Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2021/2011(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0280/2021

Előterjesztett szövegek :

A9-0280/2021

Viták :

PV 22/11/2021 - 18
CRE 22/11/2021 - 18

Szavazatok :

PV 23/11/2021 - 6
PV 24/11/2021 - 10
CRE 24/11/2021 - 10

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0468

Elfogadott szövegek
PDF 211kWORD 73k
2021. november 24., Szerda - Strasbourg
A kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó európai stratégia
P9_TA(2021)0468A9-0280/2021

Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó európai stratégiáról (2021/2011(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen annak 9., 151. és 152. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére, 173. cikkére, amely az uniós iparpolitikára vonatkozik és utal többek között az EU iparának versenyképességére, valamint 208. cikkére, amely megerősíti, hogy az EU-nak figyelembe kell vennie a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit azon politikák végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 3. cikke (3) bekezdésére, amely utal a belső piacra, a fenntartható fejlődésre és a szociális piacgazdaságra, valamint 5. cikke (3) bekezdésére, amely utal a szubszidiaritás elvére,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (taxonómiai rendelet),

–  tekintettel a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a hulladékszállításról szóló rendelet),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) (a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) (az uniós szubvencióellenes rendelet),

–  tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (e-hulladék) szóló, 2012. július 4-i 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) (a hulladékokról szóló keretirányelv),

–  tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7) (a bányászati hulladékról szóló irányelv),

–  tekintettel az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8) (az ipari kibocsátásokról szóló irányelv),

–  tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9) (a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló irányelv),

–  tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10) (a madárvédelmi irányelv),

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(11) (az élőhelyvédelmi irányelv),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12) (a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, ideértve a felelős fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. célt, valamint a szárazföldi életre vonatkozó 15. célt is,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az OECD-nek a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a termékek társadalmi életciklus-értékeléséről szóló, 2009. évi iránymutatásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) „The Role of Critical Minerals in Clean Energy Transitions” (A kritikus fontosságú ásványi anyagok szerepe a tiszta energiára való átállásban) című, 2021. májusi különjelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Energiaügynökség „Net zero by 2050: A Roadmap for the Global Energy Sector” (Nulla nettó kibocsátás 2050-ig: menetrend a globális energiaágazat számára) című, 2021. májusi különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Growth without economic growth” (Növekedés gazdasági növekedés nélkül) című, 2021. január 13-i tájékoztatójára,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Improving the climate impact of raw material sourcing” (A nyersanyag-kitermelés éghajlati hatásának javítása” című, 2021. augusztus 30-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című, 2021. március 25-i véleményére,

–  tekintettel a Bizottság „Study on the EU’s list of Critical Raw Materials (2020)” (Tanulmány a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós listájáról (2020)) című, 2020. szeptemberi zárójelentésére és az azt kísérő, a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó tájékoztatókra,

–  tekintettel a Bizottság „Critical Raw Materials for Strategic Technologies and Sectors in the EU” (Az uniós stratégiai technológiák és ágazatok szempontjából kritikus fontosságú nyersanyagok) című, 2020. szeptember 3-i előretekintő tanulmányára,

–  tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokról és a körforgásos gazdaságról szóló, 2018. november 5-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2021. március 10-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az európai kkv-kra vonatkozó új stratégiáról szóló, 2020. december 16-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az új európai iparstratégiáról szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért” című, 2021. március 25-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a bányászati hulladékról szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. december 10-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0798),

–  tekintettel a „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című, 2020. szeptember 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0474),

–  tekintettel „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című, 2021. május 5-i bizottsági közleményre (COM(2021)0350),

–  tekintettel „A Bizottság 2021. évi munkaprogramja – Életerős Unió egy sérülékeny világban” című, 2020. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0690),

–  tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456),

–  tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0098), valamint a „Vezető szerep a körforgásos gazdaság globális szintű megvalósításában: jelenlegi helyzet és kilátások” című, 2020. március 11-i szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0100),

–  tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

–  tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

–  tekintettel „A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0066),

–  tekintettel az OECD „Global Material Resources Outlook to 2060: Economic Drivers and Environmental Consequences” (Nyersanyagforrások világviszonylatban – előrejelzés 2060-ig: gazdasági hajtóerők és környezeti következmények) című, 2019. február 12-i kiadványára,

–  tekintettel a Világbank „Minerals for Climate Action: The Mineral Intensity of the Clean Energy Transition” (Ásványok az éghajlat-politikában: a tiszta energiára való átállás ásványszükséglete) című, 2020. évi kiadványára,

–  tekintettel a „Helyreállítás a körforgásos és zöld gazdaság jegyében” című, 2020. december 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A dinamikusabb, reziliensebb és versenyképesebb európai ipar felé való átmenetet elősegítő helyreállítás” című, 2020. november 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az építőipari körforgásos gazdaság” című, 2019. november 28-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A körforgásos szemlélet erősítése – Átmenet egy fenntartható társadalom felé” című, 2019. október 4-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0280/2021),

A.  mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok az ipari értékteremtés kiindulási alapját képezik, és ezért jelentős hatással vannak a downstream ágazatokra; mivel stratégiai szempontból fontos, hogy az EU csökkentse függőségét, védelmezze folyamatait, értékláncit és ellátási láncait, valamint támogassa, előmozdítsa és digitalizálja az ökoszisztémákat, hiszen a nemzetközi (ipari) versenyben ez jelenti az új meghatározó képességet; mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó átfogó stratégiának magas szintű környezetvédelmi és társadalmi normákat kell tartalmaznia;

B.  mivel a népesség növekedése, valamint a digitális, rendkívül energiahatékony és klímasemleges gazdaságra való átállás minden forgatókönyv szerint a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti kereslet jelentős növekedéséhez vezet(21);

C.  mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokat igénylő technológiák meghatározóak lesznek azt illetően, hogy az EU és egészében véve a világ képes-e megvalósítani a Párizsi Megállapodás szerinti céljait;

D.  mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó átfogó uniós stratégiának magas szintű környezetvédelmi, társadalmi és emberi jogi normákon kell alapulnia, és figyelembe kell vennie a természetes ásványok szűkösségét is;

E.  mivel az EU jelenleg a szélenergia-termelésben felhasznált nyersanyagok csupán 1%-át, a lítiumion-akkumulátorok kevesebb mint 1%-át, az üzemanyagcellák kevesebb mint 1%-át, a robotika szempontjából releváns nyersanyagoknak csupán 2%-át és a szilíciumalapú fotovoltaikus berendezések csupán 1%-át biztosítja(22);

F.  mivel a 2020. évi új iparstratégia frissítéséről szóló bizottsági közlemény 137 olyan terméket és nyersanyagot azonosít (amelyek az EU-ba importált áruk teljes értékének 6%-át teszik ki), amelyeket olyan érzékeny ökoszisztémákban használnak, amelyektől az EU nagymértékben függ, elsősorban az energiaigényes iparágakban és az egészségügyi ökoszisztémákban, valamint a zöld és a digitális átállás támogatása szempontjából szükséges egyéb termékeket; mivel e termékek 52%-át a Kínai Népköztársaságból importálják;

G.  mivel a Covid19 kedvezőtlenül érintette a globális ellátási láncokat, és a kritikus fontosságú nyersanyagok hiányához vezetett Európában;

H.  mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás Európában az újrafeldolgozás; mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozásával foglalkozó ágazat jelentős munkahelyteremtési potenciállal rendelkezik; mivel a becslések szerint a hajtóakkumulátor-újrafeldolgozó ágazat önmagában mintegy 10 500 munkahelyet fog teremteni 2035-ig az EU-ban;

I.  mivel az újrafeldolgozás, a helyettesítés, valamint a magatartási és fogyasztási minták megváltoztatása csökkentheti a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti keresletet;

J.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Egyetem 2016-ban az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiban jelen lévő másodlagos nyersanyagok összértékét körülbelül 55 milliárd EUR-ra becsülte(23); mivel ugyanezen tanulmány szerint a világ elektronikus hulladékának akár 90%-ával illegálisan kereskedtek vagy illegálisan helyezték el azokat;

