(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat – átdolgozás)

[Módosítás 1, eltérő rendelkezés hiányában]

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0221/2022). (2) * Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet(3) több alkalommal jelentősen módosították(4). Mivel további módosítások szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)  Az éghajlat-politikai céltervben(5) a Bizottság ambiciózusabb törekvést javasolt, mégpedig azt, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-ra növeljék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG) csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzést. Ez jelentős emelkedést jelent a jelenlegi 40%-os célkitűzéshez képest. A javaslat az európai zöld megállapodásról szóló közleményben(6) tett azon kötelezettségvállalás eredményeként jött létre, miszerint a Bizottság átfogó tervet terjeszt elő annak érdekében, hogy az Unió 2030-ra vonatkozó célkitűzését felelősségteljes módon 55%-ra növelje. Összhangban van továbbá az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Felei 21. Konferenciájának azon célkitűzéseivel is (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás), hogy a globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C alatt tartsák, és hogy igyekezzenek azt 1,5 °C-ra korlátozni.

(3)  2020 decemberében az Európai Tanács jóváhagyta azt a kötelező uniós célkitűzést, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-os Unión belüli nettó csökkentést kell elérni az üvegházhatású gázok kibocsátásában(7). Az Európai Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az éghajlat-politikai törekvéseket oly módon kell fokozni, amely elő fogja segíteni a fenntartható gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, egészségügyi és környezeti előnyökkel fog járni az uniós polgárok számára, valamint a zöld technológiákkal kapcsolatos innováció előmozdításával hozzá fog járulni az uniós gazdaság hosszú távú globális versenyképességéhez.

(4)  E célkitűzések megvalósítása érdekében az Európai Bizottság 2021. évi munkaprogramja(8) egy „Irány az 55%!” elnevezésű intézkedéscsomagot jelentett be, amelynek célja, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkentse az ÜHG-kibocsátást, és 2050-re megvalósítsa az Európai Unió klímasemlegességét. Ez a csomag számos szakpolitikai területre kiterjed, többek között az energiahatékonyságra, a megújuló energiára, a földhasználatra, a földhasználat-megváltoztatásra és az erdőgazdálkodásra, az energiaadóztatásra, a vállaláselosztásra és a kibocsátáskereskedelemre.

(4a)  Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagnak meg kell őriznie a munkahelyeket és újakat kell teremtenie az Unióban, és lehetővé kell tennie, hogy az EU világelsővé váljon a tiszta technológiák kifejlesztésében és elterjesztésében a globális energetikai átállás során, különös tekintettel az energiahatékonysági megoldásokra.

(5)  Az előrejelzések szerint a jelenlegi szakpolitikák teljes körű végrehajtásával az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése a földhasználatból eredő kibocsátásokat és -elnyeléseket leszámítva 2030-ra az 1990-es szinthez képest körülbelül 45%, azokkal együtt pedig körülbelül 47% lenne. A 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célterv ezért a gazdaság valamennyi ágazatában fellépéseket szorgalmaz, valamint a kulcsfontosságú jogalkotási eszközök felülvizsgálatát irányozza elő e fokozott törekvés elérése érdekében.

(6)  Az energiahatékonyság olyan kulcsfontosságú cselekvési terület, amely nélkül az uniós gazdaság teljes dekarbonizációja nem lenne megvalósítható(9). Az Unió jelenlegi energiahatékonysági politikája azon szükség alapján alakult ki, hogy meg kell ragadni a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket. 2018 decemberében a „Tiszta energia minden európainak” csomag részeként (a 2030-ra előre jelzett energiafelhasználáshoz képest) legalább 32,5%-os új kiemelt uniós energiahatékonysági célkitűzést határoztak meg 2030-ra.

(7)  A fokozott éghajlat-politikai törekvés elérése érdekében az éghajlat-politikai céltervet kísérő hatásvizsgálat kimutatta, hogy az energiahatékonyság-javulást a jelenlegi 32,5%-os ambíciószinthez képest jelentősen növelni kell. Az Unió 2030-ra kitűzött energiahatékonysági céljának ambiciózusabb megvalósítása csökkentheti az energiaárakat, és döntő szerepet játszhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, amit a villamosítás, a hidrogén, az e-üzemanyagok és más, a zöld átálláshoz szükséges vonatkozó technológiák növelése és elterjedése kísérhet, többek között a közlekedési ágazatban. Az energiahatékonyság még a zöld villamosenergia-termelés gyors növekedése mellett is csökkentheti az új energiatermelési kapacitások iránti igényt. A fokozott energiahatékonyság rendkívül fontos az Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából is, mivel csökkenti az Uniónak az energiahordozók harmadik országokból történő behozatalától való függőségét. Az energiahatékonyság az egyik legtisztább és legköltséghatékonyabb intézkedés, amellyel ez a függőség kezelhető.

(8)  A tagállamok által a nemzeti energia- és klímaterveikben közölt nemzeti hozzájárulások összege elmarad a 32,5%-os uniós célkitűzéstől. A hozzájárulások együttesen a végsőenergia-fogyasztás 29,4%-os, a primerenergia-fogyasztás tekintetében pedig 29,7%-os csökkenését eredményeznék a 2030-ra vonatkozó 2007-es referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest. Ez az EU-27 primerenergia-fogyasztása tekintetében 2,8 százalékpontos, a végsőenergia-fogyasztás tekintetében pedig 3,1 százalékpontos kollektív különbséget jelentene. Ami a 2020-ra vonatkozó primer- és végső energiafogyasztási adatokat és az uniós cél elérését illeti, azokat a 2020-ban hozott Covid19 járványügyi intézkedések átmeneti hatásainak összefüggésében kell vizsgálni, amelyek jelentősen lelassították a gazdasági tevékenységet és különösen a közlekedést. A 2020-ra vonatkozó primer- és végsőenergia-fogyasztás jelentett szintjei alapos elemzést igényelnek.

(9)  Bár az energiamegtakarítási potenciál valamennyi ágazatban továbbra is nagy, különös kihívást jelent a közlekedés, mivel az a végsőenergia-fogyasztás több mint 30%-át teszi ki, valamint az épületek, mivel az Unió épületállományának 75%-át alacsony energiahatékonyság jellemzi. Egy másik egyre fontosabb ágazat az információs és kommunikációs technológiai (IKT) ágazat, amely a világ teljes villamosenergia-felhasználásának 5–9%-áért és az összes kibocsátás több mint 2%-áért felelős. 2018-ban az adatközpontok az EU-28 villamosenergia-igényének 2,7%-át tették ki.(10) Ezzel összefüggésben az Unió digitális stratégiája(11) kiemelte, hogy rendkívül energiahatékony és fenntartható adatközpontokra van szükség, valamint fokozni kell az átláthatóságot a távközlési szolgáltatók környezeti lábnyomával kapcsolatban. Figyelembe kell venni továbbá az ipar energiaigényének a dekarbonizációból fakadó lehetséges növekedését, különösen az energiaigényes folyamatok esetében.

(10)  A magasabb ambíciószint a költséghatékony energiahatékonysági intézkedések erőteljesebb előmozdítását teszi szükségessé az energiarendszer valamennyi területén és minden olyan releváns ágazatban, ahol a tevékenység hatással van az energiaigényre, mint például a közlekedésben, a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban. Az energiahatékonyságnak a teljes energiaellátási láncban – beleértve az energiatermelést, -szállítást, -elosztást és -végfelhasználást – történő javítása kedvező hatást fog gyakorolni a környezetre, javítani fogja a levegőminőséget és a közegészséget, csökkenteni fogja az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, az energiaimporttól – és különösen a fosszilis tüzelőanyagok importjától – való függőség csökkentése révén javítani fogja az energiabiztonságot, csökkenteni fogja a háztartások és a vállalkozások energiaköltségeit, hozzá fog járulni az energiaszegénység enyhítéséhez, valamint nagyobb versenyképességet, több munkahelyet és az egész gazdaságra kiterjedő megnövekedett gazdasági tevékenységet fog eredményezni, ezáltal javítva a polgárok életminőségét. Ez összhangban van az energiaunió és a 2015. évi Párizsi Megállapodás által létrehozott globális éghajlat-politikai menetrend keretében tett uniós kötelezettségvállalásokkal.

(10a)   A különböző ágazatok, köztük a közlekedés és a lakhatás energiahatékonyságának javítása elősegítheti a városok megújulását, a foglalkoztatást, az épületek javítását, valamint a mobilitási és megközelíthetőségi minták változását. Ezért alapvető fontosságú a hatékonyabb, fenntarthatóbb és megfizethetőbb lehetőségek előmozdítása.

(11)  Ezen irányelv lépést tesz a 2050-re elérendő klímasemlegesség felé, amelynek keretében az energiahatékonyság önálló energiaforrásként kezelendő. Az energiahatékonyság elsődlegességének elve olyan átfogó elv, amelyet figyelembe kell venni az energiarendszeren túl valamennyi ágazatban, valamennyi szinten, ideértve a pénzügyi ágazatot is. Az energiahatékonysági megoldásokat elsődleges opcióként kell tekinteni – kivéve, ha ez az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vezetne – a szakpolitikai, tervezési és beruházási döntéseknél, a kínálati oldalra és az egyéb szakpolitikai területekre vonatkozó új szabályok kialakításakor.  Jóllehet az energiahatékonyság elsődlegességének elvét egyéb jogi kötelezettségek, célkitűzések és elvek sérelme nélkül kell alkalmazni, utóbbiak se nem akadályozhatják annak alkalmazását, se nem mentesíthetnek azok alkalmazása alól.  A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az energiahatékonyság és a keresletoldali reagálási mechanizmusok a termelési kapacitással azonos hangsúlyt kapjanak. Az energiahatékonysági fejlesztéseket minden olyan esetben meg kell valósítani, amikor azok költséghatékonyabbak, mint a megfelelő kínálatoldali megoldások.  Ennek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az Unió – különösen a polgárok és a vállalkozások – ki tudja aknázni az energiahatékonyság számos előnyét.  Az energiahatékonyság-javító intézkedések végrehajtását prioritássá kell tenni az energiaszegénység enyhítése tekintetében is.

(12)  Az energiahatékonyságot alapvető elemnek kell tekinteni és érvényesítését prioritásként kell kezelni az uniós energetikai infrastruktúrára vonatkozó jövőbeli beruházási döntések során.  Az energiahatékonyság első elvét elsősorban a rendszerhatékonysági megközelítés, valamint a társadalmi és egészségügyi szempontok figyelembevételével kell alkalmazni, figyelmet fordítva az ellátásbiztonságra, az energiarendszer-integrációra és az éghajlat-semlegességre való áttérésre. Következésképpen hozzá kell járulnia mind az egyes végfelhasználói ágazatok, mind a teljes energiarendszer hatékonyságának javításához. Az elv alkalmazásának támogatnia kell az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletben felsorolt környezeti célkitűzésekhez hozzájáruló energiahatékony megoldásokra irányuló beruházásokat is(12).

(13)  Az energiahatékonyság elsődlegességének elvét az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) határozta meg, és az az energiarendszer integrációjára vonatkozó stratégia(14) központi elemét képezi. Bár az elv a költséghatékonyságon alapul, alkalmazása társadalmi szempontból szélesebb körű következményekkel jár, amelyeket gondosan értékelni kell az energiahatékonyság többszörös előnyeit figyelembe vevő, megalapozott költség-haszon elemzési módszerek segítségével. A Bizottság külön iránymutatásokat dolgozott ki az elv működésére és alkalmazására vonatkozóan, konkrét eszközöket és példákat javasolva a különböző ágazatokban történő alkalmazásra. A Bizottság emellett ajánlást adott ki a tagállamoknak, amely ezen irányelv követelményeire épül, és az elv alkalmazásával kapcsolatban konkrét intézkedéseket szorgalmaz. A tagállamoknak a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük ezt az ajánlást, és az energiahatékonysági elv gyakorlati megvalósítása során az ajánláshoz kell igazodniuk.

(13a)  Az energiahatékonyság elsődlegességének elve egy olyan holisztikus megközelítés elfogadását jelenti, amely figyelembe veszi az integrált energiarendszer általános hatékonyságát, az ellátás biztonságát és a költséghatékonyságot, és a klímasemlegesség érdekében a teljes értékláncban (az energiatermeléstől a hálózati szállításon át a végső energiafogyasztásig) a leghatékonyabb megoldásokat támogatja annak érdekében, hogy a hatékonyság a primerenergia-fogyasztás és a végsőenergia-fogyasztás tekintetében egyaránt elérhető legyen. Ennek a megközelítésnek a rendszer teljesítményét és az energia dinamikus felhasználását kell vizsgálnia, ahol a keresletoldali erőforrásokat és a rendszer rugalmasságát hatékonysági megoldásoknak tekintik. Ugyanakkor az elv alacsonyabb eszközszinten is alkalmazható, amikor az egyes megoldások energiahatékonyságát kell meghatározni, és a magasabb hatékonyságú megoldásokat kell előnyben részesíteni, amennyiben azok költséghatékony dekarbonizációs pályát is jelentenek.

(14)  A hatás elérése érdekében a nemzeti, regionális, helyi és ágazatidöntéshozóknak következetesen alkalmazniuk kell az energiahatékonyság elsődlegességének elvét valamennyi releváns szakpolitikai, tervezési és jelentős beruházási döntés során, azaz az energiafogyasztást, -átvitelt, -elosztást, -tárolást vagy -ellátást befolyásoló, egyenként 50 millió EUR-t, közlekedési infrastrukturális projektek esetében pedig 75 millió EUR-t meghaladó értékű nagyberuházások esetében. Az elv megfelelő alkalmazása megköveteli a megfelelő költség-haszon elemzési módszerek alkalmazását, az energiahatékony megoldásokhoz szükséges feltételek megteremtését és a megfelelő nyomon követést. A költség-haszon elemzéseknek mindig az energiaárakra vonatkozó legfrissebb információkon kell alapulniuk, és az energiahatékonysági intézkedések alkalmazásának ösztönzése érdekében tartalmaznia kell az árak – például a kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeinek csökkenése miatti – emelkedésére vonatkozó forgatókönyveket, és ezeket szisztematikusan kell kidolgozni, végrehajtani és nyilvánosan hozzáférhetővé tenni. Előnyben kell részesíteni a keresletoldali megoldásokat minden olyan esetben, amikor azok költséghatékonyabbak, mint az energiaellátási infrastruktúrába történő befektetések a szakpolitikai célkitűzések teljesítése érdekében. A keresletoldali rugalmasság szélesebb körű gazdasági, környezeti és társadalmi előnyökkel járhat a fogyasztók és a helyi közösségek számára, valamint növelheti az energiarendszer hatékonyságát és csökkentheti az energiaköltségeket, például azáltal, hogy csökkenti a rendszerüzemeltetési költségeket, ami valamennyi fogyasztó számára alacsonyabb díjakat eredményez. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a keresletoldali rugalmasságból származó potenciális előnyöket az energiahatékonyság elsőbbségének elve alkalmazásakor, és adott esetben az integrált energiarendszer hatékonyságának növelésére irányuló erőfeszítéseik részeként figyelembe kell venniük mind központi, mind decentralizált szinten a keresletre való reagálást, az energiatárolást és az intelligens megoldásokat.

(15)  Az energiahatékonyság elsődlegességének elvét mindig arányosan kell alkalmazni, és ezen irányelv követelményei nem eredményezhetnek átfedést, és nem róhatnak egymásnak ellentmondó kötelezettségeket a tagállamokra, amennyiben az elv alkalmazását közvetlenül más jogszabályok biztosítják. Ez a helyzet állhat fenn az (EU) 2022/869 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke(15) szerinti uniós listán szereplő közös érdekű projektek esetében, amely jogszabály előírja, hogy az említett projektek kidolgozása és értékelése során figyelembe kell venni az az energiahatékonyság elsődlegességének elvét.

(16)  A klímasemleges Unió 2050-ig történő megvalósítását célzó méltányos energetikai átállás az európai zöld megállapodás központi eleme. Az energiaszegénység az igazságos energetikai átállás elősegítésére kidolgozott „Tiszta energia minden európainak” című jogalkotási csomag sarkalatos pontja. Az (EU) 2018/1999 rendelet és az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) alapján a Bizottság indikatív iránymutatást adott az energiaszegénység felméréséhez használandó megfelelő mutatókról, és meghatározta az „energiaszegénységben élő háztartások jelentős számának” fogalmát(17). Az (EU) 2019/944 irányelv és a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(18) előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az energiaszegénység minden felismert formájának kezelésére, beleértve a szegénység tágabb összefüggéseivel foglalkozó intézkedéseket is. Ez különösen fontos az emelkedő energiaárak és az inflációs nyomás összefüggésében, ahol rövid és hosszú távú intézkedéseket egyaránt végre kell hajtani az Unió energiarendszerét érintő rendszerszintű kihívások kezelése érdekében.

(17)  Az alacsony és közepes jövedelmű háztartásoknak, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználóknak – ideértve a hasznosító fogyasztókat is –, az energiaszegénységben élő vagy azáltal veszélyeztetett személyeknek, valamint a szociális bérlakásokban élőknek, a kkv-knak és a mikrovállalkozásoknak részesülniük kell az energiahatékonyság elsődlegessége elvének alkalmazásából származó előnyökből. Az energiahatékonysági intézkedéseket prioritásként kell végrehajtani e személyek és háztartások helyzetének javítása és az energiaszegénység enyhítése érdekében, és azoknak nem szabad a lakhatási, mobilitási vagy energiaköltségek aránytalan növekedését ösztönözniük. A szakpolitikai döntéshozatal, valamint a szakpolitikák és intézkedések végrehajtása során alkalmazott holisztikus megközelítés megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy más szakpolitikák és intézkedések ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást e személyekre és háztartásokra.

(18)  Ez az irányelv egy olyan tágabb szakpolitikai keret részét képezi, amely az egyes szakpolitikai területek – többek között az épületek (a 2010/31/EK irányelv(19)), a termékek (a 2009/125/EK irányelv, az (EU) 2017/1369 rendelet és az (EU) 2020/740 rendelet(20)) és az irányítási mechanizmus (az (EU) 2018/1999 rendelet) – energiahatékonysági potenciáljával foglalkozik. E szakpolitikák nagyon fontos szerepet játszanak a termékek lecserélésekor, vagy épületek építésekor és felújításakor elérhető energiamegtakarítás tekintetében(21).

(19)  Egy ambiciózus energiahatékonysági célkitűzés eléréséhez meg kell szüntetni az akadályokat az energiahatékonysági intézkedésekbe való beruházások megkönnyítése érdekében.  A LIFE program Tiszta energiára való átállás elnevezésű alprogramja finanszírozást biztosít az energiahatékonysági szakpolitikák végrehajtása terén bevált európai gyakorlat kialakításához, amely többek között az energiahatékonyság magatartásbeli, piaci és szabályozási akadályaival is foglalkozna.

(20)  Az Európai Tanács 2014. október 23-án és 24-én támogatta azt a célkitűzést, hogy 2030-ra uniós szinten 27%-kal javuljon az energiahatékonyság, amelyet a 30%-os uniós szintű célkitűzés szem előtt tartásával 2020-ig felül kell vizsgálni. Az Európai Parlament „Az európai energiaunió felé” című, 2015. december 15-i állásfoglalásában felszólította az Európai Bizottságot, hogy értékelje továbbá a 40%-os energiahatékonysági célkitűzés megvalósíthatóságát is ugyanazon időkeret vonatkozásában.

(21)  Az előrejelzések szerint a 2030-ra kitűzött 32,5%-os uniós energiahatékonysági célkitűzés és a meglévő keret egyéb szakpolitikai eszközei 2030-ig mintegy 45%-kal csökkentenék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.(22) Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig történő 55%-os csökkentésére irányuló fokozott éghajlat-politikai törekvés jegyében a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat-politikai célterv hatásvizsgálata felmérte, hogy milyen szintű erőfeszítésekre lenne szükség a különböző szakpolitikai területeken. A hatásvizsgálat megállapította, hogy az ÜHG-kibocsátási célnak a költségek szempontjából optimális elérése azt jelenti, hogy a végsőenergia-fogyasztást és a primerenergia-fogyasztást az alapforgatókönyvhöz képest legalább 36–37%-kal, illetve 39–41%-kal kellene csökkenteni.

(22)  Az Unió energiahatékonysági célkitűzését eredetileg a 2007-es referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzései alapján határozták meg és számították ki alapértékként. Az Eurostat energiamérleg-számítási módszertanának megváltozása és a későbbi modellezési előrejelzések javítása miatt az az alapforgatókönyvet módosítani kell. Így a célérték meghatározására ugyanazon megközelítést alkalmazva – azaz a jövőbeli alapforgatókönyvekkel összehasonlítva – az Unió 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzésének meghatározása a nemzeti energia- és klímatervekből származó nemzeti hozzájárulásokat tükröző 2020-as referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest történik. Az aktualizált alapforgatókönyv szerint az Uniónak tovább kell növelnie energiahatékonysági törekvéseit ▌. Az uniós célkitűzésekre vonatkozó ambíciószint kifejezésének új módja nem érinti a szükséges erőfeszítések tényleges szintjét ▌.

(23)  A végsőenergia- és a primerenergia-fogyasztás kiszámításának módszere összhangban van az Eurostat új módszerével, de az ezen irányelv alkalmazásában használt mutatók alkalmazási köre eltérő – azaz a végső energiára vonatkozó célkitűzés tekintetében nem foglalják magukban a környezeti hőt, magukban foglalják viszont a nemzetközi légi közlekedésben felhasznált energiafogyasztást. Az új mutatók alkalmazása azt is jelenti, hogy a nagyolvasztók energiafogyasztásában bekövetkező változások már csak a primerenergia-fogyasztásban tükröződnek.

(24)  annak szükségességét, hogy az Unió javítsa – energiahatékonyságát, 2030-ig megvalósítandó primerenergia-fogyasztásban és végsőenergia-fogyasztásban kell kifejezni. feltüntetve, hogy a jelenlegi intézkedéseken és a nemzeti energia- és klímatervekben szereplő intézkedéseken felül milyen további erőfeszítésekre van szükség. A 2020-as referencia-forgatókönyv 864 Mtoe végsőenergia-fogyasztást és 1124 Mtoe primerenergia-fogyasztást vetít előre 2030-ig (a környezeti hő nélkül, de beleértve a nemzetközi légi közlekedést). A 14,5%-os további csökkentés 2030-ra a primerenergia-fogyasztás tekintetében 740 Mtoe, a végsőenergia-fogyasztás tekintetében pedig 960 Mtoe csökkentést eredményez. A 2007-es referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest ez a végsőenergia-fogyasztás 40%-os, a primerenergia-fogyasztás 42,5%-os csökkenésnek felel meg. A 2020-as energiahatékonysági cél elérése érdekében tagállami szinten nincsenek kötelező célkitűzések. A 2030-as célkitűzés tekintetében a nemzeti hozzájárulásoknak kötelezővé kell válniuk, és a tagállamoknak az ezen irányelvben megadott képlet szerint kell meghatározniuk az Unió energiahatékonysági célkitűzéseihez való hozzájárulásukat. A tagállamoknak szabadon kell meghatározniuk nemzeti célkitűzéseiket akár a primerenergia- vagy a végsőenergia-fogyasztás, vagy a primerenergia- vagy a végsőenergia-megtakarítás, akár az energiaintenzitás alapján.  Ezen irányelv módosítja, hogy a tagállamok miként fejezzék ki a kötelező uniós célkitűzés tekintetében vállalt kötelező nemzeti hozzájárulásukat. Az uniós célkitűzés tekintetében vállalt kötelező tagállami hozzájárulásokat a következetesség és a haladás nyomon követésének biztosítása érdekében végső- és primerenergia-fogyasztásban kell kifejezni. Az Unió 2030-as célkitűzéseinek megvalósítása felé tett haladást indokolt rendszeresen értékelni, amelyről az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezik.

(25)  Az energiahatékonysági célkitűzést az energiahatékonyságot különböző területeken ösztönző különös helyi, regionális, nemzeti és uniós intézkedések halmozott végrehajtásának eredményeképpen kell elérni. A tagállamok számára elő kell írni, hogy nemzeti energiahatékonysági szakpolitikákat és intézkedéseket határozzanak meg. A Bizottságnak értékelnie kell az egyes tagállamok ilyen szakpolitikáit, intézkedéseit és egyéni erőfeszítéseit és az elért előrehaladással kapcsolatos adatokat annak értékelése érdekében, hogy mekkora a valószínűsége az átfogó uniós célkitűzés elérésének, illetve mennyire elégségesek az egyéni erőfeszítések a közös cél eléréséhez.

(26)  A közszféra az Unió végsőenergia-fogyasztásának mintegy 5–10%-áért felel. A hatóságok évente mintegy 1,8 billió EUR-t költenek. Ez az Unió bruttó hazai termékének mintegy 14%-át teszi ki.  Emiatt a közszféra fontos hajtóerőt jelent a piac hatékonyabb termékek, épületek és szolgáltatások irányába történő elmozdulásának ösztönzésében, valamint a polgárok és vállalkozások energiafogyasztási szokásainak megváltoztatásában. Ezen túlmenően az energiafogyasztásnak az energiahatékonyság-javító intézkedések miatti csökkenése közforrásokat szabadíthat fel egyéb célokra. A nemzeti, regionális és helyi szintű közintézményeknek példamutató szerepet kell játszaniuk az energiahatékonyság terén.

(27)  Ahhoz, hogy a közszféra példamutató szerepet töltsön be, saját dekarbonizációs és energiahatékonysági célokat kell kitűznie. A közszférában az energiahatékonyság-javításnak tükröznie kell az uniós szinten szükséges erőfeszítéseket. ▌A közszféra energiafogyasztásának legalább 2%-os éves csökkentésére vonatkozó kötelezettség várhatóan biztosítja majd, hogy a közszféra példamutató szerepet játszhasson. A végsőenergia-fogyasztás csökkentése érdekében a tagállamok továbbra is teljes rugalmasságot élveznek az energiahatékonyság-javító intézkedések megválasztása tekintetében. A végsőenergia-fogyasztás éves csökkentésének előírása kisebb adminisztratív terhet jelent, mintha az energiamegtakarítás mérésére szolgáló módszerek kerülnének meghatározásra.

(28)  Kötelezettségük teljesítése érdekében a tagállamoknak a közintézmények valamennyi közszolgáltatásának és létesítményének végsőenergia-fogyasztását meg kell célozniuk. A címzettek körének meghatározásához a tagállamoknak az ajánlatkérő szervek 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglalt fogalommeghatározását kell alkalmazniuk(23). A kötelezettség teljesítéséhez a közszféra bármely területén lehet csökkenteni a végsőenergia-fogyasztást, ideértve a közlekedést, a középületeket, az egészségügyet, a területrendezést, a vízgazdálkodást és a szennyvízkezelést, a szennyvíz- és víztisztítást, a hulladékgazdálkodást, a távfűtést és -hűtést, az energiaelosztást, az ellátást és tárolást, a közvilágítást és az infrastruktúra-tervezést is. A közintézmények adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a tagállamoknak digitális platformokat vagy eszközöket kell létrehozniuk az összesített fogyasztási adatok állami szervektől való összegyűjtésére, nyilvánosan hozzáférhetővé tételére és az adatok Bizottság felé történő jelentésére.

(29)  A tagállamoknak példamutatóan kell eljárniuk annak biztosításával, hogy a közszférában az összes energiahatékonyság-alapú szerződést, energetikai auditot és energiagazdálkodási rendszert az európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően hajtják végre, illetve hogy az energetikai auditokat nagyrészt a közszféra nagy energiafogyasztó részeiben alkalmazzák. A tagállamoknak egyértelmű iránymutatást és eljárásokat kell biztosítaniuk ezen eszközök alkalmazására vonatkozóan.

(30)  A hatóságokat arra ösztönözzük, hogy olyan szervezetektől szerezzenek támogatást, mint például a fenntartható energiával foglalkozó, adott esetben regionális vagy helyi szinten létrehozott, ügynökségek. Ezeknek az ügynökségeknek a szerveződése általában tükrözi egy adott régióban vagy a közszféra egy bizonyos területén működő hatóságok egyéni igényeit. A központosított ügynökségek más tekintetben tudják jobban kielégíteni az igényeket, illetve képesek hatékonyabban működni, például a kisebb vagy központosított tagállamokban, vagy az olyan összetett vagy régiókon átnyúló területeken, mint a távfűtés és -hűtés. A 21. cikk alapján a fenntartható energiával foglalkozó ügynökségek egyablakos ügyintézési pontként szolgálhatnak. Ezek az ügynökségek gyakran felelősek helyi vagy regionális dekarbonizációs tervek kidolgozásáért, amelyek más dekarbonizációs intézkedéseket is tartalmazhatnak, például a fosszilis tüzelőanyagokkal működő kazánok lecserélését, valamint támogatják a hatóságokat az energiával kapcsolatos szakpolitikák végrehajtásában. A fenntartható energiával foglalkozó ügynökségek vagy a regionális és helyi hatóságokat segítő egyéb szervezetek egyértelmű hatáskörökkel, célkitűzésekkel és erőforrásokkal rendelkezhetnek a fenntartható energia területén. A fenntartható energiával foglalkozó ügynökségeket ösztönözni lehetne arra, hogy mérlegeljék az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek végrehajtása mellett önkéntesen elkötelezett helyi önkormányzatokat tömörítő Polgármesterek Szövetsége keretében tett kezdeményezéseket, valamint más, e célból már létező kezdeményezéseket. A dekarbonizációs terveknek területfejlesztési tervekhez kell kapcsolódniuk, és figyelembe kell venniük a tagállamok által elvégzendő átfogó értékelést.

(31)  A tagállamoknak pénzügyi és technikai támogatás nyújtásával, valamint a zöld átállás valamennyi szakaszában szükséges munkaerő és képzett szakemberek hiányának kezelésére irányuló tervek benyújtásával támogatniuk kell a közintézményeket az energiahatékonyság-javító intézkedések bevezetésében, többek között regionális és helyi szinten, ideértve a kézműveseket, valamint a zöld technológiában jártas, magasan képzett szakértőket, az alkalmazott tudománnyal foglalkozó tudósokat és az innovátorokat is. A tagállamoknak támogatniuk kell a közintézményeket, hogy az energiamegtakarításon túlmenően vegyék figyelembe az olyan szélesebb körű előnyöket is, mint a jobb beltéri levegőminőség és az egészségesebb beltéri környezet, valamint az emberek életminőségének javítása, különösen az iskolák, napközi otthonok, az idősotthonok, a védett lakások és a kórházak esetében. A tagállamoknak iránymutatásokat kell biztosítaniuk, előmozdítva a kompetenciaépítést és képzési lehetőségeket, valamint ösztönözniük kell a közintézmények közötti együttműködést. E célból a tagállamok nemzeti és regionális kompetenciaközpontokat hozhatnának létre az olyan összetett kérdésekkel kapcsolatban, mint például a helyi vagy regionális energiaügynökségeknek nyújtott, távfűtéssel vagy -hűtéssel kapcsolatos tanácsadás.

(31a)   A mostani energiabiztonsági válsághelyzetben és az energiaárak ugrásszerű növekedésére tekintettel a tagállamokat ösztönözni kell az energiamegtakarítási beruházások előrehozatalára. E célból azon tagállamoknak, amelyek a 2024–2026-os időszakban bármely évben épületeik teljes alapterületének több mint 3%-át felújítják, lehetőséget kell adni arra, hogy a többletet beszámítsák a következő három év bármelyikének éves épületfelújítási hányadába. Az a tagállam, amely 2027. január 1-jétől az épületei teljes alapterületének több mint 3%-át felújítja, a többletet beszámíthatja a következő két év éves felújítási arányába. Ez a lehetőség nem használható fel olyan célokra, amelyek nincsenek összhangban ezen irányelv általános célkitűzéseivel és ambíciószintjével.

(32)  Az ipari tevékenységeken kívül a fő energiafelhasználók és kibocsátásforrások az épületek és a közlekedés.(24) Az épületek az Unió teljes energiafogyasztásának mintegy 40%-áért, az energiából származó üvegházhatású gázainak pedig 36%-áért felelősek.(25) Az épületkorszerűsítési programról szóló bizottsági közlemény(26) az építőipar energia- és erőforrás-hatékonyságának és a megfizethetőség kettős kihívásával foglalkozik, és célja a felújítási arány megduplázása. A program középpontjában a legrosszabb energiahatékonyságú épületek, az energiaszegénység és a középületek állnak. Az épületek ráadásul kiemelt fontossággal bírnak azon uniós célkitűzés elérése szempontjából, amely szerint 2050-re meg kell valósítani a klímasemlegességet. A közintézmények tulajdonában lévő épületek, továbbá a közérdekű szolgáltatásokat – például oktatási (például bölcsődék, iskolák és egyetemek), egészségügyi (például kórházak és idősotthonok) és szociális (például a fiatalokat, időseket és alacsony jövedelmű háztartásokban élőket kiszolgáló közösségi központok) szolgáltatásokat – nyújtó épületek vagy a szociális lakások az épületállomány jelentős részét teszik ki, és különösen nagy figyelem övezi őket. Ezért helyénvaló egy éves felújítási arány meghatározása a tagállamok területén lévő, a közintézmények tulajdonában lévő épületek és a szociális célú épületek tekintetében annak érdekében, hogy azok energiahatékonysága javuljon, és közel nulla energiaigényű épületekké vagy nulla kibocsátású épületekké alakítsák át azokat. A tagállamokat felkérjük arra, hogy magasabb felújítási arányokat határozzanak meg, amennyiben az épületállományuk felújításának keretében költséghatékonynak bizonyul, hosszú távú felújítási stratégiáiknak vagy nemzeti felújítási programjaiknak megfelelően. Ez a felújítási arány nem érintheti a közel nulla energiaigényű épületek (NZEB) tekintetében a 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt kötelezettségek fennállását.(27) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyes épületekre, például a különleges építészeti vagy történelmi értékű épületekre kevésbé szigorú követelményeket alkalmazzanak. A 2010/31/EU irányelv következő felülvizsgálatakor a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a tagállamok milyen előrelépést tettek a közintézmények tulajdonában lévő épületek felújítása terén. A Bizottságnak jogalkotási javaslat előterjesztését kell mérlegelnie a felújítási arány felülvizsgálata céljából, figyelembe véve a tagállamok által tett előrelépést, a jelentős gazdasági és műszaki fejleményeket, illetve szükség esetén az Unió dekarbonizációs és szennyezőanyag-mentesítési kötelezettségvállalásait. A közintézmények tulajdonában lévő épületek felújítására vonatkozó, ezen irányelvben foglalt kötelezettség kiegészíti az említett irányelvet, amelynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a meglévő épületeken jelentős felújítást hajtanak végre, azok energiahatékonyságát fokozni kell oly módon, hogy az épületek megfeleljenek a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelményeknek. A Bizottságnak és a tagállamoknak további iránymutatást kell nyújtaniuk a történelmi értékű épületek mélyfelújításáról.

(33)  A felújítások arányának meghatározásához a tagállamoknak tudniuk kell, hogy mely épületek nem érik el a közel nulla energiaigényű épületek szintjét. Ezért a tagállamoknak az energiahatékonysági tanúsítványok átfogó adatbázisának részeként a középületekről, többek között a szociális lakásokról is nyilvántartást kell közzétenniük és naprakészen tartaniuk. E nyilvántartás alapján a magánszereplők, köztük az energetikai szolgáltató vállalkozások is felújítási megoldásokat javasolhatnak, és azokat az uniós épületállomány megfigyelőközpontja összesítheti.

(34)  2020-ban a világ népességének több mint fele városi területeken él. Ez az arány 2050-re várhatóan eléri a 68%-ot(28). Ráadásul a 2050-ben használt városi infrastruktúrák felét még meg kell építeni(29). A városok és a nagyvárosi területek a gazdasági tevékenység, a tudásteremtés, az innováció és az új technológiák központjai. A városok befolyásolják az ott élő vagy dolgozó polgárok életminőségét. A tagállamoknak műszakilag és pénzügyileg támogatniuk kell a településeket.  A tagállamokban számos települési önkormányzat és más közintézmény már integrált energiatakarékossági, energiaellátási és fenntartható mobilitási megközelítéseket vezetett be például a fenntartható energiát célzó cselekvési tervek vagy fenntartható városi mobilitási tervek útján (ilyenek többek között a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kidolgozott fellépések) vagy az épületekkel vagy közlekedési módokkal összefüggő egyedi intézkedéseken túllépő integrált városi megközelítések formájában. A személy- és az áruszállítás tekintetében egyaránt további erőfeszítésekre van szükség a városi mobilitás energiahatékonyságának javítása terén, mivel az a közúti közlekedés teljes energiaszükségletének mintegy 40%-át használja fel. A [felülvizsgált TEN-T rendeletnek – 2021/0420(COD)] jelentősen hozzá kell járulnia ezen irányelv céljainak eléréséhez, azáltal, hogy következetes, integrált és multimodális megközelítéssel kezeli a városi közlekedés energiahatékonyságát az említett rendeletben meghatározott fenntartható városi mobilitási tervek elfogadására vonatkozó követelmény révén. Ezen túlmenően ezen irányelv céljainak elérése érdekében a tagállamoknak határozottan ösztönözniük kell minél több helyi hatóságot a fenntartható városi mobilitási tervek elfogadására annak érdekében, hogy – az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban – hozzájáruljanak az energiafogyasztás csökkentéséhez és lehetőség szerint elkerüljék a szükségtelen szállítást.

(35)  A bizonyos termékek és szolgáltatások beszerzése, valamint épületek vásárlása és bérlése tekintetében az építési beruházásokat, beszerzéseket vagy szolgáltatásokat közbeszerzési szerződések útján odaítélő ajánlatkérő szerveknek vagy közszolgáltató ajánlatkérőknek példát kell mutatniuk, és döntéseik során szem előtt kell tartaniuk a beszerzések energiahatékonyságát, továbbá az energiahatékonyság elsődlegességének elvét kell alkalmazniuk, azon közbeszerzési szerződések és koncessziók tekintetében is, amelyekre nézve a IV. melléklet nem ír elő konkrét követelményeket. Ez azon igazgatási szervezeti egységekre vonatkozik, amelyek illetékessége egy tagállam egész területére kiterjed. Amennyiben valamely tagállamban, illetve egy adott hatáskör vonatkozásában nem létezik olyan érintett igazgatási szervezeti egység, amelynek illetékessége kiterjed a tagállam egész területére, akkor a kötelezettségnek azokra az igazgatási egységekre kell vonatkoznia, amelyek illetékessége együttesen kiterjed a tagállam egész területére. Mindamellett be kell tartani az uniós közbeszerzési irányelvek rendelkezéseit.  A tagállamoknak el kell hárítaniuk az egy tagállamon belüli vagy határokon átnyúló közös közbeszerzés akadályait, amennyiben ez csökkentheti a költségeket, valamint fokozhatja a belső piac nyújtotta előnyöket azáltal, hogy üzleti lehetőségeket teremt az ellátók és az energiahatékonysági szolgáltatók számára.

(36)  A közbeszerzésen keresztül állami forrásokat beruházó valamennyi közjogi intézménynek példát kell mutatnia a szerződések és koncessziók odaítélésekor azáltal, hogy a legmagasabb energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat, építési beruházásokat és épületeket választják ki, többek között a 2009/30/EK irányelv szerinti egyedi követelmények hatálya alá nem tartozó beszerzések esetében is. Ebben az összefüggésben a 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(30) 6. és 7. cikkében, a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(31) 2. cikkének (1) bekezdésében, valamint a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. és 4. cikkében meghatározott értékhatárokat meghaladó értékű közbeszerzési szerződésekre és koncessziókra vonatkozó valamennyi odaítélési eljárásnak figyelembe kell vennie a termékek, épületek és szolgáltatások uniós vagy nemzeti jog által meghatározott energiahatékonyságát, közbeszerzési eljárásaik során prioritásként kezelve az energiahatékonyság elsődlegességének elvét.

(37)  Fontos továbbá, hogy a tagállamok nyomon kövessék, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők hogyan veszik figyelembe az energiahatékonysági követelményeket a termékek, épületek, építési beruházások és szolgáltatások beszerzése során, biztosítva, hogy a közbeszerzési irányelvekben említett értékhatárokat túllépő pályázatok energiahatékonyságára gyakorolt hatására vonatkozó információk nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. Így az érdekelt felek és a polgárok az átláthatóság jegyében meg tudják ítélni, hogy a közszféra érvényre juttatja-e a közbeszerzésekben az energiahatékonyság elsődlegességének elvét.

(38)  Az európai zöld megállapodás elismeri a körforgásos gazdaság szerepét az átfogó uniós dekarbonizációs célkitűzések megvalósításának elősegítésében. A közszférának hozzá kell járulnia ezekhez a célkitűzésekhez azáltal, hogy vásárlóerejét adott esetben környezetbarát termékekre, épületekre, szolgáltatásokra és építési beruházásokra fordítja a zöld közbeszerzéshez rendelkezésre álló eszközök segítségével, és ezáltal jelentősen hozzájárul az energiafogyasztás és a környezeti hatások csökkentéséhez.

(39)  Fontos, hogy az életciklusköltségek, valamint a környezeti hatások és költségek értékeléséhez szükséges iránymutatások és módszerek rendelkezésre bocsátásával a tagállamok kellő támogatást biztosítsanak a közintézmények számára az energiahatékonysági követelmények közbeszerzésekben való bevezetéséhez és ▌a zöld közbeszerzés alkalmazásához. A jól megtervezett eszközök, különösen a digitális eszközök várhatóan megkönnyítik a közbeszerzési eljárásokat és csökkentik az adminisztratív költségeket, különösen a kisebb tagállamokban, amelyekben esetleg nincs elegendő kapacitás az ajánlatok elkészítéséhez. E tekintetben a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a digitális eszközök használatát és az ajánlatkérő szervek közötti együttműködést, többek között a határokon átnyúlóan is a bevált gyakorlatok megosztása céljából.

(40)  Tekintettel arra, hogy az épületek üzemeltetési élettartamuk előtti és után is okoznak üvegházhatásúgáz-kibocsátást, a tagállamoknak az épületek szén-dioxid-kibocsátásának teljes életciklusát is figyelembe kell venniük. Erre a közszféra példamutató szerepének részeként tett azon erőfeszítések keretében kerül sor, amelyek a teljes életciklus alatti teljesítményre, a körforgásos gazdaság szempontjaira és a környezeti hatásokra fordított figyelem növelésére irányulnak. A közbeszerzés tehát lehetőséget kínálhat arra, hogy az épületek teljes életciklusára vetített CO2-kibocsátásával foglalkozzanak. E tekintetben az ajánlatkérő szervek fontos szereplők, mivel közbeszerzési eljárások részeként olyan új épületeket kell vásárolniuk, amelyek globális felmelegedési potenciáljával teljes életciklusuk alatt törődnek.

(41)  A teljes életciklus alatti globális felmelegedési potenciál az épülethez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátást méri az épület életciklusának különböző szakaszaiban. Így azt méri fel, hogy az épület összességében milyen mértékben járul hozzá éghajlatváltozást okozó kibocsátásokhoz. Ezt néha szénlábnyom-értékelésnek vagy a teljes életciklusra vonatkozó szén-dioxid-mérésnek nevezik. Egyszerre figyelembe veszi az építőanyagokban rejlő szén-dioxid-kibocsátást a felhasználás szakaszától kezdődő közvetlen és közvetett szén-dioxid-kibocsátással. Az épületek jelentős anyagbankok, amelyek évtizedek alatt nagy szén-dioxid-intenzitású erőforrásokat tárolnak, ezért fontos feltérképezni az olyan tervezési lehetőségeket, amelyek a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervvel összhangban megkönnyítik a jövőbeli újrafelhasználást és újrahasznosítást a működési élettartam végén. A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk az építőanyagok körforgásos jellegét, tartósságát és alkalmazkodóképességét, miközben versenyképes és vonzó költségeket határoznak meg az építési termékek fenntarthatósági teljesítményével kapcsolatban, felhasználva az összes rendelkezésre álló pénzügyi eszközt a körforgásos anyagok használatának ösztönzésére.

(42)  A globális felmelegedési potenciált numerikus mutatóként fejezzük ki (a hasznos belső alapterületre számolt) kgCO2e/m² mértékegységben minden egyes életciklusszakaszra, egy 50 éves referencia-időszak átlagában. Az adatok kiválasztása, a forgatókönyvek meghatározása és a számítások az EN 15978 szabvánnyal összhangban történnek. Az épületelemek és a műszaki berendezések alkalmazási körét a Level(s) uniós keretrendszer 1.2. mutatója határozza meg. Amennyiben létezik nemzeti számítási eszköz, vagy az az adatközléshez vagy az építési engedély megszerzéséhez szükséges, lehetővé kell tenni, hogy a kért információkat e nemzeti eszköz alkalmazásával adják meg. Lehetővé kell tenni más számítási eszközök használatát is, amennyiben azok megfelelnek a Level(s) uniós keretrendszerben meghatározott minimumkövetelményeknek.

(43)  A 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(32) szabályozza az energiatermeléshez hozzájáruló vagy termelési célból energiát felhasználó létesítményeket, és az integrált engedély iránti kérelmeknek tartalmazniuk kell a létesítmény által felhasznált vagy termelt energiára vonatkozó információkat (12. cikk (1) bekezdés b) pont). Továbbá a fenti irányelv 11. cikke meghatározza, hogy a hatékony energiafelhasználás egyike az üzemeltető alapvető kötelezettségeinek, valamint a 2010/75/EU irányelv III. melléklete szerinti elérhető legjobb technikák meghatározására szolgáló szempontoknak.  Az energiarendszerek adott időpontbeli működési hatékonyságát befolyásolja, hogy mennyire képesek az eltérő mértékű szabályozhatósággal és üzembehelyezési idővel működő, különféle forrásokból előállított energiát zökkenőmentesen és rugalmasan betáplálni a hálózatba. E hatékonyság javítása lehetővé fogja tenni a megújuló energia jobb kihasználását.

(44)  Az energiahatékonyság javítása hozzájárulhat a nagyobb gazdasági teljesítményhez. A tagállamoknak és az Uniónak arra kell törekedniük, hogy a gazdasági növekedés szintjétől függetlenül csökkenjen az energiafogyasztás.

(45)  Az ezen irányelv által meghatározott energiamegtakarítási kötelezettségeket növelni kell és a 2030 utáni időszakra is alkalmazni kell. Ez stabilitást biztosít a beruházók számára, és ezáltal elő fogja mozdítani a hosszú távú beruházásokat és az olyan hosszú távú energiahatékonysági intézkedéseket, mint az épületek mélyfelújítása, azon hosszú távú cél szem előtt tartásával, hogy könnyebbé váljon a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké történő költséghatékony átalakítása. Az épületek energiahatékonyságát legalább 60%-kal javító mélyfelújításokat jelenleg évente csak az épületállomány 0,2%-ánál végzik el, és csak az esetek ötödében javul jelentősen az energiahatékonyság. Az energiamegtakarítási kötelezettségek fontos szerepet töltenek be a helyi növekedésben, a munkahelyteremtésben, a versenyképesség fokozásában és az energiaszegénység enyhítésében. Biztosítania kell, hogy az Unió további lehetőségek teremtése révén elérhesse energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzéseit, valamint megszüntesse az energiafogyasztás és a növekedés közötti kapcsolatot. A magánszférával való együttműködés fontos annak értékeléséhez, hogy milyen feltételek mellett lehet a magánberuházásokat bevonni az energiahatékonysági projektekbe, valamint új bevételi modelleknek az energiahatékonyság területén megvalósuló innovációkhoz való kialakításához.

