Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 45. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 5., 10., 12. és 16. elvére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és különösen annak 4. jegyzőkönyve 2. cikkére,

–  tekintettel a jogszerű migrációra vonatkozó, 2003 és 2021 között kidolgozott uniós vívmányokra, amelyek szabályozzák az Unióban dolgozó harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeit, valamint ezen állampolgárok jogait, és amelyekbe beletartoznak az alábbiak:

–  a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről és a 2009/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. október 20-i (EU) 2021/1883 európai parlamenti és a tanácsi irányelv(1),

–  a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/801 európai parlamenti és a tanácsi irányelv (2),

–  a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. február 26-i 2014/36/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (3),

–  a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. május 15-i 2014/66/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (4),

–  a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (5),

–  az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (6),

–  a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv (7),

–  a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (8),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról, a 883/2004/EK, a 492/2011/EU és az (EU) 2016/589 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/344 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a Covid19-ről és a migrációról szóló, 2021. június 24-i európai tanácsi következtetésekre, és különösen azok 12. pontjára,

–  tekintettel az Afrikáért Uniós Szükséghelyzeti Alapra,

–  tekintettel a „Fitness Check on EU Legislation on legal migration” [A jogszerű migrációra vonatkozó uniós jogszabályok célravezetőségi vizsgálata] (a továbbiakban: célravezetőségi vizsgálat) című, 2019. március 29-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az „Európai migrációs stratégia” című, 2015. május 13-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel „A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé” című, 2016. április 6-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel „Az Európába irányuló legális migrációs lehetőségek bővítése: a kiegyensúlyozott és átfogó migrációs politika elengedhetetlen eleme” című, 2018. szeptember 12-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel „Az új migrációs és menekültügyi paktum” című, 2020. szeptember 23-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, migrációval foglalkozó EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervre és politikai nyilatkozatra, különösen ezeknek a jogszerű migrációval és a mobilitással foglalkozó részeire,

–  tekintettel a „Talent Partnerships: Commission launches new initiative to address EU skills shortages and improve migration cooperation with partner countries” [Tehetséggondozási partnerség: a Bizottság új kezdeményezést indít az uniós szakemberhiány kezelése és a migráció terén a partnerországokkal folytatott együttműködés javítása céljából] című, 2021. június 11-i bizottsági sajtóközleményre,

–  tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának „Immigrant Key Workers: Their Contribution to Europe’s COVID-19 Response” [A bevándorlók mint kulcsfontosságú munkaerő hozzájárulása a Covid19-járványra való reagáláshoz] című, 2020. április 23-i tanulmányára, valamint az „A vulnerable workforce: Migrant workers in the COVID-19 pandemic” [Veszélyeztetett munkaerő: Migráns munkavállalók a Covid19-világjárványban] című, 2020. május 19-i technikai jelentésére,

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A határt átlépő munkavállalók és idénymunkások európai védelméről a Covid19-válsággal összefüggésben” című, 2020. június 19-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság saját kezdeményezésű jelentésén alapuló, a legális munkaerő-migráció új lehetőségeiről szóló, 2021. május 20-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának „Exploring new avenues for legislation for labour migration to the European Union” [Az Európai Unióba irányuló munkaerő-migrációval kapcsolatos új jogalkotási lehetőségek feltárása] című, 2015. szeptemberi tanulmányára,

–  tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának „EU cooperation with third countries in the field of migration” [A harmadik országokkal a migráció területén folytatott uniós együttműködés] című, 2015. októberi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „The cost of non-Europe in the area of legal migration” [A jogszerű migrációval kapcsolatos európai cselekvés hiányából fakadó költségek] című, 2019. márciusi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Legal migration policy and law – European added value assessment” [A jogszerű migrációval kapcsolatos uniós szakpolitika és jogszabályok – az európai hozzáadott érték értékelése] című, 2021. szeptemberi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Migrációs Hálózat tanulmányaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó, 2018. december 19-i globális megállapodásra,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Nemzetközi Munkaügyi Konferenciája által elfogadott, a munkaerő-migrációra vonatkozó nemzetközi munkaügyi normákra,

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott egyezményre,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jogszerű migrációról szóló tanulmányaira,

–  tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a Center for Global Development (Globális Fejlődési Központ) „Maximizing the Shared Benefits of Legal Migration Pathways: Lessons from Germany’s Skills Partnerships” [A jogszerű migrációs lehetőségek közös előnyeinek maximalizálása: A német készségfejlesztési partnerségekből levont tanulságok] című, 2019. július 15-i tanulmányára,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet 2020. októberi, „Africa Migration Report: Challenging the narrative” [Afrikai migrációs jelentés: a narratíva megkérdőjelezése] című jelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „The European Commission’s New Pact on Migration and Asylum - Horizontal substitute impact assessment” [Az Európai Bizottság új migrációs és menekültügyi paktuma – horizontális helyettesítő hatásvizsgálat] című, 2021. augusztusi tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0314/2021),

A.  mivel a munkaerő-migrációra vonatkozó meglévő jog aktusok megfelelő végrehajtása ugyanolyan fontos, mint az új jogi aktusokra irányuló javaslatok;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 79. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakaszában, méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem”;

C.  mivel az Unió a szomszédos országok humán tőkéjének fejlesztésébe irányuló befektetések egyik fő forrása;

D.  mivel a további legális beutazási lehetőségek uniós szintű megteremtésével az uniós tagállamok eszközt kaphatnak ahhoz, hogy megfelelően megbirkózzanak a jövő demográfiai kihívásaival, valamint kielégítsék az olyan munkaerőpiaci igényeket, amelyeket a hazai munkaerő nem tud kielégíteni, illetve jobban össze tudják hangolni a készségeket a munkaerőpiaci igényekkel;

E.  mivel 2020-ban 23 millió harmadik országbeli állampolgár tartózkodott jogszerűen a tagállamokban, ami az Unió teljes népességének mintegy 5,1 %-át teszi ki(15);

F.  mivel a huzamos tartózkodási engedélyek kiállításának alacsony aránya arra enged következtetni, hogy azokat lehet, hogy vonzóbbá kell tenni, ami a 2003/109/EK irányelvnek az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők előnyeinek tisztázását célzó felülvizsgálatával, valamint a nemzeti szabályozási keretek közelítésével érhető el;

G.  mivel a demográfiai változások hatásáról szóló, 2020. június 17-én elfogadott bizottsági jelentés(16) szerint az Unióban a lakosság átlagéletkora jelenleg 44 év, már évek óta emelkedik, és legalább a következő két évtizedben tovább fog emelkedni;

H.  mivel ez azt jelenti, hogy az Unióban a következő évtizedekben nőni fog a 65 éves vagy annál idősebb polgárok népességen belüli aránya, ugyanakkor az előrejelzések szerint ugyanebben az időszakban csökkenni fog a munkaképes korú népesség aránya;