K.  mivel nyilvánvaló, hogy a tervezett új átvilágítási kötelezettségekre is figyelemmel új és fenntartható beszerzési formákra van szükség, és az EU-ban és szomszédságában ki kell használni a magas szintű fenntarthatósági normák szerinti beszerzésben rejlő lehetőségeket, teljes mértékben figyelembe véve ugyanakkor a körforgásos gazdasággal kapcsolatos lehetőségeket, így például az újrafeldolgozást, a terméktervezést, a helyettesítést és a kisebb mértékű anyagfelhasználást;

L.  mivel az EGSZB 2021. március 25-i véleménye „hangsúlyozza, hogy ki kell szélesíteni a kritikus fontosságú nyersanyagok fogalommeghatározását és paradigmáját. Hagyományosan a kritikus fontosságú nyersanyagokon elsősorban a bányászati ágazatból származó anyagokat értették. Ez túl szűk értelmezési kör, és korlátozza a zöld energiák növekedését. Manapság a faalapú anyagokat a korábbiakhoz képest sokkal több módon lehet hatékonyan felhasználni. Ez a terület – a textilipartól kezdve az új, könnyebb és környezetbarátabb akkumulátorok technológiájáig – igen gyorsan fejlődik. A biogazdaság egyedülálló lehetőségeket kínál az uniós gazdaság ellenálló képességének és kontinensünk geopolitikai stabilitásának növelésére. A megújuló anyagok használata egyúttal az éghajlatváltozás mérséklését is segítené, mivel lehetővé teszi, hogy a fosszilis kibocsátások a talajban maradjanak, zöld rezilienciát teremtve a fosszilis ágazatokkal szemben”;

M.  mivel, amint arra a vélemény rámutat, „rendkívül kevés példa van arra, hogy a fejlődő országokban a nyersanyagexport fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést váltott volna ki, és ebből a lakosság széles rétegei profitáltak volna. Inkább az jellemző, hogy a helyzet szociális kizsákmányolással és környezetszennyezéssel jár, és általában csak kevés haszonélvező van a nyertes oldalon”;

N.  mivel számos kritikus fontosságú nyersanyag elsősorban az EU-n kívülről érkezik, ugyanis Kína biztosítja az EU ritkaföldfém-ellátásának 98%-át, Törökország biztosítja az EU borátellátásának 98%-át, Dél-Afrika pedig az uniós platinaigény 71%-át, az irídiumigény 92%-át, a ródiumigény 80%-át és a ruténiumigény 93%-át elégíti ki(24);

O.  mivel a jövőbeni forgatókönyvek szerint az elektromos járművek akkumulátoraihoz és energiatárolásához az EU-nak 2030-ban akár 18-szor több lítiumra és ötször több kobaltra, 2050-ben pedig csaknem 60-szor több lítiumra és 15-ször több kobaltra lesz szüksége, az egész EU gazdaságának jelenlegi ellátásához viszonyítva(25);

P.  mivel a fenntartható lítiumbányászatra irányuló négy, összesen 2 milliárd EUR értéket képviselő projekt van folyamatban az EU-ban, amelyek a tervek szerint 2022 és 2024 között elindulnak; mivel ezek a projektek 2025-re várhatóan az EU lítiumszükségletének akár 80%-át fedezni fogják az akkumulátorágazatban, ezáltal közvetlenül hozzájárulva stratégiai autonómiánkhoz;

Q.  mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok hiánya egyre több ipari és biztonsági aggályt vet fel, különösen a termelés várható exponenciális növekedése miatt, különös tekintettel az akkumulátorok gyártására, amelyek elengedhetetlenek a megújuló forrásokból történő energiatermelésre való átálláshoz;

R.  mivel az EU-nak javítania kell stratégiai autonómiáját az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátás, amely szintén elengedhetetlen az Unió védelmi és űripari kapacitásának növelése szempontjából;

S.  mivel figyelembe véve, hogy az EU továbbra is a nemzetközi ellátási láncokra fog támaszkodni a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti igényének kielégítése érdekében, a globális kereskedelmi piacok átláthatóbbá, hatékonyabbá és kiszámíthatóbbá tételére irányuló intézkedések szintén fontos szerepet játszanak majd;

T.  mivel a nyersanyagágazat mintegy 350 000 munkahelyet biztosít az EU-ban, és több mint 30 millió munkahelyet az attól függő feldolgozóipari ágazatokban(26); mivel a még inkább körforgásos gazdaság felé való elmozdulás 2030-ig nettó 700 000 új munkahelyet teremthet az EU-ban(27);

U.  mivel a bányászati tevékenységek a munkavállalókat potenciálisan káros és veszélyes körülményeknek teszik ki; mivel a munkajog és a munkavédelem világszerte és a különböző bányaterületeken nagy eltéréseket mutat;

V.  mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok nem külön jelennek meg, hanem nem nemesfémekkel együtt találhatók meg az ércekben, és mivel a feldolgozásuk jelentős mennyiségű energiát igényel; mivel ezért a termelés versenyképességének és jövedelmezőségének meghatározó tényezői a stabil és megfizethető energia rendelkezésre állása, valamint a releváns módszerek, eljárások és technológiák megtalálása és fejlesztése;

W.  mivel a „Növekedés gazdasági növekedés nélkül” című jelentésében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kijelenti, hogy a gazdasági növekedés szorosan összefügg a megnövekedett termeléssel, fogyasztással és erőforrás-felhasználással, ami negatív hatással van a természetre, az éghajlatra és az emberi egészségre, és a jelenlegi kutatások szerint nem valószínű, hogy a gazdasági növekedés teljesen elválasztható a környezetre gyakorolt hatásaitól;

Kihívások és lehetőségek

1.  úgy véli, hogy az értéklánc egészében alkalmazott, a hulladékgyűjtéstől és az újrafeldolgozhatóságot célzó terméktervezéstől az anyaghasznosításig terjedő integrált megközelítés alapvető stratégia a kritikus fontosságú nyersanyagok kínálatának bővítése szempontjából; sajnálja azonban, hogy a hulladékgyűjtés és a terméktervezés technológiai készenléti szintje alacsony; hangsúlyozza, hogy kizárólag az újrafeldolgozásra való összpontosítás nem elegendő a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti növekvő kereslet kielégítéséhez; megjegyzi, hogy bár a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítésének termékhatékonysági szempontból vannak korlátai, mégis ez jelenti az érintett iparágak és azok kutatási projektjeinek egyik alapvető célját a magas árak és a függőség miatt, és segíthet a kritikus fontosságú nyersanyagok elegendő mennyiségének biztosításával kapcsolatos kihívások kezelésében; hangsúlyozza a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozásával és helyettesítésével, valamint a terméktervezéssel kapcsolatos folyamatos erőfeszítések és támogatás szükségességét a kutatás és az innováció terén;

2.  hangsúlyozza, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzése földrajzi elhelyezkedéshez kötött, ezidáig nagyban függött a fosszilis energiától, és a közvetett és közvetlen kibocsátásáthelyezés kockázata, valamint a tisztességtelen versenynek való kitettség jellemzi; megjegyzi, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzése gyakran potenciálisan jelentős környezeti hatásokkal jár, például a biológiai sokféleség csökkenésével vagy a levegő, a talaj és a víz szennyezésével, és konfliktusokat idézhet elő a helyi közösségekkel; hangsúlyozza, hogy a bányászati és finomítási ágazatokban át kell térni a megújuló energiaforrásokra; ezért megjegyzi, hogy aktív iparpolitikára van szükség az ágazat átállásának támogatásához, biztosítva a tiszta energiához való megfizethető hozzáférést; továbbá megjegyzi, hogy az EU-ban kedvezőek a körülmények az alacsony kibocsátású és fenntartható bányászati tevékenységek számára, és kéri, hogy folytassák a beszerzési lehetőségek vizsgálatát a kritikus fontosságú nyersanyagokban gazdag tagállamokban;

3.  figyelmeztet azzal kapcsolatban, hogy az EU klímasemlegességre való átállása során a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést nem szabad felváltania a nyersanyagoktól való függésnek; hangsúlyozza, hogy az átállásnak csökkentenie kell az EU-nak a kritikus fontosságú nyersanyagok importjától való függőségét; hangsúlyozza továbbá azt a szerepet, amelyet az innováció, az új technológiák, az erőforrás-felhasználás minimalizálása, valamint az értékes nyersanyagok megőrzése és újrafelhasználása játszhat az EU-n belül a kritikus fontosságú nyersanyagoktól való függőség csökkentésében;

