Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. és 214. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére,

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/836 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló, 2008. évi együttes nyilatkozatra(4),

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló, 1949. augusztus 12-i negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, 2003. május 8-i 2003/335/JHA tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a globális élelmezés- és táplálkozásbiztonság erősítéséről szóló, 2018. november 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, uniós iránymutatásokra(6),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fegyveres konfliktusok során a sebesültek és betegek, az egészségügyi személyzet és a humanitárius személyzet védelméről szóló, 2016. május 3-i 2286. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a humanitárius világtalálkozó eredményeiről és a világtalálkozó résztvevői által tett kötelezettségvállalásokról szóló, 2016. augusztus 23-i jelentésére,

–  tekintettel a 2016. május 23-án aláírt „nagyszabású egyezség” (Grand Bargain) elnevezésű megállapodásra, annak éves független jelentéseire, különösen a 2021. évi jelentésre, valamint a „nagyszabású egyezség” 2021. június 15–17-i éves ülésén bemutatott „nagyszabású egyezség” 2.0 keretrendszerre és annak mellékleteire,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának a rugalmas finanszírozás 2020-as felhasználásáról szóló, 2021. júliusi jelentésére, valamint annak frissítéseire,

–  tekintettel az ENSZ 2015. március 14–18. között Sendaiban (Japán) tartott harmadik katasztrófakockázat-csökkentési világkonferenciáján elfogadott, a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre, valamint a katasztrófakockázat-csökkentéssel foglalkozó, 2017-ben Cancúnban, 2019-ben pedig Genfben tartott globális platform eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

–  tekintettel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának 2021. évi globális humanitárius áttekintésére és annak havonta frissülő információira,

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című, 2021. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0101),

–  tekintettel az „Uniós humanitárius segítségnyújtás: új kihívások, régi elvek” című, 2021. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2021)0110) és az azt követő, 2021. május 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló állásfoglalásaira, különösen „Az ellenálló képesség és a katasztrófakockázat-csökkentés uniós megközelítése a fejlődő országokban: Az élelmiszerbiztonsági válság tanulságai” című, 2013. december 11-i(7), a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban lévő gyermekek oktatásáról szóló, 2015. november 26-i(8), a „Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek” című, 2015. december 16-i(9), „Az ellenálló képesség mint az EU külső fellépéseinek stratégiai prioritása” című, 2017. június 1-jei(10), valamint a fejlesztési együttműködési eszköz, a humanitárius segítségnyújtási eszköz és az Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról szóló, 2018. április 17-i(11) állásfoglalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0328/2021),

A.  mivel a humanitárius segítségnyújtás iránti igények magasabbak, mint valaha, ugyanis 2021-ben 238 millió ember szorul segítségre, elsősorban a konfliktusok miatt, ám olyan rendszerszintű tényezők miatt is, mint az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás, a globális népességnövekedés, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a korlátozott vízkészletek és a rossz kormányzás; mivel az egyre növekvő humanitárius szükségletek és azok növekvő komplexitása érinti az összes fenntartható fejlődési célt, valamint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend globális előrehaladásának aggodalomra okot adó hiánya felé mutat;

B.  mivel a Covid19-világjárvány súlyosbította a már meglévő instabilitásokat és egyenlőtlenségeket, növelte a humanitárius szükségleteket – nevezetesen a miatt, hogy ugrásszerűen emelkedik az éhínség és az élelmiszer-ellátás hiánya, közel 300 millió embert fenyeget annak kockázata, hogy élelmiszer-ellátása súlyosan bizonytalanná válik, és több mint 40 millió embert érint az élelmiszer-ellátás kritikus méreteket öltő bizonytalansága –, valamint akadályozta a humanitárius reagálást a határlezárások és egyéb korlátozások, például a fegyveres konfliktusok résztvevő felei által megkísérelt korlátozások következtében; mivel a humanitárius szükségletek növekedése részben az instabilitást okozó tényezők kezelésének érdekében nyújtott fejlesztési támogatás elégtelenségének eredménye; mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint minden instabil helyzetben nyújtott humanitárius segítségnyújtás 38%-kal nőtt 2015-ről 2016-ra, míg az instabil helyzetek programozható fejlesztési támogatása ugyanabban az időszakban nem növekedett(12); mivel 2014 és 2018 között a humanitárius segítségnyújtás adta a tengerentúli hivatalos fejlesztési támogatási hozzájárulások második legnagyobb hányadát a Fejlesztéstámogatási Bizottság 29 országában(13);

