Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen 8. és 21. cikkére,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra(1),

–  tekintettel „A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása – 2021. évi éves jelentés” című, 2022. február 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Jelentés a KKBP-ről – 2021. évi prioritásaink” című, 2021. június 16-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) 2021. november 17-i közös nyilatkozatára a hivatalnak nyújtandó európai uniós támogatásról (2021–2024),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság „Stratégiai partnerség az Öböl menti országokkal” című, 2022. május 18-i közös közleményére (JOIN(2022)0013), valamint az erről szóló, 2022. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményei humánbiztonságról szóló 143. bekezdésének nyomon követése” című, 2012. szeptember 10-i, 66/290. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló. 2000. október 31-i, 1325 (2000) sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Alakítsuk át világunkat: 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, 2015. szeptember 25-i, 70/1. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0256/2022),

A.  mivel az e jelentés tárgyát képező, a Földközi-tenger és a Perzsa-öböl közötti területet magában foglaló „tágabb értelemben vett közel-keleti régió” országai igen heterogén csoportot alkotnak; mivel ez a régió – földrajzi helyzetére és a közös kötelékekre való tekintettel – stratégiai jelentőségű az Unió számára, és hosszú távú megközelítést és összehangolt politikát igényel, figyelembe véve az Unió azon célkitűzéseit, hogy a nemzetközi jog szigorú betartása mellett előmozdítsa a béke, a biztonság és az emberi jogok védelmét; mivel Európa és a tágabb értelemben vett közel-keleti régió stabilitása és biztonsága kölcsönösen függ egymástól, és mivel a régió biztonsági helyzete rendkívül törékeny és aggasztó, hiszen jelenleg erős regionális és extraregionális dimenzióval rendelkező, folyamatos konfliktusok jellemzik;

B.  mivel a közel-keleti régió számos konfliktusfészek kereszttüzében van, mind a strukturális geopolitikai feszültségek, mind pedig az olyan tartós belső tényezők miatt, mint a társadalmi-gazdasági fejlődéshez, a rossz kormányzáshoz és a vallási radikalizmushoz kapcsolódó problémák; mivel a tágabb értelemben vett Közel-Kelet számos országa háborúval, instabilitással, valamint társadalmi és pénzügyi válsággal néz szembe; mivel bizonyos terrorista szervezetek kihasználták az instabilitást és a biztonsági helyzetet, és számos civil halálát okozták; mivel ebben a nehéz helyzetben, tekintettel a történelmi és szomszédsági kapcsolatokra is, az Uniónak kulcsszerepet kell játszania a régió stabilizálásának előmozdításában; mivel az Uniónak – nemzetközi szereplőként – képesnek kell lennie arra, hogy konstruktív partnerként lépjen fel, és közvetítői kapacitásra támaszkodva hozzájáruljon a közel-keleti országok stabilizációjához és jólétéhez;

C.  mivel az egyes uniós tagállamok sajátos történelmi, kulturális és társadalmi-gazdasági kapcsolataik miatt különböző befolyással és szereppel bírnak a régióban; mivel valamennyi uniós tagállam közös célja a biztonság és stabilitás, valamint az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása; mivel ezek a különbségek néha egymásnak ellentmondó vagy egymással ellentétes hatású felfogást eredményeznek a régió országaiban, valamint olyan rivális stratégiákat, amelyek súlyosan károsak a koherensebb és hatékonyabb uniós megközelítésre nézve; mivel az uniós politika egyre inkább a migráció és a menekültügy, valamint a terrorizmus elleni küzdelem kérdéseire összpontosít; mivel annak érdekében, hogy hosszú távú stratégiákat és megoldásokat lehessen biztosítani a közös kihívásokra, az instabilitás mögöttes okaira is figyelemmel kell lenni;

D.  mivel a Perzsa-öböl térségét erősödő állami, etnikai és vallási rivalizálás jellemzi, amely nemcsak azzal a veszéllyel fenyeget, hogy állandósítja a jelenlegi válságokat – mint amilyen a jemeni –, hanem azzal is, hogy az instabilitást kiterjeszti a tágabb régióban;

E.  mivel a megoldatlan líbiai és szíriai konfliktusok komoly aggodalomra adnak okot, és akadályozzák az egész régió stabilitását; mivel ezekben az országokban harmadik szereplők is jelen vannak, például Irán, Oroszország, valamint Szíriában Törökország, a konfliktusokban pedig katonai és félkatonai csoportok – például Oroszország Wagner-csoportja – is érintettek; mivel Jemen jelenleg egy elhúzódó politikai és humanitárius válságot él át, amelyet még a háború is súlyosbít, és folyamatosan fegyverek áramlanak az országba; mivel a lakosság 80%-a, vagyis 24,1 millió ember szorul humanitárius segítségre és védelemre; mivel a jemeni háború jelenleg a világ legnagyobb humanitárius válsága; mivel Irakban és Libanonban folyamatos társadalmi és politikai konfliktusok vannak, amelyekben a különböző regionális hatalmak megpróbálják befolyásolni a helyi lakosságot, hogy kiterjesszék ellenőrzésüket; mivel ezek a konfliktusok tovább gyűrűzhetnek; mivel a palesztin területek folyamatos izraeli megszállása továbbra is instabilitást okoz; mivel a régióban zajló konfliktusok több millió menekültet, köztük mintegy 14 millió palesztint(4), 7 millió szíriait(5), 2 millió irakit(6) és 1,7 millió jemenit(7)kényszerítettek országuk elhagyására;

F.  mivel az UNRWA továbbra is hozzájárul a regionális stabilitáshoz és békéhez; mivel finanszírozása nem elegendő ahhoz, hogy teljesítse megbízatását, ami pedig kulcsfontosságú a világ legkiszolgáltatottabb menekültjeinek humán fejlődése és humanitárius támogatása szempontjából, és ezért az UNRWA-nak nyújtott folyamatos uniós támogatás kulcsfontosságú eleme az Unió azon stratégiájának, hogy hozzá kíván járulni a régió biztonságának, stabilitásának és fejlődésének előmozdításához;

G.  mivel az USA annak ellenére, hogy számára ez a régió kisebb prioritású, továbbra is fontos szereplő, többek között közvetlen katonai és biztonsági jelenléte révén, amely bár csökkenőben van, de számos ország számára még így is meghatározó; mivel azt követően, hogy 2015-ben a szíriai rezsimet támogatta, Oroszország katonai szereplővé vált a régióban;

H.  mivel 2020. szeptember 15-én az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein megállapodtak abban, hogy az úgynevezett Abraham-egyezmények aláírásával normalizálják diplomáciai kapcsolataikat Izraellel;

I.  mivel az Izrael, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom és Marokkó részvételével 2022. március 27–28-án rendezett csúcstalálkozó, amelynek célja egy új regionális biztonsági stratégia kialakítása és az országok közötti együttműködés fokozása volt, és amelyen az USA külügyminisztere is részt vett, előkészítette a biztonságra vonatkozó új regionális megközelítést; mivel Irán 2011-et követően jelentősen növelte befolyását a régióban; mivel az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) 2021. évi, Al-Ulában rendezett csúcstalálkozóján Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Bahrein közel négy év után véget vetett Katar bojkottjának; mivel 2021-ben a Szaúd-Arábia és Irán közötti tárgyalások, valamint az Irán és az Egyesült Arab Emírségek közötti magas szintű párbeszédek hozzájárultak a feszültség enyhüléséhez a régióban;

J.  mivel Ukrajna és Oroszország egyaránt vezető gabona- és műtrágyaexportőr a régió számos, nagymértékben függő és sérülékeny országa számára; mivel Oroszország ukrajnai háborúja és Ukrajna gabonaexportjának blokádja akár 49 millió embert is éhínségközeli helyzetbe sodorhat; mivel a háború miatti ellátási zavarok fokozzák az élelmiszerárak már amúgy is zajló emelkedését, és mélyítik a szegénységet;