4.  megállapítja, hogy a technológiák fejlesztése és jövőbeli széles körű bevezetése, ideértve a kialakulóban lévő digitális alkalmazásokat, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, valamint az elektromos járművek és könnyű szállítóeszközök akkumulátorait, ösztönözni fogja a keresletet bizonyos kritikus fontosságú és egyéb nyersanyagok iránt; kéri annak figyelembevételét, hogy az országok növekvő éghajlati és digitális ambíciói fokozzák a versenyt a globális piacokon, és még nagyobb nyomás alá helyezik az európai ellátás biztonságát;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok következő listájának közzététele előtt, 2023-ig alaposan vizsgálja felül a kritikusság értékelésének módszertanát annak értékelése érdekében, hogy szükség van-e a lista bővítésére, figyelembe véve a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos nemzetközi helyzet alakulását, a kritikus fontosságú és más nyersanyagok iránti jövőbeli keresletre vonatkozó forgatókönyveket, valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveken és a fenntartható fejlődési célokon alapuló társadalmi és ökológiai kritériumokat annak érdekében, hogy világszinten átfogóbb képet kapjunk a kitermelés helyzetéről; felhívja a Bizottságot, hogy a kitermeléshez és a feldolgozáshoz kapcsolódó valamennyi környezeti externáliát megfelelően vegye figyelembe az ellátási kockázatra vonatkozó elemzése során; kéri továbbá, hogy folytassanak átfogó vitát az összes érdekelt fél bevonásával;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy ne csupán a kritikus fontosságú nyersanyagokra fordítson figyelmet, hanem az erős ellátási láncokhoz, a termelés folytonosságához és a kettős átálláshoz szükséges egyéb nyersanyagok potenciális kritikusságára is, valamint azok uniós forrásokból való rendelkezésre állására, figyelembe véve a természetes ásványok szűkösségét is; hangsúlyozza, hogy a speciális ásványok mellett az „általánosan kitermelt” nyersanyagok – például a réz, a hélium és a nikkel – is kritikus fontosságúvá válnak, mivel a klímasemleges társadalomban növekszik az ezek iránti kereslet;

7.  kéri a Bizottságot, hogy holisztikus megközelítés alapján értékelje, milyen következményekkel jár, ha több alacsony szén-dioxid-kibocsátású, megújuló és digitális technológia verseng ugyanazokért a kritikus fontosságú nyersanyagokért, és vizsgálja meg a kritikus fontosságú ellátási láncokat, tekintettel az egyes ágazatok igényeire is; hangsúlyozza, hogy fontos előtérbe helyezni az energiahatékonyság elsődlegességének elvét, a nulla kibocsátást és az erőforrás-hatékony megoldásokat;

8.  kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a NextGenerationEU szerinti nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek adjanak választ a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való, gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból fenntartható ellátáshoz kapcsolódó kihívásokra; kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be többet a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozásába, és stratégiai helyreállítási terveikben szerepeltessék a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos követelményeket, ellátási forrásokat és költségeket;

9.  szorgalmazza a munkavállalók képzésébe és átképzésébe való befektetést, többek között az igazságos átmenet mechanizmus révén, mivel a bányászati készségek alkalmazhatók lehetnek a fémek és ásványok kitermelése, feldolgozása és újrafeldolgozása területén is, lehetőség szerint ugyanazon régióban; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon megfelelő finanszírozásról az átállás társadalmi, foglalkoztatási és környezeti hatásainak kezelésére az egykori bányavidékeken;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb hozzanak létre egy közös európai érdeket szolgáló fontos projektet (IPCEI) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatban, amely stratégiai és fenntartható módon tervezi meg igényünket a kettős átállás során, és magában foglalja a követelményeket, az ellátási forrásokat és a (szociális, környezeti és pénzügyi) költségeket; hangsúlyozza, hogy a közös európai érdeket szolgáló fontos projektnek a kritikusság és a függőség csökkentése érdekében minden releváns témára ki kell terjednie, így például az újrafeldolgozásra, az újrafelhasználásra, a helyettesítésre, az anyagfelhasználás csökkentésére és a bányászatra; kiemeli, hogy ezeknek a projekteknek ki kell aknázniuk a kihasználatlan lehetőségeket a kritikus nyersanyagokban gazdag, nagy kiaknázatlan forrásokkal rendelkező uniós országokban;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kis- és középvállalkozások (kkv-k) körében a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést, készségeket és kompetenciákat egyfajta növekedési stratégiaként az olyan uniós csúcstechnológiák terén, mint a lítiumion-akkumulátorok, az üzemanyagcellák, a szélerőművek, az elektromos vontatómotorok, a fotovoltaikus technológia, a robotika, a drónok, a 3D nyomtatás, valamint a digitális technológiák és orvostechnikai eszközök széles skálája;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen átfogó, tudományos és tényeken alapuló hatásvizsgálatot a stratégiai jelentőségű, kritikus fontosságú nyersanyagok kettős átálláshoz szükséges minimális mennyiségének meghatározása érdekében;

13.  megállapítja, hogy az EU megbízható és teljes mértékben működőképes értékláncai, ideértve a kutatást és az újrafeldolgozást is, kulcsfontosságú szerepet játszanak és előfeltételek az európai zöld megállapodás, az uniós iparstratégia és a kettős átállás céljainak megvalósításához, valamint az EU jövőbeli ipari versenyképességének és innovációs képességének biztosításához;

14.  úgy véli, hogy a finanszírozási lehetőségek biztosítása elengedhetetlen a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos rezilienciáról szóló bizottsági közleményben felsorolt valamennyi kritikus fontosságú nyersanyag fenntartható előállítása, feldolgozása vagy újrafeldolgozása céljából;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon tudományosan megalapozott fenntarthatósági kritériumokat annak meghatározására, hogy a taxonómiai rendelet értelmében mi minősül fenntartható beruházásnak a bányászati ágazatban; hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni az uniós bányászati ágazat számára, hogy hozzájáruljon a zöld és digitális kettős átálláshoz;

16.  kéri, hogy az EU biztosítson támogatást és finanszírozást a kritikus fontosságú nyersanyagok területén megvalósuló technológiai fejlődéshez a hatékonyság, a helyettesítés, az újrafeldolgozási folyamatok, valamint a zárt anyagciklusok fejlesztése érdekében; kiemelten hangsúlyozza, hogy az újrafeldolgozási folyamatok számára külön pénzügyi eszközökre és célzott kutatási és innovációs (K+I) alapokra van szükség, és üdvözli azt a javaslatot, hogy 2021-ben a Horizont Európa, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a nemzeti K+I programok keretében elő kell mozdítani a hulladékfeldolgozással, a fejlett anyagokkal és a helyettesítéssel kapcsolatos kutatást és innovációt a kritikus fontosságú nyersanyagok területén; továbbá hangsúlyozza a K+I fontosságát a finomítási folyamatok megvalósíthatóbbá tétele terén, különösen a kitermelés során visszamaradt anyagok és a kis méretű bányák esetében; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan támogatási rendszereket, amelyek ösztönzik az innovációt az új bányászati technikák és a kisüzemi bányászattal kapcsolatos új projektek terén; új és innovatív technológiák fejlesztését szorgalmazza a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható bányászata terén az EU-ban;

17.  felhívja a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és a többi uniós intézményt, hogy a nemzetközi partnerekkel együttműködve nyújtsanak technikai és stratégiai pénzügyi támogatást a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos hosszú távú stratégiai beruházási projektekhez – többek között azokhoz, amelyek a bányászati ágazatban felmerülő kockázatok megosztására szolgáló új eszközök megtalálására irányulnak –, valamint mozdítsák elő és támogassák a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható beszerzésével és feldolgozásával, valamint a finomító üzemekkel foglalkozó kutatásba történő beruházásokat, hogy azok megfeleljenek az uniós szabályoknak és a magas szintű társadalmi és környezetvédelmi normáknak, ezáltal biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket;

