Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2022/2656(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0227/2022

Viták :

Szavazatok :

PV 05/05/2022 - 7.4

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2022)0199

Elfogadott szövegek
PDF 142kWORD 51k
2022. május 5., Csütörtök - Strasbourg
Osman Kavala ügye Törökországban
P9_TA(2022)0199RC-B9-0227/2022

Az Európai Parlament 2022. május 5-i állásfoglalása Osman Kavala ügyéről (Törökország) (2022/2656(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Bizottság Törökországról szóló 2019–2020. évi jelentéseiről szóló, 2021. május 19-i(1), valamint a törökországi emberi jogi helyzetről, különösen Selahattin Demirtaş és más lelkiismereti foglyok ügyéről szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Parlament Törökországért felelős állandó előadójának és az EU–Törökország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség elnökének a Gezi-per zárómeghallgatásáról szóló, 2022. április 21-i és az Osman Kavalára vonatkozó bírósági határozatról szóló, 2020. december 18-i nyilatkozatára, valamint az EU–Törökország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség elnökének Osman Kavala fogva tartásáról szóló, 2020. február 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2021. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2021)0644) és az azt kísérő, Törökországról szóló, 2021. évi jelentésre (SWD(2021)0290),

–  tekintettel a 2021. június 24-i európai tanácsi következtetésekre, valamint minden korábbi, idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2021. december 14-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Osman Kavala elleni ítéletről szóló, 2022. április 26-i nyilatkozatára, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak az ügyével kapcsolatos korábbi nyilatkozataira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a Kavala kontra Törökország ügyben 2019. december 10-én hozott ítéletére (28749/18), amely 2020. május 11-én jogerőre emelkedett,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának vonatkozó határozataira, többek között az Emberi Jogok Európai Bírósága Kavala kontra Törökország ügyben hozott ítéletének végrehajtásáról szóló, 2021. december 2-i időközi határozatra, és az azonos témájú, 2022. február 2-i időközi határozatra, aminek következtében kötelezettségszegési eljárást indítottak Törökország ellen az EJEB 2019-es ítélete végrehajtásának és Osman Kavala azonnali szabadon bocsátásának megtagadása miatt,

–  tekintettel az Európa Tanács főtitkárának az Osman Kavalára vonatkozó törökországi ítéletre adott, 2020. február 18-i válaszára, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosának Osman Kavala újbóli letartóztatására adott, 2020. február 19-i válaszára,

–  tekintettel az emberi jogok 1950. november 4-i európai egyezményére (EJEE), amelynek Törökország is részes fele,

–  tekintettel az EJEE 46. cikkére, amely kimondja, hogy „a Magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság [EJEB] végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek”, így tekintettel Törökország azon kötelezettségére, hogy az EJEB valamennyi ítéletét végrehajtsa,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1966. december 19-én elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Törökország részes fele, és különösen annak az önkényes letartóztatásról és fogva tartásról szóló 9. cikkére,

–  tekintettel az isztambuli tizenharmadik büntetőbíróságnak a Gezi-perről szóló, 2022. április 25-i határozatára,

–  tekintettel az isztambuli harmincadik büntetőbíróságnak a Gezi-perről szóló, 2020. február 18-i határozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2022. április 25-én Isztambul tizenharmadik büntetőbírósága, amelynek elnöke Mesut Özdemir bíró, Osman Kavalát, a filantrópot és prominens emberi jogi aktivistát tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, bűnösnek találta a kormány megdöntésére irányuló kísérlet vádjában, de felmentette a kémkedés vádja alól; mivel további hét vádlottat, köztük Mücella Yapıcı építészt, Can Atalay ügyvédet, Tayfun Kahraman várostervezőt, Ali Hakan Altınayt, a Boğaziçi Európai Politikai Iskola igazgatóját, Yiğit Ali Ekmekçit, az Isztambul Bilgi Egyetem alapítóját, Çiğdem Mater Utku producert és Mine Özerden dokumentumfilm-rendezőt ugyanilyen vádakkal 18 év börtönbüntetésre ítélték; mivel a bíróság elrendelte azonnali letartóztatásukat a tárgyalóteremben; mivel ezek az állítások politikai indíttatásúak, soha nem támasztották alá őket, még a 2022. április 25-i ítéletben sem;

