Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különös tekintettel a fenntartható fejlődést szolgáló globális partnerség újjáélesztéséről szóló 17. célra,

–  tekintettel az UNESCO 2022. szeptember 28–30. között Mexikóvárosban tartott, kulturális politikákkal és fenntartható fejlődéssel foglalkozó világkonferenciája – MONDIACULT 2022 – által elfogadott zárónyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kulturális és európai ügyekért felelős minisztereinek 2019. május 3-i informális párizsi találkozóját követően elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európa Tanács által a kulturális utakról szóló kibővített részmegállapodás létrehozásáról 2010. december 8-án elfogadott állásfoglalásra,

–  tekintettel a tagállamok szakértőiből álló, nyitott koordinációs módszert (OMC) alkalmazó munkacsoport „Hogyan segítheti elő a kultúra és a művészet a kultúrák közötti párbeszédet a migrációs és menekültválság összefüggésében” című, 2017. május 4-i jelentésére,

–  tekintettel a tagállamok szakértőiből álló, nyitott koordinációs módszert (OMC) alkalmazó munkacsoportnak a fenntartható kulturális turizmusról szóló, 2019. december 17-i jelentésére,

–  tekintettel a tagállamok szakértőiből álló, nyitott koordinációs módszert (OMC) alkalmazó munkacsoport „Úton a nemek közötti egyenlőség felé a kulturális és a kreatív ágazatokban” című, 2021. június 4-i jelentésére,

–  tekintettel a tagállamok szakértőiből álló, nyitott koordinációs módszert (OMC) alkalmazó munkacsoport „A kulturális örökség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének megerősítése” című, 2022. szeptember 5-i jelentésére,

–  tekintettel a tagállamok szakértőiből álló, nyitott koordinációs módszert (OMC) alkalmazó munkacsoport „Viharos idők. Természet és emberek: a változáshoz szükséges kulturális bátorság” című, 2022. szeptember 22-i jelentésére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre,

–  tekintettel a G20-ak kulturális minisztereinek 2021. július 30-i Római Nyilatkozatára,

—  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma 8. cikkének (2) bekezdésére,

—  tekintettel az Európa Tanács kulturális javak sérelméről szóló egyezményére (nicosiai egyezmény),

–  tekintettel a Bizottság „Új európai kulturális menetrend” című, 2018. május 22-i közleményére (COM(2018)0267),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, 2016. június 8-i közös közleményére (JOIN(2016)0029),

—  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által, 2016. június 28-án ismertetett, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

—  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat és az Európai Unió nemzeti kulturális intézetei által, 2021 januárjában közzétett közös iránymutatásokra,

–  tekintettel a kulturális örökség európai évének (2018) végrehajtásáról, eredményeiről és általános értékeléséről szóló, 2018. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2019)0548),

–  tekintettel a Bizottságnak „Az új európai Bauhaus: Szép, fenntartható, közös” című, 2021. szeptember 15-i közleményére (COM(2021)0573),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2019–2022-es időszakra szóló kulturális munkatervről szóló, 2022. június 29-i jelentésére (COM(2022)0317),

–  tekintettel a 2019–2022-re szóló kulturális munkatervre vonatkozó, 2018. november 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiai megközelítésről és cselekvési keretről szóló, 2019. június 7-i tanácsi következtetésekre,

—  tekintettel a külső konfliktusok és válságok integrált megközelítéséről szóló, 2018. január 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a kulturális örökség konfliktusokban és válságokban való uniós megközelítéséről szóló, 2021. június 21-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a kulturális és kreatív ágazatok helyreállításáról, rezilienciájáról és fenntarthatóságáról szóló, 2021. május 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a kulturális örökség valamennyi uniós szakpolitikai területen történő előtérbe helyezésének szükségességéről szóló, 2018. június 8-i tanácsi következtetésekre;

–  tekintettel a 27 tagállam vezetői, valamint az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által jóváhagyott, 2017. március 25-i Római Nyilatkozatra,

–  tekintettel az Új európai kulturális menetrendről szóló, 2018. december 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2017. július 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a kulturális örökség európai éve tekintetében valódi szakpolitikai eredmények eléréséről szóló, 2021. január 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a művészek társadalmi helyzetéről szóló, 2007. június 7-i állásfoglalására(4), valamint „A művészek helyzetéről és a kulturális helyreállításról az Unióban” című, 2021. október 20-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A kultúra, az oktatás, a média és a sport szerepe a rasszizmus elleni küzdelemben” című, 2022. március 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európa kulturális helyreállításáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az új európai Bauhausról szóló, 2022. szeptember 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európai Szolidaritási Testület környezetbarátabbá tételét célzó hatékony intézkedésekről szóló, 2020. szeptember 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Kreatív Európa program (2021–2027) létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/818 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási és képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/817 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel az Európai Szolidaritási Testület program létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/888 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12),

–  tekintettel az ifjúság európai évéről (2022) szóló, 2021. december 22-i (EU) 2021/2316 európai parlamenti és tanácsi határozatra(13),

–  tekintettel az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló 445/2014/EU határozat módosításáról szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2229 európai parlamenti és tanácsi határozatra(14),

–  tekintettel a kulturális örökség európai évéről (2018) szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/864 európai parlamenti és tanácsi határozatra(15),

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, különösen annak a kulturális életben való részvételhez való jogról szóló 27. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet „A kultúra javítása: Kreatív emberek, helyek és iparágak” című, 2022. évi jelentésére,

—  tekintettel a „Kultúra az EU külkapcsolataiban” elnevezésű előkészítő intézkedésre és ajánlásaira,

—   tekintettel a kulturális javak tiltott kereskedelme elleni uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a Szent Jakab Zarándokút első európai kulturális útvonallá való nyilvánítása alkalmával megfogalmazott, 1987. október 23-i Santiago de Compostela-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. és 167. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0279/2022),

A.  mivel az új európai kulturális menetrendről szóló 2018. évi bizottsági közlemény (COM(2018)0267) és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló 2016. évi közös közlemény (JOIN(2016)0029) döntő szerepet játszott az EU és a tagállamok kulturális politikájának alakításában, nemzeti és nemzetközi vonatkozásokban is;

B.  mivel a Tanács 2023–2026 közötti időszakra szóló kulturális munkaterve az elkövetkező években az EU kulturális politikái koordinációjának fő útiterveként fog szolgálni, és lehetőséget jelent egy olyan paradigmaváltás elindítására, amely lehetővé teszi a kulturális és kreatív ágazatok számára, hogy alkalmazkodjanak a világjárvány utáni új világrendhez, és az előttünk álló lehetséges kihívásokkal szemben rezilienssé váljanak;

C.  mivel a kultúra közjó, és a kulturális és kreatív ágazatokat és iparágakat ambiciózus szakpolitikai keretekkel, megfelelő állami finanszírozással, valamint a kulturális és kreatív ágazatokban dolgozók számára biztosított segítő környezettel, továbbá a közönség kultúrához való hozzáférésének lehetővé tételével kell támogatni; mivel az új európai kulturális programnak arra kell törekednie, hogy megőrizzen, kibővítsen és elterjesszen egy minden ember részvételét elősegítő, mindenkit felzárkóztató, élénk és változatos európai kulturális színteret;

D.  mivel a kulturális alkotás elengedhetetlen módja a véleményközlésnek, beleértve a hatalmon lévőkkel szemben megfogalmazott kritikus véleményeket is, és mivel ezért alapvető fontosságú a kultúrában történő véleménynyilvánítás szabadságának garantálása, beleértve a média véleménynyilvánítási szabadságát is;

E.  mivel Európa egy kulturális közösség, amely közös értékeken, történelmen és folyamatos integráción alapul; mivel a kultúra és a kulturális örökség, többek között a Kulturális Útvonalak nagy lehetőségeket rejtenek magukban az Európai Unió értékeinek előmozdításában, sokféle identitásának megerősítésében és céljainak globális szintű elérésében, valamint hozzájárulnak a globális kihívások megoldásához;

F.  mivel a kulturális örökség 2018-as európai éve támogatta és előmozdította a kultúrát és a kulturális örökséget „az emlékezés, a megértés, az identitás, a párbeszéd, a kohézió és a kreativitás közös” forrásaként; mivel az év általános célkitűzése az Unió, a tagállamok, valamint a regionális és a helyi hatóságok azon erőfeszítéseinek ösztönzése és támogatása volt, amelyek – a kulturális örökség ágazatával és a tágabb civil társadalommal együttműködésben – Európa kulturális örökségének védelmére, megóvására, újrafelhasználására, fejlesztésére, értékekkel való felruházására és előmozdítására irányulnak(16); mivel a kulturális örökség minden formájának megőrzése, védelme és előmozdítása katalizátorként szolgálhat a kultúrák közötti kapcsolatok, a béke, a demokrácia, a hosszú távú fenntartható gazdasági fellendülés, a fenntartható turizmus és a regionális fejlődés, valamint a megbékélés és a kulturális együttélés erősítéséhez, erősítve a helyi közösségek bevonását európai és nemzetközi szinten egyaránt;