(46)  Az energiahatékonyság-javító intézkedések pozitív hatást gyakorolnak a levegőminőségre is, mivel az energiahatékony épületek számának növekedése hozzájárul a fűtési célú energiahordozók, beleértve a szilárd tüzelőanyagok iránti kereslet csökkenéséhez. Az energiahatékonysági intézkedések ezért hozzájárulnak a bel- és kültéri levegő minőségének javításához, és segítenek költséghatékony módon megvalósítani az uniós levegőminőségi politika célkitűzéseit, különösen az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(33) meghatározottakat.

(47)  A tagállamoknak a 2030 -ig tartó teljes kötelezettségi időszak során 2023. december 31-ig a végsőenergia-fogyasztás legalább 0,8%-ának megfelelő, 2024. január 1-jétől pedig legalább 2%-ának megfelelő új éves megtakarítással egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell elérniük. E követelmény teljesítésére vagy a 2021. január 1. és 2030. december 31. közötti kötelezettségi időszak során bevezetett új szakpolitikai intézkedések révén nyílna lehetőség, vagy a korábbi időszak során vagy azt megelőzően elfogadott szakpolitikai intézkedésekből származó új egyéni fellépések révén, feltéve, hogy az energiamegtakarítást eredményező egyéni fellépések bevezetésére a következő időszakban kerül sor. E célból a tagállamok alkalmazhatnak energiahatékonysági kötelezettségi rendszert vagy alternatív szakpolitikai intézkedéseket, illetve ezek mindegyikét.

(48)  A 2021 és 2023. december 31. közötti időszakra Ciprus és Málta számára azt kell előírni, hogy mindössze a 2021 és 2030 közötti időszakban a végsőenergia-fogyasztás 0,24%-ának megfelelő új megtakarítással egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást érjenek el.  Ezen egyéni megtakarítási arányt 2024. január 1-jétől kezdődően meg kell szüntetni.

(49)  Amennyiben a tagállamok kötelezettségi rendszert alkalmaznak, a tagállamoknak objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kötelezett feleket kell kijelölniük az átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetők, az elosztórendszer-üzemeltetők, az energiaelosztók, a kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások és a közlekedési célú üzemanyag-elosztók vagy a kiskereskedelmi közlekedési célú üzemanyag-értékesítők közül. Az ilyen elosztók vagy kiskereskedők bizonyos kategóriáinak kijelölése vagy kijelölés alóli mentesítése nem értelmezhető úgy, mint ami összeegyeztethetetlen a megkülönböztetésmentesség elvével. A tagállamok tehát választhatnak, hogy az említett átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetőket, elosztórendszer-üzemeltetőket, elosztókat vagy kiskereskedőket vagy csak azok bizonyos kategóriáit jelölik-e ki kötelezett félként. A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és az alacsony jövedelmű háztartások, az energiaszegénység által érintett személyek és a szociális bérlakásokban élők pozíciójának megerősítése és védelme, valamint a szakpolitikai intézkedéseknek prioritásként e személyek körében történő végrehajtása érdekében a tagállamok előírhatják a kötelezett felek számára, hogy energiamegtakarításokat érjenek el a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és a szociális lakásokban élők körében. E célból a tagállamok energiaköltség-csökkentési célkitűzéseket is meghatározhatnak. A kötelezett felek e célokat úgy érhetik el, hogy előmozdítják az energiaszámlákon az energiamegtakarítást és pénzügyi megtakarítást eredményező intézkedések – például a szigetelési és fűtési intézkedések – bevezetését, továbbá támogatják a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek energiamegtakarítási kezdeményezéseit. Ezek az intézkedések különösen előnyösek lehetnek a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók, az energiaszegénység által érintett személyek és a szociális lakásokban élők számára, mivel ezek az emberek általában rosszabbul teljesítő épületekben élnek, és így a legnagyobb hasznot remélhetik az energiahatékonyság javításától.

(50)  Az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítését célzó szakpolitikai intézkedések kidolgozásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós éghajlat- és környezetvédelmi előírásokat és prioritásokat, és meg kell felelniük az (EU) 2020/852 rendelet(34) értelmében vett, a „jelentős károkozás elkerülését célzó” elvnek. A tagállamoknak nem támogathatnak környezeti szempontból nem fenntartható tevékenységeket, például ▌fosszilis tüzelőanyagok használatát. Az energiamegtakarítási kötelezettség célja, hogy erőteljesebben lépjen fel az éghajlatváltozással szemben azáltal, hogy a tagállamokat olyan fenntartható és tiszta szakpolitikai intézkedések kombinációjának végrehajtására ösztönzi, amelyek reziliensek és mérsékelik az éghajlatváltozást. Ezért a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésére vonatkozó szakpolitikai intézkedések révén elért energiamegtakarítás bizonyos feltételek mellett és az ezen irányelv V. melléklet szerinti átültetését követően bizonyos ideig kezdve beszámítható az energiamegtakarítási kötelezettség keretében figyelembe vehető energiamegtakarításnak. Ez lehetővé teszi az energiamegtakarítási kötelezettség összehangolását az európai zöld megállapodás, az éghajlat-politikai célterv és az épületkorszerűsítési program célkitűzéseivel, valamint tükrözi az IEA nulla nettó kibocsátásról szóló jelentésében azonosított fellépés szükségességét(35). A korlátozás arra kívánja ösztönözni a tagállamokat, hogy közpénzeket kizárólag időtálló és fenntartható technológiákra fordítsanak. Fontos, hogy a tagállamok egyértelmű szakpolitikai keretet és beruházási biztonságot nyújtsanak a piaci szereplők számára. Az energiamegtakarítási kötelezettség keretében alkalmazott számítási módszert úgy kell végrehajtani, hogy minden piaci szereplő észszerű időn belül ki tudja igazítani technológiáit. Amennyiben a tagállamok – például támogatási rendszerek vagy energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek révén – támogatják a hatékony fosszilistüzelőanyag-technológiák elterjedését vagy ilyen technológiák korai lecserélését, az ebből fakadó energiamegtakarítások a továbbiakban már nem számíthatók be az energiamegtakarítási kötelezettség keretében. Míg például a földgázalapú kapcsolt energiatermelés ösztönzéséből származó energiamegtakarítás nem lenne beszámítható, a korlátozás nem vonatkozna a fosszilis tüzelőanyagok közvetett felhasználására, például akkor, ha a villamosenergia-termelés fosszilis tüzelőanyagokat is magában foglalja. Továbbra is beszámíthatónak kell maradniuk azon szakpolitikai intézkedéseknek, amelyek a fogyasztói szokások megváltoztatása – például tájékoztató kampányok, környezetkímélő vezetés – révén igyekeznek csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagok használatát. Az épületfelújításokra irányuló szakpolitikai intézkedések révén elért energiamegtakarítások tartalmazhatnak olyan intézkedéseket is, mint például a fosszilis tüzelőanyaggal működő fűtési rendszerek cseréje és az épületszerkezet javítása, amelyeket azokra a technológiákra kell korlátozni, amelyek lehetővé teszik az adott tagállamban megállapított nemzeti építési szabályzatoknak megfelelően előírt energiamegtakarítás elérését. Mindazonáltal a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fűtési rendszerek korszerűsítését a mélyfelújítások részeként, összhangban a karbonsemlegesség hosszú távú célkitűzésével, azaz a fűtési igény csökkentésével és a fennmaradó fűtési igény szén-dioxid-mentes energiaforrással történő fedezésével. Az energiamegtakarítási kötelezettség egy részének az energiaszegénység által érintett személyek körében történő eléréséhez szükséges megtakarítások elszámolásakor a tagállamok figyelembe vehetik éghajlati viszonyaikat.

(51)  A tagállamok közlekedés területén meghozott energiahatékonyság-javító intézkedései figyelembe vehetők végfelhasználási energiamegtakarítási kötelezettségük elérése szempontjából. Ezek az intézkedések olyan szakpolitikákat foglalnak magukban, amelyek célja egyebek mellett az energiahatékonyabb járművek – köztük az akkumulátoros közlekedési módok –, a kerékpározásra, a gyaloglásra és a közösségi közlekedésre történő váltás, illetve a közlekedési igényt csökkentő mobilitás és várostervezés népszerűsítése. Ezen túlmenően az új, energiahatékonyabb járművek elterjedését felgyorsító rendszerek, illetve a kilométerenkénti energiafelhasználást csökkentő, csökkentett üvegházhatásúgáz-kibocsátású üzemanyagokra történő átállást előmozdító szakpolitikák – a fosszilis tüzelőanyag közvetlen égetésének használatát érintő szakpolitikai intézkedések kivételével – szintén beszámíthatók, amennyiben megfelelnek az ezen irányelv V. mellékletében foglalt lényegességi és addicionalitási követelményeknek.  A fosszilis üzemanyaggal működő új járműveket előmozdító szakpolitikai intézkedések nem minősülnek az energiamegtakarítási kötelezettség keretében beszámítható intézkedéseknek.

(52)  A tagállamok által az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet(36) alapján meghozott intézkedések, amelyek ellenőrizhető, és mérhető vagy megbecsülhető energiahatékonyság -javulást eredményeznek, költséghatékony módnak tekinthetők ahhoz, hogy a tagállamok teljesítsék az ezen irányelv alapján fennálló energiamegtakarítási kötelezettségüket.

(53)  Annak alternatívájaként, hogy a kötelezett felektől megköveteljék az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerinti halmozott végfelhasználási energiamegtakarítások mennyiségének elérését, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy kötelezettségi rendszereikben engedélyezzék a kötelezett felek számára vagy megköveteljék a kötelezett felektől a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulást, amelyet szakpolitikai intézkedések végrehajtására lehetne használni, elsősorban a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és a szociális bérlakásokban élő személyek érdekében.

(54)  A tagállamoknak és a kötelezett feleknek minden rendelkezésre álló eszközt és technológiát fel kell használniuk – a fosszilis tüzelőanyag közvetlen égetésének használatát érintők kivételével – az előírt halmozott végfelhasználási energiamegtakarítás elérése érdekében, ideértve a hatékony távfűtési és távhűtési rendszerekben alkalmazott intelligens és fenntartható technológiák, a hatékony távfűtési és távhűtési infrastruktúrák, a hatékony és intelligens épületek, elektromos járművek és iparágak, valamint az energetikai auditok, illetve az azokkal egyenértékű gazdálkodási rendszerek előmozdítását, feltéve, hogy a bejelentett energiamegtakarítások megfelelnek az ezen irányelv 8. cikkében és V. mellékletében megállapított követelményeknek. A tagállamoknak nagy fokú rugalmasságra kell törekedniük az alternatív szakpolitikai intézkedések kidolgozása és végrehajtása során.  A tagállamoknak olyan fellépéseket kell ösztönözniük, amelyek a teljes életciklus során energiamegtakarítást eredményeznek.

(55)  A hosszú távú energiahatékonysági intézkedések 2020 után továbbra is energiamegtakarításhoz fognak vezetni, de ahhoz, hogy hozzájáruljanak az Unió 2030-as energiahatékonysági célkitűzésének eléréséhez, ezeknek az intézkedéseknek a 2020 utáni időszakban új megtakarítást kell eredményezniük. Másrészről a 2020. december 31-e után elért energiamegtakarítás nem számítható bele a 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakra előírt halmozott végfelhasználási energiamegtakarításba.

(56)  Az új megtakarításnak a szokásos keretekhez képest többletmegtakarításnak kell lennie, tehát az a megtakarítás, amelyre mindenképpen sor került volna, nem számítható bele az energiamegtakarítási követelmények elérésébe. A bevezetett intézkedések hatásának kiszámítása során kizárólag a közvetlenül az ezen irányelv 8. cikkének alkalmazásában végrehajtott adott energiahatékonysági intézkedéshez kapcsolódó változásként mért nettó megtakarítást kell figyelembe venni. A nettó megtakarítás kiszámításához a tagállamoknak meg kell állapítaniuk egy olyan alapforgatókönyvet, amely rámutat arra, hogyan alakulna a helyzet az adott intézkedés hiányában. Az adott szakpolitikai intézkedést az említett alapforgatókönyvhöz képest kell értékelni. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a releváns uniós jogalkotási keret által előírt minimumkövetelményeket, valamint figyelembe kell venniük, hogy ugyanabban az időszakban más olyan szakpolitikai intézkedésekre is sor kerülhet, amelyek hatást gyakorolhatnak az energiamegtakarítás mennyiségére, tehát nem minden, az értékelés tárgyát képező adott szakpolitikai intézkedés bevezetése óta bekövetkezett változás tulajdonítható egyedül az adott szakpolitikai intézkedésnek. Annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljön a lényegesség követelménye, a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek tevékenységeinek ténylegesen hozzá kell járulniuk a bejelentett energiamegtakarítás eléréséhez.

(57)  A villamos energia átvitelében és elosztásában rejlő energiamegtakarítási potenciál növelése érdekében az energiamegtakarítás kiszámításakor adott esetben fontos figyelembe venni az energiaellátási lánc valamennyi szakaszát.  Az elvégzett tanulmányok és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció jelentős potenciált tártak fel. A fizikai és gazdasági feltételek azonban meglehetősen eltérőek a tagállamok között és gyakran több tagállamon belül is, és magas a rendszerüzemeltetők száma. E körülmények arra utalnak, hogy a szubszidiaritás elve alapján decentralizált megközelítésre van szükség. A nemzeti szabályozó hatóságok rendelkeznek az energiahatékony villamosenergia-hálózat fejlesztésének előmozdításához szükséges ismeretekkel, jogi kompetenciákkal és közigazgatási kapacitással. Az olyan szervezetek, mint például a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (ENTSO-E) és az Elosztórendszer-üzemeltetők Európai Szervezete (EU DSO) szintén hasznos hozzájárulást nyújthatnak, és támogatják tagjaikat az energiahatékonysági intézkedések bevezetésében.

(58)  Hasonlóak a megfontolások a földgázrendszer-üzemeltetők igen magas száma tekintetében is. A földgáz szerepe, az ellátás mértéke és a területi lefedettség igen eltérő a tagállamok között. Ezekben az esetekben a rendszer nyomon követése és hatékonyabbá tételének irányítása szempontjából legjobb helyzetben a nemzeti szabályozó hatóságok vannak, az olyan szervezetek, mint például a Földgázpiaci Szállításirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (ENTSOG) pedig hasznos hozzájárulást nyújthatnak, és támogatják tagjaikat az energiahatékonysági intézkedések bevezetésében.

(58a)  Az energetikai szolgáltató vállalkozások fontos szerepet játszanak az energiamegtakarítást, az energiaköltségek csökkentését, valamint az üzemeltetési és karbantartási költségek csökkentését célzó projektek kidolgozásában, tervezésében, kivitelezésében és finanszírozásában olyan ágazatokban, mint az építőipar, az ipar és a közlekedés.

(59)  A víz és az energia közötti összefüggés figyelembevétele különösen fontos az egymástól függő energia- és vízfelhasználás, valamint a két erőforrásra nehezedő egyre nagyobb nyomás kezelése szempontjából. A hatékony vízgazdálkodás jelentős mértékben hozzájárulhat az energiamegtakarításhoz, ezáltal nem csak éghajlati, de gazdasági és társadalmi előnyökkel járhat. A vízügyi ágazat és a szennyvíztisztító ágazat villamosenergia-felhasználása az Unió villamosenergia-felhasználásának 3,5%-át teszi ki, és ez a részarány várhatóan növekedni fog. Ugyanakkor a vízszivárgás az Unióban a teljes vízfogyasztás 24%-át teszi ki, az energiaágazat pedig a legnagyobb vízfogyasztó, amelynek fogyasztása az összfogyasztás 44%-át teszi ki. Teljeskörűen fel kell térképezni, hogy milyen potenciális energiamegtakarítással jár az intelligens technológiák és folyamatok alkalmazása valamennyi ipari, lakossági és kereskedelmi hidrológiai ciklusban és alkalmazásban, és azokat alkalmazni kell, ha költséghatékonynak bizonyulnak, valamint mérlegelni kell az energiahatékonyság elsődlegességének elvét. A fejlett öntözési, esővíz-hasznosító és víz-újrahasznosító technológiák emellett jelentősen csökkenthetik a mezőgazdaság, az épületek és az ipar vízhasználatát és a víz kezeléséhez és szállításához használt energiát.

(60)  A szerződés 9. cikkével összhangban az Unió energiahatékonysági politikáinak inkluzívnak kell lenniük, és ezért az energiaszegénység által érintett minden fogyasztó számára egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk az energiahatékonysági intézkedésekhez. Az energiahatékonyság javítását prioritásként kell végrehajtani a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és végső felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és ▌az alacsony és a közepes jövedelmű háztartások és a szociális bérlakásban élő személyek, az idősek, valamint a vidéki és távoli területeken, valamint a legkülső régiókban élők körében. Ebben az összefüggésben külön figyelmet kell fordítani az olyan csoportokra, amelyek nagyobb mértékben érintettek vagy jobban ki vannak téve az energiaszegénység kockázatának, vagy érzékenyebbek az energiaszegénység káros hatásaira, így például a nőkre, a fogyatékossággal élő személyekre, az idősekre, a gyermekekre és a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyekre.  A tagállamok megkövetelhetik a kötelezett felektől, hogy energiatakarékossági intézkedéseik az energiaszegénységhez kapcsolódó szociális célokat is tartalmazzanak, és ezt a lehetőséget már kiterjesztették alternatív szakpolitikai intézkedésekre és a nemzeti energiahatékonysági alapokra. Ezt a lehetőséget kötelezettséggé kell átalakítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és hasznosító fogyasztók védelme és pozíciójuk megerősítése, valamint az energiaszegénység enyhítése érdekében , ugyanakkor pedig továbbra is teljes rugalmasságot kell biztosítani a tagállamoknak szakpolitikai intézkedéseik típusa, mérete, alkalmazási köre és tartalma tekintetében. Ha egy energiahatékonysági kötelezettségi rendszer nem tesz lehetővé egyéni energiafogyasztókkal kapcsolatos intézkedéseket, akkor a tagállam egyedül alternatív szakpolitikai intézkedések útján hozhat az energiaszegénység enyhítését célzó intézkedéseket.  A tagállamoknak szakpolitikai intézkedéseik kombinációján belül biztosítaniuk kell, hogy más szakpolitikai intézkedések ne érintsék hátrányosan a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókat, a hasznosító fogyasztókat, az energiaszegénység által érintett személyeket és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyeket. A tagállamoknak a lehető legjobban ki kell használniuk az energiahatékonyság-javító intézkedésekre irányuló közfinanszírozású beruházásokat, ideértve az uniós szinten létrehozott finanszírozási és pénzügyi eszközöket is.

(61)  Ez az irányelv a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók fogalmára hivatkozik, amelyet a tagállamoknak az (EU) 2019/944 irányelv alapján meg kell határozniuk. Továbbá a 2012/27/EU irányelv alapján a „végső felhasználó” fogalma mellett a „hasznosító fogyasztó” fogalma egyértelművé teszi, hogy a többlakásos épületek fűtés, hűtés és használati melegvíz előállítására szolgáló kollektív rendszereihez használt energia tekintetében azokat a fogyasztókat is megilleti a számlázással és fogyasztással kapcsolatos információkhoz való jog, akiknek nincs egyedi vagy közvetlen szerződése az energiaszolgáltatóval. A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók fogalma nem feltétlenül foglalja magában a hasznosító fogyasztókat. Ezért annak biztosítása érdekében, hogy az ezen irányelvben meghatározott intézkedések minden kiszolgáltatott helyzetben lévő magánszemélyt és háztartást elérjenek, a tagállamoknak nemcsak a szűk értelemben vett felhasználókat, hanem a hasznosító fogyasztókat is be kell vonniuk a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók fogalmának meghatározásába.

(62)  Az Unióban mintegy 34 millió háztartás nem tudta otthonát megfelelően felmelegíteni 2019-ben(37). Az európai zöld megállapodás prioritásként tekinti az átállás szociális dimenzióját, kötelezettséget vállalva azon elv mellett, hogy senki ne maradjon hátra az átállás folyamatában. A zöld átállás, ideértve a tiszta energiára való átállást is, különbözően érinti a nőket és a férfiakat, és sajátos hatást gyakorolhat egyes hátrányos helyzetű csoportokra, köztük a fogyatékossággal élő személyekre.  Az energiahatékonysági intézkedéseknek emiatt központi jelentőségűeknek kell lenniük minden, az energiaszegénység és a fogyasztói kiszolgáltatottság felszámolására irányuló költséghatékony stratégiában, és ki kell egészíteniük a tagállami szintű szociális biztonsági szakpolitikákat. Annak biztosítása érdekében, hogy az energiahatékonysági intézkedések fenntarthatóan csökkentsék a bérlők energiaszegénységét, figyelembe kell venni ezen intézkedések költséghatékonyságát, valamint az ingatlantulajdonosok és -bérlők számára való megfizethetőségét, és tagállami szinten garantálni kell ezen intézkedések megfelelő pénzügyi és műszaki támogatását.  A tagállamoknak támogatniuk kell a helyi és regionális szinteket az energiaszegénység azonosításában és enyhítésében. Ez magában foglalja az energiaszegénység által veszélyeztetett vagy annak hatásaira érzékenyebb csoportok sajátos szükségleteinek azonosítását és kezelését. Az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális lakásokban élők védelme érdekében a tagállamoknak olyan intézkedések végrehajtására kell ösztönözniük a kötelezett feleket, mint például az épületek felújítása – ideértve a szociális bérlakásokat is –, a berendezések lecserélése, az energiahatékonyság-javító intézkedésekre irányuló pénzügyi támogatás és ösztönzők a nemzeti finanszírozási és támogatási rendszerekkel összhangban, illetve energetikai auditok. A tagállamoknak elő kell írniuk a kötelezett felek számára, hogy működjenek együtt a regionális és helyi hatóságokkal, valamint a szociális szolgálatokkal és a civil társadalmi szervezetekkel (például fogyasztói szervezetekkel, szociális nem kormányzati szervezetekkel és lakásszövetkezetekkel), hogy létrehozzanak egy, az energiaszegénység enyhítésére irányuló szerepvállalási platformot. Az Unió épületállományának a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban hosszú távon közel nulla energiaigényűvé kell válnia. Az épületfelújítások jelenlegi aránya nem elégséges, és az energiaszegénységben élő, alacsony jövedelmű polgárok által lakott épületeket a legnehezebb elérni. Ezért különösen fontosak az ezen irányelvben az energiamegtakarítási kötelezettségekre és az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekre vonatkozóan megállapított intézkedések, valamint az alternatív szakpolitikai intézkedések.

(63)  Az egyes olyan piaci szegmensekben rejlő energiamegtakarítási potenciál kihasználása érdekében, amelyekben a piacon általában nem kínálnak energetikai auditot (például a kis- és középvállalkozásokban (kkv-k)), a tagállamoknak olyan programokat kell kidolgozniuk, amelyek ösztönzik és támogatják a kkv-kat az energetikai audit elvégeztetésében és az energetikai auditok ajánlásainak végrehajtásában, például olyan támogatási rendszerek létrehozásával – mint például a kkv-k és a mikrovállalkozások energetikai auditközpontjai –, amelyek fedezik az energetikai audit költségeit. Ezek a központok az egyetemeken belül működhetnének, és az auditeredmények összegyűjtésére és közlésére szolgáló központi adatbázissal rendelkeznének. Az energetikai audit rendszeres elvégeztetését kötelezővé kell tenni a nagyvállalatok számára, mivel ezzel jelentős energiamegtakarítás érhető el. Az energetikai auditok során figyelembe kell venni a vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványokat – ilyen például az EN ISO 50001 (energiagazdálkodási rendszerek), az EN ISO 50005 (energiagazdálkodási rendszerek), az EN 16247-1 (energetikai auditok), az ISO 50002 (energetikai auditok), illetve energetikai audit alkalmazása esetén az EN ISO 14000 (környezetközpontú irányítási rendszerek) –, és ezáltal az auditoknak az ezen irányelv VI. mellékletében foglalt követelményekkel is összhangban kell lenniük, mivel ezek a rendelkezések nem haladják meg az e vonatkozó szabványokban megállapított követelményeket. Jelenleg folyamatban van egy, az energetikai auditokra vonatkozó specifikus európai szabvány kidolgozása. Az energetikai auditokat önállóan is el lehet végezni, de részét képezhetik átfogóbb környezetvédelmi vezetési rendszernek vagy energiahatékonyság-alapú szerződésnek is. E rendszereknek minden ilyen esetben meg kell felelniük a VI. melléklet minimumkövetelményeinek. Ezenkívül például az uniós jog és az EU ETS keretében az egyes fuvarozók kibocsátásainak és üzemanyag-fogyasztásának nyomon követésére létrehozott konkrét mechanizmusok és rendszerek összeegyeztethetőnek tekinthetők az energetikai auditokkal, beleértve az energiagazdálkodási rendszerek keretében végrehajtott auditokat is, amennyiben megfelelnek a VI. mellékletben meghatározott minimumkövetelményeknek.

(63a)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az energetikai auditok ajánlásainak vállalkozások általi végrehajtása kötelező jellegű legyen. Az auditok ajánlásainak végrehajtására vonatkozó kötelezettség hiánya az egyik fő oka annak, hogy a vállalkozások nem veszik megfelelően figyelembe ezeket az ajánlásokat.

(64)  Az energiagazdálkodási rendszerek és az energetikai auditok alkalmazásának meghatározásakor a vállalkozás átlagos fogyasztását kell kritériumnak tekinteni annak érdekében, hogy e mechanizmusok révén pontosabban azonosítani lehessen a releváns költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket. Az energiagazdálkodási rendszerekre és az energetikai auditokra vonatkozóan meghatározott fogyasztási küszöbértékeket el nem érő vállalkozásokat ösztönözni kell arra, hogy energetikai auditnak vessék alá magukat, és végrehajtsák az ezen auditokból származó ajánlásokat, és ehhez technikai támogatást kell nyújtani számukra.

(65)  Amennyiben az energetikai auditokat belső szakértők végzik, a függetlenség követelménye előírja, hogy ezek a szakértők ne foglalkozzanak közvetlenül az auditált tevékenységgel.

(66)  Egy másik, egyre nagyobb figyelmet magára vonó szektor az információs és kommunikációs technológiai (IKT) ágazat. 2018-ban az EU-ban az adatközpontok energiafogyasztása 76,8 TWh volt. Ez 2030-ra várhatóan 98,5 TWh-ra emelkedik, ami 28%-os növekedést jelent. Ez az abszolút értelemben vett növekedés relatív értelemben is megfigyelhető: az EU-ban 2018-ban az adatközpontok a villamosenergia-kínálat 2,7%-át vették igénybe, és 2030-ra ez a szám eléri a 3,21%-ot, ha a fejlődés ebben az ütemben folytatódik(38). Az európai digitális stratégia már rávilágított arra, hogy rendkívül energiahatékony és fenntartható adatközpontokra van szükség, és átláthatósági intézkedéseket sürget a távközlési szolgáltatók környezeti lábnyomával kapcsolatban. A fenntartható fejlődés IKT-ágazatban – különösen az adatközpontokban – való előmozdítása érdekében a tagállamoknak közös uniós minta alapján össze kellgyűjteniük az adatközpontok energiahatékonysága és vízlábnyoma és keresletoldali rugalmassága szempontjából releváns adatokat, és közzé kell tenniük ezeket. A tagállamoknak csak a legalább 100 kW beépített IT-energiaigénnyel rendelkező adatközpontokra vonatkozóan kell adatokat gyűjteniük és közzétenniük, amelyeknél új létesítmények esetében a megfelelő tervezési, meglévő létesítmények esetében pedig a megfelelő hatékonysági intézkedések az energia- és vízfogyasztás jelentős csökkentését, a hálózat dekarbonizációját előmozdító rendszerhatékonyság-növelést, illetve a hulladékhő közeli létesítményekben és távfűtési hálózatokban történő jelentős újrafelhasználását eredményezhetik. Az adatközpont fenntarthatósági mutatóit az összegyűjtött adatok alapján és az ágazatban már meglévő kezdeményezések figyelembevételével kell meghatározni. A közzététel megkönnyítése érdekében a Bizottságnak az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt és a meglévő szabványosított mérőszámok mérlegelését követően iránymutatásokat kell kidolgoznia az adatközpontok energiahatékonyságával kapcsolatos információk nyomon követésére és közzétételére vonatkozóan. Rendkívül fontos, hogy valamennyi tagállamban harmonizált megközelítést alkalmazzanak a jelentéstételi rendszerek és fő teljesítménymutatók közötti tagállami eltérések elkerülése érdekében.

(67)  Az adatközpont fenntarthatósági mutatóit a fenntartható adatközpont négy alapvető dimenziójának mérésére kell felhasználni: mennyire hatékony az energiafelhasználása, a használt energiából mennyi származik megújuló energiaforrásokból, milyen mértékben használják újra a termelt hulladékhőt, mennyire hatékony a hűtés, mennyire hatékony a szénfelhasználás és mennyi édesvizet használ. Az adatközpont fenntarthatósági mutatóinak célja a tudatosság növelése a hálózatok üzemeltetőinek, az adatközpontok tulajdonosainak és üzemeltetőinek, a berendezések gyártóinak, a szoftverek és szolgáltatások fejlesztőinek, az adatközpont szolgáltatásait minden szinten igénybe vevő felhasználóknak, valamint a felhőalapú és adatközponti szolgáltatásokat telepítő, használó vagy beszerző szervek és szervezetek körében. Emellett bizalmat kell ébreszteniük azzal kapcsolatban, hogy tényleges javulások várhatók az új vagy meglévő adatközpontok fenntarthatóságának növelését célzó erőfeszítések és intézkedések nyomán. Végül pedig az átlátható és tényeken alapuló tervezés és döntéshozatal alapjául kell szolgálniuk. A tagállamok az adatközpont fenntarthatósági mutatóit kötelező alapon alkalmazzák. A tagállamok az adatközpont fenntarthatósági mutatóit önkéntes alapon alkalmazzák. A Bizottságnak a tagállamok által közölt információk alapján értékelnie kell az adatközpontok hatékonyságát.

(67a)   A Bizottságnak az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(39) összhangban ágazatspecifikus energiahatékonysági partnerségeket kell létrehoznia azáltal, hogy inkluzív és reprezentatív módon egyesíti az olyan ágazatok kulcsfontosságú érdekelt feleit – köztük a nem kormányzati szervezeteket és a szociális partnereket –, mint az IKT-, a közlekedési, a pénzügyi és az építőipari ágazat.

(68)  Alacsony fogyasztói energiakiadásokat kell elérni a fogyasztóknak az energiafelhasználásuk csökkentésében való támogatásával, az épületek energiaigényének csökkentése és a háztartási készülékek hatékonyságának javítása révén, amelyekhez társulnia kell a közösségi közlekedéssel, a megosztott mobilitással és a kerékpározással összekapcsolt, alacsony energiaigényű közlekedési módok biztosításának is.  A tagállamoknak mérlegelniük kell a vidéki és távoli területek hálózati összekapcsoltságának fejlesztését is.

(69)  Létfontosságú valamennyi uniós polgár figyelmét felhívni a fokozott energiahatékonyság előnyeire és pontos információkat biztosítani számukra arról, hogy az milyen módokon valósítható meg.  Az energetikai átállásba életkortól függetlenül be kell vonni a polgárokat az európai éghajlati paktum és az Európa jövőjéről szóló konferencia révén.  A fokozott energiahatékonyság rendkívül fontos az Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából is, mivel csökkenti az Uniónak az energiahordozók harmadik országokból történő behozatalától való függőségét.

(70)  A fogyasztók számára teljes mértékben átláthatóvá kell tenni a meghozott energiahatékonysági intézkedések költségeit és hasznait, beleértve a megtérülési időket is.

(71)  Az említett irányelv végrehajtása során és az energiahatékonyság területére vonatkozó más intézkedések meghozatalakor a tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az energiahatékonysági intézkedések közötti szinergiára és a nemzeti erőforrások hatékony felhasználására, a körforgásos gazdaság elveivel összhangban.

(72)  Az új üzleti modellek és technológiák hasznosítása révén a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy előmozdítsák és megkönnyítsék az energiahatékonysági intézkedések elterjedését, többek között a nagy- és kisfelhasználóknak nyújtandó innovatív energetikai szolgáltatások révén.

(73)  Az energiafogyasztásra vonatkozóan gyakori és kibővített visszajelzést kell előírni, amennyiben az a meglévő mérőeszközöket tekintve műszakilag megvalósítható és költséghatékony. Ez az irányelv egyértelművé teszi, hogy az almérés költséghatékonysága attól függ, hogy a vonatkozó költségek arányban vannak-e a lehetséges energiamegtakarítással. Az almérések költséghatékonyságának értékeléséhez figyelembe lehet venni az adott épületben tervezett egyéb konkrét intézkedések – mint például egy közelgő felújítás – hatásait is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a földgáz, a fűtés, a hűtés és a használati melegvíz végső felhasználóit – amennyiben az műszakilag lehetséges, pénzügyileg észszerű és az energiamegtakarítási potenciállal arányos mértékű – ellássák olyan versenyképes árú, egyedi fogyasztásmérőkkel, amelyek pontosan tükrözik a végső felhasználó tényleges energiafogyasztását, és amelyek információkat szolgáltatnak a tényleges felhasználási időszakról.

(74)  Ez az irányelv azt is egyértelművé teszi, hogy a központi rendszerből biztosított fűtés, hűtés és használati melegvíz tekintetében a számlázásra és a számlázással, illetve fogyasztással kapcsolatos információkra vonatkozó jog azokat a fogyasztókat is megilleti, akik nem állnak közvetlen, egyéni szerződéses kapcsolatban az energiaszolgáltatóval.

(75)  A hőenergia egyedi fogyasztása elszámolása átláthatóságának elérése és ezáltal az almérés megvalósításának megkönnyítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy átlátható és a nyilvánosság számára hozzáférhető nemzeti szabályok kerüljenek megállapításra a többlakásos vagy több célra használt épületek fűtési, hűtési vagy használati melegvíz költségeinek elosztására vonatkozóan. Az átláthatóság mellett a tagállamok fontolóra vehetnék az almérési szolgáltatások nyújtása terén a versenyt erősítő intézkedések meghozatalát, elősegítve ezáltal azt, hogy a hasznosító fogyasztók költségei észszerűek legyenek.

(76)  Az újonnan telepített hőfogyasztásmérőknek és fűtési költségmegosztóknak távolról is leolvashatóknak kell lenniük a fogyasztási információk költséghatékony és gyakori rendelkezésre bocsátásának biztosítása érdekében, és olyan információkat kell tudniuk szolgáltatni, mint például a részletes hőmérséklet és a fázisterhelés. Valamennyi adatot a végsőenergia-fogyasztó számára valós időben könnyen hozzáférhetővé és megoszthatóvá kell tenni. A fogyasztásmérőknek és az almérőknek hozzáférhető és felhasználóbarát formában kell megjeleníteniük az energiafogyasztást. Ezen irányelvnek a fűtésre, a hűtésre és a használati meleg vízre vonatkozó fogyasztásmérésre; a fűtésre, a hűtésre és a használati meleg vízre vonatkozó almérésre és költségmegosztásra; a távolról való leolvashatóságra vonatkozó követelményre; a fűtésre, a hűtésre és a használati meleg vízre vonatkozó fogyasztási és számlainformációkra; a fűtésre, a hűtésre és a használati meleg vízre vonatkozó mérési, fogyasztási és számlainformációkhoz való hozzáférés költségére; és a fűtésre, hűtésre, valamint használati meleg vízre vonatkozó fogyasztási és számlainformációk minimumkövetelményeire vonatkozó rendelkezései csak a központi rendszerből biztosított fűtésre, hűtésre és használati meleg vízre alkalmazandók. A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy az elsétálós vagy mobil távleolvasásos technológiák távolról is leolvashatónak tekintendők-e. A távolról is leolvasható eszközök esetén a leolvasáshoz nincs szükség hozzáférésre az egyes lakásokhoz vagy egységekhez.

(77)  A tagállamoknak figyelembe kell venniük annak tényét, hogy az energiafogyasztás mérésére szolgáló új technológiák sikeres alkalmazása nagyobb mértékű beruházást igényel az oktatásba és a készségfejlesztésbe, mind a felhasználók, mind pedig az energiaszolgáltatók oldalán.

(78)  A számlainformációk és az éves kimutatások a fogyasztók energiafogyasztásukról való tájékoztatásának fontos eszközei. A fogyasztásra és a költségekre vonatkozó adatok olyan egyéb információkat is közvetíthetnek, amelyek segítik a fogyasztókat abban, hogy összehasonlítsák aktuális szerződési feltételeiket más ajánlatokkal, valamint hogy panaszt tegyenek, illetve alternatív vitarendezési mechanizmusokhoz folyamodjanak. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy a számlázással kapcsolatos viták a fogyasztói panaszok gyakori forrásai, valamint hogy azok hozzájárulnak a fogyasztók tartósan alacsony elégedettségi szintjéhez és az energiaszolgáltató melletti elkötelezettségükhöz, a számlákat egyszerűbbé, egyértelműbbé és érthetőbbé kell tenni, valamint biztosítani kell, hogy a különálló eszközök, úgymint a számlainformációk, a tájékoztató eszközök és az éves kimutatások tartalmazzanak minden ahhoz szükséges információt, hogy a fogyasztók szabályozhassák energiafogyasztásukat, összehasonlíthassák az ajánlatokat és szolgáltatót válthassanak.

(79)  Az energiahatékonyság-javító intézkedések megtervezésekor a tagállamoknak megfelelő mértékben figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy az EUMSZ-szel összhangban biztosítani kell a belső piac megfelelő működését és a meglévő vívmányok következetes végrehajtását.

(80)  A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben, valamint a hatékony távfűtésben/távhűtésben jelentős primerenergia-megtakarítási potenciál rejlik az Unióban. A tagállamoknak átfogó értékelést kell készíteniük a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, valamint a hatékony távfűtés/távhűtés tekintetében meglévő potenciálról. Ezeknek az értékeléseknek olyan alapforgatókönyvön kell alapulniuk, amely a klímasemlegességi célkitűzés elérésével összeegyeztethető időkereten belül eredményezi a megújuló energián alapuló nemzeti hőtechnikai ágazat megvalósítását, és összhangban kell lenniük az integrált nemzeti energia- és klímatervekkel és a hosszú távú korszerűsítési stratégiákkal. Az új vagy olyan régebbi villamosenergia-termelő létesítményeket, amelyek jelentős felújításon esnek át vagy amelyek engedélyét naprakésszé teszik, – amennyiben a költség-haszon elemzés eredménye pozitív – nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel kell felszerelni a villamosenergia-termelés során keletkező hulladékhő visszanyerése érdekében. A jelentős éves átlag energiainputtal rendelkező egyéb létesítményeket hasonlóan el kell látni a létesítményből származó hulladékhő felhasználását célzó technikai megoldásokkal, amennyiben a költség-haszon elemzés többletet mutat. Ezt a hulladékhőt a távfűtési hálózatokon keresztül oda lehetne szállítani, ahol szükség van rá. Azok az események, amelyek azt vonják maguk után, hogy engedélyezési kritériumok alkalmazását kell előírni, jellemzően azok az események, amelyek a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(40) szerinti engedélyek és az (EU) 2019/944 irányelv szerinti engedélyezés előírását vonják maguk után.

(80a)   A hatékony fűtés és hűtés lehetőségeinek értékelésekor a tagállamoknak figyelembe kell venniük a tágabb értelemben vett környezeti, egészségügyi és biztonsági szempontokat. Mivel a hőszivattyúk nélkülözhetetlen eszközt jelentenek a fűtés és hűtés energiahatékonyságának megvalósításához, a hűtőközegek esetleges környezeti hatásait teljes körűen fel kell mérni és meg kell szüntetni.

(81)  Indokolt lehet, hogy azok a villamosenergia-termelő létesítmények, amelyek a tervek szerint igénybe vehetik a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(41) értelmében engedélyezett geológiai tárolást, olyan helyszínen kerüljenek kialakításra, ahol a hulladékhő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel való visszanyerése vagy a távfűtési, illetve a távhűtési hálózatba való betáplálása nem költséghatékony. Ezért lehetőséget kell biztosítani a tagállamoknak arra, hogy ezeket a létesítményeket mentesítsék az alól a kötelezettség alól, amelynek értelmében költség-haszon elemzést kell készíteni amikor a létesítményt a hulladékhő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel való visszanyerésére alkalmas berendezéssel szerelik fel. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy az ötéves időszak alatti mozgóátlag alapján évi kevesebb mint 1500 óra üzemelésre tervezett csúcserőművek és tartalék erőművek esetében a hőtermelésre vonatkozó követelmény alól kivételt engedélyezzenek.

(82)  Az elosztott energiatermelés előmozdítása érdekében helyénvaló, ha a tagállamok ösztönzik az olyan intézkedések és eljárások bevezetését, amelyek előmozdítják az 5 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményt el nem érő kapcsolt energiatermelő létesítmények alkalmazását.

(83)  Az átfogó nemzeti értékelések végrehajtása érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kell a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben, a hulladékhőből önellátás céljából előállított villamos energiában és a hatékony távfűtésben és -hűtésben rejlő lehetőségek regionális és helyi szintű értékelését. A tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy előmozdítsák és megkönnyítsék a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben és a hatékony távfűtésben és -hűtésben rejlő költséghatékony lehetőségek kiaknázását.

(84)  A hatékony távfűtésre és távhűtésre vonatkozó követelményeknek összhangban kell lenniük a hosszú távú éghajlat-politikai célokkal, az éghajlat-politikai és környezetvédelmi előírásokkal és az Unió prioritásaival, és meg kell felelniük az (EU) 2020/85 rendelet értelmében vett „jelentős károkozás elkerülését” célzó elvnek. Valamennyi távfűtési és -hűtési rendszernek arra kell törekednie, hogy az energiarendszer más részeivel hatékonyabb kölcsönhatásban optimalizálja az energiafelhasználást és megelőzze az energiapazarlást azáltal, hogy teljes mértékben kihasználja az épületek hő- vagy hűtőenergia-tárolási potenciálját, ideértve a kiszolgáló létesítményekből és a közeli adatközpontokból származó többlethőt is. Ezért a hatékony távfűtési és távhűtési rendszernek biztosítania kell a primerenergia-hatékonyság növelését, valamint a megújuló energia és a hulladékhő vagy hulladék hűtőenergia fokozatos integrálását az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározottak szerint(42). Ennélfogva a fűtési és hűtési szolgáltatások tekintetében ezen irányelv fokozatosan szigorúbb követelményeket vezet be, amelyeket meghatározott időszakokban kell alkalmazni, 2050. január 1-jétől pedig állandó jelleggel alkalmazandóvá válnak.

(85)  A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést azon energiamegtakarítás alapján határozták meg, amely a kapcsolt termeléssel a külön hő- és villamosenergia-termeléshez képest elérhető.  A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre vonatkozó követelményeknek összhangban kell lenniük a hosszú távú éghajlat-politikai célkitűzésekkel.  A kapcsolt energiatermelés és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés uniós jogban használt meghatározása nem érinti a nemzeti jogszabályokban szereplő egyéb meghatározások használatát, kivéve, ha azokat a szóban forgó uniós jogszabályok alkalmazásában használják. Az energiamegtakarítás maximalizálása és az energiamegtakarítási lehetőségek elmulasztásának elkerülése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a kapcsolt energiatermeléssel foglalkozó egységek üzemeltetési körülményeire.

(86)  Az átláthatóság biztosítása érdekében és annak lehetővé tétele céljából, hogy a végső felhasználó választani tudjon a kapcsolt energiatermelésből származó és más technológiákkal előállított villamos energia között, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés származását egységes hatásfok-referenciaértékek alkalmazásával garantálni kell. A származásigarancia-rendszerek önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási mechanizmusok igénybevételére. Fontos, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia minden formájára vonatkozzon származási garancia. A származási garanciát meg kell különböztetni a becserélhető bizonyítványoktól.

(87)  A számos kis- és középtermelőt is magában foglaló kapcsolt energiatermelési, illetve távfűtési/távhűtési ágazat sajátos szerkezetét figyelembe kell venni, különösen a kapcsolt energiatermelő erőművek vagy kapcsolódó hálózatok építéséhez szükséges engedélyek megadásával kapcsolatos közigazgatási eljárások felülvizsgálata során, figyelemmel a „gondolkozz előbb kicsiben” elvre.

(88)  A legtöbb uniós üzleti vállalkozás kkv. Ezek hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelentenek az Uniónak. A kkv-k energiahatékonysági intézkedések elfogadásában való támogatása érdekében a tagállamoknak kedvező keretet kell létrehozniuk a kkv-k technikai segítségnyújtással és célzott tájékoztatással történő támogatására.

(89)  A tagállamok objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján szabályokat hoznak létre az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők integrációjához szükséges műszaki átalakítások, így a hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése költségeinek viselésére és megosztására vonatkozóan, figyelembe véve az (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(43) és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(44) összhangban kidolgozott iránymutatásokat és szabályzatokat. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők számára lehetővé kell tenni, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé. Elő kell segíteni – különösen a kis kapcsolt energiatermelő egységek és a kapcsolt energiatermelő mikroegységek esetében – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának a hálózati rendszerhez való hozzáférését. Az (EU) 2019/944 irányelv 9. cikkének (2) bekezdésével és a 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a tagállamok többek között az energiahatékonysággal kapcsolatban közszolgáltatási kötelezettségeket róhatnak a földgáz-, illetve a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokra.

(90)  Rendelkezéseket kell megállapítani a számlázással, az egyablakos ügyintézéssel, a peren kívüli vitarendezéssel, az energiaszegénységgel és az alapvető szerződéses jogokkal kapcsolatban azzal a céllal, hogy adott esetben hozzáigazítsák azokat a villamos energiára vonatkozó, az (EU) 2019/944 irányelv szerinti rendelkezésekhez a fogyasztóvédelem megerősítése és annak lehetővé tétele értekében, hogy a végső felhasználók közvetlenül hozzáférjenek elektromosáram-, fűtési, hűtési vagy használatimelegvíz-fogyasztásuk részletes, egyértelmű és naprakész adataihoz, és szabályozzák energiafelhasználásukat, az energiafogyasztást teljes mértékben átláthatóvá téve a fogyasztók számára.

(91)  Az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony, független bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok – például egy energiaügyi ombudsman, egy fogyasztóvédelmi szerv vagy egy szabályozó hatóság – révén kell biztosítani. A tagállamoknak ezért gyors és hatékony panaszrendezési eljárásokat kell bevezetniük.

(92)  El kell ismerni és aktívan támogatni kell az (EU) 2018/2001 ▌irányelv szerinti megújulóenergia-közösségek, valamint az (EU) 2019/944 irányelv szerinti helyi energiaközösségek hozzájárulását az európai zöld megállapodás és az éghajlat-politikai célterv 2030-ra vonatkozó célkitűzéseihez. A tagállamoknak ezért mérlegelniük kell és elő kell mozdítaniuk a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek szerepét. E közösségek az energiahatékonyság helyi vagy háztartási szintű, valamint középületekben a helyi hatóságokkal együttműködve történő előmozdítása révén segíthetik a tagállamokat az energiahatékonyság elsőbbségének elve helyi szintű végrehajtásában. A fogyasztókat felelősségvállalásra és aktív részvételre ösztönözhetik, és lehetővé tehetik a lakossági fogyasztók bizonyos csoportjai számára – többek között a vidéki, távoli területeken és a legkülső régiókban –, hogy részt vegyenek az energiahatékonysági projektekben és beavatkozásokban, gyakran összekapcsolva ezeket az intézkedéseket a megújulóenergia-beruházásokkal. Az energiaközösségek fontos szerepet töltenek be a polgárok oktatásában és az energiamegtakarítás elérése érdekében megtehető intézkedésekkel kapcsolatos tudatosság növelése terén. Ha a tagállamok megfelelően támogatják őket, az energiaközösségek energiahatékonysági projektek elősegítésével, csökkentett energiafogyasztással és alacsonyabb ellátási díjakkal segíthetnek az energiaszegénység elleni küzdelemben. A tagállamoknak fel kell számolniuk a szükségtelen akadályokat annak biztosítása érdekében, hogy vonzó legyen az energiaközösségek létrehozása. A közigazgatásnak minden szinten megfelelő képzésben kell részesülnie ezen a területen.

