Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentésről: a polgárok szerepvállalásának elősegítése és jogaik védelme (2021/2099(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 6. és 9–12. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 18–25. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 21. és 39–46. cikkére,
– tekintettel az EUMSZ 24. cikkének (2) bekezdésében és 227. cikkében, valamint a Charta 44. cikkében foglalt petíciós jogra,
– tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a szabad mozgásról szóló irányelv),
– tekintettel az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az önkormányzati választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1994. december 19‑i 94/80/EK tanácsi irányelvre(2), valamint az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvre(3);
– tekintettel a Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),
– tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendeletre(5),
– tekintettel a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvre(6),
– tekintettel a „2020. évi jelentés az uniós polgárságról: az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című 2020. december 15-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0730),
– tekintettel az EUMSZ 25. cikke szerinti, „A hatékony uniós polgárság felé tett előrehaladásról (2016–2020)” című, 2020. december 15-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0731),
– tekintettel a Bizottság uniós polgársággal kapcsolatos 2020. évi nyilvános konzultációjának eredményeire, valamint az európai uniós polgárságról és demokráciáról 2020 júliusában közzétett 485. Eurobarométer gyorsfelmérés eredményeire, amelyek azt mutatják, hogy a Covid19-világjárvány alatt számos uniós polgár szembesült nehézségekkel az egészségügyi támogatáshoz, a gyermekgondozási támogatáshoz, a határhelyzettel kapcsolatos információkhoz stb. való hozzáférés terén,
– tekintettel „Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. december 12-i állásfoglalására(7),
– tekintettel a Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(8),
– tekintettel a demográfiai változások hatásairól szóló, 2020. június 17-i bizottsági jelentésre,
– tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),
– tekintettel a Bizottság 2021–2030-as időszakra szóló fogyatékosságügyi stratégiájára,
– tekintettel „Az idősödésről: A generációk közötti szolidaritás és felelősség előmozdítása” című 2021. január 27-i zöld könyvre (COM(2021)0050),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon” című, 2019. március 20-i tájékoztató jelentésére,
– tekintettel a schengeni rendszerről és a Covid19-válság során hozott intézkedésekről szóló 2020. november 24-i állásfoglalására(10), valamint a „Covid19: az egészségügyi értékelések és a kockázati besorolás uniós koordinációja, valamint a schengeni térségre és az egységes piacra gyakorolt hatások” című 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(11),
– tekintettel a határon át ingázó és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(12),
– tekintettel az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik jogainak a Covid19-válság alatti érvényesüléséről szóló, 2020. július 8-i állásfoglalására(13),
– tekintettel 2020. november 24-i állásfoglalására a hajléktalanság arányának kezeléséről az EU-ban(14),
– tekintettel a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(15), valamint az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására(16),
– tekintettel 2021. szeptember 14-i állásfoglalására az LMBTIQ-személyek Unión belüli jogairól(17),
– tekintettel „A fogyatékossággal élő személyek védelme petíciók révén: tanulságok” című 2021. október 7-i állásfoglalására(18),
– tekintettel az európai ombudsman 2019. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására(19) és az európai ombudsman 2018. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(20),
– tekintettel a Petíciós Bizottság 2019-ben folytatott tanácskozásairól szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(21),
– tekintettel a Petíciós Bizottság 2020. évi határozatairól szóló, 2021. december 16-i állásfoglalására(22),
