Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 0751/16., 1025/16., 0793/17., 0819/17., 0482/20., 0490/20., 0491/20., 0499/20., 0535/20., 0095/21. és 0862/21. számú petíciókra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 191. cikkére és 192. cikkének (4) bekezdésére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelvére a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről(1) (nitrátszennyezési irányelv),

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (vízügyi keretirányelv),

–  tekintettel a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. február 15-i 2006/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (fürdővíz irányelv),

–  tekintettel a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) (a felszín alatti vizekről szóló irányelv),

–  tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

–  tekintettel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 2020. december 16-i (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) (ivóvíz irányelv),

–  tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

–  tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó európai talajstratégia – Az egészséges talajok előnyeinek kiaknázása az emberek, az élelmiszerek, a természet és az éghajlat szempontjából” című, 2021. november 17-i bizottsági közleményre (COM(2021)0699),

–  tekintettel „A termelőtől a fogyasztóig stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381),

–  tekintettel a „Bolygónk egészségessé tétele mindenki számára – Uniós cselekvési terv: »Út a szennyezőanyag-mentes levegő, víz és talaj felé«” című, 2021. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2021)0400),

–  tekintettel a 2016–2019 közötti időszakra vonatkozó tagállami jelentések alapján a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló, 2021. október 11-i bizottsági jelentésre (COM(2021)1000),

–  tekintettel a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 227. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Petíciós Bizottsághoz számos olyan petíció érkezett, amely aggályokat fogalmaz meg a vizek nitráttal való szennyezésével kapcsolatban, és amely elítéli a releváns uniós környezetvédelmi jogszabályok megsértését; mivel a Bizottsághoz a tagállamok különböző nitrátmérő rendszereivel kapcsolatos problémákról, az európai vizek nitrátszintjének helyes mérésével kapcsolatos nehézségekről, valamint arról szóló petíciók is érkeztek, hogy nehéz átfogó képet alkotni az EU-ban fennálló helyzetről;

B.  mivel az EU-ban számos víztest állapota a túlzott kiaknázás és szennyezés következtében rosszabb lett, és/vagy még nem felel meg a víz-keretirányelv 4. cikkében meghatározott követelményeknek;

C.  mivel az EU-ban vannak olyan régiók, amelyek földrajzi jellemzőik és az éghajlatváltozás miatt különösen ki vannak téve az ilyen típusú szennyezésnek;

D.  mivel a túlságosan nagy nitrátmennyiség az egyik fő tényező, amely a szerves trágyából és szervetlen műtrágyákból származó nitrogén és foszfor felhalmozódása miatt káros szennyezést okoz az EU-ban;

E.  mivel a nitrogén a (haszon)növények növekedésének létfontosságú tápanyaga; mivel a vízben a nitrogén magas koncentrációja káros az emberekre és a természetre nézve; mivel a nitrátok oxigénhiányt és eutrofizálódást okoznak, és ezáltal az emberi egészséget és az ökoszisztémákat egyaránt veszélyeztetik; mivel jelentős gazdasági hatást gyakorolnak az emberi fogyasztásra szánt víz kezelésére, az édesvíz szállítására az érintett közösségek és a szennyezett vizektől függő gazdasági ágazatok számára;

F.  mivel 2016 és 2019 között a tagállamokban a felszín alatti vizek 14,1%-a még mindig meghaladta az ivóvízre vonatkozóan meghatározott nitrátkoncentrációs határértéket; mivel az EU-ban eutrófként bejelentett víz a tengervizek 81%-át, a parti vizek 31%-át, a folyók 36%-át és a tavak 32%-át foglalja magában; mivel a 2012–2015-ös és a 2016–2019-es időszak között a nitrátérzékeny területek összterülete (beleértve az egész területre kiterjedő megközelítést alkalmazó tagállamokat is) 14,4%-kal nőtt; mivel a Bizottság megállapította, hogy az eutrofizálódás olyan kérdés, amelyet nem vesznek kellőképpen figyelembe a nitráttal szennyezett területek kijelölésekor;

G.  mivel 30 évvel a nitrátirányelvek elfogadása után a vízminőségi adatok azt mutatják, hogy a végrehajtás és az érvényesítés szintje még mindig nem elegendő az irányelv célkitűzéseinek és a víz-keretirányelv megfelelő célkitűzéseinek eléréséhez;