I.  mivel a célravezetőségi vizsgálat megállapítja, hogy a jogszerű migrációra vonatkozó jelenlegi uniós szabályok az uniós munkaerőpiac és gazdaság számára szükséges készségek és tehetségek vonzása tekintetében korlátozott hatást gyakoroltak, valamint, hogy a jelenlegi jogi keret „széttagolt, és számos hiányosságot, valamint végrehajtási problémákat is mutat”;

J.  mivel a célravezetőségi vizsgálat főbb megállapításai kiemelték, hogy a jogszerű migrációval kapcsolatos hatékony szakpolitikák kulcsszerepet játszanak a migrációs áramlások kezelésében;

K.  mivel Ylva Johansson biztos a tehetséggondozási partnerségek 2021. június 11-i nyitórendezvényén kijelentette, hogy a Bizottság stratégiai célja, hogy az illegális migrációt legális beutazási lehetőségekkel váltsa fel(17);

L.  mivel a vízumintézkedések pozitív ösztönzőként hathatnak a harmadik országokkal való együttműködés során; mivel a nemrégiben módosított Uniós Vízumkódex(18) teljes körű végrehajtása, továbbá a harmadik országokkal való vízumkönnyítéssel kapcsolatban tett további erőfeszítések részét képezik a migrációs szakpolitika átfogó megközelítésének, amelyet az új migrációs és menekültügyi paktum vázolt fel; mivel a fokozottabb együttműködés és információcsere elősegítené a vízumokkal való visszaélések felderítését;

M.  mivel a tagállamok és harmadik országok közötti partnerségi keretek kulcsfontosságú eszközként szolgálhatnak a jogszerűen bevándorló munkavállalók készségei és képesítései kölcsönös elismerésének felgyorsítása terén;

N.  mivel már több tagállam is sikeres partnerségeket hozott létre harmadik országokkal a munkaerő-migrációhoz kapcsolódó legális beutazási lehetőségek megteremtése, valamint a munkaerőpiaci igények kisebb léptékben, kísérleti projektek keretében történő kielégítése érdekében; mivel a tehetséggondozási partnerségeknek az ilyen projektekből levont pozitív tanulságokra kell építeniük;

O.  mivel a szociális és gazdasági partnerekkel folytatott, megújított európai integrációs partnerség a jövőbeli együttműködésnek a munkaerő-migráció területére való kiterjesztésére törekszik;

P.  mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. évi tanulmánya szerint az Unió számára igen költségesnek bizonyult a tagállamok munkaerőpiacain tapasztalható strukturális munkaerőhiány, ami az uniós gazdaság számára évente több mint 2 %-os termelékenységveszteséget okoz(19); mivel a tanulmány megállapítja, hogy a strukturális munkaerőhiány minden készségszinten jelen van – a szakácsoktól és a teherautó-vezetőktől kezdve az orvosokig és a tanárokig; mivel a tanulmány szerint a jelenlegi szabályozási keretek nem elégségesek annak biztosításához, hogy az Unió gazdasági szempontból rövid, közép- és hosszú távon versenyképes maradhasson, valamint ki tudja elégíteni a tagállami munkaerőpiacok igényeit;

Q.  mivel 2017-ben mintegy 3,1 millió harmadik országbeli állampolgár rendelkezett uniós huzamos tartózkodási engedéllyel, körülbelül 7,1 millió harmadik országbeli állampolgár pedig nemzeti huzamos tartózkodási engedéllyel(20);

R.  mivel a 2011/98/EU irányelv két fő célkitűzése a kombinált munkavállalási és tartózkodási engedély iránti kérelemmel kapcsolatos eljárások megkönnyítése és az egyenlő bánásmód biztosítása; mivel az említett irányelvnek a célravezetőségi vizsgálat keretében végzett értékelése, valamint annak végrehajtási jelentése számos hiányosságot állapított meg az említett célkitűzések megvalósítása tekintetében; mivel e hiányosságok orvoslása érdekében a Bizottság az új migrációs és menekültügyi paktumban számos új kezdeményezést jelentett be, köztük az említett irányelv felülvizsgálatát;

S.  mivel a technológiai fejlődés átalakította a világ működését, és számos európai munkavállaló és önálló vállalkozó számára megteremtette a távmunka lehetőségét; mivel a távmunkázók jelenleg jogi szempontból szürke zónában vannak, hiszen nem igényelhetnek hagyományos munkavállalási engedélyt valamely tagállamban(21);

T.  mivel számos tagállam „digitálisnomád-vízumokat” vezetett be, amelyek célja a távmunkában dolgozó munkavállalók vagy önálló vállalkozók adott tagállamban tartózkodásának megkönnyítése, illetve munkavégzésük lehetővé tétele(22);

U.  mivel az Unió a világjárvány utáni gazdasági fellendülés folyamatában van; mivel a jogszerű munkaerő-migrációra vonatkozó jobb szabályozási keret döntő tényezőt jelent az Unió gazdasági fellendülése szempontjából;

V.  mivel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2020. április 23-i, „Immigrant Key Workers: Their Contribution to Europe’s COVID-19 Response” [A bevándorlók mint kulcsfontosságú munkaerő hozzájárulása a Covid19-járványra való reagáláshoz] című tanulmánya szerint átlagosan az Unió társadalmai számára kulcsfontosságú munkavállalók 13%-a bevándorló, ami azt mutatja, hogy ezek a munkavállalók alapvető szerepet játszottak abban, hogy az Unió képes legyen megbirkózni a Covid19-világjárvánnyal;

W.  mivel a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási joga és a munkáltatójuk közötti közvetlen kapcsolat a munkaerő-kizsákmányolás veszélyének teszi ki őket; mivel megfogalmazódtak olyan igények, hogy fokozatosan szüntessék meg ezeket az engedélyeket, és helyettük tegyék lehetővé a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy munkavállalási engedélyük elvesztése nélkül munkáltatót válthassanak(23);

X.  mivel a 2009/52/EK irányelv a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli, dolgozó állampolgárokat kizsákmányoló munkáltatókkal szemben alkalmazható szankciókról és intézkedésekről rendelkezik; mivel az Unióba jogszerűen belépő harmadik országbeli állampolgárok kizsákmányolása is előfordulhat, és nekik is ugyanolyan szintű védelemben kell részesülniük;

Y.  mivel az Európai Munkaügyi Hatóság megerősítette a nemzeti munkaügyi felügyelőségek és hatóságok, valamint a szociális partnerek támogatását és megerősítését szolgáló, határokon átnyúló operatív kapacitását annak érdekében, hogy előmozdítsa a tisztességes munkaerő-mobilitást, valamint fellépjen a határokon átnyúló csalással és visszaélésekkel szemben;