– tekintettel a Parlament Petíciós Bizottságának (PETI) „A polgárok bevonása: a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz való folyamodás joga és az európai polgári kezdeményezés” című jelentésére (A9-0018/2022),
– tekintettel a PETI bizottság jelentésére az európai ombudsman 2020. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről (A9-0342/2021),
– tekintettel a Petíciós Bizottság által 2018 óta szervezett, az uniós polgársággal kapcsolatos kérdésekről szóló nyilvános meghallgatásokra, és különösen az „Intézményközi kapcsolatok a petíciók kezelésében: a Bizottság szerepe” című 2021. május 26-i; az „Uniós polgárság: szerepvállalás, befogadás, részvétel” című, a Jogi Bizottsággal, az Alkotmányügyi Bizottsággal és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal (LIBE) közösen rendezett 2020. október 29-i; „A polgárok jogai a brexit után” című, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottsággal, valamint a LIBE bizottsággal közösen rendezett 2018. február 1-jei; és „Az európai polgári kezdeményezésről szóló új rendeletre irányuló bizottsági javaslat értékelése” című, az Alkotmányügyi Bizottsággal közösen rendezett 2018. február 21-i meghallgatásra,
– tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság, a LIBE bizottság és a Petíciós Bizottság által a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” kezdeményezésről 2020. október 15-én tartott nyilvános meghallgatásra,
– tekintettel a Petíciós Bizottság és a Jogi Bizottság által közösen szervezett, „A parlamentek szerepének megerősítése és a polgárok jogainak érvényesítése az uniós jog végrehajtása és alkalmazása során” című, 2018. november 27-i parlamentközi bizottsági ülésre,
– tekintettel az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által a PETI bizottság kérésére 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben megrendelt, „A petíciók szerepének és hatásának megerősítése a részvételi demokrácia eszközeként – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után 10 évvel a polgárok szemszögéből levont tanulságok” (2021. október 29.), „A szivárványcsaládok EU-n belüli szabad mozgásának akadályai” (2021. március 8.), „A helyi és európai választásokon való részvétel akadályai az EU-n belül” (2020. szeptember 15.) és „A Petíciós Bizottság által a 2014–2019‑es parlamenti ciklus során elért eredmények és a jövő kihívásai” (2019. július 3.) című tanulmányokra,
– tekintettel a Petíciós Bizottság számára az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által 2021. március 22-én és 2020. október 28-án az LMBTI+-személyek jogairól az EU-ban, illetve a fogyatékossággal élő személyek jogairól szervezett munkaértekezletekre,
– tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásra(23) (kilépési megállapodás),
– tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A9-0019/2022),
A. mivel az uniós polgárság az EU egyik legkézzelfoghatóbb vívmánya, és alapvető jogokat biztosít az uniós polgárok számára, ideértve az Unión belüli szabad mozgást, az EU demokratikus életében való részvétel jogát és a megkülönböztetéssel szembeni védelemhez való jogot, miközben egyenlő esélyeket biztosít;
B. mivel a brexit rávilágított az uniós polgársághoz fűződő jogok fontosságára és azok kulcsfontosságú szerepére az uniós polgárok millióinak mindennapi életében, és felhívta az EU figyelmét e jogok esetleges megszűnésére és annak következményeire, amint azt az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és az uniós országokban tartózkodó brit állampolgárok által benyújtott, a brexit által az uniós polgárok státuszára gyakorolt hatásokról szóló petíciók nagy száma is mutatja;
C. mivel a jogállamiság az Unió egyik alapértéke, és mivel annak védelme biztosítja az alapvető jogok és a demokrácia tiszteletben tartását;
D. mivel a szabad mozgás, amely minden uniós polgár számára lehetővé teszi, hogy bármely tagállamban éljen, dolgozzon vagy tanuljon, illetve hozzáférjen az egészségügyi ellátáshoz, az EU egyik alapköve;
E. mivel az aktív polgári szerepvállalás jobban biztosított, ha a polgárok alapvető szükségletei ki vannak elégítve; mivel a minimálbérek által nyújtott védelem nagy jelentőséggel bír, és előfeltétele azon uniós célkitűzés teljesülésének, hogy senkit nem hagyunk hátra;
