá a Bizottság különleges tanácsadóinak státuszát feladataik és küldetéseik egyértelmű meghatározásával;
519. a biztosok testületének 2019. október 30-i azon határozatát illetően, amely lehetővé teszi a Bizottság korábbi elnökei számára, hogy megbízatásuk lejárta után képviseleti feladatokat lássanak el, tudomásul veszi Jean-Claude Juncker korábbi elnök szaktanácsadóvá történő kinevezését, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e tisztség – jóllehet betöltője nem részesül díjazásban – a közvélemény számára nehezen értelmezhető költségvonzatokkal fog járni, különösen a kiküldetésekkel összefüggésben; felkéri a Bizottságot, hogy szolgáljon részletekkel a Parlament számára határozata pénzügyi vonzatairól, hogy azokat a Parlament a jövőbeli mentesítések során figyelembe vehesse;
520. felkéri a Bizottságot, hogy fordítson nagy figyelmet a volt biztosokkal ápolt kapcsolataira, és ennek keretében gondosan mérje fel a lehetséges kockázatokat;
521. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy mind a Bizottság, mind az ügynökségei esetében szerezzen évényt a magatartási kódex forgóajtó-jelenséggel kapcsolatos hatályos, jogilag kötelező erejű szabályainak;
522. határozottan támogatja a Számvevőszék azon ajánlását, hogy valamennyi intézmény működjön együtt etikai keretrendszereik összehangolása és a bevált gyakorlatok megosztására irányuló erőfeszítéseik fokozása érdekében;
523. felhívja a Bizottságot, hogy a személyzet tagjai körében tudatosítsa jobban az etikai keretrendszereket és kultúrát, és javítsa azok megítélését; felhívja a Bizottságot, hogy legfőképp arról gondoskodjon, hogy az etikai képzések a valós életből vett példákon alapuló, gyakorlati iránymutatásokkal szolgáljanak, és hogy javuljon a személyzet tagjaival az etikai kérdésekről folytatott kommunikáció; kiemeli annak szükségességét, hogy a személyzet tagjai tisztában legyenek az etikátlan magatartással kapcsolatos problémák jelzésének módjával, és nagyobb legyen a biztonságérzetük;
Általános megjegyzések
524. elismeri, hogy 2019 átmeneti év volt a Bizottság számára, mivel biztosítania kellett a Juncker vezette Bizottságból való átmenetet és a von der Leyen vezette Bizottság hivatalba lépésének előkészítését, valamint új prioritásainak elindítását;
525. aggodalmát fejezi ki a Bizottság azon döntése kapcsán, hogy szerződést ítél oda a BlackRock Investment Management számára egy környezeti, társadalmi és irányítási célkitűzésekről szóló tanulmány elkészítésére; rámutat az európai ombudsman által az összeférhetetlenség esetleges fennállására vonatkozóan végzett vizsgálatra(113); ezért felhívja a Bizottságot, hogy frissítse a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó iránymutatásait;
526. sürgeti a Bizottságot, hogy vezessen be fenntarthatósági – többek között a közbeszerzés társadalmi és környezeti vonatkozásaira is kiterjedő – jelentéseket; úgy véli, hogy a felelős üzleti normák közbeszerzési és beszerzési politikáiba való beépítésével a Bizottság megvédheti a közérdeket és biztosíthatja a közkiadások elszámoltathatóságát;
527. ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is a nyílt forráskódra alapozó stratégiájára(114) és az ISA2-programra(115) építsen annak érdekében, hogy ne egyetlen technológiai szolgáltatótól függjön, megőrizze az ellenőrzést saját technológiai infrastruktúrája felett, még több biztosítékot adjon a felhasználók magánéletének és adatainak védelmére, valamint növelje a biztonságot és az átláthatóságot a nyilvánosság számára; kéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzés és a fejlesztés terén részesítse előnyben a nyílt forráskódú megoldásokat azzal a céllal, hogy előmozdítsa a szoftvermegoldások megosztását és újrafelhasználását, fenntarthatóbbá és hosszabb élettartamúvá tegye a közbeszerzéseket, és megfeleljen a „közpénz, nyílt kód” elvnek;
528. üdvözli az intézményközi kiberegyüttműködést, amelyhez a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság segítségét kap az európai intézmények, szervek és hivatalok számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportjától; megjegyzi, hogy számos digitalizációs projekt az emberi erőforrásokkal és pénzügyekkel összefüggő azon folyamatok digitalizációjához kapcsolódik, amelyek esetében a bizottságok a Bizottság által biztosított SYSPER és ABAC rendszereket használják; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy tárgyalást folytasson megfelelőbb feltételekről az alkalmazásmegosztás folyamatának bővítése és pénzügyi szempontból vonzóbbá tétele érdekében;
529. hangsúlyozza a Tolmácsolási Főigazgatóság arra irányuló erőfeszítéseinek fontosságát, hogy megkönnyítse a 24 hivatalos uniós nyelvre, és akár a nemzetközi jelnyelvre történő tolmácsolást a Bizottságon és más uniós intézményeken és szerveken belül, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse a Tolmácsolási Főigazgatóságot a nemzetközi jelnyelv elérhetőségének és jelenlétének további növelésében, hogy biztosítsa az információkhoz való hozzáférést a fogyatékossággal élő személyek számára;
530. súlyos aggodalmának ad hangot a Bizottság azon döntése miatt, hogy megszünteti az éttermi szolgáltatóval kötött szerződést, ami 400 munkavállaló elbocsátásához vezetett; sürgősen kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül döntését, és tárjon fel minden életképes megoldást a munkavállalók védelmére és az elbocsátások elkerülésére, beleértve az étkeztetési személyzet házon belüli alkalmazását;
531. megjegyzi, hogy sok közlemény és dokumentum csak angol nyelven érhető el; megjegyzi továbbá, hogy a munkaülések tolmácsolási lehetőség nélkül zajlanak; kéri az Európai Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az Alapjogi Chartában és az 1/1958/EK rendeletben, valamint a belső iránymutatásokban és határozatokban, például a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatban foglalt elveket, jogokat és kötelezettségeket; következésképpen kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a többnyelvűség tiszteletben tartásához szükséges emberi erőforrásokat, növelve a fordítást és a tolmácsolást ellátó személyzet számát;
Etikai keretrendszerek
532. tudomásul veszi „Az ellenőrzött uniós intézmények etikai keretrendszerei még tökéletesítésre szorulnak” című számvevőszéki különjelentésben szereplő következtetéseket és ajánlásokat; osztja a Számvevőszék azon következtetését, hogy az „európai uniós intézmények és szervek alkalmazottai és tagjai részéről semmiféle etikátlan magatartás nem fogadható el. Az ilyen magatartást – sőt még annak gyanúját is – jelentős közérdeklődés kíséri, ami az Unióba vetett bizalom csökkenéséhez vezet. Az etikátlan magatartás emellett összekapcsolódik a korrupció és a csalás kockázatával”; sajnálja, hogy még mindig tökéletesítésre szorul az etikai keretrendszerek végrehajtása; különösen sajnálja, hogy egyes területek esetében hiányosságokat azonosítottak, nevezetesen megállapítást nyert, hogy:
—
a nyilatkozatok ellenőrzési eljárása, valamint a személyzet számára biztosított, az összeférhetetlenség elkerüléséről szóló iránymutatás nem kellően formalizált; világos és részletes iránymutatást kell rendelkezésre bocsátani az etikai követelményekről; ugyanez érvényes a személyzet tagjainak pénzügyi érdekeltségei, szolgálati jogviszonyuk megszűnését követő tevékenységei, illetve a házastársuk vagy élettársuk szakmai tevékenysége tekintetében felmerülő összeférhetetlenségekre vonatkozó iránymutatásokra is;
—
korlátozott a tagok nyilatkozatainak ellenőrzése; ami a Bizottság tagjait illeti, a Számvevőszék sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincsenek írásban rögzített standard eljárások a tagok nyilatkozataiban feltüntetett információk helytállóságának, megbízhatóságának és teljességének ellenőrzésére, ami azzal a kockázattal jár, hogy a kötelezettségeket következetlenül értelmezik, így kevésbé valószínű, hogy az intézmény a közfigyelem felkeltése előtt feltárná a pontatlanságokat és egyéb problémákat, ami pedig veszélyeztetheti a közbizalmat;
—
az ajándékokra és reprezentációs tevékenységekre vonatkozó szabályzatok hiányosak és nem egyértelműek, a Bizottság tagjaira vonatkozóan pedig nincs rögzítve az ajándékok és a vendéglátás fogalommeghatározása;
533. üdvözli, hogy az ellenőrzött intézmények nagyrészt megfelelő – bár tökéletesítésre szoruló – etikai keretrendszereket vezettek be a személyzet és a tagok számára; határozottan támogatja a Számvevőszék ajánlásait, például az etikai keretrendszerek harmonizálását és a személyzet tudatosságának növelését;
534. tudomásul veszi a személyzeti szabályzat visszaélés-bejelentésekről szóló rendelkezéseivel kapcsolatos bizottsági belső iránymutatások második felülvizsgálatát; megelégedéssel veszi tudomásul a 2019. évi felülvizsgálatban foglalt hat ajánlást, és felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a költségvetési hatóságnak a végrehajtásról; üdvözli a MyIntracomm visszaélések bejelentésére szolgáló oldalának 2019. májusi frissítését, valamint az OLAF visszaélés-bejelentési eljárására mutató közvetlen link beillesztését;
535. proaktívabb megközelítést szorgalmaz a visszaélést bejelentő személyek védelme tekintetében; különösen fontosnak tartja, hogy adott esetben megerősítsék az OLAF és a védelmi intézkedések elfogadásáért felelős kinevezésre jogosult hatóság közötti együttműködést; kifejezetten fontosnak tartja továbbá az Európai Ügyészséggel való kapcsolattartásra vonatkozó ajánlásokat a hatékony együttműködés biztosítása és az észlelt jogellenes tevékenységek bejelentése terén bevált gyakorlatok cseréje érdekében;
536. úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme szempontjából az összes intézményre kiterjedő, a bevált gyakorlatokon és magasabb szintű normákon alapuló egységesebb szabályozás hozná meg a várva várt javulást;
537. hangsúlyozza – különösen a 2020 decemberében létrejött intézményközi megállapodással összefüggésben – az átláthatósági nyilvántartás megerősítésének, valamint a nyilvántartásbeli adatok minőségjavításának fontosságát; tudomásul veszi a Bizottság által végzett minőség-ellenőrzéseket, valamint a nyilvántartás titkársága által a beérkezett bejelentések nyomán hozott intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az informatikai megoldásokat annak érdekében, hogy szigorúbb minőség-ellenőrzéseket lehessen végezni;
538. hangsúlyozza a ténylegesen működő és érvényes átláthatósági nyilvántartás fontosságát; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy szenteljen nagyobb figyelmet az átláthatósági nyilvántartásban szereplő szervezetek jóváhagyásának és szúrópróbaszerű ellenőrzésének; aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság döntéshozói hatalmas többségének nem kell közzétennie az érdekképviselőkkel tartott találkozóit; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a Bizottság döntéshozói találkozhatnak az átláthatósági nyilvántartásban nem szereplő lobbistákkal; felszólít a Bizottság által a magánszereplőkkel vagy azok képviselőivel, például tanácsadó szervezetekkel rendezett valamennyi találkozó teljes átláthatóságára;
539. tudomásul veszi az európai ombudsmannak a bizottsági személyzet esetében tetten érhető „forgóajtó-jelenség” Bizottság általi kezeléséről szóló, 2019. február 28-i határozatában foglalt következtetéseit, valamint a helyzet javítását célzó technikai javaslatait; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon mind az ombudsman határozatát, mind pedig a Számvevőszéknek az uniós intézmények etikai keretrendszereiről szóló különjelentésében foglalt, kapcsolódó ajánlásait;
Európai Számvevőszék, 10/2020. sz. különjelentés: Uniós közlekedési infrastruktúrák: nagyobb fokozatba kell kapcsolni a megaprojektek megvalósítását, hogy időben felléphessenek a hálózati hatások.
Európai Bizottság, A 2007 és 2014 közötti időszak utólagos értékelése, A kkv-knak nyújtott támogatás – A kutatás és az innováció fokozása a kkv-kban és a kkv-k fejlesztése, 2016. február.
Lásd: 18/2019. sz. különjelentés: „Uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátások: A kibocsátásokról megfelelően beszámolnak, de jobb rálátás szükséges a jövőbeli csökkentésekre” (HL C 400., 2019.11.26., 16. o.).
Az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek, 258. bekezdése.
Az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat 260. bekezdése, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek.
A Bizottság (EU) 2019/1804 végrehajtási rendelete (2019. október 28.) a 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletnek a támogatás iránti kérelem vagy a kifizetési kérelem módosítása, az integrált igazgatási és kontrollrendszer ellenőrzése, valamint a kölcsönös megfeleltetéssel összefüggő kontrollrendszer tekintetében történő módosításáról.
Az Európai Számvevőszék 04/2020. sz. különjelentése: Az új képalkotó technológiák használata a közös agrárpolitika nyomon követéséhez: összességében egyenletes fejlődés, de az éghajlat- és környezetvédelmi nyomon követés terén lassabb a haladás.
24/2019. sz. különjelentés: Migránsok menedékjoga, áthelyezése és kiutasítása: ideje többet tenni, hogy az eredmények kevésbé maradjanak el a kitűzött céloktól.
A Számvevőszék 20/2019. sz. különjelentése: A határellenőrzést támogató uniós információs rendszerek: hatékony eszköz, de nagyobb figyelmet kell fordítani az időszerű és hiánytalan adatokra.
A Bizottság (EU) 2020/446 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. október 15.) a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról szóló 515/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének módosításáról (HL L 94., 2020.3.27., 3. o.).
A Bizottság (EU) 2020/445 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. október 15.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról szóló 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének módosításáról (HL L 94., 2020.3.27., 1. o.).
Intézményközi megállapodás (2013. december 2.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról (HL C 373., 2013.12.20., 1. o.), amelyet 2020. december 16-án felváltott az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről létrejött intézményközi megállapodás. (HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.).
Az Európai Parlament 2020. május 14-i állásfoglalása az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2019/2055(DEC)), 32. bekezdés.
E rendelkezés több szinten is problémákat okoz. Először is: a Központi Hivatal, valamint a Bizottság által az Európai Iskoláknak jutatott teljes költségvetés olyan közszolgáltatás, amelyet a tagállamok, azokon keresztül pedig az adófizetők már kifizettek. Másodszor: az állítás, amely szerint az akkreditált iskolák olyan többletköltségeket jelentenek, amelyeket maguknak kellene állniuk, nem tűnik észszerűnek, mivel általános működésüket önfinanszírozás biztosítja, és abba a Bizottság egyáltalán nem avatkozik be. Tekintettel arra, hogy elérhetővé teszik az európai érettségi rendszert, és lehetővé teszik, hogy az „I. típusú” Európai Iskolákhoz képest az európai tisztviselők gyermekei jóval alacsonyabb költségek mellett részesüljenek oktatásban, fejlesztésüket helyénvaló lenne beépíteni a Bizottság költségvetésébe, és mindenképpen kerülendő lenne esetükben egy olyan adó kivetése, amely akadályt jelentene fejlődésük, valamint a nekik köszönhetően elérhető jelentős, az Unió számára előnyös megtakarítások szempontjából.
Az Európai Számvevőszék 15/2019. sz. különjelentése: A 2014. évi személyzeti reformcsomag végrehajtása a Bizottságnál: nagy megtakarítások, amelyek azonban nem maradtak következmények nélkül a személyzetre nézve.
A Számvevőszék 13/2020. sz. különjelentése: „Európai Személyzeti Felvételi Hivatal: ideje a változó munkaerő-felvételi igényekhez igazítani a kiválasztási eljárást”.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, I. szakasz – Európai Parlament (2020/2141(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0221/2020)(2),
– tekintettel a 2019. évi költségvetési és pénzgazdálkodási jelentésre (I. szakasz – Európai Parlament)(3),
– tekintettel a belső ellenőr 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére és 318. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel az Európai Parlament költségvetésének végrehajtására vonatkozó belső szabályzatról szóló, 2018. december 10-i elnökségi határozatra és különösen annak 34. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére, 104. cikkének (3) bekezdésére, valamint V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0044/2021),
A. mivel az elnök 2020. június 24-én elfogadta a Parlament 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolását;
B. mivel a főtitkár mint felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult főtisztviselő 2020. június 17-én megalapozott bizonyossággal igazolta, hogy a Parlament költségvetéséhez rendelt forrásokat az eredetileg tervezett célra, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használták fel, és hogy az életbe léptetett ellenőrzési eljárások megfelelő garanciát nyújtanak az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;
C. mivel a Számvevőszék a 2019. évi igazgatási és egyéb kiadásokra vonatkozó külön értékelésében kijelentette, hogy nem állapított meg súlyos hiányosságokat a vizsgálata tárgyát képező, az intézmények és szervek (EU, Euratom) 2018/1046 rendeletben előírt éves tevékenységi jelentései tekintetében;
D. mivel a (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 262. cikkének (1) bekezdése értelmében minden uniós intézmény köteles megtenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen a Parlament mentesítő határozatához kapcsolódó észrevételeknek;
1. mentesítést ad elnöke számára az Európai Parlament 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz - Európai Parlament (2020/2141(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, I. szakasz – Európai Parlament,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére, 104. cikkének (3) bekezdésére, valamint V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0044/2021),
A. mivel az Európai Parlament (a Parlament) számvitelért felelős tisztviselője a végleges elszámolás igazolásakor úgy nyilatkozott, hogy észszerű bizonyossággal rendelkezik arról, hogy a beszámoló minden lényeges szempontból hűen tükrözi a Parlament pénzügyi helyzetét, működésének eredményét és pénzforgalmát;
B. mivel a szokásos eljárásnak megfelelően 192 kérdést küldtek a Parlament igazgatásának, az írásbeli válaszokat pedig a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága fogadta és vitatta meg nyilvánosan, a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár, Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságának (a továbbiakban: hatóság) elnöke és a belső ellenőr jelenlétében;
C. mivel a közpénzek kezelése terén továbbra is lehet javulást elérni a minőség, a hatékonyság és az eredményesség tekintetében, és vizsgálat szükséges annak biztosításához, hogy a Parlament igazgatása és politikai vezetősége elszámoltatható legyen az uniós polgárok felé;
A Parlament költségvetési és pénzgazdálkodása
1. megállapítja, hogy a Parlament 2019-ben összesen 1 996 978 262 EUR összegű végleges előirányzattal rendelkezett, ami az uniós intézmények 2019. évi igazgatási kiadásaira elkülönített többéves pénzügyi keret(7) V. fejezetének 18,5%-át tette ki, ami összességében 2,4%-os növekedést jelentett a 2018. évi költségvetéshez képest (1 950 687 373 EUR);
2. tudomásul veszi, hogy az elszámolásban 2019. december 31-én bevételként szereplő összeg 207 521 070 EUR (2018-ban 193 998 910 EUR), ebből 36 566 236 EUR címzett bevétel (2018-ban 30 783 590 EUR);
3. hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások 67,8%-át négy fejezet tette ki: 10. fejezet (Az Európai Parlament képviselői), 12. fejezet (Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak) 20. fejezet (Épületek és járulékos költségek) és 42. fejezet (Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek), ami a Parlament kiadásai nagy részének jelentős merevségét jelzi;
4. tudomásul veszi az alábbi adatokat, melyek alapján a Parlament 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolását lezárták:
a) Rendelkezésre álló előirányzatok (EUR)
2019. évi előirányzatok:
1 996 978 262
a 2018. évi pénzügyi évből nem automatikusan áthozott összegek:
---
a 2018. évi pénzügyi évből automatikusan áthozott összegek:
299 095 028
címzett bevételeknek megfelelő előirányzatok 2019-ben:
36 566 236
címzett bevételeknek megfelelő áthozatal 2018-ból:
49 010 988
Összesen:
2 381 650 514
b) A 2019. évi pénzügyi év előirányzatainak felhasználása (EUR)
kötelezettségvállalások:
2 332 411 812
teljesített kifizetések:
2 035 068 314
automatikusan átvitt előirányzatok a címzett bevételekből származó előirányzatokkal együtt:
306 712 540
nem automatikusan átvitt előirányzatok:
---
törölt előirányzatok:
38 744 124
c) Költségvetési bevételek (EUR)
2019-ben beérkezett:
207 521 070
d) 2019. december 31-i teljes mérleg (EUR)
1 685 376 397
5. rámutat, hogy a Parlament költségvetésében szereplő előirányzatok 98,8%-át (1 973 232 524 EUR) lekötötték, 1,2%-os törlési arány mellett; megelégedéssel nyugtázza, hogy a korábbi évekhez hasonlóan ebben az évben is nagyon magas költségvetés-végrehajtási arányt sikerült elérni; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok 1 698 971 864 EUR-t tettek ki, és hogy végrehajtási arányuk 86,1%-os volt;
6. hangsúlyozza, hogy a 2019. évi törölt előirányzatok (23 745 738 EUR) főleg az épületekkel kapcsolatos kiadásokhoz, valamint a javadalmazáshoz és egyéb jogosultságokhoz kötődtek;
7. megjegyzi, hogy a 2019. évi pénzügyi évben tizennyolc átcsoportosítás került jóváhagyásra a költségvetési rendelet 31. és 49. cikke értelmében, és ezek a végleges előirányzatok 3,8%-át, azaz 76 028 316 EUR-t tettek ki; megjegyzi, hogy az átcsoportosított források 45,3%-a a Parlament ingatlanpolitikájához kötődött, többnyire különösen az Adenauer ingatlanprojekthez kapcsolódó éves kifizetések finanszírozásához; megjegyzi, hogy 25%-ot tettek ki az azokhoz a halasztásokhoz kapcsolódó átcsoportosítások, amelyek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésről hozott döntésével kapcsolatban merültek fel;
Az Európai Számvevőszék által a 2019. évi beszámoló megbízhatóságára és az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan kiadott vélemények
8. emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: Számvevőszék) valamennyi uniós intézménynél külön, egyetlen szakpolitikai csoportként értékeli az igazgatási és egyéb kiadásokat; kiemeli, hogy igazgatási kiadások alatt a személyi ráfordítások (munkabérek, nyugdíjak, juttatások) – ezek az összes igazgatási kiadás mintegy 60%-át teszik ki –, valamint az épületekre, felszerelésekre, energiára, kommunikációra és információtechnológiára fordított kiadások értendők;
9. tudomásul veszi, hogy az ellenőrzési bizonyítékok összességükben azt mutatják, hogy az igazgatásra fordított kiadásokat nem jellemzi lényeges hibaszint; tudomásul veszi azt is, hogy a három számszerűsített hiba alapján a többéves pénzügyi keret 5. fejezetében (Igazgatás) a becsült hibaarány a lényegességi küszöb alatt van;
10. tudomásul veszi a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan a költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésében (számvevőszéki jelentés) a Parlamenttel kapcsolatban tett konkrét megállapítást; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék hibákat talált az egyik európai politikai pártnak szóló egyik kifizetésben, amelyek a kiadások támogathatósági szabályainak megsértéséhez kapcsolódtak, konkrétan megfogalmazva nem nyújtottak be írásos szerződéses dokumentumokat és alátámasztó bizonylatokat a ténylegesen felmerült költségekről; sajnálja, hogy a Számvevőszék a 2014., 2015. és 2016. évi éves jelentésében hasonló hiányosságokról számolt be a képviselőcsoportokkal és egy európai párttal kapcsolatos tranzakciókban; nagyobb átláthatóságra szólít fel az információcsere terén annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen e hiányosságok megismétlődése; megjegyzi azonban, hogy bár további javításra van lehetőség, az elmúlt években sok pozitív fejlemény történt;
11. tudomásul veszi a Parlament által a Számvevőszékkel folytatott kontradiktórius eljárás során adott választ, amely újból megvizsgálta a Számvevőszék megállapításainak eredményeként kiemelt egyedi eseteket, és foglalkozott azokkal; emlékeztet arra, hogy bár az európai politikai pártoknak nyújtott támogatás kifizetése esetében a Parlament igazgatása az engedélyező szervezeti egység, a Parlament nem felelős a tényleges kiadásaikért, hanem az európai politikai pártok maguk felelnek a tranzakcióik jogszerűségéért és szabályszerűségéért; megjegyzi, hogy a Parlament átfogó tájékoztatást és útmutatást adott az európai politikai pártoknak azokról a témákról, amelyekkel kapcsolatban problémákat tárt fel; felhívja a Számvevőszéket, hogy rendszeresen ellenőrizze az európai politikai pártok kiadásait;
A belső ellenőr éves jelentése
12. megállapítja, hogy 2020. november 16-án, az illetékes bizottság és a belső ellenőr együttes ülésén a belső ellenőr ismertette éves jelentését, valamint az elvégzett megbízhatósági ellenőrzéseket és a 2019-ben az alábbi témákban készített jelentéseket:
–
az étkeztetési szektorban a közbeszerzések és a szerződések végrehajtásának ellenőrzése (Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóság – DG INLO);
–
a látogatócsoportok ellenőrzése (Kommunikációs Főigazgatóság – DG COMM);
–
a parlamenti asszisztensek juttatásainak ellenőrzése a helyi asszisztensekkel kapcsolatban (Pénzügyi Főigazgatóság – DG FINS);
–
első jelentés az információs rendszerek ellenőrzéséről: azonosítás és hozzáférés-kezelés;
–
az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok finanszírozásának ellenőrzése (DG FINS);
–
a Parlament adatvédelmi keretének előzetes felülvizsgálata;
–
a belső ellenőrzési jelentésekben javasolt, folyamatban lévő fellépések nyomon követése – 2019. évi 1. és 2. szakasz;
13. üdvözli és támogatja a következő intézkedéseket, amelyekről a belső ellenőr a megbízhatóság ellenőrzésére vonatkozó feladatok eredményeként megállapodott a felelős főigazgatóságokkal, illetve folyamatban van a megállapodás:
–
az étkeztetési szektorban a közbeszerzések és a szerződések végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatban (DG INLO) a belső ellenőrzési célok elérése, elsősorban azzal, hogy az előírások összetettségével arányos hosszabb közbeszerzési határidőket engedélyeznek; egyértelműbb, megfelelőbb és pontosabb pályázati feltételek biztosítása; az ajánlatok átlátható, a közzétett kritériumokon alapuló és megfelelően dokumentált értékelésének biztosítása; az eseti koncessziós szerződések jóváhagyása a Jogi Szolgálattal; a koncessziós szerződések szabályos módosításai kezelésének kritikus fontossága; a nyomon követés és beszámolás jobb kezelése (a Parlament emlékeztet arra, hogy a fent említett intézkedések alapvetőek annak biztosításához, hogy a közbeszerzési eljárásokra több ajánlat érkezzen, egy adott időszak alatt nagyobb versenyt és jobb szolgáltatásokat eredményezve); hangsúlyozza a környezeti fenntarthatósággal és a szociális tényezőkkel kapcsolatos kritériumok figyelembevételének fontosságát;
–
a látogatócsoportok ellenőrzése tekintetében a kifizetések szabályosságának biztosítása, és a pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó szabályok végrehajtásának nagyobb hatékonysága, beleértve az elszámolható költségek és a támogathatósági időszak jobb meghatározását; a térítések pontosabb és hatékonyabb előzetes és utólagos ellenőrzése; annak biztosítása, hogy a látogatócsoportok költségtérítése teljes mértékben megfeleljen az alkalmazandó szabályoknak; a látogatócsoportok programjának teljes körű megvalósítását biztosító intézkedések;
–
„az információs rendszerek ellenőrzéséről szóló első jelentés: az azonosítás és hozzáférés kezelése” tekintetében az úgynevezett „szuperfelhasználók” UNIX/LINUX infrastruktúrához való elsőbbségi hozzáférésének a lehető legkisebbre csökkentése; a mintavételbe bevont kritikus alkalmazásokhoz való hozzáférés ellenőrzésének megerősítése központi szinten; az elsőbbségi fiókokra vonatkozó biztonsági eljárások kialakítása a hozzáférés-ellenőrzési szabályok meghatározása érdekében;
–
a parlamenti asszisztensek juttatásainak ellenőrzése (DG FINS) a helyi parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos kiadások megtérítésének szabályozási megfelelőségére és hatékony pénzgazdálkodására összpontosított, nevezetesen a kifizetők szakmai és szerződéses kötelezettségei terén fennálló intézkedési lehetőségekre, valamint számláik éves rendezésére;
–
az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok finanszírozása ellenőrzésének első szakasza (DG FINS) az európai politikai pártok és alapítványok nyilvántartásba vételének folyamatára és a támogathatóságuk felügyeletére, a hatóság és a Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője közötti funkcionális együttműködésre, valamint a fő jogszabályok végrehajtásának gyakorlati szempontjaira összpontosított;
–
a Parlament adatvédelmi keretének előzetes felülvizsgálata, amelyet a 2020-as belső ellenőrzési munkaprogram keretében fogadnak el, annak biztosítására összpontosított, hogy a Parlament adatvédelmi kerete megfeleljen az (EU) 2018/1725 rendeletnek(8), és hogy fenntartható irányítási struktúra álljon rendelkezésre, amely biztosítja a személyes adatok kezelésével kapcsolatos kötelezettségek betartását, az ilyen adatok biztonságára vonatkozó intézkedésekkel együtt; megbízható és következetes jelentéstétel a személyes adatok intézmény által végzett kezelésről;
14. megjegyzi, hogy a 2019-es nyomonkövetési eljárás a 93 folyamatban lévő intézkedésből 36-ot zárt le; aggodalommal állapítja meg, hogy ezen jóváhagyott intézkedéseken túl az ellenőrzési jelentések összesen 124 folyamatban lévő intézkedést adtak meg, beleértve azokat is, amelyeknek végrehajtása még nem esedékes, és hogy ebből az összes intézkedésből 62 jelentős kockázatokkal foglalkozik; elvárja, hogy a különböző főigazgatóságok erőfeszítéseket tegyenek annak biztosítása érdekében, hogy az esedékessé vált intézkedéseket lezárják, és hogy az egyeztetett intézkedéseket a meghatározott határidőre végrehajtsák; felhívja a főtitkárt, hogy 2021 októberében és novemberében, a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságában zajló meghallgatásai során számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a fennmaradó intézkedések lezárásáról;
A 2018. évi mentesítési állásfoglalás nyomon követése
15. tudomásul veszi a 2018. évi mentesítési állásfoglalásra a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága által 2020. szeptember 21-én adott írásbeli válaszokat, a Parlament 2018. évi mentesítésről szóló állásfoglalásában feltett kérdésekre és kérésekre a főtitkár által adott válaszokat, valamint a képviselők azt követő eszmecseréjét;
16. sajnálatát fejezi ki, mert a Parlament 2018. évi mentesítésről szóló állásfoglalásában szereplő egyes ajánlásokat illetően nem tettek meg minden szükséges intézkedést, és a mentesítési nyomonkövetési dokumentum nem tartalmazza ennek indokolását; kéri a főtitkárt, hogy továbbítson az Elnökségnek minden, az éves mentesítési állásfoglalásokban az intézkedésekre irányulóan foglalt kérést, dolgozzon ki cselekvési tervet az ajánlások kezelésére és nyomon követésére, és az éves tevékenységi jelentésekbe foglalja bele ennek eredményeit; hangsúlyozza, hogy a főtitkárnak és a költségvetésért felelős alelnöknek gyakrabban kell egyeztetnie a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságával a Parlament költségvetését, valamint annak végrehajtását érintő ügyekről; úgy véli, hogy ezeknek az egyeztetéseknek egész évben, és nem csupán a mentesítési eljárás során kell sorra kerülniük; megismétli az Elnökséghez intézett azon felhívását, hogy javítsa döntéshozatali eljárásának átláthatóságát, különös tekintettel a vonatkozó dokumentumoknak és információknak a honlapján időben történő közzétételére;
17. tudomásul veszi az annak érdekében tett lépéseket, hogy a Parlament bölcsődéinek új szolgáltatóhoz való átkerülését megkönnyítsék; felhívja az érintett szervezeti egységeket, hogy folyamatosan kövessék figyelemmel az új csapat teljesítményét, garantálva többek között, hogy a szolgáltatások színvonala kielégítő maradjon, illetve biztosítva a gyermekgondozók megfelelő arányának tiszteletben tartását;
18. sajnálja, hogy nem tettek további lépéseket az önkéntes nyugdíjpénztárral kapcsolatban, mivel a nyugdíjalap több tagja megtámadta az Elnökség 2018. december 10-i határozatát az Európai Bíróság előtt (a továbbiakban: a Bíróság); felhívja a főtitkárt, hogy haladéktalanul tájékoztassa a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát a Bíróság ítéletéről;
19. üdvözli, hogy a készpénzfizetés használata jelentősen csökkent, és hogy a képviselők éltek a felülvizsgált szabályok által kínált lehetőséggel, hogy a támogatott látogatásokkal kapcsolatos pénzügyi felelősséget a szakemberekre, azaz a kifizetőkre vagy az utazási irodákra ruházzák az akkreditált parlamenti asszisztensek helyett; ugyanakkor aggodalommal állapítja meg, hogy a főtitkár még nem tett közzé értékelést az új szabályokról, és kéri ennek az értékelésnek az elkészítését; hangsúlyozza, hogy a belső ellenőrrel egyeztetni kell a meglévő eljárásokról az értékelés elkészítése során;
20. sajnálja, hogy a Parlament igazgatásán belül nincs egyensúly a nemek között a vezetői tisztségek tekintetében; elismeri azonban az ezen a téren elért pozitív fejleményeket, és elismeri az új célokat; elismeri, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérni a témát;
21. emlékeztet a 2018. évi mentesítési állásfoglalásra, amely arra kérte az Elnökséget, hogy növelje a Parlament igazgatásában dolgozó személyzeten belül a fogyatékossággal élő személyek számát;
22. megismétli a főtitkárhoz intézett felhívását, hogy tartson ki amellett, hogy szükség van valódi földrajzi egyensúlyra minden tagállam minden személyzeti szinten való egyenlő képviselete vonatkozásában, ideértve a felsővezetői szinteket is; tudomásul veszi, hogy a Parlament nehézségekbe ütközött egyes nemzetiségek felvétele során; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállamban növeljék a Parlament mint munkáltató vonzerejét;
23. üdvözli a főtitkárnak az Európai Parlament igazgatásán belül a fogyatékossággal élők kezeléséről szóló feljegyzését, és kiemeli, hogy a feljegyzés tíz kötelezettségvállalását a jelenlegi jogalkotási időszakban is követni kell a digitális és fizikai akadálymentesség területén, kéri, hogy a mentesítésért felelős hatóságot folyamatosan tájékoztassák az elért eredményekről;
24. emlékeztet arra, hogy az eljárási szabályzat 11. cikke bevezette az előadók, az árnyékelőadók és a bizottsági elnökök arra irányuló kötelezettségét, hogy közzétegyék a jelentéseik készítése során az érdekképviselőkkel tartott találkozóikkal kapcsolatos információkat; elégedetten állapítja meg, hogy az új jogalkotási ciklus kezdete óta a Parlament honlapján rendelkezésre áll a szükséges infrastruktúra, amely lehetővé teszi a képviselők számára, hogy az átláthatóság növelése céljából közzétegyék az érdekképviselőkkel tervezett találkozóikat; megjegyzi, hogy a 705 jelenlegi képviselő közül 324 tett közzé legalább egy érdekképviseleti találkozót a Parlament honlapján 2020. december 1-jéig; ösztönzi azonban az eszköz hozzáférhetőségének és használhatóságának további javítását, többek között azáltal, hogy figyelmezteti az előadókat, az árnyékelőadókat és a bizottsági elnököket az ilyen információk közzétételére vonatkozó kötelezettségre annak érdekében, hogy betöltsék az eszköz azon feladatát, hogy a Parlamentet nyitottabbá, átláthatóbbá és a polgárok felé elszámoltathatóbbá tegye;
25. megismétli, hogy a Parlament elnöke megbízta a Parlament szervezeti egységeit, hogy végezzenek el számos módosítást az eszközön, növelve felhasználóbarát jellegét, elsősorban az átláthatósági nyilvántartáshoz és a Jogalkotási Figyelőhöz való hozzákapcsolása révén; felhívja a Parlamentet, hogy haladéktalanul vezesse be ezeket a változtatásokat;
Általános háttér
26. tudomásul veszi a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának tagjai között a belső ellenőr és a hatóság igazgatójának jelenlétében 2020. november 16-án a Parlament 2019. évi mentesítéséről folytatott eszmecserét;
27. rámutat, hogy a 2019. májusi európai választások 2019-ben két részre osztották az évet a Parlament számára, az első a jogszabályok elfogadására, a második pedig az új parlamenti ciklus megkezdésére összpontosított;
28. megállapítja, hogy a Parlament 9. jogalkotási ciklusában a képviselők 61%-a új, ami jelentős növekedést jelent a korábbi ciklusokhoz és ahhoz a feltételezett 50%-hoz képest, amelynek alapján a Parlament 2019. évi költségvetését megállapították;
29. emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének dátumát három alkalommal halasztották el 2019-ben, ami jelentős hatással volt a Parlament 2019. évi költségvetésére; rámutat, hogy a brit képviselők és asszisztenseik fizetését és juttatásait az eredetileg tervezettnél hosszabb ideig fizették, és emiatt a Parlament költségvetésén belül lényegesen többször és nagyobb összegben kellett elvégezni költségvetési átcsoportosításokat; üdvözli, hogy a Személyzeti Főigazgatóság (DG PERS) rugalmasan kezelte a brit képviselők akkreditált parlamenti asszisztenseinek munkaszerződéseit;
30. elégedetten veszi tudomásul az APA Front Office Osztály megerősítését, amely egyablakos ügyintézési pontként működik az akkreditált parlamenti asszisztensek teljes felvételi eljárása során, továbbá megemlíti a Személyzeti Főigazgatóság szerepét, amely megkönnyíti az új képviselők és az akkreditált parlamenti asszisztensek befogadását és beilleszkedését a választások után, és sikeresen vezette a korábbi parlamenti ciklusból az újba való átmenetet a DG PERS 2019-es választásokra kijelölt munkacsoportja keretében, ami biztosította, hogy a 9. parlamenti ciklus első ülésszakára 1292 akkreditált parlamenti asszisztens felvételéről kötöttek szerződést (azaz a képviselők 93%-a számára), és az év végére 2017 szerződés került megkötésre;
31. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a képviselők hivatali idejük kezdetén nehézségbe ütköznek asszisztenseik felvétele terén, a Személyzeti Főigazgatóság tevékenységeinek megnövekedése miatt; felszólít az akkreditált parlamenti asszisztensek felvételéért felelős parlamenti igazgatási osztályok megerősítésére minden új mandátum kezdete előtt, arra az időre, amíg a fokozott munkaterhelés véget nem ér, hogy a képviselők előzetesen átfogó képzést kapjanak és ne legyenek előttük akadályok asszisztenseik felvétele terén;
32. megerősíti, hogy a személyzeti szabályzatnak az újrabeilleszkedési támogatás igénylési határidejére vonatkozó rendelkezéseit valamennyi személyzeti kategória esetében egyenlő feltételek mellett kell végrehajtani; felhívja a DG PERS-t, hogy vizsgálja meg különösen a korábbi akkreditált parlamenti asszisztensek azon eseteit, amelyekben a parlamenti ciklus végén, 2019 júliusában nem alkalmazták helyesen a jogszabályban előírt határidőt;
33. üdvözli a képviselői gyakornokok vonatkozásában a humán erőforrások kezelésével kapcsolatos új feladatok átvételét az Elnökség 2019. július 2-i döntését követően, amelynek értelmében megerősítik a felvételük keretét;
34. üdvözli a képviselők új brüsszeli és strasbourgi munkakörnyezete kialakításának sikeres befejezését 2019-ben; üdvözli, hogy Brüsszelben (képviselőnként 1 személyes iroda + 2 személyzeti iroda) és Strasbourgban (1 személyes iroda + 1 személyzeti iroda) rekordidő alatt és a tervezett határidő előtt, az ehhez rendelt beruházási költségvetésen belül elvégezték az összes képviselő irodájának felújítását, és hogy az új bútorokat, beleértve az integrált informatikai megoldásokat is, az eredetileg tervezettnél alacsonyabb költségekkel szerelték be; tudomásul veszi, hogy a képviselők és a képviselőcsoportok felülvizsgált irodafelosztási terve a rendelkezésre álló irodaterület leghatékonyabb felhasználásán alapult; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez az elv egyes képviselőcsoportok számára azt eredményezte, hogy képviselőik különböző épületekben és szinteken, szétszórva kerültek elhelyezésre, bármilyen logikai kapcsolat nélkül, megtörve a képviselőcsoportok egységét; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy a képviselőcsoportok irodáinak felosztása arra kényszerít egyes képviselőket, hogy olyan külső épületekbe költözzenek, amelyek már nem kapcsolódnak a Parlament fő tevékenységeihez, és ezáltal a képviselők szerkezetileg elkülönülnek személyzetüktől; megjegyzi, hogy a Trèves 1 épületben a szolgáltatások nem megfelelőek, és kiemelten kell kezelni azt a kérdést, hogy megoldást találjanak a fő épületekhez való hozzákapcsolására;
35. megjegyzi, hogy a távmunka, a videokonferenciák és a távszavazás már a parlamenti képviselők munkamódszereinek részét képezik; felhívja az Elnökséget, hogy tárja fel annak módjait és költségeit, hogy ezen munkamódszerek megkönnyítését hogyan lehet folytatni minden olyan képviselő számára, aki ezt szeretné, és vizsgálja meg ezek jövőbeli alkalmazását is, annak érdekében, hogy a képviselők mind választókörzetükben, mind brüsszeli kollégáikkal folytathassanak megbeszéléseket, az úgynevezett „hibrid” hetek során; megjegyzi azonban, hogy a Parlament épületeiben való fizikai jelenlét nem helyettesíthető teljes mértékben távmunkával;
36. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincs olyan rendszer, amely biztosítaná, hogy az indokolt okból ideiglenesen távol lévő képviselők, például a szülési szabadságon, szülői szabadságon, tartós betegszabadságon vagy gondozási szabadságon lévők továbbra is elvégezhessék alapvető feladataikat, mindenekelőtt felszólalhassanak a vitákon és szavazhassanak; azon a véleményen van, hogy ez ellentétes az Unió alapvető értékeivel, mert azt sugallja, hogy a női jelöltre leadott szavazat a képviselet ideiglenes hiányához vezethet; felhívja az Elnökséget, hogy vizsgálja meg a távoli részvétel folytatása megkönnyítésének és a képviselők – akár nők, akár férfiak– helyettesítésének lehetőségét a szülői szabadság ideje alatt és a fent említett esetekben; arra szólít fel, hogy a szülői szabadsággal kapcsolatos helyzet orvoslása érdekében módosítsák az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 6. cikkét; felhívja az Elnökséget, hogy módosítsa az eljárási szabályzatot;
37. megjegyzi, hogy az uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak az 1417/2013/EU rendeletben(9) meghatározott feltételek alapján útiokmányt (laissez-passer) kapnak; emlékeztet arra, hogy az eljárási szabályzat 5. cikkének (3) bekezdése meghatározza a képviselők azon jogát, hogy uniós laissez-passer igazolványt kérelmezzenek, „amely lehetővé teszi a képviselő számára a tagállamok és az azt érvényes úti okmányként elismerő más országok területén történő szabad mozgást”, mivel a laissez-passer-t a tagállamok hatóságainak el kell fogadniuk érvényes úti okmányként; sajnálatát fejezi ki egyes képviselők azon bejelentései miatt, miszerint egyes tagállamokban a laissez-passer-t nem ismerik el teljes mértékben úti okmányként; kéri a Parlamentet, hogy vizsgálja meg ezeket a helyzeteket, és egyeztessen az illetékes hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy ne korlátozzák a képviselők szabad mozgását, amikor a Parlament üléseire mennek vagy azokról visszatérnek;
38. elismeri, hogy a Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága közötti megállapodás olyan pénzügyi és adminisztratív előnyökkel járt, amelyek hozzájárulnak az érintett intézmények hatékony és eredményes pénzgazdálkodásához; megismétli azonban, hogy a bizottságok véleménye szerint ez a megállapodás kiegyensúlyozatlan, és azt a Parlament nem tartotta tiszteletben teljes egészében; úgy véli, hogy a jelenlegi megállapodás meghosszabbításának vagy felülvizsgálatának meg kell oldania az összes lezáratlan kérdést; kéri az érintett intézményeket, hogy készítsenek közös jelentést a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága számára a megállapodásról és annak folyamatban lévő felülvizsgálatáról;
Kommunikáció és választások
39. támogatja, hogy a Parlament növelte az európai választások láthatóságát azáltal, hogy a média, a partnerek és az önkéntesek széles hálózatát építette ki, tartotta életben és működtette, akik véleményterjesztőként működtek saját hálózataikon belül; aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy a 2019. évi európai választások részvételi aránya bizonyos országokban túl alacsony maradt; úgy véli, hogy az európai választásoknak és a Parlament jogalkotási folyamatban betöltött szerepének láthatóságát biztosító kampánynak folyamatosnak kell lennie, és különösen ezekre az országokra kell összpontosítania;
40. üdvözli, hogy a szavazásra jogosult uniós polgárok több mint 50%-a részt vett a választásokon, és elégedetten veszi tudomásul, hogy az 1979-ben rendezett első közvetlen választás óta az első alkalommal nőtt a részvétel; sajnálja azonban, hogy az Európai Bizottság elnökének kinevezése során a 2014-es választásokkal ellentétben nem követték a csúcsjelölti (Spitzenkandidat) rendszert; megállapítja, hogy a rendszer növeli az átláthatóságot és a Bizottság Parlament felé való elszámoltathatóságát; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság elnöke elismeri, hogy ezt a területet fejleszteni kell a politikai iránymutatásokban; hangsúlyozza, hogy a politikai iránymutatásokban foglaltak szerint felül kell vizsgálni az intézmények vezetőinek kinevezési és megválasztási módját;
41. hangsúlyozza, hogy az európai választási folyamatot hozzáférhetőbbé kell tenni a fogyatékossággal élők számára;
42. megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságban is meg kellett tartani az európai választásokat, és hogy a Parlament kiterjesztette kommunikációs kampányát az Egyesült Királyságra is;
43. emlékeztet arra, hogy 2019-ben a DG COMM személyzete 813 fő volt, és a főigazgatóság a Parlament teljes költségvetésének 5,3%-ával gazdálkodott;
44. úgy véli, hogy az uniós polgárok tájékoztatása a Parlament politikai jellegéről és a képviselők által folytatott munkáról most fontosabb, mint valaha volt; ösztönzi a Parlament és a Kommunikációs Főigazgatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felhívják a figyelmet a Parlamentre, annak hatáskörére és határozataira, valamint tevékenységeire a média, az érdekelt felek és a nyilvánosság körében; kéri a Kommunikációs Főigazgatóságot, hogy folytassa erőfeszítéseit, hogy a Parlament honlapját hozzáférhetőbbé, intuitívabbá, koherensebbé és felhasználóbarátabbá tegye, mivel ez segít abban, hogy az intézményt közelebb hozza a polgárokhoz;
45. megjegyzi, hogy az Elnökség megbízta a Kommunikációs Főigazgatóságot azzal a feladattal, hogy a demokratikus részvétel növelése érdekében az egész Unióban felhívja a polgárok figyelmét a közelgő választásokra; üdvözli a Parlament 2019-es választási és tájékoztatási kampányának az elmúlt 20 év legmagasabb részvételi arányához való hozzájárulását; támogatja a Parlament 2019-es európai választásokkal kapcsolatos innovatív intézményi kommunikációs stratégiáját, amelynek célja a választásokkal kapcsolatos tudatosság növelése és az emberek szavazásra buzdítása volt; megjegyzi, hogy a stratégia a médiához fűződő kapcsolatok megszilárdításán és megerősítésén, valamint stabil partneri hálózat kialakításán alapult; rendkívül fontosnak tartja, hogy a Parlament ne csak a választási évben, hanem a teljes jogalkotási ciklus során folyamatosan kapcsolatban legyen az uniós polgárokkal a különféle kommunikációs csatornákon keresztül; hangsúlyozza a meglévő csatornákkal való szinergiák megteremtésének, valamint az Európai Parlament kapcsolattartó irodáival való együttműködés növelésének fontosságát, a párhuzamosságok elkerülése és az adófizetők pénzének hatékony felhasználása érdekében;
46. mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az „EP Today” weboldal a Parlament nevét és az Unió jelképeit félrevezető módon használja; aggodalommal jegyzi meg az EUvsDesinfo megállapítását, miszerint az „EP Today”-en megjelent cikkek 99%-át valójában más weboldalakról vették át, mint például a „Voice of America” vagy a „Russia Today”; aggodalommal tölti el, hogy ezt követően az EU DisinfoLab által végzett vizsgálat során felfedtek egy kiterjedt, 15 éves múltra visszatekintő befolyásoló kampányt, amely sikeresen vette célba az Uniót, több mint 750 hamis helyi médiával és több mint 10 „zombiként” működő nem kormányzati szervezettel; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kampánynak a képviselőket is sikerült elérnie és bevonnia, mielőtt azt azonosították és kivizsgálták volna; felhívja a Parlament Kommunikációs Főigazgatóságát, hogy működjön együtt az Európai Külügyi Szolgálattal és a Bizottsággal ebben a kérdésben;
47. megjegyzi, hogy a választások előtt és alatt a Parlament összes érintett érdekelt fele folyamatosan naprakész tájékoztatást kapott az egység és az európai demokrácia aláásására törekvő szervezetek és szereplők által a Parlamenttel szemben folytatott dezinformációs tevékenységekről és fenyegetésekről; sürgeti a Parlamentet, hogy hozzon határozott intézkedéseket a dezinformáció ellen rendszeres tájékoztatás és figyelmeztetések útján, valamint hogy szervezzen megfelelő képzéseket és figyelemfelhívó tevékenységeket a képviselők, a személyzet és a látogatók számára; felhívja a Parlamentet, hogy erősítse tovább tevékenységeinek külső kommunikációját;
48. a decentralizált választási kampánnyal összefüggésben emlékeztet az Európai Parlament kapcsolattartó irodáinak szerepére, amelyek megerősített sajtócsoportokon keresztül fokozták a kapcsolattartást az állampolgárokkal és a médiával, és együttműködtek az érdekelt felekkel és a multiplikátorokkal az új közönség, különösen a fiatal nemzedék elérése érdekében; szorgalmazza, hogy a kapcsolattartó irodák a teljes jogalkotási ciklus alatt folytassák aktív szerepvállalásukat a tagállamokban;
49. aggodalmát fejezi ki az európai adatvédelmi biztos által végzett vizsgálattal kapcsolatban, amely szerint a Parlament megbízásából egy Amerikai Egyesült Államokban működő, politikai kampányok lebonyolításával foglalkozó társaság személyes adatokat kezelt a 2019-es európai választással kapcsolatos tevékenysége részeként; megjegyzi, hogy a NationBuilder Parlament általi megbízásának vizsgálata azt eredményezte, hogy az európai adatvédelmi biztos először részesített uniós intézményt megrovásban, az (EU) 2018/1725 rendelet 29. cikkének megsértése miatt, a NationBuilder által alkalmazott adatfeldolgozók kiválasztásával és jóváhagyásával kapcsolatban; megjegyzi továbbá, hogy ezt követően az európai adatvédelmi biztos másodszor is megrovásban részesítette a Parlamentet, miután a „szavaznifogok” weboldalon nem tett közzé megfelelő adatvédelmi nyilatkozatot az európai adatvédelmi biztos által megadott határidőn belül; megelégedéssel nyugtázza, hogy a Parlament mindkét esetben az európai adatvédelmi biztos ajánlásainak megfelelően járt el; megismétli az európai adatvédelmi biztos nyilatkozatait az online manipuláció jelentette fenyegetésről, és hogy a demokrácia szempontjából mennyire fontosak az erős adatvédelmi szabályok, különösen a digitális korban;
50. tudomásul veszi a 2019. évi különböző kiadási tételeket, amelyek a következők szerint oszlanak meg:
Kiadási tételek
2019. évi kiadások
Személyzeti költségek
EUR 24 293 036
Ingatlanköltségek
EUR 11 051 311
Biztonsági költségek
EUR 1 586 598
Kommunikációs költségek
EUR 11 906 438
Összesen
EUR 49 137 382
51. megjegyzi, hogy az Elnökség 2019. február 11-i ülésén megerősítette, hogy a Parlament londoni irodája folytatja működését; megjegyzi, hogy az Elnökség 2020. október 5-én jóváhagyta az edinburghi képviseleti iroda 2020. végi bezárását; elismeri, hogy az Európai Parlament Egyesült Királyságban működő kapcsolattartó irodája, és az uniós küldöttség továbbra is kulcsfontosságú szerepet fog játszani a Parlament szempontjából, hogy szolgáltatásokat nyújtson az Egyesült Királyságba indított küldöttségekbe kerülő képviselőknek, valamint hogy kapcsolatban legyen az állampolgárokkal, a civil társadalommal, a kormánnyal, a parlamenti környezettel és a médiával az országban; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságban működő kapcsolattartó iroda együttműködik az Unió küldöttségével a Parlament és az Európai Külügyi Szolgálat vonatkozó hatásköreinek megfelelően; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyságban a Parlament személyzetének jogállását és autonómiáját a sikeresen működő washingtoni iroda kialakult modelljével összhangban kell garantálni; ezért sajnálja, hogy az Egyesült Királyság kormánya nem ismeri el az Európai Unió Egyesült Királysághoz rendelt nagykövetének teljes körű diplomáciai státuszát; felhívja az Elnökséget és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy találjanak gyakorlati megoldást a brit hatóságokkal arra, hogyan biztosítsák a Parlament londoni kapcsolattartó irodájában dolgozó személyzete számára a diplomáciai státuszt;
52. emlékeztet az Európai Unió jakartai ASEAN-missziójának, az Afrikai Unióba delegált, Addisz-Abebában lévő küldöttségének és a New York-i ENSZ-küldöttségének parlamenti támogatásával kapcsolatban hozott 2019. február 11-i elnökségi határozattal kapcsolatban már tavaly kifejezett aggályára; hangsúlyozza, hogy bármilyen új döntésnek átfogó költség-haszon elemzésen kell alapulnia, és megismétli, hogy tekintettel e parlamenti támogatás sajátos jellegére, a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát megfelelő részletes információkkal kell ellátni; sajnálja, hogy még nem dolgoztak ki mérhető mutatókat az éves teljesítmény értékelésére a Parlament stratégiai tervezési, nyomonkövetési és jelentéstételi ciklusának keretében; kéri a főtitkárt, hogy sürgősen végezze el ezt az értékelést, és terjessze a Parlament Költségvetési Bizottsága és Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elé, amint rendelkezésre áll;
53. hangsúlyozza, hogy a Parlamentben újra fel kell éleszteni a vitakultúrát; üdvözli azt a döntést, hogy a képviselőknek az üléssel szembeni pulpitusról kell felszólalniuk; úgy véli, hogy a vitakultúra azáltal is javítható, ha elegendő idő jut az érvek és ellenérvek cseréjére, például a kék kártyás eljárás kiterjesztésével;
Támogatott látogatócsoportok
54. üdvözli, hogy a Parlament jelentős erőfeszítéseket fektet a látogatóknak nyújtott szolgáltatások bővítésébe és javításába; üdvözli azt a figyelemre méltó adatot, hogy 2019-ben több mint 1,5 millió látogatót fogadtak a Parlament összes épületében, és körükben a fiatalok aránya 26%-kal nőtt 2018-hoz képest;
55. elégedetten jegyzi meg, hogy az Elnökség látogatócsoportok fogadására vonatkozó új szabályainak 2017. januári hatálybalépését követően 2019-ben ellenőrzést végeztek a látogatócsoportokkal kapcsolatban, 2019 decemberében pedig cselekvési terveket javasoltak a Kommunikációs Főigazgatóságnak az irányítási és ellenőrzési keret, valamint a látogatócsoportok költségtérítéseire alkalmazandó szabályozási keret javítása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy nem szabad elhanyagolni a látogatócsoportok célkitűzését, ami nem más, mint hogy közelebb hozzák a polgárokhoz a Parlamentet, annak feladatait és a többi uniós intézménnyel folytatott együttműködését, valamint az Unió működését és környezetét, amelybe beletartoznak az intézményeknek otthont adó városok is;
56. megjegyzi, hogy a támogatott látogatócsoportoknak fizetett pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó felülvizsgált szabályok 2017. január 1-jén léptek hatályba; emlékeztet arra, hogy az e szabályokban rögzített nonprofit elvnek megfelelően a csoportok vezetői kötelesek visszafizetni a fel nem használt pénzügyi hozzájárulást, miután a Parlament szervezeti egységei ellenőrizték a pénzügyi nyilatkozatot; nagyobb biztosítékot kér arra, hogy a támogatott látogatócsoportok kezelése szigorúan összhangban legyen az alkalmazandó szabályokkal, beleértve a fogyatékossággal élő látogatókkal kapcsolatos költségek megtérítését is; ismételten felszólít arra, hogy töröljék el az akkreditált parlamenti asszisztensek csoportvezetőként való kijelölésének lehetőségét annak érdekében, hogy a támogatott látogatócsoportokkal kapcsolatos pénzügyi felelősséget teljes egészében a csoport egyik tagjára vagy szakemberekre, azaz kifizetőhelyekre vagy utazási irodákra ruházzák át;
57. emlékeztet arra, hogy a Parlament belső ellenőre 2019-ben megkezdte az új szabályok végrehajtásának ellenőrzését, és hogy a belső ellenőr a 2020-ban véglegesített megállapításaiban kiemelte, hogy a látogatócsoportoknak nyújtott pénzügyi hozzájárulásokat jobban hozzá kell igazítani a csoportok tényleges költségeihez, hogy az előzetes ellenőrzéseket meg kell erősíteni az első hozzájárulás kifizetésekor, valamint hogy meg kell erősíteni az utólagos ellenőrzések meglévő rendszerét; megismétli, hogy a belső ellenőr megállapításait figyelembe kell venni a meglévő eljárások értékelésekor és szigorúbb előzetes ellenőrzések kidolgozása során annak elkerülése érdekében, hogy az ellenőrzések után pénzt lehessen összegyűjteni; kéri az utólagos ellenőrzések jelenlegi szintjének további értékelését;
58. rámutat, hogy a fogyatékossággal élő személyek támogatott látogatócsoportjainak fogadása további költségekkel is járhat, és nagyobb pénzügyi hozzájárulást igényel, ezért javasolja az Elnökségnek, hogy vizsgálja meg a magasabb juttatások lehetőségét az ilyen csoportok összes támogatható kiadásának fedezésére;
59. támogatja a brüsszeli Parlamentárium tevékenységét, amely 307 105 látogatót fogadott 2019-ben, ami számottevő növekedés volt 2018-hoz képest, ahogy az Európai Történelem Házát is, amely 199 256 látogatót fogadott 2019-ben, 21%-kal többet, mint 2018-ban; üdvözli a Berlinben, Ljubljanában, Strasbourgban, Helsinkiben, Koppenhágában és Tallinnban működő Europa Experience központok sikerét; megjegyzi, hogy a Parlament szervezeti egységei közös munkaprogramot hoztak létre, amelynek célja, hogy 2024-re valamennyi tagállamban létrehozzon Europa Experience központokat;
Épületek
60. emlékeztet arra, hogy 2019-ben az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóság (DG INLO) személyzete 609 főből állt, és a főigazgatóság a Parlament teljes költségvetésének 12,6%-ával gazdálkodott;
61. tudatában van annak, hogy az Elnökség 2019. március 11-én új megközelítést hagyott jóvá az Európai Parlament kapcsolattartó irodáival és az Europa Experience központokkal kapcsolatos jövőbeni ingatlanpiaci javaslatok vonatkozásában több tagállamban;
62. tisztában van az ingatlanpolitika fontosságával, különös tekintettel a 2019-ben használatba vett brüsszeli Montoyer 63 épület végleges berendezési munkálatainak befejezésére, valamint a luxembourgi Adenauer projektre, amelyet a tervek szerint 2023 júniusának végére fejeznek be; tudomásul veszi, hogy 2019-ben a Költségvetési Bizottság 31 millió EUR összegű átcsoportosítást engedélyezett a projekt előfinanszírozására, ami nem tartalmazza a projektmenedzsment költségeit, a pénzügyi és a tanúsítási költségeket, stb.; sajnálatát fejezi ki az építkezések késedelméből eredő megnövekedett költségek miatt, és megjegyzi, hogy (a projekt késedelmével összefüggésben) szükség volt az építőipari vállalatokkal folytatott ügyletekre a további késedelmek és költségek (a szerződéses összeg 5-15%-a) elkerülése érdekében;
63. megjegyzi, hogy az Elnökség által 2018 áprilisában elfogadott, ,,2019 után” című új ingatlanstratégia olyan igényekre összpontosított, amelyekkel még nem foglalkoztak kielégítő mértékben, ideértve a létesítmények megváltozott üléstípusokhoz való hozzáigazítását (az üléstermeket kifejezetten a háromoldalú jogalkotási egyeztetésekre szabva kell megtervezni), a helyi szint és polgárok jobb elérését azáltal, hogy az Európai Parlament kapcsolattartó irodáiban általánosan kialakítják az „Europa Experience”-t, a Parlament épületei biztonságának növelését és felújításukat, valamint a Parlament központi épületeinek összekapcsolásában meglévő hiányosságok megszüntetését azáltal, hogy az épületek vásárlását részesítik előnyben a bérlés helyett;
64. aggodalmának ad hangot ki a belső ellenőrrel 2018-ban egyeztetett intézkedések késedelme miatt, amelyek az épületek karbantartásával, felújításával és üzemeltetésével kapcsolatos jelentős fennmaradó kockázatokat hivatottak kezelni; felszólítja az Elnökséget, hogy fogadjon el átfogó karbantartási politikát, és tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak; üdvözli a kiszervezett kezelési feladatokkal kapcsolatos szerződések fokozatos megszüntetését és az ezzel járó megtakarításokat;
65. megjegyzi, hogy a Parlament legnagyobb ingatlanprojektje – a luxembourgi Konrad Adenauer épület kibővítése – az első szakasz, a keleti szárny befejezésénél tart; hangsúlyozza, hogy a toronyépületet 2019 ősze óta használja a Parlament személyzete, a keleti szárny többi részébe pedig várhatóan 2020 novemberétől fokozatosan költöznek be; megjegyzi, hogy az épület nyugati szárnyának építését 2020 végén kell megkezdeni, és a tervek szerint 2023-ig befejezik;
66. tudomásul veszi a Parlament jelentős infrastruktúráját, amely a következő részekre bontható:
Brüsszeli épületek
Luxembourgi épületek
Strasbourgi épületek
11 saját tulajdonban
2 saját tulajdonban
5 saját tulajdonban
4 bérlemény
3 bérlemény
659 092 m2
343 879 m2
344 283 m2
Az EP kapcsolattartó irodái és kirendeltségei
Összesen
37
Saját tulajdonban
12
Bérlemény
25
Terület
28 383 m2
67. emlékeztet arra, hogy 2020-ban a Parlament nemzetközi építészeti versenypályázatot indított, amely két lehetőségre írt ki felhívást: a Spaak épület átfogó környezetvédelmi felújítására vagy újjáépítésére; hangsúlyozza, hogy a felújításnak/újjáépítésnek fő kritériumként figyelembe kell vennie a költséghatékonyságot és az energiahatékonyságot; elvárja, hogy a lehető leghamarabb részletesen és nyilvánosan értékeljék a költségeket, és a kiválasztott pályázat energiahatékonyságát, a nyertes építész által 2021 folyamán kidolgozandó összefoglaló előkészítő projektre való tekintettel, amelyet be kell mutatni a Költségvetési Bizottságnak és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak; kéri, hogy a felújítás/újjáépítés vegye figyelembe a Parlament jelenlegi igényeit, a ,,2019 után” című aktualizált ingatlanstratégiában leírtak szerint; hangsúlyozza, hogy a felújítás/újjáépítés során figyelembe kell venni a képviselők és a személyzet jelenlegi, a közelmúltban bevezetett korlátozásokkal, és az új, kiigazított egészségügyi és biztonsági követelményekkel kapcsolatos igényeit is;
68. tudomásul veszi az Elnökség 2019. november 25-i határozatát, amelynek értelmében a jelenlegi jogalkotási ciklus végéig (2024) minden tagállamban létrehozzák az Europa Experience látogatóközpontokat, és tudomásul veszi e határozat jelenlegi végrehajtási arányát; felhívja a főtitkárt, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlament Költségvetési Bizottságát és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot a végrehajtás állásáról;
69. üdvözli azt az elképzelést, hogy a Parlament vállalja, hogy elvégzi épületeinek szükséges átalakítását és felújítását annak érdekében, hogy az uniós normákkal és nemzeti jogi keretekkel összhangban minden felhasználó számára akadálymentes környezetet teremtsen; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára való akadálymentesség javítására irányuló munkálatok már megkezdődtek Strasbourgban, és hogy a projektek Brüsszelben és Strasbourgban, valamint az Európai Parlament hat kapcsolattartó irodájában is folytatódni fognak; kitart amellett, hogy folytassák a Parlament összes többi épületének átalakítását, kötelezettséget vállalva az (EU) 2019/882 irányelv(10) III. mellékletében megállapított, épített környezetre vonatkozó funkcionális akadálymentességi követelmények mellett, valamint hogy a közbeszerzési eljárásokban e követelmények teljesítése érdekében hivatkoznak a vonatkozó nemzetközi és európai szabványokra, hogy a csökkent mozgásképességű képviselők, munkatársak és látogatók másokkal egyenlő feltételek mellett juthassanak be az épületekbe és vehessék igénybe azok szolgáltatásait, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény által meghatározott kötelezettségekkel; hangsúlyozza, hogy forrásokat kell rendelkezésre bocsátani ezeknek az intézkedéseknek/kiadásoknak a tényleges fedezésére;
70. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2017-ben bevezették és azóta is érvényben van a melegvízkörök lezárása a képviselők irodáiban, mind Brüsszelben, mind Strasbourgban; megjegyzi, hogy a brüsszeli és strasbourgi képviselői irodákban a melegvíz-ellátás megszüntetéséről szóló határozatot 2017. október 24-én hozták meg a quaestorok az abból fakadó egészségügyi kockázatok miatt, hogy az épületek elöregedett és leromlott hidraulikai rendszerében káros legionella baktériumok telepedtek meg; megjegyzi, hogy a Parlament épületeiben a melegvíz-előállítás helyreállításának legfőbb kihívása abban áll, hogy az összes elavult csővezeték alapos áttisztításához, amelyek között sok zárt végű csővezeték is van, a rendszer teljes szétszerelésére lenne szükség, és egy ilyen nagyléptékű projekthez mélyreható megvalósíthatósági tanulmányt kell készíteni, amely figyelembe veszi a költözések, az áthelyezések, a por és a zaj által a képviselők jogalkotási munkájára gyakorolt hatást; sürgeti az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóságot, hogy léptessen életbe kiegészítő intézkedéseket;
71. megjegyzi, hogy 2019-ben hirdették meg az első pályázati felhívást új banki szolgáltatásokra vonatkozó szerződések megkötésére, és végül csak egy bank döntött úgy, hogy ajánlatot nyújt be, az is ugyanarra a helyre, amelyet korábban használt; megjegyzi, hogy 2020-ban egy második pályázati felhívást hirdettek meg, a másik két banki terület vonatkozásában, és erre nem érkezett ajánlat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ING fiók csak a jelenlegi parlamenti ciklus első két hónapjában volt nyitva, elég ideig ahhoz, hogy számos újonnan megválasztott képviselő és szerződtetett akkreditált parlamenti asszisztens számlát nyisson, majd bezárt; megjegyzi, hogy a bolt szintén amellett döntött, hogy nem hosszabbítja meg a koncessziós szerződést, de üdvözli, hogy a jövőben egy koncessziós szerződés keretében működő élelmiszerbolt lesz elérhető a Spinelli épület földszintjén; kéri az igazgatást, hogy vizsgálja felül, és tegye vonzóbbá a kereskedelmi koncessziók hasznosítási feltételeit, minőségi szolgáltatók bevonzása érdekében;
72. aggodalmát fejezi ki a Trèves 1 épületben a szolgáltatások hiánya miatt; felkéri a Parlamentet, hogy a probléma mielőbbi megoldásaként vizsgálja meg, hogyan lehetne az épületet hatékonyan összekapcsolni a Parlament fő épületeivel, ahol a parlamenti tevékenység nagy része zajlik;
73. kiemeli, hogy friss médiabeszámolók szerint a Parlament épületeiben a belépő személyek testhőmérsékletének mérésére használt hőkamerákat a Hikvision, egy Kínából importáló és a kínai Hszincsiang tartomány számára kamerákat gyártó és importáló vállalat szállítja(11); emlékeztet arra, hogy a Hikvisiont megvádolták azzal, hogy megfigyelőberendezésekkel látta el a tartományban lévő internáló táborokat(12); megjegyzi, hogy elfogadhatatlan annak a kockázata, hogy a Hikvision a Hszincsiangban folytatott tevékenységével hozzájárul az emberi jogok súlyos megsértéséhez; emlékeztet arra, hogy a Parlament 2019-ben Ilham Tohtinak ítélte a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat, a kínai ujgur lakosság jogainak védelmére irányuló erőfeszítéseiért; ezért elfogadhatatlannak tartja e szolgáltató hőkameráinak használatát a Parlament épületeiben; felhívja a főtitkárt, hogy bontsa fel a Hikvisionnel kötött szerződést, és távolítsák el a Hikvision hőkameráit a Parlament épületeiből; hangsúlyozza, hogy az igazgatásnak a jövőben óvatosabban kell kiválasztania a berendezések beszállítóit;
Biztonság és védelem
74. emlékeztet arra, hogy 2019-ben a Biztonsági és Védelmi Főigazgatóság (DG SAFE) személyzete 770 főből állt, és a főigazgatóság a Parlament teljes költségvetésének 1,5%-ával gazdálkodott;
75. üdvözli, hogy 2015 óta egyetlen jelentős biztonsági incidens sem történt a Parlament épületeiben; azonban aggodalmának ad hangot azon képviselők, képviselőcsoporti titkárságok és akkreditált parlamenti asszisztensek teljes száma miatt, akik bejelentették, hogy a Parlament épületeiben lopás áldozatai lettek; megjegyzi, hogy a tételek becsült összértéke, amely hozzávetőlegesen évi 60 000 EUR, az elmúlt három évben állandó volt; elvárja a biztonság szintjének folyamatos erősítését;
76. tudomásul veszi az Elnökség által a 2020. július 22-i ülésén jóváhagyott azonnali intézkedéseket, amelyek magukban foglalták a tájékoztató kampányt, az értékes informatikai berendezések védelmét, a karbantartási munkák előzetes bejelentését, valamint az egyes emeletekhez tartozó külön mesterkulcsok rendelkezésre bocsátását és az elosztásukra vonatkozó szigorú korlátozásokat; ugyanakkor egyet nem értését fejezi ki a Parlament épületeiben történt betörések elleni figyelemfelhívó kampány konkrét üzeneteivel és általános hangnemével kapcsolatban, mivel úgy tűnik, hogy inkább a képviselőket és a személyzetet hibáztatja, mintsem gyakorlatias biztonsági ajánlásokat terjeszt; elvárja, hogy a Parlament hosszú távú intézkedéseket vegyen fontolóra a lopások megelőzése érdekében, ideértve a Parlament épületein belül a különböző szintű hozzáférési jogosultságok bevezetésére, a zártláncú televízió nagyobb lefedettségére és a kulcskezelési szabályzattal kapcsolatos további intézkedésekre vonatkozó javaslatokat, ideértve az elektronikus ajtózárak felszerelésének lehetőségét is, kellően figyelembe véve a szükséges beruházások és az ellopott tárgyak tényleges értéke közötti szükséges arányosságot;
77. sürgeti egy vészhelyzet esetén alkalmazandó, a menekülőutakra vonatkozó belső stratégia létrehozását a csökkent mozgásképességű személyek és a fogyatékossággal élők számára;
78. üdvözli a Parlament épületbiztonságának korszerűsítése érdekében tett intézkedéseket, különös tekintettel a külső szolgáltatók személyzetének biztonsági átvilágítására, valamint Luxembourgban az általános biztonsági szolgáltatások házon belüli megszervezésére, amit az Elnökség 2012-ben hagyott jóvá, de befolyásolták az új Adenauer II épület építési munkálatai; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban a közintézményekbe bejutó, a személyzetet és a képviselőket fenyegető erőszakos tüntetőkkel kapcsolatos incidensek aggodalomra adnak okot, ezért arra ösztönzi a Biztonsági és Védelmi Főigazgatóságot, hogy értékelje a jelenlegi biztonsági intézkedéseket, és tegyen ajánlásokat a további fejlesztésre;
79. támogatja az intézményközi biztonsági együttműködést, ideértve a Belgiumban lévő uniós intézményekben dolgozó külső szolgáltatók személyzetének átvilágításával kapcsolatos egyetértési megállapodás aláírását, a Parlament kapcsolattartó irodáiban és a Bizottság tagállamokban működő képviseleteinél alkalmazott biztonsági intézkedések harmonizálásáért felelős intézményközi munkacsoport felállítását, az uniós intézmények biztonsági szolgálatai által végzett, folyamatban lévő közös elemzést, amely a megerősített együttműködés legmegfelelőbb területeinek azonosítására és feltérképezésére, valamint a lehetséges együttműködés körére irányul, ideértve egyes szolgáltatások megosztásának lehetőségét is, továbbá az intézményközi belépőkártya bevezetése terén elért haladást;
80. megelégedéssel nyugtázza, hogy piaci eljárásokat indítottak a járműparkoló minden bejáratánál és kijáratánál automatikus járműfelismerési rendszert bevezetése, továbbá az Adenauer II épületbe való beköltözés tekintetében;
81. emlékeztet azonban arra, hogy a nyilvánosság felé való nyitottság a Parlament egyik alapelve, és hogy a szükséges biztonsági szinttel megfelelő egyensúlyt kell fenntartani;
Kiberbiztonság és IKT-biztonság
82. emlékeztet arra, hogy 2019-ben az Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóság (DG ITEC) személyzete 480 főből állt, és a főigazgatóság a Parlament teljes költségvetésének 6%-ával gazdálkodott;
83. emlékeztet a 2017-ben bekövetkezett súlyos informatikai incidenssel és az incidensből eredően az üzletmenet-folytonosságára gyakorolt hatással kapcsolatban a belső ellenőrzési szolgálat által végzett konzultációs megbízásra, amely három ajánlást tartalmazott a Parlament IKT-infrastruktúrájának további védelméről, világosabb küldetés-eszköz feltérképezéssel egészítve ki a kritikus fontosságú és alapvető információs rendszerek listáját és dokumentálva a függőségi eszközöket, valamint kezelve a Parlament brüsszeli számítógéptermének otthont adó bérelt helyiségek magasabb szintű tanúsításának szükségességét;
84. megérti az elsőbbségi hozzáférési jogok fontosságát a karbantartási és fejlesztési munkában; felszólítja az ITEC főigazgatóságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű hozzáférés-ellenőrzési szabályokat ezekre az elsőbbségi fiókokra vonatkozóan, és vizsgálja felül a „szuperfelhasználói” jogosultságok biztosítását;
85. jóváhagyja az új adatközpont-projekt elindítását, amely az elavult II. szintű Huizingen adatközpontot az IKT biztonságának, rezilienciájának és folytonosságának javításához szükséges IV. szintűre cseréli;
86. támogatja a kiberbiztonsági kockázatok mérséklése érdekében 2019-ben tett parlamenti erőfeszítéseket, ideértve a kiberbiztonsági keretrendszer meghatározását és közzétételét, az új érzékeny alkalmazások módszeres kiberbiztonsági kockázatértékelését és az internetről elvégzett éves áthatolási tesztet; kéri a kockázatok további azonosítását és a lehető legkisebbre való csökkentését, valamint kockázatalapú irányítás végrehajtását; felszólítja az DG ITEC-et, hogy javítsa a helyreállítási képességeket, és hajtson végre a kiberbiztonsági incidensekre vonatkozó reagálási tervet;
87. hangsúlyozza a Parlament azon kötelezettségét, hogy a kritikus infrastruktúrákat és az érzékeny, bizalmas adatok kezelését közvetlenül kell irányítania, vagy legalább közvetlen ellenőrzést kell gyakorolnia azok irányítása felett; utasítja igazgatását e kötelezettség végrehajtására;
88. emlékeztet a szabad és nyílt forráskódú szoftverek hozzáadott értékére a biztonság javítása terén, mivel ezek lehetővé teszik a Parlament számára a gyenge pontok azonosítását és kijavítását, az adatok feletti ellenőrzés megtartását a saját szervereken való elhelyezéssel, és a saját specifikációknak megfelelő megoldások tervezését, mindeközben megakadályozva a beszállítóktól való függőségi viszony kialakulását;
89. emlékeztet arra, hogy új belső alkalmazások mérlegelésekor előnyben részesíti az ingyenes és nyílt forráskódú szoftvermegoldásokat a zárt forráskódúakkal szemben; kéri, hogy jelentsék azokat az eseteket az IKT irányító testületeinek, amikor nem nyílt forráskódú megoldásokat választottak;
90. elismeri az információbiztonságot és a magánéletet érintő kockázatokat, amelyek akkor merülnek fel, ha a képviselők és a személyzet harmadik féltől származó megoldásokat használ különleges adatok megosztására anélkül, hogy a Parlament ellenőrizni tudná az adatok kezelésének módját; kéri, hogy a helyzet orvoslása érdekében és az Elnökség által jóváhagyott kiberbiztonsági stratégiai iránymutatásokkal összhangban a Parlament fontolja meg saját szerverein futó, nyílt forráskódú és biztonságos megoldások biztosítását a virtuális megbeszélésekre és az azonnali üzenetküldésre, mint ahogy azt egyes tagállamok központi intézményei, például a francia központi igazgatás és a német szövetségi hadsereg (Bundeswehr) jelenleg is teszik;
91. elismerését fejezi ki a DG ITEC erőfeszítéseivel kapcsolatban, hogy az uniós intézmények számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportján (CERT-EU) keresztül egyesíti kiberbiztonsági szakértelmének és erőforrásainak egy részét;
Technológia, digitalizáció és innováció
92. üdvözli a Parlament pénzügyi irányítási rendszerének 2019-es sikeres befejezését, amely a 2020. évi pénzügyi évre lépett életbe; aggodalmának ad hangot az elavult hardver miatt, és az informatikai korszerűsítés folytatását kéri az elavult hardverek megújításával és a stratégiai projektek továbbfejlesztésével az e-Parlament, valamint a képviselők és a személyzet mobil környezete területén;
93. rámutat, hogy a Parlament alkalmazottainak fizetési besorolásai nem frissülnek automatikusan, és ezeket manuálisan kell beilleszteni az humán erőforrásokra vonatkozó informatikai rendszerekbe; aggodalmának ad hangot a fizetések automatizálásának elmaradásából eredő téves információkon alapuló jogosulatlan kifizetések kockázata miatt; sürgeti a Parlament szervezeti egységeit, hogy más uniós intézményekkel együttműködve dolgozzanak ki fenntartható informatikai rendszert a személyzet fizetési besorolásaira;
94. jóváhagyja a pénzügyi folyamatok digitalizálása érdekében végzett folyamatos beruházásokra irányuló jelentős erőfeszítéseket, ideértve az új pénzügyi irányítási és számviteli rendszer (SAP) zökkenőmentes és sikeres bevezetését és alkalmazását 2019 novembere óta a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos összes tranzakció esetében, a Blue-Chip központok bevezetését az adminisztratív szolgáltatások stratégiájával kapcsolatban az ügyfélkiszolgálás és az adminisztratív hatékonyság növelése érdekében, továbbá az Elnökség 2019. június 17-i határozatát a központi jelenléti nyilvántartás automatizálásának elindításáról, valamint az e-Portál mint a képviselők egységes digitális belépési pontja funkcióinak kiterjesztését a pénzügyi és szociális jogosultságok kezelésére;
95. felszólít arra, hogy a hatékonyság és az átláthatóság növelése érdekében javítsák az informatikai kérdések nyomon követésének jelenlegi rendszerét a parlamenti szervezeti egységek operatív osztályai között; hangsúlyozza, hogy a képviselők számára és az irodákban nyújtott helyszíni támogatás sokszor gyorsabb és hatékonyabb az informatikai problémák megoldásában, mint a telefonos segítségnyújtás;
96. kéri annak biztosítását, hogy megfelelő biztonsági intézkedéseket hozzanak a Parlamentnek nyújtott felhőalapú megoldásokkal kapcsolatban, beleértve azokat is, amelyek lehetővé teszik az intézményi szuverenitást; ragaszkodik ahhoz, hogy ez utóbbit az adatok tulajdonjogának, az adatoknak az Unió területén való tárolásának, a beszállítóktól való függetlenségnek és a több beszállítót alkalmazó megközelítésnek a biztosításával kell elérni, hogy lehetővé tegyék a munkaterhelés és az adatok zökkenőmentes migrációját a hibrid felhőalapú szolgáltatások különböző rétegei (helyi szerver, magán és nyilvános felhő), valamint a különböző felhőalapú szolgáltatók között, az igények változása esetén, és nem csak a felhőalapú szolgáltatótól való kilépéskor, annak érdekében, hogy nagyobb mozgékonyságot és több adatfelhasználási lehetőséget lehessen elérni, ahogy azt az IKT innovációs stratégiai munkacsoport elfogadta, és az Elnökség a múlt évben megerősítette;
97. emlékeztet arra, hogy a felhőalapú szabályozásnak ezeket a politikailag jelentős követelményeit – azaz a legmagasabb szintű döntést arról, hogy milyen adatkategóriákat tárolhatnak a felhőben, mi a szuverén felhő meghatározása vagy mi alapján válasszák ki a szolgáltatókat – a Parlament alelnökei fogalmazták meg, és azokat az Elnökségnek figyelembe kell vennie a felhőalapú politika elfogadása során, mielőtt bármilyen szerződést aláírnának a felhőalapú szolgáltatókkal;
98. kéri, hogy biztosítsák a képviselők és az asszisztensek számára a szabad és nyílt forráskódú irodai alkalmazások használatának jogát;
99. emlékeztet arra, hogy a közérdeklődésre számot tartó adatok nyílt, számítógéppel olvasható, a felhasználók számára könnyen hozzáférhető és újrafelhasználható formátumban történő előállításához és konvertálásához felhasználóbarátabb, rendszerezettebb és összehangoltabb megközelítésre van szükség; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament saját nyíltadat-politikával rendelkezzen; kéri az illetékes szervezeti egységeket, hogy nyújtsanak be tervezetet az Elnökséghez jóváhagyásra;
100. emlékeztet arra, hogy a felhőalapú stratégia átfogó elve az információ és az adatok védelme, ami az adatok adatvédelmi és biztonsági értékeléseken alapuló, speciális kategorizálását kívánja meg; kéri az Elnökséget, hogy az illetékes szolgálatok által készített kockázatelemzés alapján hagyja jóvá, hogy az adatok mely kategóriái és mely alkalmazások kerülhetnek tárolásra a felhőben, és mi az, amit csak a Parlamentben lehet tárolni;
101. emlékeztet arra, hogy a nyílt forráskódú szoftverek és nyílt szabványok használatával – ahol csak lehetséges – biztosítani kell a felhőalapú szolgáltatóktól való függetlenséget és a nagyobb biztonságot;
102. kéri igazgatását, hogy a Parlament honlapján hozzanak létre egy olyan felületet, ahol elérhetőek az egyes képviselők plenáris üléseken leadott szavazatai, és látható, valamint összehasonlítható a szavazatok képviselőcsoportok és a képviselők nemzetisége szerinti megoszlása; felkéri az illetékes szervezeti egységeket, hogy vizsgálják meg ennek megvalósíthatóságát, és képviselők önkéntes részvételével teszteljék a legfrissebb, bizottságokban és plenáris üléseken aláírt módosítások megjelenítését a képviselők személyes parlamenti weboldalán;
103. üdvözli a Digital Workplace4MEP stratégiát, amely megoldásokat kínál a mobilitásra és a hatékonyságra; úgy véli, hogy a kiváló minőségű hibrid eszközök bevezetése hozzá fog járulni a papírfogyasztás 2024-ig 50%-kal történő csökkentésére vonatkozó környezetirányítási cél eléréséhez; arra számít, hogy ezek bevezetése jelentős költségmegtakarítást eredményez a más típusú eszközök fokozatos kivezetésének köszönhetően;
104. felhívja a figyelmet arra, hogy az európai adatvédelmi biztos négy fontos vizsgálatot folytatott a Parlamenttel kapcsolatban, nevezetesen vizsgálta a NationBuilder használatát a Parlament 2019-es európai választással kapcsolatos tevékenységei keretében végzett személyesadat-feldolgozás során, azt, hogy a Parlament elmulasztott megfelelő adatvédelmi nyilatkozatot közzétenni a „thistimeimvoting” weboldalon az adatvédelmi biztos által meghatározott határidőn belül, valamint a Covid19-válság kapcsán a testhőmérséklet-méréseket és a tesztek foglalására szolgáló weboldalt; megjegyzi, hogy a Parlament az első két esetben az európai adatvédelmi biztos ajánlásainak megfelelően járt el; emlékeztet a Parlament adatvédelmi keretének fent említett előzetes felülvizsgálatára; felhívja a Parlament igazgatásának illetékes szervezeti egységeit, hogy vonják le a tanulságokat az említett vizsgálatokból a jövőre nézve;
105. megjegyzi, hogy a Parlament brüsszeli épületében elérhető WiFi-hálózat gyakran instabil, és nem biztosítja a virtuális videohívások zavartalan lebonyolítását; kéri a Parlamentet, hogy a jelenlegi rendszer teljesítményét fejlessze olyan szintre, amely elegendő a Parlament teljes mértékben távmunkán alapuló munkavégzéséhez;
106. üdvözli a két európai projektet (Red Flags és Digiwhist), amelyek nagy adathalmazokat használnak a korrupció csökkentésére, és ösztönzi a kialakulóban lévő technológiák használatát a digitalizáció részeként;
Közbeszerzésekhez való hozzáférés
107. üdvözli a Parlamentnél a közbeszerzésekhez való felhasználói hozzáférés javítását; törekszik digitalizálási folyamatának további fejlesztésére azáltal, hogy válaszokat tesz közzé a beszerzési eljárásokkal kapcsolatos általános, gyakran ismételt kérdésekre, és felhasználóbarát hozzáférést biztosít;
108. tudomásul veszi, hogy a jelenleg használt TED e-közbeszerzési eszköz a közbeszerzés digitális átalakulási folyamatának része, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy létre kell hozni egy többnyelvű „kérdések és válaszok” felületet, és azt rendszeresen frissíteni kell;
Kialakulóban lévő technológiák a közbeszerzésben
109. megismétli, hogy a Parlament elkötelezte magát a közbeszerzés digitális átalakításának folytatása mellett, a közbeszerzésekhez való hozzáférés megkönnyítése és a digitális műszaki innováció előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy a felhőalapú modell DG ITEC általi elfogadása is bizonyítja, hogy fontos elkezdeni a kialakulóban lévő technológiákban rejlő lehetőségek feltérképezését a közbeszerzés területén;
110. megjegyzi, hogy az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzések becsült értéke 2 billió EUR volt, azaz a GDP 13,3%-a(13); megjegyzi, hogy egy 2020-ban frissített tanulmány szerint az új technológiák, mint például a blokklánc, a nagy adathalmazok, a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és a 3D-nyomtatás használatával különböző dolgokat érhetünk el: a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás révén megjósolható a jövőbeli kereslet és kategorizálhatók a beszerzési kiadások, míg a chatbotos szűrés a felhasználói kérdéseknél nyújthat segítséget; megjegyzi továbbá, hogy a blokkláncot arra használják, hogy biztosítsa a közbeszerzés különböző szakaszainak átláthatóságát és minden megállapodás, folyamat és kifizetés digitális nyilvántartását, és egységes közös adatforrásként szolgáljon; megjegyzi végül, hogy a 3D-nyomtatás biztosítja a különböző alkatrészek közvetlen előállítását(14); felhívja a figyelmet arra, hogy a kialakulóban lévő technológiák alkalmazása a közbeszerzésben végső soron elősegíti a közbeszerzési folyamat olyannyira szükséges digitális átalakulását;
Átláthatóság
111. rendkívüli aggodalommal állapítja meg, hogy az átláthatósági nyilvántartás legutóbbi éves jelentései szerint a nyilvántartásban szereplő bejegyzések mintegy fele helytelen; attól tart, hogy a nyilvántartás nem tudja betölteni azon célját, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson az érdekképviseletek tevékenységéről, ha a bejegyzések fele hiányos vagy helytelen információt szolgáltat; sürgeti a Parlamentet és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak a nagyszámú helytelen bejegyzéssel és legalább ideiglenesen növeljék a közös átláthatósági nyilvántartás titkárságának személyzetét abból a célból, hogy szisztematikusan ellenőrizzék valamennyi bejegyzés helyességét és teljességét, és gondoskodjanak arról, hogy csak helyes bejegyzések kerülhessenek a nyilvántartásba;
112. emlékeztet arra, hogy a magatartási kódex 4. cikke a pénzügyi érdekek és az összeférhetetlenség tekintetében kimondja, hogy a képviselők pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatait pontosan kell benyújtani; sajnálja, hogy egyes esetekben a fizetett vagy ellenszolgáltatás nélkül végzett külső tevékenységekről szóló nyilatkozatok nem kellően részletesek, ami felveti azt a kérdést, hogy az ilyen tevékenységek ellenőrizhetők-e a képviselők parlamenti tevékenységével való esetleges összeférhetetlenség szempontjából; megjegyzi, hogy amennyiben okkal feltételezhető, hogy a megadott információ elavult, az elnök adott esetben felkérheti a képviselőt, hogy a nyilatkozatot 10 napon belül helyesbítse; felhívja az Elnökséget, hogy vizsgálja felül a nyilatkozatok formátumát; ösztönzi e tekintetben az illetékes tagállami hatóságokkal folytatott konzultációt a bevált gyakorlatok cseréje érdekében;
Munkaerő-felvétel
113. emlékeztet arra, hogy 2019-ben a DG PERS 459 alkalmazottal rendelkezett, és a Parlament teljes költségvetésének 48%-ával gazdálkodott;
114. megállapítja, hogy a 2019. évi választások eredményeként a 9. jogalkotási ciklusban az új képviselők aránya elérte a 61%-ot; hangsúlyozza, hogy a leköszönő képviselők növekvő száma miatt a főtitkárnak és az Elnökségnek szigorú szabályokat kell létrehoznia a forgóajtó-jelenség szabályozására, kötelezve a volt képviselőket arra, hogy tájékoztassák a Parlamentet a megbízatásuk utáni tevékenységükről és munkaviszonyukról legalább addig, amíg a mandátumuk lejárta utáni átmeneti ellátásban részesülnek; független értékelést kér arról, hogy ezek a tevékenységek összeférhetetlenséget okoznak-e;
115. meggyőződése, hogy a Parlament sikerének egyik kulcsfontosságú eleme, hogy munkáltatóként nagy a vonzereje; rendkívül aggasztónak tartja az egyes nemzetiségek toborzása és bizonyos munkakörök házon belüli bevezetése során tapasztalt nehézségeket; sajnálja, hogy a Parlament túlzottan függ a külső szakértelemtől; megjegyzi, hogy most folyik a DG PERS „Legjobb tehetségek vonzása és megtartása” elnevezésű projektje, amelynek célja a Parlament politikájának javítása, hogy magához vonzza és megtartsa a tehetségeket, és hozzájáruljon a Parlament jövőbeli munkakörökkel kapcsolatos hosszú távú stratégiai víziójának kidolgozásához; felszólítja a főtitkárt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a parlamenti személyzet sokféleségének és földrajzi egyensúlyának javítása érdekében, a tagállamok arányos képviselete terén, beleértve a vezetői beosztások számát, és tárja fel az összes rendelkezésre álló lehetőséget a Parlament mint munkáltató versenyképességének és vonzerejének növelése érdekében;
116. aggodalmának ad hangot a sokféleség hiánya miatt a parlamenti személyzet körében; felhívja a főtitkárt, hogy kezelje prioritásként a sokféleség növelését; tudomásul veszi az informatikai és pénzügyi szakemberek és az alacsonyabb besorolási fokozatú személyzet felvételének nehézségeit Luxemburgban, különösen az AST-SC kategóriában; hangsúlyozza, hogy e strukturális probléma megoldásához szükséges egy korrekciós együttható bevezetése, amely figyelembe veszi az ezzel a munkahelyszínnel járó magasabb megélhetési költségeket, az alkalmazottakat pedig magasabb besorolási fokozatba kell felvenni, és ezzel kapcsolatban megismétli a 2018. évi mentesítési eljárás keretében a Bizottsághoz intézett kérését; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által ezzel összefüggésben a főtitkárhoz címzett előzetes tényelemzés azt mutatja, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal által szervezett kiválasztási folyamat nem alkalmas kis méretű, célzott versenyvizsgák szervezésére, amelyek a leginkább megfelelnek az uniós intézmények jelenlegi munkaerő-felvételi igényeinek; elégedetten veszi tudomásul a Parlament aktív részvételét abban az intézményközi munkában, amelynek során azt vizsgálják felül, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal jelenleg milyen módon bonyolítja le a versenyvizsgákat; kéri, hogy dolgozzanak ki egy új kiválasztási keretrendszert a szakértői versenyvizsgákra, és vezessenek be egy mechanizmust a kiválasztási folyamat rendszeres felülvizsgálatára; felhívja a főtitkárt, hogy adott esetben szervezzen házon belül szakértői versenyvizsgákat;
117. emellett komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a DG ITEC számára nagy nehézséget okoz az elegendő számú magasan képzett, nagyon speciális profillal, tudással és tapasztalattal rendelkező szakértő felvétele; felszólítja a Parlamentet, hogy gondoskodjon e kérésnek az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalhoz történő megfelelő továbbításáról annak érdekében, hogy jobban lehessen kezelni az uniós intézmények ilyen jellegű sajátos igényeit, különös tekintettel a Parlament IKT-szakértelmére a kiberbiztonság, a felhőalapú számítástechnika és a mesterséges intelligencia területén; sajnálja, hogy a Parlament túlzottan támaszkodik a külső tanácsadókra, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a DG ITEC továbbfejlessze „A külső tanácsadóktól a szerződéses alkalmazottakig” elnevezésű stratégiáját a Parlamentet érintő biztonsági kockázatok minimalizálása érdekében;
118. emlékeztet annak fontosságára, hogy a Parlament alkalmazottai között megvalósuljon a megfelelő földrajzi egyensúly; megállapítja, hogy a személyzet és az ugyanabból a tagállamból érkező képviselők számának aránya alapján nincs megosztottság a régebbi és az újabb tagállamok között, hogy azok felül- vagy alulreprezentáltak lennének; megjegyzi, hogy az öt legmagasabb arány a Belgiumból, Litvániából, Észtországból, Szlovéniából és Máltáról érkező alkalmazottakat érinti, míg az öt legalacsonyabb a Lengyelországból, Németországból, Ausztriából, Hollandiából és Ciprusról érkezőket; kiemeli, hogy Szlovénia és Litvánia jelenleg azon hét tagállam közé tartozik, ahol a vezetők képviselőkhöz viszonyított aránya a legmagasabb; felkéri a Parlamentet annak biztosítására, hogy a személyzet tagjait minden szinten a képességek, a hatékonyság és a feddhetetlenség alapján vegyék fel és léptessék elő, nemzetiségen alapuló megkülönböztetés nélkül; további erőfeszítéseket kér annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentnél történő munkavégzés egyformán vonzó legyen bármilyen nemzetiségű uniós polgár számára;
119. üdvözli, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása kulcsfontosságú eleme a Parlament humánerőforrás-politikájának, elősegítve a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását és beilleszkedését; elégedettségének ad hangot amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervet továbbra is konkrét intézkedéseken keresztül hajtják végre, és hogy az Elnökség 2020. január 13-án jóváhagyta a Parlament Főtitkárságán a vezetői és középvezetői pozíciókban a nemek közötti egyensúly tekintetében 2024-ig elérendő célértékeket, amelyek szerint az osztályvezetők és igazgatók 50%-ának és a főigazgatók 40%-ának nőnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy az Elnökségnek erősebb elkötelezettséget kell tanúsítania a nemek közötti egyenlőség iránt és 2022-re ambiciózusabb célokat kell kitűznie, mégpedig azt, hogy az osztályvezetők és igazgatók 50%-a és a főigazgatók 50%-a legyen nő; kéri az Elnökséget, hogy az alacsonyabb szintű vezetői pozíciókkal kapcsolatban is fogalmazzon meg ambiciózus célokat;
120. megismétli, hogy elengedhetetlennek tartja a személyzet képviselőinek meghallgatását, amikor az Elnökség a személyzeti politikáját érintő általános kérdéseket vitat meg, és ismételten kéri a főtitkárt, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket e kulcsfontosságú megközelítés alkalmazása érdekében; megismétli a főtitkárhoz intézett azon kérését, hogy tegyen további lépéseket az átláthatóság és a méltányosság biztosítása érdekében a felső vezetők kinevezési eljárásai során; kéri a Parlament 2018. április 18-i állásfoglalásában javasolt intézkedések teljes végrehajtását, nevezetesen azt, hogy a személyzet képviselő testületeinek tisztviselői is kapjanak helyet a Parlament felső vezetőit kiválasztó bizottságokban; felszólít továbbá a felső vezetői álláshelyek külső meghirdetésével kapcsolatban az egységesség, valamint az ilyen álláshelyek közzétételével kapcsolatban a gondosság biztosítására, amikor és amint ezek az álláshelyek megüresednek;
121. emlékeztet az európai ombudsman megállapításaira és ajánlásaira a 488/2018/KR és az 514/2018/K sz. egyesített ügyekben, és felkéri a főtitkárt, hogy javítsa tovább a magas rangú tisztviselők kinevezési eljárását, nagyobb fokú átláthatóságot és egyenlőséget biztosítva; felhívja a Parlament igazgatását, hogy évente tegyen jelentést a magas rangú tisztviselők kinevezéséről;
Személyzet, akkreditált parlamenti asszisztensek és helyi asszisztensek
122. felhívja a figyelmet az alkalmazotti létszám 6%-os csökkentésére irányuló célkitűzésre, amely miatt 2019-ben a Parlamentnek 59 álláshelyet kellett törölnie igazgatási létszámtervéből; elismeri, hogy ezzel egyidejűleg nőtt a szerződéses alkalmazottak száma; figyelmeztet azokra a súlyos következményekre, amelyeket az igazgatási költségvetés vagy a személyzeti létszám bármilyen csökkentése gyakorolhat a jövőben az európai közszolgálatra és az uniós politikák végrehajtására; aggodalmának ad hangot különösen e jelentős csökkenésnek a személyzeti szabályzat 2014. évi reformjából eredő, a Parlament teljesítményét érintő rövid és hosszú távú negatív hatások kapcsán, ugyanakkor tisztában van a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás és adott esetben a költségmegtakarítás szükségességével; megjegyzi, hogy egyes parlamenti bizottságok munkája és felelősségi köre bővült, hiszen immár felelősek a Next Generation EU európai helyreállítási terv 750 milliárd EUR összegű költségvetésének ellenőrzéséért, ami a 2021–2027-es többéves pénzügyi kerettel együtt összesen 1,8 billió EUR-t tesz ki; aggodalmát fejezi ki az illetékes titkárságok igazgatási személyzeténél fennálló kapacitáshiány miatt; szorgalmazza a személyzeti helyzet újraértékelését;
123. megjegyzi, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy az uniós intézmények csökkentették a tisztviselők (azaz az állandó és ideiglenes alkalmazottak) álláshelyeinek számát, miközben fokozatosan növelték a szerződéses alkalmazottakét (2012 és 2018 között 121%-kal, és 2019-ben is hasonló tendencia volt jellemző), ami a szerződéses alkalmazottak arányának jelentős növekedését eredményezte a teljes állományon belül; mélységesen sajnálja, hogy a Parlament igazgatása esetében a szerződéses alkalmazottaknak nincsenek karrierlehetőségeik; felkéri a főtitkárt, hogy értékelje a növekvő számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásával kapcsolatos kockázatokat, ideértve annak veszélyét is, hogy a Parlamenten belül kétszintű személyzeti struktúrát hoznak létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a főbb állandó pozíciókat és feladatokat állandó személyzet töltse be illetve lássa el; megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek a 2019. évi uniós költségvetés végrehajtásáról szóló jelentése nem vizsgálta azt, hogy ezekre a cserékre a strasbourgi vagy luxemburgi alkalmazottak Brüsszelbe történő áthelyezése miatt került-e sor; felhívja a Parlament emberi erőforrásokkal foglalkozó szervezeti egységét, hogy osszon meg információkat a Parlament három munkavégzési helye közötti áthelyezésekről 2012-től kezdődően, akár az éves mentesítési eljárás részeként, akár a releváns információk Számvevőszékkel történő megosztása révén, a költségvetés végrehajtásáról szóló következő éves jelentésbe való belefoglalás céljából;
124. kiemeli azt a tényt, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek szerződésének megszüntetésére vonatkozó jelenlegi szabályok nem rendelkeznek a „kölcsönös megegyezéssel” történő megszüntetés lehetőségéről, amely a képviselők és az asszisztensek közötti különleges politikai kapcsolat elismerésének egy módja lenne, amely kapcsolat során mindkét fél elismerheti, ha a kölcsönös bizalom már nem áll fenn, és kölcsönösen előnyös megoldást találhatnak; az akkreditált parlamenti asszisztenseket megillető szociális jogok aláásása nélkül; megjegyzi, hogy a Parlament számos mentesítési jelentésében hangsúlyozta ezt a problémát, és a lehető leghamarabb intézkedéseket vár e téren;
125. megjegyzi, hogy azok az alkalmazottak, akik tíz évnél kevesebbet dolgoztak az uniós intézményeknél, nem igényelhetnek uniós nyugdíjat, és befizetéseiket át kell utaltatniuk egy másik alapba, amely a jellegét és a nyugdíjkorhatárt illetően megfelel a Parlament előírásainak; megjegyzi, hogy számos brit akkreditált parlamenti asszisztens nem tudta átvinni nyugdíjjogosultságait egyes egyesült királyságbeli nyugdíjalapokba, amelyek a Parlament szerint nem felelnek meg a követelményeknek; kéri a főtitkárt, hogy sürgősen foglalkozzon ezzel a kérdéssel, hogy biztosítani lehessen, hogy a személyzet minden tagja hozzáférjen nyugdíjbefizetéseihez;
126. emlékeztet arra, hogy a Parlament olyan uniós jogszabályok kidolgozását szorgalmazta, amelyek biztosítják a munkavállalóknak azt a jogot, hogy digitálisan ne legyenek elérhetők munkaadójuk számára anélkül, hogy ez negatív következményekkel járna; kéri a Parlamentet, hogy mozdítsa elő és alkalmazza ezt az elvet saját maga esetében is;
127. mélyen aggódik a hosszú távú betegszabadságon lévő alkalmazottak száma miatt, mivel ezen esetek némelyike a kimerültséggel és a munka és a magánélet közötti egyensúly megromlásával függhet össze; felhívja az igazgatást és a képviselőcsoportok vezetőit, hogy proaktívan viszonyuljanak az érintett alkalmazottakhoz, gondosan értékeljék a személyzet munkaterhelését és biztosítsák a feladatok kiegyensúlyozott elosztását; e tekintetben hangsúlyozza, hogy fontos az észszerű munkarend biztosítása és a munkaidőn kívüli megbeszélések elkerülése, amelyek akadályozzák a képviselőket és a személyzetet a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartásában, figyelembe véve ugyanakkor a parlamenti ülésnaptár szabta kereteket; üdvözli a DG PERS által 2018-ban indított „Mind Matters” kampányt, amely a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság növelésére és az ehhez kapcsolódó megbélyegzés leküzdésére irányul; sürgeti a Parlament igazgatását és a képviselőcsoportok vezetőit, hogy végezzenek pszichológiai kockázatértékelést a munkahelyi pszichológiai kockázatok felderítése érdekében, és dolgozzanak ki célzott cselekvési terveket azok kiküszöbölésére vagy negatív hatásaik enyhítésére; kéri az alkalmazandó szabályok újraértékelését, hogy hosszú távú betegszabadság esetén gyorsabban fel lehessen venni helyettesítő munkatársakat;
128. hangsúlyozza, hogy sürgősen felül kell vizsgálni az Elnökség határozatát, amely a jogalkotási munkateher alapján állapítja meg a bizottságok kategóriáit, hogy a költségvetéssel kapcsolatos munkájukat is figyelembe vegyék; megjegyzi, hogy a jelenlegi helyzet különösen negatívan érinti a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát, amely már egyébként is krónikus létszámhiányban szenved, és amelyre a mentesítési eljárás miatt hatalmas munkateher hárul, jogalkotási munkaterhelése ellenben alacsony; ismételten kéri a Parlament igazgatását, hogy találjon sürgős megoldásokat a helyzet javítása érdekében;
129. kéri a főtitkárt, hogy találjon megoldást arra, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek fizetése kizárólag belga bankszámlákra folyósítható, ami ellentétes az egységes monetáris és fizetési unió elképzelésével;
130. üdvözli az olyan intézkedések kidolgozását, amelyek hozzájárulnak a szakmai és a magánélet jobb egyensúlyához, ideértve a parlamenti alkalmazottak kiterjesztett távmunka-lehetőségének és a munkahelyi jóllétet elősegítő intézkedéseknek a bevezetését; ugyanakkor rámutat a Parlamentben való fizikai jelenlét értékére; kiemeli a távmunka és a távszavazás hozzájárulását a Parlament karbonlábnyomának további csökkentéséhez; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Parlament személyzetének és képviselőinek továbbra is lehetőséget biztosítsanak az úgynevezett hibrid ülésekre, valamint a távszavazásra; felhívja az Elnökséget, hogy továbbra is biztosítson mechanizmusokat e megoldások jövőbeni megkönnyítésére;
131. támogatja az egyenlőségre és a sokszínűségre vonatkozó, 2014–2019 közötti cselekvési terv tevékenységeinek további megvalósítását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden szinten javuljon a nemek közötti egyensúly, beleértve a főigazgatók szintjét is; támogatja az Elnökség által 2019. április 3-án elfogadott, „A nemi szempontokon túlmutató sokféleség a Parlament Főtitkárságán – Jelenlegi helyzet és ütemterv” című jelentésben foglalt intézkedéseket; külön örvendetesnek tartja, hogy 2020-ban létrehoztak két kapcsolattartó pontot a Parlamenten belül, egyet az LMBTI+-hoz, egyet pedig a faji megkülönböztetéshez kapcsolódó kérdések számára – mindkettőt a DG PERS Egyenlőség, Befogadás és Sokféleség Osztályának irányítása alatt;
132. emlékeztet az európai ombudsman megállapításaira és ajánlásaira(15); sajnálatát fejezi ki az EP szabadságokra vonatkozó jelenlegi politikája miatt, amely azt eredményezte, hogy két ikergyermek apjának csak 10 nap külön szabadságot biztosítottak, mivel nincs anyasági kapcsolata a gyermekeivel; szembeszökőnek tartja, hogy ezzel ellentétben a férj számára a Bizottság 20 hetes eseti különszabadságot biztosított; tudomásul veszi az EP igazgatásának írásbeli válaszát, amelyben megállapítja, hogy az EP szervezeti egységei új szabályokon dolgoznak; felhívja az EP igazgatását, hogy a rendkívüli szabadságra vonatkozó politikáját igazítsa a Bizottságéhoz, amely összhangban van a gyermek mindenek felett álló érdekével;
133. üdvözli a Parlament két pozitív cselekvési programját, amely magában foglalta 12 fogyatékossággal élő szerződéses alkalmazott és két fogyatékossággal élő gyakornok felvételét az elmúlt két évben;
134. támogatja, hogy 2019-ben figyelemfelhívó kampány indult a munkahelyi zaklatással szembeni zéró tolerancia politikájának előmozdítása érdekében; elismeri, hogy a Parlamentnél a zéró tolerancia politikája van érvényben a zaklatással szemben minden szinten, beleértve a képviselőket, a személyzetet és az akkreditált parlamenti asszisztenseket is; megjegyzi, hogy a 2019-es választásokat követően minden képviselőnek nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben megerősítették elkötelezettségüket a megfelelő magatartásról szóló kódex betartása mellett, amelyet 2019 januárjában beépítettek a Parlament eljárási szabályzatába; sajnálja azonban, hogy 2019-ben 10 új zaklatási ügyet indítottak, amelyek közül négy szexuális zaklatással volt kapcsolatos; üdvözli, hogy a Parlament a munkahelyi méltóságról és tiszteletről szóló önkéntes képzéseket biztosít a képviselők számára annak érdekében, hogy azok jó példával járhassanak elöl; ezzel összefüggésben mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség nem volt hajlandó teljesíteni azt a plenáris üléseken többször is kinyilvánított igényt(16), hogy minden alkalmazott és képviselő számára vezessenek be kötelező jellegű zaklatásellenes képzéseket; sürgeti az Elnökséget, hogy ezt a kérést haladéktalanul teljesítse;
135. azon a véleményen van, hogy a Parlamentnek biztosítania kell a munkahelyen a szoptató anyák számára szükséges alapvető feltételeket, ideértve különösen az időt és a mosdótól eltérő privát helyiséget;
136. sajnálattal veszi tudomásul azt a Parlamentet érintő 38 ügyet, amelyek az Európai Csalás Elleni Hivatal előtt voltak folyamatban 2019-ben olyan témákkal kapcsolatban, mint például a parlamenti juttatások megfelelő felhasználása vagy az alkalmazottaknak az európai politikai struktúrák finanszírozásával kapcsolatos magatartása; rámutat arra, hogy 2019-ben 14 ügyet zártak le; mély aggodalmának ad hangot az esetek kimagasló száma miatt; felkéri a parlamenti szervezeti egységeket, hogy elemezzék részletesen az ezen esetekhez vezető meglévő pénzügyi, jogi, etikai és integritási kockázatokat, és javasoljanak megelőző intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezek ne ismétlődjenek meg;
137. tudomásul veszi, hogy 2019-ben a Parlamentben nem rögzítettek olyan esetet, amikor visszaélést jelentettek be; felhívja a Parlamentet, hogy a személyzeti szabályzatban szereplő saját belső szabályait teljes mértékben igazítsa a közelmúltban elfogadott (EU) 2019/1937 irányelvhez(17), és ennek részeként gondoskodjon átfogó szabályokról és biztonságos eljárásokról biztonságos bejelentési csatornák létrehozása révén; úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme a demokrácia szerves eleme és elengedhetetlen a jogellenes tevékenységek és szabálysértések megelőzéséhez, illetve az azoktól való visszatartáshoz; emlékeztet arra, hogy többek között az akkreditált parlamenti asszisztensek munkaszerződésük miatt kiszolgáltatott helyzetben vannak; megjegyzi továbbá, hogy a visszaélést bejelentő személyek a zaklatás áldozataihoz hasonlóan megfelelő védelmet érdemelnek, és ennek magában kell foglalnia egy, a visszaélést bejelentő személyek védelmével foglalkozó tanácsadó bizottság létrehozását is; felhívja a főtitkárt, hogy gondoskodjon róla, hogy a visszaélést bejelentő akkreditált parlamenti asszisztensek a zaklatás áldozatává vált akkreditált parlamenti asszisztensekkel azonos szintű védelemben részesüljenek; kéri a Parlamentet, hogy ahol csak lehetséges, hívja fel a parlamenti személyzet figyelmét a visszaélést bejelentő személyek számára nyújtott védelemre és arra, hogy a személyzeti szabályzat értelmében kötelesek jelenteni a jogellenes tevékenységeket és hivatali visszásságokat, továbbá felhívja a Parlamentet, hogy vegye fontolóra kötelező képzés bevezetését e tekintetben; megismétli az ezzel kapcsolatos tájékoztató kampányokra irányuló kérését;
138. ismételten kéri a Parlament igazgatását, hogy a következő parlamenti ciklusban a lehető leghamarabb biztosítson kötelező képzéseket vagy kiadványokat az új akkreditált parlamenti asszisztenseknek, különösen pénzügyi és adminisztratív kérdésekkel kapcsolatban (kiküldetési megbízások, orvosi vizsgálatok, akkreditáció, parkolómatricák, látogatócsoportok, kiállítások stb.) az őket érintő adminisztratív eljárások zavartalan menetét akadályozó rendszerszintű hibák elkerülése érdekében; e tekintetben kiemeli a parlamenti bizottságok munkájával kapcsolatos technikai képzés szükségességét, valamint a munkaidőn kívüli nyelvtanfolyamokon való részvétel lehetőségét;
139. súlyos aggodalmának ad hangot a Parlament két, nevezetesen a takarítási és az étkeztetési szolgáltatásokat nyújtó külső szerződéses partnerénél dolgozók munkakörülményei miatt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre gyakrabban veszik igénybe ideiglenes vagy helyettesítő személyzet munkáját, ami munkakörülményeikre és a szolgáltatás minőségére is hatással van; megismétli a DG INLO-hoz az elmúlt években intézett azon felhívását, hogy végezzen független elégedettségi felmérést az érintett személyzet munkakörülményeiről; felhívja az igazgatást a Parlament közbeszerzési politikájának értékelésére az alvállalkozáson keresztül foglalkoztatott személyzet számára átlátható és kiszámítható munkakörülmények biztosítása érdekében; kéri a főtitkárt, hogy mielőbb kezdeményezzen tanulmányt arról, hogy e szolgáltatások belső hatáskörbe vonása milyen előnyökkel járhatna mind az intézmény, mind a munkavállalók munkavállalói jogai szempontjából, és azt terjessze a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elé, amint elkészül;
140. üdvözli, hogy a Parlament önkiszolgáló éttermében változatosabb és fenntarthatóbb ételkínálatot vezettek be, ideértve a vegetáriánus és vegán termékek nagyobb választékát; megjegyzi, hogy a brüsszeli, strasbourgi és luxembourgi főbb létesítményekben visszajelzési terminálokat állítottak fel egy független ügyfél-elégedettségi felmérés elvégzése érdekében, amelynek célja annak megállapítása, hogy mely létesítményekben van szükség változtatásokra és fejlesztésekre; megállapítja, hogy a visszajelzési terminál az étkeztetési szolgáltatások tartós és határozott javulását mutatta a Kohl és a Martens épületekben, míg az elégedettségi arány alacsonyabb a Spinelli és a Paul-Henri Spaak épületekben; kéri, hogy a szükséges változtatások igazodjanak az ügyfelek igényeihez; megjegyzi, hogy a nem vegetáriánus ételek gyakran többe kerülnek, mint a vegetáriánus ételek; kéri, hogy valamennyi étkezde megfelelő módon helyezze ki az ételallergiásoknak szóló menüt a pult mellé, és kínáljon napi egy gluténmentes fogást;
141. kiemeli, hogy a Covid19 okozta válság olyan döntéseket tett szükségessé, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a Parlament személyzetére, beleértve az alvállalkozóként foglalkoztatott és a szabadúszó alkalmazottakat is; e tekintetben rámutat többek között az Európai Történelem Háza, az Europa Experience helyszínek és az uniós kapcsolattartó irodák bezárásáról szóló határozatra, valamint a szabadúszó tolmácsok, továbbá a takarító és étkeztető személyzet megváltozott munkakörülményeire; elismeri, hogy a Covid19-világjárvány terjedéséhez kapcsolódó jelenlegi helyzetben az intézményeknek, a Parlamentet is beleértve, gyors és bürokráciamentes döntéseket kell hozniuk a vírus továbbterjedésének megelőzése és a személyzet biztonságának megóvása érdekében; felhívja azonban a Parlamentet, hogy minden döntésében tegyen eleget társadalmi kötelezettségeinek, kerülje el vagy kompenzálja az esetleges jövedelmi változásokat, és minden eszközzel kerülje el a Parlament épületeiben dolgozó személyek koronavírussal összefüggő elbocsátását;
142. helyteleníti a COMPASS-csoport azon döntését, hogy 2021 januárjáig elbocsátja az étkeztetési szolgálat 80 alkalmazottját; üdvözli a COMPASS-csoporttal folytatott tárgyalást, amely az elbocsátások számát 49-re csökkentette, de továbbra is határozott elégedetlenségének ad hangot amiatt, hogy alkalmazottak elbocsátására kerül sor; megjegyzi, hogy az elbocsátott alkalmazottakat erről nem sokkal 2020 karácsonya előtt, egy világjárvány közepén tájékoztatták; hangsúlyozza, hogy az elbocsátott alkalmazottak egy része évtizedek óta a Parlament épületében dolgozott; emlékeztet arra, hogy a Parlament Unió-szerte többször kérte a vállalatokat, hogy tartsák meg alkalmazottaikat a világjárvány idején; felkéri a Parlament illetékes szerveit, hogy vizsgáljanak meg minden lehetséges alternatív megoldást, amely biztosíthatná valamennyi étkezde dolgozóinak megtartását, és kéri a Parlament igazgatását, hogy keressen megoldásokat a szociális párbeszéd keretében; felkéri az Elnökséget, hogy vizsgálja felül a Parlament kiszervezési politikáját; sürgeti a főtitkárt, hogy haladéktalanul válaszoljon a 355 képviselő által aláírt, az elbocsátással kapcsolatban küldött levélre; kéri a Parlament közbeszerzési politikájának értékelését az alvállalkozásban nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos munkakörülmények átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tétele érdekében; felhívja a Parlamentet, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak ezen értékelés eredményéről;
143. hangsúlyozza, hogy a napi szolidaritási étkeztetés és a Parlament egyéb szolidaritási intézkedései, amelyekről az Elnökség határozott, csökkentették a parlamenti étkeztetési szolgáltatókat és alkalmazottaikat érintő pénzügyi, gazdasági és szociális hatásokat; megjegyzi, hogy a Parlament igyekszik minél több munkahelyet megmenteni a foglalkoztatási szempontból észszerű és egyben a parlamenti költségvetés felhasználása szempontjából is indokolt mértékben;
144. megemlíti az azon akkreditált parlamenti asszisztensek helyzetére talált megoldásokat, akik megszakítás nélkül két parlamenti jogalkotási cikluson keresztül dolgoztak, de legfeljebb két hónap hiányzik az uniós intézmények nyugdíjrendszere szerinti nyugdíjjogosultsághoz szükséges tíz ledolgozott évükből; sajnálja, hogy a nagy számú és folyamatos figyelmeztetés ellenére túl későn született megoldási javaslat az előző jogalkotási ciklus folyamán; továbbá sajnálja, hogy az egyetlen rendelkezésre álló megoldás kizárólag néhány képviselő jóindulatától függött, akik tisztában voltak a helyzettel és szolidaritást tanúsítottak ezen akkreditált parlamenti asszisztensekkel szemben; továbbá helyteleníti, hogy az igazgatás nem tájékoztatta erről az új parlamenti ciklusra megválasztott képviselőket, valamint arról sem, hogy ezekben az esetekben köthetnek hat hónapnál rövidebb idejű szerződéseket, és ennek eredményeként ezen akkreditált parlamenti asszisztensek közül sokan nehezen – sőt néhányan egyáltalán nem – tudtak találni olyan képviselőt, aki hajlandó rövid időre, megszakítás nélküli szerződéssel alkalmazni őket;
145. ismételten aggodalmát fejezi ki azon állítólagos gyakorlat miatt, hogy a képviselők arra kötelezik az akkreditált parlamenti asszisztenseket, hogy kiküldetési megbízás, kiküldetési költségtérítés vagy akár utazási költségtérítés nélkül is vállaljanak kiküldetéseket, elsősorban Strasbourgba; véleménye szerint az efféle gyakorlat teret enged a visszaéléseknek, mivel ha az akkreditált parlamenti asszisztensek kiküldetési megbízás nélkül utaznak, nemcsak saját forrásaikból kell fizetniük költségeiket, hanem munkahelyi biztosítással sem rendelkeznek; megismétli a főtitkárhoz intézett azzal kapcsolatos felhívásait, hogy ezt vizsgálja ki;
146. ismételten kéri, hogy amikor az akkreditált parlamenti asszisztensek kiküldetésben strasbourgi üléseken vesznek részt, ugyanolyan napidíjat kapjanak, mint a tisztviselők; tudomásul veszi a főtitkár nyomon követő válaszát a Parlament három munkahelye közötti szolgálati utazások megtérítésére vonatkozó különböző szabályokról, amelyek a Parlament főtitkárságára és az akkreditált parlamenti asszisztensekre vonatkoznak; ragaszkodik a főtitkár által említett vonatkozó szabályok későbbi megváltoztatására irányuló kéréséhez;
147. ismételten kéri az Elnökök Értekezletét és az Elnökséget, hogy újból mérlegeljék annak lehetőségét, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek bizonyos feltételek teljesülése mellett elkísérhessék a képviselőket a Parlament hivatalos küldöttségei és kiküldetései keretében, amint azt már több képviselő is kérte; tudomásul veszi a főtitkár által a 2018. évi mentesítés nyomon követése során ismertetett becsült pénzügyi hatást, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy e lehetőséget korlátozottan alkalmazzák; új megbeszélést javasol az Elnökség és az Elnökök Értekezletének szintjén;
148. kiemeli, hogy felül kell vizsgálni a Parlament humánpolitikáját annak érdekében, hogy az intézmény hasznosíthassa a Parlament alkalmazottainak tapasztalatait; úgy véli, hogy ezért meg kell változtatni a szabályokat annak érdekében, hogy az alkalmazottak összes kategóriája, beleértve az akkreditált parlamenti asszisztenseket is, részt vehessen a belső versenyvizsgákon, és, hogy olyan HR-fejlesztési rendszereket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a Parlament számára, hogy az e kategóriákba tartozó személyzet szakértelmét az intézmény szolgálatában tartsa;
A Parlament földrajzi szétszórtsága – Egyetlen székhely
149. megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslései szerint a Strasbourgból Brüsszelbe való átköltözés évi 114 millió EUR megtakarítást eredményezhet, továbbá egyszeri 616 millió EUR megtakarítást, ha a strasbourgi épületektől sikerül megválni, ellenkező esetben viszont 40 millió EUR egyszeri költséggel kell számolni; megjegyzi, hogy az egyetlen székhely csak a Szerződés egyhangú módosításával valósulhat meg; emlékeztet arra, hogy a Parlament nagy többsége különféle állásfoglalásokban kifejezte az egyetlen székhely iránti támogatását az uniós adófizetők pénzének hatékony felhasználása érdekében; sürgeti a Tanácsot, hogy vegye tudomásul a Parlament álláspontját;
150. emlékeztet arra, hogy a strasbourgi utazások által okozott többletköltségek ellentétesek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével;
151. rámutat a Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságához nemrégiben benyújtott tanulmányra(18); kiemeli a tanulmány következtetését, miszerint „a karbonsemlegességre törekedve egyértelmű, hogy a Parlamentnek fontolóra kell vennie az egy helyszínen való működést”; emlékeztet arra, hogy a Parlament az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalásában(19) elkötelezte magát karbonlábnyomának csökkentése mellett; emlékeztet arra, hogy ugyanebben az állásfoglalásban a Parlament kinyilvánította az éghajlati és környezeti vészhelyzet tényét; megjegyzi, hogy a Parlament tevékenységeinek legnagyobb központja Brüsszel, és itt található a Tanács és a Bizottság, valamint más érdekeltek, nem kormányzati szervezetek, civil társadalmi szervezetek és a tagállamok képviseletei is; ezért úgy véli, hogy a strasbourgi székhely megtartása nem fenntartható és nem igazolható;
152. ismételten hangsúlyozza, hogy a Covid19 okozta válság vis maior helyzetet jelent, amely arra kényszerítette a Parlamentet, hogy a 12 strasbourgi ülés jelentős részét törölje a 2020-as parlamenti ülésnaptárból; fenntartja, hogy a Covid19 okozta válság költségeit és egészségügyi következményeit nem szabad a Strasbourgba való költséges átköltözésekkel súlyosbítani; határozottan sürgeti a tagállamokat, hogy a Szerződéstől eltérve ne ragaszkodjanak a strasbourgi kompenzációs ülésekhez;
Önkéntes nyugdíjalap
153. emlékeztet a képviselők statútuma 27. cikkének (1) és (2) bekezdésére, amely szerint „Az Európai Parlament által létrehozott önkéntes nyugdíjalap e statútum hatálybalépése után továbbra is működik azon képviselők vagy volt képviselők számára, akik ezen alapban jogokat vagy várományokat szereztek”, és hogy „A szerzett jogok és várományok teljeskörűen fennmaradnak”;
154. megjegyzi továbbá, hogy 2019 végén a figyelembe veendő nettó eszközök összege 111 millió EUR, míg a biztosításmatematikai kötelezettségeké 439,6 millió EUR volt, aminek következtében a becsült biztosításmatematikai hiány 328,6 millió EUR-ra nőtt; mélységesen aggódik az önkéntes nyugdíjalap kimerülésének lehetősége miatt; hangsúlyozza, hogy az alap jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé jövőbeli kötelezettségvállalásainak teljesítését; meggyőződése, hogy a szabályok jogi következményei további magyarázatot igényelnek és/vagy szükség van a szabályok módosítására; felkéri a Számvevőszéket, hogy terjesszen elő új véleményt az önkéntes nyugdíjalapról, és abban vizsgálja meg a hiány csökkentésének minden lehetőségét; kijelenti, hogy a Parlament megvárja a Számvevőszék határozatát, és azt haladéktalanul végrehajtja;
155. emlékeztet a 2017. évi mentesítésről szóló parlamenti állásfoglalás 118. bekezdésére, amely felszólított az önkéntes nyugdíjalap jogi alapjainak vizsgálatára, különös tekintettel arra, hogy a Parlamentnek van-e jogi kötelezettsége arra, hogy garantálja a várományok teljes körű fenntartását, valamint, hogy pótolja az alap potenciális hiányait vagy „friss” pénzt helyezzen az alapba, tekintettel arra, hogy az önkéntes nyugdíjalap a luxemburgi jog szerint változó alaptőkéjű befektetési társaság (SICAV), nem pedig hagyományos nyugdíjalap, ami azt jelentené, hogy elvben nincs ilyen kötelezettség; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vizsgálatra irányuló felhívásra válaszul a főtitkár még nem terjesztett elő semmilyen megállapítást;
156. emlékeztet arra, hogy ezek a várható jövőbeli kötelezettségek több évtizedre oszlanak el, de mélységesen aggódik amiatt, hogy bár az önkéntes nyugdíjalap által 2019-ben fizetett teljes összeg körülbelül 18 millió EUR-t tesz ki és ez a szám 2025-re várhatóan 20 millió EUR-ra nő;
157. emlékeztet arra, hogy 2018. december 10-i ülésén az Elnökség úgy határozott, hogy módosítja a nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályokat: a nyugdíjkorhatárt 63 évről 65 évre emeli, és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának javítása érdekében a jövőbeli nyugdíjasok nyugdíjkifizetéseire 5%-os adókulcsot vezet be; üdvözli, hogy a szabályváltozás azzal az azonnali hatással járt, hogy a 2019-es nyugdíjkifizetésekben megközelítőleg 325 000 EUR megtakarítást sikerült elérni, ebből 306 000 EUR a nyugdíjkorhatár emeléséből eredt, 19 000 EUR pedig abból, hogy 5%-os adót vezettek be minden 2019. január 1. után megállapított nyugdíjra; kéri, hogy az Elnökség – amint a Bíróság meghozta a jelenlegi intézkedésekkel kapcsolatos határozatait – értékelje az összes szóba jövő lehetőséget annak érdekében, hogy igazságos megoldást találjon az önkéntes nyugdíjrendszerre és nyugdíjalapra, a lehető legkisebb mértékűre szorítva vissza a Parlament felelősségét, mivel uniós adófizetők pénzéről van szó;
158. felszólítja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a képviselők statútumát, és a nyugdíjalappal dolgozzanak ki egyértelmű tervet arra vonatkozóan, hogy a Parlament hogyan vállalja és vegye át a képviselők önkéntes nyugdíjalapjára vonatkozó kötelezettségeket; támogatja az Elnökségnek a főtitkárhoz intézett azon kérését, hogy meg kell vizsgálni, miként biztosítható az önkéntes nyugdíjalap fenntartható finanszírozása a képviselői statútum rendelkezéseivel összhangban, a teljes átláthatóság biztosítása mellett; kéri az Elnökséget és az önkéntes nyugdíjalap tagjait, hogy támogassák az önkéntes nyugdíjalap hiányának csökkentését célzó intézkedéseket;
A Parlament működésének ökológiai és fenntarthatósági szempontjai
159. támogatja a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) használatát, amely az Európai Unió irányítási eszköze a magán- és állami szervezetek számára környezeti teljesítményüknek az 1221/2009/EK rendelettel(20) összhangban történő értékeléséhez és javításához; elismeri, hogy a Parlament az első olyan uniós intézmény, amely 2016-ban karbonsemlegessé vált, mivel a nem csökkenthető kibocsátásának 100%-át ellentételezte; támogatja a Parlament kibocsátásainak további csökkentésére irányuló intézkedéseket, ideértve a távmunka célkitűzéseinek növelését a különböző főigazgatóságokon, a kiküldetések utazási idejének korlátozását és optimalizálását, valamint a fenntartható közlekedési módok használatának ösztönzését, pl. a kerékpár-parkolóhelyek számának növelésével;
160. üdvözli, hogy a Parlament irodáiban használt A4-es papír 100%-át újrahasznosítják, továbbá üdvözli a papírvásárlás 2019. évi jelentős csökkenését 2018-hoz viszonyítva; üdvözli a Parlament arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje a papírmentes ülések számát, és felszólít arra, hogy szervezzenek több képzést valamennyi képviselő, alkalmazott és akkreditált parlamenti asszisztens számára a papírmentes eszközökről, amelyeket azért hoztak létre, hogy kevesebb dokumentum kinyomtatására kerüljön sor, valamint további kommunikációs kampányokat szorgalmaz;
161. felszólít további ambiciózus intézkedések gyors végrehajtására, és úgy véli, hogy a végső célnak az egyszer használatos műanyagoktól mentes Parlamentnek kell lennie;
162. megjegyzi, hogy a Parlamentnek szállított megújuló energia aránya 2019-ben 67% maradt, és ezen arány legnagyobb részét a zöld villamos energia vásárlása adta; felhívja a Parlamentet, hogy növelje tovább a Parlament megújulóenergia-ellátásának arányát annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb megvalósuljon a 100%-os megújulóenergia-ellátás, ideértve azt is, hogy a Parlament tetőjét saját napenergia előállítására használják fel;
163. emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv(21) értelmében az energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelmények teljesítése érdekében minden évben épületeink teljes alapterületének 3%-át fel kell újítani; ajánlja, hogy az éves költségvetési tervezés során vegyék figyelembe az összes épület rendszeres felújítását, és hogy az összes épület teljes területe 3%-ának megfelelő összeget különítsék el erre a célra, amint azt az Elnökség által 2018. április 16-án elfogadott „2019 után” című ingatlanstratégia is tükrözi; úgy véli, hogy ez az előirányzat a rendszeres és előrelátó ingatlanpolitika részét képezi, amelynek a mélyreható utólagos átalakításra is összpontosítania kell, továbbá biztosítania kell, hogy a Parlament az energiahatékonyság maximális javítására és ezzel megtakarításokra törekedjen a Parlament létesítményeinek energiafogyasztása és -költségei terén;
164. üdvözli, hogy sikeresen házon belüli szolgáltatássá szervezték át a gépjárműszolgálatot és üdvözli a nulla kibocsátású járművekre történő fokozatos átállást annak érdekében, hogy legkésőbb 2024-re karbonsemleges szolgálati járműflotta álljon rendelkezésre; elismeri a nagy volumenű napi működést, és dicséri a szolgálat munkáját, amely magas elégedettségi arányt ért el a képviselők körében; felhívja a főtitkárt, hogy vezessen be felhasználóbarát online foglalási rendszert és vizsgálja meg a kihasználtság növelésének lehetőségeit, amely 2019-ben mindössze 3%-os volt, továbbá bővítse a Brüsszel–Strasbourg útvonalon gépkocsifoglalásra jogosult felhasználók körét a Parlament környezeti hatásának csökkentése érdekében; kéri, hogy e lehetőséget jobban kommunikálják annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen autó se utazzon üresen Strasbourgba, illetve onnan vissza;
165. üdvözli, hogy az Elnökség 2019. december 16-án elfogadta a Parlament környezetközpontú irányítási rendszerének új, ambiciózus fő teljesítménymutatóit, köztük a szén-dioxid-kibocsátás 40%-os csökkentésére kitűzött célt, amelyet 2024-ig, az új jogalkotási ciklusig kell elérni; kéri a szükséges intézkedések eredményes végrehajtását a cél időben történő elérése érdekében és rendszeres jelentéstételt a mentesítésért felelős hatóságnak az elért eredményekről; felhívja továbbá a Parlamentet, hogy a Covid19-világjárvány által okozott kibocsátáscsökkentés fényében értékelje újra EMAS-célkitűzését;
166. elismerését fejezi ki a Parlament zöld közbeszerzés iránti elkötelezettségéért; megjegyzi, hogy a Parlament célja a szerződések értéksúlyozott százalékos arányának növelése egyes „környezetbarát”, „nagyon környezetbarát” vagy „jellegéből adódóan környezetbarát” minősítésű kiemelt termékek között; üdvözli, hogy 2019-ben a kiemelt termékkategóriákban a szerződések érték szerinti 89,1%-a „környezetbarát”, „nagyon környezetbarát” vagy „jellegéből adódóan környezetbarát” minősítésű volt; üdvözli, hogy az Elnökség 2019. december 16-án új, ambiciózus fő teljesítménymutatókat fogadott el a zöld közbeszerzésre, ami azt jelenti, hogy a kiemelt termékkategóriákba tartozó szerződések átlagosan 90%-ának „környezetbarát” vagy „jellegéből adódóan környezetbarát” besorolásúnak kell lennie a 2020 és 2024 közötti időszakban; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a zöld közbeszerzést a szerződések ökologizálására vonatkozó középtávú ambiciózus célok kitűzése révén;
167. üdvözli a Parlament fenntarthatósági jelentés bevezetésére irányuló szándékát, amely magában foglalja a beszerzés társadalmi vonatkozásait, és felhívja a Parlamentet, hogy kövesse nyomon a szociális és fenntartható közbeszerzés területén mutatkozó fejleményeket, például az OECD közbeszerzéssel és felelős üzleti magatartással kapcsolatos munkáját és a vállalati átvilágítással kapcsolatos közelgő uniós jogszabályokat; úgy véli, hogy a felelős üzleti normák közbeszerzési és beszerzési politikáiba történő beépítésével a Parlament példát mutathat, megvédheti a közérdeket és biztosíthatja a közkiadások elszámoltathatóságát;
168. üdvözli a Parlament parkolóira vonatkozóan kidolgozott új parkolási politikát, amelynek célja az elektromos járművek, nevezetesen a kerékpárok, teherszállító kerékpárok, robogók és autók használatának ösztönzése elektromos töltőállomások létesítése révén; felszólít arra, hogy ezt a politikát terjesszék ki a Parlament összes parkolójára;
169. hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek teljesítenie kell az éghajlatváltozással szembeni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásait, és ezért minden épületében megfelelő intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy elegendő számú, minden alkalmazott számára hozzáférhető beltéri és kültéri kerékpáros parkolóról gondoskodjon, amelyek lopással, vandalizmussal és időjárási viszontagságokkal szembeni védelemmel vannak ellátva, és legalább a gépkocsiparkolókkal azonos szintű feltételeket biztosítanak; e tekintetben érdemes lehet egy matricával működő azonosítási rendszer bevezetése;
170. üdvözli a kerékpárhasználat 2019. évi jelentős növekedését Brüsszelben 2018-hoz viszonyítva;
171. tudomásul veszi a Parlament Strasbourgba történő rendszeres áthelyezésének környezeti hatásait;
Tolmácsolás és fordítás
172. emlékeztet arra, hogy 2019-ben a Konferencialogisztikai és -tolmácsolási Főigazgatóság 530 alkalmazottal rendelkezett, és a Parlament teljes költségvetésének 2,6%-ával gazdálkodott;
173. elismerését fejezi ki a 2019-ben lezárult „egyablakos konferenciaszervezés (OSCO)” elnevezésű projekttel kapcsolatban, amely jelentősen egyszerűsítette a konferenciaszervezéssel kapcsolatos munkafolyamatokat, és lehetővé tette, hogy a Konferencialogisztikai és -tolmácsolási Főigazgatóság egységes kapcsolattartási ponttá váljon a parlamenti ülések, konferenciák és rendezvények szervezői számára nyújtott kiváló minőségű konferenciaszolgáltatások tekintetében;
174. megjegyzi, hogy az Elnökség által 2019 júliusában elfogadott, többnyelvűségre vonatkozó felülvizsgált magatartási kódex egy aktualizált működési keretet teremtett, és lehetővé tette, hogy a magas színvonalú tolmácsolást erőforrás-hatékony módon, a felhasználók igényeihez igazodva lehessen biztosítani; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a többnyelvűségre vonatkozó felülvizsgált magatartási kódex továbbra sem tesz különbséget az Unió elsődleges jogon alapuló költségvetési és mentesítési gyakorlata és a nem jogalkotási munka között, és emiatt a Parlament Költségvetési Bizottságának és Költségvetési Ellenőrző Bizottságának minden évben az Elnökség engedélyét kell kérnie a fordításra benyújtott szövegekre vonatkozó évi 45 oldalas tartalék túllépéséhez; felszólítja a Parlamentet annak biztosítására, hogy a többnyelvűségre vonatkozó magatartási kódexet olyan módon alkalmazzák, hogy a Parlament Költségvetési Bizottsága és Költségvetési Ellenőrző Bizottsága ilyen éves eltérés kérelmezése nélkül gyakorolhassa a Parlament alapvető költségvetési és mentesítési feladatköreit;
175. elismeréssel veszi tudomásul a vezetőség és a tolmácsszemélyzet képviselői között folytatott szociális párbeszédet, amelynek eredményeként 2018. szeptember 8-án új munkafeltételeket vezettek be; támogatja a vezetőség és a tolmácsok képviselői által az erőforrás-hatékony és teljes körű többnyelvűség biztosítása érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket;
176. megjegyzi, hogy sok közlemény és dokumentum csak angol nyelven érhető el; megjegyzi továbbá, hogy a munkaülések tolmácsolási lehetőség nélkül zajlanak; kéri a Parlamentet, hogy tartsa tiszteletben az Alapjogi Chartában és az 1/1958 rendeletben, valamint a belső iránymutatásokban és határozatokban, például a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatban foglalt elveket, jogokat és kötelezettségeket; következésképpen kéri a Parlamentet, hogy biztosítsa a többnyelvűség tiszteletben tartásához szükséges emberi erőforrásokat, növelve a fordítást és a tolmácsolást ellátó személyzet számát;
177. emlékeztet arra, hogy 2019-ben a Fordítási Főigazgatóság 1117 alkalmazottal rendelkezett, és a Parlament teljes költségvetésének 0,5%-ával gazdálkodott;
178. elismerését fejezi ki a kiszervezett fordítások minőségének javítása érdekében a külső fordítók akkreditálására szolgáló rendszer bevezetésével kapcsolatban, amelynek központi elemei az olyan „akkreditált” fordítók alkalmazása, akiknek tesztelték a fordítási képességeit, a kiszervezett fordítások fokozott minőségellenőrzése a nyelvi osztályokon, valamint az elvárt színvonaltól elmaradó minőség esetén a szerződéses következmények szigorítása;
179. felhívja a főtitkárt, hogy a plenáris ülésen elfogadott kérelmeknek megfelelően vizsgálja meg a nemzetközi jelnyelvi tolmácsolás valamennyi plenáris vitán történő bevezetésének megvalósíthatóságát, és a valamennyi állampolgár egyenlő hozzáférésének elvével összhangban hajtsa végre ezt a határozatot;
Pénzügyek és igazgatás
180. emlékeztet arra, hogy 2019-ben a DG FINS 222 alkalmazottal rendelkezett, és a Parlament teljes költségvetésének 22,7%-ával gazdálkodott;
181. helyteleníti az utazási költségek 2019-es visszatérítésében tapasztalható jelentős elmaradást; szorgalmazza, hogy biztosítsanak és tartsanak fenn elégséges erőforrást a DG FINS számára, és ezeket az erőforrásokat olyan módon osszák el, amellyel elkerülhető az elmaradások felhalmozódása;
182. tudomásul veszi, hogy a Parlament új utazási irodája 2019. január 1-jén megkezdte működését; megjegyzi, hogy a képviselők nehezen tudták elérni az utazási iroda telefonos ügyfélszolgálatát munkaidőben és munkaidőn kívül egyaránt; kéri a rendelkezésre állás javítását; megjegyzi, hogy a képviselők esetében az utazási iroda a Képviselői Útiköltségek és Napidíjak Osztályának irányelveit követi, amelyek szerint a felajánlott járatoknak mindig az indulás helye és a célpont közötti legközvetlenebb útvonalon, valamint a legolcsóbb viteldíjakon kell alapulniuk, ha több légitársaság tesz ajánlatot ugyanarra az összeköttetésre; megjegyzi, hogy az utazási iroda által a Parlamentnek nyújtott szolgáltatások forgalmának eredményeként kapott minden bevételt vissza kell téríteni a Parlamentnek; megjegyzi, hogy az előző évhez képest a panaszok éves száma állandó maradt: 2019-ben 63 panaszt vettek nyilvántartásba, ami az abban az évben összesen lebonyolított 144 913 tranzakció 0,043%-át tette ki, és a nyilvántartásba vett panaszok többsége az új utazási iroda által nyújtott szolgáltatások minőségére vonatkozott és az átállásból, valamint az új iroda működésének megkezdéséből adódott, ideértve a késői járattörléseket és az utazási késéseket is;
183. határozottan megkérdőjelezi a Parlament 2021. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2020. május 14-i európai parlamenti állásfoglalás(22) (2019/2214(BUD)) 40. bekezdését, amely felkéri az Elnökséget, hogy vizsgálja felül az európai parlamenti képviselők statútumának végrehajtási intézkedéseit annak érdekében, hogy a képviselők számára juttatott visszatérítés Unión belüli utazásaik során a turistaosztályra szóló rugalmas repülőjegyek ára alapján történjen, kivételt téve a négy óránál hosszabb vagy átszállással közlekedő repülőutakkal; szorgalmazza, hogy a felkínált repülőjegyek tekintetében továbbra is biztosítsanak egyenlő bánásmódot a képviselők számára; emlékeztet továbbá a Parlament azon céljára, hogy tovább kívánja csökkenteni a kibocsátását, és hangsúlyozza, hogy a szükséges légi utazások legkevésbé szennyező módja a közvetlen járatok és a rugalmas repülőjegyek alkalmazása;
Általános költségtérítés
184. emlékeztet arra a határozatra, hogy minden képviselőnek külön bankszámlával kell rendelkeznie, amelyre az általános költségtérítésük érkezik; üdvözli, hogy a Parlament szigorúan végrehajtotta ezt a kötelezettséget, ami 100%-os megfelelési arányt eredményezett;
185. emlékeztet a Parlament – az Elnökség által 2019. március 11-én elfogadott – eljárási szabályzata 11. cikkének (4) bekezdésére, amely úgy rendelkezik, hogy „Az Elnökség a Parlament weboldalán a képviselők személyes online oldalán biztosítja a szükséges infrastruktúrát azon képviselők számára, akik a képviselői statútumban és annak végrehajtási rendelkezéseiben foglalt alkalmazandó szabályoknak megfelelően közzé kívánják tenni az önkéntes ellenőrzés eredményét vagy a megerősítést arra vonatkozóan, hogy a számukra juttatott általános költségtérítés megfelel a képviselői statútumban és annak végrehajtási intézkedéseiben foglalt alkalmazandó szabályoknak”; megjegyzi, hogy a képviselők saját felelősségükre, egyénileg és saját választásuk szerint teszik közzé ezeket, és a Parlament igazgatása nem felel a szolgáltatott információk összegyűjtéséért; felhívja a Parlament szervezeti egységeit, hogy küldjenek évente emlékeztetőt a képviselőknek erről a lehetőségről; felhívja a Parlamentet, hogy rendszeresen tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot arról, hogy hány képviselő követi ezeket az ajánlásokat annak érdekében, hogy növeljék az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az uniós adófizetők pénzének felhasználása kapcsán;
186. emlékeztet arra, hogy az eljárási szabályzat 2. cikkében foglaltak szerint a képviselők megbízatásukat függetlenül és szabadon gyakorolják; hangsúlyozza, hogy az etikai szabályok és normák kidolgozásával megbízott bármely szerv feladata a kijelölt feladatokra korlátozódik, és annak biztosítania kell, hogy ajánlásai ne korlátozzák vagy akadályozzák a képviselők megbízatásának szabad gyakorlását;
187. hangsúlyozza, hogy az általános költségtérítés egyösszegű juttatás, és kiemeli a megbízatás független és szabad gyakorlásának szükségességét az eljárási szabályzatban foglaltak szerint; üdvözli az Elnökség azon döntését, hogy munkacsoportot bíz meg azzal, hogy értékelje, miként működött az általános költségtérítés az elmúlt években, és keressen megvalósítható módszereket az általános költségtérítés kezelésére; felkéri az Elnökséget, hogy 2021 végéig hozzon határozatot; hangsúlyozza, hogy az általános költségtérítések kezelése nem növelheti a bürokráciát a képviselői irodák és a Parlament igazgatása számára;
188. kiemeli, hogy az Elnökség általános költségtérítésről szóló 2018. évi határozata kimondja, hogy az Elnökség ezt a határozatot 2022 végéig fenntartja, és a 9. parlamenti ciklus során szerzett tapasztalatok alapján értékeli fogja; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség továbbra is figyelmen kívül hagyja a plenáris ülés számos alkalommal kifejezett, az általános költségtérítés további reformjára vonatkozó akaratát(23), ezáltal aktívan megakadályozva, hogy a képviselőknek az uniós adófizetők pénzéből finanszírozott kiadásai átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá váljanak; sürgeti az Elnökséget, hogy haladéktalanul hajtsa végre a plenáris ülés 2017. és 2018. évi parlamenti mentesítési jelentésben foglalt, az általános költségtérítésre vonatkozó szabályok módosításáról szóló határozatait; hangsúlyozza, hogy a nagyobb átláthatóság és pénzügyi elszámoltathatóság érdekében hozott új önkéntes és/vagy választható intézkedések nem teremthetnek szükségtelen bürokráciát a képviselők és irodáik számára;
189. hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás hatékony és eredményes pénzgazdálkodáson és arányosságon alapul; felkéri az Elnökséget, hogy vegye figyelembe minden további beruházás költséghatékonyságát és arányosságát, valamint az adófizetők pénzének további költésével és a bürokrácia növelésével elért előnyöket;
Éves jelentés az odaítélt szerződésekről
190. emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet rögzíti, hogy milyen információkat kell biztosítani a költségvetési hatóság és a nyilvánosság számára az intézmény által odaítélt szerződések tekintetében; megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet értelmében közzé kell tenni a több mint 15 000 EUR értékű odaítélt szerződéseket, amely összeg egyben az az értékhatár is, amely felett kötelező versenytárgyalási eljárást kiírni;
191. megállapítja, hogy 2019-ben összesen 225 szerződést ítéltek oda, amelyek közül 83 szerződés 597,3 millió EUR összértékben nyílt és meghívásos eljárások alapján jött létre, míg 141 szerződés 208,5 millió EUR összértékben tárgyalásos eljárásokon alapult; megállapítja, hogy a tárgyalásos eljárás keretében odaítélt szerződések teljes száma az odaítélt szerződések összértékének százalékában kifejezve a 2018. évi 6%-ról 2019-ben 26%-ra, a mennyiség tekintetében pedig a 2018. évi 35,86 millió EUR-ról 2019-ben 208,53 millió EUR-ra nőtt;
192. megállapítja, hogy a 2019-ben és 2018-ban odaítélt szerződések – köztük ingatlanszerződések – szerződéstípus szerinti lebontása a következő:
Szerződés típusa
2019
2018
Darabszám
Arány
Darabszám
Arány
Szolgáltatások
Árubeszerzés
Munkálatok
Épületek
177
33
13
2
78%
15%
6%
1%
199
37
12
3
79%
15%
5%
1%
Összesen
225
100 %
251
100 %
Szerződés típusa
2019
2018
Érték (EUR)
Arány
Érték (EUR)
Arány
Szolgáltatások
581 610 182
72%
256 374 627
42%
Árubeszerzés
85 741 237
10%
210 526 209
35%
Munkálatok
135 211 526
17%
133 431 628
22%
Épületek
4 260 000
1%
5 039 824
1%
Összesen
806 822 945
100%
605 372 288
100%
(Az Európai Parlament által 2019-ben odaítélt szerződésekről szóló éves jelentés, 5. o.)
193. megállapítja, hogy a 2019-ben és 2018-ban odaítélt szerződések alkalmazott eljárás szerinti darabszámra és összegre való lebontása a következő:
Eljárás típusa
2019
2018
Darabszám
Arány
Darabszám
Arány
Nyitott
Meghívásos
Tárgyalásos
Szándéknyilatkozatok benyújtása
Rendkívüli
82
1
141
–
1
36,44%
0,44%
62,68%
–
0,44%
89
5
155
1
1
35,46%
1,99%
61,75%
0,40%
0,40%
Összesen
225
100%
251
100%
Eljárás típusa
2019
2018
Érték (EUR)
Arány
Érték (EUR)
Arány
Nyitott
Meghívásos
Tárgyalásos
Szándéknyilatkozatok benyújtása
Rendkívüli
595 584 380
1 735 269
208 533 296
–
970 000
74
0
26
–
0
486 039 380
83 433 046
35 859 040
24 221
16 600
80
14
6
0
0
Összesen
806 822 945
100%
605 372 288
100%
(Az Európai Parlament által 2019-ben odaítélt szerződésekről szóló éves jelentés, 7. o.)
194. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament áru- és szolgáltatás-beszerzési szerződéseire vonatkozó összes nyilvános tender között 1369 egy ajánlattevős tender volt; megjegyzi, hogy az egy ajánlattevős tenderek jelentősen veszélyeztetik a közpénzek megfelelő felhasználását; felhívja a Parlamentet, hogy vizsgálja meg a verseny nyilvánvaló hiányának okait, és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőbeni eljárásokban ne legyenek egy ajánlattevős tenderek;
Képviselőcsoportok (4 0 0. költségvetési tétel)
195. tudomásul veszi, hogy a 4 0 0. költségvetési tételben a képviselőcsoportok és a független képviselők számára beállított előirányzatokat 2019-ben a következőképpen használták fel(24):
Képviselőcsoport
2019 (1)
2018
Éves előirányzatok
Saját források és átvitt előirányzatok
Kiadások
Az éves előirányzatok felhasználási szintje
A következő időszakra átvitt összegek
Éves előirányzatok
Saját források és átvitt előirányzatok
Kiadások
Az éves előirányzatok felhasználási szintje
A következő időszakra átvitt összegek
Európai Néppárt (PPE)
17 139
4 253
16 993
99,15
4 399
18 282
6 690
20 820
113,88
4 152
Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D)
14 611
4 807
13 705
93,80
5 710
15 792
5 863
16 888
106,94
4 767
Renew Europe (korábban Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért, ALDE)
7 721
1 627
5 510
71,37
3 838
5 823
1 824
6 033
103,61
1 614
Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Verts/ALE)
5 573
1 388
4 585
82,27
2 376
4 478
1 579
4 669
104,27
1 388
Identitás és Demokrácia (ID) (3)
3 244
0
1 629
50,22
1 615
Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR)
6 053
1 946
5 730
94,66
2 270
6 182
2 962
7 200
116,47
1 944
Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL)
4 156
1 110
3 731
89,77
1 535
4 443
1 257
4 590
103,31
1 110
Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) (2)
1 851
1 915
1 508
81,45
0
3 829
1 828
2 725
71,17
1 915
Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) (2)
1 620
653
1 609
99,34
0
3 238
1 094
3 612
111,55
720
Független képviselők
2 019
367
481
23,84
738
1 153
314
537
46,57
442
Összesen
63 987
18 067
55 481
86,71
22 482
63 220
23 412
67 073
106,09
18 052
Megjegyzések a fenti táblázathoz:
(1) 2019 választási év volt, és a képviselőcsoportok mind a két félévre két részben nyújtották be beszámolóikat. Azon képviselőcsoportok esetében, amelyek a 2019-es európai választásokat követően folytatták tevékenységüket, az éves előirányzatok és kiadások adatai a két félév összegére vonatkoznak.
