Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása a hszincsiangi emberi jogi helyzetről, többek között a hszincsiangi rendőrségi aktákról (2022/2700(RSP))

P9_TA(2022)0237 RC-B9-0310/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira és jelentéseire, különösen a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről szóló, 2020. december 17-i(1) és a kínai ujgurok helyzetéről (China Cables) szóló, 2019. december 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966. december 16.),

–  tekintettel a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2020. december 7-i (EU) 2020/1998 tanácsi rendeletre(3) és (KKBP) 2020/1999 tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja az etnikai kisebbségek jogait,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításának és tiszteletben tartásának az EU Kínával fenntartott kapcsolatainak középpontjában kell állnia, összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy külső fellépései során megőrzi ezeket az értékeket, valamint Kína azon kötelezettségvállalásával, hogy saját fejlődése és a nemzetközi együttműködése során tiszteletben tartja ezeket az értékeket;

B.  mivel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma és számos nemzetközi médiaorgánum, köztük a BBC, a spanyol El Pais, a francia Le Monde és a német Der Spiegel betekintést nyerhettek a hszincsiangi rendőrség aktáiba;

C.  mivel az illetékes kínai hatóságok mindeddig tagadták a Hszincsiangban elkövetett súlyos és strukturális emberi jogi jogsértésekre vonatkozó állításokat;

D.  mivel a hszincsiangi rendőrség aktái – most először számos fényképpel – részletesen dokumentálják a Hszincsiang tartományban található Ujgur Autonóm Területen elkövetett szisztematikus, brutális és önkényes elnyomás méreteit;

E.  mivel ez az anyag bizonyítja, hogy a pekingi központi kormányzat – többek között Hszi Csin-ping és Li Ko-csiang –, valamint a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület vezető tisztségviselői tájékoztatást kaptak a Hszincsiangban folytatott tömeges internálási politikáról, aktívan támogatták azt, és közvetlenül részt vettek annak irányításában; mivel a dokumentumok arra is utalnak, hogy Hszi Csin-ping elnök tájékoztatás birtokában és aktívan támogatja a Hszincsiangban zajló „átnevelő”, „keménykezű” és „szélsőségesség elleni” kampányokat, valamint a további fogva tartási létesítményekre és a fogvatartottak beáramlásának kezelésére szolgáló személyzetre fordított kiadások fenntartását;

F.  mivel az Ujgur Törvényszék és más hiteles, független vizsgálati testületek és kutatást végző szervezetek arra a következtetésre jutottak, hogy Kína ujgurokkal és más török etnikumú népekkel szembeni súlyos és rendszerszintű emberi jogi visszaélései kínzásnak, emberiesség elleni bűncselekménynek és népirtásnak minősülnek(5); mivel az Egyesült Államok kormánya és az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium, Franciaország, Litvánia, Csehország és Írország jogalkotó szervei hasonló megállapításokat tettek;

G.  mivel 2017 óta különböző nem kormányzati szervezetek számoltak be az ujgurok, a kazahok és más, túlnyomórészt muszlim etnikai csoportok Kína általi tömeges fogva tartásáról Hszincsiangban;

H.  mivel az ujgurok elleni atrocitásokat Kína elnyomó és agresszív belső és külső politikáival összefüggésben kell szemlélni;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli, hogy az ujgur közösséget szisztematikusan, brutális intézkedésekkel – többek között tömeges deportálással, politikai átneveléssel, a családok szétválasztásával, a vallásszabadság korlátozásával, kulturális rombolással és a megfigyelés széles körű alkalmazásával – elnyomják a Kínai Népköztársaságban;

2.  kijelenti, hogy a születésmegelőző intézkedésekre vonatkozó hiteles bizonyítékok és az ujgur gyermekek családjuktól való elválasztása emberiesség elleni bűncselekménynek minősülnek, és a népirtás komoly veszélyét képviselik; felhívja a kínai hatóságokat, hogy szüntessék meg valamennyi, kormány által támogatott, kényszermunkára és tömeges kényszersterilizációra irányuló programot, és haladéktalanul vessenek véget minden olyan intézkedésnek – beleértve a kényszerabortuszokat vagy a születésszabályozás megsértése miatti szankciókat –, amelynek célja a születések megelőzése az ujgur népesség körében;

3.  súlyos aggodalmának ad hangot a terrorizmus vagy a szélsőségesség vádjával kiszabott túlzott és önkényes börtönbüntetések miatt, amelyek nyomán a hszincsiangi rendőrség aktái szerint 2018-ban 22 000 személyt tartottak fogva, ami Konaseher megye felnőtt ujgur lakosságának 12%-át teszi ki(6); aggodalmát fejezi ki a kínai átnevelő táborokban a nők ellen elkövetett rendszeres nemi erőszakkal, szexuális bántalmazással és kínzással kapcsolatos állítólagos vádak miatt;

4.  sürgeti a kínai kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget a célzottan az ujgurok és más török etnikumú népekkel szemben alkalmazott, vádemelés, tárgyalás vagy ítélet nélküli, bűncselekmények miatti önkényes fogva tartás gyakorlatának, zárja be az összes tábort és büntetés-végrehajtási központot, haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássa szabadon a fogva tartott személyeket, és helyezze vissza szüleikhez a bentlakásos állami létesítményekbe kényszerített ujgur gyermekeket;

5.  emlékeztet arra, hogy Kína ratifikálta a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményt, amely előírja a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés abszolút és kivételek nélküli tilalmát;

6.  felhívja a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Ilham Tohti ujgur tudóst és 2019. évi Szaharov-díjast, és addig is gondoskodjanak arról, hogy rendszeresen és korlátlanul találkozhasson családjával és az általa választott ügyvédekkel;

7.  ismét felhívja a kínai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé szabad, érdemi és akadálytalan belépést a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területre, és biztosítsanak akadálytalan belépést a független újságírók, nemzetközi megfigyelők és vizsgálati szervek – köztük különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges eljárásainak megbízottai és az EU emberi jogi különleges képviselője – számára az internálótáborokba annak érdekében, hogy értékeljék azokat a kínai állításokat, amelyek szerint ezek már nem működnek;

8.  emlékeztet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának rendkívüli ülése vagy a Kínában romló emberi jogi helyzetről folytatott sürgős vita megtartására, valamint egy nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmus létrehozásáról szóló határozat elfogadására irányuló – valamennyi régió több száz civil társadalmi szervezetének világméretű felhívásával összhangban tett – javaslatokra;

9.  sajnálatosnak tartja, hogy Kínában és a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen tett látogatása keretében a kínai hatóságok nem engedélyeztek az ENSZ emberi jogi főbiztosa számára teljes körű hozzáférést a független civil társadalmi szervezetekhez, az emberijog-védőkhöz és a fogdákhoz, ami megakadályozta őt abban, hogy teljességükben megfigyelje a hszincsiangi politikai átnevelő táborokat; sajnálja, hogy Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi biztosa látogatása során nem vonta egyértelműen felelősségre a kínai kormányt az ujgurok ellen elkövetett emberi jogi visszaélésekért;

10.  sürgeti a főbiztost, hogy haladéktalanul tegye közzé a Hszincsiangban elkövetett emberi jogi visszaélésekről szóló, régóta várt jelentést, amely a kínai hatóságok által elkövetett emberi jogi visszaélések mértékére és súlyosságára vonatkozó, rendelkezésre álló, széles körű és egyre növekvő számú bizonyítékon alapul;

11.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy mielőbb fogadjanak el további szankciókat a magas rangú kínai tisztviselők, például Csen Csuankuo, Csao Kecsi, Kuo Sengkun és Hu Lianhe, valamint a hszincsiangi rendőrségi aktákban megnevezett más személyek és szervezetek ellen, továbbá a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen elkövetett szisztematikus emberi jogi visszaélésekben részt vevő más személyekkel és szervezetekkel szemben;

12.  felhívja a Tanácsot, hogy az Európai Tanács következő ülésén foglalkozzon a Hszincsiangban elkövetett emberi jogi visszaélésekkel, és sürgesse a G7- és a G20-csoport tagállamait, hogy szintén foglalkozzanak ezzel a kérdéssel;

13.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban – többek között nemzetközi elszámoltathatósági mechanizmusok révén – tegyenek meg minden szükséges lépést ezen atrocitások megszüntetése és az elkövetett bűncselekményekért való felelősségre vonás biztosítása érdekében;

14.  tudomásul veszi, hogy az EU és Kína közötti kapcsolatokat egyre inkább a gazdasági verseny és a rendszerszintű rivalizálás jellemzi; tudomásul veszi, hogy az uniós vezetők a legutóbbi EU–Kína csúcstalálkozón felvetették a Hszincsiangban elkövetett súlyos jogsértéseket, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kérdést továbbra is minden alkalommal és a legmagasabb szinteken is felvessék;

15.  ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy sürgősen azonosítsák és csökkentsék a Kína általi külföldi beavatkozással kapcsolatos kockázatokat; határozottan elítéli a transznacionális elnyomás minden formáját, illetve a kínai másként gondolkodók vagy az ujgur közösség külföldön tartózkodó képviselőinek elnyomására irányuló kísérleteket;

16.  szorgalmazza, hogy az EU és a tagállamok függesszék fel a Kínával és Hongkonggal kötött kiadatási szerződéseiket;

17.  felhívja a kínai hatóságokat, hogy a Kínai Népköztársaságot elhagyni kívánó valamennyi ujgur számára tegyék lehetővé a távozást;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot importtilalom bevezetésére az összes kényszermunkával előállított termékkel, valamint a kényszermunkát alkalmazó vállalatok jegyzékében szereplő valamennyi kínai cég termékével szemben; ismét hangsúlyozza a fenntarthatósággal kapcsolatos átvilágításról szóló ambiciózus irányelvet támogató álláspontját;

19.  ismételten felhívja az Uniót és a tagállamokat annak ellenőrzésére, hogy az EU belső piacán működő szervezetek közvetlenül vagy közvetve részt vesznek-e a Hszincsiangban működő tömeges megfigyelésre szolgáló rendszerek létrehozásában, a Hszincsiangban élő kisebbségi csoportok fogva tartására szolgáló idegenrendészeti fogdák üzemeltetésében vagy építésében vagy az ujgurokkal és más kisebbségi csoportokkal szembeni visszaélések miatt szankciókkal sújtott személyekkel való ügyletek lebonyolításában Hszincsiangban; hangsúlyozza, hogy ha erre utaló tényre derül fény, akkor annak kereskedelemmel kapcsolatos intézkedéseket, a közbeszerzésből való kizárást és szankciókat kell maga után vonnia;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 445., 2021.10.29., 114. o. (2) HL C 255., 2021.6.29., 60. o. (3) HL L 410. I, 2020.12.7., 1. o. (4) HL L 410. I, 2020.12.7., 13. o. (5) https://uyghurtribunal.com/wp-content/uploads/2021/12/Uyghur-Tribunal-Summary-Judgment-9th-Dec-21.pdf;https://14ee1ae3-14ee-4012-91cf-a6a3b7dc3d8b.usrfiles.com/ugd/14ee1a_3f31c56ca64a461592ffc2690c9bb737.pdf; https://newlinesinstitute.org/uyghurs/the-uyghur-genocide-an-examination-of-chinas-breaches-of-the-1948-genocide-convention/ https://www.ushmm.org/genocide-prevention/reports-and-resources/the-chinese-governments-assault-on-the-uyghurs (6) https://www.washingtonpost.com/world/2022/05/24/xinjiang-michelle-bachelet-china-uyghur/

Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása az igazságszolgáltatás elnyomó eszközként való használatáról Nicaraguában (2022/2701(RSP))

P9_TA(2022)0238 RC-B9-0293/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nicaraguáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2021. december 16-i(1), a 2021. július 8-i(2), , a 2020. október 8-i, a 2019. december 19-i(3),, a 2019. március 14-i(4) és a 2018. május 31-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az EU nevében tett 2021. augusztus 15-i, 2021. november 8-i és 2022. március 14-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának az Emberi Jogi Tanács 48. és 49. ülésén tett nyilatkozataira, valamint a nicaraguai emberi jogi helyzetről szóló, 2022. március 7-i éves jelentésére,

–  tekintettel az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság 2021. június 23-i, 2021. november 20-i és 2022. február 11-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004. júniusi, 2008-ban frissített uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásra (EU–Közép-Amerika társulási megállapodás),

–  tekintettel a nicaraguai súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló tanácsi rendeletekre és határozatokra,