F. mivel a bizonytalan munka- és életkörülményekkel szembesülő emberek gyakran marginalizáltnak érzik magukat, és kevésbé vagy egyáltalán nem vesznek részt a társadalmi életben, a civil társadalomban és a választásokon;
G. mivel a hajléktalanok nemcsak bizonytalan életkörülményekkel szembesülnek, hanem gyakran csak kevéssé vagy egyáltalán nem férnek hozzá a jogaikkal és a védelmükre szolgáló eszközökkel kapcsolatos információkhoz;
H. mivel a kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű vagy alulreprezentált csoportok meghatározása tagállamonként igen eltérő, sőt a tagállamok adott pillanatban fennálló politikai és társadalmi helyzetétől is függhet;
I. mivel számos határ menti ingázó és idénymunkás munkakörülményei nehezek, egészségtelenek és nem biztonságosak, munkahelyük kevéssé vagy egyáltalán nem biztos, és nem megfelelő mértékben vagy egyáltalán nem férnek hozzá a társadalombiztosítási rendszerhez és a szociális ellátásokhoz; mivel sok határ menti ingázó és idénymunkás kiszolgáltatott társadalmi csoportokból és régiókból érkezik; mivel a Covid19-válság súlyosbította számos határ menti ingázó és idénymunkás bizonytalan helyzetét, ami gondot okozott a védelmükre szolgáló meglévő jogszabályok végrehajtása terén;
J. mivel a Covid19-járvány példátlan kihívások elé állította az EU-n belüli szabad mozgást, és mivel számos tagállam szükséghelyzeti intézkedésként utazási korlátozásokat és belső határellenőrzéseket vezetett be; mivel az uniós polgárok sok olyan petíciót nyújtottak be, amelyekben komoly aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti vészhelyzeti intézkedések hatással vannak az utazás, a munkavállalás és a külföldi tanulás szabadságára, valamint a határokon átnyúló családi kötelékek kiépítésére és ápolására való képességükre;
K. mivel a világjárvány különösen negatív hatással van a fogyatékossággal élő személyek és az idősek helyzetére, jelentősen korlátozva jogaik gyakorlásának lehetőségét;
L. mivel a Petíciós Bizottsághoz sok olyan petíció érkezett, amely aggályokat vet fel az LMBTIQ-személyek és különösen a szivárványcsaládok (azaz olyan családok, amelyekben legalább egy LMBTIQ-személy él) által az EU-n belüli szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása során tapasztalt megkülönböztetés miatt, ami negatív következményekkel jár gyermekeik jogaira és érdekeire nézve;
M. mivel a Charta 21. cikke – az uniós polgárság elsődleges elveként – kifejezetten megtilt minden megkülönböztetést, így a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést; mivel ezen elv érvényesülése ugyanakkor döntően befolyásolja a szabad mozgás gyakorlását, amint az a fent említett petíciókból kiderül;
N. mivel az EU-ban mintegy 50 millió ember tartozik nemzeti kisebbséghez vagy kisebbségi nyelvi közösséghez; mivel a Bizottság nem tett jogalkotási lépéseket a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésre válaszul, annak ellenére, hogy a Parlament képviselőinek nagy többsége támogatta azt;
O. mivel az állampolgárság megszerzése és elvesztése továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik;
P. mivel a petíciók azt mutatják, hogy a mobilis uniós polgárok és lakosok továbbra is nehézségekkel szembesülnek választójoguk gyakorlása során néhány tagállamban tapasztalható adminisztratív terhek, a bürokrácia és a nyelvi korlátok miatt, valamint a néhány tagállami hatóság általi félretájékoztatás vagy e hatóságok együttműködő készségének hiánya okán;
Q. mivel a fogyatékossággal élő személyek még mindig jogi, gyakorlati és fizikai akadályokkal szembesülnek a szavazáshoz és a megválasztáshoz való joguk hatékony gyakorlása, a választási szabályokkal, eljárásokkal, programokkal és a különböző típusú fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazított vitákkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférés joga tekintetében, és így továbbra is alulreprezentáltak a választásokon; mivel az alulreprezentált csoportok választási részvételére vonatkozó adatok továbbra is korlátozottak;