(2) A 2019-es európai választások után feloszlott képviselőcsoportok adatai csak az első félévre vonatkoznak.
(3) A 2019-es európai választások előtt nem létező képviselőcsoportok adatai csak a második félévre vonatkoznak.
196. üdvözli, hogy a képviselőcsoportok független külső könyvvizsgálói a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan csak korlátozás nélküli véleményeket adtak ki;
Európai politikai pártok és európai politikai alapítványok
197. megjegyzi, hogy a hatóságot 2016-ban hozták létre azzal a feladattal, hogy értékelje a nyilvántartásba vételi kérelmeket, nyilvántartásba vegye az új uniós pártokat és alapítványokat, figyelemmel kísérje azok finanszírozását, és szankciókat szabjon ki, ha elmulasztják kötelezettségeiket; tudomásul veszi, hogy a hatóság 2017-ben vált teljes mértékben működőképessé;
198. megjegyzi, hogy 2018 volt az 1141/2014/EU, Euratom rendelet(25) minden részre kiterjedő végrehajtásának első éve, különös tekintettel a hatóság szerepére; megállapítja, hogy az említett rendelet alapján a hatóság 2019-ben első alkalommal vizsgálta felül az európai politikai pártok és alapítványok 2018-as pénzügyi évre vonatkozó elszámolásait;
199. megjegyzi, hogy a 2019-es európai választások keretében a hatóság a Pénzügyi Főigazgatósággal közösen elvek egész sorát dolgozta ki annak érdekében, hogy érvényesíthetővé tegye az európai politikai pártoknak az európai választásokon folytatott kampányokhoz való jogát, ugyanakkor meghatározza annak korlátait; elismeri a rendelet jellegéből adódó gyakorlati nehézségeket, és hangsúlyozza a rendelet felülvizsgálatának szükségességét; megállapítja, hogy a szankciók automatikus jellegűek, és rámutat arra, hogy nagyobb arányosságra és rugalmasságra van szükség;
200. üdvözli, hogy a hatóság a nagyobb átláthatóság felé mozdult el, ami kiterjedt arra, hogy 2020-ban első alkalommal korlátozás nélkül közzétette a 2019-re vonatkozó éves tevékenységi jelentését, valamint az igazgatója részt vett a Parlament mentesítéséről 2020. november 16-án tartott éves meghallgatáson;
201. felszólítja a hatóságot annak biztosítására, hogy az európai politikai pártok és alapítványok nyilvántartásba vételére és pénzügyi helyzetére vonatkozó információk a lehető legnagyobb mértékben – felhasználóbarát, teljes és naprakész módon – nyilvánosan elérhetőek legyenek;
202. tudomásul veszi, hogy 2019-ben a 4 0 2. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel(26):
Párt (2019)
Rövidítés
Saját források
Az EP végleges hozzájárulása (1)
Összes bevétel
EP hozzájárulás mértéke a visszatéríthető kiadások százalékában (max. 90%)
Többletbevétel (átcsoportosítás tartalékba vagy veszteség)
Európai Néppárt
PPE
1 751 449
13 433 000
15 184 449
90%
116 515
Európai Szocialisták Pártja
PES
1 091 101
8 405 284
9 496 385
90%
115 131
Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért
ALDE
851 728
4 848 119
5 699 847
90%
801 704
Európai Zöldek Pártja
EGP
539 667
3 471 165
4 010 832
90%
603 669
Európai Baloldal Pártja
EL
312 832
1 772 817
2 085 649
90%
–
Európai Demokrata Párt
PDE
100 944
671 170
772 114
90%
49 246
Európai Szabad Szövetség
ALE
200 053
1 219 623
1 419 676
90%
55 400
Európai Konzervatívok és Reformerek
ECR párt
607 157
3 493 333
4 100 490
90%
158 166
Európai Keresztény Politikai Mozgalom
ECPM
140 512
1 000 214
1 140 726
83%
–
Identitás és Demokrácia párt
ID párt
114 250
615 067
729 317
90%
–
ÖSSZESEN
5 709 693
38 929 792
44 639 485
1 899 831
Megjegyzések:
Megjegyzés(1): A 2018. évi végleges finanszírozás második részéből és a 2021. január 18-i elnökségi határozat szerinti 2019. évi végleges finanszírozás első részéből áll.
203. tudomásul veszi, hogy 2019-ben a 4 0 3. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel(27):
Alapítvány (2019)
Rövidítés
Kapcsolódó párt
Saját források
Végleges EP támogatás
Összes bevétel
EP támogatás mértéke a támogatható költségek százalékában (max. 95%)
Többletbevétel (átcsoportosítás tartalékba vagy veszteség)
Európai Tanulmányok Wilfried Martens Központja
WMCES
PPE
622 669
5 971 543
7 433 520
95%
255 171
Haladó Tanulmányok Európai Alapítványa
FEPS
PES
662 446
5 142 293
5 906 538
92%
–
Európai Liberális Fórum
ELF
ALDE
202 565
1 798 601
2 114 273
95%
90 914
Zöld Európai Alapítvány
GEF
EGP
79 513
1 368 333
1 484 738
95%
–
Európa Átalakítása
TE
EL
110 698
1 096 144
1 217 889
92%
7 401
Európai Demokraták Intézete
IED
PDE
23 261
421 786
472 185
95%
–
Coppieters Alapítvány
Coppieters
EFA
84 666
534 179
618 845
95%
38 624
Új Irány – Alapítvány az Európai Reformokért
ND
ECR párt
253 558
1 636 452
1 995 962
95%
–
Sallux
SALLUX
ECPM
23 537
365 590
448 654
95%
3 282
Association pour l'Identite et Democratie Fondation
ID alapítvány
ID párt
23 000
436 999
978 653
95%
–
ÖSSZESEN
2 085 913
18 771 920
22 671 257
395 392
204. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2021 végén felülvizsgálja az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló (EU, Euratom) 2018/673 rendeletet(28) azzal a céllal, hogy túllépjen a finanszírozási és átláthatósági szabályokra vonatkozó jelenlegi célkitűzésen, és könnyítse az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 3. cikke szerinti bejegyzési feltételeket, továbbá valamennyi uniós polgár számára megnyissa a tagságot az európai szinten tevékenykedő politikai pártok inkluzívabb képviseletének biztosítása érdekében;
205. aggodalommal jegyzi meg, hogy számos, az európai politikában aktív és a Parlamentben képviselt transznacionális politikai párt nem jogosult hivatalosan európai politikai pártként bejegyeztetni magát az (EU, Euratom) 2018/673 rendeletben felsorolt követelmények miatt, ami akadályozza a kisebb politikai pártok európai szintű demokratikus képviseletét; javasolja, hogy e tekintetben a Bizottság 2021 végéig terjesszen elő nagyratörő reformjavaslatot.
A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
A Tanács 1417/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Unió által kibocsátott laissez-passer formátumának megállapításáról (HL L 353., 2013.12.28., 26. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.).
Az Európai Parlament (EU) 2020/1880 állásfoglalása (2020. május 14.) az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz – Európai Parlament (115. bekezdés) (HL L 417., 2020.12.11., 122. o.); az Európai Parlament 2017. október 26-i állásfoglalása a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről (17. bekezdés) (HL C 346., 2018.9.27., 192. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 342., 2009.12.22., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).
2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Parlament, 2019. március 26.; 2018. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Parlament, 2020. május 14.
Az Európai Parlament és a Tanács 1141/2014/EU, Euratom rendelete (2014. október 22.) az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról (HL L 317., 2014.11.4., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/673 rendelete (2018. május 3.) az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom rendelet módosításáról (HL L 114 I., 2018.5.4., 1. o.).
2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Tanács és Európai Tanács
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2020/2142(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0222/2020)(2),
– tekintettel a Tanácsnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0056/2021),
1. elhalasztja a Tanács főtitkára számára az Európai Tanács és a Tanács 2019-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáról szóló határozatát;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2020/2142(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0056/2021),
A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;
1. üdvözli, hogy a 2019-re vonatkozó éves jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) a Számvevőszék megállapította, hogy az Európai Tanács és a Tanács tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken nem tártak fel lényeges hiányosságokat;
2. elégedetten nyugtázza, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján azt a következtetést vonta le, hogy a 2019. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően a Tanács igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek voltak, és a megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működtek;
3. általános megjegyzésként sajnálja, hogy a számvevőszéki jelentés „Igazgatás” című 9. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül; kéri, hogy az említett fejezettel kapcsolatos ellenőrzési munka összpontosítson jobban a Tanács számára nagy jelentőséggel bíró vagy akár kritikus kérdésekre;
Költségvetés és pénzgazdálkodás
4. rámutat arra, hogy a Tanács költségvetése nagyrészt igazgatási jellegű, és jelentős részét a személyzethez, az épületekhez, a bútorzathoz és a berendezésekhez kapcsolódó kiadások, valamint egyéb fenntartási költségek teszik ki; sajnálja, hogy nem vették figyelembe a Parlamentnek az Európai Tanács és a Tanács költségvetésének az átláthatóság miatt külön költségvetésekre választására vonatkozó, régóta megfogalmazott kérését, amely javítaná mindkét intézmény átláthatóságát, és sürgeti a Tanácsot, amint a korábbi években kiadott, mentesítésről szóló állásfoglalásokban ismételten megtette, hogy az átláthatóság és mindkét intézmény elszámoltathatóságának, valamint kiadásaik hatékonyságának javítása érdekében készítsen külön költségvetést az Európai Tanács és a Tanács részére;
5. megállapítja, hogy a Tanács költségvetése 2019-ben összesen 581 895 459 EUR volt (szemben a 2018. évi 572 854 377 EUR-val és a 2017. évi 561 576 000 EUR-val), 92,3%-os globális végrehajtási aránnyal (szemben a 2018. évi 91,9%-os és a 2017. évi 93,8%-os aránnyal); megállapítja, hogy a költségvetés növekedése csökkenő ütemű, mértéke 9 millió EUR volt (2018-ban 11,3 millió EUR, 2017-ben pedig 16,5 millió EUR), ami 1,6%-os növekedésnek felel meg (szemben a 2018. évi 2%-kal és a 2017. évi 3%-kal);
6. emlékeztet arra, hogy a 2018-ról 2019-re átvitt előirányzatok összesen 56 599 584 EUR-t tettek ki, ami 10,7%-os átviteli aránynak felel meg, és főként olyan kategóriákból származik, mint a számítógépes rendszerek (19,5 millió EUR), az épületek (16,0 millió EUR) és a tolmácsolás (11,9 millió EUR); üdvözli a 2019-es átvitelek végrehajtását, ami összesen 49 240 654 EUR kifizetését, azaz 87,7%-os arányt jelent, többek között a számítógépes rendszerekre (18,7 millió EUR), az épületekre (12,5 millió EUR) és a tolmácsolásra (10,4 millió EUR) vonatkozóan;
7. elismeri az átviteli arány kismértékű csökkenését, amely arány 2019 és 2020 között 9,8 % volt (szemben a 2018 és 2019 közötti 10,7 %-os, illetve a 2017 és 2018 közötti 11,5 %-os aránnyal); emlékezteti azonban a Tanácsot, hogy az átvitelek kivételt jelentenek az évenkéntiség elve alól, és azoknak a tényleges szükségleteket kell tükrözniük; felhívja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a költségvetés túlbecslésének elkerülése érdekében;
8. elismerését fejezi ki a Tanácsnak a „Küldöttségek utazási költségei” költségvetési sor 100%-os sikeres kötelezettségvállalási és kifizetési arányáért; tudomásul veszi továbbá a „Számítógépes rendszerek” és az „Információ” költségvetési tételek 100%-os kötelezettségvállalási arányát, de rámutat e költségvetési sorok 2020-ra történő átvitelének 35,4%-os, illetve 32,9 %-os arányára;
9. tudomással rendelkezik arról, hogy az „intézményi” és „egyéb” ülések száma 2019-ben 7 668 volt (míg 2010-ben 6 338); megjegyzi, hogy a 2019-ben szervezett ülések teljes száma 2018-hoz képest 0,8%-kal (azaz 65 üléssel) csökkent, mivel az európai választások és az új képviselők megválasztása vagy kinevezése miatt a második félévben csökkent a jogalkotási tevékenység az összes intézménynél;
10. megállapítja, hogy az üléstevékenység csökkenésével összhangban és a tolmácsolási időegység (i-slot) árának 2%-os (2018-hoz képest 10 EUR mértékű) emelkedése ellenére a tolmácsolási költségek 11%-kal csökkentek (62,2 millió EUR, szemben a 2018. évi 70 millió EUR-val), és a költségek 62 480 tolmácsnapra vonatkoztak, ami 13%-os csökkenést jelent 2018-hoz képest;
11. megállapítja, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2019-ben közzétett jogi aktusok száma 1326 volt (míg 2018-ban 1210, 2017-ben 1130, 2010-ben pedig 825); egyetért azzal, hogy a jogi aktusok számának növekedése elsősorban azzal magyarázható, hogy a 2019-es európai választások előtt a lehető legtöbb jogi aktust kellett elfogadni;
12. emlékezteti a Tanácsot arra, hogy a hatásvizsgálatok végzése a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt egyik kulcstényező, valamint azon ígéretére, hogy hatásvizsgálatokat végez a Bizottság javaslataihoz fűzött jelentős módosításaival kapcsolatban; sajnálja, hogy a Tanács eddig egyik módosításával kapcsolatban sem végzett hatásvizsgálatot;
Belső irányítás, belső kontroll, teljesítmény
13. a korszerűsítéssel összefüggésben megállapítja, hogy a Tanács lépéseket tett a hierarchia egyes rétegeinek megszüntetése révén laposabb irányítási struktúra létrehozására, amelynek célja a kommunikáció javítása, a döntéshozatal megkönnyítése és a személyzet mozgásterének növelése az aktákért való felelősség bővítésével; megemlíti, hogy bevezetésre került egy hatékonyan tesztelt humánerőforrás-kezelési informatikai eszköz (SYSPER) és egyéb, a kiküldetések életciklusának kezelésére használt eszközök; nagyra értékeli ezeket a lépéseket, és felhívja a Tanácsot, hogy folytassa ezeket a lépéseket;
14. elismeri, hogy rendelkezésre áll egy olyan belső ellenőrzési keret, amely észszerű bizonyosságot nyújt a célkitűzések elérésével kapcsolatban; üdvözli, hogy a 2019-es év vonatkozásában sem hűtlen kezelésről, sem szabálytalanságokról nem történt említés a belső ellenőr és a Számvevőszék ellenőrzési jelentéseiben, sem pedig az ellenőrző bizottság véleményeiben; megjegyzi továbbá, hogy valamennyi szervezeti egység végzett kockázatkezelést, amelynek során kockázati nyilvántartást vezettek az azonosított kockázatokra, azokat értékelésére, és a kiválasztott kockázatkezelési módszerre vonatkozó információkkal; megjegyzi, hogy 2019-ben nem jelentettek kritikus kockázati szintet, és nem realizálódtak jelentős kockázatok; üdvözli, hogy a 2016 és 2018 között kiadott ajánlások 93%-át végrehajtották, vagy azok végrehajtása folyamatban van;
15. üdvözli a Tanács pénzgazdálkodási és teljesítményi rendszereiben történt fejlesztéseket, például az integrált pénzügyi és tevékenységtervezési projekt 2019. októberi elindítását, amelynek eredménye az éves és többéves költségvetési tervezés integrálása lesz, valamint a pénzügyi tervezés és a költségvetés-végrehajtás közötti kapcsolat megteremtése a tevékenységek szintjén;
16. megjegyzi, hogy a pénzforgalmi helyzet javulásával összefüggésben a számlák kifizetésének átlagos késedelme 2019-ben 19 nap volt, míg a késedelem legfeljebb 30 naptári nap lehet;
17. emlékeztet arra, hogy a fő teljesítménymutatók általánosan elismert eszközök az elért eredményeknek a célkitűzésekhez viszonyított mérésére; felhívja a Tanácsot, hogy vezetői jelentéseiben foglalja össze a legfontosabb fő teljesítménymutatókat és a kapcsolódó eredményeket;
Humánerőforrás
18. megállapítja, hogy a 2019. évi létszámtervben szereplő álláshelyek számát 3033 álláshelyben határozták meg (szemben a 2018. évi 3031 álláshellyel és a 2017. évi 3027 álláshellyel); üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy észszerűsítsék a szervezeti felépítést 30 AST5-álláshely 30 AD5-álláshellyé történő átalakításával az igazgatás folytatódó korszerűsítésének részeként; általánosságban üdvözli az igazgatás korszerűsítésének folyamatát, amelynek célja a Tanács szervezeti felépítésének minőségi javítása és az erőforrások megfelelő felhasználása;
19. kéri a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a HR-eljárások egyszerűsítési és javítási folyamatáról és minden kapcsolódó intézkedésről, például a 2018 őszén végzett személyzeti felmérés nyomon követéséről, a személyzet karrierlehetőségeinek javításáról, a tapasztalatok és ismeretek megosztásának erősítéséről, a modern kommunikációs eszközök előmozdításáról és a pszichoszociális kockázatok további megelőzéséről; ösztönzi a Tanácsot, hogy egészítse ki a meglévő rugalmas munkamegállapodásokat az alkalmazottak lecsatlakozáshoz való jogának védelmével;
20. üdvözli a Tanács Főtitkárságának a fogyatékossággal élő gyakornokokat segítő pozitív cselekvési programját, amely évi 4–-6 fizetett szakmai gyakorlatot biztosít igazolt fogyatékossággal rendelkező uniós polgároknak, továbbá üdvözli a Tanácsnak az igényekhez észszerűen alkalmazkodó munkakörnyezetre vonatkozó politikáját is, amely lehetővé teszi a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy másokkal egyenlő módon végezhessenek munkát;
21. felhívja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervéről és a Tanácsnál dolgozó, fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségét biztosító intézkedéseiről, az ezzel kapcsolatban bevezetett eljárásokról és a nők és férfiak közötti egyensúly valamennyi hierarchiai szinten történő megvalósítása érdekében hozott intézkedésekről; felhívja továbbá a Tanácsot, hogy nyújtson tájékoztatást a fogyatékossággal élő személyek arányáról a személyzet körében, valamint a földrajzi egyensúlyról és az egyensúly biztosítása érdekében tett intézkedésekről;
22. emlékeztet a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről szóló, 2020. december 17-i parlamenti állásfoglalásra, amelyben arra kérte a nemek közötti egyenlőségért felelős minisztereket és államtitkárokat, hogy hozzanak létre külön intézményi fórumot a nemek közötti egyenlőségnek az Unió stratégiáiba és politikai folyamataiba történő fokozottabb beépítése, valamennyi kapcsolódó politika összehangolása, valamint a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség védelmének Unión belüli, interszekcionális megközelítés révén történő harmonizálása érdekében; hangsúlyozza, hogy ez a külön tanácsi formáció kulcsfontosságú szerepet töltene be a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos főbb kérdésekről folytatott tárgyalások akadályainak elhárításában;
23. felhívja a Tanácsot, hogy foglalkozzon a nemek közötti és földrajzi egyensúlyhiányokkal annak érdekében, hogy valamennyi tagállam állampolgárai megfelelő képviselettel rendelkezzenek, többek között vezetői szinten is;
24. sajnálatosnak tartja, hogy nem kapott több információt a Tanács etikai kultúrájának és normáinak javulásáról, ideértve például a nyilvános etikáról szóló speciális képzést bemutató tematikus weboldal linkjét, az integritással és az etikai értékekkel kapcsolatos elvárásokat meghatározó, valamennyi alkalmazottra kiterjedő magatartási kódexet, az etika témájában gyakran feltett kérdésekre vonatkozó belső iránymutatást vagy a visszaélést bejelentő személyek védelmével kapcsolatos eljárásokat;
25. tudatában van a Tanácsnak az uniós intézmények és szervek – különösen az Európai Tanács, a Bizottság, a Számvevőszék és a tanácsadó bizottságok (a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) – jelölési és kinevezési eljárásaiban játszott kulcsszerepével; határozottan javasolja ezen szerep felülvizsgálatát az Unió által elfogadott etikai elvek, köztük a feddhetetlenség és a méltóság elvének figyelembevételével; emlékeztet a Számvevőszék azon kijelentésére, hogy az etikus magatartás „hozzájárul a hatékonyabb és eredményesebb pénzgazdálkodáshoz és a közbizalom erősödéséhez, ami elengedhetetlen a közpolitikák sikeréhez”, valamint különösen, hogy „az európai uniós intézmények és szervek alkalmazottai és tagjai által tanúsított bármiféle etikátlan magatartás nagymértékben felkelti a köz figyelmét, és csökkenti az Unióba vetett bizalmat”; ezért úgy véli, el kell kerülni, hogy olyan jelölteket nevezzenek ki az uniós intézmények és szervek tagjaiként, akik reputációs kockázatot jelentenek, például akiknek etikátlan magatartása megerősítést nyert az OLAF által vagy az ellenük folyamatban lévő jogi eljárás során;
26. súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Tanács többször is olyan jelölteket nevezett ki a Számvevőszék tagjává, akikről a Parlament plenáris ülésén nagy többséggel elfogadott elutasító vélemény született, a jelöltek megfelelő kompetenciáinak és személyes vagy politikai pártatlanságának hiánya miatt;
27. aggályosnak tartja, hogy a Tanács hivatalos honlapján nem talált olyan etikai keretre vonatkozó fejezetet, amely a lehetséges összeférhetetlenségek megelőzésére, azonosítására és elkerülésére vonatkozó szabályokat tartalmaz; felhívja a Tanácsot, hogy e tekintetben igazodjon a többi uniós intézményhez, például az Európai Bíróság honlapjához, amely külön fejezetet szentel az átláthatóságnak; felhívja a Tanácsot, hogy mutasson be egy, az ilyen intézkedések bevezetésére vonatkozó tervet, egyértelműen rögzített határidőkkel;
28. osztja a Számvevőszék aggodalmát a tagállamok tanácsi képviselőinek munkáját szabályozó közös uniós etikai keret hiánya miatt; tekintettel a Számvevőszéknek és az európai ombudsmannak az intézmény etikájának és átláthatóságának fokozására irányuló ismételt kérésére, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Tanács – beleértve a Tanácsnál tevékenykedő tagállami képviselőket is – harmonizálja az etikai szabályait és juttassa érvényre a már meglévő etikai szabályokat; emlékeztet a Tanács azon kötelezettségére, hogy foglalkozzon a magas szintű összeférhetetlenségekkel, a forgóajtó-jelenséggel és a lobbizás átláthatóságára vonatkozó szabályokkal;
29. nyomatékosan megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy hozza összhangba az Európai Tanács elnökének magatartási kódexét a Parlament és a Bizottság magatartási kódexeivel annak érdekében, hogy legyenek az uniós jogalkotáshoz kapcsolódó tevékenységek jóváhagyására vonatkozó érvényes szabályok azt követően, hogy az Európai Tanács elnöke kilépett a Tanácsból;
30. kiemeli, hogy a Tanács Főtitkársága 2020. január 21-én levelet küldött a delegációknak, amelyben tájékoztatást nyújtott a Főtitkárság volt vezető tisztviselői által a szolgálati jogviszony megszűnését követően végzett szakmai tevékenységekről az Európai Unió tisztviselőinek 2019. évi személyzeti szabályzata 16. cikkének harmadik és negyedik bekezdésével, valamint a végrehajtási szabályokkal összhangban;
31. ismét mély aggodalmát fejezi ki a politikai és költségvetési döntéshozatali folyamatokban érintett számos tagállami képviselővel kapcsolatos összeférhetetlenség miatt; megismétli a Parlament Tanácshoz intézett azon erőteljes felhívását, hogy biztosítsa, hogy azok a tagállami képviselők, akik a tulajdonukban lévő vállalkozásokon keresztül közvetlenül részesülnek uniós támogatásokban, ne vegyenek részt a kapcsolódó politikai vagy költségvetési vitákban és szavazásokon; kéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az összeférhetetlenség elkerülésére hozott szükséges intézkedésekről;
Épületek
32. üdvözli, hogy az Európa épülettel kapcsolatos projektért a belga hatóságoknak fizetendő összeg utolsó részletét 2019-ben fizették ki, mivel 2017-ben nem lehetett aláírni a kapcsolódó végleges adásvételi szerződést; megjegyzi, hogy a 2017-ről 2018-ra határozat útján átvitt 4,1 millió EUR összegű előirányzatot 2018-ban megfelelően lekötötték, de nem fizették ki, és 2019-re vitték át kifizetés céljából;
33. ismételten aggodalmát fejezi ki az új Európa épület építéséről szóló, a médiában megjelent riasztó információk miatt; felszólítja a Tanácsot, hogy alaposan tájékozódjon a fővállalkozóról és az alvállalkozók (a média szerint akár 12 alvállalkozó) teljes láncolatáról, továbbá az alkalmazott munkavállalók munkakörülményeiről, és juttassa el megállapításait a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságához;
34. üdvözli, hogy a Tanács erőfeszítéseket tett környezeti lábnyomának csökkentésére valamennyi épületében, amelyek 2016 óta szerepelnek a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS); üdvözli, hogy 2020 októberében részletes környezetvédelmi nyilatkozatot tettek közzé a 2019-es adatok alapján;
Digitalizáció
35. megjegyzi, hogy 2019-ben a Tanács digitális szolgáltatási osztálya (SMART) széles körű szolgáltatást nyújtott a Tanácsnak, és jelentős beruházások történtek olyan új eszközök kifejlesztése terén, mint a fordításkezelési rendszer, a tájékoztató eszköz, a háromoldalú egyeztetések táblázatainak létrehozására és kezelésére szolgáló táblázatszerkesztő, a jogalkotási szövegek együttműködésen alapuló megszövegezésére és szerkesztésére szolgáló EDiT, az eAgenda és más technikai platformok;
36. ösztönzi a Tanácsot, hogy használjon nyílt forráskódú technológiát annak érdekében, hogy elkerülje a szállítóktól való függést, megőrizze a saját technikai rendszerei feletti ellenőrzést, erősebb biztosítékokat nyújtson a felhasználók magánéletének és adatainak védelmére, valamint növelje a biztonságot és az átláthatóságot a nyilvánosság számára;
37. arra bátorítja a Tanácsot, hogy kövesse az európai adatvédelmi biztos által az uniós intézmények és a Microsoft között 2018-ban aláírt intézményközi licencmegállapodás és végrehajtási szerződés újratárgyalására megfogalmazott ajánlást, hogy elérje a digitális szuverenitást, elkerülje a vevőfogvatartást és az ellenőrzés elmaradását, valamint biztosítsa a személyes adatok védelmét;
Átláthatóság
38. megállapítja, hogy – miután a Tanács jóváhagyta az európai ombudsmannak („az ombudsman”) a tagállamok számára a szponzorálással kapcsolatban nyújtott iránymutatásra vonatkozó ajánlását, továbbá a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának rendszeres emlékeztetői nyomán – a Tanács Főtitkársága 2020. június 29-én megküldte a delegációknak a Tanács elnökségei által a szponzorálással kapcsolatban követendő legjobb gyakorlatra vonatkozó iránymutatás-tervezetet; ismételten hangsúlyozza, hogy összeférhetetlenség veszélyezteti a Tanács és az egész Unió hírnevét;
39. megjegyzi, hogy a tagállamoktól elvárják saját tanácsi elnökségük finanszírozását, és sajnálatosnak tartja, hogy azok kiadásaik egy részét vállalati szponzorálásból fedezik; komoly aggodalmának ad hangot a lehetséges hírnévromlás miatt, amelyet ez a gyakorlat a Tanács és az Unió számára okozhat; sürgeti, hogy az elnökségek kerüljék el, hogy a költségek fedezésére vállalati szponzorálást alkalmazzanak, és e tekintetben kéri a Tanácsot, hogy irányozza elő az elnökségek költségvetésbe való bevonását;
40. arra ösztönzi a Tanácsot, hogy megfelelő tanáccsal lássa el az elnökségeket a szponzorálásra vonatkozó egyértelmű és átlátható szabályok meghatározása során, különös figyelmet fordítva az abból eredő esetleges összeférhetetlenségre, ha a vállalati szektornak kifejezett érdeke fűződik a Tanács által elfogadott határozatokhoz; sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen előrelépést az iránymutatások tekintetében, és különösen gondolkozzon el azon, hogy az iránymutatás jelenleg nem kötelező jellegű;
41. emlékeztet arra, hogy az ombudsman vizsgálatot (OI/2/2017) indított a Tanács 2017-ben végzett jogalkotási munkájának átláthatóságát illetően azzal a céllal, hogy a polgárok könnyebben nyomon követhessék az uniós jogalkotási folyamatot; üdvözli, hogy az ombudsman a közelmúltban pozitívan fogadta a Tanács által az átláthatóság irányába tett új lépéseket, például azt, hogy proaktív módon közzétette a jogszabálytervezetekről folytatott tárgyalások előrehaladásáról szóló jelentéseket, ami teljes mértékben összhangban áll az ombudsman által a vizsgálatai nyomán tett javaslatokkal, valamint az utolsó mentesítési állásfoglalásokban megfogalmazott kérésekkel;
42. emlékeztet arra, hogy az ombudsman OI/2/2017 számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalásában a Parlament túlnyomó többséggel támogatta az ombudsman jogalkotási átláthatóságra vonatkozó javaslatait, és arra kéri a Tanácsot, hogy javítsa tovább a jogalkotás átláthatóságát, különösen a tagállamok álláspontjának rögzítése és közzététele, valamint több háromoldalú egyeztetési dokumentum rendelkezésre bocsátása révén; sürgeti a Tanácsot, hogy fokozza az átláthatóság érdekében tett erőfeszítéseit többek között azáltal, hogy géppel olvasható formátumban közzéteszi a tanácsi munkadokumentumokat; felkéri a Tanácsot, hogy számoljon be a jogalkotás átláthatóságának javítása érdekében tett egyéb intézkedésekről;
43. felhívja a figyelmet az ombudsman 1946/2018/KR számú ügyben hozott határozatára, amelyben az ombudsman arra kérte a Tanács Főtitkárságát, hogy vezessen teljes körű nyilvántartást a lobbisták és az Európai Tanács elnöke vagy kabinetjének tagjai közötti találkozókról; határozottan támogatja az ombudsman azon kijelentését, hogy az elnök kabinetjének tagjai csak az átláthatósági nyilvántartásban szereplő érdekképviselőkkel találkozhatnak, illetve általuk szervezett eseményeken vehetnek részt; aggasztónak tartja, hogy ezt a kijelentést figyelmen kívül hagyták, és kéri, hogy adjanak arra választ az ombudsmannak;
44. örvendetesnek tartja, hogy a három intézmény (a Parlament, a Tanács és a Bizottság) ismételten kifejezte arra irányuló közös törekvését, hogy megállapodást érjenek el egy háromoldalú intézményi átláthatósági nyilvántartásról az érdekképviselőkkel folytatott kapcsolattartás átláthatóságának növelése érdekében; elismerését fejezi ki a Tanácsnak a német elnökség alatt tett pozitív lépéseiért és további eredményeiért, amelyek 2020. december 15-én a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló politikai megállapodáshoz vezettek, és arra ösztönzi az összes érintett szereplőt, hogy írják alá a Parlament által 2021. április 27-én elfogadott intézményközi megállapodást annak érdekében, hogy a nyilvántartás a Tanács bevonása révén kötelezővé váljon; sürgeti a Tanácsot, hogy terjessze ki a megállapodás hatályát azáltal, hogy a lobbisták számára kötelezővé teszi a nyilvántartásba vételt, amennyiben az aktuális vagy jövendőbeli elnökségek nagykövetével vagy a nagykövetek Állandó Képviselők Bizottságában (Coreper) helyet foglaló helyetteseivel, vagy a Tanács főtitkárával vagy főigazgatóival kívánnak találkozni;
45. megállapítja, hogy hét panaszt nyújtottak be az ombudsmanhoz és egy stratégiai vizsgálatra került sor, és ezek mind az átláthatóságot érintették; megjegyzi, hogy a hét panasz közül kettő esetében az ombudsman úgy vélte, hogy hivatali visszásság történt; megállapítja, hogy egy ügyet lezártak, kettő esetében úgy vélték, hogy azok nem jártak hivatali visszássággal, míg a fennmaradó két panasz továbbra is függőben van; megjegyzi, hogy a vizsgálat során, amely az eurócsoport üléseinek előkészítésében részt vevő szervek átláthatóságára vonatkozott, az ombudsman megállapította, hogy a Tanács lépéseket tett átláthatósági politikájának további javítása érdekében, és úgy határozott, hogy lezárja ezt a stratégiai vizsgálatot;
Kommunikáció
46. egyetért azzal, hogy a Tanács honlapja hozzáférhetőségének javítása, amely a 2018. évi külső ellenőrzési ajánlások részét képezte, 2019-ben prioritást élvezett; a biztató eredmények egyikeként üdvözli, hogy az úgynevezett „szakpolitikai oldalak”, amelyek háttér-információkat nyújtanak a Tanácsban tárgyalt főbb kezdeményezésekről és jogszabályokról, a honlap leggyorsabban növekvő részét alkották;
47. üdvözli, hogy a fejlesztések – többek között a fogyatékossággal élő személyek számára is – jobb internetes felhasználói élményt eredményeztek, amelyet a hozzáférhetőségi pontszám mér, és amelynek szintje a 2018 végi 47%-ról 2019 decemberére 67%-ra nőtt; megjegyzi, hogy a fennmaradó ellenőrzési ajánlásokat, amelyek elsősorban a felhasználói élményhez és a tartalom-létrehozási szabványokhoz kapcsolódnak, 2020-ban hajtják végre; kéri a Tanácsot, hogy a későbbiekben számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ellenőrzési ajánlások eredményeiről és előrehaladásáról, különösen a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését illetően;
48. megjegyzi, hogy a Tanács audiovizuális műsorszolgáltatási infrastruktúráját és gyártási létesítményeit 2019-ben továbbfejlesztették a műveletek hatékonyságának növelése, valamint egy olyan időtálló és jobb ellenállóképességű infrastruktúra biztosítása érdekében, amely képes kezelni a növekvő számú videoközvetítést;
A Tanács szerepe az Európai Ügyészség (EPPO) európai ügyészeinek kinevezésében
49. emlékeztet arra, hogy 2019-ben és 2020-ban a nemzeti előválogató bizottságok megnevezték jelöltjeiket az értékeléshez, és a kiválasztással foglalkozó európai tanácsadó testület tanácskozást folytatott az EPPO-hoz 2020-ban kinevezendő 22 európai ügyész képesítéseiről; emlékeztet arra, hogy az (EU) 2018/1696 végrehajtási határozat(6) szerint a kiválasztással foglalkozó európai tanácsadó testület értékeli a jelölteket és a Tanács számára rangsort állít fel, amelyet a Tanács figyelembe vesz;
50. emlékeztet arra, hogy a 2020. július 22-i (EU) 2020/1117 számú végrehajtási határozat(7) kimondja, hogy „a Belgium, Bulgária és Portugália által jelölt személyeket illetően a Tanács – az említett jelöltek érdemeinek a Tanács érintett előkészítő szerveiben elvégzett eltérő értékelése alapján – nem követte a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület preferenciájának nem kötelező jellegű sorrendjét”;
51. emlékeztet arra, hogy 2020. július 27-én Ausztria, Észtország, Hollandia és Luxemburg nyilatkozatot adott ki, amely kiemeli, hogy „el kell kerülni a kiválasztással foglalkozó nemzeti tanácsadó testületek rangsorai, valamint a kiválasztással foglalkozó európai tanácsadó testület rangsorai közötti versengést, mivel az erodálhatja a kinevezési folyamat európai alkotóelemét”;
52. sajnálatosnak tartja, hogy 2020 júliusa és szeptembere között a Tanács a Parlament több, írásbeli választ igénylő kérdésére sem adott megfelelő választ, amelyekben arra kérte a Tanácsot, hogy fejtse ki, miért döntött úgy, hogy nem követi a kiválasztással foglalkozó európai tanácsadó testület ajánlásait, továbbá részletezze, milyen értékelési folyamat alapján jutott arra a döntésre, hogy nem követi a kiválasztással foglalkozó európai tanácsadó testület ajánlásait;
53. rendkívül aggasztónak tartja azon médiahíreket, amelyek szerint a portugál kormány téves információkat szolgáltatott a Tanácsnak a kiválasztással foglalkozó európai tanácsadó testület által második helyre rangsorolt jelölt titulusáról és tapasztalatáról, aminek alapján az érintett jelöltet portugál európai ügyésszé nevezték ki;
54. emlékeztet arra, hogy az európai ügyészeknek függetlennek kell lenniük, és annak gyanúja, hogy egy nemzeti kormány a kiválasztással foglalkozó európai tanácsadó testület ajánlásával ellentétes módon beavatkozott egy jelölt érdekében, súlyosan negatív hatást gyakorolna az Európai Ügyészség mint intézmény hírnevére, feddhetetlenségére és függetlenségére;
A mentesítés megtagadásával kapcsolatos helyzet jelenlegi állása
55. hangsúlyozza a Parlament azon előjogát, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikke, valamint a költségvetési rendelet és a Parlament eljárási szabályzata vonatkozó rendelkezései értelmében a jelenlegi értelmezéssel és gyakorlattal összhangban gyakorolhassa mentesítési jogkörét, azaz az átláthatóság fenntartása és az uniós adófizetőkkel szembeni demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében mentesítést adjon;
56. megállapítja, hogy a Parlament közel húsz év alatt kialakította azt a gyakorlatot, hogy valamennyi uniós intézménynek, szervnek, hivatalnak és ügynökségnek mentesítést ad;
57. mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata támogatja az adófizetők és a közvélemény jogát ahhoz, hogy tájékoztatást kapjanak az állami bevételek felhasználásáról;
58. megismétli, hogy a nyílt és átlátható uniós közigazgatás és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme egyaránt megköveteli a nyílt és átlátható mentesítési eljárást, amelynek keretében valamennyi uniós intézmény elszámoltatható az általa végrehajtott költségvetésért a költségvetési rendelet 59. cikke alapján;
59. megismétli, hogy javítani kell az intézmények közötti együttműködést a mentesítési eljárás keretében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, az éves mentesítési eljárás során az Európai Parlament és a Tanács közötti együttműködésről szóló egyetértési megállapodás révén;
60. hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikke értelmében az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az azokban meghatározott eljárásokkal, feltételekkel és célkitűzésekkel összhangban járnak el, és az intézmények jóhiszeműen együttműködnek egymással;
61. emlékeztet az eddigi mentesítési eljárások során tapasztalt visszatérő nehézségekre, amelyeket a Tanács együttműködésének hiánya okozott, valamint emlékeztet arra, hogy a Parlament a 2009–2019. évi pénzügyi évekre vonatkozóan megtagadta a mentesítés megadását a Tanács főtitkára számára;
62. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet – amelyben a Parlamentnek csupán arra van lehetősége, hogy megtekintse a Számvevőszék és az európai ombudsman jelentéseit és a Tanács weboldalán szereplő információkat, de nem kap a Tanácstól írásbeli vagy szóbeli választ az éves mentesítési eljárás során – lehetetlenné teszi, hogy a Parlament megalapozott döntést hozzon a mentesítés megadásáról, ami tartósan negatív hatást gyakorol mindkét intézményre, és hiteltelenné teszi a költségvetési gazdálkodás politikai ellenőrzésével kapcsolatos eljárást;
63. hangsúlyozza, hogy e patthelyzet végleges feloldása érdekében újra kell indítani a tárgyalásokat a Tanáccsal egy kölcsönösen kielégítő megállapodás elérése céljából;
64. megismétli, hogy a Parlament tárgyalócsoportot hozott létre, és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága 2020. május 25-én levelet küldött a Tanács főtitkárának, amelyben javasolta a tárgyalások megkezdését;
65. továbbra is meg van győződve arról, hogy e kérdésben lehetséges a megállapodás, ezért felhívja a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül indítsa újra e tárgyalásokat egy olyan megoldás érdekében, amely tiszteletben tartja a polgárok elszámoltathatósági jogát;
66. megjegyzi, hogy különbséget kell tenni az érintett intézményeknek a mentesítési eljárásokban játszott eltérő szerepe között; hangsúlyozza, hogy a Parlament nem fogadja el, hogy a két intézmény egyenértékű és reciprok szerepet töltsön be a mentesítési eljárásban;
67. a Tanács azon konkrét szerepét illetően, hogy intézményként ajánlásokat tesz a mentesítési eljárással kapcsolatban, megismétli a Tanácshoz intézett azon kérését, hogy tegyen mentesítési ajánlásokat a többi uniós intézményt illetően;
68. elismeri, hogy a folyamatban mutatkozó pozitív tendenciát megszakította a Covid19-járvány; aggodalommal állapítja meg, hogy 2020 őszén a Parlament részéről minden arra irányuló kísérlet kudarcot vallott, hogy előzetes eszmecsere céljából találkozzon a Tanáccsal;
69. rámutat, hogy amíg a felek nem folytatnak tárgyalást egymással, addig a Parlament álláspontja változatlan marad, és a felek közötti tárgyalás az ügy megoldásának előfeltétele;
70. emlékeztet Věra Jourová alelnök és Johannes Hahn biztos 2019. évi parlamenti meghallgatásuk során tett nyilatkozatára, miszerint hajlandók szerepet vállalni e kérdésben annak érdekében, hogy nagyobb átláthatóságot lehessen elérni a Tanács költségvetésének végrehajtása tekintetében; úgy véli, hogy a tárgyalásokat ki lehetne terjeszteni a Bizottságra is annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament megkapja a szükséges információkat arra vonatkozóan, hogy a Tanács hogyan hajtja végre költségvetését.
71. megjegyzi, hogy sok közlemény és dokumentum csak angol nyelven érhető el; megjegyzi továbbá, hogy a munkaülések tolmácsolási lehetőség nélkül zajlanak; kéri a Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben az Alapjogi Chartában és az 1/1958/EK rendeletben, valamint a belső iránymutatásokban és határozatokban, például a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatban foglalt elveket, jogokat és kötelezettségeket; következésképpen kéri a Tanácsot, hogy biztosítsa a többnyelvűség tiszteletben tartásához szükséges emberi erőforrásokat, növelve a fordítást és a tolmácsolást ellátó személyzet számát;
A Tanács (EU) 2018/1696 végrehajtási határozata (2018. július 13.) az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló (EU) 2017/1939 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület működési szabályzatáról (HL L 282., 2018.11.12., 8. o.).
A Tanács (EU) 2020/1117 végrehajtási határozata (2020. július 27.) az Európai Ügyészség európai ügyészeinek kinevezéséről (HL L 244., 2020.7.29., 18. o.).
2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Az Európai Unió Bírósága
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, IV. szakasz – az Európai Unió Bírósága (2020/2143(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0223/2020)(2),
– tekintettel az Európai Unió Bíróságának a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Jogi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0064/2021),
1. mentesítést ad hivatalvezetője számára az Európai Unió Bírósága 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Unió Bíróságának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, IV. szakasz – az Európai Unió Bírósága (2020/2143(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, IV. szakasz – az Európai Unió Bírósága,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Jogi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0064/2021),
A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elégedetten veszi tudomásul, hogy a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék nem állapított meg jelentős hiányosságokat az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken;
2. üdvözli, hogy ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a 2019. december 31-én véget ért év kifizetéseinek egésze a Bíróság igazgatási és egyéb kiadásai tekintetében lényeges hibáktól mentesek, és hogy a vizsgált felügyeleti és ellenőrzési rendszerek hatékonyak voltak;
3. általános megjegyzésként sajnálja, hogy a Számvevőszék éves jelentése „Igazgatás” című 9. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül; kéri, hogy az említett fejezettel kapcsolatos ellenőrzési munka összpontosítson jobban a Bíróság számára nagy jelentőséggel bíró vagy akár kritikus kérdésekre;
4. megállapítja, hogy a Bíróság költségvetése 429 468 936 EUR volt (2018-ban 410 025 089 EUR, 2017-ben pedig 399 344 000 EUR), valamint hogy a végrehajtási arány 98,7% volt (szemben a 2018-as 99,18%-kal és a 2017-es 98,69%-kal); megállapítja, hogy mind az 1. cím (az intézménynél dolgozó személyek), mind pedig a 2. cím (épületek, bútorok, berendezések és egyéb működési költségek) végrehajtási aránya igen magas volt, az 1. cím esetében 98,4% (2018-ban 99% és 2017-ben 98,6%), a 2. cím esetében pedig 99,6% (2018-ban 99,8% és 2017-ben 98,1%);
5. megjegyzi, hogy a Bíróság költségvetésének közel 75%-át fordították a tagokhoz és a személyzethez kapcsolódó kiadásokra (1. cím), közel 25%-át pedig infrastrukturális kiadásokra (2. cím), különösen épületekre és információs technológiákra; megállapítja, hogy a 2018-ról 2019-re átvitt előirányzatok 21 092 468 EUR-t tettek ki (főleg az épületekből, ennek összege 15 038 328 EUR), és ennek 87,21%-át használták fel 2019-ben, míg 2018-ban ugyanez az érték 85,45% volt;
6. aggodalommal állapítja meg, hogy a Bíróság a 2017. évi mentesítési állásfoglalásban megállapítottakhoz hasonlóan továbbra is túlbecsüli egyes kötelezettségvállalásait: a 104. költségvetési tétel („tagok kiküldetései”) esetében a kötelezettségvállalás 299 750 EUR volt, a kifizetés viszont csupán 34 340 EUR; a 162. költségvetési tétel („az intézménynél dolgozó személyek kiküldetései”) esetében a kötelezettségvállalás 498 500 EUR volt, a kifizetés viszont csupán 272 898 EUR; a 106. költségvetési tétel („tagok képzése”) esetében a kötelezettségvállalás 270 065 EUR volt, a kifizetés viszont csupán 164 263 EUR; a 1612. költségvetési tétel („az intézménynél dolgozó személyek képzése”) esetében pedig a kötelezettségvállalás 1 528 061 EUR volt, a kifizetés viszont csupán 706 717 EUR; megjegyzi azonban, hogy 2020-ban jelentős összegeket fizettek ki az átvitt kötelezettségvállalásokból; felhívja a Bíróságot, hogy továbbra is tegyen meg minden erőfeszítést a hatékony és eredményes pénzügyi tervezés valamennyi költségvetési tétel tekintetében történő biztosítása érdekében, hogy elkerülje a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti jelentős eltéréseket;
Humánerőforrás
7. tudomásul veszi, hogy a Bíróság 2019-ben 2 256 személyt foglalkoztatott (míg 2018-ban 2 217, 2017-ben pedig 2 180 főt); megállapítja, hogy az álláshelyek tevékenységi ágazatok szerinti felosztása továbbra is hasonló az előző évekéhez, mivel az álláshelyek majdnem 85%-a az igazságszolgáltatási és nyelvi tevékenységekhez tartozott; az álláshelyek betöltésével kapcsolatban megállapítja, hogy az 2018-hoz hasonlóan 2019-ben is nagyon magas, 97% körüli volt; tudomásul veszi azonban, hogy a munkaerő-felvétel terén nehézségek tapasztalhatók, amelyeket a szakmai előmenetel korlátozottabb lehetőségei, valamint a kezdő besorolási fokozatokhoz tartozó alapfizetésnek a magas luxemburgi megélhetési költségekhez képest alacsony összegei okoznak; ismét aggodalmának ad hangot a Luxemburgba rendelt uniós köztisztviselőket a vásárlóerő tekintetében sújtó egyenlőtlenség egyre fokozódó problémája miatt;
8. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a nemek közötti egyensúly hiányával a bírói kollégiumon belül; hangsúlyozza, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elkötelezett a nemek közötti egyensúly mellett; elismeri ugyanakkor, hogy az esélyegyenlőség terén tett erőfeszítések igazgatási szinten egyre látványosabbak, mivel a középvezetőként dolgozó nők aránya 41%, a felső vezető nőké pedig 40%; megállapítja, hogy általánosságban a személyzet 39%-a férfi és 61%-a nő, az AD besorolású személyzet esetében pedig 46% a férfiak és 54% a nők aránya;
9. hangsúlyozza, hogy szükség van a személyzet földrajzi egyensúlyának javítására, különös tekintettel a vezetői beosztásokra, mivel 2020 közepére 58 egységvezetőből 15 (25,8%) és 15 igazgatóból csupán 2 (13,3%) származik olyan tagállamból, amelyek 2004 májusa óta csatlakoztak az Unióhoz (2018-ban 57 egységvezetőből 15 és 13 igazgatóból kettő származott ilyen tagállamból); felszólítja a Bíróságot, hogy e tekintetben tegyen további erőfeszítéseket, ösztönözve az alulreprezentált állampolgárságú jelöltek pályázatait és kihasználva az intézményközi cserék nyújtotta lehetőségeket;
10. kéri a Bíróság esélyegyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó egységét, hogy mérje fel, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az esélyegyenlőség elveinek további erősítésére és integrálására a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, valamint hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra;
11. aggodalommal veszi tudomásul, hogy az elmúlt években nagyon sok esetben számoltak be kiégésről a Bíróságnál; üdvözli, hogy 2019-ben a Bíróság számos intézkedést hozott a kiégés megelőzése és kezelése érdekében, például felvett egy pszichológust, képzéseket szervezett a személyzet számára, és kötelező vezetői képzési programot indított, amely egy jelentős jólléti elemet is tartalmaz; úgy véli, hogy a költségvetési megszorításokkal és a létszámcsökkentési intézkedésekkel kapcsolatos döntéseknek összhangban kell lenniük a magas színvonalú teljesítmény fenntartásának elvével, tiszteletben kell tartaniuk az alkalmazottak jóllétét és elégedettségi szintjét, és figyelembe kell venniük a Bíróságra nehezedő és az elmúlt évek során folyamatosan növekvő terhet; sürgeti a Bíróságot, hogy szorosan kövesse nyomon a növekvő munkateher kezelését célzó, újonnan bevezetett intézkedések hatékonyságát, és tegyen jelentősebb erőfeszítéseket a kiégések megelőzésére; ösztönzi a Bíróságot, hogy a meglévő rugalmas munkafeltételeket egészítse ki az alkalmazottak lecsatlakozáshoz való jogának védelmével;
12. üdvözli, hogy a kiégés előfordulásának csökkentése és a hatékonyság növelése érdekében a Bíróság lépéseket tesz annak értékelésére, hogy a munkaterhelés arányosan oszlik-e meg a különböző csapatok és a személyzet különböző tagjai között; megállapítja, hogy a Bíróság és a Törvényszék elnöke felelős az ügyek elosztásáért, figyelembe véve a jelenlegi és a várható munkaterhelést; kiemeli, hogy a helyzet pontos felmérése céljából eszközöket bocsátottak rendelkezésre, például hathetente elemzik a munkaterhelést; megállapítja, hogy az igazgatási szolgálatok esetében a vezetők a munkaterhelés folyamatos növekedését és a rendelkezésre álló erőforrások korlátozottságát figyelembe véve folyamatosan figyelemmel kísérik a munkaterhelést és annak elosztását a személyzet különböző tagjai között, hogy megtehessék a szükséges kiigazításokat;
13. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2019-ben a Bíróságon belüli szakmai gyakorlatoknak csupán 48,5%-a volt fizetett gyakorlat; megállapítja ugyanakkor, hogy ez az arány 2018-ban még csak 31,7% volt; elismeri, hogy 2019 átmeneti év volt az új rendszer fokozatos bevezetése felé (a Bíróság 2018. december 3-i határozata biztosít lehetőséget az intézmények által fizetett gyakornokok felvételére); tudomásul veszi azt a becslést, hogy a Bíróság 2020-ban gyakornokai 75%-át díjazza; megállapítja, hogy a Covid19-válság kapcsán törölt összes szakmai gyakorlat fizetetlen gyakorlat volt; sürgősen felhívja a Bíróságot, hogy gyakornokait olyan fizetett szerződéssel alkalmazza, amely legalább a megélhetési költségeket fedező juttatásokat nyújt, kivéve azokat az eseteket, amikor a gyakornokok a Bíróság által aláírt intézményközi megállapodásokkal összhangban más forrásokból díjazásban részesülnek;
14. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2015-ben elfogadott strukturális reform harmadik és egyben utolsó szakaszának keretében 2019-ben hét további bíró csatlakozott a Törvényszékhez, ami a Törvényszék bírái számának megduplázódásához vezetett;
15. megjegyzi, hogy 2019-ben a Bíróságról 5 tag távozott és 4 tag érkezett, a Törvényszékről pedig 8 tag távozott és 14 érkezett; megjegyzi, hogy a Törvényszék bíráinak száma jelenleg 52, összhangban azzal a döntéssel, hogy fokozatosan megduplázzák a bírák számát; megjegyzi, hogy a bírósági határozatok minősége és a Törvényszék folyamatban lévő reformja nem képezte a Számvevőszék 2017-es felülvizsgálatának részét, azonban a Számvevőszék hivatkozik az (EU, Euratom) 2015/2422 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy „2020. december 26-ig a Bíróság [...] jelentést készít a Törvényszék működéséről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára, amely különösen a Törvényszék hatékonyságára, a bírói létszám 56 főre történő emelésének szükségességére és eredményességére, az erőforrások felhasználására és eredményességére, valamint további különös hatáskörű tanácsok kialakítására és/vagy egyéb strukturális változásokra összpontosít”(6);
16. kéri a Bíróságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az igazgatási folyamatok hatékonyságában elért minden olyan fejlesztésről, amely elengedhetetlennek tűnik az egyre növekvő munkaterhelés mellett; megismétli, hogy szükség van a folyamatban lévő reformokra annak biztosítása érdekében, hogy a Bíróság megfelelően készen álljon a jövőbeni kihívásokra való reagálásra és általános teljesítményének további javítására az esetek kezelésében bekövetkező észszerűtlen késedelem elkerülése érdekében;
Etika és feddhetetlenségi stratégia
17. üdvözli a tagok utazásaira vonatkozó belső jogi keret módosításait, különösen a hivatali gépjárművek és sofőrök igénybevételével kapcsolatban; megállapítja, hogy sofőr igénybe vétele ma már csak két konkrét esetben lehetséges: előzetesen engedélyezett üzleti utak, amelyeket a tagok külső tevékenységek céljából hajtanak végre (az ilyen üzleti utazásokra vonatkozó szabályok nem írnak elő semmilyen konkrét helyzetet, kivéve, ha olyan kivételes körülmények állnak fenn, amikor a sofőrt felkérhetik a tag származási országába vagy bármely más országba anélkül történő utazásra, hogy tagot szállítanának a járműben), és különleges körülmények (egészségügyi vagy orvosi okok, biztonsági vagy védelmi okok és a vis maior esetei) miatt szükségessé tett utazások;
18. megállapítja, hogy 2019-ben egy állítólagos zaklatásról számoltak be, és arra a következtetésre jutottak, hogy az állítólagos tények nem minősülnek a személyzeti szabályzat 12a. cikke szerinti zaklatásnak; megállapítja, hogy 2019-ben egy vizsgálatot zártak le a személyzet tagjai által elkövetett zaklatás miatt, és hogy az esettel a Közszolgálati Törvényszék egykori bírója által vezetett közigazgatási vizsgálat keretében foglalkoztak; megállapítja, hogy más panasz nem érkezett, és a bírósági ügyek kezelése vagy a büntetések tekintetében nem merült fel kiadás; elégedetten veszi tudomásul, hogy a tiszteletteljes munkakörnyezet előmozdítása és a zaklatás bármilyen formájának megakadályozása érdekében a Bíróság intranetes oldalán közzéteszik a zaklatásellenes szabályokat és eljárásokat;
19. megállapítja, hogy 2019-ben egy visszaéléssel kapcsolatos bejelentésre került sor, és egyúttal ez volt az első olyan, amelynek alapján a Bíróság által a visszaélések bejelentésére vonatkozóan 2017-ben elfogadott szabályok alkalmazására került sor; üdvözli, hogy a szóban forgó eset megmutatta, hogy a szabályok megfelelnek a célnak; megállapítja, hogy nem tartották szükségesnek az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tájékoztatását, mivel a Bíróság rendelkezésére álló információk lehetővé tették a megfelelő döntések meghozatalát; mindazonáltal kéri a Bíróságot, hogy számoljon be erről az ügyről a mentesítésért felelős hatóságnak;
20. üdvözli a 2019-ben megtartott, „A helyes magatartás szabályai” című képzést, amelyen 63 alkalmazott vett részt; megállapítja, hogy az említett képzést azért szervezték meg, hogy az újonnan érkezőket és az egyéb alkalmazottakat tájékoztassák a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek szerinti kötelezettségeikről; elégedetten veszi tudomásul, hogy a tanfolyamok olyan témákat ölelnek fel, mint például a zaklatás, a visszaélések bejelentése, az összeférhetetlenség megelőzése és más etikai kérdések; üdvözli, hogy a visszaélések bejelentése és az összeférhetetlenség is bekerült a pénzügyi képzés tartalmába; ösztönzi a Bíróságot, hogy ezt a képzést továbbra is rendszeresen tartsa meg az újonnan érkezők számára, és rendszeres időközönként a személyzet többi tagja számára is; felkéri a Bíróságot, hogy mozdítsa elő más, hasonló jellegű képzések szervezését;
21. megállapítja, hogy az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszokkal kapcsolatos ügyek tekintetében 2019. január 1-jén két ügy volt folyamatban, és 2019-ben egy ügyet nyitottak meg; üdvözli, hogy 2019-ben mindhárom ügyet lezárták anélkül, hogy az európai ombudsman hivatali visszásságot állapított volna meg;
22. üdvözli, hogy a Humánerőforrás-ügyi és Személyzeti Adminisztrációs Igazgatóságon belül létrejött az esélyegyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó egység, melynek célja egy olyan irányvonal kidolgozása és végrehajtása, amely különös figyelmet fordít az esélyegyenlőség és a sokféleség elvének a humánerőforrás-menedzsment különböző eljárásaiba történő integrálására; kéri a Bíróságot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a munka végrehajtásáról és eredményeiről;
23. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bíróság nem tudott tájékoztatást adni a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos belső eljárásairól a vezető beosztásban lévő alkalmazottakat illetően; emlékeztet a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának azon kérésére, hogy a Bíróság e tekintetben haladéktalanul állapítson meg és tegyen közzé szigorú szabályokat; emlékeztet továbbá az európai ombudsman arra vonatkozó 2018-as kezdeményezésére, amely a „forgóajtó-jelenségre” vonatkozóan a személyzeti szabályzatban foglalt rendelkezések legmegfelelőbb végrehajtásának mikéntjét érinti;
24. tudomásul veszi a Bíróság tagjainak a hivatali idejük utáni foglalkoztatására vonatkozó, hatályos szabályokat; megállapítja, hogy a magatartási kódex számos különböző korlátozást határoz meg, például egy hároméves várakozási időszakot, amely alatt a volt tagok nem képviselhetnek feleket a Bíróság előtti ügyekben; megállapítja továbbá, hogy a volt tagokat semmilyen módon nem szabad bevonni olyan ügyekbe, amelyek folyamatban voltak a tagságuk szerinti bíróság előtt, vagy más olyan ügyekbe, amelyek olyan folyamatban lévő vagy lezárt ügyekkel kapcsolatosak, amelyekkel a bíróság tagjaként foglalkoztak;
25. üdvözli, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának kérésére a Bíróság közzétette honlapján tagjai külső tevékenységeinek listáját; szorgalmazza, hogy az átláthatóság érdekében további részletes információkat kell közzétenni olyan kérdésekben, mint a felsorolt tevékenységek célja, dátuma, helyszíne, a kapcsolódó útiköltségek és napidíjak, valamint hogy ezeket a költségeket a Bíróság vagy harmadik fél fizette-e; megállapítja, hogy a külső tevékenységekben való részvétel előzetes engedélyhez kötött, a tagok ítélkezési gyakorlat terjesztésével kapcsolatos feladatainak körébe kell tartoznia, és összeegyeztethetőnek kell lennie a magatartási kódex követelményeivel;
26. ösztönzi a Bíróságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a személyzet magatartási kódexéhez kapcsolódó általános intézkedéscsomag véglegesítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a tagok legutóbb felülvizsgált magatartási kódexe 2017. január 1-jén lépett hatályba; ismét hangsúlyozza, hogy részletes rendelkezésekre van szükség olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint az összeférhetetlenség, a külső tevékenységek, a szolgálati jogviszony megszűnését követő foglalkozási tevékenységek és a házastársak fizetett foglalkoztatása; megállapítja, hogy a jelenlegi egészségügyi helyzet miatti többletterhelés késleltette a folyamatot;
27. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi érdekekről szóló nyilatkozatok továbbra is önbevalláson alapulnak; felhívja a Bíróságot, hogy gyorsítsa fel annak vizsgálatát, hogy ez a mechanizmus javítható-e az igazságszolgáltatás függetlenségének elvével összhangban, és tegyen jelentést a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának; megállapítja, hogy hivatalba lépésekor valamennyi tag nyilatkozatot nyújt be pénzügyi érdekeiről, és szükség esetén frissíti azt; megállapítja, hogy az egyes bíróságok elnökei megvizsgálják a nyilatkozatokat az összeférhetetlenség elkerülése érdekében, amikor az ügyeket kiosztják a különböző előadó bíróknak; ismételten hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy harmadik, független fél feladata lenne, hogy felülvizsgálja a pénzügyi érdekekről szóló nyilatkozatokat és értékelje az összeférhetetlenség fennállását;
28. üdvözli, hogy a Bíróság hajlandó biztosítani a nagyobb átláthatóságot; ösztönzi a Bíróságot, hogy tegye közzé weboldalán a tagok önéletrajzát, és felszólítja, hogy vegye figyelembe a többi intézmény és a tagállamok által e téren alkalmazott megközelítéseket;
Épületek és biztonság
29. üdvözli a Bíróság főépülete 5. bővítésének átadását, többek között a 2019 júliusában átadott új C tornyot; tudomásul veszi, hogy összesen 42 631 m² alapterületről van szó, amelyből megközelítőleg 14 850 m² irodaterület, és ez lehetővé tette a Bíróság számára, hogy felmondja a Kirchbergben az elmúlt években bérelt előző épület bérletét; megállapítja, hogy az egylégterű irodákról szóló felmérést követően változtatásokat hajtottak végre az irodák elrendezésében, valamint hogy a változtatások kielégítőnek bizonyultak, és lehetővé tették a Bíróság számára, hogy megfelelő megoldásokat kínáljon a szolgálatok és az alkalmazottak számára;
30. kéri a Bíróságot, hogy számoljon be arról, hogy az egyes esélyegyenlőségi bizottságok (Intercopec) milyen megállapításokra jutottak a fogyatékosság témakörében, valamint a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek helyzetének a Bíróság épületeinek a bejutás és a megfelelő irodai berendezések tekintetében történő észszerű módosítása révén való lehetséges javításával kapcsolatban, beleértve ezen személyek sürgősségi evakuálását is;
31. elismeri, hogy a Bíróság rendelkezik válságügyi testületekkel, ami lehetővé teszi számára az esetleges incidensekre való eredményes reagálást a személyzet, az épületek és az információk biztonságának garantálása, valamint az üzleti folytonosság biztosítása érdekében, valamint hogy e testületek 2020-ban a Covid19-válság során hasznosnak és jól működőnek bizonyultak; megállapítja, hogy a 2026. sz. költségvetési tétel („Épületbiztonság és -felügyelet”) többletkiadásai 2019-ben megközelítőleg 500 000 EUR-t tettek ki;
Környezetvédelmi vetület
32. értékeli, hogy a Bíróság a különböző környezeti szempontok mutatók alapján történő figyelemmel kísérését előíró 1221/2009/EK rendelet(7) (EMAS III) alkalmazásával folyamatosan javítja környezeti teljesítményét; üdvözli, hogy a teljes munkaidős egyenértékhez viszonyított arányban kifejezett 11 mutató többsége 2015-höz, a Bíróság EMAS-rendszerének bázisévéhez képest 2019-ben kedvező tendenciát mutatott; ösztönzi a Bíróságot, hogy karbonsemleges munkamegoldások és tiszta energiaforrások alkalmazásával folytassa környezeti lábnyomának csökkentését;
Kommunikáció
33. érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a Bíróság 2019-ben folytatott kommunikációs tevékenységeinek egyik fő pontja a védett közösségi média annak érdekében történő fokozottabb használata volt, hogy biztosítsák információinak szélesebb körben történő terjesztését; megjegyzi, hogy a Bíróság 2019 novemberében aktívan használni kezdte a LinkedInt, hogy tájékoztassa az érdekelt feleket munkájáról; ösztönzi a Bíróságot, hogy a nagyobb átláthatóság és szélesebb körű tájékoztatás érdekében jelenjen meg a szabad és nyílt forráskódú közösségimédia-hálózatokon, például a Mastodonon is; üdvözli, hogy 2019-ben a Bíróság honlapját összesen 8 150 232 alkalommal látogatták meg (szemben a 2018. évi 8 270 495-tel), és 36 065 064 volt az oldalmegtekintések száma (szemben a 2018. évi 32 808 573-mal); megállapítja, hogy 2018-ban és 2019-ben is összesen 60 000 EUR-t különítettek el bizonyos olyan médiafigyelő munkák kiszervezésére, amelyeket házon belül már nem lehetett elvégezni, mivel bizonyos emberi erőforrásokat más feladatokra kellett átcsoportosítani;
34. ösztönzi a Bíróságot az átláthatóság fokozására, és üdvözli a Bíróság azon döntését, hogy az Europe by Satellite-on keresztül élőben közvetíti a nagytanács ítéleteinek kihirdetését; tudomásul veszi, hogy maguknak a meghallgatásoknak a közvetítése összetett és költséges lenne, mivel ezekre 24 nyelven kerül sor, és szinkrontolmácsoláshoz való hozzáférés nélkül az uniós polgárok túlnyomó többsége számára rendkívül nehezen lenne követhető; üdvözli azt a tényt is, hogy 2019 novemberétől a Bíróság az Európai Unió Igazságügyi Hálózatának honlapján közzéteszi a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmeit, belső kutatási feljegyzéseit és a nemzeti bírósági határozatokat;
35. hangsúlyozza a nemzeti bírákkal való együttműködés fejlesztését, akik közül 2019-ben 2 824 érkezett a Bírósághoz szemináriumok, képzések, látogatások vagy szakmai gyakorlatok céljából, míg 2018-ban ez az szám 2 292 volt;
36. üdvözli az Európai Unió Igazságügyi Hálózatának pozitív fejlődését, és gratulál a Bíróságnak az átláthatóság előmozdításához azáltal, hogy Jogi Bizottság 2018. évi mentesítési eljárás részét képező, a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága számára készített véleményének megfelelően 2019-ben ingyenes hozzáférést biztosított honlapján az Európai Unió Igazságügyi Hálózatának platformjáról származó eljárási és doktrínai dokumentumokhoz; üdvözli a digitális területen elért haladást, különösen az új „igazságügyi dokumentáció” eszköz formájában, amely megkönnyíti a hozzáférést a Bíróság előtt folyamatban lévő egyes ügyek kezelésével kapcsolatos dokumentumokhoz és információkhoz;
Intézményközi együttműködés
37. üdvözli, hogy a Bíróság mindenkor teljes mértékben együttműködött az OLAF-fal, és hogy a Bíróság elkötelezett amellett, hogy folytassa ezt a pozitív együttműködést; hangsúlyozza, hogy 2019-ben fegyelmi intézkedést hoztak egy 2018-ban végrehajtott OLAF-vizsgálatot követően, és megállapítja, hogy az OLAF-ot erről tájékoztatták; megállapítja továbbá, hogy 2019-ben egy OLAF-vizsgálatot indítottak, amely még mindig folyamatban van, és intenzív együttműködést eredményezett az OLAF-fal;
38. üdvözli, hogy új fejezet szerepel a Bíróság éves tevékenységi jelentésében, amely a 2018. évi mentesítési állásfoglalásban kérteknek megfelelően a más uniós intézményekkel és szervekkel kötött, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos díjakkal, szolgáltatásokkal és kapcsolódó kérdésekkel foglalkozik; megállapítja, hogy a Bíróság tovább folytatta az intézményközi együttműködés több szempontú stratégiájának kidolgozását, és az intézményközi szolgáltatási szintű megállapodások összértéke 2019-ben 7 852 221 EUR volt; tudomásul veszi az intézményközi pályázati felhívások megszervezését, melyekben a Bíróság vagy partner vagy vezető, lehetőséget biztosítva a jobb piaci árak kihasználására és a kapcsolódó irányítási költségek optimalizálására; tudomásul veszi a fordítás és tolmácsolás terén a Tolmácsolási és Tolmácsolási Intézményközi Bizottság keretében folytatott együttműködést;
39. üdvözli a Bíróság intézményközi csoportokban vagy hálózatokban való részvételét olyan különféle területeken, mint például az épületek és biztonság, a környezetvédelem, a jogi informatika, a szakképzés, a könyvtár, az információ és a kommunikáció; megállapítja, hogy a Bíróság és más intézmények közös megosztott alkalmazásai lefedik az adminisztratív igazgatás főbb területeit, például az emberi erőforrásokat, a bérszámfejtést, a költségvetést, valamint a pénzügyi és számviteli irányítást; megállapítja, hogy a Bíróság aktívan együttműködik a Bizottsággal az elektronikus fordítási eszköz fejlesztésében; tudomásul veszi, hogy a Bíróság részt vesz az ír hatóságokkal és más uniós intézményekkel közös intézményközi ellenőrző csoportban, amelynek feladata annak előkészítése, hogy 2022. január 1-jén megszüntessék az ír nyelvre vonatkozó eltérést;
40. elismeri, hogy a Bíróság gondosan figyelembe veszi a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának a mentesítési állásfoglalásokban megfogalmazott ajánlásait; kiemeli e visszajelzés fontosságát, amint az a Bíróság mentesítésért felelős hatóságnak szóló nyomonkövetési dokumentumában szerepelt;
Digitalizáció, kiberbiztonság
41. kiemeli és üdvözli azt a tényt, hogy a Bíróság 2019 folyamán saját digitális stratégiájával összhangban folytatta az integrált esetkezelési rendszer program (SIGA program) kidolgozását, amelynek célja egy olyan integrált rendszer kiépítése, amely felváltja a Bíróság és a Törvényszék által használt igazságszolgáltatási alkalmazások többségét; megállapítja, hogy a SIGA program 2018 közepén, a Számvevőszék ajánlása nyomán indult; üdvözli, hogy a Bíróság a továbbiakban is fejleszti informatikai helyzetét; megállapítja, hogy a projektekbe és berendezésekbe történő beruházásokat 2019-ben 2018-hoz képest 1,3 millió EUR-val növelték;
42. tudomásul veszi, hogy a Bíróság továbbra is biztosította informatikai műveleteinek biztonságát, szoros együttműködésben az uniós intézmények, szervek és ügynökségek hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportjával; megállapítja, hogy 2019 folyamán a Bíróság minden olyan kibertámadást kezelni tudott, amellyel szembesült, és nagyobb incidensek nélkül biztosíthatta az egész informatikai környezet védelmét; üdvözli, hogy a kibervédelem biztosítása érdekében tett technikai és operatív intézkedések mellett a Bíróság 2019-ben jelentős tudatosságnövelő kezdeményezéseket indított el;
43. üdvözli, hogy a Bíróság megerősítette az adatvédelemre vonatkozó belső jogi keretét annak érdekében, hogy független felügyeleti hatóságokat hozzon létre, amelyek feladata a személyes adatok Bíróság és Törvényszék általi kezelésének nyomon követése, amikor azok igazságszolgáltatási minőségükben járnak el;
44. megjegyzi, hogy a Bíróság innovációs laboratóriumot hozott létre annak érdekében, hogy feltárja a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási rendszerekben történő alkalmazásának lehetőségeit; aggodalmát fejezi ki a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási rendszerekben való alkalmazásának emberi jogi hatásai miatt; kéri a Bíróságot, hogy nyújtson több információt a Parlamentnek az innovációs laboratórium tevékenységeiről;
45. megjegyzi, hogy az európai adatvédelmi biztos 2019-ben két vizsgálatot végzett a Bíróságnál; kiemeli, hogy a 2018-ban indított első vizsgálat a Bíróság honlapján található webszolgáltatások használatára vonatkozott; üdvözli, hogy az európai adatvédelmi biztos ajánlásait követve és a Bíróság ítéletének(8) fényében a honlapot kiigazították; megállapítja, hogy folyamatban van a Microsoft-termékek Bíróság általi használatának második vizsgálata; megállapítja, hogy a Bíróság a rugalmas megközelítés stratégiáját követi, figyelembe véve mind a nyílt forráskódú technológiákat, mind a kereskedelemben kapható szoftvereket és hardvereket, szükségleteitől függően;
46. bátorítja a Bíróságot, hogy kövesse az európai adatvédelmi biztos által az uniós intézmények és a Microsoft között 2018-ban aláírt intézményközi licencmegállapodás és végrehajtási szerződés újratárgyalására megfogalmazott ajánlást, hogy elérje a digitális szuverenitást, elkerülje a vevőfogvatartást és az ellenőrzés elmaradását, valamint biztosítsa a személyes adatok védelmét;
47. üdvözli, hogy a Bíróságnál 2019 folyamán egyre többször használták az e-Curiát (a Bíróságnak 2019-ben benyújtott összes eljárási irat 80%-át ezen a csatornán keresztül nyújtották be), és hogy a használat százalékos aránya 2020-ban, a Covid19-válság során tovább nőtt ; ösztönzi a Bíróságot, hogy lehetőség szerint továbbra is fokozza a digitális eszközök használatát eljárásaiban; teljes mértékben megérti a Bíróság azon aggályait, hogy az e-Curia használatának minden körülmények között történő bevezetése aránytalan lehet, és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés esetleges korlátozását eredményezheti;
48. kiemeli, hogy az e-Curia 2011. novemberi bevezetése jelentős hatással volt a postai költségek csökkentésére (míg ezek a költségek 2011-ben 720 598 EUR-t tettek ki, 2019-ben már csak 89 954 EUR-t, ami a több mint 87%-os csökkenés nyolc év alatt); ösztönzi továbbá a Bíróságot az integrált ügykezelési rendszer létrehozása iránti elkötelezettségét illetően, végrehajtva a bírósági eljárás valamennyi szakaszának a lehető legnagyobb mértékben történő digitalizálását is;
49. üdvözli az e-Curia alkalmazáshoz való csatlakozások számának folyamatos növekedését (2019-ben 6 588, szemben a 2018. évi 4 865-tel), valamint azt, hogy az alkalmazást valamennyi tagállam használja, ami egyszerre mutatja, hogy platform hatékony, és hogy a eredményes volt az arra irányuló fellépése, hogy a nyilvánosság tisztában legyen az alkalmazás létezésével, hatékonyságával, gyorsaságával és előnyeivel; üdvözli továbbá, hogy nőtt az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtott eljárási iratok aránya, amely a Törvényszéken 93% (a 2018-as 85%-hoz képest), a Bíróságon pedig 80% volt (a 2018-as 75%-hoz képest);
Belső irányítás, belső ellenőrzés, teljesítmény
50. üdvözli a strukturális reform harmadik szakaszának 2019-ben történő lezárását, amely jelentős strukturális változásokat hozott a Törvényszék szempontjából, különös tekintettel a szellemi tulajdonnal és a személyzeti ügyekkel foglalkozó szakosodott tanácsok létrehozására, az elnökök és az alelnök fokozottabb részvételére az igazságügyi munkában, valamint a tanácsok teljesítményének statisztikai nyomon követését és a Törvényszék félidős tervezését szolgáló rendszerek korszerűsítésére;
51. megjegyzi, hogy a Bíróságot alkotó két bíróság 2019-ben összesen 1739 ügyet zárt le, ami annak ellenére jelentős termelékenységet jelent, hogy 2018-hoz képest (1 769 ügy) kismértékben csökkent; megjegyzi továbbá, hogy a két bíróság elé terjesztett ügyek száma 2019-ben rekordszintet ért el, a 2018-as 1 683-hoz képest ugyanis 1 905 ügy volt, és e tekintetben üdvözli a fellebbezések előzetes elfogadására vonatkozó mechanizmus 2020. május 1-jei bevezetését, amelynek eredményeként a Bíróság terhei csökkenni fognak;
52. hangsúlyozza, hogy a Bíróság 2019-ben nagyszámú, 966 új ügyet vett nyilvántartásba, ami 2018-hoz képest 13,78%-os növekedést jelent; rámutat arra, hogy 2019-ben a Törvényszék elé is sok, 939 új ügyet terjesztettek, szemben a 2018. évi 834 üggyel; üdvözli, hogy a Bíróság rekordszámú, 865 ügyet zárt le, ami 2018-hoz képest 13,8%-os növekedést jelent; aggodalommal állapítja meg, hogy a Törvényszéken 2019-ben lezárt ügyek száma (874) jelentősen alacsonyabb, mint 2018-ban (1 009);
53. tudomásul veszi, hogy a folyamatban lévő ügyek száma 2018-hoz képest mintegy 7%-kal nőtt (2019. december 31-én 2 500, 2018. december 31-én ezzel szemben 2 334 folyamatban lévő ügy);
54. rámutat arra, hogy 2019-ben a vizsgált ügyek a Bíróság esetében főként a versenyre és az állami támogatásokra, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkoztak, a Törvényszék esetében pedig az állami támogatásokra, valamint a szellemi és ipari tulajdonra; megjegyzi, hogy a Törvényszék által vizsgált főbb ügyek nem változtak 2018 és 2019 között, míg 2018-ban a Bíróság által vizsgált fontosabb ügyek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen kívül a szabad mozgásra és letelepedésre, a belső piacra, valamint a szellemi és ipari tulajdonra vonatkoztak;
55. emlékeztet a strukturális reformfolyamatnak megfelelően abból a célból létrehozott legfontosabb fő teljesítménymutatókról szóló jelentések fontosságára, hogy az elért eredményeket összehasonlítsák a stratégiai célokkal; kéri az Európai Uniót, hogy a következő éves tevékenységi jelentésben adjon összefoglalót;
56. üdvözli a Bíróság igazgatásáról szóló idei jelentés szerkezetében bekövetkezett változást, amely így világosabb és érthetőbb módon mutatja be az információkat;
57. üdvözli a Bíróság és a Törvényszék előtti eljárások átlagos hosszának csökkenését, és megjegyzi, hogy 2019-ben jelentősen nőtt a Bíróság elé terjesztett új ügyek száma (2018-hoz képest 14%-os növekedés), nagyrészt a fellebbezések számának jelentős növekedése miatt;
58. emlékeztet, hogy a belső ellenőrzési rendszer hatékony és eredményes működésének prioritást kell jelentenie a Bíróság számára; megállapítja, hogy az igazgatási bizottság határozatával 2019. január 29-én elfogadott belső ellenőrzési keret főként az autonómia és az elszámoltathatóság elvein alapszik a vezetés minden szintjén; üdvözli, hogy 2019-ben elkészült a belső ellenőrzés útmutatója a céllal, hogy segítse a szolgálatokat az új keret végrehajtásában és nyomon követésében; megállapítja, hogy a keret többek között egy központosított előzetes ellenőrzési szolgáltatás, egy rendkívül hatékony integrált számla- és költségvetés-kezelő rendszer és egy független Belső Ellenőrzési Szolgálatból áll;
59. megállapítja, hogy amint azt a Belső Ellenőrzési Szolgálat éves jelentése megállapította, 2019-ben az „intézményközi testületekben való részvétel felülvizsgálata” és „a házon belüli külső szolgáltatók bevált gyakorlatainak elemzése” területén végeztek ellenőrzéseket; megállapítja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019-ben továbbra is több tevékenységi területen nyújtott tanácsadást az igazságügyi rendszer reformjával és a Bíróság egyes szolgálatainak megnövekedett munkaterhelésével összefüggésben;
60. üdvözli, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat rendszeresen nyomon követi az előző években végrehajtott ellenőrzések során tett ajánlásokra válaszul hozott intézkedéseket; megállapítja, hogy „a csalás, korrupció és az Európai Unió érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni küzdelem bírósági stratégiájának felülvizsgálata” keretében az egyik fő ajánlás a kockázati nyilvántartások időszakos felülvizsgálata; tudomásul veszi továbbá az információmegosztás javításában rejlő értéket; nagyra értékeli azt a tényt, hogy az intranetes oldalt kiegészítették egy etikának és szakmai magatartásnak szentelt résszel; üdvözli továbbá a kötelező felkészítő képzési programot, amelynek foglalkozásai a fizikai biztonságot, az adatvédelmet és az információbiztonságot szolgálják;
Többnyelvűség
61. megállapítja, hogy a Bíróság folytatta erőfeszítéseit „A külső fordításból származó input optimalizálása” elnevezésű projekt kapcsán, amely 2015-ben kezdődött; tudomásul veszi, hogy a jogi fordítások kiszervezésének általános aránya a 2015. évi 31,2%-ról 2019-re 40,6%-ra nőtt; hangsúlyozza azonban, hogy a bizalmas dokumentumok és a kevés beszállító miatt a kiszervezésnek megvannak a maga korlátai; tisztában van azzal, hogy a Bíróság valamennyi fordítása technikai és jogi jellegű, rendkívül összetett szöveg, ami azt jelenti, hogy a szabadúszó fordítóknak lehetőség szerint vagy jogászoknak kell lenniük, vagy más okból rendelkezniük kell jogi fordítási tapasztalattal.
Az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 342., 2009.12.22., 1. o.).
A Bíróság által a C-673/17. sz. Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. kontra Planet49 GmbH ügyben 2019. október 1-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:801.
2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Számvevőszék
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, V. szakasz – Számvevőszék (2020/2144(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0224/2020)(2),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0059/2021),
1. mentesítést ad a Számvevőszék főtitkára számára a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, V. szakasz – Számvevőszék (2020/2144(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, V. szakasz – Számvevőszék,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0059/2021),
A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;
1. megjegyzi, hogy a Számvevőszék éves beszámolóját független külső könyvvizsgáló ellenőrzi annak érdekében, hogy ugyanazon átláthatósági és elszámoltathatósági elvek vonatkozzanak a Számvevőszékre, mint az általa ellenőrzött szervekre; örömmel állapítja meg, hogy a könyvvizsgálói vélemény szerint a Számvevőszék pénzügyi kimutatásai megbízható és valós képet adnak a Számvevőszék pénzügyi helyzetéről;
2. megállapítja, hogy 2019-ben a Számvevőszék teljes költségvetése 146 890 000 EUR volt (szemben a 2018-as 146 469 000 EUR-val és a 2017-es 141 240 000 EUR-val), és 2019 végéig az összes előirányzat 98%-át lekötötték (szemben a 2018-as 96,21%-kal és a 2017-es 97,73%-kal);
3. emlékeztet, hogy a Számvevőszék költségvetése elsősorban igazgatási jellegű, és jelentős részét az intézménynél dolgozó személyekkel kapcsolatos kiadások (1. cím), valamint az épületekkel, bútorokkal, berendezésekkel kapcsolatos kiadások és egyéb működési költségek (2. cím) tekintetében használják fel;
4. emlékeztet arra, hogy a 2. cím végrehajtási aránya nem javult kellőképpen, mivel a kötelezettségvállalások 64,17%-ot (2018-ban 59,13%, 2017-ben 57,13%), a kifizetések pedig 62,21%-ot tesznek ki (2018-ban 55,11 %, 2017-ben 55,75%); hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék a 2018. évi mentesítési állásfoglalás nyomon követési dokumentumában megerősítette, hogy folytatja a munkát a végrehajtási arány javítása és a költségvetési becslések alapos megfontolása érdekében;
5. tudomásul veszi a Számvevőszék megjegyzését, amely szerint helyénvalóbb egy kétéves perspektívából figyelemmel kísérni a 2. cím költségvetésének végrehajtását; elismeri, hogy a kétéves időszakban (2018–2019) az előirányzatokra vonatkozó kifizetések 91,38%-át és a kötelezettségvállalási kifizetések 98,04%-át teljesítették;
6. megjegyzi, hogy folytatódnak az átvitelek, pl. 2019-ben 3 057 772 EUR a 21. fejezet alatt (Adatfeldolgozás, berendezések és bútorok: vásárlás, bérlet és karbantartás), szemben a 2018-as évvel, amikor 4 310 280 EUR-t vittek át a folyamatban lévő informatikai projektek miatt; megállapítja, hogy a 2. címre vonatkozóan a 2018-ról 2019-re átvitt teljes összeg 6 068 597 EUR volt, és pozitívumnak tartja, hogy ez 5 777 454 EUR kifizetést eredményezett az átvitelekre;
7. megjegyzi, hogy az 1. és 2. cím előirányzataiból 7 406 944 EUR-t vittek át a 2018-as pénzügyi évről a 2019-es pénzügyi évre, ami 6 553 576 EUR összegű kifizetést eredményezett, és 88,48%-os felhasználási arányt jelentett, ami megegyezik a 2018-as felhasználási aránnyal;
8. nagyra értékeli, hogy a Számvevőszék vizsgálja a 2018. évi mentesítési állásfoglalás azon javaslatát, amely szerint a Számvevőszék 2021–2025 közötti időszakra vonatkozó stratégiájával kapcsolatos gondolkodás részeként be kell nyújtani egy uniós intézményekről szóló független éves jelentést, amelyet a Bizottságnak 2020 végéig kell elfogadnia; ennek kapcsán emlékeztet, hogy a Számvevőszéknek alaposabban kellene elemeznie minden intézményt, hogy a Parlament betölthesse mentesítésért felelős hatóságként játszott szerepét;
9. üdvözli a Számvevőszék azon elkötelezettségét, hogy a Parlament kérésére elkészítse az uniós költségvetés teljesítményéről szóló első jelentést, amelynek célja az uniós költségvetésből történő kiadások révén elért eredmények értékelése, és különösen az egyes uniós szakpolitikák teljesítményének értékelése; úgy véli, hogy a teljesítmény-ellenőrzés elengedhetetlen az uniós beruházások tényleges hatásának értékeléséhez;
10. sajnálja, hogy a 2018. évi mentesítésről szóló állásfoglalás nyomon követése során a Számvevőszék csak korlátozott válaszokat adott a Parlament észrevételeire; hangsúlyozza, hogy a nyomon követés alapvető fontosságú eszköz a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága számára annak megállapításához, hogy a Számvevőszék végrehajtotta-e a Parlament ajánlásait; felhívja a Számvevőszéket, hogy következő nyomonkövetési jelentésébe foglaljon bele minden szükséges választ és adjon részletesebb magyarázatot a Parlament ajánlásainak végrehajtásáról, kifejezetten utalva a mentesítési állásfoglalás egyes bekezdéseire, és mellékelve az összes szükséges dokumentumot;
11. megismétli a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a Bizottság minden évben korábban tegye közzé az éves irányítási és teljesítményjelentést (AMPR) a benyújtott információk szabályszerűségének vizsgálata és az arról való jelentéstétel érdekében; elismeri a Covid19-világjárvány miatt kialakult nehézségeket, amelyek arra kényszerítették a Számvevőszéket, hogy 2020 novemberében tegye közzé 2019. évi éves jelentését;
Humánerőforrások
12. megjegyzi, hogy 2019 végén 853 állandó és ideiglenes álláshely volt a 2013. évi 891 álláshelyhez képest, ami 4,26%-os csökkenést jelent; megjegyzi, hogy az állandó álláshelyek aránya 6,91 százalékponttal csökkent, míg az ideiglenes álláshelyeké 10,07 százalékponttal nőtt; kéri a Számvevőszéket annak megvizsgálására, hogy az ideiglenes álláshelyek igénybevételének növekvő trendje a Számvevőszék egyedi igényeinek felel-e meg, vagy inkább költségvetési kényszereknek tudható be; megjegyzi, hogy a személyzeti állomány szintjét folyamatosan felülvizsgálják, és a Számvevőszék által engedélyezett létszámterv ugyanaz, mint 2017-ben és 2018-ban volt, azaz 853 álláshely; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követően 2019 során a létszámtervet a tárgyalások eredményével összhangban kiigazították;
13. nagyra értékeli, hogy a Számvevőszék a 2018–2020-as stratégiájával összhangban bővítette kapcsolatait a kutatókkal, az egyetemekkel és az agytrösztökkel, és hogy a Számvevőszék 2020. június 1-jétől 15 alkalmazottat rendelt ki más nemzetközi intézményekbe; megjegyzi, hogy a Számvevőszék rendszeresen fogad más nemzetközi szervekből kirendelt személyzetet, és hogy a Számvevőszék három-öt hónapos időtartamra 55 szakmai gyakorlatot is biztosított (szemben a 2018-as 60-nal); megjegyzi, hogy 2019-ben hat gyakornoki álláshely fizetetlen álláshely volt; kéri a Számvevőszéket, hogy kínáljon olyan juttatást a gyakornokoknak, amely fedezi legalább a megélhetési költségeiket, még a rövid távú szakmai gyakorlatok esetében is; üdvözli, hogy a Számvevőszék a jövőbeni együttműködés céljából partnerségeket kötött egyetemekkel és szakmai szervezetekkel;
14. megjegyzi, hogy a Számvevőszék munkaerőfelvételi politikájából adódóan – amely a 2016. évi reformon, valamint az uniós intézmények általános elvein és foglalkoztatási feltételein alapul – a Számvevőszék egy feladatalapú szervezet; megjegyzi, hogy a személyzet tagjait egy, a Számvevőszék egészére kiterjedő állományba sorolják, amelyből erőforrásokat rendelnek az ellenőrzési kamarákhoz és a feladatokhoz; megjegyzi, hogy a személyzet tagjainak az állományból a feladatokhoz történő kijelölése során a Számvevőszék különös figyelmet fordít annak biztosítására, hogy a szükséges szakértelem és személyzeti erőforrások időben rendelkezésre álljanak, és hogy a rendszeres mobilitási gyakorlat részeként megfelelően rotálják a személyzetet a csoportok között;
15. nagyra értékeli, hogy a Számvevőszék nyomon követte a 2018-as alkalmazotti elégedettségi felmérést, és az alkalmazottak jóllétével kapcsolatos tevékenységeket hajtott végre, például a Számvevőszék bizalmas kapcsolattartóinak hálózata a szervezet egészében jelen van, hogy szakmai, és szükség esetén anonim támogatást nyújtson a személyzet tagjainak; megjegyzi, hogy a Számvevőszék öt ingyenes konzultációt is biztosít pszichológusokkal, és előadásokat szervez a kiégés kezeléséről, valamint a vezetők számára a zaklatások felderítésének és kezelésének módjáról;
16. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a női igazgatók száma a 2018-as 30%-ról 2019-re 20%-ra, a női egységvezetők száma pedig a 2018-as 39%-ról 2019-re 35%-ra csökkent; megjegyzi azonban, hogy a Számvevőszék női tagjainak száma a 2018. évi 21%-ról (28 tagból hat) 2019-ben kismértékben, 25%-ra nőtt (28 tagból hét); hangsúlyozza, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elkötelezett a Számvevőszék tagjai jelölési eljárása felülvizsgálatának támogatása mellett, hogy a nők és a férfiak száma egyensúlyba kerüljön (2019-ben hét nő és 21 férfi tag volt); emlékeztet a tagállamokhoz intézett azon felhívására, hogy aktívabban ösztönözzék a nőket az ilyen típusú pozíciókra való jelentkezésre; megismétli, hogy a kinevezési eljárás során a Tanácsnak mindig legalább két jelölt – egy nő és egy férfi – nevét kellene előterjesztenie;
17. üdvözli a Számvevőszék által adminisztratív szinten annak érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, hogy előmozdítsa a személyzet egyenlő karrierlehetőségeit, és különösen hogy elérje a nemek közötti egyensúlyt a vezető beosztásokban; megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2019-ben vezetői fejlesztési programot indított, amelynek célja a potenciális vezetők készségeinek fejlesztése a férfiak és nők egyenlő részvétele mellett;
18. nagyra értékeli a Számvevőszék részvételét az esélyegyenlőségi vegyes bizottságban és a 2018–2020 közötti időszakra vonatkozó esélyegyenlőségi cselekvési tervben, amely az életkor és a fogyatékosság kérdéseivel is foglalkozik; kéri a Számvevőszéket, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a cselekvési terv végrehajtásáról;
19. sürgeti a Számvevőszéket, hogy törekedjen a személyzet földrajzi egyensúlyának további javítására (különösen az AST 1–4. és 5–9. besorolási csoportok esetében bizonyos nemzetiségek jelentősen felülreprezentáltak); felhívja a Számvevőszéket, hogy a személyzeti szabályzat 7. cikkének megfelelően készítsen cselekvési tervet az új alkalmazottak földrajzi kiegyensúlyozottságot is figyelembe vevő felvételére vonatkozóan;
20. megjegyzi, hogy a személyzet minden tagja számára rugalmas munkafeltételek állnak rendelkezésre, kivéve bizonyos kategóriákat, ahol ez gyakorlati okokból nem lehetséges; megjegyzi azonban, hogy 2019-ben az ilyen munkafeltételekben részesülő alkalmazottak túlnyomó többsége nő volt (a részmunkaidőben dolgozó alkalmazottak 87%-a és a szülői szabadságot igénybe vevő alkalmazottak 68%-a); felhívja a Számvevőszéket, hogy karrierlehetőségei és sokszínűségi politikái keretében gondolja át ezt a helyzetet; arra bátorítja a Számvevőszéket, hogy egészítse ki a rugalmas munkamegállapodásokat az alkalmazottak kijelentkezéshez való jogának védelmével;
21. megismétli a Számvevőszék azon észrevételeit, amelyek szerint Luxemburgban a magas megélhetési költségek jelentik az egyik fő tényezőt, amely nehézségeket okoz a munkaerő felvételében és megtartásában; ismét aggodalmának ad hangot a Luxemburgba rendelt uniós köztisztviselőket a vásárlóerő tekintetében sújtó egyenlőtlenség egyre fokozódó problémája miatt;
Épületek, biztonság
22. üdvözli a K2 épület korszerűsítését, amelynek célja az épület műszaki létesítményeinek korszerűsítése, az új környezeti megfontolások figyelembevétele és a jelenlegi, a digitalizálás miatt feleslegessé váló archiválási helyiségek átalakítása közös együttműködési és rekreációs terekké, például tárgyalóvá, videokonferencia-termekké és kávézósarokká;
23. nagyra értékeli, hogy a Számvevőszék 2017-ben előzetes tanulmányt készített, és a tanulmány eredményeit figyelembe vették a jelenlegi épületkorszerűsítési projektben; megjegyzi, hogy a Számvevőszék továbbra is egyéni irodákkal és csak néhány közös munkára alkalmas térrel rendelkezik; üdvözli, hogy a projekteket külön üléseken vitatták meg az alkalmazottakkal, és hogy a kapott visszajelzések általában pozitívak voltak;
24. üdvözli a biztonsági övezet fejlesztéseit, különös tekintettel arra, hogy újabb kerítéseket, új parkolókorlátokat, a K3. épület parkolójában pedig beléptetőrendszert építettek ki, és hogy a projektet elvileg 2020-ban befejezték; megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék az olyan rendszeres kiadások mellett, mint például a létesítmények időszakos ellenőrzése, 123 000 EUR-t fektetett be a fizikai biztonságba;
25. tudomásul veszi a személyzet biztonságával kapcsolatban hozott intézkedéseket, nevezetesen a nagyszabású incidensek kezelésére vonatkozó vészhelyzeti tervet, egy esetleges nukleáris baleset esetén alkalmazandó belső eljárást, valamint az EKSZ-szel a magas és kritikus fenyegetettségi szintű országokba irányuló missziókkal kapcsolatos tanácsadás igénybevétele céljából kötött szolgálati szintű megállapodást;
Környezetvédelem
26. megjegyzi, hogy 2019 végén elvégezték a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) külső ellenőrzését, és ennek eredményei alapján a Számvevőszék sikeresen megújította EMAS-tanúsítását a 2020–2022-es időszakra, továbbá új cselekvési tervet fogadott el a klímavészhelyzet kezelésére; megjegyzi, hogy a Számvevőszék CO2-mérlegét minden évben közzéteszik a weboldalán annak nyomon követése érdekében, hogy a Számvevőszék milyen erőfeszítéseket tett a szén-dioxid-lábnyom csökkentése érdekében az átfogóbb EMAS-projekt részeként, továbbá hogy elérjék az Európa 2020 növekedési stratégia fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célját, amelyet az Európai Tanács 2020-ban hagyott jóvá;
Digitalizáció, kiberbiztonság
27. üdvözli, hogy a Számvevőszék egy hároméves időkerettel kiberbiztonsági cselekvési tervet fogadott el 2018 közepén; megjegyzi, hogy 2019 folyamán a következő célkitűzéseket érték el: a szoftveres sérülékenységek hatékonyabb és rendszeresebb kijavítása, a felhőszolgáltatásokhoz való nem engedélyezett hozzáférés megelőzése, az információbiztonsági irányítás felülvizsgálata és a biztonsági nyomon követési képességek javítása; üdvözli a Számvevőszék alkalmazottainak szóló kiberbiztonsági tudatosító foglalkozást; megjegyzi, hogy a Számvevőszék is használja a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoport által az uniós intézmények, szervek és ügynökségek számára biztosított kiberbiztonsági szolgáltatásokat és infrastruktúrát;
28. üdvözli a digitális irányítóbizottság létrehozását, amelynek célja az ellenőrzés digitális átalakulásának előmozdítása az „Európai Számvevőszék ellenőrzése digitális úton” elnevezésű kezdeményezés keretében; megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék adat- és technológiaalapú digitális átalakítására összpontosító interdiszciplináris innovációs laboratóriuma tíz ellenőrzési feladatot támogatott, így többek között a nagy adathalmazok teljesítmény-ellenőrzés céljára történő felhasználására irányuló kísérleti projektet; kéri a Számvevőszéket, hogy számoljon be a Parlamentnek az uniós intézményektől az adatok géppel olvasható formátumban történő kérelmezésekor felmerült akadályokról;
29. üdvözli, hogy 2019 áprilisában közzétették a nyílt hozzáférésű adatokra vonatkozó politikáról és a dokumentumok további felhasználásáról szóló 6-2019. sz. számvevőszéki határozatot, és hogy a Számvevőszék informatikai rendszerei szilárd architektúrális elveken alapulnak, amelyek figyelembe veszik az intézményközi úton beszerzett fő technológiákkal kapcsolatos költség-haszon megközelítést; üdvözli, hogy a Számvevőszék ezekkel az elvekkel összhangban használja a nyílt forráskódú technológiákat; ösztönzi a Számvevőszéket, hogy részesítse előnyben a nyílt forráskódú technológiákat annak érdekében, hogy megakadályozza az eladóktól való függést, megőrizze a saját technikai rendszerei feletti ellenőrzést, erősebb biztosítékokat nyújtson a felhasználók magánéletének és adatainak védelmére, valamint növelje a biztonságot és az átláthatóságot a nyilvánosság számára;
30. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék 2016-ban cselekvési tervet dolgozott ki az (EU) 2016/679 rendeletre(6) való felkészülés és az említett rendeletnek való megfelelés érdekében, amint az az uniós intézményekre, szervekre, hivatalokra és ügynökségekre alkalmazandóvá válik; megjegyzi, hogy 2019-ben átszervezték az adatvédelmi és információbiztonsági feladatokat az elkülönített források felosztása és megerősítése érdekében;
31. arra bátorítja a Számvevőszéket, hogy kövesse az európai adatvédelmi biztos által az uniós intézmények és a Microsoft között 2018-ban aláírt intézményközi licencmegállapodás és végrehajtási szerződés újratárgyalására megfogalmazott ajánlást, hogy elérje a digitális szuverenitást, elkerülje a vevőfogvatartást és az ellenőrzés elmaradását, valamint biztosítsa a személyes adatok védelmét;
Intézményközi együttműködés
32. arra bátorítja a Számvevőszéket, hogy az intézményközi együttműködés keretben dolgozzon ki további szinergiákat és racionalizálja az együttműködést más európai szervekkel; megjegyzi, hogy a Számvevőszék a más intézmények által vagy azokkal közösen rendelkezésre bocsátott eszközöket és szolgáltatásokat használ, például szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodást kötött a Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalával a nyugdíjak, a pénzügyi jogok és a bérjegyzék kezeléséről; megjegyzi, hogy a Számvevőszék a Bizottság informatikai eszközeit használja olyan területeken, mint a küldetések, a HR, a képzés és a fordítás; üdvözli a különböző más intézményekkel az informatikával, fordítással stb. kapcsolatos közös közbeszerzési eljárásokban való részvételt;
33. tudomásul veszi, hogy az intézményközi szinten elfogadott módszertant követve a fordítások kiszervezésének költsége 2019-ben 2 740 366 EUR volt, és ha ezeket a fordításokat a házon belüli szolgálatok végezték volna, ugyanennek az oldalszámnak az összköltsége 4 647 880 EUR lett volna;
34. felkéri a Számvevőszéket, hogy adjon tájékoztatást az adminisztratív folyamatok hatékonysága terén elért minden, az egyre növekvő munkaterhelés fényében elengedhetetlen javulásról; emlékeztet továbbá a folyamatban lévő reformok szükségességére annak biztosítása érdekében, hogy a Számvevőszék megfelelő eszközökkel rendelkezzen a jövőbeli kihívásokra való reagáláshoz;
35. kéri a Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy egy szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás keretében csatlakozzon az átláthatósági nyilvántartáshoz; tudomásul veszi a Számvevőszék és más uniós intézmények és szervek közötti, a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások révén megvalósuló intézményközi együttműködést; tájékoztatást kér arról, hogy a megállapodások megkötése előtt végeztek-e költség-haszon elemzést;
36. üdvözli a 2019-ben aláírt igazgatási megállapodást, amely strukturált keretet biztosít az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és a Számvevőszék között, és elősegíti az időben történő információcserét a 883/2013/EU, Euratom rendelet(7) és a Számvevőszék belső vizsgálatokkal kapcsolatos határozatai alapján; üdvözli, hogy a megállapodás már lehetővé tette a Számvevőszék és az OLAF közötti hatékonyabb együttműködést, a gyakori információcserét lehetővé tevő állandó kapcsolattartó pontok létrehozását, valamint a Számvevőszék által az OLAF-nak továbbított ügyekre vonatkozó gyorsabb és rendszeresebb visszajelzést; megjegyzi, hogy ez a megállapodás nem operatív kérdésekről is rendelkezik, például a képzések, munkaértekezletek és a személyzeti cserék megszervezéséről is; megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék tíz csalásgyanús esetet jelentett be az OLAF-nak a 2018-as kilenc esethez képest (nyolcat az ellenőrzési munka során észleltek, kétszer pedig harmadik felek tettek bejelentést);
37. megjegyzi, hogy az Európai Ügyészség (EPPO) és a Számvevőszék megállapodtak abban, hogy megvitatják az együttműködésük keretét adó jövőbeni adminisztratív megállapodást; kéri a Számvevőszéket, hogy ennek megfelelően tájékoztassa a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát; üdvözli, hogy a Számvevőszék hozzájárult az Európai Ügyészség belső ellenőrzési szolgálatának létrehozásához;
38. üdvözli, hogy 2019 októberében egyetértési megállapodást írtak alá az Európai Központi Bankkal (EKB), amely meghatározza az EKB felügyeleti tevékenységeivel kapcsolatos információk ellenőrökkel való megosztására vonatkozó gyakorlati szabályokat;
39. nagyra értékeli, hogy a Számvevőszék együttműködik a tagállamok legfelsőbb ellenőrzési intézményeivel, ami lehetővé teszi a Számvevőszék számára, hogy elősegítse a független külső ellenőrzési munkát az Unióban és tagállamaiban; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék részt vesz a Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete (INTOSAI), a Legfőbb Ellenőrző Intézmények Európai Szervezete (EUROSAI) és az INTOSAI Európai Regionális Csoportjának munkájában, különösen a környezeti ellenőrzéssel, az információtechnológiával és a katasztrófákra elkülönített források ellenőrzésével foglalkozó munkacsoportjában, valamint az ellenőrzési és etikai munkacsoportban;
40. megjegyzi, hogy az európai ombudsman felkérte a Számvevőszéket (az összes uniós intézménnyel folytatott konzultáció keretében), hogy fűzzön észrevételeket az ombudsman által az uniós közigazgatás részére megfogalmazott gyakorlati ajánlások tervezetével kapcsolatban, amelyek az uniós hivatalos nyelvek használatát érintették a nyilvánossággal folytatott kommunikáció során (SI/98/2018/DDJ ügy), amire a Számvevőszék azt a választ adta, hogy jelenlegi politikája már megfelelő; kéri, hogy a nemzeti jelnyelvek is szerepeljenek ebben a folyamatban;
Kommunikáció
41. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék erőfeszítéseket tett az érdekelt felekkel, a médiával és a nyilvánossággal folytatott kommunikáció további javítása érdekében; tudatában van annak, hogy a 2019-es európai választásokat követően a Számvevőszék létrehozott egy publikációs portált, amely valamennyi parlamenti képviselő számára releváns tényeket és számokat tartalmaz; üdvözli, hogy ez a publikációs portál ma már a Számvevőszék weboldalán is nyilvánosan elérhető, és lehetővé teszi a jelentések és kiadványok gyors és egyszerű keresését; üdvözli a Számvevőszék honlapjának jelenleg folyó átalakítását, amelynek célja, hogy a munka és a termékek még könnyebben hozzáférhetővé és könnyebben követhetővé váljanak;
42. üdvözli, hogy a Számvevőszék úgy látja, hogy a média érdeklődése erőteljesen nő, különösen különjelentései iránt;
Belső irányítás, belső kontroll, teljesítmény
43. elismeri, hogy a Számvevőszék fő teljesítménymutatókat alkalmaz az elért haladás nyomon követésére; üdvözli, hogy a Számvevőszék elemzése azt mutatja, hogy a 2015. évi éves jelentésünkben megfogalmazott ajánlások 96%-át és a 2015. évi különjelentéseikben szereplő ajánlások 94%-át teljes egészében, a legtöbb tekintetben vagy néhány tekintetben végrehajtották; megjegyzi, hogy a Számvevőszék 6 éves jelentést, 36 különjelentést, 3 véleményt, 18 előzetes ellenőrzési tájékoztatót és 4 másik kiadványt adott ki, amelyek a 2019-ben kiadott összesen 67 kiadvány részét képezik; megjegyzi, hogy 2019-ben a Számvevőszék ellenőrzési forrásainak mintegy 52%-át használták fel megbízhatósági nyilatkozata elkészítésére, valamint az uniós ügynökségek és más szervek pénzügyi ellenőrzésére; kéri a Számvevőszéket, hogy készítsen jelentést különjelentései és egyéb termékei hatásáról és az azokkal kapcsolatos elégedettségéről, valamint a kiválasztott ellenőrzési témákról;
44. felhívja a Számvevőszéket, hogy a mentesítéssel összefüggésben vizsgálja meg a más uniós intézmények igazgatási kiadásaira vonatkozó további információk biztosításának egyéb módjait; megismétli, hogy a Számvevőszék általános ellenőrzési megközelítése további ellenőrzési munkát és célzottabb értékelést igényel; megismétli a többi uniós intézmény igazgatási kiadásainak és támogatási tevékenységeinek célzottabb felülvizsgálatára irányuló felhívását, különösen olyan témákban, amelyek egyre nagyobb – akár kritikus – jelentőséggel bírnak;
45. üdvözli a Számvevőszék arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a költségvetési rendelettel összhangban különjelentéseit általában 13 hónapon belül készítse el, ugyanakkor megjegyzi, hogy a különjelentések elkészítésének átlagos ideje még mindig hosszabb, mint ez az időhatár;
46. üdvözli a tagok és a magas rangú tisztviselők kiküldetési költségeivel, a tagok reprezentációs költségeivel és a Számvevőszék gépjárműparkjának használatával kapcsolatos belső ellenőrzést, amelynek célja a Számvevőszék tagjaira és magas rangú tisztviselőire vonatkozó irányítási és ellenőrzési rendszerek megbízhatóságának ellenőrzése; megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által megvizsgált, véletlenszerűen kiválasztott műveletek döntő többsége megfelelt a Számvevőszéken alkalmazandó szabályoknak és eljárásoknak;
47. megjegyzi, hogy 2020. december 17-i véleményében(8) a Bíróság főtanácsnoka jelezte, hogy egy tag megsértette a Számvevőszék tagjaira vonatkozó magatartási kódexet azáltal, hogy a feladataihoz nem kapcsolódó tevékenységekkel összefüggésben visszaélt a pozíciójához kapcsolódó jogokkal és kiváltságokkal, indokolatlan távollétek és külső tevékenységek bejelentésének elmulasztása, bizalmas információk jogosulatlan módon történő továbbítása, valamint összeférhetetlenség révén; üdvözli, hogy a Számvevőszék felkérte az OLAF-ot, hogy folytasson vizsgálatot, az ügyet a Bíróság elé vitte, és elkötelezte magát az uniós költségvetést ért valamennyi veszteség visszafizettetésére ajánlott szankciók betartása mellett;
48. megjegyzi, hogy az ellenőrzés szerint az OLAF által vizsgált egykori tag ügye elszigetelt eset volt; megjegyzi, hogy a jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a Számvevőszék irányítási és ellenőrzési rendszereinek voltak bizonyos hiányosságai, ezeket azonban azóta hatékonyan orvosolták, és a jelenleg alkalmazott irányítási és ellenőrzési eljárások összességében megbízhatóak; figyelembe veszi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat ajánlásokat fogalmazott meg az irányítási és ellenőrzési rendszer további javítása érdekében, az ellenőrzési jelentés szigorúan bizalmas volt, és hogy a Számvevőszék minden tagja és a főtitkára is megkapta a jelentést;
49. tudomásul veszi a főtanácsnok 2020. december 17-én ismertetett véleményét, amelyben egyértelműen kijelenti, hogy a Számvevőszék tagjaként betöltött tisztségből eredő kötelezettségeket megsértették, és azt ajánlja, hogy a jelen ügyben hozott ítélet időpontjától kezdődően az érintett tag nyugdíjjogosultságai és a kapcsolódó ellátásai kétharmadának megfelelő szankciót alkalmazzanak;
50. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019-es éves munkaprogramjának valamennyi ellenőrzési feladata lezárult, három feladat kivételével, amelyek 2020-ban folytatódnak: „A Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal szolgáltatási megállapodása”, „Az épületek/létesítmények szerződéskezelési modelljének ellenőrzése” és „Nyelvi képzésen kívüli képzések”; megjegyzi, hogy 2019-ben az IAS lezárta a 2018-as munkaprogramból megmaradt két kiválasztott feladatot; megjegyzi, hogy az IAS megerősítette a Számvevőszék ellenőrzési politikákkal, szabványokkal és módszertanokkal kapcsolatos minőségbiztosítási felülvizsgálatáért felelős horizontális bizottság stratégiai jelentőségét; üdvözli, hogy az IAS minőségellenőrzési rendszerek kidolgozására vonatkozó ajánlását végrehajtják;
51. tudomásul veszi, hogy az IAS 2019-ben felülvizsgálta a Számvevőszék belső ellenőrzési keretrendszeréről szóló határozattervezetet; megjegyzi, hogy az IAS azt javasolta, hogy a határozattervezetbe foglaljanak bele egy további rendelkezést, amely egyértelműen utasítja a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőket, hogy 2019-ben hajtsák végre a belső ellenőrzési elveket és jellemzőket, valamint legalább évente egyszer átfogóan értékeljék a teljes belső ellenőrzési keret végrehajtását és működését, és hogy ezt első alkalommal legkésőbb a 2020-as éves tevékenységi jelentés keretében kell megtenni;
52. üdvözli, hogy az IAS úgy ítéli meg, hogy a főtitkárság igazgatóságainak magas kockázatú munkaterületeinek többségében megbízható utólagos ellenőrzéseket végeztek a kockázat-nyilvántartás és az operatív célkitűzések alapján; nagyra értékeli, hogy folyamatosan arról tájékoztatják (különösen a Számvevőszék egyik korábbi tagjával szemben folytatott OLAF-vizsgálat során felmerült korábbi problémákkal összefüggésben), hogy az IAS nem észlelt olyan hiányosságokat, amelyek olyan jelentősek, hogy komolyan megkérdőjeleznék a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő által a 2019-es pénzügyi műveletek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan bevezetett belső ellenőrzési rendszerek általános megbízhatóságát; nagyra értékelné, ha az ilyen ügyekről a jövőben is tájékoztatnák;
53. egyetért a Számvevőszék jelenlegi stratégiájával, amely javítja a megbízhatósági nyilatkozat hozzáadott értékét, jobban előtérbe helyezi az uniós fellépés teljesítményszempontjait, és biztosítja, hogy egyértelmű üzeneteket juttasson el a közönséghez; megjegyzi, hogy 2019-ben egy legfelsőbb ellenőrző intézményekből álló négyes csoport (Észtország, Hollandia, Dánia és az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb ellenőrző intézménye) készített szakértői értékelést a Számvevőszék stratégiájáról; megjegyzi, hogy a jelentést 2020 márciusában tették közzé, és értékes adalékokkal szolgál a következő stratégiához;
Átláthatóság
54. megjegyzi, hogy a tagok a hivatali feladatok ellátása során jogosultak szolgálati járművek használatára; megjegyzi, hogy a szolgálati gépjárművek más utazásokra történő használata túlmutat az ilyen feladatok ellátásán, és hogy 2017. január 1-je óta a szolgálati gépjárművek használatával kapcsolatos költségek és elszámolt kilométerek jelentősen csökkentek; hangsúlyozza a hivatali gépjárművek és a sofőrök igénybevételére vonatkozó új szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy azok használata kizárólag a tagok utazásai feladatainak ellátásához kapcsolódjon; megismétli azon véleményét, hogy a hivatali gépjárművek magáncélú használatára semmilyen körülmények között nem kerülhet sor, tekintettel arra, hogy ez a gyakorlat sértheti a Számvevőszék és általában az uniós intézmények jó hírnevét; megjegyzi, hogy 2020. január 1-jén új szabályok léptek hatályba, és havi 100 EUR hozzájárulást vezettek be a járművek nem hivatalos célú használatára, valamint a tagok és a főtitkár bizonyos költségekkel és díjakkal kapcsolatos felelősségére;
55. sajnálatosnak tartja, hogy a Számvevőszék a 2018. évi mentesítésről szóló állásfoglalás a Számvevőszék tagjai számára biztosított szabadságok nyilvántartásának szükségességéről szóló 18. pontját illetően csak nagyon korlátozott nyomon követést végzett; megjegyzi, hogy a Számvevőszék mérlegelni fogja a más uniós intézményekben meglévő szabályok és bevált gyakorlatok összehasonlító elemzését a magas rangú uniós közhivatalt ellátó személyek az (EU) 2016/300 rendeletben(9) meghatározott jelenléte és hiányzásai tekintetében; emlékeztet, hogy a Parlament egyértelműen felszólította a Számvevőszéket, hogy alakítsa ki a tagok éves szabadságának, betegszabadságának, illetve egyéb okokra visszavezethető munkahelyi hiányzásának nyilvántartását szolgáló eljárásokat annak biztosítása érdekében, hogy a tagok által kivett valamennyi szabadság ténylegesen rögzítésre kerüljön; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gyakorlat gyengítheti az uniós polgároknak és intézményeknek a Számvevőszékbe vetett bizalmát;
56. megjegyzi, hogy tekintettel a tagok azon kötelezettségére, hogy részt kell venniük a Számvevőszék, a kamarák és azon igazgatási bizottság minden ülésén, amelynek tagjai, a Számvevőszék titkársága nyilvántartást vezet a jelenlétről; megjegyzi, hogy a nyilvántartás vezeti a tagok jelenlétét és távollétét, és azt is megmutatja, hogy a Számvevőszék elnöke mely távolléteket tekint igazoltnak; megjegyzi, hogy a jelenléti nyilvántartás része a Számvevőszék eljárási szabályzatát végrehajtó szabályoknak;
57. felkéri a Számvevőszéket, hogy adjon tájékoztatást három zaklatási panasz eredményeiről, amelyeket 2019-ben jelentettek be és vizsgáltak ki; megjegyzi, hogy a panaszokat a kielégítő munkakörnyezet fenntartására, valamint a pszichológiai és szexuális zaklatás elleni küzdelemre vonatkozó szabályzatban megállapított eljárásoknak megfelelően kezelték; tudomásul veszi, hogy a kiadások tekintetében az egyes ügyek kivizsgálását házon belül hajtották végre, és ez nem járt további költségekkel; üdvözli, hogy három évente értékelni szándékozzák a Számvevőszéknek a személyzet zaklatás elleni védelmére vonatkozó szabályzatát, és hogy ezt a munkát 2020-ban kellett elvégezni;
58. rámutat arra, hogy Lengyelország és Horvátország legfőbb ellenőrző intézményei egy fontos szakértői értékelést készítettek a Számvevőszék etikai keretéről; megjegyzi, hogy a szakértők véleménye szerint a Számvevőszék etikai ellenőrzési rendszerét tovább kell javítani, mégpedig úgy, hogy átfogóbban értékelik az etikai kockázatokat, következetesebbé és világosabba teszik az etikai szabályokat, valamint jobb tájékoztatási és kommunikációs tevékenységet folytatnak;
59. támogatja a szakértői értékelés következtetéseit, hogy rendszeresen frissíteni kell az érdekeltségi nyilatkozatokat, ami növelné azok megbízhatóságát; ismét aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatok önbevallási jellegűek, és a jelenlegi jogi keretek között sem a Számvevőszék, sem annak etikai bizottsága nem rendelkezik vizsgálati hatáskörrel a bejelentett adatok valódiságának és teljességének ellenőrzésére; felhívja a Számvevőszéket, hogy biztosítsa, hogy a számvevőszéki tagok az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatok helyett érdekeltségi nyilatkozatokat nyújtsanak be; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi eljárásokat – többek között az etikai bizottság eljárásait is – meg kell erősíteni, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség; egyetért azzal, hogy az etikai bizottság döntő szerepet játszik, amennyiben a Számvevőszék elnöke és tagjai tanácsot kérhetnek tőle minden etikai kérdésben és a magatartási kódex értelmezése kapcsán; megjegyzi továbbá, hogy a bizottságot megbízták a tagok által vállalt külső tevékenységek jóváhagyásával, ideértve azokat a korábbi tagokat is, akik a Számvevőszék elhagyását követő két évben tevékenységet kívánnak folytatni, ez azonban önmagában nem tekinthető hatékony eszköznek az összeférhetetlenség elkerülésének biztosításához, amint azt a múlt évi mentesítési állásfoglalás is hangsúlyozta; üdvözli a Számvevőszék tagjaira és korábbi tagjaira vonatkozó felülvizsgált magatartási kódex(10) elfogadását, és különösen az érdekeltségi nyilatkozatok tekintetében előírt szélesebb körű tájékoztatási kötelezettséget és az etikai bizottság fokozottabb szerepét; megjegyzi, hogy a Számvevőszék éves jelentést fog közzétenni magatartási kódexének alkalmazásáról; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék jelenleg vizsgálja a személyzetére vonatkozó etikai keretet.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2020/2145(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0225/2020)(2),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0057/2021),
1. mentesítést ad az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság főtitkára számára az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Számvevőszéknek, továbbá hogy gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2020/2145(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0057/2021),
A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;
1. üdvözli, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján azt a következtetést vonta le, hogy a 2019. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: EGSZB) igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek voltak, és a megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működtek;
2. emlékeztet arra, hogy az EGSZB költségvetése nagyrészt igazgatási jellegű, melynek jelentős részét a személyzethez, az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez kapcsolódó kiadások és egyéb fenntartási költségek teszik ki;
3. általános megjegyzésként sajnálja, hogy a Számvevőszék 2019. évi éves jelentése (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) „Igazgatás” című 9. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül; kéri, hogy az említett fejezettel kapcsolatos ellenőrzési munka összpontosítson jobban az EGSZB számára nagy jelentőséggel bíró vagy akár kritikus kérdésekre;
4. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a számvevőszéki jelentésben a Számvevőszék megállapította, hogy az EGSZB tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken nem tártak fel lényeges hiányosságokat;
5. megállapítja, hogy az EGSZB költségvetése 2019-ben összesen 138 502 768 EUR volt (szemben a 2018. évi 135 630 905 EUR-val és a 2017. évi 133 807 338 EUR-val), 98,1%-os globális végrehajtási aránnyal (szemben a 2018. évi 98,7%-os és a 2017. évi 96,5%-os aránnyal);
6. megjegyzi, hogy az EGSZB költségvetési becslései mérsékeltek voltak, és nagyrészt követték a Bizottságnak az összes nem bérjellegű kiadás nominális befagyasztására vonatkozó iránymutatásait; megjegyzi, hogy 2016 és 2020 között az EGSZB költségvetésének nominális növekedése 9,2% volt, ami reálértéken 1,9%-os növekedést jelent;
7. megismétli, hogy a tagok utazási költségeire és napidíjaira szolgáló előirányzatok végleges összege 20 383 977 EUR-t tettek ki (szemben a 2018. évi 20 247 625 EUR-val és a 2017. évi 19 819 612 EUR-val), ami az előző évekhez képest stabil, és különösebb aggályokat nem vet fel; kéri azonban az EGSZB-t, hogy fokozza az új technológiák és munkamódszerek alkalmazását, és a lehető leggyakrabban vegye igénybe a videokonferencia adta lehetőséget;
8. mélységesen aggasztja az EGSZB egyik tagjának körülbelül 91 000 EUR-t kitevő következetlen útelszámolásaival kapcsolatosan az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálódott; megjegyzi, hogy a jogtalanul kifizetett összegeket behajtották; sajnálja, hogy a korábbi magatartási kódex nem rendelt el szigorú büntetést, illetve nem írta el a csalást elkövető tagok felfüggesztését; sürgeti az EGSZB-t, hogy a felülvizsgált magatartási kódex alapján rendelkezésére álló összes eszközt alkalmazza az ilyen típusú csalások elleni határozott intézkedések meghozatalára; megjegyzi, hogy a tagok utazási költségeinek és napidíjának visszatérítésére vonatkozó jelenlegi keret javítását javasolták, például a visszatérítési idő csökkentése, és hathetes általános határidőt vezettek be a költségtérítési kérelmek benyújtására, csökkentve ezzel az e költségvetési sorokra történő átviteleket is; azonban inkább a gondos és óvatos megközelítést szorgalmazza az útelszámolások gyors kezelése helyett; megjegyzi, hogy nem tudni, hány csalási eset maradt észrevétlen; hangsúlyozza, hogy az időnyomás nem akadályozhatja a visszatérítési kérelmek tisztességes és alapos értékelését; szorgalmazza az EGSZB belső ellenőrzési eljárása részeként megvizsgált útelszámolások mintáinak bővítését az útelszámolásokkal kapcsolatos csalások nagyobb felderítési aránya érdekében;
9. emlékeztet a 2018. évi mentesítési állásfoglalásban szereplő megjegyzésre, amely a költségvetés túlbecslésének elkerülésére vonatkozik; megjegyzi azonban, hogy az átvitelek főként az „épületek” és az „adatfeldolgozás” költségvetési sorokhoz kapcsolódnak, és ez az e költségvetési sorokkal kapcsolatos múltbeli hátraléknak tudható be; megjegyzi, hogy az „intézmény tagjainak és küldötteinek/a tagok utazási költségeire és napidíjaira” vonatkozó költségvetési tételekre átvitt összegre a tagok késedelmes költségtérítési kérelmeinek kezeléséhez volt szükség;
10. üdvözli, hogy a 2018-ról 2019-re átvitt előirányzatok végrehajtási aránya 82,1% volt, szemben a 2017-ről 2018-ra átvitt előirányzatok 77,5%-os arányával;
11. hangsúlyozza, hogy az EGSZB ösztönzi a megosztott közlekedési megoldásokat és elősegíti a diszkont járatok használatát; üdvözli, hogy az EGSZB megköveteli a Parlament számára is szolgáltatásokat nyújtó utazási irodájától, hogy ne csak légitársaságokkal állapodjon meg kedvezményes árakról, hanem az EGSZB kedvezményezettjeinek rendszeresen ajánljon megfelelő költséghatékony utazási alternatívákat;
12. megjegyzi, hogy az EGSZB 2018 októberében ajánlati felhívást tett közzé az EGSZB tagjainak, küldötteinek és szakértőinek költségtérítéseivel kapcsolatos jelenlegi rendszer elemzésére és javítására; felkéri az EGSZB-t, hogy nyújtson tájékoztatást elemzés eredményeiről, elsősorban a jelenlegi utazási és visszatérítési rendszer lehetséges fejlesztéseiről, beleértve a különböző lehetséges forgatókönyveket is; tudomásul veszi a Covid19-válság miatti késedelmes végrehajtást;
13. sajnálattal állapítja meg, hogy az EGSZB Elnöksége 2020-ban határozatot fogadott el, amely lehetővé teszi a távoli részvétellel kapcsolatos költségek megtérítését olyan esetekben, amikor a Covid19-járvánnyal kapcsolatos problémák miatt egy tag nem tud Brüsszelbe utazni; felszólítja az EGSZB-t, hogy vonja vissza ezt a határozatot, amely nem arányos a részvétel tényleges költségeivel, de komoly költségeket jelent az uniós költségvetés számára, és rontja az EGSZB hírnevét; kéri az EGSZB-t, hogy nyújtson be jelentést e határozat pénzügyi vonzatáról, konkrét és részletes információkkal a határozatról és az ilyen visszatérítés okairól; kéri az EGSZB-t, hogy vizsgáljon meg új javadalmazási gyakorlatokat a tagok olyan méltányos és arányos javadalmazásának biztosítása érdekében, amely nem elsősorban az utazási költségeken, és nem kizárólag a tagok brüsszeli fizikai jelenlétén alapul;
14. hangsúlyozza az EGSZB szerepének fontosságát, de aggodalmának ad hangot munkájának hatása miatt;
15. tudomásul veszi az EGSZB és a Parlament közötti politikai párbeszéd fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy az EGSZB érdemben hozzá tudjon járulni a Parlament munkájához, és ennek fényében ismételten kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az EGSZB és a Parlament közötti politikai együttműködés megerősítésére;
Digitalizáció, kiberbiztonság, biztonság
16. üdvözli, hogy az EGSZB követte a Parlament legutóbbi állásfoglalásaiban foglalt azon ajánlását, hogy a költségvetésben növeljék az informatikai költségekre jutó hányadot (a teljes költségvetés 4,5%-a, szemben a 2018. évi 3%-kal); megjegyzi, hogy hosszú távon a 4,5%-os hányadnak ideális esetben 6%-ra kellene emelkednie, melynek következtében lehetővé válna a digitális stratégia tervezett időkereten belüli gördülékeny végrehajtása, valamint lehetővé tenné az EGSZB számára, hogy felzárkózzon és utolérje a többi uniós szervet; üdvözli, hogy az informatikai projektekre, szolgáltatásokra és berendezésekre lekötött összes előirányzat 2018-hoz képest 13,2%-kal növekedett, és hogy ez a pozitív tendencia 2020-ban is folytatódott;
17. tudatában van annak, hogy 2019 júniusában az EGSZB elnöksége digitális stratégiát fogadott el, amely magában foglalja az EGSZB informatikai környezetére vonatkozó elképzeléseket, és azonosítja a főbb informatikai kihívásokat; üdvözli az olyan eredményeket, mint a tagok honlapjának a papírmentes ülések támogatására szolgáló modulja, a módosítások feldolgozására szolgáló új háttérirodai alkalmazás kifejlesztése, valamint a papírmentes munkafolyamatok és eljárások, különösen a pénzügyi irányítás tekintetében; üdvözli a digitális munkahelyi projekttel kapcsolatban elvégzett munkát, amely magában foglalja a végfelhasználói környezet és az annak alapjául szolgáló digitális infrastruktúra átalakítását; megjegyzi, hogy az irodai automatizálás, a levelezés és az egységes kommunikáció eszközeit 2019-ben továbbfejlesztették;
18. üdvözli, hogy az EGSZB lehetőség szerint ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket használ; megjegyzi, hogy 2019-ben 39 nyílt forráskódú szoftveralkalmazás szerepelt a szoftvercsomagok jegyzékében;
19. üdvözli, hogy 2019 során az informatikai biztonságért felelős tisztviselő továbbra is aktívan felhívta a személyzet figyelmét a felhasználók kiberbiztonságára, többek között tájékoztatót tartott az informatikai irányítóbizottság számára és ágazati tájékoztatókat tartott az egyes szervezeti egységek szintjén; megjegyzi, hogy 2019-ben két további kiberbiztonsági projektet indítottak el; ösztönzi az EGSZB-t, hogy a szinergiák továbbfejlesztése érdekében folytassa szoros együttműködését más bizottságokkal, különösen a Régiók Bizottságával;
20. üdvözli az intézményközi kiberegyüttműködést, amelyben az EGSZB segítséget kapott az európai intézmények, szervek és hivatalok számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportjától például az uniós szervek elleni célzott támadások kapcsán a felhőbiztonsági és kiberfenyegetésekkel kapcsolatos hírszerzési információkra vonatkozó munkahelyi képzés vonatkozásában; megjegyzi, hogy számos digitalizációs projekt az emberi erőforrások és a pénzügyi folyamatok digitalizálására vonatkozik, amelynek keretében az EGSZB a Bizottság által biztosított SYSPER és ABAC rendszereket használja; kéri az EGSZB-t, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy a Bizottsággal tárgyalást folytasson a megfelelőbb feltételekről az alkalmazásmegosztás folyamatának bővítése és pénzügyi szempontból vonzóbbá tétele érdekében;
21. arra bátorítja a bizottságot, hogy kövesse az európai adatvédelmi biztos által az uniós intézmények és a Microsoft között 2018-ban aláírt intézményközi licencmegállapodás és végrehajtási szerződés újratárgyalására megfogalmazott ajánlást, hogy elérje a digitális szuverenitást, elkerülje a vevőfogvatartást és az ellenőrzés elmaradását, valamint biztosítsa a személyes adatok védelmét;
22. kiemel minden, a biztonsággal kapcsolatos kezdeményezést, mint például a bűnügyi és terrorfenyegetettséggel szembeni különleges képzési programot, a Parlamenttel a konkrét biztonsági képzésekkel kapcsolatban folytatott együttműködést, a biztonsági események kivizsgálását, valamint a többi uniós szervvel együtt a külső vállalkozók alkalmazottai biztonsági átvilágításának újraindítását; tudomásul veszi az (épületek) biztonságával kapcsolatos valamennyi munkát, amelynek fő célja a biztonsági szint és a tagoknak, a személyzetnek és a látogatóknak nyújtott szolgáltatások növelése;
23. üdvözli, hogy a megfelelő épületbiztonsági előírások biztosítása érdekében az EGSZB számos intézkedést hajtott végre, például új berendezéseket telepített a belépés ellenőrzésére; megjegyzi, hogy a kapcsolódó biztonsági előírások elérték ugyanazt a szintet, mint a Parlament és a Bizottság előírásai;
Épületek
24. megjegyzi, hogy azt követően, hogy a B68 és a TRE74 épületek helyébe a VMA épület lép, plusz irodákat kell találni 200 alkalmazott számára; megjegyzi, hogy az EGSZB és a Régiók Bizottsága elnöksége 2020 februárjában megbízta a főtitkárokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat az Európai Külügyi Szolgálattal egy olyan megállapodás megkötése céljából, amely lehetővé teszi az EGSZB és a Régiók Bizottsága számára, hogy 2021 elejétől átvegyék a Belliard100 épület bérleti szerződését; üdvözli, hogy a személyzeti bizottságot és általában a személyzetet is tájékoztatták ezekről a fejleményekről;
25. megjegyzi, hogy a VMA épület teljes mértékben megfelel az azbeszt alkalmazására vonatkozó valamennyi szabályozási követelménynek, és hogy 2019 szeptemberében azbesztmentes tanúsítványt állítottak ki; aggodalmának ad hangot a munkavállalók egészsége és VMA épületben az azbeszt jelenléte miatt, bár az azbesztmentességet igazoló tanúsítvány szerint ez nem jelent semmilyen kockázatot az épület használóira nézve; üdvözli, hogy az EGSZB épületeiben található azbeszttel kapcsolatos valamennyi lényeges információt – például az azbesztre vonatkozó politikát, az azbesztmentes tanúsítványokat és az azbeszttel kapcsolatos nyilvántartást – közzétették az intraneten; megjegyzi, hogy a VMA épület felújítási munkálatai a tervek szerint 2021-ben kezdődnek meg;
26. üdvözli, hogy a VMA közös munkacsoportja meghatározta a tér jövőbeli kiosztására vonatkozó irányelveket, valamint az összes szolgálat és szervezet közötti egyenlő bánásmódot lehetővé tevő objektív paramétereket; megjegyzi, hogy a személyzet képviselőit bevonták, és hogy a személyzetet különböző csatornákon keresztül rendszeresen tájékoztatták, és a jövőben is konzultálnak velük és részt vehetnek az érintett szolgálatok számára kialakított egyéni munkaterületek részletes megtervezésének és kijelölésének következő szakaszában;
Környezeti szempontok
27. felkéri az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki globális fenntarthatósági tervet; gratulál az EGSZB-nek a környezetvédelmi vezetési rendszer keretében a szén-dioxid-lábnyom, valamint a műanyag-, élelmiszer- és papírhulladék csökkentése terén tett folyamatos erőfeszítésekhez; egyetért azzal, hogy a szén-dioxid-lábnyom csökkentése a következő évek legfontosabb célkitűzései között szerepel; felhívja az EGSZB-t, hogy fordítson kellő figyelmet elektromos áramforrásainak energia-összetételére, és ösztönzi a szél-, nap-, bio- és vízerőművek által termelt villamos energia beszerzését; arra ösztönzi az EGSZB-t, hogy vegyen részt más uniós szervekkel kapcsolatos projektekben, és dolgozzon ki átfogó tervet az európai zöld megállapodásban foglalt elvek és ajánlások végrehajtása érdekében, azzal az általános céllal, hogy 2030-ig klímasemlegessé váljon;
Intézményközi együttműködés
28. tudatában van a Parlament és az EGSZB között 2019-ben létrejött új, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásnak, amely lehetővé teszi az EGSZB számára, hogy igénybe vegye a Parlament tolmácsainak szolgáltatásait (amelyekért fizetni fog), valahányszor a Parlament épületeit használja üléseire, de alkalmanként az EGSZB épületeiben is; elismeri, hogy a megállapodás hozzájárul a parlamenti tolmácsok igénybevételének optimalizálásához; üdvözli a Parlament, az EGSZB és a Régiók Bizottsága között meglévő együttműködési megállapodásokat; felkéri az EGSZ-t, hogy tárjon fel további lehetséges szinergiákat és megtakarításokat, beleértve azokat az egyéb területeket is, amelyeken meg lehetne osztani a háttérirodai feladatokat; tisztában van azzal, hogy a mentesítési eljárás keretében mind az EGSZB, mind a Régiók Bizottsága a jelenleg érvényes együttműködési megállapodás tiszteletben tartását kérte, hogy ily módon biztosított legyen az EGSZB és a Régiók Bizottságának kárpótlása a Parlamenthez áthelyezett álláshelyekért;
29. emlékeztet arra, hogy a Parlament és az EGSZB közötti 2014. február 5-i együttműködési megállapodás a fordítási kapacitás csökkenésének ellentételezéséről rendelkezik, további összegeket biztosítva mind az EGSZB, mind pedig a Régiók Bizottsága számára; megjegyzi, hogy 2 millió EUR-t különítettek el a fordítások kiszervezésére azzal a lehetőséggel, hogy az esetleges többletet további politikai munkára, további 1,1 millió EUR-t pedig kibővített politikai munkára lehet fordítani; megjegyzi, hogy az átcsoportosításokra 2015-ben és 2016-ban került sor, és a csökkentésre már a 2017-es egyeztetési eljárás során sor került; megjegyzi, hogy a 36 álláshely átcsoportosításából eredő éves megtakarítás a becslések szerint 3,42 millió EUR-t tesz ki; kéri a Parlamentet, az EGSZB-t és a Régiók Bizottságát, hogy készítsenek közös jelentést a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának a megállapodás folyamatban lévő felülvizsgálatáról; elismeri, hogy a megállapodás nagyobb rugalmasságot biztosít a Parlament, az EGSZB és a Régiók Bizottsága javára; megjegyzi, hogy ennek a rugalmasságnak a része az is, hogy a fel nem használt pénzeszközöket átcsoportosítják más szakpolitikai területekre;
30. egyetért azzal, hogy tovább kell erősíteni a politikai együttműködést az éves és többéves programozás, a Parlament, a Tanács és a Bizottság jogalkotási prioritásokról szóló közös nyilatkozata és az éves munkaprogram nyomon követése tekintetében; arra ösztönzi az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki konkrét ajánlásokat a kommunikáció javítására az EGSZB és a Parlament előadóinak szintjén a politikai együttműködés szisztematikusabb megközelítésének kialakítása érdekében;
31. megállapítja, hogy a kiszervezett fordítás teljes költsége az EGSZB és a Régiók Bizottsága esetében 2019-ben 6 043 592 EUR volt, amelyből az EGSZB-re jutó rész 3 550 762 EUR-t tett ki, a házon belüli fordítás teljes költsége pedig 8 781 075 EUR volt, amelyből az EGSZB-re jutó rész 5 159 101 EUR-t tett ki;
32. ösztönzi az EGSZB-t, hogy a lobbitalálkozók átláthatóságának növelése érdekében szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás alapján csatlakozzon az uniós átláthatósági nyilvántartáshoz; elismeri az EGSZB és más uniós intézmények és szervek – például a Bizottság – közötti, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások révén megvalósuló intézményközi együttműködést, amelynek célja a folyamatok további optimalizálása az emberi erőforrások, a pénzügyek és az informatika terén, illetve más adminisztratív területeken; szeretne tájékoztatást kapni arról, ha bármilyen megállapodás megkötése előtt költség-haszon elemzésre kerül sor;
33. üdvözli az EGSZB és a Régiók Bizottsága között az adminisztratív területeken folytatott jó együttműködést, amely jelentős szinergiákhoz és méretgazdaságossághoz vezet; megjegyzi, hogy a jelenlegi igazgatási megállapodást 2021. június végéig meghosszabbították; megjegyzi, hogy eddig két pontot nem hajtottak végre, nevezetesen az álláshelyek kiegyensúlyozottabb elosztását a közös szolgálatokon belül, ami jelenleg a Régiók Bizottságának kedvez, valamint az irodahelyiségek egyenlő elosztását (az EGSZB esetében 53%, a Régiók Bizottsága esetében pedig 47% volt az irodahelyiségek aránya); üdvözli, hogy az igazgatási megállapodás megújítására irányuló tárgyalások célja a hatékonyság további növelése és potenciális megtakarítások elérése;
34. kéri, hogy tájékoztassák az EGSZB-t az adminisztratív folyamatok hatékonysága terén tett előrelépésekről, amelyek az egyre növekvő munkateher és a gyorsan változó világ miatt szükségesnek tűnnek; megismétli, hogy folyamatos reformokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az EGSZB megfelelő eszközökkel rendelkezzen a jövőbeli kihívásokra való reagáláshoz;
Kommunikáció
35. elismeri, hogy 2019-ben az EGSZB erőteljes erőfeszítést tett annak érdekében, hogy támogassa a Parlamentet az európai választások előmozdításában azáltal, hogy részt vett az intézményközi kampányban, többek között egy több hónapos közösségimédia-kampányban (közel 17 000 online reakcióval, nevezetesen kedveléssel, kommentekkel és újramegosztott Twitter üzenetekkel, összesen 18,4 millió emberhez jutva el); egyetért azzal, hogy az EGSZB politikai munkájának hatóköre túlmutat a mennyiségi mutatókon, és hogy az EGSZB ezt nem csupán a Szerződéseken alapuló konzultatív funkciója révén éri el, hanem olyan helyi tájékoztatási tevékenységek révén is, amelyek célja, hogy felhívja a civil társadalom figyelmét az EGSZB munkájára és az uniós döntéshozatali folyamatban betöltött szerepére;
36. megjegyzi, hogy 2019 végén az EGSZB fő Twitter-fiókjának 43 300, míg fő Facebook-fiókjának 32 600 követője volt; megjegyzi, hogy az EGSZB közösségimédia-jelenléte a LinkedIn-en nő a leggyorsabban, ahol 2019-ben a követők száma 54%-kal, 2019 végére pedig 14 500 követővel nőtt; megjegyzi, hogy a csatornák e kombinációjával az EGSZB jól kiegyensúlyozott követői csoporthoz jut el;
37. üdvözli az EGSZB azon erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és -kultúrát alakítson ki a fogyatékossággal élő személyek érdekében tett intézkedések által, például az intranet és a weboldal látássérültek számára történő digitális akadálymentesítésével; kéri, hogy az EGSZB tegyen további intézkedéseket a fogyatékossággal élő személyeknek a webhelyéhez való egyenlő hozzáféréséről szóló megfelelő igazolás megszerzése érdekében;
38. megjegyzi, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények és szervek honlapjai a különböző fogyatékosságokkal élő személyek számára hozzáférhetők legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelveken való elérhetőséget is; javasolja, hogy a fogyatékosságokkal foglalkozó szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
Belső irányítás, belső kontroll, pénzügyek
39. üdvözli az EGSZB válságkezeléssel és az üzletmenet-folytonossággal kapcsolatos erőfeszítéseit egy olyan weboldal létrehozása révén, amely tartalmazza az üzletmenet-folytonossági műveletekhez szükséges valamennyi információt, beleértve a naprakész válságkezelési és üzletfolytonosság-menedzsment dokumentumokat, valamint a különböző intervenciós csoportok, azok összetételének és szerepének naprakész leírását; hangsúlyozza, hogy a tagok visszaszállításával foglalkozó csapat első teljes körű gyakorlatára négy forgatókönyv alapján 2019 szeptemberében került sor, és a gyakorlat következtetéseit rendszeresen nyomon követik;
40. aggodalommal állapítja meg, hogy az EGSZB teljes éves költségvetése a 2006. évi 108 000 000 EUR-ról 2019-re 138 000 000 EUR-ra nőtt, miközben az EGSZB által készített vélemények és jelentések száma jelentősen csökkent (a 2006. évi 215-ről a 2019. évi 127-re); megérti, hogy a kiadott vélemények számának csökkenése a választási ciklushoz köthető, de aggódik az egy véleményre eső költségek növekedése miatt (2019-ben 1,1 millió EUR, szemben a 2018-as 630 000 EUR-val), és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelentésekkel kapcsolatos munkát külső vállalatoknak szervezik ki; aggodalommal jegyzi meg, hogy a 127 véleményből és jelentésből csak 55 volt saját kezdeményezésű vélemény;
41. megjegyzi, hogy 2019-ben az EGSZB legtöbbször megtekintett véleménye (a blokklánc- és megosztott főkönyvi technológiáról szóló) mindössze 2 500 oldalmegtekintést ért el, míg a másik öt legfontosabb vélemény is csak 1 000 és 2 000 közötti megtekintést ért el; ösztönzi az EGSZB-t, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy véleményei szélesebb körben kapjanak nyilvánosságot;
42. megjegyzi, hogy a 2019-re vonatkozó éves tevékenységi jelentés csak általános áttekintést nyújt az EGSZB tevékenységeiről, és nem tartalmazza munkája mélyrehatóbb minőségi és mennyiségi értékelését; felhívja az EGSZB-t, hogy éves tevékenységi jelentésébe vezessen be más fő teljesítménymutatókat is, például hogy a véleményeiben szereplő ajánlásokat milyen arányban emelték be az uniós jogszabályokba, lehetővé téve az EGSZB munkájának hatásvizsgálatát;
43. kéri az EGSZB-t, hogy észszerűsítse belső testületeit, és a 2018. évi mentesítés nyomon követésében foglaltak szerint helyezze át a szervezeti egységei által ellátott feladatok súlypontját, ideértve az e folyamattal kapcsolatban elért megtakarítások tisztázását is; tudomásul veszi az Elnökség által egy hattagú ad hoc csoport felállítására tett erőfeszítéseket, amely átfogó áttekintést ad arról, hogy racionalizálják az EGSZB munkaszervezését és testületeit, ideértve a szekciók és az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) hatásköreinek kérdését is; kéri az Elnökséget, hogy terjessze ki a racionalizálást az összes többi meglévő testületre is, és tegyen jelentést a Parlamentnek az eredményekről;
44. elismeri, hogy az EGSZB számos kulcsfontosságú teljesítménymutatót dolgozott ki valamennyi igazgatási területére vonatkozóan, amelyek közül néhány a teljesítmény szintjét méri (pl. a kifizetések átfutási ideje), míg mások a tevékenység szintjét mérik (pl. a termelési volumen); kéri az EGSZB-t, hogy a következő éves tevékenységi jelentésben ezen túlmenően nyújtson be egységes szerkezetbe foglalt változatot a főbb célkitűzésekről és az elért eredményekről;
45. megállapítja, hogy 2019-ben sor került a belsőkontroll-standardoknak való megfelelés értékelésére, ami javulást mutatott 2018-hoz képest; megjegyzi azonban, hogy nem minden standardot hajtottak végre maradéktalanul, és bizonyos nyomonkövetési intézkedéseket határoztak meg; megjegyzi, hogy két nyomonkövetési intézkedést 2020-ra halasztottak, nevezetesen az érzékeny funkciók hivatalos értékelését és egy többéves belső kommunikációs stratégia végrehajtását; emlékezteti az EGSZB-t a Számvevőszék jelentésének ajánlására, hogy hajtson végre a bizalmi funkciók kezelésére irányuló politikát; tudomásul veszi az EGSZB válaszait, amelyekben kifejti a tervezett lépéseket és azt, hogy az előkészítő tevékenységek 2020 első félévében megkezdődtek; megjegyzi, hogy az EGSZB azt közölte, hogy az új politikának 2021-re működésbe kell lépnie; kéri az EGSZB-t, hogy nyújtsa be a Parlamentnek az új politika részletes leírását, beleértve a bizalmi funkciók meghatározását is, valamint a végrehajtás jelenlegi állását;
46. megjegyzi, hogy az EGSZB végrehajtotta a fent említett gyakorlat harmadik nyomonkövetési intézkedését, amely az igazgatóságok és egységek közötti folyamatok és eljárások összehangolását tartalmazza; felhívja az EGSZB-t, hogy hozza létre a folyamatok és eljárások központi nyilvántartását a harmonizált írásos dokumentáció biztosítása érdekében; megismétli, hogy ez a megközelítés hozzájárul a meglévő folyamatok és eljárások fokozottabb tiszteletben tartásához, és támogatja, hogy az EGSZB valamennyi fő tevékenységét megfelelő folyamattal vagy eljárással fedjék le;
47. megjegyzi, hogy 2019-ben a Belső Ellenőrzési Szolgálat két ellenőrzést zárt le, egyet az intézményi határidők betartásáról, egyet pedig a tolmácsolásról; megjegyzi, hogy az első ellenőrzés tekintetében az EGSZB most hajtja végre a cselekvési tervben előírt adminisztratív intézkedéseket, például kiemeli az intézményi határidőket az EGSZB által a munkájának jobb megszervezése érdekében használt dokumentumokban, és következetesen gyűjti a statisztikákat a határidők EGSZB általi betartásáról; üdvözli az EGSZB által annak érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, hogy jobban hozzájáruljon az Unió jogalkotási folyamatához; megállapítja a tolmácsolással kapcsolatos ellenőrzés fontosságát, mivel az az uniós döntéshozatal alapvető eleme, és mind a jelentős költségvetési megszorítások, mind pedig a magasabb tolmácsolási költségek hatással vannak rá, amint azt jól mutatja az is, hogy az EGSZB jelenleg az általa 2014-ben igénybe vett tolmácsolásnak csak mintegy 75 %-át engedheti meg magának; megjegyzi, hogy az operatív ellenőrzésnek az volt a célja, hogy megvizsgálja az eljárásokat, különösen azt, hogy lehetséges-e költségmegtakarítás a tolmácsolás mennyiségének és minőségének veszélyeztetése nélkül; megállapítja, hogy a kiválasztott esetek elemzése azt mutatta, hogy a tolmácsolás biztosítására vonatkozó eljárások jól megalapozottak voltak, és hogy a tolmácsolást a kérésnek megfelelően nyújtották; megjegyzi, hogy a végfelhasználók általános elégedettsége magas; megjegyzi, hogy egy elfogadott cselekvési terv végrehajtása jelenleg folyamatban van, és az kiterjed a költségmegtakarításra alkalmas területek folyamatos azonosítására is;
48. megállapítja, hogy a 2019. évi munkaprogramban előirányoztak egy, a munkahelyi etikára és jóllétre vonatkozó ellenőrzést, de azt elhalasztották a 2020. évi munkaprogramra; megjegyzi, hogy az ellenőrzés 2019-ben elkezdődött, de a megközelítést a Számvevőszék 2019. július 19-én közzétett etikai különjelentését követően módosították; tudomásul veszi a Belső Ellenőrzési Szolgálat azon szándékát, hogy az EGSZB-n belül létrehozott etikai keret értékelésekor a Számvevőszék által választott megközelítést kövesse; azt javasolja a Belső Ellenőrzési Szolgálatnak, hogy az ellenőrzésbe vonja be a most megreformált etikai keret végrehajtását is;
49. üdvözli, hogy az EGSZB-hez 2019-ben beérkezett számlák közül 11 500 (79 %) elektronikus formátumú volt, ami megfelel a 2014/55/EU irányelv(6) rendelkezéseinek; gratulál az EGSZB-nek, hogy 2019-ben az összes uniós szerv közül abszolút és relatív értelemben egyaránt a legnagyobb mértékben vette igénybe az e-számlákat;
50. hangsúlyozza, hogy 2019-ben a közbeszerzési osztály frissítette az írásbeli utasításokat és sablonokat, és továbbra is iránymutatást és tanácsadást nyújtott valamennyi érintett pénzügyi szereplő számára; üdvözli, hogy a sablonok használata a szakértői iránymutatással együtt jelentős minőségi javulást eredményezett a közbeszerzési eljárásokban és csökkentette az előzetes ellenőrzések során feltárt hibákat; elismeri, hogy a kontrollmechanizmusok hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében az EGSZB ellenőrzési osztálya szorosan együttműködik a közbeszerzési osztállyal;
Humánerőforrás
51. tudomásul veszi, hogy 2019-ben a létszámterv 668 álláshelyet tartalmazott (ugyanannyit, mint a 2018-as); megjegyzi, hogy nem történt változás a munkaerőben, és hogy a teljes alkalmazotti létszám (tisztviselők, ideiglenes alkalmazottak, szerződéses alkalmazottak, kirendelt nemzeti szakértők és orvosi tanácsadók) 2019. december 31-én 702 fő volt (a 2018. évi 705 fővel szemben);
52. tudatában van annak, hogy az EGSZB folytatja a 2017–2020 közötti időszakra szóló, az esélyegyenlőségre és a sokféleségre vonatkozó cselekvési tervének végrehajtását; megjegyzi, hogy az EGSZB vezetői körében a nemek közötti egyensúly már 2018-ban kialakult, és továbbra is viszonylag stabil; sajnálja, hogy az EGSZB új politikai vezetése nem tükrözi ezt a tendenciát, mivel a 7 szekcióelnök között csak egy nő van, a három csoportelnök közül pedig egyik sem nő, különös tekintettel arra, hogy az EGSZB 2020 és 2025 közötti hivatali idejében 2010 óta a legmagasabb az új és a női tagok száma; üdvözli a sokszínűség érdekében szervezett tájékoztató rendezvényeket, mint például a multikulturális környezetben folytatott kommunikációról szóló, „Egyesülve a sokféleségben” című konferenciát, amelynek célja a tiszteletteljes kapcsolatok előmozdítása a munkahelyen, a sokféleség figyelembevétele mellett; üdvözli különösen a fogyatékossággal kapcsolatos konkrét tevékenységeket és intézkedéseket; arra bátorítja azonban az EGSZB-t, hogy tegyen konkrét intézkedéseket is, például szervezzen a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzéseket annak érdekében, hogy elkerülje a kiválasztási bizottságok tagjainak nem tudatos részrehajlását;
53. megállapítja, hogy a földrajzi megoszlás tekintetében 2018-hoz képest csekély mértékű javulás történt, mivel jelenleg az EGSZB vezetőinek 19%-a olyan tagállamokból származik, amelyek 2004 után csatlakoztak az Unióhoz (szemben a 2017. évi 16 %-kal és a 2018. évi 18,5 %-kal); aggodalommal jegyzi meg, hogy az EGSZB személyzetében bizonyos nemzetiségek felülreprezentáltak; sürgeti az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki konkrét intézkedéseket ezen egyensúlytalanság kezelésére; felhívja az EGSZB-t, hogy folytassa a személyzet földrajzi egyensúlyának javítását annak érdekében, hogy valamennyi tagállam állampolgárai megfelelő képviselettel rendelkezzenek, az Elnökség tagjaira vonatkozó eljárási szabályzat 4. cikkének megfelelően, többek között vezetői szinten is;
54. kéri az EGSZB-t, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az esélyegyenlőségre és sokszínűségre irányuló cselekvési tervének konkrét eredményeiről, különösen azoknak az intézkedéseknek az eredményeiről, amelyeket a sokszínűség erősítése terén és azzal kapcsolatban hozott meg, hogy az EGSZB-t befogadóbb munkahellyé tegye a fogyatékossággal élő személyek számára;
55. nagyra értékeli, hogy a speciális, azaz a mobilitási program hatálya alá nem tartozó álláshelyek nyilvántartásának létrehozása egy 2019-ben végzett részletes elemzést követően befejeződött, és megjegyzi, hogy korábban nem létezett ilyen jegyzék; megjegyzi, hogy az összes mentesített speciális álláshely végleges listáját közölték a személyzet valamennyi tagjával, és az tartalmazza mind a Jogi Szolgálat vezetőjét, mind az EGSZB valamennyi jogászát;
56. elismeri a jólléttel kapcsolatban bevezetett intézkedéseket, mint például az újonnan érkezők mentori programjának újraindítását, amely a pszichoszociális kockázatok kezelésére irányuló megelőző megközelítés része; tudomásul veszi a bevált gyakorlatok cseréjét, melynek célja a rendszer folyamatos javítása; tudomásul veszi a távmunkára vonatkozó szabályok széles körű aktualizálását, amely nagyobb rugalmasságot biztosít a munkavállalók számára; arra bátorítja az EGSZB-t, hogy egészítse ki a rugalmas munkafeltételek végrehajtását az alkalmazottak kijelentkezéshez való jogának védelmével;
57. elégedetten veszi tudomásul a tartós betegállománnyal kapcsolatos intézkedéseket, különös tekintettel azokra, amelyek a munkába való visszatérés megkönnyítésére szolgálnak;
58. súlyos aggodalmának ad hangot a közvélemény elégedetlensége miatt, amelyet az EGSZB bizonyos toborzási eljárásai váltottak ki; felhívja az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki világos belső iránymutatásokat a megüresedett álláshelyek közzétételére vonatkozóan, és egyértelműen ismertesse a szolgálat érdekeit a személyzet tagjainak ideiglenes áthelyezése esetén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EGSZB az eljárási szabályzatában és a személyzeti szabályzatban foglaltaknak megfelelően az egész toborzási eljárás során (közzététel, kiválasztás, kinevezés és állományba vétel) kivétel nélkül szigorúan és teljes átláthatóság mellett biztosítsa az egyes szakaszok lebonyolítását, hogy elkerülje a jó hírnevet érintő kockázatokat nemcsak az EGSZB, hanem az összes uniós intézmény szempontjából is;
59. megjegyzi, hogy 2019-ben az EGSZB 54 hosszú távú gyakornokot fogadott, akik havi megélhetési ösztöndíjat kaptak az EGSZB-től, 15 rövid távú gyakornokot, akik nem kaptak ösztöndíjat az EGSZB-től, továbbá egy olyan gyakornokot, aki egy külső állami szervtől kapott ösztöndíjat; javasolja, hogy az EGSZB nyújtson megfelelő ösztöndíjat a rövid távú gyakornokoknak is, kivéve, ha más forrásból már kapnak támogatást;
Átláthatóság
60. üdvözli, hogy az EGSZB megkezdte a munkahelyi tisztelet előmozdítását annak biztosítása érdekében, hogy a személyzet minden tagja ismerje a jelenlegi etikai keretet; megjegyzi, hogy 2019-ben respect@work címmel széles körű figyelemfelhívó kampány indult, amely számos javaslatot átvesz az európai ombudsmannak a munkahelyi méltóságnak az uniós intézményekben és ügynökségeken történő érvényesüléséről szóló jelentéséből (SI/2/2018/AMF); üdvözli, hogy megerősítették a bizalmi személyek hálózatát; megjegyzi, hogy az európai ombudsman határozata nyomán az EGSZB elfogadta a személyzet feladatai ellátása során felmerülő összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó iránymutatásait, és megfelelő tájékoztatást nyújtott a személyzet minden tagja számára; megjegyzi, hogy az iránymutatások célja, hogy gyakorlati kézikönyvként szolgáljanak a személyzet számára azokban az esetekben, amikor egymást átfedő feladatokat kell ellátniuk, például vezetői feladatokat a személyzeti képviseleti tevékenységekkel párhuzamosan; felkéri az EGSZB-t, hogy hozzon további intézkedéseket, amelyekkel reagál az ombudsman jelentésére;
61. megkéri az EGSZB-t, hogy tegyen jelentést az európai ombudsman ajánlásaival, például a külső tevékenységekre vonatkozó iránymutatásokkal kapcsolatban elért eredményekről; megjegyzi, hogy 2019-ben az ombudsman közzétette jelentését a volt vezető tisztviselői karral kapcsolatos információk közzétételéről az egyéves lobbi- és érdekképviseleti tilalom érvényesítése érdekében (SI/2/2017/NF), és hogy az EGSZB megvizsgálta a külső tevékenységekről szóló határozata felülvizsgálatának lehetőségét; felkéri az EGSZB-t, hogy használja ki ezt a lehetőséget rendszerének megerősítésére, hogy elkerülje az összeférhetetlenség minden esetleges esetét;
62. aggodalmát fejezi ki az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által 2019-ben végzett vizsgálatokkal kapcsolatban; megjegyzi, hogy lezárult két, a tagokkal és az uniós pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos ügy; elégedetten jegyzi meg, hogy az EGSZB behajtotta a szóban forgó összegeket; megjegyzi, hogy két ügyet indítottak (egyet egy taggal kapcsolatban, egyet pedig egy alkalmazottal kapcsolatban), és ezek közül az első ügy folyamatban van, a másodikat pedig jogsértés hiányában 2020-ban lezárták; megjegyzi, hogy 2020-ban két ügyet indítottak, amelyek közül az egyik egy 2018-ból származó ügy, amelyet ugyanebben az évben lezártak azzal, hogy megerősítést nyert, hogy az egyik tag csalárd tevékenységet végzett, egy másik ügy pedig még folyamatban van; megjegyzi, hogy egy másik tag ellen is eljárást indítottak, amely még folyamatban van; megjegyzi, hogy az EGSZB legjobb tudomása szerint jelenleg két OLAF-vizsgálat van folyamatban, amelyek a tagokra vonatkoznak és nem zaklatással kapcsolatosak;
63. megjegyzi, hogy az EGSZB jelenlegi megközelítése, amely szerint meg kell erősíteni a tagok üléseken való részvételét, összhangban van más uniós szervek, például a Parlament és a Régiók Bizottsága bevált gyakorlataival; megjegyzi, hogy a rendszer az egyes üléseken való részvételt megerősítő egyedi aláírást és a részvételről szóló nyilatkozatot írja elő; megjegyzi, hogy a tagokra vonatkozó pénzügyi szabályzat 4. cikkének a) pontja kimondja, hogy annak érdekében, hogy költségtérítésben vagy juttatásokban részesülhessen, a kedvezményezettnek a) alá kell írnia az adott ülés jelenléti ívét minden esetben, ha készült ilyen ív, b) ki kell töltenie minden ülésnapra a költségelszámolási formanyomtatványt, és c) be kell nyújtania a megfelelő igazoló dokumentumokat;
64. sürgeti az EGSZB-t, hogy továbbra is tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az általa annak érdekében bevezetett vagy bevezetni szándékozott eljárásokról és folyamatokról, hogy a jövőben elkerüljék az alkalmazottakat érintő zaklatási és hasonló ügyeket, biztosítva, hogy ne ismétlődjenek meg a múltban az áldozatok szenvedését okozó és az EGSZB és az Unió egészének hírnevét csorbító sajnálatos események;
65. megismétli azon kérését, hogy hozzanak intézkedéseket a zaklatások áldozatainak egyértelmű és erős védelmére és támogatására; sürgeti az EGSZB-t, hogy vezessen be a zaklatásra vonatkozó konkrét szabályokat és eljárásokat, és úgy véli, hogy az nem lehet kifogás az intézkedés elmulasztására, hogy a személyzeti szabályzat nem alkalmazható az EGSZB tagjaira;
A 2018. évre szóló mentesítés megtagadása, összeférhetetlenség, zaklatás, visszaélések bejelentése
66. emlékeztet arra, hogy a személyzet több tagját hosszú időn keresztül lelkileg zaklatta az I. csoport akkori elnöke; sajnálja, hogy az EGSZB által alkalmazott zaklatás elleni intézkedések nem tették lehetővé az ügy gyorsabb felderítését és orvoslását, mivel az érintett tag vezető beosztásban volt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok védelme érdekében az OLAF által folytatott vizsgálat végéig hozott intézkedések rögtönzöttnek és elégtelennek tűntek, különösen a Közszolgálati Törvényszék 2016. május 12-én hozott ítélete(7) fényében, amelynek tanulságként kellett volna szolgálnia az EGSZB számára; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a belső eljárások hiányosságai – többek között a felső vezetés szintjén a jelentési kötelezettség tisztázatlan felosztása – miatt az EGSZB igazgatása tétlen maradt, ami a gondossági és az OLAF-nak való jelentéstételre vonatkozó kötelezettség megszegését jelentette; elítéli, hogy az EGSZB számára hosszú időt vett igénybe, hogy megtegye az eljárási szabályzatának és magatartási kódexének kiigazításához szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek az ilyen helyzetek;
67. emlékeztet rá, hogy az OLAF 2018-as nyomozásában azonosította a zaklatások áldozatait; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok saját eszközeikkel kényszerültek kezdeményezni az eljárást, mivel az EGSZB vezetősége nem tette meg a szükséges lépéseket; megjegyzi, hogy a formális kérvények nyomán, amelyeket az áldozatok a személyzeti szabályzat 24. cikke szerint benyújtottak, az eljárás 2020 januárjában kezdődött meg; aggodalommal jegyzi meg, hogy az érintettek áldozatként való hivatalos elismerése csak 2020. október 2-án történt meg, annak ellenére, hogy az EGSZB állítása szerint már hónapokkal korábban implicite annak tekintette őket;
68. rámutat, hogy az EGSZB ez ügyben tanúsított mulasztásai közpénzek elherdálását eredményezték és anyagi veszteséget okoztak a jogi költségek, a betegszabadságok, az áldozatvédelem, a termelékenység csökkenése, valamint az elnökség és más szervek ülésezése stb. tekintetében; ezért az ügyet aggodalomra okot adónak tartja az uniós intézményeknél, szerveknél, hivataloknál és ügynökségeknél az elszámoltathatóság, a költségvetési ellenőrzés és az emberi erőforrások megfelelő irányítása tekintetében; ennek kapcsán megismétli, amit a Számvevőszék „Az ellenőrzött uniós intézmények etikai keretrendszerei: fejlesztési lehetőségek” című, 13/2019. számú különjelentésében megállapított: mégpedig azt, hogy a közügyekben tanúsított etikus magatartás hozzájárul a hatékonyabb és eredményesebb pénzgazdálkodáshoz és a közbizalom erősödéséhez, és hogy az európai uniós intézmények és szervek tagjainak és alkalmazottainak etikátlan magatartása nagy közfigyelemre tart számot és csökkenti az uniós intézmények és szervek iránti bizalmat;
69. emlékeztet arra, hogy a Parlament megtagadta az EGSZB főtitkárának mentesítését a 2018. évi pénzügyi év vonatkozásában, többek között azon az alapon, hogy a vezetőség súlyosan megszegte gondossági kötelezettségét és nem tette meg a megfelelő lépéseket, ami pénzügyi következményekkel is járt; emlékezteti az EGSZB-t, hogy a mentesítés megtagadása komoly ügy, amely azonnali cselekvést igényel; mélységesen sajnálja az akkori emberierőforrás-ügyi és pénzügyi igazgató, jelenlegi főtitkár határozott fellépésének hiányát – különösen a megelőzést és a jóvátételt célzó intézkedések terén – a 2018. évi mentesítés Parlament általi megtagadását megelőzően;
70. megjegyzi, hogy a 2018. évi mentesítési eljárások teljes időtartama, illetve a 2019. évi mentesítési eljárások időtartamának egy része alatt a főtitkár képtelen volt megfelelő, átlátható és megbízható információval szolgálni a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága számára, amint azt azon számos eset is alátámasztja, amikor a szolgáltatott információra a visszaélést bejelentő személyek, az EGSZB szakszervezetei, az áldozatok védői, vagy maga az elkövető rácáfoltak; kéri az EGSZB-t, hogy vegye figyelembe az áldozatoknak és a visszaélést bejelentő személyeknek okozott anyagi és erkölcsi károkat, amelyek az elégtelen támogatásból és a jogos rehabilitáció és kártérítés hiányából erednek; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatoknak panaszt kellett tenniük az EGSZB vezetőségének a rehabilitációs eljárás során mutatott tétlensége miatt; emlékezteti az EGSZB-t azon kötelességére, hogy az áldozatokat és a visszaélést bejelentő személyeket megvédje;
71. elismeri, hogy az EGSZB törekszik arra, hogy tovább erősítse az etikátlan magatartásformák kezelésére irányuló kapacitását; megjegyzi, hogy a vonatkozó részletes cselekvési tervet legkésőbb 2020 végéig kellett volna jóváhagyni; egyetért azzal, hogy az EGSZB-nek folytatnia kell a személyzet és a vezetőség tudatosságának növelését a már rendelkezésre álló struktúrákról szóló célzottabb belső kommunikáció révén, hogy segítsen kezelni bármilyen nehéz munkahelyi helyzetet; arra kéri az EGSZB-t, hogy tegye kötelezővé tagjai számára az etikával és feddhetetlenséggel kapcsolatos képzéseket; kéri az EGSZB-t, hogy tegyen lehetővé teljes áttekintést a Parlament részére valamennyi megtett intézkedés vonatkozásában;
72. felhívja az EGSZB-t, hogy mielőbb jusson egyezségre a zaklatás és a kötelességszegés áldozataival; úgy véli, hogy az új vezetésnek aktív szerepet kell vállalnia a rendezésről az áldozatokkal folytatott tárgyalásokon azzal a céllal, hogy valamennyi fél által támogatott méltányos és kielégítő megállapodás szülessen, valamint hogy elkerülhetők legyenek az összeférhetetlenségek; elvárja, hogy az áldozatokkal történő megállapodások az átláthatóság és a tisztesség elvein alapuljanak, és tartalmazzanak nyilvános bocsánatkérést, az egyezség tisztességes feltételeit, az áldozatok munkakörnyezetükben való teljes rehabilitációját, valamint az ügy további negatív következményei elleni garantált védelmet; határozottan ellenzi, hogy nyomást gyakoroljanak az áldozatokra annak érdekében, hogy titoktartási záradékokat írjanak alá, továbbá hogy megakadályozzák, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága számára bizalmasan tájékoztatást adjanak a rendezésről; felhívja az EGSZB-t, hogy részletesen számoljon be a felajánlott védelmi és kártérítési intézkedésekről; kéri az EGSZB-t, hogy számoljon be az azonosított áldozatok jelenlegi helyzetéről;
73. tudomásul veszi az EGSZB 2021. január 28-i Közgyűlésének nagy többséggel hozott határozatait, és üdvözli az új magatartási kódex elfogadását – amely hatályon kívül helyezi és felváltja a 2019 márciusában elfogadott kódexet –, továbbá az etikai és feddhetetlenségi keretelvek létrehozását; megállapítja, hogy a magatartási kódex immár olyan szankciórendszert tartalmaz, amely arányos az etikátlan magatartás súlyosságával; különösképpen üdvözli a pénzügyi szankciók bevezetését és annak a lehetőségét, hogy a tagok kizárhatók legyenek az EGSZB-ből; sürgeti az EGSZB-t, hogy szükség esetén vezessen be szankciókat, valamint javítsa a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatra és az összeférhetetlenségi nyilatkozatra vonatkozó rendelkezéseket; sürgeti, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság kapjon tájékoztatást a magatartási kódex megsértéséért felelősnek ítélt bizottsági tagok nevéről; gratulál az EGSZB-nek az ambiciózus, átfogó és megerősített magatartási kódexhez, amely reagál a Parlament észrevételeire, valamint az európai ombudsman vonatkozó ajánlásaira; elégedetten veszi tudomásul az EGSZB tagjainak megfelelő magatartására, valamint az alkalmazottak méltóságának és sérthetetlenségének tiszteletben tartására helyezett fokozott hangsúlyt; elvárja az EGSZB tagjaitól a kódex szigorú betartását, valamint az EGSZB politikai vezetésének következetes magatartását, beleértve a munkaadókat, a munkavállalókat és a civil társadalmat képviselő három belső csoportot is;
74. hangsúlyozza, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága által tett észrevételek, az OLAF jelentése és az EGSZB tanácsadó bizottságának a tagok magatartásával kapcsolatos megfontolásai alapján az EGSZB az etikai kerettel foglalkozó közös belső munkacsoportot hozott létre, amelynek feladata, hogy felülvizsgálja a jelenlegi keret esetleges hiányosságait azzal a céllal, hogy javaslatokat fogalmazzon meg annak javítására; megjegyzi, hogy a tanácsadó bizottságnak lehetősége van arra is, hogy kapcsolatot tartson a közös belső munkacsoporttal az EGSZB-n belüli általános etikai keret koherenciájának biztosítása és a lehetséges szinergiák feltárása érdekében; megjegyzi, hogy a tagok magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottságból etikai bizottság lett, és hogy kiegészült a tartalék tagok kinevezésére vonatkozó rendelkezéssel, valamint annak lehetőségével, hogy valamely tagja lemondjon, illetve elmozdításra kerüljön, amennyiben bűnösnek találják a magatartási kódex megsértésében; üdvözli, hogy az EGSZB most már kifejezett vizsgálati hatáskörrel rendelkezik küldetése teljesítése érdekében, és külső szakértőktől is kérhet tanácsot; határozottan javasolja, hogy az etikai bizottság az opcionális konzultáció helyett alkalmazzon állandó konzultációt az EGSZB jogi szolgálatával, különösen egy nyomozás megindításakor; megjegyzi, hogy az EGSZB etikai és feddhetetlenségi keretelveit is korszerűsítette az erősebb etikai keretrendszerre vonatkozó cselekvési terv elfogadásával, amely 2021. január 7-én lépett hatályba; megalapozott és megbízható intézkedéseket vár el az áldozatok védelmével, a velük szembeni megtorlás tilalmával és támogatásukkal kapcsolatban;
75. megjegyzi, hogy a 2020 júniusában a magatartási kódex és az eljárási szabályzat magatartási kódexre vonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgálatára vonatkozó javaslatok kidolgozására adott elnökségi felhatalmazást az elnökség 2020. szeptember 15-én elhalasztotta, mivel az I. csoport elnöki tisztét betöltő tag azt javasolta, hogy a tanácsadó bizottság eljárási szabályzatra vonatkozó határozatát 2020 októbere utánra tegye át; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egy zaklatásért felelősnek talált tag az OLAF ajánlását követően továbbra is aktív maradt az elnökségben, és sikerült késleltetnie a tagokra vonatkozó új magatartási kódex elfogadását;
76. felkéri az EGSZB-t, hogy jogi osztálya számára biztosítson formális munkastratégiát annak biztosítása érdekében, hogy az osztályt hivatalosan és szisztematikusan bevonják az EGSZB legfontosabb ügyeinek lebonyolításába anélkül, hogy az azzal való konzultációra vonatkozó döntést a különböző osztályokra bíznák; az ezzel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat nem tartja elégségesnek, és kéri az EGSZB-t, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek arról, hogy milyen lépések történtek jogi osztályának szisztematikusabb és függetlenebb bevonása érdekében;
77. nagyra értékeli, hogy az etikára és feddhetetlenségre vonatkozó belső ellenőrzés a releváns tényezők feltérképezését jelenti majd, amelyet az etikával és a feddhetetlenséggel kapcsolatos szabályok, normák és intézkedések átfogó áttekintését célzó elemzés fogja követni; megjegyzi, hogy az ellenőrzés olyan kérdésekkel is foglalkozik majd, mint az ajándékok és reprezentációs juttatások, a külső tevékenységek és megbízatások, az összeférhetetlenség és az uniós pályafutás utáni munkavállalás;
78. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elnökség 2020. júliusi határozata ellenére az elnökség 2020. december 1-jén jóváhagyta a nyomozás által érintett tagnak az I. csoport közlekedési kategóriájáért felelős képviselőjévé történő kinevezését, ami automatikusan kapcsolatba hozta az érintett tagot az I. csoport munkatársaival, köztük áldozataival is;
79. üdvözli az OLAF és az EGSZB közötti igazgatási megállapodás értelmezésének tisztázása érdekében az OLAF-fal 2019 júliusában tartott találkozót, melynek célja az volt, hogy a tagokkal kapcsolatos esetleges zaklatási ügyeket kiemelt prioritásként kezeljék; megjegyzi, hogy jelenleg az EGSZB a zaklatási ügyekben (az OLAF-tól eltekintve) nem támaszkodhat egy független külső vizsgálati kapacitásra; megjegyzi, hogy az ügynökségek hálózatával és a Bizottság fegyelmi hivatalával való kapcsolattartás mind ez idáig nem volt meggyőző; nagyra értékeli, hogy ezt a kérdést a közigazgatási vizsgálatokról szóló határozat folyamatban lévő felülvizsgálata keretében is vizsgálják;
80. hangsúlyozza, hogy az OLAF az EGSZB egy tagjával szembeni, zaklatással kapcsolatos megállapításai, valamint az EGSZB elnökségének 2020. június 9-i határozata értelmében az érintett tag mandátumának lejártáig teljes mértékben mentesült az I. csoport titkársága személyzetének irányításával és igazgatásával kapcsolatos valamennyi feladat alól; megjegyzi, hogy 2020. szeptember 7-én a tag visszavonta pályázatát az EGSZB elnöki posztjára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szankciók visszamenőleges hatálya tilalmának jogi elvére tekintettel a felülvizsgált magatartási kódex szerint érvényesített szankciórendszer ebben a konkrét esetben nem alkalmazható; súlyos aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az elkövetőt új megbízatással a Tanács ismét az EGSZB tagjának nevezte ki; valamint hogy az áldozatok és a visszaélést bejelentők irányában fennáll az említett tag, illetve az EGSZB-n belül őt támogató személyek általi megtorlás kockázata; kiemeli, hogy az említett tag nem ismeri el visszaéléseit és nem tanúsít megbánást, ami az önreflexió és az érintett áldozatok iránti tisztelet teljes hiányát mutatja;
81. ismételten hangsúlyozza amiatti aggodalmát, hogy az EGSZB honlapján továbbra is megtalálható az érintett tag nyilatkozata, amelyet az I. csoport elnöki minőségében tett, amely valójában egy személyes védekezés, amit az is súlyosbít, hogy az ügyek már az uniós igazságszolgáltatási szervek és a belga hatóságok előtt vannak vagy hamarosan eléjük kerülnek;
82. a fent említett tag által a Törvényszékhez benyújtott, az EGSZB elnöksége 2020. június 9-i határozata végrehajtásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel (KN kontra EGSZB, T-377/20) összefüggésben megjegyzi, hogy a Törvényszék elutasította a kérelmet, mivel az nem felelt meg a sürgősség feltételének; megjegyzi, hogy az ügynek a fent említett határozat megsemmisítésére irányuló fő eljárása folyamatban van;
83. megjegyzi, hogy az EGSZB 2020. július 15-16-i plenáris ülése megerősítette az elnökség 2020. június 9-i határozatát, miszerint az EGSZB magánfélként fellép a brüsszeli munkaügyi felügyelő által a brüsszeli büntetőbíróság előtt indítandó eljárásban; megjegyzi, hogy a brüsszeli munkaügyi felügyelőt tájékoztatták a tag mentelmi jogának felfüggesztéséről, de az eljárásról eddig nem érkezett további információ;
84. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2021 áprilisában az EGSZB még mindig nem teljesíti a zaklatás és súlyos kötelességszegés áldozataival szembeni gondossági kötelezettségét, mivel a 4 áldozat közül csak 2-vel kötött egyezségi megállapodást, és még nem tette közzé az általa ígért nyilvános bocsánatkérést.
Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 2014/55/EU irányelve az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazásáról (HL L 133., 2014.5.6., 1. o.).
A Közszolgálati Törvényszék (harmadik tanács) 2016. május 12-i FS kontra Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) ítélete, F-50/15. sz. ügy, ECLI:EU:F:2016:119.
2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Régiók Bizottsága
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VII. szakasz – Régiók Bizottsága (2020/2146(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0226/2020)(2),
– tekintettel a Régiók Bizottságának a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0055/2021),
1. mentesítést ad a Régiók Bizottsága főtitkára számára a Régiók Bizottsága 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Régiók Bizottságának, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VII. szakasz – Régiók Bizottsága (2020/2146(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VII. szakasz – Régiók Bizottsága,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0055/2021),
A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;
1. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) a Számvevőszék megállapította, hogy a Régiók Bizottsága (a bizottság) tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken nem tártak fel lényeges hiányosságokat;
2. üdvözli, hogy ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a 2019. december 31-én véget ért év kifizetéseinek egésze a bizottság igazgatási és egyéb kiadásai tekintetében lényeges hibáktól mentes, és hogy a vizsgált felügyeleti és ellenőrzési rendszerek hatékonyak voltak;
3. általános megjegyzésként sajnálja, hogy a számvevőszéki jelentés „Igazgatás” című 9. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül; kéri, hogy az e fejezettel kapcsolatos ellenőrzési munka összpontosítson jobban a bizottság számára nagy jelentőséggel bíró vagy akár kritikus kérdésekre;
4. emlékeztet, hogy a bizottság költségvetése elsősorban igazgatási jellegű, és jelentős részét az intézménynél dolgozó személyekkel kapcsolatos kiadások (1. cím), valamint az épületekkel, bútorokkal, berendezésekkel kapcsolatos kiadások és egyéb működési költségek tekintetében használják fel;
5. megállapítja, hogy 2019-ben a bizottság jóváhagyott költségvetése összesen 98 751 000 EUR volt (szemben a 2018. évi 96 101 000 EUR-val és a 2017. évi 93 295 000 EUR-val); megállapítja, hogy a kötelezettségvállalások végrehajtási aránya 2019-ben 99,6% volt (szemben a 2018. évi 99,3%-kal és a 2017. évi 98,1%-kal), és hogy a kifizetések 88,8%-os végrehajtási aránya alacsonyabb, mint a 2018. évi 91,0%-os és a 2017. évi 89,9%-os arány; megállapítja azonban, hogy 2019-ben a kifizetések végleges végrehajtási aránya magasabb lesz a költségvetési ciklus végén (az átvitt összegek kifizetése után);
6. hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások végrehajtási aránya 99,6% volt az 1. cím és 99,7% a 2. cím esetében; megelégedéssel állapítja meg, hogy körülbelül 400 000 EUR (0,4%) nem volt lekötve az év végén, és így visszakerült az uniós költségvetésbe, ami 2018-hoz képest csökkentést jelentett, akkor ugyanis körülbelül 700 000 EUR (0,7%) maradt lekötetlen;
Humánerőforrás
7. megállapítja, hogy a személyzet összlétszáma 2019-ben 576 fő volt (szemben a 2018-as 538-cal és a 2017-es 533-mal); megállapítja, hogy a létszámtervben szereplő álláshelyek száma 491, ami a bizottság szerint kevés; elismeri a 2019-ben az arra irányuló lehetséges átszervezés céljából elvégzett munkateher-értékelés eredményeit, hogy további hatékonyságnövelést és szinergiákat lehessen biztosítani; értesülései szerint a bizottság óhaja az, hogy az uniós költségvetési hatóságok foglalkozzanak a kérdéssel, és fokozatosan egyensúlyozzák ki a jelenlegi személyzeti helyzetet; arra ösztönzi a bizottságot, hogy a közös szolgáltatási megállapodás révén mélyítse el igazgatási együttműködését az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal (EGSZB), hogy további szinergiák kialakítása érdekében összevonják a forrásokat;
8. elismeri a bizottság által saját politikai szerepének megerősítése és a politikai és igazgatási területekkel kapcsolatos állandó szakértelem iránti növekvő igény kielégítése érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket; tudomásul veszi a bizottság tapasztalt személyzetének motiválására és megtartására létrehozott tehetségalapot; megállapítja, hogy a bizottság történetében első alkalommal szervezett általános belső versenyvizsga 2019 első felében zárult le, és a 113 részt vevő alkalmazottból összesen 40-en kerültek listára; kéri a bizottságot, hogy ismertesse a listára kerülőknek kínált konkrét szakmai kilátásokat;
9. megjegyzi, hogy a bizottság 24 fordítási álláshelyének a Parlamentbe történő áthelyezése a becslések szerint mintegy 2,9 millió EUR-s éves megtakarítást eredményez, és felkéri a bizottságot, hogy nyújtson be jelentést ezen átcsoportosítás hatásáról;
10. sajnálja, hogy a közép- és felső vezetői pozíciókban a nemek közötti egyensúly szempontjából 2018 óta nem javult, de viszonylag stabil a helyzet, és ezen álláshelyek 35%-át nők töltik be; tudomásul veszi, hogy új esélyegyenlőségi stratégiát fogadtak el, amely 2025-ig elérendő konkrét célokat tartalmaz; felhívja a bizottságot, hogy terjessze elő az új esélyegyenlőségi stratégia elfogadására és tervezett hatására vonatkozó ütemtervet, és évente számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a stratégia végrehajtásáról és előzetes eredményeiről;
11. üdvözli a Humánerőforrás-igazgatóságon központilag dolgozó esélyegyenlőségi tisztviselő kinevezését, valamint az esélyegyenlőséggel kapcsolatos roadshow-kat; kéri a bizottságot, hogy számoljon be az új stratégia konkrét eredményeiről, beleértve a sokszínűség javítása, illetve a bizottság fogyatékos személyek számára befogadóbb munkahellyé tétele érdekében tett intézkedések eredményeit is;
12. megjegyzi, hogy 2019-ben – Luxemburg kivételével – valamennyi uniós tagállam állampolgárai képviselettel rendelkeztek; felhívja a bizottságot, hogy továbbra is törekedjen a földrajzi egyensúly elérésére a személyzet körében, annak érdekében, hogy valamennyi tagállam állampolgárai megfelelő képviselettel rendelkezzenek, többek között vezetői szinten is; ösztönzi a bizottságot, hogy fokozza kommunikációs erőfeszítéseit az alulreprezentált tagállamokban;
13. arra ösztönzi a bizottságot, hogy folytassa a nemek közötti egyensúly elérése érdekében tett erőfeszítéseit a hierarchia minden szintjén, és üdvözli az olyan intézkedéseket, mint például a két nem kötelező jelenléte a kiválasztási bizottságokban, a női jelentkezők aktív ösztönzése minden vezetői beosztás esetén, egyedi képzések olyan nők számára, akik fel akarnak készülni a vezetői karrierre, valamint rugalmasabb munkavégzési formák, például részmunkaidő és távmunka; tudomásul veszi a bizottság által bevezetett számos ösztönzőt, például az osztályvezetői szint alatti vezetői feladatok formális elismerését, valamint az igazgatás támogatásával elindított, a nemek közötti egyensúly vezetésben való érvényesítését célzó informális hálózat létrehozását;
14. elismeri, hogy az új esélyegyenlőségi stratégia a fogyatékosságra és a sokféleségre is összpontosít; tudomásul veszi a kiválasztási eljárásokban részt vevő vezetők és HR-személyzet számára biztosított, a tudattalan előítéletről szóló képzést; kéri a bizottságot, hogy számoljon be a költségvetési hatóságnak a stratégián belüli konkrét célkitűzésekről, fellépésekről és mutatókról;
15. nagyra értékeli, hogy a bizottság az érintett HR-szolgálatok közötti szoros együttműködés révén a megelőzésen és a korai beavatkozáson alapuló, magas színvonalú egészségügyi és jóléti szolgáltatások fejlesztésére és fenntartására, valamint a vezetői és egyéb alkalmazottakat célzó tájékoztató programokra összpontosít; üdvözli az alsó, közép- és felső vezetőkkel a távollét kezeléséről és a kollégák hosszú távú távollét utáni sikeres beilleszkedéséről tartott képzéseket; megjegyzi, hogy 2019-ben tíz kiégési esetet regisztráltak; megjegyzi, hogy a bizottság Szociális Szolgálata segítséget nyújt a betegség időszakában és a munkába való visszatéréskor; kéri a bizottságot, hogy egészségügyi és jóléti szolgáltatásaiba építse be a kiégés észlelését; üdvözli, hogy a személyzet munka és magánélet közötti egyensúlyának javítása érdekében növelték a rugalmas munkaidő és a távmunka igénybevételét, valamint folytatták a stressz és a kiégés megelőzését célzó programot; ösztönzi a bizottságot, hogy egészítse ki a rugalmas munkamegállapodásokat a személyzet lecsatlakozáshoz való jogának védelmével;
16. hangsúlyozza, hogy a bizottság a szerződéses alkalmazottakat főként abból a célból veszi igénybe, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a közép- és hosszú távú távollétek esetében történő helyettesítéshez, valamint hogy kiegészítő támogatást nyújtsanak a bizottság tagjainak a különféle igazgatóságokon belüli konkrét projektek során; emlékeztet azonban arra, hogy a szerződéses alkalmazottak alkalmazása jelentős tudás- és szakértelemvesztéssel jár a bizottság számára a szerződésük lejártakor, ezért arra ösztönzi a bizottságot, hogy továbbra is tárgyaljon létszámtervének bővítéséről; megjegyzi, hogy 2019-ben a bizottság és a Parlament közötti együttműködés következményeként a bizottság és az EGSZB Fordítási Igazgatóságán a 2013–2017 közötti időszakhoz képest csökkent a hosszú távú szerződéses alkalmazottak száma;
17. megállapítja, hogy a bizottságnak korszerűsítenie kell biztonsági ellenőrzési rendszereit, és biztonságos munkahelyet kell biztosítania tagjai és személyzete számára, ami további szakosodott erőforrásokat igényel, továbbá hogy a fizikai biztonságra és az informatikai támogatásra fordított erőforrások aránya egy alkalmazottra vetítve nagyon alacsony más uniós szervezetekhez képest; ösztönzi a bizottságot, hogy folytassa a kiberbiztonság fellendítését célzó új projektek előkészítését;
18. megállapítja, hogy a bizottság további projekteket határozott meg az igazgatás és a kommunikáció korszerűsítése területén, ilyen például a minőségi jogalkotás támogatása az uniós jogszabályok végrehajtásának előzetes és utólagos helyszíni nyomon követése révén, továbbá az összes helyi és regionális hatóság folyamatba való bevonását célzó tájékoztató tevékenységek, valamint hogy ezek a további projektek megfelelő erőforrásokat igényelnek;
Kommunikáció
19. hangsúlyozza, hogy a bizottság kommunikációs stratégiájának külső értékelését az összes többi uniós szervezet által alkalmazott, közös keretszerződésre alapuló szabványoknak megfelelően végezték el; megállapítja, hogy a bizottság kommunikációjának minősége nem mindig felelt meg a közönség igényeinek, de összességében hatékonynak mondható, mivel a legfontosabb érdekelt felek pozitívan értékelik a bizottságot; felkéri a bizottságot, hogy javítsa a nyilvánossággal folytatott digitális kommunikációt, és növelje tanulmányainak láthatóságát az érdekelt felek és az uniós polgárok számára; ösztönzi a bizottságot, hogy lépjen kapcsolatba a Parlamenttel az együttműködés fokozása érdekében, például közös ülések és rendezvények szervezése révén;
20. kéri a bizottságot, hogy számoljon be arról, hogyan fogja végrehajtani az értékelő jelentésben foglalt ajánlásokat; megállapítja, hogy a bizottság kommunikációjának legnagyobb sikerei között szerepelt a polgárokkal folytatott párbeszéd, amely a Bizottsággal valósult meg, valamint a bizottságnak saját helyi párbeszédei, az „EuroPCom” (a nyilvános kommunikációról szóló európai konferencia) és a „régiók és városok európai hete” kiemelt rendezvényei;
Digitalizáció, kiberbiztonság
21. üdvözli, hogy a bizottság elnöksége 2019 elején digitális stratégiát fogadott el az e-kormányzásról szóló tallinni nyilatkozat alapján, amely az „alapértelmezésben digitális” elvet követi, és hogy a végrehajtás ennek elfogadása után megkezdődött; megállapítja, hogy a stratégia fő eredményei a tagközpontú információs rendszerek, amelyek a bizottság politikai munkáját támogatják, a papírmentes adminisztrációs folyamatokat támogató információs rendszerek és a digitális munkahelyi program; felkéri a bizottságot, hogy intézményközi együttműködés révén is erősítse a digitalizációt;
22. üdvözli az intézményközi kiberegyüttműködést, amelyben a bizottság segítséget kapott az uniós intézmények, szervek és hivatalok számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportjától, például az uniós szervek elleni célzott támadások kapcsán a felhőbiztonsági és kiberfenyegetésekkel kapcsolatos hírszerzési információkra vonatkozó munkahelyi képzés vonatkozásában; megállapítja, hogy számos digitalizációs projekt az emberi erőforrások és a pénzügyi folyamatok digitalizálására vonatkozik, ahol a bizottság a Bizottság által biztosított SYSPER és ABAC rendszereket használja; felkéri a bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a Bizottsággal tárgyalást folytasson a megfelelőbb feltételekről az alkalmazásmegosztás folyamatának bővítése és pénzügyi szempontból vonzóbbá tétele érdekében;
23. megjegyzi, hogy az informatikára vonatkozó költségvetés közös az EGSZB-vel; kiemeli, hogy az informatikai költségvetés 2019-ben, költségvetési átcsoportosítások alapján a 2018. évi 7 963 825 EUR-ról 2019-re 9 082 838,76 EUR-ra nőtt; üdvözli, hogy az informatikai egység négy operatív területet – nevezetesen politikai munka, dokumentumkezelés, kommunikáció és HR/pénzügyek – támogató információs rendszerek létrehozásán dolgozott, és hogy a digitális munkahely tekintetében előrelépés történt a program minden vonatkozásában;
24. üdvözli a bizottság nyílt forráskódú technológiára vonatkozó aktív politikáját; ösztönzi a bizottságot, hogy részesítse előnyben a nyílt forráskódú technológiát annak érdekében, hogy megakadályozza a vevőfogvatartást, megőrizze a saját technikai rendszerei feletti ellenőrzést, erősebb biztosítékokat nyújtson a felhasználók magánéletének és adatainak védelmére, valamint növelje a biztonságot és az átláthatóságot a nyilvánosság számára; megjegyzi, hogy 2019-ben 39 nyílt forráskódú szoftveralkalmazás szerepelt a szoftvercsomagok jegyzékében, és hogy jelenleg aktív projektek zajlanak egy új digitális aláírási portál és egy nyílt forráskódú technológián alapuló irányítási konzol megvalósítása érdekében;
25. arra bátorítja a bizottságot, hogy kövesse az európai adatvédelmi biztos által az uniós intézmények és a Microsoft között 2018-ban aláírt intézményközi licencmegállapodás és végrehajtási szerződés újratárgyalására megfogalmazott ajánlást, hogy elérje a digitális szuverenitást, elkerülje a vevőfogvatartást és az ellenőrzés elmaradását, valamint biztosítsa a személyes adatok védelmét;
Épületek és biztonság
26. üdvözli, hogy a megfelelő épületbiztonsági előírások biztosítása érdekében számos intézkedést hajtottak végre, például új berendezéseket telepítettek a belépés ellenőrzésére, valamint zártláncú televíziós rendszert (CCTV) szereltek fel; megállapítja, hogy a kapcsolódó biztonsági előírások elérték a Parlament és a Bizottság normáinak szintjét, és hogy ezenfelül megindították az új látogatóirányítási rendszer közbeszerzésére vonatkozó eljárást, amelyet 2020-ban terveztek telepíteni;
27. tudomásul veszi a bizottság épületstratégiájának vezérelveit, amelyek magukban foglalják az épületek földrajzi koncentrálódását, a bérlet helyett a tulajdonjog előnyben részesítését, a fenntartható épületgazdálkodást és a többéves tervezést; megállapítja, hogy az EGSZB-vel közösen létrehozott munkacsoport iránymutatásokat dolgozott ki az irodahelyiségek elosztására, figyelembe véve a többi uniós szerv helyzetét; nagyra értékeli, hogy ezeket a paramétereket bemutatták az alkalmazottak képviselőinek, és megvitatták velük; elismeri a bizottság által a személyzet képviselőivel szemben alkalmazott átlátható és együttműködő megközelítést; megjegyzi, hogy összesen 241 munkaállomás nincs használatban, és kéri a bizottságot, hogy a jelenlegi ingatlanstratégián belül fejtse ki az ezekre a munkaállomásokra vonatkozó terveit;
28. elismeri, hogy a bizottság az EGSZB-vel együtt 2020 őszén utasítást adott az azbeszt eltávolítására, a munkálatok során teljes mértékben tiszteletben tartva a szükséges védelmi intézkedéseket, a 2018. évi mentesítési állásfoglalásban foglaltak szerint; üdvözli, hogy a bizottság és az EGSZB épületeinek többsége azbesztmentes; aggodalmát fejezi ki a munkavállalók egészsége és az azbeszt VMA épületben való jelenléte miatt; tudomásul veszi azonban, hogy a bizottság megkapta az azbesztmentességet igazoló tanúsítványt;
Belső irányítás, belső ellenőrzés, pénzügyek
29. hangsúlyozza, hogy a bizottság egyértelmű kulcsfontosságú teljesítménymutatókat fogalmaz meg különböző igazgatási területein a célok, az eredmények és az ehhez kapcsolódó emberi erőforrások számának meghatározásával; kéri a bizottságot, hogy a következő éves tevékenységi jelentésben ezen túlmenően nyújtson be egységes szerkezetbe foglalt változatot a főbb célkitűzésekről és az elért eredményekről, és tárja fel az adatmegjelenítési lehetőségeket a fő teljesítménymutató-táblázatok olvasóbarátabbá tétele érdekében;
30. megállapítja, hogy a megfelelés és a hatékonyság ellenőrzése 2019-ben indult, és annak felmérése volt a cél, hogy a bizottság mennyiben felel meg a 16 belsőkontroll-standardnak; megállapítja, hogy a 2019. évi megfelelési ellenőrzésből az derült ki, hogy a követelmények végrehajtásának és hatékonyságának általános helyzete továbbra is kielégítő és stabil maradt 2018-hoz képest; megállapítja azonban, hogy további fejlesztésre szoruló területeket határoztak meg, ideértve a bizottság küldetésének és szervezeti felépítésének új prioritásokhoz való igazítását, a Parlament és a bizottság közti irányítási együttműködést, az adattárolás további digitalizálását és az adminisztratív folyamatok egyszerűsítését, valamint a meglévő üzletmenet-folytonossági terv mélyreható átalakítását, a jelenlegi Covid19-helyzetben szerzett tapasztalatok alapján; felhívja a bizottságot, hogy a 2019. évi mentesítés nyomon követése keretében számoljon be ezeknek az égetően szükséges javításoknak a végrehajtásáról;
31. megállapítja, hogy a belső ellenőrzési funkció nyomon követését egy ellenőrző bizottság végzi, amely a bizottság pénzügyi és adminisztrációs bizottságának képviselőcsoportonként egy tagjából és egy magas szintű külső tanácsadóból áll; megállapítja, hogy 2019-ben az ellenőrző bizottság két ülést tartott, ahol ismertették a 2018. évi éves belső jelentést és a 2020. évi munkaprogramot, és a tagokat tájékoztatták a folyamatban lévő ellenőrzések és a nyitott ajánlások, valamint a kapcsolódó kockázatok terén elért eredményekről; megjegyzi, hogy a nagyon fontos ajánlások 57%-át 6 hónap elteltével (2019–2020-as cél: 75%), 100%-át pedig 12 hónap elteltével lezárták (2019–2020-as cél: 100%); javasolja a bizottságnak, hogy éves tevékenységi jelentését egészítse ki az ellenőrzési ajánlásokról szóló összefoglalóval;
32. megállapítja, hogy a bizottság költségvetésének végrehajtására vonatkozó belső pénzügyi szabályokat 2019. január 1-jén frissítették a bizottság 0014/2018. számú határozata útján, és azokat 2019 során végrehajtották; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az operatív szereplőket hivatalos résztvevőként bevonták a pénzügyi jóváhagyási munkafolyamatba, és hogy operatív irányításért felelős vezetőket neveztek ki közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőknek;
33. üdvözli, hogy a 2019. évi ellenőrzés során valamennyi engedélyezésre jogosult tisztviselő aláírta megbízhatósági nyilatkozatát, hogy a kivételekkel kapcsolatos összes jelentést megemlítették a vonatkozó megbízhatósági nyilatkozatokban, és hogy korrekciós intézkedéseket hajtanak végre és követnek nyomon annak érdekében, hogy megakadályozzák e kivételek újbóli előfordulását;
34. felhívja a bizottságot, hogy fokozza a helyzet elemzése érdekében tett erőfeszítéseit, hogy minden közbeszerzési eljárás esetében teljesen papírmentes pályázati környezet álljon rendelkezésre; megállapítja, hogy ez szükségessé tenné a Bizottság Közös Kutatóközpontja által kifejlesztett közbeszerzési igazgatási eszköz beszerzését, egy megfelelőbb belső ügyintézési dokumentumkezelő rendszer kifejlesztése vagy beszerzése mellett; megjegyzi, hogy a „Papírmentes munkafolyamat a számláktól a kifizetésekig” elnevezésű, meglévő eljárást 2019 folyamán kiterjesztették számos további szervezeti egységre/igazgatóságra, és hogy az elkövetkező évekre a bizottság célként tűzte ki, hogy a papírmentes munkafolyamatok hatókörét – a rendelkezésre álló informatikai erőforrások figyelembevételével – más típusú tranzakciókra is kiterjessze;
Többnyelvűség
35. nagyra értékeli, hogy az európai ombudsmannak „Az uniós hivatalos nyelvek használata a nyilvánossággal folytatott kommunikáció során” című, az uniós közigazgatáshoz címzett gyakorlati ajánlásai alapján (SI/98/2018/DDJ ügy) a bizottság ezeket a gyakorlati ajánlásokat minden alkalmazotthoz eljuttatta; megállapítja, hogy 2019-ben a bizottság kezdeményezte az alkalmazottak európai ombudsmannak benyújtott panaszairól szóló útmutató kiadását a pontos nyomon követés biztosítása érdekében;
36. megállapítja, hogy a kiszervezett fordítás teljes költsége a bizottság és az EGSZB számára 6 043 592 EUR volt 2019-ben, amelyből 2 492 830 EUR volt a bizottság része, és hogy a házon belüli fordítás teljes költsége 8 781 075 EUR lett volna, amelyből 3 621 974 EUR volt a bizottság része;
37. kéri a bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a fordítás területén zajló észszerűsítési folyamatról, amely főként a különböző fordítási egységek összevonásából áll; kéri a bizottságot, hogy számoljon be az észszerűsítés révén elért hatékonyságnövekedésről és az ezzel összefüggő kockázatokról;
Intézményközi együttműködés
38. hangsúlyozza az intézményközi együttműködés fontosságát, és megállapítja, hogy a bizottság körülbelül 6 millió EUR-t fizetett ki a többi uniós szervvel 2019-ben kötött szolgáltatási szintű megállapodások alapján; megállapítja, hogy ez az együttműködés biztosítja a szinergiákat, és kiegészíti a bizottság és az EGSZB közötti közös szolgáltatási megállapodást; megállapítja, hogy a bizottság plenáris üléseit a Parlament és a Bizottság épületeiben tartja, tolmácsszolgáltatásokat a Parlamenttől és a Bizottságtól vásárol, valamint számos uniós szervezettel együttműködést folytat a humán erőforrások, az informatika és más igazgatási területek tekintetében;
39. üdvözli a 2012. február 5-i együttműködési megállapodást, amely továbbra is érvényben van a bizottság és a Parlament között, és amely kiterjed a Parlament és a bizottság közötti politikai együttműködésre, valamint a Parlament, a bizottság és az EGSZB közötti igazgatási együttműködésre; kéri a bizottságot, hogy tájékoztassa a megállapodás felülvizsgálatának eredményéről;
40. felhívja a bizottságot, hogy számoljon be a Bizottsággal kötött új együttműködési megállapodás tárgyalása során elért eredményekről, mivel a Bizottsággal 2005-ben kötött (és 2007-ben kiegészített) jelenlegi együttműködési megállapodás 2019. december 31-én lejárt, de egy évvel meghosszabbították;
41. kéri a bizottságot, hogy készítsen jelentést az esetleges kontrollmechanizmusokról az EGSZB-vel közös szolgáltatások hatékony irányításának biztosítása érdekében; értékeli a bizottság és az EGSZB között a közös szolgálatok révén folytatott igazgatási együttműködés fontosságát, amelyekhez a bizottság és az EGSZB mintegy 470 munkavállalóval (ebből körülbelül 170 munkavállaló tartozik a bizottsághoz) és több mint 50 millió EUR éves költségvetéssel rendelkezik (ebből körülbelül 22 millió EUR a bizottságtól), leszámítva a bérjellegű kiadásokat; megállapítja, hogy a vonatkozó bérekkel kapcsolatos kiadásokkal együtt a közös szolgáltatási műveletek pénzben kifejezett éves értéke meghaladja a 100 millió EUR-t; megállapítja, hogy az EGSZB-vel kötendő új igazgatási együttműködésről szóló tárgyalásokat (a meglévő megállapodást a 2016–2020 közötti időszakra kötötték) a Covid19-válság miatt elhalasztották, ami még összetettebbé tette a megbízatás módosítását 2020 elején a bizottság , 2020 őszén pedig az EGSZB számára; megjegyzi, hogy a bizottság és az EGSZB ezért megállapodtak a jelenlegi megállapodás 2021. június 30-ig történő meghosszabbításáról;
42. A Parlament, a bizottság és az EGSZB között meglévő együttműködési megállapodások fényében felkéri a bizottságot, hogy tárjon fel további lehetséges szinergiákat és megtakarításokat, beleértve azokat az egyéb területeket is, amelyeken meg lehetne osztani a háttérirodai feladatokat;
43. támogatja a bizottságot és az EGSZB-t azon álláspontjukat illetően, hogy a jelenlegi megállapodás meghosszabbítása vagy a Parlamenttel kötendő új megállapodás esetén minden megoldatlan kérdést rendezni kell, ilyen például a bizottság és az EGSZB kiegyensúlyozatlan helyzete, a két intézmény ugyanis összesen 60 fordítót (a bizottsági 24-et) helyezett át a Parlamenthez, és cserébe csak annyit kapott, hogy igénybe veheti az Európai Parlament Kutatószolgálatának szolgáltatásait; aggodalommal veszi tudomásul, hogy ennek következtében a bizottságnak és az EGSZB-nek szerződéses alkalmazottakat kellett felvennie és ki kellett szerveznie a fordítási szolgáltatásokat, ami ténylegesen csökkentette a költségvetést; tisztában van azzal, hogy a mentesítési eljárás keretében mind a bizottság, mind az EGSZB a jelenleg érvényes együttműködési megállapodás tiszteletben tartását kérte, hogy ily módon biztosított legyen a bizottság és az EGSZB kárpótlása a Parlamenthez áthelyezett álláshelyekért; kéri a három érintett felet, hogy számoljanak be együttesen a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának a megállapodás folyamatban lévő felülvizsgálatáról;
44. kiemeli, hogy a Parlamenthez intézett írásbeli válaszaiban a bizottság elismerte, hogy a Parlamenttel folytatott együttműködés 2019-ben továbbra is az előző évek eredményeire épült, és több szinten kielégítő előrehaladást ért el, így például a bizottság szakbizottságai és a Parlament bizottságai közötti kapcsolatok, az együttműködés új módjai – többek között a végrehajtási jelentésekhez és tényfeltáró megbízatásokhoz való hozzájárulások, valamint a Parlamentnek az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó közös munkacsoportja révén megvalósuló sikeres és hatékony együttműködés – tekintetében; hangsúlyozza, hogy a bizottság a politikai együttműködés további, az egyes parlamenti bizottságok és a bizottság szakbizottságainak autonómiáját és egyedi megközelítéseit tiszteletben tartó fejlesztését kérte; megjegyzi, hogy a Parlamenttel kialakított együttműködés megalapozta a bizottság és a Parlament közötti tartós munkakapcsolatot, valamint, hogy a bizottság szorosabb együttműködést ért el a parlamenti bizottságokkal és biztosította az európai szemeszterrel kapcsolatos munkában való részvételt, a parlamenti bizottságok ülésein külön fenntartott helyek révén az üléseken való részvételt, az Európai Parlament Kutatószolgálata nyújtotta szolgáltatások igénybevételét, a fordítással összefüggő közös projekteket és szinergiákat, a Parlament épületei és a két bizottság épületei közötti átjárhatóságot, a Parlament által biztosítandó tolmácsolási szolgáltatásokat és technikai támogatást is magában foglaló, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodást, a Parlament brüsszeli épületeinek és a Parlament tagállamokbeli kapcsolattartó irodáinak rendszeres – rendezvények megtartását és munkavégzést célzó – használatát, az intenzív informatikai együttműködést, egymás étkezdéinek használatát, valamint több, a tájékoztatás és kommunikáció terén a koherens megközelítést szavatoló és szinergiákat életre hívó együttműködési eljárást, továbbá szükség esetén a Parlament Jogi Szolgálata által nyújtott, technikai vagy igazgatási kérdésekkel kapcsolatos jogi tanácsadást;
45. megállapítja, hogy a Parlamenttel való együttműködés igazgatási szinten sikeresnek mondható; egyetért azzal, hogy tovább kell erősíteni a politikai együttműködést az éves és többéves programozás, a Parlament, a Tanács és a Bizottság jogalkotási prioritásokról szóló közös nyilatkozata és az éves munkaprogram nyomon követése tekintetében; támogatja a bizottság által megfogalmazott konkrét, a politikai együttműködés szisztematikusabb megközelítésének kidolgozására irányuló ajánlásait, tekintettel a bizottság uniós régiók és városok képviselőjeként betöltött fontos szerepére; nagyra értékeli, hogy a bizottság részt vesz az esélyegyenlőségi vegyes bizottságban;
46. hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottsággal és a társjogalkotókkal folytatott megerősített együttműködés révén elő kell mozdítani a regionális és helyi hatóságok bevonását az uniós szakpolitikák alakításába;
47. kéri a bizottságot, hogy számoljon be az igazgatási folyamatok hatékonyságát illetően elért minden olyan fejlesztésről, amely az egyre növekvő munkateher és a gyorsan változó világ miatt elkerülhetetlennek tűnik; megismétli, hogy folyamatos reformokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a bizottság megfelelő eszközökkel rendelkezzen a jövőbeli kihívásokra való reagáláshoz;
48. elismeri és üdvözli a bizottságnak a Parlament 2019-es választási kampányában való részvételét, azaz hogy egyrészről gondoskodott valamennyi belső és külső hálózatának mozgósításáról a „Szavazni fogok” mobilizációs kezdeményezés és a „Dönts a jövődről” online videó népszerűsítéséhez, másrészről pedig felhasználta közösségimédia-platformjait a nyilvánosság megszólítására; további együttműködési tevékenységeket szorgalmaz a kommunikáció területén a szinergiák megteremtése céljából;
Környezetvédelmi vetület
49. tudomásul veszi a bizottságnak a környezetközpontú irányítási rendszer keretében a szén-dioxid-lábnyom, valamint a műanyag-, élelmiszer- és papírhulladék csökkentése terén tett erőfeszítéseit; egyetért azzal, hogy a szén-dioxid-lábnyom csökkentése a következő évek legfontosabb célkitűzései között szerepel; felhívja a bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet elektromos áramforrásainak energia-összetételére, és ösztönzi a szél-, nap-, bio- és vízerőművek által termelt villamos energia beszerzését; arra ösztönzi a bizottságot, hogy vegyen részt más uniós szervezetekkel kapcsolatos projektekben, és dolgozzon ki átfogó tervet az európai zöld megállapodásban foglalt elvek és ajánlások végrehajtása érdekében, azzal az általános céllal, hogy 2030-ra klímasemlegessé váljon;
Etika és feddhetetlenségi stratégia
50. hangsúlyozza, hogy a bizottság 2019. december 5-én elfogadta magatartási kódexét, amely részletes eljárást állapít meg a személyzet valamely tagjának egy RB-tag által történő állítólagos zaklatásának esetére, és amely nagyrészt a Parlament Elnökségének zaklatási panaszokról szóló, 2018. július 2-i határozatán alapul; üdvözli, hogy a magatartási kódex számos szankciót tartalmaz betartásának biztosítása érdekében, és hogy a bizottság létrehozott egy zaklatási esetekkel foglalkozó tanácsadó bizottságot; kéri a bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a magatartási kódex végrehajtásáról;
51. megállapítja, hogy a magatartási kódexet a bizottság honlapjának „A tagok portálja” című lapján megemlítik, és link mutat egy külön oldalra; tudomásul veszi, hogy a magatartási kódex olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kifejezetten az összeférhetetlenség elkerülését célozzák, ideértve a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozat benyújtására való kötelezettséget is;
52. üdvözli a különböző érdekelt felekkel abból a célból folytatott párbeszéd megkezdését, hogy módosítsák a munkahelyi lelki és szexuális zaklatásról szóló, 2010. november 29-i 362/2010. sz. belső határozatot, a zaklatás leküzdését célzó módosított keretrendszerre irányuló új javaslat alapján, amelynek célja a téma tágabb összefüggésbe helyezése megelőző intézkedések és konfliktusmegoldási eszközök bevonásával, valamint a zaklatással szembeni zéró tolerancia elvének megerősítése, ideértve a zaklatás megelőzésére szolgáló különféle tanfolyamokat is; felhívja a bizottságot, hogy a lehető leghamarabb hozzon létre egy új keretet a zaklatással kapcsolatban, és tegyen jelentést a Parlamentnek annak alkalmazásáról;
53. megállapítja, hogy 2019-ben nem nyújtottak be visszaélésről szóló új bejelentést; üdvözli, hogy 2019 végén a bizottság felmérést indított a személyzet etikai tudatosságáról, amely számos kérdést tartalmazott a személyzet visszaélés bejelentésére vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos ismereteiről, és hogy az eredményt 2020-ban nyomon követték; megállapítja, hogy az 508/2015. sz. határozat meghatározza azokat a biztonságos csatornákat, amelyek az alkalmazottak rendelkezésére állnak arra, hogy a visszaélés bejelentését intézményen belül nyújtsák be a bizottság általuk választott bármely vezetőjének, vagy közvetlenül az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF) nyújtsák be; megállapítja, hogy az ilyen eljárás megindítása előtt útmutatást lehet kérni az etikai és jogszabályi kérdésekben felelős személyektől;
54. kéri a bizottságot, hogy kövesse olyan más testületek jó példáját, amelyek a honlapjukon etikai dokumentumot tesznek közzé, amely a bizottság valamennyi tagjára és alkalmazottjára vonatkozó szabályokat tartalmaz az esetleges összeférhetetlenség megelőzésére, azonosítására és elkerülésére; számít az etikai keretrendszerről és a kapcsolódó, többek között az új alkalmazottaknak szánt etikai tanfolyamokról szóló további információk megküldésére;
55. kéri a bizottságot, hogy indítsa meg a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi, a Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság között nemrégiben létrejött megállapodáshoz való csatlakozásra irányuló eljárást; emlékeztet arra, hogy fontos magas szintű átláthatóságot biztosítani a lobbistákkal tartott azon találkozók esetében, amelyek esetleg befolyásolhatják a tagokat és a személyzetet az uniós intézmények tanácsadóiként rájuk háruló feladatok ellátásában;
56. emlékeztet „Az ellenőrzött uniós intézmények etikai keretrendszerei még tökéletesítésre szorulnak” című, 13/2019. sz. számvevőszéki különjelentésben foglaltakra, nevezetesen azon megállapításra, miszerint a közügyek terén tanúsított etikus magatartás hozzájárul a hatékonyabb és eredményesebb pénzgazdálkodáshoz, valamint a közbizalom erősödéséhez, az uniós intézmények és szervek személyzete és tagjai által tanúsított bármiféle etikátlan magatartás pedig nagymértékben felkelti a nyilvánosság figyelmét, valamint csökkenti az uniós intézményekbe vetett bizalmat;
57. elismeri a McCoy úr ügyével kapcsolatban a 2018. évi mentesítés nyomán elért eredményeket; tudomásul veszi az egymást követő előadók és árnyékelőadók munkáját a többi intézménynél, akik elindították a megakadt párbeszédet; emlékeztet egyfelől arra, hogy a harmadik rokkantsági bizottság egyhangúlag megerősítette, hogy a volt belső ellenőrt foglalkozással összefüggő indokok alapján nyilvánították rokkanttá, másfelől pedig arra, hogy a bizottság – ezt követően – 2019. június 26-án hivatalosan is jóváhagyta ezt a következtetést; megállapítja, hogy a személyzeti szabályzat 78. cikkének (5) bekezdése értelmében Robert McCoy részére 2019 júliusában visszafizették a nyugdíjrendszerbe a rokkantsági járadék kifizetésének első napja (2007. július 1.) és az öregségi nyugdíj kifizetésének első napja (2010. július 31.) között fizetett összes járulékát;
58. emlékeztet arra, hogy a 2017. évi mentesítési állásfoglalás alapján egy parlamenti képviselőt neveztek ki mediátornak, és hogy minden de facto fél részt vett a mediációs folyamatban, hogy a békés megegyezés elérése érdekében lezárható legyen a bizottság és a volt belső ellenőr, McCoy úr közötti vita; megállapítja, hogy a közvetítés első szakasza 2020. december 4-én a jóhiszeműen eljáró, visszaélést bejelentő McCoy úr ügyének megoldására irányadó elvekről szóló együttes nyilatkozat aláírásához vezetett; emlékeztet arra, hogy ezzel lezárult a megegyezés nem pénzügyi része; megkezdődött a közvetítés második szakasza is, amely a pénzügyi megegyezésre összpontosít, és jelenleg is zajlik;
59. értékeli a 2019. évi mentesítési eljárás keretében a mediátorral, a McCoy úrral és a bizottság képviselőjével 2020. november 10-én folytatott eszmecserét; emlékeztet arra, hogy az egyéb intézmények 2018-as előadójának javaslata alapján és a képviselőcsoportok koordinátorainak jóváhagyását követően McCoy urat és a bizottságot meghívták a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának ülésére; hangsúlyozza a helyzet rendezésének, valamint a volt belső ellenőr és a bizottság B álláspontja közelítésének fontosságát; üdvözli, hogy a mediátor azt javasolta, hogy a tárgyalások megkezdése előtt, a békéltetés kiindulópontjaként kerüljön sor találkozóra a bizottság elnöke és Robert McCoy között;
60. üdvözli a bizottság pénzügyi és igazgatási bizottságának elnöke által a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának elnökéhez küldött, 2020. november 10-i levelet, amely megerősíti a bizottság elnökének készségét a McCoy úrral való találkozásra; üdvözli a mediátor, a 2019. évi mentesítésért felelős előadó, a volt belső ellenőr és a bizottság képviselői közötti további megbeszéléseket; határozottan üdvözli a 2020. december 4-i levelet, amellyel bejelentették, hogy a bizottság képviselői és McCoy úr által aláírt közös nyilatkozattal lezárult a megállapodásra irányuló eljárás első szakasza; arra ösztönzi a feleket, hogy jussanak megállapodásra a pénzügyi kérdések rendezéséről, valamint újfent felajánlja támogatását a tárgyalásokkal összefüggésben; értékeli az összes fél erőfeszítéseit; elismeri, hogy az első fontos lépést megtették, és úgy véli, hogy hamarosan megállapodásra fognak jutni;
61. örömmel veszi tudomásul, hogy a bizottság elnöke és főtitkára határozottan elkötelezte magát a békés rendezés, ezáltal pedig az ügy lezárása mellett; megjegyzi, hogy 2020. december 4-én a Parlament mediátora és a Parlament Költségvetési és Ellenőrző Bizottsága közreműködésével McCoy úr, valamint a bizottság elnöke és főtitkára együttes nyilatkozatot tettek az ügynek – a Parlament 2004 óta megfogalmazott kéréseivel összhangban történő – rendezésére irányadó elvekről, amelyet McCoy úr hozzájárulásával a bizottság közzé is tett honlapján;
62. tudomásul veszi, hogy az együttes nyilatkozatban a bizottság fenntartás nélkül elfogadja az OLAF jelentését és következtetéseit, valamint elismeri korábbi hibáit és mulasztásait; egyetért a Parlamenttel abban, hogy McCoy úr helyesen járt el akkor, amikor aggályaival közvetlenül a Parlamenthez fordult, és hogy a bizottságnak többet kellett volna tennie annak érdekében, hogy megfeleljen a Parlament 2004-ben megfogalmazott kéréseinek, többek között annak, hogy McCoy urat nem érhetik hátrányos következmények a visszaélések bejelentése miatt; elismeri, hogy McCoy úr jóhiszeműen eljáró visszaélést bejelentő személy, miként azt a Parlament 2004-ben politikailag elismerte, és sajnálja, hogy McCoy úr annak ellenére nem részesült védelemben, hogy 2003-ban biztosították számára a visszaélést bejelentő személyeket megillető védelmet; őszinte sajnálatát fejezi ki a jelentős kár miatt, amelyet a bizottság McCoy úrnak okozott a McCoy úrral szemben alkalmazott bánásmódjával, valamint hogy a bizottság nem tett eleget kellő mértékben gondossági kötelezettségének; elfogadja továbbá, hogy nem szabadott volna hagyni, hogy az ügy megoldása több mint tizenhét évet vegyen igénybe;
63. megelégedéssel nyugtázza egyfelől, hogy a bizottság elnöke és főtitkára hivatalosan bocsánatot kért McCoy úrtól az említettek és amiatt, hogy a bizottság nem megfelelően kezelte ügyét, másfelől pedig, hogy a bizottság és McCoy úr elkötelezték magukat amellett, hogy a Parlament Jogi Szolgálatának támogatásával és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának politikai iránymutatása alapján rendezik a megegyezés pénzügyi vonatkozásait, továbbá hogy a bizottság megerősítette, hogy teljes mértékben elkötelezett a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó szabályok és elvek, konkrétabban pedig a méltányosság és az igazságosság elidegeníthetetlen elvei iránt, és levonta a szükséges következtetéseket McCoy úr ügyéből, valamint megtett minden szükséges lépést belső irányítása terén azt biztosítandó, hogy ilyen helyzet ne alakulhasson ki a jövőben; sürgeti valamennyi felet, hogy mielőbb állapodjanak meg a pénzügyi kérdések rendezéséről;
64. elismeri az erőfeszítéseket, amelyeket a tárgyalócsoportok tettek a két fél kibékítése érdekében, továbbá elismerését fejezi ki azért, hogy közvetítőként közreműködtek a tisztességes, igazságos és kellően méltányos vitarendezés lehetséges alapjának kialakításában;
65. sürgeti az összes felet, hogy a közös nyilatkozat nyomán további indokolatlan késedelem nélkül kössenek megállapodást a méltányos pénzügyi elszámolásról; tudomásul veszi, hogy a bizottság azzal az őszinte kéréssel fordult a Parlament Jogi Szolgálatához, hogy nyújtson segítséget a szóban forgó pénzügyi elszámolás lezárásához;
66. megjegyzi, hogy a bizottságot eredetileg fontos problémák kezelésére hozták létre, az uniós jogszabályoknak ugyanis mintegy háromnegyedét helyi vagy regionális szinten hajtják végre, ebből adódóan pedig lehetővé kellett tenni, hogy a helyi és regionális képviselőknek beleszólásuk legyen az új uniós jogszabályok kidolgozásába; megjegyzi továbbá, hogy a bizottság eredeti küldetése az volt, hogy a regionális képviselet bevonásával megszüntesse a lakosság és az európai integrációs folyamat közötti, egyre nagyobb szakadékot;
67. ösztönzi a bizottságot, hogy vegye fontolóra egy átszervezésre és a belső folyamatok racionalizálásra vonatkozó terv kidolgozását annak érdekében, hogy szorosabbá váljon a Parlamenttel való együttműködés és lehetővé váljon tudásának hatékonyabb alkalmazása;
o o o
68. üdvözli, hogy a bizottság honlapján 2010 óta éves jelentéseket tesz közzé véleményeinek hatásvizsgálatáról; továbbá felkéri a bizottságot, hogy működése optimalizálása érdekében a következő évekre határozzon meg egyértelmű és mérhető fő teljesítménymutatókat.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VIII. szakasz – Európai ombudsman (2020/2147(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0227/2020)(2),
– tekintettel az európai ombudsmannak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0065/2021),
1. mentesítést ad az európai ombudsman számára az európai ombudsman 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az európai ombudsmannak, az Európai Unió Tanácsának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VIII. szakasz – Európai ombudsman (2020/2147(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VIII. szakasz – Európai ombudsman,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0065/2021),
A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék nem állapított meg jelentős hiányosságokat az emberi erőforrásokkal és az európai ombudsman (a továbbiakban: az ombudsman) beszerzéseivel kapcsolatosan ellenőrzött területek vonatkozásában;
2. hangsúlyozza, hogy ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék megállapította, hogy a 2019. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az ombudsman igazgatási kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;
3. általános megjegyzésként sajnálja, hogy a Számvevőszék éves jelentése „Igazgatás” című 9. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül; kéri, hogy az „Igazgatás” című fejezettel kapcsolatos ellenőrzési munka összpontosítson jobban az ombudsman számára nagy jelentőséggel bíró vagy akár kritikus kérdésekre;
4. megjegyzi, hogy 2019 átmeneti év volt az ombudsman számára, mivel az egybeesett az ombudsman első mandátumának lejártával és a 2019–2024-es parlamenti ciklusra történő újraválasztásával; teljes mértékben támogatja az ombudsman által a második mandátumára szóló „Úton 2024 felé” elnevezésű stratégiájához meghatározott célkitűzéseket;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
5. megjegyzi, hogy az ombudsman költségvetése nagyrészt igazgatási jellegű, melynek jelentős részét a személyzethez, az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez kapcsolódó kiadások és egyéb fenntartási költségek teszik ki; megállapítja, hogy a költségvetés összege 2019-ben 11 496261 EUR-t tett ki (2018-ban 10 837 545 és 2017-ben 10 837 545 EUR-t);
6. megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok (beleértve a 2019-ről 2020-ra átvitt előirányzatokat is) végrehajtási aránya 92,3%-os (szemben a 2018. évi 95,3%-kal és a 2017. évi 93,91%-kal), és az összes előirányzat 89,5%-át kifizették 2019-ben (szemben a 2018. évi 91,3%-kal és a 2017. évi 86,2%-kal);
7. üdvözli az átvitelek javulását, például azt, hogy a 2019-ről 2020-ra átvitt előirányzatok összege 323 410 EUR, ami a 2019. évi költségvetés 2,8%-ának felel meg (szemben a 2018-ról 2019-re átvitt 433 866 EUR-val, amely a 2018. évi költségvetés 4%-át teszi ki); megjegyzi továbbá, hogy a 2018-ról 2019-re átvitt előirányzatok 90,36%-át használták fel (a 2017-es 82,64%-hoz képest);
8. elismeri az ombudsman hatékony és eredményes pénzgazdálkodását; például minden olyan esetben, amikor bizonyos költségvetési sorok esetében az alulköltekezés rendszerszintűnek tűnik, az ombudsman a következő években csökkenti a kapcsolódó előirányzatokat, például a kiadványokra vonatkozó költségvetési sort, amelyet proaktívan és fokozatosan, a 2017. évi 219 000 EUR-ról a 2021. évi költségvetési tervezetben 123 000 EUR-ra csökkentettek;
9. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 228. cikkének (1) bekezdése szerint „az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok— kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát— tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére az (...) ombudsman jogosult”; elismeri, hogy az ombudsman „saját kezdeményezésére vagy benyújtott panasz nyomán” (az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (1) bekezdése) vagy „az Európai Parlament valamely tagján keresztül” (az EUMSZ 228. cikkének (1) bekezdése) vizsgálatokat folytathat; üdvözli, hogy az ombudsman a Szerződésekkel összhangban látja el feladatait;
Intézményközi együttműködés
10. tudatában van az egyre növekvő munkatehernek, és támogatja azt a stratégiát, hogy ahol csak lehet, intézményi megoldásokat fogadjanak el, például a Bizottsággal és a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatallal (PMO) az adminisztratív ügyekkel kapcsolatos együttműködés keretében arra, hogy a személyzetet panaszkezelésre csoportosítsák át; megjegyzi, hogy a személyzet létszáma 2019. december 31-én alacsonyabb volt, mint 2018. december 31-én, 78 álláshely helyett csak 74 álláshelyet biztosítva; megjegyzi, hogy ez az azon a napon be nem töltött álláshelyeknek és a szerződéses alkalmazottak számának csökkenésének tudható be;
11. megismétli, hogy támogatja az ombudsman azon kérését, hogy a növekvő munkateher kezelése érdekében növeljék a személyzet létszámát;
12. üdvözli az olyan szolgáltatási megállapodásokat, mint a személyzet tagjai személyi aktáinak kezelésére szolgáló vállalati eszköz (SYSPER személyi aktakezelő modul) bevezetése, valamint a személyzet egyes tagjainak jogosultságai kezelésének a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalra történő átruházása, ami különösen a kisebb intézmények számára jelent adminisztratív hatékonyságnövekedést; megjegyzi, hogy az információtechnológiai (IT) ágazat szorosan együttműködik a Parlamenttel és a Bizottsággal az összes uniós intézményi eszköz integrálása és karbantartása, valamint az intézményközi informatikai keretszerződések alkalmazása terén;
13. ösztönzi az ombudsmant, hogy tartsa fenn és bővítse kapcsolatait azon uniós és nemzeti szintű szervekkel, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréje, valamint – amennyiben lehetséges – az általános igazgatási, pénzügyi, személyzeti és informatikai kérdésekre, valamint az etikai kérdésekre, az átláthatóságra és az állami feddhetetlenségre vonatkozó közös megközelítések elfogadása (például az Intézményközi Online Kommunikációs Bizottság révén kidolgozott iránymutatások tekintetében); üdvözli a nemzeti ombudsmani hivatalokkal folytatott intenzív eszmecserét és a nemzeti ombudsmani hivatalok közötti találkozók szervezését az esetleges párhuzamos vizsgálatok témáinak azonosítása érdekében;
14. ismételten kéri az ombudsmant, hogy szorosabban működjön együtt a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságával, és tömör és időszerű formában hívja fel a bizottság figyelmét a hivatali visszásságok és/vagy az intézmények által az ombudsman ajánlásaira adott negatív válaszok formájában elkövetett releváns hibákra; nagyra értékeli azonban, hogy az ombudsman a „Putting it Right” című éves jelentésébe beillesztett egy részletes beszámolót arról, hogy az intézmények hogyan tartják be ajánlásait, valamint hogy az ombudsman megerősítette, hogy egyedi esetekben ajánlásait közvetlenül az illetékes bizottsággal fogja megosztani;
Humán erőforrások
15. megismétli a nemek közötti egyensúly szükségességét a hierarchia minden szintjén; elismeri, hogy az ombudsman proaktív megközelítést alkalmaz a munkaerő-felvétel során a férfiak és nők közötti egyensúly fenntartása érdekében, és hogy az ombudsman magasan képzett személyzettel rendelkezik;
16. tudatában van annak, hogy egy kis intézmény számára nehézséget jelent a földrajzi egyensúlyra való törekvés, ugyanakkor megjegyzi, hogy 2019-ben az ombudsman személyzete a 27 tagállam nemzetiségéből 20-at képviselt; megjegyzi, hogy a vezetők száma hét volt, és – szemben a 2018. évi hat különböző nemzetiséggel – öt különböző nemzetiséghez tartoztak (német, ír, olasz, lengyel és svéd); tudomásul veszi az ombudsman hatékonyságának növelésére irányuló 2020-as átszervezési terveket, amelyek a lehetséges mértékben – a földrajzi egyensúlyt figyelembe véve – a vezetők számának csökkenését eredményezik;
17. megjegyzi, hogy az ombudsman frissítette sokszínűséggel kapcsolatos politikáját, amely a fogyatékosság és a nemek közötti egyensúly kérdésével foglalkozik; tudomásul veszi, hogy a zaklatás elleni politika végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat 2019-ben véglegesítették; megjegyzi, hogy 2019-ben számos egyéb humánerőforrással kapcsolatos politikát és határozatot is véglegesítettek, például az iskolába való visszatéréssel, a költözési költségek visszatérítésével, a részmunkaidővel, a hosszú ideig tartó betegszabadságot követő munkába való visszatéréssel kapcsolatosakat, miközben más politikák kidolgozása – beleértve a külső tevékenységekre vonatkozóakat is – folyamatban van;
18. felkéri az ombudsmant, hogy foglalkozzon a személyzettel kapcsolatos kérdésekkel és vizsgálja meg a munkaerő-felvételi eljárások javításának módját annak érdekében, hogy az üres álláshelyek ne maradjanak túl hosszú ideig betöltetlenül, ami közvetlen negatív hatást gyakorol a munkateher elosztására, és – a szerződéses alkalmazottak számának csökkenésével együtt – árthat az intézmény hatékonyságának;
19. tudomásul veszi a személyzet számára biztosított rugalmas munkafeltételeket (rugalmas munkaidő, távmunka és részmunkaidős foglalkoztatás), valamint a csoportkohézióval kapcsolatos képzést; ösztönzi az ombudsmant, hogy javítsa tovább személyzet jóllétét, és végezzen elégedettségi felméréseket a lehetséges fejlesztési javaslatok azonosítása érdekében, és egészítse ki a rugalmas munkafeltételeket az alkalmazottak kijelentkezéshez való jogának védelmével;
20. kéri az ombudsmant, hogy számoljon be az aktualizált sokszínűségi politika konkrét eredményeiről, a sokszínűség erősítése és az ombudsman fogyatékossággal élő személyek számára befogadóbb munkahellyé tétele érdekében tett intézkedések eredményeiről;
21. emlékeztet az ombudsmannak az uniós intézményeknél és ügynökségeknél a munkahelyi méltóságról szóló, 2018-ban indult stratégiai kezdeményezésére (SI/2/2018/AMF), mint a zaklatás megelőzésével kapcsolatos bevált gyakorlatok egyik példájára; megjegyzi, hogy az ombudsman prioritásként kezeli a személyzet zaklatással kapcsolatos tudatosságának növelését azáltal, hogy kötelező képzéseket biztosít a személyzet minden tagja számára a munkahelyi méltóságról és tiszteletről; tudomásul veszi az etikai kérdésekben illetékes kapcsolattartók és a békéltető bizottság tagjai számára annak érdekében szervezett képzést, hogy felkészítsék őket az ombudsman zaklatás elleni politikájával kapcsolatos feladataik ellátására; nagyra értékeli, hogy az etikus magatartásról és viselkedésről, a zaklatásról, a visszaélések bejelentéséről, az összeférhetetlenségről és a külső tevékenységekről szóló tájékoztató előadások az új alkalmazottaknak és gyakornokoknak szóló bevezető képzés szerves részévé váltak;
22. gratulál az ombudsmannak felhasználóbarát honlapjáért, amely a fő tevékenységére vonatkozó valamennyi információ mellett egy etikai fejezetet is tartalmaz; nagyra értékeli az ombudsman által 2019-ben végzett kiküldetések részletes listáját, amelyet átláthatósági okokból közzétett a honlapon, beleértve a kiküldetések úti céljára, céljára és kapcsolódó költségeire vonatkozó információkat, amelyek az ombudsman éves tevékenységi jelentésében is megtalálhatók;
23. megjegyzi, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az európai intézmények honlapja mindenféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhető legyen, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékosságokkal foglalkozó szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
24. nagyra értékeli az ombudsman összeférhetetlenségi kérdésekkel kapcsolatos munkáját, különösen a franciaországi közélet átláthatóságáért felelős főhatósággal (HATVP) való együttműködését, valamint a Parlamentben és az Európai Központi Bankban e fontos témában tartott eseményeken való részvételét;
Belső irányítás, teljesítmény és belső kontroll
25. elismeri az ombudsman által egyértelműen megfogalmazott fő teljesítménymutatókat; üdvözli, hogy például az ügykezelési folyamatokban hatékonyságjavulásról számolnak be, meghaladva az előző évi eredményeket, mint például (a 2018. évi 90%-hoz képest) az esetek 91%-ában az egy hónapon belül hozott „elfogadhatóságról szóló határozat” esetében, (a 2018. évi 57%-hoz képest) az esetek 63%-ában a „Vizsgálat 6 hónapon belül lett lezárva”, és (a 2018. évi 88%-hoz képest) az esetek 90%-ában a „Vizsgálat 18 hónapon belül lett lezárva”;
26. felhívja az ombudsmant, hogy vizsgálja meg, hogyan mérhető az ombudsman vizsgálatainak és kapcsolódó ajánlásainak az uniós intézményekre gyakorolt szélesebb körű hatása; nagyon is tudatában van annak, hogy a javaslatoknak való megfelelést egy adott időpontban regisztrálják, és nem rögzíti a lassabban végbemenő és a gyakran szélesebb körű vizsgálatokból következő változásokat; megállapítja, hogy a költségvetés összesített végrehajtási aránya 77% volt (szemben a 2018. évi 81%-kal); végül kéri, hogy a vonatkozó adatokat konkrét fő teljesítménymutatókként szerepeltessék;
27. üdvözli, hogy az intézmények az ombudsman 117 fejlesztési javaslata közül 90-re pozitívan reagáltak; megjegyzi, hogy a javaslatok 69 esetben teljesültek, ezek közül 52 esetben az intézmények lépéseket tettek munkamódszerük hatékonyabbá tétele érdekében; üdvözli, hogy tizenegy intézmény esetében 100%-os volt a fejlesztési javaslatok teljesítési aránya, míg a Bizottság – amely a legtöbb panasz tárgyát képezi – 70,9%-os teljesítési arányt tudott felmutatni;
28. megjegyzi, hogy 2019-ben a nyilvántartásba vett panaszok száma 2171 volt (a 2018. évi 2 160 panaszhoz képest), hogy a feldolgozott új ügyek száma 2201 volt (a 2018. évi 2 180 ügyszámhoz képest), és hogy az ombudsman hatáskörébe tartozó ügyek száma 871 volt (a 2018. évi 880 ügyszámhoz képest); megjegyzi, hogy az ombudsman 456 panaszon alapuló új vizsgálatot indított (a 2019. évi 482-hez képest), és rekordszámú, 552 panaszon alapuló vizsgálatot zárt le (a 2018. évi 534-hez képest), és az ügyek nagy száma miatt csak 117 vizsgálatot vittek át 2020-ra (a 2019. évi 222-höz képest);
29. megjegyzi, hogy a következők voltak azok a kategóriák, amelyekkel kapcsolatban a benyújtott panaszok száma a legnagyobb mértékben nőtt: az alapvető jogok tiszteletben tartása, a mérlegelési jogkör megfelelő alkalmazása (beleértve a kötelezettségszegési eljárásokat), a szolgáltatási kultúra, az átláthatóság és az eljárási jogok tiszteletben tartása; ösztönzi az ombudsmant, hogy továbbra is tegyen jelentést a Parlamentnek az uniós intézményeknek e tekintetben tett ajánlásokról;
30. kijelenti, hogy az ombudsman által 2019-ben lezárt vizsgálatok eredményei a következők: az esetek 56%-ában nem találtak hivatali visszásságot, az esetek 33%-ában az intézmény által sikerült vagy részben sikerült megoldást találni, az esetek 5%-ában nem volt indokolt további vizsgálat, az esetek 5%-ában történt hivatali visszásság, az ajánlást egészében vagy részben elfogadták, és az esetek 0,9%-ában egyéb történt;
31. megjegyzi, hogy a belső ellenőr 2018. évi éves jelentése arra a következtetésre jutott, hogy az üzletmenetfolytonosság-menedzsmenttel kapcsolatos fennmaradó intézkedés lezárásától függően az ombudsman kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási rendszerei eredményesek és hatékonyak, és megfelelő biztosítékot nyújtanak ahhoz, hogy következetesen el tudja érni ellenőrzési célkitűzéseit; megjegyzi, hogy az ombudsman szinergiákat alakított ki a Bizottsággal annak érdekében, hogy szervezeti eszközöket és/vagy szolgáltatásokat alkalmazzon a személyzeti igazgatás, a pénzgazdálkodás és a számvitel, a közbeszerzés, a kiküldetések irányítása és a munkaerő-felvétel terén; kéri az ombudsmant, hogy nyújtson tájékoztatást az üzletmenetfolytonosság-menedzsmenttel kapcsolatban hozott intézkedések nyomon követéséről;
32. megjegyzi, hogy az ombudsmannak a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésében szereplő válasza az európai ombudsman alapokmányának felülvizsgálatára irányuló folyamatra vonatkozott; megjegyzi, hogy az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó új rendelet elfogadását követően az ombudsman ennek megfelelően felülvizsgálja végrehajtási rendelkezéseit, és a jövőbeli éves tevékenységi jelentésekbe belefoglalja az ezzel kapcsolatos fejleményeket;
Átláthatóság
33. kiemeli, hogy egy panaszon alapuló vizsgálatot követően az ombudsman arra kérte a Tanács Főtitkárságát, hogy vezessen teljes körű nyilvántartást a lobbisták és az Európai Tanács elnöke és/vagy kabinetjének tagjai közötti találkozókról; egyetért az ombudsman azon kijelentésével, hogy az elnök kabinetjének tagjai csak az átláthatósági nyilvántartásban szereplő érdekképviselőkkel találkozhatnak, illetve általuk szervezett eseményeken vehetnek részt;
34. megragadja az alkalmat, hogy gratuláljon az ombudsmannak a Tanács jogalkotási munkájának átláthatóságával kapcsolatos, 2017-ben indított vizsgálathoz (OI/2/2017), amelynek célja, hogy a polgárok könnyebben nyomon követhessék az uniós jogalkotási folyamatot; üdvözli, hogy az ombudsman a közelmúltban pozitívan reagált a Tanács által tett új átláthatósági lépésekre, például azáltal, hogy proaktív módon közzétette a törvénytervezetekről folytatott tárgyalások előrehaladásáról szóló jelentéseket, ami összhangban áll az ombudsman által végzett vizsgálatok folytán tett javaslataival; mindazonáltal emlékeztet az ombudsman azon véleményére, hogy a Tanácsnak tovább kell fokoznia az átláthatóságra irányuló erőfeszítéseit, többek között a tagállamok álláspontjának, a tanácsi jogalkotási dokumentumok – köztük a munkacsoporti ülések jegyzőkönyveinek, a háromoldalú egyeztetések dokumentumainak és más mérföldkőnek számító munkadokumentumok – közzétételével; nagyra értékeli az ombudsman arra irányuló javaslatait, hogy szisztematikusabb és hatékonyabb megközelítést biztosítsanak a magánszektorban munkát vállaló volt alkalmazottak vagy a magánszektorból a Bizottsághoz érkező személyek kezelésére;
35. elismeri, hogy jó példa például a nyilvánosan hozzáférhető ügyekre vonatkozó gyorsított eljárásról és annak végrehajtásáról szóló jelentés; üdvözli az elvégzett értékelést, amely szerint a gyorsított eljárás háromszorosára csökkentette a dokumentumokhoz való hozzáférés eseteinek kezelésére fordított időt;
36. üdvözli a felhasználóbarát ügyintézői kézikönyv véglegesítését, amely dinamikus és tömör, ugyanakkor átfogó módon egyesíti az összes ügykezelési eljárást;
37. üdvözli, hogy az ombudsman automatikusan közzéteszi a megkereséseket a honlapján, kivéve, ha a panaszos kifejezetten kéri a bizalmas kezelést, vagy ha egy ügy személyes adatokat tartalmaz;
Digitalizáció, kiberbiztonság, adatvédelem
38. felkéri az ombudsmant, hogy digitalizálási politikájával összefüggésben fejlessze tovább a honlap és az ügyviteli rendszer közötti interakciót azáltal, hogy biztosítja az információk automatikus bevitelét a honlapról a panaszkezelő rendszerbe, lehetővé téve a panaszos számára, hogy online benyújtott panaszát további levelezéssel egészítse ki, és kéri, hogy a folyamat során az online fiókot a panaszossal való kapcsolattartásra használják;
39. üdvözli, hogy az ombudsman támogatja az adatvédelem fontosságát, és kötelezettséget vállal arra, hogy még inkább felhívja a felhasználók figyelmét az online adatvédelem fontosságára; gratulál az ombudsmannak a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről szóló rendelet 2018-ban kidolgozott cselekvési tervéhez, amelynek célja, hogy az intézményeket hozzáigazítsa az új jogszabályokhoz, továbbá a tervben meghatározott 24 intézkedés végrehajtása tekintetében 2019 folyamán elért eredményekhez; nagyra értékeli az európai ombudsman adatkezelési műveletei nyilvántartásának létrehozását és az Európai Parlamenttel való együttműködést;
40. üdvözli, hogy az ombudsman a külső és belső kommunikáció céljára ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket használ; nagyra értékeli, hogy az ombudsman az átláthatóság növelése érdekében elismeri a nyílt forráskódú szoftverek hozzáadott értékét;
41. ösztönzi az ombudsmant, hogy kövesse az európai adatvédelmi biztos arra vonatkozó ajánlását, hogy újratárgyalják az uniós intézmények és a Microsoft között 2018-ban aláírt intézményközi engedélyezési megállapodást és végrehajtási szerződést, amelynek célja a digitális szuverenitás megvalósítása, az eladóktól való függés és az ellenőrzés hiányának elkerülése, valamint a személyes adatok védelmének biztosítása;
Kommunikáció
42. üdvözli, hogy az ombudsman a közösségi média esetében meghaladta a 2019-re kitűzött célokat; megjegyzi, hogy az ombudsmannak 36 717 Twitter-említése volt (20 000 volt a cél), és hogy a Twitter-követők száma a 2018 végi 22 600-ról 2019 decemberében 26 300-ra nőtt, ami 16%-os növekedést jelent; megjegyzi, hogy a leggyorsabban növekvő csatorna az Instagram volt, ahol az év során a közönség 47%-kal nőtt, a LinkedInen pedig 21%-kal nőtt a követők száma;
43. gratulál az ombudsmannak ahhoz, hogy az új intranet (SISTEO) 2019 decemberében működésbe lépett, amelynek „felülvizsgálati projektje” 2018-ban azzal a céllal indult, hogy megkönnyítse az információáramlást, a belső folyamatokhoz és eszközökhöz, valamint az intézményközi alkalmazásokhoz és platformokhoz való hozzáférést; üdvözli továbbá, hogy az Ombudsmanok Európai Hálózatának (ENO) extranet projektje 2019 decemberében lezárult:
44. hangsúlyozza az ENO közötti jó együttműködés fontosságát, mivel az uniós jog és politikák egyre fontosabbá válnak a tagállamok polgárainak mindennapi életében;
45. kiemeli, hogy immár második alkalommal hirdette meg az Ombudsman a „Gondos ügyintézésért” járó díjat, amelyre a főbb uniós intézmények, valamint számos ügynökség és más szerv 54 inspiráló projektet nevezett, ami a díj iránti nagy érdeklődésre mutat rá; megjegyzi, hogy a „Gondos ügyintézésért” járó fődíjat a Bizottság csapatai kapták, amelyek a műanyagszennyezés csökkentésére és a problémára való figyelemfelhívásra irányuló uniós kezdeményezésen dolgoztak;
Környezetvédelmi dimenzió
46. üdvözli az ombudsman azon kötelezettségvállalását, hogy környezeti lábnyomát konkrét intézkedések révén csökkenti, például a videokonferencia-eszközök széles körű használatával a belső és intézményközi találkozókon, aminek köszönhetően lehetővé vált a kiküldetések számának csökkentése; tudomásul veszi a személyzet számos tagja (és a Covid19-válság idején a személyzet minden tagja) által alkalmazott távmunkára vonatkozó szabályzatot, amely korlátozza az egyéni közlekedést; ösztönzi az ombudsmant, hogy folytassa a szénlábnyom csökkentését célzó intézkedéseket, és fordítson kiemelt figyelmet az intézmény által használt energiaszerkezetre, különös tekintettel a tiszta és megújuló energiaforrások előmozdítására.
47. üdvözli az ombudsman hivatalának arra irányuló kezdeményezéseit, hogy az éves előfizetések pénzügyi támogatása és a parkolóhelyek korlátozása révén ösztönözze a tömegközlekedés igénybevételét.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos (2020/2148(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020) 0288 – C9-0228/2020)(2),
– tekintettel az Európai adatvédelmi biztosnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,
– tekintettel a Számvevőszék 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0067/2021),
1. mentesítést ad az európai adatvédelmi biztos számára az európai adatvédelmi biztos 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az európai adatvédelmi biztosnak, az Európai Unió Tanácsának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak és az Európai Külügyi Szolgálatnak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos (2020/2148(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0067/2021),
A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;
1. üdvözli a Számvevőszék megállapítását, amely szerint a 2019. december 31-i fordulónappal záruló pénzügyi évet illetően az európai adatvédelmi biztos igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességében lényegi hibától mentesek voltak, és az igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működtek;
2. megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében az európai adatvédelmi biztos tekintetében nem tárt fel lényeges hiányosságokat az adatvédelmi biztos emberi erőforrásokkal és közbeszerzési tevékenységeivel kapcsolatban ellenőrzött területeken;
3. általános megjegyzésként sajnálja, hogy a Számvevőszék éves jelentése „Igazgatás” című 9. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül; kéri, hogy az „Igazgatás” című fejezettel kapcsolatos ellenőrzési munka összpontosítson jobban az adatvédelmi biztos számára nagy jelentőséggel bíró vagy akár kritikus kérdésekre;
4. megállapítja, hogy 2019-ben az adatvédelmi biztos költségvetése összesen 16 638 572 EUR volt (szemben a 2018. évi 14 449 068 EUR-val és a 2017. évi 11 324 735 EUR-val), ami 15,15%-os növekedést jelent a 2018. évi költségvetéshez képest; megállapítja, hogy a költségvetés végrehajtása a kötelezettségvállalások tekintetében 91,97%-os mértékű volt (szemben a 2018-as 93,7%-kal és a 2017-es 89%-kal); elismeri, hogy a kifizetések pozitív tendenciát mutatnak, arányuk ugyanis 80,69% volt (szemben a 2018-as 75,2%-kal és a 2017-es 77%-kal), a kifizetési előirányzatok átvitelének aránya pedig 12,18% volt; felhívja azonban az adatvédelmi biztost, hogy folytassa erőfeszítéseit a körültekintő költségvetési becslések tekintetében;
5. megjegyzi, hogy a költségvetés teljes növekedése elsősorban az (EU) 2018/1725 rendeletből(6) amely meghatározza az uniós intézmények és szervek adatvédelmi kötelezettségeit a személyes adatokat feldolgozása és új stratégiák kidolgozása során fakadó új feladatok hatásának volt köszönhető, másik oka pedig a 2018. május 25-én létrehozott Európai Adatvédelmi Testület szükséges növekedése volt, amelynek független titkárságát az adatvédelmi biztos kell, hogy biztosítsa; elismeri, hogy 2019 volt az Európai Adatvédelmi Testület titkárságának és az (EU) 2018/1725 rendelet végrehajtásának első teljes éve, és ez indokolja a növekedést; a kapcsolódó elkülönített költségvetés 51%-kal nőtt (a 2018. évi 3 594 746 EUR-ról 2019-ben 5 413 838 EUR-ra);
6. üdvözli a 2018. évi mentesítési állásfoglalásnak az adatvédelmi biztos általi nyomon követését, például a 2018. évi 75%-os kifizetési előirányzati aránnyal kapcsolatban nyújtott további információkat, amelyek eredményeként a teljes 2018. évi költségvetés végrehajtási aránya 90,79% lett (beleértve az átvitellel összefüggő kifizetéseket is);
7. nagyra értékeli az adatvédelmi biztos gondos és proaktív fellépését az uniós intézményeknek az adatvédelem tiszteletben tartására vonatkozó nyomon követése terén; tudomásul veszi, hogy az adatvédelmi biztos vizsgálatot folytat a NationBuilder amerikai székhelyű politikai kampánycégnek a Parlament 2019-es európai választásokkal kapcsolatos tevékenységei keretében történő személyesadat-feldolgozásra való alkalmazásával, valamint a Covid19-cel összefüggésben az uniós intézmények által végzett testhőmérséklet-ellenőrzések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokkal kapcsolatban;
Humánerőforrás
8. megállapítja, hogy 2014 végén az adatvédelmi biztosnak 55 alkalmazottja volt, 2019 végén viszont már 96, ami a munkatársak korábbi számának csaknem duplája; tudatában van annak, hogy az adatvédelmi biztos költségvetése nagyrészt igazgatási jellegű, melynek jelentős részét a személyzethez, az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez kapcsolódó kiadások és egyéb fenntartási költségek teszik ki; megjegyzi, hogy a személyzet nagy száma ideiglenes időtartamra, például szülői szabadságon lévő személyzet helyettesítésére vagy egyedi fellépések végrehajtására felvett szerződéses alkalmazott;
9. megállapítja, hogy 2013 és 2019 között jelentősen (12-ről 31-re) nőtt a szerződéses alkalmazottak száma az ugyanezen időszak alatt alkalmazott tisztviselőkhöz képest (akiknek a száma 45-ről 58-ra emelkedett); elismeri, hogy a szerződéses alkalmazottak alkalmazása a költséghatékonyság és a rugalmasság szempontjából előnyös, azonban kéri az adatvédelmi biztost, hogy fontolja meg a személyzet számára kínált szakmai előmenetel és a szaktudás intézményen belül tartásának szempontjait is;
10. megjegyzi, hogy az adatvédelmi biztos elismeri, hogy az új (EU) 2018/1725 rendelet hatálybalépése idején a helyettes biztos távolléte miatt nagyobb teher hárult a felső- és középvezetőkre, majd később a vizsgálatot végző tisztviselőkre; felhívja az intézményt, hogy vizsgálja felül szervezeti felépítését, és tegyen jelentést a költségvetési hatóságnak;
11. hangsúlyozza a jólléthez kapcsolódó összes erőfeszítést; megállapítja, hogy az adatvédelmi biztos végrehajtotta a Bizottság Fit@work programját; megállapítja, hogy az adatvédelmi biztos 2021-ben, az európai ombudsman áthelyezése után, a létesítmény bővítését tervezi, és felhasználja az alkalmat egy jóllétet szolgáló helyiség és egy könyvtár felszerelésére; megállapítja, hogy az adatvédelmi biztos kapcsolattartást és információkat biztosít a személyzet számára a pszichoszociális és az orvosi támogatással kapcsolatban, és ezt a Covid19-válság időszakában sikerült erőteljesen végrehajtani; tudomásul veszi az alkalmazotta félidős informális értékeléseit (a hivatalos éves értékelésen felül), amelyek lehetőséget adnak számukra aggályaik hangoztatására és az informális visszajelzésre; arra bátorítja az adatvédelmi biztost, hogy a meglévő rugalmas munkamegállapodásokat egészítse ki az alkalmazottak lecsatlakozáshoz való jogának védelmével;
12. megállapítja, hogy az adatvédelmi biztos személyzete 19 különféle uniós állampolgársággal rendelkezik, a nemek aránya szerint pedig az alkalmazottak 39%-a volt férfi és 61%-a nő 2019-ben; megállapítja, hogy a nemek közötti egyenlőséget támogató legfontosabb intézkedések a középvezetői szintű kinevezések voltak (egy férfi és három nő osztályvezető); tudomásul veszi továbbá a fokozottabb rugalmasság bevezetését a távmunka terén; kiemeli, hogy a nők sokkal gyakrabban veszik igénybe a rugalmas munkafeltételeket, mint a férfiak; értékeli az esélyegyenlőségi záradékot, amely mind a felvételi anyagokban, mind az álláshirdetésekben szerepel, és kijelenti, hogy az adatvédelmi biztos az esélyegyenlőséget figyelembe vevő munkaadó, és örömmel fogadja a fogyatékossággal élők álláspályázatait; úgy véli, hogy ezt a záradékot fenn kell tartani, és alapértelmezés szerint valamennyi jövőbeli álláshirdetésbe bele kell foglalni;
13. kiemeli az európai adatvédelmi biztos azon kezdeményezéseit, amelyek az irodahelyiségek fenntarthatóbb használatára és optimalizálására, valamint az épület energiaszintjének csökkentésére irányulnak, így például a strukturális és alkalmi távmunka előmozdítását, a tömegközlekedési jegyek árának 50 %-os visszatérítését azon alkalmazottak számára, akik már nem használják az irodához tartozó parkolóhelyeket és visszaküldik a parkolómatricájukat;
14. megjegyzi, hogy az európai adatvédelmi biztos hivatala kis méretű szervezet, amelynek magasan képzett személyzetre van szüksége, ugyanakkor csekély földrajzi egyensúlytalanság tapasztalható a személyzet tekintetében, ahol csupán 19 uniós ország képviselteti magát, és a pozíciók 28%-át belga állampolgárok töltik be; felkéri az adatvédelmi biztost, hogy vegyen fontolóra további intézkedéseket az összes uniós nemzet kiegyensúlyozottabb képviseletének biztosítása érdekében;
Etika és feddhetetlenségi stratégia
15. értékeli, hogy az adatvédelmi biztos etikai keretrendszerét 2019. november 12-én felülvizsgálták az új jogi keretre, nevezetesen az (EU) 2018/1725 rendeletre tekintettel; kiemeli, hogy az etikai tisztviselő munkaköréhez hivatalosan is egyértelmű megbízatást rendeltek, amelynek része az etikai keretrendszer végrehajtásáról szóló jelentéstétel az igazgatótanács felé évente legalább egyszer;
16. felszólítja az adatvédelmi biztost, hogy tervezze meg az Európai Adatvédelmi Testület felső vezetése (elnöke, alelnökei stb.) magatartási kódexének elkészítését; kiemeli, hogy a két módosított magatartási kódexet (egyet a személyzet, egyet az adatvédelmi biztos számára) 2019. december 6-án elfogadták; megállapítja, hogy a személyzet módosított magatartási kódexe különös figyelmet fordított a visszaélést bejelentő személyek védelmére; üdvözli, hogy minden újonnan érkező számára tájékoztató ülést tartanak az adatvédelmi biztos etikai keretrendszeréről és a személyzet új magatartási kódexéről;
17. üdvözli a tényt, hogy az adatvédelmi biztos 2019 szeptemberében felülvizsgált határozatot is elfogadott a csalás, korrupció és az Unió érdekeit sértő illegális tevékenységek megelőzésével kapcsolatos belső vizsgálatok feltételeit illetően; megjegyzi, hogy e téma jelentőségét hangsúlyozták az alkalmazottak értekezletein, és a következő figyelemfelkeltő ülésen az egész személyzet előtt kiemelik;
18. úgy véli, hogy az európai adatvédelmi biztos esélyegyenlőségi záradéka kiváló jelzés a fogyatékossággal élők befogadására és az esélyegyenlőség biztosítására, valamint a munkahelyek sokszínűségének erősítésére;
19. elismerését fejezi ki az adatvédelmi biztosnak azért, mert az etikai keretrendszerrel kapcsolatos összes irányelvet és eljárást elfogadásuk után azonnal feltette az intranetre; felhívja az adatvédelmi biztost, hogy szervezzen tájékoztató tevékenységeket a személyzet – nem csak az újonnan felvettek – számára az alkalmazandó etikai keret tekintetében, és vezessen be proaktív rendszert a munkahelyi konfliktusok elkerülése érdekében; tudomásul veszi a külső tevékenységekről szóló, 2019. szeptember 13-án elfogadott felülvizsgált határozatot és azt a tényt, hogy a valós életből vett példákat tartalmazó kapcsolódó prezentációkat a világjárvány miatt el kellett halasztani;
Épületek
20. megállapítja, hogy az eredeti tervek szerint az adatvédelmi biztosnak 2019 szeptemberétől az egész MTS épületet el kellett volna foglalnia; megjegyzi azonban, hogy külső tényezők miatt az ombudsman hivatalba lépése késedelmet szenvedett, és ennek következtében nem került sor a bővítésre, ami befolyásolta az adatvédelmi biztos költségvetésének 2. címe szerinti végrehajtást;
21. megjegyzi, hogy a távmunkára vonatkozó új határozat lehetővé teszi a személyzet számára, hogy otthonról dolgozzon, az európai adatvédelmi biztos számára pedig azt, hogy nagyobb mértékben használjon megosztott irodákat, és megtakarításokat érjen el a kapcsolódó kiadások terén;
Intézményközi együttműködés
22. elismeri, hogy az adatvédelmi biztosi hivatal nagyon kicsi mérete miatt a hatékonyság érdekében fontos a szolgáltatási szintű megállapodásoknak például a Bizottsággal történő megkötése a képzésekre, orvosi szolgáltatásokra, a Sysper használatára, az értékelési rendszerre, a fizetések kifizetésére, a személyzeti biztosításokra, valamint a kiküldetések megszervezésére, a számviteli és a szállítási szolgáltatásokra vonatkozóan; ösztönzi az európai adatvédelmi biztos intézményközi tevékenységeit, beleértve a különböző uniós intézmények által kezdeményezett 60 keretszerződést; megjegyzi, hogy az adatvédelmi biztos szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat kötött a Parlamenttel az informatikai és épületekkel kapcsolatos kiadások tekintetében;
23. felkéri az adatvédelmi biztost, hogy vizsgálja meg az átláthatósági nyilvántartáshoz egy szolgáltatási szintű megállapodás alapján történő csatlakozás lehetőségét; tudomásul veszi a szolgáltatási szintű megállapodáson keresztül az adatvédelmi biztos és más uniós intézmények és szervek közötti intézményközi együttműködést; felhívja az adatvédelmi biztost, hogy a megállapodás megkötése előtt végezzen átfogó és reális költség-haszon elemzést;
24. üdvözli az adatvédelmi biztos és a nemzeti adatvédelmi hatóságok között az Európai Adatvédelmi Testület égisze alatt létrejött kibővített együttműködést, amelyről a GDPR a közös ellenőrzés – pl. az Europol közös ellenőrzése – tekintetében rendelkezett; egyetért azzal, hogy a GDPR értelmében az együttműködés immár nem opcionális vagy kiegészítő feladat, hanem minden felügyeleti hatóság feladatainak alapvető és szerves része, és ez fontos lépés az Unión belüli felügyeleti hatóságok közötti cserék és együttműködés hivatalossá tétele és megerősítése irányába;
25. nagyra értékeli, hogy az adatvédelmi biztos az elmúlt öt évben folytatta a regionális és nemzetközi partnereivel való együttműködését az adatvédelem nemzetközi megállapodásokban történő szerepeltetése és a személyes adatok világszerte történő következetes védelmének biztosítása érdekében; üdvözli, hogy az adatvédelmi biztos sok időt és erőfeszítést fordított a fokozottabb adatvédelmi konvergencia globális fejlesztésére, tekintettel arra, hogy az adatok nemzetközi szinten, határokon át áramolnak, ugyanakkor az adatvédelmi szabályokról továbbra is főleg nemzeti, sőt regionális alapon döntenek;
Digitalizáció, kiberbiztonság
26. elismeri, hogy az Európai Adatvédelmi Testület titkársága informatikai megoldásokat dolgozott ki a testület tagjai közötti hatékony és biztonságos kommunikáció lehetővé tétele érdekében, ideértve a belső piaci információs rendszert (IMI) is, amelyben a GDPR alkalmazásának bevezetése óta 2019 végéig 807 esetet regisztráltak;
27. emlékeztet arra, hogy az elmúlt években nőtt az európai adatvédelmi biztos mint az összes bel- és igazságügyi ügynökség adatvédelmi szabályoknak való megfelelésének nyomon követéséért felelős szerv munkaterhelése, és az uniós intézmények, szervek és ügynökségek növekvő digitalizációja miatt várhatóan tovább fog nőni;
28. üdvözli, hogy az adatvédelmi biztos 2019-ben kifejlesztette és nyilvánosan hozzáférhetővé tette a „weboldalon használt bizonyítékgyűjtő” nevű nyílt forráskódú szoftveres ellenőrzési eszközt, amely nemzetközi elismerésben részesült, és elnyerte a 2019-es innovációs díjat; üdvözli, hogy az adatvédelmi biztos folyamatosan értékeli a többi olyan nyílt forráskódú szoftvert, amely felhasználható az átláthatóság növelésére és a beszállítói bezáródási hatások elkerülésére; tudomásul veszi a közelmúltban a Delft Műszaki Egyetemmel közösen lebonyolított, sikeres webes szemináriumokat, amelyek segítettek a nyílt forráskódú „nagy kék gomb” online tanulási platform magánéletet tiszteletben tartó megvalósításában;
29. üdvözli az adatvédelmi biztos arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nyílt forráskódú szoftver segítségével javítsa az uniós intézmények digitalizációját és kiberbiztonságát weboldalaik ellenőrzése révén, ami feltárta, hogy számos weboldal nem felelt meg az EUDPR-nek vagy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvnek, és nem követte az európai adatvédelmi biztos webszolgáltatásokra vonatkozó iránymutatásait; felkéri az európai adatvédelmi biztost, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek az intézmények EUDPR-nek és az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvnek való meg nem felelésével kapcsolatos, továbbra is fennálló problémákról;
30. megelégedéssel veszi tudomásul azt is, hogy az adatvédelmi biztos a technológiai szakértelem fejlesztésére és megosztására összpontosít a hatékony adatvédelem biztosítása érdekében, például a 2019 júliusában elindított TechDispatch című kiadvány révén, amely az egyes számaiban újabb és újabb kialakulóban lévő technológiákat ismertet, és amelynek célja magáról a technológiáról információt nyújtani, értékelni annak magánéletre és adatvédelemre gyakorolt lehetséges hatását, valamint linkeket tartalmaz a témával kapcsolatos további olvasmányokhoz;
31. üdvözli a Covid19-cel foglalkozó belső munkacsoport létrehozását, amely számos orientációs dokumentumot és technológiai útmutatót állított össze a kontaktkövető alkalmazások adatvédelmi megfelelésének javítása érdekében, visszajelzést adott a Bizottságnak ezek interoperabilitásának megoldásáról, és együttműködött az Európai Adatvédelmi Testülettel a digitális adatokkal való esetleges visszaélés elleni küzdelemben a világjárvány összefüggésében; ösztönzi az európai adatvédelmi biztost, hogy továbbra is adjon részletes véleményeket az intézményeknek a világjárvány leküzdésére használt digitális kezdeményezésekből eredő adatvédelmi kérdésekről, beleértve a kontaktkövető alkalmazásokat és a vakcinázási vagy tesztelési tanúsítványokat is;
32. üdvözli az adatvédelmi szabályoknak való megfelelés ellenőrzésére irányuló tevékenységeket és az uniós szervek ezzel kapcsolatos értékelését; megjegyzi, hogy az európai adatvédelmi biztos felügyeleti tevékenységét az elszámoltathatóság elve vezérli, és kockázatalapú megközelítést követ;
Kommunikáció
33. üdvözli, hogy az Európai Adatvédelmi Testület titkársága létrehozta a kommunikációs tisztviselők hálózatát az adatvédelmi biztosi hatóságokon belül az Európai Adatvédelmi Testület híreivel kapcsolatos közös kommunikáció, közös információs kampányok és kommunikációs eszközök közös fejlesztése érdekében; megállapítja, hogy ez a hálózat 2019-ben kétszer tartott ülést, és elfogadta az Európai Adatvédelmi Testület 2020. évi közös információs és kommunikációs tervét;
34. arra ösztönzi az adatvédelmi biztost, hogy folytassa a digitális etikáról szóló globális vita előmozdítását; kiemeli a meghatározott aggályos területekre összpontosító webes szemináriumok elindítását, amelyeket podcast formájában tettek közzé az adatvédelmi biztos honlapján; üdvözli a 2019-es nemzetközi konferencián a digitális etika továbbgondolásáról folytatott vitát, amely a mesterséges intelligencia, az etika és az adatvédelem témájában tartott munkaértekezleten, valamint a digitális technológiák környezeti hatásaira összpontosító rendezvény megszervezése során is folytatódott;
35. megjegyzi, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények honlapja mindenféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhető legyen, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékosság területén érintett szervezetek vegyenek részt ebben a folyamatban;
Belső irányítás, belső ellenőrzés, pénzügyek, teljesítmény
36. felhívja az adatvédelmi biztost, hogy számoljon be a 2019-ben az uniós intézmények szerveiben, irodáiban és ügynökségeiben használt nagy információs rendszerek adatfeldolgozása keretében létrehozott, összehangolt felügyeleti bizottság pontos szerepéről és konkrét feladatairól; megállapítja, hogy ez a bizottság önállóan működik az Európai Adatvédelmi Testület tevékenysége tekintetében, saját eljárási szabályai és munkamódszerei szerint jár el, és hogy a bizottság titkársági feladatait az Európai Adatvédelmi Testület titkársága látja el;
37. tudatában van annak, hogy az adatvédelmi biztos számos kulcsfontosságú teljesítménymutatót (KPI) használ teljesítményének ellenőrzéséhez; üdvözli, hogy az adatvédelmi biztos teljesítette vagy – egyes esetekben jelentősen – meghaladta a nyolc KPI közül hatban kitűzött célokat, pl. a nemzetközi szinten kezelt esetek száma 2019-ben 62 volt (ez meghaladta a 10-es célt), és a konzultációs kérelmekre válaszként kiadott vélemények/észrevételek száma is így alakult (2019-ben 26 konzultációra került sor, ami meghaladta a 10-es célt); felkéri az adatvédelmi biztost, hogy szorosan kövesse nyomon és szükség esetén igazítsa ki a rosszul teljesítő célokat;
38. megállapítja, hogy az adatvédelmi biztos 2019 novemberében felülvizsgálta a belső ellenőrzési standardokról szóló határozatot, hogy frissítse az adatvédelmi biztosra alkalmazandó jogi keretet; megjegyzi, hogy a Számvevőszék javaslata alapján a belső ellenőrzési standardok figyelemmel kíséréséről szóló jelentést évente (és nem kétévente) fogják kiadni, és mostantól az igazgatóság elé terjesztik; megállapítja, hogy a belső ellenőrzési standardok végrehajtásának figyelemmel kísérése a belső ellenőrzési koordinátor feladata, aki közvetlenül az igazgatónak számol be;
39. tudatában van annak, hogy a Bizottság belső ellenőre egyben az adatvédelmi biztos belső ellenőre is; sajnálja, hogy 2019 folyamán a belső ellenőr nem végzett ellenőrzést, hanem a 2019-re vonatkozó éves belső ellenőrzési jelentése mindössze két nyilatkozatot tartalmazott, és nem voltak nyitott ajánlások; kéri az adatvédelmi biztost, hogy segítse elő a belső ellenőrrel való szorosabb együttműködést, és biztosítsa a megfelelő éves ellenőrzést;
40. üdvözli a belső ellenőrzési tevékenységek költségeinek közzétételét, amely költségek az adatvédelmi biztos kiadásainak 3,77%-át teszik ki; megállapítja, hogy a számítási modell egyetlen globális mutatóból áll, amelyet úgy számolnak ki, hogy elosztják az ellenőrzés hozzávetőleges összköltségét az év során felmerült összes kiadással (a költségvetés végrehajtása a kifizetések szempontjából);
41. megjegyzi, hogy a megnövekedett költségvetés miatt a kifizetési kérelmek jelentős mértékben megnőttek, és a 2018. évi 1777 tranzakció helyett 2019-ben 2653 tranzakcióra került sor; egyetért azzal, hogy a megnövekedett munkateher miatt megoldásokat kell keresni arra, hogy az intézmény hatékonyabbá válhasson a pénzügyi műveletek feldolgozása terén, és üdvözli a papírmentes munkafolyamati rendszer 2020. január 1-jétől történő bevezetését;
42. kéri az adatvédelmi biztost, hogy számoljon be az igazgatási folyamatok hatékonyságát illetően elért minden olyan fejlesztésről, amely elengedhetetlennek tűnik az egyre növekvő munkateher és az intézmény méretének folyamatos növekedése miatt; emlékeztet továbbá arra, hogy a folyamatban lévő reformok szükségesek annak biztosításához, hogy az adatvédelmi biztos kellően készen álljon az adatvédelem jövőbeli kihívásaira való reagálásra;
43. üdvözli az adatvédelmi biztos arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa munkamódszereit és ezáltal megtakarításokat érjen el; felhívja az adatvédelmi biztost, hogy számoljon be a költségvetési hatóságnak az e területen kifejlesztett új rendszerekről és alkalmazásokról, nevezetesen a számlák kifizetésére szolgáló Speedwell-munkafolyamatról, valamint az egységek költségvetéshez való hozzájárulásának javítása érdekében alkalmazott Bluebellről;
44. megállapítja, hogy az Európai Adatvédelmi Testület titkársága 11 plenáris ülést szervezett, illetve 90 ülést a szakértői alcsoportok keretében; megállapítja, hogy az Európai Adatvédelmi Testület által 2018 májusa óta elfogadott hivatalos dokumentumok közel 70%-át az Európai Adatvédelmi Testület titkárságának jogi csoportja készítette; megállapítja, hogy az Európai Adatvédelmi Testület öt új iránymutatást fogadott el, amelyek célja a GDPR szerinti rendelkezések körének tisztázása; hangsúlyozza, hogy elsősorban az Európai Adatvédelmi Testület titkársága fogalmazza meg a következetességgel kapcsolatos véleményeket és döntéseket, az érdekelt felek számára pedig olyan rendezvényeket szervez, amelyeken az iránymutatások kidolgozása érdekében észrevételeket és véleményeket lehet összegyűjteni a felmerülő kérdésekről; megjegyzi, hogy az Európai Adatvédelmi Testület másik feladata tanácsokat adni a jogalkotónak;
45. üdvözli, hogy hatályba lépett a személyes adatoknak az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) keretében történő feldolgozására vonatkozó új felügyeleti keret, valamint hogy az európai adatvédelmi biztos átveszi a felelősséget annak nyomon követéséért, hogy az Eurojust betartja-e az alkalmazandó uniós adatvédelmi szabályokat.