G.  mivel a kultúra társadalmi és gazdasági előnyökkel jár az Unión belül és kívül egyaránt, és fontos szerepet játszik a gazdaságban és a munkahelyteremtésben; mivel a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak az EU GDP-jének legalább 4,4%-át teszik ki, és mintegy 7,6 millió embert foglalkoztatnak, és így a helyi és regionális fejlődés motorjai lehetnek; mivel a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak nagyfokú széttagoltsággal rendelkeznek, mivel a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak vállalatainak több mint 90%-a kis- és középvállalkozás, a munkaerő 33%-a önálló vállalkozó(17) és atipikus munkafeltételekkel dolgozik; mivel a kulturális és kreatív ágazatok az általuk előállított gazdasági értéknek csak minimális részét forgatják vissza, ami negatívan érinti a kulturális és kreatív munkavállalókat;

H.  mivel a Covid19-világjárvány hatása az európai kulturális és kreatív ágazatokra és iparágakra drámai, de az ágazatok között egyenetlen volt, és ez tovább súlyosbította az ágazatok előtt álló kihívásokat és a művészek és kulturális munkavállalók gyakran atipikus munkafeltételeit; mivel a helyszíni tevékenységeket erősen érintették a lezárások, az utazási korlátozások és más szükséges közegészségügyi intézkedések, ugyanakkor viszont az erősebb digitális kapacitással rendelkező ágazatok képesebbek voltak szembenézni a válsággal; mivel a világjárvány során elveszett egyes kulturális szokások nem tértek vissza szisztematikusan néhány ágazatban;

I.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz beruházásai nem tükrözik a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak hatalmas gazdasági és társadalmi jelentőségét, így ezek az ágazatok jelentősen alulreprezentáltak az európai gazdaság világjárványt követő helyreállításának és rezilienciájának támogatására irányuló átfogó uniós erőfeszítésekben; mivel a Parlament a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 2%-ának a kulturális és kreatív ágazatokba és iparágakba történő befektetését szorgalmazta, és ismét hangsúlyozta az EU kulturális menetrendjében a megfelelő beruházások fontosságát(18); mivel csak 16 tagállam építette be a kultúrát nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveibe, és bár a 2%-os cél uniós szinten átlagosan teljesült, a tagállamok többsége jóval e szám alatt maradt;

J.  mivel a Parlament 2007. június 7-i és 2021. október 20-i állásfoglalásában felszólított az európai kulturális és kreatív ágazatok és iparágak munkakörülményeinek megerősítésére és az európai művészi jogállás létrehozására, amely valamennyi uniós országban egyaránt a munkakörülmények és a minimumszabványok közös kerete lenne;

K.  mivel a kulturális részvétel passzív részvételként és aktív alkotásként is értelmezhető, függetlenül attól, hogy a tevékenységre milyen szinten – amatőr vagy hivatásos – kerül sor; mivel mind az aktív, mind a passzív kulturális részvétel számos gazdasági, társadalmi és egészségügyi előnnyel jár;

L.  mivel az új kulturális menetrendről szóló, 2018. május 22-i bizottsági közlemény (COM(2018)0267) hangsúlyozta a kultúra és a művészetek fontosságát a menekültek és egyéb migránsok integrálásában;

M.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO)(19) régóta elismeri, hogy a művészetek és a kulturális tevékenységek jótékony hatással vannak az egészségre, többek között a mentális egészségre, valamint az egyéni és a társadalmi jólétre, különösen sokrétű jellegüknek és elemeiknek köszönhetően, beleértve a szociális interakciót, az érzékszervek aktiválását, az érzelmek kifejezését, a kognitív stimulációt és a fizikai aktivitást, valamint annak a képességüknek, hogy többféle pszichológiai, magatartási és társadalmi folyamatot stimulálnak; mivel a művészetek és a kultúra bebizonyították, hogy felbecsülhetetlen értékűek a társadalmak válság idején való ellenálló képessége szempontjából;

N.  mivel a művészetek és a művészeti tudományágak úgy a formális, mint az informális és a nem formális oktatás, valamint a személyes fejlődés fontos elemei és előmozdítói; mivel a művészeteken és művészeti tudományokon keresztül történő tanulás hozzájárul a készségek és kompetenciák, például a kreatív gondolkodás és az egyéb átadható készségek fejlesztéséhez; mivel ezeket az elemeket nem fejlesztik kellőképpen a nemzeti iskolai tantervekben; mivel a tudományok, technológia, mérnöki ismeretek, művészetek és matematika (STEAM) megerősítése révén a tagállamok egészen fiatal kortól kezdve, az egész életen át tartó tanulás keretében előmozdíthatják az innováció és a kreativitás kultúráját;

O.  mivel a művészeti kutatásnak egyenrangú párbeszédet kell folytatnia más kutatási ágakkal, és mint ilyet finanszírozni kell, mind saját értéke, mind az innováció beindításához való kulcsfontosságú hozzájárulása miatt;

P.  mivel az EU kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó Kreatív Európa programja kulcsszerepet játszik a művészetek, a kultúra és az audiovizuális tartalmak népszerűsítésében és a magas színvonalú média támogatásában, különösen az alulról sezrveződő projektek, a kisvállalkozások és az egyéni művészek támogatása révén; mivel ez hozzájárul az Unió nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó globális stratégiájához, amelynek célja, hogy a kulturális hálózatok, a civil társadalom és a helyi szervezetek bevonásával emberek közötti kapcsolatokon keresztül biztosítsa a stratégia hosszú távú hatását; mivel a Tanács 2019–2022 közötti időszakra szóló kulturális munkaterve megcélzott eredményeinek többségét a programban előirányzott intézkedések révén sikerült elérni;

Q.  mivel a kulturális kapcsolatokat általában a két vagy több kultúra közötti kölcsönös, nem kényszerítő jellegű transznacionális kölcsönhatásként határozzák meg(20), amely az állami és nem állami szereplők által a kulturális és civil társadalmi térben végzett tevékenységek széles körét foglalja magában; mivel a kulturális kapcsolatok általános eredménye az összeköttetések javulása, a kölcsönös megértés nagyobb mértéke, a kapcsolatok számának növekedése és elmélyülése, a kölcsönösen előnyös ügyletek, valamint az államok, a népek, a nem állami szereplők és a kultúrák közötti fokozott fenntartható párbeszéd, ezáltal pedig a reziliensebb társadalmak kiépítése;

R.  mivel a kulturális diplomácia az államoknak a kultúra közvetítésével más államokkal vagy azok népeivel való kapcsolattartására vonatkozik, a kormányzati és az egyirányú érdekérvényesítési perspektíva dominanciája mellett, a kölcsönös előnyökre és a párbeszédre összpontosító szemléletmód helyett; mivel a kulturális diplomáciára kihatnak a külpolitikában rejlő politikai szempontok, elszámoltatható az érintett állami intézmények felé, és eszközként használható szakpolitikai célkitűzések támogatására(21);

S.  mivel az Unió diplomáciai eszköztárának fontos részét képező, a kulturális kapcsolatok és a kulturális diplomácia terén megvalósuló erőfeszítéseknek az olyan értékek előmozdítására kell törekedniük, mint a szolidaritás és a testvériség, bevonva a közintézmények és a civil társadalom valamennyi szintjén működő szereplőket; mivel a kifejezetten a nemzetközi kulturális kapcsolatokra szánt pénzügyi források e szereplők számára történő elosztása jelentősen növelné a bennük rejlő lehetőségek kiaknázására való képességüket;

T.  mivel a harmadik országok diaszpórái az EU-ban, illetve az európai diaszpórák a harmadik országokban fontos szerepet játszhatnak az EU és a más országok közötti kulturális kapcsolatok megerősítésében;

U.  mivel az EU 1993-ban létrehozta a „kulturális kivétel” néven ismert különleges rendszert annak érdekében, hogy megvédje a kulturális javakat és szolgáltatásokat a szabadkereskedelmi szabályoktól, mivel a kultúrát nem szabad kereskedelmi árunak tekinteni, és azt nem szabad piaci igényeknek alávetni;

V.  mivel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai nem foglalkoznak kifejezetten a kultúrával, bár a kultúra globális közjó, és amellett, hogy a fenntartható fejlődés horizontális dimenziója, önmagában is cél, amit egyértelművé tesznek olyan globális kampányok, mint amilyen a #Culture2030Goal;

W.  mivel a digitális technológiák a kulturális élet valamennyi aspektusát, valamint a művészek, a kulturális munkavállalók, szervezetek és intézmények munkáját érintik, és segíthetik őket abban, hogy előmozdítsák az interakciót a különféle közönségekkel és a munkájuk hozzáférhetőségének biztosításával; mivel különböző uniós finanszírozási programok és kezdeményezések támogatják az ágazat digitális átállását, ilyen különösen a Horizont Európa, az Erasmus+, a Kreatív Európa és az új európai Bauhaus; mivel a digitalizáció hatalmas lehetőségeket rejt magában, és megváltoztatta a kulturális és kreatív ágazatok általi tartalomalkotás, -gyártás és -megosztás módját, fokozta a növekedési lehetőségeket és növelte a kulturális részvételt; mivel a digitalizáció is kihívásokat rejt magában a sokféleséget, a méltányos javadalmazást és a kultúrához való hozzáférést illetően, továbbá elmélyíti az egyenlőtlenségeket, például a megfelelő digitális készségek hiánya miatt;

1.  tudomásul veszi az új európai kulturális menetrend és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló közös közlemény általában kielégítő végrehajtását; megjegyzi mindazonáltal, hogy az új európai kulturális menetrend végrehajtásáról készült értékelés – főként a prioritások tekintetében – hiányosságokat tárt fel; hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a két dokumentum megbirkózott az előre nem látható válságok, például a Covid19-világjárvány jelentette kihívásokkal, azok stratégiai keretét naprakésszé kell tenni annak érdekében, hogy meghatározza az EU kulturális politikájának átfogó céljait, valamint az azok végrehajtásához használandó gyakorlati eszközöket, többek között annak tisztázása révén, hogy a Tanács kulturális munkaterve és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia hogyan járul hozzá az aktualizált új európai kulturális menetrend működőképessé tételéhez;

