(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1, eltérő rendelkezés hiányában]

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0208/2022). (2) * Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

Tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére, illetve 194. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az európai zöld megállapodás(3) célul tűzi ki, hogy 2050-re megvalósuljon az Európai Unió klímasemlegessége olyan módon, amely hozzájárul az európai gazdasághoz, növekedéshez és munkahelyteremtéshez. Ez a célkitűzés, valamint ▌az (EU) 2021/1119 rendeletben (az európai klímarendelet) meghatározott, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig történő, legalább 55%-os csökkentésére irányuló célkitűzés energetikai átalakulást von maga után, és a megújuló energiaforrásoknak egy integrált energiarendszeren belüli lényegesen nagyobb részarányát teszi szükségessé.

(1a)  Az energetikai átállás a tagállamokat, a régiókat, a gazdasági ágazatokat és a polgárokat eltérő módon és sajátos helyzetüktől függően érinti. Ezért alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a zöld megállapodást oly módon hajtsák végre, amely előmozdítja az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját, és hogy az energetikai átállás igazságos és inkluzív legyen. Kiváltképp biztosítani kell, hogy elkerülhetők legyenek a zavarok a gazdaság és a társadalom alapvető szükségleteit kielégítő kritikus ágazatokban, például a mobilitás tekintetében.

(1b)  Az energia alapvető termelési tényező, amely iránt a kereslet állandó, és amely gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt létfontosságú. Minden emberi tevékenység, többek között a közlekedés is attól függ, hogy szükség esetén elegendő megfizethető energia álljon rendelkezésre.

(1c)   Az Unió 2030-ig szóló általános környezetvédelmi cselekvési programja (a 8. környezetvédelmi cselekvési program) 2030-ig elérendő tematikus prioritási célkitűzéseket határoz meg az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása, a nem toxikus körforgásos gazdaság, a környezetszennyezés-mentes környezet, valamint a termelésből és fogyasztásból eredő környezeti terhelés minimalizálása tekintetében a gazdaság valamennyi ágazatában, és elismeri, hogy ez célkitűzések – amelyek a környezeti károk kiváltó okait és hatásait egyaránt kezelni hivatottak – elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. A 8. környezetvédelmi cselekvési program hosszú távú kiemelt célja, hogy legkésőbb 2050-re az emberek a bolygó tűrőképességének határain belül jól éljenek egy olyan jóléti gazdaságban, ahol semmi sem megy veszendőbe, a növekedés regeneratív, az Unióban megvalósult az éghajlati semlegesség és jelentősen csökkentek az egyenlőtlenségek. Az egészséges környezet megalapozza minden ember jóllétét, és olyan környezetet jelent, amelyben megóvják a biológiai sokféleséget, az ökoszisztémák virágzanak, valamint védik és helyreállítják a természetet, fokozott ellenálló képességet biztosítva az éghajlatváltozással, az időjáráshoz és az éghajlathoz kapcsolódó természeti katasztrófákkal és más környezeti kockázatokkal szemben.

(1d)   Az Unió 2030-ig szóló általános környezetvédelmi cselekvési programja (a továbbiakban: „8. környezetvédelmi cselekvési program”) az uniós fellépés keretét képezi a környezetvédelem és az éghajlatvédelem területén, és az a célja, hogy igazságos, méltányos és inkluzív módon felgyorsítsa a zöld átmenetet egy klímasemleges, fenntartható, nem toxikus, erőforrás-hatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló, rugalmas és versenyképes körforgásos gazdaság felé, valamint megvédje, helyreállítsa és javítsa a környezet állapotát, többek között a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és visszafordítása révén. A program az európai zöld megállapodásra építve támogatja és erősíti az integrált szakpolitikai és végrehajtási megközelítést. A 8. környezetvédelmi cselekvési program elismeri, hogy ezen átmenet megvalósításához rendszerszintű változásokra van szükség, amelyeknek az EEA szerint alapvetően új helyzetet kell létrehozniuk és irányváltást kell generálniuk a rendszer céljai, ösztönzői, technológiái, társadalmi gyakorlatai és normái, valamint az ismeretrendszerek és az irányítási megközelítések tekintetében.

(1e)   A célkitűzések eléréséhez biztosítani kell, hogy a jogalkotási kezdeményezések, a programok, a beruházások és a projektek összhangban legyenek egymással (a végrehajtásuk tekintetében is), és ne gátolják a 8. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek megvalósítását, sőt, adott esetben ahhoz hozzájáruljanak. Ezen túlmenően a 8. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek eléréséhez nélkülözhetetlen annak biztosítása, hogy az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos hatásokból és szakpolitikákból eredő társadalmi egyenlőtlenségek a lehető legkisebbre csökkenjenek, hogy a környezet és az éghajlat védelme érdekében hozott intézkedéseket szociálisan igazságos és inkluzív módon hajtsák végre, valamint hogy az éghajlat- és a környezetvédelmi politikákban mindenütt érvényesüljön a nemek közötti egyenlőség – ideértve a nemek közötti egyenlőség szempontjának a politikai döntéshozatali folyamat valamennyi szakaszába történő beépítését is –, ezért e célok teljesülését a 8. környezetvédelmi cselekvési program is szükséges feltételként rögzíti.

(1f)   A 8. környezetvédelmi cselekvési program 2030-ra vonatkozó, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló célkitűzése egyrészt az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának gyors és kiszámítható csökkentése, másrészt a természetes szénelnyelők általi szén-dioxid-eltávolítás fokozása az Unióban – az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 2030-as célkitűzés elérése érdekében és az Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseivel összhangban –, biztosítva ugyanakkor az igazságos átmenetet, amely senkit sem hagy lemaradni. A 8. környezetvédelmi cselekvési program az általa kitűzött célok elérésének elősegítése érdekében feltételként előírja a környezetvédelmi szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését is, többek között határidőt szabva meg a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó támogatások fokozatos megszüntetésére vonatkozóan – a globális felmelegedés mértékének 1,5 °C-ra való korlátozására irányuló törekvéssel összhangban –, valamint kötelező uniós keretet határozva meg a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások fokozatos megszüntetése tekintetében a tagállamok által elért eredmények közösen elfogadott módszertan alapján történő bejelentésére és nyomon követésére.

(1g)  Ezen irányelv célja annak biztosítása, hogy az uniós energiapolitika ösztönözze a beruházásokat a megújulóenergia-termelésbe, gondoskodva egyúttal az egyes tagállamok energetikai szuverenitásának fenntartásáról.

(1h)  A megújulóenergia-irányelv az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag része, amely szintén számos különböző hatást gyakorol majd az Unióra, többek között a versenyképességre, a munkahelyteremtésre, a háztartások vásárlóerejére, az éghajlat-politikai célok elérésére és a kibocsátásáthelyezés mértékére. Ezért rendszeresen el kell végezni az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagot alkotó rendeletek összesített makrogazdasági hatásának átfogó értékelését.

(2)  A megújuló energia alapvető szerepet játszik az európai zöld megállapodás megvalósításában és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésében, mivel az energiaágazat az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint 75 %-áért felelős. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével a megújuló energia hozzájárulhat a környezettel kapcsolatos olyan kihívások kezeléséhez is, mint a biológiai sokféleség csökkenése, valamint a talaj-, víz- és levegőszennyezés, amennyiben maguknak a megújuló energiaforrásoknak a használata nem súlyosbítja e kihívásokat. A megújuló energiával kapcsolatos működtetési költségek a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest alacsonyabbak, és kisebb az ársokkok valószínűsége is, ezért a megújuló energia kulcsfontosságú szerepet kap az energiaszegénység kezelésében.

(2a)  Mivel egyre több ország kötelezi el magát az évszázad közepére megvalósítandó klímasemlegesség mellett, így a megújuló technológiák iránti hazai és globális kereslet várhatóan nőni fog, aminek köszönhetően jelentős lehetőségek kínálkoznak majd a munkahelyteremtésre és az európai megújuló energiaforrások ipari bázisának bővítésére, és Európa vezető szerepet játszhat az innovatív megújulóenergia-technológiák kutatásában és fejlesztésében, ami pedig fokozza az európai vállalatok versenyelőnyét és csökkenti az Unió függését a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától.

(2b)  A megújuló energiaforrásokból előállított bruttó végsőenergia-fogyasztás részaránya az EU-ban 2020-ban elérte a 22 %-ot(4), ami 2 százalékponttal meghaladja a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvben meghatározott, a megújuló energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban 2020-ra megállapított részarányára vonatkozó célkitűzést.

(2c)   A megújuló energia a fenntartható fejlődés egyik fő motorja, amely közvetlenül és közvetve egyaránt hozzájárul számos fenntartható fejlődési célhoz, többek között a szegénység enyhítésére, az oktatásra, a vízellátásra és a megfelelő higiénés körülményekre vonatkozó célokhoz. A megújuló energiaforrások széles körű társadalmi-gazdasági előnyökkel is járnak, munkahelyeket teremtenek és támogatják a helyi iparágakat.

(2d)  Nemzetközi szinten az ENSZ 2021. évi éghajlat-változási konferenciáján (COP26) a Bizottság és a globális partnerek közösen vállalták, hogy véget vetnek a fosszilis tüzelőanyagokból előállított, kibocsátáscsökkenést nem eredményező energia közvetlen támogatásának, és az ebből felszabaduló forrásokat a megújuló energia elterjesztésére használják fel.

(2e)  A COP26 keretében a Bizottság a globális vezetőkkel együtt magasabbra emelte a lécet mind a globális erdők megőrzése és helyreállítása, mind pedig a kibocsátásmentes közlekedésre való áttérés felgyorsítása tekintetében.

(2f)   A megújulóenergia-termelés gyakran helyi szinten történik és regionális kkv-któl függ; a tagállamoknak ezért teljes mértékben be kell vonniuk a helyi és a regionális önkormányzatokat a célok meghatározásába és a szakpolitikai intézkedések támogatásába.

(2g)  Mivel az Unióban az energiaszegénység mintegy 35 millió európai polgárt sújt(5), a megújuló energiával kapcsolatos szakpolitikának fontos szerepet kell játszania az energiaszegénység és a fogyasztói kiszolgáltatottság kezelését célzó stratégiákban is.

(3)  Az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) kötelező uniós célt tűz ki arra vonatkozóan, hogy 2030-ra az Unió teljes bruttó energiafogyasztásában a megújuló energia arányának el kell érnie legalább a 32 %-ot. Az éghajlat-politikai célterv értelmében – az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzés elérése érdekében – a megújuló energiának a teljes bruttó energia-fogyasztáson belüli részarányát 2030-ig 45 %-ra kell növelni(7). Ezért az említett irányelv 3. cikkében meghatározott célértéket növelni kell.

(3a)  Ezen irányelvnek „Az energiahatékonyság elsődlegessége: az elvektől a gyakorlatig – Iránymutatások és példák az energiaágazatban és azon túl történő döntéshozatalban való végrehajtáshoz” című, 2021. szeptember 28-i bizottsági ajánlással összhangban integrált megközelítést kell követnie, az adott ágazat és alkalmazás szempontjából a leginkább energiahatékony megújuló energiaforrást támogatva és előmozdítva a rendszerhatékonyságot annak érdekében, hogy a különböző gazdasági tevékenységekhez a lehető legkevesebb energiára legyen szükség.

(3b)  A „REPowerEU terv” elnevezésű, 2022. május 18-i bizottsági közleménye is megerősíti, hogy a fenntartható biometán előállításának 2030-ig legalább 35 milliárd m³-re való növelése költséghatékony utat jelent a megújuló energia részarányának növeléséhez és az uniós gázellátás diverzifikálásához, ezáltal támogatva az ellátás biztonságát és az uniós éghajlat-politikai törekvések megvalósulását. A Bizottságnak a szabályozási akadályok felszámolására irányuló uniós stratégiát kell kidolgoznia, előmozdítva a biometán termelésének fokozását és elterjesztését az EU belső gázpiacán.

(3c)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti szabályozási keret a keresletoldali rugalmasság aktiválása révén valamennyi végfelhasználói ágazatban lehetővé tegye a villamosenergia iránti kereslet csökkentését a csúcsidőszakokban, ezáltal is támogatva a megújuló energiára vonatkozó célkitűzés költséghatékony elérését és a végfelhasználói ágazatok villamosítását, ugyanakkor aktív szerepet adva a háztartások és az iparágak számára az EU energiarendszerének biztosításában és dekarbonizációjában, és jutalmazva is őket ezért. E célból a tagállamok – az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke d) pontjának (3) bekezdésével összhangban és a rendszer rugalmasságának növelése érdekében – az integrált energia- és éghajlat-politikai terveikben 2030-ig elérendő célként bevezethetik a csúcsidőszaki villamosenergia-kereslet legalább 5%-os csökkentésére vonatkozó minimális célértéket.

(3d)   A 2021–2027-es időszakra szóló kohéziós politika öt célkitűzésének egyike a zöldebb Európa a tiszta energiába, a körforgásos gazdaságba, az éghajlatváltozás mérséklésébe és a fenntartható közlekedésbe történő beruházások előmozdítása révén. A kohéziós politikai alapoknak ezért törekedniük kell az egyenlőtlenségek növekedésének megakadályozására, segítséget nyújtva az átmenet során a legnagyobb terhet viselő régióknak, valamint ösztönözve az infrastrukturális beruházásokat és a munkavállalók új technológiákkal kapcsolatos képzését annak biztosítása érdekében, hogy senki se maradjon hátra.

(3e)   Az ERFA-nak támogatnia kell az energiahatékonyság előmozdítását és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését; ösztönöznie kell a megújuló energiákat; támogatnia kell az intelligens energiarendszerek és -hálózatok fejlesztését, valamint elő kell mozdítania a fenntartható multimodális városi mobilitást a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átmenet részeként; az ESZA+ programnak a készségek és képesítések szükséges kiigazítása érdekében hozzá kell járulnia az oktatási és képzési rendszerek javításához, felkínálva az átképzést mindenki számára. és ezáltal munkaerőt és új munkahelyek létrejöttét biztosítva a környezettel, az éghajlattal, az energiával, a körforgásos gazdasággal és a biogazdasággal kapcsolatos szakterületeken (ld. az ESZA+ rendelet 4. cikkét).

(3f)  A megújuló energia előállításának erős helyi dimenziója van. Ezért fontos, hogy a tagállamok teljes mértékben bevonják a helyi és a regionális hatóságokat a nemzeti éghajlat-politikai intézkedések tervezésébe és végrehajtásába, biztosítva a finanszírozáshoz való közvetlen hozzáférést és a meghozott intézkedések végrehajtásának nyomon követését. A tagállamoknak adott esetben be kell építeniük a helyi és regionális hozzájárulásokat nemzeti energia- és klímaterveikbe.

(3g)   Elismeri egyrészt a kohéziós politika jelentős szerepét a klímasemlegességi célkitűzések elérésének támogatásában a szigeti régiókban (ahol bizonyos ágazatokhoz, így az energia- és közlekedési ágazathoz többletköltségek kapcsolódnak), másrészt a mobil technológiáknak az energiarendszerekre gyakorolt hatását e szigeti régiókban (ahol az ingadozó teljesítményű megújuló energia kezelése nagyarányú beruházásokat igényel).

(3h)   Hangsúlyozza, hogy a távoli szigeti régiók, például a legkülső régiók kis méretük és elszigetelt energiarendszereik miatt jelentős energiaellátási kihívással szembesülnek, mivel a villamosenergia-termelés, a közlekedés és a fűtés terén általában a fosszilis tüzelőanyagok importjától függenek.

(3i)   Úgy véli, hogy a megújuló energia – beleértve az árapály-energiát is – használatát prioritásként kell kezelni, és hogy ez jelentős előnyökkel járhat különösen a szigetek számára, tekintettel a helyi közösségek szükségleteire, többek között a hagyományos építészet és a helyi élőhelyek megőrzésének szükségességére a szigeteken; kéri ezért, hogy a megújuló energiaforrások széles skálájának fejlesztése részesüljön támogatásban, a földrajzi jellemzőik alapján; üdvözli a szigetek által indított zöldhidrogén-programokat.

(4)  Egyre inkább elismerést nyer, hogy a bioenergiával kapcsolatos szakpolitikákat össze kell hangolni a biomassza-felhasználás lépcsőzetességének elvével(8) annak érdekében, hogy az innovatív, magas hozzáadott értékű, bioalapú megoldások és a fenntartható, körforgásos biogazdaság fejlesztése érdekében méltányos hozzáférést biztosítsanak a biomassza-nyersanyagok piacához. A bioenergiára vonatkozó támogatási rendszerek kidolgozása során a tagállamoknak ezért figyelembe kell venniük az energetikai és nem energetikai célú felhasználásra rendelkezésre álló fenntartható biomassza-állományt, a nemzeti erdei szénelnyelők és ökoszisztémák fenntartását, a biológiai sokszínűség védelmét, valamint a körforgásos gazdaság és a lépcsőzetes biomassza-hasznosítás elvét, továbbá a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott hulladékhierarchiát(9). Lehetővé kell tenni azonban a számukra, hogy az elsődlegesen környezet- vagy tájvédelmi céllal (például közutak mentén) végzett munkálatokból származó hulladékok vagy maradékanyagok esetében támogatást nyújthassanak tönkökből vagy gyökerekből történő energiatermeléshez is. A tagállamok ▌jól meghatározott körülményektől, eltekintve, például erdőtüzek megelőzése vagy mentési célú fakitermelés kivételével semmilyen más esetben sem ösztönözhetik a minőségi hengeres faanyag energiatermelésre történő felhasználását. A lépcsőzetes felhasználás elvével összhangban a fás biomasszát legnagyobb gazdasági és környezeti hozzáadott értékének megfelelően kell felhasználni, a következő prioritási sorrendben: 1. faalapú termékek, 2. élettartamuk meghosszabbítása, 3. újrahasználat, 4. újrafeldolgozás, 5. bioenergia és 6. ártalmatlanítás. Azokban az esetekben, amikor a fás biomassza egyéb jellegű hasznosítása gazdaságilag nem életképes, vagy környezeti szempontból nem kívánatos, az energetikai hasznosítás a nem megújuló forrásokon alapuló energiatermelés csökkentéséhez járul hozzá. A tagállamok bioenergiával kapcsolatos támogatási rendszereit ezért azokra az alapanyagokra kell irányítani, amelyek esetében az anyagágazatokkal folytatott piaci verseny csekély, és amelyek energiaforrásként történő felhasználása – a nem fenntartható bioenergia-útvonalakra irányuló negatív ösztönzők elkerülése érdekében – pozitívnak tekinthető mind az éghajlat, mind a biológiai sokféleség szempontjából, amint azt a Közös Kutatóközpont „A fás biomassza energiatermelésre való felhasználása az EU-ban” című jelentésében13 megállapította(10). Másrészt a lépcsőzetes kezelés elve további következményeinek meghatározásakor el kell ismerni azokat a nemzeti sajátosságokat, amelyek a tagállamok számára iránymutatással szolgálnak a támogatási rendszereik kialakításában. A hulladék keletkezésének megelőzését, újrafelhasználását és újrafeldolgozását prioritásként kell kezelni. A tagállamoknak el kell kerülniük olyan támogatási rendszerek létrehozását, amelyek ellentétesek lennének a hulladék kezelésére vonatkozó célokkal és az újrafelhasználható hulladékok nem hatékony felhasználásához vezetnének. Továbbá a bioenergia hatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében 2026-tól a tagállamok nem támogathatják többé a kizárólag villamos energiát termelő erőműveket, kivéve, ha a létesítmények a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásuk tekintetében különleges felhasználási státusszal rendelkező régiókban találhatók, ▌szén-dioxid-leválasztást és -tárolást alkalmaznak, vagy ha a létesítmények kapcsolt energiatermelés céljára nem módosíthatók, indokolt, kivételes esetekben és a Bizottság jóváhagyása mellett.

(5)  A megújuló forrásokból történő villamosenergia-termelés gyors növekedése és költség-versenyképessége lépést tud tartani a villamos energia energiaigényen belüli növekvő részarányával: használhatunk például hőszivattyúkat a helyiségek fűtésére vagy alacsony hőmérsékletű ipari folyamatok esetében, elektromos járműveket a szállításban, illetve elektromos kemencéket bizonyos iparágakban. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát szintetikus üzemanyagok előállítására is fel lehet használni a nehezen dekarbonizálható közlekedési ágazatok számára, például a légi és a tengeri közlekedésben. A konkrét célkitűzésekhez igazodó innovatív technológiákat kell kifejleszteni, mivel ezek hozzájárulhatnak a 2030-ig, valamint a 2050-ig elérendő éghajlati célok eléréséhez. A villamosítás keretének lehetővé kell tennie a szilárd és hatékony koordinációt, és ki kell terjesztenie a piaci mechanizmusokat, hogy a térben és időben egyaránt megfeleljenek a keresletnek és a kínálatnak, ösztönöznie kell a rugalmasságba, az energiatárolásba, a keresletoldali válaszba és más rugalmassági mechanizmusokba való beruházásokat, és segítenie kell az ingadozó teljesítményű megújulóenergia-termelés nagy arányban történő integrálását. A tagállamoknak ezért az energiahatékonyság első elvével összhangban biztosítaniuk kell, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia elterjedése a növekvő kereslet kielégítéséhez igazodó ütemben folytatódjon, többek között azáltal, hogy uniós szinten koordinálják az importstratégiákat, biztosítva ugyanakkor, hogy a kereslet rugalmasan igazodjon a megújulóenergia-termeléshez. Ennek érdekében a tagállamoknak létre kell hozniuk egy olyan keretet, amely piaci szempontból összeegyeztethető mechanizmusokat foglal magában a rugalmas megújuló energia nagy mennyiségben történő előállítására alkalmas biztonságos és megfelelő villamosenergia-rendszerek, valamint a villamosenergia-rendszerbe teljes mértékben integrálódott tárolólétesítmények előtt álló, még fennálló akadályok kezelésére. Ennek a keretnek különösen kezelnie kell a még fennálló olyan akadályokat, ideértve a nem pénzügyi akadályokat is, mint például azt, hogy a hatóságok nem rendelkeznek elegendő digitális és emberi erőforrással ahhoz, hogy egyre több engedélykérelmet dolgozzanak fel.

(5a)  Az (EU) 2018/2001 irányelv kritériumainak megfelelően innovatív technológiákat, például hibrid hőszivattyúkat kell kifejleszteni és alkalmazni, mivel ezek a 2030-ra kitűzött éghajlat-politikai célokban rögzített átmenethez szükséges technológiaként használhatók, valamint hozzájárulnak a 2050-re kitűzött éghajlat-politikai célok megvalósításához is.

(5b)   Az EU jövőbeli gazdaságirányítási keretének ösztönöznie kell a tagállamokat a zöld átmenet felgyorsításához szükséges reformok végrehajtására, és lehetővé kell tennie a szükséges technológiákba történő beruházásokat.

(6)  A megújuló energiaforrások tagállamon belüli részarányának kiszámításakor a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat abban az ágazatban kell figyelembe venni, ahol azokat felhasználják (villamos energia, fűtés és hűtés, illetve közlekedés). Amennyiben a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat az előállítás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban fogyasztják, úgy a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok használatával előállított energia elszámolás szerinti részaránya a fogyasztás helye szerinti országban és ágazatban a mennyisége 80 %-át, az előállítás helye szerinti országban pedig 20 %-át teszi ki, kivéve, ha az érintett tagállamok ettől eltérő megállapodást kötnek egymással. A tagállamok közötti megállapodások az uniós megújulóenergia-platformon (URDP) kötött egyedi együttműködési megállapodás formáját ölthetik. A Bizottságot az ilyen megállapodásokról minden esetben értesíteni kell, és az ezekre vonatkozó információkat – többek között a kínálat és a kereslet pontos mennyiségét, az átruházás időpontját és azt az időpontot, amikortól a megállapodás működőképessé válik – hozzáférhetővé kell tenni. A részcélok tekintetében a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok mennyiségének 100 %-a a felhasználás szerinti országban kerül elszámolásra. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében az ilyen üzemanyagok előállításához felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát nem kell figyelembe venni. Ez az eljárás az ilyen üzemanyagokra vonatkozó elszámolási szabályok harmonizációját eredményezné az irányelv egészében, függetlenül attól, hogy azokat a megújuló energiára vonatkozó átfogó célkitűzésbe vagy valamely részcélba számítják-e be. Lehetővé tenné a ténylegesen energiafogyasztás beszámítását is, figyelembe véve az ezen üzemanyagok előállítási folyamata során fellépő energiaveszteségeket. Emellett lehetővé tenné az Unióba behozott és ott fogyasztott, nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok elszámolását.

(6a)  Mivel a töltőáram csak akkor fenntartható, ha tiszta energiából állítják elő, a villamosított hő-, közlekedési és ipari termékek életciklus-elemzéseinek mindig figyelembe kell venniük az azt megelőző villamosenergia-termelésen belül megmaradt fosszilis részarányt.

(7)  A megújuló energia használatának előmozdítása érdekében folytatott tagállami együttműködés statisztikai átruházások, támogatási rendszerek vagy közös projektek formájában valósulhat meg. Európa-szerte lehetővé teszi a megújuló energia költséghatékony felhasználását, és hozzájárul a piaci integrációhoz. A benne rejlő lehetőségek ellenére az együttműködés nagyon korlátozott volt, ami a megújuló energia használatának hatékony növelése terén az optimálistól elmaradó eredményekhez vezetett. A tagállamokat ezért kötelezni kell arra, hogy a több mint 100 TWh éves villamosenergia-fogyasztással rendelkező tagállamok esetében 2025 decemberéig kísérleti projektek, 2030-ig pedig egy harmadik projekt végrehajtásával teszteljék az együttműködést. Az (EU) 2020/1294 bizottsági végrehajtási rendelettel(11) létrehozott uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus keretében nemzeti hozzájárulásokból finanszírozott projektek alkalmasak lennének az érintett tagállamok ilyen kötelezettségnek teljesítésére.