(92a)   Az energiafogyasztási szokásokban hosszú távú változások a polgárok szerepvállalásának növelésével érhetők el. Az energiaközösségek elősegíthetik a hosszú távú energiamegtakarítást, különösen a háztartások körében, valamint a polgárok és a kisvállalkozások fenntartható beruházásainak növekedését. A tagállamoknak a közösségi energiaprojektek és -szervezetek támogatása révén erősíteniük kell a polgárok ilyen fellépéseit.

(93)  El kell ismerni az egyablakos ügyintézési pontok vagy hasonló struktúrák hozzájárulását, olyan mechanizmusokról lévén szó, amelyek több célcsoport – köztük a polgárok, a kkv-k és a hatóságok – számára is lehetővé tehetik a tiszta energiára való átállással kapcsolatos projektek és intézkedések megtervezését és végrehajtását. Az egyablakos ügyintézési pontok nagyon fontosak lehetnek a legkiszolgáltatottabb fogyasztók – köztük a nők (a teljes sokféleségükben) és az egyedülálló szülők – számára, mivel egyszerűbb, megbízható és hozzáférhető információforrást nyújtanak az energiahatékonyság javításával kapcsolatban. Ez a hozzájárulás magában foglalhat technikai, igazgatási és pénzügyi tanácsadást és segítségnyújtást, a szükséges adminisztratív eljárások vagy a pénzügyi piacokhoz való hozzáférés megkönnyítését vagy a nemzeti és európai jogi kerettel – többek között a közbeszerzési szabályokkal és kritériumokkal – és az uniós taxonómiával kapcsolatos iránymutatást.

(94)  A Bizottságnak meg kell vizsgálnia azon intézkedéseinek hatását, amelyek célja a többek között az európai szociális párbeszédet magában foglaló fórumok fejlesztésének támogatása az energiahatékonysági képzési programok előmozdításában, majd adott esetben további intézkedéseket kell előterjesztenie. A Bizottságnak ösztönöznie kell az európai szociális partnereket is az energiahatékonyságról szóló párbeszédre, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és hasznosító fogyasztók tekintetében, ideértve az energiaszegénységben élőket is.

(95)  A klímasemleges Unió 2050-ig történő megvalósítását célzó méltányos energetikai átállás az európai zöld megállapodás központi eleme. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én közösen kihirdetett szociális jogok európai pillére az energiát azon alapvető szolgáltatások közé sorolja, amelyekhez mindenkinek joga van hozzáférni. Gondoskodni kell a rászorulók támogatásáról, hogy igénybe tudják venni ezeket a szolgáltatásokat(45), különösen az inflációs nyomás és az energiaárak jelentős növekedésével összefüggésben.

(96)  Biztosítani kell, hogy az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők védelemben részesüljenek, és e aktívan részt vehessenek a tagállamok által végrehajtott, energiahatékonyság-javító fellépésekben, intézkedésekben és kapcsolódó fogyasztóvédelmi vagy tájékoztatási intézkedésekben. Célzott figyelemfelkeltő kampányokat kell kidolgozni, amelyek bemutatják az energiahatékonyság előnyeit, valamint tájékoztatást nyújtanak a rendelkezésre álló pénzügyi támogatásról.

(97)  A nemzeti és uniós szinten rendelkezésre álló közfinanszírozást stratégiailag az energiahatékonyság-javító intézkedésekbe kell befektetni, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és a szociális bérlakásokban élők érdekében. A tagállamoknak ki kell használniuk a Szociális Klímaalapból(46) esetlegesen kapott pénzügyi hozzájárulásokat, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó kibocsátási egységekből származó bevételeket. E bevételek támogatni fogják a tagállamokat azon kötelezettségük teljesítésében, hogy energiahatékonysági intézkedéseket és szakpolitikai intézkedéseket hajtsanak végre az energiamegtakarítási kötelezettség keretében, prioritásként kezelve a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókat és az energiaszegénység által érintett személyeket, ideértve a vidéki és távoli régiókban élőket is.

(98)  A nemzeti finanszírozási rendszereket ki kell egészíteni a hatékonyabb tájékoztatást, technikai és adminisztratív segítségnyújtást, valamint a finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférést célzó megfelelő rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló források legjobb felhasználását, különösen az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők számára.

(99)  A tagállamoknak mindenkinek a helyzetét meg kell erősíteniük és egyenlő védelemben kell részesíteniük, tekintet nélkül nemükre, társadalmi nemükre, életkorukra, fogyatékosságukra, faji vagy etnikai származásukra, szexuális irányultságukra, vallásukra vagy meggyőződésükre, és biztosítaniuk kell, hogy az energiaszegénység által leginkább érintett vagy az által leginkább fenyegetett személyek, illetve az energiaszegénység káros hatásainak leginkább kitett személyek megfelelő védelemben részesüljenek. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az energiahatékonysági intézkedések ne súlyosbítsák a meglévő egyenlőtlenségeket, különösen az energiaszegénység tekintetében.

(100)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok integrált megközelítést alkalmazzanak, amely felöleli az energiaellátási és a végfelhasználói ágazatok lehetséges megtakarításait.  Az energiaellátás biztonságának, a piaci integrációnak és a tengeri megújuló energia alkalmazásához szükséges tengeri hálózatba irányuló előzetes beruházásoknak a sérelme nélkül, a nemzeti energetikai szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvét alkalmazzák a tervezési és döntéshozatali eljárásokban, valamint hogy a hálózati díjak és szabályozások úgy kerüljenek kialakításra, hogy az ösztönözze az energiahatékonyság javítását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy az átviteli/szállítási- és elosztórendszer-üzemeltetők figyelembe vegyék az energiahatékonyság elsődlegességének elvét. Ez segítené az átviteli/szállítási- és elosztórendszer-üzemeltetőket abban, hogy jobban figyelembe vegyék az energiahatékonysági megoldásokat és a keresletoldali erőforrások beszerzésével kapcsolatban felmerülő többletköltségeket, valamint a különböző hálózati beruházások és üzemeltetési tervek környezeti és társadalmi-gazdasági hatásait. Ehhez a megközelítéshez a szűk értelemben vett gazdasági hatékonyságról a szociális jólét maximalizálása felé kell elmozdulni. Az energiahatékonyság elsődlegességének elvét különösen az energiainfrastruktúra-bővítéssel kapcsolatos forgatókönyvek összefüggésében kell alkalmazni – ahol a keresletoldali megoldások életképes alternatíváknak tekinthetők, és amelyeket megfelelően értékelni kell –, és a hálózattervezési projektek értékelésének is szerves részévé kell válnia. A nemzeti szabályozó hatóságoknak ellenőrizniük kell az elv alkalmazását.

(101)  Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv – például az energetikai auditokra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket és/vagy egyenértékű képesítő rendszereket és megfelelő képzést kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energetikai auditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére, a szociális partnerekkel, képzési szolgáltatókkal és egyéb releváns érdekelt felekkel szoros együttműködésben. A rendszereket 2024 decemberétől kezdődően négyévente értékelni kell, és szükség esetén aktualizálni kell annak biztosítása érdekében, hogy az energetikai szolgáltatók, az energetikai auditorok, az energiakezelők és az épületelem-telepítők rendelkezzenek a szükséges kompetenciákkal.

(102)  Szükség van az energetikai szolgáltatások piacának további fejlesztésére az energetikai szolgáltatások keresletének és kínálatának biztosítása érdekében. Az átláthatóság, például a tanúsított energetikai szolgáltatók jegyzéke, valamint a rendelkezésre álló szerződésminták, a legjobb gyakorlatok és iránymutatások cseréje nagyban hozzájárulhat az energetikai szolgáltatások terjesztéséhez és az energiahatékonyság-alapú szerződésekhez, valamint szintén hozzájárulhat a kereslet ösztönzéséhez és az energetikai szolgáltatókba vetett bizalom növeléséhez. Az energetikai szolgáltatás kedvezményezettje az energiahatékonyság-alapú szerződések esetében is úgy igyekszik csökkenteni a beruházási költségeit, hogy az energiamegtakarítás pénzügyi értékének egy részét kívánja felhasználni a részben vagy egészben harmadik fél által kivitelezett beruházás visszafizetésére.  Ez elősegítheti a magántőke bevonását, ami kulcsfontosságú az Unióban az épületfelújítási arány növeléséhez, a piaci szakértelem biztosításához, valamint innovatív üzleti modellek létrehozásához. Ezért az 500 m²-nél nagyobb hasznos alapterületű nem lakáscélú épületek és közcélú lakóépületek, valamint a szociális célú épületek esetében elő kell írni annak értékelését, hogy felújítás céljából megvalósítható-e az energiahatékonyság-alapú szerződések alkalmazása. Ez egy lépés az energetikai vállalatokba vetett bizalom növelése felé, és egyengeti az utat az ilyen projektek szélesebb körű alkalmazása előtt a jövőben.

(103)  Tekintettel az épületkorszerűsítési programról szóló bizottsági közleménnyel összefüggésben a következő évtizedre kitűzött ambiciózus felújítási célkitűzésekre, növelni kell a független piaci közvetítők, köztük az egyablakos ügyintézési pontok vagy hasonló támogatási mechanizmusok szerepét a keresleti és a kínálati oldalon a piaci fejlődés ösztönzése, valamint a magán- és középületek felújítására vonatkozó energiahatékonyság-alapú szerződések előmozdítása érdekében. A helyi energiaügynökségek kulcsszerepet játszhatnak e tekintetben, továbbá segíthetnének azonosítani a potenciális támogatókat, illetve támogathatnák az egyablakos ügyintézési pontok kialakítását. Az irányelvnek javítania kell a termékek, szolgáltatások és a tanácsadás elérhetőségét az Unióban és a helyi piacokon, többek között előmozdítva a női vállalkozókban rejlő azon potenciált, hogy betöltsék a piaci réseket, és innovatív módokat kínáljanak az energiahatékonyság fokozására.

(104)  Az energiahatékonyság-alapú szerződések számos tagállamban továbbra is jelentős nehézségekkel szembesülnek a még mindig fennálló szabályozási és nem szabályozási akadályok miatt. Ezért foglalkozni kell a nemzeti jogszabályi keretek nem egyértelmű rendelkezéseivel, a szakértelem hiányával – különösen a pályázati eljárások tekintetében –, valamint az egymással versengő kölcsönökkel és támogatásokkal.

(105)  A tagállamoknak továbbra is támogatniuk kell a közszférát az energiahatékonyság-alapú szerződések alkalmazásában azáltal, hogy olyan szerződésmintákat bocsátanak rendelkezésre, amelyek figyelembe veszik a rendelkezésre álló európai vagy nemzetközi szabványokat, a pályázati iránymutatásokat, az Eurostat energiahatékonyság-alapú szerződések statisztikai kezeléséről szóló 2018 májusában közzétett iránymutatását(47), valamint az Európai Beruházási Bank energiahatékonyságra vonatkozó szerződések kormányzati számlákon történő kezeléséről szóló útmutatóját, amelyek lehetőséget biztosítottak, hogy a tagállamok elhárítsák e szerződések még fennálló szabályozási akadályait.

(106)  A tagállamok intézkedéseket hoztak a szabályozási és nem szabályozási akadályok azonosítására és kezelésére. Ugyanakkor fokozni kell az erőfeszítéseket az energiamegtakarítás elérését elősegítő energiahatékonyság-alapú szerződés és harmadik fél általi finanszírozási konstrukciók előtt álló szabályozási és más természetű akadályok felszámolása érdekében. Ilyen akadályt jelentenek például azok a számviteli szabályok és gyakorlatok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az energiahatékonyság-javító intézkedésekkel összefüggő tőkeberuházások és éves pénzügyi megtakarítások a beruházások teljes élettartama alatt megfelelően tükröződjenek az elszámolásokban.

(107)  A tagállamok a 2014. és 2017. évi nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekben beszámoltak arról, hogy milyen eredményeket értek el az energiahatékonyság szabályozási és nem szabályozási akadályainak felszámolása terén, a tulajdonosok és bérlők, illetve épületek vagy önálló rendeltetési egységek tulajdonosai közötti egyenlőtlen ösztönzők tekintetében. A tagállamoknak folytatniuk kell a megkezdett munkát, és ki kell aknázniuk az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket a 2016. évi Eurostat-statisztikák összefüggésében, miszerint tízből több mint négy európai polgár lakásban él, és tízből több mint három európai polgár bérlő.

(108)  A tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat bátorítani kell arra, hogy teljes mértékben használják ki a többéves pénzügyi keret (MFF) és a Next Generation EU keretében rendelkezésre álló európai finanszírozást, ideértve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt is, a kohéziós politikai alapokat, a Vidékfejlesztési Alapot és Igazságos Átmenet Alapot, valamint az InvestEU keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket és technikai segítségnyújtást az energiahatékonyság-javító intézkedésekre irányuló magán- és állami beruházások ösztönzése érdekében. Az energiahatékonyság terén eszközölt beruházások jelentős potenciállal rendelkeznek a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az innováció elősegítésében, valamint a háztartásokban tapasztalható energiaszegénység csökkentésében, ezért kedvező módon hozzájárulnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz és a zöld helyreállításhoz. A potenciális finanszírozási területek között vannak a középületeket és a lakásokat érintő energiahatékonysági intézkedések, valamint a szakemberek képzése, átképzése és továbbképzése, különösen az épületfelújítással kapcsolatos munkahelyek esetében, az energiahatékonysági ágazatban a foglalkoztatás ösztönzése érdekében.  A Bizottság szinergiákat biztosít a különböző finanszírozási eszközök között, különös tekintettel a megosztott irányítás és a közvetlen irányítás alá tartozó finanszírozási eszközökre (pl. a központi irányítás alá tartozó olyan programokra, mint a Horizont Európa és a LIFE), valamint a vissza nem térítendő támogatások, kölcsönök és technikai segítségnyújtás között, hogy maximalizálja azok sokszorosító hatását a magánfinanszírozásra nézve, valamint az energiahatékonysági szakpolitikai célkitűzések elérése terén betöltött szerepüket.

(109)  A tagállamoknak ösztönözniük kell a finanszírozási eszközök alkalmazását az ezen irányelvben foglalt célkitűzések megvalósítására. E finanszírozási eszközök közé tartozhatnak a pénzügyi hozzájárulások és az ezen irányelvben foglalt bizonyos rendelkezések megsértéséért kivetett pénzbírságok, a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének (3) bekezdése értelmében energiahatékonyságra fordított források(48), az európai alapokban és programokban energiahatékonyságra elkülönített források, valamint a külön e célra létrehozott európai pénzügyi eszközök, például az Európai Energiahatékonysági Alap. A tagállamoknak a kis- és középméretű projektek összevonását célzó platformok kiépítésén kell dolgozniuk annak érdekében, hogy finanszírozási célokra alkalmas projektcsoportokat hozzanak létre.

(110)  A finanszírozási eszközöket adott esetben az uniós projektkötvényekből energiahatékonyságra fordított forrásokra, az Európai Beruházási Bank és más európai pénzügyi intézmények – különösen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja – részéről energiahatékonyságra elkülönített forrásokra, pénzügyi intézményekből származó forrásokra, nemzeti forrásokra, többek között energiahatékonysági kezdeményezések és programok végrehajtását ösztönző szabályozási és adóügyi keretek létrehozása révén, valamint a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti éves kibocsátási jogosultságokból származó bevételekre lehet alapozni(49).

(111)  A finanszírozási eszközök e hozzájárulásokat, forrásokat és bevételeket különösen arra használhatnák, hogy a magántőke-beruházást lehetővé tegyék és ösztönözzék, különösen intézményi befektetőkre támaszkodva, a támogatás biztosítása környezetvédelmi és társadalmi célkitűzéseinek elérését egyaránt biztosító kritériumok használatával; olyan innovatív finanszírozási mechanizmusokat (pl. magántőke számára nyújtott hitelgaranciák, az energiahatékonyság-alapú szerződést ösztönző hitelgaranciák, támogatások, támogatott kölcsönök, célhoz kötött hitelkeretek és harmadik felek finanszírozási rendszerei) aknázzanak ki, amelyek mérséklik az energiahatékonysági projektek kockázatait, és lehetővé teszik a költséghatékony felújításokat az alacsony és közepes jövedelmű háztartások körében is; olyan programokhoz vagy ügynökségekhez kapcsolódjanak, amelyek elvégzik az energiatakarékossági projektek összesítését és minőségének értékelését, technikai segítségnyújtást biztosítanak, előmozdítják az energetikai szolgáltatások piacát, és elősegítik az energetikai szolgáltatások iránti fogyasztói kereslet megteremtését.

(112)  A finanszírozási eszközök továbbá lehetőséget adnak a megfelelő források nyújtására az energiahatékonysági készségeket javító és akkreditáló képzési és tanúsítási programokhoz; a források biztosítására az energiatermelő kis- és mikrotechnológiák, illetőleg e villamosenergia-termelők hálózati csatlakoztatásának optimalizálása kutatására, és bemutatására, illetőleg elterjesztésének felgyorsítására; olyan programokhoz való kapcsolódásra, amelyek tevékenységei az energiahatékonyság valamennyi lakásban, illetve lakóházban történő előmozdítását célozzák az energiaszegénység megelőzése érdekében, és azért, hogy a lakások, illetve lakóházak bérbeadóit arra ösztönözzék, hogy ingatlanjaikat a lehető leginkább energiahatékonnyá tegyék; megfelelő források biztosítására a szociális párbeszéd támogatása és az energiahatékonyság fejlesztését és a jó munkakörülmények, illetve a munkahelyi egészség és biztonság biztosítását célzó szabványok meghatározása érdekében.

(113)  Fel kell használni a rendelkezésre álló uniós finanszírozási programokat, pénzügyi eszközöket és innovatív finanszírozási mechanizmusokat ahhoz, hogy gyakorlati hatása is legyen a közintézmények tulajdonában lévő épületek energiahatékonyságának javítására irányuló célkitűzésnek. Ennek érdekében a tagállamok a 406/2009/EK határozat szerinti éves kibocsátási jogosultságaikból befolyó bevételeiket felhasználhatják ezt a célt szolgáló önkéntes mechanizmusok kidolgozására, figyelembe véve a nemzeti költségvetési szabályokat is. A Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a regionális és helyi közigazgatási szervek számára az ilyen programokról. A megfelelő tájékoztatás egyik eszköze lehet például a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés.

(114)  Az energiahatékonyság javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a releváns intézkedéseknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie ezen irányelv végrehajtásának a 2014/746/EU bizottsági határozatban(50) meghatározottak szerint a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett iparágakra gyakorolt hatását, annak biztosítása érdekében, hogy ezen irányelv ösztönözze és ne akadályozza ezen ágazatok fejlődését.

(115)  A tagállami intézkedéseket jól megtervezett, hatékony uniós finanszírozási eszközökkel kell támogatni az InvestEU program keretében, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) általi finanszírozás révén, amelyeknek az energiaellátási lánc minden szakaszában támogatniuk kell az energiahatékonysági beruházásokat, és egy differenciált diszkontrátákon alapuló modellt használó, átfogó költség-haszon elemzést kell alkalmazniuk. A pénzügyi támogatásnak az energiahatékonyság növelésére irányuló költséghatékony módszerekre kell fókuszálnia, amelyek az energiafogyasztás csökkenését eredményezik. Az EBB-nek és az EBRD-nek a nemzeti fejlesztési bankokkal együttműködve meg kell terveznie, létre kell hoznia és finanszíroznia kell az energiahatékonysági ágazatra szabott programokat és projekteket, többek között az energiaszegénységben élő háztartások tekintetében.

(116)  Az ágazatközi jog a jelenlegi energetikai szolgáltatások széles köre tekintetében szilárd alapot biztosít a fogyasztóvédelem számára, és valószínűsíthetően tovább fog fejlődni. A fogyasztók egyes alapvető szerződéses jogait azonban egyértelműen meg kell határozni. A fogyasztóknak egyszerű és egyértelmű információkkal kell rendelkezniük az energiaágazattal kapcsolatos jogaikról.

(117)  Az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony, független bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok – például egy energiaügyi ombudsman, egy fogyasztóvédelmi szerv vagy egy szabályozó hatóság – biztosítják. A tagállamoknak ezért gyors és hatékony panaszrendezési eljárásokat kell bevezetniük.

(118)  Annak érdekében, hogy értékelni lehessen ezen irányelv hatékonyságát, meg kell állapítani az ezen irányelv általános felülvizsgálatának elvégzésére és a 2027. február 28-ig az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó jelentésre vonatkozó követelményt. Ennek a felülvizsgálatnak lehetővé kell tennie az említett folyamathoz szükséges valamennyi kiigazítást, figyelembe véve a gazdaság és az innováció területének fejleményeit is.

(119)  Annak érdekében, hogy képesek legyenek megfelelően kezelni saját éghajlatuk, kultúrájuk és társadalmuk sajátosságait, a helyi és regionális hatóságok számára vezető szerepet kell biztosítani az ezen irányelvben megállapított intézkedések kialakítása és megtervezése, végrehajtása, valamint értékelése tekintetében.

(119a)   Tekintettel a legkülső régióknak az EUMSZ 349. cikkében elismert sajátos jellemzőire, különösen az energiaellátás, -termelés, -ellátás és -fogyasztás, valamint az energiaszegénység fokozott kockázata tekintetében, különös figyelmet kell fordítani a legkülső régiókra és lakosaikra az ezen irányelvben meghatározott intézkedések kidolgozása, végrehajtása és értékelése során.

(120)  Tekintettel a villamosenergia-termelési ágazatban megfigyelhető műszaki haladásra és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb arányára, a kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében alkalmazott alapértelmezett együtthatót felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy tükrözze a villamos energiára és más energiahordozókra alkalmazandó primerenergia átalakítási tényező tekintetében bekövetkezett változásokat. A villamos energia vonatkozásában a primerenergia átalakítási tényezőnek az energiamixet tükröző kiszámítása éves átlagértékeken alapul. A fizikai energiatartalom bejelentési módszert a nukleáris alapú villamosenergia- és hőtermelés esetében használják, a technikai átalakítási hatásfokok módszerét pedig a fosszilis energiahordozóból vagy biomasszából történő villamosenergia- és hőtermelés esetében. Az éghetetlen megújuló energiaforrások esetében alkalmazott módszer a teljes primer energián alapuló megközelítésből nyert közvetlen egyenérték. A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia primerenergia-arányának kiszámítására az ezen irányelv II. mellékletében foglalt módszer alkalmazandó. Nem egy marginális, hanem egy átlagos piaci pozíció használandó. A feltételezett átalakítási hatásfok az éghetetlen megújuló energiaforrások esetében 100%, a geotermikus erőművek esetében 10%, az atomerőművek esetében pedig 33%. A kapcsolt energiatermelés teljes hatékonyságának kiszámítása a legfrissebb Eurostat-adatok alapján történik. A rendszerhatárok tekintetében a primerenergia átalakítási tényező valamennyi energiaforrás esetében 1. A primerenergia átalakítási tényező értéke 2018-ra vonatkozik, és a PRIMES modell referencia-forgatókönyvnek a 2015-re és a 2020-ra vonatkozó legújabb változatából interpolált és a 2016-ig Eurostat-adatokkal kiigazított adatokon alapul. Az elemzés a tagállamokra és Norvégiára terjed ki. Norvégia esetében az adatkészlet az ENTSO-E adatain alapul.

(121)  Az uniós jog végrehajtásából származó energiamegtakarítást nem kell bejelenteni, kivéve, ha egy olyan intézkedés eredménye, amely túlmutat az adott uniós jogi aktusban előírt minimumon úgy, hogy ambiciózusabb energiahatékonysági követelményeket határoz meg tagországi szinten, vagy úgy, hogy fokozza az intézkedés hatékonyságát. Az épületekben jelentős potenciál rejlik az energiahatékonyság további növelése szempontjából, és az épületfelújítás az energiamegtakarítás fokozásának egyik alapvető és hosszú távú, méretgazdaságossági előnyökkel rendelkező eleme. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy minden, a meglévő épületek felújítását előmozdító intézkedésből származó energiamegtakarítást be lehet jelenteni, ha az többletmegtakarítást képvisel azokhoz a megtakarításokhoz képest, amelyek a szakpolitikai intézkedés hiányában is megvalósultak volna, valamint ha a tagállam igazolja, hogy a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott fél ténylegesen hozzájárult a bejelentett energiamegtakarítás eléréséhez.

(122)  Az energiaunióra vonatkozó stratégiával és a minőségi jogalkotás elveivel összhangban nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a nyomon követésre és az ellenőrzésre vonatkozó azon szabályoknak, amelyek az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek és az alternatív szakpolitikai intézkedések végrehajtására vonatkoznak, ideértve az intézkedések statisztikailag reprezentatív mintájának ellenőrzésére vonatkozó követelményt. Ebben az irányelvben az energiahatékonyságot javító intézkedések „egy statisztikailag jelentős része és reprezentatív mintája” kifejezést úgy kell érteni, hogy meg kell határozni az adott energiatakarékossági intézkedések statisztikai sokaságának egy olyan részhalmazát, amely megfelelően tükrözi valamennyi energiatakarékossági intézkedés teljes sokaságát, és így lehetővé teszi az összes intézkedés megbízhatóságára vonatkozó észszerűen megbízható következtetések levonását.

(123)  Az épületeken vagy az épületekben megújulóenergia-technológiák útján termelt energia csökkenti a fosszilis energiahordozókból biztosított energia mennyiségét. Az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló energiaforrások felhasználása az épületekben fontos intézkedések az Unió energiafüggőségének és üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése szempontjából, különös tekintettel a 2030-ra kitűzött, ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai célokra, valamint a Párizsi Megállapodás keretében tett globális kötelezettségvállalásra. Halmozott energiamegtakarítási kötelezettségük céljából a tagállamok a rájuk vonatkozó energiamegtakarítási követelmények teljesítése érdekében figyelembe vehetik a megújulóenergia-technológiákat előmozdító szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítást, az ezen irányelvben előírt számítási módszerekkel összhangban. A fosszilis tüzelőanyagok közvetlen elégetésének használatát érintő szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítást nem számíthatják be.

(124)  Az ezen irányelv által bevezetett változtatások némelyike szükségessé teheti az (EU) 2018/1999 rendelet későbbi módosítását a két jogi aktus közötti koherencia biztosítása érdekében. Az elsősorban a kötelező nemzeti hozzájárulások, útvonalak és mérföldkövek meghatározásával, a hiánypótlási mechanizmusokkal és a jelentéstételi kötelezettségekkel kapcsolatos új rendelkezéseket észszerűsíteni kell, és a rendelet módosítását követően az említett rendelet hatálya alá kell helyezni. Az (EU) 2018/1999 rendelet egyes rendelkezéseit is újra kell értékelni, tekintettel az ezen irányelvben javasolt változtatásokra. A kiegészítő jelentéstételi és nyomonkövetési követelmények nem hozhatnak létre új párhuzamos jelentéstételi rendszereket, hanem az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti meglévő nyomonkövetési és jelentéstételi keret hatálya alá kell tartozniuk.

(125)  Ezen irányelv nemzeti, regionális és helyi szintű gyakorlati végrehajtásának előmozdítása érdekében a Bizottságnak továbbra is támogatnia kell a gyakorlatokról, a teljesítményértékelésről, a hálózatépítési tevékenységekről, valamint az innovatív gyakorlatokról szóló tapasztalatcserét egy online platformon keresztül.

(126)  Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az Unió energiahatékonysági célkitűzésének megvalósítását, valamint további energiahatékonysági előrelépések és a klímasemlegesség lehetőségének megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fellépés terjedelme vagy hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(127)  A műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás és az energiaforrások elosztásában bekövetkező változások figyelembe vétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv alapján meghatározott egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálatára, valamint az ezen irányelv mellékleteiben szereplő értékekre, számítási módszerekre, az alapul vett primerenergia-együtthatóra és a követelményekre vonatkozóan.

(128)  Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(51) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(129)  Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(52) megfelelően kell gyakorolni.

(130)  Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest jelentős mértékben módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből ered.

(131)  Ez az irányelv nem érinti a XV. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS ENERGIAHATÉKONYSÁGI CÉLKITŰZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez az irányelv egy intézkedésekből álló közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására annak érdekében, hogy az Unió kötelező energiahatékonysági célkitűzései teljesüljenek, valamint további energiahatékonyság-javítást tesz lehetővé, hozzájárulva a Párizsi Megállapodás végrehajtásához és az Unió energiaellátásának biztonságához azáltal, hogy csökkenti az energiaimporttól – köztük a fosszilis tüzelőanyagoktól – való függőségét, miközben az Unió harmadik országbeli partnerekkel fenntartott energiakapcsolatait a klímasemlegesség elérése felé alakítja át.

Ez az irányelv szabályokat állapít meg az energiahatékonyság prioritásként történő végrehajtására valamennyi ágazatban, az energiaellátás, -átvitel, -tárolás és -felhasználás hatékonysága előtt álló energiapiaci akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére. Továbbá 2030-ig teljesítendő kötelező nemzeti energiahatékonysági hozzájárulások megállapítását írja elő.

Ez az irányelv hozzájárul az az energiahatékonyság elsődlegessége elvének megvalósításához, ezáltal pedig ahhoz, hogy az Unió inkluzív, méltányos és virágzó társadalommá váljon, modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal.

(2)  Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Az ilyen intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az uniós joggal. Amennyiben a nemzeti jogszabályok szigorúbb intézkedéseket írnak elő, a tagállamok közlik a Bizottsággal ezeket a jogszabályokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

(1)  „energia”: az 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(53) 2. cikke d) pontjának meghatározása szerinti energiatermékek minden formája, éghető üzemanyagok, hő, megújuló energiák, villamos energia vagy az energia bármely más formája;

(2)  „az energiahatékonyság elsődlegességének elve”: az (EU) 2018/1999 rendelet 18. cikkének 2. pontjában meghatározottak szerinti elv;

(3)  „energiarendszer”: olyan rendszer, amelyet elsősorban arra terveztek, hogy a végfelhasználói ágazatok energiaigényét kielégítő energetikai szolgáltatásokat nyújtson hő, üzemanyag és villamos energia formájában;

(3a)  „rendszerhatékonyság”: olyan energiahatékony megoldások kiválasztása, amelyek költséghatékony dekarbonizációs utat, további rugalmasságot és az erőforrások hatékony felhasználását is lehetővé teszik;

(4)  „primerenergia-fogyasztás”: a bruttó rendelkezésre álló energia, a nemzetközi tengeri tartályhajók, a végső nem energiacélú fogyasztás, a környezeti hő, valamint a hőszivattyúkban felhasznált geotermikus energia kivételével;

(5)  „végsőenergia-fogyasztás”: az ipar, a közlekedés (ideértve a nemzetközi repülés energiafogyasztását is) , a háztartások, a köz- és magán , szolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat és egyéb végfelhasználók (hasznosító fogyasztók) számára szolgáltatott energia. Nem foglalja magában a nemzetközi tengeri tartályhajók energiafogyasztását, a környezeti hőt, valamint a hőszivattyúkban felhasznált geotermikus energiát, az energiaátalakítási ágazatnak és az energiaágazatnak szállított energiát, valamint az átvitelből és elosztásból eredő veszteségeket (az 1099/2008/EK rendelet A. mellékletének fogalommeghatározásai alkalmazandók);

(6)  „energiahatékonyság”: a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa;

(7)  „energiamegtakarítás”: az a megtakarított energiamennyiség, amely valamely energiahatékonyság-javító intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján kerül meghatározásra, biztosítva az energiafogyasztást befolyásoló külső feltételeknek megfelelő normalizálást;

(8)  „energiahatékonyság-javulás”: az energiahatékonyság növekedése a technológiai, magatartásbeli és/vagy gazdasági változások eredményeképpen;

(9)  „ energetikai szolgáltatás”: az a fizikai előny, haszon, vagy azon javak, amelyek az energia és az energiahatékony technológia vagy cselekvés kombinációjából származnak; e szolgáltatás magában foglalhatja a szolgáltatás nyújtásához szükséges üzemeltetést, karbantartást és ellenőrzést; e szolgáltatást szerződés alapján nyújtják, és e szolgáltatás rendes körülmények között bizonyítottan az energiahatékonyság ellenőrizhető, mérhető vagy felbecsülhető javulásához vagy primerenergia-megtakarításhoz vezet;

(10)  „közintézmény”: a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(54) meghatározott „ajánlatkérő szerv”;

(10a)  „szociális célú épületek”: olyan épületek, amelyeket kizárólag az állami szervektől eltérő, közpénzből finanszírozott intézmények használnak, amelyek közérdekű szolgáltatásokat – például oktatási, egészségügyi, szociális szolgáltatásokat vagy szociális lakhatást – nyújtanak;

(11)  „hasznos alapterület”: egy épületnek vagy épületrésznek azon alapterülete, ahol energiát használnak a beltéri klíma szabályozására;

(12)  „ajánlatkérő szerv”: a 2014/23/EU irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében, a 2014/24/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében és a 2014/25/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérő szerv;

(13)  „közszolgáltató ajánlatkérő”: a 2014/23/EU és a 2014/25/EU irányelvben meghatározott közszolgáltató ajánlatkérő;

(14)  „energiagazdálkodási rendszer”: az energiahatékonysági célkitűzést, valamint az annak elérését célzó stratégiát meghatározó terv egymással összefüggő vagy kölcsönhatásban lévő elemeinek összessége, ideértve a tényleges energiafogyasztás nyomon követését, az energiahatékonyság növelésére hozott intézkedéseket és a haladás mérését is ;

(15)  „európai szabvány”: az Európai Szabványügyi Bizottság, az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság vagy az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet által elfogadott és nyilvános használatra rendelkezésre bocsátott szabvány;

(16)  „nemzetközi szabvány”: a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által elfogadott és nyilvánosan hozzáférhetővé tett szabvány;

(17)  „kötelezett fél”: a 9. cikkben említett, a nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek hatálya alá tartozó energiaelosztó, vagy kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozás vagy átviteli-/szállításirendszer-üzemeltető ;

(18)  „megbízott fél”: olyan jogi személy, amely a kormánytól vagy más közintézménytől felhatalmazást kapott arra, hogy a kormány vagy más közintézmény nevében dolgozzon ki, kezeljen vagy működtessen egy finanszírozási rendszert;

(19)  „részt vevő fél”: olyan vállalkozás vagy közintézmény, amely egy önkéntes megállapodás keretében vállalta bizonyos célkitűzések elérését, vagy amely nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik; „végrehajtó állami hatóság”:

(20)  olyan közjogi szerv, amely felel az energiaadóztatás vagy a széndioxidkibocsátás-adóztatás, a finanszírozási rendszerek és eszközök, a pénzügyi ösztönzők, a szabványok és normák, az energiacímkézési rendszerek, valamint az oktatás és képzés megvalósításáért vagy nyomon követéséért;

(21)  „szakpolitikai intézkedés”: olyan szabályozási, pénzügyi, adóügyi, önkéntes vagy tájékoztatási eszköz, amelyet egy tagállamban az előírásoknak megfelelően hoztak létre és hajtottak végre annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára olyan támogatási keret, követelmény vagy ösztönző jöjjön létre, amelynek köszönhetően ez utóbbiak energetikai szolgáltatásokat nyújtanak és vesznek igénybe, valamint egyéb energiahatékonyság-javító intézkedéseket vezetnek be;

(22)  „egyéni fellépés”: olyan fellépés, amely ellenőrizhető, és mérhető vagy megbecsülhető energiahatékonyság-javulást eredményez, és arra egy szakpolitikai intézkedés nyomán került sor;

(23)  „energiaelosztó”: az a természetes vagy jogi személy, az elosztórendszer-üzemeltetőket is beleértve, aki az energia végső felhasználókhoz, illetve a végső felhasználók számára energiát értékesítő elosztóállomásokhoz történő szállításáért felel;

(24)  „elosztórendszer-üzemeltető”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 29. pontjában a villamos energia tekintetében, illetve a 2009/73/EK irányelv 2. cikkének 6. pontjában a földgáz tekintetében meghatározott elosztórendszer-üzemeltető;

(25)  „kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozás”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely energiát ad el a végső felhasználók számára;

(26)  „végső felhasználó”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely saját végső felhasználásra vásárol energiát;

(27)  „ energetikai szolgáltató”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely energetikai szolgáltatásokat nyújt vagy energiahatékonyság-javító intézkedéseket hajt végre a végső felhasználók létesítményeiben vagy helyiségeiben;

(27a)   „kis- vagy középvállalkozás” vagy „kkv”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlás mellékletének 2. cikkében meghatározottak szerinti vállalkozás(55);

(27b)  „mikrovállalkozás”: a 2003/361/EK ajánlás melléklete 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mikrovállalkozás;

(28)  „energetikai audit”: olyan meghatározott módszerrel végzett eljárás, amelynek célja megfelelő ismeretek gyűjtése valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, illetve magán- vagy közszolgáltatás energiafogyasztási és -gazdálkodási profiljára vonatkozóan, továbbá amely meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket, azonosítja a megújuló energia költséghatékony felhasználásának vagy előállításának potenciálját, és beszámol az eredményekről;

(29)  „energiahatékonyság-alapú szerződés”: a kedvezményezett és az energiahatékonyság-javító intézkedést nyújtó szolgáltató között létrejött olyan szerződéses megállapodás, amelyet a szerződés teljes időtartama alatt ellenőriznek és nyomon követnek, amelynek keretében az adott intézkedés keretében végzett munka, ellátás vagy szolgáltatás kifizetése a szerződésben megállapodott szintű energiahatékonyság-javulással vagy más, megállapodás szerinti energiahatékonysági kritériummal (például pénzügyi megtakarítással) összefüggésben történik;

(30)  „okos mérési rendszer” vagy „intelligens mérési rendszer”: az (EU) 2019/944 irányelvben meghatározott „okos mérési rendszer”;

(30a)   „elektromos töltőpont”: az [AFIR – 2021/0223(COD)] irányelv 2. cikkének 41. pontjában meghatározott elektromos töltőpont;

(31)  „átviteli-/szállításirendszer-üzemeltető”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 35. pontjában a villamos energia tekintetében meghatározott átvitelirendszer-üzemeltető és a 2009/73/EK irányelvben a földgáz tekintetében meghatározott szállításirendszer-üzemeltető;

(32)  „kapcsolt energiatermelés”: hőenergia és villamos vagy mechanikai energia egyetlen folyamat során, egyidejűleg történő előállítása;

(33)  „gazdaságilag indokolt szükséglet”: a fűtés vagy hűtés iránti igényt meg nem haladó mértékű kereslet, amelyet egyébként piaci feltételek mellett, a kapcsolt energiatermeléstől eltérő egyéb energia-előállító folyamat révén elégítenének ki;

(34)  „hasznos hő”: a kapcsolt energiatermelés folyamata során valamely, gazdaságilag indokolt fűtési vagy hűtési igény kielégítése érdekében előállított hő;

(35)  „kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia”: olyan villamos energia, amelyet hasznos hő termeléséhez kapcsolt folyamat során állítottak elő, és amelyet a II. mellékletben megállapított módszer szerint számítottak ki;

(36)  „nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés”: a III. mellékletben foglalt kritériumoknak megfelelő kapcsolt energiatermelés;

(37)  „összhatásfok”: a termelt villamos energia, illetve mechanikai energia, valamint hasznos hő éves összege, osztva a kapcsolt hőenergia-termeléshez, valamint a bruttó villamosenergia- és mechanikaienergia-termeléshez felhasznált tüzelőanyaggal;

(38)  „villamos energia/hő arány”: a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia és a hasznos hő aránya teljes kapcsolt energiatermelési üzemmódban, az adott egység üzemeltetési adatainak felhasználásával számítva;

(39)  „kapcsolt energiatermelő egység”: olyan termelőegység, amely képes kapcsolt energiatermelésre;

(40)  „kis kapcsolt energiatermelő egység”: olyan kapcsolt energiatermelő egység, amelynek beépített teljesítménye kevesebb, mint 1 MWe;

(41)  „kapcsolt energiatermelő mikroegység”: olyan kapcsolt energiatermelő egység, amelynek maximális teljesítménye kevesebb mint 50 kWe;

(42)  „hatékony távfűtés/távhűtés”: a 24. cikkben meghatározott kritériumokat teljesítő távfűtési vagy távhűtési rendszer;

(43)  „hatékony fűtés és hűtés”: olyan fűtési és hűtési lehetőség, amely a változtatás nélküli alap-forgatókönyvhöz képest mérhetően csökkenti azt a primerenergia-ráfordítást, amely egy egységnyi energia előállításához szükséges a vonatkozó rendszerhatárokon belül, továbbá erre az ezen irányelvben említett költség-haszon elemzés alapján költséghatékony módon kerül sor, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energiát is;

(44)  „hatékony egyedi fűtés és hűtés”: a fűtés és hűtés biztosításának olyan egyéni lehetősége, amely a hatékony távfűtéshez/távhűtéshez képest mérhetően csökkenti azt a nem megújuló forrásból származó primerenergia-ráfordítást, amely egy egységnyi energia előállításához szükséges a vonatkozó rendszerhatárokon belül vagy ugyanakkora nem megújuló forrásból származó primerenergia-ráfordítást igényel alacsonyabb költségek mellett, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energiát is;

(45)  „adatközpont”: a számítógépes rendszerek/szerverek, valamint az adattároláshoz, -feldolgozáshoz és/vagy -elosztáshoz, valamint az (EU) 2022/132 bizottsági rendeletben meghatározott kapcsolódó tevékenységekhez használt berendezések tárolására, összekapcsolására és üzemeltetésére használt struktúra vagy struktúrák csoportja(56);

(46)  „jelentős korszerűsítés”: olyan korszerűsítés, amelynek költségei meghaladják egy hasonló új egység beruházási költségeinek 50%-át;

(47)  „beszerzési közösség szolgáltatója”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 19. pontjában meghatározott „független aggregátor” jelentésével megegyező értelemben vett szolgáltató;

(48)  „energiaszegénység”: az az állapot, amikor a háztartások a megfizethetetlenség következtében képtelenek kielégíteni az alapvető energiaellátási szükségleteket, és nem férnek hozzá az adott nemzeti kontextusban, valamint a hatályos szociálpolitikai és egyéb releváns szakpolitikai összefüggésben a kényelem és az egészség alapvető szintjét, a megfelelő életszínvonalat és egészséget biztosító alapvető energetikai szolgáltatásokhoz, ideértve a megfelelő fűtést, meleg vizet, hűtést, világítást és az árammal működő készülékekhez szükséges energiát, az alábbi egy vagy több tényező miatt: elégtelen rendelkezésre álló jövedelem, jelentős energiaköltségek és az otthon rossz energiahatékonysága;

(49)  „hasznosító fogyasztó”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely saját végfelhasználásra fűtést, hűtést vagy használati melegvizet vásárol, vagy olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy olyan különálló épületet használ, vagy egy olyan többlakásos vagy több célra használt épület egy adott részét használja, amelynek fűtését, hűtését vagy használatimelegvíz-ellátását központi rendszer biztosítja, és akinek vagy amelynek nincs közvetlen vagy egyéni szerződése az energiaszolgáltatóval.

(50)  „egyenlőtlen ösztönzők”: az energiahatékonysági beruházásokhoz kapcsolódó pénzügyi kötelezettségek és jutalmak tisztességes és észszerű elosztásának hiánya az érintett szereplők, például az önálló rendeltetési egységek tulajdonosai és bérlői, illetve különböző tulajdonosai között, illetve a többlakásos vagy több célra használt épületek tulajdonosai és bérlői, illetve különböző tulajdonosai között.

(50a)   „bevonási stratégia”: olyan stratégia, amely célkitűzéseket határoz meg, technikákat dolgoz ki és létrehozza azt a folyamatot, amelynek során valamennyi érintett nemzeti és helyi szintű érdekelt felet – beleértve a civil társadalom képviselőit, például a fogyasztói szervezeteket – bevonják a döntéshozatali folyamatba, azzal a céllal, hogy növeljék a tudatosságot, visszajelzést kapjanak az ilyen politikákról, és növeljék közvélemény általi elfogadottságukat;

(50b)  „egyablakos ügyintézés”: tanácsadásra, iránymutatásra és tájékoztatásra szolgáló egyablakos ügyintézési pont.

3. cikk

Az energiahatékonyság elsődlegességének elve

(1)  Az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban a tagállamok biztosítják, hogy a következő ágazatokkal kapcsolatos kialakítási és tervezési, szakpolitikai és jelentős beruházási döntések során értékeljék az energiahatékonysági megoldásokat, beleértve a keresletoldali erőforrásokat és a rendszer rugalmasságát:

a)  energiarendszerek, és

b)  nem energetikai ágazatok, amennyiben ezek az ágazatok hatással vannak az energiafogyasztásra és az energiahatékonyságra, beleértve az épületeket, a közlekedést, a vízügyet, az információs és kommunikációs technológiákat (IKT), a mezőgazdaságot és a pénzügyi ágazatokat.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a releváns szervezetek ellenőrizzék az energiahatékonyság elsődlegessége elvének alkalmazását, beleértve adott esetben az ágazati integrációt és az ágazatközi hatásokat, amennyiben a szakpolitikai, tervezési és beruházási döntések jóváhagyási és nyomonkövetési követelmények hatálya alá tartoznak.

(2a)  E cikk alkalmazása során a tagállamok figyelembe veszik az (EU) 2021/1749 bizottsági ajánlást(57).

(3)  Az energiahatékonyság elsődlegessége elvének alkalmazása során a tagállamok:

a)  olyan költség-haszon módszertant dolgoznak ki, alkalmaznak és tesznek közzé, amely lehetővé teszi az energiahatékonysági megoldások szélesebb körű előnyeinek megfelelő értékelését, figyelembe véve a teljes életciklust és az előre látható fejleményeket, a rendszer- és költséghatékonyságot, az ellátás biztonságát, valamint a társadalmi, egészségügyi, gazdasági és klímasemlegességi szempontok számszerűsítését;

aa)   biztosítják, hogy az energiahatékonyság elsődlegessége elvének alkalmazása pozitív hatást gyakoroljon az energiaszegénység kezelésére;

b)  azonosítják az energiahatékonyság elsődlegességére vonatkozó elv alkalmazásának, valamint a szabályozási keretekre – köztük a pénzügyi szabályozásra –, a tervezési, szakpolitikai és beruházási döntések energiafogyasztásra és energiahatékonyságra és energiarendszerekre gyakorolt hatásainak nyomon követéséért felelős szervezetet;

ba)  biztosítják, hogy a végrehajtott beruházások az energetikai értéklánc minden szakaszában környezeti szempontból fenntarthatóak legyenek, és az klímasemlegességre való átállás során a körforgásosság elvét alkalmazzák;

c)  az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikkével összhangban, integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentések részeként jelentést tesznek a Bizottságnak arról, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvét hogyan vették maximálisan figyelembe a nemzeti és regionális energiarendszerekhez, valamint az energiafogyasztásra és az energiahatékonyságra hatást gyakorló nem energetikai ágazatokhoz kapcsolódó nemzeti, regionális és helyi tervezési, szakpolitikai és beruházási döntések során, ideértve többek között az alábbiakat:

i.  az energiahatékonyság elsődlegessége elve módszeres alkalmazásának és előnyeinek értékelése az energiarendszerekben, különös tekintettel az energiafogyasztásra;

ii.  az energiahatékonyság elsődlegességének elvé és a keresletoldali megoldások végrehajtása előtti szükségtelen szabályozási vagy nem szabályozási akadályok felszámolása érdekében hozott intézkedések listája, többek között az energiahatékonyság elsődlegessége elvével ellentétes nemzeti jogszabályok és intézkedések azonosítása révén;

(3a)  A Bizottság [ezen irányelv hatálybalépésétől számított 6 hónap]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amely kiegészíti ezt az irányelvet egy olyan – a felügyeletet, a nyomon követési és jelentéstételi eljárást magában foglaló – közös általános keret létrehozásával, amelyet a tagállamok a (3) bekezdés a) pontjában említett költség-haszon módszerek kidolgozására alkalmazhatnak az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében, ugyanakkor lehetőséget adva a tagállamoknak a nemzeti és helyi körülményekhez való alkalmazkodásra.

