Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésére és 49. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. cikkének (1) és (2) bekezdésére, 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, 79. cikke (2) bekezdésére, valamint 80., 82., 87., 114., 311., 337. és 352. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 7., 8. és 20. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre, és különösen annak 8. cikkére,

–  tekintettel a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: a családegyesítésről szóló irányelv),

–  tekintettel a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvre(2) (a továbbiakban: huzamos tartózkodásról szóló irányelv),

–  tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a koppenhágai kritériumokra, és arra az uniós szabályanyagra (a vívmányokra), amelyeket a tagjelölt országoknak el kell fogadniuk, végre kell hajtaniuk és érvényesíteniük kell, hogy csatlakozhassanak az Unióhoz, különösen annak 23. és 24. fejezetére,

–  tekintettel a Bizottság által Ciprusnak és Máltának küldött, 2020. október 20-án kelt felszólító levélre, amelyben kötelezettségszegési eljárást indított a befektetői állampolgársági programjukkal kapcsolatban,

–  tekintettel a Bizottság által Bulgáriának küldött, 2020. október 20-án kelt levélre, amelyben kiemelte a befektetői állampolgársági programmal kapcsolatos aggályokat, és további részleteket kért,

–  tekintettel a „Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban” című, 2019. január 23-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályok megerősítését célzó négy jogalkotási javaslatból álló csomag Bizottság általi, 2021. július 20-i bemutatására,

–  tekintettel a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(5), a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására(6), a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban napvilágot látott újabb információkat követően a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására(7), „A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitika – a Bizottság cselekvési terve és más közelmúltbeli fejlemények” című, 2020. július 10-i állásfoglalására(8), a biztonsági unióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(9) és a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok az EU-ban” című, 2018. október 17-i tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Uniós fellépési lehetőségek a befektetői állampolgársági és letelepedési programok terén – az európai hozzáadott érték értékelése” című, 2021. október 22-i tanulmányára (a továbbiakban: az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya),

–  tekintettel a Milieu Ltd. által a Bizottság számára „Az adott tagállamban befektető harmadik országbeli állampolgároknak állampolgárságot vagy tartózkodási jogot biztosító tagállami befektetői programok tényszerű elemzése – tanulmányi áttekintés” címmel, 2018 júliusában készített tanulmányra,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság keretében létrehozott, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoport (DRFMG) e témával kapcsolatos tevékenységeire, különösen a többek között a Bizottsággal, a tudományos élet képviselőivel, a civil társadalommal és az újságírókkal 2019. december 19-én, 2020. szeptember 11-én és 2020. december 4-én folytatott eszmecseréjére, valamint a 2018. szeptember 19-i máltai látogatására;

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0028/2022),

A.  mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Európai Parlament általi megerősítése előtt a hivatalba lépő következő Európai Bizottság (2019–2024) számára kidolgozott politikai iránymutatásban(11) vállalta, hogy támogatja a Parlament kezdeményezési jogát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy jogalkotási aktussal válaszol, ha a Parlament olyan állásfoglalást fogad el, amelyben jogalkotási javaslatok benyújtását kéri a Bizottságtól;

B.  mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló, 2020. szeptember 16-i értékelő beszédében kijelentette: „Legyen szó akár az uniós jog elsőbbségéről, a sajtószabadságról, a bírói függetlenségről vagy a befektetői állampolgársági programokról, az európai értékek nem eladók.”;

C.  mivel számos tagállam működtet olyan befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programokat, amelyek harmadik országbeli állampolgároknak biztosítanak állampolgárságot vagy „tartózkodási engedéllyel rendelkező” státuszt elsősorban „passzív” tőkebefektetések formájában történő pénzügyi ellenszolgáltatásokért cserébe; mivel az ilyen befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok jellemzője a minimális vagy egyáltalán nem megvalósuló fizikai jelenlét, és a hagyományos csatornákhoz képest „gyorsított eljárást” kínálnak a valamely tagállamon belüli állampolgárság vagy „tartózkodási engedéllyel rendelkező” státusz megszerzéséhez; mivel a kérelmek feldolgozására fordított idő jelentősen eltér a tagállamok között(12); mivel az állampolgárság vagy a tartózkodási engedély ilyen rendszerek használatával történő megszerzésének egyszerűsége drámai ellentétben áll a nemzetközi védelem, a legális bevándorlás vagy a hagyományos csatornákon keresztül történő honosítás előtt álló akadályokkal;

D.  mivel a befektetői állampolgársági programok megléte az összes tagállamot érinti, mert egy tagállam befektetői állampolgárság megadására vonatkozó döntése automatikusan jogokat biztosít más tagállamok vonatkozásában, konkrétan a szabad mozgáshoz való jogot, a helyhatósági és európai parlamenti választásokon való szavazáshoz és jelöltként történő induláshoz való jogot, Unión kívüli képviselet hiányában a konzuli védelemhez való jogot, valamint gazdasági tevékenységek gyakorlása céljából a belső piachoz való hozzáféréshez való jogot; mivel az egyes tagállamok befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programjai más tagállamokra nézve is jelentős externáliákkal, például korrupciós és pénzmosási kockázatokkal járnak; mivel ezek az externáliák uniós szabályozást indokolnak;

E.  mivel az uniós polgárság olyan egyedülálló és alapvető jogállás, amelyet az uniós polgárok a nemzeti állampolgárságot kiegészítve kapnak, és amely az uniós integráció egyik legfontosabb vívmánya, amely a polgárok számára az egész Unióban egyenlő jogokat biztosít;

F.  mivel a nemzeti állampolgárság megadása a tagállamok előjoga, amelyet jóhiszeműen, a kölcsönös tisztelet szellemében, átlátható módon, a lojális együttműködés elvével összhangban és az uniós jog teljes betartása mellett kell gyakorolni; mivel az Unió intézkedéseket vezetett be az Unióba irányuló jogszerű migrációs lehetőségek és a tartózkodáshoz kapcsolódó jogok harmonizációja érdekében, ideértve a huzamos tartózkodásról szóló irányelvet is;

G.  mivel a befektetői állampolgársági programok működtetése árucikké változtatta az uniós polgárságot; mivel a jogok áruba bocsátása sérti az uniós értékeket, legfőképpen az egyenlőséget; mivel az Unióba irányuló legális migráció lehetőségeit és a tartózkodáshoz kapcsolódó jogokat az uniós jog – például a huzamos tartózkodásról szóló irányelv – már szabályozza;