–  tekintettel az 1969. évi Emberi Jogok Amerikai Egyezményére (San José-i paktum),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, az ENSZ fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályaira (Nelson Mandela-szabályok), a börtönbüntetésüket töltő nőkkel való bánásmódról és a női elkövetőkkel szembeni, szabadságelvonással nem járó intézkedésekről szóló ENSZ-szabályokra (bangkoki szabályok), valamint a Bécsi Egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2022. március 31-én elfogadott, az emberi jogok nicaraguai előmozdításáról és védelméről szóló A/HRC/49/L.20 határozatra,

–  tekintettel a Nicaraguai Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2018 áprilisa óta az Ortega-Murillo-rezsim Nicaraguában létrehozta az állami elnyomás keretét, amelyet az emberi jogok megsértése miatti szisztematikus büntetlenség, az intézmények és a jogállamiság leromlása, valamint összehangolt stratégia – az igazságszolgáltatás egyértelmű egyetértésével történő – végrehajtása jellemez, amelynek célja az ellentmondó hangok elhallgattatása;

B.  mivel 2018 óta a nicaraguai hatóságok szisztematikus és célzott bebörtönzést, zaklatást és megfélemlítést alkalmaznak a politikai ellenfelek, az ellenzék, a diák- és vidéki vezetők, újságírók, emberi jogi jogvédők, az üzleti élet képviselői és művészek ellen, akiknek ismételten halálos fenyegetésekkel és megfélemlítésekkel, online rágalmazási kampányokkal, zaklatással, megfigyeléssel, testi sértésekkel, bírósági üldözéssel és önkényes szabadságelvonással kell szembenézniük; mivel e számos kockázat ellenére az újságírók és más emberi jogi jogvédők továbbra is alapvető szerepet töltenek be az emberi jogok és szabadságjogok helyzetének nyomon követésében Nicaraguában;

C.  mivel az elmúlt években az Ortega-Murillo-rezsim egyre elnyomóbb szabályozási keretet fogadott el és alkalmaz;

D.  mivel a mai napig legalább 182 politikai ellenfelet tartanak börtönben olyan embertelen körülmények között, amelyek a Nicaraguai Különleges Nyomonkövetési Mechanizmus (MESENI) szerint nem felelnek meg a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeknek, így a Nelson Mandela-szabályoknak sem; mivel e politikai foglyok közül heten a 2021. évi választások elnökjelöltjei voltak; mivel a nicaraguai rezsim bírálóival szemben fogva tartásuk során szisztematikusan visszaéléseket követnek el, beleértve az embertelen, megalázó és megalázó, kínzásnak minősülő bánásmódot, ami többek között a politikai fogoly és a lázadók korábbi vezetője, Hugo Torres halálához vezetett; mivel a nicaraguai hatóságok a politikai foglyok családját és hozzátartozóit is zaklatják, akik üldözést és fenyegetést szenvednek el;

E.  mivel a hatalmi ágak szétválasztásának hiánya és az intézmények nicaraguai rezsim általi teljes ellenőrzése azt eredményezte, hogy az igazságszolgáltatás és az ügyészség alárendelődött a rezsim akaratának, mgsemmisítették a jogállamiságot, a bírói függetlenséget és a civil társadalmi szervezeteket, és ekképpen a demokráciát annak érdekében, hogy Nicaraguában diktatúrát hozzanak létre;

F.  mivel a nicaraguai bíróságok zárt ajtók mögött zajló és a tisztességes eljárás alapvetõ garanciáit figyelmen kívül hagyó tárgyalások után bűnössé nyilvánítanak és szigorú ítéleteket hoznak minden ellentmondó hanggal szemben;

G.  mivel ezekben a perekben a bírák és ügyészek következetesen megsértették a megfelelő eljárást; mivel az ügyészség nyilvános feljegyzésben sértette meg az ártatlanság vélelmét;

H.  mivel a folyamatos szigorítások és elnyomás miatt több ezer nicaraguai kényszerült elmenekülni az országból; mivel az elnyomás hasonló mintái megfigyelhetők ott, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága elleni támadások felerősödnek; mivel az ügyészség számos újságíróval és médiamunkással szembeni fenyegetése miatt sokan közülük elhagyták Nicaraguát, hogy védelemre találjanak;

I.  mivel 2022-ben az Ortega-Murillo-rezsim csaknem 400 nonprofit szervezetet betiltott, megfosztva őket jogi státuszuktól; mivel többek között a katolikus egyház is áldozatul esett az Ortega-Murillo-rezsimnek, csakúgy, mint a Nicaraguai Nyelvi Akadémia, az őslakos közösségek és más kisebbségi csoportok tagjai;

J.  mivel az Ortega-Murillo-rezsim megsértette a nemzetközi jogot, különösen a Bécsi Egyezményt, amikor megrohanta a Nicaraguából 2022. április 25-én kiutasított Amerikai Államok Szervezetének székhelyét és elfoglalta helyiségeit;

K.  mivel a civil társadalom egy erős támogatást élvező kezdeményezését követően az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa létrehozta az Emberi Jogi Szakértői Csoportot, hogy alapos és független vizsgálatokat folytasson a 2018 áprilisa óta elkövetett állítólagos emberi jogi jogsértések és visszaélések tekintetében, beleértve azok nemi dimenzióját is; mivel mind az EU, mind az Egyesült Államok szankciókat fogadott el Nicaraguával szemben;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli az ellenzéki politikai pártok szisztematikus elnyomását, mások mellett a civil társadalom szereplőinek, az emberi jogok védelmezőinek és a médiának, más médiamunkásoknak, újságíróknak, valamint családtagjaiknak, diákoknak és a katolikus egyház tagjainak elnyomását, valamint a nicaraguai rezsim tisztviselőinek hosszan tartó korrupcióját;

2.  határozottan elítéli Hugo Torres fogva tartása alatt bekövetkezett halálát;

3.  elítéli Manuel Salvador García atya 2022. június 1-jei letartóztatását, aki továbbra is előzetes letartóztatásban van, és felszólít azonnali szabadon bocsátására;

4.  ismételten felszólít Alessio Casimirri Olaszországnak történő azonnali kiadatására;

5.  elítéli a Nicaraguában elkövetett visszaélésszerű fogva tartásokat, a tárgyalási garanciák hiányát és a politikai foglyok jogellenes elítélését; sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy állítsák vissza a valamennyi nicaraguai állampolgári és politikai jogainak teljes körű gyakorlására vonatkozó garanciákat, hagyjanak fel a demokratikus ellenzék, a sajtó és a civil társadalom üldözésével, haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a 2018 áprilisa óta fogva tartottakat, szüntessék meg az ellenük indított jogi eljárásokat, és tegyék lehetővé valamennyi menekült és száműzött biztonságos visszatérését otthonaikba;

6.  felszólít a jogállamiság helyreállítására, a hatalmi ágak szétválasztására, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségére és pártatlanságára, valamint arra, hogy a hatóságok tartsák tiszteletben a büntető törvénykönyvet és az ártatlanság vélelmét, és hagyjanak fel az ellenzék kriminalizálásával;

7.  elítéli az illegitim bírósági ítéleteket, amelyek csak bizonyítékát szolgáltatják a nicaraguai rezsim elnyomásba sodródásának, és annak, hogy a bírák az emberi jogok megsértéséért felelős elnyomó eszközökké váltak;

8.  sürgeti az Európai Uniót, hogy vonja felelősségre a nicaraguai rezsimet és különösen bíráit az országban alkalmazott elnyomás, valamint az ellenzéki személyiségek és más bírálók ellen indított bírósági eljárások miatt; felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdje meg az eljárást annak érdekében, hogy többek között a következő bírákat felvegyék az EU által szankcionált személyek listájára: Nadia Camila Tardencilla, Angel Jeancarlos Fernández González, Ulisa Yaoska Tapia Silva, Rosa Velia Baca Cardoza, Veronica Fiallos Moncada és Luden Martin Quiroz García, Karen Vanesa Chavarría, Felix Ernesto Salmerón Moreno, Nancy Aguirre Gudiel, William Irving Howard López, Erick Ramón Laguna Averruz, Melvin Leopoldo Vargas García, Irma Oralia Laguna Cruz és Rolando Sanarrusia, továbbá a managuai bíróság bírái, akik szintén részt vettek a jogellenesen elítélt Octavio Rothschuh Andino, Angela Dávila és Argentina Solis eljárási és anyagi jogaiktól való megfosztásában;

9.  felhívja a tagállamokat és az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a Római Statútum 13. és 14. cikkével összhangban a Nemzetközi Büntetőbíróságon keresztül indítsanak hivatalos vizsgálatot Nicaragua és Daniel Ortega ellen a Római Statútum 7. cikke szerinti emberiesség elleni bűncselekmények miatt;

10.  kifejezi támogatását az Ortega-Murillo-rezsim ellen békésen tiltakozó nicaraguai polgárok iránt; kifejezi mélységes sajnálatát amiatt, hogy a 2018. évi erőszakos fellépés óta nem történtek bírósági lépések a súlyos emberi jogi jogsértések áldozatainak járó igazságszolgáltatás és jóvátétel biztosítása érdekében;

11.  sürgeti Nicaraguát, hogy helyezze hatályon kívül azokat a 2018 óta elfogadott jogszabályokat, amelyek indokolatlanul korlátozzák a polgári és demokratikus teret, különösen a kiberbűnözésről szóló különleges törvényt (1042. sz. törvény), a külföldi ügynökök szabályozásáról szóló 1040. sz. törvényt és a nép függetlenséghez, szuverenitáshoz és béke érdekét szolgáló önrendelkezéséhez való jogainak védelméről szóló 1055. sz. törvényt, valamint a büntető eljárásjogi törvénykönyv reformját; emlékeztet rá, hogy az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás szerint Nicaraguának tiszteletben kell tartania és meg kell szilárdítania a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok elveit; megismétli azon igényét, hogy a jelenlegi körülmények fényében életbe kell léptetni a társulási megállapodás demokratikus záradékát;

12.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogi testületek, így az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága számára engedélyezni kell a Nicaraguába való visszatérést; sajnálja, hogy a nicaraguai hatóságok nem működnek együtt a regionális és nemzetközi emberi jogi mechanizmusokkal; felszólítja az EU-t, hogy támogassa az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által nemrégiben létrehozott Nicaraguai Emberi Jogi Szakértői Csoport három független tagjának megbízatását, és szorosan működjön együtt velük a nicaraguai emberi jogi jogsértések és visszaélések elszámoltathatóságának előmozdítása érdekében;

13.  elítéli, hogy csaknem 400 nem kormányzati szervezet – köztük a Nicaraguai Nyelvi Akadémia – kénytelen volt felhagyni tevékenységével Nicaraguában; felhívja a nicaraguai hatóságokat, hogy hagyjanak fel a nem kormányzati szervezetek indokolatlan bezárásával, és állítsák vissza az önkényesen bezárt összes szervezet, politikai párt, egyetem és média jogi személyiségét, valamint szolgáltassák vissza az illegálisan lefoglalt eszközöket, dokumentumokat és felszereléseket;

14.  hangot ad mélységes aggodalmának a szabad és független média elnyomása miatt az országban, amely több mint 100 újságírót kényszerített száműzetésbe;

15.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy helyi képviselőik és nicaraguai nagykövetségeik révén szorosan kövessék nyomon a helyzetet a helyszínen; felhívja az EU küldöttségét és a helyszínen diplomáciai képviselettel rendelkező tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokat, és adjanak meg minden kellő támogatást a fogva tartott emberijog-védőknek, beleértve börtönlátogatásokat és a bírósági eljárások nyomon követését, ítéljék el nyilvánosan az emberijog-védőkkel és a független médiával szembeni visszaéléseket, és támogassák munkájukat; felhívja az EU küldöttségét és a tagállamokat, hogy minden rendelkezésre álló eszközt használjanak fel az emberi jogi jogvédők munkájához nyújtott támogatásuk növelésére, adott esetben könnyítsék meg sürgősségi vízumok kiadását, és humanitárius okokból biztosítsanak ideiglenes menedéket az EU tagállamaiban;

16.  kifejezi mélységes sajnálatát amiatt, hogy a nicaraguai képviselők Oroszország ENSZ Emberi Jogi Tanácsából történő – az ukrajnai háború során a csapatai által elkövetett atrocitások miatti – kizárása ellen szavaztak, és hogy Nicaragua tartózkodott az ENSZ Közgyűlésének 2022. március 2-i ES-11/1 határozatával kapcsolatban, amely elítélte Oroszország ukrajnai invázióját és követelte az orosz erők teljes kivonását;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Limai Csoportnak, valamint a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0513. (2) HL C 99., 2022.3.1., 204. o. (3) HL C 255., 2021.6.29., 65. o. (4) HL C 23., 2021.1.21., 126. o. (5) HL C 76., 2020.3.9., 164. o.

Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása a média szabadságának megsértéséről és az újságírók biztonságáról Georgiában (2022/2702(RSP))

P9_TA(2022)0239 RC-B9-0300/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Georgiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Georgia közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló 2020. szeptember 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselőjének közelmúltbeli, 2022. április 28–29-i georgiai látogatására,

–  tekintettel a georgiai politikai erők között 2021. április 19-én az Európai Tanács elnöke közvetítésével létrejött megállapodásra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Georgia közötti társulási megállapodásra, amely 2016. július 1-jén lépett teljes mértékben hatályba(2),

–  tekintettel a Riporterek Határok Nélkül 2021. és 2022. évi sajtószabadság-indexére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2016. július 1-jén hatályba lépett társulási megállapodásukban Georgia és az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy politikai párbeszédet alakítanak ki a demokratikus elvek, a jogállamiság és a jó kormányzás, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok, köztük a médiaszabadság tiszteletben tartásának megerősítése céljából;

B.  mivel Georgia 2022. március 3-án benyújtotta az uniós tagság iránti kérelmét, ezzel is bizonyítva Georgia európai törekvéseit, amelyek széles körű támogatást élveznek a lakosság és a politikai spektrum egészében, az ellenzéket is beleértve;

C.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága, a média szabadsága és az újságírók biztonsága az élénk demokrácia alapvető elemei, és a hatóságok általi védelmük a demokrácia megszilárdulásának fontos mutatója; mivel a pluralista, szabad és független média a demokrácia alapvető sarokköve és a dezinformáció elleni küzdelem egyik fő pillére;

D.  mivel az Európai Tanács elnöke, Charles Michel közvetítésével létrejött 2021. április 19-i megállapodás hangsúlyozta, hogy foglalkozni kell az igazságszolgáltatás átpolitizáltságát illető vélekedésekkel, többek között az igazságszolgáltatás ambiciózus reformjának elfogadásával és végrehajtásával az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése érdekében;

E.  mivel a 2021. július 5-én a tbiliszi Pride felvonuláson („Méltóság menete)” – amelyet az erőszak hatására kénytelenek voltak lemondani – több mint 50 tudósító újságírót, médiaképviselőt és békés tüntetőt támadtak meg erőszakosan főként szélsőjobboldali aktivisták; mivel Alexander Lashkarava, a TV Pirveli operatőre nem sokkal a támadás után belehalt az elszenvedett sérülésekbe;

F.  mivel Georgia médiakörnyezete több évnyi javulás után az elmúlt néhány évben rohamosan romlott, és 2021. július 5-én a tbiliszi Pride-felvonulással szembeni tömeges erőszak óta Georgiában példátlanul magas az újságírók elleni erőszakos fizikai támadások száma, aminek következtében több nemzetközi szervezet is aggodalmát fejezte ki a média szabadságának védelme terén, és Georgia jelentős mértékben visszaszorult a sajtószabadság-indexen (180 ország közül a 2021. évi 71,36 pontról és a 60. helyről 2022-ben 59,9 pontra, a 89. helyre csúszva le);

G.  mivel nőtt az újságírók ellen elkövetett verbális támadások és a rágalmazási perek száma, beleértve a kormánytisztviselők és a kormánypárttal kapcsolatban álló személyek által a kritikus média képviselői és vállalatai ellen indított pereket is; mivel – amint azt a Transparency International Georgia is megjegyezte – az igazságszolgáltatási gyakorlat megváltozása az újságírókra hárítja a bizonyítási terhet, annak ellenére, hogy a georgiai törvények egyértelműen ennek ellenkezőjét írják elő; mivel az újságírók, különösen a kormánykritikus médiacsatornák újságírói nehezen jutnak hozzá olyan információkhoz, amelyeknek nyilvánosan hozzáférhetőnek kellene lenniük;

H.  mivel a nyomozások nem voltak átláthatóak és nem voltak hatékonyak, ami az újságírók elleni bűncselekményeket elkövetők büntetlenségének széles körben elterjedt benyomását keltette;

I.  mivel 2022. április 4-én a tbiliszi városi bíróság hat személyt öt év börtönbüntetésre ítélt a 2021. július 5-i tbiliszi Pride felvonulás elleni erőszakos támadások során két operatőr és egy újságíró megtámadása miatt;

J.  mivel 2022. május 16-án Nika Gvaramiát, a Mtavari televíziós csatorna igazgatóját a Rustavi 2 TV igazgatójaként folytatott korábbi tevékenységével kapcsolatosan a büntető törvénykönyv 220. cikke alapján három és fél év börtönbüntetésre ítélték pénzmosás, vesztegetés és okirat-hamisítás kétes vádjai alapján, amely ítéletet Georgiában széles körben a jelenlegi kormányt bíráló hang elhallgattatásának kísérleteként értékelték; mivel ezt az ügyet a georgiai ombudsman már 2019-ben negatívan értékelte;

K.  mivel a jelenlegi kormánnyal szemben állókat célzó szelektív nyomozások és büntetőeljárások aláássák a közvélemény nemcsak az igazságszolgáltatási intézményekbe, hanem magába a kormányba is vetett bizalmát, miközben az ellenzékhez kötődő médiatulajdonosok ellen indított hasonló ügyek megismétlődése aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségének növelésére irányuló erőfeszítéseket;

L.  mivel Miheil Szaakasvili volt elnököt – akinek az egészségi állapota folyamatosan romlik – végül egy civil kórházba szállították, miután független orvosok véleménye szerint állapota máskülönben nem javulna;

M.  mivel az elektronikus hírközlésről szóló törvény reformja feljogosítja a Georgiai Nemzeti Hírközlési Bizottságot (GNCC) arra, hogy a GNCC határozatait végrehajtó távközlési vállalatoknál rendkívüli ügyvezetőket nevezzen ki;

N.  mivel bírósági eljárások indultak más jelentős kritikus médiaorgánumok tulajdonosai vagy közeli hozzátartozóik – nevezetesen David Kezerashvili, a Formula TV és Vahtang Csereteli, a TV Pirveli független csatorna alapítója – ellen; mivel 2022 januárjában a tbiliszi városi bíróság csalás elkövetésében bűnösnek ítélte a TBC Bank és a Lelo Georgiáért politikai párt alapítóit, Mamuka Khazaradzét és Badri Japaridzét, valamint Avtandil Cseretelit – Vakhtang Cseretelit apját –, és hét év börtönbüntetésre ítélte őket; mivel azonban büntetésüket megváltoztatták, mivel a csalásra vonatkozó elévülési idő lejárt;

O.  mivel Georgiában az elmúlt években és különösen Ukrajna orosz megszállása óta megugrott az orosz dezinformáció és az EU-ellenes propaganda, amely különösen a nőket, az LMBTQI+ közösséget, az emberi jogi aktivistákat és az etnikai kisebbségeket célozza;

P.  mivel számos újságíróról bebizonyosodott, hogy a georgiai társadalom azon tagjai közé tartozik, akiknek beszélgetéseit rögzítették, amint azt a 2021 szeptemberében a széles körű illegális lehallgatásokról szóló leleplezések is mutatják;

Q.  mivel a 2017 májusában Georgiában elrabolt és az azerbajdzsáni határon illegálisan átszállított, majd állítólag a georgiai biztonsági tisztviselők összejátszásával Bakuban bíróság elé állított Afgan Mukhtarli azerbajdzsáni újságíró ügyében folytatott vizsgálatok még nem vezettek kézzelfogható eredményre;

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Georgiában az elmúlt években jelentősen romlott a média helyzete és az újságírók biztonsága, annak ellenére, hogy Georgia szilárd jogi keretet biztosít a szólásszabadság és a média szabadságának garantálására;

2.  elítéli az újságírók elleni megfélemlítés, fenyegetés és erőszak egyre növekvő számát, valamint az újságírók üldözését, beleértve a médiában dolgozók és médiatulajdonosok elleni büntetőeljárások növekvő számát; felszólítja a georgiai hatóságokat, hogy alaposan vizsgáljanak ki minden erőszakos esetet, és vonják felelősségre az újságírók és a médiában dolgozók elleni erőszakos támadások felbujtóit és végrehajtóit, ami orvosolná az ilyen bűncselekmények büntetlenségének látszatát; felszólítja Georgiát, hogy korlátozza a nyilvánosság részvétele elleni stratégiai perek alkalmazását, amelyek az emberi jogok védelmezői és a média képviselői ellen irányulnak, és amelyek akadályozzák kritikus és független munkájukat;

3.  felszólítja Georgiát, hogy biztosítsa a média szabadságát, amelynek magában kell foglalnia a szerkesztői függetlenséget, az átlátható médiatulajdon-viszonyokat és a politikai nézetek pluralista, pártatlan és megkülönböztetésmentes közvetítését a magán- és különösen a közszolgálati műsorszolgáltatók műsoraiban, különösen a választási kampányok idején; felszólítja Georgiát, hogy garantálja a nyilvánosan elérhető információkhoz való akadálytalan hozzáférést, valamint biztosítsa az újságírók és más médiaszakemberek biztonságát, védelmét és szerepvállalását;

4.  elítéli Nika Gvaramia, a Mtavari – fő ellenzéki televíziós csatorna – igazgatójának 2022. május 16-i elítélését, amely rávilágított a georgiai igazságszolgáltatási rendszerrel szembeni tartós bizalmatlanságra; támogatja a Riporterek Határok Nélkül azon felhívását, hogy vizsgálják felül Nika Gvaramia elítélését; ismételten hangsúlyozza, hogy a kormánynak sürgősen elő kell mozdítania az igazságszolgáltatás reformját egy széles körű és inkluzív, pártokon átívelő folyamat révén, amelynek célja – összhangban az EU társult partnereként vállalt kötelezettségekkel – az igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának növelése;

5.  felszólítja a georgiai kormány valamennyi képviselőjét, hogy tartózkodjanak az agresszív retorikától és a georgiai média képviselőivel szembeni diszkriminatív bánásmódtól, és nyilatkozataikban az emberi jogokat tiszteletben tartó, toleráns megközelítés mellett foglaljanak állást;

6.  határozottan elítéli, hogy továbbra sem folyik alapos nyomozás és büntetőeljárás a 2021. július 5-i tbiliszi Pride felvonuláson az újságírók és békés tüntetők elleni erőszakért felelős személyekkel szemben; kitart amellett, hogy az ilyen cselekmények elkövetőinek büntetlenségét semmilyen körülmények között nem lehet eltűrni, mivel azok Georgia nemzeti jogszabályait, valamint a nemzetközi és európai kötelezettségvállalásokat egyaránt sértik, és felszólít a 2021. július 5-i incidensek hatékony kivizsgálására; elítéli az LMBTQI+ személyekkel szembeni folyamatos megkülönböztetést; sürgeti a georgiai hatóságokat, hogy a gyakorlatban is maradéktalanul hajtsák végre az emberi jogokra és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó jogszabályokat;

7.  felhívja a georgiai hatóságokat, hogy folytassanak hatékony vizsgálatokat a lehallgatási botrány ügyében, és vezessenek be megfelelő mechanizmusokat az állami intézmények által végzett felügyelet és adatgyűjtés demokratikus felügyeletére;

8.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotásban és a gyakorlatban egyaránt garantálni kell az újságírók, a médiában dolgozók és a médiaorgánumok számára a biztonságos és kedvező munkakörnyezetet, beleértve az Oroszországból, Belaruszból és más önkényuralmi rendszerekből menedéket kereső újságírókat is; ezért arra ösztönzi Georgiát, hogy használja ki a nemzetközi együttműködést a médiakörnyezet és a vonatkozó jogszabályok javítására, a bevált nemzetközi gyakorlatokkal összhangban;

9.  elismerését fejezi ki Nino Lomjaria georgiai ombudsmannak a kormány rendszeres támadásai ellenére a sajtószabadság védelmében kifejtett tevékenységéért;

10.  elismeri a georgiai médiakörnyezet sokszínű és pluralista jellegét, de sajnálatosnak tartja, hogy a kormánypárt és a kritikus médiumok között, valamint az ellenzéki pártok és a kormánypárti média között rendkívül feszült a viszony; mélységesen sajnálja a médiakörnyezet polarizációját, amely tükrözi a politikai környezet növekvő és káros polarizálódását;

11.  ismételten felszólítja a georgiai hatóságokat, hogy tartózkodjanak a média szabadságát érintő beavatkozástól, illetve a médiatulajdonosokkal vagy a média képviselőivel szembeni politikai indíttatású bírósági ügyek lefolytatásától;

12.  felszólítja a georgiai hatóságokat, hogy humanitárius okokból bocsássák szabadon Mihail Szaakasvili volt elnököt a börtönből annak érdekében, hogy külföldön megfelelő orvosi kezelésben részesülhessen;