(7a)   Az intézkedéseknek az uniós politikák valamennyi területén az újonnan meghatározott éghajlat-politikai célok és a klímasemlegesség elérésére kell törekedniük. Ez a helyzet a kohéziós politika esetében, amely már több mint húsz éve járul hozzá a gazdaság dekarbonizációjához, olyan példákkal és bevált gyakorlatokkal szolgálva, amelyek más politikai vetületekben – például ezen irányelv módosításában – is megnyilvánulhatnak. A kohéziós politika nem csupán helyi és regionális igények kielégítésére kínál beruházási lehetőségeket az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) révén, hanem integrált szakpolitikai keretet is biztosít, hogy csökkentse az európai régiók közötti fejlettségbeli különbségeket, és segítse őket a fejlődésüket akadályozó számos kihívás kezelésében, többek között a környezetvédelem, a minőségi foglalkoztatás és a méltányos, inkluzív és fenntartható fejlődés terén;

(7b)  A helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepet játszanak az integrált és decentralizált energiarendszerekben. Az Európai Bizottságnak ezért támogatnia kell a helyi és regionális önkormányzatokat a határokon átnyúló együttműködésben, segítséget nyújtva számukra együttműködési mechanizmusok – többek között az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) – létrehozásában.

(7c)   A kohéziós politika fokozza a koherenciát és a koordinációt a kohéziós politika és más uniós jogalkotási területek között, javítja az éghajlati szempontok szakpolitikai integrációját, hatékonyabb forrásalapú szakpolitikákat tervez, célzott uniós finanszírozást biztosít, és mindebből következően javítja az éghajlatpolitikák gyakorlati végrehajtását.

(7d)   A klímasemleges gazdaságra való átállás során rendkívül fontos a többszintű kormányzás elvének és a partnerség elvének teljes körű fenntartása, mivel a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén a helyi és regionális önkormányzatok rendelkeznek közvetlen hatáskörökkel, hiszen ők hajtják végre az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos fellépések 90 %-át és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos fellépések 70 %-át. Emellett az önkormányzatok olyan intézkedéseket is kidolgoznak, amelyek célja az éghajlatbarát magatartás előmozdítása a polgárok körében, beleértve a hulladékgazdálkodáshoz, az intelligens mobilitáshoz, a fenntartható lakhatáshoz és az energiafogyasztáshoz kapcsolódó magatartást is.

(8)  A tengeri megújuló energiára vonatkozó stratégia ambiciózus célkitűzést vezet be, amely szerint 2050-re 300 GW tengeri szélenergiát és 40 GW óceánenergiát kell előállítani az Unió valamennyi tengeri medencéjében. E lépésváltás biztosítása érdekében a tagállamoknak a tengeri medencék szintjén határokon átnyúló együttműködést kell folytatniuk. A tagállamoknak ezért közösen meg kell határozniuk az egyes tengeri medencékben 2050-ig termelendő tengeri megújulóenergia-mennyiséget, illetve a 2030-ban és 2040-ben megvalósítandó időközi lépéseket, és tengeri területrendezési tervükben megfelelő területet kell rendelniük ehhez. Amennyiben esetlegesen eltérés van a tagállamok tengeri megújuló energiaforrásainak potenciális mennyisége és a tengeri megújuló energia tervezett mennyisége között, úgy a Bizottságnak kiegészítő intézkedéseket kell hoznia ezen eltérés csökkentése érdekében. E célkitűzéseknek tükröződniük kell az (EU) 2018/1999 rendelet alapján 2023-ban és 2024-ben benyújtandó aktualizált nemzeti energia- és klímatervekben. A mennyiség meghatározásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az egyes tengeri medencék tengeri megújulóenergia-potenciálját, az átviteli hálózati infrastruktúrájának műszaki és gazdasági megvalósíthatóságát, a környezetvédelmet, a biológiai sokféleséget, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és a tenger egyéb felhasználási módjait – különösen az érintett területeken már folyamatban lévő tevékenységeket és a környezet lehetséges károsodását –, valamint az Unió dekarbonizációs célkitűzéseit. Emellett a tagállamoknak fokozottan mérlegelniük kell annak lehetőségét, hogy – hibrid projektek, vagy egy későbbi szakaszban összekapcsoltabb hálózat formájában – a tengeri megújulóenergia-termelést több tagállamot összekötő átviteli vezetékekkel kombinálják. Ez lehetővé tenné a villamos energia különböző irányú áramlását, így maximalizálná a társadalmi-gazdasági jólétet, optimálissá tehetné az infrastrukturális kiadásokat és lehetővé válna a fenntarthatóbb tengerhasználat. A tengeri medencével határos tagállamoknak a tengeri területrendezési folyamatot kell alkalmazniuk, biztosítva a nyilvánosság erőteljes részvételét célzó megközelítés alkalmazását annak érdekében, hogy figyelembe vegyék valamennyi érdekelt fél és part menti közösség véleményét.

(8a)  Az európai tengerekben és óceánokban – többek között a szigetek környékén és a legkülső régiókban – a megújuló energiában rejlő lehetőségek kiaknázásához szükségesnek tartott feltételek eltérők. Az Unió ezért alternatív technológiák kifejlesztését kezdi meg, amelyek képesek arra, hogy ne gyakoroljanak negatív hatást a tengeri környezetre e különösen fontos övezetekben.

(8b)   Európa minden tengeri és óceáni területén ki kell aknázni a megújuló energiában rejlő potenciális lehetőségeket, és mivel ennek során figyelembe kell venni a tengeri környezet földrajzi sokféleségét és hasznosításának alternatív módjait, sokkal szélesebb körű technológiai megoldásokra van szükség. Az ilyen megoldások közé tartoznak az úszó tengeri szél- és naperőműparkok, a hullám-, az áramlat- és árapály energia, a hőmérséklet-gradiensek és a sótartalom-gradiensek közötti különbség, a tengervízzel való hűtés és fűtés, a geotermikus energia és a tengeri biomassza (algák).

(8c)  A megújuló energiával kapcsolatos projektek vidéki területeken (és általánosságban véve mezőgazdasági területeken) történő létesítését az arányosság, a komplementaritás és a kompenzáció elvének kell vezérelnie. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a megújulóenergia-projektek rendezett módon történő megvalósítását, elkerülve termőföldek elvesztését és ösztönözve a megújulóenergia-termelést a mezőgazdasági termeléssel és az állattenyésztéssel összeegyeztető technológiák kifejlesztését és alkalmazását.

(9)  A megújulóenergia-vásárlási megállapodások piaca gyorsan növekszik, és a tagállamok támogatási rendszerei mellett kiegészítő utat biztosít a megújulóenergia-termelés piacához vagy közvetlenül a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon történő értékesítéshez. Ugyanakkor e megállapodások a termelő számára bizonyos biztos bevételi forrást jelentenek, a felhasználók pedig stabil villamosenergia-árat élvezhetnek. A megújulóenergia-vásárlási megállapodások piaca továbbra is néhány tagállamra és nagyvállalatra korlátozódik, és az uniós piac nagy részén továbbra is jelentős adminisztratív, technikai és pénzügyi akadályok állnak fenn. A megújuló energia vásárlására vonatkozó megállapodások mellett a Bizottság felméri a fűtési és hűtési célú megújulóenergia-vásárlási megállapodások bevezetésének akadályait, e megállapodások ugyanis egyre nagyobb szerepet játszanak majd az Unió éghajlat-politikai és megújulóenergia-célkitűzéseinek elérésében. A 15. cikkben foglalt, a megújuló energia vásárlására vonatkozó megállapodások alkalmazásának ösztönzésére irányuló meglévő intézkedéseket ezért tovább kell erősíteni azáltal, hogy feltárják az ilyen megállapodások pénzügyi kockázatainak csökkentésére felhasználható hitelgarancia-lehetőségeket, figyelembe véve, hogy e garanciáknak – amennyiben állami garanciákról van szó – nem szabad kiszorítaniuk a magánfinanszírozást.

(10)  A túlságosan bonyolult és indokolatlanul hosszadalmas adminisztratív eljárások jelentős mértékben akadályozzák a megújuló energia hasznosítását. A megújulóenergia-projektek és a hozzájuk kapcsolódó hálózati infrastrukturális projektek adminisztratív terheinek megkönnyítése érdekében az adminisztratív és engedélyezési eljárások további egyszerűsítésére van szükség. A Bizottságnak az új megújulóenergia-projektekre vonatkozó engedélyezési eljárások lerövidítése és egyszerűsítése érdekében az ezen irányelv hatálybalépésétől számított egy éven belül felül kell vizsgálnia az engedély megadására vonatkozó iránymutatásokat. A fő teljesítménymutatókat ezen iránymutatások összefüggésében kell kidolgozni.

(10a)   A helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy Európa közelebb kerüljön energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez. A helyi szintű energiatermelés alapvető fontosságú a megújulóenergia-termelés előmozdítása, a külső energiafüggőség csökkentése és az energiaszegénységi arányok csökkentése szempontjából.

(11)  Az épületek – a bennük rejlő potenciál kiaknázásával – hatékonyan hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az Unióban csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Ebben az ágazatban a megújulóenergia-termelés és -felhasználás részarányának növelésével a fűtés és a hűtés dekarbonizációjára lesz szükség – különösen helyi kontextusban – ahhoz, hogy teljesülhessen az európai klímarendeletben meghatározott uniós klímasemlegességi célkitűzés elérésére irányuló törekvés. Az elmúlt évtizedben azonban stagnált a megújuló energiaforrások fűtési és hűtési célú, nagyrészt a biomassza fokozott felhasználásán alapuló alkalmazása. A megújuló energia épületekben történő termelésének és felhasználásának növelésére irányuló indikatív célok kitűzése nélkül nem lesz lehetőség az előrehaladás nyomon követésére és a megújuló energiaforrások elterjedésében jelentkező szűk keresztmetszetek azonosítására. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a hulladékhőt és a hulladék hűtőhatást 20 %-os korlátig beszámítsák az épületekben felhasznált megújuló energiára vonatkozó indikatív célkitűzésbe, 54 %-os felső határ mellett. Emellett a célok meghatározása hosszú távú jelzést ad a befektetőknek, többek között a közvetlenül 2030 után következő időszakra vonatkozóan is. Így bővülnek az épületek energiahatékonyságával és energetikai teljesítményével kapcsolatos kötelezettségek, és biztosítható az energiahatékonyság elsődlegességére vonatkozó elvnek való megfelelés. Ezért indikatív célokat kell meghatározni a megújuló energia épületekben való felhasználására vonatkozóan, amelyek orientálják és ösztönzik a tagállamokat, hogy erőfeszítéseket tegyenek a megújuló energia helyben vagy a közelben található épületekben való felhasználásában és előállításában rejlő lehetőségek kihasználására és előmozdítják a megújuló energiát előállító technológiák fejlesztését, és segítik azok hatékony integrálását integrálását az energiarendszerbe, miközben biztonságot nyújtanak a beruházóknak és a helyi szintű szerepvállalásnak, valamint hozzájárulnak a rendszerhatékonysághoz. A kibocsátáskereskedelmi rendszerek célja, hogy növeljék a fosszilis energia költségeit, és piacvezérelt energiatakarékossági beruházásokhoz vagy a megújuló energiára való átálláshoz vezessenek. El kell kerülni, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerek és az uniós jog által előírt egyéb célértékek a fogyasztókra kettős terheket rójanak.

(11a)  Oroszország Ukrajna elleni invázióját követően a gyors energetikai átállás melletti érvek még sosem voltak erősebbek és világosabbak. Oroszország fedezi az EU teljes gázfogyasztásának több mint 40 %-át, amelyet főként az építőiparban használnak fel, amely az EU teljes energiafogyasztásának 40 %-áért felelős. A napelemes tetők és hőszivattyúk kiépítésének felgyorsításával az EU jelentős mennyiségű fosszilis tüzelőanyag-behozatalt takaríthat meg. Az ilyen beruházások előreütemezése révén az EU gyorsabban csökkentheti függőségét a külső beszállítóktól. A REPowerEU szerint csak 2022-ben további 2,5 milliárd m³ gázt lehetne megtakarítani legfeljebb 15 TWh tetőre szerelt napelemes fotovoltaikus rendszerek telepítésével, minden 10 millió beépített hőszivattyúval pedig újabb 12 milliárd m³-t. Ugyanakkor ez jelentős lökést adna a helyi munkaerőpiacoknak, mivel a napelemtetők telepítési hulláma önmagában akár 225 000 helyi munkahelyet is teremthetne a telepítési üzletágban(12).

(12)  A szakképzett munkaerő – különösen a megújuló energiaforrásokat hasznosító fűtési és hűtési rendszerek üzembe helyezői és tervezői – elégtelen száma lassítja a fosszilis tüzelőanyagokkal működő fűtési rendszerek megújuló energiaforrásokon alapuló rendszerekkel való felváltását, és jelentős mértékben akadályozza a megújuló energiaforrások épületekben, iparban és mezőgazdaságban történő használatát. A tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel és a megújulóenergia-közösségekkel a szükséges készségek előrejelzése érdekében. Elegendő számú, magas színvonalú és hatékony tovább- és átképzési stratégiára, valamint képzési programra és tanúsítási lehetőségre van szükség, amelyek biztosítják a megújuló energiaforrásokkal működő fűtési és hűtési rendszerek széles skálájának, valamint az elektromos járművek töltőállomásainak megfelelő telepítését és megbízható működését, és úgy kell kialakítani őket, hogy minden munkavállaló számára vonzó legyen az ilyen képzési programokban és tanúsítási rendszerekben való részvétel. A tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy milyen intézkedésekkel lehet vonzóvá tenni a szóban forgó foglalkozási területeket azon csoportok számára, amelyek az ilyen területeken jelenleg csak kis számban vannak jelen. A fogyasztók bizalmának elnyerése, valamint a megújuló energiát hasznosító fűtési és hűtési rendszerek megfelelő telepítését és működtetését garantáló, a konkrét igényekhez igazodó tervezési és üzembe helyezési lehetőségekhez való egyszerű hozzáférés biztosítása érdekében közzé kell tenni a képzett és tanúsított üzembe helyezők listáját.

(12a)  A mezőgazdasági és kertészeti vállalkozások rendelkeznek térrel és tetőfelülettel, ráadásul biomasszát termelnek. Ezek olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy kulcsszerepet játsszanak a vidéki területek és a vidéki közösségek energetikai átállásában, különös tekintettel a termelés decentralizált jellegére. Az ágazat viszonylag kevés energiát használ, és lényegesen több megújuló energiát képes előállítani, mint amennyire szüksége van. Ezért az energiamegosztás és az energiaközösségek elterjedését tovább kell ösztönözni és támogatni.

(13)  A származási garanciák a fogyasztók tájékoztatásának, valamint a megújuló energia vásárlásáról szóló megállapodások további elterjedésének kulcsfontosságú eszközei. A származási garanciák használatára vonatkozó koherens uniós alap létrehozása, valamint a megújulóenergia-vásárlási megállapodásokat kötő személyek számára a megfelelő igazoló bizonyítékokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében valamennyi megújulóenergia-termelő számára lehetővé kell tenni, hogy származási garanciát kapjon, a tagállamok azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy figyelembe vegyék a származási garanciák piaci értékét, amennyiben az energiatermelők pénzügyi támogatásban részesülnek. A tagállamok által előírt származási garanciák rendszerének az Unió egész területén alkalmazandó, harmonizált rendszernek kell lennie. A rugalmasabb energiarendszer és a növekvő fogyasztói kereslet innovatívabb, digitális, technológiailag fejlett és megbízhatóbb eszközt követel meg a megújuló energia növekvő termelésének támogatása és dokumentálása érdekében. Különösen az innovatív technológiák biztosíthatják a származási garanciák nagyobb térbeli és időbeli granularitását. E területen a digitális innováció elősegítése érdekében a tagállamoknak kiegészítő méretgranularitást kell bevezetniük a származási garanciákra vonatkozó rendszereikben.

(13a)  A Bizottság 2022. március 8-i közleményében meghatározott, a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiára irányuló együttes európai fellépéssel összhangban a tagállamoknak adott esetben értékelniük kell, hogy szükség van-e a meglévő gázhálózati infrastruktúra bővítésére a megújuló forrásokból származó gáz integrációjának megkönnyítése és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése érdekében, különösen akkor, ha ez az infrastruktúra jelentős mértékben hozzájárul legalább két tagállam vagy egy tagállam és egy harmadik ország összekapcsolásához.

(14)  Fokozni kell a távfűtési és távhűtési hálózati infrastruktúra fejlesztését, és arra kell törekedni, hogy – a megújuló energia alkalmazásának fokozása és az energiarendszer integrációjának elmélyítése érdekében – a fűtés és a hűtés során a megújuló energiaforrások szélesebb köre hatékony és rugalmas módon kerüljön alkalmazásra. Ezért naprakésszé kell tenni azon megújuló energiaforrások jegyzékét, amelyeket a távfűtési és távhűtési hálózatokban egyre nagyobb mértékben célszerű alkalmazni, és amelyek esetében integrálni kell a rendszerbe rugalmasságot biztosító, energiahatékonyságot növelő és költséghatékonyabb működés lehetővé tevő hőenergia-tárolást.

(14a)  Az időszakosan rendelkezésre álló megújuló villamos energia hálózatba történő integrálására irányuló tagállami intézkedések kapcsolódhatnak olyan megoldások kifejlesztéséhez – amennyiben a hálózat stabilitása és az ellátás biztonsága biztosított –, mint a tárolólétesítmények, a keresletoldali kezelés és a hálózatkiegyenlítő erőművek, valamint a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő erőművek, amelyek az időszakosan rendelkezésre álló megújuló villamos energia támogatása érdekében részt vesznek a hálózat kiegyensúlyozásában.

(15)  Mivel 2030-ra várhatóan több mint 30 millió elektromos jármű lesz az Unióban, biztosítani kell, hogy azok teljes mértékben hozzá tudjanak járulni a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia rendszerintegrációjához, és így költségoptimalizált módon lehetővé tegyék a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia nagyobb részarányának elérését. Teljes mértékben ki kell használni az elektromos járműveknek azt a képességét, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát az energiabőség időszakában felhasználják, energiaszűkös időszakokban pedig visszatáplálják a hálózatba, hozzájárulva a megújuló energiaforrásokból előállított ingadozó villamos energia rendszerintegrációjához, biztosítva egyúttal a biztonságos és megbízható villamosenergia-ellátást is. Ezért szükséges a 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben és [az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet(13) módosításáról szóló rendeletjavaslatban] szereplő intézkedéseket kiegészítő, az elektromos járművekre, valamint a megújuló energiaforrásokra és az azokhoz való hozzáférés módjára és időpontjára vonatkozó egyedi intézkedések bevezetésére. Emellett a napenergiával működő elektromos járművek döntően hozzájárulhatnak az európai közlekedési ágazat dekarbonizációjához. A hagyományos akkumulátoros elektromos járművekhez képest jelentősen energiahatékonyabbak, a töltés során nem támaszkodnak nagymértékben a villamosenergia-hálózatra, és további tiszta energiát termelhetnek, amelyet kétirányú töltéssel visszatáplálhatnak a hálózatba, hozzájárulva Európa energiafüggetlenségéhez és megújulóenergia-termeléséhez. [Mód. 26]

(15a)  Teljes mértékben ki kell aknázni a hálózatkiegyenlítő erőművekben és a kapcsolt energiatermelő erőművekben rejlő lehetőségeket, amelyek az ingadozó teljesítményű megújuló villamos energia támogatása érdekében részt vesznek a hálózatkiegyenlítésben, és így lehetővé teszik az ilyen megújuló villamos energia térnyerését.

(16)  Annak érdekében, hogy a megosztott tárolóeszközök aggregálásából származó rugalmassági és kiegyenlítő szolgáltatások versenyképes módon fejlődjenek, az elemekre vonatkozó alapvető információkhoz, például az állapothoz, a töltöttségi szinthez, a kapacitáshoz és a teljesítmény-beállítási ponthoz való valós idejű hozzáférést megkülönböztetésmentes feltételek mellett és díjmentesen kell biztosítani az elemek tulajdonosai vagy felhasználói, valamint a nevükben a kifejezett hozzájárulásuk birtokában eljáró szervezetek, például az épületenergetikai rendszer kezelői, a mobilitási szolgáltatók és más villamosenergia-piaci szereplők, közöttük az elektromos járművek használói számára, a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló (EU) 2016/679 rendelet (általános adatvédelmi rendelet)(14) vonatkozó rendelkezéseivel maradéktalanul összhangban. Ezért van szükség olyan intézkedések bevezetésére, amelyek a háztartási elemekkel, elektromos járművekkel, intelligens fűtő- és hűtőrendszerekkel, valamint egyéb intelligens eszközökkel kapcsolatos, az integrációt érintő műveletek megkönnyítése érdekében kezelik az ilyen adatokhoz való hozzáférés szükségességét, kiegészítve az elemek újrafelhasználásának megkönnyítésével kapcsolatos elemadatokhoz való hozzáférésre vonatkozó, [az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló bizottsági rendeletjavaslatban] foglalt rendelkezéseket. Az elektromos járművek elemeinek adataihoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket a járművek típusjóváhagyására vonatkozó uniós jogszabályokban megállapított rendelkezéseken felül kell alkalmazni.

(17)  A közúti, vasúti, tengeri és egyéb közlekedési módokban az elektromos járművek növekvő száma szükségessé teszi a töltési műveletek optimalizálását és oly módon történő kezelését, hogy ne okozzanak forgalmi torlódásokat, és teljes mértékben kihasználják annak előnyét, hogy a rendszerben rendelkezésre áll megújuló energiaforrásokból előállított és alacsony árú villamos energia. Azokban az esetekben, amikor az intelligens és kétirányú töltés a közlekedésben használt elektromosjármű-flották révén és általában a villamosenergia-rendszer tekintetében is elősegítené a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia további hatékony elterjedését, ezt a funkciót is elérhetővé kell tenni. Tekintettel az elektromos töltőállomások hosszú élettartamára, a töltőinfrastruktúrára vonatkozó követelményeket úgy kell aktualizálni, hogy azok megfeleljenek a jövőbeli igényeknek, és ne eredményezzenek fejlődést gátló technológiai és szolgáltatás-beszűkülést.

(18)  Az elektromobilitás-szolgáltatókkal és a villamosenergia-piaci szereplőkkel szerződéses megállapodást kötő elektromosjármű-használók számára jogot kell biztosítani arra, hogy tájékoztatást és magyarázatot kapjanak a megállapodás feltételeinek a járművek használatára és a jármű elemének állapotára gyakorolt hatásáról. Az elektromobilitás-szolgáltatók és a villamosenergia-piaci szereplők kötelesek egyértelműen elmagyarázni az elektromos járművek használóinak, hogy milyen díjazásban részesülnek azokért a rugalmassági, kiegyenlítő és tárolási szolgáltatásokért, amelyeket a villamosenergia-rendszer és a piac számára az elektromos jármű használatával nyújtanak. Az említett megállapodások megkötésekor a jármű használatával összefüggésben az elektromos járművek használói számára is biztosítani kell ezeket a fogyasztói jogokat, különös tekintettel személyes adataik – például a helymeghatározás és a vezetési szokások – védelmére. Az ilyen megállapodások részét képezhetik továbbá az elektromos járművek használóinak az elektromos járműben való felhasználásra vásárolt villamos energia típusára vonatkozó, valamint egyéb preferenciái. A fenti okokból fontos biztosítani, hogy a kiépítendő töltőinfrastruktúra a leghatékonyabban kerüljön felhasználásra. A fogyasztók e-mobilitásba vetett bizalmának megerősítése érdekében lényeges, hogy az elektromos járművek használói több elektromos töltőállomáson is használhassák előfizetésüket. Ez azt is lehetővé teszi, hogy az elektromos járművek használójának szolgáltatója az elektromos járművet – az elektromos jármű használójának preferenciáin alapuló kiszámítható tervezés és ösztönzők révén – optimálisan integrálja a villamosenergia-rendszerbe. Ez összhangban van a fogyasztóközpontú és termelő-fogyasztó alapú energiarendszer elveivel, valamint az (EU) 2019/944 irányelv rendelkezései szerint az elektromos járművek végső fogyasztónak minősülő használóinak szolgáltató-választási jogával is.

(18a)  A háztartási és az elektromos járművek akkumulátorain kívül számos más készülék, például intelligens fűtő- és hűtőkészülékek, melegvíztartályok, hőenergia-tároló egységek és egyéb intelligens eszközök jelentős keresletoldali reagálási potenciállal rendelkeznek, amelyet sürgősen ki kell használni annak érdekében, hogy a fogyasztók rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az energiarendszerhez. Ezért olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik a felhasználók, valamint a tulajdonosok és a felhasználók nevében eljáró harmadik felek, például a villamosenergia-piac szereplői számára a felhasználóoldali válasz szempontjából lényeges adatokhoz való valós idejű hozzáférést megkülönböztetésmentes feltételek mellett és díjmentesen, az (EU) 2016/679 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek teljes körű tiszteletben tartása mellett.

(19)  Ennek megfelelően a megosztott és decentralizált energiatermelés, keresletoldali válasz és tárolóeszközök, például a háztartási elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek, az intelligens fűtési és hűtési rendszerek és más intelligens eszközök, valamint hőenergia-tároló egységek aggregálás révén jelentős rugalmassági és kiegyenlítő szolgáltatásokat nyújthatnak a hálózat számára. Az ilyen eszközök és a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésének megkönnyítése érdekében a decentralizált energiatermelő és tárolóeszközök összekapcsolására és üzemeltetésére vonatkozó szabályozási rendelkezéseket – például a tarifákat, a kötelezettségvállalási időket és a csatlakozási előírásokat – úgy kell meghatározni, hogy azok ne akadályozzák az összes ilyen tárolóeszközben – ideértve a kis és mobil eszközöket is – rejlő azon lehetőséget, hogy – a nagyobb, helyhez kötött tárolóeszközökhöz képest – rugalmassági és kiegyenlítő szolgáltatásokat kínálhatnak a rendszer számára, és hozzájárulhatnak a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia további elterjedéséhez. A tagállamoknak egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítaniuk a kisebb piaci szereplők, különösen megújulóenergia-közösségek számára annak érdekében, hogy aránytalan adminisztratív vagy szabályozási terhek nélkül lehessenek jelen a piacon.