4. cikk

Energiahatékonysági célkitűzések

(1)  A tagállamok együttesen biztosítják, hogy 2030-ra az energiafogyasztás a 2007-es referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest a végsőenergia-fogyasztás legalább 40%-kal, a primerenergia-fogyasztás pedig 42,5%-kal csökkenjen úgy, hogy az Unió végsőenergia-fogyasztása ne haladja meg a 740 Mtoe-t, 2030-ban pedig az Unió 2030. évi primerenergia-fogyasztása ne haladja meg a 960 Mtoe-t(58).

(2)  Minden tagállam kötelező nemzeti energiahatékonysági hozzájárulásokat határoz meg a végső- és a primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan, hogy együttesen teljesítsék az (1) bekezdésben meghatározott kötelező uniós célt. A tagállamok e hozzájárulásokat, valamint azok 2025-ben és 2027-ben két referenciaponttal (mérföldkővel) rendelkező ütemtervét az integrált nemzeti energia- és klímapolitikai terveik (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerinti aktualizálásának keretében, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterveik részeként, valamint az ugyanazon rendelet 7–12. cikkében említett eljárással összhangban bejelentik a Bizottságnak. A kötelező nemzeti hozzájárulásuk meghatározásakor a tagállamok az ezen irányelv I. mellékletében megadott képletet alkalmazzák, valamint magyarázattal szolgálnak arról, hogy a hozzájárulásokat hogyan, mely adatok felhasználásával számították ki.

A tagállamok az energiastatisztikáról szóló 1099/2008/EK rendeletben meghatározott energia-végfelhasználó ágazatok – beleértve az ipart, a lakóépületeket, a szolgáltatásokat és a közlekedést is – energiafogyasztásának részarányát is feltüntetik nemzeti energiahatékonysági hozzájárulásaikban. Az ▌IKT ▌energiafogyasztására vonatkozó előrejelzéseket szintén fel kell tüntetni.

E hozzájárulások megállapításakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük:

a)  az Unió 2030. évi energiafogyasztása nem haladhatja meg a 740 Mtoe végső energia- vagy a 960 Mtoe primerenergia -fogyasztást;

b)  az ezen irányelvben előírt intézkedéseket;

c)  az egyéb olyan intézkedéseket, amelyek a tagállamokban vagy uniós szinten az energiahatékonyságot célozzák;

d)  az I. mellékletben meghatározott képletben szereplő, a hatékonysági erőfeszítéseket befolyásoló alábbi releváns tényezőket:

i.  az éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez szükséges kollektív ambíciószint;

ii.  az erőfeszítések méltányos elosztása Unió-szerte;

iii.  a gazdaság energiaintenzitása;

iv.  a fennmaradó költséghatékony energiamegtakarítási potenciál;

e)  az energiafogyasztást befolyásoló egyéb nemzeti tényezőket, különösen:

i.  a GDP alakulása és változásának előrejelzése;

ii.  az energiaimport és az energiaexport változásai, az energiamix alakulása és új fenntartható tüzelőanyagok elterjedése;

iii.  fejlemények az összes megújulóenergia-forrás, a nukleáris energia, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás területén;

iv.  az energiaigényes iparágak dekarbonizációja.

iva.  a nemzeti dekarbonizációs/klímasemlegességi tervek ambíciószintje.

Amennyiben a tagállamok figyelembe veszik a harmadik albekezdés e) pontjában említett nemzeti tényezőket, ez nem vezethet az uniós energiahatékonysági célkitűzés teljesítésének elmulasztásához. A Bizottság értékeli, hogy a tagállamok együttes hozzájárulása elegendő-e az uniós energiahatékonysági célkitűzés eléréséhez, és értékeli, hogy a hozzájárulások összhangban vannak-e a mérföldkövek elérésével. Amennyiben a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy ez nem elegendő, a tagállamok nemzeti energiahatékonysági hozzájárulásukról szóló értesítésétől számított két hónapon belül minden tagállamnak javaslatot tesz egy korrigált nemzeti energiahatékonysági hozzájárulásra, amely biztosítja, hogy a tagállamok kollektív hozzájárulása elérje az uniós energiahatékonysági célkitűzést. E mechanizmus alkalmazásakor a Bizottság biztosítja, hogy a primerenergia-fogyasztás és a végsőenergia-fogyasztás tekintetében ne legyen különbség a tagállamok nemzeti hozzájárulásainak összege és az Unió energiahatékonysági célkitűzése között.

(3)  A Bizottság az (EU) 2018/1999 rendelet 29. cikkének (1) és (3) bekezdése szerinti értékelése alapján értékeli a tagállamok előrehaladását kötelező nemzeti hozzájárulásaik és az e cikk (2) bekezdésében említett mérföldkövek teljesítése terén. Amennyiben a Bizottság értékelése alapján arra a következtetésre jut, hogy nem történt elegendő előrelépés az energiahatékonysági hozzájárulások teljesítése terén, az e cikk (2) bekezdésében említett ▌ütemterveikben szereplő értékeket és mérföldköveket meghaladó tagállamok gondoskodnak arról, hogy a Bizottság értékelésének kézhezvételétől számított egy éven belül további intézkedéseket hajtsanak végre annak érdekében, hogy biztosítsák az energiahatékonysági hozzájárulásuk eléréséhez szükséges pályára való visszatérést. E kiegészítő intézkedések a teljesség igénye nélkül a következő intézkedéseket foglalják magukban:

a)  további energiamegtakarítást eredményező nemzeti intézkedések, beleértve az energiahatékonysági beruházási intézkedések végrehajtásához nyújtott erőteljesebb projektfejlesztési támogatást;

b)  a 8. cikkben meghatározott energiamegtakarítási kötelezettségek növelése;

c)  a közszféra kötelezettségének kiigazítása;

d)  önkéntes pénzügyi hozzájárulás nyújtása a 28. cikkben említett nemzeti energiahatékonysági alaphoz vagy más, energiahatékonyságot célzó finanszírozási eszközhöz, ahol az éves pénzügyi hozzájárulásnak meg kell egyeznie az ▌ütemterv eléréséhez szükséges beruházásokkal.

Amennyiben egy tagállam meghaladja az e cikk (2) bekezdésében említett ▌ütemtervben szereplő értékeket, az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésében ismertetnie kell, hogy ezen eltérést milyen intézkedések révén fogja korrigálni a nemzeti energiahatékonysági hozzájárulások elérésének és az egyes intézkedések által várható energiamegtakarítás mértékének biztosítása érdekében.

A Bizottság értékeli, hogy az e bekezdésben említett nemzeti intézkedések elegendőek-e az Unió energiahatékonysági célkitűzéseinek eléréséhez. Amennyiben a nemzeti intézkedések elégtelennek bizonyulnak, a 2030-ra meghatározott uniós energiahatékonysági célkitűzések elérésének biztosítása érdekében a Bizottság adott esetben intézkedéseket javasol és uniós szinten gyakorolja felhatalmazását.

(4)  (4) A Bizottság 2026. december 31-ig értékeli az energiastatisztikáról szóló 1099/2008/EK rendelet alapján szolgáltatott adatokban, az energiamérleg kiszámításának módszerében és az európai energiafelhasználásra vonatkozó energiamodellekben bekövetkezett módszertani változásokat, és szükség esetén javaslatot tesz az Unió 2030-as céljainak technikai kiigazítására az e cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzések szintjének fenntartása érdekében.

II. FEJEZET

A KÖZSZFÉRA PÉLDAMUTATÓ SZEREPE 

5. cikk

Az energiahatékonyság terén élen járó közszféra

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az összes közintézmény teljes végsőenergia-fogyasztása évente legalább 2%-kal csökkenjen az X-2. évhez képest (ahol X ezen irányelv hatálybalépésének éve).

A tagállamok közintézményeik végsőenergia-fogyasztásának kiszámításakor figyelembe vehetik az adott tagállamon belüli éghajlati eltéréseket.

(2)  A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti nemzeti energia- és klímaterveikbe és azok aktualizált változatába belefoglalják az összes közintézmény jegyzékét, amelyek hozzájárulnak az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítéséhez, az egyes tagállamok által elérendő energiafogyasztás-csökkentés és energiamegtakarítás mértékét és az annak elérésére tervezett intézkedéseket. Az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai jelentésük részeként a tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak a végsőenergia-fogyasztás évente elért csökkentéséről.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a regionális és helyi hatóságok az érintett érdekelt felekkel, adott esetben azok energiaügynökségeivel és a nyilvánossággal – többek között az energiaszegénység által veszélyeztetett vagy annak hatásaira jövedelmük, nemük, demográfiai helyzetük, egészségi állapotuk vagy kisebbségi csoporthoz tartozásuk miatt érzékenyebb csoportokkal, például ▌a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyekkel – folytatott konzultációt követően konkrét energiahatékonysági intézkedéseket hozzanak dekarbonizációs terveikben. A tagállamok biztosítják továbbá, hogy az energiahatékonysági intézkedések kidolgozása és végrehajtása során a regionális és helyi hatóságok elkerüljék az energiahatékonysági intézkedéseknek az energiaszegény, alacsony jövedelmű háztartásokra vagy kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt közvetlen vagy közvetett negatív hatásait.

(4)  A tagállamok pénzügyi és technikai támogatást nyújtanak a közintézményeknek az energiahatékonyság-javító intézkedések bevezetésében, és arra ösztönzik őket, hogy vegyék figyelembe az energiamegtakarításon túlmutató szélesebb körű előnyöket is, amilyen például a beltéri levegő és környezet minőségének, valamint az emberek életminőségének és a felújított középületek – különösen az iskolák, a napközi otthonok, az idősotthonok, a védett lakások, a kórházak és szociális lakások – kényelmének javulása, többek között regionális és helyi szinten. A tagállamok iránymutatásokat nyújtanak, előmozdítják a kompetenciafejlesztést és a képzési lehetőségeket, többek között az energiahatékonysági szerződések és a köz- és magánszféra közötti partnerségek alkalmazásával történő energetikai felújítással kapcsolatban, és ösztönzik a közintézmények közötti együttműködést. A tagállamok támogatják az állami szerveket a zöld átállás valamennyi szakaszához szükséges emberi erőforrások hiányának kezelésében, beleértve a kézműveseket, a zöld technológia magasan képzett szakértőit, az alkalmazott tudománnyal foglalkozó tudósokat és az innovátorokat is.

(5)  A tagállamok ösztönzik a közintézményeket, hogy vegyék figyelembe beruházásaiknak és szakpolitikai tevékenységeiknek teljes életciklusra számított szén-dioxid-kibocsátását, valamint gazdasági, társadalmi és energiabiztonsági előnyeit, és e tekintetben konkrét iránymutatást adnak.

(5a)  A tagállamok ösztönzik a közintézményeket, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a közintézmények tulajdonában lévő vagy általuk használt épületek fűtési dimenzióinak kezelésére, különösen a régi és nem hatékony fűtőberendezések cseréje és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetése révén.

(5b)  A tagállamok a flották felújítása és dekarbonizációja, a modális váltás ösztönzése, valamint e közlekedési módoknak a városi mobilitás tervezésébe való bevonása révén előmozdítják a tömegközlekedés és más, kevésbé szennyező és energiahatékonyabb mobilitási eszközök, például a vasút, a kerékpározás, a gyaloglás vagy a megosztott mobilitás.

6. cikk

A közintézmények tulajdonában lévő épületek példamutató szerepe

(1)  A 2010/31/EU ▌irányelv 7. cikkének sérelme nélkül az egyes tagállamok biztosítják, hogy az alábbi kategóriákba tartozó közintézmények tulajdonában lévő fűtött és/vagy hűtött épületek és a szociális célú épületek teljes alapterületének legalább 3%-át évente oly módon újítsák fel, hogy – a költséghatékonyság és a műszaki megvalósíthatóság kellő figyelembevételével – a 2010/31/EU irányelv 9. cikkével összhangban legalább közel nulla energiaigényű vagy nulla kibocsátású épületekké váljanak:

a)  közintézmények tulajdonában lévő épületek,

b)  [ezen irányelv hatálybalépésétől kezdődően] a közintézmények által újonnan használatba vett épületek,

c)  közintézmények által egy beavatkozási pont elérésekor (bérbeadás, értékesítés, használat megváltoztatása, jelentős javítási vagy karbantartási munkák) használatba vett épületek.

A tagállamok mentesíthetik a szociális lakásokat az első albekezdésben említett felújítási kötelezettség alól, amennyiben a felújítások nem lennének költségsemlegesek, vagy a szociális lakásokban élők számára olyan lakbérnövekedést eredményeznének, amely semmilyen módon nem korlátozható az energiaszámlában elérhető gazdasági megtakarítással egyenértékű összegre.

Amennyiben a közintézmények olyan épületet használnak, amely nincs tulajdonukban, a lehető legnagyobb mértékben gyakorolniuk kell szerződéses jogaikat, és arra kell ösztönözniük az épület tulajdonosát, hogy a 2010/31/EU irányelv 9. cikkével összhangban közel nulla energiaigényű épületté újítsa fel az épületet vagy energiagazdálkodási rendszert vagy energiahatékonysági szerződést hajtson végre az energiahatékonyság fenntartása és – idővel – javítása érdekében. Amikor a közintézmények új szerződést kötnek egy olyan épület használatára vonatkozóan, amely nincs a tulajdonukban, biztosítaniuk kell, hogy az épület az energiahatékonysági tanúsítványon feltüntetett két legmagasabb energiahatékonysági osztály valamelyikébe tartozzon, vagy olyan szerződéses feltételeket állapítsanak meg, amelyek az épület tulajdonosát arra kötelezik, hogy az épületet közel nulla energiaigényű épületté újítsa fel, mielőtt azt a közintézmény használatba venné.

A legalább 3%-os arányt ▌a közintézmények a tulajdonában lévő, 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek és a szociális célú épületek alapterületére vetítve kell kiszámítani, amelyek 2024. január 1-jén nem minősülnek közel nulla energiaigényű épületeknek.

A tagállamok követelményeket állapíthatnak meg annak biztosítására, hogy amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, az e bekezdés első és harmadik albekezdésében említett közintézmények tulajdonában vagy használatában lévő épületek és a 250 m2-nél nagyobb szociális célú épületek a 2010/31/EU irányelv 14. cikkének (4) bekezdésével összhangban fel legyenek szerelve épületautomatikai és -szabályozási rendszerekkel vagy egyéb, az energiaáramlások aktív kezelésére szolgáló megoldásokkal.

Amennyiben ez műszakilag megvalósítható és költséghatékony, a tagállamok minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a közintézmények tulajdonában vagy használatában lévő épületekben az [az épületek energiahatékonyságáról szóló, átdolgozott irányelv – 2021/0426(COD)] [12.] cikkében meghatározott minimumkövetelményeket meghaladó számú töltőállomást telepítsenek.

(1a)  Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok kevésbé szigorú követelményeket is alkalmazhatnak, amelyek eltérő energiahatékonysági követelményeket állapítanak meg a következő épületkategóriákra:

a)  különleges építészeti vagy történeti értékük miatt, egy kijelölt környezet részeként hivatalosan védett épületek, amelyek esetében az energiahatékonyságra vonatkozó bizonyos minimumkövetelmények teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná a jellegzetességeket vagy a megjelenést;

b)  a fegyveres erők vagy a központi kormányzat tulajdonában lévő és nemzetvédelmi célokat szolgáló épületek, kivéve a fegyveres erők vagy a nemzetvédelmi hatóságok egyéb alkalmazottai által használt lakónegyedeket vagy irodaépületeket;

c)  istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek.

(1b)  Az energiamegtakarítás előreütemezése és a korai fellépés ösztönzése érdekében azon tagállam, amely 2026. december 31-ig bármelyik évben az (1) bekezdéssel összhangban felújítja épületeik teljes alapterületének több mint 3%-át, a többletet beszámíthatja a következő három év bármelyikének éves épületfelújítási arányába. Az a tagállam, amely 2027. január 1-jétől az épületei teljes alapterületének több mint 3%-át felújítja, a többletet beszámíthatja a következő két év éves épületfelújítási arányába.

(2)  Kivételes esetekben a tagállamok a épületek éves épületfelújítási hányadába beleszámíthatják az elmúlt két év során lebontott közintézmények tulajdonában lévő épületek helyett használatba és tulajdonba vett új épületeket.  Az ilyen kivételek csak akkor alkalmazandók, ha az energia- és a teljes életciklusra számított CO2-kibocsátás tekintetében költséghatékonyabbak és fenntarthatóbbak lennének, mint az ilyen épületek felújítása. Minden egyes tagállam egyértelműen meghatározza és közzéteszi az ilyen kivételes esetek azonosítására szolgáló általános kritériumokat, módszereket és eljárásokat.

(3)  E cikk alkalmazásában a tagállamok nyilvánosságra hozzák az (1) bekezdés első és harmadik albekezdésében említett közintézmények tulajdonában vagy használatában lévő fűtött és/vagy hűtött épületek, valamint a szociális célú épületek nyilvántartását, amelyek hasznos alapterülete meghaladja a 250 m2-t.  E nyilvántartást 2024. június 30-ig össze kell állítani, és legalább évente egyszer frissíteni kell.  Az adatokat egy felhasználóbarát adatbázisban kell összegyűjteni, és össze kell kapcsolni a 2010/31/EU irányelv 2a. cikkével összhangban a hosszú távú nemzeti felújítási stratégiák keretében készült épületállományi áttekintéssel és az említett irányelv [az épületek energiahatékonyságáról szóló, átdolgozott 2021/0426(COD) irányelv] [19.] cikke alapján létrehozott adatbázisokkal.

Amennyiben helyi vagy regionális szinten már léteznek ilyen nyilvántartások, az egyes tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a nyilvántartáshoz kapcsolódó adatgyűjtési és -feldolgozási tevékenységek megkönnyítése érdekében. A nyilvántartásnak lehetővé kell tennie a magánszereplők, köztük az energetikai szolgáltató vállalkozások számára is, hogy részt vegyenek a felújítási megoldásokban. Az uniós épületállomány megfigyelőközpontja összevonhatja az épületállomány jellemzőire, az épületek burkolatának teljesítményére, az épületgépészeti rendszerekre, az épületfelújításra és az energiahatékonyságra vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy összehasonlítható adatok segítségével jobban megértse az építőipar energiahatékonyságát.

A nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)  a négyzetméterben kifejezett alapterület;

ab)   a fűtés, a hűtés, a villamos energia és a meleg víz éves energiafogyasztása, amennyiben ezek az adatok rendelkezésre állnak;

b)  az egyes épületeknek az [épületek energiahatékonyságáról szóló, átdolgozott 2021/0426(COD)] irányelv 16. cikkével összhangban kiadott energiahatékonysági tanúsítványa vagy – amennyiben nem áll rendelkezésre az épületre vonatkozó energetikai tanúsítvány – az épület hőforrásáról, az épület energiaintenzitásáról kWh/(m²*év) mértékegységben megadva, a szellőztető- és hűtőberendezésekről és egyéb műszaki berendezésekről szóló információkat kell megadni;

ba)   a közintézmények tulajdonában vagy használatában lévő épületek, valamint a szociális célú épületek felújításából, valamint az említett épületek egyéb energiahatékonysági intézkedéseiből származó mért energiamegtakarítás;

bb)   az épületek kora, használati módja, tipológiája és elhelyezkedése (városi vagy vidéki).

A harmadik albekezdésben említett adatokon kívül a tagállamok minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy nyilvántartásaikba minőségi szempontokat is felvegyenek. A nyilvántartásaikhoz csatolhatják különösen a bevonási stratégiáikhoz kapcsolódó intézkedések leírását annak biztosítása érdekében, hogy az épületek tulajdonosai és használói az energiamegtakarításhoz és a közel nulla energiaigényű épületek üzemeltetési követelményeihez igazítsák magatartásukat. Az ilyen mellékleteket a helyi hatóságok által kezelt forrásközpontok formájában elérhetővé kell tenni, vagy a már meglévő forrásközpontokhoz kell hozzáadni, amelyekhez az érdekelt felek hozzáférhetnek, beleértve a politikai döntéshozókat, a magán szociális bérbeadókat és bérlői egyesületeket, valamint a magánirodák vezetőit.

7. cikk

 Közbeszerzés

(1)  (1) A tagállamok biztosítják, hogy az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők a 2014/23/EU irányelv 8. cikkében, a 2014/24/EU irányelv 4. cikkében és a 2014/25/EU irányelv 15. cikkében megállapított küszöbértékekkel megegyező vagy annál nagyobb értékű szerződések vagy koncessziók megkötésekor – az ezen irányelv IV. mellékletében említett kritériumokkal összhangban – csak magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat, épületeket és építési beruházásokat szerezzenek be, megfelelően figyelembe véve a pénzügyi forrásokkal való hatékony gazdálkodást.

A tagállamok biztosítják továbbá, hogy az első albekezdésben említett értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzési szerződések és koncessziók megkötésekor az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők alkalmazzák az energiahatékonyság elsődlegességének ezen irányelv 3. cikkében említett elvét, azon közbeszerzési szerződések és koncessziók esetében is, amelyekre vonatkozóan a IV. melléklet nem tartalmaz különös követelményeket.

(2)  Az (1) bekezdésben említett kötelezettség csak olyan mértékben vonatkozik a fegyveres erők szerződéseire, amennyiben alkalmazása nem eredményez összeütközést a fegyveres erők tevékenységének természetével és elsődleges céljával. A kötelezettség a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(59) meghatározott katonai felszerelések beszerzésére nem alkalmazandó.

(3)  Ezen irányelv 26. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők a jelentős energiaértékű szolgáltatási szerződésekre irányuló közbeszerzéseik során mérjék fel a hosszú távú energiamegtakarítást eredményező, hosszú távú energiahatékonyság-alapú szerződések megkötésének megvalósíthatóságát.

(4)  Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a teljes mértékben az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet(60) alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó termékcsomag beszerzésekor a tagállamok előírhatják, hogy az összesített energiahatékonyság élvezzen prioritást a csomagon belüli egyes termékek energiahatékonyságával szemben, mégpedig úgy, hogy azt a termékcsomagot kell választani, amely megfelel a legmagasabb elérhető energiahatékonysági osztályba tartozás kritériumának.

(5)  A tagállamok előírják, hogy az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők a beszerzési gyakorlatokban – különösen a közlekedés területén –, az Unió dekarbonizációs és szennyezőanyag-mentességi célkitűzéseinek elérése érdekében adott esetben vegyenek figyelembe tágabb értelemben vett fenntarthatósági, társadalmi, környezeti és körforgásos gazdasági szempontokat. Adott esetben és a IV. mellékletben meghatározott követelményekkel összhangban a tagállamok előírják az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára, hogy vegyék figyelembe az uniós zöld közbeszerzési kritériumokat.

Az energiahatékonysági követelmények közbeszerzési eljárás során történő alkalmazásának átláthatósága érdekében a tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az (1) bekezdésben említett értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű szerződések energiahatékonyságra gyakorolt hatásáról szóló információkat. Az ajánlatkérő szervek előírják, hogy az ajánlattevőknek információkat kell közzétenniük egy új és egy felújítandó épület teljes életciklusra vetített globális felmelegedési potenciáljáról – beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagok használatát és a felhasznált anyagok körforgásos jellegét is –, és ezeket az információkat a szerződések céljára nyilvánosan hozzáférhetővé teszik, különösen a 2000 négyzetméternél nagyobb alapterületű új épületek esetében.

A tagállamok – többek között regionális és helyi szinten is – támogatják az ajánlatkérő szerveket és a közszolgáltató ajánlatkérőket az energiahatékonysági követelmények teljesítésében azáltal, hogy egyértelmű szabályokat és iránymutatásokat, köztük az életciklusköltségek, valamint a környezeti hatások és költségek értékelésére vonatkozó módszereket biztosítanak, kompetenciatámogató központokat hoznak létre, ösztönzik az ajánlatkérő szervek közötti – többek között határokon átnyúló – együttműködést, valamint lehetőség szerint összesített közbeszerzést és digitális közbeszerzést alkalmaznak.

(5a)  Adott esetben a Bizottság további útmutatást és eszközöket biztosíthat a nemzeti hatóságoknak és a közbeszerzési tisztviselőknek az energiahatékonysági követelményeknek a közbeszerzési eljárás során történő alkalmazásához. Az ilyen támogatás megerősítheti a tagállamok meglévő támogató fórumait (például összehangolt fellépést), és segítheti őket abban, hogy figyelembe vegyék a zöld közbeszerzési kritériumokat.

(6)  A tagállamok jogszabályi és szabályozási intézkedéseket, valamint igazgatási gyakorlatokat állapítanak meg a közbeszerzéssel, valamint az éves költségvetéssel és számvitellel kapcsolatban annak érdekében, hogy az egyes ajánlatkérő szervek ne riadjanak el az energiahatékonyság-javító beruházásoktól, valamint az energiahatékonyság-alapú szerződések és hosszú távú szerződéseken alapuló, harmadik fél általi finanszírozási mechanizmusok igénybevételétől.

(7)  A tagállamok felszámolják az energiahatékonyságot akadályozó valamennyi szabályozási vagy nem szabályozási korlátot, különösen a közbeszerzéssel, valamint az éves költségvetéssel és számvitellel kapcsolatos jogszabályi és szabályozási intézkedések és igazgatási gyakorlatok tekintetében, annak érdekében, hogy azok ne riasszák el az egyes közintézményeket az energiahatékonyság-javító beruházásoktól, valamint az energiahatékonyság-alapú szerződés és hosszú távú szerződéseken alapuló, harmadik fél általi finanszírozási mechanizmusok igénybevételétől.

A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentések részeként jelentést tesznek a Bizottságnak az energiahatékonyság-javítások elterjedését gátló akadályok felszámolása érdekében hozott intézkedésekről.

III. FEJEZET

 AZ ENERGIAFELHASZNÁLÁS HATÉKONYSÁGA 

8. cikk

Energiamegtakarítási kötelezettség

(-1)  Az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljainak, valamint a 2050-re teljesítendő klímasemlegességi célkitűzésének eléréséhez szükséges stabil és kiszámítható hozzájárulás biztosítása érdekében a tagállamoknak halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell elérniük a kötelezettségi időszakokban. Az (1) bekezdés a) pontjában említett első kötelezettségi időszak 2014-től 2020-ig tartott. Az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett második kötelezettségi időszak 2021-től 2030-ig tart.

(1)  A tagállamok legalább az alábbiakkal egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást érnek el:

a)  2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig minden évben a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5%-ának megfelelő új megtakarítás a 2013. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. Az említett számításból részben vagy egészben kihagyható a közlekedésben való felhasználásra értékesített energiavolumen;

b)  2021. január 1-jétől 2023. december 31-ig minden évben az éves végsőenergia-fogyasztás 0,8%-ának megfelelő új megtakarítás a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. E követelménytől eltérve, Ciprus és Málta 2021. január 1-jétől 2023. december 31-ig minden évben az éves végsőenergia-fogyasztás 0,24%-ának megfelelő új megtakarítást ér el a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában;

c)  2024. január 1-jétől 2030. december 31-ig minden évben az éves végsőenergia-fogyasztás 2%-ának megfelelő új megtakarítás a 2020. január 1-jét megelőző hároméves időszak átlagában.

A tagállamok döntik el, hogy az új megtakarítás kiszámított mennyiségét hogyan szakaszolják az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett időszakokon belül, feltéve, hogy minden egyes kötelezettségi időszak végéig sikerült elérni az előírt teljes halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást.

A tagállamoknak a 2030 utáni tízéves időszakokban az első albekezdés c) pontjában előírt megtakarítási aránnyal összhangban továbbra is évente új megtakarítást kell elérniük.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében előírt mennyiségű energiamegtakarítást a tagállamok vagy a 9. cikkben említett energiahatékonysági kötelezettségi rendszer létrehozása révén, vagy a 10. cikkben említett alternatív szakpolitikai intézkedések meghozatala révén érik el. A tagállamok az energiahatékonysági kötelezettségi rendszert kombinálhatják az alternatív szakpolitikai intézkedésekkel. A tagállamok biztosítják, hogy a 9. és a 10. cikkben, valamint a 28. cikk (11) bekezdésében 28. cikk (11) bekezdésében említett szakpolitikai intézkedések eredményeként elért megtakarítás kiszámítása az V. melléklettel összhangban történjen.

(3)  A tagállamok energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket, alternatív szakpolitikai intézkedéseket vagy a kettő kombinációját, illetve a nemzeti energiahatékonysági alapból finanszírozott programokat vagy intézkedéseket hajtanak végre, prioritásként az energiaszegénység által érintett személyek, az alacsony jövedelmű háztartások, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében. A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk alapján végrehajtott szakpolitikai intézkedések ne érintsék hátrányosan az említett csoportokat. Adott esetben a tagállamok a lehető legjobban kihasználják a finanszírozást – ideértve a közfinanszírozást is –, az uniós szinten létrehozott finanszírozási eszközöket és a 22. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti kibocsátási egységekből származó bevételeket a káros hatások kiküszöbölése, valamint a méltányos és inkluzív energetikai átállás biztosítása céljából.

Az (1) bekezdésben előírt mennyiségű energiamegtakarítás elérése érdekében a tagállamok figyelembe veszik és előmozdítják a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek szerepét az ilyen szakpolitikai intézkedések végrehajtásához való hozzájárulásban.

A tagállamok megállapítják a halmozott végfelhasználási energiamegtakarítás előírt mennyiségének egy minimális részét, amelyet az energiaszegénység által érintett személyek, az alacsony jövedelmű háztartások, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében kell elérniük. Ennek az aránynak legalább egyenlőnek kell lennie az energiaszegénységben élő háztartások arányával, amelynek felmérésére a tagállamok nemzeti energia- és klímatervében, az energiaunió irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontjával összhangban került sor. A tagállamok nemzeti energia- és klímatervükben az energiaszegénység arányának értékelése során figyelembe veszik az ezen albekezdés a)–bb) pontjában említett mutatókat. Ha egy tagállam nem jelentette be az energiaszegénységben élő háztartásoknak a nemzeti energia- és klímatervben felmért arányát, a halmozott végfelhasználási energiamegtakarításnak az energiaszegénység által érintett személyek, az alacsony jövedelmű háztartások, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők tekintetében előírt arányának el kell érnie legalább az alábbi mutatók 2019-re vonatkozó értékeinek – vagy ha 2019-re nem érhetők el, akkor az utolsó három évre rendelkezésre álló megfelelő értékeik lineáris extrapolációjának – számtani átlagát:

a)  az otthon megfelelő fűtésének hiánya (Eurostat, SILC [ilc_mdes01]);

b)  a közüzemi számlák hátralékai (Eurostat, SILC, [ilc_mdes07]); valamint

ba)  szivárgó tetővel, nyirkos falakkal, padlóval vagy alapozással, illetve rothadó ablakkeretekkel vagy padlóval rendelkező lakásban élő teljes lakosság (Eurostat, SILC [ilc_mdho01]);

bb)  szegénységi arány (Eurostat, SILC és ECHP felmérések [ilc_li02]) (leszabályozási pont: a szociális transzferek utáni medián ekvivalens jövedelem 60%-a).

▌

(4)  A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerinti aktualizált integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, az (EU) 2018/1999 rendelet 3. és 7–12. cikke szerinti későbbi integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, valamint az említett rendelet 17. cikke szerinti kapcsolódó eredményjelentéseikben szerepeltetik az alkalmazott mutatókra vonatkozó információkat, a részarány számtani átlagát és az e cikk (3) bekezdésével összhangban meghatározott szakpolitikai intézkedések eredményét.

(5)  A tagállamok azt az energiamegtakarítást számíthatják be, amely 2020. december 31-ig vagy ezen időpontot követően bevezetett szakpolitikai intézkedésekből származik, feltéve, hogy ezek az intézkedések 2020. december 31. után megvalósítandó új egyéni fellépéseket eredményeznek.  Egyik kötelezettségi időszak során elért energiamegtakarítások sem számíthatók be az (1) bekezdésben előírt korábbi kötelezettségi időszakok tekintetében előirt energiamegtakarítások összegébe.

(6)  Amennyiben a tagállamok elérik legalább az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett halmozott végfelhasználási energiamegtakarításukra vonatkozó kötelezettségüket, az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett, előírt energiamegtakarítás mennyiségét a következő egy vagy több módon számíthatják ki:

a)  éves megtakarítási arány alkalmazása a végső felhasználók számára értékesített energiavolumenre vagy a végsőenergia-fogyasztásra, a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában;

b)  a közlekedésben felhasznált energia részben vagy egészben történő kihagyása a számítási alapértékből;

c)  a (8) bekezdésben foglalt lehetőségek valamelyikének kihasználása.

(7)  Amennyiben a tagállamok a (6) bekezdésben meghatározott lehetőségekhez folyamodnak az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett előírt energiamegtakarítás tekintetében, meghatározzák a következőket:

a)  a halmozott végfelhasználási energiamegtakarításuk kiszámításához alkalmazandó saját éves megtakarítási arányuk, amelynek biztosítania kell, hogy a nettó energiamegtakarításuk végső mennyisége ne legyen kevesebb az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában előírtnál;

b)  saját számítási alapértékük, amelyből részben vagy egészben kihagyhatják a közlekedésben felhasznált energiát.

(8)  A (9) bekezdésre is figyelemmel minden egyes tagállam:

a)  elvégezheti az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában előírt számítást 2014-ben és 2015-ben 1%-os értékeket alkalmazva; 2016-ban és 2017-ben 1,25%-os értékeket alkalmazva; 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban pedig 1,5%-os értékeket alkalmazva;

b)  az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett kötelezettségi időszak tekintetében kizárhatja a számításból a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységek során felhasznált értékesített energia volumenének, vagy az említett albekezdés b) pontjában említett kötelezettségi időszak tekintetében a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységek során fogyasztott végső energia volumenének egy részét vagy egészét;

c)  beszámíthatja az (1) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában előírt energiamegtakarítás mennyiségébe az energiaátalakítási, -átviteli/-szállítási és -elosztási ágazatban – ezen belül a hatékony távfűtési és távhűtési infrastruktúra terén – a 23. cikk (4) bekezdésében, a 24. cikk (4) bekezdésének a) pontjában, valamint a 25. cikk (1), (5)–(9) és (11) bekezdésében foglalt követelmények végrehajtásának eredményeként elért energiamegtakarítást. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a szakpolitikai intézkedéseikről, amelyeket e pont alapján kívánnak meghozni a 2021. január 1-jétől 2030. december 31-ig tartó időszakra az integrált nemzeti energia- és klímaterveik részeként. Ezen intézkedések hatását az V. melléklettel összhangban kell kiszámítani és be kell illeszteni az említett tervekbe;

d)  beszámíthatja az előírt energiamegtakarítás mennyiségébe a 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett kötelezettségi időszak tekintetében, 2020-at követően pedig az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett időszak tekintetében még továbbra is hatással bíró egyéni fellépésekből származó, mérhető és ellenőrizhető energiamegtakarítást;

e)  beszámíthatja az előírt energiamegtakarítás mennyiségébe a szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítást, feltéve, hogy igazolható, hogy ezek az intézkedések olyan egyéni fellépéseket eredményeznek, amelyek 2018. január 1-jétől 2020. december 31-ig kerülnek megvalósításra, és amelyek 2020. december 31. után eredményeznek megtakarítást;

f)  az (1) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontja alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítása során kihagyhatja a számításból a megújulóenergia-technológiák új telepítésének előmozdítására irányuló szakpolitikai intézkedések eredményeként az épületeken vagy az épületekben saját használatra termelt, ellenőrizhető energiamennyiség 30%-át;

g)  beszámíthatja az (1) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontja alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe a 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó kötelezettségi időszakra előírt energiamegtakarításon felüli energiamegtakarítást, feltéve, hogy ez a megtakarítás a 9. és a 10. cikkben említett olyan szakpolitikai intézkedések alapján megvalósított egyéni fellépésekből származik, amelyekről a tagállamok beszámoltak a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveikben és jelentést tettek az elért eredményekről szóló jelentéseikben a 24. cikkel összhangban.

(9)  Az (1) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában említett időszak tekintetében a tagállamok elkülönítetten alkalmazzák a (8) bekezdés alapján kiválasztott lehetőségeket és külön számítják ki azok hatását a következők szerint:

a)  az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett kötelezettségi időszakra előírt energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítása során a tagállamok a (8) bekezdés a)–d) pontját alkalmazhatják. A (8) bekezdés alapján kiválasztott lehetőségek együttesen nem haladhatják meg az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett energiamegtakarítás mennyiségének 25%-át;

b)  az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett kötelezettségi időszakra előírt energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítása során a tagállamok a (8) bekezdés b)–g) pontját alkalmazhatják, amennyiben a (8) bekezdés d) pontjában említett egyéni fellépéseknek 2020. december 31-ét követően továbbra is ellenőrizhető és mérhető hatásuk van. A (8) bekezdés alapján kiválasztott lehetőségek együttesen nem eredményezhetik az energiamegtakarítás (6) és (7) bekezdéssel összhangban kiszámított mennyiségének 35%-nál nagyobb mértékű csökkenését.

Függetlenül attól, hogy a tagállamok részben vagy egészben kihagyják-e a közlekedésben felhasznált energiát a számítási alapértékükből vagy alkalmazzák-e a (8) bekezdésben felsorolt lehetőségek valamelyikét, biztosítaniuk kell, hogy a végsőenergia-fogyasztást illetően az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett, 2021. január 1-jétől 2023. december 31-ig tartó kötelezettségi időszakban elérendő új megtakarítás kiszámított nettó mennyisége ne legyen kevesebb az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett éves megtakarítási arány alkalmazásából származó mennyiségnél.

(10)  A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerinti aktualizált integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, az (EU) 2018/1999 rendelet 3. és 7–12. cikke és III. melléklete szerinti későbbi integrált nemzeti energia- és klímaterveikben és kapcsolódó eredményjelentéseikben ismertetik a 2021. január 1-jétől 2030. december 31-ig tartó időszak során elérendő energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítását, és adott esetben elmagyarázzák, hogy hogyan került meghatározásra az éves megtakarítási arány és a számítási alapérték, valamint hogy az e cikk (8) bekezdésében említett lehetőségek hogyan és milyen mértékben kerültek alkalmazásra.

(11)  A tagállamok bejelentik a Bizottságnak az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában és a (3) bekezdésben említett előírt energiamegtakarítás mennyiségét, a halmozott végfelhasználási energiamegtakarítás előírt összmennyiségének elérése érdekében végrehajtandó szakpolitikai intézkedések és az ezen irányelv V. melléklete szerinti számítási módszereik ismertetését az integrált nemzeti energia- és klímaterveik (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerinti aktualizálásának keretében, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterveik részeként, az ugyanazon rendelet 7–12. cikkében említett eljárással összhangban. A tagállamok a Bizottság által a tagállamok rendelkezésére bocsátott jelentéstételi mintát használják.

(12)  Amennyiben az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentéseknek az (EU) 2018/1999 rendelet 29. cikke szerinti értékelése vagy a legutóbb bejelentett integrált nemzeti energia- és klímaterv (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerinti aktualizálása tervezetének vagy végleges változatának értékelése vagy az (EU) 2018/1999 rendelet 3. és 7–12. cikke szerinti későbbi integrált nemzeti energia- és klímatervek tervezetének és végleges változatának értékelése alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szakpolitikai intézkedések nem biztosítják a halmozott végfelhasználási energiamegtakarítások előírt mennyiségének elérését a kötelezettségi időszak végéig, a Bizottság az (EU) 2018/1999 rendelet 34. cikkével összhangban ajánlásokat adhat ki azon tagállamok számára, amelyek szakpolitikai intézkedéseit nem tartja elegendőnek energiamegtakarítási kötelezettségeik teljesítésének biztosításához.

(13)  Amennyiben egy tagállam az e cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes kötelezettségi időszakok végéig nem érte el az előírt halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást, a fennmaradó energiamegtakarítást a következő kötelezettségi időszak végéig előírt halmozott végfelhasználási energiamegtakarításon felül el kell érnie.

(14)  Az (EU) 2018/1999 rendelet szerint bejelentett nemzeti energia- és klímaterveik aktualizálásának és a kapcsolódó eredményjelentéseknek, valamint a későbbi integrált energia- és klímaterveiknek részeként a tagállamok igazolják, adott esetben bizonyítékokkal és számításokkal is, hogy:

a)  amennyiben átfedés van a szakpolitikai intézkedések vagy az egyéni fellépések hatása között, az energiamegtakarítást nem számítják duplán;

b)  az (1) bekezdés első albekezdésének b) és c) pontja alapján elért energiamegtakarítás hogyan járul hozzá a 4. cikk szerinti nemzeti hozzájárulásuk teljesítéséhez;

c)  energiamegtakarítási kötelezettségük teljesítése céljából szakpolitikai intézkedéseket állapítanak meg e cikk követelményeinek megfelelően, és hogy ezek a szakpolitikai intézkedések beszámíthatók és megfelelőek ahhoz, hogy minden egyes kötelezettségi időszak végére biztosítsák az előírt halmozott végfelhasználási energiamegtakarítás elérését.

9. cikk

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek

(1)  Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében előírt mennyiségű megtakarítás elérésére vonatkozó kötelezettségüket energiahatékonysági kötelezettségi rendszer révén teljesítik, biztosítják, hogy az e cikk (2) bekezdésében említett, egy adott tagállam területén működő kötelezett felek a 8. cikk (8) és (9) bekezdésének sérelme nélkül teljesítik a 8. cikk (1) bekezdésében foglalt halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási követelményüket.

A tagállamok adott esetben dönthetnek úgy, hogy a kötelezett felek a 28. cikk (11) bekezdésével összhangban a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulással teljesítik az említett megtakarítások egészét vagy egy részét.

(2)  A tagállamok objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kötelezett feleket jelölnek ki a területükön tevékeny átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetők, elosztórendszer-üzemeltetők, energiaelosztók, kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások és közlekedési célú üzemanyag-elosztók vagy kiskereskedelmi közlekedési célú üzemanyag-értékesítők közül. A kötelezettség teljesítéséhez szükséges energiamegtakarítás mennyiségét a 8. cikk (1) bekezdése szerinti számítástól függetlenül a tagállam által kijelölt kötelezett felek a végső felhasználók körében, vagy ha a tagállamok úgy döntenek, az e cikk (10) bekezdésének a) pontjában leírtak szerint a harmadik felektől származó tanúsított energiamegtakarításon keresztül érik el.

(3)  Amennyiben a (2) bekezdés alapján kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozásokat jelölnek ki kötelezett feleknek, a tagállamok biztosítják, hogy a kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások kötelezettségük teljesítése során semmilyen módon se akadályozzák a fogyasztókat abban, hogy szolgáltatót váltsanak.

(4)  A tagállamok ösztönzik a kötelezett feleket, hogy energiamegtakarítási kötelezettségeik egy részét az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartások és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében érjék el. A tagállamok azt is előírhatják a kötelezett felek számára, hogy energiahatékonyság-javító intézkedések – többek között a szén-dioxid-kibocsátási árak kkv-kra és mikrovállalkozásokra gyakorolt hatásait mérséklő pénzügyi támogatási intézkedések – népszerűsítése révén teljesítsék az energiaköltség-csökkentési célkitűzéseket és érjenek el energiamegtakarítást.

(5)  A tagállamok előírják a kötelezett felek számára, hogy működjenek együtt a regionális és helyi hatóságokkal vagy önkormányzatokkal, valamint a szociális szolgáltatókkal és a civil társadalmi szervezetekkel egy, az energiaszegénység enyhítésére irányuló szerepvállalási platform létrehozása érdekében az energiahatékonyság-javító intézkedéseknek az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartások és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében történő előmozdítása céljából. Ez magában foglalja az energiaszegénység által veszélyeztetett vagy annak hatásaira érzékenyebb csoportok sajátos szükségleteinek azonosítását és kezelését. Az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők védelme érdekében a tagállamok a kötelezett feleket olyan intézkedések végrehajtására ösztönzik, mint például az épületek felújítása – ideértve a szociális bérlakásokat is –, a berendezések lecserélése, az energiahatékonyság-javító intézkedésekre irányuló pénzügyi támogatás és ösztönzők a nemzeti finanszírozási és támogatási rendszerekkel összhangban, illetve energetikai auditok.

(6)  A tagállamok előírják a kötelezett felek számára, hogy évente tegyenek jelentést az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében népszerűsített intézkedésekből származó, a kötelezett felek által elért energiamegtakarításokról, és nyújtsanak összesített statisztikai információkat a végső felhasználóikról (az energiamegtakarításban a korábban benyújtott információkhoz képest bekövetkezett változások azonosításával), valamint a nyújtott technikai és pénzügyi támogatásról.

(7)  A tagállamok az egyes kötelezett felektől elvárt energiamegtakarítás mennyiségét végsőenergia-fogyasztásként vagy primerenergia-felhasználásként fejezik ki. A kötelezett felek által megvalósított bejelentett megtakarítás kiszámításához is az előírt energiamegtakarítás mennyiségének kifejezéséhez választott módszert kell használni. Az energiamegtakarítás mennyiségének átváltásához az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet(61) VI. mellékletében foglalt fűtőértékeket és a 29. cikk szerinti primerenergia-tényezőt kell alkalmazni, kivéve, ha más átváltási tényezők használata indokolt.

(8)  A tagállamok mérési, irányítási és ellenőrzési rendszereket hoznak létre a kötelezett felek által megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedéseknek legalább egy statisztikailag jelentős részén és reprezentatív mintáján dokumentált ellenőrzés elvégzésére. Az ilyen mérést, irányítást és ellenőrzést a kötelezett felektől függetlenül kell elvégezni. [Amennyiben egy jogalany a 9. cikk szerinti nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer és az épületekre és közúti közlekedésre vonatkozó uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer [COM(2021)0551, 2021/0211(COD)(62)] alapján kötelezett fél, a nyomonkövetési és hitelesítési rendszernek biztosítania kell, hogy [a COM(2021)0551, 2021/0211(COD) 1. cikkének (21) bekezdése szerint] a tüzelőanyag fogyasztásra bocsátásakor továbbadott szén-dioxid-kibocsátási árat vegyék figyelembe a jogalany energiamegtakarítási intézkedéseiből származó energiamegtakarítás kiszámításához és jelentéséhez.]

(9)  A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentések részeként tájékoztatják a Bizottságot a bevezetett mérési, irányítási és ellenőrzési rendszerekről, ideértve a teljesség igénye nélkül az alkalmazott módszereket, az azonosított problémákat és azok kezelésének módját.