1.  úgy véli, hogy a tagállamokban felmerülő demográfiai kihívásokkal – az adatok azt mutatják, hogy a 65 éves vagy annál idősebb lakosok aránya 2050-re az Unió népességének körülbelül egyharmada lesz(24), ami jelentős munkaerőhiányt fog előidézni minden készségszinten(25) – való szembenézés érdekében az Uniónak új legális munkaerő-migrációs lehetőségeket kell kínálnia, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a tagállamok munkaerőpiacai különbözőek, és eltérő munkaerőhiánnyal és kihívásokkal néznek szembe; úgy véli, hogy ezek az új lehetőségek elengedhetetlenek lesznek ahhoz, hogy növekedjen az Unió gazdasági versenyképessége és a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelmének bajnokaként, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vezető szerepet játszó szereplőként gyakorolt globális befolyása; megjegyzi, hogy ezeknek az új lehetőségeknek tisztességes munkakörülményeket kell biztosítaniuk, és csökkenteniük kell a harmadik országokból származó munkavállalók kizsákmányolását; megjegyzi továbbá, hogy egy olyan forgatókönyv esetén, amelyben csökkennek a legális munkaerő-migráció akadályai, és csökken a harmadik országokból származó munkavállalókkal szembeni munkaerőpiaci megkülönböztetés, a becslések szerint az Unióban évente 74 milliárd EUR hosszú távú GDP-növekedés érhető el(26); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legális munkaerő-migráció előtt álló jelentős akadályok az összes képzettségi szinten csökkentik az Unió vonzerejét a munkavállalókért zajló globális versenyben; kiemeli, hogy évente akár 37,6 milliárd EUR GDP-növekedést eredményezhetne, ha új legális lehetőségek nyílnának az Unióba munkavállalás céljából belépni szándékozó migránsok számára(27);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ‒ az e jelentés mellékletében foglalt ajánlásokat követve ‒ az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdése, különösen annak a) és b) pontja alapján 2022. január 31-ig nyújtson be egy jogi aktusra vonatkozó javaslatot, amely a jogszerű migrációra vonatkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek összehangolása révén a jogszerűen bevándorló, munkát kereső vagy már munkavállalási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok Unióba való beutazásának és Unión belüli mobilitásának megkönnyítésére és előmozdítására, a bürokrácia csökkentésére, a harmonizáció fokozására, az alapvető jogok, például az egyenlő bánásmód előmozdítására és a munkaerő-kizsákmányolás megakadályozására irányuló javaslatcsomagként szolgálna; megjegyzi, hogy továbbra is a harmadik országokból érkező legális munkaerő-migrációt és a nagyobb fokú mobilitást támogató ilyen új jogi aktus az egyik fő válaszlehetőség a munkaerő-kínálat és -kereslet közötti jelenlegi eltérésekre;

3.  úgy véli, hogy a javasolt jogi aktus céljának eléréséhez elengedhetetlen eszközt jelentene egy uniós tehetségbázis létrehozása azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik a valamely tagállamba történő jogszerű migráció céljából kívánnak munkát vállalni, valamint azon uniós székhelyű munkaadók számára, akik harmadik országokban keresnek potenciális munkavállalókat, és kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele egy ilyen tehetségbázis létrehozását; javasolja, hogy a Bizottság építsen be a tehetségbázisba egy távmunkával foglalkozó uniós tehetséghálózatot, amely lehetővé tenné a harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy távmunkát végezzenek a lakóhelyüktől eltérő tagállamban, valamint hogy a Bizottság és a tagállamok működjenek együtt a harmadik országbeli állampolgárok távolról történő felvételével járó előnyök és kihívások jobb megértése érdekében, és mozdítsák elő a nemzetközi tehetségek tisztességes, távolról történő felvételét; rámutat arra, hogy egy ilyen hálózat használata a tagállamok számára opcionális lenne;

4.  támogatja a Bizottság által az új migrációs és menekültügyi paktumról szóló, 2020. szeptember 23-i közleményében a jóhiszemű rövid távú mobilitás fokozásával kapcsolatban tett nyilatkozatot, miszerint a jóhiszemű rövid távú mobilitás kiegészítené a harmadik országokkal folytatott, a kiváltó okokkal kapcsolatos együttműködés javítását célzó – különösen kutatási vagy tanulmányi célú – legális beutazási lehetőségeket, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább ezt az irányt;

5.  kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament és a Tanács befogadási feltételekről szóló átdolgozott irányelvről szóló részleges ideiglenes megállapodása 15. cikkének (1) bekezdését, ezáltal csökkentve a kényszerű inaktivitás negatív hatását a menekültügyi eljárás lezárásáig;

6.  üdvözli az (EU) 2021/1883 irányelvet (felülvizsgált Kék Kártya irányelv), de elégtelennek tartja, mivel az uniós munkaerőpiacokon alacsony és közepes képzettségű munkavállalókra is szükség van, még ha ezek az igények eltérőek is; megjegyzi, hogy az Unió már most is függ tőlük az olyan alapvető ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az egészségügy(28); ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel és a civil társadalommal konzultálva, a tagállamok igényeit tükrözve kezelje prioritásként, hogy a javaslata tartalmazzon egy, az alacsony és közepes képzettségű, harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó ambiciózus befogadási rendszert; felhívja a Bizottságot, hogy illessze be a harmadik országbeli állampolgárok készségeinek és képesítéseinek – beleértve a szakképzést is – érvényesítésére és elismerésére szolgáló, objektív és egységes kritériumokon alapuló keretrendszer létrehozását a munkaerőpiacra való korai beilleszkedésük megkönnyítése érdekében; kéri, hogy a készségek és képesítések érvényesítésének és elismerésének kerete biztosítsa, hogy a harmadik országbeli állampolgárok az érvényesítési és elismerési folyamat során következetesen tisztességes bánásmódban részesüljenek, tegye lehetővé a hatékony rendszereket és eljárásokat, valamint könnyítse meg az információk hatékony és egyszerű megszerzését; ösztönzi a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok továbbra is osszák meg egymással az információkat és a bevált gyakorlatokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy minden lehetséges eszközzel – többek között célzott kampányok révén – népszerűsítse a felülvizsgált Kék Kártya irányelvet, többek között az induló vállalkozások körében és az informatikai ágazatban, ahol a készségeket az említett irányelv I. mellékletével együtt értelmezett 26. cikkében meghatározott képesítésekkel egyenértékűként ismerik el; emlékeztet azonban arra, hogy az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése szerint ez a cikk „nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy meghatározzák, harmadik országok hány olyan állampolgárát engedik be területükre, akik a harmadik országból azzal a szándékkal érkeznek, hogy önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként vállaljanak munkát”;