46. összefoglalásként megállapítja, hogy 2019-ben az adatvédelmi biztoshoz 59 olyan elfogadható panasz érkezett, amelyben alapos vizsgálatot kértek, az adatvédelmi biztos pedig 48 határozatot adott ki a panaszokkal kapcsolatosan; megállapítja, hogy az adatvédelmi biztoshoz 151 elfogadhatatlan panasz is érkezett, amelyek többsége nemzeti szintű adatkezeléssel, nem pedig az uniós intézmények vagy szervek általi adatkezeléssel volt kapcsolatos; megállapítja, hogy az adatvédelmi biztos minden elfogadhatatlan panaszra válaszolt, és a panaszost az illetékes hatósághoz irányította;
47. üdvözli az európai adatvédelmi biztos 2015–2019-es stratégiájának befejezését, amely a digitalizációra, a globális partnerségekre és az adatvédelem korszerűsítésére összpontosított, és az etikai és elszámoltathatósági koncepciót az adatvédelmi párbeszéd és alkalmazás középpontjába helyezi;
Környezetvédelmi vetület
48. nagyra értékeli, hogy az adatvédelmi biztos szorosan figyelemmel kíséri az EMAS-kezdeményezéseket, és megkezdte az emberi erőforrások folyamatainak (kiválasztás, értékelés), valamint a pénzügyi és adminisztratív folyamatoknak (kifizetések, többéves indikatív programok) papírmentes eljárásokká való átalakítását; nyugtázza az adatvédelmi biztos azon kezdeményezéseit, amelyek célja a műanyag palackok használatának csökkentése a személyzet körében; egyetért az adatvédelmi biztos stratégiájával, amely rugalmasabb munkavégzési módokat biztosít az alkalmazottak számára (alkalmi és strukturális távmunka); megjegyzi, hogy ezek a rugalmas munkafeltételek hozzájárulnak az európai adatvédelmi biztos energiafelhasználásának csökkentéséhez, valamint az irodahelyiségek optimálisabb használatához; felkéri az adatvédelmi biztost, hogy fontolja meg a szénlábnyom további csökkentését célzó intézkedéseket, például tiszta és megújuló energiaforrások használatát;
Általános adatvédelmi rendelet
49. egyetért azzal, hogy az Unión belüli adatkezelőkre és adatfeldolgozókra most egyetlen szabálycsomag vonatkozik, és egyre gyakoribb, hogy az egyablakos ügyintézési mechanizmuson keresztül lehet kapcsolatba lépni az ügyintézőkkel; egyetért azzal, hogy a GDPR hozzájárul az uniós jogi keret globális ismertségének növeléséhez is;
50. nagyra értékeli, hogy az adatvédelmi biztos nagymértékben hozzájárult az adatvédelem kultúrájának kialakításához az uniós intézményekben, és elősegítette az adatvédelem mint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke szerinti alapvető jog státuszátnak növelését;
51. hangsúlyozza az európai adatvédelmi biztos fontos szerepét, nevezetesen azt, hogy biztosítja az egyének személyes adatainak és magánéletének védelmét azáltal, hogy ellenőrzi a személyes adatok uniós intézmények, szervek és ügynökségek általi kezelését, tanácsokkal látja el őket a személyes adatok kezelésével kapcsolatos valamennyi kérdésben, és együttműködik a nemzeti felügyeleti hatóságokkal annak érdekében, hogy biztosítsa az egyének alapvető jogainak és alapvető szabadságának, többek között a személyes adatok és a magánélet védelméhez fűződő jognak a védelmét, függetlenül attól, hogy hol élnek az EU-ban;
52. véleménye szerint azonban a GDPR végrehajtása a harmonizált szabályok ellenére különösen nagy kihívást jelenthet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára; kéri az európai adatvédelmi biztost, hogy csökkentse tovább a kkv-k adminisztratív terheit; felhívja az adatvédelmi biztost, hogy fontolja meg közeljövőben a GDPR végrehajtásával kapcsolatos költségértékelés elvégzését;
53. felhívja az adatvédelmi biztost, hogy fokozza az annak biztosítására tett erőfeszítéseit, hogy az uniós intézmények képesek legyenek eredményesen végrehajtani az adatvédelmi szabályokat; tudomásul veszi, hogy az adatvédelmi biztos 2019-ben négy vizsgálatot indított az adatvédelmi gyakorlatok javítása céljából; üdvözli különösen a Microsoft termékeinek és szolgáltatásainak uniós intézmények általi használatával kapcsolatos vizsgálatot, amely így fórumot kínál egyrészt annak megvitatásához, hogy hogyan lehet visszaszerezni az ellenőrzést a nagy informatikai szolgáltatók által kínált informatikai szolgáltatások és termékek felett, másrészt annak szükségességéről, hogy a szóban forgó szolgáltatók által előírt feltételek elfogadása helyett közösen dolgozzuk ki a szabványos szerződéseket.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
2019. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Külügyi Szolgálat
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (2020/2149(DEC))
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2020)0288 – C9-0229/2020)(2),
– tekintettel a Bizottságnak a 2019-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2020)0268),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 59., 118. és 260–263. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0063/2021),
1. mentesítést ad az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője számára az Európai Külügyi Szolgálat 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak és az európai adatvédelmi biztosnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (2020/2149(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0063/2021),
A. mivel valamennyi uniós intézmény elszámoltatható az európai polgárok felé a közpénzek felhasználásáért, miközben biztosítani kell a legnagyobb átláthatóságot a hatékony demokratikus ellenőrzés biztosítása érdekében;
B. mivel az uniós stratégiai kommunikáció egyre inkább az európai menetrend egyik kiemelt prioritása, ami megköveteli, hogy az Unió tárgyilagos és szilárd iránymutatást adjon a szándékos félretájékoztatás elleni küzdelem és az Unió nagyobb ellenálló képességének biztosítása érdekében;
C. mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének és a nemek közötti egyenlőségnek tükröződnie kell valamennyi uniós intézmény belső szervezeti és irányítási rendszerében, valamint a hatáskörükbe tartozó szakpolitikák tervezésében és végrehajtásában;
Az Európai Számvevőszék észrevételei
1. elégedetten jegyzi meg, hogy a Számvevőszék éves jelentésének az „Igazgatás – A többéves pénzügyi keret 5. fejezete” című 9. fejezethez kapcsolódó észrevételei szerint az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) érintő tranzakciók mintájában a harmadik egymást követő évben nem találtak konkrét problémákat, és az EKSZ éves tevékenységi jelentésében nem tártak fel lényeges hibaszintet;
2. tudomásul veszi a Számvevőszék általános észrevételeit a szerződéses alkalmazottak száma és a kapcsolódó költségvetési előirányzatok 2012 és 2018 közötti növekedéséről; megjegyzi, hogy az EKSZ esetében ez a növekedés annak tudható be, hogy az EKSZ-t új operatív és politikai feladatokkal bízták meg, különösen a közös biztonság- és védelempolitika, a szándékos félretájékoztatás elleni cselekvési terv végrehajtása, valamint az uniós küldöttségek fizikai és informatikai biztonságának sürgős prioritást képező megerősítése terén; megállapítja, hogy az EKSZ szerződéses alkalmazottainak száma 322-ről 444-re nőtt (38%-os növekedés); támogatja az EKSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítse igazgatását, és kéri az EKSZ-t, hogy számoljon be a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának a szerződéses alkalmazottak megnövekedett számának eredményeiről és hatásáról; ösztönzi az EKSZ-t, hogy a nyitottság, a méltányosság és az átláthatóság biztosítása érdekében dolgozzon ki iránymutatásokat a felvételi eljárások lefolytatására vonatkozó bevált gyakorlatokról, és ossza meg azokat;
3. felhívja a Számvevőszéket, hogy a mentesítéssel összefüggésben vizsgálja meg a más uniós intézmények igazgatási kiadásaira vonatkozó további információk biztosításának egyéb módjait;
4. megismétli, hogy az általános ellenőrzési megközelítés további ellenőrzési munkát és célzottabb értékelést igényel; megismétli azon felhívását, hogy célzottabban el kell végezni az EKSZ igazgatási kiadásainak vagy támogatási tevékenységeinek felülvizsgálatát, különösen az EKSZ számára egyre fontosabbá vagy akár kritikus jelentőségűvé váló olyan témák tekintetében, mint például a stratégiai kommunikációs kapacitás és az információtechnológia (pl. kiberbiztonság), a küldöttségek globális biztonsági csomagjának teljesítménye, az infrastruktúra vagy a közös polgári biztonság- és védelempolitika missziótámogatási platformjának pénzgazdálkodása és adminisztratív támogatása;
Humán erőforrások
5. megjegyzi, hogy a növekvő instabilitás és a nemzetközi környezetben jelentkező, eddig soha nem látott kihívások fokozták az Unió globális szereplőként való fellépése iránti igényt; hangsúlyozza az EKSZ központi szerepét az Unió külpolitikájának irányításában; megjegyzi, hogy az EKSZ megerősített szerepét nem támasztotta alá a személyzet megfelelő növelése; kéri, hogy bocsássanak rendelkezésre elegendő emberi erőforrást annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék az Unió hatékonyságát a nemzetközi színtéren;
6. megjegyzi, hogy az EKSZ alapvető szerepet játszik az uniós külpolitika koherenciájának biztosításában; hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell az EU hatékony közös biztonság- és védelempolitikájának sikeres végrehajtásához szükséges forrásokat;
7. felhívja az EKSZ-t, hogy erősítse meg az uniós küldöttségeket a keleti partnerség országaiban és a nyugat-balkáni országokban, és hozzon létre álláshelyeket a jogalkotási munkáról való jelentéstételért felelős helyi alkalmazottak számára annak érdekében, hogy az Unió jobban megérthesse a szomszédságot és közelebb hozhassa azt az uniós vívmányokhoz; hangsúlyozza, hogy támogatni kell ezeket az országokat a reformok végrehajtásában, és hatékonyabban kell tájékoztatni polgáraikat az uniós szakpolitikákról; hangsúlyozza, hogy több horizontális kapcsolatot kell kialakítani és elő kell mozdítani a keleti partnerség és a nyugat-balkáni régiók uniós küldöttségei közötti együttműködést, különösen rendszeres információ- és tapasztalatcsere révén, valamint egyéb sikeres munkamegközelítéseket kell kialakítani annak érdekében, hogy a demokratikus és Európa-párti reformokat végrehajtó szomszédos országok a lehető legjobb támogatásban részesüljenek; felhívja az EKSZ-t, hogy tegyen lépéseket a feltárt közbeszerzési hibákhoz vezető problémák megoldása és a vonatkozó szabályok jövőbeli megsértésének megelőzése érdekében;
8. aggódik amiatt, hogy az EKSZ személyzetének összetételében földrajzi egyenlőtlenségek tapasztalhatók, mivel ez visszatérő probléma, különösen ami a küldöttségvezetői, valamint a közép- és felsővezetői tisztségeket illeti; megállapítja, hogy jelentős különbségek vannak a hasonló népességű országok, valamint a nyugat- és kelet-európai országok képviselete tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek minden uniós intézményhez hasonlóan biztosítania kell, hogy a jelöltek kompetenciáinak és érdemeinek tiszteletben tartása mellett valamennyi tagállam arányos képviselettel rendelkezzen; sürgeti az EKSZ-t, hogy javítsa a földrajzi egyensúlyt annak érdekében, hogy valamennyi tagállam állampolgárai megfelelően képviselve legyenek, tükrözve a tagállamok sokféleségét, ahogy azt a tisztviselők személyzeti szabályzatának 27. cikke kimondja; üdvözli az EKSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy folyamatosan tájékoztassa az uniós tagállamok humánerőforrás-hálózatát a személyzet összetételéről, közzétegye az üres álláshelyeket és előmozdítsa a jelöltek számának növelésére irányuló nemzeti erőfeszítéseket; felhívja az EKSZ-t, hogy számoljon be a felvételért felelős kiválasztási bizottság tagjainak állampolgárság szerinti megoszlásáról; kéri az EKSZ-t, hogy szolgáltasson a személyzet állampolgársága szerinti statisztikákat 2019-re vonatkozóan;
9. megállapítja, hogy a tagállamokból kirendelt nemzeti szakértők száma egy kétéves stabilizációs időszakot követően kismértékben, a 2017–2018 közötti 449-ről 2019-ben 461-re emelkedett, ugyanakkor megjegyzi, hogy a kirendelt polgári nemzeti szakértők esetében elmozdulás történt a specializáltabb profilok felé; elégedetten veszi tudomásul a kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó, 2019-ben elfogadott új belső politikát, valamint a kirendelt nemzeti szakértők arányának kiegyensúlyozására irányuló számos intézkedést, amellett, hogy bizonyos területeken szakemberekre korlátozzák új kirendelt nemzeti szakértői álláshelyek létrehozását;
10. üdvözli az EKSZ fogyatékosságügyi ütemtervvel és az EKSZ fogyatékosságügyi politikájának kidolgozásával kapcsolatos erőfeszítéseit, és kéri az EKSZ-t, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot e politikák kidolgozásáról és végrehajtásáról, hangsúlyozza a befogadóbb munkakörnyezet e politikák révén történő előmozdításának fontosságát;
11. ösztönzi az EKSZ-t, hogy egészítse ki a meglévő rugalmas munkamegállapodásokat az alkalmazottak lecsatlakozáshoz való jogának védelmével;
A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politika
12. elégedetten veszi tudomásul azt az emelkedő tendenciát, hogy a vezetői tisztséget betöltő nők aránya 30,3% volt (vagyis 81 tisztséget töltöttek be), a 2018. évi 27,1%-hoz és a 2017. évi 24,5%-hoz képest; tudomásul veszi továbbá, hogy a küldöttségvezetői tisztséget betöltő nők aránya a 2015. évi 19,5%-ról 2019-ben 27,7%-ra (azaz a 137 tisztségből 38-ra) nőtt; megismétli, hogy támogatja az EKSZ-t abban, hogy továbbra is működjön együtt a tagállamokkal a női jelöltek számának növelése érdekében; megjegyzi, hogy összességében a nők az EKSZ személyzetének 47,7%-át tették ki; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyensúlyt az EU különleges képviselői esetében is figyelembe kell venni, tekintve, hogy nyolc uniós különleges képviselő közül csak kettő nő;
13. felhívja az EKSZ-t, hogy mihamarabb törekedjen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervben meghatározott azon cél elérésére, hogy a felső- és középvezetői tisztségek 50%-át nők töltsék be, többek között olyan egyértelmű ütemterv és intézkedések révén, amelyek meghatározzák, hogy hogyan és mikor kell elérni ezt a célt; felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy hajtsa végre a nemek közötti egyenlőség és a nők saját hivatalában való képviselete iránt kinyilvánított elkötelezettségét;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
14. elismeri azokat a működési nehézségeket, amelyekkel az EKSZ szembesült a küldöttségek uniós hálózatának pénzgazdálkodása során a különböző válsághelyzetek miatt; elismeri, hogy ezek a helyzetek jelentős költségvetési hatással járhatnak, nevezetesen bizonyos igazgatási kiadások és költségek, például biztonsági és evakuálási költségek, valamint a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó további logisztikai költségek kezelése tekintetében; kéri az EKSZ-t, hogy haladéktalanul tájékoztassa a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát a világjárvány miatt felmerülő költségvetési hatásokról és kiadásokról;
15. megjegyzi, hogy az EKSZ 2019. évi teljes költségvetése 694,8 millió EUR-t tett ki (ami 2018-hoz képest 2,4%-os növekedést jelent), a következő felosztással: 249,7 millió EUR az EKSZ székhelyére és 445,1 millió EUR a küldöttségekre;
16. megállapítja, hogy az EKSZ 2019. évi költségvetése tekintetében a fő költségvetési szempontok az Egyesült Királyság Unióból való kilépése hatásainak kezelését célzó megerősítés, a regionális biztonsági tisztviselő és a küldöttségek hálózatainak megerősítése, az Európai Unió Katonai Törzse (EUKT) és a Válságkezelési és Tervezési Igazgatóság (CMPD) személyzetének növelése, az informatikai kapacitásra vonatkozó információk és a biztonságos kommunikáció voltak;
17. megállapítja, hogy a székhely költségvetése körülbelül 250 millió EUR volt, amelyből 161,8 millió EUR-t (azaz 64,8%-ot) a tisztviselők és a külső személyzet fizetésére és egyéb juttatásaira, 32 millió EUR-t (azaz 3 %-ot) az épületekre és az azokkal kapcsolatos költségekre, és 35,3 millió EUR-t (azaz 14%-ot) az informatikai rendszerekre, többek között a minősített adatok rendszerére, valamint berendezésekre és bútorokra irányoztak elő;
18. megállapítja, hogy a küldöttségek 445,1 millió EUR-s költségvetése a következőképpen oszlott meg: 129,2 millió EUR (azaz 29%) a tisztviselők javadalmazására, 161,7 millió EUR (36,3%) az épületekkel kapcsolatos költségekre, 71,6 millió EUR (16,1%) a külső személyzetre és a külső szolgáltatásokra, 37,8 millió EUR (8,5%) az alkalmazottakhoz kapcsolódó egyéb kiadásokra és 44,7 millió EUR (10%) az egyéb igazgatási kiadásokra;
19. felhívja az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az Egyesült Királyságban működő uniós küldöttség a Szerződésekkel összhangban állandó és stabil státusszal rendelkezzen, és el legyen látva a feladatai teljesítéséhez szükséges emberi és anyagi erőforrásokkal, különös tekintettel a szabályozási ellenőrzésre;
20. megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság 215,8 millió EUR hozzájárulást (a 2018. évi 196,4 millió EUR-hoz képest) utalt át a Bizottság uniós küldöttségeknél dolgozó személyzete adminisztratív költségeinek fedezésére, ez utóbbi felosztása a következő volt: a Bizottság V. fejezete számára 49,6 millió EUR (hasonlóan 2018-hoz), az operatív program igazgatási sorai fedezésére 103,1 millió EUR (a 2018. évi 91,8 millió EUR-hoz képest), és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) és a vagyonkezelői alapok számára 63,1 millió EUR (viszonyítva a 2018-ban 55 millió EUR-hoz);
21. megállapítja, hogy 2019-ben az összes küldöttségi iroda – beleértve az EFA-küldöttségeket is – közös általános költségeit (bérleti díj, biztonság, takarítás és egyéb általános költségek) teljes egészében az EKSZ költségvetési soraiból finanszírozták, a negyedik egymást követő évben;
22. elégedetten veszi tudomásul az EKSZ 2019. évi költségvetésének végrehajtásában elért általános javulást, amely a kötelezettségvállalások terén 99,94%-os (a 2018. évi 99,9%-hoz képest), míg a kifizetéseknél 87,9%-os (a 2018. évi 84,8 %-hoz képest) végrehajtási arányt jelentett;
23. megjegyzi, hogy az EKSZ igazgatási költségvetésén belül végrehajtott összes átcsoportosítás értéke 20,8 millió EUR volt (2018-ban 30,8 millió EUR), ami 1,6 millió EUR-val csökkentette az EKSZ-küldöttségek költségvetését, és ennek megfelelő összeggel növelte a székhely költségvetését;
24. elismeri, hogy a küldöttségek bizottsági alkalmazottaihoz kapcsolódó műveleteket finanszírozó költségvetési sorok száma (a bizottsági költségvetés különböző fejezeteiből származó 34 különböző költségvetési sor, valamint az EFA-alapok) növeli a költségvetési gazdálkodás összetettségét; felkéri az EKSZ-t, hogy fontolja meg költségvetési jelentéstétele szerkezetének javítását az összetettség csökkentése érdekében;
25. ezért arra ösztönzi az EKSZ-t, hogy folytassa a Bizottsággal a költségvetési nómenklatúra és sorok egyszerűsítési módjainak megvitatását, amikor csak lehetséges, az EKSZ átfogó költségvetési gazdálkodásának megkönnyítése érdekében; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek és a költségvetési nómenklatúra ahhoz kapcsolódó tervezési és szerkezeti változtatásának fel kell gyorsítania a költségvetés egyszerűsítésének és észszerűsítésének folyamatát; úgy véli, hogy ez a változás valószínűleg javítja a költségvetési költségek ellenőrzését és a lehető legkisebbre csökkenti a hibakockázatot; elismeri az EKSZ által 2020 elején tett, mélyreható egyszerűsítésre irányuló javaslatot; elismeri, hogy ezt a javaslatot a jelenlegi Covid19-világjárvány miatt 2022-re halasztották, de az EKSZ 2020 szeptemberében újabb egyszerűsítési javaslatot nyújtott be a Bizottsághoz;
26. elismeréssel veszi tudomásul az EKSZ különböző igazgatási folyamatai irányításának fokozatos javítására irányuló valamennyi kezdeményezést, ami az EKSZ szervezeti felépítésének kiigazításában is tükröződik; megismétli, hogy támogatja az „Innovatív 2019” kezdeményezést, és arra ösztönzi az EKSZ-t, hogy a hatékonyabb intézményi döntéshozatal biztosítása érdekében folytassa a kockázatok feltérképezésére irányuló különböző gyakorlatainak és a kapcsolódó enyhítő intézkedéseknek a finomítását, valamint az összes meglévő jogalap feltérképezését;
27. felhívja az EKSZ-t, hogy a következő éves tevékenységi jelentésben mutassa be jobban az eredményalapú irányítási keretét, amely a különböző igazgatási területeire vonatkozó megfelelő fő teljesítménymutatókon alapul, beleértve az emberi erőforrások ehhez kapcsolódó számát is, annak érdekében, hogy jobban fel lehessen mérni az EKSZ szakpolitikai céljai tekintetében elért eredményeket;
28. megállapítja, hogy az EKSZ úgy határozott, hogy a küldöttségek általi alkalmazás egységesítése, a visszatérő működési hiányosságok enyhítése és a pénzügyi tranzakciók irányításának optimalizálása érdekében egyes eljárások irányítását újra központosítja; üdvözli az EKSZ ezen erőfeszítéseit, pragmatikus kezdeményezéseit és válaszait, amelyek reagálnak a költségvetési hatóság korábbi aggályaira;
29. úgy véli, hogy mindenekelőtt egy nagy értékű közbeszerzési eljárásokkal foglalkozó központi szerv létrehozása és a küldöttségek számára átfogó közbeszerzés alkalmazása megfelelő irányítási mintákat és válaszokat jelent, figyelembe véve a korlátozott számú személyzettel rendelkező egyes küldöttségek magas munkaterhelését és a politikai munkára való összpontosítás szükségességét;
30. úgy véli, hogy a közbeszerzés és a költségvetési gazdálkodás digitalizációja kulcsfontosságú; emlékeztet arra, hogy az előző belső ellenőrzési felmérésben azonosított egyik leggyengébb összetevő, a „dokumentumkezelés” az EKSZ valamennyi érdekelt fele részéről rendszeres figyelmet érdemel az intézményi tudásállomány és az irányítási műveletek nyomonkövethetősége érdekében; ezért felhívja az EKSZ-t, hogy javítsa digitális rendszereit és dokumentumkezelését, fejlett irányítási és archiválási eszközöket, valamint lehetőség szerint papírmentes dokumentumkezelési eljárásokat bevezetve;
31. üdvözli, hogy az EKSZ lehetőség szerint szabad és nyílt forráskódú szoftvereket használ;
32. arra bátorítja az EKSZ-t, hogy kövesse az európai adatvédelmi biztos által az uniós intézmények és a Microsoft között 2018-ban aláírt intézményközi licencmegállapodás és végrehajtási szerződés újratárgyalására megfogalmazott ajánlást, hogy elérje a digitális szuverenitást, elkerülje a vevőfogvatartást és az ellenőrzés elmaradását, valamint biztosítsa a személyes adatok védelmét;
33. támogatja az EKSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a költségvetési rendelet keretében optimalizálja pénzgazdálkodását; tudomásul veszi, hogy bizonyos működési rugalmasságra van szükség a küldöttségek irányításával kapcsolatban annak érdekében, hogy a küldöttségek működése ne szakadjon meg; emlékeztet azonban arra, hogy minden ideiglenes operatív intézkedést, nevezetesen annak lehetővé tételét a küldöttségvezetők helyettesei számára, hogy közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként járjanak el, és végrehajtsák a Bizottság működési költségvetését az üzletmenet-folytonosság biztosítása érdekében, továbbra is szigorúan felügyelnie kell a székhelynek;
34. hangsúlyozza a pénzügyi és igazgatási irányítás észszerűsítése és korszerűsítése további javításának fontosságát; üdvözli az EKSZ költségvetésének egyszerűsítéséről jelenleg folyó vitákat; e tekintetben rámutat, hogy az EKSZ-nek folytatnia kell a költségvetési sorok egyszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseit; felszólít az EKSZ igazgatásának korszerűsítésére és egyszerűsítésére, többek között az „Innovatív 2019” projekt teljes körű végrehajtása révén;
Az ellenőrzések hatékonysága a jogszerűség és szabályszerűség tekintetében
35. tudomásul veszi a kötelezettségvállalások és kifizetések előzetes ellenőrzése során feltárt rendellenességek arányát (1193-ból 308 hiba, illetve 2119-ből 394 hiba); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindkét esetben adminisztratív jellegű hibákról, azaz helytelen kötelezettségvállalási összegekről vagy az előzetes pénzügyi ellenőrzés céljából bemutatott kifizetések esetében az igazoló dokumentumok hiányáról van szó; tudomásul veszi, hogy 2020 januárjától bevezették a rendellenességi kódok felülvizsgált jegyzékét, amelynek célja a hibatipológia jobb meghatározása; felhívja az EKSZ-t, hogy vizsgálja ki és oldja meg az adminisztratív hibák eseteit, és tegyen jelentést a Parlamentnek az elért eredményekről; felszólít olyan intézkedések végrehajtására, amelyek általában véve hozzájárulnak a hibaszint csökkentéséhez;
36. elismeri az EKSZ 2018 óta belső véletlenszerű mintavétel alapján kidolgozott utólagos módszertanának fejlődését és folyamatos finomítását, valamint a személyzeti ráfordításokhoz kapcsolódó működési költségek hibaarányainak rendelkezésre bocsátását fő területek, azaz az infrastruktúra és egyéb működési kiadások, a biztonság, valamint az informatika és a telekommunikáció szerinti bontásban;
37. megjegyzi, hogy az EKSZ és a Számvevőszék továbbra is eltérően értelmezi a közbeszerzés során elkövetett eljárási hibák számszerűsítését; úgy véli, hogy ezt a következő pénzügyi évben továbbra is nyomon kell követni az EKSZ igazgatási költségvetésének kezelése során elkövetett hibák pénzügyi szempontból vett lényegességének pontosabb értékelése érdekében;
38. kéri az EKSZ-t, hogy a költségvetési rendelet 262. cikkével összhangban készítsen nyomonkövetési jelentést a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan is;
Stratégiai kommunikációs tevékenységek
39. elismeréssel veszi tudomásul az EKSZ stratégiai kommunikációs kapacitásának és eszköztárának megerősítését a szándékos félretájékoztatással és a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés érdekében, három munkacsoport felállításával a keleti térséggel, a Nyugat-Balkánnal és a déli térséggel kapcsolatban, valamint az EKSZ részvételét az uniós intézmények és a tagállamok között létrehozott sürgősségi riasztórendszerben; felkéri az EKSZ-t, hogy folytassa egy ilyen politika kidolgozását a Parlament külföldi beavatkozásokkal foglalkozó új különbizottságával annak érdekében, hogy pontosítsa válaszadási kapacitásait; elismeri és üdvözli az EKSZ és az Európai Parlament számos kapcsolattartó irodája (EPLO) közötti együttműködést a szándékos félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében az európai parlamenti választási kampány során;
40. hangsúlyozza, hogy a szándékos, széles körű és módszeres félretájékoztatás elterjedése égető stratégiai kihívást jelent az Unió társadalmi diplomáciája számára, amelyre rövid távon megfelelő pénzügyi, informatikai és emberi erőforrásokat kell fordítani; támogatja a politikai döntéshozatal, a társadalmi diplomácia és a stratégiai kommunikáció közötti kapcsolat megerősítését;
41. hangsúlyozza, hogy stratégiai kommunikációra van szükség a rosszindulatú beavatkozás, többek között az idegen propaganda és a dezinformáció elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza az EKSZ stratégiai kommunikációs munkacsoportjának fontosságát, és kéri a Kínából és a Közel-Keletről, különösen Iránból eredő beavatkozással kapcsolatos stratégiai kommunikációval foglalkozó külön munkacsoport létrehozását, valamint további szükséges pénzügyi és emberi erőforrások biztosítását számára; hangsúlyozza, hogy a stratégiai kommunikációnak magában kell foglalnia a Covid19-világjárványra vonatkozó dezinformáció elleni küzdelmet;
42. hangsúlyozza a biztonsági és védelmi kultúra jelentőségét valamennyi szervezetben annak biztosítása révén, hogy az EKSZ megfelelő személyzettel, eljárásokkal, infrastruktúrával, eszközökkel (többek között informatikai eszközökkel) és költségvetéssel rendelkezzen ahhoz, hogy váratlan vagy válsághelyzetekben elláthassa kritikus és alapvető funkcióit; felszólít a biztonsági – különösen a kiberbiztonsággal kapcsolatos – kockázatok csökkentésére, az EKSZ digitális infrastruktúráját a külső fenyegetésekkel és támadásokkal szemben védő biztonsági intézkedések fokozása révén;
Vezetőségi megbízhatósági nyilatkozat
43. megjegyzi, hogy csak két küldöttség élt indokolással ellátott fenntartással, nevezetesen a szíriai küldöttség (2017 óta), valamint a dzsibuti küldöttség igazgatási kiadásaik kezelésével kapcsolatban, különös tekintettel a közbeszerzési kérdésekre; felhívja az EKSZ-t, hogy tegye meg a szükséges lépéseket e kérdések megvizsgálása érdekében;
44. felhívja az EKSZ-t, hogy az EKSZ éves tevékenységi jelentésében nyújtson további tájékoztatást az ellenőrzési programról annak érdekében, hogy áttekintést kapjon az uniós küldöttségek teljesítményéről és működéséről; úgy véli továbbá, hogy hasznos lesz jobban bemutatni a küldöttségek ellenőrzéseinek az EKSZ felelősségvállalási keretével való összhangját, és megmutatni, hogy az ellenőrzések eredményeinek és ajánlásainak felhasználása hogyan járult hozzá a küldöttségek munkamódszereinek nagyobb következetességéhez, egységességéhez és hatékonyságához; kiemeli annak fontosságát, hogy elemezzék az egyes küldöttségek pénzgazdálkodásának hatékonyságát és megfelelőségét;
Csalások megelőzése és felderítése
45. üdvözli, hogy az EKSZ a RELEX hatálya alá tartozó összes főigazgatósággal, az OLAF-fal pedig külön formátumban együttműködve folyamatosan kiigazítja csalás elleni stratégiáját; hangsúlyozza, hogy minden szükséges erőfeszítést meg kell tenni az operatív kihívásokkal kapcsolatos információk megosztása és cseréje érdekében, hogy tevékenységeikben és programjaikban jobban azonosítani lehessen a kockázatos területeket; felhívja az EKSZ-t, hogy azonosítsa azokat a lehetséges konkrét szakpolitikai területeket, ahol szorosabb együttműködésre lehet szükség az OLAF-fal a csalás hatékony megelőzése érdekében;
46. elismeréssel veszi tudomásul, hogy közös iránymutatásokat határoztak meg, amelyeket a külkapcsolatokra vonatkozó konkrét csalásellenes stratégiában rögzítettek, ami fontos előrelépést jelent; emlékeztet arra, hogy ezeket az iránymutatásokat el kell juttatni valamennyi küldöttségvezetőhöz, és rendszeresen értékelni kell azokat a belső ellenőrzési keret aktuális helyzetéről szóló felmérés és a kockázatok mélyreható feltérképezése keretében; megjegyzi, hogy 2019-ben nem jelentettek állítólagos visszaélési ügyeket;
47. megállapítja, hogy az EKSZ két esetről értesítette az OLAF-ot, és 2019-ben öt OLAF-vizsgálat eredményeiről is tájékoztatást adott; felkéri az EKSZ-t, hogy egyértelműen azonosítsa a kockázatnak kitett szakpolitikai területeket és a lehetséges összeférhetetlenségeket, és hívja fel a küldöttségvezetők figyelmét ezekre a területekre; megjegyzi, hogy a küldöttségek 12%-a számolt be arról, hogy változásokat észlelt a csalás kockázatával kapcsolatban, és hogy egyre nagyobb az igény a csalások felderítésével kapcsolatos képzés iránt (a küldöttségek 46%-a és a székhely részlegeinek 35%-a);
48. felkéri az EKSZ-t, hogy kezdje meg az Európai Ügyészséggel való jövőbeli kétoldalú együttműködésének kiépítését, és azt foglalja bele általános csalásellenes stratégiájába; emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet 123. cikke előírja egy belsőellenőrzés-felügyeleti bizottság létrehozását az EKSZ belső ellenőre függetlenségének garantálása, a belső ellenőrzési funkció nyomon követése, valamint a kiadott ajánlások hatékony nyomon követésének biztosítása érdekében;
Etikai keret
49. felkéri az EKSZ-t, hogy az etikai kérdésekről szóló megfelelő kommunikáció révén javítsa a személyzetnek az intézmény etikai keretével és kultúrájával kapcsolatos ismereteit és azok figyelembevételét; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy tudják-e az alkalmazottak, hogyan kell jelenteni az etikátlan magatartással kapcsolatos problémákat, emellett kiemelten oda kell figyelni biztonságérzetük fokozására. kiemeli, hogy az éves kockázatkezelés során azonosítani, értékelni és kezelni kell az etikához kapcsolódó kockázatokat;
50. ösztönzi az EKSZ-t, hogy sürgősen tegyen erőfeszítéseket alkalmazottai számára rendszeres képzések és figyelemfelhívó előadások szervezésére a megfelelő magatartás területén (az etika, a csalás elleni küzdelem, a korrupció elleni küzdelem, a zaklatás elleni küzdelem, a titoktartási szintek tekintetében); úgy véli, hogy ennek az előadásnak az újonnan felvett személyzet kötelező bevezető képzéseinek részét kell alkotnia;
51. úgy véli továbbá, hogy az esetleges összeférhetetlenségek és az érzékeny belső információk kiszivárgásának elkerülése érdekében etikai normákat is figyelembe kell venni; támogatja az etikai iránymutatások EKSZ általi meghatározását, figyelembe véve a küldöttségeknél végzett munka sajátosságait az Unió és az EKSZ – különösen a küldöttségvezetők – hírnevével kapcsolatos kockázat csökkentése érdekében;
52. határozottan javasolja az EKSZ-nek, hogy egy szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás alapján csatlakozzon az uniós átláthatósági nyilvántartáshoz;
53. hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek teljes mértékben meg kell felelnie a visszaélések bejelentésére vonatkozó bizottsági iránymutatásoknak, különös tekintettel a visszaélést bejelentő személyek jóhiszemű védelmére az előítéletek minden formájával szemben;
Összeférhetetlenség
54. hangsúlyozza, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnését követő és „forgóajtó-jelenség” típusú összeférhetetlenségi helyzetek visszatérő problémát jelentenek az uniós intézményekben; felszólítja az EKSZ-t a személyzeti szabályzat és különösen annak 16. cikke, valamint egyéb alkalmazandó előírásai hatékony és következetes alkalmazására az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében, különösen – de nem kizárólag – a vezető tisztviselők és a kirendelt nemzeti szakértők tekintetében; aggodalmát fejezi ki a forgóajtó-jelenség közelmúltbeli eseteivel kapcsolatban, és felhívja az EKSZ-t, hogy módszeresen vizsgálja felül a magánszektorba vagy harmadik országbeli szervezetekbe való, esetlegesen problémát jelentő munkahelyváltásokat, és a kötelező várakozási időszak végéig továbbra is kövesse nyomon a volt vezető tisztviselők foglalkoztatását;
55. mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EKSZ hat évig nem tette közzé a volt vezető tisztviselők későbbi szakmai tevékenységeire vonatkozó egyetlen határozatát sem – így 2019-ben sem –, megsértve ezzel a személyzeti szabályzat 16. cikke szerinti kötelezettségeit; üdvözli, hogy 2020-ban megkezdte közzétételüket, beleértve a korábbi évek határozatainak visszamenőleges közzétételét is; e tekintetben szorgalmazza, hogy az EKSZ mostantól kezdve évente tegye közzé a volt vezető tisztviselők későbbi szakmai tevékenységére vonatkozó határozatait, és folyamatosan ellenőrizze, hogy betartják-e a rájuk vonatkozóan meghatározott feltételeket, és adott esetben tegyen határozott lépéseket e feltételek betartásának kikényszerítése érdekében;
56. megjegyzi, hogy az EKSZ a megbízatásuk megszűnését követő kétéves várakozási időszak első tizenkét hónapjára tilalmat alkalmaz a felső vezetés számára; emlékeztet arra, hogy a titoktartási kötelezettség kulcsfontosságú elv, amelyet a volt személyzetnek tiszteletben kell tartania;
57. hangsúlyozza, hogy a 16. cikk lehetővé teszi az uniós intézmények számára, hogy elutasítsák egy volt tisztviselő arra irányuló kérelmét, hogy egy konkrét munkát elvállaljon, amennyiben a korlátozások nem elegendők az intézmények jogos érdekeinek védelméhez; attól tart, hogy gyakran nem lehetséges a közszolgálati jogviszonyt követő tevékenységre előírt feltételek betartatása; ezért arra ösztönzi az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy vegyék fontolóra a személyzeti szabályzat 16. cikke alapján rendelkezésre bocsátott eszközök teljes skáláját;
Ingatlanpolitika
58. üdvözli a küldöttségek teljes irodaterületének 7%-át kitevő közös bérlés terén tapasztalható pozitív tendenciát; elismeréssel veszi tudomásul, hogy az EKSZ 2019-ben 22 új közös bérlési projektet indított 68 küldöttség vonatkozásában (ez összesen 115 közös bérleti megállapodást eredményezett); megjegyzi, hogy a közös bérlés jelenleg főként a tagállamokat és a partnerországokat (43), a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságát (20), más uniós ügynökségeket, például az EUIPO-t, az EASA-t és a Frontexet (17), az EBB-t (15), az EUKK-kat (10) és a KBVP-missziókat (EUBAM és EUCAP) (10) érinti;
59. ösztönzi az EKSZ-t, hogy folytassa az eszközök összevonását a tagállamokkal az épületek kezelése és a helyi együttműködés továbbfejlesztése terén, megkülönböztetett figyelmet fordítva a biztonsági kérdésekre, a legjobb ár-érték arány elérésére és az Unió imázsára és láthatóságára, valamint a költségvetés optimalizálására;
60. elismeréssel veszi tudomásul, hogy a közös bérlés növekedése együtt járt a költségbehajtási rendszer megszilárdításával és szabványosításával a közös bérlés során felmerült bevételek további központosítása és az igazgatási díjaknak a szolgáltatási szintre vonatkozóan kötött megállapodásokban történő alkalmazása révén; megállapítja, hogy 2019-ben mintegy 10 millió EUR bevétel keletkezett; felhívja az EKSZ-t, hogy az átláthatóság biztosítása érdekében készítsen áttekintést e bevétel elosztásáról;
61. sajnálatát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy csak kevés uniós küldöttség van akadálymentesítve teljes mértékben a fogyatékossággal élő személyek számára, kéri az EKSZ-t, hogy fontolja meg, hogy – ahol technikailag és pénzügyileg lehetséges, és amennyiben a helyi jogszabályok előírják – irodáit úgy alakítsa át, hogy javítsa a csökkent mozgásképességű személyek számára való akadálymentesítést;
62. megjegyzi, hogy az EKSZ saját tulajdonában lévő irodák aránya a küldöttségek irodáinak 19%-ával stabil maradt, és további vásárlások várhatók Argentínában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban; megjegyzi, hogy 72,8 millió EUR-t költenek irodaépületek és lakóépületek bérlésére a küldöttségek hálózatában, 19,1 millió EUR-t pedig irodák bérlésére a központban;
63. üdvözli az ingatlanpolitika felülvizsgálatát, és kéri, hogy a Parlamentet kellő időben tájékoztassák a tagállamok és más nemzetközi szervezetek jelenlegi politikáival való újabb összehasonlító elemzés fő kimeneteléről;
64. elismeréssel veszi tudomásul, hogy az EKSZ által az EKSZ ingatlanpolitikájáról szóló 2016. évi számvevőszéki különjelentésben megfogalmazott ajánlások nyomon követésére kidolgozott cselekvési terv előrelépést tett lehetővé, amit a Számvevőszék is elismert;
65. felkéri az EKSZ-t, hogy tegyen további előrelépést az irodák és lakóépületek piaci árainak nyomon követése révén a portfólió áttekintésének szükségességére vonatkozó, még lezáratlan ajánlásokkal kapcsolatban, és a jelenlegi éves munkadokumentumát kiegészítve kezdje meg egy közép- és hosszú távú terv kidolgozását; emlékeztet arra, hogy a személyzet egy tagjára eső 35 m² irodaterületnek meg kell maradnia, és visszatérő viszonyítási pontként kell szolgálnia, továbbá a fogyatékossággal élők számára biztosított akadálymentesítést módszeresen értékelni kell a soron következő ingatlantervezések vagy költözések során; felhívja az EKSZ-t, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet minden további előrelépésről;
66. üdvözli, hogy a Számvevőszék „Hogyan kezeli épületeit az Európai Külügyi Szolgálat világszerte?” című 2016. évi jelentésének nyolc ajánlásából csak egyet hajtottak végre teljes körűen, hármat pedig a legtöbb tekintetben; felszólít az összes fennmaradó ajánlás gyors és teljes körű végrehajtására;
Munkakörnyezet
67. megjegyzi, hogy a közvetítői szolgálathoz bejelentett, vagy a jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos megoldatlan nézeteltéréseket, vagy a munkahelyi konfliktusok különböző típusait érintő esetek száma nőtt, és 2019-ben elérte a 183-at (a 2018. évi 135 esethez képest); tudomásul veszi, hogy a közvetítői szolgálat elé vitt ügyek számának növekedése a megfelelő működés jele; tudomásul veszi, hogy 2020-ban új határozatot fogadtak el az EKSZ közvetítői szolgálatáról a meglévő mechanizmusok megerősítése érdekében;
68. sajnálja, hogy az uniós küldöttségeknél még mindig vannak fizetés nélküli gyakornokok; ösztönzi az EKSZ-t, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyakornokok rendelkezzenek a saját maguk eltartásához szükséges eszközökkel; sürgeti az EKSZ-t, hogy kövesse az európai ombudsman azon ajánlását, hogy minden gyakornok számára megfelelő juttatást fizessen, amely legalább a megélhetési költségeket fedezi; javasolja, hogy több pénzt különítsenek el a gyakornokok fizetésére;
Környezetvédelmi dimenzió
69. elégedetten veszi tudomásul, hogy az EKSZ 2019-ben megbízást fogadott el az EKSZ székhelyére vonatkozó környezetvédelmi vezetési rendszer létrehozására azzal a szándékkal, hogy azt a küldöttségek hálózatára is kiterjessze; sürgeti az EKSZ-t, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a központ és az uniós küldöttségek szénlábnyomának csökkentése érdekében papírmentes folyamatok végrehajtásával, és különös tekintettel energiaszerkezetére és a megújuló energiaforrások előmozdítására;
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) (2019. február 20. előtt: Európai Szakképzésfejlesztési Központ) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2150(DEC))
– tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0047/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ létrehozásáról szóló, 1975. február 10-i 337/75/EGK tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12a. cikkére,
– tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) létrehozásáról és a 337/75/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/128 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 15. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0069/2021),
1. mentesítést ad az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) ügyvezető igazgatója számára a központ 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Szakképzésfejlesztési Központ igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) (2019. február 20. előtt: Európai Szakképzésfejlesztési Központ) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2150(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0047/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ létrehozásáról szóló, 1975. február 10-i 337/75/EGK tanácsi rendeletre(11) és különösen annak 12a. cikkére,
– tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) létrehozásáról és a 337/75/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/128 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 15. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13), és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0069/2021),
1. jóváhagyja az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (2019. február 20. előtt: Európai Szakképzésfejlesztési Központ) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2150(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0069/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(15) szerint az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (a továbbiakban: a központ) 2016-os pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 17 869 389 EUR volt, ami 2016-hoz képest enyhe, 0,84%-os csökkenést jelent; mivel a központ költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a központ 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a központ éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 99,99%-os szintet ért el, ami a 2018. évhez képest 0,01%-os, igen csekély mértékű csökkenést jelent; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 95,12%-os volt, ami 2018-hoz képest 1,38%-os csökkenést jelent;
2. aggodalommal állapítja meg a Számvevőszék jelentéséből, hogy a központ nem alkalmazta a megfelelő módszert Izland és Norvégia hozzájárulásainak kiszámítására, ami túl alacsony hozzájárulást eredményezett;
Teljesítmény
3. megállapítja, hogy a központ figyelemre méltó teljesítménymérő rendszert használ, amely a projektbeli, tevékenységi és szervezeti szintű tevékenységeiből származó hozzáadott érték mérésére szolgáló fő teljesítménymutatókat és költségvetési gazdálkodásának javítására irányuló más intézkedéseket foglal magában;
4. üdvözli, hogy 2018-2019-ben több minőségi mutatót vezettek be, amelyek célja, hogy kiegyensúlyozottabb képet nyújtsanak a központ teljesítményéről; emlékezteti a központot, hogy rendszeresen vizsgálja felül és aktualizálja teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatókat annak biztosítása érdekében, hogy a központ hatékony uniós szintű hozzájárulást és szakértelmet biztosítson; ösztönzi a központot, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat a központ stratégiája és tevékenységtervezése javítására;
5. megjegyzi, hogy a külső értékelés, amely a pénzügyi szabályok értelmében a központról 2017-ben készült, pozitívan értékelte a központ munkáját; üdvözli a kiadott ajánlások kezelésére tervezett intézkedéseket, és felhívja a központot, hogy folytassa a többi ügynökséggel való további együttműködést; ösztönzi a központot, hogy folytassa teljesítménymérési mutatóinak végrehajtását, és hangolja össze a teljesítménymutatók módszertanát más ügynökségekkel annak érdekében, hogy a végrehajtott szakpolitikákat részletesebben be lehessen mutatni; üdvözli, hogy bevezettek egy környezetvédelmi mutatót;
6. megállapítja, hogy a Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságának hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek átfogó értékelése számos ajánlást javasolt az egyes ügynökségek számára, de egyik ajánlás sem tett szükségessé jogszabály-módosításokat, és nem javasolta sem az ügynökségek összevonását, sem áthelyezését;
7. nagyra értékeli a központ szakértelmét és folyamatosan kiváló munkáját, hogy kutatásokat, elemzéseket és technikai tanácsadást nyújtson a szakoktatási és szakképzési, valamint a képesítésekre és készségekre vonatkozó szakpolitikák terén, az egyéni és a munkaerőpiaci igényekhez igazított kiváló minőségű képzés előmozdítása céljából; aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy bár a szakképzésről kedvező kép él az Unióban, az általános oktatáshoz képest továbbra is második választásnak tekintik;
8. emlékeztet a központ szerepének fontosságára annak biztosításában, hogy a digitális készségek az egész Unióban beépüljenek a szakképzésbe, valamint annak nyomon követésében, hogy a fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről szóló, 2020. november 24-i tanácsi ajánlást(16), az új európai készségfejlesztési programot és a digitális oktatási cselekvési tervet miként hajtják végre és milyen hatást fejtenek ki;
9. kiemeli a központ közelmúltban végzett különösen fontos munkáját, amely a Készség-OVATE (Online álláshely-elemző eszköz Európa számára) révén elősegítette a Covid19-világjárvány által az uniós munkaerőpiacon a készségek iránti keresletre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatás elemzését; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani, melyek lehetővé teszik a központ számára, hogy továbbra is igen magas teljesítési arány mellett hajtsa végre munkaprogramját;
10. megállapítja, hogy a központ rendszeresen egyeztet és együttműködik az Európai Képzési Alapítvánnyal, az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért nevű alapítvánnyal és az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséggel; ösztönzi a központot, hogy folytassa ezt az együttműködést, amely lehetővé teszi szinergiák kialakítását, a tudás, a szakértelem és a bevált gyakorlatok ügynökségek közötti megosztását, valamint az átfedések elkerülését azáltal, hogy közös teret biztosít, ahol az ügynökségek konzultálhatnak egymással megbízatásuk teljesítéséről; üdvözli az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökséggel kötött új szolgáltatási szintű megállapodást, különösen a digitalizáció, a közbeszerzés, az adatvédelem és a személyi állomány területén;
11. üdvözli a központ arra irányuló fellépéseit, hogy fokozza a központ digitalizálását a belső működés és irányítás tekintetében, de az eljárások digitalizálásának felgyorsítása érdekében is; hangsúlyozza, hogy a központnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy továbbra is minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
12. üdvözli a központnak a digitalizálás új ágára, és különösen annak online eszközeire vonatkozó kezdeményezését, amely országspecifikus információkat nyújt és javítja az online adatok, például a munkaerőpiaci információkra vagy a készség-előrejelzésekre vonatkozó iránymutatások megjelenítési lehetőségeit; elismeri e célból a központ célzott marketingkampányait, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet honlapjának tartalmára;
13. megelégedettséggel veszi tudomásul a Bizottság pénzügyi és számviteli rendszerére való átállásról a Költségvetési Főigazgatósággal kötött új, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodást;
Személyzeti politika
14. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 94,51 %-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 78 ideiglenes és 13 tisztviselői álláshelyből (szemben a 2018. évi 92 engedélyezett álláshellyel) 12-t kinevezett tisztviselő és 74-et ideiglenes alkalmazott töltött be; megjegyzi, hogy ezen felül a központnál 2019-ben 25 szerződéses alkalmazott és három kirendelt nemzeti szakértő dolgozott;
15. tudomásul veszi a nemek közötti egyensúly hiányát a központ felső vezetésében (4 férfi és 2 nő); megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az igazgatótanács nemi szempontból csaknem kiegyensúlyozott (53% férfi és 47% nő); elismerését fejezi ki a központ személyzetének földrajzi képviselete kapcsán;
16. aggodalommal állapítja meg, hogy a mentesítésért felelős hatóság és a Számvevőszék által a 2018. évi menetesítés keretében kiemelt, a központ jogi szolgálatának kiszervezésével kapcsolatos kérdések még mindig nem oldódtak meg, és azt, hogy a kiszervezés megnőtt a központra háruló munkateher és a költségek; felhívja a központot, hogy vegye fontolóra a belső jogi szolgálat visszaállítását a magas költségek mérséklése és a jogi kiadások megfelelő ellenőrzési nyomvonalának biztosítása érdekében, valamint hogy továbbra is tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az idevonatkozó fejleményekről;
17. üdvözli a központ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és kultúrát alakítson ki a fogyatékkal élő személyek érdekében tett intézkedések révén; kéri a központot, hogy mérje fel, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az esélyegyenlőség elveinek további erősítésére és integrálására a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, és hogy hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra; felszólítja a központot, fontolja meg épületeinek lehetséges észszerű felújítását és átalakítását (akadálymentes hozzáférés, megfelelő irodai eszközök) a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek érdekében;
18. ösztönzi a központot, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul;
19. sajnálattal állapítja meg, hogy a Törvényszék T-187/18. sz. ügyben hozott ítélete következtében a központnak 40 000 EUR összegű kártérítést kell fizetnie, és felhívja a figyelmet a meglévő munkaügyi jogszabályoknak való megfelelés fontosságára az ilyen esetek jövőbeli elkerülése érdekében;
20. üdvözli a központ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy környezetbarát munkahelyet hozzon létre, és üdvözli a központ által a szénlábnyomának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést;
Közbeszerzés
21. üdvözli az e-pályáztatás és az e-benyújtás bevezetését nyílt eljárásai tekintetében, valamint a Bizottság vagy más ügynökségek intézményközi keretszerződéseihez való csatlakozásra és más ügynökségekkel közös közbeszerzési eljárások megszervezésére irányuló kezdeményezést;
22. aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék jelentése szerint hibákat követtek el a beszerzések és a szerződések kezelése terén, hogy a központ elfogadta a szerződés végrehajtásának módosítását anélkül, hogy megfelelően dokumentálta volna, hogy a szerződő fél által javasolt alternatíva legalább egyenértékű-e az ajánlatban javasolt megoldással, és hogy a központ nem módosította az említett szerződő féllel kötött keretszerződést annak érdekében, hogy az tartalmazza a változást; megállapítja, hogy a központ hivatalossá tette a szerződések kezelésére vonatkozó iránymutatásait, hogy kiegészítse a szerződéskezelőknek nyújtott képzést, a munkafolyamatot és a meglévő kontrollokat;
23. a közbeszerzési dokumentációra és módszertanra vonatkozó előző évi mentesítési ajánlás nyomon követése tekintetében megjegyzi, hogy a végrehajtás még folyamatban van, ugyanakkor tudomásul veszi az ajánlás végrehajtása érdekében tett lépéseket;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
24. tudomásul veszi a központnak az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; rámutat azonban arra, hogy 22 összeférhetetlenségi nyilatkozatnak és 163 tag és póttag önéletrajzának a közzététele még folyamatban van; megismétli, hogy az igazgatótanács ülésein részt vevő vagy szavazati jogot gyakorló valamennyi tagnak és póttagnak érdekeltségi nyilatkozatot kell benyújtania; felszólítja a központot, hogy tegye közzé az igazgatótanács tagjainak érdekeltségi nyilatkozatát és önéletrajzát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
Belsőkontroll-rendszerek
25. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által a központ emberierőforrás-gazdálkodására és etikájára vonatkozóan 2018. január 14. és 18. között végzett ellenőrzést követően a felvételi eljárásokat frissítették, hogy azok tükrözzék a Belső Ellenőrzési Szolgálat ajánlását, és hogy ezt az eredetileg kritikusnak minősített ajánlást a Belső Ellenőrzési Szolgálat egy nyomonkövetési vizsgálatot követően lezárta;
26. megjegyzi, hogy az emberierőforrás-gazdálkodásra és az etikára vonatkozó ellenőrzés hat ajánlásából ötöt végrehajtottak; felhívja a központot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az utolsó ajánlás végrehajtásáról;
27. megjegyzi, hogy a központ ügyvezető igazgatója mint engedélyezésre jogosult tisztviselő a költségvetés végrehajtásának hatáskörét az igazgatóhelyettesre és a szervezeti egységek vezetőire ruházta át; megállapítja, hogy az igazgatóhelyettesre átruházott jogkör tekintetében nincs felső határ a tranzakciókra vonatkozóan, míg az erőforrásokért és támogatásért felelős osztályvezetőhöz delegált jogkör az 1. cím (Személyzeti kiadások) tekintetében tranzakciónként 1 500 000 EUR, míg a többi jogkörátruházás az adott költségvetési sorok alatt rendelkezésre álló előirányzatokra és a tranzakciónkénti 1 000 000 EUR felső határra korlátozódik; üdvözli, hogy a központ a jogkörátruházások esetében úgy határozza meg a pénzügyi felső határokat, hogy a rugalmasság iránti igény egyensúlyban legyen az ügyletek felügyeletének és hierarchikus ellenőrzésének szükségességével;
Egyéb megjegyzések
28. tudomásul veszi a központ kiberbiztonságának és adatvédelmének növelése érdekében tett erőfeszítéseket, különös tekintettel a személyzet képzésére és tudatosságára;
29. üdvözli a központ kommunikációs kampányait, a közösségi médiában való jelenlétre, az interaktív online eszközökre és a vizualizációkra való összpontosítását; ösztönzi a központot, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját, kutatásait és tevékenységeit;
30. megkérdőjelezi a 84 főből álló igazgatótanács fenntartásának szükségességét;
o o o
31. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) (2019. február 20. előtt: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2151(DEC))
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az alapítvány számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0048/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért létrehozásáról szóló 1975. május 26-i 1365/75/EGK tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 16. cikkére,
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) létrehozásáról és az 1365/75/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/127 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 16. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0094/2021),
1. mentesítést ad az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) megbízott ügyvezető igazgatója számára az alapítvány 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért megbízott ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) (2019. február 20. előtt: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2151(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az alapítvány számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0048/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért létrehozásáról szóló 1975. május 26-i 1365/75/EGK tanácsi rendeletre(11) és különösen annak 16. cikkére,
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) létrehozásáról és az 1365/75/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/127 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 16. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13), és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0094/2021),
1. jóváhagyja az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) megbízott ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) (2019. február 20. előtt: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2151(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (a továbbiakban: az Eurofound) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0094/2021),
A. mivel bevételi és kiadási mérlegkimutatása(15) szerint az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) (a továbbiakban: az alapítvány) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 21 489 160 EUR volt, ami a 2018. évhez képest 3,51%-os növekedést jelent; mivel az alapítvány költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az alapítvány 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az alapítvány éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 99,99%-os szintet ért el, ami 0,41%-os, csekély mértékű növekedést jelent; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 80,92%-os volt, ami 2018-hoz képest 1,78%-os csökkenést jelent;
Teljesítmény
2. tudomásul veszi, hogy az alapítvány négy fő teljesítménymutatót alkalmaz, amelyeket beépített a teljesítmény-ellenőrzési rendszerébe, amely a fő teljesítménymutatókon kívül „mérőszámokból” (a működési folyamatokra vonatkozó egyéb mutatókból), valamint minőségi vizsgálatból és értékelésből áll, az alapítvány tevékenységei révén nyújtott hozzáadott érték – többek között a végeredmények és a hatások – értékelése, valamint az alapítvány költségvetési gazdálkodásának javítása érdekében;
3. emlékezteti az alapítványt arra, hogy rendszeresen vizsgálja felül és tegye naprakésszé teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatóit annak biztosítása érdekében, hogy az alapítvány hatékony uniós szintű hozzájárulást és szakértelmet biztosítson; ösztönzi az alapítványt, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat stratégiája és tevékenységtervezése javítására;
4. elismeri, hogy az alapítvány a munkaprogram 2019-re tervezett eredményei tekintetében 91%-os teljesítményt ért el (56 tervezett eredmény közül 51-et teljesítettek), valamint hogy 212 szakpolitika-fejlesztéssel kapcsolatos rendezvényhez járult hozzá (ezek 46%-a uniós szintű rendezvény volt);
5. nagyra értékeli az alapítvány arra irányuló magas színvonalú munkáját, hogy bővítse és terjessze az ismereteket, valamint tényeken alapuló támogatást és szakértelmet biztosítson az európai szakpolitikák kidolgozásához az élet- és munkakörülmények, a munkaerőpiac és a munkaügyi kapcsolatok terén Unió-szerte; e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja, hogy az alapítvány továbbra is együttműködjön különböző magasan képzett külső szakértőkkel; hangsúlyozza az alapítvány fontosságát, autonómiáját és hozzáadott értékét a szakterületén; kiemeli, hogy megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani, melyek lehetővé teszik az alapítvány számára, hogy továbbra is igen magas teljesítési arány mellett hajtsa végre munkaprogramját;
6. megjegyzi, hogy az alapítvány új alapító okirata 2019. február 20-án lépett hatályba;
7. gratulál az alapítványnak az Európai Szakképzésfejlesztési Központtal (Cedefop), az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséggel (EU-OSHA) és az Európai Képzési Alapítvánnyal (ETF) kialakított közös megközelítéséhez, amely biztosítja munkájuk rendszeres összehangolását és az együttműködést; megjegyzi, hogy az alapítvány éves tervekben elfogadott intézkedéseket hajtott végre az EU-OSHA-val, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével közösen; arra buzdítja az alapítványt, hogy – a humánerőforrás-gazdálkodás, az épületkezelés, az informatikai szolgáltatások és a biztonság területén – a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, ossza meg az információkat és a tudást, valamint a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel;
8. üdvözli különösen az alapítvány közelmúltbeli „Élet, munka és Covid19” (Living, working and Covid19) elnevezésű e-felmérését, amelynek célja, hogy felmérje a Covid19-világjárványnak a munkaerőpiacra, a munkakörülményekre és az életminőségre Unió-szerte gyakorolt messzire nyúló hatásait; úgy véli, hogy az alapítvány kulcsszerepet játszhat a távmunka növekedésének, illetve annak a munka és a magánélet közötti egyensúlyra és a munkafeltételek minőségére gyakorolt hatásainak további elemzésében, a bevált gyakorlatok terjesztésében és a lehetséges szakpolitikai válaszok értékelésében; úgy véli, hogy az alapítványnak jövőbeli munkaprogramjában – az Európai Munkaügyi Hatósággal együttműködve – elemeznie kell az idénymunkások és más utazó munkavállalók munka- és életkörülményeinek javítására irányuló szakpolitikai lehetőségeket;
9. hangsúlyozza, hogy a Bizottság a tervek szerint elindítja a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó cselekvési tervét, amint az Európai Tanács a 2021. májusi portói csúcstalálkozón jóváhagyja a pillért; tudomásul veszi, hogy az alapítvány elemzései szerint az Unió szociális dimenziója összetett, és javasolja a szociális jogok európai pillérét kísérő szociális eredménytáblának a munka minőségét, a társadalmi igazságosságot és az esélyegyenlőséget, a megbízható szociális jóléti rendszereket és a tisztességes mobilitást megjelenítő mutatókkal való kiegészítését; hangsúlyozza, hogy az alapítványnak megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal kell rendelkeznie e mutatók részletesebb kidolgozásához;
10. emlékeztet, hogy fokozni kell az alapítvány digitalizálását a belső működés és irányítás tekintetében, de az eljárások digitalizálásának felgyorsítása érdekében is; hangsúlyozza, hogy az alapítványnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
11. megjegyzi, hogy 2018-ban a Bizottság elvégeztette a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (DG EMPL) hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek (Eurofound, Cedefop, ETF és EU-OSHA) relevanciájának, eredményességének, hatékonyságának, koherenciájának és uniós hozzáadott értékének külső értékelését; megjegyzi, hogy a Bizottság közzétette az általa megrendelt értékelés főbb megállapításait a négy említett uniós ügynökségről szóló teljes értékelő jelentéssel együtt, és hogy az alapítvány intézkedéseket hajt végre a Bizottság ajánlásaira válaszul, és erről a 2020. évi éves tevékenységi jelentésében beszámol; ismételten kéri a Bizottságot annak nyomon követésére és értékelésére, hogy a DG EMPL hatáskörébe tartozó ügynökségek technikai szakértelmét és egyéb lehetőségeit következetesen használják-e fel a szakpolitikák előkészítésének és végrehajtásának támogatására;
12. tudomásul veszi, hogy a DG EMPL hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek átfogó értékelése számos ajánlást fogalmazott meg az egyes ügynökségek számára, de egyik sem javasolt jogalkotási változtatásokat, sem az ügynökségek összevonását vagy közös székhelyet;
13. gratulál az alapítványnak kommunikációs stratégiájának frissítéséhez; emlékeztet arra, hogy a médiában és az interneten való láthatóság fontos az alapítvány munkájának megismertetése szempontjából;
14. üdvözli az alapítvány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy környezetbarát munkakeretet hozzon létre;
15. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alapítvány továbbra is független maradjon a többi uniós ügynökségtől, de alakítson ki szoros együttműködést velük a hozzáadott érték folyamatos biztosítása érdekében;
16. ösztönzi az alapítványt, hogy teljesítse azon célkitűzését, hogy 2022-re uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerrel rendelkezzen;
Személyzeti politika
17. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 97,80%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 91 álláshelyből (2018-ban 91 engedélyezett álláshely) 11-et töltött be kinevezett tisztviselő és 78-at ideiglenes alkalmazott; megjegyzi, hogy ezen felül az alapítványnál 2019-ben 11 szerződéses alkalmazott és egy kirendelt nemzeti szakértő dolgozott;
18. elégedetten állapítja meg, hogy a felső vezetők esetében sikerült kiegyensúlyozott nemek közötti arányt megvalósítani (1 férfi és 1 nő); aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az igazgatótanácsban nem valósul meg a nemek közötti egyensúly (51 férfi és 33 nő); kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az alapítvány igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
19. tudomásul veszi, hogy az alapítvány elfogadta a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát; megjegyzi, hogy a 2018-ban bejelentett és kivizsgált zaklatási ügyekkel kapcsolatos bírósági eljárásokat 2019-ben indították, és azok még mindig folyamatban vannak;
20. ösztönzi az alapítványt, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
21. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy az alapítvány 2019 júniusában hirdetmény előzetes közzététele nélkül, tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében, egyetlen pályázóval kötött 170 000 euró maximális összegű keretszerződést villamosenergia-ellátásra, és mivel a vállalkozó kiskereskedelmi szolgáltató, a szolgáltatást nem jegyzik és fogalmazzák az árupiacon, így a tárgyalásos közbeszerzési eljárásra vonatkozó kivétel nem alkalmazható, aminek következtében a kapcsolódó szerződések és a folyósított 20 255 euró összegű kifizetések szabálytalanok; az alapítvány válasza alapján tudomásul veszi, hogy az alapítvány elfogadja az észrevételt, és hogy 2021 elejére új pályázatot tervez, amely versenyjellegű lesz; megjegyzi, hogy a belső iránymutatásokat frissítették, és a felülvizsgált értelmezés szerint el kell kerülni az ilyen helyzeteket;
22. a számvevőszéki jelentés alapján tudomásul veszi, hogy az alapítvány 2019 októberében 140 000 EUR becsült költségvetéssel tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított a mellékhelységei felújítására irányuló keretszerződésre, és az egyetlen ajánlattevőt 176 800 EUR szerződéses értékkel (23%-kal a nyílt eljárás(16) küszöbértéke felett) választották ki, és bár az alapítvány megfelelő módon engedélyezte a tárgyalásos közbeszerzési eljárást, elismeri, hogy nyílt eljárást kellett volna alkalmaznia; az alapítvány válasza alapján megállapítja, hogy a szerződés odaítélése azon a véleményen alapult, hogy az ajánlat nyílt eljárás alkalmazásával történő megismétlése nem vezetne gazdaságilag előnyösebb ajánlathoz, és hogy az odaítélt szerződésre vonatkozó információkat közzétették a Hivatalos Lapban és az alapítvány honlapján;
23. megjegyzi, hogy a költségvetés 3. címében összesen 574 000 EUR-val több átvitel történt az eredetileg tervezettnél, ami főként sikertelen vagy késedelmes közbeszerzési eljárásokból, valamint néhány vállalkozó teljesítményének hiányosságaiból eredő késedelmes kifizetésekből, valamint a munkakörülményekről szóló 2020. évi európai felmérés előreütemezéséből eredt;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
24. tudomásul veszi az alapítványnak az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; megjegyzi, hogy az alapítvány néhány igazgatótanácsi tagjának önéletrajza és érdekeltségi nyilatkozata nincs fent az alapítvány honlapján; felhívja az alapítványt, hogy tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
Belső kontrollrendszerek
25. tudomásul veszi, hogy a 2019 februárjában elvégzett kockázatértékelés alapján a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) új, 2019–2021-es stratégiai belső ellenőrzési tervet adott ki, és hogy az alapítvány elfogadta az emberi erőforrások, a közbeszerzés és a szerződéskezelés területére vonatkozó jövőbeli ellenőrzési témákra vonatkozó javaslatot;
26. tudomásul veszi, hogy az alapítvány elvégezte a 2021–2024-es programozási dokumentum előzetes értékelését, és hogy az elfogadott ajánlásokkal egy cselekvési terv foglalkozik;
27. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2018-ban teljesítményellenőrzést zárt le „Az alapítvány tevékenységeinek prioritássá tétele és az erőforrások elosztása” címmel, és hogy az alapítvány minden ajánlást végrehajtott, és 2020-ban pozitív visszajelzést vár a Belső Ellenőrzési Szolgálattól; felszólítja az alapítványt, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ajánlások lezárásáról;
o o o
28. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 175. cikkének (1) bekezdése, valamint a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.) 4. cikke, amely 144 000 EUR értékhatárt állapít meg az árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések esetében.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2152(DEC))
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0049/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0086/2021),
1. mentesítést ad az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2152(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0049/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0086/2021),
1. jóváhagyja az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2152(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0086/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 22 871 576,30 EUR volt, ami 2018-hoz képest 0,39%-os enyhe csökkenést jelent; mivel az ügynökség költségvetése szinte kizárólag az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán az áthozatalokat nem tartalmazó éves költségvetés végrehajtási aránya a 2018. évi pénzügyi évvel megegyezően 100%-os volt; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 78,70%-os volt, ami 2018-hoz képest 2,51%-os növekedést jelent;
2. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a lekötött előirányzatok átvitele magas volt a működési kiadások tekintetében, ami tükrözi az ügynökség tevékenységeinek jellegét, amelyek magukban foglalják a több hónapos és gyakran az év végén túlnyúló tanulmányok finanszírozását is; megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint az ügynökség arra törekedett, hogy javítsa a tervezési eljárásokat annak érdekében, hogy jobban figyelemmel kísérhesse a szerződések megkötése, teljesítése és kifizetése során fellépő késedelmeket; megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a III. cím 2020-ra történő átviteleinek 28%-ára, valamint a 2018-ról átvitt kifizetésekre 2019 decemberében került sor; megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint az igazgatótanács második ülésére decemberben kerül sor, és hogy az ügynökség fő tevékenységeinek befejezéséhez időre van szükség, és az uniós intézmények az év bármely szakaszában kérhetnek projekteket; megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint az ügynökség megkezdte egy új ellenőrző szoftveralkalmazás kifejlesztését, amely javítani fogja a költségvetési tervezés nyomon követését; megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint ez az észrevétel strukturális problémára utal, és felhívja az ügynökséget, hogy javítsa költségvetési tervezését és végrehajtási ciklusát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a megtett lépésekről;
Teljesítmény
3. nyugtázza, hogy az ügynökség teljesítménymérési keretének részeként 31 fő teljesítménymutatót alkalmaz tevékenységei eredményeinek és hatásának értékeléséhez és további 5 fő teljesítménymutatót költségvetési gazdálkodásának javításához; megjegyzi, hogy teljesítménymérési keretének reformját 2020-ban kellett volna befejezni;
4. emlékezteti az ügynökséget, hogy rendszeresen vizsgálja felül és aktualizálja teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatóit annak biztosítása érdekében, hogy az ügynökség hatékony hozzájárulást és szakértelmet biztosítson uniós szinten; ösztönzi az ügynökséget, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat stratégiája és tevékenységtervezése javítására;
5. üdvözli, hogy a közös politikai célkitűzések elérése érdekében az ügynökség együttműködik más ügynökségekkel, nevezetesen az Európai Alapítvánnyal az Élet- és Munkakörülmények Javításáért, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökséggel, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségével, az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségével és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal; üdvözli továbbá, hogy az ügynökség rendszeresen támogatja a többi uniós ügynökséget, hogy munkájuk során tükrözzék az Európai Unió Alapjogi Chartájából eredő kötelezettségeket; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség elnökölte az uniós ügynökségek tudományos tanácsadással foglalkozó hálózatát; ösztönzi az ügynökséget, hogy a hasonló tevékenységeket folytató egyéb ügynökségekkel az egymást átfedő feladatok tekintetében továbbra is tárja fel az erőforrások és a személyzet megosztásának módjait;
6. felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében továbbra is fokozza az együttműködést és a bevált gyakorlatok megosztását a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
7. ismételten hangsúlyozza az ügynökség fontos szerepét az Unióban élő emberek alapvető jogai előmozdításának és védelmének biztosításában; emlékeztet annak fontosságára, hogy az ügynökség előmozdítja a biztonság és az alapvető jogok közötti kapcsolatról való gondolkodást; kiemeli különösen az ügynökség tanulmányainak és véleményeinek értékét az uniós jogszabályok kidolgozása és végrehajtása tekintetében;
8. elismeri az ügynökség által készített, az összes tagállam jogára és gyakorlataira kiterjedő tanulmányok összetettségét, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében készített publikációk és megtartott képzések nagy számát, amelyek hozzájárulnak a különböző uniós szervek és ügynökségek munkájához, és segítik azt; kiemeli különösen az ügynökség elkötelezettségét a kiszolgáltatott csoportok védelme és az Unión belüli megkülönböztetés elleni küzdelem valamennyi formája tekintetében; üdvözli az ügynökség proaktív megközelítését a Parlament irányába, és úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni az ügynökség számára, hogy saját kezdeményezésére kifejtse véleményét a jogalkotási javaslatokról, valamint hogy hatásköre kiterjedjen az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében védett jogok minden területére, beleértve a rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos ügyeket is; üdvözli ezért, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló 168/2007/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat(14) egyértelművé teszi, hogy az ügynökség tevékenységi köre magában foglalja az Unió összes hatáskörét;
Személyzeti politika
9. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 98,61%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 72 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 72 engedélyezett álláshely volt) 71-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 30 szerződéses alkalmazott és 8 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
10. elismeréssel veszi tudomásul, hogy megvalósult a nemek közötti egyensúly a felső vezetők (3 férfi és 3 nő) és a teljes személyzet (50% férfi és 50% nő) körében; üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kiegyensúlyozott földrajzi eloszlást biztosítson a különböző szenioritások és szerepek között;
11. elismeri az ügynökség már meglévő intézkedéseit és jelenleg zajló erőfeszítéseit a zaklatás megelőzése érdekében; nagyra értékeli, hogy az ügynökség a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikáját 2019-ben aktualizálta;
12. megjegyzi, hogy 2020-ban a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben(15) meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek állítólagos megsértésével, valamint a megfelelő ügyintézéshez való joggal kapcsolatban két ügyet(16) utasítottak el megalapozatlanság miatt, és hogy két másik ügyben(17) a Törvényszék mind az elsőfokú(18), mind a fellebbezési szakaszban az ügynökség javára döntött;
13. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
14. megjegyzi, hogy az e-közbeszerzési eszközöket – többek között az e-benyújtást – az ügynökség jelenleg nyílt ajánlati felhívásaira használja;
15. üdvözli, hogy a Számvevőszék azon észrevételét, amely szerint az ügynökség az irreális piaci becslések miatt nehézségekbe ütközött a tanulmányok beszerzése során, az ügynökség figyelembe vette és orvosolta;
16. tudomásul veszi, hogy az ügynökség 14 374 EUR-t fektetett be kilenc, összesen 5 437 000 EUR értékű közbeszerzési eljárás ellenőrzésére, ami az egyes eljárások ellenőrzésének költsége tekintetében 1 594 EUR-t tesz ki (a teljes becsült szerződéses érték 0,26%-a);
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, etika és átláthatóság
17. üdvözli az ügynökség által az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítása céljából tett intézkedéseket és folyamatos erőfeszítéseket; megjegyzi, hogy 2019-ben számos potenciális és vélt összeférhetetlenségi esetet kivizsgáltak és kezeltek, és egyet sem jelentettek be; tudomásul veszi, hogy az igazgatótanács és a felső vezetés szinte valamennyi tagjának érdekeltségi nyilatkozata és önéletrajza elérhető az ügynökség honlapján; felhívja az ügynökséget, hogy tegye közzé a többi önéletrajzot és összeférhetetlenségi nyilatkozatot, és üdvözli a kockázat csökkentése érdekében már meghozott intézkedéseket;
18. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret a széttagoltsága és a meglévő rendelkezések összehangolatlansága miatt jelentős hiányosságokkal küzd; felhív arra, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, amely biztosítaná a valamennyi uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
19. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további vizsgálatra van szükség;
20. üdvözli, hogy a személyzeti szabályzaton kívül az ügynökség rendelkezik a személyzetére vonatkozó helyes hivatali magatartási kódexszel, valamint az összeférhetetlenségek kezeléséről és megelőzéséről szóló gyakorlati útmutatóval, amelyek átfogó tájékoztatást és tanácsadást nyújtanak számos kérdésben, a viselkedési tippektől a jogi kötelezettségek betartásáig; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az ügynökség a zaklatás elleni küzdelemről, az etikáról és a feddhetetlenségről kötelező képzést biztosít a személyzet számára;
21. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az ügynökségnél van egy etikai tisztviselő, aki egyedüli kapcsolattartó pontként szolgál, és biztosítja az etikai vonatkozású politikák, eljárások és cselekvési tervek időben történő végrehajtását, nyomon követését és aktualizálását;
22. tudomásul veszi az ügynökség csalás elleni stratégiájának 2019. évi végrehajtását, különös tekintettel az ügynökség visszaélések bejelentésére vonatkozó iránymutatásaira; ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa ezt a munkát.
Belső kontrollrendszerek
23. megjegyzi, hogy a belső ellenőrzési szolgálat 2019-ben ellenőrzést végzett a kutatási projektek kialakítása és végrehajtása, köztük a vonatkozó közbeszerzés tekintetében; megjegyzi, hogy az ügynökség nem tárt fel kritikus kockázatokat; felszólítja az ügynökséget, hogy az ellenőrzés eredményeiről és annak nyomon követése tekintetében tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot;
24. megjegyzi, hogy 2018-ban a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrzési jelentést adott ki az etikáról és az irányításról, amelyben értékelte az ügynökség irányítási és kontrollkeretének kialakítását és hatékony végrehajtását az etika területén, és arra a következtetésre jutott, hogy összességében megfelelően alakították ki ezeket, és hogy valamennyi ajánlást egy kivételével lezárták, amely esetében a lezáráshoz szükséges bizonyítékokat benyújtották a Belső Ellenőrzési Szolgálathoz;
25. megjegyzi, hogy az ügynökség belső kontrollrendszert fogadott el a nemzetközi bevált gyakorlatok alapján, hogy biztosítani tudja a szakpolitikai és igazgatási céljai elérését; megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-ben belső értékelést indított az új belső ellenőrzési keretrendszer végrehajtási szintjéről, és arra a következtetésre jutott, hogy a belső ellenőrzési keretrendszer valamennyi eleme a helyén van, és integráltan működik együtt;
Egyéb megjegyzések
26. megjegyzi, hogy az ügynökség a Bizottság által kínált biztonságos e-mail-megoldást (SECEM) használta a nem minősített érzékeny adatok biztonságos továbbításának biztosítása érdekében; megjegyzi továbbá, hogy az ügynökség követte a DIGIT és a CERT-EU által kiadott, a DRUPAL – az ügynökség honlapján használt technológia – használatával kapcsolatos valamennyi biztonsági ajánlást;
27. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; hangsúlyozza azonban, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt adatok online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
28. megjegyzi, hogy az ügynökség 99 941 nyomtatott kiadványt tett közzé, és az Európai Unió Kiadóhivatalánál leadott megrendelések tekintetében az elsők között van; üdvözli, hogy az ügynökség közösségimédia-jelenléte jó; ösztönzi az ügynökséget, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját, kutatásait és tevékenységeit;
29. nagyrabecsüléssel nyugtázza, hogy az ügynökségnek sikerült költséghatékony és környezetbarát munkahelyet és stratégiát kialakítania, és arra buzdítja az ügynökséget, hogy továbbra is a bevált gyakorlatokat alkalmazza, illetve javítsa azokat;
30. üdvözli, hogy a Parlament ösztönzését követően az ügynökség a nemzetközi emberi jogi kötelezettségek értékelésére és elemzésére szolgáló eszközként bevezette az Európai Unió Alapjogi Információs Rendszerét (EFRIS);
31. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és kultúrát alakítson ki a fogyatékkal élő személyek érdekében tett intézkedések révén; kéri az ügynökséget, hogy értékelje az esélyegyenlőség elvei további erősítésének és integrálásának lehetőségeit a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, valamint hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra, és vizsgálja meg az ügynökség épületeinek lehetséges észszerű javítását és módosítását (akadálymentes hozzáférés, megfelelő irodai eszközök) a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek érdekében;
o o o
32. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(19).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2153(DEC))
– tekintettel a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0050/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról szóló, 2006. december 12-i 1920/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 15. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0087/2021),
1. mentesítést ad a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja igazgatója számára a központ 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2153(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0050/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról szóló, 2006. december 12-i 1920/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 15. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0087/2021),
1. jóváhagyja a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2153(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0087/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (a továbbiakban: a központ) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 18 178 352,57 EUR volt, ami 2018-hez képest 12,39%-os növekedést jelent; mivel a költségvetés növekedése elsősorban az új Előcsatlakozási Támogatási Eszköz 7 (IPA 7) elindításával magyarázható; mivel a központ költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a központ 2019. évi pénzügyi évre szóló éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a központ éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya a 2018. évi pénzügyi évvel megegyezően 100%-os volt; elégedetten jegyzi meg, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 98,29%-os volt, ami az előző évhez képest 0,28%-os növekedést jelent;
Teljesítmény
2. üdvözli, hogy a központ 2019-ben új teljesítménymérési modellt vezetett be, amely tíz összetett fő teljesítménymutatót (KPI-t) alkalmaz a teljesítések eredményességének és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának mérésére; megjegyzi, hogy a tíz összetett fő teljesítménymutatót 43 konkrétabb teljesítménymutatóra bontják, amelyekre éves célokat határoznak meg; üdvözli, hogy a központ a 43 célkitűzésből 39-et elért, és hogy a fennmaradó három célkitűzés részben teljesült, egy pedig nem volt alkalmazható;
3. elismeréssel veszi tudomásul a 2019. évi munkaprogram magas szintű végrehajtását, amellyel kapcsolatban a fő teljesítménymutatók nyomon követését az 1. szintű outputok/eredmények tekintetében elvégezték, a 2. és 3. szintű outputok/eredmények tekintetében pedig túlteljesítették;
4. emlékezteti a központot, hogy rendszeresen vizsgálja felül és aktualizálja teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatókat annak biztosítása érdekében, hogy a központ hatékony uniós szintű hozzájárulást és szakértelmet biztosítson; ösztönzi a központot, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat stratégiája és tevékenységtervezése javítására;
5. kiemeli, hogy a központ fontos szerepet tölt be egyrészt abban, hogy elemzésekkel és információkkal látja el a politikai döntéshozókat és a szakembereket a kábítószerekről és a kábítószer-függőségről, valamint a kialakulóban lévő tendenciákról a tiltott kábítószer-használat és -kereskedelem elleni hatékony küzdelem érdekében, másrészt abban, hogy hozzájárul az egészségesebb Európa megteremtéséhez azáltal, hogy a kábítószerrel kapcsolatos fontos közegészségügyi problémákat kezel; emlékeztet arra, hogy a kábítószer-kereskedelmet fő nyereségforrásként, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus toborzásának csatornájaként azonosították, és ezért kiemeli a központnak a biztonságosabb Európához való hozzájárulását is;
6. üdvözli a központ és az Europol közötti együttműködést; tudomásul veszi az uniós kábítószerpiacokról szóló harmadik közös jelentésük és az azt támogató digitális információs csomag közzétételét; megállapítja, hogy 2019-ben intézményi szinten két új munkamegállapodás jött létre az Európai Vegyianyag-ügynökséggel (ECHA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EFSA) az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó új jogszabályok végrehajtása céljából; ösztönzi a központot, hogy fokozza az együttműködést más uniós ügynökségekkel, szervekkel, hivatalokkal és intézményekkel, új szinergiákat teremtve olyan területeken, mint a közös közbeszerzési rendszerek, a kiberbiztonság és az ökológiai átállás, valamint a tevékenységi területéhez kapcsolódó területeken;
7. megjegyzi, hogy a központ részben teljesítette az egy alkalmazottra jutó képzési napok számát (cél: 3 nap, megvalósult: 2,4 nap) a képzésre elkülönített költségvetési források csökkentése miatt;
8. megjegyzi, hogy a központ a vízfogyasztás csökkenése (-20%) ellenére részben teljesítette a közüzemi költségekre vonatkozó célkitűzését; megjegyzi, hogy a villamos energia (+19,6%) és a gáz (+44%) közüzemi költségei nőttek a légkondicionálás a központ székhelyén, Lisszabonban uralkodó légköri viszonyokból következő nagyobb mértékű használata miatt; javasolja, hogy a központ összpontosítson az energiatakarékosságra, és folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e tekintetben elért eredményekről;
9. megjegyzi, hogy a központ részben teljesítette az 14 jelentős tudományos és gyakorlati kábítószerrel kapcsolatos eseményhez való hozzájárulásra vonatkozó célkitűzését, mivel a személyzetet más kiemelt feladatokra kell átcsoportosítani; ösztönzi a központot, hogy továbbra is vegyen részt ilyen eseményeken, amelyek fontos eszközei a központ ismeretei szélesebb körű terjesztésének;
10. elégedetten állapítja meg, hogy a központ értékeléséről szóló, 2019. május 14-i bizottsági jelentés(14) megállapította, hogy a központ jól működik; üdvözli a jelentés egyéb következtetéseit, amelyek szerint a központot kiválósági központként ismerik el Európában és nemzetközi szinten egyaránt, hogy a központ által szolgáltatott információk tényszerűek, objektívek, megbízhatók és megalapozottak, hogy a központ tevékenységei uniós szinten és eltérő mértékben nemzeti szinten is relevánsak, a központ munkája összhangban van az uniós intézmények, más uniós ügynökségek és nemzetközi szervezetek munkájával, és hogy a központ munkájának uniós hozzáadott értéke magas; tudomásul veszi a jelentésben megfogalmazott ajánlásokat és a központ által kidolgozott cselekvési tervet; felszólítja a központot, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ajánlások végrehajtásáról;
11. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102(15) irányelvben1a előírtaknak megfelelően bármiféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetők legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
12. üdvözli az „EU4Monitoring Drugs” (Az Unió a kábítószer-ellenőrzésért) elnevezésű technikai együttműködési projekt létrehozását az európai szomszédságpolitika partnerországaival együtt, amelyet az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből finanszíroznak, teljes költségvetése 3 millió EUR, és a tervek szerint 2021 végéig működtetik azzal a céllal, hogy támogassák az ESZP területén a kábítószerekkel kapcsolatos egészségügyi és biztonsági fenyegetések azonosítására és az azokra való reagálásra való nemzeti és regionális felkészültséget;
13. kiemeli, hogy a központ éves jelentései révén hozzájárul az EU 2021–2025 közötti időszakra szóló kábítószer elleni programjának és cselekvési tervének(16) kidolgozásához, és szerepet játszik annak végrehajtásában;
Személyzeti politika
14. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 94,74%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 10 kinevezett tisztviselőből 9-et és az engedélyezett 66 ideiglenes alkalmazottból 64-et foglalkoztattak (szemben a 2018. évi 76 engedélyezett álláshellyel); megjegyzi, hogy ezen felül a központnál 2019-ben 34 szerződéses alkalmazott és egy kirendelt nemzeti szakértő dolgozott;
15. emlékeztet, hogy a Számvevőszék visszatérő hiányosságokat állapított meg több ügynökség esetében a külső személyzet és a kölcsönzött munkaerő alkalmazása terén; megjegyzi, hogy a központ válasza szerint újraértékeli a kölcsönmunkaerő igénybevételével kapcsolatos politikáját annak a működési igényeivel és a vonatkozó jogi kerettel összhangban történő további észszerűsítése érdekében;
16. megjegyzi, hogy a központ 2019-ben a nemek közötti szoros egyensúlyról számolt be az igazgatótanácsban (16 férfi és 14 nő); aggodalommal állapítja meg, hogy felső vezetői szinten nincs egyensúly a nemek között (7 férfi és 2 nő); kéri a központot, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetés körében;
17. üdvözli az álláshirdetések mind a központ honlapján, mind pedig az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján való közzétételét;
18. aggodalommal állapítja meg, hogy a személyzet földrajzi egyensúlya tekintetében nagy az aránytalanság, mivel a tisztviselők, ideiglenes alkalmazottak és szerződéses alkalmazottak jelentős része, mintegy 50%-a a fogadó tagállam állampolgárait képviseli; felhívja a központot, hogy sürgősen foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és javítsa a személyzet földrajzi egyensúlyát;
19. ösztönzi a központot, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
20. megismétli aggodalmát, hogy a Számvevőszék visszatérő hiányosságot állapított meg több ügynökség esetében a külső személyzet és a kölcsönzött munkaerő alkalmazása terén; felszólít arra, hogy orvosolják a külső munkaerő-felvételtől való függőséget ezen a fontos területen, és tartsák tiszteletben az alkalmazandó munkajogot; üdvözli a központ válaszát, miszerint újraértékeli a kölcsönmunkaerő igénybevételére vonatkozó politikáját annak a működési igényeivel és a vonatkozó jogi kerettel összhangban történő további észszerűsítése érdekében; tudomásul veszi az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő bírósági eljárást(17), amely a 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(18) az ideiglenes munkavállalók uniós ügynökségekben való alkalmazásával kapcsolatos számos kérdést érint; kéri a központot, hogy a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzon állandó személyzetet;
Közbeszerzés
21. üdvözli, hogy a központ gazdálkodási tervével összhangban közbeszerzési tervet léptetett érvénybe, amelyet sikeresen végrehajtott; megjegyzi, hogy a központ a tárgyalásos eljárást alkalmazza, különösen a kis értékű szerződések esetében; kiemeli a tárgyalásos eljárás alkalmazásával járó kockázatokat; aggodalommal állapítja meg, hogy a 92 eljárásból 85-ben – amelyek a szerződések összértékének 60%-át teszik ki – a központ közvetlen szerződéseket kötött egyetlen ajánlatra; elismeri, hogy e helyzetek többsége kis értékű szerződések esetében fordult elő; javasolja a központnak, hogy a lehetőségek sokféleségének növelése érdekében alkalmazzon több pályázót érintő eljárásokat, még a kis értékű szerződések esetében is; felhívja a központot, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a megkötött szerződéseket; üdvözli, hogy a Számvevőszék nem tett észrevételeket a közbeszerzési szabályok központ általi alkalmazásával kapcsolatban; üdvözli a központ által az e-közbeszerzés végrehajtása terén elért eredményeket;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, etika és átláthatóság
22. elismeri a központnak az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; elégedetten veszi tudomásul, hogy az igazgatótanács tagjainak és helyettes tagjainak, az igazgatónak és a tudományos bizottság tagjainak érdekeltségi nyilatkozatait közzétették a központ honlapján; megjegyzi, hogy az igazgató és a tudományos bizottság tagjai önéletrajzainak rövid összefoglalóit is közzétették a központ honlapján;
23. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva a valamennyi uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
24. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további vizsgálatra van szükség;
25. üdvözli, hogy a Bizottság és az európai ombudsman iránymutatásaival és ajánlásaival összhangban a központ 2019 júliusában magatartási kódexet és gyakorlati ajánlásokat fogadott el személyzete és az érdekképviselők közötti lehetséges interakcióra vonatkozóan;
Digitalizáció
26. hangsúlyozza, hogy fokozni kell a központ digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy a központnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Belső kontrollrendszerek
27. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) informatikai projektmenedzsmenttel kapcsolatos 2015. évi ellenőrzéséből eredő két régóta fennálló ajánlást 2019-ben, négy évvel az ellenőrzés lezárása után még nem zártak le; megjegyzi, hogy a központ valamennyi ajánlást végrehajtotta és 2020 januárjában hivatalosan lezárta;
28. tudomásul veszi a Belső Ellenőrzési Szolgálat tényfeltáró megbízatását a Központ emberierőforrás-menedzsmenttel kapcsolatos lehetséges belsőkontroll-hiányosságaival kapcsolatban; üdvözli, hogy ezek a potenciális hiányosságok nem csaláshoz kapcsolódtak; felhívja a központot, hogy mielőbb foglalkozzon az IAS által azonosított problémákkal és az IAS ajánlásaival, és 2021 júniusáig tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ajánlások végrehajtásával kapcsolatos előrehaladás állásáról;
29. üdvözli, hogy a Számvevőszéknek a Norvégia által a központ számára nyújtott pénzügyi hozzájárulással kapcsolatos észrevételét, amely nem volt összhangban a tervezett hozzájárulási mechanizmussal, figyelembe vették és érvényesítették;
30. megjegyzi, hogy az új belső ellenőrzési keretrendszer 2017-es bevezetését és a végrehajtás 2018. évi helyzetét bemutató adattár létrehozását követően a központ igazgatója 2019 márciusában jóváhagyta az új belső ellenőrzési keretrendszer adattárának végleges változatát; javasolja, hogy a központ végezze el a belső ellenőrzési keretrendszer végrehajtásának éves értékelését, és a 2020. évi mentesítési eljárás keretében számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak annak eredményéről;
31. megjegyzi, hogy a központ csalás elleni stratégiája 2016 augusztusában készült, és azt a központ konszolidált éves tevékenységi jelentése szerint teljes mértékben végrehajtották; javasolja, hogy a központ aktualizálja a csalás elleni stratégiáját, figyelembe véve a csalási kockázatoknak való kitettségét, és ennek megfelelően aktualizálja cselekvési tervét; felhívja a központot, hogy 2021 júniusáig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az aktualizálás állásáról;
32. ösztönzi a központot, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját, kutatásait és tevékenységeit;
33. tudomásul veszi a központ kiberbiztonságának és adatvédelmének növelésére irányuló erőfeszítéseket;
34. üdvözli a központ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet biztosítson;
o o o
35. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(19).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.5., 9. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2154(DEC))
– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0051/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról szóló, 2009. április 23-i 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 13. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0080/2021),
1. mentesítést ad az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2154(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0051/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról szóló, 2009. április 23-i 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 13. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0080/2021),
1. jóváhagyja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2154(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0080/2021),
A. mivel a bevételi és kiadási kimutatás(13) szerint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 75 663 812 EUR volt, ami 2018-hoz képest 14,99%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség költségvetése főként az uniós költségvetésből (86,85%), valamint egyedi megállapodások, nevezetesen a Kopernikusz program (13,15%) keretében nyújtott hozzájárulásokból származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeképpen a költségvetés végrehajtási aránya 99,99% volt, ami 2018-hoz képest 0,04%-os javulást jelent; aggodalommal jegyzi meg, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 89,83%-os volt, ami az előző évhez képest 1,23%-os csökkentést jelent;
Teljesítmény
2. megállapítja, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és egyéb intézkedéseket – például az éves létszámtervben szereplő személyzeti erőforrások, az éves költségvetési kötelezettségvállalások aránya és az ügynökség honlapján nyilvántartásba vett ülések száma – költségvetési gazdálkodásának javítására;
3. megjegyzi, hogy a harmadik éve az „Adatok és térképek” oldal volt a leglátogatottabb az ügynökség honlapján, több mint 2,75 millió oldalmegtekintéssel, és az ügynökség webtérkép-szerverei 375 millió kérést kaptak az ügynökség által készített térképek megtekintésére (ami 2018-hoz képest 25%-os növekedést jelent); úgy véli, hogy a környezeti információk terjesztése kulcsfontosságú, különösen az európai zöld megállapodás tekintetében;
4. hangsúlyozza, hogy az ügynökség megbízható és független információkat szolgáltat a környezetről; elismerését fejezi ki a 2019-ben közzétett dokumentumok – például az európai fenntarthatósági átállásról, a mezőgazdasági ágazat éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról, a műanyaghulladékok keletkezésének megelőzéséről, a közlekedési üzemanyagok kibocsátásintenzitásáról és a környezet állapotáról szóló jelentések – minősége miatt;
5. megjegyzi, hogy az igazgatótanács és az elnökség működésének belső felülvizsgálata megnövelte az elnökség szerepét, fokozta a videokonferenciák alkalmazását, és ahhoz vezetett, hogy az elnökségi tagok ritkábban utaznak Koppenhágába;
6. megjegyzi, hogy az ügynökség szerint az ügynökség folyamatosan együttműködik a Bizottsággal annak érdekében, hogy azonosítsa a feladatok megosztását, és megállapodjon arról az érintett bizottsági szervezeti egységekkel, ezáltal elkerülve az átfedéseket; megjegyzi, hogy az ügynökség nem talált átfedést az uniós ügynökségek hálózata más ügynökségeinek feladataival;
7. megjegyzi, hogy az ügynökség teljesítette az ügynökség éves munkaprogramjában foglalt 2019-es célkitűzéseit, amelyek értelmében az európai döntéshozók és polgárok számára hozzáférést biztosított olyan időszerű és releváns információkhoz és ismeretekhez, amelyek biztos alapul szolgálnak a környezetvédelmi politikákhoz:
8. megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-ben kezdeményezte az ügynökség és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat (Eionet) stratégiájának kidolgozását a 2021–2030-as időszakra, és hogy ezt a stratégiát 2020 decemberében elfogadták;
9. emlékeztet arra, hogy 2019-ben az ügynökség új adatáramlásokat vezetett be az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátásának nyomon követésére, támogatta az energiaunió irányításának végrehajtását és folytatta a környezetvédelmi jelentéstétel egyszerűsítését;
10. megjegyzi, hogy az ügynökség fennállásának 25. évfordulója alkalmából számos rendezvény és kiadvány készült, amelyek elismerik az ügynökség által végzett munkát, és várakozással tekintenek az ügynökség jövőbeli céljai elé;
11. arra buzdítja az ügynökséget, hogy működjön együtt a többi érintett uniós ügynökséggel az emberi tevékenység környezeti hatásainak jobb értékelése érdekében; tudomásul veszi az ügynökség által más ügynökségekkel együtt végzett tevékenységekre vonatkozó példákat, például a 2019. évi légi közlekedési környezetvédelmi jelentés közzétételét az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségével közösen, valamint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal és a Bizottsággal egy innovatív virtuális uniós éghajlatváltozási és egészségügyi megfigyelőközpont tervezését; felhívja az ügynökséget, hogy bővítse tovább az együttműködést más ügynökségekkel;
12. hangsúlyozza, hogy az ügynökség célkitűzései egész Európára vonatkoznak, és hogy ezért szorosan együtt kell működnie az Európában található harmadik országokkal; tudomásul veszi az ügynökség észrevételét, amely szerint a 2021–2030-as időszakra szóló, új Európai Környezetvédelmi Ügynökség–Eionet-stratégia meghatározza a Bizottság politikai prioritásait az európai zöld megállapodás tágabb páneurópai térségre vonatkozó menetrendje tekintetében, valamint azokat az új uniós pénzügyi eszközöket, amelyeket 2019-ben alakítottak ki annak érdekében, hogy 2021 elején hatályba léphessenek;
13. sajnálja, hogy 2019-ben bizonyos tevékenységek számos körülmény miatt nem valósultak meg teljes mértékben; aggodalommal állapítja meg, hogy az igazgatótanács hangsúlyozta, hogy az ügynökségnek a szakpolitikai fejleményekre való további megfelelő reagálási képessége az elkülönített alapvető források növekedésétől vagy a jelenlegi alapvető feladatok további rangsorolásától és/vagy megszüntetésétől függ; megjegyzi, hogy az ügynökség értékeli, hogy az elkülönített források hol nyújtanak a legjobb értéket, és a 2021. évi költségvetési tervezet részeként további forrásokat biztosított a szakpolitikai fejleményekkel összhangban álló új feladatokhoz;
14. felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
15. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
16. üdvözli, hogy munkája megismertetése érdekében az ügynökség proaktívan együttműködik a médiával és növeli láthatóságát a médiában, az interneten és a közösségi médiában;
Személyzeti politika
17. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 96,77%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 124 álláshelyből (2018-ban 124 engedélyezett álláshely) 3-at töltött be kinevezett tisztviselő és 117-et ideiglenes alkalmazott; megjegyzi, hogy ezen felül 61 szerződéses alkalmazott és 19 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
18. megállapítja, hogy a felső vezetők (7 férfi és 2 nő) és az igazgatótanács (18 férfi és 14 nő) esetében 2019-ben nem valósult meg a nemek közötti egyensúly; kéri az ügynökséget, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a vezetés körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
19. tudomásul veszi, hogy a ügynökség elfogadta a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát; tudomásul veszi, hogy 2019-ben egy állítólagos zaklatási ügyről számoltak be, amely igazgatási vizsgálathoz és fegyelmi eljárásokhoz vezetett;
20. megjegyzi, hogy az EEA-nak kulcsszerepet kell játszania (nyomon követés, jelentéstétel és jóváhagyás) az európai zöld megállapodás intézkedései és a 8. általános uniós környezetvédelmi cselekvési program(14) támogatásában; ezért kitart amellett, hogy e kötelezettségek teljesítése érdekében növelni kell az ügynökség személyzeti költségvetését; megjegyzi, hogy a jövőbeli csökkentések negatív hatással lesznek az ügynökség működésére és az európai zöld megállapodás megvalósítására;
21. az előző évek számvevőszéki ajánlásainak nyomon követését illetően aggodalommal állapítja meg, hogy az ügynökség nem rendelkezik a bizalmi tisztségekre vonatkozó aktualizált politikával; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy az ügynökség 2009 óta leltárt készít bizalmi tisztségeiről, és hogy a bizalmi funkciók azonosítására és kezelésére vonatkozó iránymutatásait a végrehajtott átszervezés fényében felülvizsgálták és véglegesítették; felhívja az ügynökséget, hogy haladéktalanul fogadja el és vezesse be a bizalmi tisztségekre vonatkozó politikát;
22. megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek az ügynökségek jövőjéről szóló különjelentése szerint az ügynökségnek a korlátozott erőforrások kockázatával kell szembenéznie; felhívja a Bizottságot, hogy az ügynökséggel együtt dolgozzon ki egy fenntartható tervet annak érdekében, hogy szükségleteihez és feladataihoz mérten erőforrásokat biztosítson az ügynökség számára; felhívja az ügynökséget és a Bizottságot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
23. aggodalmát fejezi ki az ügynökség igazgatótanácsának nagy létszáma miatt, mert ez megnehezíti a döntéshozatalt és jelentős adminisztratív költségekkel jár;
24. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
25. hangsúlyozza, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnését követő és „forgóajtó-jelenség” típusú összeférhetetlenségi helyzetek az Unió számos szerve és ügynöksége számára közös problémát jelentenek;
Közbeszerzés
26. a számvevőszéki jelentés alapján a 2019-es évre tett ajánlásokat és a korábbi évek megállapításainak nyomon követését illetően megállapítja, hogy az ügynökség az irányadó keretszerződés felső határát meghaladó összegre kötött szolgáltatási szerződést, azt szerződésmódosítás útján nem formalizálta, és új megrendelés leadása előtt nem követte megfelelően nyomon a szerződés halmozott felhasználását; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy az ügynökség a jövőre nézve biztosította, hogy a szerződés bármely módosítását – beleértve annak költségvetési plafonját is – szerződésmódosítással formalizálják, és hogy a pénzügyi, erőforrás- és engedélyezésre jogosult tisztviselőket emlékeztetik arra, hogy az egyedi szerződések megkötése előtt mindig ellenőrizzék a felső határokon belül rendelkezésre álló szerződéses költségvetést, és biztosítsák a rendszerellenőrzési eszköz időben történő frissítését; ennek ellenére felhívja az ügynökséget, hogy csak a közbeszerzési rendelkezésekkel összhangban eszközöljön szerződésmódosításokat;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
27. elismeri az ügynökségnek az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit;
28. emlékeztet arra, hogy kötelezővé kell tenni az igazgatótanácsi tagok önéletrajzainak és érdekeltségi nyilatkozatainak közzétételét, mivel jelenleg nem minden igazgatótanácsi tag önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát teszik közzé az ügynökség honlapján; felhívja az ügynökséget, hogy tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
29. ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ügynökség nem kér összeférhetetlenségi nyilatkozatot a belső szakértőktől;
30. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva az összes uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
31. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további ellenőrzésre van szükség;
Belső kontrollrendszerek
32. megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata ellenőrzési jelentést adott ki a közbeszerzésről, amelyben egy nagyon fontos hiányosságot azonosított a közbeszerzési eljárások és a szerződéskezelés nyomon követésével kapcsolatban; megjegyzi, hogy a cselekvési tervet elkészítették, és a Belső Ellenőrzési Szolgálat elfogadta azt a megállapításokra adott válaszként;
Fenntarthatóság
33. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet hozzon létre, és üdvözli az ügynökség által szénlábnyomának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést; valamint hogy lehetőség szerint csökkentse és ellensúlyozza az épületei és utazásai okozta szén-dioxid-kibocsátást; sajnálatát fejezi ki azonban az ügynökség székhelyének alacsony energiahatékonysága miatt;
Egyéb megjegyzések
34. megjegyzi, hogy az ügynökség részt vett az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésére való felkészülésben, különösen a megfelelő informatikai rendszerek ahhoz kapcsolódó 2019-es előkészítésében;
35. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és kultúrát alakítson ki a fogyatékkal élő személyek érdekében tett intézkedések révén; kéri az ügynökséget, hogy értékelje az esélyegyenlőség elvei további erősítésének és integrálásának lehetőségeit a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, valamint hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra, és vizsgálja meg az ügynökség épületeinek lehetséges észszerű javítását és módosítását (akadálymentes hozzáférés, megfelelő irodai eszközök) a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek érdekében;
36. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben(15) előírtaknak megfelelően mindenféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetőek legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
37. ösztönzi az ügynökséget, hogy indítson olyan kezdeményezéseket, amelyek kutatásai eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére összpontosítanak, valamint a közösségi médián és más médiaorgánumokon keresztül szólítsa meg a nyilvánosságot;
o o o
38. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(16).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Javaslat a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra (COM(2020)0652).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) (2019. február 20. előtt: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2155(DEC))
– tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0052/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség létrehozásáról szóló, 1994. július 18-i 2062/94/EK tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 14. cikkére,
– tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökségről (EU-OSHA) és a 2062/94/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/126 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 16. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0090/2021),
1. mentesítést ad az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) (2019. február 20. előtt: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2155(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0052/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség létrehozásáról szóló, 1994. július 18-i 2062/94/EK tanácsi rendeletre(11) és különösen annak 14. cikkére,
– tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökségről (EU-OSHA) és a 2062/94/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/126 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 16. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0090/2021),
1. jóváhagyja az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) (2019. február 20- előtt: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2155(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0090/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(15) szerint az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 15 739 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 2,03%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetés és pénzgazdálkodás
1. megállapítja, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 97,84%-os volt, ami a 2018. évhez képest 1,74%-os csökkenést jelent; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 76,33 %-os volt, ami 2018-hoz képest 8,52%-os növekedést jelent;
2. a Számvevőszék jelenlegi és előző évi megállapításai tekintetében megjegyzi, hogy a 2019-ről 2020-ra átvitt, 3 386 293 EUR-t, azaz az ügynökség költségvetésének 22%-át kitevő kötelezettségvállalási előirányzatok a 2018-ról 2019-re átvitt összeghez képest ugyan alacsonyabbak, de még mindig magasak, ami a költségvetési igények túlbecslését jelzi, és ellentétben áll az évenkéntiség költségvetési alapelvével; emlékeztet arra, hogy magas átvitelekről számoltak be a 2016., 2017. és a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozóan is, és felhívja az ügynökséget, hogy elemezze a mögöttes okokat, és ennek megfelelően javítsa a költségvetési tervezést; tudomásul veszi az ügynökség válaszát, amely szerint a 2020-ra átvitt kötelezettségvállalási előirányzatok főként a három-négy évre tervezett nagyléptékű tevékenységekhez és kisebb mértékben egyéb, hosszú távú tevékenységekhez kapcsolódnak;
Teljesítmény
3. megállapítja, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és más intézkedéseket – amilyen például a munkaprogram teljesítése, a kifizetési előirányzatok törlése és a közvetítők hálózatépítésen keresztüli tájékoztatási kapacitása – költségvetési gazdálkodásának javítására;
4. emlékezteti az ügynökséget arra, hogy rendszeresen vizsgálja felül és tegye naprakésszé teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatóit annak biztosítása érdekében, hogy az alapítvány hatékony uniós szintű hozzájárulást és szakértelmet biztosítson; ösztönzi az ügynökséget, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat stratégiája és tevékenységei tervezésének javítására;
5. üdvözli , hogy 2019-ben az ügynökség megkezdte három véglegesített munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági áttekintés utólagos értékelését a munkavégzéssel összefüggő megbetegedések, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság költsége és haszna, valamint a mikro- és kisvállalkozások tekintetében; megjegyzi, hogy az értékelés várhatóan 2020 harmadik negyedévében fejeződik be;
6. megjegyzi, hogy 2016 végén a Bizottság megkezdte az ügynökség és a foglalkoztatási és szociális ügyek területén működő három másik ügynökség – nevezetesen az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop), az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) és az Európai Képzési Alapítvány (ETF) – közös értékelését; 2019 áprilisában a Bizottság szolgálati munkadokumentumot tett közzé az értékelésről, amelyben arra a fő következtetésre jutott, hogy az ügynökség által alkalmazott módszerek sikeresen biztosították az ügynökség célkeresztjében lévő témák relevanciáját és az érintett érdekelt felekkel való együttműködést, de néhány ponton javítani lehetne; megjegyzi, hogy az ügynökség igazgatótanácsa cselekvési tervet fogadott el annak biztosítása érdekében, hogy a pozitív fejlemények folytatódjanak, és ahol szükséges, fejlesztéseket hajtsanak végre;
7. üdvözli a Cedefoppal, az Eurofounddal és az ETF-fel folytatott jó együttműködést; arra buzdítja az ügynökséget, hogy a humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság területén a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, hatékonyan ossza meg az információkat és a tudást és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel;
8. megjegyzi, hogy az ügynökség szorosan együttműködik más ügynökségekkel a működési terület közös érdekű témáiban és a közös közbeszerzési szolgáltatások terén, és más ügynökségekkel együtt csatlakozott az intézményközi közbeszerzési felhívásokhoz; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség együttműködést kezdett az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalával egy katasztrófa utáni helyreállítási terv végrehajtása érdekében;
9. üdvözli az ügynökség munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, megbízható és megfelelő információk, elemzések és eszközök kidolgozására, összegyűjtésére és biztosítására irányuló tevékenységeit – beleértve a megelőző intézkedéseket –, amelyek hozzájárulnak az egészséges és biztonságos munkahelyek Unión belüli előmozdítását célzó uniós politikához; kiemeli, hogy megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani, melyek lehetővé teszik az ügynökség számára, hogy továbbra is igen magas teljesítési arány mellett hajtsa végre munkaprogramját;
10. tudomásul veszi különösen azt a szerepet, amelyet az ügynökség játszhat az uniós intézményeknek az új munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerettel, a 2004/37/EK irányelv(16) közelgő felülvizsgálatával, valamint a munkavállalók azbeszttel szembeni védelméről szóló saját kezdeményezésű jogalkotási jelentéssel kapcsolatos munkájának támogatásában; úgy véli, hogy az ügynökség hasznos információkkal és elemzéssel szolgálhat mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára a távmunka és más digitális megoldások által a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre gyakorolt hatásokról, a világjárvány alatti munkakörülményekkel összefüggésben;
11. megjegyzi, hogy az ügynökség kiemelt szerepet kapott a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek végrehajtásában; üdvözli, hogy az ügynökség határozottan elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy minden munkavállaló ugyanazokat a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogokat élvezze, tekintet nélkül a vállalkozás méretére, a szerződés vagy a munkaviszony jellegére;
12. tudomásul veszi, hogy a Bizottságban a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadáságának Főigazgatósága hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek átfogó értékelése számos ajánlást fogalmazott meg az egyes ügynökségek számára, de egyik sem javasolt jogalkotási változtatásokat, sem az ügynökségek összevonását vagy közös székhelyet;
13. megjegyzi, hogy 2019 februárjában hatályba lépett az ügynökség új alapító rendelete, és az igazgatótanács számos határozatot fogadott el az új alapító rendelet hatékony és eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében;
14. megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, és az év folyamán e mérföldkő megünneplésére és népszerűsítésére irányuló fellépésekre került sor;
15. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső műveletek és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Személyzeti politika
16. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 100%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 40 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 40 engedélyezett álláshely) 40-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezenfelül a ügynökségnél 2019-ben 23 szerződéses alkalmazott dolgozott;
17. megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a nemek közötti egyensúly eléréséhez a felsővezetői szinten (3 férfi és 1 nő) és az igazgatótanács (48 férfi és 40 nő) körében; kéri az ügynökséget, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetés körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
18. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
19. a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy az ügynökség 3 134 800 EUR értékben vásárolt szolgáltatásokat az új és újonnan felmerülő kockázatokról szóló harmadik európai vállalati felmérés (ESENER-3) előkészítéséhez és végrehajtásához kapcsolódóan, ezzel a szerződés felső határát 74 100 EUR-val (2,4%) – a szerződés módosítása nélkül – túllépte; az ügynökség válasza alapján megjegyzi, hogy a Bizottság a felméréshez a vártnál sokkal később – csak a közbeszerzés lezárását és az odaítélési határozat aláírását követően – kapta meg az előcsatlakozási eszközkeretében további országokat fedező források kis részének a megerősítését;
20. a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy a képzési és tanácsadási szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés keretében az ügynökség a szállásköltségeket egy átalányösszegű napidíj alapján térítette meg, míg a szerződés kimondja, hogy a visszatérítéseknek az igazoló dokumentumokon feltüntetett tényleges összegen kell alapulniuk; az ügynökség válasza alapján megjegyzi, hogy az ügynökség elismeri a szállásköltségeket igazoló dokumentumok hiányát, amely a szerződéses feltételek és a fő ajánlatkérő szervtől érkezett utasítások következetlen értelmezésének tudható be;
21. megállapítja, hogy 2018 végétől kezdve és 2019-ben folytatva az ügynökség zökkenőmentesen bevezette az e-közbeszerzést a tevékenységébe, és hogy 2019 folyamán a sikertelen ajánlattevők nem nyújtottak be panaszt és az ombudsmanhoz sem fordultak; megjegyzi, hogy a pályázatok és szerződések kezelésére szolgáló elektronikus rendszer bevezetésével összefüggésben az ügynökség az év során felülvizsgálta és naprakésszé tette közbeszerzési iránymutatásait;
22. megjegyzi, hogy 2019 folyamán az ügynökség pénzügyi és beszerzési feladatait konszolidáló stratégiát dolgozott ki, és meghatározta az ügynökség számára legjobb finanszírozási és beszerzési működési modellt, amelyet 2020-ban fognak végrehajtani;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
23. elismeri az ügynökségnek az átláthatóság biztosítására, valamint az összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; aggodalommal állapítja meg, hogy az igazgatóság tagjainak önéletrajzát nem tették közzé az ügynökség honlapján; megállapítja továbbá, hogy az ügynökség nem minden igazgatótanácsi tagjának – az elfogadás napját feltüntető – érdekeltségi nyilatkozata van fent az ügynökség honlapján; felhívja az ügynökséget, hogy tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
Belső ellenőrzések
24. megjegyzi, hogy az ügynökség cselekvési tervet dolgoz ki a potenciálisan fejleszthető területek kezelésére, amelyek a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) a „Planning, Budgeting, Monitoring of Activities and Reporting in the BEREC Office” (Tervezés, költségvetés-tervezés, a tevékenységek nyomon követése és beszámolás a BEREC Hivatalnál)” című, 2019. évi ellenőrzési jelentésében szerepelnek; megjegyzi, hogy erre vonatkozóan az IAS négy ajánlást adott ki, amelyek egyike sem kritikus vagy nagyon fontos;
25. megjegyzi, hogy a belső ellenőrzési keretrendszert az igazgatótanács 2019. január 1-jétől kezdődő hatállyal fogadta el, és az a Bizottság belső ellenőrzési keretrendszerén alapul; megjegyzi, hogy 2020 első negyedévében értékelték a 2019-es jelentéstételi évre vonatkozó belső ellenőrzési keretrendszert, amely az adott évre vonatkozóan az összes belső ellenőrzési elem meglétét és megfelelő működését mutatta ki;
Egyéb
26. üdvözli az ügynökség kommunikációs és a közösségi médiában folytatott tevékenységeit, amelyek hozzájárulnak az ügynökséggel kapcsolatos ismeretek növeléséhez; megjegyzi, hogy az ügynökség új adatmegjelenítési eszközöket és frissített internetes publikációs részt dolgozott ki az információk vonzóbbá és hozzáférhetőbbé tétele érdekében; ösztönzi az ügynökséget, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját, kutatásait és tevékenységeit;
o o o
27. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/37/EK irányelve (2004. április 29.) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (kodifikált változat) (HL L 158., 2004.4.30., 50. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2156(DEC))
– tekintettel az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0053/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja létrehozásáról szóló, 1994. november 28-i 2965/94/EK tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 14. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0084/2021),
1. mentesítést ad az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja megbízott igazgatója számára a központ 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja megbízott igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2156(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0053/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja létrehozásáról szóló, 1994. november 28-i 2965/94/EK tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 14. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0084/2021),
1. jóváhagyja az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja megbízott igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2156(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0084/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (a továbbiakban: a központ) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 45 750 404 EUR volt, ami 2018-hoz képest 2,95%-os csökkenést jelent; mivel a központ költségvetésének 86,72%-a intézmények, más ügynökségek és szervek közvetlen hozzájárulásaiból származik;
B. mivel a Számvevőszék az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a központ éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megállapítja, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeképpen a költségvetés végrehajtási aránya 93,03%-os volt, ami az előző évhez képest 1,91%-os csökkenést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 85,11%-os volt, ami 2018-hoz képest 2,82%-os csökkenést jelent;
2. sürgeti a központot, hogy fogadjon el fenntartható üzleti modellt a „Study on the Translation Centre as the Linguistic Shared Service Provider for the EU Agencies and Bodies” (Tanulmány az uniós ügynökségek és szervek közös nyelvi szolgáltatójáról, a Fordítóközpontról) című külső tanulmány alapján kidolgozott kétéves átalakítási tervvel összhangban; megjegyzi, hogy a központ 2018-as költségvetési évre vonatkozó mentesítést követő jelentése szerint az átalakítási terv és az annak alapjául szolgáló projektek végrehajtását 2019-ben nyomon követték, és arról jelentést tettek; ösztönzi a központot, hogy maradéktalanul hajtsa végre azokat a fellépéseket, melyek segítenek az új üzleti modellt hozzáigazítani a technológiai fejlődéshez;
3. aggodalommal állapítja meg, hogy a központ nem készült el azzal a csalás elleni tervvel, amelyet 2018 végére kellett volna elkészítenie; megjegyzi, hogy a 2018. évi csalás elleni tervben nem véglegesített intézkedéseket hozzáadták a 2019–2020 közötti időszakra szóló csalás elleni tervben szereplő új intézkedéscsomaghoz, és a terveknek megfelelően 2020 végére lezárták; javasolja, hogy a központ tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elhalasztott intézkedésekről és azoknak a csalás kockázatára gyakorolt hatásáról, amelynek a központ ki lenne téve;
4. sajnálatosnak tartja, hogy néhány más ügynökség alapító rendelete nem követeli meg, hogy a központ szolgálatait vegyék igénybe, és emlékeztet, hogy alapító rendelete alapján a központ felel az uniós szervek, hivatalok és ügynökségek nyelvi szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeinek kielégítéséért;
5. megkérdőjelezi annak előnyös voltát, hogy az igazgatótanács 72 tagot számlál, mivel ez megnehezíti a döntéshozatalt;
6. hangsúlyozza, hogy fontos a többnyelvűség megőrzése és előmozdítása az Unió intézményeiben, szerveiben, hivatalaiban és ügynökségeiben, valamint, hogy valamennyi hivatalos nyelvet egyenlően kell kezelni; elismeri, hogy a központ fordítási szolgáltatásai felbecsülhetetlen mértékben hozzájárulnak az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek zökkenőmentes működéséhez, valamint ahhoz, hogy munkájuk az uniós polgárok számára átlátható és anyanyelvükön hozzáférhető legyen;
Teljesítmény
7. megjegyzi, hogy a központ még mindig elsősorban bemeneti és kimeneti mutatókat használ a tevékenységei eredményességének értékelésére szolgáló fő teljesítménymutatókként, és több mutatót alkalmaz költségvetési gazdálkodásának javítására; tudomásul veszi a központ programjainak és tevékenységeinek felülvizsgált előzetes értékelését és folyamatban lévő utólagos felülvizsgálatát; felkéri a központot, hogy fejlessze tovább a fő teljesítménymutatókat tevékenységei eredményének és hatásának értékelésére, annak érdekében, hogy minőségi tanácsot kapjon arra vonatkozóan, hogy miként lehet több hozzáadott értéket biztosítani a központ teljesítménye számára, és javítani a központ üzleti modelljét;
8. megjegyzi, hogy 309 047 oldallal a lefordított, módosított, szerkesztett és felülvizsgált dokumentumok száma 16,2%-kal csökkent 2018-hoz képest, amely rekordév volt, de emlékeztet arra, hogy ez a mennyiség 2,4%-kal volt magasabb az eredeti költségvetésben előrejelzettnél, és 8,3%-kal volt magasabb a 2019. évi módosított költségvetésben előrejelzettnél;
9. üdvözli, hogy a központ 2019–2020-ban fordítási minőségbiztosítási cselekvési tervet hajtott végre, amelynek célja az ügyfeleknek nyújtott nyelvi szolgáltatások minőségének és a központ működési hatékonyságának javítása;
10. megállapítja, hogy a központ az uniós ügynökségek közös nyelvi szolgáltatójaként definiálja magát, és alapvető feladatai nem fedik egymást más ügynökségek feladataival; megállapítja továbbá, hogy a központ az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel és az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel közösen alkalmazta a „Systal” elnevezésű megosztott elektronikus munkaerő-felvételi eszközt, az Ügynökségek Koordinációs Támogatási Hivatalán keresztül rendszeresen megosztotta ismereteit és tapasztalatait más uniós ügynökségekkel, valamint részt vett az uniós ügynökségek hálózatának ülésein és tevékenységeiben; javasolja, hogy a központ tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a „Systal”-ról, és aktívan törekedjen ezen eszköz más uniós ügynökségekkel való megosztott használatára; ösztönzi a központot, hogy az együttműködés, valamint az ismeretek és tapasztalatok megosztása terén folytassa a megkezdett utat;
11. üdvözli, hogy a központ kétéves átalakítási terve részeként megegyezett az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalával egy együttműködési programról, amely 5 informatikai projektet tartalmaz, amelyek nemcsak e két szervezet számára stratégiai jelentőségűek, hanem más uniós ügynökségek számára is előnyösek;
12. üdvözli a központ azon szándékát, hogy szinergiákat alakít ki más ügynökségekkel, például a „Systal” alkalmazása révén; felszólítja a központot, hogy a hatékonyság javítása érdekében (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság) folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel;
13. kiemeli, hogy a központ kibővítette ügyfélportfólióját azáltal, hogy együttműködési megállapodást írt alá az Európai Nagy Teljesítményű Számítástechnika Közös Vállalkozással, az Európai Munkaügyi Hatósággal és a Bizottság Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóságával;
14. emlékeztet, hogy fokozni kell a központ digitalizálását a belső működés és irányítás tekintetében, illetve az eljárások digitalizálásának felgyorsítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a központnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; hangsúlyozza azonban, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt adatok online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Személyzeti politika
15. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 93,26%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 141 ideiglenes és 52 tisztviselői álláshelyből (szemben a 2018. évi 189 engedélyezett álláshellyel) 48-at kinevezett tisztviselő és 132-t ideiglenes alkalmazott töltött be; megjegyzi, hogy ezen felül a központnál 2019-ben 23 szerződéses alkalmazott dolgozott;
16. elégedetten állapítja meg, hogy 2019-ben a vezetői álláshelyek tekintetében (60% férfi és 40% nő) és az igazgatótanácson belül (53% férfi és 47% nő) sikerült megfelelő nemek közötti egyensúlyt elérni; aggodalommal állapítja meg, hogy a központ teljes személyzetében a férfiak alulreprezentáltsága figyelhető meg (37% férfi és 63% nő); kéri a központot, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a személyzet körében;
17. tudomásul veszi, hogy a központ elfogadta a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát; megelégedettséggel nyugtázza, hogy 2019-ben a központ új iránymutatásokat fogadott el a vezetőképzés terén, amelyek a zaklatás megelőzéséről szóló képzést írnak elő valamennyi felső- és középvezető, osztályvezető, illetve a lehetséges jövőbeli vezetők számára;
18. ösztönzi a központot, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
19. aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a központ az informatikai szolgáltatásokra vonatkozóan egy olyan kétértelmű megfogalmazást tartalmazó szerződéseket írt alá informatikai vállalatokkal, amely lehetőséget ad egyértelműen meghatározott informatikai szolgáltatások nyújtása helyett ideiglenes munkavállalók kirendelésére („mise à disposition”), ami nem lenne összhangban az uniós szociális és foglalkoztatási szabályokkal; megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben a központ által e tekintetben teljesített kifizetések teljes összege 1 207 560 EUR-t tett ki; tudomásul veszi a központ válaszát, amely szerint ezt a gyakorlatot intézményközi keretszerződés keretében hajtják végre; megjegyzi, hogy e gyakorlat egyik esete ügyében jelenleg jogi eljárás zajlik a Bíróság előtt; javasolja, hogy a központ kövesse nyomon a folyamatban lévő bírósági ügyet, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az eredményről és a megfelelés érdekében tett intézkedésekről;
20. a Számvevőszék előző évi megállapításainak nyomon követése tekintetében megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a központ 2018 végéig bevezette ugyan az elektronikus számlázást, de még nem vezette be a Bizottság által létrehozott e-közbeszerzés és e-benyújtás eszközt, amely a közbeszerzési eljárásokban (e-közbeszerzés) részt vevő harmadik felekkel folytatott elektronikus információcserét szolgáló egységes megoldás bevezetését célozza; megjegyzi, hogy a központ 2019-ben bevezette az e-közbeszerzést, de az e-benyújtás elindítása a Covid19-válság miatt 2020-ban késedelmet szenvedett; felhívja a központot, hogy vezessen be minden eszközt, amely a közbeszerzési eljárások kezelésének javítására irányul, végrehajtásukról pedig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
21. aggodalommal állapítja meg, hogy igazgatótanácsának mérete miatt (körülbelül 130 tag és póttag) a központ úgy döntött, hogy csak az érdekeltségi nyilatkozatokat teszi közzé, az önéletrajzokat nem; hangsúlyozza, hogy más ügynökségek az igazgatótanács tagjainak önéletrajzát is közzéteszik, még azon testületek esetében is, amelyek mérete a központét is meghaladja; felhívja ezért a központot, hogy tegye közzé az igazgatótanács valamennyi tagjának önéletrajzát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről; megjegyzi, hogy az igazgató önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát közzétették a központ honlapján;
22. aggodalommal állapítja meg, hogy bár a központ finanszírozása nem díjakból történik, a központ az igazgatótanácsában képviselt ügyfeleitől kapott bevételektől függ (a központ megerősítette, hogy bevételeinek 99,2%-a ügyfeleitől fizetett díjakból származik), és hogy ezért fennáll az összeférhetetlenség kockázata a központ termékeinek árképzése tekintetében; megjegyzi, hogy a központ az ilyen összeférhetetlenség költségvetési következményeinek enyhítésére szolgáló intézkedésként költségvetési tartalékot tart fenn („árstabilitási tartalék”) annak érdekében, hogy előre nem látható események vagy a kereslet csökkenése esetén egyensúlyba tudja hozni a költségvetést; megjegyzi, hogy ez elsősorban visszamenőleges intézkedés, és arra ösztönzi a központot, hogy dolgozzon ki megelőző intézkedéseket is, biztosítva a tisztességes árképzés fenntartását a központ valamennyi ügyfele számára;
Belsőkontroll-rendszerek
23. megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) ellenőrzést végzett a központ új munkaszervezési rendszerére (eCdT), vagyis az ügyfelek fordítási kérelmeinek kezelésére szolgáló munkafolyamat-kezelő eszközre vonatkozóan, és arra a következtetésre jutott, hogy a fordítási folyamatra és az eCdT-re irányulóan a központ által létrehozott irányítási és belsőkontroll-rendszerek általában véve megfelelően megtervezettek, hatékonyak és eredményesek, ugyanakkor négy olyan fontos területet azonosítottak, ahol javításokat ajánlottak; megjegyzi, hogy a központ cselekvési tervet nyújtott be ezen ajánlások végrehajtására, amelyet a Belső Ellenőrzési Szolgálat az azonosított kockázatok csökkentésére megfelelőnek ítélt;
24. megjegyzi, hogy a belsőkontroll-standardok 2019. évi önértékelését követően megállapítást nyert, hogy a belsőkontroll-standardok jelen vannak és hatékonyak, de az igazgató arra a következtetésre jutott, hogy a hatékonyság javítása érdekében a kockázatkezelési folyamatot prioritásként kell kezelni, és megbízta a kockázatkezelésért és a belső kontroll koordinálásáért felelős tisztviselőt, hogy végezze el több dokumentum, például a belsőkontroll-stratégia, a bizalmas beosztásokra vonatkozó eljárás és a kockázatkezelési politika felülvizsgálatát vagy frissítését; megjegyzi, hogy a központ konszolidált éves tevékenységi jelentésében belsőkontroll-standardokat és belsőkontroll-elveket egyaránt alkalmaz az e területen végzett tevékenységeinek leírására; javasolja, hogy a központ vegye tudomásul a Bizottság 2017-ben bevezetett felülvizsgált belső ellenőrzési keretrendszerét, és hangolja össze konszolidált éves tevékenységi jelentésének szövegezését a belső ellenőrzési keretrendszerrel;
Egyéb megjegyzések
25. aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék „egyéb ügyként” ismertetett véleménye szerint a központ a végleges beszámolóban nem adott megfelelő tájékoztatást arról, hogy a Covid19-járvánnyal kapcsolatos intézkedések hogyan befolyásolják a központ folyó és tervezett műveleteit, habár ezek az információk a végleges beszámoló benyújtásának időpontjában észszerűen rendelkezésre álltak; kéri, hogy a központ értékelje e hatást, és az eredményeket ismertesse a költségvetési hatósággal;
26. megjegyzi, hogy a központ nem tapasztalt az (EU) 2016/679 rendeletben(14) meghatározott adatvédelmi incidenseket, és hogy a központ adatvédelmi tisztviselőjéhez nem érkezett panasz; megjegyzi azonban, hogy a központ az európai adatvédelmi biztos véleményének késedelmes kézhezvétele miatt 2019-ben nem tudta benyújtani az igazgatótanácsnak az (EU) 2016/679 rendelet 25. cikke szerinti határozatot, amelynek célja a beépített és alapértelmezett adatvédelem biztosítása volt; sürgeti a központot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el ezt a határozatot annak érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljen az (EU) 2016/679 rendeletnek;
27. üdvözli a központ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet hozzon létre, és üdvözli az ügynökség által a CO2-kibocsátásának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést;
28. üdvözli egyrészt a központ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ösztönözze az ingyenes tömegközlekedési rendszer használatát Luxemburgban, másrészt a központnak a biodiverzitás megőrzésére irányuló kezdeményezéseit;
o o o
29. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(15).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2157(DEC))
– tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0054/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 68. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0073/2021),
1. mentesítést ad az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2157(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0054/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 68. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0073/2021),
1. jóváhagyja az Európai Gyógyszerügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Gyógyszerügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2157(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0073/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Gyógyszerügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 346 762 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 2,66%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség egy díjakból finanszírozott ügynökség, és a 2019. évi bevételek 85,70%-a a gyógyszeripar által a nyújtott szolgáltatásokért kifizetett díjakból származott;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 98,56% volt, ami 2018-hoz képest 9,42%-os növekedést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 83,05% volt, ami 2018-hoz képest 9,41%-os növekedést jelent;
2. emlékeztet, hogy az ügynökség egy díjakból finanszírozott ügynökség, amely esetében a 2019. évi bevételek 85,70%-a a gyógyszeripar által fizetett díjakból, 14,29%-a az uniós költségvetésből, 0,01%-a pedig külső címzett bevételekből származott;
Teljesítmény
3. tudomásul veszi, hogy az ügynökség számos fő teljesítménymutatót alkalmaz, például operatív, az igazgatásra és az irányításra, valamint a kommunikációra és az érdekelt felekre vonatkozó mutatók ötvözetét, hogy így mérje munkaterhelését, munkaprogramjának végrehajtását, valamint az érdekelt felek elégedettségét annak érdekében, hogy értékelje a tevékenységei által nyújtott hozzáadott értéket; megállapítja továbbá, hogy az ügynökség költségvetés-tervezési és nyomonkövetési módszereket alkalmaz költségvetési gazdálkodásának javítására; felhívja az ügynökséget, hogy értékelje e fő teljesítménymutatók összetettségét és átláthatóságát, és szükség esetén alkalmazzon összevonásokat és egyszerűsítéseket;
4. megjegyzi, hogy az ügynökség a közös tudományos eredmények terén együttműködik más ügynökségekkel, valamint tudományos adatokat oszt meg; elismeri továbbá, hogy az ügynökségnek továbbra is hivatalos munkamegállapodása van az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal, az Európai Vegyianyag-ügynökséggel és a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjával, hogy kölcsönös konzultációt folytassanak a közös érdeklődésre számot tartó területeken; megállapítja, hogy az ügynökség más ügynökségekkel és különösen más hollandiai székhelyű ügynökségekkel közös közbeszerzésben vesz részt; megállapítja továbbá, hogy az ügynökség részt vett a Bizottság által kezelt közbeszerzési szolgáltatásokban is;
5. megállapítja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat kockázatértékelést végzett a 2020–2022 közötti időszakra vonatkozó ellenőrzési tervének elkészítéséhez;
6. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 726/2004/EK rendeletet még nem igazították a közös megközelítéshez; aggodalmát fejezi ki az ügynökség számára előírt értékelés gyakoriságának tízéves, hosszú periódusa miatt;
7. felszólítja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, ingatlankezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
8. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék kialakulása; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
9. megjegyzi, hogy a Számvevőszék „Az uniós ügynökségek jövője – A nagyobb rugalmasság és a szorosabb együttműködés lehetőségei” című, 22/2020. sz. különjelentése szerint az ügynökségnek javítania kell a Bizottsággal való együttműködését; felszólítja az ügynökséget és a Bizottságot, hogy számoljanak be a mentesítésért felelős hatóságnak az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
10. hangsúlyozza, hogy az ügynökség az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek értékelése és felügyelete révén kulcsfontosságú szerepet tölt be a közegészségügy és az állategészségügy védelme és előmozdítása területén;
11. kiemeli, hogy 2019-ben az ügynökség 81 (66 emberi és 15 állatgyógyászati felhasználásra szánt) új gyógyszer forgalombahozatali engedélyének kiadását javasolta, és hogy ezek az új gyógyszerek 35 (30 emberi és 5 állatgyógyászati felhasználásra szánt) új hatóanyagot tartalmaztak;
12. megállapítja, hogy az ügynökség alapvető tevékenységeinek biztosítása érdekében 2019. január 1-jén megkezdődött az üzletmenet-folytonossági terv 4. szakasza;
Személyzeti politika
13. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 98,65%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 591 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 591 engedélyezett álláshely volt) 583-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 199 szerződéses alkalmazott és 31 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
14. aggodalommal ismétli meg, hogy az ügynökség felső vezetői körében (19 férfi és 11 nő) és igazgatótanácsában (25 férfi és 13 nő) nem valósult meg a nemek közötti egyensúly; kéri az ügynökséget, hogy a jövőben biztosítson jobb egyensúlyt a nemek között; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
15. megjegyzi, hogy a 2018. évi nyomonkövetési jelentés és a Számvevőszék 2019. évi jelentése szerint az ügynökség még mindig nem hajtotta végre teljes mértékben a külső tanácsadók igénybevételére vonatkozó előző évi ajánlást; megjegyzi azonban, hogy az ügynökség elkötelezte magát amellett, hogy ezeket a tanácsadókat csak szükség esetén veszi igénybe teljesítési képességének növelése érdekében; kéri az ügynökségtől az ajánlás fennmaradó elemeinek végrehajtását;
16. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék 22/2020. számú különjelentése szerint az ügynökségnek nehézséget okoz a szükséges technikai szakértelemmel rendelkező személyzet felvétele, valamint hogy az álláshelyek és a nemzeti szakértők hiányának ellensúlyozása érdekében az ügynökség egyre inkább kiszervezi az alapvető feladatokat magánvállalkozóknak, akiktől később függő helyzetbe kerülhet; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a helyzetet, és bocsássa az ügynökség rendelkezésére a szükséges személyzet felvételéhez szükséges forrásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ügyről;
17. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 119 helyszíni tanácsadó nyújtott szolgáltatásokat az ügynökség helyiségeiben, akiket több szolgáltató, köztük más tagállamokbeli és néhány hollandiai székhelyű szolgáltató foglalkoztatott, és hogy az ügynökség nem tudta megerősíteni, hogy a székhelyén szolgáltatást nyújtó kölcsönzött munkaerő a 96/71/EK irányelv(14) és a 2014/67/EU irányelv(15) átültetéséről szóló holland jogszabályi rendelkezések szerint kiküldött munkavállalónak minősül-e; felszólítja az ügynökséget, hogy vizsgálja ki és oldja meg ezt a kérdést;
18. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a Londonból Amszterdamba való átköltözés megkönnyítése érdekében az ügynökség kiegészítő utazási támogatást nyújtott minden Amszterdamba költöző alkalmazottnak és háztartásuk tagjainak, személyenként 1 227 EUR összegben, amelyet a személyzeti szabályzat szerinti turistaosztályú jegy ára helyett első osztályú jegy árán alapuló átalányösszegként számítottak ki; megállapítja, hogy az ügynökség mind a személyzeti szabályzat szerinti, mind a rendkívüli utazási ellátmányt kifizette az ügynökségi személyzet 481 tagjának és 524 hozzátartozónak, ami összesen 1 263 305 EUR kifizetésnek felelt meg a személyzeti szabályzat szerint fizetendő 30 562 EUR helyett, és a rendkívüli utazási ellátmányra várhatóan elköltésre kerülő teljes összeg 1 477 743 EUR lesz;
19. tudomásul veszi a személyzet jóllétének javítása érdekében tett erőfeszítéseket, különös tekintettel a tanácsadási szolgáltatásokra, a sporttevékenységekre és a jólléti tanulási programra;
20. aggodalmát fejezi ki az ügynökség igazgatótanácsának nagy létszáma miatt, mert ez megnehezíti a döntéshozatalt és jelentős adminisztratív költségekkel jár;
21. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa egy olyan hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely megoldást nyújt a munka és a magánélet közötti egyensúly, az egész életen át tartó pályaorientáció és karrierfejlesztés, a nemek közötti egyensúly, a távmunka, a földrajzi egyensúly, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvétele és integrációja kérdéseire;
22. tudomásul veszi, hogy a ügynökség a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát fogadott el; tudomásul veszi, hogy 2019-ben a hivatalos eljárás keretében egy állítólagos zaklatási ügyről számoltak be és azt kivizsgálták;
23. elismeri az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének az ügynökség tevékenységeire gyakorolt hatását és az ebből eredő, 51,44 millió EUR összegű többletkiadást, amely magában foglalta az ügynökség Londonból Amszterdamba költöztetésével kapcsolatos személyzeti, iroda- és kialakítási költségeket; üdvözli, hogy a költözés végrehajtása során milyen jól sikerült fenntartani az ügynökség működésének színvonalát és folytonosságát;
Fenntarthatóság
24. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy környezetbarát munkahelyet hozzon létre, és üdvözli az ügynökség által a szénlábnyomának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést;
25. üdvözli, hogy az ügynökség által 2020 januárja óta használatba vett új épület rendkívül energiahatékony, és 100%-ban megújuló energiából (szélerőművekből és napelemekből) származó villamos energiával van ellátva;
26. felkéri az ügynökséget, hogy új székhelye tekintetében fordítson kellő figyelmet villamosenergia-forrásainak energiaszerkezetére, és ösztönözze a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia beszerzését, valamint fogadjon el minden lehetséges környezetbarát intézkedést és megoldást;
Közbeszerzés
27. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az e-benyújtási eszközt már sikeresen bevezették, és 2019 eleje óta használják és hogy az e-számlázási eszköz bevezetése folyamatban van; felhívja az ügynökséget, hogy nyújtson tájékoztatást a bevezetés állásáról;
28. megállapítja, hogy 2019-ben az ügynökség közbeszerzési eljárásokat folytatott az amszterdami állandó épülethez szükséges szerződésekre vonatkozóan, például egy új egészségügyi szolgáltató beszerzésére az új épületben;
29. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az ügynökség 2019-ben közbeszerzési eljárást indított, amely nyomtatók szállítására és az ügynökség új amszterdami székhelyén található árurakodó területek kezelésére terjedt ki, és hogy ezek a tételek nem kapcsolódtak ugyan egymáshoz, mégis egyazon pályázatba vonták össze őket, a becslések szerint összesen 6 200 000 EUR értékben, legfeljebb 6 éves időszakra; megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint erre a pályázatra csak két ajánlat érkezett; tudomásul veszi és támogatja a Számvevőszék azon álláspontját, hogy az ajánlatkérő szerveknek részekre kell bontaniuk a szerződéseket annak érdekében, hogy elősegítsék a széles körű versenyt és lehetővé tegyék az ajánlattevők számára a közbeszerzési eljárásokhoz való egyenlő hozzáférést;
30. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az ügynökség 2019-ben három vállalkozással kötött keretszerződést ideiglenes munkavállalók biztosítására, és hogy a szerződés összesített teljes értéke 15 450 000 EUR volt; megállapítja továbbá, hogy a kiírási feltételek szerint az ártényező súlya 40% volt, és hogy a kiírási feltételekben kikötötték, hogy ennek az elemnek magában kell foglalnia egy mindent tartalmazó és alkalmazandó óradíj-átváltási tényezőt az egyes személyzeti kategóriákban foglalkoztatott ideiglenes munkavállalók bruttó órabérére vonatkozóan; aggodalommal állapítja meg, hogy az ügynökség nem kért becslést a kölcsönzött munkavállalók bruttó személyzeti költségéről az egyes kért személyzeti kategóriákban, ami pedig lehetővé tette volna az ügynökség számára annak jobb értékelését, hogy a szolgáltató haszonkulcsa vagy bruttó nyeresége észszerű-e a hasonló szerződésekkel összevetve; kéri, hogy az ügynökség javítsa közbeszerzési és tervezési eljárásait, különös tekintettel az ideiglenes és külső személyzeti megoldásokra;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
31. elismeri az ügynökségnek az átláthatóság biztosítására, az összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; megállapítja, hogy 2019-ben nem érkezett belső bejelentés visszaélésről, azonban 20 külső bejelentés érkezett visszaélésekről; megállapítja, hogy 24 ügyet lezártak, ezek közül 2019-ben 13 ügyet nyitottak meg, a korábbi években pedig 11-et, hét ügy pedig még folyamatban van; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak ezen ügyek alakulásáról;
32. kéri az ügynökséget annak biztosítására, hogy az emberi erőforrásokért és az etikai iránymutatásokért felelős szervezeti egységek biztosítsák az összeférhetetlenségek megelőzésére és a visszaélést bejelentő személyek védelmére irányuló politikák végrehajtását;
33. hangsúlyozza, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnését követő és „forgóajtó-jelenség” típusú összeférhetetlenségi helyzetek az Unió számos szerve és ügynöksége számára közös problémát jelentenek;
34. felszólítja az ügynökséget, hogy hajtsa végre az európai ombudsmannak az Európai Bankhatóság azon döntésével kapcsolatos, 2168/2019/KR sz. határozatában foglalt ajánlásait, hogy jóváhagyja az ügyvezető igazgatója arra irányuló kérelmét, hogy elvállalhassa egy pénzügyi lobbicsoport vezérigazgatói megbízatását, különösen azáltal, hogy szükség esetén biztosítja annak lehetőségét, hogy a vezető beosztású alkalmazottak számára megtiltsa, hogy hivatali idejüket követően bizonyos álláshelyeket töltsenek be; határozzon meg kritériumokat arra vonatkozóan, hogy mely esetekben tiltja alkalmazottainak a magánszektorba való átszerződést; az ügynökség felsővezetői álláshelyeire pályázókat jelentkezéskor tájékoztassa e kritériumokról; és vezessen be belső eljárásokat annak érdekében, hogy amint egy alkalmazottja más munkahelyre távozik, a bizalmas információkhoz való hozzáférése azonnali hatállyal szűnjön meg;
35. megállapítja, hogy az ügynökség 2019-ben nem számolt be összeférhetetlenségről, és hogy az ügynökség közzétette igazgatótanácsi tagjainak és felső vezetésének összeférhetetlenségi nyilatkozatait; elégedetten nyugtázza, hogy az ügynökség közzéteszi az igazgatótanács tagjainak, a felső vezetés tagjainak, valamint külső és belső szakértőinek önéletrajzát;
36. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keretnek jelentős hátránya, hogy széttagolt és a meglévő rendelkezések között nincs koordináció; kiemeli, hogy ezeket a problémákat egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, amely biztosítja, hogy az összes uniós intézmény és ügynökség magas szintű etikai normák mentén működjön;
37. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendők, ezért további vizsgálatra van szükség;
Belső kontrollrendszerek
38. megállapítja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat találkozott az ügynökséggel, hogy kockázatértékelést végezzen, amely a 2020–2022 közötti időszakra vonatkozóan hároméves stratégiai belső ellenőrzési tervhez vezetett, és a Belső Ellenőrzési Szolgálat a következő három fő ellenőrzési témát választotta ki az elkövetkező évekre: „HR és etika”, „Informatikai irányítás és portfóliókezelés”, valamint „Az ügynökség bizottságai üléseinek irányítása”;
39. sajnálja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019-ben egyáltalán nem végzett ellenőrzéseket;
40. megállapítja, hogy 2019-ben az ügynökség ellenőrzési részlege az igazgatótanács által 2018 decemberében elfogadott éves ellenőrzési tervvel összhangban végzett ellenőrzési tevékenységeket és kapcsolódó feladatokat; megállapítja, hogy az ügynökség ellenőrzési részlege három ellenőrzést, egy jogszabályban előírt farmakovigilanciai ellenőrzést végzett és két tanácsadói tevékenységet ellenőrzött; megállapítja továbbá, hogy néhány 2019-re tervezett ellenőrzést elhalasztottak az ügynökség Hollandiába való áthelyezése miatt;
Egyéb megjegyzések
41. megállapítja, hogy a Számvevőszék figyelemfelhívó bekezdést adott ki az ügynökség előzetes beszámolójának 3.1.3. megjegyzésével kapcsolatban, amely az ügynökség korábbi londoni székhelyére vonatkozó, 2039-ig tartó bérleti szerződés bizonytalanságát írja le, mivel nincs az idő előtti megszüntetésre vonatkozó rendelkezés; megállapítja, hogy az ügynökség 2019. március 30-án Amszterdamba költözött; megállapítja továbbá, hogy 2019-ben az ügynökség megállapodott a bérbeadóval arról, hogy korábbi irodáit albérlőnek adja bérbe olyan feltételek mellett, amelyek megfelelnek a fő bérleti szerződés feltételeinek, és hogy az albérlet időtartama az ügynökség bérleti szerződésének 2039. évi lejártáig tart; a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy mivel az ügynökség továbbra is szerződő fele a bérleti szerződésnek, az ügynökség felelősségre vonható a bérleti szerződés alapján fennmaradó teljes összegért, amennyiben az albérlő nem teljesíti kötelezettségeit; megállapítja továbbá, hogy 2019. december 31-én az ügynökség által a bérleti szerződés lejártáig fizetendő bérleti díj, a kapcsolódó szolgáltatási díjak és a bérbeadói biztosítás teljes becsült összege 417 000 000 EUR;
42. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés figyelemfelhívó bekezdést tartalmaz a 2039-ig tartó bérleti szerződéssel kapcsolatban, amely nem rendelkezik idő előtti felmondásról; üdvözli, hogy az ügynökség 2019 júliusában megállapodást kötött a bérbeadójával, és 2019 júliusától az ügynökség bérleti szerződésének lejártáig sikerült albérlőre átruháznia a korábbi irodahelyiségeire vonatkozó bérleti jogát; aggodalommal állapítja meg, hogy mivel az ügynökség továbbra is szerződő fele a bérleti szerződésnek, felelősséget visel a szerződés alapján fennmaradó teljes összegért, amennyiben az albérlő nem teljesíti kötelezettségeit, ugyanakkor üdvözli, hogy sikerült megoldást találni a problémára;
43. tudomásul veszi, hogy az ügynökség nyomonkövetési jelentése szerint az ügynökség igazgatótanácsa támogatja a mentesítésért felelős hatóságnak az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével kapcsolatos kötelezettségeire, valamint a kereskedelmi tevékenységek harmadik országban történő végzésére vonatkozó észrevételeit; megállapítja továbbá, hogy az ügynökség számvevőszéki jelentésre adott válaszai szerint az ügynökség és igazgatótanácsa aggódik amiatt, hogy az ügynökségnek ahelyett, hogy erőfeszítéseit teljes mértékben a közegészség védelmére és előmozdítására irányuló küldetésére összpontosítaná, most egy harmadik országbeli kereskedelmi ingatlant kell kezelnie, ami emberi és pénzügyi erőforrásokat von el közegészségügyi feladataitól;
44. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítse a Covid19 elleni gyógyszerekkel és vakcinákkal kapcsolatos átláthatósági politikáit; megjegyzi, hogy a Covid19 elleni vakcina engedélyezési eljárásához gyors és átlátható eljárásra lesz szükség az ügynökségen belül; megjegyzi, hogy az ilyen vakcinák tekintetében különös figyelmet kell fordítani a klinikai vizsgálatokból származó adatok átláthatóságára; üdvözli az ügynökség azon döntését, hogy a forgalombahozatali engedély kiadását követő három napon belül közzéteszi a Covid19 elleni gyógyszerekről és vakcinákról szóló klinikai vizsgálati jelentéseket; ösztönzi az ügynökséget, hogy a forgalombahozatali engedély kiadása előtt, vagy ennek elmaradása esetén kellő időben tegye közzé a klinikai vizsgálatokból származó adatokat; felszólítja az ügynökséget, hogy kérje fel a klinikai vizsgálatok megbízóit, hogy klinikai vizsgálati protokolljaikat a forgalombahozatali engedély kiadása előtt hozzák nyilvánosságra;
45. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben(16) előírtaknak megfelelően bármiféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetők legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
46. tudomásul veszi az ügynökség kiberbiztonságának és adatvédelmének növelése érdekében tett erőfeszítéseket; aggodalmát fejezi ki azon közelmúltbeli médiabeszámolók miatt, melyek szerint hackerek érzékeny belső dokumentumokat loptak el az ügynökségtől és tettek közzé a dark weben, valamint azon beszámolók miatt, melyek szerint az ügynökség kibertámadásoknak volt kitéve; sürgeti az ügynökséget, hogy hozzon átfogó kiberbiztonsági intézkedéseket az ilyen incidensek jövőbeni elkerülése érdekében;
47. felszólítja az ügynökséget, hogy növelje tovább tevékenységei átláthatóságát; felszólítja az ügynökséget különösen arra, hogy a lehető leghamarabb indítsa újra az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekre vonatkozó klinikai adatok közzétételével kapcsolatos politikáját („0070. politika”), amelyet 2018 decemberében felfüggesztettek és mostanáig nem léptettek újra életbe;
48. aggodalommal állapítja meg, hogy az ügynökség még mindig nem engedélyezi a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, e-mailben benyújtott kérelmeket, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen kérelmek szokásos megválaszolási ideje több mint egy év; felhívja az ügynökséget, hogy mostantól fogva nyilvánosan határozzon meg egyértelmű határidőket az ilyen kérelmek megválaszolására, és tartsa be azokat;
49. emlékezteti az ügynökséget, hogy az 536/2014/EU rendeletet(17) sürgősen alkalmazni kell; emlékeztet, hogy ez csak a klinikai vizsgálatokra vonatkozó, teljeskörűen működő információs rendszer elindításával lehetséges, amit nem szabad tovább halasztani; felszólítja az ügynökséget, hogy a klinikai vizsgálatokra vonatkozó információs rendszerbe építsen be egy teljes mértékben nyilvános nyomonkövetési eredménytáblát, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára az illetékes nemzeti hatóságok és a klinikai vizsgálatok megbízói teljesítményének nyomon követését és összehasonlítását, beleértve különböző kötelezettségeik időben történő teljesítését is;
o o o
50. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(18).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HUpdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HUpdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HUpdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HUpdf.
Az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről (HL L 18., 1997.1.21., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/67/EU irányelve (2014. május 15.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról (HL L 159., 2014.5.28., 11. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 536/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) (2019. december 12. előtt: Eurojust) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2158(DEC))
– tekintettel az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének (Eurojust) a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló számvevőszéki jelentésre, az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0055/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatra(4) és különösen annak 36. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (Eurojust) és a 2002/187/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1727 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 63. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0101/2021),
1. mentesítést ad az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének (Eurojust) adminisztratív igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) adminisztratív igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) (2019. december 12. előtt: Eurojust) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2158(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének (Eurojust) a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló számvevőszéki jelentésre, az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0055/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatra(11) és különösen annak 36. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (Eurojust) és a 2002/187/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1727 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 63. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0101/2021),
1. jóváhagyja az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) adminisztratív igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) (2019. december 12. előtt: Eurojust) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2158(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0101/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(15) szerint az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 38 954 265 EUR volt, ami 2018-hoz képest 0,90%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség költségvetése szinte kizárólag az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetés és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 99,88%-os szintet ért el, ami 2018-hoz képest 0,05%-os, csekély mértékű csökkenést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 90,61%-os volt, ami 2018-hoz képest 3,70%-os emelkedést jelent;
2. megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség költségvetése 38 100 000 EUR volt, ami 3 000 000 EUR-val kevesebb, mint az ügynökség által 2019-re kért összeg; megállapítja, hogy következésképpen az ügynökség költségvetés-módosítási kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz az ideiglenes és szerződéses alkalmazottak fizetése terén mutatkozó hiány kezelésére; megjegyzi, hogy a Bizottság 2019 októberében 777 000 EUR átcsoportosítását hagyta jóvá az ügynökség számára; kiemeli, hogy a kérelem elbírálásáig enyhítő intézkedéseket vezettek be, ami számos tevékenységet késleltetett; felhívja a Bizottságot, hogy az éves költségvetési előirányzatokról hozott jövőbeli döntések előtt folytasson gyakrabban megbeszéléseket az ügynökséggel;
Teljesítmény
3. megállapítja, hogy az ügynökség bizonyos eszközöket, többek között fő teljesítménymutatókat használ a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és egyéb eszközöket – például az ügynökségre való hivatkozások számának növekedése uniós dokumentumokban, az uniós intézmények által elfogadott uniós jogszabálytervezetekhez való írásbeli hivatalos és nem hivatalos hozzájárulások százalékos aránya, valamint a költségvetés végrehajtása – költségvetési gazdálkodásának javítására; megjegyzi, hogy az ügynökség a 2019. évi éves munkaprogramban 90 fő teljesítménymutatót határozott meg, ami a 2018. évi éves munkaprogramban meghatározott fő teljesítménymutatókhoz képest 24%-os csökkenést jelent; megjegyzi, hogy a releváns, mérhető és értékelhető 65 fő teljesítménymutató teljesítési aránya 71% volt, és hogy a fennmaradó 29%-ot az ügynökség által nem befolyásolható okok miatt nem sikerült elérni, ezért a jövőbeli éves munkaprogramokban újraértékelik e fő teljesítménymutatók használatát;
4. emlékezteti az ügynökséget arra, hogy rendszeresen vizsgálja felül és tegye naprakésszé teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatóit az ügynökség hatékony uniós szintű hozzájárulásának és szakértelmének biztosítása érdekében; ösztönzi az ügynökséget, hogy gondosan elemezze az ilyen felülvizsgálatok eredményeit, és használja fel azokat stratégiájuk és tevékenységtervezésük javítására;
5. megjegyzi, hogy 2019. december 12-én az ügynökség hivatalosan az Európai Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) lett azzal, hogy az (EU) 2018/1727 rendeletet alkalmazza új jogalapjaként; elismeréssel veszi tudomásul, hogy 2019 folyamán az ügynökség biztosította az új jogi keret által okozott valamennyi jelentős változás időben történő végrehajtását;
6. megjegyzi, hogy az ügynökség átszervezésének II. szakasza 2019 januárjában lezárult, és hogy 2019 folyamán az ügynökség megszilárdította az új struktúrát azáltal, hogy képzést biztosított a személyzet számára új feladataikról, valamint műhelymegbeszéléseket tartott, hogy segítse az új egységeket küldetésnyilatkozataik meghatározásában;
7. hangsúlyozza az ügynökség fontos szerepét abban, hogy segítse a tagállamok illetékes hatóságait a határokon átnyúló súlyos és szervezett bűnözéssel kapcsolatos büntetőeljárások lefolytatásában;
8. kiemeli, hogy 2019-ben 7 804 határokon átnyúló bűnügyi nyomozásban igényeltek segítséget az ügynökségtől, ami 2018-hoz képest 17%-os növekedést jelent, és e nyomozások közül 3 892 eset 2019-ben indult új ügy, ami 2018-hoz képest 9%-os növekedést jelent; emlékeztet arra, hogy az ügynökség konkrét ügyei esetében a munkateher az évek során jelentős mértékben nőtt, nemcsak a számok, hanem az összetettség tekintetében is, és hogy ez a növekedés várhatóan az elkövetkező években is folytatódni fog; hangsúlyozza, hogy az ügynökség alapvető szerepet játszik az Unió biztonságának garantálásában, és hogy költségvetésének igazodnia kell feladataihoz és prioritásaihoz annak érdekében, hogy teljesíteni tudja megbízatását; megjegyzi, hogy a 2020. évi költségvetésre vonatkozó első bizottsági javaslatban előirányzottak jelentősen elmaradtak az ügynökség előre jelzett szükségleteitől; támogatja az ügynökség azon kérését, hogy megkapja a biztonság garantálása terén kapott megbízatásának teljesítéséhez szükséges erőforrásokat;
9. kiemeli, hogy az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt az ügynökség által támogatott ügyek száma, és hangsúlyozza, hogy a közelmúltban az ügynökséghez utalt ügyek egyre bonyolultabbak, és hosszabb időn keresztül igényelnek támogatást; kiemeli, hogy 2019-ben az ügynökség keretében együttműködő nemzeti igazságügyi és bűnüldöző hatóságok 2,7 milliárd EUR értékű tiltott kábítószer-kereskedelmet számoltak fel, és mintegy 2 milliárd EUR értékű, bűncselekményből származó vagyoni eszközt foglaltak le, illetve fagyasztottak be; kiemeli, hogy a 2019 végén hatályba lépett új, megerősített megbízatás miatt a munkateher várhatóan tovább fog nőni(16); kiemeli, hogy a koordinációs központok száma 2019-ben 17-ről 20-ra nőtt (+19%), ami bizonyítja ezen operatív eszköz népszerűségét és hasznosságát; hangsúlyozza, hogy az ügynökség alapvető szerepet játszik a nemzeti igazságügyi hatóságok munkájának támogatásában és koordinálásában a nemzetközi bűncselekmények kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása terén;
10. megállapítja, hogy az ügynökség továbbra is szoros operatív együttműködést folytat a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségével (Europol) és más bel- és igazságügyi partnerekkel, valamint harmadik országokkal; megjegyzi, hogy az ügynökség az Európai Csalás Elleni Hivatallal és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalával is együttműködött folyamatban lévő ügyekben; megjegyzi, hogy az ügynökség az Europollal és az Európai Gyógyszerügynökséggel közös közbeszerzési eljárásokban is részt vett; üdvözli, hogy az ügynökség az Európai Ügyészség működésének elindulását megelőzően megkezdte az újonnan létrehozott Európai Ügyészséggel való kapcsolat megvalósítására irányuló előkészítő munkát;
11. felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében továbbra is fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel a humánerőforrás-gazdálkodás, az épületkezelés, az informatikai szolgáltatások és a biztonság területén;
Személyzeti politika
12. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 98,08%-os szintet ért el: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 208 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 209 engedélyezett álláshely volt) 204-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 17 szerződéses alkalmazott és teljes munkaidős egyenértékben számítva – a 21-ből – 16,5 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
13. aggodalommal állapítja meg, hogy a testületben 2019-ben nem teljesült a nemek közötti egyensúly (17 férfi és 10 nő); kéri a tagállamokat, hogy az ügynökség testülete tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
14. tudomásul veszi az ügynökség már meglévő intézkedéseit és jelenleg zajló erőfeszítéseit a zaklatás megelőzése érdekében; megjegyzi, hogy 2019 folyamán 12 alkalmazott fordult bizalmi tanácsadóhoz, ami két nem hivatalos eljárás megindításához vezetett; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség két állítólagos zaklatási ügyről számolt be, amelyek vizsgálata a bizalmi tanácsadók előzetes bevonása nélkül zajlott, és hogy a vizsgálatnak 2020-ban kellett lezárulnia; felszólítja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a vizsgálat megállapításairól;
15. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és kultúrát alakítson ki a fogyatékossággal élő személyek érdekében tett intézkedések révén; kéri az ügynökséget annak felmérésére, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az esélyegyenlőség elveinek további erősítésére és figyelembevételére a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, és hogy hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra, valamint épületeinek lehetséges észszerű felújítására és átalakítására a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek számára biztosított akadálymentesség és a megfelelő irodai eszközök tekintetében;
16. üdvözli az azzal kapcsolatos korábbi számvevőszéki észrevétel nyomán tett intézkedés lezárását, hogy az álláshirdetéseket nemcsak az ügynökség honlapján és a közösségi médiában kell közzétenni, hanem az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján is;
17. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrálására irányul;
Közbeszerzés
18. a Számvevőszék előző évi megállapításainak nyomon követése tekintetében megjegyzi, hogy az ügynökség a tárgyalásos közbeszerzési eljárás során hirdetmény előzetes közzététele nélkül írt alá informatikai keretszerződést egy olyan vállalattal, amely ugyanazt a szolgáltatást egy korábbi keretszerződés alapján nyújtotta; megállapítja, hogy az említett keretszerződés alapján teljesített valamennyi kifizetés és az összes kapcsolódó egyedi szerződés szabálytalan, és hogy az egyszerűsített eljárás csak különleges körülmények között fogadható el, amit az ügynökség nem támasztott alá; tudomásul veszi az ügynökség korábbi válaszát, amely szerint a tárgyalásos eljárásra az (EU) 2015/2462 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(17) alkalmazási szabályai 134. cikkének f) pontja alapján került sor, amely lehetővé teszi ezen eljárás alkalmazását abban az esetben, ha a szolgáltatóváltás összeegyeztethetetlenséget vagy aránytalan műszaki nehézségeket eredményezne a működésben és a karbantartásban, és így ezt a megoldást találták a leginkább költséghatékonynak; megjegyzi azonban, hogy az ügynökség elismerte, hogy a szerződés alátámasztó dokumentációja nem megfelelő mértékben alapozta meg az eljárás alkalmazását, és elkötelezett amellett, hogy a jövőben az ilyen eljárásokat megfelelően megindokolja; felhívja az ügynökséget, hogy biztosítsa a közbeszerzési szabályok teljes körű betartását, és tegyen intézkedéseket a Számvevőszék függőben lévő észrevételeinek megfelelően;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
19. elismeri az ügynökségnek az átláthatóság biztosítására, valamint az összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos törekvéseit; megjegyzi, hogy az igazgatótanács elfogadta az ügynökség csalás elleni frissített stratégiájáról szóló, 2020. június 15-i 2020-07. sz. határozatot, amely hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet az ügynökség etikára, és különösen az összeférhetetlenségre vonatkozó belső szabályaira; megjegyzi, hogy az ügynökség visszaélések bejelentésére vonatkozó iránymutatásait az ügynökség testülete 2019 januárjában módosította, és hogy ezen iránymutatások felülvizsgálata folyamatban van, és befejezése 2020-ra volt várható; megjegyzi, hogy a testület és az igazgatótanács tagjaira vonatkozó etikai kódexet a testület 2020. december 15-i 2020-09. számú határozatával fogadták el;
20. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2021. február végén az igazgatótanács tagjai, az ügynökség elnöksége és az adminisztratív igazgató önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát még mindig nem tették közzé az ügynökség honlapján, annak ellenére, hogy bejelentették, hogy az érdekeltségi nyilatkozatok 2021. február 15-től online elérhetők lesznek; felhívja az ügynökséget, hogy tegye közzé az önéletrajzokat és az érdekeltségi nyilatkozatokat, és tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
21. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret jelentős hiányosságokkal küzd széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva a valamennyi uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
22. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további vizsgálatra van szükség;
Belsőkontroll-rendszerek
23. megjegyzi, hogy az ügynökség 2019. december 10-i 2019-16. sz. testületi határozatával elfogadta az ügynökség felülvizsgált belsőkontroll-keretét; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség elvégezte belsőkontroll-standardjai végrehajtásának értékelését, és az eredmények tartalmaztak a feltárt hiányosságokra vonatkozó belső ajánlásokat, amelyeket figyelembe vettek a belső kontrollok 2019. évi helyzetének értékelése során;
24. megállapítja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) az Europollal folytatott együttműködés ellenőrzése alapján hét ajánlást adott ki, amelyek közül egyik sem minősült kritikusnak, és hogy az ügynökség az ajánlások végrehajtására vonatkozó cselekvési tervet 2019 júliusában nyújtotta be az IAS-nek, és azt negyedévente nyomon követték; megjegyzi, hogy az ügynökség a Belső Ellenőrzési Szolgálattól a tevékenységalapú irányítás ellenőrzése tekintetében kapott két ajánlást még nem zárt le; megjegyzi, hogy az ügynökség frissített információkat nyújtott be az IAS-nek az elért eredményekről, a 9 függőben lévő ajánlásból 8-at végrehajtottnak és a Belső Ellenőrzési Szolgálat által történő értékelésre és végleges lezárásra késznek minősítve; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért haladásról;
Környezeti gazdálkodás
25. elismeréssel veszi tudomásul, hogy az ügynökség épülete megkapta a „nagyon jó” fenntarthatósági védjegyet, és az ügynökség nyomon követi az energia- és vízfogyasztás alakulását a gyakorlatok kiigazítása és a fogyasztás csökkentése céljából; üdvözli, hogy ezen túlmenően az ügynökség újrahasznosítja az újrafelhasználható cikkeket és irodai eszközöket, és támogatja a papírt helyettesítő elektronikus eszközök használatát;
Egyéb megjegyzések
26. megjegyzi, hogy az Egyesült Királysággal a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépését követően folytatott együttműködés tekintetében az ügynökség nyomon követte a tárgyalásokat, és azonosította az érintett területeket és a lehetséges forgatókönyveket; megjegyzi, hogy az ügynökség által vizsgált ügyekben az ötödik leggyakrabban érintett ország az Egyesült Királyság volt;
27. ösztönzi az ügynökséget, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett tevékenységeit;
28. üdvözli az ügynökség új eljárási szabályzatát, új adatvédelmi szabályait, a Bizottsággal való szorosabb együttműködést, a harmadik államokat és nemzetközi szervezeteket meghatározó stratégiát, a Dániával kötött együttműködési megállapodást, az igazgatótanács létrehozását, az ügynökség és az Európai Ügyészség közötti hatékony együttműködés megvalósítását előkészítő munkát, valamint a költségvetési tervezés ütemezésének és eredményeinek összehangolását;
29. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizációját a belső műveletek és az irányítási eljárások tekintetében, és hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben annak érdekében, hogy mindenáron elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
o o o
30. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(18).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1727 rendelete (2018. november 14.) a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról, valamint a 2002/187/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 138. o.).
