Az Európai Parlament 2022. március 8-i jogalkotási állásfoglalása a 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a regionális mezőgazdasági számlarendszer tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0054 – C9-0020/2021 – 2021/0031(COD))

P9_TA(2022)0053 A9-0282/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0054),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0020/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2021. december 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0282/2021),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. március 8-án került elfogadásra a 138/2004/EK rendeletnek a regionális mezőgazdasági számlarendszer tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2022/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2022/590 rendelettel.)

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a Spanyolország „EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive” referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2022)0020 – C9-0015/2022 – 2022/0010(BUD))

P9_TA(2022)0054 A9-0038/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0020 – C9‑0015/2022),

–  tekintettel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet) és különösen annak 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 9. pontjára,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0038/2022),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a globalizáció, valamint a technológiai és környezeti változások következményei – például a világkereskedelemben bekövetkező változások, a kereskedelmi viták, az Unió kereskedelmi kapcsolataiban vagy a belső piac összetételében bekövetkező jelentős változások és a pénzügyi vagy gazdasági válságok, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, illetve a digitalizáció vagy az automatizálás következményei – által sújtott munkavállalóknak;

B.  mivel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) nyújtott pénzügyi hozzájárulásoknak elsősorban olyan aktív munkaerő-piaci szakpolitikai intézkedésekre és személyre szabott szolgáltatásokra kell irányulniuk, amelyek célja a kedvezményezettek tisztességes és fenntartható foglalkoztatásba való gyors visszailleszkedése, miközben felkészítik őket egy zöldebb és digitálisabb európai gazdaságra;

C.  mivel Spanyolország a spanyolországi Katalónia NUTS 2 szintű régiójában (ES51) a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 29. gazdasági ágazatban (Közúti jármű, pótkocsi és félpótkocsi gyártása) 705 munkavállaló elbocsátását követően(4) a 2021. január 1-jétől 2021. július 1-jéig tartó referencia-időszakra vonatkozóan EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulás iránt;

D.  mivel a kérelem 346 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek a tevékenysége a referencia-időszak alatt szűnt meg a gazdasági ágazatban, míg 359 munkavállalót a referencia-időszak előtt vagy az után bocsátottak el ugyanazon események következtében, ami miatt az elbocsátott munkavállalók tevékenysége a referencia-időszak alatt szűnt meg, és így ők is támogatható kedvezményezetteknek minősülnek;

E.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett beavatkozási kritériumon alapul, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy hat hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam ugyanazon NUTS 2 szintű régiójában vagy két egymással határos NUTS 2 szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalatoknál legalább 200 munkavállaló tevékenysége szűnik meg;

F.  mivel 2020. május 28-án a Nissan bejelentette barcelonai üzemének bezárását, ami több mint 2 500 közvetlen elbocsátást és 8 000 munkahely megszűnését eredményezte beszállítói körében; mivel a kérelemben említett elbocsátások Barcelona régió négy megyéjében (Barcelonès, Alt Penedés, Baix Llobregat és Vallès Oriental) összpontosulnak, ahol a gépjárműipar számos vállalata található; mivel a 2021 januárja és júniusa között Katalóniában csoportos létszámcsökkentés keretében elbocsátott munkavállalók száma (7 993 fő) már meghaladja a 2020-ban elbocsátott munkavállalók számát (7 936 fő), és a régióban nőtt a munkahelyek megszűnésének aránya a 2018 és 2020 közötti időszakban;

G.  mivel az EGAA éves maximális összege a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 8. cikkében meghatározottak szerint (2018-as árakon számítva) 186 000 000 EUR;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy teljesülnek az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek, és hogy Spanyolország az említett rendelet alapján jogosult 2 795 156 EUR pénzügyi hozzájárulásra, amely a személyre szabott szolgáltatásokra fordítandó 3 138 300 EUR, valamint az EGAA végrehajtásához kapcsolódó kiadások 150 119 EUR összegének, azaz a 3 288 419 EUR összköltségnek a 85 %-a(5);

2.  megállapítja, hogy a spanyol hatóságok 2021. szeptember 23-án nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2022. január 20-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  megállapítja, hogy a kérelem összesen 705 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek munkaviszonya megszűnt; megjegyzi továbbá, hogy Spanyolország előrejelzése szerint az összes támogatható kedvezményezettből 450 fog részt venni az intézkedésekben (célzott kedvezményezettek); hangsúlyozza, hogy az eljárás minden szakaszában átláthatóságra van szükség, és kéri a szociális partnerek bevonását a szolgáltatási csomag végrehajtásába és értékelésébe;

4.  emlékeztet arra, hogy az elbocsátások társadalmi hatásai várhatóan jelentősek lesznek Katalónia számára, ahol az autóipar (a vegyipar és az élelmiszeripar után) a forgalom és a foglalkoztatás szempontjából egyaránt a harmadik legfontosabb ágazat;

5.  rámutat, hogy a megcélzott kedvezményezettek 34,9 %-a 54 év feletti, 44,4 %-a nő, 50,4 %-a pedig alsó középfokú vagy kevesebb végzettséggel rendelkezik; úgy véli, hogy a megcélzott kedvezményezettek életkori profilja és iskolázottsági szintje sajátos kihívásokat támaszt az újrafoglalkoztatás terén, ezért a személyre szabott szolgáltatási csomag végrehajtása során hangsúlyozza az életkor, az iskolai végzettség és ezek kombinációja megfelelő figyelembevételének fontosságát;

6.  megjegyzi, hogy Spanyolország 2022. január 17-én kezdte meg a személyre szabott szolgáltatások nyújtását a célzott kedvezményezetteknek, és hogy az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulásra való jogosultság időszaka ezért 2022. január 17-től a finanszírozási határozat hatálybalépésértől számított 24. hónap végéig fog tartani;

7.  emlékeztet arra, hogy az elbocsátott munkavállalóknak nyújtandó, az összes pénzügyi támogatás 37,8 %-át kitevő személyre szabott szolgáltatások az alábbiakat foglalják magukban: munkakeresési módszerekről szóló workshopok, pályaorientációs tanácsadás, képzések (horizontális kompetenciák, átképzés, továbbképzés és szakmai gyakorlatok, valamint szakképzés), vállalkozástámogatás, vállalkozásalapítási támogatás, intenzív álláskeresési segítségnyújtás – ideértve a helyi és regionális munkalehetőségek azonosítását –, a munkába való visszailleszkedést követő tanácsadás és különböző pénzügyi ösztönzők;

8.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját a körforgásos gazdaságra vonatkozó spanyol stratégiával(6) összhangban tervezték meg, amelynek a toxikus anyagoktól mentes anyagciklusokon és Katalónia fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégián(7) kell alapulnia, és hogy az EGAA-kérelmet a SOC(8), a CIAC(9) és az Agència per la Competitivitat de l’Empresa (ACCIÓ)(10) képviselői támogatták egy olyan folyamatban, amelyben a szociális partnerek is részt vettek(11); megjegyzi, hogy a képzési intézkedéseknek az EGAA-rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban meg kell felelniük a digitális ipari korszakban és a zöld, valamint az erőforrás-hatékony gazdaságban szükséges készségek terjesztése követelményének;

9.  üdvözli, hogy az ösztönzők magukban foglalják az ápolási-gondozási kötelezettséggel rendelkező elbocsátott munkavállalók számára nyújtott, legfeljebb napi 20 EUR összegű, illetve a munkába visszatérők számára legfeljebb három hónapig biztosított havi 350 EUR összegű költséghozzájárulást; hangsúlyozza, hogy az ösztönző célja, hogy előmozdítsa a gyors újbóli munkavállalást, és hogy az idősebb munkavállalókat arra biztassa, hogy a munkaerőpiacon maradjanak;

10.  hangsúlyozza, hogy a spanyol hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedések más uniós alapokból vagy pénzügyi eszközökből nem részesülnek támogatásban;

11.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem léphet azon intézkedések helyébe, amelyek a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalkozások felelősségi körébe tartoznak, a teljes kiegészítő jelleg biztosítása érdekében pedig nem léphet az EGAA-támogatásban részesülők juttatásainak vagy jogainak helyébe sem;

12.  emlékeztet arra, hogy a közlekedési ágazat dekarbonizációja küszöbön álló fejlemény; megjegyzi, hogy a digitális és zöld átállás a munkaerőpiacra is hatással lesz, és várhatóan jelentős átalakulásokat fog eredményezni a gépjárműiparban; ezzel összefüggésben megismétli, hogy az Uniónak fontos szerepet kell játszania az európai zöld megállapodással összhangban az igazságos átalakuláshoz szükséges képesítések biztosításában; határozottan támogatja, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakban az EGAA továbbra is tanúsítson szolidaritást az érintett személyekkel, és a hangsúly továbbra is a szerkezetátalakítás munkavállalókra gyakorolt hatásán legyen, továbbá felszólít arra, hogy a jövőbeli kérelmek esetén maximalizálják a szakpolitikai koherenciát; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a szakmai tanulmányokra, többek között a szakképzésre és az úgynevezett duális szakképzési rendszer előmozdítására, amely hatékonynak bizonyult számos tagállamban;

13.  megállapítja, hogy valamennyi eljárási követelmény teljesült; hangsúlyozza, hogy az eljárás minden szakaszában átláthatóságra van szükség; üdvözli, hogy a szociális partnerek részt vesznek abban a munkacsoportban, amely meghatározza azt az intézkedéscsomagot, amelyhez az EGAA társfinanszírozását kérik, és kéri, hogy vonják be a szociális partnereket a szolgáltatási csomag végrehajtásába és értékelésébe;

14.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

15.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Spanyolország „EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive” referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2022/458 határozattal.)

(1) HL L 153., 2021.5.3., 48. o. (2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o. (3) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o. (4) Az érintett vállalatok: Aludyne Automotive Spain SLU, Bosch Sistemas de Frenado SLU, Continental Automotive Spain SA, Faurencia Interior Systems España SAU, Fico Transpar SA, Gruau Ibérica SLU, Magna Seating Spain SLU, Nobel Plastiques Iberia SA, Robert Bosch España (castelleti gyár), U-Shin Spain SLU. (5) Az EGAA-rendelet 7. cikkének (5) bekezdésével összhangban. (6) https://www.miteco.gob.es/es/calidad-y-evaluacion-ambiental/temas/economia-circular/estrategia/ (7) Estrategia para el desarrollo sostenible de Cataluña (8) Servei Públic d'Ocupació de Catalunya (9) Katalóniai Gépjárműipari Klaszter (CIAC) (10) Az ACCIÓ a vállalkozások versenyképességével foglalkozó katalán szerv. (11) Comisiones Obreras, UGT, Fomento del Trabajo Nacional (FOMENT) és PIMEC (Katalónia kkv-inak szövetsége).

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról – EGF/2022/000 TA 2022 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére (COM(2022)0025 – C9-0025/2022 – 2022/0015(BUD))

P9_TA(2022)0055 A9-0037/2022

Az Európai Parlament

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0025 – C9‑0025/2022),

–  tekintettel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(3) (a továbbiakban: a 2020. december 16-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 9. pontjára,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0037/2022),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a globalizáció, valamint a technológiai és környezeti változások következményei – például a világkereskedelemben bekövetkező változások, a kereskedelmi viták, az Unió kereskedelmi kapcsolataiban vagy a belső piac összetételében bekövetkező jelentős változások és a pénzügyi vagy gazdasági válságok, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, illetve a digitalizáció vagy az automatizálás következményei – által sújtott munkavállalóknak;

B.  mivel az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott uniós támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, kellően figyelembe véve a 2020. december 16-i intézményközi megállapodást az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az Unió először kiterjesztette az EGAA hatályát, hogy jelentős szerkezetátalakítások esetén pénzügyi támogatást nyújtson, és ezáltal fedezze a Covid19-válság gazdasági hatásait;

D.  mivel az új EGAA-rendelet 2021. évi elfogadása tovább bővítette az EGAA hatályát az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, illetve a digitalizáció vagy automatizálás következtében bekövetkező jelentős szerkezetátalakításokra, ugyanakkor 500 elbocsátott munkavállalóról 200-ra csökkentette az EGAA aktiválásához szükséges küszöbértéket;

E.  mivel az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendelet 8. cikkének (1) bekezdése az EGAA éves maximális összegét (2018-as árakon) 186 millió EUR-ban határozza meg, és mivel az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezen összeg legfeljebb 0,5 %-a a Bizottság kezdeményezésére technikai segítségnyújtás céljára rendelkezésre bocsátható;

F.  mivel a Bizottság 2021-ben nem kért technikai segítségnyújtási támogatást az általános műveletekkel, különösen a fizikai jelenlétet igénylő eseményekkel kapcsolatos, Covid19-világjárvány által okozott bizonytalanság miatt;

G.  mivel a technikai segítségnyújtás az EGAA végrehajtásához kapcsolódó technikai és igazgatási kiadásokból állhat, így például előkészítő, nyomonkövetési, kontroll, ellenőrzési és értékelési tevékenységekből, valamint adatgyűjtésből, többek között a vállalati információtechnológiai rendszerekkel, a kommunikációs tevékenységekkel és az EGAA mint alap láthatóságát javító tevékenységekkel, illetve konkrét projektekkel és egyéb technikai segítségnyújtási intézkedésekkel kapcsolatban;

H.  mivel a javasolt 290 000 EUR összeg az EGAA keretében 2022-ra rendelkezésre álló maximális éves költségvetés mintegy 0,14 %-a;

1.  egyetért azzal, hogy a Bizottság által javasolt intézkedéseket technikai segítségnyújtásként finanszírozzák az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) és (4) bekezdésével, valamint 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésével összhangban;

2.  üdvözli az EGAA-nak szentelt weboldal létrehozását, és felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen frissítse és bővítse azt annak érdekében, hogy a közvélemény előtt láthatóbbá tegye az EGAA révén megnyilvánuló európai szolidaritást, és növelje az uniós fellépés átláthatóságát;

3.  üdvözli az EGAA-kérelmekkel kapcsolatos szabványosított eljárás kidolgozására irányuló folyamatos munkát, és azt, hogy az irányító szervek használják az elektronikus adatcsererendszer (közös alapkezelő rendszer – SFC) funkcióit, ami lehetővé teszi a kérelmek egyszerűsítését és gyorsabb feldolgozását, továbbá a jelentéstétel javítását;

4.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság az igazgatási támogatás jogcímén rendelkezésre álló költségvetést az EGAA-kapcsolattartók szakértői csoportjának üléseire ‒ mely csoportba minden tagállam két tagot delegál ‒, és egy szeminárium megrendezésére fogja felhasználni az EGAA végrehajtó szervei és a szociális partnerek részvételével a tagállamok közötti hálózatépítés előmozdítása érdekében;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen hívja meg a Parlamentet ezekre az ülésekre és szemináriumokra a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben és szükség esetén igazítsa ki a Covid19-világjárvány idején kidolgozott bevált gyakorlatokat, de ne száműzze azokat teljes mértékben, amint a világjárvány körülményei azt lehetővé teszik, hanem inkább használja fel a jobb munkamódszerek és információcsere alapjaként;

7.  hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni az EGAA általános ismertségét és láthatóságát; rámutat, hogy ezt a célt úgy lehet elérni, hogy az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározottak szerint az EGAA-t számos bizottsági kiadványban és audiovizuális tevékenységben feltüntetik;

8.  emlékezteti a kérelmező tagállamokat az EGAA által finanszírozott fellépéseknek az EGAA-rendelet 12. cikkében meghatározottak szerinti, a célzott kedvezményezettek, a helyi és regionális hatóságok, a szociális partnerek, a média és a közvélemény számára széles körben történő ismertetésére vonatkozó kulcsfontosságú szerepükre;

9.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

10.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (EGF/2022/000 TA 2022 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2022/457 határozattal.)

(1) HL L 153., 2021.5.3., 48. o. (2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o. (3) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a civil társadalom mozgásterének Európában tapasztalható szűküléséről (2021/2103(INI))

P9_TA(2022)0056 A9-0032/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (a továbbiakban: EJEE),

–  tekintettel a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról, valamint az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 390/2014/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

–  tekintettel a „2021. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2021. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2021)0700),

–  tekintettel a jogellenes be- és átutazás, valamint a jogellenes tartózkodás elősegítésének meghatározásáról és megelőzéséről szóló uniós szabályok végrehajtásáról szóló, 2020. szeptember 23-i bizottsági iránymutatásra(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Alapvető jogok és jogállamiság” csoportjának 2020. júniusi jelentésére, amely „National developments from a civil society perspective, 2018-2019” (Nemzeti fejlemények civil társadalmi nézőpontból, 2018–2019) címmel jelent meg,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban” című, 2018. január 17-én közzétett jelentésére, a Covid19-világjárvány EU-n belüli emberi jogi vonatkozásairól szóló, 2020-ban közzétett közleményeire, valamint más jelentéseire, adataira és eszközeire, különösen az Európai Unió alapjogi információs rendszerére (EFRIS),

–  tekintettel a FRA „A civil társadalom mozgásterének védelme az EU-ban” című, 2021. szeptember 22-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) és a Velencei Bizottságnak az egyesülés szabadságáról szóló, 2015. január 1-jei közös iránymutatásaira,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak „A civil társadalom mozgásterének szűkülése: a fiatalokra és szervezeteikre gyakorolt hatás” című, 2019. február 11-i jelentésére,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR és a Velencei Bizottság 2019. július 8-i, a békés gyülekezés szabadságáról szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a civil társadalmi tér védelméről és előmozdításáról szóló, 2020. szeptember 23-i iránymutató feljegyzésére,

–  tekintettel az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló, 1998. december 9-i ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2011. szeptember 12-i 34. számú, a 19. cikkhez (a véleményalkotás és -nyilvánítás szabadsága) fűzött általános megjegyzésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2020. szeptember 17-i 37. számú, a 21. cikkhez (a békés gyülekezés joga) fűzött általános megjegyzésére,

–  tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményére (Aarhusi Egyezmény) és az Aarhusi Egyezmény 3. cikkének (8) bekezdésével kapcsolatos ügyek kezelésére szolgáló gyorsreagálási mechanizmusról szóló, 2021. október 21-i VII/9. sz. határozatra,

–  tekintettel az ENSZ fiatalokról, békéről és biztonságról szóló 2250 (2015), 2419 (2018) és 2535 (2020) sz. határozataira,

–  tekintettel az ENSZ emberijog-védőkről szóló, 1998. évi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett, az európai nem kormányzati szervezetek jogállásáról szóló, 2007. október 10-i ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által 2019. május 16-án „Védjük meg az LMBTI-jogvédőket” címmel kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „Ellenállóképes demokrácia egy erős és sokszínű civil társadalom révén” című, 2019. március 20-i véleményére,

–  tekintettel az EGSZB 2017. október 19-i, „A civil társadalmi szervezetek európai uniós finanszírozása” című véleményére,

–  tekintettel a partnerszervezetek által az Európa Tanács újságírók védelmének és biztonságának előmozdításával foglalkozó platformja számára készített 2020. évi éves jelentésre,

–  tekintettel „Az Alapjogi Charta EU-n belüli alkalmazásának megerősítésére irányuló stratégia” című, 2020. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2020)0711),

–  tekintettel „Az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv” című, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0790),

–  tekintettel a civil társadalom mozgásterének fejlődő országokban tapasztalható szűküléséről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „Az Európai Értékek Eszköze létrehozásának szükségességéről az olyan civil társadalmi szervezetek támogatására, amelyek az Európai Unióban helyi és nemzeti szinten előmozdítják az alapvető értékeket” című, 2018. április 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló átfogó uniós mechanizmus szükségességéről szóló, 2018. november 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Covid19 kapcsán bevezetett intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2020. november 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a médiaszabadság megerősítéséről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására: az újságírók védelme Európában, a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció és a platformok szerepe(9),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban – A 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó éves jelentés” című, 2020. november 26-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2021. június 24-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a határokon átnyúló európai egyesületek és nonprofit szervezetek statútumáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2022. február 17-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A demokráciának, valamint a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének az Unióban való megerősítéséről: polgári és büntetőjogi eljárások indokolatlan alkalmazása újságírók, nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom elhallgattatására” című, 2021. november 11-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0032/2022),

A.  mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeken alapul, és ezek az értékek közösek a tagállamokban; mivel az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 15. cikkének (1) bekezdése hangsúlyozza a civil párbeszéd fontosságát az Unió célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából;

B.  mivel a civil társadalmi szervezetek állami intézményektől és kereskedelmi érdekektől független nonprofit szervezetek, amelyek tevékenysége hozzájárul az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékek és alapvető jogok megvalósításához; mivel a civil társadalmi szervezetek különböző formákat ölthetnek, például lehetnek egyesületek és alapítványok; mivel az emberijog-védők, aktivisták és informális csoportok a civil társadalom kulcsfontosságú szereplői is;

C.  mivel az interszekcionális megközelítésnek döntő szerepe van a polgárok civil társadalmi szerepvállalása során felmerülő sebezhetőségének megértésében és sikeres kezelésében;

D.  mivel sok civil társadalmi szervezet küzd a túlélésért, és finanszírozási problémákba ütköznek, ami komolyan akadályozhatja hatékonyságukat és képességüket arra, hogy teljesítsék megbízatásukat;

E.  mivel a civil társadalmi tér arra a jogi és politikai keretre utal, amelyben az emberek és csoportok érdemben részt vehetnek társadalmaik politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében, gyakorolva a véleménynyilvánításhoz, a tájékoztatáshoz, a gyülekezéshez, az egyesüléshez és a párbeszédhez való jogot egymással és a hatóságokkal;

F.  mivel a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága – amely kiterjed az online térre is – valamennyi szabad és demokratikus társadalom fontos eleme; mivel a polgári aktivizmus a valóban működő demokrácia alapját képezi, ahol a kisebbségek jogait védik és tiszteletben tartják; mivel a civil társadalmi szervezetek számára biztosítani kellene, hogy részt vehessenek politikai és nyilvános vitákban, függetlenül attól, hogy az elfoglalt álláspont összhangban van-e a kormány politikájával, vagy a törvények megváltoztatását szorgalmazza;

G.  mivel az egyesülés szabadsága a demokratikus és pluralista társadalom egyik alapvető eleme, mivel lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közösen lépjenek fel a közös érdekű területeken, és hozzájáruljanak a közélet megfelelő működéséhez; mivel az egyesülési szabadság nemcsak az egyesület létrehozásának vagy feloszlatásának lehetőségét foglalja magában, hanem azt is, hogy az egyesület az állam indokolatlan beavatkozása nélkül működhessen; mivel a források felkutatásának, biztosításának és felhasználásának képessége alapvető fontosságú minden egyesület működéséhez; mivel egy egyesület betiltásának vagy feloszlatásának mindig végső megoldásnak kell lennie, és az ilyen határozatok ellen jogorvoslatnak kell elérhetőnek lennie;

H.  mivel a békés gyülekezéshez való jog a demokrácia sarokköve, és döntő szerepe van egy olyan toleráns és pluralista társadalom megteremtésében, ahol az eltérő meggyőződést, gyakorlatokat vagy politikákat követő csoportok békésen tudnak egymás mellett élni; mivel a békés gyülekezésekre vonatkozó korlátozásoknak és a rendfenntartásnak tiszteletben kell tartaniuk a jogszerűséget, a szükségességet, az arányosságot és a megkülönböztetésmentességet;

I.  mivel a tájékoztatáshoz való jog előfeltétele a tájékozott nyilvános vitának, valamint a hatóságok és közintézmények elszámoltatásának;

J.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságát és az információkhoz való hozzáférést néhány tagállamban korlátozták, gyakran a Covid19-járvánnyal kapcsolatos dezinformáció elleni küzdelem ürügyén; mivel a terrorizmust vagy a gyűlöletbeszédet megakadályozó intézkedések nem vezethetnek a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan korlátozásához; mivel számos tagállamban a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket is felhasználtak a környezetvédelem, a jogállamiság, az LMBTIQ+ jogok és a nők jogai területén tevékenykedő civil társadalmi szervezetek, emberijog-védők és aktivisták ellen; mivel ezek súlyos visszatartó hatást gyakorolnak a véleménynyilvánítás szabadságára és nyilvánosságban folyó aktivizmusra;

K.  mivel egyes tagállamokban az egyesülés szabadsága erodálódik olyan reformok miatt, amelyek annak a kockázatnak teszik ki a civil társadalmi szervezeteket, hogy törlik őket a nyilvántartásból, illetve indokolatlanul megterhelő adminisztratív eljárásokat vezetnek be, beleértve, de nem kizárólagosan, a pénzmosás elleni intézkedések indokolatlan alkalmazását vagy az érdekérvényesítéshez való jogot korlátozó politikákat;

L.  mivel néhány tagállamban a civil társadalmi tér korlátozásának szándékos céljával vezettek be korlátozásokat, amelyeket jogi, közigazgatási és adóügyi zaklatás, bűncselekménnyé nyilvánítás és negatív retorika kísér, amelynek célja a civil társadalmi szervezetek megbélyegzése és legitimitásának megszüntetése, valamint a legitim munkájuk elvégzéséhez szükséges kapacitásuk csökkentése; mivel a gyűlöletbeszéd – mind online, mind offline –, a verbális és fizikai zaklatás és a támadások nem állami szereplők részéről is megvalósulnak; mivel a jogállamisággal, az átláthatósággal és korrupcióval, a nők jogaival, többek között a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal, a környezeti kérdésekkel, valamint a kisebbségek és az LMBTIQ+-személyek jogainak védelmével, illetve a média és a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó, valamint a migránsoknak és a menedékkérőknek és a kutatási és mentési műveletekben részt vevő szervezeteknek segítséget nyújtó civil társadalmi szervezetek és emberijog-védők különösen ki vannak téve ezeknek;