H.  mivel Bulgária, Ciprus és Málta jelenleg olyan jogszabályokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a befektetői állampolgársági programok működését; mivel a bolgár kormány jogszabályokat terjesztett elő befektetői állampolgársági programja megszüntetése érdekében; mivel a ciprusi kormány 2020. október 13-án bejelentette, hogy felfüggeszti befektetői állampolgársági programját; mivel a ciprusi kormány bejelentette, hogy 2020 novembere előtt befejezi a ciprusi állampolgárság iránti valamennyi függőben lévő kérelem vizsgálatát; mivel néhány más tagállam is – rendkívüli eljárásokat alkalmazva – állampolgársággal jutalmazza a nagy befektetőket;

I.  mivel jelenleg Bulgária, Ciprus, Észtország, Görögország, Hollandia, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta, Olaszország, Portugália és Spanyolország működtet befektetői letelepedési programokat, és ezek minimális befektetési szintje 60 000 EUR (Lettország) és 1 250 000 EUR (Hollandia) között mozog; mivel a befektetések bevonzása a tagállamok jól működő gazdasága fenntartásának szokásos módszere, de ez nem jelenthet jogi és biztonsági kockázatokat az uniós polgárok számára;

J.  mivel az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmányának becslése szerint a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében 2011–2019 között 42 180 kérelmet hagytak jóvá, és több mint 132 000 személy – beleértve a harmadik országbeli kérelmezők családtagjait is – kapott tartózkodási engedélyt vagy állampolgárságot a tagállamokban befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokon keresztül, amelyekhez a becslések szerint összesen 21,4 milliárd EUR befektetés társult(13);

K.  mivel a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében benyújtott kérelmeket gyakran kereskedelmi közvetítők segítségével dolgozzák fel, akik vélhetően megkapják a kérelmezési díj egy bizonyos százalékát; mivel egyes tagállamokban a kereskedelmi közvetítők szerepet játszottak a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok fejlesztésében és népszerűsítésében;

L.  mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Ciprus és Málta ellen azzal az indokkal, hogy előre meghatározott fizetésekért és befektetésekért cserébe, az érintett tagállamokkal való kapcsolat nélkül uniós polgárságot adnak, ami aláássa az uniós polgárság lényegét;

M.  mivel a befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok különböző mértékben jelentenek kockázatokat, többek között a korrupció, a pénzmosás, a biztonsági fenyegetések, az adókikerülés, a makrogazdasági egyensúlyhiányok, az ingatlanágazatra nehezedő nyomás – ezáltal a lakhatáshoz való hozzáférés csökkenése – és a belső piac integritásának romlása tekintetében; mivel a korlátozott információk és az átláthatóság hiánya miatt nehéz igazolni e kockázatok mértékét, és e kockázatokat jelenleg nem kezelik kellőképpen, ami a tagállamokban a befektetői állampolgársági/ befektetői letelepedési programok keretében kérelmet benyújtó személyek ellenőrzésének gyengüléséhez és átvilágításának hiányához vezet; mivel az összes ilyen kockázatot megfelelően fel kell mérni, és növelni kell az átláthatóságot a rendszerek végrehajtása és következményei tekintetében;

N.  mivel a kutatások azt mutatják, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat működtető tagállamok más tagállamokhoz képest jobban ki vannak téve a pénzügyi titoktartással és a korrupcióval kapcsolatos kockázatoknak;

O.  mivel a hatályos uniós jog nem rendelkezik a nagy adattartalmú uniós informatikai rendszereknek a kérelmezők befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kapcsán történő háttérellenőrzése céljából történő szisztematikus lekérdezéséről; mivel a hatályos uniós és nemzeti szabályok nem rendelkeznek átvilágítási eljárásról az állampolgárság vagy a tartózkodási engedély befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében történő megadása előtt; mivel a tagállamok nem mindig kérdezik le az adatbázisokat, nem alkalmaznak alapos eljárásokat, vagy nem osztják meg az ellenőrzések és eljárások eredményeit;

P.  mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) iránymutatásokat adott ki arról, hogy miként korlátozható a közös jelentéstételi standard befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokkal való visszaélés révén történő kijátszása(14);

Q.  mivel a befektetői állampolgársági és letelepedési programokkal foglalkozó szakértői csoport létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezés célja az volt, hogy a tagállamok képviselői megállapodjanak a biztonsági ellenőrzések közös rendszeréről, de ez a csoport nem tett javaslatot ilyen biztonsági ellenőrzésekből álló közös rendszerre; mivel ez a csoport 2019 óta nem ülésezett;

R.  mivel az (EU) 2018/1806 rendelet II. mellékletében szereplő néhány olyan harmadik ország, amelynek állampolgárai vízummentesen léphetnek be az Unióba, olyan befektetői állampolgársági programot működtet, amelyek alacsony tartózkodási követelményeket támasztanak vagy egyáltalán nem támasztanak ilyen követelményeket, és amelyekhez elégtelen biztonsági ellenőrzések társulnak, különösen a pénzmosás elleni jogszabályokat illetően; mivel az ilyen befektetői állampolgársági programokat „aranyútlevélként” hirdetik, amelyek kifejezett célja az Unióba való vízummentes beutazás megkönnyítése; mivel egyes tagjelölt országok hasonló rendszereket működtetnek, amelyek a jövőbeli uniós tagság várható további előnyét kínálják;

S.  mivel a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kedvezményezettjei új állampolgársági vagy letelepedési jogállásuk megadását követően a schengeni övezeten belül azonnal jogosultakká válnak a szabad mozgásra(15);

T.  mivel kockázatot jelent, hogy a harmadik országoknak joguk van engedélyezni állampolgáraik számára a névváltoztatást, mert a harmadik országbeli állampolgárok befektetői állampolgársági program keretében állampolgárságot szerezhetnek valamely harmadik országban, majd megváltoztathatják nevüket, és ezen az új néven beléphetnek az Unióba;

U.  mivel a ciprusi hatóságok 2021. október 15-én bejelentették, hogy visszavonják 39 olyan külföldi befektető és hat családtagjuk állampolgárságát, akik befektetői állampolgársági program keretében szereztek ciprusi állampolgárságot; mivel a Ciprus által e program keretében 2007 és 2020 között kiállított 6 779 útlevél valamivel több mint felét anélkül adták ki, hogy elvégezték volna a kérelmezők megfelelő háttérellenőrzését(16);

V.  mivel a Bizottság 2019-ben arra a következtetésre jutott, hogy hiányoznak vagy nem elégségesek a beérkezett, elfogadott és elutasított befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési kérelmekre vonatkozó egyértelmű statisztikai adatok;