A Bizottság (EU) 2015/2462 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. október 30.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról (HL L 342., 2015.12.29., 7. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Képzési Alapítvány 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2159(DEC))
– tekintettel az Európai Képzési Alapítvány 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az alapítvány számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0056/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Képzési Alapítvány létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1339/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 17. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0089/2021),
1. mentesítést ad az Európai Képzési Alapítvány igazgatója számára az alapítvány 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Képzési Alapítvány igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Képzési Alapítvány 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2159(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Képzési Alapítvány 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az alapítvány számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0056/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Képzési Alapítvány létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1339/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 17. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0089/2021),
1. jóváhagyja az Európai Képzési Alapítvány 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Képzési Alapítvány igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Képzési Alapítvány 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2159(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Képzési Alapítvány 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0089/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Képzési Alapítvány (a továbbiakban: az alapítvány) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 20 546 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 2,00%-os növekedést jelent; mivel az alapítvány költségvetése teljes mértékben az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az alapítvány 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az alapítvány éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elégedetten állapítja meg, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 99,96% volt, ami 2018-hoz képest 0,03%-os, csekély mértékű növekedést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 95,91% volt, ami az előző évhez képest 2,16%-os csökkenést jelent;
Teljesítmény
2. megállapítja, hogy az alapítvány fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és más intézkedéseket – mint például az érdekelt felek bevonása, az országpolitika fejlesztése és az időben történő kifizetések – költségvetési gazdálkodásának javítására;
3. emlékezteti az alapítványt arra, hogy rendszeresen vizsgálja felül és tegye naprakésszé teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatóit annak biztosítása érdekében, hogy az alapítvány hatékony uniós szintű hozzájárulást és szakértelmet biztosítson; ösztönzi az alapítványt, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat stratégiája és tevékenységei tervezésének javítására;
4. üdvözli az alapítvány munkáját a szakképzés reformjának támogatása terén az Unió szomszédos országaiban, a bővítési országokban és a közép-ázsiai országokban azáltal, hogy segíti a Bizottságot a különböző szakképzési programok végrehajtásában; üdvözli különösen az alapítvány „A vállalkozásfejlesztéshez szükséges készségek” elnevezésű kezdeményezését, amely a készségek kiigazításának és javításának szükségességét célozza meg, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy reagáljanak a – többek között a Covid19-világjárványból eredő – kihívásokra és kezeljék azokat, és hozzájáruljanak a zöldebb, befogadóbb és innovatívabb társadalmakhoz, valamint azt, hogy a társadalmi befogadás oktatás és tanulás révén történő elérésére összpontosít, és üdvözli különösen a képzésről és a nők vállalkozói készségének támogatásáról szóló munkadokumentumát, amely összhangban áll a 2021 és 2025 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervvel , amelyet a 2020. november 25-i közös bizottsági közlemény határoz meg;
5. nagyra értékeli, hogy az alapítvány az egyetlen olyan uniós ügynökség, amely megbízatással rendelkezik arra, hogy az Unió partnerországaiban az EU-n kívül támogassa az EU külső fellépéseit az oktatás, a szakképzés, a készségek, a munkaerőpiaci rendszerek és a humántőke-fejlesztés terén az említett országok polgárai foglalkoztathatóságának és foglalkoztatási kilátásainak javítása céljából; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani, melyek lehetővé teszik az alapítvány számára, hogy továbbra is igen magas teljesítési arány mellett hajtsa végre munkaprogramját;
6. megállapítja, hogy a 85%-os határidőn belüli teljesítési aránnyal az alapítvány 91%-os tevékenység-teljesítési arányt ért el, továbbá hogy 15-ből 14 fő teljesítménymutatónál elérte a kitűzött célokat;
7. megállapítja, hogy 2019-ben az igazgatótanács olyan jövőképet felvázoló új stratégiát fogadott el, amely maximalizálja az alapítvány ismereteinek és tapasztalatainak kihasználását az Unió külkapcsolati politikái keretében a humántőke fejlesztésének javítása érdekében, különös tekintettel az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének és az Unió külkapcsolati prioritásainak megvalósítására;
8. üdvözli a jó együttműködést az Európai Szakképzés-fejlesztési Központtal (Cedefop), az Európai Alapítvánnyal az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) és az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséggel (EU-OSHA); ösztönzi az alapítványt, hogy a hatékonyság javítását szem előtt tartva folytassa a szélesebb körű együttműködést és tevékenyen keresse ennek lehetőségeit annak érdekében, hogy a többi uniós ügynökséggel szinergiák alakuljanak ki és megvalósuljon a tudásmegosztás és a bevált gyakorlatok cseréje (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
9. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az alapítvány digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az alapítványnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Személyzeti politika
10. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 100%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 86 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 86 engedélyezett álláshely volt) 86-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja továbbá, hogy 2019-ben 41 szerződéses alkalmazott dolgozott az alapítványnál, és hogy nem volt kirendelt nemzeti szakértő;
11. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az alapítvány beszámolója szerint majdnem elérték a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetők körében (3 férfi és 2 nő) és az igazgatótanácsban (13 férfi és 15 nő);
12. üdvözli, hogy az alapítványnak számos zaklatásellenes intézkedése van, és hogy az alapítvány 2019-ben új politikát fogadott el a személyzet méltóságának védelmére;
13. sürgeti az alapítványt, hogy javítsa személyzete földrajzi egyensúlyát, többek között a középvezetők és a felső vezetők szintjén annak érdekében, hogy valamennyi tagállam állampolgárai megfelelően képviselve legyenek, tükrözve az Unió sokszínűségét, ahogy azt a tisztviselők személyzeti szabályzatának 27. cikke kimondja;
14. ösztönzi az alapítványt, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
15. tudomásul veszi az alapítványnak az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; elégedetten veszi tudomásul, hogy az igazgatótanács és a felső vezetés tagjainak érdekeltségi nyilatkozatai és önéletrajzai elérhetők az alapítvány honlapján; megállapítja, hogy az alapítvány egy 2019-es kiválasztási eljárás során potenciális összeférhetetlenséget állapított meg, és hogy az igazgató úgy határozott, hogy ennek megfelelően módosítja a felvételi bizottság összetételét; megállapítja, hogy az alapítványnak egy folyamatban lévő visszaélés-bejelentési ügye van, és hogy az ebből következő intézkedésekre fegyelmi eljárás keretében kerül sor; felhívja az alapítványt, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért haladásról;
16. tudomásul veszi az alapítvány tevékenységeinek átláthatóbbá tétele érdekében tett további lépéseket, mégpedig azt, hogy tájékoztatást nyújtanak az alapítvány munkatársai és a külső érdekelt felek közötti találkozókról, nevezetesen az igazgató szervezetekkel és önfoglalkoztató személyekkel tartott találkozóiról, valamint azt is, hogy ez a tájékoztatás elérhető az alapítvány honlapján;
Közbeszerzés
17. elégedett azzal, hogy az alapítvány intézkedett a mentesítésért felelős hatóság által a 2018. évi mentesítési eljárás keretében tett legtöbb észrevétel kapcsán, de felhívja a figyelmet arra, hogy még mindig lépéseket kell tennie az odaítélési kritériumokban szereplő, nem versenyképes árösszetevőkre vonatkozó számvevőszéki észrevételek megválaszolása érdekében; megállapítja, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy az a közbeszerzési eljárás, amelynek révén öt ideiglenes munkavállaló dolgozott az alapítványnál, a legjobb ár-érték arányt biztosító szerződés odaítéléséhez vezetett volna; támogatja a Számvevőszék azon észrevételét, hogy az alapítványnak olyan odaítélési kritériumokat kellene alkalmaznia, amelyek a versenyképes árösszetevőkre összpontosítanak; válasza alapján tudomásul veszi, hogy az alapítvány teljes mértékben elismeri a problémát, és célul tűzi ki, hogy a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó következő közbeszerzési eljárás versenyalapú árösszetevőket tartalmazzon az odaítélési szempontok között;
Belső kontrollrendszerek
18. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) 2019-ben „Humánerőforrás-menedzsment és etika az Európai Képzési Alapítványnál” című ellenőrzése eredményeként egy nagyon fontos és öt fontos ajánlást adott ki; megállapítja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2020 februárjában és 2020 szeptemberében két ajánlást hivatalosan lezárt; e tekintetben megállapítja, hogy az alapítvány végrehajtott egy „nagyon fontos” minősítésű ajánlást és intézkedéseket hajtott végre a fennmaradó ajánlások kezelésére a Belső Ellenőrzési Szolgálat felülvizsgálatára és hivatalos lezárására várva;
19. megállapítja, hogy 2018 volt az alapítvány belső kontrollra vonatkozó elvei végrehajtásának első teljes éve; megállapítja, hogy a belső kontrollra vonatkozó elvek 2019-es éves értékelésének eredményei pozitívak voltak, és a 17 elv közül 16-ot értékeltek jól működőként vagy csak kisebb javításra szorulóként; felhívja az alapítványt, hogy továbbra is tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a helyzet javítása érdekében tett intézkedésekről;
20. a Parlament 2018. évi mentesítéssel kapcsolatos megjegyzéseit nyomon követő intézkedések tekintetében megjegyzi, hogy a Bizottság Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának (DG EMPL) hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek, azaz az alapítvány, a Cedefop, az Eurofound és az EU-OSHA külső értékelésére 2018-ban került sor a Bizottság nevében, tekintettel azok relevanciájára, eredményességére, hatékonyságára, koherenciájára és uniós szintű hozzáadott értékére, és arra a következtetésre jutott, hogy az alapítványon belüli kockázatkezelési megközelítés összhangban áll más ügynökségekéivel, és lehetővé teszi a lehetséges kockázatok átfogó és következetes ellenőrzését; megjegyzi, hogy a folyamatban lévő fellépéseket a tervek szerint 2021 márciusára zárják le; felhívja az alapítványt, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért haladásról;
21. megállapítja, hogy az alapítvány növelte a különböző médiacsatornákon a nagyközönséget célzó közösségimédia-jelenlétet, és új tudásmegosztó platformot is bevezetett, amely segít megvalósítani azt a stratégiai célkitűzést, hogy a fejlődő és az átalakulóban lévő országokban a készség- és foglalkoztatáspolitikák globális tudásközpontjává váljon; emlékeztet annak fontosságára, hogy a munka ismertebbé tétele érdekében továbbra is nagyobb láthatóságot biztosítsanak a médiában, az interneten és a közösségi médiában;
22. tudomásul veszi, hogy a Foglalkoztatási Főigazgatóság hatáskörébe tartozó uniós ügynökségek átfogó értékelése számos ajánlást fogalmazott meg az egyes ügynökségek számára, de egyik sem javasolt jogalkotási változtatásokat, sem az ügynökségek összevonását vagy közös székhelyet;
o o o
23. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(14).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2160(DEC))
– tekintettel az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0057/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 19. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0099/2021),
1. mentesítést ad az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2160(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre, az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0057/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 19. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0099/2021),
1. jóváhagyja az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2160(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0099/2021),
A. mivel a bevételi és kiadási kimutatás(13) szerint az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 96 792 026,82 EUR volt, ami 2018-hoz képest 9,35 %-os csökkenést jelent; mivel az ügynökség költségvetése teljes mértékben az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel állapítja meg, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési törekvések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 99,22 % volt, ami 2018-hoz képest enyhe, 0,20%-os növekedést jelent, és hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 96,44 % volt, ami 3,60 %-os növekedést jelent;
2. tudomásul veszi, hogy az ügynökség pénzügyi szabályzatot fogadott el; üdvözli az összeférhetetlenségre vonatkozó új rendelkezéseket, amelyek kötelezettségvállalási és titoktartási nyilatkozatok évenkénti közzétételét írják elő;
3. tudomásul veszi a számvevőszéki jelentésben szereplő, a határidő szerinti kifizetésekre vonatkozó észrevételt, valamint azt, hogy 2019-ben az ügynökség az esetek 18 %-ában késedelmi kamatot fizetett; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék hasonló vagy nagyobb késedelmeket tapasztalt 2018-ban, 2017-ben és 2016-ban; megjegyzi, hogy a legtöbb késedelmes kifizetés a munkaértekezletek résztvevői utazási költségeinek visszatérítését érintette annak ellenére, hogy az ügynökség erőfeszítéseket tett a visszatérítések terén fennálló elmaradás csökkentésére; tudomásul veszi az ügynökség válaszát a Számvevőszék megállapítására; megismétli, hogy foglalkozni kell a késedelmes fizetések ügyével, és csökkenteni kell a Számvevőszék által leírt pénzügyi és reputációs kockázatot; felhívja az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a késedelmes kifizetések tekintetében tett lépések eredményéről; kiemeli azonban az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ilyen munkaértekezletek révén folyamatos technikai segítséget nyújtson a nemzeti tengerészeti szervezeteknek és más érdekelt feleknek; felkéri az ügynökséget, hogy dolgozzon ki új távoli és online tanulási modulokat az egészségügyi helyzethez való alkalmazkodás és a költségek csökkentése érdekében;
Teljesítmény
4. megállapítja, hogy az ügynökség az igazgatási tanács novemberben tartott 56. ülésén fogadta el az EMSA 2020–2024 közötti időszakra szóló ötéves stratégiáját; üdvözli, hogy a stratégia foglalkozik a tengerészeti ágazat előtt álló kihívásokkal és lehetőségekkel, például a szennyezőanyag-mentességgel, a fenntarthatósággal, a digitalizációval, az adatcserével, a biztonsággal és védelemmel, a szabálykövetéssel és a hatékony jogérvényesítéssel, és hogy hozzá fog járulni az Ursula von der Leyen vezette Bizottság kiemelt céljaihoz;
5. megállapítja, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókat alkalmaz éves munkaprogramja végrehajtásának mérésére; megjegyzi, hogy az ügynökség időszakos értékelése a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték mérésének fő eszköze;
6. üdvözli az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségével kötött, pilóta nélküli/távirányított légi járművekkel kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó igazgatási megállapodást;
7. örömmel veszi tudomásul, hogy az ügynökség, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) közötti háromoldalú munkamegállapodás 2017 óta sikeresen működik; úgy véli, hogy ez a megállapodás az uniós ügynökségek közötti szinergia egyik példája, amelynek inspiráló forrásként kell szolgálnia más ügynökségek számára más területeken;
8. megállapítja, hogy az ügynökség szorosan együttműködik egyéb uniós ügynökségekkel, például az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel és a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjával; határozottan ösztönzi az ügynökséget, hogy közös tengerfelügyeleti szolgáltatások, valamint információ- és kapacitásmegosztás révén aktívan törekedjen további, mélyebb és szélesebb körű együttműködésre valamennyi uniós ügynökséggel, nevezetesen az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal (EFCA) és a Frontexszel;
9. ösztönzi az ügynökséget, hogy a bürokrácia csökkentésének egyik módjaként folytassa szolgáltatásai digitalizálását;
10. felhívja az ügynökséget, hogy összpontosítson az általa végzett kutatások eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
11. üdvözli, hogy a távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS) EMSA által kínált műveleteinek második teljes évében az ügynökség a parti őrségi feladatok ellátása és a tagállamok tengerfelügyeleti műveletekben való támogatása tekintetében 642 műveleti napra (1 488 repülési órára) növelte a távirányítású légijármű-rendszerei szolgáltatásait;
12. üdvözli, hogy az ügynökség új eszközöket fejlesztett ki a tengeri forgalom nyomon követésére, és hogy 2019 szeptemberétől forgalomsűrűségi térképeket bocsátottak az engedéllyel rendelkező felhasználók rendelkezésére, amelyek bemutatják a hajómozgások mintázatait, hozzájárulva ezzel a tengeri forgalom jobb megértéséhez, beleértve a kockázatértékeléseket és a forgalomtervezést is;
13. hangsúlyozza, hogy az ügynökség szakértelme és műveleti képességei lehetőséget kínálnak arra, hogy tevékenységét és szolgáltatásnyújtását globálisabb szintre is kiterjessze, ami növelheti az uniós szabályozási keretek és a biztonsági és környezeti normák hatókörét;
Személyzeti politika
14. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 96,23 %-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 212 tisztviselőből és ideigenes alkalmazottból 204-et foglalkoztattak (szemben a 2018. évi 212 engedélyezett álláshellyel); megállapítja, hogy az EMSA költségvetéséből finanszírozott 30 szerződéses alkalmazott mellett 2019-ben 3 szerződéses alkalmazottat finanszíroztak a Kopernikusz program költségvetéséből, és 14 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél;
15. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019-ben az ügynökség igazgatási tanácsában csupán 21 %-ban voltak nők (43 férfi és 14 nő), míg a felső vezetésen belül sikerült elérni a nemek közötti egyensúlyt (8 férfi és 5 nő); kéri az ügynökséget, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a személyzet és a felső vezetés körében; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatási tanácsa tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
16. megállapítja, hogy az ügynökség személyzetével kapcsolatos éves összehasonlító teljesítményértékelés eredményei a 2018. évihez hasonlóak, vagyis az igazgatási támogatási és koordinációs álláshelyek aránya 19,5 % (2018-ban 20,20 %), az operatív feladatokkal kapcsolatos álláshelyek aránya 71,6 % (71,65 %), míg a pénzügyi és ellenőrzési feladatokra vonatkozó álláshelyek aránya 8,9 % (8,15 %);
17. tudomásul veszi a számvevőszéki jelentésben szereplő, a munkaerő-kölcsönzővel a kölcsönmunkaerő biztosítására kötött keretszerződésre vonatkozó megállapítást, és különösen azt, hogy az ügynökségnél a kölcsönzött munkavállalók javadalmazása alacsonyabb volt, mint az ügynökség által ugyanazon feladat ellátására közvetlenül alkalmazott szerződéses alkalmazottnak járó lehető legalacsonyabb javadalmazás; tudomásul veszi a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyet; tudomásul veszi az ügynökség válaszát, amely szerint a munkaerő-kölcsönzővel kötött szerződést megszüntették, és 2020 májusában új keretszerződést írtak alá; felhívja az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a Bíróság előtt folyamatban lévő ügy eredményéről, és annak esetleges pénzügyi következményeiről;
Közbeszerzés
18. megállapítja, hogy 2019-ben 80 közbeszerzési eljárást kezdeményeztek, amelyek közül 65-öt elindítottak (36,93 % nyílt eljárás, 10,77 % különleges tárgyalásos eljárás és 52,30 % tárgyalásos eljárás);
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
19. tudomásul veszi a számvevőszéki jelentésben szereplő, az ügynökség munkaerő-felvételi eljárásaiban felmerülő összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó észrevételt, valamint azt, hogy a felvételi bizottság tagjai nem mindig nyilatkoztak személyes érdekeltségeikről, ami megkérdőjelezi függetlenségüket az összes pályázó tekintetében; felhívja az ügynökséget, hogy vizsgálja felül az összeférhetetlenségre vonatkozó iránymutatásait, kövesse nyomon ezen iránymutatások betartását, és 2021 júniusáig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e helyzetek megelőzése érdekében tett intézkedésekről;
20. üdvözli, hogy az ügynökség összeférhetetlenségi nyilatkozatokat és önéletrajzokat alkalmaz és tesz közzé igazgatási tanácsi tagjaira és felső vezetésére vonatkozóan, valamint hogy az ügynökség iránymutatásokat adott ki az összeférhetetlenségre vonatkozóan, és szabályokat vezetett be a visszaélések bejelentésére vonatkozóan, ami fontos eszköz a csalás, a korrupció és a súlyos szabálytalanságok felderítéséhez;
21. aggályosnak tartja a Számvevőszék azon megállapítását, hogy hiányosságok vannak a munkaerő-felvételi eljárásokban az egyenlő bánásmód és/vagy az átláthatóság elvének alkalmazása, valamint az ügynökségen belüli ellenőrzési nyomvonal hiánya tekintetében;
Belső kontrollrendszerek
22. tudomásul veszi az ügynökség által végzett értékelést, amely arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi belsőkontroll-elvet és -összetevőt megfelelően és eredményesen végrehajtottak, emellett néhány kisebb javításra van szükség;
23. hangsúlyozza, hogy további forrásokkal az ügynökség még jelentősebb szerepet játszhatna a tagállamok támogatásában a hajózással kapcsolatos környezeti kockázatok csökkentése és a tengeri ágazat általános fenntarthatóságának javítása terén; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy 2019-ben az ügynökség által irányított THETIS-MRV rendszernek köszönhetően nyilvánosságra hozták közel 11 000 hajó összesített CO2-kibocsátásának első áttekintését;
24. üdvözli, hogy 2019-ben a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata és a Számvevőszék nem tett olyan kritikus ajánlásokat vagy észrevételeket, amelyek fenntartás bevezetéséhez vezethettek volna az éves megbízhatósági nyilatkozatban;
25. üdvözli a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrzésének következtetéseit, amelyek szerint az EMSA által a látogatások és ellenőrzések tekintetében bevezetett irányítási és kontrollrendszereket megfelelően alakították ki, hatékonyan és eredményesen hajtották végre, és azok támogatják az ügynökséget stratégiai célkitűzéseinek elérésében;
Egyéb megjegyzések
26. megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-ben kezdeményezte az Európai Unió környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerének (EMAS) végrehajtását, amelynek az EMAS-rendszerbeli nyilvántartásba vételt kell eredményeznie, ezzel is erősítve az ügynökség azon kötelezettségvállalását, hogy környezetbarát munkahelyet hozzon létre és tartson fenn, és általánosságban javítsa környezeti teljesítményét; felhívja az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a végrehajtásban tett előrelépésről;
27. hangsúlyozza, hogy az ügynökség szakértelme és műveleti képességei lehetőséget kínálnak arra, hogy tevékenységét és szolgáltatásnyújtását globálisabb szintre is kiterjessze, ami növelheti az uniós szabályozási keretek és a biztonsági és környezeti normák hatókörét;
28. üdvözli az ügynökség arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy 2021-ig megvalósítja a 100 %-ban megújuló energiaforrásokból történő energiabeszerzést;
29. felkéri az ügynökséget, hogy növelje honlapjának az angoltól eltérő nyelveken való elérhetőségét; úgy véli, hogy a nagyobb nyelvi sokszínűség meg fogja könnyíteni az európai polgárok információkhoz való hozzáférését, és ezáltal javítja az Unió tengerészeti biztonsági fellépésének megértését és ismeretét;
30. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az európai intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben előírtaknak megfelelően bármilyen fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetők legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
o o o
31. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(14).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2161(DEC))
– tekintettel az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0058/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a polgári légi közlekedés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 2111/2005/EK, az 1008/2008/EK, a 996/2010/EU, a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2014/30/EU és a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 552/2004/EK és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 3922/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 4-i (EU) 2018/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 121. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0070/2021),
1. mentesítést ad az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2161(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0058/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a polgári légi közlekedés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról és a 2111/2005/EK, az 1008/2008/EK, a 996/2010/EU, a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2014/30/EU és a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint az 552/2004/EK és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 3922/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 4-i (EU) 2018/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 121. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0070/2021),
1. jóváhagyja az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2161(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0070/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 196 411 375 EUR volt, ami 2018-hoz képest 0,74%-os csökkenést jelent; mivel az ügynökség költségvetéséből 37 643 000 EUR az uniós költségvetésből, és 103 214 000 EUR díjakból származik(14);
B. mivel a Számvevőszék az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megállapítja, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 96,69%-os volt, ami a 2018. évhez képest 1,62%-os csökkenést jelent; aggodalommal állapítja meg, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 89,06%-os volt, ami 2018-hoz képest 1,20%-os csökkenést jelent;
2. megjegyzi, hogy az átvitelek törlésének aránya tovább nőtt, elérve a 3,7%-ot (1,8% 2018-ban), de a Bizottság által meghatározott 5%-os határérték alatt maradt; üdvözli, hogy a költségvetés sikeres végrehajtása és az átvitt összegek törlése tekintetében meghatározott célértékek teljesítése azt jelenti, hogy a 2021. évi uniós támogatásra nem fognak szankciókat kiszabni;
3. megjegyzi, hogy az ügynökség év végi teljes hiánya 552 000 EUR volt, megjegyzi, hogy a díjak hiányát levonták a felhalmozott többletből, 52,2 millió EUR-ról 51,5 millió EUR-ra csökkentve azt; megállapítja, hogy a díjakból finanszírozott tevékenységek tekintetében a bevétel 2018-hoz képest 4,3 millió EUR-val nőtt, és az EASA teljes költségvetésében a személyzeti költségek 1,1 millió EUR-val, az igazgatási költségek 0,65 millió EUR-val, a működési költségek pedig 3,4 millió EUR-val nőttek;
4. megjegyzi, hogy az ügynökség az évek során azon ágazati finanszírozású tevékenységekből eredően halmozott fel többletet, amelyekre nézve nem szerepel rendelkezés az ügynökség alapító rendeletében; hangsúlyozza, hogy ez a többlet értékesnek bizonyulhat az ügynökség költségvetési egyensúlya szempontjából, tekintettel a légi közlekedési ágazatot sújtó súlyos gazdasági válságra, amely hatással lenne a díjakhoz kapcsolódó tevékenységekre;
Teljesítmény
5. megállapítja, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és egyéb intézkedéseket – például az eseményjelentések időben történő feldolgozása, a műveletek folytatásának időben történő jóváhagyása és a kétoldalú megállapodások időben történő teljesítése – költségvetési gazdálkodásának javítására;
6. tudomásul veszi, hogy az ügynökség összehívta a légiközlekedési közösséget a 2019. május 13–15-én Brüsszelben tartott, első Európai Légiközlekedési Fórumra (SAFE 360°), ahol az európai repülésbiztonsági közösségből mintegy 250 ember gyűlt össze, hogy megossza tapasztalatait és megvitassa a biztonsági kockázatokról alkotott átfogó kép szélesebb körű megítélését;
7. elismeri, hogy az ügynökség Data4Safety programja, amely óriás méretű adathalmazokon alapuló platformot és jobb elemzési kapacitást biztosít majd európai szinten, 2019-ben előrehaladást ért el, a koncepció tesztelési szakaszáról megállapodás született és hamarosan megkezdődik a végrehajtási szakasz;
8. nyugtázza, hogy az ügynökség forrásokat oszt meg más ügynökségekkel – többek között az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal, az Európai Képzési Alapítvánnyal és az Európai Értékpapír-piaci Hatósággal – az egymást átfedő feladatokra a felmérések, az e-tanulás, a felhőalapú és a LinkedIn szolgáltatások, valamint a környezettel kapcsolatos ismeretterjesztő képzés terén; határozottan ösztönzi az ügynökséget, hogy aktívan törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre valamennyi uniós ügynökséggel;
9. felhívja az ügynökséget, hogy összpontosítson kutatásai eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
10. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul;
11. ösztönzi az ügynökséget, hogy a bürokrácia csökkentése érdekében folytassa szolgáltatásai digitalizálását;
12. megjegyzi, hogy az ügynökség kilenc hónap alatt kidolgozott egy, az új származtatott légi járművek tanúsítási eljárásához hasonló eljárást, ami általában négy-öt évet vesz igénybe a légi járművek tanúsítási eljárásának részeként, amely 2020-ban is folytatódott;
13. emlékeztet arra, hogy a hiányzó személyzet továbbra is a hatékonyság egyik legfőbb akadálya, és hogy prioritásként kell kezelni a személyzet további források biztosításával történő támogatását;
14. tudomásul veszi az ügynökség szerepét az EU légi közlekedés terén folytatott nemzetközi együttműködésének támogatásában hat új munkamegállapodás és két egyetértési megállapodás aláírása révén;
Személyzeti politika
15. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 94,56%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 680 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 680 engedélyezett álláshely volt) 643-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezen felül 86 szerződéses alkalmazott és 17 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
16. tudomásul veszi, hogy az ügynökség igazgatótanácsának elnöki posztját 2019 decemberében Pekka Henttutól (Finnország) Piotr Samson (Lengyelország) vette át; tudomásul veszi, hogy az ügynökség igazgatótanácsának alelnöki posztját 2019 decemberében Rob Huysertől (Hollandia) Johann Friedrich Colsman (Németország) vette át;
17. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019-ben a felső vezetők körében (18 férfi és 7 nő) és az igazgatótanácsban (61 férfi és 20 nő) egyenlőtlen volt a nemek aránya; kéri az ügynökséget, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a vezetőségben és személyzete körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
18. elismeri az ügynökség által a hatékonyságának növelése érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, amelyek a becslések szerint nettó, kézzelfogható csökkenést eredményeztek majdnem nyolc teljes munkaidős egyenértékben 2018-hoz képest, ami csaknem 960 000 EUR személyzetiköltség-megtakarításhoz vezetett; megjegyzi, hogy további 13 teljes munkaidős egyenértéket irányítottak át újra az alapvető tevékenységekbe, többek között hatékonysági kezdeményezések révén;
19. aggódik az 1. költségvetési cím (személyzettel kapcsolatos kiadások) következő 3 évre történő befagyasztásáról szóló határozat miatt; kéri az ügynökséget, hogy adjon magyarázatot e döntés okaira egy olyan időszakban, amikor a költségvetés végrehajtása a szükségesnél alacsonyabb volt;
20. üdvözli az ügynökség által a nemek közötti egyensúly elérése érdekében tett lépéseket, például a női pályázók ösztönzését a kiválasztási eljárások során, kedvező munkafeltételeket és az anyasághoz kapcsolódó rugalmas megoldásokat kínálva; üdvözli a nemek közötti egyensúly előmozdításával foglalkozó csoport létrehozását a nemek közötti egyensúly kérdéseinek tudatosítása érdekében; ismételten felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az igazgatótanács tagjainak kinevezésekor vegyék figyelembe a nemek közötti egyensúlyt;
21. aggodalommal veszi tudomásul az Európai Bíróság C-310/19 P. sz. ügyben hozott határozatát, amely egy alkalmazott javára döntött, elismerve, hogy az ügynökség „a megfelelő ügyintézés és a gondossági kötelezettség elvéből fakadó követelményeknek nem megfelelő magatartást tanúsított, amely nem méltó az Unió egy olyan szervéhez, mint az EASA, és ezért szolgálati hibának minősül”(15); rendkívül aggasztónak tartja, hogy ezt az ítéletet nem követték az igazgatótanács konkrét intézkedései;
22. sajnálja az ügynökségen belüli szociális párbeszéd hiányáról szóló jelentéseket, amelyet a jelek szerint csak a már meghozott döntések közlésére használnak ahelyett, hogy komoly szociális párbeszéd-mechanizmust alkalmaznának;
23. tudomásul veszi a szakszervezeti tagság növekvő arányát az ügynökségnél, de aggódik amiatt, hogy ez összefügghet a folytatódó szociális feszültséggel;
24. felhívja az igazgatótanácsot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a személyzeti politika szociális szempontjaira, tegyen komoly lépéseket az ügynökségen belüli szociális feszültségek csökkentése érdekében, és alakítson ki komoly és produktív szociális párbeszédet;
25. kéri az ügynökséget, hogy számoljon be a helyzet kezelése érdekében hozott intézkedésekről;
Közbeszerzés
26. tudomásul veszi, hogy a számvevőszéki jelentés alapján a négy ellenőrzött közbeszerzési eljárásból három esetében az ügynökség nem tette közzé a szerződés becsült volumenét a költségvetési rendeletben előírtak szerint; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy az ügynökség mind a négy eljárásra vonatkozóan közzétette a volument, közülük három esetében csak a pályázati dokumentációban, és az ügynökség biztosítani fogja, hogy vagy magában a szerződési hirdetményben szerepeljen a volumen megjelölése, vagy hogy a szerződési hirdetményben hivatkozzanak a pályázati dokumentáció azon szakaszára, ahol a volument meghatározták, növelve ezzel az átláthatóságot;
27. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés alapján egy legfeljebb 3,5 millió EUR értékű, informatikai szolgáltatások beszerzésére irányuló eljárás esetében az ügynökség előírta a potenciális ajánlattevőknek, hogy szolgáltassanak bizonyítékot arról, hogy minimális éves árbevételük meghaladta a költségvetési rendeletben megengedett maximumot; az ügynökség válasza alapján megjegyzi, hogy a jövőben az ügynökség különös figyelemmel nyomon követi és ellenőrzi majd, hogy e kritérium alkalmazása megfelel-e a költségvetési rendeletnek;
28. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés alapján a korábbi évek észrevételeinek nyomon követése tekintetében az egyetlen szolgáltatóval 2018-ban kötött keretszerződésben használt és a Számvevőszék által 2019-ben is feltárt feltételek nem voltak elég konkrétak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a tisztességes versenyt és nem biztosították az ár-érték arányt; tudomásul veszi az ügynökség válaszát és felhívja az ügynökséget a keretszerződések olyan módon történő kialakítására, hogy azok előmozdítsák a tisztességes versenyt és biztosítsák az értékarányosságot;
29. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés alapján a korábbi évek észrevételeinek nyomon követése tekintetében az ügynökség a Bizottsággal archiválási szolgáltatások kapcsán kötött megállapodás keretében mintegy 8 hónappal a megállapodás 2018-ban történt megújítása után irányozta elő a forrásokat; megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet értelmében a források lekötését a jogi kötelezettségvállalás hatályba lépése előtt kell rögzíteni; tudomásul veszi az ügynökség válaszát, miszerint olyan informatikai rendszert fog bevezetni, amely megelőzi annak kockázatát, hogy a költségvetési kötelezettségvállalások előtt jogi kötelezettségvállalásokat tegyenek;
30. az előző évek észrevételeinek nyomon követésével kapcsolatban megjegyzi, hogy 2018 januárja óta az ügynökség valamennyi beszállító számára lehetővé teszi elektronikus számlák benyújtását; megjegyzi azonban, hogy 2019-ben az elektronikus úton beérkezett számlák feldolgozása és a számlaadatok kódolása még mindig manuálisan történt;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
31. tudomásul veszi az ügynökségnek az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzésének és kezelésének, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség számos lehetséges összeférhetetlenségi esetet azonosított, de a legtöbb esetben egyedi kockázatcsökkentő intézkedések alkalmazásával kezelték az összeférhetetlenség kockázatát, a fennmaradó esetekben pedig nem volt szükség enyhítő intézkedések meghozatalára; tudomásul veszi, hogy az igazgatótanács legtöbb tagjának önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát közzétette honlapján, rámutat azonban, hogy az ügynökség nem tette közzé honlapján az igazgatótanács valamennyi tagjának önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát; felhívja az ügynökséget, hogy tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
32. megjegyzi, hogy az ügynökség elvégezte a személyzetre és a fellebbezési tanács tagjaira vonatkozó összeférhetetlenségi keret felülvizsgálatát, figyelembe véve a Belső Ellenőrzési Szolgálat által 2018 végén folytatott etikai, csalásmegelőzési és összeférhetetlenségi ellenőrzésről szóló jelentésben szerepelő ajánlásokat, és az ügynökség tovább javította mechanizmusát a személyzet tagjaira és vezetőire vonatkozó iránymutatások kidolgozása terén, amelyek célja a végrehajtandó kockázatcsökkentő intézkedések összehangolása; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség megkezdte a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrei által tett ajánlások feldolgozását, amelyeket 2020-ban hajt végre;
33. megjegyzi, hogy az ügynökség bevételének 72%-a díjakból tevődik össze; tudomásul veszi az ügynökség azon véleményét, hogy az a tény, hogy a kérelmezők díjat fizetnek, nem feltétlenül jelent összeférhetetlenséget; felhívja az ügynökséget, hogy dolgozzon ki megelőző intézkedéseket és rendszeresen értékelje a véleményalkotásban részt vevő személyzetet a függetlenség biztosítása érdekében;
Belső kontrollrendszerek
34. megjegyzi, hogy 2019-ben a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrizte a kiszervezést, a partnerségi megállapodásokat és a pályázói szolgáltatásokat, amelyről 2020 elején adott ki végleges ellenőrzési jelentést, és hogy az ügynökség a megfogalmazott ajánlások alapján jelenleg hoz intézkedéseket;
35. megjegyzi, hogy a belső ellenőrzési részleg 2019-ben öt ellenőrzési megbízhatósági kötelezettséget teljesített annak értékelésére, hogy betartották-e a vonatkozó rendeleteket, teljesítették-e a folyamat célkitűzéseit, és megfelelően csökkentették-e a főbb kockázatokat; megjegyzi, hogy ez a megbízhatósági szint minden egyes felülvizsgálat során adott volt, és hogy ajánlásokat tettek az ellenőrzési környezet vagy a folyamatok általános hatékonyságának további javítására; tudomásul veszi továbbá, hogy a 2018-ban elvégzett három nyomonkövetési ellenőrzés során egy esetben a fennmaradó kockázatokat elfogadható szintre csökkentették, a másik két területen pedig 2020-ban értékelik a fennmaradó intézkedések végrehajtását;
36. megjegyzi, hogy az ügynökség integrált irányítási rendszerét 2019-ben újra hitelesítették az ISO 9001:2015 szabvány szerint, és az ellenőrök nem tártak fel meg nem felelést;
37. megjegyzi, hogy az ügynökség igazgatói a vezetői felülvizsgálattal foglalkozó, 2019. évi ülésen felülvizsgálták az irányítási rendszer hatékonyságát, és arra a következtetésre jutottak, hogy a belső kontrollrendszer teljes mértékben megfelel az ügynökség irányítási standardjainak;
Egyéb megjegyzések
38. nyugtázza az ügynökség által az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésével kapcsolatos kockázatok csökkentése érdekében tett intézkedéseket, többek között egy vészhelyzeti terv kidolgozását a Bizottsággal együttműködésben; megjegyzi, hogy az ügynökség szorosan együttműködött az Európai Bizottsággal az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások során, és hogy a kilépésről rendelkező, 2020. február 1-jén hatályba lépett megállapodás megkötésével megszűnt a repülési tevékenységek megszakadásának kockázata; megjegyzi, hogy az ügynökség értékelte az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének az emberi erőforrásokra gyakorolt hatását, és arra a következtetésre jutott, hogy ez csak viszonylag kis számú (10 főnél kevesebb) alkalmazottat érinthet; aggódik amiatt, hogy e bejelentés ellenére az ügynökség elbocsátja az összes brit állampolgárságú állandó munkavállalót; kéri az ügynökséget, hogy számoljon be a Parlamentnek a pontos számadatokról, és emlékezteti az ügynökséget, hogy a Bizottság brexitre vonatkozó politikájának célja a brit munkavállalók lehető legnagyobb mértékű védelme;
39. megismétli, hogy az európai stratégiai beruházásokkal megbízott ügynökség 2018-ban jelentős új alapvető feladatokat kapott a légi közlekedés, a drónok és a városi légi mobilitás kiberbiztonsága, a környezetvédelem, a kutatás és fejlesztés, valamint a nemzetközi együttműködés terén; elégedetten jegyzi meg, hogy az ügynökség 2019-ben számos intézkedést hozott a kiberbiztonság növelése és a birtokában lévő digitális nyilvántartások védelme érdekében; ezért megfelelő költségvetést kér az ügynökség számára annak érdekében, hogy rendelkezzen a feladatainak ellátásához szükséges forrásokkal;
40. üdvözli és hangsúlyozza, hogy az ügynökség a légi közlekedés környezeti hatásának javítására irányuló munkája révén szerepet játszott a zöld megállapodásban, többek között az új CO2-szabványok kidolgozása, és különösen az EcoLabel program, a fenntartható üzemanyagok, valamint a légitársaságok flottáinak zöld megújítása révén;
41. kiemeli a Boeing 737 Max kapcsán folyt vizsgálatok miatti jelentős munkaterhet; elismerését fejezi ki az ügynökség által annak érdekében tett erőfeszítésekért, hogy a feladatot egy korrekciós intézkedési terv elkészítésével irányítsa hagyományosabb missziói mellett; hangsúlyozza, hogy növelni kell az ügynökség pénzügyi és emberi erőforrásait annak érdekében, hogy elláthassa fontos biztonsági és védelmi feladatait; emlékeztet továbbá arra, hogy az ügynökség – a Tiszta Égbolt 2 és a SESAR közös vállalkozásokkal együtt – szerepet játszik az utasonkénti szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében;
42. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az európai intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben előírtaknak megfelelően mindenféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetőek legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
o o o
43. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(16).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2162(DEC))
– tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0059/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 44. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0097/2021),
1. mentesítést ad az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ügyvezető igazgatója számára a hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2162(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0059/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 44. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0097/2021),
1. jóváhagyja az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2162(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására(13),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0097/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(14) szerint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a hatóság) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 80 736 785,59 EUR volt, ami a 2018. évhez képest 1,96%-os növekedést jelent; mivel a hatóság költségvetése főként az uniós költségvetésből származik(15);
B. mivel a Számvevőszék a hatóság 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a hatóság éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 99,99%-os szintet ért el, ami 2018-hoz képest 0,01%-os, csekély mértékű csökkenést jelent; megjegyzi továbbá, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 91,45%-os volt, ami 2018-hoz képest 0,15%-os, csekély mértékű növekedést jelent;
2. felkéri a Bizottságot, hogy kellően indokolt esetekben biztosítson a hatóság számára a költségvetés leghatásosabb módon történő felhasználására szolgáló olyan eszközöket, amelyek többek között magukban foglalják a létszámtervet meghaladó szerződéses alkalmazottak korlátozott időtartamra történő foglalkoztatásának lehetőségét, a hatóság jóváhagyott éves költségvetési keretének túllépése nélkül; úgy véli, hogy ez a rugalmasság lehetővé tenné a különböző területeken megnövekedett munkaterhelés következtében – a főként a humánerőforrás-kapacitás terén mutatkozó jelentős hiányosságok miatt – felgyülemlett hátralék mennyiségének minél gyorsabb felszámolását;
Teljesítmény
3. tudomásul veszi, hogy a hatóság átfogó, teljesítményalapú irányítási megközelítésében fő teljesítménymutatókat használ a tevékenységeiből származó hozzáadott érték mérésére, különösen a tudományos adatok megosztása tekintetében; megjegyzi ezenfelül, hogy hatóság egyéb fő teljesítménymutatókat is alkalmaz költségvetési gazdálkodásának javítása érdekében; megállapítja, hogy 2019-ben nem töröltek és nem vezettek be mutatókat;
4. megelégedettséggel nyugtázza, hogy a hatóság jó eredményeket ért el a közösségi médiában való jelenlét terén, és hogy 2019-ben több mint 500 kérdéssel foglalkoztak a szabályozott termékekkel kapcsolatban;
5. megjegyzi, hogy a hatóság 2020-ban külső értékelést végzett egy új, 2027-re szóló stratégia kidolgozása keretében, hogy értékelje a jelenlegi stratégia végrehajtási szintjét és biztosítsa további kezdeményezések integrálását;
6. ösztönzi a hatóságot, hogy a bürokrácia csökkentése érdekében folytassa szolgáltatásai digitalizálását;
7. megelégedéssel nyugtázza, hogy a hatóság az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság, a Környezetvédelmi Főigazgatóság és az Informatikai Főigazgatóság irányítása alatt ugyanazon szakpolitikai klaszteren belül megosztja forrásait és tevékenységeit az Európai Vegyianyag-ügynökséggel, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel, az Európai Gyógyszerügynökséggel és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal; megjegyzi, hogy a hatóság aktívan részt vett az európai uniós ügynökségek hálózatának a megosztott szolgáltatások azonosítására, végrehajtására és nyomon követésére irányuló kezdeményezésében, amely számos közös tevékenységhez és projekthez vezetett, különösen a közös közbeszerzés területén; határozottan ösztönzi a hatóságot, hogy aktívan törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre az uniós ügynökségekkel;
8. aggodalommal állapítja meg, hogy a hatóság a szabályozott termékek kockázatértékeléséért felelős egyik uniós szabályozó ügynökségként nem részesül elegendő forrásban feladatai hatékony ellátásához; ragaszkodik ahhoz, hogy a hatóság elegendő forrásban részesüljön feladatai ellátásához;
9. kiemeli, hogy 2019-ben a Parlament 16 kifogást fogadott el a géntechnológiával módosított növények élelmiszer- és takarmánycélú behozatalával szemben; kiemeli, hogy e kifogások egyik oka az, hogy hiányosságokat tapasztaltak a hatóság géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete által végzett kockázatértékelésben; sürgeti a hatóságot, hogy haladéktalanul orvosolja és szüntesse meg ezeket a hiányosságokat; mivel e hiányosságok közé tartozik többek között a gyomirtószer-maradványokból, a Bacillus thuringiensis (a továbbiakban: Bt) toxinjaiból és a növényi összetevőkből eredő koktélhatások vizsgálatának hiánya, a fokozott mértékben permetezett kiegészítő gyomirtó szereknek a géntechnológiával módosított növény általános biztonságára gyakorolt hatása vizsgálatának, valamint a Bt-fehérjék megfelelő toxicitási vizsgálatának hiánya;
10. üdvözli, hogy a hatóság hozzájárult az uniós élelmiszer- és takarmánylánc biztonságához, és jelentős erőfeszítéseket tett e téren azáltal, hogy a kockázatkezelőket az élelmiszerlánccal kapcsolatban átfogó, független és naprakész tudományos tanácsokkal látta el, és hogy a nyilvánosság számára egyértelmű tájékoztatást nyújtott tevékenységéről és az annak alapjául szolgáló információkról, továbbá hogy együttműködött az érdekelt felekkel és intézményi partnerekkel az élelmiszer-biztonsági rendszerbe vetett bizalom és a koherencia előmozdítása érdekében;
11. hangsúlyozza, hogy a hatóság 2019-ben 838 kérdést zárt le tudományos vélemény, technikai jelentés és egyéb támogató kiadvány révén;
12. aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék 2/2019. sz. különjelentésében(16) megállapította, hogy az új anyagok engedélyezése iránti kérelmek számának növekedése jelentős hátralékokhoz vezetett, különösen a szabályozott élelmiszer-összetevők területén; sajnálja, hogy a tagállamok nem mindig bocsátják a hatóság rendelkezésére a tudományos értékelések elvégzéséhez szükséges adatokat;
13. tudomásul veszi a „Stop Glyphosate” elnevezésű sikeres európai polgári kezdeményezésre adott közvetlen válaszintézkedésként az (EU) 2019/1381 rendelet(17) (az új átláthatósági rendelet) elfogadását, amelynek célja az élelmiszerláncban végzett kockázatértékelés átláthatóságának javítása, és különösen a hatóság által felhasznált tanulmányok megbízhatóságának, objektivitásának és függetlenségének megerősítése; megjegyzi, hogy 2019-ben a hatóság összesen 3,03 teljes munkaidős egyenértéknek megfelelő munkaerőt és valamivel több mint 196 000 EUR-t fordított a függetlenségre és az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozó politikájának végrehajtására;
Személyzeti politika
14. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 97,81%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 320 álláshelyből (szemben a 2018. évi 319 engedélyezett álláshellyel) ötöt tisztviselő, 308-at pedig ideiglenes alkalmazott töltött be; megállapítja, hogy ezen felül 131 szerződéses alkalmazott és 15 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott a hatóságnál 2019-ben;
15. elismeri, hogy a hatóság felső vezetésén belül a nemek közötti egyensúly kielégítő, mivel az öt tagból három nő; megjegyzi azonban, hogy a hatóság igazgatótanácsában a 15 tagból 4 nő; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hatóság igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát; aggodalommal állapítja meg a hatóságon belüli földrajzi egyensúlyhiányt, ami abból adódik, hogy az egyik állampolgárság a teljes személyzet 46,49%-át teszi ki; ösztönzi a hatóságot, hogy tegyen további intézkedéseket a jobb földrajzi egyensúly biztosítása érdekében, de elismeri a megtett erőfeszítéseket;
16. tudomásul veszi, hogy 2019-ben (a 25 alkalmazottra leadott kérelem nyomán) hat további szerződéses alkalmazottat vettek fel az új élelmiszerek értékelése és a magas kockázatú növények termékértékelése terén megnövekedett munkateher kezelése érdekében; megjegyzi, hogy a hatóság a források további növelését kérte;
17. tudomásul veszi, hogy a hatóság elfogadta a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát; tudomásul veszi, hogy a hatóság kötelező képzéseket szervezett a személyzet és a vezetők számára, bizalmas tanácsadást bocsátott rendelkezésre, és intranetes oldalán közzétette a zaklatási ügyekről szóló első jelentést; megjegyzi továbbá, hogy csak a személyzet és a kirendelt nemzeti szakértők kezdeményezhetnek hivatalos eljárást; sajnálja, hogy a hatóság 2019-ben öt zaklatási esetről számolt be, amelyek közül három formális és két informális volt; megjegyzi, hogy a kivizsgálásukhoz szükséges eljárásokat bevezették, és hogy egyik esetben sem indult bírósági eljárás; felhívja a hatóságot, hogy számoljon be arról, ha további intézkedéseket hajtanak végre a jövőbeli esetek megelőzése érdekében;
18. felhívja a hatóságot, hogy fejlessze tovább az „ethics@work” (etika a munkahelyen) programját a visszaélést bejelentő személyek védelmét biztosító intézkedések kidolgozása révén;
Közbeszerzés
19. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a hatóság egy kompetens orvos szolgáltatásaira irányuló közbeszerzési eljárást indított, az ajánlattételi felhívást és a műszaki leírást kizárólag olasz nyelven közzétéve annak ellenére, hogy a hatóság munkanyelve az angol; megjegyzi továbbá, hogy az ajánlattevő által benyújtandó nyelvi műszaki előírások nem feleltek meg a követelményeknek; aggodalommal állapítja meg, hogy a hatóság ennek következtében csak egy ajánlatot kapott; tudomásul veszi a hatóságnak a Számvevőszék megállapítására adott válaszát és a hatóság által e mulasztás megismétlődésének megelőzése érdekében tett intézkedéseket;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
20. megelégedéssel nyugtázza a hatóságnak az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzésének és kezelésének, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; üdvözli az összeférhetetlenségek megelőzése érdekében bevezetett utólagos és előzetes ellenőrzések hatékonyságát, amelyek 37 összeférhetetlenségi esetet akadályoztak meg, és nyolc megállapítást eredményeztek, és egyik megállapítás sem tette szükségessé korrekciós intézkedések elfogadását;
21. megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2017. évi jelentésében szereplő, a számvitelért felelős tisztviselő függetlenségének megerősítésére vonatkozó észrevétel a hatóság szerint lezárult, de a Számvevőszék szerint továbbra is fennáll; tudomásul veszi a hatóság válaszát, miszerint a számvitelért felelős tisztviselő függetlensége nem kétséges, és felhívja a hatóságot, hogy a lehető leghamarabb kérje a Számvevőszéktől ennek megerősítését;
22. a kétéves visszavonulási időszakkal kapcsolatban sajnálja, hogy a hatóság függetlenségre vonatkozó politikája továbbra is csak annak a tudományos munkacsoportnak a megbízatásával kapcsolatban írja elő a szakértők érdekeltségeinek kötelező átvilágítását, amelybe a szakértők jelentkeznek; nem ért egyet a hatóság azon állításával, hogy a jelenlegi politika „a potenciális összeférhetetlenségek elkerülésének szilárd és kifinomult módja”; felszólít a politika haladéktalan módosítására annak biztosítása érdekében, hogy a szakértők érdekeltségeit a hatóság általános hatáskörének összefüggésében vizsgálják, amint arra a Parlament többször is felszólított; emlékezteti a hatóságot, hogy testületei függetlenségének megőrzése érdekében a hatóság hozzájuthat a szükséges szakértelemhez azáltal, hogy szakértőket hív meg a meghallgatásokon való részvételre anélkül, hogy jogot biztosítana számukra a testület tanácskozásain való részvételre és következtetések megfogalmazására;
23. sajnálja, hogy a hatóság hatáskörébe tartozó, vállalkozásoktól származó, kutatásra szánt forrásokat nem tekintik relevánsnak a visszavonulási időszak tekintetében, amíg a szóban forgó összeg nem haladja meg az adott szakértők és/vagy a munkacsoportjuk által kezelt kutatási költségvetés teljes összegének 25%-át, és hogy ezt a küszöbértéket az egyes forrásokra alkalmazzák, nem az összes magánforrásra együttesen; ismét felszólít arra, hogy a Parlamentnek a kérdéssel kapcsolatos többszöri kérelmével összhangban a finanszírozási küszöbértéket távolítsák el a hatóság függetlenségi politikájából; hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlan, hogy a hatóság egyértelműen elveti a Parlamentnek a hatóság függetlenségi politikájának e gyengeségével kapcsolatos aggályait;
24. felhívja a hatóságot, hogy igazítsa gyakorlatait az európai ombudsman 2168/2019/KR sz. ügyben tett, 2020. május 7-i ajánlásaihoz, különösen azáltal, hogy szükség esetén biztosítja annak lehetőségét, hogy felső vezetői számára megtiltsa, hogy hivatali idejüket követően bizonyos álláshelyeket betöltsenek, kritériumokat határoz meg azokra az esetekre, amelyekben megtiltja a személyzet számára, hogy a magánszektorban munkát vállaljon, tájékoztatja a hatóság vezető beosztásaira pályázókat a kritériumokról, és belső eljárásokat vezet be arra, hogy amikor a személyzet egy tagja munkát vált, azonnal megvonja tőle a bizalmas információkhoz való hozzáférést;
Belső kontrollrendszerek
25. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat által az emberierőforrás-menedzsmentről és az etikáról végzett ellenőrzésről szóló végleges jelentést 2019-ben adták ki, és megjegyzi, hogy két nagyon fontos észrevételre került sor: az egyik a felvételi és kiválasztási folyamat hiányosságaira, a másik pedig az időgazdálkodási folyamat hiányosságaira vonatkozott; megjegyzi, hogy 2019-ben a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrzést kezdett az élelmiszer-összetevők és a csomagolás területén elért tudományos eredmények értékelésére és elfogadására vonatkozóan;
26. megjegyzi, hogy a Bizottság ajánlását követően a hatóság részt vett az uniós ügynökségek közötti kockázatkezelési szakértői értékelésben, ösztönözve a bevált gyakorlatok cseréjét;
27. üdvözli, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal módszertanával és iránymutatásával összhangban elvégzett belső kockázatértékelést követően teljeskörűen végrehajtották a hatóság csalás elleni stratégiájában foglalt cselekvési tervet; javasolja, hogy a hatóság aktualizálja csalás elleni stratégiáját és cselekvési tervét a hatóságot fenyegető csalási kockázatok kezelése érdekében, és számoljon be az elért eredményekről a mentesítésért felelős hatóságnak;
28. felhívja a hatóságot, hogy összpontosítson megállapításai eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
Egyéb megjegyzések
29. tudomásul veszi a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet biztosítson; felhívja a hatóságot, hogy erősítse meg ezeket az erőfeszítéseket az európai uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerre vonatkozó iránymutatások követése és a nagyobb fenntarthatóság elérésére irányuló munka révén;
30. megjegyzi, hogy a hatóság új integrált politikát fogadott el az információbiztonságra, az üzletmenet-folytonosságra, a biztonságra, valamint az egészségre és védelemre vonatkozóan; üdvözli, hogy többtényezős hitelesítést vezettek be, tovább korlátozták a szuperfelhasználói fiókokat és a hatóságon belüli információbiztonság növelése érdekében kötelező képzést biztosítottak;
o o o
31. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(18).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
2/2019. sz. különjelentés – „Vegyi anyagok jelentette veszélyek az élelmiszerekben: az uniós élelmiszer-biztonsági politika védi ugyan a fogyasztókat, de kihívásokkal szembesül” (HL C 21., 2019.1.17., 7. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1381 rendelete (2019. június 20.) az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, továbbá a 178/2002/EK, az 1829/2003/EK, az 1831/2003/EK, a 2065/2003/EK, az 1935/2004/EK, az 1331/2008/EK, az 1107/2009/EK, valamint az (EU) 2015/2283 rendelet és a 2001/18/EK irányelv módosításáról (HL L 231., 2019.9.6., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2163(DEC))
– tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0060/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 851/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 23. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0104/2021),
1. mentesítést ad az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ igazgatója számára a központ 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2163(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a központ számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0060/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 851/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 23. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0104/2021),
1. jóváhagyja az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2163(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0104/2021),
A. mivel a bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (a továbbiakban: a központ) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 59 206 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 2,03%-os növekedést jelent; mivel a központ költségvetésének 97,68%-a az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a központ 2019. évi pénzügyi évre szóló éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a központ éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeképpen a költségvetés végrehajtási aránya 99,23%-os volt, ami 2018-hoz képest 0,71%-os növekedést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 81,41%-os volt, ami az előző évhez képest 0,19%-os enyhe csökkenést jelent;
Teljesítmény
2. megállapítja, hogy a központ számos, a 2020–2022 és 2021–2023 közötti időszakra szóló egységes programozási dokumentumaiban szereplő fő teljesítménymutatót használ a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére, valamint a 2015. évi bizottsági szolgálati munkadokumentumban szereplő fő teljesítménymutatók listáját – egyéb mutatók mellett – költségvetése kezelésének javítása érdekében; megjegyzi, hogy a fő teljesítménymutatókat kis mértékben felülvizsgálták, és hogy a listát teljes egészében felülvizsgálták a 2021–2023 közötti időszakra szóló egységes programozási dokumentumhoz; megjegyzi, hogy a 2019. évi munkaprogram tevékenységeinek 90,30%-át végrehajtották;
3. megállapítja, hogy a központ a státuszt „folyamatban lévőnek” minősíti a mentesítésért felelős hatóság tavalyi ajánlásával összefüggésben, amely a központnak az uniós egészségügyi ellátás digitalizálását szolgáló eszközök kifejlesztésében játszott szerepéről szólt, különösen egy világjárvány kezelésével összefüggésében; kéri a központot, hogy kellő időben tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a cselekvési terv állásáról, különös tekintettel a jelenlegi világjárványra és annak negatív hatásai enyhítésére;
4. üdvözli, hogy a központ megosztja a bevált gyakorlatokat, és rendszeresen együttműködik más uniós ügynökségekkel és szervekkel, különösen az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal, az Európai Gyógyszerügynökséggel, a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjával és a Bizottsággal, konkrétabban a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságával; megjegyzi továbbá, hogy a központ intézményközi közbeszerzési eljárásokban és megosztott szolgáltatások – főként informatikai szolgáltatások és személyzeti felmérések – használatában vesz részt; megjegyzi, hogy a központ is igénybe veszi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala által kínált megosztott szolgáltatásokat a katasztrófaelhárítási üzletmenet-folytonosság céljából; üdvözli a központ közreműködésének és együttműködésének értékelésére szolgáló fő teljesítménymutatók használatát;
5. megjegyzi, hogy 2018–2019-ben lezárult a 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó külső értékelés, és az értékelés ajánlásait 2020-ban elfogadták; üdvözli, hogy az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy a központ sikeresen nyújtott támogatást az uniós és a nemzeti szakpolitikák kiemelt területein, és bizonyította, hogy képes sikeresen alkalmazkodni a szakpolitikai fejleményekhez; elégedetten nyugtázza, hogy a központot pozitívan értékelték tevékenységeinek koherenciája és a többi érintett szervvel való koordináció tekintetében; felszólítja a központot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az értékelésben foglalt ajánlások végrehajtására irányuló cselekvési terv alakulásáról; véleménye szerint azonban a központ munkájának értékelését a Bizottságnak kellene végeznie, nem pedig a központ igazgatótanácsának;
6. megjegyzi, hogy uniós ügynökségként a központ költségvetése euróban van megadva; ugyanakkor a központ székhelye az euróövezeten kívül (Svédországban) található, tehát sok kiadása svéd koronában (SEK) van; tudomásul veszi továbbá, hogy a központ az átváltási árfolyamok ingadozásának is ki van téve, mivel egyrészt bankszámlái pénzneme a svéd korona, másrészt bizonyos műveleteket egyéb külföldi pénznemekben bonyolít le;
7. véleménye szerint a központ régóta fennálló problémája a szükséges hatáskörök és a koordinációhoz való jog hiánya; úgy véli, hogy a megfelelő hatáskörök és a nemzeti szervekkel való jobb koordinációhoz való jog hiányában a központ nem tud eleget tenni a létrehozásakor meghatározott elvárásoknak; üdvözli a 851/2004/EK rendelet(14) módosítására és a központ megbízatásának megerősítésére irányuló 2020. november 11-i bizottsági javaslatot(15);
8. üdvözli, hogy munkája megismertetése érdekében a központ proaktívan együttműködik a médiával és növeli láthatóságát a médiában, az interneten és a közösségi médiában;
9. emlékeztet, hogy a központ küldetése a fertőző betegségek által az emberi egészségre jelentett aktuális és várható veszélyek felismerése, felmérése és a róluk szóló tájékoztatás; hangsúlyozza, hogy 2019-ben a központ a Bizottságtól érkezett 34 hivatalos tudományos felkérést teljesített (amelyek közül 10-et a képviselők nyújtottak be), és összesen 219 jelentést tett közzé, köztük 24 gyors kockázatértékelést egyes betegségek által jelentett veszélyekről;
10. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék 21/2019. sz. különjelentésében(16) megállapította, hogy a központ intézkedései értékes támogatást nyújtanak a Bizottságnak és a tagállamoknak az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben;
Személyzeti politika
11. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 95,56%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 180 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 180 engedélyezett álláshely volt) 172-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezen felül a központnál 2019-ben 96 szerződéses alkalmazott és egy kirendelt nemzeti szakértő dolgozott;
12. megállapítja, hogy a hatóság 2019-ben viszonylag jó nemek közötti egyensúlyról számolt be a felső vezetők (4 férfi és 2 nő) és az igazgatótanács (12 férfi és 15 nő) tekintetében; elismerését fejezi ki a központ személyzetének földrajzi képviselete kapcsán;
13. aggodalmát fejezi ki a központ igazgatótanácsának nagy létszáma miatt, mert ez megnehezíti a döntéshozatalt és jelentős adminisztratív költségekkel jár;
14. ösztönzi a központot, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrálására irányul;
15. elismeri a központ már meglévő intézkedéseit és jelenleg zajló erőfeszítéseit a zaklatás megelőzése érdekében; üdvözli, hogy 2019-ben nem jelentettek zaklatási esetet;
Fenntarthatóság
16. sajnálja, hogy a központ nem tűzött ki szén-dioxid-csökkentési célokat; üdvözli azonban a központ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy környezetbarát munkahelyet alakítson ki, és üdvözli a központ által a szénlábnyomának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést;
Közbeszerzés
17. elismeri, hogy a Bizottság Informatikai Főigazgatósága (DG DIGIT) e-PRIOR alkalmazásán alapuló elektronikus közbeszerzési munkafolyamatok használata 2019-ben 11 közbeszerzési eljárás elindítását tette lehetővé; megjegyzi, hogy a központ új belső elektronikus munkafolyamatai, amelyek a közbeszerzésre, a jogi eljárásokra és a személyzetváltással kapcsolatos értesítésekre terjednek ki, biztosították a folyamatok hatékonyabbá tételét és a megfelelés fokozását; megjegyzi, hogy a központ átállt az előzetes kiadványok új rendszerére, és bevezette az uniós felmérési eszközt;
18. megjegyzi, hogy a Számvevőszék három észrevételéből kettőt végrehajtottak, egyet az informatikai keretszerződés tekintetében elvégzett előzetes ellenőrzésekre, egyet pedig a konferencia- és multimédiás berendezések szolgáltatási szerződéseire vonatkozóan; kéri a központot, hogy számoljon be a harmadik megjegyzésre adandó válasz, azaz a megrendelőlapokra, a leszállítandó termékekre és a számlákra irányuló ellenőrzések és egyeztetések struktúrája és dokumentálása terén tett intézkedések állásáról;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
19. aggodalommal állapítja meg, hogy az igazgatótanács és a tanácsadó fórum néhány tagjának érdekeltségi nyilatkozata és önéletrajza hiányzik; felhívja a központot, hogy tegye közzé az igazgatótanács és a tanácsadó fórum tagjainak érdekeltségi nyilatkozatát és önéletrajzát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről; megjegyzi, hogy a központ függetlenségi politikát fogadott el, amely a felső vezetők, a kulcsfontosságú munkatársak és a központ tudományos tevékenységeiben részt vevő külső szakértők tekintetében rutinszerűen előírja érdekeltségi nyilatkozatok gyűjtését és ellenőrzését;
20. megjegyzi, hogy a központ 2019-ben egy visszaélés-bejelentési ügyet vett nyilvántartásba és zárt le, és megfelelő intézkedéseket vezettek be, továbbá megjegyzi, hogy ennek eredményeként írásbeli emlékeztetőt adtak ki a személyzet tagjai számára a személyzeti szabályzat szerinti feladataikról; megjegyzi, hogy 2019-ben 29 releváns potenciális összeférhetetlenséget azonosítottak és vizsgáltak tovább, amelyek közül 21 esetében enyhítő intézkedéseket alkalmaztak; megjegyzi, hogy a központ lobbistákkal tartott találkozókat regisztrált, amelyeket kérésre nyilvánosságra hoznak; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó intézkedések elfogadása révén a központnak tovább kell javítania etikai keretrendszerét;
21. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret a széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva a valamennyi uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
22. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további ellenőrzésre van szükség;
Belső kontrollrendszerek
23. megjegyzi, hogy a központ jelenlegi ellenőrzési terve a 2018–2020 közötti időszakra vonatkozik; megjegyzi, hogy minden korábbi észrevételt és ajánlást figyelembe vettek, és megfelelő cselekvési terveket dolgoztak ki; megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019. évi, „Felkészültség és reagálás az ECDC-ben” című ellenőrzését követően öt ajánlást adtak ki, amelyek közül kettőt nagyon fontosnak, hármat pedig fontosnak minősítettek, és ezek közül egy nagyon fontos és egy fontos ajánlást már végrehajtottak; felhívja a központot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a fennmaradó ajánlások végrehajtásáról;
24. megjegyzi, hogy 2019-ben a központ 46 esetet vett fel a kivételek nyilvántartásába, amelyeket ennek megfelelően elemeztek, és hogy cselekvési tervet dolgoztak ki a kivételek számának csökkentése érdekében;
25. megjegyzi, hogy az igazgatótanács 2019-ben jóváhagyta a központ aktualizált belső ellenőrzési keretét és magatartási kódexét, valamint a személyzeti és pénzügyi szabályzatra vonatkozó függetlenségi politikáját;
Egyéb megjegyzések
26. üdvözli, hogy a központ átfogó stratégiát dolgozott ki a költséghatékonyság elérése és a környezetvédelem érdekében; felhívja a központot, hogy fordítson kellő figyelmet villamosenergia-forrásainak energiaszerkezetére, valamint ösztönzi a központot a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia beszerzésére;
27. üdvözli a központ új intézkedéseit, amelyek egyrészt kutatási eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére, másrészt a nyilvánosságnak a közösségi médián és más médiaorgánumokon keresztül történő megszólítására irányulnak; üdvözli a honlap különböző érdekelt felek számára történő módosítását; megjegyzi, hogy a központ nem rendelkezik külön kiberbiztonsági politikával, de számos olyan biztonsági politikával rendelkezik, amelyek kiberbiztonsági politikát is magukban foglalnak;
o o o
28. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács 851/2004/EK rendelete (2004. április 21.) az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról (HL L 142., 2004.4.30., 1. o.).
21/2019. sz. különjelentés: „Antimikrobiális rezisztencia: az állategészségügyi ágazatban javult a helyzet, de a jelenség továbbra is kihívást jelent az Unió számára” (HL C 392., 2019.11.19., 7. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) (2019. június 27. előtt: Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2164(DEC))
– tekintettel az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0061/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségről (ENISA) és a 460/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. május 21-i 526/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel az ENISA-ról (az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségről) és az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról, valamint az 526/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (kiberbiztonsági jogszabály) szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/881 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 31. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0085/2021),
1. mentesítést ad az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) (2019. június 27. előtt: Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2164(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0061/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségről (ENISA) és a 460/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. május 21-i 526/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11) és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel az ENISA-ról (az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségről) és az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról, valamint az 526/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (kiberbiztonsági jogszabály) szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/881 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 31. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0085/2021),
1. jóváhagyja az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását ;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) (2019. június 27. előtt: Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2164(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0085/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(15) szerint az ENISA (Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség) (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 16 932 952 EUR volt, ami 2018-hoz képest 47,58%-os növekedést jelent; mivel ez a növekedés főként az ENISA-ról (az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségről) és az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról, valamint az 526/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/881 európai parlamenti és tanácsi rendelet (kiberbiztonsági jogszabály)(16) elfogadásával összefüggésben a személyzettel, az ikt-val és az alapvető operatív tevékenységekkel kapcsolatos kiadások növekedéséből ered; mivel az ügynökség költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megállapítja, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 96,80%-os volt, ami 2018-hoz képest 3,18%-os csökkenést jelent; megállapítja továbbá, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 70,12% volt, ami 2018-hoz képest 18,44%-os csökkenést jelent;
Teljesítmény
2. megállapítja, hogy az ügynökség a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték mérésére és költségvetési gazdálkodásának javítására használ bizonyos fő teljesítménymutatókat, megjegyzi, hogy az ügynökség mennyiségi és minőségi fő teljesítménymutatókat alkalmazott a tevékenységek hatásának hatékonyabb mérésére, és hogy az ügynökség az érdekelt felek elvárásainak nyomon követése érdekében konkrét fő teljesítménymutatókat is bevezetett; üdvözli a kiberbiztonsági jogszabály által adott új megbízatáshoz kapcsolódóan egyes fő teljesítménymutatók beillesztését;
3. üdvözli, hogy az ügynökség szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodást írt alá az Európai Szakképzés-fejlesztési Központtal annak érdekében, hogy a szolgáltatások megosztása, az ismeretek megosztása és a bevált gyakorlatok cseréje révén nagyobb hatékonyságot érjen el, különösen az informatikai eszközök, humánerőforrás-menedzsment, közbeszerzés és üzletmenet-folytonosság területén;
Személyzeti politika
4. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása mindössze 79,66% volt, az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 59 ideiglenes alkalmazottból (szemben a 2018. évi 48 engedélyezett álláshellyel) 47 kinevezett ideiglenes alkalmazott dolgozott; megjegyzi, hogy ezen felül 26 szerződéses alkalmazott és 4 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben; megjegyzi, hogy a megnövekedett létszámterv az ügynökség új megbízatásának tudható be, amely a kiberbiztonsági jogszabály elfogadását követően több hatáskört és erőforrást biztosított;
5. komoly aggodalommal veszi tudomásul, hogy 2019-ben felsővezetői és igazgatótanácsi szinten nem sikerült elérni a nemek közötti egyensúlyt; felkéri a hivatalt, hogy minden szinten fokozza a nemek közötti egyensúly javítására irányuló erőfeszítéseit; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
6. megállapítja, hogy az ügynökség számára nehézséget jelent a megfelelően képzett személyzet felvétele, vonzása és megtartása, főként a görögországi személyzet fizetésére alkalmazott alacsony korrekciós együtthatók és az uniós informatikai biztonsági piacon dolgozó szakemberek hiánya miatt; üdvözli az ügynökség által a vonzereje növelése érdekében végrehajtott szociális intézkedéseket, és megjegyzi, hogy az ügynökség új létszámterve lehetővé teszi, hogy magasabb szintű szerződéses álláshelyeket kínáljanak;
7. megállapítja, hogy az új alkalmazottaknak történő átadási eljárások felülvizsgálata folyamatban van; megállapítja továbbá, hogy az átadási eljárásokat az érzékeny álláshelyekre vonatkozó politika részét képezőnek tekintik; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a jövőbeli fejleményekről és az érzékeny álláshelyekre vonatkozó politika elfogadásáról;
8. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy az ügynökség ideiglenes vagy kölcsönzött munkavállalókat alkalmazott az ügynökségen belüli feladatok ellátására, ezek a munkavállalók a teljes munkaerő 29%-át teszik ki, ami növekedést jelent az előző évhez képest, és a Számvevőszék szerint ez a szám a kölcsönzött munkavállalóktól való fokozott függést jelez; megállapítja, hogy 2019-ben az ügynökség mintegy 923 000 EUR-t fizetett e szolgáltatásokért, ami az ügynökség költségvetésének 5,60%-át teszi ki; megállapítja továbbá, hogy a Számvevőszék tartózkodott attól, hogy észrevételeket tegyen a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv(17) uniós ügynökségekre történő alkalmazásával kapcsolatban, mivel a Bíróság előtt folyamatban van egy ilyen ügy;
Közbeszerzés
9. a számvevőszéki jelentés alapján aggodalommal állapítja meg a közbeszerzési eljárások megfigyelt gyengeségét, mivel a négy ellenőrzött esetből háromban átfedés volt a kiválasztási kritériumok és az odaítélési kritériumok között, továbbá hiányzott az elkülönítés, ami eljárási hibának minősül, és ami az ügynökséget a közbeszerzési eljárások érvénytelenítése kockázatának teszi ki; megállapítja továbbá, hogy az ügynökség nem tartotta be a költségvetési rendelet szerinti határidőket az odaítélésről szóló hirdetményének a Hivatalos Lapban való közzétételére vonatkozóan;
10. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy az ellenőrzött négy szolgáltatási keretszerződésből kettő esetében a kiírási feltételek nem tartalmaztak pontos információkat a pénzügyi ajánlatok esettanulmányokon alapuló összehasonlításának módszeréről, és nem biztosították a leggazdaságosabb végrehajtást; a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy az ügynökség a szerződések hatályára és értékére tekintettel három szerződés esetében helytelen küszöbértéket határozott meg, és nem végzett értékelést a tényleges végrehajtáshoz kapcsolódó kockázatokról és arról, hogy a rögzített összegű szerződéshez kapcsolódóan milyen, az ügynökségtől való pénzügyi függőség alakul ki; tudomásul veszi az ügynökségnek a Számvevőszék megállapításaira adott válaszát és az ügynökség által e mulasztások megismétlődésének megelőzése érdekében tett intézkedéseket;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
11. tudomásul veszi az ügynökségnek az átláthatósággal, valamint az összeférhetetlenségek megelőzésével és kezelésével kapcsolatos meglévő intézkedéseit és az azok biztosítására irányuló folyamatos erőfeszítéseit, és megjegyzi, hogy az igazgatótanács tagjainak önéletrajzait és összeférhetetlenségi nyilatkozatait közzétették az ügynökség honlapján; megállapítja, hogy az ügynökség honlapján – az ügyvezető igazgató kivételével – nem teszi közzé a felső vezetés összeférhetetlenségi nyilatkozatait és önéletrajzait; felhívja az ügynökséget, hogy a felső vezetés tagjainak összeférhetetlenségi nyilatkozatát és önéletrajzát tegye közzé, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
Belső kontrollrendszerek
12. megállapítja, hogy az ügynökség 2020-ban új politika elfogadását tervezi az érzékeny álláshelyekre vonatkozóan;
13. a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) „Az érdekelt felek bevonása az ENISA-ban elérendő eredmények előállításába” című ellenőrzése kapcsán megjegyzi, hogy egy fontos ajánlás még mindig függőben van, mivel a vonatkozó eljárásokat belsőleg felül kell vizsgálni és jóvá kell hagyni.;
14. a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019-ben jelentést tett közzé az emberierőforrás-menedzsmentről és az etikáról, és ezzel kapcsolatban négy fontos és három nagyon fontos ajánlást adott ki; megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálattal megállapodás született az ajánlások kezelésére irányuló cselekvési tervről, és felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a végrehajtás állásáról;
Egyéb megjegyzések
15. aggodalommal állapítja meg, hogy az ügynökség még nem dolgozott ki a környezetbarát munkahely biztosítására irányuló hivatalos és átfogó stratégiát; felhívja az ügynökséget, hogy tegyen lépéseket ennek érdekében;
16. megállapítja, hogy az ügynökség 55 jelentést készített, és aktívan felhívja a figyelmet a kiberbiztonsági kérdésekre;
17. felhívja az ügynökséget, hogy összpontosítson kutatási eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
o o o
18. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(18).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/881 rendelete (2019. április 17.) az ENISA-ról (az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségről) és az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról, valamint az 526/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 151., 2019.6.7., 15. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.05., 9. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Vasúti Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2165(DEC))
– tekintettel az Európai Unió Vasúti Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0062/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/796 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 65. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0077/2021),
1. mentesítést ad az Európai Unió Vasúti Ügynöksége ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Unió Vasúti Ügynöksége ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Vasúti Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2165(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Vasúti Ügynöksége (ERA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0062/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/796 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 65. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0077/2021),
1. jóváhagyja az Európai Unió Vasúti Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Unió Vasúti Ügynöksége ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió Vasúti Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2165(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Vasúti Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0077/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Unió Vasúti Ügynöksége (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 27 139 347 EUR volt, ami 2018-hoz képest 5,74%-os csökkenést jelent; mivel az ügynökség költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elégedetten nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya a 2018. évi pénzügyi évvel megegyező, 99,98%-os volt; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 92,22%-os volt, ami 2018-hoz képest 3,27%-os növekedést jelent;
2. megjegyzi, hogy a Számvevőszék által a költségvetés átvitelek szintjére vonatkozó végrehajtásának értékelésére használt tájékoztató jellegű, az 1. cím (Személyzet) esetében 10%-os, a 2. cím (Igazgatási kiadások) esetében 20%-os felső határértékeket elérték; sajnálattal állapítja meg, hogy a 3. címre (Operatív kiadások) vonatkozó tájékoztató jellegű felső határértéket (30%) nem érték el;
3. megjegyzi, hogy a díjakhoz kapcsolódó megnövekedett bevételeket az egyensúly elérése érdekében az ügynökségnek nyújtott támogatás csökkentése ellensúlyozza; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság szerint a megnövekedett tevékenység nem szolgálhat alapul a támogatás növeléséhez;
4. megjegyzi, hogy az ügynökség megbízatásának az új rendelete értelmében történő kibővítését követően 2019-ben megkezdte a tanúsítási feladatokkal kapcsolatos díjak és illetékek beszedését, figyelembe véve a középvállalkozások (kkv-k) sajátos igényeit; megállapítja, hogy az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/796 rendelete szerint a díjak és illetékek címzett bevételeket jelentenek az ügynökség számára; megállapítja, hogy módosították az ügynökség pénzügyi szabályzatának végrehajtási szabályait;
5. megjegyzi, hogy 2019-ben 36 utólagos meg nem felelést (meg nem felelési eseményt) vettek nyilvántartásba az ügynökségek meg nem felelési nyilvántartásában, míg 2018-ban 29-et, 2017-ben pedig 7-et; megjegyzi, hogy ezek a meg nem felelési események főként a kiküldetési szabályokkal, az utólagos kötelezettségvállalásokkal, a szerződéskezeléssel és a kifizetésekkel, valamint a belső eljárásokkal kapcsolatosak; megjegyzi, hogy az ügynökség jelezte, hogy korrekciós intézkedéseket vezettek be, és felhívták a figyelmet a problémákra; felhívja az ügynökséget, hogy vessen véget az egyre növekvő számú utólagos meg nem felelés irányába mutató tendenciának, és fektessen hangsúlyt a megelőző intézkedésekre;
6. emlékeztet annak fontosságára, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását saját belső működése és irányítása tekintetében, de az eljárások digitalizálásának felgyorsítása érdekében is; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Teljesítmény
7. hangsúlyozza, hogy az ügynökség sikeresen használt fő teljesítménymutatókat, hogy felmérje, mennyire hatékonyan hajtja végre feladatait; elismeri, hogy az ügynökség a fő teljesítménymutatókra és az outputokra vonatkozó célkitűzései tekintetében kielégítő szintet ért el; megjegyzi, hogy a 136 fő teljesítménymutató közül 118 volt részben vagy teljesen sikeres, míg 18 nem teljesült; megállapítja, hogy az 5. fő teljesítménymutató (a tagállamok 100%-a teljesíti a járművekre vonatkozó nemzeti műszaki szabályokat) tekintetében jelentős volt az alulteljesítés, és 67%-os végső pontszámot ért el, és megjegyzi, hogy ennek a 100%-os célhoz képest alacsony eredménynek nincs magyarázata; felhívja az ügynökséget, hogy adjon magyarázatot és közölje a fő teljesítménymutatók pontszámait is;
8. sürgeti az ügynökséget, hogy tárja fel a hasonló tevékenységeket folytató egyéb ügynökségekkel az egymást átfedő feladatok tekintetében az erőforrás-megosztás lehetőségeit; ösztönzi az ügynökséget, hogy aktívan törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre valamennyi uniós ügynökséggel; ösztönzi az ügynökséget, hogy vizsgálja meg a személyzet egyes nem szakértői, technikai és adminisztratív területeken való megosztásának lehetőségét;
9. felhívja az ügynökséget, hogy összpontosítson kutatásai eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
10. emlékeztet, hogy a közlekedési ügynökségek közül ez az ügynökség rendelkezik a legkisebb költségvetéssel kiemelkedő környezetvédelmi teljesítménye, illetve a vasúti szállítás egyéb előnyei ellenére; külön kihangsúlyozza, hogy az ügynökséget nem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy a pénzügyi eszközök elégtelensége miatt támogatást kelljen kérnie a Bizottságtól egy olyan időszakban, amikor a vasút az Európai Unió politikai prioritása; kéri az ügynökség költségvetésének növelését annak érdekében, hogy az ügynökség rendelkezzen az eredményes hatóságként való fellépéshez és a feladatai ellátásához szükséges eszközökkel, különös tekintettel a versenyképesség növelésére, a biztonság javítására és a határokon átnyúló interoperabilitásra;
Személyzeti politika
11. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámtervben szereplő álláshelyek betöltöttsége 93,92%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 148 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 148 engedélyezett álláshely) 139-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezenfelül a ügynökségnél 2019-ben 35 szerződéses alkalmazott dolgozott; megállapítja, hogy 2019. december 31-én nem dolgozott kirendelt nemzeti szakértő az ügynökségnél;
12. komoly aggodalmának ad hangot a nemek közötti egyenlőség hiánya miatt, amelyet 2019-ben a felső vezetők (89% férfi és 11% nő) és az igazgatótanács (70% férfi és 30% nő) tekintetében jelentettek; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát; felkéri az ügynökséget, hogy minden szinten fokozza a nemek közötti egyensúly javítására irányuló erőfeszítéseit;
13. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrálására irányul;
14. megjegyzi, hogy az ügynökség politikát fogadott el a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozóan, támogatja a bizalmi tanácsadókat, és ösztönzi személyzetét, hogy problémáikkal forduljanak hozzájuk; megállapítja, hogy egy állítólagos zaklatási ügyről számoltak be, de egyet sem vizsgáltak ki vagy terjesztettek bíróság elé;
15. megállapítja, hogy a személyzettel kapcsolatos éves összehasonlító teljesítményértékelés eredményei a 2018. évihez hasonlóak, az adminisztratív feladatokra beosztott személyzet aránya 19,39% (2018-ban 20,33%), az operatív feladatokra beosztott személyzet aránya 69,95% (68,88%), míg az ellenőrzési és pénzügyi feladatokra beosztott személyzet aránya 11,04% (10,79%) volt;
16. sajnálja, hogy az igazgatótanácsnak 2019-ben nem sikerült döntenie az ügynökség nyelvhasználati rendjéről;
Közbeszerzés
17. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az ügynökség elmulasztotta hivatalosan kinevezni egy közbeszerzési eljárást értékelő bizottságának legalább egy tagját, ami veszélyezteti a közbeszerzési eljárás átláthatóságát; tudomásul veszi az ügynökségnek a Számvevőszék megállapítására adott válaszát és az ügynökség által e mulasztás megismétlődésének megelőzése érdekében tett intézkedéseket;
18. megjegyzi , hogy a számvevőszéki jelentés szerint az ügynökség három különálló, többlépcsős keretszerződést kötött három vállalkozással; a Számvevőszék észrevételei alapján megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet szerint erre a pályázati eljárás újbóli megnyitása nélkül is sor kerülhet, feltéve, hogy a keretszerződés pontosan meghatározza az érintett munkálatok, áruk vagy szolgáltatások nyújtására vonatkozó valamennyi feltételt; megjegyzi, hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a keretszerződés nem elég konkrét, megállapítja továbbá a Számvevőszék észrevételei alapján, hogy az ajánlattevők pénzügyi ajánlatai csak a napi munka napi díján alapultak, anélkül, hogy olyan fontos elemeket figyelembe vettek volna, mint a munkavállalói profilok vagy az érintett munka összetettsége; a Számvevőszék következtetése alapján megállapítja, hogy az ilyen típusú keretszerződés alkalmazása nem volt megfelelő, tekintettel az elvégzendő munka részletességi szintjére, valamint azt, hogy a pénzügyi adatok sem voltak kellően részletesek annak biztosításához, hogy a munkát a lehető leggazdaságosabban végezzék el; tudomásul veszi az ügynökség válaszát, amely szerint a szóban forgó ajánlat az ügynökség új feladatának ellátásához nyújtott segítségre vonatkozott, és ennek megfelelően az ügynökség számára nem lenne arányos a (legalább 3 hétig tartó) technikai segítségnyújtásra irányuló (legfeljebb 15 napig tartó) verseny újbóli megnyitásának megszervezése, amikor a pályázati dokumentáció teljességének értékelésére vonatkozó jogi követelmény egy hónap; felszólítja az ügynökséget, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e keretszerződések szerinti kiadásokról;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
19. megjegyzi, hogy az ügynökség saját nyilatkozata szerint 2019. június 16-tal kezdődően – amikor is az ügynökség jelentős döntéshozatali hatáskörrel rendelkező hatósággá vált – megnőtt az ügynökség összeférhetetlenségnek való kitettsége; megjegyzi, hogy az ügynökség igazgatótanácsa 2019 májusában elfogadta a helyes hivatali magatartás keretrendszerét, amely szigorú intézkedéseket tartalmaz a 4. vasúti csomag végrehajtásában részt vevő személyek összeférhetetlenségének kezelésére vonatkozóan, és hogy az igazgatótanács tovább pontosította az ajándékokra, a vendéglátásra és a közösségi média használatára vonatkozó szabályokat; felhívja az ügynökséget, hogy szorosan kövesse nyomon a meghozott intézkedések hatékonyságát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a tapasztalatokról és a kiigazítások esetleges szükségességéről;
20. megjegyzi, hogy az ügynökség honlapján közzétette az igazgatótanács és a felső vezetés összeférhetetlenségi nyilatkozatait, illetve az igazgatótanácsi tagok és ügyvezető igazgatója önéletrajzait; felhívja az ügynökséget, hogy tegye közzé felső vezetésének önéletrajzait, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e tekintetben hozott intézkedésekről;
21. tudomásul veszi az ügynökség tevékenységeinek átláthatóbbá tétele érdekében tett további lépéseket, mégpedig azt, hogy tájékoztatást nyújtanak az ügynökség munkatársai és a külső érdekelt felek közötti találkozókról, nevezetesen az igazgató szervezetekkel és önfoglalkoztató személyekkel tartott találkozóiról, valamint azt is, hogy ez a tájékoztatás elérhető az ügynökség honlapján;
22. megállapítja, hogy az először 2017-ben bejelentett csalásgyanús ügyet az Európai Csalás Elleni Hivatal 2019 szeptemberében lezárta anélkül, hogy bármilyen intézkedést javasolt volna; megjegyzi, hogy a vizsgálat nem tárt fel bizonyítékot az Unió pénzügyi vagy egyéb érdekeit sértő csalásra vagy szabálytalanságra;
Belső kontrollrendszerek
23. tudomásul veszi a Számvevőszék jelentésében szereplő észrevételt, miszerint a Bizottság szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás keretében különböző informatikai szolgáltatásokat számlázott ki az ügynökségnek, de ez a számla részben helytelen felhasználószámon alapult; tudomásul veszi az ügynökségnek történő 4 675 EUR-s túlszámlázás korlátozott pénzügyi hatását; megállapítja azonban a Számvevőszék által az ügynökség belső kontrollrendszereiben feltárt hiányosságokat, amelyek azt mutatják, hogy nem végeztek ellenőrzést annak biztosítására, hogy a kiszámlázott összeg megfeleljen a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás feltételeinek; felhívja az ügynökséget, hogy értékelje az azonosított hiányosságot, vezessen be megelőző intézkedéseket, kezelje az azonosított kockázatokat, és 2021 júniusáig tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a hozott intézkedésekről;
24. megállapítja, hogy 2019-ben a Belső Ellenőrzési Szolgálat folyamatban lévő ajánlásait egy kivételével lezárták; megjegyzi, hogy az egyetlen folyamatban lévő ajánlás a projekt- és szolgáltatásirányítás 2018. évi ellenőrzéséből származik, és az MS Project alkalmazás tényleges használatára vonatkozik; megjegyzi, hogy az ügynökség a 2018. évi mentesítésről szóló nyomonkövetési jelentésében 2020 szeptemberében arról számolt be, hogy az ajánlást 2020 júniusában lezárják; emlékezteti az ügynökséget, hogy ezt az ajánlást az elfogadott cselekvési tervével összhangban kell végrehajtani; felhívja az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot ezen ajánlás végrehajtásáról, és 2021 júniusáig adjon magyarázatot az esetleges késedelmekre;
25. kiemeli az ügynökség szerepét az európai vasúti rendszer biztonságának és kölcsönös átjárhatóságának biztosításában, valamint a vasút más közlekedési módokkal szembeni versenyképességének javításában, az adminisztratív és műszaki akadályok csökkentésében, a piacra jutás előmozdításában és a megkülönböztetésmentesség biztosításában, a vasúti közszolgáltatások állami forrásainak hatékonyabb felhasználásában és az infrastruktúra irányításának javításában; támogatja a Bizottságnak egy olyan európai vasúti rendszerre vonatkozó elképzelését, amely világelső a biztonsági teljesítmény tekintetében; kéri az ügynökség költségvetésének növelését annak érdekében, hogy az ügynökség rendelkezzen az eredményes hatóságként való fellépéshez és a feladatai ellátásához szükséges eszközökkel, különös tekintettel a versenyképesség növelésére, a biztonság javítására és a határokon átnyúló interoperabilitásra;
26. üdvözli, hogy az ügynökség a 4. vasúti csomag jogi keretében 2019. június 16-ig sikeresen megkezdte a vasúti járművek forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek, a vasúttársaságok egységes biztonsági tanúsítványai és az ERTMS-hez kapcsolódó pálya menti berendezések jóváhagyásai kiadásáért felelős uniós hatóság szerepének ellátását; megjegyzi, hogy ezt a két küldetést azzal a nyolc tagállammal kapcsolatban hajtották végre, amelyek 2019-ben átültették a 4. vasúti csomag műszaki pillérét; üdvözli az egyablakos ügyintézés kialakításának folytatását; ragaszkodik ahhoz, hogy az ügynökség számára biztosítani kell a szükséges pénzügyi, anyagi és emberi erőforrásokat, valamint nagyobb felelősségi köröket kell az ügynökségre ruházni annak érdekében, hogy ezeket az új és kiegészítő funkciókat hatékonyan és eredményesen láthassa el;
27. üdvözli, hogy az ügynökséget egy második ISO 9001 felügyeleti ellenőrzésnek vetették alá annak igazolására, hogy az irányítási rendszer megfelel az ISO követelményeinek, és hogy a tanúsító szerv nem talált hiányosságot;
Egyéb megjegyzések
28. megjegyzi, hogy az ügynökség tárgyalásokat kezdett a francia hatóságokkal egy új épület megépítéséről; ösztönzi az ügynökséget, hogy ne feledkezzen meg a legkorszerűbb követelményekről a személyzet jólléte és a környezetvédelmi normák tekintetében;
29. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy környezetbarát munkakörnyezetet hozzon létre;
30. emlékeztet annak fontosságára, hogy az ügynökség munkájának ismertté tétele érdekében biztosítson nagyobb láthatóságot a médiában és az interneten;
o o o
31. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(14).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf..
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2166(DEC))
– tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0063/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2219 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 20. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0071/2021),
1. mentesítést ad az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2166(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0063/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2219 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 20. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0071/2021),
1. jóváhagyja az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2166(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0071/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségének (CEPOL) (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 18 267 682 EUR volt, ami 2018-hoz képest 75,37%-os növekedést jelent, amelynek fő oka a többéves jellegű hatáskör-átruházási és hozzájárulási megállapodásokhoz kapcsolódó pénzügyi bekezdésekről szóló jelentéstételbeli változás volt; mivel az ügynökség költségvetésének mintegy felét az Unió hozzájárulásából, másik felét pedig projektekből származó címzett bevételekből finanszírozzák;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeképpen a költségvetés végrehajtási aránya 99,90% volt, ami 2018-hoz képest 1,93%-os növekedést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 89,32% volt, ami az előző évhez képest 12,81%-os csökkenést jelent;
Teljesítmény
2. üdvözli, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókat használ költségvetési gazdálkodásának javítására és képzési tevékenységeinek és azok hatásának – különösen a résztvevők elégedettségi szintjének – értékelésére annak érdekében, hogy értékelje az ezek által nyújtott hozzáadott értéket;
3. emlékezteti az ügynökséget, hogy rendszeresen vizsgálja felül és aktualizálja teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatóit annak biztosítása érdekében, hogy az ügynökség hatékony uniós szintű hozzájárulást és szakértelmet biztosítson; ösztönzi az ügynökséget, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat stratégiája és tevékenységtervezése javítására;
4. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az ügynökség sikeresen teljesítette megbízatását, és egyes esetekben túlteljesítette a 2019. évi munkaprogramjában meghatározott célkitűzéseket;
5. kiemeli az ügynökség szerepét a nemzeti bűnüldözési szakértőknek a biztonság, a bűnüldözés és az információcsere területén bekövetkezett legújabb fejleményekről való tájékoztatásában és a bevált gyakorlatok megosztásának elősegítésében;
6. elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ügynökség képzési tevékenységei szoros összhangban állnak az uniós szakpolitikai ciklus EMPACT csoportjai által megfogalmazott követelményekkel, miközben a tagállamok, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust), az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség, az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és más érdekelt felek szakértelmet biztosítottak;
7. üdvözli, hogy az ügynökség 2019-ben 327 képzési tevékenységet végzett, amelyeken 34 723 rendőr vett részt; elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban is, hogy további 28 diáknak sikerült diplomát szereznie az európai közös mesterképzési programban (EJMP);
8. megállapítja, hogy az ügynökség külső szolgáltatót bízott meg azzal, hogy értékelje a képzési igényekről készített uniós stratégiai felmérés (EU-STNA) kísérleti projektjének folyamatát és hatását, hogy előkészítse a stratégiai terv következő, 2019-es szakaszát annak érdekében, hogy 2021-ben elindulhasson az új EU-STNA;
9. megállapítja, hogy az ügynökség a kiberbűnözést az elkövetkező évek kulcsfontosságú prioritásaként határozta meg, és hogy 2019-ben létrehozták a CEPOL Kiberbűnözés Elleni Akadémiáját (CCA), amely a magyar Nemzetközi Oktatási Központ helyiségeiben található, és amely megfelelően konfigurált platformot biztosít legfeljebb 100 résztvevő egyidejű képzésére;
10. üdvözli, hogy az ügynökség továbbra is szorosan együttműködik a bel- és igazságügyi ügynökségek hálózatával és az azt alkotó ügynökségekkel, köztük különösen az Europollal és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel; megállapítja, hogy megosztják egymással képzési tevékenységeiket és közösen is szerveznek tanfolyamokat; megállapítja, hogy létesítményei megosztásával az ügynökség aktívan együttműködik az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel (EIT), valamint támogatja a munkaerő-felvételi és közbeszerzési eljárásokat; tudomásul veszi, hogy az ügynökség számviteli részlegeit 2014-ben kiszervezte a Bizottságnak; ösztönzi az ügynökséget, hogy aktívan törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre más uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel;
11. felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós szervvel, hivatallal és ügynökséggel a humánerőforrás-gazdálkodás, az ingatlankezelés, az informatikai szolgáltatások és a biztonság tekintetében;
12. megállapítja, hogy a 2016 januárjában lezárult ötévenkénti rendszeres külső értékelést követően az ügynökségnek különböző korrekciós intézkedéseket kellett végrehajtania, 2018 végéig 17 ajánlással kapcsolatban 32 intézkedést kellett megvalósítania; megjegyzi, hogy a cselekvési terv elfogadása óta 2020-ig 31 intézkedést hajtottak végre, és hogy az egyetlen folyamatban lévő intézkedés az ügynökség e-tanulási platformjának (LEEd) továbbfejlesztéséhez kapcsolódik;
Személyzeti politika
13. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 93,75%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 32 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 32 engedélyezett álláshely volt) 30-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 17 szerződéses alkalmazott és 5 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
14. kiemeli, hogy 2019-ben az ügynökséghez sok pályázatot nyújtottak be az általa kínált programokra; hangsúlyozza, hogy az ügynökség a csereprogram iránti igénynek csak 47%-át tudta kielégíteni, és az emberi erőforrások hiánya miatt a kiberbűnözéssel kapcsolatos tevékenységekkel foglalkozó tanfolyamra jelentkezők 55%-át el kellett utasítania; felhívja a Bizottságot és a társjogalkotókat, hogy továbbra is működjenek együtt az ügynökséggel a költségvetési források elosztásának folyamatában a személyzeti hiányosságok kezelése és annak lehetővé tétele érdekében, hogy az ügynökség teljes mértékben végrehajthassa megbízatását;
15. megállapítja, hogy 2019-ben csaknem megvalósult a nemek közötti egyensúly a felső vezetők körében (2 férfi és 1 nő); aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az igazgatótanácsban nem valósul meg a nemek közötti egyensúly (20 férfi és 8 nő); kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
16. megjegyzi, hogy az ügynökség Egyesült Királyságból Magyarországra történő áthelyezése következtében és a személyzeti fizetésekre alkalmazott alacsonyabb korrekciós együttható miatt a személyzet fluktuációja magas volt és a földrajzi kiegyensúlyozottság nem mindig biztosított, mivel a fogadó országtól eltérő tagállamokból érkező jelentkezők száma csökkent; megállapítja, hogy 2019-ben az ügynökséghez továbbra is jelentős számú pályázat érkezett magyar állampolgároktól, és a fogadó tagállam állampolgárai továbbra is felülreprezentáltak a személyzet összlétszámában; nagyra értékeli, hogy 2019-ben a személyzeti fluktuáció csökkentése érdekében az ügynökség folytatta a személyzet megtartására és az üzletmenet-folytonosságra irányuló intézkedések végrehajtását, például az ügynökség számos ideiglenes alkalmazottat és kirendelt nemzeti szakértőt vett fel a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó állomány felvételének befejezéséig, folytatta a személyzet és a funkciók átsorolását, valamint fenntartotta a szociális rendelkezéseket (pl. a személyzet gyermekei számára történő iskoláztatás), a távmunkát és a rugalmas munkaidőt;
17. kiemeli, hogy az ügynökség nehézségekkel szembesül a képzett személyzet felvétele és megtartása terén; hangsúlyozza, hogy a korrekciós együtthatók tagállamonként jelentősen eltérnek, ami komoly hatással van az alacsonyabb korrekciós együtthatóval rendelkező tagállamokban működő ügynökségek személyzet és szakértelem felvételére és megtartására való képességére; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a nemzeti értékelés helyett regionális értékelésen alapuló különböző korrekciós együtthatók meghatározásának lehetőségét; kiemeli, hogy az alacsonyabb korrekciós együtthatóval rendelkező tagállamokban található ügynökségek központja általában a fővárosokban található, ahol a megélhetési költségek jelentősen magasabbak, mint az adott országok más részein;
18. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrálására irányul;
19. emlékeztet a Számvevőszék azon 2018. évi javaslatára, hogy a nyilvánosság növelése és a magas fordítási költségek elkerülése érdekében tegyék közzé az álláshirdetéseket az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján; megállapítja, hogy az ügynökség valamennyi álláshirdetését közzéteszi saját honlapján, a közösségi médiában és az uniós ügynökségek hálózata által kifejlesztett ügynökségközi állásportálon; felhívja az ügynökséget, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az álláshirdetéseknek az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján való közzététele érdekében tett lépésekről;
20. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és kultúrát alakítson ki a fogyatékkal élők érdekében tett intézkedések révén; kéri az ügynökséget annak felmérésére, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az esélyegyenlőség elveinek további erősítésére és figyelembevételére a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, és hogy hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra; felhívja az ügynökséget, hogy vegye fontolóra épületeinek lehetséges észszerű felújítását és átalakítását, többek között a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek számára biztosított hozzáférés és a megfelelő irodai eszközök tekintetében;
Közbeszerzés
21. a 2018. évi számvevőszéki jelentés alapján emlékeztet, hogy az ügynökség akkor még nem vezette be a Bizottság által elindított valamennyi eszközt, amelyek célja az volt, hogy egységes megoldást vezessenek be a közbeszerzési eljárásokban (e-közbeszerzés) részt vevő harmadik felekkel folytatott elektronikus információcsere tekintetében; elégedetten állapítja meg, hogy az ügynökség 2018-ban bevezette az e-számlázást és az e-pályáztatást, és 2019-ben bevezette az e-benyújtást is, így teljes körűen megvalósította az e-közbeszerzést;
22. megállapítja, hogy 2018-ban az ügynökség anélkül ítélt oda keretszerződést a saját alkalmazottai és a képzésben részt vevők utazásaira vonatkozóan, hogy magyarázatot kért volna a nyertes ajánlattevőtől a potenciálisan kirívóan alacsony összegű ajánlatát illetően; tudomásul veszi, hogy az ügynökség megváltoztatta politikáját annak érdekében, hogy megfelelő dokumentációt biztosítson a nyertes ajánlat (potenciálisan) kirívóan alacsony árairól, beleértve egy külön bekezdést, amely bekéri és elemzi a potenciálisan kirívóan alacsony összegű ajánlatok okait;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, etika és átláthatóság
23. tudomásul veszi az ügynökségnek az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ügynökség 2019-ben igazgatási magatartási kódexet hozott létre és vezetett be és iránymutatásokat dolgozott ki a visszaélések bejelentésére, továbbá nagyra értékeli azt, hogy az ügynökség honlapján közzéteszik az igazgatótanácsi tagok és a felső vezetés érdekeltségi nyilatkozatait és önéletrajzait; elismeréssel veszi tudomásul, hogy 2019-ben az igazgatótanács végrehajtási határozatokat hagyott jóvá a visszaélések bejelentéséről és egy személyzeti bizottság létrehozásáról;
24. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre, szervekre, hivatalokra és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret a széttagoltsága és a meglévő rendelkezések közötti következetesség hiánya miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva a minden uniós intézményre, szervre, hivatalra és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
25. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendők, ezért további vizsgálatra van szükség;
Belső kontrollrendszerek
26. megállapítja, hogy az ügynökség 2019-ben saját hatáskörében elvégezte belső kontrollrendszereinek értékelését, és arra a következtetésre jutott, hogy azokat ténylegesen végrehajtották és csak kisebb javítások szükségesek;
27. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint egy alkalommal egy nem megfelelően felhatalmazott alkalmazott 180 000 EUR összegű költségvetési kötelezettségvállalást hagyott jóvá az eredményszemléletű számviteli rendszerben (ABAC), ezért az ügynökségnek biztosítania kellene az ABAC engedélyezési jogosultságai és az ügyvezető igazgató által aláírt írásbeli határozat közötti összhangot; az ügynökség válasza alapján megállapítja, hogy az azonosított meg nem felelést dokumentálták a kivételek és meg nem felelések nyilvántartásában, továbbá javítást célzó intézkedéseket hajtottak végre az ABAC-jogok ellenőrzésének megerősítése érdekében; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az általa végrehajtott javítási intézkedésekről, és kerülje el azokat a jövőbeli helyzeteket, amelyekben a költségvetési kötelezettségvállalásokat nem megfelelően felhatalmazott munkatársak hagyják jóvá, valamint biztosítsa a költségvetés hatékony és eredményes végrehajtására vonatkozó valamennyi elvnek való teljes körű megfelelést;
28. sajnálja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint egy alkalommal egy olyan engedélyezésre jogosult tisztviselő írt alá egy 100 000 EUR értékű keretszerződést, akinek a jogi kötelezettségvállalásokra vonatkozó felső engedélyezési határa 60 000 EUR volt, és az ügyvezető igazgató távolléte idejére nem rendelkezett a hatáskörök kifejezett továbbruházásáról az ügynökség tevékenységei folytonosságának biztosítása érdekében; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy az ellenőrzés megállapítását követően módosított határozatot fogadtak el a hatáskörök továbbruházásáról, amely szerint a műveletek folytonosságának javítása érdekében megemelték az engedélyezésre jogosult tisztviselők számára megállapított felső határokat; felhívja az ügyvezető igazgatót, hogy mindenkor – többek között az ideiglenes távollétek idején is – biztosítsa az üzletmenet és a működés folyamatosságát;
29. megállapítja, hogy az ügynökség 2019-ben az alkalmazottak elkötelezettségét értékelő felmérést végzett a puha ellenőrző intézkedések (integritás, vezetés, kompetenciák, nyitottság és motiváció) mérése céljából; tudomásul veszi, hogy az ügynökség cselekvési tervet dolgozott ki az érvényben lévő puha ellenőrzési intézkedések ismertségének növelése érdekében;
30. tudomásul veszi, hogy a belső ellenőrzés megállapításai szerint az ügynökség nem rendelkezik elegendő irodaterülettel és hellyel az operatív tevékenységekhez, és hogy három különböző fizikai helyszínen működik, ami további kihívásokat jelent, különösen informatikai és dokumentumkezelési szempontból; tudomásul veszi, hogy az ügynökség jelenleg megbeszéléseket folytat a magyar kormánnyal a megfelelő irodahelyiségek megtalálása érdekében;
31. megállapítja, hogy 2019-ben a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata ellenőrzési jelentést adott ki „Training implementation, knowledge sharing and monitoring of results” (Képzések megvalósítása, tudásmegosztás és az eredmények nyomon követése) címmel, amelyet végrehajtás alatt álló korrekciós intézkedési terv követett; megállapítja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat egy kritikus megállapítást fogalmazott meg az európai közös mesterképzési program (EJMP) kialakításával és létrehozásával kapcsolatban; tudomásul veszi, hogy az igazgatótanács úgy határozott, hogy egy évvel elhalasztja a mesterképzési program folytatását, hogy a következő ciklusra nyílt közbeszerzési eljárást lehessen indítani, és így a nem megfelelő gyakorlatot megszüntették;
Egyéb megjegyzések
32. megállapítja, hogy 2017 februárjában az ügynökség sikeresen megszerezte az ügynökség irányítási rendszerének ISO 9001:2015 szerinti tanúsítását annak érdekében, hogy javítsa és látványosabban igazolja a minőség iránti elkötelezettségét; megállapítja, hogy a 2019-ben és 2020 elején végrehajtott felügyeleti ellenőrzések pozitív eredményei alapján az ügynökség fenntartotta tanúsítását;
33. elismeréssel veszi tudomásul, hogy az ISO 29993 tanúsítványt négy fő lakossági tevékenység esetében sikeresen szerezték meg, és hogy 2019-ben az adott lakókörzeti tevékenységek esetében bevezették a tanfolyamot megelőző minőségellenőrzést;
34. megjegyzi, hogy az ügynökségnek 2019. november eleje óta meghosszabbítható bérleti szerződése van, amely egy évig tart az Avenue de la Joyeuse Entrée 17–21. szám alatt, Brüsszelben, egy brüsszeli kapcsolattartó iroda kísérleti projektjéhez, amelynek célja a Brüsszelben jelen lévő uniós intézményekkel és bel- és igazságügyi ügynökségekkel folytatott párbeszéd és információcsere megkönnyítése;
35. sajnálja, hogy az ügynökség nem rendelkezik a kiberbiztonságra és a birtokában lévő digitális nyilvántartások védelmére vonatkozó politikával, ami manapság nagyon fontos; tudomásul veszi, hogy 2020-ban az ügynökség az EIT-tel együtt elindította a fejlett iratkezelési rendszer (ARES) mint dokumentumkezelő rendszer bevezetésének folyamatát; felhívja az ügynökséget, hogy működjön együtt más uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel egy erős és megbízható kiberbiztonsági politika kidolgozásában és végrehajtásában; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért haladásról;
36. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
37. üdvözli, hogy az ügynökség átfogó stratégiát fogadott el a digitalizálására vonatkozóan, kezelve digitalizációs szükségleteit azzal a céllal, hogy átfogó, hosszú távú jövőképet biztosítson a technológiaalapú üzleti modell kidolgozására vonatkozóan; ösztönzi az ügynökséget, hogy fejlessze tovább digitalizációs stratégiáját;
38. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek honlapjai hozzáférhetőek legyenek minden fogyatékossággal élő személy számára az (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(14) előírtaknak megfelelően, ideértve a nemzeti jelnyelvek elérhetőségét is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
39. megállapítja, hogy az ügynökség nem végzett átfogó elemzést az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének a szervezeti felépítésére, a műveleteire és az elszámolásaira gyakorolt hatásáról; tudomásul veszi, hogy az Egyesült Királyság nem vett részt az (EU) 2015/2219 rendelet(15) elfogadásában, így az ügynökség Egyesült Királysággal kapcsolatos operatív tevékenységeit harmadik országgal folytatott tevékenységként kezelik; megállapítja, hogy az (EU) 2015/2219 rendelet értelmében az ügynökség harmadik országokkal folytatott operatív tevékenységeit munkamegállapodások szabályozzák, és ilyen megállapodás még nem született az Egyesült Királysággal;
40. megállapítja, hogy az ügynökségnek 2019-ben sikerült kapcsolatba lépnie az emberek szélesebb körével azáltal, hogy megerősítette jelenlétét a közösségi médiában;
41. ösztönzi az ügynökséget, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját, kutatásait és tevékenységeit;
42. tudomásul veszi az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet biztosítson; sajnálja, hogy az ügynökségnek nincs kibocsátáskompenzációs programja, de az ügynökség standard kérdőívre adott válasza alapján elismeri, hogy az ügynökség egy ilyen programban való részvételének költsége nem fedezhető a rendelkezésére álló korlátozott pénzügyi forrásokból, tudomásul veszi továbbá, hogy az ügynökség arra ösztönzi személyzetét, hogy a kibocsátások csökkentése érdekében vegye igénybe a tömegközlekedést, és vizsgálja a tömegközlekedés költségeinek megtérítését munkavállalói számára;
o o o
43. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(16).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2219 rendelete (2015. november 25.) az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 319., 2015.12.4., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2167(DEC))
– tekintettel az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0064/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 76. cikkére,
– tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. november 13-i (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 116. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0081/2021),
1. elhalasztja az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáról szóló határozatát;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2167(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0064/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11) és különösen annak 76. cikkére,
– tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. november 13-i (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 116. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0081/2021),
1. elhalasztja az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról szóló határozatát;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2167(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0081/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(15) szerint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 330 107 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 14,36%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel az (EU) 2019/1896 rendelet(16) 80. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Határ- és Parti Őrségnek az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során garantálnia kell az alapvető jogok védelmét a vonatkozó uniós joggal, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: a Charta), valamint a vonatkozó nemzetközi joggal, többek között a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezménnyel, annak 1967. évi jegyzőkönyvével és a gyermekjogi egyezménnyel, továbbá a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségekkel, különösen a visszaküldés tilalmának elvével összhangban; mivel az (EU) 2019/1896 rendelet amellett, hogy új forrásokat biztosított az ügynökség részére az alapvető jogok terén, létrehozott egy új átfogó, belső, független mechanizmust is annak nyomon követése céljából, hogy az ügynökség működési tevékenységei során tiszteletben tartják-e az alapvető jogokat; mivel ez a mechanizmus az ügynökség alapjogi tisztviselőjének megerősített szerepén és függetlenségén alapul, aki az igazgatótanácsnak jelent, egyúttal pedig a saját személyzete tekintetében megbízott, kinevezésre jogosult hatóságként jár el;
C. mivel az (EU) 2019/1896 rendelet szerint az alapjogi tisztviselőt az alapjogi tisztviselő helyettese és legalább 40, az alapjogi tisztviselő hierarchikus felügyelete alatt annak „szemeként és füleként” a helyszínen eljáró, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személy segíti;
D. mivel az ügynökség és a Bizottság által 2019. júliusában létrehozott, az Európai Határ- és Parti Őrség megvalósítására vonatkozó ütemterv 2.0 változata hangsúlyozta, hogy az alapjogok tiszteletben tartásának felügyeletére vonatkozó keretrendszert össze kell hangolni az (EU) 2019/1896 rendelet betűjével és szellemével, különösen ami a 40, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személy 2020. december 5-ig való felvételét illeti;
E. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek; mivel a Számvevőszék nemrégiben ellenőrzést indított annak vizsgálatára, hogy az ügynökség hatékony támogatást nyújtott-e a tagállamoknak a 2021-ben véglegesítendő európai integrált határigazgatás megvalósítása terén;
F. mivel az európai ombudsman vizsgálatot indított (CASEOI/5/2020/MHZ) annak értékelése céljából, hogy miként kezeli az ügynökség az alapvető jogok állítólagos megsértését, különös tekintettel egyrészt az ügynökség azon személyeket érintő panaszkezelési mechanizmusa hatékonyságának és átláthatóságának értékelésére, akik úgy vélik, hogy az ügynökség határműveletei során megsértették jogaikat, másrészt az ügynökség alapjogi tisztviselőjének szerepére és függetlenségére;
G. mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatot indított az ügynökséget érintő, zaklatással, kötelességszegéssel és a migránsok visszafordításával kapcsolatos állítások miatt;
H. mivel 2019. december óta az ügynökség új megbízatását teljesíti, amely a missziók és a személyzet tekintetében lényeges és szükséges növekedéssel járt, ami megfelelő költségvetést igényel;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 99,84% volt, ami 2018-hoz képest 1,46%-os növekedést jelent; aggodalommal állapítja meg, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya alacsony (69,13%) volt, ami 2018-hoz képest 0,56%-os csökkenést jelent;
2. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy az együttműködő országokkal kötött, operatív tevékenységekre irányuló finanszírozási szerződések értéke 2019-ben az ügynökség költségvetésének 55%-át tette ki; megállapítja, hogy az ügynökség lépéseket tett az előzetes ellenőrzések javítása érdekében, továbbá hogy 2019-ben újra bevezette a visszatérítések utólagos ellenőrzését; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a felszerelésekkel kapcsolatos kiadások visszatérítése továbbra is a tényleges költségeken alapul, és mélységesen sajnálja, hogy az egységköltségen alapuló visszatérítésekre való áttérést célzó projekt még nem zárult le; kiemeli, hogy az eljárás annak ellenére nem zárult le, hogy ez egy olyan visszatérő helyzet, amellyel az előző mentesítési eljárás során is foglalkoztak; a számvevőszéki jelentés alapján mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy az együttműködő országok nem mindig nyújtottak be számlákkal vagy más bizonyítékokkal alátámasztott költségigényléseket, amelyek megfelelően alátámasztották volna a műveletek során felmerült tényleges költségeket, és hogy az igazoló dokumentumok benyújtása késedelmet szenvedett; a számvevőszéki jelentés ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az együttműködő országok kötelessége, hogy a pontos alátámasztó bizonyítékokat időben, a költségigénylésekkel együtt nyújtsák be; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy az utólagos ellenőrzés során az ügynökség banki kimutatásokkal igazolta a megkérdőjelezett kiadásokat, és a kedvezményezettet értesítették arról, hogy a pro-forma számlákat már nem fogadják el igazoló dokumentumként, még akkor sem, ha az ilyen számlák megfelelnek az alkalmazandó nemzeti szabályozási keretnek; ezen túlmenően az igazoló dokumentumok késedelmes benyújtása a tisztviselők kirendelésére vonatkozó egyszerűsített támogatási rendszer végrehajtásához kapcsolódott, ezért a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében a 2019. évi záró kifizetési eljárást jelentősen meghosszabbították; mélységes elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy az ügynökség vezetősége nem tanúsított elkötelezettséget e helyzet kezelése iránt; kéri az ügynökséget, hogy szüntesse meg a számlákkal alá nem támasztott összes fennmaradó költségtérítési igény teljesítését; sürgeti az ügynökséget, hogy haladéktalanul térjen át végre az egységköltség-alapú visszatérítésekre és maradéktalanul alkalmazza a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás összes elvét;
3. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az ügynökség a projekt késői szakaszában módosította az ügynökség helyiségeiben végzett átépítési munkálatokra vonatkozó szerződéses megállapodásokat, és bevezette a még befejezetlen munkálatok előfinanszírozásának lehetőségét, noha a kifizetéseket kezdetben csak a munkálatok átvétele után kellett teljesíteni, és mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy ennek következtében az ellenőrzés egyik kulcseleme elveszett, és a források felhasználása nem tükrözte a munkálatok tényleges előrehaladását; az ügynökség válasza alapján megállapítja, hogy az előfinanszírozás volt az a megoldás, amely lehetővé tette az épület átépítésének folytatását, és hogy az ügynökség kulcsfontosságú ellenőrzése továbbra is fennállt, mivel az előfinanszírozást a bérbeadónak fizették ki, aki nem teljesíthetett kifizetést a vállalkozónak addig, amíg az elvégzett munkák egy részét az ügynökség el nem fogadta, a bérbeadó pedig a fel nem használt forrásokat visszajuttatta az ügynökségnek, és mindezt szerződéses biztosítékok szavatolták; kéri az ügynökséget, hogy vizsgálja felül az ilyen kifizetésekre vonatkozó mechanizmusait, és biztosítsa a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének való megfelelést;
4. úgy véli, hogy az ügynökség magyarázata egyáltalán nem meggyőző a lengyel informatikai szoftvert érintő esetleges csalásra vonatkozó információk fényében, amely esetében hasonló eljárást alkalmaztak;
5. rámutat a költséges éves rendezvényekről szóló médiabeszámolókra, amely rendezvények költségei 2019-ben csaknem félmillió euróra rúgtak; emlékeztet arra, hogy az ügynökséget az uniós adófizetők pénzéből finanszírozzák; e tekintetben üdvözli az ügynökség azon döntését, hogy véget vet a költséges éves rendezvényeknek; kéri az ügynökséget, hogy a rendezvények szervezésekor legyen körültekintőbb a költségvetés végrehajtását illetően;
Teljesítmény
6. megállapítja, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére, és egyéb intézkedéseket is alkalmaz költségvetési gazdálkodásának javítására, ilyenek például az online felmérések szerinti elégedettségi szint, a késedelmes kifizetések értékelése és a betöltetlen álláshelyek aránya; kéri az ügynökséget, hogy tisztázza, miért tartozik a fő teljesítménymutatók közé a „beléptetés megtagadása”;
7. hangsúlyozza, hogy az ügynökség alapvető szerepet tölt be a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség biztosítására és a belső határellenőrzések nélküli szabad mozgás garantálására irányuló uniós erőfeszítések sarokköveként; hangsúlyozza, hogy az erőforrások és eszközök migrációs politika terén való uniós szintű megosztása révén az ügynökség e téren az uniós szolidaritás fő eszköze;
8. megállapítja, hogy az (EU) 2019/1896 rendeletet 2019. november 13-án fogadták el, és 2019. december 4-én lépett hatályba, kibővített megbízatással és forrásokkal, beleértve egy végrehajtási hatáskörökkel rendelkező készenléti alakulat létrehozását; megjegyzi, hogy az ügynökségnek jelentős belső átszervezéseket kellett végrehajtania, és az új megbízatáshoz kapcsolódó rendelkezések teljesítéséhez új feladatokat kellett terveznie; megjegyzi, hogy az ügynökség a 2020-ban alkalmazandó adminisztrátorok számának előre nem látható csökkenésével szembesült, ami az ügynökség létszámtervének kiigazításához vezetett; aggodalmát fejezi ki az ügynökség és a Bizottság által e kiigazításokról folytatott vita elhúzódása miatt; kéri a Bizottságot és az ügynökséget, hogy az ügynökség új megbízatása megfelelő és időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében haladéktalanul találjanak megfelelő megoldást;
9. kiemeli azokat a kihívásokat, amelyeket az ügynökség számára az egységes programozási dokumentum elfogadásához vezető hosszú tervezési ciklus jelentett, tekintettel az ügynökség változékony működési környezetére;
10. megjegyzi, hogy az európai integrált határigazgatásra vonatkozó első technikai és műveleti stratégiát 2019 márciusában fogadták el;
11. megjegyzi, hogy az ügynökség vezető szerepet vállalt a bel- és igazságügyi ügynökségek számára közös brüsszeli összekötő iroda létrehozására irányuló kezdeményezésben az erőforrások hatékony felhasználása, a létesítmények és szolgáltatások megosztása és a hálózatépítési hatás előmozdítása érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a közös irodaterületre és a partnerek közötti együttműködés feltételeire vonatkozó követelményeket tartalmazó igazgatási megállapodás véglegesítése folyamatban van, és a 2020–2021-re tervezett következő lépések a beszerzés, a berendezés és végül az új épületbe való átköltözés lesz;
12. mélységes aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék előző évi azon megállapításai miatt, hogy bár az ügynökség 2014-ben költözött a jelenlegi székhelyére, még mindig nem rendelkezik az igazgatótanács által jóváhagyott átfogó üzletmenet-folytonossági tervvel; az ügynökség válasza alapján megállapítja, hogy folyamatban van egy ideiglenes üzletmenet-folytonossági politika és üzletmenet-folytonossági terv kidolgozása, és hogy az üzletmenet-folytonossági terv elfogadását 2020-ra tervezik; kéri az ügynökséget, hogy az üzletmenet-folytonossági terv elfogadási és végrehajtási szakaszairól tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;
13. megjegyzi, hogy az (EU) 2019/1896 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésével összhangban az ügynökség az alapjogi tisztviselő hozzájárulásával és jóváhagyásával alapjogi stratégiát és cselekvési tervet, és ezen belül egy olyan hatékony mechanizmust dolgoz ki, hajt végre és fejleszt tovább, amely az ügynökség valamennyi tevékenysége során az alapvető jogok tiszteletben tartásának nyomon követésére szolgál; megjegyzi, hogy a cselekvési tervnek a stratégia végrehajtásához kapcsolódóan az ügynökség operatív tevékenységeinek végrehajtását vezérlő gyakorlati, alapvető jogi biztosítékokról kell gondoskodnia; sajnálatosnak tartja, hogy ezt a cselekvési tervet még nem fogadták el;
14. sajnálja, hogy az Európai Parlament ismételt felhívásai és az ügynökség jelentős személyzeti bővítése ellenére az alapjogi tisztviselő még mindig nem rendelkezik megfelelő emberi erőforrással, és ezért egyértelműen akadályoztatva van a ráruházott feladatok elvégzésében; sürgeti az ügynökséget, hogy lássa el megfelelő forrásokkal és személyzettel alapjogi tisztviselőjét különösen az ügynökség alapvető jogok ellenőrzésével és védelmének biztosításával kapcsolatos stratégiájának további fejlesztése és megvalósítása érdekében; emlékezteti az ügynökséget annak fontosságára, hogy betartsák az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatát és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeket, amelyeket a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelet(17) határoz meg; kéri az ügynökséget, hogy alakítson ki egy olyan rendszeres mechanizmust, amelynek keretében az ügynökség tájékoztatja az európai parlamenti képviselőket a folyamatban lévő műveletekről, jelentést téve a külső határokon tapasztalt súlyos incidensekről, az erőszak egyéb eseteiről és az alapvető jogok megsértéséről;
15. hangsúlyozza, hogy a belső működés és az irányítási eljárások szempontjából fontos fokozni az ügynökség digitalizálását; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
16. az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy belső IKT-biztonsági és kiberbiztonsági csoportot hoztak létre; ösztönzi az ügynökséget, hogy haladéktalanul véglegesítse a 2020–2025 közötti időszakra vonatkozó kiberbiztonsági cselekvési tervét; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az ügynökséget olyan megoldások megtalálásában, amelyek előmozdítják az ügynökség digitalizálását;
17. üdvözli a dokumentumok nyilvántartásának létrehozását, de úgy véli, hogy a jelenlegi nyilvántartás nem felel meg az 1049/2001/EK rendelet(18) jogi követelményeinek, mivel az ügynökség által előállított és/vagy birtokában lévő valamennyi dokumentumot fel kell venni a nyilvántartásba; elismeri, hogy az említett rendelet 4. cikkével összhangban az ügynökség megtagadhatja a dokumentumokhoz való hozzáférést, amennyiben ez közérdeket szolgál a közbiztonság, a védelmi és katonai ügyek, a nemzetközi kapcsolatok, vagy az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikája tekintetében; megismétli az ügynökséghez intézett azon felhívását, hogy valamennyi tevékenységét tegye teljesen átláthatóvá; ezen belül különösen – tekintettel az ügynökség költségvetésének az elkövetkező években várható további jelentős általános növekedésére és megnövekedett feladataira – felhívja az ügynökséget, hogy nyújtson számára részletesebb tájékoztatást az operatív tevékenységekre vonatkozó költségvetésének végrehajtásáról alcímenként, felsorolva a jogcímcsoportokból és jogcímekből finanszírozott pontos tevékenységeket; sajnálja, hogy a számvevőszéki jelentés csak az ügynökség kiadásainak jogszerűségét és szabályszerűségét értékeli; tekintettel az ügynökség költségvetésének méretére és hatókörére, felhívja a Számvevőszéket, hogy a jövőben végezzen minőségibb szempontú értékelést az ügynökség teljesítményéről, ami lehetővé tenné a mentesítésért felelős hatóság számára, hogy jobban értékelje az ügynökség költségvetésének felhasználását;
Személyzeti politika
18. sajnálja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása mindössze 75,83%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 484 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (szemben a 2018. évi 418 engedélyezett álláshellyel) 367-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezen felül 214 szerződéses alkalmazott és 168 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
19. tudomásul veszi, hogy folyamatban van az alapjogi tisztviselő, az alapjogi tisztviselő helyettese és az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek felvételi eljárása; hangsúlyozza, hogy az ügynökség és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2019-ben szoros együttműködést folytatott az alapjogi tisztviselő és az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő 40 személy felvételére vonatkozó egyedi kiválasztási kritériumok meghatározása kapcsán; sajnálatát fejezi ki azonban a munkaerő-felvételi eljárások késedelme miatt; emlékeztet arra, hogy az (EU) 2019/1896 rendelet értelmében az ügynökség 2020. december 5-ig köteles volt felvenni legalább 40, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyt; megjegyzi, hogy az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek első csoportját 2021 márciusában kellett volna felvenni; megjegyzi, hogy az (EU) 2019/1896 rendelet kibővítette az alapjogi tisztviselő feladatkörét, és ennélfogva a tisztséget olyan középvezetői funkcióként kellett meghatározni, amely külön kiválasztási eljárást igényel; megjegyzi, hogy e szervezeti és személyzeti változások a jogi következményeket és a végrehajtást illetően kétértelműséget eredményeztek; felhívja az ügynökséget, hogy kezelje prioritásként az alapvető jogok kezelését; ragaszkodik tehát ahhoz, hogy az ügynökség az (EU) 2019/1896 rendelet 110. cikkének (6) bekezdésében előírtaknak megfelelően további késlekedés nélkül vegyen fel 40, megfelelő AD-besorolással rendelkező, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyt, valamint biztosítsa, hogy az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő leendő személyek rendelkezzenek a feladataik független ellátásához szükséges minőséggel;
20. aggasztónak tartja, hogy az ügynökségen belül 2019-ben nem valósult meg a nemek közötti egyensúly, különösen az igazgatótanács szintjén (48 férfi és 8 nő); kéri az ügynökséget, hogy igazgatótanácsi szinten érjen el javulást a nemek közötti jelentős egyenlőtlenségek kapcsán; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
21. tudomásul veszi, hogy a ügynökség 2019. augusztus 1-jén a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát fogadott el; aggodalmát fejezi ki az ügynökség által 2019-ben jelentett öt zaklatási eset miatt, és megjegyzi, hogy a visszaélést bejelentő személyek részéről a közelmúltban további zaklatási vádak hangzottak el; kéri az igazgatótanácsot annak megvizsgálására, hogy helyesen hatják-e végre az ügynökségnek az emberi méltóság védelmére, valamint a zaklatás elleni küzdelemre vonatkozó politikáját, és hogy az hatékony-e;
22. aggodalmát fejezi ki a magas rangú tisztviselők alacsonyabb beosztású munkatársakkal szembeni magatartásával kapcsolatos újságírói oknyomozásokhoz kapcsolódó beszámolók miatt; kiemeli különösen a munkatársakkal szembeni sértegetésekről és tiszteletlen magatartásról szóló beszámolókkal, valamint azokkal a megjegyzésekkel kapcsolatos aggodalmát, hogy az ügynökségen belüli ellenőrzési mechanizmusok állítólag egyre kevésbé hatékonyak; megállapítja, hogy az ügynökség az említett intézkedésekkel kapcsolatban semmilyen hivatalos panaszról nem számolt be; megállapítja, hogy megbízatása szerint a Frontex ellenőrzéssel foglalkozó munkacsoportja nyomon fogja követni az ügynökség belső irányítását, többek között a jelentéstételre és a panaszok kezelésére vonatkozó eljárásokat is; ösztönzi az ügynökséget, hogy működjön együtt a Frontex ellenőrzéssel foglalkozó munkacsoportjával az e tekintetben felmerülő aggályok tisztázása és az ügynökség működésére vonatkozó jövőbeli ajánlások nyomon követése érdekében;
23. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy az ügynökség kibővített megbízatásával összhangban 218 új munkatárs felvételével folytatta az új alkalmazottak felvételét; megjegyzi, hogy bár a felvételi eljárást sikeresnek ítélték, az ügynökségnek javítania kell a felvételi bizottság tagjainak nyújtott iránymutatást és alaposabban kell ellenőriznie a jelöltek bérkifizetésre való pénzügyi jogosultságait; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy az ügynökség képzéseket szervez a felvételi bizottság tagjai számára annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek szerepük betöltéséhez, tiszteletben tartva az egyes felvételi bizottságok mérlegelési jogkörét és függetlenségét; ezenkívül megállapítja, hogy a személyzet tagjai számára megállapított jogokat és jogosultságokat 2020. február 6-án, a bérszámfejtés közzétételét és végrehajtását követően közölték; megjegyzi, hogy az újonnan érkezők fizetését összevetik a határozatokkal, és amennyiben eltéréseket fedeznek fel, az újonnan érkezőket a hónap tizenkettedik napjáig tájékoztatni kell; aggodalommal veszi tudomásul a közelmúltbeli médiabeszámolókat, amelyek szerint az ügynökség nem megfelelően kommunikált a jelöltekkel kapcsolatos felvételi eljárások állásáról; kéri az ügynökséget, hogy javítsa ezzel kapcsolatos kommunikációját;
24. megjegyzi, hogy 2019 volt az (EU) 2016/1624 rendelet(19) elfogadását követő ötéves növekedési terv negyedik éve, amely jelentős mértékben növelte az ügynökség költségvetését és személyzeti erőforrásait; megjegyzi, hogy az ügynökség megkezdte a papírmentes, felhőalapú e-munkaerő-felvételi rendszerre való átállást, amelyet 2020 nyarán terveztek beüzemelni; megállapítja továbbá, hogy az ügynökségnek nehézséget okoz, hogy alkalmas külső jelölteket találjon és megfelelő földrajzi egyensúlyt biztosítson, főleg az alacsony korrekciós együttható miatt; hangsúlyozza, hogy a korrekciós együtthatók tagállamonként jelentősen eltérnek, ami súlyos hatással van az alacsonyabb korrekciós együtthatóval rendelkező tagállamokban található ügynökségeknek a munkatársak és a szakemberek felvételével és megtartásával kapcsolatos képességére; hangsúlyozza, hogy az alacsony korrekciós együtthatókat alkalmazni kényszerülő országokban működő ügynökségeknek kiegészítő intézkedések formájában további támogatást kellene kapniuk a Bizottságtól annak érdekében, hogy vonzóbbá váljanak a jelenlegi és a jövőbeli személyzet számára; felhívja a Bizottságot, hogy inkább regionális, mint nemzeti értékelések alapján értékelje a bérkorrekciós együtthatók alkalmazásának hatását és megvalósíthatóságát; kiemeli, hogy az alacsonyabb korrekciós együtthatóval rendelkező tagállamokban működő ügynökségek székhelye általában olyan fővárosokban található, ahol a megélhetési költségek lényegesen magasabbak, mint az ország más részeiben;
25. mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ügynökség vezető tisztségviselői – annak ellenére, hogy már 2019 márciusában tudtak az alapjogi tisztviselő és az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek szerep- és hatáskörét illetően 2019. decemberben bekövetkező változásokról – nem tették meg az e változásokra való felkészüléshez szükséges intézkedéseket, ami ismételt késedelmekhez vezetett az alapvető jogok ügynökségen belüli tiszteletben tartására vonatkozó rendelkezések végrehajtásában; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, ahogy az ügyvezető igazgató úgy döntött, hogy az alapjogi tisztviselő helyettesítése kapcsán 2019 végén folytatott eljárásban megkerüli az igazgatótanácsot; aggodalommal állapítja meg, hogy az eljárás épp akkor vette kezdetét, amikor az alapjogi tisztviselő visszatért egy elhúzódó betegséget követően, nagyon rövid időn belül tájékoztatva erről a hivatalban lévő tisztviselőt; kiemeli, hogy az ügynökségnek fel kellett függesztenie az alapjogi tisztviselő álláshelyére vonatkozó álláshirdetés közzétételét, mivel nem tartották be a vonatkozó jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottság e helyzetet „nyilvánvalóan és teljesen jogellenesként” kommentálta; tudomásul veszi, hogy az alapjogi tisztviselő álláshelyét jelenleg ideiglenesen az ügyvezető igazgató kabinetjének egy volt tagja tölti be; komolyan aggódik az arra vonatkozó médiabeszámolók miatt, hogy az ügyvezető igazgató többször is kívül hagyta az alapjogi tisztviselőnek a több tagállamban végzett műveleteivel kapcsolatos jelentéseit és tanácsait; hangsúlyozza, hogy az ügynökség 2021. februárig nem vett fel egyetlen személyt sem az alapjogok tiszteletben tartásának felügyeletére; komoly aggodalmának ad hangot a Bizottság azon megjegyzései miatt, hogy az ügynökség vonakodik végrehajtani a felvétellel, többek között az alapjogi tisztviselő és az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek felvételével kapcsolatos bizottsági iránymutatást, tovább hátráltatva és késleltetve ezáltal e folyamatot; sürgeti az ügynökséget, hogy maradéktalanul tegyen eleget az (EU) 2019/1896 rendeletből eredő valamennyi kötelezettségnek, valamint számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért eredményekről;
26. tudomásul veszi, hogy az alapjogi tisztviselőt az igazgatótanács márciusi ülésén választották ki, és 2021. június 1-jén fog hivatalba lépni; megállapítja, hogy 2021 áprilisáig 15 pályázó fogadta el az ügynökség alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek álláshelyére vonatkozó állásajánlatát, akik közül tízet AST 4, ötöt pedig AD 7 besorolási fokozatban fognak foglalkoztatni, munkába állásuk várható kezdő időpontja pedig 2021 június közepére és július elejére esik;
27. megjegyzi, hogy az (EU) 2019/1896 rendelet végrehajtása változásokat hozott az ügynökség szervezeti felépítésében; megjegyzi, hogy meg kell határozni és értékelni kell a három ügyvezetőigazgató-helyettes portfólióját; megjegyzi, hogy az igazgatótanács 2020 decemberében elfogadta az ügynökség módosított szervezeti felépítését; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság és a cselekvőképesség fokozása érdekében egyértelműen meg kell határozni a három ügyvezetőigazgató-helyettes hatásköreit és felelősségi köreit;
28. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
29. megjegyzi, hogy az ügynökség felügyeleti és ellenőrzési hivatalán keresztül részt vesz az európai uniós ügynökségek hálózatának teljesítményfejlesztő hálózatában; megállapítja, hogy az ügynökség részt vesz az Európai Unió ügynökségeinek közbeszerzési tisztviselői hálózatában is, amely a szükségletek és a pénzügyi források szempontjából értékeli az intézményközi pályázatokat;
30. megállapítja, hogy az ügynökség távirányítású légijármű-rendszereket szerzett be a közepes tengerszint feletti magasságban történő hosszú távú tengeri légtérellenőrzésre egy legfeljebb 50 millió EUR összegű keretszerződés keretében, és a szerződés teljes időtartama 2020-ban minden egyes szerződő fél esetében négy év; emlékeztet arra, hogy mind a külső határoknál bajba jutott migránsok mentése, mind a határigazgatást biztosító technikai eszközök beszerzése az ügynökség küldetésének alapvető részét képezi, és ösztönzi az ügynökséget, hogy a műszaki eszközök beszerzése során továbbra is tartsa be az alkalmazandó közbeszerzési szabályokat;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az etikai elvek és az átláthatóság
31. tudomásul veszi az ügynökségnek az átláthatósággal, az összeférhetetlenségek megelőzésével és kezelésével, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmével kapcsolatos meglévő intézkedései tekintetében fennálló hiányosságokat; megállapítja, hogy a 2019. július 18-án a visszaélések bejelentésére vonatkozóan elfogadott politika 2019. augusztus 1-jén lépett hatályba; sajnálja, hogy az ügynökség nem minden igazgatótanácsi tagjának önéletrajza és érdekeltségi nyilatkozata van fent az ügynökség honlapján; sürgeti az ügynökséget, hogy az átláthatóság növelése érdekében tegye közzé az igazgatótanács minden tagja, az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, valamint számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ezzel kapcsolatban hozott intézkedésekről;
32. kiemeli, hogy az ügynökség az (EU) 2019/1896 rendelet rendelkezéseinek teljesítése érdekében egyre többször vesz részt a szolgáltatásokra, berendezésekre, kiszervezett projektekre és tanulmányokra irányuló új típusú beszerzésekben és ajánlatokban; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság között létrejött, az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetekre és önfoglalkoztató személyekre vonatkozó átláthatósági nyilvántartásról szóló megállapodás(20) (a 2014. évi intézményközi megállapodás) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikkén alapul; emlékeztet, hogy a 2014. évi intézményközi megállapodás kötelező az Európai Parlamentre és a Bizottságra nézve; emlékeztet arra, hogy a 2014. évi intézményközi megállapodás 35. pontja felkéri az Európai Tanácsot és a Tanácsot a nyilvántartáshoz való csatlakozásra, valamint arra ösztönzi az egyéb uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, hogy használják az e megállapodás által létrehozott keretet; megjegyzi, hogy az ügynökség soha nem tájékoztatta hivatalosan a közös titkárságot az átláthatósági nyilvántartás használatára vonatkozó határozatról; kéri az ügynökséget, hogy az (EU) 2019/1896 rendelet 118. cikkében előírtak szerint az érdekelt harmadik felekkel folytatott együttműködés átláthatóságának biztosítása érdekében hozzon létre egy következetes és hivatalos nyilvántartást; üdvözli, hogy a harmadik érdekelt felekkel a szolgáltatásokra, eszközökre vagy kiszervezett projektekre és tanulmányokra vonatkozó beszerzések és ajánlatok terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos félreértések elkerülése érdekében az ügynökség épp most dolgozza ki saját átláthatósági nyilvántartását; kéri a Bizottságot, hogy segítse az ügynökséget egy olyan megfelelő nyilvántartási keret meghatározásában, amely jogi egyértelműséget biztosít az átláthatósági szabályok tekintetében, ugyanakkor figyelembe veszi az ügynökség tevékenységeinek jellege által megkövetelt egyedi érzékenységi és biztonsági követelményeket;
33. mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy az információszabadságra vonatkozó releváns jogszabályok alapján az ügynökség által rendelkezésre bocsátott dokumentumokon alapuló újságírói oknyomozás szerint az ügynökség 2018 és 2019 között számos találkozót tartott a munkaterületéhez kapcsolódó iparágak képviselőivel, és e találkozók 70%-át olyan vállalatok képviselőivel folytatta, amelyek nem szerepelnek az uniós átláthatósági nyilvántartásban; megállapítja, hogy az ügynökség 2019-ben több, katonai technológiával, megfigyeléssel és biometriával foglalkozó vállalattal tartott találkozót az úgynevezett iparági napokon 2019-ben, köztük olyanokkal, amelyek nem szerepelnek az uniós átláthatósági nyilvántartásban; sajnálatosnak tartja, hogy az ügynökség nem nyújtott pontos információkat a lobbistákkal tartott 2019-es találkozóról az Európai Parlamentnek; felhívja az ügynökséget, hogy aktualizálja átláthatósági politikáját annak biztosítása érdekében, hogy rendszeresen közzétegyék az érintett iparágak képviselőivel tartott találkozókra vonatkozó információkat, felsorolva az ülések hatókörét, időtartamát és időpontját, és tartózkodjon az uniós átláthatósági nyilvántartásban nem szereplő vállalatokkal való találkozóktól; kéri az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e tekintetben elért haladásról;
34. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre, szervekre, hivatalokra és ügynökségekre alkalmazandó jelenlegi etikai keret széttagoltsága és a meglévő rendelkezések közötti összhang hiánya miatt jelentős hátrányokkal küzd; kiemeli, hogy e kérdések kezeléséhez létre kell hozni egy közös etikai keretet, amely valamennyi uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség esetében szigorú etikai normákról gondoskodik;
35. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendők, ezért további vizsgálatra van szükség;
Belső kontrollrendszerek
36. megjegyzi, hogy a támogatások utólagos ellenőrzésére vonatkozó 2019–2020-as tervvel összhangban az ügynökség felügyeleti és ellenőrzési hivatala nyolc tagállamban és 10 intézménynél végzett vizsgálatokat;
37. megállapítja, hogy 2019-ben a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) ellenőrzést végzett az informatikai irányításra és a projektmenedzsmentre vonatkozóan, amelynek eredményeként két „nagyon fontos” és két „fontos” ajánlás született, amelyeket az ügynökség elfogadott, és hogy az említett ajánlások végrehajtására cselekvési tervet fogadtak el és nyújtottak be a Belső Ellenőrzési Szolgálatnak;
38. megállapítja, hogy 2020. február 5-én öt ajánlás „felülvizsgálatra kész” státuszú, és a Belső Ellenőrzési Szolgálat végső határozatára vár, 11 ajánlás „függőben” van, és azokat még végre kell hajtani;
39. a számvevőszéki jelentés megállapításainak nyomon követése kapcsán sajnálatosnak tartja, hogy az ügynökség nem rendelkezik a „bizalmi tisztségekre” vonatkozó politikával, amely meghatározná és naprakészen tartaná a bizalmas információkkal dolgozó álláshelyek jegyzékét, és megfelelő intézkedéseket írna elő az egyéni érdekérvényesítés kockázatának csökkentésére; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy 2019-ben véglegesítették e politika tervezetét, de azt az esetleges újraértékelésre való tekintettel felfüggesztették, és 2020 harmadik negyedévében tervezték elfogadni; sürgeti az ügynökséget, hogy az ügynökség belső ellenőrzési standardjainak való megfelelés érdekében mielőbb fogadja el ezt a politikát; kéri az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e téren elért eredményekről;
40. kéri az ügynökséget, hogy sürgősen hozzon korrekciós intézkedéseket a Számvevőszék valamennyi függőben lévő észrevétele tekintetében, beleértve az érzékeny álláshelyekre vonatkozó politika elfogadását és végrehajtását saját belsőkontroll-standardjaival összhangban, a Bizottság által kezelt Belső Biztonsági Alapból történő kettős finanszírozás kockázatának kezelését, az ügynökség finanszírozását, valamint az átvitt összegek továbbra is magas szintjének kezelését;
41. ismét arra kéri az ügynökséget, hogy valamennyi tevékenysége során biztosítsa a teljes átláthatóságot és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy az ügynökség megerősített megbízatásának együtt kell járnia az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartását biztosító mechanizmusok megerősítésével; megjegyzi, hogy a bűnüldözés alapja a közbizalom és az átláthatóság; hangsúlyozza továbbá, hogy a hatalom gyakorlása arányban áll a magas szintű felelősséggel és a kellő gondossággal; minden érintett felet emlékeztet arra, hogy kölcsönösen tartsák tiszteletben egymás hatásköreit, valamint hogy az ügynökség gyors bővítésével kapcsolatos kihívások leküzdése és az ügynökség küldetésének és stratégiai célkitűzéseinek további teljesítése érdekében folytassanak konstruktív együttműködést;
Egyéb megjegyzések
42. az új székházépület építésével és a varsói Európai Iskola létrehozásával kapcsolatban a mentesítésért felelős hatóság által megfogalmazott megjegyzések és észrevételek fényében megállapítja, hogy a lengyel hatóságok 2019-ben megfelelő telket bocsátottak az ügynökség rendelkezésére, és folyamatban van a tervezőmunka az ügynökség székhelyéül szolgáló, a céloknak megfelelően kialakított épület 2024 végéig történő felépítése céljából, és hogy az Európai Iskola akkreditációja 2020-ban még folyamatban volt, és az iskola bejelentette, hogy a 2020–2021-es tanévtől már részben működne;
43. kéri az ügynökséget, hogy az emberierőforrás-gazdálkodással, az ingatlankezeléssel, az informatikai szolgáltatásokkal és a biztonsággal kapcsolatos hatékonyság javítása érdekében fokozzák az együttműködést és osszák meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós szervvel, hivatallal és ügynökséggel;
44. megállapítja, hogy 2019 végére mind a négy folyamatban lévő peres ügyben megoldás született, az eredmény valamennyi ügy esetében az ügynökség javára dőlt el; mélységes aggodalommal tölti el, hogy az ügynökség a T-31/18 sz. törvényszéki ügyben a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kapcsán elrendelte, hogy két személy térítse meg a 23 700 EUR összegre rúgó jogi díjakat; megjegyzi, hogy a Bíróság ezt az összeget 10 520 EUR-ra csökkentette; kiemeli, hogy a civil társadalom számára túlságosan magas jogi díjak kiszabása a dokumentumokhoz való hozzáférés terén elrettentő hatással jár a civil társadalom igazságszolgáltatáshoz való jogára, azaz a Charta 42. cikkében meghatározott alapvető jogra nézve, ami aláássa a Charta 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogukat; kéri az ügynökséget, hogy ebben az ügyben vonja vissza a költségek megtéríttetésére vonatkozó igényét és a jövőben tartózkodjon attól, hogy az információhoz való hozzáférés iránti kérelmeken alapuló bírósági ügyekben megpróbálja megtéríttetni a kérelmezőkkel a külső ügyvédek költségeit;
45. megállapítja, hogy több állítás született az ügynökség állítólagos bűnrészességéről az alapvető jogok görög hatóságok általi megsértésében, mivel állítólag részt vett migránsok visszafordításában; emlékeztet arra, hogy az ügynökség megbízást kapott a határok ellenőrzésére, biztosítva ugyanakkor, hogy a határellenőrzéseket az alapvető jogoknak és a menekültek helyzetére vonatkozó egyezménynek megfelelően végezzék, amint azt (EU) 2016/399 rendelet(21) és az (EU) 2019/1896 rendelet előírja, amely a 46. cikkében arra kötelezi az ügyvezető igazgatót, hogy az alapvető jogok megsértése esetén függessze fel, szüntesse be vagy ne kezdje meg tevékenységét; tudomásul veszi az Égei-tengeren az alapvető jogokkal és a jogi műveleti szempontokkal foglalkozó (FRaLO) munkacsoport létrehozását; megjegyzi, hogy a FRaLO munkacsoport 13 idevágó incidenst azonosított, amelyeket később megvizsgáltak, a Frontex igazgatótanácsi munkacsoportjának zárójelentése(22) szerint 8-at kielégítő módon tisztáztak, 5 esetet pedig még mindig vizsgálnak; hangsúlyozza, hogy az incidensek teljes körű tisztázása érdekében be kell vonni a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által létrehozott Frontex ellenőrző munkacsoportot; felhívja az ügynökséget, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az ügynökség külső határokon végzett munkájáról; üdvözli, hogy az ügynökség ütemtervet fogadott el a FRaLO munkacsoport ajánlásainak elfogadására, és egyértelmű menetrenddel és nagyon konkrét célkitűzésekkel válaszolt az állításokra(23);
46. üdvözli az ügynökség arra irányuló döntését, hogy a Bíróság C-808/18. sz. ügyben 2020. december 17-én hozott ítéletét(24) követően a magyar határon felfüggeszti műveleteit; megállapítja azonban, hogy a migránsoknak a magyar határokon széles körben elterjedt jogellenes visszafordításával kapcsolatos állításokat a „Magyar Helsinki Bizottság” nem kormányzati szervezet már kellőképpen dokumentálta; ezért sajnálja, hogy az ügynökség lassan intézkedik;
47. tudomásul veszi az ügynökséggel kapcsolatban az OLAF által indított vizsgálatot; tudomásul veszi, hogy a Frontex ellenőrzéssel foglalkozó munkacsoport az ügynökség működését minden szempontból nyomon fogja követni; kéri az ügynökséget, hogy megfelelő és jogszerű módon haladéktalanul tájékoztassa az európai parlamenti képviselőket az OLAF vizsgálatának eredményéről, tiszteletben tartva az információk bizalmas jellegét és az adatvédelmi szabályokat;
48. aggasztónak találja, hogy a Bizottság nem reagál az ügynökség által elkövetett alapjogi jogsértésekre vonatkozó állításokra; aggodalmát fejezi ki a konstruktív és hatékony kommunikáció, valamint a Bizottság és az ügynökség közötti együttműködés nyilvánvaló hiánya miatt; sürgeti a Bizottságot és az ügynökséget, hogy haladéktalanul fokozzák az egymással folytatott kommunikációt és együttműködést; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson jogi iránymutatást a külső (tengeri) határokon felmerülő kritikus helyzeteket érintő megfelelő, jogszerű és időben lefolytatott eljárások biztosításához, tekintettel az e műveletek jelentette összetett geopolitikai kihívásokra;
49. megjegyzi, hogy az ügynökség amellett, hogy mérete költségvetési és személyzeti szempontból egyaránt jelentősen megnövekedett, jellegét tekintve is alapvető változáson ment keresztül, amit leginkább az jellemez, hogy a készenléti alakulat 1. kategóriába tartozó tagjai fegyvert tarthatnak és egyenruhát viselhetnek; megjegyzi, hogy ezek az egyedi jellemzők különböztetik meg az ügynökséget az összes többi uniós szervtől, hivataltól és ügynökségtől; ezért arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a schengeni társult országokkal együttműködve határozzanak meg egy olyan alapvető jogi keretet, amely az ügynökség e konkrét és egyedülálló tevékenységei kapcsán minden szempontból egyértelmű iránymutatással szolgál;
50. megjegyzi, hogy az európai ombudsman saját kezdeményezésére vizsgálatot indított az ügynökség panaszkezelési mechanizmusával kapcsolatban azon személyeket illetően, akik úgy vélik, hogy az ügynökség műveletei során megsértették az alapvető jogaikat; kéri az ügynökséget, hogy teljes körűen működjön együtt a vizsgálat során, és számoljon be arról, hogy miként fogja végrehajtani az európai ombudsman ajánlásait;
51. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek honlapjai hozzáférhetőek legyenek minden fogyatékossággal élő személy számára az (EU) 2016/2102 irányelvben(25) előírtaknak megfelelően, ideértve a nemzeti jelnyelvek elérhetőségét is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
o o o
52. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(26).
53. kiemeli, hogy az ügynökség vezetésével kapcsolatban 2019-ben azonosított aggályok nem kérdőjelezik meg az ügynökség létét, legitimitását vagy megbízatását; továbbra is úgy véli, hogy az ügynökség alapvető eszköz az Unió külső határainak igazgatásában, amelynek feladata a schengeni térség megfelelő működésének és az Unión belüli szabad mozgásnak a biztosítása; elvárja, hogy az ügynökség maradéktalanul hajtsa végre a FRaLO munkacsoport ajánlásait, és az azonosított problémák kezelésére nyújtson be a mentesítésért felelős hatóságnak konkrét intézkedéseket, egyértelmű menetrenddel; úgy véli, hogy ezek a lépések az ügynökség mentesítésének kötelező feltételei;
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1896 rendelete (2019. november 13.) az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2019.11.14., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1624 rendelete (2016. szeptember 14.) az Európai Határ- és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 251., 2016.9.16., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).