K.  mivel az uniós tagállamok továbbra is exportálnak fegyvereket a régió országaiba; mivel az Unió közös álláspontot alakított ki, amely közös szabályokat állapít meg a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozóan(8);

L.  mivel a régió országai az Unió kulcsfontosságú kereskedelmi partnerei, és a két felet fontos gazdasági kapcsolatok kötik össze; mivel a jelenleg zajló globális energiaválság miatt, amelyet az ukrajnai orosz háború csak tovább fokoz, az energiaforrások uniós importjával összefüggésben megélénkült a kapcsolat az ÖET-vel és a régió más országaival; mivel lehetőség nyílik szorosabb együttműködésre más területeken, például a zöld átállás, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, a turizmus, a jobb kormányzás, az oktatás, a kultúra és az emberi jogok területén is; mivel az Öböl-menti stratégiai partnerségről szóló közös közlemény az EU, az ÖET és más Öböl-menti országok között számos közös érdekű területet vázolt fel; mivel az Arab-öböl országai növelték az általuk nyújtott nemzetközi humanitárius és fejlesztési segélyek összegét;

M.  mivel a tágabb értelemben vett Közel-Kelet világszerte az éghajlatváltozás által leginkább érintett országok közé tartozik, ahol a hőmérséklet a globális átlagnál kétszer gyorsabban emelkedik; mivel a régió országainak számos környezeti kihívással kell szembenézniük, például az elsivatagosodással, a biológiai sokféleség csökkenésével, a tengeri és part menti területeket érintő szennyezéssel, a légszennyezéssel, valamint a vízhiánnyal és vízminőségi problémákkal, és ezeket az éghajlatváltozás tovább fogja súlyosbítani; mivel a homokviharok gyakorisága és intenzitása folyamatosan növekszik a régióban; mivel az éghajlatváltozás okozta vízhiány, elsivatagosodás és bizonytalan élelmiszer-ellátás veszélyezteti az emberek biztonságát, és súlyosbíthatja a meglévő konfliktusokat, vagy új konfliktusokat válthat ki a régióban; mivel a folyamatban lévő globális energiaválság és az Ukrajna elleni orosz agresszió közepette fokozott kapcsolatra van szükség a régióbeli partnerekkel; mivel lehetőség nyílik szorosabb együttműködésre más területeken, például a zöld átállás, a jobb kormányzás és az emberi jogok területén is; mivel az európai zöld megállapodás utat nyithat az Unió és a régió országai közötti konstruktív együttműködés előtt; mivel az Uniónak megújuló energiát kell importálnia ahhoz, hogy teljesítse éghajlat-politikai célkitűzéseit; mivel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére és a fosszilis tüzelőanyagokba való befektetések kivonására irányuló globális erőfeszítések összefüggésében a tágabb értelemben vett Közel-Kelet országainak diverzifikálniuk kell gazdaságaikat, amelyek erősen támaszkodnak a szénhidrogének kitermelésére és kereskedelmére; mivel 2021 októberében az Egyesült Arab Emírségek elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re eléri a nulla nettó kibocsátást, Szaúd-Arábia vállalta, hogy saját területén belül 2060-ig eléri a nulla nettó kibocsátást, Katar pedig vállalta, hogy 2030-ig 25%-kal csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

N.  mivel a régióban a nem inkluzív kormányzással, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok megsértésével, valamint a terrorizmussal, a korrupcióval és a külföldi beavatkozással kapcsolatos problémák aggodalomra adnak okot, és jelentős mértékben hozzájárulnak az instabilitáshoz és a bizonytalansághoz; mivel a kifejezésre juttatott legitim demokratikus törekvésekre válaszul a régió számos országában fokozódott a békés szándékú politikai ellenzéki személyiségek, emberijog-védők és társadalmi aktivisták bebörtönzése vagy megkínzása, és emiatt további konfliktusokra lehet számítani; mivel egyes jelentések szerint 2021-ben hét országban – Egyiptomban, Iránban, Irakban, Szaúd-Arábiában, Szíriában, az Egyesült Arab Emírségekben és Jemenben – 520 kivégzést regisztráltak, ami 2020-hoz képest 19%-os növekedést jelent; mivel a mélyen gyökerező korrupció negatív hatással van a foglalkoztatásra, a növekedésre és a fejlődésre, és veszélyezteti az államok azon képességét, hogy saját joghatóságukon belül teljesítsék az egyének emberi jogainak előmozdítására, tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó kötelezettségüket; mivel a világ legmagasabb ifjúsági munkanélkülisége, valamint a politikai ellenzéki személyiségek és társadalmi aktivisták bebörtönzése vagy megkínzása régiószerte táplálja a feszültséget és a konfliktust;

O.  mivel a stabilitás és a biztonság fogalma közvetlenül kapcsolódik a demokratikus fejlődéshez és a jogállamiság tiszteletben tartásához; mivel egy politikai gazdaságtannal foglalkozó közelmúltbeli kutatás(9) megerősíti, hogy „a demokrácia gazdaságilag és statisztikailag jelentős pozitív hatást gyakorol a jövőbeli egy főre jutó GDP-re”, és megállapítja, hogy „a demokratizálódási folyamatot követő 25 évben a GDP hosszú távon 20–25%-kal nő”; mivel a médiapluralizmus és a sajtószabadság elleni fellépés tovább destabilizálta a régiót azáltal, hogy fokozta az erőszak propagálását és démonizálta az ellenzéki véleményeket;

P.  mivel az UNICEF szerint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a népesség közel felét jelenleg gyermekek és fiatalok (0–24 évesek) teszik ki; mivel a 2021. évi arab ifjúsági felmérés szerint a megélhetési költségek emelkedése és az egyéb háztartási kérdések jelentik a régióban a legfőbb akadályt, mivel az arab fiatalok több mint egyharmada küzd pusztán a megélhetésért; mivel az Al-Hol és Al-Roj menekülttáborokban több mint négy éve európai gyermekek százait tartják fogva;

Q.  mivel az uniós emberi jogi iránymutatásokat, köztük a nők és lányok elleni erőszakra, valamint a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdítására vonatkozó uniós iránymutatásokat meg kellene erősíteni, és a régióra vonatkozó stratégia középpontjába kellene helyezni; mivel a régióban a nők emberi jogait rendszeresen megsértik, és a nőjogi aktivistákat továbbra is zaklatják, megfélemlítik, őrizetbe veszik és bebörtönzik, vagy eltiltják az utazástól; mivel a tágabb értelemben vett Közel-Kelet számos országában továbbra is elterjedtek a becsületbeli gyilkosságok, továbbá sok nő él továbbra is családi fogságban; mivel a nők teljes körű bevonása a konfliktusok megelőzésébe és rendezésébe hasznosnak bizonyult a biztonság és a stabilitás globális előmozdításában; mivel az ÖET az elmúlt években jelentős hangsúlyt fektetett a nők munkaerő-piaci, önkormányzati és parlamenti képviseletének növelésére;

R.  mivel az LMBTI-személyek továbbra is elnyomás és erőszak áldozatai régiószerte, és a halálbüntetés még mindig jelen van a régió számos országában;

S.  mivel számos közel-keleti országban továbbra is üldözik a vallási és etnikai kisebbségeket, köztük a keresztényeket, és mivel garantálni kell e kisebbségek jogainak és szabadságainak teljes körű gyakorlását;

