Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az emberi jogok Burkina Fasóban való megsértéséről szóló, 2019. december 19-i állásfoglalására(1), valamint a Száhel-övezetben, Nyugat-Afrikában és Afrika szarván folytatott EU–Afrika biztonsági együttműködésről szóló, 2020. szeptember 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében a Burkina Fasó-i fejleményekről 2022. január 26-án tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára szóvivőjének Burkina Fasóról tett, 2022. január 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Burkina Fasó-i helyzetről szóló, 2022. február 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) állam- és kormányfői hatóságának a Burkina Fasóban kialakult politikai helyzetről szóló rendkívüli csúcstalálkozója nyomán 2022. január 28-án kiadott záróközleményre,

–  tekintettel az ECOWAS demokráciáról és felelősségteljes kormányzásról szóló jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa (PBB) által a 2022. január 31-i 1062. ülésén elfogadott, a Burkina Fasó-i helyzetről szóló záróközleményre,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, 2020. március 9-i közös közleményére (JOIN(2020)0004),

–  tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) és az EU Közös Parlamenti Közgyűlésének a demokráciáról és az alkotmányok tiszteletben tartásáról szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Tanács tagjainak és a Száhel-övezet G5-országainak (Száhel G5-országok) 2020. április 28-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különös tekintettel a fenntartható fejlődést szolgáló igazságos, békés és befogadó társadalmak előmozdításáról szóló 16. célra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Burkina Fasó-i Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai belső menekültek védelméről és támogatásáról szóló egyezményére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2022. január 24-én a Paul-Henri Sandaogo Damiba altábornagy vezette Burkina Fasó-i hadsereg és az önjelölt Hazafias Mozgalom a Védelemért és Helyreállításért (MPSR) megbuktatta a Roch Marc Christian Kaboré elnök által vezetett megválasztott kormányt; mivel a nurkinabei alkotmánybíróság később Damiba altábornagyot kiáltotta ki új de facto államfőnek;

B.  mivel röviddel az államcsíny előtt Kaboré elnök második ciklust nyert a 2020-ban tartott demokratikus választásokon; mivel kényszerítették arra, hogy elnöki tisztségéről lemondjon és erről bejelentést tegyen; mivel az államcsíny óta a fegyveres erők fogva tartják, és csak korlátozott kapcsolatot tarthat a külvilággal; mivel Kaboré elnök pártja, a Népi Mozgalom a Haladásért (MPP) 2022. január 26-án biztosította a közvéleményt arról, hogy Kaboré az elnöki villában van házi őrizetben, és orvosa rendelkezésére áll;

C.  mivel a hatalomátvételt követően a katonai junta bejelentette az alkotmány felfüggesztését, valamint a kormány és a nemzetgyűlés feloszlatását; mivel az alkotmányt 2022. január 31-én visszaállították; mivel Damiba altábornagy egy televíziós nyilatkozatban bejelentette, hogy Burkina Faso teljesíteni fogja nemzetközi kötelezettségvállalásait;

D.  mivel Burkina Fasóban a civil társadalom óvatosan és viszonylagos egyetértéssel üdvözölte, hogy a katonaság átvette a hatalmat;

E.  mivel az AU, az ECOWAS és a La Francophonie állandó tanácsa a katonai államcsínyt követően felfüggesztette Burkina Faso tagságát; mivel az ECOWAS és az ENSZ minisztériumközi küldöttséget menesztett, amelyben kérte az átmenet lerövidítését és Kaboré elnök szabadon bocsátását; mivel 2022. február 3-án az ECOWAS úgy határozott, hogy nem vet ki új szankciókat Burkina Fasóra, de felkérte az ország új hatóságait, hogy terjesszenek elő „ésszerű ütemtervet az alkotmányos rendhez való visszatérésre vonatkozóan”;

F.  mivel 2022. február 8-án nem katonai szereplőkből álló technikai bizottságot hoztak létre az átmenet paramétereinek felvázolására; mivel a bizottságnak két hét áll rendelkezésére, hogy javaslatot tegyen az átmenetre vonatkozó charta-tervezetre; mivel a technikai bizottság munkájának a területi integritás helyreállítására, a belső menekültek fokozatos visszatérése révén a béke megszilárdítására, a jó kormányzásra és az alkotmányos rendhez való visszatérésre kell irányulnia;