Az égei-tengeri műveletek alapjogi és jogi műveleti vonatkozásai, a Frontex igazgatótanácsi munkacsoportjának zárójelentése, 2021. március 1. (https://frontex.europa.eu/assets/Key_Documents/MB_Documents/Agenda_Point_WG_FRaLO_final_report.pdf)
A Frontex 2021. március 5-i sajtóközleménye az alapvető jogokkal és a műveletek jogi és operatív vonatkozásaival foglalkozó igazgatótanácsi munkacsoport előzetes jelentésének ajánlásaival foglalkozó ütemtervről. https://frontex.europa.eu/media-centre/news/news-release/roadmap-addressing-recommendations-of-management-board-working-group-lBZxAh
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai GNSS Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2168(DEC))
– tekintettel az Európai GNSS Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0065/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról, az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2010. szeptember 22-i 912/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 14. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0074/2021),
1. mentesítést ad az Európai GNSS Ügynökség ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai GNSS Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai GNSS Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2168(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai GNSS Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0065/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról, az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2010. szeptember 22-i 912/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 14. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0074/2021),
1. jóváhagyja az Európai GNSS Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai GNSS Ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai GNSS Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2168(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai GNSS Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0074/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása szerint(13) az Európai GNSS Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 33 589 862,79 EUR volt, ami 2018-hoz képest 4,22%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség költségvetése főként az uniós költségvetésből származik(14);
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya a 2018. évi pénzügyi évvel megegyező, 100%-os volt; megállapítja továbbá, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 85,95%-os volt, ami 2018-hoz képest 2,22%-os emelkedést jelent;
2. megjegyzi, hogy az ügynökség az alapköltségvetése mellett 2018-ban továbbra is nagy összegű átruházott költségvetést kezelt az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS), a Galileo hatáskör-átruházási megállapodás, a kormányzati ellenőrzésű szolgáltatásra vonatkozó hatáskör-átruházási megállapodás, valamint a Horizont 2020 keretprogramra vonatkozó hatáskör-átruházási megállapodás ellátása érdekében; megállapítja, hogy 2019-ben összesen 290 696 766,98 EUR összegű átruházott költségvetést kötöttek le és 523 494 171,23 EUR-t fizettek ki;
Teljesítmény
3. megállapítja, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei és egyéb, a költségvetési gazdálkodás javítását célzó intézkedések által nyújtott hozzáadott érték értékelésére, ilyen például a sikeresen elvégzett független sebezhetőségi értékelések százalékos aránya, valamint az előírt határidőn belüli kötelezettségvállalási és kifizetési arány;
4. üdvözli, hogy az ügynökség számviteli szolgáltatásait 2015 óta kiszervezi a Bizottsághoz, és hogy az Európai Vegyianyag-ügynökséggel megosztja belső ellenőrzési kapacitását; ösztönzi az ügynökséget, hogy törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre az uniós ügynökségekkel;
5. felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel olyan területeken, mint az emberi erőforrások, az ingatlankezelés, az informatikai szolgáltatások és a biztonság;
6. megjegyzi, hogy 2019 júliusában az ügynökség olyan incidenst tapasztalt, amely a Galileo-szolgáltatások hatnapos üzemszünetét eredményezte, ami az érintett Galileo-infrastruktúrában a sürgős helyreállítási eljárások aktiválásához vezetett; megjegyzi, hogy az ügynökség biztonsági akkreditációs testülete elemezte a 2018–2019-es szolgáltatási üzemszüneteket, különös tekintettel a 2019. júliusira, és számos intézkedési pontot és fellépést javasolt a rendszer megbízhatóságának növelése érdekében; felszólítja az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
7. megjegyzi, hogy 2019 februárjában négy új műholdat helyeztek üzembe;
8. megjegyzi, hogy a 2019. évi MyGalileoApp verseny, amelyen mintegy 150 csapat vett részt, pénzdíjat ítélt oda a Galileo 3 olyan új innovatív felhasználásának, amelyek támogatják az induló uniós vállalkozásokat és a fiatal innovátorokat üzleti potenciáljuk kibontakoztatásában;
9. megállapítja, hogy a Számvevőszéknek az ügynökségek jövőjéről szóló különjelentése (számvevőszéki különjelentés) szerint az ügynökség a gyakorlatban nagyon korlátozott autonómiával rendelkezik, tekintettel arra, hogy fő feladata a Galileo globális műholdas navigációs rendszernek a Bizottsággal kötött hatáskör-átruházási megállapodás alapján történő hasznosítása; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az ügynökség autonómiáját, különösen a hatáskör-átruházási megállapodásnak az ipari partnerekkel és közszektorbeli intézményekkel kötött számos összetett szerződés révén történő végrehajtásával kapcsolatos hatásköreit illetően; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
10. megállapítja, hogy a 2019 márciusa és szeptembere között végzett ellenőrzést követő számvevőszéki különjelentés szerint az ügynökségnek jelentős mértékben javítania kell együttműködését a tagállamokkal, a nemzetközi szervekkel és más uniós ügynökségekkel, mivel megállapítást nyert, hogy az ügynökség csak korlátozott információkkal rendelkezett a Galileo-szolgáltatások elterjedésének támogatására irányuló tagállami stratégiákról és intézkedésekről; határozottan ösztönzi az ügynökséget, hogy fokozza a tagállamokkal, nemzetközi szervekkel és más uniós ügynökségekkel folytatott együttműködését és tudásmegosztását annak érdekében, hogy növelje a Galileo-szolgáltatások elterjedését, és hogy az uniós polgárok érdekében törekedjen az uniós szakpolitikák végrehajtásának közös céljára; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
11. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt adatok online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében; emlékeztet annak fontosságára is, hogy az ügynökség munkájának ismertebbé tétele érdekében biztosítson nagyobb láthatóságot a médiában, az interneten és a közösségi médiában;
A Galileo-incidens
12. sajnálja, hogy 2019. július 10-én egy rendszerfrissítés során szolgáltatási incidensre került sor a Galileo földi infrastruktúrájában, és hogy ez a Galileo kezdeti navigációs és időzítési szolgáltatásának hatnapos kimaradását eredményezte; üdvözli azonban, hogy a Bizottság független vizsgálóbizottságot hozott létre az incidens kivizsgálására és ajánlások megfogalmazására a hasonló incidensek jövőbeli elkerülése érdekében;
13. emlékeztet, hogy a vizsgálóbizottság hibás kezelést, egy berendezés műszaki anomáliáját, az anomália által érintett berendezés nem szabványos konfigurációját állapította meg; emlékeztet, hogy a vizsgálóbizottság a Galileo felépítéséhez és irányításához, emberi tényezőkhöz, az összetett és nem szabványos rendszerkonfigurációhoz kapcsolódó, különböző jellegű alapvető okokat állapított meg; felhívja a Bizottságot és az ügynökséget, hogy következetesen kövessék nyomon a vizsgálóbizottság ajánlásait, különös tekintettel a szolgáltatás folyamatosságára és a Galileo irányításának optimalizálására, valamint a válsághelyzetekben a felhasználókkal és a tagállamokkal való jobb intézményi kommunikáció biztosítására; felkéri a Bizottságot és az ügynökséget, hogy rendszeresen tájékoztassák a mentesítésért felelős hatóságot a nyomonkövetési intézkedésekről;
Személyzeti politika
14. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 92,81% volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 139 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (szemben a 2018. évi 128 engedélyezett álláshellyel) 129-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 55 szerződéses alkalmazott és 3 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben; megjegyzi, hogy a 2019. évi létszámtervében 10 további álláshelyet jelöltek ki az ügynökség számára a már biztosított egy álláshelyen felül;
15. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a számvevőszéki különjelentés szerint az ügynökségnek nehézséget okoz a szükséges technikai szakértelemmel rendelkező személyzet felvétele, valamint hogy az álláshelyek és a nemzeti szakértők hiányának ellensúlyozása érdekében az ügynökség egyre inkább kiszervezi az alapvető feladatokat magánvállalkozóknak, akiktől később függő helyzetbe kerülhet; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a helyzetet, és bocsássa az ügynökség rendelkezésére a szükséges személyzet felvételéhez szükséges forrásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ügyről;
16. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit és új intézkedéseit, hogy magasan képzett, szakértő személyzetet vonzzon, toborozzon és tartson meg;
17. sajnálatát fejezi ki az ügynökség személyzetének összetételében továbbra is fennálló földrajzi egyenlőtlenségek miatt, különösen közép- és felső vezetői szinten; felhívja az ügynökséget, hogy alakítsa ki az összes tagállam megfelelő képviseletét, ugyanakkor tartsa tiszteletben a jelölteknek a tisztviselők személyzeti szabályzatának 27. cikkében említett alkalmasságát és érdemeit;
18. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul;
19. megállapítja, hogy a felső vezetők (7 férfi és 4 nő) és az igazgatótanács (24 férfi és 5 nő) esetében 2019-ben nem valósult meg a nemek közötti egyensúly; kéri az ügynökséget, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetés körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
20. aggodalmát fejezi ki az ügynökség igazgatótanácsának nagy létszáma miatt, mert ez megnehezíti a döntéshozatalt és jelentős adminisztratív költségekkel jár;
Fenntarthatóság
21. sajnálja, hogy az ügynökség még nem fogadott el szén-dioxid-csökkentési célokat; felhívja az ügynökséget, hogy hozzon létre környezetbarát munkakeretet, csökkentse szénlábnyomát és energiafogyasztását, és alakítson ki papírmentes munkafolyamatot;
22. sajnálja, hogy olyan szolgáltató szolgáltatja az energiát, amely nem részletezi az energiaforrások részarányát, ennélfogva nem állapítható meg a megújuló energia ügynökség általi felhasználása; felkéri az ügynökséget, hogy váltson át egy olyan szolgáltatóra, amely képes az energiaforrásokra vonatkozó adatok szolgáltatására;
Közbeszerzés
23. a Számvevőszék 2018. évi megállapításainak nyomon követésével kapcsolatban megállapítja, hogy az ügynökség ellen bírósági eljárás indult az Európai Unió Bíróságán (EUB), amely megkérdőjelezi a Galileo műholdas rendszer 2017 és 2027 közötti megvalósítására irányuló keretszerződéssel kapcsolatos, 1,5 milliárd EUR értékű közbeszerzési eljárás eredményét; megállapítja, hogy az Eutelsat elállt az üggyel kapcsolatos pertől, és azt az EUB törölte;
24. a Számvevőszék előző évi megállapításainak nyomon követésével kapcsolatban megállapítja, hogy az e-közbeszerzési eljárások e-benyújtási modulja nem orvosolta az ügynökség összetett közbeszerzési igényeit, és úgy határoztak, hogy a pályáztatásokat nem elektronikusan bonyolítják le, így a Bizottság által kifejlesztett e-közbeszerzési informatikai eszközök egyikét sem használják; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy az ügynökség újból felveszi a kapcsolatot a Bizottsággal annak érdekében, hogy értékelje az elektronikus pályáztatás lehetőségét azon beszerzések esetében, amelyek esetében az a legcélravezetőbb lehet; felszólítja az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
25. sajnálja, hogy az igazgatótanács nem minden tagjának önéletrajzát tették közzé az ügynökség honlapján; ismételten felhívja a hatóságot, hogy tegye közzé az igazgatótanács valamennyi tagjának önéletrajzát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről; megállapítja, hogy az igazgatótanács titkársága és a belső ellenőrzési koordinátor is emlékezteti és sürgeti az igazgatótanács tagjait, hogy nyújtsák be a hiányzó dokumentumokat, és hogy az igazgatótanács érdekeltségi nyilatkozatait az ügynökség dokumentumkezelő rendszerében tárolják;
26. megállapítja, hogy a felső vezetés tagjainak önéletrajzai és érdekeltségi nyilatkozatai elérhetők az ügynökség honlapján; megállapítja azonban, hogy a vezetői posztot betöltő személyzet tagjainak önéletrajzai és érdekeltségi nyilatkozatai nem érhetők el az ügynökség honlapján; megjegyzi, hogy az ügynökség a vezetőség önéletrajzainak honlapján való közzététele céljából arra vár, hogy a Bizottság hivatalosan jóváhagyja az összeférhetetlenségre vonatkozó végrehajtási szabályokat;
27. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy e kérdések kezeléséhez létre kell hozni egy közös etikai keretet, amely valamennyi uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség esetében szigorú etikai normákról gondoskodik;
28. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendők, ezért további vizsgálatra van szükség;
Belső kontrollrendszerek
29. a Számvevőszék jelentése alapján megállapítja, hogy az ügynökség munkamegállapodást írt alá az Európai Űrügynökséggel (ESA) az EGNOS és a GALILEO programok végrehajtásáról, 2019-ben pedig az EGNOS munkamegállapodás keretében 55,5 millió EUR-t, a GALILEO munkamegállapodás keretében pedig 223,7 millió EUR-t fizetett ki; a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy fennáll annak a kockázata, hogy az ügynökség által az ESA részére teljesített kifizetéseket az átfogó előzetes vagy utólagos stratégia hiánya miatt pontatlan költségek alapján számítják ki; az ügynökség válasza alapján megállapítja, hogy előzetes ellenőrzésre kerül sor annak megerősítése érdekében, hogy a kifizetési kérelmek összegei valóban megfelelnek a munkamegállapodásokban szereplő kifizetési terveknek és előfinanszírozásnak, és hogy utólagos ellenőrzés nem alkalmazható, mivel az ügynökségnek szerződéses kötelezettsége fizetni; az ügynökség válasza alapján megjegyzi, hogy az ügynökség elvégzi az utólagos ellenőrzést – különösen a költségek és tevékenységek költségigénylésekkel való hiánytalan összeegyeztetését – 2020 és 2023 között;
30. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy az ügynökség késedelmet szenved az eredeti tervek szerint 2019-ben jóváhagyandó új belsőkontroll-keretrendszer végrehajtása, valamint az üzletmenet-folytonossági terv jóváhagyása terén, amely 2015 óta a Számvevőszék nyomon követő vizsgálatainak tárgyát képezte, és amelyet csak 2020. május 15-én hagytak jóvá, ami jelentős belső hiányosságokat jelent az ügynökség eljárásaiban; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy szándékai szerint a belsőkontroll-keretrendszert 2020-ban véglegesíti;
31. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) 2019 novemberében ellenőrzési jelentést készített az EGNOS hasznosításáról, öt fontos ajánlással és egy megvizsgálandó kérdéssel; felszólítja az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e tekintetben elért haladásról;
32. megjegyzi, hogy a belső ellenőrzési részleg 2019-ben ellenőrizte a GSA személyzetének kapacitásépítését, és bár a jelentést 2019-ben még nem véglegesítették, úgy volt, hogy egy nagyon fontos és négy fontos ajánlást fog tartalmazni; felszólítja az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ajánlások végrehajtása tekintetében elért haladásról;
33. megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség a BDO könyvvizsgáló céget választotta ki arra, hogy a DG GROW-val (jelenleg DEFIS) kötött három hatáskör-átruházási megállapodás (EGNOS-, Galileo- és Horizont 2020 támogatások) kapcsán elvégezze a 2018. évi tevékenység három szokásos külső ellenőrzését, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a DG DEFIS által átruházott forrásokat megfelelően költötték el; bár bizonyos elírásokat feltártak, nem születtek lényeges megállapítások;
34. a mentesítésért felelős hatóság korábbi években tett észrevételeivel kapcsolatos nyomonkövetési intézkedések tekintetében megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2018-ban ellenőrzést végzett „Informatikai irányítás a GSA-nál” címmel, és hogy az ügynökség hat fellépést tartalmazó cselekvési tervet dolgozott ki a potenciálisan javításra szoruló területek kezelésére; megállapítja, hogy 2020 márciusában a Belső Ellenőrzési Szolgálat lezárt két fellépést, és az ügynökség elkészítette a fennmaradó fellépésekre vonatkozó összes többi dokumentumot, és az ügynökség úgy véli, hogy az előkészített csomag benyújtását követően a Belső Ellenőrzési Szolgálat képes lesz a fennmaradó fellépések többségét – ha nem is az összeset – lezárni; felszólítja az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az azzal kapcsolatos fejleményekről;
Egyéb megjegyzések
35. az ügynökségnek az Egyesült Királyság Unióból való kilépésre vonatkozó döntéséből eredő negatív hatások a lehető legkisebbre csökkentésére irányuló kötelezettségvállalásával kapcsolatban a mentesítésért felelős hatóság által tett észrevételek és megjegyzések fényében megjegyzi, hogy egyes érintett szerződéseket egyesült királyságbeli vállalkozóktól az egyik tagállam területén letelepedett vállalkozásokhoz rendeltek át, más szerződések pedig a kilépés időpontja előtt maguktól lejártak, valamint hogy a Galileo Biztonsági Megfigyelőközpontjának tartalék telephelyét az Egyesült Királyságból Spanyolországba helyezték át, biztosítva a szolgáltatások folytonosságát;
o o o
36. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(15).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2169(DEC))
– tekintettel az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hivatal számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0066/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról és a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2005. április 26-i 768/2005/EK tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 36. cikkére,
– tekintettel az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalról szóló, 2019. március 19-i (EU) 2019/473 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 45. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Halászati Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0092/2021),
1. mentesítést ad az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal ügyvezető igazgatója számára a hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2169(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hivatal számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0066/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról és a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2005. április 26-i 768/2005/EK tanácsi rendeletre(11) és különösen annak 36. cikkére,
– tekintettel az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalról szóló, 2019. március 19-i (EU) 2019/473 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 45. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Halászati Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0092/2021),
1. jóváhagyja az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2169(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Halászati Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0092/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(15) szerint az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (a továbbiakban: a hivatal) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 17 247 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 0,93%-os növekedést jelent; mivel a hivatal költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a hivatal 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek,
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 99,88%-os volt, ami 2018-hoz képest kisebb, 0,15%-os javulást jelent; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 85,69%-os volt, ami 2018-hoz képest 1,93%-os csökkenést jelent;
Teljesítmény
2. elégedetten nyugtázza, hogy a hivatal fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és egyéb intézkedéseket – például ellenőrzések és kötelezettségszegési tendenciák, képzéseken való részvétel és a költségvetés negyedévenkénti végrehajtása – költségvetési gazdálkodása javítására;
3. megjegyzi, hogy a hivatal tevékenységeinek 99%-át hajtotta végre időben, és hogy éves kommunikációs stratégiai tervét teljes mértékben végrehajtotta; kiemeli, hogy 2019-ben a hivatal 32 381 halászhajó-ellenőrzést koordinált, ami 1 487 feltételezett jogsértés feltárásához vezetett, ami 2018-hoz képest 20,2%-os, illetve 107,8%-os növekedést jelent; úgy véli, hogy ezek az adatok azt mutatják, hogy az ellenőrzések és azok nyomon követése továbbra is a közös halászati politika szabályainak való megfelelés biztosításának alapvető eszköze;
4. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy 2019-ben a hivatal további források nélkül jelentősen kiterjesztette tevékenységi körét; hangsúlyozza különösen, hogy a hivatal összehangolta az európai vizekben élő mintegy 45 további halfajra – köztük a kirakodási követelmények hatálya alá tartozó valamennyi fajra – alkalmazandó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket, és ezeket a tevékenységeket kiterjesztette a hobbihorgászatra (a Balti-tenger nyugati részén élő tőkehalra);
5. emlékeztet a halászati tevékenységek ellenőrzésének fontosságára a közös halászati politika célkitűzéseinek elérése érdekében; elismeri a hivatal alapvető hozzájárulását e célkitűzések megvalósításához; hangsúlyozza, hogy a halászati ellenőrzésről szóló rendeletek folyamatban lévő felülvizsgálata következtében a hivatal munkájára még nagyobb szükség lesz; észszerűtlennek tartja, hogy a megfelelő erőforrások nélkül próbálnak egyre több feladatot teljesíteni; hangsúlyozza ezért, hogy az elkövetkező években növelni kell a hivatal pénzügyi és emberi erőforrásait;
6. megjegyzi, hogy a hivatal, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) háromoldalú munkamegállapodást fogadott el, amely meghatározza az említett ügynökségek közötti együttműködést és a parti őrségi feladatokat ellátó nemzeti hatóságokkal való együttműködést szolgáltatások, információk, felszerelések és képzések nyújtása, valamint többcélú műveletek koordinálása révén; megjegyzi, hogy 2019-ben a hivatal kiterjesztette az Europollal és az Eurojusttal az illegális halászati tevékenységekre is kiterjedő, a Bűnügyi Fenyegetettség Elleni Európai Multidiszciplináris Platform keretében folytatott operatív együttműködést; úgy véli, hogy ezek az intézkedések az uniós ügynökségek közötti szinergia sikeres példái, amelyeknek más területek ügynökségeit is inspirálniuk kellene;
7. ösztönzi a hivatalt, hogy a bürokrácia csökkentése érdekében folytassa szolgáltatásai digitalizálását;
8. megjegyzi, hogy 2017-ben bemutatták a hivatal második, a 2012–2016 közötti időszakot lefedő ötéves független külső értékelésének eredményeit; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 11 ajánlásból 10-et végrehajtottak, és az utolsó folyamatban lévő ajánlás végrehajtása az igazgatótanácsnak 2019. október 22-én benyújtott ütemtervvel összhangban történik;
9. megjegyzi, hogy a hivatal a parti őrségi fórumokkal együttműködve támogatta az Európai Parti Őrségi Feladatok Fórumának (ECGFF) 2019. június 3. és 5. között az olaszországi Cataniában (Szicília) a „Többcélú tengeri műveletek” témájában tartott harmadik munkaértekezletét, amelyen 16 tagállam 90 küldöttje, az EMSA és a Frontex vett részt;
10. kiemeli, hogy a hivatal segítséget nyújt a Bizottságnak a harmadik országokkal folytatott együttműködés tekintetében, és hogy a hivatal kulcsfontosságú szerepet játszik annak biztosításában, hogy valamennyi part menti államra egyenlő feltételek vonatkozzanak; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy növelni kell a hivatal számára elkülönített forrásokat annak érdekében, hogy eleget tudjon tenni az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése és ennek a halászati ellenőrzési rendszerre gyakorolt esetleges hatásai miatt megnövekedett munkatehernek;
Személyzeti politika
11. megjegyzi, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 96,72%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 61-ből 59 kinevezett ideiglenes alkalmazottat foglalkoztattak (2018-ban 61 engedélyezett álláshely volt); megállapítja, hogy ezen felül 10 szerződéses alkalmazott és 6 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott a hivatalnál 2019-ben;
12. üdvözli a hivatal arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és kultúrát alakítson ki a fogyatékkal élő személyek érdekében tett intézkedések révén; kéri a hivatalt annak felmérésére, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az esélyegyenlőség elveinek további erősítésére és figyelembevételére a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, és hogy hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra; továbbá kéri a hivatalt, hogy értékelje épületeinek lehetséges észszerű felújítását és átalakítását a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek számára biztosított hozzáférés és a megfelelő irodai eszközök tekintetében;
13. rendkívül aggódik a nemek közötti egyensúly teljes hiánya miatt a felső vezetői szinten és az igazgatótanácsban (43 férfi és 13 nő); sajnálja, hogy a nők az AD 8 vagy annál magasabb besorolási fokozatú személyzetnek csupán 26%-át teszik ki, miközben a teljes személyzet közel felét teszik ki; megelégedéssel veszi tudomásul azonban, hogy ez a szám 2018-hoz képest 9 százalékponttal, 2017-hez képest pedig 2 százalékponttal javult; felkéri a hivatalt, hogy minden szinten fokozza a nemek közötti egyensúly javítására irányuló erőfeszítéseit; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hivatal igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tegyenek több erőfeszítést a nemek közötti egyensúly biztosítására;
14. tudomásul veszi a hivatalnak a személyzettel való egyenlő bánásmód előmozdítására irányuló politikáját, valamint a nemek közötti egyensúly célkitűzését a szám, a besorolási fokozat és a felelősségi szint tekintetében;
15. ösztönzi a hivatalt, hogy dolgozzon ki hosszú távú emberierőforrás-politikai keretet, amely a személyzet munka és magánélet közötti egyensúlyára, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a megkülönböztetésmentességre, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul; megjegyzi, hogy a hivatal széles körű emberierőforrás-stratégiát készít elő, amelynek 2020 végéig kell elkészülnie;
Közbeszerzés
16. kiemeli, hogy 2019-ben a fő közbeszerzési tevékenység a szoftverfejlesztésre és az informatikai szolgáltatásokra, valamint a kommunikációs szolgáltatásokra és eszközökre vonatkozó két nyílt pályázati felhívás kiírására összpontosított;
17. üdvözli, hogy az uniós ügynökségek közös közbeszerzési erőfeszítéseire irányuló célkitűzésnek megfelelően a hivatal 2019-ben intézményközi nyílt ajánlati felhívást indított, amelyhez két másik ügynökség is csatlakozott; felhívja a hivatalt, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a közös közbeszerzési eljárásaival kapcsolatos jövőbeni fejleményekről; úgy véli, ez a gyakorlat követésre érdemes példa; ösztönzi a hivatalt, hogy vizsgálja meg az eljárások más intézményekkel való észszerűsítésének lehetőségeit;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
18. tudomásul veszi a hivatal által az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítása céljából tett intézkedéseket és folyamatos erőfeszítéseket; sajnálja, hogy a hivatal néhány igazgatótanácsi tagjának önéletrajza és érdekeltségi nyilatkozata nincs fent a hivatal honlapján; felhívja a hatóságot, hogy tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az a tekintetben hozott intézkedésekről;
19. kiemeli a hivatal tevékenységeinek átláthatóbbá tétele érdekében tett kötelezettségvállalást, amely értelmében tájékoztatást nyújtanak a hivatal munkatársai és ügyvezető igazgatója és az érdekképviselők közötti találkozókról, valamint azt, hogy ezek a hivatal honlapján elérhetők; sajnálja, hogy ez az információ csak honlapjának angol nyelvű változatán szerepel; felkéri a hivatalt, hogy tegyen eleget kötelezettségvállalásának, és honlapjának valamennyi nyelvi változatán rendszeresen frissítse az erre az információra vonatkozó oldalt;
20. üdvözli a hivatal arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje fellépésének láthatóságát mind a hagyományos sajtóban, mind a közösségi hálózatokon; úgy véli, hogy a hivatal által végrehajtott kommunikációs stratégia hozzájárul ahhoz, hogy a közvélemény jobban megértse az Unió szerepét, intézményi felépítését és fellépését a halászati ellenőrzés terén; felkéri a hivatalt, hogy folytassa az arra irányuló erőfeszítéseit, és erősítse kapcsolatait a civil társadalommal, különösen a tudományos és akadémiai közösséggel;
Belső kontrollrendszerek
21. megjegyzi, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata 2019-ben ellenőrzési jelentést adott ki „A közös alkalmazási tervek végrehajtása és értékelése” címmel, és cselekvési tervben állapodtak meg a potenciálisan fejleszthető területek kezelésére; felhívja a hivatalt, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a meghozott intézkedésekről;
22. megjegyzi, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata 2018-ban ellenőrzési jelentést adott ki „Tervezés, költségvetés-tervezés és monitoring az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalnál” címmel, és cselekvési tervben állapodtak meg a potenciálisan fejleszthető területek kezelésére; megjegyzi, hogy a hivatal az öt ajánlásból négyet végrehajtott; felhívja a hivatalt, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a meghozott intézkedésekről;
23. megjegyzi, hogy 2019 áprilisában a hivatal igazgatótanácsa felülvizsgált belső ellenőrzési keretrendszert fogadott el, amely összhangban áll a Bizottság által elfogadott és az EFCA új pénzügyi szabályzatának 30. cikkében előírt belsőkontroll-kerettel(16); megjegyzi, hogy a belső ellenőrzési keret éves értékelése során arra a következtetésre jutottak, hogy intézkedésekre van szükség az ellenőrzési tevékenységek további javítása érdekében, különösen a szerződések kezelése terén; felhívja a hivatalt, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért haladásról;
24. aggodalommal jegyzi meg, hogy 2019-ben három kivételt és egy meg nem felelési esetet regisztráltak 46 000 EUR összértékben, főként a szerződésmódosítások késedelmes aláírása miatt; megjegyzi, hogy bár az eseményeknek névleges értéket tulajdonítottak, a hivatalra ennek nem volt pénzügyi hatása/a hivatal nem szenvedett pénzügyi veszteséget, és hogy megfelelő intézkedéseket hoztak az ilyen hibák előfordulásának elkerülésére; felhívja a hivatalt, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért haladásról;
Egyéb megjegyzések
25. megjegyzi, hogy a hivatal elindította az uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való tanúsításra irányuló eljárást, és számos intézkedést hozott a környezetre gyakorolt általános hatásának csökkentése érdekében; kiemeli azonban, hogy a hivatal nem hozott további intézkedéseket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése vagy ellentételezése céljából;
26. megjegyzi, hogy a hivatal elemezte az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésre vonatkozó döntésének várható hatását, és meghatározta a szükséges enyhítő lépéseket;
o o o
27. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal igazgatótanácsának 2019. augusztus 29-i 19-W-5 sz. határozata az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal pénzügyi szabályzatáról (https://www.efca.europa.eu/sites/default/files/AB%20Decision%2019-W-5_Financial%20Regulation.pdf).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Vegyianyag-ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2170(DEC))
– tekintettel az Európai Vegyianyag-ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0067/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 97. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0075/2021),
1. mentesítést ad az Európai Vegyianyag-ügynökség ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Vegyianyag-ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Vegyianyag-ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2170(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Vegyianyag-ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0067/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 97. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0075/2021),
1. jóváhagyja az Európai Vegyianyag-ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Vegyianyag-ügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Vegyianyag-ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2170(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Vegyianyag-ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0075/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 112 834 290 EUR volt, ami 2018-hoz képest 4,99%-os csökkenést jelent; mivel az ügynökség költségvetésének mintegy 39,51%-a díjakból és illetékekből, 57,61%-a pedig az Uniótól és harmadik országoktól származik(14) (2018-ban 72,47% származott a díjakból és illetékekből, 26,18% pedig az Uniótól és harmadik országoktól); megjegyzi, hogy a költségvetés összetételében az előző évhez képest bekövetkezett jelentős változások az 1907/2006/EK rendelethez(15) kapcsolódnak, amely 2018-ra írt elő végleges regisztrációs határidőt, és mivel az 1907/2006/EK rendelet nem határoz meg további regisztrációs határidőket, nem várható a regisztrációs díjakból származó bevételek kiemelkedő összege;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 98,79% volt, ami 2018-hoz képest 1,13%-os csökkenést jelent; aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 86,09% volt, ami 2018-hoz képest 0,95%-os csökkenést jelent;
2. hangsúlyozza, hogy az ügynökséget részben – az 1907/2006/EK rendeletben előírtak szerint – a vegyi anyagok regisztrálását kérelmező vállalatoktól kapott díjakból finanszírozzák; megállapítja, hogy az alkalmazandó díjak a vállalatok méretétől és a regisztrált vegyi anyagok mennyiségétől függenek (különböző határértékek); megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az első, 2009-ben történt regisztrációk óta a vállalatoknak mintegy 26%-a jelentkezett mikro-, kis-, vagy középvállalkozásként; aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy az ügynökség hatékony utólagos ellenőrzési rendszerének köszönhetően az ügynökség megállapította, hogy a vállalkozások mintegy 50%-a helytelenül adta meg méretét, ami alacsonyabb díjakat eredményezett; hangsúlyozza, hogy ez a megállapítás jól szemlélteti a kizárólag a kérelmezők önbevallásán alapuló rendszerek korlátait; megjegyzi, hogy e helyzet enyhítése érdekében az ügynökség az évek során 32,2 millió EUR összegű díjkorrekciót és adminisztrációs díjat számlázott ki és szedett be, és hogy az ügynökség jelentős előrelépést tett a jogosulatlan díjcsökkentések behajtása és a hosszú ideje esedékes adminisztrációs díjak beszedése terén; megjegyzi azonban, hogy az ellenőrzések tekintetében még mindig nagy munka várat magára, így 2019 végén a szükséges díjkorrekciók fennmaradó összege még nem volt ismert; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak erőfeszítéseiről és elért eredményeiről, csökkentse a jelentős ellenőrzési munkaterhet, és hajtsa végre a díjkorrekciókat; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket e helyzet megoldására, elkerülendő a kérelmezők méretének bejelentésével kapcsolatos csalást, és biztosítandó az ügynökség számára a stabilabb költségvetési tervezést;
3. a Számvevőszék 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó megállapításainak nyomon követése tekintetében megjegyzi, hogy az ügynökség bevételei részben az ágazat által befizetett díjakból, részben pedig az uniós költségvetésből ezt kiegyensúlyozó támogatásból származnak; megjegyzi, hogy a díjakból és illetékekből származó bevételek 2019-től jelentősen csökkenni kezdtek, mivel az 1907/2006/EK rendelet szerinti harmadik regisztrációs határidő 2018 májusában lejárt, és ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódni fog; rámutat arra, hogy fennáll a kockázat, hogy a viszonylag stabil kiadások és a sokkal kevésbé tervezhető bevételek hátrányosan érintik az ügynökség műveleteit és költségvetés-végrehajtását; megjegyzi azonban, hogy az ügynökség válasza szerint az ügynökség proaktívan máig tartó megbeszéléseket kezdett a Bizottsággal a fenntartható finanszírozás biztosítása és e finanszírozási modell kihívásainak leküzdése érdekében; felhívja az ügynökséget és a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassák a mentesítésért felelős hatóságot az e kérdéssel kapcsolatos fejleményekről; rámutat arra, hogy az uniós költségvetésből származó kiszámítható kiegyensúlyozó támogatásra való támaszkodás, valamint a díjakból és illetékekből származó bevételeknek a Bizottság részére történő átutalása kiszámíthatóbb bevételt garantálhat az ügynökség számára, és erre szükség is van ahhoz, hogy el tudja látni a feladatait;
Fenntarthatóság
4. kiemeli, hogy a 649/2012/EU rendelet(16) (PIC-rendelet) és az (EU) 2019/1021 rendelet(17) (a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (POP-okról) szóló rendelet) tekintetében az ügynökséget teljes egészében uniós támogatásból finanszírozzák, amely 2019-ben 1,56 millió EUR-t tett ki (2018-ban 1,10 millió EUR-t a PIC-ekre vonatkozóan);
5. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet hozzon létre, és üdvözli az ügynökség által a CO2-kibocsátásának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az ügynökség ügyvezető igazgatója vállalta, hogy 2030-ra karbonsemlegessé válik az ügynökség;
Teljesítmény
6. elismeri, hogy az ügynökség átdolgozta a 2019. évi munkaprogramhoz kapcsolódó teljesítménymenedzsment-modelljét azzal a céllal, hogy jobban jelezze munkájának hatását és eredményét; sajnálatosnak tartja, hogy az ügynökség 2019-ben az 53 fő teljesítménymutató-cél közül csak 34-et ért el; tudomásul veszi az ügynökség azon észrevételét, hogy a nem teljesített 19 cél főként olyan input- és outputmutatókhoz kapcsolódik, amelyeket több tényező miatt is nehéz előre látni; sürgeti az ügynökséget, hogy törekedjen a fő teljesítménymutatóihoz kapcsolódó célértékek 100%-os teljesítésére;
7. emlékeztet arra, hogy a szabályozó hatóságok közül az ügynökségé a főszerep az Unió vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályainak az emberi egészség és a környezet, valamint az innováció és a versenyképesség érdekében történő végrehajtásában; megállapítja, hogy az ügynökség tájékoztatást nyújt a vegyi anyagokról, segíti a vállalatokat a jogszabályoknak való megfelelésben, és előmozdítja a vegyi anyagok biztonságos használatát;
8. elismeri, hogy az ügynökség 2019-ben stratégiai átszervezésen ment keresztül, és a 2019–2023-as időszakra új stratégiai tervvel rendelkezik, amely a következő három stratégiai prioritást tartalmazza: az aggodalomra okot adó anyagok azonosítása és kockázatkezelése, a vegyi anyagok ipar általi biztonságos és fenntartható felhasználása, valamint a vegyi anyagok fenntartható kezelése az uniós jogszabályok végrehajtása révén;
9. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2019–2023-as stratégiai terv nem tartalmaz olyan proaktív intézkedéseket és forrásokat, amelyek felgyorsítanák, javítanák és számszerűsítenék az állatkísérletek számának csökkentését és új megközelítési módszerekkel való felváltását; ismételten hangsúlyozza a helyettesítésre, csökkentésre és finomításra vonatkozó hármas elv fontosságát az állatkísérletek terén; tudomásul veszi a Parlament által a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalásában(18) megfogalmazott ajánlást, amely szerint az ügynökségen belül létre kell hozni egy, kizárólag az állatok védelmével és a nem állatokon alkalmazott kísérleti módszerek előmozdításával foglalkozó csoportot; aggodalommal veszi tudomásul az ügynökség igazgatója által a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal 2021. január 7-én folytatott megbeszélés során adott választ, amely szerint az ügynökség nem követte nyomon az állatkísérletek csökkentésére irányuló parlamenti felhívást; sürgeti az ügynökséget, hogy határozottan csökkentse az állatkísérletek alkalmazását; felhívja az ügynökséget, hogy a megbízatásán belül járuljon hozzá az alternatív vizsgálati módszerek előmozdítását célzó nemzetközi tevékenységekhez, és rendszeresen tegyen közzé információkat a REACH szerinti alternatív módszerek használatáról;
10. elismeri, hogy a 2019 elején bevezetett új szervezeti struktúrát úgy alakították ki, hogy fokozza az ügynökség összekapcsolhatóságát és megkönnyítse az együttműködésen alapuló munkamódszereket; üdvözli, hogy 2018-hoz képest 50%-kal nőtt az anyagok teljes körű megfelelőségi ellenőrzése, amit a megfelelőségi ellenőrzésekre helyezett nagyobb hangsúly révén, a belső személyzet átcsoportosításával, az ügynökséghez rendelt további források nélkül értek el;
11. megjegyzi, hogy az ügynökség belső ellenőrzési kapacitását továbbra is megosztja az Európai GNSS Ügynökséggel, és hogy az ügynökség 2019-ben támogatást nyújtott a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökségnek az adatvédelmi szolgáltatások terén, továbbá szorosan együttműködik más ügynökségekkel, többek között a szolgáltatások ügynökségek közötti hálózat keretében történő megosztása és az erőforrások egyetértési megállapodások révén történő megosztása révén; elismerését fejezi ki ezen együttműködésért, amely követendő példa más ügynökségek számára; ösztönzi az ügynökséget, hogy törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre más uniós ügynökségekkel; ösztönzi az ügynökséget, hogy kezdeményezzen megbeszéléseket az egymást átfedő feladatok tekintetében az erőforrás-megosztás lehetőségeiről a hasonló tevékenységet folytató ügynökségekkel;
12. felszólítja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
13. kéri az ügynökséget, hogy dolgozzon ki iránymutatást a korlátozásoktól való eltérések engedélyezésének indokolásához szükséges minimális tájékoztatási követelményekről, továbbá hogy biztosítsa, hogy ne fogadjanak el eltérést, ha a regisztrációs akták nem felelnek meg a követelményeknek vagy nem aktualizálják azokat;
14. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
15. emlékeztet annak fontosságára, hogy az ügynökség munkájának ismertebbé tétele érdekében biztosítson nagyobb láthatóságot a médiában, az interneten és a közösségi médiában;
Személyzeti politika
16. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 96,75%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 461 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 452 engedélyezett álláshely) 446-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 122 szerződéses alkalmazott és 14 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
17. megjegyzi, hogy 2019-ben nem valósult meg a nemek közötti egyensúly a felsővezetői álláshelyek (71% férfi és 29% nő) és az igazgatótanács (69% férfi és 31% nő) tekintetében; kéri az ügynökséget, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetés körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
18. megállapítja, hogy az ügynökség rendelkezik zaklatásellenes politikával és ahhoz kapcsolódó iránymutatásokkal; tudomásul veszi, hogy az ügynökség képzéseket szervezett, és bizalmas tanácsadást tett elérhetővé, megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben kísérleti projekt indult a konfliktusokat megtapasztaló csoportokon belüli közvetítéssel; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökségnek egy nem hivatalos zaklatási eljárása volt;
19. tudomásul veszi az ügynökség álláshirdetéseinek közzétételét honlapján, a közösségi médiában és az uniós ügynökségek hálózatának erre a célra létrehozott honlapján annak érdekében, hogy az ilyen hirdetéseket jobban reklámozzák; tudomásul veszi az ügynökség válaszát, miszerint megkezdte a folyamatok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az álláshirdetéseket közzé tudja tenni az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján; felhívja az ügynökséget, hogy tegye közzé az álláshirdetéseket az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján; felhívja az ügynökséget, hogy tárja fel a magasan képzett személyzet toborzásának további lehetőségeit az álláshirdetések terjesztési körének kiszélesítése révén; felszólítja az ügynökséget, hogy összpontosítson kutatási eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
20. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokszínűbb és befogadóbb munkakörnyezetet és kultúrát alakítson ki a fogyatékossággal élők érdekében tett intézkedések révén, és kéri az ügynökséget, hogy mérje fel az esélyegyenlőség elvei további megerősítésének és integrálásának lehetőségeit a munkaerő-felvétel, a képzés, a szakmai előmenetel és a munkakörülmények terén, valamint hogy hívja fel a személyzet figyelmét ezekre a szempontokra; továbbá kéri az ügynökséget, hogy értékelje épületeinek lehetséges észszerű felújítását és átalakítását a csökkent mozgásképességű vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek számára biztosított hozzáférés és a megfelelő irodai eszközök tekintetében;
21. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
22. hangsúlyozza továbbá, hogy megfelelő személyzetet kell biztosítani, amely tükrözi az európai zöld megállapodás és az Unió vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiája, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és különösen a szennyezésmentességre irányuló törekvések igényeit, valamint hogy további forrásokat kell biztosítani az olyan további feladatok elvégzéséhez, mint amilyen például az ügynökség saját anyagértékeléseinek elvégzése;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
23. üdvözli, hogy az ügynökség honlapján közzéteszi az igazgatótanács és bizottságai valamennyi tagjának önéletrajzát, beleértve azon elnökeinek önéletrajzát is, akik az ügynökség személyzetének tagjai, az ügyvezető igazgatót és a fellebbezési tanács valamennyi tagját; üdvözli, hogy az ügynökség a honlapján közzéteszi az igazgatótanács, a felső vezetés és a bizottsági elnökök valamennyi tagjának érdekeltségi nyilatkozatát;
24. felhívja az ügynökséget, hogy gyakorlatait hangolja össze az európai ombudsman által 2020. május 7-én a 2168/2019/KR ügyben kiadott ajánlásaival, különösen azáltal, hogy szükség esetén biztosítja annak lehetőségét, hogy a vezető beosztású alkalmazottak számára megtiltsák, hogy hivatali idejüket követően bizonyos álláshelyeket betöltsenek, és határozzon meg kritériumokat arra vonatkozóan, hogy mely esetekben fogja betiltalni a személyzete számára a magánszektorban való elhelyezkedést; azáltal, hogy tájékoztatja az ügynökség vezető beosztású álláshelyeire pályázókat a jelentkezéskor alkalmazandó kritériumokról, és belső eljárásokat vezet be annak érdekében, hogy a személyzet tagjainak más munkahelyen való elhelyezkedését követően azonnali hatállyal megszakítsa a bizalmas információkhoz való hozzáférésüket;
25. üdvözli az átláthatóság és a visszaélést bejelentő személyek védelmének erősítése érdekében tett további lépéseket, például a visszaélések bejelentéséről szóló kötelező online képzéseket valamennyi alkalmazott számára, valamint az etika, a közbeszerzés és a szerződéskezelés, valamint az információbiztonság tudatosítására irányuló folyamatos összpontosítást; megállapítja, hogy az ügynökség szerint a teljes átláthatóság biztosítása érdekében a felső vezetés érdekelt felekkel folytatott valamennyi ülését nyilvántartásba veszik és közzéteszik az ügynökség honlapján;
26. az ügynökség szerint 2019-ben a költségvetésben szereplő díjbevételek a teljes bevétel mintegy 39,5%-át képviselték; elismeri, hogy az ügynökség példamutató rendszert alkalmaz az összeférhetetlenségek ellenőrzésére és megelőzésére, valamint hogy az ügynökség véleménye szerint a díjak költségfedezési célja, valamint az ügynökség vélemények kidolgozásában részt vevő személyzetének a függetlenség biztosítását célzó rendszeres értékelése miatt korlátozott az ilyen összeférhetetlenségek veszélye; megállapítja, hogy az ügynökség üdvözölné azt a megoldást, ha az ügynökség nevében a Bizottság szedné be a díjakat, ez ugyanis megkönnyítené az ügynökség pénzgazdálkodását és hozzájárulna a hiányosságok kockázatának csökkentéséhez; megjegyzi, hogy az ágazat által fizetett díjak évről évre jelentősen változnak, és hogy ezért az ügynökség nem tudja észszerű korlátok között megbecsülni az uniós költségvetésből nyújtott kiegyensúlyozó támogatás iránti igényt, ami megnehezíti a költségvetési tervezést; párbeszédre szólít fel arról, hogy miként lehetne megreformálni az ügynökség finanszírozási mechanizmusát azzal a céllal, hogy azt fenntartható alapokra helyezzék;
27. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret a széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva a valamennyi uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
28. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendők, ezért további vizsgálatra van szükség;
Belső kontrollrendszerek
29. a számvevőszéki jelentésből az derül ki, hogy az egyik ellenőrzött közbeszerzési eljárás során az ajánlattételhez szükséges dokumentáció nem biztosított egyértelmű képet az ajánlattevőknek arról, hogyan kell a pénzügyi ajánlataikban egy bizonyos tételt beárazni, és mivel az ajánlatok nem voltak összehasonlíthatók, az ügynökség úgy döntött, hogy törli és újraindítja az eljárást, ami meghosszabbította az eljárást, és potenciális kockázatot teremtett az ügynökség hírnevére nézve; tudomásul veszi az ügynökség azon észrevételét, hogy a közbeszerzési dokumentumokat egyértelműnek és átfogónak tekintették, és az eljárás újraindításához szükséges további erőfeszítés minimális volt, és nem járt a hírnevet érintő következményekkel;
30. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy a felvételi eljárások döntéshozatali folyamata nem volt kellően strukturált és teljes ahhoz, hogy egyértelmű időrendi nyomvonalat biztosítson, amely megmutatja, hogy a dokumentumokat mikor és ki hagyta jóvá; tudomásul veszi az ügynökség válaszát, amely szerint módosította eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy a kiválasztási bizottság tagjainak minden ülés után szabványos e-maileket küldjenek az ülések jegyzőkönyveinek és a bizottság által hozott határozatok rögzítése céljából, továbbá hogy az ügynökség biztosítja, hogy az egyes ülések után az elektronikus jóváhagyási folyamatok véglegesítésre kerüljenek a kiválasztási folyamat továbblépése előtt; felhívja az ügynökséget, hogy javítsa kiválasztási eljárásait, hogy biztosítsa, hogy a folyamatokat körültekintően és átláthatóan végezzék;
31. megjegyzi, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata megbízhatósági ellenőrzést végzett az ügynökség teljesítménymenedzsmentjéről, amelyet egy nagyon fontos ajánlással zárt le a négy teljesítménykategória használatával kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy minden egyes munkavállaló teljesítményét a többi alkalmazott teljesítményével való összehasonlítás nélkül értékeljék, valamint egy fontos ajánlást fogalmazott meg a tervezési, nyomonkövetési és jelentéstételi eljárás frissítésére vonatkozóan; megjegyzi, hogy az ügynökség már megtette a szükséges lépéseket mindkét ajánlás végrehajtása érdekében;
32. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019 májusában az ügynökség a szerverek új infrastruktúrára való migrációja során az ügynökség teljes informatikai rendszerének üzemszünetével szembesült; a válság megoldása 48 órát vett igénybe; javasolja, hogy az ügynökség vezessen be a legjobb informatikai gyakorlatra vonatkozó eljárásokat az olyan informatikai műveletek végrehajtása során, amelyek esetében nagy az üzletmenet-folytonosság megszakadásának kockázata az ügynökség elsődleges folyamatai tekintetében;
33. kéri az ügynökséget, hogy javítsa adatbázisának átláthatóságát és felhasználóbarát jellegét, valamint az értékelés és a nyomon követés kockázatkezelése közötti kapcsolódást, beleértve például egy rövid feljegyzést az ügynökség által regisztrált anyagoknak az adatbázisban való megfelelőségéről és értékeléséről, csatolva az anyagértékelés eredményét (további kockázatkezelés szükséges-e vagy nem szükséges), kifejezetten közölve, hogy a dokumentációt nem megfelelőnek találták-e és milyen alapon, és mellékelve a fellebbezési tanács által hozott határozatok eredményét, valamint az ügynökség által végzett vagy tervezett nyomon követést;
34. megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-ben új integrált irányítási rendszerre vonatkozó stratégiát és keretet dolgozott ki, amelyet az igazgatótanács 2019. december 15-én hagyott jóvá, és amely felváltotta az integrált irányítási standardokat;
35. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa az 1907/2006/EK rendelet szerinti dokumentációértékelési ellenőrzések elvégzésére és a folyamat hatékonyabbá tételére irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy 700 anyagot érintő több mint 2 000 dosszié értékelési ellenőrzése során kiderült, hogy a dossziék 70%-a nem felelt meg az 1907/2006/EU rendelet jogi tájékoztatási követelményeinek, vagy nem tartalmazott elegendő információt ahhoz, hogy biztosítsa az uniós polgárok és a környezet számára a biztonságos felhasználást;
Egyéb megjegyzések
36. megjegyzi, hogy az ügynökség új helsinki székhelyére való költözés folyamata 2019. december 21-én kezdődött, és hogy az új épület 2020. január elején nyitott ki és vált üzemképessé az ügynökség személyzete számára, lezárva a négy évnyi felkészülést a személyzet áthelyezésére; felkéri az ügynökséget, hogy fenntartható és környezetbarát munkafeltételek kialakításával biztosítsa alkalmazottai jóllétét;
37. megjegyzi, hogy az ügynökség részletes kommunikációs csomagot dolgozott ki annak érdekében, hogy támogassa a vállalatokat és minimalizálja a belső piac zavarait az Egyesült Királyság Unióból való kilépésére való felkészülés és az átmeneti időszak során; megállapítja, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének az ügynökségre gyakorolt hatása korlátozott;
38. aggodalommal állapítja meg, hogy az ügynökségnek számos peres, fellebbezéssel és panasszal kapcsolatos ügye került az ügynökség fellebbezési tanácsához, az Európai Bírósághoz vagy az európai ombudsmanhoz, és ezen ügyek többségét megszüntették (37 ügyből 20-at);
o o o
39. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(19).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 649/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról (HL L 201., 2012.7.27., 60. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1021 rendelete (2019. június 20.) a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (HL L 169., 2019.6.25., 45. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Euratom Ellátási Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2171(DEC))
– tekintettel az Euratom Ellátási Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0068/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 68. cikkére,
– tekintettel az Euratom Ellátási Ügynökség alapszabályának megállapításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/114/EK tanácsi határozatra(4) és különösen mellékletének 8. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0088/2021),
1. mentesítést ad az Euratom Ellátási Ügynökség főigazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Euratom Ellátási Ügynökség főigazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Euratom Ellátási Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2171(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Euratom Ellátási Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(5),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(6),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0068/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 68. cikkére,
– tekintettel az Euratom Ellátási Ügynökség alapszabályának megállapításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/114/EK tanácsi határozatra(8) és különösen mellékletének 8. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0088/2021),
1. jóváhagyja az Euratom Ellátási Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Euratom Ellátási Ügynökség főigazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Euratom Ellátási Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2171(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Euratom Ellátási Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0088/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása szerint az Euratom Ellátási Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 223 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 81,30%-os növekedést jelent, mivel egy informatikai szolgáltatási szerződés végrehajtása miatt az ügynökség 2019 végén kiegészítő hozzájárulást kapott a Bizottságtól; mivel az ügynökség költségvetése teljes egészében az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel veszi tudomásul, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a kötelezettségvállalási előirányzatok végrehajtási aránya 99,86%-os volt, ami 2018-hoz képest 2,02%-os növekedést jelent; sajnálja azonban, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 41,05%-os volt, ami 2018-hoz képest 31,85%-os csökkenést jelent; mivel ez a csökkenés a fennálló kötelezettségvállalások átvitelének tudható be, amelyek összege 131 137,56 EUR-t tett ki, ami az év végéig nem teljesített, aláírt informatikai szolgáltatási szerződésekhez kapcsolódó lekötött összegek 59%-ának felelt meg;
Átvitelek törlése
2. a Számvevőszék 2018. évi megállapításait követő intézkedések tekintetében megjegyzi, hogy a 2018-ról 2019-re átvitt költségvetési előirányzatok törlési aránya 17% volt, ami 2018-ban tett indokolatlan kötelezettségvállalásokat tükröz; felhívja az ügynökséget, hogy csak indokolt esetben vigyen át költségvetési előirányzatokat;
Teljesítmény
3. megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség – a szerződésnek az ügynökség tevékenységeiről szóló 52. cikke értelmében – 178 új nyilvántartásba vételi referenciát rendelt új szerződésekhez és a meglévő szerződések módosításaihoz vagy kiegészítéseihez, valamint a szerződés 75. és 74. cikke szerinti tevékenységei értelmében az ügynökség 139 új nyilvántartásba vételi referenciát rendelt a kis mennyiségű nukleáris anyag szállítására vonatkozó szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó ügyletekhez; elismeri az ügynökség által az ellátási források diverzifikálására tett folyamatos erőfeszítéseket;
4. ösztönzi az ügynökséget, hogy a bürokrácia csökkentése érdekében folytassa szolgáltatásai digitalizálását;
Személyzeti politika
5. tudomásul veszi, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 100%-os volt: a létszámtervben engedélyezett 17 álláshelyre 17 bizottsági tisztviselőt neveztek ki (2018-ban 25 engedélyezett álláshely volt);
Belső kontrollrendszerek
6. megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség a hatékony irányítás érdekében a Bizottság belsőkontroll-standardjait alkalmazta a belsőkontroll-standardok felülvizsgálatáról szóló, 2007. októberi bizottsági közleménnyel összhangban; megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-ben kockázatértékelést végzett, különös tekintettel a pénzügyekre és az informatikára;
7. megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség elkezdte kidolgozni az új belső ellenőrzési keretrendszert, amely 2020-tól lép hatályba; ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa ezt az utat, és folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elért eredményekről;
Egyéb megjegyzések
8. az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével kapcsolatban megjegyzi, hogy az együttes politikai nyilatkozat kimondta, hogy a jövőbeli kapcsolatoknak ki kell terjedniük egy széles körű nukleáris együttműködési megállapodásra az ügynökség és az Egyesült Királyság között az atomenergia békés célú felhasználásáról, és a feleknek meg kell állapodniuk az orvosi célú radioizotópokkal való ellátásra vonatkozó, információcserén keresztül megvalósuló együttműködésről; felhívja az ügynökséget, hogy továbbra is tartsa szem előtt az Egyesült Királyság kilépésének hatásait, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
9. megjegyzi, hogy 2019 januárja és márciusa között az ügynökségnek megbízott főigazgatója volt, és hogy a Bizottság általi kinevezést követően az új főigazgató 2019. áprilisban foglalta el posztját;
10. felhívja az ügynökséget, hogy összpontosítson kutatásai és tevékenységei eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére a közösségi médián és más médiaorgánumokon keresztül;
o o o
11. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(9).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2172(DEC))
– tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (Europol) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0069/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 60. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0096/2021),
1. mentesítést ad a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2172(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (Europol) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0069/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 60. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0096/2021),
1. jóváhagyja a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2172(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0096/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (Europol) (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 141 620 456 EUR volt, ami 2018-hoz képest 4,33%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség költségvetése főként az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (Europol) 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 99,42% volt, ami 2018-hoz képest 3,31%-os növekedést jelent; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 86,61%-os volt, ami 2018-hoz képest 0,31%-os csökkenést jelent;
2. megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-ben az esetek 20%-ában késedelmesen teljesítette a kifizetéseket; megállapítja, hogy a késedelmes kifizetések aránya az előző években még magasabb volt, de felhívja az ügynökséget, hogy a reputációs kockázat elkerülése érdekében fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az előírt feltételek szerint teljesítse a kifizetéseket; üdvözli az ügynökség által e tekintetben hozott enyhítő intézkedéseket, amelyeknek eredményeképp 2019-ben összesen 1 624,53 EUR összegű kamatot fizettek ki;
3. megállapítja, hogy a Számvevőszék jelentése szerint 2019-ben az ügynökség gyakran nem teljesítette az előírt határidőn belül a kifizetéseket, ami az ügynökséget hírnevet veszélyeztető kockázatoknak teszi ki; megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint 2019-ben az ügynökség munkaerőhiánnyal küzdött, ami hatással volt a pénzügyi igazgatásra, de az ügynökség tudatában van a kifizetési késedelmekkel kapcsolatos kockázatnak, és havonta gondosan nyomon követi a kifizetési összegeket, továbbá a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek betartása érdekében kockázatcsökkentő intézkedéseket hozott; megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint a késedelmesen kifizetett számlák összértéke 2019-ben mintegy 6,6 millió EUR-t tett ki, ami a teljesített kifizetések 4,6%-ának felel meg;
4. megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség számára 138,3 millió eurós végleges költségvetést és 15 újabb ideiglenes alkalmazottat biztosítottak; kiemeli azonban, hogy az ügynökség igazgatótanácsa által elfogadott költségvetési előirányzat-tervezet összesen 143,3 millió EUR elkülönítését és az ideiglenes alkalmazotti álláshelyek 43 fővel való növelését kérte; hangsúlyozza, hogy a költségvetési és személyzeti hiány miatt az ügynökségnek számos célkitűzést és intézkedést hátrébb kellett sorolnia; felhívja a Bizottságot és a társjogalkotókat, hogy fokozzák az ügynökséggel folytatott párbeszédüket a költségvetési és személyzeti hiányok kezelése tekintetében;
Teljesítmény
5. elégedetten nyugtázza, hogy az ügynökség fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és más intézkedéseket – például a költségvetés teljesítési arányát, a munkaprogramok célkitűzéseinek végrehajtási arányát és az ügynökség imázsával való elégedettséget – a költségvetési gazdálkodás javítására;
6. emlékezteti az ügynökséget, hogy rendszeresen vizsgálja felül és aktualizálja teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatóit annak biztosítása érdekében, hogy az ügynökség hatékony hozzájárulást és szakértelmet biztosítson uniós szinten; ösztönzi az ügynökséget, hogy gondosan elemezze az eredményeket, és használja fel azokat stratégiája és tevékenységtervezése javítására;
7. megjegyzi, hogy az ügynökség a munkaprogram célkitűzéseinek 79%-át és a 2019. évi munkaprogramban szereplő intézkedések 75%-át hajtotta végre;
8. elismeréssel nyugtázza, hogy 2019-ben az ügynökség továbbra is folytatott közös tevékenységeket és megosztott szolgáltatásokat más uniós ügynökségekkel – többek között az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségével–, és hogy az ügynökség 21 intézményközi közbeszerzési eljáráshoz csatlakozott;
9. felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében továbbra is fokozza az együttműködést és a bevált gyakorlatok megosztását a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
10. megjegyzi , hogy az igazgatótanács értékelése szerint számos fontos projekt és tevékenység kikerült a prioritások közül és nem valósult meg, mivel az ügynökség 2019-re előirányzott költségvetése és létszámterve jelentősen alacsonyabb volt az eredeti becsléseknél, és az éves munkaprogram alapos felülvizsgálatára volt szükség;
11. üdvözli, hogy az eu-LISA-val együttműködve az ügynökségnek sikerült integrálnia a SIS II-ben végzett lekérdezéseket az USE felhasználói felületébe, és hogy további előrelépés történt a VIS-hez való hozzáférés létrehozása terén; sajnálja azonban, hogy 2019-ben nem valósult meg a SIRENE-iroda létrehozása az ügynökségen belül; ösztönzi az ügynökséget, hogy fokozza erőfeszítéseit belső erőforrásainak az interoperabilitásra irányuló uniós kezdeményezések alakulásával való összehangolása és összehangolása terén;
12. kiemeli, hogy a ügynökség fontos támogatást és operatív elemzést nyújt a tagállamok bűnügyi nyomozásai során; hangsúlyozza továbbá feladatainak kiterjesztését és növekvő szerepét Unió-szerte a terrorizmus, a kiberbűnözés, valamint a bűncselekmények más súlyos és szervezett formáinak megelőzése és az ezek elleni küzdelem terén;
13. kiemeli, hogy az ügynökség által támogatott műveletek száma a 2018. évi 1 748-ról 2019-ben 1 921-re nőtt (ami 9,89%-os növekedést jelent), és hogy az ügynökség által finanszírozott operatív ülések száma a 2018. évi 427-ről 2019-ben 500 felettire nőtt (ami 17%-os növekedést jelent), ami kiemeli, hogy megnövekedett az ügynökség munkája; kiemeli az ügynökség által az elmúlt években a rendkívül kifinomult szervezett bűnözői hálózatok, a kábítószer-kereskedelem, az illegális hulladékártalmatlanítás és a dark weben történő illegális kereskedelem elleni küzdelem érdekében folytatott, rendkívül specializált nyomozásokat;
Személyzeti politika
14. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 92,89%-os szintet ért el: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 591 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből 549-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat (míg 2018-ban 576 engedélyezett álláshely volt); megjegyzi, hogy ezen felül 196 szerződéses alkalmazott és 66 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
15. megjegyzi, hogy az ügynökség 2019-et a betöltetlen álláshelyek 3,6%-os arányával zárta, ami magasabb a 2%-os célnál; elismeri, hogy enyhítő intézkedéseket vezettek be, például növelték az álláshirdetések közzétételének ütemét vagy tartaléklistákat vettek igénybe; aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy az ügynökség a vártnál magasabb, 11,7%-os fluktuációt könyvelt el az előző évi 8,7%-hoz képest; tudomásul veszi, hogy az ügynökség válasza szerint a fluktuáció a felmondások magas számának és számos, 2019-ben véget érő szerződésnek tudható be, és hogy az ügynökség szorosan figyelemmel kísérte a helyzetet; felhívja az ügynökséget, hogy a potenciális forgóajtó-jelenség fényében foglalkozzon ezzel a kérdéssel;
16. súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a felső vezetők (139 férfi és 28 nő) , az igazgatótanács (43 férfi és 10 nő) és a személyzet esetében 2019-ban nem valósult meg a nemek közötti egyensúly; felkéri az ügynökséget, hogy minden szinten fokozza a nemek közötti egyensúly javítására irányuló erőfeszítéseit; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
17. tudomásul veszi, hogy a ügynökség elfogadta a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát; megjegyzi, hogy 2019-ben két állítólagos lelki zaklatásról és az ehhez kapcsolódó nem megfelelő magatartásról számoltak be, majd ezt követően egy hivatalos közigazgatási vizsgálat keretében kivizsgálták azokat, az eredményre vonatkozó döntést pedig 2020-ban kellett meghozni; felszólítja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak e vizsgálat megállapításairól;
18. üdvözli, hogy a meglévő e-felvételi eszköz hatókörét sikeresen kiterjesztették a korlátozott álláshelyekre is; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az ügynökség végrehajtotta a Számvevőszék 2017-es, az álláshirdetéseknek az EPSO honlapján való közzétételével kapcsolatos észrevételét;
19. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
20. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, amely az előző évi megállapítások nyomon követéséhez is kapcsolódik, miszerint az ügynökség szabálytalanul hosszabbította meg az üzleti utazási szolgáltatások nyújtására irányuló keretszerződés időtartamát azzal, hogy 2018-ban és 2019-ben a szerződés lejártát követően módosításokat írt alá, ami szabálytalanná tette a módosításokat és a kapcsolódó kifizetéseket; tudomásul veszi az ügynökség válaszát, amely szerint a 2019-es meghosszabbítás az üzletfolytonosság megőrzése érdekében hozott tudatos üzleti döntés eredménye volt, és nem minősült az előzetes ellenőrzés hiányosságának, továbbá hogy 2020 negyedik negyedévében belső ellenőrzést kellett kezdeni azzal a céllal, hogy további bizonyosságot szerezzenek az ügynökség szerződéskezelési megközelítéséről; felhívja az ügynökséget, hogy javítsa a tranzakciók szabályszerűségét, és ennek megfelelően erősítse meg a szerződések kezelését és az előzetes ellenőrzéseket;
21. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a bútorok, kiegészítők és kapcsolódó szolgáltatások beszerzése esetében az ajánlati felhívás dokumentációjában használt kifejezések nem voltak elég konkrétak, ami aláássa a közbeszerzési eljárás versenyjellegét; megjegyzi továbbá, hogy az ügynökség nem ellenőrizte megfelelően az alapul szolgáló árak pontosságát és a nem szabványos tételekre alkalmazott árengedmények kiszámítását, mielőtt benyújtotta volna a megrendelőlapot a szerződő félnek; felhívja az ügynökséget, hogy valamennyi pályázati eljárás során biztosítsa a versenyjog elveinek való teljes körű megfelelést; megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint az ajánlattételi dokumentáció tartalmazta a közbeszerzés tárgyát, valamint az alkalmazandó kizárási, kiválasztási és odaítélési kritériumokat, ezáltal teret biztosítva a versenynek, és megjegyzi – a szerződő fél által nyújtott árengedmény tekintetében –, hogy a szerződő fél a szerződésben foglalt általános mértéknél nagyobb árengedményt ajánlott fel, és így az ügynökség a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően járt el, a szerződés rendelkezéseinek megfelelően; felhívja az ügynökséget annak biztosítására, hogy a kiírási feltételek elég átfogóak legyenek ahhoz, hogy megvalósuljon a tisztességes és hatékony verseny;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, etika és átláthatóság;
22. tudomásul veszi az ügynökség által az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítása és a zaklatás elleni küzdelem céljából tett intézkedéseket és folyamatos erőfeszítéseket; megjegyzi, hogy 2019-ben két állítólagos lelki zaklatásról és az ehhez kapcsolódó nem megfelelő magatartásról számoltak be, majd ezt követően egy hivatalos közigazgatási vizsgálat keretében kivizsgálták azokat, az eredményre vonatkozó döntést pedig 2020-ban kellett meghozni; sajnálja, hogy az ügynökség igazgatótanácsa egyes tagjainak önéletrajza és érdekeltségi nyilatkozata nem érhető el az ügynökség honlapján; ismét felhívja az ügynökséget, hogy sietve tegye közzé az ügynökség igazgatótanácsa összes tagjának önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
23. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret a széttagoltsága és a meglévő rendelkezések összehangolatlansága miatt jelentős hiányosságokkal küzd; felhív arra, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, amely biztosítaná a valamennyi uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
24. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további vizsgálatra van szükség;
Belső kontrollrendszerek
25. azon megjegyzések és észrevételek fényében, amelyeket a mentesítésért felelős hatóság a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által az ügynökség humánerőforrás-menedzsmentjéről és etikájáról szóló ellenőrzése kapcsán tett, megállapítja, hogy három fontos ajánlást adtak ki, amelyek közül kettőt 2019-ben végrehajtottak, egy, az igazgatási vizsgálat és a fegyelmi eljárás leírásának frissítésére vonatkozó, még nyitott ajánlást pedig várhatóan 2020 végéig fognak végrehajtani;
26. megállapítja, hogy a belső ellenőrzési részleg a következő ellenőrzési feladatokat teljesítette: operatív elemzés, támogatáskezelési folyamat, az ABAC-ban megadott felhasználói hozzáférési jogok validálása, valamint az ügynökség igazságügyi laboratóriumának ISO 17020:2012 szabvány szerinti ellenőrzése; megjegyzi, hogy bár a belső ellenőrzési részleg arra a következtetésre jutott, hogy a belső kontrollok működnek és hatékonyak, 2019-ben 41 új ajánlást fogalmaztak meg, amelyek végrehajtási aránya 95%-os volt a kritikus és nagyon fontos ajánlások tekintetében, amelyek lezárását 2019-re várták;
27. megállapítja, hogy az igazgatótanács 2018 decemberében elfogadta az ügynökség belső ellenőrzési keretrendszerét, és hogy 2019 folyamán az ügynökség arra a következtetésre jutott, hogy a belső ellenőrzési keretrendszer elemei megvannak és működnek, és csak kisebb javításokra van szükség;
Egyéb megjegyzések
28. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; hangsúlyozza azonban, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt adatok online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
29. megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével kapcsolatos folyamatos bizonytalanság miatt az ügynökség 2019 első negyedévében minden lehetőséget megvizsgált az Egyesült Királysággal mint harmadik országgal való hatékony operatív kapcsolatok fenntartására;
30. ösztönzi az ügynökséget, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját, kutatásait és tevékenységeit;
31. hangsúlyozza, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben(14) előírtaknak megfelelően mindenféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetőek legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
o o o
32. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(15).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2173(DEC))
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az intézet számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0070/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1922/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 15. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0072/2021),
1. mentesítést ad a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete igazgatója számára az intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2173(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az intézet számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0070/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1922/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 15. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0072/2021),
1. jóváhagyja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2173(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0072/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (a továbbiakban: az intézet) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 7 847 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest 1,68%-os csökkenést jelent; mivel az intézet költségvetése teljes egészében az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról készített jelentésében („a számvevőszéki jelentés”) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az intézet éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 98,96%-os szintet ért el, ami 2018-hoz képest 0,42%-os csökkenést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 82,50%-os volt, ami az előző évhez képest 1,35%-os növekedést jelent;
2. tudomásul veszi, hogy az intézet átvitt működési kiadásai 2019-ben 28,01%-ra csökkentek (a 2016. évi 51,29%-hoz képest); megjegyzi, hogy az átvitel első alkalommal nem éri el a Számvevőszék 30%-os célértékét;
3. aggodalommal állapítja meg, hogy az intézet 2019-ben közzétett, de később módosított éves költségvetése nem tartalmazta az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz keretében célhoz kötött bevételek egy részét; megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a költségvetési rendelet értelmében az intézetnek az információkat a szükséges közzétételekkel együtt bele kellett volna foglalnia az eredetileg közzétett költségvetésbe;
Teljesítmény
4. megjegyzi, hogy az intézet bizonyos fő teljesítménymutatókat alkalmaz az operatív célkitűzésekkel, illetve a pénzügyi és humán erőforrások kezelésével kapcsolatban a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték mérésére és költségvetési gazdálkodásának javítására; megállapítja továbbá, hogy az intézet 2019-ben az egységes programozási dokumentum tevékenységeinek 95,80%-át teljesítette; üdvözli a horizontális szolgáltatások teljesítményének mérésére szolgáló egyedi teljesítménymutatók bevezetésére irányuló tervet;
5. megjegyzi, hogy az intézet kutatási és terjesztési célból együttműködik az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és az Eurofounddal; üdvözli, hogy az intézet részt vesz a bel- és igazságügyi ügynökségek hálózatában, és további lehetőségeket keres az erőforrások más ügynökségekkel való megosztására; elismerését fejezi ki ezen együttműködésért, amely követendő példa más uniós ügynökségek számára;
6. felhívja az intézetet, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
7. üdvözli a nemek közötti egyenlőség 2019. évi mutatójának közzétételét, amely különös hangsúlyt helyezett a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, és amely új betekintést nyújt a szociális jogok európai pillére, illetve a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó új kezdeményezése végrehajtásának nyomon követésébe;
8. emlékeztet, hogy fokozni kell az intézet digitalizálását a belső működés és irányítás tekintetében, illetve az eljárások digitalizálásának felgyorsítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az intézetnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; hangsúlyozza azonban, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt adatok online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
9. tudomásul veszi a következő külső értékelés tervezett előkészítő munkálatait; megjegyzi, hogy az első értékelés ajánlásainak jelenleg folyó végrehajtása és az intézet viszonylag kis mérete miatt az intézet igazgatótanácsa 2020-ról 2022-re halasztotta a második külső értékelést, és úgy határozott, hogy hétévente végez értékelést; felhívja az intézetet, hogy számoljon be az elhalasztott külső értékelés fejleményeiről, valamint arról a döntésről, hogy eltér a közös megközelítésben szereplő azon bizottsági előírástól, hogy ötévente kell értékelést végezni; megjegyzi, hogy a Bizottság kellően indokoltnak ítélte az értékelés elhalasztását;
10. emlékeztet arra, hogy a intézetet azért hozták létre, hogy hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőséghez és erősítse meg annak előmozdítását az EU-ban, többek között a nemek közötti egyenlőségnek az összes lényeges uniós szakpolitikában és a kapcsolódó nemzeti politikákban történő érvényesítése, a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint az uniós polgárok nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos tudatosságának növelése révén;
11. üdvözli az intézet és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM bizottság) közötti folyamatos együttműködést, és különösen az intézet hozzájárulását a FEMM bizottságnak a Covid19-világjárvány nőkre, a nemi alapú erőszakra, a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egyenlő bérezésre és a nyugdíjszakadékra, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésre és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő parlamenti eszköz kidolgozására gyakorolt hatásával kapcsolatos, folyamatban lévő erőfeszítéseihez; határozottan támogatja az intézet munkáját, amely tanulmányok, kutatások és kiváló minőségű adatok révén lehetővé teszi a FEMM bizottság számára, hogy megfelelően végezze munkáját; hangsúlyozza, hogy az intézet értékesen hozzájárulhat valamennyi parlamenti bizottság munkájához annak érdekében, hogy a nemi dimenziót jobban beépítsék valamennyi uniós szakpolitikába, és arra ösztönzi a Parlamentet, hogy alakítson ki szorosabb együttműködést;
12. üdvözli az intézet 2019-ben végzett munkáját, különösen a nemek közötti egyenlőségről szóló elemzését Unió-szerte a parlamentekben és a Parlamentben;
13. támogatja az intézet munkáját, amely releváns tanulmányai és kutatásai révén fontos hozzájárulást nyújt a nemek közötti egyenlőség támogatásához a Bizottság, a tagállamok és a Parlament munkájában;
14. üdvözli az intézet 2021–2023 közötti időszakra szóló egységes programozási dokumentumát, valamint annak fő célkitűzéseit és prioritásait;
15. kiemeli, hogy az intézet fő feladata, hogy gyűjtse, elemezze, feldolgozza és terjessze a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó információkat, valamint hogy olyan módszertani eszközöket fejlesszen ki, elemezzen, értékeljen és terjesszen, amelyek segítik a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós szakpolitikába és az azokból eredő tagállami politikákba való integrálását; ösztönzi az intézet és más uniós ügynökségek, például az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége közötti együttműködést, és felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az intézet egyedi küldetését, és tartózkodjon az intézet és más uniós ügynökségek összevonásától;
Személyzeti politika
16. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 96,30%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 27 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 27 engedélyezett álláshely volt) 26-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezen felül 12 szerződéses alkalmazott és négy kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az intézetben 2019-ben;
17. megjegyzi, hogy a kölcsönzött munkaerő igénybevételéről szóló, függőben lévő bírósági ítélet miatt a Számvevőszék úgy határozott, hogy mindaddig nem tesz észrevételt az „Egyéb ügyek” bekezdéssel kapcsolatban, amíg az Európai Bíróság (EUB) nem hoz végleges határozatot; tudomásul veszi, hogy 2019. december 31-én a litván legfelsőbb bíróság a 2008/104/EK irányelv(14) értelmezésével kapcsolatban hat kérdést az Európai bírósághoz utalt, és ez több szempontból, többek között a bérek tekintetében is hatással lehet a kölcsönzött munkaerő intézet általi alkalmazására; felhívja az intézetet, hogy kihirdetése után vegye komolyan figyelembe az Európai Bíróság ítéletét, és tegyen jelentést a Parlamentnek a további fejleményekről;
18. megjegyzi, hogy az intézet 2018-ban egy zaklatási ügyről számolt be; megjegyzi, hogy az intézetet az „ideiglenes alkalmazott” státusszal való visszaéléssel vádoló öt korábbi alkalmazottat érintő ügy folyamatban van, és a litván Legfelsőbb Bíróság kérdéseket intézett az Európai Bírósághoz; megjegyzi, hogy az ügyet eredetileg a litván munkaügyi vitákkal foglalkozó bizottság tárgyalta, amely az ideiglenes alkalmazottak javára döntött;
19. aggodalmának ad hangot a korábbi kölcsönzött munkavállalók jogaival kapcsolatos követelések miatt; megjegyzi, hogy a litván Legfelsőbb Bíróság annak értékelésére kérte az EUB-t, hogy vonatkozik-e a 2008/104/EK irányelv az uniós ügynökségekre mint gazdasági tevékenységet végző közintézményekre, és hogy teljes mértékben alkalmazniuk kell-e az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdését a kölcsönzött munkaerő alapvető munkakörülményekhez és alkalmazási feltételekhez való jogait illetően, különös tekintettel a bérezésre;
20. aggasztónak tartja a nemek közötti egyensúly hiányát az igazgatótanácsban (7 férfi és 23 nő); aggodalommal állapítja meg, hogy a felső vezetésben alacsony a férfiak képviselete; kéri az intézetet, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetés körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az intézet igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
21. aggódik amiatt, hogy az intézeten belül minden szinten felülreprezentáltak egy nemet, és emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések nem csupán a nők szempontjából relevánsak; felkéri az intézetet, hogy fokozza a nemek közötti egyensúly javítására irányuló erőfeszítéseit;
22. ösztönzi az intézetet, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul;
23. felszólít további és megfelelő finanszírozás biztosítására az intézet számára a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó állománya számának növelése és minőségének javítása érdekében, továbbá az intézet kutatási, adatgyűjtési és -elemzési kapacitásainak növelése céljából;
24. aggodalmának ad hangot, hogy a Számvevőszék szabálytalanságokat tárt fel a külső szakértők intézet általi kiválasztásával kapcsolatban, azaz amiatt, hogy a külső szakértők kiválasztása és szerződtetése során alkalmazott eljárások tekintetében szisztematikusan nem voltak megbízható ellenőrzési nyomvonalak; emlékeztet arra, hogy a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód vonatkozásában az intézetnek meg kell felelnie a költségvetési rendelet 237. cikkében meghatározott elveknek; tudomásul veszi az intézet azon kötelezettségvállalását, hogy az új pályázati felhívásokban jobb eljárásokat alkalmaz;
Közbeszerzés
25. megjegyzi, hogy 2019-ben 47 operatív és 62 adminisztratív közbeszerzési eljárás zárult le; megjegyzi, hogy az intézet közbeszerzési iránymutatásokat vezetett be a dokumentumok minőségének javítása érdekében, és házon belüli képzést szervezett az újonnan érkezők és a projektmenedzserek számára; megjegyzi, hogy 2019-ben az intézet bevezette az e-benyújtást;
26. megállapítja, hogy a Számvevőszék nem talált megbízható ellenőrzési nyomvonalat a külső szakértők kiválasztási és szerződéskötési eljárása tekintetében, sem bizonyítékot arra, hogy a szakértőket olyan előre meghatározott kiválasztási kritériumok alapján bízták meg a feladatokkal, amelyek érdemeiket más potenciális pályázókhoz képest értékelték; megállapítja, hogy a Számvevőszék szerint a kapcsolódó kifizetések szabálytalanok voltak; megjegyzi, hogy a kifizetések nem haladják meg a lényegességi küszöböt; megjegyzi azonban, hogy a hiba rendszerszintű, visszatérő jellegű;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
27. tudomásul veszi az intézetnek az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; üdvözli az igazgatótanács és az intézet felső vezetése tagjai érdekeltségi nyilatkozatainak és önéletrajzainak közzétételét az intézet honlapján;
Belső kontrollrendszerek
28. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2017. évi, az érdekelt felekkel fenntartott kapcsolatok kezelésére és a külső kommunikációra vonatkozó ellenőrzésének legutóbbi három ajánlása lezárult; megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat által az operatív folyamatokat támogató közbeszerzésekre vonatkozóan végzett ellenőrzés valamennyi ajánlását és alajánlását 2019-ben lezárták, és az utolsó alajánlást 2020 elején lezárták;
29. aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék arról számolt be, hogy az intézet 2016 óta nem végezte el a műveletek utólagos ellenőrzését a költségvetés végrehajtására vonatkozóan; megjegyzi, hogy a Számvevőszék konkrét kockázatokon alapuló, célzott utólagos ellenőrzési programot javasol;
Egyéb megjegyzések
30. tudomásul veszi az intézet arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet biztosítson; megállapítja, hogy az intézet környezetvédelmi tisztviselőt nevezett ki az intézet műveletei által a környezetre gyakorolt hatás csökkentése érdekében;
31. tudomásul veszi, hogy az intézet javította kutatási eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztését, és a nyilvánosságnak a közösségi médián és más médiaorgánumokon keresztül történő megszólítását;
32. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben előírtaknak megfelelően mindenféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetőek legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
33. emlékeztet annak fontosságára, hogy az intézet munkájának ismertté tétele érdekében biztosítson nagyobb láthatóságot a médiában és az interneten;
34. üdvözli az intézet arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a környezetbarát munkahely kialakítása érdekében „zöld tisztviselőt” nevezzen ki;
o o o
35. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(15).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.5., 9. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2174(DEC))
– tekintettel az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0071/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 64. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0091/2021),
1. mentesítést ad az Európai Bankhatóság ügyvezető igazgatója számára a hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Bankhatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2174(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0071/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 64. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0091/2021),
1. jóváhagyja az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Bankhatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2174(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0091/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Bankhatóság (a továbbiakban: a hatóság) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 45 326 900 EUR volt, ami 2018-hoz képest 6,44%-os növekedést jelent; mivel a hatóságot az Unió hozzájárulásából (17 394 600 EUR, azaz 38,38%), valamint a tagállamok és a megfigyelők nemzeti felügyeleti hatóságainak hozzájárulásaiból (27 160 689,50 EUR, azaz 59,92%) finanszírozzák;
B. mivel a Számvevőszék az Európai Bankhatóság 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a hatóság éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 97,29%-os volt, ami a 2018. évhez képest 2,56%-os csökkenést jelent; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 85,88%-os volt, ami az előző évhez képest 2,35%-os csökkenést jelent;
2. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése figyelemfelhívó bekezdést tartalmaz egy 10,1 millió EUR összegű céltartalékról, amely a hatóság londoni irodájának bérleti szerződéséhez kapcsolódik; megjegyzi, hogy a céltartalék egy része a londoni iroda eredeti állapotának visszaállítási költségeire vonatkozik, amelyek 3,4 millió EUR-t tesznek ki;
3. aggodalommal állapítja meg a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a hatóság módosított 2019. évi költségvetése és 2020. évi költségvetése nem nyújt megfelelő tájékoztatást az új fogadó tagállamnak a hatóság működési költségeihez való hozzájárulásáról; felhívja a hatóságot, hogy orvosolja ezt a mulasztást, vagy részletesen tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot e mulasztás okairól;
4. aggályosnak tartja, hogy a megállapított költségvetéssel ellentétben az EFTA-tagok nemzeti illetékes hatóságainak hozzájárulásait nem az ugyanabban a költségvetésben meghatározott képlet szerint számították ki, és így az uniós és az EFTA nemzeti illetékes hatóságok befizetései 0,7 millió EUR-val csökkentek; megjegyzi, hogy a nyugdíjjárulékok kiszámítása további pontosítást igényel; tudatában van annak, hogy a számítás egy becslés, és hogy a személyzet év közbeni összetételétől, illetve az évenkénti kiigazítások lehetőségétől függ; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a hiányzó kifizetések beszedését;
Teljesítmény
5. megállapítja, hogy a hatóság fő teljesítménymutatókként használ bizonyos intézkedéseket a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére, és egyéb intézkedéseket is alkalmaz költségvetési gazdálkodásának javítására, ilyenek például a felügyeleti kollégiumok befejezett éves értékeléseinek százalékos aránya, a szemináriumok résztvevőitől kapott visszajelzések és a költségvetés végrehajtása; üdvözli, hogy a hatóság fő teljesítménymutatói a teljes tevékenységi kört mérik, és hogy azokat az éves és többéves célkitűzések teljesítményéhez igazították;
6. megjegyzi, hogy a hatóság, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság igazgatási személyzete rendszeres üléseket tart, hogy megvitassák azokat a közös érdekű ügyeket, amelyek a gyakorlatok és sablonok megosztását eredményezték, ami hatékonyságnövekedéshez vezet; határozottan ösztönzi a hatóságot, hogy folytassa a decentralizált ügynökségek közötti együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréjének fokozására irányuló erőfeszítéseit a hatékonyság javítása érdekében, különösen az emberi erőforrások, az ingatlankezelés, az informatikai szolgáltatások és a biztonság területén;
7. megjegyzi, hogy 2019-ben a hatóság székhelyét Londonból Párizsba helyezték át, és hogy a kapcsolódó tevékenységeket – például az új adatközpontokba való migrációt, az új szolgáltatókkal való kapcsolatok kialakítását és más feladatokat – az év során a hatóság megbízatásából eredő kötelezettségeken felül végezték; tudomásul veszi a hatóság előtt álló kihívásokat, amelyekkel e folyamat során szembe kell néznie, például a személyzet és a know-how elvesztése, valamint az áthelyezési projekthez rendelt források korlátozottsága;
8. nyugtázza, hogy a hatóság esetében 2019-et az európai felügyeleti hatóságok feladatainak, hatásköreinek és irányításának alapvető felülvizsgálata is jellemezte, ami a hatóság alapító rendeletének módosításához, valamint a hatóság szerepének megerősítéséhez vezetett a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem, a fogyasztóvédelem és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok terén;
9. elismeri, hogy a felügyeleti tanács összetétele megfelelőnek tűnik a hatóság szabályalkotási feladatainak ellátására, felügyeleti szerepeinek tekintetében viszont kevésbé; ezzel összefüggésben emlékeztet a hatóságnak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos új megbízatására;
10. felhívja a hatóságot, hogy javítsa és fokozza a tagállamokkal folytatott kommunikációját; sürgeti a hatóságot, hogy javítsa és fokozza együttműködését a tagállamokkal, valamint a tagállamok nemzeti és kereskedelmi bankjaival;
11. sajnálja, hogy a hatóság 2019. évi munkaprogramjában szereplő 30 tevékenység közül csak 19-et hajtott végre; megjegyzi, hogy a hatóság 2019. évi munkaprogramjával kapcsolatos szakpolitikai eredményeinek az éves tevékenységi jelentésben szereplő áttekintése nem nyújt teljes áttekintést a hatóság által végzett tevékenységekről, mivel a folyamatban lévő tevékenységek eredményeit nem ismerteti; aggodalommal jegyzi meg, hogy az éves tevékenységi jelentésében leírt tevékenységek esetében a 21 bejelentett tevékenység közül 17-et (részben) teljesítettek, és hogy a hatóság kilenc tevékenység esetében további altevékenységeket végzett, hét altevékenységet elhalasztottak, öt altevékenységet késve teljesítettek, négy altevékenységet töröltek, és egy még folyamatban van; felhívja a hatóságot, hogy értékelje a gyenge teljesítmény hiányosságait és okait, és fogadjon el intézkedéseket a munkaprogramban szereplő célkitűzések hatékony megvalósításának javítása érdekében;
12. hangsúlyozza, hogy fokozni kell a hatóság digitalizációját a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy a hatóságnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
13. üdvözli a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai pénzügyi rendszer egészében összehangoltabb felügyeleti rendszert alakítson ki; hangsúlyozza a stabil, jól integrált, hatékony és biztonságos pénzügyi piac biztosításában betöltött szerepét; kiemeli a fogyasztóvédelem fontosságát az Unióban a termékek és a pénzügyi szolgáltatások piacán a méltányosság és az átláthatóság előmozdítása révén, és elvárja, hogy naprakész tájékoztatást kapjon az ilyen irányú jövőbeli intézkedésekről, többek között a gazdaság digitalizációjával kapcsolatos kihívásokra adott válaszokról és a fenntarthatósági intézkedésekről;
14. hangsúlyozza, hogy az állami pénzügyi szektor felügyelete pozitívan járul hozzá az adócsalás és a pénzmosás elleni küzdelemhez;
15. emlékeztet a hatóság fontosságára a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésében, valamint a hatóság új megbízatására e téren; várakozással tekint a hatóság 2020–2021-re szóló, 10 pontos cselekvési terve elé, amelynek célja az osztalékarbitrázs-rendszerekre vonatkozó prudenciális és pénzmosás elleni követelmények jövőbeli keretének megerősítése; hangsúlyozza továbbá, hogy a hatóságnak teljes mértékben ki kell használnia az 1093/2010/EU rendelet II. fejezete által ráruházott hatásköröket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi feladat és célkitűzés végrehajtása megfelelően és időben történjen, valamint hogy biztosítsa az ugyanebben a fejezetben meghatározott feladatok és célkitűzések elérését, különös tekintettel a fogyasztók védelmére a digitális pénzügyek gyorsan növekvő területén, beleértve a neobankokat is;
16. hangsúlyozza a pénzügyi rendszer azon kötelezettségét, hogy megfelelően reagáljon a pénzügyi fenntarthatóság kihívásaira, az európai zöld megállapodásra és a Párizsi Megállapodásra; üdvözli ezért a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket teljes mértékben beépítse munkájába; különösen érdeklődik a hatóság azon szándéka iránt, hogy idővel bizonyítékokat gyűjtsön az alapvetően környezeti és/vagy társadalmi célkitűzésekhez kapcsolódó tevékenységek eszközeihez kapcsolódó kitettségekről, és várakozással tekint az e munkáról szóló naprakész tájékoztatás elé;
17. megjegyzi, hogy a hatóság a Parlament által a cum-ex botrányról, a pénzügyi bűnözésről és a jelenlegi jogi keret hiányosságairól szóló, 2018. november 29-i állásfoglalásában(14) megfogalmazott kérésnek megfelelően elvégezte az osztalékarbitrázs-kereskedelmi rendszerek, például a cum-ex vagy a cum-cum vizsgálatát; megjegyzi azonban, hogy a jelentés szerint hiányosságok voltak e jogellenes gyakorlatok feltárása terén, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem tűzték ki a hivatalos vizsgálat időpontját;
18. rámutat arra, hogy feladatai elvégzése során a hatóságnak gondoskodnia kell az uniós jognak való megfelelésről, adott esetben az arányosság elvének mint irányadó alapelvnek a tiszteletben tartásáról, valamint a belső piacot irányító alapvető elvek betartásáról; üdvözli az arányosság elvét felügyelő arányossági tanácsadó bizottság létrehozását, és várakozással tekint az arra vonatkozóan javasolt módszertan megismerése elé, hogy a bizottság miként járul hozzá az hatóság éves munkaprogramjához;
19. megállapítja, hogy mivel a hatóság munkaterhe a szabályozási feladatokról egyre inkább áttevődik az uniós jog érvényesítésére és alkalmazására, költségvetési és személyzeti erőforrásait belsőleg át kell csoportosítani; rámutat arra, hogy az uniós jogalkotó által ráruházott megbízatásra való szigorú összpontosítás biztosítja a források eredményesebb és hatékonyabb kihasználását; hangsúlyozza, hogy sürgősen elegendő forrást kell biztosítani a hatóság számára ahhoz, hogy a rábízott feladatokat megfelelően és hatékonyan végezhesse; úgy véli, hogy a többek között a digitális pénzügyi szolgáltatási stratégiából és a pénzmosás elleni küzdelemmel járó feladatokból eredő jövőbeli felelősségi körök szükségessé teszik a hatóság finanszírozásának kiigazítását; megjegyzi, hogy a költségvetést fokozatosan és folyamatosan, a hatáskörök növekedésével összhangban kell növelni;
20. felhívja a hatóságot, hogy fektessen hangsúlyt kutatási eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
Személyzeti politika
21. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 99,31% volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 145 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 145 engedélyezett álláshely volt) 144-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezen felül a hatóságnál 2019-ben 42 szerződéses alkalmazott (49 engedélyezett) és 16 kirendelt nemzeti szakértő (17 engedélyezett) dolgozott; megjegyzi, hogy az ideiglenes alkalmazottak, a szerződéses alkalmazottak és a kirendelt nemzeti szakértők körében a személyzet fluktuációja 12,1%-ról 9,0%-ra csökkent;
22. megjegyzi, hogy a hatóság az új elnök 2019. márciusi kinevezését és ügyvezető igazgatójának 2019. augusztusi lemondását követően változtatásokat hajtott végre felső vezetésében;
23. megelégedettséggel állapítja meg, hogy a hatóságnál kevesebb áthelyezés miatti felmondás történt, mint azt feltételezték, és hogy az alaptevékenység az áthelyezés teljes időtartama alatt majdnem a szokásos módon folytatódhatott; elismeri a hatóság személyzetének e rendkívüli helytállását;
24. elégedetten veszi tudomásul, hogy a hatóság jelentése szerint 28 különböző állampolgárságú személyzetet foglalkoztat, akiknek 50%-a nő és 50%-a férfi; aggodalommal jegyzi meg, hogy a felső vezetés tagjainak 83%-a férfi és 17%-a nő; kéri a hatóságot, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetés körében;
25. ösztönzi a hatóságot, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a személyzet földrajzi egyensúlyára, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
26. megjegyzi, hogy a hatóság négy, a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(15) meghatározott küszöbértéket meghaladó közbeszerzési eljárást bonyolított le, és hogy 14 szerződést kötött 15 000 EUR összeg feletti tárgyalásos eljárások nyomán;
27. tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a hatóság egy informatikai céggel kötött keretszerződést használt informatikai tanácsadók rendelkezésre bocsátására, és hogy a hatóság ezen informatikai tanácsadók némelyikének közvetlenül adott munkavégzési utasításokat, potenciálisan elmosva a hatóság személyzete és a tanácsadók közötti különbséget; hangsúlyozza a külső informatikai tanácsadók alkalmazása jelentette kockázatokat; sürgeti a hatóságot, hogy fordítson különös figyelmet a műveleti biztonság és az adatvédelem biztosítására; tudomásul veszi a hatóság válaszát, amely szerint ez egy új informatikai szolgáltatási modell és a kapcsolódó keretszerződés végrehajtásából ered, és hogy a hatóság dolgozik azon, hogy javítsa a harmadik fél által nyújtott szolgáltatások integrációjának kezelését; felhívja a hatóságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az informatikai szolgáltatások szolgáltatásalapú igénybevételének e javítási és megszilárdítási folyamatáról;
28. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a hatóság jogi és reputációs kockázatokkal szembesül azáltal, hogy a hatóság fogadó országában székhellyel nem rendelkező informatikai társaságot vesz igénybe a hatóság épületében dolgozó olyan informatikai tanácsadók rendelkezésre bocsátásához, akik a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv(16) és a végrehajtási irányelv(17) átültetésére vonatkozó francia jogszabályok értelmében kiküldetésben lévő munkavállalónak minősülnének, valamint azáltal, hogy nem ellenőrzik a szerződő fél uniós és nemzeti jognak való megfeleléséről szóló nyilatkozatot;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
29. üdvözli, hogy a hatóság további lépéseket tesz tevékenységeinek átláthatóbbá tételére azáltal, hogy tájékoztatást nyújt a hatóság munkatársai és a külső érdekelt felek közötti találkozókról, és azokat közzéteszi honlapján;
30. elégedetten veszi tudomásul, hogy a felső vezetés és az igazgatótanács valamennyi tagjának érdekeltségi nyilatkozatát és önéletrajzát közzétették a hatóság honlapján; aggodalommal jegyzi meg, hogy a honlapon közzétett éves érdekeltségi nyilatkozatok az igazgatótanács tagjainak önértékelésén alapulnak; felhívja a hatóságot, hogy független módon értékelje az összeférhetetlenség esetleges fennállását; üdvözli az összeférhetetlenség alkalmazási körének a felügyeleti tanácson és az igazgatótanácson felül a személyzeten kívüli személyekre, valamint a pénzmosás elleni állandó bizottságra, a szanálási bizottságra és a független testületekre, többek között az uniós jog megsértését vizsgáló testületekre történő kiterjesztését;
31. megjegyzi, hogy a hatóság zaklatásmegelőzési politikákat és kapcsolódó képzési kereteket hozott létre;
32. tudomásul veszi, hogy a hatóság 2020 januárjában elfogadta a 2019. évi csalás elleni stratégiát, amely tükrözi a Bizottság aktualizált csalás elleni stratégiáját a teljes összhang biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy a legutóbbi csaláskockázat-értékelést, amely a Bizottság csalás elleni stratégiájával összhangban a csalás elleni intézkedések kiigazításának központi eszköze, 2019-ben nem végezték el a hatóság áthelyezése és az előző értékelés késői lezárása miatt; felhívja a hatóságot, hogy folytassa a csalásra vonatkozó kockázatértékelés éves elvégzését, és szükség esetén igazítsa ki a hatóság csalás elleni stratégiáját;
33. emlékeztet a gazdasági és monetáris unió intézményeiről és szerveiről, illetve a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzéséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(18), valamint az európai ombudsman által a 2168/2019/KR. ügyben hozott 2020. november 18-i határozatra és 2020. május 7-i ajánlásra; aggodalommal veszi tudomásul az ombudsman azt követő vizsgálatát, hogy a hatóság úgy határozott, hogy nem tiltja meg korábbi ügyvezető igazgatója számára az Európai Pénzpiaci Szövetségben (AFME) való elhelyezkedését, valamint a vizsgálat azon következtetését, hogy a hatóság hivatali visszásságot követett el, amikor nem vonta vissza azonnal ügyvezető igazgatójának hozzáférését a bizalmas információkhoz; Hangsúlyozza, hogy ebben az esetben fontolóra lehetett volna venni az AFME-ban való közvetlen elhelyezkedés tilalmát; tudomásul veszi az ombudsman ajánlásait és a hatóság válaszát, miszerint az új személyzeti politika foglalkozik az ajánlásokkal; üdvözli, hogy a hatóság felügyeleti tanácsa elfogadta a „Függetlenség és döntéshozatali folyamatok az összeférhetetlenségek elkerülésére” elnevezésű politikáját, amely az összeférhetetlenségek megelőzése és megfelelő kezelése, valamint az átláthatósági intézkedések felé tett első lépés; felhívja a hatóságot annak biztosítására, hogy az összeférhetetlenség kezelésére szolgáló belső eljárásai legyenek összhangban az ombudsman ajánlásaival, amennyiben azok még nincsenek teljes mértékben összehangolva; várakozással tekint a hasonló helyzetek jövőbeli megismétlődésének elkerülése érdekében meghozott és/vagy tervezett megelőző és irányítási intézkedések jelenlegi állásáról szóló teljes körű tájékoztatás elé; hangsúlyozza, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnését követő és „forgóajtó-jelenség” típusú összeférhetetlenségi helyzetek az Unió számos szerve és ügynöksége számára közös problémát jelentenek; felkéri a hatóságot, hogy akadályozza meg a „forgóajtó-jelenség” jövőbeli eseteit; felhívja a hatóságot, hogy merítsen ihletet abból, hogy az Európai Központi Bank Etikai Bizottsága közzétette az összeférhetetlenségi esetekről és a mandátum utáni jövedelemszerző foglalkoztatásról szóló véleményeit, és növelje az átláthatóságot az esetleges összeférhetetlenségekkel és a mandátum utáni jövedelemszerző foglalkoztatás eseteivel kapcsolatban; felhívja továbbá a hatóságot, hogy hajtsa végre az etikai útmutatót a hatóság integritásának védelme, valamint tisztességes és felelős gyakorlatok kialakítása érdekében;
34. felhívja a Számvevőszéket, hogy a hatóság jövőbeli ellenőrzései során vizsgálja meg azt, hogy i. a vezető beosztású alkalmazottak hivatali idejüket követően betöltöttek-e bizonyos pozíciókat a pénzügyi ágazatban és ii. időben megvonják-e a személyzet tagjaitól a bizalmas információkhoz való hozzáférést az után, hogy tudomást szereztek arról, hogy más munkakörben helyezkednek el;
Belső kontrollrendszerek
35. tudomásul veszi a felülvizsgált belső ellenőrzési keretrendszer hatóság általi, 2020. januári elfogadását és végrehajtását; sajnálja, hogy 2019-ben nem végezték el a belső ellenőrzési keretrendszer értékelését; felhívja a hatóságot, hogy késedelem nélkül végezze el az éves értékelést, és az éves mentesítési eljárás keretében számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak annak eredményeiről;
36. megjegyzi, hogy miután az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követően befejeződött a hatóság székhelyének Londonból Párizsba történő áthelyezése, 10,1 millió EUR-t irányoztak elő a hatóság londoni irodájának bérlésére; javasolja, hogy a bevált gyakorlatok és a fejlesztésre szoruló területek azonosítása érdekében végezzenek ellenőrzést, amikor a költözés valamennyi költsége és következménye egyértelművé válik;
Egyéb megjegyzések
37. üdvözli a hatóság azon kötelezettségvállalását, hogy irodahelyiségeit regisztrálja az uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerbe; felkéri a hatóságot, hogy erősítse meg a fenntartható munkakörnyezet megteremtése iránti elkötelezettségét; ösztönzi a hatóságot, hogy kövesse szorosan az EMAS-iránymutatásokat;
38. üdvözli a hatóság kiberbiztonságának és adatvédelmének növelése érdekében tett erőfeszítéseket, különösen a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó teljes állomány képzését illetően;
39. úgy véli, hogy a hatóságnak figyelembe kellene vennie a digitalizációval és a fenntarthatósággal kapcsolatos új kihívásokat; úgy véli, hogy e kitűzött célok végrehajtásának, valamint a szabályozási és felügyeleti keretbe történő beépítésének mindig összhangban kell állniuk a piac megerősítésével, anélkül, hogy aláásnák a piac versenyképességét és túlzott terheket rónának a piaci szereplőkre, különösen a kis- és középvállalkozásokra; úgy véli, hogy e célkitűzések végrehajtásának felügyeletét elegendő erőforrás odaítélésével kell biztosítani;
o o o
40. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(19).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről (HL L 18., 1997.1.21., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/67/EU irányelve (2014. május 15.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról (HL L 159., 2014.5.28., 11. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2175(DEC))
– tekintettel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0072/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 64. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0079/2021),
1. mentesítést ad az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság ügyvezető igazgatója számára a hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2175(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0072/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 64. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0079/2021),
1. jóváhagyja az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2175(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0079/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (a továbbiakban: a hatóság) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 27 138 027,61 EUR volt, ami 2018-hoz képest 7,66%-os növekedést jelent; mivel a hatóságot az Unió hozzájárulásából (10 083 336 EUR, azaz 37,16%), valamint a tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságainak hozzájárulásaiból (17 054 691,61 EUR, azaz 62,84%) finanszírozzák;
B. mivel a Számvevőszék az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a hatóság éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. elismeréssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya a 2018. évi pénzügyi évvel megegyezően 100%-os volt; megjegyzi továbbá, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 85,63%-os volt, ami 2018-hoz képest 0,15%-os javulást jelent;
2. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a 2019. évi költségvetési dokumentumok nem írják le teljeskörűen, hogy miként számították ki az Unió és az EFTA-tagok illetékes nemzeti hatóságai által befizetett járulékokat, és hogy a nemzeti versenyhatóságoknak a munkáltató által fizetett munkáltatói nyugdíjjárulékokhoz való hozzájárulásának becsült értékét nem igazították a 2019. évi tényleges összeghez, ami az előírtnál magasabb hozzájárulást eredményezett; a hatóság válasza alapján megállapítja, hogy alapító rendelete (különösen a 62. cikk) meghatározza az Unió finanszírozási kulcsát és a nemzeti versenyhatóságok hozzájárulásait, amelyeket egy meghatározott súlyozó tényező alapján számítanak ki, és hogy a tényleges nyugdíjadatok csak decemberben válnak ismertté, így az év végéig hátralévő idő nem elegendő a tényleges összeget tükröző költségvetési módosítás elkészítéséhez;
3. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a nemzeti versenyhatóságok és az Unió hozzájárulásának százalékos aránya nem egyezik meg a 2017-ben teljesített hozzájárulásokkal (Unió: 37,16%, nemzeti versenyhatóságok 62,84%) és a 2017-es többlet 2019-ben osztották ki (Unió: 40%, nemzeti versenyhatóságok 60%); a hatóság válasza alapján tudomásul veszi, hogy alapító rendelete meghatározza az Unió (40%) és a nemzeti versenyhatóságok (60%) finanszírozási kulcsát, azonban félreértések miatt 2017-ben és 2019-ben a nemzeti versenyhatóságok általi visszafizettetés teljes százalékos aránya meghaladta az Unióét; tudomásul veszi, hogy a hatóság a 2017. évi teljes költségvetési többletet visszatérítette az Uniónak, és azt az Unió 2019-ben, az eredeti 40/60 finanszírozási kulcs alkalmazásával visszafizette a hatóságnak; felhívja a hatóságot, hogy a jövőben a jelentős következetlenségek elkerülése érdekében javítsa jelentéstételi politikáit;
Teljesítmény
4. elégedetten nyugtázza, hogy a hivatal bizonyos intézkedéseket, például fő teljesítménymutatókat használ a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és egyéb intézkedéseket – úgymint a fogyasztóvédelmi témákról szóló releváns nyilvános konzultációk válaszadóinak átlagos száma és a költségvetés 99%-os végrehajtási aránya – költségvetési gazdálkodásának javítására; elégedetten jegyzi meg, hogy a hatóság valamennyi fő teljesítménymutató tekintetében teljesítette a kitűzött célt;
5. megjegyzi, hogy a hatóság munkaprogramjának 91%-át, köztük 303 különböző terméket és szolgáltatást sikeresen teljesítettek, és hogy a fennmaradó 9% kisebb késedelmet szenvedett az egyéb sürgetőbb igények rangsorolása, a külső felektől való függőség és a változó követelmények miatt;
6. megjegyzi, hogy a hatóság a Bizottság által biztosított Sysper rendszerrel váltja fel a jelenlegi elektronikus emberierőforrás-gazdálkodási rendszerét; tudomásul veszi, hogy a hatóság számára ez alacsonyabb költségeket, szinergiákat és hatékonyságot fog jelenteni; megjegyzi, hogy a projekt méretéhez kapcsolódó késedelmeket megoldották, és azt a terveknek megfelelően 2020-ban végrehajtották; felhívja a hatóságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e tekintetben elért konkrét eredményekről;
7. megelégedéssel állapítja meg, hogy a hatóság az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságán és közös közbeszerzési eljárásokon keresztül proaktív módon azonosítja a hatékonyság és a szinergiák lehetőségeit más ügynökségekkel, különösen az Európai Bankhatósággal és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal; üdvözli, hogy a hatóság más ügynökségekkel is együttműködött a pénzügyi technológiával, az innovációval és a kiberrezilienciával kapcsolatos területeken; határozottan ösztönzi a hatóságot, hogy aktívan törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre valamennyi uniós ügynökséggel;
8. ösztönzi a hatóságot, hogy a bürokrácia csökkentése érdekében folytassa szolgáltatásai digitalizálását;
9. üdvözli a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai pénzügyi rendszer egészében összehangoltabb felügyeleti rendszert alakítson ki; hangsúlyozza a stabil, jól integrált, hatékony és biztonságos pénzügyi piac biztosításában betöltött szerepét; kiemeli a fogyasztóvédelem fontosságát az Unióban a termékek és a pénzügyi szolgáltatások piacán a méltányosság és az átláthatóság előmozdítása révén, és elvárja, hogy naprakész tájékoztatást kapjon az ilyen irányú jövőbeli intézkedésekről, többek között a gazdaság digitalizációjával kapcsolatos kihívásokra adott válaszokról és a fenntarthatósági intézkedésekről;
10. üdvözli a hatóság által a fokozott fogyasztóvédelem érdekében hozott új intézkedéseket, többek között a működési kérdésekre összpontosító kétoldalú országlátogatásokat, az illetékes nemzeti hatóságok támogatását és a határokon átnyúló kérdésekre összpontosító együttműködési platformok kialakítását, melyek célja, hogy egyes tagállamokban ki lehessen elégíteni a szorosabb felügyelet iránti igényt, ezzel kezelve a biztosítási piacok sebezhető pontjait és megvédve a fogyasztókat a multinacionális biztosítótársaságok tisztességtelen gyakorlataival szemben;
11. hangsúlyozza a pénzügyi rendszer azon kötelezettségét, hogy megfelelően reagáljon a pénzügyi fenntarthatóság kihívásaira, az európai zöld megállapodásra és a Párizsi Megállapodásra;
12. úgy véli, hogy a hatóság felelősségi körei a létrehozása óta fokozatosan nőttek; megjegyzi, hogy a költségvetést fokozatosan, a hatáskörök növekedésével összhangban kell növelni; úgy véli, hogy a többek között a digitális pénzügyi szolgáltatási stratégiából és a pénzmosás elleni küzdelemmel járó feladatokból eredő jövőbeli felelősségi körök szükségessé teszik a hatóság finanszírozásának kiigazítását;
13. kiemeli, hogy bizonyos esetekben a jogalkotás első szintjén elfogadott megbízatások nem veszik figyelembe a hatóság számára ahhoz szükséges minimális időt, hogy elvégezze a második szintű intézkedések kidolgozásához és elfogadásához szükséges munkát, és ezzel a források újraelosztását teszik szükségessé, és késedelmet okoznak egyes intézkedések végrehajtásában;
14. megállapítja, hogy mivel a hatóság munkaterhe a szabályozási feladatokról egyre inkább áttevődik az uniós jog érvényesítésére és alkalmazására, költségvetési és személyzeti erőforrásait belsőleg át kell csoportosítani; rámutat arra, hogy az uniós jogalkotó által ráruházott megbízatásra való szigorú összpontosítás biztosítja a források eredményesebb és hatékonyabb kihasználását; úgy véli, hogy a felügyeleti konvergencia előmozdítása és ily módon a belső piac működéséhez való hozzájárulás érdekében további erőfeszítésekre van szükség a költségvetés és a munkaerő-felvétel, valamint a gazdálkodás és az eljárások irányítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy sürgősen elegendő forrást kell biztosítani a hatóság számára ahhoz, hogy a rábízott feladatokat megfelelően és hatékonyan végezhesse;
15. úgy véli, hogy a hatóságnak figyelembe kellene vennie a digitalizációval és a fenntarthatósággal kapcsolatos új kihívásokat; úgy véli, hogy e kitűzött célok végrehajtásának, valamint a szabályozási és felügyeleti keretbe történő beépítésének mindig összhangban kell állnia a piac megerősítésével, anélkül, hogy aláásnák a piac versenyképességét és túlzott terheket rónának a piaci szereplőkre, különösen a kis- és középvállalkozásokra; úgy véli, hogy e célkitűzések végrehajtásának felügyeletét elegendő erőforrás odaítélésével kell biztosítani;
16. rámutat arra, hogy feladatai elvégzése során a hatóságnak gondoskodnia kell az uniós jognak való megfelelésről, az arányosság elvének mint irányadó alapelvnek a tiszteletben tartásáról, valamint a belső piacot irányító alapvető elvek betartásáról;
17. felhívja a hatóságot, hogy biztosítsa a Számvevőszék ajánlásainak megfelelő nyomon követését és végrehajtását;
18. felhívja a hatóságot, hogy foglalkozzon az alacsony reálkamatlábbal jellemezhető környezetből eredő hosszú távú rendszerszintű kihívásokkal, amelyek különösen fontosak a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek, valamint egyes életbiztosítási és biztosítási alapú befektetési termékek esetében, és keressen olyan lehetséges uniós szintű megoldásokat, amelyek előnyösek lennének a fogyasztók/befektetők számára, és biztosítanák a szolgáltatók pénzügyi stabilitását;
19. kéri a hatóságot, hogy proaktívan kezelje az uniós magán tőkefedezeti nyugdíjrendszerek fenntarthatósági és heterogenitási kérdéseit, oly módon, amely védi a fogyasztókat/befektetőket és a piac integritását;
Személyzeti politika
20. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 98,26%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 115 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 112 engedélyezett álláshely volt) 113-ra neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 36 szerződéses alkalmazott és 17 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott a hatóságnál 2019-ben;
21. megállapítja, hogy 2019-ben a felső vezetők körében (hat férfi és három nő) és az igazgatótanácsban (öt férfi és három nő) nem valósult meg a nemek közötti egyensúly; kéri a hatóságot, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetés körében; üdvözli a hatóság arra irányuló szándékát, hogy az elnöki pozíció betöltésére előválogatott jelölteket tartalmazó listáján legalább egy nő és egy férfi szerepeljen. felhívja a hatóságot, hogy merítsen ihletet az Európai Központi Bank kezdeményezéseiből és indítson belső programokat a nők támogatására és a személyzeten belüli sokféleség fokozására; üdvözli a személyzet földrajzi eloszlásának kiegyensúlyozottságát a hatóságon belül;
22. a Számvevőszék előző évi jelentésének nyomon követését illetően megállapítja, hogy a hatóság még nem valósította meg a szabályozási feladatokról a felügyeleti feladatokra való áttérést, és hogy a hatóságnak meg kell erősítenie a felügyeleti feladatokhoz rendelt emberi erőforrásokat; megjegyzi, hogy 2021-ben a hatóság a rendelkezésre álló teljes munkaidős egyenértékből 59,75-öt tervez az alapvető felügyeleti feladatokra fordítani; felhívja a hatóságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elért haladásról;
23. úgy véli, hogy bizonyos szintű rugalmasságot kellene biztosítani a hatóság számára saját személyzetének felvételével és saját forrásainak kezelésével kapcsolatban, ugyanis reagálnia kell az általa felügyelt ágazatok sürgős, pontos és technikai jellegű szükségleteire;
24. elismeri, hogy a felügyeleti tanács összetétele megfelelőnek tűnik a hatóság szabályalkotási feladatainak ellátására, a felügyeleti szerepeinek tekintetében viszont kevésbé; ismételten hangot ad azzal kapcsolatos aggályának, hogy a nemzeti felügyeleteknek döntő szavuk van a hatóság fő irányító testületében, ami azt jelenti, hogy eldönthetik, hogy a hatóság milyen mértékben lép fel a saját hatékonyságuk értékelésével kapcsolatban (szakértői értékelések); hangsúlyozza, hogy az erőforrások hiánya megakadályozza a hatóságot abban, hogy feladatait a tagállamoktól függetlenül lássa el(14);
25. úgy véli, hogy a hatóságnak előnyére válik, hogy személyzete a közszférában és magánszektorban szerzett tapasztalattal egyaránt rendelkezik; úgy véli, hogy meg kellene vizsgálni, milyen rendszerben lehet a magánszektorból a közszférába, illetve a közszférából a magánszektorba vonzani a tehetséges munkaerőt úgy, hogy meglegyenek a minimális biztosítékok a két szektor függetlenségének előmozdítására; úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatos szabályok végrehajtását közös uniós szerveknek kellene felügyelniük, és figyelembe kellene venni az egyes esetek sajátos körülményeit;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
26. tudomásul veszi a hatóság által már bevezetett intézkedéseket, valamint a hatóságnak az átláthatóság biztosítására, az összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmére irányuló folyamatos erőfeszítéseit; megállapítja, hogy a hatóság honlapján közzéteszi a külső érdekelt felekkel tartott találkozók jegyzékét; megállapítja, hogy 2019-ben egy összeférhetetlenségi esetben folyt vizsgálat; megjegyzi, hogy a hatóság felügyeleti tanácsának néhány tagja esetében nem teszik közzé az önéletrajzot és az érdekeltségi nyilatkozatot a hatóság honlapján, és ez a helyet az igazgatótanács tagjai esetében is; felhívja a hatóságot, hogy tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről;
27. tudomásul veszi a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos helyzetekből eredő összeférhetetlenség problémáját illetően az előző években tett megjegyzéseket, és hangsúlyozza, hogy egységes megközelítésre van szükség az ügynökségeken belül; megjegyzi, hogy a hatóság etikai szabályait felülvizsgálták és jelenleg folyik Bizottság általi jóváhagyásuk; felhívja a hatóságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a forgóajtó-jelenség megelőzésére; felhívja a hatóságot, hogy gondosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a felülvizsgált etikai szabályokra vonatkozó jóváhagyási kérelem állásáról;
28. felhívja a hatóságot, hogy hajtsa végre az európai ombudsman 2168/2019/KR sz. ügyben tett ajánlásait, különösen azáltal, hogy szükség esetén biztosítja annak lehetőségét, hogy felső vezetői számára megtiltja, hogy hivatali idejüket követően bizonyos álláshelyeket betöltsenek, meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján a személyzet a magánszektorban vállalhat munkát, tájékoztatja a hatóság vezető beosztásaira pályázókat a kritériumokról, és belső eljárásokat vezet be annak biztosítására, hogy amikor a személyzet egy tagja munkát vált, azonnal megvonja tőle a bizalmas információkhoz való hozzáférését; felhívja továbbá a hatóságot, hogy fontolja meg a 12 hónapos kötelező visszavonulási időszak meghosszabbítását azon magas beosztású alkalmazottak esetében, akik olyan lépést terveznek, amely a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenséghez vezethet;
29. felhívja a hatóságot, hogy merítsen ihletet abból, hogy az Európai Központi Bank Etikai Bizottsága közzétette az összeférhetetlenségi esetekről és a mandátum utáni jövedelemszerző foglalkoztatásról szóló véleményeit, és növelje az átláthatóságot az esetleges összeférhetetlenségekkel és a mandátum utáni jövedelemszerző foglalkoztatás eseteivel kapcsolatban;
Belső kontrollrendszerek
30. megjegyzi, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata ellenőrzési jelentést adott ki a humánerőforrás-menedzsmentről és az etikai szabályokról, amely hat javításra és egy cselekvési terv végrehajtására vonatkozó ajánlást eredményezett; megjegyzi, hogy 2019 végén négy fontos ajánlás végrehajtása még mindig folyamatban volt; sürgeti a hatóságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot ezen ajánlások végrehajtásának állásáról;
31. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat megkezdte a fogyasztóvédelmi felügyeleti eszközök átfogó ellenőrzését; megjegyzi, hogy az ellenőrzés eredményének és az azt követő cselekvési tervnek 2020 végére kellett elkészülnie; felhívja a hatóságot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ellenőrzés eredményéről;
32. tudomásul veszi, hogy a hatóság új belső ellenőrzési keretrendszerét az igazgatótanács 2018 novemberében fogadta el, és azt 2019 januárja óta alkalmazzák; megjegyzi, hogy a hatóság belsőkontroll-részlege elvégezte a teljes rendszer első éves értékelését az új belső ellenőrzési keretrendszer alapján, és arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi összetevőt és elvet végrehajtották és azok megfelelően működnek; felhívja a hatóságot, hogy számoljon be arról, hogy az értékelés során hogyan vették figyelembe az uniós és EFTA-tag nemzeti versenyhatóságok hozzájárulásainak meghatározásához szükséges számítási hibákat, és hogy ez miért nem eredményezte a 12. vagy 13. belsőkontroll-elv hiányosságának megállapítását;
Egyéb megjegyzések
33. az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével kapcsolatban megjegyzi, hogy a hatóság 2019 februárjában ajánlásokat adott ki a kilépés időpontját követően fennmaradó szerződésekből származó, határokon átnyúló üzleti tevékenységek kezeléséről, és hogy a hatóság továbbra is szorosan figyelemmel kísérte a fejleményeket, valamint a biztosítási ágazatra vonatkozó véleményeknek és ajánlásoknak való megfelelést;
34. üdvözli a hatóság kiberbiztonságának és adatvédelmének növelésére irányuló erőfeszítéseket;
35. üdvözli a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet biztosítson, valamint hogy csökkentse és ellensúlyozza az épületei és utazásai okozta szén-dioxid-kibocsátást;
o o o
36. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(15).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
Lásd a Számvevőszék különjelentését: „Az EIOPA minden tevékenysége során nagyban támaszkodik az illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott együttműködésre, azonban nem mindig kapja meg a teljes támogatásukat. Mivel mindössze 20 munkatársa dolgozik konkrétan a felügyelettel kapcsolatos, illetve további hét különféle kapcsolódó kérdéseken, az EIOPA komoly kihívásokkal szembesül a felelősségi körébe tartozó összetett feladatok ellátása során.”https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR18_29/SR_EIOPA_HU.pdf
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2176(DEC))
– tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0073/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 64. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5), és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0093/2021),
1. mentesítést ad az Európai Értékpapírpiaci Hatóság ügyvezető igazgatója számára a hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Értékpapírpiaci Hatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2176(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hatóság számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0073/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 64. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0093/2021),
1. jóváhagyja az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Értékpapírpiaci Hatóság ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2176(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0093/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: a hatóság) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 47 379 354 EUR volt, ami 2018-hoz képest 7,21%-os növekedést jelent; mivel a hatóságot az Unió (28,73%), valamint a tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságainak (45,76%) hozzájárulásaiból és a felügyelt szervezetek díjbefizetéseiből (24,33%) finanszírozzák;
B. mivel a Számvevőszék az Európai Értékpapírpiaci Hatóság 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a hatóság éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések eredményeként a költségvetés végrehajtási aránya 99,95%-os szintet ért el, ami 2018-hoz képest 0,03%-os, csekély mértékű csökkenést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 88,77%-os volt, ami az előző évhez képest 0,11%-os csökkenést jelent;
2. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a hatóság a kapcsolódó díjakról szóló rendelettel összhangban díjakat számít fel a hitelminősítő intézeteknek és kereskedési adattáraknak, és e díjaknak kizárólag a hatóság felszámított díjakkal kapcsolatos kiadásait kell fedezniük; megjegyzi azonban, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a felszámított díjak meghaladták a kapcsolódó kiadásokat, így többletet eredményeztek; megjegyzi, hogy bár a hatóság követte a Bizottság iránymutatásait, a többletek és hiányok a tevékenységek éves szintű keresztfinanszírozásához vezethetnek; megállapítja, hogy a hatóság válasza alapján a fentiek nem vezettek jelentős, ismétlődő keresztfinanszírozáshoz a hatóság költségvetésén belül, és hogy 2019-ben a felügyeleti költségek közötti eltérés a hitelminősítő intézetek esetében 2,8%, a kereskedési adattárak esetében pedig 1,8% volt; felszólítja a hatóságot, hogy továbbra is korlátozza az ilyen keresztfinanszírozást;
3. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés alapján a hatóság költségvetésében a 2019. évre 1 363 258 EUR összegű, az illetékes nemzeti hatóságok által fizetett járulék szerepel, amely becsléseken alapult, és azt soha nem igazították a tényleges adatokhoz; a hatóság válasza alapján megállapítja, hogy mind a becsült, mind a tényleges összegeket kiszámították, azonban a Bizottság nyugdíjjárulékokra vonatkozó utasításai (Ares(2016)2772696) alapján az ügynökségek nem igazíthatják az illetékes nemzeti hatóságok nyugdíjjárulékokból való részesedését a tényleges szinthez, továbbá az illetékes nemzeti hatóságok által fizetett nyugdíjjárulék becsült és tényleges összege közötti különbség 2019-ben jelentéktelen, mindössze 27 888 EUR volt;
4. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés alapján a hitelminősítő intézeteknek a kapcsolódó díjakról szóló rendelettel összhangban felszámított díjak az intézetek jogi személyként, nem pedig vállalatcsoportként vagy kapcsolt szervezetek csoportjaként szerzett bevételein alapulnak, ami lehetőséget teremt a díjak csökkentésére vagy elkerülésére azáltal, hogy az uniós joghatóság alá tartozó hitelminősítő intézetek bevételeit Unión kívüli kapcsolt szervezetekhez csoportosítják át, és e joghézag valószínű pénzügyi hatása nem ismert; megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés alapján a hatóság helyesen alkalmazta a kapcsolódó díjakról szóló rendeletet, ugyanakkor feltárta a kockázatot és jelezte azt a Bizottságnak; megállapítja, hogy a hatóság válasza alapján a hatóság aktívan részt fog venni minden olyan kezdeményezésben, amelynek célja a kapcsolódó díjakról szóló rendeletben a joghézagok kiküszöbölése;
5. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés alapján a kereskedési adattárak díjainak kiszámítására vonatkozóan a hatóság független ellenőröktől származó véleményeket bocsátott rendelkezésre, amelyek alapján 2018. évi pénzügyi beszámolója megbízható és valós összképet nyújtott, ugyanakkor a kereskedési adattáraknak 2018-ban bejelentett kereskedési ügyletek számára és a 2018. december 31-én nyilvántartott lezáratlan ügyletek számára vonatkozóan benyújtott információkat a független ellenőrök csak korlátozott mértékben vizsgálták; megállapítja, hogy a hatóság válasza alapján a hatóságnak nincs jogalapja arra, hogy a kereskedési adattáraktól független ellenőrzési felülvizsgálatokat kérjen az adataikra vonatkozóan, továbbá a hatóság javasolta a Bizottságnak, hogy módosítsa a kereskedési adattárakra vonatkozó díjakról szóló, felhatalmazáson alapuló rendeletet annak érdekében, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) ajánlásaival összhangban harmonizálja a számítási rendszert; megállapítja, hogy a hatóság válasza alapján 2019-ben a legnagyobb kereskedési adattár önként rendelkezésre bocsátott egy, a számításnál használt valamennyi kritériumra kiterjedő, független ellenőrtől származó tanúsítványt;
Teljesítmény
6. elégedetten nyugtázza, hogy a hivatal bizonyos mérőszámokat használ, például a tevékenységei hozzáadott értékének mérésére szolgáló fő teljesítménymutatókat, valamint a költségvetési gazdálkodásának javítására szolgáló egyéb mérőszámokat, például az elvégzett szakértői értékelések számát, az elemzett kockázati témakörök számát és a költségvetés teljesítési arányát;
7. megjegyzi, hogy a hatóság az éves munkaprogramjában szereplő tevékenységek 95%-át végrehajtotta, ami 5%-os növekedést jelent 2018-hoz képest;
8. megjegyzi, hogy a hatóság az Európai Bankhatósággal és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal együtt tagja annak a vegyes bizottságnak, amely azon dolgozik, hogy biztosítsa az ágazatok közötti összhangot, valamint a közös álláspontok kialakítását a pénzügyi konglomerátumok felügyelete és egyéb, több ágazatot érintő kérdések terén, és hogy közös számvitelért felelős tisztviselője van az Európai Unió Vasúti Ügynökségével, továbbá számos más beszerzést bonyolított le más ügynökségekkel közösen, mindenkor törekedve az együttműködéssel járó hatékonyságra; határozottan ösztönzi a hatóságot, hogy aktívan törekedjen további és szélesebb körű együttműködésre valamennyi uniós ügynökséggel;
9. üdvözli a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai pénzügyi rendszer egészében összehangoltabb felügyeleti rendszert alakítson ki; hangsúlyozza a stabil, jól integrált, hatékony és biztonságos pénzügyi piac biztosításában betöltött szerepét; kiemeli a fogyasztóvédelem fontosságát az Unióban a termékek és a pénzügyi szolgáltatások piacán a méltányosság és az átláthatóság előmozdítása révén, és elvárja, hogy naprakész tájékoztatást kapjon az ilyen irányú jövőbeli intézkedésekről, többek között a gazdaság digitalizációjával kapcsolatos kihívásokra adott válaszokról és a fenntarthatósági intézkedésekről;
10. hangsúlyozza a pénzügyi rendszer azon kötelezettségét, hogy megfelelően reagáljon a pénzügyi fenntarthatóság kihívásaira, az európai zöld megállapodásra és a Párizsi Megállapodásra; üdvözli ezért a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy további teljes munkaidős egyenértékeket építsen be 2020. évi költségvetésébe a fenntarthatósággal kapcsolatos új megbízatásának fedezése érdekében; várakozással tekint az elé, hogy 2021 második felében naprakész tájékoztatást kapjon az e területen elért eredményekről;
11. megjegyzi, hogy a hatóságot a közvetlen felügyelet és a konvergencia megerősítése területén nagyobb hatáskörrel ruházták fel; üdvözli e hatáskör-kijelölést, de figyelmeztet arra, hogy ahhoz, hogy e folyama hatékony legyen, fokozatosnak és folyamatosnak kell lennie;
12. kiemeli, hogy bizonyos esetekben a jogalkotás első szintjén elfogadott megbízatások nem veszik figyelembe a hatóság számára ahhoz szükséges minimális időt, hogy elvégezze a második szintű intézkedések kidolgozásához és elfogadásához szükséges munkát, és ezzel a források újraelosztását teszik szükségessé, és késedelmet okoznak egyes intézkedések végrehajtásában;
13. elismeri, hogy a hatóság felügyeleti tanácsának összetétele megfelelőnek tűnik a hatóság szabályozói hatásköreinek kezelésére, a felügyeleti feladatai tekintetében viszont kevésbé; úgy ítéli meg, hogy a hatóság pontos információk pénzügyi intézményektől való beszerzésére való képessége nem elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye különböző hatásköreinek gyakorlását;
14. rámutat arra, hogy feladatai elvégzése során a hatóságnak gondoskodnia kell az uniós jognak való megfelelésről, adott esetben az arányosság elvének tiszteletben tartásáról, valamint a belső piacot irányító alapvető elvek betartásáról; üdvözli az arányosság elvét felügyelő, arányossági tanácsadó bizottság létrehozását, és várakozással tekint az arra vonatkozóan javasolt módszertan megismerése elé, hogy a bizottság miként járul hozzá az hatóság éves munkaprogramjához; rámutat arra, hogy az arányosság elvének adott esetben a hatóság munkájának vezérelvét kell képeznie;
15. megállapítja, hogy mivel a hatóság munkaterhe a szabályozási feladatokról egyre inkább áttevődik az uniós jog érvényesítésére és alkalmazására, költségvetési és személyzeti erőforrásait belsőleg át kell csoportosítani; rámutat arra, hogy az uniós jogalkotó által ráruházott megbízatásra való szigorú összpontosítás biztosítja a források eredményesebb és hatékonyabb kihasználását; figyelmeztet arra, hogy a hatékony felügyelet megvalósítása érdekében elengedhetetlen, hogy a hatóságnak módja legyen a piacon esetlegesen felmerülő kockázatokhoz vagy problémákhoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket elfogadni; megjegyzi, hogy a költségvetéseket fokozatosan, a hatáskörök növekedésével összhangban kell növelni; úgy véli, hogy a többek között a digitális pénzügyi szolgáltatási stratégiából és a pénzmosás elleni küzdelemmel járó feladatokból eredő jövőbeli felelősségi körök szükségessé teszik a hatóság finanszírozásának kiigazítását; hangsúlyozza, hogy sürgősen elegendő forrást kell biztosítani a hatóság számára ahhoz, hogy a rábízott feladatokat megfelelően és hatékonyan végezhesse;
16. üdvözli a hatóságnak a Wirecard összefüggésében a pénzügyi információk BaFin és a FREP általi érvényesítésére vonatkozó iránymutatások (ESMA/2014/1293) alkalmazásáról készített, 2020. november 3-i gyorsított szakértői értékelését, amely jelentős hiányosságokat tár fel a piaci és intézményi felügyelet terén, különösen a befektetővédelem és a piac integritása tekintetében; javasolja, hogy a hatóság az iránymutatásokban és az iránymutatások végrehajtásáról szóló szakértői értékeléseiben vegye figyelembe az e botrányból levont tanulságokat; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek célja a pénzügyi felügyeletre vonatkozó uniós szabályok további harmonizációja;
17. tudomásul veszi az osztalékarbitrázs-kereskedelmi rendszereknek, például a cum-exnek vagy a cum-cumnak – az Európai Parlament által a cum-ex botrányról, a pénzügyi bűnözésről és a jelenlegi jogi keret hiányosságairól szóló, 2018. november 29-i állásfoglalásában megfogalmazott kérésnek megfelelő – vizsgálatát(14); elégedettségének ad hangot a pénzügyi piaci tevékenységek egy meghatározott területének integritására irányuló vizsgálat alaposságával kapcsolatban;
18. úgy véli, hogy a hatóságnak figyelembe kellene vennie a digitalizációval és a fenntarthatósággal kapcsolatos új kihívásokat; úgy véli, hogy e kitűzött célok végrehajtásának, valamint a szabályozási és felügyeleti keretbe történő beépítésének mindig összhangban kell állnia a piac megerősítésével, anélkül, hogy aláásnák a piac versenyképességét és túlzott terheket rónának a piaci szereplőkre, különösen a kis- és középvállalkozásokra; úgy véli, hogy e célkitűzések végrehajtásának felügyeletét elegendő erőforrás odaítélésével kell biztosítani.
Személyzeti politika
19. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 73,81%-os szintet ért el: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 210 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 156 engedélyezett álláshely volt) 155-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy a létszámterv viszonylag alacsony végrehajtási aránya az európai felügyeleti hatóságok felülvizsgálatának és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(15) (az európai piaci infrastruktúráról szóló rendelet) a vártnál későbbi elfogadásával magyarázható, amely lehetővé tette volna további alkalmazottak felvételét a hatóság számára; megállapítja, hogy ezen felül 68 szerződéses alkalmazott és 10 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott a hatóságnál 2019-ben;
20. üdvözli azt a fejleményt, hogy a hatóság csaknem teljesen megvalósította a nemek közötti egyensúlyt irányítótestületében (hat férfi és öt nő), valamint alkalmazottai körében (52% férfi és 48% nő); elégedettséggel állapítja meg, hogy a felső vezetők esetében a nemek közötti egyensúlyról számoltak be (egy férfi és egy nő); üdvözli, hogy a hatóságnak szándékában áll egy olyan szűkített listát közzétenni, amelyen az elnökjelöltek között legalább egy nő és egy férfi szerepel, és felhívja a hatóságot, hogy ugyanezt tegye meg az ügyvezető igazgató jelölése esetében is; felszólítja a hatóságot, hogy merítsen ihletet az Európai Központi Bank arra irányuló kezdeményezéseiből, hogy belső programokat indítson a nők támogatására és a személyzeten belüli sokféleség fokozására;
21. megjegyzi, hogy 2019-ben a hatóság személyzeti fluktuációs aránya 5%-os volt, amely teljesíti a hatóság azon célját, hogy ez az arány 10% alatt maradjon;
22. megállapítja, hogy a hatóság elfogadta a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát; megjegyzi, hogy a hatóság humánerőforrás-részlege minden évben jelentést készít a hatóság által a munkahelyi zaklatás megelőzése érdekében folytatott tevékenységekről; megjegyzi továbbá, hogy a hatóság humánerőforrás-részlege és a bizalmi személyek rendszeresen figyelemfelhívó előadásokat szerveznek;
23. úgy véli, hogy a hatóságnak előnyére válik, hogy személyzete a közszférában és magánszektorban szerzett tapasztalattal egyaránt rendelkezik; úgy véli, hogy meg kellene vizsgálni, milyen rendszerben lehet a magánszektorból a közszférába, illetve a közszférából a magánszektorba vonzani a tehetséges munkaerőt úgy, hogy meglegyenek a minimális biztosítékok a két szektor függetlenségének előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatos szabályok végrehajtását közös uniós szerveknek kellene felügyelniük, és figyelembe kellene venni az egyes esetek sajátos körülményeit;
24. aggodalommal ért egyet a Számvevőszék azon aggályával, hogy az álláshelyek hiányának ellensúlyozása érdekében a hatóság egyre inkább tanácsadókra és ideiglenes alkalmazottakra támaszkodik, ami kockázatot jelenthet, ha túl kevés képzett alkalmazott felügyeli a külső vállalkozók összetett munkáját, illetve szerződésekkel kapcsolatos jogvitákhoz vezethet a felelősségek tisztázatlansága miatt; a Számvevőszék korábbi években tett megállapításai nyomán megjegyzi, hogy a hatóság informatikai cégekkel kötött szerződései megfogalmazásuk révén lehetővé tehetik kölcsönzött munkavállalók igénybevételét egyértelműen meghatározott IT-szolgáltatások vagy -termékek nyújtása helyett; megjegyzi, hogy az informatikai szolgáltatási szerződések munkaügyi célú felhasználása nem felelne meg az uniós szociális és foglalkoztatási szabályoknak, ezáltal jogi és hírnévkockázatoknak tenné ki a hatóságot; megállapítja, hogy a hatóság válasza alapján ebben az összefüggésben a lehetséges kockázatok korlátozott mértékűek voltak, és a hatóság minden szükséges eljárást elfogadott annak érdekében, hogy a szerződésekben elkerülje az informatikai szolgáltatások beszerzése, illetve a kölcsönzött munkavállalók igénybevétele közötti félreérthetőséget; nyomatékosan kéri a hatóságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a szerződésekben ne legyen összetéveszthető a szolgáltatások beszerzése, illetve a kölcsönmunkaerő alkalmazása;
Közbeszerzés
25. tudomásul veszi a hatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy más ügynökségekkel közös közbeszerzési eljárások révén hatékonyságnövelésre törekedjen; megjegyzi, hogy 2019-ben a hatóság az Európai Bankhatósággal együtt keretszerződést írt alá ingatlankezeléssel kapcsolatos tanácsadási szolgáltatások tárgyában, és jelenleg három másik, franciaországi székhelyű ügynökséggel együtt folytat közbeszerzési eljárást kölcsönzött munkavállalók szolgáltatásaira vonatkozóan;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
26. megjegyzi, hogy a hatóság költségvetésének 25,41%-a az általa felügyelt szervezetektől befolyó díjakból származott; nyugtázza, hogy az esetleges összeférhetetlenségek mérséklése érdekében intézkedéseket hajtottak végre, és hogy az érintett struktúrákat és folyamatokat uniós szervek és külső ellenőrök ellenőrizték; felhívja a hatóságot, hogy továbbra is tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az összeférhetetlenség elkerülése érdekében tett intézkedésekről; megjegyzi továbbá, hogy a hatóság úgy véli, hogy ha a Bizottság szedné be a díjakat, az nem lenne hatékony, továbbá nőne a pontatlanság és a hibás számítás kockázata, következésképpen csorbulna a hatóság jó hírneve;
27. üdvözli, hogy a hatóság további lépéseket tesz tevékenységeinek átláthatóbbá tételére azáltal, hogy tájékoztatást nyújt a hatóság munkatársai és a külső érdekelt felek között létrejött találkozókról, és azokat közzéteszi honlapján;
28. üdvözli, hogy a hatóság közzéteszi felső vezetése tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát;
29. emlékeztet a mentesítésért felelős hatóság által a hatóság 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítéséről szóló határozatot kísérő állásfoglalásban a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos helyzetekből eredő összeférhetetlenség problémája kapcsán tett megjegyzésekre és észrevételekre, és hangsúlyozza, hogy egységes megközelítésre van szükség az ügynökségek körében; felhívja a hatóságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elért haladásról;
30. hangsúlyozza a nyitott, hatékony és független igazgatás fontosságát valamennyi uniós ügynökség és az Unió egésze számára; emlékeztet a gazdasági és monetáris unió intézményeiről és szerveiről, illetve a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzéséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(16), valamint az európai ombudsman által a 2168/2019/KR. ügyben hozott 2020. november 18-i határozatára és 2020. május 7-i ajánlására; hangsúlyozza, hogy e kérdések kezeléséhez egységes jogi keretre van szükség; felhívja a hatóságot, hogy hajtsa végre az európai ombudsman 2168/2019/KR sz. ügyben tett ajánlásait, különösen azáltal, hogy szükség esetén biztosítja annak lehetőségét, hogy felső vezetői számára megtiltja, hogy hivatali idejüket követően bizonyos álláshelyeket betöltsenek, meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján a személyzet a magánszektorban vállalhat munkát, tájékoztatja a hatóság vezető beosztásaira pályázókat a kritériumokról, és belső eljárásokat vezet be annak biztosítására, hogy amikor a személyzet egy tagja munkát vált, azonnal megvonja tőle a bizalmas információkhoz való hozzáférését; felhívja továbbá a hatóságot, hogy fontolja meg a 12 hónapos kötelező visszavonulási időszak meghosszabbítását azon magas beosztású alkalmazottak esetében, akik olyan lépést terveznek, amely a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenséghez vezethet; felszólítja a hatóságot, hogy merítsen ihletet abból, hogy az Európai Központi Bank Etikai Bizottsága közzétette az összeférhetetlenségi esetekről és a mandátum utáni jövedelemszerző foglalkoztatásról szóló véleményeit, és növelje az átláthatóságot az esetleges összeférhetetlenségekkel és a mandátum utáni jövedelemszerző foglalkoztatás eseteivel kapcsolatban;
Belső kontrollrendszerek
31. a mentesítésért felelős hatóság által az IAS „Bevételek és tevékenységalapú irányítás az Európai Értékpapír-piaci Hatóságon belül” című ellenőrzési jelentésével kapcsolatban tett megjegyzések és észrevételek fényében megjegyzi, hogy az összes ehhez kapcsolódó, megállapodás szerinti intézkedés megtörtént;
32. megjegyzi, hogy az IAS 2019-ben ellenőrzési jelentést adott ki „Informatikai biztonság és kapcsolódó irányítási folyamatok” címmel, és a hatóság cselekvési tervet készített a javításra szoruló területek kezelésére; felhívja a hatóságot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e tekintetben hozott intézkedésekről;
33. megállapítja, hogy a hatóság igazgatótanácsa 2018 novemberében elfogadta az új belső ellenőrzési keretrendszert; megállapítja, hogy a hatóság 2020 első negyedévében elvégezte a belső ellenőrzési elvek végrehajtásának hatékonyságára vonatkozó első éves értékelést, és arra a következtetésre jutott, hogy a belső ellenőrzési rendszer jól működik; megjegyzi, hogy 24 hiányosságot tártak fel, amelyek többsége kisebb jelentőségű volt, egyikük sem vetett fel kétségeket az elvek meglétét és megfelelő működését illetően, és azok főként az ellenőrzési környezet és az ellenőrzési tevékenységek, valamint az információ és a kommunikáció tényezőihez kapcsolódtak;
Egyéb megjegyzések
34. megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével kapcsolatban továbbra is fennálló bizonytalanság miatt a hatóság folytatta a megállapodás nélküli brexit forgatókönyvére való gyakorlati felkészülést, és ennek keretében közzétette az informatikai alkalmazásokra és adatbázisokra vonatkozó frissített nyilatkozatokat és intézkedéseket;
35. tudomásul veszi a hatóság kiberbiztonságának és adatvédelmének növelése érdekében tett erőfeszítéseket;
36. megjegyzi, hogy 2019 novemberében a hatóság Párizsba költözött, az „iBox” elnevezésű épületbe, amely magas szintű környezetvédelmi tanúsítvánnyal rendelkezik, és négyzetméterenkénti költsége alacsonyabb, mint a régi épületnek;
37. felhívja a hatóságot, hogy fektessen hangsúlyt kutatási eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
o o o
38. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (2019. július 4-e előtt: az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2177(DEC))
– tekintettel az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0074/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 24. cikkére,
– tekintettel az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 35. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0078/2021),
1. mentesítést ad az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (2019. július 4-e előtt: az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2177(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(8),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(9),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0074/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11) és különösen annak 24. cikkére,
– tekintettel az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 35. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(13) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0078/2021),
1. jóváhagyja az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (2019. július 4-e előtt: az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2177(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0078/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(15) szerint az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 16 147 153 EUR volt, ami 2018-hoz képest 19,06%-os növekedést jelent; mivel az ügynökség költségvetése teljes mértékben az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves pénzügyi kimutatásáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves pénzügyi kimutatásának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel állapítja meg, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 99,50%-os volt, amivel az ügynökség meghaladta a tervezett 95%-os célkitűzését, és ami a 2018-as évhez képest 0,25%-os növekedést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 81,35% volt, ami 2018-hoz képest 1,62%-os növekedést jelent;
Teljesítmény
2. megállapítja, hogy az ügynökség továbbra is fő teljesítménymutatóként használ bizonyos mérőszámokat a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére, különösen az üzemi és kereskedelmi szabályzatok hatásának és eredményének becslésére, a kiszabott bírságok nyomon követésére és költségvetési gazdálkodásának javítására;
3. megállapítja, hogy az 1227/2011/EU rendelet(16) (REMIT) elfogadása nyomán az ügynökségnek sikerült jelentős határozatokat, véleményeket és ajánlásokat elfogadnia az uniós villamosenergia- és gázpiacokon; aggodalommal állapítja meg, hogy egyes feladatokat erőforráshiány miatt hátrébb soroltak vagy nem hajtottak végre;
4. üdvözli, hogy az ügynökség továbbra is kiszervezi a számviteli szolgáltatásokat a Bizottsághoz, és megosztja erőforrásait más uniós ügynökségekkel a humánerőforrás-gazdálkodás, az információs és kommunikációs technológiák kezelése, a költségvetési és pénzgazdálkodás, a közbeszerzés, valamint a létesítménykezelés területén; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés jó példa a többi uniós intézmény számára, amelyet követniük kellene;
5. felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, ingatlankezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
6. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt adatok online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Személyzeti politika
7. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 100%-os volt: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 67 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 67 engedélyezett álláshely) 67-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 26 szerződéses alkalmazott és négy kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
8. aggodalommal ismétli meg, hogy az ügynökség felső vezetői körében (öt férfi és egy nő) és igazgatótanácsában (11 férfi és 7 nő) nem valósult meg a nemek közötti egyensúly; kéri az uniós intézményeket, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
9. aggodalommal állapítja meg, hogy az ügynökség kölcsönzött munkavállalókat alkalmazott hosszú távú feladatok ellátására, hogy pótolja a közvetlenül alkalmazott személyzet hiányát;
10. aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék 22/2020. számú, „Az uniós ügynökségek jövője – A nagyobb rugalmasság és együttműködés lehetőségei” című különjelentése szerint fennáll annak a kockázata, hogy az ügynökség erőforrásai korlátozottak lesznek, ami számos elvégzendő feladat hátrább sorolásához vezet;
11. üdvözli, hogy az ügynökség további forrásokat kapott a „Tiszta energia minden európainak” csomag keretében;
12. megállapítja, hogy az ügynökség határozatot fogadott el a személyek méltóságának védelméről és a zaklatás megelőzéséről, hogy több képzést szerveztek a tudatosság növelése és a személyzet tájékoztatása céljából, valamint hogy a képzés minden újonnan érkező számára kötelező; megállapítja, hogy egy állítólagos zaklatási ügyről számoltak be, de egyet sem vizsgáltak ki vagy terjesztettek bíróság elé;
13. aggodalmát fejezi ki az ügynökség igazgatótanácsának nagy mérete miatt, mivel ez bonyolulttá teszi a döntéshozatali folyamatot és jelentős adminisztratív költségekkel jár;
14. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrálására irányul;
Fenntarthatóság
15. sajnálja, hogy az ügynökség nem tűzött ki szén-dioxid-csökkentési célokat; üdvözli azonban az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy környezetbarát munkakeretet hozzon létre, és üdvözli az ügynökség által a szénlábnyomának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést;
Közbeszerzés
16. megállapítja, hogy a 2019-re tervezett 47 közbeszerzési eljárásból 67 közbeszerzési eljárás zárult le; megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek az e-közbeszerzés használatával kapcsolatos észrevételét követően az ügynökség 2019-ben bevezette az e-pályáztatást, és tudomásul veszi, hogy az e-benyújtás bevezetése 2020-ban folyamatban van;
17. megállapítja, hogy a Számvevőszék korlátozott véleményt adott ki a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről, és a szabálytalanul kifizetett teljes összeg 988 138,00 EUR-nak felel meg, ami az ügynökség által 2019-ben teljesített összes kifizetés 6,3%-át teszi ki; megjegyzi, hogy a megállapított szabálytalan kifizetések két szabálytalan közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódtak, amelyeket nem az előírt versenyeljárásoknak megfelelő módon hajtottak végre;
18. tudomásul veszi az ügynökségnek a Számvevőszék megállapítására adott válaszát és az ügynökség által a szabálytalan közbeszerzési eljárások megismétlődésének megelőzése érdekében tett intézkedéseket;
19. sajnálja, hogy a Számvevőszék két szabálytalan közbeszerzési eljárás alapján korlátozott véleményt adott ki, amelyek esetében az ügynökség nem folytatott le megfelelő versenyalapú közbeszerzési eljárásokat, ami azt jelenti, hogy valamennyi kapcsolódó kifizetés szabálytalan; rendkívül aggasztja, hogy a szabálytalan közbeszerzési eljárások nyomán kötött szerződések alapján teljesített szabálytalan kifizetések az ügynökség által 2019-ben teljesített összes kifizetés 6,3%-át teszik ki;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
20. tudomásul veszi az ügynökségnek az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; megállapítja, hogy 2019-ben egy összeférhetetlenségi esetet tártak fel, amelynek eredményeként a szabályozók tanácsa és a humánerőforrás-osztály úgy döntött, hogy nem tesz további lépéseket;
21. elégedetten veszi tudomásul, hogy az igazgatótanács és a felső vezetés tagjainak érdekeltségi nyilatkozatai és önéletrajzai elérhetők az ügynökség honlapján;
22. tudomásul veszi az ügynökség tevékenységeinek átláthatóbbá tétele érdekében tett további lépéseket, mégpedig azt, hogy tájékoztatást nyújtanak az ügynökség munkatársai és a külső érdekelt felek közötti találkozókról, nevezetesen az igazgató szervezetekkel és önfoglalkoztató személyekkel tartott találkozóiról, valamint azt is, hogy ez a tájékoztatás elérhető az ügynökség honlapján;
23. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a felvételi eljárásokat nem alkalmazták megfelelően a kiválasztási eljárás során, aminek következtében az ügynökség nem tartotta be az egyenlő bánásmód elvét és nem alkalmazott hatékony belső ellenőrzéseket;
24. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
25. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendők, ezért további vizsgálatra van szükség;
Belső kontrollrendszerek
26. megállapítja, hogy az ügynökség arról számolt be, hogy belső ellenőrzési keretrendszere hatékony, és a végrehajtás éves értékelése nem tárt fel hiányosságokat, kivéve egy kisebb hiányosságot a kivételek nyilvántartásából hiányzó bejegyzésekkel kapcsolatban; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék szerint a kivételek nyilvántartását nem töltötték ki megfelelően; javasolja, hogy az ügynökség rögzítsen minden kivételt és az előírásoknak nem megfelelő eseményt a nyilvántartásban, és azokat kellően vegye figyelembe a belső ellenőrzési keretrendszer éves értékelése során;
27. megállapítja, hogy az ügynökség 2017 és 2019 közötti időszakra vonatkozó stratégiai ellenőrzési tervét teljes mértékben végrehajtották, és a belső ellenőrzési szolgálat meghatározta a következő tervezési időszakra vonatkozó ellenőrzési területeket;
28. megállapítja, hogy a belső ellenőrzési szolgálat kockázatértékeléséből eredő öt intézkedésből hármat teljes mértékben végrehajtottak az üzletmenet-folytonosság, a dokumentumkezelés és az üzemi és kereskedelmi szabályzatok végrehajtásának nyomon követése terén; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az informatikai irányítással és a REMIT-rendelet szerinti piacfelügyelettel kapcsolatban folyamatban lévő fellépések alakulásáról;
Egyéb megjegyzések
29. megjegyzi, hogy az ügynökség a normák és iránymutatások évenkénti felülvizsgálatára szolgáló mechanizmus bevezetésével kutatta fel az információmegosztás és a kiberbiztonság terén javításra szoruló területeket; tudomásul veszi, hogy az ügynökség folyamatainak kiberbiztonsági szempontú értékelésére ellenőrzési feladatkört hoztak létre, amelyet harmadik fél lát el;
30. üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet biztosítson;
o o o
31. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2178(DEC))
– tekintettel a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0075/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) a létrehozásáról, az (EU) 2015/2120 rendelet módosításáról, valamint az 1211/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 28. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0082/2021),
1. mentesítést ad a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2178(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0075/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) a létrehozásáról, az (EU) 2015/2120 rendelet módosításáról, valamint az 1211/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 28. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0082/2021),
1. jóváhagyja a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a BEREC Működését Segítő Ügynökség (BEREC Hivatal) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2178(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a BEREC Működését Segítő Ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0082/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint a BEREC Működését Segítő Ügynökség (a továbbiakban: BEREC Hivatal) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 5 653 185 EUR volt, ami 2018-hoz képest 30,53%-os növekedést jelent, elsősorban a személyzet növekedése miatt; mivel a BEREC Hivatal költségvetése teljes mértékben az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a BEREC Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a BEREC Hivatal éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetés és pénzgazdálkodás
1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 99,93% volt, ami 2018-hoz képest 0,07%-os növekedést jelent; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 82,68%-os volt, ami 2018-hoz képest 0,69%-os csökkenést jelent;
2. aggodalommal jegyzi meg, hogy a BEREC Hivatalban továbbra is jelentős a személyzeti fluktuáció, ami komoly kockázatot jelent a BEREC Hivatal munkaprogramjának végrehajtására nézve; megjegyzi továbbá, hogy miután új álláshelyeket hoztak létre az (EU) 2018/1971 rendeletben a BEREC Hivatalra ruházott új megbízatás teljesítése érdekében, a BEREC Hivatalnak sikerült biztosítania 13 további új alkalmazott (három ideiglenes alkalmazott, hét szerződéses alkalmazott és három kirendelt nemzeti szakértő) gyors felvételét;
Teljesítmény
3. megjegyzi, hogy a BEREC Hivatal a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték mérésére és költségvetési gazdálkodásának javítására több típusú mérőszámot használ fő teljesítménymutatóként, például egy teljes létszámú mutatót (tervezett és tényleges személyzet), a BEREC Hivatalnak és munkacsoportjainak nyújtott támogatás minőségét, valamint a támogató eszközök rendelkezésre állásának arányát;
4. aggodalommal állapítja meg, hogy a BEREC Hivatal saját bevallása szerint korlátozott saját forrásai miatt nem oszt meg forrásokat más uniós ügynökségekkel; aggodalommal állapítja meg, hogy a BEREC Hivatal nem talált partnert a belső ellenőrzéseket koordináló és biztonsági tisztviselői feladatok ellátására; tudomásul veszi, hogy a BEREC Hivatal egy 2019-ben aláírt közös projektet indított az informatikai infrastruktúra több közös vállalkozással való megosztására; üdvözli ezt a közös projektet és sürgeti a BEREC Hivatalt, hogy tárja fel feladatai kiszervezésének és az átfedésben lévő feladatok más uniós ügynökségekkel, hivatalokkal és szervekkel való megosztásának lehetséges módjait;
5. felhívja a BEREC Hivatalt, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
6. hangsúlyozza, hogy fokozni kell a BEREC Hivatal digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy a BEREC Hivatalnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Személyzeti politika
7. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 87,50%-os szintet ért el: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 16 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 14 engedélyezett álláshely) 14-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezen felül 18 szerződéses alkalmazott és 6 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott a hivatalnál 2019-ben;
8. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019. december 31-ig a nemek közötti egyensúly a személyzeti szinten 8%-kal csökkent 2018-hoz képest (2018-ban 52%–48% volt a nők és férfiak aránya, 2019-ben 44%–56%), és a középvezetői pozíciókban is romlott a helyzet (2018-ban 50%–50% volt a nők és férfiak aránya, 2019-ben 33%–67%); kéri a BEREC Hivatalt, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt személyzeti és középvezetői szinten is; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az igazgatótanács tagjai között nem valósult meg a nemek közötti egyensúly, hiszen a 28 tagból mindössze 7 nő; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a BEREC Hivatal igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát; tudomásul veszi, hogy a földrajzi egyensúlyt sikerült elérni, a BEREC Hivatal ugyanis 13 tagállamból 32 alkalmazottat foglalkoztatott;
9. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019-ben a BEREC Hivatal alkalmazásában átlagosan eltöltött idő csak 2,68 év volt a 2018. évi 2,7 évhez képest; tudomásul veszi, hogy a BEREC Hivatal nehezen tud szakembereket vonzani, többek között a fogadó ország alacsony bérkorrekciós együtthatója miatt (78,6% 2019-ben, 74,9% 2018-ban); elismeri, hogy a BEREC Hivatal vezetése folyamatosan dolgozik személyzete alkalmazási feltételeinek javításán és egyéb enyhítő intézkedések is alkalmaz, és felszólítja a BEREC Hivatalt, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e téren elért haladásról;
10. a Számvevőszék jelentése alapján, a korábbi évek észrevételeinek nyomon követését illetően megjegyzi, hogy a BEREC Hivatal továbbra is külső forrásoktól és különösen egy vállalattól függ a különböző típusú szolgáltatások tekintetében (például irodai és titkársági támogatás, rendezvények szervezése, valamint a személyzet jólléte és integrációja), ami kockázatot jelent az üzletmenet folytonosságára nézve;
11. aggodalmát fejezi ki a BEREC Hivatal igazgatótanácsának nagy mérete miatt, mivel ez bonyolulttá teszi a döntéshozatali folyamatot, és jelentős adminisztratív költségekkel jár;
12. ösztönzi a BEREC Hivatalt, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
Közbeszerzés
13. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék jelentésének egy 200 000 EUR becsült értékű, 2019 májusában aláírt szolgáltatási keretszerződésre vonatkozó megállapításait, amelyek az ajánlatok fogadására és nyilvántartására irányuló eljárás javításához, az ajánlatok értékeléséhez szükséges megfelelő dokumentációhoz, valamint a közbeszerzési eljárás tekintetében az átláthatóságnak való megfeleléshez kapcsolódnak az összeférhetetlenségek kizárása céljából; tudomásul veszi a BEREC Hivatal válaszát, miszerint minden ajánlattevő lehetőséget kapott észrevételek megtételére vagy fellebbezés benyújtására, azonban nem nyújtottak be fellebbezést; tudomásul veszi, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselő ismét megvizsgálta a tényeket, és arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség kockázata;
14. aggodalommal állapítja meg, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a BEREC Hivatal 2018 decemberében és 2019 januárjában két, összesen legfeljebb 200 000 EUR összértékű, nyelvi képzés nyújtására irányuló keretszerződést írt alá; megállapítja azonban, hogy az eljárás hibás volt az igényfelmérés és a piacelemzés hiánya, valamint a kiválasztási bizottság tagjai összeférhetetlenségi nyilatkozatainak hiánya miatt; a BEREC Hivatal válasza alapján megállapítja, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárásra akkor került sor, amikor a BEREC Hivatal a decentralizált közbeszerzési modellt alkalmazta, míg 2019. július 1-jétől központosított közbeszerzési eljárást alakítottak ki;
15. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a korábbi évek észrevételeivel kapcsolatos nyomon követés tekintetében 2017 végére a BEREC Hivatal egyes eljárások esetében bevezette az e-közbeszerzést, az e-számlázást és az e-benyújtást azonban még nem; a BEREC Hivatal válasza alapján megállapítja, hogy az e-benyújtást 2019-ben bevezették, és folyamatban van az e-számlázás bevezetése is, ami a Bizottság szolgáltatásainak rendelkezésre állásától függ;
16. aggodalommal állapítja meg, hogy a BEREC Hivatal az irányításukhoz szükséges személyzet hiánya vagy a tervezésben és a szükségletekben bekövetkezett változások miatt nem volt abban a helyzetben, hogy elindítsa a 2019-re tervezett öt közbeszerzési eljárást, aminek következtében a közbeszerzési terv keretében aláírt szerződéseknek csupán 44%-át írták alá, ami jóval alatta marad a 90%-os célaránynak; tudomásul veszi, hogy a BEREC Hivatal 2019-ben belső képzést szervezett a közbeszerzési eljárás műszaki leírásának egyértelmű megszövegezéséről;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
17. tudomásul veszi a BEREC Hivatalnak az átláthatóság biztosítására, valamint az összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; elégedetten veszi tudomásul, hogy a BEREC Hivatal szabályokat fogadott el az igazgatótanács tagjaival kapcsolatos összeférhetetlenségi helyzetek megelőzésére és kezelésére vonatkozóan (MB/2019/16. sz. határozat), és az új szabályok alapján az igazgatóság tagjainak érdekeltségi nyilatkozatukkal együtt be kell nyújtaniuk önéletrajzukat is, amelyeket közzétesznek a BEREC Hivatal honlapján; tudomásul veszi, hogy az igazgatótanács legtöbb tagjának önéletrajzát közzéteszik a BEREC Hivatal honlapján; aggodalommal mutat rá azonban, hogy a BEREC Hivatal még mindig nem teszi közzé honlapján az összes igazgatótanácsi tag önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és hogy az igazgatótanács nem minden tagja követi az új szabályokat ; felhívja a BEREC Hivatalt, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a BEREC Hivatalban minden szinten betartsák a belső szabályokat; felhívja a BEREC Hivatalt, hogy tegye közzé az igazgatótanács összes tagjának önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, és számoljon be az Európai Parlamentnek az e tekintetben hozott intézkedésekről;
18. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret a széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
19. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendők, ezért további vizsgálatra van szükség;
Belsőkontroll-rendszerek
20. tudomásul veszi, hogy a BEREC Hivatal 2019-ban saját hatáskörben elvégezte belsőkontroll-rendszereinek értékelését, és arra a következtetésre jutott, hogy azokat ténylegesen végrehajtották; aggodalommal állapítja meg azonban a belső kontrollnak a Számvevőszék által a közbeszerzési eljárások tekintetében megállapított hiányosságait, amelyeket a BEREC Hivatal belsőkontroll-rendszerének értékelésekor is figyelembe kell venni;
21. megjegyzi, hogy 2019-ben a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata ellenőrzési jelentést adott ki „Közbeszerzés, kiküldetések és szakértők költségtérítése” címmel, amelyet egy korrekciós intézkedési terv követett azzal a céllal, hogy 2020-ban és 2021-ben valamennyi ajánlást végrehajtsák;
Egyéb megjegyzések
22. megállapítja, hogy a BEREC Hivatal elemezte az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésre vonatkozó döntésének várható hatását, és meghatározta a szükséges enyhítő lépéseket; tudomásul veszi, hogy a BEREC Hivatalnak nincsenek kizárólag az Egyesült Királyság állampolgárságával rendelkező alkalmazottjai, és hogy az emberi erőforrásokkal kapcsolatosan nincsenek kockázatok;
23. rámutat, hogy összetett megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy az uniós ügynökségek, hivatalok és szervek honlapjai hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára az (EU) 2016/2102 irányelvben előírtaknak megfelelően, ideértve a nemzeti jelnyelvek elérhetőségét is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
24. felhívja a BEREC Hivatalt, hogy összpontosítson kutatásai eredményeinek a nyilvánosság körében történő terjesztésére;
o o o
25. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(14).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2179(DEC))
– tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az intézet számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0076/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló 2008. március 11-i 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4), és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 32. és 47. cikkére(6),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0076/2021),
1. mentesítést ad az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatója számára az intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolása lezárásáról (2020/2179(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az intézet számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0076/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9), és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló 2008. március 11-i 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10), és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 32. és 47. cikkére(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0076/2021),
1. jóváhagyja az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló elszámolása lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2179(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0076/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (a továbbiakban: az intézet) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 557 896 982,73 EUR volt, ami 2018-hoz képest 21,80%-os növekedést jelent; mivel az Unió hozzájárulása az intézet költségvetéséhez 2019-ben 378 562 704,82 eurót tett ki, ami a 2018-as évhez képest 20,99%-os növekedést jelent;
B. mivel a Számvevőszék az intézet 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az intézet éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megállapítja, hogy a 2019. évi pénzügyi év során tett költségvetés-ellenőrzési erőfeszítéseknek köszönhetően a költségvetés végrehajtási aránya 97,04%-os volt, ami 4,99%-os emelkedést jelent 2018-hoz képest; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 97,57%-os volt, ami 2018-hoz képest 0,23%-os csökkenést jelent;
2. a számvevőszéki jelentés alapján tudomásul veszi, hogy az intézet ellenőrzési eljárásai általában a terveknek megfelelően működtek, kivéve az utazási és tartózkodási költségek 1200 EUR összegű megtérítését, amelyről a szolgáltatási szerződés nem rendelkezett; az intézet Számvevőszéknek adott válasza alapján megállapítja, hogy a kifizetés egy ideiglenes alkalmazott utazási és tartózkodási költségei alapján merült fel, aki a szolgálat érdekében kiküldetésre utazott; az intézet elismeri a hibát, és elvégzi a szükséges jogi kiigazításokat;
Teljesítmény
3. elismeri, hogy az intézet fő teljesítménymutatókat alkalmaz az intézet, valamint a tudás- és innovációs közösség (TIT) szintjén; megjegyzi, hogy a TIT fő teljesítménymutatói tekintetében az intézet a Horizont 2020 hagyományos fő teljesítménymutatóival mérte teljesítményét, így például a támogatások odaítéléséhez és a kifizetéshez szükséges időt; megjegyzi, hogy a Bizottság félidős értékelését és az intézet hatásvizsgálatát követően az intézet jelenleg TIT-tevékenységei társadalmi-gazdasági hatásának mérésére szolgáló hatásvizsgálati keretének létrehozásán dolgozik;
4. megjegyzi, hogy az intézet 2019-re vonatkozó munkaprogramjának 95%-át végrehajtotta;
5. megjegyzi, hogy az intézet kiszervezte a számviteli szolgáltatásokat a Bizottsághoz, és bevezette a Bizottság informatikai eszközeit, például az ARES-t dokumentumkezeléshez és a SYSPER-t az emberierőforrás-menedzsmenthez;
6. megjegyzi, hogy az intézet azonosította és értékelte az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségével való együttműködés és az erőforrások megosztásának lehetőségét, és további lehetőségeket is feltár; felhívja az intézetet, hogy kövesse nyomon a források megosztására vonatkozóan azonosított lehetőségeket; felhívja az intézetet, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassa a szinergiák fejlesztését, fokozza az együttműködést és ossza meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
7. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az intézet digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az intézetnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
Személyzeti politika
8. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 97,73%-os szintet ért el: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 44 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (szemben a 2018. évi 44 engedélyezett álláshellyel) 43-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megjegyzi, hogy ezen felül 22 szerződéses alkalmazott dolgozott az intézetben 2019-ben, ám egyetlen kirendelt nemzeti szakértő sem;
9. a nemek közötti egyensúly kapcsán megjegyzi, hogy 2019-ben az igazgatótanácsban 4 férfi és 8 nő volt; kéri a Bizottságot, hogy az intézet igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsa szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát; megjegyzi, hogy 2019-ben az intézet személyzete a nemek tekintetében viszonylag kiegyensúlyozott volt (46% férfi és 54% nő);
10. üdvözli, hogy az intézet szociális politikákat vezetett be, amelyek magukban foglalják a jobb iskoláztatási és óvodai csomagokat, valamint a több külföldi alkalmazott vonzására és megtartására irányuló közösségi programok finanszírozását;
11. a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy az intézet költségvetésének jelentős növekedését és a TIT-ek növekvő számát nem kísérte az álláshelyek számának növekedése; a Számvevőszék jelentése alapján megállapítja, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben az intézet költségvetése a jelenlegi többéves pénzügyi kerethez képest további 600 000 000 euróval, azaz 25%-kal fog nőni, és hogy a személyzet létszámának felső határa 70 fő marad; a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi továbbá, hogy fennáll annak a kockázata, hogy az intézetnek nem lesz elegendő kapacitása a megnövekedett munkateher kezelésére a jövőben, és hogy ez a kockázat tovább nőtt, ahelyett, hogy csökkent volna;
12. a Számvevőszék jelentése alapján tudomásul veszi, hogy az álláshirdetések közzétételével kapcsolatos 2017-es észrevétel végrehajtása még folyamatban van, mivel az intézet nem teszi következetesen közzé az álláshirdetéseket az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján;
13. ösztönzi az intézetet, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrálására irányul;
Fenntarthatóság
14. sajnálja, hogy az intézet mindeddig nem tűzött ki szén-dioxid-csökkentési célokat; üdvözli azonban az intézet arra irányuló erőfeszítéseit, hogy környezetbarát munkakeretet hozzon létre, és üdvözli az intézet által a szénlábnyomának és energiafogyasztásának csökkentése, valamint a papírmentes munkafolyamat kialakítása érdekében tett valamennyi intézkedést;
Közbeszerzés
15. megállapítja, hogy az intézet számos, a Bizottsággal és más uniós ügynökségekkel közös intézményközi közbeszerzési eljárásban részt vesz; megjegyzi, hogy az intézet 2018-ban bevezette az e-pályáztatást és az e-benyújtást, és 2019-ben számos ajánlati felhívást dolgozott fel e-közbeszerzési eszközökön keresztül;
16. megjegyzi, hogy a 2016–2017-es szakértői megbízást követően az intézet 2019-ben új nyomonkövetési tevékenységet indított a jogi személyiségű TIT-ek és azok közös bérleményei közbeszerzési politikáira és eljárásaira vonatkozóan;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
17. tudomásul veszi az intézetnek az átláthatóság, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének biztosítására irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; üdvözli, hogy az intézet honlapján közzétette az igazgatótanácsi tagok és a felsővezetők összeférhetetlenségi nyilatkozatát és önéletrajzát;
18. megjegyzi, hogy az intézet 2019-ben egy visszaélés-bejelentési ügyről számolt be, és hogy arra a belső szabályok rendelkezéseit alkalmazták; felhívja az intézetet, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az esettel kapcsolatos fejleményekről;
19. megjegyzi, hogy a „jó kormányzás elveiről” szóló 2019-es iránymutatásokban tovább lehetne javítani a TIT-ek értékelését, mivel egyes TIT-eknek javítaniuk kellene magatartási kódexüket, illetve az összeférhetetlenség megelőzésére és kezelésére, valamint a nyomon követési mechanizmusokra vonatkozó politikáikat; megjegyzi, hogy ezt a szempontot az intézet 2020-ban horizontális ellenőrzési tevékenység révén nyomon fogja követni; felhívja az intézetet, hogy nyújtson tájékoztatást az e téren elért eredményekről;
20. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret széttagoltsága és a meglévő rendelkezések következetlenségei miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
21. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további vizsgálatra van szükség;
Belsőkontroll-rendszerek
22. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019. január 31-én befejezte a TIT-eknek nyújtott kifizetések előzetes ellenőrzésére vonatkozó tevékenységét, és feljegyzést küldött a támogatási megállapodások nyomon követésére vonatkozó ellenőrzés még nem teljesített ajánlásainak nyomon követéséről; megjegyzi, hogy egy ajánlást megfelelően végrehajtottak, és két ajánlás továbbra is lezáratlan;
23. tudomásul veszi a Számvevőszék 2014., 2017. és 2018. évi, a finanszírozási feltételekkel kapcsolatos megjegyzései tekintetében fennmaradó kérdések és a folyamatban lévő korrekciós intézkedések nagy számát; tudomásul veszi az intézet válaszát, amely szerint a 19 észrevétel közül csak hét maradt lezáratlan; megjegyzi továbbá, hogy három kívül esik az intézet hatáskörén, másik három pedig hosszabb időkeretet igényel;
Egyéb megjegyzések
24. üdvözli, hogy munkája megismertetése érdekében az intézet proaktívan együttműködik a médiával és növeli láthatóságát a médiában, az interneten és a közösségi médiában;
25. üdvözli, hogy az intézet javította jelenlétét a közösségi médiában, fokozva általános szerepvállalását a különböző közösségimédia-platformokon; tudomásul veszi továbbá az intézet arra irányuló erőfeszítéseit, hogy költséghatékony és környezetbarát munkahelyet biztosítson; felhívja az intézetet, hogy folytassa a közösségi médiában való jelenlétének javítását és a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiáját;
26. üdvözli az intézet arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje a kiberbiztonságot és az adatvédelmet; tudomásul veszi, hogy az intézet végrehajtotta általános információbiztonsági politikáját, beleértve a kiberbiztonság IKT-szempontjait is; felhívja az intézetet, hogy nyújtson tájékoztatást az e téren elért eredményekről;
o o o
27. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(14).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2180(DEC))
– tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hivatal számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0077/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló, 2010. május 19-i 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 36. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0068/2021),
1. mentesítést ad az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal ügyvezető igazgatója számára a hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2180(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a hivatal számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0077/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló, 2010. május 19-i 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 36. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0068/2021),
1. jóváhagyja az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2180(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0068/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (a továbbiakban: a hivatal) 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges költségvetése 102 936 916,68 EUR volt, ami 2018-hoz képest 5,40 %-os növekedést jelent, mivel a hivatal költségvetése főképpen az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék a hivatal 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról készített jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy kellő mértékben megbizonyosodott a hivatal éves beszámolójának megbízhatóságáról, továbbá elegendő ellenőrzési bizonyítékot szerzett az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről; mivel azonban a Számvevőszék korlátozott véleményt adott ki a kifizetések jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó, a 2016., 2017. és 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó megállapításaival kapcsolatban; mivel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan a számvevőszéki ellenőrzés feltárt egy másik hibát és az ehhez kapcsolódó kifizetéseket; mivel a Számvevőszék véleménye szerint a 2019. december 31-én véget ért évre vonatkozó éves beszámoló alapjául szolgáló kifizetések – a 2016., 2017. és 2018. évi pénzügyi évek hatásaitól és a 2019. évi megállapításhoz kapcsolódó kifizetésektől eltekintve – minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;
A 2018. évi mentesítési jelentés nyomon követése
1. örömmel veszi tudomásul, hogy 2019. június 16-án új ügyvezető igazgatót neveztek ki; örömmel veszi tudomásul a hivatal által a Parlament 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó észrevételeiről készített részletes nyomonkövetési jelentést, különösen a 2019-ben odaítélt, a kölcsönmunkaerőre vonatkozó olaszországi keretszerződés sikeres megkötése és az uniós közbeszerzési szabályoknak való teljes körű megfelelés révén a közbeszerzés területén tett lépéseket; tudomásul veszi az irányítási struktúra javítása, valamint az átláthatóság és a hivatal hírnevének helyreállítása érdekében bevezetett korrekciós intézkedéseket;
2. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a hivatal 2019-ben további előrelépéseket tett a teljes mértékben eredményes és hatékony belsőkontroll-rendszer irányába, intézkedéseket vezetve be az ellenőrzési környezet, a kockázatkezelés, az ellenőrzési tevékenységek, valamint a tájékoztatási, kommunikációs és nyomonkövetési tevékenységek terén; üdvözli a belső kontrollokkal kapcsolatos önértékelés következtetését, miszerint 2018-hoz képest a belsőkontroll-rendszerek általános helyzete 2019-ben jelentősen javult;
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által végzett vizsgálat eredménye
3. tudomásul veszi, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentésének – amellyel a 2018. évi mentesítési jelentés részletesen foglalkozott – 2018 végi kézhezvételét követően a hivatal három fegyelmi eljárást kezdeményezett, amelyek jelenleg is folyamatban vannak; felhívja a hivatalt, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a fegyelmi eljárások eredményéről, amint lezárultak;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
4. megállapítja, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési törekvések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 95,22 %-os volt, amely közelítőleg megegyezik 2018. évi pénzügyi évivel (95,02 %); megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 89,86 %-os volt, ami az előző évhez (88,08 %) képest 1,78 %-os növekedést jelent;
5. emlékeztet arra, hogy a 2016. és 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó számvevőszéki jelentés szerint a görögországi munkaerő-kölcsönzésre és a hivatal leszboszi létesítményeinek bérlésére vonatkozó közbeszerzési eljárások szabálytalanok voltak; emlékeztet arra, hogy a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó számvevőszéki jelentés szerint a hivatal olaszországi munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó közbeszerzési eljárásai szabálytalanok voltak, jóllehet e szerződések alapján még nem történt kifizetés; aggályainak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó számvevőszéki jelentés szerint a hivatal külső szakértők kiválasztására és szerződtetésére irányuló eljárásaiban rendre hiányzott a megbízható ellenőrzési nyomvonal, emiatt nem volt bizonyíték arra, hogy a hivatal kiválasztási eljárásai során egyenlő bánásmódban részesítette a szakértőket; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék véleménye szerint – a 2016., 2017. és 2018. évi pénzügyi évi kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről alkotott korlátozott véleményben tárgyaltak hatásától (13 868 576 EUR), valamint a 2019-ben feltárt 111 304 EUR összegű hibától eltekintve – a 2019. december 31-én véget ért évre vonatkozó beszámoló alapjául szolgáló kifizetések minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek; sajnálatosnak tartja, hogy – amint azt a Számvevőszék megállapította – a hivatal által a kölcsönzött munkavállalóknak Olaszországban és Görögországban teljesített kifizetések szabálytalanok voltak; üdvözli, hogy a hivatal 2019-ben korrekciós intézkedéseket hajtott végre a z említett szabálytalanságok kezelése érdekében;
6. emlékeztet a hivatal fontosságára a közös európai menekültügyi rendszer fejlesztése tekintetében, és kiemeli a hivatal pozitív hozzájárulását a menekültkérelmek következetesebb kezeléséhez, a tagállamok gyakorlati együttműködésének megerősítéséhez az európai menekültügy terén, valamint azt, hogy a hivatal segíti a tagállamokat a rászorulók védelmének biztosítása tekintetében fennálló kötelezettségeik teljesítésében, és menekültügyi szakértői központként működik; emlékeztet arra, hogy az EU+ országaiban 2019-ben mintegy 17 700 nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be kísérő nélküli kiskorúak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kiskorúak számára speciális, őket védő befogadási rendszert hozzanak létre;
7. üdvözli, hogy a hivatal 2018 óta lépéseket tesz a Számvevőszék valamennyi észrevételével kapcsolatban, és hogy a Számvevőszék elismerését fejezte ki, hogy a cselekvési terv 61 intézkedése közül 30 intézkedés lezárult, 31 pedig folyamatban volt; hangsúlyozza, hogy a menedékkérők kérelmeivel szembeni méltányos és humánus bánásmód prioritást élvez az Unióban; tudomásul veszi a Számvevőszék 2019. évi azon megállapítását, hogy a hivatal költségvetéséből hiányzik az előre nem látható és sürgős operatív szükségletek fedezésére szolgáló rendkívüli tartalékalap; e tekintetben üdvözli, hogy a közelmúltban létrehoztak egy költségvetési tételt, amely a tagállamokat támogató, előre nem látható és sürgős operatív tevékenységekből eredő kiadások fedezéséhez szükséges vészhelyzeti alapok elkülönítésére szolgál;
Teljesítmény
8. sajnálattal állapítja meg, hogy a hivatal 2019-ben összesen 9 871 kifizetést teljesített, amelyből 1 312 (13,29 %) volt késedelmes; megállapítja, hogy 46 számla után összesen 25 652,34 EUR kamatot fizettek; megállapítja, hogy 2019 novemberében és decemberében javult a számlák határidő szerinti kifizetése; arra ösztönzi a hivatalt, hogy e tekintetben tartsa fenn és javítsa teljesítményét, és éves tevékenységi jelentésében továbbra is számoljon be erről a kérdésről;
9. elismeréssel veszi tudomásul a hivatal által 2019-ben az éves munkaprogram végrehajtása terén elért eredményeket; megjegyzi, hogy a hivatal sikeresen teljesítette az előre meghatározott 347 éves cél 82 %-át, túllépte a fő teljesítménymutatók 43 %-ára vonatkozó várakozásokat, teljesítette a fő teljesítménymutatók 31 %-át, kis híján teljesítette a fő teljesítménymutatók 8 %-át, és nem teljesítette a fő teljesítménymutatók 8 %-át;
10. megjegyzi, hogy az igazgatótanács 2019. június 7-én további mutatókat fogadott el, amelyeket 2020. február 18-án módosítottak, és amelyek szerint negyedévente jelentést kell tenni az igazgatótanácsnak a következő területeken: a hivatal munkaprogramjának végrehajtása, költségvetés és finanszírozás, emberi erőforrások, dolgozói elkötelezettség, belső kontrollok és közbeszerzés;
Személyzeti politika
11. megállapítja, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása 75,35 %-os szintet ért el: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 284 ideiglenes alkalmazotti álláshelyből (2018-ban 214 engedélyezett álláshely volt) 214-re neveztek ki ideiglenes alkalmazottat; megállapítja, hogy ezen felül 72 szerződéses alkalmazott és 9 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott a hivatalnál 2019-ben; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a hivatal munkaerő-felvételi terve 2020-ig 500 fős személyzetet irányoz elő; rámutat arra, hogy a hivatal nem tudná a szükséges mértékben támogatni a tagállamok menekültügyi rendszereit anélkül, hogy ideiglenes alkalmazottakat és a tagállamokból kirendelt nemzeti szakértőket alkalmazna; tudomásul veszi a hivatal 500 tagállami szakértőből álló menekültügyi tartalékállományra irányuló javaslatát; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy sürgősen értékeljék és kezeljék ezt a kérdést, lehetővé téve a hivatal számára hogy megbízatásának maradéktalanul eleget tegyen; örömmel veszi tudomásul, hogy a munkaerő-felvétel helyzete jelentősen javult; hangsúlyozza, hogy a hivatalnak további előrelépéseket kell tennie a munkaerő-felvétel terén; felhívja a hivatalt, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot e terv végrehajtásáról;
12. sajnálatosnak tartja, hogy a hivatal továbbra is ideiglenes munkavállalókra támaszkodik a telepített nemzeti szakértők hiányának ellensúlyozása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a nemzeti szakértőkkel kapcsolatos kötelezettségeiknek, mivel ennek elmulasztása arra kényszeríti a hivatalt, hogy külső vállalkozókat vegyen igénybe;
13. arra ösztönzi a hivatalt, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élők felvételére és integrációjára irányul;
14. aggályainak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2019-ben a felső vezetés nyolc férfiból és három nőből állt; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az igazgatótanács tekintetében sikerült elérni a nemek közötti megfelelő egyensúlyt (16 férfi és 16 nő); kéri a hivatalt, hogy a jövőben biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt a felső vezetők és a személyzet körében;
15. tudomásul veszi, hogy a hivatal a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát fogadott el;
16. tudomásul veszi a hivatal válaszát, miszerint 2019-ben az álláshelyek 81 %-át betöltötték (ami 2018-hoz képest 7 %-os növekedést jelent), és hogy a személyzet cserélődése a 2018. évi 10 %-ról 2019-ben 7 %-ra csökkent;
17. tudomásul veszi a Bíróság előtt a kölcsönzött munkavállalók igénybevételével kapcsolatban folyamatban lévő bírósági eljárást (C-948/19. sz., Manpower Lit-ügy), amely a 2008/104/EK irányelvnek(14) az uniós ügynökségekre való alkalmazásával kapcsolatos számos kérdést érint;
Közbeszerzés
18. örömmel veszi tudomásul, hogy a hivatal 2019. február 15-én közbeszerzési szabályokra és szerződéskezelésre vonatkozó eljárási standardokat fogadott el, valamint lépéseket tett a közbeszerzési ügyekkel kapcsolatos képzések és a közbeszerzési ügyekkel kapcsolatban a helyi irodákkal folytatott kommunikáció terén;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, etika és átláthatóság
19. tudomásul veszi a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az 5 %-os létszámcsökkentési cél hivatal általi végrehajtása mind Görögországban, mind Olaszországban hiányhoz vezetett az informatikai szolgáltatások területén, és megnehezítette a vonatkozó szerződések időzítésének és időtartamának előrejelzését, továbbá üdvözli, hogy a hivatal átalakította a szerződésmintáit oly módon, hogy azok tartalmazzák a szerződés alapján teljesítendő eredmények jegyzékét; felhívja a hivatalt, hogy legyen éber annak biztosítása érdekében, hogy a hivatal és az ikt-tanácsadók között ne legyen kétértelműség vagy félreértés a kölcsönzött-munkavállalói viszonyról vagy munkaviszonyról;
20. tudomásul veszi a hivatal által a mentesítésért felelős hatóságnak az érdekeltségi nyilatkozatokra vonatkozóan adott választ, amely szerint a szolgálatba lépéskor minden alkalmazott érdekeltségi nyilatkozatot ír alá; tudomásul veszi, hogy az igazgatótanács valamennyi tagjának és az ügyvezető igazgatónak az önéletrajza és érdekeltségi nyilatkozata elérhető a hivatal honlapján; felhívja a hivatalt, hogy honlapján sürgősen, késedelem nélkül tegye közzé a többi felső vezető érdekeltségi nyilatkozatát és önéletrajzát, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e tekintetben hozott intézkedésekről; hangsúlyozza, hogy ezeket a nyilatkozatokat függetlenül kell elkészíteni, és nem alapulhatnak kizárólag önbevallásokon;
21. üdvözli a hivatal összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére vonatkozó szabályainak felülvizsgálatát a Bizottság legutóbbi iránymutatásai alapján; javasolja, hogy ezeket a szabályokat építsék be a hivatal valamennyi tevékenységébe, például a képzésbe, a közbeszerzésbe és a munkaerő-felvételbe;
22. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret széttagoltsága és a meglévő rendelkezések közötti koordináció hiánya miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy az említett kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva a valamennyi uniós intézményre és ügynökségre vonatkozó magas szintű etikai normák alkalmazását;
23. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők nyilatkozatokat töltenek ki arról, hogy esetükben nem áll fenn összeférhetetlenség, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen saját nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további ellenőrzésre van szükség;
24. elismeréssel veszi tudomásul, hogy megerősítették az etikával és feddhetetlenséggel kapcsolatos eljárásokat, többek között a figyelemfelkeltő intézkedéseket; üdvözli, hogy az igazgatótanács a személyek méltóságának védelmére, valamint a pszichológiai és szexuális zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát fogadott el, üdvözli továbbá a bizalmi tanácsadók kinevezésére irányuló eljárás végrehajtását, valamint az etikai kapcsolattartó kinevezését a humánerőforrás-csoporton belül; felhívja az hivatalt, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az említett intézkedések végrehajtásáról és hatékonyságáról;
25. üdvözli, hogy az igazgatótanács 2019. szeptember 20-i határozatában iránymutatásokat fogadott el a visszaélések bejelentésére vonatkozóan, és tudomásul veszi, hogy a hivatal humánerőforrás-csoportja e-mailben tájékoztatta a személyzetet ezekről a fejleményekről; felhívja az hivatalt, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az intézkedés végrehajtásáról és hatékonyságáról;
Belső kontrollrendszerek
26. üdvözli, hogy – amint azt a Számvevőszék megállapította – visszaállították a belső jogi szolgálatot, felvettek egy vezető jogi tisztviselőt és a tervek között szerepel ennek a funkciónak a megerősítése, felvettek továbbá egy utólagos ellenőrzéseket végző ellenőrt, valamint létrehoztak egy új belső és utólagos ellenőrzési szolgálatot; tudomásul veszi, hogy a belső ellenőrzési részleg létrehozásán még gondolkodnak, várva a költséghatékonysági elemzés végrehajtását;
27. üdvözli az ügyvezető igazgató 2019. szeptember 30-i határozatát a hivatalon belüli bizalmi álláshelyek azonosításáról és kezeléséről; felhívja a hivatalt, hogy dokumentálja a kockázatcsökkentő kontrollokat azokban az esetekben, amikor kivételt kell tenni;
28. a hivatal több helyszínen való elhelyezkedésével kapcsolatos kihívások tekintetében megállapítja, hogy a hivatal törekedett rá, hogy az irodabérleti szerződések aláírásakor megfeleljen az alkalmazandó szabályoknak; megjegyzi, hogy a hivatalnak 2021 első negyedévére rendelkeznie kell az épületek és a kapcsolódó szolgáltatások kezelésére vonatkozó szabályokkal; felhívja a hivatalt, hogy továbbra is teremtsen egyensúlyt a működési követelmények és az alkalmazandó szabályoknak való megfelelés között;
Egyéb megjegyzések
29. megállapítja, hogy a hivatal igazgatótanácsa 2019. november 26-án elfogadta az új szervezeti felépítést; helyesli a hivatal irányítási struktúráinak megerősítését, beleértve az ügyvezető igazgató hivatalának feladatait is; hangsúlyozza a közbeszerzési funkció további megerősítésének fontosságát, tekintettel a Számvevőszéknek a szabálytalan eljárásokra és a kapcsolódó kifizetésekre vonatkozó, folyamatban lévő megállapításaira; tudomásul veszi a hivatalnak a Számvevőszék megállapítására adott válaszát és a hivatal által annak érdekében tett intézkedéseket, hogy a mulasztások ne ismétlődjenek meg;
30. kiemeli azokat a médiabeszámolókat, amelyek szerint a hivatal jogellenesen gyűjtött személyes adatokat a migránsokról, anélkül, hogy tájékoztatta volna az adatgyűjtés által érintett személyeket(15); tudomásul veszi az európai adatvédelmi biztos által a hivatalnak a közösségi média nyomon követéséről küldött levelet, amelyben az adatvédelmi biztos arra a következtetésre jutott, hogy a hivatal e tekintetben folytatott tevékenysége sérti az általános adatvédelmi rendeletet(16); üdvözli a hivatal azon döntését, hogy az európai adatvédelmi biztos levele nyomán határozatlan időre leállítja a közösségi médiában végzett nyomonkövetési tevékenységeit;
31. hangsúlyozza, hogy fokozni kell a hivatal digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy a hivatalnak továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; hangsúlyozza azonban, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt adatok online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
32. ösztönzi a hivatalt, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját és tevékenységeit;
33. felhívja a hivatalt, hogy a hatékonyság javítása érdekében továbbra is fokozza az együttműködést és a bevált gyakorlatok megosztását a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
o o o
34. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(17).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.05., 9. o.).