(10)  Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretén belül a tagállamok engedélyezhetik a kötelezett felek számára a következőket:

a)  a kötelezettségük terhére elszámolják azt a tanúsított energiamegtakarítást, amelyet energetikai szolgáltatók vagy más harmadik felek értek el, beleértve azt is, amikor a kötelezett felek más, az állam által jóváhagyott szerveken vagy állami hatóságokon keresztül támogatnak intézkedéseket, ami formális partnerségeket is jelenthet és egyéb finanszírozási forrásokkal is kombinálható. Amennyiben a tagállamok ezt engedélyezik, biztosítják, hogy az energiamegtakarítás tanúsítására egy, a tagállamokban létrehozandó, egyértelmű, átlátható és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő jóváhagyási folyamat mentén kerüljön sor;

b)  egy adott évben elért megtakarítást a négy megelőző vagy a három következő évben elért megtakarításként vegyenek figyelembe, amennyiben ez az időszak nem nyúlik túl a 8. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettségi időszakok végén.

A tagállamok értékelik a helyzetet és adott esetben intézkedéseket hoznak az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek közvetlen és közvetett költségeinek a nemzetközi versenynek kitett energiaigényes iparágak versenyképességére gyakorolt hatásának minimálisra csökkentése érdekében.

(11)  A tagállamok évente közzéteszik a rendszer keretében az egyes kötelezett felek, vagy a kötelezett felek egyes alkategóriái által elért energiamegtakarítást, valamint az összesített adatokat.

10. cikk

Alternatív szakpolitikai intézkedések

(1)  Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében előírt megtakarítás elérésére vonatkozó kötelezettségüket alternatív szakpolitikai intézkedések révén teljesítik, a 8. cikk (8) és (9) bekezdésének sérelme nélkül biztosítják, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében előírt energiamegtakarítást a végső felhasználók körében érjék el.

(2)  Az adózási intézkedésekhez kapcsolódóktól eltérő minden intézkedés tekintetében a tagállamok olyan mérési, irányítási és ellenőrzési rendszereket vezetnek be, amelyek keretében a részt vevő vagy megbízott felek által megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedéseknek legalább egy statisztikailag jelentős részén és reprezentatív mintáján dokumentált ellenőrzést végeznek. A mérést, irányítást és ellenőrzést a részt vevő vagy megbízott felektől függetlenül kell elvégezni.

(3)  A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentések részeként tájékoztatják a Bizottságot a bevezetett mérési, irányítási és ellenőrzési rendszerekről, ideértve a teljesség igénye nélkül az alkalmazott módszereket, az azonosított problémákat és azok kezelésének módját.

(4)  Az adóintézkedések – ideértve az adójellegű díjakat vagy illetékeket is – bejelentésekor a tagállamoknak be kell mutatniuk, hogy azokat energiamegtakarítási céllal tervezték, és hogy az adóintézkedés tervezése során hogyan biztosították az árjelzés – például az adókulcs – hatékonyságát és időbeni láthatóságát. Amennyiben csökken az adókulcs, a tagállamoknak meg kell indokolniuk, hogy az adózási intézkedések hogyan eredményeznek mégis új energiamegtakarításokat.

11. cikk

Energiagazdálkodási rendszerek és energetikai auditok

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások energiagazdálkodási rendszert vezessenek be a következők szerint:

a)  2024. január 1-jétől, amennyiben az előző három évben az összes energiahordozót együttvéve az átlagos éves energiafogyasztásuk meghaladja a 100 TJ-t;

b)  2027. január 1-jétől, amennyiben az előző három évben az összes energiahordozót együttvéve az átlagos éves energiafogyasztásuk meghaladja a 70 TJ-t.

Az energiagazdálkodási rendszert független testületnek kell tanúsítania a vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az energiagazdálkodási rendszert nem alkalmazó vállalkozásokat energetikai auditnak vessék alá a következők szerint:

a)  2024. január 1-jétől, amennyiben az előző három évben az összes energiahordozót együttvéve az átlagos éves energiafogyasztásuk meghaladja a 10 TJ-t;

b)  2027. január 1-jétől, amennyiben az előző három évben az összes energiahordozót együttvéve az átlagos éves energiafogyasztásuk meghaladja a 6 TJ-t.

Az energetikai auditokat a vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően, a 26. cikkben előírt követelményekkel összhangban képesített vagy akkreditált, ágazatspecifikus szakértők vagy akkreditált független szervek végzik független és költséghatékony módon, vagy azokat független hatóságok hajtják végre és felügyelik a nemzeti jogszabályok alapján. Az energetikai auditokat az előző energetikai audit időpontjától számítva legalább négyévente el kell végezni.

Az energetikai auditok eredményeit, ideértve az ezen auditokból származó ajánlásokat is, továbbítani kell a vállalkozás vezetőségéhez, és azok alapján konkrét és megvalósítható, az egyes ajánlott energiahatékonysági intézkedések költségére és megtérülési idejére is kiterjedő végrehajtási terveket kell kidolgozni. A tagállamok biztosítják, hogy az ajánlások végrehajtása kötelező legyen, kivéve azokat, ahol a megtérülési idő három évnél hosszabb. A tagállamok biztosítják, hogy az eredményeket és a végrehajtott ajánlásokat közzétegyék a vállalkozás éves jelentésében és nyilvánosan elérhetővé tegyék, kivéve az üzleti titkok védelméről és a titoktartásról szóló nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó információkat.

(2a)  A tagállamok ösztönözhetik az összes jogosult vállalkozást, hogy éves jelentésükben közöljék a következő információkat:

a)   az éves energiafogyasztásra vonatkozó információk kWh-ban;

b)   az éves vízfogyasztás mennyiségére vonatkozó információk köbméterben;

c)   az éves energia- és vízfogyasztás összehasonlítása ugyanazon létesítmény korábbi években mért fogyasztásával.

(3)  A tagállamok támogatják, hogy minden végső felhasználó számára elérhetők legyenek olyan költséghatékony, magas színvonalú energetikai auditok, amelyeket:

a)  a képesítési kritériumoknak megfelelő képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező szakértők végeznek független módon; vagy

b)  a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtanak végre és felügyelnek.

Az első albekezdésben említett energetikai auditokat belső szakértők vagy energetikai auditorok végezhetik, amennyiben az érintett tagállamban a független audit elvégzését garantáló biztosítékok vannak érvényben, és minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési rendszer működik, amely magában foglalja adott esetben az általuk végzett valamennyi energetikai auditnak legalább egy statisztikailag jelentős, véletlenszerűen kiválasztott százaléka vonatkozásában évente végzett ellenőrzést is.

Az energetikai auditok és az energiagazdálkodási rendszerek magas színvonalának garantálása érdekében a tagállamok átlátható és megkülönböztetésmentes minimumkövetelményeket állapítanak meg az energetikai auditok tekintetében a VI. melléklet alapján, az európai és nemzetközi szabványokban meghatározottak szerint.  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az energetikai auditok érvényességének és pontosságának biztosítása érdekében minőség-ellenőrzésekre kerüljön sor.

Az energetikai auditok nem tartalmazhatnak olyan záradékot, amely kizárja, hogy az audit eredményét bármely képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező energetikai szolgáltatónak átadják, feltéve, hogy a fogyasztó ezt nem ellenzi.

(4)  A tagállamok programokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó kkv-kat energetikai auditok elvégeztetésére, ezt követően pedig az ezen auditokban foglalt ajánlások végrehajtására ösztönözzék és technikai támogatást nyújtsanak számukra, összhangban a VI. mellékletben meghatározott minimumkövetelményekkel.

A tagállamok átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján és az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog sérelme nélkül különféle mechanizmusokat, például energetikai auditközpontokat hoznak létre a kkv-k és mikrovállalkozások számára – amelyek nem állnak versenyben a piaci könyvvizsgálókkal –, hogy támogatott energetikai auditokat biztosítsanak számukra, továbbá egyéb támogatási rendszereket – többek között önkéntes megállapodások esetére –, hogy azok fedezni tudják az energetikai auditok, valamint az energetikai auditok eredményeként született, kiemelt költséghatékonyságra vonatkozó ajánlások megvalósításának költségeit, amennyiben a javasolt intézkedések végrehajtásra kerülnek.

A tagállamok támogatják és ösztönzik az ajánlások végrehajtását technikai és pénzügyi támogatás révén – amely nem számítható be a vállalkozásoknak nyújtott csekély összegű támogatás maximális összegébe –, valamint a finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférés révén, kiemelt figyelmet fordítva a kkv-kra és az energiahatékonyság szempontjából a legnagyobb dekarbonizációs hatással bíró ajánlásokat végrehajtó vállalkozásokra.

A tagállamok olyan konkrét példákat ajánlanak a kkv-k figyelmébe – többek között saját közvetítő szervezeteiken keresztül –, amelyek bemutatják, hogyan segíthetik az energiagazdálkodási rendszerek az üzleti tevékenységüket. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak az e területre vonatkozó legjobb gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén.

(4a)  A (4) bekezdés alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a programok tartalmazzák a következőket:

a)  az energiagazdálkodási rendszerek integrálása, amely magában foglalja a vállalat irányítását, beleértve a pénzügyi ösztönzőket is, a vállalkozásnak a meghatározott energiahatékonysági intézkedések bevezetésére vonatkozó kötelezettségvállalása mellett;

b)  a kkv-k támogatása a működésüket érintő energiahatékonysági intézkedések sokrétű előnyeinek számszerűsítésében;

c)  interaktív folyamat keretében, a célok, intézkedések, valamint pénzügyi és technológiai lehetőségek rangsorolásával kidolgozott, vállalatspecifikus energiahatékonysági ütemtervek készítése;

d)  a kkv-k energetikai átállással foglalkozó hálózatainak fejlesztése független segítők közreműködésével;

e)  támogatási mechanizmusok az ilyen hálózatok számára energetikai auditok vagy energiagazdálkodási rendszerek bevezetése céljából.

(5)  A tagállamok programokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó, kkv-nak nem minősülő vállalkozásokat energetikai auditok elvégeztetésére, ezt követően pedig az ezen auditokban foglalt ajánlások végrehajtására ösztönözzék, összhangban a VI. mellékletben meghatározott minimumkövetelményekkel.

(6)  Azokat a VI. mellékletben foglalt minimumkövetelmények alapján végrehajtott energetikai auditokat, amelyeket az érdekelt felek szervezetei és egy kijelölt szerv között létrejött, az érintett tagállam, vagy a vonatkozó felelősséget az illetékes hatóságoktól felhatalmazás alapján átvett más szervek, vagy a Bizottság által felügyelt önkéntes megállapodások keretében független módon folytattak le, úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik a (2) bekezdés követelményeit.

Az energetikai szolgáltatásokat kínáló piaci résztvevők piacra jutását átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell biztosítani.

(7)  Az energiahatékonyság-alapú szerződést végrehajtó vállalkozásokat úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik az (1) és (2) bekezdés követelményeit, feltéve, hogy a szerződés magában foglalja az energiagazdálkodási rendszer szükséges elemeit, és megfelel a XIV. mellékletben meghatározott követelményeknek.

(8)  Azokat a vállalkozásokat, amelyek egy független szerv által a vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően tanúsított környezetgazdálkodási rendszert hajtanak végre, úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik az (1) és (2) bekezdés követelményeit, feltéve, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az érintett környezetgazdálkodási rendszer magában foglalja a VI. mellékletben foglalt minimumkövetelmények alapján végzett energetikai auditot.

(9)  Az energetikai auditok végezhetők elkülönülten vagy egy szélesebb körű környezetvédelmi ellenőrzés részeként. A tagállamok előírhatják, hogy az energetikai audit részeként azt is vizsgálják meg, hogy műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható-e egy már meglévő vagy tervezett távfűtési/távhűtési rendszerhez való csatlakozás.

A tagállamok az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog sérelme nélkül alkalmazhatnak ösztönző és támogató rendszereket az energetikai auditok eredményeként született ajánlások vagy hasonló intézkedések végrehajtásához.

(9a)  A tagállamok előmozdítják az energiagazdálkodási rendszerek és az energetikai auditok nemzeti, regionális és helyi szintű végrehajtását a közigazgatáson belül.

▌

11a. cikk

Adatközpontok

(1)  A tagállamok 2024. március 15-ig, majd azt követően évente előírják, hogy a területükön található, legalább 100 kW telepített informatikai energiaigényű valamennyi adatközpont tulajdonosai és üzemeltetői – különösen az IKT-ágazatban – harmonizált formátumban tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé a VIa. mellékletben meghatározott információkat.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdés szerint összeállított információkat haladéktalanul benyújtják a Bizottságnak. Az információkat a Bizottság által létrehozott és működtetett adatbázison keresztül közzéteszik.

(3)  A Bizottság a VIa. melléklettel összhangban az adatközpontok energiahatékonyságának nyomon követésére és közzétételére vonatkozó iránymutatásokat fogad el. Ezen iránymutatások tartalmazzák minden egyes információelem harmonizált fogalommeghatározását, emellett egységes mérési módszertannal, adatszolgáltatási iránymutatásokkal és az információk továbbítására vonatkozó harmonizált formanyomtatvánnyal teszik lehetővé az összes tagállamra kiterjedő egységes adatszolgáltatást.

(4)  A tagállamok ösztönzik a területükön található, 1 MW vagy annál nagyobb telepített informatikai energiaigényű adatközpontok tulajdonosait és üzemeltetőit, hogy vegyék figyelembe az adatközpontok energiahatékonyságára vonatkozó európai magatartási kódex legújabb változatában vagy a CEN-CENELEC „Adatközpont-létesítmények és -infrastruktúrák – 99-1. rész: Ajánlott energiagazdálkodási gyakorlatok” című, CLC TR50600-99-1. sz. dokumentumában említett bevált gyakorlatokat mindaddig, amíg az ezen irányelv 31. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályba nem lép.

(5)  A Bizottság 2025. március 15-ig értékeli az adatközpontok energiahatékonyságára vonatkozóan a tagállamok által a (2) bekezdés szerint benyújtott, rendelkezésre álló adatokat, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentést adott esetben az energiahatékonyság javítását célzó további intézkedésekre vonatkozó javaslat kíséri, amely tartalmazza a teljesítményre vonatkozó minimumkövetelmények megállapítását és a nulla nettó kibocsátású központokra való átállás megvalósíthatóságának értékelését, az érdekelt felekkel folytatott szoros konzultáció alapján. Egy ilyen javaslat meghatározhatja azt az időkeretet, amelyen belül a meglévő adatközpontoknak meg kell felelniük a teljesítményre vonatkozó minimumkövetelményeknek.

12. cikk

A földgázfogyasztás mérése

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a földgáz végső felhasználóit – amennyiben az műszakilag lehetséges, pénzügyileg észszerű és az energiamegtakarítási potenciállal arányos mértékű – ellássák olyan versenyképes árú, egyedi fogyasztásmérőkkel, amelyek pontosan tükrözik a végső felhasználó tényleges energiafogyasztását, és amelyek információkat szolgáltatnak a tényleges felhasználási időszakról.

Az ilyen versenyképes árú, egyedi fogyasztásmérőket mindig rendelkezésre kell bocsátani:

a)  a meglévő fogyasztásmérők cseréje esetén, kivéve, ha ez műszakilag kivitelezhetetlen, vagy nem jelent költséghatékony megoldást a becsült lehetséges hosszú távú megtakarításokat tekintve;

b)  új épületben létrehozott új csatlakozás esetén, vagy amennyiben egy épület a 2010/31/EU irányelvben megállapított jelentős felújításon megy keresztül.

(2)  Ahol és amilyen mértékben a tagállamok bevezetik a földgáz tekintetében az okos mérési rendszereket és az okosmérőket a 2009/73/EK irányelvvel összhangban:

a)  biztosítják, hogy a fogyasztásmérő rendszerek tájékoztatást nyújtsanak a végső felhasználóknak a használat tényleges idejéről, valamint hogy a mérőberendezések minimális funkcióinak és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségeknek a meghatározása során teljes mértékben figyelembe vegyék az energiahatékonysággal és a végső felhasználók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket;

b)  gondoskodnak az okosmérők és az adatközlés biztonságáról, valamint a végső felhasználók magánéletének védelméről, összhangban az uniós adatvédelmi és a magánélet védelméről szóló jogszabályokkal;

c)  megkövetelik, hogy a fogyasztóknak megfelelő tanácsadást és tájékoztatást nyújtsanak az okosmérők telepítésének időpontjában, különösen az azokkal kapcsolatos összes lehetőségről a mérőóra-leolvasás menete és az energiafogyasztás nyomon követése tekintetében.

13. cikk

A fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó fogyasztásmérés

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a távfűtés, a távhűtés, valamint a használati melegvíz végső felhasználóit az azok tényleges energiafogyasztását pontosan tükröző, versenyképes árú fogyasztásmérőkkel lássák el.

(2)  Amennyiben az épület fűtését, hűtését vagy használatimelegvíz-ellátását egy több épületet kiszolgáló központi rendszerből, illetve távfűtési vagy távhűtési hálózatról biztosítják, a hőcserélőnél vagy a csatlakozási pontnál fogyasztásmérőt kell felszerelni.

14. cikk

A fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó almérés és költségmegosztás

(1)  Az olyan többlakásos épületekben és több célra használt épületekben, amelyekben a fűtést vagy a hűtést központi rendszeren keresztül, illetve távfűtési vagy távhűtési rendszerről biztosítják, egyedi fogyasztásmérőket kell felszerelni a fűtés-, hűtés- vagy használati melegvíz-fogyasztás minden egyes önálló rendeltetési egységben történő mérésére, amennyiben ez műszakilag megvalósítható és a lehetséges energiamegtakarítással való arányosság tekintetében költséghatékony.

Amennyiben az egyedi fogyasztásmérők használata műszakilag nem megvalósítható, vagy a hőfogyasztás minden egyes önálló rendeltetési egységben történő mérése nem költséghatékony, a hőfogyasztás mérésére minden egyes radiátorra egyedi fűtési költségmegosztókat kell szerelni, kivéve, ha az adott tagállam bizonyítja, hogy az ilyen fűtési költségmegosztók felszerelése nem lenne költséghatékony. Ezekben az esetekben a hőfogyasztás mérésére alternatív költséghatékony módszereket lehet fontolóra venni. Minden egyes tagállam egyértelműen meghatározza és közzéteszi azokat az általános kritériumokat, módszereket és/vagy eljárásokat, amelyekkel megállapítható, hogy egy adott megoldás műszakilag nem megvalósítható vagy nem költséghatékony.

(2)  Az olyan új többlakásos épületekben, valamint a több célra használt új épületek lakásoknak otthont adó részeiben, amelyek használatimelegvíz-ellátás céljára központi fűtési rendszerrel vagy távfűtési rendszerrel vannak felszerelve, az (1) bekezdés első albekezdésének ellenére egyedi fogyasztásmérőket kell felszerelni a használatimelegvíz-fogyasztás mérésére.

(3)  A távfűtési vagy távhűtési hálózatról ellátott többlakásos vagy több célra használt épületek esetében, vagy ahol az ilyen épületek jellemzően saját közös fűtő- vagy hűtőrendszerekkel rendelkeznek, az egyedi fogyasztás elszámolása átláthatóságának és pontosságának biztosítása érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy átlátható és a nyilvánosság számára hozzáférhető nemzeti szabályokkal rendelkezzenek az ilyen épületek fűtési, hűtési és használatimelegvíz-fogyasztási költségeinek megosztására vonatkozóan. Adott esetben e szabályoknak iránymutatásokat kell tartalmazniuk az alábbiakra használt energia költségei megosztásának módjára vonatkozóan:

a)  használati melegvíz;

b)  az épületgépészeti berendezésből sugárzott és közös használatú helyiségek fűtésére felhasznált hő, amennyiben a lépcsőházak és a folyosók radiátorokkal vannak felszerelve;

c)  a lakások fűtése vagy hűtése céljára.

15. cikk

A távolról való leolvashatóságra vonatkozó követelmény

(1)  A 13. és 14. cikk alkalmazásában az újonnan felszerelt fogyasztásmérőknek és fűtési költségmegosztóknak távolról is leolvasható készülékeknek kell lenniük. A 14. cikk (1) bekezdésében foglalt, a műszaki megvalósíthatóságra és a költséghatékonyságra vonatkozó feltételek alkalmazandók.

(2)  A már felszerelt, de távolról nem leolvasható fogyasztásmérőket és fűtési költségmegosztókat 2027. január 1-jéig távolról is leolvashatóvá kell tenni vagy távolról is leolvasható készülékekre kell cserélni, kivéve, ha az adott tagállam bizonyítja, hogy ez nem költséghatékony.

16. cikk

A földgázfogyasztásra vonatkozó számlainformációk

(1)  Amennyiben a végső felhasználók nem rendelkeznek a 2009/73/EK irányelv szerinti okosmérőkkel, a tagállamok – amennyiben ez műszakilag megvalósítható és gazdasági szempontból indokolt – gondoskodnak arról, hogy a VII. melléklet 1.1. pontjának megfelelően a földgázfogyasztási számlázási adatok megbízhatók és pontosak legyenek, és a tényleges fogyasztáson alapuljanak.

Ennek a kötelezettségnek eleget lehet tenni a végső felhasználó által végzett rendszeres leolvasáson alapuló rendszerrel is, amelynek keretében a végső felhasználó a mérőberendezés állását bejelenti az energiaszolgáltatónak. A számla csak akkor alapulhat becsült fogyasztáson vagy tüntethet fel átalányösszeget, ha a végső felhasználó az adott számlázási időszakra nem jelentette be a mérőberendezés állását.

(2)  A 2009/73/EK irányelvnek megfelelően üzembe helyezett mérőberendezéseknek lehetővé kell tenniük a tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációk szolgáltatását. A tagállamok biztosítják, hogy a végső felhasználók könnyen hozzá tudjanak férni azokhoz a kiegészítő információkhoz, amelyek segítségével részletesen ellenőrizhetik saját múltbeli fogyasztásukat.

A múltbeli fogyasztásra vonatkozó kiegészítő információknak tartalmazniuk kell:

a)  a legalább az elmúlt három évre vagy – amennyiben ez rövidebb – a szolgáltatási szerződés kezdete óta eltelt időtartamra vonatkozó összesített adatokat. Az adatoknak olyan időszakok szerinti bontásban kell megjelenniük, amelyekre vonatkozóan rendszeres számlázási információk keletkeztek;

b)  bármely nap, hét, hónap vagy év vonatkozásában a használat idejére vonatkozó részletes adatokat. Ezeket az adatokat a végső felhasználó számára az interneten vagy a fogyasztásmérő-interfészen keresztül hozzáférhetővé kell tenni legalább a megelőző 24 hónap vagy – amennyiben ez rövidebb – a szolgáltatási szerződés kezdete óta eltelt időtartam vonatkozásában.

(3)  Függetlenül attól, hogy üzembe helyeztek-e okosmérőket, a tagállamok:

a)  előírják, hogy ha rendelkezésre állnak a végső felhasználó energiaszámláival és múltbeli fogyasztásával kapcsolatos információk, akkor azokat a végső felhasználó kérésére hozzáférhetővé kell tenni az általa kijelölt energetikai szolgáltató számára;

b)  biztosítják, hogy a végső felhasználóknak legyen lehetőségük az elektronikus számlainformációkat és számlázást választani, és hogy kérésükre világos és könnyen érthető magyarázatot kapjanak arról, hogy a számlázott összeg miből ered, különösen ha a számla nem a tényleges fogyasztáson alapul;

c)  biztosítják, hogy a végső felhasználók a számlával együtt a VII. melléklettel összhangban megfelelő tájékoztatást kapjanak annak érdekében, hogy maradéktalanul tisztában legyenek az aktuális energiaköltségekkel;

d)  előírhatják azt is, hogy a végső felhasználó kérésére az ezekben a számlákban szereplő információk nem tekinthetők fizetési kérelemnek. Ezekben az esetekben a tagállamok biztosítják, hogy az energiaszolgáltató a tényleges számlák kifizetésével kapcsolatban rugalmas feltételeket biztosítson;

e)  előírják, hogy az energiaköltségekre vonatkozó információkat és becsléseket kérésre a fogyasztók rendelkezésére kelljen bocsátani megfelelő időn belül és olyan könnyen érthető formában, amelyet felhasználhatnak az ajánlatok összehasonlítható alapon történő összevetéséhez.

17. cikk

A fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó fogyasztási és számlainformációk

(1)  Amennyiben fogyasztásmérők vagy fűtési költségmegosztók vannak felszerelve, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a fogyasztási és számlainformációk a VIII. melléklet 1. és 2. pontjával összhangban megbízhatóak és pontosak legyenek és a tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékeken alapuljanak minden hasznosító fogyasztó esetében.

A 14. cikk szerinti, fűtési költségmegosztón alapuló, almérővel mért fogyasztás esetét kivéve, amennyiben egy tagállam úgy rendelkezik, az említett kötelezettségnek eleget lehet tenni a végső felhasználó vagy a hasznosító fogyasztó által végzett rendszeres leolvasáson alapuló rendszerrel is, amelynek keretében azok a mérőberendezés állását bejelentik. A számla csak akkor alapulhat becsült fogyasztáson vagy tüntethet fel átalányösszeget, ha a végső felhasználó vagy a hasznosító fogyasztó az adott számlázási időszakra nem jelentette be a mérőberendezés állását.

(2)  A tagállamok:

a)  előírják, hogy ha rendelkezésre állnak a hasznosító fogyasztó energiaszámláival és múltbeli fogyasztásával kapcsolatos információk vagy a hasznosító fogyasztó fűtési költségmegosztóról leolvasott értékei, akkor azokat a hasznosító fogyasztó kérésére hozzáférhetővé kell tenni az általa kijelölt energetikai szolgáltató számára;

b)  biztosítják, hogy a végső felhasználónak lehetősége legyen az elektronikus számlainformációkat és számlázást választani;

c)  biztosítják, hogy valamennyi hasznosító fogyasztó a számlával együtt a VIII. melléklet 3. pontjával összhangban egyértelmű és érthető tájékoztatást kapjon;

d)  a vonatkozó uniós joggal összhangban előmozdítják a kiberbiztonságot és biztosítják a hasznosító fogyasztók magánéletének és adatainak védelmét.

A tagállamok előírhatják, hogy a végső felhasználó kérésére a számlainformációk rendelkezésre bocsátása ne minősüljön fizetési kérelemnek. Ezekben az esetekben a tagállamok biztosítják, hogy a tényleges fizetésre rugalmas feltételeket ajánljanak fel.

(3)  A tagállamok határoznak arról, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett információkat kinek kell azon hasznosító fogyasztók rendelkezésére bocsátania, akiknek vagy amelyeknek nincs közvetlen vagy egyéni szerződése egy energiaszolgáltatóval.

18. cikk

A földgázfogyasztásra vonatkozó mérési és számlainformációkhoz való hozzáférés költségei

A tagállamok biztosítják, hogy a végső felhasználók térítésmentesen kapják meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a számlainformációkat, és hogy a fogyasztási adataikhoz megfelelő módon és térítésmentesen férjenek hozzá.

19. cikk

A fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó mérési, fogyasztási és számlainformációkhoz való hozzáférés költsége

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a hasznosító fogyasztók térítésmentesen kapják meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a számlainformációkat, és hogy a fogyasztási adataikhoz megfelelő módon és térítésmentesen férjenek hozzá.

(2)  E cikk (1) bekezdésének ellenére, a többlakásos épületekben és a több célra használt épületekben a 14. cikk szerinti egyedi fűtési, hűtési és használatimelegvíz-fogyasztásra vonatkozó számlainformációk költségeinek megosztását nonprofit alapon kell végezni. Ha ezzel a feladattal harmadik felet – például egy szolgáltatót vagy a helyi energiaszolgáltatót – bíznak meg, az ebből eredő, az ilyen épületekben a tényleges egyedi fogyasztás mérését, felosztását és elszámolást fedező költségeket a hasznosító fogyasztókra lehet hárítani, olyan mértékben, amennyiben ezek a költségek észszerűek.

(3)  A (2) bekezdésben említett almérési szolgáltatások észszerű költségeinek biztosítása érdekében a tagállamok ösztönözhetik a versenyt ebben a szolgáltatási ágazatban olyan megfelelő intézkedések meghozatalával, mint például pályázati eljárások alkalmazásának és/vagy a szolgáltatóváltást megkönnyítő interoperábilis eszközök és rendszerek használatának az ajánlása vagy más módon történő népszerűsítése.

IV. FEJEZET

A FOGYASZTÓK TÁJÉKOZTATÁSA ÉS POZÍCIÓJUK MEGERŐSÍTÉSE

20. cikk

A fűtésre, a hűtésre és a használati melegvízre vonatkozó alapvető szerződéses jogok

(1)  A fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós jogszabályok, különösen a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(63), valamint a 93/13/EGK tanácsi irányelv(64) sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a végső felhasználók – és kifejezett hivatkozás esetén a hasznosító fogyasztók – rendelkezzenek az e cikk (2)–(8) bekezdésében előírt jogokkal.

(2)  A végső felhasználóknak jogukban áll olyan szerződést kötni szolgáltatójukkal, amely tartalmazza a következőket:

a)  a szolgáltató neve és címe;

b)  a nyújtott szolgáltatások és azok felajánlott minőségi színvonala;

c)  a kínált karbantartási szolgáltatások fajtái;

d)  azok az eszközök és módok, amelyek segítségével az érvényes díjakra, karbantartási díjakra, valamint az összekapcsolt termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó, aktuális információkhoz hozzá lehet jutni;

e)  a szerződés időtartama, a szerződés, illetve a szolgáltatások megszüntetésének és meghosszabbításának feltételei – beleértve a velük összekapcsolt termékeket és szolgáltatásokat is –, valamint hogy engedélyezett-e a szerződés ingyenes megszüntetése;

f)  kártérítési vagy visszatérítési előírások, ha a szolgáltatás szerződésben vállalt minőségi színvonala nem megfelelő, ideértve a pontatlan vagy késedelmes számlázást is;

g)  a bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmus kezdeményezésének módja a 21. cikkel összhangban;

h)  tájékoztatás a fogyasztói jogokról, beleértve a panaszkezelésre vonatkozó információkat és valamennyi, e bekezdésben említett információt, amelyeket a számlán vagy a vállalkozás honlapján egyértelműen közölni kell, beleértve a 21. cikkben említett egyablakos ügyintézési pont elérhetőségeit vagy honlapjának hivatkozását.

A feltételeknek tisztességesnek kell lenniük, és azokat előzetesen közölni kell. Ezeket az információkat minden esetben a szerződés megkötése vagy visszaigazolása előtt meg kell adni. Ha a szerződést közvetítőkön keresztül kötik, az e bekezdésben meghatározott kérdésekre vonatkozó információkat szintén még a szerződés megkötése előtt kell megadni.

A végső felhasználók és a hasznosító fogyasztók részére át kell adni a legfontosabb szerződéses feltételek összefoglalóját, átfogó módon és lényegre törő, egyszerű nyelvezettel.

(2a)  A szolgáltatók a végső felhasználók és a hasznosító fogyasztók a részére átadják a szerződés egy példányát, és áttekinthető információt nyújtanak az érvényes árakról és díjakról, valamint a fűtési, hűtési és használatimelegvíz-ellátáshoz való hozzáférés és a használat általános szerződési feltételeiről.

(3)  A végső felhasználókat megfelelően tájékoztatni kell a szerződéses feltételek esetleges módosítására irányuló szándékról. A szolgáltatók áttekinthető és érthető módon, közvetlenül tájékoztatják végső felhasználóikat a szolgáltatási ár valamennyi kiigazításáról, valamint a kiigazítás okairól és előfeltételeiről, továbbá alkalmazási köréről, megfelelő időben, de legkésőbb két héttel, lakossági fogyasztók esetében pedig egy hónappal a kiigazítás hatálybalépését megelőzően. A végső felhasználókat tájékoztatni kell arról, hogy megszüntethetik a szerződést, amennyiben a szolgáltató által a szerződés szerint közölt új szerződéses feltételeket vagy az árkiigazítást nem fogadják el. A végső felhasználók haladéktalanul tájékoztatják a hasznosító fogyasztókat a tervezett szerződésmódosításokról.

(4)  A szolgáltatók a fizetési módok széles körét kínálják a végső felhasználóknak. E fizetési módok nem tehetnek indokolatlanul különbséget a felhasználók között. A fizetési módokkal vagy az előfizetési rendszerekkel kapcsolatos díjakban mutatkozó bármely különbségnek objektívnek, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lennie, és az nem lépheti túl a konkrét fizetési mód vagy előfizetési rendszer használatáért a kedvezményezettre háruló közvetlen költségeket, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv(65) 62. cikkével összhangban.

(5)  A (6) bekezdésnek megfelelően az előfizetési rendszerekhez hozzáféréssel rendelkező lakossági fogyasztók az előfizetési rendszerek miatt nem kerülhetnek hátrányba.

(6)  A szolgáltatók a végső felhasználók és adott esetben a hasznosító fogyasztók számára tisztességes és átlátható általános szerződési feltételeket kínálnak, amelyek megfogalmazásának egyszerűnek és egyértelműnek kell lennie, és azok nem tartalmazhatnak a felhasználói jogok gyakorlását akadályozó, nem szerződéses korlátokat, például túlságosan terjedelmes szerződési dokumentációt. A hasznosító fogyasztóknak kérésre hozzáférést kell biztosítani ezekhez az általános szerződési feltételekhez. A végső felhasználókat és a hasznosító fogyasztókat védeni kell a félrevezető vagy tisztességtelen értékesítési módszerekkel szemben. A fogyatékossággal élő végső felhasználókat akadálymentes formában kell tájékoztatni a szolgáltatójukkal kötött szerződésükkel kapcsolatos valamennyi lényeges információról.

(7)  A végső felhasználóknak és a hasznosító fogyasztóknak joguk van magas színvonalú szolgáltatáshoz és a szolgáltatójuk általi panaszkezeléshez. A szolgáltatóknak egyszerűen, tisztességesen és gyorsan kell kezelniük a panaszokat.

(7a)  Az ezen irányelvben meghatározott fogyasztóvédelmi intézkedések végrehajtásáért felelős illetékes hatóságoknak függetlennek kell lenniük a piaci érdekektől, és képesnek kell lenniük közigazgatási határozatok meghozatalára.

21. cikk

Tájékoztatás és tudatosságnövelés

(1)  A tagállamok – a regionális és helyi hatóságokkal szoros együttműködésben – biztosítják, hogy az elérhető energiahatékonyság-javító intézkedésekre, egyedi fellépésekre, valamint a pénzügyi és jogi keretekre vonatkozó információk átláthatók és hozzáférhetők legyenek, és azokat széles körben terjesszék valamennyi érintett piaci szereplő, így a végső felhasználók, a hasznosító fogyasztók, a fogyasztói szervezetek, a civil társadalom képviselői, a megújulóenergia-közösségek, a helyi energiaközösségek, a helyi és regionális önkormányzatok, az energiaügynökségek, a szociális szolgáltatók, az építők, az építészek, a mérnökök, a környezetvédelmi és energetikai ellenőrök, valamint a 2010/31/EU irányelv 2. cikkének 9. pontjában meghatározott épületelemek telepítői körében.

(2)  A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a végső felhasználók és a hasznosító fogyasztók hatékony energiafelhasználásának ösztönzésére és elősegítésére. Ezek az intézkedések egy nemzeti stratégia – például az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és klímaterv, vagy a(z) ... irányelvben [az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozása – 2021/0426(COD)] meghatározott hosszú távú felújítási stratégia – részét képezik.

E cikk alkalmazásában ezek az intézkedések számos olyan eszközt és politikát foglalnak magukban, amelyek elősegítik a magatartásbeli változást, mint például:

i.  pénzügyi ösztönzők;

ii.  finanszírozáshoz, utalványokhoz, vissza nem térítendő támogatásokhoz és egyéb támogatásokhoz való hozzáférés;

iia.   az államilag támogatott energetikai auditok és testreszabott tanácsadási szolgáltatások és támogatás hozzáférhetősége a lakossági felhasználók, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élők számára;

iib.   testreszabott tanácsadási szolgáltatások kkv-k és mikrovállalkozások számára;

iii.  információszolgáltatás a fogyatékossággal élő személyek számára akadálymentes formában;

iv.  mintaprojektek;

v.  munkahelyi tevékenységek;

vi.  képzési tevékenységek;

vii.  digitális eszközök;

viia.   bevonási stratégiák.

E cikk alkalmazásában ezen intézkedések egyebek mellett magukban foglalják a például az (1) bekezdésben említett piaci szereplők bevonására irányuló következő módszereket és eszközöket:

i.  egyablakos ügyintézési pontok vagy hasonló mechanizmusok létrehozása az energiahatékonysággal kapcsolatos technikai, adminisztratív és pénzügyi tanácsadás és segítségnyújtás céljából, ideértve a lakossági helyszíni energetikai ellenőrzéseket, az épületek energetikai felújítását, a régi és rossz hatékonyságú fűtési rendszerek korszerű és hatékonyabb berendezésekre való cseréjével kapcsolatos tájékoztatást és a megújuló energia épületekben való felhasználását és az energiatárolást a végső felhasználók és a hasznosító fogyasztók, különösen a háztartások és a kisebb nem háztartási felhasználók számára, a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat is beleértve;

ia.   együttműködés magánszereplőkkel, amelyek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, mint például energetikai auditok, finanszírozási megoldások és energetikai felújítások végrehajtása, valamint az ilyen szolgáltatások előmozdítása;

ii.  tájékoztatás a költséghatékonyságot célzó és könnyen megvalósítható változtatásokról az energiafelhasználás terén;

iii.  információk terjesztése az energiahatékonysági intézkedésekről és a finanszírozási eszközökről;

iv.  egyablakos kapcsolattartó pontok biztosítása, hogy a végső felhasználók és a hasznosító fogyasztók minden szükséges információt megkaphassanak jogaikról, az alkalmazandó jogszabályokról és a jogvita esetén rendelkezésükre álló vitarendezési mechanizmusokról. Az ilyen egyablakos kapcsolattartó pontok az általános ügyfél-tájékoztató pontokon belül is kialakíthatók.

(2a)  E cikk alkalmazásában a tagállamok együttműködnek az érintett hatóságokkal és a magánszféra érdekelt feleivel az energiahatékonysággal kapcsolatos célzott helyi, regionális vagy országos egyablakos ügyintézési pontok kialakítása érdekében. Ezeknek az egyablakos ügyintézési pontoknak ágazatokon átívelőnek és interdiszciplinárisnak kell lenniük, és helyileg kidolgozott projektekhez kell vezetniük a következők révén:

a)   a háztartások, a kkv-k, a mikrovállalkozások és a közintézmények számára tanácsadás és racionalizált tájékoztatás nyújtása a technikai és pénzügyi lehetőségekről és megoldásokról;

b)   a potenciális projektek összekapcsolása a piaci szereplőkkel, különösen a kisebb léptékű projektek esetében;

c)   tanácsadás az energiafogyasztási magatartással kapcsolatban a fogyasztók aktív bevonása céljából;

d)   tájékoztatás nyújtása képzési programokról és oktatásokról annak érdekében, hogy több energiahatékonysági szakembert képezzenek, valamint a piaci igények kielégítése érdekében átképzést és továbbképzést biztosítsanak;

e)   az egyablakos ügyintézési pontok által elősegített energiahatékonysági projektekből származó, típus szerint összesített adatok benyújtása a Bizottsághoz, amelyeket a Bizottság kétévente jelentésben tesz közzé a tapasztalatok megosztása és a tagállamok közötti határokon átnyúló együttműködés fokozása érdekében, a különböző épület-, lakás- és vállalkozástípusoknál bevált gyakorlatok példáinak népszerűsítése céljából;

f)   holisztikus támogatás nyújtása minden háztartás számára, különös tekintettel az energiaszegénység által érintett háztartásokra és a legrosszabb teljesítményű épületekre, valamint az akkreditált vállalatokra és az utólagos átalakítási szolgáltatásokat nyújtó szerelőkre, e támogatást hozzáigazítva a különböző lakástípusokhoz és földrajzi elhelyezkedéshez, továbbá támogatás nyújtása az utólagos felújítási projekt különböző szakaszaihoz, különösen a(z) ... irányelv [az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozása – 2021/0426(COD)] 9. cikkében meghatározott, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények teljesítésének elősegítése érdekében;

g)   szolgáltatások fejlesztése az energiaszegénységben élő, a kiszolgáltatott helyzetben lévő és az alacsony jövedelmű háztartások számára.

A tagállamok együttműködnek a helyi és regionális önkormányzatokkal az állami szervek, az energiaügynökségek és a közösségvezérelt kezdeményezések közötti együttműködés ösztönzése, valamint az egyablakos ügyintézési pontok integrált folyamat révén történő előmozdítása, fejlesztése és bővítése érdekében. A Bizottság iránymutatásokat ad a tagállamoknak ezen egyablakos ügyintézési pontok kialakításához azzal a céllal, hogy Unió-szerte összehangolt megközelítést dolgozzon ki.

(3)  A tagállamok megfelelő feltételeket teremtenek a piaci szereplők számára, hogy azok az energiahatékonysággal kapcsolatban megfelelő és célzott tájékoztatást és tanácsadást nyújtsanak a végső fogyasztók, többek között a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyek, valamint a kkv-k és a mikrovállalkozások számára.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a végső felhasználók, a hasznosító fogyasztók, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyek számára az ezen irányelv szerint meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő viták rendezése céljából egy független mechanizmuson – például energiaügyi ombudsmanon, fogyasztóvédelmi testületen vagy szabályozó hatóságon – keresztül egyszerű, tisztességes, átlátható, független, hatékony és eredményes, bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok álljanak rendelkezésre. Amennyiben a végső felhasználó a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(66) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott fogyasztó, az ilyen bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusoknak meg kell felelniük az irányelvben meghatározott követelményeknek.

A tagállamok szükség esetén biztosítják, hogy az alternatív vitarendezési fórumok együttműködjenek az egyszerű, tisztességes, átlátható, független, hatékony és eredményes, bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok biztosítása érdekében minden olyan vita esetén, amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékekhez vagy szolgáltatásokhoz kötődő vagy azokkal összekapcsolt termékekkel vagy szolgáltatásokkal áll összefüggésben.

A vállalkozásoknak a lakossági fogyasztókat érintő, bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusokban való részvételét kötelezővé kell tenni, kivéve, ha a tagállam bizonyítja a Bizottság előtt, hogy más mechanizmusok is ugyanolyan hatékonyak.

(5)  A tagállamok – a tulajdonjogra és a bérletre vonatkozó jogszabályaik alapelveinek sérelme nélkül – meghozzák a szükséges intézkedéseket az energiahatékonyságot akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátok elhárítására, különös tekintettel a tulajdonosok és bérlők közötti, illetve az épületek vagy önálló rendeltetési egységek tulajdonosai közötti érdekellentétekre, annak biztosítása céljából, hogy ezek a felek ne mondjanak le azokról az általuk egyébként mérlegelt, energiahatékonyság-javító beruházásokról, amelyeket csak azért nem hajtanak végre, mert egyénileg nem élveznék az összes kedvezményt, vagy mert nincs szabályozva, hogy a költségek és előnyök hogyan oszlanak meg közöttük.

Az e korlátok megszüntetését célzó intézkedések magukban foglalhatják ösztönzők nyújtását, többek között a finanszírozással és harmadik felek által nyújtott finanszírozási megoldások igénybevételének lehetőségével kapcsolatban, jogszabályi vagy szabályozási intézkedések hatályon kívül helyezését vagy módosítását, útmutatók és értelmező közlemények elfogadását, illetve az adminisztratív eljárások egyszerűsítését, ideértve a több tulajdonos tulajdonát képező ingatlanokkal kapcsolatos döntéshozatali eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat és intézkedéseket is. Ezek az intézkedések a piaci szereplők – például az (1) bekezdésben említettek – számára nyújtott, energiahatékonysággal kapcsolatos oktatással, képzéssel, specifikus tájékoztatással és technikai segítségnyújtással is kombinálhatók.

A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a releváns helyi és regionális hatóságok, az állami és szociális partnerek, például tulajdonosi és bérlői szervezetek, fogyasztói szervezetek, energiaelosztók, kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások, energetikai szolgáltató vállalkozások, megújulóenergia-közösségek, helyi energiaközösségek, helyi és regionális önkormányzatok, érintett hatóságok és ügynökségek bevonásával folytatott többoldalú párbeszéd támogatása érdekében, azzal a céllal, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg a tulajdonosok és bérlők, illetve az épületek vagy önálló rendeltetési egységek tulajdonosai közötti érdekellentétek szempontjából releváns, közösen elfogadott intézkedésekre, ösztönzőkre és iránymutatásokra vonatkozóan.

Minden tagállam jelentést tesz ezekről a korlátokról, valamint a 2010/31/EU irányelv 2a. cikke és az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti hosszú távú felújítási stratégiájában tett intézkedésekről.

(6)  A Bizottság ösztönzi a bevált energiahatékonysági gyakorlatok és módszerek cseréjét és széles körű terjesztését, és technikai támogatást nyújt az érdekellentétek enyhítéséhez a tagállamokban.

21a. cikk

Energiahatékonysági partnerségek

(1)  A Bizottság [12 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően]-ig európai ágazatspecifikus energiahatékonysági partnerségeket hoz létre, inkluzív és reprezentatív módon egyesítve az olyan ágazatok kulcsfontosságú érdekelt feleit – a szociális partnereket is beleértve –, mint az IKT-, a közlekedési, a pénzügyi és az építőipari ágazat. A Bizottság minden európai ágazatspecifikus energiahatékonysági partnerség számára elnököt jelöl ki.

(2)  Az (1) bekezdésben említett partnerségeknek elő kell segíteniük az éghajlatváltozással kapcsolatos párbeszédeket, és ösztönözniük kell az ágazatokat „energiahatékonysági ütemtervek” kidolgozására az energiahatékonysági megtakarítások eléréséhez, a megújuló energiára való felkészüléshez és az ágazatok szén-dioxid-mentesítéséhez rendelkezésre álló intézkedések és technológiai lehetőségek feltérképezése céljából. Ezek az ütemtervek értékes hozzájárulást nyújtanak annak révén, hogy segítik az ágazatokat az ezen irányelv és az (EU) 2021/1119 rendelet céljainak eléréséhez szükséges beruházások megtervezésében, valamint megkönnyítik a szereplők közötti, határokon átnyúló együttműködést az Unió belső piacának megerősítése érdekében.

22. cikk

A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók szerepvállalásának növelése és védelme, valamint az energiaszegénység enyhítése

(1)  A tagállamok szilárd, hosszú távú stratégiát dolgoznak ki, és megfelelő intézkedéseket hoznak az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartások és adott esetben a szociális bérlakásokban élők szerepvállalásának növelése és védelme érdekében.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók fogalmának az (EU) 2019/944 irányelv 28. cikkének (1) bekezdése és 29. cikke, valamint a 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti meghatározásakor a tagállamok figyelembe veszik a hasznosító fogyasztókat.

(2)  Az energiaszegénység enyhítése érdekében a tagállamok az energiahatékonyság-javító intézkedéseket és kapcsolódó fogyasztóvédelmi vagy tájékoztatási intézkedéseket – különösen a 21. cikkben és a 8. cikk (3) bekezdésében foglaltakat – prioritásként hajtják végre az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az alacsony jövedelmű háztartások és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében. A tagállamok megfelelő nyomonkövetési és értékelési eszközöket alkalmaznak annak biztosítására, hogy az energiaszegénység által érintett személyek részesüljenek a energiahatékonyság-javító intézkedések előnyeiből.