G.  mivel az MPSR azt állította, hogy az államcsínyre az ország romló biztonsági helyzete miatt volt szükség; mivel Burkina Faso kormánya 2017-ben megkezdte a belbiztonság reformját, amelynek keretében honvédelmi és biztonsági tanácsot hozott létre azzal a céllal, hogy modernizálja a biztonsági ágazatot és fellépjen a korrupcióval szemben; mivel a polgári lakosság, az ellenzék és a katonaság részéről egyre nagyobb elégedetlenség és kritika alakult ki amiatt, hogy Kaboré elnök nem volt képes kezelni a korrupciót, és nem tudta hatékonyan kezelni a terrorista csoportok egyre jobban terjedő erőszakos támadásai által az országban okozott hatalmas biztonsági, társadalmi és gazdasági kihívásokat;

H.  mivel a Száhel-övezetben kialakult helyzet a 2011-es líbiai beavatkozás – a régió destabilizációjának és a fegyverek elterjedésének – közvetlen következménye;

I.  mivel 2016 és 2021 között a nemzeti védelmi és biztonsági költségvetés 240 millió EUR-ról 650 millió EUR-ra nőtt, ami több mint 170%-os növekedést jelent; mivel – részben az igen rossz pénzgazdálkodás miatt – ez nem javította a katonák életkörülményeit és működési kapacitását;

J.  mivel az elmúlt hat évben emberek ezrei vesztették életüket dzsihádista támadások és felkelések miatt; mivel két év alatt több mint 1 000 iskolát zártak be, és az erőszak elől sokan elmenekültek otthonukból; mivel 2021 júniusában a 2015 óta a legtöbb emberéletet követelő támadásban 174 ember halt meg Solhan és Tadaryat falvakban; mivel 2021. november 4-én a Burkina Faso északi részén található inatai csendőrségi laktanya elleni dzsihádista támadás során a logisztikai készletekre és támogatásra, többek között élelmiszeradagokra váró 120 katonából 53-at megöltek; mivel a Human Rights Watch arról számolt be, hogy a biztonsági erők és a kormánypárti milíciák több száz gyanúsítottat végeztek ki statáriálisan, és mivel gyakorlatilag e kivégzéseket nem vizsgálták ki, és senkit sem vontak büntetőeljárás alá;

K.  mivel a növekvő bizonytalanság miatt 2021 novemberében rengeteg ember vonult az utcákra tüntetni; mivel a kormány letiltotta az internetet, ami növelte a lakosság elégedetlenségét, és ami ellen az országban működő emberi jogi szervezetek és polgári mozgalmak tiltakoztak;

L.  mivel 2022. január 22-én, amikor állampolgárok tiltakoztak az országban romló biztonsági helyzet miatt, Ouagadougouban és Bobo-Dioulassóban, Burkina Faso két legnagyobb városában erőszakos tüntetések törtek ki; mivel a katonaság két nappal azután vette át a hatalmat, hogy a készenléti rendőrség összecsapott a kormányellenes tüntetőkkel a fővárosban, Ouagadougouban;

M.  mivel a fokozódó erőszak következtében a Burkina Faso-i helyzet a világ egyik leggyorsabban növekvő lakóhelyelhagyási és védelmi válságává vált, amelyben legalább 1,6 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét; mivel több mint 19 000 Burkina Faso-i lakos menekült Elefántcsontpartra, Maliba, Nigerbe és Beninbe; mivel az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek száma tavaly több mint 1,5 millióra nőtt, ami 50%-os növekedést jelent; mivel a Száhel-övezetben a vidékről való elvándorlás soha nem látott mértékben növekszik, mivel a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek városi térségekbe költöznek, ahol új kockázatoknak vannak kitéve; mivel a belső menekültek körében a nőket és a fiatalokat fenyegető veszélyek különösen súlyosak, ideértve a szexuális és munkaerő-kizsákmányolást, a nemi alapú erőszakot, a kényszertoborzást és az emberkereskedelmet; mivel a Burkina Faso-i nőket sújtja leginkább a mélyszegénység az országban, akiknek a férfiakhoz képest csupán feleannyi lehetőségük van az oktatáshoz való hozzáférésre;