R. mivel az uniós polgárok azon joga, hogy részt vegyenek az EU demokratikus életében, túlmutat az európai választásokon való szavazáson vagy jelöltként való induláson; mivel a Szerződések számos olyan részvételi eszközt biztosítanak, amelyek célja a polgárok EU-val való közvetlen együttműködésének előmozdítása, ideértve a petíciós jogot, az európai ombudsmanhoz való fordulás jogát és az európai polgári kezdeményezés benyújtásához való jogot;
S. mivel egyes uniós tagállamokban a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező hontalan személyek nem vesznek részt teljes mértékben a demokratikus közéletben, különösen mivel nem áll jogukban részt venni a helyhatósági és/vagy európai választásokon; mivel a Bizottság nem fogalmazott meg ajánlást a hontalan kisebbségek, pl. a romák egyenlőségének közelítéséről, amint azt a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésben javasolták;
T. mivel az EU-nak a kilépési megállapodással összhangban védelmet kell nyújtania az Egyesült Királyságban tartózkodó uniós polgárok számára;
U. mivel az idősek a polgárok olyan elkötelezett csoportját alkotják, akik önkéntes tevékenységekben és szociális kezdeményezésekben való részvétel, valamint az eltartottak támogatása és gondozása révén jelentős mértékben hozzájárulnak a társadalom jólétéhez;
V. mivel az árukhoz és szolgáltatásokhoz, köztük a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés egyre inkább digitális készségeket igényel;
W. mivel a digitális átalakulás lehetőségeket és veszélyeket jelent valamennyi generáció, különösen az idősek számára; mivel a technológiai változások negatív hatást gyakorolhatnak azon idősekre nézve, akik a digitális technológiák vonatkozásában nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, készségekkel és hozzáféréssel; mivel az idősek gyakran hátrányos megkülönböztetés, erőszak, elszigetelődés és magány, kirekesztés és autonómiájuk korlátozásainak áldozataivá válnak, többek között amiatt is, hogy olyan digitális megoldásokat vezetnek be, amelyek nem veszik figyelembe szükségleteiket;
1. tudomásul veszi a Bizottság „2020. évi jelentés az uniós polgárságról – A polgárok szerepvállalásának növelése és jogaik védelme” című jelentését, és üdvözli, hogy a Bizottság továbbra is elkötelezett az uniós polgárok jogainak érvényesítése mellett, beleértve a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó személyek, köztük a fogyatékossággal élők és az idősek polgári jogainak gyakorlása során felmerülő lehetőségek és akadályok rendszeres értékelését is; sajnálja, hogy a Bizottság által javasolt 18 intézkedésből csak 2 jogalkotási jellegű; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok jogainak átfogó értékelésére, valamint a következő három évre szóló, jól meghatározott és konkrét kötelezettségvállalásokra, fellépésekre és jogalkotási kezdeményezésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárságról szóló jelentés végső célja az lenne, hogy az EUMSZ 25. cikke szerinti eljárásnak megfelelően konkrét kezdeményezéseket tegyen a polgárspecifikus jogok és szabadságok megszilárdítása érdekében egy uniós polgárságról szóló statútum égisze alatt, a szociális jogok európai pilléréhez hasonlóan, belefoglalva a Chartában rögzített alapvető jogokat és szabadságokat, a szociális jogok európai pillérében foglalt szociális jogokat, valamint az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékeket mint az európai közéleti találkozóhely meghatározó elemeit, beleértve többek között a szóban forgó közéleti találkozóhelyre jellemző irányítási modellt, a méltóságot, a szabadságot, a jogállamiságot, a demokráciát, a pluralizmust, a toleranciát, az igazságosságot és a szolidaritást, az egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát, amelyeket a Szerződések jövőbeni reformja során figyelembe kellene venni;
2. üdvözli, hogy az Európai Bizottság ismét figyelmet fordít a jogállamiság érvényesülésére a tagállamokban;
3. hangsúlyozza, hogy a független igazságszolgáltatás, az igazságszolgáltatáshoz való jog, a véleménynyilvánítás, a tájékozódás és az információk megismerésének és közlésének szabadsága, valamint a médiapluralizmus a jogállamiság alapvető elemei; felhívja a Bizottságot, hogy óvja meg ezeket az alapvető uniós értékeket, amennyiben a tagállamok megsértik azokat;