C.  mivel a Covid19-világjárvány egyrészről számos logisztikai akadályt hozott létre a segítségnyújtási műveleteket végrehajtó nemzetközi szervezetek számára, miközben másrészt ezek a logisztikai kihívások hozzájárultak egy sor változáshoz a segélyprogramok végrehajtásának módjában, különösen a humanitárius segítségnyújtás helymeghatározása fontosságának növelése tekintetében;

D.  mivel 2018-ban mintegy 108 millióan szorultak nemzetközi humanitárius segítségre viharok, áradások, aszályok és erdőtüzek miatt; mivel 2050-re az éghajlatváltozással összefüggő katasztrófák és az éghajlatváltozás társadalmi-gazdasági hatásai miatt évente több mint 200 millió ember szorulhat humanitárius segítségre;

E.  mivel a szükséghelyzetek a legsúlyosabb mértékben a nőket és lányokat érintik; mivel a konfliktusövezetekben a fiatalkorú lányok 90%-kal nagyobb eséllyel maradnak ki az iskolából, a humanitárius helyzetekben lévő nők 70%-a tapasztal nemi alapú erőszakot, valamint a tartós éhezést megtapasztaló emberek több mint 70%-át nők teszik ki;

F.  mivel az EU humanitárius légi hídja, amelyet a világjárvány okozta szállítási korlátozásokra válaszul hoztak létre, a segélyek, a szükséghelyzeti segítségnyújtás és a humanitárius személyzet szállításának megkönnyítése révén nagyban hozzájárult a humanitárius reagálás kritikus hiányosságainak megszüntetéséhez;

G.  mivel az éghajlattal összefüggő katasztrófák nagyobb gyakorisága és intenzitása konfliktusokat szít és egyre több embert kényszerít lakóhelyének hosszút távú elhagyására soha nem látott módokon, miközben az elhúzódó válságok egy része megoldatlan marad;

H.  mivel a növekvő humanitárius szükségletekhez nem álltak rendelkezésre megfelelő források, ami gyorsan növekvő finanszírozási hiányhoz vezetett: 2020-ban az ENSZ humanitárius felhívásának kevesebb mint fele teljesült, és 2021 augusztusában csak 10,9 milliárd USD összegű finanszírozás állt rendelkezésre 36,6 milliárd USD összegű szükségletekre (a teljes összeg 30%-a)(14); mivel 2020-ban a Covid19-világjárványra adott válaszhoz nem kapcsolódó, a közszférához tartozó 20 legnagyobb donortól származó finanszírozás a 2019-es szintek alá esett(15);

I.  mivel a globális humanitárius finanszírozás továbbra is nagymértékben nagyon korlátozott számú adományozótól függ, és a 10 legnagyobb adományozó az összes finanszírozás mintegy 85%-át teszi ki;

J.  mivel a humanitárius segítségnyújtás az Unió külső tevékenységének kulcsfontosságú pillére, valamint mivel 2020-ban az EU és a tagállamok együttes finanszírozása a világ legjelentősebb részesedését tette ki, azaz a globális humanitárius segítségnyújtás 36%-át; mivel az EU-n belül a hozzájárulások mértéke változó, négy tagállam és a Bizottság az összes uniós humanitárius finanszírozás mintegy 90%-át teszi ki;

K.  mivel a „nagyszabású egyezség” 2.0 aláíróinak újólag megerősített kötelezettségvállalása a lehető leginkább helyi és a legszükségesebb mértékben nemzetközi humanitárius válaszok biztosítására vonatkozóan maga után vonja azt a kötelezettségvállalást, hogy a humanitárius finanszírozás legalább 25%-át a lehető legközvetlenebb módon biztosítsák a helyi és nemzeti szereplők számára; mivel azonban ezt a célt még távolról sem teljesítették;