13.  aggodalmát fejezi ki az ukrajnai orosz invázióval összefüggésben az orosz dezinformáció és információs manipuláció folyamatos növekedése miatt Georgiában, és sürgeti a georgiai kormányt, hogy dolgozzon ki médiaműveltséget oktató programokat polgárai számára, támogassa a civil társadalmat a tényellenőrző mechanizmusok létrehozásában, és tegyen aktív lépéseket annak érdekében, hogy megakadályozza a külföldi vagy hazai szereplők által az ország, a kiszolgáltatott csoportok vagy személyek, például az etnikai kisebbségi közösségekben vagy a konfliktus sújtotta területeken élők, valamint a politikai pártok ellen irányuló dezinformációs kampányokat;

14.  sürgeti a georgiai politikai szereplőket, hogy tartózkodjanak attól, hogy politikai ellenfeleikkel szemben vetik be az orosz dezinformációs kísérleteket, mivel ez csak hozzájárul a dezinformáció további terjedéséhez, és veszélyezteti a társadalmi kohéziót és a demokráciát;

15.  arra ösztönzi Georgiát, hogy a lehető legjobban használja ki a keleti partnerség keretében az ellenálló képesség megerősítésére szolgáló valamennyi eszközt és kezdeményezést, és felszólítja a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy nyújtsanak politikai, technikai és pénzügyi támogatást a georgiai független médiának és civil társadalomnak;

16.  hangot ad aggodalmának az egyetlen oligarcha, Bidzina Ivanisvili Georgia politikai és gazdasági életében betöltött pusztító szerepe, valamint a kormány és annak döntései felett gyakorolt ellenőrzésének mélysége miatt, beleértve az újságírók és politikai ellenfelek politikai indíttatású üldözését is; mélyen aggasztják Ivanisvili lelepleződött személyes és üzleti kapcsolatai a Kremllel, amelyek meghatározzák Georgia jelenlegi kormányának álláspontját az Oroszországgal szembeni szankciókkal kapcsolatban; felhívja a Tanácsot és a demokratikus partnereket, hogy fontolják meg személyre szóló szankciók kivetését Ivanisvili ellen a georgiai politikai folyamat romlásában játszott szerepe miatt;

17.  üdvözli Georgia részvételét a 2021–2027-es Kreatív Európa programban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat az intézkedéseket, amelyek figyelemmel kísérik és értékelik a médiapluralizmust és -szabadságot fenyegető kockázatokat, védik a veszélyben lévő újságírókat, és elősegítik a georgiai hírmédia-ágazat átalakulását és versenyképességét;

18.  felhívja a georgiai hatóságokat, hogy határozottan tartsák fenn a demokrácia, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a tisztességes tárgyalások és az alapvető szabadságok legmagasabb szintű normáit, többek között a médiaszabadság területén is, és ezáltal egyértelműen bizonyítsák a georgiai nép ambiciózus európai törekvéseinek megvalósítása iránti politikai elkötelezettségüket, amint azt az ország 2022. március 3-i uniós tagság iránti kérelme is tanúsítja; hangot ad azon meggyőződésének, hogy a georgiai nép jogos törekvéseit teljesíteni kell, és ezért felszólítja az uniós intézményeket, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkével összhangban törekedjenek Georgia tagjelölti státuszának megadására, érdemeik alapján és azzal a feltétellel, hogy a georgiai hatóságok megfelelnek valamennyi kritériumnak;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint Georgia elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 385., 2021.9.22., 40. o. (2) HL L 261., 2014.8.30., 4. o.

Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása a jogállamiságról és a lengyel nemzeti helyreállítási terv lehetséges jóváhagyásáról (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) (2022/2703(RSP))

P9_TA(2022)0240 RC-B9-0317/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1. és 2. cikkére, 7. cikkének (1) bekezdésére és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (RRF rendelet),

–  tekintettel a Bizottság 2017. december 20-i, az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján a lengyelországi jogállamiságról szóló, indokolással ellátott javaslatára: a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2017)0835),

–  tekintettel a lengyelországi helyzetre vonatkozóan az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági határozatról szóló, 2018. március 1-jei állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Lengyelország 2022. évi nemzeti reformprogramjáról szóló, Lengyelország 2022. évi konvergenciaprogramjára vonatkozó véleményt tartalmazó tanácsi ajánlásra irányuló 2022. május 23-i bizottsági ajánlásra (COM(2022)0622)(a továbbiakban: a 2022. évi európai szemeszter országspecifikus ajánlásai),

–  tekintettel a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2021. június 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer alkalmazására vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló, 2021. július 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Lengyelországban a tömegtájékoztatás szabadságáról és a jogállamiság helyzetének további romlásáról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a lengyelországi jogállamisági válságról és az uniós jog elsőbbségéről szóló, 2021. október 21-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a jogállamiságról és az Európai Bíróság ítéletének következményeiről szóló, 2022. március 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban folyamatban lévő meghallgatásokról szóló, 2022. május 5-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB), valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló, 2022. június 1-jei bizottsági javaslatra (COM(2022)0268),

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak a jogállamiságról és a lengyel nemzeti helyreállítási terv (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) esetleges jóváhagyásáról szóló, 2022. június 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is – tiszteletben tartásának értékein alapul, ahogyan azt az EUSZ 2. cikke meghatározza, és ahogyan azt az EU Alapjogi Chartája rögzíti, valamint ahogyan azt a nemzetközi emberi jogi szerződések is tartalmazzák; mivel a tagállamok ezen közös – az egyes tagállamok által saját akaratukból magukévá tett – értékei alkotják azoknak a jogoknak az alapját, amelyeket az Unióban élők élveznek;

B.  mivel annak egyértelmű veszélye, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket, nem csupán azt a tagállamot érinti, amelyben a veszély bekövetkezik, hanem kihat a többi tagállamra, a tagállamok egymás iránti kölcsönös bizalmára, magára az Unió jellegére és intézményeinek működésére, valamint az uniós polgárok uniós jog szerinti alapvető jogaira is;

C.  mivel a lengyel kormány által – különösen az igazságszolgáltatási rendszerben – kezdeményezett változások a demokrácia és a jogállamiság súlyos sérelméhez vezettek;

D.  mivel a Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló javaslatról a biztosi testület által 2022. június 1-jén hozott döntés a jelentések szerint nem volt egyhangú;

E.  mivel a 2021. októberi plenáris ülésen Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke három kritériumot vázolt fel a lengyel helyreállítási és rezilienciaépítési terv jóváhagyására vonatkozóan: a legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának felszámolása; a bírákra vonatkozó fegyelmi eljárások reformja; valamint a fegyelmi tanács által felfüggesztett bírák visszahelyezése;

F.  mivel a Parlament már többször felszólította a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tartózkodjanak Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési tervezetének jóváhagyásától mindaddig, amíg a lengyel kormány nem hajtja végre teljes mértékben és megfelelően az EUB és a nemzetközi bíróságok ítéleteit, és gondoskodjanak arról, hogy a terv értékelése garantálja a vonatkozó országspecifikus ajánlások betartását, különös tekintettel az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítására;

G.  mivel Lengyelországban az igazságszolgáltatás terén még folyamatban vannak a reformok, és a közelmúltbeli törvényjavaslatok és a megvitatás alatt álló javaslatok nem szüntették meg ténylegesen az igazságszolgáltatási szervek függetlenségével és a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos valamennyi kifogásolt helyzetet; mivel a lengyel szenátus igyekszik módosítani ezeket a javaslatokat annak érdekében, hogy összhangba hozza azokat a bírói függetlenség elvével; mivel számos bíró még mindig fegyelmi eljárás alatt áll és/vagy nem került visszahelyezésre;

H.  mivel a lengyel hatóságok számos olyan intézkedést hoztak a közelmúltban, amelyek közvetlen ellentmondásban állnak a Bizottság elnöke által meghatározott három feltétellel, egyebek között 2022 februárjában felfüggesztettek egy bírót, amiért az európai jogot és az európai bíróságok ítéleteit alkalmazta; mivel továbbá Lengyelország elnöke (a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács (neo-NIT) kérésére) több mint 200 új, hiányos feltételekkel jelölt, úgynevezett „neo bírót” nevezett ki, beleértve a Legfelsőbb Bírósághoz való négy kinevezést is; mivel továbbá 2022. március 10-én az igazságügyi miniszter kérésére az átpolitizált és teljesen alárendelt „Alkotmánybíróság” (úgynevezett „helyettesítő bírák” részvételével) aláásta az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének érvényességét Lengyelországban, megkérdőjelezve az EJEB és a lengyel bíróságok képességét a bírák kinevezése helyességének és a neo-NIT függetlenségének vizsgálatára;

I.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet egyértelműen meghatározza a nemzeti terv előkészítéséhez, jóváhagyásához és végrehajtásához szükséges feltételeket, 19. cikke és V. melléklete pedig meghatározza a Bizottság 11 kritériumát annak értékelésére, hogy az érintett tagállam által javasolt intézkedések várhatóan megelőzik, felderítik és korrigálják-e a korrupciót, a csalásokat és az összeférhetetlenséget a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében biztosított források felhasználása során; mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet előírja, hogy az ellenőrzéssel és felügyelettel megbízott szerveknek rendelkezniük kell a feladataik független ellátásához szükséges jogi felhatalmazással és igazgatási kapacitással, és mivel maga a tanácsi végrehajtási határozattervezet hangsúlyozza, hogy a hatékony igazságügyi védelem a belső ellenőrzési rendszer működésének előfeltétele;

J.  mivel a 2022. évi európai szemeszter országspecifikus ajánlásaiban a Bizottság kijelentette, hogy az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége, hatékonysága és minősége e tekintetben alapvető elemek, és hogy Lengyelországban romlott a jogállamiság helyzete, és az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos kételyek továbbra is komoly aggodalomra adnak okot, amit az EUB és az EJEB több ítéletében is megállapított;

K.  mivel a 2022. évi európai szemeszter országspecifikus ajánlásaiban a Bizottság azt ajánlotta, hogy Lengyelország 2022-ben és 2023-ban tegyen intézkedéseket többek között a beruházási környezet javítása érdekében, különösen az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése, a hatékony nyilvános konzultációk biztosítása és a szociális partnerek szakpolitikai döntéshozatali folyamatba való bevonása révén;

L.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz – amennyiben végrehajtása hatékony és annak során szigorúan betartják a jogállamiság és az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit – várhatóan tompítja a Covid19-világjárvány uniós gazdaságokra és polgárokra gyakorolt legsúlyosabb hatásait, pozitívan járul hozzá az EU kilábalásához és rezilienciájához, valamint katalizálja a zöld és digitális átállást;

M.  mivel a Bizottság szerint Lengyelország terve mérföldköveket tartalmaz az igazságszolgáltatás függetlensége és a beruházási környezet javítása tekintetében, és megteremti a helyreállítási és rezilienciaépítési terv hatékony végrehajtásához szükséges feltételeket; mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében mindaddig nem folyósítható kifizetés, amíg nem igazolják e mérföldkövek teljesítését;

N.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban egyetlen 2021. december 31. után elfogadott terv sem jogosult előfinanszírozásra;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság 2022. június 1-jén pozitívan értékelte Lengyelország 2021. május 3-án benyújtott helyreállítási és rezilienciaépítési tervét, annak ellenére, hogy az ország jelenleg is és folytatólagosan megsérti az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket, köztük a jogállamiságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét; megismétli, hogy az említett jogsértések fennállását számos bírósági ítélet, az uniós intézmények értékelései és álláspontjai – többek között a Parlament állásfoglalásai és az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, folyamatban lévő eljárás – és más nemzetközi szervezetek is megfelelően dokumentálták; emlékeztet arra, hogy az EUB és az EJEB ítéleteinek való megfelelés és az uniós jog elsőbbségének való megfelelés nem képezheti alku tárgyát, és nem kezelhető alkualapként;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési tervben meghatározott feltételek nem irányozzák elő a jogellenesen felfüggesztett összes bíró korábbi tisztségébe való azonnali visszahelyezését, és sürgeti Lengyelország kormányát, hogy jelentősen gyorsítsák fel e bírák korábbi tisztségükbe való visszahelyezésének folyamatát, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és segítse elő ezt a folyamatot; úgy véli, hogy a felfüggesztésről szóló határozat bírósági felülvizsgálata a bírák hivatalban maradása mellett folytatódhat; sajnálatosnak tartja és elítéli az egyes bírákkal szemben alkalmazott jelenlegi gyakorlatokat, például, hogy másik szervezeti egységbe helyezték át és/vagy visszatérésükkor kényszerszabadságra küldték, vagy hasonló olyan intézkedésekkel korlátozták őket, melyek sértik a lengyel bíróságok és az Európai Bíróság különböző ítéleteit;

