Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása az uniós régiók demográfiai tendenciáinak a kohéziós politika eszközeivel történő megfordításáról (2020/2039(INI))

P9_TA(2021)0248 A9-0061/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a munkavállalók szabad mozgására, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45. cikke biztosít,

–  tekintettel az EUMSZ-nek az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítéséről szóló 174. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjára, amely lehetővé teszi támogatások bizonyos gazdasági területek fejlődésének előmozdítására való felhasználását, amennyiben az ilyen támogatások nem befolyásolják jelentősen a versenyt („C-kategóriás” területek),

–  tekintettel az EUMSZ legkülső régiókról szóló 349. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ-nek az Európai Unión belüli munkavállalás és foglalkoztatás különböző szempontjaival kapcsolatos 9., 46., 47., 48. és 147. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 2., 3. és 20. elvére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0375), valamint annak területfejlesztésről szóló II. fejezetére,

–  tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2020)0408),

–  tekintettel „A gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítése: az Európai Bizottság hetedik jelentése” című, 2018. április 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a kohéziós politika eszközeinek a demográfiai változások kezelésére való, régiók általi alkalmazásáról szóló, 2017. november 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a demográfiai változásokról és az EU jövőbeli kohéziós politikájára gyakorolt hatásaikról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. március 27-i jogalkotási állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EUMSZ 20. cikkére, valamint a munkavállalók és családjaik Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendeletre(5) és 2004/38/EK irányelvre(6),

–  tekintettel a demográfiai változások hatásairól szóló, 2020. június 17-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a „Vidékfejlesztés: a vidéki térségek hosszú távú jövőképe” című, 2020. július 27-i bizottsági ütemtervre(7),

–  tekintettel a „Demográfiai kihívások – Az előttünk álló út” című, 2020. június 8-án elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Idősödés: A generációk közötti szolidaritás és felelősség előmozdítása” című zöld könyvre, amelyet a Bizottság 2021. január 27-én terjesztett elő,

–  tekintettel a „Demográfiai változás Európában: zöld könyv az idősödésről” című, 2020. november 16-i bizottsági ütemtervre(8),

–  tekintettel az Európai Területfejlesztési és Kohéziós Megfigyelő Hálózat (ESPON) által készített, az Európában megfigyelhető új foglalkoztatási dinamikák földrajzi eloszlásáról szóló, 2017. decemberi jelentésre,

–  tekintettel az ESPON 2019. júniusi „Addressing Labour Migration Challenges in Europe: An enhanced functional approach” [A munkaerő-migrációval összefüggő kihívások kezelése Európában: továbbfejlesztett funkcionális megközelítés] című szakpolitikai tájékoztatójára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya Népességügyi Osztályának a világ népesedési kilátásairól szóló, 2019. évi előrejelzésére,

–  tekintettel a demográfiai változások hatásairól szóló, 2020. június 17-i európai bizottsági jelentésre(9),

–  tekintettel a 2019. évi európai regionális versenyképességi mutatóra,

–  tekintettel a demográfiai változásokhoz való alkalmazkodásról szóló OECD-tanulmányra, amelyet a G20-ak foglalkoztatási munkacsoportjának a G20 japán elnöksége alatti első, 2019. február 25–27-i, tokiói ülésére készítettek el,

–  tekintettel a 2002-es barcelonai célkitűzésekre,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a demográfiai változás európai régiókra gyakorolt hatásairól szóló, 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A képzett munkaerő elszívásának kezelése: Helyi és regionális dimenzió” című, 2018. évi jelentésére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Demográfiai változások: javaslatok az uniós régiókra gyakorolt kedvezőtlen hatások mérésére és kezelésére” című, 2020. október 12–14-i véleményére,

–  tekintettel a vidéki térségekkel kapcsolatos új, hosszú távú bizottsági elképzelésre, melynek kidolgozása jelenleg zajlik,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Uniós stratégia a vidék újjáélesztésére” című, 2020. december 8–10-i véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága demográfiai változásról szóló, 2020. január 30-i területi hatásvizsgálati jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0061/2021),

A.  mivel a helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű népességeloszlás, valamint annak stabilitása vagy változása nagyon eltérő dinamikát mutat a tagállamokban és azok régióiban, és különböző mértékben érinti az elnéptelenedés jelenségét, valamint szélesebb értelemben az Unió társadalmi, gazdasági és területi kohézióját; mivel a 2019. évi európai regionális versenyképességi mutató szerint szakadék van a fővárosi/nagyvárosi régiók és a peremterületek között, mivel az európai lakosság 78%-a városi vagy funkcionális városi területeken él, és minőségi szolgáltatásokat élvez az energiaellátás, a közlekedés és a digitális összekapcsoltság szempontjából, miközben számos peremterület továbbra is nehézségekkel küzd e területeken; mivel az EU-ban a közberuházások fő forrásaként szolgáló kohéziós politika, amely a kormányzati tőkebefektetések 8,5%-át teszi ki, fontos szerepet játszhat e demográfiai kihívások kezelésében, ami többek között az EU természetes demográfiai egyensúlyának hosszú távú megőrzését is előmozdíthatja;

B.  mivel e jelentés alkalmazásában a „származási régiók” olyan régiók, amelyekben egy adott időszakban (egy vagy több ágazatban/területen) megfigyelhető a magas szintű készségek és/vagy kompetenciák leépülése az érintett népesség más régiókba történő tartós elvándorlása következtében, a „fogadó régiók” pedig olyan régiók, amelyekben egy adott időszakban (egy vagy több ágazatban/területen) ugyanezen népesség bevándorlása következtében megfigyelhető a magas szintű készségek és/vagy kompetenciák növekedése;

C.  mivel a demográfiai tendenciákat az éghajlatváltozás és különösen az ehhez a folyamathoz kapcsolódó árvizek és hőhullámok is befolyásolják; mivel a fenntarthatóság, az ökologizálás és a digitalizáció elveit a különböző uniós szakpolitikákba integráló összehangolt megközelítés szintén hozzájárulhat a negatív demográfiai tendenciák visszafordításához;

D.  mivel szoros összefüggés van egyrészről a szociális szolgáltatások biztosítása, a fizikai és az IKT-összekapcsoltság, az oktatási és munkalehetőségek, valamint másrészről a népesség bizonyos területeken való megtartásának és vonzásának képessége között; mivel számos uniós régió, köztük az Unió területének 44%-át kitevő vidéki területek, távoli, periférikus, szigeti és hegyvidéki régiók, amelyek földrajzi, társadalmi és gazdasági szempontból hátrányos helyzetben vannak, még mindig súlyos hiányosságokkal küzdenek e szolgáltatások nyújtása terén; mivel ezeket a régiókat különösen érinti az alacsony népsűrűség, a vidékről való elvándorlás és az elnéptelenedés, amelyek negatív hatással vannak a közösségek koreloszlására, a generációk megújulására és a mezőgazdasági fejlődésre; mivel az alacsony népsűrűségű és elnéptelenedő régiók sajátos igényeinek kielégítése érdekében fokozott szinergiákat kell kialakítani az uniós közlekedéspolitikával; mivel az EU népességének jelenlegi elöregedési tendenciája jelentős gazdasági és társadalmi következményekkel jár, például magasabb az időskorú eltartottak aránya, egyre kevésbé fenntartható a költségvetési és társadalombiztosítási rendszer, valamint fokozott nyomás nehezedik az egészségügyi és szociális ellátórendszerre;

E.  mivel a munkavállalók szabad mozgása egyike az Európai Unió és az uniós egységes piac „négy szabadságának”;

F.  mivel – noha az Unió népessége jelentősen növekedett az elmúlt évtizedekben – a növekedés üteme most folyamatosan csökken, és hosszú távon várhatóan a népesség is jelentősen csökkenni fog; mivel 2015 volt az első olyan év, amikor az EU-ban természetes népességcsökkenés volt tapasztalható, azaz többen haltak meg, mint ahányan születtek; mivel 2019-ben Európa népessége a világ népességének csupán 6,9%-át tette ki, és 2070-ra a világ népességének kevesebb mint 4%-át fogja kitenni, és különösen Kelet- és Dél-Európában várható erőteljes népességcsökkenés az alacsony termékenységi ráta és az e területekről kiinduló, Unión belüli nettó migráció együttes hatása miatt; mivel az európai területeken tapasztalt hosszú távú demográfiai tendenciákból továbbra is a születési arány csökkenése és a társadalmak öregedése rajzolódik ki, néhány legkülső régió kivételével, mint amilyen többek között Mayotte, ahol 2050-re a 2010. évi szinthez képest a népesség 38%-os növekedése várható, vagy Francia Guyana, ahol 26%-os növekedést vetítenek előre ugyanezen időszakban(10);

G.  mivel a demográfiai szempontokat érvényesíteni kell a különböző szakpolitikákban, többek között a hosszú távú prioritásokba való beépítésük révén; mivel fontos a megbízható statisztikai adatok gyűjtése és nyomon követése, valamint a kutatás és a bevált gyakorlatok cseréjének támogatása minden szinten a demográfiai kihívások jobb megértésének elősegítése, azok munkaerőpiacra gyakorolt hatásának előrejelzése, valamint az idősbarát környezet biztosítására szolgáló innovatív és hatékony megoldások kidolgozása érdekében;

H.  mivel a Covid19-világjárvány okozta egészségügyi és gazdasági válság egyértelművé tette, hogy a generációk közötti szolidaritás, valamint az egészségügyi és szociális ellátás és a fenntartható gazdaság megfelelő finanszírozása a helyreállítás, valamint a befogadóbb és reziliensebb társadalmak létrehozásának mozgatórugói; mivel a Covid19-világjárvány rámutatott egészségügyi rendszereink instabilitására, különösen a népesség elöregedésével összefüggésben; mivel a Covid19-világjárvány ismételten rámutatott az idősek méltósága és alapvető jogai Unióban való védelmének és előmozdításának fontosságára;

I.  mivel a Covid19-válság valószínűleg jelentős hatást gyakorol a születési és halálozási arányokra és a migrációs áramlásokra Európában, de a világjárvány gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi következményeit teljes mértékben még nem tudjuk felmérni; mivel a válságra adott válaszként hozott rendkívüli intézkedéseknek a demográfiai tendenciákra gyakorolt rövid és hosszú távú hatásait alaposan elemezni kell, többek között a nemek közötti egyenlőség szempontjából is; mivel az előzetes tanulmányok arra utalnak, hogy a világjárvány súlyosbította a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket, többek között a nem fizetett ápolási-gondozási munka mennyiségének és az elbocsátásoknak köszönhetően; mivel a népegészségügyi válság aránytalanul nagy mértékben sújtja a nőket és lányokat, és különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokhoz tartozókat, amit a kohéziós politikának figyelembe kell vennie, többek között az ágazatban tapasztalható munkakörülmények javítása és a gondozási gazdaságra való átállás támogatása révén;

J.  mivel Európában a 2008-as gazdasági válság kezdete óta megfigyelhető, hogy fiatal, képzett szakemberek Dél- és Kelet-Európából Észak- és Nyugat-Európába vándorolnak; mivel erőteljes összefüggés van aközött, hogy egy adott területet milyen társadalmi-gazdasági körülmények jellemeznek, és az vonzani tudja-e a képzett munkaerőt vagy annak elvándorlásával kénytelen szembenézni; mivel a származási és a fogadó régióknak együtt kell működniük a felmerülő kihívások kezelése érdekében, és integrált megközelítéseket kell alkalmazniuk a lakosság életminőségének maximalizálását célzó hosszú távú politikák kidolgozása érdekében;

K.  mivel a humántőkét érintő innováció és az abba való beruházás fogja közép- és hosszú távon meghatározni a tagállamok és régióik társadalmi-gazdasági és foglalkoztatási növekedését;

A demográfiai változásokkal kapcsolatos jelenlegi jellemzők és kihívások az EU-ban

Általános megfontolások

1.  hangsúlyozza, hogy a „négy szabadság” az uniós versenyképesség és értékek sarokköve; rámutat azonban, hogy további figyelmet igényel e szabadságok demográfiai tendenciákra gyakorolt hatása, továbbá a tagállamok közötti és azokon belüli egyensúlyt, valamint azok gazdasági, társadalmi és területi kohézióját érintő kapcsolódó következmények; hangsúlyozza, hogy az EU jelentős demográfiai kihívással néz szembe, amelyet a régiókban kifejtett eltérő hatásai ellenére el kell ismerni és holisztikus módon kell kezelni az elmúlt évek negatív természetes demográfiai mérlegének javítása érdekében; mivel az Európai Uniónak az éghajlati és a digitális átállás felgyorsítására irányuló kettős célkitűzés mellett prioritásként kell kezelnie az európai területeken tapasztalható jelenlegi negatív demográfiai tendenciák megfordítását is, olyan intézkedések révén, amelyek nemcsak azok következményeit, hanem azok kiváltó okait is kezelik;

2.  ezzel összefüggésben jelentős demográfiai ellentéteket észlel uniós és tagállami szinten egyaránt a központi régiók, a nagyvárosi régiók és a perifériák között, amelyek az eltérő gazdasági lehetőségekhez, hozzáférhető szolgáltatásokhoz, megközelíthetőséghez, közlekedéshez és digitális összekapcsoltsághoz kapcsolódnak; ezzel összefüggésben megismétli, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) csak akkor lehet hatékony, ha a helyi közlekedési infrastruktúrák hatékonyan működnek; hangsúlyozza, hogy ezek az egyenlőtlenségek különösen a vidéki területeken, illetve a hátrányos természeti adottságokkal vagy sajátos hátrányokkal rendelkező területeken, például a gyéren lakott és hegyvidéki régiókban, valamint a szárazföld és a szigetek viszonylatában, és a legkülső régiókban figyelhetők meg; megismétli, hogy a legtöbb sziget és legkülső régió csak rendszertelen közlekedéssel és drágán közelíthető meg;

3.  megállapítja, hogy az egy főre jutó GDP, a jövedelmi szint, a foglalkoztatási ráta, a termékenységi arány, a társadalmi-gazdasági tényezők, a vidéki és városi térségek megosztottsága, valamint a népességelöregedés azon kulcstényezők között szerepelnek, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a demográfiára; megjegyzi, hogy különösen a jelenlegi foglalkoztatási dinamika népvándorlást hoz létre az uniós régiókon belül, ez pedig olyan társadalmi-területi egyenlőtlenségekhez és kihívásokhoz vezet, amelyet a 2020 utáni kohéziós politikának kell majd kezelnie; hangsúlyozza, hogy a jellemzően a keleti, déli és középső régióktól az északi és északnyugati régiók felé irányuló belső munkaerő-vándorlás főként a fiatal, tanult és szakképzett munkavállalókat érinti; megjegyzi, hogy az elmúlt években a nem uniós polgárok bevándorlása tette lehetővé az EU számára a népességcsökkenés elkerülését;

4.  rámutat, hogy Európában nyilvánvaló a népesség öregedése és a születési ráták csökkenése, ez pedig kihat a függőségi rátára, és hátrányosan befolyásolja a munkaerő-növekedést, amely messze elmarad az előző évtizedben mérttől; figyelmeztet a munkaerő kelet-, dél- és közép-európai régiókban tapasztalt, szemmel látható zsugorodására; kiemeli, hogy a népesség elöregedése a lakhatás és a közlekedés tervezését, az infrastrukturális és szolgáltatási igényeket, valamint a költségvetés és a társadalombiztosítás fenntarthatóságát is érinti; megjegyzi, hogy a tevékeny időskorra vonatkozó politikákra van szükség a vidéki és távoli területeket érintő negatív demográfiai változások csökkentése érdekében, amelyek megfelelő életminőséget biztosítanak valamennyi lakos számára;

5.  rámutat a Covid19 okozta, jelenlegi egészségügyi válságra és a munkaerőpiac dinamikájára gyakorolt lehetséges közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági hatásokra; sajnálja továbbá, hogy a Covid19-világjárvány negatív hatással volt az átlagos várható élettartamra Európában; hangsúlyozza, hogy az önkéntes karantén és a társadalmi távolságtartásra vonatkozó intézkedések – annak ellenére, hogy a vártnak megfelelően csökkentették a fertőzési arányokat – jól láthatóan hatást gyakoroltak a termelésre, a keresletre és a kereskedelemre, a gazdasági tevékenység visszaesését, a munkanélküliség emelkedését, a vállalati bevételek súlyos hanyatlását és az államháztartások hiányának növekedését idézve elő; megjegyzi, hogy ennek eredményeként előrevetíthető a fiatalok új migrációs hulláma mind a tagállamokon belül, mind a tagállamok között;

6.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi Covid19-válság jelentős egyenlőtlenségeket tárt fel az egészségügyi szolgáltatások minősége és az azokhoz való hozzáférés terén; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a vidéki területeken meg kell erősíteni a közszolgáltatásokat – például az egészségügyi létesítményeket – annak érdekében, hogy kezelni lehessen a lakóhely, a társadalmi státusz és az iskolai végzettség alapján a várható élettartam tekintetében mutatkozó nagyon jelentős egyenlőtlenségeket és különbségeket; emlékeztet arra, hogy a világjárvány a digitális szakadékra is rávilágított, amely különösen az időseket, valamint a kevésbé fejlett régiókban, a távoli vidéki és/vagy hegyvidéki területeken, valamint a legkülső régiókban élőket érintette;

7.  felhívja a figyelmet egy másik, a világjárvány által nyilvánvalóvá tett kihívásra, nevezetesen arra, hogy tisztességes munka- és életkörülményeket kell biztosítani az idénymunkások számára, akik fontos szerepet játszanak bizonyos gazdasági ágazatokban, különösen a mezőgazdaságban jelentkező hiányok betöltésében;

8.  hangsúlyozza, hogy az elnéptelenedési folyamat nagyságrendjének meghatározása önmagában is kihívást jelent, mivel a statisztikák nem szolgáltatnak pontos adatokat, mivel az egyes területeket elhagyó személyekre vonatkozó adatok csak többéves késedelemmel válnak elérhetővé; megállapítja továbbá, hogy az Eurostat következő évtizedre vonatkozó népesség-előrejelzései szerint a vidéki és a városi régiók egyaránt népességcsökkenéssel szembesülhetnek; ezzel összefüggésben rámutat a demográfiai kihívások megfelelő felmérésének és megfelelő kezelésének fontosságára, többek között a radikalizálódás és az európai integrációs folyamatot ellenző mozgalmak elleni küzdelem, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése érdekében; javasolja, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a GDP és a népsűrűség mellett további mutatókat is alkalmazzanak a súlyos és állandó hátrányokkal küzdő területek osztályozására; hangsúlyozza továbbá, hogy a demográfiai trendek egyes térségekre gyakorolt hatásának jobb nyomon követése, valamint az e trendek kezelésére szolgáló hatékonyabb és célzottabb intézkedések lehetővé tétele érdekében frissített demográfiai statisztikai adatokra van szükség, legalább NUTS 3 szintű bontásban; kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be a különböző NUTS-szintek demográfiai változásaira vonatkozó adatgyűjtési kapacitás korszerűsítésébe;

Helyi és regionális dimenziók

Származási régiók

9.  megjegyzi, hogy általában a vidéki, posztindusztriális területek és a kisvárosok, amelyek a nagyvárosi térségekhez képest alulfejlettek, valamint a távoli területek, beleértve a szigeteket és a legkülső régiók többségét is, számos sajátos tényezővel szembesülnek: a népesség jelentős csökkenése – többek között a születések alacsony száma miatt –, a nemzeti és uniós átlag alatti jövedelmek és az egyéb régiókkal való területi integráció nehézségei, melyek még inkább kiteszik őket az elnéptelenedés kockázatának; hangsúlyozza, hogy mindez egyúttal megnehezíti a hozzáférést a közszolgáltatásokhoz, például a lakhatáshoz, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz, ideértve a létfontosságú gyógyszerekhez való hozzáférést is; rámutat, hogy a vidéki régiók jelenleg Európa népességének 28%-át adják, azonban ez a szám várhatóan szignifikánsan csökkenni fog a jövőben; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatást, a vállalkozói szellemet és a digitalizációt előmozdító politikai kezdeményezések jobb összehangolása, valamint a fiatal és új mezőgazdasági termelők támogatása révén tovább kell erősíteni a vidéki területekre irányuló uniós kezdeményezéseket, például a kohéziós és agrárpolitikát; üdvözli e tekintetben a Bizottság azon szándékát, hogy felgyorsítsa a nagy kapacitású széles sávú infrastruktúra kiépítését a ritkán lakott és vidéki területeken, és ezt lehetőségnek tekinti az életminőség javítására, valamint az oktatási lehetőségek, a munkahelyteremtés, az innováció, az egészségügyi és más közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, a technológiai változásokhoz való alkalmazkodás, valamint a kulturális létesítmények és kikapcsolódási lehetőségek fejlesztésének előmozdítására; hangsúlyozza, hogy a vidéki területeken élő nők alapvető szerepet játszanak e közösségek fejlődésében, és hogy a nők munkájának és jogainak a vidéki munkaerőpiacon történő nagyobb elismerése jelentősen csökkentené az elnéptelenedés kockázatát; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét stratégiákat a vidéki térségekben élő nők társadalmi szerepvállalásának előmozdítására; ösztönzi a nemek szerint lebontott adatok gyűjtését a nemek közötti jelenlegi egyenlőtlenségek azonosítása és kezelése érdekében;

10.  felhívja a figyelmet a demográfiai változás néhány okára, amely arra kényszeríti az említett területek lakosait, hogy elköltözzenek, másokat pedig elijeszt attól, hogy odaköltözzenek: a nem megfelelő infrastruktúra, többek között a gyors, szélessávú internet és a közlekedési hálózatok hiánya, a nagyarányú ifjúsági munkanélküliség, a kevesebb munkalehetőség – különösen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők és általában a nők számára –, a köz- és magánszolgáltatások hiánya, az egészségügyi szolgálatásokhoz való hozzáférés nehézkessége, kevesebb oktatási, közüzemi és szociális szolgáltatás – ami megnehezíti a technológiai változásokhoz való alkalmazkodást – valamint a kulturális létesítmények és kikapcsolódási lehetőségek hiánya; emlékeztet továbbá az éghajlatváltozás és az ahhoz kapcsolódó veszélyes természeti jelenségek elnéptelenedésre gyakorolt hatására, például az egyes déli területek elsivatagosodásához vezető intenzív hőhullámokra;

11.  hangsúlyozza, hogy a lehetőségek bizonyos régiók gazdasági struktúrájában tapasztalható, fent említett szűkössége miatt valószínű, hogy az adott régiónak egy idő után rossz híre lesz, akár az ott élő lakosok körében is, akik esetleg hangot adnak az életminőséggel, valamint a rendelkezésükre álló létesítményekkel és szolgáltatásokkal való elégedetlenségüknek; e tekintetben aggodalmának ad hangot a számos olyan uniós régióban tapasztalható, egyre fokozódó elégedetlenség miatt, ahol a helyi lakosság úgy érzi, hogy cserbenhagyták őket, amely jelenség (az ún. „elégedetlenség földrajza”) szorosan összefügg a demográfiai tendenciákkal; ezzel összefüggésben kiemeli az agyelszívás hatását, amely a magasan képzett emberek egy bizonyos régióból vagy országból egy másik régióba vagy országba való vándorlásához vezet; rámutat, hogy különösen az orvosi személyzet – például az orvosok és ápolók – és a tanárok elvándorlása, amelyet az elmúlt években súlyosbított az egészségügyi és szociális ellátás állami finanszírozásának jelentős csökkentése, az orvosi ellátás és az oktatás minőségének romlásához vezetett, megnehezítve ezzel – különösen a távoli, vidéki területeken és a legkülső régiókban – a magas színvonalú ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférést;

12.  úgy véli, hogy a városi térségek is ki vannak téve az elnéptelenedésnek, hiszen 1990 óta minden ötödik európai városban népességcsökkenés tapasztalható; megjegyzi ugyanakkor, hogy a városok népességének zsugorodása nem mindig folyamatos linearitást követ, hanem a területi kontextustól függően lehet alkalmi vagy átmeneti is;

13.  rámutat a „belső perifériásodás” jelenségére, ami alatt az értendő, hogy a közép-, kelet- és dél-európai régiók határozottan negatív nettó népességvándorlási rátáról számolnak be, míg ugyanez a ráta az észak- és nyugat-európai régiókban – az erőteljes gazdasági bevándorlás miatt – határozottan pozitív; úgy véli, hogy ezek az egyenlőtlenségek még súlyosabbak a vidéki területeken, ahol a kohéziós politikának és a KAP forrásainak határozottabban kell összpontosítaniuk az innovációra annak érdekében, hogy a fiatalokat gazdálkodásra ösztönözzék, valamint a digitalizációra, a vidéki mobilitásra és az intelligens városok fejlesztésére, valamint arra, hogy segítsék a családi gazdaságokat az innováció és az új technológiák előnyeinek kiaknázásában;

Fogadó régiók

14.  elismeri, hogy a nagyvárosok körüli agglomerációk pozitív migrációs rátát mutatnak, jellemzően a vidékről a városba irányuló népességmozgásnak köszönhetően, ami abból ered, hogy a foglalkoztatási lehetőségek bővülése egyre inkább a városi területekre koncentrálódott;

15.  hozzáfűzi, hogy azok a régiók, amelyekben nagyobb létszámban élnek magasan képzett emberek, és amelyek több foglalkoztatási lehetőséget biztosítanak ezek számára, kevésbé vannak kitéve az elnéptelenedés jelenségének;

16.  kiemeli, hogy a tudásalapú gazdasági ágazatok a társadalmi tőke, a hálózatok és a technológia általuk kínált magas szintjével hozzájárulnak a regionális fejlődéshez; elismeri, hogy az innovatív gazdasági tevékenységek jellemzően a technológiailag fejlettebb régiókban zajlanak, ahol kellő számban állnak rendelkezésre „intelligens” vállalkozások alkotta klaszterek;

17.  másrészt hangsúlyozza, hogy a népesség túlkoncentrálódása bizonyos városi területeken már olyan káros mellékhatásokhoz vezetett, mint a forgalmi dugók, a lakhatási és közlekedési költségek emelkedése, a szennyezés, az elégtelen vízellátás, a hulladék ártalmatlanításával kapcsolatos problémák, a magas energiafogyasztás, az életminőség romlása és a városszétfolyás, a szegénységés a társadalmi kirekesztés kockázatának jelentős növekedése, valamint a népesség bizonyos szegmenseit érintő létbizonytalanság; hangsúlyozza, hogy e negatív hatások miatt a helyi hatóságok immár nem tudják szolgáltatásokkal ellátni a városi területek valamennyi lakosát; figyelmeztet a városi térségek magas népességkoncentrációjának egyes negatív népegészségügyi hatásaira, melyekre a Covid19-világjárvány is rávilágított;

18.  megjegyzi, hogy a migráció közvetlen hatást gyakorol a városok inkluzivitására, ami a különböző területi kontextusoknak megfelelő szakpolitikai válaszokat és támogató intézkedéseket tesz szükségessé; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a gazdasági migránsok adók és társadalombiztosítási járulékok formájában nagyobb mértékben járulnak hozzá a költségvetéshez, mint amit abból egyéni ellátások formájában kivesznek; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a befogadási politikákat, és támogatni kell a helyi és regionális önkormányzatokat e tekintetben;

Szükségletekre szabott válaszok: megoldások keresése a demográfiai hanyatlás kihívására

19.  hangsúlyozza a jelenlegi kezdeményezések – úgymint a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség, a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló, valamint az EIT digitális és egészségügyi tudásinnovációs központok – fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy a demográfiai változások, valamint az európai régiók előtt álló demográfiai kihívások kezelése során vegye figyelembe az e kezdeményezések keretében már kidolgozott megoldásokat; hangsúlyozza az európai képesítési keretrendszer fontosságát olyan eszközként, amellyel támogatni lehet az oktatást és a képzést az elnéptelenedéssel fenyegetett területeken;

20.  hangsúlyozza a helyi, regionális és nemzeti hatóságok, szakmai szövetségek és nem kormányzati szervezetek alapvető szerepét a vidéki és városi területeken a mobilitással, a területi megközelíthetőséggel és az alapvető szolgáltatásokkal kapcsolatos konkrét beruházási igények meghatározásában és értékelésében, és ennek révén az érintett területekben rejlő lehetőségek kiaknázásában, ideértve a gazdasági, társadalmi és demográfiai tendenciákat is; ezért úgy véli, hogy aktív résztvevőként döntő szerepet kell játszaniuk a helyi közösségekből eredő területi stratégiák kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy a demográfiai tendenciák megfordítása érdekében a vonatkozó uniós programokban lehetőség szerint külön költségvetési választ kell szerepeltetni, továbbá el kell végezni a demográfiai közpolitikák hatásvizsgálatát; kiemeli, hogy az olyan területi megközelítésű uniós eszközök, mint a fenntartható városfejlesztés, a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák vagy az integrált területi beruházások olyan hasznos eszközök lehetnek, amelyek felhasználhatók a munkahelyek megőrzésében és létrehozásában, a régió vonzerejének fokozásában, és a szolgáltatásokhoz való helyi szintű hozzáférés javításában; elismeri, hogy a körforgásos gazdaságban és a biogazdaságban nagy lehetőségek rejlenek e területek újjáélesztése szempontjából, és kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak nyújtsanak egyedi igényeikre szabott technikai segítséget az említett stratégiák megtervezésében és végrehajtásában, többek között a helyi érdekeltek, a szociális partnerek és a civil társadalom bevonásán alapuló részvételi módszerek alkalmazásával;

21.  rámutat, hogy egy európai vidékfejlesztési menetrendet kell kidolgozni a vidéki és távol eső térségek megközelíthetőségének javítása, vonzerejének növelése és fenntartható fejlődésének előmozdítása céljából, ami kedvezően befolyásolhatja az ellátási lánc és a belső piac megfelelő működését is; megjegyzi, hogy e területek megközelíthetősége és vonzereje növelhető a vállalkozások és a kkv-k tőkéhez való hozzáférésének javítása, a tudásteremtést és a technológiaterjesztést támogató innovációs ökoszisztémákba történő beruházások, valamint a magas színvonalú közszolgáltatások és alapvető szolgáltatások, a digitalizáció – többek között a kisvállalkozások számára történő – biztosítása, a digitális innováció, a digitális összekapcsoltság, valamint a magas színvonalú közlekedési szolgáltatások biztosítása révén; úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak a lehető leghatékonyabb módon kell meghatározniuk a megfelelő szolgáltatásokat, és a vidéki és távoli területek sajátos igényeinek kielégítése érdekében elsősorban az ő szempontjaikat kell szem előtt tartani, a szakpolitikák végrehajtására és a megfelelő megoldások biztosítására összpontosítva;

22.  megismétli, hogy a közlekedési hálózatok döntő szerepet játszhatnak a demográfiai változások kezelésében és az elnéptelenedés megállításában a vidéki-városi összeköttetések megerősítése révén, többek között a tömegközlekedésbe és a vidéki térségekben kínált más mobilitási szolgáltatásokba történő beruházások révén; e tekintetben hangsúlyozza a közlekedési infrastruktúra javításának fontosságát, többek között a meglévő közlekedési összeköttetések fenntartása és újjáélesztése, valamint a TEN-T-vel való kapcsolatok biztosítása révén, amelyek különösen fontosak a vidéki és peremterületeken, a szigeti régiókban és a legkülső régiókban, a fenntartható és intelligens közlekedési hálózatokra való átállás támogatása és a közlekedési rendszerek interoperabilitásának megerősítése révén, a fenntartható és intelligens mobilitási stratégia részeként;

23.  úgy véli, a fenntartható falusi turizmusnak nagyon fontos szerepe lehet az elnéptelenedés jelenségének kezelésében, a munkahelyteremtés előmozdításában és a vidéki térségek gazdasági és demográfiai sokféleségének elősegítésében;

24.  elismeri, hogy a vidéki régiók szükségleteit és kihívásait, így az éghajlatváltozáshoz kapcsolódókat is, szem előtt kell tartani a zöld megállapodás célkitűzései szerinti klímasemlegességre és fenntartható és intelligens mobilitásra való átállás során; úgy véli továbbá, hogy ezek a beruházások lehetővé fogják tenni a digitális gazdaságra és a digitális online oktatási rendszerre történő méltányos és egyenlő átállást, elérhetővé téve azokat valamennyi polgár, köztük a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai számára; e tekintetben úgy véli, hogy a kohéziós politika alapvető szerepet játszik a minőségi közszolgáltatásokba és alapvető szolgáltatásokba történő beruházások révén;

25.  úgy véli, hogy az uniós városfejlesztési menetrend, amely meghatározza a városi területek életminőségének javítására irányuló fő prioritásokat és tevékenységeket, hozzájárulhat a növekedés, az integráció, az együttműködés és az innováció elősegítéséhez, valamint a társadalmi kihívások leküzdését célzó megfelelő eszközök alakításához; újfent hangsúlyozza továbbá, hogy olyan fejlesztési stratégiákat kell kidolgozni, amelyek – többek között a tudáshálózat fejlesztése és a humántőke-beruházás támogatása révén – az európai régiók tudásalapú gazdaságának és intelligens szakosodásának megerősítését célozzák; kiemeli, hogy a városok és régiók az elnéptelenedett és a túlnépesedett területeken egyaránt fontos szerepet játszanak; megismétli, hogy további finanszírozási lehetőségeket kell közvetlenül elérhetővé tenni a városok és régiók számára a programok helyi végrehajtása érdekében, és az Európai Városfejlesztési Kezdeményezés maximális kihasználására ösztönöz;

26.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a nők jobban részt vehessenek a regionális és városfejlesztési szakpolitikai tervezésben, hogy olyan városok és közösségek jöhessenek létre, amelyek nemtől függetlenül mindenki számára megfelelőek; úgy véli továbbá, hogy az ESZA+ keretében végrehajtott beruházásoknak elő kell mozdítaniuk a munkát kereső nők és egyedülálló szülők foglalkoztathatóságát, biztosítaniuk kell a megfizethető gyermekgondozási létesítmények finanszírozását és támogatniuk kell a fiatal családokat; emlékeztet arra, hogy tanácsadási szolgáltatások, illetve lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén azoknak a gyermekeknek a szükségleteiről is gondoskodni kell, akik egy családtag gondozásában vagy egyedül élnek, miközben a szülők külföldön dolgoznak; kiemeli továbbá a családbarát jogszabályok fontosságát, amelyek elősegítik a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly kialakítását;

27.  hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak a fiatalok, az idősek, a fogyatékossággal élő személyek és más kiszolgáltatott csoportok támogatását is kell célozniuk e csoportok munkaerőpiacra való belépése vagy munkaerőpiacon maradása során, valamint elő kell segíteniük a minőségi munkahelyeken való elhelyezkedésüket, különös figyelmet fordítva a leginkább elnéptelenedett vidéki és távoli területekre; úgy véli, hogy a specifikus igényekre szabott képzési lehetőségeket is fel kell térképezni a „jólléti gazdaság” koncepciójának, valamint az egészséges és aktív időskor megközelítésének előmozdítása érdekében;

28.  emlékeztet arra, hogy az etnikai kisebbségek szükségleteit a demográfiai kihívások kezelése során is figyelembe kell venni;

29.  emlékeztet arra, hogy szükség van a munkaerővándorlás megfordítását célzó nemzeti és regionális szintű stratégiákra; felhívja a helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságokat, hogy dolgozzanak ki olyan szakpolitikákat, amelyek növelik régióik vonzerejét a munkalehetőségek tekintetében, és hogy megelőzés, mérséklés és megfelelő válaszlépések révén – a kohéziós politika által biztosított eszközök felhasználásával – kezeljék a származási régiókban a képzett munkaerő kivándorlásának problémáját; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy számos tagállamban léteznek már olyan kezdeményezések – például a rendkívül speciális készségekkel rendelkező munkavállalóknak kínált ösztönzők –, amelyek célja, hogy a képzett munkaerő ne kivándoroljon a szóban forgó régiókból, hanem bevándoroljon oda;

30.  hangsúlyozza, hogy a Covid19 okozta egészségügyi válság változó mértékben minden tagállamot és régiót érintett, és valószínűleg új tendenciákhoz vezet a népességvándorlásban; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az uniós gazdaság válságból való tartós és stabil alapokon nyugvó kilábalásának biztosítása érdekében az ERFA és az ESZA számára a REACT-EU révén nyújtott kiegészítő források – az eszköz átmeneti jellege ellenére – számottevő segítséget nyújthatnak az emberek foglalkoztatásban tartásához, és új munkahelyeket teremthetnek az elnéptelenedés kockázatának kitett területeken többek között a kkv-k és az önfoglalkoztatottak támogatása révén; üdvözli a rugalmas munkafeltételek bevezetését, beleértve a távmunkát vagy a csökkentett munkaidőt is, és hangsúlyozza, hogy ezt a támogatást megkülönböztetésmentes alapon kell nyújtani;

31.  e tekintetben emlékeztet arra, hogy a világjárvány rávilágított a digitalizáció fontosságára a gazdaság egészében: a közösségi távolságtartás és a szabad mozgás korlátozása következményeinek enyhítésében, az egészségügyi ellenőrzés vagy a telekonzultáció megkönnyítésében és az egészségügyi szolgáltatások biztosításában a ritkán lakott vagy a természeti vagy demográfiai kihívásokkal küzdő területeken; úgy véli, hogy az ebben rejlő lehetőségeket arra kell felhasználni, hogy új munkahelyeket teremtsünk az idősödő népességű területeken;

32.  rámutat, hogy a Covid19-válság során egyre inkább elterjedt a távmunka, és úgy véli, hogy ez hasznos eszköznek bizonyulhat a vidéki területeken tapasztalható elnéptelenedési tendenciák visszafordításához, lehetővé téve a képzett fiatalok számára, hogy olyan területeken maradjanak, amelyeket egyébként elhagynának; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a távmunka miként befolyásolhatja a jövőben az EU-n belüli mobilitást és a különböző régiók vonzerejét;

Szakpolitikai ajánlások

33.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen egy elő egy, a demográfiai változást érintő stratégiát, amely a következő főbb elemekre épül: tisztességes foglalkoztatási feltételek, a munka és a magánélet egyensúlya, a gazdasági tevékenységet és a foglalkoztatást elősegítő szakpolitikák területi vonatkozásai, az általános érdekű szociális szolgáltatások megfelelő biztosítása minden területen, a hatékony helyi tömegközlekedés, az eltartott személyek megfelelő ellátása és a tartós ápolás-gondozás, különös figyelemmel az új munkavégzési formákra és azok társadalmi hatásaira;

34.  sürgeti a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a kohéziós politika eszközei révén alkalmazzanak integrált megközelítést a demográfiai kihívások kezelésére, és szorgalmazza az intelligens falvak és más ösztönző rendszerek előmozdítását a népesség megtartása és a fiatalok vidéki és városkörnyéki területekre vonzása érdekében;

35.  emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz nagyszabású pénzügyi támogatást nyújt majd, hogy a tagállamok gazdasága ellenállóképesebb és a jövőre jobban felkészült lehessen, valamint ismét hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikben sajátos helyzetüknek megfelelő intézkedéseket kellene javasolniuk a demográfiai változás kezelésére; úgy véli, hogy az ilyen tervek kidolgozása során a helyi és regionális szervezetek aktív bevonására is szükség van, hiszen ez egy különösen fontos terület lesz az e tervek értékelése és a tagállamok későbbi irányítása során; úgy véli, hogy a demográfiai kihívások átfogóbb megközelítésének biztosítása érdekében szinergiákat kell kialakítani a kohéziós politika és a Next Generation EU programjai között;

36.  kiemeli a MÁTA és az alap végrehajtási mechanizmusának fontosságát, amelyek célja az energetikai átállás által érintett közösségek támogatása azáltal, hogy hozzájárulnak új lehetőségek megteremtéséhez a vidéki és posztindusztriális területeken, valamint az elnéptelenedés kockázatának csökkentéséhez; úgy véli, hogy e tekintetben támogatni kell a helyi és regionális együttműködési kezdeményezéseket;

37.  újfent hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás alapvető kihívás az EU számára, és hogy ennek kezelését prioritásnak kell tekinteni a programok kialakítása és végrehajtása során; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendeletben a következő többéves pénzügyi keretben (2021–2027) meghatározott egyik fő célkitűzés a földrajzi vagy demográfiai hátrányokkal küzdő városi és vidéki térségek támogatása, és a tagállamoknak uniós pénzügyi támogatást kell elkülöníteniük az érintett régiók környezeti szempontból fenntartható és társadalmilag befogadó gazdasági fejlődését előmozdító projektekre; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy külön támogatást kell nyújtani azoknak a NUTS 3 szintű területeknek, illetve helyi közigazgatási egységek olyan klasztereinek, ahol a népsűrűség 12,5 fő/km2 alatti, vagy az éves népességcsökkenés a 2007–2017 közötti időszak átlagában meghaladja az 1%-ot, és a támogatásoknak olyan egyedi regionális és nemzeti politikák hatálya alá kell tartozniuk, amelyek célja a kohéziós eszközök révén jobb fizikai és IKT-összekapcsoltság biztosítása, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok minőségének javítása, a vállalkozói szellem előmozdítása, és a minőségi munkalehetőségek megteremtése; üdvözli az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendelet új cikkét, amely a folyamatos demográfiai hanyatlással szembesülő regionális és helyi térségek támogatására irányuló nemzeti tervek kidolgozását szorgalmazza;

38.  kéri a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztés, az energiaszegénység és az anyagi nélkülözés kezelése, a digitális szakadék és a digitális kirekesztés – különösen a vidéki területeken, valamint a fiatalok, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek körében történő – hatékony leküzdése, valamint a digitális eszközökhöz és programokhoz, illetve a megfizethető kommunikációs infrastruktúrákhoz való hozzáférés biztosítása érdekében nagyobb mértékben mozgósítsák az ESZA és a MÁTA forrásait, és kombinálják azokat a nemzeti és helyi beruházásokkal; szorgalmazza ezért, hogy biztosítsanak lehetőséget arra, hogy az idősek hozzáférhető és megfizethető módon, a saját igényeikhez igazodva tehessenek szert digitális készségekre; rámutat arra, hogy e kezdeményezéseknek nagyobb esélyük van a sikerre, ha a nemzedékek közötti tapasztalatcsere lehetőségeihez kapcsolódnak; ebben az értelemben úgy véli, hogy a digitalizációban, a robotizációban és a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket – a magas szintű etikai normák biztosítása mellett – tovább lehetne vizsgálni és elő lehetne mozdítani az idősek önállóságának, valamint élet- és egészségügyi körülményeinek javítása érdekében;

39.  megismétli, hogy a kohéziós politika, a közös agrárpolitika nemzeti stratégiai tervei és a nemzeti gazdaságélénkítési stratégiai tervek terén további helyi alapú és integrált megközelítésekre van szükség a pénzügyi erőforrások könnyebb, de egyben hatékony kezelésének lehetővé tétele és az uniós alapok, valamint az integrált eszközök közötti szinergiák maximalizálása érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az adminisztratív kapacitásokat a bürokrácia csökkentése és a projekt-végrehajtási folyamat alatti összehangolt szabályozás, továbbá valamennyi szakaszban a célzott technikai segítségnyújtás biztosítása érdekében;

40.  felszólítja a tagállamokat, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló kohéziós politika programozását és végrehajtását a partnerségi elv teljes körű tiszteletben tartása mellett végezzék, és partnerségi megállapodásaikban vegyék figyelembe a demográfiai hátrányokkal küzdő régiók sajátos szükségleteit; hangsúlyozza, hogy kiemelt kérdésként kell kezelni a regionális és szubregionális szükségleteket, beleértve a demográfiai és migrációs szempontokat, valamint a területi (városi és vidéki) kihívásokat; úgy véli, hogy ezeket a stratégiákat gazdasági, környezeti és társadalmi értékelésekkel párhuzamosan végzett területi és demográfiai hatásvizsgálatoknak kell kísérniük; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és adott esetben biztosítsa a partnerségi magatartási kódex teljes körű végrehajtását, amely a projektek minőségének javításával párhuzamosan hozzájárulhat a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló források felhasználási arányának növeléséhez;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveik, nemzeti fejlesztési politikáik, hosszú távú fenntartható fejlődési stratégiáik és testre szabott kohéziós politikai programjaik kialakítása során vegyék figyelembe a különböző demográfiai kihívásokat, amelyek összhangban állnak az európai szemeszter céljaival, annak érdekében, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsanak az elnéptelenedés kezelésére, a negatív tendenciák visszafordítására és a területi vonzerő növelésére;

42.  felhívja az elnéptelenedéssel fenyegetett régiók helyi, regionális és nemzeti hatóságait, hogy a beruházásokat a fiatal családok e régiókban való letelepedésének ösztönzésére, a kkv-k és szolgáltató vállalatok bevonásával a minőségi szolgáltatásokhoz és az infrastruktúrához való egyetemes hozzáférhetőségre, valamint a munkahelyteremtésre, különösen a fiatalok foglalkoztatására, a munkavállalók átképzésére, a vállalkozói feltételek megteremtésére és a kkv-k támogatására összpontosítsák; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg erre irányuló támogatásukat; úgy véli, hogy az oktatás valamennyi szintjére, így többek között a kisgyermekkori nevelésre, a megfizethető, hozzáférhető és méltányos mobilitási szolgáltatásokra, a nők munkaerő-piaci részvételének előmozdítását elősegítő gyermekgondozási létesítményekre és az egész életen át tartó tanulásra irányuló beruházások prioritást élveznek, különösen a vidéki térségekben és a legkülső régiókban; úgy véli, hogy különösen fontos a megfelelő körülmények megteremtése ahhoz, hogy a fiatalok e régiókban maradjanak, valamint fontos a korai iskolaelhagyás problémájának kezelése azáltal, hogy – tantermi vagy távoktatás keretében, helyi és regionális szinten, a digitális készségeket is beleértve – vonzó oktatási, képzési, továbbképzési és átképzési lehetőségeket kínálnak a fiatalok számára, arra ösztönözve őket, hogy ezekben a régiókban folytassák tanulmányaikat; megérti, hogy a régióknak ehhez az Unió és a tagállamok koncentrált támogatására lesz szükségük;

43.  szorgalmazza az erőteljes demográfiai növekedéssel szembesülő régiók, például Mayotte vagy Guyana megfelelő pénzügyi források révén történő fokozott támogatását annak érdekében, hogy megfelelő mértékben és színvonalon biztosítani lehessen az alapvető szolgáltatások folytonosságát, különösen az oktatási, egészségügyi és közlekedési ágazatban;

44.  helyénvalónak tartja a regionális és helyi hatóságok különböző szinteken történő bevonását a hosszú távú, együttműködésen alapuló kormányzási és tervezési kezdeményezésekbe; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék az ilyen típusú kormányzás és a többközpontú fejlesztést támogató tervezési eszközök használatára és előnyeire vonatkozó bevált gyakorlatokat, továbbá hogy használják fel a területi hatásvizsgálat eszközét a demográfiai változást befolyásoló uniós és nemzeti politikák részletesebb megtervezésében; e tekintetben megismétli, hogy rendkívül fontos a régiók aktív és valódi bevonása a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tervezésébe és irányításába az eszköz hatékonyságának növelése érdekében;

45.  úgy véli, hogy az innováció és a kutatás pozitív átgyűrűző hatásokkal járhat; ösztönzi a regionális és nemzeti szintű döntéshozókat, hogy az új Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és az ERFA felhasználásával fektessenek be a széles sávú hálózat bővítésébe a digitális és tudásalapú gazdaság támogatása céljából, továbbá fektessenek be erőforrások, magas színvonalú közszolgáltatások és ösztönzők nyújtásába, amelyek révén megtarthatók a magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók, hogy kutatóközpontok létesülhessenek a különböző régiókban, növelve az elnéptelenedett területek vonzerejét, különösen a fiatal tehetségek és vállalkozók számára; szorgalmazza az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont Európa program, valamint más kezdeményezések, például az Európai Innovációs és Technológiai Intézet által támogatott kezdeményezések közötti szinergiák további fejlesztését; úgy véli továbbá, hogy a vállalkozások beruházásait célzó, a családokra vonatkozó kedvezményes adókulcsok, valamint a munkáltatóknak és az önfoglalkoztatóknak nyújtott adóösztönzők révén megvalósuló vonzó adópolitikák megkönnyítenék a munkahelyteremtést és a beruházási lehetőségeket; úgy véli emellett, hogy az elnéptelenedéssel kapcsolatos kihívások leküzdése érdekében fontolóra lehetne venni a fiatal családokat az első otthon megvásárlására ösztönző intézkedéseket, valamint az állami szabályokkal kapcsolatos nagyobb fokú rugalmasságot;

46.  ösztönzi a régiókat, hogy használják ki az intelligens szakosodási stratégiákban meghatározott versenyelőnyeiket; javasolja az úgynevezett „oázis stratégiák” kidolgozását, amelyek a régió helyi fejlesztési potenciáljának kiaknázásával a legsikeresebb, legélénkebb és leggyorsabban növekvő szektorokra koncentrálnának; felszólítja a helyi és regionális hatóságokat, hogy fektessenek be az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésbe, és összpontosítsanak a fiatal és képzett munkavállalók régióba vonzására, a jelenleg foglalkoztatottak megtartására, a vállalkozói szellem ösztönzésére, valamint helyi, nemzeti és uniós ösztönzők alkalmazására; hangsúlyozza továbbá, hogy elő kell mozdítani a nemzedékek közötti szolidaritást, a tevékeny időskort és az úgynevezett „ezüst gazdaság” által kínált lehetőségeket előmozdító intézkedéseket, amelyek jelentős politikai irányváltást jelentenek a vidéki térségek számára, és a népesség elöregedésének problémáját a vidéki térségek fejlesztési lehetőségévé alakítják;

47.  hangsúlyozza, hogy az új Lipcsei Chartával („A városok átalakító ereje a közjó érdekében”) és a 2030-ig szóló területfejlesztési menetrenddel összhangban szélesebb területi perspektívában kell gondolkodni a másodlagos jelentőségű- és kisebb városok városi hálózatainak megerősítése érdekében, hogy a városok és a vidék közötti kapcsolatok, a funkcionális területek és regionális együttműködés bővítése révén kiaknázhassák az e hálózatokban rejlő, a közvetlen határaikon túli területi, gazdasági és társadalmi kohézió támogatására fordítható komoly lehetőségeket;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy a demográfiai kihívások kezelése érdekében összpontosítson a különböző szintű funkcionális együttműködési területekkel kapcsolatos kérdések uniós szintű koordinációjára, például a határ menti, a makroregionális és a vidéki-városi területekre;

49.  kitart amellett, hogy a befektetéseket az információs és kommunikációs technológiára és a humán tőkére kell összpontosítani, mivel ebben rejlik a legnagyobb potenciál a felhasználók közötti távolság csökkentésére és magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalók toborzására a digitális szakadék elkerülése és a digitális kohézió biztosítása érdekében; hangsúlyozza az IKT-infrastruktúrák finanszírozásának, valamint e technológiák kkv-k és iskolák körében történő fejlesztésének és alkalmazásának fontosságát a vidéki, szigeti, hegyvidéki és elszigetelt régiókban és az ipari átalakulás alatt álló régiókban, többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből és általánosabban a kohéziós politikai alapokból származó források révén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e technológiákat egyenlő mértékben és párhuzamosan alkalmazzák a régiókban és a tagállamokban a vonzerő tekintetében fennálló és a digitális szakadék csökkentése érdekében;

50.  elismeri, hogy a „mágnesvárosok” elsődlegesen járulnak hozzá a regionális „növekedési pólusok” kiépítéséhez; hangsúlyozza azonban, hogy a másodlagos jelentőségű városok döntő szerepet játszanak a regionális fejlődésben, és e tekintetben felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat az ezen városok összehangolt fejlődését célzó stratégiák gyakorlati megvalósítására;

51.  úgy véli, hogy a településeknek elő kell mozdítaniuk a „nyitott innovációt” célzó kezdeményezéseket, a tudást felhasználva az innovációs folyamat felgyorsítása és az érintett partnerekkel és érdekelt felekkel való együttműködésen alapuló megközelítés kialakítása érdekében regionális innovációs ökoszisztémák létrehozása céljából;

52.  kiemeli azokat a lehetőségeket, amelyek az EU kis szigetei és periférikus tengeri régiói negatív demográfiai tendenciájának megfordítása szempontjából a kék gazdaságban rejlenek; hangsúlyozza, hogy a dél-európai elnéptelenedés elleni küzdelemhez, a part menti városok bevételeinek a vidéki falvakba való eljuttatásához, a társadalmi befogadás ösztönzéséhez és az európai zöld megállapodásban foglalt célkitűzések eléréséhez hozzájárulhat a kék gazdaság tevékenységeinek megfelelő végrehajtása, amennyiben azt szorosan figyelemmel kísérik a negatív környezeti externáliák mérséklése és a kisvállalkozásokat, a hátországi területeket és a helyi polgárokat is beleértve a teljes értékláncra gyakorolt társadalmi-gazdasági előnyök növelése érdekében;

