Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 192. cikkére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (a Párizsi Megállapodás),

–  tekintettel az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2021/1119 rendeletre (európai klímarendelet)(2),

–   tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

–   tekintettel „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményére (COM(2020)0381),

–  tekintettel a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0663),

–  tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel 2021. március 25-i állásfoglalására a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásáról: a 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelv(6),

–   tekintettel a Nemzetközi Energiaügynökség 2018-as, „The Future of the Petrochemical: Towards a more sustainable chemicals industry” (A petrolkémia jövője: a fenntarthatóbb műanyagok és műtrágyák felé) című jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a kibocsátási hiányosságról szóló 2019. november 26-i jelentésére, valamint a fosszilis tüzelőanyagok előállításáról szóló 2019. november 20-i első összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2021. május 6-i, „Global Methane Assessment: Benefits and Costs of Mitigating Methane Emissions” (Globális metánfelmérés: A metánkibocsátás mérséklésének előnyei és költségei) című jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Energiaügynökség 2021. május 18-i, „Net Zero by 2050: A Roadmap for the Global Energy Sector” (Nulla nettó kibocsátás 2050-ig: ütemterv a globális energiaágazat számára) című jelentésére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Air quality in Europe – 2020 report” (Európai levegőminőség – 2020-as jelentés) című, 2020. november 23-i jelentésére,

–  tekintettel biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos 2019. évi globális értékelő jelentésére és a biológiai sokféleségről és a világjárványokról szóló munkaértekezletéről készült 2020. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság tudományos tanácsadó testületének „Towards a sustainable food system. Moving from food as a commodity to food as more of a common good” (A fenntartható élelmiszerrendszer felé. Elmozdulás az árucikknek tekintett élelmiszerektől az inkább közjónak tekintett élelmiszerek felé) című, 2020. márciusi tudományos szakvéleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0277/2021),

A.  mivel a metán erős üvegházhatást okozó gáz, a szén-dioxidnál (CO2) 80-szor nagyobb hatást okozott az elmúlt 20 évben, így a metán a második legfontosabb üvegházhatású gáz, valamint a talajközeli ózon (O3) prekurzora, amely a ma érzékelt globális felmelegedés mintegy negyedéhez járul hozzá(7); mivel az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás 10%-a metánkibocsátás; mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1,5 °C-os különjelentése és hatodik értékelő jelentése, valamint az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2021. évi globális metánfelmérése által modellezett, a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozó fejlődési útvonalak a metánkibocsátás jelentős csökkentését jelentik; mivel az UNEP szerint az ember okozta metánkibocsátás akár 45%-os csökkentése a 2040-es évekre közel 0,3 °C-kal fogja vissza a globális felmelegedését, és kiegészíti az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló hosszú távú erőfeszítéseket;

B.  mivel a Nemzetközi Energiaügynökség „Nulla nettó kibocsátás 2050-ig – Ütemterv a globális energiaágazat számára” című jelentésében jelzi, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból származó metánkibocsátást 2020 és 2030 között 75%-kal kell csökkenteni a nettó nulla kibocsátás forgatókönyvében;

C.  mivel a legköltséghatékonyabb metánkibocsátás-megtakarítások nagy része az energiaágazatban érhető el; mivel az UNEP globális metánfelmérése szerint az évtized végére a metánkibocsátás 45%-kal csökkenthető, és a metán kibocsátásának gyors és jelentős csökkentése a meglévő technológiák felhasználásával és nagyon alacsony költségek mellett lehetséges; mivel a Nemzetközi Energiaügynökség Methane Tracker becslése szerint az energiával kapcsolatos metánkibocsátás mintegy 40%-a nettó költségmentesen csökkenthető, főként a metánszivárgások felszámolása és a fosszilis tüzelőanyagok ágazatában a szellőzőnyílások megszüntetése révén;

D.  mivel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága megállapította, hogy a metánkibocsátás számos ágazatból, nevezetesen a mezőgazdaságból, a hulladékból és az energiából származik, és hogy a metán a légkörbe kerülve jól keveredik más gázokkal, ami megnehezíti a mérést és a jelentéstételt; mivel a metánkibocsátásra vonatkozó adatokkal kapcsolatos bizonytalanság jellemzően sokkal nagyobb a szén-dioxid-kibocsátásénál, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőkhöz és a földhasználathoz kapcsolódó egyéb kibocsátásokat; mivel a közelmúltban készült tanulmányok szerint az emberi eredetű fosszilis metán globális kibocsátását mintegy 25–40%-kal alábecsülik(8);

E.  mivel az EU-ban nincs olyan irányelv, amely kifejezetten a metánkibocsátás ágazatközi csökkentésére irányuló intézkedéseket határozna meg;

F.  mivel a metán a káros talajközeli ózon (O3) prekurzor gáza, és hozzájárul a légszennyezéshez; mivel a légszennyezés a legnagyobb környezeti egészségügyi kockázat Európában(9), a talajközeli ózon pedig évente közel 20 000 idő előtti halálesethez járul hozzá Európában(10); mivel a metánkibocsátás kezelése ezért nemcsak környezetvédelmi és éghajlati prioritás, hanem az uniós polgárok egészségének védelme érdekében is szükséges;

G.  mivel a metánkibocsátás növekedése hatással van a biológiai sokféleségre, sőt az élelmezésbiztonságra is; mivel a metánkibocsátás csökkentése a hűtési hatáson kívül számos előnnyel járhat, beleértve a magasabb terméshozamokat és az élelmezésbiztonságot;

H.  mivel létezik olyan uniós szabályozás, amely segít a metánkibocsátással kapcsolatos tájékoztatásban, beleértve az Európai PRTR-ről szóló 2006/166/EK rendeletet(11) és az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelvet(12), de jelenleg nincs olyan uniós szakpolitika, amely kifejezetten a metánkibocsátás csökkentését célozná;

I.  mivel az európai klímarendelet kötelezi az EU-t, hogy a Párizsi Megállapodással összhangban 2030-ig megvalósuló legalább 55%-os kibocsátáscsökkentéssel legkésőbb 2050-re megvalósítsa a klímasemlegességet; mivel az energiával kapcsolatos metánkibocsátás kezelése az európai zöld megállapodás kulcsfontosságú eleme, hiszen ebben az ágazatban lehet a legköltséghatékonyabban csökkenteni a metánkibocsátást; mivel a mezőgazdasági és a hulladékágazati intézkedések az EU éghajlat-politikai céljainak eléréséhez is szükségesek; mivel a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégia megállapítja, hogy az EU-nak – a fosszilis tüzelőanyagok legnagyobb globális importőreként és a mezőgazdasági ágazat jelentős szereplőjeként – globális szinten is vezető szerepet kell vállalnia a metánkibocsátás csökkentésében; mivel az EU-nak hatékony módszereket kell kidolgoznia e kibocsátások nyomon követésére, jelentésére és csökkentésére a megfelelő nemzetközi fórumokon, az importszabályozások alkalmazása mellett; mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint és a tagállamok által az UNFCCC-hez benyújtott adatok alapján az EU-ban az antropogén metánkibocsátás 53%-a a mezőgazdaságból, 26%-a a hulladékból és 19%-a az energiából származik;