M.  mivel a civil társadalom mozgásterének a szomszédos országokban való korlátozása kihatással van az EU civil társadalmának helyzetére is, és befolyásolja azt;

N.  mivel a jogvédő szerepet betöltő egyes nemzeti szintű civil társadalmi szervezetek – különösen amiatt, mert nyomon követik és bejelentik a jogok és szabadságjogok megsértését, valamint érdekérvényesítést folytatnak és eljárnak a bíróságok előtt – kifejezetten célpontjai a korlátozásoknak, a megtorló intézkedéseknek és a megfigyelésnek;

O.  mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa aggasztónak nevezte az LMBTIQ+-személyek jogait védők helyzetét Európában, és számos online és offline zaklatásról, erőszakos támadásról, gyűlöletkampányról és halálos fenyegetésről számolt be a tagállamokban és a szomszédos országokban; mivel ez a tendencia összekapcsolódik azzal, hogy más kisebbségi csoportokat tesznek meg bűnbaknak, és ellentétes azzal az elvvel, hogy minden ember egyenlő méltósággal és jogokkal születik;

P.  mivel az állam és polgárai közötti jó kapcsolat azt jelenti, hogy minden polgárnak, beleértve a gyermekeket és a fiatalokat is, részt kell tudnia venni a szakpolitikák megvitatásában és befolyásolásában; mivel a demokráciák csak akkor fognak virágozni, ha mindenki hisz a demokratikus rendszerekben, és ha az intézmények hitelesek a polgárok számára;

Q.  mivel egyes tagállamok korlátozták a civil társadalmi szervezetek politikai tevékenységekben való részvételi képességét; mivel másokban az azzal kapcsolatos vádak, hogy a civil társadalmi szervezetek politikai jellegűek, megbélyegzésük és legitimitásuk visszavonásának eszközeivé váltak; mivel a civil társadalmi szervezetek legitimációjának megkérdőjelezése egyes tagállamokban az állami vagy a médiában folytatott lejárató kampányokhoz köthető; mivel a civil társadalmi szervezetek egyes tagállamokban diszkriminatív és korlátozó finanszírozási gyakorlatokról számolnak be;

R.  mivel egyes tagállamokban olyan politikákat és gyakorlatokat fogadtak el, amelyek visszatartó hatást gyakorolnak a civil társadalmi térre azzal a céllal, hogy öncenzúrát érjenek el, és visszatartsák a civil szereplőket jogaik gyakorlásától; mivel az ilyen politikák gyakran olyan homályos rendelkezéseket ötvöznek, amelyek nagy mérlegelési jogkört hagynak a hatóságok számára, aránytalanul szigorú szankciókkal; mivel pusztán ezeknek a kilátásba helyezése elég ahhoz, hogy az öncenzúra fennmaradjon, anélkül hogy ténylegesen alkalmazni kellene őket;

S.  mivel a békés gyülekezéshez való jogot a tagállamok többségében a szükséges közösségi távolságtartási szabályok korlátozták; mivel néhány tagállam az elmúlt években olyan törvényeket fogadott el, amelyek korlátozzák a békés gyülekezéshez való jogot, valamint engedélyezési és bejelentési követelményeket vezettek be; mivel egyes tagállamokban bővülnek a bűnüldöző hatóságok hatáskörei, ami aggályokat vet fel azok szükségességével és arányosságával kapcsolatban;

T.  mivel néhány tagállamban az egészségügyi válságra válaszul hozott sürgősségi jogszabályokat ürügyként használták fel az alapvető jogok és szabadságjogok önkényes korlátozására, valamint a civil társadalom és más eltérő hangok elnyomására; mivel egyes esetekben megállapították, hogy ezek az intézkedések nem felelnek meg a szükségesség, az arányosság, az időbeli korlátozás és a megkülönböztetésmentesség követelményeinek, ami azt jelenti, hogy az alapvető jogok és szabadságok ezen intézkedésekből eredő bármely korlátozása nem tekinthető legitimnek és jogszerűnek; mivel a helyszínen betöltött szerepük ellenére a sürgősségi intézkedések kidolgozásakor nem konzultáltak a civil társadalmi szervezetekkel;

U.  mivel a Covid19-világjárvány terjedése nyomán a civil társadalmi szervezetek példátlan mértékű szerepet vállaltak a válság megoldásában és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek támogatásában; mivel az ifjúsági szervezetek pozitív hatást fejtettek ki a világjárvány idején a dezinformáció elleni küzdelemben és a közintézményekbe vetett bizalom erősítésében; mivel a civil társadalom hosszú távú, megfelelő finanszírozása és intézményi támogatása hozzáadott értéket képvisel válság idején;

V.  mivel a kormány által szervezett nem kormányzati szervezetek (GONGO-k) megjelenése – amelyek célja a hatalmon lévők politikai legitimitásának mindenkori támogatása, valamint a kormány támogatása a nyilvános vitákban és politikai céljaiban, független hangként adva ki magukat – a civil társadalmi szervezetek elleni támadás egyik legsúlyosabb formája, amely az aktív polgári szerepvállalás aláásásával és a közfinanszírozástól való megfosztásukkal veszélyezteti létezésüket;

W.  mivel míg a civil társadalmi szervezetek egyre inkább gazdasági tevékenységeket végeznek és hozzájárulnak a szociális gazdasághoz, nem történtek jogalkotási lépések tevékenységük uniós szintű kibontakoztatása érdekében; mivel az Európai Unió Bírósága (EUB) konkrét ítélkezési gyakorlata ellenére a tagállamok még mindig nem alkalmazzák általánosan a megkülönböztetésmentesség és a tőke szabad mozgásának elvét a határokon átnyúló adományozás terén;

X.  mivel a civil társadalmi szervezetek jogszabályok és szakpolitikák kidolgozásában való részvételét olyan szakpolitikai keretekkel kell elősegíteni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy párbeszédet folytassanak az állami hatóságokkal; mivel – bár mind nemzeti, mind uniós szinten történt előrelépés – a civil párbeszéd még mindig gyakran ad hoc folyamat marad;

Y.  mivel egyes tagállamokban a külföldi finanszírozás jogi és politikai támadások célpontjává vált; mivel a külföldi finanszírozásban részesülő civil társadalmi szervezetekre vonatkozó korlátozások ellentétesek az uniós joggal, nevezetesen az EUMSZ-nek a tőke szabad mozgásáról szóló 63. cikkével és a Chartával; mivel a C-78/18. sz. ügyben(14) az EUB úgy ítélte meg, hogy a hivatkozott törvény sérti a tőke szabad mozgását és az egyesülési szabadságot;

Z.  mivel az Unió az európai zöld megállapodás és a digitális transzformáció révén elindított egy folyamatot; mivel ehhez a folyamathoz egészséges polgári térre van szükség, amely lehetővé teszi a polgárok és az érintett közösségek számára, hogy megfogalmazzák érdekeiket, megvitassák a politikai megoldásokat, és új társadalmi szerződéseket kössenek;

1.  megerősíti, hogy a civil társadalmi szervezetek kulcsszerepet játszanak az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékek megvalósításában és védelmében, valamint az uniós jogszabályok, szakpolitikák és stratégiák kialakításában és végrehajtásában, beleértve az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a digitális transzformációt és a Covid19-világjárványból való kilábalást; hangsúlyozza, hogy jelentősen hozzájárulnak a tájékozott nyilvános vitához, kifejezésre juttatják a társadalomban jelen lévő törekvéseket, hangot adnak a kiszolgáltatott és marginalizálódott emberek véleményének, hozzáférést biztosítanak kritikus jelentőségű szolgáltatásokhoz, szakértelmet biztosítanak a politikai döntéshozatalban, előmozdítják az aktív polgári szerepvállalást, a demokrácia iskoláiként és nélkülözhetetlen felügyelőiként működnek, demokratikus ellenőrzést gyakorolnak az állami intézmények felett és biztosítják az állami fellépések és az közpénzek felhasználásának elszámoltathatóságát; elismeri ezért, hogy a civil tér a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok szerves részét képezi; hangsúlyozza, hogy az Uniónak ezért helyi, regionális, nemzeti és európai szinten el kell köteleznie magát a civil tér megőrzése és fejlesztése mellett;

2.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek hatékony működése érdekében a civil társadalmi térnek olyan támogató és biztonságos környezetnek kell lennie, amely mentes az állami és nem állami szereplők általi indokolatlan beavatkozástól, megfélemlítéstől, zaklatástól és visszatartó hatásoktól; emlékezteti a tagállamokat azon pozitív kötelezettségükre, hogy támogató környezetet kell biztosítaniuk a civil társadalmi szervezetek számára, beleértve az átlátható finanszírozási mechanizmusokhoz és a civil párbeszéd mechanizmusaihoz való hozzáférést, összhangban az egyesülés, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára vonatkozó nemzetközi emberi jogi normákkal, és amint azt a Charta is megerősíti; hangsúlyozza a médiapluralizmus fontosságát annak biztosításához, hogy a civil szervezetek el tudják érni a közvéleményt, és ezáltal hozzá tudjanak járulni a nyilvános vitához;

3.  figyelmeztet a civil társadalmi tér EU-szerte történő csökkenésére, mivel a politikák akadályozzák a civil társadalmi szervezetek műveleteit, a fenntartható finanszírozáshoz való hozzáférésüket és a döntéshozatalban való részvételi képességüket; elítéli a civil társadalmi szervezetek zaklatását, rágalmazását, megbélyegzését és bűnbaknak való kikiáltását, valamint tevékenységük bűncselekménnyé nyilvánítását; hangsúlyozza, hogy e fellépések jelentősen veszélyeztetik az aktív polgári szerepvállalást és a kritikus hangok megszólalását, aláásva ezzel a nyilvános vitát és ily módon a demokrácia legmélyebb alapjait;

4.  megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány tovább fokozta a civil társadalmi szervezetek előtt álló számos meglévő kihívást, amint azt az Alapjogi Ügynökség 2021. évi jelentése is mutatja, amely megállapította, hogy a nemzeti és helyi szervezetek 57%-a szerint a helyzet az előző évekhez képest „romlott” vagy „jelentősen romlott”; aggodalommal jegyzi meg, hogy egyes kormányok arra használták a világjárványt, hogy visszaszorítsák a civil társadalmi teret, és ellentmondásos jogszabályokat és diszkriminatív intézkedéseket fogadjanak el, amelyek nem mindig kapcsolódnak a világjárványhoz, miközben a társadalom mozgósítási képessége korlátozott volt, beleértve a nyilvános vitában való részvétel képességét, valamint a szólás-, a gyülekezési és az egyesülési szabadságot;

5.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy ha a civil társadalom mozgástere szűkül, az a jogállamiság veszélyeztetésének jele; üdvözli, hogy az Európai Bizottság a jogállamiságról szóló éves jelentése részeként a civil társadalom környezetét is vizsgálat tárgyává tette, ami jól jelzi, hogy a jogállamiság nem működhet biztonságos és támogató környezetben működő, élénk civil társadalom nélkül; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza és strukturálja a tagállamokban a civil társadalmi tér helyzetének nyomon követését azáltal, hogy a civil társadalmi tér mérésére – a meglévő keretekre alapozva – létrehozza „a civil társadalmi tér európai indexét”, és a jogállamiságról szóló éves jelentésében országspecifikus ajánlásokat is tartalmazó, teljes körű fejezetet szentel a civil társadalmi térnek, amelynek az alapvető jogokat is maradéktalanul le kell fednie; sürgeti a Bizottságot, hogy rendszeresen használja fel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentéseit, és forduljon az ügynökséghez módszertani tanácsadásért;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság elismerte a civil társadalom számos uniós politikában és stratégiában, illetve finanszírozási programban játszott fontos szerepét; hangsúlyozza azonban, hogy e megközelítés széttöredezettsége a civil társadalmi szervezetek helyzetének csekély tényleges javulását eredményezi a helyszínen;

7.  ezért sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el átfogó civil társadalmi stratégiát a civil társadalmi tér Unión belüli védelme és fejlesztése érdekében, amely integrálja az összes meglévő eszközt, pótolja a nyomon követés, a támogatás és a védelem terén fennálló hiányosságokat, és valódi politikai elismerést ad a civil társadalmi szervezetek által a demokratikus értékek és politikák megvalósításában játszott kulcsfontosságú szerepnek, a nyomonkövetési és jelentéstételi eszközöknek az uniós végrehajtási mechanizmusokkal való világos összekapcsolása mellett, biztosítva ezzel, hogy kellő időben hatékony nyomon követő intézkedésekre kerüljön sor; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a civil társadalmi szervezetek számára elérhető támogatási hálózatok megerősítésére irányuló kezdeményezéseket;

8.  úgy véli, hogy a civil társadalmi stratégiának olyan konkrét intézkedéseket kell felvázolnia, amelyek többek között az alábbiak révén védik és erősítik a civil társadalmi teret:

9.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák az EU belső és külső politikáinak összhangját a civil társadalmi tér védelme és támogatása tekintetében, többek között az emberijog-védőkre vonatkozó belső iránymutatások elfogadásával, amelyek az EU külső fellépéseire vonatkozó iránymutatások mintáját követnék;

A visszatartó hatásoktól, fenyegetésektől és támadásoktól mentes szabályozási és politikai környezet kialakítása

10.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek cselekvési képessége a kedvező jogi és politikai környezet meglététől, különösen az egyesülési, békés gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság és a közéletben való részvételhez való jog gyakorlásától függ; sürgeti a tagállamokat, hogy garantálják e jogok gyakorlását az európai és nemzetközi joggal és normákkal, többek között az EJEE-vel, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az európai civil társadalmi tér védelmének és előmozdításának szükségességéről szóló, 2018. november 28-i ajánlásával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozattal és a polgári tér védelméről és előmozdításáról szóló ENSZ-iránymutatással összhangban, és éljenek azzal a lehetőséggel, hogy véleményt kérnek a Velencei Bizottságtól a tervezett jogszabályokról;

11.  emlékeztet a független, pártatlan, szakmai és felelős újságírás fontosságára a civil társadalmi szervezetek tevékenységeiről szóló tájékoztatás szempontjából mind a magántulajdonban lévő, mind a közszolgálati médiában, valamint a nyilvános információkhoz való hozzáférés fontosságára, amelyek a jogállamiságon alapuló demokratikus államok kulcsfontosságú pillérei;

12.  sajnálatát fejezi ki a médiapiacon belüli egyre erősebb tulajdonkoncentráció miatt, amelynek a médiapluralizmus és -függetlenség látja kárát, és amely miatt nem kapnak kellő nyilvánosságot a civil társadalmi szervezetek eszméi és tevékenységei; emlékeztet, hogy a független és felelős újságírás és a pluralista információkhoz való hozzáférés a demokrácia kulcsfontosságú pillérei, és hogy a civil társadalom fellépései és közreműködése létfontosságú a demokrácia virágzásához; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák és tartsák fenn a média politikai és gazdasági nyomástól való függetlenségét, garantálják a médiapluralizmust és biztosítsák az átláthatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy a médiapluralizmus megerősítése érdekében a médiaszabadságról szóló közelgő törvényben tegyen javaslatot a média tulajdonviszonyaira vonatkozó uniós szintű szabályokra, a média tulajdonviszonyainak átláthatóságára vonatkozó szabályokon felül, minimumkövetelményként;

13.  úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek hozzájárulása az egységes piachoz és a szociális gazdasághoz, valamint az uniós politikák és az EUSZ 2. cikkében megfogalmazott értékek megvalósításában játszott szerepük komoly érv a működésük előtt álló akadályok uniós szintű felszámolása mellett; felhívja ezért a Bizottságot, hogy e cél elérése érdekében reagáljon megfelelően intézkedések, többek között jogalkotási intézkedések meghozatala révén; hangsúlyozza, hogy egy ilyen jogszabály nemcsak alapvető védelmet biztosítana a civil társadalmi szervezetek számára, hanem egyenlő feltételeket is teremthetne, amelyek lehetővé tennék számukra a bennük rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálataiba foglalja bele a civil társadalmi tér szisztematikus ellenőrzését, egyértelmű kritériumokat határozva meg arra vonatkozóan, hogy – az egyesülési, véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normák alapján, és amint azt a Charta is megerősíti – mi minősül a civil társadalom számára támogató környezetnek annak megakadályozása érdekében, hogy a tervezett jogszabályok negatív hatást gyakoroljanak a civil társadalmi térre; felhívja a Bizottságot, hogy vezesse be a szükséges biztosítékokat és dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok általi végrehajtásra vonatkozóan kockázatok azonosítása esetén, a civil társadalommal együttműködésben;

15.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy emellett vizsgálja felül és kísérje figyelemmel az uniós jog végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a civil társadalmi teret, és ha mégis ez lenne a helyzet, biztosítson jogorvoslatot; felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti szinten fogadjanak el hasonló jogorvoslati lehetőségeket;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések szerinti hatásköreit kihasználva tegyen javaslatot uniós jogszabályokra a hiányosságok pótlása és az Unió-szerte a civil társadalmi szereplők előtt álló kihívások kezelése érdekében, ideértve a civil társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére, működésére és finanszírozására vonatkozó minimumszabályokat és a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel szembeni eljárási biztosítékokat, valamint hogy nyújtson iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az uniós jogot a civil társadalom jobb védelme érdekében alkalmazni;

17.  úgy véli, hogy a határokon átnyúló uniós egyesületek és nonprofit szervezetek statútuma további védelmet nyújthatna a létrehozásuk és működésük útjában álló indokolatlan akadályokkal szembesülő civil társadalmi szervezetek számára;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a békés gyülekezéshez való jogot, és könnyítsék meg annak gyakorlását – e jog csak a szükségesség és az arányosság elvének tiszteletben tartásával korlátozható, az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban; óva int attól, hogy egyes tagállamokban kibővítsék a bűnüldöző hatóságok hatáskörét a gyülekezések során történő rendfenntartás terén; elítéli a tüntetőkkel szembeni aránytalan erőszak alkalmazását, valamint megbüntetésüket, büntetőeljárás alá vonásukat és megfigyelésüket; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul helyezzék hatályon kívül azokat a törvényeket és rendelkezéseket, amelyek erősítik a tüntetőkkel szembeni erőszak alkalmazását vagy korlátozzák a nyilvános demonstrációhoz való jogot; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat a békés gyülekezés szabadságának, mind az egészségügyi vészhelyzet idején, mind a normál időszakokban történő védelméről;

19.  felhívja a figyelmet arra, hogy a világjárvány kezdetétől a civil társadalom tevékenységeinek jelentős része az online térbe került át; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságát, küzdjenek a gyűlöletbeszéd valamennyi formája ellen, és hívják fel a figyelmet a gyűlöletbeszédre, illetve arra, hogy az milyen kockázatokat jelent a demokráciára és az egyénekre nézve, az online közösségi hálózatokon is;

20.  óva int a civil társadalmi teret megfélemlítő politikák és retorika káros hatásától; sürgeti a Bizottságot, hogy az elrettentő hatások elemzését tegye a jogállamiságról szóló éves jelentésének kulcsfontosságú elemévé, építsen a C-78/18. sz. ügyre a Chartában foglalt jogok gyakorlására visszatartó hatású intézkedések megtámadása érdekében, amennyiben hasonló megközelítések lehetségesek, valamint hogy a bírósági felülvizsgálat ideje alatt a helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében alkalmazzon ideiglenes intézkedéseket;

21.  elítéli, hogy egyes tagállamokban a civil társadalmi szervezetek képviselői munkájuk közvetlen következményeként fizikai és szóbeli támadásokkal, zaklatással és megfélemlítéssel szembesülnek mind online, mind offline formában; sajnálja továbbá, hogy ez mentális egészségükre is hatást gyakorol többek között kiégést, depressziót, „segítségnyújtás okozta traumát” és „együttérzésből fakadó fáradtságot ” okozhat, és hogy a civil szervezetek képviselőire gyakorolt pszichológiai hatásokat nem kutatják kellő mélységben; hangsúlyozza, hogy a gyermekek és a fiatalok különösen kiszolgáltatottak, mivel előfordulhat, hogy nem jelentik be a gyűlöletcselekményeket és a zaklatást, mivel nem ismerik a zaklatás fogalmát, illetve, hogy hogyan kezelhetik azt és kihez fordulhatnak ilyen esetekben;

22.  elítéli az állami és az államhoz kapcsolódó szereplők részéről a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők ellen elkövetett fenyegetéseket és támadásokat, beleértve a negatív és megbélyegző retorikát, a bűnbaknak való kikiáltásukat, valamint a jogi, bírósági, közigazgatási és adóügyi zaklatást, és elítéli, hogy az állami szereplők nem védik meg a civil társadalmi szervezeteket és az emberijog-védőket az ilyen támadásokkal és fenyegetésekkel szemben; hasonlóképpen elítéli a nem állami szereplők által elkövetett támadásokat és fenyegetéseket, többek között, de nem kizárólag a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket;

23.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalmi szervezeteket érő támadásokról és fenyegetésekről nemzeti szinten kevés bejelentés érkezik; sürgeti a tagállamokat, hogy egyértelműen ítéljék el ezeket a cselekményeket, fogadjanak el megelőző és hatékony intézkedéseket, és rendszeresen, azonnal, alaposan, függetlenül és pártatlanul vizsgálják ki a kapcsolódó állításokat, valamint fektessenek be a hatóságoknak szóló képzési programokba, hogy jobban tudják kezelni ezeket az eseteket; felkéri az Európai Bizottságot, hogy ajánlásokkal és a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítésével kísérje ezeket a folyamatokat;

24.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom, a rendőrség és az érintett intézmények közötti jó együttműködés az aktivisták, a civil társadalom és magának a demokráciának a védelme terén a sebezhetőségek kezelésének és a bevált gyakorlatok megtalálásának kulcsa;

25.  komoly aggodalmának ad hangot a rasszizmus elleni küzdelemmel, a vallási kisebbségekkel vagy a rasszizmus elleni küzdelemmel, a feminizmussal és az LMBTIQ+-jogokkal foglalkozó szervezetek és aktivisták ellen irányuló erőszak és gyűlölet fokozódása miatt;

26.  emlékeztet arra, hogy a nők jogaival, valamint a kisebbségekkel és a kiszolgáltatott csoportokkal, például az LMBTIQ+-személyekkel foglalkozó civil társadalmi szervezetek bűnbaknak való kikiáltása nem elszigetelt jelenség, hanem az EUSZ 2. cikkében védett alapvető jogok előre megfontolt és fokozatos leépítése, amely a „nemek közötti egyenlőség elleni” kampányok szélesebb körű politikai programjának részét képezi; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék különösen óvatosan azokat a kezdeményezéseket, amelyek olyan, már megszerzett jogok megnyirbálására tesznek kísérletet, amelyek célja a személyek megkülönböztetéssel szembeni védelme és megelőzése, valamint az egyenlőség előmozdítása volt;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni küzdelemről szóló kerethatározat szerinti jelentésében, a bűncselekmények áldozatai jogainak védelmét szolgáló uniós szabályok és eszközök nyomon követése és értékelése során, valamint a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelemre vonatkozó uniós rendelkezések felülvizsgálata során említse meg az emberijog-védők elleni támadásokat is;

28.  megjegyzi, hogy az Unió jelenleg nem rendelkezik hatékony eljárásokkal ahhoz, hogy megfelelő választ adjon, amikor civil társadalmi szervezetek arról számolnak be, hogy a demokratikus normákat és a civil társadalom mozgásterét veszély fenyegeti a tagállamokban; szorgalmazza egy olyan uniós riasztási mechanizmus létrehozását, amely lehetővé tenné a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők számára a támadások bejelentését, a riasztások nyilvántartásba vételét, a tendenciák feltérképezését és az áldozatok időben történő és célzott támogatását; úgy véli, hogy egy ilyen mechanizmus emellett javítaná az uniós szintű jelentéstételt, információkkal szolgálna a Bizottság éves jogállamisági értékeléséhez, és hozzájárulna általában véve az európai nyilvánosság jobb tájékoztatásához;

29.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság és a Tanács is elutasította a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló parlamenti kezdeményezést, amelyet egy, a Parlament, a Bizottság és a Tanács közötti intézményközi megállapodás szabályozna; emlékeztet arra, hogy a civil társadalom mozgásterének nyomon követése szorosan összefügg a demokráciával és az alapvető jogokkal, és hogy az EUSZ 2. cikke szerinti értékek nyomon követésére szolgáló mechanizmus a legjobb eszköz egy ilyen holisztikus megközelítéshez;

30.  sürgeti a Bizottságot, hogy – többek között a kötelezettségszegési eljárásokon, a jogállamisági keretrendszeren, a feltételrendszerről szóló új rendeleten és az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljáráson keresztül – gyakorolja végrehajtási hatásköreit azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek az uniós jogszabályokat megsértve indokolatlanul korlátozzák a civil társadalom mozgásterét; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a civil társadalom e folyamatokban való aktív részvételét és az azokhoz való érdemi hozzájárulását, valamint biztosítsa a végső címzettek és kedvezményezettek jogos érdekeinek megfelelő védelmét;

31.  fenntartja, hogy a tagállamoknak nem szabad kriminalizálni vagy más módon hátrányosan befolyásolni a civil társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételét, működését, finanszírozását és határokon átnyúló tevékenységét; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, ahogy egyes tagállamokban az uniós rendelkezéseket értelmezik, ami a civil társadalmi szervezetek tevékenységeinek és az emberi jogok védelmezőinek kriminalizálásához vezethet, különösen a migráció területén, gyakran a Bizottság iránymutatásainak ellentmondva; kéri a tagállamokat, hogy vessenek véget a kutatási-mentési tevékenységek jogellenes kriminalizálásának és büntetőeljárás alá vonásának, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezt aktívan kövesse nyomon és lépjen fel az érintett tagállamok ellen; ismét hangsúlyozza továbbá, hogy a migránsokkal humanitárius okokból foglalkozó és a kutatási-mentési tevékenységekben részt vevő valamennyi szereplőnek meg kell felelnie a nemzetközi és emberi jogi jog általános elveinek, valamint az alkalmazandó európai és nemzeti jogszabályoknak, tiszteletben tartva ezeket az elveket;