N.  mivel az éghajlati vészhelyzet látható és súlyosan káros hatást gyakorol a Száhel-övezetre, ami aszályhoz, rossz terméshez, lakóhelyelhagyáshoz, földdel és erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusokhoz, az élelmiszer-ellátás bizonytalanságához és szegénységhez vezet; mivel az oktatáshoz, a foglalkoztatási lehetőségekhez és a jövedelemhez való hozzáférés hiánya motiválja a szélsőséges szervezetek és dzsihádista mozgalmak általi toborzást, és ezáltal fokozza az instabilitást a régióban;

O.  mivel a közelmúltbeli mali államcsíny és az ottani egyre romló helyzet hatással volt a Burkina Faso-i helyzetre; mivel a közelmúltbeli államcsíny kevesebb mint két év alatt már a negyedik Nyugat-Afrikában; mivel az államcsínyek növekvő száma a nyugat-afrikai politikai rendszerek súlyos válságát tükrözi;

P.  mivel a Száhel-övezet G5-országai, Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger együttműködésen alapuló védelmi erőfeszítése, amelyet különösen az EU és az AU támogat, és amely a regionális fejlesztési és biztonsági intézkedések koordinációjára irányul a terrorizmus elleni küzdelem és a régió stabilitásának megteremtése érdekében, de a helyi lakosságot nem sikerült meggyőzni hatékonyságáról;

Q.  mivel az orosz katonai vállalkozók egy csoportja írt a Burkina Faso-i államcsíny vezetőinek, és felajánlották, hogy kiképzik az ország hadseregét a dzsihádisták elleni harcra;

1.  elítéli és aggodalmát fejezi ki a fegyveres erők által Burkina Faso demokratikusan megválasztott kormánya ellen elkövetett államcsíny miatt; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az alkotmányos rendhez való haladéktalan visszatérés, beleértve a polgári kormány azonnali visszaállítását is;

2.  felszólít Kaboré elnök és az összes többi kormánytisztviselő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;

3.  üdvözli a technikai bizottság létrehozásának bejelentését, amelynek feladata felvázolni az átmenet folyamatának következő lépéseit; tudomásul veszi Damiba alezredes nyilvános nyilatkozatait, amelyekben ígéretet tett a rendes alkotmányos élethez való mielőbbi visszatérésre, és arra hogy az ország továbbra is tiszteletben tartja a nemzetközi kötelezettségvállalásokat; felszólítja a katonai vezetést, hogy teljesítse Burkina Faso nemzetközi kötelezettségvállalásait, beleértve az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását és a terrorista szervezetek elleni küzdelmet, szoros partnerségben a nemzetközi közösséggel;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az ECOWAS és az AU erőfeszítéseit a válságban való közvetítésre; felhívja a nemzetközi közösséget, többek között az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy folytassák a párbeszédet a Burkina Faso-i hatóságokkal a polgári vezetésű kormányhoz való, mielőbbi demokratikus átmenet biztosítása érdekében; felhívja Burkina Faso hatóságait és a technikai bizottságot, hogy határozzanak meg egyértelmű határidőket és eljárásokat annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb inkluzív és átlátható választásokat lehessen tartani;

5.  hangsúlyozza, hogy valódi és őszinte nemzeti párbeszédre van szükség a civil társadalom valamennyi ágazatának bevonásával a Burkina Faso-i demokrácia világos jövőképének felvázolása érdekében;

6.  arra ösztönzi a Burkina Faso-i összes szereplőt, hogy tartsák fenn a sajtószabadságot annak biztosítása érdekében, hogy a belföldi és nemzetközi médiaszervezetek szabadon végezhessék munkájukat, beleértve a belső menekültek helyzetének és a biztonsági erők műveleteinek dokumentálását;

7.  arra ösztönzi a Sikeres Átmenet Nemzeti Koordinációja elnevezésű szervezetet (CNRT), hogy kövesse nyomon a hatóságokat, és követelje meg, hogy biztosítsák az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek védelmét feladataik végzése során, beleértve az emberi jogok megsértésének, a rendőri erőszaknak és a túlzott erőszak alkalmazásának bejelentését; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék az emberijog-védők védelmét és támogatását Burkina Fasóban, és adott esetben könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását, és biztosítsanak ideiglenes menedéket az uniós tagállamokban;

8.  emlékeztet arra, hogy a biztonsági szolgálatok és milíciák által elkövetett múltbeli atrocitások büntetlensége elleni fellépés elmulasztása akadályozza a Burkina Faso-i béketörekvéseket; felszólítja Burkina Faso hatóságait, hogy védjék meg a terrorizmusellenes műveletek során letartóztatott gyanúsítottak jogait, és biztosítsák az emberi jogi visszaélések elkövetőinek felelősségre vonását; megjegyzi, hogy a demokratikus mandátummal nem rendelkező, saját magát kinevező kormány aláássa a jogállamiság és az elszámoltathatóság megerősítésére irányuló erőfeszítéseket;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy a polgári lakosság védelme és biztonsága a kormányok egyik fő feladata, és hangsúlyozza, hogy Burkina Fasóban további intézkedéseket kell hozni a polgári lakosság védelmének javítása érdekében;

10.  sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is kezeljék prioritásként a Burkina Faso-i igazságügyi és biztonsági ágazat reformjának támogatását annak biztosítása érdekében, hogy elegendő forrás és technikai segítségnyújtás álljon rendelkezésre a biztonsági ágazat gyökeres reformjához, a polgári kormány és a katonaság közötti átlátható és konstruktív együttműködéshez, valamint a korrupció leküzdésére irányuló megújult erőfeszítésekhez;

11.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék a pénzügyi támogatást és a humanitárius segítségnyújtást Burkina Faso-i lakosok, és különösen a lakóhelyüket elhagyni kényszerült és a szomszédos országokban tartózkodó személyek és menekültek sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében;

12.  felhívja Burkina Faso hatóságait, hogy vizsgálják felül a különleges erők – a 2021 májusában létrehozott új katonai egység – statútumában szereplő mentességi záradékot, amely kimondja, hogy a különleges erők tagjai nem állíthatók bíróság elé a műveletek során tett cselekedeteik miatt, ezáltal pedig sérti az áldozatok igazságszolgáltatáshoz és jóvátételhez való jogát;

13.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy tegyenek eleget azon nemzetközi kötelezettségeiknek, amelyek szerint – a Fegyverkereskedelmi Szerződésben foglaltaknak megfelelően – alapos ellenőrzési és nyomon követési rendszert alkalmaznak a nem uniós országokba irányuló fegyverkivitel során annak érdekében, hogy elkerüljék a fegyverekkel való visszaélést és az emberi jogok megsértését;

14.  aggodalmát fejezi ki a demokrácia régióbeli általános helyzete miatt, és felhívja az összes belföldi és nemzetközi szereplőt, hogy vizsgálják meg a különböző államcsínyekből levont tanulságokat, valamint azt, hogy miként lehetne jobban támogatni és ösztönözni a demokratikus folyamatokat a régióban;

15.  továbbra is szilárd meggyőződése, hogy a Wagner-csoport nyugat-afrikai részvétele ellentétes azzal a célkitűzéssel, hogy Burkina Fasóban békét, biztonságot és stabilitást teremtsenek, és biztosítsák a lakosság védelmét; kéri, hogy a közelgő EU–Afrika-csúcstalálkozón alaposan vitassák meg a Wagner-csoport és más afrikai katonai magánvállalatok tevékenységeinek kérdését;

16.  hangsúlyozza, hogy a Száhel-övezetbeli terrorizmus és instabilitás kihívást jelent, és aláássa a demokratikus konszolidációt és a jogállamiságot; emlékeztet arra, hogy a szélsőségesség kiváltó okainak kezelése és a kormányzati ellenőrzés egész régióban való helyreállítására irányuló katonai erőfeszítések elengedhetetlenek a demokratikusan megválasztott kormányok többségi legitimációjának megerősítéséhez;

17.  különös aggodalmának ad hangot a biztonsági fenyegetéseknek a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési együttműködés hatékonyságára gyakorolt hatása miatt; sürgeti az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy növeljék a Burkina Fasónak nyújtott humanitárius segítséget, különösen élelmiszer, víz és orvosi szolgáltatások biztosítása révén; felhívja a hatóságokat, hogy támogassák és segítsék elő a humanitárius szervezetek munkáját Burkina Fasóban annak érdekében, hogy biztosítsák a humanitárius segítség akadálytalan bejutását, és lehetővé tegyék számukra a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek szükségleteinek kielégítését;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Burkina Faso Köztársaság hatóságainak, a Száhel G5-országok titkárságának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és a Pánafrikai Parlament társelnökeinek, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

(1) HL C 255., 2021.6.29., 45. o. (2) HL C 385., 2021.9.22., 24. o.