Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2021. június 25-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2019. december 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a választások elhalasztásáról szóló, 2021. december 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő által az Európai Unió nevében tett, az új nemzeti egységkormány jóváhagyásáról szóló, 2021. március 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a menekültek jogállására vonatkozó 1951. július 28-i Genfi Egyezményre és az 1967. január 31-i jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó uniós szükséghelyzeti alapra,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Megújított partnerség a déli szomszédsággal – új program a földközi-tengeri térség számára” című, 2021. február 9-i közös nyilatkozatra (JOIN(2021)0002),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend” című határozatra (a 2030-ig tartó időszakra szóló ENSZ-menetrend),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21) az 1/CP.21. sz. határozattal elfogadott Párizsi Megállapodásra és a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként 2015. november 30. és december 11. között Párizsban, Franciaországban megrendezett 11. konferenciájára (CMP11),

–  tekintettel a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről szóló, 1997. szeptember 18-i egyezményre,

–   tekintettel a kazettás lőszerekről szóló, 2008. május 30-i egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i határozatára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermekek jogairól és jólétéről szóló, 1990. július 1-jei afrikai chartára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. február 26-i határozatára és az azt követő, a líbiai fegyverembargóról szóló valamennyi határozatra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2022. április 29-i, 2022. július 28-i és 2022. október 28-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkárnak az ENSZ líbiai támogató missziójáról (UNSMIL) szóló, 2022. május 20-i jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze által az ENSZ Biztonsági Tanácsa számára az 1970 (2011) sz. határozat alapján készített, 2022. április 28-i, 23. jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ-nek az átfogó megoldás előkészítő szakaszára vonatkozó, 2020. évi ütemtervére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Líbiával foglalkozó független tényfeltáró misszió létrehozásáról szóló, 2020. június 22-i határozatára, valamint 2022. július 8-i, a misszió mandátumát kilenc hónappal meghosszabbító határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához intézett, Líbiával foglalkozó független tényfeltáró misszió 2021. november 29-i, 2022. március 23-i, 2022. június 27-i és 2022. július 1-jei jelentéseire,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966. december 16.),

–  tekintettel az emberi jogok védelméről és az EU külső migrációs politikájáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, Líbiáról szóló, 2018. május 30-i ajánlására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0252/2022),

A.  mivel az elmúlt évtizedben a főbb líbiai érdekelt felek közötti mély megosztottság és konfrontációk, amelyeket tovább súlyosbított a külföldi szereplők beavatkozása, folyamatos hatalmi harcokhoz vezettek, és jelentősen akadályozták a nemzeti megbékélési folyamatot;

B.  mivel 2020 novemberében az UNSMIL elősegítette a Líbiai Politikai Párbeszéd Fórumának (LPDF) első fordulójának megvalósítását, amely a líbiai társadalom teljes társadalmi és politikai spektrumát képviselő 75 líbiai résztvevőből állt; mivel az LPDF megállapodott a 2021. december 24-re tervezett hiteles, inkluzív és demokratikus nemzeti választások ütemtervéről; mivel 2021 februárjában az LPDF Abdulhamíd al-Dbeibát választotta meg az ideiglenes nemzeti egységkormány vezetésére; mivel a nemzeti egységkormány megalakulásának a tobruki székhelyű líbiai képviselőház általi, 2021. márciusi jóváhagyása ideiglenesen orvosolta a politikai patthelyzetet és a vitatott legitimitás helyzetét az országban;

C.  mivel 2022 januárjában a képviselőház kijelentette, hogy a nemzeti egységkormány megbízatásának jogi ciklus 2021 decemberében lejárt; mivel a képviselőház ennek megfelelően 2022 februárjában Fati Basaga volt belügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek; mivel a nemzeti egységkormány vezetői elutasították Basaga kinevezését és az azt követő új kormány megalakulását, és nem mondtak le; mivel a nemzeti egységkormány továbbra is az egyetlen olyan kormány, amelyet a nemzetközi közösség elismer;

D.  mivel a líbiai helyzet tovább romlott a választások 2021 végi határozatlan időre történő elhalasztása óta, különösen a választások jogalapjáról és a jelöltekre vonatkozó átvilágítási kritériumokról szóló előzetes megállapodás hiánya, valamint a hiteles és átlátható választásokhoz szükséges alapvető garanciák kialakítása prioritásként kezelésének elmaradása miatt, ami tovább mélyítette a politikai patthelyzetet és a nemzeti széttagoltságot;

E.  mivel a választások elhalasztása csalódást okozott a több mint 2,8 millió líbiai állampolgár –különösen a fiatal választók – számára, akik regisztráltak a szavazásra, és azzal a kockázattal jár, hogy tovább csökken a közintézményekbe vetett bizalom;

F.  mivel, noha az ENSZ közvetítésével a líbiai képviselőház és a Legfelsőbb Államtanács jogalkotó szervei között 2022 júniusában Kairóban és Genfben folytatott tárgyalások példátlan mértékű konszenzust eredményeztek számos, régóta fennálló kérdésben, többek között a két törvényhozó kamara mandátumainak elosztásáról, a különböző végrehajtó hatóságok közötti hatalommegosztásról és a tartományok kijelöléséről, nem vezettek azonban széles körben elfogadott alkotmányról és választási jogi keretről szóló megállapodáshoz;

G.  mivel a választások nem lehetnek öncélúak, hanem jelentős politikai, gazdasági és intézményi reformokkal kell együtt járniuk; mivel a nők, a civil társadalmi szervezetek, az önkormányzatok és a helyi érdekelt felek bevonása kulcsfontosságú a működő állam kiépítéséhez és a megfelelő kormányzás biztosításához Líbiában; mivel minden a líbiai félnek valódi párbeszédet kell folytatnia, hogy megoldódjon a jelenlegi politikai patthelyzet, és hogy ne alkalmazzanak erőszakot nézeteltéréseik rendezésére; mivel a líbiai érdekelt felek választásokra vonatkozó közös ütemterv kidolgozása melletti elkötelezettségének hiánya a működőképes és képviseleti politikai intézmények kiépítése iránti közös érdektelenségre utal;

H.  mivel 2022 júliusában az országban – többek között Tripoliban, Tobrukban, Bengáziban és Misratában – tömeges tiltakozásokat tartottak a politikai intézmények rossz irányítása és az életkörülmények romlása ellen; mivel a tüntetők a választások haladéktalan megtartását kérték;

I.  mivel a tiltakozásokat követően az Elnöki Tanács cselekvési tervet javasolt az ország egységének elősegítése és megőrzése érdekében, beleértve a parlamenti és elnökválasztások meghatározott időkereten belüli megtartását a patthelyzet leküzdése érdekében;

J.  mivel Tripoliban az al-Dbeibához hű milíciák és a Basagához hű milíciák közötti összecsapások számos halálesetet okoztak, többek között a polgári lakosság körében, és ismételten rámutattak az ország törékeny helyzetére;

K.  mivel Líbiában a biztonság és a stabilitás szorosan összefügg a valamennyi líbiai ember javát szolgáló, valódi demokratikus átmenet kilátásaival; mivel a hosszú távú instabilitás és a rendszerszintű büntetlenség jelentős szerepet játszott a katonai konfrontációk és a tömegtüntetések újbóli felerősödésében az országban; mivel a jogállamiság tiszteletben tartása és az emberi jogi jogsértésekért való elszámoltathatóság alapvető fontosságú a politikai stabilitás és a fenntartható béke biztosításához Líbiában és az egész régióban;

L.  mivel rendkívül fontos, hogy a tagállamok összehangolják intézkedéseiket és egységesen lépjenek fel, megerősítve az EU közvetítési erőfeszítéseit és hangsúlyozva az ENSZ központi szerepét;

M.  mivel Oroszország hónapok óta jelentősen gyengíti az ENSZ cselekvési képességét azáltal, hogy megtagadta az UNSMIL hosszabb mandátumára és az ENSZ új líbiai különleges képviselőjének kinevezésére irányuló javaslatokra vonatkozó konszenzushoz való csatlakozást;

N.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli kilenc hónapos politikai patthelyzetet követően António Guterres ENSZ-főtitkár 2022. szeptember 2-án bejelentette, hogy Abdoulaye Bathilyt (Szenegál) Líbiáért felelős különleges képviselőjévé és az UNSMIL vezetőjévé nevezi ki; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2022. október 28-án egyhangúlag az UNSMIL megbízatásának 2023. október 31-ig történő meghosszabbítása mellett szavazott;

O.  mivel 2019 novemberében Líbia egyetértési megállapodást írt alá Törökországgal a földközi-tengeri tengeri joghatóságok elhatárolásáról; mivel e megállapodás sérti a harmadik államok szuverén jogait, nem felel meg a tengerjognak, ezért nem jár semmilyen jogi következménnyel a harmadik államok számára, amint azt kimondta az Európai Tanács; mivel 2022. október 3-án Líbia és Törökország a 2019. évi Törökország–Líbia egyetértési megállapodás alapján megállapodást írt alá a szénhidrogénekről;

P.  mivel a helyi és külföldi fegyveres csoportok, többek között az oroszországi Wagner-csoport, valamint a külföldi erők folyamatos részvétele a konfliktusban fenyegetést jelent Líbia és az egész régió stabilitására és biztonságára nézve;

Q.  mivel a Líbiával foglalkozó berlini konferenciákon és a Líbiával foglalkozó párizsi nemzetközi konferencián részt vevő valamennyi ország – köztük a líbiai katonai jelenléttel rendelkező Oroszország és Törökország – elkötelezte magát amellett, hogy nem avatkozik be a líbiai ügyekbe, és támogatta a zsoldosok, külföldi harcosok és külföldi erők Líbia területéről való haladéktalan kivonására irányuló cselekvési terv végrehajtását;

R.  mivel a közelmúltban magas rangú líbiai katonai szereplők kísérletet tettek arra, hogy újra létrehozzák az egységes líbiai hadsereget;

S.  mivel a biztonsági ágazat átfogó reformja elengedhetetlen az egységes, inkluzív és elszámoltatható líbiai nemzetbiztonsági, rendőri és katonai erők központi, polgári irányítás alatt történő létrehozásához, hozzájárulva ezáltal az országban és a régióban az emberi jogok jövőbeli megsértésének megelőzéséhez, a jogállamiság megerősítéséhez, a büntetlenség felszámolásához és a politikai stabilitás garantálásához; mivel az augusztus végi helyszíni fejlemények sajnálatos módon a harcok erősödésével és a küszöbön álló katonai eszkalációval ennek ellenkezőjét vetítik előre;

T.  mivel a gyalogsági aknák és fel nem robbant robbanótestek jelentős jelenléte – amellett, hogy emberéletek elvesztéséhez vezet – súlyosan akadályozza az ország gazdasági és társadalmi fellendülését;

U.  mivel a kézi lőfegyverek, könnyűfegyverek elterjedése és az elhagyott lőszerkészletek növelik az instabilitást, mivel illetéktelen kezekbe jutnak Líbián belül és a határokon átnyúlóan, ami jelentősen befolyásolja a regionális és helyi biztonságot, mivel helyi fegyveres csoportok – különösen a Száhel-övezetben – így hozzáférnek ezekhez a fegyverekhez;

V.  mivel a jogállamiság és az emberi jogi jogsértésekért való elszámoltathatóság alapvető fontosságú a politikai stabilitás és a fenntartható béke biztosításához; mivel a szilárd igazságügyi rendszer hiánya, a jogállamiság rendszerszintű megsértése, az ebből következő elterjedt korrupció és az emberi jogok ismétlődő megsértése hozzájárul az országban a büntetlenség légkörének kialakulásához, ami jelentős mértékben akadályozza a békés együttélést és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek biztonságos visszatérését;

W.  mivel Líbia Afrika legnagyobb olajtartalékkal rendelkező országa, a Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezetének tagja és a világpiacok egyik fő szállítója; mivel a líbiai gazdaság nagymértékben támaszkodik az olajágazatra; mivel az olajtermelést gyakran eszközként használják fel különböző szereplők, akik politikai célokból többször leállították az olajipari létesítményeket; mivel a fosztogatás gyakorlata, valamint a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek tiltott kivitele fenyegetést jelent Líbia békéjére, biztonságára és stabilitására nézve, ezért fel kell számolni;

X.  mivel a líbiai olajlétesítmények hónapokig tartó, a Halifa Haftar tábornagyhoz hű erők általi részleges leállítása, amely 2022 áprilisában kezdődött, jelentősen csökkentette az ország termelését, csökkentette az állami költségvetés bevételeit, és jelentős következményekkel járt Líbia határain túl is, többek között tovább növelte az energiaárakat, amelyek már az Ukrajna elleni orosz invázió miatt is magasak voltak; mivel 2022 júliusában megállapodás született a nyugat- és kelet-líbiai érdekelt felek között az olajtermelés és -export újraindításáról Líbia valamennyi blokád alá vont olajmezőjében és kikötőjében;

Y.  mivel az éghajlatváltozás egzisztenciális fenyegetést jelent Líbiára nézve, amely egyre súlyosabb aszályokkal és vízhiánnyal küzd; mivel az ENSZ egyiptomi éghajlat-változási csúcstalálkozóján (COP27) tartott beszédében Mohammed Menfi, a líbiai elnöki tanács vezetője kijelentette, hogy „az éghajlatváltozás aláássa a fejlesztési és beruházási lehetőségeket, és visszafogja a gazdasági növekedést”; mivel – amint arra az ENSZ-főtitkár Líbiával foglalkozó különleges tanácsadója, Stephanie Williams is emlékeztetett – Líbia éghajlati sebezhetőségét tovább súlyosbítja az, hogy az ország kizárólag fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodik, valamint az, hogy megrongálódott elektromos és vízinfrastruktúrája;

Z.  mivel az EU, Egyiptom, az USA és az UNSMIL társelnökletével működő, Líbiával foglalkozó nemzetközi nyomonkövetési bizottság (EWG) gazdasági munkacsoportja együttműködik a líbiai hatóságokkal az alapvető szolgáltatások líbiai nép számára történő biztosítása, a gazdasági intézmények megerősítése, a magánszektor újjáélesztése és a költségvetési folyamat javítása érdekében; mivel az EWG már jelentős előrelépést tett a Líbiai Központi Bank újraegyesítésének támogatása terén; mivel azonban az ezzel kapcsolatos konzultációkat a közelmúltban felfüggesztették;

AA.  mivel az EU líbiai határigazgatást segítő missziója (EUBAM Libia) 2013 óta támogatja a líbiai hatóságokat a líbiai határigazgatás és biztonság fejlesztésében; mivel az EUBAM Líbia megbízatását 2023. június 30-ig meghosszabbították;

AB.  mivel az EUBAM Líbia az EU Száhel-övezetért felelős különleges képviselőjével, a regionális tanácsadó és koordinációs sejttel és a terrorizmus elleni programmal (CT-JUST) együttműködésben 2022. november 22–23-án regionális konferenciát szervezett Tuniszban a Líbia és a Száhel-övezet országai közötti határokon átnyúló együttműködésről azzal a céllal, hogy a határokon átnyúló bűnözés – többek között a terrorizmus és a szervezett bűnözés – elleni küzdelem terén folytatott, határokon átnyúló együttműködés fokozása révén támogassa a regionális biztonságot és stabilitást;

AC.  mivel az Európai Unió líbiai határőrizeti segítségnyújtó missziója (EUNAVFOR MED) 2020. március 31-én indult el, és 2023. március 31-ig meghosszabbították; mivel alapvető feladata az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1973 (2011) sz. határozata szerint Líbiával szemben bevezetett fegyverembargó végrehajtása; mivel az ENSZ fegyverembargóját számos szereplő többször és folyamatosan megsérti;

AD.  mivel 2021. január 15-én Irini és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) munkamegállapodást írt alá, amelynek keretében többek között információt cserélnek a határokon átnyúló bűnözésről, például a fegyverkereskedelemről és az embercsempészetről; mivel a Frontex a líbiai kutató-mentő körzetben kialakult vagy a jövőben esetleg kialakuló tengeri vészhelyzetekkel kapcsolatban információt cserél az illetékes hatóságokkal és koordinációs központokkal, többek között az olasz, máltai és tunéziai tengeri mentési koordináló központokkal, valamint a líbiai tengeri mentési koordináló központtal és a közös mentési koordináló központtal, amelyeket az EU az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért révén finanszíroz, és amelyeket a líbiai parti őrség és haditengerészet működtet;

AE.  mivel Líbia stabilitása és biztonsága alapvető fontosságú a tágabb földközi-tengeri térség stabilitásához és biztonságához;

AF.  mivel az EU elfogadta a déli szomszédsággal kialakított megújított partnerséget, amely a humán fejlődésre, a jó kormányzásra és a jogállamiságra, a rezilienciára, a jólétre és a digitális átállásra, a békére és biztonságra, a migrációra és a mobilitásra, valamint a zöld átállásra, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára, az energiára és a környezetre összpontosít;

AG.  mivel az EU 2021 és 2024 között átlagosan évi 37 millió EUR-t különít el a líbiai államépítési erőfeszítésekre, humán fejlesztési szükségletekre és alapvető egészségügyi szolgáltatásokra;

AH.  mivel a líbiai civil társadalomnak kulcsszerepet kell játszania országa jövőjének meghatározásában; mivel az elmúlt hónapokban aggasztóan szűkült a civil társadalmi tér, amelyet egyre inkább drákói törvények és rendeletek jellemeznek; mivel számos politikai aktivistát, emberijog-védőt, humanitárius szervezetek munkatársait, újságírót és jogászt megfenyegettek, elraboltak, önkényesen fogva tartottak, megkínoztak és megöltek; mivel az önálló és független igazságszolgáltatási rendszer hiánya nem teszi lehetővé az emberi jogi jogsértések áldozatai számára, hogy jogorvoslatért folyamodjanak;

AI.  mivel a migránsok, menekültek és menedékkérők mind az állami hatóságok, mind a fegyveres csoportok részéről az emberi jogok széles körű és rendszeres megsértésének, például emberkereskedelemnek, önkényes letartóztatásnak, fogva tartásnak, zsarolásnak, szexuális kényszerítésnek, rabszolgaságra kényszerítésnek, váltságdíjért elkövetett emberrablásnak és kizsákmányolásnak vannak kitéve;

AJ.  mivel Líbia az Európába eljutni próbáló, főként szubszaharai afrikai migránsok kulcsfontosságú tranzitországa és kiindulási pontja; mivel ezrek vesztették életüket, amikor megpróbáltak átkelni a Földközi-tengeren, hogy elérjék Európát;

AK.  mivel a líbiai határigazgatáshoz nyújtott uniós támogatás egyik célkitűzése a Földközi-tengeren bekövetkező halálesetek megelőzése; mivel a nem kormányzati szervezetek gyakran dicséretes szerepet játszottak az életmentésben a Földközi-tengeren; mivel a kutatási-mentési célú hajók számának jelentős csökkenése halálos következményekkel járt a biztonságot kereső személyekre nézve; mivel az embercsempész-hálózatok arra használják ki a kutatás-mentés elvét, hogy illegálisan hasznot húzzanak a Líbiában elkövetett atrocitások elől menekülőkből, ezáltal állandósítva az emberi szenvedést és súlyosan megsértve az emberi jogokat; mivel az Európai Tanács megismételte, hogy a Földközi-tengeren tevékenységet folytató valamennyi hajónak tiszteletben kell tartania a nemzetközi és az uniós jogot; mivel mind az ENSZ szervei, mind a prominens nem kormányzati szervezetek dokumentálták az emberi jogok megsértését azokkal az emberekkel szemben, akik tengeri úton próbálnak elmenekülni Líbiából; mivel a líbiai parti őrség által elfogott és a tengeri mentést követően partra szállított embereket gyakran bevándorlási őrizetbe veszik és emberi jogaikat megsértik; mivel az EU elvárja, hogy a líbiai hatóságok, köztük a líbiai parti őrség, amellyel együttműködik, biztosítsák a migránsok emberi jogainak és méltóságának tiszteletben tartását, vizsgálják ki az erőszakos cselekményeket, és gondoskodjanak a felelősökkel szembeni megfelelő válaszintézkedésekről; mivel azonban ezek a jogsértések továbbra is fennállnak, különösen a nem hatékony nyomonkövetési és elszámoltathatósági mechanizmusok miatt;

AL.  mivel Líbiában mintegy 160 000 belső menekült még mindig nem rendelkezik megfelelő védelemmel és segítséggel;

AM.  mivel a nők és a gyermekek nagyobb mértékben ki vannak téve a kizsákmányolás, az emberkereskedelem, a szexuális és nemi alapú erőszak, a kényszerprostitúció és a jogellenes fogva tartás veszélyének;

AN.  mivel a szexuális és nemi alapú erőszak széles körben elterjedt, és a büntetlenség táplálja; mivel a szexuális erőszak túlélőit családjuk és közösségük gyakran marginalizálja és megbélyegzi; mivel a líbiai jogi keret nem rendelkezik megfelelően a szexuális erőszak túlélőinek védelméről;

AO.  mivel az ENSZ Líbiával foglalkozó független tényfeltáró missziójának jelentése arra a következtetésre jutott, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy Líbiában emberiesség elleni és háborús bűncselekményeket követtek és követnek el; mivel 2022. július 8-án az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egy utolsó, nem meghosszabbítható kilenc hónapos időszakra meghosszabbította a misszió megbízatását, hogy a misszió előterjessze záró ajánlásait;

1.  azt javasolja, hogy a Líbiára vonatkozó uniós politika végrehajtása során a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője:

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Régiók Bizottságának.

(1) HL C 15., 2022.1.12., 70. o. (2) HL C 76., 2020.3.9., 206. o.