4. emlékeztet, hogy a magánélet, illetve a személyes adatok védelmének jogával interferáló eszközöknek amellett, hogy jogilag megalapozottnak kell lenniük, szükségesnek és arányosnak is kell lenniük, amint azt az általános adatvédelmi rendelet és a Charta is megköveteli;
5. emlékeztet, hogy bár a mozgás szabadsága az uniós projekt középpontjában áll, azt súlyosan érintette a Covid19-járvány okozta példátlan egészségügyi válság és a kapcsolódó nemzeti vészhelyzeti intézkedések, többek között az utazási korlátozások és a belső határellenőrzések ideiglenes visszaállítása; megismétli, hogy ezek az intézkedések jelentős negatív hatást gyakoroltak a magánéletre, a munkára, a családokra, valamint a gazdasági és társadalmi körülményekre, amint azt számos petíció is tanúsítja; hangsúlyozza, hogy valamennyi nemzeti vészhelyzeti intézkedésnek arányosnak kell lennie a Covid19-járvány megfékezésére irányuló eredeti céljukkal; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a Covid19-cel kapcsolatos intézkedéseket és azoknak az uniós polgársághoz fűződő jogokra gyakorolt hatását; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozatosan szüntessék meg a nemzeti vészhelyzeti intézkedéseket, amennyiben azokra már nincs szükség; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány negatív hatást gyakorol a polgárok, különösen a fiatalok és az idősek jóllétére és mentális egészségére;
6. emlékeztet, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése leginkább az átmeneti időszak végén az Egyesült Királyságban tartózkodó uniós polgárokat és a 27 uniós tagállam valamelyikében tartózkodó egyesült királysági állampolgárokat érintette; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a kilépési megállapodás polgárok jogairól szóló második részének helyes végrehajtását azon polgárok jogainak teljes körű és hatékony védelme érdekében, akik az átmeneti időszak vége előtt éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal;
7. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az azonos nemű párok elismerésére és a szülő-gyermek kapcsolataikra vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései miatt a szivárványcsaládok még mindig számos akadályba ütköznek, amikor egy másik tagállamba való költözéshez való jogukat gyakorolják; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az LMBTIQ-személyek jogairól szóló parlamenti állásfoglalásban foglalt ajánlásokat, beleértve a Bizottsághoz intézett azon felhívását is, hogy vizsgálja meg, hogy valamennyi tagállam eleget tesz-e a Bíróság által a C-673/16. sz. Relu Adrian Coman és társai kontra Inspectoratul General pentru Imigrări és Ministerul Afacerilor Interne ügyben hozott 2018. június 5-i ítéletnek(24), és ezt az ítéletet foglalja bele a szabad mozgásról szóló 2009-es iránymutatások közelgő felülvizsgálatába;
8. sajnálja, hogy különélés vagy válás esetén a szülők és a gyermekek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek nem minden tagállamban azonosak, aminek következtében az EU-ban több száz szülő vette fel a kapcsolatot a Petíciós Bizottsággal, támogatást kérve határokon átnyúló családi jogvitáikban és gyermekek szülők általi jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyekben; felhívja a Bizottságot és tagállamokat, hogy vezessenek be olyan nyomonkövetési rendszereket a nemzetközi elhelyezési jogvitákban érintett gyermekek vonatkozásában, amelyek megkülönböztetésmentesek és teljes mértékben tiszteletben tartják a gyermekek alapvető jogait;
9. emlékeztet, hogy a mozgás szabadságát nem csak a jelentős globális események veszélyeztetik; sajnálattal állapítja meg, hogy – amint azt az e területen beérkezett számos petíció is mutatja – az uniós polgárok és a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező más tagállamok állampolgárai, valamint uniós polgárok olyan családtagjai, akik nem uniós állampolgárok még mindig jogi, adminisztratív és gyakorlati akadályokba ütköznek, amikor másik tagállamba költöznek, különösen a lakcímbejelentési eljárások, az állampolgári és szociális kérdések, például a családjog vagy a nyugdíjak, a társadalombiztosítási rendszerek összehangoltsága, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az egészségbiztosítás, az oktatás és az