Az Európai Parlament 2021. december 15-i állásfoglalása az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtásáról (2021/2077(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikkére,
– tekintettel az uniós épületállomány energiahatékonysági potenciáljának maximalizálásáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a mindenki számára elérhető tisztességes és megfizethető lakhatásról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az energiarendszerek integrációjára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az európai hidrogénstratégiáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására(4),
– tekintettel az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv),
– tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) (energiahatékonysági irányelv),
– tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7) és annak tervezett felülvizsgálatára,
– tekintettel az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározásáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/631 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8), és a fenti kibocsátási előírásoknak az Unió fokozott éghajlatvédelmi törekvéseivel összhangban zajló megerősítése tekintetében az (EU) 2019/631 rendelet módosításáról szóló, 2021. július 14-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0556),
– tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (európai klímarendelet)(9),
– tekintettel az épületek felújításáról szóló, 2019. május 8-i (EU) 2019/786 bizottsági ajánlásra(10),
– tekintettel az épületek korszerűsítéséről szóló, 2019. június 7-i (EU) 2019/1019 bizottsági ajánlásra(11),
– tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640), valamint a Parlament arról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(12),
– tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0098),
– tekintettel az „Európai épületkorszerűsítési program – épületeink környezetbarátabbá tétele, munkahelyteremtés, javuló életminőség” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0662),
– tekintettel a „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időálló pályára állítása” című, 2020. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2020)0789),
– tekintettel a fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozási stratégiájáról szóló, 2021. július 6-i bizottsági közleményre (COM(2021)0390),
– tekintettel az „Előzetes elemzés 13 tagállam hosszú távú épületfelújítási stratégiájáról” című, 2021. március 25-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0069),
– tekintettel a nemrég közzétett „Irány az 55%!” intézkedéscsomagra,
– tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0321/2021),
A. mivel az épületek felelősek a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 36%-áért, és mivel az épületfelújítási ágazat az üvegházhatást okozó gázok csökkentésének és az EU klímasemlegességre, energiahatékonyságra irányuló és az európai zöld megállapodás keretében tett célkitűzések elérésének egyik kulcsfontosságú területe;
B. mivel a 210 millió meglévő épület szakaszos és mélyfelújítása döntő fontosságú minden meggyőző stratégia szempontjából, mivel ezen opciók a legenergiahatékonyabbak, és akár 110 millió épület felújításra szorulhat(13);
C. mivel 2019-ben az EU háztartásainak 6%-a nem tudta kifizetni a közüzemi számláit; mivel az épületek energiahatékonysága pozitív hatással lehet az energiaszegénység elleni küzdelemre;
D. mivel az épületek felújítási aránya jelenleg alacsony, évi 1% körüli, és a mélyfelújítások aránya évente 0,2%; mivel a felújítási programok nem mindig terjednek ki az energiahatékonyság javítására és a megújuló energiaforrások növelésére;
E. mivel az (EU) 2018/1999 rendelet(14) 2. cikkének 18. pontja szerint az energiahatékonyság elsődlegessége az európai energiapolitika egyik alapelve az energiakereslet és az energiakínálat hatékonyságának növelése érdekében, amelyet különösen a költséghatékony végfelhasználási energia-megtakarításokkal, a keresletoldali válasz terén tett kezdeményezésekkel és az energia hatékonyabb átalakításával, szállításával és elosztásával lehet elérni;
F. mivel a Bizottság értékelése szerint az EU háztartásaiban a fűtés és a melegvíz önmagában a teljes végső energiafelhasználás 79%-át (192,5 Mtoe) teszi ki(15);
G. mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv legutóbbi, 2018-ban az (EU) 2018/844 irányelv(16) révén történő felülvizsgálata a meglévő épületek 2050-ig történő felújításának felgyorsítására, valamennyi épület intelligens technológiákkal történő korszerűsítésének támogatására, egyértelműbb kapcsolattal a tiszta mobilitáshoz, valamint a beruházási döntések stabil környezetének biztosítására irányult, valamint arra, hogy a fogyasztók és a vállalkozások tudatosabb döntéseket hozhassanak az energia- és pénzmegtakarítás érdekében;
H. mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv legutóbbi felülvizsgálata óta az EU elfogadta azt a célkitűzést, hogy legkésőbb 2050-ig megvalósuljon a klímasemlegesség;
I. mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv megbízza a tagállamokat, hogy fogadjanak el hosszú távú felújítási stratégiákat (LTRS), de nem kötelezi őket sem arra, hogy felújításokat végezzenek, sem arra, hogy azok módját meghatározzák, és nem biztosít számukra hatékony eszközöket stratégiáik eredményszemléletű ellenőrzésére;
J. mivel a hosszú távú felújítási stratégiáknak megfelelően támogatniuk kell a szociális lakások energiahatékonyságát;
K. mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelvben foglalt, az épületautomatizálási és -ellenőrzési rendszerrel (BACS) kapcsolatos intézkedéseket még nem ültették át teljes mértékben a tagállamok; mivel ezek végrehajtása nagyobb biztonságot teremtene a befektetők és a szakemberek számára;
L. mivel az energiahatékonysági irányelv előírja a tagállamok számára, hogy végezzenek átfogó értékeléseket a hatékony, és megújuló energiaforrásokon alapuló fűtésről és hűtésről, azonosítsák az építőipari ágazatban a fűtési és hűtési megoldások lehetőségeit, és tegyenek javaslatokat a hatékonyságban és a megújuló energiákban rejlő lehetőségek kiaknázására irányuló politikákra;
M. mivel az új európai Bauhaus kezdeményezés célja a tervezés és a funkció, a fenntartható élet, az erőforrások intelligens felhasználása és az innovatív és inkluzív megoldások közötti határ megszüntetése;
N. mivel a megfelelő finanszírozás kulcsfontosságú az épületfelújítási program beindításához; mivel a felújítás a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz egyik kiemelt beruházási és reformterülete;
O. mivel az elektromos járművek a tiszta energiára való – energiahatékonysági intézkedéseken, alternatív üzemanyagokon, megújuló energiaforráson, valamint a rugalmas energiafelhasználás kezelését célzó innovatív megoldásokon alapuló – átállás fontos elemei az EU-ban a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérése érdekében;
P. mivel az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv kiegészíti az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvet azáltal, hogy jogalapot teremt töltőállomások lakóépületekben és egyéb épületekben történő kiépítésére; mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv uniós szinten kulcsszerepet játszik az intelligens, magánúton történő töltés támogatásában, mivel a töltések többsége nagy valószínűséggel magánterületen és a nyilvánosság számára hozzáférhető nem lakóterületen történik;
Q. mivel az elektromos járművek magántöltői gyakran eltérő applikációkkal és műszaki követelményekkel rendelkeznek, mint a nyilvános töltőállomások, azok ugyanis alacsonyabb teljesítményszinttel és hosszabb töltési idővel működnek, ugyanakkor nagyrészt továbbra is a legolcsóbb töltési módot jelentik;
R. mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek tükröznie kell az épületek parkolóiban minimális számú töltőállomás kiépítésére vonatkozó követelményeket azáltal, hogy erre az időpontra kötelezővé teszi az elektromos járművek feltöltésére szolgáló megfelelő vezetékek előzetes elhelyezését; mivel 2025-től kezdődően a tagállamoknak követelményeket kell megállapítaniuk, hogy valamennyi nem lakóépület esetében – akár köz- , akár magánépület –, amely több mint 20 parkolóhellyel rendelkezik, az adott nemzeti, regionális és helyi körülményeknek megfelelően töltőállomásokra vonatkozó minimumkövetelményeket kell meghatározni;
Megjegyzések
1. kiemeli, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének rendelkezéseit meg kell erősíteni és hatékonyan végre kell hajtani annak biztosítása érdekében, hogy az építőipari ágazat sikeresen hozzájáruljon az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legalább 55%-os csökkentéséhez 2030-ig, valamint az EU klímasemlegességre vonatkozó, legkésőbb 2050-ig teljesítendő célkitűzéséhez; úgy véli, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv fő célkitűzését és közbenső mérföldköveit és mutatóit is ki kell igazítani, mivel a hosszú távú felújítási stratégiák jelenleg elmaradnak az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges szinttől;
2. hangsúlyozza, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek és a részletes hosszú távú felújítási stratégiáknak ösztönzőként kell szolgálniuk az uniós épületállomány felújítása mértékének, sebességének, mélységének és színvonalának növeléséhez új, innovatív szakpolitikai intézkedések révén, az épületkorszerűsítési program javaslatának megfelelően;
3. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok későn nyújtották be hosszú távú felújítási stratégiáikat, és hogy egy tagállam még egyáltalán nem nyújtotta be; rámutat, hogy ennek következtében nehéz összehasonlítani a tagállamok terveit; kiemeli, hogy a később benyújtottak már tartalmazzák a Covid19-válsággal összefüggésben elfogadott nemzeti helyreállítási tervekkel és a legújabb uniós szakpolitikai kezdeményezésekkel, például az európai zöld megállapodással és az épületkorszerűsítési programmal való kapcsolatot; megjegyzi azonban, hogy ez egyenlőtlenségeket okozott azon tagállamokhoz képest, amelyek hosszú távú felújítási stratégiáikat a világjárványt követő helyreállítási tervek kidolgozása előtt nyújtották be;
4. emlékeztet annak fontosságára, hogy az Európai Helyreállítási Eszköz révén megfelelő pénzügyi forrásokat bocsássanak rendelkezésre az épületek felújítása, energiahatékonysága és hatékonysága terén; úgy véli, hogy az épületfelújítás és a helyreállítási alapok összekapcsolása gazdasági lehetőséget és eszközt jelent a tagállamok számára az ÜHG-kibocsátás csökkentéséhez;
5. megjegyzi, hogy a benyújtott hosszú távú felújítási stratégiák általában nagyjából megfeleltek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkében foglalt követelményeknek, és tájékoztatást adtak az abban szereplő különböző kategóriákról; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az egyes hosszú távú felújítási stratégiák részletessége és ambíciójuk szintje eltérő; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2a. cikkben előírtak ellenére több tagállam nem határozott meg egyértelmű mérföldköveket 2030-ra, 2040-re és 2050-re; sajnálja továbbá, hogy nem minden hosszú távú felújítási stratégia szolgáltat az ÜHG-kibocsátás csökkentésére vonatkozó adatokat, ami megnehezíti a stratégiák éghajlatváltozás mérséklésére irányuló törekvéseinek értékelését; úgy véli, hogy a hosszú távú felújítási stratégiáknak egyértelmű intézkedéseket és nyomon követési eszközöket kell kidolgozniuk az éves felújítási arány megháromszorozása érdekében, figyelembe véve a tagállamok eltérő kiindulási pontjait és épületállományát;
6. rámutat, hogy a tagállamok általában az energiaellátási rendszerek dekarbonizációjára és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására összpontosítottak ahelyett, hogy aktívan kidolgoztak volna az épületek energiahatékonyságának javítására irányuló célzott intézkedéseket és politikákat az energiahatékonyság elsődlegességének elve alkalmazásával, ezáltal csökkentve az ágazat teljes energiafogyasztását az integrált energetikai rendszerekre vonatkozó megközelítés keretében; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságot és a megújuló energia használatát a teljes energia-értékláncban maximalizálni kell, beleértve a villamos energiát, a hőenergiát és a gázt, és nem csak az egyes épületek esetében;
7. felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon, hogy a hosszú távú felújítási stratégiák célkitűzései összhangban vannak-e az épületkorszerűsítési programmal, az energiahatékonysági irányelvben és a megújulóenergia-irányelvben(17) előírt, a fűtésre és hűtésre vonatkozó átfogó értékelésekkel, valamint az egyes tagállamokra vonatkozó, az épületállományuknak megfelelően kijelölt új éghajlat- és energiapolitikai célokkal;
8. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a megújuló energiaforrások épületekben történő energiarendszer-integrációját elősegítő felújításokat, például az elektromos járművek töltőinfrastruktúrájának telepítését, valamint a hőtárolás és az intelligens hálózatokhoz való csatlakozás kiépítését; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a bevált gyakorlatok megosztását;
9. úgy véli, hogy a polgárok zöld átállásban és épületfelújításokban való részvétele kulcsfontosságú ezek sikeréhez; hangsúlyozza, hogy a szakértők bevonása és az állami szakértelem felhasználása segíthet a végrehajtás javításában; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak kellő átláthatóságot a hosszú távú felújítási stratégiákról szóló nyilvános konzultációs folyamat során, és biztosítsák, hogy a folyamat inkluzív legyen azáltal, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv konkrét követelményeivel összhangban elősegíti valamennyi érdekelt fél bevonását;
10. sajnálja, hogy az EU 2020-ban nem érte el energiahatékonysági célkitűzését; kiemeli, hogy a 2030-as energiahatékonysági cél elérése tekintetében a nemzeti energia- és klímatervek szerinti nemzeti hozzájárulásokat illetően kollektív ambícióhiány tapasztalható, és ezért a tagállamoknak jelentős mértékben fokozniuk kell erőfeszítéseiket;
11. kiemeli, hogy az építés összetett tevékenység, amely számos szakember és mesterember szoros együttműködését igényli, és az építési technikák és anyagok széles skálájának használatán alapszik; úgy véli, hogy az európai épületek hatékony dekarbonizálása érdekében az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata során figyelembe kell venni az egyéb fenntartható építési politikákkal és az anyagsemlegességgel való kölcsönhatást;
12. kiemeli az épület életciklusa során az anyagfelhasználás és az erőforrás-felhasználás fenntarthatóságának fontosságát, az anyagkitermeléstől az építkezésen és a használaton át a használat végéig és a bontásig, valamint az újrahasznosításig és az újrafelhasználásig, ideértve a megújuló és fenntartható természetalapú anyagokat is; kiemeli továbbá, hogy az építési folyamat különböző szakaszaiban az épülettervezésnek ki kell használnia a körforgásos gazdaságot;
13. támogatja a fenntartható, innovatív és nem mérgező építőanyagok használatát, és kiemeli az építőanyagok körforgásos jellege megerősítésének fontosságát egy környezetvédelmi szabványokon és bizonyos anyagokra vonatkozó egyedi kritériumokon alapuló, körforgásos gazdasággal kapcsolatos címkézési rendszer bevezetése vagy létrehozása révén; megjegyzi, hogy további kutatásokra van szükség a fenntartható anyagokra és a fenntartható folyamatokra vonatkozóan; kiemeli, hogy a faalapú anyagok szerepet játszhatnak a fosszilis alapú alternatívák helyettesítésében az épületek építése során, és kiemeli hosszú távú szén-dioxid-tárolási potenciáljukat;
14. elismeri, hogy míg a mélyfelújítások előnye az épületek energiahatékonyságának holisztikus megváltoztatása, addig a szakaszos felújítások és a szakaszos mélyfelújítások kevésbé zavaró és költséghatékonyabb felújítási intézkedéseket tesznek lehetővé azáltal, hogy azokat adott „beavatkozási pontokhoz” igazítják; megjegyzi, hogy ilyen alkalmak gyakorlati lehetőségek, személyes körülmények, tulajdonosváltás, vagy a bérelt ingatlanok bérlőjének megváltozása következtében állnak elő; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mérlegeljék, hogyan lehetne a „beavatkozási pontokat” a felújítások ösztönzésére felhasználni; megjegyzi, hogy az egylépcsős és a szakaszos felújítások nem versenyeznek egymással, hanem az adott helyzettől függően mindkettő megfelelő megoldást jelent; úgy véli, hogy a szakaszos felújításokat és a szakaszos mélyfelújításokat a mélyfelújítási előírásokkal összhangban kell elvégezni, hogy épületfelújítási ütemterv biztosításával elkerülhetőek legyenek a bezártsági hatások;
15. megjegyzi, hogy a közel nulla energiaigényű épületeknek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben szereplő jelenlegi meghatározása minőségi jellegű, és széles mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamoknak a szabványok ennek megfelelő meghatározása tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be egy „mélyfelújítási” szabványt az energiamegtakarítás és az ÜHG-kibocsátás csökkentése érdekében, valamint a közel nulla energiaigényű épületek harmonizált meghatározását;
16. úgy véli, hogy a felújításoknak és az új épületekre vonatkozó szabványoknak foglalkozniuk kell a tűzvédelemmel és az intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódó kockázatokkal, amelyek hatással vannak az épületek energiahatékonyságára és élettartamára, továbbá szigorú egészségügyi normákat kell tartalmazniuk; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki elektromos ellenőrzési rendszert, tekintettel arra, hogy a háztartási tüzek 30%-a és a háztartási balesetekből adódó tüzek 50%-a elektromos forrásból származik(18); úgy véli, hogy az európai épületállomány felújításának magában kell foglalnia az elektromos biztonság ellenőrzését és korszerűsítését, és tűz esetén elegendő szellőzést kell biztosítania a füst számára; hangsúlyozza, hogy a hosszú távú felújítási stratégiáknak hozzá kell járulniuk az épületállományok statikai és strukturális megerősítéséhez is;
17. megismétli, hogy figyelembe kell venni az azbeszttartalmú termékek jelenlétét az épületekben, és el kell távolítani ezeket a termékeket, továbbá meg kell védeni az épületeket az azbeszt környezetbe történő kibocsátásától, amikor azokat energiahatékonysági célból korszerűsítik(19);
18. sajnálja, hogy bár az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átültetésének határideje 2020. március 10-én lejárt, néhány tagállam még mindig nem hajtotta végre teljeskörűen ezt a jogszabályt;
19. emlékeztet annak fontosságára, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6) bekezdésével összhangban, valamint a felújítások megfizethetőségének biztosítása érdekében vezessenek be az épületek felújítására irányuló megfelelő ösztönzőket, valamint az energiahatékonyság javításához és energiamegtakarításokhoz kötött pénzügyi intézkedéseket;
20. kiemeli az energiahatékonyságra és az energiaköltségekre vonatkozó egyértelmű és pontos tájékoztatás fontosságát a leendő vásárlók és a leendő bérlők számára; elismeri, hogy javítani kell és jobban össze kell hangolni az energiahatékonysági tanúsítványokat a tagállamokban annak érdekében, hogy könnyebben összehasonlíthatók, jobb minőségűek és megbízhatóbbak legyenek, figyelembe véve ugyanakkor a tagállamok eltérő kiindulási pontjait és épületállományait is; ezért úgy véli, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokhoz való hozzáférést és azok olvashatóságát meg kell könnyíteni, azoknak gyakorlati információkat kell megjeleníteniük a tényleges energiahatékonyságról, különösen az épületek tényleges szénlábnyomáról, digitalizálni kell őket, és uniós szinten integrálniuk kell a helyi piacról származó információkat, valamint a beltéri környezetminőségi paraméterekre, például a hőkomfortra vonatkozó információkat; kiemeli, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokat ezért a szabályozási intézkedések, a finanszírozási programok és az integrált felújítási politikák referenciájaként fel lehetne használni a keresletoldali válaszintézkedésekhez kapcsolódó opcionális szolgáltatásokhoz;
21. kiemeli a tényleges energiahatékonyság és az energiahatékonysági tanúsítványok alapján számított teljesítmény közötti eltérést, ami zavart okoz az energiahatékonysági tanúsítványok felhasználói számára; kiemeli, hogy az épületfelújítási útlevelet, a digitális épületnaplót és az okosépület-mutatót (OÉM) be kell építeni az energiahatékonysági tanúsítvány keretébe annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az eszközök elszaporodása, és hogy a fogyasztók számára egyértelműbb helyzetet biztosítsanak; úgy véli, hogy ez megkönnyíti a felújítást, növeli annak mélységét, idővel biztosítja a különböző intézkedések közötti összhangot, és kihasznál számos előnyt;
22. emlékeztet arra, hogy a hosszú távú felújítási stratégiáknak ki kell terjedniük a felújítások szélesebb körű előnyeire, például az egészségre, a biztonságra, a hőkomfortra és a beltéri levegőminőségre; megjegyzi, hogy egy bizottsági tanulmány szerint(20) az egészségügy volt az elsődleges ösztönző a magán lakástulajdonosok számára az energetikai felújítások során, valamint hogy egyértelmű összefüggés van a lakásminőség, az energiaszegénység és az egészség között; úgy véli, hogy a beltéri levegő minőségét is figyelembe kellene venni, amikor a tagállamok állami ösztönző programok, tájékoztató kampányok és egyéb kezdeményezések révén előmozdítják az épületek felújítását; ösztönzi a tagállamokat, hogy javítsák a beltéri környezetminőségi paraméterekre vonatkozó adatgyűjtést a beltéri környezetminőségi minimumkövetelmények kidolgozása céljából;
23. kiemeli, hogy a meglévő épületállomány mélyfelújítására és szakaszos mélyfelújítására vonatkozó ambiciózus célok akár 2 millió, többnyire helyi, nem kiszervezhető munkahelyet teremtenek(21), különösen a kis- és középvállalkozásokban, tiszta és megfizethető energiát biztosítanak a fogyasztók számára, valamint javítják a lakók életkörülményeit;
24. emlékeztet arra, hogy a középületeknek példát kell mutatniuk a felújítási arányok, valamint a szén-dioxid-mentesítés, az energiahatékonyság és a költséghatékonyság terén, hozzájárulva ezáltal a tudatosság és az elfogadottság növeléséhez a szélesebb nyilvánosság körében;
25. megismétli felhívását egy olyan uniós készségfejlesztési kezdeményezés előmozdítására, amely magában foglalja a nemek közötti befogadást ösztönző szempontokat, valamint a nemzeti erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a közvetítők, például az üzembe helyezők, az építészek vagy a vállalkozók számára lehetővé tegyék a szükséges megoldásokkal – többek között a digitális megoldásokkal – kapcsolatos tanácsadást, azok előírását vagy telepítését az energiahatékonysági programok és a dekarbonizált épületállomány megvalósítása érdekében, az építőiparban részt vevő valamennyi szereplő továbbképzésére és átképzésére összpontosítva; úgy véli, hogy a tagállamoknak egyértelmű kapcsolatot kell teremteniük nemzeti hosszú távú felújítási stratégiájuk és az építőipari és energiahatékonysági ágazatban bevezetett, a készségek és az oktatás előmozdítására irányuló megfelelő kezdeményezéseik között;
26. úgy véli, hogy a költséghatékonyság és a költségsemlegesség elve – amelyek szerint a bérleti díjak növekedése egyensúlyban van az energiamegtakarítással – csökkenteni fogja a végfelhasználók energiaszámláit; ösztönzi a tagállamokat, hogy hosszú távú felújítási stratégiáikba szisztematikusan építsenek be az energiaszegénység és a nemzeti épületállományuk legrosszabbul teljesítő épületeinek kezelésére irányuló politikákat és intézkedéseket, valamint küzdjenek a piaci torzulások és a spekulatív felvásárlások ellen, amelyek magasabb bérleti díjakhoz vezetnek, ami aránytalanul érinti az alacsony jövedelmű bérlőket; emlékeztet arra, hogy a változékony energiapiacok által a legkiszolgáltatottabb fogyasztókra rótt terhek jelentős mértékben csökkenthetők az épületek energiahatékonyságának fokozása révén; hangsúlyozza, hogy e fogyasztók számára rugalmas pénzügyi támogatást és mechanizmusokat kell biztosítani az energiaszegénység leküzdésének elősegítése érdekében; megjegyzi azonban, hogy fontolóra kell venni az egyes célcsoportok és ágazatok felújítási költségeinek csökkentésére irányuló ösztönzőket;
27. kiemeli, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek biztosítania kell, hogy a felújítás az épületek energiahatékonyságának valós és méréssel alátámasztott javulása révén biztosítsa a lakástulajdonosok és az épülettulajdonosok számára a beruházások megtérülését; hangsúlyozza, hogy a felújítás eredményeként méréssel megállapított megtakarított energián alapuló megközelítés csökkenteni fogja a költségeket, és növelni fogja a meglévő épületek energiahatékonyságával kapcsolatos utólagos átalakítások mélységét, minőségét és nagyságrendjét; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatának részeként szükség van-e a 2. cikk (14) bekezdésében meghatározott költségoptimalizált szint felülvizsgálatára;
28. üdvözli az egyablakos ügyintézés viszonylagos sikerét, és hangsúlyozza, hogy az kritikus szerepet játszhat a potenciális projekteknek a piaci szereplőkkel, többek között a polgárokkal, a hatóságokkal és a projektfejlesztőkkel való összekapcsolásában, különösen a kisebb léptékű projektek esetében; megjegyzi, hogy még nincs közös megegyezés arról, hogy mi az egyablakos ügyintézési rendszer, mivel az EU-ban a jelenlegi modellek eltérőek a struktúra, az irányítás és a nyújtott támogatás típusa tekintetében; emlékeztet arra, hogy növelni kell az egyablakos ügyintézési pontok ismertségét, többek között helyi és regionális szinten is; hangsúlyozza, hogy az egyablakos ügyintézési pontok jelentős szerepet játszhatnak a hosszadalmas és nehézkes engedélyezési eljárások kérdésének kezelésében, valamint az épületfelújítás finanszírozásához való hozzáférés előmozdításában, segítve a feltételekre vonatkozó információk terjesztését; úgy véli, hogy az egyablakos ügyintézési pontoknak tanácsadást és támogatást kell biztosítaniuk mind a családi házak mind a többlakásos épületek számára, és támogatást kell nyújtaniuk az akkreditált szakembereknek is;
29. emlékeztet arra, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 19. cikke felülvizsgálati záradékot tartalmaz, amely magában foglalja a legkésőbb 2026-ig elvégzendő utólagos értékelést is; kiemeli, hogy ennek lehetővé kell tennie az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtásából nyerhető tanulságok levonását, valamint az irányelv alkalmazása terén Unió-szerte elért eredmények értékelését is;
Ajánlások
30. hangsúlyozza, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv kulcsfontosságú az épületkorszerűsítési program sikeres megvalósításához és a kibocsátáscsökkentéshez;
31. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az irányelv megfelelő végrehajtását minden szempontból, különös tekintettel a szociális lakásállományra; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon e végrehajtási folyamatot, és szükség esetén tegyen megfelelő intézkedéseket a szabályok be nem tartása esetén;
32. felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv jelenlegi rendelkezéseit annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hosszú távú felújítási stratégiái összhangban legyenek az EU klímasemlegességi céljaival és energiapolitikai céljaival; kiemeli, hogy a mélyfelújítások és a szakaszos mélyfelújítások esetében az épületfelújításokat évi 3%-os ütemben kell elvégezni annak érdekében, hogy az EU 2050-re elérje a klímasemlegességet;
33. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne kidolgozni egy olyan egységes sablont, amelyet a tagállamok felhasználhatnának annak biztosítására, hogy megfeleljenek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkében foglalt valamennyi követelménynek, és hogy harmonizálják a célkitűzéseket és a követelményeket az előrehaladás és az eredmények jobb összehasonlíthatóságának biztosítása, valamint a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek vagy bármely más olyan uniós finanszírozás értékelése érdekében, amelynek feltétele a teljes hosszú távú felújítási stratégia; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy hozzon létre egy ad hoc szakértői hálózatot, amely támogatja a tagállamokat hosszú távú felújítási stratégiáik tervezési, nyomon követési és végrehajtási folyamataiban;
34. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne még inkább elősegíteni a polgárok és más érdekelt felek számára tanácsadó szolgáltatásokat nyújtó egyablakos ügyintézési pontok kialakítását, többek között az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben foglalt szigorúbb intézkedések révén; meggyőződése, hogy a további orientációs és támogatási intézkedések, nevezetesen a technikai segítségnyújtás, a tájékoztató kampányok, a képzés és a projektfinanszírozás magasabb felújítási arányt eredményezhetnek;
35. felhívja a tagállamokat, hogy maximalizálják a szinergiákat hosszú távú felújítási stratégiáik, nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveik és egyéb helyreállítási intézkedéseik között, ezáltal biztosítva, hogy az Európai Helyreállítási Eszköz egyrészt azonnali finanszírozást nyújtson a mélyfelújításokhoz és a szakaszos mélyfelújításokhoz, különös tekintettel a legkevésbé energiahatékony épületekre és az alacsony jövedelmű háztartásokra, és egyúttal megteremtse azt a támogató keretet, amely a finanszírozási időszak végét követően is lehetővé teszi a fenntartható felújítások vezető piacainak további növekedését;
36. úgy véli, hogy az épületek és az építési technológiák digitalizálása – amennyiben megvalósítható – fontos szerepet játszhat az energiahatékonyság növelésében; úgy véli, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatának az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban az intelligens és rugalmas épülettechnológiák további előmozdítását és az adatközpontú megközelítés támogatását kell szolgálnia; ösztönzi a kialakulóban lévő technológiák, például az intelligens mérőórák, az intelligens töltés, az intelligens fűtőberendezések, a tárolási technológiák és az energiahálózattal interoperábilis energiagazdálkodási rendszerek, a 3D modellezés és szimuláció, valamint a mesterséges intelligencia használatát és alkalmazását annak érdekében, hogy az épületek életciklusának minden szakaszában – a tervezési és kivitelezési szakaszoktól kezdve az építési, üzemeltetési és utólagos átalakítási szakaszokon át – előmozdítsák a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését;
37. kiemeli, hogy a teljes európai épületállomány teljesítményére vonatkozó naprakész, megbízható és teljes körű adatok kulcsfontosságúak az ágazat energiahatékonyságának javítását célzó hatékony politikák kidolgozásához és végrehajtásához; megjegyzi, hogy a digitális technológiákat a meglévő állomány feltérképezésének és a hosszú távú felújítási stratégia bevezetésének támogatására is fel kell használni;
38. úgy véli, hogy adatközpontú megközelítést kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy az összesített és anonimizált adatok szélesebb körben álljanak rendelkezésre a lakástulajdonosok, a bérlők és a harmadik felek számára, akik ezeket felhasználhatják az energiafogyasztás optimalizálása érdekében, többek között az általános adatvédelmi rendelet biztonságos hozzájárulási rendszerei révén, valamint statisztikai és kutatási célokra;
39. ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a jóváhagyott okosépület-mutatórendszer hatékony, ambiciózus és következetes végrehajtását az egész EU-ban; rámutat arra, hogy az okosépület-mutatónak az intelligens és rugalmas épületek elterjedésének támogatásával az épületkorszerűsítési program és az energiarendszer integrációjának megvalósítását kell szolgálnia; elismeri, hogy az okosépület-mutató segíteni fogja az új épületek nulla energiaigényű épületekként való tervezésének és építésének további ösztönzését;
40. úgy véli, hogy a hosszú távú felújítási stratégiáknak a beruházók, a fejlesztők, a lakástulajdonosok és a bérlők számára stabilabb környezet megteremtése, valamint az épületek teljes életciklusára gyakorolt hatások kezelése érdekében több részletet kell nyújtaniuk a hosszú távú fellépésekre és az integrált infrastruktúra-tervezésre vonatkozóan, konkrét szakpolitikákat és időrendi áttekintést tartalmazó ütemterv, valamint 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó egyértelmű mérföldkövek alapján; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell a pénzügyi és adóügyi mechanizmusokhoz való hozzáférést a magánberuházások mobilizálásának támogatása, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek előmozdítása érdekében; olyan hitelek előmozdítását szorgalmazza, amelyek az alacsonyabb kamatlábak kritériumaként energiahatékonyságot írnak elő;
41. kiemeli, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek biztosítania kell, hogy a felújítás az épületek energiahatékonyságának valós és méréssel alátámasztott javulása révén biztosítsa a lakástulajdonosok és az épülettulajdonosok számára a megfelelő ár-érték arányt és a beruházások megtérülését, csökkentse az energiaszámlákat és javítsa a fenntarthatóságot; hangsúlyozza, hogy a felújítás eredményeként ténylegesen megtakarított energián alapuló megközelítés csökkenteni fogja a költségeket, és növelni fogja az épületfelújításokhoz szükséges utólagos energiahatékonysági átalakítások minőségét és nagyságrendjét;
42. kiemeli a zöld infrastruktúrában, például a zöld tetőkben és falakban rejlő lehetőségeket az épületek energiahatékonyságának javítása, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése, továbbá a biológiai sokféleség előmozdítása terén, különösen a városi területeken;
43. felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a hosszú távú felújítási stratégiákat olyan innovatív politikák végrehajtására, amelyek aktívan bevonják a polgárokat azok létrehozásába és végrehajtásába, valamint az energiahatékonysági programokba; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy bevonják és mozgósítsák az érdekelt feleket, köztük a polgárokat, a helyi önkormányzatokat, a lakásszövetkezeteket és az építőipari szakembereket az épületek szén-dioxid-mentesítésére irányuló integrált tervek és végrehajtási stratégiák kidolgozásába;
44. elismeri a tagállamokban a különböző típusú épületek (köz- és magánépületek, nem lakó- és lakóépületek) eltérő építési és felújítási dinamikáját; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson keretet az energiahatékonyságra vonatkozó minimumszabványok bevezetéséhez, figyelembe véve a tagállamok eltérő kiindulási pontjait és épületállományát, különösen a különleges építészeti vagy történelmi értékű épületek esetében, gyorsítsa fel a felújítási arányokat, és biztosítsa a teljes értéklánc láthatóságát a várható fejlesztéseket illetően, továbbá ösztönözze az innovációt, miközben biztosítja a megfizethetőséget, különösen az alacsony jövedelműek és a kiszolgáltatott helyzetben lévők számára;
45. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki integrált és beágyazott keretet, amely magában foglalja a megfelelő finanszírozást és technikai segítségnyújtást az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények fokozatos bevezetéséhez, ami végső soron biztosítja a hosszú távú felújítási stratégiáikban meghatározott 2030-as, 2040-es és 2050-es mérföldkövek elérését; hangsúlyozza, hogy ezek a minimumszabályok elősegítenék a klímasemlegesség felé vezető út legkésőbb 2050-ig történő megvalósítását az építőiparban, és láthatóságot és biztonságot nyújtanának a piac számára a meglévő épületállomány átalakítása tekintetében; elismeri, hogy a tagállamok rugalmasan alakíthatják ki a különböző gazdasági, éghajlati, politikai, társadalmi és építőipari körülményekhez szükséges intézkedéseket; úgy véli, hogy külön pénzügyi eszközöket és ösztönzőket kell biztosítani az olyan műszaki, építészeti, örökséggel kapcsolatos és történelmi megszorításokkal rendelkező épületek esetében, amelyeket nem lehet az ingatlan értékéhez képest észszerű költséggel felújítani;
46. felhívja a Bizottságot, hogy kapcsolja össze a hosszú távú felújítási stratégiákat az energiahatékonysági irányelvnek és a megújuló energiáról szóló irányelvnek a hatékony távfűtésre és távhűtésre, valamint az építőiparban a megújuló energia, például a nap-, hő- és geotermikus energia előmozdítására, továbbá a hálózati és mikrohálózati jelzésekre adott válaszként az energiatárolás és az energia-önellátás nagyobb szerepére vonatkozó rendelkezéseivel, elismerve ugyanakkor, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat, különösen a földgázt jelenleg széles körben használják az épületek fűtési rendszereiben; megjegyzi, hogy a fogyasztóknak támogatásra van szükségük a fosszilis tüzelőanyagokról való átálláshoz;
47. felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 14. cikkének és 15. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseit, egyértelmű tájékoztatást nyújtva a polgároknak és a szakembereknek arról, hogy az épület, az automatizálás és az ellenőrző rendszer hogyan tudja a lehető leghamarabb biztosítani a kötelező képességeket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi előkészítő intézkedésre késedelem nélkül és a 2025-ös határidő előtt sor kerüljön; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e rendelkezések átültetésekor vegyék fontolóra a szakértők és szakemberek által kidolgozott eszközök vagy ellenőrző listák használatát;
48. felhívja a tagállamokat, hogy az épületkorszerűsítési program prioritásaival összhangban foglalkozzanak az épületek fűtésének és hűtésének dekarbonizációjával, és vegyenek fontolóra a legkiszolgáltatottabb fogyasztókra összpontosító ösztönző rendszereket az épületek régi, fosszilis energiahordozókon alapuló és nem hatékony fűtési rendszereinek lecserélésére, többek között a hosszú távú felújítási stratégiákkal összhangban lévő helyettesítési célok bevezetése révén;
49. emlékeztet azon kérésére, hogy a következő felülvizsgálat során értékelni kell, hogy szigorításra szorulnak-e az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben foglalt, a töltési infrastruktúrára vonatkozó követelmények, figyelembe véve a hálózat stabilitásának biztosítását, például intelligens töltési funkciók bevezetésével, a fenntartható mobilitás előmozdítása érdekében, valamint integrált, szisztematikus és körforgásos megközelítést kell bevezetni mind a városi, mind a vidéki fejlesztések tekintetében, a megfelelő várostervezéssel és közlekedési útvonalakkal összhangban;
50. ösztönzi a tagállamokat annak megfontolására, hogy az érdekelt felekkel és a helyi közösségekkel közösen hogyan lehetne a legjobban kiaknázni a nagyléptékű felújításokra vonatkozó körzetalapú megközelítés előnyeit;
51. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az épületek töltőpontjai készen álljanak az intelligens töltésre, és hangolják össze a követelményeket a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv felülvizsgálatában meghatározott követelményekkel; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan keretet, amely elősegíti az új és meglévő lakó- és nem lakáscélú épületek töltőállomásainak egyszerűsítését és telepítésének felgyorsítását, az esetleges szabályozási akadályok felszámolását, valamint az épülettervezés során a kerékpárok könnyű hozzáférésének és tárolásának megfelelő módjait;
52. üdvözli, hogy a Bizottság elismeri az elektromos közlekedés fontosságát azáltal, hogy minimumkövetelményeket vezet be egy adott méretnél nagyobb parkolókra és egyéb minimális infrastrukturális követelményeket a kisebb épületekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy tovább kell támogatni a töltőinfrastruktúra kiépülését;
53. hangsúlyozza, hogy a meglévő épületek felújítása és az új épületek tervezése fontos szerepet játszhat az elektromos járművek, például a személygépkocsik, kisteherautók, kerékpárok és motorkerékpárok elterjedésének ösztönzésében azáltal, hogy megfelelő parkolóhelyeket és töltőinfrastruktúrát biztosít, és ezáltal hozzájárul a közlekedési ágazat általános dekarbonizációjához; megjegyzi, hogy az ilyen felújítások révén az épületeket egészségesebbé, környezetbarátabbá, az egyes kerületeken belül összekapcsoltabbá, és az éghajlatváltozás negatív hatásaival szemben ellenállóbbá lehet tenni; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv hatályának kiterjesztését azáltal, hogy – amennyiben megvalósítható – minimumkövetelményeket vezet be a különböző épülettípusokban a kerékpárok parkolási infrastruktúrájára és az elektromos kerékpárok töltőpontjaira vonatkozóan;
54. üdvözli, hogy elismerték az új lakó- és nem lakóépületekben az előzetes kábelezés infrastruktúrájával kapcsolatos követelmények fontosságát mint a töltőállomások gyors telepítésének egyik feltételét; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze e követelmények beépítését a nemzeti szakpolitikai keretekbe;
55. hangsúlyozza, hogy a töltőállomások rendelkezésre állása az egyik ösztönző a magánlakások bérlői és tulajdonosai számára, hogy e-mobilitási megoldás mellett döntsenek; megjegyzi azonban, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv jelenleg csak a több mint 10 parkolóhellyel rendelkező új lakóépületekre és jelentős felújítás alatt álló lakóépületekre vonatkozóan határoz meg a vezetékinfrastruktúrára vonatkozó követelményeket; rámutat arra, hogy az irányelv lehetővé teszi a kívülmaradást abban az esetben, ha a töltő- és vezetékes berendezések költsége meghaladja az általános felújítás alá vont épület felújítása összköltségének 7%-át; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve végezzen költségelemzést annak megvizsgálására, hogy hogyan lehetne ösztönözni a fejlesztőket arra, hogy az elektromos járművek felhasználói számára megfelelő infrastruktúrát építsenek ki;
56. emlékeztet arra, hogy a több mint 20 parkolóhellyel rendelkező, nem lakáscélú épületek tekintetében a tagállamoknak 2025. január 1-ig meg kell határozniuk a telepítendő töltőpontok számára vonatkozó követelményeket; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy fel kell tárni az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtásának hiányosságait, amely irányelv felülvizsgálatának ki kell terjednie a magán- és állami töltőinfrastruktúra lakó- és nem lakóépületekben történő kiépítésének további ösztönzésére és megkönnyítésére;
57. hangsúlyozza, hogy az elektromos mobilitási megoldásoknak mindenki számára könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük; e tekintetben kiemeli, hogy az épületek – köztük a parkolók – felújítására van szükség a csökkent mozgásképességű személyek akadálymentességének javítása érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy a felújított és az új épületekben tárolóhelyiségeket kell kialakítani a mobilitási eszközök számára, többek között a kerekes székek és a tolószékek számára is;
58. üdvözli a töltőinfrastruktúra kiépítésének megkönnyítéséhez és felgyorsításához szükséges intézkedések elismerését a meglévő akadályok, például a megosztott ösztönzők és az adminisztratív terhek felszámolásával; rámutat azonban arra, hogy nemzeti és helyi szinten továbbra is adminisztratív akadályok állnak fenn a töltőinfrastruktúrára vonatkozó infrastrukturális tervezés és engedélyezési eljárások tekintetében, amelyek akadályozzák a töltőinfrastruktúra kiépítését az új és meglévő lakó- és nem lakóépületekben; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az ilyen nyilvánvaló adminisztratív akadályok felszámolása érdekében;
59. hangsúlyozza, hogy az elektromos járművek lakó- és nem lakáscélú épületekben történő feltöltése a nyilvánosan hozzáférhető töltőinfrastruktúrát kell, hogy kiegészítse az elektromos járművek töltési kapacitásának biztosítása érdekében; kiemeli, hogy növelni kell az e-mobilitásba történő beruházásokat és ki kell építeni az intelligens töltőinfrastruktúrát, ami megkönnyíti a csúcsidőszak áthelyezését és a keresletoldali reagálást, olcsóbb és hatékonyabb villamosenergia-hálózatokat hozva létre, amelyek kevesebb termelési kapacitást és infrastruktúrát igényelnek;
60. úgy véli, hogy az állami, részben állami és magán intelligens töltőinfrastruktúra kiépítése továbbra is alapvető előfeltétele az elektromos járművek piaci elterjedésének; ezért felszólít az épületekbe és a mobilitásba történő beruházások növelésére, az innováció fellendítésére és az e-mobilitást szolgáló digitális eszközök használatára;
61. rámutat, hogy a vonatkozó uniós jogszabályoknak a felújításokkal, új épületek és létesítmények építésével együtt az elektromos járművek töltőállomásainak kiépítését is elő kell mozdítaniuk; kiemeli az állami töltőállomásokba való beruházás fontosságát a törzshálózati folyosók mentén és az átfogó hálózatban, de hangsúlyozza, hogy ez csak kiegészítő szerepet játszhat azon töltőállomások sokkal nagyobb száma mellett, amelyekre a városi térségekben lesz szükség; rámutat arra, hogy a járműflották elektromos meghajtásra való átállításának legköltséghatékonyabb és leggyakorlatiasabb módja az, ha a háztartások és a munkahelyek közelében töltőállomásokat tesznek elérhetővé, ahol ezek a szükséges, de költségesebb gyorsfeltöltő infrastruktúra alapvető kiegészítőjeként szolgálnak;
62. kiemeli az inkluzív, összetartó és fenntartható mobilitás biztosításának fontosságát valamennyi európai polgár és régió számára, ideértve a legkülső régiókat is; hangsúlyozza az alternatív, inkluzív, biztonságos és fenntartható közlekedési módok és az ehhez szükséges infrastruktúra előmozdításának fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy a minimális számú töltőállomás kiépítésére vonatkozó követelményeik kidolgozásakor biztosítsák a társadalmi-gazdasági és területi kohéziót; sürgeti a tagállamokat, hogy azonosítsák és orvosolják a töltőállomások gyors kiépítése előtti társadalmi, gazdasági, jogi, szabályozási és adminisztratív akadályokat;
63. elismeri a meglévő városi zöld területek és a fenntartható városi vízelvezető rendszerek lehető legnagyobb mértékű fenntartásának fontosságát a lakó- és nem lakáscélú töltőinfrastruktúra és parkolók megépítésének tervezése során;
64. megjegyzi, hogy csak kevés tagállam számolt be ígéretes előrelépésről az épületekben és parkolókban található, e-járművek töltésére alkalmas töltőinfrastruktúrát illetően; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy más tagállamokban nem történt előrelépés, és kéri, hogy az adatok szélesebb körét tegyék minél gyorsabban hozzáférhetővé; megjegyzi, hogy a legtöbb tagállam becsléseket adott az elektromos járművek elterjedésére vonatkozóan, valamint célokat tűzött ki az elektromos töltőberendezések 2020-ig történő bevezetésére vonatkozóan; rámutat azonban, hogy a tagállamok csupán kétharmada szolgáltatott adatokat a 2025-re és 2030-ra kitűzött célok tekintetében;
65. rámutat arra, hogy számos helyi hatóság kezdte meg dekarbonizációs tervek kidolgozását, amelyek magukban foglalják a belső égésű motorral működő járművek használatának betiltására vonatkozó kötelező határidők meghatározását is; felhívja e hatóságokat annak biztosítására, hogy terveik tartalmazzanak célzott pénzügyi és technikai támogatást épületállományuk átalakításához, hogy dekarbonizációs terveiket teljesíteni tudják;
o o o
66. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament Belső Politikák Főigazgatósága, Gazdaság- és Tudománypolitikai Tematikus Főosztály, Az épületfelújítás ösztönzése: Milyen lehetőségeket jelent és értéket képvisel Európa számára?, 2016. október.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).
A „Mapping and analyses of the current and future (2020-2030) heating/cooling fuel deployment (fossil/renewables)” (A (fosszilis/megújuló) tüzelőanyagok jelenlegi és jövőbeni (2020–2030) felhasználásának feltérképezése és elemzése) című tanulmány, 2017. március.
Forum for European Electrical Domestic Safety (FEEDS) (Fórum az Európai Háztartások Elektromos Biztonságáért), „A hírekben: az Európai Parlament felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki elektromos ellenőrzési rendszert”.
Az Európai Parlament 2021. október 20-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a munkavállalók azbeszttel szembeni védelméről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0427).