(20)  Az olyan elektromos töltőállomások, ahol az elektromos járművek jellemzően hosszabb ideig parkolnak, például a lakó- vagy munkahelyen lévő állomások, rendkívül fontosak az energiarendszer integrációja szempontjából, ezért ott intelligens és kétirányú töltési funkciókat kell biztosítani. Külön kezdeményezésekre van szükség az elektromos töltőállomások számának növelésére a vidéki és ritkán lakott területeken és megfelelő elosztásukra a legtávolabbi és hegyvidéki térségekben. E tekintetben a nyilvánosan nem hozzáférhető normál töltőinfrastruktúra üzemeltetése – például intelligens mérőrendszerek révén – különösen fontos az elektromos járművek villamosenergia-rendszerbe történő integrálása szempontjából, mivel olyan helyeken található, ahol az elektromos járművek hosszú időn keresztül többször parkolnak, például a korlátozott hozzáférésű épületekben, a munkavállalók részére fenntartott parkolókban, illetve a természetes vagy jogi személyeknek bérbe adott parkolókban.

(21)  Az ipar az Unió energiafogyasztásának 25 %-áért felelős, valamint jelentős mértékben vesz igénybe fűtési és hűtési szolgáltatást, amely jelenleg 91 %-ban fosszilis tüzelőanyagokat használ fel. A fűtési és hűtési igény 50 %-a azonban alacsony hőmérsékletre (< 200 °C) irányul, amelynek kielégítésére – többek között megújuló energiaforrásokon alapuló közvetlen villamosítás és geotermikus megoldások révén – rendelkezésre állnak költséghatékony megújuló energiaforrások. Emellett az ipar nem megújuló forrásokat használ nyersanyagként olyan termékek előállításához, mint az acél vagy a vegyi anyagok. A ma meghozott ipari beruházási döntések meghatározzák az ipar által figyelembe vehető jövőbeli ipari folyamatokat és energetikai lehetőségeket, ezért fontos, hogy ezek a beruházási döntések időtállóak legyenek és elkerülhető legyen a meg nem térülő eszközök létrejötte. Ezért az ipart referenciaértékek bevezetésével arra kell ösztönözni, hogy olyan, megújuló energiaforrásokon alapuló termelési folyamatokra térjen át, amelyekhez fűtőanyagként nemcsak megújuló energiaforrásokat, hanem megújuló nyersanyagokat, például megújuló hidrogént is használnak. ▌

(21a)  A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mezőgazdasági talajok osztályozásához és edafológiai jellemzőik alapján nagy mezőgazdasági értékű talajként történő azonosításukhoz szükséges területrendezési eszközöket. A tagállamoknak a megújuló energiák fejlesztésére és támogatására irányuló szakpolitikáik során úgy kell eljárniuk, hogy e talajok továbbra is mezőgazdasági és állattenyésztési célokat szolgáljanak.

(22)  Az energiahatékonyság elsődlegességének elvét alkalmazva a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok felhasználhatók energetikai célokra, de alapanyagként vagy nyersanyagként nem energetikai célokra is olyan iparágakban, mint az acél- vagy a vegyipar. A nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok mindkét célra történő felhasználása teljes mértékben kihasználja az alapanyagként felhasznált fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére – és a nehezen villamosítható ipari folyamatokban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére – irányuló potenciáljukat, ezért az alkalmazásukat figyelembe kell venni a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok használatára vonatkozó célkitűzésben. A nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok ezen iparágakban való elterjedésének támogatására irányuló tagállami intézkedések következtében nem növekedhet a nettó szennyezés amiatt, hogy a villamosenergia-termelés iránti megnövekedett keresletet a leginkább szennyező fosszilis tüzelőanyagok, például szén, dízel, lignit, olajtőzeg és olajpala felhasználásával elégítik ki.

(22a)  Amint azt az uniós hidrogénstratégia is említi, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén szerepet játszhatnak a meglévő tüzelőanyagok kibocsátásának csökkentésére irányuló energetikai átállásban. Mivel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok és hidrogén nem megújuló üzemanyagok, ezért az (EU).../... irányelv [a földgázról és a hidrogénről szóló irányelv] felülvizsgálata során kiegészítő rendelkezésekben meg kell határozni, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagoknak és hidrogénnek milyen szerepet kell betölteniük a szén-dioxid-semlegesség 2050-ig történő elérésében.

(23)  A fűtési és hűtési ágazatban a fokozott törekvések kulcsfontosságúak a megújuló energiára vonatkozó átfogó cél eléréséhez, mivel a fűtés és hűtés az Unió energiafogyasztásának mintegy feléért felelős, és az épületek, az ipar, valamint a távfűtés és -hűtés miatti végfelhasználás és technológiák széles körét fedi le. A fűtésben és hűtésben felhasznált megújuló energiaforrások növekedésének felgyorsítása érdekében legalább évi 1,1-et ▌kell kötelezővé tenni valamennyi tagállam számára, 2,3-ig terjedő indikatív célkitűzéssel a REPowerEU szerinti szintnek megfelelően. Azon tagállamok számára, amelyek a fűtési és hűtési szektorban már 50 %-ot meghaladó mértékben használnak fel megújuló energiaforrásokat, továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a kötelező éves növekedési aránynak csak a felét alkalmazzák, a 60 %-os vagy annál magasabb arányt elérő tagállamok esetében pedig a 23. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti átlagos éves növekedési arányt teljesítettnek lehet tekinteni. A tagállamok a helyi és regionális hatóságok bevonásával és az energiahatékonyság első elvével összhangban értékelést végeznek a fűtési és hűtési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energiában, valamint a hulladékhő és hulladék hűtőhatás felhasználásában rejlő potenciáljukról. Emellett tagállami szintű kiegészítéseket kell meghatározni, amelyek a GDP és a költséghatékonyság alapján újraosztják a tagállamok között a megújuló energiaforrások 2030-ra elérni kívánt szintjéhez kapcsolódó további hozzájárulásokat. A fűtés és hűtés területén felhasznált megújuló energiaforrások részarányának növelése érdekében az (EU) 2018/2001 irányelvbe egy hosszabb intézkedéslistát is be kell illeszteni. A tagállamoknak az intézkedéslistából három intézkedést végre kell hajtaniuk. Ezen intézkedések elfogadásakor és végrehajtásakor a tagállamoknak biztosítaniuk kell azok hozzáférhetőségét valamennyi fogyasztó, különösen az alacsony jövedelmű vagy kiszolgáltatott háztartások számára, és elő kell írniuk, hogy az intézkedések jelentős részét prioritásként kell végrehajtani az energiaszegénység kockázatának kitett, alacsony jövedelmű háztartásokban és a szociális lakásokban. [Mód. 38]

(24)  Annak biztosítása érdekében, hogy a távfűtés és -hűtés szerepének fokozódása mellett a fogyasztók jobb tájékoztatást kapjanak, egyértelművé kell tenni és meg kell erősíteni e rendszerek megújulóenergia-részesedésének és a kapcsolódó üvegházhatásúgázoknak, valamint energiahatékonyságának nyilvánosságra hozatalát.

(24a)  A mezőgazdasági ágazatban megújuló energiaforrásokból további villamos energia előállítására van lehetőség. E megújuló energiaforrásokból származó villamos energiát decentralizált módon állítják elő, ami lehetőséget jelent az energetikai átállásban. Ahhoz, hogy ezt a villamos energiát hálózatra lehessen kapcsolni, a hálózatnak elegendő kapacitással kell rendelkeznie. A hálózat azonban a vidéki területeken éri el a végpontját, ezért nem rendelkezik elegendő kapacitással villamos energiatöbblet befogadására. A vidéki területeken erőteljesen ösztönözni kell a hálózat megerősítését, hogy a mezőgazdasági üzemek a decentralizált villamosenergia-termelésen keresztül adott esetben ténylegesen hozzá tudjanak járulni az energetikai átálláshoz.

(24b)  A mezőgazdasági üzemen belüli kis méretű energiatermelő létesítmények óriási potenciállal rendelkeznek a mezőgazdasági üzemen belüli körforgásosság fokozására azáltal, hogy a mezőgazdasági üzemen belül keletkező hulladékot és maradékanyagokat, többek között a trágyát hővé és villamos energiává alakítják. Ezért minden akadályt el kell hárítani, arra ösztönözve a mezőgazdasági termelőket, hogy beruházzanak a körforgásos mezőgazdasági üzemeket szolgáló technológiákba, például kis méretű emésztőtartályokba. Az egyik ilyen akadályt a folyamatból származó maradékanyagok, például a trágyából visszanyert nitrogén (RENURE), valamint az ammónium-szulfát felértékelődése jelenti, amelyeket műtrágyaként kellene besorolni és hasznosítani.

(25)  A korszerű, megújuló energiaforrásokon alapuló, hatékony távfűtési és távhűtési rendszerek bizonyították, hogy képesek költséghatékony megoldásokat kínálni a megújuló energia integrálására, a fokozott energiahatékonyságra és az energiarendszer integrációjára, megkönnyítve a fűtési és hűtési ágazat általános dekarbonizációját. E potenciál kiaknázása érdekében a távfűtésben és -hűtésben a megújuló energia és/vagy a hulladékhő éves növekedését 1 százalékpontról 2,3 százalékpontra kell emelni, de továbbra is indikatív jelleggel, mivel az ilyen típusú hálózatok fejlettsége az Unión belül nem azonos szintű.

(26)  A távfűtés és -hűtés megnövekedett jelentőségének, valamint annak figyelembevétele érdekében, hogy e hálózatok fejlesztésekor több megújuló energia integrálását kell lehetővé tenni, követelményeket kell meghatározni annak biztosítására, hogy a megújuló energiát, valamint a hulladékhőt és hulladék hűtőenergiát biztosító harmadik fél szolgáltatók csatlakozhassanak a 25 MW-nál nagyobb teljesítményű távfűtési vagy távhűtési hálózati rendszerekhez.

(27)  A hulladékhőt és hulladék hűtőenergiát a széles körű rendelkezésre állás ellenére nem használják ki, ami az erőforrások pazarlásához, a tagállami energiarendszerek energiahatékonyságának csökkenéséhez, az Unió egészében pedig a szükségesnél nagyobb energiafogyasztáshoz vezet. A távfűtési és -hűtési szolgáltatók, az ipari és a szolgáltatási ágazatok, valamint a helyhatóságok közötti szorosabb koordinációra vonatkozó követelmények elősegíthetik a hulladékhőben és a hulladék hűtőenergiában rejlő költséghatékony lehetőségek távfűtési és -hűtési rendszerek révén történő kiaknázásához szükséges párbeszédet és együttműködést.

(28)  Annak biztosítása érdekében, hogy a távfűtés és -hűtés teljes mértékben az energiaágazat integrációjának része legyen, ki kell terjeszteni a villamosenergia-elosztórendszer üzemeltetőivel folytatott együttműködést a villamosenergia-átviteli rendszer üzemeltetőire, továbbá az együttműködés hatókörét a hálózati beruházások tervezése és piacai felé is bővíteni kell, hogy jobban ki lehessen használni a távfűtésben és -hűtésben rejlő lehetőségeket a villamosenergia-piaci rugalmassági szolgáltatások biztosítására. Lehetővé kell tenni továbbá a gázhálózat-üzemeltetőkkel – többek között a hidrogén- és más energiahálózatok üzemeltetőivel – való további együttműködést, így biztosítva az energiahordozók szélesebb körű integrációját és legköltséghatékonyabb felhasználását.

(29)  A megújuló üzemanyagok és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia közlekedésben való használata hozzájárulhat az uniós közlekedési ágazat költséghatékony dekarbonizációjához, és többek között javíthatja az ágazat energiadiverzifikációját, miközben az uniós gazdaságban előmozdítja az innovációt, a növekedést és a munkahelyteremtést, továbbá csökkenti az energiaimporttól való függést. Az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás növelésére vonatkozóan az Unió által meghatározott cél elérése érdekében az Unióban alkalmazott valamennyi közlekedési mód számára több megújuló energiát kell biztosítani. Ha a közlekedési célt a kibocsátásintenzitás csökkentésére vonatkozó célként fogalmaznák meg, az ösztönzőleg hatna arra, hogy a közlekedésben egyre nagyobb mértékben kerüljenek felhasználásra a legköltséghatékonyabb és az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás szempontjából legjobban teljesítő üzemanyagok. Emellett a kibocsátásintenzitás csökkentésére vonatkozó célkitűzés ösztönözné az innovációt, és egyértelmű referenciaértéket határozna meg a tüzelőanyag-típusok és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kibocsátásintenzitáson alapuló összehasonlításához. Ezt kiegészítve, a fejlett bioüzemanyagokra és biogázokra vonatkozó energiaalapú célkitűzés szintjének növelése, és a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra vonatkozó célkitűzés bevezetése biztosítaná a legkisebb környezeti hatást okozó megújuló üzemanyagoknak a nehezen villamosítható közlekedési módokban történő fokozott használatát. E célok elérését az üzemanyag-forgalmazókra háruló kötelezettségek előírásával, valamint [a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról szóló (EU) 2021/XXX rendeletben (FuelEU tengerészet) és a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról szóló (EU) 2021/XXX rendeletben] foglalt egyéb intézkedésekkel kell biztosítani. A légijárműüzemanyag-forgalmazókra vonatkozó külön kötelezettségeket csak [a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról szóló (EU) 2021/XXX rendelet] alapján kell megállapítani.

(29a)  A Covid19-világjárvány rávilágított a közlekedési ágazat stratégiai jelentőségére. A zöld sávok bevezetése, amelyek biztonságos ellátási láncokat biztosítottak az egészségügyi és sürgősségi szolgáltatások, az alapvető élelmiszer-ellátás és a gyógyszerkészítmények számára, jó gyakorlatnak bizonyult, amelynek válság idején elsőbbséget kell élveznie a jövőben a kibocsátáscsökkentéssel szemben.

(29b)  A szélenergiát is hasznosító meghajtás és a szélmeghajtási rendszerek kialakítása vagy telepítése megújuló energiaforrásnak számít, és a tengeri közlekedés dekarbonizációjának egyik lehetséges megoldása.

(30)  Az elektromobilitás alapvető szerepet fog játszani a közlekedési ágazat dekarbonizációjában. Az elektromobilitás további fejlődésének előmozdítása érdekében a tagállamoknak olyan kvótajóváírási mechanizmust kell létrehozniuk, amely lehetővé teszi a nyilvánosan hozzáférhető töltőállomások üzemeltetői számára, hogy megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia vagy megújuló energia biztosításával hozzájáruljanak a tagállamok által az üzemanyag-forgalmazók számára előírt kötelezettségek teljesítéséhez. A tagállamok e mechanizmusba bevonhatnak magán töltőállomásokat, amennyiben bizonyítható, hogy az említett töltőállomások számára szolgáltatott, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát kizárólag elektromos járművek számára biztosítják. Miközben a tagállamok egy ilyen mechanizmus révén támogatják a villamos energia közlekedésben történő használatát, fontos, hogy továbbra is ambiciózus célokat tűzzenek ki, főleg a nehezen dekarbonizálható közlekedési ágazatokban, például a tengeri és a légi közlekedésben használt folyékony üzemanyagok dekarbonizációjára.

(30a)  A hidrogén alapanyagként vagy energiaforrásként felhasználható ipari és vegyi eljárásokban, valamint a légi és tengeri közlekedésben – amely ágazatokban a dekarbonizáció közvetlen villamosítás útján technikailag nem lehetséges vagy nem versenyképes –, valamint szükség esetén az energiarendszer kiegyensúlyozása céljából energiatárolásra is alkalmas, ezáltal jelentős szerepet töltve be az energiarendszer integrációjában.

(30b)  Az uniós szabályozási keretből és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzések elérését célzó kezdeményezésekből támogatni kell az ipar elmozdulását a fenntarthatóbb európai energiarendszer felé, különösen új célkitűzések és termelési küszöbértékek meghatározásakor.

(31)  Az Unió megújulóenergia-politikájának célja, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló uniós célkitűzések megvalósításához. E cél elérése érdekében alapvető fontosságú a szélesebb körű környezetvédelmi célkitűzésekhez való hozzájárulás, különösen a biológiai sokféleség csökkenésének megelőzése, amelyet hátrányosan érint a földhasználatnak az egyes bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok előállításával összefüggő közvetett megváltozása. Hasonlóképpen, a nagy szél- vagy fotovoltaikus projektek nem megfelelő tervezése nemkívánatos hatással lehet a biológiai sokféleségre, a tájakra és a helyi közösségekre. Figyelembe kell venni az erdőirtás és a talajtömörödés közvetett hatásait, a szélturbinák hatásait és a napelemparkokkal kapcsolatos földhasználati konfliktusokat is. Az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzésekhez való hozzájárulás mély és régóta fennálló, generációk közötti problémákat vet fel az uniós polgárok és az uniós jogalkotó számára. Az Uniónak ezért olyan mennyiségben kell előmozdítania az üzemanyagok használatát, amely egyensúlyt teremt egyfelől a szükséges ambíció, másfelől a közvetlen és közvetett földhasználat-változáshoz való hozzájárulás elkerülésének szükségessége között. Következésképpen a közlekedési célérték kiszámítási módjának változásai nem érinthetik egyrészt az élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított egyes üzemanyagok, másrészt a földhasználat közvetett megváltozása szempontjából nagy kockázatot jelentő üzemanyagok beszámításának módjára vonatkozóan megállapított korlátokat. Ezenkívül annak érdekében, hogy ne ösztönözzék az élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított bioüzemanyagok és biogázok közlekedési célú felhasználását, és hogy figyelembe vegyék az Ukrajna ellen folyó háborút, a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy azokat beszámítják-e a közlekedési célkitűzésbe. Ha nem számítják be, akkor ennek megfelelően csökkenthetik kibocsátásintenzitás csökkentésére vonatkozó célértéket, feltéve, hogy az élelmiszer- és takarmánynövényeken alapuló bioüzemanyagok 50 %-os üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítást képviselnek, ami megfelel az élelmiszer- és takarmánynövény-alapú bioüzemanyagok legrelevánsabb előállítási módjai által az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás tekintetében az ezen irányelv mellékletében meghatározott jellemző értékeknek, valamint az ilyen bioüzemanyagokat előállító létesítmények többségénél alkalmazandó minimális megtakarítási küszöbértéknek. A tagállamoknak emellett mérlegelniük kell, hogy a globális élelmiszer-árupiacok stabilizálása érdekében kiegészítő élelmiszer-ellátást biztosítanak.

(31a)  Figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkét, amely elismeri a legkülső régiók fokozott kiszolgáltatottságát, ami a szárazföldi régióktól való távoli fekvésükből, szigetjellegükből, kis méretükből, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaikból és néhány terméktől való gazdasági függőségükből ered; e tényezők állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket, és számos területen, különösen a közlekedési ágazatban jelentős többletköltségeket okoz. Az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló európai szintű erőfeszítéseket és célokat ehhez a nehéz helyzethez kell igazítani, egyensúlyt teremtve a környezetvédelmi célkitűzések és az e régiókra háruló magas szociális költségek között.

(32)  Ha a közlekedési célt a kibocsátásintenzitás csökkentésére vonatkozó célként fogalmazzuk meg, felesleges szorzókat alkalmazni bizonyos megújuló energiaforrások támogatására. Ennek az az oka, hogy a különböző megújuló energiaforrások használatával különböző mértékben csökken az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mennyisége, és ezért eltérő módon járulnak hozzá a célértékhez. Úgy kell tekinteni, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kibocsátásmentes, ami 100 %-os kibocsátásmegtakarítást jelent a fosszilis tüzelőanyagokból előállított villamos energiához képest. Ez ösztönzőleg hat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia használatára, mivel a megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok valószínűleg nem érnek el ilyen nagy arányú megtakarítást. Ezért a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosítás lenne a közúti közlekedés dekarbonizálásának leghatékonyabb módja. Ezen túlmenően a fejlett bioüzemanyagok, a biogáz és a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok használatának a nehezen villamosítható légi és tengeri közlekedési módokban történő előmozdítása érdekében továbbra is alkalmazni kell az e közlekedési módokban használt ilyen üzemanyagokra vonatkozó szorzót, amennyiben azokat az említett üzemanyagokra meghatározott konkrét célértékekbe beszámítják.

(33)  A végfelhasználói ágazatok, köztük a közlekedési ágazat közvetlen villamosítása hozzájárul a rendszer hatékonyságához és megkönnyíti a megújuló energián alapuló energiarendszerre való átállást. Ezért önmagában hatékony eszköz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Ennélfogva nincs szükség olyan addicionalitási keret létrehozására, amely kifejezetten a közlekedésben használt elektromos járművekben felhasználásra kerülő, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozna. [Mód. 10]

(34)  Mivel a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat megújuló energiának kell tekinteni, függetlenül attól, hogy melyik ágazatban használják azokat, a villamos energia felhasználásával történő előállításuk esetén a megújuló jelleg meghatározására vonatkozó szabályokat, amelyek csak a közlekedési ágazatban felhasznált ilyen üzemanyagokra vonatkoztak, ki kell terjeszteni valamennyi nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagra, függetlenül attól, hogy mely ágazatban használják azokat.

(34a)   Az egy vagy több megújuló forrásokból villamos energiát előállító létesítménnyel való közvetlen kapcsolatból származó villamos energiát teljes mértékben bele lehet számítani a megújuló forrásokból előállított villamos energia mennyiségébe, ha annak felhasználására nem biológiai eredetű, megújuló üzemanyagok előállítása céljából kerül sor. A létesítmények bizonyítják, hogy az érintett villamos energiát a hálózatból történő villamosenergia-felvétel nélkül szolgáltatták. Teljes mértékben megújuló forrásból származó energiaként vehető figyelembe az a villamos energia, amelyet a hálózatból vontak el, feltéve, hogy azt kizárólag megújuló energiaforrásokból állítják elő, és mind a megújuló tulajdonságokat, mind pedig az esetleges egyéb megfelelő kritériumok teljesülését villamosenergia-vásárlási megállapodás megkötésével igazolták.A teljes mértékben nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagnak való minősítés érdekében a földrajzi összefüggésnek az ajánlattételi övezetek szintjénkell lennie, és figyelembe kell vennie a tengeri helyzeteket is. E villamos energia megújuló tulajdonságait csak egyszer és csak egy végfelhasználási ágazatban lehet figyelembe venni. Ugyanez vonatkozik az Unióba behozott, nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra is. [Mód. 11]

(35)  A fűtő, áramtermelő és hűtőberendezésekben felhasznált, biomasszából előállított szilárd üzemanyagokra vonatkozó uniós fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok nagyobb környezetvédelmi hatékonyságának biztosítása érdekében az ilyen kritériumok alkalmazhatóságára vonatkozó minimumküszöböt a jelenlegi 20 MW-ról 7,5 MW-ra kell csökkenteni.

(36)  Az (EU) 2018/2001 irányelv megerősítette a bioenergia fenntarthatóságára és az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási keretet azáltal, hogy kritériumokat határozott meg valamennyi végfelhasználói ágazatra vonatkozóan. Egyedi szabályokat állapított meg az erdei biomasszából előállított bioüzemanyagokra, folyékony bio-energiahordozókra és biomasszából előállított üzemanyagokra vonatkozóan, előírva a kitermelési műveletek fenntarthatóságát és a földhasználat-változásból eredő kibocsátások beszámítását. A biológiai sokféleség szempontjából különösen változatos és szénben gazdag élőhelyek – például a természetes és őshonos erdők, a nagy biodiverzitású erdők, a gyepterületek, tőzeglápok és a fenyérek – fokozott védelme érdekében a bioüzemanyagokra, a folyékony bio-energiahordozókra és a mezőgazdasági biomasszából előállított üzemanyagokra vonatkozó megközelítéssel összhangban be kellene vezetni az említett forrásokból származó erdei biomassza kizárását és korlátozását. Emellett az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokat a meglévő biomassza-alapú létesítményekre is alkalmazni kell annak biztosítása érdekében, hogy a bioenergia-termelés a fosszilis tüzelőanyagokból előállított energiához képest valamennyi ilyen létesítményben az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését eredményezze. A féltermészetes erdők, mint erdők, vagy egyéb fás területek, amelyek sem természetes, sem telepített erdők, és amelyeket túlnyomórészt nem telepített, őshonos fák és cserjefajok alkotnak, a biológiai sokféleség és az éghajlat szempontjából nagy értéket képviselnek, és ezeket nem szabad telepített erdőkké átalakítani vagy más módon degradálni. A nyitott kérdések megoldása és adatok beszerzése érdekében különös figyelmet kell fordítani az erdőtudományra, ezen adatok ugyanis kulcsfontosságúak ahhoz, hogy jobban megértsük fáink szerepét az éghajlat, a környezet, a gazdaság és a társadalom szempontjából. A mezőgazdasági és erdei biomasszából előállított bioüzemanyagokat, folyékony bio-energiahordozókat és biomassza-tüzelőanyagokat, valamint a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat olyan földterületekről vagy erdőkből kell beszerezni, amelyek esetében tiszteletben tartják harmadik felek földterület vagy erdő használatára és tulajdonjogára vonatkozó jogait oly módon, hogy képviseleti intézmények és szervezetek közreműködésével megszerzik e harmadik felek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését, tiszteletben tartják e harmadik felek emberi és munkajogait, és nem veszélyeztetik az élelmiszerek és takarmányok harmadik felek számára való rendelkezésre állását.

(37)  A megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok gyártóira, valamint a tagállamokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében, amennyiben a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján elismerte, hogy az önkéntes vagy tagállami rendszerek bizonyítékot vagy pontos adatokat szolgáltatnak a fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok, valamint az ezen irányelvben meghatározott egyéb követelmények teljesítéséről, a tagállamoknak el kell fogadniuk az ilyen rendszerek által a Bizottság elismerésének hatálya alá tartozó tanúsítások eredményeit. A kis létesítmények terheinek csökkentése érdekében a tagállamoknak egyszerűsített ellenőrzési mechanizmust kell létrehozniuk az 5 és 20 MW közötti teljesítményű létesítményekre vonatkozóan.

(38)  A Bizottság által létrehozandó uniós adatbázis célja, hogy lehetővé tegye a folyékony és gáznemű megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok nyomon követését. Hatályát ki kell terjeszteni a közlekedésről minden más olyan végfelhasználói ágazatra, amelyben ilyen üzemanyagokat fogyasztanak. Ennek alapvetően hozzá kell járulnia a szóban forgó üzemanyagok előállításának és fogyasztásának átfogó nyomon követéséhez, csökkentve az uniós adatbázis hatálya alá tartozó ellátási láncokban a kétszeres beszámítás vagy a szabálytalanságok kockázatát. Ezenkívül az ugyanazon megújuló gázra vonatkozó kettős igénylések kockázatának elkerülése érdekében a megújuló gázt tartalmazó és az adatbázisban nyilvántartott szállítmányokra kiadott származási garanciát törölni kell. Az adatbázist nyílt, átlátható és felhasználóbarát módon hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. A Bizottságnak az uniós adatbázisban bejelentett információkra vonatkozó éves jelentéseket kell közzétennie a nyilvánosság számára, amelyben közli a bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomassza-üzemanyagok mennyiségét, földrajzi eredetét és alapanyagtípusát.

(38a)  Az ezen irányelv által a polgárokra, a közigazgatásokra és a vállalkozásokra rótt szabályozási terheket ellensúlyozni kell, ezért a Bizottságnak a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (48) bekezdése alapján végzett éves teherfelmérése keretében felül kell vizsgálnia az érintett ágazatok szabályozási keretét az „egy be, egy ki” elvvel összhangban (amint azt a Bizottság „A jogalkotás minőségesetben ének javítása: közös erővel a jobb jogszabályokért” című, 2021. április 29-i közleménye is előírja), és adott esetben javaslatokat kell előterjesztenie más uniós jogalkotási aktusok azon rendelkezéseinek módosítására vagy törlésére vonatkozóan, amelyek megfelelési költségeket generálnak ezen ágazatokban.

(38b)  A csalás ellen megfelelő rendelkezéseket kell megállapítani, különösen a használt étolaj tekintetében (elterjedt jelenség ugyanis a pálmaolajjal való keverése). Mivel a csalás felderítése és megakadályozása elengedhetetlen a tisztességtelen verseny és a fokozott erdőirtás megelőzéséhez a harmadik országokban, biztosítani kell e nyersanyagok teljes körű és tanúsított nyomon követhetőségét.

(39)  Az (EU) 2018/1999 irányítási rendelet több helyen is hivatkozik arra az uniós szintű kötelező célkitűzésre, hogy 2030-ra az Unióban felhasznált megújuló energia részaránya legalább 32 % legyen. Mivel ezt a célértéket növelni kell ahhoz, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2030-ig legalább 55 %-kal történő csökkentésére irányuló célkitűzéshez hatékonyan hozzá lehessen járulni, módosítani kell az említett hivatkozásokat. A többi tervezési és jelentéstételi követelmény nem hoz létre új tervezési és jelentéstételi rendszert, hanem az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti meglévő tervezési és jelentéstételi keret hatálya alá tartozik.

(40)  A 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) hatályát módosítani kell annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a közlekedési üzemanyagok dekarbonizációjára vonatkozó célkitűzésekkel kapcsolatos szabályozási követelmények megkettőzését és biztosítani lehessen az (EU) 2018/2001 irányelvvel való összhangot.

(40a)  Ösztönözni kell továbbá a tiszta energiákkal, például a hidrogénnel kapcsolatos kutatást és innovációt annak érdekében, hogy kielégítsük az alternatív üzemanyagok iránti növekvő keresletet, és mindenekelőtt olyan energiát hozzunk forgalomba, amelynek előállítási költsége alacsonyabb, mint a fosszilis üzemanyagoké, például a dízelé, a fűtőolajé vagy a benziné, amelyek ára jelenleg rekordszintet ért el.

(41)  A 98/70/EK irányelv fogalommeghatározásait módosítani kell annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek az (EU) 2018/2001 irányelvvel, és ezáltal ne szerepeljenek e két jogi aktusban eltérő fogalommeghatározások.

(42)  Az észszerűsítés érdekében és a közlekedési célú üzemanyagok dekarbonizációjára vonatkozóan az (EU) 2018/2001 irányelvben előírt megerősített kötelezettségek kettős szabályozásának elkerülése céljából a 98/70/EK irányelvben szereplő, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és a bioüzemanyagok használatára vonatkozó kötelezettségeket el kell hagyni.

(43)  A jelentéstételi kötelezettségek kétszeri szabályozásának elkerülése érdekében a 98/70/EK irányelvben előírt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségeket el kell hagyni.

(44)  A 98/70/EK irányelv 7a. cikkének egységes végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat megállapító (EU) 2015/652 tanácsi irányelvet hatályon kívül kell helyezni, mivel a 98/70/EK irányelv 7a. cikkének ezen irányelvvel történő hatályon kívül helyezésével elavulttá válik.

(45)  A dízelüzemanyag bioalapú összetevői tekintetében a 98/70/EK irányelvben szereplő, a B7 dízelüzemanyagra, azaz a legfeljebb 7 % zsírsav-metilésztert (FAME) tartalmazó dízelüzemanyagra való hivatkozás korlátozza az (EU) 2018/2001 irányelvben meghatározott magasabb bioüzemanyag-beviteli célértékek elérésére rendelkezésre álló lehetőségeket. Ennek az az oka, hogy az Unió dízelüzemanyag-kínálata már szinte teljes egészében B7 üzemanyagból áll. Ezért a bioalapú összetevők maximális arányát 7 %-ról 10 %-ra kell növelni. A B10, azaz a legfeljebb 10 % zsírsav-metilésztert (FAME) tartalmazó dízelüzemanyag piaci elterjedésének fenntartásához uniós szinten biztosítani kell a legfeljebb 7 % zsírsav-metilésztert (FAME) tartalmazó B7 dízelüzemanyag védelmét, mivel a járműparkban 2030-ra várhatóan jelentős számban lesznek a B10 üzemanyaggal nem működőképes járművek. Ennek tükröződnie kell az e jogi aktussal módosított 98/70/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében.

(45a)   A megújuló energia nagyobb mértékű felhasználása növelheti az energiabiztonságot és az önellátást is, többek között azáltal, hogy csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést. Az átviteli rendszer további megerősítése és összekapcsolása azonban elengedhetetlen az átmenet igazságos és hatékony megvalósításához, mert csak ez biztosíthatja az előnyök egyenletes eloszlását az Unió lakossága körében, valamint az energiaszegénység megelőzését.

(46)  Az átmeneti rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük az adatgyűjtés rendezett folytatását és a 98/70/EK irányelv ezen irányelv által törölt cikkeire vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek teljesítését.

(47)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(16) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az ilyen dokumentumok továbbítása indokolt, különösen az Európai Bíróság által a Bizottság kontra Belgium ügyben(17) (C-543/17. sz. ügy) hozott ítéletet követően.

(47a)   Az Unió és fejlődő partnerországai számára hatalmas lehetőségek rejlenek a technológiai együttműködés, a megújuló energiával kapcsolatos projektek, a tiszta energia exportja és a tiszta energiahálózatok nagyobb fokú összekapcsolhatóságának fejlesztése terén. Összességében folyamatos növekedésük ellenére a megújuló energiával kapcsolatos beruházások továbbra is néhány régióban és országban koncentrálódnak. A fejlődő és feltörekvő országok által uralt régiók továbbra is rendre alulreprezentáltak, és a megújuló energiaforrásokba történő globális beruházásoknak csupán 15%-át vonzzák(18). Az uniós energiaügyi partnerségeknek a megújulóenergia-termelési projekteket kell célozniuk, támogatniuk kell a megújulóenergia-projektek fejlesztését, valamint jogi és pénzügyi kereteket kell létrehozniuk, és magukban kell foglalniuk a szükséges technikai segítségnyújtást és tudástranszfert a magánszektorral szoros együttműködésben. A jó kormányzással és a stabil, hosszú távú együttműködés perspektívájával kapcsolatos kötelezettségvállalásokat az Uniónak az együttműködés feltételéül kell kikötni. A fenntartható energiával kapcsolatos együttműködésnek kulcsfontosságú prioritásnak kell lennie a megfelelő országok számára a Global Gateway kezdeményezés keretében, [Mód. 12]

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az (EU) 2018/2001 irányelv módosításai

Az (EU) 2018/2001 irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 2. cikk második bekezdése a következőképpen módosul:

-a)  a 1. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„1. »megújuló energiaforrásokból előállított energia« vagy »megújuló energia«: nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia, nevezetesen szélenergia, napenergia (naphő és fotovoltaikus napenergia) és geotermikus energia, ozmotikus energia, környezeti energia, árapály-, hullám- és az óceánból nyert egyéb energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok, továbbá biogázok energiája;”;

-aa)  a 16. pont c) alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„c) amelynek elsődleges célja nem profit termelése, hanem az, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban környezeti, gazdasági, szociális-közösségi szempontból részvényesei, tagjai, illetve működési területének környéke javát szolgálja;”;

a)  a 36. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„36. »nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok«: olyan folyékony vagy gáznemű üzemanyagok, amelyek energiatartalma a biomasszától eltérő megújuló forrásokból származik;”;

b)  a 47. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„47. »alapértelmezett érték«: a jellemző értékből előre meghatározott tényezők alkalmazásával származtatott érték, amely az ebben az irányelvben megállapított feltételek mellett a tényleges érték helyett alkalmazható;”;

c)  a szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

2.  A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)   a (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok együttesen biztosítják, hogy 2030-ban az Unió teljes bruttó energiafogyasztásának legalább 45%-át megújuló energia képezze.;

Az innovatív megújulóenergia-technológiákból előállított megújuló energia termelésének és felhasználásának előmozdítása, valamint az Unió ipari versenyképességének megőrzése érdekében minden tagállam indikatív célt tűz ki, amely szerint ... [az irányelv hatálybalépése] és 2030 között innovatív megújulóenergia-technológiaként legalább 5%-os újonnan telepített megújulóenergia-kapacitást kell elérnie.

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia további elterjedésének elősegítése, valamint a rugalmassági és kiegyenlítő szolgáltatások növelése érdekében a tagállamok indikatív célértéket határoznak meg a tárolási technológiákra vonatkozóan is.

Az első albekezdésben említett cél költséghatékony elérésének és a rendszerhatékonyság megvalósításának támogatása érdekében a tagállamok a keresletoldali rugalmasság tekintetében minimális indikatív nemzeti célértéket határoznak meg, amely a csúcsterhelés alatti kereslet 2030-ig történő 5%-os csökkentésének felel meg. E célértéket a keresletoldali rugalmasság aktiválásával érik el valamennyi végfelhasználási ágazatban, többek között az épületek felújítása és az energiahatékonyság révén, az (EU) .../... irányelvvel [a felülvizsgált (EU) 2018/844 irányelv] és az (EU) .../... irányelvvel [a felülvizsgált (EU) 2018/2002 irányelv] összhangban.

A tagállamok az integrált nemzeti energia- és klímaterveikben kitűzött nemzeti céljaik között meghatározzák nemzeti célértékeiket a keresletoldali rugalmasság tekintetében is – beleértve a köztes mérföldköveket is –, az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke d) pontjának (3) pontjával összhangban. A Bizottság szükség esetén kiegészítő intézkedéseket hozhat, hogy támogassa a tagállamokat a célértékük elérésében.

Az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke d) pontjának 3. alpontjával összhangban minden tagállam az integrált energia- és klímatervében meghatározza az e cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett célértékek eléréséhez szükséges intézkedéseket.”;

b)   a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a biomasszából történő energiatermelés során a lehető legkisebbre csökkenjenek a biomassza nyersanyagpiacára gyakorolt indokolatlan torzító hatások, valamint a biológiai sokféleségre, a környezetre és az éghajlatra gyakorolt káros hatások. E célból figyelembe veszik a 2008/98/EK irányelv 4. cikkében meghatározott hulladékhierarchiát és a harmadik albekezdésben említett lépcsőzetes felhasználás elvét.

Legkésőbb [e módosító irányelv hatálybalépésétől] számított egy éven belül a Bizottság ▌– a támogatási rendszerekre összpontosítva, és kellő figyelmet fordítva a legmagasabb gazdasági és környezetvédelmi hozzáadott értékre és a nemzeti sajátosságokra, közöttük erdőtüzek megelőzésére vagy mentési célú fakitermelésre – végrehajtási jogi aktust fogad el arról, hogy milyen módon kell alkalmazni az erdei biomasszára a lépcsőzetes felhasználás elvét, különös tekintettel a minőségi hengeres faanyag energiatermelésre való felhasználásának minimalizálására.

A Bizottság 2026-ig jelentést nyújt be a biomasszára vonatkozó tagállami támogatási rendszerek hatásáról, többek között a biológiai sokféleségre, az éghajlatra, a környezetre és az esetleges piaci torzulásokra gyakorolt hatásokról, és megvizsgálja az erdei biomasszára vonatkozó támogatási rendszereket ▌.”;

c)   a szöveg a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:"

„(4a) A tagállamok létrehoznak egy olyan keretet, amely támogatási rendszereket foglalhat magában és elősegítheti a megújuló energia vásárlására vonatkozó megállapodások és a közös elhelyezésű energiatárolási projektek, a megújulóenergia-vásárlási megállapodások, valamint a fűtés és hűtés vásárlására vonatkozó megállapodások elterjedését, lehetővé téve, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia alkalmazásának szintje összhangban legyen a tagállam (2) bekezdésben említett nemzeti hozzájárulásával, megvalósítási üteme pedig igazodjon az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke a) pontjának (2) alpontjában említett ütemterv-előirányzatokhoz. E keretnek a megújulóenergia-ellátás magas szintjének támogatása érdekében különösen a ▌még fennálló akadályokat kell kezelnie, beleértve az engedélyezési eljárásokkal, az energiaközösségek létrejöttére irányuló kezdeményezésekkel és a szükséges energiaszállítási hálózatok kifejlesztésévelkapcsolatosakat is. E keret kialakításakor a tagállamok figyelembe veszik a közlekedési, ipari, építőipari, fűtési és hűtési ágazatban jelentkező kereslet kielégítéséhez, valamint a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok előállításához szükséges megújuló forrásokból előállított további villamos energiát és a tárolási infrastruktúrát.”

A tagállamoknak az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban biztosítaniuk kell a megújuló forrásokból előállított villamos energia rugalmas fogyasztását, kereskedelmét és tárolását ezekben a végfelhasználói ágazatokban, elősegítve költséghatékony terjedésüket.

A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveikben, illetve eredményjelentéseikben szerepeltethetik a támogató kereten belüli szakpolitikák és intézkedések összefoglalását, valamint a végrehajtásukról szóló értékelést.”.

3.  A 7. cikk a következőképpen módosul:

-a)  a (1) bekezdés első albekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„c) a megújuló forrásokból előállított energia és üzemanyagok teljes fogyasztása a közlekedési ágazatban.”;

a)  az (1) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Az első albekezdés a), b) vagy c) pontja tekintetében a megújuló forrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részaránya kiszámításakor a megújuló forrásokból előállított gáz és villamos energia csak egyszer vehető számításba. A nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokból előállított energiát abban az ágazatban kell figyelembe venni – villamos energia, fűtés és hűtés, illetve közlekedés –, ahol felhasználják. Amennyiben a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat az előállítás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban fogyasztják, úgy a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok használatával előállított energia elszámolás szerinti részaránya a fogyasztás helye szerinti országban és ágazatban a mennyisége 80 %-át, az előállítás helye szerinti országban pedig 20 %-át teszi ki, kivéve, ha az érintett tagállamok ettől eltérő megállapodást kötnek egymással. Az ilyen megállapodások átvilágítása és a kettős elszámolás elkerülése érdekében a Bizottságot értesíteni kell minden ilyen megállapodásról, megadva többek között a kínálat és a kereslet pontos mennyiségét, az átadás időpontját és a megállapodás működésbe lépésének időpontját. A Bizottság hozzáférhetővé teszi a megkötött megállapodásokra vonatkozó információkat, beleértve azok időzítését, mennyiségét, árát és minden további feltételt.”;

aa)  az (1) bekezdés a második albekezdést követően a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A 15a. és 22a. cikkben, a 23. cikk (1) bekezdésében, a 25. cikk (4) bekezdésében és a 25. cikk (1) bekezdésében említett célok alkalmazásában a részcélok tekintetében a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok mennyiségének 100 %-a a felhasználás szerinti országban kerül elszámolásra.”;

b)  a (2) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Az (1) bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból származó teljes bruttó villamosenergia-fogyasztást az adott tagállamban megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia mennyiségeként kell kiszámítani, beleértve a megújulóenergia-önellátás keretében és a megújulóenergia-közösségek által előállított ilyen villamos energiát, továbbá a nem biológiai eredetű megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, de ide nem értve a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek általi villamosenergia-termelést, valamint a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok előállításához felhasznált villamos energiát.”;

c)  a (4) bekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a közlekedési ágazatban a megújuló forrásokból előállított energia teljes fogyasztását a közlekedési célú bioüzemanyagok, biogázok és nem biológiai eredetű, megújuló energiaforrásokból származó üzemanyagok összegeként kell kiszámítani.”.

4.  A 9. cikk a következőképpen módosul:

a)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"

Az ilyen közös projektek nem felelnek meg az (EU) 2022/869 rendelet1a alapján már elfogadott közös érdekű projekteknek. A közös projektek azonosításának az egyes tengeri medencékre vonatkozó magas szintű stratégiai integrált tengeri hálózatfejlesztési tervekben és a tízéves hálózatfejlesztési tervben meghatározott szükségleteken kell alapulnia, de ezeket meg is haladhatja, és bevonhat helyi és regionális önkormányzatokat, valamint magánszereplőket is.

Az (EU) 2020/1294 bizottsági végrehajtási rendelettel(24) létrehozott uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus keretében nemzeti hozzájárulásokból finanszírozott projekteket a bennük érintett tagállamok kötelezettségeinek teljesítése szempontjából figyelembe veszik.

A tagállamok a közös projektek költségeinek és hasznának méltányos elosztására törekszenek. E célból a vonatkozó együttműködési megállapodásokban figyelembe kell venni a közös projekt valamennyi releváns költségét és hasznát.

A tagállamok értestik a Bizottságot az első albekezdésben említett együttműködési megállapodásokról, többek között arról a napról is, amelyen a projekt a tervek szerint működőképessé válik.

________

1a Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/869 rendelete (2022. május 30.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról, a 715/2009/EK, az (EU) 2019/942 és az (EU) 2019/943 rendelet, továbbá a 2009/73/EK és az (EU) 2019/944 irányelv módosításáról, valamint a 347/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 152., 2022.6.3., 45. o.).”;

b)  a cikk következő bekezdéssel egészül ki:"

„(7a) A tengeri medencékkel határos tagállamok együttműködnek annak érdekében, hogy közösen – az érintett szereplőkkel folytatott konzultációt követően – meghatározzák az adott tengermedencében 2050-ig termelni tervezett tengeri megújuló energia mennyiségét és az egyes tengermedencékre vonatkozó pályákat, valamint a 2030-ban és 2040-ben elérni kívánt időközi eredményeket, az (EU) 2022/869 rendelettel összhangban. Minden tagállam feltünteti a kormányzati pályázatok útján elérni tervezett mennyiségeket, különös figyelmet fordítva a hálózati infrastruktúra műszaki és gazdasági megvalósíthatóságára.

A tagállamok az együttműködési megállapodásaikban közösen biztosítják, hogy e tervek összhangban legyenek „A tengeri megújuló energiában rejlő lehetőségeknek a klímasemleges jövő érdekében való kiaknázását célzó uniós stratégia” című, 2020. november 19-i bizottsági közleményben meghatározott célkitűzések teljesítésével, figyelembe véve eközben az uniós környezetvédelmi jogot és a biológiai sokféleség védelmét, az egyes régiók sajátosságait és fejlődését, különösen az érintett térségekben már megvalósuló tevékenységeket, a környezet lehetséges károsodását, a tengeri medence tengeri megújulóenergia-potenciálját, valamint a kapcsolódó integrált hálózattervezés biztosításának fontosságát. A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerint benyújtott aktualizált integrált nemzeti energia- és klímatervekben jelentik be ezt a ▌mennyiséget és a tervezett hálózatot. A Bizottság kiegészítő intézkedéseket hozhat annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat az egyes tengermedencékre vonatkozó pályákhoz való igazodásukra irányuló erőfeszítéseikben.

Az aktualizált integrált nemzeti energia- és klímatervek megadását követően a Bizottság értékeli a tengeri megújuló energiaforrások tagállamok számára rendelkezésre álló potenciális mennyisége és a tengeri megújuló energiaforrások 2030-ra, 2040-re, illetve 2050-re tervezett mennyisége közötti esetleges eltéréseket. Adott esetben a Bizottság további intézkedéseket hoz e különbség csökkentése érdekében.

A tengeri medencékkel határos tagállamok együttműködnek annak érdekében, hogy tengeri területrendezési tervükben megfelelő teret határozzanak meg és jelöljenek ki a tengeri megújuló energiával kapcsolatos projektek számára, egyúttal erős társadalmi részvételt biztosító megközelítést biztosítva, amely figyelembe veszi valamennyi érdekelt fél és az érintett tengerparti közösségek véleményét és az érintett területeken már folyamatban lévő tevékenységekre gyakorolt hatásokat.

A tagállamok a közös tengeri megújulóenergia-projektek engedélyezésének megkönnyítése érdekében csökkentik az engedélyezési eljárás bonyolultságát és növelik hatékonyságát és átláthatóságát, valamint fokozzák együttműködésüket, többek között adott esetben egyablakos ügyintézési pontot („egyablakos ügyintézési rendszert”) hozva létre a kiemelt jelentőségű offshore hálózati folyosók számára.

A széles körű társadalmi elfogadottság növelése érdekében a tagállamok biztosítják annak lehetőségét, hogy a megújulóenergia-közösségeket bevonják a tengeri megújuló energiával kapcsolatos közös együttműködési projektekbe.”.

5.  A 15. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

a)  az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló forrásokból villamos energiát, fűtő- vagy hűtőenergiát termelő erőművekre, közöttük hibrid megújulóenergia-erőművekre is, továbbá a kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrákra, valamint a biomassza bioüzemanyaggá, folyékony bio-energiahordozóvá, biomasszából előállított üzemanyaggá vagy más energiatermékké, illetve nem biológiai eredetű megújuló energiaforrásokból származó üzemanyagokká való átalakításának folyamatára alkalmazott, jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos nemzeti szabályok arányosak és szükségesek legyenek, és elősegítsék az „első az energiahatékonyság” elv gyakorlati alkalmazását.”;

-aa)  a második albekezdés a következőképpen módosul:

i.  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„a) valamennyi közigazgatási eljárás – a regionális és önkormányzati eljárásokat beleértve – legyen korszerű és gyors, a közigazgatás megfelelő szintjén történjen, és határozzon meg kiszámítható időkeretet az első albekezdésben említett eljárások vonatkozásában;”;

ii.  a c) és a d) pont helyébe a következő szöveg lép:"

a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A tagállamok világosan meghatározzák azokat a műszaki előírásokat, amelyeket a megújuló energiát előállító berendezéseknek és rendszereknek a támogatási rendszerek igénybevételéhez és közbeszerzési eljárásra való jogosultság megszerzéséhez teljesíteniük kell. Amennyiben léteznek szabályozási vagy harmonizált szabványok, illetve európai szabványok, beleértve az európai szabványügyi szervezetek által létrehozott műszaki referenciarendszereket is, úgy az említett a műszaki előírásokat ezekre a szabványokra hivatkozva kell kifejezni. Elsőbbséget élveznek azok a szabályozási és harmonizált szabványok, amelyekre az európai jogszabályok alátámasztása érdekében az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozások történtek, közöttük az (EU) 2017/1369 vagy a 2009/125/EK rendelet. Ezek hiányában más harmonizált szabványokat és európai szabványokat kell alkalmazni, ebben a sorrendben. Az ilyen műszaki előírásokban nem határozhatják meg, hogy a berendezéseket és a rendszereket hol kell tanúsíttatni, és azok nem akadályozhatják a belső piac megfelelő működését.”;

aa)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti, regionális és helyi illetékes hatóságaik – többek között saját megújulóenergia-ellátásuk és megújulóenergia-közösségeik tekintetében – rendelkezzenek arról, hogy a városi infrastruktúra, az ipari, kereskedelmi vagy lakóövezetek, az energetikai és közlekedési infrastruktúra, többek között a villamosenergia-infrastruktúra, a távfűtés és -hűtés, a földgáz- és alternatívtüzelő-hálózatok tervezése – ezen belül a korai területrendezési tervek készítése –, kialakítása, építése és felújítása során miként kell integrálni és elterjeszteni a megújuló energiákat, illetve hasznosítani az elkerülhetetlen hulladékhőt vagy hulladék hűtőenergiát. A tagállamok ösztönzik különösen a helyi és regionális közigazgatási szerveket arra, hogy adott esetben a megújuló forrásokból előállított fűtő- és hűtőenergiát is figyelembe vegyék a városok infrastruktúrájának tervezése során, és hogy folytassanak konzultációt a hálózatüzemeltetőkkel annak felmérése érdekében, hogy a hálózatüzemeltetők infrastruktúrafejlesztési terveire milyen hatást gyakorolnak az energiahatékonysági és a keresletoldali szabályozási programok, valamint a saját megújulóenergia-ellátásra és a megújulóenergia-közösségekre vonatkozó egyedi rendelkezések.”;

b)  a (4), az (5), a (6) és a (7) bekezdést el kell hagyni;

c)  a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(8) A tagállamok értékelik a hosszú távú megújulóenergia-vásárlási megállapodások szabályozási és adminisztratív akadályait, beleértve a megújulóenergia-vásárlási megállapodásokat, a megújuló energiaforrásokat alkalmazó fűtésre és hűtésre vonatkozó vásárlási megállapodásokat, a megújuló energiaforrásokból előállított hidrogén vásárlására vonatkozó megállapodásokat, a közös elhelyezésű energiatárolási projekteket, valamint a határokon átnyúló projekteket. ▌

Felszámolják a fejlődésük előtt álló nemzeti és határokon átnyúló ▌akadályokat, közöttük az engedélyezés akadályait például az energiaigényes iparágak és a kkv-k, valamint más kisebb szereplők és települések esetében, és előmozdítják a megállapodások elterjedését, többek között annak feltárása révén, hogy miként lehet – különösen hitelgaranciák alkalmazásával – csökkenteni a megállapodásokkal kapcsolatos pénzügyi kockázatokat. A tagállamok biztosítják, hogy ezekre a megállapodásokra ne vonatkozzanak aránytalan, illetve diszkriminatív eljárások, illetve bármely díjak vagy illetékek, és hogy a kapcsolódó származási garanciák a megújulóenergia-vásárlási megállapodás keretében az ▌energia vásárlójára átruházhatók legyenek.