2019. évi mentesítés: A Szabadságon, a Biztonságon és a Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség (eu-LISA)
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2181(DEC))
– tekintettel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0078/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökségről (eu-LISA), az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB tanácsi határozat módosításáról, valamint az 1077/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1726 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 47. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0098/2021),
1. mentesítést ad a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) ügyvezető igazgatója számára az ügynökség 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolása lezárásáról (2020/2181(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében az ügynökség számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05793/2021 – C9-0078/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökségről (eu-LISA), az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB tanácsi határozat módosításáról, valamint az 1077/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1726 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 47. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(12) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0098/2021),
1. jóváhagyja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2181(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0098/2021),
A. mivel bevételi és kiadási kimutatása(13) szerint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT‑rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökség (eu-LISA) (a továbbiakban: az ügynökség) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 288 403 000 EUR volt, ami 2018-hoz képest jelentős, 40,23%-os növekedést jelent; mivel a növekedés a 2018-ról átvitt összeggel, valamint a munkateher és a személyzet növekedésével függött össze, mivel az ügynökség költségvetése szinte kizárólag az uniós költségvetésből származik;
B. mivel a Számvevőszék az ügynökség 2019. évi pénzügyi évről szóló éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy kellő mértékben megbizonyosodott az ügynökség éves beszámolójának megbízhatóságáról, valamint arról, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. fájlalja, hogy a 2019. évi pénzügyi év során folytatott költségvetés-ellenőrzési erőfeszítések nyomán a költségvetés végrehajtási aránya 44,51%-os volt, ami 2018-hoz képest 30,67%-os csökkenést jelent; megállapítja, hogy az alacsony végrehajtási arány oka az volt, hogy a Bizottság által készített pénzügyi kimutatásokban bemutatott, az új feladatokra vonatkozó költségvetési tervezést és a vonatkozó jogi aktusok hatálybalépésének vagy a későbbi jogi aktusok lezárásának tényleges időpontját nem hangolták össze, valamint egyes jogi aktusok későn kerültek elfogadásra és léptek hatályba; megjegyzi, hogy a költségvetés alacsony végrehajtási aránya miatt az ügynökség 66 millió EUR kifizetési előirányzatot térített vissza a Bizottságnak, ebből 23 millió EUR-t a költségvetés megállapításakor nem kértek, valamint 159 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzatot vitt át, amit az igazgatótanács engedélyezett; megjegyzi, hogy ez megkérdőjelezi a Bizottság által a jogalkotás során készített pénzügyi kimutatások tervezési feltételezéseit; megjegyzi, hogy a jelentős költségvetési forrásoknak a még el nem fogadott jogszabályok végrehajtására szolgáló beépítése komoly kockázatot jelent az előirányzatok hatékony felhasználására nézve, különös tekintettel azokra az előirányzatokra, amelyeket maga az ügynökség nem kért; megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2018-as pénzügyi évre vonatkozóan is beszámolt a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos problémáról; megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint a még el nem fogadott jogszabályokra szánt forrásoknak az ügynökség költségvetésében való szerepeltetésével kapcsolatos kockázatokról következetesen beszámolnak az igazgatótanácsnak; felhívja az ügynökséget, hogy a Bizottsággal együtt javítsa a költségvetési tervezés és a kapcsolódó jogi aktusok ütemezése közötti összhangot; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vonja be az ügynökséget a vonatkozó pénzügyi kimutatások elkészítésébe; megjegyzi továbbá, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 92,28%-os volt, ami 2018-hoz képest 1,80%-os csökkenést jelent;
2. a mentesítésért felelős hatóság előző évi, az ügynökség új strasbourgi épületének megépítésére vonatkozó megállapodással kapcsolatos megjegyzésének nyomon követésével kapcsolatban megállapítja, hogy az ügynökség 2018. május 15-én és 2019. február 15-én a Strasbourgi Elsőfokú Bíróság előtt ellenkérelmet nyújtott be, és a peren kívüli vitarendezésre irányuló tárgyalások 2019 áprilisában újraindultak; megjegyzi, hogy 2019 decembere és 2020 áprilisa között egy második beadványváltásra került sor a Strasbourgi Közigazgatási Bíróságon (pénzügyi követelés és bírósági átvételi kérelem), és hogy 2020. május 20-án a Közigazgatási Bíróság megerősítette, hogy a tárgyalás előtti szakasz mindkét esetben lezárult; megjegyzi, hogy mindkét ügy tárgyalására 2020. július 23-án került sor, és hogy a Közigazgatási Bíróság mindkét kérelmet teljes mértékben elutasította; megjegyzi, hogy 2020. szeptember 22-én a kérelmező két fellebbezést nyújtott be a nancyi közigazgatási fellebbviteli bírósághoz; megjegyzi, hogy az ügynökségnek 2021. február 10-ig kellett benyújtania védekezési nyilatkozatait a nancyi közigazgatási fellebbviteli bírósághoz; felkéri az ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a nancyi közigazgatási fellebbviteli bíróság ítéletének meghozataláról;
Teljesítmény
3. üdvözli, hogy az ügynökség bizonyos eszközöket, például fő teljesítménymutatókat alkalmaz a tevékenységei által nyújtott hozzáadott érték értékelésére és költségvetési gazdálkodásának javítására, mint amilyen a biztonsági tesztek során feltárt kritikus hiányosságok száma, a biztonsági ellenőrzésekkel kezelt, feltárt biztonsági kockázatok százalékos aránya, valamint az éves munkaprogramban meghatározott, már elvégzett vagy az ütemtervnek megfelelően végzett tevékenységek aránya;
4. emlékezteti az ügynökséget, hogy rendszeresen felül kell vizsgálni és aktualizálni kell teljesítménymérési rendszerét és fő teljesítménymutatókat annak biztosítása érdekében, hogy az ügynökség hatékonyan hozzájáruljon az uniós politikákhoz és az uniós szintű szakértelemhez; ösztönzi az ügynökséget, hogy gondosan elemezze teljesítményértékelésének eredményeit, és ezt az elemzést használja fel stratégiájának és tevékenységtervezésének javítására;
5. hangsúlyozza, hogy az ügynökség jelentős mértékben hozzájárul a biztonságosabb Európához azáltal, hogy a legmagasabb szintű információbiztonságot és adatvédelmet biztosítja a rábízott információk tekintetében, magas színvonalú szolgáltatásokat nyújt és segít összehangolni a tagállamok technológiai képességeit szükségleteikkel; felhívja a figyelmet arra, hogy minden szükséges intézkedést meg kell tenni a kezelt információkat fenyegető kockázatok elkerülése érdekében; emlékeztet arra, hogy a 2018 decemberében hatályba lépett új megbízatása megerősítette az ügynökség arra irányuló képességét, hogy javítsa a meglévő információs rendszereket és újakat fejlesszen ki; emlékeztet arra, hogy 2019 volt az (EU) 2018/1726 rendelet(14) hatálybalépését követő első teljes év, és üdvözli az ügynökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy alkalmazkodjon ezekhez az új szabályokhoz;
6. elismeréssel nyugtázza, hogy az ügynökség célja a költséghatékonyság és a méretgazdaságosság biztosítása az erőforrások más ügynökségekkel való és azokon keresztüli összevonása révén, intézményközi ajánlati felhívásokban és más szolgáltatókkal kötött szerződéses megállapodásokban való részvétel révén az adminisztratív költségek csökkentése és a horizontális szolgáltatások megkettőzésének elkerülése érdekében; ösztönzi az ügynökséget, hogy az intézményközi együttműködésben való részvételét terjessze ki a kiberbiztonság és az ökológiai átállás területére is; megjegyzi, hogy az ügynökség szorosan együttműködik a bel- és igazságügyi terület ügynökségeivel, és hogy munkamegállapodások és együttműködési tervek vannak érvényben az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségével, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségével, az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségével, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével, az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökséggel és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel; felhívja az ügynökséget, hogy a hatékonyság növelése érdekében továbbra is aktívan törekedjen a többi uniós ügynökséggel való bővebb és tágabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok megosztására, különösen az emberi erőforrások, az ingatlankezelés, az informatikai szolgáltatások és a biztonság vonatkozásában;
7. a mentesítésért felelős hatóság által a 2018-as mentesítés során tett észrevételek és megjegyzések fényében megjegyzi, hogy az ügynökség három különálló, nem integrált nagyméretű IT-rendszert kezel, és hogy az e rendszereket szabályozó, különálló jogi keretekből eredő, eltérő fejlesztési határidők és korlátok miatt az IT-rendszereket külön-külön, nem integrált módon építette ki; megjegyzi, hogy az ügynökség kiírta a transzverzális műszaki keretrendszerre vonatkozó ajánlattételi felhívást, amelynek célja, hogy jelentősen növelje a hatékonyságot és a méretgazdaságosságot, és jobban tükrözze a műveleti osztály új szervezeti felépítését, továbbá felhívja az ügynökséget, hogy az elért eredményekről számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak;
8. megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség elindította az eu-LISA 2.0 elnevezésű szervezetátalakítási programot azzal a céllal, hogy az ügynökség szervezetét hozzáigazítsa új megbízatásához és feladataihoz, biztosítva ugyanakkor, hogy az átszervezési projekt nyitott és átlátható legyen, és bevonja az Ügynökség személyzetét; megjegyzi, hogy az ügynökség 2019. szeptember 1-jén befejezte szervezeti felépítésének módosítását, és hogy teljesen új szervezeti mátrixstruktúrákat dolgoztak ki és hajtottak végre a műveleti osztály és a vállalatirányítási osztály számára;
9. üdvözli az ügynökség által az operatív tervezéshez és az annak alapjául szolgáló közbeszerzéshez szükséges képességek megerősítése érdekében bevezetett új szervezeti struktúrát, beleértve a jogi és technikai hozzájárulás biztosítását; ugyanakkor további erőfeszítésekre szólít fel a közbeszerzési szabályoknak való megfelelés biztosítása, valamint a pontosabb belső ellenőrzések és jelentéstétel érdekében;
10. üdvözli a Számvevőszék előző években tett ajánlásai tekintetében elért eredményeket, és azt, hogy 2019 eleje óta az ügynökség álláshirdetéseit közzéteszi az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapján;
Személyzeti politika
11. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019. december 31-én a létszámterv végrehajtása mindössze 89,53%-os szintet ért el: az uniós költségvetés értelmében engedélyezett 172 ideiglenes alkalmazottból (szemben a 2018. évi 136 engedélyezett álláshellyel) 154 kinevezett ideiglenes alkalmazott dolgozott; megállapítja, hogy ezenfelül 61 szerződéses alkalmazott és 8 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott az ügynökségnél 2019-ben;
12. aggodalommal állapítja meg, hogy 2019-ben a felső vezetők, az igazgatótanács (50 férfi és 8 nő) és a személyzet körében nem valósult meg a nemek közötti egyensúly; felkéri az ügynökséget, hogy minden szinten fokozza a nemek közötti egyensúly megvalósítására irányuló erőfeszítéseit; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ügynökség igazgatótanácsi tagjainak kinevezésekor tartsák szem előtt a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
13. ösztönzi az ügynökséget, hogy folytassa a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
14. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a felvételi eljárások ellenőrzése azt mutatta, hogy a jelentkezések kiválasztási kritériumok alapján történő értékelése nem mindig volt elég szigorú, egy esetben pedig a pályázókkal szembeni egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett; az ügynökség válasza alapján tudomásul veszi, hogy elismeri ezt az észrevételt, és kötelezettséget vállal annak biztosítására, hogy valamennyi kérelmező egyenlő bánásmódban részesüljön;
15. megjegyzi, hogy az ügynökség munkaterhelése az évek során jelentősen nőtt, és hogy az ügynökség számára az egyik legnagyobb kihívást mind rövid, mind hosszú távon továbbra is a személyzet korlátozott létszáma jelenti; megjegyzi, hogy az ügynökség arra számított, hogy 2020 végére a személyzet létszáma meghaladja a 300 főt; tudomásul veszi, hogy a létszámnövelést a Parlamentnek és a Tanácsnak kell jóváhagynia, és hogy az ügynökség a feladatok fontossági sorrendjének átrendezése és gyors munkaerő-felvétel révén igyekszik csökkenteni a korlátozott személyzeti létszám hatásait; rámutat, hogy az a jelenlegi gyakorlat, hogy a jogi aktus végrehajtásához szükséges személyzetet csak akkor veszik fel, ha a jogi aktus hatályba lép, a meglévő személyzetre támaszkodik az ilyen jogi aktusok végrehajtását előkészítő intézkedések során, ami túlzottan megterheli az ügynökség állandó munkatársainak kapacitásait, és ezáltal azzal a veszéllyel jár, hogy befolyásolja az ügynökség mindennapi feladatainak ellátását; felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a különböző jogi aktusokra irányuló javaslatokban előirányzott személyzet egy részének korábbi felvételét annak érdekében, hogy az ügynökség hatékonyan előkészíthesse az adott jogi aktusok végrehajtását;
16. tudomásul veszi azokat a nehézségeket, amelyekkel az ügynökség a szakképzett személyzet felvétele és az ilyen személyzet hosszabb ideig tartó megtartása terén szembesül; kiemeli, hogy az Unió tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak javadalmazására és nyugdíjára alkalmazandó korrekciós együtthatóról szóló éves határozat fontos szerepet játszik ebben a kérdésben; hangsúlyozza, hogy a korrekciós együtthatók tagállamonként jelentősen eltérnek, ami komoly hatással van az alacsonyabb korrekciós együtthatóval rendelkező tagállamokban működő ügynökségek személyzet és szakértelem felvételére és megtartására való képességére; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a nemzeti értékelés helyett regionális értékelésen alapuló különböző korrekciós együtthatók meghatározásának lehetőségét; kiemeli, hogy az alacsonyabb korrekciós együtthatóval rendelkező tagállamokban található ügynökségek központja általában a fővárosokban található, ahol a megélhetési és megélhetési költségek jelentősen magasabbak, mint az adott tagállamok más részein;
17. megjegyzi, hogy működésének nagyságrendjére és összetettségére tekintettel az ügynökség nem kerülheti el, hogy magánvállalkozókat vegyen igénybe, és hogy az ügynökség 96 külső szolgáltató szolgáltatásait tartja fenn, ami nem foglalja magában a vállalatok személyzetének azon tagjait, akik az ügynökséget a meglévő rendszerek üzemeltetési igazgatásában vagy az új rendszerek kifejlesztésében támogatják; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség további alkalmazottak (17 szerződéses alkalmazott) jóváhagyását kérte, de a Bizottság nem adta meg ezt a jóváhagyást; megjegyzi, hogy a magánvállalkozóktól való függőséget csak a jelenlegi létszámtervben szereplő számokon túlmenő további jelentős létszámnöveléssel lehet csökkenteni az ügynökségen belül;
18. tudomásul veszi, hogy az ügynökség elfogadta a személyek méltóságának védelmére és a zaklatás megakadályozására vonatkozó politikát; megjegyzi, hogy a személyzet egy tagjának 2018. októberi kérését követően az ügynökség 2019-ben igazgatási vizsgálatot indított, amely 2019 szeptemberében fegyelmi intézkedéssel zárult le; tudomásul veszi, hogy panaszt nyújtottak be e fegyelmi intézkedéssel szemben, és hogy az ügynökség 2020. augusztus 3-án válaszolt; megjegyzi, hogy az érintett alkalmazott bírósági keresetet nyújtott be a Törvényszékhez; felhívja az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért haladásról és adott esetben a Törvényszék végleges határozatát követően hozott korrekciós intézkedésekről; megjegyzi, hogy a bizalmi tanácsadóktól származó adatok alapján 2019-ben kilenc zaklatási esetről számoltak be, de ezek egyike sem vezetett ahhoz, hogy az alkalmazottak hivatalos vagy nem hivatalos eljárás által támogatást kértek;
Közbeszerzés
19. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint 284 000 EUR-nak „a Schengeni Információs Rendszer javító karbantartása” keretszerződés (a továbbiakban: a MWS-szerződés) alapján történő kifizetése olyan időszakra vonatkozott, amelyre nem terjedt ki az MWS-szerződés időtartama, és ennek következtében nem felelt meg a szerződéses rendelkezéseknek; megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint a megállapítás a Schengeni Információs Rendszer javító karbantartásának elkerülhetetlen operatív okokból történő meghosszabbítására vonatkozik, amely már szerepelt az ügynökség 2018. évi beszámolójáról szóló jelentésben, és hogy nem lehetett korrekciós intézkedéseket tenni;
20. a Számvevőszék előző évi megállapításainak nyomon követésével kapcsolatban megjegyzi, hogy az MWS-szerződésre vonatkozó ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt értékelési képlet eltért az ajánlattevőknek szóló, kérdéseket és válaszokat tartalmazó dokumentumban közölttől, és hogy az ügynökségnek meg kellene erősítenie a közbeszerzéssel kapcsolatos belső kontrollmechanizmusokat; megjegyzi, hogy az ügynökség észrevételei szerint az utólagos értékelést nem a közbeszerzési eljáráson belüli műveletként alkalmazzák a rendelkezésre álló emberi erőforrások hiánya miatt, hanem az ügynökség lépéseket tett a megállapításban kiemelt kockázat csökkentésére a szerződés- és beszállítókezelési kapacitások megerősítése, valamint a pályázat előkészítéséért és értékeléséért felelős személyzet más operatív szerepekhez való átcsoportosítása révén;
21. a Számvevőszék előző évi megállapításainak nyomon követésével kapcsolatban megjegyzi, hogy az ügynökség a keretszerződés módosítása nélkül növelte a keretszerződés szerinti árat, és a keretszerződés lejárta után egy egyedi szerződést meghosszabbított; megjegyzi, hogy az ügynökség lépéseket tett a szerződések és a beszállítók kezelésének megerősítése érdekében;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, etika és átláthatóság
22. elismeri az ügynökségnek az átláthatóságnak, az összeférhetetlenségek megelőzésének és kezelésének biztosítására, valamint a visszaélést bejelentő személyekre irányuló meglévő intézkedéseit és folyamatos erőfeszítéseit; nyugtázza, hogy az ügynökség rendelkezik az alkalmazottakat érintő összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére vonatkozó szabályzattal; megjegyzi, hogy 2019-ben az ügynökség egy, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) képviselője által tartott képzést szervezett az etikáról és a feddhetetlenségről, amelynek középpontjában a visszaélések bejelentése és a csalás állt, két képzést az etikáról, valamint a zaklatás és a visszaélések bejelentésének megelőzésére vonatkozó magatartási kódexről az ügynökség bizalmi tanácsadóinak bevonásával, valamint három képzést az összeférhetetlenségek kezeléséről; megjegyzi, hogy 2019-ben 106 érdekeltségi nyilatkozatot nyújtottak be a személyzetnek az operatív és pénzügyi folyamatokban ügynökként vagy hitelesítőként kinevezett tagjai, valamint az újonnan érkezett személyek, akik közül 21 érdekeltséget jelentett be, és hogy egy alkalmazott esetében azt javasolták, hogy az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó szabályoknak való megfelelés érdekében ne vegyen részt több intézkedésben; megjegyzi, hogy az igazgatótanácsnak 2020 júniusában új összeférhetetlenségi szabályokat kellett elfogadnia, amelyek az ügynökség személyzetének valamennyi tagjára vonatkoznak, beleértve a felső vezetést is; felhívja az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért eredményekről;
23. hangsúlyozza, hogy az uniós intézményekre és ügynökségekre vonatkozó jelenlegi etikai keret a széttagoltsága és a meglévő rendelkezések közötti koordináció hiánya miatt jelentős hiányosságokkal küzd; kiemeli, hogy ezeket a kérdéseket egy közös etikai keret létrehozásával kell kezelni, biztosítva a magas szintű etikai normák valamennyi uniós intézmény és ügynökség általi alkalmazását;
24. hangsúlyozza, hogy egyes tisztviselők az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat töltenek ki, és az etikai normák tiszteletben tartása tekintetében önértékelést végeznek; kiemeli azonban, hogy az ilyen nyilatkozatok és önértékelések nem elegendőek, és ezért további vizsgálatra van szükség;
25. megjegyzi, hogy az ügynökség válasza szerint nem áll fenn jogi kötelezettség az igazgatótanácsi tagok önéletrajzának közzétételére; e tekintetben kiemeli, hogy az uniós ügynökségeknek példát kell mutatniuk az átláthatóság tekintetében, és felhívja az igazgatótanács tagjait, hogy önéletrajzaikat tegyék közzé az ügynökség honlapján; megjegyzi, hogy az ügynökség továbbra is ösztönözni fogja az igazgatótanács képviselőit önéletrajzuk közzétételére az átláthatóság növelése érdekében; felhívja az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az elért eredményekről;
Belső kontrollrendszerek
26. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat „a munkaerő-felvételre, a strukturális szolgáltatók (SSP) irányítására és bevonására, valamint a szervezeti etikára irányuló ügynökségi rendszerek” 2019. évi ellenőrzésének eredményeképpen két „nagyon fontos” kérdést zárt le; megjegyzi, hogy az ügynökség cselekvési tervet készít az ajánlások alkalmazása érdekében; felhívja az ügynökséget, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ellenőrzési ajánlások végrehajtásáról;
27. a mentesítésért felelős hatóság nyitott ellenőrzési ajánlásokkal kapcsolatos észrevételeinek és megállapításainak fényében megjegyzi, hogy 2019 végén az ellenőrzési ajánlások végrehajtási aránya 62% volt (34 ajánlásból 21-et hajtottak végre); megjegyzi, hogy 2019 végén összesen 32 ajánlás volt lezáratlan, amelyek közül egyik sem volt „kritikus”; megjegyzi, hogy 2020-ban az ügynökség határozott és sürgős lépéseket tett a késedelmes ajánlások kezelése érdekében, többek között felülvizsgált céldátumokat határozott meg; felhívja az ügynökséget, hogy 2021 júniusáig számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ellenőrzési ajánlások végrehajtásáról;
28. megállapítja, hogy az ügynökség 2019 elején elfogadta és bevezette felülvizsgált belső ellenőrzési keretét;
29. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az ügynökség digitalizálását a belső működés és az irányítási eljárások tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az uniós ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni az ügynökség által feldolgozott információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
30. tudomásul veszi az ügynökség kiberbiztonságának és adatvédelmének növelésére irányuló erőfeszítéseket;
Egyéb megjegyzések
31. megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépését megelőzően az ügynökség minden szükséges előkészületet megtett az Egyesült Királyság leválasztásának végrehajtására, valamint az Egyesült Királyság adatainak a Schengeni Információs Rendszerből és az európai menekültügyi ujjnyomat-azonosító adatbázisból való esetleges törlésére, ha és amennyiben azt a jogi keret előírja; megjegyzi, hogy az ügynökség megtette a szükséges előkészületeket a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás(15) rendelkezéseinek, valamint az Egyesült Királyságnak az ügynökség irányító szerveiben, emberierőforrás-menedzsmentjében, statisztikai jelentéseiben és egyéb vonatkozó kérdéseiben való részvételére vonatkozó bizottsági iránymutatások alkalmazásához;
32. üdvözli az ügynökség aktív online jelenlétét 2019-ben; ösztönzi az ügynökséget, hogy továbbra is mozdítsa elő a láthatóságának növelése érdekében végzett munkáját, kutatásait és tevékenységeit;
o o o
33. a mentesítő határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(16).
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. A Számvevőszék a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1726 rendelete (2018. november 14.) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökségről (eu-LISA), az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB tanácsi határozat módosításáról, valamint az 1077/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 99. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2182(DEC))
– tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0029/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról szóló, 2007. március 27-i 2007/198/Euratom tanácsi határozatra(4) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(5) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0110/2021),
1. mentesítést ad a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2182(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0029/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról szóló, 2007. március 27-i 2007/198/Euratom tanácsi határozatra(10) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(11) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0110/2021),
1. jóváhagyja a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2182(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0110/2021),
A. mivel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozást (a továbbiakban: a közös vállalkozás) a 2007/198/Euratom határozattal(13), 2007 márciusában hozták létre 35 éves időtartamra;
B. mivel a közös vállalkozás tagjai a Bizottság által képviselt Euratom, az Euratom tagállamai és harmadik országok, melyek együttműködési megállapodást kötöttek az Euratommal a szabályozott magfúzió terén;
C. mivel a közös vállalkozás célja, hogy biztosítsa az Unió hozzájárulását az ITER nemzetközi fúziósenergia-projekthez, hajtsa végre az Euratom és Japán közötti, tágabb megközelítésről szóló megállapodást, és készítse elő egy demonstrációs fúziós reaktor építését;
D. mivel a közös vállalkozás 2008 márciusában kezdte meg önálló működését;
Általános megjegyzések
1. tudomásul veszi a Számvevőszék által a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról készített jelentés (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítását, amely szerint az éves beszámoló minden lényeges szempontból hitelesen tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményeit, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait, pénzügyi szabályzatának, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak megfelelően; megjegyzi továbbá, hogy a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó beszámoló alapjául szolgáló ügyletek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;
2. megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentés felhívja a figyelmet az ITER Tanácsa által 2016 novemberében elfogadott új ITER projekt-alapkoncepcióra; megjegyzi, hogy a becslések szerint az „első plazma” elérése és a működési szakasz kezdete 2025-re, a kiépítési szakasz befejezése pedig 2035-re várható, míg a 2010-es alapkoncepció 2020-ra becsülte a kiépítési szakasz befejezését, az új alapkoncepció pedig úgy tekinti, hogy az a legkorábbi műszakilag megvalósítható időpontban fog megtörténni; a közös vállalkozás által a Tanácsnak és a Parlamentnek benyújtott eredményjelentés alapján megállapítja, hogy az ITER az „első plazma” fázis tekintetében 67,3%-os, az ITER kiépítési szakasza tekintetében pedig 53,3%-os előrehaladást ért el;
3. aggodalommal állapítja meg, hogy a közös vállalkozás újraszámította a projekt kiépítési szakaszához való hozzájárulását, amelynek új összege 12 000 000 000 EUR, amely meghaladja a Tanács által 2010-ben jóváhagyott 6 600 000 000 EUR-t (2008. évi értékeken); megjegyzi, hogy ez a szám nem tartalmaz tartalékot, bár a Bizottság azt javasolta, hogy az ütemterv vonatkozásában legfeljebb 24 hónapos, a költségvetés szempontjából pedig 10–20%-os tartalék lenne megfelelő; felkéri a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az erre vonatkozó fejleményekről;
4. megjegyzi, hogy 2018 áprilisában a Bizottság a Tanács megbízásából az Euratom nevében jóváhagyta az ITER új alapkoncepcióját, és megerősítette azon kötelezettségvállalását, hogy forrásokat bocsát rendelkezésre a következő többéves pénzügyi keret határain belül; megállapítja, hogy a jelenlegi, 2035-ig tartó alapkoncepció még érvényben van, és 2021 novemberében frissítésre kerül;
5. tudomásul veszi, hogy az ITER Szervezete egyes tagjainak pénzügyi hozzájárulása még nem érkezett meg; megjegyzi, hogy az ITER Szervezetének fizetendő hozzájárulások összege 2018-ban 119 363 000 EUR volt, 2019-ben pedig 166 240 000 EUR; felhívja a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről és konkrét cselekvési tervről;
6. megjegyzi, hogy 2020. december 29-én az Egyesült Királyság és az Euratom nukleáris együttműködési megállapodást írtak alá, amely szerint az Egyesült Királyság a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás (F4E) tagjaként fog közreműködni az F4E tanácsi határozat és a határozathoz csatolt alapszabály értelmében; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság társult tagként ismét részese lesz az Euratomnak, és továbbra is hozzájárul az F4E és az ITER munkájához;
7. tudomása van arról, hogy a kiépítési szakaszon kívül a közös vállalkozásnak hozzá kell majd járulnia a 2035 utáni ITER működési szakaszhoz, valamint az azt követő ITER deaktiválási és leszerelési szakaszhoz is az ITER-megállapodás keretében(14); megjegyzi, hogy a deaktiválási és leszerelési szakaszhoz való hozzájárulás becsült összege 95 540 000 EUR, illetve 180 200 000 EUR volt (2001. évi értékeken);
8. aggodalommal állapítja meg, hogy továbbra is fennáll a további költségnövekedés és a késedelmek kockázata az ITER projekt végrehajtása során; megjegyzi, hogy 2020 márciusáig/áprilisáig a közös vállalkozás bizonyos késedelmek ellenére képes volt tartani a különféle komponensek teljesítési határidőit az „első plazma” 2025. végi elérésére vonatkozó ütemtervnek megfelelően, azonban a Covid19-világjárvány további kockázatokat okozott, amelyek jelenleg elemzés alatt állnak és amelyek miatt bizonytalan, hogy az „első plazma” ütemterve tartható-e; felhívja a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az alapkoncepció 2021 novemberében esedékes frissítésének eredményéről; javasolja, hogy annak érdekében, hogy elkerülhesse a projekt várható költségének többszöri, felfelé történő felülvizsgálatát és az operatív mérföldkövek várható időpontjainak késedelmeit, valamint hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa a menetrend megbízhatóságát – figyelembe véve a világban fennálló egészségügyi helyzet következményeit is –, az ITER Szervezete tervezzen be észszerű rendkívüli tartalékot valamennyi felülvizsgált menetrend esetében; ennek kapcsán 24 hónapos, a Bizottság által javasolt költségvetés 10–20%-ának megfelelő tartalékot javasol;
Költségvetés és pénzgazdálkodás
9. megállapítja, hogy a rendelkezésre álló 2019. évi végleges költségvetés 729 708 445 EUR kötelezettségvállalási előirányzatot és 761 187 699 EUR kifizetési előirányzatot tartalmazott; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok felhasználási aránya 99,8%-os, illetve 97,1%-os volt (2018-ban 98,4% és 96,1%);
10. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy 2019-ben a 3.4. fejezet – Egyéb operatív kiadások költségvetése 2018-hoz képest 85%-kal, 7 372 404 EUR-ra nőtt, és ez a költségvetési megnevezés különféle kiadási kategóriákat fed; a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy az átláthatóság és az egyediség költségvetési alapelvei betartásának biztosítása érdekében külön kiadási fejezetet kell létrehozni minden kiadási kategóriára; felszólítja a közös vállalkozást, hogy vizsgálja felül költségvetési sorait és költségvetési jelentéstételi módszereit, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
11. megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatokra rendelkezésre álló 729 708 445 EUR 100%-át közvetlen egyedi kötelezettségvállalások révén használták fel (míg 2018-ban 98,4%-át), ami 1,6%-os növekedést jelez;
12. megjegyzi, hogy a költségvetési eredménykimutatás egyenlegének összege 2019-ben 824 174 EUR volt (míg 2018-ban 1 316 734 EUR);
13. a számvevőszéki jelentés alapján mély aggodalommal jegyzi meg, hogy egy 2019. évi nagy értékű közbeszerzési eljárás esetében a közös vállalkozás eredetileg közzétett ütemtervei és határidői nem voltak reálisak, mivel nem vették teljes mértékben figyelembe magának a folyamatnak (vagyis a helyszíni látogatásoknak), illetve a szerződésnek az összetett jellegét; a közös vállalkozás válasza alapján megállapítja, hogy a tervezett közbeszerzési ütemterv valóban kihívást jelentett, de megfelelt a szabályozási követelményeknek, és a közös vállalkozás minden lehetséges lépést megtett a tisztességes és átlátható verseny biztosítása érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az értékelési eljárást illetően egy esetben a kiválasztási kritériumok részét képező azon követelménynek az adminisztratív terhe, hogy igazolják az adott tanúsítással való egyenértékűséget, visszatarthatta az egyenértékű tanúsítvánnyal rendelkező potenciális vállalkozókat az ajánlat benyújtásától; tudomásul veszi a közös vállalkozás válaszát, amely szerint a tanúsítási követelmény az ITER-létesítményre vonatkozó, francia jog szerinti nukleáris szabályozási keretrendszeren alapult, továbbá a közös vállalkozás az egyenértékű tanúsítványok használatának lehetővé tételével csökkentette a versenyre gyakorolt hatást, és nem tudott előzetes értékelést végezni a potenciálisan egyenértékű tanúsítványok tekintetében; felhívja a közös vállalkozást, hogy az esetleges hiteltúllépések, késedelmek és pénzügyi veszteségek elkerülése érdekében gondosan és reálisan tervezze meg és indítsa el közbeszerzési eljárását; felhívja a közös vállalkozást, hogy javítsa közbeszerzés-tervezési folyamatát azáltal, hogy a kezdetektől reális időkereteket tesz közzé, értékelési és tárgyalási folyamatát pedig azáltal, hogy egyértelműen meghatározza a tárgyalás hatókörét a közbeszerzési dokumentumokban;
14. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás végrehajtotta azt a korrekciós intézkedést, amely az átláthatóság javítását célzó pénzügyi és kontrollrendszer fejlesztésére irányult, és a Számvevőszék értékelte az új rendszert a 2019. évi ellenőrzési eljárása során, amely megerősítette, hogy az új informatikai eszköz immár megbízhatóan képes kezelni a feladatokat, és a feladatok költségeit hozzárendelte a különböző költségvetési fejezetekhez; a közös vállalkozás válasza alapján megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás külön költségvetési sort fog létrehozni a visszaszervezett külső erőforrások költségei számára, a 3.4. fejezet – Egyéb operatív kiadások alá tartozó egyéb igazgatási jellegű operatív kiadások számára azonban nem, mivel ez az összeg az operatív kiadások mértékéhez képest igen alacsony;
Teljesítmény
15. az éves értékelés alapján megjegyzi, hogy az értékelést végző testület arra a következtetésre jutott, hogy a nukleáris biztonsági kultúra szintje nem kielégítő a közös vállalkozásnál; megállapítja és üdvözli, hogy 2019-ben a közös vállalkozás új cselekvési tervet adott ki a belső ellenőrzési részleg nukleáris biztonsági irányításról szóló új ellenőrzési jelentésére válaszul, és a neutrális sugárzással kapcsolatos szerződések ellenőrzése most már teljes mértékben megvalósultnak tekinthető;
16. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy a közös vállalkozás irányítótestülete 2019-ben eseti munkacsoportot nevezett ki jelentéstételi rendszerének felülvizsgálatára, és a munkacsoport javasolta a megtermeltérték-menedzsment (EVM) új rendszerének bevezetését, amit az irányítótestület 2019 áprilisában jóváhagyott; aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy a javasolt EVM rendszer nem veszi figyelembe az összes független szakértői ajánlást, és nem nyújt egyértelmű információt arról, hogy az eddig felmerült költségekhez képest milyen technikai haladást sikerült elérnie a közös vállalkozásnak az ITER projekttel kapcsolatos valamennyi teljesítési kötelezettségére nézve; a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy tekintettel az új EVM rendszer jelentőségére a teljesítmény nyomon követése szempontjából, alapvető fontosságú, hogy a közös vállalkozás a rendszer bevezetési szakaszában nyomon kövesse annak eredményességét, és hogy az irányítótestület minden felmerülő jelentős problémáról tájékoztatást kapjon; hangsúlyozza, hogy az EVM rendszer összhangban van a közös vállalkozás irányítótestületének követelményeivel, amely testület a tagállamok képviselőiből áll, és amely külön munkacsoportot jelölt ki az EVM rendszernek a közös vállalkozás sajátos jellemzői szerinti megtervezésére; a közös vállalkozás válasza alapján megállapítja, hogy az EVM mára stabilan működik, és ez a többéves tervezéssel foglalkozó szakértői eseti munkacsoporttal („a munkacsoport”) folytatott kiterjedt egyeztetés eredménye; tudomásul veszi a munkacsoport azon ajánlását, hogy az EVM-intézkedések „tankönyvszerű” alkalmazása nem javasolt a közös vállalkozás sajátos jellemzői és az intézkedések végrehajtásához szükséges erőfeszítés mértéke miatt, ehelyett az EVM-intézkedéseket a közös vállalkozás teljesítményének nyomon követésére kell alkalmazni; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás úgy véli, e tekintetben nincs szükség további intézkedésekre, miután a munkacsoport által hozott határozatoknak teljes mértékben eleget tett; üdvözli, hogy a közös vállalkozás egy projektfüzet elfogadása révén következetesebb jelentéstételt vezetett be a projektek teljesítményére vonatkozóan; felhívja a közös vállalkozást, hogy az EVM rendszert bővítse a független szakértők ajánlásainak elemzésére használt kritériumokkal, és biztosítson nyilvános hozzáférést a projektfüzethez;
17. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás különböző projektekben és programozási területeken fő teljesítménymutatókat, valamint technikai és nem technikai mutatókat alkalmaz, és az ITER Szervezetével közösen biztosítja az alapkoncepció fenntartását változás-ellenőrzési eljárások révén; megjegyzi, hogy a munkaerő-felvételhez szükséges időre, a beszerzés idejére, valamint a szerződések aláírására és kifizetésére irányuló fejlesztési projektek révén mérhető hatékonyságnövekedést sikerült elérni; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás négy fejlesztési projektet zárt le, amelyek a teljesítési folyamatokra vonatkozó becslésekhez, a szerződésektől való eltéréseket kezelő eszközhöz, a dokumentumkezeléshez és az ütemtervhez viszonyított késések csökkentéséhez kapcsolódtak; felhívja a közös vállalkozást, hogy tegyen további lépéseket és kalibrálja úgy fő teljesítménymutatóit, hogy a lehető legjobban mérhesse mind az általános teljesítést, mind pedig a projektspecifikus célkitűzések elérését;
18. kéri, hogy a közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel;
19. megjegyzi, hogy az irányító szervek szorosan figyelemmel kísérték az épületekre és a vákuumkamrákra vonatkozó projektek előrehaladását és teljesítményét, az épületekkel kapcsolatos projektet a meghatározott költségvetésen belül tartották, és a vákuumkamrákra vonatkozó projekt tekintetében teljesítményfokozási tervet fogadtak el; továbbá megemlíti a poloidális mágneses tekercsekre vonatkozó új szerződéses stratégiát, amelynek célja a projekt teljesítményének javítása és a kockázatok csökkentése;
Az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
20. megjegyzi, hogy 2019 végén az irányítótestület elfogadta a közös vállalkozás frissített csalás elleni stratégiáját egy cselekvési tervvel együtt; megjegyzi továbbá, hogy az üzleti folyamatok kezelésére vonatkozó új szakpolitikai keretet vezettek be a folyamatok teljes körű feltérképezésével és a munkafolyamatok teljes portfóliójának összeállításával együtt; ösztönzi a közös vállalkozást, hogy erősítse tovább etikai keretrendszerét a zaklatás, a csalás és az összeférhetetlenség megelőzésére, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmére irányuló intézkedések felülvizsgálata és átdolgozása révén;
21. megjegyzi, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal és az etikai tisztviselő közösen egyeztetve kidolgozta a közös vállalkozás csalás elleni stratégiáját, beleértve a 2020–2023 közötti időszakra szóló cselekvési tervet is, amelynek célja az összeférhetetlenség kezelése, különösen a személyzet kiválasztása és a szerződések végrehajtási szakasza, valamint a kifizetések tekintetében, és amelyet az irányítótestület 2019 végén fogadott el; megjegyzi, hogy az érdekeltségi nyilatkozatokat illetően új intézkedéseket dolgoztak ki a 2020–2023 közötti időszakra a kockázatkezelési vezető és az etikai tisztviselő által közösen végzett átfogó kockázatértékelés alapján;
22. megjegyzi, hogy az elfogadott, csalás elleni politikákkal összhangban a közös vállalkozás közzétette irányítótestülete tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát; üdvözli, hogy a közös vállalkozás irányítótestülete tagjainak érdekeltségi nyilatkozatait közzétették; egyes nyilatkozatok esetében a dokumentum online szerkeszthető, a nevet is beleértve; a probléma orvoslása érdekében kéri a nyilatkozatok javítását;
Személyzet és munkaerő-felvétel
23. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a külső szakértői bizottság 2019. évi értékelése kiemelt területként foglalkozott az emberi erőforrások kezelésével, és több problémát és kockázatot azonosított a felső vezetés és a vállalati kultúra szintjén; a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy ha ez a helyzet megoldatlan marad, az kedvezőtlenül befolyásolhatja a közös vállalkozás alkalmazottainak teljesítményét; a közös vállalkozás válasza alapján megjegyzi, hogy a vezetőség az értékelők által ajánlott egyéb intézkedések mellett átfogó vezetőfejlesztési programot vezet be, amely magában foglalja a tanácsadást és a 360°-os visszajelzést is; nyomatékosan kéri a közös vállalkozást, hogy gondosan alkalmazza és kövesse az ajánlást, és kerülje el, hogy a közös vállalkozás teljesítménye és alkalmazottainak jólléte kárt szenvedjen;
24. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy mivel a létszámterv korlátozott a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottak száma tekintetében, a közös vállalkozás egyre több szerződéses vagy visszaszervezett munkaerőt vesz igénybe olyan pozíciók betöltésére is, amelyek a közös vállalkozás alapvető kompetenciáinak és feladatköreinek részét képezik (pl. nukleáris biztonsági egység), és ennek aránya 2019-ben már a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottak mintegy 62%-a volt; a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy a közös vállalkozás humánerőforrás-menedzsmentje nem rendelkezik naprakész információkkal ezeknek az erőforrásoknak a nagyságáról, mivel azok kezelése az egység vagy az igazgatóság szintjén decentralizált, és ez a helyzet jelentős kockázattal jár a kulcskompetenciák megtartása, az elszámoltathatóság bizonytalansága, a lehetséges jogviták és a munkaerő alacsonyabb hatékonysága szempontjából; megjegyzi továbbá, hogy a visszaszervezett munkaerő költségeit a 3.4. fejezetre (Egyéb operatív kiadások) terhelik, különféle egyéb operatív költségekkel együtt, ami ellentétes az egyediség és az átláthatóság költségvetési elvével; tudomásul veszi a közös vállalkozás válaszát, amely szerint a 2021. évi költségvetéstől kezdődően a 3.4. fejezet tételeit lebontva szerepelteti, és külön költségvetési sort hoz létre a visszaszervezett külső erőforrások költségei számára; felhívja a közös vállalkozást, hogy vizsgálja felül és megfelelően alakítsa át humánerőforrás-politikáit, munkaerő-felvételi eljárásait, valamint személyzeti és költségvetési becsléseit; felhívja a közös vállalkozást, hogy a helyzet orvoslása, valamint a létszámhiány és a munkamennyiség felhalmozódásának elkerülése érdekében haladéktalanul jelezzen a Bizottságnak és az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalnak bármilyen felmerülő esetleges nehézséget; hangsúlyozza, hogy a közös vállalkozásnak mérlegelnie kell a túlzott mértékű kiszervezéssel, illetve külső szolgáltatók túlzott igénybevételével járó esetleges biztonsági és reputációs kockázatokat;
25. megjegyzi, hogy 2019 végén az F4E létszámtervében 159 nő és 279 férfi szerepelt, és a három személyzeti kategória közül kettőben férfiak töltötték be az álláshelyek többségét, míg az uniós szerződéses alkalmazottak több mint 50%-a nő volt; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás személyzetében 22 tagállam képviseltette magát, a legtöbb alkalmazott három tagállamból érkezett, míg egy-egy alkalmazott négy másik tagállamból érkezett; sürgeti a közös vállalkozást, hogy törekedjen a nemek közötti és földrajzi egyensúly megvalósítására, elismerve ugyanakkor, hogy ez az üres álláshelyekre pályázó, illetve a részvételi szándék kifejezésére való felhívásokra jelentkező személyektől függ;
26. a közös vállalkozás válasza alapján megjegyzi, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottakra vonatkozó, a létszámtervben előirányzott költségvetési felső határok jóval elmaradnak az ITER-projekt szükségleteitől, és a 2020 áprilisában indított kockázatkezelési program keretében előirányzott különféle intézkedések megoldást jelentenek a Számvevőszék által említett problémákra, és biztosítékokat nyújtanak; megjegyzi továbbá, hogy az igazgatási és irányítóbizottság által 2020 novemberére kért költség-haszon elemzés és teljesítményértékelés alapot szolgáltat majd a közös vállalkozás külső forrásokra való támaszkodásáról és a jogszabályi követelményekről folytatott megbeszélésekhez is; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás intézkedéseket hozott a személyzeti kiválasztási eljárások javítására a munkaerő-felvétel szabályszerűségének és minőségének javítása, valamint az adminisztratív terhek és az átfutási idő csökkentése révén, és ezeket az intézkedéseket belefoglalták a 2020 januárjában elfogadott felülvizsgált standard operatív belső és külső kiválasztási eljárásokba;
27. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019-ben saját egészség- és biztonságirányítási rendszert alakított ki és fogadott el a munkahelyi egészség védelme érdekében, a 89/391/EGK tanácsi irányelv(15) alapján;
Belsőkontroll-rendszerek
28. üdvözli, hogy a közös vállalkozás irányítótestülete 2019-ben elfogadta belsőkontroll-stratégiájának aktualizálását, amelynek célja, hogy kellő bizonyosságot nyújtson az F4E igazgatója és a külső érdekelt felek számára a közös vállalkozás belsőkontroll-rendszerének helyzetéről, és annak felépítése a Belső Ellenőrök Intézete három fő védelmi vonalát követi, és ötvözi az ITER egészére kiterjedő minőségbiztosítási rendszert a Bizottság belső ellenőrzési keretrendszerével; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás rendelkezik egy szervezeti és projektszintű kockázatkezelést biztosító rendszerrel, amely integrált irányítási rendszerén, valamint az irányítási és belsőkontroll-standardokon alapul; megjegyzi, hogy az integrált irányítási rendszer átfogó értékelése azt állapította meg, hogy a rendszer összességében hatékony, csupán néhány változtatásra van szükség; megjegyzi, hogy a belső ellenőrzési keretrendszer fejlesztése a működő ellenőrzési tevékenységek hatékonyságának mérésére használt fő teljesítménymutatók egyértelműségétől függ; megjegyzi, hogy a legtöbb közös vállalkozás bevezette a Bizottság új belső ellenőrzési keretrendszerét;
29. megállapítja, hogy 2019-ben a közös vállalkozás két utólagos ellenőrzést zárt le a vissza nem térítendő támogatásokra vonatkozóan, és két másik még folyamatban van; megjegyzi, hogy a vissza nem térítendő támogatások az operatív költségvetés minimális részét teszik ki, és 2019-ben a közös vállalkozás vissza nem térítendő támogatásokra vonatkozó kötelezettségvállalásainak aránya az összes operatív kötelezettségvállalási előirányzat csupán 0,13%-a volt; felhívja a közös vállalkozást, hogy szervezzen utólagos ellenőrzéseket a jelentősebb költségvetési eszközök felhasználására vonatkozóan;
30. tudomásul veszi a közös vállalkozás válaszát, amely szerint egyetért a hatékony kommunikáció fontosságával, és egyértelműen meghatározott külső kommunikációs politikával rendelkezik, amely kijelöli a fő prioritásokat, célkitűzéseket és várt eredményeket;
Operatív közbeszerzések és támogatások
31. megjegyzi, hogy 2019 folyamán 43 operatív közbeszerzési eljárás indult, 74 operatív közbeszerzési szerződést ítéltek oda, és 75-öt írtak alá.
A Tanács 89/391/EGK irányelve (1989. június 12.) a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (HL L 183., 1989.6.29., 1. o.).
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a SESAR közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2183(DEC))
– tekintettel a SESAR közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2015. március 1-i tanácsi ajánlásra (05795/2021 – 2021-C9-0030/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításáról szóló, 2007. február 27-i 219/2007/EK tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 4b. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(5) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0106/2021),
1. mentesítést ad a SESAR közös vállalkozás ügyvezető igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a SESAR közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a SESAR közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2183(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a SESAR közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2015. március 1-i tanácsi ajánlásra (05795/2021 – 2021-C9-0030/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9), és különösen annak 70. cikkére,
– tekintettel az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításáról szóló, 2007. február 27-i 219/2007/EK tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 4b. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 32. és 47. cikkére(11),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0106/2021),
1. jóváhagyja a SESAR közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a SESAR közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a SESAR közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2183(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a SESAR közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzatának 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0106/2021),
A. mivel a SESAR közös vállalkozást (a továbbiakban: a közös vállalkozás) a 219/2007/EK tanácsi rendelet rendelet(13) hozta létre 2007 februárjában annak érdekében, hogy irányítsa az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatási programot (SESAR), amelynek rendeltetése, hogy a légiforgalom-irányítási kutatás és innováció (ATM) Unióban történő korszerűsítése érdekében integrálja és koordinálja a kutatási és fejlesztési tevékenységeket; mivel a SESAR 1 számára az Unió maximális hozzájárulása 700 000 000 EUR;
B. mivel a 721/2014/EU tanácsi rendelet(14) elfogadását követően a SESAR 2020 program 2024. december 31-ig meghosszabbította a közös vállalkozás időtartamát;
C. mivel a közös vállalkozást a köz- és a magánszféra közötti partnerségnek tervezték, melynek alapító tagjai az Unió és az Eurocontrol;
D. mivel az Unió hozzájárulását (ideértve az EFTA-hozzájárulást is) a SESAR 2020. programhoz (a 2014 és 2020 közötti időszakban) 585 000 000 EUR összegben a Horizont 2020 keretprogram finanszírozta;
Általános kérdések
1. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék által a közös vállalkozás 2019. évi éves beszámolójáról készített jelentés (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) szerint az éves beszámoló minden lényeges szempontból hűen és a közös vállalkozás pénzügyi szabályzatának, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak megfelelően tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait; tudomásul veszi, hogy a beszámoló alapját képező ügyletek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;
2. megjegyzi, hogy a Bizottság a hetedik keretprogramból és a Horizont 2020 programból, a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belül a transzeurópai közlekedési hálózatból (TEN-T), a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belül pedig az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (CEF) biztosított forrásokat a közös vállalkozás számára;
3. megjegyzi, hogy a részvételi szándék kifejezésére vonatkozó, 2015-ben közzétett felhívás eredményeképpen a közös vállalkozásnak jelenleg a repülési ágazatból tizenkilenc magán- és állami vállalat a tagja;
4. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás a Horizont 2020 keretében két pályázati felhívást tett közzé, amelyek eredményeként 15 pályázat került kiválasztásra és 13 projekt indult el a „Wawe 2” felhívás alapján, és 29 pályázatot választottak ki a negyedik „Exploratory research” (feltáró jellegű kutatási projektek) felhívásra; megjegyzi, hogy a SESAR 2020 keretében indított, de már 2019-ben lezárult „Wawe 1” eredményeket is ideszámítva 21 SESAR-megoldás áll készen az ipari hasznosítás céljaira; megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozásnak 70 projektje futott a SESAR 2020 keretében, 17 a feltáró jellegű kutatás, 32 az ipari kutatás és validálás, és 21 a nagyszabású demonstrációk terén (ezek közül még az év folyamán hét le is zárult); megjegyzi, hogy a közös vállalkozás elfogadta a 2020. évi aktualizált európai légiforgalmi szolgáltatási (ATM) főtervet, és támogatást nyújtott a Bizottságnak az egységes európai égbolt technológiai vonatkozásaival kapcsolatban;
5. megjegyzi, hogy az autonóm és pilóta nélküli légi járműveket lehetővé tevő, kialakulóban lévő technológiák fényében egyre fontosabbá válik a vállalkozás munkája;
6. kéri átfogó program indítását, amely magában foglalja a következő generációs légiforgalmi szolgáltatási rendszer fejlesztési szakaszának véglegesítéséhez szükséges valamennyi lépést;
7. rámutat arra, hogy a közös vállalkozás egyik fő eredménye a járatok és az üzemanyag-kibocsátás csökkentését célzó szabad útvonaltervezés; úgy véli, hogy a vállalkozás utódjának a zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban továbbra is hozzá kell járulnia a légi közlekedési ágazat fenntarthatóságához; úgy véli továbbá, hogy az utódszervezetnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a légi közlekedési piac rugalmasabb és ellenállóbb legyen a forgalmi ingadozásokkal szemben, létrehozva az egységes európai égboltot mint a világ leghatékonyabb és legkörnyezetbarátabb légterét;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
8. tudomásul veszi, hogy 2019-ben a rendelkezésre álló teljes költségvetés – beleértve a korábbi évek fel nem használt előirányzatainak áthozatalát, a címzett bevételeket és a következő évre történő átcsoportosításokat – 161 041 597 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot (ebből 112 618 000 EUR-t az uniós költségvetésből) és 183 279 715 EUR összegű kifizetési előirányzatot (ebből 113 733 525 EUR-t az uniós költségvetésből) tartalmazott;
9. megjegyzi, hogy a hetedik keretprogramban folyó SESAR 1 programot 2016-ban hivatalosan lezárták, és a kedvezményezettek számára végrehajtott utolsó korrekciós kifizetések teljesítése, valamint a túlfizetések behajtása 2019-ben befejeződött; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás a SESAR 1 lezárását követően 30 767 098 EUR összegű többletet állapított meg a tagjaitól kapott pénzügyi hozzájárulások tekintetében; megjegyzi e tekintetben, hogy a létesítő okirat 13. cikke értelmében a közös vállalkozás tagjai csak a közös vállalkozás 2024. december 31-i megszűnésekor számíthatnak túlfizetéseik visszatérítésére; megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozásnak a saját számviteli adatai alapján az alábbiak visszatérítéseket kell majd teljesítenie az érintett tagok számára: mintegy 23 800 000 EUR a Bizottság, 4 800 000 EUR az Eurocontrol és 2 100 000 EUR az ágazati tagok számára; megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2018 májusában és 2019 áprilisában tájékoztatta a Bizottságot a helyzetről, és hogy a hamarabb történő visszatérítésre vonatkozó pragmatikus megoldás hiányában ezek az alapok a közös vállalkozásnál maradnak, de kutatási projektekre nem használhatók fel, ami azonban ellentétes a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével; tudomásul veszi a közös vállalkozás válaszát, amely szerint határozattervezetet küldtek az igazgatási tanácsnak annak érdekében, hogy a közös vállalkozásnak meglegyen a jogalapja a visszatérítéshez, és hogy ez a határozat jelenleg írásbeli eljárás alatt áll, és mihelyt megszületik, a közös vállalkozás a Költségvetési Főigazgatóság ajánlásaival összhangban végrehajtja a visszatérítéseket, lehetővé téve a SESAR 1 számlák gyors lezárását; felhívja a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
10. megjegyzi, hogy 2019 végén a SESAR 1 esetében a teljes uniós hozzájárulás összege 634 136 000 EUR volt, az Eurocontrol teljes hozzájárulásának összege 560 732 000 EUR-t (ebből 422 943 000 EUR validált természetbeni hozzájárulás), az ágazati tagoktól származó teljes hozzájárulás összege pedig 539 7800 000 EUR (ebből 514 302 000 EUR validált természetbeni hozzájárulás); megjegyzi, hogy hogy a SESAR I. programok összesített végrehajtási aránya jelenleg 90%;
11. megjegyzi, hogy a 721/2014/EU tanácsi rendeletben előírt 58 000 000 EUR összegű uniós támogatásból 2019 végén a Horizont 2020 keretprogramból a közös vállalkozás operatív tevékenységeihez nyújtott teljes uniós pénzbeli hozzájárulás (Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság) összege 330 987 000 EUR volt; megjegyzi továbbá, hogy 2019 végén a Horizont 2020 keretprogram tekintetében az Eurocontrol összes készpénz-hozzájárulásának összege 13 719 000 EUR, validált természetbeni hozzájárulásának összege pedig 59 603 000 EUR volt, a többi tag összes készpénz-hozzájárulásának összege 5 276 000 EUR, validált természetbeni hozzájárulásuk összege pedig 107 924 000 EUR;
12. megjegyzi, hogy a SESAR 2020 által 2019-ben kapott 124,8 millió EUR végrehajtott bevételből az Unió hozzájárulása 114,1 millió EUR összeget, az Eurocontrol hozzájárulása pedig 1,8 millió EUR összeget tett ki;
13. megjegyzi, hogy a magánszektorbeli tagjaiktól pénzügyi hozzájárulásban részesülő közös vállalkozások eltérő eljárásokat alkalmaznak; felszólít a természetbeni hozzájárulások kiszámításának harmonizálására a közös vállalkozások körében, aminek közös eljáráshoz kell vezetnie; véleménye szerint e közös eljárásnak átlátható és hatékony értékelési módszereket kell biztosítania, amelyek képesek kimutatni a hozzájárulás tényleges értékét; kéri a Számvevőszéket, hogy gondoskodjon független külső ellenőrök által végzett ellenőrzésekről; kéri továbbá megfelelő jogi keret kialakítását annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi hozzájárulás előírt összege a program végéig valóban beérkezzen; javasolja, hogy a jogi keret írjon elő követelményeket arra vonatkozóan, hogy a magán-hozzájárulást legkésőbb a megfelelő uniós hozzájárulással egyidejűleg be kell fizetni;
14. tudomásul veszi, hogy 2019-ben a SESAR 2020 költségvetése 159 845 788 EUR végleges kötelezettségvállalási előirányzatot és 181 529 090 EUR végleges kifizetési előirányzatot tartalmazott; megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2019. évi, Horizont 2020 projektekre fordítható költségvetésén belül a kötelezettségvállalási előirányzatok felhasználási aránya 95%, a kifizetési előirányzatoké pedig 83,6% volt; megjegyzi, hogy a Horizont 2020 projektjei a legmagasabb növekedési szintjükön állnak, a SESAR 2020 pedig sebességugró szakaszban van;
15. megjegyzi, hogy miután a Bizottság közzétette az új költségvetési keretrendeletet(15), a közös vállalkozás 2019-ben nyilvánosságra hozta új pénzügyi szabályzatát,;
Teljesítmény
16. tudomásul veszi a közös vállalkozás 2019-es fő teljesítménymutatóit, különösen a Horizont 2020 tekintetében a teljesítményre és a több területen átívelő érintő kérdések nyomon követésére szolgáló fő közös teljesítménymutatókat, a közös vállalkozás konkrét fő teljesítménymutatóit, valamint az egységes európai égbolt teljesítménycéljaihoz kapcsolódó, az európai ATM-főtervben meghatározott mutatókat;
17. kéri, hogy a közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel.
18. megállapítja, hogy a közös vállalkozás a 2019-2021-es időszakra szóló egységes programozási dokumentumban felvázolt valamennyi – 2019-ben hat tevékenységi terület köré szervezett – célkitűzését elérte; megjegyzi, hogy 2019 márciusában a közös vállalkozás közzétette a légtérszerkezeti tanulmányt, ezt követte szeptemberben az átállási terv, meghatározva azt a három kulcsfontosságú operatív és technikai intézkedést, amelyeket a tanulmányban ismertetett változtatások bevezetése érdekében rövid távon (2020-2025) kell bevezetni; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás jó úton halad a 2015. évi európai ATM-főtervben felvázolt kutatási és innovációs célkitűzések és ütemterv teljesítése felé;
19. megjegyzi, hogy 2019-ben a bejelentett tőkeáttételi hatás 0,79, a program végére – a Bizottság által az időközi értékelés során alkalmazott módszer alapján – előrejelzett tőkeáttételi hatás pedig 1,40 volt, és hogy a közös vállalkozás tényleges tőkeáttételi hatása folyamatosan halad a célok elérése felé;
20. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019. évi éves tevékenységi jelentése szerint a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó fő teljesítménymutatók az előző évekhez képest nőttek, de továbbra is alacsonyak maradtak, a Horizont 2020 projektekben ugyanis a nők részvételi aránya csupán 19 % és a projektkoordinátorok mindössze 20%-a nő; sajnálja, hogy 2019-re vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a nők részarányáról a Bizottság tanácsadói és szakértői csoportjaiban, értékelő bizottságaiban és más testületeiben;
21. üdvözli a Számvevőszék SESAR-tevékenységről szóló különjelentését, és kéri e különjelentések rendszeresítését; kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket mélyreható teljesítménykövetési módszer kidolgozására a közös vállalkozás hozzáadott értékének felmérése érdeklében, kitérve a társadalmi, foglalkoztatási és piaci hatásokra is; kéri, hogy ezen értékelés eredményeit az uniós finanszírozás jövőbeli elosztása vagy átcsoportosítása során használják fel;
22. megjegyzi, hogy a szellemitulajdon-jogok kérdésével foglalkozni kell minden olyan szerződésben, amely konkrét következményt vagy eredményt vár el a teljesítés során; emlékeztet arra, hogy a szellemitulajdon-jogok rendeltetése nemcsak az egyes alkotók jogainak védelme, hanem egyúttal részletek rendelkezésre bocsátása arra vonatkozóan is, hogy e jogok felhasználása a jövőben miként történik majd; megjegyzi, hogy mivel a tevékenységek finanszírozásában közalapok is részt vesznek, ezért az eredményeknek átláthatóknak és a nyilvánosság számára hozzáférhetőknek kell lenniük, valamint sajátságos követelményeknek (adott esetben az interoperabilitás kritériumának) is meg kell felelniük; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogi keretet a szellemi tulajdonjogok és a piacon történő érvényesítésük tekintetében, amely keret lefedi többek között a különleges követelményeket és a nyereségfelosztást is;
Közbeszerzési és munkaerő-felvételi eljárások
23. megjegyzi, hogy 2019. december 31-én a közös vállalkozás 40 alkalmazottat (38 ideiglenes alkalmazottat és két kirendelt nemzeti szakértőt) foglalkoztatott, jóllehet az eredeti létszámtervben 42 alkalmazott (39 ideiglenes alkalmazott és 3 kirendelt nemzeti szakértő) szerepelt; megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás bevezette a Bizottság által kifejlesztett, „Sysper for Agencies” elnevezésű humánerőforrás-információs rendszert; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás a pénzügyi funkcióját megerősítve pénzügyi vezetőt nevezett ki (külső felvételi eljárással); üdvözli, hogy az alkalmazott személyzet 5%-a nő, sajnálja azonban, hogy a nemek közötti paritásról szerződéstípusonként és szolgálati idő szerinti lebontásban nem állnak rendelkezésre adatok;
24. tudomásul veszi az emberi erőforrások terén folytatott 2019-es teljesítmény-összehasonlítási vizsgálat eredményeit: 59,29% operatív álláshely, 30% adminisztratív álláshely és 10,71% pénzügyi és ellenőrzési álláshely;
25. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás 30 szerződést írt alá (ebből 24 egyedi szerződést a közös vállalkozás keretszerződéseinek és intézményközi megállapodásainak végrehajtására), és nyolc közbeszerzési eljárást bonyolított le:
Belső ellenőrzés
26. megjegyzi, hogy hogy a Számvevőszék jelentése szerint a közös vállalkozás pénzügyi és operatív dokumentációs áttekintésen alapuló, megbízható előzetes kontrolleljárásokat vezetett be, és 17 belső ellenőrzési elv alapján köteles végrehajtani a Bizottság új belsőkontroll-keretrendszerét, továbbá hogy a közös vállalkozás 2019 végéig a meglévő belsőkontroll-rendszer alapján már végzett hiányelemzést, és mutatókat (ún. „eszközöket”) dolgozott ki az új belső ellenőrzési elvek többsége és vonatkozó jellemzői tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint e mutatók többsége az ellenőrzési tevékenység elvégzéséhez, nem pedig annak eredményességéhez kapcsolódott, és hogy a közös vállalkozásnak még további releváns kulcsfontosságú kontrollmutatókat kell kidolgoznia a kontrolltevékenységek eredményességének értékelése és a az ellenőrzés gyengeségeinek feltárása érdekében; tudomásul veszi a közös vállalkozás válaszát, amely szerint belső projektet indított annak érdekében, hogy további releváns kulcsfontosságú kontrollmutatókat dolgozzon ki ellenőrzési tevékenységei hatékonyságának értékelésére és az ellenőrzés hiányosságainak feltárására, ezeket a tevékenységeket a 2017 óta már elvégzett munkára kívánja alapozni és 2020 végéig végre kívánja hajtani;
27. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a közös vállalkozás által teljesített Horizont 2020 kifizetések utólagos ellenőrzése a Bizottság Közös Ellenőrzési Szolgálata (CAS) feladata, és hogy a 2019 végén rendelkezésre álló utólagos ellenőrzések eredményei alapján a közös vállalkozás 2,61%-os reprezentatív hibaarányról és 1,61%-os fennmaradó hibaarányról számolt be a Horizont 2020 projektek (elszámolások és végső kifizetések) tekintetében; megjegyzi, hogy a Horizont 2020-ról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban szereplő, 2–5% közötti éves hibakockázat reális célkitűzés – tekintettel az ellenőrzések költségeire, a szabályok egyszerűsítése érdekében javasolt intézkedésekre és a kutatási projekt költségeinek visszatérítésével kapcsolatos kockázatokra –, és hogy a programoknak az összes ellenőrzés, korrekció és visszafizettetési intézkedés végrehajtását követő lezárásakor fennmaradó hibaszint végső célja az, hogy a végeredmény minél közelebb álljon a 2%-hoz;
28. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az operatív kifizetések kontrolljának részeként a Számvevőszék véletlen mintát véve megvizsgálta a Horizont 2020-nak a végső kedvezményezettek szintjén 2019-ben teljesített kifizetéseit azzal a szándékkal, hogy megerősítse az utólagos ellenőrzés során megállapított hibaarányokat, és ezek a részletes ellenőrzések nem tártak fel jelentős hibákat vagy kontrollhiányosságokat a közös vállalkozásnak a mintában szereplő kedvezményezettjeinél;
29. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019 októberében csak egy kockázatkezelési munkaértekezletet tartott, jóllehet saját kockázatkezelési politikája két munkaértekezlet megtartását irányozza elő; felhívja a közös vállalkozást, hogy a kockázatkezelési munkaértekezleteket a politikában szereplő módon tartsa meg;
30. megjegyzi, hogy az igazgatótanács tagjainak önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait nem teszik közzé; felhívja a közös vállalkozást, hogy az átláthatósági keret fényében tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait, és biztosítson ezekhez felhasználóbarát hozzáférést;
Belső ellenőrzések
31. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019 májusában közzétette a 2019-2021-es időszakra szóló stratégiai belső ellenőrzési tervét, és hogy ezt követően a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrzési feladatokat kíván végezni a támogatások végrehajtásáról és a programirányításról, a természetbeni hozzájárulások validálási folyamatáról és az emberierőforrás-menedzsmentről, valamint lehetőleg két további kockázati területről; megjegyzi, hogy 2019-ben a belső ellenőrzési részleg értékelte a csalással kapcsolatos kockázatot, aktualizálta a közös vállalkozás csalás elleni stratégiáját, tanácsadási megbízást végzett a kockázatokkal és kontrollokkal kapcsolatban, valamint átvilágította a korábbi ellenőrzésekhez és nyomon követéshez kapcsolódó több cselekvési terv végrehajtását; megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozásnak nem volt sem új, sem nyílt ajánlása, és megjegyzi, hogy a közös vállalkozás végrehajtotta a közös végrehajtási központtal (CIC) folytatandó egyeztetésre, valamint a CIC-eszközök és -szolgáltatások végrehajtására vonatkozó ellenőrzéshez kapcsolódó három lezáratlan korábbi ajánlást.
A Tanács 219/2007/EK rendelete (2007. február 27.) az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításáról (HL L 64., 2008.3.2., 1. o.).
A Tanács 2014. június 16-i 721/2014/EU rendelete az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításáról szóló 219/2007/EK rendeletnek a közös vállalkozás időtartamának 2024-ig való meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról (HL L 192., 2014.7.1., 1. o.).
A Bizottság (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. december 18.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 122., 2019.5.10., 1. o.).
2019. évi mentesítés: Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2184(DEC))
– tekintettel a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021-C9-0031/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 558/2014/EU tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5),
– tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0109/2021),
1. mentesítést ad a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás ügyvezető igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2184(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021-C9-0031/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 558/2014/EU tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11),
– tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0109/2021),
1. jóváhagyja a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2184(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0109/2021),
A. mivel a Tiszta Égbolt közös vállalkozást 2007 decemberében a (2008. február 7-én hatályba lépő) 71/2007/EK tanácsi rendelet hozta létre a 2017. december 31-ig tartó időszakra, és mivel a közös vállalkozás 2009 novemberében kezdte meg önálló működését;
B. mivel az 558/2014/EU rendelettel létrehozott Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás (a továbbiakban: a közös vállalkozás) 2014. június 27-i hatállyal a Horizont 2020 keretprogram keretében a Tiszta Égbolt közös vállalkozás helyébe lépett, kiterjesztve annak élettartamát a 2024. december 31-ig tartó időszakra;
C. mivel a közös vállalkozás fő célkitűzései, hogy hozzájáruljon a repüléstechnika környezeti hatásának nagymértékű csökkentéséhez, valamint egy erős, globális szinten versenyképes európai légiközlekedési iparág és ellátási lánc kialakításához;
D. mivel a közös vállalkozás alapító tagjai a Bizottság által képviselt Unió és a magánszektorbeli tagok, nevezetesen az 558/2014/EU tanácsi rendelet II. mellékletében felsorolt vezetők és társult tagok, valamint a 4. cikk (2) bekezdésével összhangban nyílt, megkülönböztetés-mentes versenypályázati felhívás útján, független értékelés alapján kiválasztott kiemelt partnerek;
E. mivel a közös vállalkozás tevékenységeinek második szakaszához az Unió – a Horizont 2020 költségvetéséből – legfeljebb 1 755 000 000 EUR-val járul hozzá (az EFTA-előirányzatokkal együtt) és a magánszektorbeli tagok által a kiegészítő tevékenységekhez nyújtott természetbeni hozzájárulás minimális összege a rendeletben meghatározott időszakra 965 250 000 EUR;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék által a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról készített jelentés (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) szerint az éves beszámoló minden lényeges szempontból áttekinthetően, és pénzügyi szabályzatának, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályzatnak megfelelően tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait; tudomásul veszi, hogy a beszámoló alapját képező ügyletek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;
2. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019-ben rendelkezésre álló végleges költségvetése 305 802 617 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot és 341 424 430 EUR összegű kifizetési előirányzatot tartalmazott, beleértve a korábbi évek fel nem használt előirányzatainak áthozatalát, a címzett bevételeket és a következő évre történő átcsoportosításokat; megjegyzi, hogy a felhasználási arány a kötelezettségvállalási előirányzatok terén 97,68%-os, a kifizetési előirányzatok terén pedig 94,69%-os volt; a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás 2019. évi, Horizont 2020 projektekre fordítható költségvetésén belül a kötelezettségvállalási előirányzatok felhasználási aránya 99,8%, a kifizetési előirányzatoké pedig 97,3% volt;
3. megjegyzi, hogy a hetedik keretprogram 7. témájából (Közlekedés) a Tiszta Égbolt kezdeményezésre adható uniós hozzájárulás legfeljebb 800 000 000 EUR, és hogy az Unió összesen 799 957 841 EUR-val járult hozzá; megjegyzi, hogy az ágazati tagok (az integrált technológiademonstrációs rendszerek vezetői és társult tagjai) összesen 608 983 634 EUR-val járultak hozzá a hetedik keretprogram projektjeihez, ebből 594 100 843 EUR validált természetbeni hozzájárulás, 14 882 791 EUR pedig a működési költségekhez nyújtott pénzbeli hozzájárulás;
4. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a hetedik keretprogramot hivatalosan 2017-ben zárták le, közel 100%-os végrehajtási szinttel; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás még 2019-ban is mintegy 1 135 068 EUR összegű visszafizettetést hajtott végre, amely a ki nem fizetett előfinanszírozásokból és az utólagos ellenőrzések eredményeiből származik;
5. megállapítja, hogy 2019 végéig az 558/2014/EU rendelet alapján a Horizont 2020 programból nyújtható uniós hozzájárulás 1 755 000 000 EUR-s maximális összegéből az Unió összesen 1 139 704 889 EUR-val járult hozzá a Horizont 2020 operatív tevékenységeihez, emellett a magánszektorbeli tagok 18 815 677 EUR pénzbeli hozzájárulást nyújtottak a működési költségekhez és 273 851 600 EUR természetbeni hozzájárulást validáltak a működési költségekhez, továbbá 899 843 302 EUR természetbeni hozzájárulást biztosítottak a kiegészítő tevékenységekhez;
6. megjegyzi, hogy a magánszektorbeli tagjaiktól pénzügyi hozzájárulásban részesülő közös vállalkozások eltérő eljárásokat alkalmaznak; felszólít a természetbeni hozzájárulások kiszámításának harmonizálására a közös vállalkozások körében; kéri, hogy a közös eljárás írjon elő átlátható és hatékony értékelési módszereket, amelyek eredménye kimutatja a hozzájárulás tényleges értékét; kéri a Számvevőszéket, hogy gondoskodjon független külső ellenőrök által végzett ellenőrzésekről; kéri továbbá megfelelő jogi keret kialakítását, biztosítva a pénzügyi hozzájárulás előírt összegének a program végéig történő beérkezését; megjegyzi, hogy e jogi keret tartalmazhatna követelményeket arra vonatkozóan, hogy a magán-hozzájárulást a megfelelő uniós hozzájárulás folyósítása előtt vagy azzal egyidejűleg be kell fizetni;
Pályázati felhívások
7. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás egy 62 témakörből álló pályázati felhívást tett közzé (10. pályázati felhívás), a 09. és 10. pályázati felhívásra (450-ből) 448 támogatható ajánlatot kapott, ebből 114 ajánlatot elfogadott; tudomásul veszi a közös vállalkozás globális portfólióját, amely 574 – versenypályázatok útján odaítélt – projektet foglal magában;
8. megjegyzi, hogy az összesen 256 kiemelt partnerből 70 kapcsolt vállalkozás vagy kapcsolódó harmadik fél, 58 pedig kis- és középvállalkozás;
9. megjegyzi, hogy 2019-ben két pályázati felhívást bonyolítottak le sikeresen: a márciusi nyolcadik pályázati felhívásra benyújtott 68 pályázatból 58, az októberi kilencedik pályázati felhívás 55 pályázatából pedig 53 tartalmazott sikeres témaköröket; megjegyzi továbbá, hogy a tizedik pályázati felhívást 2019 májusában tették közzé és 2019 novemberében értékelték; megjegyzi, hogy a tíz pályázati felhívás összesen több mint 730 partnert érintett 28 különböző országból – a részvétel és az odaítélt támogatások tekintetében a kis- és középvállalkozók szoros bevonásával –, akik közel 505 000 000 EUR finanszírozásban részesültek;
Teljesítmény
10. megjegyzi, hogy a közös vállalkozása Horizont 2020 keretprogram teljesítményének és több területet érintő kérdéseinek nyomon követésére fő teljesítménymutatókat, a közös vállalkozás tekintetében pedig konkrét fő teljesítménymutatókat alkalmaz, amilyen például a pályázati témakörök sikerességi aránya, a munkaterv végrehajtása és az utólagos ellenőrzések volumene;
11. kéri, hogy a közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel.
12. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás különböző eszközöket alkalmazott a programja végrehajtásának nyomon követésére – nevezetesen az integrált technológiademonstrációs/innovatív légijármű-demonstrációs platformok (ITD/ILDP-k) negyedéves jelentéseit, az ITD/ILDP szintű irányítóbizottságokat, az ITD/ILDP teljesítményének éves felülvizsgálatát –, és rendszeresen jelentést tesz az irányító testületnek; megjegyzi továbbá, hogy a 2018–2019-es munkatervben szereplő 11 célkitűzésből 3 teljesült, 8 pedig folyamatban van, és hogy valamennyi igazgatási célkitűzést sikerült elérni;
13. hangsúlyozza a nagy utasszállító légijármű-demonstrációs rendszerek és az azokat szolgáló technológiák révén 2019-ben elért mérföldköveket, amelyek meghatározzák a nem specifikus tervezésről a konkrét tervezésre való áttérést és a kapcsolódó hardverépítést, a Regionális légiközlekedésre szánt légi járművek ILDP tevékenységei során a környezetbarát koncepciót követő légi járművekkel kapcsolatban elért eredményeket, a Gyors forgószárnyas légi járművek IADP két demonstrálójának előrehaladását, valamint a Repülőgépvázak ITD, a Hajtóművek ITD és a Rendszerek ITD tevékenységek, továbbá az Ökotervezés és a Kisméretű légi járművek transzverzális tevékenység előrehaladását és alakulását, illetve azt, hogy a közös vállalkozás felkészült fejlett technológiáinak első globális értékelésére; üdvözli ezeket az eredményeket, amelyek hozzájárultak a fenntartható infrastruktúra biztosításához; üdvözli a szénalapú energiatermelésről a megújuló energiaforrásokra való átállást, amely nemcsak az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, hanem a légszennyezést is csökkenti, és így végső soron hozzájárul az egészség javításához;
14. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén a Horizont 2020 program végrehajtási aránya 89%-os volt a közös vállalkozáshoz rendelt tevékenységekre vonatkozó pályázati eljárások tekintetében;
15. emlékeztet arra, hogy a közös vállalkozás alapvető szerepet játszott a légi járművek szén-dioxid-kibocsátásának és zajszintjének csökkentését célzó zöld technológiák gyors elterjedésének biztosításában; úgy véli, hogy utódja, a tiszta légi közlekedésért létrehozott európai partnerség fontos szerepet fog játszani a légiközlekedési ágazatnak az európai zöld megállapodásban való szerepvállalásában;
16. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös vállalkozás jövőbeli tevékenységi programja tiszteletben tartsa az uniós jog által az éghajlatváltozás mérséklése és a digitalizáció tekintetében előírt követelményeket és célokat, és kövesse mind a Bizottság, mind pedig az ágazat által kidolgozott stratégiákat.
17. kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket mélyreható teljesítménykövetési módszer kidolgozására a közös vállalkozás hozzáadott értékének felmérése érdeklében, kitérve a társadalmi, foglalkoztatási és piaci hatásokra is; kéri, hogy ezen értékelés eredményeit az uniós finanszírozás jövőbeli elosztása vagy átcsoportosítása során használják fel;
18. megjegyzi, hogy a szellemitulajdon-jogok kérdésével foglalkozni kell minden olyan szerződésben, amely konkrét következményt vagy eredményt vár el a teljesítés során; emlékeztet arra, hogy a szellemitulajdon-jogok rendeltetése az egyes alkotók jogainak védelme, de ezen kívül részleteket bocsát rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy e jogok felhasználása a jövőben miként történik majd; megjegyzi, hogy mivel a tevékenységeket részben közalapokból finanszírozzák, az eredményeknek átláthatónak és a nyilvánosság számára hozzáférhetőnek kell lenniük, valamint különleges követelményeknek (adott esetben az interoperabilitás kritériumának) kell megfelelniük; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogi keretet a szellemi tulajdonjogokra és a piacon történő érvényesítésére vonatkozóan, kitérve többek között a különleges követelményekre és a nyereségfelosztásra is;
19. megjegyzi, hogy a Tiszta Égbolt közös vállalkozás 2019. évi éves tevékenységi jelentésében a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó 2018-as és 2019-es fő teljesítménymutatók azt mutatják, hogy a nők részvételi szintje némileg növekedett, mégis meglehetősen alacsony: a nők a programban részt vevők 30%-át, a programkoordinátorok 16%-át, az értékeléseket és elemzéseket végző, valamint a tudományos bizottságban dolgozó tanácsadók és szakértők 9-25%-át teszik ki; javasolja, hogy folyamatosan törekedjenek a nők programban való részvételének fokozására;
Személyzet és munkaerő-felvétel
20. megjegyzi, hogy 2019. december 31-én 34 ideiglenes alkalmazotti álláshelyet töltöttek be az engedélyezett 36 álláshelyből, és hogy ezen felül a létszámterv szerint 2019-ben 6 szerződéses alkalmazott és 2 kirendelt nemzeti szakértő dolgozott a közös vállalkozásnál;
21. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás 6 álláshely betöltésére indított felvételi eljárást; megjegyzi továbbá, hogy a jogszabályban előírt álláshelyeken kívül a közös vállalkozás külső szolgáltatókra, öt kölcsönmunkaerőre és egy gyakornokra is támaszkodik, akik további támogatást nyújtanak a műveletekhez;
22. megjegyzi, hogy 2019-ben az igazgatótanács új szervezeti struktúrát fogadott el, így a jogi és kommunikációs osztály közvetlenül az ügyvezető igazgatónak tartozik beszámolási kötelezettséggel; tudomásul veszi továbbá, hogy az új ügyvezető igazgató 2019. február 1-jén kezdte meg munkáját; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás 2019 elején kezdte alkalmazni a Sysper2-t, a Bizottság humánerőforrás-gazdálkodási rendszerét;
23. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás teljes körűen végrehajtott egy négy különböző kommunikációs tételre vonatkozó, 2018 –2021-es időszakra szóló nagy kommunikációs keretszerződést, és szerződéseket írt alá fontos IKT-projektekre, valamint keretszerződéseket kötött különböző IKT-szolgáltatásokra vonatkozóan;
Belsőkontroll-rendszerek
24. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a közös vállalkozás pénzügyi és operatív dokumentációs áttekintésen alapuló, megbízható előzetes kontrolleljárásokat vezetett be, és 17 belső ellenőrzési elv alapján köteles végrehajtani a Bizottság új belsőkontroll-keretrendszerét; megjegyzi, hogy 2019 végére a közös vállalkozás már valamennyi kontroll-alapelvre nézve kidolgozta a fő kontrollmutatókat, hogy értékelni tudja kontrolltevékenységei eredményességét és fel tudja tárni a kontrollhiányosságokat;
25. megjegyzi , hogy 2019 novemberében a közös vállalkozás a Bizottság ajánlásaival összhangban írásbeli eljárást indított felülvizsgált pénzügyi szabályzatának jóváhagyására, amelynek elfogadására 2020 januárjában került sor;
26. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás által a Horizont 2020 program kifizetéseinek utólagos ellenőrzése a Bizottság Közös Ellenőrzési Szolgálatának a feladata, és a 2019 végén rendelkezésre álló utólagos ellenőrzések eredményei alapján a Horizont 2020 projektek (elszámolások és végső kifizetések) tekintetében a közös vállalkozás 1,30%-os reprezentatív hibaarányról és 0,92%-os fennmaradó hibaarányról számolt be; tudomásul veszi emellett a Horizont 2020-ról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, amelyben a Horizont 2020 keretprogramból származó kutatásfinanszírozás esetében az a végső cél, hogy a többéves program lezárását követően az összes audit, valamint kiigazítási és visszakövetelési intézkedés pénzügyi hatásainak figyelembevételével adódó maradó hiba a lehető legjobban megközelítse a 2%-ot;
27. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék az utólagos ellenőrzések hibaarányainak megerősítése érdekében az operatív kifizetési ellenőrzések részeként 2019-ben véletlenszerűen ellenőrizte a Horizont 2020 program keretében teljesített kifizetéseket a végső kedvezményezettek szintjén, a részletes ellenőrzések rendszerszintű hibákat tártak fel a bejelentett személyzeti költségekkel kapcsolatban, és a fő hibaforrást egyrészt a munkával töltött órák egyénenkénti felhasználása, másrészt egységdíjak, többek között az aktuális egységdíjaktól jelentősen eltérő becsült elemek alkalmazása képezte; megjegyzi továbbá, hogy az eredmények tanúsága szerint ez megnöveli a hibakockázatot a közös vállalkozás számára, mivel annak Horizont 2020 projektjeit nagy számú magánszektorbeli tag és azok részt vevő leányvállalatai hajtják végre; felhívja a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa erről a mentesítésért felelős hatóságot;
28. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás a Bizottság által koordinált, a Horizont 2020 programhoz tartozó, közös csalás elleni stratégia hatálya alá tartozik; megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben a közös vállalkozás két állítólagos csalási ügyet követett nyomon, amelyekről 2018-ban értesítették az Európai Csalás Elleni Hivatalt, és amelyekkel kapcsolatban e hivatal vizsgálatokat indított, amelyek jelenleg is zajlanak; megjegyzi továbbá, hogy egy kedvezményezett hetedik keretprogramban tanúsított esetleges csalárd magatartásával kapcsolatos ügyet – amely hatással volt a közös vállalkozás által nyújtott támogatásokra – anélkül zárták le, hogy pénzügyi következményekről és veszteségekről számoltak volna be; elismeri, hogy 2019-ben nem jelentettek új esetet az Európai Csalás Elleni Hivatalnak, és hogy a közös vállalkozás megkezdte egy, a csalás elleni közös stratégia által le nem fedett belső folyamatokra és külön költségvetésre vonatkozó csalás elleni stratégia kidolgozását; felhívja a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa erről a mentesítésért felelős hatóságot;
Belső ellenőrzés
29. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019 májusában megkapta a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019 és 2021 közötti időszakra vonatkozó új stratégiai ellenőrzési tervét, amely három, jelentős kockázatú potenciális ellenőrzési területet választott ki, amelyek az operatív folyamatokat (támogatáskezelés), az új belsőkontroll-elvek végrehajtását és az új adatvédelmi szabályokat tartalmazták; megjegyzi továbbá, hogy 2019 novemberében megkezdődött a támogatási megállapodások végrehajtására vonatkozó új tervezés első ellenőrzése; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás több, továbbra is lezáratlan ajánlást kapott a korábbi ellenőrzések során, amelyből kettőt fontosnak tartanak; felhívja a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
30. megjegyzi, hogy a belső ellenőrzésért felelős tisztviselő megerősítette az igazgatótanácsnak az intézményközi megállapodás normáinak megfelelő szervezeti függetlenségét, bár rámutatott a megbízhatósági ellenőrzések objektivitásának lehetséges hiányára.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2185(DEC))
– tekintettel a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0032/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló 2014. május 6-i 560/2014/EU tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5),
– tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0105/2021),
1. mentesítést ad a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás ügyvezető igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2185(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0032/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9), és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló 2014. május 6-i 560/2014/EU tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11),
– tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0105/2021),
1. jóváhagyja a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló elszámolása lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2185(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0105/2021),
A. mivel a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozást (a továbbiakban: a közös vállalkozás) az 560/2014/EU rendelet(13) köz- és magánszféra közötti partnerségként hozta létre 10 éves időtartamra azzal a céllal, hogy összehozza az összes érdekelt felet és hozzájáruljon ahhoz, hogy az Unió kulcsszereplővé váljon a fejlett bioalapú termékek és bioüzemanyagok kutatása, demonstrálása és piaci alkalmazása terén;
B. mivel a számvitelért felelős tisztviselő a közös vállalkozás irányító testületének 2014. október 14-i határozatával elfogadott, közös vállalkozásra irányadó pénzügyi szabályzat 38. és 43. cikkének megfelelően elkészítette a közös vállalkozás 2019. évi éves beszámolóját;
C. mivel a közös vállalkozás alapító tagjai az Unió, amelyet a Bizottság képvisel, valamint a bioalapú iparágak konzorciuma (BIC) által képviselt ágazati partnerek;
Általános megjegyzések
1. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás tevékenységeihez történő uniós hozzájárulás (az EFTA-előirányzatokat is beleértve) maximális összege 975 000 000 EUR, amelynek kifizetését a Horizont 2020 költségvetéséből kell teljesíteni; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás teljes élettartama alatt a közös vállalkozás iparági tagjainak legalább 2 730 000 000 EUR összegű forrást kell hozzájárulásként biztosítaniuk, amely összeg a közös vállalkozás operatív tevékenységeihez nyújtandó legalább 182 500 000 EUR összegű természetbeni és pénzbeli hozzájárulást, valamint a közös vállalkozás munkatervében nem szereplő további tevékenységek végrehajtásához és a célok megvalósításához nyújtandó legalább 1 755 000 000 EUR összegű természetbeni hozzájárulást is magában foglalja;
2. megjegyzi, hogy 2019 végén a 2019. évi pályázati felhívás kapcsán kiválasztott 178 javaslatból 23 volt a támogatási megállapodás előkészítésének szakaszában; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás programjának portfóliója 124 folyamatban lévő, 37 országból összesen 1466 résztvevőt számláló, 717 000 000 EUR támogatási összértékű projektet tartalmazott;
3. megállapítja, hogy a közös vállalkozás strukturáló hatást gyakorolt a bioalapú ágazat stratégiai prioritásaira és a különböző földrajzi területekre, miközben biztosította az ipar, a tudományos világ, valamint a kis- és középvállalkozások kiegyensúlyozott részvételét; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás küldetése a BIC által kidolgozott, valamint a Bizottság által jóváhagyott stratégiai innovációs és kutatási programterv (SIRA) végrehajtása a Horizont 2020 program keretében; megállapítja, hogy a működési költségvetés elosztása tekintetében a kutatási és innovációs tevékenységekre és a kiemelt kezdeményezésekre elkülönített összeg összhangban van a célokkal, míg kiigazításokra van szükség a demonstrációs, valamint a koordinációs és támogatási fellépések esetében;
4. komoly aggodalommal veszi tudomásul a közös vállalkozás irányításával és átláthatóságával kapcsolatos problémákat, amelyek esetében a részt vevő magánvállalatok kizárólagos ellenőrzést gyakorolnak a partnerség prioritásai felett (az ágazat egyedül dolgozza ki a bioalapú iparágak stratégiai menetrendjét és éves munkatervét), és kisajátítják a közpénzekből finanszírozott projektek eredményeit és adatait; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ágazat nem hajlandó közzétenni kulcsfontosságú dokumentumokat, például a projektjavaslatokat, a támogatásokat vagy projektmegállapodásokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy ezek a dokumentumok közpénzekből finanszírozott projektekről szólnak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fent említett problémák részben a köz- és magánszféra közötti partnerség struktúrájából és mechanizmusaiból adódnak;
5. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös vállalkozás jövőbeli tevékenységi programjai tiszteletben tartsák az uniós jog által az éghajlatváltozás mérséklése tekintetében előírt követelményeket és célértékeket, és kövessék mind a Bizottság, mind pedig az ágazat által e téren kidolgozott stratégiákat;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
6. megjegyzi, hogy a Számvevőszék a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítja, hogy a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolója minden lényeges szempontból hűen, pénzügyi szabályzata előírásainak és a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak megfelelően tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, valamint a tárgyévben végzett műveletei és pénzforgalma eredményeit, illetve nettó eszközállomány változásait; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a beszámoló alapját képező ügyletek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek voltak;
7. a közös vállalkozás éves beszámolója alapján megjegyzi, hogy a 2019. évi végleges rendelkezésre álló költségvetés 141 629 433 EUR kötelezettségvállalási előirányzatot (ebből 133 608 895 EUR az uniós költségvetésből) és 182 118 821 EUR kifizetési előirányzatot (ebből 145 833 500 EUR az uniós költségvetésből) tartalmazott; megjegyzi továbbá, hogy az igazgatási költségvetés viszonylag nagy többletet tartalmazott a korábbi évek fel nem használt költségvetéséből, és hogy a részben újra beállított előirányzatokat prioritásként használták fel, valamint hogy az előirányzatok további újraaktiválásáról a 2020. évi költségvetésben az igazgatótanács 2019 végén hozott határozata rendelkezik, és azt költségvetési módosítás útján tervezik; megjegyzi, hogy 2019 végén az igazgatási költségvetés beállítási aránya 92%-os, végrehajtási aránya pedig 78%-os volt; felhívja a közös vállalkozást, hogy e tekintetben tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot;
8. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy a kiegészítő tevékenységekhez kapcsolódó természetbeni hozzájárulások teljes összege 2019 végén 916 064 000 EUR volt, amely magában foglalt 216 000 000 EUR olyan természetbeni hozzájárulást, amelyre vonatkozóan az igazolási folyamat a Covid19-világjárvány miatt még nem zárult le; hangsúlyozza, hogy a részt vevő vállalatok eddig csak a természetbeni hozzájárulásuk 3,7%-át biztosították, és hogy ezek a vállalatok nem hajlandók nyilvánosságra hozni a természetbeni hozzájárulások megfelelő értékelését lehetővé tevő adatokat;
9. megjegyzi, hogy a magánszektorbeli tagjaiktól pénzügyi hozzájárulásban részesülő közös vállalkozások eltérő eljárásokat alkalmaznak; felszólít a természetbeni hozzájárulások kiszámításának harmonizálására a közös vállalkozások körében; kéri, hogy a közös eljárás írjon elő átlátható és hatékony értékelési módszereket, amelyek eredménye kimutatja a hozzájárulás tényleges értékét; kéri a Számvevőszéket, hogy gondoskodjon független külső ellenőrök által végzett ellenőrzésekről; kéri továbbá megfelelő jogi keret kialakítását, biztosítva a pénzügyi hozzájárulás előírt összegének a program végéig történő beérkezését; megjegyzi, hogy e jogi keret tartalmazhatna követelményeket arra vonatkozóan, hogy a magán-hozzájárulást a megfelelő uniós hozzájárulás folyósítása előtt vagy azzal egyidejűleg be kell fizetni;
10. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy noha az első költségvetés-módosítás révén a korábbi évek kifizetési előirányzatainak (25 486 657 EUR) újraaktiválását ellensúlyozandó 18 000 000 EUR törlésre került, a fel nem használt kifizetési előirányzatok szintje 2019 végére mégis 43 950 700 EUR-ra nőtt; felkéri a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az erre vonatkozó fejleményekről;
11. megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok felhasználási aránya 87,40%-os, illetve 75,87%-os volt; a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok felhasználásának alacsony szintje abból eredt, hogy egy 2019. évi felhívás értékelését követően egy-egy tárgyterületen a vártnál kevesebb támogatható pályázat maradt; megjegyzi továbbá, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok operatív költségvetési végrehajtási aránya 87%-os volt; felhívja a közös vállalkozást, hogy vizsgálja felül felhívási eljárásait és követelményeit, és azonosítsa a lehetséges hiányosságokat, tekintettel a viszonylag alacsony végrehajtási arányra is;
12. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019 végéig a Horizont 2020 projektjeire rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok 76%-át használta fel, és hogy a 2018. évi pályázati felhívás keretében kiválasztott Horizont 2020 projektekhez kapcsolódó előfinanszírozási kifizetések az év során teljesített operatív kifizetések értékének 62%-át tették ki; megjegyzi, hogy 2019-ben a kifizetési előirányzatok felhasználása 2018-hoz képest annak ellenére javult, hogy egyes időszakos jelentések késedelmet szenvedtek, és egyes költségigénylések összege elmaradt a várt szinttől; megállapítja, hogy az operatív kifizetési előirányzatok többéves előrejelzésének összeállítása – amely a 2020-as végleges éves felhívással zárult – évente egyre nagyobb kihívást és nagyobb volumenű tranzakciókat eredményezett, mivel több projekt párhuzamosan zajlott; felhívja a közös vállalkozást, hogy szorosan kövesse nyomon a helyzetet a hátralékok, a késedelmes kifizetések és a munkaerőhiány elkerülése érdekében, mivel ezek jelentősen befolyásolhatják a munkaterhet; felhívja a közös vállalkozást, hogy dolgozzon ki stratégiát a kifizetési előirányzatok végrehajtási arányának növelésére;
13. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás számára a teljes működése alatt allokálandó, legfeljebb 975 000 000 EUR összegű uniós pénzbeli hozzájárulásból 2019 végéig az Unió összesen 414 638 000 EUR-t folyósított, és hogy a 2019. évi hozzájárulás összege 150 032 737 EUR volt;
14. a számvevőszéki jelentés alapján tudomásul veszi, hogy az ágazat tagjai által a közös vállalkozás operatív költségeihez nyújtandó, legalább 182 500 000 EUR pénzbeli hozzájárulás összegéből 2019 végéig csak 3 250 000 EUR folyt be; megjegyzi továbbá, hogy az 560/2014/EU rendeletet(14) módosították annak lehetővé tétele érdekében, hogy az ágazati tagok projektszinten nyújthassák készpénzes hozzájárulásaikat, és hogy e módosítás ellenére még mindig nagy a kockázata annak, hogy az ágazati tagok a közös vállalkozás programjának végén nem érik el az operatív pénzbeli hozzájárulások minimális összegét; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a szándék szerint valamennyi köz-magán bioalapú ipari projekt (BBI-projekt) közpénzből, valamint az ipar természetbeni és pénzügyi támogatásából egyaránt finanszírozható volt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a részt vevő vállalatok a várható hozzájárulásuknak csak nagyon kis részét fizették be; megjegyzi, hogy ennek eredményeként a Bizottság (Kutatási és Innovációs Főigazgatóság) 2018 végén úgy határozott, hogy 140 000 000 EUR-val csökkenti a közös vállalkozás 2020. évi 205 000 000 EUR összegű költségvetését; felkéri a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az erre vonatkozó fejleményekről;
Teljesítmény
15. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás a Horizont 2020 szerinti kulcsfontosságú teljesítménymutatókat (KPI-ket), valamint a BBI Közös Vállalkozás által a SIRA 2017-ben létrehozott nyolc konkrét fő teljesítménymutatót használt; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás a Horizont 2020 három fő teljesítménymutatójához viszonyított átlagos teljesítménye (tájékoztatási idő, a támogatás odaítéléséhez szükséges idő és a kifizetéshez szükséges idő) meghaladja a 2019-re kitűzött célokat; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás projektjei által létrehozott új bioalapú értékláncok jelentősen meghaladták a SIRA célkitűzéseit;
16. kéri, hogy a közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel.
17. megjegyzi, hogy 2019 végére számolva várhatóan 2,11 lesz a tőkeáttételi hatás értéke, amely a program végén a 2,86-os átfogó célérték alatt van; megjegyzi, hogy a tőkeáttételi hatás értéke bizonytalan, mivel azt a kiegészítő tevékenységek természetbeni bevonásával számítják ki, amelyek esetében a tanúsítási eljárás a Covid19-világjárvány miatt nem volt lehetséges; megjegyzi, hogy a működési tőkeáttétel folyamatosan növekszik; felszólítja a közös vállalkozást, hogy tegyen megfelelőbb lépéseket annak érdekében, hogy teljesítse a tőkeáttételi célt;
18. tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás pályázati felhívásai teljes mértékben nyitva állnak minden érdekelt fél részvétele előtt, és hogy mindegyikre érkezett pályázat; megjegyzi, hogy a kiválasztott javaslatok 81%-os általános tematikus lefedettséget értek el, illetve négy témát nem fedtek le; örömmel jegyzi meg, hogy a 2019. évi pályázati felhívásra valamennyi tagállamból érkezett pályázat; tudomásul veszi a közös vállalkozás által célkitűzései és eredményei kommunikálása terén tett jelentős erőfeszítéseket, valamint az érdekelt felekhez intézett felhívásait; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019-ben intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy ösztönözze a felhívásokban alulreprezentált országok tekintetében a megújított szerepvállalást; ösztönzi a közös vállalkozást, hogy fokozza a közös vállalkozás felhívásaiban és finanszírozott projektjeiben folyamatosan alulreprezentált tagállamok bevonására irányuló erőfeszítéseket; felkéri a közös vállalkozást, hogy hozzon intézkedéseket a témakörök lefedettségének növelése érdekében;
19. tudomásul veszi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás tevékenységei között szerepelt a 2018. évi pályázati felhívásra vonatkozó támogatási megállapodás előkészítése, amely 19 támogatási megállapodás aláírását eredményezte;
20. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén a Horizont 2020 program végrehajtási aránya 63%-os volt a közös vállalkozáshoz rendelt tevékenységekre vonatkozó pályázati eljárások tekintetében;
21. üdvözli a közös vállalkozás éves tevékenységi jelentését, amely tartalmazza a BBI-projektek társadalmi-gazdasági és környezeti hatását; felhívja a közös vállalkozást, hogy bocsásson rendelkezésre több adatot e projektek várható környezeti hatásairól, beleértve az életciklus-értékelést is;
22. kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket mélyreható teljesítménykövetési módszer kidolgozására a közös vállalkozás hozzáadott értékének felmérése érdeklében, kitérve a társadalmi, foglalkoztatási és piaci hatásokra is; véleménye szerint az értékelés eredményeit fel kell használni az uniós finanszírozás jövőbeli elosztása vagy átcsoportosítása során;
23. megjegyzi, hogy a szellemitulajdon-jogok kérdésével foglalkozni kell minden olyan szerződésben, amely konkrét következményt vagy eredményt vár el a teljesítés során; emlékeztet arra, hogy a szellemitulajdon-jogok rendeltetése az egyes alkotók jogainak védelme, de ezen kívül részleteket bocsát rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy e jogok felhasználása a jövőben miként történik majd; kéri, hogy a tevékenységek részben közalapokból történő finanszírozására tekintettel az eredmények legyenek átláthatók és a nyilvánosság számára hozzáférhetők, valamint feleljenek meg különleges követelményeknek; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogi keretet a szellemi tulajdonjogokra és a piacon történő érvényesítésére vonatkozóan, kitérve többek között a különleges követelményekre és a nyereségfelosztásra is;
Közbeszerzési és munkaerő-felvételi eljárások
24. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás személyi állománya 2019 végén 22 főt számlált a 23 betervezettel szemben; megállapítja, hogy 2019-ben két felvételi eljárást indítottak, egyet egy szerződéses alkalmazott, egyet pedig egy ideiglenes alkalmazott esetében, és hogy ezen túlmenően 2019 végén három jelöltet neveztek ki két ideiglenes álláshelyre és egy szerződéses alkalmazottat vettek fel, akik 2020 első negyedévében álltak munkába;
25. megelégedéssel veszi tudomásul, hogy 2019-ben a közös vállalkozás különböző testületein belül méltányos egyensúlyt teremtett a nemek között (tudományos bizottság: 60% nő és 40% férfi; az államok képviselőinek csoportja: 48% nő és 52% férfi; programiroda: 70% nő és 30% férfi; értékeléssel foglalkozó szakértők (2019. évi pályázati felhívás): 46% nő és 54% férfi; projektkoordinátorok: 44% nő és 56% férfi), az irányító testület kivételével (20% nő és 80% férfi); tudomásul veszi a közös vállalkozás megjegyzését, amely szerint nincs befolyása az irányító testület összetételére; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a közös vállalkozás projektjeiben közreműködő személyzet esetében kiegyensúlyozott a nemek aránya (46% nő és 54% férfi);
26. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás továbbra is alkalmazta a meglévő bizottsági keretszerződéseket és a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat, valamint egyedi pályázati eljárásokat indított, továbbá hogy a kölcsönmunkaerő és a közös informatikai szolgáltatások esetében más közös vállalkozásokkal közösen kezelt keretszerződések keretében egyedi szerződéseket is aláírt; megjegyzi továbbá, hogy 2018 elején a programiroda bevezette a közbeszerzési szerződések odaítélésére és aláírására vonatkozó belső eljárás egyszerűsített változatát, és 2019-ben további javításokat és egyszerűsítéseket hajtott végre; megjegyzi, hogy előzetes ellenőrzési rendszer működik az összes kifizetés helyességének biztosítása és a kettős finanszírozás megelőzése érdekében, összhangban a Horizont 2020 előzetes ellenőrzési és csalás elleni stratégiáival; felhívja a közös vállalkozást, hogy vegye figyelembe az informatikai szolgáltatásai külső szolgáltatókhoz történő kiszervezéséből eredő lehetséges kockázatokat; felhívja a közös vállalkozást, hogy szolgáltasson további részleteket a mentesítésért felelős hatóság számára az ideiglenes személyzet felvételéről, és különösen arról, hogy az ideiglenes személyzet felvétele a megnövekedett munkateher kezelése miatti ideiglenes megoldás volt-e;
Belső ellenőrzés
27. megjegyzi, hogy 2019-ben a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) ellenőrizte a közös vállalkozás által végrehajtott Horizont 2020 támogatási folyamatokat, és megállapította, hogy a közös vállalkozás általánosságban eredményes és hatékony belsőkontroll-rendszert hozott létre, ugyanakkor ajánlásokat is tett; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás elfogadta az ajánlásokat és cselekvési tervet fogadott el; felhívja a közös vállalkozást, hogy indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ajánlások végrehajtási szintjéről; megjegyzi, hogy 2019 novemberében a Belső Ellenőrzési Szolgálat elindította második kockázatértékelését annak érdekében, hogy azonosítsa és rangsorolja a 2021–2023-as időszakra szóló stratégiai belső ellenőrzési tervet alkotó ellenőrzési témákat;
28. megállapítja, hogy a 2019 szeptemberében megkezdett éves kockázatértékelést követően a programiroda intézkedéseket tervezett annak érdekében, hogy csökkentse az azonosított kockázatok előfordulásának valószínűségét és azok hatását, és hogy végrehajtották a 2019-re tervezett kockázati válaszlépéseket; megállapítja, hogy 2019 júniusa és szeptembere között a programiroda önértékelést végzett belsőkontroll-standardjaival kapcsolatban annak érdekében, hogy értékelje a belsőkontroll-standardok végrehajtásának jelenlegi szintjét, és megvizsgálja azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szervezet belső ellenőrzési keretét magasabb fejlettségi fokra lehessen léptetni; megjegyzi, hogy ezen értékelés nyomán néhány új esetet azonosítottak, amelyek közül a legfontosabbak a Belső Ellenőrzési Szolgálat megállapításaihoz kapcsolódnak, ahol a cselekvési tervet korrekciós intézkedésekkel egészítették ki; megjegyzi, hogy a megfelelés, az eredményesség és a hatékonyság tekintetében nem merült fel kritikus kockázat; megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben a programiroda előkészítette az új belső ellenőrzési keretre való hatékony áttérés feltételét, összhangban az uniós szervek legújabb gyakorlatával;
29. a számvevőszéki jelentés alapján tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás megbízható, pénzügyi és operatív dokumentációs áttekintéseken alapuló előzetes kontrolleljárásokat vezetett be; megjegyzi, hogy a közös vállalkozásnak végre kell hajtania a Bizottság új, elveken alapuló belső ellenőrzési keretrendszerét, és hogy 2019 végére a közös vállalkozás elvégezte a meglévő belsőkontroll-rendszerhez viszonyított hiányelemzést, és teljesítménymutatókat dolgozott ki valamennyi új belsőkontroll-elvre és kapcsolódó jellemzőre vonatkozóan, és hogy irányító testülete 2020 februárjában elfogadta az új belsőkontroll-keretrendszert;
30. a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy a Bizottság közös ellenőrzési szolgálatának 2019 végi utólagos ellenőrzési eredményei alapján a közös vállalkozás 0,6%-os reprezentatív hibaarányról és 0,47%-os fennmaradó hibaarányról számolt be a Horizont 2020 projektek (elszámolások és záró kifizetések) esetében, szemben a programok lezárásakor fennmaradó hibaszint célértékével, amelynek 2%-hoz kellett volna a lehető legközelebb lennie;
31. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a Horizont 2020 keretében 2019-ben véletlenszerűen kiválasztott kifizetéseknek a végső kedvezményezettek szintjén az utólagos ellenőrzések hibaarányának megerősítése céljából végzett részletes ellenőrzése kisebb számszerűsíthető hibákat tárt fel a bejelentett személyzeti költségekkel kapcsolatban, amelyek fő hibaforrása az éves óradíjak és a túlbecsült havi órabérek alkalmazása volt; felhívja a közös vállalkozást, hogy gondosan kövesse nyomon azokat a feltételeket és nyilatkozatokat, amelyek alapján a kifizetéseket teljesítik, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a nem támogatható térítési kérelmek;
32. megállapítja, hogy a közös vállalkozás 2017. évi időközi értékelő jelentését követően 2018 márciusában cselekvési tervet fogadtak el; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás nyomon követi a cselekvési terv végrehajtását, és hogy 2019-ben az intézkedések többségét az elfogadott határidőknek megfelelően nyomon követték, míg mások még folyamatban voltak; sürgeti a közös vállalkozást, hogy tegyen erőfeszítéseket a cselekvési terv végrehajtásának véglegesítésére, és 2021 júniusáig tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a helyzet állásáról;
Az összeférhetetlenségek megelőzése, kezelése és az átláthatóság
33. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2017 végén valamennyi munkatársára és szervére vonatkozóan elfogadta az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat, és hogy a programiroda átfogó szabályokat és eljárásokat dolgozott ki, amelyeket a teljes irányítási struktúrájában hatékonyan alkalmaznak; megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben e keret egy részét a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrizte; sürgeti a közös vállalkozást, hogy értékelje újra és frissítse a 2017-ben elfogadott szabályokat; sajnálja, hogy a közös vállalkozás nem teszi közzé vagy kérésre nem bocsátja rendelkezésre vezető tisztségviselőinek és igazgatótanácsi tagjainak önéletrajzait és összeférhetetlenségi nyilatkozatait;
34. felhívja a közös vállalkozást, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ipari lobbitevékenység és PR finanszírozására vonatkozó uniós politikájáról;
35. felhívja a közös vállalkozást, hogy részletesen tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a zaklatás, a csalás és az összeférhetetlenség megelőzése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében elfogadott intézkedéseiről;
Egyéb megjegyzések
36. megjegyzi, hogy folyamatban vannak a CBE (Circular Bio-based Europe) létrehozására irányuló tárgyalások és előkészítő munka, amely a közös vállalkozás lehetséges utódja; megjegyzi, hogy a CBE fő célkitűzéseinek a maradéktalanul kiegyensúlyozott és átlátható döntéshozatali folyamatok elfogadásának, a környezeti és társadalmi-gazdasági hatások folyamatos nyomon követésének, valamint egy olyan új rendszer bevezetésének kell lennie, amely megakadályozza, hogy a magánszektorbeli partnerek ne tudják teljesíteni pénzügyi kötelezettségeiket; sajnálja, hogy 2019-ben még nem tettek ilyen előremutató erőfeszítéseket a közös vállalkozás teljesítményének és átláthatóságának javítása érdekében.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2186(DEC))
– tekintettel az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0033/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 557/2014/EU tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5),
– tekintettel az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0113/2021),
1. mentesítést ad az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás ügyvezető igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2186(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0033/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 557/2014/EU tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11),
– tekintettel az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0113/2021),
1. jóváhagyja az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2186(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0113/2021),
A. mivel az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító közös vállalkozást (a továbbiakban: az IMI közös vállalkozás) 2007 decemberében hozták létre 10 éves időszakra annak érdekében, hogy jelentősen javuljon a gyógyszerfejlesztés folyamatának hatékonysága és eredményessége, azzal a hosszú távú céllal, hogy a gyógyszeripari ágazat hatékonyabb és biztonságosabb innovatív gyógyszereket gyártson;
B. mivel az 557/2014/EU rendelet 2014. májusi elfogadását követően a 2024. december 31-ig tartó időszakra létrehozták az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozást (a továbbiakban: az IMI 2 közös vállalkozás); mivel ez 2014 júniusában az IMI közös vállalkozás helyébe lépett annak utódjaként azzal a céllal, hogy véglegesítse a hetedik keretprogram keretében végzett kutatási tevékenységeket és új projektet indítson a Horizont 2020 keretében;
C. mivel az Unió, amelyet a Bizottság képvisel, valamint a Gyógyszeripari Egyesületek Európai Szövetsége (a továbbiakban: az ágazat) az IMI és az IMI 2 közös vállalkozás alapító tagjai;
D. mivel az IMI közös vállalkozáshoz az Unió a 10 éves időszak alatt – a hetedik keretprogram költségvetéséből – legfeljebb 1 000 000 000 EUR-val járul hozzá, és az alapító tagoknak egyenlő mértékben kell hozzájárulniuk a folyó költségekhez, egyenként a teljes uniós finanszírozás 4%-át meg nem haladó összeggel;
E. mivel az IMI 2 közös vállalkozáshoz az Unió a 10 éves időszak alatt – a „Horizont 2020” keretprogram költségvetéséből – legfeljebb 1 638 000 000 EUR-val járul hozzá (az Európai Szabadkereskedelmi Társulás előirányzatait is beleértve), és a Bizottság kivételével a tagoknak kell biztosítaniuk a folyó költségek 50%-át, továbbá a működési költségekhez pénzbeli vagy természetbeni hozzájárulást vagy mindkettőt kell biztosítaniuk az Unió pénzügyi hozzájárulásával egyenlő mértékben;
Költségvetés és pénzgazdálkodás
1. a Számvevőszék jelentése (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) alapján megjegyzi, hogy az IMI 2 közös vállalkozás 2019. december 31-ével záruló évre vonatkozó éves beszámolója minden lényeges szempontból híven és pénzügyi szabályzatának, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak megfelelően tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági eseményeinek eredményét, a pénzforgalmát és a nettó eszközállományának változásait; megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a beszámoló alapját képező ügyletek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;
2. megjegyzi, hogy a rendelkezésre álló végleges költségvetés 261 371 750 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot (ebből 255 561 977 EUR-t az uniós költségvetésből) és 231 316 906 EUR összegű kifizetési előirányzatot (ebből 221 519 271 EUR-t az uniós költségvetésből) tartalmazott, beleértve a korábbi évek fel nem használt előirányzatainak áthozatalát, a címzett bevételeket és a következő évre történő átcsoportosításokat; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya 99,17%-os, illetve 96,33%-os volt;
3. megjegyzi, hogy a magánszereplők által az IMI közös vállalkozás operatív tevékenységeire fizetendő, 1 000 000 000 EUR összegű hozzájárulásból 2019 végéig az IMI közös vállalkozás 710 478 000 EUR összegű, magánszereplőktől származó természetbeni és pénzbeli hozzájárulást jelentett be és validált (ezen belül 688 580 000 EUR természetbeni és 21 898 000 EUR pénzbeli hozzájárulást); megjegyzi, hogy 2019-ben a validált kifizetési kérelmek és a természetbeni hozzájárulások összege 2018-hoz képest jelentősen alacsonyabb volt, mivel az IMI közös vállalkozás projektjeinek száma az egyes projektek befejeztével csökken; megjegyzi, hogy az év végére a hetedik keretprogram 59 projektjéből 11 még mindig folyamatban volt;
4. megjegyzi, hogy az IMI közös vállalkozásnál a hetedik keretprogram projektjeivel kapcsolatos kifizetési előirányzatok felhasználási aránya 97% volt;
5. megjegyzi, hogy az ágazat által az IMI 2 közös vállalkozás operatív tevékenységeire fizetendő 1 425 000 000 EUR összegű természetbeni és pénzbeli hozzájárulásból 202 598 000 EUR összegű természetbeni hozzájárulást és 15 554 000 EUR összegű pénzbeli hozzájárulást jelentettek be és validáltak, ezenfelül pedig a társult partnerek részéről további 5 662 000 EUR pénzbeli és 8 203 000 EUR összegű természetbeni hozzájárulást jelentettek be és validáltak;
6. megjegyzi, hogy 2019 végéig az ágazatnak és a társult partnereknek az IMI 2 közös vállalkozás Horizont 2020 tevékenységeire juttatott hozzájárulása összesen 232 017 000 EUR összeget tett ki, az Unió teljes pénzbeli hozzájárulása pedig 423 743 000 EUR volt; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az IMI 2 közös vállalkozásra vonatkozó időközi értékelése kiemelte az átláthatóság hiányát azzal kapcsolatban, hogyan számítják ki az ágazat természetbeni hozzájárulásait; ezért korábbi kéréseit megismételve részletes információkat kér az ágazat természetbeni hozzájárulásaira, különösen azok jellegére és értékére vonatkozóan;
7. megjegyzi, hogy a magánszektorbeli tagjaiktól pénzügyi hozzájárulásban részesülő közös vállalkozások eltérő eljárásokat alkalmaznak; felszólít a természetbeni hozzájárulások kiszámításának harmonizálására a közös vállalkozások körében; úgy véli, hogy a közös eljárásnak átlátható és hatékony értékelési módszereket kellene előírnia, amelyek eredményeként megállapítható a hozzájárulás tényleges értéke; kéri a Számvevőszéket, hogy vizsgálja felül a független külső ellenőrök által végzett ellenőrzéseket; kéri továbbá megfelelő jogi keret kialakítását, amely biztosítja, hogy az előírt pénzügyi hozzájárulás a közös vállalkozás fennállásának végéig beérkezzen, valamint megjegyzi, hogy a jogi keret tartalmazhatna követelményeket arra vonatkozóan, hogy a magán-hozzájárulást a megfelelő uniós hozzájárulás folyósítása előtt vagy azzal egyidejűleg be kell fizetni;
8. megjegyzi, hogy a 2019. évi, Horizont 2020 projektekre fordítható költségvetésen belül a kötelezettségvállalási előirányzatok felhasználási aránya 100%, a kifizetési előirányzatoké pedig 98% volt; megjegyzi, hogy 2019 végén az IMI 2 közös vállalkozás összesen 83 folyamatban lévő projektjéből 79-et a Horizont 2020 program keretében finanszíroztak;
9. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy több korrekciós intézkedés végrehajtását követően az IMI 2 közös vállalkozás 2019-ben jelentős mértékben javította az új kifizetési előirányzatok szükségességének tervezését és nyomon követését; megjegyzi azonban, hogy a közös vállalkozásnak a 2019. évi kötelezettségvállalási előirányzatokból 139 100 891 EUR-t vissza kellett fizetnie az uniós költségvetésbe, mivel a 2019. évi éves munkatervben kevesebb pályázati tárgyterület szerepelt; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az értékelő szakértők iránti igény ebből adódó csökkenése miatt az IMI 2 közös vállalkozás csak 2 821 000 EUR-t (49%) használt fel infrastrukturális kiadásokra a 2019. évi költségvetésben rendelkezésre álló 5 799 000 EUR-ból (2. költségvetési cím); felhívja az IMI 2 közös vállalkozást, hogy javítsa tovább kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatainak tervezését és nyomon követését;
10. aggódik amiatt, hogy az ágazat kizárólagos ellenőrzést gyakorol az IMI 2 közös vállalkozás prioritásai felett, továbbá hogy egyedül az ágazat határozza meg a stratégiai menetrendeket és éves munkaterveket, és kisajátítja a közpénzekből finanszírozott projektekből származó eredményeket és adatokat;
11. felháborítónak tartja, hogy az ágazat, amely az IMI 2 közös vállalkozáson belül a Bizottsággal közösen dönt, blokkolta a Bizottság arra vonatkozó 2018. évi javaslatát, hogy az IMI 2 közös vállalkozás munkájának legyen része a járványügyi felkészülés (azaz a Covid19 által okozotthoz hasonló járványok előrejelzése és az azokra való felkészülés); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ágazat nem hajlandó közzétenni kulcsfontosságú dokumentumokat, például a projektjavaslatokat, illetve a támogatási és projektmegállapodásokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy ezek a dokumentumok közpénzekből finanszírozott projektekről szólnak; sajnálattal jegyzi meg, hogy a fent említett problémák részben e köz- és magánszféra közötti partnerség struktúrájának és mechanizmusainak logikus következményei;
Teljesítmény
12. megjegyzi, hogy az IMI 2 közös vállalkozás 10 fő teljesítménymutatót használ, amelyeket első alkalommal a 2018. évi éves tevékenységi jelentésében követtek nyomon és jelentettek, és ennek részét képezte adott esetben az IMI közös vállalkozástól történő adatgyűjtés is; megjegyzi, hogy a fő teljesítménymutatók elemzése azt mutatja, hogy az IMI 2 közös vállalkozás projektjei mostanra – azaz az IMI 2 közös vállalkozás programciklusának közepén – jó úton haladnak a kitűzött célok felé, és képesek innovációkat és kimutatható hatásokat generálni, tekintettel a projektek összetett és hosszú távú jellegére; megjegyzi, hogy programjai hosszabb távú eredményeit és hatásait illetően az IMI 2 közös vállalkozás 2019-ben jelentős értékelést végzett az IMI közös vállalkozás 44 befejezett projektjének társadalmi-gazdasági hatásáról; felhívja az IMI 2 közös vállalkozást, hogy értékelje projektjei környezeti hatását is; megjegyzi továbbá, hogy az IMI 2 közös vállalkozás adatokat gyűjt a Horizont 2020 vonatkozó standard fő teljesítménymutatóin alapuló adatszolgáltatás céljából;
13. tudomásul veszi a Bizottságnak az IMI közös vállalkozásra vonatkozó végső értékelését, amely arra a következtetésre jutott, hogy „az IMI közös vállalkozás tevékenységeiből nem származott kimutatható társadalmi-gazdasági előny”, és nem talált példákat arra, hogy az „a betegek számára új, biztonságosabb és hatásosabb terápiákat vagy készítményeket” vagy a fejlesztési idő lerövidülését eredményezte volna; ezenkívül azt is megállapította, hogy a szélesebb körű kutatási program keretében hatékonyabban és „a közköltségvetést kevésbé terhelő módon” azonosíthatók az olyan kutatási témák, amelyek „közelebb állnak a közérdekhez, mint az ágazat által meghatározott érdekekhez”;
14. aggasztónak tartja, hogy az IMI 2 közös vállalkozásnak a Bizottság által 2017-ben végzett időközi értékelése arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg „nem mondható el, hogy az IMI a betegek számára új, biztonságosabb és hatásosabb terápiákat vagy készítményeket” eredményezne, és e tekintetben „nehezen mutatható ki az IMI-nek a betegek és általában véve a társadalom számára jelentett hozzáadott értéke”;
15. megjegyzi, hogy az IMI 2 közös vállalkozásnak erőteljesen kell összpontosítania azokra a területekre, ahol jelentős közegészségügyi igény merül fel, valamint stratégiai kutatási menetrendjének prioritásaira; megjegyzi, hogy 2019-ben az IMI 2 közös vállalkozás három pályázati felhívást tett közzé összesen 10 témakörben, és 29 támogatási megállapodást írt alá olyan új projektekre, amelyek a gyógyszeriparon belüli új területekre terjednek ki, ugyanakkor szorosabbra fűzte az egészségügyi kutatásban és innovációban érintett más ágazatokkal fenntartott kapcsolatait;
16. riasztónak tartja, hogy az IMI 2 közös vállalkozás több olyan projektet is finanszíroz, amelyek lehetővé teszik a gyógyszeripar számára az Unió-beli szabályozó szerveknél történő lobbizást annak érdekében, hogy gyengítsék az új gyógyszerek biztonságosságának értékelésére szolgáló előírásokat a forgalombahozatali engedélyek kiadásának felgyorsítása érdekében; felszólítja az IMI 2 közös vállalkozást, hogy részletesen tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a szóban forgó projektekkel kapcsolatban felmerült költségekről;
17. felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a jövőbeli IMI 2 közös vállalkozás tevékenységi programja igazodjon „az EU az egészségügyért” programhoz az (EU) 2021/522(13) rendeletben előírtaknak megfelelően, valamint a témára vonatkozó valamennyi egyéb uniós stratégiához;
18. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén a Horizont 2020 program végrehajtási aránya 75%-os volt az IMI 2 közös vállalkozáshoz rendelt tevékenységekre vonatkozó pályázati eljárások tekintetében;
19. kéri, hogy az IMI 2 közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel.
20. megjegyzi, hogy 2019-ben az IMI 2 közös vállalkozás tőkeáttételi hatása 1,03 volt; aggodalommal jelzi, hogy ez az arány elmarad a várakozásoktól; felszólítja az IMI 2 közös vállalkozást, hogy tegyen lépéseket a cél teljesítése érdekében;
21. üdvözli, hogy az IMI 2 közös vállalkozás 2019. évi éves tevékenységi jelentése szerint a nemek közötti egyensúly 2019. évi helyzetére vonatkozó fő teljesítménymutatók alapján az IMI 2 közös vállalkozás projektjein dolgozó teljes személyi állomány 51%-a nő volt, az IMI 2 közös vállalkozás projektjeit 2019-ben irányító 89 projektkoordinátorból 27 nő volt, továbbá az értékeléseket és elemzéseket végző, illetve a tudományos bizottságban dolgozó tanácsadók és szakértők 45–60%-át nők teszik ki;
22. kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket mélyreható teljesítménykövetési módszer kidolgozására az IMI 2 közös vállalkozás hozzáadott értékének, valamint társadalmi, foglalkoztatási és piaci hatásának felmérése érdekében; az értékelés eredményeit fel kell használni az uniós finanszírozás jövőbeli elosztása vagy átcsoportosítása során;
23. megjegyzi, hogy a szellemitulajdon-jogok kérdésével foglalkozni kell valamennyi olyan szerződésben, amely a teljesítéssel kapcsolatban elvárt valamely kimenetelhez vagy eredményhez vezet; emlékeztet arra, hogy a szellemitulajdon-jogok rendeltetése az egyes alkotók jogainak védelme, valamint az is, hogy részletesen rendelkezzenek a jogok jövőbeli felhasználásának módjáról; megjegyzi, hogy mivel a tevékenységet részben közpénzből finanszírozzák, az eredményeknek átláthatóknak és a nyilvánosság számára hozzáférhetőknek kell lenniük; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogi keretet a szellemitulajdon-jogokra és azoknak a piacon történő érvényesítésére vonatkozóan, kitérve többek között a különleges követelményekre és a nyereségfelosztásra is;
Személyzet és munkaerő-felvétel
24. megjegyzi, hogy 2019 decemberében az IMI 2 közös vállalkozásnál összesen 53 álláshelyet töltöttek be a létszámtervben szereplő 56-ból (2018-ban 48 betöltött álláshely);
25. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019-ben a közös vállalkozás nagymértékben stabilizálta munkaerő-állományát: a személyzeti fluktuáció 21%-ról 5,6%-ra csökkent, hosszú távú betegszabadságon az előző évi négyhez képest csak egy személy volt, a kölcsönzött alkalmazottak száma pedig 5,1 teljes munkaidős egyenértékről 3,8-ra csökkent;
26. megjegyzi, hogy 2019 végén a nemzetiségi összetételt tekintve 13 tagállam képviseltette magát az IMI 2 közös vállalkozásban, közülük négyen egy-egy alkalmazottal; megjegyzi, hogy az 53 alkalmazott 72%-a nő volt, és csupán 28%-a férfi;
27. felhívja az IMI 2 közös vállalkozást, hogy vezessen be kötelező képzési rendszert az újonnan érkező, illetve már munkát végző alkalmazottak számára;
Belső ellenőrzés
28. megjegyzi, hogy 2019 júniusában a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) kiadta az IMI 2 közös vállalkozás számára a 2019–2021 közötti időszakra szóló stratégiai belső ellenőrzési tervet, amely az IAS 2018 decemberében végzett kockázatértékelésének eredményein alapult; megjegyzi továbbá, hogy az IMI 2 közös vállalkozás folytatta a „Koordináció a Közös Támogatási Központtal (CSC) és a CSC-eszközök és -szolgáltatások végrehajtása az IMI 2 közös vállalkozásban” című, 2018. évi ellenőrzési jelentés alapján készült cselekvési terv végrehajtását, és a közös Horizont 2020 informatikai rendszerre vonatkozó ajánlás 2020 januárjában lezárásra került;
Belsőkontroll-rendszerek
29. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint az IMI 2 közös vállalkozás pénzügyi és operatív dokumentációs áttekintésen alapuló, megbízható előzetes kontrolleljárásokat vezetett be, és 2019 végére végrehajtotta az új belsőkontroll-keretrendszert, és mutatókat dolgozott ki a kontrolltevékenységek eredményességének értékelésére valamennyi belsőkontroll-elv és kapcsolódó jellemző tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy 2019 volt a második olyan év, amikor az új keretrendszer részeként az IMI 2 közös vállalkozás önértékelést végzett a belsőkontroll-tevékenységeire nézve; felhívja az IMI 2 közös vállalkozást, hogy nyújtsa be a mentesítésért felelős hatóságnak az önértékelésre vonatkozó jelentéseket;
30. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a hetedik keretprogram időközi és záró kifizetései kapcsán az IMI 2 közös vállalkozás végez utólagos ellenőrzéseket a kedvezményezettek telephelyén, míg a Horizont 2020 projektek kifizetési kérelmeit illetően a Bizottság Közös Ellenőrzési Szolgálata felelős az utólagos ellenőrzésekért, továbbá az utólagos ellenőrzések 2019 végén rendelkezésre álló eredményei alapján a közös vállalkozás a hetedik keretprogramhoz tartozó projektjei esetében 2,05% reprezentatív hibaarányról és 0,66% fennmaradó hibaarányról, a Horizont 2020 projektek esetében pedig 0,85% reprezentatív hibaarányról és 0,52% fennmaradó hibaarányról számolt be (elszámolások és zárókifizetések); megjegyzi továbbá, hogy az 1291/2013/EU rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat(14) szerint az a végső cél, hogy a program lezárását követően az összes audit, valamint korrekciós és visszakövetelési intézkedés pénzügyi hatásainak figyelembevétele után a fennmaradó hibák aránya a lehető legjobban megközelítse a 2%-ot;
31. megelégedéssel nyugtázza, hogy a számvevőszéki jelentés szerint az operatív kifizetések kontrolljának részeként a Számvevőszék egy véletlen mintán megvizsgálta a Horizont 2020-nak a végső kedvezményezettek szintjén 2019-ben teljesített kifizetéseit, hogy megerősítse az utólagos ellenőrzés során megállapított hibaarányokat, és ezek a részletes ellenőrzések nem tártak fel jelentős hibákat vagy kontrollhiányosságokat az IMI 2 közös vállalkozásnak a mintában szereplő kedvezményezettjeinél;
32. megjegyzi, hogy 2018-ban és 2019-ben a Számvevőszék mintavétel alapján megvizsgálta a Bizottság közös ellenőrzési szolgálata és annak szerződéses külső könyvvizsgálói által végzett utólagos ellenőrzéseket; megemlíti, hogy a Horizont 2020 keretében működő hét közös vállalkozás („Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás, Tiszta Égbolt, IMI 2, Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás, Kiváló Európai Elektronikai Alkatrészek és Rendszerek Közös Vállalkozás, Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás, Shift2Rail) által a saját éves tevékenységi jelentésükben feltüntetett fennmaradó hibaarány nem vethető össze közvetlenül a Számvevőszék 2019. évi éves jelentésében közzétett, a Bizottság kutatási kiadásaira vonatkozó hibaaránnyal;
33. megelégedéssel nyugtázza, hogy a csalásgyanús esetek tekintetében az IMI 2 közös vállalkozás 2019-ben nem tárt fel új szabálytalanságokat vagy csalásgyanús eseteket projektportfóliójának kezelése során, és az Európai Csalás Elleni Hivatal részéről sem vizsgálatra, sem információkérésre nem került sor;
Az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése, valamint az átláthatóság
34. megállapítja, hogy az IMI 2 közös vállalkozás az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat fogadott el, és közzétette irányítótestülete tagjainak önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait;
35. megállapítja, hogy 2019-ben az IMI 2 közös vállalkozás stabil etikai keretrendszert vezetett be, miután az irányítótestület elfogadta „Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozásnak a személyek méltóságának védelmére, valamint a lelki zaklatás és a szexuális zaklatás megelőzésére vonatkozó politikáját”; megemlíti továbbá az annak előkészítése érdekében végzett munkát, hogy az irányítótestület 2020 elején elfogadhassa az IMI 2 közös vállalkozás visszaélések bejelentésére vonatkozó iránymutatásait;
o o o
36. megjegyzi, hogy folyamatban vannak a tárgyalások és előkészületek egy, az „Európai partnerség az innovatív egészségügyért” nevű kezdeményezés létrehozására vonatkozóan, amely az IMI 2 közös vállalkozás utódja lehet; megjegyzi, hogy az „Európai partnerség az innovatív egészségügyért” fő célkitűzéseinek a teljes mértékben kiegyensúlyozott és átlátható döntéshozatali folyamatok elfogadásának, a környezeti és társadalmi-gazdasági hatások folyamatos nyomon követésének, valamint egy olyan új rendszer bevezetésének kell lennie, amely segít megakadályozni, hogy a magánszektorbeli partnerek képtelenné váljanak pénzügyi kötelezettségeik teljesítésére; sajnálja, hogy nem történtek már 2019-ben ilyen előremutató erőfeszítések az IMI 2 közös vállalkozás teljesítményének és átláthatóságának javítása érdekében.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/522 rendelete (2021. március 24.) a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program (az „EU az egészségért program”) létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 107., 2021.3.26., 1. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 104. o.).