T.  mivel a közelmúltbeli iráni események tovább súlyosbították a már meglévő emberi jogi válságot; mivel Mahszá Amíni halálát követően az ország egész területén tömeges tiltakozások törtek ki, és az iráni hatóságok elfogadhatatlan elnyomó intézkedésekkel reagáltak, különösen a visszaélések és a rendszerszintű megkülönböztetés ellen tiltakozó nőkkel szemben;

A jelenlegi helyzet

1.  kiemeli, hogy a tágabb értelemben vett közel-keleti régióban a jelenlegi helyzetet a folyamatos konfliktusok – többek között a külső szereplők által szított, regionális dimenzióval rendelkező bénító konfliktusok és a több forrásból származó válságok – tartóssága jellemzi, ami különösen bonyolulttá teszi a globális európai stratégia kidolgozását, mivel minden hozzájárulásnak többdimenziósnak kell lennie, és igazodnia kell az egyes helyzetek sajátosságaihoz, fenntartva ugyanakkor a koherens regionális és nemzetközi dimenziót; hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok vagy más külső felek – különösen Oroszország – bevonásának a konfliktusok megoldására, valamint a biztonság és a stabilitás növelésére kell irányulnia; megjegyzi, hogy a folyamatban lévő konfliktusok mellett vannak látens konfliktusok is, amelyeket az Uniónak a régió instabilitása mögött meghúzódó okok kezelése érdekében hosszú távú stratégiájának meghatározásakor figyelembe kell vennie;

2.  üdvözli az Unió arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, a gazdasági fejlődést és az alapvető szabadságokat a közel-keleti régióban, és felhívja az Uniót, hogy továbbra is ösztönözze a politikai és gazdasági reformokat minden országban;

3.  hangsúlyozza, hogy az Unió egy békét és stabilitást célzó menetrendet támogat, és készen áll arra, hogy szorosabb együttműködést folytasson és megossza a konfliktusmegelőzés, a közvetítés és a terrorizmus elleni küzdelem terén rendelkezésére álló módszereket, tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat, kétoldalú és regionális szinten egyaránt;

4.  hangsúlyozza, hogy a Közel-Keleten – mint egy olyan kiemelt figyelmet érdemlő térségben, amely hatással van az Unió és polgárai biztonságára – az Uniónak megvannak a maga érdekeltségei, nevezetesen a béke, a stabilitás és a feszültségek enyhítésének előmozdítása a tágabb régióban, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a tiszta energia előállítása terén folytatott együttműködés, a multilateralizmus előmozdítása és végrehajtása, az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás tiszteletben tartásának előmozdítása, a jólét növelése, a növekvő globális fejlesztési és humanitárius szükségletek kielégítése, valamint a globális egészség előmozdítása; hangsúlyozza, hogy az Unió biztonsága összefügg a közel-keleti biztonsággal, és hogy az uniós finanszírozási eszközöknek, például az Európai Békekeretnek és a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköznek (Globális Európa), valamint a régióra irányuló humanitárius segítségnyújtásnak és műveleteknek jelentősen hozzá kell járulniuk a régió stabilitásához és jólétéhez; hangsúlyozza az illetékes uniós hatóságok felelősségét a pénzügyi elszámoltathatóság és átláthatóság folyamatos biztosításában a teljesítménymenedzsment- és -beszámolási rendszer meglévő módszertana alapján, valamint azt, hogy az uniós finanszírozás nem fordítható terrorista szervezetekre vagy tevékenységekre;

5.  hangsúlyozza, hogy azok a globális vagy regionális szereplők, amelyek támogatásukat semmilyen módon nem teszik függővé a jó kormányzás – Unió által előmozdított – elveitől, egyre fokozzák erőfeszítéseiket, különösen az afrikai országokkal folytatott katonai műveletek területén, és gyengítik a békefenntartáshoz elengedhetetlen többoldalú mechanizmusokat;

6.  megjegyzi, hogy a régió a 2011. évi arab tavasz óta történelmi változásokon ment keresztül; hangsúlyozza azonban, hogy az ezt követő instabilitást többek között az egyes önkényuralmi rendszerek által hozott azon döntés okozta, hogy erőszakot alkalmaznak a békés tüntetések és kritikák ellen; úgy véli, hogy a fokozott polarizáció kontraproduktív a stabilitás és biztonság területén kitűzött uniós célok szempontjából; felhívja az Uniót, hogy az Unió és az ÖET közötti intézményi partnerség és az euromediterrán partnerség révén mozdítsa elő a tágabb értelemben vett Közel-Keleten a multilateralizmust és a regionális integrációt, beleértve az erős parlamentközi kapcsolatokat is; ezzel párhuzamosan arra ösztönzi az Uniót, hogy fokozza kétoldalú megbeszéléseit és partnerségeit a régió békéjének és stabilitásának megteremtése mellett komolyan elkötelezett valamennyi érdekelt féllel;

7.  kiemeli, hogy az Unió fontos szerepet játszhat a régióbeli partnerekkel – többek között a civil társadalommal, a békés ellenzékiekkel, a szakszervezetekkel és az üzleti közösséggel – kétoldalú, regionális és nemzetközi szinten folytatott szoros együttműködésben annak érdekében, hogy segítsen kollektív választ adni a stabilizálás és a fejlődés megvalósítása érdekében, ami kulcsfontosságú a stabilitás előmozdításához; e tekintetben elismerését fejezi ki a regionális szereplők, például Irak, Kuvait, Omán és Katar arra irányuló erőfeszítéseiért, hogy előmozdítsák a régión belüli konstruktív diplomáciai szerepvállalást, többek között olyan kezdeményezések révén, mint a 2021. évi bagdadi együttműködési és partnerségi konferencia, valamint az Irán és Szaúd-Arábia közötti, Irak által elősegített normalizálási tárgyalások; felszólítja az Uniót, hogy lehetőség szerint támogassa ezeket a diplomáciai lépéseket, és ösztönözze a feszültségek enyhítésével kapcsolatos regionális szerep- és felelősségvállalást; ezért felszólít a regionális szervezetekkel, például az ÖET-vel és az Arab Ligával való együttműködés megerősítésére;

8.  üdvözli az Öböl-menti térséggel való stratégiai partnerségről szóló közös közleményt, amelynek célja az ÖET-országokkal különböző területeken folytatott széles körű együttműködés előmozdítása; úgy véli, hogy a közlemény fontos lépés az Arab-öböl országai régióban betöltött szerepének elismerése, valamint az Unió és az Öböl-menti térség közötti régióközi kapcsolatok új alapokra helyezése felé; úgy véli, hogy a közleménynek hasznos lett volna olyan politikák kidolgozása, amelyek célja a Perzsa-öböl különböző érdekelt felei – köztük az ÖET, Irak és Irán – közötti bizalomhiány leküzdése; úgy véli, hogy az Uniónak támogatnia kell a regionális szereplők között a közös kihívásokkal – például az éghajlatváltozással, a természeti katasztrófákkal, a kereskedelemmel, a fenntartható fejlődési célokkal – kapcsolatos, kérdésorientált együttműködést, a régión belüli bizalomépítés eszközeként; elismerését fejezi ki az együttműködésnek a zöld átállásban betöltött központi szerepéért, ugyanakkor sajnálja, hogy hiányzik a kritikusabb szerepvállalás az érintett országok rossz emberi jogi helyzete és problematikus kül- és biztonságpolitikája tekintetében; felkéri az Uniót és tagállamait, hogy hangsúlyozzák, hogy az Öböl-menti országokkal való szorosabb partnerséget az emberi jogok terén tett előrehaladásra vonatkozó, egyértelmű referenciamutatókkal kell összekapcsolni, többek között a jemeni háborús bűnökkel kapcsolatos elszámoltathatóság, a nők jogai, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága, az emberijog-védők szabadon bocsátása, a halálbüntetésre vonatkozó moratórium, a migráns munkavállalók jogai, valamint a nemzetközi fórumokon való alkalmazkodás tekintetében; üdvözli a közös közlemény arra irányuló javaslatát, hogy fokozzák az Unió és az Öböl-menti országok közötti együttműködést a nemzetközi humanitárius és fejlesztési segélyek finanszírozása terén; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az Öböl-menti adományozókat arra, hogy humanitárius és fejlesztési segélyeik nagyobb részét multilaterális intézményeken keresztül folyósítsák(10), mivel az általuk nyújtott segélyek főként kétoldalúak, és azoknak csupán 1–6%-a jut multilaterális intézményekhez; javasolja a Bizottságnak, hogy nyújtson segítséget az érintett országoknak segélyezési célkitűzéseik újragondolásához, valamint az egymás közötti, illetve az Unióval való együttműködés és koordináció javításához;