H.  mivel számos tagállamnak még mindig a teljes területén rossz vízminőség tapasztalható, és rendszerszintű problémákkal küzdenek a mezőgazdaságból származó tápanyagveszteségek kezelése terén, míg más tagállamokban olyan gócpontok vannak, ahol a szennyezést nem kezelik megfelelően;

I.  mivel az elfogadott intézkedések ellenére 2012 óta Unió-szerte lassú az előrehaladás; mivel a nitrátirányelv tagállamok általi megsértése leggyakrabban az ellenőrző hálózat stabilitásával, a veszélyeztetett területek kijelölésével és a cselekvési programok végrehajtásával kapcsolatos hiányosságokhoz kapcsolódik;

J.  mivel a nitrátmérő rendszerek és szabványok tagállamonként eltérőek; mivel ez azt jelenti, hogy a nitrátmérések eredményei nem hasonlíthatók össze könnyen, és versenyproblémákhoz vezethetnek az EU mezőgazdasági ágazatában, ami zavarokat okoz a belső piacon;

K.  mivel az európai zöld megállapodás előírja, hogy 2030-ig 50%-kal kell csökkenteni a tápanyagveszteséget;

L.  mivel a nitrátirányelvvel összhangban a tagállamoknak a nitrátszennyezés elleni hatékony küzdelem biztosítása érdekében meg kell határozniuk és megfelelően ki kell jelölniük a nitrátszennyezésnek kitett területeket;

M.  mivel az eutrofizálódás a biológiai sokféleség aggasztó csökkenését okozza, és egyes esetekben még környezetvédelmi tragédiákat is okoz a nagy környezeti értékű ökoszisztémákban, amelyek nehezen orvosolhatók;

N.  mivel a nitrátoknak a mezőgazdasági ágazatban és a települési forrásokból, például szennyvíztisztító telepekről származó helytelen felhasználása által okozott vízszennyezési problémák nagyságrendje veszélyezteti egyes európai ökoszisztémák fennmaradását;

O.  mivel számos települési szennyvíztisztító telep nem felel meg a jelenlegi követelményeknek;

1.  emlékeztet arra, hogy a víz-keretirányelv előírja, hogy minden európai felszíni víznek legkésőbb 2027-ig el kell érnie a „jó állapotú” státuszt; sajnálja, hogy az EU víztesteinek fele még mindig nincs jó állapotban, és hogy a nitrátszennyezés továbbra is az egyik legnagyobb terhelés a vízi környezetre;

2.  megjegyzi, hogy a nitrátokról szóló irányelv továbbra is az európai víztestek védelmének kulcsfontosságú eszköze; aggodalmát fejezi ki a nitrátirányelv nem megfelelő végrehajtása, kivitelezésének elégtelen ellenőrzése és a tagállamok által széles körben alkalmazott mentességek miatt; megjegyzi ezért, hogy 1991-es elfogadása óta lassú az előrehaladás;

3.  hangsúlyozza, hogy fontos fokozni az édes- és tengervíz valamennyi forrásból – különösen a mezőgazdaságból és a települési forrásokból, például szennyvíztisztító telepekről és kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt szennyvízből – származó nitrogén és foszfor által okozott eutrofizálódásának kezelésére irányuló intézkedéseket; felkéri a Bizottságot, hogy a 2022-re tervezett, küszöbön álló integrált tápanyag-gazdálkodási cselekvési tervében e tekintetben javasoljon ambiciózus intézkedéseket;

4.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokban és európai szinten fennálló helyzet átfogó ismeretére van szükség; úgy véli, hogy az, hogy az egyes tagállamok eltérő mérési rendszereket használnak, nehézségeket okozhat a nitrátszennyezés problémájának európai szintű kezelésében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nitrátmennyiség és az eutrofizálódás mértéke értékelési eredményeinek összehasonlíthatóságát a tagállamok között; úgy véli, hogy az az EU-n belül harmonizálni kell a nitrátmérési és eutrofizálódást értékelő rendszereket és különösen a mérési pontok helyét; ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást a tagállamoknak ebben a folyamatban azáltal, hogy javítja iránymutatásait, valamint tanulmányt készít arról, hogy a tagállamok miként működtetik a nyomonkövetési rendszereket; hangsúlyozza, hogy a mért értékek összehasonlíthatósága érdekében egységes mintavételi és elemzési rendszerre van szükség;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a teljes átláthatóságot és a nyilvánosság hozzáférését a nitrogénkibocsátás becslésére vonatkozó modellezés és az alapul szolgáló döntések és feltételezések tekintetében;