W.  mivel a befektetői letelepedési programok jellege igen specifikus; mivel az uniós jogban a befektetői letelepedési programok kérelmezőire vonatkozóan bevezetett bármilyen változtatásnak az adott típusú tartózkodási jogállásra kell irányulnia, és nem érintheti hátrányosan a más típusú tartózkodási jogállást kérelmezők, például a hallgatók, a munkavállalók és a családtagok jogait; mivel a befektetői letelepedési programok kérelmezőire vonatkozó magasabb szintű biztonsági ellenőrzést nem kell alkalmazni azokra, akik az uniós jog által már szabályozott letelepedési rendszerek keretében kérnek tartózkodási engedélyt az Unióban;

X.  mivel a montenegrói kormány nem döntött a befektetői állampolgársági programja megszüntetéséről, bár hangot adott annak, hogy fontosnak tartja a befektetői állampolgársági program lehető leghamarabbi maradéktalan és eredményes felszámolását; felszólítja a montenegrói kormányt, hogy ezt mihamarabb tegye meg;

1.  úgy véli, hogy a pénzügyi befektetés alapján állampolgárságot biztosító programok (befektetői állampolgársági programok) – más néven „aranyútlevelek” – etikai, jogi és gazdasági szempontból egyaránt kifogásolhatók, és például a pénzmosás és a korrupció miatt számos súlyos biztonsági kockázatot jelentenek az uniós polgárokra nézve; úgy véli, hogy a pénzügyi befektetés alapján tartózkodási engedélyt biztosító programokra (befektetői letelepedési programok) vonatkozó közös normák és harmonizált szabályok hiánya szintén ilyen biztonsági kockázatokat jelenthet, hatással lehet a személyek schengeni térségen belüli szabad mozgására, és hozzájárulhat az Unió integritásának aláásásához;

2.  emlékeztet azon álláspontjára, miszerint a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok eredendően számos komoly kockázatot rejtenek magukban, és e programokat minden tagállamnak fokozatosan meg kell szüntetnie(17); megismétli, hogy a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalása óta a Bizottság és a tagállamok nem hoztak kielégítő intézkedéseket az ilyen programok felszámolása érdekében;

3.  úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági programok aláássák az uniós polgárság lényegét, amely az uniós integráció egyik legfontosabb vívmánya, amely egyedülálló és alapvető státuszt biztosít az uniós polgároknak, és amely magában foglalja a szavazati jog európai és helyi választásokon való gyakorlását is;

4.  úgy véli, hogy az uniós polgárság nem egy forgalmazható vagy értékesíthető árucikk, és a Szerződések soha nem is tekintették annak;

5.  elismeri, hogy az állampolgárság megszerzésének szabályozása elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, de hangsúlyozza, hogy ezt a hatáskört jóhiszeműen, a kölcsönös tisztelet szellemében, átlátható módon, az átvilágítás és a megfelelő ellenőrzés végrehajtásával, a lojális együttműködés elvével összhangban és az uniós jog maradéktalan betartása mellett kell gyakorolni(18); úgy véli, hogy amennyiben a tagállamok nem az említett előírásokat és elveket maradéktalanul tiszteletben tartva járnak el, az jogalapot teremt az uniós fellépéshez; úgy véli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21. cikkének (1) bekezdése alapján az állampolgárságra vonatkozó tagállami jog bizonyos aspektusai tekintetében vélhetően az uniós hatáskör kérdése is felmerülhet(19);

6.  úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében a befektetők számára meghatározott előnyös feltételek és gyorsított eljárások – a nemzetközi védelmet, tartózkodási engedélyt vagy állampolgárságot szerezni kívánó más harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó feltételekhez és eljárásokhoz képest – diszkriminatívak, nem méltányosak és veszélybe sodorják az uniós menekültügyi és migrációs vívmányok következetességét;

7.  úgy véli, hogy különbséget kell tenni a befektetői állampolgársági programok és a befektetői letelepedési programok között, mivel az általuk jelentett kockázatok között komoly különbségek vannak, tehát testre szabott uniós jogalkotási és szakpolitikai megközelítéseket igényelnek; elismeri, hogy kapcsolat van a befektetői letelepedési programok és az állampolgárság között, mivel a megszerzett tartózkodási engedély megkönnyítheti az állampolgárság megszerzését;

8.  megjegyzi, hogy három tagállam rendelkezik befektetői állampolgársági programokat lehetővé tevő jogszabályokkal – nevezetesen Bulgária (bár a bolgár kormány jogalkotási javaslatot nyújtott be a programja megszüntetésére), Ciprus és Málta –, illetve 12 tagállam rendelkezik befektetői letelepedési programmal, amelyek mindegyikéhez eltérő befektetési összegek és lehetőségek, valamint eltérő ellenőrzési és eljárási normák társulnak; sajnálatosnak tartja, hogy ezek az eltérések a tagállamok között versenyt indíthatnak el a kérelmezőkért, valamint a programok elterjedtségének növelése érdekében az ellenőrzési előírások és az átvilágítás tekintetében negatív versenyhez vezethet(20);

9.  úgy véli, hogy a közvetítőknek a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kidolgozásában és előmozdításában, valamint az egyéni kérelmek előkészítésében – gyakran az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányában – játszott szerepe olyan összeférhetetlenséget jelent, amely visszaélésre adhat okot, és ezért az ilyen közvetítők esetében szigorú és kötelező erejű – az egyszerű önszabályozáson és magatartási kódexeken túlmutató – szabályozást tesz szükségessé; a befektetői állampolgársági programok esetén kéri a közvetítők szolgáltatásnyújtásának megszüntetését;

10.  sajnálja, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat működtető tagállamokban nem végeznek átfogó biztonsági ellenőrzéseket és átvilágítást, valamint nem folytatnak ellenőrzési eljárásokat; megjegyzi, hogy a tagállamok nem mindig kérdezik le a rendelkezésre álló uniós adatbázisokat, és nem cserélnek információt az ilyen ellenőrzések és eljárások eredményéről, ami Unió-szerte a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokra vonatkozó kérelmek egymást követő benyújtását teszi lehetővé; arra kéri a tagállamokat, hogy ezentúl ezeket tegyék meg; úgy véli, hogy a tagállami hatóságoknak megfelelő eljárásokkal kell rendelkezniük a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kérelmezőinek átvilágítására, mivel a tartózkodási és állampolgársági jogok biztosítása az állam felelőssége, és a tagállami hatóságok nem támaszkodhatnak a közvetítők és egyéb nem állami szereplők által végzett háttérellenőrzésekre és átvilágítási eljárásokra, bár a tagállamok felhasználhatják a független nem állami szereplőktől származó releváns információkat; aggodalmát fejezi ki néhány olyan tagállam miatt, ahol a beszámolók szerint még akkor is befogadják az állampolgárság iránti kérelmeket, ha a kérelmezők nem felelnek meg a biztonsági követelményeknek;