2.  elismeri, hogy a Tanács 2023–2026 közötti időszakra szóló kulturális munkaterve alapvető eszköz a tagállamok stratégiáinak irányításához az európai kulturális és kreatív ágazatok és iparágak szempontjából releváns kérdések kezelésében; e tekintetben a Tanács 2023–2026 közötti időszakra szóló kulturális munkatervének – a prioritásokat tekintve – a következőkre kell összpontosítania:

3.  kiemeli, hogy a Tanács 2023–2026 közötti időszakra szóló munkatervében fokozni kell a kultúrpolitikai együttműködést, és annak – a végrehajtás nyomon követésére szolgáló megközelítésként – értékelési kereteket kell tartalmaznia; rámutat, hogy a Tanács munkatervében előirányzott munkamódszereket felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy azok eljárási szempontból könnyebbek és hatékonyabbak legyenek, továbbá célzott munkacsoportok létrehozását is fontolóra kell venni;

4.  emlékeztet, hogy a Tanács 2023–2026 közötti időszakra szóló kulturális munkaterve lehetőséget kínál arra, hogy egy átfogóbb uniós szintű kulturális politika felé haladjunk; hangsúlyozza, hogy ez a törekvés megfelelő finanszírozást igényel; emlékeztet, hogy a kulturális és kreatív ágazatok az általuk teremtett gazdasági értéknek csak minimális részét nyerik vissza, és új, alternatív és stabil finanszírozási forrásokra van szükségük;

5.  üdvözli a Kreatív Európa program (2021–2027) megerősítését, különösen azt, hogy a költségvetés megduplázódott az előző programhoz képest, továbbá nagyobb hangsúly helyeződik a kulturális sokszínűségre, a befogadásra, a mobilitásra, a transznacionális alkotásra és a politikai együttműködésre, valamint a kulturális és kreatív ágazatok digitalizációjára, zöldítésére és rezilienciaépítésére; mindazonáltal mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Kreatív Európa program célkitűzései elérése tekintetében még mindig jelentősen alulfinanszírozott, és hogy a program éves költségvetési csökkentése súlyosan károsítja a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak helyreállítását; kitart ezért amellett, hogy a többéves pénzügyi keret közelgő felülvizsgálata révén megfelelő szintű finanszírozást kell biztosítani a Kreatív Európa programnak;

6.  felkéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a kultúrának szentelt uniós finanszírozásban, programokban és szakpolitikákban rejlő lehetőségeket, valamint a megfelelő programokkal, nevezetesen a Horizont Európa, az Erasmus+, az új európai Bauhaus és egyéb programokkal való szinergiájukat; ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is használja ki ezeket a szinergiákat, hogy mind a tartalom, mind a finanszírozás elérhetősége terén maximálissá váljanak a kedvező hatások, belső és külső dimenzióik tekintetéebn egyaránt; kitart amellett, hogy a kultúrát és a kulturális örökséget horizontálisan érvényesíteni kell valamennyi uniós politikában, különösen a zöld és a digitális átállásra vonatkozó politikákban; felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kultúra és a műszaki kutatás fejlesztését, és védjék meg a természeti, történelmi és művészeti örökséget, többek között a jövő nemzedékek érdekében is;

7.  elismeri, hogy a kulturális területen alkalmazott nyitott koordinációs módszerből hiányoznak a konkrét és intézményesített nyomon követési mechanizmusok; ezért olyan konkrét határidők és mutatók bevezetését ajánlja, amelyek lehetővé teszik a nyomon követési intézkedéseket, illetve a tagállamok teljesítményének értékelését; felszólít, hogy a nyitott koordinációs módszert (OMC) alkalmazó csoportokban a nem uniós országokra is terjesszék ki az együttműködést, mivel az előnyösnek bizonyult;

8.  sajnálja, hogy a nyitott koordinációs módszer szintjén készített jelentéseknek – a megfelelő terjesztés és a résztvevő országok és a nemzeti minisztériumok közötti kapcsolat hiánya miatt – korlátozott közvetlen hatásuk van a nemzeti, regionális és helyi szintű politikai döntéshozatalra; ajánlja ezért, hogy olyan világos és konkrét politikai ajánlásokat tartalmazó jelentések készüljenek, amelyeket bizonyítékokon alapuló megközelítéssel támasztanak alá; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy a lehető legtöbb nyelven, digitálisan, nemzeti és uniós szinten is széles körben terjessze az OMC-munkacsoportok megállapításait;

9.  üdvözli „a kultúra hangja” strukturált párbeszéd létrehozását, amely platformot biztosít a kulturális ágazatban működő civil társadalmi szervezetek számára a Bizottsággal és az OMC-csoportokkal való kapcsolattartáshoz; elismeri, hogy a civil társadalommal folytatott strukturált párbeszéd együttműködést, hálózatépítést és tapasztalatcserét segített elő a különféle ágazatok között; rámutat azonban, hogy nincs elegendő interakció az OMC és a strukturált párbeszéd platformjai között, ezért a struktúrált párbeszéd és az OMC közötti gyakoribb és szisztematikusabb információcserére, valamint a részvételnek valamennyi alágazatra való kiterjesztésére ösztönöz; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen kövessék nyomon a zárójelentésekben, konferenciákon, műhelytalálkozókon és minden más, a nyitott koordinációs módszer és a struktúrált párbeszéd keretein belül szervezett eseményen megfogalmazott ajánlásokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy konkrét szakpolitikai változtatásokkal és intézkedésekkel reagáljanak ezekre az ajánlásokra;

10.  üdvözli az „Európai Örökség Platform létrehozása a kulturális örökség európai éve holisztikus és költséghatékony nyomon követésének támogatása érdekében” című kísérleti projektet; a kulturális örökség európai éve tekintetében valódi szakpolitikai eredmények eléréséről szóló állásfoglalásával(22) összhangban, kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az addicionalitás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett támogassák több partnerség létrehozását a magán-, állami és nonprofit ágazatokkal a kulturális örökség megőrzése érdekében, és vizsgálják felül és aktualizálják a kulturális örökségért való fellépés európai keretét a kulturális örökség védelmének biztosítása érdekében a világjárványt követő Európában; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a megfelelő forrásokkal tovább építsünk erre az örökségre; megismétli az Európai Örökség cím jelentőségét, amely az EU kulturális és történelmi gyökereivel kapcsolatos innovatív ismeretterjesztő projekt;

11.  felkéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkében foglaltakat, és ismerjék el a kulturális, művészeti és tudományos élethez való jogot és a kapcsolódó kulturális jogokat mindenkit megillető emberi jogokként, amelyek lehetővé teszik minden egyén számára, hogy részt vegyen a közösség kulturális életében, élvezze a művészetet és osztozzon annak hozadékaiban; felszólítja a tagállamokat, hogy minden megfelelő intézkedést tegyenek meg azért, hogy az ilyen jogok gyakorlása előtt álló akadályok – ideértve többek között a társadalmi-gazdasági sajátosságokkal, a jövedelemmel és a fizikai hozzáférhetőséggel kapcsolatos akadályokat – elháruljanak, és minden szükséges feltételt biztosítsanak ahhoz, hogy mindenki szabadon részt vehessen kulturális tevékenységekben;

12.  kitart amellett, hogy a művészi kifejezés szabadsága a kreativitás és a kulturális alkotás kulcsfontosságú eleme, mivel biztosítja, hogy a művészeti alkotások tükrözzék társadalmaink sokszínűségét és gazdagságát, és ezért azt továbbra is garantálni kell valamennyi alkotó számára; felkéri a Bizottságot, hogy a művészi kifejezés szabadságát a jogállamiság tiszteletben tartásának önálló mutatójaként építse be éves jelentéseibe; felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy keressenek konkrét eszközöket arra irányulóan, hogy a – különösen a háborúk és a geopolitikai instabilitás következményeként – veszélyeztetett művészek művészi kifejezési szabadsága fennmaradjon;

13.  megerősíti határozott elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség mellett, és támogatja a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, mint az egyenlőség biztosítását szolgáló politikai megközelítései egyikét; megismétli, hogy a kultúra szerepet játszhat a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, valamint a nők és a nemi kisebbségek gazdasági és kulturális szerepvállalásának előmozdításában; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább azon javaslatát, amely az egyes szervezetekben a nemek közötti egyenlőséget garantáló projektek jutalmazásával kapcsolatos kiválasztási kritériumok bevezetésére irányul, vezessen be nyomon követési és értékelési mechanizmusokat, hogy a különböző európai programok kedvezményezettjei elegendő adatot szolgáltassanak a nemek közötti egyenlőségről és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről, valamint a lehetséges javító intézkedésekről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a kulturális és kreatív ágazatokhoz és iparágakhoz, többek között a vállalkozásokhoz való hozzáférést a nők és a nemi kisebbségek számára;

14.  hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtést az egyik legfontosabb, több területet érintő prioritásnak kell tekinteni a Tanács 2023–2026 közötti időszakra szóló kulturális munkatervében; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek többet azért, hogy naprakész és összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a kultúráról – többek között a bevált gyakorlatok feltérképezésével és összehasonlító elemzésével, valamint a szakértők, az érdekelt felek, a hatóságok és a közönség strukturált bevonásával – nemcsak a kulturális ágazatból, hanem a gazdaság valamennyi ágazatából;