9.  elítéli a jemeni nép ellen 2015 óta folyamatosan zajló erőszakos támadásokat, amelyek több ezer halálos áldozatot követeltek, kulcsfontosságú polgári infrastruktúrát semmisítettek meg, és széles körű éhínséget idéztek elő; emlékeztet arra, hogy nem lehet helye katonai megoldásnak a jemeni konfliktusban, és hogy a válságot csak a jemeni társadalom valamennyi része és a konfliktusban részt vevő összes fél bevonásával, jemeni vezetésű és jemeni felelősségvállalással zajló inkluzív tárgyalási folyamat révén lehet rendezni; felhívja az uniós tagállamokat, hogy a nemzetközi humanitárius jog vagy a humanitárius jog megsértésének komoly veszélyére való tekintettel függesszék fel azon fegyverek kivitelét, amelyeket a jemeni háborúban használnak; elítéli, hogy iráni személyek és szervezetek jelentős mennyiségű fegyvert és alkatrészt szállítanak a húszi mozgalom számára; üdvözli a Szaúd-Arábia vezette koalíció és az Irán által támogatott húszi lázadók közötti, 2022 áprilisában Jemenben az ENSZ közvetítésével tett fegyverszüneti bejelentést, valamint annak 2022. júniusi megújítását; ragaszkodik ahhoz, hogy a fegyverszünet legyen az első lépés a jemeni felek közötti hiteles béketárgyalások előkészítése felé, amelyeknek a háború befejezéséhez és a világ egyik legnagyobb humanitárius katasztrófájának lezárásához kell vezetniük; hangsúlyozza, hogy az állítólagos háborús bűncselekményekért való elszámoltathatóság nélkül a konfliktust nem lehet ténylegesen megoldani; felszólítja az összes felet, hogy tartsák tiszteletben a fegyverszünetet, és kezdjenek jóhiszemű tárgyalásokat az életképes politikai és biztonsági megállapodások elérése érdekében, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2216 (2015) sz. határozatával, a Hudajdai Megállapodást támogató ENSZ-misszió közös végrehajtási mechanizmusaival és a globális tűzszünettel, amint arra az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2532 (2020) sz. határozata felszólít; felhívja a figyelmet a 2016 óta dúló jemeni háború által okozott humanitárius katasztrófára; felszólítja az összes felet, hogy tartsák be a nemzetközi humanitárius jogot, és teljes mértékben vegyenek részt az ENSZ által vezetett béketárgyalásokon;

10.  mély aggodalmát fejezi ki az iraki feszültségek eszkalálódása miatt, ideértve a külföldi beavatkozást is, amely veszélyezteti az ország kulcsfontosságú állami intézményeinek munkáját; felszólítja az összes felet, hogy tanúsítsanak maximális önmérsékletet és maradjanak nyugodtak, mivel minden szereplő számára kritikus fontosságú minden olyan fellépés elkerülése, amely további erőszakhoz vezethet; ismételten hangsúlyozza, hogy az Unió szilárdan támogatja Irak biztonságát, stabilitását és szuverenitását; aggodalmát fejezi ki az iraki helyzet miatt, és hangsúlyozza, hogy a lakosság körében súlyos elégedetlenség uralkodik a tartós korrupció miatt; ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy a konfliktus utáni újjáépítés és megbékélés, valamint az elszámoltatható intézményépítés támogatása révén járuljanak hozzá Irak stabilizálásához annak érdekében, hogy megvédjék az országot a geopolitikai rivalizálástól, és áthidalják a szélesedő társadalmi szakadékokat; hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség megsemmisítését, valamint a műalkotások és más kulturális javak fegyveres konfliktusok során történő eltulajdonítását mind újjáépítés, mind visszaszolgáltatás révén kezelni kell a kulturális örökség integritásának és a társadalmak, közösségek, csoportok és egyének identitásának védelme és biztosítása érdekében; tudomásul veszi az Unió iraki tanácsadó missziójának jelentőségét; hangsúlyozza azonban, hogy az iraki hatóságokkal együttműködve meg kell reformálnia magát annak érdekében, hogy növelje a helyszínen kifejtett hatását;

11.  emlékeztet arra, hogy a libanoni konfliktus a politikai szereplők klientizmusának következménye, amelyhez mindent átható korrupció társul, és hogy az Unió által esetlegesen nyújtott bármely pénzügyi támogatást egy olyan, demokratikus és inkluzív kormány meglétéhez kell kötni, amely egyértelműen elkötelezett a korrupció ellen; legmélyebb aggodalmát fejezi ki a libanoni politikai, gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság elhúzódása miatt, amely továbbra is szenvedést okoz a teljes lakosságnak; üdvözli a 2022. május 15-én Libanonban tartott parlamenti választásokat, és felszólít egy küldetésorientált, hiteles és elszámoltatható, külföldi befolyástól mentes új kormány gyors és inkluzív megalakítására; felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét / a Bizottság alelnökét, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy továbbra is határozottan gyakoroljanak nyomást Libanon politikai képviselőire a reformok érdekében, többek között azáltal, hogy a nagyszabású strukturális támogatást a valódi változások végrehajtásához kötik; ezzel párhuzamosan felhívja az Uniót és tagállamait, hogy növeljék a libanoni népnek nyújtott humanitárius segítségnyújtást, és ezzel egyidejűleg támogassák az alapvető közszolgáltatásokat, az önszerveződő szervezeteket és a civil társadalmat;

12.  hangsúlyozza a szíriai rezsim különleges felelősségét; hangsúlyozza Oroszországnak mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjának különleges felelősségét, mivel 2011 óta 18 alkalommal nyújtott be vétót az ENSZ BT azon határozataival szemben, amelyek célja a szíriai válság politikai rendezése volt; üdvözli a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet 2021. áprilisi határozatát, amely felfüggeszti Szíria tagságát a szervezetben; emlékeztet arra, hogy a szíriai polgárháború évtizedek óta a régió egyik legtöbb áldozatot követelő konfliktusa, amely félmillió ember halálát okozta és 14 millió szíriait kényszerített otthona elhagyására; emlékeztet a szíriai lakosság felének földönfutóvá tétele által előidézett emberi tragédiára, akiknek egy része az országon belül, más része szerte a régióban, illetve Európában keresett oltalmat menekültként; hangsúlyozza, hogy véget kell vetni annak, hogy a regionális szereplők Szíria különböző részeit folyamatosan megszállják; hangsúlyozza, hogy a demokrácián, valamint az ország szuverenitásán és területi integritásán alapuló megoldást kell találni a Szíriában zajló konfliktusra; hangsúlyozza, hogy ezt párbeszéd révén kell elérni; üdvözli az EU, a tagállamok és a civil társadalom minden arra irányuló erőfeszítését, hogy dokumentálják az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményeket, és büntetőeljárásokat indítsanak az elkövetők ellen, és felszólítja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit a büntetlenség megszüntetése érdekében; megjegyzi, hogy a konfliktus kezdete óta annak egyik fő kiváltó oka sem oldódott meg, miközben a regionális feszültségek nőttek, és Szíria gazdasági válsága tovább súlyosbodott, ami szörnyű szenvedést okozott a polgári lakosságnak; üdvözli a Törökországnak, Libanonnak és Jordániának a szíriai menekültek befogadásához nyújtott uniós pénzügyi támogatást; emlékeztet arra, hogy Szíria továbbra sem biztonságos visszaküldési célország az elnyomás és a konfliktus elől 2011 óta menekülő 7 millió menekült számára; hangsúlyozza, hogy a Dáis/ISIS elleni nemzetközi koalíció számára a Dáis/ISIS legyőzése továbbra is elsődleges prioritás, mivel a Dáis/ISIS a vezetése által a közelmúltban elszenvedett jelentős kudarcok ellenére továbbra is támadásokat hajt végre, és folyamatos regionális és globális fenyegetést jelent;

13.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy tegyenek eleget azon kötelezettségüknek, hogy haladéktalanul hazatelepítsék az észak- és kelet-szíriai autonóm közigazgatás területén található al- Hol és al-Roj fogolytáborokban több mint négy éve fogva tartott állampolgáraikat, ideértve a kiskorúakat és édesanyáikat is; úgy véli, hogy amennyiben az anyák vagy apák büntetőjogi felelősséget viselnek, a tagállamba való visszatérésükkor felelősségre kell vonni őket;

14.  hangsúlyozza, hogy a stabil, biztonságos, egységes és virágzó Líbia megteremtése az EU egyik prioritása; e tekintetben javasolja, hogy az EU továbbra is semleges pozíciót foglaljon el az országban folyó hatalmi küzdelmek kapcsán, különösen a közelmúltbeli harcokat követően; hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell a munkahelyteremtés fokozására irányuló projekteket, különösen a Fezzan régióban, ami fontos szerepet játszana az ország stabilizálásában;

15.  felhívja a figyelmet az EU vonatkozó ENSZ-határozatok melletti régóta fennálló elkötelezettségére és a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló korábbi, 2022. február 17-i parlamenti állásfoglalásra, amelyek az izraeli–palesztin konfliktussal kapcsolatos uniós álláspontot, valamint a kétállami megoldáson alapuló igazságos és átfogó megoldás iránti régóta fennálló elkötelezettséget tükrözik; kiemeli továbbá, hogy a nemzetközi joggal összhangban az illegális telepek akadályozzák a kétállami megoldás kialakítását, amely az Európai Unió elfogadott politikája; emlékeztet arra, hogy az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti, a konfliktus végleges rendezésére irányuló béketárgyalások, amelyek olyan megoldáson alapulnak, amely mindkét ország számára lehetővé teszi, hogy az 1967-es vonalak mentén békében és biztonságban éljenek, a stabilitás egyik előfeltétele; ismételten mély aggodalmát fejezi ki a Gázai övezetben gyorsan romló humanitárius helyzet miatt, és felszólít az Izrael által a személyek és áruk mozgására vonatkozóan meghozott, a lakosságra pusztító hatással bíró valamennyi korlátozó intézkedés feloldására; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mindkét fél részéről akadályozza meg a kétállami megoldást aláásó tevékenységeket, például a telepek bővítését; határozottan elítéli a folytatódó erőszakot, a terrorista tevékenységeket és az erőszakra való felbujtást, amelyek alapvetően összeegyeztethetetlenek a békés kétállami megoldás előmozdításával; hangsúlyozza a palesztin választások fontosságát; felhívja az EU-t, hogy fordítson különös figyelmet az izraeli–palesztin konfliktusra, tekintettel annak kivételes hosszára és azokra a jelenlegi kilátásokra, amelyek mellett nehezen képzelhető el, hogyan biztosítható a közel-keleti régió egészének stabilitása;

16.  elismeri az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Szudán, valamint Izrael közötti kapcsolatok normalizálódását; ösztönzi a regionális együttműködést és támogatja az Izrael és az arab államok közötti kapcsolatok normalizálását, előmozdítva a Palesztin Nemzeti Hatóság teljes körű bevonását, összhangban a régió békéjének, biztonságának és stabilitásának megteremtésére irányuló uniós és amerikai erőfeszítésekkel, valamint az ENSZ keretrendszerével, az arab békekezdeményezéssel és az oslói megállapodásokkal; felszólít, hogy használják ki ezt a lendületet a régión belüli párbeszéd és együttműködés előmozdítására a közel-keleti békefolyamat és a kétállami megoldás támogatása, valamint a nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében; megjegyzi, hogy az Ábrahám-megállapodások jelentős szerepet játszanak a régió államközi kapcsolatainak átszervezésében, amelyeket figyelembe kell venni a régió stabilizálását elősegítő európai stratégia kidolgozása során; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az érintett arab országokkal közösen vizsgálják meg, hogy az Izraellel kötött normalizálási megállapodásaik hogyan segíthetik elő a kétállami megoldást;

17.  újólag megerősíti, hogy az UNRWA alapvető módon járul hozzá a stabilitáshoz és a biztonsághoz a növekvő humanitárius és fejlesztési szükségletek közepette, és felszólítja az EU-t és a szélesebb nemzetközi közösséget, hogy mind politikai, mind finanszírozási szempontból biztosítsa az ügynökségnek nyújtott megfelelő támogatást, valamint azt, hogy az ügynökség teljesíteni tudja megbízatását, tekintettel arra is, hogy az ENSZ Közgyűlése 2022-ben megújítja megbízatását; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozást nem szabad felfüggeszteni anélkül, hogy bizonyíték lenne a visszaélésre;

18.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy foglalkozzanak az Ukrajna elleni orosz agressziónak a globális élelmiszer-ellátásra és -árakra gyakorolt, a régió stabilitását fenyegető következményeivel; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként az Ukrajna elleni orosz agressziónak a tágabb értelemben vett Közel-Kelet egyes országaira gyakorolt hatását az élelmezésbiztonság tekintetében, kiemelt figyelmet fordítva a magas importfüggőség és a szociális biztonság hiánya miatt legkiszolgáltatottabb országokra, és biztosítva, hogy a pénzügyi támogatás közvetlenül a legkiszolgáltatottabb csoportok javát szolgálja; hangsúlyozza, hogy az ukrajnai konfliktus súlyosbíthatja a Covid19-világjárvány által okozott inflációs nyomást, és ezáltal fokozhatja az élelmezési és humanitárius válságot a Közel-Kelet leginkább függő országaiban;

Lehetőségek a stabilitás és biztonság terén

19.  hangsúlyozza, hogy az együttműködés minden formájának humánbiztonsági megközelítésen, valamint a nemzetközi jog, a szabályokon alapuló világrend és az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló közös célkitűzések tiszteletben tartásán kell alapulnia;

20.  felszólítja az összes uniós tagállamot, hogy ne hagyja magát bevonni regionális hatalmi harcokba; hangsúlyozza, hogy tekintettel a folyamatban lévő konfliktusokra és a belső elnyomásról szóló jelentésekre, a közel-keleti régió egyes országaiba irányuló fegyverkivitel sértheti a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontban foglalt uniós álláspontot; kéri, hogy a régióba irányuló fegyverkivitel nyomon követését egy, a tagállamok közötti konzultációs mechanizmus révén biztosítsák;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szomszédos országok túl gyakran beavatkoznak a belső válságokba, ideértve a politikai és katonai beavatkozást is, ami hozzájárul a régió államközi kapcsolatainak tartós romlásához és a konfliktusokhoz; felszólítja a régió harmadik országait, hogy tartózkodjanak a belső konfliktusok által érintett országokba irányuló fegyverkiviteltől vagy harcosok küldésétől, valamint attól, hogy katonai vagy félkatonai erők révén katonailag beavatkozzanak más, konfliktusban álló országokban, mivel az ilyen beavatkozások hozzájárulnak a regionális destabilizációhoz, aláássák az állami struktúrákat és különböző ideológiai irányultságú harcosok csoportját támogatják; e tekintetben elítéli, hogy Törökország rendszeresen megsérti Irak szuverenitását és területi integritását; elítéli továbbá, hogy Irán a közelmúltban ballisztikus rakétákat és dróntámadásokat intézett az iraki kurdisztáni régió ellen, ami az iraki szuverenitás és területi integritás indokolatlan megsértését jelenti; határozottan ellenzi a drónok bírósági eljárás nélkül és területen kívül végrehajtott kivégzések során történő alkalmazását, és felszólít egy arra vonatkozó kötelezettségvállalásra, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon dolgozzanak az ilyen bevetések globális tilalmán; kiemeli különösen az autonóm és távirányítású rendszerek ilyen műveletek során történő használatával kapcsolatos veszélyeket;

22.  felhívja az EU-t, hogy teljes mértékben használja ki az együttműködés és a pénzügyi támogatás új formáit, például a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközt (Globális Európa) és az Európai Békekeretet, a már meghatározott vezérelvekkel összhangban és oly módon, amely előmozdítja a stabilitást és a humán fejlődést;

23.  üdvözli az Unió elkötelezettségét a tömegpusztító fegyverektől mentes övezet Közel-Keleten történő létrehozása mellett, az atomsorompó-szerződés szerződő feleinek a szerződést és annak meghosszabbítását vizsgáló 1995. évi konferenciájának a Közel-Keletről elfogadott határozatával összhangban, valamint üdvözli az e teljes körű, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan folyamatot támogató bizalomépítő intézkedések Unió általi előmozdítását; mélységes aggodalmát fejezi ki az atomfegyverek potenciális elterjedése miatt a régióban, és felhívja az EU-t és tagállamait, hogy aktiválják és fokozzák a diplomáciai erőfeszítéseket ennek elkerülése és e jelenség felszámolása érdekében; megjegyzi, hogy Izrael – amely nem részes fele a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésnek – régóta homályban tartja nukleáris státuszát; felszólítja Izraelt, hogy írja alá a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést;

24.  a leghatározottabban elítéli, hogy Irán kíméletlen erőszakkal lép fel azokkal szemben, akik azt követően, hogy az iráni hatóságok a rezsim kötelező öltözködési kódexének be nem tartása miatt meggyilkolták a 21 éves Mahszá Amínit, békésen tüntetnek; rendkívüli nagyrabecsülését, tiszteletét és támogatását fejezi ki azon nők és férfiak iránt, akik a békés tiltakozásokon való részvételükkel kiállnak az alapvető jogokért és szabadságokért, például a nők azon jogáért, hogy ne kelljen fejkendőt viselniük; üdvözli, hogy a Tanács további célzott szankciókat alkalmaz az iráni rezsimnek az erőszakos fellépésben részt vevő vezető tisztviselőivel szemben, többek között az Iszlám Forradalmi Gárda és az erkölcsrendészet tisztviselőivel, valamint – a fokozott online cenzúrára való tekintettel – az információs miniszterrel szemben; kijelenti, hogy a Parlament nem tarthat hivatalos találkozókat iráni tisztviselőkkel mindaddig, amíg Irán célzott szankciókat alkalmaz hat képviselője ellen; ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az átfogó közös cselekvési tervet, ugyanakkor még átfogóbb megállapodást szorgalmaz Irán rakétaprogramjával kapcsolatban; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Irán jelenleg is támogatja a szíriai elnyomó rezsimet és a libanoni Hezbollahot, valamint hogy az Ukrajna elleni agresszív háború ellenére katonai drónokat és rakétákat exportál Oroszországba;

25.  tudomásul veszi a közel-keleti régióval folytatott energiaügyi együttműködés stratégiai dimenzióját; hangsúlyozza, hogy az EU energiaforrásait diverzifikálni kell, és felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy értékeljék az olaj, gáz vagy hidrogén EU-ba történő behozatalára vonatkozó megállapodások biztonsági vonatkozásait; hangsúlyozza, hogy a regionális stabilitás és jólét az EU egyik kulcsfontosságú célkitűzése, tekintettel arra, hogy a régió fontos szerepet játszik az EU energiaforrásainak diverzifikálásában; felhívja az Európai Uniót, hogy az Oroszországból származó gáz- és olajimportját ne csak egyszerűen kiváltsa a tágabb Közel-Keletről származó szénhidrogén-ellátással, hanem ragadja meg az alkalmat arra, hogy 2022 előtt kétharmaddal csökkentse az orosz gáztól való függőséget annak érdekében, hogy csökkentse az EU fosszilis tüzelőanyagoktól való általános függőségét, valamint növelje a megújuló forrásokból történő energiatermelésbe és a villamosenergia-hálózatok összekapcsolásába történő beruházásokat; felhívja az EU-t, hogy fokozza együttműködését a tágabb értelemben vett közel-keleti országokkal az európai zöld megállapodással kapcsolatban; felhívja az EU-t, hogy ösztönözze és támogassa a régió országait éghajlat-politikai célkitűzéseik elérésében, különösen nagy megújulóenergia-kapacitásuk kihasználásával; úgy véli, hogy a térség szénhidrogén-kitermelésre és -kereskedelemre való támaszkodása veszélyezteti jövőbeli stabilitását; felhívja az EU-t, hogy a régióban élő tárgyalópartnerei felé hangsúlyozza a zöld átállásban való együttműködés kölcsönös előnyeit, különösen a fenntartható növekedés előnyeit; felkéri az EU-t, hogy vegye fontolóra egy megújulóenergia-partnerség létrehozását a tágabb értelemben vett közel-keleti országokkal;

26.  hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a terrorista szervezetek és tevékenységek finanszírozása ellen; hangsúlyozza, hogy az EU-nak elő kell segítenie a pénzmosás megállítását és az illegális pénzmozgások megfékezését azáltal, hogy egyértelmű stratégiát fogad el az ilyen típusú pénzeszközök ellenőrzése terén a régió több államában tapasztalható hiányosságok kezelésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Arab Emírségek biztos menedéket nyújt az Oroszországgal szembeni uniós szankciókat kikerülő orosz oligarchák számára; hangsúlyozza, hogy a régióval kialakított fejlett és történelmi biztonsági partnerség közös megközelítést tesz szükségessé Oroszország Ukrajna ellen folytatott agressziójával és az alapvető európai érdekekkel kapcsolatban; hasonlóképpen sajnálja, hogy a szíriai rezsimmel szembeni uniós szankciókat 2011 óta kijátsszák Libanonon, Iránon és Oroszországon keresztül;

27.  határozottan elítéli a terrorista csoportok által a régióban elkövetett terrortámadásokat; felhívja ezért az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is szorosan működjenek együtt a dzsihádista hálózatok ellen harcoló legitim kormányokkal; üdvözli a Bizottság és az EKSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy szakértői hálózatot hozzon létre a régió számos országában működő uniós küldöttségeken a terrorizmus elleni küzdelem terén, és hogy több kormány is testre szabott segítséget nyújtson; rendszeres együttműködésre szólít fel a radikalizálódás és a terrorizmus elleni küzdelem terén, célzott, testre szabott és rendszeresen értékelt polgári programok révén; üdvözli a Bizottság – és különösen a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálat – arra irányuló erőfeszítéseit, hogy programokat hozzon létre a régió több országával való partnerség kialakítására a radikalizálódás és a terrorizmus elleni küzdelem terén; úgy véli, hogy az ilyen, testre szabott programok, amelyeket a kedvezményezett államok sajátos igényeinek megfelelő anyagi és pénzügyi források támogatnak, a biztonsági együttműködés hatékony eszközei lehetnek; felszólít azonban e projektek eredményességének alapos értékelésére, valamint annak biztosítására, hogy a szolgáltatók – akiket gyakran a tagállamok ügynökségei adnak – valódi szakmai szakértelem alapján megfelelő, a fogadó országok által kifejezett igényekhez igazított képzést nyújtsanak;

28.  üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a Magnyickij-törvényt mint az emberi jogokat megsértő személyek szankcionálására szolgáló fontos uniós eszközt; felszólít korlátozó intézkedések kidolgozására mindazon iráni tisztviselőkkel szemben, akiket felelősség terhel az iráni emberijog-védőkkel, lelkiismereti foglyokkal és az országban békésen tiltakozó személyekkel szembeni súlyos emberi jogi jogsértésekért;

Állampolgárok és emberi jogok

29.  kiemeli, hogy az emberek közötti kapcsolatok és az együttműködés olyan területeken, mint az oktatás, a tudomány és a kultúra, fontos szerepet játszanak a régióban, és jelentősen hozzájárulhatnak a régió stabilitásához és a szakadékok áthidalásához az EU és a régió között, valamint a régió országai között egyaránt; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság által a Kuvait és Katar állampolgárainak vízummentességére vonatkozóan előterjesztett javaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen technikai megbeszéléseket azon kritériumok teljesítésének biztosítása érdekében, amelyek végső soron lehetővé teszik a kuvaiti és katari állampolgárok vízummentességét; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a régióból származó diákok Erasmus+ programhoz való hozzáférését;

30.  hangsúlyozza az EU régióbeli állandó és növekvő politikai és diplomáciai jelenlétének fontosságát, elősegítendő a stratégiai politikai párbeszédet és a régió országai közötti cseréket a stabilitás előmozdítása érdekében; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a közel-keleti és észak-afrikai régión belüli békés népmozgalmak kérésének megfelelően fokozzák a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság előmozdítását célzó diplomáciai és politikai erőfeszítéseket;

31.  megjegyzi, hogy az Európai Unió és tagállamai jelenleg számos típusú katonai műveletben és együttműködésben vesznek részt a régióban: EU NAVFOR Szomália – Atalanta művelet az Élelmezési Világprogram vízi járműveinek és más veszélyeztetett szállítmányoknak a védelme, valamint a kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentés, azok megelőzése és visszaszorítása érdekében, az EU földközi-tengeri térségben folytatott IRINI katonai művelete, az USA Inherent Resolve művelete a partnererők támogatására Irak és Szíria kijelölt területein, amíg azok önállóan le nem győzik a Dáis/ISIS-t, a NATO Sea Guardian hadművelete a tengeri biztonsági kapacitásépítés, a tengeri helyzetismeret és a tengeri terrorizmus elleni küzdelem támogatása érdekében, valamint a Hormuzi-szoroson belüli, európai vezetésű tengeri helyzetismereti misszió; úgy véli, hogy ezek a kötelezettségvállalások választ adnak a nemzetközi jog által felvetett kollektív fenyegetésekre, és jelentős európai hozzájárulást jelentenek a régió biztonságához; megjegyzi azonban, hogy egyes tagállamok helyi válságokban vagy konfliktusokban való egyéni részvétele nem része az európai szinten – például Szíriában vagy Líbiában – szorosabban összehangolt megközelítéseknek; hangsúlyozza, hogy az uniós jelenlétet emberi jogi szempontból nyomon kell követni és értékelni kell, és figyelembe kell venni az emberi biztonsági kritériumokat;

32.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a régió vezetői az autoriter kormányzás felé való visszalépéssel reagáltak a számos arab országban 2010-ben, 2011-ben és később a demokratikus reformokért folytatott kiterjedt utcai tiltakozásokra, tovább korlátozva a polgárok és lakosok szólásszabadságát, egyesülési szabadságát, gyülekezési szabadságát és sajtószabadságát; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság és az emberi jogok, a jó kormányzás és a korrupció elleni küzdelem előnyös az emberek számára, és elősegíti a régió stabilitását; hangsúlyozza, hogy az az eshetőség, hogy a régióban bárki önkényes fogva tartással és kínzással szembesülhet, olyan elfogadhatatlan bizonytalanságot jelent a térség valamennyi polgára számára, amely további társadalmi nyugtalanság forrása, és a nemzeti intézményekkel szembeni bizalmatlanságot és ellenérzéseket ébreszt;

33.  elítéli, hogy az emberi jogi jogvédőket, aktivistákat, újságírókat és az államhatalom szerint kritikát megfogalmazó személyeket a régió egészében továbbra is súlyos és mindenre kiterjedő állami elnyomás sújtja; felhívja az EU és a tagállamok helyszíni küldöttségeit, hogy a helyi hatóságokkal való kapcsolattartás során kezeljék prioritásként az emberi jogi kérdéseket, és biztosítsák valamennyi uniós iránymutatás, többek között az emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatások, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési terv teljes körű és szigorú végrehajtását; felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő a toleranciát és a vallásszabadságot a régióban; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal kötött uniós társulási megállapodások demokratikus záradékát ténylegesen alkalmazzák minden olyan esetben, amikor az emberi jogok egyértelműen sérülnek; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló többoldalú fórumot, beleértve az ENSZ-et is, hogy újítsák meg a független nemzetközi vizsgálati és jelentéstételi mechanizmusokat – vagy hozzanak létre újakat – a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák legsúlyosabb megsértésének kezelésére a közel-keleti régióban, különös tekintettel a kínzásra, az erőszakos eltüntetésekre és a bírósági eljárás nélkül végrehajtott kivégzésekre; felszólít e célból az ENSZ Jemennel foglalkozó, elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló csoportjának visszaállítására, az egyiptomi emberi jogi jogsértések nyomon követésére és jelentésére szolgáló ENSZ-mechanizmus létrehozására, valamint az ENSZ líbiai független tényfeltáró missziója megbízatásának megújítására;

34.  mélységes aggodalmának ad hangot a tömeges megfigyelési technológiák értékesítésének, kivitelének, frissítésének és fenntartásának emberi jogi hatásai miatt a régióban, tekintettel arra, hogy a régió országaiban régóta jellemző e technológiák belpolitikai elnyomás céljából történő visszaélésszerű felhasználása; elítéli, hogy a régió visszaél a kémszoftver-technológiával, például az izraeli NSO Group vállalat Pegasus kémprogramjával; hangsúlyozza, hogy a politikai vezetők, újságírók, aktivisták vagy a civil társadalom ellen irányuló, megfigyelési szoftverekkel való visszaélés az alapvető jogok és szabadságok súlyos megsértésének minősül; hangsúlyozza, hogy az új digitális technológiák konkrét fenyegetést jelentenek az emberijog-védőkre, az ellenzéki szereplőkre, az újságírókra és másokra nézve a tevékenységük ellenőrzése, korlátozása és aláásása révén; kéri az EU-t, hogy kezdeményezze a kémprogram-technológia értékesítésére, átadására és használatára vonatkozó azonnali, globális moratórium előmozdítását egy ezzel kapcsolatos szilárd szabályozási keret elfogadásáig; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy az európai megfigyelési technológiák bármilyen jövőbeli exportja és a kapcsolódó technikai segítségnyújtás során gondoskodjanak teljes körű emberi jogi átvilágításról és megfelelő felülvizsgálatról; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a harmadik országok kormányaival az elnyomó kiberbiztonsági és terrorizmusellenes jogalkotási gyakorlatok és jogszabályok megszüntetése érdekében; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy engedjék szabadon a lelkiismereti okokból bebörtönzötteket, köztük az újságírókat és a civil újságírókat, és tegyék lehetővé a szabad, független és sokszínű médiakörnyezet kialakulását saját stabilitásuk és biztonságuk hosszú távú érdekében; hangsúlyozza a dezinformáció és az álhírterjesztés elleni küzdelem fontosságát a régióban, és felhívja az EU-t, hogy tegyen megfelelő lépéseket, különösen a független média és az oktatási célú polgári kezdeményezések támogatása révén;

35.  felhívja az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő az erős és független civil társadalom kialakulását a régióban, különösen a szakszervezetekkel, nőszervezetekkel és környezetvédelmi szervezetekkel való együttműködés révén; megjegyzi, hogy az EU-nak érdeke, hogy együttműködjön a helyi civil társadalmi szervezetekkel a régió országaival kapcsolatos szakpolitikáinak gondosabb megalapozása, értékelése és diverzifikálása érdekében; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom mozgásterének számos országban tapasztalható szűkülése a regionális stabilitást fenyegeti; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt évtizedben számos országban jelentősen zsugorodott az egyesülési szabadság, és a civil társadalmi szervezeteket támadások érték, akár jogi, akár de facto elnyomás és megfélemlítés révén; határozottan megerősíti, hogy az alapvető polgári és politikai jogok és szabadságok védelme jogszerű munkaterület a civil társadalmi szervezetek számára, többek között a közel-keleti régióban is;

36.  kiemeli a nők elleni erőszak súlyosságát a régióban, különösen konfliktushelyzetekben; kéri az EU-t és tagállamait, hogy szólítsák fel régióbeli tárgyalópartnereiket, hogy növeljék a nők részvételét a konfliktusok megelőzésében és megoldásában, a béketárgyalásokban, a béketeremtésben, a békefenntartásban, a humanitárius reagálásban és a konfliktust követő újjáépítésben; e tekintetben kéri az EU-t, hogy mutasson példát, és biztosítsa a nők méltányos képviseletét saját uniós küldöttségeiben és misszióiban; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a tágabb értelemben vett közel-keleti régióban tett konfliktusrendezési erőfeszítéseikbe építsék be az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000) sz. határozatát; megismétli arra irányuló felhívását, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervet teljes körűen hajtsák végre és kezeljék prioritásként az EU külső tevékenységének minden területén; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy sürgessék a régióban zajló konfliktusokban érintett valamennyi felet, hogy hozzanak különleges intézkedéseket fegyveres konfliktusok esetén a nők és lányok nemi alapú erőszakkal, különösen a nemi erőszakkal és a szexuális bántalmazás egyéb formáival szembeni védelme érdekében; hangsúlyozza a helyi nőszervezetek támogatásának fontosságát mint a társadalmi szerepvállalás előmozdításának eszközét;

37.  felhívja a régióbeli hatóságokat, hogy minden körülmények között tartsák fenn a kínzás tilalmát, amelyről különösen az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezménye rendelkezik, és amelyet a régió országainak legtöbbje aláírt és ratifikált; felhív a halálbüntetés eltörlésére az egész régióban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Öböl-menti térséggel kialakítandó stratégiai partnerségről szóló közös közlemény nem vezetett be emberi jogi biztosítékokat az Öböl-menti államokkal folytatott, terrorizmus elleni együttműködés tekintetében, és ragaszkodik ahhoz, hogy az Öböl-menti és a közel-keleti országokkal folytatott ilyen irányú együttműködés az ilyen biztosítékok szigorú alkalmazásához legyen kötve; mély aggodalommal állapítja meg, hogy a régió országaiban továbbra is olyan homályosan megfogalmazott „terrorizmusellenes” jogszabályokat fogadnak el, amelyek végrehajtása a gyakorlatban az eltérő vélemények jogszerű és békés kifejezésének bűncselekménnyé nyilvánításához vezet; üdvözli az Arab-öböl országaival, valamint Izraellel, Jordániával és Libanonnal folytatott kétoldalú emberi jogi párbeszédeket; hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen párbeszédek nem korlátozódhatnak bizonyos napirendi pontok gépies „kipipálására”, hanem arra kell irányulniuk, hogy konkrét kötelezettségvállalásokat és eredményeket érjenek el a partnerországokban az emberi jogok terén tett konkrét előrelépés érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy az éves emberi jogi párbeszédek nem jelenthetik az egyetlen lehetőséget az érintett országokkal folytatott emberi jogi tárgyalásokra; felhívja az EU-t és a tagállamok vezetőit, hogy az ÖET-tagállamokbeli kollégáikkal tartott magas szintű találkozókon ismételjék meg a párbeszédek során felmerült aggodalmakat és az ott megfogalmazott ajánlásokat; mélységes aggodalmát fejezi ki a szaúd-arábiai emberi jogi helyzet folyamatos romlása miatt, ami abban tükröződik, hogy 2022-ben nőtt a kivégzések száma, és hogy szaúdi állampolgárokat – például Salma al-Shehabot – 45 év börtönbüntetésre ítéltek a közösségi média használata miatt; mély aggodalmát fejezi ki az érdemi elszámoltathatóság hiánya miatt Dzsamál Hasogdzsi, a Washington Post újságírójának meggyilkolásával kapcsolatban;

38.  kiemeli az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjében meghatározott fenntartható fejlődési célok fontosságát, amelyek kulcsfontosságúak a régió stabilitásának előmozdítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni az EU és a régió országai közötti együttműködést annak érdekében, hogy e célok mindegyike teljesüljön, különös tekintettel azokra, amelyek a globális együttműködést igénylő kihívásokkal, például az éghajlatváltozással kapcsolatosak, egyértelmű stratégiákat, időkereteket és célokat határozva meg ezeken a területeken; hangsúlyozza, hogy az Unió úgy tudja leghatékonyabban előmozdítani a régió biztonságát és stabilitását, ha a mögöttes okok kezelésére összpontosít;

o
o   o

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Arab Államok Ligája főtitkárának, az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának, az Öböl-menti Együttműködési Tanács főtitkárának, valamint e szervezetek tagállamai kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2008.12.13., 99. o. (2) HL C 342., 2022.9.6., 167. o. (3) HL C 404., 2021.10.6., 202. o. (4) Martin Griffiths, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese és gyorssegélyekkel foglalkozó koordinátora, Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa, valamint Achim Steiner, az ENSZ Fejlesztési Programjának ügyintézője, „Message from the United Nations humanitarian, refugee, and development chiefs on the situation in Syria and the region” (Üzenet az ENSZ humanitárius, menekültügyi és fejlesztési vezetőitől Szíria és a régió helyzetéről), 2022. május 10. (5) Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, „ Syria emergency” (A szíriai vészhelyzet), frissítve: 2021. március 15. (6) Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, „Iraq Refugee Crisis Explained” (Tájékoztató az iraki menekültválságról), 2019. november 7. (7) Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, „Yemen crisis Explained” (Tájékoztató a jemeni válságról), 2022. július 14. (8) A Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontja. (9) Acemoglu, D. et al., „Democracy Does Cause Growth”, Journal of Political Economy, 127. kötet, 1. sz., 2019., 47–100. o. (10) AlMezaini, K., „Humanitarian Foreign Aid of Gulf States – Background and Orientations”, Konrad Adenauer Alapítvány, 20. sz. szakpolitikai jelentés, 2021. január.