2019. évi mentesítés: Második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2187(DEC))
– tekintettel a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 - C9-0034/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 559/2014/EU tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5),
– tekintettel a 2018/1046/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i 2019/887/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0107/2021),
1. mentesítést ad a második Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás ügyvezető igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2187(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 - C9-0034/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 559/2014/EU tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11),
– tekintettel a 2018/1046/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i 2019/887/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0107/2021),
1. jóváhagyja a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2187(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0107/2021),
A. mivel az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozást (a továbbiakban: FCH) 2008 májusában hozta létre az 521/2008/EK tanácsi rendelet(13) a köz- és magánszféra közötti partnerségként a 2017. december 31-ével lezáruló időszakra, hogy fokozza a kísérleti tevékenységeket és felgyorsítsa az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia mielőbbi bevezetését; mivel az 521/2008/EK rendeletet az 559/2014/EU tanácsi rendelet(14) hatályon kívül helyezte;
B. mivel az 559/2014/EU rendelet 2014 májusában létrehozta a közös vállalkozást, amely átveszi az FCH helyét a 2024. december 31-ig tartó időszakra;
C. mivel az FCH tagjai a Bizottság által képviselt Európai Unió, az Európai Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiával Foglalkozó Közös Technológiai Kezdeményezés Ipari Csoport és az N.ERGHY Kutatási Csoport;
D. mivel a közös vállalkozás tagjai a Bizottság által képviselt Európai Unió, a New Energy World Industry Grouping AISBL ipari csoport (a továbbiakban: ipari csoport), amelyet 2016-ban átneveztek Hydrogen Europe-ra és a New European Research Grouping on Fuel Cells and Hydrogen AISBL kutatási csoport (a továbbiakban: kutatási csoport), amelyet 2018-ban átneveztek Hydrogen Europe Research-re;
E. mivel az Európai Unió az első szakaszban legfeljebb 470 000 000 EUR-val járul hozzá a hetedik keretprogramból a közös vállalkozás tevékenységeinek végrehajtásához; mivel a többi tagnak legalább az uniós hozzájárulással egyenlő mértékű hozzájárulást kell biztosítania;
F. mivel a közös vállalkozásban a Horizont 2020 keretprogramból a maximális uniós hozzájárulás (az EFTA-előirányzatokat is beleértve) 665 000 000 EUR, és az ipari és a kutatási csoport tagjainak az 559/2014/EU rendeletben meghatározott időszakban összesen legalább 380 000 000 EUR forrást kell biztosítaniuk, többek között a Horizont 2020 keretprogram a közös vállalkozás által finanszírozott projektjeihez biztosított természetbeni hozzájárulások, a közös vállalkozás kiegészítő tevékenységeihez nyújtandó legalább 285 000 000 EUR természetbeni hozzájárulás, valamint az igazgatási költségekhez történő pénzbeli hozzájárulás révén;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
1. megállapítja, hogy a Számvevőszék által a közös vállalkozás 2019. évi éves beszámolójáról készített jelentés (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) szerint az éves beszámoló minden lényeges szempontból hűen és pénzügyi szabályzatának, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak megfelelően tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a beszámoló alapját képező ügyletek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek voltak;
2. tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás számára a 2019. évi költségvetési évre rendelkezésre álló végleges költségvetés 91 730 585 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot és 113 855 981 EUR összegű kifizetési előirányzatot tartalmazott (beleértve a megelőző évek fel nem használt előirányzatainak áthozatalát, a címzett bevételeket és a következő évre történő átcsoportosításokat is); megjegyzi, hogy a teljes 2019. évi költségvetés végrehajtási aránya a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében 85,9%-os, a kifizetési előirányzatok tekintetében pedig 98,4%-os volt;
3. megállapítja, hogy 2019 végén az 521/2008/EK rendelet szerinti maximális 470 000 000 EUR hozzájárulásból az Unió összesen 421 606 000 EUR-val járult hozzá a hetedik keretprogramból, amelyből 19 107 000 EUR természetbeni hozzájárulás volt, az ipari és kutatási csoport tagjai pedig összesen 447 506 000 EUR validált forrást biztosítottak, amiből 429 600 000 EUR a hetedik keretprogram projektjei számára nyújtott természetbeni hozzájárulás volt; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019-ben a hetedik keretprogramra vonatkozóan 5 805 092 EUR összegű kifizetést teljesített, amely a 2009 és 2019 közötti teljes időszakra 415 313 265 EUR-t tett ki, és hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási aránya a hetedik keretprogram projektjei számára 2019-ben rendelkezésre álló költségvetés 95,1%-át tette ki;
4. megállapítja, hogy 2019 végén az Unió összesen 420 067 000 EUR-val járult hozzá a „Horizont 2020” keretprogramból, és az ipari és kutatási csoport tagjai összesen 11 707 000 EUR validált forrást biztosítottak, amelyből 5 376 000 EUR természetbeni hozzájárulás volt a közös vállalkozás „Horizont 2020” projektjeihez, továbbá összesen 667 001 000 EUR összegű természetbeni hozzájárulást nyújtottak a kiegészítő tevékenységekhez;
5. a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy az ágazati tagok operatív tevékenységekhez nyújtott természetbeni hozzájárulásainak alacsony szintje annak tudható be, hogy a közös vállalkozás a végleges költségigénylések időpontjában validálja azokat, ezért a lekötött természetbeni hozzájárulások többségének validálására a Horizont 2020 program későbbi szakaszában kerül sor, amikor a projektek végső kifizetése megtörténik, és a pénzügyi kimutatásra vonatkozó igazolások esedékesek;
6. megjegyzi, hogy a magánszektorbeli tagjaiktól pénzügyi hozzájárulásban részesülő közös vállalkozások eltérő eljárásokat alkalmaznak; felszólít a természetbeni hozzájárulások kiszámításának harmonizálására a közös vállalkozások körében; javasolja, hogy a közös eljárás írjon elő átlátható és hatékony értékelési módszereket, amelyek eredménye kimutatja a hozzájárulás tényleges értékét; kéri a Számvevőszéket, hogy gondoskodjon független külső ellenőrök által végzett ellenőrzések felülvizsgálatáról; kéri továbbá megfelelő jogi keret kialakítását, biztosítva a pénzügyi hozzájárulás előírt összegének a program végéig történő beérkezését; megjegyzi, hogy e jogi keret tartalmazhatna követelményeket arra vonatkozóan, hogy a magán-hozzájárulást a megfelelő uniós hozzájárulás folyósítása előtt vagy azzal egyidejűleg be kell fizetni;
7. megjegyzi, hogy a Horizont 2020 projektek számára rendelkezésre álló költségvetés végrehajtási aránya a kötelezettségvállalások esetében 86,3%-os, a kifizetési előirányzatok esetében pedig 100%-os volt; megjegyzi továbbá, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatokat nem használták fel teljes mértékben, mivel a 2019. évi pályázati felhívás két tárgyterületét nem ítélték oda;
Teljesítmény
8. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás a Horizont 2020-ra vonatkozó konkrét fő teljesítménymutatókat (KPI), valamint a közös vállalkozás két konkrét fő teljesítménymutatóját használja, amelyek mérik a kutatási tevékenységekre elkülönített források arányát, és amelyek demonstrációs projekteket valósítanak meg az uniós strukturális és beruházási alapokból részesülő tagállamokban és régiókban; megjegyzi továbbá, hogy a (2014-ben rögzített) fő teljesítménymutatókat felülvizsgálták, és belefoglalták az irányító testület által 2018 júniusában jóváhagyott többéves munkatervhez fűzött kiegészítésbe, mivel a technológia az elmúlt években jelentősen fejlődött, és új alkalmazásokat vezettek be;
9. kéri, hogy a közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel.
10. megjegyzi, hogy a tőkeáttételi hatás értéke 2019. december 31-én 2,24 volt, figyelembe véve az összes magánpartner hozzájárulását, és 1,51, ha kizárólag a Hydrogen Europe Industry és a Hydrogen Europe Research tagjait vesszük figyelembe;
11. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás befejezte a CertifHy 2 projektet, amely katalizátorként szolgál a zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogénre vonatkozó uniós szintű származásigarancia-rendszer végrehajtásához, és mérföldkövet jelent az (EU) 2018/2001 irányelv(15) szerinti lehetséges hidrogéntanúsítási mechanizmus felé; tudomásul veszi az európai hidrogénbiztonsági referencia-adatbázis (HIAD.2.0) szerinti események 2019-es felülvizsgálatát és értékelését, amelyekben az e területen végzendő jövőbeli kutatásokra vonatkozó ajánlásokat fogalmaznak meg; tudomásul veszi az „Üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia a környezetbarát energiához az európai városokban és régiókban” című jelentés következtetéseit követő fejleményeket, mint például az európai hidrogénvölgyi partnerség (EH-S3P) elindítását az intelligens szakosodási platform keretében, a kísérleti projektfejlesztési támogatási eszköz irányítására vonatkozó szerződés aláírását, valamint a H2-völgy témakörének a 2019. évi munkatervbe való belefoglalását egy nagyszabású (kiemelt) demonstrációs projekt esetében;
12. megjegyzi, hogy 2019-ben két nagyszabású demonstrációs projektre (H2Haul és Djewels) vonatkozóan írtak alá támogatási megállapodásokat a 2018. évi pályázati felhívás alapján; megjegyzi továbbá, hogy a 2019. évi pályázati felhívás tekintetében a közös vállalkozáshoz összesen 43 támogatható pályázat érkezett be 17 témakörben, és hogy a kedvezményezettek 23 uniós tagállamból vagy társult országból származtak, továbbá hogy négy harmadik ország szervezetei hét projektben vesznek részt; rámutat továbbá arra, hogy mind a 17 támogatási megállapodást aláírták 2019-ben;
13. megjegyzi, hogy 2019 végén a közös vállalkozás globális projektportfóliója 155 projektből áll a hetedik keretprogram keretében (ebből 150 volt lezárt és 5 volt lezáratlan), valamint 109 aláírt projektet tartalmazott a Horizont 2020 keretében (ebből 11 volt lezárt és 98 volt lezáratlan); megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben a közös vállalkozás két tanulmányra vonatkozó ajánlati felhívást tett közzé, egy szerződést 2019 júliusában írtak alá, és további két ajánlati felhívást írtak alá a küldetési innováció támogatására és a régióknak nyújtott projektfejlesztési támogatásra, mindkettőt az év során;
14. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén a Horizont 2020 program végrehajtási aránya 83%-os volt a közös vállalkozáshoz rendelt tevékenységekre vonatkozó pályázati eljárások tekintetében;
15. megjegyzi, hogy 2019 végén a közös vállalkozás 10 tagállamból 27 alkalmazottat foglalkoztatott, és örömmel veszi tudomásul, hogy a nemek közötti egyensúly majdnem megvalósul a személyzet körében (51% férfi és 49% nő); megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben a Horizont 2020 projektekben részt vevő nők aránya 27% volt, a projektkoordinátorok 23,8%-a volt nő, a tudományos bizottság tagjainak pedig 33%-a volt nő;
16. kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket mélyreható teljesítménykövetési módszer kidolgozására a közös vállalkozás hozzáadott értékének felmérése érdeklében, kitérve a társadalmi, foglalkoztatási és piaci hatásokra is; véleménye szerint az értékelés eredményeit fel kell használni az uniós finanszírozás jövőbeli elosztása vagy átcsoportosítása során;
17. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös vállalkozás jövőbeli tevékenységi programja tiszteletben tartsa az uniós jog által az éghajlatváltozás mérséklése tekintetében előírt követelményeket és célokat, és kövesse mind a Bizottság, mind pedig az ágazat által kidolgozott stratégiákat;
18. megjegyzi, hogy a szellemitulajdon-jogok kérdésével foglalkozni kell minden olyan szerződésben, amely a teljesítés következményeként ilyen produktumot eredményez; emlékeztet arra, hogy a szellemitulajdon-jogok rendeltetése az egyes alkotók jogainak védelme, de ezen kívül részleteket bocsát rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy e jogok felhasználása a jövőben miként történik majd; kéri, hogy a tevékenységek részben közalapokból történő finanszírozására tekintettel az eredmények legyenek átláthatók és a nyilvánosság számára hozzáférhetők, valamint feleljenek meg különleges követelményeknek; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogi keretet a szellemi tulajdonjogokra és a piacon történő érvényesítésére vonatkozóan, kitérve többek között a különleges követelményekre és a nyereségfelosztásra is;
Belső ellenőrzés
19. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás választ adott a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által készített, a 2019–2021-es időszakra vonatkozó új stratégiai belső ellenőrzési tervről szóló tervezetre és végleges jelentésre, és hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálattal egyetértésben a 2019–2021-es időszakra vonatkozó stratégiai ellenőrzési terv szerinti új belső ellenőrzést indítanak 2020-ban; megjegyzi továbbá, hogy 2019 során a közös vállalkozás konzultációt folytatott a Belső Ellenőrzési Szolgálattal, és segítette a Belső Ellenőrzési Szolgálat munkáját a kutatási és innovációs politikával kapcsolatos, a közös végrehajtási központ kérésére az IAS által végzett visszajelzések jelenlegi folyamatában való konzultációs részvétel keretében;
20. megjegyzi, hogy 2019. december 31-én sikeresen végrehajtották és lezárták a Belső Ellenőrzési Szolgálat korábbi ellenőrzéseiből származó valamennyi ajánlást és cselekvési tervet;
Belső kontrollrendszerek
21. a számvevőszéki jelentés alapján megjegyzi, hogy a közös vállalkozás pénzügyi és operatív dokumentációs áttekintésen alapuló, megbízható előzetes kontrolleljárásokat vezetett be, és 17 belső ellenőrzési elv alapján köteles végrehajtani a Bizottság új belsőkontroll-keretrendszerét; tudomásul veszi továbbá, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a közös vállalkozás 2019 végéig a meglévő belsőkontroll-rendszer alapján már végzett hiányelemzést, és mutatókat dolgozott ki a belső ellenőrzésre vonatkozó új elvek hatékonyságának és egyéb jellemzőinek méréséhez; megjegyzi, hogy a belsőkontroll-keret 2018. évi belső értékelését követően cselekvési terv született, és 2019-ben belső értékelésre került sor a cselekvési terv végrehajtásának biztosítása érdekében;
22. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a hetedik keretprogram időközi és záró kifizetései kapcsán a közös vállalkozás végez utólagos ellenőrzéseket a kedvezményezettek körében, míg a Horizont 2020 projektek kifizetési kérelmeit illetően a Bizottság Közös Ellenőrzési Szolgálata felelős az utólagos ellenőrzésekért, továbbá az utólagos ellenőrzések 2019 végén rendelkezésre álló eredményei alapján a közös vállalkozás a hetedik keretprogramhoz tartozó projektjei esetében 2,08% reprezentatív hibaarányról és 1,08% fennmaradó hibaarányról, a Horizont 2020 projektek esetében pedig 0,94% reprezentatív hibaarányról és 0,7% fennmaradó hibaarányról számolt be (elszámolások és zárókifizetések); megjegyzi, hogy a Horizont 2020-ról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban a Horizont 2020 keretében folytatott kutatásokra vonatkozóan 2–5% közötti éves hibakockázat szerepel, ami reális célkitűzés – tekintettel az ellenőrzések költségeire, a szabályok egyszerűsítése érdekében javasolt intézkedésekre és a kutatási projekt költségeinek visszatérítésével kapcsolatos kockázatokra –, és hogy a programoknak az összes ellenőrzés, korrekció és visszafizettetési intézkedés végrehajtását követő lezárásakor fennmaradó hibaszint végső célja az, hogy a végeredmény minél közelebb álljon a 2%-hoz;
23. megjegyzi, hogy az operatív kifizetések kontrolljának részeként a Számvevőszék egy véletlen mintán megvizsgálta a Horizont 2020-nak a végső kedvezményezettek szintjén 2019-ben teljesített kifizetéseit, hogy megerősítse az utólagos ellenőrzés során megállapított hibaarányokat, és ezek a részletes ellenőrzések nem tártak fel jelentős hibákat vagy kontrollhiányosságokat a közös vállalkozás a mintában szereplő kedvezményezettjeinél;
24. megjegyzi, hogy az ügyvezető igazgató 2019 szeptemberében elfogadta a közös vállalkozás helyes hivatali magatartására vonatkozó szabályzatot; megjegyzi, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekre vonatkozó pénzügyiszabályzat-mintát követve az igazgatótanács 2019. decemberi határozatával elfogadta a közös vállalkozás új pénzügyi szabályait; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás 2019 végén eljárást indított a dokumentumkezelési politika elfogadására, és hogy a végleges dokumentumot 2020 elején fogadták el;
25. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2020-ra vonatkozóan teljes kockázati mátrixot dolgozott ki (beleértve az alacsonyabb prioritást jelentő kockázatokat is), amelyet a vezetőség egy folyamatban lévő kockázatértékelési folyamat részeként rendszeresen értékelt és megvitatott annak érdekében, hogy mérlegelje a szervezet belső és külső környezetében bekövetkező változásokat, valamint figyelembe vette a 2018-ban azonosított jelentős kockázatok és cselekvési tervek állapotát; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás végrehajtja a csalás elleni közös kutatási stratégiát.
A Tanács 521/2008/EK rendelete (2008. május 30.) az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás létrehozásáról (HL L 153., 2008.6.12., 1. o.).
A Tanács 559/2014/EU rendelete (2014. május 6.) a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás létrehozásáról (HL L 169., 2014.6.7., 108. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).
2019. évi mentesítés: Shift2Rail közös vállalkozás
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Shift2Rail közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2188(DEC))
– tekintettel a Shift2Rail közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a közös vállalkozás 2019-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-i tanácsi ajánlásra (05795/2021-C9-0035/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a Shift2Rail közös vállalkozás létrehozásáról szóló 2014. június 16-i 642/2014/EU tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5),
– tekintettel a 2018/1046/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2018. március 13-i 2019/887/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0111/2021),
1. mentesítést ad a Shift2Rail közös vállalkozás ügyvezető igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan,
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Shift2Rail közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a Shift2Rail közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2188(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Shift2Rail közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós ügynökségekről szóló éves számvevőszéki jelentésre az ügynökségek válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2015. március 1-i tanácsi ajánlásra (05795/2021 – 2021-C9-0035/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel a Shift2Rail közös vállalkozás létrehozásáról szóló 2014. június 16-i 642/2014/EU tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11),
– tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0111/2021),
1. jóváhagyja a Shift2Rail közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Shift2Rail közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Shift2Rail közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2188(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Shift2Rail közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0111/2021),
A. mivel a Shift2Rail közös vállalkozást (a továbbiakban: a közös vállalkozás) a 642/2014/EU rendelet 2014 júniusában hozta létre tíz éves időtartamra;
B. mivel a Shift2Rail közös vállalkozás alapító tagjai az Unió, amelyet a Bizottság képvisel, valamint különböző vasúti ágazati partnerek (a fő érdekelt felek, többek között vasútiberendezés-gyártók, vasúttársaságok, pályahálózat-működtetők és kutatóközpontok), és a közös vállalkozásban társult tagként más szervezetek is részt vehetnek; mivel az Uniótól eltérő tagok hozzájárulása nem korlátozódhat az adminisztratív költségek, valamint a kutatási és innovációs tevékenységek végrehajtásához szükséges társfinanszírozás fedezésére, hanem egyéb tevékenységekre is ki kell terjednie;
C. mivel a közös vállalkozás fő célkitűzései az egységes európai vasúti térség megvalósításához való hozzájárulás, valamint az európai vasúti rendszer vonzerejének, versenyképességének, fenntarthatóságának és integrációjának fokozása, elősegítve többek között a közúti és légi fuvarozásról a vasúti fuvarozásra történő modális váltást;
D. mivel a közös vállalkozás 2016 májusában kezdte meg önálló működését;
Általános megjegyzések
1. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék által a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról készített jelentés (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) szerint az éves beszámoló minden lényeges szempontból áttekinthetően, és pénzügyi szabályzatának, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályzatnak megfelelően tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait; tudomásul veszi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a beszámoló alapjául szolgáló ügyletek minden lényeges szempontból jog- és szabályszerűek;
2. megjegyzi, hogy a rendelet által előírt időtartamra vonatkozóan a közös vállalkozás tevékenységeihez történő uniós hozzájárulás maximális összege 450 000 000 EUR (az EFTA-hozzájárulásokat is beszámítva), amelynek kifizetését a Horizont 2020 költségvetéséből kell teljesíteni; megjegyzi, hogy az uniós hozzájárulás mellett a közös vállalkozás többi tagjainak összesen legalább 470 000 000 EUR forrást kell biztosítaniuk, amelynek összetétele a közös vállalkozás operatív és adminisztratív költségeihez nyújtandó legalább 350 000 000 EUR természetbeni és pénzbeli hozzájárulás, valamint a közös vállalkozás kiegészítő tevékenységeihez történő, legalább 120 000 000 EUR természetbeni hozzájárulás;
3. megjegyzi, hogy a magánszektorbeli tagjaiktól pénzügyi hozzájárulásban részesülő közös vállalkozások eltérő eljárásokat alkalmaznak; felszólít a természetbeni hozzájárulások kiszámításának harmonizálására a közös vállalkozások körében; kéri, hogy a közös eljárás írjon elő átlátható és hatékony értékelési módszereket, amelyek eredménye kimutatja a hozzájárulás tényleges értékét; kéri a Számvevőszéket, hogy gondoskodjon független külső ellenőrök által végzett ellenőrzésekről; kéri továbbá megfelelő jogi keret kialakítását, biztosítva a pénzügyi hozzájárulás előírt összegének a program végéig történő beérkezését; megjegyzi, hogy e jogi keret tartalmazhatna követelményeket arra vonatkozóan, hogy a magán-hozzájárulást a megfelelő uniós hozzájárulás folyósítása előtt vagy azzal egyidejűleg be kell fizetni;
4. megjegyzi, hogy a vasúti ágazat képviseletében összesen több mint 400 állami és magánszervezet vesz részt a Shift2Rail kutatási és innovációs tevékenységeiben;
5. kiemeli a közös vállalkozás hozzájárulását az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósításához; e tekintetben üdvözli a Shift2Rail kutatási és innovációs erőfeszítéseit a fenntarthatóbb, digitálisabb, versenyképesebb, megbízhatóbb és vonzóbb európai vasúti rendszer megvalósítása érdekében;
6. támogatja a kutatással és innovációval foglalkozó európai vasúti partnerség javasolt létrehozását, amely a közös vállalkozás sikerére épít majd; hangsúlyozza, hogy fel kell tárni a programok és projektek finanszírozásának olyan uniós programok keretében megvalósítható lehetőségeit, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a Digitális Európa terv, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap, valamint szinergiákat kell kialakítani az új partnerség és a meglévő finanszírozási mechanizmusok között;
7. úgy véli, hogy a Shift2Rail utódjának be kell építenie a kutatási programba a más közlekedési ágazatokkal folytatott közös munkát, hogy előkészítse a gördülékeny és integrált közlekedést; rámutat, hogy a vasúti ágazat automatizálásának és digitalizációjának a Shift2Rail utódjánál is a prioritások egyikét kell képeznie;
8. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös vállalkozás jövőbeli tevékenységi programja tiszteletben tartsa az uniós jog által az éghajlatváltozás mérséklése és a digitalizáció tekintetében előírt követelményeket és célokat, és kövesse mind a Bizottság, mind pedig az ágazat által kidolgozott stratégiákat.
Költségvetési és pénzgazdálkodás
9. megjegyzi, hogy a 2019-ben rendelkezésre álló végleges költségvetés 83 071 000 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot és 81 563 000 EUR összegű kifizetési előirányzatot tartalmazott, beleértve a korábbi évek fel nem használt előirányzatainak áthozatalát, a címzett bevételeket és a következő évre történő átcsoportosításokat; megjegyzi, hogy 2019-ben a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok felhasználási aránya 97%, illetve 86% volt;
10. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás számára a Horizont 2020 aktív költségvetése keretében 2019-ben rendelkezésre álló összeg 80 197 000 EUR volt a kötelezettségvállalási előirányzatok és 78 569 000 EUR a kifizetési előirányzatok tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2019 végéig a Horizont 2020 projektjeire rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok 100%-át és a kifizetési előirányzatok 88%-át felhasználta, és hogy a 2019. évi pályázati felhívás keretében kiválasztott Horizont 2020 projektekhez kapcsolódó előfinanszírozási kifizetések az év során teljesített operatív kifizetések értékének 65%-át tették ki;
11. megjegyzi, hogy a Horizont 2020 tekintetében 2019 végén az ágazati tagok összesen 76 827 000 EUR validált hozzájárulást nyújtottak, ami összesen 68 645 000 EUR validált természetbeni hozzájárulást jelentett, és ehhez járult 182 506 000 EUR összegű, kiegészítő tevékenységekhez nyújtott természetbeni validált hozzájárulás, miközben az Unió készpénz-hozzájárulásának teljes összege 221 743 000 EUR volt;
12. megjegyzi, hogy a 2019. évi pályázati felhívás eredményeként a közös vállalkozás 2019-ben (a beérkezett 48 pályázat közül) 17 támogatási megállapodást fogadott el és írt alá, és hogy egyetlen téma lefedetlenül maradt; megjegyzi továbbá, hogy az odaítélt és aláírt támogatások összesen 74 760 000 EUR összegig finanszíroznak majd 148 551 000 euró összértékű kutatási és innovációs tevékenységeket, és hogy e tekintetben a többi tag (az Uniótól eltérő alapító tagok és a társult tagok) megállapodott abban, hogy finanszírozási kérelmeiket a projekt teljes költségének 44,44%-ára korlátozzák (azaz egy másik tagra a kötelezettségeinek figyelembevételével nettó 41,44% esik); megjegyzi, hogy a 2019. évi pályázati felhíváson 90 kis- és középvállalkozás (kkv) vett részt (20%), 40 kkv részesült finanszírozásban (44,4%) és a nyílt pályázati felhívásokban kiválasztott szervezetek 30%-át kkv-k teszik ki; megjegyzi, hogy 2019 első negyedévében két olyan támogatást írtak alá, amely a 2018. évi a pályázati felhíváshoz kapcsolódott;
13. megjegyzi, hogy 2019 végén 72 projekt volt folyamatban (32 pályázati felhívás a tagok számára és 40 nyílt pályázati felhívás): 56 projektet soroltak be 6 innovációs programhoz, 10 projektet horizontális tevékenységre és 6 projektet az X innovációs program keretébe;
Teljesítmény
14. megjegyzi, hogy a teljesítmény és a több területet érintő kérdések nyomon követése érdekében a közös vállalkozás egyrészt a Horizont 2020 keretprogramra vonatkozó egyedi fő teljesítménymutatókat, másrészt a közös vállalkozásra vonatkozó egyedi fő teljesítménymutatókat (például a vasúti közlekedési rendszer hatékonyságára vonatkozó mutatót) alkalmazza. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019 folyamán folytatta a fő teljesítménymutatók (2018-ban „Release 1” néven bemutatott) modelljének következő verziójával kapcsolatos munkát, és hogy a fő teljesítménymutatók modelljének webalapú „Release 2.0” elnevezésű új verzióját az igazgatótanács 2019. novemberi ülésén ismertették;
15. kéri, hogy a közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel.
16. kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket mélyreható teljesítménykövetési módszer kidolgozására a közös vállalkozás hozzáadott értékének felmérése érdeklében, kitérve a társadalmi, foglalkoztatási és piaci hatásokra is; kéri, hogy ezen értékelés eredményeit az uniós finanszírozás jövőbeli elosztása vagy átcsoportosítása során használják fel;
17. megjegyzi, hogy az operatív demonstrációk tekintetében a 6/7-es technológiai készenléti szint elérése érdekében 2019 végéig a közös vállalkozás kutatási és innovációs tevékenységekre vonatkozó programjának több mint 50%-a megvalósult (a tervek szerint a programok 2022-ben fejeződnek be végleg), és hogy a tervezett tevékenységek gyakorlatilag valamennyi projekt esetében megvalósultak, ugyanis az év során mindössze 8 technológiai demonstrátor/munkaterület végezte el 80% alatt a tervezett tevékenységeit (és ebből csupán egyetlen technológiai demonstrátor maradt 50% alatt), továbbá megjegyzi, hogy a közös vállalkozás megkezdte a 2019. évi pályázati felhívás tárgyát képező kutatási és innovációs tevékenységeket;
18. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás jelenlegi tevékenységei jól haladnak a 2022-ben tartandó demonstrációk felé, hogy e tevékenységek a Bizottság digitalizációs programja és a zöld megállapodás által stratégiailag vezérelt rendszerszintű vasúti átalakulás fontos elemei, és hogy 2019 szeptemberében a következő partnerségről és a vasúti ágazat törekvéseiről agytrösztöt szerveztek, amelyen megfigyelőként a Bizottság is részt vett; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozás hozzájárult a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság által koordinált Shift2Rail hatásvizsgálat lefolytatásához, a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság által koordinált, „Elemzés a következő többéves pénzügyi keretben megvalósítandó vasúti kutatási és innovációs partnerség meghatározásához” című tanulmány elkészítéséhez, valamint támogatta a Shift2Rail utódjáról szóló magas szintű dokumentum kidolgozását is; megjegyzi, hogy 2019 októberében a közös vállalkozás elkészítette a „Megoldások katalógusát”, kiemelve a Shift2Rail megoldások előnyeit a végfelhasználók, az üzemeltetők, a pályahálózat-működtetők és/vagy a beszállítók számára, valamint meghatározta a teljesítendő határidőket;
19. megjegyzi, hogy 2019 folyamán a közös vállalkozás előrehaladt céljainak elérésében, végrehajtotta a Shift2Rail programot, valamint biztosította a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást; megjegyzi, hogy a 2019-ben végzett tevékenységek teljes projektköltsége a becslések szerint 117,5 millió EUR-t tesz ki (ebből 98,9 millió EUR mása többi tagoktól származott);
20. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén a Horizont 2020 program végrehajtási aránya 78%-os volt a közös vállalkozáshoz rendelt tevékenységekre vonatkozó pályázati eljárások tekintetében;
21. megjegyzi, hogy a szellemitulajdon-jogok kérdésével foglalkozni kell minden olyan szerződésben, amely konkrét következményt vagy eredményt vár el a teljesítés során; emlékeztet arra, hogy a szellemitulajdon-jogok rendeltetése nemcsak az egyes alkotók jogainak védelme, hanem egyúttal részletek rendelkezésre bocsátása arra vonatkozóan is, hogy e jogok felhasználása a jövőben miként történik majd; megjegyzi, hogy mivel a tevékenységek finanszírozásában közalapok is részt vesznek, ezért az eredményeknek átláthatóknak és a nyilvánosság számára hozzáférhetőknek kell lenniük, valamint sajátságos követelményeknek (adott esetben az interoperabilitás kritériumának) is meg kell felelniük; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre jogi keretet a szellemi tulajdonjogokra és a piacon történő érvényesítésére vonatkozóan, kitérve többek között a különleges követelményekre és a nyereségfelosztásra is;
Személyzet és munkaerő-felvétel
22. tudomásul veszi, hogy a 2019. december 31-én helyzet szerint 24 volt a betöltött álláshelyek száma (ez a létszámtervnek megfelelően 3 kirendelt nemzeti szakértőt, 5 ideiglenes alkalmazottat és 16 szerződéses alkalmazottat jelentett), és hogy a közös vállalkozás a működés folyamatosságának biztosítása érdekében egy fő hosszú időre távol levő ideiglenes alkalmazott helyettesítése céljával egy fő szerződéses alkalmazott felvételére irányuló kivételes munkaerőfelvételi eljárást folytatott le a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően; tudomásul veszi a közös vállalkozás személyzetének nagymértékű fluktuációját, ami annak tudható be, hogy a közös vállalkozás – csaknem az összes többi uniós intézménytől, ügynökségtől és közös vállalkozástól eltérően – olyan személyzeti létszámtervvel rendelkezik, amely 25%-ban írja elő ideiglenes alkalmazottak és 75%-ban szerződéses alkalmazottak foglalkoztatását;
23. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019. évi éves tevékenységi jelentésében a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó fő teljesítménymutatók szerint a nevezett évben a nők részaránya az igazgatótanácsban igen alacsony – mindössze 16% – volt, jóllehet az S2R közös vállalkozás képviselőinek 33%-a és a tudományos bizottság tagjainak 33%-a nő;
24. tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás 2019-ben a költségvetési rendelet elveivel és a Bizottság által a rendelkezésére bocsátott iránymutatással összhangban pályázati felhívásokat tett közzé vasúti szolgáltatókra és a közös vállalkozás számára nyújtandó támogatási szolgáltatásokra vonatkozóan, és megjegyzi, hogy 2019 végén két pályázat még véglegesítésre várt;
Belső ellenőrzés
25. tudomásul veszi, hogy a belső ellenőrzési szolgálat 2019-ben ellenőrzést végzett a teljes támogatási folyamatról (a pályázati témák meghatározásától a támogatási megállapodás aláírásáig), és hogy a 2019. októberi végleges ellenőrzési jelentést követően a Belső Ellenőrzési Szolgálat elismerte, hogy a közös vállalkozás folyamatos erőfeszítéseket tett a támogatás előkészítési szakaszához szükséges időtartam szigorú nyomon követésére azzal a céllal, hogy biztosítsa a Horizont 2020 keretében nyújtott támogatáshoz szükséges időre vonatkozó célérték betartását; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás megkezdte a négy fontos ajánlásra vonatkozóan a vezetőség számára készített cselekvési tervben meghatározott korrekciós intézkedések végrehajtását;
26. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019 végéig beszámolt arról, hogy a belsőkontroll-standardok végrehajtásának 2018-as korlátozott felülvizsgálatából eredő valamennyi ajánlást végrehajtotta;
Belső kontroll
27. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás pénzügyi és operatív dokumentációs áttekintésen alapuló, megbízható előzetes kontrolleljárásokat vezetett be, és 17 belső ellenőrzési elv alapján köteles végrehajtani a Bizottság új belsőkontroll-keretrendszerét; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2019 végéig a meglévő belsőkontroll-rendszer alapján már végzett hiányelemzést, és mutatókat dolgozott ki a belső ellenőrzésre vonatkozó új elvek hatékonyságának és egyéb jellemzőinek méréséhez;
28. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás a harmadik kontrollkapu gyakorlata során, 2019 áprilisában értékelte kutatási és innovációs tevékenységeit, figyelembe vette a projektek 2015., 2016. és 2017. évi koordinált éves felülvizsgálata keretében a többi tag által benyújtandó anyagokat és jelentéseket, és meggyőződött arról, hogy az előző kontrollkapu-értékelés alkalmával tett ajánlásokat megfelelően végrehajtották-e; megjegyzi továbbá, hogy egyes benyújtott eredmények minősége az előírt színvonalnak nem felelt meg, ezért a közös vállalkozás több alkalommal kérte a rendelkezésre bocsátandó anyagok újbóli megadását és felfüggesztette a technikai és pénzügyi jelentéseket, valamint megjegyzi, hogy ezen eljárás esetében továbbra is különösen nagy kihívást jelent, hogy az előzetes tervezés nem lehetséges; megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás több projekt esetében tesztelte az elérendő eredmények új, folyamatos felülvizsgálati folyamatát, valamint ezt az éves felülvizsgálat során kontrollkapuval is kombinálta, ami sikeresnek bizonyult; felhívja a közös vállalkozást, hogy tegyen jelentést az e tekintetben bekövetkező minden fejleményről;
29. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás folytatta a Horizont 2020 stratégiát kiegészítő Shift2Rail csaláselleni stratégia (2017-2020) végrehajtását; megjegyzi továbbá, hogy a csalások megelőzésére és felfedezésére irányuló tevékenységek eredményeiről beszámoló jelentések elkészítésekor öt mutatót használnak, és hogy a csalás elleni küzdelem különböző szakaszaira (a megelőzésre, a felfedezésre, a kivizsgálásra és a korrekciós intézkedésekre) vonatkozó végrehajtási cselekvési tervet 2019-ben felülvizsgálták;
30. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a közös vállalkozás által a Horizont 2020 program keretében teljesített kifizetések utólagos ellenőrzése a Bizottság Közös Ellenőrzési Szolgálatának (CAS) a feladata, és a 2019 végén rendelkezésre álló utólagos ellenőrzések eredményei alapján a Horizont 2020 projektek (elszámolások és végső kifizetések) tekintetében a közös vállalkozás 1,54%-os reprezentatív hibaarányról és 0,91%-os fennmaradó hibaarányról számolt be; megjegyzi, hogy a Horizont 2020-ról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban szereplő, 2-5% közötti éves hibakockázat reális célkitűzés – tekintettel az ellenőrzések költségeire, a szabályok egyszerűsítése érdekében javasolt intézkedésekre és a kutatási projekt költségeinek visszatérítésével kapcsolatos kockázatokra –, valamint hogy a programoknak az összes ellenőrzés, korrekció és visszafizettetési intézkedés végrehajtását követő lezárásakor fennmaradó hibaszint végső célja az, hogy a végeredmény minél közelebb álljon a 2%-hoz;
31. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék az utólagos ellenőrzések hibaarányainak megerősítése érdekében az operatív kifizetési ellenőrzések részeként 2019-ben véletlenszerűen ellenőrizte a Horizont 2020 program keretében teljesített kifizetéseket a végső kedvezményezettek szintjén, és a részletes ellenőrzések kisebb számszerűsíthető hibákat tártak fel a bejelentett személyzeti költségekkel kapcsolatban, a fő hibaforrást pedig egyrészt munkaórák szabadságokkal egybeeső időre történő elszámolása, másrészt egységdíjak (többek között az aktuális egységdíjaktól jelentősen eltérő becsült elemek) alkalmazása képezte;
32. megjegyzi, hogy az igazgatótanács tagjainak önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait nem teszik közzé; felhívja a közös vállalkozást, hogy az átláthatósági keret fényében tegye közzé az igazgatótanács tagjainak önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait, és biztosítson ezekhez felhasználóbarát hozzáférést.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az ECSEL közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2189(DEC))
– tekintettel az ECSEL közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0036/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel az ECSEL közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 561/2014/EU tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(5),
– tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0108/2021),
1. mentesítést ad az ECSEL közös vállalkozás ügyvezető igazgatója számára a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az ECSEL közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata az ECSEL közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolása lezárásáról (2020/2189(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ECSEL közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az uniós közös vállalkozásokról szóló éves számvevőszéki jelentésre a közös vállalkozások válaszaival együtt(7),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(8),
– tekintettel a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a közös vállalkozás számára adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásra (05795/2021 – C9-0036/2021),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 71. cikkére,
– tekintettel az ECSEL közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 561/2014/EU tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 12. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyi szabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(11),
– tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/887 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(12),
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0108/2021),
1. jóváhagyja az ECSEL közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az ECSEL közös vállalkozás ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az ECSEL közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2189(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ECSEL közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0108/2021),
A. mivel az ECSEL Kiváló Európai Elektronikai Alkatrészek és Rendszerek közös technológiai kezdeményezés közös vállalkozása (a továbbiakban: a közös vállalkozás) 2014. május 6-án jött létre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 187. cikkében értelmében vett közös vállalkozásként jött létre a céllal, hogy 2024. december 31-ig megvalósuljon a Kiváló Európai Elektronikai Alkatrészek és Rendszerek (ECSEL) közös technológiai kezdeményezés;
B. mivel a közös vállalkozást 2014 májusában hozta létre a 2014. június 27-én hatályba lépett 561/2014/EU tanácsi rendelet(13) azzal a céllal, hogy az ARTEMIS és az ENIAC közös vállalkozások helyébe lépjen és jogutódjuk legyen;
C. mivel a közös vállalkozás tagjai az Unió, a tagállamok és – önkéntes alapon – a társult országok (a továbbiakban: a részt vevő államok), valamint az elektronikai alkatrészek és rendszerek ágazatában működő uniós társaságokat és más szervezeteket képviselő magánszektorbeli tagegyesületek (a továbbiakban: a magánszektorbeli tagok);
D. mivel a Horizont 2020 teljes időszakában a közös vállalkozáshoz az operatív és igazgatási költségek fedezése jogcímén az uniós alapok legfeljebb 1 184 874 000 EUR járulhatnak hozzá (az EFTA-előirányzatokat is ideértve), ebből legalább 1 170 000 000 EUR operatív költségekre – az Unió pénzügyi hozzájárulásával arányosan – a részt vevő államoktól, valamint legalább 1 657 500 000 EUR a magánszektorbeli tagoktól;
Költségvetés és pénzgazdálkodás
1. tudomásul veszi a Számvevőszék által a közös vállalkozás 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról készített jelentés (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) megállapítását, amely szerint az éves beszámoló minden lényeges szempontból hitelesen tükrözi a közös vállalkozás 2019. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményeit, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait, és megfelel mind saját pénzügyi szabályzatának, mind pedig a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak; tudomásul veszi, hogy a beszámoló alapját képező ügyletek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;
2. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás számára a 2019. évi költségvetési évre rendelkezésre álló végleges költségvetés 203 966 000 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot és 232 545 000 EUR összegű kifizetési előirányzatot tartalmazott (beleértve a megelőző évek fel nem használt előirányzatainak áthozatalát, a címzett bevételeket és a következő évre történő átcsoportosításokat is); megjegyzi ezenkívül, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok felhasználási aránya 100%-os, a kifizetési előirányzatok felhasználási aránya pedig 80%-os volt;
3. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén az Unió a hetedik keretprogram tevékenységeinek társfinanszírozásához (ugyanezen keretprogram költségvetéséből) 637 600 000 EUR összeggel járult hozzá, és további 17 931 000 EUR összeget juttatott a kapcsolódó igazgatási költségek társfinanszírozásához, valamint hogy a közös vállalkozás által 2014 júniusában átvett, e tevékenységekre vonatkozó összesített kötelezettségvállalás 447 342 072 EUR volt (101 425 148 EUR az ARTEMIS és 345 916 924 EUR az ENIAC esetében); megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén a közös vállalkozás mintegy 218 000 000 EUR összeget vont vissza (mintegy 10 700 000 EUR összeget az ARTEMIS és 11 100 000 EUR összeget az ENIA esetében), és 372 480 443 EUR összeget fizetett ki (78 362 170 EUR összeget az ARTEMIS és 294 118 273 EUR összeget az ENIAC esetében);
4. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a hetedik keretprogram projektjeire 2019-ben a közös vállalkozás rendelkezésére álló 44 805 000 EUR kifizetési előirányzatok kihasználtsági aránya mindössze 45,3% volt, és hogy az alacsony arány oka főleg az volt, hogy a nemzeti finanszírozó hatóságok késve állították ki a hetedik keretprogram tevékenységeire vonatkozó projekteket lezáró igazolásokat; megjegyzi továbbá, hogy mivel ez a program már 2017 végén lezárult, az ilyen késedelmek növelik annak kockázatát, hogy nem sikerül maradéktalanul felhasználni a hetedik keretprogramból a közös vállalkozás számára már előirányzott forrásokat; felhívja a közös vállalkozást, hogy e tekintetben tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot;
5. megjegyzi, hogy a részt vevő harminc államnak az 561/2014/EU rendeletben előirányzott időszakban legalább 1 170 000 000 EUR összeggel kell hozzájárulnia a közös vállalkozás Horizont 2020 keretprogrammal kapcsolatos operatív tevékenységeihez, és hogy 2019 végéig a 2014. és 2018. közötti időszakban kiírt pályázati felhívásokban részt vevő részt vevő államok mintegy 763 530 000 EUR összegű kötelezettségvállalást tettek, és 341 600 000 EUR összeget fizettek ki (ami az összes szükséges hozzájárulás 29,2%-a); megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a részt vevő államok hozzájárulásainak alacsony szintje azzal magyarázható, hogy egyes részt vevő államok csak azután ismerik el a költségeket és számolnak be azokról a közös vállalkozásnak, hogy az általuk támogatott Horizont 2020 projektek lezárultak;
6. megjegyzi, hogy a rendeletben a programra előirányzott időszakban a közös vállalkozás tevékenységeihez a magántagok (ágazati hozzájárulók) által fizetendő, legalább 1 657 500 000 EUR összegű hozzájárulásból e tagok a közös vállalkozás becslése szerint (azaz bejelentett, de még nem validált hozzájárulásokról van szó) 2019 végéig 705 410 000 EUR összegű természetbeni hozzájárulást teljesítettek, miközben az Unió 2019 végéig 681 488 300 EUR összegű készpénz-hozzájárulást teljesített (az (EU) No 561/2014 rendelet szerinti legfeljebb 1 184 874 000 EUR összegen belül), az ágazat hozzájárulása pedig 102 559 000 EUR összegű validált természetbeni hozzájárulást tett ki; megjegyzi továbbá, hogy az ágazati tagok készpénz-hozzájárulása elérte a 14 922 000 EUR összeget; megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a már bejelentett, de még nem validált ágazati természetbeni hozzájárulások összegének magas mivoltát az magyarázza, hogy az ágazati tagok természetbeni hozzájárulásainak tényleges összegét a közös vállalkozás csak akkor tudja kiszámítani, ha a program végén már validálta a részt vevő államok hozzájárulásait; felszólítja a részt vevő államokat, hogy tegyenek eleget az 561/2014/EU rendelet 4. cikkében előírt hozzájárulások és jelentéstétel tekintetében fennálló kötelezettségeiknek;
7. megjegyzi, hogy magánszektorbeli tagoktól pénzügyi hozzájárulásokban részesülő közös vállalkozások eltérő eljárásokat alkalmaznak; felszólít a természetbeni hozzájárulások kiszámításának harmonizálására a közös vállalkozások körében; javasolja, hogy a közös eljárás írjon elő átlátható és hatékony értékelési módszereket, amelyek eredménye kimutatja a hozzájárulás tényleges értékét; kéri a Számvevőszéket, hogy gondoskodjon független külső ellenőrök által végzett ellenőrzésekről; kéri továbbá megfelelő jogi keret kialakítását, biztosítva a pénzügyi hozzájárulás előírt összegének a program végéig történő beérkezését; megjegyzi, hogy e jogi keret tartalmazhatna követelményeket arra vonatkozóan, hogy a magán-hozzájárulást a megfelelő uniós hozzájárulás folyósítása előtt vagy azzal egyidejűleg be kell fizetni;
8. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2019 végéig a Horizont 2020 projektjeire rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok 100%-át és kifizetési előirányzatainak 89%-át felhasználta, és hogy a 2018. évi és a 2019. évi pályázati felhívások keretében kiválasztott Horizont 2020 projektekhez kapcsolódó előfinanszírozási kifizetések az év során teljesített operatív kifizetések értékének 67%-át tették ki; megjegyzi továbbá, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás a korábbi évek fel nem használt kifizetési előirányzataiból 19 000 000 EUR összeget átcsoportosított a 2019. évi működési költségvetésbe (a Horizont 2020 támogatásaira vonatkozó eredeti költségvetését 163 080 000 EUR összegről 182 147 000 EUR összegre növelve), és a közös vállalkozás azzal indokolta az átcsoportosítást, hogy a Horizont 2020 tekintetében a 2014. évi és 2015. évi felhívásokhoz kapcsolódó költségtérítési igények várhatóan növekedni fognak, valamint megjegyzi, hogy 2019 végéig az átcsoportosított költségvetés 59%-át végrehajtották;
Teljesítmény
9. megjegyzi, hogy az operatív és a programteljesítmény mérésére a közös vállalkozás egyrészt fő teljesítménymutatókat alkalmaz, másrészt a Horizont 2020 konkrét közös fő teljesítménymutatóit, és emellett egyéb mutatók segítségével nyomon követi a több területet érintő kérdéseket is;
10. kéri, hogy a közös vállalkozás vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek tisztában legyenek küldetésével, tevékenységeivel és eredményeivel.
11. kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket mélyreható teljesítménykövetési módszer kidolgozására a közös vállalkozás hozzáadott értékének felmérése érdeklében, kitérve a társadalmi, foglalkoztatási és piaci hatásokra is; véleménye szerint az értékelés eredményeit fel kell használni az uniós finanszírozás jövőbeli elosztása vagy átcsoportosítása során;
12. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2019-ben elért teljes tőkeáttételi hatása (a Horizont 2020 költségéből levonják az uniós finanszírozást, és a különbséget elosztják az az uniós finanszírozással): 3; megjegyzi továbbá, hogy a Horizont 2020 keretében nyújtott minden 1 EUR értékű finanszírozás további 0,93 EUR-t mozgósít vagy nemzeti, vagy az uniós strukturális és beruházási alapokból;
13. megjegyzi, hogy 2019-ben a közös vállalkozás három pályázati felhívást tett közzé (kutatási és innovációs cselekvés, innovációs cselekvés, valamint koordinációs és támogatási cselekvés), és ezek eredményeként 40 együttműködésen alapuló projektből 15-öt választottak ki támogatásra: ezek közül nyolc kutatási és innovációs cselekvés, hat innovációs cselekvés, egy pedig koordinációs és támogatási cselekvés; megjegyzi továbbá, hogy a 2018. évi pályázati felhívásokból kiválasztott 13 pályázat esetében a támogatási megállapodásokat aláírták, és 2019-ben valamennyi projekt megkezdte tevékenységeit; megjegyzi továbbá, hogy a három világítótorony-kezdeményezés – a Mobility.E, az Industry4.E és a Health.E – lehetővé teszi a közös vállalkozás közössége számára az együttműködést más közösségekkel (segítséget nyújtanak például a Trials@Home projekttel kapcsolatos, az IMI közös vállalkozással közösen folytatott tevékenységhez, amire vonatkozóan a 2020. évi munkatervben külön felhívás került jóváhagyásra); megjegyzi, hogy a közös vállalkozás valamennyi 2019. évi operatív célkitűzését teljesítette;
14. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint 2019 végén a Horizont 2020 program végrehajtási aránya 71%-os volt a közös vállalkozáshoz rendelt tevékenységekre vonatkozó pályázati eljárások tekintetében;
15. tudomásul veszi „Az ECSEL által finanszírozott intézkedések hatása” című hatástanulmány 2020 júliusában történő elvégzését, amely hatástanulmány megállapította, hogy a közös vállalkozás mind gazdasági, mind társadalmi szempontból komoly eredményeket tudhat magáénak, ugyanis pozitív keretet biztosított a bizalomépítéshez és a kockázatvállaláshoz, a projektek és programok szintjén egyaránt egyértelműen hozzájárulva az innováció megfelelő feltételeinek megteremtéséhez, illetve környezetének kialakításához; megjegyzi továbbá, hogy a tanulmány következtetése szerint a közös vállalkozás képes előmozdítani olyan megoldások kutatását és fejlesztését, amelyek közvetlenül szolgálják az uniós polgárok javát és kezelik a társadalmi kihívásokat;
16. megjegyzi, hogy a szellemitulajdon-jogok kérdésével foglalkozni kell minden olyan szerződésben, amely konkrét következményt vagy eredményt vár el a teljesítés során; emlékeztet arra, hogy a szellemitulajdon-jogok rendeltetése az egyes alkotók jogainak védelme, de ezen kívül részleteket bocsát rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy e jogok felhasználása a jövőben miként történik majd; megjegyzi, hogy mivel a tevékenységek finanszírozásában közalapok is részt vesznek, ezért az eredményeknek átláthatóknak és a nyilvánosság számára hozzáférhetőknek kell lenniük, valamint sajátságos követelményeknek (adott esetben az interoperabilitás kritériumának) is meg kell felelniük; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogi keretet a szellemi tulajdonjogokra és a piacon történő érvényesítésére vonatkozóan, kitérve többek között a különleges követelményekre és a nyereségfelosztásra is;
17. tudomásul veszi a közös vállalkozás 2019. évi éves tevékenységére vonatkozó jelentésben szereplő, a „kiváló európai elektronikai alkatrészek és rendszerek” projektekben a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó információkat, amelyek azt mutatják, hogy a 2019-ben futó projektekben, valamint és a 2019-es jelentés tárgyát képező (2014-ben, 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban futó) projektekben részt vevő nők részaránya 20% volt, és ebből 13% a nők kutatási tevékenységekben, 7% pedig nem kutatási tevékenységekben történő részvételének aránya.
18. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös vállalkozás jövőbeli tevékenységi programjai tiszteletben tartsák az uniós jog által az éghajlatváltozás mérséklése tekintetében előírt követelményeket és célértékeket, és kövessék mind a Bizottság, mind pedig az ágazat által e téren kidolgozott stratégiákat;
Belső kontrollrendszerek
19. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás pénzügyi és operatív dokumentációs áttekintésen alapuló, megbízható előzetes kontrolleljárásokat vezetett be, de 2019 végéig a közös vállalkozás még nem kezdte meg az általa kötelezően alkalmazandó, 17 belső ellenőrzési elven alapuló új bizottsági belsőkontroll-keretrendszer bevezetésére irányuló eljárást; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás válasza szerint a közös vállalkozás 2020-ban egy cselekvési terv keretében megkezdte az új belsőkontroll-keretrendszerre történő átállást, hogy a vezetőség általi validálás előtt sor kerül a belső ellenőrzés nyomon követésére vonatkozó kritériumok meghatározására, és hogy az új belsőkontroll-keretrendszerre történő átállás előtt a közös vállalkozás továbbra is a meglévő belsőkontroll-standardok átfogó rendszerét alkalmazza és nyomon is követi; felhívja a közös vállalkozást, hogy adjon frissített tájékoztatást erről a mentesítésért felelős hatóság számára;
20. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás lépéseket tett a nemzeti finanszírozó hatóságok által végzendő utólagos ellenőrzések teljesítésének értékelése érdekében, és írásos nyilatkozatokat kapott a nemzeti finanszírozó hatóságoktól, amelyek kijelentik, hogy nemzeti eljárásaikat végrehajtva észszerűen meggyőződtek a tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről, mivel azonban a nemzeti finanszírozó hatóságok által alkalmazott módszerek és eljárások jelentősen eltérnek egymástól, a közös vállalkozásnak nem áll módjában egységes, megbízható súlyozott hibaarányt vagy fennmaradó hibaarányt kiszámítása a hetedik keretprogram kifizetéseire vonatkozóan; megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint továbbá a közös vállalkozás által a hetedik keretprogram projektjeivel kapcsolatban 2019-ben teljesített kifizetések összege 20 305 796 EUR volt (szemben a 2018. évi 41 247 048 EUR összeggel), ami a közös vállalkozás által 2019-ben teljesített összes operatív kifizetés 11,2%-át tette ki (szemben a 2018. évi 22%-kal), és hogy e kifizetések esetében a Számvevőszék a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság által a hetedik keretprogram egészére megállapított fennmaradó hibaarányt alkalmazta, amely 2019 végén 3,52% volt;
21. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás által a Horizont 2020 program keretében teljesített kifizetések utólagos ellenőrzése a Bizottság Közös Ellenőrzési Szolgálatának a feladata, és hogy az utólagos ellenőrzéseknek 2019 végén rendelkezésre álló eredményei alapján a Horizont 2020 projektek (elszámolások és végső kifizetések) tekintetében a közös vállalkozás 3%-os reprezentatív hibaarányról és 1,48%-os fennmaradó hibaarányról számolt be; megjegyzi továbbá, hogy a Horizont 2020-ról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban a Horizont 2020 keretében folytatott kutatásokra vonatkozóan 2-5% közötti éves hibakockázat szerepel, ami reális célkitűzés – tekintettel az ellenőrzések költségeire, a szabályok egyszerűsítése érdekében javasolt intézkedésekre és a kutatási projekt költségeinek visszatérítésével kapcsolatos kockázatokra –, és hogy a programoknak az összes ellenőrzés, korrekció és visszafizettetési intézkedés végrehajtását követő lezárásakor fennmaradó hibaszint végső célja az, hogy a végeredmény minél közelebb álljon a 2%-hoz;
22. megjegyzi, hogy a Számvevőszék az operatív kifizetések kontrolljának részeként véletlen mintákon megvizsgálta a Horizont 2020-nak a végső kedvezményezettek szintjén 2019-ben teljesített kifizetéseit azzal a szándékkal, hogy megerősítse az utólagos ellenőrzés során megállapított hibaarányokat; megjegyzi, hogy a Számvevőszék részletes ellenőrzései rendszerszintű hibákat tártak fel a bejelentett személyzeti költségekkel kapcsolatban, és hogy a hibák fő forrását az képezte, hogy a vállalat tulajdonosa hibásan számította ki az órabéreket, valamint az éves órabérek alkalmazása nem a lezárt pénzügyi év alapján történt; felszólítja a közös vállalkozást, hogy javítsa a személyzeti költségek bejelentésére vonatkozó rendszert, és számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
23. megjegyzi, hogy a közös vállalkozás 2018 áprilisában cselekvési tervet fogadott el, és bár egyes tevékenységek már be is fejeződtek, a tevékenységek többségét 2019-ben kell végrehajtani, néhányat pedig a közös vállalkozás hatáskörén kívül esőnek tekintettek;
24. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2019-ben fizetési ütemezésben állapodott meg az AENEAS ágazati tagnak ki nem számlázott, több mint 1 000 000 EUR összegű, igazgatási költségekhez való pénzbeli hozzájárulás helyzetének rendezésére, amelyet a Számvevőszék a 2018. évi mentesítésre vonatkozó ellenőrzése során vetett fel, és hogy a közös vállalkozás kibocsátotta az első, 549 500 EUR összegű visszafizetési felszólítást az AENEAS számára (a kifizetési ütemtervnek megfelelően a fennmaradó 550 023 EUR-t 2020-ban kell beszedni);
Belső ellenőrzés
25. megjegyzi, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) 2019 utolsó negyedévében az ellenőrzési ajánlásokra vonatkozó nyomon követési felülvizsgálatot valósított meg azzal a céllal, hogy értékelje az IAS korábbi ellenőrzéseiből származó nyitott ajánlások végrehajtása terén elért előrehaladást, és arra a következtetésre jutott, hogy a megvalósult közös végrehajtási központra vonatkozó ellenőrzés során megfogalmazott valamennyi ajánlást eredményesen végrehajtották; megjegyzi, hogy a közös vállalkozás tevékenységeinek teljesítménymenedzsmentjével kapcsolatos ellenőrzés során megfogalmazott egyik ajánlást (teljesítménymutatók és a monitoringeszközök) teljesen, a másikat (teljesítménykeret) pedig részben végrehajtották; megjegyzi, hogy 2019 júliusában az IAS a 2019–2021 közötti időszakra vonatkozó stratégiai belső ellenőrzési tervet tett közzé, amely az IAS által 2018 novemberében elvégzett részletes kockázatértékelés eredményein alapul; megjegyzi továbbá, hogy e belső ellenőrzési terv alapján 2019-ben elindult és jelenleg folyamatban van a közös vállalkozás Horizont 2020 támogatási megállapodásának végrehajtására és lezárására vonatkozó ellenőrzés, amely a kialakítás megfelelőségét, valamint a meglévő belső kontrollok hatékonyságát és eredményességét értékeli;
26. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozásnak javítania kell a belső kommunikációs folyamatot annak érdekében, hogy azonosítsa a csőd által fenyegetett kedvezményezetteket és időben jelentést tegyen az esetleges sikertelen visszafizettetés előfinanszírozásáról, és ennek következtében előfordulhat, hogy az éves beszámolóban szereplő előfinanszírozási eszközöket túlbecsülik; felhívja a közös vállalkozást, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az ezzel kapcsolatos fejleményekről;
Humánerőforrás-gazdálkodás
27. tudomásul veszi, hogy a 2019. december 31-i helyzet szerint a közös vállalkozás a 31 fős létszámtervből 30 fő alkalmazottat foglalkoztatott (egy második nemzeti szakértői álláshelyet már engedélyeztek, de még nem került betöltésre); megjegyzi, hogy a közös vállalkozás komoly munkát végzett annak érdekében, hogy előkészítse a személyzeti szabályzat végrehajtási szabályainak frissítését.
1. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2020/2190(DEC))
– tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2020)0288 – C9-0270/2020),
– tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2020)0290),
– tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(1),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),
– tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2019. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásokra (05282/2021 – C9-0079/2021, 05284/2021 – C9-0080/2021, 05286/2021 – C9-0081/2021, 05289/2021 – C9-0082/2021),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311),
– tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt(3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(4),
– tekintettel az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”)(5),
– tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(6) 33. cikkére,
– tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(7) 32. cikkére,
– tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(8) 11. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(9) 11. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(10) 74. cikkére,
– tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(11) 119. cikkére,
– tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(12) 50. cikkére,
– tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról és az (EU) 2015/323 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 26-i (EU) 2018/1877 tanácsi rendelet(13) 42. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és 100. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint V. mellékletére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0095/2021),
1. mentesítést ad a Bizottság számára a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;
2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.
2. Az Európai Parlament 2021. április 28-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2020/2190(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2020)0288 – C9-0270/2020),
– tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2020)0290),
– tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(14),
– tekintettel a Számvevőszéknek a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(15),
– tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2019. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2021. március 1-jei tanácsi ajánlásokra (05282/2021 – C9-0079/2021, 05284/2021 – C9-0080/2021, 05286/2021 – C9-0081/2021, 05289/2021 – C9-0082/2021),
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311),
– tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt(16) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(17),
– tekintettel az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”)(18),
– tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(19) 33. cikkére,
– tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(20) 32. cikkére,
– tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(21) 11. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(22) 11. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,
– tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(23) 74. cikkére,
– tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(24) 119. cikkére,
– tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(25) 50. cikkére,
– tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról és az (EU) 2015/323 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 26-i (EU) 2018/1877 tanácsi rendelet(26) 42. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és 100. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint V. mellékletére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0095/2021),
1. jóváhagyja a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
3. Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2020/2190(DEC))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előtti 2020. december 1-jei meghallgatására Urpilainen biztosnak feltett írásbeli kérdésekre a Bizottság által adott válaszokra;
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és 100. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint V. mellékletére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0095/2021),
A. mivel a Bizottság teljes mértékben támogatja az Európai Fejlesztési Alapok (EFA) kezelését és viseli a végső felelősséget mind az EFA-műveletek jogszerűségéért és szabályszerűségéért, mind pedig az EFA-k pénzügyi beszámolási folyamatának felügyeletéért;
B. mivel a Parlament csak akkor tudja megfelelően ellátni a mentesítésért felelős hatóságként játszott szerepét, ha a Bizottság rendszeresen, részletesen és átfogóan tájékoztatja az EFA által finanszírozott projektekről és azok kedvezményezettjeiről;
C. mivel a Parlament nem vesz részt az EFA-források megállapításában és elosztásában, más fejlesztési eszközöktől eltérően;
D. mivel a hatékony előfeltétel-rendszer és a rendszeres ellenőrzések kulcsfontosságúak az EFA eredményessége, valamint hatékony és eredményes pénzgazdálkodása szempontjából;
E. mivel döntő fontosságú annak biztosítása, hogy a fejlesztési támogatást az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkében előrírt eredeti céljával összhangban, nevezetesen a szegénység csökkentésére és végső célként a teljes felszámolására használják fel, megfelelően figyelembe véve a segélyezési és fejlesztési hatékonysággal kapcsolatos elveket;
F. mivel az európai fejlesztési segélynek és az állami beruházásoknak közös prioritásokat és szakpolitikai célkitűzéseket kell előmozdítaniuk, többek között a szegénység felszámolását, éghajlat- és környezetvédelmi intézkedéseket, gazdasági és kereskedelmi politikákat, valamint a migrációkezelést, továbbá teljes mértékben össze kell hangolni azokat az alapvető emberi jogok, a demokrácia és a jó kormányzás elveivel;
G. mivel a 17 fenntartható fejlődési cél az együttműködési eszközök felhasználásával az állami és a magánszektorban teljesítendő alapvető célok csomagját jelenti;
H. mivel a fenntartható fejlődés előfeltétele, hogy átlátható, inkluzív és hatékony, részvételen alapuló politikai keret álljon rendelkezésre;
I. mivel a fenntarthatóság kulcsfontosságú a kitűzött célok és eredmények eléréséhez, különösen a fejlesztési támogatás hosszú távú hatásainak megvalósulásához;
J. mivel az uniós fejlesztési együttműködés összehangolása a partnerországok saját fejlesztési prioritásaival a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend kulcsfontosságú eleme, amelyet mindig maradéktalanul tiszteletben kell tartani; mivel a tagállamok és a partnerországok közötti kulturális és nyelvi kapcsolatok ösztönözhetik a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben meghatározott fenntartható fejlődési célok betartását;
K. mivel az állami és a magánszektor közötti együttműködés előmozdítása, a meglévő politikák közötti szinergiák és kompromisszumok előmozdítása, valamint a szükségtelen adminisztratív terhek lehető legnagyobb mértékű elkerülése érdekében alaposan meg kell vizsgálni a különböző külső politikák közötti koherenciát és kiegészítő jelleget, különösen akkor, ha egyetlen partnerországban több politikát hajtanak végre;
L. mivel végső soron a Bizottság felelős az EFA-k beszámolóinak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéért és szabályszerűségéért, valamint az EFA-k pénzügyi ellenőrzési és jelentéstételi folyamatának felügyeletéért;
M. mivel a partnerországok, az EFA által finanszírozott szervezetek és az EU közötti kommunikációs csatornák szabványosítása megkönnyítené a Bizottság ellenőrzési tevékenységét;
N. mivel az Unió külső beavatkozásai nemzetközi szervezeteken keresztül zajlanak, amelyek vagy uniós alapokat kezelnek vagy az Unióval együtt finanszírozzák a projekteket, beleértve a felügyelettel és az irányítással kapcsolatos kihívásokat;
O. mivel a fenntartható fejlesztésre szolgáló költségvetés támogatása, amely kulcsszerepet játszik a változás ösztönzésében és a fő fejlesztési kihívások kezelésében, egyúttal jelentős irányítási kockázattal is jár, és csak akkor nyújtható, ha a kedvezményezett állam a költségvetési támogatás elnyerése előtt bizonyítani tudja az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a jogállamiság tiszteletben tartása és az emberi jogok megfelelő szintjét, és a későbbiekben is alapos utólagos ellenőrzésen esik át;
P. mivel az átláthatóság előmozdítása, valamint a korrupció és a csalás elleni küzdelem kulcsfontosságú az Unió költségvetés-támogatási műveleteinek sikeréhez;
Q. mivel az uniós kormányzási támogatás a valódi kormányzási reformok végrehajtását célzó fejlesztési támogatás egyik kulcsfontosságú eleme;
Megbízhatósági nyilatkozat
Az EFA-k pénzügyi műveleteinek és projektjeinek végrehajtása (8–11. EFA) 2019-ben
1. megállapítja, hogy a tizenegyedik EFA a Bizottság Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága (DG INTPA) portfóliójának 45,5%-át teszi ki a kifizetések tekintetében; megállapítja, hogy az EFA-k kötelezettségvállalásai 2019-ben 3 986 millió EUR-t tettek ki, ami épphogy elmarad a 4 057 millió EUR összegű éves céltól (az éves cél 98,25%-a, szemben a 2018. évi 109,3%-kal); megállapítja, hogy a kifizetések összege 3 910 millió EUR volt, ami a 4 057 millió EUR összegű cél 88,9%-ának felel meg (a 2018. évi 98,2%-hoz képest); megállapítja továbbá, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) kötelezettségvállalásai 156 millió EUR-t tettek ki, amelyek mindegyike a beruházási kerettel kapcsolatos, míg 2019-ben az EBB kifizetései 40 millió EUR-t tettek ki, és ezek is mind a beruházási kerethez kapcsolódtak;
2. üdvözli a DG INTPA arra irányuló rendszeres erőfeszítéseit, hogy csökkentse a régi előfinanszírozások és a régi elköltetlen kötelezettségvállalások szintjét, 25%-os arányt megcélozva; megállapítja, hogy a DG INTPA túllépte a 25%-os célt azáltal, hogy 37%-kal csökkentette az EFA-k régi előfinanszírozását (40% az egyéb támogatási területek esetében), és 36%-kal az EFA-k régi, el nem költött kötelezettségvállalásait (35% az egyéb támogatási területek esetében);
3. megállapítja, hogy a DG INTPA teljesítette azt a célkitűzését, hogy az EFA-k régi, lejárt szerződéseinek legfeljebb 15%-a legyen érvényben, ami szerény javulás 2018-hoz képest, amikor az arány 17% volt; megjegyzi, hogy teljes felelősségi területén 13%-os teljesítményt ért el; megjegyzi, hogy a javulás a 2017 szeptemberében bevezetett új eljárások bevezetésének köszönhető;
4. tudomásul veszi a nyolcadik EFA lezárását és a Bizottság azon szándékát, hogy 2020 végéig lezárja a kilencedik EFA-t; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot e szándék megvalósításáról;
A beszámoló megbízhatósága
5. üdvözli, hogy a Számvevőszék a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA által finanszírozott tevékenységekről szóló, a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a 2019. december 31-én véget érő pénzügyi évre vonatkozó beszámoló minden lényegi szempontból híven és az (EU) 2018/1877 tanácsi rendelet(27) (az EFA pénzügyi szabályzata) előírásaival és a számvitelért felelős tisztviselő által elfogadott számviteli szabályokkal összhangban tükrözi az EFA-k pénzügyi helyzetét, a tárgyévi műveletek eredményét, a pénzforgalmat és a nettó eszközállomány változásait;
A beszámoló alapjául szolgáló ügyletek jogszerűsége és szabályszerűsége
6. üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a 2019. évi beszámoló alapjául szolgáló bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;
7. aggodalmát fejezi ki a Számvevőszéknek a kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről adott negatív véleménye miatt, amely szerint a 2019. december 31-i év végi beszámoló alapjául szolgáló kiadásokat lényeges hibák befolyásolják;
8. aggasztónak tartja, hogy a becsült hibaszint meghaladta a lényegességi küszöböt, és a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA kiadásainak 3,5%-át érintette (összehasonlításként: 2018-ban 5,2%, 2017-ben 4,5%, 2016-ban 3,3%, 2014-ben és 2015-ben is 3,8%–3,8%, 2013-ban 3,4% és 2012-ben 3% volt); megállapítja, hogy a becsült hibaszint növekvő tendenciája ideiglenesen megállt; elvárja azonban, hogy a Bizottság mérlegelje az egymást követő negatív vélemények kiváltó okait, és tegyen meg minden szükséges lépést a becsült hibaszint további csökkentése érdekében;
9. megjegyzi, hogy a Bizottságnak a Számvevőszék következtetéseire adott válasza szerint a hibák legnagyobb része a fel nem merült kiadásokhoz kapcsolódik, és hogy – amint az a múltban is tapasztalható volt – e kiadások többsége később merülhet fel; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos ellenőrzéseket a hibák lehető legnagyobb mértékű javítása érdekében;
10. hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött 126 kifizetési ügyletből 37 (azaz 29%) esetében merült fel hiba; megállapítja, hogy a Számvevőszék 28 hibát számszerűsített, és azokat kiigazította a Bizottság által 2019-ben végzett, a kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátáról szóló tanulmány eredményeivel, ami 3,5%-os becsült hibaszintet eredményezett;
11. sajnálattal állapítja meg, hogy a feltárt hibák tipológiája hasonló az előző évekéihez, nevezetesen a fel nem merült kiadások (43,6%, szemben a 2018. évi 22,7%-kal), a közbeszerzési szabályok súlyos megsértése (22,1%, a 2018. évi 27,1%-hoz képest), nem támogatható kiadások (12,7%, szemben a 2018. évi 4,3%-kal), a DG INTPA tanulmánya alapján kiigazított kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási ráta (9,6%, szemben a 2018-as 5,4%-kal), a végrehajtási időszakon kívüli kiadások (6,1%) és az alapvető igazoló dokumentumok hiánya (5,9%);
12. komoly aggodalmának ad hangot e hibák visszatérő jellege miatt; tudomásul veszi, hogy a Bizottság belefoglalta a Számvevőszék megállapításait a 2020–2024 közötti időszakra vonatkozó, 2020 júniusában elfogadott kontroll- és monitoringstratégiát támogató elemzésébe, amelynek eredményeként kifejezetten az e hibák kezelését célzó stratégiai célkitűzés született; ösztönzi a Bizottságot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak az e stratégiai célkitűzés tekintetében elért teljesítményéről kimeneti vagy eredménymutatók formájában;
13. egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a külföldön végzett ellenőrzések továbbra sem elégségesek;
14. sajnálja, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a Bizottság több hibát követett el a becslésekkel, a támogatásokkal, a nemzetközi szervezetekkel kötött hozzájárulási megállapodásokkal és a tagállamok együttműködési ügynökségeivel kötött hatáskör-átruházási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciókban;
15. rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy nem hoznak további intézkedéseket az előzetes ellenőrzések növelése érdekében;
Átláthatóság és az ellenőrző- és minőségbiztosítási rendszerek hatékonysága
16. aggodalommal állapítja meg, hogy a számszerűsíthető hibákat tartalmazó 28 kifizetésből 9 esetben (32%) a Bizottság elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy a kiadások elfogadása előtt megakadályozza, illetve feltárja és korrigálja a hibákat; felhívja a Bizottságot, hogy jelentősen javítsa a tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét ellenőrző folyamatait, és gondoskodjon az ellenőrzések megfelelő nyomon követéséről; sajnálja, hogy az ellenőrzés e hiánya hasonló az előző évekhez.
17. úgy véli, hogy a nyomonkövetési tevékenységek hatékonyabbak lesznek, ha a Bizottság által rendelkezésére bocsátott információkat rendszeresen közzéteszik és előzetesen megosztják a mentesítésért felelős hatósággal;
18. tudomásul veszi a Számvevőszék megállapítását, amely szerint a Bizottság és végrehajtó partnerei több hibát követtek el a programbecslésekkel, támogatásokkal, nemzetközi szervezetekkel kötött hozzájárulási megállapodásokkal és a tagállamok együttműködési ügynökségeivel kötött hatáskör-átruházási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciókban, mint más támogatási formák, például a különböző munkálatokra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések esetében; megállapítja, hogy a Számvevőszék által vizsgált 65 ilyen típusú tranzakcióból 25-nél (38 %) merült fel számszerűsíthető hiba, amelyek a becsült hibaszinten belül 71,7%-ot tettek ki. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé átfogó, naprakész és részletes információkat a finanszírozott projektekről és a kedvezményezettekről, erősítse meg kockázatalapú megközelítését, és fordítson ellenőrzési kapacitást azokra a területekre, ahol nagyobb a hibakockázat;
19. felhívja a Bizottságot, hogy a Számvevőszék által feltárt hibák csökkentése érdekében folytassa a partnerországok, az EFA kedvezményezettjei és az Unió közötti kommunikáció előre meghatározott formátumát;
20. aggódik a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy – a korábbi évekhez hasonlóan – az általa talált hibák gyakorisága (ideértve az olyan végleges kifizetési kérelmekben talált hibákat is, amelyeknél korábban történt előzetes külső ellenőrzés és költségvizsgálat) azt mutatja, hogy hiányosságok jellemzik az ellenőrzéseket; aggodalommal jegyzi meg, hogy ez nemcsak az ellenőrzések hatékonysága, hanem az irányítási és ellenőrzési rendszer hatékonysága szempontjából is problémát jelent, mivel az elvégzett ellenőrzések nem előzték meg és nem korrigálták a hibát; ismételten hangot ad azon elvárásának, hogy az ellenőrzési rendszer szigorúbb legyen és felhívja a DG INTPA-t, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket ellenőrzési rendszere eredményességének és hatékonyságának javítására azáltal, hogy fő teljesítménymutatókat állapít meg mindkét esetben, reális és nagyratörő célokat tűzve ki, valamint nyomon követve és javítva ellenőrzési rendszerét; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, az EFA által finanszírozott projektekre vonatkozóan országonkénti platformot, amely a végső kedvezményezettekre, az általános és egyedi projektcélokra és mindenekelőtt azok gyakorlati eredményeire összpontosít a fejlesztési mutatók kívánt növelése tekintetében;
21. tudomásul veszi a DG INTPA-nak a kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátáról készült nyolcadik tanulmányát, amely 1,13%-os kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátát eredményezett a 2018. évi 0,85%-hoz képest, ami a Bizottság által meghatározott 2%-os lényegességi küszöb alatt van; tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátát négy fő tényező torzítja, melyek hozzájárulnak annak alulbecsléséhez, nevezetesen a közbeszerzési eljárások egyes szempontjainak elégtelen lefedettsége, a helyszíni ellenőrzések nagyon alacsony száma a projektvégrehajtás országában, amely nem tekinthető elegendőnek a dokumentumokból nem nyilvánvaló hibák feltárásához, a kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási ráta meghatározásának módszere, amely nem feltétlenül tükrözi a tényleges fennmaradó hibarátát, valamint a korábbi ellenőrzési munkára való esetleges túlzott támaszkodás, ami ellentétes a kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátáról szóló tanulmány céljával, nevezetesen hogy azonosítsák azokat a hibákat, melyek pontosan ezeket az ellenőrzéseket kerülték el; felhívja a DG INTPA-t, hogy a korábbi évekhez hasonlóan lépjen kapcsolatba a Számvevőszékkel, és a módszertan aktualizálása és a kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátáról szóló jövő évi tanulmány alaposabb végrehajtása során foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel;
22. aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, hogy indokolatlan a fenntartások hiánya a 2019. évi éves tevékenységi jelentésben; tudomásul veszi továbbá a Számvevőszék azon észrevételét, hogy ez részben a kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátáról szóló tanulmány korlátaiból, részben pedig egy „de minimis szabály” bevezetéséből ered, amely kimondja, hogy nincs szükség fenntartásra, ha az egyedi kiadási terület, amelyre kiterjedne, az összes kifizetés kevesebb mint 5%-át teszi ki és pénzügyi hatása nem éri el az 5 millió EUR-t; megjegyzi, hogy következésképpen néha már akkor sem élnek fenntartással, ha a korábbi években ezt tették, még akkor sem, ha az adott kockázat továbbra is fennáll és a hibák is ugyanazok; emlékeztet arra, hogy a fenntartás az elszámoltathatóság megteremtésének egyik sarokköve, és ezért a DG INTPA megbízhatósági láncán belül megelőző és átlátható eszközt jelent, amely tükrözi a folyamatban lévő kihívásokat, illetve a központokban vagy az uniós küldöttségeknél tapasztalt fennmaradó és ismétlődő hiányosságokat;
23. megállapítja, hogy 2019-ben nem adtak ki fenntartásokat például a fenntartásokra vonatkozó „de minimis” küszöbérték alkalmazásával; megállapítja továbbá, hogy a DG INTPA a korábbi éves tevékenységi jelentésekben megfogalmazott fenntartásokat követően végre nem hajtott intézkedéseket egyetlen cselekvési tervbe vonta össze az ellenőrzési rendszer megerősítése érdekében, különös figyelmet fordítva a magas kockázatú területekre, például a közvetlen és közvetett irányítás keretében nyújtott támogatásokra, a kedvezményezett országokkal folytatott közvetett irányítású programok becsléseire, a harmadik szervezetekkel folytatott közvetett irányításra és a több területet érintő fellépésekre;
24. megállapítja, hogy 2019-ben 19 csalással kapcsolatos vizsgálat volt folyamatban, ugyanannyi, mint 2018-ban;
25. üdvözli a DG INTPA csalás elleni stratégiájának 2019. évi aktualizálását, amely hangsúlyozza a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) mint a csalás szankcionálására szolgáló eszköz szerepét, és ösztönzi a DG INTPA-t, hogy továbbra is hívja fel a személyzet figyelmét erre a rendszerre, és szorosan működjön együtt a Bizottság költségvetésért felelős főigazgatóságával és az EDES-testülettel az EDES-ben való nyilvántartásba vétel céljából jelentett esetek kapcsán, különösen akkor, ha a folyamatban lévő 19 csalási eset kivizsgálása lezárult;
26. elégedetten állapítja meg, hogy az Egyesült Királyság továbbra is elkötelezett amellett, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretből és a korábbi pénzügyi tervekből eredő valamennyi kötelezettségét úgy fizesse meg, mintha még mindig tagállam lenne, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásban (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) foglaltaknak megfelelően; megjegyzi továbbá, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás rögzíti, hogy az Egyesült Királyság a tizenegyedik EFA és a többi korábbi, még lezáratlan EFA lezárásáig továbbra is az EFA részes fele marad, és e tekintetben ugyanolyan kötelezettségeket vállal, mint a tagállamok a létrehozását tartalmazó belső megállapodás keretében, valamint a korábbi EFA-kból eredő kötelezettségeket is azok lezárásáig, és hogy az Egyesült Királyság szavazati jog nélkül megfigyelőként részt vehet az EFA-bizottságban;
27. hangsúlyozza, hogy a fejlesztésre nyújtott uniós finanszírozásra irányuló kötelezettségvállalások teljes összegét tiszteletben kell tartani; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós kiadások átláthatóságának és hatékonyságának biztosítása érdekében térjen vissza az éves elszámoltathatósági jelentések készítésére vonatkozó korábbi gyakorlatához, és a technikai részletek helyett összpontosítsa e jelentéseket az Unió által vállalt alapvető célkitűzések irányába tett haladásra;
A nemzetközi szervezetekkel, uniós fejlesztési ügynökségekkel és nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködés
28. megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet 2018-as hatálybalépését követően, 2019. április 17-én felülvizsgált pillérértékelési módszertant fogadtak el; üdvözli az értékeléshez hozzáadott új kötelező pilléreket, nevezetesen a 7. pillért: a finanszírozáshoz való hozzáférésből való kizárás, a 8. pillért: a kedvezményezettekre vonatkozó információk közzététele és a 9. pillért: a személyes adatok védelme; üdvözli, hogy a pillérek szerinti értékelés alá eső valamennyi jogalanyt értesítették arról a követelményről, hogy el kell végezni az új pillérek kiegészítő értékelését és azt a célt, hogy ezeket az értékeléseket 2020 végéig kell elvégezni; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elért haladásról és az eredményekről;
29. megjegyzi, hogy a Bizottság nyolc szervezet, négy nemzetközi szervezet és négy nemzeti ügynökség vonatkozásában adott ki új pillérértékelő jelentéseket, és üdvözli, hogy az eredmények az esetek többségében pozitívak voltak, és hogy szükség esetén sor került a javítási ütemtervek végrehajtására; hangsúlyozza a megfelelően elvégzett előzetes pillérértékelések fontosságát, mind a várható fejlesztéssel kapcsolatos eredmények minőségi megvalósítása, mind az Unió pénzügyi érdekeinek védelme tekintetében;
30. üdvözli az EFA, a fejlesztési együttműködési eszköz és más eszközök Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközzel (NDICI) való felváltását, mivel az NDICI lehetővé teszi a Parlament számára a költségvetés ellenőrzését, és támogatja a harmadik országokkal kapcsolatos közös politikaalakításra irányuló szélesebb körű törekvést; hangsúlyozza, hogy az összehangolt megközelítés fontos célkitűzésévé kell tenni a sokkal hatékonyabb fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát; hangsúlyozza, hogy a segélyhatékonysági célkitűzések elérése érdekében további erőfeszítésekre van szükség a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elveinek való megfelelés érdekében, különösen az uniós kereskedelem, a mezőgazdaság, a halászat, a környezetvédelem, az éghajlat-politika, a migráció, valamint a kül- és biztonságpolitika terén; felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatban azonosított kérdések szisztematikus kezelésére a hatásvizsgálatokban, a szolgálatok közötti konzultációkban, valamint a végrehajtási és nyomon követési intézkedésekben annak érdekében, hogy az EUMSZ 208. cikkével összhangban elősegítsék az Unió fejlesztéspolitikai célkitűzéseinek hatékonyabb megvalósítását; ismételten felszólít e tekintetben a gazdasági partnerségi megállapodások helyi gazdaságokra és a régión belüli kereskedelemre gyakorolt hatásának mélyreható elemzésére, a regionális integráció és iparosítás tekintetében történő végrehajtásukkal kapcsolatos aggályok eloszlatása érdekében;
31. megismétli, hogy a hatályos uniós jogszabályokkal összhangban biztosítani kell a nemzetközi szervezetek és a civil társadalmi szervezetek által végrehajtott projektekkel kapcsolatos adatok teljes körű átláthatóságát és hozzáférhetőségét, valamint az ellenőrzésre és a nyomon követésre vonatkozó egyértelmű szabályokat;
32. hangsúlyozza, hogy az uniós források végrehajtásával megbízott szervezeteknek általános elvként tiszteletben kell tartaniuk a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az átláthatóság elvét; hangsúlyozza, hogy valamennyi szervezetnek teljes mértékben együtt kell működnie az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében, és az alapokból való részesülés feltételeként biztosítania kell az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, a Számvevőszék és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára a szükséges jogokat és hozzáférést; e tekintetben megjegyzi, hogy a Számvevőszék számára nehézséget jelentett a burundi projektekre irányuló, megfelelően bejelentett és megtervezett helyszíni látogatáshoz szükséges vízumok megszerzése, valamint az ebből eredő korlátozások, amelyekkel a Számvevőszék szembesült; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy vessék fel ezt a kérdést, és emlékeztessék burundi partnereiket az uniós finanszírozás kedvezményezettjeiként rájuk háruló kötelezettségekre;
33. megjegyzi, hogy az eddigieknél is szisztematikusabb megközelítésre van szükség az uniós támogatásokból finanszírozott tevékenységek kommunikációja terén az Unió láthatóságának növelése, valamint a támogatási lánc egészében az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az emberi jogokra vonatkozó átvilágítás erősítése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a keretmegállapodásokba vezesse be a vezető ügynökség azon kötelezettségét, hogy biztosítania kell az Unió láthatóságát a több donor által finanszírozott projektekben; felszólítja a Bizottságot, hogy a társfinanszírozott projektek befejezése után évekkel végezzen mintavételen alapuló helyszíni ellenőrzéseket az EFA-beavatkozások folytatólagos hatásának ellenőrzése érdekében, és tegye meg a műveletei hosszú távú hatásainak biztosításához szükséges lépéseket;
Uniós költségvetés-támogatás
34. megállapítja, hogy az EFA-k költségvetés-támogatási tevékenységekhez való hozzájárulása 2019-ben elérte a 790,3 millió EUR-t (szemben a 2018. évi 881,9 millió EUR-val), amelyből 366,8 millió EUR új kötelezettségvállalást jelentett (szemben a 2018. évi 858,6 millió EUR-val), 55 partnerországra kiterjedő földrajzi lefedettséggel, ami 82 költségvetés-támogatási szerződésnek felel meg (ami 14-gyel kevesebb, mint 2018-ban); megállapítja, hogy a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) esetében 70 millió EUR-t (2018-ban 92,9 millió EUR-t) folyósítottak az EFA-kon keresztül 12 országnak, ami 13 költségvetés-támogatási szerződésnek felel meg;
35. megelégedéssel nyugtázza, hogy 36%-os aránnyal továbbra is szubszaharai Afrika a költségvetés-támogatás legnagyobb kedvezményezettje; aggodalommal állapítja meg, hogy az alacsony jövedelmű országok aránya 32 %-ra csökkent a 2018. évi 38 %-hoz képest, és hogy a költségvetés-támogatás legnagyobb kedvezményezettjei a közepes jövedelmű országok alsó sávjába tartozó országok, amelyek az összes folyamatban lévő kötelezettségvállalás 47 %-át teszik ki;
36. emlékeztet arra, hogy a költségvetés-támogatás célja az uniós partnerországokkal való partnerség megerősítése, a fenntartható fejlődés előmozdítása, a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a béke és a demokrácia megszilárdítása, végső soron pedig a fenntartható fejlődési célok eléréséhez való hozzájárulás; megjegyzi, hogy az uniós költségvetés-támogatást a nemzetközileg elfogadott puszani hatékonysági elveknek kell vezérelniük, úgymint a partnerországok elkötelezettsége, az eredményközpontúság, az inkluzivitás és az elszámoltathatóság; kiemeli, hogy mivel előmozdítja az átláthatóságot és a jó kormányzást, a költségvetési támogatás hozzájárul a korrupció és a csalás elleni küzdelemhez is;
37. megállapítja, hogy a fenntartható fejlődési célokhoz való relatív hozzájárulás tekintetében a költségvetés-támogatási programok erőteljesen hozzájárulnak a 16. (béke, igazságszolgáltatás és kormányzás), a 17. (partnerségek), az 5. (nemek közötti egyenlőség) és az 1. (a szegénység felszámolása) fenntartható fejlődési célhoz; üdvözli a költségvetés-támogatási programok erős, többdimenziós hatókörét, és úgy véli, hogy azoknak támogatniuk kell a vállalkozói szellemet és a magánkezdeményezést a gazdasági és társadalmi fejlődés fellendítése érdekében, amint azt a 9. (reziliens infrastruktúra kiépítése, az inkluzív és fenntartható iparosítás előmozdítása és az innováció előmozdítása) és az 17. fenntartható fejlődési cél (a fenntartható fejlődésre irányuló globális partnerség végrehajtási eszközeinek megerősítése és újjáélesztése) is szorgalmazza;
38. megállapítja, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államokban és a TOT-okban a kifizetések főként rögzített részletekben történnek, az elmúlt évekhez hasonlóan; emlékeztet azon álláspontjára, miszerint a változó részletek jobban ösztönözhetik a partnerországokkal a végrehajtandó főbb reformokról folytatott szakpolitikai és politikai párbeszéd elmélyítését;
39. ismételten felszólítja azonban a DG INTPA-t, hogy szakpolitikai párbeszédében szigorúan mérje fel a vállalati adókikerüléssel, adókijátszással és illegális pénzmozgásokkal kapcsolatos kockázatokat, különösen, ha azok fejlődő országokat is érintenek; ösztönzi a DG INTPA-t, hogy mérje fel a költségvetési hatást, és segítse célzott beruházási célkitűzések létrehozását;
40. úgy véli, hogy az NDICI programozásával összefüggésben végzett szükségletfelméréseknek figyelembe kell venniük az országok adóssághelyzetét és azt, hogy ezek a helyzetek hogyan befolyásolják a fenntartható fejlődési célok megvalósításának lehetőségeit; hangsúlyozza, hogy az adományozóknak alapértelmezett lehetőségként előnyben kell részesíteniük a támogatásalapú finanszírozást, különösen a legkevésbé fejlett országok esetében, és nem szabad előnyben részesíteniük az ötvözést, a garanciát vagy a kölcsönöket, amelyek a vissza nem térítendő támogatásokkal szemben növelhetik az adósságterhet; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy az adósság-moratóriumra irányuló ígéreteik mellett első lépésként dolgozzanak ki új adósságcsökkentési kezdeményezést a súlyosan eladósodott szegény országok számára; felszólít tágabb értelemben egy multilaterális adósságrendezési mechanizmus létrehozására a válság hatásának és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend finanszírozási követelményeinek kezelése érdekében.
Teljesítmény
41. üdvözli az inkluzív közpolitikákra irányuló szándék tekintetében elért eredményeket, amelyek célja a közös növekedés előmozdítása és a társadalmi és földrajzi egyenlőtlenségek kezelése (10. fenntartható fejlődési cél), ahol a statisztikák azt mutatják, hogy az uniós költségvetés-támogatásban részesülő országokban a népesség alsó 40%-ának jövedelemhányada 2004 és 2019 között a bruttó nemzeti jövedelem 15,6 %-áról 17,4 %-ára nőtt, míg más fejlődő vagy feltörekvő országokban kismértékben csökkent; úgy véli továbbá, hogy fel kell hívni a helyi tárgyalópartnerek figyelmét arra, hogy a magánpartnerek egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdasági, társadalmi és területi fejlődésben;
42. elismeri, hogy az NDICI programozására vonatkozó bizottsági iránymutatásokban nagyobb hangsúlyt kapnak a fenntartható fejlődési célok, a helyi partnerekkel folytatott fokozott együttműködés és a helyszíni konzultáció, és várakozással tekint e kérdéseknek a programokban történő teljes körű megjelenése elé annak érdekében, hogy az NDICI aktívan hozzájáruljon a fenntartható fejlődési célok eléréséhez és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjének teljes körű végrehajtásához; felszólít az NDICI-ben meghatározott horizontális kiadási célok megfelelő végrehajtására és az azokról való jelentéstételre, különös tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadási célra, amely nem önálló célkitűzés az NDICI-ben, hanem az a célja, hogy hozzájáruljon a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret biológiai sokféleséggel kapcsolatos átfogó célkitűzéséhez azzal a törekvéssel, hogy 2024-ben az éves kiadások 7,5%-át a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre fordítsák, 2026-ban és 2027-ben pedig már az éves kiadások 10%-át fordítsák a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre;
43. üdvözli a 16. fenntartható fejlődési célhoz való uniós hozzájárulás révén elért eredményeket a korrupció visszaszorítása érdekében, ahol a globális kormányzási mutatók azt mutatják, hogy a költségvetés-támogatásban részesülő országok jobban teljesítenek a korrupció visszaszorítása terén, mint más fejlődő vagy feltörekvő országok (a 2019-es ‑0,56-hoz képest átlagosan ‑0,35 pontot értek el), és idővel javuló tendenciát mutatnak (a 2005-ös ‑0,50 ponthoz képest);
44. üdvözli a 17. fenntartható fejlődési célhoz (partnerségek) való uniós hozzájárulás részeként a hazai bevételek mozgósításával elért eredményeket, ahol a Nemzetközi Valutaalap adatai szerint azok az afrikai országok, amelyekben a Bizottság a költségvetés-támogatási programok részeként a hazai bevételek mozgósítására vonatkozó mutatókat vezetett be, a bruttó hazai termékhez viszonyított adóhányad 2 százalékpontos növekedését tapasztalták;
45. szoros nyomon követésre és a partnerországokkal folytatott alapos szakpolitikai párbeszédre szólít fel a célkitűzések, az elfogadott eredmények felé történő haladás és a teljesítménymutatók tekintetében; felszólítja ismételten a Bizottságot, hogy jobban határozza meg és mérje fel az elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt javítsa azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek figyelemmel kísérik a korrupció, továbbá az emberi jogok, a jó kormányzás és a demokrácia tiszteletben tartása terén a kedvezményezett állam magatartását; hangsúlyozza, hogy e stratégiai párbeszédbe a magánszektort is be kell vonni; továbbra is mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós költségvetés-támogatás felhasználható olyan kedvezményezett országokban, ahol nincs vagy csak korlátozott a demokratikus ellenőrzés;
46. ismételten felkéri a Bizottságot, hogy végezze el a hosszú ideje folyamatban lévő EFA-finanszírozású projektek országonkénti alapon történő értékelését annak érdekében, hogy bemutassa az évtizedek óta folyó uniós beruházásoknak az érintett országra gyakorolt tényleges hatásait, valamint azt, hogy hogyan segítették hatékonyan a kedvezményezett országok gazdasági, társadalmi és fenntartható fejlődését; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben korlátozza vagy szüntesse meg a nem hatékony projektek finanszírozását;
47. sajnálja, hogy a Számvevőszék az uniós költségvetés teljesítményéről szóló jelentésének „Globális Európa” című 6. fejezetébe nem foglalta bele az EFA-k teljesítményét; üdvözli, hogy a Számvevőszék éves jelentésében külön bekezdés szerepel az EFA-k teljesítményéről; megállapítja, hogy a jelentés egyedi észrevételeket tartalmaz a projektekkel kapcsolatban; aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, hogy előfordultak olyan esetek, amikor a megfigyelt intézkedések hatékonysága és eredményessége veszélybe került; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Számvevőszék által megvizsgált egyedi projekteket, és tegyen lépéseket az intézkedések tervezett eredményeinek biztosítása és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében; felhívja a Számvevőszéket, hogy bővítse ki az EFA-k teljesítményével kapcsolatos munkáját;
48. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék „A Kenyának nyújtott uniós fejlesztési támogatás” című 14/2020. sz. különjelentésében azt állapította meg, hogy a tizenegyedik EFA programozása nem bizonyítja kellőképpen, hogy a támogatást oda irányítják, ahol az a legtöbbet tudja tenni a szegénység csökkentéséért; megállapítja, hogy a források számos területen oszlottak el, és hogy nem egyértelmű annak értékelése, hogy a támogatás hogyan érhet el kritikus tömeget ahhoz, hogy jelentős eredményeket érjen el; felhívja a figyelmet a Számvevőszéknek a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett ajánlására, amely szerint értékeljék, hogy az egyes kiemelt ágazatok számára és azokon belül elkülönített összegek várhatóan elérik-e a jelentős eredmények eléréséhez szükséges kritikus tömeget, és ha igen, akkor fejtsék ki azt is, hogy miként; megjegyzi, hogy a Bizottság és az EKSZ elfogadta ezt az ajánlást;
49. sajnálattal veszi tudomásul a Számvevőszék azon következtetését, hogy a Kenya számára történő forráselkülönítési folyamat nem tartalmazta az ország fejlődési akadályainak és célkitűzéseinek egyedi értékelését; tudomásul veszi a Bizottság és az EKSZ válaszát, miszerint a finanszírozás összegéről olyan összetett mutatók alapján döntöttek, amelyek Kenyával kapcsolatban számos igényt és teljesítménydimenziót értékeltek; megállapítja, hogy a Számvevőszék olyan ajánlást adott ki, amelyben felszólította a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti forráselosztás uniós módszerét, adott esetben bevonva a Parlamentet, a Tanácsot és a tagállamokat, és üdvözli, hogy a Bizottság és az EKSZ elfogadta azt; megállapítja, hogy a Bizottság és az EKSZ nem fogadta el az ajánlás második részét, amely arra szólította fel a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vezessenek be egyedi feltételeket a pénzügyi előirányzatok és az ország múltbeli teljesítménye és a kormány strukturális reformokra vonatkozó kötelezettségvállalásai közötti egyértelmű kapcsolat megteremtése érdekében;
50. csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Kenyának nyújtott uniós fejlesztési támogatásról szóló számvevőszéki különjelentés nem értelmezi megfelelően az Unió fejlesztési politikájának a szegénység csökkentésére irányuló elsődleges célkitűzését, valamint amiatt, hogy a Számvevőszék egyáltalán nem vette figyelembe az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjének létezését, és e súlyos mulasztások miatt hibás következtetésekre jutott; emlékeztet rá, hogy a FAO szerint családi kistermelők állítják elő a világ élelmiszereinek 80%-át; e tekintetben aggodalmát fejezi ki a száraz és félszáraz területek régióiban a kenyai mezőgazdasági közösségeknek, valamint a mezőgazdasági kistermelőknek nyújtott uniós támogatás jelentős része kapcsán kifejtett számvevőszéki álláspont miatt, valamint a helyi agrár-élelmiszeripari ágazat további iparosítására irányuló számvevőszéki felhívás miatt, mivel ez veszélyeztetheti az élelmezésbiztonságot és e közösségek életmódját;
51. különösen aggódik az EU–Afrika Infrastruktúraalapból (EUTF) finanszírozott Mombasa–Nairobi út esete miatt, amely az EFA költségvetéséből, több tagállamból és az EBB-től származó adományozói hozzájárulásokat tartalmazó uniós támogatásötvözési eszköz; emlékeztet, hogy több mint 100 családot űztek el erőszakkal út menti otthonaikból annak érdekében, hogy helyet csináljanak a projekt építési munkálatainak, és hogy több mint 500 panaszt nyújtottak be az EBB-hez az emberi jogok kizárólag e projekttel kapcsolatos megsértése, többek között fegyveres rendőrök általi kényszerkilakoltatások miatt; felszólít e projekt felfüggesztésére mindaddig, amíg egy megfelelő emberi jogi hatásvizsgálat el nem készül; hangsúlyozza, hogy ez a példa tükrözi a támogatásötvözési és garanciamechanizmusokkal kapcsolatban a közelmúltban jelzett hiányosságokat a fenntartható fejlődési célokhoz vagy a Párizsi Megállapodás végrehajtásához való hozzájárulás és a pénzügyi kiegészítő jelleg bizonyítása tekintetében;
52. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemzetközi intézményeket – különösen a társfinanszírozott és a több donor által finanszírozott kezdeményezések esetében –, hogy az eredmények kezelésére használt keretrendszerüket közelítsék az Unióéhoz;
53. úgy véli, hogy a helyi kkv-kra, a magánszektorra és a civil társadalmi szervezetekre való fokozottabb összpontosításnak kell az együttműködés központi tengelyét képeznie az uniós küldöttségek tervezett projektjeinek irányítása során; hangsúlyozza, hogy tekintettel a nagyszabású fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges finanszírozás hiányára, a magánszektorral és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott stratégiai párbeszédnek kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie a helyi gazdaságok fejlesztésében;
54. úgy véli, hogy kellő gondosságra van szükség a Bizottság, a Parlament és a tagállamok közötti jobb kommunikáció biztosítása érdekében az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért megvalósításáról, valamint a műveleteikkel és teljesítményükkel kapcsolatos megfelelő nyilvános jelentéstételre, felügyeletre és ellenőrzésre; felkéri a Számvevőszéket, hogy vegye fontolóra az EUTF végrehajtása által az EU fejlesztési politikájára gyakorolt hatás ellenőrzését mind költségvetési, mind az eredmények szempontjából; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy vonja le az ellenőrzés tanulságait és gondoskodjon arról, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért nem hatékonyan végrehajtott projektjeinek finanszírozása megszűnjön vagy nagy mértékben korlátozódjon;
Az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért
55. emlékeztet a Parlament rendszeresen hangoztatott álláspontjára, amely szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az új fejlesztési eszközként létrehozott vagyonkezelői alapok mindig összhangban legyenek az Unió általános stratégiájával és fejlesztéspolitikai célkitűzéseivel, azaz a szegénység csökkentésével és felszámolásával, valamint különösen biztosítania kell azt, hogy az európai országok biztonsági érdekei ne élvezzenek elsőbbséget a támogatásban részesülő lakosság szükségleteivel szemben; ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (EUTF) azon projektjei számára nyújtott pénzügyi támogatásokat, amelyek eltérnek ettől a fő iránytól;
56. hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai célok megvalósítása érdekében az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért rendeltetése a destabilizáció, a kényszerű lakóhelyelhagyás és az illegális migráció kiváltó okainak kezelése a reziliencia, a gazdasági lehetőségek, az esélyegyenlőség, a lakosság biztonsága és a humán és társadalmi fejlődés előmozdítása révén; mély aggodalommal állapítja meg, hogy a destabilizáció ezen okainak kezeléséhez nyújtott segítség helyett az uniós forrásokat 2019-ben egyre inkább a határok lezárására, a migráció leállítására és a migránsok Afrikába való visszatérésének ösztönzésére fordították;
Az EFA-támogatások végrehajtásával kapcsolatos kockázatok és kihívások
57. ismételten emlékeztet arra, hogy a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása a segélyek hatékonyságának elengedhetetlen előfeltételei; felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatás jóváhagyásának végső előfeltételeként szabja meg a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását; felkéri a Bizottságot, hogy szigorúbban alkalmazza a partnerországokkal kötött pénzügyi megállapodásokba foglalt azon záradékot, amely lehetővé teszi a Bizottság számára a megállapodás felfüggesztését vagy megszüntetését az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség megszegése esetén (az általános feltételek 26. cikkének (1) bekezdése);
58. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság elutasította a Parlament arra vonatkozó ajánlását, hogy a következő éves tevékenységi jelentésbe foglaljanak bele egy strukturált értékelést az EFA tevékenységeinek hatásáról; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját, és adjon pozitív választ a Parlament e külön kérésére;
59. ismételten aggodalmának ad hangot az EFA költségvetési folyamatának (a Parlamentet ugyanis nem vonják be az EFA forrásainak meghatározásába és elosztásába) és a szükséges elszámoltathatósági folyamat (ahol a Parlament a mentesítésért felelős hatóság) következetlensége miatt, kivéve a beruházási keretet, amelyet az EBB kezel, és ezért kívül esik az ellenőrzés hatókörén;
A Tanács (EU) 2018/1877 rendelete (2018. november 26.) a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról és az (EU) 2015/323 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 307., 2018.12.3., 1. o.).
Jelentés az uniós ügynökségek 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről: teljesítmény, pénzgazdálkodás és ellenőrzés
187k
61k
Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az európai uniós ügynökségek 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről: teljesítmény, pénzgazdálkodás és ellenőrzés (2020/2194(DEC))
– tekintettel az Európai Unió ügynökségei 2019. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítéséről szóló határozataira,
– tekintettel a Bizottság által a 2018. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2020)0311),
– tekintettel a Számvevőszéknek az uniós ügynökségekről a 2019. évi pénzügyi évre vonatkozóan kiadott éves jelentésére, az ügynökségek válaszaival együtt(1),
– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 68. és 70. cikkére,
– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(3) 32. és 47. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló 2018. december 18-i (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(4), és különösen annak 105. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére;
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0100/2021),
A. mivel ez az állásfoglalás az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 70. cikke értelmében vett egyes szervek tekintetében fogalmaz meg a mentesítési határozatokat kísérő átfogó megállapításokat, összhangban az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 262. cikkével és a Parlament eljárási szabályzata V. mellékletének 3. cikkével;
B. mivel ez az állásfoglalás az Euratom Ellátási Ügynökség tekintetében is megfogalmaz a mentesítési határozatokat kísérő horizontális megállapításokat, összhangban az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 262. cikkével és a Parlament eljárási szabályzata IV. mellékletének 3. cikkével;
C. mivel az uniós ügynökségeknek az egyértelmű európai hozzáadott értékkel rendelkező küldetésekre kell összpontosítaniuk, és azok szervezését az átfedések elkerülése érdekében az uniós adófizetők érdekeit szem előtt tartva optimalizálni kell;
1. üdvözli az ügynökségek által az előző éves mentesítési eljárás során megfogalmazott kéréseknek és ajánlásoknak való megfelelés érdekében tett erőfeszítések terén elért előrelépést;
2. hangsúlyozza, hogy az ügynökségek az uniós polgárok hétköznapi élete szempontjából alapvető fontosságú területeken (például egészségügy, biztonság, védelem, szabadság és jogérvényesülés) jelentős befolyást gyakorolnak a politikaformálásra és a döntéshozatalra, valamint a programok kidolgozására és végrehajtására; ismételten hangsúlyozza az ügynökségek fontosságát a konkrét szakpolitikai igények kezelésében és az európai együttműködés megerősítésében; megjegyzi, hogy az ügynökségek vezető szerepet tölthetnek be a válsághelyzetek vagy a hosszú távú társadalmi kihívások megoldásában is;
3. elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: a Számvevőszék) 2019. pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése (a továbbiakban: a Számvevőszék jelentése) szerint a Számvevőszék valamennyi ügynökség számláinak megbízhatóságáról hitelesítő záradékot adott ki; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék valamennyi ügynökségre vonatkozóan hitelesítő záradékot adott ki az éves beszámolók alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről; megállapítja, hogy a Számvevőszék hitelesítő záradékot adott ki az ügynökségek éves beszámolóinak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) kivételével minden ügynökség esetében, amelyekre vonatkozóan a Számvevőszék külön-külön korlátozott véleményt adott ki;
4. megjegyzi, hogy a 32 decentralizált uniós ügynökség esetében a 2019-es költségvetésben halmozott összegben mintegy 2 854 000 000 EUR-t tettek ki a kötelezettségvállalási előirányzatok, ami 2018-hoz képest mintegy 10,29%-os növekedést jelent, valamint 2 570 000 000 EUR-t a kifizetési előirányzatok, ami 2018-hoz képest 8,88%-os növekedést mutat; megjegyzi továbbá, hogy a 2 570 000 000 EUR-nyi kifizetési előirányzatból mintegy 1 920 000 000 EUR-t az Unió általános költségvetéséből finanszíroztak, ami az ügynökségek 2019. évi teljes finanszírozásának 74,75%-át teszi ki (2018-ban ez 72,16% volt); elismeri továbbá, hogy mintegy 649 000 000 EUR-t díjakból és illetékekből, valamint a részt vevő országok közvetlen hozzájárulásaiból finanszíroztak (ami 2018-hoz képest 1,22%-os csökkenést jelent);
A Számvevőszék által felvetett főbb kockázatok és ajánlások
5. megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése szerint az ügynökségek beszámolóinak megbízhatóságára vonatkozó, nemzetközileg elfogadott számviteli standardok alapján mért általános kockázat alacsony, mint 2018-ban is;
6. megjegyzi, hogy jelentése szerint a Számvevőszék az ügynökségek beszámolójának alapjául szolgáló bevételek jogszerűségét és szabályszerűségét érintő általános kockázatot az ügynökségek többsége esetében alacsonynak, a részben önfinanszírozó ügynökségek esetében pedig, ahol külön szabályozás vonatkozik a beszedett díjakra és hozzájárulásokra, közepesnek tartja, mint 2018-ban is;
7. megjegyzi, hogy a Számvevőszék az ügynökségek beszámolóinak alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó kockázatot általánosságban közepesnek minősíti, amely az egyes költségvetési címek esetében az alacsonytól a magas szintig terjed; megjegyzi, hogy az I. cím (Személyzeti kiadások) esetében a kockázat általában alacsony, a II. cím (Igazgatási kiadások) esetében közepesnek tekinthető, a III. cím (Működési kiadások) esetében a kockázat az adott ügynökségtől és a működési kiadás jellegétől függően az alacsonytól a magasig terjed; rámutat, hogy a magas kockázatok rendszerint a közbeszerzésekből és a jelentős összegeket kitevő, vissza nem térítendő támogatások kifizetéséből erednek; megjegyzi, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy bár a támogatások ellenőrzése általában javult, az nem mindig teljes mértékben eredményes;
8. tudomásul veszi a Számvevőszék észrevételeinek fő területeit, amelyek a következőkre összpontosítanak:
–
a közbeszerzések irányítása, amely továbbra is a legnagyobb hibakockázatot hordozó terület;
–
az uniós ügynökséget elhagyó és a magánszektorhoz csatlakozó alkalmazottak felvételi eljárásai és összeférhetetlensége, amelyeket az ügynökségeknek jobban kell kezelniük;
–
költségvetési gazdálkodás, amelynek terén a Számvevőszék több hiányosságot is feltárt;
9. üdvözli, hogy a Számvevőszék kijelentette, hogy az ügynökségek a legtöbb esetben korrekciós intézkedéseket hoztak a korábbi évek ellenőrzési észrevételeinek kezelése érdekében, és felhívja a bel- és igazságügyi ügynökségeket, hogy folytassák a Számvevőszék észrevételeinek nyomon követésére irányuló erőfeszítéseiket;
Költségvetési és pénzgazdálkodás
10. fájlalja, hogy a költségvetési végrehajtási jelentések részletességi szintje néhány ügynökségnél eltér az ügynökségek többségétől, ami arra utal, hogy egyértelműbb és egységesebb iránymutatásra van szükség az ügynökségek költségvetési jelentéstételére vonatkozóan, ideértve az eredeti költségvetéstől vagy létszámtervtől való jelentős eltérések magyarázatának szükségességét is; hangsúlyozza, hogy minden ügynökségnek sürgősen javítania kell tervezési kapacitásait; sajnálatát fejezi ki a Bizottság azon kérésre adott válasza miatt, hogy a 32 decentralizált ügynökség tekintetében automatikusan bocsássa a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére a hivatalos költségvetést (kötelezettségvállalási előirányzatok és kifizetési előirányzatok) és a személyzeti számadatokat (az érintett év december 31-én érvényes létszámtervadatok az állandó személyzettel, az ideiglenes alkalmazottakkal, szerződéses alkalmazottakkal és kirendelt nemzeti szakértőkkel együtt) a 32 decentralizált ügynökség tekintetében, mivel az említett iránymutatások (amelyek valójában olyan sablonok, amelyek többnyire formai és nem tartalmi útmutatást nyújtanak) nem elegendőek a jelentések közötti különbségek kezelésére; megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy bocsássa a mentesítésért felelős hatóság rendelkezésére az egyes ügynökségekre vonatkozó hivatalos költségvetési és személyzeti adatokat, és szolgáltasson összesített számadatokat a Parlament mentesítési eljárásának hatálya alá tartozó decentralizált ügynökségekre vonatkozóan;
11. úgy véli, hogy a jövőbeli ügynökségek létrehozásakor nagyobb figyelmet kell fordítani a relevanciára és a koherenciára, különösen az egymást átfedő hatáskörök összefüggésében;
12. úgy véli, hogy a forrásokat a szükségletek vagy a sürgősség alapján rugalmasabban kell elosztani;
13. kiemeli, hogy az uniós ügynökségek demokratikus elszámoltathatóságához elengedhetetlen az átláthatóság és az, hogy a polgárok tisztában legyenek a létezésükkel; úgy véli, hogy az ügynökségek forrásainak és adatainak használhatósága és könnyű hozzáférhetősége kiemelkedő fontosságú; felszólít ezért annak értékelésére, hogy jelenleg hogyan mutatják be és teszik elérhetővé az adatokat és a forrásokat, valamint hogy a polgárok milyen mértékben találják azokat könnyen azonosíthatónak, felismerhetőnek és hasznosíthatónak;
14. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes ügynökségeknél igen magas az átvitelek szintje, ami különböző hiányosságokra utalhat, ideértve a gyenge költségvetési tervezést is, ami ellentétben áll az évenkéntiség költségvetési alapelvével;
Teljesítmény
15. üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a múlt évi mentesítésre vonatkozó ajánlást a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvének továbbfejlesztése és végrehajtása érdekében, valamint üdvözli az ennek eredményeként az egységes programozási dokumentumban és az összevont éves tevékenységi jelentésekben eszközölt javításokat;
16. üdvözli, hogy a Számvevőszék „Az uniós ügynökségek jövője – A nagyobb rugalmasság és a szorosabb együttműködés lehetőségei” című, 22/2020. sz. különjelentés(5) révén közzétette az uniós ügynökségek első horizontális teljesítmény-ellenőrzését;
17. tudomásul veszi a Számvevőszék főbb észrevételeit, különösen azt, hogy az ügynökségek aktuális társadalmi témákkal foglalkoznak, és a jövőbeli fejlődés tekintetében nagy potenciállal, továbbá magas szintű szakértelemmel rendelkeznek;
18. egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy noha az ügynökségek fontos feladatokat látnak el mindennapi életünk minden területén, egyértelmű nehézséget jelent a bizalom kiépítése az egyes polgárok körében; e tekintetben kiemeli az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a hatékonyság kérdését, valamint a nyilvánosság általi ismertség hiányát, mivel az ügynökségek továbbra is nagyrészt ismeretlenek a polgárok számára, és a médiában csak negatív incidensek jelennek meg;
19. nagyra értékeli és tovább ösztönzi a foglalkoztatás, a szociális kérdések és az inklúzió terén működő ügynökségek közötti még szorosabb együttműködést, amely a szinergiát, a komplementaritást és az erőforrások megosztását szolgálja; hangsúlyozza az egyes ügynökségek jelentőségét és hozzáadott értékét a szakterületükön, valamint autonómiájukat; elismeri, hogy a négy ügynökség együttes üléseket tartott kifejezetten annak érdekében, hogy a 2017-es négy ügynökségi értékelés (SWD(2019)0159 5. ajánlása) alapján 2019-ben kapott bizottsági ajánlás nyomán összehangolják teljesítménymutató-módszereiket;
20. kiemeli „Az uniós ügynökségek jövője” című számvevőszéki különjelentés azon következtetését, amely szerint kevés információ áll rendelkezésre az uniós ügynökségek teljesítményéről; nyomatékosan kéri az ügynökségeket, hogy erősítsék meg a teljesítmény elszámoltathatóságát; elvárja, hogy valamennyi uniós ügynökség a lehető legoptimálisabban működjön együtt a Bizottsággal és a Számvevőszékkel a teljesítménnyel kapcsolatos információk rendelkezésre bocsátása terén;
21. megjegyzi, hogy a Számvevőszék „Az uniós ügynökségek jövője” című jelentésében megállapította, hogy az ügynökségek fő teljesítménymutatók segítségével mérik a teljesítményt, és hogy a Bizottság 2015-ben iránymutatásokat adott ki az ügynökségek igazgatói számára a fő teljesítménymutatókról; sajnálattal állapítja meg, hogy a gyakorlatban alkalmazott mutatók főként az ügynökségek éves munkaprogramjának és költségvetésének végrehajtására, valamint az emberierőforrás-menedzsmentre vonatkoznak, de rendszerint sem az ügynökség általános teljesítményének értékelését, sem pedig az ügynökség által a megbízatásának teljesítése során elért hatékonyság és eredményesség értékelését nem teszik lehetővé; felhívja az ügynökségeket, hogy működjenek együtt a fő teljesítménymutatók használatának javítása érdekében azzal a céllal, hogy a megfelelés mellett nagyobb hangsúlyt helyezzenek a teljesítményre a mentesítési eljárás során; felhívja az ügynökségeket, hogy folytassák olyan mutatók kidolgozását, amelyek mérik majd az uniós politikák végrehajtásához való hozzájárulásukat; nyomatékosan kéri az ügynökségeket, hogy rendszeresen vizsgálják felül és aktualizálják ezeket a mutatókat; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el központosított iránymutatásokat a jelentéstételre és a fő teljesítménymutatók meghatározására vonatkozóan az ügynökségek teljesítményének megfelelő mérése érdekében;
22. megjegyzi, hogy a Számvevőszék, miközben megpróbálja meghatározni azokat a szükséges feltételeket, amelyek lehetővé teszik az ügynökségek számára célkitűzéseik elérését, hangsúlyozza, hogy nagyobb pénzügyi és szakpolitikai rugalmasságra, valamint strukturálisabb és koherensebb irányítási modellre van szükség, ahol a teljesítményre vonatkozó információk inkább az eredményekre, mintsem a szakpolitikák végrehajtásához való hozzájárulásukra összpontosítanak;
23. emlékeztet arra, hogy a közös megközelítés kimondja, hogy minden uniós ügynökséget ötévente értékelni kell, és hogy az értékelés megszervezéséért a Bizottságnak kell felelnie, és minden második értékelés esetében alkalmazni kell a hatályvesztésre vonatkozó rendelkezést; sajnálattal állapítja meg, hogy számos ügynökség alapító rendelete még nem került összhangba a közös megközelítéssel; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék az uniós ügynökségek jövőjéről szóló jelentésében megállapította, hogy 13 ügynökség alapító rendeletét 2015 és 2019 között átdolgozták, de hatásvizsgálat csak öt javaslathoz kapcsolódott; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen végezzen független értékelést az ügynökségek teljesítményéről;
24. úgy véli, hogy egyértelmű szabályokat kell bevezetni az ügynökségek feladatainak alakulására és lezárására vonatkozóan;
25. úgy véli, hogy minden ügynökség esetében hatásvizsgálatot kell végezni, és következetesen be kell illeszteni egy felülvizsgálati záradékot az ügynökség számára kijelölt célkitűzések indokolásáról;
26. kitart amellett, hogy hatékonyabban el kell kerülni a különböző ügynökségek közötti, egymást átfedő témákat és hatásköröket;
27. üdvözli a bel- és igazságügyi ügynökségek hálózatán belül folytatott együttműködést; felszólítja az ügynökségeket, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassák a szinergiák fejlesztését, fokozzák az együttműködést és osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat;
28. felhívja az ügynökségeket, hogy a hatékonyság javítása érdekében folytassák a szinergiák fejlesztését, fokozzák az együttműködést és osszák meg a bevált gyakorlatokat a többi uniós ügynökséggel (humánerőforrás-gazdálkodás, épületkezelés, informatikai szolgáltatások és biztonság);
29. úgy véli, hogy meg kell erősíteni az ügynökségek mint szakértői központok és hálózatok szerepét;
30. üdvözli az uniós ügynökségek hálózata (a továbbiakban: a hálózat) közös szolgálatokkal foglalkozó munkacsoportjának (a továbbiakban: a hálózat) létrehozását, valamint a „Közös szolgáltatások és képességek 2.0” című stratégiai javaslat kidolgozását az ügynökségek közötti együttműködés ösztönzése és támogatása érdekében; javasolja, hogy ebbe az eljárásba építsék be a Számvevőszék által az uniós ügynökségek jövőjéről szóló jelentésében az erőforrások rugalmas felhasználása (1. és 2. ajánlás) és az ügynökségek mint a szakértelem megosztására és a hálózatépítésre szolgáló központok (4. ajánlás) tekintetében tett ajánlásokat;
31. rámutat az ECDC által a más uniós ügynökségekkel – többek között a hálózaton keresztül – folytatott együttműködésre mint pozitív példára; ösztönzi az ügynökségeket, hogy lehetőség szerint működjenek együtt és osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, többek között a távmunkával kapcsolatban;
32. emlékeztet arra, hogy fokozni kell az ügynökségek digitalizálását a belső működés és irányítás tekintetében, de az eljárások digitalizálásának felgyorsítása érdekében is; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek továbbra is proaktívnak kell lennie e tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhető legyen az ügynökségek közötti digitális szakadék; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést meg kell tenni a kezelt információk online biztonságát fenyegető kockázatok elkerülése érdekében;
33. emlékeztet arra, hogy az ügynökségek éves munkaprogramjainak és többéves stratégiáinak évenkénti megvitatása az illetékes bizottságokban döntő fontosságú annak biztosítása szempontjából, hogy a programok és a stratégiák a tényleges politikai prioritásokhoz igazodjanak, különösen a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek végrehajtásának összefüggésében; emlékeztet arra, hogy az ügynökségek a legalkalmasabbak az erőforrások felhasználásának értékelésére, és kulcsszerepet játszanak a megfelelő fenntartható projektek támogatásában az európai zöld megállapodással összhangban; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson finanszírozást az uniós ügynökségek támogatására a szociális párbeszéd biztosítása terén; megjegyzi, hogy az uniós ügynökségek kulcsfontosságú szerepet játszanak az uniós intézményekkel folytatott szociális párbeszéd biztosításában;
Személyzeti politika
34. megállapítja, hogy a 32 decentralizált ügynökség 2019-ben összesen 7 880 tisztviselőt, ideiglenes alkalmazottat, szerződéses alkalmazottat és kirendelt nemzeti szakértőt foglalkoztatott (2018-ban 7 626-ot), ami az előző évhez képest jelentős, 3,33%-os növekedést jelent;
35. üdvözli az ügynökségeken belül a nemek közötti egyensúlyról nyújtott részletesebb és strukturáltabb tájékoztatást;
36. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ügynökségek túlnyomó többségében nincs meg a nemek közötti egyensúly a teljes vezetői személyzet körében; megjegyzi, hogy 2019-ben a felső vezetés szintjén három ügynökség számolt be a nemek közötti tökéletes egyensúlyról, tíz ügynökség jó egyensúlyt ért el, de 16 ügynökségnél nem valósult meg a nemek közötti egyensúly (ezek közül négyben csak férfiak, egyben pedig csak nők képviseltették magukat); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség teljes mértékben hiányzik az Európai Unió Ügynökségeinek Hálózatára (a továbbiakban: a hálózat) vonatkozó, 2021–2027-es stratégiában; felhívja az ügynökségeket és a hálózatot, hogy stratégiáikba építsék be a nemek közötti egyenlőséget, és hangolják össze az ügynökségek ambícióit a Bizottság azon célkitűzésével, hogy 2024 végéig a vezetőség valamennyi szinten elérje a nemek közötti, 50%-os egyensúlyt;
37. megjegyzi továbbá, hogy 2019-ben az igazgatótanácsokban nem volt a nemek közötti tökéletes egyensúllyal rendelkező ügynökség, hét ügynökségnél jó volt az egyensúly, 14 igazgatótanácsban pedig nem volt egyensúly a nemek között; kéri a tagállamokat és az igazgatótanácsokban részt vevő érintett szervezeteket, hogy az ügynökség igazgatótanácsába való kinevezéskor vegyék figyelembe a nemek közötti egyensúly biztosításának fontosságát;
38. megjegyzi továbbá, hogy a személyzet egészét tekintve nyolc ügynökség esetében tökéletes, 19 ügynökség esetében jó a nemek közötti egyensúly, három ügynökségnél pedig nincs egyensúly a nemek között; felhívja az ügynökségeket, hogy a jövőben is törekedjenek a nemek közötti megfelelő egyensúlyra;
39. aggodalommal jegyzi meg, hogy 2019-ben az összes uniós ügynökség legmagasabb szintű döntéshozó testületei tagjainak csupán 34%-a volt nő, és emlékeztet arra, hogy az uniós ügynökségeken belül biztosítani kell a nemek közötti egyensúlyt az őket létrehozó alaprendeletekkel összhangban; kéri ezért, hogy az uniós ügynökségek gyűjtsenek és szolgáltassanak adatokat a nemek közötti egyensúlyról a vezetőség valamennyi kategóriájára vonatkozóan (a legalacsonyabb szinttől a legmagasabb szintig) annak érdekében, hogy összegyűjtsék azokat az alapvető adatokat, amelyek alapján az uniós ügynökségeket arra ösztönzik, hogy kezeljék a nemek közötti egyensúly hiányát a vezetésben, és valamennyi területen törekedjenek a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére;
40. megállapítja, hogy az uniós ügynökségek személyzetének földrajzi egyensúlya a 27 tagú EU-ban valamivel nagyobb mértékben követi a tagállamok népességének arányát, mint a Bizottság személyzetének földrajzi egyensúlya; megállapítja, hogy nyolc tagállam alulreprezentált, tizenhét tagállam felülreprezentált, és két tagállam megközelítőleg kiegyensúlyozott képviselettel bír; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ügynökségek nem rendelkeznek a személyzet sokszínűségének javítására irányuló politikákkal; felhívja az ügynökségeket, valamint a hálózatot, hogy terjesszenek elő terveket e cél elérése érdekében;
41. megjegyzi, hogy az ügynökségek alkalmazottanként évente átlagosan 8,42 nap betegszabadságról számoltak be; fájlalja, hogy jelenleg nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a kiégés okozta betegszabadság áttekintésére, főként azért, mert több ügynökség arról számolt be, hogy orvosi titoktartás miatt nem tudták megadni a vonatkozó információkat;
42. megjegyzi, hogy a mentesítésért felelős hatóság kérésére az ügynökségek beszámoltak a 2013 és 2019 között végrehajtott létszámcsökkentések számáról, valamint arról, hogy az állandó és ideiglenes alkalmazottak számának csökkentését több szerződéses alkalmazott és külső alkalmazott felvételével ellensúlyozták-e; megjegyzi, hogy az ügynökségek a kért időszakban összesen 447 fős létszámcsökkentésről számoltak be; megjegyzi, hogy az ügynökségek arról is beszámoltak, hogy ugyanebben az időszakban 266 ideiglenes alkalmazotti álláshelyet hoztak létre, azaz az álláshelyek száma nettó 181-gyel csökkent; megjegyzi továbbá, hogy az összes ügynökség létszámterve ugyanebben az időszakban 32 állandó álláshellyel csökkent, és 845 ideiglenes alkalmazotti álláshellyel bővült, ami nettó 813 álláshely létrehozását eredményezte;
43. hangsúlyozza az uniós ügynökségek személyzetén belüli fluktuáció fontos hatását, és felszólít az ennek orvoslását célzó humán- és szociális politikák végrehajtására.
44. sajnálattal jegyzi meg, hogy egyes ügynökségek azzal a kihívással néznek szembe, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő személyzet, különösen akkor, ha az új feladatokhoz nem rendelnek hozzá a végrehajtásukhoz szükséges megfelelő személyzetet, és hogy a mentesítésért felelős hatóság különösen aggódik azon nehézségek miatt, amelyeket egyes ügynökségek tapasztaltak a képzett munkaerő meghatározott besorolási fokozatokba történő felvételével kapcsolatban, ami akadályozza az ügynökségek általános teljesítményét és külső szereplők alkalmazását teszi szükségessé; e tekintetben tudomásul veszi a Számvevőszéknek az uniós ügynökségek jövőjéről szóló jelentésében szereplő, a rugalmasság fokozott szükségességére vonatkozó 1. és 2. ajánlást, és ösztönzi a hálózatot és a Bizottságot, hogy működjenek együtt ezen ajánlások végrehajtása érdekében; megjegyzi továbbá e tekintetben, hogy a Számvevőszéknek az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalról (EPSO) szóló különjelentése (23/2020. sz. különjelentés) kiemeli, hogy a jelenlegi kiválasztási eljárás arra készteti az uniós intézményeket, hogy rugalmasabb kiválasztási eljárásokat keressenek azonnali munkaerő-felvételi szükségleteik kielégítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek speciálisabb személyzetre van szükségük, ami az ügynökségek esetében különleges megbízatásuk miatt alapvető fontosságú; felhívja a Bizottságot és különösen az EPSO-t, hogy jobban támogassa az ügynökségeket e tekintetben, és munkaerő-felvételi politikáit oly módon igazítsa ki, hogy az vonzó legyen a legképzettebb és specializáltabb szakemberek számára; kéri a Bizottságot és az EPSO-t, hogy a hatékony munkaerő-felvétel biztosítása érdekében tanúsítsanak bizonyos fokú rugalmasságot az állásajánlatoknak az adott feltételekhez való igazítása terén; kiemeli az uniós kiválasztási eljárások javításának és a munkahelyek vonzerejének fontosságát; hangsúlyozza, hogy az ügynökségek munkaerőhiánya a teljesítményre, valamint a személyzet jólétére és fluktuációjára gyakorolt negatív hatás komoly kockázatát hordozza magában;
45. megjegyzi, hogy az ügynökségek összesen hat olyan, volt európai parlamenti képviselőről, volt biztosról vagy volt magas rangú tisztviselőről számoltak be, akik valamely ügynökség számára fizetett megbízást láttak el, és ezek négy volt európai parlamenti képviselőt, egy volt biztost és egy volt magas rangú tisztviselőt érintettek; megjegyzi, hogy ezek a személyek juttatásokban és költségtérítésben részesültek;
46. hangsúlyozza a személyzet jóllétét célzó politika fontosságát; hangsúlyozza, hogy az ügynökségeknek tisztességes, minőségi munkakörülményeket kell biztosítaniuk minden alkalmazottjuk számára;
47. ösztönzi az ügynökségeket, hogy folytassák a hosszú távú emberierőforrás-politikai keret kidolgozását, amely a munka és magánélet közötti egyensúlyra, az egész életen át tartó pályaorientációra és karrierfejlesztésre, a nemek közötti egyensúlyra, a távmunkára, a földrajzi egyensúlyra, valamint a fogyatékossággal élő személyek felvételére és integrációjára irányul;
48. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok kérték sikeresen elérték, hogy ügynökség legyen a területükön anélkül, hogy biztosították volna a létesítmények telepítését, és hogy intézkedéseket hoztak volna a munkaerő-felvétel vonzerejének növelése érdekében;
49. aggodalmát fejezi ki egyes ügynökségi igazgatótanácsoknak a Számvevőszék által túl nagynak ítélt mérete miatt, ami megnehezíti a döntéshozatalt és jelentős adminisztratív költségeket eredményez;
50. megállapítja, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az ügynökségek munkaerő-felvételi eljárásaiban az esetleges összeférhetetlenségek kezelése (egy ügynökség), az egyenlő bánásmód vagy az átláthatóság elvének alkalmazása (három ügynökség) és az eljárás megfelelő ellenőrzési nyomvonalának fenntartása (egy ügynökség) tekintetében; sajnálja, hogy a testületi tagok esetében (legalább három ügynökségnél) jelentős összeférhetetlenség állt fenn a folyamatban lévő kiválasztási eljárással kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a be nem jelentett összeférhetetlenségek akadályozhatják a kiválasztási eljárásokat, jelentős késedelmeket és forrásvesztést, valamint hírnévromlást okozva az ügynökségeknek;
51. megjegyzi, hogy az ombudsman két esetben tárt fel hivatali visszásságot az Európai Bankhatóság azon határozatával kapcsolatos, 2168/2019/KR sz. ügyben, hogy jóváhagyja az ügyvezető igazgató arra irányuló kérelmét, hogy egy pénzügyi lobbicsoport vezérigazgatójává váljon; üdvözli az ombudsman ebben az ügyben tett ajánlásait, nevezetesen azon lehetőség felvetését, hogy szükség esetén megtiltsák a vezető beosztású munkatársaknak, hogy hivatali idejük lejárta után bizonyos álláshelyeket töltsenek be, határozzanak meg kritériumokat arra vonatkozóan, hogy a jövőben mikor tiltják meg az ilyen munkahelyváltást, és vezessenek be belső eljárásokat a bizalmas információkhoz való hozzáférés azonnali hatályú mérséklésére abban az esetben, ha az alkalmazottak más munkakörbe kerülnek; felhívja valamennyi ügynökséget, hogy kiemelt feladatként hajtsák végre ezeket az ajánlásokat;
52. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes ügynökségek erőteljesen és hosszabb időn keresztül kölcsönzött munkavállalókra támaszkodtak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes esetekben a kölcsönzött munkavállalók alacsonyabb fizetésben részesültek, mint az ügynökségek azonos munkakörben foglalkoztatott alkalmazottai; aggodalommal állapítja meg, hogy a közbeszerzés, valamint a kölcsönzött munkaerő felvételére vonatkozó szerződések és keretmegállapodások aláírása során megfelelési problémák merültek fel; felhívja az ügynökségeket, hogy gondosan tartsák be az eljárási szabályzatot; ismételten felszólít a tervezési intézkedések és a kiválasztási eljárások javítására az ügynökségeken belül;
53. elismeri a zaklatásmentes környezet megteremtése érdekében az ügynökségek által tett lépéseket, például a személyzetnek és a vezetésnek nyújtott kiegészítő képzést, valamint a bizalmi tanácsadók intézményének bevezetését; ösztönzi az ilyen intézkedéseket még be nem vezető ügynökségeket, hogy tegyék ezt meg, azokat az ügynökségeket pedig, amelyekhez zaklatással összefüggő panaszokat nyújtottak be, arra buzdítja, hogy kezeljék ezeket kiemelten;
54. arra ösztönzi az uniós ügynökségeket, hogy mérlegeljék egy alapvető jogokra vonatkozó stratégia elfogadását, beleértve az alapvető jogokra való utalást egy olyan magatartási kódexben, amely meghatározhatná alkalmazottainak kötelezettségeit és a számukra nyújtandó képzést; az alapvető jogokkal kapcsolatos valamennyi jogsértés feltárását és bejelentését szavatoló mechanizmusok kialakítását, amelyek egyúttal azt is biztosítják, hogy az érintett ügynökség főbb szervei mielőbb tudomást szerezzenek az ilyen jellegű jogsértések kockázatáról; az alapvető jogokat érintő fenyegetések haladéktalan elhárítása, valamint az alapjogi politika szervezeten belüli folyamatos fejlesztése érdekében az alapjogi tisztviselői tisztség létrehozását adott esetben, amely tisztviselő – a többi alkalmazottal szembeni bizonyos fokú függetlenség biztosítása érdekében – az igazgatótanácsnak tartozna közvetlen jelentéstételi kötelezettséggel; rendszeres párbeszéd kialakítását a civil társadalmi szervezetekkel és az érintett nemzetközi szervezetekkel az alapjogi kérdésekről; az alapjogok betartásának alapfeltételként történő meghatározását azon együttműködések esetében, amelyeket az érintett ügynökség külső szereplőkkel – különösen a nemzeti közigazgatások operatív szintű együttműködésben részt vevő tagjaival – alakít ki;
Közbeszerzés
55. aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék 82 észrevételt tett 29 ügynökség fejlesztésre szoruló területeire vonatkozóan; megjegyzi, hogy a legtöbb észrevétel a közbeszerzési eljárások hiányosságaira vonatkozik, és hogy ez 2018-ban is így volt; megjegyzi, hogy ezek a hiányosságok főként a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és a szabályszerűséget érintik; nyomatékosan kéri az ügynökségeket, hogy hajtsák végre az ajánlásokat és számolják fel a hiányosságokat; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az ügynökségeken belüli egyértelmű és egységes költségvetési intézkedések és eljárások végrehajtására irányuló erőfeszítéseit az ügynökségek többségében visszatérően feltárt problémák kezelése érdekében;
56. kiemeli, hogy továbbra is a közbeszerzés jelenti minden uniós decentralizált ügynökségnél azt a területet, ahol a legnagyobb valószínűséggel fordulnak elő hibák; felszólítja ezért az érintett bel- és igazságügyi ügynökségeket, azaz az Europolt és a CEPOL-t, hogy az alkalmazandó szabályok maradéktalan betartása érdekében javítsák közbeszerzési eljárásaikat, és ily módon teremtsék meg a fenntartható fejlődés három – gazdasági, társadalmi és környezeti – pillére közötti megfelelő egyensúlyt, az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartása mellett, valamint kéri az eu-LISA-t, hogy javítsa munkaerő-felvételi eljárását; emlékeztet arra, hogy a közbeszerzés mérföldkő a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és annak fenntartható fejlődési céljai elérése szempontjából;
57. aggodalommal állapítja meg, hogy mindössze egy uniós ügynökség, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala tesz közzé fenntarthatósági jelentést; felhívja az ügynökségeket, hogy vezessenek be fenntarthatósági jelentéseket, hangolják össze jelentéseiket az OECD közbeszerzéssel és felelős üzleti magatartással kapcsolatos munkájával és a vállalati átvilágításról szóló, küszöbön álló uniós jogszabályokkal, fokozzák a digitalizált működési megoldások elfogadására irányuló erőfeszítéseiket, és biztosítsák az európai környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) gyors végrehajtását a Számvevőszék ajánlásának megfelelően; felhívja az ügynökségeket, hogy fordítsanak kellő figyelmet villamosenergia-forrásainak energiaszerkezetére, valamint szorgalmazza a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia beszerzését;
58. üdvözli az e-közbeszerzési eszközök uniós ügynökségek általi fokozott használatát; megjegyzi, hogy az ügynökségek által leggyakrabban használt e-PRIOR modulok az e-pályáztatás, az e-benyújtás és az e-számlázás; felhívja a közbeszerzési tisztviselők hálózatát (NAPO), hogy gyorsítsa fel a JRC közbeszerzési irányítási eszközének (PPMT) ügynökségek számára történő rendelkezésre bocsátását;
Az összeférhetetlenség megelőzése, kezelése és az átláthatóság
59. aggodalommal állapítja meg, hogy továbbra sem minden ügynökség tette közzé honlapján igazgatósági tagjai, ügyvezetése és a kirendelt nemzeti szakértők önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait; sajnálatosnak tartja, hogy egyes ügynökségek még mindig az összeférhetetlenség hiányáról szóló nyilatkozatokat tesznek közzé; kiemeli, hogy nem az igazgatótanácsi tagok és a vezetők feladata annak kinyilvánítása, hogy esetükben nem áll fenn összeférhetetlenség; ismételten szorgalmazza az érdekeltségi nyilatkozatok egységes modelljének kidolgozását, amelyet minden ügynökségnek alkalmaznia kell; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a meglévő szabályokat, javítani kell azok végrehajtását, és ösztönözni kell azok egységesítését az összeférhetetlenségek és a forgóajtó-jelenség értékelésére vagy kezelésére az Unió intézményeiben, ügynökségeiben és egyéb szerveiben; nyomatékosan kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden kirendelt nemzeti szakértő tegye közzé saját érdekeltségi nyilatkozatát és önéletrajzát az adott ügynökség honlapján;
60. szorgalmazza, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó politikát minden uniós ügynökségnél hangolják össze az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelvvel;
61. megjegyzi, hogy a 2020 januárjában közzétett, „Összeférhetetlenségek és uniós ügynökségek” című tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az ügynökségek hatékony nyilvános ellenőrzést lehetővé tevő politikáinak az átláthatóságon mint vezérelven kell nyugodniuk; elismeri az ügynökségek között kockázati tényezők, méret és külső nyomás tekintetében fennálló különbségeket, valamint hogy az összeférhetetlenségi politikákat ezekhez a különbségekhez kell igazítani; tudomásul veszi az e tanulmányban megfogalmazott, az összeférhetetlenségi szabályok javítására, valamint a nagyobb koherencia és következetesség elérésére irányuló ajánlásokat, és nyomatékosan kéri az ügynökségeket, hogy kövessék nyomon ezeket az ajánlásokat, és folyamatosan értékeljék és javítsák politikáikat, tekintettel a 2019-ben előforduló, feltételezett vagy vélt összeférhetetlenségekre;
62. aggodalommal állapítja meg, hogy nem minden ügynökség számol be az ügynökségek személyzete által a külső érdekelt felekkel tartott találkozókról, különösen a szervezetekkel és önfoglalkoztató személyekkel tartott vezetői szintű megbeszélésekről; felhívja az ügynökségeket, hogy tevékenységeik átláthatóságának növelése érdekében számoljanak be e találkozókról és tegyék azokat elérhetővé az ügynökségek honlapján;
63. felhívja valamennyi ügynökséget, hogy vegyen részt az érdekképviselők átláthatósági nyilvántartásáról szóló intézményközi megállapodásban, amelyről a Bizottság, a Tanács és a Parlament jelenleg tárgyal;
64. sürgeti az összes bel- és igazságügyi ügynökséget, hogy hozzanak intézkedéseket az uniós átláthatósági szabályoknak, valamint az alapvető jogoknak és az adatvédelmi normáknak való teljes körű megfelelés biztosítása érdekében; felszólítja őket továbbá arra, hogy szigorúan tartsák be a pénzügyi szabályozást és a magas szintű irányítási normákat;
Belső kontrollrendszerek
65. tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy az intézményközi szerződések alkalmazásakor az ügynökségek továbbra is felelősek a közbeszerzési elvek konkrét beszerzésekre való alkalmazásáért, és hangsúlyozza, hogy az ügynökségek belső ellenőrzéseinek biztosítaniuk kell ezen elvek tiszteletben tartását;
66. megjegyzi, hogy 2019 végén a legtöbb ügynökség arról számolt be, hogy végrehajtotta a felülvizsgált belső ellenőrzési keretrendszert, és hogy éves értékelést végzett; nyomatékosan kéri a Bizottság belső ellenőrzési keretrendszerének valamennyi ügynökség általi elfogadását és végrehajtását egyrészt a belső ellenőrzési standardoknak a nemzetközi bevált gyakorlathoz való hozzáigazítása, másrészt annak biztosítása érdekében, hogy a belső ellenőrzés hatékonyan és eredményesen támogassa a döntéshozatali folyamatot; sajnálja, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2019-ben egyes ügynökségeknél nem folytatott ellenőrzési eljárást;
67. megjegyzi, hogy a korábbi évek észrevételeinek nyomon követéséről szóló számvevőszéki jelentés szerint 2019-ben 98 észrevételt zártak le, 71 észrevétel végrehajtása még folyamatban volt, 16 észrevétel pedig nem az ügynökségek (kizárólagos) befolyása alatt állt, vagyis e 16 észrevétellel kapcsolatban az Európai Unió Bíróságának, a Bizottságnak vagy a tagállamoknak kell jelentős döntéseket hozniuk; felhívja az ügynökségeket, hogy gondosan hajtsák végre az észrevételekben megfogalmazottakat, és javítsák tovább belső ellenőrzési kereteiket;
Egyéb megjegyzések
68. megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a korábbi londoni székhelyű ügynökségeket – az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot (EBH) és az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA) – 2019-ben elköltöztették az Egyesült Királyságból, és beszámolójuk tartalmazza a kapcsolódó költözési költségekre képzett céltartalékokat; megjegyzi továbbá, hogy az EMA esetében a Számvevőszék utalt a 2019 júliusában a bérbeadóval kötött megállapodásra, amelynek értelmében a fő bérleti szerződés feltételeinek megfelelő feltételek mellett bérbe adja a korábbi irodahelyiségeit, fenntartva ugyanakkor az EMA felelősségét az eredeti bérleti szerződés alapján fizetendő teljes összeg tekintetében;
69. rámutat arra, hogy összetett megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós ügynökségek honlapjai az (EU) 2016/2102 irányelvben előírtaknak megfelelően mindenféle fogyatékossággal élő személy számára hozzáférhetők legyenek, beleértve a nemzeti jelnyelvekhez való hozzáférést is; javasolja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba;
70. megjegyzi, hogy ügynökségek arról számoltak be, hogy kellő figyelmet fordítanak a kiberbiztonság védelmére, mivel a leggyakoribb intézkedések az ügynökség és az Európai Bizottság Informatikai Főigazgatósága (és annak az uniós számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportja/CERT-EU) között létrejött szolgáltatási szintű megállapodás, valamint az ARES mint elektronikus dokumentum- és iratkezelési rendszer használata; megjegyzi továbbá, hogy az ügynökségek 77%-a számolt be kiberbiztonsági politika meglétéről, míg a többi ügynökség a jelentések szerint e politika kidolgozásának különböző szakaszaiban tart;
71. emlékeztet arra, az hogy ügynökségeket különleges szükségletekre hozták létre, és hogy számos ügynökséget hoztak létre konkrét válságokra reagálva; egyetért a Számvevőszék „Az uniós ügynökségek jövője” című jelentésében megfogalmazott álláspontjával, amely szerint egy ügynökség szerepét működési időszakának különböző szakaszaiban újra kell értékelni annak ellenőrzése érdekében, hogy az ügynökség továbbra is releváns-e, és hogy intézkedései összhangban vannak-e más ügynökségekkel és partner-főigazgatóságaikkal;
72. kiemeli a külső informatikai tanácsadással és a költségvetési vagy személyzeti feladatok irányításának kiszervezésével kapcsolatos kockázatokat;
73. úgy véli, hogy az ügynökségek létrehozásának és működésének rugalmasnak kell lennie az uniós politika végrehajtásának elősegítése és az európai együttműködés fokozása érdekében; e tekintetben tudomásul veszi a Számvevőszék „Az uniós ügynökségek jövője” című jelentésében szereplő azon véleményét, hogy az ügynökségek létrehozása és működése nem elég rugalmas, és hogy a polgárok érdekében jobban ki lehetne aknázni az ügynökségek előtt álló lehetőségeket a közös szakpolitikai célok érdekében történő együttműködésre;
74. emlékeztet arra, hogy az európai polgárok általában nem tudnak az ügynökségek létezéséről, még azokban az országokban sem, ahol az ügynökségek találhatók, valamint hogy a polgárok kevés információt kapnak az ügynökségek által nyújtott előnyökről; e tekintetben felhívja az ügynökségeket, hogy folytassák kommunikációs stratégiáik kidolgozását, és növeljék média- és közösségimédia-jelenlétüket annak érdekében, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét munkájukra, kutatásaikra és tevékenységeikre;
75. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék nem ellenőrizte az Európai Ügyészség 2019. évi beszámolóját, mivel az uniós szerv pénzügyileg még nem volt független;
76. megjegyzi, hogy az ügynökségek eredendő nehézségekkel szembesülnek, amikor egységes programozási dokumentumuk benyújtására kötelezik őket, miközben a társjogalkotók még tárgyalnak a vonatkozó jogi eszközökről, ami ahhoz a kedvezőtlen helyzethez vezet, hogy a költségvetési sorokat a megfelelő jogi eszközök elfogadása előtt bocsátják rendelkezésre; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az ügynökségekkel folytatott kommunikációját a jogszabályok elfogadására és a megfelelő költségvetési sorokra vonatkozó várható határidők jobb összehangolása érdekében; tudomásul veszi a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a Bizottságnak és az ügynökségeknek rugalmasabban kell elosztaniuk a forrásokat, ugyanakkor hangsúlyozza a megfelelő jelentéstétel, az átláthatóság és az ellenőrzés fontosságát;
77. emlékeztet arra, hogy az Európai Munkaügyi Hatóság (ELA) 2018 márciusában jött létre, és 2019 októberében kezdte meg működését; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ELA indokolatlan késedelem nélkül, teljes mértékben működőképessé váljon a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazásának és érvényesítésének javítása érdekében, biztosítva a méltányos mobilitást és a munkavállalói jogok határokon átnyúló hatékony érvényesítését; hangsúlyozza, hogy e tekintetben elegendő pénzügyi forrást kell biztosítani;
78. rámutat, hogy az Európai Munkaügyi Hatóság segíteni fog a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós szabályok hatékony és tisztességes végrehajtásának biztosításában, segíteni fogja a nemzeti hatóságokat e szabályok érvényesítésében, és megkönnyíti a polgárok és a vállalkozások számára a belső piac előnyeinek kihasználását; úgy véli, hogy bár a négy ügynökség (Eurofound, Cedefop, ETF és EU-OSHA) túlnyomórészt kutatásközpontú, hasznosan támogathatnák és hozzájárulhatnának az Európai Munkaügyi Hatóság munkájához;
o o o
79. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az e mentesítési eljárás hatálya alá tartozó ügynökségeknek, valamint Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.
HL C 351., 2020.10.21., 7. o. Az Európai Számvevőszék 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése az Európai Unió ügynökségeiről: https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/AGENCIES_2019/agencies_2019_HU.pdf