Stratégiai autonómia és reziliencia

18.  üdvözli az Európai Nyersanyagszövetség (ERMA) létrehozását és azt, hogy a geopolitikai világhelyzet, valamint a gazdag nem uniós termelőországokkal való esetleges kereskedelmi feszültségek miatt az ERMA jelenleg a leginkább kritikus fontosságú nyersanyagokra, azaz a ritkaföldfémekre és a mágnesekre, valamint a belföldi és nem uniós beszerzéssel kapcsolatos mennyiségi célokra összpontosít, azzal a céllal, hogy támogassa a hosszú távú ellátási kapcsolatokat az EU-ban működő kis és nagy gyártók széles köre számára, és csökkentse a csupán néhány nem uniós országtól való jelenlegi függőséget; hangsúlyozza az ERMA „beruházási csatornaként” betöltött szerepét és ösztönzi, hogy fokozottabban vegyen részt azokban az előzetes értékelésekben, amelyek célja az állami és magánberuházások mozgósítása a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos fenntartható és környezeti szempontból értékelt projektek érdekében;

19.  fontosnak tartja az ERMA további fejlesztését, főként azon anyagok tekintetében, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a kettős átállás szempontjából, mint amilyenek az energia tárolásához és átalakításához szükséges kritikus fontosságú nyersanyagok;

20.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a jövőbeli Kritikus Technológiák Megfigyelőközpontján keresztül a jelenlegi függőségek, valamint a jövőbeli technológiai függőségek kockázatainak nyomon követésére szolgáló rendszert hoz létre, és szoros együttműködésre szólít fel a megfigyelőközpont és a kritikus nyersanyagok iránti kereslet nyomon követésével foglalkozó szervezetek között;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a stratégiai készletfelhalmozás még nem képezi a cselekvési terv részét, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet az EU kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátásának biztosítására is, ösztönözve a tagállamokat arra, hogy egy összehangolt megközelítés részeként folytassanak stratégiai készletfelhalmozást, amennyiben az elemzés ezt célszerűnek tartja; úgy véli, hogy a stratégiai készletfelhalmozás más stratégiai intézkedésekkel párosulva hozzájárul a kritikus fontosságú nyersanyagoktól való függőség csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre állás növelésével egyidejűleg csökkenteni kell a keresletet, amihez a teljes értékláncot – tervezés, működés és hulladékká válás – figyelembe kell venni;

22.  úgy véli, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok esetleges szűkösségének problémájával kapcsolatos tudatosság szintje túl alacsony, és ezen javítani kell; felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki az ERMA-t annak érdekében, hogy javítsa az együttműködést az értéklánc egészében részt vevő ipari szereplők, a tagállamok, a régiók és a nem uniós országok, a szakszervezetek, a civil társadalom, a kutatási és technológiai szervezetek, a befektetők és a nem kormányzati szervezetek között a kritikus fontosságú nyersanyagok kínálatát illetően a szűk keresztmetszetekkel leginkább szembesülő uniós ágazatokban, akár az ERMA által kínált keretrendszeren keresztül, akár ágazatspecifikus ágazati és az érdekelt feleket tömörítő szövetségek létrehozása révén; hangsúlyozza a belföldi projektekben rejlő foglalkoztatási potenciált, és ezért felszólít egy átfogó szociális párbeszéd előmozdítására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a kritikus fontosságú nyersanyagok területén – különösen a bányászati régiókban – tevékenykedő szereplők és a továbbfelhasználók, különösen más ipari szövetségek közötti szorosabb partnerségekre, valamint a fenntartható és körforgásos értékláncok kialakításával kapcsolatos közös tudatosságra és kötelezettségvállalásra;

23.  úgy véli, hogy az ellátási lánc zavarainak elkerülése, a függőség csökkentése, valamint a magas szintű szociális és környezetvédelmi normák fenntartása érdekében nagyobb koordinációra és közös erőfeszítésekre van szükség olyan ellenállóképes ellátási láncok kialakításához, amelyek az EU ipari szükségleteinek megfelelően képesek kielégíteni a jelenlegi és jövőbeli kritikus fontosságú nyersanyagok iránti keresletet; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU-ban a kritikus fontosságú nyersanyagok importjának és exportjának, valamint globális kínálatának és keresletének értékelése, a készletfelhalmozás összehangolása és a kritikus nyersanyagok beszerzésének nyomon követése következetes és egységes módon valósuljon meg, például egy kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó munkacsoport létrehozásával;

24.  kéri a Bizottságot, hogy mind az elsődleges, mind a másodlagos források tekintetében diverzifikálja az ellátási láncokat, és átláthatóbb tájékoztatást kér az ellátási láncokkal kapcsolatban;

25.  megjegyzi, hogy a nagyhatalmak közötti növekvő feszültségek felszínre hozták az EU stratégiai sebezhetőségét, különösen a kulcsfontosságú erőforrások, köztük a kritikus fontosságú nyersanyagok és a feldolgozott anyagok biztosítása terén; megjegyzi továbbá, hogy az árufüggőségek nyomon követése és a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés garantálása biztosíthatja a fenntartható ellátási láncok nagyobb ellenálló képességét; megjegyzi, hogy a körforgásos gazdaságra való átállás során különös figyelmet kell fordítani az olyan kulcsfontosságú ellátási láncokra, ahol az EU kritikus fontosságú nyersanyagoktól való függősége különösen magas;

26.  ismét hangsúlyozza a termékek és szolgáltatások optimalizált használatában rejlő lehetőségeket a körforgásos gazdaság számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható termékekre vonatkozó új kezdeményezés keretében támogassák az új fenntartható és körforgásos üzleti modelleket, beleértve a „termék mint szolgáltatás” üzleti modelleket is, feltéve, hogy azok erőforrásokat takarítanak meg, csökkentik a környezeti hatásokat és garantálják a fogyasztóvédelmet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szabályozási keretek bevezetése révén segítsék elő ezen megközelítések megvalósítását;

27.  fontosnak tartja a körforgásos gazdaságra vonatkozó megközelítés támogatását az energetikai, a digitális és a mobilitási átállás kulcsfontosságú technológiái, például a szélerőművek, a fotovoltaikus erőművek, az akkumulátorgyártás, az elektromos mobilitás, az intelligens hálózatok stb. értékláncának egészében, a tervezéstől az anyaghasznosításig; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a körforgásos gazdaságra való átállást, csökkentve az EU importfüggőségét, javítva az erőforrás-hatékonyságot, optimalizálva az erőforrás-felhasználást és az EU-n belül tartva és újrafelhasználva az értékes nyersanyagokat; emlékeztet arra, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló állásfoglalásában kérte, hogy egy átfogó hatásvizsgálat alapján fontoljanak meg egy egyértelmű és könnyen érthető, harmonizált mutató formájában megjeleníthető tartóssági címkézésre, illetve egy egységes javíthatósági pontszám formájában megjeleníthető, javíthatósági címkézésre irányuló javaslatot;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az együttműködést a nem uniós országokkal – különösen a hasonló gondolkodású partnerekkel – a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható beszerzése terén, valamint a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) való szerepvállalása keretében;

Az anyagkörforgás megvalósítása

29.  hangsúlyozza, hogy ki kell építeni a kritikus fontosságú nyersanyagok jól működő másodlagos piacait e nyersanyagok állandó másodlagos áramlásának biztosítása érdekében, hogy megerősödjön az uniós ipari ökoszisztéma, és megmaradjanak a munkahelyek a feldolgozóiparban; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok EU-ba történő behozatalának és onnan történő kivitelének egyensúlyát, és mielőbb hozzon létre piaci megfigyelőközpontot a kulcsfontosságú másodlagos anyagok, köztük a kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a nem uniós országokban a kritikus fontosságú nyersanyagok kezelésének meg kell felelnie az uniós normáknak; megjegyzi, hogy nem létezik mindenki által egységesen alkalmazható megközelítés; hangsúlyozza, hogy a tiszta és biztonságos anyagciklusok megvalósítása előfeltétele annak, hogy a másodlagos nyersanyagoknak hiteles uniós piaca jöhessen létre;