Az erőforrásokhoz való fenntartható és megkülönböztetésmentes hozzáférés

32.  megjegyzi, hogy a civil társadalmi szervezeteknek a finanszírozás kapcsán olyan kihívásokkal kell szembenézniük, mint például a kellő mértékű finanszírozási források hiánya, a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézkes adminisztratív eljárásai, az átlátható és méltányos forráselosztás hiánya, valamint a szigorú támogathatósági kritériumok;

33.  felhívja a figyelmet a 2535. számú (2020) ENSZ-határozat következtetéseire, nevezetesen arra, hogy a fiatalok mihamarabbi részvétele döntő szerepet játszik a békés társadalmak megteremtésében és megőrzésében;

34.  kiemeli, hogy a fiatalok fontos és pozitív módon járulhatnak és járulnak hozzá a demokratikus és békés társadalmak kialakításáért tett erőfeszítésekhez; következésképpen felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az ifjúsággal és az ifjúsági szervezetekkel kapcsolatos beruházásokat; emellett szorgalmazza az Erasmus+ program megfelelő finanszírozását, kiemelve a demokratikus Európa megteremtésében játszott szerepét;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy azonosítsa a meglévő akadályokat, és javasoljon átfogó intézkedéscsomagot és ajánlásokat a civil társadalmi szervezetek hosszú távú, kiszámítható, megfelelő és támogató jellegű finanszírozásának biztosítása érdekében, beleértve az érdekérvényesítéssel és nyomon követéssel kapcsolatos operatív tevékenységeik finanszírozását is; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteknek nyújtott uniós finanszírozásnál kerülni kell a bürokratikus intézkedéseket;

36.  úgy véli, hogy a nyitottság és az átláthatóság kulcsfontosságú a civil társadalmi szervezetek elszámoltathatóságának és a beléjük vetett közbizalomnak a megteremtéséhez, amennyiben a legitim nyilvános ellenőrzés biztosításának célját szolgálják, és a jelentéstételi követelmények szükségesek és arányosak maradnak; elítéli azt, amikor visszaélnek az átláthatósági intézkedésekkel, és azokat egyes civil társadalmi szervezetek megbélyegzésére használják fel;

37.  kiemeli a kiegészítő finanszírozási források biztosításának fontosságát, többek között a közintézményektől minden szinten, a magán-, jótékonysági és egyéni adományozóktól, a tagsági díjaktól és a gazdasági tevékenységekből származó bevételektől, valamint a helyi, regionális és nemzeti forrásokból, mivel ez segítheti a civil társadalmi szervezeteket abban, hogy ellenálljanak a külső finanszírozásra vonatkozó esetleges kormányzati korlátozásoknak; felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy javítsák a civil társadalmi szervezetek jogi környezetét, és könnyítsék meg a különböző finanszírozási forrásokhoz, köztük a magán- és külföldi finanszírozáshoz való hozzáférés feltételeit; kiemeli, hogy a közfinanszírozásnak a civil társadalom valamennyi tevékenységére ki kell terjednie, beleértve az érdekérvényesítési, peres és ellenőrzési tevékenységeket, az oktatást és figyelemfelhívást, a szolgáltatásnyújtást, valamint a kapacitásépítést és a koalíciók megkötését is, amelyek előmozdítják és védik az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékeket; felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy a puszta projektfinanszírozáson túl is nyújtsanak támogatást, és biztosítsanak alapvető infrastruktúra-finanszírozást és többéves finanszírozási ciklusokat a civil társadalom fenntartható működése érdekében;

38.  elítéli a közpénzek elosztása során tanúsított politikai vagy egyéb indíttatású megkülönböztetés minden formáját és az ebből eredő visszatartó hatásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben biztosítsanak egyértelmű, átlátható és megkülönböztetéstől mentes eljárásokat; elítéli a finanszírozáshoz való hozzáférés mindennemű korlátozását, különösen azokat, amelyek a nők, az LMBTIQ+-személyek, a kisebbségek, a migránsok és a menekültek jogainak védelmén dolgozó civil társadalmi szervezeteket és aktivistákat célozzák;

39.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek egy kiválasztott témára összpontosító kampányait nem lenne szabad a választásokkal vagy más politikai kampányokkal való átfedés ürügyén finanszírozási korlátozásoknak alávetni; megjegyzi, hogy a civil társadalmi szervezetek számára rendelkezésre álló források gyakran társfinanszírozást igényelnek, ami viszont azt jelentheti, hogy a kedvezményezettnek a megkövetelt források egy részét más forrásokból kell előteremtenie, ami megnehezítheti a projekt végrehajtását vagy a szervezet működését; ezért úgy véli, hogy a szükséges társfinanszírozás arányát észszerűen korlátozni kell, és figyelembe kell venni a monetizálás különböző módjait;

40.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy közszférabeli szervezetek – például a lakhatás, az egészségügy, az oktatás és a menekültügy területéhez tartozó – közfeladatokat szerveznek ki civil társadalmi szervezetekhez, ami túlmutat a közszférabeli szervezeteknek az érintett személyekkel, illetve az érintettek javára végzett tevékenységek terén megfelelő tapasztalattal rendelkező, de kellő kiegészítő erőforrásokkal nem támogatott nonprofit szervezetekkel folytatott kiegyensúlyozott együttműködésén; hangsúlyozza, hogy az ilyen kiszervezési gyakorlatok civil társadalmi szervezetek erőforrásait használják fel olyan feladatokhoz, amelyeket az államnak kellene elvégeznie, és megfosztják a civil társadalmi szervezeteket az érdekérvényesítésen, a stratégiai peres eljárásokon és közoktatáson keresztüli közéleti részvételhez olyannyira szükséges lehetőségektől;

41.  súlyos aggodalmának ad hangot a GONGO-k (kormány tulajdonában lévő NGO-k) és az ezekhez kapcsolódó diszkriminatív és gyakran átláthatatlan közfinanszírozási gyakorlatok megjelenése miatt; figyelmeztet arra, hogy ezek káros hatással vannak a demokráciára és a civil társadalmon belüli pluralizmusra és sokszínűségre, a civil társadalmi szervezetek elismert legitimitására, és ezáltal a polgárok aktív polgári szerepvállalásra való hajlandóságára; felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják ki az alkalmazandó jogi szabályokat sértő, gyűlöletet szító csoportokat, és lépjenek fel ellenük; hangsúlyozza, hogy ezek a csoportok torzíthatják a nyilvános vitát, ami roncsolja a demokrácia szövetét;

42.  sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg feltételeket és eljárásokat annak biztosítására, hogy a civil társadalom támogatására szánt uniós forrásokat – akár a közvetlen, akár a megosztott irányítás alá tartozókat – csak olyan szervezeteknek ítéljék oda, amelyek szigorúan függetlenek minden kormánytól, és teljes mértékben tiszteletben tartják az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékeket; sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon az uniós finanszírozás civil társadalmi szervezetek közötti diszkriminatív elosztásával kapcsolatos állításokkal, és hozzon megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az uniós finanszírozás ne támogassa a GONGO-kat;

43.  üdvözli a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program elfogadását, amely megnövelt, 1,55 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik a 2021 és 2027 közötti időszakra, és elismeri, hogy ez észszerű válaszlépés az EU-ban a civil társadalom előtt álló kihívásokra, valamint az első lépést jelenti az EU-ban tevékenykedő civil társadalmi szervezetek szisztematikusabb támogatási keretének megteremtése felé; felhívja a Bizottságot, hogy az átláthatóság, a rugalmasság és a felhasználóbarát jelleg biztosítása érdekében aktívan konzultáljon a civil társadalmi szervezetekkel a munkaprogramok és a finanszírozási mechanizmusok meghatározása során; üdvözli az uniós értékek ágon belüli újbóli támogatásnyújtási mechanizmusokat; hangsúlyozza, hogy elegendő finanszírozást kell biztosítani az ellenőrzési, érdekérvényesítési és peres tevékenységekre, valamint a kapacitásépítésre, mivel ezek révén a civil társadalmi szervezetek fokozottabban hozzájárulhatnak az uniós értékek és alapvető jogok védelméhez; felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a finanszírozást a civil társadalmi szervezetek támogatására különítsék el, hogy el tudják látni a különböző ágazati politikáiban rájuk ruházott feladatokat és szerepeket; célzott sürgősségi finanszírozást és gyakorlati támogatást kér azon civil szereplők és emberijog-védők számára, akik esetében fennáll alapvető jogaik megsértésének veszélye;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit a civil társadalmi szervezetek „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programban és más központilag kezelt alapokban való részvételének fokozására, többek között a további egyszerűsítés, a rugalmasabb jogosultsági kritériumok, valamint célzott tájékoztatás és képzés révén; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a tagállami gyakorlatok nyomon követését, és tegyen ajánlásokat a civil társadalmi szervezetek részvételének növelésére a megosztott irányítás alá tartozó programokban; felszólítja a Bizottságot, hogy jobban vonja be a civil társadalmi szervezeteket az uniós források tagállami szintű felhasználásának nyomon követésébe és jobban képezze őket e területen;

45.  úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek költségvetési támogatását nemcsak meg kell tervezni, hanem valamennyi uniós programban elő kell mozdítani, és támogatni is kell; sajnálja, hogy az európai helyreállítási csomag a vállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások mellett nem célozta meg kifejezetten a civil társadalmi szervezeteket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a civil társadalmi szervezetek bevonását a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, valamint a megosztott irányítás alatt álló egyéb alapok végrehajtásába és nyomon követésébe, és ellenőrizzék, hogy a nemzeti helyreállítási tervek támogatják-e a civil társadalmi szervezetek finanszírozási igényeit; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a civil társadalmi szervezeteket ne érintse hátrányosan a feltételrendszerről szóló rendelet vagy a többéves pénzügyi keret alapjaiba és programjaiba vagy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközbe beépített olyan feltételek szerinti finanszírozás visszavonása, amelyek a jogállamiság és a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartását a finanszírozás előfeltételévé teszik azáltal, hogy konkrét módozatokat biztosítanak a finanszírozásnak a működési környezetükhöz igazított civil társadalmi szervezetek számára történő eljuttatására;

46.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós forrásokat csak olyan szervezeteknek ítéljék oda, amelyek szigorúan függetlenek minden kormánytól, és teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós értékeket;

47.  elítéli egyes tagállamok arra irányuló kísérleteit, hogy korlátozzák a külföldi finanszírozást és a kapcsolódó politikai narratívákat, valamint a civil társadalmi szervezetek megbélyegzése vagy zaklatása céljából általuk hozott intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy az EUB megállapította, hogy ezek sértik a tőke szabad mozgását és az egyesülési szabadságot; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben a jövőben is indítson kötelezettségszegési eljárásokat, és módszeresen alkalmazza az ideiglenes intézkedéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy térképezze fel a külföldi finanszírozás korlátozásait az egész Unióban annak biztosítása érdekében, hogy az EUB által megerősített elveket valamennyi tagállamban ténylegesen tiszteletben tartsák;

48.  hangsúlyozza, hogy az adókedvezmények fontos szerepet játszanak a magánadományok fellendítésében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább ezeket a rendszereket; felkéri a Bizottságot, hogy térképezze fel a bevált gyakorlatokat és dolgozzon ki ajánlásokat; elismeri, hogy a civil társadalmi szervezeteknek meg kell felelniük a nemzeti szabályoknak az adózás és a pénzmosás elleni küzdelem terén, azonban hangsúlyozza, hogy ezekkel a szabályokkal és általában a finanszírozás átláthatóságával nem szabad visszaélni azzal a céllal, hogy akadályozzák a civil társadalmi szervezetek tevékenységeit, és hátráltassák tagjaikat és adományozóikat;

49.  emlékeztet arra, hogy az egyesülési szabadságra vonatkozó nemzetközi normák előírják, hogy a hatóságoknak vélelmezniük kell a civil társadalmi szervezetek azon szabadságát, hogy bármilyen forrásból finanszírozást kérjenek és kapjanak, valamint tevékenységük jogszerűségét, és ezt csak abban az esetben lehet korlátozni, ha azt törvény írja elő, egy vagy több törvényes célt szolgál, illetve amennyiben a szóban forgó célok eléréséhez szükségesek egy demokratikus társadalomban;

50.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatást a megkülönböztetésmentesség és a tőke szabad mozgásának a határokon átnyúló adományozásra alkalmazott elvéről; hangsúlyozza, hogy a közhasznúság fogalmának közelítése lehetővé tenné a kölcsönös elismerést és az egyenlő bánásmódot a határokon átnyúló adományok és az ilyen közhasznú jogállához kapcsolódó juttatások tekintetében; felszólít a közhasznúság fogalmának uniós szintű meghatározására, mivel ez fellendítené a határokon átnyúló adományozást, mivel lehetővé tenné a közhasznú státusz kölcsönös elismerését és a kapcsolódó előnyök tekintetében az egyenlő bánásmódot; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a határokon átnyúló karitatív tevékenységek előtt álló akadályok felszámolására, és az EUB ítéleteivel összhangban biztosítsa a határokon átnyúló adományok egyenlő elbírálását;

Civil párbeszéd és részvétel a politikai döntéshozatalban

51.  kiemeli a civil párbeszéd tájékozott politikai döntéshozatalban betöltött fontos szerepét, és hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek a strukturált párbeszéd biztosítása révén minden szinten kulcsszerepet játszanak a polgárok és a hatóságok közötti közvetítőként; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet töltenek be a polgárokkal – köztük a marginalizált vagy kiszolgáltatott csoportokkal – folytatott rendszeres kapcsolattartásban, és elismeri szakértelmüket, illetve azt, hogy kulcsfontosságú szerepük van a civil párbeszédben, továbbá kiemeli a leginkább háttérbe szorultak részvételének elősegítésében és problémáik képviseletében, egyben az állami fellépések demokratikus ellenőrzésében és azok elszámoltathatóságának biztosításában játszott fontos szerepüket;

52.  üdvözli az egyes tagállamokban a civil párbeszédre vonatkozó új stratégiák és a civil társadalmi tanácsadó bizottságok révén tett pozitív lépéseket; elítéli azonban a civil társadalmi szervezetek részvételét szándékosan akadályozó gyakorlatokat, például a civil társadalmi szervezetek kizárását a nyilvános folyamatokból, az átláthatatlan salátatörvények alkalmazását és a konzultációs és tanácskozási kötelezettségeket megkerülő gyorsított parlamenti eljárásokat;

53.  emlékeztet arra, hogy a Covid19-hez kapcsolódó intézkedések sürgőssége gyakran tovább korlátozta a civil társadalmi szervezetek hozzáférését a döntéshozatalhoz; megjegyzi azonban, hogy számos tagállam tett erőfeszítéseket ennek ellensúlyozására;

54.  sajnálja, hogy a civil párbeszéd gyakran ad hoc folyamat marad; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan koherens szakpolitikai kereteket, amelyek biztosítják a strukturált, kiszámítható és hosszú távú folyamatokat, az inkluzív részvételt és a rendszeres felülvizsgálatot, és rendeljenek ehhez megfelelő forrásokat, beleértve a tisztviselők képzését is; felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő gyakorlatok elemzése alapján fogalmazzon meg ajánlásokat, amelyeket a civil társadalommal szorosan együttműködve dolgoznak ki;

55.  úgy véli, hogy az EUSZ 11. cikkével összhangban valamennyi uniós intézménynek felül kell vizsgálnia a civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás feltételeit, hogy a civil társadalommal nyílt, átlátható, érdemi és rendszeres párbeszédet biztosítson, a többi érdekelt féllel azonos feltételek mellett; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy, az összes fő intézmény közötti civil párbeszédről szóló intézményközi megállapodás benyújtását, amely kiterjed az uniós politika valamennyi területére, valamint az olyan transzverzális folyamatokra, mint például az Unió helyzete vagy az Európa jövőjéről szóló konferencia;

56.  e tekintetben úgy véli, hogy a Parlament elnöke megbízhatná egyik alelnökét, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytasson civil társadalomi szervezetekkel; arra ösztönzi a képviselőcsoportokat, hogy alakítsák ki saját struktúráikat a civil párbeszédről;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy konzultációs folyamatai során állítsa helyre az egyensúlyt a vállalati érdekek képviselői és az egyéb érdekek – például a munkavállalói jogok, a szociális jogok és a környezetvédelem – képviselői között, és nyújtson biztosítékokat a tisztességtelen lobbigyakorlatokkal szemben, amelyek nem egyeztethetők össze a tisztességes és átlátható párbeszéddel;

58.  felszólítja a tagállamokat, általában az uniós intézményeket és különösen a Bizottságot, hogy biztosítsák a civil társadalommal való szoros konzultációt a civil társadalmi teret és szabadságokat potenciálisan érintő jogszabályok előkészítése vagy felülvizsgálata során;

59.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság egyik alelnöke lett felelős a civil társadalommal folytatott nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd fenntartásáért; hangsúlyozza, hogy a civil párbeszédet még inkább működőképessé kell tenni; felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra konkrét kapcsolattartó pontok létrehozását valamennyi főigazgatóságon belül annak érdekében, hogy a civil társadalom szoros kapcsolatot tarthasson fenn a Bizottság alelnökével; kulcsfontosságúnak tartja, hogy egy átlátható kiválasztási folyamat keretében a civil társadalmi szervezetek széles köre kiemelt szerepet kapjon a Bizottságot segítő szakértői csoportokban és tanácsadó fórumokon, és hogy a hangsúlyt a kiszolgáltatott és alulreprezentált csoportok nevében fellépő civil szervezetekre helyezzék;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az uniós alapokat végrehajtó nemzeti programok meghatározását és az uniós stratégiák és cselekvési tervek tagállamok általi végrehajtását annak érdekében, hogy a tagállamokat a civil társadalmi szervezetek tényleges részvételére és hatékony civil párbeszéd-mechanizmusok bevezetésére ösztönözzék; kéri a civil társadalomnak az európai szemeszter folyamatában és az európai helyreállítási csomag nyomon követésében való részvételének megerősítését;

61.  üdvözli az ifjúság európai évét, amely lehetőséget ad a demokratikus társadalomban való polgári részvétel és a civil párbeszéd további előmozdítására;

62.  vállalja, hogy biztosítja e jelentés valódi nyomon követését, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen ugyanilyen kötelezettségvállalást;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 156., 2021.5.5., 1. o. (2) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o. (3) HL C 323., 2020.10.1., 1. o. (4) HL C 346., 2018.9.27., 20. o. (5) HL C 390., 2019.11.18., 117. o. (6) HL C 363., 2020.10.28., 45. o. (7) HL C 395., 2021.9.29., 2. o. (8) HL C 415., 2021.10.13., 36. o. (9) HL C 425., 2021.10.20., 28. o. (10) HL C 425., 2021.10.20., 107. o. (11) HL C 81., 2022.2.18., 27. o. (12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0044. (13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0451. (14) A Bíróság Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben 2020. június 18-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2020:476.

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kultúra, az oktatás, a média és a sport szerepéről a rasszizmus elleni küzdelemben (2021/2057(INI))

P9_TA(2022)0057 A9-0027/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen a preambulum második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik franciabekezdésére, 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 2., 3., 4., 5. és 21. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, többek között az esélyegyenlőség harmadik elvére és a kapcsolódó cselekvési tervre,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1) (faji megkülönböztetés elleni irányelv);

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű uniós csoport 2016. júniusi létrehozására,

–  tekintettel „Az ifjúság-, az oktatás- és a kultúrpolitika szerepe egy erősebb Európa építésében” című, 2018. május 22-i bizottsági közleményre (COM(2018)0268),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2020)0565),

–  tekintettel „Az európai média a digitális évtizedben: a helyreállítást és átalakulást támogató cselekvési terv” című, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0784),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(3),

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási és képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/817 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a „Kreatív Európa” (2021–2027) program létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/818 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Európai Szolidaritási Testület program létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/888 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a romák egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról és részvételéről szóló, 2021. március 12-i tanácsi ajánlásra(8),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(9),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2020. június 9-i alapjogi jelentésére és az uniós kisebbségekről és megkülönböztetésről szóló, 2017. december 5-i második felmérésére, valamint az ahhoz kapcsolódó, „Feketeként az EU-ban” című, 2018. november 23-i, illetve 2019. november 15-i jelentésre és összefoglalóra, amelyek ismertetik az afrikai származású emberek körében az EU-ban tapasztalt faji megkülönböztetést és rasszista erőszakot,

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című, 2021. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0101),

–  tekintettel a 2019–2022-re szóló kulturális munkatervre vonatkozó, 2018. november 15-i tanácsi következtetésekre(10),

–  tekintettel a romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó, 2020. október 7-i uniós stratégiai keretrendszerére,

–  tekintettel „Az antiszemitizmus elleni küzdelemre és a zsidó élet előmozdítására vonatkozó európai uniós stratégia (2021–2030)” című, 2021. október 5-i bizottsági közleményre (COM(2021)0615),

–  tekintettel a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról szóló, 2018. május 22-i tanácsi ajánlásra(12),

–  tekintettel az afrikai származású emberek Európában biztosítandó alapvető jogairól szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „A gyermekek jogairól az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a roma gyermekekkel szemben az oktatásban alkalmazott hátrányos megkülönböztetés révén a faji egyenlőségről szóló irányelvnek való meg nem felelés miatt a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárásra (20142174, 20152025 és 20152206 számú kötelezettségszegés),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(16),

–  tekintettel „Az Uniós sportpolitika: értékelés és lehetséges további lépések” című, 2021. november 23-i álllásfoglalására(17),

–  tekintettel a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) megállapításáról és egyes uniós jogalkotási aktusok módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2021)0206),

–  tekintettel „Az európai oktatási térség: közös, holisztikus megközelítés” című, 2021. november 11-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztálya által 2021 októberében készített, a kultúra, az oktatás, a média és a sport által a rasszizmus elleni küzdelemben betöltött szerepről szóló tanulmányra,

–  tekintettel az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának általános politikai ajánlásaira, különösen az iskolai oktatáson belüli és azon keresztüli, a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, 2006. december 15-i 10. számú ajánlásra,

–  tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 2019. szeptember 27-i ütemtervére a tényleges egyenlőség érdekében,

–  tekintettel a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódex Bizottság általi hatodik értékelésére,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési programjának az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó 10. céljára,

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára,

–  tekintettel az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja által 2021 októberében kiadott, a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódexről szóló ajánlásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0027/2022),

A.  mivel a megkülönböztetés és a rasszizmus aláássa az emberi méltóságot, az életlehetőségeket, a gazdasági jólétet, a jóllétet és gyakran a biztonságot; mivel a rasszista sztereotípiák generációkon át is folytatódnak; mivel az EU-ban tilos a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés; mivel többek között a migránsok, a menekültek és a menedékkérők rasszizmusnak és megkülönböztető magatartásnak vannak kitéve;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége(19) szerint a faji megkülönböztetés és zaklatás továbbra is gyakori jelenség az Európai Unióban; mivel különösen a faji, vallási és etnikai kisebbségeket túl gyakran éri zaklatás, erőszak, faji és etnikai profilalkotás – többek között a bűnüldöző szervek részéről –, valamint online és offline gyűlöletbeszéd; mivel az áldozatok a gyűlöletkeltő rasszista és idegengyűlölő incidensek többségét nem jelentik(20); mivel az EU-ban a faji és etnikai kisebbségek strukturális megkülönböztetéssel és egyes esetekben szegregációval szembesülnek a mindennapi élet bizonyos területein, többek között a lakhatás, az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és az igazságszolgáltatás területén;

C.  mivel az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra a strukturális rasszizmust a társadalmi, pénzügyi és politikai intézményekbe ágyazható megkülönböztető magatartásként említi, ami hatással van a hatalom és a politikai döntéshozatal mozgatórugóira;

D.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala a strukturális megkülönböztetést úgy határozza meg, mint az intézményekben és más társadalmi struktúrákban alkalmazott olyan szabályok, normák, szokások és viselkedésminták, amelyek akadályozzák a csoportokat vagy az egyéneket abban, hogy ugyanazok a jogok és lehetőségek álljanak rendelkezésükre, mint amelyek a lakosság többségének is rendelkezésére állnak;

E.  mivel a migránsok, a menekültek, a politikai menedékkérők és a faji, vallási és etnikai kisebbségek tagjai korlátozottan férnek hozzá a munkaerőpiachoz, és gyakran munkaerő-kizsákmányolásnak vannak kitéve;

F.  mivel bizonyíthatóan egyértelmű, hogy a jó minőségű adatok gyűjtése az egyik leghatékonyabb módja a társadalmi problémák – mind mennyiségi, mind minőségi – elemzésének, és fontos szerepet játszik az e problémákra adott, tényeken alapuló közpolitikai válaszok kialakításában, kiigazításában, nyomon követésében és kidolgozásában;

G.  mivel egyes véleményvezérek és a politikusok Unió-szerte rasszista és idegengyűlölő attitűdökkel rendelkeznek, ami a rasszizmusnak, a diszkriminációnak és a gyűlölet-bűncselekményeknek termékeny táptalajt biztosító társadalmi légkör kialakulását segíti elő; mivel e környezetet tovább nehezítik a társadalmaink megosztására törekvő szélsőséges – például fasiszta és szélsőjobboldali – mozgalmak; mivel az ilyen cselekmények ellentétesek a demokrácia és az egyenlőség közös európai értékeivel és eszményeivel, amelyek fenntartására valamennyi tagállam kötelezettséget vállalt;