adórendszer, valamint a szakmai képesítések elismerése tekintetében; kiemeli, hogy ezek az akadályok gyakran diszkriminatív adminisztratív követelményeket vagy olyan dokumentumok önkényes megkövetelését is magukban foglalják, amelyeket általában más tagállamokban nem állítanak ki; hangsúlyozza, hogy ezek az akadályok gyakran abból erednek, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv nem tartalmaz egyértelmű meghatározást bizonyos fogalmakra, például az „átfogó betegbiztosításra” és az „elegendő forrásokra”; felhívja a Bizottságot, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv alkalmazásának nyomon követésébe foglalja bele a diszkriminatív közigazgatási gyakorlatokat a tagállamokban, különösen helyi szinten, tegye meg a szükséges jogérvényesítési intézkedéseket az ilyen gyakorlatokkal szemben, és felülvizsgált iránymutatásaiban tegye pontosabbá a szabad mozgásról szóló irányelvben nem egyértelműen meghatározott fogalmakat; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák jobban elő az együttműködést azokban a helyzetekben, amikor a munkavállalók különböző uniós tagállamokban kapnak juttatásokat és fizetnek járulékokat, megerősítve a különböző társadalombiztosítási intézmények közötti, határon átnyúló információcserét annak érdekében, hogy minden járulékot kellőképpen figyelembe lehessen venni a nyugdíjjogosultságok kiszámításakor;
10. felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be összehangolt együttműködési intézkedéseket a kettős gépjármű-regisztrációs adó, az adózás terén tapasztalható megkülönböztetés és a kettős adózás problémáinak határokon átnyúló, hatékony kezelése, valamint a határokon átnyúló munkavállalói mobilitás valóságának jobb figyelembevétele érdekében; úgy ítéli meg, hogy a kettős adózással kapcsolatos kérdéseket nem rendezik kielégítő módon a kétoldalú adóegyezmények és a tagállamok egyoldalú fellépései, ezért összehangolt, jól időzített fellépésre van szükség uniós szinten;
11. üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy felül fogja vizsgálni a konzuli védelemre vonatkozó szabályokat; kéri a Bizottságot, hogy e felülvizsgálatba foglalja bele a különböző típusú fogyatékossággal élő személyek konzuli védelemhez való hozzáférésének értékelését; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson segítséget a képviselettel nem rendelkező tagállamok uniós polgárai számára; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék ki a konzuli védelemhez való jogot azon személyekre, akiknek valamely tagállam úti okmányt állított ki, még ha nem is az adott állam állampolgárai;
12. emlékeztet, hogy a minimálbérek fontos szerepet játszanak a szociális jogok európai pillérének végrehajtásában, és abban, hogy senkit ne hagyjunk hátra; hangsúlyozza a határ menti ingázók és idénymunkások bizonytalan helyzetét, különösen a Covid19-válság óta; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék azokat a kiszolgáltatottságokat, amelyekkel a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások szembesülnek a Covid19-válsággal összefüggésben, és biztosítsák, hogy az EU-ban minden munkavállaló magas szintű szociális védelemben részesüljön és méltányos, megfelelően fizetett állása legyen, többek között azáltal, hogy biztosítják a munkavállalói mobilitással kapcsolatos uniós jog hatékony alkalmazását és érvényesítését, valamint az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jogot; úgy véli, hogy ez a megközelítés létfontosságú az uniós polgárok marginalizálódásának megelőzése, a demokráciákban való teljes körű és aktív részvételük lehetővé tétele, valamint az uniós polgárságból eredő jogaik védelme érdekében;
13. megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogállására vonatkozó kölcsönös elismerési mechanizmus hiánya az egyik oka annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek nehezen tudják gyakorolni a szabad mozgáshoz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és a kulturális javakhoz való jogukat; támogatja egy kölcsönösen elismert uniós fogyatékossági igazolvány kidolgozását, amely egyenlő hozzáférést biztosít egyes előnyökhöz az Unión belül; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be egy uniós fogyatékossági igazolványt a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgásának biztosítása érdekében;