15.  hangsúlyozza, hogy az új európai kulturális menetrend és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló 2016. évi közös közlemény keretében mennyiségi és minőségi célértékek alapján, stratégiai és projekt szinten egyaránt alaposabban nyomon kell követni és értékelni kell az összes fellépés végrehajtását, valamint rendszeres, magas színvonalú jelentéstételre van szükség; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki több mutatót és tágabb megközelítést a projekteredmények értékelésével kapcsolatban, figyelembe véve az olyan minőségi eredményeket is, mint a közösségépítés és a leállított projektekből levont tanulságok; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hosszú távon biztosítsák az uniós finanszírozású kulturális projektek és kezdeményezések fenntarthatóságát;

Szociális dimenzió

16.  Ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és fektessenek be az emberek kulturális és művészeti tevékenységekben való aktív és passzív részvételébe, nemcsak kommunikációs és tájékoztatási kampányok révén, hanem – elsősorban – koherens, átfogó és inkluzív szakpolitikai intézkedéseken és ösztönzőkön keresztül is, hogy azonosítsák és felszámolják a részvétel adminisztratív, pénzügyi és nyelvi akadályait, többek között a társadalmi-gazdasági jellemzőkhöz, a jövedelemhez és a fizikai akadálymentességhez kapcsolódókat, valamint a marginalizált, hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok tekintetében, különös tekintettel a külvárosi, vidéki és elszigetelt területekre, valamint az elnéptelenedés kockázatának kitett területekre;

17.  felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a meglévő kulturális és művészeti tevékenységeket, és biztosítsanak további lehetőségeket az aktív részvételre, növeljék az új közönségek elérésére való képességet, integrálják és érvényesítsék a kulturális részvételi célkitűzéseket a kulturális politikán túlmutató politikai döntéshozatalban, és fogadjanak el olyan kulturális jogi megközelítést, amely a hozzáférés szűk köréről az érdemi részvételre helyezi át a hangsúlyt, senkit sem hagyva hátra;

18.  sajnálja, hogy a legutóbbi rendelkezésre álló adatok, amelyeket az Eurostat a kulturális részvételről gyűjtött, 2015-ből származnak; tekintettel arra, hogy a kulturális és kreatív ágazatok azóta – különösen a Covid19-világjárvány, valamint az innovatív technológiai fejlemények eredményeként – drasztikus változásokon mentek keresztül, felkéri a Bizottságot, hogy készítsen a különféle területi (nemzeti, regionális stb.) léptékű statisztikai adatok gyűjtésével és elemzésével készülő Eurostat-felmérést az EU-ban jellemző kulturális részvételről és tendenciákról, különös tekintettel a külvárosi, vidéki és periférikus területek, valamint a peremre szorult társadalmi-gazdasági közösségek és a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok részvételére;

19.  elismeri a Bizottság arra irányuló munkáját, hogy a kultúra és a kulturális sokféleség erejét a társadalmi kohézió, a jóllét, a részvétel és az általános polgárság, az uniós jogok és értékek ismerete, valamint a demokrácia erősítése érdekében kiaknázza; kiemeli a kultúra szerepét válság idején, és kéri annak értékelését, hogy mely kulturális stratégiák és politikák bizonyultak hatékonynak a társadalmi befogadásra, a foglalkoztatási lehetőségekre és a gazdasági fejlődésre gyakorolt pozitív hatás tekintetében; javasolja, hogy e célból folytassák a munkát, és építsenek az összes releváns projekt és workshop – például az uniós tagállamok szakértői számára a társadalmi kohéziót szolgáló kultúrával foglalkozó, 2020 novemberében tartott workshop és a kulturális demokráciáról szóló Porto Santói Charta – eredményeire és tanulságaira;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a leghátrányosabb helyzetű és a leginkább alulreprezentált csoportok kulturális tevékenységekbe és kezdeményezésekbe való bevonását, hogy e tevékenységekben ne csak passzív befogadóként vegyenek részt, hanem aktív alkotóként is, elősegítve az összetartozás és a közös jövő érzését mindenki között; üdvözli e tekintetben „A polgárok kultúrában való részvételének jelentősége a polgári szerepvállalás és a demokrácia szempontjából – a nemzetközi kutatások politikai tanulságai” című független tanulmány elkészítését, és várakozással tekint a tanulmány 2022. novemberi megjelenésére; ösztönzi a Bizottságot, hogy ossza meg a tanulmány eredményeit, és tegye meg a megfelelő nyomon követési intézkedéseket;

21.  hangsúlyozza a kulturális programok fontosságát a menekültek és migránsok európai társadalmakba történő integrálása során, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák az „Új kulturális menetrend – A menekültek és más migránsok integrációja” című dokumentumban foglalt intézkedéseket;

22.  ösztönzi a tagállamokat, hogy ismerjék el a művészetek és a kultúra szerepét az egészséges életmód, a mentális egészség és az egyéni és a társadalmi jóllét előmozdításában; hangsúlyozza a fogyatékossággal élő személyek egészségének és életminőségének javítását célzó kulturális és művészeti kezdeményezések fontosságát; sajnálatát fejezi ki az ilyen tevékenységek Covid19-világjárvány alatti megszakítása által okozott károk miatt; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a művészeteket és a kultúrát építsék be a legkiszolgáltatottabb és a leghátrányosabb helyzetű csoportok és közösségek pszichoszociális támogatási intézkedéscsomagjába;

23.  hangsúlyozza a kultúra alapvető fontosságát az identitások és az egyéni önkifejezés fejlesztése szempontjából, különösen azok számára, akik gyakran válnak hátrányos megkülönböztetés áldozatává, például a nők, az etnikai és egyéb kisebbségek, a fogyatékossággal élő személyek és az LMBTIQ+ közösség tagjai számára, valamint a társadalom és az interkulturális kompetenciák megértésének fejlesztése szempontjából, hozzájárulva a gyűlölet és a rasszizmus elleni küzdelemhez és a békés társadalmak építéséhez;

24.  kiemeli a kultúra fontosságát az emberek élethosszig tartó tanulása szempontjából, életkortól függetlenül; aggodalmát fejezi ki az iskolai tantervek általános szűkülése miatt, amelyek esetében hajlamosak a művészeteket és a művészeti ágakat más tantárgyakhoz képest háttérbe szorítani; emlékeztet az átfogó és jól strukturált iskolai tantervek fontosságára, amelyek magukban foglalják a művészeteket és a művészeti tudományágakat is annak érdekében, hogy növeljék az egyén felelősségét és alkalmasságát a kulturális tevékenységekben való részvételre, és ragaszkodik az ezzel kapcsolatos készségek előmozdításának szükségességéhez; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy az oktatás minden szakaszában biztosítsanak megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat és ösztönzőket a művészetek és művészeti ágak számára tantervi és tanórán kívüli tevékenységként, valamint képezzék a pedagógusokat a kultúra társadalmi és általános jóléti jelentőségéről és erejéről; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy a „STEM megközelítésen” túllépve inkább teljes mértékben „STEAM megközelítést” (természettudományok, technológia, műszaki tudományok, művészetek és matematika) fogadjon el;

25.  a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak folyamatos professzionalizálására irányuló munkával párhuzamosan stratégiák kidolgozását szorgalmazza a sok európai amatőr művész támogatása érdekében;

26.  emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló mobilitás továbbra is a művészek és a kulturális munkavállalók karrierjének alapvető eleme, beleértve a harmadik országok állampolgárságával rendelkező művészeket és kulturális munkavállalókat is; hangsúlyozza ezért a művészi kompetenciák, valamint a kreatív készségek és képesítések kölcsönös elismerésének és határokon átnyúló hordozhatóságának fontosságát annak elősegítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi mobilitás lehetőségeit támogató és növelő finanszírozási eszközöknek a művészek és a kulturális szakemberek esetében elő kell segíteniük a munka és magánélet közötti egyensúlyt is, és a lehető legnagyobb mértékben ösztönözniük kell a környezeti és társadalmi szempontból fenntartható mobilitást;

27.  hangsúlyozza a mobilitás fontosságát a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban a diákok és a fiatal szakemberek számára a szélesebb körű és diverzifikáltabb oktatás lehetővé tétele, konkrétabb és vonzóbb karrierlehetőségek biztosítása, valamint a kulturális tevékenységek széles és változatos körének felvonultatása érdekében; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e célból biztosítsanak jobb mobilitási lehetőségeket, többek között az Erasmus+ és más európai és nemzeti kezdeményezések keretében;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy a fiataloknak szóló ingyenes Interrail kezdeményezés, a „DiscoverEU” sikerére alapozva tanulmányozza az Erasmus+ program keretében egy olyan fellépés megvalósítását, hogy az európai fiatalok utazási utalványt kaphassanak a Szent Jakab zarándokút és más európai kulturális útvonalak meglátogatására és felfedezésére;

29.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005-ös UNESCO-egyezmény EU általi megerősítésével vállaltak, különösen a mobilitási cserékkel és a tagállamokba történő utazás megkönnyítésével kapcsolatban, a fejlődő országokból származó művészekre és más kulturális szakemberekre és szakmabeliekre, valamint a kulturális javakra és szolgáltatásokra vonatkozó kedvező bánásmódnak megfelelően; felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a harmadik országokból – különösen a világ déli részéről érkező – kulturális munkavállalók mobilitásának megkönnyítésére a megfelelő intézményi és jogi kereteken keresztül, beleértve a vízumkönnyítést is;