A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 3. és 14. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, valamint az említett rendelet 17. cikke szerint benyújtott eredményjelentéseikben ismertetik a megújulóenergia-vásárlási megállapodások alkalmazását előmozdító szakpolitikáikat és intézkedéseiket. A jelentésekben megjelölik a megújulóenergia-vásárlási megállapodások különböző típusai által támogatott megújulóenergia-termelés mennyiségét is.”;

A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők minden vonatkozó dokumentumot digitális formában is benyújthassanak. Ha a kérelmező a digitális kérelmezési lehetőséggel él, akkor a teljes engedélyezési folyamatot, beleértve a belső adminisztratív folyamatokat is, digitálisan kell lebonyolítani. A tagállamok biztosítják továbbá a nyilvános meghallgatások és a részvételi eljárások digitalizálását.”;

d)  a cikk a következő (9) bekezdéssel egészül ki:"

„(9) .... [e módosító irányelv hatálybalépését követő egy év]-ig a Bizottság az új erőmű-átalakítási projektekre vonatkozó folyamat felgyorsítása és egyszerűsítése érdekében felülvizsgálja az engedélyezési gyakorlatokról a tagállamok számára kiadott iránymutatásokat. Ezen iránymutatásoknak tartalmazniuk kell a 15. és 17. cikkben meghatározott adminisztratív eljárási szabályok végrehajtására és alkalmazására vonatkozó ajánlásokat, e szabályok alkalmazását a megújuló energiaforrásokkal működő fűtő- és hűtőrendszerekre, valamint a fő folyamatmutatók együttesét, amelyek lehetővé teszik az előrehaladás és a hatékonyság átlátható értékelését és nyomon követését.

E célból a Bizottság megfelelő konzultációkat folytat, többek között az érdekelt felekkel. Az ilyen iránymutatásoknak információkat kell tartalmazniuk többek között az engedélyező hatóságok digitális és emberi erőforrásaira, a hatékony egyablakos kapcsolattartási pontokra, a területrendezésre, a katonai és polgári repülési korlátozásokra, a bírósági eljárásokra, a polgári vitarendezéssel és közvetítéssel kapcsolatos ügyekre, a bányászati és geológiai munkákkal kapcsolatos törvények kiigazítására és utólagos átalakítására, valamint az ezen feladatok elvégzéséhez szükséges megfelelő műszaki adottságok biztosítására vonatkozóan.

A tagállamok az integrált nemzeti energia- és klímatervnek az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében említett aktualizált változatában foglalt iránymutatásokkal összhangban, az említett cikkben meghatározott eljárásnak és ütemtervnek megfelelően értékelést nyújtanak be engedélyezési eljárásukról és a meghozandó javító intézkedésekről.

A Bizottság értékeli az egyes tagállamok terveiben szereplő korrekciós intézkedéseket és a fő teljesítménymutatókban elért pontszámokat. Az értékelést nyilvánosságra kell hozni.

Ha nem történik előrelépés, akkor a Bizottság további intézkedésekkel támogathatja a tagállamokat a végrehajtásban, segítve őket engedélyezési eljárásaik reformjában és racionalizálásában.”.

6.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„15a. cikk

A megújuló energia épületekben történő alkalmazásának általános elterjesztése

(1)  A megújuló energia, valamint a hulladékhő és a hulladék hűtőenergia építőipari ágazaton belüli termelésének és felhasználásának előmozdítása érdekében a tagállamok – összhangban azzal az indikatív célkitűzéssel, hogy 2030-ra az Unió végső energiafogyasztásán belül az építőiparban felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energiának és hulladékhőnek legalább 49%-ot kell kitennie – indikatív jelleggel meghatározzák, hogy 2030-ra az építőipari ágazatuk végsőenergia-fogyasztásában a helyszínen vagy a közelben előállított, többek között a hálózatból származó megújuló energiaforrások, valamint az elkerülhetetlen hulladékhő és hulladék hűtőenergia mekkora részarányt képviseljenek. Azoknak a tagállamoknak, amelyek az építőipari ágazatban adón vagy kibocsátáskereskedelmi rendszeren keresztül nem árazzák a szén-dioxid-kibocsátást, illetve amelyek ideiglenesen nem vesznek részt az épületekre és a közlekedésre vonatkozó új európai kibocsátáskereskedelmi rendszerben, a megújuló energiaforrások tekintetében magasabb indikatív részarányt kell meghatározniuk. A nemzeti indikatív célkitűzést a nemzeti végsőenergia-fogyasztás arányában kell kifejezni, és a 7. cikkben meghatározott módszertannak megfelelően kell kiszámítani, amely tartalmazhatja a végsőenergia-fogyasztás kiszámítását, az önellátással biztosított megújuló energiaforrásokból származó villamosenergiát, az energiaközösségeket, a megújuló energia részarányát a villamosenergia-mixben, valamint az elkerülhetetlen hulladékhőt és hulladék hűtőenergiát. A tagállamok a célkitűzéseiket és a célkitűzések elérésének módjáról szóló elképzeléseiket belefoglalják az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerint benyújtott, aktualizált integrált nemzeti energia- és klímaterveikbe.

A tagállamok a hulladékhőt és a hulladék hűtőenergiát beszámíthatják az első albekezdésben említett célértékbe, legfeljebb 20 %-os határig. Amennyiben úgy döntenek, a cél a felhasznált hulladékhő és hulladék hűtőhatás százalékos arányának felével nőhet, a felső határ pedig 54 %.

(2)  A tagállamok építési szabályzataikban és törvényeikben, valamint adott esetben támogatási rendszereikben intézkedéseket vezetnek be annak érdekében, hogy növeljék az épületállományban a megújuló energiaforrásokon alapuló – a helyszínen vagy a közelben előállított, többek között a hálózatból származó – villamos energia, fűtés és hűtés arányát, beleértve a megújulóenergia-önellátás, a megújulóenergia-közösségek, a helyi megújulóenergia-megosztás és a helyi energiatárolás, az intelligens és kétirányú feltöltés, továbbá egyéb intelligens szolgáltatások, közöttük keresletoldali válasz jelentős fejlesztésére irányuló nemzeti intézkedéseket is, kombinálva ezeket olyan energiahatékonysági fejlesztésekkel, amelyek magas hatékonyságú kapcsolt energiatermeléshez és passzív, csaknem vagy teljesen nulla energiaigényű épületekhez kapcsolódnak, innovatív technológiák figyelembevétele mellett.

A megújuló energiaforrások (1) bekezdésben meghatározott indikatív részarányának elérése érdekében a tagállamok építési szabályzataikban és törvényeikben, valamint adott esetben a támogatási rendszereikben vagy más, azzal azonos hatású módon – a 2010/31/EU irányelv rendelkezéseivel összhangban, és amennyiben ez gazdaságilag, műszakilag és funkcionálisan megvalósítható – előírják a helyszínen vagy a közelben előállított, többek között a hálózatból származó megújuló energia új és jelentősen felújítandó meglévő épületekben történő alkalmazásának minimális szintjét. A tagállamok – többek között hatékony távfűtés és távhűtés révén – lehetővé teszik e minimumszintek teljesítését.

Meglévő épületek esetében az első albekezdésben foglalt követelmény csak annyiban alkalmazandó a fegyveres erőkre, amennyiben az nem ütközik a fegyveres erők tevékenységeinek jellegével és elsődleges céljával, továbbá kivételt képeznek a követelmény alól a katonai célokra használt anyagok.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy – a 2010/31/EU irányelv 9. cikkének és a 2012/27/EU irányelv 5. cikkének rendelkezéseivel összhangban – a nemzeti, regionális és helyi szintű középületek példamutató szerepet töltsenek be a felhasznált megújuló energia részaránya tekintetében. A tagállamok többek annak engedélyezésével is lehetővé tehetik e kötelezettség teljesítését, hogy a középületek vagy a magán- és közcélokat egyaránt szolgáló épületek tetején vagy más, kompatibilis felületeken vagy alfelületeken, illetve felszín alatti területein harmadik felek megújuló energiát előállító létesítményeket működtessenek.

A tagállamok előmozdítják a helyi hatóságok és a megújulóenergia-közösségek közötti együttműködést az épületek ágazatában, különösen a közbeszerzés alkalmazásán keresztül. Ezt a támogatást fel kell tüntetni a tagállamok [az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv] 3. cikke szerinti nemzeti épületfelújítási terveiben.

(4)  A megújuló energia (1) bekezdésben meghatározott indikatív részarányának elérése érdekében a tagállamok előmozdítják a megújuló energiaforrásokkal működő fűtő- és hűtőrendszerek, illetve berendezések, többek között innovatív technológiák használatát az adott helyi környezetben, beleértve az intelligens és megújuló energián alapuló villamosított fűtési és hűtési rendszereket és berendezéseket, valamint adott esetben az épületek összes decentralizált energiaforrásának intelligens kezelését az energiahálózattal együttműködni képes épület-energiagazdálkodási rendszereken keresztül. E célból a tagállamok minden alkalmas intézkedést, eszközt és ösztönzőt felhasználnak, beleértve többek között az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet(25) alapján kidolgozott energiacímkéket, a 2010/31/EU irányelv szerinti energiahatékonysági tanúsítványokat, illetve a nemzeti vagy uniós szinten kidolgozott egyéb megfelelő tanúsítványokat vagy szabványokat, és biztosítják a megújuló, nagy energiahatékonyságú alternatívákkal, valamint a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel és ösztönzőkkel kapcsolatos megfelelő tájékoztatást és tanácsadást (többek között egyablakos rendszerek révén) annak előmozdítása érdekében, hogy felgyorsuljon a régi fűtési és hűtési rendszerek cseréje, és fokozódjon a megújuló energiaforrásokon alapuló megoldásokra való átállás.”

7.  A 18. cikk ▌a következőképpen módosul:

a)   a (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok biztosítják, hogy az épületekben, az iparban és a mezőgazdaságban működő, megújuló energiaforrásokat hasznosító valamennyi fűtési és hűtési rendszer üzembe helyezői és tervezői, valamint a fotovoltaikus napenergia-rendszerek üzembe helyezői, valamint más megújulóenergia-technológiák, tárolók és keresletoldali választechnológiák, többek között töltőállomások üzembe helyezői számára tanúsítási rendszerek vagy ezekkel egyenértékű nemzeti minősítési rendszerek álljanak rendelkezésre. E rendszereknek – amelyek keretében adott esetben figyelembe vehetők a meglévő rendszerek és struktúrák – a IV. mellékletben meghatározott kritériumokra kell épülniük. Minden tagállam ellenőrzi a más tagállamok által ezen kritériumok alapján elvégzett tanúsítás elismerését.

A tagállamok 2023. december 31-ig, majd azt követően háromévente értékelik a berendezések üzembe helyezését végző képzett és képesített szakemberek tekintetében a kereslet és a kínálat közötti különbségeket, és adott esetben ajánlásokat tesznek bármely hiányosság megszüntetésére. Ezen értékeléseket és minden ajánlást nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

A tagállamok – többek között tovább- és átképzési stratégiák révén – feltételeket állapítanak meg annak biztosítása érdekében, hogy ▌a megújuló energiaforrásokat hasznosító fűtési és hűtési rendszerek üzembe helyezésére a (3) bekezdésben említett, elegendő számú képzett és minősített ▌szakember álljon rendelkezésre, lehetővé téve a megújuló energiaforrásokkal működő fűtési és hűtési rendszerek olyan mértékű elterjedését, amely a fűtési és hűtési ágazatban a megújuló energia részarányának 23. cikkben meghatározott éves növekedéséhez való hozzájáruláshoz szükséges, valamint hozzájárul a megújuló energia részarányára vonatkozóan az épületek tekintetében a 15a. cikkben, az ipari ágazat tekintetében a 22a. cikkben és a közlekedési ágazat tekintetében a 25. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez, továbbá a 3. cikkben meghatározott átfogó célkitűzések eléréséhez is.

Az üzembe helyezők és tervezők megfelelő számának elérése érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megújuló energiát hasznosító fűtési és hűtési technológiákra és azok legújabb innovatív megoldásaira kiterjedő, elegendő számú, képesítést adó vagy tanúsítást biztosító képzési program álljon rendelkezésre, feltéve, hogy azok összeegyeztethetők a nemzeti minősítési és tanúsítási rendszerekkel. A tagállamok intézkedéseket tesznek az ilyen programokban való részvétel előmozdítására, különösen a kis- és középvállalkozások és az önálló vállalkozók körében, gondoskodva egyúttal a nemek közötti egyensúlyról és különös figyelmet fordítva az alulreprezentált kisebbségekre. Amennyiben ez a már meglévő képzési és képesítési rendszerekkel összeegyeztethető, a tagállamok önkéntes megállapodásokat köthetnek az érintett technológiaszolgáltatókkal és -értékesítőkkel arra vonatkozóan, hogy az értékesítési becslések alapján megfelelő számú, a piacon elérhető legújabb innovatív megoldásokat és technológiákat ismerő üzembe helyezőt képezzenek.

A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 3. és 14. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, valamint az említett rendelet 17. cikke szerint benyújtott eredményjelentéseikben ismertetik a megújuló energiák területén megfigyelhető hatékony, magas minőségű és inkluzív oktatást előmozdító, illetve a munkavállalók átképzését és továbbképzését előmozdító szakpolitikáikat és intézkedéseiket.

(4)   A tagállamok tájékoztatják a nyilvánosságot a (3) bekezdésben említett tanúsítási rendszerekről vagy az azokkal egyenértékű nemzeti képesítési rendszerekről. A tagállamok átlátható és könnyen hozzáférhető módon nyilvánosságra hozzák a (3) bekezdéssel összhangban képesítéssel vagy tanúsítvánnyal rendelkező üzembe helyezők rendszeresen frissítendő jegyzékét.”;

b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(6a) Az e cikk alapján hozott intézkedések semmilyen esetben sem érintik az (EU).../... irányelv [az energiahatékonysági irányelv] és az (EU).../... irányelv [az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv] alapján hozott intézkedéseket.”.

8.  A 19. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Mivel a megújuló energiaforrásokból származó energia eredetét ki kell mutatni mind az energiaszolgáltató által kínált energiamixben, mind pedig abban az energiában, amelyet megújuló energiaforrásokból előállított energiára hivatkozó szerződések alapján szolgáltatnak a fogyasztók számára, ezért a tagállamok biztosítják az ezen irányelv értelmében vett „megújuló energiaforrásokból származó energia” eredetének objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján történő szavatolását.”;

a)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„Ebből a célból a tagállamok a megújuló energia termelőjének kérésére származási garanciát bocsátanak ki. A tagállamok a megújuló hidrogénből előállított energia esetében egységes rendszert írnak elő.

A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a származási garanciák piaci értékének figyelembevétele érdekében nem adnak ki származási garanciát olyan energiatermelőnek, amely valamely támogatási rendszer keretében pénzügyi támogatásban részesül.

A Bizottság kiegészítő tájékoztatást vezet be a származási garanciákra vonatkozóan, elkerülve ugyanakkor a kétszeres beszámítást.

A származási garanciák kiadását a kapacitás minimális határértékéhez lehet kötni. A származási garancia ▌1 MWh, amelynek kibocsátására frakciók formájában is mód van. E frakciókat a CEN-EN16325 európai szabvány révén megfelelően szabványosítani kell, és egy energiatermelő kérésére kell kiadni azzal a feltétellel, hogy ez nem vezethet kettős beszámításhoz. A kisebb (< 50 kW) létesítmények és energiaközösségek esetében egyszerűsített nyilvántartásba vételi eljárások és csökkentett regisztrációs díjak kerülnek bevezetésre. A származási garanciák több kis létesítmény esetében összevontan is kiadhatók.

A megtermelt energia minden egyes egységéről legfeljebb egy származási garancia bocsátható ki, és ugyanazon energiaegység csupán egyetlen alkalommal vehető figyelembe.”;

ia.   a második albekezdést el kell hagyni;

ib.  a harmadik albekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„c) a származási garanciát nem közvetlenül a termelő, hanem azon szolgáltató vagy fogyasztó számára bocsátják ki, aki az energiát versenyhelyzetben vagy hosszú távú energia-adásvételi megállapodás keretében megvásárolja.”;

ii.  az ötödik albekezdést el kell hagyni;

(aa)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a származási garanciák tranzakciókra a hozzájuk tartozó energiaegység megtermelésétől számítva 12 hónapig érvényesek. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nem törölt származási garanciák az energiaegység megtermelésétől számítva legkésőbb 18 hónap elteltével érvényüket veszítsék. Az érvényüket vesztett származási garanciákat a tagállamok figyelembe veszik a fennmaradó energiamixük kiszámításakor.”;

ab)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A származási garanciák (8) és (13) bekezdésben említett bemutatásával összefüggésben a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az energiaszolgáltatók a származási garanciák érvényességi időtartamának lejárta után legkésőbb hat hónapon belül töröljék a származási garanciákat. A tagállamok továbbá .... [e módosító irányelv hatálybalépése után egy év]-ig biztosítják a fennmaradó energiamixre vonatkozó adatok éves rendszerességgel történő közzétételét.”;

ac)  a (7) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

i.  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„a) az energia előállítási forrása, valamint a tényleges időhöz a lehető legpontosabban igazodó kezdő és záró időpontok, legfeljebb egyórás termelési időközök elérése érdekében;”;

ii.  a c) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„c) az energiát előállító létesítmény neve, helye, elektromosenergia-szolgáltatási övezete, típusa és kapacitása;”;

iii.  a szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

b)  a (8) bekezdés ▌helyébe a következő szöveg lép:"

„Amennyiben a villamosenergia-szolgáltatónak a 2009/72/EK irányelv 3. cikke (9) bekezdése a) pontjának alkalmazásában igazolnia kell a megújuló energia származását az energiaszerkezetében, úgy ezt származási garanciák felhasználásával kell megtennie, kivéve az energiaszerkezet esetleges nem nyomon követett kereskedelmi ajánlatoknak megfelelő hányadát, amelyre a szolgáltató alkalmazhatja a fennmaradó energiamixet.”

Amennyiben egy gázszolgáltatónak az (EU) .../... irányelv [a megújuló gázok és a földgáz, valamint a hidrogén belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelv (COM(2021)0803] I. mellékletének 5. szakaszának alkalmazásában igazolnia kell a megújuló energia származását az energiaszerkezetében, úgy ezt származási garanciák felhasználásával teszi, kivéve az energiaszerkezet esetleges nem nyomon követett kereskedelmi ajánlatoknak megfelelő hányadát – ha van ilyen –, amelyre a szolgáltató alkalmazhatja a fennmaradó energiamixet.

Amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek, hogy más energiatípusokra is származási garanciákat vezetnek be, úgy az energiaszolgáltatóknak a közzététel céljából a szolgáltatott energiával azonos típusú származási garanciákat kell használniuk. A tagállamok biztosíthatják továbbá, hogy ha a fogyasztó hidrogén- vagy földgázhálózatból származó gázt fogyaszt, akkor a törölt származási garanciák megfeleljenek a vonatkozó hálózati jellemzőknek. A 2012/27/EU irányelv 14. cikkének (10) bekezdése alapján kiadott származási garanciák hasonlóképp használhatók a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének igazolására. Az e cikk (2) bekezdésének alkalmazásában, ha a villamos energiát megújuló forrásokat hasznosító nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből állítják elő, csak egyetlen származási garanciát lehet kiadni, amely megadja mindkét jellemzőt.”;

ba)  a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(9) A tagállamok az ezen irányelvnek megfelelően kiadott származási garanciákat kizárólag az (1) bekezdésben és a (7) bekezdés első albekezdésének a)–i) pontjában említett elemek bizonyítékaként kölcsönösen elismerik. A tagállamok kizárólag akkor tagadhatják meg egy származási garancia elismerését, ha megalapozott kételyük áll fenn a származási garancia pontossága, megbízhatósága és hitelessége vonatkozásában. A tagállam a megtagadásról és annak indokairól minden esetben értesíti a Bizottságot.”;

bb)  a (11) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(11) A tagállamok nem ismerhetik el a harmadik országok által kiadott származási garanciákat, hacsak az Unió megállapodást nem kötött az adott harmadik országgal az uniós származási garanciák és a harmadik országbeli egyenértékű származási garancia-rendszerek kölcsönös elismeréséről és kizárólag olyan esetekben, amikor közvetlen energiaimport vagy -export valósul meg. A Bizottság a harmadik országokkal kötött ilyen megállapodások teljesítésének észszerűsítése és felgyorsítása céljából iránymutatásokat bocsát ki, amelyek tisztázzák a harmadik országok által kiállított származási garanciák elismerésére vonatkozó uniós követelményeket, beleértve az alapul szolgáló irányítási szabályokat is.

A Bizottság [egy évvel e módosító irányelv hatálybalépését követően]-ig iránymutatást ad ki a határokon átnyúló átutalásokra vonatkozó megfelelő biztosítékokról.”;

bc)  a (13) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(13) A Bizottság 2025. június 30-ig jelentést fogad el, amelyben megvizsgálja egy olyan uniós szintű „zöld címke” létrehozásának a lehetőségeit, amelynek célja az új létesítményekből származó megújuló energia használatának támogatása. A szolgáltatóknak a származási garanciákban szereplő információkkal kell bizonyítaniuk a címke követelményeinek való megfelelést.”;

bd)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(13a) A Bizottság nyomon követi a származásigarancia-rendszer működését, és 2025 június 30-ig felméri a származási garanciák kínálati-keresleti egyensúlyát a piacon, valamint egyensúlyhiány esetén meghatározza a kínálatot és a keresletet befolyásoló releváns tényezőket, és intézkedéseket javasol az esetleges strukturális egyensúlyhiányok kiigazítására annak érdekében, hogy támogassa a piacokat a megújuló energiaforrásokat hasznosító új létesítményekre való összpontosításban.”;

9.  A 20. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az integrált nemzeti energia- és klímatervekben szereplő, az (EU) 2018/1999 rendelet I. melléklete szerint elvégzett, arra vonatkozó értékeléstől függően, hogy az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében előírt uniós célkitűzés elérése érdekében szükség van-e a megújuló energiaforrásokat felhasználó távfűtési és -hűtési rendszerek terén új infrastruktúrák kiépítésére vagy meglévő infrastruktúrák korszerűsítésére, a tagállamok adott esetben, az energiahatékonyság első elvével összhangban megteszik a szükséges lépéseket egy olyan hatékony távfűtési és -hűtési infrastruktúra fejlesztésére, amely alkalmas a megújuló energia használatán alapuló fűtés és hűtés előmozdítására, ▌kombinálva a hőenergia-tárolással, a keresletoldaliválasz-rendszerekkel és a villamos energiából hőt előállító létesítményekkel.

(3a)  A tagállamok adott esetben és a vonatkozó villamosenergia-piaci jogszabályokkal összhangban megteszik a szükséges intézkedéseket az időszakosan rendelkezésre álló megújuló villamos energiának a hálózatba való integrálása érdekében, biztosítva egyúttal a hálózat stabilitását és az ellátás biztonságát.”;

10.  A szöveg a következő 20a. cikkel egészül ki:"

„20a. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia rendszerintegrációjának megkönnyítése

(1)   A tagállamok előírják a területükön működő átvitelirendszer-üzemeltetők és – ha technikailag megvalósítható – az elosztórendszer-üzemeltetők számára, hogy az egyes ajánlattételi övezetekben a lehető legpontosabban és lehetőleg minél inkább valós időben, de legfeljebb egyórás időintervallumokban bocsássák rendelkezésre a megújuló forrásokból előállított villamos energia részarányára és a szolgáltatott villamos energia miatti üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó információkat, adott esetben előrejelzéssel együtt. A tagállamok biztosítják az elosztórendszer-üzemeltetők hozzáférését a szükséges adatokhoz. Ha a nemzeti jogszabályok szerint nem férnek hozzá minden szükséges információhoz, akkor az (EU) 2019/944 irányelv rendelkezéseivel összhangban az ENTSO-E keretében meglévő adatszolgáltatási rendszert alkalmazzák. A szállítási és az elosztási rendszerek üzemeltetői azonban a külső körülményekből eredő előrejelzési, becslési vagy számítási hibákért nem viselnek felelősséget. A tagállamok a hálózati egyensúly nyomon követésének javítása és az információk valós idejű rendelkezésre bocsátása érdekében ösztönzik az intelligens hálózatok korszerűsítését.

Ha technikailag megvalósítható, az elosztórendszer-üzemeltetők rendelkezésre bocsátanak anonimizált és összesített adatokat a keresletoldali válaszban rejlő lehetőségekre és a hálózatba betáplált, termelő-fogyasztók és megújulóenergia-közösségek által előállított megújuló villamosenergiára vonatkozóan is.

(1a)  Az (1) bekezdésben említett információkat és adatokat digitálisan elérhetővé kell tenni a harmonizált adatformátumokon és szabványosított adatkészleteken alapuló interoperabilitás garantálásával úgy, hogy azt a villamosenergia-piaci szereplők, az aggregátorok, a fogyasztók és a végfelhasználók megkülönböztetésmentesen felhasználhassák, és az információ elektronikus kommunikációs eszközökkel ▌olvasható legyen.

(2)   [Az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló rendeletjavaslat] előírásain túlmenően a tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak előírására, hogy a háztartási és ipari elemek gyártói megkülönböztetésmentes feltételek mellett és költségmentesen lehetővé tegyék az elemek tulajdonosai és felhasználói, valamint a nevükben a kifejezett hozzájárulásukkal és az (EU) 2016/679 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően eljáró harmadik felek, például az épületenergetikai rendszereket kezelő vállalatok és villamosenergia-piaci szereplők számára az akkumulátorkezelő rendszer alapvető információinak – többek között az elemek kapacitására, állapotára, töltöttségi szintjére és teljesítmény-beállítási pontjára vonatkozó adatok – valós idejű elérését.

A tagállamok .... [e módosító irányelv hatálybalépését követő 6 hónap]-ig intézkedéseket fogadnak el annak előírására, hogy a járműgyártók megkülönböztetésmentes feltételek mellett és költségmentesen, a típus-jóváhagyási és piacfelügyeleti rendelet további követelményein felül és az (EU) 2016/679 rendelet vonatkozó rendelkezéseivel teljes összhangban, valós időben bocsássák az elektromos járművek tulajdonosai és felhasználói, valamint a tulajdonosok és a felhasználók nevében a kifejezett hozzájárulásukkaleljáró harmadik felek, például a villamosenergia-piaci szereplők, az elektromobilitási szolgáltatók és a kifejezett hozzájárulásukkal eljáró más szereplők rendelkezésére az elem állapotára, töltöttségi szintjére, teljesítmény-beállítási pontjára és kapacitására ▌vonatkozó járműfedélzeti adatokat. Az elemekről szóló rendeletnek megfelelően az adatokat „csak olvasható” formátumban kell megosztani, biztosítva, hogy harmadik fél ne módosíthassa az adatok paramétereit.

A tagállamok biztosítják, hogy az intelligens fűtő- és hűtőrendszerek, hőenergia-tároló egységek és egyéb olyan intelligens eszközök gyártói, amelyek megkönnyítik a fogyasztók számára, hogy keresletoldali választ adjanak az energiarendszernek, az (EU) 2016/679 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek betartásával valós idejű, megkülönböztetésmentes és a felhasználók számára díjmentes hozzáférést biztosítsanak a keresletoldali válasz szempontjából releváns adatokhoz a felhasználók, valamint a tulajdonosok és a felhasználók nevében eljáró harmadik felek számára.

(3)   [Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről és a 2014/94/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletjavaslat] követelményein túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy a területükön [e módosító irányelv átültetésének határideje]-tól/-től üzembe helyezett, nem nyilvánosan hozzáférhető, normál teljesítményű elektromos töltőállomások támogatni tudják az intelligens töltési funkciókat, a tagállamon belüli kiépítettség esetén az intelligens mérési rendszerekhez való kapcsolódást és adott esetben a szabályozó hatóság értékelése alapján kétirányú töltési funkciókat, amint azt a ... rendelet [az alternatív üzemanyag-infrastruktúráról szóló rendelet] 14. cikkének (4) bekezdése előírja, valamint a potenciális hozzájárulása tekintetében a szabályozó hatóságok végzett értékelésnek alávetve.

(4)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a villamosenergia-termelés valamennyi eszköze, közöttük a megújuló villamosenergia-termelő egységek is részt vegyenek a rendszerszolgáltatások és a kiegyenlítő szolgáltatások nyújtásában. A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a nemzeti szabályozási keret sem közvetlenül, sem aggregálás útján nem különbözteti meg hátrányosan a villamosenergia-piacokon való részvételt, beleértve a szűk keresztmetszetek kezelését, a villamosenergia-hálózatokat, a távfűtési és távhűtési hálózatokat, az energiatárolási és -rugalmassági szolgáltatók rugalmassági és kiegyenlítő szolgáltatásait, a kis méretű vagy mobil rendszerek rugalmassági szolgáltatásait, például a háztartási és közösségi elemek és az elektromos járművek rugalmassági és kiegyenlítő szolgáltatásait, valamint a rendszerhez csatlakozó, 1 MW alatti kapacitású, decentralizált energiaforrásokat, a hőtároló egységeket, a villamos energiával gázt fejlesztő egységeket, a hőszivattyúkat és a rugalmasságot biztosító egyéb technológiákat. A tagállamoknak egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítaniuk a kisebb piaci szereplők, különösen megújulóenergia-közösségek számára, megoltalmazva piaci fellépésüket az aránytalan adminisztratív vagy szabályozási terhektől.”;

(4a)  A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti szabályozási keretük lehetővé tegye a végfelhasználók számára, hogy szerződéses megállapodásokat kössenek a villamosenergia-piaci szereplőkkel és az elektromobilitási szolgáltatókkal, és tájékoztatást kapjanak a megállapodás feltételeiről, többek között a személyes adatok védelméről, a fogyasztókat érintő hatásokról, valamint a rugalmasságért járó díjazásról.”

11.  A szöveg a következő 22a. cikkel egészül ki:"

„22a. cikk

A megújuló energia ipari alkalmazásának általános elterjesztése

(1)  A tagállamok törekednek arra, hogy 2030-ig az ipari ágazatban a végsőenergia-termelésre és a nem energetikai célokra felhasznált energiaforrások mennyiségén belül növekedjen a megújuló energiaforrások részaránya, és ehhez 1,9 százalékpontos indikatív minimális éves átlagos növekedést határoznak meg. E növelés mértékét a hároméves időszakok, pl. a 2024–2027 és a 2027–2030 közötti időszakok átlagaként számítják ki.

A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 3., 14. és 17. cikke alapján benyújtott integrált nemzeti energia- és klímaterveikbe és eredményjelentéseikbe belefoglalják az említett indikatív növekedés elérése érdekében tervezett és megvalósított politikákat és intézkedéseket. Ezen intézkedések magukban foglalják az ipari folyamatok megújuló energiaforrásokon alapuló villamosítását, amennyiben ezt költséghatékony alternatívának tekintik. A tagállamok a megújuló energia ipari részarányának növelésére irányuló intézkedéseik elfogadásakor tiszteletben tartják az energiahatékonyság első elvét.

A tagállamok szabályozási keretet hoznak létre, amely a 3. cikk (4a) bekezdésével összhangban az ipart támogató intézkedéseket is tartalmazhat, és előmozdítják a megújuló energiaforrások és a megújuló hidrogén ipari felhasználásának elterjedését, a hatékonyságot és a nemzetközi versenyképességet a megújuló energia ipari felhasználásának elterjedéséhez szükséges előfeltételnek tekintve. E keretnek a 3. cikk (4a) bekezdésével és a 15. cikk (8) bekezdésével összhangban különösen a szabályozási, adminisztratív és gazdasági akadályokat kell kezelnie.

A Bizottság az (1) bekezdésben említett szabályok létrehozását követően, 2026. január 31-ig értékeli, hogy a szabályozási, műszaki és tudományos fejlődés fényében helyénvaló és indokolt-e kiigazítani a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra vonatkozóan 2030-ra kitűzött konkrét részcélt, és adott esetben e célból hatásvizsgálat elvégzése mellett módosítja e cikket.

Az alacsony és közepes hőmérsékletű ipari hő előállítására szolgáló megújulóenergia-megoldások használatának előmozdítása érdekében a tagállamok törekednek arra, hogy az ipari hőalkalmazások esetében növeljék a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiafelhasználás gazdaságilag életképes és műszakilag megvalósítható megújuló alternatíváinak elérhetőségét azzal a céllal, hogy legkésőbb 2027-ig megszüntessék a legfeljebb 200 °C-os maximális fűtési hőmérsékletet igénylő alkalmazások fosszilis tüzelőanyagokon alapuló használatát.

▌

(1a)  A Bizottság az európai hidrogénpiac előmozdítása érdekében ... [egy évvel e módosító irányelv hatálybalépését követően]-ig globális hidrogénimportstratégiát dolgoz ki. E stratégia kiegészíti az Unión belüli belföldi hidrogéntermelés előmozdítására irányuló kezdeményezéseket, ezáltal támogatva ezen irányelv végrehajtását és a benne előírt célok elérését, kellő figyelmet fordítva az ellátás biztonságára és az Unió stratégiai autonómiájára az energia területén. A stratégiában foglalt intézkedések célja az egyenlő versenyfeltételek előmozdítása egyenértékű szabályok vagy szabványok alapján harmadik országokban a környezet védelme, a fenntarthatóság biztosítása és az éghajlatváltozás mérséklése tekintetében. A stratégia indikatív mérföldköveket és behozatali intézkedéseket is tartalmaz. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (EU) 2018/1999 rendelet 3., 14. és 17. cikke alapján benyújtott integrált nemzeti energia- és klímaterveikben és eredményjelentéseikben alkalmazzák a stratégiát. A stratégia emellett figyelembe veszi azt is, hogy fejleszteni kell a helyi lakosság hozzáférését az energiához.”

12.  A 23. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A megújuló energiának a fűtési és hűtési ágazatban való elterjesztése érdekében ezekben az ágazatokban a megújuló energiának a fűtési és hűtési ágazatban 2020-ban elért részarányától kiindulva egyrészt a 2021–2025-ös időszakra, másrészt a 2026–2030-as időszakra számolt éves átlagban minden tagállamnak indikatív 2,3 százalékpontos értékkel növelnie kell a megújuló energiák részarányát, a nemzeti teljes bruttó energiafogyasztás részarányában kifejezve, a 7. cikkben előírt módszernek megfelelően kiszámítva.

Ez a növelés 2,8 százalékpontos azon tagállamok esetében, amelyekben hulladékhőt és hulladék hűtőenergiát alkalmaznak. Ebben az esetben a tagállamok az átlagos éves növekedés 40 %-áig beszámíthatják a hulladékhőt és a hulladék hűtőenergiát.”;

b)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) Annak érdekében, hogy a Bizottság teljes képet kapjon az ipari hőigény Unió-szerte tapasztalható jelentős eltéréseiről, a tagállamok értékelik a megújuló energiaforrásokból előállított energia, valamint a hulladékhő és a hulladék hűtőenergia fűtési és hűtési ágazatban való felhasználására vonatkozó lehetőségeiket, beleértve többek között a valamennyi pozitív kintlevőségre kiterjedő költség-haszon arány és adott esetben az alacsony ökológiai kockázattal járó alkalmazásukra megfelelő területek, valamint a kisléptékű háztartási projektekben rejlő lehetőségek elemzését is. A kkv-k, az ipari szimbiózusok és a kereskedelmi épületek szimbiózusai a helyi és regionális önkormányzatok részvételével feltárják infrastrukturális igényeiket. Az értékelés – a fűtésből és hűtésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások és légszennyezés csökkentésére ▌irányuló hosszú távú nemzeti stratégia kialakítása céljából – figyelembe veszi az ipari és háztartási felhasználásra rendelkezésre álló és gazdaságosan megvalósítható technológiákat annak érdekében, hogy mérföldköveket és intézkedéseket határozzon meg a megújuló energiaforrások fűtési és hűtési célú alkalmazásának növelésére, valamint adott esetben a hulladékhő és a hulladék hűtőenergia távfűtés és -hűtés, valamint a kis háztartások és a kkv-k révén történő felhasználására vonatkozóan. A stratégia figyelembe veszi a különböző eljárásokra és felhasználási módokra jellemző eltérő hőminőségi szinteket (magas, közepes, alacsony). Az értékelésnek összhangban kell állnia az energiahatékonyság elsődlegességének elvével, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet 3. és 14. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímatervek részét kell képeznie, valamint a fűtési és hűtési ágazatnak a 2012/27/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében előírt átfogó értékelését kell kísérnie.”;

c)  a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontját el kell hagyni;

ca)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A tagállamok különösen az épületek tulajdonosai vagy bérlői és a kkv-k számára nyújtanak tájékoztatást a megújuló energia fűtési és hűtési rendszerekben történő felhasználásának javítását célzó költséghatékony intézkedésekről és pénzügyi eszközökről. A tagállamok egyablakos rendszerben működő, hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközökön keresztül nyújtanak tájékoztatást.”;

d)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

Az említett intézkedések meghozatala és végrehajtása során a tagállamok biztosítják, hogy azok valamennyi fogyasztó, köztük a bérlők számára is hozzáférhetőek legyenek, különös tekintettel azokra az alacsony jövedelmű vagy kiszolgáltatott helyzetű háztartásokra, és előírják, hogy az intézkedések jelentős hányadát prioritásként hajtsák végre az .... irányelvben [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] meghatározott energiaszegénységben élő háztartások és a szociális lakások esetében, amelyek máskülönben – elegendő kezdőtőke hiányában – nem tudnának élni az intézkedések nyújtotta lehetőségekkel.”.

13.  A 24. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok támogatják a kizárólag megújuló energiaforrást és elkerülhetetlen hulladékhőt és hulladék hűtőenergiát hasznosító, meglévő, nagy hatékonyságú, 4. és 5. generációs megújuló távfűtési és távhűtési hálózatok felújítását és kiépítését, miután – partnerségben a helyi hatóságokkal – pozitív eredménnyel záruló gazdasági és környezeti költség-haszon elemzést végeztek el. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a végső fogyasztók könnyen hozzáférhető módon – például a számlákon, a szolgáltatók weboldalain vagy kérésre – tájékoztatást kapjanak az őket kiszolgáló távfűtési és távhűtési rendszerek energiahatékonyságáról, üvegházhatásúgáz-kibocsátásáról és arról, hogy azok milyen részarányban használnak megújuló energiát. A megújuló energia részarányára vonatkozó információt legalább az adott távfűtési és -hűtési rendszer igénybe vevőihez rendelt teljes bruttó fűtési és hűtési energiafogyasztás százalékában kell kifejezni, beleértve azt is, hogy mennyi energiát használtak fel egy fűtési egység fogyasztóhoz vagy végfelhasználóhoz történő eljuttatásához.”;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A tagállamok megkísérlik a megújuló energiának (beleértve a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiával előállított hőt is), valamint a hulladékhőnek és hulladék hűtőenergiának a fűtési és hűtési ágazatban 2020-ban elért részarányától kiindulva egyrészt a 2021–2025-ös időszakra, másrészt a 2026–2030-as időszakra számolt éves átlagban legalább 2,3 százalékponttal növelni a megújuló forrásokból (beleértve a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiával előállított hőt is), valamint a hulladékhőből és a hulladék hűtőenergiából származó energia távfűtésben és távhűtésben való felhasználásának részarányát, és ennek érdekében megfelelő intézkedéseket vezetnek be. A megújuló energia részarányát a távfűtés és távhűtés miatti teljes energiafogyasztáson belüli részarányként kell kifejezni, és a rendes éghajlati viszonyok figyelembevételével kell kiigazítani.

Azok a tagállamok, amelyekben a megújuló forrásokból, valamint a hulladékhőből és a hulladék hűtőenergiából származó energia távfűtésben és távhűtésben való felhasználásának részaránya meghaladja a 60 %-ot, az ilyen részarányt úgy tekinthetik, hogy az teljesíti az első albekezdésben említett átlagos éves növekedést.

A tagállamok az első albekezdésben említett átlagos éves növekedés eléréséhez szükséges intézkedéseket az (EU) 2018/1999 rendelet I. melléklete értelmében az integrált nemzeti energia- és klímaterveik keretében határozzák meg.”;

c)  a szöveg a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:"

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a távfűtésre és távhűtésre használt, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát beszámítják az e cikk (4) bekezdésében meghatározott éves átlagos növekedésbe. A 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint beszámított, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott célok elérése céljából nem vehető figyelembe.

Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy a távfűtésben és távhűtésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát beszámítják, úgy még az ilyen mechanizmus bevezetése előtt értesítik erről a Bizottságot. A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentéseikbe belefoglalják a távfűtésre és -hűtésre használt, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia mennyiségét.”;

d)  az (5) és (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amikor a távfűtési vagy -hűtési rendszer üzemeltetője az első albekezdés szerint megtagadja valamely hő-, illetve hűtőenergia-szolgáltató csatlakoztatását, az üzemeltető tájékoztassa az illetékes hatóságot a megtagadás okairól, valamint azokról a feltételekről és intézkedésekről, amelyeket a rendszeren belül meg kellene valósítani a csatlakoztatás lehetővé tételéhez. A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő eljárás álljon rendelkezésre az indokolatlan megtagadások orvoslására.

(6)   A tagállamok – ha szükséges – a hulladékhő és a hulladék hűtőenergia felhasználásának megkönnyítése érdekében koordinációs keretet hoznak létre a távfűtési és -hűtési rendszerek üzemeltetői, valamint az ipari és a szolgáltatási ágazat azon szereplői között, amelyeknél potenciálisan hulladékhő és hulladék hűtőenergia keletkezik. Ez a koordinációs keret biztosítja az „első az energiahatékonyság” elv alkalmazását, elősegíti a hulladékhő és hulladék hűtőenergia használatával kapcsolatos párbeszédet, és magában foglalja legalább a következőket:

e)  a (8), (9) és (10) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(8) A tagállamok olyan keretet hoznak létre, amelyben a villamosenergiaelosztórendszer-üzemeltetők – az általuk kiszolgált területen a távfűtési vagy távhűtési rendszerek üzemeltetőivel együttműködve és az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban – legalább négyévente felmérik annak lehetőségét, hogy a távfűtési vagy -hűtési rendszerek kiegyenlítő és más rendszerszintű szolgáltatásokat nyújtsanak, ideértve a keresletoldali szabályozás lehetőségét, valamint centralizált és decentralizált megújuló forrásokból előállított villamosenergia-többlet hőtárolását, illetve hogy ez a lehetőség erőforrás- és költséghatékonyabb-e, mint más alternatív lehetőségek.

A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-átviteli és -elosztórendszer-üzemeltetők a saját területükön a hálózattervezés, a hálózati beruházások és az infrastruktúra fejlesztése során megfelelően figyelembe vegyék az első albekezdésben előírt értékelés eredményeit.

A tagállamok elősegítik a távfűtési és -hűtési rendszerek üzemeltetői, valamint a villamosenergia-átviteli és -elosztórendszer-üzemeltetők közötti koordinációt annak biztosítása érdekében, hogy a távfűtési és távhűtési rendszer üzemeltetői által nyújtott kiegyenlítő, tárolási és egyéb rugalmassági szolgáltatások, például a keresletoldali szabályozás megkülönböztetésmentes alapon a villamosenergia-piacuk részévé válhassanak.

A tagállamok az első és harmadik albekezdés szerinti értékelési és koordinációs követelményeket kiterjeszthetik a gázszállító- és -elosztórendszer-üzemeltetőkre, beleértve a hidrogénhálózatokat és más energiahálózatokat is.

(9)   A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók jogait, valamint a távfűtési és távhűtési rendszerek e cikkel összhangban történő üzemeltetésére vonatkozó szabályokat az illetékes hatóság egyértelműen meghatározza, közzétegye és érvényesítse.

(10)   A tagállamok nem kötelesek alkalmazni a (2) bekezdést, ha az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül:

14.  A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„25. cikk

A megújuló energia használatából eredő kibocsátásintenzitás-csökkentés a közlekedési ágazatban

(1)   Minden tagállam kötelezettséget ír elő az üzemanyag-forgalmazók számára annak biztosítására, hogy:

Amennyiben az alapanyagoknak az A. részben és a IX. mellékletben foglalt jegyzéke a 28. cikk (6) bekezdésének megfelelően módosul, úgy az e bekezdés b) pontjában említett közlekedési ágazat számára biztosított energiában az alapanyagokból előállított fejlett bioüzemanyagok és biogáz minimális részarányát is ennek megfelelően növelni kell, és annak a Bizottság hatásvizsgálatán kell alapulnia.

A Bizottság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség értékelése alapján 2025-ig jogalkotási javaslatot terjeszt elő e kötelezettség növelése céljából, ha további jelentős költségcsökkenés mutatkozik a megújuló energia termelésében, ha ez az Unió által a dekarbonizáció vonatkozásában vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében szükséges, illetve ha ezt a növelést az Unió energiafogyasztásának jelentős csökkenése indokolttá teszi.

Az a) pontban említett csökkentés és a b) pontban említett részarány kiszámításakor a tagállamok figyelembe veszik a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat akkor is, amikor azokat hagyományos közlekedési üzemanyagok előállításához köztes termékként használják fel. Az a) pontban említett csökkentés kiszámításához a tagállamok figyelembe vehetik a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagokat.

Az üzemanyag-forgalmazókra vonatkozó kötelezettségek meghatározásakor a tagállamok mentességet biztosíthatnak a villamos energiát, valamint nem biológiai eredetű, folyékony és gáz halmazállapotú, megújuló energiaforrásokból származó közlekedési célú üzemanyagokat kínáló üzemanyag-forgalmazók számára a IX. melléklet A. részében felsorolt alapanyagokból előállított fejlett bioüzemanyagok és biogázok minimális részarányára vonatkozó követelmények alól.

(2)   A tagállamok létrehoznak egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a területükön működő üzemanyag-forgalmazók számára, hogy a közlekedési ágazat megújuló energiával való ellátásáért kvótajóváírásokkal kereskedjenek. Azok a gazdasági szereplők, amelyek nyilvános elektromos töltőállomásokon vagy megújulóenergián keresztül elektromos könnyű és nehéz haszongépjárművek számára megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát szolgáltatnak, kvótajóváírásban részesülnek függetlenül attól, hogy vonatkoznak-e rájuk a tagállam által az üzemanyag-forgalmazókra meghatározott kötelezettségek, és ezeket a kvótajóváírásokat eladhatják az üzemanyag-forgalmazóknak, amelyek számára lehetővé kell tenni, hogy a kvótajóváírásokat felhasználják az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítésére.” A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az első albekezdésben említett mechanizmusba bevonnak magán töltőállomásokat, amennyiben bizonyítható, hogy az e töltőállomások számára szolgáltatott, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát kizárólag elektromos járművek számára biztosítják.”

15.  A 26. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.   az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A megújuló forrásokból származó, a 7. cikkben említett tagállami teljes bruttó energiafogyasztásnak, valamint a 25. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett kibocsátásintenzitás-csökkentési célnak a kiszámításához az élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és a közlekedésben használt, biomasszából előállított üzemanyagok aránya egy százalékpontnál nem lehet magasabb, mint az ezen üzemanyagoknak az adott tagállam közlekedési ágazata végsőenergia-fogyasztásán belül 2020-ban fennálló részaránya, amely a közlekedési ágazat adott tagállami végsőenergia-fogyasztásának legfeljebb 7 %-a lehet.”;

A Bizottság egy tagállam kérésére eltérést engedélyezhet az első albekezdéstől, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy az EUMSZ 349. cikke szerinti legkülső régiókban villamosenergia-termelésre használt folyékony bio-energiahordozókat kizárják az első albekezdésben említett, a közúti és vasúti közlekedési ágazatban a végső energiafogyasztás 7 %-ában meghatározott felső határ kiszámításából, feltéve, hogy az ilyen eltérést helyi sajátosságok indokolttá teszik. A tagállamoknak az ilyen eltérés iránti kérelmet ... [e módosító irányelv átültetésének napja]-ig kell benyújtaniuk, valamint ahhoz friss tudományos és technikai indokolásokat kell szolgáltatniuk. A Bizottság a kérelem kézhez vételét követő három hónapon belül dönt a kérelemről.”;

ia.  a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„Ha valamely tagállamban az első albekezdésben említett bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók aránya 1 % alatt van, akkor ez a közúti és vasúti közlekedési ágazatok végső energiafogyasztásának legfeljebb 2 %-ára növelhető.”;

ii.  a negyedik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„Amennyiben egy tagállamban az élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók, valamint a közlekedésben felhasznált, biomasszából előállított üzemanyagok részaránya 7 %-nál alacsonyabbra korlátozott, vagy ha egy tagállam úgy dönt, hogy a részarányt tovább korlátozza, úgy az adott tagállam ennek megfelelően csökkentheti a 25. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett kibocsátásintenzitás-csökkentési célértéket, figyelembe véve, hogy ezek az üzemanyagok milyen mértékben járultak volna hozzá az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarításhoz. E célból a tagállamok ezen üzemanyagok esetében 50 %-os üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítással számolnak.”;

b)  a (2) bekezdés ▌a következőképpen módosul:

i.  az ▌első és ötödik albekezdésben „a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett minimum részarány” helyébe „a 25. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célérték” lép;

ii.  a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„.... [e módosító irányelv hatálybalépésének időpontja]-ig e határérték 0%-ra csökken.”;

iii.  a szöveg a negyedik albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A Bizottság 2023. június 30-ig frissített helyzetértékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az érintett élelmiszer- és takarmánynövények termesztésének világszinten megfigyelhető terjedéséről. A frissített jelentésnek tartalmaznia kell az erdőirtással kapcsolatos legfrissebb, az elmúlt két évből származó adatokat, és foglalkoznia kell a közvetett földhasználat-változás szempontjából magas kockázatot jelentő nyersanyagok kategóriájába tartozó egyéb magas kockázatú árukkal is. A hatodik albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásában a globális termelési terület átlagos éves bővülésének maximális részaránya a nagy szénkészletekben 7,9 %.”.

16.  A 27. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

„A közlekedési ágazatban, valamint a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok tekintetében a végső felhasználásuktól függetlenül alkalmazandó számítási szabályok”;

b)  a (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

Az V. mellékletben meghatározott EC(e) komparátort 2029. december 31-ig kell használni. 2030. január 1-jétől az V. mellékletben meghatározott EF(t) komparátort kell használni.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek – a közlekedési célú üzemanyagok III. mellékletben meghatározott energiatartalmának a tudományos és technikai haladással összhangban történő kiigazítása révén történő – kiegészítésére vonatkozóan;”;

c)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"

d)  a (2) bekezdést el kell hagyni.

e)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Amennyiben nem biológiai eredetű, megújuló üzemanyagok előállításához akár közvetlenül, akár köztes termékek előállítása során villamos energiát használnak, a megújuló energia részarányának meghatározásához a megújuló forrásokból előállított villamos energia két évvel korábbi átlagos, a termelés szerinti országban fennálló részarányát kell figyelembe venni.

Az egy vagy több megújuló forrásokból villamos energiát előállító létesítménnyel való közvetlen kapcsolatból származó villamos energiát teljes mértékben bele lehet számítani a megújuló forrásokból előállított villamos energia mennyiségébe, ha annak felhasználására nem biológiai eredetű, megújuló üzemanyagok előállítása céljából kerül sor, feltéve, hogy a létesítmények bizonyítják, hogy az érintett villamos energiát a hálózatból történő villamosenergia-felvétel nélkül szolgáltatták.

Teljes mértékben megújuló forrásból származó energiaként vehető figyelembe az a villamos energia, amelyet a hálózatból vontak el, de az előállítására kizárólag megújuló forrásokból került sor, és bizonyították mind a megújuló tulajdonságokat, mind pedig az esetleges egyéb megfelelő kritériumok teljesülését, gondoskodva arról, hogy az adott villamos energia megújuló tulajdonságait csak egyszer és csak egy végfelhasználói ágazatban vegyék figyelembe.

2030. január 1-jétől ahhoz, hogy a termelés teljes mértékben nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagnak minősüljön, havi, negyedéves vagy éves szinten egyensúlyt kell teremteni az egy vagy több villamosenergia-vásárlási megállapodás keretében vásárolt megújuló villamos energia és az üzemanyag előállításához a hálózatból kivett villamos energia mennyisége között. Az időbeli összefüggés a Bizottság által végzett értékeléstől függ. Ez a követelmény valamennyi meglévő erőműre vonatkozik, beleértve a 2030 előtt üzembe helyezetteket is.