J.  mivel az Európában felhasznált fosszilis gáz több mint 80%-át, a kőolaj 90%-át és a szén 40%-át importálják, és mivel a fosszilis tüzelőanyagok uniós fogyasztásából származó metánkibocsátás nagy része az EU-n kívül történik, ami miatt az EU a világ legnagyobb földgázimportőre és a globális metánkibocsátás fontos tényezője; mivel a fosszilis gáz kitermelése és szállítása során a metánszivárgás jelentősen hozzájárul az energiaágazat metánkibocsátásához; mivel a szivárgás észlelésének és kijavításának fejlesztése, valamint a rutinszerű légtelenítés és fáklyázás gyakorlatának szigorú szabályozása alapvető fontosságú intézkedések az energiaágazatból származó metánkibocsátás csökkentése érdekében;

K.  mivel a szivárgó berendezésekből, infrastruktúrából vagy bezárt és elhagyott területekről származó diffúz kibocsátások, valamint a metán lefúvatásából és nem teljes elégetéséből származó kibocsátások teszik ki az energiaágazat metánkibocsátásának nagy részét;

L.  mivel a metánkibocsátás csökkentése elengedhetetlen az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, és azt globális és európai szinten kell megvalósítani, amint azt a 2030-as éghajlat-politikai célterv(13) hatásvizsgálata is jelzi, amely kimondja, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig legalább 55%-os csökkentésére irányuló célkitűzés megköveteli, hogy a metánkibocsátást a Párizsi Megállapodás céljaival összhangban kezeljék; mivel a metánkibocsátás hozzájárul a légszennyezéshez, ezért az uniós polgárok egészségének védelme, a haszonnövényekre gyakorolt negatív hatások megelőzése, valamint az ököszisztémák stabilitása érdekében kezelni kell ezeket a kibocsátásokat; mivel a metán üvegházhatást okozó gázként és légszennyező anyagként való szabályozása során el kell kerülni a túlzott adminisztratív terheket;

M.  mivel a településeken található szilárd hulladéklerakókat jelentős metánforrásként azonosították, és mivel egyes tagállamokban a hulladéklerakókra vonatkozó uniós rendeleteket nem alkalmazzák kielégítően, különösen a hulladéklerakókban keletkező gázok feldúsulásának és migrációjának ellenőrzése tekintetében;

N.  mivel az UNEP globális metánfelmérése szerint „az ember által okozott metánkibocsátás csökkentése az egyik legköltséghatékonyabb stratégia a felmelegedés ütemének gyors csökkentésére és a hőmérséklet-növekedés 1,5 °C-ra való korlátozására irányuló globális erőfeszítésekhez való jelentős hozzájárulásra”; mivel a metánkibocsátás csökkentése jelentős és gyorsabb hatással lehet a globális felmelegedés ütemének lassítására, mint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, hiszen a metán rövid, körülbelül 12 éves légköri élettartamú éghajlati tényező, mielőtt végül többek között szén-dioxiddá bomlik; mivel a metánkibocsátás csökkentése járhat a leggyorsabb hűtési hatással; mivel ezeknek az erőfeszítéseknek ki kell egészíteniük azokat, amelyeket továbbra is meg kell tennünk a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében minden érintett ágazatban, hogy 2050-re éghajlatbarát legyen a gazdaság;

O.  mivel a mezőgazdasági üzemek szintjén a metán csökkentése érdekében hozható intézkedések közül sok az ammónia csökkentésében is hatékony, és így kettős győzelmet jelentenek a levegőminőség szempontjából;

P.  mivel a CO2-hoz hasonlóan a biogén és a fosszilis metán molekulái között nincs különbség;

Q.  mivel a globális metánkibocsátás több mint fele három ágazat emberi tevékenységéből származik: fosszilis tüzelőanyagok (35%), hulladék (20%) és mezőgazdaság (40%); mivel a fosszilis tüzelőanyag-ágazatban az olaj- és gázkitermelés, -feldolgozás és -elosztás a globális antropogén metánkibocsátás 23%-át, a szénbányászat pedig 12%-át teszi ki; mivel a hulladékágazatban a hulladéklerakók és a szennyvíz a globális antropogén metánkibocsátás mintegy 20%-át teszik ki; mivel a mezőgazdasági ágazatban az állattenyésztésből származó trágyából és bélsárfermentációból származó kibocsátások a globális antropogén metánkibocsátás körülbelül 32%-át, a rizstermesztés pedig 8%-át teszi ki(14);

R.  mivel az ENSZ Környezetvédelmi Programjával, az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalícióval és a Nemzetközi Energiaügynökséggel együttműködve tervezik egy nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont létrehozását;

S.  mivel az EU-ban a metánkibocsátás intenzitása jelentősen eltér attól függően, hogy az energiaszerkezet milyen mértékben függ a fosszilis tüzelőanyagoktól; mivel a földgáz csak átmeneti jellegű, figyelembe véve az EU harmadik országoktól való függőségét energiaellátása tekintetében;

Ágazatközi intézkedések

1.  üdvözli a metánkibocsátás csökkentésére és hatásainak enyhítésére irányuló uniós stratégiában felvázolt ágazatközi megközelítést; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy tisztességes, átfogó és egyértelmű jogi keretre, amely valamennyi ágazatra kiterjedő kötelező intézkedéseket és metánkibocsátás-csökkentési célokat határoz meg, ami 2030-ig az EU-ban a metánkibocsátás jelentős csökkenéséhez vezet, összhangban a Párizsi Megállapodással, valamint az IPCC 1,5 °C-os különjelentésében szereplő, a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozó modellezett útvonalakkal, az IPCC hatodik értékelő jelentésével és az UNEP globális metánfelmérésével annak érdekében, hogy az EU környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzései az európai és a nemzetközi vállalkozásokkal szinergiában teljesüljenek;

2.  kiemeli a metánkibocsátás azonnali és gyors csökkentésének fontosságát ebben az évtizedben, mivel ez az uniós éghajlat-politikai fellépés egyik leghatékonyabb eszköze, tekintettel a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóságra; megjegyzi, hogy a metánkibocsátás csökkentése kiegészíti a szén-dioxid-kibocsátás szükséges csökkentését, és hogy a Párizsi Megállapodás által előírt kibocsátáscsökkentés 15%-át a metánkibocsátás alacsony költségű és technikailag megvalósítható mérséklésével lehetne megszüntetni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a COP26 glasgow-i ülésén javasoljanak és tárgyaljanak egy kötelező érvényű globális megállapodást a metánkibocsátás csökkentéséről, összhangban az IPCC 1,5 °C-os különjelentésében, az IPCC hatodik értékelő jelentésében és az UNEP globális metánértékelésében szereplő, a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozó modellezett útvonalakkal; megjegyzi, hogy az UNEP globális metánfelmérése a csökkentett metánkibocsátás tonnánkénti összes piaci és nem piaci hasznát globálisan körülbelül 4300 dollárra becsülte, és hogy minden egyes tonna kibocsátáscsökkentéssel körülbelül évente 1430 idő előtti halálesetet lehetne megelőzni; úgy véli, hogy az aktuális jogalkotási javaslatot kísérő hatásvizsgálatnak ezért figyelembe kell vennie a javasolt intézkedések költségeit, valamint a fellépés elmaradásának vagy a késedelmes fellépésnek a költségeit;

3.  rendkívül fontosnak tartja, hogy valamennyi metánkibocsátó ágazat csökkentse kibocsátását; elismeri, hogy biztosítani kell az igazságos átmenetet azokban az ágazatokban, ahol a metánkibocsátás csökkentése társadalmi-gazdasági hatásokkal járhat;

4.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi metánkibocsátó ágazatban kötelező nyomon követést, jelentéstételt és ellenőrzést fogadjanak el, többek között szabályok, szabványok és módszertanok elfogadása révén; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy kötelező szivárgásfelderítési és -javítási (LDAR) programokat fogadjanak el, amelyek lefedik az energetikai és a petrolkémiai ágazat teljes ellátási láncát; felhívja a Bizottságot, hogy keressen hatékony eszközöket e kibocsátások mérése és az ezekkel kapcsolatos jelentéstétel minőségének javítására az összes érintett ágazatban; hangsúlyozza, hogy a metánkibocsátásra vonatkozó adatoknak nyilvánosnak kell lenniük, illetve érzékeny információk esetében az illetékes hatóságok és független hitelesítők rendelkezésére kell állniuk; hangsúlyozza azonban, hogy az adatok hiánya nem indokolja az emberi eredetű metánkibocsátás csökkentésére és hatásainak enyhítésére irányuló intézkedések mellőzését;

5.  hangsúlyozza, hogy az uniós éghajlat- és környezetvédelmi jogszabályokat koherens módon felül kell vizsgálni, hogy azok tükrözzék a Párizsi Megállapodás céljaival összhangban lévő fokozott ambíciót; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a metánkibocsátásra vonatkozó átfogó és kötelező erejű jogi keretre a jogszabályok közötti szükségtelen átfedések elkerülése, a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokról szóló irányelv(15) és az uniós levegőminőségi célkitűzések, 2030-as éghajlat-politikai célok és a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérésére vonatkozó uniós célkitűzés teljesítése érdekében, az európai klímarendeletben foglaltaknak megfelelően, és ennek megfelelően a lehető leghamarabb vizsgálja felül a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokról szóló irányelvet; hangsúlyozza, hogy a közös kötelezettségvállalási rendeletben a tagállamokra vonatkozó kötelező kibocsátáscsökkentési célok az üvegházhatást okozó gázok általános csökkentésének részeként a metánkibocsátás csökkentésének egyik legfontosabb jogalkotási eszközei, az ipari kibocsátásokról szóló irányelv(16) és más jogszabályok közelgő felülvizsgálatával együtt;

6.  úgy véli, hogy az európai klímarendeletben meghatározott célok elérése érdekében alkalmazandó jogszabályok átfogó felülvizsgálatának részeként helyénvaló kötelező erejű uniós metáncsökkentési célokat elfogadni; tudomásul veszi a metánstratégiában szereplő javaslatot a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokról szóló irányelv felülvizsgálatára, és üdvözli a metán szabályozott szennyező anyagok közé való felvételét; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vegye fel a metánt a szennyező anyagoknak az ipari kibocsátásokról szóló irányelv II. mellékletében foglalt jegyzékébe, és terjessze ki az ipari kibocsátásokról szóló irányelv hatályát a metánkibocsátó ágazatokra; úgy véli, hogy a közös kötelezettségvállalási rendelet metánkibocsátásra vonatkozó nemzeti célértékeit úgy kell kialakítani, hogy azok teljes mértékben figyelembe vegyék a metán nagyobb rövid távú éghajlati hatását, valamint a légkörben lévő metán csökkentésének azon lehetőségét, hogy legkésőbb 2050-re hozzájáruljon a klímasemlegességhez;

7.  hangsúlyozza a bevált gyakorlatok és a rendelkezésre álló technológiák uniós számbavételének fontosságát az innovatív kockázatcsökkentő intézkedések szélesebb körű elterjedésének minden releváns ágazatra kiterjedő előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen gyakorlatoknak és technológiáknak szilárd tudományos alapot kell megkövetelniük, és összhangban kell lenniük a környezetvédelmi célkitűzésekkel, valamint hogy tanulmányozni kell az üzemeltetők e gyakorlatokhoz és technológiákhoz való hozzáférésében meglévő különbségeket;

8.  rámutat, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának metánra vonatkozó átfogó értékelése szerint az élelmiszer-pazarlás és az élelmiszer-veszteség csökkentése a megújuló energiára való áttéréssel és az energiahatékonyság növelésével együtt 2030-ra 15%-kal csökkentheti a globális metánkibocsátást, és járulékos előnyöket is kínál, például hozzájárulhat a kérődzők tenyésztésére és a növénytermelésre nehezedő nyomás csökkentéséhez;

9.  hangsúlyozza, hogy a metánra vonatkozó jövőbeli szabályozási intézkedéseknek gyorsan és a lehető legköltséghatékonyabban jelentős kibocsátáscsökkentésre kell törekedniük, ösztönzést és támogatást biztosítva a vállalkozások számára a teljesítménymutatók legoptimálisabb módon történő teljesítéséhez és teljes mértékben tiszteletben tartva a szennyező fizet elvet; hangsúlyozza, hogy az UNEP globális metánfelmérése szerint az energetikai, a hulladék- és a mezőgazdasági ágazatban rendelkezésre álló célzott intézkedések mintegy 60%-a alacsony, 50%-uk pedig negatív költségekkel jár;

10.  elismeri a metánkibocsátás csökkentését célzó önkéntes ipari kezdeményezések szükségességét és támogatásának fontosságát; hangsúlyozza azonban, hogy nem lehet mindent kizárólag önkéntes fellépésekkel elérni, ezért a Párizsi Megállapodás éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez szabályozási intézkedésekre van szükség a metánkibocsátás csökkentésének intenzívebbé tétele érdekében; úgy véli, hogy a szabályozási kezdeményezéseknek figyelembe kell venniük a meglévő önkéntes fellépések bevált gyakorlatait, és azokat alapos hatásvizsgálatoknak kell megelőzniük, valamennyi érdekelt felet be kell vonniuk a javasolt szabályozási kezdeményezések megvalósíthatóságának és hatékonyságának biztosítása érdekében, valamint figyelembe kell venniük mind a cselekvés, mind a tétlenség gazdasági, társadalmi és környezeti költségeit, valamint a környezet, az emberek és az állatok egészségét, és hatékonyan alkalmazniuk kell a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze, hogy a globális felmelegedési potenciálok esetében 20 éves időhorizont alkalmazása milyen következményekkel jár a szakpolitikákra és intézkedésekre nézve, kiegészítve a jelenleg az UNFCCC üvegházhatást okozó gázok leltárára vonatkozó jelenlegi iránymutatások szerint használt 100 éves időtávot; megjegyzi, hogy a metánkibocsátás rövid távú globális felmelegedési hatásainak nagyobb átláthatósága hozzájárulna az EU éghajlat-politikájának jobb megalapozottságához; hangsúlyozza, hogy az ilyen kiegészítő mérőszámok használata semmiképpen sem szolgálhat a CO2-kibocsátás drasztikus és gyors csökkentéséhez szükséges intézkedések késleltetésére;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fel a metánt a szennyezőanyag-mentességi nyomonkövetési keretbe;