B.  mivel Osman Kavalát először 2017. november 1-jén tartóztatták le és börtönözték be a Gezi parkban zajlott 2013-as tüntetésekkel és a 2016-os puccskísérlettel kapcsolatos vádak alapján; mivel a Gezi parkkal kapcsolatos per 2019 júniusában kezdődött; mivel Kavalát azzal vádolták meg, hogy finanszírozta és megszervezte a Gezi parkban zajlott tüntetéseket; mivel 2020. február 18-án Isztambul 30. büntetőbírósága a Gezi-per tárgyalásán felmentette Kavalát, és azonnali szabadon bocsátását rendelte el, arra hivatkozva, hogy nem állnak rendelkezésre olyan konkrét és tárgyi bizonyítékok, amelyek megerősítenék, hogy az állítólagos bűncselekményeket elkövették; mivel a bíróság hasonlóképpen felmentette Mücella Yapıcıt, Can Atalayt, Tayfun Kahramant, Ali Hakan Altınayt, Yiğit Ali Ekmekçit, Çiğdem Mater Utkut és Mine Özerdent; mivel Kavala volt az egyetlen vádlott, aki felmentése idején még őrizetben volt, és 2017. október 18. óta megalapozatlan vádak alapján jogellenesen előzetes letartóztatásban tartották;

C.  mivel 2021. január 22-én az isztambuli regionális bíróság harmadik büntető kollégiuma, a fellebbviteli bíróság visszavonta a Kavalát és nyolc másik vádlottat felmentő ítéleteket;

D.  mivel az ügyben a vádlottak ellen felhozott vádakra hivatkozva a bíróság azzal indokolta az ítélet megváltoztatását, hogy a korábbi ítélet meghozatalakor nem vették figyelembe az olyan bizonyítékokat, mint a vádlottak közösségimédia-bejegyzései, sajtónyilatkozatai és jelmondatai;

E.  mivel hét vádlott, köztük Can Dündar újságíró és Mehmet Ali Alabora színész a tárgyalás ideje alatt külföldön tartózkodott; mivel a bíróság elkülönítette ügyeiket a még mindig az országban tartózkodó kilenc vádlott ügyétől, és elfogatóparancsot adott ki ellenük; mivel a bíróság 2020. február 18-i határozatában visszavonta az elfogatóparancsokat;

F.  mivel a 2016. július 15-i puccskísérletben való állítólagos részvételével kapcsolatos, folyamatban lévő párhuzamos nyomozás keretében a török büntető törvénykönyv 309. cikke alapján mindössze néhány órával a felmentése után, szabadlábra helyezését megelőzően Kavalát újra letartóztatták, és İrfan Fidan isztambuli főügyész megbízásából rendőrségi őrizetbe helyezték át, azzal a váddal, hogy megkísérelte aláásni az alkotmányos rendet;

G.  mivel 2020. február 19-én Recep Tayyip Erdoğan török elnök elítélte az isztambuli 30. büntetőbíróság ítéletét, és azt állította, hogy Kavala felmentése egy olyan terv részét képezi, amelyet olyan személyek dolgoztak ki, „akik bizonyos országokban felkeléseket szeretnének szítani és bajt akarnak keverni”, és ezekre a személyekre mint „az állam és népe elszánt ellenségeire” utalt; mivel Erdoğan elnök és más magas rangú tisztviselők nyilatkozatai tevőlegesen aláássák a török igazságszolgáltatás függetlenségét;

H.  mivel az ügyészség is fellebbezést nyújtott be a felmentő ítéletekkel szemben, és Edip Şahiner ügyész az eljárás mesterséges meghosszabbítása érdekében kérte a felmentések visszavonását;

I.  mivel Erdoğan elnök nyilatkozatait követően a bírói kinevezésekért és igazgatásért felelős Bírák és Ügyészek Tanácsa (HSK) vizsgálatot indított azon három bíró ellen, akik az ellenük hozott ítélet hiányosságaira hivatkozva felmentették Kavalát és nyolc vádlott-társát; mivel úgy tűnik, hogy az e bírákkal szembeni fegyelmi eljárás közvetlen beavatkozást jelentett döntéshozatali hatáskörükbe, és visszatartó hatást gyakorolhatott az igazságszolgáltatás minden tagjának függetlenségére;

J.  mivel Törökországnak a büntetőeljárási törvénykönyv és egyes törvények módosításáról szóló 7188. sz. törvényével összhangban a terrorizmussal vagy az állam ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolt gyanúsítottat az ügy tárgyalása előtt legfeljebb két évig lehet előzetes letartóztatásban tartani; mivel a Kavala ellen a török büntető törvénykönyv 309. cikke alapján folytatott nyomozás aktáját 2018. február 25-én nyitották meg; mivel az, hogy a török hatóságok 2020. február 25-én nem engedték szabadon Kavalát, a török büntető törvénykönyv megsértésének minősül;