53.  javasolja, hogy a tagállamokban, amennyiben szükséges, gondolják újra az oktatási és képzési rendszereket, ennek keretében dolgozzanak ki a távoli munkavégzéssel összeegyeztethető oktatási pályákat, és vezessenek be olyan szakpolitikákat, amelyek révén megelőzhető a származási régiókban a képzett munkaerő tartós elvándorlása; hangsúlyozza a helyi és regionális előnyök kihasználásának, valamint a gazdasági és társadalmi intézmények fejlesztésének és testre szabott megoldások kidolgozásának fontosságát, nemcsak a képzett munkaerő elvándorlásának megelőzése, hanem e jelenség visszafordítása érdekében is; úgy véli, hogy a szakoktatás és szakképzés útján – ideértve a munkavállalói mobilitást is – eredményesen bővíthetők a munkavállalók készségei, illetve javítható a munkaerőpiac gyors dinamikájával szembeni ellenálló képességük, ami hozzájárul a képzett munkaerő elvándorlásának megelőzéséhez; ösztönzi a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy könnyítsék meg a duális oktatáshoz való hozzáférést az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenet javítása érdekében; úgy véli továbbá, hogy elő kell mozdítani a páneurópai „diaszpóra-stratégiákat”, amelyek célja a visszatérési folyamatok ösztönzése azok számára, akik egy „vonzóbb” régióba távoztak, különös tekintettel a mezőgazdaság és agrárgazdaságtan szakos hallgatókra, akiket ösztönözni kell arra, hogy a diplomaszerzést követően visszatérjenek régiójukba annak érdekében, hogy hozzájáruljanak származási régiójuk gazdasági életképességéhez;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a vidéki területekkel kapcsolatos hosszú távú elképzelésre vonatkozó kezdeményezés gyakorlati megoldásokat és a peremterületek és a demográfiai változások kezeléséhez szükséges támogatási eszközöket nyújtson; úgy véli, hogy a vidéki térségekkel kapcsolatos hosszú távú elképzelésnek valódi európai „vidékfejlesztési menetrenddé” kell fejlődnie, amely kézzelfogható és konkrét célkitűzéseket fogalmaz meg, továbbá felépítésénél és végrehajtásánál fogva biztosítja az összes érintett regionális és helyi szereplő bevonását; úgy véli továbbá, hogy ennek magában kell foglalnia egy, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló stratégiát, amelyet hatásvizsgálati eszközökkel kell kiegészíteni; felkéri a Bizottságot, hogy a többi tagállammal és a helyi és regionális hatóságokkal egyetértésben többszintű megközelítés formájában terjesszen elő egy „új megállapodást” az EU-n belüli demográfiáról, amely a demográfiáról szóló európai stratégia kidolgozásához vezetne; úgy véli, hogy a demográfiai kérdéseknek, többek között az elnéptelenedésnek és az elöregedésnek az Európa jövőjéről szóló konferencián tárgyalt kérdések között kell szerepelniük;

o
o   o

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL C 390., 2019.11.18., 53. o. (2) HL C 356., 2018.10.4., 10. o. (3) HL C 153. E, 2013.5.31., 9. o. (4) HL C 108., 2021.3.26., 566. o. (5) Az Európai Parlament és a Tanács 492/2011/EU rendelete (2011. április 5.) a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról (HL L 141., 2011.5.27., 1. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.). (7) Ares(2020)3866098. (8) Ares(2020)6799640. (9) https://ec.europa.eu/info/files/report-impact-demographic-change-reader-friendly-version-0_en (10) Forrás: INSEE, Egyesült Nemzetek.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok hatásairól: az EU-n belüli munkavállalói mobilitás mint a munkaerőpiaci igények és készségek összehangolásának eszköze (2020/2007(INI))

P9_TA(2021)0249 A9-0066/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 45., 56., 153., 154. és 174. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, amelyet az Európai Tanács, a Parlament és a Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által megállapított alapvető munkaügyi normákra, valamint a munkaügyi igazgatásról és a munkaügyi ellenőrzésekről szóló egyezményeire és ajánlásaira,

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén elfogadott kiterjedt uniós vívmányokra, különösen a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanács irányelvre(1) és annak egyedi és kapcsolódó irányelveire,

–  tekintettel „Az átképzés és a továbbképzés mint a fenntarthatóság és a foglalkoztathatóság javításának alapja a gazdasági fellendülés és a társadalmi kohézió támogatásának összefüggésében” című, 2020. június 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Ursula von der Leyen, európai bizottsági elnökjelölt által a hivatalba lépő következő Európai Bizottság (2019–2024) számára előterjesztett, „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” című politikai iránymutatásra,

–  tekintettel az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról, a 883/2004/EK, a 492/2011/EU és az (EU) 2016/589 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/344 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az EURES-hálózat működésének nyomon követésére és értékelésére szolgáló adatgyűjtésre és -elemzésre vonatkozó egységes részletes előírásokról szóló, 2018. február 2-i (EU) 2018/170 bizottsági végrehajtási határozatra,

–  tekintettel az EURES 2016. január és 2018. június közötti tevékenységéről szóló, 2019. április 2-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a Közösségben a légijáratok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló, 2014. április 16-i 2014/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

–  tekintettel a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002. március 11-i 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelvre(15), amelyet az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról szóló, 2009. február 16-i 2009/13/EK tanácsi irányelv(16) módosított,

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(17),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(18),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(19),

–  tekintettel a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(20),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2019. július 8-i (EU) 2019/1181 tanácsi határozatra(21),

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/344 európai parlamenti és tanácsi határozatra(22),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről, valamint az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 22-i tanácsi ajánlásra(23),

–  tekintettel a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a „Hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai helyreállítási terv és a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret” című, 2020. július 15-i véleményére,

–  tekintettel „Az egész életen át tartó tanulás és a készségfejlesztés fenntartható finanszírozása a szakképzett munkaerő hiányával összefüggésben” című, a horvát elnökség felkérésére az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által készített, 2020. május 5-i feltáró véleményre,

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „A képzett munkaerő elszívása az Unióban: a kihívás kezelése minden szinten” című véleményére (C 141/34),

–  tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2020)0121 és SWD(2020)0122),

–  tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0014),

–  tekintettel a „2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia” című, 2019. december 17-i bizottsági közleményre (COM(2019)0650),

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

–  tekintettel az Európai Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentésére irányuló 2019. december 17-i javaslatra, amely a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló bizottsági közleményt kísérte,

–  tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról és végrehajtásáról szóló, 2019. szeptember 25-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0426),

–  tekintettel a Bizottságnak az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról szóló, 2019. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a Cedefop „A készségigény-előrejelzésekkel kapcsolatos tendenciák és kihívások 2030-ig” című jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Kiküldött munkavállalók az Európai Unióban (2010)” című jelentésére(27) és a nemzeti jelentésekre,

–  tekintettel a Bizottság 2020. május 6-i, 2020. évi tavaszi gazdasági előrejelzésére,

–  tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „Covid19: Visszatérés a munkahelyre – A munkahelyek átalakítása és a munkavállalók védelme” című, 2020. április 24-i iránymutatásaira,

–  tekintettel a Parlament „Uniós szociális és munkaügyi jogok és uniós belső piaci jogszabályok” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel a Covid19-járvány kontextusában az EU-ban dolgozó idénymunkásokról szóló, 2020. július 17-i bizottsági iránymutatásra,

–  tekintettel az idénymunkások és más utazó munkavállalók munka- és életkörülményeinek javításáról szóló, 2020. október 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló, 2020. október 13-i tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel a Bizottság „A kiválasztott, egyes tagállamokban és ágazatokban a 96/71/EK irányelv szerint a kiküldött munkavállalókra alkalmazott bérmegállapítási rendszerek és bérminimumok” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel a „Covid19: A munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának gyakorlására vonatkozó iránymutatások” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel az „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé – Covid19” című, 2020. május 15-i bizottsági közleményre (2020/C 169/03),

–  tekintettel az Eurofound „Az EU-n belüli mobilitás szociális dimenziója: a közszolgáltatásokra gyakorolt hatás” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0066/2021),

A.  mivel a megkülönböztetésmentesség a Szerződésekben rögzített alapvető elv; mivel a munkavállalók szabad mozgása az Unió egyik alapelve; mivel az egyenlő bánásmód EUMSZ 45. cikkének (2) bekezdésében foglalt elve rögzíti, hogy a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében;

B.  mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió „előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet”; mivel az EUMSZ 9. cikke kimondja, hogy „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”,

C.  mivel a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága a belső piac alapelvei;

D.  mivel a munkavállalók és szolgáltatások szabad mozgásának tiszteletben kell tartania a szociális jogok európai pillérében foglalt alapelveket; mivel az Európai Uniónak az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendje és a fenntartható fejlődési célok, az európai zöld megállapodás és a nemi esélyegyenlőségi stratégia iránti elkötelezettségét, többek között a tisztességes bérek, a nemek közötti egyenlőség, valamint a tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételek védelmét és előmozdítását minden belső piaci politikában érvényesíteni kell, ezáltal kellő figyelmet fordítva a társadalmi és környezeti megfontolásokra is;

E.  mivel a munkavállalók, többek között az idénymunkások szabad mozgása elengedhetetlen az európai integrációhoz; mivel kölcsönös előnyökkel járhat mind a küldő, mind a fogadó tagállamok számára, és támogathatja a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célokat; mivel az Uniónak és a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az EU-n belüli mobilitásban rejlő lehetőségeket, miközben hatékonyan érvényesíteniük kell a munkavállalói mobilitásra vonatkozó szabályok betartását;

F.  mivel a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgása hozzájárul az Unió gazdasági növekedéséhez és kohéziójához, és foglalkoztatási lehetőségeket teremt; mivel az egységes piac csak akkor lehet fenntartható és növelheti a jólétet, ha tisztességes és közös szabályokon és az egyenlő bánásmód elvén alapul, különösen a munkavállalók és szolgáltatások szabad mozgása tekintetében;

G.  mivel az Uniónak továbbra is kulcsszerepet kell játszania a bevált gyakorlatok cseréjének támogatásában minden kormányzati szinten, valamint a mindenki, többek között a munkavállalók kiszolgáltatott csoportjai számára megfelelő és rugalmas munkakörülmények biztosítására vonatkozó útmutatások és ajánlások kidolgozásában a szociális partnerekkel együttműködésben;

H.  mivel a szolgáltatások szabad mozgásának társadalmi következményei pozitív és/vagy negatív módon egyaránt érinthetik az utazó munkavállalók származási régióit és az őket fogadó régiókat; mivel az uniós régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek által kiváltott munkaerőhiány és az agyelszívás aránya – különösen a pénzügyi válságot követően – egyes tagállamokban kritikus szintet ért el, további problémákat, például demográfiai egyenlőtlenségeket, az ápolási-gondozási és egészségügyi dolgozók hiányát, valamint a régiók közötti egyenlőtlenségek általános növekedését eredményezve; mivel a vidéki és távoli területeket különösen érintik ezek a jelenségek; mivel az agyelszívás és a nem önkéntesen vállalt mobilitás megakadályozása érdekében a minőségi foglalkoztatás átalakulóban lévő ágazatokon és régiókon belüli megőrzéséhez és létrehozáshoz fenntartható iparpolitikára és szilárd kohéziós politikára van szükség;

I.  mivel a munkaerőköltség-verseny káros a tagállamok közötti kohézió szempontjából; mivel a tisztességtelen munkaerőköltség-verseny elkerülése és a mindenkire kiterjedő, felfelé irányuló társadalmi konvergencia növelése érdekében összehangolt uniós szintű megközelítésre van szükség; mivel a hatékony szabályozás és a kollektív szerződések alapvető fontosságúak a megfelelő foglalkoztatási és munkakörülmények, a minőségi szolgáltatások és a tisztességes verseny biztosításához;

J.  mivel a határt átlépő munkavállalók bizonyos régiók számára társadalmi és gazdasági előnyöket teremtenek;

K.  mivel az utazó munkavállalók jogainak védelme, az alkalmazandó szabályoknak való megfelelés megerősítése, valamint az egyenlő versenyfeltételek és a valamennyi vállalkozás közötti tisztességes verseny erősítése érdekében alapvető fontosságú a munkavállalói mobilitásra vonatkozó uniós jogszabályok határokon átnyúló érvényesítésének javítása, összehangolása és egyeztetése, valamint a visszaélések, így a nem be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem;

L.  mivel az Európai Unióban a legtöbb munkavállalót mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) foglalkoztatják; mivel az mkkv-k és az önálló vállalkozók a legkiszolgáltatottabbak az uniós jogszabályok megsértésével szemben; mivel az egymásnak ellentmondó nemzeti jogszabályok, a szükségtelen adminisztratív terhek és a tisztességtelen verseny a belső piacon az mkkv-k, az önálló vállalkozók és a jóhiszemű vállalatok számára jelentős nehézségek forrásai; mivel az mkkv-kat és az induló vállalkozásokat célzó kezdeményezéseknek segíteniük kell a vállalkozásokat a meglévő szabályok betartásában, és nem vezethetnek szükségtelen adminisztratív terhekhez, kettős mércéhez vagy a munkavállalók védelmére vonatkozó normák szintjének csökkenéséhez;

M.  mivel a digitalizáció példátlan lehetőséget kínál a mobilitás elősegítésére, miközben segít ellenőrizni a munkavállalói mobilitásra vonatkozó uniós szabályoknak való szigorú megfelelést;

N.  mivel az Európai Munkaügyi Hatóságot (ELA) azért hozták létre, hogy elősegítse a méltányosság és a bizalom megerősítését a belső piacon, a munkavállalók szabad mozgását, a munkavállalók kiküldetését és a rendkívül mobil jellegű szolgáltatásokat, hogy ellenőrizze a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós szabályoknak való megfelelést, valamint hogy fokozza a bevált gyakorlatok megosztását és a tagállamok és a szociális partnerek közötti együttműködést a tisztességes munkavállalói mobilitás biztosítása és a be nem jelentett munkavégzés kezelése terén; mivel a tisztességes munkabérek, a nemek közötti egyenlőség, valamint a megfelelő munka- és foglalkoztatási feltételek előmozdítása kulcsszerepet játszik a jól működő, tisztességes és fenntartható egységes piac létrehozásában;

O.  mivel az ELA újonnan létrehozott szerv, amely várhatóan 2024-re éri el teljes működési kapacitását;

P.  mivel a munkavállalók kiküldetése, a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés és az idénymunka jellegükből és jogi meghatározásukból adódóan ideiglenes jellegűek;

Q.  mivel a munkavállalók megfelelő jogi védelmének és a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférésének hiánya gyakran az atipikus foglalkoztatás visszaélésszerű formáiból, mesterséges megállapodásokból ered, mint a színlelt önfoglalkoztatás, a javadalmazás nélküli és/vagy csak rosszul fizetett ügyeleti megállapodások, az úgynevezett „nulla órás” szerződések, az ideiglenes szerződések és a szakmai gyakorlatok visszaélésszerű alkalmazása a rendes munkaszerződések helyettesítésére, többek között a közszférában, valamint postafiókcégek alkalmazása; mivel ezért ezeket a kérdéseket meg kell oldani; mivel a különböző alvállalkozói megállapodások növekvő alkalmazása visszaélésekhez is vezethet, ami ellenintézkedéseket tesz szükségessé; mivel a közvetlenül az EUMSZ 45. cikkén alapuló, EU-n belüli munkavállalói mobilitás is természetes módon hozzájárulhat a hosszú távú munkaerőpiaci szükségletek kielégítéséhez az uniós polgárok számára nyitva álló, állampolgárságon alapuló megkülönböztetéstől mentes tipikus foglalkoztatási formák révén;

R.  mivel a társadalmi kohézió az Unió egyik fő alapelve; mivel azonban az Unióban továbbra is jelentős különbségek vannak az élet- és munkakörülmények terén; mivel a magasabb bérek és GDP, a stabil szociális biztonság, a munkaerőpiachoz való könnyebb hozzáférés és a magasabb foglalkoztatási ráta a munkavállalók EU-n belüli mobilitását befolyásoló legfontosabb tényezők közé tartoznak(28); mivel másrészt a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a rossz élet- és munkakörülmények és a szociális segítség hiánya az EU-n belüli mobilitás kényszerítő tényezői; mivel az egyes kritikus ágazatokban néhány tagállamban fennálló tartós munkaerőhiány nagyrészt a rossz munkakörülményekkel és az alacsony bérszintekkel is magyarázható; mivel a hiányzó munkaerőt az ezekben az ágazatokban fennálló munkakörülmények javításával kell kezelni, különösen a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások révén, ahelyett, hogy a rossz munkakörülményekkel járó munkát a migráns és az utazó munkavállalókra hagynák, ideértve a határt átlépő munkavállalókat és a határ menti ingázókat és/vagy a be nem jelentett munkavállalókat is;

S.  mivel a szabad mozgáshoz való jog gyakorlására vonatkozó döntésnek mindig önkéntesnek kell lennie, és azt nem szabad a lakóhely szerinti tagállamban tapasztalható lehetőségek hiányának kikényszerítenie; mivel a szilárd szociális és munkajogokon alapuló méltányos mobilitás a fenntartható európai integráció, a társadalmi kohézió és a méltányos átállás előfeltétele;

T.  mivel az olyan visszaélésszerű gyakorlatok, mint a szociális és környezeti dömping, gyengítik az Unió és a további európai integráció nyilvánosság általi támogatását, károsítják a belső piac működését és a vállalkozások, különösen az mkkv-k és az önálló vállalkozók versenyképességét, és aláássák a munkavállalók jogait; mivel ezért meg kell erősíteni az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelés nyomon követését; mivel uniós szinten a jogalkotási javaslatok elkészítésekor kellően figyelembe kell venni a „gondolkozz először kicsiben” elvet; mivel a nemzeti jogszabályok ellentmondó rendelkezései akadályokat jelentenek az mkkv-k számára, és azokat el kell kerülni;

U.  mivel az egyenlő bánásmód elve a szociális piacgazdaság és a felfelé irányuló társadalmi konvergencia előfeltétele, megkövetelve a célország alkalmazandó jogszabályainak és kollektív szerződéseinek való megfelelést, ezáltal biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket a helyi és az utazó munkavállalók, valamint a helyi és külföldi szolgáltatók között;

V.  mivel az utazó munkavállalók több mint 8%-át az egészségügyi és szociális ellátási ágazatban, több mint 7%-át a közlekedési szolgáltatások ágazatában, és több mint 10%-át a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatban foglalkoztatják; mivel az utazó munkavállalók és idénymunkások gyakran nélkülözhetetlenek a tagállamok számára, például olyan ágazatokban, mint az egészségügyi ellátás, az időskorúak és a fogyatékossággal élők gondozása vagy az építőipar;

W.  mivel Európában legalább 80 millió munkavállaló nem rendelkezik megfelelő képesítéssel, valamint a nehezen betölthető álláshelyek esetében 10-ből több mint 5 magasan képzett foglalkozásokhoz köthető(29);

X.  mivel a Covid19-világjárvány megmutatta, hogy nélkülözhetetlenek azok a rendkívül mobil munkavállalók, akik gyakran az Európai Unión belül mozognak; mivel a világjárvány azt is megmutatta, hogy az idénymunkások, a kiküldött munkavállalók, a migráns munkavállalók és az utazó munkavállalók, beleértve a határt átlépő munkavállalókat és a határ menti ingázókat is, jelentősen hozzájárultak az Unió gazdaságának túléléséhez és az Unió nemzetközi kereskedelméhez a világjárvány idején; mivel az első vonalban dolgozó munkavállalókként óriási egészségügyi kockázatot vállaltak saját magukra és családjukra nézve; mivel az idénymunkások alapvető fontosságúnak bizonyultak számos európai mezőgazdasági üzem működésének fenntartásához; mivel a rendkívül mobil munkavállalók egyúttal a legkiszolgáltatottabbak és a legkevésbé védettek is; mivel a Covid19-világjárvány első szakaszában e munkavállalókat érintették a leginkább az összehangolatlan határigazgatási intézkedések;

Y.  mivel a Covid19-világjárvány idején az idénymunkások és a kiküldött munkavállalók gyakran nem jutottak alapvető egészségügyi ellátáshoz, méltányos lakhatáshoz, nem rendelkeztek egyéni védőeszközökkel és megfelelő információkkal; mivel gyakran csak elégtelen vagy semmilyen hozzáféréssel nem rendelkeztek a szociális védelmi rendszerekhez, így a betegségi ellátáshoz és a rövid távú munkanélküliségi programokhoz a fogadó tagállamokban; mivel egyes esetekben még kitoloncolásukra is sor került; mivel a munkavállalók mobilitása a rendelkezésre álló közlekedési eszközöktől is függ, és a szigeteken és az Unió legkülső régióiban élő munkavállalók különösen érintve vannak; mivel a határlezárások a határt átlépő munkavállalókat és a határ menti ingázókat is érintették azáltal, hogy megnehezítették számukra a munkahelyükre való eljutást és a családjukhoz való visszatérést, valamint korlátozták a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket; mivel egyes esetekben az utazó munkavállalók hátrányos megkülönböztetésben szenvedtek, és rossz munka- és életkörülmények sújtották őket, ami Covid19-fertőzésekhez vezetett;

Z.  mivel a Covid19-járvány rávilágított több százezer, túlnyomó többségükben utazó munkavállaló idénymunkás, valamint az EU-ban dolgozó több mint egymillió kiküldött munkavállaló némelyikének nehéz és gyakran sajnálatos munka- és életkörülményeire és súlyosbította azokat; mivel már eleve bizonytalan körülményeiket még inkább aláássa a munkaerőpiacon tapasztalható strukturális megkülönböztetés és a jelenlegi jogszabályok és rendeletek nem megfelelő végrehajtása;

AA.  mivel a Covid19-világjárvány az európai és nemzeti szabályozási keretek számos strukturális hiányosságát tárta fel; mivel ezek közül sok nem csak a világjárványhoz kapcsolódott; mivel a tisztességes verseny és az egyenlő bánásmód belső piacon való biztosítása érdekében uniós és tagállami szinten sürgősen orvosolni kell e hiányosságokat; mivel a Covid19-világjárvány alapvető és tartós hatást gyakorol az európai munkaerőpiacokra;

AB.  mivel a munkavállalói mobilitás és különösen a munkavállalók kiküldetése nem eredményezhet bizonytalan munkakörülményeken és a munkáltatói kötelezettségek elkerülésén alapuló versenyt és/vagy a fogadó tagállamokban az alkalmazandó nemzeti jogszabályok és kollektív megállapodások kijátszását, mert az ilyen visszaélésszerű gyakorlatok a tagállamok között feszültséget, a vállalkozások között tisztességtelen versenyt, a munkavállalók körében pedig bizalmatlanságot eredményeznek; mivel ezek a kedvezőtlen hatások, beleértve az agyelszívást és a tisztességtelen versenyt, a felfelé irányuló társadalmi konvergencia hiányának is betudhatók; mivel a munkavállalói mobilitást lehetőségnek kellene tekinteni, annak elő kellene segítenie a készségek és a szakmai tapasztalatok megosztását, és elő kellene mozdítania a felfelé irányuló társadalmi konvergenciát; mivel a munkavállalói mobilitásra és a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok nem eredményezhetnek aránytalan adminisztratív terhet; mivel a kiküldetés szabályai az egyik tagállamból a másikba kiküldött állampolgárokra is vonatkoznak, akik különösen ki vannak téve a kizsákmányolásnak, ezért a nemzeti munkaügyi felügyeleteknek és az ELA-nak különös figyelmet kell fordítaniuk rájuk;

AC.  mivel a strukturális munkaerőhiány és a szakképzett munkaerő hiánya jelentős kihívást jelent az uniós munkaerőpiac és oktatási és képzési rendszerek számára; mivel ez feltárja, hogy alapvető szükség van az oktatási és szakképzési rendszerek fejlesztésére, hogy azok időtállóbbá és előretekintőbbé váljanak, valamint a munkavállalók átképzési és továbbképzési rendszerének fejlesztésére; mivel azonban még mindig nincsenek hivatalos statisztikák vagy mutatók az európai munkaerőpiacon tapasztalható strukturális munkaerőhiány mérésére;

AD.  mivel a munkahelyek polarizációja várhatóan tovább fokozódik, és a készségek skálájának magasabb és alacsonyabb végén több munkahely fog létrejönni;

AE.  mivel a városok és a vidéki térségek közötti digitális szakadék és a társadalmi-gazdasági tényezők digitális szakadékra gyakorolt hatása továbbra is az egyik fő kihívást jelenti, amivel haladéktalanul foglalkozni kell; mivel a munkavállalók körében hatalmas a digitális és zöld készségek hiánya, amit többek között az egész életen át tartó tanulás révén kell kezelni;

AF.  mivel a képzésre és az oktatásra, valamint a munka- és foglalkoztatási feltételekre irányuló vállalati beruházások a szakképzett munkavállalók vonzásának fontos eszközei; mivel a képesítések kölcsönös elismerése és átláthatósága kulcsfontosságú szerepet játszik a szakmák konvergenciájának, a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a munkavállalók tisztességes mobilitásának elérésében;

AG.  mivel ebben az összefüggésben figyelembe kellene venni az informálisan megszerzett tudás és készségek elismerésére szolgáló rendszer fejlesztését, például a házi gondozók esetében; mivel ez a fejlesztés rendkívül fontos a jelenlegi demográfiai kihívások és a tagállamok elöregedő társadalmához kapcsolódó tendenciák fényében;

AH.  mivel a hatékony háromoldalú egyeztetés és társadalmi párbeszéd sikeresen kiegészítheti az EU-ban fennálló feszültségek és megosztottság leküzdésére irányuló kormányzati és intézményi erőfeszítéseket; mivel a szociális partnerek bevonása javíthatja a szakpolitikai döntéshozatalt, a végrehajtást és az érvényesítést, és ezt tovább kell erősíteni valamennyi politikai szinten;

AI.  mivel nincs uniós szintű módszeres adatgyűjtés, amely megfelelő adatokat szolgáltatna az utazó munkavállalókról, vagy lehetővé tenné számukra, hogy megállapítsák társadalombiztosítási jogviszonyukat és különböző szerzett jogosultságokat igényeljenek; mivel az alkalmazandó szabályokra vonatkozó információkhoz való hozzáférés, valamint a tényleges megfelelés, ellenőrzés és végrehajtás a méltányos mobilitás és a rendszerrel való visszaélések elleni küzdelem szükséges előfeltételei; mivel ezért az adatvédelmi szabályokkal összhangban elő kell mozdítani és alkalmazni kell a digitális technológiát, amely megkönnyítheti az utazó munkavállalók jogait védő jogszabályok felügyeletét és végrehajtását;

1.  megjegyzi, hogy a rendeltetési országra vonatkozó rendelkezés a szolgáltatási irányelv vezérelve, és úgy véli, hogy ezt a rendelkezést nem szabad megváltoztatni; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szabad mozgásának a munkavállalói, illetve a szociális jogok tiszteletben tartásával kell történnie; emlékeztet arra, hogy az egyenlő bánásmód és a szabad mozgás elve nemcsak a szolgáltatókra vonatkozik, hanem a munkavállalókra is; úgy véli, hogy a szolgáltatások szabad mozgása együtt jár az e szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók szabad és tisztességes mobilitásával, és hogy a belső piac számára előnyökkel jár, ha betartják a munkakörülményekre vonatkozó szabályokat, és védik az utazó munkavállalók egészségét és biztonságát; hangsúlyozza, hogy a szociális jogok európai pillérében minimális követelményként rögzített alapelvek végrehajtása hozzájárulhat az európai munkavállalók jogainak és védelmének fokozásához;

2.  hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó uniós jogszabályok semmilyen módon nem befolyásolhatják a tagállamokban és uniós szinten elismert alapvető jogoknak – többek között a sztrájkjognak vagy a tagállamokban fennálló konkrét munkaügyi kapcsolatrendszerek keretébe tartozó egyéb lépések megtételéhez való jognak – a nemzeti jog és/vagy gyakorlat szerinti gyakorlását, továbbá nem érinthetik a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban lévő, kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, vagy a kollektív fellépéshez való jogot; hangsúlyozza, hogy a minőségi jogalkotás és annak hatékony végrehajtása hosszú távú befektetés;

3.  emlékeztet arra, hogy az utazó munkavállalók egyenlő bánásmód elvén alapuló munka- és életkörülményei védelmének ki kell terjednie a munkavállalók szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára is; aggodalmát fejezi ki az utazó munkavállalók, köztük a határt átlépő munkavállalók és a határ menti ingázók uniós szintű védelmének a Covid19-világjárvány által feltárt, továbbra is fennálló hiányosságai miatt; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók nem szenvedhetnek hátrányt a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó uniós szabályok miatt; kiemeli, hogy indokolatlan késedelem nélkül kezelni kell az esetleges uniós és nemzeti szintű szabályozási hiányosságokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a munkavállalók szabad mozgása és a szolgáltatások szabad mozgása tekintetében tiszteletben kell tartani a szociális jogokhoz és a szociális biztonsági védelemhez való hozzáférésre alkalmazandó jogszabályokat, beleértve azok hordozhatóságát, az oklevelek, képesítések és készségek elismerését, valamint a képzéshez való hozzáférést; emlékeztet arra, hogy az EU-n belüli minden határkorlátozásnak – még ha súlyos közegészségügyi válságra válaszul fogadják is el – figyelembe kell vennie az utazó munkavállalókra gyakorolt hatást, és foglalkozni kell sajátos helyzetükkel;

4.  aggasztja, hogy a tagállamok nem egységesen értelmezik az uniós jogot, például a nemrégiben módosított, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv(30) esetében, amely a jogi egyértelműség hiányához és bürokratikus terhekhez vezet a több tagállamban szolgáltatást nyújtó vállalatok esetében; felhívja a Bizottságot, hogy az átültetés teljes folyamata során közvetlenül segítse a tagállamokat az európai jog egységes értelmezésének biztosítása érdekében;

5.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani az Európai Unió legkülső régióiban lakó munkavállalókra, és feltétlenül meg kell könnyíteni e munkavállalók mobilitását a kontinens és a legkülső régiók között, valamint maguk között a legkülső régiók között;

6.  sajnálattal állapítja meg, hogy a munkaképes korú uniós polgárok mindössze 4,2%-a tartózkodott 2019-ben állampolgárságától eltérő uniós országban(31); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a munkavállalók és a vállalkozások mobilitása előtt álló akadályok csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket;

7.  emlékeztet arra, hogy bizonyos régiókban a foglalkoztatás és a gazdaság megőrzése, valamint egyes tevékenységek, például a mezőgazdasági tevékenységek fenntartásának biztosítása érdekében biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy a munkakörülményekre, valamint a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére vonatkozó kötelező rendelkezések megállapítása révén megfelelően és időben hajtsák végre és kövessék nyomon a munkavállalók kiküldetéséről szóló felülvizsgált irányelvet annak érdekében, hogy megvédjék a kiküldött munkavállalókat és szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlásához való jogukat kiküldetésük során;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki annak lehetőségét, hogy az EU-ban a kollektív szerződésekben foglalt, bérekre és munkafeltételekre vonatkozó rendelkezéseket a kiküldött munkavállalókra is alkalmazzák annak érdekében, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló felülvizsgált irányelv végrehajtásának részeként biztosítsák, hogy az ugyanott dolgozó munkavállalók egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak, valamint a vállalatok számára biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket;

10.  kéri a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható kutatást a kiküldött harmadik országbeli állampolgárok munkakörülményeit érintő tendenciákról; hangsúlyozza, hogy e kutatás eredménye alapján uniós vagy nemzeti szintű szakpolitikai intézkedéseket lehetne hozni; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nő a harmadik országbeli állampolgárok aránya azon ágazatokban, amelyek bizonytalan munkakörülményeikről és visszaélési ügyekről ismertek; hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok gyakran kiszolgáltatottabbak a kizsákmányolással szemben, és ezért védelemre szorulnak; rámutat, hogy kizsákmányolásnak minősül a színlelt kiküldetés, a színlelt önfoglalkoztatás, a csalárd szándékú alvállalkozói foglalkoztatás, a munkaerő-toborzó ügynökségek bevonása, a postafiókcégek és a be nem jelentett munka; hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalási engedéllyel és azzal a feltétellel dolgozhatnak az EU-ban, hogy a nemzeti és uniós munkajog minden biztosítéka a harmadik országbeli állampolgárok számára is hatékonyan biztosítja a védelmet és a tisztességes munkafeltételeket, valamint ez nem eredményez munkaerőpiaci torzulásokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszaélések megszüntetése érdekében biztosítsák a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási feltételeire vonatkozó szabályok betartását, felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a 2009/52/EK irányelv védelmi rendelkezéseit, és biztosítsanak hozzáférhető és hatékony panasztételi mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az esedékes bérek és társadalombiztosítási járulékok tényleges visszakövetelését;

11.  emlékeztet az egész Európára kiterjedő ellátási láncok jellegére a stratégiai ipari ágazatokban, amelyek a foglalkoztatás és a tevékenység kulcsfontosságú forrásai az utazó munkavállalók és a szolgáltató vállalkozások számára, és arra, hogy ezeket súlyosan érintik a tagállamok által a világjárvány leküzdésére irányuló erőfeszítéseik során elfogadott összehangolatlan intézkedések, mint a Covid19-teszteléssel és a karanténokkal kapcsolatos különböző szabályok; felhívja a Bizottságot, hogy tulajdonítson ugyanolyan fontosságot a munkavállalók számára biztonságos feltételeket biztosításának, mint a szabad mozgás és az áruáramlás helyreállításának;

12.  emlékeztet arra, hogy az összehangolt karanténidőszakok, tesztelési követelmények és utazási szabályok Unión belüli hiánya jelentős kihívást jelent sok vállalat, valamint utazó munkavállaló és családtagjaik számára, különösen azokban az ágazatokban, ahol nagy a mobilitás; ösztönzi a tagállamokat, hogy hangolják össze a társadalombiztosítási lefedettség, valamint a táppénzhez és az ideiglenes munkanélküliségi rendszerekhez való hozzáférés határ menti ingázókra, határt átlépő munkavállalókra és utazó munkavállalókra, és különösen a válság által sújtott munkavállalókra – akik ezért szegénységben, munkanélküliségben, társadalmi kirekesztettségben szenvednek és rossz életkörülmények között élnek – való kiterjesztésére irányuló erőfeszítéseiket;

13.  megismétli, hogy az emberek mindennapi élete szempontjából létfontosságú, hogy az EU-ban mindenkor folyamatosan biztosítva legyenek az olyan alapvető áruk, mint az élelmiszerek, az orvostechnikai eszközök vagy a védőeszközök; felhívja a Bizottságot, hogy válságok, például világjárvány idején biztosítsa a létfontosságú áruk és szolgáltatások folyamatos szabad mozgását a belső piacon;

14.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-világjárványra adott válaszként a szabad mozgás korlátozásának összehangolt megközelítéséről szóló tanácsi ajánlással összhangban ismerjék el, hogy a stratégiai gyártási ellátási láncokban, például az orvostechnikai felszerelések és egyéb eszközök gyártásában dolgozó utazó munkavállalók kulcsfontosságú munkavállalók, és ezért vizsgálják felül a karanténba vonulás alkalmazandó követelményét, ha megfelelő tesztelés által bizonyítottan nem áll fenn közegészségügyi és biztonsági kockázat;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a védelem hiányosságait az utazó munkavállalók tisztességes munka- és életkörülményeinek biztosítása és a visszaélésszerű gyakorlatok megelőzése érdekében, és megfelelően hajtsa végre az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó uniós jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, hogy a munkavállalók jogainak védelme érdekében az alvállalkozói lánc egészében biztosítsa az általános egyetemleges felelősséget; hangsúlyozza, hogy egy ilyen kezdeményezésnek növelnie kell az átláthatóságot, és erősítenie kell az alvállalkozói láncok fővállalkozóinak felelősségét azáltal, hogy jogilag garantálja valamennyi esedékes társadalombiztosítási járulék és munkavállalói jogosultság kifizetését, és sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy szükség esetén ténylegesen alkalmazzanak visszatartó erejű szankciókat; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő, a tagállamokat pedig, hogy garantálják a szakszervezetek minden munkahelyhez, köztük a foglalkoztatás országán kívüli munkahelyekhez való hozzáférését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a szociális párbeszéd és a szociális partnerek autonómiájának erősítése és előmozdítása érdekében, valamint ösztönözzék a munkavállalókat a szerveződésre, mivel ez a magas szintű foglalkoztatási normák elérésének kulcsfontosságú eszköze;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a munkavállalói mobilitáshoz kapcsolódó negatív változásokat, különös tekintettel az agyelszívásra bizonyos ágazatokban és régiókban; hangsúlyozza, hogy az agyelszívás elleni küzdelemnek együtt kell járnia a felfelé irányuló társadalmi konvergenciával; kitart amellett, hogy a Covid19-világjárvány ellenére a tagállamoknak a helyi és az utazó munkavállalók közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében meg kell engedniük és meg kell könnyíteniük a szakmai okokból történő határátlépést, amennyiben a fogadó tagállamban megengedett az érintett ágazatokban végzett munka; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű mennyiségi és minőségi mutatókat, nevezetesen az európai szemeszter és az országspecifikus ajánlások közzétételének keretében, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendeletek végrehajtása és betartása nyomon követésének biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlásokat az utazó munkavállalók számára igazságos, méltányos és tisztességes élet- és munkakörülmények biztosítása érdekében;

17.  hangsúlyozza, hogy a szociális jogok európai pillére célkitűzéseinek, az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak, valamint az európai zöld megállapodás és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia céljainak is tükröződniük kell az egységes piacra vonatkozó megközelítésben, a termelékenység növekedésének előfeltételeként előmozdítva a szigorú szociális és környezetvédelmi normákat; hangsúlyozza a közbeszerzés jelentőségét e célok elérése érdekében;

18.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ELA elsődleges célként teljes mértékben működőképessé váljon a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazásának és érvényesítésének nyomon követése és előmozdítása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa és erősítse meg az illetékes nemzeti hatóságok és a szociális partnerek kapacitását és együttműködését annak érdekében, hogy biztosítsa a méltányos, jogokon alapuló mobilitást, a munkavállalók és munkáltatók megfelelő tájékoztatását jogaikról és kötelezettségeikről, valamint a munkavállalók jogainak – többek között a jogok és jogosultságok hordozhatóságának – határokon átnyúló hatékony érvényesítését, valamint a társadalombiztosítási csalás és a visszaélésszerű gyakorlatok hatékony kezelését; úgy véli, hogy az ELA-nak a jelenlegi uniós jogszabályok jobb alkalmazására és végrehajtására kell összpontosítania, hogy az egységes piacon belül a verseny méltányos és igazságos legyen; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az ELA hatékonyan küzdhessen a jogellenes gyakorlatok ellen, elsőbbséget kell biztosítania egy valós idejű adatbázis létrehozásának a külföldi szolgáltatóktól származó információk hitelesítése céljából; hangsúlyozza, hogy az ELA-nak elegendő forrással kell rendelkeznie feladatai ellátásához; hangsúlyozza, hogy az EURES ELA-ba való részleges beépítésének meg kell erősítenie a szabad mozgás és az információszolgáltatás előmozdítása, valamint az utazó munkavállalókat és állampolgárokat védő vonatkozó jogszabályi keretnek való megfelelés közötti kapcsolatot;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a munkaerőköltségek terén tapasztalható tisztességtelen verseny leküzdésére irányuló európai keretrendszerre annak biztosítása érdekében, hogy az egyenlő bánásmód elvét teljes mértékben tiszteletben tartsák, és hogy az azonos helyen végzett egyenlő munkáért egyenlő legyen a bérezés és a munkaerőköltség;

20.  emlékeztet arra, hogy a Parlament ismételten kérte a Bizottságot, hogy vonja vissza az európai szolgáltatási e-kártyára és a szolgáltatásokra vonatkozó értesítési eljárás felülvizsgálatára irányuló javaslatait; üdvözli, hogy erre végül a Bizottság 2021. évi munkaprogramjában sor került;

21.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti digitális adatcsere-rendszer létrehozása megkönnyítheti a munkavállalók igazságos és méltányos szabad mozgását, valamint a megfelelő uniós szabályok érvényesítését; felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálat után késedelem nélkül terjessze elő a digitális európai társadalombiztosítási azonosító jelre (EUTAJ) vonatkozó javaslatát – miközben biztosítja az EUTAJ szigorú adatvédelmi szabályoknak való alávetését –, amelyre a jogbiztonság, a méltányos mobilitás és a munkavállalói jogok hatékony védelmének, hordozhatóságának, nyomonkövethetőségének és érvényesítésének a munkavállalók és a vállalkozások számára történő biztosítása, valamint a tisztességes verseny támogatása érdekében van szükség, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva a vállalkozások számára; úgy véli, hogy az EUTAJ-nak ki kell egészítenie a nemzeti társadalombiztosítási azonosító jeleket, valamint szabályokat és meg kell könnyítenie a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjét (EESSI) a nemzeti hatóságok közötti koordináció és információcsere javítása érdekében; rámutat, hogy az EESSI-nek lehetővé kell tennie a társadalombiztosítási státusz gyors és pontos ellenőrzését, nyomonkövetési mechanizmust biztosítva az egyének és a hatóságok számára a fedezet és a járulékok könnyű ellenőrzéséhez;

22.  hangsúlyozza, hogy az ELA iránymutatása alapján tovább kell harmonizálni és össze kell hangolni a munkavállalói mobilitásra vonatkozó szabályokat és nyomonkövetési eljárásokat, ideértve a közös ellenőrzési normákat, a közös ellenőrzéseket és az információcserét is; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok cseréjét az illetékes nemzeti hatóságok között; kéri, hogy az ELA rendelkezzen valódi munkaügyi ellenőrzési hatáskörrel a határokon átnyúló ügyekben az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködésben; felhívja az ELA-t, hogy az elemzések és a kockázatértékelések elkészítése, valamint tájékoztató kampányok és célzott ellenőrzések előkészítése céljából javítsa az adatgyűjtést és hozzon létre valós idejű adatbázisokat a munkavállalói mobilitásról; emlékeztet arra, hogy az ILO a 10 000 munkavállalónként egy munkaügyi felügyelő referenciaérték meghatározását javasolja;

23.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés és a társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében az uniós finanszírozásnak és támogatásoknak hozzá kell járulniuk a tisztességes munkához;

24.  emlékeztet a szociális párbeszéd fontosságára, és e tekintetben a szociális partnerek uniós ügynökségekbe, hatóságokba, bizottságokba és intézményekbe való fokozottabb bevonását ösztönzi a gyakorlatorientált kezdeményezések és jogszabályok biztosítása érdekében, amelyek figyelembe veszik a különféle európai munkaerőpiaci modelleket; hangsúlyozza az uniós szintű háromoldalú egyeztetés javításának szükségességét a szolgáltatások nyújtására és a munkavállalói mobilitásra, valamint a szakmák, oklevelek, képesítések és készségek kölcsönös elismerésére vonatkozó szabályozás kialakítása és végrehajtása során, összhangban a szociális jogok európai pillérében rögzített elvekkel; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve megfelelő közpolitikák végrehajtása és a képzettségeknek megfelelő munkalehetőségek biztosítása révén alakítsák ki és hajtsák végre a munkavállalók továbbképzésére és átképzésére vonatkozó szükséges támogatási stratégiákat;

25.  kiemeli, hogy a demokratikus működés, a gazdasági növekedés, valamint a magas szintű társadalmi és környezeti normák biztosítása érdekében az uniós jog középpontjában a munkavállalók védelmének és a szociális partnerek bevonásának kell állnia;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő új, a 2020 utáni időszakra szóló, munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó stratégiát, és vállaljon kötelezettséget a munkavégzéshez kapcsolódó halálesetek 2030-ig történő felszámolására; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be a munkahelyi stresszről és a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről szóló irányelvre, továbbá a munkahelyi mentális jólétről szóló irányelvre irányuló javaslatot, valamint valamennyi munkavállaló munkahelyi védelmét célzó, a mentális egészségre vonatkozó uniós stratégiát; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy terjessze elő a rákkeltő és mutagén anyagokról szóló irányelv nagyratörőbb felülvizsgált változatát, és a munkahelyi rákkeltő és mutagén anyagoknak való kitettségről szóló irányelvben szereplő legalább 50 anyagra vonatkozóan határozzon meg határértékeket; kéri, hogy az irányelvbe foglalja bele a reproduktív rendszerre káros hatást gyakorló anyagokat is;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak annak szükségességével, hogy a munkavállalók és az önálló vállalkozók számára biztonságos és egészséges munkakörülményeket kell biztosítani, külön kiemelve a munkavállalók szabad mozgását, és garantáljon számukra tisztességes munka- és életkörülményeket, különösen az Európai Unió munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretének közelgő felülvizsgálata keretében; sürgeti a tagállamokat, hogy a be nem jelentett munkavégzés kezelésével foglalkozó európai platformon keresztül foglalkozzanak a be nem jelentett munkavégzés, így a be nem jelentett idénymunka problémájával, többek között a munkavállalók és a munkáltatók jogaikról és kötelezettségeikről való tájékoztatásának fokozásával; felhívja a tagállamokat, hogy egységesen, megkülönböztetés nélkül vezessenek be intézkedéseket;

28.  sürgeti a Bizottságot és az ELA-t, hogy vizsgálják ki a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadásának számos esetét, valamint a munkakörülményekkel kapcsolatos, állampolgárságon alapuló visszaéléseket és megkülönböztetést, amelyek a Covid19-válság során váltak nyilvánvalóvá; kéri az ELA-t, hogy az (EU) 2019/1149 rendelettel összhangban a szociális partnerek számára biztosítson az ügyek ELA-hoz történő benyújtására hozzáférhető, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárásokat és hatékony nyomon követésükre szolgáló biztosítékokat;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó intézkedések elfogadására, összehangolására és megszüntetésére vonatkozó valamennyi bizottsági ajánlást; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) iránymutatásainak figyelembevételével hozzanak létre közös egészségügyi protokollt az utazó munkavállalók, köztük a határt átlépő munkavállalók és a határ menti ingázók számára; hangsúlyozza, hogy a válság és a helyreállításhoz vezető út kapcsán hozott bármely intézkedés vezérelvének minden munkavállaló egészségének és biztonságának, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartásának kell lennie, ideértve a helyi és az utazó munkavállalók közötti egyenlő bánásmódot is, a Covid19-világjárvány és az azt követő időszakban elismerve ugyanakkor a határ menti ingázók, a kiküldött munkavállalók, az idénymunkások, a határt átlépő és egyéb utazó munkavállalók különösen kiszolgáltatott helyzetét; emlékeztet a tagállamok alkotmányos jogára, hogy nemzeti demokratikus jogalkotási folyamataik részeként meghaladhatják az Európai Unió irányelveiben meghatározott minimumszinteket olyan politikai célkitűzések elérése érdekében, mint például a minőségi közszolgáltatások biztosítása, valamint a munkavállalók, a fogyasztók és a környezet magas szintű védelme;

30.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány alatt a határok tagállamok általi teljes vagy részleges lezárása súlyosan érintette a mozgás szabadságát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határok elsietett, összehangolatlan és hirtelen történő lezárása és az azt kísérő intézkedések következtében egyes személyek olyan országban rekedtek, amelyeken csak át akartak haladni, és hogy ezek az intézkedések súlyosan érintették a határ menti régiókban élőket azáltal, hogy korlátozták a határnak munkavégzés, szolgáltatások nyújtása vagy igénybevétele, illetve barátok vagy családtagok meglátogatása céljából történő átlépésére való képességüket; hangsúlyozza a belső és külső határok lezárásának a nemzetközi üzleti, tudományos és idegenforgalmi ágazatra gyakorolt káros hatását; hangsúlyozza, hogy a határellenőrzések bevezetése helyett a tagállamoknak arra kellene törekedniük, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a határátlépés lehetővé tétele érdekében, miközben biztosítják a maximális biztonságot és egészségvédelmet;

31.  elismeri a gondozók kulcsfontosságú szerepét, különösen a világjárvány idején; felhívja a Bizottságot, hogy a demográfiai kihívásokra, valamint az esetleges jövőbeni járványokra vagy egészségügyi kihívásokra tekintettel biztosítsa mobilitásukat a különböző tagállamok és régiók igényeinek kielégítése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a helyi hatóságokkal szorosan együttműködve a rendes jogalkotási eljárás keretében dolgozzon ki az egészségügyi válsághelyzetekben és egyéb válsághelyzetekben a szabad mozgásra vonatkozó uniós szintű, tudományos alapokon nyugvó előírásokat, és szigorúan vizsgálja meg az ELA szerepét e tekintetben; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy haladéktalanul erősítsék meg és hajtsák végre a háztartási alkalmazottakról szóló 189. sz. ILO-egyezményt; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre jogi kereteket, amelyek megkönnyítik a háztartási alkalmazottak és gondozók törvényes foglalkoztatását;

32.  hangsúlyozza a szakmai oklevelek, képzések és képesítések elismerésére vonatkozó harmonizációs és kölcsönös elismerési eszközök Unió-szerte történő további alkalmazásának szükségességét, elkerülve a bürokráciát, valamint megkönnyítve a kereskedelmet és a közlekedést, az egyenlő bánásmód alapelvének tiszteletben tartásával és a tagállamok oktatási normái és jóváhagyási mechanizmusai szintjének csökkentése nélkül; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az átlátható mobilitást megkönnyítve és elősegítve mozdítsák elő és erősítsék meg a jelenlegi kölcsönös elismerési mechanizmusokat és foglalkoztatási mobilitási portálokat, mint például az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját (EURES), az Europass online platformot, valamint a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozási rendszerét (ESCO); felhívja különösen a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló régiókban dolgozó utazó munkavállalók támogatása érdekében hozzanak létre határokon átnyúló partnerségeket; felhívja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékossággal élő személyek Unión belüli mozgását, és sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyatékosság közös európai meghatározásának a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő elfogadását és a fogyatékossági státusz tagállamok közötti kölcsönös elismerését;

33.  úgy véli, hogy a közérdek, valamint a munkavállalók és/vagy a fogyasztók védelme érdekében az egyes szakmákhoz való hozzáférésre és azok gyakorlására, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és azok nyújtására vonatkozó nemzeti rendelkezések, gyakorlatok és szabályozások nem akadályozzák az egységes piac elmélyítését;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az utazó munkavállalók képzéshez és átképzéshez való hozzáférését annak érdekében, hogy kezeljék a bizonyos ágazatokban megmutatkozó munkaerőhiányt, és támogassák a digitális átmenetet és az éghajlatsemleges gazdaságra való áttérést szolgáló intézkedéseket;

35.  emlékeztet a tagállamok azon alapvető jogára, hogy meghaladják az európai uniós irányelvekben meghatározott minimumszinteket, ha ez nem teremt indokolatlan és aránytalan akadályokat;

36.  aggodalommal veszi tudomásul a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés nehézségeit és annak hiányát az utazó munkavállalók, és különösen a határt átlépő munkavállalók és a határ menti ingázók számára; hangsúlyozza az uniós szintű összehangolt fellépés fontosságát, de elismeri és üdvözli, hogy a tagállamok sikeres kétoldalú megállapodásokat írtak alá a szociális biztonsági jogok biztosítása érdekében valamennyi munkavállalóra vonatkozóan a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlásban foglaltak szerint; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az utazó munkavállalók szociális jogait egészségügyi válság és egyéb válsághelyzetek esetén;

37.  emlékeztet arra, hogy a jó munka- és foglalkoztatási feltételek versenyelőnyt jelentenek a vállalatok számára a szakképzett munkaerő vonzására; hangsúlyozza a formális és informális képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba irányuló, a digitális és körforgásos gazdaságra való méltányos átállás támogatása érdekében történő vállalati beruházások fontosságát; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat alkalmazó vállalatok felelőssége, hogy valamennyi érintett munkavállaló számára megfelelő át- és továbbképzést biztosítsanak annak érdekében, hogy ez utóbbiak megtanulják, miként kell használni a digitális eszközöket, és miként dolgozzanak a kollaboratív robotokkal (kobotokkal) és más új technológiákkal, ezáltal alkalmazkodva a változó munkaerőpiaci igényekhez és megőrizve munkahelyüket; e tekintetben hangsúlyozza az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodásának fontosságát; emlékeztet arra, hogy a fenti megállapodás vázolja a munkáltatóknak a munkavállalók tovább- és átképzésének biztosítására vonatkozó felelősségét, különösen a munkahelyek digitalizációjának fényében;

38.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok közötti információszolgáltatás és -csere javítása, valamint a hatékony végrehajtás lehetővé tétele érdekében a munkavállalói mobilitással és a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos eljárások teljes körű digitalizációjára van szükség, beleértve a munkavállalóknak és a jövőbeli munkáltatóknak az alkalmazandó uniós jogszabályokkal kapcsolatban tanácsot adó egyablakos ügyfélszolgálat létrehozása révén is, amely digitálisan és fizikailag egyaránt az ELA-n belül működik; sürgeti a tagállamokat, hogy az európai munkavállalók mobilitási eljárásainak megkönnyítése érdekében teljes mértékben kötelezzék el magukat a közszolgáltatások, többek között a társadalombiztosítási intézmények digitalizációja mellett, biztosítva eközben a jogok hordozhatóságát és a szabad mozgással kapcsolatos kötelezettségek betartását; hangsúlyozza, hogy jobb statisztikai eszközöket kell létrehozni az európai munkaerőpiacokon tapasztalható strukturális munkaerőhiány mérésére, valamint a munkaerőpiacok igényei és a közöttük fennálló különbségek értékelésére; hangsúlyozza az EURES fontosságát, és külön felhívja a figyelmet arra, hogy a kiemelt ágazati és készségigények kielégítése és az álláskeresők új álláshelyek találásában való támogatása érdekében az EURES tevékenységeit össze kell kapcsolni a munkaerőpiaci igényekkel;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy legalább két évvel az ELA teljes körű működőképessé válását követően észszerű időn belül folytassa az ELA megbízatásának értékelését; sürgeti a Bizottságot, hogy az ELA munkájába és értékeléseibe vonja be a különféle munkaerőpiaci modellekről mély ismeretekkel rendelkező érdekelt feleket;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogalkotási keretet a távmunka feltételeinek EU-szerte történő szabályozására és a tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételek biztosítására;

41.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy működjenek együtt a szociális partnerekkel és az ELA-val a konkrét ágazati stratégiák megfogalmazásában, hogy ne csak elősegítsék és megkönnyítsék a munkavállalók önkéntes mobilitását, hanem megtervezzék és megvalósítsák a munkavállalók továbbképzéséhez és átképzéséhez szükséges támogató struktúrákat is, végrehajtva a vonatkozó közpolitikákat, valamint a munkavállalók képességeinek megfelelő magas színvonalú munkalehetőségeket biztosítva; hangsúlyozza, hogy a készségek és képesítések kompatibilitásának kölcsönös elismerése hozzáadott értékkel bír, amelyet a jelenlegi elismerési mechanizmusok – például az EURES foglalkoztatási mobilitási portál, az Europass online platform és az ESCO osztályozási rendszer – támogatnak;

42.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkavállalóknak és a munkáltatóknak a munkaerő és a szolgáltatások mobilitásával kapcsolatos információkhoz való hozzáférése továbbra is kihívást jelent; megjegyzi, hogy a foglalkoztatási feltételekkel és a kollektív szerződésekkel kapcsolatos információk, amelyeket egyetlen hivatalos nemzeti weboldalon tesznek elérhetővé, nagyon gyakran korlátozott jellegűek, és csak néhány nyelven érhetők el; ezért felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az információkhoz való hozzáférést a hivatalos nemzeti weboldalak egységes sablonjának létrehozásával;

43.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a szociális biztonsági rendszerek megfelelő koordinálását, többek között a 883/2004/EK rendelet felülvizsgálata és a jogok hordozhatóságának megerősítése révén, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő személyek társadalombiztosítási juttatásainak hordozhatóságára; hangsúlyozza, hogy a digitalizáció megkönnyítheti az mkkv-k határokon átnyúló működését, miközben biztosítja a tisztességes mobilitás szabályainak szigorú betartását is; hangsúlyozza az előzetes értesítés és az A1-es igazolások alkalmazásának fontosságát a munkavállaló határokon átnyúló megbízatásának megkezdése előtt;