Teljes mértékben megújuló forrásból származó energiaként vehető figyelembe az a villamos energia, amelyet a hálózatból vontak el vagy egy energiatároló létesítményből tápláltak vissza, de az előállítására kizárólag megújuló forrásokból került sor, és bizonyították mind a megújuló tulajdonságokat, mind pedig az esetleges egyéb megfelelő kritériumok teljesülését, gondoskodva arról, hogy az adott villamos energia megújuló tulajdonságait csak egyszer és csak egy végfelhasználói ágazatban vegyék figyelembe. [Mód. 13]

A napenergiával működő jármű által termelt és magának a járműnek a mozgásához felhasznált villamos energia teljes mértékben megújulónak tekinthető. [Mód. 32]

17.  A 28. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2), a (3) és a (4) bekezdést el kell hagyni;

b)  a (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság 2024. december 31-ig a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el ezen irányelv abban a tekintetben történő kiegészítése céljából, hogy meghatározza a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával, közös eljárásban feldolgozott biomasszából előállított, közlekedési célú bioüzemanyagok és biogázok részarányának meghatározására szolgáló módszertant.”;

ba)  a (6) bekezdés c) és d) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

c)  a (7) bekezdésben a „25. cikk (1) bekezdése negyedik albekezdésében” szövegrész helyébe a „25. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában megállapított” szöveg lép.

18.  A 29. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

-i.   az első albekezdésben a bevezető megfogalmazás helyébe a következő szöveg lép:"

„A bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomasszából előállított üzemanyagok energiatartalmát az ezen albekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik az e cikk (2)–(7) és (10) bekezdéseiben meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokat, figyelembe veszik a 2008/98/EK irányelv 4. cikkében meghatározott hulladékhierarchiát és a 3. cikkben említett lépcsőzetes felhasználás elvét;”; [Mód. 43]

i.  az első albekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„a) hozzájárulás a tagállamok megújulóenergia-részarányához és az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében, 15a. cikkének (1) bekezdésében, 22a. cikkének (1) bekezdésében, 23. cikkének (1) bekezdésében, 24. cikkének (4) bekezdésében és 25. cikkének (1) bekezdésében említett célok eléréséhez;”;

ia.   a szöveg az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A szilárd biomasszából előállított üzemanyagok energiatartalmát nem kell figyelembe venni az első albekezdés b) és c) pontjában említett célokra, ha azok az ezen irányelv 2. cikkében meghatározott elsődleges fás biomasszából származnak. A 3. cikk (1) bekezdésében említett, megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzés megvalósításához való hozzájárulás céljából az ezen irányelv 2. cikkében meghatározott elsődleges fás biomasszából származó szilárd biomassza üzemanyagokból származó energia részaránya nem haladhatja meg az ilyen üzemanyagok 2017 és 2022 közötti átlagos energiafogyasztásának a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján számított részarányát.”; [Mód. 44]

ib.   a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A hulladékból és a mezőgazdasági, akvakultúrából származó, halászati és erdészeti maradékanyagoktól eltérő maradékanyagokból előállított bioüzemanyagoknak, folyékony bio-energiahordozóknak és biomasszából előállított üzemanyagoknak azonban csak a (10) bekezdésben meghatározott üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett célokhoz figyelembe vegyék. Vegyes hulladékok használata esetén azonban a gazdasági szereplőknek meghatározott minőségű vegyes hulladékválogató rendszereket kell alkalmazniuk, amelyek célja a fosszilis anyagok eltávolítása. Ez az albekezdés azon hulladékokra és maradékanyagokra is vonatkozik, amelyeket a bioüzemanyaggá, folyékony bio-energiahordozóvá vagy biomasszából előállított üzemanyaggá való további átalakítás előtt valamilyen egyéb termékké dolgoznak fel.”;

ii.  a negyedik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

iii.  a szöveg a negyedik albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A tagállamok a fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokat azokra a létesítményekre is alkalmazhatják, amelyekben a névleges bemenő hőteljesítmény vagy a biometán-áramlási sebesség a fentieknél alacsonyabb.”;

aa)  a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

b)  a (3) bekezdés az első albekezdést követően a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Ez a bekezdés – az első albekezdés c) pontja kivételével – az erdei biomasszából előállított bioüzemanyagokra, folyékony bio-energiahordozókra és biomassza üzemanyagokra is alkalmazandó.”;

c)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

E bekezdést nem alkalmazandó, ha a terület a nyersanyag kitermelésének időpontjában a 2008 januárjában meglévő besorolással megegyező besorolású volt.

„Az első albekezdés a b) és c) pont kivételével, valamint a második albekezdés az erdei biomasszából előállított bioüzemanyagokra, folyékony bio-energiahordozókra és biomassza üzemanyagokra is alkalmazandó.”;

d)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett, mezőgazdasági vagy erdei biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomassza üzemanyagok nem állíthatók elő olyan földterületen termelt nyersanyagból, amely 2008 januárjában tőzegláp volt, hacsak nem bizonyítható, hogy e nyersanyag termelése és betakarítása nem jelenti korábban lecsapolatlan területek lecsapolását, és az illetékes nemzeti hatóság a (6) bekezdésben említett, a nem fenntartható kitermelésből származó erdei biomassza felhasználása kockázatának minimálisra csökkentését célzó kritériumokkal összhangban való nemzeti vagy szubnacionális szintű megfelelésről tud beszámolni.”;

da)   a cikk következő bekezdéssel egészül ki: "

„(5a) Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett, mezőgazdasági biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomassza-üzemanyagok nem állíthatók elő olyan országban termelt nyersanyagból, amely nem részes fele a Párizsi Megállapodásnak”;

e)  a (6) bekezdés első albekezdése a következőképpen módosul;

i.  a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:"

„A nem fenntartható kitermelésből származó fás biomassza használatának kockázatát minimálisra csökkentendő, az (1) bekezdés első albekezdésének b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett, erdei biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok nem származhatnak elsődleges fás biomasszából, figyelembe kell venniük a 2008/98/EK irányelv 4. cikkében meghatározott hulladékhierarchiát és a 3. cikkben említett lépcsőzetes felhasználási elvet, valamint meg kell felelniük a következő kritériumoknak. A 3. cikk (1) bekezdésében említett, megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzés megvalósításához való hozzájárulás céljából az ezen irányelv 2. cikkében meghatározott elsődleges fás biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok energia részaránya nem haladhatja meg az ilyen üzemanyagok 2017 és 2022 közötti átlagos energiafogyasztásának a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján számított részarányát.”; [Mód. 45]

ii.   az a) pont iii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„iii. a természetvédelmi célokból nemzetközi vagy nemzeti jogszabály vagy az érintett illetékes hatóság által kijelölt területek, így többek között a vizes élőhelyek, gyepterületek, fenyérek és a tőzeglápok a 2009/147/EK irányelvben és a 92/43/EGK irányelvben meghatározottak szerint védelmet élvezzenek a biológiai sokféleség megőrzése és az élőhelyek pusztulásának megelőzése, valamint az óceánok 2008/56/EK irányelvben meghatározott környezeti állapota és a folyók 2000/60/EK irányelvben meghatározott ökológiai állapota megőrzése céljából;”;

iii.   az ▌ a) pont iv. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„iv. a kitermelést a talajminőség és a biológiai sokféleség megőrzését biztosítva, a negatív hatásokat megelőzve végezzék, megelőzve az anyagukban használhatatlan tönkök és gyökerek betakarítását – pl. fenntartható erdőgazdálkodás alkalmazása révén –, a természetes és őshonos erdők pusztulását vagy erdőültetvénnyé alakítását, valamint a veszélyeztetett talajokon történő kitermelést; megelőzzék a nagy kivágásokat, kivéve, ha ez kedvező és megfelelő ökoszisztéma-feltételekhez vezet, és biztosítsanak helyileg és ökológiailagmegfelelő küszöbértékeket a száradék kitermelésére, valamint a fakitermelési rendszerek használatára vonatkozóan olyan követelményeket biztosítsanak, amelyek következtében minimalizálhatók a talajminőségre, többek között a talajtömörödésre, valamint a biológiai sokféleség jellemzőire és az élőhelyekre gyakorolt hatások:”;

v.   a ▌b) pont iv. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„iv. a kitermelést a talajminőség és a biológiai sokféleség megőrzését biztosítva, a negatív hatásokat megelőzve végezzék, megelőzve az anyagukban használhatatlan tönkök és gyökerek betakarítását – pl. fenntartható erdőgazdálkodás alkalmazása révén –, a természetes és őshonos erdők pusztulását vagy erdőültetvénnyé alakítását, valamint a veszélyeztetett talajokon történő kitermelést; megelőzzék a nagy kivágásokat, kivéve, ha ez kedvező és megfelelő ökoszisztéma-feltételekhez vezet, és biztosítsanak helyileg és ökológiailagmegfelelő küszöbértékeket a száradék kitermelésére, valamint a fakitermelési rendszerek használatára vonatkozóan olyan követelményeket biztosítsanak, amelyek következtében minimalizálhatók a talajminőségre, többek között a talajtömörödésre, valamint a biológiai sokféleség jellemzőire és az élőhelyekre gyakorolt hatások:”;

fa)   a cikk következő bekezdéssel egészül ki:"

„(7a) Az erdei biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok nem haladhatják meg az erdei biomassza felhasználását illetően nemzeti szinten meghatározott, a szénelnyelők növekedésével kapcsolatban a ... rendeletben [a felülvizsgált (EU) 2018/841 rendelet] meghatározott tagállami célértékekkel összhangban álló felső határt.”;

g)  a (10) bekezdés első albekezdése d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„d) a 2021. január 1. és 2025. december 31. között működésbe lépett létesítményekben biomassza üzemanyagokból előállított villamos energia, fűtő- és hűtőenergia esetében legalább 70 %, a 2026. január 1-jét követően működésbe lépett ilyen létesítményekben pedig legalább 85%.”; [Mód. 46]

ga)  a (11) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:"

„(11) A biomasszából előállított üzemanyagokból termelt villamos energia csak akkor vehető figyelembe az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében, ha a felhasznált üzemanyagok nem tartalmaznak elsődleges fás biomasszát, és a termelt villamos energia megfelel az alább felsorolt egy vagy több követelménynek. A 3. cikk (1) bekezdésében említett, megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzés megvalósításához való hozzájárulás céljából az ezen irányelv 2. cikkében meghatározott elsődleges fás biomasszából származó szilárd biomassza üzemanyagokból származó villamosenergia-fogyasztás részaránya nem haladhatja meg az ilyen üzemanyagok 2017 és 2022 közötti átlagos energiafogyasztásának a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján számított részarányát.”; [Mód. 47]

gb)   a (13) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

A 29. cikk első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok teljesülése érdekében figyelembe kell venni azokat a folyékony bio-energiahordozókat, bioüzemanyagokat és biomassza-tüzelőanyagokat, amelyeket fenntartható módon kitermelt elsődleges fás biomasszából állítottak elő, és amelyek tervezett földhasználatból származnak egy olyan legkülső régióban, ahol az erdők az adott legkülső régió területének legalább 90%-át lefedik.

A legkülső régiók energiabiztonságának biztosítása érdekében a tagállamok továbbra is nyújthatnak támogatást az erdei biomasszából előállított villamos energia előállításához az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső régiókban található, kizárólag villamosenergia-termelő létesítményekben.”; [Mód. 33]

gc)  a (14) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(14) Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokból a tagállamok a bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomasszából előállított üzemanyagok tekintetében további fenntarthatósági kritériumokat is megállapíthatnak.”.

19.  A szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:"

„29a. cikk

A nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagokra vonatkozó üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok

(1)  A nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokból előállított energia csak akkor számítható bele a tagállamok megújuló energiaforrásokból való részesedésébe, valamint a 3. cikk (1) bekezdésében, a 15a. cikk (1) bekezdésében, a 22a. cikk (1) bekezdésében, a 23. cikk (1) bekezdésében, a 24. cikk (4) bekezdésében és a 25. cikk (1) bekezdésében említett célértékekbe, ha az említett üzemanyagok használatából eredő üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás legalább 70 %.

(2)  A széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagokból származó energia csak akkor számítható bele a 25. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett kibocsátás-csökkentési célértékbe, ha az ilyen üzemanyagok használatából eredő üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás legalább 70 %.

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy kiegészítse ezt az irányelvet a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok használatából eredő üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás értékelésére szolgáló módszertan meghatározásával. A módszertannak biztosítania kell, hogy olyan elkerült CO2 kibocsátás ne kerüljön beszámításra, amelynek megkötését más jogszabályi rendelkezések alapján egyszer már jóváírták kibocsátás-kvótaként. A módszertan tényezői között figyelembe kell venni a hulladékok széntartalmát és légkörbe bocsátását.

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás – széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok használatából származó – megtakarításának értékelésére szolgáló módszertannak életciklus-alapú megközelítés keretében minden esetben figyelembe kell vennie a életciklusra vetített CO2-kibocsátást.”

19a.  A szöveg a következő 29b. cikkel egészül ki:"

„29b. cikk

A vízerőművekre vonatkozó fenntarthatósági kritériumok

A hidroelektromossággal termelt energiát olyan erőműben kell előállítani, amely a 2000/60/EK irányelvvel és különösen annak 4. és 11. cikkével összhangban végrehajtott minden műszakilag megvalósítható és ökológiailag releváns enyhítő intézkedést a vízre gyakorolt káros hatások csökkentése érdekében, valamint intézkedéseket tett a védett élőhelyek javítására és a víztől közvetlenül függő fajok védelmére.”

20.  A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés első albekezdésében a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:"

„Amennyiben a 3. cikk (1) bekezdésében, az 15a. cikk (1) bekezdésében, a 22a. cikk (1) bekezdésében, a 23. cikk (1) bekezdésében, a 24. cikk (4) bekezdésében és a 25. cikk (1) bekezdésében említett célértékek teljesítésébe megújuló üzemanyagokat és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagokat kell beszámítani, a tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára annak – kötelező, független és nyilvánosan elérhető audit révén történő – bizonyítását, hogy a megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok tekintetében teljesülnek a 29. cikk (2)–(7) és (10) bekezdésében, valamint a 29a. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok. Ebből a célból a gazdasági szereplők számára tömegmérleg-rendszer alkalmazását kell előírni, amely:”;

b)  a (3) bekezdés első és második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be a 29. cikk (2)–(7) és (10) bekezdésében, valamint a 29a. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok teljesítéséről, hogy figyelembe vegyék a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós célokat, valamint hogy a gazdasági szereplők kérésre az érintett tagállam és a közvélemény rendelkezésére bocsássák az ezen információk előállításához felhasznált adatokat. A tagállamok a 765/2008/EK rendelettel összhangban akkreditálják a független biztosítási szolgáltatókat, hogy véleményt nyilvánítsanak a benyújtott információkról, és bizonyítékot szolgáltassanak ennek megtörténtéről. A 29. cikk (3) bekezdése a), b) és d) pontjának, a 29. cikk (4) bekezdése a) pontjának, a 29. cikk (5) bekezdésének, a 29. cikk (6) bekezdése a) pontjának és a 29. cikk (7) bekezdése a) pontjának való megfelelés érdekében az erdei biomassza első gyűjtőpontjáig az első vagy második fél általi audit is igénybe vehető. Az audit során meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági szereplők által használt rendszerek pontosak, megbízhatók és a csalással szemben védettek-e, ideértve annak ellenőrzését is, hogy nem módosítottak-e szándékosan, illetve nem távolítottak-e el anyagokat azért, hogy a szállítmány vagy annak egy része hulladékká vagy maradékanyaggá váljon. Értékelni kell továbbá a mintavétel gyakoriságát és módszerét, valamint az adatok megbízhatóságát.

Az e bekezdésben meghatározott kötelezettségek attól függetlenül alkalmazandók, hogy a megújuló üzemanyagokat és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagokat az Unión belül állítják-e elő vagy importálják azokat. A bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomasszából előállított üzemanyagok földrajzi származására és alapanyagtípusára vonatkozó információkat üzemanyag-forgalmazónkénti bontásban a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani naprakész, könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát módon az üzemeltetők, a forgalmazók és az érintett illetékes hatóságok honlapján és az újratöltő állomásokon, és azokat éves gyakorisággal frissíteni kell.”;

c)  a (4) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság határozhat úgy, hogy a megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok előállítására vonatkozó szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszerek pontos adatokat szolgáltatnak a 29. cikk (10) bekezdése és a 29a. cikk (1) és (2) bekezdése alkalmazásában az üvegházhatású gázok kibocsátásában elért megtakarításokról, igazolják a 27. cikk (3) bekezdésének és a 31a. cikk (5) bekezdésének való megfelelést, vagy igazolják, hogy a bioüzemanyag-, folyékony bio-energiahordozó- és biomassza üzemanyag-szállítmányok megfelelnek a 29. cikk (2)–(7) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. A 29. cikk (6) és (7) bekezdésében megállapított kritériumok teljesülésének igazolására a gazdasági szereplők közvetlenül a biomassza-kinyerési terület szintjén rendelkezésre álló információkat is benyújthatják. A Bizottság a 29. cikkének (3) bekezdése első albekezdése c) pontja ii. alpontjának alkalmazásában elismerheti a nemzetközi megállapodások által elismert vagy kormányközi szervezetek, illetve a Természetvédelmi Világszövetség által készített jegyzékekben szereplő ritka, fenyegetett vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt területeket.”;

ca)   az (4) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottság határozhat úgy, hogy ezek a rendszerek pontos információkat tartalmaznak a talaj, a víz és a levegő védelme, a leromlott állapotú területek helyreállítása és a vízszegény területeken a túlzott vízkivétel elkerülése érdekében hozott intézkedésekről ▌.”

d)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) A tagállamok nemzeti rendszereket hozhatnak létre, amelyekben a 29a. cikk (3) bekezdése szerint kidolgozott módszertannak megfelelően a 29. cikk (2)–(7) és (10) bekezdésében, valamint a 29a. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak való megfelelést az illetékes nemzeti hatóságok bevonásával a felügyeleti lánc egészében ellenőrzik. Ezek a rendszerek felhasználhatók a gazdasági szereplők által az uniós adatbázisba bevitt információk pontosságának és teljességének ellenőrzésére, a 27. cikk (3) bekezdésének való megfelelés igazolására, valamint a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomassza üzemanyagok tanúsítására is.

A tagállamok ilyen nemzeti rendszerüket bejelenthetik a Bizottságnak. E rendszerek kölcsönös két- és többoldalú elismerésének megkönnyítése érdekében a Bizottság elsőbbséget biztosít az ilyen rendszerek értékelésének. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozhat arról, hogy az így bejelentett nemzeti rendszerek megfelelnek-e az ezen irányelv által meghatározott feltételeknek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 34. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Amennyiben a határozat pozitív, a Bizottság által e cikkel összhangban elismert egyéb rendszerek nem utasíthatják el az adott tagállam nemzeti rendszerével való kölcsönös elismerést azon kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése tekintetében, amelyek tekintetében a Bizottság azt elismerte.

A villamos energiát, valamint fűtő és -hűtőenergiát előállító, 5 és 10 MW közötti teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítmények tekintetében a tagállamok egyszerűsített nemzeti hitelesítési rendszereket hoznak létre a 29. cikk (2)–(7) és (10) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági és kibocsátás-csökkentési kritériumok teljesítésének biztosítása érdekében.”;

e)  a (9) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„ (9) Amennyiben egy gazdasági szereplő a (4) vagy (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező rendszernek megfelelően szerzett bizonyítékokat vagy adatokat szolgáltat, a tagállam nem írhatja elő a gazdasági szereplő számára, hogy szolgáltasson további bizonyítékot a rendszer azon elemeinek való megfelelésről, amelyek tekintetében a Bizottság elismerte a rendszert.”;

(f)  a (10) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(10) Ha egy tagállam – esetleg valamely gazdasági szereplő kérése alapján – kérelmezi, a Bizottság az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján megvizsgálja, hogy a megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok forrása tekintetében teljesülnek-e a 29. cikk (2)–(7) és (10) bekezdésében, valamint a 29a. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok.

▌

22.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„31a. cikk

Uniós adatbázis

(1)  A Bizottság ... [e módosító irányelv hatálybalépése után három hónap]-ig gondoskodik egy uniós adatbázis létrehozásáról, amely lehetővé teszi a biomassza, folyékony és gáznemű megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával előállított üzemanyagok nyomon követését (a továbbiakban: „uniós adatbázis”).

(2)  A tagállamok előírják, hogy az érintett gazdasági szereplők az említett adatbázisba kellő időben pontos információkat vigyenek be a végrehajtott tranzakciókról és a tranzakciók tárgyát képező üzemanyagok fenntarthatósági kritériumairól, beleértve az üzemanyagok teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátását is, a gyártásuk helyétől az Unióban történő felhasználásukig. Az összekapcsolt gázrendszert egyetlen tömegmérleg-rendszernek kell tekinteni. A befecskendezésre és a kivonásra vonatkozó információkat a gáznemű tüzelőanyagok uniós adatbázisában meg kell adni. Az adatbázisnak tartalmaznia kell az arra vonatkozó információt is, hogy egy adott üzemanyag-szállítmány előállításához nyújtottak-e támogatást, és ha igen, akkor a támogatási rendszer típusára vonatkozó információkat is.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy adott esetben az adatok teljes ellátási lánc mentén történő nyomonkövethetőségének javítása érdekében a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az uniós adatbázisban feltüntetendő információk körét kiterjessze azokra a releváns adatokra, amelyek az üzemanyag előállításához felhasznált nyersanyagok előállítási vagy gyűjtési helyéről származnak.

A tagállamok előírják, hogy az üzemanyag-forgalmazók rögzítsék az uniós adatbázisban a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott követelményeknek való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges információkat.

Az (1)–(3) bekezdéstől eltérve, az európai gázrendszerbe befecskendezett gáz-halmazállapotú megújuló üzem- és tüzelőanyagok esetében a gazdasági szereplőknek meg kell adniuk a végrehajtott ügyletekre és a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozó és egyéb releváns információkat, például a tüzelőanyagokból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat az összekapcsolt gázrendszer betáplálási pontjáig, ahol a tömegkiegyenlítő nyomonkövetési rendszert származási garanciák egészítik ki.

(3)  A tagállamok nyomon követés és adatellenőrzés céljából hozzáférhetnek az uniós adatbázishoz.

(4)  Ha a tagállamok származási garanciát adnak ki egy megújulógáz-szállítmány előállításához, akkor biztosítják, hogy e származási garanciákat töröljék azt követően, hogy a megújulógáz-szállítmányt kivonták az összekapcsolt európai gázrendszerből.

(5)  A tagállamok biztosítják a gazdasági szereplők által az adatbázisba bevitt információk pontosságának és teljességének ellenőrzését, például önkéntes vagy nemzeti rendszerek rendszerek alkalmazásával, amelyek származásigarancia-rendszerrel is kiegészíthetők.

(5a)  Az adatbázist nyílt, átlátható és felhasználóbarát módon hozzáférhetővé teszik a nyilvánosság számára, és folyamatosan frissítik.

A Bizottság közzéteszi az uniós adatbázisban bejelentett információkra vonatkozó éves jelentéseket, nyilvánosságra hozva többek között a megújuló energiaforrásokból előállított és alacsony széntartalmú üzemanyagok mennyiségét, földrajzi eredetét és alapanyagtípusát.”

22a.  A 33. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) 2025-ban a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be a megújuló forrásból származó energia támogatására a 2030 utáni időszakban alkalmazandó szabályozási keretre vonatkozóan.”;

b)  a (3) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

c)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

A Bizottság és az illetékes tagállami hatóságok folyamatosan igazodnak a közigazgatási eljárások terén bevált legjobb gyakorlatokhoz, és megtesznek minden egyéb intézkedést is e rendelet végrehajtásának egyszerűsítése, valamint az érintett szereplők adminisztratív terheinek minimálisra csökkentése érdekében.”

23.  A 35. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A Bizottságnak a 8. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 29a. cikk (3) bekezdésében, a 26. cikk (2) bekezdésének negyedik albekezdésében, a 26. cikk (2) bekezdésének ötödik albekezdésében, a 27. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, a 27. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdésében, a 28. cikk (5) bekezdésében, a 28. cikk (6) bekezdésének második albekezdésében, a 31. cikk (5) bekezdésének második albekezdésében és a 31a. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól [e módosító irányelv hatálybalépésének napja]-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamokra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt nem ellenzi a meghosszabbítást.”;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (3) bekezdésének ötödik albekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 29a. cikk (3) bekezdésében, a 26. cikk (2) bekezdésének negyedik albekezdésében, a 26. cikk (2) bekezdésének ötödik albekezdésében, a 27. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, a 27. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdésében, a 28. cikk (5) bekezdésében, a 28. cikk (6) bekezdésének második albekezdésében, a 31. cikk (5) bekezdésében és a 31a. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.”;

c)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A 7. cikk (3) bekezdésének ötödik albekezdése, a 8. cikk (3) bekezdésének második albekezdése, a 29a. cikk (3) bekezdése, a 26. cikk (2) bekezdésének negyedik albekezdése, a 26. cikk (2) bekezdésének ötödik albekezdése, a 27. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, 27. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése, a 28. cikk (5) bekezdése, a 28. cikk (6) bekezdésének második albekezdése, a 31. cikk (5) bekezdése, valamint a 31a. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról történő értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”.

24.  A mellékletek az ezen irányelv mellékletében foglaltaknak megfelelően módosulnak.

2. cikk

Az (EU) 2018/1999 rendelet módosításai

1.  A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  a 11. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„11. „az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljai«: az az Unió egészére vonatkozó kötelező cél, mely szerint 2030-ig az egész gazdaságban legalább 40 %-kal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok hazai kibocsátását az 1990-es szinthez képest, valamint az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkében említett, 2030-ra elérendő uniós kötelező megújulóenergia-cél, továbbá az arra vonatkozó uniós szintű kiemelt cél, hogy 2030-ig legalább 32,5 %-kal javuljon az energiahatékonyság, valamint a villamosenergia-hálózatok összeköttetése tekintetében 2030-ra kitűzött 15 %-os cél, illetve e tekintetben az Európai Tanács által vagy az Európai Parlament és a Tanács által 2030-ra vonatkozóan a későbbiekben elfogadott bármely cél;”;

b)  a 20. b) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„b) a Bizottságnak a megújuló forrásokból származó energia tekintetében a 29. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti értékelésén alapuló ajánlásainak összefüggésében az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkében említett, 2030-ra elérendő uniós kötelező megújulóenergia-célhoz való tagállami hozzájárulás korai végrehajtása a megújuló energiára vonatkozó nemzeti referenciaértékhez mérten;”.