30.  üdvözli az uniós készletekből, hulladékokból és a melléktermékek feldolgozásából származó másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok potenciális kínálatának feltérképezésére irányuló javaslatot; ösztönzi a Bizottságot, hogy e feltérképezési feladatot kezelje prioritásként és a tervezettnél hamarabb hajtsa végre; ösztönzi a Bizottságot továbbá, hogy ezt kiterjesztve térképezze fel a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti kereslet csökkentésére és a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncon belüli újrafelhasználásának növelésére használt jelenlegi technológiákat is; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a kritikus fontosságú nyersanyagok piacára vonatkozó együttműködés eszközeit, például nyersanyagok uniós platformját, és ezt ki kell terjeszteni a forgalomban lévő termékek áramlására és az ezzel kapcsolatos tendenciákra is annak értékelése érdekében, hogy mely másodlagos anyagok újrafeldolgozhatók;

31.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bontakoztassák ki a másodlagos feldolgozási projektekben rejlő lehetőségeket egyedi ösztönzők révén, ideértve a gyorsított engedélyezést, és megbízható, biztonságos és fenntartható hozzáférés biztosítása érdekében ösztönözzenek a kritikus fontosságú nyersanyagok hasznosítására;

32.  megállapítja a hulladék újrafeldolgozásának fontosságát, tekintettel arra, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok nagy mennyiségben vannak jelen az elektromos vagy elektronikus berendezésekben; megjegyzi, hogy az újrafeldolgozott mennyiségek növekedése önmagában hosszú távon nem feltétlenül elegendő a bányászat csökkentésére; megjegyzi továbbá, hogy a körforgásosabb gazdaság felé való elmozdulás 700 000 munkahelyet(28) teremthet, különösen az újrafeldolgozó üzemekben és a javítási szolgáltatások területén; megjegyzi, hogy a szétszerelés és az újrafeldolgozás nagy lehetőséget jelent az ipari munkahelyek EU-ba való visszahozására; kiemeli továbbá, hogy az újrafeldolgozás fejlesztése felhasználható a jövőbeli nyersanyagigények kielégítésére;

33.  megjegyzi, hogy az összegyűjtött újrafeldolgozható lítiumion-hajtóakkumulátorok aránya a 2030-as évek közepére várhatóan jelentősen megnő, ami jelentős másodlagos ellátási forrást teremt;

34.  megjegyzi, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok újrahasznosítására irányuló ipari folyamatok sikeréhez még mindig jelentős magán- és állami beruházásokra van szükség a válogatási, előfeldolgozási és hasznosítási infrastruktúrába, az innovációba, a kutatásba, valamint a technológiák fejlesztésébe és a készségekbe, egyúttal pedig jelentős munkalehetőségeket is kell biztosítani, amelyek az előrejelzések szerint nagymértékben bővülni fognak az elkövetkező évtizedekben; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson ösztönzőket a bányászati, feldolgozási és kereskedelmi hulladékáramokból származó kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozására és hasznosítására, az ezekhez való megbízható, biztonságos és fenntartható hozzáférés biztosítása érdekében;

35.  ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az újrafeldolgozott kritikus fontosságú nyersanyagtartalomra vonatkozó minimális célértékekre és a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozására vonatkozó külön célértékekre, szilárd nyomonkövetési keret kíséretében, az akkumulátorokról és a hulladékakkumulátorokról szóló rendeletre irányuló javaslatból ihletet merítve, és egy olyan átfogó, tudományos és bizonyítékokon alapuló hatásvizsgálat alapján, amely értékeli a kettős átállást elősegítő termékekhez szükséges kritikus fontosságú nyersanyagok minimális mennyiségét, e keresletnek – a jelenlegi értékelések szerint – az újrafeldolgozás révén fedezhető százalékos arányát, valamint a szükséges technológia rendelkezésre állását; megállapítja, hogy az elsődleges nyersanyagok csökkentésére vonatkozó célértékek nem vezethetnek összességében az e minimális mennyiségeknél alacsonyabb nyersanyaghozamokhoz;

36.  elismeri, hogy a rozsdaövezeti területek (az ipari hulladéklerakók és a zagytározó gátak) gyakran tartalmaznak eldobott, kritikus fontosságú nyersanyagokat, ritkaföldfémeket, valamint a technológiai termékekben használt egyéb ásványokat és fémeket; ezért ösztönöz az ott található értékes anyagok dokumentálására, értékelésére és kinyerésére, amennyiben ez lehetséges és kivitelezhető; hangsúlyozza, hogy e potenciál kiaknázása érdekében a megfelelő kutatás-fejlesztési és innovációs finanszírozási mechanizmusoknak ki kell terjedniük a finomítási technológiák fejlesztésére;

37.  hangsúlyozza, hogy szigorúbb ellenőrzésekre van szükség a kritikus fontosságú nyersanyagokból származó legfontosabb hulladéktermékek uniós exportja tekintetében, és egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a biztonságos és hatékony hasznosításhoz szükséges normákat teljesítő újrafeldolgozást végző üzemeltetők számára; felhívja a Bizottságot, hogy a hulladékszállításról szóló rendelet felülvizsgálata során akadályozza meg a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó hulladéktermékek illegális kivitelét; kéri olyan követelmények megállapítását, amelyek a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó hulladékok kivitelét csak annak garantálása esetén teszik lehetővé, hogy azokat az EU szociális és környezetvédelmi normáival azonos feltételek mellett dolgozzák fel a célországban;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó elhasználódott termékek megfelelően begyűjtésre és újrafeldolgozásra kerüljenek ahelyett, hogy a háztartásokban halmozódnának fel, illetve hulladéklerakókba vagy elégetésre kerülnének;

39.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon a különböző termékkategóriákra szabott terméktervezési intézkedéseket a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó részek vagy alkotóelemek könnyű azonosítása és eltávolítása érdekében, különösen a fogyasztói hulladékok vonatkozásában, továbbá javasoljon olyan környezetbarát tervezési követelményeket, amelyek jelentősen javítják az Unióban gyártott vagy értékesített, elhasználódott termékek élettartamát, tartósságát, javíthatóságát, modularitását, újrahasználhatóságát és újrafeldolgozhatóságát; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek versenyelőnyt kell teremteniük az uniós vállalkozások számára, nem róhatnak rájuk aránytalan pénzügyi terhet, és ösztönözniük kell az innovációt;

40.  úgy véli, hogy a helyettesítés hasznos megoldás, ha egy kritikus fontosságú nyersanyag valamely nagy mennyiségben rendelkezésre álló anyaggal helyettesíthető, de csekély előnnyel jár, ha maga a helyettesítő anyag nem fenntartható, nem ad választ az erőforrások véges jellegének kérdésére vagy szintén kritikus fontosságú, illetve a helyettesítés következtében azzá válhat; elismeri, hogy fontos megőrizni a termékek minőségi teljesítményét és gazdasági életképességét; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze és fokozza a kritikus nyersanyagok különböző felhasználási célú helyettesítőivel kapcsolatos kutatást és innovációt;

Beszerzés az EU-ból

41.  megjegyzi, hogy míg az intelligens terméktervezés, az anyagok újrafelhasználása, az újrafeldolgozott anyagokkal való helyettesítés, valamint az anyaghasználat és a fogyasztási lábnyom csökkentésének előmozdítása jelentősen csökkentheti az elsődleges keresletet, és az ezekben rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell aknázni, a potenciális társadalmi és környezeti hatások enyhítése érdekében szükség van a kritikus fontosságú nyersanyagok előzetes hatásvizsgálattal kísért, felelősségteljes és fenntartható beszerzésre, ha az említett intézkedésekkel nem tartható fenn a kritikus fontosságú nyersanyagok gazdaságilag életképes kínálata, vagy a termékek alacsonyabb minőségéhez vezetnének;

42.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli elsődleges és másodlagos beszerzés a világon a legszigorúbb – megfelelően végrehajtandó – környezetvédelmi és szociális normák mellett történik, több ezer magas képzettséget igénylő munkahelyet biztosít, és kritikus fontosságú a zöld és digitális átállás szempontjából; felhívja ezért az összes szereplőt, hogy mozdítsanak elő az EU-ban a kritikus fontosságú nyersanyagok felelősségteljes és fenntartható beszerzésére irányuló projekteket a helyi termelés támogatása és az EU-n kívülről származó kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalának környezeti lábnyomára való figyelemfelhívás érdekében; úgy véli, hogy ezeket nyílt, átlátható és tudományosan megalapozott folyamat keretében, az érdekelt felek és a helyi közösségek korai bevonásával kell meghatározni;