K.  mivel az isztambuli főügyészség nem folytatott újabb kihallgatást Kavala újbóli letartóztatását követően, ami azt mutatja, hogy a 2019. október 11-i, hivatalból történő szabadlábra helyezést elrendelő végzés óta nem találtak olyan új bizonyítékot, amely alátámasztaná a török büntető törvénykönyv 309. cikke alapján felhozott vádakat; mivel az új bizonyítékok hiánya azt jelentette, hogy nem állt rendelkezésre hiteles indok Kavala ugyanezen vádak alapján történő újbóli letartóztatásának alátámasztására;

L.  mivel Kavala újbóli letartóztatása a rossz bánásmód iskolapéldája, amint azt Dunja Mijatović, az Európa Tanács emberi jogi biztosa is kijelentette; mivel a Kavala újbóli letartóztatására vonatkozó büntető határozat mind a nemzeti, mind a nemzetközi jog nyílt megsértését jelenti; mivel a Kavala elleni eljárás teljes egészében politikai beavatkozásokkal kísért, egymást követő bírósági manőverekből és szabálytalanságokból állt, fő célja pedig Kavala fogva tartásának meghosszabbítása volt;

M.  mivel – egyéb észszerűtlen határozatok mellett – a Gezi-ügyet 2021 augusztusa és 2022 februárja között összevonták az úgynevezett Çarşı-perrel, amelynek a vádlottjaira vonatkozó felmentő ítéleteket szintén hatályon kívül helyezték; mivel az isztambuli 30. büntetőbíróság elnöke, Mahmut Başbuğ, aki az ügyek összevonását kérte, ugyanaz a bíró volt, aki jóváhagyta az összevonást a 13. büntetőbíróságon, miután ideiglenesen kinevezték oda; mivel később, 2022 februárjában a 13. büntetőbíróság úgy határozott, hogy nyilvánvaló indok nélkül újra szétválasztja az ügyeket; mivel a 13. büntetőbíróság tanácsának egyik bírája, Murat Bircan 2022. április 25-én a hatalmon lévő párt színeiben jelöltként pályázott a Nagy Nemzetgyűlésbe;

N.  mivel 2019. december 10-én az EJEB úgy határozott, hogy Osman Kavala fogva tartása az észszerű gyanú hiánya miatt megsértette az EJEE 5. cikkének (1) bekezdését, az alkotmánybíróság általi gyors bírósági felülvizsgálat hiánya miatt az egyezmény 5. cikkének (4) bekezdését, valamint az egyezmény 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikkét, mivel fogva tartása politikai indíttatású, amelynek célja az volt, hogy visszatartó erejű hatást gyakoroljon az emberi jogok védelmezőire;

O.  mivel az EJEB ítélete egyaránt vonatkozik a török büntető törvénykönyv 312. cikke alapján Osman Kavala ellen a Gezi parkban zajlott tüntetéseken való állítólagos részvétele miatt felhozott vádakra, valamint a 2016. július 15-i meghiúsult puccsban való állítólagos részvétele miatt ellene a büntető törvénykönyv 309. cikke alapján felhozott vádakra;

P.  mivel az EJEB ítéletében felszólította a török hatóságokat, hogy biztosítsák Osman Kavala azonnali szabadon bocsátását; mivel az EJEB 2019. évi kötelező erejű ítélete, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2021. december 2-i és 2022. február 2-i két időközi határozata ellenére sem történt előrelépés a szabadon bocsátása felé, aminek következtében kötelezettségszegési eljárást indítottak Törökország ellen az EJEB jogilag kötelező erejű ítélete végrehajtásának és Osman Kavala azonnali szabadon bocsátásának megtagadása miatt, fokozva az EU aggályait azzal kapcsolatban, hogy a török igazságszolgáltatás betartja-e a nemzetközi és uniós normákat;

Q.  mivel a hatalmon lévő török párt többször is figyelmen kívül hagyta a jogállamiságot, a demokratikus és emberi jogi normákat, és gyakran erőszakosan lép fel a politikai ellenfelekkel és az emberi jogok védelmezőivel szemben, akiket gyakran tágan értelmezett terrorizmus vádjával gyanúsítanak;