H.  mivel számos kisebbségi csoport rendőrségi erőszaknak van kitéve, beleértve a kollektív büntetést és a faji profilalkotást is; mivel e jelenség leküzdéséhez különleges intézkedésekre van szükség; mivel a jogállamiság és a büntető igazságszolgáltatás hiányosságai miatt a rendőrségi erőszak áldozatai nem részesülnek megfelelő védelemben és nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, és az állami hatóságok gyakran üldözik őket; mivel az etnikai és faji kisebbségekkel szembeni rasszizmus erőszakhoz és gyilkosságokhoz vezetett;

I.  mivel az emberek médiában való megjelenítésének módja faji vagy etnikai hátterüktől függetlenül megerősítheti a faji konnotációval járó negatív sztereotípiákat; mivel a kulturális ágazat és a média hatáskörrel rendelkezik a befogadás előmozdítására, a rasszizmus elleni küzdelemre és az ilyen sztereotípiák elleni küzdelemre;

J.  mivel társadalmainkban fokozni kell az offline és online, nyílt vagy látens rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelmet, és ez közös felelősség; mivel az Európai Uniónak és tagállamainak a továbbiakban is fontolóra kell venniük a számos kisebbségi csoportot érintő strukturális rasszizmus és megkülönböztetés leküzdését, és el kell kötelezniük magukat amellett, illetve folytatniuk kell az ezzel kapcsolatos munkájukat;

K.  mivel a dezinformáció gyakran a kisebbségek ellen irányul, és társadalmi nyugtalanságot kelt; mivel a kiegyensúlyozott narratívákat előmozdító független és plurális média a befogadó társadalmak előmozdítását szolgálja;

L.  mivel a szolidaritás, valamint az emberi élet és más emberi lények tiszteletben tartása olyan értékek, amelyek nemzedékről nemzedékre szállnak; mivel az iskolai oktatás döntő szerepet játszik ebben a folyamatban;

M.  mivel az oktatáshoz és az iskolai végzettséghez való hozzáférés Európa-szerte problémát jelent a faji alapon megkülönböztetett közösségek számára; mivel az oktatás terén tapasztalható szegregáció továbbra is jelentős probléma Európában; mivel egyes tagállamokban továbbra is fennáll a gyermekek szegregált iskolákban való elhelyezésének, valamint az etnikai és faji kisebbségekhez tartozó gyermekek mentális fogyatékossággal élő gyermekek számára fenntartott iskolákban való elhelyezésének diszkriminatív gyakorlata;

N.  mivel az iskolák fontos szerepet játszanak a sokszínűség értékével kapcsolatos tapasztalatok nyújtásában, a befogadás előmozdításában, a rasszizmus elleni küzdelemben, valamint a faji sztereotípiák és előítéletek csökkentésében;

O.  mivel fontos, hogy a gyermekek és a fiatalok lássák, hogy képviseltetik magukat a társadalom egészében, többek között az oktatás során, a kulturális és sportklubokban és tevékenységekben, amelyekben részt vesznek, valamint az interneten és a médiában;

P.  mivel bár a sport kulcsszerepet játszik a társadalmi, kulturális és oktatási életben, és képes egyesíteni a különböző faji, etnikai és vallási csoportokhoz tartozó embereket, és bár felhasználható a közösségek összefogására és az egyenlőség, a hozzáférhetőség és a tisztelet értékeinek közvetítésére, Európa-szerte ismétlődő rasszista incidensek történtek sporteseményeken és általában a sporton belül, valamint számos, rasszizmussal kapcsolatos kihívással nézünk szembe; mivel azonosítani kell a sporttal kapcsolatos csoportokban előforduló radikalizálódást, és küzdeni kell ellene;

Q.  mivel a Covid19-világjárvány negatív következményei aránytalanul érintették a faji és etnikai kisebbségi közösségekhez tartozó személyeket, előidézve, kiemelve és súlyosbítva az egyenlőtlenségeket, többek között a kultúra, a média, az oktatás és a sport területén; mivel a Covid19‑világjárvány kitörésekor jelentősen nőtt a gyűlöletkeltő zaklatás és a gyűlölet-bűncselekmények száma;

Általános kontextus

1.  hangsúlyozza, hogy a rasszizmus mindennapi életünk minden területén létezik, és számos formát ölthet; zéró toleranciára szólít fel ebben a kérdésben; elismeri, hogy a különböző csoportok, közösségek és egyének rasszizmusnak, idegengyűlöletnek és megkülönböztetésnek vannak kitéve; elismeri, hogy a rasszizmus minden egyes formája sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és történelmi vagy politikai okok miatt a rasszizmus bizonyos formái egyes tagállamokban elterjedtebbek, mint másokban;

2.  elismeri az EU rasszizmus elleni cselekvési tervét; üdvözli az oktatással foglalkozó külön szakasz, valamint a médiára, a sportra és a kultúrára való konkrét hivatkozások beillesztését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el holisztikus megközelítést, és biztosítsanak megfelelő finanszírozást és forrásokat a terv kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében, a meglévő programok és fellépések finanszírozásának sérelme nélkül, az európai értékek tiszteletben tartása mellett;

3.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a rasszizmusellenes koordinátor megfelelő forrásokat kapjon, és hogy a faji egyenlőségnek az uniós politikákban való általános érvényesítésére irányuló munkát valamennyi főigazgatóság megosztva végezze;

4.  várakozással tekint a megkülönböztetés, a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb típusai elleni küzdelem meglévő uniós jogi keretének értékelése elé; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e keret végrehajtását, határozza meg, hogy szükség esetén hogyan lehet azt javítani, és vegyen részt a tagállamokkal és az érdekelt felekkel – különösen a rasszizmus és a faji megkülönböztetés által érintett személyek aggályait képviselő érdekelt felekkel – folytatott rendszeres párbeszédben és a bevált gyakorlatok cseréjében;

5.  emlékeztet arra, hogy a nemzeti cselekvési tervek hatékony eszközt jelentenek a rasszizmusra, a faji és etnikai megkülönböztetésre és a kapcsolódó intoleranciára való válaszadásra a tagállamokban, mivel lehetővé teszik a konkrét helyzetekre való reagálást; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csak 15 tagállam rendelkezik ilyen tervvel(21); sürgeti a Bizottságot, hogy tegye közzé a rasszizmus és a faji megkülönböztetés elleni nemzeti cselekvési tervek végrehajtására vonatkozó tervezett közös irányadó elveket, valamint a nemzeti szintű erőfeszítéseket támogató egyéb eszközöket; kéri, hogy e tervek kidolgozása során építsenek be olyan konkrét célkitűzéseket, amelyek tükrözik a társadalom teljes sokszínűségét a kultúra, az oktatás, a média és a sport területén; e tekintetben szükségesnek tartja a bevált gyakorlatok összegyűjtését és cseréjét a tagállamok között, nemzeti cselekvési terveik kidolgozásának megkönnyítése és a nemzeti ügynökségek közötti tapasztalatcsere előmozdítása érdekében;

6.  üdvözli a faji vagy etnikai származáson alapuló egyenlőségre vonatkozó adatok – amelyeket a faji egyenlőségről szóló irányelv önkéntes és anonim adatokként határoz meg – gyűjtésére vonatkozó konkrét uniós iránymutatások közzétételét és végrehajtását, amelyek biztosítják a személyes adatok védelmét, az önmeghatározást és az érintett közösségekkel folytatott konzultációt; felhívja a tagállamokat, hogy igazítsák ki nemzeti statisztikáikat, és – adott esetben – könnyítsék meg és javítsák az egyenlőségre vonatkozó jó minőségű, megbízható, lebontott és országspecifikus adatok szisztematikus gyűjtését annak érdekében, hogy azonosítsák a rasszizmus és a megkülönböztetés gyökereit, és törekedjenek ezek leküzdésére, és támogassák a tényeken alapuló szakpolitikákat mind nemzeti, mind uniós szinten; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel ezeket az adatokat a faji igazságszolgáltatás elérésére irányuló politikák kidolgozására, valamint biztosítsák, hogy ezek az adatok a nyilvánosság számára hozzáférhetők legyenek, teljes mértékben tiszteletben tartva a magánélethez való alapvető jogot, a személyes adatok védelmét, valamint a vonatkozó uniós jogszabályokat, többek között a faji egyenlőségről szóló irányelvet, az általános adatvédelmi rendeletet(22) és a javasolt elektronikus hírközlési adatvédelmi rendeletet(23), valamint a vonatkozó nemzeti jogi kereteket;

7.  üdvözli a sokszínűség és a befogadás iránti elkötelezettséget az Erasmus+, a Kreatív Európa, az Európai Szolidaritási Testület és a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program, az új európai Bauhaus kezdeményezés, az ESZA+ és az európai ifjúsági garancia keretében; hangsúlyozza, hogy szisztematikusan nyomon kell követni és elemezni kell az egyes programoknak a rasszizmus elleni küzdelemhez való hozzájárulását, és el kell készíteni a bevált gyakorlatok áttekintését; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közelmúltban közzétett befogadási stratégiákat általánosan érvényesítsék valamennyi vonatkozó uniós programban és oktatási, kulturális, média- és sportkezdeményezésben, illetve arra, hogy kövesse nyomon végrehajtásukat és hatásukat;

8.  üdvözli, hogy a Bizottság elismerte a politikai döntéshozatal interszekcionális megközelítésének szükségességét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vonatkozó rasszizmusellenesség célkitűzéseit valamennyi szakpolitikai területen végrehajtsák;

9.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Tanácsban nem született megállapodás a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2008. július 2-i bizottsági javaslatról(24); sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb alakítsanak ki közös álláspontot ezzel kapcsolatban; támogatja a Bizottságot, hogy ösztönözze a Tanácsban e javaslat elfogadásához szükséges egyhangúság elérése felé tett előrelépést;

10.  ösztönzi a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, a tagállamok esélyegyenlőségi szervei, a nem kormányzati szervezetek, valamint a kormányok és az érdekelt felek – különösen a rasszizmus és a faji megkülönböztetés által érintett egyének és csoportok aggályait képviselő érdekelt felek – közötti további együttműködést; felhívja különösen a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság ajánlásait;

11.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi, illetve a kultúrák és vallások közötti párbeszéd és együttműködés megerősítése érdekében erősítsék meg az ENSZ Civilizációk Szövetségének nyújtott támogatásukat;

12.  hangsúlyozza, hogy az oktatás, a kultúra, a média és a sport területén a technológiákhoz és a digitális infrastruktúrához való korlátozott hozzáférés azzal a kockázattal jár, hogy a megkülönböztetés és az egyenlőtlenség új formáját idézi elő, amelyet a Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelően és gyorsan kezelniük kell;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy szervezzenek segélyvonalakat, közvetítő szerveket és a személyzeti képzést az oktatásban, a kultúrában, a médiában és a sportban előforduló erőszak vagy más faji vagy etnikai jellegű incidensek megfelelő kezelése és bejelentése érdekében;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megerősített stratégiát a vidéki, hegyvidéki és elszigetelt területeken élő emberek – különösen a fiatalok és a nők – oktatásba, kultúrába, médiába és sportba való integrációjának előmozdítása érdekében, a helyi és igényekhez igazított infrastruktúra fejlesztése és az azokba való beruházás mellett;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki koherens cselekvési tervet az utazó munkavállalókat és különösen gyermekeiket érintő megkülönböztetés kockázatának – beleértve a jó minőségű oktatáshoz, kultúrához, médiához és sporthoz való korlátozott hozzáférést – megfelelő kezelésére;

Kultúra

16.  kiemeli, hogy az európai társadalmak növekvő kulturális sokszínűségnek és a külföldön született lakosság és leszármazottaik növekvő arányának adnak otthont; úgy véli, hogy a kultúra, az oktatás és a sport alapvető fontosságú egy mindenki számára nyitott és befogadó társadalom előmozdításához; fontosnak tartja, hogy elismerjék ezeknek az embereknek az európai kultúrához és tudáshoz való hozzájárulását és azzal kapcsolatos örökségét a történelem során;

17.  elismeri, hogy a rasszizmus mélyen beágyazódik a társadalomba, és összekapcsolódik annak kulturális gyökereivel, örökségével és társadalmi normáival; ezért kiemeli, hogy a kultúra fontos szerepet játszhat és kell játszania a megkülönböztetés és a rasszizmus elleni küzdelemben, valamint a társadalmi befogadás, a sokféleség, az egyenlőség és a tolerancia előmozdításában; hangsúlyozza az interkulturális tanulás előmozdításának fontosságát;

18.  megjegyzi, hogy a különböző közösségek hatalmas mértékben hozzájárulnak Európa kulturális és nyelvi sokszínűségéhez;

19.  sajnálatát fejezi ki a kisebbségek kultúrában való részvétele előtt álló akadályok, nevezetesen a sztereotípiák, az előítéletek, a szegregáció és a gettósodás miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a faji alapon megkülönböztetett közösségek és egyének kulturális ágazatban való sokszínűbb részvételére irányuló kezdeményezéseket, különösen azáltal, hogy az összes vonatkozó programból származó finanszírozást használnak fel az ilyen akadályok felszámolására; kéri a meglévő csatornák nagyobb mértékű támogatását, valamint támogató hálózatok és tájékoztatási tevékenységek létrehozását, többek között az elővárosi, vidéki, legkülső és egyéb hátrányos helyzetű régiókban;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a különböző faji és etnikai hátterű emberek kulturális eseményeken való részvételének ösztönzése, például utalványrendszerek vagy hasonló törekvések révén;

21.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a nyomon követést és az értékelést, többek között olyan részvételi eszközök és bevált gyakorlatok tesztelése és megosztása révén, amelyek bemutathatják annak hatásait, ha a kultúrán keresztül előmozdítják a befogadást és a megkülönböztetésmentességet, illetve küzdenek a rasszizmus ellen, továbbá segíthetnek inkluzívabb politikák kialakításában;

22.  felhívja a tagállamokat és az érintett érdekelt feleket, hogy mozdítsák elő a kulturális intézmények sokszínűségét mind a munkavállalók, mind a vezetőség körében azáltal, hogy támogathatósági és odaítélési kritériumokat vezetnek be a közfinanszírozásban részesülő szervezeteknél, és biztosítják, hogy minden munkavállalót pályafutásuk kezdetétől kezdve fizessenek;

23.  üdvözli a tagállami szakértőkből álló, nyitott együttműködési módszerrel dolgozó munkacsoportnak a nemek közötti egyenlőségről a kulturális és kreatív ágazatokban végzett munkáját; felhívja a tagállamokat, hogy a kultúrára vonatkozó következő munkatervükbe foglaljanak bele egy, a rasszizmus művészeteken és kultúrán keresztül történő leküzdésével foglalkozó, tagállami szakértőkből álló, nyitott együttműködési módszerrel dolgozó munkacsoportot; felhívja a nyitott együttműködési módszerrel dolgozó munkacsoportot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a kultúra és a kreatív ágazat milyen szerepet játszik saját ágazataikban a faji egyenlőség előmozdításában;

24.  üdvözli a leginkább rászoruló emberek és helyek felvételét az új európai Bauhaus stratégiai tengelyei közé; kéri, hogy ez a kezdeményezés vegye figyelembe a migránsok társadalmi befogadását annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak számukra a lehetőségekhez;

25.  határozottan támogatja, hogy egyes tagállamok elismerték, hogy vissza kell szolgáltatni a kulturális alkotásokat és műtárgyakat származási helyükre, mivel ez előmozdítaná egymás kulturális örökségének tiszteletben tartását és kölcsönös megértését, valamint növelné annak értékét, többek között az e művekhez és műtárgyakhoz való nyilvános hozzáférés révén; kéri, hogy a kulturális örökség védelméről szóló vonatkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban végezzék el a szükséges kutatásokat, tanulmányokat és cseréket a kulturális alkotások és műtárgyak származási országukban vagy a származási ország által kijelölt más megfelelő kulturális intézményekben történő helyreállítására irányuló koherens programok létrehozása érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy könnyítse meg a párbeszédet a bevált gyakorlatok tagállamok, nem uniós országok, múzeumok és más kulturális intézmények közötti megosztásának előmozdítása érdekében;

Oktatás

26.  elismeri, hogy az oktatás és a képzés döntő szerepet játszik a strukturális rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelemben, a befogadó társadalmak kiépítésében, az előítéletek és sztereotípiák leleplezésében, valamint a tolerancia, a megértés és a sokszínűség előmozdításában; kiemeli az új európai oktatási térség szerepét a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemben az osztálytermen belül és kívül, illetve különösen a jó minőségű és befogadó oktatási terek kialakításában;

27.  hangsúlyozza, hogy az európai történelem egyes elemei, többek között a gyarmatosítás, a rabszolgaság és a népirtás – különösen a holokauszt – a rasszizmus egyéb megnyilvánulásaival együtt továbbra is tartós hatást gyakorolnak a mai társadalomra, többek között az oktatási rendszerekre és az oktatási tantervek kidolgozására; javasolja, hogy vizsgálják felül az oktatási tanterveket annak érdekében, hogy célirányos és kontextuális megközelítés révén magyarázzuk társadalmaink történelmét annak érdekében, hogy jobban megértsük a jelennel fennálló kapcsolatait, és hogy megszüntessük azokat a sztereotípiákat, amelyek napjainkban a megkülönböztetéshez vezetnek;

28.  hangsúlyozza, hogy a történelemtantervben nagyobb teret kell biztosítani a különböző faji vagy etnikai ideológiák, azok formái és eredete objektív és tényszerű tanulásának, beleértve a rabszolgaságot, a gyarmatosítást és a fasizmust – valamint ezek indokolására a tudománnyal való visszaélést –, illetve ezek következményeit és lehetséges maradványait a jelenben;

29.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a sokszínű és inkluzív oktatási tantervek, valamint oktatási eszközök vagy tevékenységek kidolgozását annak biztosítása érdekében, hogy a különböző faji és etnikai háttérrel rendelkező szerzők, történészek, tudósok, művészek és más személyiségek is helyet kapjanak ezekben az anyagokban és tevékenységekben, illetve más kulcsfontosságú anyagokban;

30.  kiemeli az oktatás szerepét a polgári szerepvállalás, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség közös értékeinek előmozdításában; hangsúlyozza, hogy szinergiákat kell teremteni az állampolgári ismeretek európai oktatása, valamint a rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló uniós szakpolitikák között; ösztönzi a tagállamokat, hogy a kohézió előmozdítása érdekében fektessenek nagyobb hangsúlyt az Unió történelmének oktatására; úgy véli, hogy e területeknek szerves részét kell képezniük az állampolgári ismeretek oktatási tananyagának;

31.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kisebbségi nyelveket, a kisebbségek kultúráját és történelmét az iskolai tantervekben, a múzeumokban és az egyéb kulturális és történelmi kifejezési formák esetében, valamint ismerjék el a kisebbségek kultúrájának hozzájárulását az európai örökséghez; felhívja a tagállamokat, hogy – megfelelő finanszírozás mellett – dolgozzanak ki koherens és következetes intézkedéseket a faji és etnikai alapon megkülönböztetett csoportok művészetének, illetve kultúrájának élénkítése, támogatása és népszerűsítése, valamint a hagyományos közösségek kultúrájának részét képező anyagi és szellemi örökség kutatása és megőrzése érdekében;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a többnyelvűséget mint az emberek közötti kapcsolatteremtés fontos eszközét;

33.  hangsúlyozza, hogy az utazó munkavállalók gyermekei számára minden tagállamban megfelelő támogatást kell biztosítani ahhoz, hogy a megfelelőbb integráció érdekében lehetőségük legyen elsajátítani anyanyelvüket, megismerni hazájuk, valamint az új lakóhelyük szerinti ország kultúráját;

34.  szorgalmazza a közös bölcsészettudományok, történelem, filozófia, nyelvek és irodalom mélyrehatóbb tanulmányozását, amely hozzájárulhat az összhangra épülő európai szellem előmozdításához; szorgalmazza, hogy a történelemoktatási tantervekben célzottan kapjon helyet az Európában élő faji és etnikai közösségek történelme annak érdekében, hogy az európai és világtörténelem tágabb és a tényeket hívebben tükröző perspektívája nyerjen ösztönzést, valamint javuljon a különböző kontinensek közötti – az európai gyarmatosítás előtti, alatti és utáni – kölcsönhatások megértése; szorgalmazza, hogy a történelemkönyvekben emeljék ki, milyen szerepet játszanak a rasszizált közösségek napjaink Európájának fejlődésében és alakításában;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy aktívan lépjenek fel a tankönyvekben, az oktatási anyagokban, a gyermekeknek és fiataloknak szóló filmekben és hírprogramokban, valamint a sporton belül megjelenő előítéletekkel szemben; felhívja a tagállamokat, hogy ezeket a célokat építsék be az ifjúság 2022-es európai évének megvalósításába;

36.  határozottan elítéli az iskolákon belüli faji és etnikai szegregáció gyakorlatát, amely még mindig jelen van Európában; figyelmeztet arra, hogy az ilyen gyakorlatok marginalizálódáshoz, korai iskolaelhagyáshoz, alacsony beiratkozási arányhoz és párhuzamos társadalmi terek megteremtéséhez vezetnek, állandósítják a strukturális hátrányos megkülönböztetést, valamint akadályozzák a jó életminőséghez való egyenlő hozzáférést; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be inkluzív szakpolitikákat, illetve ha már vannak ilyen szakpolitikák, erősítsék meg azokat annak érdekében, hogy a marginalizált csoportokból származó diákokat az iskolai nevelés előtti időszaktól a felsőoktatásig bezárólag egyetlen oktatási szakaszban se helyezzék el – szándékosan vagy akaratlanul – külön iskolákban, oktatási intézményekben vagy osztályokban, továbbá hogy egyenlő esélyeket garantálva mindenki számára mozdítsák elő a társadalmi befogadást, valamint hogy minden gyermek számára biztosítsanak azonos lehetőségeket a minőségi oktatásban és a tanórán kívüli tevékenységekben, így többek között a kulturális és sporttevékenységekben való részvételhez; ösztönzi a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő a kisebbségi csoportokból származó gyermekek iskolai és helyi közösségekbe való befogadását, és a kulturális, illetve vallási identitások tiszteletben tartása mellett őrizzék meg a közoktatás világi jellegét;

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a faji és etnikai kisebbségekhez tartozó, valamint a bizonytalan társadalmi-gazdasági hátterű gyermekek támogatást kapjanak a kiválósághoz vezető útjuk során, ennek keretében pedig segítsék őket a tanórán kívüli tevékenységekben (például művészeti és sporttevékenységekben) való széles körű részvételben, tegyék lehetővé számukra, hogy sajátos igényeiknek megfelelő iskolákba járhassanak, biztosítsanak számukra lehetőségeket a minőségi oktatásban való részvételre, valamint bocsássák rendelkezésre a szükséges forrásokat;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy minden gyermek számára garantálják az oktatáshoz való jogot, és vezessenek be intézkedéseket a korai iskolaelhagyás leküzdésére és megelőzésére, továbbá annak érdekében, hogy kisgyermekkortól a serdülőkorig biztosított legyen a nemi esélyegyenlőséget tiszteletben tartó hozzáférés a jó minőségű, inkluzív oktatáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki új, a tagállami intézkedéseket kiegészítő finanszírozási eszközöket vagy alprogramokat annak érdekében, hogy célzott és testre szabott támogatást lehessen biztosítani a 3 éves és annál idősebb azon gyermekek minőségi oktatásához, akik mélyszegénységben élnek, illetve akikre nem vonatkoznak az oktatás és a társadalmi befogadás finanszírozására irányuló meglévő és jövőbeli uniós kezdeményezések, így például az Erasmus+ program, a gyermekgarancia vagy az ESZA+ alap;

39.  elismeri annak fontosságát, hogy a gyermekek és fiatalok oktatásakor-nevelésekor tudatosítani kell bennük az intolerancia káros következményeit, és ki kell alakítani bennük a kritikai gondolkodáshoz szükséges készségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos oktatás már nagyon fiatal korban megkezdődjön, és hogy a tananyagok tükrözzék a társadalmon belüli sokszínűséget és pluralizmust, és rasszista tartalmaktól mentesek legyenek;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő – az Európa-szerte alkalmazott bevált gyakorlatok figyelembevételével – az iskolai rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló korai előrejelző rendszerekkel és hatékony oktatási módszerekkel kapcsolatos kutatást, valamint segítse elő az eredmények terjesztését a faji alapú bántalmazás felszámolása érdekében;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a faji és etnikai kisebbségekhez tartozó oktatók az oktatás minden szintjén egyenlő és méltányos hozzáféréssel rendelkezzenek az oktatói és nevelői állásokhoz, továbbá hogy intézkedésekkel biztosítsák mind az oktatók, mind a diákok faji megkülönböztetéssel szembeni védelmét az iskolarendszeren belül;

42.  elítéli, hogy Európában a menekült gyermekek ezrei vannak kitéve strukturális megkülönböztetésnek, akik csekély mértékben vagy egyáltalán nem fértek hozzá az oktatáshoz; kijelenti, hogy a gyakran önkéntesek által működtetett befogadótáborokban a szegregált osztályok nem helyettesíthetik az iskoláztatást; kéri, hogy a menekült gyermekeknek a befogadó ország iskolarendszerében való kötelező oktatását tegyék a migráció területén nyújtott uniós finanszírozáshoz való hozzáférés előfeltételévé;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy a tanárokat – az általuk oktatott tantárgyaktól, szakterületüktől, diákjaik életkorától, illetve az oktatásnak otthont adó létesítmény típusától függetlenül – megfelelő képzéseken keresztül vértezzék fel azokkal a készségekkel és kulturális kompetenciákkal, melyek révén az oktatási rendszeren belül elő tudják mozdítani a befogadást és a toleranciát, valamint fel tudnak lépni a hátrányos megkülönböztetés ellen; kéri, hogy miden oktató és ifjúságsegítő számára biztosítsanak időt a multikulturális és többrasszú környezetbeli oktatásra összpontosító tanári alapképzésekben és folyamatos szakmai továbbképzésekben – többek között a tudattalan előítéletekről szóló képzésekben – való részvételre; felhívja a tagállamokat, hogy a rasszista és idegengyűlölő magatartás felszámolása érdekében vezessenek be a köztisztviselőknek és az állambiztonsági szervek tagjainak szóló, az egész életen át tartó tanulást biztosító programokat;

