Az Európai Parlament,

–  tekintettel az afganisztáni helyzetről elfogadott korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2021. szeptember 16-i(1) és a 2022. április 7-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az emberi jogok védelméről és az EU külső migrációs politikájáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2022. november 14-i és az Afganisztánról szóló, 2021. szeptember 15-i tanácsi következtetésekre, amelyek öt kritériumot vázoltak fel a tálibok által vezetett de facto hatóságokkal való uniós kapcsolatfelvétel tekintetében,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Afganisztánról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Afganisztánról szóló határozataira, többek között a 2626 (2022), a 2596 (2021), a 2543 (2020) és a 2513 (2020) számú határozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az afganisztáni helyzetről szóló, 2022. november 10-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az afganisztáni nők és leányok emberi jogi helyzetéről szóló, 2022. július 8-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ afganisztáni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2022. szeptember 9-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziójának (UNAMA) 2022. július 20-i jelentésére, amely felvázolja az afganisztáni emberi jogi helyzetet a tálib hatalomátvétel óta eltelt 10 hónapban,

–  tekintettel a táliboknak az afganisztáni ügyvivő kormány létrehozásáról szóló, 2021. szeptember 7-i bejelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyeket Afganisztán ratifikált,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án aláírt genfi egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Afgán Iszlám Köztársaság között 2017. február 18-án létrejött partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről, a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni erőszakról és a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló uniós tematikus iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a tálibok 2021. augusztus 15-én a NATO és szövetséges csapatok kivonását követően átvették a hatalmat Afganisztánban; mivel visszaállították az Afgán Iszlám Köztársaságot, és egy csak férfiakból álló kormányt neveztek ki, köztük az 1996–2001-es tálib rezsim több tagját is, akik közül néhányat terrorizmus vádjával köröznek; mivel az EU továbbra is szilárd álláspontot képvisel a de facto tálib kormány el nem ismerése tekintetében;

B.  mivel a tálibok lerombolják az elmúlt 20 évben elért eredményeket; mivel újra létrehozták az erkölcsösség terjesztéséért és a kicsapongás megelőzéséért felelős minisztériumot, bezárták a Nőügyi Minisztériumot, az Afganisztáni Független Emberi Jogi Bizottságot és a nőket és lányokat támogató egyéb helyi struktúrákat, eltörölték a nőket védő, korábban érvényes jogszabályokat, és szigorú korlátozásokat vezettek be a nők jogaira vonatkozóan; mivel a tálibok kizárták a nőket a közigazgatásból, és nem vontak be nőket új, el nem ismert kormányukba;

C.  mivel a tálib hatalomátvétel óta egyre inkább korlátozzák a nők és lányok alapvető jogait, különösen az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, valamint a szabad mozgás tekintetében; mivel a nők gyakorlatilag egyáltalán nem vehetnek részt a közéletben;

D.  mivel a 12 évesnél idősebb lányoktól megtagadják az oktatást Afganisztánban; mivel Afganisztán de facto hatóságai 2022. január 15-én ígéretet tettek arra, hogy minden szinten lehetővé teszik a lányok számára, hogy 2022. március második felében, az új tanév kezdete után visszatérjenek az iskolába; mivel a diáklányok nem járhatnak hetedik vagy annál magasabb osztályba; mivel ez sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített, valamennyi gyermek oktatáshoz való alapvető jogát; mivel az afgán lányok és nők bátor békés tüntetéseket tartottak az országban, követelve az oktatáshoz való joguk tiszteletben tartását; mivel a gyermekházasságok száma jelentősen nőtt;

E.  mivel az emberijog-védők sorozatos letartóztatásával a tálibok a közelmúltban fokozták a nők és lányok rendszerszintű elnyomását; mivel Alia Azizi, a Herat női börtön igazgatója 2021 októberében eltűnt; mivel az emberi jogi szervezetek azt gyanítják, hogy erőszakos cselekmény áldozata lett; mivel 2022. november 3-án a tálibok megszakították azt a sajtókonferenciát, amelyen bejelentették az Afgán Nőmozgalom az Egyenlőségért megalakulását, és letartóztattak egy nőt, Zarifa Jaqobit és négy férfi kollégáját; mivel 2022. november 11-én a tálibok letartóztatták Farhat Popalzai prominens aktivistát, az afgán nők spontán mozgalmának egyik alapítóját; mivel 2022. november 13-án a tálibok őrizetbe vettek egy másik nőjogi aktivistát, Humaira Yusufot;

F.  mivel naponta érkeznek jelentések az emberi jogok megsértéséről, többek között letartóztatásokról, fogva tartásról, emberrablásról, kínzásról, fenyegetésről, zsarolásról, gyilkosságokról, valamint az emberi jogi aktivisták és családtagjaik elleni támadásokról; mivel az ilyen jogsértések esetében továbbra is teljes mértékben hiányzik az elszámoltathatóság; mivel a tálibok nemrégiben arra utasították a bírákat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a saria jogot tálib értelmezésben, ami kegyetlen és embertelen büntetésekhez vezethet, és felveti az emberi jogok további megsértésének lehetőségét;

G.  mivel a tálib hatalomátvétel a kisebbségi csoportok, különösen a hazarok, a hinduk, a szikhek és a keresztények elleni támadások fokozódásához vezetett; mivel a tálib hatalomátvétel óta az Iszlám Állam Khorasan tartománya és más szereplők számos támadást hajtottak végre a túlnyomórészt síita kisebbség, a hazar közösség ellen; mivel ezek a támadások és a hazarok történelmi üldözése emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek; mivel 2021 augusztusa óta rendszeresen támadják imahelyeiket, valamint oktatási és egészségügyi központjaikat, tagjaikat önkényesen letartóztatják, megkínozzák, szimbolikusan kivégezik, kilakoltatják, marginalizálják, és egyes esetekben száműzik őket az országból; mivel 2021-ben és 2022-ben több oktatási központot – különösen a Sayed ul Shuhadát, az Abdul Rahman Shahidot, a Mumtazt és a Kaaj Oktatási Központot– megtámadtak a kabuli Dasht-e Barchi-i túlnyomórészt hazarok lakta körzetében; mivel a támadások több száz halálos áldozatot és sebesültet követeltek; mivel a jelentések szerint a tálib erők tüzet nyitottak és fizikai erőszakot alkalmaztak a támadások elleni tüntetések feloszlatására;

H.  mivel az afganisztáni humanitárius helyzet gyorsan romlik, és aránytalanul sújtja a nőket és lányokat; mivel a tálib kormány által bevezetett új politikák súlyosan csökkentették a nők munkaképességét, többek között segélyszervezetek munkatársaiként is, ami negatívan befolyásolja a nők humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférését is; mivel a nők munkaerő-piaci részvételének korlátozása tovább súlyosbította a nők szegénységét, és a becslések szerint 850 000 lányt fenyeget a gazdasági és szexuális kizsákmányolás, valamint a gyermekházasság veszélye; mivel az Afganisztánban még fellelhető női emberijog-védők közül négyből kevesebb mint egy számolt be arról, hogy bármilyen típusú humanitárius segélyhez vagy pénzügyi és jogi segítséghez hozzáfér;

I.  mivel az UNAMA becslése szerint 2022 júliusától a lakosság 59%-a szorult humanitárius segítségre, ami 2021 elejéhez képest 6 milliós növekedést jelent; mivel 2023-ban várhatóan 28 millió ember szorul humanitárius segítségre, ebből 13 millió gyermek; mivel a Word Food Programme becslése szerint 18,9 millió afgán él az élelmiszer-ellátás súlyos bizonytalanságában; mivel 4,3 millió afgán kényszerült elhagyni lakóhelyét, és 5,6 millióan kényszerültek szomszédos országokba kivándorolni; mivel Irán és Pakisztán fogadja be az afgán menekültek nagy részét, amelyek összesen 2,2 millió afgán menekültet regisztráltak;

J.  mivel 2022 júniusában pusztító földrengés sújtotta Kelet-Afganisztánt, több mint 1 000 ember halálát okozva és több mint 6 000 embert megsebesítve; mivel 2022 augusztusában Afganisztán több részén heves esőzések fordultak elő, amelyek áradásokat, árvizeket és földcsuszamlásokat okoztak, a média beszámolói szerint több mint 180 ember halálát okozva és több mint 250 embert megsebesítve; mivel a földrengések, áradások, aszályok, valamint a Covid19-világjárvány hatása és az Ukrajna elleni orosz invázió következtében emelkedő nyersanyagárak súlyosbították a már amúgy is súlyos humanitárius helyzetet;

K.  mivel az EU 2021 októberében 1 milliárd EUR összegű humanitárius segélycsomagot indított Afganisztán számára, hogy támogassa az országban és a régióban élő kiszolgáltatott helyzetben levő afgánokat; mivel a G20-ak a világ legkiszolgáltatottabbjainak nyújtott 210 millió EUR-s élelmiszersegélyt tartalmazó új humanitárius segélycsomagjuk részeként 75 millió EUR-t terveznek Afganisztán számára folyósítani az ország drámai élelmezésbiztonsági helyzetének megoldására;

L.  mivel a független média és a civil társadalom mozgástere drasztikusan szűkült a tálibok alatt; mivel a különböző tálib szervek által hozott rendeletek jelentősen korlátozták az újságírói tevékenységet, és az újságírók önkényes letartóztatásának növekedéséhez vezettek;

1.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2021. augusztusi tálib hatalomátvétel óta folyamatosan romlik a politikai, gazdasági, humanitárius, emberi jogi és biztonsági helyzet Afganisztánban, különösen a nők és a lányok esetében; ismételten kifejezésre juttatja megingathatatlan szolidaritását és elkötelezettségét Afganisztán népe mellett;

2.  elítéli, hogy a tálibok alatt a nők és lányok jogainak gyakorlása elképesztő mértékben visszaszorult, ami jelenleg nemi apartheidnek minősül; elítéli a tálibok által a nők szabad mozgására vonatkozóan bevezetett további korlátozásokat; felhívja Afganisztán de facto hatóságait annak biztosítására, hogy a nőkre vonatkozó valamennyi nemi alapú korlátozást megszüntessék, és hogy a nők ismét aktívan részt vehessenek az afganisztáni közéletben; hangsúlyozza, hogy ez alapvető előfeltétele kell, hogy legyen a nemzetközi közösség tálibokkal való bármilyen együttműködésének;

3.  elítéli a lányok középfokú oktatásának felháborító tilalmát, amely közvetlenül sérti a lányok oktatáshoz való egyetemes jogát; emlékeztet rá, hogy a tálibok ígéretet tettek arra, hogy újra lehetővé teszik a nők oktatáshoz való hozzáférését; ezért követeli, hogy a tálibok tartsák be saját ígéreteiket, oldják fel a tilalmat és haladéktalanul folytassák a tanítást, továbbá biztosítsák az UNESCO oktatási céljainak teljesítését; sürgeti az EU-t, hogy növelje a nők és lányok jogainak védelmén dolgozó afgán csoportok támogatását, beleértve a lányok alternatív oktatási lehetőségeit, és finanszírozzon konkrét segítségnyújtási és védelmi programokat, többek között ösztöndíjak révén és a vízumok gyors kiadásának biztosításával az uniós ösztöndíjban részesülő afgán diákok és tudósok számára;

4.  elítéli az emberi jogvédők, újságírók és más civil társadalmi szereplők, LMBTIQ+-személyek, másként gondolkodók, bírák elleni könyörtelen támadásokat, valamint a békés tüntetéseknek és az eltérő vélemények kifejezésének brutális elnyomását az ország egész területén; elítéli a nők és az emberi jogok védelmezőinek – köztük Zarifa Jaqobi és kollégái, Farhat Popalzai és Humaira Jusuf – letartóztatását; követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat; sürgeti az EU-t, hogy minőségi oktatási és foglalkoztatási lehetőségek biztosításával fokozza az afgán nők és emberi jogok védőinek, valamint a száműzetésben élő nőknek nyújtott politikai és pénzügyi támogatását, és garantálja biztonságukat;

5.  megdöbbentőnek tartja a kisebbségi csoportok elleni egyre gyakoribb támadásokat és a kisebbségek marginalizálását, beleértve a kabuli Kaaj Oktatási Központban nemrégiben elkövetett támadást; részvétét fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak, és szolidaritásáról biztosítja a túlélőket; felhívja a de facto hatóságokat, hogy állítsák bíróság elé a támadások felelőseit, és vonják őket felelősségre;

6.  mély aggodalmát fejezi ki a hazara, hindu, szikh, keresztény és más kisebbségek tálib hatalomátvétel óta tapasztalt helyzete miatt, valamint az ellenük irányuló szisztematikus támadások és széles körű megkülönböztetés miatt, beleértve az önkényes letartóztatásokat, kínzásokat és egyéb bántalmazásokat, gyorsított kivégzéseket és erőszakos eltüntetéseket; emlékeztet a de facto hatóságok felelősségére, hogy tiltsák meg és akadályozzák meg az összes etnikai és vallási közösséggel szembeni hátrányos megkülönböztetést, és védjék meg imahelyeiket, valamint oktatási és egészségügyi központjaikat;

7.  mélységesen sajnálja, hogy a tálib hatalomátvétel óta az információhoz való hozzáférés egyre nehezebbé vált, az újságírói függetlenséget jelentősen korlátozták, és a civil társadalmi szervezetekre egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a de facto hatóságok; sürgeti a tálibokat, hogy biztosítsanak olyan környezetet, amely lehetővé teszi az újságírók, a média és a civil társadalmi szervezetek számára, hogy akadályok és megtorlástól való félelem nélkül végezhessék tevékenységüket;

8.  megismétli rendkívüli aggodalmát a romló humanitárius helyzet miatt; sürgeti az országokat, hogy fokozzák és hangolják össze humanitárius segítségnyújtásukat az ENSZ ügynökségeivel és a nem kormányzati szervezetekkel; felszólítja a de facto hatóságokat, hogy szüntessenek meg a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos minden korlátozást és akadályt, és hangsúlyozza, hogy megfelelő hozzáférést kell biztosítani az ilyen segítséget nyújtó szervezetek számára; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy foglalkozzanak a jelenlegi humanitárius válság mögött meghúzódó gazdasági tényezőkkel, és tegyenek meg mindent a humanitárius segítségnyújtás fokozása érdekében, amelynek a nemi dimenziót is figyelembe kell vennie;

9.  aggodalmát fejezi ki az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás Afganisztánra gyakorolt pusztító hatása miatt, amely országot az ENSZ a világ hatodik, az éghajlatváltozásnak leginkább kitett országaként tart számon; sürgős fellépésre szólítja fel a nemzetközi közösséget annak érdekében, hogy segítse az afgánokat e drámai helyzet kezelésében, amely aránytalanul sújtja a kiszolgáltatott csoportokat, például a nőket és a lányokat;

10.  üdvözli és támogatja az ENSZ-misszió és az ENSZ Afganisztánnal foglalkozó különleges előadójának munkáját, mivel alapvető fontosságú az országban fennálló emberi jogi helyzet nyomon követése és az arról való jelentéstétel; felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy fokozzák munkájuk politikai és pénzügyi támogatását;

11.  üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság újraindítja az Afganisztánban elkövetett emberiesség elleni és háborús bűnökkel kapcsolatos vizsgálatot; felszólítja az EU-t, hogy a fokozott elszámoltathatóság érdekében fokozza az információmegosztás, a kutatás, a nyomon követés és a felügyelet támogatását;

12.  emlékeztet arra, hogy az Unió szilárd állásponttal rendelkezik a tálibokkal való bárminemű politikai párbeszédet illetően, amelynek lényege, hogy a tárgyalás feltételét képezi az emberi jogok általános érvényesítéséhez és a jogállamisághoz kapcsolódó öt tematikus kritérium; kiemeli, hogy 2021. augusztus 15. óta ezek a tematikus kritériumok csak egyértelműen romlottak, ami azt jelenti, hogy a tálib hatóságok legitimitása nem indokolt; rámutat, hogy a jelenlegi tematikus kritériumokat aktualizálni kell az EU hosszú távú afganisztáni stratégiájának kialakítása érdekében, tekintettel a jelenlegi helyzetre és arra, hogy a tálibok nem teljesítették eredeti ígéreteiket;

13.  felszólítja az EU-t, hogy törekedjen az emberi jogi helyzet folyamatos romlásáért felelős tálib vezetés elleni célzott intézkedések listájának bővítésére;

14.  felszólítja a de facto hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a nők és a lányok elleni erőszak – beleértve a kényszerházasságot és a párkapcsolati erőszakot – elleni küzdelem érdekében, és haladéktalanul vonják felelősségre az elkövetőket; felszólítja a de facto hatóságokat, hogy nyissák meg újra az országos áldozatsegítő rendszert;

15.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy fokozzák az afgán emberijog-védők és független újságírók támogatását az országban és azon kívül, többek között azáltal, hogy az erre vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban egyszerűsítik az emberijog-védők áttelepítését;

16.  felszólít egy olyan képviseleti és választott kormány létrehozására, amely minden szinten bevonja a nőket és a kisebbségeket a döntéshozatali folyamatba;

17.  felszólítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy hozzon létre egy kiegészítő, folyamatos elszámoltathatósági mechanizmust, amely kivizsgálja a nemzetközi jog szerint bűncselekménynek minősülő emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket, különösen a nők és lányok elleni erőszakot;

18.  megjegyzi, hogy további nemzetközi erőfeszítésekre van szükség a nők által vezetett, Afganisztánon belüli párbeszédek és afgán női hálózatok támogatása érdekében, az országon belül és kívül egyaránt; felszólítja az EKSZ-t, hogy továbbra is vonja be a Parlamentet és a többi uniós intézményt az afgán női vezetők fórumába; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az afgán nők Afganisztánról szóló politikai párbeszédekben való részvételének biztosítása érdekében;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az EU afganisztáni különmegbízottjának.

(1) HL C 117., 2022.3.11., 133. o. (2) HL C 434., 2022.11.15., 86. o. (3) HL C 15., 2022.1.12., 70. o.