7.  úgy véli, hogy az Uniónak több önálló vállalkozót és vállalkozót kell vonzania, és fokoznia kell az innovációt, például az ifjúsági mobilitás és nomád rendszerek révén; annak érdekében, hogy az Unió továbbra is releváns és versenyképes maradjon a globális piacon, növelve gazdaságának agilitását, szilárdságát, stabilitását és növekedését, miközben új gazdasági tevékenységet és foglalkoztatási lehetőségeket teremt, felhívja a Bizottságot, hogy javaslatába foglaljon bele egy objektív és egységes kritériumokon alapuló, az önálló vállalkozók és vállalkozók belépésére és tartózkodására vonatkozó, uniós szintű befogadási rendszert, különösen a kis- és középvállalkozások és induló vállalkozások létrehozásán dolgozók, valamint a rendkívül mobil harmadik országbeli önálló vállalkozók, például művészek és kulturális szakemberek számára; kitart amellett, hogy a javasolt rendszereknek olyan intézkedéseket kell tartalmazniuk, amelyek erősítik az alapvető jogokat és előmozdítják a harmadik országokból származó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot; úgy véli, hogy a Bizottságnak ötéves, többszöri beutazásra jogosító vízumot kellene bevezetnie, amely lehetővé teszi, hogy a harmadik országbeli állampolgárok e kategóriájába tartozó személyek évente legfeljebb 90 napra beléphessenek az Unióba;

8.  kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a harmadik országokkal létrehozandó, a küldő és a fogadó ország helyzetéhez igazodó, mindkét fél számára hasznos tehetséggondozási partnerségek keretét, amelyeknek készségeken alapuló szakképzési programokat, különösen alkalmassági teszteket, munkahelyi megfigyeléseket és szimulációkat is magukban kell foglalniuk, és amelyekbe a tagállamok önkéntes alapon léphetnek be; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a keret tegye lehetővé a Parlament számára, hogy maradéktalanul elláthassa ellenőrzési és értékelési feladatait, valamint a javaslatba foglaljon bele olyan mechanizmusokat, amelyek megakadályozzák a munkaerő-kizsákmányolást és biztosítják az egyenlő bánásmódot; kiemeli, hogy a tehetséggondozási partnerségekhez ihletet lehet találni a tagállamokban meglévő, készségalapú megállapodásokban, és hogy a tehetséggondozási partnerségeket a tagállamok és harmadik országok érintett szervezeteivel konzultálva kell kialakítani;

9.  fenntartja, hogy a migráció területén alapvető fontosságú az Unió és a harmadik országok közötti kapcsolatok eltérő és kiegyensúlyozott megközelítése; felhívja az Uniót, hogy törekedjen hivatalos megállapodásokra a partnerországokkal a migrációs mobilitásról;

10.  üdvözli a Bizottságnak a 2011/98/EU irányelv felülvizsgálatára irányuló szándékát; megjegyzi, hogy az említett irányelv céljai között van a tagállamokban jelenleg alkalmazandó engedélyekre vonatkozó szabályok egyszerűsítése és összehangolása és az egyenlő bánásmód előmozdítása, és hogy ezek a célkitűzések nem teljesültek maradéktalanul, mivel az említett irányelv egyes rendelkezéseit eltérően hajták végre az Unióban; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak mindenekelőtt arról kell gondoskodnia, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtsák az említett irányelvet, másodsorban módosítania kell az említett irányelvet annak érdekében, hogy az összevont engedély iránti kérelmeket valamely tagállamban és harmadik országokból is be lehessen nyújtani, harmadrészt pedig tovább kell egyszerűsítenie és harmonizálnia a szabályokat annak érdekében, hogy egyértelműen szabályozva legyen a beutazóvízum megszerzésére vonatkozó eljárás, hogy a kérelmezőknek ne kelljen kétszer benyújtaniuk az összevont engedély megszerzéséhez szükséges dokumentumokat, továbbá hogy csökkenteni lehessen a munkavállalók függőségét és a kizsákmányolás kockázatát is; rámutat arra, hogy egy tagállamon belülről csak akkor lehessen kérelmet benyújtani, ha a harmadik országbeli állampolgár a kérelem benyújtásának időpontjában ott tartózkodási engedéllyel rendelkezik; kéri a Bizottságot, hogy az említett irányelvvel kapcsolatos javaslatába foglaljon bele ilyen módosításokat;

11.  kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a harmadik országokból jogszerűen bevándorló munkavállalókat érintő, Bizottság által irányítandó transznacionális tanácsadói szolgáltatási hálózat létrehozását, amelyen belül minden tagállam kijelöl egy irányító hatóságot a kérelmek feldolgozására, valamint az Unióban munkát vállalni kívánó vagy már munkavállalási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgároknak nyújtott tanácsadás és tájékoztatás koordinálására; ragaszkodik ahhoz, hogy az irányító hatóságok feleljenek a harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó információk tagállamok közötti megosztásáért, a tehetségbázis vonatkozásában a munkavállalók és munkáltatók számára kapcsolattartó pontként járjanak el, és adjanak érdemi tájékoztatást az Unióba való munkavállalási célú jogszerű migráció iránt érdeklődő harmadik országbeli állampolgárok számára; rámutat arra, hogy ezeket az információkat vagy virtuálisan, vagy a harmadik országokban jelen lévő érintett szerveken, például tagállami nagykövetségeken vagy uniós küldöttségeken keresztül lehetne továbbítani; kéri, hogy ‒ a kérelmek kétszer történő benyújtásának elkerülése, valamint a munkáltatók arra való ösztönzése és abban való támogatása érdekében, hogy mérlegeljék az összevont tartózkodási és munkavállalási engedély iránti kérelmek benyújtásának lehetőségét, illetve, hogy ezen törekvésükben segítsék őket ‒ az irányító hatóságok felelősségi köre a 2011/98/EU irányelvvel összhangban benyújtott, összevont tartózkodási és munkavállalási engedély iránti kérelmek tekintetében egymással folytatott szoros koordinációra is terjedjen ki; rámutat, hogy a jogszerű migrációval kapcsolatos uniós vívmányok hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében meg kell könnyíteni az adatok, statisztikák és bizonyítékok gyűjtését, és hogy szükség van a tagállamok közötti információcserére;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a 2014/36/EU irányelv módosítását annak érdekében, hogy az említett irányelv szerinti munkavállalási engedéllyel rendelkezők három hónapos időszakot kapjanak arra, hogy a korábbi munkáltatójuk elhagyását követően új állást keressenek, anélkül, hogy visszavonnák munkavállalási engedélyüket, lehetővé téve számukra, hogy jogszerűen tartózkodhassanak az adott tagállamban a tartózkodási engedélyük lejártáig, de legfeljebb kilenc hónapig, az említett irányelvben meghatározottak szerint, feltéve, hogy ezen időszak alatt munkát keresnek egy másik munkáltatónál; a munkaerő-kizsákmányolás elkerülése érdekében felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy teljes körűen alkalmazzák ezt a rendelkezést, ezáltal különválasztva a tartózkodási engedélyeket a munkáltatóktól és munkahelyektől; felhívja a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele az említett irányelv arra irányuló módosítását, hogy az lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy az idénymunka céljából kiadott munkavállalási engedélyeket egy összesen legfeljebb öt éves időtartamra meghosszabbíthassák;

13.  kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a 2009/52/EK irányelv módosítását annak érdekében, hogy annak hatálya kiterjedjen az Unióban jogszerűen tartózkodó és dolgozó, kizsákmányolt harmadik országbeli állampolgárokra, akik az egészségüket és biztonságukat érintő és emberi méltóságukat sértő körülmények áldozatai, továbbá hogy javítsa az egyenlő bánásmódra vonatkozó, például a hozzáférhető és hatékony panasztételi mechanizmusokkal, valamint a kizsákmányolás és egyéb bűncselekmények esetén az igazságszolgáltatáshoz való, minden munkavállaló számára biztosított hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezések végrehajtását;

14.  úgy véli, hogy a 2003/109/EK irányelvet, amelyet jelenleg nem használnak ki kellőképpen, és amely nem biztosít valódi jogot az Unión belüli mobilitásra, módosítani kell annak érdekében, hogy a valamely tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok az engedélyük kiállításának napjától kezdve az uniós polgárokra vonatkozó feltételekhez hasonló feltételek mellett állandó jelleggel egy másik tagállamban tartózkodhassanak, és hogy az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzéséhez szükséges tartózkodási évek számát ötről három évre csökkentsék, valamint kéri a Bizottságot, hogy ezeket a módosításokat építse be az említett irányelv következő felülvizsgálatába; elismeri, hogy az egyik tagállamban való folyamatos tartózkodás az egyik olyan szempont, amely elősegíti egy személy megfelelő beilleszkedését egy közösségbe, mielőtt az adott személy úgy döntene, hogy egy másik tagállamban kíván tartózkodni; kéri a Bizottságot, hogy a javaslatába foglalja bele ezeket a módosításokat;

15.  úgy véli, hogy az e jelentésben foglalt javaslatokhoz elegendő finanszírozásra van szükség, és úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonzatait a megfelelő uniós költségvetési előirányzatból kell fedezni;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 382., 2021.10.28., 1. o. (2) HL L 132., 2016.5.21., 21. o. (3) HL L 94., 2014.3.28., 375. o. (4) HL L 157., 2014.5.27., 1. o. (5) HL L 343., 2011.12.23., 1. o. (6) HL L 168., 2009.6.30., 24. o. (7) HL L 16., 2004.1.23., 44. o. (8) HL L 251., 2003.10.3., 12. o. (9) HL L 337., 2011.12.20., 9. o. (10) HL L 107., 2016.4.22., 1. o. (11) HL L 186., 2019.7.11., 21. o. (12) HL C 58., 2018.2.15., 9. o. (13) HL C 362., 2021.9.8., 82. o. (14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0260. (15) https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/ddn-20210325-2#:~:text=On%201%20January%202020%2C%2023,5.1%25%20of%20the%20EU%20population. (16) https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/demography_report_2020_n.pdf. (17) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_21_2921. (18) Az Európai Parlament és a Tanács 810/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.). (19) https://www.eesc.europa.eu/en/news-media/press-releases/skills-mismatches-eu-businesses-are-losing-millions-and-will-be-losing-even-more. (20) https://ec.europa.eu/migrant-integration/librarydoc/report-on-the-implementation-of-directive-2003/109/ec-on-the-status-of-long-term-foreign-residents. (21) https://www.etiasvisa.com/etias-news/digital-nomad-visas-eu-countries#:~:text=The%20digital%20nomad%20visa%20allows,are%20reviewed%20within%2030%20days. (22) Lásd az előző lábjegyzetet. (23) https://picum.org/wp-content/uploads/2021/03/Designing-labour-migration-policies-to-promote-decent-work-EN.pdf. (24) Ageing Europe, Looking at the lives of older people in the EU [Elöregedő Európa. Pillantás az idősebb korosztály életére az Európai Unióban], 2020. évi kiadás. (25) https://www.eesc.europa.eu/en/news-media/press-releases/skills-mismatches-eu-businesses-are-losing-millions-and-will-be-losing-even-more. (26) Navarra, C. és Fernandes M.: Legal migration policy and law ‒ European Added Value Assessment [A jogszerű migrációval kapcsolatos uniós szakpolitika és jogszabály európai hozzáadott értéke], Európai Parlament Kutatószolgálata, 2021., I. és II. melléklettel. (27) Lásd az előző lábjegyzetet. (28) https://knowledge4policy.ec.europa.eu/publication/immigrant-key-workers-their-contribution-europes-covid-19-response_en.

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. ajánlás (a jogszerűen bevándorló harmadik országbeli állampolgárokat érintő uniós tehetségbázis létrehozásáról)

–  Az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak egy uniós tehetségbázist és munkaközvetítő platformot kell létrehoznia egyrészt azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik valamely tagállamban kívánnak munkát vállalni és oda jogszerűen kívánnak bevándorolni, másrészt az uniós székhelyű azon munkáltatók számára, akik harmadik országokban keresnek potenciális munkavállalókat, valamint meg kell könnyítenie a harmadik országbeli munkavállalók beutazását és szabad mozgását. Az uniós tehetségbázison keresztüli munkaközvetítésnek önkéntes alapon kell megvalósulnia. Az Európai Parlament úgy véli, hogy az ilyen uniós tehetségbázisnak szinergiákat kell létrehoznia a meglévő kerettel, ezért a jogalkotási aktusnak módosítania kell az (EU) 2016/589 rendeletet annak érdekében, hogy kiterjessze az említett rendelettel létrehozott EURES-portál jelenlegi hatályát.

–  A jogalkotási aktus által létrehozott uniós tehetségbázisnak lehetővé kell tennie a harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy jelezzék érdeklődésüket és állásokra jelentkezzenek, ugyanakkor a munkáltatók számára is lehetővé kell tennie a potenciális munkavállalók keresését. A harmadik országbeli állampolgárok abban az esetben jelentkezhessenek állásokra, ha a tagállamok munkaerőpiacán hiány van, és ha átmentek egy átlátható és megkülönböztetéstől mentes jelentkezési és előszűrési folyamaton, amelyet az Unió segít elő. Az uniós tehetségbázis egy opcionális eszközt jelentene, amelyet a tagállamok az olyan tagállami munkaerőpiaci igények kielégítésére és munkaerőhiány orvoslására használhatnának, amelyeket a hazai munkaerővel nem tudnak megoldani. Az uniós tehetségbázist a részt vevő nemzeti hatóságok közötti fokozott koordinációval kell kiegészíteni az állami foglalkoztatási szolgálatok és a helyi hatóságok bevonásával, valamint figyelembe kell venni a nemzeti sajátosságokat és az eltérő nemzeti munkaerőpiaci igényeket. Az uniós tehetségbázis népszerűsítése és használata fokozható lenne, ha a tehetségbázis és a munkaközvetítő platform harmadik országokban és részt vevő tagállamokban történő népszerűsítésére irányuló célzott információterjesztést folytatnának. Ennek szellemében a 6. ajánlásban említett, az egész Unióra kiterjedő transznacionális tanácsadói hálózatnak elő kell segítenie az uniós tehetségbázis működését, és az uniós tehetségbázist illetően a tagállamokban kapcsolattartó pontként kell szolgálnia. A jelentkezések harmonizálásán alapuló említett hálózat használata tagállami szinten segítene csökkenteni a bürokráciát. Az uniós tehetségbázison belül létre kell hozni egy távmunkával foglalkozó uniós tehetséghálózatot annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárok távolról dolgozhassanak a lakóhelyüktől eltérő tagállamban, és az ilyen távmunkások egyenlő bánásmódban részesüljenek.

2. ajánlás (az alacsony és közepes képzettségű harmadik országbeli munkavállalók befogadási rendszeréről)

–  Tekintettel a demográfiai kihívásokra és a tehetségekért folytatott globális versenyre, számos tagállamnak sürgősen növelnie kell vonzerejét, és befogadási rendszereket kell létrehoznia a harmadik országokból származó valamennyi szakképzett munkavállaló, nem csak a magasan képzett munkavállalók számára. Azzal, hogy az (EU) 2021/1883 irányelv (a felülvizsgált Kék Kártya irányelv) a 2009/50/EK tanácsi irányelv helyébe lépett, az Unió a magasan képzett harmadik országbeli munkavállalók kapcsán jelentős lépéseket tett e cél elérése érdekében. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy ez a célkitűzés az alacsony és közepes képzettségű harmadik országbeli munkavállalók esetében is teljesüljön annak érdekében, hogy be lehessen tölteni az üres állásokat, javítani lehessen a tagállami munkaerőpiacokon a kereslet és a kínálat egyensúlyát a tagállamok által meghatározott szükségletek fényében, és biztosítható legyen az uniós értékek következetes alkalmazása. Ez tovább fogja erősíteni az Unió gazdasági versenyképességét.

–  E kérdés megfelelő kezelése érdekében az Európai Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusba foglaljon bele olyan rendelkezéseket, amelyek az alacsony és közepes képzettségű harmadik országbeli munkavállalók beutazási és tartózkodási feltételeit meghatározó befogadási rendszer létrehozására vonatkoznak. E rendszernek a munkaerő-migrációra vonatkozó hatályos uniós vívmányokkal összhangban biztosítania kell az egyenlő bánásmódot, és egy olyan keret létrehozására is ki kell terjednie, amely a tagállami munkaerőpiacokon való hasznosítás céljából lehetővé teszi a harmadik országbeli munkavállalók részére készségeik és képesítéseik megfelelő elismerését és érvényesítését. A harmadik országokból származó munkavállalókkal szembeni visszaélések megelőzése és annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban történő munkavégzés vagy a munkavállalás kérelmezése során egyenlő bánásmódban részesüljenek, az Európai Parlament – miközben ragaszkodik a 2009/52/EK irányelv és annak ellenőrzési mechanizmusai megfelelő végrehajtásához – szorgalmazza az irányelv módosítását annak érdekében, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen a harmadik országokból származó, az Unióban jogszerűen tartózkodó munkavállalókra is, a 8. ajánlásban foglaltak szerint. Az Európai Parlament továbbá felszólít a legális munkaerő-migrációval kapcsolatos hatályos jogi keret tagállamok általi hatékony végrehajtásra.

3. ajánlás (a vállalkozók és önálló vállalkozók befogadási rendszeréről)

–  Hagyományosan csak ott adnak ki munkavállalási engedélyt, ahol a harmadik országbeli állampolgár már állásajánlattal rendelkezik. Az Európai Parlament azonban úgy véli, hogy a munkavállalási engedélyek kiadásának alapját tovább lehetne javítani és fejleszteni. A Bizottság ugyanezen gondolatmenetet követve kijelentette, hogy célja még több embert vállalkozásra ösztönözni, hogy ezáltal javuljon az Unió innovációs készsége, kreativitása és gazdasági teljesítménye(1). A vállalkozóként vagy önálló vállalkozóként dolgozó harmadik országbeli állampolgárok azt tapasztalhatják, hogy származási országukban a környezet nem kedvez vállalkozásuk elindításának vagy vállalkozói erőfeszítéseiknek. Egy uniós szintű befogadási rendszer révén az ilyen harmadik országbeli állampolgárok lehetőséget kaphatnának arra, hogy jogszerűen bevándoroljanak az Unióba, és ott letelepedjenek, illetve vállalkozzanak. Az uniós szintű intézkedéseknek elő kell mozdítaniuk egy kedvező vállalkozói környezet megteremtését, ideértve annak megteremtését a harmadik országbeli állampolgárok számára is, valamint a vállalkozók és az önálló vállalkozók alapvető jogaira vonatkozó szigorú közös előírások kialakítására kell törekedniük.

–  Ezért az Európai Parlament úgy véli, az elfogadandó jogalkotási aktusnak az önálló vállalkozók és vállalkozók, különösen a kis- és középvállalkozásokat és induló vállalkozásokat létrehozó harmadik országbeli állampolgárok beutazási és tartózkodási feltételeit meghatározó befogadási rendszert is tartalmaznia kell, és ennek a befogadási rendszernek szilárd biztosítékokat, egyenlő bánásmódot és az alapvető jogok védelmét kell nyújtania. Az „önálló vállalkozó” és a „vállalkozó” fogalommeghatározása Unió-szerte eltérő, és azokat továbbra is az egyes tagállamoknak kell meghatározniuk nemzeti jogi hagyományaiknak és ítélkezési gyakorlatuknak megfelelően.

4. ajánlás (a tagállamok és harmadik országok közötti tehetséggondozási partnerségek keretrendszerének előkészítéséről)

–  Az Európai Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki a tehetséggondozási partnerségek testreszabott, a tagállamok önkéntes részvételén alapuló keretrendszerét, és azt foglalja bele az elfogadandó jogalkotási aktusba. A tehetséggondozási partnerségeknek nyitva kell állniuk a különféle képzettségi szinttel rendelkező harmadik országbeli munkavállalók, valamint a diákok és végzett hallgatók előtt, és hatékony eszközként szolgálnának a tagállamok számára, hogy a harmadik országbeli munkavállalók készségeit összehangolják a tagállami munkaerőpiacok azon igényeivel, amelyeket a hazai munkaerővel nem tudnak kielégíteni. A tehetséggondozási partnerségek célja, hogy további jogi csatornával bővítsék a mobilitási lehetőséget azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik munkavállalás céljából kívánnak az Unióba bevándorolni, valamint az Unió egészében kezeljék a munkaerőhiány és a strukturális munkaerőhiány jelentette problémákat, és ezáltal „négyszeres nyertes helyzetet” hozzanak létre az Unió, a harmadik országok, a munkaadók és a migráns munkavállalók számára. A tehetséggondozási partnerségek gyakorlati megvalósítása a nemzeti hatóságokkal, a munkaerőpiaci intézményekkel, a civil társadalmi szereplőkkel és a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködésen alapulna. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlament rendszeresen ellenőrizhesse és értékelhesse a tehetséggondozási partnerségek működését, valamint ajánlásokat fogalmazhasson meg a tehetséggondozási keretrendszer általános működésének javítását illetően.

–  Egy megerősített és átfogóbb megközelítés lehetőségeket kínálna a partnerországokkal való együttműködésre, és segítené a kölcsönösen előnyös nemzetközi mobilitás fellendítését. Fontos, hogy a tagállamok és a harmadik országok egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek a tehetséggondozási partnerségek kialakításához, és képesek legyenek átlátható és hozzáférhető eljárást létrehozni a pályázók számára. A tehetséggondozási partnerségeknek inkluzívnak kell lenniük, és erős együttműködést kell kialakítaniuk az érintett intézmények, például a nemzeti munkaügyi és oktatási minisztériumok, a munkaadók, a szociális partnerek, valamint az oktatási és képzési szolgáltatók között. Fontos, hogy a tagállamok fokozottan együttműködjenek a tehetséggondozási partnerségekkel, bevonják azokba a magánszektort, és különösen az uniós vállalkozásokat, a szociális partnereket és az érintett civil társadalmi szereplőket is, valamint hogy a partnerországok érdemi felelősségvállalást tanúsítsanak.

5. ajánlás (a 2011/98/EK irányelv egyszerűsítéséről és javításáról)

–  Az Európai Parlament úgy véli, hogy a 2011/98/EU irányelvvel kapcsolatos eljárásokat – különösen az irányelv egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseit – tovább kell harmonizálni annak érdekében, hogy azok teljes mértékben hatékonyak és megfelelően végrehajthatók legyenek. Az Európai Parlament ezért úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak módosítania kell az említett irányelvet annak érdekében, hogy lehetővé tegye, hogy az összevont engedély iránti kérelmeket valamely tagállam területéről és harmadik országokból is be lehessen nyújtani, miközben a tagállamok és a harmadik országok is részt vesznek az információcserében és a benyújtott kérelmek koordinálásában az uniós adatvédelmi normák maradéktalan betartása mellett. Ahhoz azonban, hogy összevont engedély iránti kérelmet nyújthasson be valamely tagállam területéről, a harmadik országbeli állampolgárnak érvényes tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznie a kérelem benyújtásának időpontjában. Az Európai Parlament ezenkívül a beutazóvízummal kapcsolatos kérelmezési eljárás egyértelmű szabályozását és egyszerűsítését szorgalmazza annak érdekében, hogy a kérelmezőknek ne kelljen kétszer benyújtaniuk az összevont engedély megszerzéséhez szükséges dokumentumokat. Az Európai Parlament továbbá felkéri a Bizottságot, hogy elemezze és csökkentse az engedélyezési eljárások azon adminisztratív követelményeit és hiányosságait, amelyek megakadályozzák, hogy a legális migrációs útvonalak révén történő migráció megfeleljen a valós munkaerőpiaci igényeknek. Végül az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak olyan változtatásokat kell tartalmaznia, amelyek enyhítik azokat a nehézségeket, amelyekkel a munkavállalási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok szembesülnek munkahelyváltáskor, mivel jelenleg túlságosan függnek a munkáltatótól, és ezért ki vannak téve a munkaerő-kizsákmányolásnak.

6. ajánlás (a jogszerűen bevándorló munkavállalók számára uniós szintű transznacionális tanácsadói hálózat létrehozásáról)

–  Az Európai Parlament véleménye szerint a munkaerő-migrációhoz kapcsolódó legális beutazási lehetőségek javítása érdekében a tagállami és a harmadik országbeli hatóságokkal folytatott együttműködésre, illetve e hatóságok közötti rendszeres együttműködésre van szükség. Az Európai Parlament úgy véli, hogy e cél elérése érdekében az elfogadandó jogalkotási aktusnak létre kell hoznia egy Bizottság által irányított transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatot a harmadik országbeli munkavállalók számára, amelyen belül minden tagállam kijelöl egy irányító hatóságot az Unióban munkát vállalni kívánó, jogszerűen bevándorló harmadik országbeli állampolgároknak nyújtott tanácsadás és tájékoztatás koordinálására. A transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatnak a már meglévő hálózatokra és szolgáltatásokra kell épülnie, és szükség esetén ki kell terjesztenie az ilyen meglévő hálózatok és szolgáltatások alkalmazási körét. Az egyes tagállamok hatóságainak kell felelniük továbbá azért is, hogy a kérelmek kétszer történő benyújtásának elkerülése érdekében szoros koordinációt folytassanak egymással a 2011/98/EU irányelvvel összhangban benyújtott, az Unióban való tartózkodásra és munkavállalásra vonatkozó összevont engedély iránti kérelmek tekintetében. A transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatnak a nemzeti sajátosságokat és az eltérő nemzeti munkaerőpiaci igényeket is figyelembe kell vennie.

–  Ezen túlmenően minden tagállam feladata, hogy – az uniós adatvédelmi jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett – információkat kérjen a munkáltatóktól a harmadik országbeli munkavállalókról annak érdekében, hogy a harmadik országbeli munkavállalók kapcsolatba léphessenek az illetékes hatóságokkal és a támogató szolgálatokkal, valamint hogy elősegítse a harmadik országbeli munkavállalók védelmét, illetve egyenlő jogaik és a velük szemben alkalmazott egyenlő bánásmód megerősítését. Az elfogadandó jogalkotási aktusnak biztosítania kell továbbá, hogy a munkáltatók pontos és aktuális információt nyújtsanak a harmadik országbeli állampolgároknak a jogaikról, az illetékes hatóságokról és a rendelkezésre álló szolgáltatásokról. A transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatnak ‒ az 1. ajánlásban felvázoltak szerint ‒ meg kell könnyítenie tehetségbázis működtetését, és a transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózat fejlesztése során konzultálni kell az érintett civil társadalmi szervezetekkel, köztük a diaszpóraközösségekkel.

7. ajánlás (a 2014/36/EU irányelvnek az idénymunkások számára a munkáltatóváltás lehetővé tétele érdekében történő módosításáról)

–  A valamely tagállamban jogszerűen tartózkodó és dolgozó harmadik országbeli állampolgárok szakmai mobilitásának előmozdítása egyben az ő kizsákmányolástól való védelmüket is jelenti. Számos harmadik országbeli munkavállaló – különösen az alacsony képzettségű harmadik országbeli munkavállalók – habozik elhagyni kizsákmányoló munkáltatóját, mert ez azt jelentené, hogy elveszítené munkavállalási engedélyét és az Unióban való tartózkodáshoz való jogát. Jelenleg ez nyilvánvalóan megmutatkozik Unió-szerte számos, különféle ágazatban, például a szálloda- és vendáglátóiparban, a szórakoztatóiparban vagy a gondozási ágazatban dolgozó munkavállalók reménytelen helyzetében(2). A 2014/36/EU irányelv alapján kiadott munkavállalási engedéllyel rendelkezők különösen ki vannak téve a kizsákmányolásnak, mivel gyakran olyan ágazatokban dolgoznak, ahol főként alacsony képzettségű munkavállalókat foglalkoztatnak.

–  Ezért az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak módosítania kell a 2014/36/EU irányelvet, hogy az említett irányelv szerinti munkavállalási engedéllyel rendelkezők számára három hónapos időszakot biztosítsanak arra, hogy előző munkáltatójuk elhagyása után új állást kereshessenek anélkül, hogy engedélyüket visszavonnák. Az engedéllyel rendelkezők számára lehetővé kell tenni, hogy az említett irányelvnek megfelelően az engedélyezett időtartam végéig, de legfeljebb kilenc hónapig az Unióban tartózkodhassanak. Az Európai Parlament azt ajánlja, hogy a Bizottság ezzel egyidejűleg mérlegeljen más megfelelő módosításokat is az említett irányelv kapcsán annak érdekében, hogy azt naprakésszé tegye, valamint összehangolja a jogszerű migrációval foglalkozó más, újabb uniós jogi aktusokkal, lehetővé téve többek között, hogy a kérelmeket az adott tagállam területén is be lehessen nyújtani, valamint folytassa az idénymunkások folyamatos munkaerő-kizsákmányolásával kapcsolatos probléma kezelését.

8. ajánlás (a 2009/52/EK irányelvnek a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra való kiterjesztése, valamint a munkahelyi kizsákmányolással szembeni fellépés érdekében történő módosításáról)

–  A 2009/52/EK irányelv számos olyan eszközt tartalmaz, amely felhasználható az Unióban dolgozó, ott szabálytalanul tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok támogatására. Alapvető hiányosságot jelent azonban, hogy ez az irányelv csak a szabálytalanul tartózkodó harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozik. Bár a szabályszerűen tartózkodó harmadik országbeli munkavállalók magasabb szintű védelmet élveznek ‒ főként az Unióban való tartózkodáshoz való joguknál fogva, valamint más eszközöknek köszönhetően ‒ őket is ki lehet zsákmányolni, és továbbra is kiszolgáltatottabbak, mint az uniós polgárok. Következésképpen az Európai Parlament szükségesnek tartja a 2009/52/EK irányelv módosítását egy olyan horizontális rendelkezés végrehajtása érdekében, amely a panasztételi mechanizmusokon és jogi eljárásokon keresztül megerősíti a munkavállalói jogokhoz és a hatékony jogorvoslathoz való tényleges hozzáférést, valamint annak érdekében, hogy az említett irányelvet az Unióban dolgozó valamennyi harmadik országbeli állampolgárra alkalmazni kelljen.

9. ajánlás (a 2003/109/EK irányelv felülvizsgálatának szükségességéről)

–  Az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők számos akadályba ütköznek, amikor munkavállalás vagy tanulás céljából, illetve más okokból élni kívánnak a más tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukkal. Ennek oka, hogy az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők által teljesítendő mobilitási feltételek gyakran hasonlóak azokhoz a feltételekhez, amelyeket más harmadik országbeli állampolgároknak az első huzamos tartózkodási kérelem benyújtásakor kell teljesíteniük. 2017-ben a 2003/109/EK irányelv hatálya alá tartozó 25 tagállamban körülbelül 3,1 millió harmadik országbeli állampolgár rendelkezett uniós huzamos tartózkodási engedéllyel, 7,1 millió harmadik országbeli állampolgár pedig hosszú nemzeti huzamos tartózkodási engedéllyel. Megállapítható tehát, hogy a harmadik országbeli állampolgárok nem használják ki kellőképpen az uniós huzamos tartózkodási engedélyt, ami azt jelenti, hogy sokan közülük nem élvezik az uniós jogállás által biztosított jogokat annak ellenére, hogy jogosultak lennének rá. Az említett irányelv végrehajtásáról szóló jelentés rámutat, hogy a legtöbb tagállam nem mozdította aktívan elő az uniós huzamos tartózkodási engedélyek használatát, ennélfogva nem biztosítottak az uniós szabályozási rendszer és a megfelelő nemzeti szabályozási rendszer között „egyenlő feltételeket”(3).

–  Az Európai Parlament ezért úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak módosítania kell a 2003/109/EK irányelvet annak érdekében, hogy a valamely tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok az engedélyük kiállításának napjától kezdve az uniós polgárokra vonatkozó feltételekhez hasonló feltételek mellett állandó jelleggel egy másik tagállamban tartózkodhassanak. Az Európai Parlament azt ajánlja, hogy a Bizottság ezzel egyidejűleg mérlegeljen más megfelelő módosításokat is az említett irányelv kapcsán annak érdekében, hogy azt naprakésszé tegye, valamint összehangolja az Unióban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal foglalkozó más, újabb uniós jogi aktusokkal. Az Európai Parlament kéri a Bizottságot, hogy javaslatába legalább azt foglalja bele, hogy az uniós huzamos tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges évek számát ötről három évre csökkentsék, különösen a mobilitás fokozása, valamint az eljárások egyszerűsítése és harmonizálása érdekében. E módosítások révén a 2003/109/EK irányelv megkönnyítené az Unión belüli mobilitást, valamint az Unióba és a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló nemzetközi mobilitást. Az Európai Parlament végül ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a harmadik országbeli állampolgárok Európai Unión belüli fluktuációs arányáról annak érdekében, hogy jobban megértse a tagállamból való, a megérkezést követő három éven belüli távozás okait.

(1) https://ec.europa.eu/growth/smes/sme-strategy/start-up-procedures_en. (2) https://ec.europa.eu/home-affairs/minimum-standards-sanctions-and-measures-against-employers-illegally-staying-third-country_en. (3) https://ec.europa.eu/migrant-integration/librarydoc/report-on-the-implementation-of-directive-2003/109/ec-on-the-status-of-long-term-foreign-residents.