L.  mivel a finanszírozás jelenlegi hiánya szükségessé teszi a humanitárius rendszer hatékonyságának, eredményességének, láthatóságának, kockázatmegosztásának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának javítását és annak biztosítását, hogy több ország járuljon hozzá a humanitárius erőfeszítésekhez annak érdekében, hogy a segélyek megfeleljenek az érintett lakosság szükségleteinek, ahogyan azt nemrégiben a „nagyszabású egyezség” 2.0 keretrendszer kiemelte, amely a lokalizációra és a minőségi finanszírozásra összpontosít mint kulcsfontosságú prioritásokra;

M.  mivel a minőségi finanszírozás magában foglalja a „nagyszabású egyezség” 2.0 keretrendszer két kulcsfontosságú prioritásának egyikét; mivel a humanitárius célú finanszírozással foglalkozó 2016. évi magas szintű politikai fórum második pillére felszólít a humanitárius forrásalapok új vagy kialakulóban lévő bilaterális adományozókkal és a magánszektorral való partnerségek révén történő bővítésére, megkönnyítve a pénzátutalásokat és az iszlám szociális finanszírozást(16); mivel a magánadományozóktól érkező humanitárius segítségnyújtás máris emelkedik, 9%-os növekedést mutatva a 2018-as 6,2 milliárd USA-dollárról rekordmagas, 6,8 milliárd USA-dolláros összegre növekedve 2019-ben(17);

N.  mivel a Bizottság javasolta a vegyes finanszírozásra vonatkozó kísérleti projekt elindítását a humanitárius tevékenységek forrásbázisának jelentős növelése érdekében, valamint ezért kéri a magánszektor további bevonását;

O.  mivel a humanitárius segítségnyújtások szétaprózódása továbbra is állandó problémát jelent, mert sok adományozó és segélyszervezet van, ám tevékenységeik és projektjeik nincsenek összehangolva;

P.  mivel a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területén az adományozók ösztönzik a konzorciumokba való szerveződést; mivel más módszerekhez képest a konzorciumokba való szerveződést jellemzően nagyobb léptékű célkitűzések és több erőforrás jellemzi;

Q.  mivel annak érdekében, hogy a szükségletek csökkenjenek, a humanitárius válságok kezeléséhez nemcsak több finanszírozás, hanem határozott politikai erőfeszítések is szükségesek a konfliktusok megelőzése és megszüntetése, az alapvető emberi jogok védelme, a fenntartható fejlődés előmozdítása, valamint a kockázatok, a kiszolgáltatottság csökkentése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a pénzeszközök elosztása során felmerülő korrupció, valamint a helyi szervezetekkel kapcsolatos átláthatóság hiányának kezelése által;

R.  mivel az alapvető normák és elvek a nemzetközi humanitárius jog rendszeres megsértésével – beleértve a civilek, a humanitárius és egészségügyi dolgozók elleni támadásokat – világszerte kihívás elé kerültek, és ehhez hozzájárul még a humanitárius segítségnyújtás előtt álló egyre több akadály;

S.  mivel a humanitárius személyzet elleni támadások drámai mértékben növekedtek az elmúlt években;

1.  üdvözli az „Uniós humanitárius segítségnyújtás: új kihívások, régi elvek” című bizottsági közleményt és annak a humanitárius segítségnyújtás javítására irányuló konkrét javaslatait; kéri e javaslatok mielőbbi végrehajtását szoros konzultációban és együttműködésben a humanitárius partnerekkel annak biztosítása érdekében, hogy a segélyek kiszámíthatók legyenek, ne legyenek széttöredezettek, és ne legyenek átfedésben más fellépésekkel; megismétli, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal összhangban az EU humanitárius segítségnyújtásának mindig kizárólag jól meghatározott és előzetesen értékelt szükségleteken kell alapulnia, teljes mértékben összhangban kell lennie az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveivel, és különös figyelmet kell fordítania a kihívásokra, amelyekkel a kiszolgáltatott csoportok, például a fogyatékossággal élő emberek, a kisebbségek és más, erősen marginalizálódott emberek néznek szembe a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférés során; kéri a Bizottságot, hogy a „senki sem maradhat le” elvét tegye a humanitárius tevékenységek új megközelítésének középpontjába; üdvözli a Bizottságnak a szükséghelyzetben lévők oktatására irányuló kezdeményezését a gyermekek iskolai lemorzsolódásának megelőzése érdekében, különösen az elhúzódó konfliktusok eseteiben;

2.  aggodalommal állapítja meg a humanitárius segítségnyújtás finanszírozási hiányának erőteljes növekedését, mivel a főbb adományozók éppen a növekvő szükségletek idején csökkentik a finanszírozást; kiemeli a globális és az EU-n belüli hozzájárulások közötti éles különbségeket; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson szilárd éves költségvetést az uniós humanitárius segítségnyújtás számára, hogy időszerű, kiszámítható és rugalmas finanszírozást lehessen garantálni a humanitárius segítségnyújtás számára minden pénzügyi év kezdetétől mind a hosszú távon elhúzódó válságok kezelése, mind az új válságokra való reagálás tekintetében, valamint tartson fenn elkülönített keretet a Szolidaritási és sürgősségisegély-tartalékon belül az EU-n kívüli humanitárius válságok számára, hogy fenn lehessen tartani a kiegészítő pénzeszközök gyors mobilizálására való kapacitást az új, a növekvő vagy a hirtelen megjelenő vészhelyzetek esetében; kéri, hogy az EU lépjen fel a nagyobb nemzetközi felelősségmegosztás és a humanitárius finanszírozás növelése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy mutassanak példát, és bruttó nemzeti jövedelmük meghatározott részével járuljanak hozzá a humanitárius segítségnyújtáshoz; felszólítja a Bizottságot, hogy évente tegyen jelentést az EU által folyósított humanitárius finanszírozás összegéről a globális környezetben;

3.  felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy dolgozzanak ki stratégiát a harmadik országokkal, és főként az új donorokkal való hosszú távú együttműködésre vonatkozóan, a kétoldalú, regionális és többoldalú uniós diplomácia kiaknázása által annak érdekében, hogy kibővítsék a humanitárius segítségnyújtáshoz önkéntes alapon hozzájáruló donor országok körét; hangsúlyozza, hogy további adományozó országok hozzájárulása lehetővé tenné a nemzetközi humanitárius válságok kezeléséhez szükséges összeg növelését; aggodalommal jegyzi meg, hogy az EU–Egyesült Királyság kereskedelmi és együttműködési megállapodás nem tartalmaz formális megállapodást a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozóan, valamint kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak egy ilyen, a humanitárius segítségnyújtásról szóló EU–Egyesült Királyság formális partnerség létrehozásán;

4.  kiemeli a Bizottság elköteleződését a magánfinanszírozás mozgósítása és az uniós magánszektor humanitárius segítségnyújtásba való további bevonása mellett, valamint a vegyes finanszírozás kísérleti kezdeményezésének 2021-es uniós humanitárius költségvetésből való elindítását; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson a Parlament számára több információt, valamint írásbeli értékelést a humanitárius tevékenység vegyes finanszírozására vonatkozó kísérleti projekt végrehajtására vonatkozóan, értékelve a külső tevékenységekre vonatkozó céloknak való megfelelést; hangsúlyozza a vegyes finanszírozási kezdeményezésekben rejlő potenciált, beleértve a humanitárius beruházási kötvényeket és a katasztrófakockázati biztosítási rendszereket, valamint az Európai Beruházási Bank és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap Plusz humanitárius célokra történő teljes mértékű kiaknázását; hangsúlyozza azonban, hogy a magánszektorral való további együttműködés megkívánja az együttműködés során eddig elért eredmények elemzését, valamint az olyan partnerségek előmozdítását, amelyek megfelelnek az uniós külső fellépési céloknak és a nemzetközi humanitárius elveknek;

5.  aggodalmát fejezi ki a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogi jogszabályok súlyos megsértésének növekvő száma miatt; felszólít egy uniós koordinációs mechanizmus létrehozására a nemzetközi humanitárius törvényekre vonatkozó koherens uniós megközelítés létrehozása, valamint a jogsértések nyomon követése érdekében, kiáll a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának biztosítása mellett, többek között a megfelelő politikai, fejlesztési támogatási, kereskedelmi és gazdasági eszközök felhasználásával az EU külső fellépései során;

6.  felszólítja a Bizottságot, a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a tagállamokat, hogy szigorúan ellenőrizzék a nemzetközi humanitárius jog megsértését, valamint hogy a nemzetközi humanitárius jog megsértését tekintsék kritériumnak a személyek vagy szervezetek uniós szankciórendszerekbe való felvételéhez, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokkal összhangban; megjegyzi, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikájának kontextusában hozott szankcióknak és a korlátozó intézkedéseknek meg kell felelniük a nemzetközi humanitárius jognak, és nem akadályozhatják a humanitárius tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy a korlátozó intézkedések rendszereibe következetesen be kell építeni a humanitárius okok miatt alkalmazott mentességeket, és biztosítani kell a partnerek számára a szükséges támogatást és iránymutatást e mentességek hatékony alkalmazásához;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemzetközi humanitárius jogot és vonják szigorú eljárás alá és szankcionálják azokat, akik az éheztetést háborús fegyverként alkalmazzák, így lépve fel az élelemhez való jog konfliktusok során történő széles körű megsértése, az éheztetés hadviselési eszközként való visszatérő alkalmazása, valamint a humanitárius segítséghez való hozzáférés megtagadása ellen;

8.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mielőbb teljesítsék a humanitárius csúcstalálkozón és a „nagyszabású egyezség” részeként vállalt kötelezettségeket; kiemeli egyrészt a humanitárius segítségnyújtás hatékonyabbá és eredményesebbé tételének fontosságát meghatározatlan rendeltetésű, gyengén meghatározott rendeltetésű és többéves finanszírozáson keresztül megvalósuló rugalmas finanszírozás növelése által, amely a helyi körülményekhez igazodik, szükségleteken alapul és emberközpontú, másrészt annak fontosságát, hogy csökkentsék a humanitárius partnerek adminisztratív terheit a donorjavaslatok és jelentéstételi követelmények harmonizációja és egyszerűsítése, a nemzeti és helyi szereplők finanszírozása, valamint az innovatív megoldások előmozdítása révén; emlékeztet arra, hogy az elhúzódó válságok továbbra is humanitárius körülmények, és kéri az Uniót és tagállamait, hogy hozzanak létre konkrét megoldásokat a humanitárius és fejlesztési finanszírozás hatékony elosztására az ilyen kontextusokban működő partnerek számára; ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy vezessenek be intézkedéseket a partnerekkel kötött támogatási megállapodásokba annak érdekében, hogy biztosítsák a program rugalmasságának elégséges mértékét, hogy e partnerek gyorsan válthassanak a fejlesztési tevékenységekről a vészhelyzet-elhárításra hirtelen vészhelyzet esetén, többek között az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa keretében nyújtott finanszírozásban;

9.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsanak fenn és támogassanak egy realisztikus kockázatmegosztó párbeszédet a releváns egységek között, valamint humanitárius partnereikkel és más érdekelt felekkel, a legfrissebb tapasztalatokra és tanulságokra építve annak érdekében, hogy folyamatosan törekedjenek a meglévő finanszírozási jogszabályok javítására, hatékonyabbá és eredményesebbé téve őket, különösen a nagyon instabil humanitárius válságok idején; rámutat, hogy a kockázattudatosság a kockázatkezelés hatékony eszközének bizonyult;

10.  hangsúlyozza a helyi szereplők támogatásának különös fontosságát, és sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ambiciózus lokalizációs politikát, amely többek között kitér az átláthatóság előmozdítására, a partnerek szakértelmének és tapasztalatainak felhasználására, valamint felvázolja, hogyan lehet több és jobb támogatást nyújtani a helyi szereplőknek kapacitásaik megerősítése érdekében, képessé téve őket abban, hogy valamennyi rendelkezésre álló eszközt igénybe tudjanak venni, és biztosítva részvételüket a döntéshozatali folyamatokban, és amely ugyanakkor foglalkozik a kölcsönös elszámoltathatóság és kockázatmegosztás kérdéseinek kezelésével, mivel a helyi szereplők megerősítése fontos tényező a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás szükségességének jövőbeni csökkentése tekintetében; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nők egyenlő arányú részvételét és szerepvállalását minden új mechanizmusba kifejezetten integrálják, a helyi szereplők humanitárius tevékenységekben való szerepének erősítése érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben a lokalizáció segít az egészségügyi vészhelyzetre való olyan reagálásban, amely a fejlődő országok körülményeihez igazodik az európai előítéletek elkerülése érdekében, különösen a megfékezésre irányuló protokollokra és megelőzési kampányokra vonatkozóan; kéri, hogy a humanitárius tevékenységek további lokalizációjával megfelelő módon vitassák az Európa-központú nézőpont vészhelyzetekben való prevalenciáját;

12.  hangsúlyozza az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat, és üdvözli az éghajlatváltozás hatásainak és a környezeti tényezőknek a humanitárius tevékenységekben való további érvényesítésére, a veszélyeztetett régiók éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének megerősítésére, valamint a veszélyeztetett közösségek éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének megteremtésére vonatkozó kötelezettségvállalást, amely a katasztrófavédelmi felkészültség és az előrelátó intézkedések révén, az összefüggéseket figyelembe vevő hármas megközelítésen keresztül, és az őslakos népek és helyi közösségek folyamatba való bevonásával valósul meg, tekintettel arra, hogy a katasztrófák és az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai által sújtott népességnek különleges segítségnyújtásra és védelemre van szüksége, különös tekintettel a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekre és a befogadó közösségekre; üdvözli továbbá az EU humanitárius segítségnyújtásának környezeti szempontból fenntarthatóbbá tételére és az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások nyomon követésére vonatkozó kötelezettségvállalásokat; felhívja a Bizottságot, hogy többek között a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa révén biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és a katasztrófakockázatok csökkentéséhez szükséges forrásokat, és gyorsítsa fel a sendai kötelezettségvállalások végrehajtását az EU külső fellépéseiben;

13.  üdvözli az EU humanitárius légi hídjának konkrét eredményeit és azt az elképzelést, hogy európai humanitárius reagálási kapacitást hoznak létre az EU humanitárius reagálási hiányosságainak megszüntetése érdekében; kéri, hogy rendszeresen konzultáljanak a tagállamokkal és a humanitárius partnerekkel minden olyan új bizottsági kezdeményezésről, amely a humanitárius szereplők meglévő kapacitásaira, valamint meglévő uniós mechanizmusokra, például a polgári védelmi mechanizmusra kell hogy épüljön, nem pedig azok megkettőzésére;

14.  hangsúlyozza, hogy míg a humanitárius segítségnyújtás célja az azonnali, életveszélyes helyzetek kezelése, a válságokat olyan hajtóerők okozzák, amelyek hosszú távú megoldásokat igényelnek, mivel a háttérben meghúzódó sebezhetőség a humanitárius válságok jelentős előjele; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy az egyes szakpolitikai területek közötti szakadék áthidalása érdekében fogadjanak el közleményt a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztés és a béke közötti összefüggéseket figyelembe vevő megközelítésre vonatkozó egyértelmű politika kidolgozásáról, biztosítva ugyanakkor, hogy a humanitárius segítségnyújtás különleges jogi természetét és elveit tiszteletben tartják; hangsúlyozza, hogy ennek, az összefüggéseket figyelembe vevő megközelítésnek erősítenie kell az ellenálló képességet és elő kell mozdítania a fenntartható megoldásokat, míg a fenntartható fejlesztési célokat az ilyen megközelítés kereteként kell alkalmazni, mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend egyedi lehetőséget biztosít a sebezhetőség és a konfliktus alapvető okainak kezelésére, többek között a nem kormányzati szervezetek gyakorlati tapasztalataira építve; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre ezt, az összefüggéseket figyelembe vevő megközelítést, különös tekintettel a sebezhetőség kezelésére, a konfliktusok megelőzésére, az éhezés kezelésére, a lakóhely katasztrófákkal és az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival összefüggő elhagyására, az oktatási és megélhetési lehetőségek biztosítására, a gyors újjáépítés támogatására, a reagálási kapacitás megerősítésére, valamint az önellátás és az ellenálló képesség kiépítésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé értékelést a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztés közötti összefüggéseket figyelembe vevő megközelítés működőképessé tételéről a 2017-ben azonosított hat kísérleti országban;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a nemi kérdésekkel kapcsolatos múltbeli tapasztalatokat és programokat, mivel egyre nagyobb szükség van ezek kezelésére, tekintve a nők konfliktusok és katasztrófák áldozataiként betöltött prominens szerepét; felszólít arra, hogy a jövőbeli humanitárius fellépések során hajtsák végre a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének kézzelfoghatóbb elemeit, többek között kontextusspecifikus, a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő elemzéseket, a kiszolgáltatott csoportok, köztük az LMBTIQ+ közösségből származó nők, lányok és személyek jogainak védelme mellett; támogatja az ingyenes közegészségügyi szolgáltatásokhoz való akadálytalan hozzáférést, valamint a halálozás és morbiditás csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, és kiemeli a járványokra/világjárványokra való felkészültség erősítését;

16.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy alkalmazzák és mozdítsák elő a más országba való költözésre kényszerülő személyek védelmével a katasztrófák és az éghajlatváltozás tükrében foglalkozó Nansen-kezdeményezést; rámutat arra, hogy fontos a humanitárius segítségnyújtással, a fejlesztéssel, valamint a katasztrófakockázatok csökkentésével és az éghajlatváltozással foglalkozó szereplők együttműködése annak érdekében, hogy csökkentsék a más országba való költözés kockázatát a katasztrófák és az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai tükrében, valamint hogy kezeljék a segítségnyújtási és védelmi szükségleteket;

17.  kéri, hogy fektessenek különös hangsúlyt a táplálkozásra mint mindenki alapvető jogára annak érdekében, hogy biztosítsák az élelmiszerbiztonságot és megerősítsék az élelmiszerrendszerek nagyobb ellenállását a gazdasági, éghajlati és emberi megrázkódtatásokkal szemben; kéri a táplálkozásról szóló uniós cselekvési terv felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az kezelje az alultápláltság minden formáját a humanitárius és fejlesztési kontextusokban, a Tanács 2018. novemberi következtetéseivel összhangban;

18.  ismételten hangsúlyozza a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását és folyamatos erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa az uniós humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó láthatóságot és az arra vonatkozó tudatosságot a különféle uniós érdekelt felek, többek között az NGO-k körében Unió-szerte, valamint hogy erősítse az Unió láthatóságát külső tevékenységeiben;

19.  üdvözli a 2022 januárjában tartandó első uniós humanitárius fórum bejelentését; hangsúlyozza, hogy a fórumnak inkluzívnak, akadálymentesnek és a humanitárius végrehajtó partnereket bevonónak kell lennie, és törekednie kell az EU humanitárius segítségnyújtása és a partnerei által végzett munka láthatóságának növelésére, az EU humanitárius politikájáról folytatott stratégiai párbeszéd előmozdítására, növelve a politikai támogatást és tudatosságot az elveken és szükségleteken alapuló uniós humanitárius támogatás természetére vonatkozóan, valamint a bizottsági közleményben meghatározott kulcsfontosságú intézkedések végrehajtásának előmozdítására;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 163., 1996.7.2., 1. o. (2) HL L 185., 2021.5.26., 1. o. (3) HL L 209., 2021.6.14., 1. o. (4) HL C 25., 2008.1.30., 1. o. (5) HL L 118., 2003.5.14., 12. o. (6) HL C 303., 2009.12.15., 12. o. (7) HL C 468., 2016.12.15., 120. o. (8) HL C 366., 2017.10.27., 151. o. (9) HL C 399., 2017.11.24., 106. o. (10) HL C 307., 2018.8.30., 177. o. (11) HL C 390., 2019.11.18., 33. o. (12) Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, States of Fragility 2018, 2018. július 17. (13) Nomura, S., Sakamoto, H., Ishizuka, A., Shimizu, K. and Shibuya, K., „Tracking sectoral allocation of official development assistance: a comparative study of the 29 Development Assistance Committee countries, 2011–2018”, Global Health Action, 2021. január. (14) Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala, pénzügyi követő szolgálat, 2021. évi humanitárius segítségnyújtási hozzájárulások. (15) Development Initiatives, Global Humanitarian Assistance Report 2021. (16) High-Level Panel on Humanitarian Financing, report for the UN Secretary-General, „Too important to fail – addressing the humanitarian financing gap”, 2016. január 17. (17) Development Initiatives, Global Humanitarian Assistance Report, 2021.