6.  hangsúlyozza, hogy a vízminőség védelméhez és a nitrátszennyezés ellensúlyozásához szükséges intézkedéseket a vízminőségi adatok, nem pedig a modellek által készített, olyan becslések alapján kell megtervezni és elfogadni, amelyek csak a célzott intézkedésekhez nyújthatnak kiegészítő információkat;

7.  úgy véli, hogy a jó vízminőség biztosítása érdekében hozott valamennyi releváns intézkedés időben történő és jelentős javítása kiemelkedő fontosságú, mivel a jelenlegi megfigyelhető tendenciák alapján drasztikus változásokra van szükség a víz-keretirányelv jó ökológiai és kémiai állapotára vonatkozó célkitűzések eléréséhez;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy adekvát módon kezelje a nitrátokról szóló irányelvnek való meg nem felelés valamennyi esetét, teljes mértékben figyelembe véve a polgárok által szolgáltatott egyre több bizonyítékot és információt, és biztosítsa a teljes átláthatóságot a szabályokat be nem tartó tagállamokkal szembeni átfogó fellépése tekintetében a polgárok jogainak és az uniós jogszabályok előnyeinek teljes körű kihasználására való képességük védelme érdekében; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy nagymértékben javítsa végrehajtási hatásköreinek gyakorlását, többek között a kötelezettségszegési eljárások hatékony és időben történő alkalmazása révén annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megfelelően kijelöljék a nitrátérzékeny területeket, és pontosan határozzák meg és hajtsák végre a nitrátra vonatkozó cselekvési programokban szereplő valamennyi releváns intézkedést;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2016–2019 közötti időszakban tíz tagállam ellen volt folyamatban kötelezettségszegési eljárás a nitrátirányelv tiszteletben nem tartása miatt; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a meglévő vízszennyezéssel és előzzék meg a további szennyezés kockázatát azáltal, hogy megerősítik a nitrátokról szóló irányelv szerinti veszélyeztetett területek kijelölését, és támogatják a cselekvési programokat a nitrátirányelv alapján elfogadott intézkedések teljes körű végrehajtása és érvényesítése érdekében; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy biztosítsák a vízzel kapcsolatos célkitűzések más szakpolitikai területekbe való integrálását;

10.  rámutat, hogy az éghajlatváltozás és a megnövekedett csapadékmennyiség árvizekhez és tápanyagveszteséghez vezethet; sajnálja, hogy a fellépési programok nem foglalkoznak megfelelően ezekkel a kockázatokkal; felhívja a tagállamokat, hogy cselekvési programjaik felülvizsgálatakor az elővigyázatosság elvét alkalmazva vegyék figyelembe ezeket az előrejelzéseket és kockázatokat;

11.  rámutat annak fontosságára, hogy előmozdítsák a hatékonyságot és a bevált gyakorlatokat ösztönző innovációk bevezetését a mezőgazdaságban, elismerve, hogy csökkenteni kell a víz, a műtrágyák, a növényvédő szerek és az antibiotikumok túlzott felhasználásához vezető hatékonysági hiányosságokat;

12.  emlékeztet a környezeti szempontból fenntartható mezőgazdaság felé való elmozdulás fontosságára a tápanyagszennyezés felszámolása és a helyes környezetvédelmi gyakorlatok végrehajtásának támogatása érdekében, többek között a közös agrárpolitika, a strukturális alapok és más uniós programok, például a LIFE által kínált valamennyi releváns eszköz megfelelő felhasználásával; hangsúlyozza az olyan innovatív gyakorlatok alkalmazásának fontosságát, mint a nitrogén trágyából való visszanyerése e szennyezés mérséklése és a tápanyagok környezetbe való szivárgásának minimalizálása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a Horizont Európa keretében finanszírozzon kutatási programokat annak érdekében, hogy intelligens és innovatív megoldásokat találjanak a tápanyagszennyezés problémájára az EU-ban;

13.  úgy véli, hogy a rendelet a megfelelő jogalkotási eszköz a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmének biztosítására, valamint a vízminőségi célkitűzések Unió-szerte egységes végrehajtásának az európai zöld megállapodás céljaival összhangban történő alkalmazására;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 375., 1991.12.31., 1. o. (2) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (3) HL L 64., 2006.3.4., 37. o. (4) HL L 372., 2006.12.27., 19. o. (5) HL L 164., 2008.6.25., 19. o. (6) HL L 435., 2020.12.23., 1. o. (7) HL C 445., 2021.10.29., 126. o.