13.  rámutat a metánkibocsátás mérséklése terén a globális vezető szerep hiányára, mivel a metánnal kapcsolatban nemzetközi szinten nagyon kevés intézkedés történt; felhívja a Bizottságot, hogy klímadiplomáciájában kezelje kiemelt prioritásként a metánkibocsátás csökkentését, és az EU diplomáciai és külkapcsolatai keretében tegyen lépéseket – különösen az ENSZ-en keresztül – annak érdekében, hogy nemzetközi megállapodás szülessen a metánkibocsátás csökkentéséről, előmozdítva a metánkibocsátás csökkentésére irányuló összehangolt fellépést, valamint a metán hatásainak enyhítésével kapcsolatos követelmények aktualizálását;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa egy független nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont létrehozását az ENSZ Környezetvédelmi Programjával, az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalícióval és a Nemzetközi Energiaügynökséggel partnerségben, amelynek feladata az emberi eredetű metánkibocsátásra vonatkozó adatok gyűjtése, összehangolása, ellenőrzése és közzététele globális szinten, továbbá egy metánkibocsátási index kidolgozása; üdvözli, hogy az Európai Bizottság az élére kíván állni ennek a kezdeményezésnek, többek között finanszírozás mozgósításával; úgy véli, hogy a független, összehasonlítható, ellenőrizhető és átlátható kibocsátási adatok kulcsfontosságúak a kibocsátási probléma nagyságával kapcsolatos ismeretek megszerzéséhez, valamint a szivárgások mértékének és mennyiségének alulbecslése elleni küzdelemhez; úgy véli, hogy egy ilyen megfigyelőközpontnak valamennyi érintett ágazatban meg kell vizsgálnia a metánkibocsátást; hangsúlyozza, hogy a részletes kibocsátási adatok rendelkezésre állásának azt kell eredményeznie, hogy a kormányok és a szabályozók érvényesíteni tudják a szennyező fizet elvet;

Energia

15.  üdvözli az energiarendszer integrációjának új uniós stratégiáját(17);

16.  megjegyzi, hogy az EU metánkibocsátásának közel 20%-a az energiaágazatból származik, beleértve az olaj és a gáz kitermelését, előállítását, feldolgozását, szállítását, tárolását, továbbítását és elosztását; elismeri, hogy az import az EU-ban felhasznált olaj és gáz több mint 80%-át teszi ki, és hogy a kőolajhoz és földgázhoz kapcsolódó metánkibocsátás legnagyobb része az EU-n kívül történik; elismeri, hogy a fosszilis tüzelőanyagoknak nincs hosszú távú szerepük az Unió energiaszerkezetében, és felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve fogadjanak el nemzeti terveket annak érdekében, hogy legkésőbb 2050-ig megvalósuljon a klímasemlegesség, és ezzel párhuzamosan az Unión belül egy rendkívül energiahatékony és nagymértékben megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerre való átállás; úgy véli, hogy ezt össze kell kapcsolni a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek felülvizsgálatával és frissítésével, és hogy a Bizottságnak az értékelési szakasz részeként értékelnie kell ezeket a terveket;

17.  megismétli a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáról szóló 2021. június 9-i állásfoglalásában(18) megfogalmazott felhívását, amelyben sürgeti a tagállamokat, hogy – az elővigyázatosság elve, valamint a megelőző intézkedések szükségességének elve alapján, továbbá figyelembe véve a nem konvencionális szénhidrogének kiaknázása céljából történő hidraulikus rétegrepesztéssel járó kockázatokat és negatív éghajlati, környezeti és biodiverzitási hatásokat – ne engedélyezzenek az EU-ban semmilyen új hidraulikus rétegrepesztési tevékenységet, és állítsák le a meglévő műveleteket;

18.  kéri a fosszilis tüzelőanyagok infrastruktúrájának bővítéséhez nyújtott uniós támogatás megszüntetését; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség „Nettó nulla 2050-re” című legutóbbi jelentése szerint nincs szükség beruházásokra az új fosszilis energiaforrások területén, és hogy a Bizottság ugyanezt a következtetést vonta le a transzeurópai energetikai infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatában(19);

19.  megjegyzi, hogy sok, már nem termelő gázkút továbbra is bocsát ki metánt a légkörbe; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy fogadjanak el olyan politikákat, amelyek biztosítják, hogy azokat a kutakat, amelyek tulajdonjoga dokumentálható, a metánszivárgás megállítása érdekében lefedjék vagy feltöltsék, és biztosítsák, hogy a szivárgásért felelős személyek fizessék meg a költségeket;

20.  megjegyzi, hogy néhány nem uniós ország már bevezette a lefúvatás és fáklyázás tilalmát; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy energiaágazatra vonatkozó jogszabályra, amely kötelező szabályokat tartalmaz az MRV-re vonatkozóan, az olaj- és gáz-metán partnerségi keret 2.0 és a kötelező LDAR módszertanára építve, beleértve az importot is, amelynek a legjobb gyakorlatokra kell épülnie, és amelyet az ellátási lánc egészében alkalmazni kell; úgy véli továbbá, hogy a szivárgás észlelését megbízható nyilvántartásnak és a lehetséges szivárgások egyértelmű határidőn belüli kijavítására vonatkozó követelménynek kell követnie; üdvözli a teljes ellátási láncra kiterjedő szabályok megfontolását, amelyek tiltják a rutinszerű lefúvatást és fáklyázást az energiaágazatban egészen a kitermelési pontig, kivéve a biztonsági okokból szükséges kivételes eseteket; úgy véli, hogy a földgáz és kőolaj alapanyagként történő felhasználását, beleértve a nem energetikai célú felhasználást is, mint például petrolkémiai termékek előállítása, bele kell foglalni ebbe a javaslatba;

21.  megjegyzi, hogy a földgázt és kőolajat az energiaágazatban és a petrolkémiai ágazatban használják fel, és így mindkét ágazat hozzájárul a gáz- és olajkutakon, illetve a feldolgozó üzemekben kibocsátott metánhoz; megjegyzi, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség szerint a petrolkémiai termékek a földgáz, illetve a kőolaj iránti teljes elsődleges kereslet 8%-át, illetve 14%-át teszik ki, és hogy ezek az arányok növekedni fognak; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az MRV- és LDAR-kötelezettségek, valamint a lefúvatás és fáklyázás betiltására irányuló intézkedések a petrolkémiai ágazatban felhasznált földgázra és kőolajra is vonatkozzanak;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy a metánkibocsátásra vonatkozó jövőbeli jogszabályainak előkészítése során megfelelően vegye figyelembe, hogy az infrastruktúra-üzemeltetők által a metánszivárgás kezelése érdekében tett beruházásokat a szabályozott tevékenységek keretében el kell ismerni mind a biztonság, mind a fenntartható tevékenységek tekintetében, és hogy ezt a szabályozó hatóságok ösztönözhetik;

23.  hangsúlyozza, hogy a cseppfolyósított földgáz előállítása és szállítása nemcsak rendkívül gazdaságtalan, figyelembe véve a cseppfolyósítás és a hűtés során fellépő energiaveszteségeket, hanem aránytalanul nagy mértékben növeli az olaj- és gázágazat metánkibocsátását is; aggodalommal veszi tudomásul a cseppfolyósított földgáz üzemanyagként való elterjedését a hajózási ágazatban;