44.  emlékeztet arra, hogy az oktatásban és a szakképzésben, valamint az oktatói személyzet felvételi eljárásaiban való felhasználásra szánt mesterségesintelligencia-rendszerek bizonyos esetekben „magas kockázatúnak” minősülnek; kéri, hogy az ilyen eszközök alkalmazása előtt végezzenek megfelelő kockázatértékeléseket;

45.  kiemeli a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” elnevezésű program részét képező, megemlékezésekkel kapcsolatos tevékenységek fontosságát, továbbá azt, hogy megfelelő finanszírozást és láthatóságot kell biztosítani azon projektek számára, amelyek célja a meghatározó jelentőségű, közelmúltbeli európai történelmi eseményekről való megemlékezés, az ezen eseményekkel kapcsolatos kutatás és ismeretterjesztés, valamint az európai polgárok figyelmének felhívása közös történelmükre, kultúrájukra, kulturális örökségükre és értékeikre, hogy ily módon bővítsék a polgárok Unióval és annak gyökereivel, céljával és sokszínűségével kapcsolatos ismereteit;

46.  elismeri, hogy a mobilitási programok – például az Erasmus+ – rendkívül hasznosak a tanulmányi, szociális, személyes és szakmai fejlődés szempontjából, és hozzájárultak a más népekkel kapcsolatos ismeretek bővítéséhez; ösztönzi az ilyen jellegű programok folyamatos támogatását;

47.  felhívja a figyelmet arra az értékre, amelyet az uniós polgársággal kapcsolatos oktatás képvisel a kölcsönös megértés és a társadalmi kohézió szempontjából, és amelyet az Európa jövőjéről szóló konferenciához észrevételeikkel hozzájáruló polgárok is elismernek, miként azt a konferencia idén közzéteendő következtetései is tükrözni fogják;

48.  hangsúlyozza a nem formális és informális oktatás elismerésének, valamint az oklevelek és képesítések automatikus elismerésének fontosságát, tekintve, hogy ezek kulcsfontosságú eszközök ahhoz, hogy új lehetőségeket lehessen teremteni a faji és etnikai csoportokhoz tartozó személyek számára, le lehessen küzdeni a strukturális rasszizmust és diszkriminációt, valamint elő lehessen mozdítani a sokszínűséget;

49.  elismeri a példaképek fontosságát az iskolai végzettség terén; ösztönzi egy páneurópai platform létrehozását a faji és etnikai kisebbségi háttérrel rendelkező egyének és csoportok számára, akik megoszthatják tapasztalataikat a tanulókkal;

50.  hangsúlyozza, hogy az oktatáson keresztül és más releváns anyagok segítségével fel kell hívni a nyilvánosság és a közvélemény figyelmét társadalmaink sokszínűségére;

51.  felhívja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak az oktatási programok költségvetésének csökkentésétől, mivel az beszűkítheti az interkulturális tudatosságról és a rasszizmus elleni küzdelemről szóló viták számára rendelkezésre álló teret(25);

52.  hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozású szociális programok, kiváltképpen az iskolai étkeztetési programok fontos szerepet töltenek be a hátrányos társadalmi helyzetű gyermekek és fiatalok integrációjában;

Média

53.  hangsúlyozza, hogy a képviselet és a sokszínűség fontos szerepet játszik a befogadó társadalmak fejlődésében; emlékeztet arra, hogy a média felelősséggel tartozik azért, hogy a társadalmakat a maguk teljes sokszínűségében jelenítse meg, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos médiaorgánum esetében hiányzik a faji és etnikai sokszínűség; felhívja a kulturális és médiaágazatokat, hogy zárkózzanak el az etnikai és faji kisebbségekkel kapcsolatos negatív sztereotípiákat állandósító és erősítő gyakorlatok alkalmazásától, és arra ösztönzi ezen ágazatokat, hogy e közösségek tagjait pozitív szerepvállalásukon keresztül mutassák be; felhívja az érintett érdekelt feleket, hogy tegyenek lépéseket a sokszínűség és a képviselet szervezeteiken belüli előmozdítására, többek között oly módon, hogy kijelölnek egy, a sokszínűségért felelős személyt, valamint kezdeményezéseket hajtanak végre annak érdekében, hogy a médiaszakemberek szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzenek a sokszínűséggel és befogadással kapcsolatos kérdésekről, hogy ily módon jobban érvényesüljön feladataik független és pluralisztikus jellege;

54.  üdvözli a Bizottságnak az audiovizuális ágazaton belüli – a kamerák előtti és mögötti – sokszínűség előmozdítására irányuló kommunikációs és figyelemfelkeltő kampányát; szorgalmazza, hogy ez a kampány összpontosítson a faji alapon megkülönböztetett és más marginalizált közösségek sokszínűségére és történelmére, valamint hangsúlyozza ki, hogy a faji igazságosság megvalósítása miként járulhat hozzá egy mindenki szempontjából összetartóbb, békésebb és demokratikusabb Európához;

55.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontját megbízták azzal a feladattal, hogy lépjen fel a kisebbségi közösségek ellen irányuló dezinformációval és tevékenységekkel szemben; hangsúlyozza, hogy mielőbb el kell érni, hogy az oktatási programokon belül nagyobb hangsúlyt kapjon a kritikai gondolkodás, a médiatudatosság és a digitális készségek fejlesztése; kiemeli, hogy a médiaműveltséggel kapcsolatos kampányok és kezdeményezések döntő szerepet játszhatnak a faji megkülönböztetést hirdető, dezinformáció révén terjesztett narratívák visszaszorításában; hangsúlyozza, hogy elemzési és operatív eszközöket kell biztosítani a fiatalok számára az online gyűlöletbeszéd felismeréséhez, valamint az ellene való küzdelemhez;

56.  sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az offline vagy online gyűlöletbeszéd fogalommeghatározását és a gyűlölet-bűncselekmények bűncselekménnyé nyilvánítását teljes mértékben és megfelelő módon ültessék át a tagállamok nemzeti jogába, illetve hogy amennyiben szükséges, indítson kötelezettségszegési eljárásokat;

57.  üdvözli a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexről készült hatodik értékelést, valamint a gyűlöletbeszéd online térből történő eltávolítása terén elért eredményeket; sajnálatát fejezi ki azonban annak kapcsán, hogy bár a 24 órán belül kivizsgált bejelentések átlagos aránya továbbra is magas (81%-os), 2020 óta (90,4%) az arány csökkent, amellett hogy 2019 és 2020 óta az átlagos eltávolítási arány is visszaesett 62,5%-ra; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a platformokkal kialakított együttműködést a gyűlöletbeszéd online térből való eltávolítása, valamint annak érdekében, hogy javulást lehessen elérni az eltávolítási arányok, az átláthatóság és a felhasználóknak szóló visszajelzések tekintetében;

58.  aggodalmát fejezi ki a mesterséges intelligencián és algoritmusokon alapuló gyűlöletbeszéd és – a rasszista és diszkriminatív tartalmakat is terjesztő – dezinformáció térnyerése miatt; megjegyzi, hogy a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció azonnal jelentkező, zavart okozó hatásokat gyakorol társadalmainkra; erőfeszítéseket szorgalmaz az ilyen jellegű tevékenységek ellensúlyozására, mindenekelőtt pedig – azt a végső célt szem előtt tartva, hogy meg lehessen állítani a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció térnyerését, valamint enyhíteni lehessen azok következményeit – célzott mesterségesintelligencia-rendszerek és algoritmusok kialakítását kéri;

59.  megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia – többek között a tartalomszűrők – fejlesztése, bevezetése és alkalmazása terén az angol nyelv meghatározó szerepre tett szert; figyelmeztet arra, hogy a gyűlöletbeszéd más nyelveken is megjelenik az online térben, amelyek esetében a tartalomszűrők kevésbé hatékonyak; olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek valamennyi nyelvre kiterjesztik a gyűlöletbeszéd elleni küzdelmet;

60.  üdvözli az egyes nemzetközi audiovizuális szolgáltatók azon gyakorlatát, hogy a médiaközvetítéseket megelőzően a káros és rasszista tartalmakra vonatkozóan felelősségkizáró nyilatkozatokat adnak ki; ösztönzi az ilyen gyakorlatok fejlesztését az európai audiovizuális szférában;

61.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok audiovizuális szabályozó testületei hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy szankciókat szabjanak ki a diszkriminatív vagy rasszista tartalmakat népszerűsítő programok miatt; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy szabályozó ügynökségeik számára biztosítsanak ilyen jellegű hatásköröket; szorgalmazza, hogy az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja számára biztosítsanak erőforrásokat ahhoz, hogy a minőségi adatok gyűjtése és megosztása, valamint az e feladatok nyomon követése terén megfelelőképpen koordinálni tudja a nemzeti ügynökségek tevékenységeit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsák le azon médiaorgánumok uniós és állami finanszírozását, amelyek az illetékes szabályozó hatóságok megállapításai szerint megsértik a gyűlöletbeszéd és az idegengyűlölet terjesztésével kapcsolatos jogi normákat;

62.  elítéli a faji alapon megkülönböztetett közösségeket stigmatizáló rasszista retorikát, amelyet egyes médiaorgánumok folytatnak, és amely például a migránsokat hibáztatja különböző gazdasági és társadalmi problémákért, valamint aránytalanul nagy figyelmet szentel a migránsok által elkövetett bűncselekményeknek; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a média – kizárólag az érintett személyek dehumanizálását szolgáló – megbélyegző retorikát folytasson, gyűlöletbeszédet és hamis narratívákat terjesszen, valamint egyes etnikai vagy faji csoportokról folyamatosan negatív képet mutasson;

63.  hangsúlyozza, hogy a fajgyűlöletre, valamint a migránsok és a kisebbségek ellen irányuló idegengyűlöletre uszítás terjedése elleni küzdelem érdekében növelni kell a digitális platformok és közösségi hálózatok elszámoltathatóságát;

Sport

64.  hangsúlyozza, hogy a sportklubok és -szövetségek kulcsfontosságú szerepet játszanak a rasszizmus elleni küzdelemben, többek között figyelemfelkeltés révén; emlékeztet arra, hogy a sport, kiváltképpen pedig a csapatsport – miként azt az Erasmus+ program létrehozásáról szóló rendelet is rögzíti – a társadalmi befogadás, az egyenlőség és az uniós értékek előmozdításának egyik hajtóereje; örömmel veszi tudomásul, hogy uniós és nemzeti forrásokat különítettek el annak érdekében, hogy a szegénységben élők, különösen a kisebbségekhez tartozók és a gyermekek részt vehessenek sporttevékenységekben;

65.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ 2022. évi éves munkaprogramjának 2. számú kulcsintézkedése a rasszizmus elleni küzdelmet a sportpartnerségek egyik ágazatspecifikus prioritásaként jelöli meg, valamint hogy a befogadásra és a rasszizmus elleni küzdelemre összpontosító, szabadidősporttal kapcsolatos kezdeményezések finanszírozásban részesülhetnek az új kisléptékű partnerségi program keretében; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e kezdeményezéseket, valamint módszeresen kövesse nyomon az elsődlegesen a rasszizmus elleni küzdelemre összpontosító sportprojektek számát és típusát, illetve az e projektekre elkülönített finanszírozás összegét; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a migránsok, valamint a faji és etnikai kisebbséghez tartozó személyek szabadidősport-klubokba való befogadását;

66.  örömmel veszi tudomásul, hogy a nem kormányzati és önszerveződő szervezetek több tagállamban is erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a sporton keresztül, az emberek közötti kapcsolatteremtéssel és egy kollektív emlékezet kialakításával megerősítsék a tiszteletet és a befogadást; felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre a sportoktatás és a média területén alkalmazott bevált gyakorlatok adatbázisát annak érdekében, hogy Unió-szerte előmozdítsa fejlődésüket;

67.  elismeri, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a különböző csoportok tagjai, így többek között a nők és a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek – például a menekültek, az etnikai és faji kisebbségek, valamint az LMBTIQ-közösség tagjai – képviselve legyenek általában véve a sporton, illetve a sportszervezetek vezetőségén belül; sürgeti a nemzetközi, európai és nemzeti sportirányító testületeket és érdekelt feleket, hogy hajtsanak végre sokszínűségre és befogadásra vonatkozó intézkedéseket, különösen annak érdekében, hogy növelni lehessen a nők és az etnikai kisebbségekhez tartozók alacsony számát a vezetői tisztséget betöltők és a vezetőtestületek tagjai körében; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki inkluzív, kellő finanszírozással rendelkező sportpolitikákat azt biztosítandó, hogy a sportolás etnikai hovatartozástól, fajtól, fogyatékosságtól vagy társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül mindenki számára elérhetővé váljon;

68.  kitart amellett, hogy a sporton belüli rasszizmussal, gyűlöletbeszéddel, erőszakkal és egyéb rasszista magatartással szemben a zéró tolerancia elvét kell alkalmazni, és sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket az ilyen incidensek megelőzésére, és fogadjanak el az áldozatok támogatását szolgáló hatékony szankciókat és intézkedéseket, illetve olyan intézkedéseket, amelyek megvédik a rasszizmust elítélő és a sokszínűség mellett kiálló sportolókat a megtorlással szemben;

69.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki sporttal kapcsolatos ajánlásokat vagy iránymutatásokat a sporton belül tetten érhető rasszizmussal szembeni helyi, regionális, nemzeti és európai szintű fellépések érdekében, és a sport minden szintjén mozdítsa elő a befogadást és a tiszteletet, többek között a speciális ruházatra szorulók esetében is; felkéri a sportszervezeteket és az érdekelt feleket minden szinten, hogy aktívan járuljanak hozzá egy ilyen kódexhez, csatlakozzanak hozzá, és azt építsék be alapszabályukba; ösztönzi a szervezeteket, hogy tagjaik és családtagjaik, valamint a szélesebb nyilvánosság körében hívják fel a figyelmet e kódexre és annak tartalmára;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (3) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. (4) HL L 189., 2021.5.28., 1. o. (5) HL L 189., 2021.5.28., 34. o. (6) HL L 202., 2021.6.8., 32. o. (7) HL L 156., 2021.5.5., 1. o. (8) HL C 93., 2021.3.19., 1. o. (9) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (10) HL C 460., 2018.12.21., 12. o. (11) HL C 362., 2021.9.8., 63. o. (12) HL C 195., 2018.6.7., 1. o. (13) HL C 108., 2021.3.26., 2. o. (14) HL C 385., 2021.9.22., 104. o. (15) HL C 474., 2021.11.24., 146. o. (16) HL L 231., 2021.6.30., 21. o. (17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0463. (18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0452. (19) Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Második felmérés az európai uniós kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről – Főbb eredmények, 2017. december 6.; Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről: Muszlimok – Válogatott megállapítások, 2017. szeptember 21.; Antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatok és észlelések – Második felmérés a zsidókkal szembeni hátrányos megkülönböztetésekről és gyűlölet-bűncselekményekről az Európai Unióban, 2018. december 10.; Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről: Romák – Válogatott megállapítások, 2016. november 29.; Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről: feketeként az EU-ban, 2018. november 23. (20) Ugyanott. (21) 2019. évi helyzet az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2020. június 9-i jelentése szerint. (22) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (23) A Bizottság javaslata az elektronikus hírközlés során a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2017)0010). (24) COM(2008)0426. (25) The role of culture, education, media and sport in the fight against racism (A kultúra, az oktatás, a média és a sport szerepe a rasszizmus elleni küzdelemben), Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály, 2021. október, 13. o.

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kohéziós politikáról mint az egészségügyi ellátás terén meglévő különbségek csökkentésének, valamint a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés erősítésének eszközéről (2021/2100(INI))

P9_TA(2022)0058 A9-0026/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére, amely valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során megköveteli az emberi egészségvédelem magas szintjét, és amelynek célja a tagállamok közötti együttműködés ösztönzése egészségügyi szolgáltatásaik egymást kiegészítő jellegének javítása érdekében a határ menti területeken,

–  tekintettel az EUMSZ-nek az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítéséről szóló 174. cikkére,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv), és különösen annak 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a Bizottság határokon átnyúló együttműködésről szóló, „Capitalising on existing initiatives for cooperation in trans-border regions” (A határrégiókban folytatott együttműködésre irányuló kezdeményezések kiaknázása) című, 2018. márciusban közzétett tanulmányára(4),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottsága a határon átnyúló egészségügyi ellátás biztosításáról és jövőbeli kilátásairól szóló, 2020. október 14-i véleményére(5),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai egészségügyi unió kiépítése: az EU határokon át terjedő egészségügyi veszélyekkel szembeni rezilienciájának megerősítése” című, 2020. november 11-i közleményére (COM(2020)0724),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet „Egészségügyi pillanatkép: Európa 2020” című, 2020. november 19-i jelentésére,

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról („az EU az egészségért” program) 2021. március 9-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(6),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program („az EU az egészségért” program) létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/522 európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8)

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1059 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság megbízásából készített, a határokon átnyúló egészségügyi együttműködésről szóló 2021. évi tanulmányra(12),

–  tekintettel a Bizottság 2014–2020 közötti európai strukturális és beruházási alapokról szóló iránymutatására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0026/2022),

A.  mivel az EU-27 átlagának 75%-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező, NUTS II szintű régiókban (800 000–3 millió lakosú régiókban), valamint az EU-27 átlagának 75%-a és 90%-a közötti egy főre jutó GDP-vel rendelkező átmeneti régiókban az alapvető infrastruktúra, a jól képzett személyzet és a minőségi szolgáltatások hiánya súlyosan akadályozza az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést, és ez indokolja, hogy a színvonalas egészségügyi infrastruktúrát, valamint a megfelelő és jól képzett egészségügyi személyzetet valamennyi nemzeti és regionális kormányzatnak prioritásként kell kezelnie;

B.  mivel a Covid19-világjárvány kitörése rámutatott az egészségügyi ágazat alapvető fontosságára, jobban leterhelte az egészségügyi rendszereket és az egészségügyi dolgozókat, és nyilvánvalóvá tette az egészségügyi rendszerek gyengeségeit és hiányosságait, valamint az egészségügyi ellátás terén a tagállamok között és a tagállamokon belül tapasztalható különbségeket és egyenlőtlenségeket, különösen a határ menti, a legkülső, távoli és vidéki területeken, beleértve a ritkán lakott területeket is;

C.  mivel a kohéziós politika képezte a Covid19-világjárvány elleni első védelmi vonalat – a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés (CRII) és a koronavírusra való reagálást célzó, kiterjesztett beruházási kezdeményezés (CRII+) révén –, ami bizonyítja, hogy ez a politika jelentősen hozzájárulhat az egészségi egyenlőtlenségek csökkentéséhez az e-egészségügy, az e-gyógyászat és a digitalizáció egyéb formái előmozdításának támogatásával, amelyek amellett, hogy új lehetőségek forrásai, a konkrét helyzetek kezeléséhez szükséges megfelelő felszereléseket, valamint az egészségügyi személyzet képzését is szükségessé teszik;

D.  mivel az Unióban az egészségügyi ellátás színvonala továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, és jelentős különbségek vannak a régiók között, ami egyenlőtlenségeket okoz; mivel az EU-27 átlagának 75%-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező NUTS II szintű régiók közel sem tudnak annyi egy főre jutó forrást szentelni az egészségügyi ellátásra, mint a fejlettebb régiók;

E.  mivel az e problémák egy részének kompenzálását célzó uniós eszközök többnyire csupán „puha” jogszabályok, ami általános hiányosságokat eredményez; mivel strukturáltabb uniós szintű megközelítésre van szükség, amelyet erősebb és átfogóbb jogi kerettel és jogilag kötelező erejű cselekvési eszközökkel kell kiegészíteni a tagállamok közötti együttműködés és koordináció fokozása, az emberek egészségének jobb védelme és az egészségügyi ellátás terén meglévő különbségek hatékony kezelése érdekében;

F.  mivel a Bizottság számos, a strukturális alapokból finanszírozott tanulmányon és kezdeményezésen – többek között az Interregen – keresztül támogatja az egészségügyi ellátás terén folytatott, határokon átnyúló együttműködést;

G.  mivel az egészségügyi ellátással kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködéshez partnerek, szociális és egészségügyi intézmények, egészségbiztosítási szervezetek és hatóságok széles körének támogatása és bevonása szükséges, amelyeknek számos területen foglalkozniuk kell a határátlépés előtt álló akadályokkal, például a szabad mozgás, a tájékoztatás, a különböző adózási és szociális biztonsági rendszerek, az egészségügyi személyzet képesítéseinek elismerése és az egészségügyi intézmények előtt álló akadályok területén;

H.  mivel a színvonalas egészségügyi ellátáshoz – többek között a megelőző ellátáshoz – való hozzáférés joga a szociális jogok európai pillérének részét képezi, és hozzáférhetővé kell tenni a határokon átnyúló területeken élők számára, amely területek az EU területének 40%-át teszik ki, és amelyekben EU lakosságának közel egyharmada él, és általában rosszabb gazdasági teljesítményt nyújtanak, mint a tagállamok más régiói, különösen az alacsonyabb népsűrűségű és gyenge gazdasággal rendelkező, határokon átnyúló területek, például a vidéki, távoli és legkülső régiók, valamint a szigetek;

I.  mivel az uniós egészségügyi ellátás színvonala közötti különbségek csökkentése érdekében meg kell erősíteni a kohéziós politikát;

J.  mivel az egészségügyi kiadások az EU GDP-jének közel 10%-át teszik ki, és az egészségüggyel kapcsolatos területeken foglalkoztatottak az uniós munkaerő 15%-át adják; mivel az egészségügyi kiadások szintje, valamint az orvosok és egészségügyi szakemberek rendelkezésre állása tekintetében továbbra is jelentős különbségek állnak fenn a tagállamok és régióik között;

K.  mivel a határ menti régiók – különösen a fiatalok és a szakképzett munkavállalók elvándorlása miatti – elnéptelenedése jól illusztrálja a gazdasági lehetőségek hiányát ezekben a régiókban, és nem teszi vonzóvá a határ menti régiókat az egészségügyi ágazatban való foglalkoztatás szempontjából; mivel az európai egészségügyi rendszerek fenntarthatósága terén az jelenti az egyik legfontosabb problémát, hogy – akár a hallgatók korlátozott számából, akár a karrierlehetőségek hiányából eredően – hiányosak a humán erőforrások a méltányos egészségügyi ellátásban;

L.  mivel a legutóbbi két többéves pénzügyi keretben az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) származó egészségügyi beruházások jellemzően a kevésbé fejlett tagállamokban és azokban a NUTS II szintű régiókban koncentrálódtak, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 75%-át, általában az egészségügyi szolgáltatások korszerűsítésére összpontosítva, míg az Európai Szociális Alap (ESZA) beruházásai az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre irányultak és jellemzően a megfizethető, fenntartható és magas színvonalú szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében egyedi kihívásokkal küzdő országokban koncentrálódtak;

M.  mivel jelenleg az egészségügyi ellátással kapcsolatos elsődleges felelősség a tagállamokra hárul, mivel ők irányítják az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi praxisok megszervezését és finanszírozását;

N.  mivel a NextGenerationEU prioritásai között szerepel egyrészt a digitalizáció, másrészt az egészségügyi rendszerek rezilienciája;

O.  mivel a határon átnyúló egészségügyi ellátás az egyik olyan szakpolitikai és beavatkozási terület, amelyet leginkább érintenek a nemzeti rendszerek közötti jelentős különbségek miatt fennálló jogi és nem jogi akadályok;

P.  mivel az európai egészségügyi uniónak hozzá kell járulnia a tagállamok és az érintett érdekelt felek közötti szorosabb együttműködéshez, koordinációhoz és ismeretmegosztáshoz az egészségügy területén és elő kell mozdítania azt, valamint növelnie kell a határokon át terjedő egészségügyi veszélyek leküzdéséhez szükséges uniós kapacitásokat;

Az egészségügyi ellátás terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése a kohéziós politika révén

1.  hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika révén az egészségügybe mint a regionális fejlődés, a társadalmi konvergencia és a regionális versenyképesség fontos eszközébe irányuló beruházások célja a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése;

2.  felhívja a figyelmet arra, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés elengedhetetlen a 150 millió lakost számláló, határ menti belső területek számára, és ezt gyakran számos jogi és adminisztratív korlát nehezíti meg; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják erőfeszítéseiket e korlátok kiküszöbölése érdekében, különösen az egészségügyi szolgáltatások, a közlekedés, az oktatás, a munkavállalói mobilitás és a környezet területén;

3.  úgy véli, hogy az EU-nak a több alapból, többek között a kohéziós alapokból származó különböző források összevonásával stratégiai és integrált megközelítést kell kialakítania a súlyos betegségekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az európai rákellenes terv modelljét más egészségi problémák, például a mentális és a szív- és érrendszeri betegségek elleni fellépés esetében is alkalmazni kell;

4.  hangsúlyozza a mentális zavarok és rendellenességek növekedését, különösen a Covid19-világjárvány kezdete óta; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a mentális egészségre vonatkozó új európai cselekvési tervre, amely az európai rákellenes terv modelljén alapul, és felhasználja az összes rendelkezésre álló eszközt, beleértve a kohéziós politikát is, olyan intézkedéseket és célokat tartalmazó átfogó terv formájában, amelyből senki sem marad ki;