11.  sajnálja, hogy a tagállamok képviselőiből álló, a befektetői állampolgársági és letelepedési programokkal foglalkozó szakértői csoport nem állapodott meg a biztonsági ellenőrzések közös rendszeréről, amelyet 2019 végéig meg kellett volna tennie; úgy véli, hogy a biztonsági ellenőrzések közös rendszeréről való megállapodás hiánya jól mutatja a kormányközi megközelítés elfogadásának korlátait az ügyben, és hangsúlyozza az uniós fellépés szükségességét;

12.  sajnálja, hogy a tagállamok befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programjai szerinti jogosultság megszerzéséhez szükséges tartózkodási követelmények nem mindig foglalják magukba a folyamatos és tényleges fizikai jelenlétet, és nehezen ellenőrizhetők, ennélfogva e programok olyan rosszhiszemű kérelmezőket vonzhatnak, akik pusztán az Unió területére és belső piacára való bejutás céljából vásárolnak nemzeti állampolgárságot, anélkül, hogy bármilyen módon kötődnének az adott tagállamhoz;

13.  felszólítja a tagállamokat arra, hogy ténylegesen kényszerítsék ki a szükséges fizikai tartózkodást a harmadik országok olyan állampolgárai esetében, akik a huzamos tartózkodásról szóló irányelv alapján ötéves folyamatos és jogszerű tartózkodás – azaz az említett irányelvben előírt követelmény teljesítése – nélkül is „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást kívánnak szerezni;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság 2020 októberében a befektetői állampolgársági programokkal kapcsolatban kötelezettségszegési eljárásokat indított Ciprussal és Máltával szemben; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő ezeket az eljárásokat, mivel azok tovább pontosíthatnák, hogy az itt javasolt jogalkotási intézkedés mellett hogyan lehet kezelni a befektetői állampolgársági programokat, és indokolt esetben kezdeményezzen további kötelezettségszegési eljárásokat a tagállamokkal szemben a befektetői letelepedési programok tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy Unió-szerte gondosan kövesse nyomon az összes befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat, továbbá készítsen jelentést és tegyen lépéseket ezekkel kapcsolatban;

15.  úgy véli, hogy a pénzmosás elleni uniós jog döntő szerepet játszik a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok által jelentett kockázatok elleni küzdelemben; üdvözli, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről szóló, 2021. július 20-i bizottsági jogalkotási javaslatcsomag foglalkozik a befektetői letelepedési programokkal, különösen azáltal, hogy előmozdítja a közvetítők kötelezett szolgáltatók jegyzékébe való felvételét; úgy véli azonban, hogy maradnak még hiányosságok, például az, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési kérelmeket feldolgozó közjogi szervezetek továbbra sem fognak szerepelni a kötelezett szolgáltatók jegyzékében;

16.  megjegyzi, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében benyújtott kérelmeket fölöttébb nehéz ellenőrizni és értékelni, amennyiben azok olyan együttes kérelmekre vonatkoznak, amelyek különböző családtagokra vonatkoznak; megjegyzi, hogy bizonyos nemzeti befektetői letelepedési programok értelmében tartózkodási jogot lehet biztosítani az elsődleges kérelmezővel fennálló családi, személyes vagy egyéb kötődés alapján; megjegyzi, hogy a családegyesítési irányelv szerinti családegyesítési jogok a tartózkodási jogállás valamely tagállamban való megszerzését követően alkalmazandók, ami lehetővé teszi a családtagok számára, hogy a befektetői letelepedési programok által általában megkövetelt további külön ellenőrzések nélkül belépjenek az Unióba;

17.  megjegyzi, hogy kockázatot jelentenek a befektetői állampolgársági programmal rendelkező és az Unióba való vízummentes beutazás lehetőségét élvező harmadik országok(21), mivel e harmadik országbeli állampolgárok azzal a kizárólagos céllal vásárolhatnak állampolgárságot ilyen harmadik országban, hogy minden további ellenőrzés nélkül beléphessenek az Unióba; hangsúlyozza, hogy a kockázat még nagyobb a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programmal rendelkező uniós tagjelölt országok(22) esetében, mivel a jövőbeli uniós tagság és az Unió területén belüli vízummentes utazás várható előnyei szintén szerepet játszhatnak;

18.  úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági programok jelentette különleges kockázatokra és e programoknak a lojális együttműködés elvével való eredendő összeegyeztethetetlenségére tekintettel – amint azt a Bizottság két tagállammal szemben folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásai is elismerik –, valamennyi tagállamban teljes mértékben meg kell szüntetni a befektetői állampolgársági programokat, és kéri a Bizottságot, hogy jelenlegi megbízatásának lejárta előtt nyújtson be egy erre irányuló jogi aktusra irányuló javaslatot, amely az EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdésén, 79. cikkének (2) bekezdésén, 114. cikkén vagy 352. cikkén alapulhat;

19.  úgy ítéli meg, hogy a befektetői állampolgársági rendszerek fokozatos megszüntetéséhez átmeneti időszakra lesz szükség, és úgy véli, hogy mivel a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok potyázást jelentenek, és súlyos következményekkel járnak az Unióra és a tagállamokra nézve, mindkét program tekintetében indokolt az uniós költségvetéshez való pénzügyi hozzájárulás – a befektetői állampolgársági rendszerek esetében azok teljes körű fokozatos megszüntetéséig –, többek között az EUMSZ 80. cikkéből következő szolidaritás konkrét kifejezéseként is; ezért kéri a Bizottságot, hogy 2022-ben az EUMSZ 311. cikke alapján nyújtson be javaslatot az uniós saját források egy új, „befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési kiigazítási mechanizmusból” álló kategóriájának létrehozására, amely az Unió egészét érintő, a rendszerek tekintetében azonosított valamennyi negatív externália alapján észszerűen becsült, jelentős mértékű illetéket vetne ki a tagállamokban a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében megvalósuló befektetésekre;

20.  úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok korlátozott mértékben járulnak hozzá a tagállamok reálgazdaságához a munkahelyteremtés, az innováció és a növekedés tekintetében, és hogy a befektetések jelentős része közvetlenül az ingatlanpiacra vagy alapokba áramlik; úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokhoz kapcsolódó komoly befektetések hatással lehetnek a pénzügyi stabilitásra, különösen a kis tagállamokban, ahol a befolyt összegek tehetik ki a GDP vagy a külföldi befektetések nagy részét(23); kéri a Bizottságot, hogy 2022-ben az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdése, valamint 80., 82., 87. és 114. cikke alapján nyújtson be egy olyan jogi aktusra irányuló javaslatot, amely uniós szinten szabályozná a befektetői letelepedési programok keretében történő befektetéseket annak érdekében, hogy növelje a reálgazdaság számára nyújtott hozzáadott értéküket, és összekapcsolja azokat az Unió gazdasági helyreállításához kapacsolódó prioritásokkal;