24.  elismeri, hogy az import az EU-ban felhasznált olaj és gáz több mint négyötödét teszi ki, és hogy a kőolajhoz és földgázhoz kapcsolódó metánkibocsátás legnagyobb része az EU határain kívül történik, jelentősen hozzájárulva a globális metánkibocsátáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy a fosszilis tüzelőanyagok EU-ba irányuló valamennyi importját tegye függővé attól, hogy azok megfelelnek-e az MRV-re, az LDAR-ra, valamint a fosszilis tüzelőanyagok teljes ellátási láncában – egészen a termelésig – a lefúvatásra és fáklyázásra vonatkozó szabályoknak; úgy véli, hogy hiteles rendszert kell létrehozni annak biztosítására, hogy a behozatal megfeleljen az uniós követelményeknek, és hogy a Bizottságnak ezért ki kell dolgoznia egy megbízható, független módszertant az import uniós követelményeknek való megfelelésének értékelésére; hangsúlyozza, hogy ezeknek a szabályoknak a lehető leghamarabb hatályba kell lépniük, kellő figyelmet fordítva az energiabiztonságra; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy más nyomon követési módszerekkel együtt támogassa egy harmadik felek által végzett hitelesítési rendszer létrehozását, amely megoldást kínálhat a teljes ellátási láncára vonatkozó kibocsátási adatok hitelesítésére, beleértve az importot is; támogatja továbbá egy független auditált és globálisan alkalmazandó tanúsítási rendszer létrehozását, amely hiteles értékelést nyújtana a világ teljes földgáztermelésének metánkibocsátási teljesítményéről; úgy véli, hogy a tanúsítást független harmadik félnek kell auditálnia és ellenőriznie, és annak részletes létesítmény-, eszköz- és országszintű információkon alapuló egységes mérési megközelítésen kell alapulnia;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el konkrét intézkedéseket a szuperkibocsátóktól származó metánszivárgás azonosítása és kezelése érdekében valamennyi ágazatban, és nem kizárólag az energiaágazatban, többek között a nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont igénybe vétele révén;

26.  hangsúlyozza a Kopernikusz program és légkörmonitoring szolgáltatásának fontosságát a globális szuperkibocsátók és kisebb méretű források észlelése és nyomon követése szempontjából;

27.  hangsúlyozza, hogy a légi nyomon követés szintén fontos a lefúvatás, a fáklyázás és a szivárgás felderítésében; kiemeli, hogy a műholdas adatok lehetővé teszik a vállalatok lábnyomának független ellenőrzését, és megkönnyítik az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló kötelezettségvállalást; határozottan támogatja az információk és technológiák érdekelt felek között uniós és globális szinten és a nyilvánossággal történő megosztását a kibocsátáscsökkentési erőfeszítések katalizálása érdekében;

28.  üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy foglalkozni kíván a szénbányákból származó metánkibocsátás hatásainak enyhítésével, beleértve a bezárt és elhagyott bányákat is; határozottan támogatja a szénbányák metánkibocsátására vonatkozó kötelező MRV-t és LDAR-t, beleértve azt a követelményt is, hogy a bezárt létesítményekkel rendelkező vállalkozásoknak vagy tagállamoknak (az elhagyott bányák esetében, ahol nincs aktuális tulajdonos) a lehető leghamarabb fel kell számolniuk és le kell zárniuk minden felhagyott helyszínt az EU-ban és azokra ugyanazokat az MRV- és LDAR-intézkedéseket kell alkalmazniuk, mint a működő létesítmények esetében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy a tagállamok foglalkozzanak az elhagyott területek tulajdonviszonyával és támogassák a szénbányák metánkibocsátásának csökkentését; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el szabványokat a mérőberendezésekre vonatkozóan, és írjon elő mérési kötelezettséget minden bánya esetében; hangsúlyozza, hogy az európai szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásnak követnie kell az új jelentéstételt a szakpolitikai koherencia biztosítása érdekében;

29.  hangsúlyozza a bezárt telephelyekről származó metánkibocsátás megelőzését és végső soron megszüntetését célzó felszámolási munkálatok fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” elvvel összhangban dolgozzon ki egyedi programot a felhagyott és bezárt szénbányákból származó metánkibocsátás kezelésére azáltal, hogy ösztönzőket biztosít a korábbi szénbányák számára a metánkibocsátás kezelésére, anélkül, hogy ez a lezárásért felelős tulajdonosok haszonszerzéséhez vagy kötelezettségeik elhanyagolásához vezetne, és támogassa a széntermelő régiók méltányos átállását olyan alternatív tevékenységek kidolgozása révén, amelyek összhangban vannak a 2050-re kitűzött éghajlatsemlegességi célokkal; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra egy egyedi programot vagy egyéb intézkedéseket, beleértve az ismert tulajdonlással nem rendelkező elhagyott olaj- és gáztelepeken az MRV-vel és a kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos pénzügyi támogatást, teljes mértékben figyelembe véve a szennyező fizet elvet; kiemeli az ilyen infrastruktúrák megfelelő leszerelésének fontosságát;

Mezőgazdaság

30.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EU-ban a mezőgazdaság teszi ki az emberi eredetű metánkibocsátási források legnagyobb részét; hangsúlyozza azonban, hogy az európai mezőgazdaságból (beleértve az állattenyésztést is) származó uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás az EU-28-ban 1990 és 2018 között 22,2%-kal csökkent, ami a mezőgazdasági metánkibocsátás 21%-os csökkenésének köszönhető (az emésztőrendszeri erjesztés 22%-kal, a trágyakezelés 17%-kal csökkent); megjegyzi azonban, hogy az állomány méretének növekedése miatt az elmúlt öt évben kismértékben nőtt a metánkibocsátás; megjegyzi, hogy az uniós metánstratégiáról szóló bizottsági közleményben bemutatottak szerint a mezőgazdaság ugyan a metánkibocsátás csökkentése szempontjából összességében a második leghasznosabbnak bizonyuló ágazat, a metánkibocsátás forrásai ebben az ágazatban diffúzak lehetnek, ami megnehezítheti a nyomon követést, a jelentéstételt és az ellenőrzést; megjegyzi azonban, hogy a 2. szintű módszertanon alapuló meglévő nyomonkövetési rendszer lehetővé teszi intézkedések meghozatalát; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság metánkibocsátását elsősorban az állatállomány, különösen a kérődzők okozzák; felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiai terveikben vezessenek be hatékony és fenntartható intézkedéseket e kibocsátások kezelésére, és felszólítja a Bizottságot, hogy a jóváhagyásuk előtt alaposan elemezze ezeket a terveket a politikai koherencia biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a metánkibocsátáshoz kapcsolódó keretfeltételek mezőgazdasági és különösen állattenyésztési ágazaton belüli szigorítása nem vezethet a termelés külföldre viteléhez;

31.  rámutat, hogy a mezőgazdaságban a globális metánkibocsátás jelentős része az EU-n kívülről származik, és felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az élelmiszereket továbbra is a környezetileg leginkább fenntartható helyeken állítsák elő; hangsúlyozza, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a bevált gyakorlatok harmadik országbeli kereskedelmi partnereivel való megosztásában, hogy csökkentse a mezőgazdaságból származó metánkibocsátást; hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés fontosságát a metánkibocsátás csökkentése érdekében;