43.  határozottan úgy véli, hogy az EU-ban a felelős beszerzés csak olyan hatékony szociális párbeszéden alapulhat, amely előmozdítja a munkavállalók egészségét és biztonságát, tisztességes munkahelyeket és munkakörülményeket biztosít, valamint védi a munkavállalók jogait a nemek közötti egyenlőség előmozdítása révén; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ágazatban dolgozók megfelelő egyéni védőeszközökkel való védelmét;

44.  tudomásul veszi a felelősségteljes és fenntartható akkumulátor-értéklánc kialakításának lehetőségét a kritikus fontosságú nyersanyagok, például a grafit, a kobalt és a lítium új uniós létesítményekből történő beszerzése révén;

45.  tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló tervét, hogy Föld-megfigyelési programokat és távérzékelést vezessen be az erőforrások feltárása, a bányák üzemeltetése és a bezárásukat követő környezetgazdálkodás céljából; rámutat arra, hogy a használat közbeni szabályozás felügyelete fokozható a távérzékelési módszerek alkalmazásával;

46.  megjegyzi, hogy számos uniós iparágban és szolgáltatási ágazatban speciális készségekre és kompetenciákra van szükség a körforgásos gazdaság felé való elmozduláshoz a magas környezeti teljesítmény és a munkavállalók biztonságának biztosítása érdekében, és hangsúlyozza az elsőként lépők, a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások különleges szerepét ebben az átmenetben; megjegyzi továbbá, hogy a bányászati ágazat egyre inkább automatizált, miközben az újrafeldolgozás és az újragyártás még mindig nagyobb munkaerő-igényű; hangsúlyozza, hogy fontos az EU-ban fenntartani, fejleszteni és kiépíteni a bányászati és feldolgozási technológiákkal, valamint az újrahasznosítással és más releváns technológiákkal kapcsolatos szakértelmet és készségeket mind a kritikus fontosságú nyersanyagokkal, mind a melléktermékekkel kapcsolatban, mivel ezek némelyike magas szinten fejlett vegyipari termékek előállításához is felhasználható; sajnálattal állapítja meg, hogy az EU-ban jelenleg bányászott nyersanyagokat finomítás céljából gyakran Ázsiába kell exportálni, mivel a vonatkozó know-how és technológia elveszett az EU-ban, ami egy újabb függőséget jelent;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy követelje meg a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó ipari mellékáramok hatékony kihasználását; hangsúlyozza, hogy különösen a bányászati ágazatban rengeteg potenciál rejlik a ritkaföldfémek visszanyerése és szétválasztása terén;

48.  megállapítja, hogy a tagállamok fontos szerepet játszanak az elsődleges és másodlagos forrásokból származó kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható belföldi kínálatának növelésében; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a kutatási és beszerzési projektek engedélyezési eljárásainak gyorsaságát, kiszámíthatóságát és átláthatóságát, a környezeti és társadalmi normák szintjének romlása nélkül;

49.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható beszerzése olyan megközelítésen alapuljon, amely gondosan kiegyensúlyozza egyrészt az EU-nak a fenntartható forrásból származó kritikus fontosságú nyersanyagok iránti megnövekedett igényét, másrészt a természet és a biológiai sokféleség védelme iránti igényt;

50.  kiemeli, hogy a kiszámíthatóság és hatékonyság javulása, valamint az olyan kulcsfontosságú tényezők előtérbe helyezése, mint a versenyképes megújulóenergia-ellátás és az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaellátás, segíteni fogja a szükséges beruházások felszabadítását;

51.  elvárja, hogy a Bizottság szolgáljon további részletekkel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos projektek működőképessé tételéről mint alternatív üzleti modellről és regionális foglalkoztatási forrásról a szénbányászatban és más átalakulóban lévő régiókban;

Diverzifikáció

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kapcsolatokat az EU valamennyi jelenlegi, kritikus fontosságú nyersanyagokat beszállító országával, hogy szövetségeseinkkel együttműködve szisztematikusan és stratégikusan építsen ki új partnerségeket a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatban, lehetőség szerint figyelembe véve a nem uniós országok saját forrásaik feletti szuverenitását annak biztosítása érdekében, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok a fejlődő országok jólétének forrásává váljanak, mozdítsa elő a kkv-k részvételét és ezt a törekvést tegye a külső és belső politikáik horizontális feladatává, továbbá 2021-ben ismertesse az eredményeket; üdvözli a Bizottság arra irányuló terveit, hogy erős és támogató nemzetközi partnerségeket hozzon létre a nyersanyagokra vonatkozó globális menetrend jóváhagyásával, amelynek célja olyan uniós stratégiai partnerségek kialakítása, amelyek biztosítják mind az ellátás biztonságát, mind a fejlesztési előnyöket;

53.  hangsúlyozza, hogy ha az európai zöld megállapodás egyszerűen csak áthelyezi az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátását kereskedelmi partnereire, az egyáltalán nem lesz hatással az éghajlatváltozásra; sürgeti ezért az EU-t, hogy a beszerzés és a feldolgozás terén is szorgalmazza a globális felmelegedés visszaszorítására és környezetvédelmi normáinak exportálására irányuló, végrehajtható többoldalú megállapodások megkötését; úgy véli, hogy az EU-nak új kereskedelmi és beruházási megállapodásokat, új pénzügyi és technikai segítségnyújtási modelleket, valamint általánosabban a nemzetközi diplomáciára vonatkozó új megközelítést kell kidolgoznia, amelynek célja az egyenlő versenyfeltételek biztosítása;

54.  üdvözli az EU felelősségteljes és fenntartható beszerzés iránti elkötelezettségét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a felelősségteljes bányászat biztosítására vonatkozó kezdeményezés (Initiative for Responsible Mining Assurance) által kidolgozott, a felelősségteljes bányászatra vonatkozó szabványt tekintse kiindulópontnak, figyelembe véve a kkv-k szükségleteit; hangsúlyozza, hogy ezt az elkötelezettséget konkrét technikai támogatással, tudástranszferrel, a készségek, az intézmények és a jogi keretek kiépítésével, intézményépítéssel és a partnerországokkal folytatott politikai párbeszéddel kell alátámasztani; hangsúlyozza a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzésének etikai normáival kapcsolatban a homogén politikák szükségességét; hangsúlyozza, hogy több állami és magánszereplőt kell mozgósítani a fenntarthatósági normákhoz való csatlakozásra és azok megvalósítására;

55.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó nyilvános kötelezettségvállalását, hogy 2021-ben jogalkotási javaslatot terjeszt elő a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról, és kitart amellett, hogy ez a jogszabály hozzájárul az értékláncokban az emberi jogokkal, valamint a szociális és környezetvédelmi normákkal való visszaélések kezeléséhez; emlékeztet a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló állásfoglalására;

56.  úgy véli, hogy a nemzetközi megállapodásoknak globális szinten elő kell segíteniük a felelősségteljesebb és fenntarthatóbb beszerzéseket; megerősített együttműködésre szólít fel a kritikus nyersanyagok exportkorlátozásainak jobb nyomon követését, bejelentését és végrehajtását célzó nemzetközi megállapodások kidolgozása érdekében, a felelős beszerzés előmozdítása és az ágazat körforgásos jellegének fokozása érdekében;

57.  megismétli az Afrikára vonatkozó új uniós stratégiáról szóló állásfoglalásában foglalt felhívását az Afrikában található kritikus fontosságú nyersanyagok tisztességes és fenntartható kitermelésére vonatkozóan; támogatja a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozóan új partnerségeket kössön afrikai országokkal az afrikai értéklánc megerősítése érdekében, hogy az etikai, környezeti és technológiai szempontból fenntarthatóbb legyen, és lehetővé tegye a kapacitásépítés uniós támogatását;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy az érintett nemzetközi fórumokon erősítse meg a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz kapcsolódó, kiváló minőségű összetevőkkel kapcsolatos szabványosítási tevékenységeket, mivel ez fontos az uniós vállalatok, különösen a kkv-k számára;

59.  felszólít a fenntartható foszforgazdálkodás szempontjából előnyös fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok kiterjesztésére; kiemeli az ilyen gyakorlatok és a kisebb éghajlati és biodiverzitási lábnyom közötti szinergiákat;