30.  üdvözli a „Kultúra mozgatja Európát” mobilitási program Kreatív Európa keretében történő létrehozását a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban dolgozó szakemberek számára; hangsúlyozza, hogy ez a program akkor tudja majd teljes mértékben kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, ha a jövőben megfelelő költségvetésben részesül, és ha szélesebb közönséget tud elérni; sajnálja azonban, hogy a mobilitás adminisztratív, pénzügyi és nyelvi akadályai még mindig fennállnak, és kéri, hogy e program keretében számolják fel a művészeti és kulturális mobilitás továbbra is fennálló strukturális akadályait; a kultúrával kapcsolatos határokon átnyúló megközelítések előmozdítását és a jelentős európai és nemzetközi kulturális koprodukciók és rezidens programok létrehozásához partnerek keresését szorgalmazza azzal a céllal, hogy az összes érintett szereplő közötti együttműködésnek és a bevált gyakorlatok – többek között nem uniós országokkal való – megosztásának megerősítése révén ösztönözzék a művészek és az alkotók mobilitását;

31.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a művészek és a kultúra területén tevékenykedő más vállalkozók és szakmát gyakorlók számára nyújtandó, a mobilitási programokra és csereprogramokra vonatkozó minőségi információk biztosítására, valamint a kulturális és kreatív ágazatokon és iparágakon belüli mobilitás mindenféle akadályának – köztük az adminisztratív, pénzügyi és nyelvi akadályok, valamint a fogyatékossághoz kapcsolódó akadályok – leküzdésére irányuló anyagi támogatás biztosítására irányuló erőfeszítéseiket;

Gazdasági dimenzió

32.  úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány által súlyosan érintett, a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban dolgozó munkavállalóknak részesülniük kell a valódi és célzott európai helyreállítás előnyeiből, különös tekintettel arra, hogy ez az ágazat főként magánszemélyekből, valamint kis- és mikroszervezetekből és vállalkozásokból áll, amelyek atipikus, részmunkaidős vagy projektalapú foglalkoztatási rendszerek alapján dolgoznak, rendszertelen jövedelemtől függenek, és nélkülözik a hosszú távú pénzügyi kiszámíthatóságot; felhívja a tagállamokat, hogy költségvetésük 2%-át fordítsák a kultúrára, amint arra a Parlament többször is felszólított;

33.  üdvözli, hogy a Bizottság általános és ágazatspecifikus párbeszédek révén támogatja a tagállamokat a méltányos díjazás biztosításában, valamint a művészek és az alkotók társadalmi-gazdasági körülményeinek javításában; hangsúlyozza, hogy a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak gazdasági helyreállítását támogató intézkedéseken túlmenően a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó támogatást különösen a kulturális és kreatív ágazatok és iparágakban dolgozó szakemberek munkakörülményeinek, képzésének, valamint tovább- és átképzésének javítására kell felhasználni annak érdekében, hogy lépést tudjanak tartani az ezen ágazatokban zajló strukturális változásokkal;

34.  emlékeztet azonban arra, hogy a közberuházások ilyen heterogenitása a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak eltérő ütemű helyreállításához vezet, ami az EU kulturális ökoszisztémáján – amelynek stabil és megbízható struktúrára és finanszírozásra van szüksége – belüli egyenlőtlenségek növekedését eredményezi, és végső soron veszélyezteti Európa kulturális sokszínűségét; hangsúlyozza, hogy a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak helyreállítása során figyelembe kell venni a fokozott fenntarthatóságra és digitalizációra irányuló, folyamatban lévő erőfeszítéseket, valamint javítani kell a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban dolgozó munkavállalók munka- és javadalmazási feltételeit a Covid19-világjárvány előtt már fennálló strukturális problémák leküzdése érdekében;

35.  emlékezteti a Bizottságot a Parlament többszöri felhívására, hogy tegyenek az európai művészi jogállás létrehozására irányuló javaslatot, amely a tagállamok és az EU munkaerő-piaci és kulturális politikával kapcsolatos felelősségét teljes mértékben tiszteletben tartva közös keretet állapítana meg a megfelelő, tisztességes és átlátható munkafeltételekre és az összes uniós tagállam közös minimumszabályaira, beleértve a tisztességes díjazást, annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban javuljanak a kulturális és kreatív ágazatokban és iparágakban dolgozó munkavállalók társadalmi-gazdasági feltételei, és hogy biztosítsák azokat az alapvető feltételeket, amelyek ténylegesen garantálják a valódi kreativitást és a véleménynyilvánítás szabadságát várakozással tekint a releváns OMC-jelentés 2023 közepére várható közzététele elé; kéri, hogy e kérdéskör megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében kellően vegyék figyelembe az érintett civil társadalmi szervezetektől, többek között a szociális partnerektől érkező, a szociális védelemmel kapcsolatos észrevételeket;

36.  ösztönzi továbbá valamennyi tagállamot, hogy hajtsák végre a digitális egységes piacon a szerzői jogokról szóló (EU) 2019/790 irányelvet(23), és kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy az irányelvet ültessék át nemzeti jogukba, így garantálva a szerzők és előadóművészek méltányos, megfelelő és arányos díjazását; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az átültetési és végrehajtási erőfeszítéseket;

37.  sajnálattal állapítja meg, hogy az uniós finanszírozás – többek között a Kreatív Európa programhoz kapcsolódó finanszírozás – kérelmezésére vonatkozó eljárások gyakran még mindig túlságosan megterhelőek, és szükségtelen akadályokat gördítenek minden potenciális kedvezményezett, különösen a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak korlátozott adminisztratív kapacitással rendelkező kis- és mikroszervezetei elé, és hogy ez mind az európai, mind a harmadik országokban működő szervezetekre vonatkozik; felhívja ezért az Európai Bizottságot, hogy törekedjen a különböző finanszírozási lehetőségek tudatosítására és az eljárások további egyszerűsítésére, hogy a szervezetek – köztük a leghátrányosabb helyzetű területeken működő kis- és középvállalkozások – szélesebb és változatosabb körének tegye lehetővé az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést;

38.  kéri a Bizottságot, hogy ezen eljárások egyszerűsítése során hajtsa végre a többnyelvűség és a kulturális sokszínűség elvét, lehetővé téve a kérelmek további nyelveken történő benyújtását, kezdve az európai nyelvekkel, hogy tisztességes esélyt biztosítson azoknak a szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik nem rendelkeznek az angol nyelvre való fordítás biztosításához szükséges kapacitással vagy eszközökkel;

39.  üdvözli a „többlépcsős finanszírozás” közelmúltbeli létrehozását, amely az összes kedvezményezettek, különösen a magánszemélyek, valamint a kis- és közepes méretű szerveztek jobb elérésére szolgál; felkéri a Bizottságot, hogy a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak szempontjából lényeges valamennyi program esetében fejlessze tovább ezeket a rendszereket; azt tanácsolja a Bizottságnak, hogy az ilyen, közvetítő szervezeteket is felölelő programok létrehozásakor vegye figyelembe a közvetítő és a végső kedvezményezettek közötti esetleges összeférhetetlenségek kérdését, a közvetítőknek a támogatások logisztikájával és adminisztrációjával kapcsolatban felmerült általános költségeit, a kiválasztási kritériumokat és a támogatások végső értékelését;

40.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós és nemzeti kulturális politikákhoz és kezdeményezésekhez elegendő finanszírozást, hitelhez való könnyebb hozzáférést, és kapacitást biztosítsanak, különösen a súlyos gazdasági nehézségek idején, hogy a válságkezelési megközelítésen felülemelkedve hosszú távú kulturális politikai stratégiát lehessen elfogadni;

41.  emlékeztet a Bizottság azon fő célkitűzésére, hogy támogassa a kulturális és egyéb ágazatok közötti kreatív partnerségek kialakítását;

42.  kiemeli az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés sikerét az EU és a társult országok városainak és régióinak fejlődése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés számára kiegészítő finanszírozást kell biztosítani, mivel a Covid19-világjárvány és az azt követő növekvő infláció jelentősen rontotta e kezdeményezés megvalósításának keretfeltételeit; üdvözli a Közös Kutatóközpont által kidolgozott „Kulturális és Kreatív Városok Figyelője” elnevezésű bizottsági eszközt, amely hozzájárul a régiók és a városok kulturális és természeti értékeinek a kultúra és az idegenforgalom közötti kapcsolat alapján történő objektív értékeléséhez; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a „Kulturális és kreatív terek és városok” elnevezésű szakpolitikai projektet, amely a kulturális életben való részvétel, valamint a társadalmi és városrehabilitáció előmozdítására irányul;

43.  javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy építsenek a fenntartható kulturális turizmusról szóló OMC-jelentés ajánlásaira annak érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsenek egyrészt a kulturális örökség védelme és megőrzése, másrészt a látogatói hozzáférés javítása és a látogatói létesítmények fejlesztése között; ugyanakkor sürgeti a tagállamokat, hogy továbbra is fordítsanak fokozott figyelmet a tömegturizmus kulturális örökségre és természeti ökoszisztémákra jelentett kockázataira, és hangsúlyozza, hogy egyensúlyt kell teremteni a művészeti és turisztikai célpontnak számító városok idegenforgalmi ágazatának növekedése és fejlődése, valamint az ott állandó jelleggel élő polgárok életminősége között;

44.  elismeri az új európai Bauhaus kezdeményezés mint kreatív, inter- és transzdiszciplináris kezdeményezés jelentős hozzájárulását, amelynek célja, hogy a tudomány, a technológia, a művészet és a kultúra világának összekapcsolásával, valamint a környezeti fenntarthatóság összes uniós szakpolitikán belüli érvényesítésével megvalósítsa a Zöld New Deal-lel kapcsolatos uniós célkitűzéseket; emlékeztet arra, hogy e kezdeményezésnek minden szinten az innováción, valamint az emberek – köztük a szociálisan hátrányos helyzetűek – és a helyi közösségek aktív részvételén és érdemi bevonásán kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy a Tanács új kulturális munkatervének tükröznie kell az új európai Bauhaus kezdeményezés jelentőségét – annak külső dimenzióját is beleértve –, valamint egyértelmű eredményeket kell előirányoznia; ismét arra kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatot arra vonatkozóan, hogy az új európai Bauhaus a következő többéves pénzügyi kereten belül új, önálló, újonnan finanszírozott uniós programmá váljon;

45.  kiemeli, hogy a művészetek és a kultúra jelentős mértékben hozzájárulnak a környezeti, éghajlati és fenntarthatósági kérdések és azok társadalmi dimenziójának tudatosításához és a pozitív magatartásbeli változások ösztönzéséhez; különösen emlékeztet arra, hogy a kulturális örökség részét képező hagyományos tudás kulcsfontosságú az éghajlatváltozás enyhítésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések fokozásához; e célból arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szorosabban működjön együtt a tagállamokkal, a civil társadalommal, valamint a nemzeti és helyi szervezetekkel annak érdekében, hogy felhívja a polgárok figyelmét erre a témára, és más célzott uniós programokkal, alapokkal és szakpolitikákkal való szinergiák révén biztosítson konkrét finanszírozást az ilyen kulturális kezdeményezések számára;

46.  ösztönzi a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy kulturális programjaikat a környezeti fenntarthatóság és az éghajlati válság elleni küzdelem elveivel összhangban alakítsák ki, valamint értékeljék az EU által finanszírozott valamennyi projekt környezeti hatását azok teljes életciklusa során; javasolja az érdekelt feleknek és az uniós finanszírozás kedvezményezettjeinek, hogy projektjeik kialakítása, tervezése és végrehajtása során a leginkább környezetbarát módszerekre és megközelítésekre törekedjenek;

47.  üdvözli „A kulturális örökség éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának megerősítése – avagy az európai zöld megállapodás találkozása a kulturális örökséggel” című OMC-jelentést, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan kövessék nyomon az ajánlásokat és éljenek a bevált gyakorlatok kínálta lehetőséggel;

48.  rámutat, hogy a kulturális örökség és a hagyományos épületek helyreállítása során különös figyelmet kell fordítani a fenntarthatósági kérdésekre; elismeri, hogy az új európai Bauhaus hozzájárulhat a városok és kulturális örökségük védelméhez és helyreállításához természeti és emberi eredetű veszélyek által okozott katasztrófák esetén; hangsúlyozza a kulturális örökség védelmével, megőrzésével és helyreállításával kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok és harmadik országok közötti további cseréjének szükségességét, beleértve a meglévő épületek energiahatékonyságának javítását célzó innovatív intézkedéseket, mindenkor megőrizve építészeti érdekeiket vagy történelmi jellegüket, különös figyelmet fordítva a helyreállítás végeredményének hitelességére és minőségére annak érdekében, hogy ne sérüljön a történelmi vagy művészeti épületek vagy történelmi központok fizikai integritása, építészeti koherenciája, történelmi jellege vagy értéke, összhangban a vonatkozó nemzeti megőrzési szabályokkal és a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválásáról és restaurálásáról szóló 1964. évi Velencei Chartával;

49.  emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, amelynek értelmében az Uniónak biztosítani kell Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását; kitart amellett, hogy az emberi egészség és a környezet szükséges mértékű védelmének fenntartása nem ellentétes az európai örökség megőrzésével; rámutat, hogy a Bizottság és a tagállamok szakértői által 2022-ben közzétett, a kulturális örökség éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességének megerősítéséről szóló jelentés egyértelműen kimondja, hogy az éghajlati válságot nem lehet kulturális örökséget érintő válsággal megoldani, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket a szempontokat az anyagoknak a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendelet XIV. mellékletében felsorolt engedélyköteles anyagok jegyzékébe való felvételével kapcsolatos döntése során, amennyiben ezek az anyagok a kulturális örökség helyreállításához szükségesek; kéri a Bizottságot, hogy ilyen esetekben végezzen gondos értékelést, összevetve az említett anyagok használatából származó társadalmi-gazdasági előnyöket az emberi egészségre vagy a környezetre jelentett kockázatokkal, mindkét érdek megfelelő megőrzése céljából; kéri, hogy a Bizottság emellett a REACH-rendelet 60. cikkének, 58. cikke (2) bekezdésének (és más vonatkozó cikkeinek) követelményeivel összhangban mérlegelje megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák meglétét is; hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség ágazata példamutató lépéseket tett a szakmai tevékenységüket végző kézművesek és művészek védelmére vonatkozó jogi követelmények tekintetében; adott esetben mentességeket és eltéréseket kér a kulturális ágazat és a kulturális örökséghez kapcsolódó tevékenységek számára a fent említett rendelet alól annak érdekében, hogy elkerülhető legyen számos kézműves vállalkozás bezárása vagy áthelyezése, valamint az EU hatalmas örökségének helyreállítására, fenntartására és megőrzésére gyakorolt bármilyen negatív hatás; felhívja az európai intézményeket, hogy konzultáljanak a kulturális örökség ágazatával és vonják azt be a tevékenységeikre közvetlen hatást gyakorló szabályozási vagy jogszabályi változásokkal kapcsolatos valamennyi előzetes vitába;

50.  kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítsék meg az együttműködést az Európa Tanáccsal, különösen a kulturális utak tekintetében, a kulturális sokszínűség, a kultúrák közötti párbeszéd és a kevésbé ismert úti célok fenntartható területi fejlődésének előmozdítása érdekében, e helyszínek kulturális és természeti örökségének megőrzése, védelme és helyreállítása mellett;

51.  elismeri, hogy a digitalizálás a kulturális örökség előnyeinek maximalizálását szolgáló eszköz; hangsúlyozza, hogy a digitalizáció kihívások elé állítja a kulturális és kreatív ágazatokat és iparágakat, amelyeknek folyamatosan át kell gondolniuk és át kell alakítaniuk az üzleti modelleket, valamint hogy a kulturális és kreatív ágazatokat és iparágakat alkalmazottait át kell képezni; hangsúlyozza a kulturális és kreatív tartalmak és az európai kulturális örökség fenntartható digitalizálására, megőrzésére és online hozzáférhetőségére nyújtott garantált finanszírozás fontosságát; emlékeztet arra, hogy mindenki számára jelentőséggel bír a digitális jártasságba való befektetés, többek között azért is, mert módot kínál a kultúra élvezésére;

52.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kulturális örökség digitalizálásának kezelése során tartsák szem előtt a metaverzummal kapcsolatos fejleményeket azáltal, hogy megőrzik az európai kulturális örökséget, amikor azt virtuálisan reprodukálják vagy bármilyen módon átültetik a metaverzumba;

53.  tudomásul veszi különösen az uniós digitális innovációs központok és a kreatív innovációs laborok kedvező hozzájárulását, amelyek a digitális, illetve az audiovizuális területeken az európai kulturális és kreatív ágazatok és iparágak innovációs kapacitását támogatják;

54.  üdvözli, hogy a Horizont Európa keretprogramba beépítették a „Kultúra, kreativitás és befogadó társadalom” klasztert, valamint a kulturális örökség és a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak terén növelték a kutatási és innovációs pályázati felhívások számát, továbbá üdvözli az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) új, kultúrával és kreativitással foglalkozó tudományos és innovációs társulásának (TIT) közelmúltbeli elindítását; várakozással tekint e pályázati felhívások eredményei elé, és érdeklődéssel várja, hogy milyen mértékben járulhat hozzá a kutatás és az innováció az európai nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez;

55.  elismeri az immateriális javak és a szellemitulajdon-intenzív iparágak kiemelkedő fontosságát az EU gazdasági növekedése, valamint kulturális rezilienciája és láthatósága szempontjából, kiemelve, hogy a szellemi tulajdon már most is döntő szerepet játszik Európa digitális átalakulásában; hangsúlyozza, hogy kellő mértékben meg kell erősíteni ezen javak és ágazatok jogi védelmét annak érdekében, hogy a kulturális és kreatív alkotások alkotói élvezhessék szellemitulajdon-jogaik előnyeit; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést a digitalizált európai tájhoz kapcsolódó szellemi tulajdon védelme érdekében;

56.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a papír formátumú kulturális anyagok fokozatosan eltűnnek, és hogy ez a tendencia hatással van a kiadói ágazatra, különösen a kiadóvállalatokra, valamint a kis- és közepes méretű könyvesboltokra;

Külső dimenzió és nemzetközi kulturális kapcsolatok

57.  úgy véli, hogy a kultúra és a kultúrák közötti párbeszéd kulcsfontosságú hozzájárulást jelent a társadalmon belüli és a különböző társadalmak közötti kölcsönös megértés előmozdításához, valamint a nemzetközi színtéren a nyelvi határokon túli kommunikáció helyreállításához a kihívásokkal teli globális környezetben, bizonyítva a kulturális sokszínűség és az emberi jogok értékét, tiszteletben tartását és támogatását; kiemeli az EU szerepét a kulturális politikákról a tagállamok és harmadik országok között folytatott folyamatos párbeszéd előmozdításában, és felhívja a tagállamokat, hogy ennek megfelelően biztosítsanak megfelelő finanszírozást az EU nemzetközi kulturális kapacitásának megerősítése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az európai kulturális és kreatív ágazatok és iparágak – beleértve a kisebb szervezeteket és művészeket is – nemzetközi szinten aktívvá váljanak;

58.  elítéli a kultúra – többek között kulturális és oktatási intézményeiken keresztül történő – felhasználását különösen a tekintélyelvű kormányok által, amelyek megpróbálják újraértelmezni a nemzetközi szabályokat és értékeket, megkérdőjelezve azok egyetemességét, és politikai befolyásukat a művészeti és tudományos szabadság megsértésével gyakorolják;

59.  hangsúlyozza az EU nemzetközi kulturális kapcsolataiban rejlő lehetőségeket a harmadik országok dezinformációja és az EU-ba való külföldi beavatkozás, valamint az illiberális és tekintélyelvű rendszerekben az EU ellen irányuló ellenséges narratívák elleni küzdelemben; felhívja az EKSZ-t, hogy elemezze a rosszindulatú állami szereplők elterjedtségét és befolyását az EU részvételével zajló európai nemzetközi kulturális kapcsolatokban;

60.  rámutat az „uniós kulturális kapcsolatok” és az „uniós kulturális diplomácia” közötti, a döntéshozatali folyamatok, a programtervezés és -végrehajtás, valamint az általános filozófia tekintetében meglévő különbségre; hangsúlyozza, hogy mindkét megközelítés egymás mellett létezhet és kiegészítheti egymást, de mindegyik más célt szolgál;

61.  sajnálatát fejezi ki a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó egyértelmű és koherens uniós stratégia hiánya miatt; határozottan arra ösztönzi a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy rendszeresen cseréljék ki a gyakorlatokat és a levont tanulságokat, és hogy az EU nemzeti kulturális intézeteinek (EUNIC) klasztereivel és a harmadik országbeli civil társadalmi szervezetekkel együttműködve dolgozzanak ki a nemzetközi kulturális kapcsolatok fogalmának közös egységes értelmezésén alapuló koherens stratégiákat, többek között a végrehajtásukhoz szükséges lépéseket és a harmadik országokban működő uniós küldöttségek és a tagállamok diplomáciai képviseletei által végrehajtandó, a kulturális kapcsolatokkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó, személyre szabott iránymutatásokat; javasolja, hogy ezek a stratégiák tartalmazzanak beruházásokat az EU közös kulturális örökségének, valamint a demokrácia és az értékek előmozdításához való hozzájárulásának láthatóságába és az azzal kapcsolatos stratégiai kommunikációba;

62.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak saját eszközeit felhasználva kell részt vennie a nemzetközi kulturális kapcsolatokban annak érdekében, hogy az EU-ról a globális színtéren olyan kulturális képet mutasson be, amely nagyobb, mint részeinek összessége, és ezáltal kiegészíti a tagállamok külföldi kulturális intézeteinek munkáját; felszólít arra, hogy az EU saját, önálló eszköztárat alakítson ki a nemzetközi kulturális kapcsolataihoz és a kulturális diplomáciájához, felhasználva az EUNIC és a tagállamok külföldi kulturális intézetei, valamint a harmadik országok civil társadalma és kulturális szektora által szerzett tapasztalatokat és a velük kialakított partnerségeket; hangsúlyozza, hogy minden ilyen eszköztárnak olyan tevékenységek végrehajtására kell irányulnia, amelyek előmozdítják az európai kultúrát külföldön, és technikai és anyagi kapacitásépítést és pénzügyi támogatást biztosítanak a kulturális és kreatív ágazatok számára a harmadik országokban, és ezért megfelelő saját forrásokkal és pénzeszközökkel kell támogatni;

63.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy készítsenek tanulmányt annak értékelésére, hogy megvalósítható-e a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközbe (NDICI – Globális Európa) egy, a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó külön fejezet bevezetése, vagy a Kreatív Európa külső dimenziójának megerősítése, lehetőség szerint egy, a nemzetközi kulturális kapcsolatokkal kapcsolatos projektek finanszírozására szolgáló ág létrehozása révén; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy e célból bocsássanak rendelkezésre új forrásokat annak biztosítása érdekében, hogy az új fellépéseket ne a meglévő programok kárára finanszírozzák;

64.  sürgeti a tagállamokat, a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a többoldalú fórumokon és hálózatokban közös uniós álláspontokat alakítsanak ki, és adott esetben egységes álláspontot képviseljenek a nemzetközi kulturális kapcsolatokra hatást gyakorló kérdésekben;

65.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes mértékben jelen kell lennie a világ kulturális eseményein, különösen azokon, amelyek globálisak, mint például a világkiállítás; kéri, hogy az EU-nak adjanak lehetőséget a világkiállítás megszervezésére, amelyre különböző tagállamokban kerülhetne sor;

66.  üdvözli a nemzetközi kulturális kapcsolatokról „Voices for Culture” címmel folytatott strukturált párbeszéd keretében közzétett ajánlásokat, és felkéri a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ezen ajánlásokat vegyék kellőképpen figyelembe a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó stratégiáik kidolgozásakor; különösen sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal fenntartott kulturális kapcsolataik kiépítése során alkalmazzanak olyan alulról építkező és emberek közötti megközelítést, amely figyelembe veszi a partnerországok és a helyi közösségek igényeit és szükségleteit, illetve a partnerországokat és a helyi közösségeket egyenrangú partnerként kezelve alakítsák ki és hajtsák végre a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó stratégiájukat és a projektek programozását; hangsúlyozza, hogy az ilyen stratégiáknak az egyes partnerországok vagy régiók szükségleteire és sajátos politikai és társadalmi-gazdasági helyzetére kell válasszal szolgálniuk, és nem alapulhatnak egyenmegoldáson; felszólít a nemzetközi kulturális kapcsolatok megfelelő finanszírozására a jelenlegi kulturális és oktatási programokban, mind az NDICI földrajzi, mind tematikus programjain keresztül; megjegyzi, hogy a helyi szervezetekkel, köztük az interkulturális és vallásközi szereplőkkel való együttműködés létfontosságú a közös értékeken, például a békén, a tolerancián és a kölcsönös megértésen alapuló kapcsolatok megerősítéséhez, valamint az uniós finanszírozású projektek hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához;

67.  méltatja a tagállamok kulturális intézetei és szervezetei, valamint a harmadik országokban működő EUNIC-klaszterek által végzett munkát; ösztönzi az említett szervezetek közötti további együttműködést és a helyi civil társadalmi szervezetekkel való hálózatépítést, különös tekintettel a kisebb tagállamokra és a kulturális szempontból korlátozott vagy semmilyen külföldi láthatósággal nem rendelkező tagállamokra, valamint e tagállamok kulturális képviseleti igényeire;

68.  üdvözli, hogy a Bizottság és az EKSZ több egysége is részt vesz a nemzetközi kulturális kapcsolatokkal kapcsolatos horizontális munkában; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a hatékonyság maximalizálása, az átfedések elkerülése és az intézményi emlékezet biztosítása érdekében javítsák az érintett szervezetek közötti koordinációs mechanizmusokat, többek között koherensebb és észszerűbb munkamódszerek kialakítása révén;

69.  üdvözli a kulturális kapcsolattartó pontok létrehozását az uniós küldöttségekben; ösztönzi az uniós küldöttségeket, hogy erősítsék meg szerepüket, fejlesszék készségeiket, és azokat a kommunikációs és rendezvényszervező csoportjaik helyett a politikai csoportjaikba integrálják; kéri, hogy a harmadik országok valamennyi helyi szereplőjével – többek között a közintézményekkel, civil szervezetekkel és a tudományos körökkel – való kulturális együttműködés megkönnyítése és megerősítése érdekében különítsék el a szükséges költségvetési és személyzeti erőforrásokat az EU nemzetközi kulturális kapcsolatai és kulturális diplomáciai csoportjai számára a Bizottságban és az EKSZ központjában, valamint az uniós küldöttségekben;

70.  ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy a diplomáciai személyzetük képzésébe építsék be a kulturális politikát, a nemzetközi kulturális kapcsolatokat és a kulturális diplomáciát annak érdekében, hogy a diplomaták körében felhívják a figyelmet a társadalmi diplomácia kulcsfontosságú, független területét jelentő nemzetközi kulturális kapcsolatokra, valamint fejlesszék a megfelelő politikai és szakpolitikai kompetenciákat a kulturális és kreatív kapcsolatok és a kulturális diplomácia területén; várakozással tekint az Európai Parlament kísérleti projektje alapján újonnan indított Európai Diplomáciai Akadémia eredményei és az EKSZ által megrendelt megvalósíthatósági tanulmány novemberi közzététele elé;

71.  üdvözli az európai kulturális terek előkészítő intézkedés első eredményeit; kiemeli a projektpartnerek által alkalmazott innovatív együttműködési modellek pozitív eredményeit, amelyek a helyi érdekelt felekkel közösen, az egyenlő partnerség szellemében kidolgozott ötletekkel kapcsolatban kiírt pályázaton alapulnak; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa e rendkívül sikeres intézkedés finanszírozását; ösztönzi az EU és a harmadik országok kulturális szereplőit, hogy a kölcsönös nyelvi és határokon átnyúló megértés elősegítése érdekében vizsgáljanak meg további együttműködési lehetőségeket, például közös műalkotások és nemzetközi koprodukciók létrehozását;

72.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak megvan a lehetősége arra, hogy megerősítse nemzetközi kulturális együttműködési partnerségeit a világ földrajzi, kulturális és nyelvi csomópontjaiban elhelyezkedő legkülső régióin és tengerentúli országain és területein (TOT-okon) keresztül; felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki a legkülső régiókat és a TOT-okat bevonó nemzetközi kulturális együttműködési projekteket a regionális integráció előmozdítása és a partnerországokkal való új partnerségek kiépítése érdekében;

73.  kitart amellett, hogy fokozni kell a kulturális javak tiltott kereskedelme elleni küzdelmet; üdvözli a Bizottság által egy olyan új cselekvési terv előkészítése kapcsán folytatott konzultációt, amelynek célja, hogy a szervezett bűnözés elleni uniós stratégia keretében világos, átfogó és hatékony keretet biztosítson a kulturális javak tiltott kereskedelme elleni küzdelemhez való uniós hozzájáruláshoz azzal a céllal, hogy az egységes piacon megakadályozzák a bűncselekmények folytatását és védjék a kulturális örökséget; jobb együttműködést szorgalmaz az EU és a harmadik országok között a kulturális örökség megőrzése és védelme és a kulturális javakkal való illegális kereskedelem elleni küzdelem terén;

74.  emlékeztet arra, hogy a régészeti és kulturális örökség az emberek identitásának szerves részét képezi; ezért elítéli a kulturális javak jogellenes eltávolítását és kereskedelmét; üdvözli az egyes tagállamok által a külpolitikai stratégiájuk keretében, valamint egymás kulturális örökségének kölcsönös megismerése és a harmadik országok autonóm kulturális politikái kidolgozásának támogatása érdekében a kulturális alkotások és műtárgyak származási helyükre történő visszaszolgáltatására tett erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy holisztikus megközelítés keretében aktívan támogassák ezeket a tagállamokat a harmadik országokkal folytatott tárgyalási folyamataikban, és aktívan támogassák valamennyi tagállam erőfeszítéseit kulturális és történelmi örökségük védelme és helyreállítása tekintetében, összhangban a MONDIACULT konferencia keretében elfogadott 2022. évi nyilatkozattal;

75.  emlékeztet a kultúra előmozdításának fontosságára, amely elősegíti a fenntartható fejlődést, ami a társadalmi és gazdasági növekedés szempontjából nagy lehetőségeket rejt magában; kéri a Bizottságot, hogy a rendszeres párbeszédben, a szakmai hálózatokban és a többszereplős partnerségekben való aktív részvételük biztosításával, valamint a kultúra területén az Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz által finanszírozott intézkedések révén segítse elő a kulturális szereplők és civil társadalmi szervezetek fenntartható fejlődéshez való hozzájárulását; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy kövessék nyomon a nemzetközi kulturális együttműködéssel kapcsolatos fellépések végrehajtásának helyzetét és az NDICI által e tekintetben elért eredményeket, és erről rendszeresen számoljanak be a Parlamentnek;

76.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődési célokon belül a kultúra előmozdítása és védelme nemcsak önmagában vett cél – különösen a 4.7., 8.9. és 11.4. célkitűzésben foglaltak szerint –, hanem kulcsfontosságú hozzájárulás az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének végrehajtásához; kiemeli a kultúra és a kulturális projektek horizontális jellegét, ami lehetővé teszi számukra, hogy valóban elősegítsék valamennyi fenntartható fejlődési cél elérését; felkéri a Bizottságot, a harmadik országokba delegált uniós küldöttségeket és a tagállamokat, hogy vizsgálják tovább a kultúra és a kulturális politikák, valamint az összes fenntartható fejlődési cél megvalósítása közötti kapcsolatokat, többek között a művészek és a kulturális munkavállalók inkluzív párbeszédben, szakmai hálózatokban, csereprogramokban és többszereplős partnerségekben való részvétele, valamint a civil szervezetek támogatása révén; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy e közös prioritások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében szervezzen több tájékoztatót, valamint eszme- és tapasztalatcserét;

77.  kiemeli a kultúrában és a tárgyi és szellemi kulturális örökségben mint a kommunikáció, a csere és a béke motorjában rejlő lehetőségeket, amely elősegíti a megbékélést és a konfliktusmegelőzést; ezzel összefüggésben ösztönzi az UNESCO-val való fokozott együttműködést a kulturális örökség védelme és a tényfeltáró missziók indítása terén;

78.  kéri a Bizottságot, hogy határozottan ítélje el a történelmi, művészeti és kulturális örökségnek a közelmúltbeli konfliktusok során történő megsemmisítését, valamint a történelmi, művészeti és kulturális örökség szisztematikus és politikailag vagy ideológiailag célzott megsemmisítését, továbbá a szuverén államok, népek vagy kisebbségek identitásának és kultúrájának kiirtását, többek között Azerbajdzsánnak a Hegyi-Karabahban és annak környékén található örmény kulturális örökség eltörlésére és letagadására irányuló folytatódó politikáját, valamint az ukrajnai kulturális helyszíneknek a provokáció nélkül indított és illegális orosz agressziós háború eredményeként történő szándékos lerombolását; emlékeztet arra, hogy a kulturális örökség elpusztítása háborús bűncselekménynek és az emberi jogok megsértésének minősülhet, és ezzel összefüggésben – többek között a kulturális örökség fegyveres konfliktusok utáni és alatti védelmét illetően – emlékeztet a tagállamok által a védelmi felelősség kapcsán vállalt kötelezettségekre; kéri, hogy a kulturális örökség védelmét foglalják bele az EU közös biztonság- és védelempolitikai misszióiba és műveleteibe azáltal, hogy segítséget és képzést nyújtanak a helyi partnereknek a kulturális örökséget érintő biztonsági kihívások kezeléséhez; célzott szankciókat szorgalmaz a kulturális örökség elpusztításáért, rongálásáért vagy kereskedelméért felelős személyek és szervezetek ellen, ami fontos lépés az elrettentés megvalósítása és az ilyen cselekményekért való elszámoltathatóság biztosítása felé;

79.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy nyújtsanak technikai és anyagi segítséget a tagállami és harmadik országbeli partnereknek a kulturális örökség megőrzéséhez és kezeléséhez szükséges készségek és ismeretek tudatosításához és fejlesztéséhez, többek között a harmadik országok ifjúsági szervezeteivel és oktatási intézményeivel való együttműködés révén;

80.  figyelmezteti a Bizottságot, az EKSZ-t, a harmadik országbeli uniós küldöttségeket és a tagállamokat, hogy a háború sújtotta, harmadik országbeli kulturális örökség részét képező helyszínek uniós finanszírozású helyreállítása nem kedvezhet az emberi jogok megsértésével vádolt hadviselőknek, nem legitimálhat önkényuralmi rendszereket, és nem normalizálhatja az azokkal fenntartott kapcsolatokat;

81.  kéri a tagállamokat, hogy a 2023–2026 közötti időszakra szóló kulturális munkaterv jóváhagyásakor kellően vegyék figyelembe a Parlament álláspontját;

o
o   o

82.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL C 388., 2020.11.13., 30. o. (2) HL C 334., 2018.9.19., 112. o. (3) HL C 456., 2021.11.10., 24. o. (4) HL C 125. E, 2008.5.22., 223. o. (5) HL C 184., 2022.5.5., 88. o. (6) HL C 347., 2022.9.9., 15. o. (7) HL C 385., 2021.9.22., 152. o. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0319. (9) HL C 385., 2021.9.22., 2. o. (10) HL L 189., 2021.5.28., 34. o. (11) HL L 189., 2021.5.28., 1. o. (12) HL L 202., 2021.6.8., 32. o. (13) HL L 462., 2021.12.28., 1. o. (14) HL L 437., 2020.12.28., 116. o. (15) HL L 131., 2017.5.20., 1. o. (16) HL L 131., 2017.5.20., 1. o. (17) Ernst & Young, Rebuilding Europe: The cultural and creative economy before and after the COVID-19 crisis (Európa újjáépítése: A kulturális és kreatív gazdaság a Covid19-válság előtt és után), 2021. január. (18) Az Európai Parlament 2020. szeptember 17-i állásfoglalása az Európa kulturális helyreállításáról (HL C 385., 2021.9.22., 152. o.), valamint „A művészek helyzetéről és a kulturális helyreállításról az Unióban” című, 2021. október 20-i állásfoglalása (HL C 184., 2022.5.5., 88. o.). (19) Fancourt D. és Finn S. What is the evidence on the role of the arts in improving health and well-being? A scoping review. A WHO európai regionális hivatala (a Health Evidence Network (HEN) 67. sz. összefoglaló jelentése), Koppenhága, 2019. (20) British Council és Goethe Institut, Cultural Value - Cultural Relations in Societies in Transition: A Literature Review (2018), 7. o. (21) Rivera T., Distinguishing Cultural Relations From Cultural Diplomacy: The British Council’s Relationship With Her Majesty’s Government. Figueroa Press (2015), 9–10. o. (22) HL C 456., 2021.11.10., 24. o. (23) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 irányelve (2019. április 17.) a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról (HL L 130., 2019.5.17., 92. o.).