32.  üdvözli a Bizottság multilaterális szerepvállalására vonatkozó célkitűzését, és támogatja az aktív együttműködést a nemzetközi partnerekkel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) Koronivia mezőgazdasági közös munkája, valamint az Éghajlat- és Tiszta Levegő Koalíció (CCAC) keretében, amelyek nélkülözhetetlen többoldalú platformokat kínálnak a bevált gyakorlatok cseréjéhez és a globális partnerek ösztönzéséhez a metánkibocsátó mezőgazdasági termelés csökkentésére, valamint a fenntartható átmenetük támogatásához;

33.  emlékeztet, hogy az agrár-élelmiszeripari ágazatban a metánkibocsátás jelentős része az importból származik; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson egyenlő versenyfeltételeket az uniós termelők számára, ragaszkodva ahhoz, hogy a harmadik országokból származó behozatal megfeleljen az EU-ban érvényes szigorú normáknak;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy az EDGAR-FOOD adatbázison keresztül becsülje meg az importált agrár-élelmiszeripari termékeknek az EU emberi eredetű metánkibocsátásához való hozzájárulását;

35.   hangsúlyozza, hogy a jövőbeli politikai döntéseknek egyértelmű keretet kell biztosítaniuk az állattenyésztési ágazat számára a bizonyos fokú kiszámíthatóság biztosítása érdekében;

36.  tudomásul veszi az új génkezelési technikák uniós jog szerinti helyzetéről szóló, a Bíróság C-528/16 (SWD(2021)0092) ügyben hozott ítéletének fényében készült tanulmányt, valamint a Bizottság bejelentését, miszerint olyan szabályozási politikai fellépést tervez kezdeményezni, amely magában foglalja az egyes új génkezelési technikákból származó növényekre vonatkozó hatásvizsgálatot és nyilvános konzultációt is, azzal a céllal, hogy fenntartsa az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmét, ugyanakkor kiaknázza a tudományos és innovációs eredményekből származó potenciális előnyöket, hozzájárulva a fenntarthatósághoz, valamint az európai zöld megállapodás és a termelőtől a fogyasztóig stratégia fenntarthatósági céljaihoz; kiemeli az elővigyázatosság elvét, valamint azt, hogy biztosítani kell az átláthatóságot és a választási szabadságot a mezőgazdasági termelők, a feldolgozók és a fogyasztók számára, és hangsúlyozza, hogy ennek a szakpolitikai intézkedésnek kockázatértékelést, valamint a nyomon követhetőség és címkézés lehetőségeinek átfogó áttekintését és értékelését is magában kell foglalnia a megfelelő szabályozási felügyelet megvalósítása és a fogyasztók – többek között a harmadik országokból származó termékekre vonatkozó – releváns tájékoztatása céljából az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében;

37.  megjegyzi, hogy a külterjes állattenyésztés a mezőgazdaság szintjén alacsonyabb metánkibocsátást eredményezhet, de növeli az előállított termék egységenkénti kibocsátását; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a mérséklésre irányuló stratégiák globális metánkibocsátásra gyakorolt hatásait;

38.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság fontos szerepet játszik a szén megkötésében és tárolásában; megjegyzi, hogy a tágabb értelemben vett körforgásos gazdaság fontos szerepet játszik, és hogy ösztönözni kell a szén-dioxid-eltávolítás elterjedését és a szén-dioxid fokozott körforgásos jellegét, miközben meg kell akadályozni, hogy a mezőgazdasági földterületek ára további nyomás alá kerüljön, mert ez hátrányos lenne a fiatal mezőgazdasági termelők számára; sürgeti, hogy a meghozott intézkedések ne vezessenek az EU versenyképességének csökkenéséhez;

39.  kéri a Bizottságot, hogy az európai klímarendelettel összhangban vizsgálja meg a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására szolgáló, megbízható és átlátható szén-dioxid-elszámoláson alapuló szabályozási keret kidolgozásának lehetőségét, amely figyelembe veszi az üvegházhatást okozó gázok közötti különbségeket, továbbá ellenőrizze a szén-dioxid-eltávolítás hitelességét, és jutalmazza a mezőgazdasági termelőket az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítéseikért;

40.  üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint szakértői csoportot hoz létre az életciklusra vetített metánkibocsátási mátrix elemzése céljából;

41.  sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a gyepterületek szénmegkötési potenciáljára vonatkozó adatok gyűjtésében, hogy lehetővé váljon az éghajlat-politika célzottabb megközelítése;

42.  elismeri, hogy az állattenyésztés az állandó gyepterületek kulcsfontosságú tevékenysége, amely lehetővé teszi a vidéki mezőgazdasági üzemek túlélését, gazdasági stabilitását és fennmaradását a hegyvidéki régiókban, és ezáltal megakadályozza e területeken a növényzet túlburjánzását; felhívja a Bizottságot, hogy a beruházási erőfeszítéseket összpontosítsa a metángátlókkal kapcsolatos innováció finanszírozására, ideértve a legelőalapú rendszereket is, és működjön együtt a hasonló kutatásokban részt vevő harmadik országokkal;

43.  megemlíti az elárasztással helyreállított tőzeglápokból származó metánkibocsátást; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kutatások szerint a felmelegedést fokozó hatás az elárasztás után elér egy felső határt, mivel az elárasztással helyreállított tőzeglápok CO2/N2O-kibocsátása megszűnik, és a kibocsátott metán csak rövid ideig marad meg a légkörben(20); kiemeli, hogy ez nem igaz a lecsapolt tőzeglápok folyamatos CO2-kibocsátására, amely további felmelegedést okoz; a tőzeglápok késedelem nélküli elárasztását szorgalmazza a legkedvezőbb hűtési hatás elérése érdekében;

44.  megjegyzi, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia szerint a legtöbb európai étrendje nincs összhangban az egészséges táplálkozásra vonatkozó ajánlásokkal, és hogy a lakosság egészének az egészségesebb élelmiszerek, étrendek és életmód irányába kell elmozdulnia, ideértve a fenntartható módon előállított növények és növényi alapú élelmiszerek – például a friss gyümölcsök és zöldségek, a teljes kiőrlésű magok és a hüvelyesek – fokozott fogyasztását, valamint a hús és az ultrafeldolgozott termékek túlzott fogyasztásának kezelését, ami a környezet javát is szolgálja, például csökkenti a metánkibocsátást, hozzájárul az állatok jólétéhez és ellenállóbbá teszi a gazdaságot; hangsúlyozza, hogy a fenntartható, egészséges és kiegyensúlyozottabb étrendekre vonatkozó, az egész Unióra kiterjedő, tudományos alapokon nyugvó, egyértelmű célkitűzéseket is tartalmazó, az európai élelmiszerek és étrendek kulturális és regionális sokszínűségét, valamint a fogyasztók igényeit figyelembe vevő ajánlások segítenék és ösztönöznék a fogyasztókat, és tájékoztatást adnának a tagállamok által a fenntarthatósági elemeknek a nemzeti étrendi tanácsadásba való beépítése érdekében tett erőfeszítésekről; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ilyen ajánlásokat és konkrét intézkedéseket az egészséges, fenntartható és kiegyensúlyozottabb étrendek hatékony támogatása érdekében;