14. sürgeti valamennyi tagállamot, hogy ratifikálja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt és írja alá a jegyzőkönyvet; ezen egyezmény ratifikálása kapcsán sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek maradéktalanul gyakorolhassák az őket mint európai polgárokat megillető jogokat, anélkül hogy bármilyen megkülönböztetés érné őket;
15. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hajléktalanok a nehéz életkörülmények és az őket érintő információk hiánya miatt marginalizálódnak; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a hajléktalanok és jogaik védelme érdekében, indítsanak számukra tájékoztató kampányokat ezen intézkedésekről, ezáltal megkönnyítve a társadalmi és politikai életbe, valamint a civil társadalomba való beilleszkedésüket;
16. üdvözli a Bizottságnak az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentésében bejelentett azon szándékát, hogy naprakésszé tegye a mobilis uniós polgárok helyhatósági és európai választásokon való szavazati jogáról szóló irányelveket (94/80/EK és 93/109/EK tanácsi irányelv); hangsúlyozza e tekintetben, hogy sürgősen meg kell szüntetni a szavazati jogok mobil uniós polgárok – többek között a fogyatékossággal élő személyek – általi gyakorlását akadályozó valamennyi akadályt és nehézséget, javítani kell és meg kell könnyíteni az önkormányzati és európai választásokkal és szavazási eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatást (lehetőség szerint egy teljes mértékben akadálymentes egységes uniós szintű információs platformon keresztül), ösztönözni kell a tagállamokat, hogy különösen helyi szinten könnyítsék meg a mobil uniós polgárok számára szavazati joguk gyakorlását, valamint a demokratikus részvétel növelése és megkönnyítése érdekében fel kell tárni és végre kell hajtani a távszavazási lehetőségeket, ideértve az elektronikus szavazást is; hangsúlyozza, hogy a távszavazás tekintetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot az elektronikus és internetes rendszerek kialakítása és telepítése terén, valamint a szavazatok manuális vagy elektronikus újraszámlálásának lehetőségét a szavazás titkosságának és a személyes adatok védelmének az alkalmazandó uniós joggal összhangban történő veszélyeztetése nélkül; emlékeztet, hogy egyes tagállamokban a fogyatékossággal élő személyeket védőintézkedések, például gyámság keretében automatikusan kizárják a politikai részvételből, és ezzel megtagadják tőlük a szavazati jogot; hangsúlyozza, hogy el kell mozdulni ettől a drasztikus megoldástól annak érdekében, hogy az élet meghatározott területein támogatni lehessen a fogyatékossággal élő személyeket; ennek kapcsán üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, miszerint együttműködik a tagállamokkal és a Parlamenttel a fogyatékossággal élő személyek politikai jogainak másokkal egyenlő alapon történő garantálása érdekében, és különösen annak biztosítása érdekében, hogy ezt a jogot a következő európai parlamenti választásokon is élvezzék;
17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai választási együttműködési hálózaton belül osszák meg és mozdítsák elő az arra vonatkozó bevált gyakorlatokat, hogy miként lehet kezelni a polgárok hátrányos helyzetű csoportjainak sajátos választási igényeit annak biztosítása érdekében, hogy nagyobb arányban vegyenek részt a választásokon és a következő európai választásokon hatékonyan gyakorolhassák szavazati jogukat; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy átfogó adatokra van szükség a szavazók alulreprezentált kategóriáira vonatkozóan, és hogy meg kell állapodni az olyan veszélyeztetett csoportokra vonatkozó alapvető közös fogalommeghatározásokról, mint az LMBTQI-személyek, a migránsok és menekültek, az alacsony jövedelmű háztartásokból származó személyek, a faji, etnikai vagy nyelvi kisebbségek, valamint a fogyatékossággal élő személyek;