60.  kéri, hogy a Bizottság javasoljon új, az egész Unióra kiterjedő hulladékgyűjtési rendszereket a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó hulladékok begyűjtési arányának növelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség egyéb lehetőségei mellett értékelje a hulladékra vonatkozó uniós jogszabályokban, különösen az e-hulladék irányelvben a betétdíjas rendszerek bevezetését, figyelembe véve a különböző termékek jellemzőit, biztosítva ugyanakkor, hogy a rendszerek összeegyeztethetők legyenek a tagállamok között, a fogyasztók arra való ösztönzése érdekében, hogy az elhasználódott elektromos és elektronikus berendezéseiket – különösen a kisebb méretűeket – a hulladékgyűjtésre és -újrafeldolgozásra szakosodott létesítményekbe vigyék, építve számos tagállamban pozitív tapasztalataira az üvegre és műanyagra vonatkozó betétdíj-visszatérítési rendszerek terén;

61.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes felhasználási módok esetében az újrafeldolgozás alacsony szintje(29), valamint az alumíniumhulladék és -maradék exportja(30) az életciklus végéhez kapcsolódó alacsonyabb újrafeldolgozási arányhoz vezetett, mint amit egyébként el lehetett volna érni; hangsúlyozza, hogy az EU-nak intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy az életciklus végéhez kapcsolódó újrafeldolgozási arány az alumínium esetében elérje a 100%-ot;

62.  felszólítja a Bizottságot, hogy részesítse előnyben a meglévő belföldi bányákból, azaz a bányahulladékból, kőzethulladékból, hulladéklerakókból, és a hatékonyabb másodnyersanyag-visszanyerésből származó kritikus fontosságú nyersanyagok kinyerését új bányák nyitásával szemben, amennyiben ez fenntartható, vagyis kisebbek a környezeti hatásai, beleértve az energia- és vegyianyag-felhasználást; hangsúlyozza, hogy a kitermelést és az azt követő helyreállítást az elérhető legjobb technikák alkalmazásával kell végrehajtani, garantálva a legjobb ökológiai teljesítményt és a gazdasági életképességet;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy a hulladékokról szóló keretirányelvben meghatározott hulladékhierarchiával összhangban fordítson kiemelt figyelmet a bányászati projektek kitermelést követő szakaszára és a kritikus fontosságú nyersanyagok életciklusának végére, kiváltképpen azokban az esetekben, amikor a kritikus fontosságú nyersanyagok egyben veszélyes anyagok is;

64.  úgy véli, hogy a bányászati engedélyeknek és koncesszióknak követelményeket kellene tartalmazniuk az összes, gazdaságilag és technikailag kinyerhető kritikus fontosságú nyersanyag biztonságos, hatékony és fenntartható kinyerésére és feldolgozására vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen hajtsa végre a bányászati hulladékról szóló irányelv végrehajtásáról szóló állásfoglalásában foglalt parlamenti kéréseket; megismétli, hogy az irányelv 18. cikke szerinti jelentéstételi rendszerként jelenleg használt kérdőív nem felel meg a célnak, és kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre harmonizált, digitalizált és átlátható uniós nyilvántartási rendszert, amely harmonizált fogalommeghatározásokon és kezelési kritériumokon alapul a bányászati hulladékra vonatkozóan, és amely tartalmazza az összes vonatkozó környezeti hatással kapcsolatos adatot, beleértve a hulladéklerakókban az anyagok koncentrációját is;

65.  felhívja a Bizottságot, hogy szigorítsa a hatályos uniós környezetvédelmi jogszabályok érvényesítését és biztosítsa azok teljes körű végrehajtását, és szükség esetén tegyen javaslatot a jogszabályok módosítására;

66.  ösztönzi a bányászati ágazatnak az ipari kibocsátásokról szóló irányelv hatálya alá vonására vonatkozó átfogó értékelést, tekintettel a bányászati tevékenységek magas környezeti hatására, a bányászati projektek átlagos nagy méretére, a bányákban Unió-szerte alkalmazott szennyezéskezelési előírások közötti eltérésekre, valamint a kritikus fontosságú nyersanyagok bányászatának lehetséges uniós kiterjesztésére; javasolja a bányák rekultivációját szolgáló – kiváltképpen a talajra és vízre vonatkozó – elérhető legjobb technikák azonosítását;

67.  ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy bármilyen méretű bányászati projekt esetében környezeti hatásvizsgálatot készítsenek, amelyet független harmadik fél végez el;

68.  úgy véli, hogy az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó jövőbeli mechanizmusnak ki kell terjednie a bányászati kibocsátásokra és a kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalára;

69.  tudomásul veszi a védett területeken, azaz a Natura 2000 területeken folytatott bányászattal kapcsolatos kihívásokat és kockázatokat, és úgy véli, hogy ezeken a területeken továbbra is szigorúan korlátozni kell a bányászatot; kiemeli, hogy a védett területeken folytatott bányászatra a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvekben meghatározott feltételek vonatkoznak, és hangsúlyozza, hogy minden új bányászati vagy kitermelési projektet alapos környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni a környezeti hatások minimalizálása érdekében; felszólítja a tagállamokat és a bányászati ipart, hogy a „szennyező fizet” elvvel összhangban hozzanak megfelelő természetvédelmi intézkedéseket azon élőhelyek és fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása és helyreállítása érdekében, amelyek számára a területet kijelölték; kiemeli e tekintetben a Natura 2000 összefüggésében a nem energetikai célú ásványianyag-kitermelésről szóló bizottsági útmutatót(31), valamint annak esettanulmányait és bevált gyakorlatait;

70.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy a nemzetközi területeken található tengerfenéken addig ne valósuljon meg ásványkitermelés vagy -felhasználás, amíg nem történt meg a mélytengeri bányászat tengeri környezetre, biológiai sokféleségre és emberi tevékenységekre kifejtett hatásainak feltárása, a kockázatok feltérképezése és a technológiák és eljárások esetében annak bizonyítása, hogy nem okoznak jelentős kárt a természetben, összhangban az elővigyázatosság elvével és az Európai Parlament és a Tanács által megfogalmazott ezirányú felhívásokkal; ösztönzi a Bizottságot, hogy e rendkívül sérülékeny ökoszisztémák védelme érdekében váltsa tettekre ezt a kötelezettségvállalást;

71.  felhívja a Bizottságot, hogy az espooi és aarhusi egyezményekkel összhangban mérlegelje a jogalkotási lehetőségeket annak biztosítása érdekében, hogy a helyi hatóságok elfogadják és érvényesítsék a helyi közösségeknek az új bányászati kutatási és kitermelési projektekre vonatkozó engedélyezési eljárásokban való hatékony és inkluzív részvételhez való jogát a bányászati projektek valamennyi szakaszában, valamint a meglévő bányák bővítésére irányuló engedélykérelmek benyújtásakor, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a helyi közösségeknek joguk legyen független bíróságok és felügyeleti szervek által szabályozott hatékony jogorvoslati mechanizmusokhoz folyamodni, amelyek mentesek mindennemű összeférhetetlenségtől;

72.  üdvözli, hogy a kereskedelempolitika felülvizsgálatáról szóló bizottsági közlemény hangsúlyt helyez a kritikus fontosságú nyersanyagokra; határozott kereskedelempolitikát szorgalmaz, amely hangsúlyozza az ellátási láncok diverzifikációját és ellenálló képességét, és kiemelt célja a globális és uniós mechanizmusok javítása az uniós ipar számára kedvező kereskedelmi környezet megteremtése érdekében;

73.  hangsúlyozza, hogy az uniós ipar éles nemzetközi versennyel néz szembe a nyersanyagokhoz való hozzáférés terén, és kiszolgáltatott a nem uniós országok exportkorlátozási intézkedéseinek; elismeri, hogy a kereslet globális növekedése valószínűleg áremelkedéshez vezet, és ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő elemzést erről a kérdésről;