45.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságból származó metánkibocsátás korlátozására szolgáló technológiák és gyakorlatok, például a fenntartható állattartási gyakorlatok gyorsan fejlőődnek, ezért azokat támogatni kell és mihamarabb be kell vezetni; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági termelésben a metánkibocsátás csökkentését lehetővé tevő, bizonyítottan eredményes és költséghatékony innovációkat gyorsan hajtsák végre az EU-ban, és hogy a már rendelkezésre álló innovációkat az uniós termelők használják fel a metánkibocsátás további csökkentése érdekében a közös agrárpolitika (KAP) és a nemzeti stratégiai tervek keretében, többek között konkrét, célzott ökorendszerek és szén-dioxid-gazdálkodási kezdeményezések révén a KAP keretében, valamint egyéb magán- vagy állami finanszírozási forrásokon keresztül; úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőknek a Horizont Európa program és az európai kutatási infrastrukturális alapok keretében pénzügyi ösztönzőket kellene kapniuk a kibocsátáscsökkentési gyakorlatok bevezetésére; elismeri azonban, hogy a mezőgazdasági termelők valószínűleg egyedül nem tudják megoldani meg az állattenyésztéssel kapcsolatos kibocsátási problémákat; megjegyzi, hogy a tagállamok mezőgazdasága és a nemzeti sajátosságok közötti strukturális különbségek hatással lesznek az ilyen technikák alkalmazásának költségeire;

46.  kiemeli, hogy már léteznek jól bevált gyakorlatok a trágyakezelésből származó kibocsátások csökkentésére; megjegyzi, hogy ezek a gyakorlatok a mezőgazdasági ágazat által kibocsátott ammónia szintjét is csökkentik; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot e technikák alkalmazásának biztosítására irányuló szabályozási intézkedésekre, reális és ambiciózus célokkal és határidőkkel; rámutat továbbá, hogy a nitrogénalapú műtrágyák nagy mennyiségű metánkibocsátást okoznak; felhívja a Bizottságot, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia részeként tegye meg a megfelelő lépéseket a kapcsolódó kibocsátások csökkentése érdekében;

47.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak kulcsszerepet kell játszania a kutatás, az innováció és a fejlesztés támogatásában, valamint az olyan új fenntartható technológiák és gyakorlatok fejlesztésében, amelyek valamennyi ágazatból, többek között az állattenyésztésből származó metánkibocsátás csökkentését segítik elő, többek között azáltal, hogy javítják a metánkibocsátás MRV-jét az ágazaton belül annak érdekében, hogy nyomon követhessék az e célok megvalósítása terén elért eredményeket, valamint a már rendelkezésre álló technológiák, például az MRV-vel kapcsolatos technológiák alkalmazása révén; úgy véli, hogy az állatok egészségének és jólétének tiszteletben tartása érdekében és az elővigyázatosság elvével összhangban metáncsökkentő intézkedéseket kell kidolgozni a legeltetett állatok számára; rámutat különösen a takarmány-adalékanyagokról szóló többgenerációs tanulmányok szükségességére, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a takarmány-adalékanyagokról szóló rendelet(21) időben történő felülvizsgálatát;

48.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági hulladékok és maradékanyagok biogáztermelésben való felhasználása a körforgásos gazdaság mozgatórugója lehet, és hangsúlyozza a mezőgazdasági maradékanyagok hozzáadott értéket képviselő felhasználását, feltéve, hogy betartják a lépcsőzetes felhasználás elvét és a megfelelő fenntarthatósági kritériumokat; rámutat, hogy a mezőgazdasági maradékanyagokból és egyéb szerves hulladékokból származó biogáztermelés csökkentheti a mezőgazdasági ágazatban a metánkibocsátást, és ösztönözheti a termelő-fogyasztói (termelői és fogyasztói) modellt; jobb koordinációra és jobb infrastruktúrára kialakítására szólít fel a mezőgazdasági termelők és a megújulóenergia-termelők között annak érdekében, hogy lehetővé váljon a fenntartható biogáz helyben összekapcsolt előállítása, és úgy véli, hogy a KAP-nak ösztönöznie kell a metánkibocsátás csökkentését és hatásának mérséklését, és e tekintetben intézkedéseket kell támogatnia; ennek megfelelően felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az európai klímarendelet, a KAP és a metánstratégia közötti teljes összhangot;

49.  üdvözli annak elismerését a stratégián belül, hogy az élelmiszer- és takarmánynövényekből nyert biogáz növeli a metánkibocsátást, és így korlátozhatja a hatásenyhítés előnyeit, továbbá hogy a biogázfejlesztéseknek elsősorban hulladékokon vagy maradékanyagokon kell alapulniuk; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy megbízható, független, származásra vonatkozó tanúsítási rendszert a biogáz-előállítási módszerek és alapanyagok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a biogáztermelésnek helyi, körforgásos gazdasági modellen kell alapulnia a szállítással kapcsolatos kibocsátások és költségek elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy semmilyen támogatás nem ösztönözheti az állattenyésztés intenzívebbé válását;

50.  megállapítja, hogy a körforgásos gazdaság és a biogazdaság fejlődése további munkahelyeket teremt az elsődleges termelésben, és hangsúlyozza, hogy a biogazdaság új készségek, új ismeretek és új tudományágak kialakítását kívánja meg, és/vagy azoknak az ágazat képzésébe és oktatásába való beépítését, a biogazdasággal összefüggő társadalmi változások kezelése, a versenyképesség, a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása, az ágazat szükségleteinek kielégítése, valamint a készségek és a munkahelyek jobb összehangolásának biztosítása érdekében;

Hulladék

51.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen további elemzéseket az iszap és szennyvíz metánkibocsátására vonatkozóan, és 2022-ben vizsgálja felül a szennyvíziszapról szóló irányelvet(22) és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvet(23), amelyeknek a légszennyező anyagok és az üvegházhatású gázok, nevezetesen a metán kibocsátásával is foglalkozniuk kell; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy legyen ambiciózus, és a hulladéklerakókról szóló irányelv(24) 2024. évi és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv soron következő felülvizsgálata során helyezzen nagy hangsúlyt a metánkibocsátásra; hangsúlyozza, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek előírják a hulladéklerakók számára, hogy felhasználják az általuk előállított biometánt, amíg annak energiatartalma nem csökken egy hasznos érték alá, és miután a hulladéklerakóban termelt biometán felhasználása tovább már nem lehetséges, a kritikus helyeken előírják alkalmazzanak biooxidációt és más technológiákat a fennmaradó metánkibocsátás csökkentése érdekében; ennek kapcsán emlékeztet, hogy a hulladékágazat metánkibocsátása részben a biogázüzemek szivárgásából ered; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé iránymutatásokat biogázüzemek építésének és üzemeltetésének legjobb módszereiről a rossz karbantartás, üzemeltetés és tervezés miatti szivárgások kezelése érdekében; emlékeztet továbbá, hogy az ipari kibocsátásokról szóló irányelv fokozatosan hozzájárul az ipari tevékenységek által okozott szennyezés csökkentéséhez; hangsúlyozza azonban, hogy az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumok (BREF) egyike sem foglalkozik a hulladéklerakókkal;

52.  hangsúlyozza, hogy a hulladék lerakása, amely a hulladékhierarchia legalján van, a legszennyezőbb módszert jelenti a hulladék kezelésére mind az üvegházhatást okozó gázok, mind pedig a levegőbe, a talajba és a vízbe jutó szennyező anyagok tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben teljesítsék a hulladéklerakókról szóló irányelv jelenlegi követelményeit, és kéri, hogy az irányelvet hangolják össze a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv átfogó elveivel, többek között azzal a 2016-os célkitűzéssel, amely szerint a hulladéklerakókban elhelyezett biológiailag lebontható hulladék mennyiségét az 1995-ös szinthez képest 35%-ra vagy annál kevesebbre kellett csökkenteni; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát annak biztosítása érdekében, hogy azok a tagállamok, amelyek elmaradnak a céltól, korrekciós intézkedéseket hozzanak; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a hulladéklerakóktól való elmozdulásra irányuló erőfeszítéseikben; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy 2017-ben 15 tagállam nem tett maradéktalanul eleget az irányelvben előírt azon kötelezettségnek, hogy a hulladékot a lerakás előtt kezelni kell; e tekintetben megismétli a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalásában foglalt felhívását, hogy a hulladéklerakókról szóló irányelvet hozzák összhangba a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv átfogó elveivel, és a vonatkozó irányelvek jövőbeli felülvizsgálata során összpontosítsanak a fennmaradó hulladék keletkezésének megelőzésére és maximalizálására, valamint a hulladéklerakókra vonatkozó 10%-os célérték javítására azáltal, hogy kg/fő/év mértékegységben meghatároznak egy hulladéklerakókra vonatkozó felső határt annak érdekében, hogy a lehető legjobb környezeti eredmények szülessenek a csökkentés, az újrahasználat, az újrafeldolgozás és a komposztálás együttes hatásaiból, ugyanakkor minimalizálva a maradványanyagok lerakását; úgy véli továbbá, hogy kulcsfontosságú lépés lenne annak biztosítása, hogy a hulladéklerakókból származó üvegházhatású gázok elszámolására vonatkozó módszertan szilárdabb és harmonizáltabb legyen az EU-ban;

53.  a fentiek fényében felhívja a Bizottságot, hogy:

54.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamok által a biohulladék szelektív gyűjtése – amelyet 2023-ig kell végrehajtani – terén elért előrehaladást; emlékeztet, hogy a hulladékkezelési hierarchiának megfelelően a tagállamok jogszabály alapján kötelesek intézkedéseket hozni a biohulladék újrafeldolgozásának ösztönzésére, ideértve a biohulladék komposztálását és lebontását is, szem előtt tartva, hogy a biohulladékot általában helyi szinten gyűjtik és kezelik; hangsúlyozza ezért, hogy a Bizottságnak a bevált gyakorlatok cseréje révén ösztönöznie kell a régiók és a tagállamok közötti további együttműködést és a harmonizációt;

55.  megismétli a körforgásos gazdaságról szóló új cselekvési terv célkitűzéseit, amelyek szerint jelentős mértékű körforgásosságot kell elérni, és el kell kerülni az üvegházhatást okozó gázok és különösen a metán kikerülését a zárt körforgásból; úgy véli, hogy egy valóban integrált hulladékgazdálkodást kell támogatni a hulladékhierarchia sikeres megvalósítása és a hulladékkezelés fejlesztése érdekében;

56.  hangsúlyozza, hogy a hulladéklerakó telepek lezárási és utógondozási eljárásai kulcsfontosságúak a szivárgások csökkentése tekintetében, figyelembe véve a hulladéklerakók teljes életciklusát; felhívja a Bizottságot, hogy a hulladékhierarchia teljes körű érvényesítése és a hulladék keletkezésének megelőzése érdekében biztosítson az egyes tagállamok körülményeihez igazított támogatást a biohulladék keletkezéskor történő kiválogatására és szelektív gyűjtésére vonatkozó, 2023. december 31-i cél megvalósítása érdekében, többek között az állami és a magánszektor közötti együttműködés ösztönzésével a biológiailag lebomló hulladékok nagy arányú szelektív gyűjtésének, újrafeldolgozásának és hasznosításának biztosítása érdekében, ami a lerakott hulladék mennyiségének hatékony csökkentéséhez vezet az égetéshez adott uniós finanszírozás nélkül; kiemeli, hogy mindig kell legyen megvalósítható biológiai kezelési (komposztálás vagy anaerob bomlás) lehetőség; e tekintetben elismeri a biológiailag lebontható hulladék anaerob rothasztásában rejlő lehetőségeket, ami lehetővé teszi biometán termelését; a hulladékhierarchiával összhangban hangsúlyozza, hogy az égetés csak a hulladékhierarchia második legalacsonyabb szintjén van, és emlékeztet a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalásában az égetéssel kapcsolatban kifejtett álláspontjára;

57.  kiemeli, hogy a víztározók felszíne világszerte az üvegházhatást okozó gázok, többek között a metán kibocsátásának jelentős forrása, elsősorban az üledék tározókban történő felhalmozódása miatt, és hogy a gátak felszámolása az elárasztott területekről származó kibocsátások erőteljes csökkenését eredményezheti; felhívja az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy gyűjtsön információkat erről a témáról a lehetséges szakpolitikai intézkedések értékelésének alátámasztása céljából;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 328., 2018.12.21., 1. o. (2) HL L 243., 2021.7.9., 1. o. (3) HL C 232., 2021.6.16., 28. o. (4) HL C 270., 2021.7.7., 2. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0040. (6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0107. (7) Myhre, G., D. Shindell, F.-M. Bréon, W. Collins, J. Fuglestvedt, J. Huang, D. Koch, J.-F. Lamarque, D. Lee, B. Mendoza, T. Nakajima, A. Robock, G. Stephens, T. Takemura and H. Zhang, ‘Anthropogenic and Natural Radiative Forcing’, Climate Change 2013: The Physical Science Basis, Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change, Chapter 8, Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA, 2013., 714. o. (8) Többek között Hmiel, B., Petrenko, V. V., Dyonisius, M. N. és mások: „Preindustrial 14CH4 indicates greater anthropogenic fossil CH4 emissions” (Az iparosodás előtti 14CH4 nagyobb antropogén fosszilis CH4-kibocsátást jelez). Nature, 578. kötet, 2020, 409–412. o. (9) Egészségügyi Világszervezet, „Ambient air pollution: a global assessment of exposure and burden of disease, 2016. (10) Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), „A levegő minősége Európában – 2020. évi jelentés”, 7. o. (11) Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról HL L 33., 2006.2.4., 1. o. (12) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése), HL L 334., 2010.12.17., 17. o. (13) A Bizottság 2020. szeptember 17-i szolgálati munkadokumentuma, amely az „Európa 2030-as éghajlat-politikai törekvéseinek fokozása: beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című közleményét kíséri (SWD(2020)0176). (14) UNEP Global Methane Assessment 2021. (15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 20.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.). (17) A Bizottság 2020. július 8-i közleménye: A klímasemleges gazdaság megvalósítása: az energiarendszer integrációjának uniós stratégiája (COM(2020)0299). (18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0277. (19) A transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról , valamint a 347/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló 2020. december 15-i bizottsági javaslat (COM(2020)0824). (20) Günther, A., Barthelmes, A., Huth, V., Joosten, H., Jurasinski, G., Kobesch, F. and Couwenberg, J., ‘Prompt rewetting of drained peatlands reduces climate warming despite methane emissions’, Nature Communications, 11, 1644 (2020). (21) Az Európai Parlament és a Tanács 1831/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról( HL L 268., 2003.10.18., 29. o.). (22) A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.). (23) A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.). (24) A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (HL L 182., 1999.7.16., 1. o.). (25) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).