18. emlékeztet továbbá, hogy a külföldön élő uniós polgárok választójoga gyakran képezi petíciók tárgyát; megjegyzi, hogy több tagállam megfosztja polgárait attól a joguktól, hogy szavazzanak a nemzeti parlamenti választásokon, ha egy másik uniós országba költöznek; úgy véli, hogy az uniós polgárok szavazati jogának külföldön való tartózkodásuk miatti megvonása, valamint a lakóhelyük szerinti országban a nemzeti választásokon való szavazati joguk el nem ismerése akadályozhatja a szabad mozgást, és a politikai részvételhez való alapvető jog megtagadását eredményezheti; kiemeli, hogy több tagállam megfosztotta azokat a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőket a helyhatósági és európai parlamenti választásokon való részvétel jogától, akik egy másik uniós tagállam állampolgárai;
19. hangsúlyozza, hogy az európai polgárságról szóló 2020. évi jelentésről szóló nyilvános konzultációban részt vevő válaszadók több mint 60%-a úgy vélte, hogy nem tesznek eleget annak, hogy tájékoztassák a polgárokat az uniós polgárként őket megillető jogaikról; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban és a különféle fogyatékosságokkal élő személyek számára hozzáférhető módon tájékoztassák az uniós polgárokat jogaikról és kötelességeikről, és biztosítsák e jogok tiszteletben tartását mind a polgárok származási országában, mind pedig az összes többi tagállamban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy legyenek országos szintű weboldalak, amelyek elmagyarázzák az uniós polgárok jogait és azt, hogy hogyan léphetnek kapcsolatba az európai parlamenti képviselőkkel, és miként követhetik nyomon szavazataikat és döntéseiket;
20. ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai kerettanterveikben és a tanárképzésben biztosítsanak nagyobb teret az uniós ügyek, többek között az uniós polgári jogok politikai oktatásának; úgy véli, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kellene az iskolákat arra, hogy oktatási rendszerük keretében meglátogassák az uniós intézményeket; hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető oktatás fontos szerepet játszik a jövőbeli polgárok tájékoztatásában;
21. elismeri, hogy az uniós részvételi lehetőségek jelenlegi kialakítása kétségeket ébreszthet az emberekben azzal kapcsolatban, hogy melyik csatorna felel meg jobban az igényeiknek, és így visszatarthatja őket attól, hogy a rendelkezésre álló eszközöket használják az uniós intézményekkel való kommunikációhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az uniós polgárok és lakosok széles körű tájékoztatást kapjanak arról, hogy jogukban áll petíciót benyújtani a Parlamenthez, és jogukban áll az európai ombudsmanhoz fordulni jogaik érvényesítése és az esetleges jogsértések bejelentése érdekében, a Charta 44. cikkében és az EUMSZ 227. cikkében foglaltaknak megfelelően;
22. felszólít egy online egyablakos rendszer létrehozására az EU összes hivatalos nyelvén és a különféle fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférhető formában, amely egy helyen összefogja az összes uniós részvételi eszközt, tájékoztatást és tanácsadást, és támogatást nyújt az EU-val való kapcsolatfelvételhez, ezáltal segítve a felhasználókat a legmegfelelőbb csatorna azonosításában és használatában annak érdekében, hogy közelebb hozzuk a polgárokat az EU-hoz, megerősítve demokratikus részvételüket; bízik abban, hogy egy ilyen egyablakos rendszer észszerűsítené a különböző részvételi eszközök használatát, miközben teljes mértékben kiaknázná a bennük rejlő lehetőségeket;
23. emlékeztet, hogy támogatja az Európa jövőjéről szóló konferenciát; határozott véleménye, hogy a konferencia lehetőséget kínál az alulról felfelé építkező részvételre az EU demokratikus folyamatában; megismétli a konferenciához intézett felhívását, hogy dolgozzanak ki konkrét ajánlásokat, amelyekkel az intézményeknek foglalkozniuk kell, és amelyeket cselekvéssé kell alakítani; felhívja a konferencia valamennyi résztvevőjét, hogy biztosítsák a konferencia eredményeinek tényleges nyomon követését;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a tagállamok parlamentjei Petíciós Bizottságának és ombudsmanjának, illetve hasonló illetékes szerveinek.
Az Európai Unió Bíróságának a C-673/16. sz .Relu Adrian Coman és társai kontra Inspectoratul General pentru Imigrări és Ministerul Afacerilor Interne ügyben 2018. június 5-én hozott ítélete, EU:C:2018:385.