3.  határozottan sürgeti a Tanácsot, hogy csak abban az esetben hagyja jóvá Lengyelország nemzeti tervét a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében, ha az ország teljes körűen teljesíti a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet követelményeit és különösen az Unió pénzügyi érdekeinek az összeférhetetlenséggel és csalással szembeni védelméről szóló 22. cikkét, valamint az európai szemeszter valamennyi, a jogállamiság területére vonatkozó országspecifikus ajánlását, és végrehajtja az EUB és az EJEB összes vonatkozó ítéletét; emlékeztet arra, hogy nem valósulhat meg a tagállamok, az Európai Unió és hatóságaik közötti, kölcsönös elismerésen és kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés, ha a jogállamiság tekintetében hiányosságok tapasztalhatók;

4.  emlékeztet arra, hogy a jogállamiságnak és az EUSZ 2. cikkének való megfelelés előfeltétele az alaphoz való hozzáférésnek, hogy a jogállamisági feltételrendszer teljes mértékben alkalmazandó a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre, és hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nem finanszírozhatók olyan intézkedések, amelyek ellentétesek az EUSZ 2. cikkében rögzített uniós értékekkel; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak nagyon körültekintően nyomon kell kövtnie a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása során az EU pénzügyi érdekeit érintő kockázatokat, valamint a jogállamiság elveinek tényleges vagy potenciális megsértését, és azonnali intézkedéseket kell tennie, ha az EU pénzügyi érdekeit sérelem érheti, összhangban a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelettel és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelettel;

5.  kitart amellett, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével, a megfelelő ellenőrzési rendszer létrehozásával, az igazságszolgáltatás függetlenségével, valamint a csalás, az összeférhetetlenség és a korrupció megelőzésével és felderítésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos mérföldkövek és célok előfeltételek, és azokat az első kifizetési kérelem benyújtása előtt teljesíteni kell, és emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nem kerülhet sor kifizetésre azok teljesítése előtt;

6.  úgy véli, hogy az EUB és az EJEB valamennyi vonatkozó ítéletének teljes körű végrehajtásáig nem teljesíthetők kifizetések Lengyelország számára a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a Tanács politikai felelősséggel tartozik fellépéseiért a Parlament felé;

7.  tudomásul veszi a Bizottság azon döntését, hogy a Legfelsőbb Bíróság illegális fegyelmi tanácsának megszüntetését és a fegyelmi jogköröknek a Legfelsőbb Bíróság egy másik tanácsához történő áthelyezését a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló források felszabadításának egyik kulcsfontosságú feltételeként határozza meg; sürgeti a Bizottságot, hogy alkalmazzon szilárd ellenőrzési mechanizmust és próbaidőt annak biztosítása érdekében, hogy az újonnan kijelölt tanács az EUSZ 19. cikkében előírtak szerint teljesítse a törvény által létrehozott, független és pártatlan bíróságra vonatkozó kritériumokat, mielőtt bármilyen forrást felszabadítanának; hangsúlyozza, hogy szigorúan be kell tartani a helyreállítási és rezilienciaépítési tervben előirányzott ütemtervet;

8.  emlékeztet arra, hogy az EUB végzése Lengyelországra nézve kötelező, és Lengyelországnak továbbra is napi 1 millió EUR büntetést kell fizetnie, amíg nem tesz lépéseket a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsával kapcsolatos ítéletek nyomán; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a fegyelmi rendszer reformját annak biztosítása érdekében, hogy az szigorúan összhangban legyen az EUB ítéleteivel;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „mérföldkövek” keretében nem foglalkoznak az illegitim alkotmánybíróság és az illegitim Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács (NIT) kérdésével, amelyek aláássák a NIT pártatlanságát és függetlenségét; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul indítson kötelezettségszegési eljárást ebben az ügyben;

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem nyújt tájékoztatást – többek között a Parlamentnek sem – a lengyel hatóságokkal folytatott tárgyalásokról; elvárja, hogy a Bizottság mielőbb és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet minden vonatkozó fejleményről;

11.  emlékeztet továbbá, hogy a jogállamiság tiszteletben tartását és az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljes életciklusa alatt folyamatosan értékelni kell, és hogy a mérföldkövek és célok kielégítő teljesítése és a kapcsolódó kifizetések feltételezik, hogy a már kielégítően teljesített mérföldkövekhez és célokhoz kapcsolódó intézkedéseket nem vonták vissza; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak tartózkodnia kell a finanszírozás folyósításától, és adott esetben vissza kell fizettetnie a pénzeszközöket, amennyiben ezek a feltételek már nem teljesülnek;

12.  emlékeztet rá, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeknek való megfelelés és az uniós jogszabályok elsődlegességének biztosítása érdekében;

13.  emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz célja az EU és tagállamai, köztük Lengyelország helyreállításának elősegítése és rezilienciájának fokozása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a lengyel kormány intézkedései miatt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó finanszírozás még nem jutott el Lengyelország lakosságához és régióihoz;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 57., 2021.2.18., 17. o. (2) HL C 129., 2019.4.5., 13. o. (3) HL C 385., 2021.9.22., 317. o. (4) HL C 81., 2022.2.18., 27. o. (5) HL C 99., 2022.3.1., 146. o. (6) HL C 117., 2022.3.11., 151. o. (7) HL C 184., 2022.5.5., 154. o. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0074. (9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0204.

Az Európai Parlament 2022. június 9-i jogalkotási állásfoglalása a harmadik országbeli áruknak és szolgáltatásoknak az Unió belső közbeszerzési piacához való hozzáféréséről, valamint az uniós áruk és szolgáltatások harmadik országbeli közbeszerzési piacokhoz való hozzáféréséről szóló tárgyalásokat támogató eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0034 – C9-0018/2016 – 2012/0060(COD))

P9_TA(2022)0241 A9-0337/2021

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0124) és a módosított javaslatra (COM(2016)0034),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0018/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2022. március 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 60. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0454/2013),

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének a nyolcadik parlamenti ciklus befejezetlen ügyeiről szóló, 2019. október 16-i határozatára,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második jelentésére (A9-0337/2021),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  jóváhagyja a Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában tesznek majd közzé a végleges jogi aktussal együtt;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait; a nemzetközi közbeszerzési eszközről szóló rendelet felülvizsgálatáról szóló nyilatkozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában tesznek majd közzé a végleges jogi aktussal együtt, és a kizárólagos hatáskörről szóló nyilatkozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában tesznek majd közzé;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. június 9-én került elfogadásra a harmadik országbeli gazdasági szereplőknek, áruknak és szolgáltatásoknak az Unió közbeszerzési és koncessziós piacaihoz való hozzáféréséről, valamint az uniós gazdasági szereplők, áruk és szolgáltatások harmadik országbeli közbeszerzési és koncessziós piacokhoz való hozzáféréséről szóló tárgyalásokat támogató eljárásokról (nemzetközi közbeszerzési eszköz – IPI) szóló (EU) 2022/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2022/1031 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament és a Tanács EGYÜTTES nyilatkozata az (EU) 2022/1031 rendelettel(3) kapcsolatban

Az Európai Parlament és a Tanács elismeri, hogy az ebben az eszközben elfogadott komitológiai szabályok nem befolyásolják más folyamatban lévő vagy jövőbeli jogalkotási tárgyalások kimenetelét, és nem tekinthetők precedensnek más jogalkotási dossziék tekintetében.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A NEMZETKÖZI KÖZBESZERZÉSI ESZKÖZRŐL SZÓLÓ (eu) 2022/1031 RENDELET FELÜLVIZSGÁLATÁRÓL

Amikor az (EU) 2022/1031 rendelet 14. cikkével összhangban a Bizottság felülvizsgálja a rendelet hatályát, érvényesülését és hatékonyságát, azt is értékelni fogja, hogy szükséges-e a rendelet alkalmazása alól mentesíteni azokat a fejlődő országokat, amelyek kedvezményezettjei a 978/2012/EU rendelet 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti általános előírásnak, és különösen azokat, amelyek kedvezményezettjei a 978/2012/EU rendelet 9. cikke szerinti, a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírásnak. A felülvizsgálat során a Bizottság különös figyelmet fordít majd az uniós közbeszerzések szempontjából stratégiainak minősülő ágazatokra.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA a kizárólagos hatáskörről az (eu) 2022/1031 rendelettel kapcsolatban

Amint azt a Bíróság a 2/15. sz. véleményében megerősítette, a harmadik országbeli gazdasági szereplőknek, áruknak és szolgáltatásoknak az uniós közbeszerzési eljárásokban való részvétele a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozik, amelyre vonatkozóan az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt kifejezett rendelkezés értelmében az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ennek megfelelően a tagállamok és azok ajánlatkérő szervei és közszolgáltató ajánlatkérői a harmadik országbeli gazdasági szereplők, áruk és szolgáltatások hozzáférésére vonatkozóan nem fogadhatnak el és nem tarthatnak hatályban olyan jogszabályi vagy más általánosan alkalmazandó intézkedéseket, amelyek túlmutatnak az e rendelet és más uniós jogi aktusok alapján alkalmazandó intézkedéseken.

(1) HL C 264., 2016.7.20., 110. o. (2) Ez az álláspont lép a 2021.12.14-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek P9_TA(2021)0497). (3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1031 rendelete (2022. június 23.) a harmadik országbeli gazdasági szereplőknek, áruknak és szolgáltatásoknak az Unió közbeszerzési és koncessziós piacaihoz való hozzáféréséről, valamint az uniós gazdasági szereplők, áruk és szolgáltatások harmadik országbeli közbeszerzési és koncessziós piacokhoz való hozzáféréséről szóló tárgyalásokat támogató eljárásokról (nemzetközi közbeszerzési eszköz – IPI) (HL L 173., 2022.6.30., 1. o.).

Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása a Parlament kezdeményezési jogáról (2020/2132(INI))

P9_TA(2022)0242 A9-0142/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodásra(1) és annak módosításaira (a továbbiakban: a 2010. évi keretmegállapodás),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó európai parlamenti álláspontról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó európai parlamenti álláspontról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára készült, a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatásokra, amelyeket a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen 2019. július 16-án mutatott be „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” címmel,

–  tekintettel a Parlament által megrendelt, „Az Európai Parlament kezdeményezési joga” című, 2020. júliusi tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0142/2022),

A.  mivel az EUSZ 15. cikke kimondja, hogy az Európai Tanács nem láthat el jogalkotási feladatokat;

B.  mivel a Parlament a polgárok által demokratikusan és közvetlenül megválasztott egyetlen uniós intézmény; mivel a tagállamok alkotmányos rendszereivel ellentétben a Parlamentnek nincs általános közvetlen jogalkotási kezdeményezési joga, amely az EUSZ 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottságot illeti meg, kivéve, ha a Szerződések másként rendelkeznek;

C.  mivel a Szerződések közvetett jogalkotási kezdeményezési jogot biztosítanak, hiszen az EUMSZ 225. cikke szerint „[az] Európai Parlament tagjainak többségével felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonatkozó megfelelő javaslat előterjesztésére, amely az Európai Parlament megítélése szerint a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé”;

D.  mivel az EUMSZ 225. cikke azt is előírja, hogy ha „a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, ennek okairól tájékoztatja az Európai Parlamentet”;

E.  mivel a Parlament saját kezdeményezésű jelentései és állásfoglalásai fontos eszközt jelentenek az EU politikai napirendjének meghatározásában;

F.  mivel a 2010. évi keretmegállapodás értelmében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a vonatkozó állásfoglalás plenáris ülésen történő elfogadását követő három hónapon belül jelentést tesz a Parlament által az EUMSZ 225. cikkén alapuló javaslat benyújtására irányuló bármely kérés konkrét nyomon követéséről; mivel amennyiben a Bizottság nem tesz eleget e kötelezettségének, az az EUMSZ 265. cikke szerint a döntéshozatal elmulasztásának minősülhet;

G.  mivel 2019-ig a Parlament saját kezdeményezésű jogalkotási és nem jogalkotási eljárásainak csupán egyharmada tekinthető sikeresnek, és a 2011 óta elfogadott saját kezdeményezésű jogalkotási jelentések legtöbbje nyomán a Bizottság 2019-ig nem tett további lépéseket megfelelő javaslatok előterjesztése révén(8);

H.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás előírja, hogy a Bizottságnak külön közleményt kell elfogadnia az ilyen kérelmek nyomon követéséről, és amennyiben „az említett felkérésre válaszként úgy dönt, hogy nem terjeszt elő javaslatot”, akkor „adott esetben elemzi a lehetséges alternatívákat, illetve reagál a társjogalkotók felvetéseire az európai hozzáadott érték elemzésével, valamint az európai szintű cselekvés hiányából fakadó hátrányok elemzésével kapcsolatban”;

I.  mivel a Szerződések közvetlen kezdeményezési jogokat biztosítanak a Parlamentnek saját összetétele, képviselőinek megválasztása és statútuma, az európai ombudsman statútuma és a Parlament vizsgálati joga tekintetében, amelyekre különleges eljárás alkalmazandó, továbbá a jogállamiság tiszteletben tartásával és a Szerződések felülvizsgálatával kapcsolatos eljárások kezdeményezése tekintetében;

J.  mivel a Parlament közvetlen kezdeményezési joga távolról sem elegendő ahhoz, hogy képviselje a polgárok, a civil társadalom és a szociális partnerek véleményét az európai intézményeken belül, ami gyakorlatilag monopóliumot hagy a Bizottság számára a jogalkotási kezdeményezések gyakorlása tekintetében;

K.  mivel ahhoz, hogy a Parlament kiemeltebb szerepet kapjon az Unió napirendjének meghatározásában a Parlament kezdeményezési jogának megerősítése révén, a rendes jogalkotási eljárást ki kell terjeszteni más szakpolitikai területekre is, és meg kell erősíteni az intézményközi együttműködést;

L.  mivel a Parlament különösen ambiciózus jogalkotási kezdeményezést készített a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról, amelyet 2016 októberében(9) és 2020-ban(10) fogadtak el, és felkérte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EUMSZ 295. cikkével összhangban kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel egy intézményközi megállapodásról; mivel a jogállamiság azon kulcsfontosságú területek egyike, ahol a Parlament kezdeményezési jogát fejleszteni lehetne;

M.  mivel a Parlament közvetlen kezdeményezési jogának biztosítása helyreállítaná az Unió jogalkotási folyamatának egyensúlyát;

N.  mivel empirikus bizonyítékok azt mutatják, hogy a Parlament kezdeményezéseinek sikere alapvetően a Tanács által követett döntéshozatali eljárástól függ (minősített többség vagy egyhangúság)(11);

O.  mivel az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló állásfoglalásában a Parlament emlékeztetett arra, hogy „a Szerződések esetleges jövőbeli felülvizsgálata esetén a jogalkotási kezdeményezéshez való jogot a Parlamentnek is meg lehetne adni, mivel a Parlament az uniós polgárok közvetlen képviselője”; mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia történelmi lehetőséget kínál többek között az európai demokrácia és a Szerződések reformjának előmozdítására a polgárok bevonásával;

P.  mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia digitális platformján az európai demokrácia témája volt az egyik olyan kérdés, amelyhez a polgároktól a legtöbb hozzászólás érkezett;

Q.  mivel az Európai Parlament az Európai Unió jelenlegi intézményi felépítésének lehetséges fejlődéséről és kiigazításáról szóló állásfoglalásában azt javasolta, hogy „a számos tagállamban bevett gyakorlatnak megfelelően az uniós jogalkotó hatóság két kamaráját, azaz a Tanácsot, és – mint az egyetlen közvetlenül választott intézményt – elsősorban az Európai Parlamentet ruházzák fel jogalkotási kezdeményezési hatáskörrel, a Bizottság alapvető jogalkotási előjogának sérelme nélkül”;

R.  mivel a Parlament eljárási szabályzata meghatározza az EUMSZ 225. cikke szerinti állásfoglalások kidolgozására és elfogadására vonatkozó szabályokat; mivel a gyakorlatban különbséget tesznek a saját kezdeményezésű (INI) jelentések és a saját kezdeményezésű jogalkotási (INL) jelentések között; mivel a 2010. évi keretmegállapodás és a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás nem tesz ilyen különbséget;

A Parlament Szerződésekben megállapított közvetlen kezdeményezési joga(i)

1.  hangsúlyozza és sajnálja, hogy a Parlament annak ellenére, hogy az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény, nem rendelkezik általános közvetlen kezdeményezési joggal;

2.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés eleve közvetlen kezdeményezési joggal ruházza fel a Parlamentet, elismerve önszerveződési hatáskörét, ellenőrzési funkcióját és – egyetlen közvetlenül választott uniós intézményként – demokratikus legitimitását;

3.  kiemeli, hogy egy olyan intézményi felépítésen belül, ahol a Parlament még nem rendelkezik általános közvetlen kezdeményezési joggal, az általa kezdeményezett különleges jogalkotási eljárások különleges alkotmányos méltósággal és elsőbbséggel bírnak a rendes jogalkotási eljárásokkal szemben;

4.  emlékeztet arra, hogy az elmúlt 20 évben – akármennyire elégtelenek is – a Parlament ismételten élt ezekkel a jogokkal; sajnálja azonban, hogy ezeket a különleges jogalkotási eljárásokat túl ritkán sikerült sikeresen lezárni a Bizottság és a Tanács egyetértésének hiánya miatt(12);

5.  kiemeli, hogy a Parlament élt kezdeményezési jogával azáltal, hogy az EUSZ 7. cikke értelmében jogállamisági eljárást indított; elítéli, hogy a Tanács nem követte nyomon ezt az eljárást és a Parlament azt követő ismételt cselekvési felhívásait, és rámutat, hogy továbbra is aláássa a közös európai értékek integritását, a kölcsönös bizalmat és az Unió egészének hitelességét az, hogy a Tanács nem alkalmazza hatékonyan az EUSZ 7. cikkét; alapvetően lényegesnek tartja az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) teljes körű és haladéktalan végrehajtásának biztosítását, a Parlament mint társjogalkotó szerepének tiszteletben tartásával; úgy ítéli meg, hogy az Unió strukturálisan továbbra sem készült fel arra, hogy megbirkózzon a tagállamokban a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok terén tapasztalható visszalépésekkel és megsértésükkel; úgy véli, hogy e kérdések különböző tagállamokban tapasztalható romlása rámutatott a valódi intézményközi együttműködés szükségességére; mélyen elítéli, hogy folyamatosan elmarad a megfelelő válasz a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló parlamenti kezdeményezésre, és ismételten felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel egy intézményközi megállapodásról;

6.  megismétli indokolással ellátott javaslatát, amely szerint egyértelműen fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az Unió alapját képező értékeket; ismételten mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a meghallgatások egységes eljárásai nem biztosítanak egyenlő bánásmódot egyrészről a Parlament, másrészről a Bizottság és a tagállamok egyharmada számára az indokolással ellátott javaslat benyújtása és az információkhoz való hozzáférés tekintetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a meghallgatások még nem vezettek jelentős előrelépéshez az uniós értékek súlyos megsértése egyértelmű veszélyének kezelése terén;

7.  sajnálja, hogy három tagállam még nem ratifikálta az Európai Unió 2018-ban elfogadott, módosított választási jogszabályát;

8.  sajnálja továbbá, hogy a Tanács mindeddig megtagadta a Parlamenttel való tárgyalást az utóbbi vizsgálati jogáról, bár ez ellentétes az EUMSZ 226. cikkével és az őszinte együttműködés elvével, és azt jelenti, hogy Tanács nem hajtja végre a Szerződés egy rendelkezését, annak ellenére, hogy köteles erre;

9.  üdvözli az európai ombudsman új alapokmányának a Parlament kezdeményezése nyomán történő elfogadását, amely biztosítja, hogy az alapokmány összhangban legyen a Lisszaboni Szerződéssel;

A Tanács és az Európai Tanács Szerződésekben megállapított kezdeményezési jogai

10.  sajnálja, hogy a gazdasági és monetáris politika területén az EUMSZ 121. cikke a Parlamentet illetően csupán annak tájékoztatásáról rendelkezik; megjegyzi azt is, hogy a Tanács az EUMSZ 121. cikkét e területen de facto kezdeményezési jogként gyakorolta, és további felelősségi köröket kér a Parlament mint az egyetlen olyan uniós intézmény számára, amely a polgárok véleményét képviseli;

11.  elismeri továbbá, hogy az EUMSZ 68. cikkét az Európai Tanács de facto kezdeményezési jogként gyakorolta a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén; hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács nem társjogalkotó, és hogy az e területre vonatkozó többéves operatív programoknak az Európai Tanács által a Parlamenttel vagy a Bizottsággal való konzultáció kötelezettsége nélkül történő elfogadását felül kell vizsgálni, tekintettel arra, hogy e politikák különösen jelentős hatást gyakorolnak a polgárok alapvető jogaira; kéri, hogy a Szerződés következő felülvizsgálata során a Parlament és a Tanács ugyanolyan feltételek mellett kapja meg ezt a hatáskört;

12.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 76. cikke értelmében a Tanácsnak – a tagállamok egynegyedének kezdeményezése alapján – a Bizottságéval párhuzamos kezdeményezési joga van a közigazgatási jogi együttműködés, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés tekintetében;

13.  megjegyzi, hogy ezek a fejlemények annak a szélesebb körű tendenciának a részét képezik, amely a Tanács, az Európai Tanács és a Bizottság között a döntéshozatali hatáskör tekintetében – különböző mértékben – növekvő egyensúlyhiányt mutat valamennyi szakpolitikai területen; hangsúlyozza, hogy ez a gyakorlat aláássa az EU-nak a Szerződésekben megállapított intézményi felépítését; úgy véli, hogy a Parlament számára biztosított egyenértékű jogok révén helyre kell állítani az egyensúlyt a demokratikus legitimitás érdekében;

14.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Tanács EUMSZ 241. cikkében meghatározott közvetett kezdeményezési jogának alkalmazása nem eléggé átlátható; felhívja a Tanácsot, hogy felhasználóbarát módon és az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén tegye közzé az e jogalap felhasználásával benyújtott valamennyi kérelmet, és ragaszkodik a Tanácshoz intézett azon felhívásához, hogy valamennyi jogi aktusában biztosítsa a lehető legmagasabb szintű átláthatóságot(14), maradéktalanul tiszteletben tartva a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokat;

A Parlament Szerződésekben megállapított közvetett kezdeményezési joga

15.  emlékeztet arra, hogy a Maastrichti Szerződés óta a Parlamentnek – egyedülálló demokratikus legitimitásának elismeréseként – joga van arra, hogy jogalkotási javaslatok benyújtását kérje a Bizottságtól;

16.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 225. cikkével összhangban a kéréseknek az Unió hatáskörébe kell tartozniuk, és hogy jelenleg a Bizottság egyedül arra köteles, hogy tájékoztassa a Parlamentet egy javaslat benyújtásának elutasítására vonatkozó indokairól;

17.  emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Bizottság megállapodott abban, hogy a 2010. évi keretmegállapodással még jobban megerősítik ezt a jogot; megjegyzi, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy három hónapon belül jelentést tesz a Parlament kéréseinek nyomon követéséről, és amennyiben a testület úgy dönt, jogalkotási javaslatot terjeszt elő;

18.  úgy véli, hogy eljött az ideje az ambiciózusabb politikai akarat kinyilvánításának, ezért kéri a 2010. évi keretmegállapodás felülvizsgálatát az EP kezdeményezési jogainak megerősítése céljából;

19.  sajnálja, hogy 2019-ig a Parlament jogalkotási kezdeményezéseiről szóló, az EUMSZ 225. cikke alapján elfogadott jelentések nyomon követése során a Bizottság csak az esetek kisebb részében nyújtott be jogalkotási javaslatokat a Parlament kérését követően(15); sajnálja továbbá, hogy a Bizottság számára a Parlament kéréseire való válaszadásra és jogalkotási javaslatok benyújtására előírt határidőket a legtöbb esetben nem tartották be;

20.  úgy véli, hogy a Bizottság azon egyedüli kötelezettsége, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy miért nem követi nyomon a Parlament képviselőinek többsége által elfogadott saját kezdeményezésű jogalkotási jelentéseket, túl gyenge, ezért a leghatározottabban üdvözli, hogy a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen támogatja a Parlament kezdeményezési jogát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy mindig jogalkotási aktussal válaszol a Parlament EUMSZ 225. cikke szerinti kéréseire, teljes mértékben tiszteletben tartva az arányosság, a szubszidiaritás és a jogalkotás minőségének javítása elvét; elvárja, hogy a Bizottság tartsa fenn azon kötelezettségvállalását, hogy a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentések keretében a Parlament képviselőinek többsége által elfogadott bármely kérelem elfogadását követően jogalkotást kezdeményez; úgy véli, hogy ezt a kötelezettségvállalást fokozni kell, és meg kell erősíteni a Parlamentnek az uniós napirend befolyásolására vonatkozó hatáskörét;