74.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben diverzifikálja a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzési forrásait, növelje az erőforrás-hatékonyságot és csökkentse a néhány nem uniós országtól való jelenlegi függőségét azáltal, hogy támogatja az uniós és globális partnereket és kkv-kat egy hosszú távú nemzetközi beszerzési stratégia részeként bevonó beruházásokat; hangsúlyozza, hogy ezt a célt a meglévő partnerségek és kereskedelmi megállapodások megerősítésével, valamint új stratégiai megállapodások vagy uniós közös vállalkozások létrehozásával kell elérni az erőforrásokban gazdag és más hasonló gondolkodású beszerzési országokkal, világosan meghatározott prioritásokkal összhangban; üdvözli e tekintetben a Kanadával, Ausztráliával és Chilével folyamatban lévő párbeszédet, amelynek célja a kereskedelmi kapcsolatok erősítése a kritikus fontosságú nyersanyagok területén; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse tovább az együttműködést a kritikus fontosságú anyagokról szóló következő EU–USA–Japán konferencia során; hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre van szükség a legfontosabb nyugat-balkáni, kelet-európai, latin-amerikai és afrikai nemzetközi beszállítókkal, valamint Kínával és a világ déli részén található más fejlődő országokkal;

75.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli uniós szabadkereskedelmi és partnerségi megállapodások nemcsak nagyobb ellátásbiztonságot, hanem megbízható politikai és gazdasági keretet is biztosíthatnak, és a Bizottság által a mindenki számára előnyös kereskedelem stratégiájában bejelentetteknek megfelelően konkrét rendelkezéseket kell tartalmazniuk a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozóan az együttműködés előmozdítása, a nemzetközi kötelezettségvállalások betartásának biztosítása, az exportkorlátozások megszüntetése és elkerülése, valamint a közvetlen külföldi befektetések létesítése előtt és után az érvényben lévő szabályok betartása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse tovább a szabadkereskedelmi megállapodások – többek között a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek – nyomon követését és érvényesítését annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi partnerek meghatározzák és teljesítsék a kritikus fontosságú nyersanyagok felelősségteljes beszerzésére vonatkozó kötelezettségvállalásokat és rendelkezéseket, valamint hogy figyelembe vegyék a nyersanyag-kitermelő tevékenységek által érintett közösségek esetleges aggályait; hangsúlyozza, hogy ennek a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselő kiemelt feladatai közé kell tartoznia;

76.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen vitát a WTO-ban a körforgásos gazdaság kiterjesztését korlátozó, tartalmi követelményekre vonatkozó helyi intézkedésekről, alakítson ki szorosabb partnerséget a világ különböző régióival, különösen Afrikával, és biztosítsa, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások tükrözzék a körforgásos gazdaság megerősített célkitűzéseit;

77.  felhív a származási szabályok szigorúbb alkalmazására a nyersanyagtermelés védelme és az intézkedések megkerülésének megakadályozása érdekében azokban a régiókban, ahol a gazdasági szereplőkre kevésbé szigorú fenntarthatósági és ipari támogatási követelmények vonatkoznak; hangsúlyozza, hogy az uniós piacon működő vállalatok új beszerzési tevékenységeinek összhangban kell lenniük a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelettel, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvben meghatározott, a felelős beszerzésre vonatkozó szabályokkal, valamint a felelősségteljes árubeszerzés nemzetközi standardjaival; felszólít az emberi és munkavállalói jogok megsértésével – például kényszermunkával vagy gyermekmunkával – kitermelt kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalának betiltására;

78.  hangsúlyozza, hogy egy teljesen működőképes, szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer kulcsfontosságú a kritikus fontosságú nyersanyagok nyílt és fenntartható kereskedelmi forgalmának biztosításához; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes WTO-tagok, köztük Kína exportkorlátozásokat alkalmaznak a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozóan, és sürgeti valamennyi tagot, hogy tartózkodjanak az ilyen politikáktól; felhívja ezért a Bizottságot, hogy nemzetközi fórumokon korlátozza a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó ilyen torzító jellegű exportkorlátozásokat; e tekintetben ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy kettőzze meg a WTO ambiciózus reformjára irányuló erőfeszítéseit a nemzetközi kereskedelem torzulása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem, a stabil és kiszámítható nemzetközi kereskedelmi környezet biztosítása, valamint a tisztességes és hatékony verseny világszerte történő garantálása érdekében;

79.  üdvözli Japán, az USA és a Bizottság kereskedelmi minisztereinek háromoldalú találkozóján elfogadott együttes nyilatkozatot, és támogatja az ipari támogatások javasolt meghatározását; üdvözli, hogy a meghatározás túlmutat a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodásban és az EU szubvencióellenes rendeletében foglaltakon, és tágabb értelemben határozza meg a támogatás fogalmát; úgy véli, hogy ezek az intézkedések döntő fontosságúak a kritikus fontosságú nyersanyagok terén a nemzetközi versenyfeltételek kiegyenlítése szempontjából, mivel az ipari támogatások – különösen Kínában – komoly fenyegetést jelentenek az uniós iparra és munkavállalókra nézve, mivel torzítják a nemzetközi versenyt;

80.  üdvözli a globális acél- és alumíniumtermelési kapacitásfelesleg kezelésére irányuló közös EU-USA kezdeményezést, és átfogó és gyors intézkedésekre szólít fel az olyan országok elszámoltatása érdekében, mint Kína, amelyek támogatják a kereskedelemtorzító politikákat; emlékezteti azonban a Bizottságot, hogy a 232. szakasz szerinti amerikai vámok egyelőre továbbra is teljes mértékben hatályban maradnak, és hogy ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani;

81.  egyetért a Bizottság értékelésével, amely szerint a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó uniós importkifizetések más nemzetközi valuták helyett euróban történő bonyolítása olyan előnyökkel járna, mint például az áringadozás csökkentése, valamint annak elősegítése, hogy az uniós importőrök és a nem uniós exportőrök kevésbé függjenek az USA-dollárt finanszírozó piacoktól;

o
o   o

82.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 198., 2020.6.22., 13. o.
(2) HL L 190., 2006.7.12., 1. o.
(3) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.
(4) HL L 176., 2016.6.30., 55. o.
(5) HL L 197., 2012.7.24., 38. o.
(6) HL L 312., 2008.11.22., 3. o.
(7) HL L 102., 2006.4.11., 15. o.
(8) HL L 334., 2010.12.17., 17. o.
(9) HL L 124., 2014.4.25., 1. o.
(10) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.
(11) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.
(12) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.
(13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0073.
(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0359.
(15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0321.
(16) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0040.
(17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
(18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.
(19) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0108.
(20) HL C 298., 2018.8.23., 132. o.
(21) Világbank: „Minerals for Climate Action: The Mineral Intensity of the Clean Energy Transition” (Ásványok az éghajlat-politikában: a tiszta energiára való átállás ásványszükséglete); az Európai Bizottság előretekintő tanulmánya; OECD: „Global Material Resources Outlook to 2060: Economic Drivers and Environmental Consequences” (Nyersanyagforrások világviszonylatban – előrejelzés 2060-ig: gazdasági hajtóerők és környezeti következmények).
(22) A Bizottság előretekintő tanulmánya.
(23) Baldé, C.P., Forti V., Gray, V., Kuehr, R., Stegmann, P. The Global E-waste Monitor – 2017, United Nations University, International Telecommunication Union & International Solid Waste Association, Bonn/Geneva/Vienna, 2017.
(24) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.
(25) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.
(26) Az EGSZB 2021. március 25-i véleménye.
(27) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.
(28) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.
(29) Míg Európában a közlekedésben és az épületekben használt alumínium esetében az életciklus végéhez kapcsolódó újrafeldolgozási arány meghaladta a 90%-ot, 2013-ban a csomagolóanyagokban felhasznált alumíniumnak csupán 60%-a került újrafeldolgozásra.
(30) „Ha az EU a 2015-ben exportált alumíniumhulladékot és -törmeléket belföldön dolgozta volna fel, az életciklus végéhez kapcsolódó újrafeldolgozási arány 16%-ra nőtt volna (Passarini és mások, 2018) – a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós jegyzékéről szóló bizottsági tanulmányból.
(31) Környezetvédelmi Főigazgatóság, „Útmutató dokumentum a nem energetikai célú ásványkitermelésről és a Natura 2000-ről – Összefoglaló”, Európai Bizottság, Brüsszel, 2019.

Utolsó frissítés: 2023. augusztus 28.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat