Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2020-as év folyamán folytatott tanácskozásairól (2021/2019(INI))

P9_TA(2021)0507 A9-0323/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20., 24. és 227. cikkére, amelyek tükrözik a Szerződések által az európai uniós polgárok és lakosok azon jogának tulajdonított jelentőséget, hogy aggodalmaikra felhívhatják a Parlament figyelmét,

–  tekintettel az EUMSZ 228. cikkére az európai ombudsman szerepéről és feladatairól,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire és különösen 258. és 260. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére és 227. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A9-0323/2021),

A.  mivel 2020-ban a Parlamenthez 1573 petíció érkezett, ami 15,9%-os növekedést jelent a 2019-ben benyújtott 1357 petícióhoz képest, és 28,9%-os növekedést jelent a 2018-ban benyújtott 1220 petícióhoz képest;

B.  mivel 2020-ban a Parlament petíciós portálján egy vagy több petíciót támogató felhasználók száma 48 882 volt, ami a 2019-ben regisztrált 28 076 főhöz képest jelentős növekedést jelent; mivel a petíciók támogatására szolgáló kattintások száma is nőtt 2020-ban, elérve az 55 129-et;

C.  mivel a Covid19-világjárvány kitöréséből eredő közegészségügyi és társadalmi-gazdasági vészhelyzetek miatt a polgárok aggodalmainak hangot adó petíciók nagy száma jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 2020-ban az előző évekhez képest nőtt a nyilvántartásba vett petíciók száma; mivel a 2020-ban beérkezett petíciók 13,23%-a a Covid19-világjárvánnyal volt kapcsolatos;

D.  mivel a 2020-ban benyújtott petíciók nagy száma azt mutatja, hogy válság idején a polgárok saját területük uniós szinten megválasztott képviselőire támaszkodnak azáltal, hogy aggodalmaikat és panaszaikat közvetlenül az uniós szinten megválasztott képviselőikhez intézik;

E.  mivel azonban a petíciók száma összességében továbbra is szerény az EU teljes lakosságához képest, és ez rámutat arra, hogy még fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a polgárok jobban tisztában legyenek petíciós jogukkal, és ösztönözni kell őket annak gyakorlására; mivel a petíciós jog gyakorlása során a polgárok azt várják el az uniós intézményektől, hogy problémáik megoldása révén biztosítsanak hozzáadott értéket;

F.  mivel a petíciók elfogadhatóságának kritériumait az EUMSZ 227. cikke és a Parlament eljárási szabályzatának 226. cikke határozza meg, amelyek előírják, hogy a petíciókat az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó ügyekben közvetlenül érintett uniós polgároknak vagy lakosoknak kell benyújtaniuk;

G.  mivel a 2020-ban benyújtott 1573 petícióból 392-t elfogadhatatlannak nyilvánítottak, 51-et pedig visszavontak; mivel 2020-ban az elfogadhatatlan petíciók viszonylag magas aránya (24,92%) azt mutatja, hogy továbbra sem egyértelmű az EU felelősségi köre és annak korlátai;

H.  mivel az európai polgárok alapvető jogainak egyike, hogy petíciót nyújtsanak be az Európai Parlamenthez; mivel a petíciós jog nyitott, demokratikus és átlátható mechanizmust kínál az uniós polgárok és lakosok számára választott képviselőik közvetlen megszólítására, és ezért az EU tevékenységi területein való aktív részvétel alapvető eleme;

I.  mivel a petíciós jog lehetőséget kínál arra, hogy a Parlament fokozza válaszadási képességét az uniós alapvető jogok tiszteletben tartásával és az uniós jogszabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos panaszokra és aggályokra a tagállamokban; mivel ezért a petíciók értékes információforrást jelentenek abból a szempontból, hogy feltárják az uniós jog helytelen alkalmazását vagy megsértését, és lehetővé teszik a Parlament és más uniós intézmények számára az uniós jog átültetésének és alkalmazásának, valamint az uniós polgárok és lakosok jogaira gyakorolt lehetséges hatásának értékelését;

J.  mivel a Parlament már régóta az élen jár a petíciós eljárás nemzetközi fejlesztésében, és Európa legnyíltabb és legátláthatóbb petíciós eljárásával rendelkezik, amely lehetővé teszi a petíciók benyújtóinak részvételét az Európai Unió tevékenységeiben;

K.  mivel a Petíciós Bizottság gondosan megvizsgálja és kezeli a Parlamenthez benyújtott valamennyi petíciót; mivel a petíciók minden egyes benyújtójának joga van ahhoz, hogy észszerű határidőn belül, anyanyelvén, illetve a petíció nyelvén tájékoztató választ kapjon a Petíciós Bizottságnak a petíció elfogadhatóságáról hozott határozatáról és az azt követő lépésekről; mivel a petíció minden benyújtója kérheti, hogy lényeges új elemek felmerülése esetén a petíciót nyissák meg újra;

L.  mivel a Petíciós Bizottság tevékenységei a petíciók benyújtóitól kapott információkon alapulnak; mivel a petíciók benyújtóitól a petíciókban és a bizottsági üléseken kapott információk, továbbá az Európai Bizottság értékelései, és a tagállamok és más szervek válaszai alapvető fontosságúak a Petíciós Bizottság munkája szempontjából; mivel az elfogadható petíciók értékes hozzájárulást nyújtanak a többi parlamenti bizottság munkájához is, hiszen azokat a Petíciós Bizottság véleményezés vagy tájékoztatás céljából más bizottságoknak is továbbítja;

M.  mivel a Petíciós Bizottság kiemelkedő fontosságúnak tartja a petíciók vizsgálatát és nyilvános megvitatását az ülésein; mivel a petíciók benyújtóinak joguk van petíciójuk ismertetéséhez és a vitához való hozzászóláshoz, ezáltal aktívan hozzájárulva a Petíciós Bizottság munkájához; mivel 2020-ban a Petíciós Bizottság 13 bizottsági ülést tartott, amelyeken 116 petíciót vitattak meg 110 petíció jelen lévő benyújtójával, és 78 petíció benyújtója felszólalóként aktívan részt is vett az üléseken; mivel a 2020-as üléseken megvitatott petíciók 2019-hez képest alacsonyabb számát az magyarázza, hogy a Parlament világjárvány idején hozott elővigyázatossági intézkedései miatt – különösen április és július között – csökkent a bizottsági ülések időkerete;

N.  mivel a 2020-ban benyújtott petíciókban felvetett fő aggályok a következőkhöz kapcsolódnak: alapvető jogok (különösen a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó sürgősségi intézkedéseknek a jogállamiságra és a demokráciára, valamint a mozgás szabadságára, a munkához való jogra, a tájékoztatáshoz való jogra és az oktatáshoz való jogra gyakorolt hatása, valamint az uniós LMBTQ+ jogokkal kapcsolatos petíciók nagy száma), az egészségügy (különösen a világjárványból eredő népegészségügyi válsággal kapcsolatos kérdések, a polgárok egészségének védelmétől, a kezeléseken és védőeszközökön, az egészségügyi válság tagállamok általi kezelésén át egészen az oltóanyagok beszerzéséig és elosztásáig), a környezetvédelem (főként a bányászati tevékenységek és azok környezetre gyakorolt hatása, a nukleáris biztonság, a légszennyezés és a természetes ökoszisztémák állapotának romlása), az igazságszolgáltatás (különösen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel, az állítólagos eljárási szabálytalanságokkal vagy a jogállamisággal kapcsolatos aggályok, valamint a gyermekek jogellenes elvitelével és a felügyeleti joggal kapcsolatos határokon átnyúló ügyek), a foglalkoztatás (különös tekintettel a munkaerő-piachoz való hozzáférésre és a bizonytalan foglalkoztatásra), oktatás (különösen az oktatáshoz való diszkriminatív hozzáféréssel kérdések) és a belső piac (különösen a világjárvány összefüggésében a nemzeti utazási korlátozásokkal és azoknak a személyek Unión belüli és kívüli szabad mozgására gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdések), valamint az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséről rendelkező megállapodás végrehajtása, sok más további témakör mellett;

O.  mivel a 2020-ban beérkezett petíciók 79,7%-át (1 254) nyújtották be a Parlament petíciós portálján keresztül, szemben a 2019. évi 73,9%-kal (1 003 petíció), ami megerősíti, hogy a Parlament petíciós portálja lett messze a leggyakrabban használt csatorna a polgárok petícióinak Parlamenthez történő benyújtásához;

P.  mivel 2020-ban a petíciós portált továbbfejlesztették egy felhasználóbarátabb, biztonságosabb és hozzáférhetőbb portállá a polgárok számára; mivel a gyakran feltett kérdéseket frissítették, és az európai adatvédelmi biztos ajánlásainak végrehajtása érdekében számos adatvédelmi javításra került sor, és új jelszó-visszanyerési mechanizmust vezettek be; mivel továbbfejlesztették a petíciós portál, az ePeti és a PETIGREF közötti kapcsolatot, és elvégezték a külső fejlesztések és a Hermes integrációjának biztosítására irányuló munkát; mivel nagyszámú egyéni segítségkérést kezeltek sikeresen;

Q.  mivel 2020-ban számos, Covid19-et érintő petíció került fel a napirendre sürgősségi eljárással;

R.  mivel 2020-ban a Petíciós Bizottság csak egy tényfeltáró látogatást tett; mivel semmilyen más tényfeltáró látogatásra nem kerülhetett sor a világjárvány által okozott helyzet, valamint a Parlament elnökének azon döntése nyomán, hogy a Covid19 terjedésének visszaszorítása és a Parlament képviselőit és személyzetét érintő egészségügyi kockázatok minimalizálása érdekében elfogadott, szükséges elővigyázatossági intézkedések egyikeként törli a parlamenti eseményeket, ideértve a küldöttségeket is;

S.  mivel a Petíciós Bizottság mint társbizottság a tárgyért felelős bizottságokkal (az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságával (LIBE) és a Kulturális és Oktatási Bizottsággal (CULT)) együtt 2020. október 15-én közmeghallgatást szervezett az európai polgári kezdeményezésről „Minority SafePack – egymillió aláírás az európai sokszínűségért” címmel; mivel a világjárvány miatt a meghallgatást hibrid formában tartották, az európai polgári kezdeményezés szervezői távolról vehettek részt a találkozón, miközben a nyilvánosság élő internetes közvetítésen keresztül követhette a találkozót;

T.  mivel a Bizottság a Szerződések őreként alapvető szerepet játszik a Petíciós Bizottság munkájában, valamint a petíciók benyújtói által szolgáltatott információ hasznos az európai jog lehetséges megsértéseinek vagy helytelen alkalmazásainak felfedezése érdekében;

U.  mivel a Bizottságnak a petíciók kezelésére vonatkozó stratégiája a 2016-os „Uniós jog: Jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén" című bizottsági közleményen alapul (C(2016)8600);

V.  mivel a Bizottság az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló éves jelentései nagyon általános módon utalnak petíciókra, rámutatva arra, hogy nincs megfelelő rendszer a petíciókról, valamint azok kötelezettségszegési eljárásokkal vagy uniós jogszabályokkal fenntartott kapcsolatáról szóló információk összegyűjtésére;

W.  mivel az eljárási szabályzat alapján a Petíciós Bizottság felelős az európai ombudsmannal való kapcsolattartásért, aki kivizsgálja az Európai Unió intézményeiben és szerveiben elkövetett adminisztratív visszásságokkal kapcsolatban benyújtott panaszokat; Emily O’Reilly jelenleg ombudsman a Petíciós Bizottság 2020. szeptember 3-i ülésén ismertette a 2019. évi éves jelentését.

X.  mivel a Petíciós Bizottság tagja az Ombudsmanok Európai Hálózatának, amelynek az európai ombudsman, illetve a tagállamok, a tagjelölt országok és az Európai Gazdasági Térség más országainak nemzeti és regionális ombudsmanjai, valamint hasonló szervei is tagjai, és amely az európai uniós jogra és szakpolitikákra vonatkozó információk cseréjének előmozdítására és a bevált gyakorlatok megosztására törekszik;

1.  emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság alapvető szerepet játszik az uniós polgárok és lakosok jogainak védelmében és előmozdításában, biztosítva, hogy a petíciók benyújtóinak aggodalmait és panaszait időben és hatékonyan kivizsgálják, és lehetőség szerint nyitott, demokratikus, gyors és átlátható petíciós eljárás keretében rendezzék; hangsúlyozza, hogy a petíció eszköze központi szerepet játszik a közvetlen demokrácia elveinek előmozdításában és a polgárok Európai Unióban való aktív részvételének javításában;

2.  hangsúlyozza, hogy a polgárok uniós döntéshozatali folyamatokban való részvétele nélkülözhetetlen a demokratikusabb, nyitottabb és átláthatóbb Unió elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság alapvető szerepet játszik az európai polgárok uniós tevékenységekbe való bevonásában, valamint olyan vitafórumot képez, amelyen keresztül a polgárok hangot adhatnak véleményüknek az uniós intézményekben; felhívja az uniós intézményeket, hogy a petíciókban kifejezett vélemények és panaszok figyelembevételével javítsák a polgárok politikai döntéshozatallal kapcsolatos problémáira adott válaszaikat;

3.  ismételten hangsúlyozza az Unió tevékenységi köréről szóló folyamatos nyilvános vita fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak az Unió hatásköreinek kiterjedéséről és a döntéshozatal különböző szintjeiről; e tekintetben hatékony figyelemfelkeltő kampányokat szorgalmaz; hangsúlyozza, hogy a sajtó és a kommunikációs szolgálatok aktív bevonása európai és nemzeti szinten, valamint az aktívabb közösségi média támogatná a Petíciós Bizottság munkájának láthatóságát és válaszkészségét a közvélemény aggályaira vonatkozóan;

4.  úgy véli, hogy ez az erőfeszítés segítene elkerülni a Petíciós Bizottság munkájával kapcsolatos dezinformációt, összhangban a Bizottság által támogatott, dezinformáció elleni küzdelemmel, és hozzájárulna ahhoz, hogy a polgárok jobban tisztában legyenek petíciós jogukkal, valamint az Unió felelősségi körével és annak korlátaival, valamint a Petíciós Bizottság hatásköreivel, az elfogadhatatlan petíciók számának csökkentése érdekében; úgy véli, hogy fontos továbbá kiemelni azokat a sikeres példákat, amikor a petíció benyújtója által felvetett kérdést a Petíciós Bizottság támogatásával oldották meg; hangsúlyozza ebben a tekintetben az Unió többnyelvű kommunikációs politikájának fontosságát, minden tagállam polgáraival való szorosabb kapcsolat érdekében;

5.  hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről szóló konferenciát lehetőségként kell kezelni arra, hogy elmagyarázzák az Unió polgárainak a Petíciós Bizottság szerepét annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a petíciós jogra és ösztönözzék őket az aktív részvételre, valamint arra, hogy megválasztott képviselőik felé hangot adjanak aggályaiknak és elképzeléseiknek;

6.  rámutat, hogy a petíciók ajtót nyitnak a polgárok számára az európai intézmények felé, valamint egyedülálló lehetőséget jelentenek a Parlament és a többi uniós intézmény számára arra, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek az uniós polgárokkal és lakosokkal, megértsék problémáikat és rendszeres párbeszédet tartsanak fenn velük különösen azokban az esetekben, amikor az uniós jog helytelen alkalmazása érinti őket; hangsúlyozza, hogy megerősített együttműködésre van szükség a Petíciós Bizottság és a felelős bizottságok, az uniós intézmények, szervek és ügynökségek és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között az uniós jog végrehajtásával és betartásával kapcsolatos vizsgálatok és javaslatok terén, beleértve a bizottság számára adandó szükséges válaszokat is; úgy véli, hogy ez az együttműködés elengedhetetlen a polgárok uniós jog alkalmazásával kapcsolatos aggályainak kezeléséhez és megoldásához, és hozzájárul az Unió demokratikus legitimitásának és elszámoltathatóságának megerősítéséhez; kéri ezért, hogy a tagállamok képviselői aktívabban vegyenek részt a bizottsági üléseken, és gyorsabban válaszoljanak a Petíciós Bizottság által a nemzeti hatóságokhoz intézett, pontosításra vagy tájékoztatásra irányuló kérelmekre; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a Charta 51. cikke hatályának értelmezése a lehető legkoherensebb és legszélesebb körű legyen;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon aktívabb szerepet a Petíciós Bizottságban annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok részletes és érthető választ kapjanak;

8.  hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani azokat a megközelítéseket és véleményeket, amelyeket a Bizottság válaszaiban kifejez a Petíciós Bizottság számára, valamint tiszteletben kell tartani a Szerződések őreként betöltött szerepét;

9.  emlékeztet arra, hogy a petíciók értékes hozzájárulást jelentenek a Bizottság Szerződések őreként betöltött szerepéhez; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság és a Bizottság közötti megerősített együttműködés alapvető fontosságú a petíciók sikeres kezelésének biztosításához; sürgeti a Bizottságot, hogy tartózkodjon az általános válaszadástól, valamint hogy biztosítson időszerű, pontos, egyértelmű és célzott válaszokat a petíciók benyújtóinak konkrét kéréseire adott hatékony válasz érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az átláthatóságot és a dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférést a beérkezett petíciókkal kapcsolatos EU Pilot eljárások, valamint a már lezárt EU Pilot és kötelezettségszegési eljárások keretében, valamint hogy a kötelezettségszegési eljárás kezdeményezésének mérlegelésekor – különösen akkor, ha a kérdések környezetvédelmi jogszabályokkal kapcsolatosak – kiemelt kérdésként vegye figyelembe az uniós jog megsértésével kapcsolatos minden olyan kérdést, amelyet petíciókban vetnek fel;

10.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa saját hatásköreinek pontosítását a petíciókkal kapcsolatban, beleértve azokat, amelyek az Unió tevékenységi körének egyik területére eső kérdésekkel foglalkoznak, de nem tartoznak olyan politika körébe, ahol az Uniónak jogalkotási hatásköre van;

11.  felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy választ adjanak a polgárok petíciókban megfogalmazott aggályaira azokban az esetekben, amikor az uniós jognak való megfeleléssel kapcsolatos rendszerszintű hiányosságról van szó; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a vizsgált esetekben az európai jogszabályoknak való megfelelés terén elért eredményekről;

12.  hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottságnak tiszteletben kell tartania az EUMSZ 226. és 227. cikkében, valamint az Európai Parlament eljárási szabályzatában meghatározott elfogadhatósági kritériumokat;

13.  megismétli, hogy a petíciók pontos és átfogó kezeléséhez elengedhetetlen a többi parlamenti bizottsággal való együttműködés; megállapítja, hogy 2020-ban 56 petíciót továbbítottak más parlamenti bizottságoknak véleményezés, 385-öt pedig tájékoztatás céljából; üdvözli, hogy más bizottságok 40 esetben fogalmaztak meg véleményt és 60 esetben jelezték, hogy munkájuk során figyelembe veszik a petíciókat; megjegyzi, hogy az egyéb parlamenti bizottságokkal együtt szervezett nyilvános meghallgatások hozzájárulnak a petíciók átfogó vizsgálatához; emlékeztet arra, hogy a petíciók benyújtóit tájékoztatják azokról a határozatokról, amelyek szerint más bizottságoktól kérnek véleményt petícióik kezeléséhez; felhívja a parlamenti bizottságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy – szakértelmük bizonyításával – aktívan hozzájáruljanak a petíciók vizsgálatához, és ezáltal tegyék lehetővé a Parlament számára, hogy gyorsabban és átfogóbban reagáljon a polgárok aggályaira; sajnálatosnak tartja, hogy a petíciós hálózat 2020-ban nem tudott ülésezni a Covid19-világjárvány által okozott helyzet miatt;

14.  úgy véli, hogy a petíciós hálózat hasznos eszköz, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a petíciók által felvetett témákra, valamint hogy elősegítse a petíciók kezelését azokban a bizottságokban, amelyekhez azokat véleményezés és tájékoztatás céljából megküldtek; megjegyzi, hogy elő kell segíteni a petíciók nyomon követését a parlamenti és a jogalkotási munka során; úgy véli, hogy ennek a hálózatnak meg kell erősítenie a párbeszédet és az együttműködést a Bizottsággal és a többi uniós intézménnyel; úgy véli, hogy a petíciós hálózat rendszeres ülései a hálózat tagjai közötti információcsere, valamint a bevált gyakorlatok példáinak megosztása révén alapvető szerepet töltenek be a parlamenti bizottságok közötti együttműködés megerősítésében; felszólítja a Parlamentet egy olyan mechanizmus kidolgozására, amely lehetővé teszi a Petíciós Bizottság számára a jogalkotási folyamatban való közvetlen részvételt;

15.  felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság 2019-ben folytatott tanácskozásairól szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(1);

16.  hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a Covid19-járvány Parlament helyiségeiben való terjedésének elkerülése érdekében hozott elővigyázatossági intézkedések miatt a Parlament csökkentette a bizottsági ülések időkeretét, a Petíciós Bizottság véleményt nyilvánított a petíciókban felvetett fontos kérdésekről, és hozzájárult számos parlamenti jelentéshez, nevezetesen a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről(2), az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2017 és 2018)(3), a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokra vonatkozó ajánlásokról(4), az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban – a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó éves jelentésről(5), az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a dolgozói szegénységre(6), Törökországról – a 2019. évi éves eredményjelentésről(7), valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról az UNCRPD-egyezmény fényében(8); nagyra értékeli a Petíciós Bizottság titkárságának tevékenységét általában, és különösen a világjárvány idején, mivel a munkakörülmények összetettebbé váltak; hangsúlyozza, hogy el kell gondolkodni a világjárvány során tapasztalt kihívásokról, valamint módot kell találni a bizottság munkájának javítására, különösen a válságos időkben;

17.  emlékeztet, hogy az Egyesült Királysággal létrehozandó új megállapodásról szóló tárgyalások ügyében tett ajánlásaiban a Petíciós Bizottság tagjai megismételték, hogy minden, az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez az EUMSZ 227. cikkének értelmében, továbbá részt vehet európai polgári kezdeményezésben és az európai ombudsmanhoz fordulhat az átmeneti időszak tervezett végét követően is (2020. december 31.), egyidejűleg felkérve az európai ombudsmant, hogy az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli partneri kapcsolat keretein belül történő tárgyalások átláthatóságának biztosítása érdekében folytassa azt a munkát, melyet a kilépésről rendelkező megállapodásról szóló tárgyalások alatt kezdett meg;

18.  felhívja a figyelmet a Covid19-cel kapcsolatos petíciók nagy számára, amelyeket a Petíciós Bizottság megvizsgált és megválaszolt 2020-ban, elsősorban sürgősségi eljárás alkalmazásával; hangsúlyozza, hogy e petíciók többsége a polgárok alapvető jogainak és szabadságainak a válságkezelő intézkedésekkel szembeni védelmére szólított fel, ideértve a kijárási tilalmakat, továbbá a Covid19 oltóanyagok fejlesztésére, beszerzésére és elosztására vonatkozó átláthatóságot; hangsúlyozza, hogy ezek a petíciók kezelésekkel és védőeszközökkel kapcsolatos kérdéseket is tartalmaztak, valamint az egészségügyi válság tagállamok általi kezelésének értékelését szorgalmazták; emlékeztet továbbá arra, hogy a petíciók benyújtói közül sokan aggodalmukat fejezték ki a nemzeti sürgősségi intézkedések – többek között a kijárási korlátozások – demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatása miatt, megkérdőjelezve az utazási és munkavállalási korlátozásokat, valamint a belső határellenőrzések tagállamok közötti összehangolásának kezdeti hiánya miatt, amely akadályozta a schengeni térségen belüli szabad mozgást, különösen nehéz helyzetbe hozva a határ menti ingázó munkavállalókat, a diákokat és a kétnemzetiségű párokat, valamint a világjárvány során törölt járatok és utazások kezelése és az érintett légitársaságok visszatérítési politikája miatt; emlékeztet arra, hogy minden korlátozó intézkedésnek szükségesnek, arányosnak és átmenetinek kell lennie; hangsúlyozza, hogy az uniós jog hatékony, egyenlő és egységes alkalmazásának biztosítása elengedhetetlen az EUSZ 2. cikkében rögzített, az Unió és tagállamai egyik alapértékét jelentő jogállamiság tiszteletben tartásához, még az olyan válsághelyzetekben is, mint a Covid19-világjárvány; véleménye szerint a petíciók gyors és hatékony feldolgozása, főleg jelentősebb válsághelyzetben, elengedhetetlen feltétele annak, hogy elnyerjék a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmát;

19.  hangsúlyozza a világjárvány első hónapjaiban hozott azon döntést, amely szerint a Petíciós Bizottság elsőbbségben részesítette a Covid19-cel kapcsolatos petíciókat annak érdekében, hogy megfelelően kezeljék a polgárok által 2020 első hónapjaiban kifejezett sürgős követeléseket;

20.  komoly aggodalmának ad hangot a Covid19-világjárvány által okozott népegészségügyi és társadalmi-gazdasági károk miatt; üdvözli a Petíciós Bizottság kiváló munkáját, amely azáltal, hogy hangot adott a polgároknak a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó közegészségügyi és társadalmi-gazdasági válsággal kapcsolatos aggodalmainak, hozzájárult annak biztosításához, hogy a Parlament reagáljon a polgárok igényeire és elvárásaira, különösen az egészségügyi válság által legjobban érintettekére, az Unió e globális kihívás kezelésére való képességével kapcsolatban; e tekintetben felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság által a Covid19-cel kapcsolatos petíciókban felvetett kérdésekre válaszul hozott fontos nyomonkövetési intézkedésekre, amelyek a schengeni rendszerről és a Covid19-válság során hozott intézkedésekről(9), az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik jogainak a Covid19-válság alatti érvényesüléséről(10), valamint a hajléktalanság unióbeli arányának csökkentéséről(11) szóló állásfoglalások plenáris ülésen történő elfogadásához vezettek;

21.  hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság jelentős mértékben hozzájárult a gyermekek jogainak védelméhez, amint azt a gyermekek szülő általi jogellenes elviteléről szóló számos petíció kezelése is mutatja; e tekintetben rámutat az uniós gyermekek szülő általi nemzetközi és belföldi, Japánba való jogellenes elviteléről szóló állásfoglalásra(12), amelyet a Petíciós Bizottság 2020. június 16-án fogadott el, a plenáris ülés pedig 2020. július 8-án szavazott meg;

22.  felhívja a figyelmet az „Uniós polgárság: szerepvállalás, társadalmi befogadás, részvétel” című, 2020. október 29-i meghallgatásra, amelyet a Petíciós Bizottság a Jogi Bizottsággal, az Alkotmányügyi Bizottsággal és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal közösen tartott; úgy véli, hogy ez az esemény a Parlament jelentős hozzájárulását jelentette az uniós polgárságról szóló 2020. évi bizottsági jelentéshez, és a Petíciós Bizottságnak az állampolgári részvétellel kapcsolatos jelenlegi munkájához;

23.  megállapítja, hogy 2020-ban a petíciók benyújtóit az alapvető jogok mellett leginkább az egészségügyi kérdések foglalkoztatták, tudatában annak,, hogy a Petíciós Bizottság munkájának középpontjában a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó kérdések álltak; felhívja a figyelmet a myalgiás encephalomyelitissel kapcsolatos orvosbiológiai kutatás kiegészítő finanszírozásáról szóló állásfoglalásra, amelyet a Bizottság 2020. április 30-án, a plenáris ülés pedig 2020. június 18-án fogadott el(13); emlékeztet arra, hogy a Parlament állásfoglalását a tudományos és betegközösségek is nagyra értékelték, mivel arra szólít fel, hogy az ilyen típusú betegségeket tagállami szinten jobban el kell ismerni, és ezért az állami hatóságok, az egészségügyi szolgáltatók és általában véve a tisztviselők számára célzott speciális képzést kell létrehozni; e tekintetben megismétli arra irányuló felhívását, hogy összehangolt és fokozott kutatási erőfeszítésekre és további finanszírozásra van szükség, többek között a Horizont Európa program keretein belül is, valamint a kutatás előrehaladásának támogatására annak érdekében, hogy kezelni lehessen a tartós fogyatékosságban és krónikus betegségben élő és dolgozó személyek növekvő számának humán és társadalmi-gazdasági következményeit;

24.  megállapítja, hogy a környezetvédelmi kérdések 2020-ban is komoly aggodalmat jelentettek a petíciók benyújtói számára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban nem mindig alkalmazzák helyesen a környezetvédelmi szabályokat, amint azt számos petíció is leírja, amelyek a légszennyezéssel, a természetes ökoszisztémák romlásával, a nukleáris biztonsággal és a bányászati tevékenységek környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos panaszokat tartalmaznak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy teljesítsék az uniós polgárok környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásait; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt biztosítsa az e területre vonatkozó uniós jogszabályok helyes végrehajtását;

25.  üdvözli a Petíciós Bizottság által az EU-n belül a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény keretében betöltött különleges védelmező szerepet; rámutat a bizottság által a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó petíciókat illetően végzett fontos, folyamatban lévő munkára; megjegyzi, hogy 2020-ban az előző évhez képest csaknem megkétszereződött a fogyatékosság kapcsán benyújtott petíciók száma; hangsúlyozza, hogy a diszkrimináció és az oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférés továbbra is a fogyatékossággal élő személyek előtt álló fő kihívások közé tartozik, és úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tennie a kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférés biztosítása érdekében; kéri az inkluzivitás támogatására, valamint a készségek Unión belüli elismerésének és hordozhatóságának előmozdítására vonatkozó konkrét javaslatok alkalmazását;

26.  emlékeztet arra, hogy 2020-ban a Petíciós Bizottság különös figyelmet fordított az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik Covid19-világjárvány során tapasztalt nehézségeiről szóló petíciók megvitatására, különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a személyes segítségnyújtásra, valamint a családokkal és gondozókkal való kapcsolattartásra; e tekintetben felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság által benyújtott, az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik Covid19-világjárvány alatti jogairól szóló állásfoglalásra, amelyet a 2020. július 8-i plenáris ülésen fogadtak el; üdvözli a Petíciós Bizottság 2020. október 28-i ülésén „Az új fogyatékosságügyi stratégia” címmel tartott, a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelméről szóló éves munkaértekezletének eredményét;

27.  emlékeztet arra, hogy az európai ombudsmannal való kapcsolattartás azok közé a feladatok közé tartozik, amelyeket az Európai Parlament eljárási szabályzata a Petíciós Bizottságra ruház; üdvözli a Parlament európai ombudsmannal folytatott konstruktív együttműködését, valamint részvételét az Ombudsmanok Európai Hálózatában; méltányolja, hogy az ombudsman az egész év folyamán rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában; szilárd meggyőződése, hogy az uniós intézményeknek, szerveknek és ügynökségeknek biztosítaniuk kell az ombudsman ajánlásainak következetes és hatékony nyomon követését;

28.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a polgároknak lehetőségük van a jogalkotási javaslatok kezdeményezésében történő közvetlen részvételre; hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés az aktív polgári szerepvállalás fontos eszköze, valamint az európai részvételi demokrácia egyedülálló eszköze a Petíciós Bizottság számára, és ezért nyíltan és válaszkészen kell megközelíteni azt; hangsúlyozza, hogy a közmeghallgatás kulcsfontosságú lehetőség arra, hogy a szervezők nyilvánosan bemutassák kezdeményezésüket az uniós intézményeknek és szakembereknek, lehetővé téve a Bizottság és a Parlament számára, hogy alapos ismereteket szerezzen az európai polgári kezdeményezés kívánt eredményeiről; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg jogalkotási javaslat kezdeményezését bármelyik sikeres európai polgári kezdeményezés tartalma alapján;

29.   hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények átláthatósága és a dokumentumaikhoz való nyilvános hozzáférés létfontosságú a polgárok demokratikus jogainak, valamint az uniós intézményekbe vetett bizalmának lehető legmagasabb szintű védelme érdekében; kiemeli, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet hatályban lévő változata már nem tükrözi a jelenlegi helyzetet; mélyen sajnálja, hogy a 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata évekre megfeneklett; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a 2001-es rendelet átdolgozására annak érdekében, hogy a megfelelő ügyintézési gyakorlat előmozdításával fokozza az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, a Lisszaboni Szerződés követelményeivel összhangban;

30.  hangsúlyozza, hogy a petíciós portál a zökkenőmentes, hatékony és átlátható petíciós eljárás biztosításának alapvető eszköze; üdvözli e tekintetben az adatvédelem és azon biztonsági elemek javulását, amelyek felhasználóbarátabbá és biztonságosabbá tették a portált a polgárok számára; hangsúlyozza, hogy folytatni kell a portál közösségi médián keresztül való népszerűsítésére, valamint az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy egyszerűbben kezelhetővé és teljes mértékben hozzáférhetővé váljon minden polgár, különösen a fogyatékossággal élő személyek számára, többek között azáltal, hogy lehetővé teszi petíciók nemzeti jelnyelveken történő benyújtását; kéri, hogy tegyenek közzé több információt a petíciós portálon, beleértve a petíciók, valamint a más intézményeknél folyó vizsgálatok aktuális helyzetét; kéri annak értékelését, hogy miként lehet megakadályozni az ellopott vagy hamis személyazonosságok használatát, és hangsúlyozza, hogy sürgősen módosítani vagy frissíteni kell a számítógépes nyilvántartási és aláírási rendszert annak érdekében, hogy az valóban agilis legyen és lehetővé tegye a polgárok valós idejű részvételét szükségleteiknek megfelelően; támogatja egy egységes digitális portál létrehozását, ahol a polgárok hozzáférhetnek a petíciókhoz kapcsolódó összes eljáráshoz és tájékozódhatnak azokról;

31.   megjegyzi, hogy ha egy vagy több petíció támogatottsága jelentősen növekszik is, a petíciók benyújtói közül többen továbbra is hangsúlyozzák, hogy az Európai Parlament petíciós internetes portálján a petíció támogatásához szükséges eljárás bonyolult; véleménye szerint a folyamat egyszerűsítése lehetővé tenné, hogy a polgárok jobban használják a petíciós jogukat;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a tagállamok petíciós bizottságainak és nemzeti ombudsmanjainak, illetve hasonló illetékes szerveinek.

(1) HL C 445., 2021.10.29., 168. o. (2) A 2020. január 21-én elfogadott vélemény. (3) A 2020. február 19-én elfogadott vélemény. (4) A 2020. április 30-án elfogadott vélemény. (5) A 2020. szeptember 7-én elfogadott vélemény. (6) A 2020. szeptember 7-én elfogadott vélemény. (7) A 2020. október 29-én elfogadott vélemény. (8) A 2020. december 3-án elfogadott vélemény. (9) HL C 425., 2021.10.20., 7. o. (10) HL C 371., 2021.9.15., 6. o. (11) HL C 425., 2021.10.20., 2. o. (12) HL C 371., 2021.9.15., 2. o. (13) HL C 362., 2021.9.8., 2. o.

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása a munkahelyi demokráciáról: a munkavállalók vállalati ügyekben való részvételének európai keretrendszere és az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv felülvizsgálata (2021/2005(INI))

P9_TA(2021)0508 A9-0331/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumának negyedik bekezdésére, amelyben az Európai Unió megerősíti elkötelezettségét a demokrácia mellett,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére, 151. cikkére és 153. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 12., 27., 28., 30. és 31. cikkére,

–  tekintettel a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvre (a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvre) irányuló, 2012. november 14-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0614),

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvre(6) és az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálynak a vállalati felügyeleti szervek és a vezetőség közötti kapcsolatokról szóló, 2012. májusi tanulmányára, amely javasolja a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002/14/EK irányelv módosítását, hogy a munkavállalók képviselőit bevonják a vállalatok vezető testületeibe,

–  tekintettel a nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlament és tanács irányelvre(9),

–  tekintettel a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló, 2005. október 26-i 2005/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11) (az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv),

–  tekintettel az európai hozzáadott értékről szóló, „Az európai üzemi tanácsok – jogalkotás-kezdeményezési eljárás: az Európai Üzemi Tanácsokról szóló irányelv felülvizsgálata” című, 2021. januári értékelésre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Nincs zöld megállapodás társadalmi megállapodás nélkül” című, 2021. június 9-i véleményére(12),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Ipari átalakulás a zöld és digitális európai gazdaság felé: szabályozási követelmények, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom szerepe” című, 2020. december 2-i véleményére(13),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A szociális párbeszéd mint a gazdasági fenntarthatóságnak és a gazdaságok ellenálló képességének fontos pillére, figyelembe véve az élénk nyilvános vita hatását a tagállamokban” című, 2020. október 29-i véleményére(14),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Uniós jogi keret a munkavállalók tájékoztatásának, részvételének és a velük való konzultációnak a védelmére és megerősítésére” című, 2020. augusztus 31-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai társasági jogról szóló csomagról szóló, 2018. október 17-i véleményére(15),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2016. március 16-i véleményére(16), amely a munkavállalók vállalkozásirányításban való nagyobb mértékű részvételére szólít fel,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A munkavállalók bevonása és részvétele mint a jó vállalatirányítás és a kiegyensúlyozott válságkezelés alapeleme” című, 2013. március 20-i véleményére(17),

–  tekintettel az európai statútummal rendelkező vállalatokban való munkavállalói részvételről és egyéb kísérő intézkedésekről szóló, 2009. március 12-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az európai társasági jog jövőjéről szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel a határokon átnyúló kollektív tárgyalásokról és a transznacionális szociális párbeszédről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(23), amely felszólít a Tanácson belüli patthelyzet sürgős megszüntetésére a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló javaslat (COM(2012)0614) elfogadása érdekében,

–  tekintettel a „Cselekvési terv: Európai társasági jog és vállalatirányítás – a részvényesek nagyobb szerepvállalását és a fenntartható vállalatokat szolgáló modern jogi keret” című, 2012. december 12-i bizottsági közleményre (COM(2012)0740),

–  tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetségének „A nagyobb munkahelyi demokrácia új kerete felé” című, 2014. október 22-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetségének az európai társasági formák és a vállalati mobilitást lehetővé tevő uniós társasági jogi eszközöket igénybe vevő társaságok tájékoztatására, a velük folytatott konzultációra és vezetőtestületi képviseletre vonatkozó új uniós keretről szóló, 2020. december 9–10-i álláspontjára,

–  tekintettel a Leuveni Egyetem „Mozgásban az európai üzemi tanácsok: vezetési perspektívák a szociális párbeszéd transznacionális intézményének fejlesztéséhez” elnevezésű, 2016. májusi kutatási projektjére,

–  tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetségének a digitális korszak korszerű európai üzemi tanácsáról szóló irányelvre vonatkozó, 2017. március 15–16-i álláspontjára,

–  tekintettel az Európai Női Lobbi „Nők az európai vezetőtestületekben: csigatempó helyett hatalmas ugrás? Haladás, hiányosságok és bevált gyakorlatok” című, 2012. februári jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „A munkavállalói részvétellel kapcsolatos fogalmak és kifejezések összehasonlító áttekintése” című, 2010. februári tanulmányára,

–  tekintettel az ILO vállalatirányítási modellekről, struktúráról, sokszínűségről, értékelésről és kilátásokról szóló, 2018. novemberi tanulmányára,

–  tekintettel a G20-ak/OECD vállalatirányításra vonatkozó 2015. évi elveire és az OECD mellett működő Szakszervezetek Konzultatív Bizottságának 2021. május 28-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Eurofound a közvetlen és közvetett munkavállalói részvételről szóló, 2015. december 14-i harmadik európai vállalati felmérésére,

–  tekintettel az Eurofound a munkavállalói potenciált felszabadító munkahelyi gyakorlatokról szóló, 2020. október 13-i negyedik európai vállalati felmérésére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének 7. és 8. elvére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének megvalósítására irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2021)0102),

–  tekintettel a Portói Nyilatkozatra és a portói szociális kötelezettségvállalásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0331/2021),

A.  mivel általában a demokrácia és különösen a munkahelyi demokrácia az Európai Unió alapvető értékei, és igen szilárd alapot biztosítanak Európa ellenálló képességének és társadalmi szerződésének megerősítéséhez; mivel ezeket az alapvető értékeket a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta, a Charta és a szociális jogok európai pillére is tartalmazza; mivel a munka olyan kulcsfontosságú tevékenység, amely biztosítja a társadalmi struktúrát, és nem csupán a megélhetéshez járul hozzá, hanem az egyéni fejlődéshez és a társadalmi kapcsolódáshoz is; mivel fel kell lépni a munkaadók és a munkavállalók közötti alkupozíció egyensúlyának biztosításához, amely a munkahelyi demokrácia megerősítésével javítható;

B.  mivel a szociális partnerség és a munkavállalók és munkaadók képviselői közötti nemzeti szintű kollektív tárgyalások és az európai szintű szociális párbeszéd az európai szociális modell kulcsfontosságú elemei, amelynek közös öröksége, a szociális párbeszéd, a munkavállalói részvétel, a kollektív tárgyalások, a munkavállalók vezetőtestületbeli képviselete, az egészségügyi és biztonsági képviselet és a tripartizmus a sokszínű és a gazdaságilag, társadalmilag és környezeti szempontból fenntartható jövő építőkövei;

C.  mivel a munkajog és a társasági jog területén az Unió szabályozási környezete továbbra is túlzottan széttagolt, ami az alkalmazandó szabályok és jogok tekintetében mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára a jogbiztonság hiányát eredményezheti; mivel e területeken alapvető fontosságú az Unió eszköztárának megerősítése egy olyan ambiciózus keretirányelv bevezetésével, amely észszerűsíti és egyszerűsíti az alkalmazandó jogszabályokat, és megerősíti a munkavállalók jogait, nevezetesen a tájékoztatáshoz, a konzultációhoz és a részvételhez való jogot;

D.  mivel a munkahelyi demokrácia kulcsszerepet játszik az emberi jogok munkahelyi és társadalmi megerősítésében, nem utolsósorban akkor, amikor a munkavállalók képviselői, köztük a szakszervezetek aktívan részt vesznek a vállalat-átvilágítási folyamatokban; mivel a munkahelyi demokrácia erősítése az átláthatóság növelésével párosítva hatékony módja lenne a munkahelyi és társadalmi egyenlőtlenségek kezelésének; mivel a munkahelyi demokrácia javíthatja a demokratikus értékekbe vetett bizalmat, és arra ösztönözheti a munkavállalókat, hogy vegyenek részt a demokratikus kultúrában és gyakorlatokban;

E.  mivel a munkahelyi demokrácia előmozdítása szükségessé teszi a különböző szociális és munkajogok és elvek, többek között a kollektív szervezkedéshez és fellépéshez való jog védelmét és fenntartását; mivel a munkahelyi demokrácia magas szintje jobb minőségű munkaviszonyokkal, stabilitással, magasabb bérekkel, valamint magasabb szintű egészség- és biztonságvédelemmel, többek között munkahelyi zaklatás elleni védelemmel jár együtt; mivel a társadalmi igazságosság és különösen a munkahelyi demokrácia mélyen beágyazódik a nemzetközi és az európai emberi jogi eszközökbe és normákba; mivel a munkahelyi demokrácia több mint egy évszázada világítja be a társadalmi fejlődést Európában és a világban; mivel az ILO 1919-ben jött létre azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy az egyetemes béke csak úgy jöhet létre, ha társadalmi igazságosságon alapul(24); mivel a szociális párbeszéd, a kollektív tárgyalások és a munkavállalók képviselete az ILO alapvető értékei és jogai, és az ILO számos egyezménye és ajánlása rendelkezik ezekről, továbbá mivel az Európa Tanács is az emberi jogok európai egyezménye és az Európai Szociális Charta szerinti alapvető értékei közé sorolja a munkahelyi demokráciát;

F.  mivel a munkavállalók képviselete és részvétele, valamint a kollektív tárgyalások hatóköre létfontosságú a munkavállalói jogok érvényesítése és a vállalatok megfelelő működése szempontjából; mivel az Eurofound arról számolt be(25), hogy 2019-ben az uniós vállalkozások kevesebb mint egyharmada (31%) segítette elő a munkavállalók rendszeres és közvetlen részvételét a szervezeti döntéshozatalban;

G.  mivel a 2015. évi G20/OECD vállalatirányítási elveknek megfelelően „az, hogy a munkavállalók milyen mértékben vehetnek részt a vállalatirányításban, az egyes országok törvényeitől és gyakorlataitól függ, és vállalatonként változhat”;

H.  mivel a szakszervezetek és a munkavállalók képviselői kulcsszerepet játszottak a Covid19-világjárvány munkahelyi hatásának enyhítésében, a munkavállalók – különösen a magas kockázatnak kitett, kulcsfontosságú munkakörökben dolgozók munkavállalók – egészségének és biztonságának védelmére irányuló intézkedések bevezetésétől az olyan munkahelymegtartási rendszerek megvalósításáig, mint a csökkentett munkaidő és a munkaszervezés olyan új formái, mint például az otthonról történő munkavégzés;

I.  mivel a Covid19-világjárvány súlyosbította a munkaerőpiacon a nemek között korábban is meglévő egyenlőtlenségeket, és kiszélesítette a nemek közötti szakadékot a munkaerő-piaci részvétel terén; mivel ez különösen a rendkívül elnőiesedett, rosszul fizetett és rossz munkakörülményeket biztosító ágazatokat érintette, és sok nő a vírus elleni küzdelem frontvonalában dolgozik, különösen egészségügyi szakemberként, ápolóként, takarítóként, karbantartóként és háztartási alkalmazottként, miközben a kijárási korlátozások alatt gyakran eleget kell tenniük a családi kötelezettségeknek is;

J.  mivel a Covid19-válság miatt jelentős számú szerkezetátalakítási folyamat zajlik; mivel a világjárvány bomlasztó hatása ideiglenesen felgyorsította a vállalati szerkezetátalakítások ütemét és kibővítette azok hatókörét, különösen egyes ágazatokban; mivel a munkavállalókkal folytatott konzultáció, részvételük és a kollektív tárgyalások elengedhetetlenek a szerkezetátalakítás pozitív és negatív hatásainak kezeléséhez; mivel a technológiai fejlődés, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás és a Covid19-világjárványt követő gazdasági és társadalmi helyreállítás lehetőséget kínál arra, hogy a munkahelyeket minden szinten magas részvételű munkaszervezési formájúvá alakítsák át; mivel az Eurostat szerint a fejlett munkaügyi kapcsolatrendszerrel rendelkező, munkamegállapodást és rövidített munkaidőt alkalmazó EU-tagállamok az uniós átlaghoz képest 2020-ban jobban teljesítettek, és e tagállamokban sokkal kevesebb munkavállaló veszítette el munkáját;

K.  mivel a kutatások azt mutatják, hogy a munkahelyi részvétel hozzájárul a vállalatok teljesítményéhez, a munka minőségéhez és a jóléthez; mivel az Eurofound szerint(26) 2019-ben az EU-27 vállalkozásainak kevesebb mint egyharmada (31%) segítette elő a munkavállalók rendszeres és közvetlen részvételét a szervezeti döntéshozatalban, és az elmúlt évtizedben az EU-ban gyengült a munkavállalói részvétel(27); mivel a svédországi és a dániai létesítmények több mint felét (56%, illetve 55%) jellemezte a munkavállalókkal való rendszeres, hatásos és közvetlen kapcsolat; mivel Lengyelországban és Hollandiában a létesítményeknek csak mintegy ötöde (20%, illetve 21%) esetében mondható el ugyanez;

L.  mivel a fenntartható vállalatirányítás csak a munkavállalók bevonásával érhető el;

M.  mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2010. februári, „A comparative overview of terms and notions on employee participation” (A munkavállalók részvételével kapcsolatos kifejezések és fogalmak összehasonlító áttekintése) című tanulmánya szerint „a munkavállalók részvételével és bevonásával sokféle modell foglalkozik” és „egyes nemzeti rendszerekben a munkavállalóknak joguk van képviselőket választani a vállalatok felügyeleti vagy igazgatási szerveibe”;

N.  mivel a fenntartható vállalatokat az különbözteti meg a többitől, hogy rendelkeznek a munkavállalók hangjának hallatására szolgáló mechanizmusokkal, és hogy a munkavállalók szempontjait beépítik az olyan stratégiai döntéshozatali folyamatokba, amelyek hatással vannak a munkaerőre, valamint egész közösségekre és régiókra(28);

O.  mivel tanulmányok kimutatták, hogy a munkavállalói részvétel javítja a termelékenységet, a munkavállalók elkötelezettségét, az innovációt és a munkaszervezést, emellett támogatja a karbonsemleges, klímasemleges, erőforrás-hatékony és körforgásos gazdaságra(29) és a nemek közötti egyenlőségre való átállást, javítja a jó munkaszervezést és a döntéshozatalt, továbbá alternatívákat biztosít a válság okozta létszámcsökkentésekkel szemben;

P.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenség és a bérszakadék a döntéshozói szerveknél továbbra is fennáll, megakadályozva a nők teljes körű részvételét és közreműködését a gazdasági és társadalmi életben, fenntartva ezzel a nők nagymértékű alulfoglalkoztatottságát, amelynek súlyos következményei vannak a társadalomra és a gazdasági növekedésre nézve;

Q.  mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i, az európai társasági jogról szóló csomagról szóló véleményével összhangban a nagyvállalatok átalakulása esetén a 2009/38/EK irányelvnek megfelelően meg kell erősíteni az európai üzemi tanácsok szerepét;

R.  mivel a munkavállalók nem pusztán a vállalatok „érdekeltjei”, hanem „alapvető felek” a részvényesekkel és a vezetőkkel együtt; mivel a munkavállalók vállalatokban való részvétele a demokratikus elveken, a méltányosságon és a hatékonyságon alapuló plurális vállalatirányítási modell kulcsfontosságú eleme(30);

S.  mivel a munkavállalók vállalatok döntéshozatali folyamataiba történő aktív bevonása alapvető fontosságú lesz a digitális és zöld kettős átálláshoz szükséges gyors, lényegi és fenntartható szakpolitikai és stratégiai változások biztosításához, amelyek jelentős változásokat idéznek elő a munka világában; mivel ez ahhoz vezet, hogy a legsérülékenyebb csoportba tartozó munkavállalók is jobban bekapcsolódhatnak a zöld és digitális gazdaságra való átállás folyamatába;

T.  mivel a helyreállítási terv mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára példátlan innovációs lehetőséget kínál a fenntartható és digitális beruházások és projektek finanszírozására; mivel a munkavállalók e projektek tervezésébe és megvalósításába időben történő és tényleges bevonása alapvető fontosságú a munkahelyre és a szociális partnerek közötti kapcsolatokra potenciálisan gyakorolt átalakító hatásuk megfelelő azonosításához, előrejelzéséhez és kezeléséhez;

U.  mivel a Covid19-világjárvány megmutatta, hogy sürgősen szükség van a szociális partnerek sokkal szélesebb körű és erőteljesebb részvételére, különösen ha meg akarjuk valósítani az Európai Unió fenntartható, tisztességes és szociális jövőjére való zöld és digitális átállást;

V.  mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia lehetőséget kínál arra, hogy túllépjünk a válságüzemmódon, és bevonjuk az uniós polgárokat Európa jövőjének alakításába, ezáltal minden szinten erősítve a demokráciát;

W.  mivel az Európai Unióban tízből hat munkahelyet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) biztosítanak;

A munkavállalók részvétele a vállalatokban

1.  megállapítja, hogy a munkavállalók munkahelyi részvételének gazdag és összefonódó hálózata jelen van az egész Unióban, a munkavállalóktól és a munkavállalók által helyi szinten megválasztott, többek között szakszervezeti képviselőktől az összetettebb vállalatoknál működő, több helyszínen működő üzemi tanácsokig, a külön egészségügyi és biztonsági képviseletig, valamint a munkavállalóknak a vállalatok felügyelő- vagy igazgatótanácsaiban való képviseletéig;

2.  tudomásul veszi, hogy 18 uniós tagállamban eltérő jogi keretek vonatkoznak a munkavállalók vállalati vezetőtestületekben való részvételére; kiemeli, hogy a munkavállalók vállalati vezetőtestületekben való részvételének hatóköre és intenzitása jelentős eltéréseket mutat; kiemeli, hogy a digitális és a zöld átállás nagymértékben kihat a munka világára, és hogy azok a reziliensebb és fenntarthatóbb vállalkozások, amelyek jól megalapozott rendszerekkel rendelkeznek a munkavállalók vállalati ügyekben való részvételéhez(31);

3.  meggyőződése, hogy a munkavállalók véleményének a fenntartható és demokratikus vállalatirányítás és az emberi jogokkal – többek között a munka világával –, valamint az éghajlatváltozással és a környezettel kapcsolatos kellő gondosság biztosítására irányuló uniós kezdeményezések kulcsfontosságú elemét kell képeznie, továbbá adott esetben az EUMSZ 154. cikkének fényében is csökkenteni kell a tisztességtelen gyakorlatok, például a munkaerő-kizsákmányolás és a tisztességtelen verseny alkalmazását a belső piacon;

4.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy folyamatosan javítsák az EU és a tagállamok oktatási, képzési és készségfejlesztési politikáit, beleértve a szakképzést is, különösen az egész életen át tartó tanulás és képzés, valamint az összes munkavállaló továbbképzésének és átképzésének biztosítása érdekében;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződésekben lefektetetteknek megfelelően tartsa tiszteletben az európai szociális partnerek között mind ágazatközi, mind ágazati szinten születő megállapodásokat; kiemeli, hogy az európai szociális partnerek megállapodásainak tiszteletben tartása magában foglalja, hogy az aláíró felek közös kérésére az EUMSZ 153. cikkének hatálya alá tartozó ügyekben, a Bizottság javaslatát követő tanácsi határozat révén az ilyen megállapodásokat végrehajtsák;

6.  megállapítja, hogy joghézagok miatt(32) az európai részvénytársaság (Societas Europeae – SE) uniós statútuma figyelmetlenségből lehetővé teheti a vállalatok számára, hogy megkerüljék a nemzeti szabályokat, különösen a munkavállalók vezetőtestületi képviseletét illetően; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2019. évi társasági jogi csomag(33) nem oldotta meg ezeket a hiányosságokat, és felkéri a Bizottságot, hogy a csomag tagállamok általi átültetését követően haladéktalanul végezzen értékelést az állítólagos joghézagok értékelése érdekében; úgy véli, hogy a határokon átnyúló egyesülések erősíthetik ugyan a belső piacot, mivel nagyobb mértékű szinergiát alakítanak ki az európai vállalatok között, de néha olyan tisztességtelen gyakorlatokat is eredményezhetnek, amelyeket orvosolni kell, továbbá a képviseleti jogok kikerülésére is felhasználhatók; hangsúlyozza, hogy a szociális normák tiszteletben tartásának biztosítása érdekében különös figyelmet kell fordítani az összetett vállalati struktúrákra és ellátási vagy alvállalkozói láncokra;

7.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók képviselőit fel kell jogosítani arra, hogy tájékoztatást kapjanak a kiküldött munkavállalók alvállalkozói láncokban való alkalmazásáról, és arra, hogy kapcsolatba léphessenek ezekkel a munkavállalókkal a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv(34) 8. cikkében megállapított kötelezettségnek megfelelően, amely arra kötelezi a kölcsönvevő vállalkozást, hogy tájékoztatást nyújtson a kölcsönmunkaerő alkalmazásáról a munkavállalókat képviselő szervezeteknek;

8.  kiemeli, hogy a határokon átnyúló átalakulásokról, egyesülésekről és szétválásokról szóló (EU) 2019/2121 irányelv(35) (35) preambulumbekezdése kimondja, hogy „bizonyos körülmények között a társaságok határokon átnyúló műveletek végrehajtásához fűződő joga visszaélésszerű vagy csalárd célokra – például a munkavállalói jogok, a társadalombiztosítási járulékfizetés vagy az adófizetési kötelezettségek kijátszására – vagy bűncselekmények céljára használható”; e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja a munkavállalók tájékoztatására, a velük folytatott konzultációra és vezetőtestületi szintű képviseletükre és részvételükre vonatkozó ambiciózus uniós minimumszabályok megfelelő meghatározását azokban az esetekben, amikor a vállalatok határokon átnyúló szerkezetátalakítást végeznek; felhívja a Bizottságot, hogy az (EU) 2019/2121 irányelv közelgő értékelésének összefüggésében vegye figyelembe a bevált gyakorlatok meglétét, valamint a vállalati testületekben megvalósított munkavállalói képviselet pozitív társadalmi-gazdasági hatásairól és következményeiről készített tanulmányok és értékelések eredményeit, ugyanakkor módosítsa az e kérdést érintő meglévő irányelveket, ami kedvezően hathat a vállalatirányításra; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki kezdeményezéseket a különböző tagállamokban a vállalati testületekben való munkavállalói képviseletre vonatkozó nemzeti és uniós szabályok tudatosítására és az azokkal kapcsolatos ismeretek bővítésére, valamint mozdítsa elő a bevált gyakorlatok cseréjét, értékelve a munkavállalói részvétel különböző formáit és azok társadalmi-gazdasági hatásait;

9.  megismétli, hogy a munkavállalók vezetőtestületi szintű képviseleti jogaira vonatkozó számos uniós jogi aktus nem állapít meg minimumkövetelményeket a vezetőtestületi szintű képviseletre vonatkozóan a különböző típusú európai társaságok vagy olyan vállalatok esetében, amelyek az uniós társasági jog eszközeit használják fel a határokon átnyúló vállalati mobilitás és a jogi átalakulások, például határokon átnyúló egyesülések, átalakulások és szétválások lehetővé tételére(36); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen és határozottan lépjenek fel annak biztosítása érdekében, hogy az európai vállalatok tiszteletben tartsák a munkavállalók tájékoztatáshoz, konzultációhoz és részvételhez való jogát, és ennek megfelelően tegyenek eleget a meglévő uniós és nemzeti jogi kötelezettségeknek;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a szükséges javításokat az európai részvénytársaságokat és az európai szövetkezeteket szabályozó kereteken, valamint a Bizottság kellő időben végzett értékelése alapján a társasági jogi csomagon, és módosítsa azokat a munkavállalók felügyelőbizottsági részvételére és képviseletére vonatkozó uniós minimumszabályok, többek között a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szabályok bevezetése érdekében;

11.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a szükséges feltételeket és követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy 2030-ra az uniós vállalatok legalább 80%-a fenntartható vállalatirányítási megállapodások hatálya alá tartozzon(37), ugyanakkor elismerve az emiatt a kis- és középvállalkozásokat sújtó sajátos adminisztratív terheket; e célból felszólít a munkavállalókkal egyeztetett stratégiák kialakítására annak érdekében, hogy irányítási gyakorlatok és piaci jelenlét révén pozitívan befolyásolják a környezeti, társadalmi és gazdasági fejlődést, erősítsék az igazgatók szerepét vállalatuk hosszú távú érdekeinek érvényesítésében, javítsák az igazgatók elszámoltathatóságát a fenntarthatóság vállalati döntéshozatalba való beépítésével kapcsolatban, valamint előmozdítsák a vállalat fenntarthatóságához hozzájáruló vállalatirányítási gyakorlatokat, ideértve a vállalati jelentéstételt, az igazgatótanács javadalmazását, az igazgatótanács összetételét és az érdekelt felek bevonását(38);

12.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy további késedelem nélkül irányelvet terjeszt elő a környezeti és emberi jogi szempontú, kötelező erejű átvilágításról és a felelős üzleti magatartásról, többek között a munkavállalók jogairól, például a szervezkedési és kollektív tárgyalási jogról, az egészségről, a biztonságról és a munkakörülményekről; hangsúlyozza, hogy ennek az irányelvnek kötelező átvilágítási követelményeket kell bevezetnie a vállalatok működésére, tevékenységeire és üzleti kapcsolataira vonatkozóan, beleértve az ellátási és alvállalkozói láncokat is, és biztosítania kell a szakszervezetek és a munkavállalók képviselőinek bevonását az átvilágítási folyamat egészébe, beleértve a fejlesztési és a végrehajtási folyamatot is;

13.  meggyőződése, hogy az új digitális technológiák bevezetése pozitív hatást gyakorolhat a munkakörnyezetre, ha azokat megbízható módon vezetik be és követik nyomon, amihez időszerű és érdemi tájékoztatásra és a munkavállalók képviselőivel, többek között a szakszervezetekkel folytatott konzultációra lesz szükség egészségük és biztonságuk, az adatvédelem, az egyenlő bánásmód, a foglalkoztatási stabilitás, a szociális védelem és a munkahelyi jóllét teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása, valamint a munkavállalók különösen algoritmusok segítségével történő indokolatlan kizsákmányolásának és megfigyelésének, továbbá megkülönböztetésének és megbélyegzésének megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a szakszervezeteknek és a munkavállalók képviselőinek rendelkezniük kell a digitális technológia bevezetés előtti értékeléséhez szükséges hozzáféréssel és eszközökkel; hangsúlyozza, hogy az új digitális technológiáknak és a mesterséges intelligenciának nem szabad replikálniuk a meglévő hátrányos megkülönböztetést és társadalmi elfogultságot, hanem elő kell segíteniük a különböző csoportok társadalmi integrációját és részvételét; hangsúlyozza, hogy a digitális technológiák teljes életciklusa során alkalmazni kell az „alapértelmezett etika” elvét a bennük rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása, valamint a torzulások elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd struktúrái, az ágazati kollektív tárgyalások, a szakszervezetek és a munkavállalók képviselőinek tájékoztatása, valamint a velük folytatott konzultáció és részvételük kulcsfontosságú ahhoz, hogy a munkavállalók számára biztosítani tudják az ahhoz szükséges támogatást, hogy a digitális technológiát jobban építsék ki és részt vegyenek abban, hogy a szociális partnerek jobban elsajátíthassák és nyomon követhessék a digitális technológiát a munkahelyen;

14.  úgy véli, hogy a munkavállalóknak a szervezkedéshez, a kollektív szakszervezeti képviselethez, a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz, valamint a munkahelyükön végrehajtandó reformokra való kollektív felhíváshoz való joga az európai projekt alapvető elemei és a szociális modell alapelvei, amelyeket az uniós intézmények megerősítettek és jogilag tiszteletben tartanak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az új munkavégzési formákban részt vevő egyes munkavállalók nem élveznek tényleges képviseleti és részvételi jogokat a munkahelyen; helyteleníti, hogy ez különösen igaz azokra az ágazatokra, amelyekben a munkavállalók többsége nő(39); ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkavállalók egyesüléshez és munkahelyi részvételhez való jogát a foglalkoztatás valamennyi formájában; felhívja a Bizottságot, hogy egészítse ki a tagállamok tevékenységeit annak érdekében, hogy megvédjék a munkavállalókat az egyesülési szabadsághoz való joguk gyakorlása és a munkahelyi részvétel során;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együtt kötelezzék el magukat amellett, hogy 2030-ra 90%-ra növelik a kollektív tárgyalások által lefedettek körét azokban a nemzeti rendszerekben, amelyek egyesítik a foglalkoztatás és a munkakörülmények törvényi és szociális partnerek általi szabályozását; hangsúlyozza, hogy a kollektív tárgyalások hozzájárulnak a szociális piacgazdasághoz, a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott célnak megfelelően; ismét hangsúlyozza, hogy az uniós szerződéseket, amelyek kifejezetten védik a szociális partnerek autonómiáját, és az egyes tagállamokban érvényben lévő önszabályozási rendszereket meg kell védeni, hogy a szociális partnereknek lehetőségük nyíljon az autonóm szabályozásra, biztosítva az erős legitimitást és növelve a kollektív szerződések által lefedettek számát; felhívja a tagállamokat, hogy számoljanak fel minden olyan nemzeti jogszabályt, amely akadályozza a kollektív tárgyalásokat, többek között a szakszervezetek szerveződés céljából a munkahelyekhez való hozzáférésének biztosításával;

16.  hangsúlyozza, hogy a tagállami reformoknak nem szabad negatívan hatniuk a kollektív tárgyalásokra, és hogy e tárgyalásokat ágazati szinten támogatni kell, többek között a szociális partnerek kapacitásépítésének támogatásával; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben vonják be a szociális partnereket az európai politikai döntéshozatalba; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szintű munkaügyi reformoknak hozzá kell járulniuk a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához, beleértve annak 8. elvét, amely a szociális párbeszédről és a munkavállalók bevonásáról, a kollektív tárgyalásokról és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartásáról, a kollektív fellépéshez való jogról, továbbá a vállalkozások átadásával, szerkezetátalakításával és egyesülésével, valamint a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatos, megfelelő időben történő tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogról szól; felhívja a Bizottságot, hogy e konkrét szempontok alapján elemezze a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő munkaügyi reformokat;

A tájékoztatás, a konzultáció és a vezetőtestületi szintű képviselet új kerete

17.  hangsúlyozza, hogy érvényesíteni és értékelni kell, és amennyiben az értékelés alapján szükséges, meg kell erősíteni és meg kell szilárdítani az összes vonatkozó uniós jogszabályt annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció a vállalati döntéshozatal szerves részét képezze és arra a megfelelő szinten kerüljön sor a vállalatokon belül;

18.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Unió-szerte időben történő és érdemi tájékoztatást és konzultációt biztosítsanak, mielőtt olyan vezetői döntéseket hoznának, amelyek hatással lehetnek a munkavállalókra, a foglalkoztatásra és a munkakörülményekre, valamint különösen a határokon átnyúló vonatkozású politikákkal vagy intézkedésekkel kapcsolatosak; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók képviselőinek, például a szakszervezeteknek, hozzá kell férniük a vezetői döntésekhez szükséges szakértelemhez és támogató dokumentációhoz annak érdekében, hogy fel tudják mérni e határokon átnyúló politikák és folyamatok munkaerőre gyakorolt hatásait és alternatívákat javasolhassanak; hangsúlyozza, hogy ezen alternatívákról valódi párbeszédet kell folytatni a szakszervezetek, a munkavállalók képviselői és a vezetőség között;

19.  kiemeli annak fontosságát, hogy a munkavállalók képviselői, és különösen az európai üzemi tanácsok – a számukra biztosított hatékony tájékoztatást és a velük folytatott konzultációt követően – érdemben részt vegyenek a munkavállalók érdekeit jelentős mértékben érintő transznacionális ügyek kidolgozásában és végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy ennek olyan kérdésekre is ki kell terjednie, amelyek potenciális hatásaik kiterjedése szempontjából fontosak az európai munkaerő számára, vagy amelyek a tevékenységek tagállamok közötti áthelyezésével járnak; hangsúlyozza, hogy az európai üzemi tanácsot tájékoztatni kell és konzultálni kell vele különösen a jelenlegi helyzettel és a foglalkoztatással és a beruházásokkal kapcsolatos valószínű tendenciákról, valamint a szervezéssel kapcsolatos lényeges változásokról, az új munkamódszerek vagy termelési folyamatok bevezetéséről, a termelés áthelyezéséről, az egyesülésekről, a leépítésekről, a vállalkozások, létesítmények vagy azok fontos részeinek bezárásáról, valamint a csoportos létszámcsökkentésekről; hangsúlyozza továbbá, hogy az európai üzemi tanács szerepvállalása fejlesztheti és előmozdíthatja a vállalati kultúrát és kohéziót, és hogy a munkavállalók képviselőinek részt kell venniük a szociális tervek kidolgozásában, hogy szabályozzák az olyan változásokat, amelyek hatással lehetnek a munkavállalókra és elbocsátásokhoz vezethetnek; úgy véli, hogy alapvető fontosságú az európai üzemi tanácsok megerősítése, figyelembe véve a tagállamok munkaügyi kapcsolatrendszerei közötti különbségeket;

20.  megállapítja, hogy a vállalati döntések meghozatala előtt a tájékoztatás és a konzultáció minősége, időzítése és hatékonysága tekintetében továbbra is eltérések vannak az uniós országok között, és hogy az átszervezési folyamatok eltérően zajlanak a különböző európai országokban; megállapítja, hogy az elbocsátások és az üzembezárások alternatíváiról folytatott párbeszédek eltérőek az EU-n belül; emlékeztet arra, hogy 2013-ban már javaslatot tett egy, a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló jogi keretre(40) a fenntartható és társadalmilag inkluzív szerkezetátalakítás kialakítása érdekében és hogy egyetlen munkavállaló se maradjon le; úgy véli, hogy koherens uniós stratégiára van szükség ahhoz, hogy a vállalatok és a munkavállalók képesek legyenek megbirkózni a méltányos zöld és digitális átállással;

21.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogát mindig időben biztosítani kell, és foglalkozni kell a foglalkoztatásra és a munkakörülményekre gyakorolt lehetséges mennyiségi és minőségi hatásokkal, valamint a digitális technológiákból és alkalmazásokból eredő változásokkal a meglévő üzleti folyamatok és a munkaerő hatékonyságának javítása érdekében; rámutat, hogy a munkavállalók tájékoztatása, a velük folytatott konzultáció és vezetőtestületi szintű részvételük hatékony eszközök a munkavállalói jogok érvényesítésében;

22.  felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a munkavállalók képviselve legyenek azon vállalatok vezetőtestületeiben, amelyek a vállalatok határokon átnyúló szerkezetátalakítása és mobilitása céljából alkalmazzák az uniós jogszabályokat(41); hangsúlyozza, hogy a nemek szempontjából kiegyensúlyozott igazgatótanácsokra van szükség, mind az alkalmazottak létszáma, mind pedig az igazgatótanács egésze tekintetében; ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy a továbbiakban ne blokkolja a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvet, amely azt tükrözi, hogy a részvételen alapuló munkahelyek elérése érdekében minden szinten biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget;

23.  kijelenti, hogy még sok a tennivaló a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség biztosítása terén az egész EU-ban a munkavállalói részvétel valamennyi területén, továbbá a fogyatékossággal élő munkavállalók megfelelő képviseletének biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy a nemek közötti tartós egyenlőtlenség abban is megmutatkozik, hogy a nők korlátozott mértékben jutnak hozzá a munkahelyi vezetői és képviseleti pozíciókhoz; megismétli, hogy az igazgatótanácsbeli nemek közötti egyenlőség és sokszínűség kulcsfontosságú demokratikus elv, amelynek pozitív gazdasági mellékhatásai vannak; szorgalmazza, hogy a szociális partnerekkel konzultálva vezessenek be további intézkedéseket a kiegyensúlyozott képviselet és a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében; megállapítja, hogy a nemi kvóták hozzájárulnak a sokszínűbb, a nemek közötti nagyobb mértékű egyenlőség és méltányosság eléréséhez valamennyi döntéshozó testületben;

24.  úgy véli, hogy a vállalatoknak előrelépést kell tenniük a sokszínűség és a nemek közötti egyenlőség biztosítása terén, beleértve az egyenlő bérezést a munkahelyen; sürgeti a Tanácsot, hogy érjen el haladást a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvvel kapcsolatban; kéri a 40%-os kvóta alkalmazását mind a nem ügyvezető, mind az ügyvezető testületek esetében (külön-külön számítva) a magántulajdonú és az állami tulajdonú vállalatoknál egyaránt, a nemzeti jogszabályok fokozatos kiigazításával;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiában foglalt prioritásokat, különösen pedig biztosítsa, hogy a Tanácson belül hárítsák el az akadályokat a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és a kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló javaslat elől;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy a várt hatásvizsgálatot követően és a szociális partnerekkel konzultálva vezessen be új keretirányelvet a munkavállalók tájékoztatásáról, a velük folytatott konzultációról és részvételükről az európai vállalatok, valamint az uniós vállalati mobilitási eszközöket használó vállalatok számára annak érdekében, hogy minimumszabályokat állapítson meg olyan kérdésekben, mint a változások előrejelzése, többek között az éghajlatváltozással, a digitális átalakulással és a szerkezetátalakítással kapcsolatos, különösen vállalati szintű intézkedések tekintetében;

27.  hangsúlyozza, hogy az uniós jog néhány hiányosságát meg lehetne szüntetni azáltal, ha ezen új keretirányelvben a vezetőtestületi szintű képviselet minimális uniós szintjére vonatkozóan küszöbértékeket vezetnének be; úgy véli, hogy ehhez a vezetőtestületekben a munkavállalói képviselői helyek számának/arányának a néhány helytől a paritásig kellene terjednie, a vállalatnál és leányvállalatainál dolgozó munkavállalók számától függően;

28.  emlékeztet, hogy az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv a munkavállalók részvételhez, tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogával kapcsolatos uniós vívmányok részét képezi; aggodalmát fejezi ki az irányelv kialakításának hiányosságai miatt, különös tekintettel a tájékoztatáshoz és a konzultációhoz való jog érvényesítésére és hatékonyságára, továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2008-ban elszalasztották az irányelv továbbfejlesztésére és jelentős javítására nyíló lehetőséget;

29.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók és a vezetés képviselői körében növelni kell az európai üzemi tanáccsal kapcsolatos tudatosságot; hangsúlyozza, hogy az európai üzemi tanácsok olyan egyedülálló transznacionális testületek(42), amelyeket a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció, valamint a vállalati identitás kialakítása és előmozdítása céljából hoztak létre, és hogy hatással van rájuk a munkaügyi kapcsolatok és a politikai keretek szintje és intenzitása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai üzemi tanácsok feladatainak megfelelő ellátásához szükséges pénzügyi, anyagi és jogi erőforrásokat nem mindig biztosítja a központi vezetés; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a munkavállalók részvételének javításához és az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv jobb végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és szükség esetén tegyen javaslatot az irányelv felülvizsgálatára a munkavállalók képviselőinek tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogának megerősítése érdekében, különösen a szerkezetátalakítási folyamatok során;

30.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a tájékoztatáshoz és a konzultációhoz való jog megerősítését annak biztosítása érdekében, hogy az európai üzemi tanács véleményét figyelembe vegyék a vállalati döntéshozatal során, és hogy azt az adott szinten folytatott konzultáció befejezése és az irányító szervek döntéshozatala előtt kiadják; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg a végrehajtási mechanizmusokat, a tagállamokat, hogy biztosítsák a különleges tárgyaló testületek és az európai üzemi tanácsok számára az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, hogy vezessenek be hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókat a megfelelés biztosítása érdekében, hogy több mint 20 év elteltével vessenek véget a régi, úgynevezett önkéntes, az irányelvet megelőző megállapodások szerinti mentességeknek, törekedjenek egy „ügy transznacionális jellege” fogalmának az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelvvel összefüggésben történő tisztázására, előzzék meg a titoktartási szabályokkal mint az információhoz való hozzáférés és a tényleges részvétel korlátozásának eszközével való visszaélést, erősítsék meg a leányvállalatokra vonatkozó követelményeket, és biztosítsák a tájékoztatás, a konzultáció és a részvétel hatékony koordinációját helyi, nemzeti és uniós szinten;

o
o   o

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 225., 1998.8.12., 16. o. (2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (3) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (4) HL L 141., 2011.5.27., 1. o. (5) HL L 82., 2001.3.22., 16. o. (6) HL L 294., 2001.11.10., 22. o. (7) HL L 207., 2003.8.18., 25. o. (8) HL L 80., 2002.3.23., 29. o. (9) HL L 142., 2004.4.30., 12. o. (10) HL L 310., 2005.11.25., 1. o. (11) HL L 122., 2009.5.16., 28. o. (12) HL C 341., 2021.8.24., 23. o. (13) HL C 56., 2021.2.16., 10. o. (14) HL C 10., 2021.1.11., 14. o. (15) HL C 62., 2019.2.15., 24. o. (16) HL C 177., 2016.5.18., 1. o. (17) HL C 161., 2013.6.6., 35. o. (18) HL C 87. E, 2010.4.1., 133. o. (19) HL C 332. E, 2013.11.15., 78. o. (20) HL C 440., 2015.12.30., 23. o. (21) HL C 93., 2016.3.9., 161. o. (22) HL C 445., 2021.10.29., 75. o. (23) HL C 456., 2021.11.10., 208. o. (24) Lásd: az ILO alapokmánya (1919); az ILO 1944. évi philadelphiai nyilatkozata (1944). (25) https://www.eurofound.europa.eu/news/news-articles/companies-capitalise-on-direct-employee-involvement-to-enhance-performance-and-well-being (26) Európai vállalati felmérés, 2019. (27) Európai Szakszervezeti Intézet, 2021, „Benchmarking Working Europe 2020 – Covid-19 and the world of work: the impact of a pandemic” (Értékelés a Dolgozó Európáról 2020 – A Covid19 és a munka világa: a világjárvány hatása). (28) Rapp, M. S., Wolff, M., Udoieva, I., Hennig, J. C., „Mitbestimmung im Aufsichtsrat und ihre Wirkung auf die Unternehmensführung”, Hans-Böckler-Stiftung, 424. szám, 2019. június; Ernst and Young, „Study on directors’ duties and sustainable corporate governance” (Tanulmány az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról), 2020. július. (29) Iránymutatások a környezeti szempontból fenntartható gazdaságokra és társadalmakra való, mindenki számára igazságos átmenethez, https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---emp_ent/documents/publication/wcms_432859.pdf; Employment and Social Developments in Europe 2021 (Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában 2021), lásd: https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/e823d46f-e518-11eb-a1a5-01aa75ed71a1/language-en (30) Az ILO 2018. novemberi tanulmánya a vállalatirányítási modellekről, struktúráról, sokszínűségről, értékelésről és kilátásokról. (31) https://www.boeckler.de/pdf/mbf_praes_arguments_co_determination.pdf (32) https://www.etui.org/sites/default/files/R%20121%20Conchon%20BLER%20in%20Europe%20EN%20WEB.pdf. A jelenlegi formájában az európai részvénytársaság jogi kerete nem segíti elő a már meglévő igazgatótanácsi szintű munkavállalói képviseleti jogok védelmét, és még azt is lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy kijátsszák a nemzeti vezetőtestületi szintű munkavállalói képviseleti jogokat (Kluge és Stollt, 2011; Keller és Werner, 2010). Úgy tűnik, hogy az európai részvénytársaság statútuma felhasználható további három lehetséges megkerülő stratégiára, nevezetesen az igazgatótanácsi szintű munkavállalói képviselet elkerülésére; az igazgatótanácsi szintű munkavállalói képviselet „befagyasztására”; vagy az vezetőtestületi szintű munkavállalói képviselők számára biztosított képviselői helyek számának csökkentésére, különösen, ha azokat külső szakszervezeti tagok töltik be. (33) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2121 irányelve (2019. november 27.) az (EU) 2017/1132 irányelv határokon átnyúló átalakulások, egyesülések és szétválások tekintetében történő módosításáról (HL L 321., 2019.12.12., 1. o.). (34) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.5., 9. o.). (35) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2121 irányelve (2019. november 27.) az (EU) 2017/1132 irányelv határokon átnyúló átalakulások, egyesülések és szétválások tekintetében történő módosításáról (HL L 321., 2019.12.12., 1. o.). (36) https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary/directive-on-cross-border-mobility-of-companies (37) A szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési tervet kísérő, 2021. március 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2021)0046). (38) A szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési tervet kísérő, 2021. március 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2021)0046). (39) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/662491/IPOL_STU(2020)662491_EN.pdf (40) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv%3AOJ.C_.2015.440.01.0023.01.HUN&toc=OJ%3AC%3A2015%3A440%3ATOC (41) (EU) 2019/2121 irányelv; 2001/86/EK irányelv; és 2003/72/EK irányelv. (42) https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary/european-works-councils: „Az európai üzemi tanácsok olyan állandó testületek, amelyek megkönnyítik az európai vállalatok és az európai vállalatcsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt, amint azt az Európai Üzemi Tanácsról szóló 1994-es irányelv előírja”.

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása a civil társadalom és az emberi jogok védelmezői elleni folyamatos fellépésekről Oroszországban: a Memorial emberi jogi szervezet ügyéről (2021/3018(RSP))

P9_TA(2021)0509 RC-B9-0604/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira és jelentéseire,

–  tekintettel azokra a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekre, amelyek tiszteletben tartását Oroszország az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) tagjaként, valamint más emberi jogi szerződések aláírójaként vállalta,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre, különösen a véleménynyilvánítás szabadságához való jogról szóló 10. cikkre és a gyülekezés és az egyesülés szabadságához való jogról szóló 11. cikkre,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak a „külföldi ügynökökről” szóló orosz törvényről kiadott véleményeire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Memorial nevű nem kormányzati szervezet ellen tett jogi lépésekről szóló, 2021. november 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács főtitkára, Marija Pejčinović Burić 2021. november 12-i nyilatkozatára, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Dunja Mijatović által az Oroszországi Föderáció főügyészéhez intézett, 2021. november 30-i levélre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Memorial nem csupán az egyik legrégebbi és leginkább elismert emberi jogi szervezet Oroszországban, hanem egyúttal nemzetközi szintű példa a politikai elnyomás történelmi emlékezetén és az emberi jogok védelmén dolgozó szervezetek számára; mivel a Memorial évtizedek óta képviseli a szovjet rezsim által a saját népe és a Szovjetunió és más országok más népei ellen elkövetett bűncselekményekről való megemlékezés eleven, humanista kultúráját, továbbá az emberi jogok, valamint az áldozatok és a kiszolgáltatott csoportok védelme iránti aktív polgári elkötelezettséget; mivel a Memorial továbbra is felbecsülhetetlen segítséget nyújt a szovjet bűncselekményekkel kapcsolatos tényfeltáráshoz, a politikailag üldözött és igazságtalanul elítélt személyek történelmi újraértékeléséhez és rehabilitációjához, és a szabadságért, a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott fáradhatatlan küzdelem szimbóluma a posztszovjet térségben és azon túl;

B.  mivel a Memorial egy több mint 40 000 szovjet állambiztonsági tisztet tartalmazó kiterjedt adatbázist is létrehozott, és dokumentálta az általuk elkövetett bűncselekményeket; mivel a Putyin-rezsim tagjai, akik közül néhányan szakmai és családi szálakon is kötődnek a KGB-hez, megpróbálják eltitkolni az így nyilvánosságra hozott bűncselekményeket;

C.  mivel a Memorial fontos szerepet játszott az 1940-es katinyi vérengzéssel, a közel 22 000 lengyel katonatiszt és értelmiségi halálát okozó tömeggyilkosság-sorozattal, az 1945-ös augusztówi hajtóvadászattal, valamint más szovjet időkben elkövetett elnyomó intézkedéssel és nagy sztálini terror áldozataival kapcsolatos dokumentumok és tények feltárásában;

D.  mivel a Memorial az egyik utolsó olyan szervezet, amely folytatja az emberi jogokkal kapcsolatos munkát Csecsenföldön, amelyet az Oroszországi Föderáció kvázi-totalitárius enklávéként tart fenn, ahol a Kreml által támogatott helyi vezető, Ramzan Kadirov brutális elnyomással kegyetlenül felszámolja az eltérő vélemények minden formáját;

E.  mivel az Európai Parlament a Memorial társalapítójáról és első elnökéről, Andrej Szaharovról nevezte el a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat, amelyet 2009-ben a Ljudmila Alekszejeva, Szergej Kovaljov és Oleg Orlov által képviselt Memorialnak ítélte oda;

F.  mivel a Memorialhoz tartozó két jogi személyt, az International Memorialt és a Memorial Emberi Jogi Központot jelenleg a felszámolás veszélye fenyegeti; mivel 2021. november 11-én az International Memorial értesítést kapott arról, hogy az Oroszországi Föderáció főügyésze betiltás iránti keresetet nyújtott be ellene az ország „külföldi ügynökökre” vonatkozó jogszabályainak állítólagos ismételt megsértése miatt, és különösen amiatt, hogy egyes közzétett anyagokon elmulasztotta feltüntetni a „külföldi ügynök” megjelölést; mivel 2021. november 12-én a Memorial Emberi Jogi Központ értesítést kapott egy hasonló perről, melyet a moszkvai városi ügyészség indított azzal a további indoklással, hogy a Központ cikkei állítólag terrorista és szélsőséges szervezetek tevékenységeit igazolták, mivel a honlapján politikai foglyok névsorait és olyan nyilatkozatokat tett közzé, amelyek többek között a krími tatárok és a Jehova tanúi emberi jogaiért szállnak síkra; mivel 2021. november 23-án megkezdődött a Memorial Emberi Jogi Központtal, 2021. november 25-én pedig az International Memoriallal kapcsolatos bírósági eljárás; mivel a Memorial Emberi Jogi Központ ügyében a következő tárgyalásra 2021. december 16-án, az International Memorial ügyében pedig 2021. december 28-án kerül sor;

G.  mivel 2021. november 12-én még Oroszország civil társadalommal és emberi jogokkal foglalkozó elnöki tanácsa is aránytalannak minősítette a pert, úgy érvelve, hogy az International Memorial a megelőző 14 hónapban egyetlen jogsértés sem követett el, és a Memorial Emberi Jogi Központra is csak két kisebb jogsértést sikerült rábizonyítani;

H.  mivel a most felszámolni kívánt két prominens nem kormányzati szervezet évek óta üldöztetést szenved; mivel e szervezeteket 2014-ben és 2016-ban „külföldi ügynököknek” minősítették, és a „külföldi ügynökökre” vonatkozó törvény állítólagos megsértése miatt kirívóan magas bírságokkal sújtották, továbbá önkényes büntetőeljárás alá vonták munkatársaikat, akik ráadásul támadásoknak és zaklatásnak is ki voltak téve; mivel ezeket a támadásokat, például a Memorial Emberi Jogi Központ kutatója, Natalja Esztyemirova 2009-es meggyilkolását nem vizsgálták ki megfelelően, és az elkövetők továbbra is büntetlenséget élveznek; mivel Ojub Tyityijevet, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodájának vezetőjét és Jurij Dmitrijevet, az International Memorial karéliai irodájának vezetőjét politikai indíttatású vádak alapján bebörtönözték; mivel az egyik legutolsó támadásként 2021. október 14-én az International Memorial moszkvai irodáját erőszakos csőcselék támadta meg, majd a rendőrség is megrohamozta;

I.  mivel a Memorial üldözése csak egyik megnyilvánulása az orosz kormány arra irányuló ismételt és módszeres kísérleteinek, hogy átírja a történelmet, és korlátozza a történelmi – különösen a szovjet kormányok uralmához kapcsolódó – bűncselekmények és események értékeléséről szóló szabad vitát; mivel a hatóságok meghamisították a történelmi tényeket, hogy cáfolhassák a Memorial Emberi Jogi Központnak a sztálini elnyomással és üldöztetésekkel kapcsolatos megállapításait;

J.  mivel a Memorial megfélemlítésére, elhallgattatására és végül bezárására irányuló kísérletek az orosz hatóságok egyre elnyomóbb politikáinak szimbólumai, és ezáltal új fejezettel járulnak hozzá az oroszországi politikai elnyomás történetéhez; mivel 1987 és 1992 között a Memorial kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy dokumentálja, kutassa és oktassa az országban működő múltbeli elnyomó rendszerekkel és tragikus orosz történelmi örökséggel kapcsolatos témákat, és megemlékezzen azokról;

K.  mivel az aktív civil társadalom a demokratikus és nyitott társadalom kulcstényezője, és nélkülözhetetlen az emberi jogok és a jogállamiság védelméhez; mivel a nem kormányzati szervezetek döntő szerepet játszanak a modern demokratikus társadalmakban, és ezért lehetővé kell tenni számukra, hogy szabadon, a hatóságok indokolatlan beavatkozása nélkül működhessenek; mivel a Memorial elleni eljárás az orosz hatóságok civil társadalommal és emberijog-védőkkel szembeni erőszakos fellépésének legújabb példája, és végső soron sérti az orosz nép érdekeit, és korlátozza a nyílt és szabad párbeszéd lehetőségét;

L.  mivel a „külföldi ügynökökről” szóló orosz törvényt az orosz parlament 2012-ben fogadta el, és tavaly kiterjesztette oly módon, hogy az bármely nyilvános bírálóra vagy aktivistára alkalmazható legyen; mivel az elmúlt hónapokban drasztikusan megnőtt a hatóságok által „külföldi ügynöknek” minősített szervezetek és személyek száma; mivel ezt a törvényt az orosz hatóságok arra használták fel, hogy elősegítsék az Oroszországban aktív független civil társadalommal – például a nem kormányzati szervezetekkel, emberijog-védőkkel, újságírókkal, ügyvédekkel, a nők jogaiért és az LMBTIQ+-jogokért küzdő aktivistákkal, valamint a környezetvédelmi aktivistákkal – szembeni kemény fellépést; mivel ez a törvény, valamint a „nemkívánatos szervezetekre” és a „szélsőséges tevékenység elleni fellépésre” vonatkozó jogszabályok sértik Oroszország saját alkotmányát és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit, különösen az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága, a magánélet tiszteletben tartásához való jog, a közügyekben való részvétel joga és a megkülönböztetés tilalma tekintetében; mivel a Memorial példája egyértelműen bizonyítja, hogy az orosz hatóságok miként használják fel ezeket a törvényeket a bírálók megfélemlítésére és a független hangok elhallgattatására;

1.  elítéli az ismételt üldöztetést és az International Memorial és a Memorial Emberi Jogi Központ bezárására irányuló közelmúltbeli politikai indíttatású kísérleteket; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul ejtsék a Memorial elleni vádakat, és biztosítsák, hogy a Memorial továbbra is biztonságban, állami beavatkozás nélkül végezhesse fontos munkáját; elvárja, hogy a hatóságok addig is biztosítsák a Memorial valamennyi anyagi és immateriális eszközének teljes körű védelmét és az azokhoz való hozzáférést, ideértve az archívumait, valamint a független színházak, újságírók és művészek előadásait és műveit;

2.  üdvözli az Európa Tanács emberi jogi biztosának az Oroszországi Föderáció főügyészéhez intézett 2021. november 30-i levelét; kitart amellett, hogy a felszámolás iránti kérelmeknek nincs ésszerű jogi indoka; felhívja a Bizottság és a Tanács elnökét, valamint az uniós tagállamokat, hogy adjanak ki nyílt támogató nyilatkozatokat, követelve az orosz hatóságoktól a Memorial biztonságának szavatolását és valamennyi vád alóli felmentését; felszólítja az EU oroszországi küldöttségét és a tagállamok oroszországi képviseleteit, hogy nyilvánosan fejezzék ki szolidaritásukat a Memoriallal;

3.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy az EU globális emberi jogi szankciórendszere keretében szabjon ki szankciókat azokra az orosz tisztviselőkre, akik részt vesznek a Memorial jogellenes elnyomásában, valamint a szervezeteivel és tagjaival szembeni bírósági eljárásokban;

4.  sürgeti Oroszországot, hogy vessen véget a civil társadalommal, az emberijog-védőkkel és a független médiával szembeni folyamatos kemény fellépésnek azáltal, hogy hatályon kívül helyezi a „külföldi ügynökökről” és a „nemkívánatos szervezetekről” szóló törvényeket, felhagy azzal, hogy különleges jogszabályokat hoz vagy visszaélésszerűen alkalmazza a meglévő büntető- vagy közigazgatási jogszabályokat az országon belüli vagy külföldi másként gondolkodók elnyomása céljából, és összhangba hozza jogszabályait a nemzetközi jog és saját alkotmánya alapján önként vállalt kötelezettségekkel, többek között az egyesülési és szólásszabadság, valamint a média- és internetszabadság teljes visszaállításával; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy hozzanak kártérítési és jóvátételi intézkedéseket a „külföldi ügynökökről” és a „nemkívánatos szervezetekről” szóló törvények végrehajtása során elkövetett jogsértések orvoslására;

5.  szolidaritását fejezi ki az orosz néppel, és sürgeti az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget a Memorial, munkatársai és minden más nem kormányzati szervezet, emberijog-védő, újságíró, ügyvéd, tudós, történész, nőjogi és LMBTIQ+ jogi aktivista és környezetvédelmi aktivista üldözésének Oroszországban; megismétli, hogy támogatja az orosz civil társadalmat és az emberi jogok védelmezőit, és felszólítja Oroszországot, hogy a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban hozzon létre egyértelmű jogi keretet és biztonságos munkakörnyezetet a civil társadalom számára; hangsúlyozza, hogy hatékony és eredményes jogorvoslati eljárásokat kell biztosítani azon civil társadalmi szereplők számára, akik szabad munkavégzése veszélybe került;

6.  megismétli, hogy a civil társadalmi szervezetek és a média szabad és független munkája a jogállamiságon alapuló demokratikus társadalom sarokköve; felhívja ezért a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy növeljék az Oroszországban működő civil társadalom, független nem kormányzati szervezetek, emberijog-védők, történészek és független médiaorgánumok támogatását, beleértve a fenntartható és rugalmas pénzügyi támogatást és a gyorssegélyt, valamint ösztönözzék e szereplők nagyobb nemzetközi támogatását és szélesebb körű bevonását a nemzetközi civil társadalmi hálózatokba; kéri az orosz tudományos köröket, hogy felelősségérzetükre hallgatva biztosítsanak megfelelő és biztonságos lehetőségeket e kutatóknak és történészeknek tudományos tevékenységük folytatásához;

7.   elítéli a jelenlegi orosz hatóságok rágalomhadjáratait azon történészek és tudósok ellen, akik nyíltan beszélnek a kommunista rezsim által elkövetett bűncselekményekről, és akik közvetlen kapcsolatokat tárnak fel e rezsim és az Oroszországban jelenleg hatalmon lévő emberek között; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország, amely a mai napig is a szovjet kommunista totalitarizmus legnagyobb áldozata, még mindig nem tud megbékélni szörnyű múltjával, és ehelyett hatóságai üldözik azokat, akik a szovjet totalitárius bűncselekmények feltárásán dolgoznak;

8.  méltatja a Memorial jelentős hozzájárulását a Szovjetunióban történt politikai elnyomás dokumentálásához, kutatásához és oktatásához, és kiemeli, hogy ez a munka nemzetközi mércét állított fel e területen; üdvözli a szervezet fáradhatatlan munkáját az emberi jogok védelmében a mai Oroszországban és azon túl; elismerését fejezi ki különösen az olyan kezdeményezéseiért, amilyen a szíriai áldozatok nevében a Wagner-csoport tagjai elleni büntetőeljárás megindítására irányuló kérelem, valamint a Csecsenföldön elkövetett bűncselekményekkel és emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos büntetőeljárások indítására irányuló folyamatos erőfeszítései; tisztelettel adózik a Memorial tagjai, például Natalia Esztyemirova előtt, akik a legmagasabb árat fizették az ott elkövetett atrocitások feltárásáért; hangsúlyozza, hogy az International Memorial és a Memorial Emberi Jogi Központ felszámolása ezért jelentős negatív következményekkel járna a civil társadalom egészére és különösen az emberi jogok védelmére Oroszországban;

9.  hangsúlyozza, hogy e szervezetek felszámolása a Memorial egyedülálló adatbázisainak és dokumentumgyűjteményeinek is véget vetne, és úgy véli, hogy ezek a nyilvántartások az emberiség egyedülálló örökségét képezik; hangsúlyozza, hogy kiemelkedően fontos, hogy ezeket megvédjék és megőrizzék, és továbbra is elérhetővé tegyék minden érdeklődő számára, beleértve a diákokat, kutatókat és az áldozatok családjait; felkéri ezért a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a civil társadalommal és az orosz emberi jogi szakértőkkel közösen készítsen átfogó jelentést a Szovjetunióban megvalósult politikai terror több millió áldozatának élő emlékéről, amely a Memorial által gyűjtött tanúvallomásokon és adatbázisokon alapulna;

10.  elítéli az orosz kormány és hatóságok által támogatott, a sztálinizmus történelmi revíziójára és dicsőítésére irányuló politikát, amelyet nemcsak a Memorial Emberi Jogi Központ felszámolására irányuló jelenlegi kísérletekben, hanem számos más esetben is alkalmaznak, amilyen például tömegsírok felfedezése a Karéliai Köztársaságban található Szandarmohban, és az ezt követő, politikai indíttatású, koholt vádakon alapuló börtönbüntetés Jurij Dmitrijev, a Memorial helyi vezetője ellen, valamint Agnes Haikara könyvének elkobzása, amely a Kola-félsziget norvég és finn telepeseinek tragikus sorsáról szól; hangsúlyozza, hogy a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozataira való emlékezés, valamint a kommunista, náci és más diktatúrák által elkövetett bűnök elismerése és tudatosítása létfontosságú Európa egysége és a demokráciát fenyegető modern fenyegetésekkel szembeni ellenálló képesség előmozdítása szempontjából, különösen a fiatalabb generációk körében;

11.  felhívja az oroszországi uniós küldöttséget és nemzeti diplomáciai képviseleteket, hogy a helyszínen szorosan kövessék nyomon a helyzetet és a Memorialhoz kapcsolódó pereket, biztosítsák, hogy ezek az erőfeszítések láthatóak legyenek, és adjanak meg nekik minden szükséges támogatást, beleértve az ügyvédek és szakértők fizetéséhez szükséges közvetlen pénzügyi támogatást, valamint a munkavállalóknak nyújtott pszichoszociális és orvosi támogatást is az átélt rendkívüli nyomásra tekintettel;

12.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a Memorial saját országukban működő irodáit; sürgeti a tagállamokat, hogy fontolják meg, hogy menedéket biztosítanak az Oroszországban fenyegetett vagy betiltott nem kormányzati szervezetek számára, és szükség esetén tegyék lehetővé számukra, hogy az EU területéről működjenek, valamint adjanak sürgősségi vízumot a Memorial munkatársai és más fenyegetett aktivisták számára, hogy elhagyhassák Oroszországot, és ideiglenes menedéket találjanak az EU-ban;

13.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy a hasonlóan gondolkodó országokkal összehangoltan lépjenek fel az oroszországi korlátozó törvények, politikák és intézkedések nemzetközi ellenőrzésének fokozása érdekében, folyamatosan foglalkozzanak az alapvető szabadságjogok és emberi jogok orosz hatóságok általi korlátozásával és ítéljék el azokat, többek között magas szintű és nyilvános beavatkozások, összehangolt fellépés, a nemzetközi és regionális emberi jogi fórumokon végzett folyamatos ellenőrzés, valamint rendszeres emberi jogi hatásvizsgálatok révén annak biztosítása érdekében, hogy az Oroszországgal való együttműködés ne ássa alá az emberi jogi célkitűzéseket, és ne járuljon hozzá közvetlenül vagy közvetve az emberi jogok megsértéséhez;

14.  ösztönzi az EU és a tagállamok oroszországi nagyköveteit, hogy a bírósági meghallgatások eredményét követően szervezzenek közös, nyilvános szolidaritási látogatást az International Memorial irodájába és a Memorial Emberi Jogi Központba;

15.  felszólítja az EKSZ-t, hogy továbbra is vesse fel a civil társadalom, az emberi jogok védelmezői és a független média ellen Oroszországban folytatódó erőszakos fellépés kérdését, különösen a Memorial közelmúltbeli esetét, és kezdeményezzen nyomon követési és értékelési eljárásokat minden lehetséges fórumon, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben, az Európa Tanácsban és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, és különösen ajánlja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa következő, 2022 februárjában kezdődő ülésszakának napirendjére a civil társadalom ellen Oroszországban folytatódó erőszakos fellépést;

16.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy folyamatosan és szorosan kövessék nyomon a „külföldi ügynökökről” szóló törvény hatását, különösen annak érdekében, hogy részletes nyilvántartást vezessenek a „külföldi ügynöknek” nyilvánított és szankciókkal sújtott szervezetekről és személyekről, valamint hogy értékeljék a törvény módosításait és azok hatását az orosz civil társadalomra; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az orosz képviselőkkel folytatott valamennyi találkozón rendszeresen térjenek ki a „külföldi ügynökökről” szóló törvénnyel és a civil társadalommal és az emberi jogok védelmezőivel szembeni egyéb korlátozó jogszabályokkal kapcsolatos aggályokra, és szólítsák fel Oroszországot, hogy haladéktalanul helyezze hatályon kívül a „külföldi ügynökökről” szóló törvényt, és hozza összhangba jogszabályait nemzetközi kötelezettségvállalásaival és a nemzetközi emberi jogi normákkal;

17.  felhívja a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az emberi jogok védelmét és a civil társadalommal folytatott konzultációt az EU, a tagállamok és Oroszország közötti párbeszéd és együttműködés valamennyi területén érvényesítsék, és tartsák tiszteletben a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az International Memorialnak, a Memorial Emberi Jogi Központnak, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása a Kubában kialakult helyzetről, nevezetesen José Daniel Ferrer, a Nők fehérben mozgalomból Aymara Nieto, Maykel Castillo, Luis Robles, Félix Navarro, Luis Manuel Otero, Lorenzo Rosales Fajardo tiszteletes, Andy Dunier García és Yunior García Aguilera ügye (2021/3019(RSP))

P9_TA(2021)0510 RC-B9-0589/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a kubai tiltakozásokról és a polgárok kormányzati elnyomásáról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió és Kuba között 2016 decemberében aláírt és 2017. november 1. óta ideiglenesen alkalmazott, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásra(2),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a spanyol EFE hírügynökség újságírói sajtóigazolványainak visszavonásáról szóló határozatról szóló, 2021. november 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az egyéb nemzetközi emberi jogi szerződésekre és eszközökre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának és a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadó hivatalának a 2021. november 15-ére összehívott kubai polgári menetet megakadályozó állami elnyomó intézkedésekről szóló, 2021. november 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel több művész, valamint a PEN International, a PEN America „Artists at Risk Connection” projektje és a Human Rights Watch a művészekkel szembeni kubai elnyomás megszüntetését követelő, 2021. december 8-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményére, amelynek Kuba részes fele,

–  tekintettel az EKSZ amerikai ügyekért felelős helyettes ügyvezető igazgatónak a civil társadalom képviselőihez intézett, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás végrehajtásában való részvételükről szóló, 2021. május 10-i levelére (ARES(2021)247104),

–  tekintettel a „civil társadalmi szervezet” fogalmának az Európai Unió Hivatalos Lapjában (EUR-Lex) közzétett meghatározására,

–  tekintettel a kubai alkotmányra és a kubai büntető törvénykönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2021. július 11-én mérföldkőnek számító tüntetésekre került sor a sziget több mint 50 városában, amelyeken békésen tiltakoztak a súlyos társadalmi-gazdasági válság, a gyógyszerek és más alapvető áruk krónikus hiánya, valamint az emberi jogok szisztematikus korlátozása ellen; mivel ezek a sérelmek a Covid19-válsággal párhuzamosan növelték a polgári és politikai jogok, valamint a demokrácia iránti igényt; mivel a tüntetésekre válaszul a kubai kormány békés, demokráciapárti és emberi jogi aktivizmusuk miatt célba vett többek között tiltakozókat, politikai másként gondolkodókat, vallási vezetőket, emberi jogi aktivistákat és független művészeket, akik közül néhányan a Szaharov-díj kitüntetettjei; mivel beszámolók szerint több tucat embert tartóztattak le önkényesen, vettek őrizetbe vagy helyeztek állandó megfigyelés alatt álló házi őrizetbe, és ezek az emberek kitalált és visszaélésektől hemzsegő büntetőjogi vádakkal néznek szembe;

B.  mivel José Daniel Ferrer, a Nők fehérben mozgalomból Aymara Nieto, Maykel Castillo, Luis Robles, Félix Navarro, Luis Manuel Otero, Lorenzo Rosales Fajardo tiszteletes, Andy Dunier García és Yunior García Aguilera ügye csak néhány példa arra, hogy több száz kubai szembesül a kubai rezsim igazságtalanságával és elnyomásával;

C.  mivel az önkényesen bebörtönzött személyek folyamatosan el vannak különítve, ami büntetőcellákban való tartózkodást is jelent, továbbá kegyetlen kínzást, valamint embertelen és megalázó bánásmódot, anélkül, hogy ezek az emberek hozzáférnének ügyvédjükhöz vagy a megfelelő orvosi kezeléshez; mivel néhányukat otthonuktól messze fekvő börtönökben tartják fogva, ami megakadályozza, hogy családtagjaik meglátogathassák őket; mivel a fogva tartott személyek közül sokan egészségügyi problémáktól szenvednek, ami különösen sürgetővé teszi szabadon bocsátásukat;

D.  mivel sokan mások, akik elmenekültek az országból, vagy kénytelenek voltak elhagyni az országot, nem térhetnek vissza, és a belátható jövőben is száműzetésben maradnak; mivel már az ENSZ négy előadója is elítélte a kubai másként gondolkodók külföldre kényszerítésének bűncselekményét;

E.  mivel 2021. szeptember 21-én az Archipiélago platform és más civil társadalmi csoportok nyilvánosan és átlátható módon engedélyt kértek az illetékes hatóságoktól arra, hogy 2021. november 15-én békés tüntetést tarthassanak az országban az emberi jogok tiszteletben tartása és a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében; mivel a kubai hatóságok betiltották a tervezett tiltakozásokat, mivel azokat jogellenesnek ítélték, és nem ismerték el a tüntetés indokainak jogszerűségét;

F.  mivel a 2021. november 15-re tervezett békés tüntetések előestéjén a kubai hatóságok visszavonták az országban a spanyol EFE hírügynökségnél dolgozó újságírók sajtóigazolványait, egyértelműen azért, hogy megfékezzék a szigetről érkező nyílt és pontos hírek áramlását;

G.  mivel a kubai állam köteles a politikai nézeteken alapuló megkülönböztetés nélkül elismerni, megvédeni és biztosítani a békés gyülekezéshez és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot; mivel alapvető fontosságú, hogy az állam bűnüldöző szerveinek tagjai a jogszerűség, a kivételesség, az arányosság és a szükségesség elve tekintetében szigorúan tiszteletben tartsák a nemzetközi emberi jogi normákat;

H.  mivel 2017. július 5-én a Parlament egyetértését adta a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz, egyértelműen az emberi jogok és a demokrácia Kubában történő javításához kapcsolódó feltételeket szabva, amelyek között felfüggesztési záradék is szerepel az emberi jogi rendelkezések megsértése esetére; mivel az EU és Kuba 2021. február 26-án tartotta harmadik hivatalos emberi jogi párbeszédét az EU és Kuba közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás keretében; mivel a két fél megvitatta a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságának kérdését; mivel az EU a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal összhangban hangsúlyozta annak fontosságát, hogy minden polgár számára lehetővé kell tenni, hogy civil társadalmi szervezeteken és egyesületeken keresztül aktívan részt vegyen a társadalom életében; mivel az EU emlékeztetett arra, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket;

I.  mivel minden politikai párbeszéddel szemben elvárás, hogy a független civil társadalom és az összes ellenzéki politikai szereplő korlátozás nélkül közvetlenül és tevékenyen részt vehessen benne, miként azt a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 36. cikke is hangsúlyozza;

J.  mivel az Európai Parlament többször is elítélte az emberi jogok kubai megsértését, hangsúlyozva az Európai Unió és Kuba között 2016-ban aláírt politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 1. cikke (5) bekezdésének, 2. cikke c) pontjának, 5. és 22. cikkének, valamint 43. cikke (2) bekezdésének megsértését, holott ebben a megállapodásban a kubai kormány kötelezettséget vállal az emberi jogok tiszteletben tartására;

K.  mivel a Parlament három alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak: 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben a „Nők fehérben” mozgalomnak, 2010-ben pedig Guillermo Fariñasnak; mivel a Szaharov-díjasokat és hozzátartozóikat még mindig rendszeresen zaklatják és megfélemlítik, valamint megakadályozzák őket abban, hogy elhagyják az országot, és nemzetközi rendezvényeken vegyenek részt; mivel 2021. december 8-án a Szaharov-díjjal kitüntetett Berta Soler, a Nők fehérben mozgalom vezetője és Guillermo Fariñas levelet küldött az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, amelyben javasolták díjuk visszavonását, amennyiben az EKSZ a közeljövőben továbbra is cserben hagyja a civil társadalmat, miközben Kubában emberiesség elleni bűncselekményeket követnek el; mivel 2021. december 9-én Guillermo Fariñast elrabolták, és akarata ellenére kórházba szállították;

1.  a leghatározottabban elítéli a tüntetőkkel, politikai másként gondolkodókkal, vallási vezetőkkel, emberi jogi aktivistákkal és független művészekkel szembeni rendszeres visszaéléseket, többek között önkényes fogva tartásukat és mozgásuk és kommunikációjuk visszaélésszerű korlátozását, például házi őrizetüket és megfigyelésüket, valamint a kubai kormány által elkövetett kínzást és bántalmazást;

2.  felszólít José Daniel Ferrer, a Nők fehérben mozgalomból Aymara Nieto, Maykel Castillo, Luis Robles, Félix Navarro, Luis Manuel Otero, Lorenzo Rosales Fajardo tiszteletes és Andy Dunier García, valamint mindazok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezéshez való joguk gyakorlása miatt tartanak fogva; felhívja a kubai hatóságokat, hogy ejtsék a visszaélésszerű büntetőjogi vádakat, és tegyék lehetővé a száműzetésben élők – például Yunior García – számára, hogy visszatérjenek hazájukba; elítéli, hogy a kubai kormány rendszeresen kényszeríti külfödre lelkiismereti okokból tiltakozó polgárait; elítéli a Szaharov-díjjal kitüntetett Guillermo Fariñas közelmúltbeli elrablását és önkényes fogva tartását, és közelmúltbeli szabadon bocsátása ellenére felszólít a rendszeres és tartós önkényes letartóztatások és zaklatások beszüntetésére;

3.  elítéli a kubai hatóságok által alkalmazott kínzást, embertelen, megalázó és rossz bánásmódot; szorgalmazza az ilyen esetek gyors és pártatlan kivizsgálását, valamint hogy az áldozatok családjai számára biztosítsák az azonnali hozzáférést, és hogy az áldozatok számára biztosítsák az általuk választott orvosi ellátást;

4.  felszólít a tisztességes eljáráshoz való jog és az igazságszolgáltatás függetlensége hitelesebb szavatolására, és biztosítékokat szorgalmaz arra, hogy a szabadságuktól megfosztott személyek független ügyvédhez fordulhassanak;

5.  sürgeti a kubai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az elnyomás politikájának, amely fenntartja a félelem kultúráját, és elfojtja a párbeszéd valamennyi formáját, valamint a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát; elítéli a Kuba által folyamatosan alkalmazott elnyomó és megfélemlítő stratégiákat, amelyek célja a civil társadalom demokráciapárti kezdeményezéseinek akadályozása, például a 2021. november 15-re összehívott polgári felvonulásé, amelyre a fenyegetések, zaklatások, ostromok, őrizetbe vételek és a polgári lakosság elleni számos más elnyomó fellépés miatt végül nem került sor; hangsúlyozza, hogy az alapvető jogokat, például a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát mindig meg kell őrizni és tiszteletben kell tartani; felhívja a kubai hatóságokat, hogy a békés demonstrációk engedélyezésével mindenkor biztosítsák és garantálják a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát az országban;

6.  ragaszkodik ahhoz, hogy a kubai hatóságok biztosítsák a lakosság gazdasági, szociális és kulturális jogainak tiszteletben tartását annak érdekében, hogy kielégítsék az élelmiszerekhez és gyógyszerekhez való jobb hozzáférés iránti igényüket, és hatékony választ adjanak a Covid19-világjárványra;

7.  felhívja a kubai hatóságokat, hogy a kubai emberi jogi helyzet dokumentálása érdekében haladéktalanul engedjék be az országba az ENSZ véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadóját és az emberijog-védőkkel foglalkozó különleges ENSZ-előadót;

8.  ismételten felhívja a tagállamokat, az EKSZ-t és a kubai küldöttséget, hogy határozottan és nyilvánosan ítéljék el José Daniel Ferrer, Aymara Nieto, Maykel Castillo, Luis Manuel Otero, Luis Robles, Félix Navarro, Lorenzo Rosales Fajardo tiszteletes, Andy Dunier García Lorenzo és a 2021. július 11-i és november 15-i tüntetések nyomán bebörtönzött békés tüntetők százainak önkényes őrizetbe vételét és fogva tartását, és hozzanak meg minden szükséges intézkedést a demokrácia és az emberi jogok védelme érdekében; a leghatározottabban támogatja a külföldre kényszerített művészeket, valamint a kényszerű száműzetést elszenvedő kubai újságírókat, emberijog-védőket és társadalmi és politikai aktivistákat, például Yunior García Aguilerát;

9.  kéri a kubai hatóságokat, hogy engedélyezzék egy uniós küldöttség és a tagállamok képviselői, valamint független emberi jogi szervezetek számára a belépést annak érdekében, hogy nyomon kövessék a bírósági tárgyalásokat, és meglátogassák a börtönbe került több száz, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való joguk gyakorlása miatt őrizetbe vett aktivistát és egyszerű kubait, beleértve azokat is, akiket a büntető törvénykönyv egyéb rendelkezései, többek között például a „hatóság megsértése”, „ellenszegülés” és „bűncselekmény elkövetésére való felbujtás” vádjával tartanak jelenleg is fogva;

10.  sürgeti a kubai kormányt, hogy hangolja össze emberi jogi politikáját a Kuba által aláírt chartákban, nyilatkozatokban és nemzetközi okmányokban meghatározott nemzetközi normákkal, és tegye lehetővé a civil társadalom és az ellenzéki politikai szereplők számára, hogy korlátozások nélkül aktívan részt vehessenek a politikai és társadalmi életben, ugyanakkor garantálja és valósítsa meg az alapvető szabadságokat; felhívja a kubai hatóságokat, hogy hallgassanak polgáraikra, és vegyenek részt egy demokratikus nemzeti folyamatban;

11.  elítéli az EFE sajtóigazolványainak önkényes visszavonását és a nemzetközi és kubai tudósítók munkájának önkényes korlátozását;

12.  emlékeztet arra, hogy határozottan támogatja a kubai emberi jogi aktivistákat és munkájukat; felhívja a tagállamok képviselőit, hogy a kubai hatóságoknál tett látogatások során vessék fel az emberi jogi aggályokat és fokozzák a valódi és független civil társadalom iránt kifejezett támogatásukat, és kubai látogatásaik során találkozzanak a Szaharov-díj kitüntetettjeivel annak érdekében, hogy biztosítsák az EU emberi jogi politikájának következetes belső és külső alkalmazását, ezáltal erősítve a civil társadalom független képviselőinek részvételét és javítva az emberijog-védők munkáját; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kubai és az európai független civil társadalom képviselőit kizárták a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás rendelkezései értelmében kötelező párbeszédből; sajnálatát fejezi ki az EKSZ és az Európai Parlament Kubával kapcsolatos álláspontjai és politikái közötti eltérések miatt, és határozottan felszólítja az EKSZ-t, hogy ne hagyja cserben a kubai civil társadalmat;

13.  mélységesen sajnálja, hogy a kubai hatóságok nem teszik lehetővé a Parlament, az európai parlamenti küldöttségek és egyes képviselőcsoportok számára a beutazást Kubába, jóllehet a Parlament megadta az egyetértését a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; felhívja a hatóságokat, hogy haladéktalanul engedélyezzék az országba való belépést;

14.  hangsúlyozza, hogy valamennyi fél köteles teljesíteni a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás és a 2017. július 5-i állásfoglalás kötelező erejű rendelkezéseit; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és a kubai civil társadalom közötti, a támogatási lehetőségekről szóló párbeszédet csak független civil társadalmi szervezetekkel szabad folytatni, garantálva, hogy a pénzügyi támogatás ne járuljon hozzá a kubai rezsim finanszírozásához, és hogy a támogatás célja a kubai lakosság életszínvonalának javítása;

15.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás elfogadása ellenére a demokrácia és az emberi jogok helyzete nem javult, hanem éppen ellenkezőleg, súlyosan romlott; emlékeztet, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás szerint Kubának tiszteletben kell tartania és meg kell szilárdítania a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok elveit; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fent említett esetek mindegyike a megállapodás további és tartós megsértésének minősül;

16.  ismét felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el szankciókat azokkal szemben, akik felelősek az emberi jogok folyamatos megsértéséért Kubában;

17.  emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás – az uniós nemzetközi megállapodások standard és lényeges elemeként – egy emberi jogi záradékot tartalmaz, amely az emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén lehetővé teszi a megállapodás felfüggesztését;

18.  ismét felhívja az Európai Uniót, hogy aktiválja a 85. cikk (3) bekezdésének b) pontját a vegyes bizottság azonnali ülésének a megállapodás kubai kormány általi – „különösen sürgős esetnek” minősülő – megsértése miatti összehívása céljából, ami a megállapodás felfüggesztéséhez vezethet a demokratikus elvek folyamatos, súlyos és érdemi megsértése, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában meghatározott alapvető emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának hiánya – ami az 1. cikk (5) bekezdésében foglaltak szerint e megállapodás alapvető elemét képezik – és e mulasztás orvoslásának – az erre irányuló számos felhívás ellenére történő – elmulasztása miatt;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Kuba kormányának és Néphatalmi Nemzetgyűlésének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége tagországai kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0389. (2) HL L 337. I, 2016.12.13., 1. o.

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása a szerbiai Linglong gyárban alkalmazott kényszermunkáról és környezetvédelmi tiltakozásokról (2021/3020(RSP))

P9_TA(2021)0511 RC-B9-0600/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szerbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra(1), amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba, továbbá Szerbia tagjelölt státuszára;

–  tekintettel a Bizottság 2021. október 19-i, Szerbiáról szóló 2021. évi jelentésére (SWD(2021)0288),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (IMO) létrehozásáról szóló egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (a továbbiakban: EJEE),

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Szerbiát, csakúgy mint bármely olyan országot, amely az EU tagjává kíván válni, saját érdemei alapján kell megítélni a csatlakozáshoz szükséges kritériumok és közös értékek teljesítése, végrehajtása és betartása tekintetében;

B.  mivel a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság az EU sarokkövét jelentő olyan alapvető értékek, amelyek a bővítési, stabilizációs és társulási folyamatok központi elemét képezik; mivel az e területeken fennmaradó jelentős kihívások leküzdéséhez fenntartható reformokra van szükség;

C.  mivel Szerbiának visszafordíthatatlan eredményeket kell felmutatnia az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok értékeinek tiszteletben tartása, fenntartása és védelme terén;

D.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a média függetlensége továbbra is komoly aggodalomra ad okot, amit kiemelten kell kezelni;

E.  mivel Szerbia növeli a legnagyobb kínai iparvállalatokkal kötött szerződések számát, és egyre több előjogot biztosít Kína számára, még akkor is, ha ezek ellentétesek az uniós joggal; mivel a külföldiek foglalkoztatásáról szóló, Belgrád és Peking közötti megállapodás lehetővé teszi a kínai munkajog Szerbiában történő alkalmazását; mivel 2021 márciusában sajtóbeszámolók érkeztek a 2018-ban Kelet-Szerbiában egy rézbányát felvásárló kínai Zijin Mining vállalatnak az alkalmazottaival szembeni rossz bánásmódról, akiket megfosztottak útlevelüktől és bizonytalan körülmények között helyezték el őket;

F.  mivel az észak-szerbiai Zrenjaninban működő Linglong Tire kínai abroncsgyártó vállalattal szemben súlyos vádak merültek fel 500 vietnámi munkavállaló munkakörülményeivel kapcsolatban; mivel e vádak között szerepel az emberi jogok megsértése, az emberkereskedelem és az emberi egészséget és életeket esetlegesen veszélyeztető körülmények; mivel a munkavállalók útlevelét elkobozták; mivel a Linglong Tire gyár munkavállalóinak szerződései olyan szabálytalanságokat tartalmaznak, amelyek arra utalnak, hogy a bérekkel, a szabadsággal és a munkaidővel kapcsolatban munkaerő-kizsákmányolásra került sor, ami ellentétes a szerb munkajog alkalmazandó szabályaival;

G.  mivel a közelmúltban Szerbiában széles körű környezetvédelmi tiltakozásokról számoltak be két törvény – a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény, valamint a földkisajátításról szóló törvény – sietős elfogadásával összefüggésben; mivel ez utóbbi törvény olyan ellentmondásos külföldi beruházási projektek – például a Rio Tinto bánya – számára nyit teret, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre; mivel Szerbia polgárai éltek a békés gyülekezéshez való alapvető emberi jogukkal; mivel határozott állítások merültek fel arról, hogy a rendőri erők megsértették a polgárok életének, jogainak és szabadságainak védelmére, valamint a jogállamiság védelmére vonatkozó kötelezettségüket; mivel a rendőrség komoly erőszakot alkalmazott, és számos tüntetőt letartóztatott; mivel a tüntetőket azonosítatlan fegyveres csoportok, huligánok és buldózerek támadták meg;

H.  mivel a szerb kormány úgy határozott, hogy visszavonja a földkisajátításról szóló törvényt a parlamenti eljárásból, miután az elnök felülvizsgálatra visszaküldte azt; mivel a kormány széles körű nyilvános vitát követően elemezni és módosítani fogja a törvényt; mivel 2021. december 10-én a nemzetgyűlés elfogadta a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény módosításait, amelyek az aláírások hitelesítésére és az aláírások ellenőrzésére vonatkozó díj eltörlésére vonatkoznak;

I.  mivel a Linglong Tire gyár és a környezetvédelmi tiltakozások ügyével kapcsolatban egyaránt felmerültek a médiamunkások, aktivisták, civil társadalmi szervezetek és nem kormányzati szervezetek megfélemlítésére és fizikai bántalmazására vonatkozó állítások;

J.  mivel a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások 4. témakörét 2021. december 14-én, kormányközi konferencián nyitották meg;

1.  mélységes aggodalmának ad hangot a kínai Linglong Tire gyár szerbiai építkezésén mintegy 500 vietnámi polgár állítólagos kényszermunkája, emberi jogaik megsértése és emberkereskedelem gyanúja miatt;

2.  sürgeti a szerb hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet, és biztosítsák az alapvető emberi jogok, különösen a munkavállalói jogok tiszteletben tartását a gyárban, tájékoztassák az EU-t vizsgálataik eredményéről, és vonják felelősségre az elkövetőket; felhívja a szerb hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a zrenjanini Linglong Tire gyárba, valamint a vietnámi munkavállalók elhelyezésére szolgáló létesítményekbe való szabad, tényleges és akadálytalan bejutást a nem kormányzati szervezetek, a civil társadalmi szervezetek, az uniós tisztviselők és más nemzetközi szervezetek tisztviselői számára; sürgeti az Európai Unió Szerb Köztársaságba delegált küldöttségét, hogy szorosan kövesse nyomon ezeket a folyamatokat és az 500 vietnámi munkavállaló sorsát;

3.  felszólítja Szerbiát, hogy javítsa az uniós munkajoggal való harmonizációt, fogadjon el új törvényt a sztrájkjogról, kezelje a be nem jelentett munkát, és módosítsa az ellenőrzések felügyeletéről szóló törvényt, hogy megfeleljen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Szerbia által ratifikált vonatkozó egyezményeinek;

4.  mély aggodalmát fejezi ki a környezetvédelem területén a korrupcióval és a jogállamisággal kapcsolatos súlyos problémák, az átláthatóság általános hiánya, valamint azon infrastrukturális projektek környezeti és társadalmi hatásvizsgálata miatt, amelyek többek között kínai beruházások és hitelek, valamint a Rio Tintóhoz hasonló multinacionális vállalatok révén indultak; ezzel összefüggésben tudomásul veszi a 4. témakör („Zöld menetrend és fenntartható összeköttetések”) megnyitását az uniós csatlakozási tárgyalások során; felhívja az EU-t és a szerb hatóságokat, hogy kövessék figyelemmel a környezetvédelmi tiltakozások során hangoztatott jogos aggodalmakat, és tárgyalásaik során sürgősen foglalkozzanak ezekkel a problémákkal;

5.  aggodalmát fejezi ki Kína növekvő befolyása miatt Szerbiában és a Nyugat-Balkánon; felhívja Szerbiát, hogy szigorítsa a kínai üzleti tevékenységekre vonatkozó megfelelőségi előírásokat; hangsúlyozza, hogy a szerb munkaügyi és környezetvédelmi jogszabályokat az országban működő kínai vállalatokra is alkalmazni kell;

6.  mélységesen aggódik a szélsőséges és huligán csoportok által a békés környezetvédő tüntetők ellen alkalmazott egyre nagyobb erőszak miatt; sajnálatát fejezi ki a rendőrség által a tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak mértéke miatt; elítéli a huligánok békés tüntetőkkel szembeni erőszakos magatartását; határozottan elítéli a békés gyülekezéshez való alapvető jog megsértését; hangsúlyozza, hogy a gyülekezés szabadsága emberi jog; sürgeti a szerb hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a tömeges tiltakozások közelmúltbeli eseteit, amelyek során a rendőrség állítólag túllépte hatáskörét, vagy nem védte meg a tüntetőket az erőszaktól, és nem védte meg a békés gyülekezéshez való emberi jogukat; felhívja a szerb hatóságokat, hogy nyilvánosan ítéljék el e huligánok tüntetőkkel szembeni fellépését;

7.  ezzel összefüggésben elítéli továbbá a huligán csoportok szerepét az elítélt háborús bűnös, Ratko Mladić belgrádi falfestményének védelmében, valamint az ehhez kapcsolódó olyan incidenseket, amelyek nyomán a huligánok és a rendőrség közötti szoros kapcsolatokra derült fény; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hatóságok nyilvánvalóan nem hajlandók gondoskodni a falfestmény végleges eltávolításáról, a bérlők kérései és a hivatalos önkormányzati határozatok ellenére;

8.  aggodalmát fejezi ki a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény, valamint a földkisajátításról szóló törvény módosításainak nyilvános megvitatására rendelkezésre álló idő és mozgástér korlátozottsága miatt; tudomásul veszi a földkisajátításról szóló törvény visszavonásáról és felülvizsgálatáról szóló határozatot, valamint a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény elfogadott módosításait;

9.  sajnálatát fejezi ki a média elfogultságának hosszú távú trendje, valamint az állami tisztviselők, a rendőrség és a pártpolitikusok tevékenységei közötti határvonalak elmosódása miatt; sajnálatát fejezi ki a médiaszabadság romlása, a parlamenti ellenzék tagjait, a független értelmiségieket, az NGO-kat, az újságírókat és ismert személyeket sértő szóhasználat, megfélemlítés, sőt gyűlöletbeszéd előfordulásának növekedése miatt, amely többek között a kormányzó pártok tagjaira is jellemző, márpedig rendkívül fontos az utóbbiak felelősssége a média összes képviselőjével szembeni tiszteletteljes fellépés terén; sürgeti a szerb hatóságokat, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket a véleménynyilvánítás szabadságának és a média függetlenségének biztosítása érdekében, továbbá gondoskodjanak az említett ügyek megfelelő kivizsgálásáról;

10.  aggodalommal állapítja meg, hogy a civil társadalmi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek munkája olyan környezetben zajlik, amely nem nyitott a bírálatra; sajnálatát fejezi ki a szerbiai Egyesült Ellenzék vezetője, Marinika Tepić ellen etnikai származása alapján elkövetett közelmúltbeli támadások miatt, amelyekre egy kormány által támogatott televíziós csatornán került sor; felhívja a szerb hatóságokat, hogy lépjenek fel a civil társadalom és a független média mozgásterének szűkülésével szemben, és biztosítsák, hogy ezek minden korlátozástól mentesen működhessenek, beleértve e szervezetek megfélemlítését vagy büntethetővé tételét is; sürgeti a hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb mozdítsák elő az összes civil társadalmi szervezet munkáját elősegítő légkör kialakulását;

11.  felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy erősítsék meg együttműködésüket a helyi civil társadalommal, nem kormányzati szervezetekkel és független médiával, és támogassák azokat; ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a demokratikus európai politikai alapítványok által a szerbiai demokratikus folyamatok megerősítése és a politikai vezetők új nemzedékének kinevelése terén végzett munkát;

12.  felhívja a szerb kormányt, hogy fáradozzon az eredményes és ellenőrizhető alapvető reformok megvalósításán, és hajtson végre strukturális reformokat, valamint foglalkozzon a jogállamiság, az alapvető jogok, a média szabadsága, a korrupció elleni küzdelem, továbbá a demokratikus intézmények és a közigazgatás működése terén fennálló hiányosságokkal;

13.  üdvözli, hogy Szerbia továbbra is stratégiai céljának tekinti az uniós tagság elérését, és hogy ez az újonnan megalakult kormány prioritásai között is szerepel; ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy a nyilvánosság előtt zajló vitákban aktívabban és egyértelműbben kommunikálják elkötelezettségüket az európai értékek iránt, és világos és egyértelmű kötelezettségvállalást vár Szerbiától az ország uniós csatlakozással kapcsolatos kötelezettségeinek látható és ellenőrizhető módon történő teljesítése iránt;

14.  elvárja, hogy a zöld menetrendről és a fenntartható összeköttetésekről szóló 4. témakörről (14., 15., 21. és 27. fejezet) szóló tárgyalások az uniós normák teljes körű végrehajtására irányuló megújult törekvést eredményezzenek;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Szerbia elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 278., 2013.10.18., 16. o.

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása az alapvető jogokról és jogállamiságról Szlovéniában, különös tekintettel az EPPO ügyészeinek késedelmes kinevezésére (2021/2978(RSP))

P9_TA(2021)0512 B9-0588/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 86. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a Bizottság 2020. szeptember 30-i, 2020. évi jogállamisági jelentésére (COM(2020)0580) és a 2021. július 20-i,2021. évi jogállamisági jelentésre (COM(2021)0700),

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2021. június 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet)(3),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak az uniós értékek és a jogállamiság tiszteletben tartását vizsgáló eseti küldöttsége 2021. október 13–15-i szlovéniai látogatását követő, 2021. november 17-i küldöttségi jelentésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoportja által végzett munkára,

–  tekintettel az Európai Parlament 2020. november 25-i plenáris vitájára a szlovéniai és észak-macedóniai médiába való magyar beavatkozásról,

–  tekintettel a Bizottság 2021. február 15-i, április 29-i és június 23-i, az igazságügyi miniszterhez intézett leveleire, amelyekben aggodalmát fejezte ki a két delegált európai ügyész kinevezésére irányuló, folyamatban lévő nemzeti eljárás véglegesítésével kapcsolatban, és aggályokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti eljárást nem követték megfelelően,

–  tekintettel a Szlovén Köztársaság külügyminiszterének a jogérvényesülésért felelős biztoshoz intézett 2020. május 4-i levelére, amelyben reagál a Bizottság első éves jogállamisági jelentésének elkészítésére,

–  tekintettel a Szlovén Köztársaság miniszterelnökének az Európai Unió Tanácsa szlovén elnökségének előkészítéseként a Bizottság elnökéhez intézett 2021. február 23-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul, és ezeket az értékeket valamennyi tagállam osztja, valamint mind az Uniónak, mind pedig az egyes tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk valamennyi politikájuk keretében;

B.  mivel a jogállamiság az EU alapját képező közös értékek egyike; mivel a Szerződések értelmében a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal együtt felelős a jogállamiság mint az Unió alapvető értéke tiszteletben tartásának, valamint az uniós jog, értékek és elvek tiszteletben tartásának és teljesítésének biztosításáért;

C.  mivel egy eredményes, független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer elengedhetetlen a jogállamiság biztosításához, valamint az unióbeli polgárok alapvető jogainak és polgári szabadságjogainak védelméhez;

D.  mivel 2017. október 12-én 22 tagállam – köztük Szlovénia – közötti megerősített együttműködés alapján elfogadták az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló (EU) 2017/1939 rendeletet, amely 2017. november 20-án lépett hatályba; mivel az Európai Unió független és decentralizált ügyészi hivatalaként az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozik az uniós költségvetést érintő bűncselekményekkel – például csalásokkal, korrupciós bűncselekményekkel, illetve határokon átnyúló súlyos héacsalásokkal – kapcsolatos nyomozások és vádhatósági eljárások lefolytatása, valamint az elkövetők bíróság elé állítása;

E.  mivel az Európai Ügyészség központi és nemzeti szinten egyaránt szerveződik; mivel a decentralizált szintet a részt vevő uniós országok delegált európai ügyészei teszik ki, akik a származási tagállamukban foglalkoznak az ügyekkel, valamint folytatják le a nyomozást és a bűnvádi eljárást; mivel a delegált európai ügyészek az Európai Ügyészség szerves részét képezik, és mint ilyenek, funkcionálisan és jogilag függetlenek az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmények nyomozása és büntetőeljárás alá vonása során;

F.  mivel az Európai Ügyészség 2021. június 1-jén átvette az (EU) 2017/1939 rendelet által rá ruházott nyomozási és vádemelési feladatokat; mivel 2021. június 1-ig tagállamonként legalább két delegált európai ügyészt kellett volna kinevezni; mivel Szlovénia – az utolsó részt vevő országként és jelentős késedelemmel – 2021. november 22-én jelölt ki két delegált ügyészt; mivel a szlovén kormány véleménye szerint ezek a jelölések a nemzeti kiválasztási eljárás befejezéséig csak ideiglenesek voltak; mivel az európai ügyészek ügyészi kollégiuma 2021. november 24-én ötéves időtartamra két delegált európai ügyészt nevezett ki Szlovéniából; mivel a tagállam az Európai Főügyész beleegyezése nélkül nem mentheti fel a delegált európai ügyészt, illetve nem kezdeményezhet vele szemben fegyelmi intézkedést az Európai Ügyészségről szóló rendelet szerinti feladataival összefüggő okokból;

G.  mivel a két delegált ügyész Európai Ügyészségbe történő kinevezését követően az igazságügyi miniszter bejelentette a Miniszterelnöki Hivatal által kidolgozott és – gyorsított eljárásban, a szokásos szakértői konzultáció nélkül – elfogadott jogszabály-módosítást, amely mérlegelési jogkört biztosít az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy jelölteket javasoljon abban az esetben, ha a nyilvános felhívásra nem jelentkezik elegendő számú jelölt, ezáltal hatásköröket ruházva át az Államügyészi Tanácsról a kormányra;

H.  mivel ugyanez a jogszabály-módosítás átmeneti rendelkezéseket ír elő, amelyek lehetővé tennék az Európai Ügyészséghez delegált ügyészek helyettesítését a jogszabály hatálybalépését követő három hónapon belül;

I.  mivel az ügyészek az igazságszolgáltatási rendszer szerves részét képezik, és kulcsszerepet játszanak a jogállamiság megőrzésében; mivel alapvető fontosságú, hogy az ügyészek függetlenek legyenek, és képesek legyenek feladataikat és felelősségeiket indokolatlan beavatkozás vagy nyomásgyakorlás nélkül ellátni; mivel Szlovéniában a jelenleg rendelkezésre álló 258 ügyészi álláshelyből csak 206 van betöltve; miközben legalább 15 megválasztott államügyész várja, hogy a kormány kinevezze őket; mivel a 2021. évi jogállamisági jelentés Szlovéniáról szóló országfejezetében a Bizottság megállapította, hogy az államügyészek kinevezése indokolatlanul késett;

J.  mivel a tömegtájékoztatás szabadsága a működő demokrácia és a jogállamiság egyik pillére és garanciája; mivel a tömegtájékoztatás szabadsága, pluralizmusa és függetlensége, valamint az újságírók biztonsága alapvető elemei a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának, és elengedhetetlenek az EU és tagállamai demokratikus működéséhez;

K.  mivel Szlovénia világviszonylatban a 36. helyen (az EU-n belül az 18. helyen) áll a Riporterek Határok Nélkül 2021. évi sajtószabadság-indexében, a tavalyi 32. helyről négy helyet esve vissza a rangsorban(5); mivel a Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentése szerint ez azt jelenti, hogy az országban romlik a tömegtájékoztatás szabadsága és az újságírók védelme; mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2021. június 4-i feljegyzésében megjegyzi, hogy Szlovéniában „élénk a médiakörnyezet és a civil társadalom. A polgári és politikai jogok – beleértve a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezés szabadságához való jogot – általában jogilag és a valóságban is védelmet élveznek”; mivel az emberi jogi biztos megjegyzi továbbá, hogy „az elmúlt évben romlottak a tömegtájékoztatás szabadságát megalapozó feltételek Szlovéniában”, és hogy „az elmúlt 13 hónapban Szlovéniára vonatkozóan 13 figyelmeztetést tettek közzé az Európa Tanács platformján”; mivel ez az elmúlt évekhez képest jelentős növekedést jelent(6);

L.  mivel a Szlovén Sajtóügynökség (STA) mint nemzeti és nyilvános információszolgáltató fontos szerepet játszik a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének garantálásában az országban; mivel az ügynökség függetlensége – politikai befolyástól való mentessége és stabil finanszírozása – kiemelkedő fontosságú az ügynökség által nyújtott közszolgáltatás szempontjából; mivel az STA-törvény 3. cikke egyértelműen kimondja, hogy az állam köteles biztosítani az STA intézményi autonómiáját, szerkesztői függetlenségét és a közszolgálati feladatainak ellátásához szükséges megfelelő finanszírozást;

M.  mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint a vonatkozó szlovéniai jogszabályok nem foglalkoznak a médiatulajdonosok és a politikai pártok közötti összeférhetetlenséggel; mivel az átláthatóság hiánya és az, hogy az állami szervek nem kötelesek beszámolni az állam vagy az állami tulajdonú vállalatok által a médiában megjelenő hirdetésekre fordított összegekről, felveti az állami hirdetések politikai eszközként való lehetséges felhasználásának a kérdését; mivel a médiára és az audiovizuális szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok felülvizsgálata továbbra is várat magára; mivel a Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentése szerint javítaná a média tulajdonviszonyainak átláthatóságát, ha elfogadnák a tömegtájékoztatásról szóló törvénynek a kormány által 2020 júliusában közzétett módosítástervezetét;

N.  mivel az állami támogatás kifizetésére vonatkozó jogi kötelezettsége ellenére a szlovén kormány 2021-ben 312 napra visszatartotta az STA-tól a közszolgáltatásaihoz nyújtott finanszírozást; mivel a STA bírósághoz fordult a közszolgáltatásaiért járó kifizetés teljesítése érdekében; mivel 2021. november 8-én az STA és a Kormányzati Kommunikációs Hivatal (UKOM) közszolgáltatási szerződést írt alá 2021 novemberére és decemberére; mivel 2021. november 17-én az UKOM 676 000 eurót fizetett az STA közszolgáltatásáért a januártól áprilisig tartó időszakra; mivel ezen felül 140 000 eurót fizettek ki az STA augusztus hónapban nyújtott közszolgáltatásáért; mivel a közszolgáltatások finanszírozását illető legalább 507 000 EUR összegű követelés továbbra is kifizetetlen;

O.  mivel a Szlovén Újságírók Szövetsége az STA-val együtt 385 132 EUR-t gyűjtött össze a 2021. évi, „#zaobSTAnek(7)” elnevezésű két közösségi finanszírozási kampánya során a csőd elkerülése érdekében, mivel komoly veszélybe került e szakmai és autonóm ügynökség túlélése és a mintegy 100 alkalmazott munkahelye;

P.  mivel a 2022. évi közszolgáltatási szerződésről jelenleg folynak a tárgyalások az STA és az UKOM között; mivel a sajtó- és médiaszabadság európai központja (ECPMF), az Európai Újságíró Szövetség (EFJ), a Free Press Unlimited (FPU), a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és az OBC Transeuropa (OBCT) 2021. november 12-én közös nyilatkozatot írt(8) alá a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó gyorsreagálási mechanizmus keretében, amelyben figyelmeztetést adott ki az STA hosszú távú pénzügyi életképességét illetően, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az UKOM új felügyeleti jogköre az STA pénzügyi tevékenységei felett sértheti a szerkesztői függetlenséget, ugyanakkor hozzáteszi, hogy az aláírt megállapodás kereskedelmi feltételei gyengítik az STA üzleti modelljének fenntarthatóságát a jelenlegi szerződés feltételei szerint, mivel a törvény által előírt szerkesztői autonómia garantálása mellett a megfelelő és méltányos finanszírozás is létfontosságú;

Q.  mivel Szlovéniában továbbra is fokozódnak a prominens politikusok és közéleti személyiségek, köztük kormánytagok részéről az újságírókkal – különösen pedig a női újságírókkal – szembeni online zaklatások, fenyegetések és perek; mivel bejelentések érkeztek a szlovéniai médiába való politikai beavatkozás eseteiről; mivel az újságírók továbbra is akadályokba ütköznek a nyilvános információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés terén;

R.  mivel nincsenek átlátható és egyértelmű elvek arra vonatkozóan, hogy a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok hogyan osszák el a hirdetéseket a médiaorgánumok között; mivel a helyi média helyzete különösen nem átlátható; mivel a szlovéniai média gazdasági helyzete a Covid19-világjárvány során tovább romlott, és nem fogadtak el konkrét intézkedéseket a médiaorgánumokra gyakorolt hatás enyhítésére;

S.  mivel az Európai Doktori Intézet által a tömegtájékoztatás szabadságának nyomon követéséről készített 2021. évi jelentés és a különböző érdekelt felek aggodalmukról számoltak be az RTV szlovén nemzeti műsorszolgáltató pénzügyi helyzetével és az arra gyakorolt politikai nyomással kapcsolatban; mivel az EFJ és a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó gyorsreagálási mechanizmus aggodalmának adott hangot a szlovén közszolgálati televíziócsatorna, az RTV Szlovénia hírműsorainak javasolt módosításai miatt, amelyek csökkenthetik a műsorszolgáltató képességét a nyilvánosság tájékoztatására és a hatalmi pozícióban lévők ellenőrzésére(9);

T.  mivel Szlovénia – egyes tagállamokkal együtt – még nem hajtotta végre az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv(10) és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex(11) valamennyi részét, különösen a nemzeti médiapiaci szabályozó hatóság függetlenségére vonatkozó rendelkezéseket, valamint az erőszakra vagy gyűlöletre való uszítás elleni küzdelemre, illetve a biztonságosabb, méltányosabb és sokszínűbb audiovizuális környezet előmozdítására vonatkozó megerősített szabályokat;

U.  mivel továbbra is aggodalomra ad okot a független közintézményekre és a médiára gyakorolt nyomás, ideértve a lejárató kampányokat, a rágalmazást, a bűnügyi nyomozásokat, valamint a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket, amelyeket prominens közéleti személyiségek és politikusok, köztük a kormány tagjai indítottak; mivel Szlovénia nem szüntette meg teljes mértékben a rágalmazás büntethetőségét, ami visszatartó hatással lehet a véleménynyilvánítás szabadságára és a közhivatalt betöltő személyek által elkövetett visszaélések bejelentésére, és öncenzúrához vezethet;

V.  mivel a Covid19-világjárvány terjedése elleni küzdelmet célzó korlátozó intézkedéseket többnyire utasítások és rendeletek, s nem pedig jogszabályok és jogi aktusok formájában fogadták el; mivel az Alkotmánybíróság számos szlovén kormányrendeletet és a korlátozó intézkedésekhez kapcsolódó jogi rendelkezést alkotmányellenesnek nyilvánított, vagy azért, mert azok sértik az arányosság elvét, vagy azért, mert nem rendelkeznek jogalappal;

W.  mivel a Bizottság a 2020. és 2021. évi jogállamisági jelentés Szlovéniáról szóló országfejezetében megállapította, hogy a Bírói Tanács és az Államügyészi Tanács független és hatékony működésének fontos feltétele, hogy biztosítsák a megfelelő forrásokat ezen önkormányzó szervek számára;

X.  mivel rekordszámú ügyet nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz; mivel az Alkotmánybíróság számos ítéletét nem hajtották végre az előírt határidőn belül;

Y.  mivel állítólagos politikai beavatkozásról számoltak be a nyomozó és bűnüldöző hatóságok, különösen a Nemzeti Nyomozó Iroda (NBI) működésébe; mivel 2020 októberében a Közigazgatási Bíróság az NBI korábbi igazgatója felmentésének jogellenességéről határozott, és mivel az ítélet ellen fellebbezés van folyamatban; mivel a Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentésének Szlovéniáról szóló országfejezete szerint nem jártak konkrét eredményekkel az NBI magas szinten elkövetett korrupciós ügyekkel kapcsolatos nyomozásai;

Z.  mivel a kormány elfogadta a rendőrség szervezetéről és munkájáról szóló, 2021. november 13. óta hatályos új módosított törvényt, amely átmeneti rendelkezéseket tartalmaz, amelyek azonnali hatállyal megszüntették magas rangú rendőrtisztek munkaviszonyát, és ezáltal mintegy 130 rendőrfőnök – köztük az egyenruhás és a bűnügyi rendőrség igazgatói, mind a nyolc rendőrségi igazgatóság igazgatója és 110 rendőrőrs parancsnoka – veszítette el állását; mivel a rendőrségi törvény módosításai megváltoztatják azokat az eljárásokat, amelyek egy ügy ügyész általi átvételének időpontját szabályozzák, ami hatással lehet az ügyészség függetlenségére; mivel 2021-ben az NBI három igazgatóját elbocsátották, és több jelentős változás történt a rendőrség magasabb pozícióit illetően, beleértve a Nemzeti Rendőrségi Egység igazgatójának jogellenes elbocsátását is; mivel a belügyminiszter és a rendőrség főigazgatója ezidáig nem hajtotta végre az erről a jogellenes elbocsátásról szóló, 82/2020–33. sz. határozatot(12);

AA.  mivel a Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentésének Szlovéniáról szóló országfejezete szerint szűkült a civil társadalom mozgástere; mivel a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) elleni lejárató kampányokról számoltak be, különösen a közösségi média használata révén; mivel ezek a kampányok különösen a migránsokkal, a médiatudatossággal és az emberkereskedelemmel foglalkozó civil társadalmi szervezeteket érintették; mivel a nem kormányzati szervezetek szlovén nemzeti ernyőhálózata, a CNVOS adatai szerint csak azok a civil szervezetek jutnak sikeresen közpénzekhez, amelyek közérdekű tevékenységet folytató szervezetekként lettek elismerve; mivel a nem kormányzati szervezeteknek nyújtott finanszírozást a 2019. évi 372 millió EUR-ról 2020-ban 416 millió EUR-ra növelték, és mivel a kormány a világjárvány idején számos jogszabályi változtatást hajtott végre a nem kormányzati szervezetek támogatása érdekében(13);

AB.  mivel Szlovénia Legfelsőbb Bírósága jogellenesnek találta egy láncszerű visszaküldést elszenvedő menedékkérő esetében a szlovén rendőrség fellépéstét, és megállapította, hogy megsértették a kollektív kiutasítás és a kínzás tilalmát és a kérelmezőnek a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáféréshez való jogát(14);

AC.  mivel a DRFMG küldöttsége 2021. október 13. és 15. között látogatást tett Szlovéniában, és arra a következtetésre jutott, hogy a közintézmények – különösen az Alkotmánybíróság, az adatvédelmi biztos és a legfőbb államügyész – összességében jól működnek; mivel ugyanakkor mély aggodalmának adott hangot az ezen állásfoglalásban tárgyalt egyéb kérdések miatt;

1.  alapvető fontosságúnak tartja az EUSZ 2. cikkében meghatározott közös európai értékek maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítását;

2.  mély aggodalmát fejezi ki a nyilvános vita színvonala, az ellenséges légkör, a bizalmatlanság és a mély polarizáció miatt Szlovéniában, ami megrendítette az állami szervekbe vetett és az egyes szervek közötti bizalmat; hangsúlyozza, hogy a prominens közéleti személyiségeknek és politikusoknak – köztük a kormány tagjainak – jó példával kell elöl járniuk, és tiszteletteljes, civilizált nyilvános vitát kell biztosítaniuk, amely mentes a megfélemlítéstől, a támadásoktól, a sértegetésektől és a zaklatástól;

3.  üdvözli, hogy hat hónapos késedelmet követően 2021. november 24-én Szlovénia két delegált ügyészét kinevezték az európai ügyészek ügyészi kollégiumába, ami azt jelenti, hogy az Európai Ügyészséget teljes mértékben létrehozták, és hogy valamennyi részt vevő tagállam kinevezte a delegált ügyészeket; úgy véli, hogy a teljes körűen működő Európai Ügyészség alapvető fontosságú az uniós költségvetés integritásának védelme és az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények büntetőeljárás alá vonásának biztosítása szempontjából; aggodalmát fejezi ki az államügyészekre vonatkozó jogszabályok Igazságügyi Minisztérium általjavasolt módosításai miatt, amelyek lehetővé tennék az ügyészek kinevezési kritériumainak visszamenőleges hatályú módosítását, és azzal a kockázattal járnának, hogy az Európai Ügyészség két újonnan kinevezett delegált szlovén ügyészét elbocsátják(15); felhívja Szlovénia kormányát, hogy az Európai Ügyészségről szóló rendeletben meghatározott szabályokkal összhangban biztosítsa az Európai Ügyészség hatékony strukturális működését Szlovéniában;

4.  felhívja a kormányt, hogy mielőbb zárja le a megerősítésre váró nemzeti ügyészek kinevezési eljárását; tudomásul veszi a Bírói Tanács és az Államügyészi Tanács forrásainak növekedését, és hangsúlyozza ezen önkormányozó szervek pénzügyi autonómiájának és a számukra a megfelelő források biztosításának fontosságát;

5.  tudomásul veszi az STA-nak utalt állami kifizetések újraindítását; hangsúlyozza az ügynökség hosszú távú pénzügyi életképességének fontosságát ahhoz, hogy az ügynökség képes legyen önállóan ellátni feladatait;

6.  felhívja a kormányt, hogy folytassa az STA állami finanszírozását – amelyre jogszabály is kötelezi –, és ezeket a kifizetéseket rendszeresen és a nemzeti joggal teljes összhangban teljesítse; felhívja a kormányt, hogy garantálja az ügynökség szerkesztői függetlenségét;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy prominens közéleti személyiségek és politikusok, köztük kormánytagok támadásokat, lejárató kampányokat, rágalmazást követnek el, bűnügyi nyomozást vagy a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pert folytatnak – különösen akkor, ha ezek hatóságoktól és köztisztviselőktől származnak –, és felszólítja az összes érintettet, hogy hagyjon fel az ilyen cselekményekkel; felhívja a szlovén kormányt, hogy biztosítson elegendő finanszírozást az RTV szlovén közszolgálati televízió számára, hagyjon fel a szerkesztői politikájára gyakorolt politikai beavatkozással és nyomásgyakorlással, és őrizze meg e műsorszolgáltató függetlenségét; felhívja a hatóságokat, hogy javítsák a média tulajdonviszonyainak átláthatóságát, határozzanak meg egyértelmű szabályokat az állam vagy az állami tulajdonú vállalatok hirdetéseire fordított összegekre vonatkozóan, és biztosítsák, hogy a nyilvánosság és az újságírók megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek a nyilvános információkhoz;

8.  tudomásul veszi a kormány által 2020 júliusában előterjesztett módosításokat, amelyeket 2021 végéig el kellett volna fogadni, és amelyek – elfogadásuk esetén – növelnék a média tulajdonviszonyainak átláthatóságát; felhívja a szlovén kormányt, nemzetgyűlést és nemzeti tanácsot, hogy gyorsítsák fel a tömegmédiáról szóló törvénnyel kapcsolatos, függőben lévő tanácskozásaikat; hangsúlyozza továbbá, hogy egyértelmű szabályokra van szükség az állami hirdetések elosztására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvánosság és az újságírók ténylegesen hozzáférjenek a nyilvános információkhoz;

9.  aggodalmát fejezi ki a rendeleti úton, tehát parlamenti ellenőrzés nélkül történő kormányzás folytatódó gyakorlata miatt, és különösen aggódik a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben hozott jelenlegi rendkívüli intézkedések szükségessége és arányossága miatt; megjegyzi, hogy számos kormányrendeletnek nincs egyértelmű jogalapja, és azokat gyakran nem teszik közzé a Hivatalos Lapban;

10.   megjegyzi, hogy tovább javult a korrupció megelőzésére és leküzdésére szolgáló jogi és intézményi keret, ami különösen a korrupció megelőzésével foglalkozó – bár továbbra is korlátozott emberi erőforrásokkal működő – bizottság függetlenségét, szervezetét és működését javító jogalkotási módosításokban tükröződik, és ami megerősítette a lobbizásra, a visszaélést bejelentő személyek védelmére és a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó jogi keretet; megjegyzi, hogy az előző stratégiát nagyrészt végrehajtották, de továbbra is aggodalommal tölti el a korrupcióellenes szabályok hatékony végrehajtásának hiánya, valamint az, hogy egyes intézkedések még mindig függőben vannak, és nem fogadtak el új tervet, továbbá aggályos az eredményes nyomozáshoz szükséges kapacitások megléte és a korrupciós ügyekben – különösen a magas szintű ügyekben – hozott ítéletek alacsony száma;

11.  felhívja a szlovén kormányt annak biztosítására, hogy a rendőrségi törvény módosításai semmilyen módon ne vezessenek indokolatlan politikai beavatkozáshoz, és ne érintsék a rendőri erők kapacitását és/vagy az ügyészség szerepét és függetlenségét; felhívja a szlovén kormányt, hogy biztosítson elegendő finanszírozást ahhoz, hogy a hatóságok teljes mértékben és indokolatlan akadályok nélkül végezhessék feladataikat;

12.  javasolja, hogy a hatóságok fokozzák erőfeszítéseiket a menedékkérőket és migránsokat, a romákat, a „törölteket” (izbrisani) és a szegénységben élőket érintő jelentős emberi jogi problémák kezelése érdekében(16);

13.  üdvözli az emberi jogi ombudsman új A. besorolású nemzeti emberi jogi intézményének a párizsi elvekkel összhangban történő akkreditációját, a 2015 óta tartó, miután 2015 óta erőfeszítéseket tettek e státusz megszerzésére;

14.  felhívja a kormányt, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a szlovén alkotmányt, valamint az uniós és nemzetközi jogot és kötelezettségeket;

15.  úgy véli, hogy jogalkotási és közigazgatási gyakorlatában minden tagállamnak teljes mértékben meg kell felelnie az uniós jognak, és teljes mértékben tiszteletben kell tartania a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét;

16.  felhívja Szlovéniát, hogy haladéktalanul ültesse át nemzeti jogába az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódexet; felhívja továbbá Szlovéniát, hogy ültesse át nemzeti jogába a visszaélést bejelentő személyekről szóló uniós irányelvet(17);

17.  felhívja a szlovén kormányt, hogy gyorsan és teljes körűen hajtsa végre az alkotmánybíróság határozatait; felhívja a szlovén kormányt, hogy biztosítson elegendő finanszírozást a Bírói Tanács és az Államügyészi Tanács, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság számára, és tartsa tiszteletben pénzügyi autonómiájukat annak érdekében, hogy ezek az önkormányzó szervek és független intézmények függetlenül és hatékonyan működhessenek;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint Szlovénia elnökének, kormányának és parlamentjének, továbbá a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0313. (2) HL L 283., 2017.10.31., 1. o. (3) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o. (4) HL C 395., 2021.9.29., 2. o. (5) https://rsf.org/en/ranking/2021 (6) https://rm.coe.int/memorandum-on-freedom-of-expression-and-media-freedom-in-slovenia/1680a2ae85 (7) https://www.zaobstanek.si/en (8) https://ipi.media/slovenia-mfrr-welcomes-end-to-sta-funding-crisis/ (9) https://www.ecpmf.eu/slovenia-concerns-over-controversial-changes-to-rtv-programming/ (10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1808 irányelve (2018. november 14.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról (HL L 303., 2018.11.28., 69. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1972 irányelve (2018. december 11.) az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról (HL L 321., 2018.12.17., 36. o.). (12) https://www.24ur.com/novice/slovenija/spremembe-policija.html (13) https://www.cnvos.si/en/ngo-sector-slovenia/public-funding-aggregated-data/ (14) https://www.sodnapraksa.si/?q=&advanceSerch=1&database[SOVS]=SOVS&database[IESP]=IESP&database[VDSS]=VDSS&database[UPRS]=UPRS&_submit=i%C5%A1%C4%8Di&doc_code=&task_code=23/2021&source2=&us_decision=&ecli=&meet_dateFrom=&meet_dateTo=&senat_judge=&areas=&institutes=&core_text=&decision=&description=&connection2=&publication=&rowsPerPage=20&page=0&id=2015081111448095 https://push-forward.org/novica/javno-pismo-ob-sodbi-vrhovnega-sodisca-glede-nezakonitosti-postopkov-slovenske-policije-na (15) https://www.gov.si/drzavni-organi/vlada/seje-vlade/gradiva-v-obravnavi/show/7833 (16) https://rm.coe.int/report-on-the-visit-to-slovenia-from-20-to-23-march-2017-by-nils-muizn/1680730405 (17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása a nicaraguai helyzetről (2021/3000(RSP))

P9_TA(2021)0513 RC-B9-0581/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nicaraguáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a nicaraguai helyzetről szóló, 2021. július 8-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által az EU nevében tett nyilatkozatokra, és különösen Nicaraguáról szóló 2021. november 8-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásra(2) (EU–Közép-Amerika társulási megállapodás),

–  tekintettel a Nicaraguában elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések miatti korlátozó intézkedésekről szóló tanácsi rendeletekre és határozatokra, valamint a nicaraguai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2019/1720/KKBP határozat módosítására vonatkozó, az ilyen szankciók 2022. október 15-ig történő megújításáról szóló, 2021. október 11-i tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2021. június 22-i 47. ülésén 59 ország által tett, Nicaraguáról szóló együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel Michelle Bachelet-nak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az Emberi Jogi Tanács 2021. szeptember 13-i, 48. ülésén a nicaraguai emberi jogi helyzetről adott szóbeli tájékoztatására,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) Közgyűlésének a nicaraguai helyzetről szóló, 2021. november 12-i állásfoglalására,

–  tekintettel Biden amerikai elnök 2021. november 16-i, „A Nicaraguában a demokráciát fenyegető politikákért vagy intézkedésekért felelős személyek bevándorlóként és nem bevándorlóként való belépésének felfüggesztéséről szóló nyilatkozat” című elnöki fellépésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) nyilatkozataira, és különösen 2021. november 10-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a nicaraguai választások során tapasztalt emberi jogi jogsértéseket, és 2021. november 20-i nyilatkozatára, amelyben megerősíti joghatóságát Nicaragua vonatkozásában, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Nicaragua úgy határozott, hogy az emberi jogok súlyos megsértése vonatkozásában felmondja az AÁSZ chartáját,

–  tekintettel az AÁSZ-nak az Állandó Tanács 2021. november 29-i, a nicaraguai helyzetről tartott, tanácskozásának eredményéről szóló, 2021. december 8-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Latin-Amerikában és a Karib-térségben a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló, 2018. március 4-én Escazúban (Costa Rica) aláírt regionális megállapodásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2021. november 7-én az Ortega-rezsim olyan választási folyamat látszatát keltő színjátékot rendezett Nicaraguában, amely nem volt sem szabad, sem tisztességes, azonban teljesen antidemokratikus, illegitim és csalással teli volt;

B.  mivel Daniel Ortega, az országot 2007 óta irányító elnök a Legfelsőbb Választási Tanács szerint 65%-os részvételi arány mellett a leadott szavazatok mintegy 75%-ával ismét megválasztatta magát egy ötödik, egymást követően negyedik ciklusra; mivel a nicaraguai civil társadalmi szervezetek hitelt érdemlő megfigyelései szerint a részvételi arány jóval alacsonyabb volt: a távolmaradók arányát 81,5% körülire teszik;

C.  mivel Daniel Ortega utasította az összes nicaraguai hatóságot, hogy mozgósítsanak minden rendelkezésre álló erőforrást a választási folyamat eredményének befolyásolása érdekében; mivel 2021. május és november között a nicaraguai hatóságok minden hiteles választási versengést ellehetetlenítettek, és hét elnökjelölt és mintegy 40 ellenzéki vezető, diák- és vidéki vezetők, újságírók, emberijog-védők és üzletemberek szisztematikus önkényes bebörtönzése, zaklatása és megfélemlítése révén felszámolták a választási folyamat integritását; mivel az önkényesen letartóztatott személyek koholt, politikailag motivált és homályos büntetőjogi vádakkal szembesülnek, anélkül, hogy az eljárási garanciákat súlyosan sértő eljárások során bármilyen bizonyíték állt volna rendelkezésre, ami jól mutatja az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányát; mivel a rezsim utasítására a Legfelsőbb Választási Tanács megvonta valamennyi független ellenzéki párt – ezen belül hét elnökjelöltnek készülő politikus – jogi személyiségét;

D.  mivel civil társadalmi szervezetek a választások napján több mint 285 erőszakos politikai cselekmény és választási kényszerítés tényét rögzítették, többek között megfélemlítést, zaklatást, fenyegetést és zsarolást, amelyek főként tisztviselőket, közalkalmazottakat, diákokat és egészségügyi dolgozókat céloztak, hogy szavazásra kényszerítsék őket; mivel a nicaraguai rezsim megfosztotta a nicaraguai népet polgári és politikai jogaitól, valamint a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságától, betiltott számos civil társadalmi szervezetet, és nem tartotta tiszteletben a nicaraguai alkotmány, az Amerikaközi Demokratikus Charta és az ország által aláírt nemzetközi egyezmények szerinti, az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásait;

E.  mivel a rezsim egyre gyakrabban veszi célba és támadja az újságírást, a sajtószabadságot és a tájékoztatáshoz való jogot; mivel hét nemzetközi médiaorgánumot is megakadályoztak abban, hogy belépjen az országba, ahonnan a csalárd választásokról kívántak tudósítani; mivel független újságírószövetségek legalább 52, független újságírók ellen 2021. október 25. és november 7. között elkövetett támadást jelentettek; mivel 2021. november 7-én csak hivatalos médiaorgánumokat akkreditáltak, megsértve ezzel a tájékoztatáshoz való jogot és a véleménynyilvánítás szabadságát, aminek következtében tovább fokozódott a cenzúra és a média elhallgattatása; mivel az elnyomás hasonló jelei tapasztalhatók többek között emberijog-védőkkel, környezetvédőkkel, női és LMBTIQ-aktivistákkal, társadalmi és politikai vezetőkkel, üzleti vezetőkkel, ügyvédekkel, valamint orvosi és a nem kormányzati szervezetek alkalmazottaival szemben;

F.  mivel 2021. november 3. és 7. között mintegy 35 önkényes fogva tartásról számoltak be az országban; mivel a fogva tartottak közül csak kilencet engedtek szabadon, 26-ot pedig még mindig börtönben tartanak; mivel ez összesen legalább 170 ember önkényes fogva tartását jelenti; mivel a csalárd választásokat megelőző napokban fokozódtak ezek az emberi jogi jogsértések, amelyeket állítólag főként rendőrök, önkormányzati tisztviselők, félállami szervezetek ügynökei és a milíciákat támogató szervezett polgári csoportok követtek el;

G.  mivel az IACHR 2021. októberi jelentése megállapította, hogy Nicaraguában elnyomás, korrupció, választási csalás és strukturális büntetlenség révén a kormány rendőrállamot hozott létre, hogy elérje „hatalma korlátlan megőrzését, valamint kiváltságai és mentességei fenntartását”;

H.  mivel számos nemzetközi szervezet és több mint 40 nemzet adott hangot annak, hogy kifogásolja és nem ismeri el demokratikusként a nicaraguai választásokat;

I.  mivel a nicaraguai rezsim az elmúlt néhány évben egyre szigorúbb jogszabályokat fogadott el, amelyek intézményesítették az elnyomást, és legalizálták az országban az azok elfogadása óta elkövetett cselekményeket; mivel Nicaragua a félelem köztársaságává vált, és több mint 140 ezer állampolgár kényszerült arra, hogy száműzetésben és rendkívül nehéz társadalmi-gazdasági életkörülmények között keressen menedéket;

J.  mivel a nicaraguai rezsim a bányavállalatoknak nyújtott koncessziók és a telepesek támogatása révén kiirtotta az erdőket és elpusztította az őslakos és afrikai származású lakosok területeit; mivel 2020-ban 12 vezető környezetvédőt öltek meg Nicaraguában – szemben a 2019. évi 5 halálesettel –, ami 2020-ban az egy főre jutó esetek tekintetében a legveszélyesebb hellyé tette az országot a föld- és környezetvédők számára; mivel a területi vitákkal összefüggésben és a Nicaraguában élő őslakos népekkel szemben 2020 januárja óta elkövetett gyilkosságok és agresszív cselekmények – köztük kilenc őslakos 2020. augusztus 23-i meggyilkolása és két nő szexuális zaklatása egy, a Sauniban folytatott aranybányászattal kapcsolatos földvitával kapcsolatos támadás során – továbbra is büntetlenül maradnak, különösen az Atlántico Norte autonóm régióban;

1.  elítéli az Ortega–Murillo-rezsim által 2021. november 7-én rendezett választási színjátékot, amely megsértette a hiteles, inkluzív, tisztességes és átlátható választásokra vonatkozó valamennyi nemzetközi demokratikus normát; nem tekinti legitimnek az elcsalt választások eredményeit, és ezért nem ismeri el a manipulált szavazás nyomán létrejött bármely intézményi hatóság demokratikus legitimitását; támogatja azokat a nyilatkozatokat, amelyek szerint e választás kiteljesítette Nicaragua autokrata rezsimmé alakulását;

2.  felhívja a nicaraguai hatóságokat, hogy támogassák és tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és tegyék lehetővé a nicaraguai nép számára polgári és politikai jogaik gyakorlását; felszólít a választásoknak a nemzetközi normákkal és az Amerikaközi Demokratikus Charta normáival összhangban történő lebonyolítására annak biztosítása érdekében, hogy megvalósuljanak a nicaraguai nép demokratikus törekvései, és felszólít az országba való bejutás lehetővé tételére a nemzetközi szervezetek és a civil társadalmi szervezetek számára;

3.  ismét szolidaritásáról biztosítja a nicaraguai lakosságot, és elítéli az erőszakot, a politikai ellenzék vezetőivel szembeni szisztematikus fellépést, a civil társadalmi szereplők, az emberijog-védők és a média, továbbá családtagjaik elnyomását, és különösen az így okozott haláleseteket, az ellenük elkövetett bűncselekmények széles körű büntetlenségét, valamint a nicaraguai rezsim tisztviselőinek folyamatos korruptságát; emlékeztet, hogy ezek a cselekmények egyértelműen sértik az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot, és azt mutatják, hogy Daniel Ortega elnök, Rosario Murillo alelnök és nicaraguai rezsim tisztviselői továbbra sem képesek megvédeni ezeket az elveket és értékeket;

4.  ismét felszólít az önkényesen fogva tartott összes politikai fogoly, ellenzéki aktivista, emberi jogi jogvédő, környezetvédő és újságíró azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására és az ellenük indított jogi eljárások megszüntetésére; elítéli a rendőrség és a büntetés-végrehajtási hatóságok által ellenük elkövetett folyamatos pszichológiai és fizikai visszaéléseket, amelyeknek különösen a nők válnak áldozataivá, valamint a teljes elkülönítéssel járó fogva tartást, amikor egyeseket az ügyvédeikkel és családjukkal való kapcsolattartás és orvosi ellátás igénybevétele lehetősége nélkül tartanak fogva; emlékeztet, hogy Nicaraguának be kell tartania az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályait (a Nelson Mandela-szabályokat), amelyek a nemzetközi jog értelmében továbbra is kötelezettségnek minősülnek; követeli, hogy a rezsim haladéktalanul szolgáljon bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a bebörtönzöttek még életben vannak, és hogy jelenleg hol tartják őket fogva; elutasítja az Ortega-rezsim azon döntését, hogy befagyasztja a fogvatartottak ellen folytatott bírósági eljárásokat, ami határozatlan idejű előzetes letartóztatásukat eredményezi;

5.  igazságszolgáltatást és számonkérést követel valamennyi áldozat számára, a nicaraguai jogszabályokkal, valamint a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal és kötelezettségekkel összhangban, pártatlan, alapos és független vizsgálatok révén; sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy hajtsanak végre mélyreható strukturális reformokat a minimális jogi garanciák és a jogszerű eljárás biztosítása érdekében; elítéli továbbá az országban az emberijog-védők, valamint a nők és az őslakosok jogaiért küzdő aktivisták által növekvő mértékben elszenvedett erőszakot és megfélemlítést, ideértve a nőgyilkosságokat is; sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy vessenek véget az elnyomásnak és az emberi jogok megsértésének, és állítsák helyre az emberi jogok – köztük a polgári és politikai jogok – teljes körű tiszteletben tartását, különösen az összes korlátozó és jogellenes törvény hatályon kívül helyezése és az emberijog-védők szervezetei jogi személyiségének visszaállítása révén; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák egy vizsgálati és elszámoltathatósági mechanizmus létrehozását az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belül;

6.  megismétli, hogy a mély nicaraguai politikai válságban az egyetlen megoldás az inkluzív és érdemi nemzeti párbeszéd, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nicaraguai rezsim folyamatosan kibújik kötelezettségei alól, és nem hajlandó részt venni egy ilyen párbeszédben; megjegyzi, hogy a szabad, tisztességes és átlátható választások megtartása, a jogállamiság és a szabadságjogok helyreállítása, az elnyomás és a félelem megszüntetése, az önkényesen fogva tartott politikai foglyok szabadon bocsátása, az önkényesen törölt politikai pártok jogállásának visszaállítása, a száműzöttek kirekesztés nélküli és teljes körű garanciák melletti visszatérése és a nemzetközi emberi jogi szervezetek visszatérése az országba elengedhetetlen feltétele a nicaraguai rezsimmel folytatott párbeszédnek; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a civil társadalom arra irányuló jelenlegi és jövőbeli erőfeszítéseit, hogy megteremtsék a demokratikus átmenethez vezető párbeszéd feltételeit, összhangban a 2019. márciusi megállapodásokban foglaltakkal;

7.  támogatja az alelnök/főképviselő nyilatkozatát, amely további intézkedések meghozatala céljából fontolóra veszi az EU rendelkezésére álló valamennyi eszközt, beleértve azokat is, amelyek túlmutathatnak az egyedi korlátozásokon, ugyanakkor arra törekszik, hogy elkerüljön minden olyan intézkedést, amely növelheti a nicaraguai nép nehézségeit; üdvözli Rosario Murillo és több más személy felvételét a szankciók hatálya alá tartozó személyek 2022 októberéig megújított jegyzékébe; kéri, hogy Daniel Ortegát haladéktalanul vegyék fel a szankciók hatálya alá tartozó személyek listájára;

8.  hangsúlyozza, hogy a korrupció, amelyből az Ortega–Murillo család közvetlenül hasznot húz, valamint a nicaraguai rezsim patrimonializmusa, amely magában foglalja az ország természeti erőforrásainak elpusztítását is, a rezsim lényegéből fakad és igen kiterjedt, és az ország gazdasági és humanitárius összeomláshoz vezet; rámutat, hogy az EU-nak és tagállamainak folytatniuk kell a humanitárius segítségnyújtást a legkiszolgáltatottabbak támogatása érdekében, ugyanakkor alternatív intézkedéseket kell tanulmányozniuk a széles körben elterjedt korrupció kezelésére; e tekintetben felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kövessék nyomon, hogy – többek között a multilaterális és pénzügyi intézményeken keresztül – elkülönített európai források ne járuljanak hozzá a rezsim korrupciójának fokozódásához;

9.  megdöbbenését fejezi ki a környezetvédők fokozódó üldözése és kriminalizálása miatt Nicaraguában; elítéli a nicaraguai őslakosokkal szembeni folyamatos támadásokat és agresszív cselekményeket; felszólítja a nicaraguai kormányt, hogy teljesítse az escazúi megállapodásban vállalt kötelezettségeit;

10.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy egyfelől képviselőiken és nicaraguai nagykövetségeiken keresztül a helyszínen kísérjék szoros figyelemmel a helyzet alakulását, többek között a bírósági tárgyalások nyomon követésével, valamint a börtönben vagy házi őrizetben lévő rendszerkritikus személyek és ellenzéki vezetők meglátogatása révén, és könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását és biztosítsanak ideiglenes politikai menedéket az uniós tagállamokban; kiemeli és méltatja a nicaraguai civil társadalom, emberijog- és környezetvédők, valamint újságírók kulcsfontosságú szerepét; kéri, hogy az Európai Külügyi Szolgálat erősítse meg a civil társadalmi szervezetekkel és az emberijog-védőkkel folytatott rendszeres párbeszédet, és erősítse meg a nélkülözhetetlen munkájukat támogató mechanizmusokat;

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nicaraguai külügyminiszter 2021. november 19-én felmondta az AÁSZ chartáját, és kiemeli, hogy ezzel a döntéssel megszűnik az ország hozzáférése az Amerikaközi Fejlesztési Banktól származó finanszírozáshoz, és e döntés azt is jelenti, hogy Nicaragua kilép az emberi jogok védelmére irányuló regionális mechanizmusaiból; emlékeztet arra, hogy annak ellenére, hogy felmondta a chartát, Nicaraguát továbbra is kötik az AÁSZ egyéb jogi eszközeiből, többek között az Emberi Jogok Amerikai Egyezményéből eredő kötelezettségei; hangsúlyozza, hogy akár két évig is eltarthat, mire a kilépés hatályba lép;

12.  felhívja a nemzetközi közösséget és a hasonlóan gondolkodó demokratikus partnereket, hogy a többoldalú fórumokon összehangolt módon gyakoroljanak nyomást a nicaraguai rezsimre egy olyan a gyors átmenet segítése és előmozdítása érdekében, amelynek során a nicaraguai nép maradéktalanul visszanyerheti a demokratikus rendet és a népszuverenitást;

13.  sajnálja, hogy 2021. december 10-én a nicaraguai rezsim megszakította diplomáciai kapcsolatait a demokratikus Tajvannal, hogy a Kínai Népköztársaság totalitárius államának támogatását kérje;

14.  emlékeztet arra, hogy az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás szerint Nicaraguának tiszteletben kell tartania és meg kell szilárdítania a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok elveit; megismétli kérését, hogy a jelenlegi körülmények fényében léptessék életbe a társulási megállapodás demokratikus záradékát;

15.  ismételten felszólít Alessio Casimirri Olaszországnak történő azonnali kiadatására;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Limai Csoportnak és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0359. (2) HL L 346., 2012.12.15., 3. o. (3) HL L 361., 2021.10.12., 52. o.

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása MeToo és zaklatás – következmények az uniós intézményekben (2021/2986(RSP))

P9_TA(2021)0514 B9-0587/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 10. és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló egyezményére (190. sz.),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére (isztambuli egyezmény), amelyet 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

–  tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Parlament 2021. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2020. május 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által közzétett, a nemek közötti egyenlőség mutatójáról szóló, 2020. évi jelentésre,

–  tekintettel az európai ombudsman „A munkahelyi méltóság az uniós intézményekben és ügynökségekben” című, 2018. december 17-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának „Az európai parlamenti képviselők feladataik ellátása során tanúsított megfelelő magatartásáról szóló kódex” című, II. mellékletére,

–  tekintettel Jogi Szolgálatának 2021. november 18-i, SJ-0328/21 (D(2021)24350) véleményére,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, „MeToo és zaklatás – következmények az uniós intézmények” című kérdésre (O-000074/2021 – B9-0045/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az Unió alapvető értéke, amelyet az EUSZ 2. cikke is rögzít; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a szerződésekben és az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jog;

B.  mivel a szexuális zaklatás az uniós jogszabályok értelmében(7) a „szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt”; mivel a szexuális zaklatás a nők és lányok elleni erőszak egyik formája és a nemi alapú megkülönböztetés szélsőséges formája, amely aránytalanul sújtja a nőket és lányokat; mivel a nemi alapú erőszak a hatalom nők és férfiak közötti egyenlőtlen elosztásában, a szexizmusban és a nemi sztereotípiákban gyökerezik, amelyek a férfiak által a nők felett gyakorolt erőfölényhez és a nők megkülönböztetéséhez vezettek; mivel a szexuális zaklatás áldozatainak mintegy 90%-a nő, és megközelítőleg 10%-a férfi;

C.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014. március 3-i jelentése szerint felnőtt életében minden harmadik nőt érte már fizikai vagy szexuális erőszak; mivel az Unióban a nők 55%-át érte már szexuális zaklatás; mivel az Unión belüli áldozatok 32%-a szerint az elkövető egy felettes, kolléga vagy ügyfél volt; mivel a képesítést igénylő vagy felsővezetői posztokon lévő nők 75%-át érte már szexuális zaklatás; mivel a szolgáltató ágazatban foglalkoztatott nők 61%-át érte már szexuális zaklatás;

D.  mivel az internetes zaklatás – a nemi alapú online erőszak egyéb formáihoz hasonlóan – egyre gyakoribbá vált; mivel a nemi alapú online erőszakról szóló európai hozzáadott érték értékelés(8) becslései szerint az EU-ban a nők 4-7%-át érte internetes zaklatás a felmérést megelőző 12 hónapban;

E.  mivel a MeToo mozgalom három évét követően sem történt elegendő előrelépés a szexuális zaklatás ügyének kezelése terén, és még sok tennivaló van az uniós intézményekben és azokon kívül is;

F.  mivel a kutatások azt mutatják, hogy a zaklatás sokkal elterjedtebb, mint azt általában gondolják, és lényegesen alacsonyabb számban jelentik be(9); mivel a zaklatás gyakran a nemi alapú megkülönböztetés mellett a megkülönböztetés egyéb formáihoz is kapcsolódik, amit metszetszemléletű megközelítéssel és minden szempontot figyelembe véve kell kezelni;

G.  mivel a munkahelyen elkövetett szexuális erőszak és zaklatás egészségügyi és biztonsági kérdés, amit ekképpen kell kezelni és megelőzni;

H.  mivel a szexuális zaklatás áldozatai gyakran a Parlament legkiszolgáltatottabb pozícióit betöltő alkalmazottai, köztük fiatal szakemberek, gyakornokok, akkreditált parlamenti asszisztensek és szerződéses alkalmazottak;

I.  mivel a szexuális zaklatás alacsony szintű bejelentésének egyik oka a tudatosság hiánya, amely néha a probléma súlyosságának gyenge ismeretén, az áldozatokat támogató csatornákkal kapcsolatos ismeretek hiányán vagy a kérdés érzékenységének érzékelésén, illetve a viktimizációtól vagy a munkahely elvesztésétől való félelemen alapul;

J.  mivel a MeToo mozgalom arra késztette az uniós intézményeket, hogy megtervezzék és elkezdjék belső szabályaik és eljárásaik kiigazítását a zaklatás jobb azonosítása, leküzdése és szankcionálása érdekében;

K.  mivel továbbra is elő kell mozdítani és tovább kell erősíteni a nemek közötti egyenlőséget és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének megvalósítását az EU-ban, többek között az intézmények vezetői pozícióiban is(10);

L.  mivel a visszaélést bejelentő személyek kulcsszerepet játszanak a szexuális és pszichológiai zaklatás, a hűtlen kezelés és a munkahelyi megkülönböztetés feltárásában;

M.  mivel korábbi állásfoglalásaiban a Parlament számos intézkedést szorgalmazott a zéró tolerancia mint norma biztosítása érdekében, de ezek közül csak néhányat hajtottak végre teljes mértékben az EU-ban a szexuális zaklatás és bántalmazás elleni küzdelemről szóló állásfoglalásában megfogalmazott kérésekkel összhangban, ezért azokat nyomon kell követni;

N.  mivel a Covid19-világjárvány és az Európai Parlament által a világjárvány során bevezetett új munkamódszerek csökkenthetik a fizikai zaklatás valószínűségét, ugyanakkor megnehezítették a zaklatás áldozatai számára, hogy jelentsék panaszaikat, és egy tanácsadóhoz forduljanak iránymutatásért és támogatásért;

Általános megjegyzések

1.  határozottan elítéli a nemi alapú erőszak minden formáját, beleértve a szexuális erőszakot és a zaklatás minden formáját, különösen a szexuális zaklatást; határozottan megerősíti a nemi alapú erőszak elleni küzdelem iránti, korábban kinyilvánított elkötelezettségét, valamint azt a meggyőződését, hogy a nemi alapú erőszak felszámolásának legjobb módja egy olyan átfogó irányelv, amely annak valamennyi formáját lefedi; ismételten felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul fejezze be az isztambuli egyezmény Unió általi megerősítését, széles körű, korlátozás nélküli csatlakozás alapján;

2.  hangsúlyozza, hogy a munkahelyi zaklatás – és különösen a szexuális zaklatás – az emberi jogok megsértésének minősül, és súlyos támadást jelent egy személy pszichológiai és fizikai egészsége ellen, amely hatására nem érzik magukat biztonságban a munkahelyen, és egyes esetekben megakadályozza őket a munkájuk elvégzésében; megjegyzi, hogy a nők sokkal nagyobb valószínűséggel vannak kitéve szexuális zaklatásnak, mint a férfiak;

3.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos munkakörnyezet megteremtésének kulcstényezője a megelőzés, amelyet tájékoztatás, figyelemfelkeltés és a zéró zaklatásra vonatkozó kampányok és politikák előmozdítása révén kell elérni, ugyanakkor formális és informális struktúrákat kell kiépíteni a zaklatási kérdések, különösen a szexuális zaklatás kérdéseinek kezelésére, valamint az áldozatoknak nyújtott tanácsadásra és pszichológiai segítségnyújtásra, illetve a rendőrségi kapcsolatok és a jogorvoslat nyújtóinak történő továbbirányítás kapcsán nyújtott tanácsadásra;

4.  elismerését fejezi ki a Parlament által a MeToo kampány során tett erőfeszítésekért, amelyek hozzájárulnak a hallgatás megtöréséhez, és felhívják a figyelmet arra, hogy valamennyi alkalmazott számára jobb munkakörülményeket kell biztosítani;

Zéró tolerancia biztosítása a zaklatással szemben, amely a Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikájának fontos eleme

5.  úgy véli, hogy a zéró zaklatásra vonatkozó politika bevezetése érdekében eddig tett erőfeszítések ellenére a Parlamentben még mindig előfordulnak szexuális zaklatási esetek, és az áldozatok nem mindig merik igénybe venni a meglévő csatornákat, ami azt jelenti, hogy fokozni kell a szexuális zaklatás megelőzésére irányuló erőfeszítéseket;

6.  üdvözli az Elnökség 2018. évi határozatát, amely meghatározza a zaklatás, különösen a szexuális zaklatás megelőzésére szolgáló eljárást és intézkedéseket, például a képviselők megfelelő magatartásáról szóló kódexet, amelyet 2019 januárjában beépítettek az eljárási szabályzatba;

7.  üdvözli az európai Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi cselekvési tervének, valamint annak 2021. évi végrehajtási ütemtervének elfogadását;

8.  sajnálja azonban, hogy a szexuális zaklatás kezelésére irányuló intézkedések nem elég erősek, és nem foglalják magukban a korábbi állásfoglalásokban kért valamennyi intézkedést, és ezért:

9.  felszólít a figyelemfelkeltés javítására és a Parlament épületeiben dolgozó valamennyi személyre vonatkozó kötelező, rendszeres képzés bevezetésére a Parlament zéró zaklatásra vonatkozó politikájáról, amely eszközöket biztosít számukra a zaklatás valamennyi formájának felismeréséhez, beleértve különösen a szexuális zaklatást, és bejelentéséhez, valamint testre szabott tájékoztatást nyújt a rendelkezésre álló támogatási struktúrákról; hangsúlyozza, hogy ezeket a támogatási struktúrákat szélesebb körben ismertté és könnyebben hozzáférhetővé kell tenni;

10.  felszólít továbbá olyan intézkedések meghozatalára, amelyek védelmet nyújtanak a panaszosok, az áldozatok, a tanúk és a visszaélést bejelentő személyek viktimizációjával vagy megtorlásával szemben;

11.  felhívja a Parlamentet, hogy továbbra is nyilvánosan ítélje el a szexuális zaklatást, és dolgozzon ki figyelemfelkeltő kampányt az Európai Parlamenten belüli zaklatás valamennyi formája elleni küzdelem céljából;

12.  üdvözli bizalmi személyek bevezetését a zaklatás – különösen a szexuális zaklatás – áldozatai számára, mivel ők értékes támogatási és tanácsadási forrást jelentenek, és felkéri a Parlament illetékes szerveit annak biztosítására, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, és képesek legyenek minden szükséges segítséget megadni; hangsúlyozza a zaklatás elleni bizottságok tagjai és a bizalmi személyek átlátható kiválasztási eljárásának és a megbízatásukra vonatkozó időkeret fontosságát;

13.  kéri, hogy a Parlament illetékes szervei vezessenek be olyan szakmai mechanizmusokat, amelyek célja a szexuális zaklatás áldozatainak támogatása és segítése azáltal, hogy hozzáférhetőbbé és láthatóbbá teszik őket, és véget vetnek a megbélyegzésnek; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a viktimizációt, és felszólítja e szerveket annak biztosítására, hogy ne sérüljön az áldozatok szakmai előmenetele;

14.  célzottabb képzést kér valamennyi vezetői szint számára a zéró zaklatásra vonatkozó politika mindennapi gyakorlataikba való beépítésében játszott intézményi szerepükről, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportokra, például a gyakornokokra, az akkreditált parlamenti asszisztensekre és a szerződéses alkalmazottakra;

15.  elismeri a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének a Parlamenten belüli biztosítására irányuló eddigi erőfeszítéseket, beleértve a nemek közötti egyensúlyt a vezetői pozíciókban, és hangsúlyozza, hogy az ütemterv teljes körű végrehajtása és a Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervének javítása érdekében tervezett rendszeres felülvizsgálatok hozzájárulhatnak a kölcsönös tisztelet kultúrájának megteremtéséhez, a zaklatás minden formájának megelőzéséhez és ahhoz, hogy a Parlament figyelembe vegye a nemek közötti egyenlőség szempontjait; hangsúlyozza, hogy a hatékony végrehajtás biztosítása érdekében fontos felhívni a figyelmet a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervre és annak ütemtervére; kéri ezek közzétételét a Parlament honlapján;

16.  tudomásul veszi a személyzet körében történő munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság, valamint az akkreditált parlamenti asszisztensek és európai parlamenti képviselők közötti panaszos ügyekben illetékes, munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság munkáját; teljes átláthatóságra szólít fel azzal kapcsolatban, hogy a Parlament hogyan kezeli a zaklatással kapcsolatos kérdéseket az érintettek személyazonosságának védelme mellett, és felkéri mindkét bizottságot, hogy évente készítsék el és tegyék közzé ellenőrzési jelentéseiket és kockázatértékeléseiket az Európai Parlament honlapján, vezessenek be ellenőrzési mechanizmusokat, és különösen tegyék közzé az akkreditált parlamenti asszisztensek és európai parlamenti képviselők közötti panaszos ügyekben illetékes, munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság külső értékelését; ismételten kéri(12), hogy külső és átlátható módon kiválasztott ellenőrök végezzék el a jelenlegi rendszer hatékonyságának független értékelését, és szükség esetén a lehető leghamarabb, de még a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt javasoljanak módosításokat a függetlenség és a nemek közötti egyensúly biztosítása, valamint a meglévő struktúrákon belüli összeférhetetlenségek elkerülése érdekében, és ezért:

17.  javasolja, hogy az európai ombudsman évente egyszer szolgáltasson adatokat a Parlament nemek közötti egyenlőséggel és sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának az elé terjesztett, a Parlamentben történt állítólagos zaklatási ügyekkel kapcsolatos hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokról;

Az uniós intézmények közötti együttműködés

18.  felhívja az összes uniós intézményt és ügynökséget, hogy rendszeresen osszák meg egymással a zaklatás elleni küzdelemmel kapcsolatos bevált gyakorlataikat, beleértve a zaklatás elleni politikákat, iránymutatásokat vagy a zaklatás kezelésére vonatkozó bármely új rendelkezést;

19.  felszólítja az összes uniós intézményt, hogy vezessék be a bizalmi személyek vagy külső közvetítők hálózatát, amely iránymutatást és támogatást nyújt a szexuális zaklatás áldozatai számára, és ösztönzi a különböző uniós szervek bizalmi személyei közötti együttműködést, ami elengedhetetlen a megfelelő támogatás nyújtásához kevés alkalmazottal rendelkező kisebb szervek számára;

20.  felszólítja az összes uniós intézményt, hogy ennek megfelelően értékeljék és igazítsák ki belső politikáikat annak érdekében, hogy ne csak az állandó személyzet, hanem a gyakornokok és a külső vállalkozók is használhassanak formális és informális struktúrákat arra, hogy felhívják a figyelmet a zaklatási ügyekre, és tanácsadási és pszichológiai segítséget kérjenek;

21.  felhívja az Európai Parlament Kutatószolgálatát, hogy készíttessen tanulmányt a visszaélést bejelentő platformok munkahelyi hozzáadott értékéről és arról, hogy az hogyan alkalmazható az uniós intézményeken belül, amelynek eredményeit és ajánlásait az illetékes parlamenti bizottságokban folytatott eszmecserékkel egybekötött munkaértekezleten vagy meghallgatáson kell ismertetni;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő eszközt a zaklatási esetek kezelésére, elkerülve a másodlagos viktimizációt, és biztosítva az időben történő reagálást az uniós személyzeti szabályzat felülvizsgálata során;

23.  felhívja az uniós ügynökségeket és szerveket, hogy igazítsák ki a zaklatás valamennyi formája, különösen a szexuális zaklatás elleni küzdelemre vonatkozó belső szabályaikat, és biztosítsák, hogy a nemek közötti egyenlőség alapelvét személyzetükben és vezetői szintjükben is alkalmazzák, figyelembe véve az új távmunkakörülményeket és a Covid19-világjárvány során levont tanulságokat is; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon e zaklatás elleni szabályok és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervek végrehajtását a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és további erősítése érdekében az uniós ügynökségekben és szervekben;

o
o   o

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós ügynökségeknek és szerveknek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (2) HL C 346., 2018.9.27., 192. o. (3) HL C 232., 2021.6.16., 48. o. (4) HL C 323., 2021.8.11., 33. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0024. (6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0025. (7) 2006/54/EK irányelv. (8) Az Európai Parlament „A nemi alapú erőszak elleni küzdelem: Az online erőszak (az európai hozzáadott érték értékelése)” című, 2021. márciusi tanulmánya. (9) Az európai ombudsman jelentése a munkahelyi méltóságról az uniós intézményeknél és ügynökségeknél. (10) A Bizottság „Az egyenlőség Uniója: a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2020–2025)” című közleménye. (11) Az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló állásfoglalás, 16. cikk: „felkéri az Európai Parlament elnökét, az Elnökséget és a Parlament igazgatását, hogy folytassák a munkát annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Parlament zaklatástól és szexizmustól mentes munkahely legyen, és a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. évi állásfoglalásban megfogalmazott kérésekkel összhangban hajtsák végre a következő intézkedéseket: (...) a munkahelyi tiszteletről és méltóságról szóló kötelező képzések bevezetése valamennyi európai parlamenti képviselő és a személyzet valamennyi kategóriája számára”; A szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló állásfoglalás, 17. cikk. (12) Az Európai Parlament 2021. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló állásfoglalás, 55. cikk.

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása az ukrán határon és Ukrajna oroszok által megszállt területein kialakult helyzetről (2021/3010(RSP))

P9_TA(2021)0515 RC-B9-0594/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Ukrajnáról és Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira és jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Alapokmányára, az ENSZ Tengerjogi Egyezményére, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel az 1975. augusztus 1-jei Helsinki Záróokmányra és az azt követő dokumentumokra,

–  tekintettel az új Európáért létrejött, 1990. november 19–21-i párizsi chartára,

–  tekintettel a 2014. szeptember 19-i minszki megállapodásokra és a 2015. február 12-én Minszkben elfogadott és aláírt, a minszki megállapodások végrehajtását célzó intézkedéscsomagra, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. február 17-i 2202(2015). számú határozatával teljes egészében jóváhagyott,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodásra és különösen annak a kül- és biztonságpolitika területén folytatott politikai párbeszédről és konvergenciáról szóló II. címére(1),

–  tekintettel az EU és Ukrajna között első ízben 2021. június 3-án megtartott, kiberbiztonságról szóló párbeszédre,

–  tekintettel az Antony Blinken amerikai külügyminiszter és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter által 2021. november 10-én aláírt USA–Ukrajna stratégiai partnerségi chartára,

–  tekintettel Josep Borrell külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek a Külügyek Tanácsa 2021. december 13-i ülését követően tett nyilatkozatára, amely szerint az Ukrajna elleni bármely agresszió politikai, illetve jelentős gazdasági következményekkel jár Oroszország számára,

–  tekintettel Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak a NATO külügyminisztereinek 2021. november 30-i ülését követő nyilatkozatára,

–  tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek Oroszországról és Ukrajnáról szóló, 2021. december 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének és Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének a 23. EU–Ukrajna csúcstalálkozót követő, 2021. október 12-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés „A Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol ukrajnai város, valamint a Fekete-tenger és az Azovi-tenger egyes részei militarizálásának problémája” című, 2021. december 9-i határozatára,

–  tekintettel a biztonsági garanciákról szóló, 1994. december 5-i budapesti megállapodásra,

–  tekintettel az ukrajnai válságra reagáló uniós politikára, ezen belül a 2014 óta hatályban lévő korlátozó intézkedésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jogi elveknek megfelelően az államoknak „nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló (...) fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell”;

B.  mivel az EU és Belarusz közötti határon kialakult válság közepette az Oroszországi Föderáció folyamatosan növelte katonai jelenlétét Ukrajna határai mentén – összesen mintegy 100 000 katonát felvonultatva –, valamint Ukrajna jelenleg orosz támogatású erők által elfoglalt donyecki és luhanszki területein, és jelentősen fokozta katonai tevékenységének mértékét a megszállt Krím félszigeten, valamint a Fekete-tenger medencéjében; mivel a katonai jelenlét e növelését közelmúltbeli kereskedelmi műholdfelvételek is megerősítették; mivel a közelmúltbeli jelenlét jelentősebbnek tekinthető a tavaszinál, amikor Oroszország legutóbb fokozta katonai jelenlétét;

C.  mivel az Egyesült Államok hírszerzési jelentései szerint Oroszország ezúttal 2022 elejére akár 175 000 katonát is bevethet; mivel ezek az offenzív fejlemények egy többfrontos offenzív katonai agresszió előkészületeiként vagy erőszak alkalmazásával való fenyegetésként értelmezhetők a szomszédos Ukrajnával szemben azzal a céllal, hogy beavatkozzanak ez utóbbi szuverenitásába és politikai függetlenségébe, ami ellentétes az Oroszországi Föderáció nemzetközi kötelezettségeivel; mivel Aljakszandr Lukasenka bejelentette, hogy teljes mértékben támogatja Oroszországot egy Ukrajna elleni katonai fellépés esetén;

D.  mivel az ukrán határ közelében az orosz csapatok közelmúltbeli mozgását az orosz megbízottak és médiaorgánumok fokozott beavatkozása és dezinformációs kampányai kísérték az Unióban, Ukrajnában és magában Oroszországban; mivel e hibrid taktikák keretében többek között nőtt a NATO-t és Ukrajnát lejárató tartalmak száma, megkísérelték Ukrajnát és a NATO-t felelőssé tenni az esetleges jövőbeli orosz katonai eszkalációért, valamint hamis narratívákat terjesztettek, többek között személyesen Putyin elnök és Medvegyev volt elnök is;

E.  mivel a minszki megállapodások elfogadása óta több mint hat év telt el, a Krím félsziget Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálása és az Oroszország által folytatott ukrajnai háború kezdete óta pedig több mint hét év; mivel több mint 14 000 ember vesztette életét a folytatódó konfliktus során; mivel a konfliktus eredményeképp közel kétmillió ember vált belső menekültté; mivel a konfliktus Ukrajnában és a környező régiókban továbbra is súlyosan érinti az orosz ellenőrzés alatt álló és az annektált területek lakosságának megélhetését; mivel Oroszország a konfliktusban részt vevő felek közé tartozik, és ezért nem léphet fel közvetítőként;

F.  mivel a 2015. februári minszki megállapodások végrehajtását célzó intézkedéscsomag végrehajtása terén komoly visszalépések történtek, különösen az Oroszországi Föderáció megállapodások szerinti kötelezettségvállalásaival ellentétes egyoldalú intézkedései miatt;

G.  mivel jelentések szerint a Wagner-csoport nevű orosz katonai magánvállalat alkalmazottai – kezdetben mintegy 250 harcossal, most pedig 2500 fővel – 2014 óta jelen vannak Kelet-Ukrajnában az ottani oroszbarát szakadárok mellett;

H.  mivel az ENSZ ukrajnai emberi jogi megfigyelő missziójának legutóbbi, 2021. december 1-jén közzétett jelentése a Donyec-medence konfliktusövezetében az ellenségeskedések fokozódásáról, az ukrán oldalon a polgári áldozatok számának növekedéséről és az infrastruktúrát ért károkról számolt be; mivel a jelentés azt is megállapította, hogy a Donyec-medence önkényesen kikiáltott köztársaságainak bíróságai továbbra is tisztességes eljárás nélkül ítélnek el polgári személyeket a konfliktussal kapcsolatos bűncselekményekért;

I.  mivel Ukrajna Oroszország által megszállt területein a donyecki és luhanszki régióban több mint 160 illegális börtön működik, amelyekben a konfliktus kezdete óta több mint 3000 főt tartanak jogellenesen fogva, és a fogvatartottak kínzásoknak és embertelen bánásmódnak vannak kitéve;

J.  mivel Oroszország továbbra is megszegi a tűzszünetet a Donyec-medencében, ahol 2346 támadást indított az ukrán hadállások ellen, amelyek során 261 ukrajnai katona megsebesült, 65 pedig életét vesztette, köztük az ukrajnai fegyveres erők 29 katonája, akikkel a 2020. július 27. és 2021. december 2. közötti időszakban orvlövészek végeztek;

K.  mivel 2021 áprilisában az orosz védelmi minisztérium egyoldalúan lezárta a Kercsi-szoros körüli vizeket a más országokból származó nem kereskedelmi hajók előtt, akadályozva ezáltal az Azovi-tenger felé és felől közlekedő hajók szabad átjárását; mivel annak ellenére, hogy Oroszország bejelentette, hogy 2021 októberében feloldja a korlátozásokat, azok még mindig érvényben vannak; mivel ezek az akadályok negatív hatást gyakorolnak Ukrajna Azovi-tengeri kikötőire és a Fekete-tenger átmenő nemzetközi hajóforgalmára;

L.  mivel Putyin elnök 2021. november 15-én rendeletet írt alá egyszerűsített kereskedelmi szabályokról, amelyek lehetővé teszik az áruk bejutását Ukrajna Donyeck és Luhanszk régiójának azon területeire, illetve területeiről, amelyek ideiglenesen nem állnak a kormányzat ellenőrzése alatt;

M.  mivel az Egyesült Államok és Ukrajna közötti stratégiai partnerség 2021. november 10-i chartája kimondja, hogy az Egyesült Államok és Ukrajna továbbra is számos érdemi intézkedést kíván folytatni az Ukrajna elleni közvetlen és hibrid külső agresszió megelőzése érdekében, és Oroszországot felelősségre kívánja vonni az ilyen agresszióért és a nemzetközi jog megsértéséért;

N.  mivel 2021. december 1-jén Putyin elnök jogilag kötelező garanciákat követelt a NATO-tól arra vonatkozóan, hogy az nem hajt végre további keleti bővítéseket; mivel Jens Stoltenberg NATO-főtitkár 2021. november 30-án, Ukrajna potenciális NATO-tagságára utalva, a NATO külügyminisztereinek ülését követően kijelentette, hogy Oroszországnak „nincs vétójoga, és nincs joga beavatkozni ebbe a folyamatba”;

1.  támogatja Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli függetlenségét, szuverenitását és területi integritását; ismételten határozottan támogatja az EU azon politikáját, hogy nem ismeri el a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol város jogellenes annektálását; elítéli Oroszország közvetlen és közvetett részvételét a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusban, valamint az e területeken és az annektált Krím félszigeten elkövetett folyamatos emberi jogi jogsértéseket;

2.  elítéli az ukrán határ menti jelenlegi fokozott orosz katonai jelenlétet, és elutasítja ennek az orosz fél részéről elhangzó bármilyen indokolását; emlékeztet arra, hogy ilyen jelenlét idén a második alkalommal fordul elő; hangsúlyozza, hogy ezt a katonai jelenlétet a háborús retorika drámai növekedése kísérte az orosz oldalon;

3.  követeli, hogy az Oroszországi Föderáció haladéktalanul és teljes mértékben vonja vissza katonai erőit, hagyjon fel az Ukrajna területi integritása elleni fenyegetéssel, amely destabilizáló hatást gyakorol az egész régióra és azon túl, továbbá hagyjon fel minden olyan intézkedéssel, amely tovább súlyosbítja a konfliktust, és Oroszország nemzetközi kötelezettségeivel összhangban enyhítse a feszültségeket; hangsúlyozza a konfliktus békés politikai megoldásának szükségességét;

4.  hangsúlyozza, hogy az orosz katonai jelenlét növelése fenyegetést jelent Európa általános békéjére, stabilitására és biztonságára nézve, és felszólítja Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben nemzetközi kötelezettségeit, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) a katonai csapatmozgások átláthatóságára vonatkozó elveit és kötelezettségvállalásait, köztük a Bécsi Dokumentumot; sürgeti továbbá Oroszországot, hogy tegyen eleget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerinti kötelezettségének, és garantálja a hajózás szabadságát és a nemzetközi Kercsi-szoroson keresztül az Azovi-tenger kikötőibe történő áthaladást;

5.   mély aggodalommal tölti el az Azovi-tenger, a Fekete-tenger és a balti-tengeri régió folyamatos militarizációja, kiváltképpen pedig a Kalinyingrádi terület és a jogellenesen megszállt Krím félsziget militarizálása, többek között a hozzáférés-gátlással/területmegtagadással (A2/AD) kapcsolatos képességek Oroszországi Föderáció általi fejlesztése, amely új S-400 légvédelmi rendszerek alkalmazását, valamint a hagyományos katonai erők példátlan méretű felvonultatását és a nukleáris fegyverek esetleges bevetésére irányuló, minden eddiginél komolyabb előkészületeket is magában foglalja;

6.  szolidaritását fejezi ki Ukrajna népe iránt, amely 2014 óta rengeteget szenvedett a súlyos gazdasági válsággal kísért háborútól, és amely jelenleg az ország valamennyi polgárának életét fenyegető, teljes körű katonai offenzíva veszélyének vannak kitéve;

7.  megismétli, hogy az Ukrajnával folytatott uniós biztonsági párbeszédnek nagyratörőnek kell lennie, és hozzá kell járulnia a helyszínen felmerülő biztonsági kihívások egységes értékeléséhez; hangsúlyozza, hogy a baráti országoknak fokozniuk kell az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásukat és a védelmi fegyverek biztosítását, ami összhangban van az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével, amely lehetővé teszi az egyéni és kollektív önvédelmet; üdvözli az Európai Unió Tanácsának 2021. december 2-i határozatát, amely szerint az Európai Békekeret forrásaiból 31 millió EUR összegű csomagot biztosít Ukrajna számára a reziliencia és a védelmi képességek megerősítésének elősegítése érdekében; megjegyzi, hogy Ukrajna esetleges jövőbeli részvétele az állandó strukturált együttműködés (PESCO) projektjeiben jelentős mértékben javítaná – az uniós bevált módszerekkel és normákkal összhangban – Ukrajna nemzeti védelmi képességeit a társulási megállapodásban rögzítettek szerint;

8.  hangsúlyozza, hogy az ukrán határon megfigyelhető orosz katonai jelenlét ismétlődő növelése eszközként szolgál arra, hogy Ukrajna kárára politikai engedményeket szerezzenek a Nyugattól; hangsúlyozza, hogy a szövetségek megválasztása egyetlen ország esetében sem függhet egy harmadik ország jóváhagyásától, és ezért elutasítja Oroszország minden arra irányuló kísérletét, hogy egyes országokat bevonjon a „befolyási övezetébe”, és így alakítsa jövőjüket; emlékeztet arra, hogy a Nyugat kompromisszumkész vagy békülékeny magatartását az orosz fél gyengeségnek tekintené, és csak felbátorítaná, hogy tovább fokozza agresszív megközelítését;

9.  kiemeli, hogy az orosz katonai jelenlét növelése egy szélesebb körű stratégia részét is képezi, amely magában foglalja a hibrid hadviselés elemeit is, amelyet Oroszország az Európai Unióval és hasonló gondolkodású partnereivel szemben alkalmaz káoszt és zűrzavart okozva a szomszédságában, a határain és az Európai Unión belül; megismétli, hogy Oroszország olyan fenyegetések együttesét alkalmazza, mint a katonai, digitális, energetikai fenyegetés és a félretájékoztatás, kihasználva az EU nyílt rendszerét annak gyengítésére; úgy véli, hogy az EU-nak tisztában kell lennie saját sebezhetőségével és a szomszédságbeli partnerei sebezhetőségével, és meg kell erősítenie a rezilienciáját annak érdekében, hogy hatékonyan fel tudjon lépni a hibrid támadásokkal szemben, és javítani tudja a partnerekkel – különösen a félretájékoztatással kapcsolatban – folytatott együttműködést, valamint fokoznia kell a békés konfliktusrendezésre irányuló képességeit, különös tekintettel a konfliktusövezetekben élő nők és kiszolgáltatott csoportok helyzetére;

10.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy nagyon erőteljes figyelmeztetést küldjön az Oroszországi Föderációnak arra vonatkozóan, hogy a katonai ellenségeskedések nemcsak elfogadhatatlanok, hanem azoknak magas gazdasági és politikai áruk is lesz; üdvözli az EU és a G7-ek külügyminisztereinek legutóbbi nyilatkozatait, amelyekben határozottan támogatják az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni esetleges katonai agressziójával szembeni összehangolt nemzetközi fellépést;

11.  sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét annak biztosítására, hogy a Tanács továbbra is tájékoztatást kapjon az Oroszországi Föderáció katonai fellépéseiről, és továbbra is készen álljon arra, hogy mielőbb megállapodjon a további együttes fellépésről, különösen a súlyos gazdasági és pénzügyi szankcióknak az Egyesült Államokkal, a NATO-val és más partnerekkel szoros együttműködésben történő elfogadásáról az Oroszország által jelentett azonnali és hiteles fenyegetések kezelése érdekében, ahelyett, hogy a fellépés előtt újabb invázióra várna; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és partnereinek egységes megközelítést kell alkalmazniuk az elrettentéssel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy minden intézkedést Ukrajnával együttműködve kell meghozni;

12.  hangsúlyozza, hogy az új szankciócsomagnak ki kell terjednie az esetleges invázió tervezésében részt vevő orosz tiszti karra és főtisztekre, valamint az orosz elnök közvetlen környezetére és az elnökhöz közeli oligarchákra, valamint családjaikra is; követeli, hogy az ilyen szankciók foglalják magukban az EU-ban található pénzügyi és tárgyi eszközök befagyasztását, valamint utazási tilalmakat és Oroszország kizárását a SWIFT fizetési rendszerből, ezáltal kizárva az orosz vállalatokat a nemzetközi pénzügyi piacról és megtiltva az orosz állampapírok elsődleges és másodlagos piacokon történő felvásárlását, továbbá hogy célozzák meg az orosz gazdaság fontos ágazatait, és zavarják meg a hírszerző szolgálatok és a katonaság finanszírozását;

13.  hangsúlyozza, hogy az Ukrajnát érő orosz támadás esetén az EU első és azonnali fellépésének meg kell szüntetnie az összes utazási lehetőséget, és meg kell szüntetnie az orosz diplomata-útlevéllel rendelkezők vízummentességét, az akkreditált diplomaták kivételével;

14.  kéri, hogy az EU tegyen sürgős és hiteles lépéseket az orosz energiaimporttól való függőségének csökkentése érdekében, és felszólítja az EU-t, hogy a társulási megállapodással összhangban tanúsítson erősebb energetikai szolidaritást Ukrajnával az energetikai infrastruktúrák közötti kölcsönös összeköttetések bővítése révén; ezért sürgeti az uniós intézményeket és az összes tagállamot, hogy gondoskodjanak arról, hogy az Északi Áramlat 2 gázvezetéket ne helyezzék üzembe, függetlenül attól, hogy az megfelel-e az uniós földgázirányelv(2) rendelkezéseinek; megismétli az Északi Áramlat 2 projekthez kapcsolódó politikai, gazdasági és biztonsági kockázatokkal kapcsolatos hosszú távú, alapvető aggályait; hangsúlyozza, hogy le kell állítani a Roszatom által épített vitatott atomerőművek építését;

15.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak többek között egy globális korrupcióellenes szankciós mechanizmus létrehozása, valamint a pénzmosás elleni hatályos irányelvek következetes végrehajtása és érvényesítése révén biztosítaniuk kell, hogy többé ne fogadjanak tisztázatlan eredetű orosz vagyonokat és beruházásokat; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák a Kreml EU-n belüli azon stratégiai beruházásainak megfékezésére irányuló erőfeszítéseit, amelyek célja a felforgatás, a demokratikus folyamatok és intézmények aláásása és a korrupció terjesztése, valamint hogy teremtsenek nagyobb fokú átláthatóságot, különösen az orosz elit által az EU-ban letétbe helyezett vagy elköltött pénzeszközök tekintetében;

16.  aláhúzza annak fontosságát, hogy határozott intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy megakadályozzák Oroszországot az érvényben lévő uniós szankciók kijátszásában; úgy véli, hogy e célból az EU-nak felül kell vizsgálnia és aktualizálnia kell alkalmazandó rendeleteit a számos joghézag megszüntetése érdekében, hogy a szankciókat hatékonyabbá tegye, és valóban növelje Oroszország ellenséges fellépéseinek árát;

17.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy 2021. december 16-i ülésén vitassa meg és értékelje alaposan az európai biztonságot az Oroszországi Föderáció részéről fenyegető veszélyekre adandó lehetséges reakciókat, és folytassa az Oroszországgal kapcsolatos átfogó uniós stratégiáról szóló korábbi megbeszéléseit; felszólítja az EU-t és az európai partnereket, hogy vitassák meg az európai biztonságra vonatkozó hosszú távú terveket annak érdekében, hogy közösen kezeljék a kontinenst fenyegető jövőbeli katonai fenyegetéseket; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy folyamatosan gyengülnek a nemzetközi biztonsági és fegyverzet-ellenőrzési architektúra alappillérei, amelyek ki vannak téve Oroszország manipulációnak és ismételt jogsértéseinek; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot e tekintetben, hogy mindezeknek megfelelően a stratégiai iránytűben is tekintse Oroszországot az európai kontinensre nézve jelentős fenyegetésnek, amint azt a NATO vitacsoportja által készített jelentés is megállapítja;

18.  felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy hagyjon fel az olyan egyoldalú intézkedésekkel, amelyek ellentétesek a minszki megállapodások keretében tett kötelezettségvállalásokkal, és akadályozzák azok további végrehajtását, súlyosbítják a kelet-ukrajnai konfliktust, és nemzetközi szinten kétségeket ébresztenek az Oroszországi Föderáció azon politikai akaratával és képességével kapcsolatban, hogy eleget tegyen kötelezettségvállalásainak;

19.  sürgeti Oroszországot és az Oroszország által támogatott szeparatistákat, hogy tartsák be a tűzszüneti megállapodást; felszólítja Oroszországot, hogy konstruktívan vegyen részt a normandiai négyek csoportban és a háromoldalú összekötő csoportban, és hajtsa végre nemzetközi kötelezettségeit, különösen a minszki megállapodásokból és az ENSZ tengerjogi egyezményéből eredőeket; felszólít az illegálisan fogva tartott és bebörtönzött ukrán állampolgárok azonnali szabadon bocsátására; ösztönzi a Tanácsot, hogy terjessze ki a szankciók körét az „útlevélkiadási” politikára és a jogellenes krími választások szervezésére, valamint az ukrajnai Donyeck és Luhanszk régió kormányzati ellenőrzésen kívül álló területein élő lakosságnak a 2021. szeptemberi parlamenti (Állami Duma-) választásokon való részvételének lehetővé tételére vonatkozó döntésre, továbbá hogy növelje az árat, amelyet Oroszországnak kell fizetnie a minszki megállapodások végrehajtásának és a normandiai négyek tárgyalásainak akadályozásáért; felkéri a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy vizsgálja ki az orosz fél és szövetségesei által a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajnában elkövetett bűncselekményeket; kiemeli a Nemzetközi Bíróság és az egyetemes joghatósági ügyek szerepét e tekintetben; úgy véli, hogy a Donyecki és Luhanszki úgynevezett Népköztársaság de facto hatóságainak politikai és katonai vezetését az EU globális emberi jogi szankciórendszere keretében szankcionálni kell;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő missziója korlátozások nélkül folytathassa munkáját 2022 márciusán, jelenlegi megbízatásának várható lejártán túl is; határozottan elítéli Oroszország lépéseit, amelyek megakadályozzák az EBESZ különleges megfigyelő misszióját feladatai ellátásában azzal, hogy interferenciával zavarja a misszió pilóta nélküli légi járműveinek működését, a megfigyelőket pedig nem engedi belépni a megszállt területekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország úgy határozott, a gukovói és donyecki orosz ellenőrzőpontokról kizárja az EBESZ megfigyelő misszióját;

21.  határozottan támogatja Ukrajna arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bíróság elé állítsa a háborús bűncselekményeket elkövető orosz zsoldosokat, és sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák erre irányuló együttműködésüket;

22.  újra kijelenti, hogy támogatja a maláj légitársaság MH17-es járata tragikus lelövésének – amely háborús bűncselekménynek is minősülhet – körülményeit vizsgáló nemzetközi nyomozást, és ismételten felszólít arra, hogy állítsák bíróság elé a felelősöket;

23.  elítéli, hogy Putyin elnök aláírta az egyszerűsített kereskedelmi szabályokról szóló rendeletet, amely lehetővé teszi az áruknak az ukrán Donyeck és Luhanszk régió ideiglenesen nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területeire való bejutását, illetve az onnan való kijutását, és felszólítja Oroszországot, hogy vonja vissza azt; kiemeli, hogy az ilyen egyoldalú intézkedések sértik Ukrajna szuverenitását és területi integritását, többek között a vámellenőrzés tekintetében, továbbá növelhetik a feszültségeket és a továbbiakban is fenntarthatják a status quo-t, miközben akadályozzák a jövőbeli reintegrációs folyamatot;

24.  üdvözli a Krímmel foglalkozó nemzetközi platform létrehozását és tevékenységét; úgy véli, hogy ez fontos eszköz abban, hogy a Krím félsziget jogellenes annektálásának kérdése továbbra is kiemelt helyen szerepeljen a nemzetközi napirenden; elégedettségének ad hangot amiatt, hogy az EU határozottan támogatja ezt a kezdeményezést, és felhívja az EU-t, hogy továbbra is járuljon hozzá a paltform konzultációs és koordinációs formátumának fejlesztéséhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi szervezetektől és az emberi jogok védelmezőitől továbbra is megtagadják a Krímbe való bejutást;

25.  felhívja az orosz népet, hogy ne higgyen a Nyugatot az orosz nép és az orosz állam ellenségeként ábrázoló, mindenhol jelen lévő hivatalos propagandának; emlékeztet arra, hogy a demokrácia és a szabadság csak a korrupt orosz elitet fenyegeti, a népet nem; kifejezi azon óhaját, hogy párbeszédet kezdjen és jövőbeli kapcsolatokat építsen ki egy demokratikus Oroszországgal; emlékeztet arra, hogy a „Kreml mindenekelőtt” agresszív kül- és belpolitika áldozata az orosz nép;

26.  támogatja az ukrajnai hatóságok azon erőfeszítéseit, amelyek az országnak a társulási megállapodás, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség előírásaival összhangban történő megreformálását célozzák; felhívja az uniós intézményeket, hogy az EUSZ 49. cikkével összhangban tartsanak fenn hiteles, hosszú távú perspektívát Ukrajna uniós csatlakozása tekintetében, csakúgy, mint bármely európai állam esetében; hangsúlyozza, hogy ezek az erőfeszítések elengedhetetlenek ahhoz, hogy Ukrajna rezilensebbé váljon, és hatékonyabban tudjon fellépni a jelenlegi és jövőbeli orosz agresszióval szemben;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 161., 2014.5.29., 3. o. (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.).

Az Európai Parlament 2021. december 16-i állásfoglalása a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerének végrehajtásáról (2021/2885(RSP))

P9_TA(2021)0516 B9-0591/2021

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerére (KPCS),

–  tekintettel a nyers gyémántok nemzetközi kereskedelmében a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszere végrehajtásáról szóló, 2002. december 20-i 2368/2002/EK tanácsi rendeletre(1) és a nyers gyémántok nemzetközi kereskedelmében a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerének végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2021)0115), amelynek célja a későbbi módosításoknak az egyértelműség érdekében történő átdolgozása,

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerének végrehajtásáról szóló kérdésre (O-000073/2021 – B9-0044/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerét (KPCS) 2003-ban az ENSZ által elrendelt tanúsítási rendszerként hozták létre a polgárháborúkat tápláló, konfliktusövezetből származó gyémántok kereskedelmének megállítása érdekében; mivel a KPCS háromoldalú struktúrával rendelkezik, amely magában foglalja a kormányokat mint döntéshozókat, a nemzetközi gyémántipar képviselőit, és megfigyelőként a civil társadalom képviselőit; mivel a KPCS-ben az összesen 82 országot képviselő 56 tag abszolút konszenzussal hozza meg döntéseit, és ezek között az EU és 27 tagállama egyetlen résztvevőnek számít;

B.  mivel a KPCS fogalommeghatározása szerint a konfliktusövezetből származó gyémánt „a lázadó mozgalmak vagy azok szövetségesei által a törvényes kormányok megdöntésére irányuló konfliktusok finanszírozására felhasznált nyers gyémánt”; mivel a KPCS saját megítélése szerint hatékony volt a konfliktusokban szerepet játszó, eredetileg meghatározott gyémántok kereskedelmének szinte teljes leállításában, és jelenleg a nyers gyémántok kereskedelmének kevesebb mint 1%-át teszi ki, szemben a 2003-as 15%-kal;

C.  mivel az erőforrásokban gazdag, konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekben továbbra is előfordulnak emberi jogi visszaélések, és ezen belül a gyermekmunka, a kényszermunka, verések, a kínzás, a szexuális erőszak, az erőszakos eltüntetések, a kényszerkilakoltatások és áttelepítések, az illegális földfoglalások, valamint a rituális vagy kulturális szempontból jelentőséggel bíró területek elpusztítása;

D.  mivel a KPCS mint globális kezdeményezés 2003-as hatálybalépése óta a konfliktusok jellege és a helyi valóság megváltozott; mivel a KPCS nem veszi figyelembe azokat a helyzeteket, amikor az állami vagy magánszférabeli biztonsági erők, vállalatok, bűnözők vagy fegyveres csoportok széles körű vagy szisztematikus erőszakot alkalmaznak a gyémánttermeléssel kapcsolatos gazdasági érdekeik védelme érdekében; mivel jelenleg nem lehet eleget tenni a fogyasztók azon óhajának, hogy biztosak legyenek a gyémánt eredetét és etikus jellegét illetően; mivel ez a természetes gyémánt iránti kereslet csökkenését és ennek következtében a törvényes gyémántiparra és a kézműves bányászokra gyakorolt negatív következményeket eredményez; mivel a KPCS-hez hasonló mechanizmusokat rendszeresen felül kell vizsgálni és naprakésszé kell tenni annak érdekében, hogy megfeleljenek a fogyasztói elvárásoknak és a vállalati társadalmi felelősségvállalással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeknek;

E.  mivel az EU azon munkálkodik, hogy kiterjessze a konfliktusövezetből származó gyémántok KPCS alapokmányában szereplő eredeti fogalommeghatározását annak érdekében, hogy az magában foglalja az emberi jogi visszaéléseket, de a döntéshozatali folyamat konszenzusos jellege, valamint egyes jelentős termelő, kereskedő és fogyasztó országok ellenállása miatt mindeddig nem sikerült eredményt elérnie e téren;

F.  mivel a Gyémánt Világtanács garanciarendszere egy ágazatokon átívelő önkéntes önszabályozói program, amely az ellátási láncon keresztül nyomon követi a kimberleyi folyamattal tanúsított gyémántokat, a vágott és csiszolt kövek kereskedelmére is kiterjedően;

1.  hangsúlyozza, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a konfliktusövezetből származó gyémántok fogalommeghatározását, hogy az magában foglalja a gyémánttermeléshez kapcsolódó konfliktusok emberi jogi, valamint szociális és környezeti szempontjait annak biztosítása érdekében, hogy az uniós piacra érkező gyémántok ne kapcsolódjanak semmilyen, lázadó csoportok, kormányok vagy magánvállalatok által elkövetett emberi jogi visszaéléshez vagy környezeti bűncselekményhez; hangsúlyozza, hogy a KPCS-nek a nyers gyémántokon kívül a vágott és csiszolt kövekre is vonatkoznia kell;

2.  felszólít a KPCS erőteljesebb végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy a konfliktusövezetből származó gyémántok ne kerüljenek be a jogszerű ellátási láncokba; kéri, hogy erősítsék meg, jobban kövessék nyomon és ténylegesen hajtsák végre a részt vevő államok belső ellenőrzéseit; sürgeti a KPCS részes feleit, hogy hozzanak létre független nyomon követési mechanizmust, mivel a partneri felülvizsgálati látogatások ajánlásai nem kötelező erejűek, és gyakran nem orvosolják a belső ellenőrzések végrehajtásának hiányosságait, vagy nem vezetnek érdemi változtatáshoz a KPCS minimumkövetelményeinek való meg nem felelés eseteiben;

3.  mély aggodalmát fejezi ki a kimberleyi folyamat ülésszakközi ülésén a civil társadalmi megfigyelők elhallgattatására tett kísérletekről szóló közelmúltbeli jelentések miatt; megismétli, hogy a civil társadalom központi szerepet játszik a KPCS háromoldalú struktúrájában, és felszólít a civil társadalmi képviselők szólásszabadságának teljes körű tiszteletben tartására; fontosnak tartja a konfliktusövezetből származó ásványok és gyémántok területén tevékenykedő civil társadalmi szervezetek megbízható finanszírozását;

4.  üdvözli a legitim gyémántipar KPCS melletti elkötelezettségét és a Gyémánt Világtanács garanciarendszerének létrehozását; megjegyzi, hogy a munkahelyteremtés és a bányászati közösségek jövedelme a gyémántágazat stabil, átlátható és felelős ellátási láncaitól függ;

5.  rámutat arra, hogy alapvető fontosságú, hogy a gyémántokat a gyémántszállítmányokat kísérő dokumentumokon túl is nyomon lehessen követni a bányától a piacig; teljes mértékben támogatja az új technológiák, például a blokklánc-technológia használatára vonatkozó elképzeléseket a nyomonkövethetőség javítása érdekében; üdvözli a kimberleyi folyamat tanúsítványainak digitalizálására irányuló munkát;

6.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ellátási lánc egészében foglalkozzanak a gyémántokkal kapcsolatos konfliktusok és erőszak kiváltó okaival; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy a béke, stabilitás és konfliktusmegelőzés tematikus program keretében elegendő forrást különítsenek el kapacitásépítésre a természeti erőforrásokkal való fenntartható és konfliktusérzékeny gazdálkodás támogatása érdekében, valamint hogy támogassák a kimberleyi folyamatnak és a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozó egyéb hasonló kezdeményezéseknek való megfelelést a bányászati közösségek megélhetésének javítása és a kisüzemi bányászat fokozása érdekében; kéri, hogy azok, akik földrajzi forrásokat különítenek el, vegyék figyelembe a kapacitásépítési és konfliktusmegelőzési tevékenységeket is;

7.  felszólítja az Uniót, hogy továbbra is globális vezetőként vegyen részt a felelős beszerzési kezdeményezések végrehajtásában, például a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD-útmutatásban, valamint az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó, frissített iránymutatásában; megismétli, hogy a felelős beszerzésnek és a kellő gondosságnak összhangban kell lennie az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel;

8.  felszólítja az Uniót, hogy jó példával járjon elöl és folytassa értékközpontú kereskedelmi menetrendjének végrehajtását annak érdekében, hogy pozitív változásokat idézzen elő az Unión kívüli országokban; e tekintetben megjegyzi, hogy a gyémántok kereskedelmére vonatkozó uniós szabályoknak a legnagyobb ambíciószintet kell tükrözniük; felhívja az EU-t, hogy vegyen fontolóra további önálló intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogi visszaélésekhez kapcsolódó nyers, vágott és csiszolt gyémántokat ne hozhassák forgalomba az uniós piacon, továbbá a KPCS hiányosságainak leküzdése céljából;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszere jelenlegi elnökének és alelnökének.

(1) HL L 358., 2002.12.31., 28. o. (2) HL L 130., 2017.5.19., 1. o. (3) HL L 209., 2021.6.14., 1. o.