(3)  A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek, az alacsony jövedelmű háztartások és adott esetben a szociális bérlakásokban élők támogatása érdekében a tagállamok:

a)  energiahatékonyság-javító intézkedéseket hajtanak végre az egyéb szakpolitikákból és intézkedésekből – például az ezen irányelv 10. cikke szerint végrehajtott adóintézkedésekből vagy a kibocsátáskereskedelmi rendszernek az ETS-irányelv [COM(2021)0551, 2021/0211(COD)] szerinti, épületekben és a közlekedési ágazatban történő alkalmazásából – fakadó elosztási hatások enyhítése érdekében;

aa)   biztosítják, hogy az energiahatékonyságot előmozdító vagy elősegítő intézkedések – különösen az épületeket és a mobilitást érintő intézkedések – ne járuljanak hozzá e szolgáltatások árának aránytalan növekedéséhez vagy a társadalmi kirekesztés fokozódásához;

b)  az energiahatékonyság-javító intézkedésekbe – mint kiemelt intézkedésekbe – történő beruházások céljából a lehető legjobban felhasználják a nemzeti és uniós szinten rendelkezésre álló közfinanszírozást, ideértve adott esetben azt a pénzügyi hozzájárulást is, amelyet a tagállam a Szociális Klímaalapból kapott [a Szociális Klímaalapról szóló rendelet (COM(2021)0568) 9. és 14. cikke] alapján, valamint az EU ETS [COM(2021)0551, 2021/0211(COD)] szerinti kibocsátáskereskedelemből származó kibocsátási egységek árveréséből származó bevételeket;

c)  adott esetben korai, előretekintő beruházásokat hajtanak végre az energiahatékonyság-javító intézkedések, például a fűtési, hűtési és szellőztetési rendszerek utólagos átalakítása terén, mielőtt megmutatkoznának az egyéb szakpolitikák és intézkedések elosztási hatásai;

d)  előmozdítják az olyan technikai segítségnyújtást, amely megkönnyíti a bevált gyakorlatok cseréjét a szabályozási keretek, például az ingatlan- és bérleti jogszabályok energiahatékonysági intézkedésekhez kapcsolódó reformja terén, valamint olyan támogató finanszírozási és pénzügyi eszközök bevezetését, mint például a közműszámla-alapú finanszírozási rendszerek, a helyi hitelveszteség-tartalékok, a garanciaalapok, illetve a mélyfelújításokra és a minimális energianyereséget eredményező felújításokra szánt források;

e)  technikai segítségnyújtást mozdítanak elő a szociális szereplők számára a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók energiapiacon való aktív részvételének, valamint energiafogyasztási szokásaik pozitív megváltoztatásának ösztönzése érdekében;

f)  hozzáférést biztosítanak minimális energianyereséghez kötött finanszírozáshoz, vissza nem térítendő támogatásokhoz vagy egyéb támogatásokhoz, és elősegítik a megfizethető bankhitelekhez vagy célzott hitelkeretekhez való hozzáférést.

(3a)  A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket az energiaszegénység által érintett személyek, az alacsony jövedelmű háztartások, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyek tisztességtelen árképzéssel és a fűtési, hűtési és használati melegvíz-ellátás áremelkedéseivel szembeni védelme érdekében.

(4)  A tagállamok szakértői hálózatot hoznak létre különféle ágazatok, például az egészségügy, az energiaágazat, az építőipar, a fűtési és hűtési ágazat, valamint a szociális ágazatok szakértőiből, beleértve adott esetben a helyi és regionális energiaügynökségeket a helyi és nemzeti döntéshozókat az energiaszegénységet enyhítő, energiahatékonyság-javító intézkedések végrehajtásában támogató stratégiák kidolgozása, az energiaszegénység enyhítését célzó, szilárd és hosszú távú megoldások létrehozására irányuló intézkedések kidolgozása, valamint a megfelelő technikai segítségnyújtás és pénzügyi eszközök kidolgozása céljából. A tagállamok törekednek arra, hogy a szakértői hálózatot oly módon állítsák össze, hogy az biztosítsa a nemek egyensúlyát, és tükrözze a perspektívák sokszínűségét.

Ugyanez a szakértői hálózat támogatja a tagállamokat a következő területeken:

a)  nemzeti fogalommeghatározások, mutatók és kritériumok meghatározása az energiaszegénység tekintetében, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, köztük a hasznosító fogyasztók fogalmának meghatározása;

b)  az energiaszegénység kérdéséhez kapcsolódó, használandó és jelentendő releváns mutatók és adatkészletek kidolgozása vagy javítása;

c)  megfizethetőséget biztosító módszerek és intézkedések kidolgozása, a lakhatási költségek semlegességének előmozdítása, illetve annak biztosítása, hogy az energiahatékonyság-javító intézkedésekre fordított állami finanszírozás az épületek és önálló rendeltetési egységek tulajdonosait és bérlőit egyaránt szolgálja, különös tekintettel a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókra, az energiaszegénység által érintett személyekre és adott esetben a szociális bérlakásokban élőkre;

d)  intézkedések értékelése és adott esetben előterjesztése olyan helyzetek megelőzésére vagy orvoslására, amelyekben egyes csoportok jobban érintettek vagy jobban ki vannak téve az energiaszegénység kockázatának, vagy érzékenyebbek az energiaszegénység káros hatásaira, például a nők, a fogyatékossággal élő személyek, az idősek, a gyermekek és a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyek.

V. FEJEZET

AZ ENERGIAELLÁTÁS HATÉKONYSÁGA

23. cikk

A fűtés és hűtés értékelése és tervezése

(1)  Integrált nemzeti energia- és klímatervének, a későbbi integrált nemzeti energia- és klímatervének, valamint az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban benyújtott kapcsolódó eredményjelentéseinek részeként minden tagállam átfogó fűtési és hűtési értékelést nyújt be a Bizottságnak, amely tartalmazza az új fűtési és hűtési hálózatok számára kijelölt területek feltérképezését. Az átfogó értékelésnek tartalmaznia kell a IX. mellékletben meghatározott információkat, és ahhoz csatolni kell az (EU) 2018/2001 irányelv 15. cikkének (7) bekezdése szerint elvégzett értékelést.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi releváns érdekelt fél, köztük az állami és a magánszféra szereplői lehetőséget kapjanak a fűtési és hűtési tervek, az átfogó értékelés, valamint a szakpolitikák és intézkedések kidolgozásában való részvételre.

(3)  Az (1) bekezdésben említett értékelés céljából a tagállamok a területükre kiterjedő költség-haszon elemzést végeznek, amely az éghajlati tényezőkön, a gazdasági megvalósíthatóságon és a műszaki alkalmazhatóságon alapul. A költség-haszon elemzésnek alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési szükségleteknek megfelelő, leginkább erőforrás- és költséghatékony megoldások azonosítására, figyelembe véve a rendszer általános hatékonyságát, az energiarendszer megfelelőségét és rezilienciáját, valamint az energiahatékonyság elsődlegességének elvét. A költség-haszon elemzés részét képezheti egy, a 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(67) szerinti környezeti vizsgálatnak.

A tagállamok kijelölik a költség-haszon elemzések elvégzéséért felelős illetékes hatóságokat, a X. melléklettel összhangban rendelkezésre bocsátják a részletes módszertanokat és feltevéseket, valamint meghatározzák és közzéteszik a gazdasági elemzés eljárásait.

(4)  Ha az (1) bekezdésben említett értékelés és a (3) bekezdésben említett elemzés alapján lehetőség van nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és/vagy a hatékony távfűtés/távhűtés és/vagy a hulladékhőn alapuló, önellátási célú energiatermelés olyan alkalmazására, ahol a haszon meghaladja a költségeket, a tagállamok vagy a felelős helyi és regionális hatóságok megteszik a megfelelő intézkedéseket a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra fejlesztése érdekében, és/vagy a hulladékhőt önellátási céllal energiává alakító létesítmények fejlesztésének ösztönzése érdekében, és/vagy annak érdekében, hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból előállított fűtési és hűtési energia hasznosításával, az (1) bekezdéssel és a 24. cikk (4) és (6) bekezdésével összhangban.

Amennyiben az (1) bekezdésben említett értékelés és a (3) bekezdésben említett elemzés alapján nem határozható meg olyan lehetőség, amely vonatkozásában az előnyök meghaladják a költségeket – köztük a 24. cikk (4) bekezdésében említett költség-haszon elemzés elvégzésének adminisztrációs költségeit –, a tagállam a helyi és regionális hatóságokkal együtt mentesítheti a létesítményeket az említett bekezdésben meghatározott követelmények alól.

(5)  A tagállamok olyan szakpolitikákat és intézkedéseket fogadnak el, amelyek biztosítják az (1) bekezdés szerint elvégzett átfogó értékelésekben azonosított lehetőségek kiaknázását. E szakpolitikáknak és intézkedéseknek tartalmazniuk kell legalább a IX. mellékletben meghatározott elemeket. Az egyes tagállamok integrált nemzeti energia- és klímaterveik, a későbbi integrált nemzeti energia- és klímaterveik, valamint az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban benyújtott eredményjelentéseik aktualizálásának részeként bejelentik ezeket a szakpolitikákat és intézkedéseket.

Szakpolitikáik és intézkedéseik előkészítése során a tagállamok információkat gyűjtenek a meglévő távfűtési és -hűtési hálózatokban lévő kapcsolt energiatermelő létesítményekről és egységekről, és értékelik az energiamegtakarítási lehetőségeket. Ezen információk tartalmazzák legalább a rendszer hatékonyságára, a rendszer veszteségeire, a csatlakozási sűrűségre, a hálózati veszteségekre és a hőmérséklet-eloszlásra, a primerenergia- és a végsőenergia-fogyasztásra, a kibocsátási tényezőkre és az energiaforrások láncának megelőző szakaszaira vonatkozó adatokat. Ezeket az adatokat közzé kell tenni, és a tagállamok ezeket az adatokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a regionális és helyi hatóságok legalább a 35 000 főnél nagyobb összlakosságú településeken helyi fűtési és hűtési terveket dolgoznak ki, és a kisebb lakosságú településeket is ösztönzik ilyen tervek kidolgozására. Ezeknek a terveknek:

a)  az (1) bekezdés szerint elvégzett átfogó értékelésekben megadott információkon és adatokon kell alapulniuk, és meg kell adniuk az energiahatékonyság – többek között az alacsony hőmérsékletű távfűtési készültség, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hulladékhő visszanyerése révén történő – növelésének, valamint a megújuló energiának az adott területen a fűtésben és hűtésben való növelésére vonatkozó potenciál becslését és feltérképezését; emellett elemezniük kell a helyi épületállományon belüli fűtő- és hűtőberendezéseket, figyelembe véve az energiahatékonysági intézkedésekben rejlő területspecifikus lehetőségeket, és a hasonló épülettípusokra vonatkozóan sablon felújítási ütemterveket kidolgozva az épületek és az ellátási infrastruktúra gyors, költséghatékony és kölcsönösen összehangolt átalakítása céljából;

aa)  teljes mértékben meg kell felelniük az energiahatékonyság elsődlegessége elvének;

b)  stratégiát kell tartalmazniuk a (6) bekezdés a) pontja szerint azonosított potenciál kiaknázására vonatkozóan;

c)  valamennyi érintett regionális vagy helyi érdekelt fél bevonásával kell készülniük és már a korai szakaszban biztosítaniuk kell a nyilvánosság részvételét, a helyi energiainfrastruktúra üzemeltetőit is beleértve;

ca)   figyelembe kell venniük a meglévő gáz-, hő- és villamosenergia-infrastruktúrát;

d)  figyelembe kell venniük a helyi közösségek, valamint több helyi vagy regionális közigazgatási egység vagy régió közös szükségleteit;

da)  értékelniük kell az energiaközösségek és más, a helyi fűtési és hűtési projektek megvalósításához aktívan hozzájárulni képes, fogyasztók által irányított kezdeményezések szerepét;

db)  az energiaszegénység által érintett személyek, az alacsony jövedelmű háztartások, a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók és adott esetben a 22. cikkben említett, szociális lakásban élők előtérbe helyezésére irányuló stratégiát kell tartalmazniuk, beleértve a célcsoportok szükségleteinek azonosítására és megértésére szolgáló piacelemzést, valamint testreszabott programokat kell javasolniuk;

dc)  fel kell mérniük, hogyan finanszírozható az azonosított szakpolitikák és intézkedések végrehajtása, és hogyan biztosítható olyan pénzügyi mechanizmus, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy megújuló fűtésre és hűtésre váltsanak;

dd)  figyelembe kell venniük az energia megfizethetőségét, az energiaellátás biztonságát, az energiarendszer megfelelőségét és rezilienciáját;

e)  magukban kell foglalniuk egy, a tervek céljainak a klímasemlegességgel összhangban történő elérését biztosító ütemtervet és az azonosított szakpolitikák és intézkedések végrehajtása terén elért haladás nyomon követését;

ea)   stratégiát kell kidolgozniuk a közintézményekben a régi és nem hatékony fűtő- és hűtőberendezések nagy hatékonyságú alternatívákkal való felváltásának megtervezésére, a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének céljával;

eb)  értékelniük kell a szomszédos regionális vagy helyi hatóságok terveivel való lehetséges szinergiákat a közös beruházások és a költséghatékonyság elősegítése érdekében.

A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi releváns érdekelt fél, köztük az állami és a magánszféra szereplői lehetőséget kapjanak a fűtési és hűtési tervek, az átfogó értékelés, valamint a szakpolitikák és intézkedések kidolgozásában való részvételre.

E célból a tagállamok olyan ajánlásokat dolgoznak ki, amelyek támogatják a regionális és helyi hatóságokat az azonosított potenciált kiaknázó, energiahatékony és megújuló energián alapuló fűtésre és hűtésre vonatkozó szakpolitikák és intézkedések regionális és helyi szintű végrehajtásában. A tagállamok minden lehetséges módon, a lehető legnagyobb mértékben támogatják a regionális és helyi hatóságokat, többek között pénzügyi támogatás és technikai támogatási rendszerek révén. A tagállamok biztosítják, hogy a fűtési és hűtési tervek összhangban legyenek az egyéb helyi éghajlat-politikai, energetikai és környezetvédelmi tervezési követelményekkel a helyi és regionális hatóságokra háruló adminisztratív teher megkettőzésének elkerülése, valamint a tervek hatékony végrehajtásának ösztönzése érdekében.

(6a)  Több szomszédos helyi önkormányzatból álló csoport is megvalósíthat közös helyi fűtési és hűtési terveket, feltéve, hogy a földrajzi és közigazgatási környezet, valamint a fűtési és hűtési infrastruktúra megfelelő ehhez.

(6b)  A helyi fűtési és hűtési tervek végrehajtását egy illetékes hatóság ellenőrzi és értékeli. Amennyiben a végrehajtás a (6) bekezdés e) pontja szerinti ütemterv és nyomon követés alapján elégtelennek bizonyul, az illetékes hatóság intézkedéseket javasol a végrehajtási hiányosságok megszüntetésére.

24. cikk

Fűtés- és hűtésszolgáltatás

(1)  A primerenergia-hatékonyság és a megújuló energiák fűtés- és hűtésszolgáltatásban képviselt arányának növelése érdekében az olyan távfűtési és -hűtési rendszerek hatékonyak, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek:

a)  2027. december 31-ig az olyan rendszerek, amelyek legalább 50%-ban megújuló energiát, 50%-ban hulladékhőt, 75%-ban kapcsolt energiatermelésből származó hőt vagy 50%-ban ilyen energiák és hők kombinációját használják a hálózatban;

b)  2028. január 1-jétől az olyan rendszerek, amelyek legalább 50%-ban megújuló energiát, 50%-ban hulladékhőt, 80%-ban nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó hőt vagy e hőenergia legalább olyan kombinációját használják a hálózatban, ahol a megújuló energia részaránya legalább 5%, és a megújuló energia, a hulladékhő vagy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó hő teljes részaránya legalább 50%;

c)  2035. január 1-jétől az olyan rendszerek, amelyek legalább 50%-ban megújuló energiát és hulladékhőt használnak fel, ahol a megújuló energia részaránya legalább 20%;

d)  2045. január 1-jétől az olyan rendszerek, amelyek legalább 75%-ban megújuló energiát és hulladékhőt használnak fel, ahol a megújuló energia részaránya legalább 40%;

e)  2050. január 1-jétől a kizárólag megújuló energiát és hulladékhőt felhasználó rendszerek, ahol a megújuló energia részaránya legalább 60%;

f)  az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban, ha a hulladékhő részaránya meghaladja a c), d) és e) pontban meghatározott kritériumokat, és ha a hulladékhő egyébként elveszne, a hulladékhő helyettesíthet bármely más energiaforrást;

g)  az elosztóhálózatban szükséges maximális hőmérsékletekről felmérés készült.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy távfűtési és -hűtési rendszer megépítésére vagy jelentős felújítására kerül sor, az megfeleljen az (1) bekezdésben meghatározott, a rendszer elindításakor vagy felújítás utáni működésének megkezdésekor érvényes kritériumoknak. Ezen túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy a távfűtési és -hűtési rendszer megépítése vagy jelentős felújítása során a meglévő hőforrásokban ne növekedjen a földgáztól eltérő fosszilis tüzelőanyagok felhasználása a felújítás előtti teljes üzemelés előző három naptári évének éves átlagfogyasztásához képest, és hogy a rendszerben az új hőforrások ne használjanak fel ▌fosszilis tüzelőanyagokat. A tagállamok gondoskodnak továbbá a meglévő távfűtési és -hűtési rendszerek vonalvezetésének feltérképezéséről és közzétételéről.

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy 2025. január 1-jétől, majd azt követően ötévente az összes olyan meglévő távfűtési és -hűtési rendszer üzemeltetője, amelynek teljes energiateljesítménye meghaladja az 5 MW-ot, és amely nem felel meg az (1) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott kritériumoknak, tervet készítsen a primerenergia-hatékonyság és a megújuló energia arányának növelésére és az elosztási veszteségek csökkentésére. A tervnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott kritériumoknak való megfelelést célzó intézkedéseket, és azt az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia.

(3a)  A tagállamok biztosítják, hogy a 100 kW-ot meghaladó teljes névleges energiabevitellel rendelkező adatközpontok hulladékhőt vagy más hulladékhő-visszanyerési alkalmazásokat használjanak, kivéve, ha bizonyítani tudják, hogy a (4) bekezdésben említett értékelés alapján ez műszakilag vagy gazdaságilag nem megvalósítható.

(4)  Annak felmérése érdekében, hogy gazdasági szempontból mennyire megvalósítható a fűtés- és hűtésszolgáltatás energiahatékonyságának növelése, a tagállamok biztosítják, hogy a X. melléklettel összhangban a létesítmények szintjén költség-haszon elemzést végezzenek, amennyiben a következő létesítményeket újonnan tervezték vagy jelentősen felújították, és azokkal kapcsolatban anyagköltségek még nem merültek fel:

a)  az 5 MW-ot meghaladó évi átlagos teljes bemenő hőteljesítményű villamosenergia-termelő létesítmények, a létesítmény nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítményként történő üzemeltetésével járó költség és haszon értékelése céljából;

b)  olyan ipari létesítmények, amelyek évi átlagos teljes bemenő hőteljesítménye meghaladja az 5 MW-ot, a hulladékhő helyszíni és helyszínen kívüli felhasználásának értékelése céljából;

c)  olyan kiszolgáló létesítmények, amelyek évi átlagos teljes bemenő hőteljesítménye meghaladja az 5 MW-ot, például szennyvízkezelő létesítmények és LNG-létesítmények a hulladékhő helyszíni és helyszínen kívül felhasználásának értékelése céljából;

d)  olyan adatközpontok, amelyek teljes névleges energiabevitele meghaladja a 100 kW-os szintet, annak felmérése céljából, hogy a hulladékhő gazdaságilag indokolt kereslet kielégítése érdekében történő felhasználása, valamint a létesítmény távfűtési hálózathoz vagy hatékony/RES-alapú távhűtési rendszerhez vagy egyéb hulladékhő-visszanyerő alkalmazáshoz való csatlakoztatása műszakilag mennyire megvalósítható, milyen költséghatékonyságú, és milyen hatással járna az energiahatékonyságra és a helyi vételezési igényekre, beleértve a szezonális változásokat is. Az elemzésnek ki kell térnie azokra a hűtőrendszer-megoldásokra, amelyek lehetővé teszik a hulladékhő elvezetését vagy hasznos hőszinten, minimális kiegészítő energiaráfordítással történő begyűjtését.

A tagállamok megszüntetik a hulladékhő felhasználásának szabályozási akadályait, és elegendő támogatást nyújtanak a hulladékhő felhasználásához abban az esetben, ha az a)–d) pontokban említett létesítményeket újonnan tervezték vagy felújították. A b)–d) pont alkalmazásában a létesítmény helyszínén keletkező hulladékhő felmérése céljából az e bekezdésben meghatározott költség-haszon elemzés helyett a VI. melléklet szerinti energetikai auditok is végezhetők.

E bekezdés b) és c) pontjának alkalmazásában nem tekintendő felújításnak, ha az égetőberendezést az általa kibocsátott szén-dioxid leválasztására alkalmas berendezéssel szerelik fel azzal a céllal, hogy gondoskodjanak annak a 2009/31/EK irányelvnek megfelelő geológiai tárolásáról.

A tagállamok előírják, hogy a költség-haszon elemzést a létesítmény üzemeltetéséért felelős vállalkozásokkal együttműködve végezzék el.

(5)  A tagállamok a (4) bekezdés hatálya alól mentesíthetik a következőket:

a)  azok a csúcserőművek és tartalék villamosenergia-termelő erőművek, amelyeket egy ötéves időszak alatti mozgóátlag alapján évi kevesebb mint 1500 óra üzemelésre terveztek, amennyiben a tagállam által létrehozott hitelesítési eljárás alapján biztosítható, hogy a kivétel engedélyezésének ez a feltétele teljesül;

b)  azok a létesítmények, amelyeknek a 2009/31/EK irányelv alapján jóváhagyott geológiai tárolóhelyhez közel kell elhelyezkedniük;

c)  olyan adatközpontok, amelyek hulladékhőjét távfűtési hálózatban vagy közvetlenül helyiségek fűtésére, használati melegvíz előállítására vagy egyéb célokra használják vagy fogják használni abban az épületben vagy épületcsoportban, ahol az található, illetve egyéb célokra használják vagy fogják használni az adatközpont környékén található érintett területen.

A tagállamok az egyes létesítményeknek a (4) bekezdés c) és d) pontjában foglalt rendelkezések alóli mentesítése céljából ezen túlmenően küszöbértékeket is megállapíthatnak, a rendelkezésre álló hasznos hulladékhő mennyisége, a hőigény vagy az ipari létesítmények és a távfűtési hálózatok közötti távolság tekintetében.

A tagállamok értesítik a Bizottságot az e bekezdés értelmében elfogadott kivételekről.

(6)  A tagállamok az (EU) 2019/944 irányelv 8. cikkében említett vagy azokkal egyenértékű engedélyezési kritériumokat fogadnak el az alábbiak érdekében:

a)  a 23. cikk (1) bekezdésében említett átfogó értékelés eredményének figyelembevétele;

b)  a (4) bekezdésben foglalt követelmények teljesítésének biztosítása;

c)  a (4) bekezdésben említett költség-haszon elemzés eredményének figyelembevétele.

(7)  A tagállamok mentesíthetik az egyes létesítményeket az alól, hogy a (6) bekezdésben említett engedélyezési kritériumok alapján kötelesek legyenek olyan lehetőségeket megvalósítani, amelyekben a hasznok meghaladják a költségeket, amennyiben jogi, tulajdoni vagy finanszírozási okokból ez elengedhetetlen. Ezekben az esetekben az érintett tagállam döntéséről indokolással ellátott értesítést küld a Bizottságnak a döntés meghozatalát követő három hónapon belül.  A Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül véleményt bocsáthat ki az értesítésről.

(8)  E cikk (4), (5), (6) és (7) bekezdését alkalmazni kell a 2010/75/EU irányelv hatálya alá tartozó létesítményekre is az említett irányelv követelményeinek sérelme nélkül.

(9)  A tagállamok információkat gyűjtenek az e cikk (4) bekezdésének a), b), c) és d) pontjával összhangban elvégzett költség-haszon elemzésekről. Ezeknek tartalmazniuk kell legalább a rendelkezésre álló hőmennyiségekkel és hőparaméterekkel, az évente tervezett üzemórák számával és a helyszínek földrajzi elhelyezkedésével kapcsolatos adatokat. Ezeket az adatokat potenciális érzékenységük kellő figyelembevételével kell közzétenni.

(10)  A III. melléklet f) pontjában említett egységes hatásfok-referenciaértékek alapján a tagállamok biztosítják, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származása az egyes tagállamokban megállapított objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumoknak megfelelően garantálható legyen. Biztosítják továbbá, hogy ez a származási garancia megfeleljen a követelményeknek és tartalmazza legalább a XI. mellékletben meghatározott információkat. A tagállamok – kizárólag az ebben a bekezdésben említett információk igazolásaként – kölcsönösen elismerik egymás származási garanciáit. Amennyiben a származási garancia ilyen igazolásként való elismerését – különösen a csalások megelőzésével kapcsolatos okokból – megtagadják, annak objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételeken kell alapulnia. A tagállamok az ilyen megtagadásról és annak indokairól értesítik a Bizottságot. A származási garancia elismerésének megtagadása esetén a Bizottság határozatot fogadhat el, amelyben az elismerést megtagadó felet kötelezi a származási garancia elismerésére, különösen az elismerés alapjául szolgáló objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre tekintettel.

A Bizottság ezen irányelv 31. cikkével összhangban, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján jogosult az (EU) 2015/2402 bizottsági végrehajtási rendeletben(68) előírt egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálatára.

(11)  A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt energiatermeléshez nyújtható mindennemű támogatás feltétele legyen, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát és hulladékhőt ténylegesen primerenergia-megtakarítás céljára használják fel. A kapcsolt energiatermeléshez, valamint a távfűtési célú energia-előállításhoz és hálózatokhoz nyújtandó állami támogatásokra adott esetben az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazandók.

25. cikk

Energiaátalakítás, -szállítás és -elosztás

(1)  A nemzeti energetikai szabályozó hatóságok a földgáz- és villamosenergia-infrastruktúra üzemeltetésével kapcsolatos döntéseikben – ideértve a hálózati díjakról hozott döntéseiket is – ezen irányelv 3. cikkével összhangban az energiahatékonyság elsődlegességének elvét alkalmazzák az (EU) 2019/944 és a 2009/73/EK irányelvben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során, a megkülönböztetésmentesség és a költséghatékonyság elvének sérelme nélkül. Az energiahatékonyság elsődlegességének elve mellett a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok figyelembe veszik a költséghatékonyságot, a rendszerhatékonyságot és az ellátásbiztonságot, és az Unió éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérését és a fenntarthatóságot biztosító életciklus-alapú megközelítést alkalmaznak.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a földgáz- és villamosenergia-átviteli és -elosztó rendszerek üzemeltetői a hálózattervezési, hálózatfejlesztési és beruházási döntéseik során az energiahatékonyság elsődlegességének elvét alkalmazzák, összhangban ezen irányelv 3. cikkével és az Unió éghajlat-politikai és fenntarthatósági célkitűzéseivel. A keresletoldali rugalmasság a hálózattervezés és -üzemeltetés értékelésének központi eleme. Az ellátásbiztonság és a piaci integráció figyelembevétele mellett a tagállamok biztosítják, hogy – az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájáruláskánt – az átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők ▌időtálló eszközökbe ruházzanak be. A nemzeti szabályozó hatóságok a kulcsfontosságú szakértelemmel rendelkező átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetőkkel és elosztórendszer-üzemeltetőkkel szorosan együttműködve módszereket és iránymutatást biztosíthatnak a költség-haszon elemzésben szereplő alternatívák értékeléséhez, a tágabb értelemben vett hasznok figyelembevételével, valamint az átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetők vagy az elosztórendszer-üzemeltetők által benyújtott projektek jóváhagyásakor, ellenőrzésekor és nyomon követésekor ellenőrizhetik, hogy azok végrehajtják-e az energiahatékonyság elsődlegességének elvét.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők figyelemmel kísérjék és számszerűsítsék az általuk üzemeltetett hálózathoz kapcsolódó hálózati veszteségek teljes mennyiségét, és költséghatékony intézkedéseket hozzanak a hálózati hatékonyság növelése, illetve az infrastruktúra-fejlesztési igények, valamint a keresleti és a termelési oldal fokozott villamosításából eredő veszteségek kezelése érdekében. Az átviteli- és elosztóhálózat-üzemeltetők jelentést tesznek a nemzeti energetikai szabályozó hatóságnak a fenti intézkedésekről▌. ▌A tagállamok biztosítják, hogy az átviteli- és elosztóhálózat-üzemeltetők a meglévő földgáz- vagy villamosenergia-átviteli vagy -elosztó rendszereik tekintetében értékeljék az energiahatékonyság-javító intézkedéseket, és az infrastruktúra tervezése és üzemeltetése során javítsák az energiahatékonyságot, különösen az intelligens hálózatok kiépítése tekintetében. A tagállamok ösztönzőkön alapuló szabályozás révén arra ösztönzik az átviteli- és elosztóhálózat-üzemeltetőket, hogy innovatív megoldásokat dolgozzanak ki a meglévő és jövőbeli rendszerek hatékonyságának és fenntarthatóságának, többek között azok energiahatékonyságának javítására.

(4)  A nemzeti energetikai szabályozó hatóságok az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének i) pontja és a 2009/73/EK irányelv 41. cikke alapján elkészített éves jelentésbe külön szakaszt illesztenek be a földgáz- és villamosenergia-infrastruktúra üzemeltetésével kapcsolatos energiahatékonyság-javulás terén elért haladásról. Ezekben a jelentésekben a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok értékelik a földgáz- és villamosenergia-infrastruktúra üzemeltetésének általános hatékonyságát, az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők által végrehajtott intézkedéseket, valamint adott esetben ajánlásokat tesznek az energiahatékonyság javítására, beleértve a csúcsterhelés és a teljes villamosenergia-felhasználás csökkentésére szolgáló költséghatékony alternatívákat.

(5)  A villamos energia tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy a hálózati szabályzatok és díjszabások megfeleljenek a XII. mellékletben foglalt kritériumoknak, figyelembe véve az (EU) 2019/943 rendelet értelmében kidolgozott iránymutatásokat és szabályzatokat.

(6)  A hálózatos energiaátvitel és -elosztás tekintetében a tagállamok engedélyezhetnek a rendszerekben és díjszabási struktúrákban szociális célú összetevőket, feltéve, hogy az átviteli- és elosztási rendszert zavaró hatások a szükséges minimumra korlátozódnak, és az adott szociális célhoz képest nem aránytalan mértékűek.

(7)  A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják az átviteli és elosztási díjszabásban alkalmazott olyan ösztönzők megszüntetését, amelyek hátrányosak a villamos energia és a földgáz előállítása, átvitele, elosztása és az ezekkel való ellátás tekintetében az energiahatékonyság és a keresletoldali válasz szempontjából. A tagállamok biztosítják az infrastruktúra tervezése és a meglévő infrastruktúra üzemeltetése terén a hatékonyságot, továbbá az (EU) 2019/944 irányelv keretében azt, hogy a díjszabás lehetővé tegye, hogy a szolgáltatók javítsák a fogyasztói részvételt a rendszerhatékonyság területén.

(8)  Az átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetőknek és az elosztórendszer-üzemeltetőknek meg kell felelniük a XII. mellékletben foglalt követelményeknek.

(9)  A nemzeti szabályozó hatóságok adott esetben előírhatják az átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetőknek és az elosztórendszer-üzemeltetőknek, hogy kedvezményes kapcsolódási és rendszerhasználati díjakon keresztül ösztönözzék, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységek a keresleti pontok közelében helyezkedjenek el.

(10)  A tagállamok engedélyezhetik a hálózatba bekapcsolódni szándékozó, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító termelők számára, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé.

(11)  A 2010/75/EU irányelv szerinti jelentés megtételekor és az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok mérlegelik a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, tüzelőanyag égetésével foglalkozó létesítmények energiahatékonysági szintjére vonatkozó adatok megadását a 2010/75/EU irányelvvel összhangban kidolgozott, vonatkozó elérhető legjobb technikák figyelembevételével.

VI. FEJEZET

HORIZONTÁLIS RENDELKEZÉSEK

26. cikk

Megfelelő minősítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerek hozzáférhetősége

(1)  A tagállamok az energiahatékonysággal kapcsolatos szakmákban a piaci igényeknek megfelelő, kellő szintű kompetenciákat biztosítanak. A tagállamok a szociális partnerekkel szoros együttműködésben biztosítják, hogy tanúsítási és/vagy azokkal egyenértékű képesítési rendszerek – ideértve szükség esetén megfelelő képzési programokat is – álljanak rendelkezésre az energiahatékonysági szakmák tekintetében, ideértve az energetikai szolgáltatókat, az energetikai auditokat végző szolgáltatókat, az energiakezelőket, a független szakértőket és a 2010/31/EU irányelv szerinti épületelemek telepítőit, és hogy e rendszerek megbízhatóak legyenek, és hozzájáruljanak a nemzeti energiahatékonysági célkitűzésekhez és az átfogó uniós dekarbonizációs célkitűzésekhez.

A tanúsítási és/vagy azzal egyenértékű képesítési rendszereket – beleértve szükség esetén megfelelő képzési programokat – biztosító szervezeteket a 765/2008/EK rendeletnek megfelelően akkreditálni kell(69).

(1a)  A tagállamok az energiahatékonysággal kapcsolatos szakmákban a piaci igényeknek megfelelő, kellő szintű kompetenciák biztosítása érdekében tanúsítási, képzési és oktatási programokat mozdítanak elő. A tagállamok intézkedéseket vezetnek be az ilyen programokban való részvétel előmozdítására, különösen a kkv-k és az önálló vállalkozók körében. [12 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően]-ig a Bizottság uniós szintű kampányt indít annak érdekében, hogy több embert vonzzon az energiahatékonysággal kapcsolatos szakmákba, és egyenlő hozzáférést biztosítson a nők számára.

(1b)  [12 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően]-ig a Bizottság egységes hozzáférési platformot hoz létre, amely támogatást és tudásmegosztást biztosít annak érdekében, hogy biztosítsa a megfelelő számú képzett szakembert az Unió éghajlat- és energiapolitikai céljainak eléréséhez. A platform egybegyűjti a tagállamokat, a szociális partnereket, az oktatási intézményeket, a tudományos köröket és más érdekelt feleket, így mozdítva elő és népszerűsítve a bevált gyakorlatokat, aminek köszönhetően több energiahatékonysági szakember áll rendelkezésre, és biztosítható a meglévő szakemberek átképzése és továbbképzése a piaci igények kielégítése érdekében.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti tanúsítási vagy azzal egyenértékű képesítési rendszerek, köztük szükség esetén a képzési programok a meglévő európai vagy nemzetközi szabványokon alapuljanak.

(3)  A tagállamok nyilvánossá teszik az (1) bekezdésben említett tanúsítási vagy azzal egyenértékű képesítési rendszereket vagy megfelelő képzési programokat, és együttműködnek egymással és a Bizottsággal a rendszerek összehasonlítása és elismerése során.

A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a fogyasztók megismerjék a rendszerekhez való hozzáférés lehetőségeit a 27. cikk (1) bekezdésével összhangban.

(4)  A tagállamok 2024. december 31-ig, majd azt követően kétévente értékelik, hogy a rendszerek biztosítják-e az energetikai szolgáltatók, az energetikai auditokat végző szolgáltatók, az energiakezelők, a független szakértők és az épületelemek 2010/31/EU irányelvben meghatározott telepítői tekintetében a kompetenciák szükséges szintjét és a nemek közötti egyensúlyt. Értékelik továbbá a rendelkezésre álló és a szükséges szakemberek közötti hiányt is. Az értékelést és annak ajánlásait nyilvánosan elérhetővé teszik.

27. cikk

Energetikai szolgáltatások

(1)  A tagállamok előmozdítják az energetikai szolgáltatások piacát és a kkv-k ahhoz való hozzáférését azáltal, hogy világos és könnyen hozzáférhető információkat bocsátanak rendelkezésre az alábbiakkal kapcsolatban:

a)  a rendelkezésre álló energetikai szolgáltatási szerződések és az ilyen szerződésekbe az energiamegtakarítás és a végső felhasználók jogainak garantálása érdekében belefoglalandó záradékok;

b)  az energiahatékonysági szolgáltatásokra irányuló projektek támogatására szolgáló pénzügyi eszközök, ösztönzők, vissza nem térítendő támogatások, rulírozó alapok, garanciák, biztosítási rendszerek és kölcsönök;

c)  a rendelkezésre álló képesített és/vagy tanúsított energetikai szolgáltatók, valamint képesítéseik és/vagy tanúsítványaik a 26. cikkel összhangban;

d)  a rendelkezésre álló nyomonkövetési és hitelesítési módszerek, valamint minőség-ellenőrzési rendszerek.

(2)  A tagállamok ösztönzik a tanúsító megjelölések – többek között szakmai szervezetek általi – kidolgozását, európai vagy adott esetben nemzetközi szabványok alapján;

(3)  A tagállamok nyilvánosságra hozzák és rendszeresen aktualizálják a 26. cikk szerint képesített és/vagy tanúsított, rendelkezésre álló energetikai szolgáltatók, valamint képesítéseik és/vagy tanúsítványaik jegyzékét, vagy egy olyan felületet biztosítanak, amelyen keresztül az energetikai szolgáltatók információt tehetnek közzé.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a közintézmények a nagy épületek felújítása során energiahatékonyság-alapú szerződéseket alkalmazzanak. Az 500 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű, nem lakáscélú nagy méretű épületek és közcélú lakóépületek, valamint a szociális célt szolgáló épületek felújítása esetén a tagállamok biztosítják, hogy a közintézmények értékeljék az energiahatékonyság-alapú szerződések és egyéb teljesítményalapú energetikai szolgáltatások alkalmazásának megvalósíthatóságát.

A tagállamok ösztönözhetik a közintézményeket arra, hogy az energiahatékonyság-alapú szerződéseket kiterjesztett energetikai szolgáltatásokkal ötvözzék, ideértve a keresletoldali válaszintézkedéseket és a tárolást is annak érdekében, hogy biztosítsák az energiamegtakarítást és az elért eredmények fenntartását a folyamatos nyomon követés, hatékony üzemeltetés és karbantartás révén.

(5)  A tagállamok támogatják a közszférát az energetikai szolgáltatási ajánlatok igénybevételében, különösen épületfelújítások esetében, az alábbiak révén:

a)  olyan szerződésminták biztosítása az energiahatékonyság-alapú szerződéshez, amelyek tartalmazzák legalább a XIII. mellékletben szereplő elemeket, valamint figyelembe veszik a meglévő európai és nemzetközi szabványokat, az elérhető ajánlattételi iránymutatásokat és az Eurostat iránymutatását az energiahatékonyság-alapú szerződések államháztartási számlákon való rögzítéséről;

b)  tájékoztatás nyújtása az energiahatékonyság-alapú szerződéssel kapcsolatos legjobb gyakorlati módszerekről, az életciklus-megközelítésre épülő költség-haszon elemzéseket is beleértve, amennyiben rendelkezésre állnak;

c)  a végrehajtott és folyamatban lévő energiahatékonyság-alapú szerződések olyan adatbázisának előmozdítása és nyilvánosan hozzáférhetővé tétele, amely tartalmazza az előre jelzett és elért energiamegtakarításokat.

(6)  A tagállamok az alábbi intézkedések meghozatalával támogatják az energetikai szolgáltatások piacának megfelelő működését:

a)  olyan kapcsolattartó pont(ok) kijelölése és elérhetőségei(k) nyilvánossá tétele, amely(ek)en keresztül a végső felhasználók hozzájuthatnak az (1) bekezdésben említett információkhoz;

b)  az energiahatékonyság-alapú szerződések, valamint az energiamegtakarítási intézkedések meghatározását és/vagy végrehajtását szolgáló egyéb energiahatékonysági szolgáltatási modellek elterjedését akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátok felszámolása;

c)  tanácsadó testületek, energetikai szolgáltató vállalkozások és független piaci közvetítők – többek között egyablakos ügyintézési pontok vagy hasonló támogatási mechanizmusok – létrehozása és szerepük népszerűsítése a keresleti és kínálati oldalon a piac fejlődésének ösztönzése érdekében, valamint az e támogatási mechanizmusokkal kapcsolatos információk nyilvánosan hozzáférhetővé és elérhetővé tétele a piaci szereplők számára.

(7)  Az energetikai szolgáltatási piac megfelelő működésének támogatása érdekében a tagállamok egyéni mechanizmust hozhatnak létre vagy ombudsmant jelölhetnek ki az energetikai szolgáltatásokkal és az energiahatékonyság-alapú szerződésekkel kapcsolatos panaszok hatékony kezelése és a jogviták peren kívüli rendezése érdekében.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy az energiaelosztók, az elosztórendszer-üzemeltetők és a kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások ne folytassanak olyan tevékenységeket, amelyek gátolhatják az energetikai szolgáltatások és az energiahatékonyság-javító intézkedések iránti keresletet és azok végrehajtását, illetve amelyek akadályozhatják az ilyen szolgáltatások vagy intézkedések piacának fejlődését, beleértve a versenytársak piacról történő kizárását és a piaci erőfölénnyel való visszaélést.

28. cikk

Nemzeti energiahatékonysági alap, pénzügyi és technikai támogatás

(1)  A több finanszírozási forrásból, valamint a vissza nem térítendő támogatások, pénzügyi eszközök és technikai segítségnyújtás kombinálásából származó előnyök maximalizálása érdekében a tagállamok – az EUMSZ 107. és 108. cikkének sérelme nélkül – elősegítik az energiahatékonyság-javító intézkedések számára rendelkezésre álló pénzügyi eszközök létrehozását vagy a meglévő eszközök ilyen célú felhasználását.

(2)  A Bizottság adott esetben közvetlenül vagy európai pénzügyi intézményeken keresztül segítséget nyújt a tagállamoknak a pénzügyi eszközök és a nemzeti, regionális vagy helyi projektfejlesztés-támogató eszközök létrehozásában a különböző ágazatok energiahatékonysági beruházásainak növelése, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyek védelmezése és szerepvállalásának növelése céljából, többek között egy olyan egyenlőségi perspektíva integrálásával, amely biztosítja, hogy senkit ne hagyjanak magára.

(3)  A tagállamok olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek biztosítják, hogy a pénzügyi intézmények széles körben és megkülönböztetéstől mentesen kínáljanak energiahatékonysággal kapcsolatos hiteltermékeket, például biztosítékkal fedezett vagy fedezetlen zöld jelzálogokat és zöld hiteleket, és e termékek jól láthatók és hozzáférhetők legyenek a fogyasztók számára. A tagállamok intézkedéseket fogadnak el a közműszámla- és adóalapú finanszírozási rendszerek végrehajtásának elősegítésére.  A tagállamok biztosítják, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények tájékoztatást kapjanak az energiahatékonyság-javító intézkedések finanszírozásában való – többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozása útján történő – részvétel lehetőségeiről.

(3a)   Az EUMSZ 107. és 108. cikkének sérelme nélkül a tagállamok pénzügyi támogatási programokat fogadnak el annak érdekében, hogy növeljék az új építésű egyéni fűtési és hűtési rendszerek, valamint távfűtési és távhűtési rendszerek energiahatékonyságát javító intézkedések elterjedését vagy jelentős felújítását, valamint a régi és nem hatékony fűtő- és hűtőberendezések nagy hatékonyságú alternatívákkal való felváltását.

A tagállamok elősegítik a helyi szakértelem és technikai segítségnyújtás kialakítását a helyi távfűtés és távhűtés dekarbonizációjára irányuló olyan bevált gyakorlatokkal kapcsolatos tanácsadás érdekében, mint például a helyi szinten elérhető projektekhez való hozzáférés és a célzott pénzügyi támogatás.

(4)  A Bizottság elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét az illetékes nemzeti vagy regionális hatóságok vagy szervek között, például a szabályozó testületek éves ülései, az intézkedések tagállami végrehajtására vonatkozó információkat tartalmazó nyilvános adatbázisok, valamint az országok közötti összehasonlítás révén.

(5)  Az energiahatékonysági intézkedések és az energetikai felújítások magánfinanszírozásának mobilizálása céljából, az Unió energiahatékonysági céljainak és az ezen irányelv 4. cikke szerinti nemzeti hozzájárulásoknak, valamint a 2010/31/EU irányelvben meghatározott célkitűzéseknek az eléréséhez való hozzájárulás érdekében a Bizottság párbeszédet kezd az állami és a magán pénzügyi intézményekkel, köztük a közlekedési, az IKT- és az építőipari ágazattal, hogy feltérképezze az igényeket és az általa hozandó lehetséges intézkedéseket.

(6)  Az (5) bekezdésben említett értesítés a következő elemeket tartalmazza:

a)  tőkeberuházások bevonása az energiahatékonyság területére az energiamegtakarítás tágabb hatásainak figyelembevételével;

aa)  a pénzügyi intézmények által létrehozott, célzott energiahatékonysági pénzügyi eszközök és finanszírozási rendszerek végrehajtásának elősegítése;

b)  az energetikai és pénzügyi teljesítményre vonatkozó jobb adatok biztosítása a következők révén:

i.  annak további vizsgálata, hogy az energiahatékonyságba történő beruházások miként javítják az alapul szolgáló eszközértéket;

ii.  az energiahatékonyságba történő beruházások nem energetikai természetű előnyeinek pénzbeli értékbecslésére irányuló tanulmányok támogatása.

(7)  Az energiahatékonysági intézkedések és az energetikai felújítások magánfinanszírozásának mobilizálása céljából a tagállamok ezen irányelv végrehajtása során:

a)  mérlegelik, miként lehetséges a 11. cikk szerinti energiagazdálkodási rendszereket és energetikai auditokat jobban felhasználni a döntéshozatal befolyásolására;

b)  optimális mértékben kiaknázzák az uniós költségvetésből rendelkezésre álló, valamint az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezésben és az épületkorszerűsítési programról szóló bizottsági közleményben javasolt lehetőségeket és eszközöket.

(8)  A Bizottság 2024. december 31-ig iránymutatást nyújt a tagállamok és a piaci szereplők számára a magánbefektetések mozgósításáról.

Az iránymutatás célja, hogy segítse a tagállamokat és a piaci szereplőket a különböző uniós programokra irányuló energiahatékonysági beruházásaik kidolgozásában és végrehajtásában, valamint megfelelő pénzügyi mechanizmusokra és megoldásokra tesz javaslatot – vissza nem térítendő támogatások, pénzügyi eszközök és projektfejlesztési támogatás kombinációjával – a meglévő kezdeményezések fokozása érdekében, hogy az uniós finanszírozást katalizátorként használva megsokszorozza, illetve mozgósítsa a magánfinanszírozást.

(9)  [Átültetési határidő]-ig a tagállamok létrehozhatnak egy nemzeti energiahatékonysági alapot. A nemzeti energiahatékonysági alap célja az energiahatékonysági intézkedések végrehajtása a 4. cikk (2) bekezdése értelmében, a tagállamok nemzeti hozzájárulásainak támogatására. A nemzeti energiahatékonysági alap egy már meglévő nemzeti tőkebefektetést elősegítő eszközön belül, célzott alapként hozható létre.

A tagállamok az energiahatékonyságra irányuló magánbefektetések, valamint az e cikk (3) bekezdésében említett energiahatékonysági hiteltermékek és innovatív rendszerek igénybevételének fokozására finanszírozási eszközöket hoznak létre, ideértve a nemzeti energiahatékonysági alapjaik állami garanciáit. A nemzeti energiahatékonysági alap a 8. cikk (3) bekezdése és a 22. cikk szerint támogatja az intézkedések prioritásként történő végrehajtását a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élő személyek körében. Ez a támogatás magában foglalja a kkv-kat célzó energiahatékonysági intézkedések finanszírozását a kkv-k magánfinanszírozásának mozgósítása érdekében, ezáltal támogatva a tagállamokat abban, hogy megvalósíthassák a 4. cikk (2) bekezdésében említett energiahatékonysági hozzájárulásaikat, és eleget tehessenek indikatív ütemterveiknek. [A nemzeti energiahatékonysági alap az épületekre és a közlekedési ágazatokra vonatkozó uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében, a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételekből finanszírozható.]

(10)  A tagállamok lehetővé tehetik a hatóságok számára , hogy a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket a nemzeti energiahatékonysági alaphoz történő éves, a fenti kötelezettségek eléréséhez szükséges beruházások összegével megegyező hozzájárulás formájában teljesítsék.

(11)  A tagállamok előírhatják, hogy a kötelezett felek a 8. cikk (1) és (4) bekezdésben meghatározott kötelezettségeiket úgy teljesítsék, hogy a nemzeti energiahatékonysági alapba évente befizetnek egy olyan összeget, amely megegyezik az e kötelezettségek teljesítéséhez szükséges beruházások összegével.

(12)  A tagállamok a 406/2009/EK határozat szerinti éves kibocsátási jogosultságaikból befolyó bevételeiket felhasználhatják energiahatékonyság-javítást célzó innovatív finanszírozási mechanizmusok kidolgozására.

(12a)  A Bizottság értékeli a tagállamokban végrehajtott energiahatékonysági beruházási intézkedések eredményességét és hatékonyságát, valamint azt, hogy mennyire képesek növelni az energiahatékonysági magánberuházások arányát, figyelembe véve a nemzeti energia- és klímatervekben megfogalmazott közfinanszírozási igényeket. A Bizottság értékeli, hogy egy uniós szintű energiahatékonysági mechanizmus, amelynek célja, hogy uniós garanciát, technikai segítségnyújtást és kapcsolódó támogatásokat – többek között egyablakos ügyintézési pontokat – biztosítson a pénzügyi eszközök, valamint a nemzeti szintű finanszírozási és támogatási rendszerek végrehajtásának lehetővé tétele érdekében, költséghatékony módon tudja-e támogatni az Unió energiahatékonysági és éghajlati célkitűzéseinek elérését, és adott esetben javasolja egy ilyen mechanizmus létrehozását.

E célból a Bizottság [2024. március 30]-ig – adott esetben jogalkotási javaslattal kísért – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(12b)  A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 17. és 21. cikkével összhangban [2025. március 15-ig], majd ezt követően kétévente, az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésük részeként, jelentik a Bizottságnak az alábbi adatokat:

a)  az energiahatékonyságra irányuló köz- és magánberuházások becsült volumene, beleértve az energiahatékonysági szerződéseken keresztül megvalósuló beruházásokat és az energiahatékonysági intézkedéseket támogató közfinanszírozás révén elért tőkeáttételi tényezőt;

b)  az energiahatékonysági hiteltermékek mennyisége, megkülönböztetve a fedezett és fedezetlen hiteltermékeket,

c)  az energiahatékonyság és a bevált módszerek elterjedésének fokozása érdekében bevezetett nemzeti finanszírozási programok, valamint az energiahatékonyság innovatív finanszírozási rendszerei.

Az első albekezdésben említett jelentés előkészítésének megkönnyítése érdekében a Bizottság [2024. március 15-ig] közös mintát bocsát a tagállamok rendelkezésére. A tagállamok az e minta szerint elkészített, integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésükhöz mellékletet csatolnak.

29. cikk

Átváltási tényezők és primerenergia-tényezők

(1)  Az energiamegtakarítás összehasonlításához és összevethető mértékegységre történő átváltásához az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet(70) VI. mellékletében meghatározott fűtőértékek és a (2) bekezdésben foglalt primerenergia-tényezők alkalmazandók, kivéve, ha más értékek vagy tényezők használata indokolt.

(2)  Primerenergia-tényező akkor alkalmazandó, ha az energiamegtakarítást a primer energia viszonylatában számítják ki a végsőenergia-fogyasztáson alapuló, alulról építkező módszer alkalmazásával.

(3)  A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében a tagállamoknak együtthatót kell alkalmazniuk a keletkező primerenergia-megtakarítás pontos kiszámításához. A tagállamok alapértelmezett 2,1-es együtthatót alkalmaznak, kivéve, ha az indokolt nemzeti körülmények alapján saját mérlegelési jogkörükön belül eltérő együtthatót határoznak meg.

(4)  Az egyéb energiahordozók kWh-ban kifejezett megtakarításai esetében a tagállamok együtthatót alkalmaznak a keletkező primerenergia-megtakarítás pontos kiszámításához.

(5)  Amennyiben a tagállamok saját együtthatót határoznak meg egy, az ezen irányelv alapján megadott alapértelmezett értékre, azt a primerenergia-fogyasztást befolyásoló nemzeti vagy helyi körülmények alapján állapítják meg átlátható módszerek alkalmazásával. Az említett körülményeknek indokoltnak és ellenőrizhetőnek kell lenniük, valamint objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokon kell alapulniuk.

(6)  Saját együttható megállapításakor a tagállamok figyelembe veszik az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban a Bizottságnak bejelentett aktualizált integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, valamint későbbi integrált nemzeti energia- és klímaterveikben szereplő energiamixüket. Amennyiben a tagállamok eltérnek az alapértelmezett értéktől, aktualizált integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, valamint későbbi integrált nemzeti energia- és klímaterveikben értesítik a Bizottságot az általuk alkalmazott együtthatóról, valamint a számítási módszerről és az ahhoz alapul vett adatokról, az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban.

(7)  2022. december 25-ig és azt követően négyévente a Bizottság a megfigyelt adatok alapján felülvizsgálja az alapértelmezett együtthatót. A felülvizsgálatot az egyéb uniós jogszabályokra, például a 2009/125/EK irányelvre és az (EU) 2017/1369 rendeletre gyakorolt hatások figyelembevételével kell elvégezni. A módszertant rendszeresen értékelni kell annak biztosítása érdekében, hogy az energiamegtakarítás a legnagyobb mértékű csökkenést eredményezze az üvegházhatású gázok kibocsátásában, miközben hozzájárul a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetéséhez.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghozzák a szükséges intézkedéseket e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb [az átültetés időpontja] -ig közlik a Bizottsággal e rendelkezéseket, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot valamennyi későbbi, ezeket érintő módosításról.

31. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

(1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 24. cikk (10) bekezdésének második albekezdésében említett egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálata tekintetében.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv módosítása vagy kiegészítése érdekében a 29. cikkben, valamint a II., III., V., VII–XI., és XIII. mellékletben említett értékeknek, számítási módszereknek, alapértelmezett primerenergia-együtthatóknak és követelményeknek a technikai fejlődéshez történő hozzáigazítása céljából.

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – az irányelv hatálybalépésétől számított egy hónapon belül – a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv azzal történő módosítása vagy kiegészítése céljából, hogy a releváns érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően közös uniós rendszert hoz létre a területén található adatközpontok fenntarthatóságának értékelésére. A rendszer meghatározza az adatközpont fenntarthatósági mutatóinak fogalmát, ezen irányelv 11a. cikkével összhangban a jelentős energiafogyasztásra vonatkozó minimumküszöböket, valamint a fő mutatókat és az azok mérésére szolgáló módszereke.

32. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 31. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól [a HL-ben való kihirdetés időpontja]-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 31. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 31. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

33. cikk

A végrehajtás felülvizsgálata és nyomon követése

(1)  Az energiaunió helyzetéről szóló jelentéssel összefüggésben a Bizottság az (EU) 2018/1999 rendelet 35. cikkének (1) bekezdésével és 35. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban jelentést tesz a szén-dioxid-piac működéséről, figyelembe véve az ezen irányelv végrehajtásából eredő hatásokat.

(2)  A Bizottság 2025. október 31-ig, majd azt követően négyévente értékeli az energiahatékonyság növelésére és a fűtés és hűtés dekarbonizációjára irányuló hatályos intézkedéseket. Az értékelés figyelembe veszi a következőket:

a)  az energiahatékonyság és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának tendenciái a fűtésben és hűtésben, ideértve a távfűtést és -hűtést is;

b)  a meghozott intézkedések közötti összefüggések;

c)  az energiahatékonyság és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás változásai a fűtésben és hűtésben;

d)  a meglévő és tervezett energiahatékonysági politikák és intézkedések, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló nemzeti és uniós szintű szakpolitikák és intézkedések, továbbá

e)  az ezen irányelv 23. cikkének (1) bekezdése szerinti átfogó értékeléseikben a tagállamok által megadott és az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban bejelentett intézkedések.

A Bizottság az első albekezdésben említett időpontokig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az értékelésről, és adott esetben intézkedéseket javasol az Unió éghajlat-politikai energiacéljainak elérésére.

(3)  A tagállamok minden évben április 30-ig benyújtják a Bizottságnak a nagy és kis hatásfokú kapcsolt energiatermelésen keresztüli nemzeti villamosenergia- és hőtermelésről és annak a teljes hő- és villamosenergia-termeléshez viszonyított arányáról szóló, a II. mellékletben bemutatott módszer szerint elkészített statisztikákat. Ezenfelül éves statisztikai jelentést nyújtanak be a kapcsolt energiatermelésből származó hő- és villamosenergia-kapacitásról és a kapcsolt energiatermeléshez használt tüzelőanyagokról, valamint a távfűtés/távhűtés-előállításról és -kapacitásról, a teljes hő- és villamosenergia-termelés és -kapacitás arányában. A tagállamok a III. mellékletben ismertetett módszer szerinti statisztikai jelentést nyújtanak be a kapcsolt energiatermeléssel elért primerenergia-megtakarításról is.

(4)  A Bizottság 2021. január 1-jéig elvégzi annak értékelését, hogy milyen energiahatékonysági potenciált rejt az energia átalakítása, átvitele, szállítása és tárolása, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat kell csatolni.

(5)  A 2009/73/EK irányelv kiskereskedelmi piacokra vonatkozó rendelkezéseiben bekövetkező változásokra is figyelemmel, a Bizottság 2021. december 31-ig értékelést végez és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a földgázra vonatkozó mérési, fogyasztási és számlainformációkkal kapcsolatos rendelkezésekről annak céljából, hogy adott esetben összehangolja azokat az (EU) 2019/944 irányelv villamos energiára vonatkozó releváns rendelkezéseivel annak érdekében, hogy javuljon a fogyasztók védelme, és hogy a végső felhasználók gyakrabban kapjanak egyértelmű és naprakész tájékoztatást földgázfogyasztásukról, valamint hogy szabályozzák az energiafogyasztásukat. Adott esetben a Bizottság e jelentés benyújtását követően a lehető leghamarabb jogalkotási javaslatokat fogad el.

(6)  A Bizottság 2022. október 31-ig értékeli, hogy az Unió elérte-e a 2020-ra vonatkozó kiemelt energiahatékonysági célkitűzést.

(7)  A Bizottság 2027. február 28-ig, majd azt követően ötévente értékeli ezen irányelvet, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Az értékelés az alábbiakra terjed ki:

a)  ezen irányelv általános hatékonyságának értékelése, valamint annak vizsgálata, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban, valamint a gazdaság és az innováció területén bekövetkezett fejlemények tükrében szükség van-e az Unió energiahatékonysági szakpolitikájának további kiigazítására.

aa)   ezen irányelv összesített makrogazdasági hatásának átfogó értékelése, különös tekintettel az Unió energiabiztonságára, az energiaárakra, az energiaszegénység minimalizálására, a gazdasági növekedésre, a versenyképességre, a munkahelyteremtésre, a mobilitási költségekre és a háztartások vásárlóerejére gyakorolt hatásokra;

b)  az Unió 2030-ig elérendő, a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott kiemelt energiahatékonysági célkitűzéseinek vizsgálata az említett célok felfelé történő módosítása céljából, amennyiben a gazdasági vagy technológiai fejlemények jelentős költségcsökkentést tesznek lehetővé, vagy ha az az Unió 2040-re vagy 2050-re meghatározott dekarbonizációs célkitűzéseinek vagy a dekarbonizációs nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez szükséges;

c)  annak vizsgálata, hogy a tagállamok a 2030 utáni tízéves időszakokban továbbra is érnek-e el újabb éves megtakarítást a 8. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban;

d)  annak vizsgálata, hogy a tagállamok továbbra is biztosítják-e, hogy a közintézmények tulajdonában lévő fűtött és/vagy hűtött épületek teljes alapterületének legalább 3 %-át a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban évente felújítsák, a felújítási aránynak az említett cikkben történő felülvizsgálata céljából;

e)  annak vizsgálata, hogy a tagállamok a 2030 utáni tízéves időszakokban a 8. cikk (3) bekezdésével összhangban továbbra is érnek-e el energiamegtakarítást a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók, az energiaszegénység által érintett személyek és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében;

f)  annak vizsgálata, hogy a tagállamok továbbra is csökkentik-e a végsőenergia-fogyasztást az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban.

Az említett jelentéshez csatolni kell egy átfogó értékelést arról, hogy szükség van-e az irányelv felülvizsgálatára a szabályozás egyszerűsítése érdekében, valamint adott esetben további intézkedésekre vonatkozó javaslatokat. A Bizottság folyamatosan igazodik a legjobb gyakorlat szerinti adminisztratív eljárásokhoz, és megtesz minden intézkedést ezen irányelv végrehajtásának egyszerűsítése érdekében, az adminisztratív terhek minimálisra csökkentése mellett.

 34. cikk

A bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikke alkalmazandó.

35. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a […] cikkeknek és […] mellékleteknek [a hatályon kívül helyezett irányelvhez képest érdemben módosult cikkek és mellékletek] […] -ig megfeleljenek.

Ezen intézkedések szövegét a tagállamok haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

36. cikk

Hatályon kívül helyezés

Hatályon kívül helyezés A XV. melléklet A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 2012/27/EU irányelv […] -tól/től [a 35. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében szereplő dátumot követő nap] kezdődő hatállyal hatályát veszti, a XV. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a XVI. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban.

37. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

 A […] cikkek és a […] mellékletek [azok a cikkek, amelyek a hatályon kívül helyezett irányelvhez képest nem változtak] […]-tól/től [a 35. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett második időpont utáni nap] alkalmazandók.

38. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ..., -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A VÉGSŐENERGIA-FOGYASZTÁS ÉS/VAGY A PRIMERENERGIA-FOGYASZTÁS TERÉN MEGHATÁROZOTT, 2030-RA VONATKOZÓ UNIÓS ENERGIAHATÉKONYSÁGI CÉLKITŰZÉSEKHEZ VALÓ NEMZETI HOZZÁJÁRULÁSOK

(1)  A nemzeti hozzájárulások szintjét az alábbi ▌képlet alapján kell kiszámítani:

Ahol a CEU korrekciós tényező, amelyet a Bizottság határoz meg, miután a tagállamok jelentették a célértéket, a Target a nemzeti szintű célkitűzés szintje, az FECB2030 és a PECB2030 pedig a 2030-as alapforgatókönyvként használt 2020. évi referencia-forgatókönyv.

(2)  A következő ▌képlet a 4. cikk (2) bekezdése d) pontjának i-v. alpontjában felsorolt tényezőket tükröző objektív kritériumokat tartalmazza, amelyek mindegyike a nemzeti szintű célkitűzés (Target) százalékban kifejezett szintjének meghatározásához használatos, és a képletben (0,25) azonos súllyal szerepel:

a)  átalányalapú hozzájárulás („Fflat”);

b)  az egy főre jutó GDP-től függő hozzájárulás („Fwealth”);

c)  energiaintenzitás-függő hozzájárulás („Fintensity”);

d)  a költséghatékony energiamegtakarítási potenciállal kapcsolatos hozzájárulás („Fpotential”).

(3)  Az Fflat azt a 2030-as uniós célkitűzést jelenti, amely magában foglalja a végsőenergia-fogyasztás (FEC) és a primerenergia-fogyasztás (PEC) terén a 2007-es referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest meghatározott uniós energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez szükséges további erőfeszítéseket.

(4)  Az Fwealth értékét minden egyes tagállam esetében az Eurostat által a 2017–2019-es időszakra vonatkozóan megállapított, egy főre jutó reál GDP uniós indexének hároméves átlagához viszonyított, egy főre jutó reál GDP tagállami indexe alapján kell kiszámítani, vásárlóerő-paritásban kifejezve.

(5)  Az Fintensity értékét minden egyes tagállam esetében a 2017–2019-es időszak uniós hároméves átlagos végsőenergia-intenzitásához viszonyított tagállami hároméves átlagos végsőenergia-intenzitás (az FEC, illetve az PEC vásárlóerő-paritásban kifejezett reál GDP-hez viszonyított aránya) alapján kell kiszámítani.

(6)  Az Fpotential értékét minden tagállam esetében a 2030-ra vonatkozó PRIMES MIX 55%-os forgatókönyv szerinti végsőenergia-, illetve primerenergia-megtakarítás alapján kell kiszámítani. A megtakarításokat a 2007-es referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez viszonyítva kell kifejezni.

(7)  A 2. pont a)–d) alpontjában előírt minden egyes kritérium esetében alsó és felső határértéket kell alkalmazni. Az egyes tényezőkre vonatkozó célkitűzések alsó, illetve felső határértéke az uniós átlagos ambíciószint 50%-a, illetve 150%-a az adott tényező esetében.

(8)  Eltérő rendelkezés hiányában a tényezők kiszámításához használt bemeneti adatok forrása az Eurostat.

(9)  Az Ftotal értékét mind a négy tényező súlyozott összegeként kell kiszámítani (Fflat, Fwealth Fintensity és Fpotential). Ezt követően a célértéket a teljes Ftotal tényező és az uniós célkitűzés szorzataként kell kiszámítani.

(10)  A Bizottság valamennyi tagállam célkiosztása esetében meghatároz egy CEU primer- és végsőenergia-korrekciós tényezőt, amelyeket alkalmazni kell a 2030-ra vonatkozó uniós primerenergia-fogyasztási és végsőenergia-fogyasztási célokhoz való összes nemzeti hozzájárulás összegének kalibrálása céljából. A EU tényező valamennyi tagállam esetében azonos.

_____________

II. MELLÉKLET

A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉSBŐL SZÁRMAZÓ VILLAMOS ENERGIA KISZÁMÍTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ELVEI

I. rész

Általános elvek

A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia kiszámításához felhasznált értékek meghatározása az adott egység várható vagy tényleges rendeltetésszerű használata során tapasztaltak alapján történik. A mikroegységek esetében a számítást hiteles értékekre lehet alapozni.

a)  A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségét az adott egységnek a főgenerátorok generátorkapcsán mért teljes évi villamosenergia-termelésével azonosnak kell tekinteni az alábbi feltételek teljesülése esetén :

i.  a II. részben említett b), d), e), f), g), valamint h) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyeknek a tagállamok által megállapított éves összhatásfoka legalább 75 %;

ii.  a II. részben említett a) és c) típusú kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyeknek a tagállamok által megállapított éves összhatásfoka legalább 80 %.

b)  Azon kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyek nem érik el az a) pont i. alpontjában megállapított éves összhatásfokot (a II. részben említett b), d), e), f), g), valamint h) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek), illetve azon kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyek nem érik el az a) pont ii. alpontjában megállapított éves összhatásfokot (a II. részben említett a) és c) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek), a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát a következő képlet szerint kell kiszámítani:

ECHP=HCHP*C

ahol:

ECHP a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyisége

C a villamos energia/hő arány,

HCHP a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő mennyisége (e célból úgy kell számítani, hogy a teljes hőtermelésből kivonjuk a külön kazánokban termelt hőmennyiséget vagy azt a frissgőzelvételt, amelyet a gőztermelés során vesznek le a turbina előtt).

A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia számításához a tényleges villamos energia/hő arányt kell felhasználni. Amennyiben valamely, kapcsolt energiatermelő egység tényleges villamos energia/hő aránya nem ismert, a következő alapértékekkel kell számolni, különösen statisztikai számítások céljából, a II. részben említett a), b), c), d) és e) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében, feltéve, hogy a számított kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia értéke kisebb az egység tényleges összvillamosenergia-termelésénél, vagy megegyezik azzal:

Ha a tagállamok a II. részben említett f), g), h), i), j) és k) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében a villamos energia/hő arányra standardértékeket vezetnek be, ezeket a standardértékeket közzé kell tenni és közölni kell Bizottsággal.

c)  Amennyiben a kapcsolt energiatermeléshez felhasznált tüzelőanyag energiatartalmának egy részét vegyi anyagok formájában visszanyerik és azokat újra felhasználják, ezt a részt le kell vonni a felhasznált tüzelőanyag mennyiségéből, mielőtt az a) és b) pontban említett összhatásfok kiszámítását elvégeznék.

d)  A tagállamok a villamos energia/hő arányt az alacsonyabb kapacitású üzemmódban végzett kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia és hasznos hő arányaként is meghatározhatják az adott energiatermelő egység üzemeltetési adatainak felhasználásával.

e)  A tagállamok az a) és b) pont szerinti számítások céljából az egyévestől eltérő jelentéstételi időszakot is alkalmazhatnak.

II. rész

Az ezen irányelv hatókörébe tartozó kapcsolt energiatermelési technológiák

a)  Gázturbinás erőmű kombinált ciklussal;

b)  ellennyomású gőzturbina;

c)  kondenzációs megcsapolásos (elvételes) gőzturbina;

d)  gázturbinás erőmű;

e)  belső égésű motor;

f)  mikroturbinák;

g)  stirlingmotorok;

h)  üzemanyagcellák;

i)  gőzgépek;

j)  organikus „Rankine” ciklusok;

k)  bármely egyéb típusú technológia vagy ezek kombinációja, amely a 2. cikk. 32. pontjában megfogalmazott meghatározás alá tartozik.

A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének kiszámításához használandó általános elvek végrehajtása és alkalmazása során a tagállamok a 2008/952/EK határozattal létrehozott részletes útmutatókat követik(71).

_____________

III. MELLÉKLET

A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉSI FOLYAMAT HATÁSFOKÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ MÓDSZER

A kapcsolt energiatermelés hatásfoka és a primerenergia-megtakarítás kiszámításához felhasznált értékek meghatározása az adott egység várható vagy tényleges, rendeltetésszerű használata során tapasztaltak alapján történik.

a)  Nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés

Ezen irányelv alkalmazásában a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:

–  a kapcsolt energiatermelő egységekből származó kapcsolt energiatermelésnek a b) pont szerint számítva legalább 10 %-os primerenergia-megtakarítást kell elérnie a külön hőtermelésre, illetve külön villamosenergia-termelésre vonatkozó referenciaértékekhez képest;

–  a primerenergia-megtakarítást biztosító, kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek termelése nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek minősíthető;

–  a fosszilis tüzelőanyagokkal táplált kapcsolt energiatermelésből származó közvetlen szén-dioxid-kibocsátás nem éri el a 270 g CO2-t a kombinált termelésből származó energiateljesítmény 1 kWh-jára vetítve (beleértve a fűtést/hűtést, a villamos energiát és a mechanikai energiát),

–  egy kapcsolt energiatermelő egység megépítésekor vagy jelentős felújításakor a tagállamok biztosítják, hogy a távfűtési és -hűtési rendszer megépítése vagy jelentős felújítása során a meglévő hőforrásokban ne növekedjen a földgáztól eltérő fosszilis tüzelőanyagok felhasználása a felújítás előtti teljes üzemelés előző három naptári évének átlagához képest, és hogy a rendszerben az új hőforrások ne használjanak fel földgázon kívüli egyéb fosszilis tüzelőanyagokat.

b)  A primerenergia-megtakarítás számításának módja

A II. melléklettel összhangban meghatározott kapcsolt energiatermelésből származó primerenergia-megtakarítás kiszámítását a következő képlet alapján kell elvégezni:

ahol:

PES a primerenergia-megtakarítás,

CHP Hη a kapcsolt energiatermelés hőtermelési hatásfoka, amelyet az éves hasznos hőtermelésnek a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő és villamos energia előállítására felhasznált tüzelőanyag mennyiségével történő elosztásával lehet meghatározni,

Ref Hη a külön hőtermelés hatásfokának referenciaértéke,

CHP Eη a kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-termelés hatásfoka, amelyet a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energiának a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő és villamos energia előállítására felhasznált tüzelőanyag mennyiségével történő elosztásával lehet meghatározni. Ha a kapcsolt energiatermelő egység mozgási energiát is előállít, a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energia mennyiségét meg lehet növelni egy olyan kiegészítő értékkel, amely a mozgási energia mennyiségével egyenértékű villamos energiának felel meg. Ez a kiegészítő elem azonban nem jogosít fel arra, hogy a 24. cikk (10) bekezdésének megfelelően származási garanciát állítsanak ki.

Ref Eη a külön villamosenergia-termelés hatásfokának referenciaértéke.

c)  Az energiamegtakarítás alternatív számítási módszerrel történő kiszámítása

A tagállamok a kapcsolt hő- és villamos-, valamint mozgásienergia-termelésből származó primerenergia-megtakarítást az alábbi módon számíthatják ki anélkül, hogy az ugyanazon eljárásnak a nem kapcsolt energiatermelése keretében termelt hő és villamos energiarészek levonása érdekében a II. mellékletet alkalmaznák. Az ilyen termelést nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek lehet tekinteni, feltéve hogy az megfelel az e melléklet a) pontjában meghatározott hatásfok-követelményeknek, valamint ha a 25 MW-ot meghaladó teljesítményű kapcsolt energiatermelő egységek összhatásfoka nagyobb, mint 70 %. Mindazonáltal az ilyen termelés során a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének származási garancia kiállítása céljából, illetve statisztikai célokból történő meghatározását a II. melléklettel összhangban kell végezni.

Amennyiben egy folyamat primerenergia-megtakarítását a fent ismertetett alternatív számítási módszerrel számítják ki, a primerenergia-megtakarítást az e melléklet b) pontjában ismertetett képlet alapján kell kiszámítani az alábbi behelyettesítésekkel: CHP Hη helyett Hη és CHP Eη helyett Eη, ahol:

Hη a folyamat hőtermelési hatásfoka, amelyet úgy határoznak meg, hogy az éves hőtermelést elosztják a hő és villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyaggal.

Eη a folyamat villamos energia hatásfoka, amelyet úgy határoznak meg, hogy az éves villamosenergia-termelést elosztják a hő és villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyaggal. Ha a kapcsolt energiatermelő egység mozgási energiát is előállít, a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energia mennyiségét meg lehet növelni egy olyan kiegészítő értékkel, amely a mozgási energia mennyiségével egyenértékű villamos energiának felel meg. Ez a kiegészítő elem azonban nem jogosít fel arra, hogy a 24. cikk (10) bekezdésének megfelelően származási garanciát állítsanak ki.

d)  A tagállamok az e melléklet b) és c) pontja szerinti számítások elvégzéséhez az egyévestől eltérő más jelentéstételi időszakot is alkalmazhatnak.

e)  A mikroegységek esetében a primerenergia-megtakarításra vonatkozó számítást hiteles értékekre lehet alapozni.

f)  Hatásfok-referenciaértékek számítása külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra

Ezek az egységes hatásfok-referenciaértékek a vonatkozó tényezőkkel differenciált értékek mátrixából állnak, beleértve a létesítmény építésének évét, valamint a tüzelőanyag típusát is, és megfelelően dokumentált elemzésen kell alapulniuk, amely többek között figyelembe veszi a valóságos üzemi körülmények között végzett használatból származó adatokat, a tüzelőanyag-keveréket és az éghajlati tényezőket éppúgy, mint az alkalmazott kapcsolt energiatermelési technológiát.

A külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra vonatkozó, a b) pontban meghatározott képlettel összhangban számított hatásfok-referenciaértékek alakítják ki annak a külön hőtermelésnek és villamosenergia-előállításnak a működési hatásfokát, amelyek helyettesítésére a kapcsolt energiatermelési módszert szánják.

A hatásfok-referenciaértékeket a következő alapelvek szerint kell kiszámítani:

i.  a kapcsolt energiatermelő egységek esetében a külön villamosenergia-termeléssel való összehasonlítás alapja az az elv, hogy azonos tüzelőanyag-kategóriákat hasonlítanak össze;

ii.  az egyes kapcsolt energiatermelő egységeket az egység építésének évében a piacon rendelkezésre álló legjobb és gazdaságilag indokolható, külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra alkalmas technológiával hasonlítják össze;

iii.  a 10 évnél régebbi kapcsolt energiatermelő egységek hatásfok-referenciaértékeit a 10 éves egységek referenciaértékeinek szintjén kell rögzíteni;

iv.  a külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra vonatkozó hatásfok-referenciaértékeknek tükrözniük kell az egyes tagállamok közötti éghajlati eltéréseket.

_____________

IV. MELLÉKLET

A KÖZBESZERZÉS SORÁN ALKALMAZANDÓ ENERGIAHATÉKONYSÁGI KÖVETELMÉNYEK 

A termékeket, szolgáltatásokat, épületeket és építési beruházásokat beszerző ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők a közbeszerzési szerződésekre és koncessziókra vonatkozó valamennyi odaítélési eljárás során:

a)  amennyiben valamely termék az (EU) 2017/1369 rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy egy kapcsolódó bizottsági végrehajtási irányelv hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szerezhetnek be, amelyek megfelelnek az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében megállapított kritériumoknak ;

b)  amennyiben valamely, az a) pontba nem tartozó termék az ezen irányelv hatálybalépését követően, a 2009/125/EK irányelv értelmében elfogadott végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szerezhetnek be, amelyek megfelelnek az említett végrehajtási intézkedésben foglalt energiahatékonysági referenciaértékeknek;

c)  amennyiben egy termék vagy szolgáltatás az energiahatékonysága szempontjából releváns uniós zöld közbeszerzési kritériumok hatálya alá tartozik, minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy csak olyan termékeket és szolgáltatásokat vásároljanak, amelyek megfelelnek legalább azoknak az alapvető szintű műszaki előírásoknak, amelyek a megfelelő uniós zöld közbeszerzési kritériumokban – többek között az adatközpontokra, szervertermekre és felhőszolgáltatásokra, az útvilágításra és a forgalmi jelzésekre, a számítógépekre, a monitorokra, a táblagépekre, okostelefonokra vonatkozóan – megállapításra kerültek;

d)  csak olyan gumiabroncsokat szerezhetnek be, amelyek megfelelnek a az (EU) 2020/740 európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott legmagasabb üzemanyag-hatékonysági osztályba történő besorolás kritériumainak(72). Ez a követelmény nem akadályozza meg a közintézményeket abban, hogy amennyiben azt biztonsági vagy közegészségügyi okok indokolják, a nedves tapadás vagy külső gördülési zaj szempontjából a legmagasabb osztályba tartozó gumiabroncsokat szerezzenek be;

e)  a szolgáltatási szerződésekre kiírt pályázataikban előírják, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtása céljából a szolgáltatók csak az a) , b) és d) pontokban említett követelményeknek megfelelő termékeket lehet használnia szolgáltatások nyújtásakor. Ez a követelmény kizárólag a szolgáltatók által részben vagy egészben a szóban forgó szolgáltatás nyújtása céljára beszerzett új termékekre vonatkozik.

f)  csak olyan épületeket vásárolhatnak vagy olyan épületek vonatkozásában írhatnak alá új bérleti szerződést, amelyek megfelelnek legalább az 2010/31/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésében említett, az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek, kivéve ha a vásárlás célja

i.  mélyfelújítás vagy lebontás;

ii.  a közintézmény esetében az épület viszonteladásra bocsátása anélkül, hogy a közintézmény azt saját céljaira használná, vagy

iii.  az épületnek egy kijelölt környezet részét képező épületként, illetve – különleges építészeti vagy történelmi értékénél fogva – hivatalosan védett épületként való megőrzése.

Az e követelményeknek való megfelelést a 2010/31/EU irányelv 11. cikkében említett energiahatékonysági-tanúsítvány útján ellenőrzik.

_____________

V. MELLÉKLET

Közös módszerek és elvek a 8., a 9. és a 10. cikk, valamint a 28. cikk (11) bekezdése szerinti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek vagy más szakpolitikai intézkedések hatásának kiszámításához

(1)  Módszerek az adózási intézkedésekből származóktól eltérő energiamegtakarításnak a 8., a 9. és a 10. cikk, valamint a 28. cikk (11) bekezdése alkalmazásában történő kiszámításához.

A kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek, illetve a végrehajtó állami hatóságok az energiamegtakarítás kiszámításához az alábbi módszereket alkalmazhatják:

a)  várható energiamegtakarítás, hasonló létesítményekben végrehajtott korábbi, függetlenül ellenőrzött energiafejlesztések eredményeire tett hivatkozással. Az általános megközelítés „előzetes” megközelítésnek minősül;

b)  mért megtakarítás, amikor az intézkedés vagy intézkedéscsomag megvalósítása nyomán elért megtakarítás úgy kerül meghatározásra, hogy rögzítik az energiafelhasználás tényleges csökkenését, kellően figyelembe véve olyan, a fogyasztást befolyásolható tényezőket, mint az addicionalitás, a kihasználtság, a termelési szintek és az időjárás. Az általános megközelítés „utólagos” megközelítésnek minősül;

c)  nagyságrendi megtakarítás, ahol a megtakarítások műszaki becslését alkalmazzák. Ez a megközelítés csak akkor alkalmazható, amikor egy adott létesítmény tekintetében nehéz vagy aránytalanul költséges megbízható mért adatokat megállapítani; ilyen eset például egy attól eltérő kWh teljesítményű kompresszor vagy elektromos motor cseréje, mint amellyel kapcsolatban független megtakarítási adatokat mértek, vagy ha a szóban forgó becsléseket nemzeti szinten meghatározott módszertanok és referenciaértékek alapján végezték olyan, képesítéssel vagy akkreditációval rendelkező szakértők, akik függetlenek az érintett kötelezett, részt vevő vagy megbízott felektől;

d)  felmérésen alapuló megtakarítás, amikor a fogyasztóknak a tanácsokra, tájékoztató kampányokra, címkézési vagy tanúsítási rendszerekre vagy az okos mérésre adott reakcióit mérik fel. Ez a megközelítés csak a fogyasztói magatartás változásából fakadó megtakarítások esetében alkalmazható. Nem használható a fizikai intézkedések foganatosításából adódó megtakarításokra.

(2)  Az energiahatékonysági intézkedéshez fűződő, a 8. cikk, a 9. és a 10. cikk, valamint a 28. cikk (11) bekezdése alkalmazásában az energiamegtakarítás megállapításakor a következő elvek alkalmazandók:

a)  a tagállamok igazolják, hogy a szakpolitikai intézkedést a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése és végfelhasználási energiamegtakarítás elérése céljából hajtották végre. A tagállamok bizonyítékot és dokumentációt szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az energiamegtakarítás szakpolitikai intézkedések, többek között önkéntes megállapodások eredményeként jött létre;

b)  a megtakarításról bizonyítani kell, hogy többletmegtakarítás ahhoz képest, amelyre mindenképpen sor került volna, függetlenül a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek, vagy a végrehajtó állami hatóságok tevékenységétől. Annak meghatározásához, hogy mely megtakarítások jelenthetők be többletmegtakarításként, a tagállamok áttekintik, hogy hogy az adott szakpolitikai intézkedés hiányában hogyan alakulna az energiafogyasztás és -kereslet, figyelembe véve legalább a következő tényezőket: az energiafogyasztási trendek, a fogyasztói magatartás változása, a műszaki fejlődés, valamint az uniós és nemzeti szinten végrehajtott egyéb intézkedések által okozott változások;

c)  a kötelező erejű uniós jog végrehajtásából származó megtakarítások olyan megtakarításnak tekintendők, amelyekre mindenképpen sor került volna, ezért azokat a 8. cikk (1) bekezdése alkalmazásában nem lehet energiamegtakarításként bejelenteni. Ezen követelménytől eltérve, a meglévő épületek felújításához kapcsolódó megtakarítások a 8. cikk (1) bekezdése alkalmazásában bejelenthetők energiamegtakarításként, amennyiben biztosítva van az ezen melléklet 3. pontjának h) alpontjában említett lényegességi kritérium teljesülése.  Az 5. és a 6. cikk szerinti, a közszféra energiahatékonyság-javítását támogató intézkedéseket be lehet számítani a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében, feltéve, hogy ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A megtakarítások kiszámításának meg kell felelnie az e mellékletben foglalt követelményeknek;

d)  az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kötelező éves csökkentéséről szóló (EU) 2018/842 rendelet alapján hozott intézkedések lényegesnek tekinthetők, de a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy azok ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A megtakarítások kiszámításának meg kell felelnie az e mellékletben foglalt követelményeknek;

e)  a tagállamok nem számíthatják be a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésébe az olyan ágazatokban – többek között a közlekedési és építőipari ágazatban – megvalósított energiafelhasználás-csökkentést, amelyre mindenképpen sor került volna az EU ETS irányelv szerinti kibocsátáskereskedelem eredményeként. Amennyiben egy jogalany az ezen irányelv 9. cikke szerinti nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer és az épületekre és közúti közlekedésre vonatkozó uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer [COM(2021)0551, 2021/0211(COD)] alapján kötelezett fél, a nyomonkövetési és hitelesítési rendszernek biztosítani kell, hogy a [COM(2021)0551, 2021/0211(COD) 1. cikkének (21) bekezdésével összhangban] a tüzelőanyag fogyasztásra bocsátásakor továbbadott szén-dioxid-kibocsátási árat vegyék figyelembe az energiamegtakarítási intézkedéseiből származó energiamegtakarítás kiszámításához és jelentéséhez;

f)  a megtakarítások csak akkor írhatók jóvá, ha azok meghaladják az alábbi szinteket:

i.  az (EU) 2019/631 európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását követő uniós kibocsátási követelmények az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozóan(73).  A tagállamok bizonyítékot szolgáltatnak az új járművekre vonatkozó uniós szén-dioxid-kibocsátási követelményekkel kapcsolatos addicionalitás igazolására, valamint benyújtják idevágó feltevéseiket és számítási módszereiket;

ii.  a 2009/125/EK irányelv szerinti végrehajtási intézkedések végrehajtását követően bizonyos, energiafogyasztást befolyásoló termékek piacról való kivonására vonatkozó uniós követelmények;  A tagállamok bizonyítékokat szolgáltatnak az addicionalitás igazolására, valamint benyújtják feltevéseiket és számítási módszereiket;

g)  a termékek, berendezések, közlekedési rendszerek, járművek és üzemanyagok, épületek és épületelemek, folyamatok vagy piacok energiahatékonysági szintjének növelését ösztönző célú szakpolitikák megengedettek, azon szakpolitikai intézkedések kivételével, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló technológiák használatát érintik, és amelyek végrehajtására 2028. július 1-jét követően kerül sor, valamint azon szakpolitikai intézkedések kivételével, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló technológiák lakóházakban történő használatát érintik 2024. január 1-jétől. A fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésének használatát érintő szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítás 2024. január 1-jétől 2028. június 30-ig beszámítható az energiamegtakarítás egynegyedének megfelelő maximális energiamegtakarítási kötelezettség teljesítésébe;

ga)  a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésén alapuló technológiák használatával kapcsolatos egyéni fellépések 2028. július 1-jétől nem megengedettek. Technológiák kombinációját előmozdító egyéni fellépések megengedettek. A technológiák kombinációját előmozdító egyéni fellépések esetében a fosszilis tüzelőanyagok égetésére épülő technológiákhoz kapcsolódó energiamegtakarítás 2028. július 1-jétől nem vehető figyelembe;

▌ [Mód. 20]

i)  a kisléptékű, fogyasztásközeli megújulóenergia-technológiák épületekbe való beépítését vagy épületekre való felszerelését támogató intézkedéseket figyelembe lehet venni a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében, feltéve, hogy ellenőrizhető, és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A megtakarítások kiszámításának meg kell felelnie az e mellékletben foglalt követelményeknek;

j)  a naphőenergia-technológiák épületekbe való beépítését vagy épületekre való felszerelését támogató intézkedéseket be lehet számítani a 8. cikk (1) bekezdése szerinti energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében, feltéve, hogy ellenőrizhető és mérhető vagy felbecsülhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek. A naphőenergia-technológiákkal begyűjtött környezeti hő kihagyható azok végfelhasználási energiafogyasztásából;

k)  a hatékonyabb termékek és járművek elterjedésének felgyorsítására irányuló szakpolitikák – kivéve azokat, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésének használatát érintik – tekintetében teljes jóváírás igényelhető, feltéve, hogy az említett elterjedés bizonyítottan a termék vagy a jármű átlagos várható élettartamának lejárta előtt valósul meg, vagy azt megelőzően, hogy a terméket vagy a járművet normál esetben lecserélnék, és a megtakarítást csak a lecserélendő termék vagy jármű átlagos várható élettartamának lejártáig tartó időszakra jelentik be;

l)  az energiahatékonysági intézkedések elterjedésének előmozdítása terén a tagállamok adott esetben gondoskodnak a termékekre, a szolgáltatásokra és az intézkedések végrehajtására vonatkozó minőségi előírások fenntartásáról, illetve ilyen előírások hiányában azok bevezetéséről;

m)  a régiók közötti éghajlati eltérések figyelembevétele érdekében a tagállamok választhatják azt, hogy a megtakarításokat hozzáigazítják egy standard értékhez, vagy hogy a különböző megtakarításokat egyeztetik a régiók közötti hőmérsékleti ingadozással;

n)  az energiamegtakarítás kiszámítása során figyelembe kell venni az intézkedések élettartamát és azt, hogy idővel milyen arányban csökkennek a megtakarítások. Ezt a kiszámítást az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontjától az egyes kötelezettségi időszakok végéig majd elért megtakarítások összeadásával kell elvégezni. A tagállamok ehelyett bevezethetnek más olyan módszert is, amely a becslések szerint legalább ugyanolyan teljes megtakarításmennyiséget eredményez. Más módszerek használata esetén a tagállamok biztosítják, hogy az e módszerrel kiszámított energiamegtakarítás teljes mennyisége ne haladja meg az energiamegtakarítás azon mennyiségét, amelyet annak eredményeképpen kaptak volna, ha összeszámolják az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontjától 2030-ig tartó időszakban elért megtakarításokat. A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és klímatervükben részletesen bemutatják a kötelező számítási követelménynek való megfelelés biztosítására szolgáló egyéb módszert és rendelkezéseket.

(3)  A tagállamok biztosítják a 10. cikk és a 28. cikk (11) bekezdése alapján hozott szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó következő követelmények teljesülését:

a)  a szakpolitikai intézkedések és az egyéni fellépések ellenőrizhető végfelhasználási energiamegtakarítást eredményeznek;

b)  az esettől függően az egyes részt vevő felek, megbízott felek vagy a végrehajtó állami hatóság felelőssége egyértelműen meghatározott;

c)  az elért vagy az elérendő energiamegtakarítást átlátható módon határozzák meg;

d)  a szakpolitikai intézkedések által előírt vagy elérendő energiamegtakarítás mennyisége végsőenergia-felhasználásban vagy primerenergia-felhasználásban van kifejezve a 29. cikkben említett fűtőértékek vagy primerenergia tényezők alkalmazásával;

e)  éves jelentést készítése és közzététele a megbízott felek, a részt vevő felek és a végrehajtó állami hatóságok által elért energiamegtakarításról és az energiamegtakarítás terén érvényesülő éves tendenciákkal kapcsolatos adatokról;

f)  az eredmények nyomon követése és megfelelő intézkedések meghozatala arra az esetre, ha a haladás nem kielégítő;

g)  az egyéni fellépésből származó energiamegtakarítást nem jelenti be egynél több fél;

h)  a részt vevő fél, a megbízott fél vagy a végrehajtó állami hatóság tevékenységei bizonyítottan lényegesek a bejelentett energiamegtakarítás elérésében;

i)  a részt vevő fél, megbízott fél vagy végrehajtó hatóság tevékenysége nem gyakorol kedvezőtlen hatást a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókra, az energiaszegénység által érintett személyekre és adott esetben a szociális bérlakásokban élőkre.

(4)  A 10. cikk alapján bevezetett adózási intézkedésekhez és adójellegű járulékokhoz kapcsolódó szakpolitikai intézkedésekből származó energiamegtakarítás meghatározásakor a következő elvek alkalmazandók:

a)  csak a 2003/96/EK(74) vagy a 2006/112/EK(75) tanácsi irányelvben előírt, a tüzelő-, fűtő-, illetve üzemanyagokra vonatkozó adóztatás minimális szintjét meghaladó adózási intézkedésekből származó energiamegtakarítást lehet jóváírni;

aa)  jóváírás csak a 2. cikk 7. pontjában szereplő meghatározás szerinti energiamegtakarítást célzó adózási intézkedésekből és adójellegű járulékokból származó energiamegtakarítás után adható;

b)  az (energiára vonatkozó) adózási intézkedések hatásának kiszámítása során figyelembe vett árrugalmasságnak a végfelhasználói szegmensre nézve specifikusnak kell lennie, beleértve a jövedelmi osztályokat, a vállalattípusokat és a méretet, és így tükröznie kell az energia iránti kereslet alkalmazkodóképességét az árváltozásokhoz, és az árrugalmasság becsléséhez olyan friss és reprezentatív hivatalos forrásadatokat kell felhasználni, amelyek az adott tagállamra vonatkoznak, és adott esetben független intézet kísérő tanulmányain alapulnak▌;

c)  külön kell elszámolni a kísérő adópolitikai intézkedésekből – köztük a pénzügyi ösztönzőkből vagy az alapokba történő befizetésekből – származó energiamegtakarítást;

d)  az uniós joggal és más szakpolitikai intézkedésekkel való átfedések elkerülése érdekében rövid távú rugalmassági becsléseket kell alkalmazni az adózási intézkedésekből származó energiamegtakarítás felmérésére;

e)  a tagállamok meghatározzák az adózásnak és az azzal egyenértékű intézkedéseknek a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókra, az energiaszegénység által érintett személyekre és adott esetben a szociális bérlakásokban élőkre gyakorolt elosztási hatásait, és bemutatják a 22. cikk (1)–(3) bekezdésével összhangban végrehajtott kockázatcsökkentő intézkedések hatásait;

f)  a tagállamok bizonyítékot – többek között számítási módszereket – szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy amennyiben átfedés van az energia- vagy szén-dioxid-adóztatási intézkedések vagy az EU ETS irányelv [COM(2021)0551, 2021/0211(COD)] szerinti kibocsátáskereskedelem hatása között, nem kerül sor az energiamegtakarítás kétszeres beszámítására.

(5)  A módszertan bejelentése

A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban értesítik a Bizottságot a 9., és a 10. cikkben, valamint a 28. cikk (11) bekezdésében említett energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek működtetésére és alternatív intézkedések végrehajtására vonatkozóan javasolt részletes módszertanukról. Az értesítésben – az adózástól eltérő esetekben – részletesen meg kell adni a következőket:

a)  a 8. cikk (1) bekezdése első albekezdése szerint előírt energiamegtakarítás szintje vagy a 2021. január 1-jétől 2030. december 31-ig tartó teljes időszakban várható megtakarítás;

b)  a 8. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében előírt új energiamegtakarítás vagy a várhatóan elért energiamegtakarítás kiszámított mennyiségét hogyan szakaszolják a kötelezettségi időszakon belül;

c)  a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek, vagy a végrehajtó állami hatóságok;

d)  a célzott ágazatok;

e)  a szakpolitikai intézkedések és egyéni fellépések, beleértve a halmozott energiamegtakarítás egyes intézkedésenkénti várható teljes mennyiségét;

f)  tájékoztatás a nemzeti energiahatékonysági alapból finanszírozott azon szakpolitikai intézkedésekről, illetve programokról, amelyeket prioritásként hajtanak végre az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében;

g)  az energiamegtakarítás azon előírt részaránya és mennyisége, amelyet az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében kell elérni;

h)  adott esetben tájékoztatás az alkalmazott mutatókról, a részarány számtani átlagáról és a 8. cikk (3) bekezdése szerint megállapított szakpolitikai intézkedések eredményéről;

i)  adott esetben tájékoztatás a 8. cikk (3) bekezdése szerint végrehajtott szakpolitikai intézkedéseknek az energiaszegénység által érintett személyekre, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókra és adott esetben a szociális bérlakásokban élőkre gyakorolt kedvező vagy kedvezőtlen hatásairól;

j)  az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretében meghatározott kötelezettségi időszak időtartama;

k)  adott esetben a kötelezett felek által az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók és adott esetben a szociális bérlakásokban élők körében elérendő energiamegtakarítási vagy költségcsökkentési célkitűzések;

l)  a szakpolitikai intézkedés által meghatározott fellépések;

m)  a számítás módszertana, beleértve azt is, hogy miként határozták meg az addicionalitást és a lényegességet, valamint hogy milyen módszertanokat és referenciaértékeket alkalmaznak a várható és a nagyságrendi megtakarítás tekintetében, továbbá adott esetben a használt fűtőértéket és átváltási tényezőket ,

n)  az intézkedések élettartama és számításuk módja, vagy az, hogy min alapulnak;

o)  a tagállamon belüli éghajlati eltérések figyelembevételére alkalmazott megközelítés;

p)  a 9. és a 10. cikk szerinti intézkedésekre vonatkozó nyomonkövetési és ellenőrzési rendszerek, valamint azoknak a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felektől való függetlensége biztosításának módja;

q)  az adózás esetében:

i.  a célzott ágazatok és az adózók célzott rétege;

ii.  a végrehajtó állami hatóság;

iii.  a várható megtakarítás;

iv.  az adózási intézkedés időtartama;

v.  a számítás módja, beleértve az alkalmazott árrugalmasságot és megállapításának módját;  valamint

vi.  hogyan kerülték el az EU ETS irányelv [COM(2021)0551, 2021/0211(COD)] szerinti kibocsátáskereskedelemmel való átfedéseket és hogyan szüntették meg a kétszeres beszámítás kockázatát.

_____________

VI. MELLÉKLET

Az energetikai auditokra vonatkozó minimumkövetelmények, beleértve az energiagazdálkodási rendszerek keretében elvégzett auditokat is

A 11. cikkben említett energetikai auditoknak az alábbi kritériumokon kell alapulniuk:

a)  az energiafogyasztással és a (villamos energiára vonatkozó) terhelési profilokkal kapcsolatos naprakész, mért és visszakövethető műveleti adatokra kell épülniük;

b)  az auditok során el kell végezni az épületek vagy épületcsoportok, ipari műveletek vagy létesítmények energiafogyasztási profiljának részletes felülvizsgálatát, beleértve a szállítást is;

c)  az energiafogyasztás csökkentése érdekében energiahatékonysági intézkedéseket kell azonosítani;

d)  azonosítani kell a megújuló energia költséghatékony felhasználásának vagy előállításának lehetőségét;

e)  ha lehetséges, az életciklusköltségek elemzésére (LCCA) kell épülniük, nem pedig az egyszerű megtérülési időszakokra (SPP), annak érdekében, hogy figyelembe vegyék többek között a hosszú távú megtakarításokat, a hosszú távú beruházások maradványértékeit, valamint a diszkontrátákat;

f)  arányosnak és megfelelően reprezentatívnak kell lenniük, hogy megbízható képet adhassanak az általános energiahatékonyságról, és segítségükkel megbízhatóan meg lehessen határozni a legjelentősebb javítási lehetőségeket.

Az energetikai auditoknak részletes és hitelesített számításokat kell lehetővé tenniük a javasolt intézkedésekre vonatkozóan annak érdekében, hogy világos tájékoztatást adjanak a potenciális megtakarításokról.

Az energetikai audit során felhasznált adatoknak a visszamenőleges elemzés és a teljesítmény nyomon követése érdekében tárolhatónak kell lenniük.

▌

_____________

VIa. MELLÉKLET

Az adatközpontok energiahatékonysági adatainak nyomon követésére és közzétételére vonatkozó minimumkövetelmények

A 11a. cikkben említett adatközpontok energiahatékonyságával kapcsolatban legalább a következő információkat nyomon kell követni és közzé kell tenni:

a)  az adatközpont neve, az adatközpont tulajdonosának és üzemeltetőinek neve, az adatközpont székhelye szerinti település neve, kivéve a nemzetbiztonsághoz és védelemhez kapcsolódó adatközpontok esetében;

b)  az adatközpont alapterülete; a beépített teljesítőképesség; a hőmérséklet beállítási pontjai; az éves bejövő és kimenő adatforgalom, amennyiben az az adatközpont üzemeltetője számára rendelkezésre áll, figyelembe véve az üzleti modellt és az ügyféltípust is; valamint az adatközpontban tárolt és kezelt adatok mennyisége, amennyiben befolyásolja az adatközpont energiafogyasztását;

c)  az adatközpont teljesítménye az utolsó teljes naptári évben a CEN/CENELEC EN 50600–4 „Információtechnológia – Adatközpontok létesítményei és -infrastruktúrája” című dokumentum alábbi fő teljesítménymutatóinak megfelelően, kellően figyelembe véve az adatközpont földrajzi elhelyezkedését, a hő-újrafelhasználás iránti igényt és a rendelkezésre álló hőinfrastruktúrákat az ezen irányelv 31. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépéséig:

i.   az energiafelhasználási hatékonyság (PUE) a CEN/CENELEC EN 50600-4-2 szerint

ii.   a megújulóenergia-tényező (REF) a CEN/CENELEC EN 50600-4-3 szerint

iii.   az energia-újrafelhasználási tényező (ERF) a CEN/CENELEC EN 50600-4-6 szerint

iv.   a hűtési hatékonyság aránya (CER) a CEN/CENELEC EN 50600-4-7 szerint

v.   a szén-dioxid-felhasználási hatékonyság (CUE) a CEN/CENELEC EN 50600-4-8 szerint

vi.   a vízfelhasználási hatékonyság (WUE) a CEN/CENELEC EN 50600-4-9 szerint

_____________

VII. MELLÉKLET

A tényleges fogyasztáson alapuló számlázásra és a számlainformációkra vonatkozó minimumkövetelmények a földgáz tekintetében

1.  A számlázásra vonatkozó minimumkövetelmények

1.1.  A tényleges fogyasztáson alapuló számlázás

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a végső felhasználók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat, legalább évente egyszer a tényleges fogyasztáson alapuló számlázást kell végezni, a számlainformációkat pedig legalább negyedévente a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani, ha az ezt kéri, vagy ha az elektronikus számlázást választotta, egyéb esetben pedig évente kétszer. A kizárólag főzési célra használt földgáz kivételt képezhet e követelmény alól.

1.2.  A számlán feltüntetendő minimális információk

A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben a számlákon, szerződésekben, tranzakcióikban vagy az elosztóállomásokon adott nyugtákon vagy azokhoz csatoltan, világos, érthető módon a végső felhasználók rendelkezésére bocsássák az alábbi információkat:

a)  a tényleges aktuális árak és a tényleges energiafogyasztás;

b)  a végső felhasználó aktuális energiafogyasztásának és az előző év ugyanezen időszakában mért fogyasztásnak az összehasonlítása, lehetőleg grafikus formában;

c)  a végső felhasználói szervezetek, energiaügynökségek vagy egyéb hasonló szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetők a rendelkezésre álló energiahatékonyság-javító intézkedésekre, az összehasonlításhoz használható végfelhasználói profilokra és az energiafelhasználó berendezések objektív, részletes műszaki leírására vonatkozó információk.

Ezen túlmenően – amennyiben lehetséges és hasznos – a tagállamok biztosítják, hogy a számlákon, szerződésekben, tranzakcióikban vagy az elosztóállomásokon adott nyugtákon, azokhoz csatoltan vagy azokon belül jelezve, világos, érthető módon a végső felhasználók rendelkezésére bocsássák az ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó, átlagos normál vagy viszonyítási alapként figyelembe vett végső felhasználóval történő összehasonlításokat.

1.3.  A számlákhoz csatolva a végső felhasználóval közölt, energiahatékonyságot célzó tanácsok és egyéb visszajelzések

Az energiaelosztók, az elosztórendszer-üzemeltetők és a kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások a szerződések és szerződésmódosítások megküldésekor, a fogyasztóknak küldött számlákon, illetve az egyéni fogyasztókat megszólító internetes oldalakon keresztül világos és érthető módon közlik a fogyasztóikkal a független fogyasztói tanácsadó központok, energiaügynökségek vagy hasonló intézmények elérhetőségeit (beleértve azok internetes címét is), amelyeken a fogyasztók tanácsot kérhetnek a lehetséges energiahatékonysági intézkedésekről, az energiafogyasztásukra vonatkozó referenciaértékekről és az energiát használó készülékek fogyasztáscsökkentést eredményező műszaki specifikációiról.

_____________

VIII. MELLÉKLET

A fűtésre, hűtésre, valamint a használati melegvízre vonatkozó fogyasztási és számlainformációk minimumkövetelményei

(1)  A tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékeken alapuló számlázás

Annak érdekében, hogy a hasznosító fogyasztók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat, legalább évente egyszer a tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékeken alapuló számlázást kell végezni.

(2)  A fogyasztási vagy számlainformációk rendelkezésre bocsátásának minimális gyakorisága

2021. december 31-ig , amennyiben távolról is leolvasható fogyasztásmérők vagy fűtési költségmegosztók vannak felszerelve, a tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékeken alapuló fogyasztási vagy számlainformációkat – kérésre, vagy ha a végső felhasználó az elektronikus számlázást választotta – legalább negyedévente kell a hasznosító fogyasztók rendelkezésére bocsátani, egyéb esetben pedig évente kétszer.

2022. január 1-jétől, amennyiben távolról is leolvasható fogyasztásmérők vagy fűtési költségmegosztók vannak felszerelve, a tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékeken alapuló fogyasztási vagy számlainformációkat legalább havonta a hasznosító fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Ezt hozzáférhetővé lehet tenni az interneten is, és az alkalmazott mérőeszközök és rendszerek által lehetővé tett gyakorisággal frissíteni kell. A fűtési/hűtési szezonon kívüli időszakban a fűtés és a hűtés kivételt képezhet e követelmény alól.

(3)  A számlán feltüntetendő minimális információk

A tagállamok biztosítják, hogy a tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékeken alapuló számlák esetében a számláikon vagy azokhoz csatoltan az alábbi információk egyértelmű és érthető módon a hasznosító fogyasztók rendelkezésére álljanak:

a)  az aktuális tényleges árak és a tényleges energiafogyasztás vagy a teljes fűtési költség és a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékek;

b)  az alkalmazott energiahordozó összetételére, valamint a kapcsolódó éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó információk, többek között a távfűtés illetve a távhűtés hasznosító fogyasztóinak esetében is, továbbá az alkalmazott különböző adók, illetékek és díjak ismertetése. A tagállamok korlátozhatják az üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos információszolgáltatási követelmény hatályát oly módon, hogy az csak az olyan távfűtési rendszerekből való szolgáltatásokra vonatkozzon, amelyek teljes névleges bemenő hőteljesítménye meghaladja a 20 MW-ot;

c)  a hasznosító fogyasztóinak tényleges energiafogyasztásának és az előző év ugyanezen időszakában mért fogyasztásnak az összehasonlítása a fűtés és a hűtés tekintetében, grafikus formában, az éghajlati viszonyok szerinti kiigazítással;

d)  a végső felhasználók szervezetei, energiaügynökségek vagy hasonló szervek elérhetőségi adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetők a rendelkezésre álló energiahatékonyság-javító intézkedésekre, az összehasonlításhoz használható végfelhasználói profilokra és az energiafelhasználó berendezések objektív műszaki leírására vonatkozó információk;

e)  a tagállamokban alkalmazandó, vonatkozó panasztételi eljárásokkal, az ombudsman által nyújtott szolgáltatásokkal vagy alternatív vitarendezési mechanizmusokkal kapcsolatos információk;

f)  egy átlagos normál vagy viszonyítási alapként figyelembe vett, ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó hasznosító fogyasztóval történő összehasonlítások. Elektronikus számlák esetében az ilyen összehasonlítások interneten is elérhetővé tehetők, a számlákon belüli hivatkozás révén.

A nem a tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségmegosztóról leolvasott értékeken alapuló számláknak egyértelmű és érthető magyarázatot kell magukban foglalniuk a számlán szereplő összeg kiszámításának módjára vonatkozóan, továbbá tartalmazniuk kell legalább a d) és az e) pontban említett információkat.

_____________

IX. MELLÉKLET

A fűtés és a hűtés hatékonysági potenciálja

A 23. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti fűtési és hűtési potenciálok átfogó értékelései a következőket tartalmazzák, és a következőkre épülnek:

I. rész

A FŰTÉS ÉS A HŰTÉS ÁTTEKINTÉSE

(1)  Fűtési és hűtési igény becsült hasznos energiaként(76) és ágazatonkénti végsőenergia-fogyasztásként GWh/év-ben(77) kifejezve:

a)  háztartások;

b)  szolgáltatások;

c)  ágazati szereplők;

d)  bármely más, az összes nemzeti hasznos fűtési és hűtési igény több mint 5%-át fogyasztó ágazat.

(2)  A fűtés és hűtés jelenlegi ellátási mennyiségének meghatározása, illetve a 2.a) pont i. alpontja esetében meghatározása vagy becslése:

a)  technológia szerint, GWh/év(78)-ben kifejezve, lehetőség szerint az 1. pontban említett szektorokon belül, különbséget téve a fosszilis és a megújuló energia között:

i.  helyszíni ellátás lakó- és szolgáltatási területeken az alábbiak révén:

–  csak hőt termelő kazánok;

–  nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés;

–  hőszivattyúk;

–  egyéb helyszíni technológiák és források;

ii.  helyszíni ellátás lakó- és szolgáltatási területektől eltérő területeken az alábbiak révén:

–  csak hőt termelő kazánok;

–  nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés;

–  hőszivattyúk;

–  egyéb helyszíni technológiák és források;

iii.  helyszínen kívüli ellátás az alábbiak révén:

–  nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés;

–  hulladékhő;

–  egyéb helyszínen kívüli technológiák és források;

b)  hulladékhő vagy hulladék hűtőenergia előállítására szolgáló létesítmények azonosítása és azok lehetséges fűtési vagy hűtési ellátási potenciálja GWh/év-ben kifejezve:

i.  a több mint 50 MW teljes bemenő hőteljesítményű hőenergia-termelő létesítmények, amelyek hulladékhőt képesek termelni, vagy utólagosan erre a célra átalakíthatók;

ii.  a több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő létesítmények, amelyek a II. melléklet II. részében felsorolt technológiákat alkalmaznak;

iii.  hulladék-égetőművek;

iv.  a 2.b) pont i. és ii. alpontjában meghatározott létesítményektől eltérő, több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű megújulóenergia-létesítmények, amelyek megújuló forrásokból származó energia felhasználásával állítanak elő fűtést vagy hűtést;

v.  olyan, több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű ipari létesítmények, amelyek képesek hulladékhőt előállítani;

c)  a megújuló energiából és a hulladékhőből vagy hulladék hűtőenergiából származó energia részaránya a végsőenergia-fogyasztáson belül a távfűtési és -hűtési(79) ágazatban az elmúlt 5 évben, az (EU) 2018/2001 irányelvvel összhangban.

(3)  Az ország teljes területét ábrázoló térkép az alábbiak megjelölésével (megőrizve ugyanakkor a bizalmas üzleti adatokat):

a)  a fűtési és hűtési igény által érintett területek az 1. pont elemzése alapján, egységes kritériumok alkalmazásával a települési és a konurbációk energiaintenzívebb területeire való összpontosítás érdekében;

b)  a 2.b) pontban meghatározott meglévő fűtési és hűtési elosztópontok, valamint a távhőtovábbító létesítmények;

c)  a 2.b) pontban leírt típusú tervezett fűtési és hűtési elosztópontok, valamint a távhőtovábbító létesítmények.

(4)  A fűtési és hűtési igények alakulásának előrejelzése a következő 30 évre, GWh-ban kifejezve, figyelembe véve mindenekelőtt a következő 10 évre vonatkozó előrejelzéseket, az igények változását az épületekben és az ipar különböző ágazataiban, valamint a keresletszabályozásra vonatkozó szakpolitikák és stratégiák, például az (EU) 2018/844 irányelv szerinti hosszú távú épületfelújítási stratégiák hatását.

II. rész

CÉLKITŰZÉSEK, STRATÉGIÁK ÉS SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK

(5)  A tagállam tervezett hozzájárulása az energiaunió öt dimenzióival kapcsolatos nemzeti célkitűzésekhez, célokhoz és hozzájárulásokhoz az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint, a fűtés és hűtés hatékonnyá tétele révén, különös tekintettel a rendelet 4. cikke b) pontjának 1–4. alpontjára és 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, meghatározva azokat az elemeket, amelyek kiegészítik az integrált nemzeti energia- és klímaterveket.

(6)  Az (EU) 2018/1999 rendelet 3., 20., 21. cikkével és 27. cikkének a) pontjával összhangban benyújtott legfrissebb jelentésben ismertetett meglévő szakpolitikák és intézkedések általános áttekintése.

III. rész

A FŰTÉSI ÉS HŰTÉSI HATÉKONYSÁG GAZDASÁGI POTENCIÁLJÁNAK ELEMZÉSE

(7)  A különböző fűtési és hűtési technológiákban rejlő gazdasági potenciálra(80) vonatkozó elemzést az ország egész területére kiterjedően, a 23. cikk (3) bekezdésében említett költség-haszon elemzés segítségével kell elvégezni, meghatározva hatékonyabb, illetve megújuló energián alapuló fűtési és hűtési technológiák alternatív forgatókönyveit, lehetőség szerint különbséget téve a fosszilis és a megújuló forrásokból származó energia között.

A következő technológiákat kell figyelembe venni:

a)  ipari hulladékhő és hulladék hűtőenergia;

b)  hulladékégetés;

c)  nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés;

d)  a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléshez használtaktól eltérő megújuló energiaforrás (mint például a geotermikus energia, a termikus napenergia és a biomassza);

e)  hőszivattyúk;

f)  a meglévő távfűtési hálózatok hő- és hűtőenergia-veszteségének csökkentése.

(8)  a gazdasági potenciálra vonatkozó elemzésnek tartalmaznia kell a következő lépéseket és megfontolásokat:

a)  Megfontolások:

i.  a 23. cikk (3) bekezdése szerinti költség-haszon elemzésnek tartalmaznia kell egy gazdasági elemzést, amely társadalmi-gazdasági és környezeti tényezőket(81) is figyelembe vesz, valamint egy, a projektek befektetők szempontjából történő értékelése céljából végzett pénzügyi elemzést. Mind a gazdasági, mind a pénzügyi elemzésnek a nettó jelenértéket kell értékelési kritériumként figyelembe vennie;

ii.  az alapforgatókönyvnek kiindulópontként kell szolgálnia, és figyelembe kell vennie az átfogó értékelés(82) összeállításának idején meglévő szakpolitikákat, továbbá kapcsolódnia kell az e melléklet I. része és II. részének 6. pontja értelmében gyűjtött adatokhoz;

iii.  az alapforgatókönyv alternatív forgatókönyveinek figyelembe kell venniük az (EU) 2018/1999 rendelet energiahatékonyságra és megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseit. Az egyes forgatókönyveknek az alapforgatókönyvhöz képest az alábbi elemeket kell tartalmazniuk:

–  a vizsgált technológiákban rejlő gazdasági potenciál a nettó jelenérték mint kritérium alkalmazásával;

–  az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése;

–  évi primerenergia-megtakarítás GWh-ban;

–  a megújuló energiaforrások arányára gyakorolt hatás a nemzeti energiaszerkezetben.

A technikai, pénzügyi okokból vagy a nemzeti szabályok miatt nem megvalósítható forgatókönyveket a költség-haszon elemzés korai szakaszában ki lehet zárni, ha ez körültekintő, pontos és jól dokumentált megfontolások alapján indokolt.

Az értékelésnek és a döntéshozatalnak figyelembe kell vennie a költségeket és az energiaellátás megnövekedett rugalmasságából és a villamosenergia-hálózatok optimálisabb működéséből eredő energiamegtakarítást az elemzett forgatókönyvekben, beleértve a csökkentett infrastrukturális beruházásokból adódóan elkerült költségeket és az így nyert megtakarításokat.

b)  Költségek és hasznok

A 8.a) pontban említett költségek és hasznok legalább az alábbi hasznokat és költségeket foglalják magukban:

i.  Hasznok:

–  kibocsátás értéke a felhasználó számára (fűtés, hűtés és villamos energia);

–  külső hasznok, például a környezeti, üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos, továbbá egészségügyi és biztonsági hasznok, a lehetséges mértékben;

–  munkaerőpiaci hatások, energiabiztonság és versenyképesség, a lehetséges mértékben;

ii.  Költségek:

–  a létesítmények és felszerelések állóeszköz-beruházási költségei;

–  a kapcsolódó energiahálózatok állóeszköz-beruházási költségei;

–  változó és rögzített műveleti költségek;

–  energiaköltségek;

–  környezeti, egészségügyi és biztonsági költségek, a lehetséges mértékben;

–  munkaerőpiaci költségek, energiabiztonság és versenyképesség, a lehetséges mértékben;

c)  Az alapforgatókönyv szempontjából releváns forgatókönyvek:

Az alapforgatókönyvvel kapcsolatos összes releváns forgatókönyvet figyelembe kell venni, beleértve a hatékony egyedi fűtés és hűtés szerepét.

i.  a költség-haszon elemzés vagy egy projekt értékelésére vagy pedig projektcsoportra terjed ki egy tágabb helyi, regionális vagy nemzeti értékelés keretében annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani az alapforgatókönyvhöz képest leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési megoldást egy adott földrajzi terület számára a fűtés tervezése céljából;

d)  Határok és integrált megközelítés:

i.  a földrajzi határnak egy megfelelő, jól meghatározott földrajzi területet kell lefednie;

ii.  a költség-haszon elemzésben figyelembe kell venni a rendszeren és a földrajzi határon belüli valamennyi rendelkezésre álló centralizált vagy decentralizált kínálati erőforrást, beleértve az e melléklet III. részének 7. pontja szerinti technológiákat, valamint a fűtési és hűtési igények tendenciáit és jellemzőit.

e)  Feltételezések:

i.  a tagállamoknak a költség-haszon elemzések céljára feltételezéseket kell benyújtaniuk, amelyek a főbb input és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkoznak;

ii.  a gazdasági elemzésben a nettó jelenérték kiszámításához használt diszkontrátát európai vagy nemzeti iránymutatások alapján kell kiválasztani;

iii.  a tagállamoknak nemzeti, európai vagy nemzetközi energiaár-alakulási előrejelzéseket kell használniuk, ezeket adott esetben nemzeti és/vagy regionális/helyi összefüggésbe helyezve;

iv.  a gazdasági elemzésben alkalmazott áraknak tükrözniük kell a társadalmi-gazdasági költségeket és hasznokat. A külső költségeket – például a környezeti és egészségügyi hatásokat – a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni, például ha létezik vonatkozó piaci ár, vagy ha már szerepel az európai vagy nemzeti szabályozásban.

f)  Érzékenységi elemzés:

i.  egy projekt vagy projektcsoport költségeinek és hasznainak értékeléséhez érzékenységi elemzést is végezni kell, és annak olyan változó tényezőkön kell alapulnia, amelyek jelentős hatással vannak a számítások eredményére, mint például a különböző energiaárak, a keresleti szintek, a diszkontráták és egyéb tényezők.

IV. rész

POTENCIÁLIS ÚJ STRATÉGIÁK ÉS SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK

(9)  A 7. és 8. ponttal összhangban azonosított gazdasági potenciál kiaknázására irányuló új jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai intézkedések áttekintése(83), a hozzájuk fűzött elvárásokkal:

a)  az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése;

b)  évi primerenergia-megtakarítás GWh-ban;

c)  a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés arányára gyakorolt hatás;

d)  a megújuló energiaforrások arányára gyakorolt hatás a nemzeti energiaszerkezetben és a fűtési és hűtési ágazatban;

e)  összefüggések a nemzeti pénzügyi programozással és a költségmegtakarításokkal az állami költségvetés és a piaci résztvevők számára;

f)  az esetleges állami támogatási intézkedésekre vonatkozó becslés, a vonatkozó éves költségvetéssel és a potenciális támogatási elem meghatározásával.

_____________

X. MELLÉKLET

KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS

A 24. cikk (4) és (6) bekezdésének alkalmazására vonatkozó elvek

A költség-haszon elemzéseknek információt kell szolgáltatniuk a 24. cikk (4) és 6 bekezdésében említett intézkedésekhez:

Ha a tervekben csak villamos energiára épülő létesítmény vagy egy hővisszanyerést nem alkalmazó létesítmény szerepel, akkor össze kell vetni a tervezett létesítményeket vagy a tervezett felújítást egy olyan azonos létesítménnyel, amely azonos mennyiségű villamos energiát vagy technológiai hőt termel, de visszanyeri a hulladékhőt, továbbá a hőt nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és/vagy távfűtési/hűtési hálózatok segítségével biztosítja.

Az értékelésnek egy adott földrajzi határon belül – racionális lehetőségeket (például a technikai megvalósíthatóságot és a távolságot) szem előtt tartva – figyelembe kell vennie a tervezett létesítményt és valamennyi megfelelő létező vagy potenciális fűtési vagy hűtési keresleti pontot, amelyet a létesítmény el tud látni.

A rendszerhatárt úgy kell megállapítani, hogy abba beletartozzon a tervezett létesítmény és a hő- és hűtési terhelés, például az épület(ek) és az ipari folyamatok. Ezen a rendszerhatáron belül a hőenergia- és a villamosenergia-ellátás teljes költségét mindkét esetre meg kell határozni és össze kell hasonlítani.

A hő- vagy hűtési terhelésbe bele kell tartoznia a létező hő- vagy hűtési terheléseknek, például az ipari létesítményeknek vagy egy létező távfűtési vagy hűtési rendszernek, de városi térségekben az olyan hő- vagy hűtési terheléseknek és -költségeknek is, amelyek akkor állnának fenn, ha egy épületcsoportot vagy egy városrészt új távfűtési rendszerrel látnák el és/vagy új távfűtési vagy -hűtési rendszerre kapcsolnák.

A költség-haszon elemzést a tervezett létesítmény és az összehasonlított létesítmény(ek) azon ismertetésére kell építeni, amely kiterjed a hő- és villamosenergia-kapacitásra, adott esetben a tüzelőanyag típusára, a tervezett használatra, valamint a tervezett éves üzemóraszámra, az elhelyezkedésre és a villamosenergia- és hőigényre.

A hulladékhő felhasználásának értékelése során figyelembe kell venni az aktuális technológiákat. Az értékelés során figyelembe kell venni a hulladékhő közvetlen felhasználását vagy magasabb hőmérsékletre melegítését, illetve mindkettőt. Hulladékhő helyszíni hasznosítása esetén legalább a hőcserélők, hőszivattyúk és a hőt villamos energiává alakító technológiák alkalmazását értékelni kell. A helyszínen kívüli hulladékhő-visszanyerés esetében potenciális keresleti pontokként kell értékelni legalább az ipari létesítményeket, a mezőgazdasági létesítményeket és a távfűtési hálózatokat.

Az összehasonlítás céljára figyelembe kell venni a hőenergia-igényt és a közelben lévő fűtési vagy hűtési keresleti pontok által alkalmazott fűtés- és hűtéstípusokat. Az összehasonlításnak ki kell terjednie a tervezett és az összehasonlított létesítményhez kapcsolódó infrastrukturális költségekre is.

A 24. cikk (4) bekezdése alkalmazásában készített költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell egy, az egyes létesítményekbe történő beruházásból és a létesítmények működéséből származó, a tényleges pénzforgalmi tranzakciókat tükröző pénzügyi elemzést is tartalmazó gazdasági elemzést.

A projektek költség-haszon elemzésének eredménye akkor pozitív, ha a gazdasági és a pénzügyi elemzésben szereplő diszkontált haszon összege meghaladja a diszkontált költségek összegét (pozitív költség-haszon tényező).

A tagállamok meghatározzák a gazdasági elemzés módszertanára, feltételezéseire és időhorizontjára vonatkozó irányelveket.

A tagállamok előírhatják a hő- és villamosenergia-termelő létesítményeket üzemeltető vállalatok, ipari vállalatok, a távfűtési/hűtési hálózatok üzemeltetői vagy más olyan felek számára, akikre a megállapított rendszerhatás vagy földrajzi hatás hatással van, hogy szolgáltassanak az egyes létesítmények költségeinek és hasznainak vizsgálata során felhasználható adatokat.

_____________

XI. MELLÉKLET

A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származási garanciája

a)  A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy

i.  a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származási garanciája:

–  lehetővé tegye a termelők számára annak igazolását, hogy az általuk értékesített villamos energia nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származik, és azt a villamosenergia-termelő kérésére e célból kiállítsák;

–  pontos, megbízható és csalás ellen védett legyen;

–  kiadása, átruházása és törlése elektronikus úton történjen;

ii.  egyazon nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiaegységet csak egyszer vegyenek figyelembe.

b)  A 24. cikk (10) bekezdésében említett származási garanciának legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:

i.  az energiatermelő létesítmény neve, helye, típusa és (hő- és villamosenergia-) kapacitása;

ii.  a termelési időpontok és helyszínek;

iii.  a villamosenergia-termelés tüzelőanyag-forrásának alsó (nettó) fűtőértéke;

iv.  a villamos energiával együtt termelt hő mennyisége és felhasználása;

v.  a garancia tárgyát képező, a III. melléklet szerinti nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-mennyiség;

vi.  a III. melléklettel összhangban, a III. melléklet f) pontjában feltüntetett egységes hatásfok-referenciaértékek alapján kiszámított primerenergia-megtakarítás;

vii.  az erőmű névleges villamosenergia- és hő-termelési hatásfoka;

viii.  annak megjelölése, hogy a létesítmény részesült-e beruházási támogatásban és ha igen, milyen mértékben;

ix.  annak megjelölése, hogy az energiaegység valamely nemzeti támogatási rendszer kedvezményezettje volt-e és ha igen, milyen típusú volt ez a rendszer és milyen mértékű a támogatás;

x.  a létesítmény üzembe helyezésének dátuma; és

xi.  a kiállítás dátuma és országa és az egyedi azonosító szám.

A származási garancia szabványos mérete 1 MWh. Ez az állomás határánál mért és a hálózatba betáplált nettó villamosenergia-mennyiségnek felel meg.

_____________

XII. MELLÉKLET

Az energiahálózati szabályzatokra és villamosenergia-hálózati díjszabásokra vonatkozó energiahatékonysági kritériumok

(1)  A hálózati díjszabással tükrözni kell a hálózatokon a fogyasztásbefolyásolás és a keresletoldali válaszintézkedések, valamint az elosztott termelés útján elért költségmegtakarítást, beleértve a szállítás vagy a hálózati beruházások költségének csökkentésén és a hálózat optimálisabb működésén keresztül elért megtakarításokat is.

(2)  A hálózati szabályzatok és díjszabások nem akadályozhatják meg a hálózatüzemeltetőket vagy az energetikai kiskereskedőket abban, hogy rendszerszintű szolgáltatásokat bocsássanak rendelkezésre a keresletoldali válaszintézkedések, a fogyasztásbefolyásolás és az elosztott termelés esetében a szervezett villamosenergia-piacokon, különös tekintettel az alábbiakra:

a)  a végső felhasználók általi terhelésnek a csúcsidőről a csúcsidőn kívülre tolódása, figyelembe véve a megújuló energia, a kapcsolt energiatermelésből származó energia és az elosztott termelés rendelkezésre állását;

b)  a kiszolgált fogyasztók szintjén keresletoldali válaszintézkedésekkel elért energiamegtakarítás, beszerzési közösségek szolgáltatói révén;

c)  az energiahatékonysági szolgáltatók által tett energiahatékonysági intézkedések útján elért igénycsökkenés, beleértve az energetikai szolgáltató vállalkozásokat is;

d)  a termelési források alacsonyabb feszültségszinten történő összekapcsolása és teherelosztása;

e)  a fogyasztási helyhez közelebb elhelyezkedő termelési források bekapcsolása; és

f)  az energia tárolása.

E rendelkezés alkalmazásában a „szervezett villamosenergia-piac” kifejezés magában foglalja a bármely időkeretben energiával, kapacitással, kiegyenlítéssel és járulékos szolgáltatásokkal kereskedő tőzsdén kívüli piacokat és villamosenergia-tőzsdéket is, beleértve a határidős, a másnapi és a napon belüli piacokat is.

(3)  Olyan hálózati vagy kiskereskedelmi díjszabásokat kell biztosítani, amelyek támogathatják a keresletoldali válaszintézkedéseket vállaló végső felhasználók esetében a dinamikus árszabást, például:

a)  a használat időpontján alapuló díjszabást;

b)  a kritikus csúcsidőszakokra vonatkozó árszabást;

c)  valós idejű árszabást; és

d)  csúcsidőn kívül nyújtott kedvezményeket.

___________

XIII. MELLÉKLET

AZ ÁTVITELI-/SZÁLLÍTÁSIRENDSZER-ÜZEMELTETŐKRE ÉS ELOSZTÓRENDSZER-ÜZEMELTETŐKRE ALKALMAZANDÓ ENERGIAHATÉKONYSÁGI KÖVETELMÉNYEK

Az átviteli-/szállításirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők:

a)  megalkotják és nyilvánosságra hozzák standard szabályzatukat az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító energiatermelőknek az összekapcsolt hálózatba történő bekapcsolásához szükséges műszaki átalakítások – például hálózati csatlakozások, a hálózat megerősítése és új hálózatok bevezetése, a hálózat működésének javítása és a hálózati szabályzat megkülönböztetésmentes végrehajtása – költségeinek viselésére és megosztására vonatkozóan;

b)  az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító, a rendszerre csatlakozni kívánó energiatermelők számára biztosítják a szükséges átfogó tájékoztatást, beleértve az alábbiakat:

i.  átfogó, részletes becslés a csatlakozással kapcsolatos költségekről;

ii.  a hálózathoz való csatlakozás iránti kérelem fogadásának és feldolgozásának észszerű és pontos menetrendje;

iii.  a hálózathoz való javasolt csatlakozás észszerű, előirányzott menetrendje. A hálózathoz történő csatlakozás teljes folyamata legfeljebb 24 hónapot vehet igénybe, szem előtt tartva az észszerű kivitelezhetőség és a megkülönböztetésmentesség szempontját;

c)  szabványosított és egyszerűsített eljárások bevezetése az elosztott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító energiatermelők hálózathoz történő csatlakozásának megkönnyítésére.

Az a) pontban említett szabályzat objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre épül, különös tekintettel valamennyi olyan költségre és haszonra, amely az új termelőknek a hálózatra történő rákapcsolásával függ össze. A szabályzat többfajta hálózati kapcsolatot is meghatározhat.

_____________

XIV. MELLÉKLET

Az energiahatékonyságra vonatkozó -alapú szerződések vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció minimális tartalma

–  Azon elemzés/audit megállapításai/ajánlásai, amelyet az épület energiafelhasználására vonatkozó szerződés megkötése előtt végeztek azzal a céllal, hogy intézkedéseket hajtsanak végre az épület energiahatékonyságának javítására.

–  A végrehajtandó hatékonysági intézkedések vagy az elérendő hatékonysági eredmények egyértelmű és átlátható felsorolása.

–  A szerződésben foglalt intézkedések végrehajtása révén várható garantált megtakarítás.

–  A szerződés időtartama és mérföldkövei, valamint tárgyi és időbeni felmondási feltételei.

–  Az egyes szerződő felek kötelezettségeinek egyértelmű és átlátható felsorolása.

–  Az elért megtakarítások megállapításának referenciaidőpontja(i).

–  Az egyes intézkedések vagy intézkedéscsomagok végrehajtása érdekében szükséges lépések és adott esetben a kapcsolódó költségek egyértelmű és átlátható felsorolása.

–  A szerződésben foglalt intézkedések teljes körű végrehajtására és a projekt során végzett mindennemű módosítás dokumentálására vonatkozó kötelezettség.

–  A harmadik felek részvételével folyó minden alvállalkozási szerződésben azonos tartalmú előírások bevezetését szabályozó rendelkezések.

–  A projekt pénzügyi vonzatainak egyértelmű és átlátható bemutatása és az elért pénzügyi megtakarítások két fél közötti megoszlása és elosztása (azaz a szolgáltató jutalmazása).

–  Az elért garantált megtakarítások mérésére és ellenőrzésére, a minőség-ellenőrzésre és a garanciákra vonatkozó, egyértelmű és átlátható rendelkezések

–  A keretfeltételekben bekövetkező, a szerződés tartalmát és kimenetelét befolyásoló változások (például az energiaárak, a létesítmények használata intenzitásának változása) kezelésére irányuló eljárásokat tisztázó rendelkezések

–  Az egyes szerződő felek kötelezettségeinek és az ezek megszegéséért kiszabott szankcióknak a részletes leírása.

_________

XV. MELLÉKLET

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak módosításai

(lásd a 36. cikket)

B. rész

A belső jogba való átültetésre vonatkozó határidők

(a 36. cikk szerint)

_____________

XVI. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

_________

(1) HL C 152., 2022.4.6., 134. o. (2) HL C […]., […]., […]. o. (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.). (4) Lásd a XV. melléklet A. részét. (5) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében (COM(2020)0562). (6) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai zöld megállapodás (COM(2019)0640). (7) https://www.consilium.europa.eu/media/47296/1011-12-20-euco-conclusions-en.pdf (8) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A Bizottság 2021. évi munkaprogramja – Életerős Unió egy sérülékeny világban (COM(2020)0690). (9) Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról (COM(2018)0773), amely az energiahatékonyság szerepét értékeli a különféle dekarbonizációs forgatókönyvek elengedhetetlen feltételeként. (10) Ld még az Európai Bizottság „Energy-efficient Cloud Computing Technologies and Policies for an Eco-friendly Cloud Market” (Energiahatékony felhőalapú informatikai technológiák és politikák a környezetbarát felhőalapú piacért). című végleges vizsgálati jelentését, https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/library/energy-efficient-cloud-computing-technologies-and-policies-eco-friendly-cloud-market. (11) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európa digitális jövőjének megtervezése (COM(2020)0067). (12) HL L 198., 2020.6.22., 13. o. (13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, PE/55/2018/REV/1 (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.). (14) Uniós stratégia az energiarendszer integrációjának megteremtéséért (COM(2020)0299). (15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/869 rendelete (2022. május 30.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról, a 715/2009/EK, az (EU) 2019/942 és az (EU) 2019/943 rendelet, továbbá a 2009/73/EK és az (EU) 2019/944 irányelv módosításáról, valamint a 347/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 152., 2022.6.3., 45. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.). (17) A Bizottság ajánlása az energiaszegénységről (C(2020)9600). (18) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.). (19) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.). (20) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról; Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről; és az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/740 rendelete (2020. május 25.) a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más paraméterek tekintetében történő címkézéséről. (21) Mindemellett a környezettudatos terméktervezéssel kapcsolatos 2020–2024-es munkaterv és az épületkorszerűsítési program cselekvési tervének keretében végzett termék-felülvizsgálatok, továbbá az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata mind jelentős mértékben hozzá fog járulni a 2030-ra vonatkozó energiamegtakarítási célkitűzés eléréséhez. (22) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról (COM(2018)0773). (23) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.). (24) COM(2020)0562. (25) Lásd a Nemzetközi Erőforrás Testület (IRP), „Resource Efficiency and Climate Change” (Erőforrás-hatékonyság és éghajlatváltozás) című dokumentumát (2020) és az ENSZ 2019. évi környezetvédelmi kibocsátási szakadékról szóló jelentését. Ezek a számadatok az épületek használatára és üzemeltetésére vonatkoznak, ideértve a villamos energia és fűtési ágazat közvetett kibocsátásait, nem a teljes életciklusukra. Az építési termékek életciklusra vetített CO2-kibocsátása globális szinten a teljes évi üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 10%-át teszi ki. (26) COM(2020)0662. (27) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.). (28) https://www.unfpa.org/world-population-trends (29) https://www.un.org/en/ecosoc/integration/pdf/fact_sheet.pdf (30) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.). (31) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.). (32) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.). (33) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.). (34) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.). (35) IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) (2021), Net Zero by 2050 A Roadmap for the Global Energy Sector, https://www.iea.org/reports/net-zero-by-2050. (36) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.). (37) A Bizottság ajánlása az energiaszegénységről, 2020. október 14. (C(2020)9600). (38) https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/library/energy-efficient-cloud-computing-technologies-and-policies-eco-friendly-cloud-market (39) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.). (40) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.). (41) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.). (42) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.). (43) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (HL L 158., 2019.6.14., 54. o.). (44) Az Európai Parlament és a Tanács 715/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről (HL L 211., 2009.8.14., 36. o.). (45) A szociális jogok európai pillére, 20. elv: „Az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés”: https://ec.europa.eu/commission/priorities/deeper-and-fairer-economic-and-monetary-union/european-pillar-social-rights/european-pillar-social-rights-20-principles_en (46) A Szociális Klímaalap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2021)0568). (47) https://ec.europa.eu/eurostat/documents/1015035/8885635/guide_to_statistical_treatment_of_epcs_en.p df/f74b474b-8778-41a9-9978-8f4fe8548ab1 (48) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.). (49) Az Európai Parlament és a Tanács 406/2009/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.). (50) A Bizottság 2014/746/EU határozata (2014. október 27.) a CO2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok 2015–2019-es időszakra vonatkozó listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 308., 2014.10.29., 114. o.). (51) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (52) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). (53) Az Európai Parlament és a Tanács 1099/2008/EK rendelete (2008. október 22.) az energiastatisztikáról (HL L 304., 2008.11.14., 1. o.). (54) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.). (55) A Bizottság ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.). (56) A Bizottság (EU) 2022/132 rendelete (2022. január 28.) az energiastatisztikáról szóló 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az éves, a havi és a rövid határidős havonkénti energiastatisztika aktualizálásának végrehajtása tekintetében történő módosításáról (HL L 20., 2022.1.31., 208. o.). (57) A Bizottság (EU) 2021/1749 ajánlása (2021. szeptember 28.) az energiahatékonyság elsődlegességéről: az elvektől a gyakorlatig – Iránymutatások és példák az energiaágazatban és azon túl történő döntéshozatalban való végrehajtáshoz. (58) Az Unió energiahatékonysági célkitűzését eredetileg a 2007-es referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzései alapján számították ki és határozták meg alapforgatókönyvként. Az Eurostat energiamérleg-számítási módszertanának megváltozása és a későbbi modellezési előrejelzések javítása miatt az az alapforgatókönyvet módosítani kell. Így a célérték meghatározására ugyanazon megközelítést alkalmazva – azaz a jövőbeli alapforgatókönyvekkel összehasonlítva – az Unió 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzésének meghatározása a nemzeti energia- és klímatervekből származó nemzeti hozzájárulásokat tükröző 2020-as referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest történik. Az aktualizált alapforgatókönyv szerint az Uniónak 2030-ig legalább 9%-kal tovább kell növelnie energiahatékonysági törekvéseit a 2020-as referencia-forgatókönyv szerinti erőfeszítések szintjéhez képest. Az uniós célkitűzésekre vonatkozó ambíciószint kifejezésének új módja nem érinti a szükséges erőfeszítések tényleges szintjét. (59) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/81/EK irányelve (2009. július 13.) a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (HL L 216., 2009.8.20., 76. o.). (60) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.). (61) A Bizottság (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a 601/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról (HL L 334., 2018.12.31., 1. o.). (62) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelv, az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről szóló (EU) 2015/1814 határozat és az (EU) 2015/757 rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg){SEC(2021)0551} – {SWD(2021)0557} – {SWD(2021)0601} –{SWD(2021)0602. (63) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.). (64) A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (HL L 95., 1993.4.21., 29. o.). (65) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.). (66) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv) (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.). (67) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 197., 2001.7.21., 30. o.). (68) A Bizottság (EU) 2015/2402 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. október 12.) a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásában a külön hő- és villamosenergia-termelésre vonatkozóan megállapított egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálatáról, valamint a 2011/877/EU bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 333., 2015.12.19., 54. o.). (69) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.). (70) A Bizottság (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a 601/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról (HL L 334., 2018.12.31., 1. o.). (71) A Bizottság 2008/952/EK határozata (2008. november 19.) a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének végrehajtására és alkalmazására vonatkozó részletes iránymutatás létrehozásáról (HL L 338., 2008.12.17., 55. o.). (72) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/740 rendelete (2020. május 25.) a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más paraméterek tekintetében történő címkézéséről, az (EU) 2017/1369 rendelet módosításáról és az 1222/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 177., 2020.6.5., 1. o.). (73) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/631 rendelete (2019. április 17.) az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározásáról, valamint a 443/2009/EK és az 510/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 111., 2019.4.25., 13. o.). (74) A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.). (75) A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.). (76) A végső felhasználók fűtési és hűtési igényeinek kielégítéséhez szükséges hőenergia-mennyiség. (77) A rendelkezésre álló legfrissebb adatokat kell felhasználni. (78) A rendelkezésre álló legfrissebb adatokat kell felhasználni. (79) A megújuló energiaforrásokon alapuló hűtés mennyisége az (EU) 2018/2001 irányelv 35. cikkének megfelelően kerül meghatározásra a hűtéshez és távhűtéshez felhasznált megújuló energia mennyiségének kiszámításához használt módszernek az említett irányelv alapján történő meghatározását követően. Addig a megfelelő nemzeti módszertan szerint kell meghatározni. (80) A gazdasági potenciál elemzésben meg kell adni az egyes elemzett technológiák által évente előállítható energia mennyiségét (GWh-ban). Az energiarendszeren belüli korlátokat és kapcsolatokat is figyelembe kell venni. Az elemzés a technológiák vagy rendszerek szokásos típusainak működését képviselő feltételezéseken alapuló modelleket is felhasználhat. (81) Beleértve az (EU) 2018/2001 irányelv 15. cikke (7) bekezdésében említett értékelést. (82) Az alapforgatókönyvre vonatkozó szakpolitikák figyelembevételének határideje az azt megelőző évnek a vége, amelynek végére az átfogó értékelést el kell végezni. Ez azt jelenti, hogy az átfogó értékelés benyújtási határidejét megelőző egy éven belül elfogadott szakpolitikákat nem kell figyelembe venni. (83) Ennek az áttekintésnek tartalmaznia kell azokat a finanszírozási intézkedéseket és programokat, amelyek az átfogó értékelés időszakában elfogadhatók anélkül, hogy azok sértenék az állami támogatások értékelése céljából az állami támogatási rendszerekről szóló külön értesítésre vonatkozó kötelezettséget.