44.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalói mobilitásra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának biztosítania kell az egyenlő bánásmód elvét, a megkülönböztetésmentesség elvét és a munkavállalók védelmét, valamint csökkentenie kell a szükségtelen adminisztratív terheket;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a védelem hiányosságait és fontolja meg a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv felülvizsgálatának szükségességét a kölcsönmunkaerő tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételeinek biztosítása érdekében;

46.  hangsúlyozza, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók továbbra is számos akadállyal szembesülnek, amelyek megnehezítik vagy lehetetlenné teszik számukra, hogy teljes mértékben kihasználhassák a szolgáltatások szabad mozgását; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre az (EU) 2019/882 irányelvet (európai akadálymentesítési irányelv) a megváltozott munkaképességű munkavállalók előtt álló akadályok hatékony felszámolása, továbbá az akadálymentes szolgáltatások elérhetőségének, valamint a szolgáltatásnyújtási feltételek megfelelőségének biztosítása érdekében; kiemeli egy teljesen akadálymentes egységes piac megvalósításának alapvető fontosságát, amely biztosítja a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot, valamint gazdasági és társadalmi integrációjukat;

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 183., 1989.6.29., 1. o. (2) HL L 186., 2019.7.11., 21. o. (3) HL L 141., 2011.5.27., 1. o. (4) HL L 107., 2016.4.22., 1. o. (5) HL L 166., 2004.4.30., 1. o. (6) HL L 284., 2009.10.30., 1. o. (7) HL L 300., 2009.11.14., 51. o. (8) HL L 300., 2009.11.14., 72. o. (9) HL L 293., 2008.10.31., 3. o. (10) HL L 102., 2006.4.11., 1. o. (11) HL L 364., 1992.12.12., 7. o. (12) HL L 128., 2014.4.30., 8. o. (13) HL L 255., 2005.9.30., 22. o. (14) HL L 80., 2002.3.23., 35. o. (15) HL L 167., 1999.7.2., 33. o. (16) HL L 124., 2009.5.20., 30. o. (17) HL L 18., 1997.1.21., 1. o. (18) HL L 173., 2018.7.9., 16. o. (19) HL L 159., 2014.5.28., 11. o. (20) HL L 249., 2020.7.31., 49. o. (21) HL L 185., 2019.7.11., 44. o. (22) HL L 65., 2016.3.11., 12. o. (23) HL C 189., 2017.6.15., 15. o. (24) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0176. (25) HL C 337., 2018.9.20., 135. o. (26) HL C 482., 2016.12.23., 31. o. (27) http://www.eurofound.europa.eu/publications/report/2010/working-conditions-industrial-relations/posted-workers-in-the-european-union (28) Európai Bizottság Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (2018): Az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról szóló 2017. évi éves jelentés, végleges jelentés, 2018. január. Európai Bizottság, Tanulmány a szakképzett munkaerő mozgásáról, végleges jelentés (írta az ICF), 2018; Malmström, Cecilia: Előszó az uniós munkaerő-bevándorlási politikák vonzerejének újragondolásához: Összehasonlító kilátások az EU-ról, az Egyesült Államokról, Kanadáról és azon kívül, szerk. S. Carrera, E. Guild és K. Eisele, CEPS, 2018. (29) Az OECD munkahelyekhez szükséges készségekről szóló adatbázisa, https://www.oecdskillsforjobsdatabase.org/#FR/_ (30) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/957 irányelve (2018. június 28.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról (HL L 173., 2018.7.9., 16. o.). (31) Európai Bizottság, 2019. évi éves jelentés az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról, 2020. január.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása az előrelépés felgyorsításáról és az egyenlőtlenségek kezeléséről az AIDS mint közegészségügyi veszély 2030-ig történő felszámolása céljából (2021/2604(RSP))

P9_TA(2021)0250 B9-0263/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a HIV-vel/AIDS-szel foglalkozó magas szintű találkozójára, amelyre a tervek szerint 2021. június 8. és 10. között kerül sor New Yorkban,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „On the Fast Track to Accelerating the Fight against HIV and to Ending the AIDS Epidemic by 2030” (A HIV elleni küzdelem előmozdításának és az AIDS-járvány 2030-ig történő felszámolásának gyorsított folyamata) címmel kiadott, HIV-ről/AIDS-ről szóló, 2016. június 8-án elfogadott politikai nyilatkozatára,

–  tekintettel az egyetemes egészségügyi ellátással foglalkozó magas szintű találkozón az ENSZ Közgyűlése által 2019. október 18-én elfogadott politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel a UNAIDS „Seizing the Moment – Tackling entrenched inequalities to end epidemics (A pillanat kihasználása – Az állandósuló egyenlőtlenségek elleni küzdelem a járványok megszüntetése érdekében)” című, 2020. évi aktualizált globális AIDS-útmutatójára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának az AIDS-re adott válaszról szóló, 2019. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a HIV/AIDS-ről, a tuberkulózisról és más kapcsolódó fertőző betegségekről szóló, 2001. április 27-i abujai nyilatkozatra, a 2016. évi magas szintű találkozón ismertetett közös afrikai álláspontra, valamint Afrikában az AIDS, a tuberkulózis és a malária 2030-ig történő felszámolására irányuló 2016. évi katalitikus keretrendszerre,

–  tekintettel a 2015 szeptemberében New Yorkban elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendre és annak fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel a Pekingi Cselekvési Platformra és a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjára, valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervre (2021–2025),

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra,

–  tekintettel a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására(1), valamint a HIV/AIDS-re, a tuberkulózisra és a hepatitis C-re adott uniós válaszról szóló, 2017. július 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az AIDS mint közegészségügyi veszély 2030-ig történő felszámolása céljából az előrelépés felgyorsításáról és az egyenlőtlenségek kezeléséről szóló, Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000027/2021 – B9‑0015/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a járvány 1981-es kezdete óta közel 76 millió ember fertőződött meg, és közel 33 millió ember halt meg az AIDS-hez kapcsolódó okok miatt; mivel a HIV-járvány továbbra is globális válság, és összesen 38 millió ember él HIV-fertőzéssel; mivel 2019-ben 1,7 millió ember szerzett HIV-fertőzést;

B.  mivel 2019-ben 12 millió HIV-fertőzött nem részesült életmentő antiretrovirális kezelésben, és közel 700 000 ember halt meg világszerte AIDS-hez köthető okok miatt;

C.  mivel a HIV elleni antiretrovirális kezeléshez és gondozáshoz való egyetemes hozzáférés jelentősen csökkenti a továbbterjedés kockázatát, és a HIV-vel élők számára csaknem normális várható élettartamot és hasonló életminőséget biztosított;

D.  mivel – a Pekingi Cselekvési Platformmal és a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjával és az ezek felülvizsgálati konferencián született eredményekkel összefüggésben – tovább súlyosbodtak a HIV-járvány motorját képező egyenlőtlenségek, többek között az emberi jogok és a szexuális és reproduktív egészség és jogok megsértése, valamint a megbélyegzés és a megkülönböztetés, amely helyzeten a Covid19 csak tovább rontott;

E.  mivel a férfiakkal, transzneműekkel, injektáló kábítószer-fogyasztókkal, szexmunkásokkal és azok klienseivel, valamint a fogvatartottakkal (kulcsfontosságú népességcsoportok) szexuális kapcsolatot létesítő férfiak más csoportokhoz képest nagyobb mértékben vannak kitéve a HIV-fertőzés kockázatának; mivel részvételük kritikus fontosságú a HIV-re adott válaszban;

F.  mivel 159 országban van legalább egy diszkriminatív vagy büntető jogszabály, amely akadályozza a HIV-vel való küzdelmet; mivel a HIV-vel élő és annak veszélyével fenyegetett emberek kriminalizálása megbélyegzést és megkülönböztetést szít, csökkentve a megelőzési és kezelési szolgáltatások elterjedését és növelve a HIV előfordulását;

G.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenség, az oktatáshoz, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz és információkhoz való egyenlőtlen hozzáférés, továbbá a szexuális és nemi alapú erőszak növeli a nők és lányok HIV-vel szembeni kiszolgáltatottságát, mivel az AIDS-hez kapcsolódó betegségek világszerte a reproduktív korú nők körében a halálesetek egyik fő okának számít;

H.  mivel a jelenlegi megelőzési módszerek nem bizonyultak elégségesnek a HIV terjedésének megakadályozásához, különösen a nők körében, akikre – különösen a szubszaharai Afrikában – aránytalanul nagy terhet ró e járvány; mivel beruházásokra van szükség a HIV és az AIDS megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére szolgáló új és továbbfejlesztett eszközök kutatásába és innovációjába, beleértve a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő eszközöket, valamint a HIV-gyógyszerekkel szembeni rezisztencia megjelenésének kezelésére szolgáló új kezelési lehetőségeket;

I.  mivel a 15 és 27 év közötti fiatalok teszik ki az összes új fertőzés több mint egyharmadát a felnőttek körében, és mivel az AIDS-szel összefüggő halálesetek száma növekszik a serdülőkorúak körében; mivel sok fiatal korlátozottan fér hozzá a szociális védelemhez, a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz, valamint olyan programokhoz, amelyek lehetővé teszik számukra a HIV-vel szembeni védekezést;

J.  mivel a kötelező átfogó szexuális nevelés az iskolai rendszerekben elengedhetetlen az AIDS és más szexuális úton terjedő fertőzések terjedésének megakadályozásához;

K.  mivel a nehéz humanitárius helyzetben lévő és rendezetlen, instabil körülmények között élő emberek, a fogyatékossággal élők, az őslakosok, az LMBTIQ+ személyek, valamint a migráns és mobil népesség kiszolgáltatottak a HIV-fertőzéssel szemben, és egyedi kihívásokkal szembesülnek a HIV-szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;

L.  mivel Szubszaharai-Afrika továbbra is a legsúlyosabban érintett régió: az összes új HIV-fertőzés 57%-át és a gyermekeknél (14 éves korig) előforduló HIV-fertőzések 84%-át teszi ki, a nők körében sokkal nagyobb a HIV-fertőzöttség, mint a férfiaknál, és hetente 4 500 (15 és 24 év közötti) lány és fiatal nő fertőződik meg HIV-vel, a HIV-fertőzöttek száma pedig 25,6 millió;

M.  mivel a Covid19-világjárvány további kihívásokat támaszt az AIDS-re adott válasz tekintetében, és visszafordította az eddig elért eredmények egy részét, mivel több ország nem érte el a 2020-ra kitűzött céljait; mivel ez veszélyezteti az AIDS mint közegészségügyi fenyegetés 2030-ig történő felszámolására irányuló fenntartható fejlesztési cél elérését;

N.  mivel az egyetemes egészségügyi ellátás részeként meg kell erősíteni az ellenállóképes és fenntartható egészségügyi rendszereket, egyúttal megőrizve az AIDS kezeléséből származó előnyöket;

O.  mivel az egészséghez való jog megvalósításának kezelnie kell a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségeket, és elő kell mozdítania a HIV-fertőzöttek és a HIV-fertőzés kockázatának kitett emberek életminőségét és jólétét egész életük során;

P.  mivel a HIV-re adott válaszban központi szerepet játszó közösségeket és az e közösségektől érkező válaszokat továbbra is aláássa az akut finanszírozási hiány, a civil társadalom mozgásterének szűkülése, valamint a nemzeti válaszlépésekbe való teljes körű bevonásuk és integrációjuk hiánya;

Q.  mivel számos közepes jövedelmű fejlődő országnak a szabadalmi oltalom miatt nehézséget okoz az antiretrovirális gyógyszerek generikus változatainak behozatala vagy helyben történő előállítása; mivel a multinacionális gyógyszeripari vállalatok egyre inkább kizárják a közepes jövedelmű fejlődő országokat az adományokból, az alacsonyabb árakból és az önkéntes engedélyekből, ami akadályozza a megfizethető generikus gyógyszerekhez való hozzáférésüket;

R.  mivel az egészséghez való emberi jog elsőbbséget élvez a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira vonatkozó szabályokkal szemben (TRIPS); mivel a TRIPS-megállapodásról és a közegészségről szóló dohai nyilatkozat megerősíti a fejlődő országok azon jogát, hogy teljes mértékben alkalmazzák a TRIPS-megállapodás rugalmassági rendelkezéseit a közegészség védelme, és különösen annak érdekében, hogy mindenki számára hozzáférést biztosítsanak a gyógyászathoz;

S.  mivel az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alap, amelyet a HIV/AIDS globális elterjedését követően hoztak létre, jelentős szerepet játszott a HIV/AIDS elleni küzdelemben;

1.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ENSZ HIV-vel/AIDS-szel foglalkozó, 2021. június 8. és 10. között tartandó magas szintű találkozója pozitív eredményeket hozzon; kéri, hogy a Tanács járuljon hozzá egy sor előretekintő és ambiciózus kötelezettségvállalás elfogadásához a politikai nyilatkozatban;

2.  megerősíti, hogy mindenkinek joga van az elérhető legmagasabb szintű egészséghez, valamint a méltóságteljes élethez vezető egyenlőséghez;

3.  méltatja az EU szerepét az AIDS-re adott multiszektorális globális válaszban, és felhívja a Bizottságot, hogy globális közegészségügyi válságként kezelje az AIDS-et és – többek között a UNAIDS-be, valamint az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapba történő beruházások növelése révén – gyorsítsa fel a 2025-re kitűzött célok elérésére irányuló valamennyi erőfeszítést;

4.  ragaszkodik az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alap számára alapvető fontosságú eszközök biztosításához, hogy az döntő mértékben hozzá tudjon járulni a HIV/AIDS elleni küzdelemhez;

5.  hangsúlyozza, hogy az AIDS-re adott globális válaszhoz multiszektorális megközelítésre és többszintű együttműködésre van szükség, amelyet időszerűsége, nagyságrendje, inkluzivitás, partnerség és innováció jellemez;

6.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az NDICI programozása támogassa a partnerországok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy erős és reziliens egészségügyi rendszereket építsenek ki, olyan egészségügyi kutatási és szabályozási rendszereket és közösségi egészségügyi rendszereket beleértve, amelyek a HIV-re is kiterjedő egyetemes egészségügyi ellátást képesek biztosítani;

7.  kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv végrehajtását a HIV/AIDS emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos tényezői kezelésére használják fel – prioritásként kezelve a megbélyegzés és a megkülönböztetés, a szexuális és nemi alapú erőszak, az azonos neműek közötti kapcsolatok bűncselekménnyé nyilvánítása és más büntető és diszkriminatív jogszabályok és politikák elleni küzdelmet – annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáféréshez, a minőségi oktatáshoz (ezen belül az átfogó szexuális neveléshez való hozzáféréshez), az egészségügyi ellátáshoz való méltányos és megfizethető hozzáféréshez, a munkaerőpiachoz való hozzáféréshez és a közélet minden területén az érintett közösségek részvételéhez;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországokkal annak érdekében, hogy kötelező és átfogó szexuális nevelést építsenek be nemzeti oktatási terveikbe annak érdekében, hogy megelőzzék az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek terjedését, különösen azokban az országokban, ahol a legmagasabb a fertőzési arány;

9.  emlékeztet arra, hogy az egészség a humán fejlődés szükséges feltétele; arra kéri a Bizottságot, hogy az Afrikára vonatkozó uniós stratégia keretében kezelje prioritásként az egészség kérdését, ami további állami források mozgósítását vonja maga után az egyetemes egészségügyi ellátás biztosítása érdekében, beleértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat, a HIV-fertőzést, a tuberkulózist és a maláriát, valamint a globális egészségügyi kutatásra és fejlesztésre való összpontosítást, az EU–Afrika egészségügyi kutatási és innovációs partnerség fokozását, valamint az egészségügyi termékek, felszerelések és gyógyszerek afrikai és európai termelési kapacitásának együttes fokozását; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatásnak mindenekelőtt arra kell irányulnia, hogy holisztikus és jogokon alapuló megközelítés révén „horizontális” egyetemes egészségügyi ellátási rendszert biztosítson, amely magában foglalja az egészségügy többdimenziós jellegének teljes körű figyelembevételét (a nemek közötti egyenlőséggel, az élelmezésbiztonsággal és a táplálkozással, a vízellátással és a higiéniás létesítményekkel, az oktatással és a szegénységgel szoros kapcsolatban), az egységes egészségügyi megközelítés mentén; felszólít különösen az integrált HIV-jogokba, valamint a szexuális és reproduktív egészségbe és jogokba történő beruházások előmozdítására, különösen a nőkre és lányokra, a szexmunkásokra, a transznemű személyekre, az intravénás kábítószer-fogyasztókra, a börtönökben élőkre és más kiszolgáltatott csoportokra összpontosítva;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a HIV-fertőzött gyermekek kezelésének sajnálatosan alacsony lefedettségével, valamint biztosítsa a terhes nők és szoptató anyák HIV-vel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférését a HIV-fertőzés anyáról gyermekre való átterjedésének elkerülése érdekében;

11.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy valamennyi uniós tagállamban biztosítsák a kiadások, illetve az erőforrások mozgósításának a 2025-re kitűzött célok eléréséhez szükséges szintjét;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és a partnerekkel annak érdekében, hogy az egyetemes egészségügyi ellátás programja részeként prioritásként kezeljék a globális egészségbiztonság integrált megközelítését, amely a meglévő világjárványok – például a HIV – és az újonnan fellépő járványok elleni küzdelmet egyaránt magában foglalja;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy játsszon meghatározó politikai szerepet az EU-val partnerséget ápoló fejlődő országokkal, köztük a szomszédos országokkal folytatott párbeszédben, biztosítva, hogy készen állnak a tervek a belföldi finanszírozási forrásokra való átálláshoz, annak érdekében, hogy a HIV-vel kapcsolatos programok a nemzetközi adományozók támogatásának visszavonása után is hatékonyak legyenek, folytatódjanak és fokozódjanak; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is szorosan működjenek együtt ezekkel az országokkal annak biztosítása érdekében, hogy felelősséget és szerepet vállaljanak a HIV-re adott válaszokkal kapcsolatban;

14.  felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki egyértelmű és koherens uniós Covid19-oltási stratégiát, amely arra összpontosít, hogy a fejlődő országokban élő emberek, különösen a veszélyeztetett és magas kockázatú csoportokhoz tartozók, köztük a HIV/AIDS-fertőzöttek egyenlő feltételekkel és időben hozzáférjenek a megfizethető védőoltásokhoz; ezért felszólítja az EU-t, hogy támogassa India és a Dél-afrikai Köztársaság WTO-kezdeményezését a Covid19 vakcinák, felszerelések és kezelések szellemi tulajdonjogának ideiglenes felfüggesztésére, és sürgeti a a gyógyszeripari vállalatokat, hogy tudásukat és adataikat osszák meg az Egészségügyi Világszervezet Covid19 technológiai hozzáférési adatbázisán (C-TAP) keresztül;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Covid19-re adott globális válasz tartalmazza a HIV elleni küzdelem tanulságait, amilyen például: az emberi jogok védelme, valamint a megbélyegzés és a megkülönböztetés kezelése, különösen a kulcsfontosságú és egyéb kiszolgáltatott helyzetben lévő lakosság körében; az egészség előtt álló, nemi szempontú akadályok elleni küzdelem; az egészségügyi szakemberek és kutatók támogatása, különösen a kevés forrással rendelkező területeken; a közösségek bevonása a reagálásba; valamint a korlátozott erőforrások és az új eszközök méltányos elosztása annak biztosítása érdekében, hogy senki se maradjon le;

16.  felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki átfogó globális stratégiát és menetrendet a fenntartható fejlesztési célok elérésére, beleértve az egészségügyre és a HIV/AIDS csökkentésére vonatkozó célokat is; megjegyzi, hogy ennek a stratégiának különösen figyelembe kell vennie a Covid19 hatását, mivel a fenntartható fejlesztési célok elérése kulcsfontosságú a jövőbeli világjárványokra és egyéb – többek között az egészségügyi rendszereket érő – sokkokra való felkészültségünk biztosításához; hatékony, hosszú távú uniós globális egészségügyi stratégiát szorgalmaz; nyomatékosítja, hogy a Bizottságnak meg kell kétszereznie erőfeszítéseit, és fokoznia kell a fejlődő országok egészségügyi rendszereit célzó hatékony globális egészségügyi programokra irányuló munkáját;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és a partnerekkel a HIV-szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén egyedi kihívásokkal szembesülő kulcsfontosságú népességcsoportok és más kiemelt népességcsoportok igényeire reagáló szolgáltatások támogatása érdekében, többek között a fiataloknak nyújtott, ifjúságbarát szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások révén;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és a partnerekkel annak érdekében, hogy elősegítse és támogassa a fokozott elkötelezettséget a HIV-kezelés valamennyi konfliktusövezetben történő biztosítása, valamint a menekültekkel szemben a HIV-vel kapcsolatos megkülönböztetés felszámolása iránt, különös tekintettel a fogadó országokban az antiretrovirális kezeléshez és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésre;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és a partnerekkel a szociális védelem támogatásának növelése érdekében, többek között a kiszolgáltatott népességcsoportok, különösen a fogyatékossággal élők, a HIV-fertőzöttek és az AIDS miatt megárvultak élelmezésbiztonsága és táplálkozása terén;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és a partnerekkel a HIV/AIDS-re való hatékony reagálás, valamint a HIV/AIDS-szel kapcsolatos megbélyegzés és megkülönböztetés elleni küzdelem kulcsfontosságú elemeiként a közösségi szerepvállalás és a közösség által irányított válaszok támogatása és az ezekbe való beruházás érdekében, valamint hogy a HIV-vel kapcsolatos tájékoztatás, oktatás, kommunikáció és képzés belépési pontjaként más helyi egészségügyi szolgáltatásokba is integrálja a HIV megelőzését és kezelését;

21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a valós idejű adatgyűjtésbe, illetve a HIV és más, a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt fertőző betegségek tekintetében a megfizethető és hozzáférhető, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő potenciális diagnosztika, terápia és oltóanyagok szilárd portfóliójába való beruházásokat, valamint erősítsék meg a regionális és régióközi kapacitásokat és az együttműködést a tudomány, a kutatás és az innováció terén; sürgeti az EU-t, hogy különösen támogassa a fejlődő országokat, különösen a legkevésbé fejlett országokat a TRIPS-megállapodásban a közegészség védelme érdekében biztosított rugalmasság hatékony végrehajtásában – különösen a kötelező engedélyezés és a párhuzamos importálás tekintetében –, valamint optimalizálja az önkéntes engedélyezési és technológiamegosztási mechanizmusok alkalmazását a közegészségügyi célkitűzések teljesítése érdekében, ragaszkodva ahhoz, hogy a multinacionális gyógyszeripari vállalatok a közepes jövedelmű fejlődő országokat is bevonják az ilyen mechanizmusokba, és megfizethető HIV-kezelést biztosítsanak ezekben az országokban; tágabb értelemben ösztönzi a kutatási és fejlesztési kiadásoknak a gyógyszerek árától való függetlenítését, például szabadalmi egyesülések, nyílt forráskódú kutatások, támogatások és segélyek révén, azzal a céllal, hogy minden rászoruló számára biztosítsák a kezelések tartós hozzáférhetőségét, megfizethetőségét és rendelkezésre állását;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy ellenezze a TRIPS+ intézkedések felvételét a közepes jövedelmű fejlődő országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokba annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi HIV antiretrovirális kezelés megfizethető legyen, teljes mértékben tiszteletben tartva a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozatot;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ Közgyűlése és a UNAIDS elnökének.

(1) HL C 351. E, 2011.12.2., 95. o. (2) HL C 334., 2018.9.19., 106. o.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a hadifoglyokról az Örményország és Azerbajdzsán közötti legutóbbi konfliktus nyomán kialakult helyzetben (2021/2693(RSP))

P9_TA(2021)0251 RC-B9-0277/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Örményországról és Azerbajdzsánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU–Örményország Partnerségi Tanács 2020. december 17-i ülésére és az EU–Azerbajdzsán Együttműködési Tanács 2020. december 18-i ülésére és azok következtetéseire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Alapokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, az emberi jogok európai egyezményére és a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló III. genfi egyezményre,

–  tekintettel Örményország, Azerbajdzsán és Oroszország 2020. november 9-i háromoldalú tűzszüneti nyilatkozatára, amely 2020. november 10-én lépett hatályba,

–  tekintettel a Human Rights Watch „Azerbaijan: Armenian POWs Abused in Custody” [Azerbajdzsán: az örmény hadifoglyokkal szemben fogságban elkövetett visszaélések] című, 2021. március 19-i jelentésére,

–  tekintettel az Örményország és Azerbajdzsán közötti közelmúltbeli konfliktus során foglyul ejtett személyekről szóló, 2021. április 28-i uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek 2020. október 25-i, 2020. október 30-i, 2020. december 14-i, 2021. április 13-i és 2021. május 5-i nyilatkozataira,

–  tekintettel arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a Bíróság eljárási szabályzatának 39. cikke alapján 2021. március 9-én értesítette az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát az Örményország és Azerbajdzsán közötti közelmúltbeli fegyveres konfliktussal kapcsolatos ideiglenes intézkedésekről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Hegyi-Karabah feletti fennhatóságért 1988 és 1994 között folytatott első háború óta a nemzetközi közösség próbálta elérni a hegyi-karabahi konfliktus tartós és átfogó rendezését az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek vezetésével;

B.  mivel az Örményország és Azerbajdzsán közötti legutóbbi, 2020. szeptember 27-től 2020. november 10-ig tartó fegyveres konfliktusban több mint 5000 katona vesztette életét, több százan megsebesültek és meghaltak, valamint civilek ezrei kényszerültek lakóhelyük elhagyására; mivel a konfliktus továbbra is súlyos szenvedést ró a lakosságra, mivel sok hozzátartozó hollétéről nincs információ, a hadifoglyok és más foglyul ejtett személyek közül csak kevesen térnek haza, problémák vannak a holttestek átadása terén, a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférés akadályokba ütközik és az alapvető infrastruktúra romokban hever;

C.  mivel e régóta fennálló konfliktus már elképzelhetetlenül sok szenvedést okozott az érintetteknek; mivel összességében a konfliktus jelentős mennyiségű és elfogadhatatlan polgári áldozatot követelt;

D.  mivel a harcok megszűntek 44 nappal azután, hogy Örményország, Azerbajdzsán és Oroszország 2020. november 9-én megállapodást írt alá a Hegyi-Karabahban és környékén hirdetett teljes tűzszünetről, amely 2020. november 10-én hatályba lépett;

E.  mivel a tűzszünetről szóló háromoldalú nyilatkozat 8. pontja előírja, hogy a hadifoglyokat, túszokat és más fogvatartottakat, valamint az elesettek maradványait ki kell cserélni; mivel ezeket a cseréket a „mindenkit mindenkiért” elv szerint kell lebonyolítani;

F.  mivel mind Örményország, mind Azerbajdzsán részes fele a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló III. genfi egyezménynek, amelynek 118. cikke előírja, hogy a hadifoglyokat az aktív harci cselekmények beszüntetése után haladéktalanul szabadon kell engedni és haza kell szállítani; mivel a III. genfi egyezmény 13. cikke kimondja, hogy „a fogva tartó hatalomnak minden olyan jogellenes cselekménye vagy mulasztása, amely a hatalmában levő hadifogoly halálát okozza, vagy súlyosan veszélyezteti a hadifogoly egészségét, tilos és a jelen Egyezmény súlyos megsértésének tekintendő”; mivel az egyezmény a hadifoglyokat az „erőszakos cselekményekkel vagy megfélemlítéssel, a sértegetéssel és a nyilvános kíváncsiskodással szemben” is védi;

G.  mivel a tűzszünet előtt és után fogságba került katonai személyzet és polgári személyek a nemzetközi jog értelmében eltérő jogállással rendelkeznek; mivel a tűzszünet előtt és után foglyul ejtett katonai személyzetet hadifogolyként kell elismerni, és a genfi egyezmények szerinti védelemben kell részesíteni; mivel ugyanakkor a konfliktus során fogságba került polgári személyeket védett személyként kell elismerni, és szintén biztosítani kell számukra a genfi egyezmények szerinti védelmet; mivel a tűzszünet után fogságba esett civileket a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti védelem illeti meg;

H.  mivel a harci cselekmények felfüggesztése óta több – katonai és polgári – fogolycserére is sor került, legutóbb 2021. május 4-én;

I.  mivel aggasztó jelentések szerint körülbelül 200 örmény állampolgárt tartanak fogva Azerbajdzsánban; mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) úgy nyilatkozott, hogy 249 Azerbajdzsán által elfogott örmény állampolgárral kapcsolatban érkeztek hozzá panaszok; mivel az EJEB ideiglenes intézkedéseket alkalmazott a 229 örményre vonatkozóan, és ezek közül 183 továbbra is hatályban van; mivel az EJEB 2021. március 9-én arra a következtetésre jutott, hogy Azerbajdzsán nem tett eleget az intézkedéseknek, mivel a szolgáltatott információkat túl általánosnak és korlátozottnak ítélte; mivel az azerbajdzsáni hatóságok elismerték, hogy 72 örmény állampolgárt tartanak fogva; mivel további 112 személy tekintetében Azerbajdzsán nem nyújtott tájékoztatást az EJEB-nek; mivel a többi örmény hadifogoly sorsa ismeretlen; mivel a harcok beszüntetése óta 73 örmény hadifoglyot és polgári személyt szállítottak vissza Örményországba;

J.  mivel az EJEB-hez 16, állítólagosan Örményország által elfogott azerbajdzsánival kapcsolatban is érkeztek panaszok, akik közül 12 személyt 2020 decemberében hazaszállítottak; mivel az EJEB a másik négy személlyel kapcsolatban felfüggesztette a 39. cikk szerinti vizsgálatát, tekintettel az örmény kormánytól kapott információk jellegére;

K.  mivel hiteles jelentések készültek arról, hogy az azeri erők az erőszakos cselekmények 2020. november 10-i beszüntetése óta is ejtettek foglyul örmény szolgálati személyzetet és polgári személyeket; mivel az azerbajdzsáni hatóságok azt állítják, hogy ezek a túszok és foglyok terroristák, és nem érdemelnek hadifogoly-státuszt a genfi egyezmény értelmében;

L.  mivel a Human Rights Watch 2021. március 19-én arról számolt be, hogy az azerbajdzsáni biztonsági és fegyveres erők visszaéléseket követtek el örmény hadifoglyokkal szemben, és kegyetlen és megalázó bánásmódnak és kínzásnak vetették alá őket foglyul ejtésük, illetve szállításuk, vagy fogva tartásuk során különböző fogva tartási létesítményekben; mivel az azerbajdzsáni erők erőszakot alkalmaztak polgári személyek foglyul ejtésére, és kínzásnak, embertelen és megalázó fogva tartási körülményeknek vetették alá őket, legalább két fogvatartott halálát okozva; mivel az azerbajdzsáni erők annak ellenére tartották fogva e polgári személyeket, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy olyan biztonsági fenyegetést jelentenének, amely a nemzetközi humanitárius jog szerint indokolhatná a fogva tartásukat; mivel Azerbajdzsán tagadja azt a vádat, hogy örmény hadifoglyokat a genfi egyezményeket sértő bánásmódnak vetettek volna alá;

M.  mivel beszámolók szerint az interneten és a közösségi médiában olyan videók jelentek meg, melyek bizonyítják, hogy mindkét fél fegyveres erőinek tagjai visszaéléseket követtek el a fogvatartottakkal szemben, és kegyetlen bánásmódnak vetették őket alá; mivel semmi sem utal arra, hogy az azerbajdzsáni vagy az örmény hatóságok gyors, nyilvános és hatékony vizsgálatokat folytattak volna le ezen incidensekkel kapcsolatban, vagy hogy a vizsgálatok – ha voltak egyáltalán – büntetőeljárást eredményeztek volna; mivel egyes állítások szerint előfordult, hogy hadifoglyok és más védett személyek bírósági eljárás nélküli kivégzések, erőszakos eltüntetések és hullagyalázás áldozatai lettek;

N.  mivel 2021. május 17-én a Bizottság bejelentette, hogy további 10 millió EUR összegű humanitárius segélyt különít el a Hegyi-Karabahban és környékén a közelmúltban lezajlott konfliktus által érintett polgári lakosság megsegítésére, így az összetűzések 2020. szeptemberi kezdete óta a rászorulóknak elkülönített uniós segélyek összege meghaladja a 17 millió eurót;

O.  mivel valamennyi félnek naprakész térképeket kellene készítenie az aknamezőkről, hogy lehetővé tegyék a polgári lakosság számára a korábbi konfliktus sújtotta régiókba való visszatérést;

P.  mivel a 2021. április 12-én Bakuban felavatott „Katonai Trófeák Parkjában” állítólag örmény katonai felszerelések láthatók, valamint halott vagy haldokló örmény katonákat, valamint egy cellában láncra vert örmény hadifoglyokat ábrázoló viaszfigurák, ami az erőszak dicsőítésének tekinthető, és fennáll annak a kockázata, hogy további ellenséges érzületet vált ki, és gyűlöletbeszédre vagy akár a még fogságban tartott örmény hadifoglyokkal és civilekkel szembeni embertelen bánásmódra uszít, ami állandósítja a gyűlölködés légkörét és ellentmond a megbékélésre vonatkozó minden hivatalos nyilatkozatnak;

Q.  mivel 2021. május 12-én egy időre azerbajdzsáni csapatok hatoltak be Örményország területére, ami Örményország területi integritásának és a nemzetközi jognak a megsértését jelenti; mivel az örmény szuverén terület e megsértésére azt követően került sor, hogy azerbajdzsáni képviselők, köztük az elnök aggasztó kijelentéseket tett, amelyekben burkoltan területi igényeket támasztottak és erőszak alkalmazásával fenyegettek, ezáltal aláásva a régió biztonságára és stabilitására irányuló erőfeszítéseket;

R.  mivel az elmúlt hónapokban hazaszállították az áldozatok földi maradványait és humanitárius segítséget nyújtottak a konfliktus által súlyosan érintett lakosságnak;

S.  mivel megújult erőfeszítésekre van szükség a két ország közötti bizalom kiépítéséhez és a fenntartható béke irányába történő előrelépéshez;

1.  kéri, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a konfliktus alatt és után fogságba vetett valamennyi örmény – katonai és polgári – foglyot, és hogy Azerbajdzsán a jövőben tartózkodjon az önkényes fogva tartásoktól; sürgeti a feleket, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2020. november 9-i háromoldalú tűzszüneti nyilatkozatot, amely rendelkezik a hadifoglyok, túszok és más fogvatartottak, valamint az összetűzések során meggyilkoltak földi maradványainak cseréjéről;

2.  sajnálatának ad hangot az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah miatt kirobbant legutóbbi háború során elkövetett erőszakos cselekmények miatt; szolidaritását fejezi ki az áldozatok és családjaik iránt; sajnálatát fejezi ki a tűzszünet megsértése miatt, amely további emberi szenvedéshez, halálesetekhez és pusztításhoz vezetett; elítéli a polgári lakosság elleni támadásokat, és emlékeztet arra, hogy az államok a nemzetközi humanitárius jog értelmében kötelesek megvédeni a polgári életeket;

3.  sürgeti az azerbajdzsáni kormányt, hogy bocsásson rendelkezésre kimerítő listát a fegyveres konfliktus kapcsán fogva tartott valamennyi személyről, és adjon tájékoztatást tartózkodási helyükről és egészségükről, valamint a fogságban életüket vesztett személyekről is;

4.  emlékeztet arra, hogy az eltűnt személyek sorsára és hollétére vonatkozó információk közlésének elmulasztása erőszakos eltüntetésnek minősülhet, aminek megelőzésére Azerbajdzsán és Örményország egyaránt kötelezettséget vállalt; felszólítja az összes felet, hogy tisztázzák az eltűnt személyek sorsát és hollétét, és kezeljék méltósággal a holttesteket;

5.  kéri, hogy Azerbajdzsán kormánya tartsa tiszteletben a jogi biztosítékokat, biztosítsa az ügyvédek, orvosok és emberijog-védők számára az örmény foglyokhoz való hozzáférést, és tegye lehetővé a foglyok számára a rokonaikkal való kapcsolatfelvételt;

6.  súlyos aggodalmának ad hangot azon hiteles jelentések miatt, amelyek szerint az örmény hadifoglyokat és más, fogságban tartott személyeket megalázó körülmények között tartották és tartják fogva, valamint hogy elfogásuk vagy fogva tartásuk alatt embertelen bánásmódot és kínzást alkalmaztak velük szemben; elítéli a kínzás és az erőszakos eltüntetés valamennyi esetét, ideértve a fegyveres konfliktusok során elkövetett eseteket is, valamint a holttestek meggyalázását;

7.  felhívja az azerbajdzsáni hatóságokat annak biztosítására, hogy a még fogva tartott személyek megkapják a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog által megkövetelt valamennyi védelmet, ideértve a kínzástól és az embertelen bánásmódtól való mentességet is; felhívja az örmény és azerbajdzsáni hatóságokat, hogy folytassanak független, gyors, nyilvános és hatékony vizsgálatokat, és indítsanak büntetőeljárást a genfi egyezmények súlyos megsértésére, valamint a nemzetközi jog egyéb megsértésére és a háborús bűncselekményekre vonatkozó valamennyi hiteles vádhoz kapcsolódóan annak érdekében, hogy biztosítsák a felelősök elszámoltathatóságát és az áldozatok kárpótlását, lehetőleg egy célzott nemzetközi misszió segítségével; felhívja Azerbajdzsán kormányát, hogy teljes mértékben működjön együtt az EJEB-bel az örmény foglyokkal való embertelen bánásmódról szóló jelentések megalapozottságának vizsgálata és a felelősök felelősségre vonása érdekében;

8.  emlékeztet arra, hogy jelenleg nem állnak rendelkezésre nyilvánosan hozzáférhető hiteles információk az azerbajdzsáni hadifoglyokról és az örmény fogolytáborokban fogva tartott személyekről;

9.  emlékezteti a konfliktusban érintett valamennyi felet a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségére, amely tiltja a kínzást és más megalázó vagy embertelen bánásmódot, és megismétli, hogy a hadifoglyok kínzása és bántalmazása háborús bűncselekménynek minősül;

10.  határozottan elítéli a 2021. április 9-én történt incidenst, amikor az azerbajdzsáni hatóságok egy üres repülőgépet küldtek ahelyett a gép helyett, amelynek az örmény foglyokat kellett volna hazaszállítania; úgy véli, hogy ez rendkívül érzéketlen cselekedet, és emellett jól mutatja, hogy Azerbajdzsán általánosan is megalázó magatartást tanúsít az örmény fogvatartottakkal és családjaikkal szemben;

11.  hangsúlyozza, hogy sürgősen tartózkodni kell minden olyan ellenséges retorikától vagy fellépéstől, amely gyűlöletre vagy nyílt erőszakra való felbujtásnak vagy a büntetlenség támogatásának tekinthető, vagy amely alááshatja a bizalomhoz, a megbékéléshez, az együttműködéshez és a fenntartható békéhez vezető légkör kialakítására és előmozdítására irányuló erőfeszítéseket;

12.  felszólítja Azerbajdzsán kormányát, hogy teljes mértékben működjön együtt az EJEB-szel az örmény foglyok ügyében, és tegyen eleget a Bíróság ideiglenes intézkedéseinek, amelyek arra kötelezték Azerbajdzsánt, hogy nyújtson részletes tájékoztatást a fogvatartottak fogvatartási körülményeiről, egészségi állapotáról és a visszatérésük érdekében hozott intézkedésekről;

13.  úgy véli, hogy a fogva tartottak és az elhunytak holttesteinek teljes körű cseréje és e kérdés végleges rendezése humanitárius kötelezettség, különösen az érintettek családjai érdekében, és ez lenne az első, égetően szükséges bizalomépítő intézkedés a régió viszonylagos stabilitásának megteremtése érdekében;

14.  felhívja Azerbajdzsán kormányát, hogy garantálja a fogvatartottakhoz való szabad és akadálytalan bejutást az érintett nemzetközi szervezetek, például a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság számára;

15.  hangsúlyozza, hogy sürgősen biztosítani kell, hogy a humanitárius segítség eljusson a rászorulókhoz, hogy Hegyi-Karabahban biztosított legyen az örmény lakosság és kulturális öröksége biztonsága, valamint hogy az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és menekültek visszatérhessenek korábbi lakóhelyükre;

16.  határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy mindkét fél tartózkodjon az azerbajdzsáni örmény örökség és az örményországi azeri örökség tönkretételétől; felszólít a lerombolt helyszínek teljes körű helyreállítására és a nemzetközi közösség fokozottabb bevonására a régió világörökségének védelmébe;

17.  emlékeztet az EBESZ minszki csoportjának társelnökei által vezetett nemzetközi közösség arra irányuló erőfeszítéseire, hogy békés, tartós, átfogó és fenntartható megoldást találjanak az EBESZ 2009. évi alapelvei (az erőszak alkalmazásától való tartózkodás, a területi integritás és a népek szabad önrendelkezése) alapján, a hegyi-karabahi régió jövőbeli jogállásának meghatározása céljából; emlékeztet arra, hogy ez csak tárgyalásos politikai megoldással érhető el, valamennyi érintett fél valódi elkötelezettségével; felhívja a feleket, hogy az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek égisze alatt a lehető leghamarabb kezdjék újra a magas szintű politikai párbeszédet; felszólítja az örmény és az azerbajdzsáni kormányt, valamint a nemzetközi közvetítőket, hogy szisztematikusan vonják be a nőket a békefolyamatba, és konzultáljanak a női emberijog-védőkkel;

18.  sajnálatosnak tartja, hogy az EBESZ minszki csoportjában részt vevő uniós tagállamok nem voltak jelen a tűzszüneti megállapodás megkötésekor, és hogy az EU nem tanúsított vezető szerepet abban, hogy két nagyra értékelt keleti partnerét a tárgyalóasztalhoz ültesse;

19.  sajnálatát fejezi ki a bakui úgynevezett Trófea park megnyitása miatt, amely 2021. április 14. óta áll nyitva a nyilvánosság előtt, mivel tovább erősíti a régóta fennálló ellenséges érzelmeket, és aláássa az Örményország és Azerbajdzsán közötti kölcsönös bizalmat; ezért sürgeti annak haladéktalan bezárását;

20.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő) és a Bizottságot, hogy ajánljanak fel Örményországnak és Azerbajdzsánnak minden szükséges segítséget a tűzszünet megszilárdításához, valamint támogassák a stabilitáshoz, az újjáépítéshez, a bizalomépítéshez és a háború utáni helyreállításhoz vezető erőfeszítéseket, valamint szorosan kövessék nyomon a tűzszünet rendelkezéseinek végrehajtását, különös tekintettel annak nyomonkövetési mechanizmusára; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a civil társadalom és az emberijog-védők számára nyújtott támogatásukat és a velük való együttműködést, különösen a munkájuk korlátozása tekintetében; úgy véli, hogy az EU dél-kaukázusi különleges képviselőjének fontos szerepet kell játszania e tekintetben;

21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a sürgős humanitárius segítségnyújtást és a nemzetközi szervezetek e területen végzett munkáját, valamint a kulturális és vallási örökség védelmét, továbbá támogassák azokat az örményországi és azerbajdzsáni civil társadalmi szervezeteket, amelyek ténylegesen hozzájárulnak a megbékéléshez;

22.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy a tagállamokkal együtt a keleti partnerség soron következő, 2021 őszén tartandó csúcstalálkozóján foglalkozzanak a dél-kaukázusi régió biztonságával, stabilitásával és regionális együttműködésével is;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az EBESZ főtitkárának, a minszki csoport társelnökeinek, Örményország elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint Azerbajdzsán elnökének, kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a haiti helyzetről (2021/2694(RSP))

P9_TA(2021)0252 RC-B9-0282/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Haitiról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen „A földrengés után egy évvel Haitin tapasztalható helyzetről: humanitárius segítségnyújtás és újjáépítés” című, 2011. január 19-i állásfoglalására(1), „A gyermekrabszolgaságról Haitin” című, 2018. február 8-i állásfoglalására(2), valamint a 2019. november 28-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének Haitiról szóló, 2021. március 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Integrált Haiti Irodájának (BINUH) 2021. február 11-i jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948 decemberében fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyet 1966. december 16-án fogadtak el,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó alapelveire,

–  tekintettel az Egyetemes Bírói Chartára és az Ibér-Amerikai Bírák Alapokmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel a Haiti Köztársaság 1987-es alkotmányára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) és a BINUH „Unrest in Haiti: Their impact on Human Rights and the State’s obligation to protect all citizens” című, 2021. január 18-i közös jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2020. októberi választások meghiúsulása rendeleti kormányzáshoz is vezetett, és a sikertelen puccskísérletekről szóló jelentések a haiti politikai és társadalmi instabilitás fokozódását jelzik;

B.  mivel a politikai ellenzék és a civil társadalmi csoportok azt állítják, hogy – amint azt Haiti Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsa is megállapította –, Moïse elnök megbízatása 2021. február 6-án lejárt, és ragaszkodnak az ideiglenes elnök kinevezéséhez; mivel Jovenel Moïse nem hajlandó lemondani, mivel úgy véli, hogy megbízatása 2017 februárjában, a 2016-os második választást követően kezdődött, mivel a korábbi választási eredményeket csalásra hivatkozva vitatták;

C.  mivel 2021. január 14. óta haiti emberek ezrei tiltakoznak Moïse elnök hivatali idejének egy évvel történő meghosszabbítása, valamint a népszavazás ellen; mivel a tiltakozásokat erőszakkal elfojtják;

D.  mivel annak következtében, hogy 2019-ben nem tartották meg időben a választásokat, a képviselőház valamennyi jogalkotójának és a Szenátus kétharmadának megbízatása 2020 januárjában lejárt, és 2020 júliusában valamennyi polgármester megbízatása lejárt; mivel Moïse elnök azóta rendeleti kormányzással irányít, és számos rendelettel megerősítette elnöksége jogkörét; mivel Moïse elnök parlamenti, helyhatósági és elnökválasztást tervez 2021. szeptember 19-re;

E.  mivel 2021. január 5-én Moïse elnök úgy rendelkezett, hogy 2021. június 27-én alkotmányos népszavazást kell tartani, és a közelmúltban megerősítette döntését mind az országban, mind a nemzetközi közösség részéről tartott tiltakozások ellenére; mivel a javasolt alkotmányos reform még inkább koncentrálná a végrehajtó hatásköröket; mivel a haiti alkotmány 284. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „Szigorúan tilos az alkotmány módosítására irányuló általános választásokat tartani”; mivel azóta a népszavazás ellen tiltakozva haiti emberek ezrei vonultak az utcára;

F.  mivel 2021. május 6-án az EU bejelentette, hogy nem finanszírozza a Haitin 2021. június 27-re tervezett népszavazás megszervezését, és nem küld megfigyelőket annak nyomon követésére, tekintettel arra, hogy úgy véli, hogy a folyamat nem eléggé átlátható és demokratikus egy olyan országban, amelyet bizonytalanság és politikai instabilitás sújt;

G.  mivel a Haitival foglalkozó központi csoport (amely az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjéből, Brazília, Kanada, Franciaország, Németország, Spanyolország, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok nagyköveteiből, valamint az Amerikai Államok Szervezetének különleges képviselőjéből áll) aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az alkotmány megváltoztatásának folyamata nem eléggé inkluzív, nem eléggé alapul részvételen és nem eléggé átlátható;

H.  mivel a szenátusi felmérés és a haiti Legfelsőbb Számvevőszék jelentése szerint Moïse elnök érintett egy sikkasztási és csalási ügyben, és állítólag pénzt fogadott el a PetroCaribe programból;

I.  mivel a haiti Legfelsőbb Bíróság bíráját, Yvickel Dieujuste Dabrésilt 18 másik személlyel együtt 2021. február 7-én letartóztatták, és a kormány elleni összeesküvéssel vádolják; mivel Dabrésil bírót 2021. február 11-én szabadon bocsátották, de a többi 17 személyt továbbra is fogva tartják;

J.  mivel 2021. február 8-án Moïse elnök elrendelte a Legfelsőbb Bíróság három bírájának (Jvickel Dieujuste Dabrésil, Joseph Mécène Jean-Louis és Wendelle Coq Thelot) „nyugdíjazását”, és néhány nappal később újabb rendeletet adott ki három új bíró Legfelsőbb Bíróság tagjává történő kinevezéséről a törvényben meghatározott eljárások betartása nélkül; mivel erre válaszul az igazságszolgáltatási rendszer személyzete 2021. február 15-én, hétfőn határozatlan időre sztrájkba kezdett;

K.  mivel 2021 márciusában a haiti rezsim letartóztatott egy magas rangú rendőrtisztet, ezzel exponenciálisan fokozva az ország alkotmányos válságát;

L.  mivel Haitin az elmúlt hónapban ugrásszerűen megnőtt az erőszakos cselekedetek, többek között főként az olyan fegyveres bandák által elkövetett emberrablások, nemi erőszakok, emberölések és tömegmészárlások száma, amelyek szinte teljes büntetlenség mellett folytatják tevékenységüket; mivel 2021 első három hónapjában 117 embert gyilkoltak meg és 142 embert raboltak el; mivel csak 2021 áprilisában 91 esetben került sor emberrablásra;

M.  mivel 2021. április 11-én Port-au-Prince-ben több, a helyi lakosság érdekében tevékenykedő katolikus pap elrablása (akiket később szabadon engedtek) mély megdöbbenést keltett Haitin és a nemzetközi közvéleményben, és a jelenlegi kormány elleni tüntetések fokozódásához vezetett;

N.  mivel 2015 óta több mint 300 000 ember hagyta el az országot; mivel az országban tapasztalható fokozódó erőszak és a biztonság romlása a haiti menedékkérők számának jelentős növekedéséhez vezetett, különösen Francia Guyanában, valamint ahhoz, hogy számos nemzetközi és humanitárius nem kormányzati szervezet elhagyta Haitit;

O.  mivel Haitit az elmúlt években a magas megélhetési költségek, az autoriter rendszer és a korrupció elleni tömeges megmozdulások több hulláma sújtotta; mivel a jelenlegi politikai válság összefügg valamennyi szociális, gazdasági, biztonsági és emberi jogi mutató romlásával, és mindezzel arányos; mivel nőtt a szegénység, az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való eleve nehéz hozzáférés lehetősége tovább csökkent, valamint két év alatt az élelmiszer-ellátás bizonytalansága csaknem megkétszereződött, és több millió haiti lakost érint; mivel Haiti az amerikai kontinens egyetlen legkevésbé fejlett országa; mivel Haiti, amely az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) 2019. évi humán fejlettségi mutatója szerint a 170. helyen áll, folyamatosan humanitárius és fejlesztési támogatásra szorul, és továbbra is az amerikai kontinens legszegényebb országa, és a világ egyik legelszegényedettebb állama, és a lakosság 59%-a az országos szegénységi küszöb alatt él; mivel burjánzik a kormányzati korrupció, és a Transparency International 2018. évi korrupcióérzékelési indexe Haitit a 180 vizsgált állam rangsorában a 161. helyre sorolja;

P.  mivel 2020 augusztusa és 2021 februárja között mintegy négymillió ember(4) szembesült az élelmiszer-ellátás súlyos bizonytalanságával Haitin; mivel a gazdasági hanyatlás, a rossz termés, (2020. augusztus 23-án) a Laura hurrikán és a Covid19-világjárvány az élelmezésbiztonsági helyzet súlyosbodását kiváltó fő okok közé tartozik;

Q.  mivel eluralkodtak a zavargások és a bürokratikus káosz, amelyek akadályozzák Haitin a Covid19-oltás bevezetését, ez pedig a halálesetek száma növekedésének kockázatához vezet és ahhoz, hogy a vírus elleni globális küzdelemben nem képesek tartani a tervezett menetrendet; mivel a Covid19-világjárvány nem megfelelő kezelése csak hozzájárult a már meglévő mögöttes társadalmi problémákhoz;

R.  mivel Haiti korábban soha nem látott támogatásban részesült a nemzetközi közösségtől a 2010. évi földrengés utáni újjáépítés finanszírozására; mivel ezek az erőfeszítések ma egyáltalán nem észlelhetők a haiti lakosság számára, ami a rossz kormányzással és a pénzeszközök alapvetően helytelen kezelésével kapcsolatos aggályokat vet fel;

S.  mivel a kapott nemzetközi pénzeszközök nem megfelelő kezelése, az oktatásért felszámított magas tandíjak, valamint a családok általánosan alacsony jövedelme és a rendelkezésre álló oktatás alacsony színvonala miatt az 15 éves és annál idősebb haitiak mintegy fele írástudatlan; mivel a zavargások és a világjárvány további eszkalálódása és ezeknek a haitiak mindennapi életére gyakorolt hatása miatt a haiti gyermekek 70%-a kimaradt az iskolából; mivel országszerte legalább 350 000 gyermek és fiatal marad ki az általános és középiskolából;

T.  mivel Haitin a rabszolgaság modern formája, a Restavèk rendszere még mindig bevett gyakorlat; mivel ez a gyakorlat azt jelenti, hogy az elszegényedett családokból származó haiti gyermekeket szüleik elküldik, hogy más családok háztartási alkalmazottjaiként dolgozzanak; mivel ezek a gyermekek gyakran szenvednek el visszaéléseket és rossz bánásmódot, és nem férnek hozzá az iskoláztatáshoz;

1.  sürgeti a haiti hatóságokat, hogy szervezzenek szabad, tisztességes, átlátható és hiteles parlamenti, helyhatósági és elnökválasztást, és garantálják a fenntartható biztonságot e választási folyamatok során; emlékeztet arra, hogy amíg az átláthatóság, a méltányosság és a demokrácia feltételei nem teljesülnek, az EU nem nyújthat sem pénzügyi, sem technikai támogatást a választási folyamatokhoz; emlékeztet arra, hogy csak egy hiteles, átlátható, részvételen alapuló és békés választási folyamat képes leküzdeni az elhúzódó haiti politikai válságot;

2.  hangsúlyozza a független és hozzáférhetőbb igazságszolgáltatás fontosságát, és felszólítja a haiti kormányt, hogy tartsa tiszteletben az 1987. évi haiti alkotmányt és különösen annak 284. cikke (3) bekezdését, tartsa tiszteletben a demokrácia alapelveit és erősítse meg a jogállamiságot; ismételten hangsúlyozza a nők teljes körű, egyenlő és érdemi részvételének, valamint az összes haiti állampolgár, köztük a fiatalok, a fogyatékossággal élő személyek és a civil társadalom Haiti politikai folyamataiba való bevonásának kulcsfontosságú szerepét;

3.  határozottan kitart amellett, hogy a haiti hatóságoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessenek a bandák közötti összecsapásoknak, valamint a polgári lakosság és a bűnüldöző hatóságok elleni fegyveres támadásoknak, és hogy a felelősöket tisztességes bírósági eljárás keretében állítsák bíróság elé;

4.  ismételten mély aggodalmának ad hangot a haiti humanitárius, politikai és biztonsági helyzet romlása miatt; határozottan elítéli az emberi jogok mindenféle megsértését és az erőszakos cselekményeket, különösen az emberrablások számának növekedését, a Dominikai Köztársaságba irányuló gyermekkereskedelmet, az emberölést és a nemi erőszakot, és hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a nők, a lányok és az idősek elleni erőszak ellen; határozottan elítéli a katolikus papság több tagjának múlt hónapban Port-au-Prince-ben történt elrablását; emlékeztet, hogy Haitin az erőszak szorosan kapcsolódik a fegyveres bandákhoz, amelyek egy részét a helyi oligarchák támogatják és finanszírozzák; felszólítja a haiti hatóságokat, hogy haladéktalanul és összehangoltan reagáljanak az erőszak megelőzése, kiváltó okainak kezelése és a felelősök büntetlenségének megszüntetése céljából; emlékeztet, hogy az igazságszolgáltatási rendszer reformjának és a korrupció elleni küzdelemnek továbbra is prioritásnak kell maradnia;

5.  felhív a La Saline nyomornegyedbeli tömeggyilkosság és más felháborító ügyek független kivizsgálására; követeli, hogy e bűncselekmények valamennyi elkövetőjét állítsák bíróság elé és biztosítsanak számukra tisztességes tárgyalást;

6.  elítéli a tüntetőkkel szembeni halálos erőszak állítólagos alkalmazását, valamint az önkényes letartóztatásokat és fogva tartásokat; elítéli az újságírók elleni erőszakot; sürgeti a haiti kormányt, hogy vessen véget a hosszan tartó előzetes letartóztatások gyakorlatának; felszólítja a haiti hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az alapvető jogokat, a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesülés szabadságát;

7.  emlékeztet, hogy határozottan támogatja az összes emberijog-védőt és környezetvédőt és munkájukat Haitin;

8.  felhívja a haiti hatóságokat, hogy az állam és a társadalom valamennyi szintjén biztosítsa a jobb kormányzást, többek között a korrupció és a kliensrendszer elleni fellépést; nyomatékosan kéri a Bizottságot annak szisztematikus biztosítására, hogy valamennyi segélyt – többek között a humanitárius segélyt is – hatékonyan ellenőrizzék annak biztosítása érdekében, hogy azt azokra a konkrét projektekre használják fel, amelyre szánták;

9.  felszólítja a haiti hatóságokat, hogy oszlassák el a 2010. évi földrengést követően kapott nemzetközi pénzeszközökkel kapcsolatos csalás és rossz gazdálkodás gyanúját, és büntessék meg az elkövetőket;

10.  ellenőrzést és számvevőszéki jelentést kér arról, hogy miként költik el az uniós forrásokat Haitin, különös tekintettel a közelmúltbeli korrupciós vádakra és a haiti Legfelsőbb Számvevőszék jelentésére;

11.  felhívja az Európai Uniót, hogy továbbra is nyújtson finanszírozást Haiti számára a Covid19-világjárvány által súlyosbított komoly élelmiszer-ellátásbeli bizonytalanság és alultápláltság kezelése érdekében; felhívja továbbá az Európai Unió illetékes szervezeti egységeit, hogy biztosítsák az európai segélyek nyomon követését és megfelelő kezelését annak érdekében, hogy azok közvetlenül a rászoruló lakosság javát szolgálják;

12.  sajnálja, hogy Haiti nem hajtotta végre a Covid19-oltóanyagok fogadásához szükséges lépéseket; sürgeti a haiti hatóságokat, hogy hozzák meg az oltóanyagok fogadásához szükséges intézkedéseket;

13.  üdvözli, hogy az EU 17 millió eurót különített el Haiti és a karib-tengeri térség más országai legkiszolgáltatottabb csoportjainak támogatására; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kezelje prioritásként a Haitinak nyújtott humanitárius segítségnyújtást; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Haitinek nyújtott humanitárius segítségnyújtás hatékonyan kapcsolódjon az ország fejlesztési stratégiájához;

14.  felszólít a „Restavèk-gyakorlat” felszámolására; felszólítja a haiti kormányt a gyermekek anyakönyveztetését és – fizikai és pszichológiai – védelmét szavatoló intézkedések végrehajtására, továbbá a kötelező iskoláztatás érvényre juttatására; felhívja az EU-t, hogy működjön együtt a haiti kormánnyal a gyermekek jogainak védelmét szolgáló jogi keret végrehajtása érdekében;

15.  felszólítja a haiti kormányt, hogy minden lényegi tekintetben biztosítsa polgárai jólétét; hangsúlyozza, hogy ennek elmulasztása visszafordíthatatlanul a képzett munkaerő elvándorlását eredményezheti, és Haiti működésképtelenné válhat;

16.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy tömegesen érkeznek Francia Guyanába menedéket kérő vagy rendezetlen jogállású haiti állampolgárok, és felszólítja az EU-t, hogy támogassa a régió európai területeit az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló intézkedések megerősítésében;

17.  ismételten kiemeli a haiti nép támogatására irányuló összehangolt, egységes és megerősített nemzetközi erőfeszítések fontosságát; hangsúlyozza a Haitinak nyújtott folyamatos uniós és nemzetközi támogatás fontosságát a békés és demokratikus választások feltételei megteremtésének elősegítése, valamint az ország hosszú távú stabilitásának, fejlődésének és gazdasági önellátásának megteremtése érdekében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete–EU Miniszterek Tanácsának és a Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a CARIFORUM intézményeinek, valamint a haiti hatóságoknak.

(1) HL C 136. E, 2012.5.11., 46. o. (2) HL C 463., 2018.12.21., 40. o. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0074. (4) Az élelmezésbiztonsági fázisok integrált osztályozásának (IPC) adatai szerint.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a csádi helyzetről (2021/2695(RSP))

P9_TA(2021)0253 RC-B9-0290/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az EU és Afrika közötti biztonsági együttműködés a Száhel-övezetben, Nyugat-Afrikában és Afrika szarván” című, 2020. szeptember 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Idriss Déby Itno elnök halála alkalmából tett, 2021. április 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára szóvivőjének Csádról tett, 2021. április 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a G7 csoport külügyi és fejlesztési minisztereinek 2021. május 5-i közleményére,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának 2021. április 29. és május 5. közötti csádi tényfeltáró missziójának jelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak és a Száhel-övezet G5-országainak a Száhel-övezet biztonságáról, stabilitásáról és fejlődéséről szóló, 2020. április 28-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács 2021. április 16-i következtetéseire, amelyek újólag megerősítik az EU és a Száhel-övezet közötti szilárd és hosszú távú partnerség fontosságát,

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap (EFA) 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, Csádra vonatkozó nemzeti indikatív programjára,

–  tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) és az EU Közös Parlamenti Közgyűlésének a demokráciáról és az alkotmányok tiszteletben tartásáról szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására,

–  tekintettel Csád alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, amelyet 1981. június 27-én fogadtak el, és amely 1986. október 21-én lépett hatályba,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2021. április 20-án a 31 éve hatalmon levő Idriss Déby Itno csádi elnök csupán egy nappal azt követően, hogy a 2021. április 11-i elnökválasztás győztesének nyilvánították, meghalt a lázadó csoportokkal való katonai összecsapásban;

B.  mivel Idriss Déby halálát követően az Átmeneti Katonai Tanács alkotmányellenes hatalomátadást szervezett, és átmeneti kormányt állított fel Mahamat Idriss Déby, a csádi elnök fia vezetésével; mivel az Átmeneti Katonai Tanács felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a kormányt és a nemzetgyűlést, és az alkotmány helyébe lépő „átmeneti chartát” hozott létre 18 hónapos időszakra, amely egyszer megújítható;

C.  mivel a csádi alkotmány előírta, hogy a hatalom megüresedése vagy az államfő tartós munkaképtelensége esetén az ideiglenes elnökséget a nemzetgyűlés elnöke látja el, akinek 45–90 napon belül választásokat kell szerveznie;

D.  mivel 2021. május 2-án az Átmeneti Katonai Tanács az ellenzék néhány tagjának részvételével átmeneti kormányt nevezett ki, élén Albert Pahimi Padacké civil miniszterelnökkel; mivel Padacké annak ellenére indult a 2021. április 11-i elnökválasztáson, hogy Déby elnök szövetségesének tartották, és 2016 és 2018 között miniszterelnöki tisztséget töltött be;

E.  mivel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának 2021. április 29. és május 5. közötti csádi tényfeltáró missziója hangsúlyozta, hogy Csád számára életképes és mindenki számára elfogadható alkotmányt kell kidolgozni, és úgy véli, hogy az átmeneti charta nem alkalmas arra, hogy garantálja a lakosság politikai és polgári jogait az átmeneti időszakban;

F.  mivel a katonai kormány 2021. április 27-én aránytalan és törvénytelen módon fegyveres erőt alkalmazott a tüntetőkkel szemben; mivel ezt az emberi jogi szervezetek és a nemzetközi közösség – köztük az Afrikai Unió és az Európai Unió – széles körben elítélték; mivel Déby elnök halála óta legalább hat haláleset történt, több tucatnyian megsebesültek, sokakat pedig önkényesen letartóztattak és fogva tartottak a tiltakozásokra válaszul; mivel úgy vélik, hogy az összecsapások során több mint 600 embert tartóztattak le;

G.  mivel Déby elnök hivatali idejét az emberi jogok szisztematikus és tartós megsértése jellemezte;

H.  mivel a választásokat megelőző időszakot több mint 112 politikai ellenzéki személy és emberijog-védő üldözése és önkényes letartóztatása jellemezte; mivel a választási kampányt megelőző hetekben a biztonsági erők aránytalan és törvénytelen erőt alkalmaztak békés tüntetőkkel szemben; mivel az ellenzék és a civil társadalom egyes tagjai széleskörűen bojkottálták a választásokat;

I.  mivel Száhel-övezet biztonsági helyzete az elmúlt években jelentősen romlott, ami komoly fenyegetést jelent a regionális és nemzetközi biztonságra nézve; mivel az emberi jogok megsértése és a tömeggyilkosságok széles körben elterjedtek; mivel 2019-ben az összes régiót tekintve a Száhel-övezetben növekedett a leggyorsabban az erőszakos szélsőséges tevékenységek aránya; mivel 2015-ös létrehozása óta a multinacionális közös erő számos, az ellenőrzése alá tartozó területről kiszorította a terrorista csoportokat, de a régió továbbra is rendkívül instabil;

J.  mivel Csádot súlyosan érintették a terrorista tevékenységek és támadások; mivel a Boko Haram – amely 2015 óta az Iszlám Állam szövetségese – a régió egészére kiterjesztette tevékenységét, és jelentős lakóhelyelhagyást okozott a Csád-tó medencéjében; mivel jelenleg 133 000 belső menekült és mintegy 500 000 menekült tartózkodik Csádban; mivel az idei választások óta fokozódott az olyan lázadó csoportokkal való katonai konfrontáció, mint a Változtatás és Egyetértés Csádban Front (FACT); mivel a csádi hadsereg a közelmúltban azt állította, hogy legyőzte a FACT-ot; mivel az Átmeneti Katonai Tanács elutasította a FACT lázadó fegyveres csoportjainak tűzszünetre és tárgyalásokra irányuló javaslatát;

K.  mivel az EU támogatja a Száhel-övezet G5-országait, a Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger közötti, együttműködésen alapuló védelmi erőfeszítést, amely összehangolja a regionális fejlesztés és biztonság terén hozott intézkedéseket a terrorizmus elleni küzdelem és a régió stabilitása érdekében, amelynek kulcsfontosságú eleme a csádi hadsereg; mivel az EU mali kiképzési missziójának (EUTM) megbízatását 2020 márciusában kiterjesztették a Száhel-övezet G5-országai – köztük Csád – nemzeti fegyveres erőinek nyújtott tanácsadásra, valamint ezek képzésére; mivel Mauritániát és Nigert a Száhel-övezet G5-országai közvetítőnek jelölték ki annak érdekében, hogy biztosítsák a jelenlegi csádi zavargások valamennyi főszereplője közötti inkluzív párbeszédet, és megteremtsék a konszenzuson alapuló, békés és sikeres átmenet feltételeit;

L.  mivel annak ellenére, hogy Csád olajtermelő ország, mindent áthat a szegénység, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a korrupció, a büntetlenség, a nők és lányok elleni erőszak és a gazdasági lehetőségek hiánya; mivel a 2019. évi humán fejlettségi mutató szerinti listán az ország 189 ország közül az 187. helyen áll;

M.  mivel az EU az EFA, az Afrikai Békekeret, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz, valamint az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért révén támogatja a fejlesztési, illetve a békére és biztonságra irányuló erőfeszítéseket Csádban és a Száhel-övezet egészében; mivel az EU 2014 és 2020 között 542 millió EUR-t különített el Csád számára az EFA keretében a jogállamiság megszilárdítását is magában foglaló támogatásra; mivel a jövőbeli Európai Békekeret 2021. július 1-jén veszi át az Afrikai Békekeret szerepét;

1.  sajnálattal veszi tudomásul Idriss Déby elnök meggyilkolását, és a régióban fegyveres csoportok támadásai során a közelmúltban elkövetett erőszakos cselekményeket és az ezek következményeiként bekövetkezett haláleseteket; ismételten aggodalmát fejezi ki az elhúzódó csádi válság és az északon tapasztalható ingatag biztonsági helyzet miatt, és határozottan elítéli az emberi jogok, valamint a nemzetközi és humanitárius jog ismételt megsértését;

2.  elítéli az Átmeneti Katonai Tanács által 2021. április 20-án végrehajtott katonai hatalomátvételt, a csádi alkotmány ezt követő felfüggesztését és a kormány feloszlatását; elutasítja, hogy az Átmeneti Katonai Tanács olyan chartát hozzon létre, amely nem képezte demokratikus konzultáció tárgyát;

3.  meggyőződése, hogy a csádi társadalmon belüli jelenlegi megosztottságot nem lehet katonai eszközökkel kezelni, és felszólítja valamennyi felet, hogy tartózkodjanak az erőszakos fellépéstől, kezdjenek politikai párbeszédet, és őrizzék meg a polgári lakosság életét;

4.  felszólítja az Átmeneti Katonai Tanácsot, hogy biztosítsa az alkotmányos rendhez való akadálytalan és gyors visszatérést, és biztosítsa a demokratikus értékek tiszteletben tartását; megjegyzi, hogy az egyes ellenzéki csoportok tagjait is magában foglaló átmeneti polgári kormány kinevezése az első lépés az alkotmányos rendhez való visszatérés felé; felhívja továbbá az Átmeneti Katonai Tanácsot, hogy teremtse meg és biztosítsa a kormányok és a civil társadalom szereplői közötti inkluzív nemzeti párbeszéd feltételeit, és a lehető leghamarabb biztosítsa a demokratikus, szabad és tisztességes választásokra való békés, polgári vezetésű és sürgős átmenetet, amelynek eredményeként egy demokratikusan megválasztott elnök és egy inkluzív kormány venné át a kormányzást;

5.  emlékeztet arra, hogy a valódi demokratikus átmenetnek és reformnak polgári irányításúnak kell lennie, és annak lehetővé kell tennie a civil társadalmi szervezetek, a nők és a fiatalok, az ellenzéki pártok és a szabad sajtó teljes körű és aktív részvételét, amelyek számára lehetővé tenni, hogy erőszak, megfélemlítés vagy korlátozás nélkül működhessenek;

6.  elítéli, hogy az Átmeneti Katonai Tanács korlátozza a tüntetéshez való jogot és erőszakot alkalmaz a tüntetőkkel szemben; sürgeti az Átmeneti Katonai Tanácsot, hogy engedje szabadon a közelmúltbeli tüntetéseket követően bebörtönzött valamennyi személyt; kéri továbbá, hogy hozzanak létre független és pártatlan vizsgálóbizottságot a tüntetések során elkövetett visszaélések és az esetleges emberi jogi jogsértések kivizsgálására, beleértve a szükségtelen vagy aránytalan erőszak nyilvánvaló alkalmazását a tiltakozások feloszlatása céljából;

7.  aggodalmát fejezi ki a csádi korrupció és büntetlenség miatt; megjegyzi, hogy az emberi jogi jogsértések kezelésének elmulasztása hozzájárul a visszaélések folytatásához és gyengíti az állami intézményekbe vetett közbizalmat;

8.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EU csádi küldöttségét és misszióit, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv teljes körű végrehajtását, többek között a tiltakozások megfigyelése és a civil társadalomnak a válságból való kilábalásra vonatkozó tervében azonosított és kért támogatás biztosítása révén;

9.  felhívja a nemzetközi közösséget, hogy támogassa Csád demokráciára irányuló erőfeszítéseit; felhívja különösen az Afrikai Uniót és a G5-öket, hogy támogassák Csádot abban, hogy létrejöhessen a befogadó és a társadalmak közötti párbeszéd, tartós és békés megoldást kínálva; megismétli, hogy tartózkodni kell az intruzív külső beavatkozásoktól, és meg kell védeni Csád egységét, stabilitását és területi integritását; felszólítja Mauritánia és Niger elnökét, hogy a jelenlegi csádi válság tartós és békés lezárásáig közvetítőkként továbbra is nyújtsanak segítséget Csádnak;

10.  elismeri, hogy Csád fontos szerepet játszik a terrorizmus elleni küzdelemben a G5-Száhel csoporton belül; hangsúlyozza a nemzetközi emberi jogi egyezmények tiszteletben tartásának fontosságát; ragaszkodik Csád területi integritásának és stabilitásának megőrzéséhez a régió törékeny biztonsági körülményei között; hangsúlyozza, hogy a Száhel-övezetben humanitárius szükségállapot áll fenn;

11.  emlékeztet rá, hogy a regionális szervezetek és partnerségek – köztük az Afrikai Unió és a G5 – kulcsfontosságú szereplők a Száhel-övezetet sújtó terror és instabilitás kezelésére irányuló, Afrika által irányított stratégia megszervezésében és támogatásában; megerősíti, hogy támogatja a regionális multinacionális közös erőt, és azt továbbra is támogatja az Afrikai Békekereten keresztül, amelyet hamarosan átcsoportosítanak az Európai Békekerethez; kéri, hogy védjék meg azokat a civil szereplőket, akik beszámolnak az emberi jogok megsértéseiről, hogy ne kelljen fenyegetésekkel szembenézniük;

12.  emlékeztet rá, hogy az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a népesség növekedése, a természeti erőforrások kiaknázása, a szegénység, az oktatási és gazdasági lehetőségek hiánya, valamint a külföldi dzsihádista csoportok erőszakos és ideológiai beavatkozásai, az instabilitás, az erőszak és a terroristák toborzásának kiváltó okai a Száhel-övezet egészében; megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány súlyosbította ezt a nyomást, és jelentősen hátráltatta a további fejlődést; hangsúlyozza, hogy a régión belüli tartós fenntartható fejlődés biztosítása érdekében szükség van a biztonság, a fejlesztés, a humanitárius és a demokrácia támogatására irányuló segítségnyújtás koordinálására; támogatja a stabilizáció integráltabb megközelítése felé történő elmozdulást, különös hangsúlyt fektetve a polgári és politikai dimenziókra;

13.  hangsúlyozza, hogy Csád az EU szilárd partnere és annak is kell maradnia, és megismétli elkötelezettségét a párbeszéd és a jelenlegi politikai válság békés megoldása mellett;

14.  felszólít a régiónak szánt uniós finanszírozás értékelésére a támogatások helytelen felhasználásának megelőzése érdekében;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Csád kormányának és nemzetgyűlésének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0213.

Az Európai Parlament 2021. május 20-án elfogadott módosításai a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz(1) (COM(2020)0642 – C9-0321/2020 – 2020/0289(COD))

P9_TA(2021)0254 A9-0152/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  Az 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet4 abból a célból fogadták el, hogy az Aarhusi Egyezmény uniós intézményekre és testületekre való alkalmazására vonatkozó szabályok meghatározása révén hozzájáruljon az Egyezményből eredő kötelezettségek végrehajtásához. (2)  Az 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet4 abból a célból fogadták el, hogy az Aarhusi Egyezmény uniós intézményekre és testületekre való alkalmazására vonatkozó szabályok meghatározása révén hozzájáruljon az Egyezményből eredő kötelezettségek végrehajtásához. Ez a rendelet ezért az egyezmény 9. cikke (3) és (4) bekezdésének végrehajtása érdekében módosítja az 1367/2006/EK rendeletet. __________________ __________________ 4 Az Európai Parlament és a Tanács 1367/2006/EK rendelete (2006. szeptember 6.) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról (HL L 264., 2006.9.25., 13. o.). 4 Az Európai Parlament és a Tanács 1367/2006/EK rendelete (2006. szeptember 6.) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról (HL L 264., 2006.9.25., 13. o.). Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)  Az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az európai zöld megállapodás” című 2019. december 11-i közleményében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy fontolóra veszi az 1367/2006/EK rendelet felülvizsgálatát, hogy azok a polgárok és nem kormányzati szervezetek, amelyek kétségbe vonják valamely környezeti hatással bíró határozatnak a környezetvédelmi joggal való összeegyeztethetőségét, jobban érvényesíteni tudják az uniós szintű közigazgatási és bírósági felülvizsgálathoz fűződő jogukat. A Bizottság emellett arra is kötelezettséget vállalt, hogy lépéseket tesz annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban javuljanak a nemzeti bíróságok előtti igazságszolgáltatáshoz való joguk érvényesítésének lehetőségei; ebből a célból közleményt adott ki „A környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításáról az EU-ban és annak tagállamaiban” címmel. (3)  „Az európai zöld megállapodás” című 2019. december 11-i közleményében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy fontolóra veszi az 1367/2006/EK rendelet felülvizsgálatát, hogy azok a polgárok és nem kormányzati szervezetek, amelyek konkrét esetekben kétségbe vonják valamely környezeti hatással bíró igazgatási aktusnak a környezetvédelmi joggal való összeegyeztethetőségét, jobban érvényesíteni tudják az uniós szintű közigazgatási és bírósági felülvizsgálathoz fűződő jogukat. A Bizottság emellett arra is kötelezettséget vállalt, hogy lépéseket tesz annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban javuljanak a nemzeti bíróságok előtti igazságszolgáltatáshoz való joguk érvényesítésének lehetőségei; ebből a célból 2020. október 14-én kiadta közleményét „A környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításáról az EU-ban és annak tagállamaiban” címmel, amelyben rámutat, hogy „az igazságszolgáltatáshoz való jog környezeti ügyekben történő biztosítása az Európai Unió Bírósága és az uniós bíróságként eljáró nemzeti bíróságok előtt fontos támogató intézkedés az európai zöld megállapodás szerinti átállás megvalósításához, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a civil társadalom fokozottabb ellenőrző szerepet kapjon a demokratikus térben”. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 3 a preambulumbekezdés (új) (3a)  Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó bírósági eljárások nem lehetnek mértéktelenül költségesek. Annak biztosítása érdekében, hogy az 1367/2006/EK rendelet 12. cikke szerinti bírósági eljárások ne legyenek mértéktelenül költségesek1a, és hogy a kérelmező számára előreláthatóak legyenek a költségek, az uniós intézmények vagy szervek a peres eljárásban siker esetén csak észszerű észszerű költség-visszatérítési kérelmeket nyújthatnak be, és különösen nem törekedhetnek a külső képviselet költségeinek áthárítására. __________________ 1a A Bizottság 2019. április 4-i közleménye a környezetvédelmi politikák végrehajtásának 2019. évi felülvizsgálatáról: „A polgárainak védelmet és jobb életminőséget nyújtó Európa”, valamint a Bizottság 2020. október 14-i közleménye a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog javításáról az EU-ban és tagállamaiban. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)  Figyelembe véve az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit, valamint az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága5 által megfogalmazott aggodalmakat,5 az uniós jogot összhangba kell hozni az Aarhusi Egyezménynek a környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítására vonatkozó rendelkezéseivel, méghozzá az uniós jog alapelveivel és annak bírósági felülvizsgálati rendszerével összeegyeztethető módon. (4)  Figyelembe véve az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseit, valamint az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága által megfogalmazott ajánlásokat, az uniós jogot összhangba kell hozni az Aarhusi Egyezménynek a környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítására vonatkozó rendelkezéseivel, méghozzá az uniós jog alapelveivel – ideértve a Szerződéseket is –, és annak bírósági felülvizsgálati rendszerével összeegyeztethető módon. Ezért az 1367/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell. __________________ __________________ 5 Lásd az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága által az ACCC/C/2008/32. számú ügyben tett megállapításokat a következő internetcímen: https://www.unece.org/env/pp/compliance/Compliancecommittee/32TableEC.html. 5 Az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottságának ajánlása (ACCC/M/2017/3 és ACCC/C/2015/128, elérhető: https://unece.org/env/pp/cc/accc.m.2017.3_european-union and https://unece.org/env/pp/cc/accc.c.2015.128_european-union. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat (4a)preambulumbekezdés (új) (4a)  Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nemzeti jogszabályai keretében mindegyik Fél biztosítja, hogy az érintett nyilvánosság azon tagjai, akik megfelelnek a nemzeti jogukban meghatározott kritériumoknak, bírósági vagy egyéb felülvizsgálati eljárásokhoz folyamodhassanak az olyan határozatok, jogi aktusok vagy mulasztások anyagi és eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából, amelyek ellentétesek a környezetre vonatkozó nemzeti joguk rendelkezéseivel. Az aarhusi rendelet értelmében rendelkezésére álló közigazgatási felülvizsgálati lehetőség kiegészíti a közigazgatási és bírósági felülvizsgálat átfogó uniós rendszerét, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára, hogy a közigazgatási aktusokat az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdése alapján uniós szinten közvetlenül, illetve az EUMSZ 267. cikkével összhangban – a Szerződések értelmében az uniós rendszer szerves részét képező – nemzeti bíróságokon keresztül megtámadják. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)  Az 1367/2006/EK rendeletben előírt belső felülvizsgálatnak az egyedi hatállyal bíró igazgatási aktusokra történő korlátozása jelenti a legfőbb akadályt azon környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek számára, amelyek az említett rendelet 10. cikke alapján belső ellenőrzéshez kívánnak folyamodni a szélesebb hatályú igazgatási aktusok tekintetében is. Ezért az említett rendeletben megállapított belső felülvizsgálati eljárás hatályát ki kell terjeszteni az általános hatályú nem jogalkotási aktusokra is. (5)  Az 1367/2006/EK rendeletben előírt belső felülvizsgálatnak az egyedi hatállyal bíró igazgatási aktusokra történő korlátozása miatt nem tárgyalják a bíróságok azon környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek beadványait, amelyek az említett rendelet 10. cikke alapján belső ellenőrzéshez kívánnak folyamodni a szélesebb hatályú igazgatási aktusok tekintetében is. Ezért az említett rendeletben megállapított belső felülvizsgálati eljárás hatályát helyén való terjeszteni az általános hatályú nem jogalkotási aktusokra is. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)  Az 1367/2006/EK rendelet alkalmazásában az igazgatási aktus fogalommeghatározásának a nem jogalkotási aktusokat is magában kell foglalnia. Azonban a nem jogalkotási aktusok nemzeti szintű végrehajtási intézkedéseket is maguk után vonhatnak, amelyek ellen a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek jogvédelmet szerezhetnek többek között az Európai Unió Bírósága előtt az EUMSZ 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Ezért helyénvaló kizárni a belső felülvizsgálat hatálya alól azoknak a nem jogalkotási aktusoknak a rendelkezéseit, amelyekre az uniós jog nemzeti szintű végrehajtási intézkedéseket ír elő. (6)  Az 1367/2006/EK rendelet alkalmazásában az igazgatási aktus fogalommeghatározásának a nem jogalkotási aktusokat is magában kell foglalnia. Azonban a nem jogalkotási aktusok nemzeti szintű végrehajtási intézkedéseket is maguk után vonhatnak, amelyek ellen jogvédelmet lehet szerezni, többek között az Európai Unió Bírósága előtt az EUMSZ 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés (7)  A jogbiztonság érdekében ahhoz, hogy egy rendelkezést kizárhassanak az igazgatási aktus fogalmából, az uniós jognak kifejezetten elő kell írnia végrehajtási jogi aktusok elfogadását e rendelkezések kapcsán. törölve Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)  Az 1367/2006/EK rendelet hatálya a környezetvédelmi jog alapján elfogadott aktusokra terjed ki. Ezzel szemben az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése a környezetre vonatkozó jognak „ellentmondó” aktusok megtámadására terjed ki. Ezért tisztázni kell, hogy belső felülvizsgálatot kell végezni annak ellenőrzése érdekében, hogy egy igazgatási aktus ellentmond-e a környezetvédelmi jognak. (9)  Az 1367/2006/EK rendelet hatálya a környezetvédelmi jog alapján elfogadott aktusokra terjed ki. Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése a környezetre vonatkozó jognak „ellentmondó” aktusok vagy azok hiányának megtámadására terjed ki. Ezért az EUB ítélkezési gyakorlatával összhangban tisztázni kell, hogy belső felülvizsgálatot kell végezni annak ellenőrzése érdekében, hogy egy igazgatási aktus a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében ellentmond-e a környezetvédelmi jognak. Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)  Annak vizsgálatakor, hogy egy igazgatási aktus tartalmaz-e olyan rendelkezéseket, amelyek hatásaik miatt ellentmondhatnak a környezetvédelmi jognak, azt kell mérlegelni, hogy ezek a rendelkezések hátrányosan befolyásolhatják-e az Unió környezetpolitikája az EUMSZ 191. cikkében meghatározott célkitűzéseinek elérését. Ennek eredményeként a belső felülvizsgálati mechanizmusnak ki kell terjednie azokra az aktusokra is, amelyeket az Unió környezetpolitikáján kívüli egyéb politikák végrehajtása során fogadtak el. (10)  Annak vizsgálatakor, hogy egy igazgatási aktus tartalmaz-e olyan rendelkezéseket, amelyek ellentmondhatnak a környezetre vonatkozó, a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett jognak, az EUB ítélkezési gyakorlatával összhangban azt kell mérlegelni, hogy ezek a rendelkezések hátrányosan befolyásolhatják-e az Unió környezetpolitikája az EUMSZ 191. cikkében meghatározott célkitűzéseinek elérését. Amennyiben ez a helyzet, a belső felülvizsgálati mechanizmusnak ki kell terjednie azokra az aktusokra is, amelyeket az Unió környezetpolitikáján kívüli egyéb politikák végrehajtása során fogadtak el. Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új) (10a)  Tekintettel az EUMSZ 263. cikkének az EUB értelmezésében vett1a első bekezdésére, egy jogi aktus akkor tekinthető külső hatással bírónak, és ily módon akkor képezheti felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát, ha harmadik személyekre nézve joghatás kiváltására irányul. Azok az igazgatási aktusok, mint például a kinevezések vagy az előkészítő intézkedések, amelyek harmadik felekre nézve nem váltanak ki joghatást, és amelyek az EUB ítélkezési gyakorlatával összhangban nem tekinthetők külső hatással bírónak, nem minősülnek az 1367/2006/EK rendelet szerinti igazgatási aktusoknak. __________________ 1a A Bíróságnak a C-583/11 P. sz., Inuit Tapiriit Kanatami és mások kontra Parlament és Tanács ügyben 2013. október 3-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2013:625, 56. pont. Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 10 b preambulumbekezdés (új) (10b)  A jogi koherencia biztosítása érdekében egy jogi aktus jogi hatással bírónak tekintendő, és ily módon az EUMSZ 263. cikkének az EUB értelmezésében vett1a első bekezdésével összhangban felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát képezheti. Amennyiben egy jogi aktus jogi hatással bírónak van tekintve, ez azt vonja maga után, hogy formájától függetlenül felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát képezheti, mivel jogilag kötelező jellegét annak hatásai, célja és tartalma tekintetében kell figyelembe venni1b. __________________ 1a A Bíróságnak a T-9/19. sz., ClientEarth kontra EBB ügyben 2021. január 29-én hozott ítélete, ECLI:EU:T:2021:42, 149. és 153. pont. Lásd még a C-583/11. sz. ügyben hozott ítélet 56. pontját. 1b A Bíróságnak az 1/57. és a 14/57 sz., Usines à tubes de la Sarre kontra ESZAK Főhatóság ügyekben 1957. december 10-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:1957:13, 114. pont. A Bíróságnak a 22/70. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1971. március 31-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:1971:32, 42. pont. A Bíróságnak a C-325/91. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1993. június 16-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:1993:245, 9. pont. A Bíróságnak a C-57/95. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1997. március 20-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:1997:164, 22. pont. és a Bíróságnak a C-463/10. P és a C-475/10. P. sz., Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ügyekben 2011. október 13-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2011:656, 36. pont. Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 10 c preambulumbekezdés (új) (10c)  A közigazgatási és/vagy bírósági felülvizsgálatra vonatkozó eljárási határidők csak akkor alkalmazandók, ha a környezetvédelmi jog által védett jelentős közérdekre vonatkozó és ezért megtámadható igazgatási aktus tartalmát az érdekelt személyek ténylegesen ismerik, különösen azokban az esetekben, amikor a szóban forgó igazgatási aktus hatályát vesztette. Erre azon gyakorlatok elkerülése érdekében van szükség, amelyek ellentétesek lehetnek az Aarhusi Egyezmény 9. cikkével és az EUB ítélkezési gyakorlatával (lásd a Bíróság a C-261/18. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2019. november 12-én hozott ítéletét1a). __________________ 1a A Bíróságnak a C-261/18. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2019. november 12-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2019:955. Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 10 d preambulumbekezdés (új) (10d)  A nyilvánosság az uniós jogalkotási és nem jogalkotási aktusok létrehozásában és elfogadásában való részvételének korai és hatékony eszközei fontosak annak érdekében, hogy már korai szakaszban kezelni lehessen az aggályokat, és fel lehessen mérni, szükség van-e további javaslatra a nyilvánosság bevonásának javítása érdekében. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új) (11a)  Tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek kulcsszerepet játszanak a tudatosság növelésében és a jogi lépések megtételében, az uniós intézményeknek vagy szerveknek biztosítaniuk kell az információhoz való megfelelő hozzáférést, a részvételt és az igazságszolgáltatást. Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés (12)  A Bíróság ítélkezési gyakorlata6 értelmében a felülvizsgálati okok megkövetelt módon való pontos meghatározásához a valamely igazgatási aktus belső felülvizsgálatát kérelmező környezetvédelmi nem kormányzati szervezeteknek meg kell jelölniük azokat az alapvető ténybeli elemeket, illetve jogi érveket, amelyek alkalmasak az alapvető kétségek alátámasztására. (12)  A Bíróság ítélkezési gyakorlata6 értelmében a felülvizsgálati okok megkövetelt módon való pontos meghatározásához a valamely igazgatási aktus belső felülvizsgálatát kérelmezőknek meg kell jelölniük azokat az alapvető ténybeli elemeket, illetve jogi érveket, amelyek alkalmasak az alapvető kétségek alátámasztására. Ezt a követelményt az 1367/2006/EK rendelet értelmében is alkalmazni kell. __________________ __________________ 6 Bíróságnak a C-82/17. számú, TestBioTech kontra Bizottság ügyben 2019. szeptember 12-én hozott ítéletének (ECLI:EU:C:2019:719) 69. pontja. 6 A Bíróságnak a C-82/17. sz., TestBioTech kontra Bizottság ügyben 2019. szeptember 12-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2019:719,69. pont, valamint a T-9/19. sz. ügyben hozott ítélete. Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 12 a preambulumbekezdés (új) (12a)  A belső felülvizsgálat iránti kérelem elbírálása során a szóban forgó kérelem által közvetlenül érintett egyéb felek, például vállalatok vagy hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az 1367/2006/EK rendeletben meghatározott határidőkön belül észrevételeket nyújtsanak be az érintett uniós intézménynek vagy szervnek. Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 12 b preambulumbekezdés (új) (12b)  Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében1a amennyiben egy az EUMSZ 107. cikke alapján nyújtott állami támogatás sérti az uniós környezetvédelmi jogszabályokat, az nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a belső piaccal. A Bizottságnak egyértelmű iránymutatásokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy megkönnyítse annak értékelését, hogy az állami támogatás összeegyeztethető-e az uniós jog vonatkozó rendelkezéseivel, ideértve a környezettel kapcsolatos uniós jogot is. _____________ 1a A Bíróságnak a C-594/18 P. sz., Ausztria kontra Bizottság ügyben 2020. szeptember 22-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2020:742. Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 12 c preambulumbekezdés (új) (12c)  Az 1367/2006/EK rendelet megállapítja a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésre, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvételére és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó, uniós szintű közös rendelkezéseket, hatályt és fogalommeghatározásokat. Ez helyénvaló, és hozzájárul a jogbiztonság megteremtéséhez és az Aarhusi Egyezményből eredő kötelezettségek tekintetében hozott végrehajtási intézkedések átláthatóságának növeléséhez. Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 12 d preambulumbekezdés (új) (12d)  Az 1367/2006/EK rendelet szerinti felülvizsgálati eljárások hatályának ki kell terjednie a megtámadott jogi aktus tartalmi és eljárási jogszerűségére is. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdése és az 1367/2006/EK rendelet 12. cikke értelmében indított eljárások nem alapulhatnak a felülvizsgálati kérelemben nem szereplő indokokon vagy bizonyítékokon, mivel ekkor a felülvizsgálati kérelem indokolására vonatkozó, az 1367/2006/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmény okafogyottá válna, és a kérelemmel megindított eljárás tárgya megváltozna1a. __________________ 1a A C-82/17. sz. ügyben hozott ítélet 39. pontja. Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 13 a preambulumbekezdés (új) (13a)  A tagállamok hatóságai által elfogadott jogi aktusok, beleértve az uniós jog szerinti nem jogalkotási aktus által előírt, tagállami szinten elfogadott nemzeti végrehajtási intézkedéseket is, a Szerződésekkel és a nemzeti bíróságok autonómiájának elvével összhangban nem tartoznak az 1367/2006/EK rendelet hatálya alá. Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés (14)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapelveket, nevezetesen a megfelelő ügyintézéshez való jogot (41. cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot (47. cikk). A rendelet hozzájárul az uniós közigazgatási és bírósági felülvizsgálati rendszer hatékonyságához, és következésképpen megerősíti a Charta 41. és 47. cikkének alkalmazását, miáltal hozzájárul az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében foglalt jogállamisághoz. (14)  Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapelveket, nevezetesen a környezet védelmének elvét (37. cikk), a megfelelő ügyintézéshez való jogot (41. cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot (47. cikk). A rendelet hozzájárul az uniós közigazgatási és bírósági felülvizsgálati rendszer hatékonyságához környezetvédelmi ügyekben, és következésképpen megerősíti a Charta 37., 41. és 47. cikkének alkalmazását, miáltal hozzájárul az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében foglalt jogállamisághoz. Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont 1367/2006/EK rendelet 2 cikk – 1 bekezdés – g pont g)  „igazgatási aktus”: uniós intézmény vagy szerv által elfogadott olyan nem jogalkotási aktus, amely jogilag kötelező és külső hatással bír, és amely olyan rendelkezéseket foglal magában, amelyek hatásaik miatt a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti környezetvédelmi joggal ellentétesek lehetnek, kivéve az aktus azon rendelkezéseit, amelyek esetében az uniós jog kifejezetten uniós vagy nemzeti szintű végrehajtási intézkedéseket ír elő; g)  „igazgatási aktus”: uniós intézmény vagy szerv által elfogadott olyan nem jogalkotási aktus, amely jogi és külső hatással bír, és amely olyan rendelkezéseket foglal magában, amelyek a 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti környezetvédelmi joggal ellentétesek lehetnek; az igazgatási aktusok nem foglalják magukban a tagállamok közhatóságai által elfogadott aktusokat; Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) 1367/2006/EK rendelet 2 cikk – 2 bekezdés 1a.  A 2. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul: 2.   Az igazgatási aktusok és igazgatási mulasztások nem foglalják magukban az igazgatási felülvizsgálati szervként eljáró közösségi intézmény vagy szerv által például a következők értelmében hozott intézkedéseket vagy mulasztásokat: „(2) Az igazgatási aktusok és igazgatási mulasztások nem foglalják magukban az igazgatási felülvizsgálati szervként eljáró közösségi intézmény vagy szerv által a következők értelmében hozott intézkedéseket vagy mulasztásokat: a)   a Szerződés 81., 82., 86. és 87. cikke (versenyszabályok); a)   a Szerződés 81. és 82. cikke [az EUMSZ 101. és 102. cikke] (beleértve az összefonódásra vonatkozó szabályokat is); b)  a Szerződés 226. és 228. cikke (a Szerződés megsértése miatti eljárás); b)  a Szerződés 226. és 228. cikke [az EUMSZ 258. és 260. cikke] (a Szerződés megsértése miatti eljárás); c)  a Szerződés 195. cikke (ombudsmani eljárások); c)  a Szerződés 195. cikke [az EUMSZ 228. cikke] (ombudsmani eljárások); d)  a Szerződés 280. cikke (az OLAF eljárásai). d)  a Szerződés 280. cikke [az EUMSZ 325. cikke] (az OLAF eljárásai); da)  86. és 87. cikk [az EUMSZ 106. és 107. cikke] (versenyszabályok) [e rendelet elfogadásának napjától számított tizennyolc hónap]-ig. db)  legkésőbb ... [e rendelet elfogadásának napjától számított tizennyolc hónap]-ig a Bizottságnak iránymutatásokat kell elfogadnia annak érdekében, hogy megkönnyítse annak értékelését, hogy az állami támogatás összeegyeztethető-e a környezettel kapcsolatos uniós jog vonatkozó rendelkezéseivel, ideértve a tagállamok által az állami támogatás Bizottság felé történő bejelentésekor benyújtandó információkat is.” Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 b pont (új) 1367/2006/EK rendelet 4 cikk – 2 bekezdés 1b.   A 4. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: 2.   A rendelkezésre bocsátandó és terjesztendő környezeti információt szükség szerint naprakésszé kell tenni. Az adatbázisok vagy nyilvántartások az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkének (2) és (3) bekezdésében és 13. cikkének (1) és (2) bekezdésében felsorolt dokumentumokon kívül a következőket foglalják magukban: „(2) A rendelkezésre bocsátandó és terjesztendő környezeti információt szükség szerint naprakésszé kell tenni. Az adatbázisok vagy nyilvántartások az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkének (2) és (3) bekezdésében és 13. cikkének (1) és (2) bekezdésében felsorolt dokumentumokon kívül a következőket foglalják magukban azok egységes szerkezetbe foglalását követően haladéktalanul: a)  a környezetre vonatkozó vagy azt érintő nemzetközi szerződések, egyezmények vagy megállapodások és közösségi jogszabályok szövege, valamint a környezetet érintő politikák, tervek és programok szövege; a)  a környezetre vonatkozó vagy azt érintő nemzetközi szerződések, egyezmények vagy megállapodások és uniós jogszabályok szövege, valamint a környezetet érintő politikák, tervek és programok szövege; aa)   a környezetre vonatkozó vagy azzal kapcsolatos uniós jogszabályok vagy igazgatási aktusok elfogadásához vezető döntéshozatali eljárásokban kifejezett tagállami álláspontok; b)  az a) pontban említettek végrehajtásában elért haladásról szóló jelentések, amennyiben azokat a közösségi intézmények vagy szervek elektronikus formában készítik el vagy tárolják; b)  az a) pontban említettek végrehajtásában elért haladásról szóló jelentések, amennyiben azokat az uniós intézmények vagy szervek elektronikus formában készítik el vagy tárolják; c)  a Szerződés megsértése miatti eljárásokkal kapcsolatban tett lépések a Szerződés 226. cikkének (1) bekezdése szerinti, indokolással ellátott véleménytől kezdődően; c)  a Szerződés megsértése miatti eljárásokkal kapcsolatban tett lépések a Szerződés 258. cikkének (1) bekezdése szerinti, indokolással ellátott véleménytől kezdődően; d)  a (4) bekezdésben említett, a környezet állapotáról szóló jelentések; d)  a (4) bekezdésben említett, a környezet állapotáról szóló jelentések; e)  a környezetre hatást gyakorló vagy valószínűleg hatást gyakorló tevékenységek megfigyeléséből származó adatok vagy összefoglaló adatok; e)  a környezetre hatást gyakorló vagy valószínűleg hatást gyakorló tevékenységek megfigyeléséből származó adatok vagy összefoglaló adatok; f)  a környezetre jelentős hatást gyakorló engedélyek és a környezetvédelmi megállapodások, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ez az információ kérhető vagy hozzáférhető; f)  a környezetre jelentős hatást gyakorló engedélyek és a környezetvédelmi megállapodások, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ez az információ kérhető vagy hozzáférhető; g)  környezeti hatástanulmányok és a környezeti kérdésekkel kapcsolatos kockázatelemzés, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ez az információ kérhető vagy hozzáférhető.” g)  környezeti hatástanulmányok és a környezeti kérdésekkel kapcsolatos kockázatelemzés, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ez az információ kérhető vagy hozzáférhető.” Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont 1367/2006/EK rendelet 10 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés Azon uniós intézményhez vagy szervhez, amely igazgatási aktust fogadott el, vagy – feltételezett igazgatási mulasztás esetén – ilyen aktust kellett volna elfogadnia, bármely, a 11. cikkben foglalt feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet jogosult belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon az alapon, hogy az aktus vagy mulasztás ellentmond a környezetvédelmi jognak. Azon uniós intézményhez vagy szervhez, amely igazgatási aktust fogadott el, vagy – feltételezett igazgatási mulasztás esetén – ilyen aktust kellett volna elfogadnia, bármely, a 11. cikkben foglalt feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet vagy a nyilvánosság tagjai jogosultak belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon az alapon, hogy az aktus vagy mulasztás ellentmond a környezetvédelmi jognak. Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont 1367/2006/EK rendelet 10 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés Ha egy igazgatási aktus egy másik nem jogalkotási aktus által előírt uniós szintű végrehajtási intézkedés, akkor a nem kormányzati szervezet a végrehajtási intézkedés felülvizsgálatának kérelmezésekor a nem jogalkotási aktus azon rendelkezésének felülvizsgálatát is kérelmezheti, amely az említett végrehajtási intézkedést szükségessé teszi. Ha egy igazgatási aktus egy másik nem jogalkotási aktus által előírt uniós szintű végrehajtási intézkedés, akkor a nem kormányzati szervezet vagy a nyilvánosság a 11. cikkben foglalt feltételeknek megfelelő tagjai a végrehajtási intézkedés felülvizsgálatának kérelmezésekor a nem jogalkotási aktus azon rendelkezésének felülvizsgálatát is kérelmezhetik, amely az említett végrehajtási intézkedést szükségessé teszi. Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont 1367/2006/EK rendelet 10 cikk – 2 bekezdés 2.  Az (1) bekezdésben említett uniós intézménynek vagy szervnek valamennyi ilyen kérelmet el kell bírálnia, kivéve ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. Az uniós intézménynek vagy szervnek a lehető leghamarabb, de legkésőbb 16 héttel a kérelem átvételét követően írásos válaszban ki kell fejtenie indokait. 2.  Az (1) bekezdésben említett uniós intézménynek vagy szervnek valamennyi ilyen kérelmet el kell bírálnia, kivéve ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. Abban az esetben, ha egy uniós intézményhez vagy szervhez ugyanazon indokokra hivatkozva több, ugyanazon jogi aktus vagy mulasztás felülvizsgálata iránti kérelem érkezik, az intézmény vagy szerv dönthet úgy, hogy egyesíti a kérelmeket, és azokat egyként kezeli. Ilyen esetben az uniós intézmény vagy szerv a lehető leghamarabb értesíti a határozatról mindazokat, akik ugyanazon jogi aktus vagy mulasztás belső felülvizsgálatát kérik. A kérelem benyújtásától számított négy héten belül a kérelem által közvetlenül érintett harmadik felek észrevételeket nyújthatnak be az adott uniós intézményhez vagy szervhez. Az uniós intézménynek vagy szervnek a lehető leghamarabb, de legkésőbb 16 héttel a kérelem átvételét követően írásos válaszban ki kell fejtenie indokait. Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új) 1367/2006/EK rendelet 11 cikk – 1 a bekezdés (új) 2a.   A 11. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(1a) A 10. cikk szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet a nyilvánosság azon tagjai is benyújthatják, akik az alábbi (2) bekezdés szerinti kellő érintettséget vagy jogsérelmet bizonyítják.” Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 b pont (új) 1367/2006/EK rendelet 11 cikk – 2 bekezdés 2b.  A 11. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: 2.  A Bizottság elfogadja az (1) bekezdésben említett feltételek átlátható és következetes alkalmazásának biztosításához szükséges rendelkezéseket. „(2) A Bizottság elfogadja az (1) és (1a) bekezdésben említett feltételek átlátható és következetes alkalmazásának biztosításához szükséges rendelkezéseket. Legkésőbb ... [e rendelet elfogadásának napjától számított tizennyolc hónap]-ig a Bizottság az 12a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amelyben meghatározza azokat a kritériumokat, amelyeket a nyilvánosság e cikk (1a) bekezdésében említett tagjainak teljesíteniük kell. A Bizottság legalább háromévente felülvizsgálja e kritériumok alkalmazását, és adott esetben módosítja a felhatalmazáson alapuló jogi aktust annak érdekében, hogy garantálja az (1a) bekezdésben említett, a nyilvánosság tagjaira ruházott jog tényleges gyakorlását. Az e bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított kritériumoknak: a)  biztosítaniuk kell az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést az Aarhusi Egyezmény általános célkitűzéseivel összhangban; b)  az egynél több tagállam nyilvánosságát érintő uniós jogi aktusra vagy mulasztásra vonatkozó kérelem esetén elő kell írniuk, hogy a kérelmet a nyilvánosság különböző tagállamokból származó tagjai nyújtsák be; c)  elkerülhetővé kell tenniük az actio popularist, többek között annak biztosításával, hogy a kellő érintettség vagy jogsérelem bizonyításakor a nyilvánosság tagjainak bizonyítaniuk kelljen, hogy a nyilvánosság többi tagjához képest közvetlenül érintettek; d)  minimalizálniuk kell az uniós intézményekre és szervekre háruló adminisztratív terheket.” Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 c pont (új) 1367/2006/EK rendelet 11 a cikk (új) 2c.  A szöveg a következő cikkel egészül ki: „11a. cikk A belső felülvizsgálat iránti kérelmek nyilvántartása Az uniós intézmények és szervek legkésőbb 2021. december 31-ig létrehozzák a 11. cikkben meghatározott jogosultsági követelményeknek megfelelő valamennyi kérelem, valamint az említett követelményeknek megfelelő és a kérelmeket benyújtó kérelmezők nyilvántartását. A nyilvántartást rendszeresen frissíteni kell.” Módosítás 32 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 d pont (új) 1367/2006/EK rendelet 12 cikk – 1 bekezdés 2d.  A 12. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul: 1.   A 10. cikk szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárást indíthat a Bíróságon. „(1) Amennyiben a 10. cikk szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet vagy a nyilvánosság tagjai úgy ítélik meg, hogy az uniós intézmény vagy szerv által e kérelemre válaszul hozott határozat nem elegendő a környezetvédelmi jog betartásának biztosításához, a Szerződés 263. cikkével összhangban eljárást indíthatnak a Bíróságon a szóban forgó határozat érdemi és eljárási jogszerűségének felülvizsgálata céljából.” Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 e pont (új) 1367/2006/EK rendelet 12 cikk – 2 bekezdés 2e.  A 12. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul: 2.   Amennyiben a közösségi intézmény vagy szerv elmulaszt a 10. cikk (2) vagy (3) bekezdésével összhangban intézkedni, a nem kormányzati szervezet a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárást indíthat a Bíróság előtt. „(2) Amennyiben az uniós intézmény vagy szerv elmulaszt a 10. cikk (2) vagy (3) bekezdésével összhangban intézkedni, a 10. cikk értelmében belső felülvizsgálati kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet vagy a nyilvánosság tagjai a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárást indíthatnak a Bíróság előtt.” Módosítás 34 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 f pont (új) 1367/2006/EK rendelet 12 cikk – 2 a bekezdés (új) 2f.  A cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) A Bíróság költségmegosztásra vonatkozó előjogának sérelme nélkül biztosítani kell, hogy az e cikk alapján indított bírósági eljárások ne legyenek mértéktelenül drágák. A 10. cikk (1) bekezdésében említett uniós intézmények és szervek csak észszerű költség-visszatérítési kérelmeket nyújthatnak be.” Módosítás 35 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 g pont (új) 1367/2006/EK rendelet 12 a cikk (új) 2g.  A szöveg a következő cikkel egészül ki: „12a. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1)  A 11. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg. (2)  A Bizottságnak a 11. cikk (2) bekezdése szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ... [e rendelet hatálybalépésének napja]-tól/-től kezdődő hatállyal határozatlan időre szól. (3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel és a nyilvánossággal. (5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (6)  A 11. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0152/2021).

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása az uniós szervezetek, valamint európai parlamenti és tagállami parlamenti képviselők elleni kínai ellenszankciókról (2021/2644(RSP))

P9_TA(2021)0255 RC-B9-0269/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kínai helyzetről és az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira és jelentéseire, különösen a hongkongi demokratikus ellenzékkel szembeni kemény fellépésről szóló 2021. január 21-i(1) valamint a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen (XUAR) a kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Hongkongról szóló korábbi ajánlásaira, különösen a „20 évvel az átadást követően Hongkongról” című, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez (főképviselő/alelnök) intézett, 2017. december 13-i ajánlására(3),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról és a 2020. évi éves jelentésről szóló, 2021. január 20-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel arra, hogy a 2019. évi Szaharov-díjat Ilham Tohtinak, a kínai ujgur kisebbség jogaiért küzdő ujgur közgazdásznak ítélték oda,

–  tekintettel vezető európai parlamenti képviselőknek a kínai hatóságok arra vonatkozó határozatát követően tett 2021. március 23-i nyilatkozatára, hogy szankciót léptetnek életbe az Emberi Jogi Albizottsággal és más európai testületekkel és tisztviselőkkel szemben,

–  tekintettel David Maria Sassoli, az Európai Parlament elnöke, Maria Arena, az Emberi Jogi Albizottság elnöke és Reinhard Bütikofer, a Kínai Népköztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke által a Parlament 2021. március 24-i plenáris ülésének megnyitásakor tartott beszédekre,

–  tekintettel az Európai Kutatóintézet igazgatóinak 2021. március 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Josep Borrell alelnöknek/főképviselőnek az uniós szervezetekkel, európai parlamenti képviselőkkel és parlamenti képviselőkkel szembeni kínai ellenszankciókról szóló, a 2021. április 28-i parlamenti vitán elhangzott felszólalására és az azt követő vitára,

–  tekintettel az Európai Parlament elnöke, a belga képviselőház elnöke, a holland képviselőház elnöke és a Litván Köztársaság parlamentje elnökének a parlamenti képviselőkkel szemben alkalmazott kínai szankciókról szóló, 2021. március 29-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló (EU) 2020/1998 rendelet végrehajtásáról szóló, 2021. március 22-i (EU) 2021/478 tanácsi végrehajtási rendeletre(5), valamint a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2020/1999 határozat módosításáról szóló, 2021. március 22-i 2021/481 tanácsi (KKBP) határozatra(6),

–  tekintettel a G7-csoportnak a hongkongi választási rendszerben eszközölt változásokról szóló, 2021. március 12-i nyilatkozatára, valamint a G7-csoport külügyi és fejlesztési minisztereinek 2021. május 5-i közleményére,

–  tekintettel a főképviselő/alelnök szóvivőjének a hongkongi demokráciapárti aktivisták elítéséről szóló, 2021. április 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a főképviselő/alelnök szóvivőjének újságírók, jogászok és emberijog-védők elítéléséről szóló, 2020. december 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság Külügyminisztériuma szóvivőjének 2021. március 22-i nyilatkozatára, amelyben szankciókat jelentett be fontos uniós szervezetekkel és személyi állományuk tagjaival szemben,

–  tekintettel Michel elnöknek és von der Leyen elnöknek a 2020. június 22-i, 22. EU–Kína csúcstalálkozót követő, az összetett és létfontosságú partnerség keretében az uniós érdekek és értékek védelméről szóló közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2019. április 9-én rendezett, 21. EU–Kína-csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök / főképviselő „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című, 2019. március 12-i közös közleményére (JOIN(2019)0005),

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja a nemzeti kisebbségek jogait,

–  tekintettel az ENSZ szakértőinek 2020. június 26-i felhívására, amely határozott intézkedéseket sürget az alapvető szabadságok Kínában történő védelme érdekében,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Kína 1966. december 16-án aláírt, de még nem ratifikált,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményéhez csatolt 2014. évi jegyzőkönyvre, amelyet Kína nem írt alá,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításának és tiszteletben tartásának az EU és Kína közötti, komoly múltra visszatekintő kapcsolat középpontjában kell maradnia, összhangban az EU-nak ezen értékek külső fellépései során való fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalásával, továbbá Kína azon kifejezett szándékával, hogy érvényesítse azokat saját fejlesztési és nemzetközi együttműködése során;

B.  mivel a Tanács 2020. december 7-én elfogadta az (EU) 2020/1998 rendeletet az EU globális emberi jogi szankciórendszerének létrehozásáról, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy korlátozó intézkedéseket vezessen be a világban bárhol elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért felelős, azokban részt vevő vagy azokkal összefüggésbe hozható célzott személyekkel, szervezetekkel és szervekkel, köztük államokkal és nem állami szereplőkkel szemben; mivel hangsúlyozni kell, hogy az EU-nak az emberi jogok tömeges megsértése esetén ezt a rendeletet kötelessége alkalmazni;

C.  mivel 2021. március 22-én az EU Külügyek Tanácsa az EU globális emberi jogi szankciórendszere keretében korlátozó intézkedéseket fogadott el Zhu Hailunnal, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület (a továbbiakban: a Terület) 13. népi kongresszusának korábbi vezetőjével, Wang Junzhengnel, a Hszincsiangi Gyártási és Építési Testület (XPCC) párttitkárával, a Kínai Párt területi pártbizottságának helyettes titkárával, Wang Mingshannal, Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület pártbizottsága állandó bizottságának tagjával és a Terület politikai és jogi bizottságának titkárával, valamint Chen Mingguóval, az Hszincsiangi Közbiztonsági Hivatal (XPSB) igazgatójával és a Terület népi kormányának és a hszincsiangi fogolytáborokat üzemeltető XPCC Közbiztonsági Hivatal alelnökével szemben; mivel ez a négy személy és egy szervezet felelős az emberi jogok súlyos megsértéséért, többek között az ujguroknak és más muszlim etnikai kisebbségekhez tartozó személyeknek a Területen történő nagyszámú önkényes fogva tartásáért és a velük szemben alkalmazott megalázó bánásmódért;

D.  mivel a Kínai Népköztársaság Külügyminisztériumának szóvivője az uniós jegyzék jóváhagyását követően néhány perccel bejelentette, hogy „Kína szuverenitásának és érdekeinek súlyos megsértése, valamint hazugságok és dezinformáció rosszindulatú terjesztése miatt” szankciókat léptet életbe öt európai parlamenti képviselővel, Reinhard Bütikoferrel, Michael Gahlerrel, Raphaël Glucksmannal, Ilhan Kyuchyukkal és Miriam Lexmannal, a Parlament Emberi Jogi Albizottságával, 3 uniós tagállamokbeli parlamenti képviselővel (Sjoerd Wiemer Sjoerdsmával, Samuel Cogolatival és Dovile Sakalienével), az Európai Tanács Politikai és Biztonsági Bizottságával (közöttük a 27 uniós tagállam nagyköveteivel), két tudóssal (Adrian Zenzzel és Björn Jerdénnel) és két agytröszttel (Mercator Institute for China Studies (MERICS), Németország és az Alliance of Democracies Foundation, Dánia) szemben;

E.  mivel a szóvivő sajtóközleménye értelmében az érintett személyek és családtagjaik nem léphetnek be a szárazföldi Kínába, Hongkongba és Makaóba, és mivel sem ők, sem a velük kapcsolatban álló vállalatok vagy intézmények nem folytathatnak üzleti tevékenységet Kínával;

F.  mivel néhány nappal később Kína szankciókat fogadott el egyesült királyságbeli, kanadai és egyesült államokbeli parlamenti képviselőkkel, szervezetekkel és agytrösztökkel szemben, akik és amelyek korábban ugyancsak bevezettek intézkedéseket a Hszincsiangban elkövetett emberi jogi visszaélések ellen;

G.  mivel a kínai intézkedések támadást jelentenek az Európai Unió és Parlamentje, az európai demokrácia és értékek, valamint a kutatás szabadsága ellen;

H.  mivel az uniós szankciókat az emberi jogok megsértése váltotta ki és a nemzetközi jogban rögzített jogszerű és arányos intézkedéseken alapulnak, ezzel szemben azonban a kínai szankciók minden jogalapot nélkülöznek, teljesen megalapozatlanok és önkényesek, és az emberi jogi jogsértések bírálata ellen irányulnak; mivel a szankciók egyértelmű célja, hogy visszatartsák az EU-t a Kínában elkövetett emberi jogi visszaélések elleni munkájának és fellépésének folytatásától;

I.  mivel Kína sorozatban követett el emberi jogi jogsértéseket, figyelmen kívül hagyva az e téren két- és többoldalú egyezményekben vállalt kötelezettségeit, és mivel hitelt érdemlő jelentések szerint Kínában az emberi jogi helyzet a Tienanmen téri mészárlás óta a legrosszabb; mivel Kína rendszeresen nyújtott be határozatokat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához azzal a céllal, hogy a „szuverenitást, a be nem avatkozást és a kölcsönös tiszteletet” alapvető megkérdőjelezhetetlen elvekké tegye, valamint hogy az egyének emberi jogainak előmozdítását és védelmét levegye a napirendről;

J.  mivel 2020 decemberében az EU és Kína elvben megállapodott az EU és Kína közötti átfogó beruházási megállapodásról; mivel a kínai szankciók – amelyek megakadályozzák, hogy legalább az Emberi Jogi Albizottság együttműködhessen kínai szakértőkkel – jelentős mértékben gátolják az Európai Parlamentet abban, hogy megfelelően elemezhesse az átfogó beruházási megállapodást; mivel a kereskedelmi és beruházási kapcsolatoknak az általános emberi jogi kérdések összefüggésrendszerén és a szélesebb körű politikai kapcsolatokon kívül történő kezelése elfogadhatatlan;

K.  mivel a Kína által bevezetett szankciók adják a legfrissebb példát arra, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetése fokozatosan a konfrontációs megközelítés felé halad, többek között álhírek terjesztésével és kibertámadásokkal lépve fel az EU-val szemben, miközben az EU és Kína közötti kapcsolatok egyre feszültebbek az ujgur nép és más etnikai kisebbségek elleni intézkedések, a hongkongi demokrácia elleni kemény fellépés és a Tajvani-szorosban alkalmazott egyre ellenségesebb megközelítés miatt; mivel kiderült, hogy a jelenlegi EU-Kína stratégia mozgástere szűk, és ezért az EU és Kína közötti kapcsolatok nem folyhatnak tovább a szokásos mederben;

L.   mivel az európai parlamenti képviselőkkel szembeni kínai szankciókat követően, 2021. április 30-án az orosz hatóságok úgy határoztak, hogy szankciókat vezetnek be nyolc uniós állampolgárral, köztük David Sassolival, az Európai Parlament elnökével és Věra Jourovával, a Bizottság alelnökével szemben;

M.   mivel a kínai kormány 2014-ben „Kemény kézzel az erőszakos terrorizmus ellen” elnevezéssel kampányt indított, amely főleg a Hszincsiang régióban élő ujgur kisebbség ellen irányul, és azóta már több mint egymillió embert tartanak fogva „politikai átnevelő” vagy „képzési” központoknak nevezett fogolytáborokban, amelyek a világ legnagyobb tömeges bebörtönzési rendszerét alkotják; mivel az ujgur lakosság a kínai kormány arra irányuló erőfeszítéseinek áldozata, hogy kínzás, erőszakos eltüntetés, tömeges megfigyelés, kulturális és vallási tisztogatás, nők kényszersterilizálása, szexuális erőszak, a reprodukciós jogok megsértése és a családok szétválasztása révén felszámolja e lakosság egyedi identitását és ahhoz való jogát, hogy népként létezzen; mivel emberi jogi szervezetek értékelése szerint e jogsértések a nemzetközi jog értelmében emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek;

N.  mivel Hongkongban a Parlament 2021. január 21-i állásfoglalása óta fokozódott a politikai ellenzék elnyomása, számos ítéletet hoztak demokráciapárti aktivisták és politikai képviselőik, többek között Joshua Wong, Martin Lee, Jimmy Lai és Lester Shum ellen a tüntetésekben való békés részvételük miatt, még olyan esetekben is, amikor nem volt bizonyíték a zavargásokban való bármely aktív szerepvállalásra; mivel az idén márciusban változásokat eszközöltek a hongkongi választási rendszerben, a hongkongi politikai rendszert gyökeresen átalakítva kötelezővé tették az anyaország iránti hűséget, valamint a hatalmat és a politikai befolyást a Hongkongi Választási Bizottság kezében centralizálták, ami a Hongkongi Törvényhozó Tanácsban a közvetlenül megválasztott képviselők arányának drasztikus csökkenéséhez vezet majd;

O.   mivel tíz uniós tagállam Kínával kötött kiadatási szerződése még ma is hatályban van, lehetővé téve Európában élő ujgur emberek, hongkongi polgárok, tibetiek és kínai disszidensek kiadatását Kínába, ahol politikai indíttatású per vár rájuk;

P.   mivel Gui Minhai hongkongi lakos és svéd állampolgár továbbra is börtönben van, jóllehet a Parlament számos alkalommal felszólított azonnali szabadon bocsátására;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli a kínai hatóságok által kiszabott alaptalan és önkényes szankciókat, amelyek már odáig fajultak, hogy a szólásszabadságot, a tudományos élet szabadságát, valamint az egyetemes emberi jogok iránti nemzetközi elkötelezettséget és e jogok nemzetközi értelmezését támadják; felhívja a kínai hatóságokat, hogy sürgősen szüntessék meg ezeket az indokolatlan szankciókat;

2.  teljes mértékben szolidáris az Európai Parlament képviselőivel, Emberi Jogi Albizottságával, a kínai szankciók által sújtott minden más személlyel és szervezettel, közöttük az Európai Unió Tanácsa Politikai és Biztonsági Bizottságával, a nemzeti parlamentek képviselőivel, a német és svéd tudósokkal, valamint a németországi és dániai agytrösztökkel; teljes szolidaritását fejezi ki a szankciók által ugyancsak megcélzott, nem-uniós országokból – például az Egyesült Királyságból, Kanadából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából – származó képviselőkkel;

3.  megerősíti, hogy az alapvető szabadságok, a véleménynyilvánítás szabadsága, a döntéshozatali eljárásokban való szabad részvétel, a parlamenti szabadság, a tudományos élet szabadsága és az emberi jogok védelme demokráciáink pilléreit képezik, és ezek az értékek sohasem képezhetik alku tárgyát az EU és Kína közötti kapcsolatok keretében; hangsúlyozza, hogy a megfélemlítési kísérletek hiábavalók, és hogy az Európai Parlament megválasztott képviselőiként továbbra is aktívan és folyamatosan el fogjuk ítélni az emberi jogok és a nemzetközi jog megsértését és dolgozni fogunk e jogsértések felszámolásáért, valamint szorgalmazni fogjuk, hogy az EU az emberi jogok tiszteletben tartását továbbra is tartsa valamennyi külső politikájának középpontjában; véleménye szerint a Kína által intézett támadások azt mutatják, hogy Kína az EU és Kína közötti kapcsolatokban rendszeresen rivalizálni kíván az EU-val;

4.  határozottan elítéli, hogy kínai állami és nem állami szereplők a korábbi próbálkozásaik után most ismét megkísérelnek beavatkozni az Európai Unió és tagállamai demokratikus életébe, és nyilvános viták során álhíreket terjesztenek; véleménye szerint e szankciók olyan erőfeszítés részét képezik, amelynek célja a Kínáról a világban kialakult kép megrendszabályozása, valamint annak globális szintű előírása, hogy mi hangozhat el Kínával kapcsolatban, és úgy véli, hogy ez a törekvés egy totalitárius jellegű fenyegetés része;

5.  ismételten hangot ad mély aggodalmának amiatt, hogy Kínában megsértik az alapvető jogokat és az emberi jogokat, az emberi méltóságot, a kulturális önkifejezés és a vallási meggyőződés szabadságához fűződő jogot, a szólás szabadságát, valamint a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot, és különösen aggasztja az ujgur nép, a tibetiek, a mongolok és más etnikai kisebbségek, emberijog-védők, szociális aktivisták, vallási csoportok, újságírók, petíciók benyújtói, valamint az igazságtalanság ellen tiltakozók üldözése, továbbá az eltérő és ellenzéki véleményeket képviselők növekvő elnyomása, különösen Hongkongban;

6.  emlékeztet a 2020. december 17-i állásfoglalásában kifejtett álláspontjára, amely szerint a Hszincsiangban elkövetett jogsértések emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek, és kiemeli, hogy egyre több a bizonyíték az ilyen bűncselekményekre; sürgeti az EU-t és tagállamait erőfeszítéseik fokozására annak érdekében, hogy elegendő nemzetközi támogatást szerezzenek egy Hszincsianggal kapcsolatos független kiharcolásához az ENSZ-ben; üdvözli ezért, hogy négy kínai személyt és egy kínai szervezetet az EU globális emberi jogi szankciórendszere keretében jegyzékbe vettek, ők ugyanis súlyos emberi jogi jogsértésekért felelősek Kínában; sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést, és használjanak fel minden rendelkezésükre álló – különösen gazdasági – eszközt annak érdekében, hogy rábírják a kínai kormányt a táborok bezárására és az emberi jogok mindennemű megsértésének beszüntetésére Hszincsiangban és másutt, többek között Tibetben;

7.  sajnálja, hogy számos, többek között a ruházati és a textilipari ágazatban működő nemzetközi vállalatot erőteljes és széles körű bojkottnak vetettek alá, mert a Hszincsiangban alkalmazott kényszermunkáról szóló beszámolók miatt kifejezték aggodalmukat és úgy döntöttek, hogy megszüntetik ellátási láncuk Hszincsianghoz kapcsolódó szakaszát, valamint határozottan elítéli, hogy a kínai kormány által e vállalatokra agresszív politikai nyomást gyakorol; ismételten kéri, hogy a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat mielőbb véglegesítsen egy ellátási láncra vonatkozó üzleti tanácsadó szolgáltatást, amely iránymutatást ad a vállalatok számára az ujgur kényszermunka alkalmazása kockázatának való kitettséggel kapcsolatban, és amely támogatást nyújt alternatív ellátási források sürgős azonosításához;

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU, tagállami intézmények és az emberi jogokkal kapcsolatos munkájuk ellen irányuló megtorló intézkedések tudatos stratégia részét képezik, amelynek célja az emberi jogok nemzetközi szintű gyengítése és újradefiniálása oly módon, hogy végül elveszítsék eredeti jelentésüket; sajnálja, hogy az EU által eddig alkalmazott megközelítés és eszközök nem vezettek kézzelfogható eredményekhez, és az elmúlt évtizedben az emberi jogi helyzet csak romlott Kínában; sürgeti a Bizottságot, hogy az emberi jogok Kínában tapasztalt helyzete tekintetében teendő tényleges előrelépés érdekében dolgozzon ki és vezessen be holisztikus uniós stratégiát;

9.  úgy véli, hogy a nemzetközi jogalapot nélkülöző kínai megtorló szankciók jelentősen visszavetik az EU és Kína közötti kapcsolatokat; alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU és valamennyi intézménye egységesen lépjen fel az európai demokrácia elleni támadással szemben és közös értékeink védelmében; felhívja a Tanács elnökét és a Bizottság elnökét, hogy egyértelmű nyilatkozatban juttassák kifejezésre: Kína választott politikusokkal szemben hozott szankcióit nem fogjuk eltűrni; helyénvalónak és szükségesnek tartja, hogy a kínai partnerekkel folytatott kétoldalú megbeszélések során valamennyi uniós tagállam minden szinten felvesse ezt a kérdést, és kéri, hogy a Parlamentet tájékoztassák ezekről az erőfeszítésekről;

10.  indokoltnak tartja, hogy a kínai szankciók életbe léptetésére tekintettel befagyasztották mind az EU és Kína közötti átfogó beruházási megállapodás (CAI) aláírásának lehetőségét, mind pedig a CAI Európai Parlament általi megerősítéséről folytatott minden vitát; elvárja, hogy Kína megszüntesse a szankciókat, mielőtt a Parlament foglalkozni kezdene a CAI-val, a ratifikációs folyamat végeredményének sérelme nélkül; elvárja, hogy a Bizottság konzultáljon a Parlamenttel, mielőtt bármely lépést tenne a CAI megkötése és aláírása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a CAI-ról szóló vitát az emberi jogok védelmének javítására és a kínai civil társadalom támogatására, és emlékezteti a Bizottságot, hogy amikor jóváhagyását kérik majd a CAI-hoz, a Parlament figyelembe fogja venni az emberi jogok helyzetét Kínában, többek között Hongkongban is;

11.  hangsúlyozza, hogy sürgősen újra egyensúlyba kell hozni az EU és Kína közötti kapcsolatokat egy olyan önálló intézkedési eszköztár elfogadása révén, amelynek része például: a külföldi támogatások belső piacra gyakorolt torzító hatásai elleni jogszabályok; nemzetközi közbeszerzési eszköz; az ellátási láncra vonatkozó, kötelező átvilágítási követelményeket tartalmazó jogszabályok, amelyek a kényszermunkával előállított termékekre vonatkozó importtilalomról is rendelkeznek; a külföldi befektetések átvilágításáról szóló továbbfejlesztett és megerősített uniós rendelet; kényszerítő intézkedések elleni hatékony eszköz; szükség esetén további intézkedések az EU globális emberi jogi szankciórendszere keretében annak érdekében, hogy továbbra is kezelni lehessen a Hszincsiangban és Hongkongban elkövetett jogsértéseket, és amelyek célja, hogy Kína véget vessen az összes jogsértésnek; Kína kiberbiztonsági fenyegetései, hibrid támadásai és a polgári-katonai fúziós program megfelelő kezelése;

12.  sürgeti a kínai kormányt, hogy ratifikálja és hajtsa végre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 29. számú egyezményét, a kényszermunka felszámolásáról szóló 105. számú egyezményét, az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú egyezményét, valamint a szervezkedési jogról és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. számú egyezményét; nyomatékosan kéri Kínát, hogy ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;

13.  felszólítja a kínai és a hongkongi hatóságokat, hogy állítsák helyre a hongkongi demokratikus folyamatba vetett bizalmat, és haladéktalanul szüntessék meg a demokratikus értékek támogatóinak üldözését; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Európai Unió Tanácsában hiányzik az egység a hongkongi demokráciával szembeni kemény fellépés kezelését célzó intézkedések elfogadása tekintetében; sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy az egyhangú támogatás hiányától függetlenül terjesszen elő és fogadjon el következtetéseket Hongkongról, és kéri a tagállamokat, hogy függesszék fel a tagállamok Kínával kötött kiadatási szerződéseit;

14.  hangsúlyozza, hogy rendszert kell létrehozni annak ellenőrzésére, hogy az EU belső piacán működő szervezetek közvetlenül vagy közvetve részt vesznek-e az emberi jogok megsértésében Hszincsiangban, és adott esetben kereskedelmi vonatkozású intézkedéseket, például a közbeszerzésből való kizárást és egyéb szankciókat kell bevezetni; határozott véleménye, hogy az EU-ban minden szinten, és valamennyi uniós intézményben el kell kerülni az emberi jogokat sértő helyzetekben alkalmazott kizsákmányoló technológiák beszerzését;

15.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy határozottan foglaljon állást a kínai szankciókkal szemben, és fogadjon el következtetéseket e tárgyban; véleménye szerint az „EU–Kína stratégiai kilátások” című közös közlemény folyamatban lévő felülvizsgálata során megfelelően foglalkozni kell e szankciókkal, valamint a Kínában és Kína nemzetközi szerepe tekintetében tapasztalható negatív fejleményekkel és romló tendenciával, és ezekre megfelelő választ is kell adni annak érdekében, hogy el lehessen mozdulni egy határozottabb, valamennyi tagállam támogatását élvező EU–Kína stratégia felé;

16.  kéri az EU-t, hogy a Kínáról szóló transzatlanti párbeszéd keretében fokozza az egyeztetést és az együttműködést az Egyesült Államokkal, többek között az emberi jogok megsértésének kezelésére irányuló intézkedések összehangolt megközelítése tekintetében, és kéri, hogy e párbeszéd biztosítson erős parlamenti dimenziót;

17.  véleménye szerint a CAI ratifikálásának felfüggesztése nem történhet a regionális partnerekkel, többek között Tajvannal kötendő más kereskedelmi és beruházási megállapodások rovására;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0027. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0375. (3) HL C 369., 2018.10.11., 156. o. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0012. (5) HL L 99. I, 2021.3.22., 1. o. (6) HL L 99. I, 2021.3.22., 25. o.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása az Európai Bíróság 2020. július 16-i ítéletéről – Data Protection Commissioner kontra Facebook Ireland Limited és Maximillian Schrems („Schrems II”) – C-311/18. sz. ügy (2020/2789(RSP))

P9_TA(2021)0256 B9-0267/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a Charta) és különösen annak 7., 8., 16., 47. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bíróság C-311/18. sz., Data Protection Commissioner kontra Facebook Ireland Limited és Maximillian Schrems ügyben hozott, 2020. július 16-i ítéletére („Schrems II”)(1);

–  tekintettel az Európai Bíróság C-362/14. sz., Maximillian Schrems kontra Data Protection Commissioner ügyben hozott, 2015. október 6-i ítéletére („Schrems I”)(2),

–  tekintettel az Európai Bíróság C-623/17. sz., Privacy International kontra Secretary of State for Foreign and Commonwealth Affairs és társai ügyben hozott, 2020. október 6-i ítéletére(3),

–  tekintettel a transzatlanti adatáramlásokról szóló, 2016. május 26-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EU–USA adatvédelmi pajzs által nyújtott védelem megfelelőségéről szóló, 2017. április 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az EU–USA adatvédelmi pajzs által nyújtott védelem megfelelőségéről szóló, 2018. július 5-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Facebook-felhasználók adatainak a Cambridge Analytica általi felhasználásáról és az adatvédelemre gyakorolt hatásokról szóló, 2018. október 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a személyes adatok harmadik országbeli adatfeldolgozók részére történő továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről szóló, 2010. február 5-i 2010/87/EU bizottsági határozatra (az értesítés a C(2010) 593. számú dokumentummal történt)(8),

–  tekintettel a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az EU–USA adatvédelmi pajzs által biztosított védelem megfelelőségéről szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1250 bizottsági végrehajtási határozatra (az értesítés a C(2016) 4176. számú dokumentummal történt)(9),

–  tekintettel az uniós kereskedelempolitikai felülvizsgálatáról szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(11), és különösen annak V. fejezetére,

–  tekintettel az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0010), tekintettel az intézményközi tárgyalások megkezdéséről szóló határozatra, amelyet a Parlament 2017. október 25-i plenáris ülése megerősített, valamint a Tanács 2021. február 10-én elfogadott általános megközelítésére (6087/21),

–  tekintettel az Európai Adatvédelmi Testületnek az adattovábbítási eszközöket a személyes adatok uniós védelmi szintjének való megfelelés biztosítása érdekében kiegészítő intézkedésekről szóló 01/2020. számú ajánlására, az Európai Adatvédelmi Testületnek a megfigyelési intézkedésekre vonatkozó alapvető európai garanciákról szóló 02/2020. számú ajánlására, valamint az Európai Adatvédelmi Testületnek az elektronikus hírközlési adatvédelemi rendeletről, valamint a felügyelő hatóságok és az Európai Adatvédelmi Testület jövőbeli szerepéről szóló, 2020. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a személyes adatok határokon átnyúló továbbíthatósága az innováció, a termelékenység és a gazdasági versenyképesség kulcsfontosságú mozgatórugója lehet; mivel ez még fontosabb a jelenlegi Covid19-világjárvány kapcsán, mivel az ilyen adattovábbítások elengedhetetlenek az üzleti és kormányzati működés, valamint a társas interakciók folytonosságának biztosításához; mivel ezek támogathatják a világjárványból való kilábalás stratégiáit, és hozzájárulhatnak a gazdasági fellendüléshez is;

B.  mivel az Európai Unió Bírósága a Schrems I. ügyben hozott ítéletében érvénytelenítette a „biztonságos kikötő” adatvédelmi elvekre vonatkozó bizottsági határozatot azon megállapítás alapján, hogy rámutatott, hogy a hírszerző hatóságok válogatás nélküli hozzáférése az elektronikus kommunikáció tartalmához sérti a Charta 7. cikkében foglalt, a közlések titkosságához való jog lényegét;

C.  mivel a Bíróság a Schrems II. ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy az Egyesült Államok nem biztosít megfelelő jogorvoslati lehetőségeket a nem egyesül államokbeli állampolgárok számára a tömeges megfigyeléssel szemben, és ez sérti a Charta 47. cikkében biztosított jogorvoslathoz való jog lényegét;

D.  mivel az általános adatvédelmi rendelet minden olyan vállalkozásra vonatkozik, amely uniós érintettek személyes adatait kezeli, amennyiben az adatkezelési tevékenységek az uniós érintettek számára felajánlott áruszállításhoz vagy szolgáltatásnyújtáshoz vagy magatartásuk figyelemmel kíséréséhez kapcsolódik, amennyiben ez a magatartás az Unión belül valósul meg;

E.  mivel az európai polgárok távközlési szolgáltatók és vállalkozások által tárolt és továbbított adatai olyan alapvető erőforrást jelentenek, amely hozzájárul az Unió stratégiai érdekeihez;

F.  mivel az állami szereplők által végzett általános tömeges megfigyelés rontja az európai polgárok, kormányok és vállalkozások digitális szolgáltatásokba, kiterjesztve pedig a digitális gazdaságba vetett bizalmát;

G.  mivel a fogyasztói és más civil társadalmi szervezetek korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek, és az adatvédelmi jogok és kötelezettségek érvényesítése nem függhet azok fellépésétől; mivel a nemzeti eljárások és gyakorlatok szerteágazóak, ami kihívást jelent az általános adatvédelmi rendeletben a határokon átnyúló panaszokra vonatkozóan meghatározott együttműködési mechanizmus számára: mivel nincsenek egyértelmű határidők, az eljárások általában lassúak, a felügyelő hatóságok nem rendelkeznek elegendő erőforrással, bizonyos esetekben hiányzik a hajlandóság vagy a már elkülönített források hatékony felhasználása; mivel a nagy technológiai vállalatok állítólagos jogsértéseivel szembeni panaszok jelenleg egyetlen nemzeti hatóság kezében összpontosulnak, ami szűk keresztmetszetet okoz a végrehajtásban;

H.  mivel a Bíróság ezen ítéletéhez vezető eljárás azt is megmutatja, hogy az érintettek és a fogyasztók milyen nehézségekkel szembesülnek a jogaik védelme során, ami visszatartja őket attól, hogy meg tudják védeni jogaikat az ír adatvédelmi biztos előtt;

I.  mivel a Parlament 2018. október 25-i állásfoglalásában rámutatott arra, hogy az USA nem tett eleget annak, hogy 2018. szeptember 1-jéig teljes mértékben megfeleljen az adatvédelmi pajzsnak, és már felszólította a Bizottságot az adatvédelmi pajzs felfüggesztésére, amíg az USA hatóságai nem felelnek meg a feltételeknek;

J.  mivel az érintettek uniós adatvédelmi jogszabályok által garantált jogait tiszteletben kell tartani, függetlenül a személyes adatok kezelése során felmerülő kockázat mértékétől, ideértve a személyes adatok harmadik országokba történő továbbítását is; mivel az adatkezelőknek mindig elszámoltathatónak kell lenniük az adatvédelmi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban, ideértve az adatkezelés megfelelőségének bizonyítását is, függetlenül az adatkezelés jellegétől, terjedelmétől, összefüggéseitől és céljaitól, valamint az érintettek kockázataitól;

K.  mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának az elmúlt öt évben végbement jelentős fejlődése, valamint 2018. május 25. óta az általános adatvédelmi rendelet tényleges alkalmazása ellenére a felügyeleti hatóságok a mai napig nem hoztak olyan döntést, amely korrekciós intézkedéseket vezetne be a személyes adatok továbbításával kapcsolatban az általános adatvédelmi rendelet egységes alkalmazást célzó mechanizmusa szerint; mivel a nemzeti szintű felügyeleti hatóságok nem fogadtak el olyan érdemi határozatot, amely korrekciós intézkedést vagy bírságot ír elő személyes adat harmadik országokba történő továbbításával kapcsolatban;

L.  mivel Biden amerikai elnök első hivatali napján kinevezte az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának szolgáltatásokért felelős államtitkár-helyettesét, aki a kereskedelmi célú adattovábbítás tekintetében az EU-val folytatott tárgyalások főtárgyalója lesz; mivel az elnök által az USA kereskedelmi miniszterének jelölt Gina Raimondo a Szenátus megerősítő meghallgatásán „kiemelt prioritásnak” nevezte az adatvédelmi pajzs helyébe lépő megállapodásról szóló tárgyalások gyors lezárását;

Általános észrevételek

1.  tudomásul veszi a Bíróság 2020. július 16-i ítéletét, amelyben a Bíróság elvben fenntartotta a nemzetközi adattovábbítások legszélesebb körben használt mechanizmusának számító általános szerződési feltételekről szóló 2010/87/EU határozat érvényességét; megjegyzi továbbá, hogy a Bíróság megsemmisítette az EU–USA adatvédelmi pajzs által biztosított védelem megfelelőségéről szóló (EU) 2016/1250 határozatot; megjegyzi, hogy mindeddig a kereskedelmi vonatkozású személyes adatok EU és USA közötti jogszerű továbbítását garantáló egyetlen fenntartható és egységes mechanizmus sem állt meg a Bíróság előtt emelt jogi kifogással szemben;

2.  megjegyzi, hogy a Bíróság megállapította, hogy az általános szerződési feltételek hatékony mechanizmust jelentenek az EU-ban biztosított védelem szintjének való megfelelés biztosítására, de előírta, hogy az Európai Unióban letelepedett adatkezelőnek/adatfeldolgozónak és a személyes adatok címzettjének az adattovábbítást megelőzően ellenőriznie kell, hogy az érintett harmadik országban tiszteletben tartják-e az uniós jog által előírt védelmi szintet; emlékeztet arra, hogy ez magában foglalja a hatóságok személyes adatokhoz való hozzáférésére vonatkozó jogi keret értékelését annak biztosítása érdekében, hogy az érintettek és továbbított adataik ne legyenek kitéve annak a veszélynek, hogy a személyes adatok tömeges gyűjtését lehetővé tevő amerikai megfigyelési programok hatálya alá tartoznak; emlékeztet arra, hogy a Bíróság határozata szerint amennyiben a címzett nem tudja betartani az általános szerződési feltételeket, úgy az adatkezelők vagy -feldolgozók kötelesek felfüggeszteni az adattovábbítást és/vagy felmondani a szerződést; megjegyzi azonban, hogy számos vállalat, különösen a kkv-k nem rendelkeznek az ilyen ellenőrzések elvégzéséhez szükséges ismeretekkel vagy kapacitással, ami üzleti zavarokhoz vezethet;

3.  úgy véli, hogy a Bíróság ítélete az olyan uniós érintettek számára biztosított adatvédelem szintjére összpontosít, akiknek adatait az adatvédelmi pajzs mechanizmusa keretében továbbítják az Egyesült Államokba, ugyanakkor következményekkel jár a más harmadik országokat – köztük az Egyesült Királyságot – érintő megfelelőségi határozatokra nézve is; ismét megerősíti a jogi egyértelműség és jogbiztonság szükségességét, mivel a személyes adatok határokon átnyúló biztonságos továbbítására való képesség egyre fontosabbá vált az egyének, jogaik és személyes adataik védelme, a nemzetközi áruértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással foglalkozó szervezetek valamennyi típusa, valamint a működésüket szabályozó jogi szabályozás tekintetében a vállalkozások számára; hangsúlyozza azonban, hogy a meglévő megfelelőségi határozatok hatályban maradnak azok visszavonásáig, felváltásáig vagy a Bíróság általi megsemmisítésig;

4.  csalódott amiatt, hogy az ír adatvédelmi biztos (DPC) eljárást indított Maximilian Schrems és a Facebook ellen az ír High Court előtt ahelyett, hogy a 2010/87/EU határozat 4. cikke és az általános adatvédelmi rendelet 58. cikke szerinti hatáskörén belül határozatot hozott volna; emlékeztet azonban arra, hogy az ír adatvédelmi biztos azt a jogi utat vette igénybe, amely lehetővé teszi az adatvédelmi hatóságok számára, hogy a Bizottság végrehajtási határozatának érvényességével kapcsolatos aggályaikat a nemzeti bírák elé terjesszék annak érdekében, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtsanak be a Bírósághoz; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az adott ügyekben a legfontosabb hatóságnak minősülő adatvédelmi biztos még mindig nem hozott határozatot az általános adatvédelmi rendelet megsértése miatt 2018. május 25-én, az általános adatvédelmi rendelet alkalmazásának kezdőnapján benyújtott számos panaszról, valamint adat- és fogyasztóvédelmi csoportok más panaszairól; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az adatvédelmi biztos az általános adatvédelmi rendelet 60. cikkének (3) bekezdésében a „haladéktalanul” kifejezést – a jogalkotói szándékkal ellentétben – hónapoknál is hosszabb időszakként értelmezi; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a felügyeleti hatóságok nem tettek az általános adatvédelmi rendelet 61. és 66. cikke alapján proaktív lépéseket annak érdekében, hogy az ír adatvédelmi biztost az általános adatvédelmi rendelet szerinti kötelezettségei teljesítésére kényszerítsék; aggodalmát fejezi ki az adatvédelmi biztosnál dolgozó technológiai szakemberek hiánya és az általuk használt elavult rendszerek miatt is; elítéli az ír adatvédelmi biztos arra irányuló kísérletének következményeit, hogy a bírósági eljárás költségeit az alperesre hárítsa át, ami jelentős visszatartó hatást eredményezett volna; felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást Írország ellen az általános adatvédelmi rendelet nem megfelelő érvényesítése miatt;

5.  aggodalmát fejezi ki az általános adatvédelmi rendelet nem megfelelő szintű érvényesítése miatt, különösen a nemzetközi adattovábbítások területén; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok nem dolgoztak ki prioritásokat és nem végeznek átfogó ellenőrzést a személyes adatok harmadik országokba történő továbbítása tekintetében, annak ellenére, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában az elmúlt öt évben fontos fejlemények következtek be; sajnálja, hogy nem hoztak érdemi döntéseket és a korrekciós intézkedéseket e tekintetben, és sürgeti az Európai Adatvédelmi Testületet és a nemzeti felügyeleti hatóságokat, hogy az ellenőrzési, megfelelési és végrehajtási stratégiáikba vonják be a személyes adatok továbbítását; rámutat, hogy a jogbiztonság garantálása és a határokon átnyúló panaszok kezelése érdekében harmonizált és kötelező erejű igazgatási eljárásokra van szükség az érintettek képviseletével és az elfogadhatósággal kapcsolatban;

6.  tudomásul veszi a személyes adatok harmadik országokba történő továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetét; sürgeti az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy tegyen közzé a nemzetközi adattovábbításról szóló további iránymutatást a vállalatok, különösen a kkv-k számára, beleértve az adattovábbítások értékelésére szolgáló ellenőrző listát, az annak értékelésére szolgáló eszközöket, hogy a kormányok jogosultak vagy képesek-e hozzáférni az adatokhoz, valamint az általános szerződési feltételek alkalmazásával történő adattovábbításhoz szükséges kiegészítő intézkedésekre vonatkozó információkat; felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy kérje ki független tudományos szakemberek véleményét a főbb kereskedelmi partnerekre vonatkozó potenciálisan ütköző nemzeti joggal kapcsolatban;

7.  emlékeztet arra, hogy – az Európai Adatvédelmi Testületnek az (EU) 2016/679 rendelet 49. cikke szerinti eltérésekről szóló 2/2018. sz. iránymutatásával(12) összhangban – amennyiben az adattovábbításra a megfelelőségi határozatokon vagy a megfelelő biztosítékokat nyújtó egyéb eszközökön kívül de az általános adatvédelmi rendelet 49. cikke szerinti egyedi helyzetekre vonatkozó eltérésekre támaszkodva kerül sor, azokat megszorítóan kell értelmezni annak érdekében, hogy a kivétel ne váljon általánossá; megjegyzi azonban, hogy az EU–USA adatvédelmi pajzs érvénytelenítése óta a digitális hirdetési célú transzatlanti adatáramlás is fennmaradt, annak ellenére, hogy kétségek merültek fel a hirdetési célú adattovábbítás jogalapjával kapcsolatban; felszólítja az Európai Adatvédelmi Testületet és az adatvédelmi hatóságokat, hogy az ilyen eltérések alkalmazása és ellenőrzése során biztosítsák az Európai Adatvédelmi Testület iránymutatásainak következetes értelmezését;

8.  üdvözli az általános adatvédelmi rendeletnek és a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelvnek(13) megfelelő, határokon átnyúló személyesadat-áramlásáról folytatott nemzetközi vitákat; hangsúlyozza, hogy az általános adatvédelmi rendeletet, a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelvet, az elektronikus adatvédelemre vonatkozó szabályokat, valamint a magánélet és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogokat védő egyéb meglévő és jövőbeli intézkedéseket nem szabad nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal aláásni, vagy azok részévé tenni; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse az EU 2018. évi horizontális álláspontját(14), és ne térjen el attól, továbbá vegye figyelembe a harmadik országok kereskedelmi jog szerinti idevágó kötelezettségvállalásait, amikor értékeli azok megfelelőségét, ideértve az adatok továbbítását is;

Általános szerződési feltételek

9.  tudomásul veszi a Bizottság végrehajtási határozatának tervezetét és az általános szerződési feltételek tervezetét; üdvözli, hogy a Bizottság nyilvános konzultáció szervezése útján visszajelzést kért az érdekelt felektől e tervezettel kapcsolatban; megjegyzi, hogy az Európai Adatvédelmi Testület és az európai adatvédelmi biztos a 2021. január 15-én kiadott közös véleményben(15) pozitívan nyilatkozott az általános szerződési feltételek tervezetéről, de további javításokat javasoltak; elvárja, hogy a komitológiai eljárás megkezdése előtt a Bizottság vegye figyelembe a kapott eredményeket;

10.  emlékeztet arra, hogy jelentős számú kkv alkalmaz általános szerződési feltételeket; hangsúlyozza, hogy a vállalatok valamennyi típusának sürgősen egyértelmű iránymutatásokra és támogatásra van szüksége ahhoz, hogy a Bíróság ítéletének alkalmazása és értelmezése során biztosított legyen a jogbiztonság érvényesülése;

11.  tudomásul veszi az Európai Adatvédelmi Testületnek az adattovábbítási eszközöket a személyes adatok uniós védelmi szintjének való megfelelés biztosítása érdekében kiegészítő intézkedésekről szóló, 01/2020. számú ajánlását(16); üdvözli, hogy az Európai Adatvédelmi Testület nyilvános konzultációt tartott ajánlásairól; aggodalmát fejezi ki a szóban forgó ajánlások és a Bizottság általános szerződési feltételekre vonatkozó javaslata közötti potenciális ellentmondások miatt; felkéri a Bizottságot és az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy a Bíróság ítéletét követően a jogbiztonság szavatolása érdekében működjenek együtt dokumentumaik véglegesítése kapcsán; indokoltnak tartja, hogy a Bizottság kövesse az Európai Adatvédelmi Testület iránymutatását;

12.  különösen üdvözli az Európai Adatvédelmi Testület arra vonatkozó ajánlásait, hogy az adatkezelőknek objektív tényezőkre kell támaszkodniuk annak értékelésekor, hogy a harmadik ország jogának vagy gyakorlatának részét képezi-e olyan elem, amely a szóban forgó adattovábbítások esetében esetleg hatást gyakorolhat az adattovábbítási eszközökbe beépített megfelelő biztosítékok hatékony érvényesülésére, és nem hagyatkozhatnak – amint azt a Bíróság több alkalommal is kizárta – szubjektív tényezőkre, például annak valószínűségére, hogy a hatóságok nem az uniós előírásoknak megfelelő módon férnek hozzá adatokhoz; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy az általános szerződési feltételekre vonatkozó javaslatát teljes mértékben hangolja össze a Bíróság alkalmazandó ítélkezési gyakorlatával;

13.  kiemeli, hogy az Unión kívülre személyes adatokat továbbító uniós vállalatok számára alapvető fontosságú, hogy a Bíróság ítéletében foglaltaknak megfelelő, szilárd mechanizmusokra támaszkodhassanak; e tekintetben úgy véli, hogy az általános szerződési feltételek sablonjára vonatkozó jelenlegi bizottsági javaslatnak megfelelően figyelembe kell vennie az Európai Adatvédelmi Testület összes vonatkozó ajánlását; támogatja a szabályozók által elfogadott, opcionális kiegészítő – például biztonsági és adatvédelmi tanúsításokra, titkosítási biztosítékokra és álnevesítésre vonatkozó – intézkedésekből, valamint az Unió fő kereskedelmi partnereinek releváns jogszabályaival kapcsolatos nyilvánosan elérhető forrásokból álló eszköztár létrehozását;

14.  hangsúlyozza, hogy a külföldi hírszerzői tevékenység megfigyeléséről szóló egyesült államokbeli törvény (Foreign Intelligence Surveillance Act, a továbbiakban: FISA) hatálya alá tartozó adatkezelők a tömeges megfigyelés magas kockázata miatt ezen általános szerződési feltételek értelmében nem továbbíthatnak személyes adatokat az Unióból; elvárja, hogy ha az Egyesült Államokkal nem sikerül rövid időn belül kialakítani egy olyan megállapodást, amely garantálja az általános adatvédelmi rendelet és a Charta által nyújtott védelem szintjével lényegében azonos, következésképpen pedig megfelelő szintű védelmet, akkor a helyzet rendezéséig függesszék fel ezen adattovábbításokat; kiemeli, hogy a Bíróság megállapítása szerint sem a FISA 702. cikke, sem a 28. sz. elnöki politikai irányelvvel (Presidential Policy Directive 28, a továbbiakban: PPD-28) összefüggésben értelmezett 12333. sz. elnöki rendelet (Executive Order 12333, a továbbiakban: E.O. 12333) nem felel meg az uniós jogban az arányosság elvéhez társított minimális követelményeknek, következésképpen pedig az e rendelkezéseken alapuló megfigyelési programok nem tekinthetők a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódónak; hangsúlyozza, hogy az érintettek személyes adatainak megfelelő védelme érdekében tartós megoldással kell szolgálni a Bíróság ítéletében azonosított problémákra; emlékeztet arra, hogy egyetlen vállalatok közötti szerződés sem nyújthat védelmet a hírszerző hatóságoknak az elektronikus kommunikáció tartalmához való válogatás nélküli hozzáférésével szemben, és hogy a vállalatok közötti szerződések nem biztosíthatnak megfelelő jogorvoslatot a tömeges megfigyeléssel szemben; hangsúlyozza, hogy ehhez át kell alakítani az Egyesült Államok megfigyelésre vonatkozó jogszabályait és gyakorlatait annak biztosítása érdekében, hogy az Egyesült Államok biztonsági hatóságai csak a szükséges és arányos mértékben férjenek hozzá az Unióból továbbított adatokhoz, és hogy az európai érintettek hatékony bírósági jogorvoslattal élhessenek az Egyesült Államok bíróságai előtt;

15.  felhívja a figyelmet arra, hogy az európai kkv-k, valamint nonprofit szervezetek és szövetségek, amelyektől – a harmadik országokra vonatkozó kötelező megfelelési önértékelés miatt – elvárt, hogy eligazodjanak a különböző harmadik országok jogi kereteinek bonyolult rendszerében, korlátozott alkupozícióval, jogi és pénzügyi kapacitásokkal rendelkeznek; sürgeti a Bizottságot és az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy szolgáljanak iránymutatással – kiváltképpen a kkv-k számára – a megbízható kiegészítő intézkedések gyakorlati alkalmazásáról;

16.  felhívja az adatvédelmi hatóságokat, hogy tegyenek eleget a Bíróság ítéletében hangsúlyozott kötelezettségeiknek, és az általános szerződési feltételek alkalmazásának szoros nyomon követésével gondoskodjanak az általános adatvédelmi rendelet megfelelő és gyors végrehajtásáról; felhívja az adatvédelmi hatóságokat, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának való megfeleléshez nyújtsanak segítséget a vállalatoknak; sürgeti továbbá az adatvédelmi hatóságokat, hogy teljeskörűen gyakorolják az általános adatvédelmi rendelet 58. cikke szerinti vizsgálati és korrekciós hatásköreiket azokban az esetekben, amikor az adatátadók annak ellenére továbbítanak személyes adatokat, hogy a nem uniós célország jogszabályai megakadályozzák, hogy az adatátvevő megfeleljen az általános szerződési feltételeknek, és nem léteznek hatékony kiegészítő intézkedések; emlékeztet a Bíróság azon megállapítására, miszerint minden egyes felügyeleti hatóságnak el kell látnia az általános adatvédelmi rendelet „teljes körű tiszteletben tartásának biztosításában álló feladatát”;

Adatvédelmi pajzs

17.  megjegyzi, hogy a Bíróság szerint az EU–USA adatvédelmi pajzs nem nyújt az általános adatvédelmi rendelet és a Charta által biztosított védelem szintjével lényegében azonos, következésképpen pedig megfelelő szintű védelmet, aminek hátterében mindenekelőtt az áll, hogy az Egyesült Államok hatóságai – a szükségesség és arányosság elvével ellentétes módon – tömeges adatgyűjtést végezhetnek az adatvédelmi pajzs keretében továbbított személyes adatok esetében, továbbá hogy az uniós érintettek nem rendelkeznek az Egyesült Államok hatóságaival szemben érvényesíthető jogokkal az egyesült államokbeli bíróságok vagy bármely más igazságszolgáltatási fórumként működő független hatóság előtt; elvárja, hogy az Egyesült Államok jelenlegi kormánya a lehetséges jövőbeli adattovábbítási mechanizmusokból eredő kötelezettségei teljesítése kapcsán tanúsítson nagyobb elkötelezettséget, mint a korábbi kormányok, amelyek sem a „biztonságos kikötő” szabályainak betartása és érvényesítése, sem pedig az adatvédelmi pajzs szabályainak érvényesítése tekintetében nem mutattak politikai elkötelezettséget;

18.  rámutat arra, hogy néhány vállalat a Schrems II. ítéletre reagálva sietve, az adatok jogszerű továbbítását szolgáló legjobb intézkedések értékelése nélkül vizsgálta felül az adatvédelmi pajzs alapján vállalt kötelezettségeikre hivatkozó adatvédelmi nyilatkozatait és harmadik felekkel kötött szerződéseit;

19.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság annak ellenére nem járt el az általános adatvédelmi rendelet 45. cikke (5) bekezdésének megfelelően, hogy 2016., 2017. és 2018. évi állásfoglalásaiban a Parlament számos alkalommal felszólította a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az adatvédelmi pajzs maradéktalanul megfeleljen az általános adatvédelmi rendeletnek és a Chartának; sajnálja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Parlament azon felhívásait, amelyek – hangsúlyozva annak kockázatát, hogy a Bíróság érvénytelennek nyilváníthatja az adatvédelmi pajzsot – szorgalmazták az adatvédelmi pajzs felfüggesztését mindaddig, amíg az Egyesült Államok hatóságai nem felelnek meg a feltételeknek; emlékeztet arra, hogy az adatvédelmi pajzs működésével kapcsolatban a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és az Európai Adatvédelmi Testület több alkalommal is felvetett problémákat;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokat az uniós polgárok érdekei elé helyezte, és így az uniós jog védelmét az egyes polgárokra bízta;

Tömeges megfigyelés és a jogi keret

21.  ösztönzi a Bizottságot, hogy proaktív módon kövesse nyomon a tömeges megfigyelésre alkalmas technológiák egyesült államokbeli, valamint azon többi országbeli, például egyesült királyságbeli alkalmazását, amelyek megfelelőségi határozat tárgyát képezik vagy képezhetik; sürgeti a Bizottságot, hogy ne fogadjon el megfelelőségi határozatokat olyan országok esetében, ahol a tömeges megfigyelésre vonatkozó jogszabályok és programok nem felelnek meg – szövegük vagy szellemük tekintetében – a Bíróság kritériumainak;

22.  tudomásul veszi, hogy az Egyesült Államokban nemrégiben hatályba lépett a fogyasztók adatainak védelméről szóló kaliforniai törvény (California Consumer Privacy Act, a továbbiakban: CCPA); tudomásul veszi a kapcsolódó szövetségi szintű vitákat és jogalkotási javaslatokat; hangsúlyozza, hogy bár ezek a helyes irányba tett lépések, egyelőre sem a CCPA, sem pedig a szövetségi szintű javaslatok nem felelnek meg az általános adatvédelmi rendelet megfelelőség megállapítására vonatkozó követelményeinek; határozottan arra ösztönzi az Egyesült Államok jogalkotóját, hogy fogadjon el e követelményeknek megfelelő jogszabályokat, és ily módon járuljon hozzá annak biztosításához, hogy az Egyesült Államok joga az Unióban jelenleg garantált védelem szintjével lényegében azonos szintű védelmet nyújtson;

23.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztói adatok védelmére és a magánélet tiszteletben tartására vonatkozó ilyen jogszabályok önmagukban nem lesznek elégségesek azoknak az alapvető problémáknak az orvoslásához, amelyeket a Bíróság az egyesült államokbeli hírszerző szolgálatok által folytatott tömeges megfigyeléssel, valamint az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek elégtelenségével kapcsolatban megállapított; ösztönzi az Egyesült Államok jogalkotóját, hogy módosítsa a FISA 702. szakaszát, az Egyesült Államok elnökét pedig, hogy módosítsa az E.O. 12333-t és a PPD-28-t, különösen a tömeges megfigyelés, valamint az uniós és az egyesült államokbeli polgárok azonos szintű védelmének biztosítása tekintetében; ösztönzi az Egyesült Államokat, hogy írjon elő olyan mechanizmusokat, amelyek szavatolják a magánszemélyek (késleltetett) értesítését, valamint azt, hogy a magánszemélyek megtámadhassák a 702. szakaszon és az E.O. 12333-on alapuló illetéktelen megfigyeléseket, továbbá hozzon létre jogszabályban szabályozott mechanizmust annak biztosítására, hogy a nem egyesült államokbeli állampolgárok a bírósági jogorvoslatról szóló törvényben (Judicial Redress Act) foglaltakon túlmutató, érvényesíthető jogokkal rendelkezzenek;

24.  emlékeztet arra, hogy a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program, az utasnyilvántartási adatokra vonatkozó EU–USA megállapodás, az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló egyesült államokbeli törvényt (FATCA) végrehajtó kormányközi megállapodások alapján végzett automatikus adóügyiinformáció-csere keretében a tagállamok továbbra is folytatnak személyesadat-cserét az Egyesült Államokkal, ami hátrányosan érinti az „amerikainak tekinthető” személyeket, amint az az USA adójogszabályok külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló törvényének (FATCA) uniós polgárokra és különösen az „amerikainak tekinthető” személyekre gyakorolt kedvezőtlen hatásáról szóló 2018. július 5-i parlamenti állásfoglalásban(17) is szerepel; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok továbbra is hozzáfér az uniós polgárok ujjnyomatait és DNS-adatait tartalmazó tagállami bűnüldözési adatbázisokhoz; felkéri a Bizottságot, hogy elemezze a Schrems I. és II. ítéletek ezen adatcserékre gyakorolt hatását, és 2021. szeptember 30-ig nyilvánosan és írásban is ismertesse az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal elemzését, valamint azt, hogy miként kívánja ezen adatcseréket összhangba hozni az ítéletekben foglaltakkal;

25.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy elemezze a FISA 702. szakaszának hatálya alá tartozó azon felhőszolgáltatók helyzetét, amelyek általános szerződési feltételek alkalmazásával végeznek adattovábbítást; felhívja ezenkívül a Bizottságot, hogy elemezze az EU–USA keretmegállapodásban (Umbrella Agreement) elismert jogokra, többek között a bírósági jogorvoslathoz való jogra gyakorolt hatást, figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok kifejezetten csak azoknak a kijelölt országoknak a polgárai számára biztosítja ezt a jogot, amelyek engedélyezik a kereskedelmi célú adattovábbítást az Egyesült Államokba; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Bizottság egy évvel a határidő lejárta után még mindig nem tette közzé a keretmegállapodás első közös felülvizsgálatának megállapításait, és felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén haladéktalanul hozza összhangba a megállapodást a Bíróság ítéleteiben meghatározott normákkal;

26.  úgy véli, hogy tekintettel az európai polgárok Egyesült Államokba továbbított adatainak védelme terén fennálló komoly hiányosságokra, támogatni kell az európai adattárolási eszközökbe (például a felhőszolgáltatásba) irányuló beruházásokat annak érdekében, hogy az Unió kevésbé függjön harmadik országok tárolási kapacitásaitól, és nagyobb stratégiai autonómiával rendelkezzen az adatgazdálkodás és -védelem szempontjából;

Megfelelőségi határozatok

27.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést azt biztosítandó, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatos új megfelelőségi határozatok teljes mértékben megfeleljenek az (EU) 2016/679 rendeletnek, a Chartának és a Bíróság ítéleteiben foglalt valamennyi elemnek; emlékeztet arra, hogy a megfelelőségi keretek jelentősen megkönnyítik a gazdasági tevékenységet, különösen a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások számára, amelyek a nagyvállalatoktól eltérően gyakran nem rendelkeznek a szükséges pénzügyi, jogi és technikai kapacitással ahhoz, hogy más adattovábbítási eszközöket használjanak; felhívja a tagállamokat, hogy kössenek kémkedést tiltó megállapodásokat az Egyesült Államokkal; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel az egyesült államokbeli partnereivel kialakított kapcsolatokat annak kommunikálására, hogy amennyiben az Egyesült Államok nem módosítja megfigyelésre vonatkozó jogszabályait és gyakorlatait, a jövőbeli megfelelőségi határozatok meghozatalának egyetlen járható útját a kémkedést tiltó megállapodások tagállamokkal való megkötése jelentené;

28.  úgy véli, hogy a Bizottság jövőbeli megfelelőségi határozatainak alapja nem lehet az öntanúsítás rendszere, mint a „biztonságos kikötő” és az adatvédelmi pajzs esetében volt; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be az Európai Adatvédelmi Testületet az Egyesült Államokkal kapcsolatos új megfelelőségi határozatok tiszteletben tartásának és érvényesítésének értékelésébe; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy állapodjon meg az Egyesült Államok kormányával az ahhoz szükséges intézkedésekről, hogy az Európai Adatvédelmi Testület hatékonyan el tudja látni ezt a feladatot; elvárja, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatos új megfelelőségi határozatok meghozatala előtt a Bizottság alaposabban mérlegelje a Parlament e határozatokra vonatkozó álláspontját;

29.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság megkezdte a 95/46/EK irányelv alapján elfogadott összes megfelelőségi határozat felülvizsgálatát, amely folyamat jelenleg is zajlik; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az általános adatvédelmi rendeletben, valamint a Bíróság Schrems I. és II. ítéletében meghatározott szigorúbb normákat kell alkalmaznia annak értékelésére, hogy az általános adatvédelmi rendelet által biztosítottal lényegében azonos védelmi szint érvényesül-e, többek között a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés, valamint a harmadik országbeli hatóságok személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférésével szembeni védelem tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb véglegesítse ezeket a felülvizsgálatokat, és vonja vissza vagy függessze fel az általános adatvédelmi rendelet előtt hozott azon határozatokat, amelyek esetében úgy ítéli meg, hogy az adott harmadik ország nem nyújt lényegében azonos szintű védelmet, és a helyzetet nem lehet orvosolni;

30.  úgy véli, hogy a Biden-kormány azzal, hogy az adatvédelmi pajzs utódjáról szóló tárgyalások főtárgyalójának egy tapasztalt adatvédelmi szakértőt nevezett ki, tanúbizonyságot tett arra irányuló elkötelezettségéről, hogy – prioritásként kezelve – megoldást találjon az Unió és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi célú adattovábbításra; arra számít, hogy a Bizottság és egyesült államokbeli partnerei közötti, közvetlenül a Bíróság ítélethozatala után megkezdett párbeszéd a következő hónapokban élénkebbé fog válni;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy az Egyesült Államok jogszabályainak és gyakorlatának egyértelmű, jogi szempontból elfogadható, érvényesíthető és megkülönböztetésmentes reformján keresztül megvalósítható érdemi reformok – különösen a nemzetbiztonság és a hírszerzés terén történő – bevezetése hiányában ne fogadjon el új megfelelőségi határozatot az Egyesült Államok tekintetében; e tekintetben újfent felhívja a figyelmet a hatóságok személyes adatokhoz való hozzáférésével kapcsolatos megbízható garanciák fontosságára; felhívja a Bizottságot, hogy ültesse át a gyakorlatba „geopolitikai törekvéseit” annak érdekében, hogy az Unióban biztosítottal lényegében azonos szintű adatvédelem érvényesüljön az Egyesült Államokban és más harmadik országokban;

32.  javasolja, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok függesszék fel az Egyesült Államok hatóságai számára hozzáférhető személyes adatok továbbítását, amennyiben a Bizottság úgy fogad el új megfelelőségi határozatokat az Egyesült Államok tekintetében, hogy nem kerül sor ilyen érdemi reformok bevezetésére;

33.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság követi a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport által összeállított (és az Európai Adatvédelmi Testület által jóváhagyott), az általános adatvédelmi rendelet szerinti megfelelőségi referenciában(18), valamint az Európai Adatvédelmi Testületnek a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv szerinti megfelelőségi referenciára vonatkozó 01/2020. számú ajánlásában(19) meghatározott kritériumokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak legalább ezen kritériumok figyelembevételével kell értékelnie, hogy egy adott harmadik ország megfelel-e a megfelelőségi határozatokra vonatkozó feltételeknek; megállapítja, hogy az Európai Adatvédelmi Testület a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján nemrégiben frissítette a megfigyelési intézkedésekre vonatkozó alapvető európai garanciákról szóló ajánlását(20);

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, az Európai Unió Tanácsának, az Európai Adatvédelmi Testületnek, a tagállamok nemzeti parlamentjeinek, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának és kormányának, valamint az Egyesült Királyság parlamentjének és kormányának.

(1) A Bíróság 2020. július 16-i ítélete, Data Protection Commissioner kontra Facebook Ireland Limited és Maximillian Schrems, C-311/18, ECLI:EU:C:2020:559. (2) A Bíróság 2015. október 6-i ítélete, Maximillian Schrems kontra Data Protection Commissioner, C-362/14, ECLI:EU:C:2015:650. (3) A Bíróság 2020. október 6-i ítélete, Privacy International kontra Secretary of State for Foreign and Commonwealth Affairs és társai, C-623/17, ECLI:EU:C:2020:790. (4) HL C 76., 2018.2.28., 82. o. (5) HL C 298., 2018.8.23., 73. o. (6) HL C 118., 2020.4.8., 133. o. (7) HL C 345., 2020.10.16., 58. o. (8) HL L 39., 2010.2.12., 5. o. (9) HL L 207., 2016.8.1., 1. o. (10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0337. (11) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (12) https://edpb.europa.eu/sites/edpb/files/files/file1/edpb_guidelines_2_2018_derogations_hu.pdf (13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.). (14) Az EU javaslata a határokon átnyúló adatáramlásra, valamint a személyes adatok és a magánélet védelmére vonatkozó rendelkezésekről, http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/july/tradoc_157130.pdf (15) Az európai adatvédelmi biztos és az Európai Adatvédelmi Testület 2021. január 14-i 2/2021. sz. közös véleménye a személyes adatok harmadik országokba történő továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről. (16) Az Európai Adatvédelmi Testület 2020. november 11-i 01/2020. számú ajánlása az adattovábbítási eszközöket a személyes adatok uniós védelmi szintjének való megfelelés biztosítása érdekében kiegészítő intézkedésekről: https://edpb.europa.eu/our-work-tools/public-consultations-art-704/2020/recommendations-012020-measures-supplement-transfer_hu (17) HL C 118., 2020.4.8., 141. o. (18) https://ec.europa.eu/newsroom/article29/item-detail.cfm?item_id=614108 (19) https://edpb.europa.eu/our-work-tools/our-documents/recommendations/recommendations-012021-adequacy-referential-under-law_hu (20) https://edpb.europa.eu/our-work-tools/our-documents/preporki/recommendations-022020-european-essential-guarantees_hu

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a Parlament tájékozódáshoz való jogáról a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek folyamatban lévő értékelése tekintetében (2021/2703(RSP))

P9_TA(2021)0257 B9-0276/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletet rendes jogalkotási eljárás keretében fogadták el;

B.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a volumen és a finanszírozási eszközök tekintetében példa nélküli eszköz;

C.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásának demokratikus és parlamenti ellenőrzése csak a Parlament valamennyi szakaszban történő teljes körű bevonásával lehetséges;

D.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 26. cikke helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszédet hoz létre a nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a Bizottság tájékoztassa a Parlamentet többek között a tagállamok helyreállítási és rezilienciaépítési terveiről és azok értékeléséről;

E.  mivel a Parlament véleményt nyilváníthat a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd keretében tárgyalt kérdésekről, többek között állásfoglalások és a Bizottsággal folytatott eszmecserék révén, és mivel a Bizottságnak figyelembe kell vennie ezt a véleményt;

F.  mivel a Parlament illetékes bizottsága felkérheti a Bizottságot, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd keretében adjon tájékoztatást a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek értékelésének aktuális állásáról;

G.  mivel a tagállamoknak főszabályként 2021. április 30-ig kellett volna benyújtaniuk a Bizottsághoz nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveiket;

H.  mivel eddig 18 tagállam nyújtotta be helyreállítási és rezilienciaépítési tervét a Bizottságnak;

I.  mivel a Bizottságnak a benyújtást követő két hónapon belül értékelnie kell az egyes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket;

J.  mivel a Bizottság megosztotta a Parlamenttel és a Tanáccsal a benyújtott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket;

K.  mivel a Parlament 2021. március 11-én plenáris vitát tartott „A partnerség elvének tiszteletben tartása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek előkészítése és végrehajtása során, és a kiadásokkal kapcsolatos jó kormányzás biztosítása” címmel;

L.  mivel 2021. január 20-án a Régiók Bizottsága és az Európai Települések és Régiók Tanácsa közzétette „A városok és régiók részvétele a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozásában” című célzott konzultációjának eredményeit;

1.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a nyár előtt biztosítsa a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekhez kapcsolódó vonatkozó tanácsi végrehajtási határozatok gyors elfogadását, valamint a tagállamokkal való folyamatos együttműködését annak érdekében, hogy segítse őket magas színvonalú tervek kidolgozásában;

2.  emlékezteti a Bizottságot, hogy teljesítse a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet szerinti azon kötelezettségeit, amelyek értelmében a Parlament rendelkezésére kell bocsátania minden vonatkozó információt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet végrehajtásának jelenlegi állásáról, és figyelembe kell vennie a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd során kifejtett nézetekből fakadó valamennyi elemet, beleértve az illetékes bizottságok által megosztott és a plenáris ülésen elhangzott nézeteket is;

3.  úgy véli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása feletti megfelelő demokratikus felügyelet és parlamenti ellenőrzés, valamint a nagyobb átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében a Bizottságnak szóban és írásban rendszeresen tájékoztatnia kell a Parlamentet a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek értékelésének helyzetéről; kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelettel összhangban a Parlament jogosult arra, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd keretében ilyen tájékoztatást kapjon;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy a hat pillér (beleértve az általános és egyedi célkitűzéseket és a horizontális elveket) és az RRF-rendeletben meghatározott 11 értékelési kritérium alapján bocsásson rendelkezésre minden releváns háttér-információt, valamint a hatályhoz kapcsolódó benyújtott tervekben meghatározott reformokról és beruházásokról szóló összefoglalót;

5.  megismétli a Parlament azon elvárását, hogy tájékoztatást könnyen érthető és összehasonlítható formátumban kell nyújtani, beleértve a tagállamok által benyújtott dokumentumok meglévő fordításait is;

6.  úgy véli, hogy a tervek előzetes értékelésének megosztása nem befolyásolja előre az eljárás eredményét; úgy véli, hogy ez javítana a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéden, mivel a legtöbb nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv benyújtásuk időpontjában nagyon előrehaladott állapotban van, és valószínűleg elfogadásra kerül;

7.  meg van győződve arról, hogy a Bizottságnak teljes átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szüksége a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz demokratikus legitimitásának és a polgári felelősségvállalás biztosítása és fokozása érdekében;

8.  emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 18. cikke (4) bekezdésének q) pontja kimondja, hogy a nemzeti helyreállítási és rugalmassági terveknek a következőket kell tartalmazniuk: „a nemzeti jogi kerettel összhangban a helyi és regionális hatóságokkal, a szociális partnerekkel, a civil társadalmi szervezetekkel, az ifjúsági szervezetekkel és más releváns érdekelt felekkel folytatott konzultációs folyamat összefoglalása, valamint annak ismertetése, hogy az érdekelt felek észrevételei hogyan jelennek meg a helyreállítási és rezilienciaépítési tervben”; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy valamennyi nemzeti érdekelt féllel konzultáljanak, és biztosítsák a civil társadalom, valamint a helyi és regionális hatóságok bevonását a tervek végrehajtásába és különösen azok nyomon követésébe, valamint biztosítsa, hogy a jövőbeli módosításokról vagy esetleges új tervekről konzultációkra kerüljön sor;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletből következő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, nevezetesen a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytáblára vonatkozó, valamint a – többek között a gyermekekkel és az ifjúsággal kapcsolatos – szociális kiadások bejelentésére szolgáló módszertanra vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának ütemezése tekintetében a teljes átláthatóságot, valamint vegye figyelembe a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd vonatkozó elemeit; felszólít továbbá e felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a nyári szünet előtti gyors jóváhagyására;

10.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tanácsi végrehajtási határozatban és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben megállapított mérföldkövek és célok teljesítésének értékelése előtt a Parlament megkapja a mérföldkövek és célok teljesítésére vonatkozó előzetes megállapításokat, amint azt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 25. cikkének (4) bekezdése előírja;

11.  emlékezteti a Tanácsot arra, hogy az „előkészítő szerveinek keretében tartott viták releváns eredményeit meg kell osztani az Európai Parlament illetékes bizottságával”;

12.  felkéri a Bizottságot, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd során továbbra is nyílt, átlátható és konstruktív megközelítést folytasson;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló 168/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0225) – (2020/0112R(APP))

P9_TA(2021)0258 A9-0058/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló 168/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2020)0225),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 352. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 6. és 7. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság 2012. július 19-i, a decentralizált ügynökségekről szóló együttes nyilatkozatára és a közös megközelítésre,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség megerősítéséről és az Alapjogi Ügynökségről szóló rendelet felülvizsgálatáról szóló, az Alapjogi Ügynökség Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által 2020 májusában közzétett tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság időközi jelentésére (A9-0058/2021),

A.  mivel a tanácsi rendeletre irányuló javaslat előrelépést jelent az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) munkájának átfogóan még hatékonyabbá tétele felé azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy az Unió hatáskörébe tartozó valamennyi területen teljeskörűen működjön, valamint egyértelművé teszi feladatait és munkamódszereit, ugyanakkor tiszteletben tartva az arányosság és a szubszidiaritás elvét; mivel sajnálatos, hogy ennek jogalapja jelenleg a Tanácsban egyhangúságot és a Parlament jóváhagyását igényli, ami azt jelenti, hogy a Parlament reformba történő bevonása korlátozott;

B.  mivel az Alapjogi Ügynökség jelentős mértékben hozzájárul az alapvető jogok tiszteletben tartásához, és mint független és teljes jogú uniós ügynökséget és az alapjogok őrét tovább kell erősíteni az alapvető jogok lehető leghatékonyabb előmozdítása és védelme érdekében, ugyanakkor párbeszédre törekedve a civil társadalom – többek között az ügyvédi kamarák, szakmai szervezetek, bírák és ügyészek – aktív bevonása révén;

C.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a közös kül- és biztonságpolitika valamennyi szempontja területén az Unió és tagállamai fellépéseinek és tevékenységeinek nyomon követésébe és ellenőrzésébe való további bevonásában tükröződnie kell az erősebb külső dimenzió kialakítására irányuló uniós törekvéseknek;

D.  mivel globalizált világunkban alapvető fontosságú az alapvető jogok kellő védelmének a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködés keretében történő garantálása;

E.  mivel az uniós polgárok körében a rendőrség és az igazságügyi hatóságok munkájába vetett bizalom csak akkor építhető ki és erősíthető meg, ha az Unió és a tagállamok intézkedéseit és tevékenységeit pontosan, gondosan és következetesen nyomon követik és ellenőrzik, és azokat a lehető leghamarabb összhangba hozzák az alapvető jogokkal kapcsolatos kötelezettségekkel; mivel az Alapjogi Ügynökség tevékenysége a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben ezért rendkívül fontos, és ezért megbízatásának ki kell terjednie a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területére is;

F.  mivel az Alapjogi Ügynökség által az alapvető jogok védelme és az olyan kihívások azonosítása terén végzett munka, mint például a gyermekek jogai, a migráció (beleértve a külső határokat is), a mesterséges intelligencia és az új technológiák alkalmazása, a nemek közötti egyenlőség, a nemi alapú erőszak és a nők jogai stb., az Alapjogi Ügynökség prioritásai szempontjából fontos, ezért azt el kell ismerni és támogatni kell;

1.  rendkívül fontosnak tartja az Alapjogi Ügynökség azon célkitűzését, hogy tájékoztatást, segítséget és szakértelmet biztosítson az érintett intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek számára az alapvető jogokkal, valamint az alapvető jogok védelmével és biztosításával kapcsolatban az EU-ban, mivel az Alapjogi Ügynökség nyomon követi a Charta gyakorlati alkalmazását a tagállamok valamennyi polgára tekintetében, ezáltal törekedve annak biztosítására, hogy minden egyént méltósággal kezeljenek, miközben valamennyi tagállam egyenlő elbánásban részesül; hangsúlyozza, hogy fontos segítői szerepet tölt be az Unió és tagállamai támogatásában az alapvető jogokkal kapcsolatos intézkedések meghozatala és a cselekvési irányvonalak kialakítása során; hangsúlyozza, hogy ezek a támogató intézkedések különböző formákat ölthetnek, beleértve a tényeken alapuló, kiegyensúlyozott és különböző forrásokat figyelembe vevő jelentések közzétételét; ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy politikai döntéshozatalukba szisztematikusan építsék be az Alapjogi Ügynökség által előállított adatokat, és a Parlament ugyanezt tűzi ki célul;

2.  hangsúlyozza, hogy a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd általános és sürgető kérdés, csakúgy, mint a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy más véleményen, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyoni helyzeten, születésen, fogyatékosságon, nemi identitáson vagy nemi önkifejezésen, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés; emlékeztet, hogy a horizontális és interszekcionális megközelítés kulcsfontosságú a mindenkit megillető alapvető jogok védelme szempontjából; óva int a gyűlöletbeszéd és a rasszizmus, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia különböző formáinak – különösen a cigányellenességnek, az antiszemitizmusnak, az iszlamofóbiának, valamint a fekete vagy egyéb színes bőrű emberekkel szembeni rasszizmusnak – számos tagállamban történő terjedése és elfogadottá válása ellen, amit tovább súlyosbított a szélsőséges mozgalmak terjedése és amely felerősödött az online környezetben, különösen a Covid19-világjárvány idején; hangsúlyozza az Alapjogi Ügynökség elkötelezettségét a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem mellett, és felhívja az ügynökséget, hogy folytassa a gyűlöletbeszéddel és a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos fejleményekkel kapcsolatos munkáját, és rendszeresen számoljon be a különböző ügyekről és a legújabb tendenciákról;

3.  újólag megerősíti azon határozott szándékát, hogy lehetővé teszi az Alapjogi Ügynökség számára, hogy az Unió hatáskörébe tartozó valamennyi területen teljeskörűen működjön, és betöltse az uniós jogalkotók által meghatározott szerepét, azaz meghatározza azokat az elveket és feltételeket, amelyek mellett egyetértését megadhatja; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamentet csak korlátozott mértékben vonják be az Alapjogi Ügynökség reformjába, és hangsúlyozza, hogy a rendes jogalkotási eljárást részesíti előnyben; felhívja a Bizottságot, hogy más bel- és igazságügyi ügynökségekkel összhangban biztosítson megfelelő megnövelt költségvetést az Alapjogi Ügynökség számára, hogy teljes mértékben betölthesse szerepét; elismeri, hogy az Alapjogi Ügynökség számára megfelelően képzett személyzetet kell biztosítani;

4.  felhívja a Tanácsot, hogy az Alapjogi Ügynökségről szóló rendelet módosításakor vegye figyelembe a következő megfontolásokat:

a rasszizmus, az idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia elleni, az Alapjogi Ügynökségről szóló rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott küzdelem, valamint a megkülönböztetés és a gyűlölet-bűncselekmények bármely formája elleni általánosabb elköteleződés mellett az új rendelet operatív részében konkrétan meg kell említeni a következő tevékenységi területeket:

a jelenlegi ötéves többéves keret megszüntetésére irányuló bizottsági javaslatot figyelembe kell venni annak érdekében, hogy az egyes ötéves időszakokra vonatkozóan megszűnjön a tematikus korlátozások bevezetése, és így lehetővé váljon, hogy az Alapjogi Ügynökség munkáját és tematikus fókuszát hozzáigazíthassa a felmerülő prioritásokhoz; az Alapjogi Ügynökségnek a programozást az Alapjogi Ügynökség nemzeti összekötő tisztviselőivel szoros együttműködésben kell elkészítenie annak érdekében, hogy a fő tematikus tevékenységi területeket a lehető legjobban és leghatékonyabban összehangolja a tagállamok nemzeti hatóságaiéval; a programozási dokumentum tervezetét megvitatás céljából meg kell küldeni a Tanács illetékes előkészítő szervének és az Európai Parlamentnek, és e megbeszélések eredményének fényében az Alapjogi Ügynökség igazgatójának kell benyújtania a programozási dokumentum tervezetét az Alapjogi Ügynökség igazgatótanácsához elfogadásra;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy alapos hatásvizsgálatot és az Alapjogi Ügynökség érintett érdekelt feleivel folytatott konzultációt követően vegye fontolóra az Alapjogi Ügynökségről szóló rendelet átfogóbb és nagyratörőbb felülvizsgálatát az Alapjogi Ügynökség függetlenségének, hatékonyságának és eredményességének megerősítése érdekében; felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja meg ezeket a javaslatokat; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli felülvizsgálatra tekintettel fordítson különös figyelmet az alábbiakra:

a Tanács, a Bizottság vagy a Parlament kérésére az Alapjogi Ügynökségnek képesnek kell lennie különösen független tudományos kutatásokat, felméréseket, valamint előkészítő és megvalósíthatósági tanulmányokat végezni, valamint következtetéseket és véleményeket megfogalmazni és közzétenni konkrét tematikus témákban, például országspecifikus értékeléseket és a jogalkotási javaslatokra vonatkozó véleményeket a jogalkotási folyamat különböző szakaszaiban és az EUSZ 7. cikke szerinti eljárásokról; ezt nem csak egy uniós intézmény kérésére, hanem az Alapjogi Ügynökség kezdeményezésére is lehetővé kell tenni; ezen túlmenően egyes tagállamoknak vagy tagállamok egy csoportjának is kezdeményezési jogot kell biztosítani; az Alapjogi Ügynökségnek a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó jövőbeli uniós mechanizmusban betöltött aktív szerepét olyan szervként kell belefoglalni a rendeletbe, amely egy független szakértői testülettel együttműködve pártatlan módon azonosítja az egyes tagállamok főbb pozitív és negatív fejleményeit, és hozzájárul többek között a Bizottság éves jelentésének elkészítéséhez;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 53., 2007.2.22., 1. o. (2) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o.

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a vállalkozások környezeti károkért viselt felelősségéről (2020/2027(INI))

P9_TA(2021)0259 A9-0112/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre(1) (környezeti felelősségről szóló irányelv),

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2016. április 14-i bizottsági jelentésre, amely a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv (COM(2016)0204) 18. cikkének (2) bekezdése alapján készült,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. és 191. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 37. cikkére,

–  tekintettel a 2004/35/EK irányelvnek az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv révén történő módosítására(3), a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel „A környezeti felelősségről szóló irányelv REFIT-értékelése” című 2016. április 14-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0121), amely a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv 18. cikkének (2) bekezdése alapján készült, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági jelentést kíséri,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának 2016. június 6-i, „A környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtása: a Bizottság által készített értékelési folyamatról szóló felmérés” című tájékoztatójára,

–  tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának 2020. május 15-i, „A vállalkozások környezeti felelőssége” című tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság 2020. májusi, „A pénzügyi biztonság javítása a környezeti felelősségről szóló irányelv összefüggésében” című tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2019. december 11-i véleményére a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelvről,

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatóságának „A vállalkozások környezeti felelőssége: a környezeti felelősségről szóló irányelv egyes módosítási lehetőségei” című 2020. októberi tájékoztató feljegyzésére,

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv értékeléséről szóló 2020. október 28-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2020)0259),

–  tekintettel a Környezeti Bűnözés Elleni Európai Uniós Fellépés (EFFACE) 2016. márciusi következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0112/2021),

A.  mivel az EUMSZ 191. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió környezetpolitikájának hozzá kell járulnia az olyan célkitűzések eléréséhez, mint az emberi egészség védelme, a környezet minőségének védelme és javítása, a természeti erőforrások körültekintő és észszerű hasznosításának elősegítése, valamint a globális vagy regionális környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten;

B.  mivel a Charta 37. cikkének értelmében a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat;

C.  mivel az EU összehangolt környezetvédelmi stratégiája ösztönzi az együttműködést és biztosítja az uniós politikák összhangját; mivel az európai zöld megállapodás szennyezőanyag-mentességi célkitűzést határoz meg, amelyet az uniós polgárok egészségének környezetkárosodástól és -szennyezéstől való védelmére irányuló horizontális stratégia végrehajtása révén kell elérni, ugyanakkor méltányos átállást is szorgalmaz, amelyből senki nem marad ki;

D.  mivel a felelős üzleti magatartás feltételezi, hogy a vállalkozások kellő figyelmet szentelnek a környezeti szempontoknak; mivel a környezeti károkért való felelősségvállalás biztosítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy az európai vállalkozások hosszabb távon fenntarthatóbbak legyenek; mivel ennek megvalósítása szorosan összekapcsolódik a vállalatok kellő gondosságára és társadalmi elszámoltathatóságára és a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó releváns jogszabályok kidolgozásával; mivel a felelősségnek összhangban kell lennie a nemzeti joggal;

E.  mivel a környezeti károk, a veszélyes és káros vegyi anyagok és az éghajlatváltozás jelentős kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre nézve a levegő-, a talaj- és a vízszennyezés miatt;

F.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv más felelősségi eszközökkel és rendelkezésekkel párhuzamosan létezik mind uniós, mind tagállami szinten; mivel a környezeti felelősségről szóló irányelvvel kapcsolatos kötelezettségeket keletkeztető incidensek párhuzamosan büntető-, polgári vagy közigazgatási eljárásokat is maguk után vonhatnak, ami jogbizonytalansághoz és a biztonság hiányához vezet az érintett vállalkozások és az esetleges áldozatok számára egyaránt;

G.  mivel a környezeti felelősségről szóló 2016. évi bizottsági jelentésből kiderül, hogy azon előnyök ellenére, amelyeket a környezeti felelősségről szóló irányelv nyújt a jogi koherencia uniós szintű javítására irányuló erőfeszítésekben, e téren az EU továbbra is az egységes szabályozás hiányával, valamint jogi és gyakorlati széttagoltsággal szembesül;

H.  mivel a „környezeti kár” és a „piaci szereplő” jelenlegi fogalommeghatározásai a környezeti felelősségről szóló irányelvben különböző elemzések tárgyát képezték, amelyek rávilágítottak értelmezésük nehézségeire; mivel a környezeti károk küszöbértékének jelentőségét eltérően értelmezik és alkalmazzák, ezért további pontosításra van szükség;

I.  mivel egyre több olyan eset fordul elő, amikor európai vállalkozásoknak az EU területén kívül tevékenykedő leányvállalatai által okozott szennyezés áldozatai az anyavállalatok ellen az EU bíróságai előtt próbálnak környezeti felelősség megállapítását célzó pert indítani;

J.  mivel a diffúz szennyezéssel kapcsolatos felelősségi rendszerek nem egységesek az uniós jogban;

K.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv a „szennyező fizet” elv alapján létrehozta a környezeti felelősség keretét a környezeti károk megelőzése és orvoslása érdekében; mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv kiegészíti azokat a főbb uniós környezetvédelmi jogszabályokat, amelyekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik, különösen az élőhelyvédelmi irányelvet(6), a madárvédelmi irányelvet(7), a vízügyi keretirányelvet(8), a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet(9) és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelvet(10);

L.  mivel a környezeti felelősségről szóló 2016. évi bizottsági jelentés azt javasolta minden tagállamnak, hogy „rögzítse az irányelv hatálya alá eső káresetekre vonatkozó adatokat, és tegye közzé az irányelv hatálya alá eső káresetek nyilvántartását, ha ezt eddig még nem tette meg”(11); mivel ennek ellenére csak hét tagállam rendelkezik nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartással a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya alá tartozó ügyekről, négy másik tagállam pedig nem nyilvános nyilvántartással rendelkezik; mivel számos tagállam gyűjt más uniós jogszabályok, de nem kifejezetten a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya alá tartozó információkat, esetleg szélesebb körű vagy eltérő tartalmú nyilvántartásokkal rendelkezik, és mivel több tagállam regionális szinten gyűjt adatokat; mivel 14 tagállam nem rendelkezik adatbázissal a környezeti eseményekről vagy a környezeti felelősségről szóló irányelvvel kapcsolatos esetekről; mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtását a szabályozás széttöredezettsége és a jogi és gyakorlati szempontú homogenitás hiánya miatt a tagállamok számára jelentős mértékű rugalmasság jellemzi;

M.  mivel úgy tűnik, hogy a tagállamok többsége nem ír elő kötelező pénzügyi biztosítékokat jogszabályaiban, azonban néhány ország megkövetel ilyeneket(12); mivel ott, ahol ezeket az eszközöket végrehajtották, úgy tűnik, hasznosnak bizonyultak, és bebizonyosodott, hogy szükség van egy kötelező pénzügyi biztosítéki rendszer bevezetésére;

N.  mivel bár a legtöbb piacon elegendő biztosítási lehetőség áll rendelkezésre, beleértve a kiegészítő és kompenzációs helyreállításra vonatkozó biztosítást is, a kereslet általában alacsony a bejelentett incidensek hiánya, az optimálistól elmaradó végrehajtás és a feltörekvő piacokon tapasztalható lassabb fejlemények miatt(13); mivel ez önmagában nem akadályozza a kötelező pénzügyi biztosítékok bevezetését;

O.  mivel a gazdasági szereplők súlyos balesetek miatti fizetésképtelensége továbbra is problémát jelent az EU-ban; mivel a Bizottságnak elemeznie kell a meglévő nemzeti és szabályozási kereteket, és harmonizált uniós megközelítést kell elfogadnia annak érdekében, hogy megóvja az adózókat a vállalkozások fizetésképtelenségének következményeitől;

P.  mivel a pénzügyi biztosítékok rendelkezésre állása jelentős mértékben nőtt a környezeti felelősségről szóló irányelv elfogadása óta;

Q.  mivel elfogadták a 2009/22/EK irányelvet hatályon kívül helyező, a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról szóló, 2020. november 25-i (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelvet(14), és azt a tagállamok 2023. június 25-étől fogják alkalmazni;

R.  mivel noha egyes esetekben a vállalati vezetőtestületek tagjai tisztában vannak azokkal a tevékenységekkel, amelyek esetében nagy a környezeti károkozás kockázata a döntéshozataluk továbbra is nyereségorientált marad a felelős magatartás és a környezet rovására;

S.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv felülvizsgálatának szükségszerűen arra kell törekednie, hogy egyensúlyt teremtsen a vállalati és a környezetvédelmi szempontok között;

T.  mivel az elmúlt években az Európai Parlament proaktív szerepet vállalt a harmadik országokban előforduló környezeti és emberi jogi károkra vonatkozó környezeti felelősségi rendszer szorgalmazásában, különösen a harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos vállalati felelősségről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalás(15) elfogadásával;

U.  mivel a Bizottság számára adott felhatalmazásnak biztosítania kell az uniós kereskedelmi megállapodásokban szereplő, a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos egyenlő versenyfeltételek megteremtésére vagy fenntartására vonatkozó rendelkezések végrehajtását, amennyiben ilyen rendelkezések szerepelnek egy megállapodásban;

V.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) azt vizsgálja, hogy a környezeti kockázatok és előnyök hogyan oszlanak meg a társadalmon belül; mivel az éghajlatváltozásról szóló 2015. évi Párizsi Megállapodás hangsúlyozza annak fontosságát, hogy figyelembe vegyék a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogait; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa a közelmúltban emberi jogi és környezetvédelmi keretelveket tett közzé, amelyek tisztázzák az államok tiszta, egészséges és fenntartható környezethez kapcsolódó emberi jogi kötelezettségeit; mivel emellett az emberi jogok megsértésével kapcsolatos társasági jogi felelősség rendszeréről jelenleg is tárgyalnak az ENSZ-ben;

W.  mivel a környezeti károk és bűncselekmények nem csak a biológiai sokféleségre és az éghajlatra vannak káros hatással, hanem az emberi jogokra és az emberi egészségre is; mivel egy felülvizsgálat során meg kell vizsgálni a környezeti károk, a súlyos szervezett bűnözés és a korrupció határokon átnyúló jellegének kockázatát, valamint az emberi jogokat és az környezetet fenyegető kockázatokat;

X.  mivel a Stockholmi Nyilatkozat 21. alapelve és a Riói Nyilatkozat 2. alapelve elismeri az államok szuverén jogát saját erőforrásaik saját környezetvédelmi politikájuk keretében történő kiaknázására, de ugyanígy arra vonatkozó felelősségüket is, hogy biztosítaniuk kell, hogy tevékenységeik ne okozzanak kárt más államok vagy a nemzeti joghatóságukon kívül eső területek környezetében;

Általános észrevételek

1.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felmérje és áthidalja a környezeti felelősségről szóló irányelv és a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv egyes tagállamokbeli végrehajtása tekintetében megfigyelhető különbségeket;

2.  sajnálja, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvben meghatározott mérlegelési jogkörök, az irányelv ismeretével kapcsolatos hiányosságok, az elégtelen erőforrások és szakismeretek, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintű megfelelés és hatékony irányítás biztosítására szolgáló gyenge mechanizmusok végrehajtási hiányosságokhoz, az irányelv végrehajtása és az annak való megfelelés szintje, illetve esetek száma tekintetében a tagállamok közötti jelentős eltérésekhez, valamint a piaci szereplők egyenlőtlen versenyfeltételeihez vezettek; sajnálja, hogy ezek a hiányosságok hatással vannak a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv végrehajtására is; ezért úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség az uniós szabályozás szabványosításának biztosításához és a közvéleménynek az uniós jogszabályok hatékonyságába vetett bizalmának növeléséhez, hogy lehetővé váljon a környezeti károk eredményesebb megelőzése és helyreállítása, valamint a vállalati szempontok és a környezetvédelem közötti helyes egyensúly megteremtése;

3.  üdvözli a Környezetvédelmi Megfelelési és Irányítási fórum létrehozását, amely összehozza a környezetvédelmi megfelelés biztosításáért felelős szakembereket a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítását célzó 2018. évi bizottsági cselekvési terv(16) és a 2020 és 2022 közötti munkaprogram nyomon követéseként, amelyet a fórum 2020 februárjában hagyott jóvá(17);

4.  sajnálja, hogy számos tagállamban a környezetvédelmi felügyelőségek költségvetése a pénzügyi válság miatt stagnált vagy csökkent, és hogy még a nagy, megfelelő forrásokkal rendelkező hatóságok számára is nehézséget jelenthet a megfelelés biztosítását célzó legjobb módok független kidolgozása; ezért úgy véli, hogy erőteljesebb uniós szintű támogatásra van szükség, például hozzáférhető információs portálok, széles körben használt hálózatok (szakemberek uniós hálózatai), a bevált gyakorlatokról szóló tájékoztatás és iránymutatás, a környezetvédelmi jogszabályok és bűncselekmények sajátosságairól szóló kiegészítő képzési programok bírák és szakemberek számára uniós és nemzeti szinten, a nemzeti hatóságokkal összehangolt képzési anyagok és a készségekkel kapcsolatos iránymutatás révén, mivel ez növelheti a „fekete bárány” vállalkozásokra nehezedő nyomást, előnyös lehet a jogszabályokat tiszteletben tartó vállalkozások számára, továbbá lehetővé tenné a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti rendszer létezésének és végrehajtásának fokozottabb tudatosítását az érdekeltek, a gazdasági szereplők és a nagyközönség körében, így hozzájárulna a környezeti károk jobb megelőzéséhez és helyreállításához;

5.  megállapítja, hogy a környezeti bűnözés a transznacionális bűnözés egyik legjövedelmezőbb formája; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendeljenek megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat a környezeti bűncselekmények megelőzéséhez, kivizsgálásához és büntetőeljárás alá vonásához, a környezeti bűncselekmények hatékonyabb büntetőeljárás alá vonása és szankcionálása érdekében pedig javítsák az érintett hatóságok – többek között az ügyészek és bírák – szakértelmét; felhívja a tagállamokat, hogy a környezeti bűncselekmények kivizsgálására hozzanak létre nemzeti rendvédelmi szerveiken belül szakosodott egységeket a megfelelő szinteken, vagy erősítsék meg azokat; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam rendelkezzen megfelelő környezetvédelmi válságkezelési eljárásokkal mind nemzeti, mind transznacionális szinten, és ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak közös nyomozócsoportokat és osszák meg a nemzetközi környezeti bűncselekményekkel kapcsolatos információkat, ami megkönnyíti a több tagállamban párhuzamosan folytatott nyomozások és büntetőeljárások összehangolását;

6.  úgy véli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv elégtelen harmonizálásának egyik oka a sok közül az, hogy az nem rendelkezik olyan szabványos igazgatási eljárásról, amelynek keretében a környezeti kár közvetlen veszélyéről vagy a bekövetkezett környezeti kárról értesíteni kell az illetékes hatóságokat; sajnálatát fejezi ki ezért amiatt, hogy az ilyen értesítéseket vagy az esetek kezelésének módjával kapcsolatos információkat nem kell közzétenni; megjegyzi, hogy néhány tagállam észlelte ezt a hiányt nemzeti jogszabályaiban, és ennek megfelelően adatbázist hozott létre az értesítésekről, az eseményekről és az esetekről; rámutat mindazonáltal arra, hogy ez a gyakorlat tagállamonként nagyon eltérő, és elég korlátozott is;

7.  rámutat, hogy egy uniós munkacsoport felügyelete alatt megbízható adatokat kell gyűjteni a környezeti felelősségről szóló irányelv vagy más közigazgatási, polgári jogi vagy büntetőjogi eszközök alkalmazásához vezető környezeti eseményekről, és a releváns adatokat nyilvánosságra kell hozni; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően értékelje a helyzetet annak megállapítása érdekében, hogy a különböző jogi eszközök kombinációja megfelelő választ adhat-e a környezeti károkra, vagy hogy továbbra is fennállnak-e olyan súlyos hiányosságok, amelyeket orvosolni kell; ragaszkodik a környezeti felelősségről szóló irányelv azáltal történő helyes végrehajtásához, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvvel kapcsolatos eseményekre vonatkozó adatok rögzítésére, a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti nyilvántartások közzétételére, és országukban az irányelv eredményes és hatékony alkalmazásának dokumentálásához szükséges adatok gyűjtésére ösztönzi a tagállamokat annak érdekében, hogy erősödjön az e rendszerbe vetett bizalom és javuljon annak végrehajtása;

8.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági szereplők szinte valamennyi, a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya aló tartozó esetben együttműködnek a hatóságokkal a helyreállítás érdekében; megjegyzi azonban, hogy a korrekciós intézkedések átlagos költsége 42 000 EUR(18), azonban a költségek néhány jelentős esetben lényegesen magasabbak voltak; ezért sajnálja, hogy ezekben az esetekben lehetetlen volt a költségek megtérítése a gazdasági szereplő fizetésképtelensége miatt, és hogy ennek következtében a költségeket az államnak, közvetve pedig az adófizetőknek kellett fedezniük, amit a jövőben el kell kerülni;

9.  megállapítja, hogy a tagállamokban kevés vállalkozást vonnak büntetőeljárás alá környezetvédelmi ügyekben annak ellenére, hogy bizonyítottan előfordulnak a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv értelmében bűncselekménynek minősülő esetek; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy e helyzet okainak átfogó vizsgálata vagy magyarázata egyelőre sem a Bizottság, sem a tagállamok részéről nem történt meg;

Ajánlások

10.  felszólít a környezeti felelősségről szóló irányelv mielőbbi felülvizsgálatára és teljes mértékben harmonizált rendeletté való átalakítására; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy naprakésszé kell tenni és össze kell hangolni a környezeti felelősségről szóló irányelvet a környezet védelmét célzó egyéb uniós jogszabályokkal, többek között a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelvvel; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások környezeti károkkal kapcsolatos felelősségére vonatkozó uniós szabályok végrehajtása és alkalmazása terén tapasztalható különbségek jelenleg nem biztosítanak egyenlő versenyfeltételeket az uniós ipar számára, miáltal torzítják az uniós belső piac megfelelő működését; felszólít a környezeti felelősségről szóló irányelv tagállami végrehajtásának harmonizálására irányuló erőfeszítések fokozására;

11.  felszólít a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv frissítésére egy alapos hatásvizsgálatot követően, amelynek többek között értékelnie kell az irányelv hatályát, figyelembe véve a környezeti bűnözés új típusait és mintáit is; hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell a meglévő jogszabályok hatékony végrehajtását;

12.  megjegyzi, hogy a tagállamok egyre nagyobb elkötelezettséget tanúsítanak az ökocídium nemzeti és nemzetközi szintű elismerése iránt; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza az ökocídium jelentőségét az uniós jog és az uniós diplomácia szempontjából;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további felvilágosítást és iránymutatást az illetékes nemzeti hatóságok és ügyészek számára a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv legfontosabb jogi meghatározásaival kapcsolatban, és dolgozza ki a környezeti bűncselekmények harmonizált osztályozását;

14.  hangsúlyozza a „puha” jogi eszközök – így például a környezeti felelősségről szóló irányelvben és a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelvben használt jogi kifejezések értelmezéséről, a károk értékeléséről vagy a tagállamok szankcionálási gyakorlataira vonatkozó információkról és e gyakorlatok összehasonlításáról szóló útmutató dokumentumok – fontos szerepét az irányelvek végrehajtásának hatékonyabbá tételében; hangsúlyozza, hogy sokkal időszerűbb és szigorúbb szabályozási intézkedéseket kell bevezetni a tagállamokban;

15.  úgy véli, hogy a végrehajtást össze kell hangolni, és létre kell hozni a környezeti felelősségről szóló irányelvvel foglalkozó, magasan képzett szakértőkből és bizottsági tisztviselőkből álló uniós munkacsoportot, amely egyrészt kérésre támogatja a tagállamokat az irányelv végrehajtásában és érvényesítésében, másrészt támogatja és tanácsokkal látja el a környezeti károk áldozatait az uniós szinten rendelkezésre álló jogi fellépési lehetőségekkel kapcsolatban (hasonlóan a SOLVIT-hoz);

16.  úgy véli, hogy a felülvizsgált keretnek javítania kell az uniós szintű adatgyűjtést, információcserét, átláthatóságot és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását, a környezeti felelősségről szóló irányelvvel foglalkozó uniós munkacsoport támogatásával;

17.  javasolja, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvvel foglalkozó jövőbeli uniós munkacsoport támogassa egy olyan átfogó nyomonkövetési rendszer megvalósítását, amely hatékony eszköztárat biztosít az illetékes hatóságok számára a környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés nyomon követéséhez és kikényszerítéséhez;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvvel foglalkozó uniós munkacsoport támogatásával hozzanak létre védelmi és támogatási programokat a környezeti károkat elszenvedett károsultak számára, valamint biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz, az információkhoz és a kártérítéshez való teljes körű hozzáférésüket; hangsúlyozza a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek szerepét a tudatosság növelésében és az uniós és nemzeti környezetvédelmi jogszabályok esetleges megsértéseinek azonosításában;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a gyorsított kárrendezési mechanizmusok hatékonyságát annak érdekében, hogy a potenciálisan további károkat eredményező fizetésképtelenségi ügyekben gyors kártérítést lehessen biztosítani az áldozatok számára;

20.  üdvözli az (EU) 2020/1828 irányelv elfogadását;

21.  elismeri, hogy az aarhusi rendelet jelenleg felülvizsgálat alatt áll(19); megismétli, hogy az aarhusi rendelet lehetővé teszi a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférést, a nyilvánosság részvételét a döntéshozatalban és az igazságszolgáltatáshoz való jogot, és ezáltal a környezetet érintő uniós jogi aktusok nyilvános ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy az aarhusi rendelet tartalmazza a környezeti felelősségről szóló irányelvet;

22.  hangsúlyozza különösen a jogok és alapvető szabadságok mellett síkra szálló környezetvédelmi emberijog-védők szerepét, mivel e jogok és szabadságok összefüggnek a biztonságos, egészséges és fenntartható környezettel, valamint határozottan elítéli a környezetvédelmi emberijog-védők ellen irányuló erőszakos cselekmények, zaklatások és megfélemlítések minden formáját, ideértve azokat az eseteket, amikor ezek arra irányulnak, hogy aláássák a környezetvédelmi emberijog-védők arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felelősségre vonják a környezeti károk okozóit; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az ilyen cselekmények megfelelő és hatékony kivizsgálásáról és büntetőeljárás alá vonásáról;

23.  támogatja a nem pénzügyi kérdésekről szóló jelentéstételre vonatkozó jelenlegi követelményeket; megjegyzi azonban, hogy az ilyen jelentéstétel eddig csak a nagyvállalatokat terhelte jogi kötelezettségként; kéri a Bizottságot, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv(20) közelgő felülvizsgálata keretében helyezzen hangsúlyt e jelentéstételi követelmények nemteljesítés esetén történő érvényesítésére;

24.  úgy véli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvben szereplő legtöbb fogalom – például a „környezeti kár” és a „gazdasági szereplő” – meghatározását tovább kell pontosítani, és indokolt esetben ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy az irányelv valamennyi érdekelt fél számára méltányos és világos legyen, és lépést tartson a szennyező anyagok gyors fejlődésével; üdvözli ezért a környezeti felelősségről szóló irányelv kulcsfontosságú fogalommeghatározásaira és koncepcióira vonatkozó közös értelmezési dokumentum kidolgozására irányuló jelenlegi erőfeszítéseket; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a Bizottság és a környezeti felelősségről szóló irányelv kormányzati szakértői csoportjai nem jutottak megállapodásra annak formátumát illetően, ami azt jelenti, hogy a közös értelmezési dokumentum továbbra is csak egy azon tanácsadók által készített dokumentum marad, akiket a Bizottság a környezeti felelősségről szóló irányelv 2017–2020-as többéves munkaprogramja végrehajtásának támogatásával bízott meg;

25.  úgy véli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv felülvizsgálatát össze kell hangolni a Párizsi Megállapodással az uniós polgárok és a környezet érdekeinek védelme érdekében; elismeri a környezet és az ökoszisztémák önmagukban vett értékét és a védelemhez való jogukat,

26.  megjegyzi, hogy a diffúz szennyezéssel kapcsolatos felelősségi rendszerek nem egységesek az uniós jogban; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a különböző uniós felelősségi rendszerek hogyan kezelik a diffúz szennyezést;

27.  hangsúlyozza, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv I. mellékletében szereplő, a környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti „környezeti kár” fogalmát részletező kritériumok eltérő értelmezése és alkalmazása az irányelv következetlen alkalmazásának egyik oka; szorgalmazza ezért az irányelv következetesebb alkalmazását, valamint kéri a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében vett „jelentős kár” fogalmának további tisztázását, és további iránymutatást kér e fogalom és kritériumai vonatkozásában;

28.  kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv hatályának és az irányelv III. mellékletében felsorolt tevékenységek jegyzékének a kibővítése mérsékelheti-e a környezet, az emberi egészség és a levegőminőség rövid és hosszú távú károsodását; kéri továbbá a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy az elővigyázatosság elvén alapuló megközelítés megfelelően és hatékonyan előre látja-e a potenciális veszélyeket vagy hatásokat;

29.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kezeljék prioritásként a környezeti bűncselekményeket; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben alkalmazza az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdését, és vegye fontolóra egy olyan átfogó, a környezeti bűncselekményekről, valamint a hatékony és arányos szankciókról szóló keretirányelv elfogadását, amely meghatározza a büntetendő magatartásokat, a jogsértések jellegét, a bűncselekmények típusait, a kártérítési rendszereket, a helyreállítási intézkedéseket és a minimális szankciókat, többek között a jogi személyek és a magánszemélyek általános felelősségét; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy felvehetők-e a környezeti bűncselekmények az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi kategóriák közé;

30.  úgy véli, hogy az átfogó és eredményes megelőző intézkedéseknek, valamint a visszatartó erejű és arányos büntetőjogi szankcióknak fontos elrettentő hatásuk van a környezeti károkozással szemben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a környezeti bűncselekményeket alacsony arányban derítik fel, vizsgálják ki, vonják büntetőeljárás alá és ítélik el; úgy véli továbbá, hogy a „szennyező fizet” elvvel összhangban a vállalatoknak viselniük kell a közvetlenül okozott környezeti károk teljes költségét annak biztosítása érdekében, hogy ösztönzést kapjanak a környezeti externáliák internalizálására és e költségek externalizálásának elkerülésére;

31.  hangsúlyozza, hogy a környezeti károknak közigazgatási, polgári jogi és büntetőjogi felelősséggel kell járniuk az okozásukért felelős vállalatok számára a ne bis in idem elvvel összhangban; megjegyzi, hogy a felelősség e formái egymás mellett léteznek az üzleti jog szerinti egyéb – például fogyasztói jogi vagy versenyjogi – felelősségi rendszerekkel;

32.  aggodalmát fejezi ki a környezeti bűncselekmények előfordulásának gyakorisága miatt, figyelembe véve, hogy az OECD, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az Interpol által a környezeti bűnözés pénzben kifejezett értékéről készített becslések szerint a nemzetközi bűnözést tekintve a környezeti bűncselekmények számítanak a negyedik legjelentősebb bűncselekmény-kategóriának; elismeri, hogy a környezettel kapcsolatos bűncselekmények közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatban állnak a nemzetközi szervezett bűnözéssel és a korrupcióval(21); felszólítja az Europolt a 2015-ben készített tanulmány aktualizálására(22), valamint arra, hogy szolgáltasson rendszeresen naprakész adatokat; rámutat, hogy a bűncselekményekből, többek között a környezeti bűncselekményekből származó jövedelem befagyasztása és elkobzása kulcsfontosságú eszközt jelent a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, valamint hangsúlyozza, hogy e jövedelmet társadalmi célokra is fel kell használni az okozott károk helyreállítása és a környezeti állapot javítása érdekében;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az Európai Ügyészség megbízatása – azt követően, hogy az Ügyészség teljes mértékben létrejött és teljeskörűen működőképessé vált – kiterjeszthető-e a környezeti bűncselekményekre;

34.  felhívja az Europolt és az Eurojustot, hogy tegyenek lépéseket a környezeti bűncselekmények dokumentálásának, kivizsgálásának és büntetőeljárás alá vonásának megerősítése érdekében; felhívja a Bizottságot, az Europolt és az Eurojustot, hogy nyújtsanak további támogatást a gyakorló szakemberek, a határokon átnyúló bűnüldöző szervek, a környezetvédelmi ügynökségek és a szakosodott ügyészek meglévő hálózatainak, és gondoskodjanak arról, hogy e hálózatok – például az Európai Környezetvédelmi Ügyészhálózat (ENPE) és a Bírák Európai Uniós Környezetvédelmi Fóruma (EUFJE) – hatékonyabb és intézményesítettebb strukturális keretek között működjenek;

35.  hangsúlyozza a bűnüldöző szervek tagjai környezeti bűnözéssel kapcsolatos (e-)képzésének fontosságát, és felhívja a CEPOL-t, hogy e területen fokozza képzési tevékenységét;

36.  hangsúlyozza, hogy nemzeti és európai szinten egyaránt meg kell erősíteni az Europol környezeti bűncselekményekkel foglalkozó hálózatát (EnviCrimeNet), hogy független és hatékony vizsgálatokat lehessen folytatni a környezeti bűncselekmények elleni küzdelem érdekében;

37.  hangsúlyozza, hogy az uniós környezetvédelmi felelősségi rendszernek tiszteletben kell tartania a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát és a „ne árts” elvet;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje egy másodlagos felelősségi rendszer bevezetését, nevezetesen az emberi egészségben és a környezetben okozott károkért való anyavállalati és láncfelelősséget(23), és végezze el az EU-n kívül működő leányvállalatok jelenlegi felelősségi helyzetének értékelését, ideértve a környezeti károkkal járó esetekhez kapcsolódó lehetséges javításokat is;

39.  üdvözli a Bizottság bejelentését, hogy a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló javaslata felelősségi rendszert fog tartalmazni, és úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az áldozatok hatékony jogorvoslathoz jussanak, a vállalkozásokat a nemzeti joggal összhangban felelősségre kell vonni azokért a károkért, amelyeket az ellenőrzésük alatt álló vállalkozások okoztak vagy azokhoz hozzájárultak az általuk elkövetett cselekmények vagy mulasztások révén, amennyiben ezek a vállalkozások emberi jogi jogsértéseket követtek el vagy környezeti kárt okoztak, kivéve, ha a vállalkozás bizonyítani tudja, hogy kellő gondossággal járt el, és minden ésszerű intézkedést megtett az ilyen károk megelőzése érdekében;

40.  úgy véli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti opcionális engedélyezés és a tudomány és a technika korabeli állására való hivatkozás csak akkor tartható fenn, ha egy vállalkozás bizonyítani tudja, hogy nem tudott tevékenységének veszélyéről (fordított bizonyítási teher); kéri ezért, hogy a környezeti felelősség felülvizsgált rendszere – a szennyező fizet elvvel összhangban – korlátozza az opcionális engedélyezés és a tudomány és a technika korabeli állására való hivatkozás alkalmazási körét annak hatékonyabbá tétele érdekében;

41.  felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy össze lehet-e hangolni a környezeti felelősségről szóló irányelvet a vállalati vezetőtestületek polgári jogi felelősségéről szóló jogszabályokkal azokban az esetekben, amikor ok-okozati összefüggés állapítható meg a vezetőtestület eljárása vagy mulasztása, valamint a környezeti felelősségről szóló irányelvben meghatározott környezeti kár bekövetkezése között, ideértve azokat az eseteket is, amikor a szennyező tevékenységekre a vállalkozás nyereségének maximalizálása és tagjai bónuszának növelése érdekében került sor(24);

42.  felhívja a figyelmet arra, hogy a környezeti károknak az adófizetőkre és a felelős gazdasági szereplőkre háruló költségeit pénzügyi biztosítékok alkalmazásával jelentősen csökkenteni lehetne; megjegyzi azonban, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv nem ír elő kötelező pénzügyi biztosítékrendszert;

43.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan kötelező (biztosításra, bankgaranciákra, vállalati poolokra, értékpapírokra és kötvényekre vagy alapokra kiterjedő) pénzügyi biztosítékrendszer bevezetésének lehetőségét, amely esetenkénti maximális küszöbértéket állapít meg annak elkerülése érdekében, hogy az adófizetőknek kelljen viselniük a környezeti károk helyreállításának költségeit; kéri továbbá a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált uniós módszertant a maximális felelősségi küszöb kiszámítására, figyelembe véve a tevékenységet és a környezetre gyakorolt hatást; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi kompenzáció lehívásának lehetőségét a felelős gazdasági szereplő fizetésképtelensége esetén is biztosítani kell;

44.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a környezeti felelősségről szóló irányelv pénzügyi kompenzációs rendszerének uniós vagy nemzeti szintű bevezetéséről azokban az esetekben, amikor a rendelkezésre álló jogorvoslatok a kár mértékére való tekintettel nem megfelelőek; hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó vitáknak többek között a környezeti károk számszerűsítésének lehetséges módjaival is foglalkozniuk kell;

45.  úgy véli, hogy mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv célja a környezeti károk megelőzése és felszámolása, a jövőbeli rendeletnek (a környezeti felelősségről szóló rendeletnek) minden, az EU-ban működő vállalkozásra vonatkoznia kell, függetlenül attól, hogy azokat hol alapították vagy hol van a székhelyük, és hogy a világgazdaságban holisztikus megközelítésre és viszonosságra van szükség a vállalkozások igényeinek kielégítéséhez; úgy véli továbbá, hogy a jövőbeli rendelet alkalmazását ki kell terjeszteni minden olyan szervezetre, amely európai, nemzeti vagy regionális támogatást kap, és amely a tevékenysége során környezeti kárt okoz vagy okozhat;

46.  üdvözli, hogy egyre több európai vállalat törekszik a fenntartható értékteremtésre, és felszólít minden vállalatot, hogy törekedjenek a fenntarthatóság mindhárom alapvető területének szem előtt tartására;

47.  elismeri, hogy a fenntarthatóbb és környezetbarátabb termelési módszerekre való átállás a vállalkozások számára idő- és költségigényes lehet, és felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a jogbiztonság és a tervezés biztonsága az érintett vállalatok számára;

48.  emlékeztet, hogy az EU-nak saját területén a környezetvédelem magas szintjét kell előmozdítania, és minden lehetséges intézkedést meg kell tennie az uniós tagállamokban székhellyel rendelkező vállalatok által a harmadik országokban okozott környezeti károk megelőzése érdekében; emlékeztet arra, hogy nincsen olyan uniós jogi eszköz, amely a környezeti bűnözés vagy a környezeti károkat okozó tevékenységek tekintetében foglalkozna az európai vállalatok külföldi büntetőeljárás alá vonásának lehetőségével; felszólítja az EU-t, hogy ösztönözze az anyavállalatokat arra, hogy a nemzetközi emberi jogi és környezetvédelmi normákkal összhangban fenntartható és felelősségteljes megközelítést alkalmazzanak a harmadik országokkal folytatott együttműködésük során, és tartózkodjanak az olyan beruházási stratégiáktól, amelyek közvetlenül erkölcsileg veszélyes eredményekhez vezetnek; biztatja a Bizottságot, hogy teremtsen ösztönzőket azon vállalatok számára, amelyek fenntarthatósági politikája önkéntesen túlmutat a környezet és a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó törvényi előírásokon, és értékelje ezeket az intézkedéseket, hogy kidolgozza a legjobb gyakorlatokat, és azokat más vállalatok számára jó példaként rendelkezésre bocsássa;

49.  felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a kereskedelmi megállapodások biológiai sokféleségre vonatkozó rendelkezéseinek teljes körű végrehajtásáról és érvényesítéséről, többek között a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselő révén; úgy véli, hogy a Bizottságnak jobban fel kellene mérnie a kereskedelmi megállapodások biológiai sokféleségre gyakorolt hatását, ideértve adott esetben a meglévő és jövőbeli megállapodások biológiai sokféleségre vonatkozó rendelkezéseinek megerősítését célzó nyomonkövetési intézkedéseket is;

50.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós kereskedelmi megállapodásokban szereplő, a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos egyenlő versenyfeltételek megteremtésére vagy fenntartására vonatkozó rendelkezések végrehajtását, amennyiben ilyen rendelkezések szerepelnek egy megállapodásban;

51.  úgy véli, hogy a rendkívül széles körű szennyezés előzetesen meghatározott eseteiben a probléma orvoslására nem csak a környezeti felelősségre vonatkozó eszközöket kell alkalmazni, hanem más számos eszközt, többek között közigazgatási intézkedéseket, pénzügyi szankciókat és egyes esetekben büntetőeljárást is;

52.  felkéri a Bizottságot, hogy érvényesítse a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv keretében létrehozott szankciók alkalmazását;

53.  ezzel összefüggésben annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzési szerződéseknél és az állami források elosztásánál vegyék figyelembe a környezeti károk megelőzésével és felszámolásával kapcsolatos vállalati társadalmi felelősségvállalást;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő javaslatot az uniós szintű környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozóan, amint azt a Környezetvédelmi Megfelelési és Irányítási Fórum munkaprogramjának 9. fellépésében javasolta, és úgy véli, hogy nem elegendő egy ajánlás a környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapítására vonatkozóan;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az Unió, a tagállamok és a nemzetközi közösség tevékenységeit a környezeti bűnözés elleni erőfeszítések fokozása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi fórumokon hívják fel erre a figyelmet és mozdítsák elő a megoldásokat;

56.  javasolja, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2001. április 4-i ajánlását(25), amely részletesen ismerteti a környezetvédelmi ellenőrzések lefolytatásának módját, szükség esetén tegyék naprakésszé, és ültessék át kötelező erejű dokumentumba vagy rendeletbe;

57.  felkéri az uniós ombudsmant, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt a környezetvédelmi vívmányokkal kapcsolatos kérdésekre;

58.  úgy véli, hogy a környezeti bűncselekmények elkövetéséért elítélt vállalatok számára egy megfelelő, de korlátozott időszakra nem szabad megengedni, hogy igénybe vegyék az átláthatósági nyilvántartásban szereplő szervezetek számára előirányzott intézkedéseket; e célból az átláthatósági nyilvántartás alkalmazási körének és magatartási kódexének felülvizsgálatát javasolja annak érdekében, hogy abban a környezeti bűncselekmények miatt elítélt vállalkozások nyilvántartásból való ideiglenes törlésére vonatkozó rendelkezések is szerepeljenek;

59.  hangsúlyozza, hogy a vízszennyezéssel kapcsolatos jogsértések számának növekedéséhez vezethet az ipari tevékenységek hatásaival kapcsolatos információk bizalmas kezelése, valamint az olyan gyakorlatok nyomon követésével és azonosításával kapcsolatos nehézségek, mint például a különféle anyagok vagy hulladékok tengerbe történő illegális lerakása, vagy gázoknak és olajnak a hajókról a tengerbe történő illegális ürítése; ezért hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nyilvánosságra kell hozniuk a vonatkozó információkat annak érdekében, hogy megkönnyítsék az ipari tevékenységek és a környezeti károk közötti lehetséges ok-okozati összefüggések értékelését;

60.  támogatja a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog ENSZ-szinten történő, globális elismerésére irányuló ENSZ-felhívást;

61.  emlékeztet, hogy a környezeti bűncselekmények számának globális szintű növekedése egyre inkább fenyegeti az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének megvalósítását, és hogy a fejlődő országok lakosságának élelmezése, egészsége és gazdasági biztonsága közvetlenül függ a környezettől; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a biológiai sokféleség környezeti bűncselekmények miatti romlása és az ebből eredő erőforrás-veszteség növeli kiszolgáltatottságukat;

62.  szorgalmazza a fejlődő országok helyi hatóságainak és kormányainak fokozott támogatását a nemzeti jogszabályok és politikák nemzetközi környezetvédelmi normákkal való összehangolásában; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban és a fejlődő országokban támogatni kell a civil társadalmat és a helyi szereplőket annak érdekében, hogy a kormányzati hatóságokat felelősségre lehessen vonni a magán- és állami tulajdonú vállalatok által okozott, az állam által pedig eltűrt vagy támogatott környezeti károkért;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 143., 2004.4.30., 56. o. (2) HL L 328., 2008.12.6., 28. o. (3) HL L 102., 2006.4.11., 15. o. (4) HL L 140., 2009.6.5., 114. o. (5) HL L 178., 2013.6.28., 66. o. (6) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/30/EU irányelve (2013. június 12.) a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról (HL L 178., 2013.6.28., 66. o.). (11) COM(2016)0204, 10. o. (12) Környezetvédelmi Főigazgatóság, „A környezeti felelősségről szóló irányelvvel kapcsolatos REFIT-fellépések támogatása – 2. szakasz” egyedi szerződés eredménye, Európai Bizottság, Brüsszel, 2019., 17. o. (13) A környezeti felelősségről szóló irányelv REFIT-értékelése, 47. o. (14) HL L 409., 2020.12.4., 1. o. (15) HL C 215., 2018.6.19., 125. o. (16) A Bizottság 2018. január 18-i közleménye a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítását célzó uniós intézkedésekről (COM(2018)0010). (17) Environmental Compliance and Governance Forum, Endorsed Work Programme 2020–2022 to improvement environmental compliance and governance (Környezetvédelmi Megfelelési és Irányítási Fórum, Jóváhagyott munkaprogram a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítására, 2020–2022), Európai Bizottság, Brüsszel, 2020. (18) Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, A vállalkozások környezeti felelőssége, Európai Parlament, Brüsszel, 2020., 110. o. (19) A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. október 14-i bizottsági javaslat (COM(2020)0642). (20) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról (HL L 330., 2014.11.15., 1. o.). (21) Lásd az EFFACE „Szervezett bűnözés és környezeti bűnözés: a nemzetközi jogi eszközök elemzése” című jelentését (2015) vagy „A fenntartható fejlődést fenyegeti a transznacionális környezeti bűnözés” című tanulmányt (2019). (22) Europol, Jelentés a környezeti bűnözésről Európában, 2015. június 5. (23) Lásd például a Bíróság C-97/08. sz., Akzo Nobel NV és társai kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítéletét, ECLI:EU:C:2009:536. (24) Például a dízelbotrány és a Volkswagen vezérigazgatójának esete. (25) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. április 4-i ajánlása a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról (HL L 118., 2001.4.27., 41. o.).

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a legális munkaerő-migráció új lehetőségeiről (2020/2010(INI))

P9_TA(2021)0260 A9-0143/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 3. cikke (2) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 79. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és különösen annak 4. jegyzőkönyve 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 45. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 5., 6., 10., 12. és 16. elvére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Nemzetközi Munkaügyi Konferenciája által a munkaerő-migrációra vonatkozóan elfogadott nemzetközi munkaügyi normákra, valamint az ENSZ Közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a Bizottság „Európai migrációs stratégia” című 2015. május 13-i közleményére (COM(2015)0240),

–  tekintettel a Bizottság „A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé” című, 2016. április 6-i közleményére (COM(2016)0197) és a Bizottság „Az Európába irányuló legális migrációs lehetőségek bővítése: a kiegyensúlyozott és átfogó migrációs politika elengedhetetlen eleme” (COM(2018)0635) című, 2018. szeptember 12-i közleményére,

–  tekintettel a Bizottság új migrációs és menekültügyi paktumról szóló, 2020. szeptember 23-i közleményére (COM(2020)0609),

–  tekintettel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, migrációval foglalkozó EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervre és politikai nyilatkozatra, különösen ezeknek a legális migrációval és a mobilitással foglalkozó részeire,

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó, 2018. december 10-i globális megállapodásra,

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alapra,

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kialakítása” című, 2016. január 15-i munkadokumentumára(2),

–  tekintettel a „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0758),

–  tekintettel a határon át ingázó és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Munkaügyi Hivatal létrehozásáról szóló 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságán az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály által készített, az Európai Unióba irányuló munkaerő-migrációval kapcsolatos jogalkotás új irányainak feltárásáról szóló, 2015. szeptemberi és a migráció terén a harmadik országokkal folytatott uniós együttműködésről szóló, 2015. októberi tanulmányra, valamint az EPRS által a jogszerű migráció területén az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekről készített, 2019. márciusi tanulmányra,

–  tekintettel a Bizottság által a legális migrációra vonatkozó hatályos uniós jogszabályok felmérése és értékelése szándékával végzett 2019. március 29-i célravezetőségi vizsgálatra (REFIT értékelés),

–  tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának „a kulcsfontosságú bevándorló munkavállalókról és a Covid19-járványra való uniós reagáláshoz való hozzárárulásukról szóló” című, 2020. április 23-i tanulmányára, valamint a „Veszélyeztetett munkaerő: Migráns munkavállalók a Covid19-világjárványban” című, 2020. május 19-i tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Migrációs Hálózat tanulmányaira,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmányaira,

–  tekintettel az ENSZ a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács munkájára, jelentéseire és állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a legális munkaerő-migrációra vonatkozó, 2004 és 2016 között kidolgozott uniós vívmányokra, amelyek szabályozzák a harmadik országbeli állampolgárok belépésének és tartózkodásának feltételeit, valamint a harmadik országbeli állampolgárok jogait, e vívmányok közé sorolva az alábbiakat:

–  A Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (a „kék kártyáról szóló irányelv”)(5),

–  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/98/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól (az „összevont engedélyekről szóló irányelv”)(6),

–  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/36/EU irányelve (2014. február 26.) a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (az „idénymunkásokról szóló irányelv”)(7),

–  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/66/EU irányelve (2014. május 15.) a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről (a „vállalaton belüli áthelyezésekről szóló irányelv”)(8),

–  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/801 irányelve (2016. május 11.) a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről(9),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. június 7-én előterjesztett, a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatra (COM(2016)0378) és az Európai Parlament és a Tanács ezzel kapcsolatosan 2017-ben elfogadott álláspontjaira,

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok egyéb általánosabb kategóriáinak beutazási és tartózkodási feltételeit, valamint jogait szabályozó irányelvekre, mint például a családegyesítési jogról(10) és a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról(11) szóló irányelvekre,

–  tekintettel azokra az irányelvekre, amelyek a harmadik országbeli állampolgárok azon kategóriáinak beutazási és tartózkodási feltételeit szabályozzák, akik nem munkavállalás céljából lépnek be az EU-ba, de erre jogosultak, például azokra az irányelvekre, amelyek jogállásuk elismerését követően a nemzetközi védelemben részesülő személyek számára biztosítják a munkavállaláshoz és az önfoglalkoztatáshoz való jogot, vagy a nemzetközi védelmet kérelmezők számára legkésőbb a kérelmük benyújtását követő kilenc hónapon belül biztosítják a munkaerőpiachoz való hozzáférést,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0143/2021),

A.  mivel a legális munkaerő-migrációra vonatkozó jelenlegi uniós keret fragmentált, miután olyan ágazati irányelvekből áll, amelyek meghatározzák a harmadik országbeli állampolgárok egyes kategóriáira vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételeket;

B.  mivel a 27 nemzeti megközelítésen alapuló, egységességet nélkülöző szabályok miatt az Unió és a tagállamai nem vonzóak a legális migráció számára;

C.  mivel annak ellenére, hogy az európai migrációs stratégia átfogó megközelítésre törekszik, a legális migráció 2015 óta alig része az uniós migrációs politika fejlesztésének;

D.  mivel az új migrációs és menekültügyi paktum nem tartalmaz konkrét javaslatokat a legális munkaerő-migrációra vonatkozóan, annak ellenére, hogy a legális munkaerő-migráció elengedhetetlen az átfogó migrációs és menekültügyi politikához;

E.  mivel a jelenlegi jogszabályi keret a multinacionális vállalatoknál történő foglalkoztatás (a vállalaton belül áthelyezett személyekről szóló irányelv) vagy az uniós munkaerőpiac magasan képzett vagy magasan fizetésű szektoraiban foglalkoztatott munkavállalók (kék kártya irányelv) felé billen, és csak egyetlen irányelv foglalkozik az alacsonyabban fizetett állásokra pályázó migrációval (az idénymunkásokról szóló irányelv);

F.  mivel az EU-ban munkaerőhiány van bizonyos készségszinteken, ágazatokban és foglalkozásokban, ideértve az alacsony képzettséget igénylő szakmákat is(12); mivel az Európába irányuló legális migrációs lehetőségek bővítéséről szóló 2018-as bizottsági közlemény elismeri, hogy hiány van a „szakképesítést igénylő” szakmákban és a „kevésbé formális készségeket igénylő foglalkozásokban”;

G.  mivel a koronavírus-világjárvány rámutatott a migráns munkavállalók kulcsfontosságú szerepére az első vonalbeli szolgáltatások nyújtásában az EU-ban, ahol a népesség gyorsan öregszik, és ahol a kulcsfontosságú munkavállalók átlagosan 13%-a bevándorló(13); mivel a Covid19-világjárvány jelentős mértékben érintette a migránsokat, a családjaikat, a befogadó közösségeket és a származási országaikat, valamint súlyosbította a migráns munkavállalók és családtagjaik Unió-szerte eddig is meglévő kiszolgáltatott helyzetét, és ami akadályozza mobilitásukat, a munkaerőpiachoz való hozzáférésüket, a tisztességes munkakörülményekhez való jogukat, valamint a szociális és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket;

H.  mivel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodás megerősíti a migráció területén folytatott együttműködést, és elismeri, hogy minden állam közös felelőssége egymás migrációval kapcsolatos igényeinek és aggályainak kezelése, valamint hogy átfogó kötelezettség, hogy tiszteletben tartsák, védjék és teljesítsék minden migráns emberi jogait, tekintet nélkül migrációs státuszukra, előmozdítva minden közösség biztonságát és jólétét;

1.  abból az elvből indul ki, hogy a migráció normális jelenség, és az emberek folyamatosan mozognak; elismeri, hogy a migránsok döntő szerepet játszanak társadalmaink, gazdaságaink és kultúráink gazdagításában, és hogy a migrációt rendezett, biztonságos és szabályos módon kell kezelni; úgy véli, hogy a legális munkaerő-migráció új útjainak kialakítása érdekében az Uniónak ambiciózus és időtálló célokat kell kitűznie, ezzel egyidejűleg pedig hatékonyan ki kell használnia és javítania is kell a meglévő jogi és politikai keretrendszert;

A jelenlegi európai uniós jogi keret

2.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 79. cikke rendelkezik a legális migráció uniós szintű kezeléséről, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közös bevándorlási politikát, beleértve a harmadik országbeli állampolgárok belépésének és tartózkodásának feltételeire vonatkozó közös szabályokat, valamint az Unióban való jogszerű tartózkodásuk következtében őket megillető jogok meghatározását, beleértve a szabad mozgásra és a másik tagállamban való tartózkodásra vonatkozó feltételeket is; elismeri, hogy az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése a tagállamok hatáskörébe rendeli annak meghatározását, hogy hány munkavállalási céllal érkező, harmadik országból származó állampolgárt engednek be a területükre;

3.  hangsúlyozza a munkaerő-migrációra vonatkozó uniós keretnek a Bizottság célravezetőségi vizsgálata során azonosított pozitív hatásait; tudomásul veszi a feltételek, eljárások és jogok bizonyos fokú harmonizálását, valamint a harmadik országbeli állampolgárok, a munkáltatók és a helyi, regionális és nemzeti hatóságok és közigazgatások fokozott jogbiztonságát; megjegyzi továbbá, hogy e harmonizáció előnyökkel jár az uniós munkaerőpiacokon folyó versenyre nézve;

4.  hangsúlyozza, hogy a legális munkaerő-migráció uniós megközelítése nem zárja ki automatikusan a nemzeti jogszabályi keretek szükségességét; emlékeztet ugyanakkor, hogy az Unióba irányuló legális migrációt szabályozó jelenlegi keret széttöredezett, a munkavállalók meghatározott kategóriáira összpontosít, elsődlegesen a magasan fizetett szektorokban, ezeket a kategóriákat nem kezeli azonos módon, különböző jogokat biztosít a különböző kategóriáknak, és lehetővé teszi a párhuzamos nemzeti jogszabályi keretek meglétét; hangsúlyozza, hogy a nemzeti és uniós jogszabályok jelenlegi aszimmetrikus sokfélesége versenyhelyzetbe hozza ezeket a nemzeti jogszabályi kereteket egymással és az uniós kerettel – egyben tükrözve a nemzeti munkaerőpiacok közötti különbségeket– , ami tágabb értelemben bürokratikus eljárásokat von maga után mind a leendő munkavállalók, mind a munkáltatók számára;

5.  úgy véli, hogy ez a megközelítés csak a rövid távú szükségletek kielégítését szolgálja, és nem felel meg az Unió azon céljának, hogy átfogó megközelítést alkalmazzon a migrációs politikára vonatkozóan; úgy véli, hogy a jól megtervezett és jól kezelt legális migráció a jólét, az innováció és a növekedés forrása lehet mind a küldő, mind a fogadó országokban,

6.  hangsúlyozza, hogy célravezetőségi vizsgálata során a Bizottság hasonló következtetésre jutott, és megállapította, hogy a következetlenségeket, hiányosságokat és hibákat intézkedések széles körével, többek között jogalkotási intézkedésekkel kell orvosolni; megjegyzi továbbá, hogy a legális munkaerő-migráció új módjai kedvező hatást gyakorolnak az Unióban munkát kereső harmadik országbeli állampolgárok számára veszélyeket hordozó, a tagállamok munkaerőpiacaira pedig negatív hatásokkal járó irreguláris migráció csökkentésére;

7.  tudatában van annak , hogy a legális migrációt szabályozó jelenlegi uniós keretet részben a munkaerő-kizsákmányolás megelőzése és a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalói jogainak védelme érdekében dolgozták ki; ugyanakkor megjegyzi, hogy a meglévő irányelveknek csak korlátozott hatása volt a munkaerő-kizsákmányolás megakadályozására, és hogy a migráns munkavállalók továbbra is egyenlőtlen bánásmóddal és kizsákmányolással szembesülnek; felszólítja az Uniót, hogy hozzon összehangolt intézkedéseket az egyenlőtlen bánásmód és kizsákmányolás kezelése érdekében; a korlátozott idejű engedélyek használatát bevált gyakorlatnak tartja, amelyet az egész Unióban támogatni kell; hangsúlyozza, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek javítják a munkahelyhez való hozzáférést és a nyomon követés hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy hatékony panasztételi mechanizmusoknak kell rendelkezésre állniuk valamennyi migráns munkavállaló kizsákmányolással szembeni védelme érdekében, összhangban a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló 2009. évi irányelvvel(14), amelynek különösen garantálnia kell az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való tényleges hozzáférést, ezáltal biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket;

Egyszerűsített megközelítés alkalmazása

8.  rámutat, hogy a jelenlegi jogi keret és a meglévő irányelveknek a tagállamok általi eltérő végrehajtása számos következetlenséget eredményezett a harmadik országbeli állampolgárok számára az egyenlő bánásmód, a beutazási és visszautazási feltételek, a munkavállalási engedély, a tartózkodási jogállás, az EU-n belüli mobilitás, a szociális biztonság, a képesítések elismerése és a családegyesítés tekintetében; megjegyzi, hogy ezek a következetlenségek akadályozhatják az integrációt; hangsúlyozza, hogy ezek a következetlenségek nehézségeket okoznak a harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató vállalkozások(15) és az integrációs szolgáltatásokat nyújtó helyi önkormányzatok számára is; felszólít a vonatkozó információk nemzeti szintű terjesztésére a vállalkozások számára;

9.  hangsúlyozza, hogy a legális migrációra vonatkozó átfogó uniós keret a migráció holisztikus megközelítésének részeként hozzáadott értéket képvisel, mivel legális és biztonságos utak révén lehetőségeket kínál a munkaerő-migráció számára, javítja a harmadik országbeli állampolgárok hozzáférését az Unió munkaerőpiacához, ösztönzi a rendezettebb migrációt, vonzza az uniós és nemzeti munkaerőpiacok számára szükséges munkavállalókat, diákokat és vállalkozásokat, hozzájárul az embercsempészek és emberkereskedők üzleti modelljének ellehetetlenítéséhez, biztosítja, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat az alapvető jogoknak megfelelően kezeljék, javítja a tisztességes munkakörülményekhez való hozzáférést, és a férfiak és nők számára egyenlő alapon előmozdítja az integrációt; úgy véli, hogy egy ilyen holisztikus megközelítés előnyös a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalói és családjaik, a befogadó közösségek és a származási országok számára;

10.  ismételten kijelenti, hogy a jelenlegi jogszabályi keret jobb és következetesebb végrehajtása, valamint a meglévő irányelvekben meghatározott jogok jobb érvényesítése és az alkalmazandó eljárásokkal kapcsolatos tudatosság növelése érdekében az információk jobb terjesztése jelenti az első megteendő gyakorlati lépéseket;

11.  javasolja, hogy egyszerűsítsék és hangolják össze a jogszabályi keretet azáltal, hogy összehangolják a legális migrációra vonatkozó hatályos irányelveknek a kérelmezési eljárásokra, a befogadási és elutasítási okokra, az eljárási biztosítékokra, az egyenlő bánásmódra, a munkaerőpiachoz való hozzáférésre – ezen belül a munkáltatóváltás jogára –, a családegyesítésre vonatkozó rendelkezéseit az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával, valamint az Unión belüli mobilitással;

12.  üdvözli az összevont engedélyről szóló irányelv Európai Bizottság által tervezett felülvizsgálatát, javasolja, hogy a munkavállalók szélesebb kategóriájának elérése érdekében bővítsék ki az irányelv hatályát és alkalmazását; üdvözli továbbá a huzamos tartózkodásra vonatkozó irányelv Európai Bizottság által tervezett felülvizsgálatát, amely irányelv lehetőséget kínál a mobilitás fokozására és az eljárások egyszerűsítésére és harmonizálására; várakozással tekint az idénymunkásokról szóló irányelv végrehajtásáról hamarosan elkészülő bizottsági jelentés elé, amelynek részletesen meg kell vizsgálnia a tartózkodási jogállásra, az egyenlő bánásmódra és a tartózkodás maximális időtartamára vonatkozó rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az értékelést követően fontolja meg a fent említett irányelv jogalkotási felülvizsgálatát; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő jogalkotási intézkedést a meglévő irányelveknek a legkedvezőbb rendelkezésekkel való összehangolása révén történő javítása érdekében;

Az Unión belüli mobilitás javítása

13.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok EU-n belüli mobilitása az EU legális migrációs politikájának kulcsfontosságú eleme, mivel olyan egyértelmű hozzáadott értéket nyújt, amelyet tagállami szinten nem lehet elérni; emlékeztet arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása segít a kereslet és a kínálat összehangolásában az EU munkaerőpiacain, válság idején pedig hozzájárulhat a munkaerőpiac kiigazításához és az általános gazdasági növekedéshez;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a harmadik országbeli állampolgárok Unión belüli mobilitására vonatkozó rendszerekkel kapcsolatos koordinációt a nemzeti hatóságok között; rámutat arra, hogy meg kell könnyíteni az adatok, statisztikák és bizonyítékok összegyűjtését, valamint a nemzeti hatóságok közötti információcserét, egyeztetést és együttműködést a közösségi vívmányok hatékonyságának és eredményességének javítása, valamint az uniós hozzáadott érték lehető legteljesebb kiaknázása érdekében;

15.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli mobilitást megkönnyítő összehangoltabb és rugalmasabb szabályok ösztönzőként működnének a harmadik országbeli állampolgárok számára, pozitív intézkedést jelentenének a munkáltatók számára, és segítenék a tagállamokat munkaerőpiacaik hiányosságainak feltöltésében és gazdaságaik fellendítésében; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unión belüli, megerősített mobilitás lehetővé tenné a már az EU-ban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy javítsák integrációs kilátásaikat;

16.  megjegyzi, hogy a közelmúltban elfogadott, a diákokról és kutatókról, valamint a vállalaton belül áthelyezett személyekről szóló irányelvek szélesebb körű mobilitási jogokat biztosítanak a harmadik országbeli állampolgárok számára, mint a legális migrációról szóló, korábban elfogadott irányelvek, mint például a kék kártyáról szóló eredeti irányelv és a huzamos tartózkodásra vonatkozó irányelv;

17.  ajánlja, hogy az egyszerűsítés felé tett első lépésként a legális migrációról szóló meglévő irányelvekben erősítsék meg az EU-n belüli mobilitáshoz való jogokat; megismétli, hogy a Bizottságnak megfelelő jogalkotási intézkedést kell javasolnia;

Tehetségbázis kialakítása

18.  hangsúlyozza, hogy új eszközökre van szükség a munkáltatók és a leendő munkavállalók közötti kapcsolat megteremtéséhez, a munkaerőhiány kezeléséhez, valamint a harmadik országban szerzett képesítések és készségek uniós szintű elismerésének megkönnyítéséhez; kiemeli, hogy a munkaadóknak és a harmadik országbeli állampolgároknak jobb információkra van szükségük az EU-ba irányuló legális migrációról, és fokozni kell a legális migrációról az érintett harmadik országokkal folytatott strukturált és érdemi párbeszédet;

19.  javasolja, hogy hozzanak létre egy uniós tehetségbázisként szolgáló megfeleltetési platformot, amely egyablakos ügyintézési pontként szolgálna a harmadik országbeli munkavállalók, az uniós munkáltatók és a nemzeti közigazgatások számára; tudomásul veszi a Bizottság tervét, hogy megvizsgálja egy ilyen uniós tehetségbázis kialakításának lehetőségét; javasolja, hogy ez terjedjen ki az alacsony, közepes és magas szintű képzettséggel rendelkező munkavállalókat, valamint a fizetett és önfoglalkoztató munkaerőt alkalmazó valamennyi foglalkoztatási ágazatra, beleértve a kis- és középvállalkozásokat és az induló vállalkozásokat is; megjegyzi, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok bevonása – többek között helyi szinten is – egy ilyen platformba mind az EU-ban, mind a származási országokban hozzájárulhat az uniós tagállamok és harmadik országok közötti partnerségek javításához és a bizalom megteremtéséhez, megteremtheti a beruházáshoz szükséges légkört, valamint segíthet helyénvalóbb választ adni a helyi szintű foglalkoztatási igényekre vagy munkaerőhiányra; javasolja, hogy könnyítsék meg a harmadik országok részvételét egy ilyen tehetségbázisban, például online vagy az EU és a tagállamok diplomáciai képviseletein keresztül;

20.  felhívja a figyelmet arra, hogy egy ilyen uniós tehetségbázis fontos új eszközként szolgálhat a készségkínálatnak a nemzeti munkaerőpiacokkal való összehangolásához és kezeléséhez, és hogy az EU fontos szerepet játszhatna egy ilyen eszköz létrehozásában, nyomon követésében és felügyeletében, többek között finanszírozás és tudásmegosztás révén; javasolja, hogy a platformot használják fel a részt vevő tagállamok és harmadik országok tanterveinek és a képzési követelményeinek egyértelműsítésére és jobb összehangolására; úgy véli, hogy harmonizált uniós pályázati keret, amely a kérelmezők uniós tehetségbázisából indul ki, elősegítené a bürokrácia csökkentését tagállami szinten; úgy véli, hogy az EU fontos szerepet játszhat a jelöltek képesítéseinek, nyelvtudás-szintjének és készségeinek előzetes szűrésében; rámutat, hogy a célzott információterjesztés mennyire fontos lenne a tehetségbázisként szolgáló megfeleltetési platform harmadik országokban és a részt vevő tagállamokban való népszerűsítésében;

21.  ajánlja, hogy könnyítsék meg, tegyék méltányosabbá és észszerűsítsék a tagállamokban az oklevelek, bizonyítványok és egyéb szakmai képesítések, többe között a harmadik országokban formális és nem formális úton elsajátított készségek felmérését, kölcsönös elismerését és tanúsítását felgyorsított eljárások végrehajtása és az információhoz való hozzáférés megkönnyítése révén; úgy véli, hogy ez erősítené az Unión belüli mobilitást; kiemeli, hogy az európai képesítési keretrendszer jó alapot biztosít ahhoz, hogy a harmadik országok képesítési rendszereit összekapcsolják egy közös uniós referenciakerettel;

22.  ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok a 2012. évi tanácsi ajánlással összhangban haladéktalanul vezessenek be mechanizmusokat és intézkedéseket a szakmai tapasztalat, valamint a nem formális és informális tanulás érvényesítésére(16); hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságoknak meg kell osztaniuk egymással a bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az érintett civil társadalmi szervezeteket, szociális partnereket, diaszpórahálózatokat és a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalóit, valamint a helyi hatóságokat és a nemzetközi szervezeteket (különösen a Nemzetközi Migrációs Szervezetet (IOM), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet (OECD)) bevonják a készségek meghatározásáról szóló vitákba, amelyeknek ki kell terjedniük a munkahelyi képzésre, az informális képesítésekre és a munkatapasztalatra is;

A harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok megerősítése és a legális lehetőségek előmozdítása

23.  hangsúlyozza, hogy az EU elöregedő lakossága és zsugorodó munkaereje fényében a munkaerő-mobilitási rendszerek képesek fellendíteni az uniós munkaerőpiacokat, és hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez;

24.  támogatja a migrációval kapcsolatos globális és regionális együttműködést a legális migráció lehetőségeinek rendelkezésre állásának és rugalmasságának megerősítése egyik módjaként; továbbra is meg van győződve arról, hogy a megfelelő legális migrációs csatornák fejlesztése hozzájárulna az irreguláris migráció csökkentéséhez, aláásná az embercsempészek üzleti modelljét, csökkentené az emberkereskedelmet és a munkaerő-kizsákmányolást, növelné az esélyegyenlőséget valamennyi munkavállaló számára, és jogszerű utat kínálna az Unióba való migrációt tervező személyek számára; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot az összes munkaerő-toborzó ügynökség szabályozására, lehetőség szerint az Európai Munkaügyi Hatóságon keresztül (ELA);

25.  úgy véli, hogy a migrációval foglalkozó, szélesebb körű párbeszéd – például az EU és több harmadik ország közötti rendszeres csúcstalálkozók révén – megkönnyítheti az uniós munkaerőpiacok igényeinek kielégítését és a kiegyensúlyozott partnerségek kialakítását, többek között a vállalkozások és a civil társadalom kezdeményezésére, amelyek segíthetnek felkészülni a harmadik országbeli állampolgároknak a célország munkaerőpiacába történő integrációjára, és elősegíthetik a megszerzett készségek fenntartható átadását a származási és a célország között; kiemeli, hogy ihletet lehetne meríteni a tehetséggondozási partnerségek fejlesztésére vonatkozó, meglévő, készségalapú megállapodásokból, amelyek lehetővé teszik a célország számára, hogy közvetlenül részt vegyen az EU-ba való migráció iránt esetlegesen érdeklődő harmadik országbeli állampolgárok készségkészleteinek kialakításában, többek között azáltal, hogy képzési létesítményeket és programokat hoznak létre harmadik országok számára, és kezelik a harmadik országokkal kialakított partnerségek átláthatóságának szükségességét, többek között úgy, hogy foglalkoznak a szociális partnerek bevonásának szükségességével is;

26.  hangsúlyozza a hazautalások fontos szerepét és a biztonságos, szabályos és jogszerű migráció előnyeit mind a küldő, mind a fogadó országok számára; támogatja az „agyelszívás” és az „agynyerés” kérdésének a körkörös migrációt lehetővé tevő eszközök továbbfejlesztése révén történő kezelésére irányuló erőfeszítéseket; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a más országok által alkalmazott meglévő modellek, például a pontalapú rendszerek és az érdeklődés kifejezésén alapuló modellek előnyeit és hátrányait; a körkörös migráció megkönnyítése érdekében javasolja az előnyben részesített mobilitás és a megújítható engedélyekhez való hozzáférés bevezetését, a visszautazáshoz való jogot, valamint a harmadik országbeli állampolgárok számára a tartózkodás engedélyezett időtartamának meghosszabbítását annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy visszatérjenek hazájukba;

Az EU jogalkotási keretének fejlesztése

27.  emlékeztet arra, hogy az EU lemaradt a tehetségekért folytatott globális versenyben; megjegyzi, hogy a legális munkaerő-migrációval kapcsolatban az előző Bizottság által előterjesztett egyetlen javaslat a kékkártyáról szóló irányelv felülvizsgálatára irányult; továbbra is elkötelezett amellett, hogy törekedjen a kék kártyáról szóló irányelv érdemi és alapos felülvizsgálatára annak érdekében, hogy hozzáadott értéket teremtsen a harmonizáció, a készségek elismerése, az eljárások egyszerűsítése és az EU-n belüli mobilitás javítása terén;

28.  hangsúlyozza a strukturált párbeszéd és konzultáció szükségességét az érdekelt felekkel, köztük az érintett civil társadalmi szervezetekkel, szociális partnerekkel és diaszpórahálózatokkal, magukkal a harmadik országbeli munkavállalókkal, valamint a helyi hatóságokkal és a nemzetközi szervezetekkel (különösen a Nemzetközi Migrációs Szervezettel, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az OECD-vel) az uniós jogszabályi keret jövőbeli fejlesztésének mérlegelésekor;

29.  úgy véli, hogy a legális migrációra vonatkozó nemzeti és uniós politikáknak reagálniuk kell a munkaerőhiányra és a készségek terén mutatkozó hiányra; e célból felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze az olyan munkaerőpiaci tesztek és munkaerő-migrációs rendszerek eredménytelenségét, amelyek nem reagálnak a valós munkaerőpiaci igényekre; javasolja, hogy az Unió fejlessze jogalkotási keretét, hogy az nagyobb mértékben kiterjedjen az alacsony vagy közepes képzettséget igénylő munkát kereső harmadik országbeli állampolgárokra(17);

30.  ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat gyakran a háztartási és a házi gondozási ágazatban alkalmazzák(18); megjegyzi, hogy ez egy olyan ágazat, amelyben a munkavállalók többsége nő; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy ratifikálják az ILO háztartási munkáról szóló 189. számú egyezményét, és biztosítsák a foglalkoztatási normák teljes körű alkalmazását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg jogalkotási intézkedések meghozatalát ezen a területen;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy az (EU) 2018/646 európai parlamenti és tanácsi határozattal(19) összhangban dolgozzon ki egy uniós szintű rendszert az önfoglalkoztatók, a vállalkozók és az induló innovatív vállalkozások, valamint az előírt képesítéssel nem rendelkező fiatalabb harmadik országbeli állampolgárok határokon átnyúló tevékenységeinek vonzása és megkönnyítése érdekében, például munkakeresői és képzési vízumok révén, figyelembe véve az Europass platform szolgáltatásait;

32.  elismeri, hogy az ágazati irányelvek nem jelentenek csodaszert sem az EU munkaerőpiaci szükségletei, sem általánosabban a legális migráció szempontjából, ugyanakkor tudomásul veszi, hogy a legtöbb tagállamnak nemzeti szintű rendszere van a migráns munkaerők toborzására; úgy véli, hogy középtávon az EU-nak el kell mozdulnia az ágazati megközelítéstől, és el kell fogadnia egy bevándorlási kódexet, amely átfogó szabályokat határoz meg az Unióban munkát kereső harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozóan, illetve harmonizálja a harmadik országok ilyen polgárait és családjukat megillető jogokat;

33.  rámutat, hogy egy ilyen átfogó jogalkotási eszköz megoldaná az eljárások jelenlegi keverékét, megszüntetné a tagállamokban megállapított különböző követelményeket, és biztosítaná a szabályok szükséges egyszerűsítését és harmonizációját anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesítené a foglalkoztatás bármely ágazatát vagy a munkavállalók bármely típusát; úgy véli továbbá, hogy egy ilyen eszköz megkönnyítené a tagállamok közötti, valamint az EU és a harmadik országok közötti együttműködést;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 58., 2018.2.15., 9. o. (2) PE573.223v01-00. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0176. (4) HL L 186., 2019.7.11., 21. o. (5) HL L 155., 2009.6.18., 17. o. (6) HL L 343., 2011.12.23., 1. o. (7) HL L 94., 2014.3.28., 375. o. (8) HL L 157., 2014.5.27., 1. o. A vállalaton belül áthelyezett személyeket egy EU-n kívüli székhellyel rendelkező vállalattól küldik ki egy olyan EU-ban letelepedett szervezethez, amely ugyanazon vállalkozáscsoporthoz tartozik. (9) HL L 132., 2016.5.21., 21. o. (10) A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.). (11) A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.). (12) Tematikus Főosztály tanulmányai az Unióban irányuló munkaerő-migrációról szóló jogszabályok új irányainak feltárásáról és a harmadik országokkal a migráció területén folytatott uniós együttműködésről. (13) Fasani, F. és Mazza, J., Immigrant Key Workers: Their Contribution to Europe's COVID-19 Response, (Kulcsfontosságú bevándorló munkavállalók. Szerepük a Covid19-járványra való európai reagálásban), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2020. (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/52/EK irányelve (2009. június 18.) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról (HL L 168., 2009.6.30., 24. o.). (15) A célravezetőségi vizsgálat a következő fő területeket azonosította a belső koherenciával kapcsolatos legtöbb problémaként: kérelmezési eljárások, befogadási és tartózkodási feltételek (beleértve az elutasítás és a visszavonás okait), az egyenlő bánásmód feltételei, az Unión belüli mobilitás és családegyesítés. (16) A Tanács ajánlása (2012. december 20.) a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (HL C 398., 2012.12.22., 1. o.). (17) Lásd például: European Migration Network, Determining labour shortages and the need for labour migration from third countries in the EU (Európai Migrációs Hálózat, A munkaerőhiány és a harmadik országokból érkező munkaerő-migráció szükségességének meghatározása az EU-ban), Európai Bizottság, Brüsszel, 2015. (18) Lásd még: EPRS The cost of non-Europe in the area of legal migration (A jogszerű migráció területén az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségek), Európai Parlament, Brüsszel, 2019., 21–-22. o. (19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/646 határozata (2018. április 18.) a készségekkel és képesítésekkel kapcsolatban nyújtott jobb szolgáltatások közös keretrendszeréről (Europass) (HL L 112., 2018.5.2., 42. o.).

Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása Európa digitális jövőjének alakításáról: a digitális egységes piac működése előtt álló akadályok felszámolása és a mesterséges intelligencia használatának javítása az európai fogyasztók számára (2020/2216(INI))

P9_TA(2021)0261 A9-0149/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel „A mesterséges intelligencia – a kiválóság és a bizalom európai megközelítése” című, 2020. február 19-i bizottsági fehér könyvre (COM(2020)0065),

–  tekintettel a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és a robotika biztonsági és felelősségi vonatkozásairól szóló, 2020. február 19-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0064),

–  tekintettel „A belső piaci akadályok azonosítása és kiküszöbölése” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0093),

–  tekintettel az egységes piaci szabályok jobb végrehajtására és érvényesítésére irányuló hosszú távú cselekvési tervről szóló, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0094),

–  tekintettel az „Új fogyasztóügyi stratégia – A fogyasztók rezilienciájának erősítése a fenntartható helyreállítás érdekében” című, 2020. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2020)0696),

–  tekintettel a „Mesterséges intelligencia Európa számára” című, 2018. április 25-i bizottsági közleményre (COM(2018)0237),

–  tekintettel a McKinsey & Company által a Bizottság számára készített, „A digitális transzformáció alakítása Európában” című, 2020. februári munkadokumentumra(1),

–  tekintettel a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatóról (DESI) készült 2020. évi jelentésekre, valamint a digitalizáció mindennapi életre gyakorolt hatásával kapcsolatos attitűdöket vizsgáló tematikus Eurobarométer-felmérés eredményeire(2),

–  tekintettel az Európa digitális jövőjének alakításáról szóló, 2020. június 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az európai adatstratégiáról szóló, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0066),

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)(3),

–  tekintettel az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)(5),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)(6),

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv visszavonásáról szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(9);

–  tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. február 28-i (EU) 2018/302 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel az információkhoz, eljárásokhoz, valamint segítségnyújtó és problémamegoldó szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító egységes digitális kapu létrehozásáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2018. október 2-i (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12),

–  tekintettel a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (13),

–  tekintettel a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15),

–  tekintettel az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(16),

–  tekintettel az automatizált döntéshozatali folyamatokról és a fogyasztók védelmének és az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának biztosításáról szóló, 2020. február 12-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel 2020. október 20-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló, digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra vonatkozó ajánlásokkal: az egységes piac működésének javításáról(18),

–  tekintettel 2020. október 20-i állásfoglalására a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztéséhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogokról(19),

–  tekintettel 2020. október 20-i állásfoglalására a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai szempontjainak keretéről(20),

–  tekintettel 2020. október 20-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a mesterséges intelligenciára vonatkozó polgári jogi felelősségi rendszerről(21),

–  tekintettel az egységes piac megerősítéséről és a szolgáltatások szabad mozgásának jövőjéről szóló, 2021. január 20-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0149/2021),

A.  mivel továbbra is akadályok állnak fenn a digitális egységes piacon, amelyeket kell szüntetni annak érdekében, hogy az abban rejlő lehetőségek maradéktalanul kiaknázhatók legyenek, és mivel a közös, emberközpontú uniós megközelítés elengedhetetlen a digitális egységes piac sikeréhez;

B.  mivel a digitalizáció jelentős hozzáadott értéket nyújthat az egységes piac egésze számára, és egyaránt fontos az európai fogyasztók, valamint a hagyományos és a nem hagyományos ágazatok számára, és versenyelőnyt jelenthet a globális piacon;

C.  mivel a digitális egységes piac különböző kihívásokat támaszt a hagyományos piacokkal szemben, tiszteletben kell tartani azt az elvet, hogy „ami jogellenes offline, az online is jogellenes”;

D.  mivel a mesterséges intelligenciára bizonyos mértékig már vonatkoznak a meglévő jogszabályi követelmények;

E.  mivel fel kell építeni a közvélemény mesterséges intelligenciába vetett bizalmát azáltal, hogy abban alapértelmezetten érvényesítjük az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartását, a fogyasztóvédelmet, az adatvédelmet és a biztonságot, továbbá előmozdítjuk az innovációt Európában;

F.  mivel a mesterséges intelligenciáról szóló fehér könyv a mezőgazdaságot azon ágazatok egyikeként ismeri el, amelyekben a mesterséges intelligencia növelheti a hatékonyságot, és a jövőbeli közös agrárpolitika (KAP) egyik általános célkitűzése az intelligens gazdálkodás előmozdítása; mivel a mezőgazdaság és állattenyésztés terén végzett, MI-vel kapcsolatos kutatás és munka lehetőséget kínál arra, hogy az ágazat vonzóbbá váljon a fiatalok számára, ily módon hozzájárul a generációs megújulás kérdésének megoldásához, és a mezőgazdasági teljesítmény növeléséhez a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeken, valamint az állatjóléthez és a termelékenységhez; mivel a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia célja, hogy segítse a mezőgazdasági termelőket a minőségi termelésben, valamint a tápanyagveszteség és a növényvédő szerek és műtrágyák használata 2030-ra elérendő csökkentésében;

G.  mivel a digitális átálláshoz a digitális gazdaság kulcsfontosságú tényezőibe való fokozott beruházásra és a zöld átállásra irányuló szakpolitikai intézkedésekkel való összehangolására van szükség;

H.  mivel a mesterséges intelligencia számos előnnyel jár, de bizonyos kockázatokat is hordoz;

I.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye értelmében az uniós tagállamok és az uniós intézmények kötelesek biztosítani, hogy az új és kialakulóban lévő technológiák alkalmazása ne korlátozza indokolatlanul az egyes személyek magánélethez, adatvédelemhez, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához, a megkülönböztetésmentességhez és a méltósághoz való jogát és más alapvető jogait;

J.  mivel a mesterséges intelligencia használata kockázatot is jelent, és aggályokat vet fel a személyes adatok gyűjtésének, felhasználásának és terjesztésének etikusságát, kiterjedését és átláthatóságát illetően;

1.rész: az egységes piac zavartalan működése előtt álló akadályok lebontása

1.  úgy véli, hogy az EU digitális politikájának létre kell hoznia és támogatnia kell azokat az alapvető elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az európai köz- és magánszektor világelsővé váljon a megbízható, emberközpontú digitális innováció terén; úgy véli, hogy ezen alapvető elemek egyike a digitális egységes piac, amelynek lényege az új technológiákban rejlő lehetőségek teljes kiaknázása az indokolatlan nemzeti akadályok felszámolása által, valamint a jogi egyértelműség megteremtése révén a fogyasztók és a vállalkozások számára, ami az európai polgárok hasznára válik és erősíti a versenyt; úgy véli, hogy a piaci integráció és harmonizáció jobban szervezett és közös európai megközelítése hozzájárulhat ehhez az eredményhez; úgy véli, hogy ennek eléréséhez tagállami és uniós szinten egyaránt további intézkedésekre van szükség;

2.  hangsúlyozza a teljes mértékben működő, a fogyasztók és a vállalkozások javát szolgáló digitális egységes piac fontosságát, és kéri, hogy a kkv-k kapjanak támogatást digitális átalakulásukhoz, továbbá elvárja a Bizottságtól, hogy a kkv-kra vonatkozóan vezessen be jogalkotási javaslat előtti célravezetőségi vizsgálatot;

3.  úgy véli, hogy a digitalizációval kapcsolatos uniós megközelítésben teljes mértékben érvényesülnie kell az alapvető jogoknak, a fogyasztóvédelemnek, a technológiasemlegességnek, a hálózatsemlegességnek és az adatvédelmi szabályoknak, az inkluzivitásnak és a diszkriminációmentességnek;

4.  úgy véli, hogy a digitalizáció és az olyan kialakulóban lévő technológiák, mint a mesterséges intelligencia, hozzájárulhatnak az uniós iparstratégia és a zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez és a Covid19-válság által támasztott nehézségek egy részének legyőzéséhez; úgy véli továbbá, hogy a zöld megállapodás, az iparstratégia és a digitalizáció olyan szakpolitikai megközelítése, amely révén egymást kölcsönösen erősítik, elősegíthetné célkitűzéseik megvalósítását, ugyanakkor előmozdíthatná az EU technológiai vezető szerepét is; rámutat, hogy az olyan digitális megoldások, mint a távmunka és az MI-alkalmazások lehetőséget kínálnak a fogyatékossággal élők részvételének támogatására a digitális egységes piacon; úgy véli, hogy a Covid19-válság a digitalizáció felgyorsítására is lehetőséget kínál, és hogy a digitális átalakulásnak általában véve a közérdeket kell szolgálnia; úgy véli, hogy a digitális átalakulás segítheti az EU városi, vidéki és elszigetelt régiói szükségleteinek kielégítését;

5.  megjegyzi, hogy az új technológiákban lehetőségek rejlenek a körforgásos és fenntartható gazdaságra való átállás terén, mivel megkönnyítik a körforgásos üzleti modellek bevezetését, előmozdítják az adatfeldolgozó és -tároló rendszerek energiahatékonyságát, hozzájárulnak a fenntarthatóbb értékláncokhoz és optimalizálják az erőforrások felhasználását;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és támogassa a fenntartható technológiák elterjedését és fejlesztését a zöld megállapodás megvalósítása során, többek között értékelve az adatmegosztás környezeti hatásait, valamint azokat az infrastruktúrákat, amelyek a fenntartható digitális kiépítés biztosításához szükségesek;

7.  hangsúlyozza, hogy az alapvető és jól meghatározott adatkészletek megosztásának és az azokhoz való hozzáférésnek a biztosítása kulcsfontosságú a zöld megállapodásban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje, mely adatkészletek alapvető fontosságúak e célból;

8.  úgy véli, hogy meg kell szüntetni az olyan gyakorlatokat, amelyek aláássák a fogyasztó- és adatvédelmet, valamint a munkavállalói jogokat;

9.  kiemeli, hogy a Bizottságnak kiegyensúlyozott, időtálló és tényeken alapuló megközelítést kell alkalmaznia a szubszidiaritás elvén alapuló jogalkotás terén, hogy a közszolgáltatások nyújtását biztosító, versenyképes, méltányos, hozzáférhető, technológiasemleges, innovációbarát, fogyasztóbarát, emberközpontú és megbízható digitális egységes piacot hozzon létre, amely biztonságos adattársadalmat és -gazdaságot épít ki;

10.  hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság és a hagyományos gazdaság adóztatása tekintetében egyenlő feltételeknek kell érvényesülniük, aminek a módja közös álláspont kialakítása arról, hogy hol történik az értékteremtés;

11.  hangsúlyozza, hogy adott esetben a kkv-k és más gazdasági szereplők számára előnyös lehet kooperatív modellek – például a nyílt forráskód és a nyílt szoftverrendszerek – használata, a különböző helyzetektől vagy körülményektől függően, figyelembe véve a lehetséges előnyöket, a kiberbiztonságot, a magánélet védelmét és az adatvédelmet, az alkalmazandó jogszabályok sérelme nélkül; úgy véli, hogy ez hozzájárulhat Európa digitális stratégiai autonómiájának megvalósításához;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy jövőbeli jogalkotási javaslataiban kövesse irányadó elveit, és kerülje el a digitális egységes piac széttagoltságát, szüntesse meg a meglévő indokolatlan akadályokat és a szükségtelen bürokratikus követelményeket, támogassa az innovációt, különösen a kkv-k esetében, továbbá alkalmazza azokat a megfelelő ösztönzőket, amelyek egyenlő versenyfeltételeket teremtenek, valamint egyenlő hozzáférést a beruházási lehetőségekhez;

13.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa mind a jelenlegi, mind az új jogszabályi követelmények hatékony és eredményes végrehajtását; úgy véli, hogy a végrehajtásnak határokon és ágazatokon átnyúlóan is hatékonyan kell működnie, a hatóságok közötti szorosabb együttműködés révén, kellő figyelmet fordítva az egyes hatóságok szakértelmére és vonatkozó hatáskörére; úgy véli, hogy a Bizottságnak irányadó keretet kell biztosítania a mesterséges intelligenciára vagy a kapcsolódó területekre vonatkozó új szabályozási követelmények összehangolásának biztosításához;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen az egyaránt innováció- és fogyasztóbarát szabályozási környezet kialakítására, és erősítse meg az európai digitális gazdaság pénzügyi és intézményi támogatását, szoros együttműködésben a tagállamokkal és az érintettekkel, például a következő intézkedések révén: az oktatásba, kutatásba és fejlesztésbe történő beruházás, az európai innováció támogatása, a könnyen olvasható, interoperábilis, jó minőségű ipari és nyilvános adatokhoz való nagyobb mértékű és szélesebb körű hozzáférés biztosítása, a digitális infrastruktúra kiépítése, a digitális készségek általános elérhetőségének növelése a lakosság számára, a technológiai vezető szerep előmozdítása az üzleti környezet terén, valamint arányos és harmonizált szabályozási környezet létrehozása;

15.  úgy véli, hogy az intelligens közbeszerzés – például az európai GovTech platform – fontos szerepet játszhat a digitális fejlesztések támogatásában az egész EU-ban;

16.  úgy véli, hogy jelentős beruházásokra és az állami és a magánszféra közötti együttműködésre van szükség a mesterséges intelligencia és más kulcsfontosságú új technológiák terén; üdvözli az uniós finanszírozási programok felhasználását a társadalmunk és iparunk digitalizálásának támogatására, amennyiben azok a hatékonyság, az átláthatóság és a befogadás elvén alapulnak; kéri a különböző alapok összehangolt végrehajtását a programok közötti szinergiák maximalizálása érdekében; javasolja a szükséges digitális infrastruktúra kiépítéséhez szükséges alapok stratégiai rangsorolását; felszólít a beruházások növelésére a Next Generation EU, valamint a köz- és magánfinanszírozás révén annak érdekében, hogy tükrözzék az EU azon törekvését, hogy globális technológiai vezetővé váljon – elmélyítve kutatásait és ismereteit – és a társadalom minden tagja számára teljes mértékben kihasználja a digitalizáció előnyeit;

17.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia különleges kihívást jelent a kkv-k számára, és hogy a szükségtelenül összetett szabályozási követelmények aránytalanul befolyásolhatják versenyképességüket; az MI-megoldásokra való áttérésnek hasznosnak kell lennie e vállalkozások számára, és az MI használatára vonatkozó új jogszabályok nem vezethetnek indokolatlan bürokratikus terhekhez, amelyek veszélyeztetnék e vállalkozások piaci versenyképességét;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Next Generation EU helyreállítási terv beruházásainak szélesebb körű koordinációját; felhívja a Bizottságot, hogy e terven belül javasoljon konkrét intézkedéseket az olyan nagy hatású technológiák és infrastruktúra Unión belüli támogatására, mint a mesterséges intelligencia, a nagy teljesítményű számítástechnika, a kvantum-számítástechnika, a felhő-infrastruktúra, a platformok, az intelligens városok, az 5G és az optikai infrastruktúra;

19.  emlékeztet arra, hogy a kkv-k alkotják az európai gazdaság gerincét, és a digitális átálláshoz különleges támogatásra van szükségük az uniós finanszírozási programokból; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Egységes piac program, a digitális innovációs központok, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz révén erősítsék meg az induló innovatív vállalkozások, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatását a digitális technológiák fejlesztése és alkalmazása terén, és ezáltal tovább ösztönözzék a digitális átalakulást, és tegyék lehetővé e vállalkozások számára, hogy maradéktalanul kibontakoztathassák digitális potenciáljukat és versenyképességüket az európai növekedés és foglalkoztatás érdekében;

20.  megjegyzi, hogy más piacokhoz képest Európában a kockázati és magvető tőke, valamint a magántőke-finanszírozás jelentős hiánya tapasztalható; úgy véli, hogy emiatt az európai induló innovatív vállalkozások sok esetben harmadik országok piacain növekednek ahelyett, hogy az EU-ban terjeszkednének; úgy véli, hogy ez megakadályozza a tágabb értelemben vett európai gazdaságot abban, hogy az Európából származó vállalkozások révén áttételes előnyökre tegyen szert; kiemeli a meglévő innovációs és kutatási finanszírozási eszközök terén az állami szervezetek aránytalanul nagy szerepét, valamint a jelentős eltéréseket a tagállamok között a startup-ökoszisztémák és a rendelkezésre álló finanszírozás tekintetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak átfogó európai megközelítést az uniós technológiai beruházások tőkeforrásainak növelésére, beleértve az üzletiangyal-befektetéseket támogató kezdeményezéseket, valamint annak elősegítésére, hogy kockázati és magvető tőke álljon az európai vállalkozások és induló innovatív vállalkozások rendelkezésre;

21.  hangsúlyozza, hogy a Digitális Európa program, valamint a Horizont Európa és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz programok szükségesek Európa digitális átalakulásának ösztönzéséhez, és megfelelő finanszírozást kell biztosítani számukra; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezeket a programokat a lehető leghamarabb hajtsák végre; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak tartaniuk kell magukat az Európa 2020 stratégia keretében tett kötelezettségvállalásukhoz, hogy a GDP-jük 3%-át kutatásra és fejlesztésre fordítják;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az EU vezető szerepet töltsön be az új technológiák bevezetési és szabványosítási folyamatában, és ezáltal biztosítsa, hogy az MI emberközpontú legyen, és megfeleljen az európai értékeknek, alapvető jogoknak és normáknak; hangsúlyozza, hogy együtt kell működni a szabványügyi szervezetekkel, a vállalkozásokkal és a nemzetközi partnerekkel a globális szabványok meghatározásában, tekintettel a technológiai vezető szerep és a fejlesztés globális természetére; úgy véli, hogy a CEN munkaértekezleten kötött megállapodás alkalmazásával bizonyos területeken, például az MI és a kialakulóban lévő technológiák esetében hatékonyabbá tehető a harmonizált szabványok kidolgozása;

23.  támogatja a Bizottság azon célkitűzését, hogy fokozza a nem személyes adatok elérhetőségét és megosztását az európai gazdaság megerősítése érdekében; úgy véli, hogy e célkitűzés teljesítése során figyelembe kell venni a nem személyes adatokhoz való megnövekedő hozzáféréssel kapcsolatos kockázatokat, például a deanonimizálást;

24.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a kkv-k több adathoz való hozzáférését, és olyan ösztönzőkre szólít fel, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a más magánszereplőktől származó nem személyes adatokhoz való önkéntes alapú és kölcsönösen előnyös hozzáférést, megfelelve minden szükséges biztosítéknak, összhangban az (EU) 2016/679 rendelettel, valamint a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jogi kerettel;

25.  megállapítja, hogy a közszolgáltatások vagy a közbeszerzési szerződések teljesítése során a közvállalkozások jelentős mennyiségű nem személyes adatot állítanak elő, gyűjtenek és kezelnek, ami jelentős értéket képvisel az adatok kereskedelmi újrafelhasználása szempontjából és a társadalom javára; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelv célkitűzéseinek előmozdítása érdekében szélesebb körben tegyék elérhetővé ezeket az adatokat a közérdek javára történő további felhasználás céljából;

26.  emlékeztet arra, hogy olyan adatgazdaságra van szükségünk, amely Unió-szerte hatékony, mivel ez a digitalizáció egyik kulcsfontosságú tényezője; úgy véli, hogy a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozó magas szintű adatvédelem segítene a fogyasztói bizalom növelésében; fontosnak tartja, hogy az EU garantálja a saját adataik ügyfelek és adott esetben fogyasztók általi magas szintű ellenőrzését és biztosítsa a személyes adatok védelmének legszigorúbb normáit, többek között a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó egyértelmű és kiegyensúlyozott szabályokkal, ugyanakkor elengedhetetlennek tartja a nyitottság fenntartását a harmadik országok felé, és fontosnak a nem személyes adatok határokon átnyúló szabad áramlását;

27.  tudomásul veszi a digitális szolgáltatásokról szóló és a digitális piacokról szóló jogszabályt és úgy véli, hogy ezeknek hozzá kell járulniuk az innováció támogatásához, a magas szintű fogyasztóvédelemhez, valamint a felhasználók internettel kapcsolatos jogai, bizalma és biztonsága javításához; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az európai piac aktív és rendkívül versenyképes maradjon;

28.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelemnek fontos szerepet kell játszania a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályban, és meggyőződése, hogy az online piacterek nagyobb átláthatósága és átvilágítása növelné a termékek biztonságát, és ezáltal erősítené a fogyasztók online piacterekbe vetett bizalmát;

29.  hangsúlyozza ezért, hogy az arányosság elvén alapuló egyértelmű felelősségi körökre van szükség az online piacterek tekintetében; hangsúlyozza, hogy tisztázni kell a tartalomszolgáltató platformok felelősségét az általuk értékesített vagy reklámozott áruk tekintetében annak érdekében, hogy megszűnjön az a jogi hézag, amikor a vásárlók nincsenek megelégedve a jogszabály vagy az áruszállítási szerződés alapján őket megillető helyzettel, például azért, mert nem tudták azonosítani az elsődleges eladót („ismerd az ügyfeledet” üzleti elv);

30.  üdvözli a Bizottság által javasolt új fogyasztóvédelmi menetrendet, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy adott esetben aktualizálja a fogyasztóvédelmi jogszabályokat annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegyék az új technológiák hatását és az azok révén a fogyasztókat fenyegető potenciális károkat, különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok esetében, valamint a Covid19-világjárvány hatásaira tekintettel; úgy véli, hogy az európai fogyasztókat fel kell jogosítani arra, hogy aktív szerepet játsszanak a digitális átállásban, és hogy a fogyasztói bizalom és a digitális technológiák bevezetése attól függ, hogy jogaikat minden körülmények között megvédik-e;

31.  emlékeztet arra, hogy az online szolgáltatások indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozása jelentősen akadályozza az egységes piac működését, és indokolatlan megkülönböztetésnek teszi ki az európai fogyasztókat; tudomásul veszi a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet Bizottság általi első rövid távú felülvizsgálatát, és sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa értékelését, és kezdjen párbeszédet az érdekelt felekkel, figyelembe véve az audiovizuális szolgáltatásokhoz való határokon átnyúló hozzáférés iránti növekvő igényt a minőségi tartalmak EU-szerte történő terjesztésének előmozdítása érdekében;

32.  ismételten kiemeli a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való alapvető uniós jogot, többek között az általános adatvédelmi rendeletben rögzített, kifejezett és tájékoztatáson alapuló beleegyezést; kiemeli, hogy a beleegyezésnek a személyes adatok felhasználására és kezelésére vonatkozó, érthető és könnyen hozzáférhető információkon kell alapulnia, és ezt algoritmusok használata esetén is tiszteletben kell tartani;

33.  üdvözli a digitális évtizedre vonatkozó új uniós kiberbiztonsági stratégiát, amely elengedhetetlen a polgárok bizalmának elnyeréséhez, valamint a digitális átállás során az innováció, az összekapcsoltság és az automatizálás előnyeinek teljes körű kihasználásához, továbbá ezzel egyidejűleg az alapvető jogok védelméhez, és felszólít a felvázolt intézkedések hatékony és gyors végrehajtására;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre az európai akadálymentesítési irányelvet annak érdekében, hogy ténylegesen felszámolják a fogyatékossággal élő polgárok előtt álló akadályokat, biztosítsák az akadálymentes digitális szolgáltatások rendelkezésre állását, valamint a szolgáltatásnyújtás feltételeinek megfelelőségét azzal a céllal, hogy teljes mértékben befogadó és akadálymentes digitális egységes piac jöjjön létre, amely biztosítja a fogyatékossággal élők számára az egyenlő bánásmódot és befogadásukat; ösztönzi a tagállamokat, hogy kiterjesszék a közszektorbeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló irányelv alkalmazását a nyilvános használatú területekre, különösen az egészségügyi, a közlekedési, a postai vagy a távközlési ágazatban(23);

2.rész: A mesterséges intelligencia használatának javítása az európai fogyasztók számára

35.  határozottan úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia – amennyiben az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban fejlesztik – képes bizonyos területeket javítani az európai polgárok számára, és jelentős előnyöket és értéket kínálni a gazdaság, a biztonság, a védelem, az oktatás, az egészségügy, a közlekedés és a környezet szempontjából; úgy véli, hogy a mesterséges intelligencián alapuló termékek és szolgáltatások biztonságát, védelmét, inkluzivitását, megkülönböztetésmentességét, hozzáférhetőségét és méltányosságát – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévőnek tekintett fogyasztói csoportok esetében – biztosítani kell annak érdekében, hogy senki ne szoruljon ki, és előnyeik az egész társadalom rendelkezésére álljanak;

36.  elismeri, hogy a mesterséges intelligencia előnyeinek kihasználása érdekében a Bizottságnak, a tagállamoknak, a magánszektornak, a civil társadalomnak és a tudományos közösségnek hatékonyan együtt kell működnie a biztonságos, emberközpontú, az egész társadalom javát szolgáló mesterséges intelligencia ökoszisztémájának kialakításában;

37.  megállapítja, hogy bár a mesterséges intelligencia jó lehetőségeket kínál, bizonyos kockázatokkal is járhat, például a torzítások és az átláthatatlanság miatt; úgy véli, hogy ezek a kockázatok a mesterséges intelligencia sajátos összefüggéseitől és felhasználási eseteitől függően nyilvánulhatnak meg; kéri a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek nyomon követhetőségének átláthatóságát és felülvizsgálatának lehetőségét bármilyen kimutatott kár esetén;

38.  úgy véli, hogy a digitális technológiák Unión belüli fejlesztése, bevezetése és hatékony szabályozása előtt álló egyes akadályok mellett a fogyasztói bizalom hiánya hátráltathatja a mesterséges intelligencia széles körű elterjedését; felhívja a figyelmet arra, hogy a polgárok nem értik a fejlett algoritmikus és mesterségesintelligencia-rendszerek döntéshozatali folyamatait;

39.  megjegyzi, hogy a fogyasztóknak egyértelmű és kiszámítható jogi keretre van szükségük a termék hibás működése esetére;

40.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folyamatosan javítsák a közigazgatásnak azt a részét, amely a mesterséges intelligenciára vonatkozó jövőbeli szabályozás végrehajtásáért lesz felelős;

41.  üdvözli a Bizottság mesterséges intelligenciáról szóló fehér könyvét, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki emberközpontú, kockázatalapú, egyértelmű és időtálló közös uniós szabályozási keretet a mesterséges intelligenciára vonatkozóan; úgy véli, hogy erre szükség van az automatizált döntéshozatali rendszerek felügyeletéhez, és hogy ennek ki kell egészítenie a mesterséges intelligenciára vonatkozó meglévő jogszabályokat, és biztosítania kell, hogy a szabályozás arányos legyen a kockázati szinttel;

42.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az algoritmikus döntéshozatal megfelelő mértékű emberi ellenőrzését, valamint a megfelelő és hatékony jogorvoslati mechanizmusok meglétét;

43.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat a mesterséges intelligenciával kapcsolatban olyan alapvető képzettséggel és készségekkel kell felvértezni, amelyek lehetővé teszik számukra e technológiák jobb hasznosítását, ugyanakkor az esetleges fenyegetésekkel szembeni védekezést is;

44.  megállapítja, hogy bár a mesterséges intelligenciára eltérő mértékben ugyan, de már a jelenlegi európai jogszabályok is vonatkoznak, és hogy a mesterséges intelligencia kapcsán a fogyasztókat érintő új, eddig megoldatlan jogi kérdések merülnek fel, ezért felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki egyértelmű iránymutatást a hatályos alkalmazandó jogszabályok és a javasolt új intézkedések működésére és szinergiájára vonatkozóan a meglévő joghézagok megszüntetése, valamint az arányos és következetes jogi keret megteremtése érdekében; fontosnak tartja a tagállamok között a digitális egységes piac megerősítése érdekében folytatott együttműködést;

45.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szoros együttműködést a szabályozási keret végrehajtása során az egységes piac széttagoltságának megelőzése érdekében;

46.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia olyan gyorsan változó technológia, amely elveken és arányosságon alapuló hatékony jogalkotást igényel, nem csak iránymutatásokat; úgy véli, hogy ennek eléréséhez a mesterséges intelligenciát átfogóan kell meghatározni, hogy a különböző ágazatokban hozott szabályozási intézkedések rugalmasak és kiigazíthatók legyenek a jövőbeli fejlemények figyelembevétele és a mesterségesintelligencia-felhasználás különböző kockázati szintjeinek megfelelő kezelése érdekében, amelyeket az ágazati kereteken belül kell pontosabban meghatározni; úgy véli, hogy a jövőbeli szabályozásnak megfelelően tükröznie kell, hogy a mesterséges intelligencia érzékelt kockázatai milyen mértékben jelentkeznek a gyakorlatban a mesterséges intelligencia különböző felhasználási és alkalmazási módjainál;

47.  hangsúlyozza, hogy az öntanulási algoritmusok használata lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy átfogó képet kapjanak a fogyasztók személyes körülményeiről és viselkedési szokásairól; felhívja ezért a Bizottságot, hogy átfogóan szabályozza a mesterséges intelligencián alapuló technológiákat az ilyen rendszerek tisztességtelen vagy visszaélésszerű használatának megelőzése érdekében;

48.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályozási keret célja a mesterséges intelligencián alapuló, megbízható és biztonságos termékek, alkalmazások és szolgáltatások belső piacának megteremtése kell, hogy legyen, és ennek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkén kell alapulnia;

49.  hangsúlyozza a fogyasztók ahhoz való jogát, hogy időben és könnyen hozzáférhető módon megfelelő tájékoztatást kapjanak a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek létezéséről és lehetséges kimeneteléről, valamint arról, hogy a rendszer döntéseit hogyan lehet ellenőrizni, érdemben vitatni és helyesbíteni;

50.  kötelező tájékoztatásra szólít fel arról, ha a fogyasztók mesterséges intelligencián alapuló rendszerrel lépnek kapcsolatba;

51.  úgy véli, hogy a megmagyarázhatóság és az átláthatóság kulcsfontosságú a mesterséges intelligencián alapuló rendszerekbe vetett felhasználói bizalom kiépítéséhez és fenntartásához; véleménye szerint ez azt jelenti, hogy a folyamatoknak átláthatóknak kell lenniük, a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek képességeit és célját nyíltan közzé kell tenni, továbbá a döntéseknek megmagyarázhatóknak kell lenniük a közvetlenül érintettek számára;

52.  úgy véli, hogy a szabályozási keretnek támogatnia kell a megbízható MI-rendszerek fejlesztését, és szigorú fogyasztóvédelmi normákat kell biztosítania a mesterséges intelligencián alapuló termékekbe vetett fogyasztói bizalom megerősítése érdekében; úgy véli, hogy a kockázatok és a kapcsolódó jogi követelmények fokozatosabb meghatározására, valamint a fogyasztói károk elleni biztosítékokra van szükség; úgy véli továbbá, hogy a szabályozási keretnek biztosítania kell az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, és lehetővé kell tennie mind a fogyasztók, mind a szabályozó hatóságok egyértelmű tájékoztatását a vonatkozó követelményekről, emellett proaktívan a megbízható mesterséges intelligencia előmozdítására kell ösztönöznie a mesterséges intelligencia fejlesztését és kiépítését végzőket;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az algoritmikus rendszerekkel kapcsolatos információk cseréjét a tagállami hatóságok között, továbbá iránymutatásaival, véleményeivel és szakértelmével támogassa az algoritmikus rendszerekre vonatkozó közös álláspont kialakítását az egységes piacon;

54.  úgy véli, hogy egy ilyen keretnek etikus, emberközpontú és az alapjogokon nyugvó megközelítésre kell épülnie az alapvető jogok védelmén, valamint az átláthatóság, (adott esetben) a megmagyarázhatóság és az elszámoltathatóság elvén, továbbá a GDPR-ben rögzített jogokon és kötelezettségeken, többek között az adatminimalizálás, a célhoz kötöttség és a beépített és alapértelmezett adatvédelem elvén alapuló mesterségesintelligencia-termékek tervezése, fejlesztése és életciklusa során;

55.  úgy véli, hogy az új szabályozási követelmények hatályát úgy kell megállapítani, hogy a saját összefüggésükben a legnagyobb kockázattal fenyegetőnek tekintett MI-alkalmazásokra vonatkozzanak a legszigorúbb szabályozási követelmények és ellenőrzések, a káros vagy diszkriminatív gyakorlatok betiltásának lehetőségével együtt; kéri a Bizottságot egy, a károkozás kockázatának kiszámítására szolgáló objektív módszertan kidolgozására, a már létező fogyasztóvédelmi jogszabályok mellett; úgy véli, hogy ennek a módszertannak el kell kerülnie a gyorsan elavuló, megszorító, bináris megközelítést és ehelyett a mesterséges intelligencia kontextusára, alkalmazására és speciális felhasználására kell koncentrálnia;

56.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia egész Unióra kiterjedő szabványosításának elő kell segítenie az innovációt és az interoperabilitást, valamint garantálnia kell a magas szintű fogyasztóvédelmet; elismeri, hogy bár már jelentős számú szabvány létezik, a mesterséges intelligenciára vonatkozó közös szabványok további népszerűsítése és kidolgozása szükséges, például az összetevőkre és a teljes alkalmazásokra vonatkozóan;

57.  úgy véli, hogy egyértelmű jogi szabályok és végrehajtási mechanizmusok megléte esetén fontolóra lehetne venni az önkéntes megbízható címke szerepét a mesterséges intelligencia tekintetében, ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy az algoritmikus tanulási rendszerekben rejlő információs aszimmetria igen összetetté teszi a címkézési rendszerek szerepét; úgy véli, hogy egy ilyen címke javíthatná a mesterséges intelligencián alapuló technológia átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy az ilyen címkézési rendszernek érthetőnek kell lennie a fogyasztók számára, továbbá mérhető előnyökkel kell járnia a megfelelő mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások vonatkozásában a fogyasztók tudatossága tekintetében, lehetővé téve számukra, hogy megalapozott döntést hozzanak, ellenkező esetben a gyakorlati használatban nem terjed el megfelelő mértékben;

58.  határozott véleménye, hogy az új szabályozási követelményeknek és értékeléseknek egyaránt érthetőknek és végrehajthatóknak kell lenniük, valamint ahol lehetséges, be kell épülniük a már létező ágazatspecifikus követelményekbe, emellett arányos adminisztratív teherrel kell járniuk;

59.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az elővigyázatosság elvével összhangban használják ki a „szabályozói tesztkörnyezethez” hasonló innovatív szabályozási eszközöket annak elősegítésére, hogy az induló vállalkozások és a kisvállalkozások egyértelmű növekedési pályával rendelkezzenek; úgy véli, hogy ezeknek az eszközöknek elő kell segíteniük az innováció ösztönzését, amennyiben azokat ellenőrzött környezetben alkalmazzák; rámutat arra, hogy egy mesterséges intelligencián és hasonló technológiákon alapuló koherens környezet megteremtése a termékek innovatív tesztelése és validálása tekintetében segíteni fogja az európai vállalkozásokat az egységes piac széttagoltságának leküzdésében, valamint abban, hogy a teljes Unióban kihasználhassák növekedési potenciáljukat;

60.  hangsúlyozza, hogy a torzítások csökkentésének leghatékonyabb módja a mesterségesintelligencia-rendszerek betanításához használt adatkészletek minőségének biztosítása;

61.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia magas kockázatú kontextusban történő alkalmazását konkrét célokra kell leszűkíteni, teljes mértékben tiszteletben tartva az alkalmazandó jogot és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségeket; hangsúlyozza, hogy csak egy egyértelmű és jogbiztonságot nyújtó jogalkotási keret lesz döntő fontosságú a biztonság és a védelem, az adat- és fogyasztóvédelem, a közvélemény bizalma, valamint az ilyen technológiák alkalmazásának szükségességével és arányosságával kapcsolatos támogatás biztosítása szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy gondosan mérlegelje, léteznek-e olyan felhasználási esetek, helyzetek vagy gyakorlatok, amelyekhez egyedi műszaki szabványok – például az alapul szolgáló algoritmusok – elfogadása szükséges; szükségesnek tartja, hogy amennyiben ilyen műszaki szabványokat fogadnak el, azokat a technológia gyors fejlődése fényében az illetékes hatóságok rendszeresen felülvizsgálják és újraértékeljék;

62.  úgy véli, hogy hasznos lehet, ha a szervezetek és vállalkozások a mesterséges intelligencián alapuló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó felülvizsgálati testületeket hoznak létre a magas kockázatú és hatású mesterségesintelligencia-alapú projektekből eredő potenciális előnyök és károk, nevezetesen a potenciális társadalmi hatások értékelése céljából, mivel ezek hasznos eszközök lehetnek a szervezetek számára ahhoz, hogy segítsenek felelősségteljes döntéseket hozni az MI-termékekről és -szolgáltatásokról, különösen akkor, ha azok az érintett érdekelt feleket is bevonják;

63.  kiemeli az oktatás és a kutatás fontosságát a mesterséges intelligencia tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ki kell építenie digitális kapacitásait azáltal, hogy több embert ösztönöz arra, hogy az IKT-val kapcsolatos ágazatokban fusson be karriert, több adatszakembert képezve a mesterséges intelligencia területén, valamint az olyan kapcsolódó új területeken dolgozó szakembereket, mint a mesterséges intelligenciába való befektetés és a mesterséges intelligencia biztonsága; jelentős beruházásokat szorgalmaz a mesterséges intelligenciával foglalkozó kiválósági központok európai hálózatába, továbbá felszólít a mesterséges intelligenciára összpontosító páneurópai egyetemi és kutatási hálózatok létrehozására; úgy véli, hogy e hálózatnak elő kell segítenie a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismeretek cseréjének megerősítését, támogatnia kell a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tehetségeket az EU-ban és új tehetségeket kell vonzania, elő kell mozdítania az együttműködést az innovatív vállalatok, a felsőoktatás, a kutatóintézetek és a mesterséges intelligencia fejlesztői között, valamint speciális képzést és fejlesztést kell biztosítania a szabályozó hatóságok számára e technológiák megfelelő használatának biztosítása és az európai polgárok alapvető jogaik esetleges kockázataival és sérüléseivel szembeni védelme érdekében; hangsúlyozza továbbá azoknak az intézkedéseknek és információs csatornáknak a fontosságát, amelyek segítik a kis- és középvállalkozásokat és az induló innovatív vállalkozásokat abban, hogy hatékonyan digitalizálódjanak és előrelépjenek az „Ipar 5.0” felé; elismeri, hogy az MI-alkalmazásösszetevők megosztása és újrafelhasználása növeli az MI-megoldások használatát és elterjedtségét; hangsúlyozza az MI alapjaival kapcsolatos alapkutatások fontosságát; hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni minden MI-alkalmazás és -technológia átfogó kutatását;

64.  felszólít a digitális szakadék emberekre gyakorolt hatásairól szóló hatásvizsgálatokra és konkrét intézkedésekre annak áthidalására; szorgalmazza a negatív hatások mérséklését képzés, átképzés és továbbképzés útján; hangsúlyozza, hogy a nemi dimenziót is figyelembe kell venni, mivel a nők nincsenek jelen kellő arányban a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén, valamint a digitális vállalkozásokban; úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jártassági programokra;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kialakulóban lévő digitális technológiák, így például a mesterséges intelligencia jelentette új kihívások kezelése érdekében frissítse a már meglévő termékbiztonsági és felelősségi keretet; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy aktualizálja többek között az általános termékbiztonsági irányelvet és a termékfelelősségről szóló irányelvet, különösen azáltal, hogy egyértelműen meghatározott esetekben és megfelelő értékelést követően fontolóra veszi a „bizonyítási teher” fogalmának megfordítását a kialakulóban lévő digitális technológiák által okozott károk tekintetében, valamint a „termék”, a „kár” és a „hiba” fogalmak oly módon történő kiigazítását, hogy azok tükrözzék a kialakulóban lévő technológiák összetettségét, többek között a mesterséges intelligencián alapuló termékek, a termékekbe beépített dolgok internete és robotika, az önálló szoftverek és az olyan szoftverek vagy frissítések tekintetében, amelyek valójában új termékhez vezetnek;

66.  hangsúlyozza, hogy megfelelő összeköttetéseket kell kialakítani a mesterséges intelligencia, valamint minden új technológia megvalósításához, többek között a demográfiai vagy gazdasági kihívásokkal küzdő régiókban is; felszólít arra, hogy vegyék figyelembe a vidéki területeken a technológiához való egyenlőtlen hozzáférést, különösen az 5G hálózatok kiépítésére és általában az összeköttetési infrastruktúrákra fordított uniós források felhasználásakor a lefedettség nélküli pontok számának csökkentése érdekében; szorgalmazza az uniós polgárok megbízható tájékoztatására irányuló uniós kommunikációs stratégia kidolgozását, valamint az 5G-vel kapcsolatos tudatosságot növelő kampányokat;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a megosztott könyvelési technológiák, köztük a blokkláncok, nevezetesen az intelligens szerződések fejlesztését és használatát a digitális egységes piacon, továbbá nyújtson útmutatást, és vegye fontolóra egy megfelelő jogi keret kidolgozását a jogbiztonság garantálása érdekében a vállalkozások és a fogyasztók számára, különösen a határokon átnyúló helyzetekben alkalmazott intelligens szerződések jogszerűsége és végrehajtása, valamint adott esetben a közjegyzői hitelesítéssel kapcsolatos követelmények tekintetében;

68.  kéri, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) e-kereskedelemről szóló többoldalú tárgyalásait kiegyensúlyozott eredménnyel sürgősen zárják le; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje az e-kereskedelemről folytatott tárgyalások keretében a WTO szintjén jelenleg tárgyalt forráskód-záradék hatását a mesterséges intelligenciára vonatkozó jövőbeli uniós jogszabályokra, beleértve a fogyasztói jogokra gyakorolt hatást is, továbbá hogy vonja be az Európai Parlamentet ebbe az értékelésbe; sajnálja, hogy globális szabályok hiányában az uniós vállalatok a digitális kereskedelemben olyan nem vámjellegű akadályokkal szembesülhetnek, mint az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozás, az adatlokalizáció és a kötelező technológiaátadásra vonatkozó követelmények; megjegyzi, hogy ezek az akadályok különösen nagy kihívást jelentenek a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára; kiemeli, hogy a digitális kereskedelemre vonatkozó globális szabályok tovább erősíthetik a fogyasztóvédelmet; támogatja az elektronikus továbbításra vonatkozó WTO-moratórium állandóvá tételét, és hangsúlyozza, hogy egyértelművé kell tenni az elektronikus továbbítás fogalommeghatározását; felszólít a WTO információtechnológiai megállapodásának, e megállapodás kiterjesztésének, valamint a WTO távközlési szolgáltatásokról szóló referenciadokumentumának teljes körű végrehajtására és szélesebb körű elfogadására;

69.  elismeri az Unió azon törekvését, hogy világvezetővé váljon a mesterséges intelligencia fejlesztésében és alkalmazásában; felhívja az Uniót, hogy szorosabban működjön együtt a partnerekkel, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD-n) és a WTO-n belül a mesterséges intelligenciára vonatkozó globális normák meghatározása érdekében, hogy ezek révén csökkenteni lehessen a kereskedelmi akadályokat, valamint az uniós értékekkel összhangban elő lehessen mozdítani a megbízható mesterséges intelligenciát; támogatja az OECD-országok közötti, a digitális gazdasággal kapcsolatos nemzetközi szabályozási és egyéb együttműködést, többek között a mesterséges intelligenciával foglalkozó globális partnerséget; ösztönzi az Uniót, hogy fokozza az ENSZ-szel és a nemzetközi szabványügyi szervekkel e téren folytatott együttműködést; tudomásul veszi a szabályokon alapuló ázsiai regionális átfogó gazdasági partnerségi megállapodás (RCEP) megkötését, ami megnyitotta az utat a világ legnagyobb gazdasági integrációs projektje előtt; úgy véli, hogy az Uniónak olyan digitális szabályokat kell előmozdítania, amelyek összhangban vannak a demokratikus elvekkel, az emberi jogokkal és a fenntartható fejlődéssel; e tekintetben támogatja az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács létrehozására irányuló javaslatot;

70.  e tekintetben támogatja a mesterséges intelligenciáról szóló transzatlanti megállapodással kapcsolatos munkát, amelynek célja, hogy erősebb és szélesebb körű konszenzust alakítson ki az etikus mesterséges intelligencia elvei és az adatkormányzás tekintetében, és hogy ezen elvek keretében előmozdítsa az innovációt és az adatok megosztását a mesterséges intelligencia fejlesztése érdekében, valamint előmozdítsa a kereskedelmet és a digitális kereskedelemre vonatkozó összehangolt szabályok és szabványok kidolgozását, biztosítva az Unió központi szerepét e szabványok meghatározásában; hangsúlyozza, hogy e mesterséges intelligenciáról szóló transzatlanti megállapodásnak külön fejezetet kell tartalmaznia az adatbiztonságról, valamint a felhasználók és a fogyasztók adatainak védelméről az uniós szabályok védelmének biztosítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt az USA-val, Japánnal és más, hozzá hasonlóan gondolkodó partnerekkel többek között a támogatásokra, a kikényszerített technológiatranszferre és az állami tulajdonú vállalatokra vonatkozó WTO-szabályok reformálása érdekében; hangsúlyozza az uniós szabadkereskedelmi megállapodások fontosságát az uniós vállalatok, fogyasztók és munkavállalók érdekeinek és értékeinek a globális digitális gazdaságban való előmozdításában, és úgy véli, hogy azok kiegészítik a versenyképes digitális egységes piacot; megjegyzi, hogy különösen fontos az Egyesült Királysággal való együttműködés, amely fontos szerepet játszik a globális digitális gazdaságban;

71.  sürgeti a tagállamokat, hogy helyreállítási terveiket egészítsék ki a közlekedés digitalizálására irányuló projektekkel; hangsúlyozza, hogy stabil és megfelelő finanszírozást kell biztosítani az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) közlekedési és IKT-infrastruktúrájának kiépítési folyamata tekintetében, beleértve az 5G biztonságos kiépítését, valamint a 6G hálózatok és a jövőbeli vezeték nélküli hálózatok fejlesztését a digitalizált közlekedés teljes potenciáljának kibontakoztatása érdekében, magas szintű közlekedésbiztonsági szabványok biztosítása mellett; hangsúlyozza e tekintetben, hogy új infrastruktúrát kell kifejleszteni, és korszerűsíteni kell a meglévő infrastruktúrát; felszólítja a tagállamokat az összekapcsolt és automatizált mobilitási szolgáltatások bevezetését elősegítő biztonságos, ellenállóképes és magas színvonalú közlekedési infrastruktúrák biztosítására; kiemeli, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) részét képező, érintett közlekedési és digitális infrastruktúra korszerűsítését fel kell gyorsítani; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy ennek biztosítása érdekében a TEN-T hálózatról szóló rendelet és a vasúti árufuvarozási folyosókról szóló rendelet felülvizsgálata során tegyen javaslatot a megfelelő mechanizmusokra;

72.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia hatalmas potenciállal bír a közlekedési ágazat szempontjából, és képes növelni a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedés automatizáltságát; kiemeli a mesterséges intelligencia szerepét a multimodalitás és a modális váltás előmozdításában, valamint az intelligens városok fejlesztésében, javítva a polgárok utazási élményét a közlekedés, a logisztika és a forgalom hatékonyabbá, biztonságosabbá és környezetkímélőbbé tételével, az utazási idő rövidítésével, a torlódások csökkentésével, a káros kibocsátások csökkentésével, valamint a költségek csökkentésével; hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazatot illetően az MI-n alapuló rendszerekben hatalmas potenciál rejlik, különösen a biztonság és a „zéró-elképzelés”-ben foglalt célkitűzések elérése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia hozzájárul a zökkenőmentes multimodalitás továbbfejlesztéséhez a „mobilitás mint szolgáltatás” (MaaS) elképzelését követve; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen módon lehet elősegíteni a MaaS kiegyensúlyozott fejlesztését, különösen a városi területeken;

73.  üdvözli az Egységes európai égbolt légiforgalmi szolgáltatási kutatási (SESAR) közös vállalkozás eredményeit, és szorgalmazza a kutatás és a beruházások fokozását annak érdekében, hogy a légi közlekedési ágazatban maximálisan kihasználhassák a mesterséges intelligenciában a fogyasztók számára rejlő lehetőségeket a légitársaságok marketing, értékesítési, forgalmazási és árazási folyamatainak, valamint a földi kiszolgálásnak (biztonsági ellenőrzések stb.) a javítása révén; megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia segítségével kifejleszthető az automatizált navigációt a hosszú és a rövid távú tengeri fuvarozásban és a belvízi hajózásban, és javítható a tengerfelügyelet a növekvő hajóforgalom összefüggésében; felszólít a mesterséges intelligencia bevezetésére és a nagyobb fokú és léptékű digitalizációra valamennyi európai kikötőben a nagyobb hatékonyság és versenyképesség elérése érdekében, továbbá kiemeli, hogy a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a robotika kiemelkedő szerepet fog játszani az idegenforgalmi ágazatban, és ezáltal hosszú távon hozzájárul az ipar fenntarthatóságához; megjegyzi, hogy megfelelő finanszírozásra és ösztönzőkre van szükség az idegenforgalmi létesítmények, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, hogy kihasználhassák a digitalizáció előnyeit és korszerűsíthessék a fogyasztók számára nyújtott kínálatukat; megjegyzi, hogy ez hozzá fog járulni az EU digitális vezető szerepének előmozdításához a fenntartható turizmus terén a kutatás-fejlesztés, a közös vállalkozások és a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén;

74.  emlékeztet arra, hogy a mesterséges intelligencia előítéletekhez és ezáltal a megkülönböztetés különböző formáihoz, így a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonságok, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetéshez vezethet; e tekintetben emlékeztet arra, hogy mindenki jogait teljes körűen védeni kell, és hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kezdeményezések semmilyen módon nem lehetnek megkülönböztető jellegűek; hangsúlyozza, hogy ilyen elfogultság és hátrányos megkülönböztetés eredhet a társadalomban fennálló jelenlegi megkülönböztetést tükröző, már eleve elfogult adathalmazokból; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciának el kell kerülnie a tiltott hátrányos megkülönböztetéshez vezető elfogultságot, és nem reprodukálhatja a megkülönböztetés folyamatait; hangsúlyozza, hogy ezeket a kockázatokat figyelembe kell venni az MI-technológiák tervezésekor, valamint hangsúlyozza az MI-technológiát alkalmazó szolgáltatókkal való együttműködés fontosságát a hátrányos megkülönböztetést fokozó, tartósan jelen lévő joghézagok megszüntetése érdekében; javasolja, hogy az MI-tervezéssel és -fejlesztéssel foglalkozó csoportok tükrözzék a társadalom sokszínűségét;

75.  kiemeli, hogy az algoritmusoknak átláthatóknak kell lenniük az alapvető jogok teljes körű védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy a jogalkotóknak mind az etikai, mind a jogi szempontból fontos hatások figyelembevételével megfontolás tárgyává kell tenniük különösen az anyagi és személyes károkkal kapcsolatos felelősség összetett kérdését, és minden MI-alkalmazás esetében egy természetes vagy jogi személynek kell viselnie a felelősséget.

76.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciát Európa-szerte széles körben a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak rendelkezésére kell bocsátani, hogy Európában valamennyi érdekelt fél és szereplő számára fenntarthatók legyenek az egyenlő versenyfeltételek és a tisztességes verseny; kiemeli a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak számára a mesterségesintelligencia-technológiákban rejlő lehetőségeket, a közönség jobb kezelésétől, elérésétől és a vele való jobb kapcsolattartástól kezdve a tartalmak felügyeletének támogatásáig, újrahasznosítva a kulturális archívumokat, valamint a tények ellenőrzésének és az adatokon alapuló újságírásnak a támogatásáig; hangsúlyozza, hogy tanulási és képzési lehetőségeket kell kínálni annak érdekében, hogy az európai társadalom megismerhesse a mesterséges intelligencia használatát, lehetséges kockázatait és lehetőségeit; megismétli e tekintetben azon álláspontját, hogy a mesterséges intelligenciával és a robotikával kapcsolatos innovációt be kell építeni az oktatási tervekbe és képzési programokba; emlékeztet a szakképzés mesterséges intelligenciával kapcsolatos sajátos követelményeire, és együttműködésen alapuló megközelítést szorgalmaz európai szinten, amelyet úgy alakítanak ki, hogy Európa-szerte növelje a mesterséges intelligencia által a szakképzésben kínált lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv(24) nemzeti jogba való átültetése alapvető fontosságú a kulturális sokszínűséget előmozdító, valódi digitális egységes piac megvalósításához;

77.  kiemeli az európai kockázatitőke-finanszírozás hiányát, a finanszírozáshoz való hozzáférés hiányát és az adatok rendelkezésre állásának hiányát, továbbá elismeri a mesterségesintelligencia-technológiák bevezetése előtt álló külső és belső akadályokat, különösen a kevésbé érett ágazatok és kkv-k esetében; szorgalmazza egy átfogó, a vállalkozói készség befektetőbarát szabályozás révén történő előmozdításán alapuló uniós megközelítés kialakítását annak biztosítása érdekében, hogy az ígéretes európai induló vállalkozások valamennyi növekedési fázisban hozzáférjenek a finanszírozási eszközökhöz; közös erőfeszítésekre szólít fel a fiatal ígéretes európai vállalkozások kivándorlásának megelőzése és visszaszorítása érdekében, amelyek a piacra lépésüket követően gyakran nem részesülnek elegendő finanszírozásban;

78.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi uniós jogszabályok általában nem írnak elő kötelező kiberbiztonsági követelményeket a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozóan; kéri, hogy érvényesítsenek alapvető követelményeket a tervezési szakaszban (beépített biztonság), valamint a megfelelő kiberbiztonsági szabványok és eljárások alkalmazására vonatkozóan, mind a termékek és szolgáltatások életciklusa során, mind pedig ellátási láncaikban;

79.  rámutat, hogy a negyedik ipari forradalom többek között a nyersanyagokhoz – például lítiumhoz és ritkaföldfémekhez – való hozzáféréstől függ, és hogy az Uniónak csökkentenie kell az azoktól való függőségét az abszolút fogyasztás korlátozásával, valamint saját, környezetvédelmi szempontból felelős bányászata és körforgásos gazdasága révén; úgy véli ugyanakkor, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó, a digitális eszközökre és félvezetőkre alkalmazott szigorúbb politika hozzájárulhat az Unió ipari szuverenitásához és a nyersanyagokhoz kapcsolódó bányászati tevékenységek negatív hatásainak elkerüléséhez;

80.  szorgalmazza az európai digitális innovációs központokkal kapcsolatban egyértelműbb stratégia kidolgozását annak érdekében, hogy elősegítse az új technológiák elterjedését a kkv-k, közepes tőkeértékű vállalatok és induló vállalkozások körében; rámutat arra, hogy az európai digitális innovációs központok hálózatának a távoli, vidéki és szigeti területekre is kiterjedő, átfogó földrajzi lefedettséget, valamint ágazatközi párbeszédet kell biztosítania Európában; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ambiciózus és átfogó stratégiát az induló vállalkozások létrehozásának és növekedésének támogatására azzal a céllal, hogy tíz éven belül létrejöjjön az európai digitális unikornisok új generációja, e stratégiának pedig különösen olyan intézkedéseket kell megvizsgálnia, mint az újonnan alapított kkv-knak nyújtott adóösztönzők és az induló vállalkozásokra vonatkozó uniós vízum bevezetése;

81.  üdvözli a Bizottság új számításifelhő-stratégiáját és az Európai számításifelhő-kezdeményezést;

82.  üdvözli, hogy a mesterséges intelligencia pozitív hatást gyakorolhat az európai munkaerőpiacokra, többek között új állásokat teremthet, biztonságosabbá és befogadóbbá teheti a munkahelyeket, hozzájárulhat a munkaerő-felvétel és a bérek tekintetében megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés felszámolásához, továbbá javíthatja a készségkereslet és -kínálat, valamint a munkafolyamatok összehangolását, ehhez azonban mérsékelni kell a kockázatokat, a szabályozási kereteket pedig a digitális hullám előrehaladásával párhuzamosan, rendszeresen frissíteni kell;

83.  kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be a magas színvonalú, reagálóképes és befogadó oktatásba, szakképzésbe és az egész életen át tartó tanulási rendszerekbe, valamint a mesterséges intelligencia által súlyosan érintett ágazatokban dolgozó munkavállalókat segítő átképzési és továbbképzési szakpolitikákba, többek között a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás terén; hangsúlyozza, hogy e tekintetben különös figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű csoportok bevonására;

84.  felhívja a figyelmet az európai munkaerőpiacon a készségek iránti kereslet és kínálat között tapasztalható szakadékra; üdvözli a Bizottság aktualizált európai készségfejlesztési programját és az új digitális oktatási cselekvési tervet (2021–2027), amely segíti majd a munkavállalókat digitális készségeik gyarapításában, a munka jövőbeli világában szükséges képesítések megszerzésében, az alkalmazkodásban, valamint a digitális és a zöld átálláshoz szükséges ismeretek és tudás elsajátításában; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia etikai szempontjait és az etikai célú képességfejlesztést be kell építeni a fejlesztőknek és a mesterséges intelligenciával dolgozóknak nyújtott oktatás és képzés tanterveibe; emlékeztet arra, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó fejlesztőknek, programozóknak, döntéshozóknak és vállalatoknak tisztában kell lenniük etikai felelősségükkel; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos megfelelő készségek és ismeretek megszerzésének lehetősége megszüntetheti a társadalomban tapasztalható digitális szakadékot, és hogy a mesterségesintelligencia-megoldásoknak támogatniuk kell a kiszolgáltatott csoportok, például a fogyatékossággal élők, illetve a távoli vagy vidéki területeken élők munkaerőpiaci integrációját;

85.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapelve, amelynek valamennyi uniós politikában tükröződnie kell; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzésekkel összhangban ismerjék el a nők alapvető szerepét az európai digitális stratégia céljainak elérése érdekében; emlékeztet rá, hogy a nők digitális gazdaságban való részvétele elengedhetetlen a virágzó digitális társadalom kialakításához és az Unió digitális belső piacának fellendítéséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nők digitális szerepével kapcsolatos miniszteri kötelezettségvállalási nyilatkozat végrehajtását; úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia jelentős mértékben hozzájárulhat a nemi alapú megkülönböztetés felszámolásához és a nők előtt álló kihívások kezeléséhez a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében, feltéve, hogy megfelelő jogi és etikai keretet dolgoznak ki, amely lehetővé teszi a tudatos és nem tudatos elfogultságok kiküszöbölését és a nemek közötti egyenlőség elveinek tiszteletben tartását;

86.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság olyan ágazat, amelyben a mesterséges intelligencia kulcsszerepet fog játszani az élelmiszer-termeléssel és -ellátással kapcsolatos kérdések és kihívások megoldásában; hangsúlyozza, hogy a dolgok internetén alapuló technológiák és különösen az MI kiemelkedő lehetőséget jelent az agrár-élelmiszeripari ágazat korszerűsítése, automatizálása, illetve hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása, a vidéki térségeken belüli helyi fejlesztés, a növénytermesztés fokozása és a növények minőségének javítása szempontjából; úgy véli, hogy a fenntarthatóság, a hatékonyság, a pontosság és a termelékenység javításához elengedhetetlen a digitális technológiák és az MI alkalmazása, valamint a kutatás és fejlesztés fokozása az agrár-élelmiszeripari ágazatban; hangsúlyozza, hogy a dolgok internete és a mesterséges intelligencia lehetőségeket kínál a precíziós mezőgazdaságban, különösen az időjárási viszonyok, a talajban található tápanyagok és vízigény feltárása, valamint a kártevőfertőzések és a növénybetegségek azonosítása terén; hangsúlyozza, hogy az automatizált és digitális eszközökkel történő nyomon követés hozzájárulhat a mezőgazdaság környezeti és éghajlati lábnyomának csökkentéséhez; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a mezőgazdasági ágazat számára e célból biztosított forrásokat és beruházásokat, és biztosítsanak elegendő forrást és eszközöket a mesterséges intelligencia e területeken való felhasználásával kapcsolatos kutatásokhoz annak érdekében, hogy elősegítsék az érintett mezőgazdasági termelők számára a rendelkezésre álló erőforrások jobb felhasználását, növeljék a hatékonyságot és a termelést, valamint támogassák az innovációs központok és induló vállalkozások létrehozását ezen a területen;

87.  úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia Unión belüli alkalmazása és az uniós polgárok személyes adatainak ezzel járó felhasználása során tiszteletben kell tartani az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert értékeinket és alapvető jogainkat, mint például az emberi méltóságot, a magánélet védelmét, az adatvédelmet és a biztonságot; hangsúlyozza, hogy mivel a mesterséges intelligencia meghatározásánál fogva magában foglalja az adatkezelést, tiszteletben kell tartania az adatvédelemre vonatkozó uniós jogszabályokat, különösen az általános adatvédelmi rendeletet; ismételten hangsúlyozza, hogy a független állami adatvédelmi hatóságokat el kell látni a szükséges erőforrásokkal ahhoz, hogy nyomon tudják követni és ténylegesen érvényesíteni tudják az adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelést;

88.  kiemeli, hogy a tudományokba, a kutatásba és a fejlesztésbe való beruházás a digitalizáció a és mesterséges intelligencia területén, a kockázati tőkéhez való jobb hozzáférés elősegítése, a kritikus infrastruktúrák és az elektronikus kommunikációs hálózatok erős kiberbiztonságának kialakítása, valamint az elfogulatlan, jó minőségű adatokhoz való hozzáférés az Unió digitális szuverenitása biztosításának sarokkövei; felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az Unió milyen különböző módokon válhat függővé külső szereplőktől; megjegyzi, hogy a nem egyértelmű, túlzott vagy széttagolt szabályozás akadályozza az innovatív csúcstechnológiai unikornisok, induló vállalkozások és kkv-k megjelenését, vagy arra ösztönzi őket, hogy Európán kívül fejlesszék termékeiket és szolgáltatásaikat;

89.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos és inkluzív gigabitalapú európai társadalom megvalósítása előfeltétele annak, hogy az Unió sikeres legyen a digitális átállásban; kiemeli a különösen az 5G és az üvegszálas infrastruktúra által táplált összekapcsoltság szerepét a munka- és oktatási módok, az üzleti modellek és egész ágazatok – például a gyártás, a közlekedés és az egészségügy – átalakításában, különösen más technológiákkal, például virtualizációval, felhőalapú számítástechnikával, pereminformatikával, mesterséges intelligenciával, hálózati szeleteléssel és automatizálással együtt, és hogy képes nagyobb termelékenységet, valamint több innovációt és felhasználói tapasztalatot elérni;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az európai vállalatokat az új generációs mobilhálózatok technológiai kapacitásainak fejlesztésére és kiépítésére; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze a digitális technológiákhoz való egyenlőtlen hozzáférés és az összeköttetések terén a tagállamok között fennálló különbségek hatását;

91.  megállapítja, hogy a nagy teljesítményű számítástechnika (HPC) terén végrehajtott beruházások döntő fontosságúak az MI és más kialakulóban lévő technológiák potenciáljának teljes körű kiaknázásához; szorgalmazza a konnektivitás terén meglévő beruházási hiány pótlását az Európai Helyreállítási Eszközön, valamint nemzeti és magánfinanszírozáson keresztül a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben a jövőbeli technológiákba történő uniós beruházások tekintetében előirányzott megszorítások ellentételezése céljából;

92.  szorgalmazza a társadalom egészére kiterjedő megközelítés alkalmazását a kiberbiztonság terén; kiemeli, hogy a kiberbiztonsággal kapcsolatban új megközelítéseket kell kialakítani, amelyek a rezilienciára, valamint a stresszhelyzetekhez és támadásokhoz való alkalmazkodóképességre épülnek; felszólít holisztikus megközelítés alkalmazására a kiberbiztonság tekintetében, amely keretében a rendszer egészét figyelembe veszik, a rendszertervezéstől és a használhatóságtól kezdve a polgárok oktatásáig és képzéséig; hangsúlyozza, hogy a digitális átalakulás a szolgáltatások gyors digitalizációjával és az összekapcsolt eszközök széles körű bevezetésével szükségszerűen növeli társadalmunk és gazdaságunk kibertámadásoknak való kitettségét; kiemeli, hogy a kvantuminformatika területén elért eredmények megzavarják a meglévő titkosítási technikákat; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa azokat a kutatásokat, amelyek lehetővé tennék Európa számára e kihívás leküzdését, és kiemeli az erős, biztonságos, végpontok közötti titkosítás szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a blokkláncalapú kiberbiztonsági protokollok és alkalmazások használatát az MI-infrastruktúrák rezilienciájának, megbízhatóságának és megalapozottságának javítása céljából; hangsúlyozza, hogy minden ágazati politikában meg kell jelennie a kiberbiztonsági elemeknek; hangsúlyozza, hogy a hatékony védelem feltétele, hogy az uniós és a nemzeti intézmények az ENISA támogatásával együttműködjenek a kritikus infrastruktúrák és az elektronikus hírközlési hálózatok biztonságának, integritásának, rezilienciájának és fenntarthatóságának biztosítása érdekében; üdvözli a Bizottságnak a kiberbiztonsági irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatát és azon szándékát, hogy kiterjessze annak hatályát és csökkentse a tagállamok általi alkalmazásbeli különbségeket, és óvatos megközelítést szorgalmaz a magas kockázatú beszállítóktól való esetleges függőségekkel kapcsolatban, különösen az 5G hálózatok kiépítése tekintetében;

o
o   o

93.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) https://ec.europa.eu/newsroom/dae/document.cfm?doc_id=64962 (2) https://europa.eu/eurobarometer/surveys/detail/2228 (3) HL L 178., 2000.7.17., 1. o. (4) HL L 11., 2002.1.15., 4. o. (5) HL L 201., 2002.7.31., 37. o. (6) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (7) HL L 376., 2006.12.27., 36. o. (8) HL L 304., 2011.11.22., 64. o. (9) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (10) HL C 11., 2018.1.12., 55. o. (11) HL L 60. I, 2018.3.2., 1. o. (12) HL L 295., 2018.11.21., 1. o. (13) HL L 328., 2019.12.18., 7. o. (14) HL L 151., 2019.6.7., 70. o. (15) HL L 130., 2019.5.17., 92. o. (16) HL L 186., 2019.7.11., 57. o. (17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0032. (18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0272. (19) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0277. (20) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0275. (21) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0276. (22) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0007. (23) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.), (34) preambulumbekezdés. (24) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1808 irányelve (2018. november 14.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról (HL L 303., 2018.11.28., 69. o.).