R.  mivel azt követően, hogy több uniós tagállam nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélték Osman Kavala folytatódó fogva tartását, Törökország azzal fenyegetett, hogy törökországi nagyköveteik közül tízet nem kívánatos személynek minősít;

S.  mivel Törökországnak uniós tagjelölt országként tiszteletben kell tartania a demokrácia legmagasabb szintű normáit, beleértve az emberi jogok, a jogállamiság, az alapvető szabadságjogok és a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jog tiszteletben tartását, valamint az ártatlanság vélelme és a tisztességes eljáráshoz való jog szigorú tiszteletben tartását;

T.  mivel Törökország 1949. augusztus 9. óta tagja az Európa Tanácsnak, ami kötelezővé teszi számára az EJEE és az EJEB ítéletei betartását;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli Isztambul tizenharmadik büntetőbíróságának közelmúltbeli ítéletét, amely több mint négy és fél év igazságtalan, jogellenes és törvénytelen fogva tartást követően, valamint kevesebb mint három hónappal azután, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága kötelezettségszegési eljárást indított Törökország ellen az EJEB jogilag kötelező erejű ítélete végrehajtásának megtagadása miatt, súlyosbított életfogytiglani büntetést szabott ki Osman Kavalára; úgy véli, hogy indokolatlan vádak alapján ítélték el az emberi jogok védelmezőjeként való elhallgattatása és a törökországi kritikus hangok elrettentése végső céljával; hasonlóképpen elítéli Mücella Yapıcı, Can Atalay, Tayfun Kahraman, Ali Hakan Altınay, Yiğit Ali Ekmekçi, Çiğdem Mater Utku és Mine Özerden vádlott-társak elítélését;

2.  felszólít Osman Kavala azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására az EJEB 2019. évi ítéletével összhangban, az ellene felhozott valamennyi vád azonnali ejtésére és jogainak és szabadságjogainak teljes körű biztosítására, valamint az ügy további hét vádlottjának azonnali szabadon bocsátására; elítéli, hogy Osman Kavalát 2017 októbere óta folyamatosan megfosztják szabadságától, és felszólítja Törökországot, hogy nemzetközi és hazai kötelezettségeinek megfelelően járjon el;

3.  teljes szolidaritását fejezi ki Osman Kavalával, a Gezi-per többi vádlottjával és családjaikkal;

4.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökországban folyamatosan romlik az alapvető jogok és szabadságjogok, valamint a jogállamiság helyzete, különösen a sikertelen puccsot követően; felszólítja a török hatóságokat, hogy vessenek véget az emberi jogi aktivisták, tudósok, újságírók, szellemi vezetők és jogászok bírósági zaklatásának;

5.  felszólítja Törökországot mint az Európa Tanács tagját, hogy teljes mértékben hajtsa végre az EJEB valamennyi ítéletét az EJEE 46. cikkével összhangban, ami Törökországnak az Európa Tanácsban való tagságából eredő abszolút kötelezettség, amelyet Törökország alkotmánya is rögzít; hangsúlyozza, hogy az, hogy Törökország nem hajtja végre az EJEB Osman Kavala ügyében hozott ítéletét, tovább súlyosbítja az EU aggályait azzal kapcsolatban, hogy a török igazságszolgáltatás betartja-e a nemzetközi és európai normákat;

6.  elítéli és sajnálja azokat a folyamatos törekvéseket és kísérleteket, amelyek – annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre hiteles vagy kézzelfogható bizonyítékok – Osman Kavala bebörtönzésének meghosszabbítására irányulnak több összetett elkerülő igazságszolgáltatási taktikával, többek között ügyiratok összevonásával és szétválasztásával, valamint a tisztességes eljárás normáinak teljes figyelmen kívül hagyásával és politikai célból elkövetett folyamatos szabálytalanságokkal;

7.  megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy Isztambul 13. büntetőbírósága súlyosbított életfogytiglani büntetést szabott ki Osman Kavalára amiatt, hogy állítólag megpróbálta erővel és erőszak alkalmazásával megdönteni a kormányt, nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az EJEB ítéleteiben már kifejezetten elutasította ezt a vádat;

8.  üdvözli az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának visszatérő határozatait, amelyekben Osman Kavala szabadon bocsátását követelte, aminek eredményeként 2021 decemberében és 2022 februárjában időközi határozatok révén történelmi jelentőségű kötelezettségszegési eljárást indított Törökország ellen amiatt, hogy az ország megtagadta az EJEB jogerős ítéletének betartását; megjegyzi, hogy a kötelezettségszegési eljárások rávilágítanak arra, hogy Törökország súlyosan megsértette az Európa Tanács tagjaként és uniós tagjelölt országként rá háruló kötelezettségeket; felhívja az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a török kormány további késedelem nélkül végrehajtsa az EJEB ítéletét;