5.  úgy véli, hogy a Covid19-világjárványt követő helyreállítás lehetőséget teremt arra, hogy a kohéziós politikai eszközök felhasználásával erősebb és reziliensebb egészségügyi rendszereket építsenek ki; támogatja a Bizottságot egy jól működő európai egészségügyi unió létrehozásában az egészségügyi együttműködésben rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázása érdekében;

6.  kiemeli, hogy számos olyan NUTS II szintű régió, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 75%-át, valamint az átmeneti régiók, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 75%-a és 90%-a között van, a vidéki térségek és az alacsony népsűrűségű térségek nem felelnek meg egységesen az egészségügyi ellátás normáinak az EU fejlettebb részein elérhető szolgáltatásokhoz képest; hangsúlyozza, hogy további konvergenciára és együttműködésre van szükség e téren a tagállamok között és uniós szinten, különösen a kohéziós politika beruházásai révén; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a minimális színvonal megállapításában mind az egészségügyi infrastruktúra, mind az egészségügyi szolgáltatások terén, és az európai alapokat használják fel a minimális színvonalhoz való hozzáférés biztosítására valamennyi régióban, különösen az égető problémák esetében a határ menti területeken; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyesítsék vállalásaikat és erőforrásaikat e cél elérése érdekében;

7.  emlékeztet rá, hogy a kohéziós politika – az ESZA és az ERFA révén – jelentősen hozzájárult az egészségügyi ágazat tervezett beruházásaihoz a legutóbbi programozási időszakban (2014–2020), eddig mintegy 24 milliárd EUR értékben, azzal a céllal, hogy javítsák a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint fejlesszék a szakosodott egészségügyi infrastruktúrát és kapacitásokat az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

8.  úgy véli, hogy az egészségügyi innovációba, az egészségügyi rendszerbe, valamint a képzett és elegendő létszámú egészségügyi munkaerőbe történő beruházások csökkentik majd az egészségi egyenlőtlenséget és továbbra is jelentős javulást hoznak a polgárok mindennapi életébe, ami növelni fogja a várható élettartamot; hangsúlyozza az uniós, nemzeti és regionális hatóságok fontosságát az egészségügyi intézmények széles körének hatékonyabb bevonásában; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamok és régióik között és azokon belül a kohéziós politika eszközeit felhasználó közvetlen együttműködésre, fellépésekre és projektekre van szükség olyan eljárások kialakítása érdekében, amelyek a betegek bürokratikus terheinek csökkentésére és a határrégiók egészségbiztosítási szolgáltatásai közötti lehető legtöbb probléma megoldására összpontosítanak;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy kellő mértékben vegyék figyelembe a magánegészségügyi ágazat pozitív hozzájárulását, és biztosítsák, hogy a következő kohéziós programok programozása során elegendő forrás álljon rendelkezésre az egészségügyi infrastruktúrát és szolgáltatásokat érintő magánprojektekre;

10.  javasolja, hogy az egészségügyi politikák regionális, nemzeti és uniós szintű meghatározásakor alkalmazzanak egyedi és adaptív megközelítést az egészségügyi, a szociális és a gazdaságpolitikák terén annak érdekében, hogy javítsák a párbeszédet, a szinergiákat és a strukturális alapokból és más idevágó uniós programokból, például az Interregből származó tervezett beruházásokat, például az orvosi eszközök kezdeti biztosítása, az orvosi személyzet cseréje és a betegek kórházi létesítmények közötti átadása révén, amelyek révén gondoskodni lehet a polgárok kielégítetlen egészségügyi és szociális szükségleteiről;

11.  hangsúlyozza, hogy az európai referenciahálózatok (ERH) javíthatják az egészségügyi ellátásához való hozzáférést ritka és összetett betegségek esetében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak folyamatos támogatást és több forrást az ERH és a nemzeti szakértői központok számára a ritka és összetett betegségek tekintetében, valamint terjesszék ki az ERH munkaterületét más területekre is, például a súlyos égési sérülésekre és a szervátültetési programokra; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze annak megvalósíthatóságát, hogy a kohéziós politika keretében létrehozzanak egy elkülönített alapot, amely biztosítja a ritka betegségek jóváhagyott terápiáihoz való egyenlő hozzáférést;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy az egészségügyi politikák meghatározásakor vegyék figyelembe a határon átnyúló régiók sajátosságait és a betegek választási jogát, és a kohéziós eszközöket használják a regionális egészségügyi infrastruktúra és olyan eljárások fejlesztésére, amelyek lehetővé teszik a betegek számára, hogy a lakóhelyük szerinti államtól függetlenül a határ mindkét oldaláról választhassák a régió orvosi szolgáltatásait;

13.  javasolja, hogy a Bizottság a nemzeti, regionális és helyi önkormányzati hatóságok és más érdekelt felek bevonásával hozzon létre egy európai egészségügyi tanácsadó testületet, amelynek célja az európai alapok jobb felhasználásának előmozdítása, valamint a közös közegészségügyi kérdésekre adott hatékony és összehangolt válaszlépések kidolgozása;

14.  kéri, hogy a regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében biztosítsák a kohéziós politikai programok közötti jobb szinergiákat és kiegészítő jelleget, különösen a Horizont Európa program keretében, amelynek új ismereteket kell generálnia, valamint „az EU az egészségért” program keretében, a lehető legjobban kihasználva az új ismereteket a polgárok és az egészségügyi rendszerek javára;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen egészségpolitikai hatáskörével és támogassa a nemzeti és regionális hatóságokat az egészségügyi rendszerek megerősítésében, az egészségügyi ellátási színvonal felfelé irányuló konvergenciájának előmozdításában a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti egészségi egyenlőtlenségek csökkentése céljából, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének megkönnyítésében, különös tekintettel a szexuális és reprodukciós egészségre és jogokra, többek között adott esetben „az EU az egészségért” program és az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) felhasználásával;

16.  hangsúlyozza a kohéziós politika jelentőségét az egészségügyi ellátás terén meglévő, nemek között különbség kezelésében, valamint a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia nemekkel kapcsolatos egészségügyi prioritásainak előmozdításában, beleértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat is;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi és ápolási stratégiák révén segítse elő az egészségügyi kezelések és ellátások integrációját oly módon, hogy a beteg kerüljön a középpontba, és – különösen a krónikus betegek vagy az idősek ellátásában – ne legyenek megkettőzött erőfeszítések, hiányosságok vagy hanyag gyakorlatok, és hogy mindenekelőtt tanulhassunk a határokon átnyúló programok tapasztalataiból;

18.  rámutat arra, hogy a finanszírozott strukturális projektek teljes költségvetésének és a referenciaértékek egészségügyi szempontból történő értékelése során felül kell vizsgálni az egyes projektek későbbi egészségügyi eredményeit is, eredményeik nyomon követése és eredményességük folyamatos elemzése és annak érdekében, hogy e projektek jövőbeli programozásának és végrehajtásának javítása céljából a helyes következtetéseket vonják le, ideértve a helyes gyakorlatra vonatkozó, Bizottság által készített útmutató továbbfejlesztését is;

19.  hangsúlyozza, hogy folytatni kell az átfogó egészségügyi infrastruktúra kiépítését, és a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell a meglévő egyenlőtlenségeket; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika jelentősen hozzájárulhat az egészségügyi infrastruktúra kiépítéséhez az EU minden részén, különösen azokban a NUTS II szintű régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 75%-át, valamint az átmeneti régiókban, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 75%-a és 90%-a között van, annak érdekében, hogy az egész EU-ban magas színvonalú, teljes mértékben felszerelt és reziliens egészségügyi rendszereket hozzanak létre, amelyek jobban védik az emberek egészségét; hangsúlyozza továbbá, hogy egy működő, határokon átnyúló együttműködési hálózatot kell létrehozni a tagállamok és régióik között, amely ténylegesen képes reagálni a jelenlegi és jövőbeli egészségügyi válságokra;

20.  kéri, hogy a kohéziós politika forrásait használják fel Unió-szerte olyan szakosodott kiválósági központok létrehozására, amelyek a velük szomszédos országokra is kiterjednek, és hozzájárulnak a határon átnyúló egészségügyi együttműködéshez; ezzel összefüggésben megismétli, hogy valamennyi meglévő uniós eszközt – például „az EU az egészségért” programot és a Horizont Európa programot – szinergiában kell felhasználni az ilyen központok hálózata fejlesztésének támogatása érdekében, az EU egész területén méltányosan elosztva;

21.  hangsúlyozza, hogy a határ menti területeken, vidéki térségekben és a legkülső régiókban élő emberek gyakran szembesülnek akadályokkal az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés tekintetében, így csak korlátozottan jutnak a szükséges ellátáshoz, különösen az alapvető egészségügyi infrastruktúrához és megfelelő és elégséges létszámú egészségügyi munkaerőhöz és alapvető gyógyszerekhez; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy ezeknek az embereknek megfelelő hozzáférésük legyen az egészségügyi infrastruktúrához és a számukra szükséges megfelelő egészségügyi ellátáshoz, színvonalas szolgáltatásoknak kell elérhetőnek lenniük, és kellő időben rendelkezésre állniuk; hangsúlyozza továbbá az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében fennálló sajátos helyzetet az EU külső határain lévő régiókban és peremterületeken, ahol az uniós polgárok már most is számos kihívással szembesülnek;

22.  megjegyzi, hogy a szállítási költség az egyik oka annak, hogy a gyógyszerek és a klinikai eszközök árai emelkednek a legkülső régiók, a távoli területek és az alacsony népsűrűségű régiók kórházai és egészségügyi központjai számára, amelyeknek a hosszú szállítási időkkel is meg kell küzdeniük, ez tehát azt jelenti, hogy a regionális egészségügyi szolgálatoknak nagyobb kapacitással kell rendelkezniük a nagy mennyiségű készletek tárolása és a hiányok elkerülése érdekében; úgy véli ezért, hogy az EU-nak választ kell kidolgoznia ezekre a problémákra;

23.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés az emberek, köztük a fogyatékossággal élők és az egyéb okok miatt hátrányos helyzetűek befogadását is fokozza majd, valamint növelni fogja a szociális védelmük szintjét; megjegyzi, hogy a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elősegítése a foglalkoztatás növeléséhez és a szegénység felszámolásához is hozzájárulhat a kevésbé fejlett régiókban;

24.  kiemeli az európai alapok mozgósításának fontosságát, hogy többet ruházzanak be a betegségmegelőzésbe, valamint az egészséges életmód és a tevékeny időskor népszerűsítésébe az egészségügyi rendszerekre nehezedő korai nyomás megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy fontos támogatni azokat a kampányokat, amelyek az egészséges életmódra való áttérés előnyeire hívják fel a polgárok, különösen a fiatalok figyelmét, valamint fontos támogatni azon szűrőprogramok kidolgozását, amelyek célja a súlyos betegségek korai felismerése;

25.  úgy véli, hogy a vidéki térségekben az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés terén fennálló jelentős akadályok leküzdése érdekében széles körben fel kell használni a fejlett technológiákat, például az e-egészségügyet, a robotsebészetet vagy a 3D nyomtatást az „intelligens falvak” koncepciójának részeként, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javítása, valamint a hatékonyság és a minőség javítása céljából; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós kohéziós programokat használják fel a közigazgatási szerveknek, biztosítóknak és a határokon átnyúló együttműködés kérdéseivel foglalkozó más egészségügyi szereplőknek történő technikai segítségnyújtásra és a digitális megoldások alkalmazásának javítására; hangsúlyozza ezért, hogy szélessávú internet-hozzáférést kell biztosítani a vidéki és távoli területeken, elő kell mozdítani a digitális jártasságot az e területeken élő minden korosztályban, valamint az e területeken működő egészségügyi szolgáltatókat fel kell szerelni a tényleges online egészségügyi ellátás, például e-gyógyászat biztosításához és a klinikai adatok biztonságos és harmonizált tárolásához szükséges erőforrásokkal; javasolja egy fenntartható, összehasonlítható, határokon átnyúló adatbázis létrehozását, valamint a határ menti és határon átnyúló egészségügyi ellátás szereplőinek feltérképezését a határokon átívelő realitások láthatóvá tétele és új lehetőségek teremtése érdekében;

26.  hangsúlyozza egy európai megközelítés előnyeit a Covid19-világjárvány elleni küzdelemben, a közös beszerzések, készletek és egyéb intézkedések révén; kéri, hogy a kohéziós politika eszközeit használva folytassák és fejlesszék ezt a megközelítést az orvosi eszközök és kezelések – például a humán papillomavírus (HPV) elleni vakcinához hasonló rákmegelőző vakcinák, hepatitis B elleni vakcinák, sürgősségi felszerelések – további közös uniós beszerzései tekintetében, hogy javuljon a megfizethetőség és a kezelésekhez való hozzáférés;

27.  ambiciózus – a hatályos uniós jogszabályi rendelkezésekkel összhangban lévő – kohéziós politikai intézkedéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy csökkentsék a képzett és megfelelő létszámú egészségügyi munkaerő jelentős hiányát a határ menti és vidéki térségekben, különösen az egészségügyi személyzet és családjaik e térségekben való letelepedésének segítése, folyamatos szakmai továbbképzési és szakosodási lehetőségek biztosítása, valamint jó munkafeltételek biztosítása révén, arra ösztönözve őket, hogy ott kezdjék meg vagy folytassák a praktizálást;

28.  rámutat arra, hogy a Covid19-válság súlyos gazdasági, társadalmi és egészségügyi hatásai miatt az egészségügyi munkaerőbe történő fenntartható, hosszú távú beruházás minden eddiginél sürgetőbb; hangsúlyozza, hogy különösen szükség van az elegendő egészségügyi munkaerőbe irányuló beruházásokra, az ESZA±-on keresztül az oktatásba történő beruházásokra, valamint az agyelszívás jelenségével szembesülő tagállamokban és régiókban az egészségügyi dolgozók szakosodásának és szűkebb szakosodásának finanszírozására; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek az egészségügyi ágazatban az agyelszívás problémájával szembesülnek, hogy a kohéziós politikai beruházások során helyezzék előtérbe az orvosi személyzet munkakörnyezetének javítását;

29.  kéri, hogy a kohéziós politikai alapokat használják fel a munkakörnyezet javítására és az egészségügyi ágazatnak az egészségügyi dolgozók felé mutatott vonzerejének javítására annak érdekében, hogy elősegítsék az érdeklődést keltő stratégiákat, és biztosítsák az egészségügyi személyzet megtartását az EU-27 átlagának 75%-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező NUTS II szintű régiókban, az EU-27 átlagának 75%-a és 90%-a közötti egy főre jutó GDP-vel rendelkező átmeneti régiókban, valamint az alacsony népsűrűségű és gazdaságilag kevésbé jól teljesítő vidéki térségekben, kiegészítve azokat a nemzeti és regionális politikákat, amelyek célja, hogy EU-szerte megfelelő egészségügyi munkaerőt biztosítsanak; nagyobb szerepet kér a helyi és regionális önkormányzatok számára – különösen a határon átnyúló régiókban – azon kohéziós politikai programok és projektek létrehozásában és végrehajtásában, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából;

30.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tényleges együttműködést a határon átnyúló egészségügyi ellátás területén a betegek jogainak tiszteletben tartása érdekében, ahogy azt a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv meghatározza, valamint a szolgáltatások elérhetőségének és minőségének növelése érdekében;

31.  rámutat arra, hogy a Covid19-válság nyilvánvalóvá tette, hogy fokozni kell az egészségügyi rendszerek felkészültségének, reagálóképességének és rezilienciájának megerősítésére irányuló beruházásokat, biztosítva ugyanakkor az EU-n belüli, határokon átnyúló együttműködést, és hogy ezért a szolidaritás, a fenntarthatóság és a méltányosság rendkívül fontos a válság és pusztító társadalmi-gazdasági következményeinek leküzdéséhez;

32.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság bebizonyította a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontosságát a betegellátás, a gyógyszer- és vakcinakutatás és a vakcinaterjesztés terén; úgy véli, figyelembe kell venni, mennyire bizonyult költséghatékonynak az uniós alapok felhasználása az egészségügyi ágazatban végrehajtott köz- és magánszféra közötti kutatási és fejlesztési projektek során;

33.  hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan online platformra az érintett érdekelt felekkel, amely ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét és a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló megbeszéléseket;

34.  meggyőződése, hogy a Covid19-világjárvány történelmi fordulópontot jelent az egészségügyi rendszerekbe és a jövőbeli munkaerő-kapacitásokba történő beruházások szempontjából; erős és megfelelően finanszírozott európai egészségügyi unió létrehozását kéri a tagállamok közötti együttműködés és koordináció fokozása, a közegészségügyi rendszerek megerősítése, az emberek egészségének jobb védelme és az egészségügyi ellátás terén régóta fennálló különbségek hatékony kezelése érdekében;

Határokon átnyúló egészségügyi együttműködés – az Interreg programok hozzájárulása és egyéb lehetőségek

35.  ösztönzi a NextGenerationEU forrásainak és a kohéziós alapoknak az egészségügyi rendszerek digitális kapacitásainak radikális növelésére történő felhasználását; hangsúlyozza az informatikai rendszerek fokozott interoperabilitásának szükségességét, mivel ez a fő pillére a határon átnyúló e-egészségügyi szolgáltatásnyújtás, és különösen a távorvoslási szolgáltatásnyújtás megkönnyítésének;

36.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós politikai eszközöket használják a gyógyszerelés digitalizációjának előmozdítására az európai kórházakban – beleértve a nyomonkövethetőségi rendszereket is –, a gyógyszerelési hibák csökkentése, az ellátóegységek közötti kommunikáció javítása és a bürokrácia egyszerűsítése érdekében; kéri az e-egészségügyi digitális szolgáltatási infrastruktúra (eHDSI), többek között egy egységes európai digitális betegakta megvalósítását és fejlesztését, amely biztosítaná, hogy a polgárok az egész EU-ban gyorsan hozzáférjenek a megfelelő orvosi szolgáltatásokhoz;

37.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre az alapvető gyógyszerek európai jegyzékét, és az uniós eszközök, köztük a kohéziós politika által biztosított eszközök felhasználásával, állandó készletek, közös ártárgyalások és közös beszerzés révén biztosítsa azok rendelkezésre állását és megfizethetőségét;

38.  hangsúlyozza, hogy számos határ menti régió már rendelkezik egészségügyi együttműködési múlttal és struktúrákkal, amelyeket az európai szolidaritás szellemében teljes mértékben ki kell használniuk;

39.  kiemeli a betegmobilitás és a biztonságos és magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való határokon átnyúló hozzáférés fontosságát az EU-ban; emlékeztet arra, hogy az eltérő költségvisszatérítési rendszerek miatt a betegek gyakran nem tudják igénybe venni a szomszédos országok egészségügyi szolgáltatásait, míg a határt átlépő munkavállalók zavaros adózással és szociális ellátásokkal szembesülnek, mivel a tagállamok eltérő szociális biztonsági rendszereket alkalmaznak; határozottan ösztönzi ezért a speciális közvetítők, például a határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való szervezett hozzáférést biztosító zónák, európai területi társulások, egészségügyi megfigyelőközpontok vagy más hálózatok támogatását, amelyek a helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal együttműködve segítik a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés koordinálását; hangsúlyozza, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátás javítása előnyös lehet a betegek számára azáltal, hogy lehetővé teszi más tagállamok vagy határ menti régióik egészségügyi szolgáltatásaihoz és infrastruktúrájához való méltányos hozzáférést, beleértve a diagnózist és a klinikai vizsgálatokat, a „lehető legkönnyebb, legközelebbi, legjobb és leggyorsabb” hozzáférés elve alapján; hatékonyabb betegszállítási lehetőségeket kér a legközelebbi, határon átnyúló létesítményekbe, elismerve ugyanakkor, hogy továbbra is terhet jelent az összes jogi és közigazgatási akadály leküzdése, amellyel a határon átnyúló európai mechanizmusról (ECBM) szóló rendeletnek foglalkoznia kell;

40.  kiemeli a Covid19-világjárvány leküzdésére irányuló közelmúltbeli kohéziós politikai intézkedések, nevezetesen a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés (CRII), a koronavírusra való reagálást célzó, kiterjesztett beruházási kezdeményezés (CRII+), valamint a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatás (REACT-EU) jelentőségét; hangsúlyozza továbbá, hogy hasonló intézkedéseket építettek be az (EU) 2021/1060 rendeletbe;

41.  határozottan ajánlja a határon túlról érkező betegeknek és az egészségügyi személyzetnek szóló egyszerűsített tájékoztatás javítását és terjesztését a betegek számára készült kézikönyv vagy határon átnyúló regionális kapcsolattartó pontok révén;

42.  elismeri, hogy Európa-szerte számos sikeres, határokon átnyúló egészségügyi projekt létezik, és hangsúlyozza, hogy az ezekből nyert tapasztalatokat hasznosítani kell a meglévő kohéziós politikai projektek okos felhasználása érdekében, tovább fokozva és megkönnyítve a határokon átnyúló együttműködést ezen a területen, az EU-ban élő valamennyi ember javára; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy tanuljunk egyes határ menti régiók sikertörténeteiből, és építsünk ezekre;

43.  elismeri a határokon átnyúló együttműködési programokba történő beruházások fontosságát, amelyek a határ menti régiókban meghatározott, egészségügyi igényekre és kihívásokra adnak választ, mint a vészhelyzetekben fontos, határon átnyúló irányítás, valamint a határ mindkét oldalán lévő régiókat lefedő készenléti segélyszolgálatok; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú szolgáltatásokba történő beruházások döntő szerepet játszanak a társadalmi reziliencia kiépítésében és abban hogy az emberek segítséget kapjanak a gazdasági, egészségügyi és szociális válságokkal való megküzdéshez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az infrastruktúrába, az innovációba, a humán tőkébe, a jó kormányzásba és az intézményi kapacitásba történő beruházások hatékony kombinációja révén részesítsék előnyben a határrégiók egészségügyi ágazatába történő beruházásokat;

44.  hangsúlyozza a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés fontosságát valamennyi európai régió számára, és hogy megoldásokat kell találni a határon átnyúló egészségügyi ellátásra, különösen a határ menti régiók esetében, ahol a polgárok naponta lépik át a határt; rámutat, hogy a szükséges szolgáltatások biztosításához a határrégiók közötti magas szintű együttműködés szükséges;

45.  kéri, hogy az új programozási időszakban az Interreg programok keretében finanszírozandó projektek során fordítsanak nagyobb figyelmet a betegekre, és a kifejezetten a veszélyeztetett és marginalizált csoportokra, valamint a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia nemekkel kapcsolatos egészségügyi prioritásaira – beleértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat is – összpontosító projekteket szorgalmaz;

46.  úgy véli, hogy az európai területi együttműködési célkitűzés alapján rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat működőképes, határon átnyúló közegészségügyi szolgáltatások létrehozására kell fordítani, és nem lehet csupán elszigetelt egészségügyi létesítmények létrehozásának eszközeként felhasználni; hangsúlyozza továbbá, hogy az Interreg keretében megvalósuló projekteknek egyértelmű határon átnyúló funkcionalitási elemmel kell rendelkezniük; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egészségügyi szolgáltatások tekintetében segítsék elő az átfogó közös területi tervezés kialakítását a határ menti területeken;

47.  emlékeztet arra, hogy az Interreg programok fontos eszközzé váltak a határ menti területekre jellemző problémák megoldásában, a partnerek közötti, határokon átnyúló együttműködés előmozdításában és az európai határ menti területek potenciáljának fejlesztésében;

48.  kiemeli, hogy a legutóbbi Interreg V–A időszakban a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés célja többek között az egészségügyi szakemberek és a betegek határokon átnyúló mobilitásának megkönnyítése, az innováció fokozása, valamint a határon átnyúló területeken a közös felszerelések, megosztott szolgáltatások és közös létesítmények használata révén a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fejlesztése volt, és olyan tevékenységekre terjedt ki, mint a képzés (38%), kezelés és diagnózis (22%) és a felszerelés (17%);

49.  felhív a határon átnyúló egészségügyi szerződéseket elősegítő projektek finanszírozására, amelyek keretében a betegek utaznak és a szerződéses megállapodások keretében kapnak kezelést, és amelyek lehetővé teszik az egészségügyi szakemberek szabad megválasztását;

50.  rámutat, hogy a sikeres, határon átnyúló közegészségügyi szolgáltatások megvalósítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak jelentős mennyiségű adatot kell gyűjteniük a jogi és nem jogi akadályok természetéről az egyes határ menti régiókban, és támogatniuk kell az arra vonatkozó szakpolitika-specifikus elemzést, hogy hogyan lehet leküzdeni azokat;

51.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a meglévő koordináló szervek könnyítsék meg a fejlett terápiás gyógyszerkészítményeken alapuló, határon átnyúló kezeléseket, valamint annak biztosítására, hogy a betegek EU-szerte egyenlően hozzáférhessenek az innovatív terápiákhoz; felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyan és időben engedélyezzék a hozzáférést ezekhez az innovatív külföldi kezelésekhez, és gyorsítsák fel a betegek számára a visszatérítési folyamatot;

52.  meggyőződése, hogy a kiválósági központok még nagyobb mértékben ösztönözhetik és növelhetik a határon átnyúló szerződéskötést, és hogy ennek következtében e központoknak nagy szerepük lehet az általános egészségügyi feltételek javításában, így növelve az uniós polgárok várható élettartamát, és ez számukra is előnyt jelenthet;

53.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy ösztönözze a határon átnyúló egészségügyi ellátás jobb irányítását, mivel az uniós betegek még mindig komoly nehézségekbe és korlátokba ütköznek az egészségügyi ellátás más tagállamokban való igénybevétele terén, és a potenciális betegeknek csak kis hányada ismeri a határon átnyúló egészségügyi ellátás igénybevételére vonatkozó jogát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban terjesszék az információt, és fontolják meg egy megfelelő, az egész EU-ra kiterjedő kampány indítását annak érdekében, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot jogaikról és a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés módjairól; emlékeztet a digitalizáció finanszírozásának fontosságára, valamint a polgároknak szóló tájékoztatásba és az információs és adatrendszerek integrálásába való beruházás lehetőségére a hozzáférés és a felhasználás megkönnyítése érdekében;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó tanulmányt az uniós biztosítási rendszerek közötti együttműködési keretről, és vizsgálja meg azokat a lehetséges szűk keresztmetszeteket és hiányosságokat, amelyekkel a valamely másik tagállam területén orvosi szolgáltatásokat kereső betegek találkoznak, valamint azokat az adminisztratív korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy a polgárok határon átnyúló egészségügyi ellátást vegyenek igénybe, és emelje ki, hogyan lehetne a kohéziós politikai eszközöket e lehetséges problémák megoldására használni;

55.  hangsúlyozza, hogy az összehangolt, határon átnyúló egészségbiztosítási rendszer hiánya visszatartja a betegeket attól, hogy a határon túl keressenek kezelést, amennyiben nem tudják kifizetni az ellátás költségét azelőtt, hogy a biztosításuk megtérítené azt;

56.  meggyőződése, hogy az Interreg révén történő tudáscsere és a gyakorlatok terjesztése hozzájárul a felkészültség és a reagálási létesítmények határokon átnyúló megerősítéséhez, amelyek a világjárvány okozta válság idején jelentős tényezővé váltak;

57.  úgy véli, hogy az Interreg programok közös közegészségügyi szolgáltatásokat nyújthatnak, és más határon átnyúló kezdeményezéseket indíthatnak el, mivel az ilyen közelség támogatása nagymértékben összeegyeztethető a zöld fenntarthatóság célkitűzésével;

58.  kiemeli, hogy számos Interreg projekt hozzájárult a határokon átnyúló régiók Covid19 elleni küzdelméhez az egész EU-ban, például az intenzív ellátást igénylő betegek és egészségügyi szakemberek mobilitása, orvosi és egyéni védőeszközök, valamint PCR-tesztek határokon átnyúló biztosítása, információcsere vagy jogi tanácsadás révén; hangsúlyozza ezért a kisléptékű és határokon átnyúló projektek fontosságát az emberek közötti kapcsolatteremtés, és ily módon a fenntartható helyi fejlődés és a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés új lehetőségeinek megteremtése terén; megjegyzi azonban, hogy a világjárvány idején az EU-n belüli határlezárások hatással voltak a betegek és az egészségügyi személyzet mobilitására, míg a fertőzésre vonatkozó adatok, az oltások vagy a betegek áthelyezési feltételeire vonatkozó információk nem voltak kellően összehangolva a tagállamok között, és ezért lelassították a Covid19-re adott közös járványügyi válaszlépéseket, zavart keltettek, és akadályozták a leginkább érintett régiók közötti regionális együttműködést;

59.  határozottan úgy véli, hogy a határon átnyúló régiók között fennálló eltérések miatt helyi megközelítésre és egyedi megoldásokra van szükség, amelyek a fenntartható helyi fejlődés előfeltételei;

60.  felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy teljes mértékben használják ki az (EU) 2021/1060 rendeletben meghatározott kohéziós politikai programok, valamint az Interreg programok által kínált rugalmasságot a jelenlegi Covid19-válság kezelése érdekében;

61.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-világjárványra tekintettel a kohéziós politikán és „az EU az egészségért” programon keresztül közösen támogassák a nemzeti és uniós szintű válaszadási stratégiák, protokollok és eljárások kidolgozását, hogy a jövőbeni népegészségügyi szükséghelyzetek esetén jobb együttműködést tegyenek lehetővé;

62.  úgy véli, hogy a kohéziós politika keretén belüli, határokon átnyúló egészségügyi együttműködés nem lesz teljesen lehetséges anélkül, hogy valamennyi tagállamban elismernék a diplomákat és képesítéseket az orvosi szolgáltatások területén; felszólítja a Bizottságot, hogy a Benelux államok által 2015-ben aláírt határozatra építve tegyen javaslatot egy olyan keretre, amely lehetővé teszi a felsőfokú oklevelek szintjének európai szintű automatikus elismerését;

63.  felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyabban alkalmazzák a kétoldalú megállapodásokat, és hozzanak létre együttműködési megállapodásokat a határon átnyúló egészségügyi ellátást gátló akadályok felszámolása érdekében;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.

(1) HL L 166., 2004.4.30., 1. o. (2) HL L 88., 2011.4.4., 45. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o. (4) Röhrling, I., Habimana, K., Groot, W. et al., „Capitaling on existing initiatives for cooperation in cross-border regions” (A határrégiókban folytatott együttműködésre irányuló kezdeményezések kiaknázása), Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság, Európai Bizottság, 2018. (5) HL C 440., 2020.12.18., 10. o. (6) HL C 474., 2021.11.24., 179. o. (7) HL L 107., 2021.3.26., 1. o. (8) HL L 170., 2021.5.12., 1. o. (9) HL L 231., 2021.6.30., 60. o. (10) HL L 231., 2021.6.30., 94. o. (11) HL L 231., 2021.6.30., 159. o. (12) Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály, „Cross-border cooperation in healthcare” (Határokon átnyúló együttműködés az egészségügyben), Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Európai Parlament, 2021.

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kohéziós politika szerepéről az innovatív és intelligens átalakulás, valamint a regionális IKT-összekapcsoltság előmozdításában (2021/2101(INI))

P9_TA(2022)0059 A9-0010/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítéséről szóló 174. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a közös rendelkezésekről szóló rendeletre) és különösen annak az 5. cikkben rögzített első szakpolitikai célkitűzésére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1059 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról és az 1296/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2221 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (REACT-EU)(5),

–  tekintettel az Igazságos Átmenet Alap létrehozásáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1056 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a Digitális Európa program létrehozásáról szóló, 2021. április 29-i (EU) 2021/694 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a Digitális Európa programról szóló rendelet)(8), amely az EU-n belüli digitális átalakulás támogatására irányul,

–  tekintettel a NextGenerationEU helyreállítási eszközre,

–  tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

–  tekintettel a „Digitális iránytű 2030-ig: a digitális évtized megvalósításának európai módja” című, 2021. március 9-i bizottsági közleményre (COM(2021)0118),

–  tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274),

–  tekintettel a „Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027: Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0624),

–  tekintettel a „Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára – Az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek 2040-ig történő megvalósítása felé” című, 2021. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2021)0345),

–  tekintettel a Bizottság a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatóról szóló 2020. évi jelentéseire,

–  tekintettel a strukturális és kohéziós politikákkal foglalkozó tematikus főosztályának „Digitális menetrend és kohéziós politika” című, 2018. június 15-i tanulmányára,

–  tekintettel a „Nők a digitalizációban” című, 2019. április 9-i kötelezettségvállalási nyilatkozatra, amelyet az uniós miniszterek és a tagállamok képviselői, valamint Norvégia és az Egyesült Királyság írt alá,

–  tekintettel a digitális társadalomról és az értékalapú digitális kormányzásról szóló, 2020. december 8-i berlini nyilatkozatra,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete „A nemek közötti egyenlőség mutatója, 2020: Digitalizáció és a munka jövője” című, 2020. október 16-i jelentésére,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Tanácsának a széles sávú összeköttetésről szóló, 2021. február 24-én módosított ajánlására,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a Covid19-ről, az egységes piacról, az iparpolitikáról, a digitális gazdaságról és a külkapcsolatokról szóló, 2020. október 2-i következtetéseire, különösen a digitális átalakulásról szóló következtetésekre,

–  tekintettel a környezet javát szolgáló digitalizációról szóló, 2020. december 11-i tanácsi következtetéstervezetre,

–  tekintettel a távoli helyről történő munkavégzés keretében végzett távmunkáról szóló, 2021. április 7-i tanácsi következtetéstervezetre,

–  tekintettel Brüsszel városának a távmunkára és az éghajlat-politikára vonatkozó együttes tervére,

–  tekintettel Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztályának „A távmunka és a digitális munka hatása a munkavállalókra és a társadalomra: Különös figyelmet kell fordítani a felügyeletre és a nyomon követésre, valamint a munkavállalók mentális egészségére” című 2021. április 30-i tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság „Uniós fellépés az intelligens falvakért” programjára,

–   tekintettel a Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály „Az EU lemaradó régiói: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások” című, 2020. szeptember 30-i tanulmányára,

–  tekintettel a „Jobb életminőség a vidéki területeken” című, 2016. szeptember 5–6-i Cork 2.0 nyilatkozatra,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága és a Bizottság „Az innovációs kampusz módszertani kézikönyve: A vállalkozói felfedezési folyamatban rejlő lehetőségek kiaknázása a területi innováció és fejlesztés érdekében” című, 2018. január 18-i együttes tanulmányára(9),

–  tekintettel Írország „Vidéki jövőnk” című, 2021–2025-ös vidékfejlesztési politikájára és annak a vidéki térségekben folytatott távmunkára való összpontosítására,

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért „Élet- és munkakörülmények és a Covid19” című, 2020. szeptember 28-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „A munka és a készségek változó jellege a digitális korban” című, 2019. augusztusi tanulmányára(10),

–  tekintettel a Bizottság „Az uniós ellentétek földrajza” című 2018-as tanulmányára(11),

–  tekintettel az „Európa digitális jövőjének alakítása: a digitális egységes piac működése előtt álló akadályok felszámolása és a mesterséges intelligencia használatának javítása az európai fogyasztók számára” című, 2021. május 20-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a „Kohéziós politika és regionális környezetvédelmi stratégiák az éghajlatváltozás elleni küzdelemben” című, 2021. március 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az uniós régiók demográfiai tendenciáinak a kohéziós politika eszközeivel történő megfordításáról szóló, 2021. május 20-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0010/2022),

A.  mivel az EU hatékony digitális politikákkal kívánja lehetővé tenni az emberek és a vállalkozások számára a fenntartható és virágzó digitális jövő építését minden régióban;

B.  mivel a digitális átalakulásnak méltányosnak és befogadó jellegűnek kell lennie, lehetőségeket kell teremtenie, és elő kell mozdítania az egyenlőséget, az életminőséget, a regionális versenyképességet és a gazdaság korszerűsítését;

C.  mivel a digitális átalakulásnak együtt kell járnia a folyamatban lévő zöld átállással – és e kettőt együtt „kettős átállásnak” nevezik; mivel ennek társadalmi dimenzióját nem szabad figyelmen kívül hagyni;

D.  mivel a „negyedik ipari forradalom” útjára lépett korszerű gazdaságban új üzleti modellek jelennek majd meg, választ adva a digitális és a zöld átalakulás aktuális kihívásaira;

E.  mivel a fenntartható átmenetre leginkább rászoruló európai régiók általában azok, ahol magas a szegénység és a kirekesztés aránya; mivel a gyors helyreállításhoz határozott intézkedésekre és hathatós beruházásokra van szükség, amelyeknek a világjárvány gazdasági és szociális hatásainak mérséklésére, a gazdasági tevékenység újraindítására, a fenntartható fejlődés előmozdítására, a zöld átállásra, a digitális átalakulásra és a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtására kell összpontosítaniuk, megerősítve Európa versenyképességét;

F.  mivel az új többéves pénzügyi keret és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz az EU-ban valaha alkalmazott legnagyobb ösztönző csomagot alkotja, és hozzájárul majd egy zöldebb, digitálisabb és reziliensebb EU újjáépítéséhez a Covid19 utáni időszakban; mivel ugyanakkor az új kohéziós politika példátlan lehetőséget kínál a tagállamok számára a digitalizáció fellendítésére, mivel megköveteli tőlük, hogy meghatározott összeget fordítsanak a digitális átállásra, és – amint azt a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló kohéziós politikai beruházási keret körvonalazza – biztosítaniuk kell bizonyos feltételek teljesülését ahhoz, hogy ilyen finanszírozásban részesüljenek;

G.  mivel az EU-ban még mindig digitális szakadék tapasztalható a földrajzi elhelyezkedés, az életkor, a nem, az iskolai végzettség, valamint a társadalmi-gazdasági státusz és a jövedelem tekintetében, ami megakadályozza, hogy egyes egyének és vállalkozások kihasználják a digitális átalakulás előnyeit; mivel e digitális szakadék még inkább elidegenítheti a demográfiai hanyatlástól eleve szenvedő régiókat, tovább növelve a területi egyenlőtlenségeket az EU-ban;

H.  mivel az európai szélessávú lefedettség szintje azt mutatja, hogy még mindig jelentős beruházásokra van szükség, különösen a vidéki területeken, ahol a háztartások 10%-a nem rendelkezik semmilyen vezetékes hálózattal, 41%-a pedig semmiféle gyors szélessávú technológiával, és csak 59%-a rendelkezik új generációs szélessávú hozzáféréssel (legalább 30 Mbps), szemben az EU többi részével, ahol a háztartások 87%-a(16); mivel a vidéki térségek és peremterületek az IKT-konnektivitás gyengesége mellett gyakran más strukturális kihívásokkal is szembesülnek, mint például az infrastruktúra és a szolgáltatások hiánya, az alacsony jövedelmek, az oktatási létesítmények vagy a kulturális javak hiánya, ami a magasan képzett emberek elvándorlását okozza az ígéretesebb területek felé (agyelszívás)(17); mivel az uniós finanszírozásnak meg kell könnyítenie az alapvető infrastruktúra biztosítását;

I.  mivel az európai gazdaság gerincét a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkotják, amelyek az EU-ban az összes vállalkozás 99%-át teszik ki, és mintegy 100 millió embert foglalkoztatnak; mivel az európai GDP több mint felét kkv-k adják, és nemcsak a fenntartható és digitális gazdaságra való „kettős átállás” megvalósításában játszanak kulcsszerepet az EU-ban, hanem a gazdaság minden ágazatában hozzáadott értéket teremtenek; mivel azonban a kkv-k mindössze 17%-a integrálta sikeresen a digitális technológiákat a vállalkozásába, szemben a nagyvállalatokkal, ahol ez az arány 54%; mivel egyes iparágak és hagyományos ágazatok, például az építőipar, az agrár-élelmiszeripar, a textilipar vagy az acélipar, lemaradtak a digitális átalakulás terén(18);

J.  mivel ugyan a Covid19-világjárvány a távmunka és az IKT-alapú mobil munkavégzés tömeges elterjedéséhez vezetett(19), ami nagy lehetőséget kínál a munkahelyek átkapcsolására a városi térségekből kisebb városokba, külvárosokba és vidéki térségekbe, ugyanakkor azonban a távmunka vállalhatósága tekintetében jelentős különbségek vannak a magas és az alacsony fizetésű munkavállalók, a szellemi és a fizikai munkát végző munkavállalók, valamint a férfiak és a nők között(20); mivel a távmunka és az IKT-alapú mobil munkavégzés, valamint a szolgáltatások digitalizációja bizonyos feltételek mellett elősegítheti a foglalkoztatás és a lakosság kiegyensúlyozottabb földrajzi eloszlását;

K.  mivel az ESZA+-nak a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához való hozzájárulás érdekében támogatnia kell az emberekbe és rendszerekbe történő beruházásokat a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás területén, ugyanakkor támogatást kell nyújtania az oktatási és képzési rendszerek minőségének, befogadó jellegének, hatékonyságának és munkaerő-piaci relevanciájának javításához, beleértve a digitális tanulás előmozdítását és a tanárok továbbképzését; mivel ez az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkével összhangban támogatná a gazdasági, területi és társadalmi kohéziót;

L.  mivel a Covid19-világjárvány tapasztalatai megmutatták, hogy a digitális infrastruktúra fejlesztése mennyire fontos a gazdaságok és társadalmak – többek között az egészségügyi szolgáltatások, az oktatás és a közigazgatás – működése szempontjából; mivel a Covid19-világjárvány számos, a vidéki térségekben már meglévő problémát is felerősített, és rámutatott e régiók sebezhetőségére, különösen a digitális kapacitás, az egészségügyi szolgáltatások minősége és nyújtása, az oktatás, a széles sávú hálózathoz való hozzáférés, az értékláncok rezilienciája és a digitális készségek terén;

M.  mivel annak ellenére, hogy az európai készségfejlesztési programban kitűzött célnak megfelelően 2025-re az EU felnőtt lakossága 70%-ának kellene rendelkeznie legalább az alapvető digitális készségekkel, a Bizottság szerint az EU lakosságának 42%-a még mindig nem rendelkezik az alapvető digitális készségekkel, a munkavállalók 37%-a pedig a megfelelő digitális készségekkel; mivel az IKT-készségek megoszlását illetően továbbra is jelentős földrajzi különbségek vannak ; mivel a nők aránytalanul alulreprezentáltak az IKT-ágazatban (az IKT-szakértői álláshelyek mindössze 17%-át töltik be(21)), és kisebb valószínűséggel rendelkeznek speciális digitális készségekkel és dolgoznak az IKT-hez kapcsolódó területeken; mivel 2019-ben az EU 27 tagállamában a vállalkozások kevesebb mint 25%-a nyújtott IKT-képzést alkalmazottainak, és a tagállamok között jelentős különbségek vannak(22); mivel a nemek közötti szakadék különösen jellemző az induló vállalkozásokra – 2020-ban az európai technológiai ágazatba befektetett tőke 91%-át kizárólag férfiakból álló alapítói csapatok kapták meg(23);

N.  mivel az IKT-ágazat fejlesztésére és az innováció előmozdítására irányuló intézkedésekre nemcsak általában a gazdasági és társadalmi digitalizáció, hanem különösen az ipari ágazatokban megvalósítandó digitalizáció támogatásához is szükség van;

O.  mivel a közszolgáltatások digitalizálásának együtt kell járnia a magánélethez való joggal és a személyes adatok védelmével, tiszteletben tartva az általános adatvédelmi rendeletet(24);

A 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika és a „kettős átállás” kihívásai

1.  üdvözli a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikai csomagot és annak első szakpolitikai célkitűzését, amely „a versenyképesebb és intelligensebb Európát az innovatív és intelligens gazdasági átalakulás és a regionális IKT-összekapcsoltság előmozdítása révén” kívánja megvalósítani(25);

2.  kiemeli, hogy az új kohéziós politika szerepet játszhat a „kettős” (a digitális és a zöld) átállás előmozdításában; hangsúlyozza, hogy az új kohéziós politika digitális és innovációs komponensei kulcsfontosságúak lesznek a társadalomnak a fenntartható és inkluzív gazdaságra történő felkészítése, az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása és az európai digitális évtized 2030-ra kitűzött céljainak elérése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a felhasználói csoportok digitális készségeinek fejlesztése mellett jó és megfizethető digitális infrastruktúrára is szükség van, amit a különböző támogatási intézkedések és finanszírozási eszközök rugalmas és egymást kiegészítő alkalmazásával is elő kell mozdítani;

3.  emlékeztet arra, hogy az 1. szakpolitikai célkitűzésnek megfelelően az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap (ERFA-KA) keretében támogatás áll a tagállamok rendelkezésére ahhoz, hogy az intelligens szakosodás koncepciójával összhangban innovációs beruházásokat hajtsanak végre; felszólítja a nemzeti és regionális hatóságokat, hogy az innovációs lehetőségek és a fenntartható fejlődés szempontjából legígéretesebb területekre és projektekre összpontosítva aktualizálják az intelligens szakosodással kapcsolatos megközelítésüket;

4.  hangsúlyozza az „intelligens falvak” koncepció fontosságát az Unió digitális és éghajlatváltozással összefüggő kihívásainak kezelése szempontjából, és üdvözli, hogy az elképzelés a jövőbeli közös agrárpolitikába (KAP), valamint a kohéziós és regionális politikába is beépült; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok nemzeti és regionális szintű kohéziós politikai programjaikba építsék be az intelligens falvakkal kapcsolatos megközelítést;

5.  emlékeztet arra, hogy az ERFA-KA rendelet értelmében a tagállamok a fenntartható városfejlesztés érdekében kötelesek forrásaik legalább 8%-át a munkahelyteremtést és a növekedést célzó beruházásokra fordítani; sajnálja, hogy a vidéki területek számára még nem sikerült hasonló elkülönítést megállapítani; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a rendelet értelmében különös figyelmet kell fordítani a környezeti és éghajlati változások kezelésére és a digitális technológiákban rejlő lehetőségek innovatív kiaknázására, lehetővé téve a regionális hatóságok számára a fenntartható városfejlesztésre összpontosító finanszírozást;

6.  emlékeztet arra, hogy a Digitális Európa programról szóló rendelet megállapítja, hogy ezen eszköz és az ERFA-KA együttes fellépésének hozzá kell járulnia a regionális és helyi innovációs ökoszisztémák fejlesztéséhez és megerősítéséhez, az ipari átalakuláshoz, valamint a társadalom és a közigazgatás digitális átalakulásához;

7.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tűzzenek ki ambiciózusabb célokat valamennyi uniós régió digitális fejlődésére vonatkozóan, és kéri, hogy dolgozzanak ki minden régióra kiterjedő, 2025-ig megvalósítandó középtávú célkitűzéseket és intézkedéseket tartalmazó európai digitális cselekvési tervet az EU-nak és a tagállamoknak szóló konkrét ajánlásokkal annak érdekében, hogy 2030-ig konkrét eredményeket lehessen elérni;

8.  hangsúlyozza, hogy a digitalizációs folyamatok során megfelelően figyelembe kell venni a regionális sajátosságokat és a sajátos igényeket; emlékeztet arra, hogy az egyenmegoldás a különböző fejletteségi szintű régiók és területek között már meglévő szakadék szélesedésének kockázatát hordozza magában;

9.  hangsúlyozza, hogy a digitalizáció előmozdítására irányuló számos uniós kezdeményezés és program közötti összhang, valamint az ezek és a kohéziós politikai eszközök közötti szinergiák biztosítása fontos szerepet játszik az e területen kínálkozó lehetőségek lehető legjobb kiaknázásában; felhívja a tagállamokat annak figyelembe vételére, hogy a digitalizációt serkentő befektetéseknek a gazdaságfejlesztési stratégiákkal összhangban álló növekedést kell célozniuk, elkerülve a megkettőződéseket;

10.  megjegyzi, hogy a hatékony mobilitási rendszer a regionális gazdasági fejlődés, a területi kohézió és a regionális potenciális lehetőségek fejlesztésének egyik feltétele; rámutat, hogy ezért biztosítani kell a szükséges finanszírozást a környezetileg fenntartható és megfizethető közlekedési összeköttetések fejlesztéséhez és fenntartásához, ami arra ösztönözheti az idősebb generációt, hogy hosszabb ideig maradjon a mezőgazdaságban, és a fiatalokat a regionális központokból a vidéki térségekbe csábíthatja;

11.  hangsúlyozza, hogy az EU kevésbé fejlett régiói sajátos kihívásokkal szembesülnek; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson személyre szabott segítséget e régióknak az adminisztratív kapacitás, a tudás és a technológiaalapú szakértelem megerősítéséhez annak biztosítása érdekében, hogy gazdaságaik és társadalmaik sikeresen léphessenek át az egyre inkább digitális jövőbe;

12.  üdvözli, hogy a Tanács az álláspontjában támogatja, hogy a Bizottság a zöld átállást és a digitális átalakulást „kettős kihívásként” ismeri el; hangsúlyozza, hogy a kettős átállásban rejlő lehetőségek a Covid19-világjárványt követő gazdasági fellendüléshez szükséges új zöld és digitális munkahelyeket teremtenek, és meggyőződése, hogy a digitális komponens kulcsfontosságú lesz az európai zöld megállapodás és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésében, amint azt az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című uniós digitális stratégia meghatározza;

13.  hangsúlyozza, hogy nemcsak az éghajlatváltozás megelőzésére szolgáló digitális megoldások fejlesztését kell támogatni (pl. az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a digitális erőforrás-hatékonyság és az intelligens innováció révén), hanem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra szolgálókét is; hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák (pl. áradások, földcsuszamlások, hőhullámok, erdőtüzek stb.) negatív hatásainak csökkentése érdekében digitális figyelmeztető eszközöket és alkalmazásokat kell kifejleszteni;

A digitális szakadék áthidalása

14.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli vidéki megfigyelőközpont átfogó és naprakész adatokat gyűjtsön a digitális szakadékról annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat régióik és városaik szükségleteinek azonosításában; alapvető fontosságúnak tartja, hogy minden európai régióban naprakész információkkal rendelkezzünk a digitalizáció előrehaladásáról, és felszólítja a Bizottságot, hogy a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató adatait NUTS 2 szinten bocsássa rendelkezésre;

15.  hangsúlyozza, hogy a digitális megosztottságnak két vetülete van: az infrastruktúra és a kapacitások; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek eredete eltérő, és hogy különböző, mindig az adott sajátosságaikhoz igazodó politikákat kell rájuk alkalmazni;

16.  aggodalommal állapítja meg a tagállamokban és a tagállamok között továbbra is fennálló digitális szakadékot; különösen aggódik a város és vidék között a széles sávú hálózatok minősége és megfizethetősége tekintetében fennálló digitális szakadék miatt(26); emlékeztet különösen arra, hogy az ERFA-KA keretében megvalósuló jövőbeli beruházásoknak hozzá kell járulniuk a nagy sebességű digitális infrastruktúrahálózatok fejlesztéséhez; kiemeli, hogy e tekintetben a vidéki területeknek elsőbbséget kell adni;

17.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és segítsék az inkluzív és méltányos digitalizáció területén meglévő platformokat és projekteket mint olyan eszközöket, amelyek az EU valamennyi területét – beleértve a távoli és vidéki térségeket is – bevezetik a 21. századba;

18.  megjegyzi, hogy a vidéki területeken és a városokban élő felnőttek között kritikus a digitális készségek közötti eltérés, ami különösen az alacsony jövedelműeket, a nőket és az időseket érinti; megjegyzi, hogy ez a megosztottság egyes tagállamokban különösen erős, és a vidéki területeken az eddiginél is nehezebbé teszi az elhelyezkedést; felszólítja a tagállamokat, hogy a digitális hiányosságok megszüntetése érdekében fektessenek be célzott készségfejlesztő és oktatási intézkedésekbe, és hangsúlyozza, hogy e hiányosságok egyebek mellett a nagy kapacitású hálózatokhoz való hozzáférés hiányával függnek össze;

19.  nagy érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottság digitális iránytűjét, amely az EU 2030-ig tartó időszakra szóló digitális törekvéseit hivatott konkrét célokká átalakítani az alábbi négy fő területen: a készségek, a biztonságos és fenntartható digitális infrastruktúra, a vállalkozások digitális átalakítása és a közszolgáltatások digitalizációja; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az e négy területen elért eredményekről;

20.  meggyőződése, hogy a digitalizáció lehetőséget kínál az életminőség javítására, valamint az oktatási lehetőségek, a munkahelyteremtés, az innováció és a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés előmozdítására a vidéki és elmaradott régiókban, segítve ezzel az elnéptelenedési tendenciák és az agyelszívás megfordítását;

21.  üdvözli a 2030-ig tartó időszakra szóló digitális szakpolitikai program célkitűzését, amely szerint az évtized végére az EU valamennyi lakott területét lefedi majd az 5G; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogszabályokban mozdítsa elő az 5G-hálózatok vidéki térségekben történő kiépítését megkönnyítő intézkedéseket, megszüntetve vagy legalább csökkentve különösen a nehézkes adminisztratív eljárásokat;

22.  kiemeli, hogy meg kell szüntetni a vidéki és városi térségek között továbbra is fennálló digitális megosztottságot, és egy horizontális stratégia kidolgozása révén ki kell aknázni a vidéki területek konnektivitásában és digitalizálásában rejlő lehetőségeket; felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a kohéziós politika, a közös agrárpolitika és a helyreállítási eszköz keretében rendelkezésre álló forrásokat az intelligens falvak 2020 utáni bevezetésére, ami hozzájárul majd a vidéki területek digitalizációjához, gazdasági potenciáljának megerősítéséhez és a társadalmi befogadáshoz, valamint a vidéki közösségek boldogulásához olyan testre szabott projekteknek köszönhetően, amelyek célja a széles sávú konnektivitás és infrastruktúra javítása; emlékeztet azonban arra, hogy a digitalizációs stratégiákat a vidéki környezethez kell igazítani, és a vidéki közösségek bevonásával és aktív részvételével kell végrehajtani, digitális és robotikai technológiákat alkalmazva a mezőgazdaságban; hangsúlyozza, hogy a fenntartható mezőgazdaságra való átállás 2030-ra megvalósítandó céljának szolgálatában elő kell mozdítani az új technológiákat, a kutatást és az innovációt, valamint folyamatosan át kell adni a tudást a vidéknek;

23.  sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják fel mind az ERFA-KA, mind a NextGenerationEU helyreállítási eszköz keretében rendelkezésükre álló pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb és leghatékonyabb módon biztosítsák a célzott támogatást a felzárkózásra szoruló térségek számára, és felszámolják mind a vidéki térségek között, mind pedig a nemzedékek között meglévő digitális szakadékot; kéri továbbá a tagállamokat, hogy a megfelelő állami finanszírozási rendszereken keresztül támogassák a nagy kapacitású hálózatok kiépítését a piac által le nem fedett területeken, valamint ágazatokon átívelő és átfogó megoldásokat kínáljanak, például intelligens falvakat és vidéki innovációs központokat hozva létre; támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a digitalizációt a kohéziós politika tematikus koncentrációjának erősítésével kívánják előmozdítani, fokozva ezzel párhuzamosan az Európai Beruházási Bankkal és más fejlesztési bankokkal folytatott együttműködést; felhívja a figyelmet arra a kockázatra, hogy ha a legkiszolgáltatottabb területek nem részesülnek megfelelő támogatásban, akkor az egyenlőtlenségek tovább mélyülhetnek, hiszen e területek gyakran gyengébb kapacitással rendelkeznek a források hatékony megtervezéséhez és felhasználásához, jóllehet nekik volna a legnagyobb szükségük azokra;

24.  kéri továbbá az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz maradéktalan végrehajtását, amelynek új digitális finanszírozási eszköze a kiszélesített, határokon átnyúló digitális konnektivitás mellett kulcsfontosságú szerepet játszik majd a gazdasági, társadalmi és területi megosztottság megszüntetésében, új lehetőségek tömkelegét kínálva Európa régiói, közöttük a vidéki térségek számára is;

Inkluzív és méltányos digitalizáció

25.  hangsúlyozza, hogy fenntartható és inkluzív digitalizációs folyamatra van szükség, amely senkit sem hagy lemaradni; hangsúlyozza, hogy az az európai strukturális és beruházási alapok keretében nyújtott támogatásnak hozzá kell járulnia a digitális lehetőségek kibontakoztatásához és az innovációhoz a kkv-k körében, illetve a digitális képességek és készségek fejlesztéséhez a lakosság körében, valamint támogatnia kell a digitális társadalom befogadó jellegét, és meg kell erősítenie a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az EU minden régiójában, a hangsúlyt a kevésbé fejlett régiókra helyezve;

26.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közszolgáltatások digitalizálásával párhuzamosan intézkedések könnyítsék meg a polgárok számára a megkülönböztetés, korlátozás vagy beavatkozás nélküli hozzáférést az internetszolgáltatásokhoz; emlékeztet arra, hogy a sikeres digitális átállás előfeltétele a stabil és megfizethető széles sávú internetkapcsolat;

27.  hangsúlyozza, hogy Európa peremterületei, köztük szigetei kihívásokkal néznek szembe a digitális hálózati összekapcsoltság terén; úgy véli, hogy a digitális összekapcsoltság az európai szigetekre vonatkozó stratégiák egyik legfontosabb pillére; további intézkedéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy a digitális átállás minden helyi közösség számára inkluzív legyen;

28.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a digitális megoldásoknak, valamint a távmunkának és az IKT-alapú mobil munkavégzésnek a Covid19-világjárvány következtében elterjedt, széles körű használata súlyosbította a bizonyos népességcsoportok között már meglévő digitális egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza azonban, hogy a digitalizáció bizonyos feltételek mellett előnyökkel is járhat a szociálisan és anyagilag hátrányos helyzetben levő csoportok számára; felhívja a figyelmet arra, hogy a digitálisan kirekesztettek kettős kirekesztéssel szembesülnek, mivel nehézségekkel szembesülnek az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz vagy az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében is; hangsúlyozza, hogy a gyakorlati megoldást különösen az intelligens falvak jelenthetik, amelyek a vidéki térségekben kínált szolgáltatások növelésével csökkentik a meglévő egyenlőtlenségeket;

29.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány rámutatott a digitális megoldások, különösen a távmunka fontosságára; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb tegyen javaslatot a tisztességes távmunkára vonatkozó minimumszabályokról és -feltételekről szóló irányelvre azzal a céllal, hogy megvédje a munkavállalók egészségét és tisztességes munkakörülményeket biztosítson, ideértve az ilyen munka önkéntes vállalását, a munkaidő tiszteletben tartását, a szabadságot, a munka és a magánélet egyensúlyát és egyéb munkahelyi digitális jogokat (közöttük a kikapcsolás jogát), a munkavállalók magánéletének védelmét (a távoli megfigyeléssel vagy bármely más digitális nyomon követéssel szemben is) és a mesterséges intelligencia használatának tilalmát a munkaerőfelvételi eljárásokban, figyelembe véve az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodását;

30.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat globális stratégia kidolgozására, amely a digitalizációval, valamint a távmunkával és a hibrid munkavégzéssel kapcsolatos társadalmi egyenlőtlenségek és hátrányos megkülönböztetés kezelése érdekében holisztikus megközelítést alakít ki és fokozza a digitalizáció pozitív hatásait;

31.  véleménye szerint a polgárok szerepvállalásának biztosítása, az érintett szereplőkkel folytatott konzultáció és a helyi hatóságok bevonása kulcsfontosságú mind a regionális digitális stratégiák megfelelő megtervezéséhez, mind pedig a sikeres végrehajtásukhoz;

A kis- és középvállalkozások és a közszolgáltatások digitalizációja

32.  felszólít az e-kormányzásra vonatkozó cselekvési terv nyomon követésére, két átívelő céllal: a digitális átalakulás hatékonyságának és a bürokrácia csökkentésének biztosítása, valamennyi tagállamban javítva a polgárok életminőségét, a hozzáférést, a szolgáltatásokat és az átláthatóságot; valamint intézkedések bevezetése a közszférában dolgozók digitális készségeinek fejlesztése érdekében; hangsúlyozza, hogy e nyomon követés során szem előtt kell tartani a Covid19-világjárvány számos tanulságát, hiszen a járvány alatt a közigazgatási szolgáltatások szinte kizárólag online működtek;

33.  megjegyzi, hogy a távmunka és az IKT-alapú mobil munka (TICTM) elterjedése a Covid19-világjárvány során – mind a magán-, mind a közszférában – sebezhetőbbé tette társadalmunkat a kibertámadásokkal szemben; emlékeztet arra, hogy a magánszektor vagy a közszféra hálózataihoz való távoli hozzáférés új kiberbiztonsági megoldásokat igényel;

34.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a közszolgáltatások digitalizálásának ütemét, többek között az iskolák, az egyetemek, a kutatóintézetek, a tömegközlekedés, az e-kormányzat és a hatékony közigazgatás tekintetében;

35.  megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány felgyorsította az elektronikus közszolgáltatások és az egészségügyi megoldások térnyerését; kiemeli, hogy kezelni kell az egészségügyi szakemberek e-készségek terén mutatkozó hiányosságait, és a betegeket – különösen az időseket és a szociálisan hátrányos helyzetű polgárokat – fel kell készíteni a digitális egészségügyi szolgáltatások használatára; figyelmeztet, hogy egyes emberek, például az idősek vagy a szociálisan hátrányos helyzetűek esetleg kevésbé képesek a szükséges technológiákat használni vagy megfizetni, ezért lemaradhatnak; rámutat, hogy közberuházásokra van szükség többek között a humán erőforrások terén, nyilvános digitális szolgáltatásokat kell nyújtani és proaktív támogatási intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy mindenki számára megkülönböztetésmentes, gyors és magas színvonalú hozzáférést lehessen biztosítani a digitális közszolgáltatásokhoz, közöttük az egészségügyi szolgáltatásokhoz is; rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy fokozni kell a digitális készségek oktatásának és fejlesztésének előmozdítását és megerősítését, különösen a vidéki térségekben; hangsúlyozza, hogy az új digitális eszközöket, technológiákat és megoldásokat az az egészséges társadalom szolgálatába kell állítani, a bennük rejlő lehetőségeket teljes mértékben kiaknázva;

36.  elismeri, hogy a tisztességes, társadalmilag fenntartható munka és a munkavállalók tényleges részvétele a munkakörülmények alakításában minden eddiginél fontosabb – nemcsak a digitális platformokon, hanem minden más ágazatban is –, és hogy a munkavállalóknak módot kell adni arra, hogy demokratikusan befolyásolják a munkaügyi irányítást; hangsúlyozza, hogy a digitalizáció előnyeit széles körben és igazságosan meg kell osztani, és hogy a digitális ágazatban dolgozókat ugyanazon jogok és munkakörülmények illetik meg, mint más ágazatok munkavállalóit; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvre irányuló javaslatot a digitális gazdaságban biztosítandó tisztességes munkakörülményekről és munkajogokról;

37.  hangsúlyozza a vállalkozások, közöttük a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alapvető szerepét a tisztességes munkahelyek létrehozásában, a fenntartható növekedésben és a vidékfejlesztésben, és úgy véli, hogy a kohéziós politika és más eszközök forrásaiból megvalósuló állami beruházások hozzá fognak járulni a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megerősítéséhez valamennyi uniós régióban; kiemeli, hogy sok mikro- és kisvállalkozás számára az egyik legsürgetőbb kérdés a finanszírozáshoz jutás, és hogy a kkv-k különböző típusainak személyre szabott típusú támogatásokra és ösztönzőkre van szükségük uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten, saját körülményeiktől és technológiai szintjüktől függően; sürgeti a régiókat, hogy hozzanak létre kkv-irányultságú innovációs stratégiákat, amelyek összhangban kutatási és innovációs intelligens szakosodási stratégiáikkal;

38.  sajnálja, hogy az EU-ban a kkv-k túlnyomó többsége még nem használta ki teljes mértékben a digitális átalakulást; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok operatív programjaikban támogassák az alacsonyabb digitális fejlettségű térségekben működő kkv-kat;

39.  megjegyzi, hogy az e-kereskedelem nagy lehetőségeket kínál a vidéki kkv-k és a helyi termelők számára, mivel növeli elérhetőségüket és csökkenti a súlyos és állandó földrajzi vagy demográfiai kihívásokkal küzdő régiókban tapasztalható akadályokat. felszólítja az uniós régiókat és a tagállamokat, hogy hozzanak létre kísérleti projekteket és digitalizációs stratégiákat azzal a céllal, hogy az e‑kereskedelmet integrálják a vidéki kkv-k üzleti modelljeibe;

40.  elismeri, hogy a digitalizáció lehetőségeket nyújt a vállalatok, különösen a kkv-k összekapcsolására, és kiemeli a digitalizáció pozitív hatását a szociális szolgáltatások nyújtásában, többek között az intelligens közlekedési megoldások, az e-egészségügy, az online banki szolgáltatások és a sérülékeny diákok számára testre szabott tanulási megoldások tekintetében; emlékeztet a digitális készségekkel kapcsolatos oktatás biztosításának fontosságára annak biztosítása érdekében, hogy senki ne maradjon le;

41.  emlékeztet arra, hogy a Digitális Európa programról szóló rendelet értelmében az e program és az ERFA-KA közötti szinergiáknak hozzá kell járulniuk a regionális és helyi innovációs ökoszisztémák fejlesztéséhez és megerősítéséhez, az ipari átálláshoz, valamint a társadalom és a közigazgatás digitális átalakulásához;

42.  hangsúlyozza, hogy az ERFA-KA-ra vonatkozó véleménye(27) szerint a kkv-k innovatív megoldásokat kínálnak az olyan kihívásokra, mint az éghajlatváltozás, az erőforrás-hatékonyság és a társadalmi kohézió, és elősegítik az innováció elterjedését az európai régiókban, azaz nélkülözhetetlen szerepet játszanak az EU fenntartható és digitális gazdaságra való átállásában;

43.  aggodalommal jegyzi meg, hogy mind az induló innovatív vállalkozások, mind a már működő kkv-k a képzett munkaerő hiányával küzdenek, és kiemeli, hogy a készséghiány különösen súlyos a digitalizációval és az új technológiákkal kapcsolatos készségek esetében, mivel a munkaerő 35%(28)-át alkotja az a csoport, amelynek tagjai vagy egyáltalán nem, vagy csak alacsony szinten rendelkezik ilyen készségekkel; úgy véli, hogy kezdeményezéseket kell indítani a sajátos kihívásokkal szembesülő kkv-k támogatására, valamint fejleszteni kell a munkavállalóknak a modern gazdaságban feltétlenül szükséges kompetenciáit és készségeit, többek között a digitális tehetségek vonzása és megtartása terén, előmozdítva egyúttal a rugalmas digitális készségfejlesztési, továbbképzési és átképzési lehetőségeket mindenki számára, foglalkoztatási helyzettől, életkortól, végzettségtől vagy szakmától függetlenül;

44.  hangsúlyozza, hogy az innovatív vállalkozások számát az új technológiákhoz való hozzáférés biztosítása, az Ipar 4.0 és a fenntartható gazdaság szabványainak való megfelelés, a magántőke mozgósítása, a humán erőforrások fejlesztése és az intelligens városok kezdeményezéseinek támogatása révén növelni kell;

A digitális korban fontos készségek előmozdítása

45.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban mindenütt pótolni kell a digitális készségek terén fennálló hiányosságokat annak érdekében, hogy a digitális átalakulás minden egyén és vállalkozás számára a legtöbb gyümölcsöt hozza; felszólít a Bizottság 2021 és 2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési tervének fokozatos végrehajtására, a digitális készségek javításával garantálva mindenki számára a hozzáférést oktatáshoz, a képzéshez és a munkahelyekhez, ideértve a vállalkozói lehetőségeket is; kiemeli a tagállamok és a regionális kormányok kulcsfontosságú szerepét a vidéki hatóságok által a digitális befogadás kialakítására és biztosítására tett erőfeszítések támogatásában, megvédve a polgárok adatait és az adatokhoz való hozzáférés biztosításával segítve az emberek és a helyi vállalkozások boldogulását; hangsúlyozza, hogy a digitális készségeket és a médiaműveltséget már fiatal korban ki kell alakítani, és az egész életen át fejleszteni kell; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a digitális készségekkel és a médiaműveltséggel kapcsolatban az iskolákban, a szakiskolákban és az egyetemeken folyó oktatási programok és kezdeményezések támogatását; emlékeztet ezzel összefüggésben az ESZA+ fontosságára a munkavállalókat vagy a munkanélkülieket új készségek elsajátításában segítő projektek finanszírozásában, az alap célkitűzései közé tartozik ugyanis, hogy e személyek az új készségek birtokában javíthassák helyzetüket a munkahelyükön (továbbképzés révén) vagy más munkahelyet találhassanak (átképzés révén); fontosnak tartja a hibrid tanulási modellek létrehozását, hogy a digitális készségekkel alapszinten vagy egyáltalán nem rendelkezők számára is elérhetővé váljon a továbbképzés;

46.  üdvözli a megerősített ifjúsági garancia ajánlását, amely szerint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő személyek vegyenek részt digitáliskészség-felmérésen, és amennyiben az hiányosságokat állapít meg, úgy részesüljenek a digitális készségeik fejlesztését célzó képzésben;

47.  megjegyzi, hogy a digitális készségek terén hatalmas különbségek vannak egyrészt a vidéki területeken és a városokban élő emberek, másrészt az idősebb és fiatalabb nemzedék között is; megjegyzi továbbá, hogy a távmunka és az IKT-alapú mobil munkavégzés aránya sokkal magasabb a városokban élő, jól képzett, szolgáltatási ágazatban dolgozó, kiváló digitális készségekkel rendelkező alkalmazottak körében; megállapítja, hogy a vidéki területeken nincs lehetőség digitális készségek elsajátítására; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az ESZA+ és az ERFA által kínált lehetőségeket használják fel az egyensúlyt megteremtő intézkedések elfogadására, és biztosítsanak munkalehetőségeket az elnéptelenedés kockázatának kitett régiókban; megjegyzi, hogy az intelligens falvak gyakorlati megoldásként szolgálhatnak, mert alulról építkező digitális megközelítést követnek, amelybe digitális tanulási eszközöket is beépítenek;

48.  hangsúlyozza, hogy az e-készségek előmozdítása és fejlesztése alapvető szerepet játszik a munkaerőpiaci kapacitás növelésében, előmozdítja a társadalmi beilleszkedést, támogatja a technológiai diverzifikációt, valamint munkalehetőségeket teremt, különösen a vidéki térségekben és a kevésbé fejlett régiókban; bátorítja a Bizottságot, hogy a digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíció közreműködésével és valamennyi érdekelt fel bevonása mellett tegyen hathatósabb erőfeszítéseket a digitális készséghiány felszámolása érdekében;

49.  megjegyzi, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 4. szakpolitikai célkitűzésében (PO4) hivatkozásként szereplő ESZA+ egyedi célkitűzést tartalmaz a digitális készségek, a befogadó jelleg és a képzési rendszerek tekintetében, többek között a nem formális és informális tanulás validálása révén;

50.  emlékeztet az európai készségfejlesztési programban megfogalmazott felhívásra, amely szerint az ERFA-KA és az InvestEU program keretében be kell ruházni a nagy társadalmi hatású infrastruktúrákba, többek között a digitális infrastruktúrába; hangsúlyozza, hogy az ERFA-KA és az InvestEU program keretében be kell ruházni a digitális infrastruktúrába, építve ennek során a digitális készségek előmozdítására irányuló kezdeményezésekre, például a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési tervre;

51.  ismételten hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás komoly kihívást jelent az EU számára, ezért kezelését a programok kialakítása és végrehajtása során prioritásnak kell tekinteni; emlékeztet ennek kapcsán arra, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló ERFA-KA egyik fő célkitűzése a földrajzi vagy demográfiai hátrányokkal küzdő városi és vidéki térségek támogatása, a tagállamoknak pedig uniós pénzügyi támogatást kell elkülöníteniük az érintett régiók digitális fejlesztésére és IKT-konnektivitására; emlékeztet e tekintetben arra, hogy külön támogatást kell nyújtani azon NUTS 3. szintű területeknek, illetve a helyi közigazgatási egységek azon klasztereinek, amelyek népsűrűsége 12,5 lakos/négyzetkilométer alatt van, vagy amelyek népessége 2007 és 2017 között évente átlagosan több mint 1%-kal csökkent, és ezeket külön regionális és nemzeti értékelésnek kell alávetni;

52.  üdvözli az Igazságos Átmenet Alapot, valamint annak a képzésre és a készségekre összpontosító szerepét, nagyra értékeli, hogy az Alap lehetőséget ad a befektetésre a szociális infrastruktúrába, például a munkalehetőségeket és a minőségi foglalkoztatást gyarapító képzési központokba minden régióban, hozzájárulva a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő megvalósításához, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a digitális készségekre; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a jelenlegi kihívások fényében szükséges-e és megvalósítható-e az Igazságos Átmenet Alap felülvizsgálata;

53.  felszólítja a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy könnyítsék meg és egyszerűsítsék a vidéki területek hozzáférését az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok forrásaihoz; véleménye szerint az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok forrásainak felhasználása során minden érintett intézményi szereplőt gondosan ellenőrizni kell annak biztosítása érdekében, hogy a pénzeszközök a régiók között méltányosan kerüljenek elosztásra;

54.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos digitális program esetében a közbeszerzési szerződést pályázati felhívás alapján ítélik oda, ez ugyanis gátolhatja a vidéki területek hozzáférését az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok forrásaihoz, mivel e területek hagyományosan gyengébb kapacitásépítési és technikai háttérrel rendelkeznek uniós alapok programozása és felhasználása tekintetében;

55.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mielőbb hajtsák végre „Az időskorúak emberi jogai, részvétele és jólléte a digitalizáció korában” című tanácsi következtetéseket, beleértve a „munkahelyi részvételt és önkéntességet biztosító platform” létrehozását, valamint a nemzedékek közötti tapasztalatcserék és kapcsolatok előmozdítását;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a tagállamoknak.

(1) HL L 231., 2021.6.30., 159. o. (2) HL L 231., 2021.6.30., 60. o. (3) HL L 231., 2021.6.30., 94. o. (4) HL L 231., 2021.6.30., 21. o. (5) HL L 437., 2020.12.28., 30. o. (6) HL L 231., 2021.6.30., 1. o. (7) HL L 107., 2021.3.26., 30. o. (8) HL L 166., 2021.5.11., 1. o. (9) Rissola G., Kune H. és Martinez P., Innovation Camp Methodology Handbook: Realising the potential of the Entrepreneurial Discovery Process for Territorial Innovation and Development [Az innovációs kampusz módszertani kézikönyve: A vállalkozói felfedezési folyamatban rejlő lehetőségek kiaknázása a területi innováció és fejlesztés érdekében], az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (10) Arregui Pabollet, E és mások, The Changing nature of work and skills in the digital age (A munka és a készségek változó jellege a digitális korban), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (11) Dijkstra, L., Poelman, H., Rodríguez-Pose, A., The Geography of EU Discontent [Az uniós ellentétek földrajza], az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (12) HL C 15., 2022.1.12., 204. o. (13) HL C 270., 2021.7.7., 2. o. (14) HL C 494., 2021.12.8., 26. o. (15) HL C 15., 2022.1.12., 125. o. (16) 2020. június 11-i bizottsági szolgálati munkadokumentum: Digital Economy and Society Index (A digitális gazdaság és a társadalom fejlettségét mérő mutató), (DESI) 2020’ (SWD(2020)0111). (17) SWD(2020)0111. (18) Negreiro, M., Madiega, T., Az Európai Parlament Kutatószolgálata, Digital Transformation (Digitális átalakulás), 2019. június. (19) Tervezet – A Tanács következtetései a távoli helyről történő munkavégzés keretében végzett távmunkáról, 17. pont. (20) A Bizottság 2020. májusi munkadokumentuma: „Távmunkaalkalmasság és a Covid19-válság: új digitális szakadék?”. (21) Európai Intézet a Nemek Közötti Egyenlőségért: Work-life balance in the ICT sector – Women in the ICT sector (Munka és magánélet egyensúlya az IKT-ágazatban – Nők az IKT-ágazatban). (22) Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának szakpolitikai tájékoztatója: Telework in the EU before and after the COVID-19: where we were, where we head to (Távmunka az EU-ban a COVID-19 előtt és után: honnan jöttünk és merre tartunk?), 2020. (23) Az európai technológiai helyzetről szóló jelentés, 2020. (24) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (25) Az (EU) 2021/1060 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja. (26) Negreiro, M., Az Európai Parlament Kutatószolgálata: The rise of digital health technologies during the pandemic (A digitális egészségügyi technológiák fellendülése a járvány idején), 2021. április. (27) Az Európai Számvevőszék sajtóközleménye: European funding for boosting SME competitiveness being probed by EU auditors (Uniós ellenőrök vizsgálják a kkv-k versenyképességének növelését célzó európai finanszírozást), 2020. Október 14. (28) Európai Számvevőszék: EU actions to address low digital skills (A digitális készségek alacsony szintjének kezelésére irányuló uniós intézkedések), 2. sz. áttekintés, 2021.