21.  kéri a Bizottságot, hogy jelenlegi megbízatásának lejárta előtt nyújtson be rendeletre irányuló javaslatot ‒ amelyet szükség esetén egyéb jogalkotási intézkedésekkel egészíthet ki ‒, az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdése, valamint 80., 82., 87. és 114. cikke alapján, amely átfogóan szabályozná a befektetői letelepedési programok különböző vonatkozásait az előírások és eljárások harmonizálása, valamint a szervezett bűnözés, a pénzmosás, a korrupció és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítése céljából, többek között az alábbi elemekre kiterjedően:

22.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa és tartsa be a magas szintű szabályozási standardokat mind a befektetői állampolgársági, mind a befektetői letelepedési programokra vonatkozóan abban az esetben, ha a befektetői letelepedési programokra a befektetői állampolgársági programok teljes körű fokozatos megszüntetését megelőzően átfogó szabályozás vonatkozna;

23.  üdvözli a tagállamok által bejelentett azon kötelezettségvállalást, hogy intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy korlátozzák az állampolgárság áruba bocsátását az orosz kormányhoz köthető orosz állampolgárok számára; felszólítja a tagállamokat, hogy azonnali hatállyal szüntessék be befektetői állampolgársági és letelepedési programjaikat valamennyi orosz kérelmező számára; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az orosz állampolgárok által az elmúlt néhány évben benyújtott valamennyi jóváhagyott kérelmet, kihasználva a nemzeti és az uniós jog által biztosított valamennyi lehetőséget annak biztosítása érdekében, hogy a Putyin-rezsimmel pénzügyi, üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló orosz személy ne őrizhesse meg állampolgársági és tartózkodási jogát, vagy hogy ezeket a személyeket ideiglenesen megakadályozzák e jogok gyakorlásában; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a tagállamok által elvégzett ilyen újraértékeléseket, és sürgősen terjesszen elő jogalkotási javaslatot a befektetői állampolgársági programok teljes betiltására és a célzott intézkedések hatálya alá tartozó orosz állampolgárok vonatkozásában a befektetői letelepedési programok betiltására;

24.  kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a meglévő uniós jogi aktusok olyan célzott felülvizsgálatát, ami segíthet visszatartani a tagállamokat a káros befektetői letelepedési programok létrehozásától, a pénzmosás elleni jogi aktusok, valamint a huzamosabb tartózkodásról szóló irányelv vonatkozó rendelkezései megerősítésével;

25.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb nyomást gyakorolja annak biztosítása érdekében, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokkal rendelkező és az (EU) 2018/1806 rendelet II. melléklete alapján vízummentességben részesülő harmadik országok megszüntessék befektetői állampolgársági programjaikat, valamint megreformálják befektetői letelepedési programjaikat annak érdekében, hogy azokat összehangolják az uniós joggal és normákkal, továbbá kéri a Bizottságot, hogy 2022-ben az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján nyújtson be egy olyan jogi aktusra irányuló javaslatot, amely e tekintetben módosítaná az (EU) 2018/1806 rendeletet; megjegyzi, hogy a felülvizsgált uniós bővítési módszertan szerint a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokhoz kapcsolódó kérdések összetettnek minősülnek, és ezekkel különféle tárgyalási témakörökben és fejezetekben foglalkoznak; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok fokozatosan és gondosan igazodjanak az ilyen programokra vonatkozó uniós joghoz; javasolja, hogy a befektetői állampolgársági programok megszüntetését és a befektetői letelepedési programok szabályozását vegyék fel a csatlakozási kritériumok közé;

26.  emlékezteti a Bizottság elnökét, hogy a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára készült politikai iránymutatásban (2019–2024) elkötelezte magát az Európai Parlament kezdeményezési joga mellett, és ígéretet tett arra, hogy az uniós jog elveivel összhangban jogalkotási aktus fogja követni az Európai Parlament saját kezdeményezésű jogalkotási jelentéseit; ezért elvárja, hogy ezt az állásfoglalást a Bizottság részéről konkrét jogalkotási javaslatok kövessék;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ezt kísérő javaslatokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL L 251., 2003.10.3., 12. o. (2) HL L 16., 2004.1.23., 44. o. (3) HL L 303., 2018.11.28., 39. o. (4) HL L 141., 2015.6.5., 73. o. (5) HL C 482., 2016.12.23., 117. o. (6) HL C 108., 2021.3.26., 8. o. (7) HL C 255., 2021.6.29., 22. o. (8) HL C 371., 2021.9.15., 92. o. (9) HL C 445., 2021.10.29., 140. o. (10) HL C 506., 2021.12.15., 64. o. (11) „Ambiciózusabb Unió – Programom Európa számára – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024)”, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje, https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/political-guidelines-next-commission_en_0.pdf. (12) Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 9. táblázat, 28–29. o. (13) Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya. (14) Preventing abuse of residence by investment schemes to circumvent the CRS (A közös jelentéstételi standard kijátszása érdekében a tartózkodási hellyel való visszaélés megelőzése), OECD, 2018. február 19., valamint Corruption Risks Associated with Citizen- and Resident-by-Investment Schemes (A befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programokkal kapcsolatos korrupciós kockázatok) OECD, 2019. (15) Mivel Bulgária, Horvátország, Ciprus, Írország és Románia nem schengeni országok, az e tagállamok bármelyike által kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok nem rendelkeznek automatikusan a schengeni térségen belüli szabad mozgással. (16) https://agenceurope.eu/en/bulletin/article/12814/25 (17) Az Európai Parlament 2019. december 18-i állásfoglalása a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban napvilágot látott újabb információkat követően a jogállamiság máltai helyzetéről, 2020. július 10-i állásfoglalása a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitikáról – a Bizottság cselekvési terve és más közelmúltbeli fejlemények, 2020. december 17-i állásfoglalása a biztonsági unióra vonatkozó uniós stratégiáról, valamint 2021. április 29-i állásfoglalása Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság máltai helyzetéről. (18) Lásd a Bizottság által a Málta és Ciprus ellen a befektetői állampolgársági programjukkal kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárásokban alkalmazott indokolást (https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_20_1925), valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát: a Bíróság C-369/90. sz., Mario Vicente Micheletti és mások kontra Delegación del Gobierno en Cantabria ügyben 1992. július 7-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:1992:295; a Bíróság C-179/98. sz., Belga állam kontra Fatna Mesbah ügyben 1999. november 11-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:1999:549; a Bíróság C-192/99. sz., The Queen kontra Secretary of State for the Home Department, ex parte: Manjit Kaur ügyben 2001. február 20-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2001:106; a Bíróság C-135/08. sz., Janko Rottman kontra Freistaat Bayern ügyben 2010. március 2-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2010:104.; a Bíróság C-221/17. sz., M.G. Tjebbes és mások kontra Minister van Buitenlandse Zaken ügyben 2019. március 12-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2019:189. (19) Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 43–44. o. (20) Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 57. o. Preventing abuse of residence by investment schemes to circumvent the CRS (A közös jelentéstételi standard kijátszása érdekében a tartózkodási hellyel való visszaélés megelőzése), OECD, 2018. február 19. (21) Antigua és Barbuda, Dominika, Grenada, Saint Kitts és Nevis és Saint Lucia. (22) Szerbia, Albánia, Törökország, Montenegró és Észak-Macedónia. (23) Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 36–39. o.

ÁTFOGÓ JOGALKOTÁSI CSOMAGRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

Első javaslat: a befektetői állampolgársági programok fokozatos megszüntetése az egész Unióban 2025-ig

-  Létre kell hozni egy, az egész Unióra kiterjedő, mérhető célértékeket tartalmazó és szigorúan csak a meglévő programokra alkalmazandó – így új programok e rendszer általi legitimálását meg nem engedő – értesítési rendszert a tagállamokban a befektetői állampolgársági programok keretében megszerezhető állampolgárságok maximális száma tekintetében, amely számot minden évben fokozatosan csökkenteni kell, hogy 2025-re elérje a nullát, ami ezáltal a befektetői állampolgársági programok teljes felszámolásához vezet. E fokozatos megszüntetés lehetővé teszi majd a befektetői állampolgársági programokat fenntartó tagállamok számára, hogy alternatív eszközöket találjanak a befektetések vonzására és államháztartásuk fenntartására. E fokozatos megszüntetés összhangban van az Európai Parlament korábbi – több állásfoglalásban is kifejtett – álláspontjával, és szükséges annak fényében, hogy a befektetői állampolgársági programok komoly kihívás elé állítják a Szerződések szerinti lojális együttműködés elvét (az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése).

-  Ez a javaslat az EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdésén, 79. cikkének (2) bekezdésén, valamint – mivel a befektetői állampolgársági programok érintik a belső piacot – 114. cikkén alapulhat.

Második javaslat: az Unióban működő összes befektetői letelepedési programra kiterjedő átfogó rendelet

-  A tagállamokban működő befektetői letelepedési programok sajátosságainak és széles körű elterjedtségének kezelése érdekében rendelet formájában külön uniós jogi keretre van szükség. E rendelet biztosítja majd az uniós harmonizációt, csökkenti a befektetői letelepedési programok által jelentett kockázatokat, valamint a befektetői letelepedési programokat uniós felügyelet alá vonja, ezáltal javítva az átláthatóságot és az irányítást. Eszközként szolgál arra is, hogy visszatartsa a tagállamokat a káros befektetői letelepedési programok létrehozásától.

-  Az említett rendeletnek uniós szintű előírásokat és eljárásokat kell tartalmaznia a kérelmezők és vagyonuk forrása fokozott átvilágításával és szigorú háttérellenőrzésével kapcsolatban. Különösen, a tagállami hatóságoknak minden kérelmező tekintetében strukturált keresztellenőrzést kell végezniük az összes vonatkozó nemzeti, uniós és nemzetközi adatbázis alapján, tiszteletben tartva az alapvető jogokra vonatkozó normákat. El kell végezni a benyújtott dokumentumok független ellenőrzését, teljes körű háttérellenőrzést kell végezni a rendőrségi nyilvántartásokban, illetve a korábbi és jelenlegi polgári és büntetőjogi peres ügyekben való részvételt illetően, személyes interjúkat kell folytatni a kérelmezőkkel, valamint alaposan ellenőrizni kell, hogyan szerezte a kérelmező a vagyonát és az hogyan viszonyul a bejelentett jövedelméhez. Az eljárásnak megfelelő időt kell biztosítania a megfelelő átvilágítási eljárásra, és megalapozott félrevezetés vagy csalás esetén lehetővé kell tennie a kedvező határozatok visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

-  Be kell tiltani az együttes kérelmek gyakorlatát, amikor is a fő kérelmező és a családtagok egyazon kérelem részét képezhetik: kizárólag egyéni és szigorú ellenőrzéseknek alávetett egyéni kérelmek engedhetők meg, figyelembe véve ugyanakkor a kérelmezők közötti kapcsolatokat. Szigorú ellenőrzéseket kell alkalmazni akkor is, ha a sikeres kérelmező családtagjai a családegyesítési szabályok vagy más hasonló rendelkezések alapján érvényesíthetik letelepedési jogukat.

-  A közvetítők szabályozásának a rendelet fontos elemét kell képeznie, amelyet szükség esetén egyéb jogalkotási intézkedések egészíthetnek ki. A rendeletnek következőket kell tartalmaznia:

a)  a közvetítőkre vonatkozó uniós szintű engedélyezési eljárás, amely a közvetítő társaság, annak tulajdonosai és a vele kapcsolatban álló társaságok átvilágítására és ellenőrzésére is kiterjedő átfogó eljárást foglal magában. Az engedélyt kétévente meg kell újítani, és szerepelnie kell a közvetítők nyilvános uniós nyilvántartásában. Amennyiben a közvetítők kérelmekben működnek közre, a tagállamok csak akkor dolgozhatnak fel ilyen kérelmeket, ha azokat uniós engedéllyel rendelkező közvetítők készítették el. Az engedélyezési kérelmeket a Bizottsághoz kell benyújtani, amelyet az érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek támogatnak az ellenőrzések elvégzésében és az eljárás lefolytatásában;

b)  a közvetítők tevékenységére vonatkozó különös szabályok. E szabályok közé tartoznak a kérelmezőkkel kapcsolatban a közvetítők által elvégzendő háttérellenőrzésekre, átvilágításokra és biztonsági ellenőrzésekre vonatkozó részletes szabályok;

c)  a befektetői letelepedési programok olyan marketinggyakorlatainak az Unió egészére kiterjedő tilalma, amelyek bármely anyagon, weboldalon vagy dokumentumon az uniós zászlót vagy bármely más, uniós vonatkozású szimbólumot használnak, vagy amelyek a befektetői letelepedési programokat a Szerződésekhez és az uniós vívmányokhoz kapcsolódó bármely juttatáshoz kapcsolják;

d)  a közvetítők és tulajdonosi hátterük átláthatóságára vonatkozó egyértelmű szabályok;

e)  a közvetítő szervezeten belül elfogadandó korrupcióellenes intézkedések és átvilágítással kapcsolatos bevált gyakorlatok, beleértve a személyzet megfelelő díjazását, a „kétfős” szabályt (miszerint minden lépést legalább két személynek kell ellenőriznie) és a kérelmek előkészítéséhez és ellenőrzéséhez kapcsolódó másodvéleményre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a személyzet tagjainak a befektetői letelepedési programokban részt vevő kérelmezők származási országai közötti rotációját is;

f)  a kormányokkal a befektetői letelepedési programok létrehozásával és fenntartásával kapcsolatban folytatott konzultáció és a kérelmek előkészítésében való részvétel kombinálásának tilalma. Az ilyen kombináció összeférhetetlenséget okoz és káros ösztönzőket teremt. Továbbá nem szabad lehetővé tenni, hogy maguk a közvetítők hajtsák végre a befektetői letelepedési programokat a tagállami hatóságok számára, hanem csak egyéni kérelmekben járhatnak el közvetítőként, és csak akkor, ha egyéni kérelmezők fordulnak hozzájuk. A közvetítők általános közügyekkel kapcsolatos tevékenységeit szervezetileg el kell különíteni az egyéb tevékenységeiktől, és meg kell felelniük az átláthatóságra vonatkozó valamennyi uniós és nemzeti szintű jogi követelménynek és magatartási kódexnek;

g)  annak biztosítását szolgáló nyomonkövetési, vizsgálati és szankciós keretrendszer, hogy a közvetítők eleget tegyenek a rendeletnek. Lehetővé kell tenni az illetékes bűnüldöző hatóságok számára, hogy – többek között potenciális kérelmezőknek kiadva magukat – fedett nyomozást folytassanak. A szankcióknak magukban kell foglalniuk a visszatartó erejű pénzbírságokat is, és amennyiben kétszer is jogsértést állapítanak meg, vissza kell vonni az uniós működési engedélyt.

-  A tagállamok számára kötelezővé kell tenni, hogy jelentést tegyenek a Bizottságnak a befektetői letelepedési programjukról. A tagállamoknak részletes éves jelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottságnak rendszereik általános intézményi és irányítási elemeiről, valamint a meglévő nyomonkövetési mechanizmusokról. Emellett jelentést kell készíteniük az egyéni kérelmekről, köztük a kérelmek elutasításáról és jóváhagyásáról is, valamint a jóváhagyás és az elutasítás indokairól, amilyen például a pénzmosás elleni rendelkezések be nem tartása. A statisztikáknak tartalmazniuk kell a kérelmezők származási ország szerinti bontását, valamint az azon családtagokra és eltartottakra vonatkozó információkat, akik egy befektetői letelepedési programban rész vevő kérelmező révén szereztek jogokat. A Bizottságnak közzé kell tennie ezeket az éves jelentéseket, szükség esetén az adatvédelmi rendeletekkel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban kitakarva, és e jelentések mellett közzé kell tennie azok értékelését.

-  Létre kell hozni egy olyan, uniós szinten irányított rendszert, amelynek keretében a tartózkodási engedély befektetői letelepedési program keretében történő megadása előtt előzetesen értesítik az összes többi tagállamot és a Bizottságot, illetve konzultálnak velük. Ha a tagállamok 20 napon belül nem emelnek kifogást, azt jelenti, hogy nincs ellenvetésük a tartózkodási engedély megadását illetően(1). Ez minden tagállam számára lehetővé tenné a kettős vagy ismételt kérelmek felderítését és a nemzeti adatbázisokban végzett ellenőrzéseket. Az említett 20 napon belül a Bizottságnak az illetékes uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel (többek között a harmadik országokba kirendelt összekötő tisztviselőiken keresztül) együttműködve a vonatkozó uniós és nemzetközi adatbázisok alapján el kell végeznie a kérelmek uniós szintű végső ellenőrzését, valamint a további biztonsági és háttérellenőrzéseket. A Bizottságnak ennek alapján véleményt kell kiadnia a tagállam részére. Továbbra is tagállamok hatáskörébe kell tartoznia, hogy a befektetői letelepedési programok keretében adnak-e tartózkodási engedélyt vagy nem. A Bizottságnak minden olyan releváns információt meg kell adnia, amely segít felderíteni azon eseteket, amikor ugyanazon személyek több sikertelen kérelmet nyújtottak be.

-  Elő kell írni a tagállamok számára, hogy hatékonyan ellenőrizzék a területükön való fizikai tartózkodást ‒ többek között felhasználva a minimális jelenlét meghatározásának lehetőségét ‒ és erről nyilvántartást vezessenek, amelybe a Bizottság és az uniós ügynökségek is betekinthetnek. Ezen ellenőrzésnek arra is ki kell terjednie, hogy jelentéstétel céljából legalább kétévente személyes találkozókat tartsanak és helyszíni látogatásokat végezzenek az érintett személyek lakóhelyén.

-  Az adókikerülés elleni küzdelem érdekében a közös jelentési standard befektetői letelepedési programokon keresztüli kijátszásának megelőzésére és kezelésére szolgáló, különösen az adóhatóságok és a pénzügyi információs egységek közötti fokozott információcserét célzó konkrét uniós intézkedéseket kell bevezetni(2).

-  Szabályokat kell bevezetni a befektetői letelepedési programok által előírt befektetési típusokkal kapcsolatban. Az előírt befektetések jelentős többségének a reálgazdaságba irányuló – a zöld és digitális gazdasági tevékenység kiemelt területeivel összhangban lévő – termelőberuházásokból kell állnia. Az ingatlanokba, befektetési vagy vagyonkezelői alapokba, vagy államkötvényekbe irányuló befektetéseket vagy a tagállami költségvetésbe irányuló közvetlen befizetéseket a befektetett összeg kis részére kell korlátozni. Továbbá a közvetlenül a tagállami költségvetésbe történő befizetéseket korlátozni kell annak érdekében, hogy ne alakuljon ki költségvetési függőség ettől a forrástól, és a Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy az európai szemeszter keretében értékeljék ezeket a befizetéseket.

-  A rendelet az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdésén, 80., 82. és 87. cikkén, valamint – mivel a befektetői letelepedési programok hatással vannak a belső piacra – 114. cikkén alapulhat.

-  Abban az esetben, ha a befektetői letelepedési programokra vonatkozó rendelet vagy bármely más jogi aktus a befektetői állampolgársági programok teljes körű megszüntetése előtt lép hatályba, a befektetői letelepedési programokra alkalmazandó összes szabályt alkalmazni kell a befektetői állampolgársági programokra is, a befektetői állampolgársági programoknak a befektetői letelepedési programokhoz képest kevésbé szigorú ellenőrzése elkerülése érdekében.

Harmadik javaslat: az Unió saját forrásainak új, „befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési kiigazítási mechanizmusból” álló kategóriája

-  Mivel az egyes tagállamok által működtetett befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok kockázatai és költségei az összes tagállamot és az uniós intézményeket egyaránt érintik, indokolt létrehozni egy megfelelő adatokon és információkon alapuló közös mechanizmust a befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok egész Uniót érintő negatív következményeinek ellensúlyozására. Ezen túlmenően a tagállami állampolgárság vagy vízumok eladási értéke szervesen összekapcsolódik az ezzel járó uniós jogokkal és szabadságokkal. A befektetői állampolgársági és letelepedési kiigazítási mechanizmus létrehozásával az uniós költségvetéshez való méltányos hozzájáruláson keresztül a valamennyi tagállam által viselt negatív következmények ellensúlyozása történik. Ez a befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programokat működtető tagállamok, és a többi tagállam valamint az uniós intézmények közötti szolidaritás megnyilvánulása. Annak érdekében, hogy ez a mechanizmus hatékony legyen, az Uniónak fizetendő illetéket a tagállamokban a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében végrehajtott befektetések megfelelő százalékos arányában kell megállapítani, amelyet a rendszerekben azonosított valamennyi negatív externália alapján észszerűen kell megbecsülni;

-  A mechanizmust az EUMSZ 311. cikke alapján lehetne létrehozni, amely kimondja, hogy „az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről”, ideértve azt is, hogy „a saját források újabb típusait teremtheti meg, illetve meglévő típusokat szüntethet meg”. Rendelet formájában további végrehajtási intézkedéseket lehetne elfogadni. Ehhez hasonlítható a műanyagok kapcsán 2021. január 1-jétől bevezetett saját források esete is. Ez a lehetőség azonban a saját forrásokról szóló határozat hivatalos elfogadásának meglehetősen hosszadalmas folyamatával jár, ami a jóváhagyására vonatkozó nemzeti alkotmányos követelményekhez kapcsolódik. Ezt ötvözni lehetne az EUMSZ 80. cikkében foglalt jogalappal, amely ‒ többek között a bevándorlás területére is ‒ kimondja, hogy „a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is”.

Negyedik javaslat: a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok célzott felülvizsgálata

-  A Bizottság üdvözlendő lépést tett azzal, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok felülvizsgálatára irányuló, 2021. július 20-i jogalkotási javaslatcsomagjában kiemelt helyen foglalkozott a befektetői letelepedési programokkal, különösen ami a közvetítőket illeti. Ebbe három további elemet is bele kell foglalni:

a)  a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok, különösen a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló rendeletre irányuló javaslat (2021/0239(COD)) 3. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezett szolgáltatók jegyzékébe fel kell venni a befektetői letelepedési programok keretében benyújtott kérelmek feldolgozásával foglalkozó hatóságokat;

b)  a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok alapján a tagállami hatóságok, különösen a pénzügyi információs egységek közötti fokozott információcsere a befektetői letelepedési programokban részt vevő kérelmezőkről;

c)  az OECD által a befektetői letelepedési programok jelentette kockázatok mérséklésére javasolt fokozott átvilágítási intézkedések, amelyeket a befektetői letelepedési folyamatban részt vevő összes kötelezett szolgáltató számára elő kell írni.

Ötödik javaslat: a huzamos tartózkodásról szóló irányelv célzott felülvizsgálata

-  A Bizottságnak a huzamos tartózkodásról szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó várható javaslatainak előterjesztésekor korlátoznia kell annak lehetőségét, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgárok, akik valamely befektetői letelepedési program keretében szereztek tartózkodási engedélyt, az említett irányelv alapján kedvezőbb bánásmódban részesüljenek. Ezt a huzamos tartózkodásról szóló irányelv 13. cikkének olyan módosításával lehetne elérni, amely szűkítik annak alkalmazási körét, kifejezetten kizárva a befektetői letelepedési programok kedvezményezettjeit.

-  A Bizottságnak meg kell tennie a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a huzamos tartózkodásról szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt ötéves jogszerű és folyamatos tartózkodást ne lehessen megkerülni a befektetői letelepedési programokon keresztül, többek között annak biztosításával, hogy a tagállamok szigorúbb ellenőrzéseket hajtsanak végre és kikényszerítsék a befektetői letelepedési programokban részt vevő kérelmezőkre vonatkozó jelentéstételi kötelezettségeket.

Hatodik javaslat: annak biztosítása, hogy harmadik országok ne alkalmazzanak káros befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat

-  A harmadik országbeli befektetői állampolgársági programokat olyan konkrét elemként kell belefoglalni az (EU) 2018/1806 rendeletbe, amelyet figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy egy adott harmadik országot felvesznek-e az említett rendelet mellékleteibe, azaz tényezőként kell figyelembe venni, amikor olyan harmadik országokról határoznak, amelyek állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettségek alól. Ezt az elemet is be kell építeni az említett rendelet 8. cikkében meghatározott vízumfelfüggesztési mechanizmusba és a tervezett nyomon követésbe.

-  A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(3) ki kell egészíteni egy új cikkel, amely a befektetői állampolgársági programok fokozatos megszüntetése és a befektetői letelepedési programoknak a fenti második javaslatban javasolt új rendelettel való összehangolása terén a harmadik országokkal folytatott együttműködésre vonatkozik.

-  A tagjelölt és potenciális tagjelölt országok esetében a befektetői állampolgársági programok teljes megszüntetésének és a befektetői letelepedési programok szigorú szabályozásának a csatlakozási kritériumok hangsúlyos és szerves részét kell képezniük.

(1) A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.) 22. cikkében meghatározott rendszerhez hasonlóan. (2) Lásd: Preventing abuse of residence by investment schemes to circumvent the CRS (A közös jelentéstételi standard kijátszása érdekében a tartózkodási hellyel való visszaélés megelőzése), OECD, 2018. február 19.; A Tanács 2014/107/EU irányelve (2014. december 9.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 359., 2014.12.16., 1. o.). (3) HL L 243., 2009.9.15., 1. o.