2.  A 4. cikk a) (2) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„2. a megújuló energia tekintetében:

Az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkében említett, 2030-ra kitűzött kötelező uniós megújulóenergia-cél elérése érdekében az e célhoz való hozzájárulás a tekintetben, hogy a tagállamokban mekkora a megújuló forrásokból származó energiának a bruttó végsőenergia-fogyasztásában való részaránya 2030-ban, az e hozzájárulásra vonatkozó, 2021-től kezdődő ütemterv-előirányzattal együtt. 2022-re az ütemterv-előirányzatnak el kell érnie a megújuló forrásokból származó energia részarányának az adott tagállam 2020-ra vonatkozó kötelező erejű nemzeti célja, valamint a 2030-ra kitűzött célhoz való hozzájárulása közötti teljes növekedés legalább 18 %-át kitevő referenciaértéket. 2025-re az ütemterv-előirányzatnak el kell érnie a megújuló forrásokból származó energia részarányának az adott tagállam 2020-ra vonatkozó kötelező erejű nemzeti célja, valamint a 2030-ra kitűzött célhoz való hozzájárulása közötti teljes növekedés legalább 43 %-át kitevő referenciaértéket. 2027-re az ütemterv-előirányzatnak el kell érnie a megújuló forrásokból származó energia részarányának az adott tagállam 2020-ra vonatkozó kötelező erejű nemzeti célja, valamint a 2030-ra kitűzött célhoz való hozzájárulása közötti teljes növekedés legalább 65 %-át kitevő referenciaértéket.

2030-ra az ütemterv-előirányzatnak el kell érnie legalább az adott tagállam tervezett hozzájárulását. Ha valamely tagállam várhatóan felülmúlja a 2020-ra vonatkozó kötelező nemzeti célját, ütemterv-előirányzatának kiindulópontja az az érték is lehet, amelyet az előrejelzések szerint el fog érni. A tagállamok ütemterv-előirányzatainak összességükben ki kell adniuk a 2022., 2025. és 2027. évi uniós referenciaértékeket, valamint az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkében említett, 2030-ra elérendő kötelező uniós megújulóenergia-célkitűzést. Az uniós célhoz való hozzájárulásuktól, valamint az e rendelet szerinti ütemterv-előirányzatuktól függetlenül a tagállamok nemzeti szakpolitikáik céljából szabadon megcélozhatnak magasabb szintet is;”

3.  Az 5. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A tagállamok közösen biztosítják, hogy hozzájárulásaik együttesen elérjék legalább az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkében említett, 2030-ra elérendő uniós kötelező megújulóenergia-cél szintjét.”

4.  A 29. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Bizottság a megújuló energia területén az (1) bekezdésben említett értékelés részeként értékeli a megújuló forrásokból előállított energiának az Unió bruttó végsőenergia-fogyasztásában való részaránya terén elért haladást, mégpedig egy olyan uniós ütemterv-előirányzat alapján, amely 2020-ban 20 %-ról indul, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányára vonatkozó uniós cél tekintetében a 2020 és 2030 közötti időszakban 2022-re legalább 18 %-os, 2025-re 43 %-os, 2027-re pedig 65 %-os teljes növekedést mutató referenciaértéket ér el, 2030-ra pedig eléri az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkében említett uniós kötelező megújulóenergia-célt.”

3. cikk

A 98/70/EK irányelv módosításai

A 98/70/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„1. cikk

Hatály

Ez az irányelv a közúti járművek és a nem közúti mozgó gépek (beleértve a nem tengeren tartózkodó belvízi hajókat is), a mezőgazdasági és erdészeti traktorok, valamint a nem tengeren tartózkodó kedvtelési célú vízi járművek tekintetében – az egészség és a környezet védelme érdekében – a külső gyújtású és kompressziós gyújtású motorokban felhasználható tüzelőanyagokra vonatkozó műszaki előírásokat határoz meg, figyelembe véve az e motorokra vonatkozó műszaki követelményeket.”

2.  A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  az 1., a 2. és a 3. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„1. »benzin«: a járművek meghajtására szánt belső égésű, külső gyújtású motorok üzemeltetésére szolgáló, és a 2710 12 41, 2710 12 45 és 2710 12 49 KN-kód alá tartozó illékony ásványi olaj;

2.   »dízelolaj«: a 2710 19 43 KN-kód(26) alá tartozó, a 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(27) és az 595/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(28) említett, önjáró járművekhez használt gázolajok;

„3. »nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint kedvtelési célú vízi járművekben való felhasználásra szánt gázolajok«: a 27101943 KN-kód(29) alá tartozó, a 2013/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(30), az 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(31) és az (EU) 2016/1628 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(32) említett, kompressziós gyújtású motorok üzemeltetésére szolgáló ásványolaj eredetű folyadék;”;

b)  a 8. és 9. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„8. »forgalmazó«: az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv(33) 2. cikke első bekezdésének 38. pontjában meghatározott üzemanyag-forgalmazó;

„9. »bioüzemanyagok«: az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke első bekezdésének 33. pontjában meghatározott bioüzemanyagok;”.

3.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A tagállamok előírják, hogy a forgalmazóknak biztosítaniuk kell a legfeljebb 7 %-os zsírsav-metil-észter (FAME) tartalmú dízelolaj forgalomba hozatalát.”;

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), a mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, valamint a kedvtelési célú vízi járművekben való felhasználásra szánt gázolajok megengedett legnagyobb kéntartalma 10 mg/kg legyen. A tagállamok biztosítják, hogy a gázolajoktól eltérő folyékony tüzelőanyagok csak akkor használhatók belvízi hajókban és kedvtelési célú vízi járművekben, ha e folyékony tüzelőanyagok kéntartalma nem haladja meg az említett gázolajok megengedett legnagyobb kéntartalmát.”.

4.  A 7a–7e. cikket el kell hagyni.

5.  A 9. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés g), h), i) és k) pontját el kell hagyni;

b)  a (2) bekezdést el kell hagyni.

6.  Az I., II., IV. és V. melléklet az ezen irányelv I. mellékletével összhangban módosul.

4. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az összegyűjtött és a tagállam által kijelölt hatóság számára az adott évre [HL: beillesztendő a hatályon kívül helyezés hatálybalépésének naptári éve] vagy annak egy részére vonatkozóan bejelentett adatokat benyújtják a Bizottsághoz, összhangban a 98/70/EK irányelv 7a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésével és 7a. cikkének (7) bekezdésével, amelyeket ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdése töröl.

(2)  A Bizottság az e cikk (1) bekezdésében említett adatokat belefoglalja a 98/70/EK irányelv értelmében benyújtandó jelentésekbe.

5. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2023. december 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

6. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv(34) [HL: beillesztendő a hatályon kívül helyezés hatálybalépésének naptári éve] dátummal hatályát veszti].

7. cikk

Hatálybalépés

A Bizottság 2024 decemberéig átfogó hatásvizsgálatot nyújt be az ezen irányelvet is magában foglaló „Irány az 55%!” intézkedéscsomag kombinált és kumulatív hatásairól.

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt .., -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Az (EU) 2018/2001 irányelv mellékletei a következőképpen módosulnak:

(1)  Az I. mellékletben a táblázat utolsó sorát el kell hagyni.

▌

(3)  A III. melléklet helyébe a következő szöveg lép:

AZ ÜZEMANYAGOK ENERGIATARTALMA

(4)  A IV. melléklet a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:

„A MEGÚJULÓ ENERGIÁT HASZNOSÍTÓ LÉTESÍTMÉNYEK ÜZEMBE HELYEZŐINEK ÉS TERVEZŐINEK KÉPZÉSE ÉS KÉPESÍTÉSE”;

b)  a bevezető mondat és az első pont helyébe a következő szöveg lép:

„A 18. cikk (3) bekezdésében említett képesítési rendszerek és képzési programok az alábbi kritériumokon alapulnak:

1.  A képesítési eljárás átlátható és azt a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szerv pontosan meghatározta.”;

c)  a szöveg a következő 1a. és 1b. ponttal egészül ki:

‘1a. A képesítő szervek által kiállított tanúsítványokat egyértelműen meg kell határozni, és azoknak a képesítést kérő munkavállalók és szakemberek számára könnyen azonosíthatónak kell lenniük.

1b.  A képesítési eljárásnak lehetővé kell tennie, hogy az üzembe helyezők megbízhatóan működő, kiváló minőségű létesítményeket hozzanak létre.”;

d)  a 2. és 3. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. A biomassza, a hőszivattyú, a sekély geotermikus, ▌a a termikus napenergia-rendszerek, valamint a tárolási és keresletoldali választechnológiák – beleértve a töltőállomásokat is – üzembe helyezői akkreditált képzési programok keretében, ▌ akkreditált oktatótól vagy a nemzeti jognak megfelelő hivatalos képesítési rendszerben szerezhetnek képesítést.”

3.   A képzési program vagy az oktató akkreditációját a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szervek végzik. Az akkreditációt végző szerv biztosítja, hogy az oktató által kínált képzési, továbbképzési vagy átképzési programok inkluzívak, folyamatosak és az egész régióban, illetve országban hozzáférhetők legyenek.

Az oktató a gyakorlati képzés biztosításához rendelkezik a megfelelő műszaki eszközökkel, beleértve a megfelelő laboratóriumi felszereléseket vagy annak megfelelő eszközöket.

A képzésszolgáltató az alapképzésen kívül rövidebb ismeretfrissítő és továbbképző tanfolyamokat biztosít képzési modulokban, amelyek lehetővé teszik az üzembe helyezők és tervezők számára, hogy új kompetenciákat hozzanak létre, valamint a technológiák széles köre és azok kombinációi révén bővítsék és diverzifikálják készségeiket. A képzésszolgáltató az épületek, az ipar és a mezőgazdaság tekintetében biztosítja a képzésnek az új megújuló technológiákhoz való hozzáigazítását. A képzésszolgáltatók elismerik a megszerzett releváns készségeket.

A képzési programokat és modulokat úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegyék a megújuló energiát hasznosító létesítmények tárgykörben az élethosszig tartó tanulást, és alkalmasak legyenek az első alkalommal munkakeresők és az átképzést vagy új munkahelyet kereső felnőttek számára történő szakképzés biztosítására is.

A képzési programokat úgy kell megtervezni, hogy megkönnyítsék a különböző technológiákkal és megoldásokkal kapcsolatos képesítések megszerzését, és ne csak adott márkára vagy technológiára korlátozott képesítést nyújtsanak. A képzést biztosíthatják a berendezések vagy rendszerek gyártói, illetve intézetek vagy egyesületek.”;

da)  Az 5. pont helyébe a következő szöveg lép:

„5. A tanfolyamot vizsga zárja, és a vizsgát sikerrel teljesítők szakképesítésről szóló bizonyítványt vagy minősítést kapnak. A vizsga keretében egyebek mellett biomasszabojlerek vagy -tűzhelyek, hőszivattyúk, sekély geotermikus rendszerek, termikus napenergia rendszerek vagy tárolók és keresletoldali választechnológiák, többek között töltőállomások gyakorlati értékelésére kerül sor.;

e)  a 6. c) pont a következő iv. és v. alponttal egészül ki:

„iv. megvalósíthatósági és tervezési tanulmányok ismerete;

v.  geotermikus hőszivattyúk esetében a fúrás ismerete.”

(5)  Az V. melléklet C. része a következőképpen módosul:

a)  Az 5. és 6. pont helyébe a következő szöveg lép:

„5. A nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátásokba, eec, beletartoznak a kinyerési vagy a mezőgazdasági termelési eljárás során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése, szárítása és tárolása során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a CO2-megkötést nem kell figyelembe venni. A számítás során a talajból származó N2O-kibocsátásokra vonatkozó, a D. részben meghatározott diszaggregált alapértelmezett értékeket kell alkalmazni, amennyiben rendelkezésre állnak. A tényleges értékek alkalmazásának alternatívájaként a helyi gazdálkodási gyakorlatokon alapuló, a gazdaságok adott csoportjának adatait figyelembe vevő átlagok kiszámítása is megengedett.

6.   Az 1. pont a) alpontjában említett számítás céljaira a jobb mezőgazdasági gazdálkodás, esca, például csökkentett talajművelés vagy direktvetésre váltás, fejlett vetésforgórendszerek alkalmazása, takarónövények használata, ezen belül termésszabályozás és szerves talajjavító anyagok (így komposzt vagy trágyaerjesztőkből származó fermentált anyagok használata) révén elért üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás csak akkor vehető figyelembe, ha az említett módszerek nem járnak a biodiverzitás károsodásának kockázatával. Továbbá megalapozott és ellenőrizhető bizonyítékot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy az adott alapanyag termesztésének idején a talaj kötöttszénkészlete megnövekedett, vagy észszerűen feltételezhető, hogy növekedett, figyelembe véve azt a kibocsátást is, amely a szóban forgó gazdálkodási módszerek alkalmazásakor a megnövekedett műtrágya- és gyomirtószer-használatból adódik(35).”

b)  A 15. pontot el kell hagyni.

c)  A 18. pont helyébe a következő szöveg lép:

„18. A 17. pontban említett számítás céljaira a szétosztandó kibocsátások az eec + el + esca és az ep, etd, eccs és eccr azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépésével bezárólag kerül sor, amikor a társtermékeket állítják elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a társtermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak. A biogáz és a biometán esetében a 7. pont hatálya alá nem tartozó összes társterméket figyelembe kell venni e számításhoz. A hulladékokhoz és maradékanyagokhoz nem kell kibocsátási értéket rendelni. A negatív energiatartalmú társtermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során. A hulladékokat és maradékanyagokat – beleértve a IX. mellékletben felsorolt összes hulladékot és maradékot – az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig, függetlenül attól, hogy a végső termék előállítása előtt azokat félkész termékké alakítják-e. ▌A kazánokkal, illetve a feldolgozó üzem részére kapcsolt hő- és/vagy villamosenergia-termelést végző egységekkel ellátott feldolgozó üzemektől eltérő finomítókban előállított biomassza üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás céljaira az elemzés egysége a finomító.”

(6)  A VI. melléklet B. része a következőképpen módosul:

a)  Az 5. és 6. pont helyébe a következő szöveg lép:

„5. A nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátásokba, eec, beletartoznak a kinyerési vagy a mezőgazdasági termelési eljárás során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése, szárítása és tárolása során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a CO2-megkötést nem kell figyelembe venni. A számítás során a talajból származó N2O-kibocsátásokra vonatkozó, a D. részben meghatározott diszaggregált alapértelmezett értékeket kell alkalmazni, amennyiben rendelkezésre állnak. A tényleges értékek alkalmazásának alternatívájaként a helyi gazdálkodási gyakorlatokon alapuló, a gazdaságok adott csoportjának adatait figyelembe vevő átlagok kiszámítása is megengedett.

6.   Az 1. pont a) alpontjában említett számítás céljaira a jobb mezőgazdasági gazdálkodás, esca, például csökkentett talajművelés vagy direktvetésre váltás, fejlett vetésforgórendszerek alkalmazása, takarónövények használata, ezen belül termésszabályozás és szerves talajjavító anyagok (így komposzt vagy trágyaerjesztőkből származó fermentált anyagok használata) révén elért üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás csak akkor vehető figyelembe, ha az említett módszerek nem járnak a biodiverzitás károsodásának kockázatával. Továbbá megalapozott és ellenőrizhető bizonyítékot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy az adott alapanyag termesztésének idején a talaj kötöttszénkészlete megnövekedett, vagy észszerűen feltételezhető, hogy növekedett, figyelembe véve azt a kibocsátást is, amely a szóban forgó gazdálkodási módszerek alkalmazásakor a megnövekedett műtrágya- és gyomirtószer-használatból adódik(36).”

b)  A 15. pontot el kell hagyni.

c)  A 18. pont helyébe a következő szöveg lép:

„18. A 17. pontban említett számítás céljaira a szétosztandó kibocsátások az eec + el + esca + az ep, etd, eccs és eccr azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépésével bezárólag kerül sor, amikor a társtermékeket állítják elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a társtermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

A biogáz és a biometán esetében a 7. pont hatálya alá nem tartozó összes társterméket figyelembe kell venni e számításhoz. A hulladékokhoz és maradékanyagokhoz nem kell kibocsátási értéket rendelni. A negatív energiatartalmú társtermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat és maradékanyagokat – beleértve a IX. mellékletben felsorolt összes hulladékot és maradékot – az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig, függetlenül attól, hogy a végső termék előállítása előtt azokat félkész termékké alakítják-e. ▌

A kazánokkal, illetve a feldolgozó üzem részére kapcsolt hő- és/vagy villamosenergia-termelést végző egységekkel ellátott feldolgozó üzemektől eltérő finomítókban előállított biomassza üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás céljaira az elemzés egysége a finomító.”

(6a)   A VI. melléklet a következő Ba résszel egészül ki:

„Ba.

A közlekedési ágazaton kívüli, helyhez kötött létesítményekben történő felhasználásra szánt, biomasszából előállított üzemanyaghoz való alapanyagok, beleértve a következő pontokat: 

1.  Az elsődleges élelmiszerfeldolgozó iparban keletkező maradékok és hulladékok biomasszahányada:

a)  répapép (csak az ágazaton belüli saját felhasználás)

b)  répa mosásából származó növényrészek és levelek

c)  gabonahéj és gyümölcshéj

d)  az élelmiszer- és takarmányláncban való felhasználásra alkalmatlan ipari hulladék biomasszahányada

e)  a cukorrépa rostos hányada a nyerslé kivonása után, a levelek és a vég, valamint a cukor kivonása után nyert egyéb folyadékok

2.  Az elsődleges élelmiszerfeldolgozó iparban alkalmazott szennyvíztisztítás során keletkező iszap biomasszahányada;

(7)  A VII. mellékletben a „Qusable” (Qhasznos)fogalommeghatározásában a 7. cikk (4) bekezdésére történő hivatkozás helyébe a 7. cikk (3) bekezdésére történő hivatkozás lép.

(8)  A IX. melléklet a következőképpen módosul:

a)  Az A. részben a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„Közlekedési célú biogáz és fejlett bioüzemanyagok előállítására szolgáló alapanyagok:”.

b)  A B. részben a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„Bioüzemanyagok és közlekedési célú biogáz előállítására szolgáló olyan alapanyagok, amelyek korlátozottan járulnak hozzá az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozóan a 25. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott célértékhez:”.

II. MELLÉKLET

A 98/70/EK irányelv I., II., IV. és V. melléklete a következőképpen módosul:

(1)  Az I. melléklet a következőképpen módosul:

a)  az 1. lábjegyzet szövegének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az EN 228:2012+A1:2017 szabványban előírt vizsgálati módszereket kell alkalmazni. A tagállamok az EN 228:2012+A1:2017 szabvány helyébe lépő szabványban meghatározott analitikai módszert is alkalmazhatják abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az legalább ugyanakkora pontosságú, mint az az analitikai módszer, amelynek helyébe lépett.”;

b)  a 2. lábjegyzet szövegének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A specifikációban szereplő értékek »valós értékek«. A határértékeik meghatározásakor az EN ISO 4259-1:2017/A1:2021 »Ásványolaj- és kapcsolódó termékek – A mérési módszerek és eredmények pontossága – 1. rész: A vizsgálati módszerekre vonatkozó pontossági adatok meghatározása« előírás került alkalmazásra, és a minimális érték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget vették figyelembe (R = reprodukálhatóság). Az egyes mérési eredményeket az EN ISO 4259-2:2017/A1:2019 szabványban leírt kritériumok alapján kell értelmezni.”

c)  a 6. lábjegyzet szövegének helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az EN 228:2012+A1:2017 szabvány szerinti értéknél nem magasabb végső forráspontú egyéb monoalkoholok és éterek.”

(2)  A II. melléklet a következőképpen módosul:

a)  a táblázat utolsó „zsírsav-metil-észter-tartalom – EN 14078” sorának utolsó „Határok” „Maximum” oszlopában szereplő „7,0” bejegyzés helyébe „10.0” lép;

b)  az 1. lábjegyzet szövegének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az EN 590:2013+A1:2017 szabványban előírt vizsgálati módszereket kell alkalmazni. A tagállamok az EN 590:2013+A1:2017 szabvány helyébe lépő szabványban meghatározott analitikai módszert is alkalmazhatják abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az legalább ugyanakkora pontosságú, mint az az analitikai módszer, amelynek helyébe lépett.”;

c)  a 2. lábjegyzet szövegének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A specifikációban szereplő értékek »valós értékek«. A határértékeik meghatározásakor az EN ISO 4259-1:2017/A1:2021 »Ásványolaj- és kapcsolódó termékek – A mérési módszerek és eredmények pontossága – 1. rész: A vizsgálati módszerekre vonatkozó pontossági adatok meghatározása« előírás került alkalmazásra, és a minimális érték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget vették figyelembe (R = reprodukálhatóság). Az egyes mérési eredményeket az EN ISO 4259-2:2017/A1:2019 szabványban leírt kritériumok alapján kell értelmezni.”

(3)  A IV. és az V. mellékletet el kell hagyni.

(1) HL C […], […], […] o. (2) HL C […], […], […] o. (3) A Bizottság 2019. december 11-i közleménye, Az európai zöld megállapodás (COM(2019)0640). (4) https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/ddn-20220119-1 (5) A Bizottság (EU) 2020/1563 ajánlása (2020. október 14.) az energiaszegénységről. (6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.). (7) A Bizottság 2020. szeptember 17-i közleménye, Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében, 3. pont (COM(2020)0562). (8) A lépcsőzetes megközelítés elvének célja a biomassza-felhasználás erőforrás-hatékonyságának elérése azáltal, hogy ahol csak lehetséges, a biomassza-felhasználást az energiafelhasználással szemben kell előnyben részesíteni, növelve ezáltal a rendszeren belül rendelkezésre álló biomassza mennyiségét. A lépcsőzetes felhasználás elvével összhangban a fás biomasszát legnagyobb gazdasági és környezeti hozzáadott értékének megfelelően kell felhasználni, a következő prioritási sorrendben: 1) faalapú termékek, 2. élettartamuk meghosszabbítása, 3. újrahasználat, 4. újrafeldolgozás, 5. bioenergia és 6. ártalmatlanítás. (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.). (10) https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC122719 (11) A Bizottság (EU) 2020/1294 végrehajtási rendelete (2020. szeptember 15.) az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmusról (HL L 303., 2020.9.17., 1. o.). (12) Európai Bizottság, Közös Kutatóközpont (2020), Arnulf Jäger-Waldau: The Untapped Area Potential for Photovoltaic Power in the European Union (A fotovoltaikus energia kiaknázatlan területi potenciálja az Európai Unióban). (13) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 98/70/EK irányelve (1998. október 13.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról, (HL L 350., 1998.12.28., 58. o.). (16) HL C 369., 2011.12.17., 14. o. (17) A Bíróság 2019. július 8-i ítélete, Bizottság kontra Belgium, C-543/17, ECLI: EU: C:2019:573. (18) Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (Irena) – A megújuló energia finanszírozásának globális helyzetéről szóló 2020. évi jelentés, 9. o. (19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (HL L 158., 2019.6.14., 54. o.). (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.). (21) COM(2020)0798. (22) Javaslat az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló bizottsági rendeletre (xxxx). (23) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.). (24) A Bizottság (EU) 2020/1294 végrehajtási rendelete (2020. szeptember 15.) az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmusról (HL L 303., 2020.9.17., 1. o.). (25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.). (26) A KN-kódok számozását a Közös Vámtarifa, illetve a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.) határozza meg. (27) Az Európai Parlament és a Tanács 715/2007/EK rendelete (2007. június 20.) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről (HL L 171., 2007.6.29., 1. o.). (28) Az Európai Parlament és a Tanács 595/2009/EK rendelete (2009. június 18.) a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről, a 715/2007/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 80/1269/EGK, a 2005/55/EK és a 2005/78/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2009.7.18., 1. o.). (29) A KN-kódok számozását a Közös Vámtarifa, illetve a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.) határozza meg. (30) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/53/EU irányelve (2013. november 20.) a kedvtelési célú vízi járművekről és a motoros vízi sporteszközökről, valamint a 94/25/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 90. o.). (31) Az Európai Parlament és a Tanács 167/2013/EU rendelete (2013. február 5.) a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 060., 2013.3.2., 1. o.). (32) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1628 rendelete (2016. szeptember 14.) a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről, az 1024/2012/EU és a 167/2013/EU rendelet módosításáról, valamint a 97/68/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 53. o.). (33) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.). (34) A Tanács (EU) 2015/652 irányelve (2015. április 20.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti számítási módszerek és jelentéstételi követelmények meghatározásáról (HL L 107., 2015.4.25., 26. o.). (35) Ennek ténye például a talaj kötöttszénkészletének összehasonlító mérésével igazolható: ha például az első mérésre a termesztés megkezdése előtt, a későbbiekre pedig rendszeres időközönként, több év távlatában kerül sor. Ebben az esetben mielőtt a második mérés adatai rendelkezésre állnának, a talaj kötöttszénkészletének növekedését reprezentatív kísérletek vagy talajmodellek alapján végzett becsléssel meg lehet adni. A második mérést követően a tényleges mérésekkel nyert adatok szolgálnak alapul a növekedés tényének és nagyságrendjének megállapításához. (36) Ennek ténye például a talaj kötöttszénkészletének összehasonlító mérésével igazolható: ha például az első mérésre a termesztés megkezdése előtt, a későbbiekre pedig rendszeres időközönként, több év távlatában kerül sor. Ebben az esetben mielőtt a második mérés adatai rendelkezésre állnának, a talaj kötöttszénkészletének növekedését reprezentatív kísérletek vagy talajmodellek alapján végzett becsléssel meg lehet adni. A második mérést követően a tényleges mérésekkel nyert adatok szolgálnak alapul a növekedés tényének és nagyságrendjének megállapításához.