9.  elítéli a török hatóságok Osman Kavalával szembeni megalázó és embertelen bánásmódját, amely sérti az EJEE, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a török nemzeti jog szerinti jogait, valamint a Török Köztársaság alkotmányának 17. cikkében biztosított emberi méltóságát; felhívja Törökországot, hogy tartózkodjon az Osman Kavalával szembeni további megfélemlítő intézkedésektől, és garantálja emberi jogait, amelyeket a török alkotmány, valamint az uniós és a nemzetközi jog is rögzít;

10.  elítéli a török Bírák és Ügyészek Tanácsának azon döntését, hogy vizsgálatot indít azzal a három bíróval szemben, akik kategorikusan és egyértelműen felmentették Osman Kavalát; megdöbbenéssel látja, hogy ezzel szemben Hasan Yılmaz volt isztambuli főügyész-helyettest, aki a Kavala elleni második vádemelésért volt felelős, ezt követően igazságügyi miniszterhelyettessé és hivatalból a Bírák és Ügyészek Tanácsának tagjává nevezték ki;

11.  mély aggodalmát fejezi ki az olyan incidensek miatt, amelyek arra utalnak, hogy a kormány egyértelműen beavatkozik az Osman Kavala büntetőeljárás alá vonásával kapcsolatos bírósági ügyekbe; mélységesen aggódik amiatt, hogy a török bíróságok és hatóságok figyelmen kívül hagyják az EJEB ítéleteit, és hogy a bíróságok egy része egyre kevésbé követi a török alkotmánybíróság ítéleteit; ragaszkodik ahhoz, hogy a török hatóságok tegyenek meg minden lehetséges intézkedést az igazságszolgáltatás jelenlegi szörnyű állapotának kezelésére és függetlenségének az EJEE 6. cikkével összhangban történő helyreállítására, biztosítva valamennyi török igazságszolgáltatási szerv pártatlanságát, és megvédve őket a politikai beavatkozástól;

12.  sürgeti a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyfelől továbbra is tartsák napirenden törökországi partnereikkel Osman Kavala ügyét és többek között az önkényesen fogva tartott emberi jogi aktivisták, jogászok, újságírók és tudományos dolgozók minden egyéb ügyét, másfelől pedig nyújtsanak diplomáciai és politikai segítséget e személyeknek, többek között azzal, hogy megfigyelőként követik a bírósági tárgyalásokat, illetve nyomon követik a pereket; kéri, hogy az Európai Parlament küldöttsége vegyen részt Osman Kavala és vádlott-társai tárgyalásán, amennyiben az folytatódik; tudomásul veszi annak lehetőségét, hogy a legutóbbi bírósági ítélet ellen fellebbezést nyújtsanak be a török semmítőszékhez és alkotmánybírósághoz;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az emberi jogi aktivistáknak szóló sürgősségi támogatások fokozottabb alkalmazására, valamint hogy gondoskodjanak az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások maradéktalan végrehajtásáról;

14.  hangsúlyozza, hogy Osman Kavala és más, hasonló helyzetben lévő török állampolgárok szükség esetén politikai menedékjogot kaphatnak az EU-n belül;

15.  megjegyzi, hogy az EJEB Osman Kavala és mások ügyében hozott kötelező erejű ítéleteinek nyílt megtagadására vonatkozó döntéssel a jelenlegi török kormány szándékosan semmisített meg minden reményt az uniós csatlakozási folyamat újbóli megnyitására vagy új fejezetek megnyitására és a nyitott fejezetek lezárására a jelenlegi körülmények között; emlékezteti az Európai Tanácsot, hogy az EU és Törökország közötti hivatalos kapcsolatokban bekövetkező bármely előrelépés, valamint a 2021. júniusi, 2021. márciusi és 2020. decemberi következtetéseiben ajánlott pozitív menetrend terén tett bármely előrelépés a törökországi polgári és emberi jogi, valamint jogállamisági helyzet tényleges javulásától függ;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének, és intézkedjen ezen állásfoglalás török nyelvre való lefordításáról.

(1) HL C 15., 2022.1.12., 81. o.
(2) HL C 456., 2021.11.10., 247. o.

Utolsó frissítés: 2022. augusztus 26.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat