Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 9., 10., 12., 14., 16., 19., 26., 36. cikkére, 67. cikke (4) bekezdésére, 114. cikke (3) bekezdésére, 153. cikkére, 165. cikkére, 169. cikke (1) bekezdésére és 174. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 3., 8., 11., 21., 26., 34., 38. és 52. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, és különösen annak 14. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 3., 17. és 20. elvére,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „digitális szakadék” meghatározására, amely a különböző társadalmi-gazdasági szinteken lévő egyének, háztartások, vállalkozások és földrajzi területek közötti szakadékra utal, mind az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) való hozzáférési lehetőségeik, mind pedig az internetnek a tevékenységek széles körében történő használata tekintetében(1),

–  tekintettel a digitális egységes piacon a fogyasztói jogok támogatásáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (PSD2),

–  tekintettel a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a Bizottság 2017. november 27-i (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló rendeletére az (EU) 2015/2366 irányelvnek az erős ügyfél-hitelesítésre, valamint a közös és biztonságos nyílt kommunikációs standardokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről(5),

–  tekintettel a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) euróövezetbeli fogyasztók fizetési fegyelméről szóló 2020. évi tanulmányára (SPACE),

–  tekintettel az EKB Gazdasági jelentésének 5/2022. számában megjelent, „Guaranteeing freedom of payment choice: access to cash in the euro area (A fizetés megválasztására vonatkozó szabadság garantálása: készpénzhez való hozzáférés az euróövezetben)” című cikkre,

–  tekintettel a „Digitális iránytű 2030-ig: a digitális évtized megvalósításának európai módja” című, 2021. március 9-i bizottsági közleményre (COM(2021)0118),

–  tekintettel „A digitális évtizedhez vezető út” elnevezésű, 2030-ig szóló szakpolitikai program létrehozásáról szóló, 2021. szeptember 15-i európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2021)0574),

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló, 2022. májusi konferencia végeredményéről szóló jelentésre,

–  tekintettel az 1123/2021. számú petícióról a Petíciós Bizottság 2022. május 17-i ülésén folytatott vitára,

–  tekintettel „A fogyatékossággal élő személyek petíciók útján történő védelméről: tanulságok” című, 2021. október 7-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, amelyek eléréséhez csökkenteni kell a digitális szakadékot,

–  tekintettel eljárási szabályzata 227. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Petíciós Bizottsághoz beérkezett egy petíció, amely jogos aggodalomnak adott hangot amiatt, hogy mobiltelefon nélkül lehetetlen hozzáférni alapvető banki szolgáltatásokhoz – például fizetés megerősítése, személyes bankszámla elérése –, annak ellenére, hogy nincs ilyen eszköz birtoklására vonatkozó jogi kötelezettség; mivel szakadék tátong a digitális fizetőeszközöket egyre gyakrabban használó személyek és azok között, akik nem tudják vagy vonakodnak használni azokat; mivel ez a petíció felveti a digitalizáció polgárokra, fogyasztókra és a köz- és magánszolgáltatások felhasználóira gyakorolt hatásának tágabb kérdését;

B.  mivel az euróövezetben a készpénz a leggyakrabban használt fizetési eszköz; mivel az EKB legfrissebb adatai szerint az euróövezetben a készpénzkiadó automaták teljes száma 2021-ben 4,2 %-kal, 0,28 millióra csökkent(8); mivel ezzel párhuzamosan csökkent az egy főre jutó bankfiókok száma az euróövezetben; mivel 127 milliárd EUR-t különítettek el a digitális vonatkozású reformokra és beruházásokra a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben(9); mivel a tagállamok a Covid19-világjárvány idején előrelépést értek el a digitalizációra irányuló erőfeszítéseik terén, ugyanakkor továbbra is küzdenek a digitális készségek és a kis- és középvállalkozások digitális átállása terén fennálló hiányosságok csökkentésével;

C.  mivel a Petíciós Bizottsághoz beérkezett egy petíció, amely aggodalomnak adott hangot amiatt, hogy a legtöbb szolgáltató csak online és gyakran csak okostelefonokkal kompatibilis csatornákon keresztül teszi elérhetővé az információkat, ami hátrányos helyzetbe hozza az időseket, a fogyatékossággal élőket, az alacsony jövedelműeket, a digitális térben idegenül mozgó személyeket és a korlátozott internet-hozzáféréssel rendelkezőket;

D.  mivel bár a digitalizáció és a digitális eszközök megfelelő használata sok gazdasági és társadalmi előnnyel és lehetőséggel jár, számos etikai, jogi és foglalkoztatási kihívás merül fel, amelyek súlyos hátrányokat vagy károkat okozhatnak az egyéneknek és a társadalom egészének; mivel az új technológiákban rejlő lehetőségek ambivalensek, minthogy használatuktól és szabályozásuktól függően vagy elősegíthetik egy befogadóbb társadalom megteremtését és csökkenthetik az egyenlőtlenségeket, vagy felerősíthetik a meglévő egyenlőtlenségeket és a megkülönböztetés új formáit teremthetik;

E.  mivel a digitalizáció jelentős hatással van a polgárok, a munkavállalók és a fogyasztók mindennapi társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életére, és a társadalom minden területét érinti; mivel a digitalizáció számos társadalmi különbség gyökere, és új digitális szakadék alakul ki nemcsak a jól összekapcsolt városi területek, valamint a vidéki és távoli területek között, hanem azok között is, akik teljes mértékben ki tudják használni a szolgáltatások széles skáláját kínáló gazdag, hozzáférhető és biztonságos digitális tér előnyeit, és azok között, akik ezt nem tudják megtenni; mivel a digitális fizetések – többek között a kártyák, a digitális pénztárcák és a mobilalkalmazások – egyre elterjedtebb használata azt eredményezi, hogy egyes kiskereskedők már nem fogadják el a készpénzt;

F.  mivel a készpénzes tranzakciók csökkenő használata a készpénzinfrastruktúra romlásához vezethet, és ezáltal csökkentheti az emberek készpénzhez való hozzáférését; mivel haladéktalanul orvosolni kell a készpénzhez való hozzáférés hiányosságait, és biztosítani kell a fizetésre vonatkozó választás szabadságát;

G.  mivel a technológiai eszközök túlzott használata súlyosbíthatja az olyan mentális és fizikai egészségi jelenségeket, mint az elszigeteltség, a technológia használatával kapcsolatos függőségi problémák, az alváshiány, az érzelmi kimerülés, a szorongás és a kiégés;

H.  mivel a digitalizáció hátrányosan érintheti azokat, akik nem rendelkeznek elegendő digitális készségekkel, vagy nem férnek hozzá internetkapcsolathoz vagy digitális eszközökhöz; mivel ez felerősítheti a társadalmi különbségeket azáltal, hogy csökkenti egyes munkavállalók azon lehetőségeit, hogy minőségi foglalkoztatáshoz jussanak; mivel fel kell vetni azt a kérdést, hogy a köz- és magánszolgáltatások digitalizációja milyen negatív hatást gyakorol a munkavállalókra és olyan emberekre, mint például az idősek és a fogyatékossággal élők, az alacsony jövedelműek, a szociálisan hátrányos helyzetű vagy munkanélküli polgárok, a migránsok és menekültek, illetve a vidéki és távoli területeken élők;

I.  mivel az EU digitáliskészség-mutatója jelenleg csak 56 %-os; mivel az EU digitális célkitűzései arra irányulnak, hogy ez a készségmutató 2030-ig 80 %-ra emelkedjen(10); mivel a világjárvány súlyosbította a meglévő egyenlőtlenségeket, többek között a digitális szakadékot, és szükségessé tette annak biztosítását, hogy minden európai polgár és vállalkozás kihasználhassa a digitális átállás előnyeit a jobb, biztonságosabb és virágzóbb élet érdekében; mivel a világjárvány megmutatta az oktatás terén meglévő digitális szakadék hatásait, mivel egyes tanárok és diákok kiszorultak a körből, mivel nem rendelkeznek a kellő technológiával és digitális készségekkel, valamint nem férnek hozzá az eszközökhöz;

J.  mivel becslések szerint az EU-ban mintegy 87 millió ember él valamilyen fogyatékossággal(11); mivel az online űrlapok hozzáférhetőségével gyakran nem foglalkoznak, így előfordulhat, hogy a képernyőolvasóra támaszkodó felhasználók még a „küldés” gombot sem tudják észrevenni; mivel biztosítani kell a web-akadálymentesítést annak érdekében, hogy mindenki, többek között a fogyatékossággal élő személyek is érzékelhessék és megérthessék a webtartalmakat, böngészhessenek a tartalmak között, és azokkal interakcióba léphessenek;

K.  mivel a személyes adatok, a magánélet és az eszközök hatékony védelme, a hálózatok és az elektronika biztonsága, valamint a polgárok azon benyomása, hogy adataik, magánéletük és eszközeik védettek és biztonságban vannak, alapvető fontosságú a polgárok bizalmának biztosításához és ahhoz, hogy leküzdhessék a digitális szolgáltatások használatától való vonakodásukat;

L.  mivel a digitális jogokról és elvekről szóló európai nyilatkozatra irányuló, 2022. január 26-i javaslat (COM(2022)0027) hangsúlyozza, hogy mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy objektív, átlátható és megbízható információk alapján ténylegesen megválaszthassa, hogy melyik digitális szolgáltatást használja;

M.  mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia foglalkozott a digitális oktatás kérdésével, és azt ajánlotta, hogy az EU tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a technológiák hozzáférhetőbbé váljanak az idősebb generáció számára azáltal, hogy programokat és kezdeményezéseket mozdít elő, például a szükségleteikhez igazított órák formájában; mivel az EU-nak garantálnia kell a digitalizáció használatához való jogot azok számára, akik ezt szeretnék, és alternatívákat kell javasolnia azok számára, akik nem;

N.  mivel Európában az iskoláskorú gyermekek 5,3 %-a digitális nélkülözésben él, és nagy különbségek figyelhetők meg az uniós országok között(12), a legsúlyosabban pedig azok a gyermekek érintettek, akiknek a családja szegénységben vagy súlyos anyagi nélkülözésben él, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy számítógéppel és/vagy internetkapcsolattal rendelkezzenek;

1.  aggodalmát fejezi ki a digitális szakadék fennmaradása miatt, mivel az távolról sem csökken, és jelentős kihívásokat támaszt az internet és a mobiltelefonok használatának tekintetében, valamint a köz- és magánszolgáltatások kizárólag digitális csatornákon keresztül történő nyújtása tekintetében; emlékeztet arra, hogy a digitalizáció társadalmi-gazdasági különbségeket teremthet az emberek és az országok között, mivel olyan beruházásokat és infrastruktúrát igényel, amelyek nagyon költségesek a kevésbé fejlett régiók és a vidéki területek számára; kéri, hogy alaposan vizsgálják meg az emberek igényeit a digitális fejlődés és az innováció terén – különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportok szükségleteire –, annak értékelése érdekében, hogy hogyan használhatnák ki az új technológiák előnyeit; hangsúlyozza, hogy a digitális átállásnak mindenki javát kell szolgálnia;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok ember vagy nem használja rendszeresen a digitális szolgáltatásokat, vagy bizonytalannak érzi magát az online tranzakciók lebonyolításával kapcsolatban, mivel ez jelentős negatív hatást gyakorolhat személyes életére, gazdasági és társadalmi helyzetére, valamint alapvető jogaira, többek között személyes adatainak védelmére és egyéb kiberbiztonsági kérdésekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy vannak olyan akadályok, amelyek különösen gátolják a kiszolgáltatott polgárokat, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőket, az időseket, a fogyatékossággal élő személyeket, a tanulási nehézségekkel küzdőket és az alacsony jövedelműeket abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek egy olyan világban, ahol az alapvető szolgáltatások, például a banki vagy adminisztratív szolgáltatások digitálisak, mivel fennáll a társadalomból való kirekesztés és a gazdasági lehetőségek elmulasztásának lehetősége; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindenki számára lehetőséget biztosítsanak a digitalizáció által előidézett változásokhoz való alkalmazkodásra, különösen a korai digitális oktatás, az aktualizált digitális oktatási tantervek, az egész életen át tartó tanulás vagy az átképzés és továbbképzés révén, a digitális kirekesztés kezelése, a társadalmi digitális szakadék leküzdése és valamennyi polgár befogadásának lehetővé tétele érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy a különböző pénzforgalmi szolgáltatások igénybevétele jelentős eltéréseket mutat az EU-n belül és a tagállamokon belül is; megjegyzi, hogy sok polgár továbbra is a készpénzt veszi igénybe egyedüli fizetési lehetőségként;

4.  elismeri, hogy a készpénzmentes fizetések és a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló második irányelv számos előnnyel járt az egységes piac számára, ideértve a csalás csökkentését, a kisvállalkozások gazdasági hasznát és a termékek szélesebb körének elérhetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy a második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv alkalmazásának és hatásának átfogó felülvizsgálata során vizsgálja meg, hogy miként lehetne tovább növelni a digitális fizetések biztonságát és küzdeni a fizetési csalások, többek között az online csalások ellen, valamint biztosítani a fogyasztóvédelmet, figyelembe véve a polgárok sajátos igényeit, és garantálva, hogy mindenki választhat a fizetési módok közül; hangsúlyozza a személyes adatok és a magánélet védelmének fontosságát, különösen azok számára, akik nem ismerik az online adatbiztonságot; hangsúlyozza, hogy rendelkezéseket kell bevezetni a digitális fizetési lehetőségekhez szükséges felhasználóbarát szoftverinterfészek, a magas szintű adatvédelmi és adatinteroperabilitási normák, az ügyfelek kényelme és a készpénzhez való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében;

5.  hangsúlyozza, hogy az uniós szabályozási keretnek biztosítania kell, hogy a digitalizáció emberközpontú legyen, és hogy az alapvető jogokat teljes mértékben tiszteletben tartsák a digitális gazdaságban, különösen a munkavállalók számára;

6.  emlékeztet arra, hogy a demokratikus életnek és az online közszolgáltatásoknak inkluzívnak és mindenki számára teljes mértékben hozzáférhetőnek kell lenniük, és hogy a technológiai megkülönböztetés a szegénység és a társadalmi kirekesztés olyan formája, amely megfoszt egyes polgárokat a fejlődéshez és a jólét megteremtéséhez szükséges alapvető erőforrásoktól; hangsúlyozza, hogy mindenkinek részesülnie kell a legmagasabb színvonalú digitális környezet előnyeiből, olyan felhasználóbarát, hatékony és személyre szabott szolgáltatások és eszközök révén, amelyek magas szintű biztonsági és magánélet-védelmi normákat kínálnak, ugyanakkor biztosítékokat nyújtanak a digitális készségek használatát igénylő alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés során felmerülő esetleges megkülönböztetéssel szemben;

7.  hangsúlyozza, hogy számos napi szolgáltatásnak nem digitális megoldást kell kínálnia azon polgárok igényeinek kielégítése érdekében, akik nem rendelkeznek az online szolgáltatások használatához szükséges készségekkel vagy ismeretekkel, akik offline kívánnak szolgáltatásokat igénybe venni, vagy akik nem férnek hozzá digitális eszközökhöz és alkalmazásokhoz; e tekintetben ragaszkodik az online és offline világ közötti egyenlő versenyfeltételek fenntartásához; felhívja a közigazgatási szerveket és a vállalatokat, hogy legyenek inkluzívak, és érthető módon alakítsák ki online szolgáltatásaikat, hogy azokhoz életkortól és iskolázottsági szinttől függetlenül hozzá lehessen férni és használni lehessen őket, segítve ezzel a társadalmunkban a technológiához való egyenlőtlen hozzáférés miatt továbbra is fennálló szakadékok megszüntetését;

8.  hangsúlyozza, hogy kezelni kell a digitális szakadékot és a kiszolgáltatott társadalmi csoportok pénzügyi kirekesztését annak érdekében, hogy a digitális átállásban senki se maradjon le, különös tekintettel azokra, akik a leginkább ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy nem rendelkeznek a köz- és magánszolgáltatások digitalizációjában rejlő lehetőségek lehető legjobban történő kiaknázásához szükséges digitális készségekkel, annak érdekében, hogy valamennyi polgárt be lehessen vonni a digitális társadalomba, függetlenül jövedelmüktől, társadalmi helyzetüktől, földrajzi elhelyezkedésüktől, egészségi állapotuktól vagy életkoruktól; hangsúlyozza, hogy mivel leginkább a legbizonytalanabb helyzetben lévők támaszkodnak adminisztratív eljárásokra pénzügyi jogaik gyakorlása érdekében, több kezdeményezést kell indítani a technológiához, többek között a digitális jártassági programokhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében, és ismételten rámutat az oktatás és a folyamatos tanulás fontosságára a digitális korban szükséges készségek fejlesztése és a digitális kirekesztés elleni küzdelem érdekében;

9.  aggodalmát fejezi ki a közszolgáltatások fizikai jelenlétének csökkenése miatt, különösen a vidéki területeken és a városok külvárosaiban; hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy az online szolgáltatások fejlesztése mellett valamennyi közszolgáltatás számára fizikai létesítményeket tartsanak fenn; kéri, hogy tegyenek lépéseket az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés különleges védelmének előmozdítására mindenki számára, a technológiai ismeretek elégtelensége miatti megkülönböztetés nélkül; olyan emberközpontú ügyfélszolgálati modellt szorgalmaz, amely senkit sem hagy hátra; kiemeli, hogy a közszolgáltatásokhoz digitális formában való hozzáférés tekintetében fontos eltávolodni attól a megközelítéstől, amely szerint az adminisztratív munka egy részét a felhasználóra hárítják, és ez a teherátadás a felelősség átadásával és a felhasználó azon kötelezettségével jár, hogy megtanulja, hogyan használja a digitális technológiát, hogy önálló legyen, és megfeleljen a közigazgatás ideális felhasználóval szembeni elvárásainak;

10.  felszólít egy olyan közszolgáltatási modell kidolgozására, amely az egyes felhasználók választási szabadságán alapul abban a tekintetben, hogy milyen módon veszik fel a kapcsolatot a közigazgatással, és hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a nyilvános helyszínek tervezésének és kiépítésének javítására az akadálymentességgel kapcsolatos problémák leküzdése érdekében, és biztosítani kell a felhasználók számára a szükséges jogi, technikai és adminisztratív támogatást ahhoz, hogy ezeket a helyszíneket önállóan használhassák;

11.  elismeri, hogy e közszolgáltatási modell végrehajtásához emberi, technikai és gazdasági erőforrásokra van szükség, és emlékeztet arra, hogy az uniós alapok, különösen a NextGenerationEU forrásai nagy lehetőséget jelenthetnek ehhez az átálláshoz;

12.  tudatában van annak, hogy az erős ügyfél-hitelesítés milyen hatással van a mobiltelefonnal nem rendelkező felhasználókra; kéri, hogy ezt a hitelesítést terjesszék ki más eszközökre is, például e-mailre, telefonhívásokra vagy személyes figyelemre a pultnál; sajnálja, hogy a második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv nem biztosít közvetlen jogot a fogyasztó számára arra, hogy alternatív hitelesítési módszert kérjenek; felhívja a Bizottságot, hogy a második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek értékelése során vegye figyelembe az idősekkel és más kiszolgáltatott csoportokkal szembeni megkülönböztetés kockázatát;

13.  hangsúlyozza a közös európai megközelítés fontosságát a digitalizáció etikai vonatkozásai tekintetében; üdvözli a digitális évtizedben érvényre juttatandó digitális jogokról és elvekről szóló, 2022. januári európai nyilatkozattervezetet, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a technológiai megoldások tiszteletben tartsák az emberek jogait, és hogy a digitális átállás senkit ne hagyjon hátra, az átfogó cél pedig a digitális szakadék felszámolása;

14.  emlékeztet arra, hogy a szociodemográfiai tényezők jelentősen befolyásolják a digitális készségek szintjét, például a fiatal felnőttek, a magas szintű formális oktatásban részt vevő személyek és a felsőoktatási hallgatók több mint kétharmada legalább alapvető digitális készségekkel rendelkeznek; ezzel szemben megjegyzi, hogy az 55–74 évesek, a nyugdíjasok és az inaktívak csupán mintegy egyharmada rendelkezik legalább alapvető digitális készségekkel; megjegyzi továbbá, hogy a vidéki és városi területeken élők digitális készségei közötti szakadék továbbra is jelentős(13); megjegyzi, hogy a digitális konnektivitás kulcsfontosságú tényező a sűrűn és ritkán lakott területek közötti digitális szakadék kezelésében és mérséklésében, és felhívja a Bizottságot, hogy a kohéziós politika aktualizálása révén sürgősen foglalkozzon a meglévő digitális szakadékkal;

15.  hangsúlyozza a digitális szakadék áthidalásának fontosságát, különösen az alapvető és speciális készségek előmozdítása révén, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb csoportokra, valamint az oktatási és képzési rendszerek fejlesztésére, beleértve az egész életen át tartó tanulást, az átképzést és a továbbképzést; emlékeztet arra, hogy nem mindenki válhat digitálisan műveltté, és hangsúlyozza, hogy nem szabad megkülönböztetést tenni az emberek digitális készségei alapján; megismétli, hogy a digitális hatékonyság elve nem indokolhatja az embereknek az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésből való kizárását;

16.  erőfeszítéseket kér annak biztosítása érdekében, hogy a digitális átállás mindenki számára új digitális jogokat garantáljon, abból az igényből fakadóan, hogy minden térségben hozzáférjenek a digitális médiához a térségek, a különböző térségekben élő, különböző hátterű és életkorú emberek közötti digitális szakadék elkerülése érdekében, különös tekintettel a nemek közötti szakadékra és az idősek szükségleteire, akik a fiatalokkal ellentétben gyakran kevésbé ismerik az új technológiák használatát;

17.  úgy véli, hogy az új technológiák hozzájárulhatnak a valamilyen fogyatékossággal élő mintegy 87 millió európait érintő digitális szakadék megszüntetéséhez a gazdaságba való befogadásuk és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésük támogatása érdekében; meggyőződése, hogy a digitális technológiák használata csökkentheti azokat az akadályokat, amelyekkel a fogyatékossággal élő személyek a munkaerőpiacra való belépés során szembesülnek, mint például a munkafeladatok elvégzése, a kommunikáció, a kölcsönhatások vagy a rugalmasság;

18.  megjegyzi, hogy a digitális szakadék jelentős következményekkel jár a bevándorlókra nézve, mivel a hátrányos megkülönböztetés fokozódhat, ha az online köz- és magánszolgáltatásokhoz és a digitális médiához való hozzáférés hiányos vagy elégtelen(14);

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) OECD, „Understanding the Digital Divide (A digitális szakadék megértése)”, 2001. (2) HL C 289., 2016.8.9., 65. o. (3) HL L 337., 2015.12.23., 35. o. (4) HL L 327., 2016.12.2., 1. o. (5) HL L 69., 2018.3.13., 23. o. (6) HL L 151., 2019.6.7., 70. o. (7) HL C 132., 2022.3.24., 129. o. (8) Az EKB 2021. évi statisztikája a nem készpénzes fizetésekről. (9) 2022. évi jelentés a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatóról (DESI). (10) A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő 2021. évi mutató. (11) Eurostat, „Statisztikák a funkcionális és tevékenységi korlátozottságokról”. Lásd még: https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Functional_and_activity_limitations_statistics&action=statexp-seat&lang=hu (12) DigiGen, ‘The impact of technological transformations on the Digital Generation’ (DigiGen: „A technológiai átalakulás hatása a digitális generációra”), 2021. (13) „A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő 2022. évi mutató (DESI):humán tőke”. (14) „Divides – Impact of the digital divide on the foreign population” (A digitális szakadék hatása a külföldi lakosságra), 2018.