21.  elismerését fejezi ki a biztosok jelenlegi testületének azért, hogy egy eset kivételével(16) a Parlament valamennyi kérésére időben válaszolt(17); kiemeli továbbá, hogy csak egyetlen esetben nem született jogalkotási javaslat a kérés nyomán; úgy véli, hogy ez azt bizonyítja, hogy intézményközi precedenst teremtettek, és elvárja, hogy a Bizottság továbbra is tartsa tiszteletben az összes kérelem megválaszolására vonatkozó kötelezettségvállalását;

22.  úgy véli, hogy a Parlament kezdeményezési jogáról való gondolkodásnak együtt kell járnia az uniós döntéshozatali folyamaton belüli politikai kezdeményezés szélesebb körű átgondolásával;

23.  javasolja, hogy fejlesszék az európai polgári kezdeményezések nyomon követését, és hangsúlyozza, hogy amennyiben a Bizottság a kitűzött határidőn belül nem tette közzé szándékait, vagy közleményben jelezte, hogy nem kíván intézkedéseket hozni egy olyan európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, amely megfelelt az eljárási követelményeknek és összeegyeztethető a Szerződésekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt alapvető uniós értékekkel, a Parlament úgy dönthet, hogy az európai polgári kezdeményezés nyomán saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést készít;

A Parlament kezdeményezési jogának (jogainak) jövőjéről

24.  mély meggyőződése, hogy az általános és közvetlen kezdeményezési jog még jobban megerősítené az Unió demokratikus legitimitását, növelné az uniós polgárok szerepvállalását és tükrözné az Unió és intézményei hatásköreinek az idők folyamán egy erősebb európai demokrácia felé való elmozdulását;

25.  úgy véli, hogy a Parlamentet mint az egyetlen közvetlenül választott uniós intézményt jogalkotási javaslattételi joggal kell felruházni;

26.  határozottan úgy véli, hogy a Szerződéseket felül kell vizsgálni, hogy a Parlament – mint az egyetlen közvetlenül választott, és ezáltal az uniós döntéshozatali folyamatban a polgárok véleményét képviselő uniós intézmény – megkapja a jogalkotás kezdeményezésének általános és közvetlen jogát; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek meg kell indítania az EUSZ 48. cikke szerinti eljárást e jogalkotási kezdeményezési jog megteremtésére; véleménye szerint a Parlament kezdeményezési jogának legalább azokon a szakpolitikai területeken érvényesülnie kell, amelyeken a Parlament társjogalkotóként jogalkotási hatáskörrel rendelkezik;

27.  hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia példa nélküli lehetőség volt a jelenlegi hiányosságok kezelésére és az európai demokrácia új lendületének biztosítására, és a konferencia résztvevőinek ajánlása nyomán határozottan ösztönzi a Parlament számára valódi kezdeményezési jog biztosítását;

28.  ismét hangsúlyozza a jelenleg a Parlament kezdeményezési hatáskörébe tartozó kérdések különleges és megerősített alkotmányos méltóságát, és ezért úgy véli, hogy ezt a kizárólagos jogot ki kell terjeszteni azokra a kérdésekre, amelyekben a demokratikus legitimáció és az Unió szuverenitása különösen fontos;

29.  megjegyzi, hogy a Parlament jelenlegi kezdeményezési joga különböző különleges jogalkotási eljárásokat foglal magában, például a saját összetételére, a képviselők megválasztására és statútumára, az európai ombudsman alapokmányára, valamint a Parlament vizsgálati jogára vonatkozó rendeletek esetében;

30.  megítélése szerint a Szerződések alig szabályozzák ezeket az eljárásokat, és kéri, hogy a három intézmény kössön új intézményközi megállapodást, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik, teljes mértékben tiszteletben tartva a kérdés különleges alkotmányos méltóságát és növelve az Európai Unió demokratikus legitimitását; úgy véli, hogy ez az új intézményközi megállapodás intézkedéseket irányozhatna elő az ügyek intézmények általi blokkolásának elkerülése érdekében;

31.  úgy véli, hogy a Parlament belső szabályainak jobban tükrözniük kellene e jogalkotási eljárások különleges jellegét; javasolja, hogy különösen akkor, ha egy jogi aktus Parlament általi elfogadásához a Tanács jóváhagyása vagy egyetértése, valamint a Bizottság véleménye vagy egyetértése szükséges, a Parlamentnek a javasolt jogi aktusról szóló szavazást követően indítson konzultációs eljárást ezekkel az intézményekkel; úgy véli továbbá, hogy a Parlamentnek egyszerűsítenie kellene az ilyen javasolt jogi aktusok szóban forgó konzultációkat követő megváltoztatására irányuló eljárásokat;

32.  ezért úgy véli, hogy a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztését és egy olyan rendes jogalkotási eljárás meghatározását, ahol a Parlament kezdeményezési joggal rendelkezik, egymást kiegészítő folyamatnak kell tekinteni;

33.  úgy véli, hogy a Parlament közvetlen kezdeményezési jogának elismerése nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Bizottság bizonyos területeken, például a költségvetés terén, megőrizze párhuzamos jogát, illetve kezdeményezési monopóliumát; azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy szigorúan körülhatárolt területeken a Tanács is rendelkezzen a kezdeményezés közvetlen jogával; felhívja a három intézményt, hogy gondolkodjanak el arról, hogy a párhuzamos kezdeményezési jogok hogyan létezhetnek ténylegesen egymás mellett, és hogyan lehetne azokat a gyakorlatban megvalósítani;

34.  kötelezettséget vállal arra, hogy teljes mértékben kihasználja, javítja és tovább erősíti a Parlament közvetett kezdeményezési jogában rejlő lehetőségeket, a Szerződések előírásai szerint, amelyeket az intézményközi megállapodások és Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének kötelezettségvállalása tovább alakítottak;

35.  úgy véli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás a teljes jogalkotási ciklus során alapvető szerepet játszik az őszinte és átlátható együttműködés biztosításában, és lehetővé teszi a különböző intézmények álláspontjának jobb és kölcsönös megértését;

36.  kéri a 2010. évi keretmegállapodás működésének közös értékelését és felszólít célzott felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament közvetett kezdeményezési jogával kapcsolatos rendelkezései és időkeretei hatékonyan érvényesülhessenek; továbbá felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlamenttel közösen mérjék fel, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodást milyen mértékben kell felülvizsgálni azon esetleges akadályok felszámolása céljából, amelyek a Parlamentet gátolják jogalkotási kezdeményezések benyújtásához való jogának gyakorlásában;

37.  úgy véli, hogy helyénvaló felülvizsgálni belső szabályait, eljárásait és követelményeit, az EUMSZ 225. cikke szerinti jogalkotási kezdeményezésről szóló jelentések elkészítése tekintetében is, annak biztosítása érdekében, hogy a javaslatok célirányosak és jól megalapozottak legyenek; javasolja az EUMSZ 225. cikke szerinti állásfoglalások kidolgozására és elfogadására vonatkozóan a Parlament eljárási szabályzatában körvonalazott eljárások egyszerűsítését annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottsághoz intézett, jogalkotási kezdeményezésre irányuló kérelmeket megfelelően figyelembe vegyék, mindig tiszteletben tartva a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodást, függetlenül attól, hogy a kérést melyik parlamenti állásfoglalás tartalmazza;

38.  elkötelezi magát amellett, hogy ezeket az eszközöket részesíti előnyben a jogalkotási javaslatok Bizottság általi benyújtásának elsődleges eszközeként; e tekintetben rámutat, hogy a kérelmeket kizárólag a Bizottsághoz kell intézni, és biztosítani kell, hogy a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentések tartalma a jelentés eldöntött tárgyának keretein belül maradjon; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a Parlament az EUMSZ 225. cikke alapján célzott és megfelelően alátámasztott jelentéseket fogadjon el, biztosítani kell a szükséges technikai és igazgatási kapacitást;

39.  hangsúlyozza a Bizottsággal való szoros együttműködés biztosításának fontosságát a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentések teljes életciklusa során annak biztosítása érdekében, hogy a folyamat a lehető leghatékonyabb, legátláthatóbb és leginkluzívabb legyen; kiemeli a Bizottsági Elnökök Értekezletének és az Elnökök Értekezletének szerepét e tekintetben;

40.  hangsúlyozza, hogy a Parlament teljes mértékben tiszteletben tartja a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodást, amely kiemeli az európai hozzáadott érték előzetes elemzésének, valamint az európai szintű cselekvés hiányából fakadó hátrányok értékelésének szükségességét, és hogy rendelkezik az azokhoz a hatásvizsgálati tevékenységekhez szükséges struktúrával, amelyeket – a lehetőségek szabta keretek között – el kell végezni a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentések benyújtása előtt az európai hozzáadott értékre vonatkozó, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban előírt értékelés javítása érdekében;

41.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a szubszidiaritás, az arányosság és a jogalkotás minőségének javítása elvének az EUMSZ 225. cikke szerinti jogalkotási javaslatokra irányuló parlamenti kérelmek nyomon követése keretében történő értékelése során megfelelően figyelembe kellene vennie az európai hozzáadott értékre és az európai szintű cselekvés hiányából fakadó hátrányokra vonatkozóan a Parlament által készített kísérő elemzéseket; rámutat, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmében a Bizottság már most is köteles reagálni a társjogalkotók által az ilyen elemzésekkel kapcsolatban felvetett kérdésekre;

42.  úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak egyértelműen össze kell kapcsolnia a Parlamentnek az EUMSZ 225. cikke alapján benyújtott javaslatát követően elfogadott javaslattervezeteket a megfelelő saját kezdeményezésű jogalkotási jelentésekkel, egyértelművé téve a „jogalkotási befolyási lábnyomot”;

43.  elkötelezi magát amellett, hogy szorosabb koordinációt mozdítson elő a Régiók Bizottságával és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal azáltal, hogy véleményeiket az EUMSZ 225. cikke keretében kellően figyelembe veszi;

44.  megismétli, hogy a hozzáférhetőség, az etika és az átláthatóság elsődleges fontosságú, és ezeknek irányadónak kell lenniük az összes uniós intézmény tevékenysége során; kéri, hogy a jogalkotási kezdeményezésről szóló jelentésekkel kapcsolatos minden lényeges információt, például a belső eljárási lépéseket vagy a Bizottság általi nyomon követést, tegyék könnyen elérhetővé az interneten az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén;

45.  megismétli a jogalkotást megelőző szakasz fontosságát, és emlékeztet a Parlamentnek a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban és a 2010. évi keretmegállapodásban meghatározott szerepére; kéri, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban foglaltaknak megfelelően gyorsítsák fel a közös jogalkotási adatbázis létrehozására irányuló munkát;

46.  emlékeztet a polgárok és a civil társadalom részvételének fontosságára az EU demokratikus legitimitása szempontjából; felhívja az összes uniós intézményt, hogy érdemben vonják be őket a döntéshozatalba a politikai ciklus valamennyi szakaszában;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o. (2) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (3) HL C 252., 2018.7.18., 215. o. (4) HL C 252., 2018.7.18., 201. o. (5) HL C 449., 2020.12.23., 90. o. (6) HL C 270., 2021.7.7., 71. o. (7) HL C 362., 2021.9.8., 6. o. (8) Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, „Az Európai Parlament kezdeményezési joga” című tanulmány, Brüsszel, 2020, 55. és 57. o. (9) Az Európai Parlament 2016. október 25‑i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról (HL C 215., 2018.6.19., 162. o.) (10) Az Európai Parlament 2020. október 7‑i állásfoglalása a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról (HL C 395., 2021.9.29., 2. o.) (11) Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, „Az Európai Parlament kezdeményezési joga” című tanulmány, Brüsszel, 2020, 12. o. (12) Ugyanott, 34–35. o. (13) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o. (14) 2019. január 17-i állásfoglalás az ombudsman OI/2/2017 számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról (HL C 411., 2020.11.27., 149. o.). (15) Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, „Az Európai Parlament kezdeményezési joga” című tanulmány, Brüsszel, 2020, 54. o. (16) A Bizottság válasza a Parlament „Biztonsági háló az uniós programok kedvezményezettjeinek védelmére: a többéves pénzügyi keret vészhelyzeti tervének kidolgozása” című, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2020. május 13-i állásfoglalására (HL C 323., 2021.8.11., 2. o.). (17) ——————— A Bizottság válaszai a Parlament alábbi állásfoglalásaira:2020. október 8-i állásfoglalás a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a digitális pénzügyi szolgáltatásokról: a kriptoeszközök miatt újonnan felmerülő kockázatok – szabályozási és felügyeleti kihívások a pénzügyi szolgáltatások, intézmények és piacok területén (HL C 395., 2021.9.29., 72. o.);2020. október 22-i állásfoglalás a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására szolgáló uniós jogi keretről (HL C 404., 2021.10.6., 175. o.);2020. október 20-i állásfoglalás a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályról: az online működő vállalkozásokra vonatkozó kereskedelmi és polgári jogi szabályok kiigazítása (HL C 404., 2021.10.6., 31. o.);2020. október 20-i állásfoglalás a Bizottságnak szóló, digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra vonatkozó ajánlásokkal: az egységes piac működésének javításáról (HL C 404., 2021.10.6., 2. o.);2020. október 20-i állásfoglalás a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai szempontjainak keretéről (HL C 404., 2021.10.6., 63. o.);2020. október 20-i állásfoglalás a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a mesterséges intelligenciára vonatkozó polgári jogi felelősségi rendszerrel kapcsolatban (HL C 404., 2021.10.6., 107. o.);2021. január 21-i állásfoglalás a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a kijelentkezéshez való jogról (HL C 456., 2021.11.10., 161. o.).

Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása az abortuszhoz való jogot fenyegető globális veszélyekről: az abortuszhoz való jognak az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága általi esetleges megsemmisítése (2022/2665(RSP))

P9_TA(2022)0243 B9-0299/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezményre,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló 1965. évi nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1984. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira, és különösen a szegénység megszüntetésére, az egészségre és a jóllétre, illetve a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 1., 3. és 5. célra,

–  tekintettel az 1995. évi Pekingi Cselekvési Platformra és felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferenciára (ICPD), annak cselekvési programjára és a felülvizsgálati konferenciák eredményeire,

–  tekintettel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia 25. évfordulójának alkalmából „Accelerating the Promise” címmel rendezett 2019-es nairobi csúcstalálkozóra (ICPD+25), és az érdekelt felek szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2020. évi, a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról szóló tájékoztató sorozatára,

–  tekintettel az 1950. évi emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a WHO „Biztonságos abortusz: technikai és szakpolitikai iránymutatás az egészségügyi rendszerek számára” című, 2015. évi iránymutatására,

–  tekintettel a WHO „A terhességmegszakításra vonatkozó iránymutatás” című, 2022. március 8-i útmutatójára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala „Az ENSZ szakértői elítélik a biztonságos abortuszhoz való jog elleni további támadásokat és a Legfelsőbb Bíróság bűnrészességét” című, 2021. szeptember 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) a világ népességéről szóló, „Seeing the Unseen: The case for action in the neglected crisis of unintended pregnancy” (Meglátni a láthatatlant: Érvek a fellépés mellett a nem kívánt terhességekhez kötődő, kevés figyelmet kapó válsághelyzetekkel kapcsolatban) című, 2022. márciusi jelentésére,

–  tekintettel a Pew Research Center „America’s Abortion quandary” (Amerika abortuszdilemmája) című, 2022. május 6-i jelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Államok alkotmányára,

–  tekintettel a 410 U.S. 113 (1973) sz. Roe kontra Wade ügyre,

–  tekintettel a Samuel Alito bíró által a Thomas E. Dobbs, a Mississippi egészségügyi minisztérium állami egészségügyi tisztviselője és társai kontra Jackson Women’s Health Organization és társai ügyben 2022 februárjában írt és 2022 májusában a sajtónak kiszivárogtatott, 19-1392. sz. többségi vélemény első tervezetére(1),

–  tekintettel a „Relating to abortion, including abortions after detection of an unborn child’s heartbeat; authorizing a private civil right of action” (Az abortuszról, beleértve a magzat szívverésének észlelését követő abortuszokat; a magánjogi keresetindítás engedélyezése) című 2021. szeptemberi, a texasi szenátus 8. törvényére (SB 8) és a texasi képviselőház ahhoz kapcsolódó 1515. törvényére,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2014. évi egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2009. évi Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel a Texas állam (USA) abortusztörvényéről szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A szexuális és reprodukciós egészség és jogok helyzetéről az EU-ban a nők egészségével összefüggésben” című, 2021. június 24-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Lengyelországban bevezetett tényleges abortusztilalom első évfordulójáról szóló, 2021. november 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az EU külső fellépéseiben a nemek közötti esélyegyenlőségről és a nők szerepének megerősítéséről szóló, 2021–2025 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre (GAP III),

–  tekintettel „A nők jogai előtt álló kihívásokról Európában: több mint 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadása után” című, 2021. február 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Ukrajna elleni háború nőkre gyakorolt hatásáról szóló, 2022. május 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a WHO szerint az abortusz az átfogó egészségügyi szolgáltatások alapvető eleme, továbbá az abortuszok mintegy 45%-a nem biztonságos, és ezek 97%-ára a fejlődő országokban kerül sor(8); mivel az UNFPA becslése(9) szerint évente 121 millió nem tervezett terhesség fordul elő, és ennek több mint 60%-a végződik terhességmegszakítással; mivel az elmúlt években a szexuális és reproduktív egészség és jogok ellenzői és a nők autonómiájának ellenzői jelentős hatást gyakoroltak a nemzeti jogra és politikára, és globális szinten – többek között több uniós tagállamban is – visszalépést eredményező kezdeményezésekre került sor; mivel a szélsőjobboldal felemelkedése is hozzájárul a nők abortuszhoz való joga terén bekövetkezett visszalépéséhez, amely világszerte megmutatkozik;

B.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottság megállapította, hogy a terhességmegszakítás bűncselekménnyé nyilvánítása nem bír visszatartó erővel; mivel amint azt a nők és lányok hátrányos megkülönböztetésével foglalkozó ENSZ-munkacsoport megjegyezte, ahol az abortusz büntetendő és jogi korlátozások alá esik, a terhesség biztonságos megszakítása társadalmi-gazdasági helyzetük miatt nem minden nő számára lehetséges, és így a társadalmi-gazdasági szempontból előnyös helyzetben lévő nők kiváltságává válik, míg a korlátozott erőforrásokkal rendelkező nők kénytelenek az életüket és egészségüket veszélyeztető nem biztonságos és illegális abortuszhoz folyamodni; mivel a WHO szerint „a nem biztonságos abortuszok aránya jelentősen magasabb azokban az országokban, ahol az abortuszra vonatkozó jogszabályok rendkívül korlátozóak, mint a kevésbé korlátozó jogszabályokkal rendelkező országokban”(10);

C.  mivel a nem biztonságos abortusz a gyermekágyi halálesetek és morbiditás fő, de megelőzhető oka; mivel a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés hiánya kritikus fontosságú közegészségügyi és emberi jogi kérdés; mivel az abortusz betiltása és ezáltal a nők arra kényszerítése, hogy nem biztonságos és illegális abortuszhoz folyamodjanak, a gyermekágyi halandóság és morbiditás növekedéséhez vezet;

D.  mivel az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága precedenst teremtett a mérföldkőnek számító Roe kontra Wade ügyben (1973), amelyet később a Planned Parenthood kontra Casey (1992) és a Whole Woman’s Health kontra Hellerstedt ügyben (2016) megerősített, garantálva az Egyesült Államokban a magzat életképességét megelőző időszakban a törvényes terhességmegszakításhoz való alkotmányos jogot; mivel a Samuel Alito, a Legfelsőbb Bíróság bírája által a Thomas E. Dobbs, a Mississippi egészségügyi minisztérium állami egészségügyi tisztviselője kontra Jackson Women’s Health Organization ügyben írt többségi vélemény közelmúltban kiszivárogtatott első tervezete felülbírálná a Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet, és szűkítené az alkotmányos jogokat az Egyesült Államokban; mivel a Legfelsőbb Bíróság várhatóan 2022. június vége előtt hoz végleges határozatot; mivel a kiszivárogtatott véleménytervezet a Legfelsőbb Bíróság lehetséges döntései közül az abortuszhoz való jog szempontjából a legkedvezőtlenebb eredménnyel járna, mivel lehetővé tenné az államok számára, hogy a terhesség bármely pontjától megtiltsák az abortuszt, és megnyitná az abortusz teljes betiltásának lehetőségét, ami viszont megszüntetné a nők és lányok számára a meglévő jogaik által biztosított védelmet az Egyesült Államokban;

E.  mivel a nők és lányok életét az Egyesült Államok egészében érintené a Legfelsőbb Bíróság határozata, amely esetlegesen felülbírálhatja a Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet, és a kiszolgáltatott helyzetben lévők tapasztalnák meg a legégetőbben ennek káros következményeit; mivel a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat más szempontból is negatívan érintheti, ha felülbírálják a Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet; mivel az abortuszhoz való jog korlátozása vagy tilalma az Egyesült Államokban aránytalan hatást gyakorolna a szegénységben élő nőkre, különösen a faji alapon megítélt nőkre, köztük a fekete nőkre, a spanyol ajkú és az őslakos nőkre, valamint a vidéki térségekben élő nőkre, az LMBTIQ-személyekre, a fogyatékossággal élő nőkre, a serdülőkre, a migráns nőkre, beleértve az irreguláris migránsokat, valamint a nők által vezetett egyszülős háztartásokra; mivel az állami terhességmegszakítási szolgáltatások egyetemes hozzáférést biztosíthatnak a biztonságos és legális abortuszhoz minden nő számára, beleértve a kiszolgáltatott társadalmi-gazdasági helyzetben lévő nőket is;

F.  mivel a Bíróság kiszivárogtatott véleménytervezete tükrözi azokat az állami szintű, fáradhatatlan erőfeszítéseket, amelyeket a közelmúltban az Egyesült Államokban az abortuszhoz való jog korlátozása és betiltása érdekében tettek, és mivel 2011 óta az Egyesült Államok államai közel 500, az abortuszhoz való hozzáférést korlátozó törvényt fogadtak el; mivel az abortuszhoz való hozzáférés korlátozása arra kényszeríti az embereket, különösen azokat, akik nem rendelkeznek elegendő forrásokkal vagy információval, hogy nagy távolságokra utazzanak, hogy akaratuk ellenére hordjanak ki terhességet, vagy otthonukban saját maguk által elvégzett, nem biztonságos abortuszhoz folyamodjanak, ami miatt bűnügyi nyomozásnak és büntetőeljárásnak is ki lehetnek téve;

G.  mivel Texas nemrégiben elfogadta az úgynevezett 8. szenátusi törvényt (SB 8), amely megtiltja az abortuszt a magzati szívműködés beindulása után, azaz körülbelül a terhesség hatodik hetétől kezdve, nem engedve kivételt nemi erőszak, vérfertőzés vagy olyan magzati egészségi állapotok esetén, amelyek összeegyeztethetetlenek az élet születés utáni fenntartásával; mivel az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága engedélyezte a törvény hatályba lépését, és Texas el tudta kerülni a törvény alkotmányosságának bírósági felülvizsgálatát azáltal, hogy felmentette a kormánytisztviselőket a törvény végrehajtása alól, és megteremtették a polgárok számára a jogi utat arra, hogy 10 000 dolláros jutalomért minden olyan személy ellen pert indítsanak, aki terhességmegszakítási ellátást biztosít vagy segít valakinek a tilalmat megsértve abortuszt elvégezni, mivel a törvény nehezebben támadható meg úgy, hogy nincs kijelölve a végrehajtásáért felelős szerv; mivel az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy bárki ellen pert indítsanak, aki terhességmegszakítási szolgáltatásokat nyújt, szélesre tárja a kaput a zaklatás előtt;

H.  mivel legalább 12 állam fogadott el vagy vezetett be a texasi 8. szenátusi törvényt lemásoló jogszabályt vagy jelentett be ilyen jogszabály bevezetésére irányuló szándékot; mivel Idaho és Oklahoma törvényhozói a közelmúltban olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek a texasi 8. szenátusi törvény mintájára tiltják az abortuszt, Oklahoma esetében a megtermékenyítés pillanatától kezdve;

I.  mivel ha a Legfelsőbb Bíróság úgy dönt, hogy felülbírálja a Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet, az abortusz jogszerűségére vonatkozó döntés visszaszállna az államokra; mivel 13 állam már elfogadott az abortuszt törvényen kívül helyező, feltételesen hatályba lépő törvényeket, amelyek célja az abortuszhoz való hozzáférés azonnali betiltása vagy korlátozása a Roe kontra Wade ügyben hozott ítélet felülbírálata esetén; mivel – e 13 államot is beleértve – összességében 26 állam fogja bizonyosan vagy valószínűleg korlátozni vagy megtiltani az abortuszt az alkotmányos védelem felülbírálata esetén, lévén hogy más államok megkísérelhetik, hogy visszaállítsák az 1973 előtt elfogadott törvényeiket – mint például Michigan, Wisconsin és Nyugat-Virginia –, vagy olyan korlátozásokat léptessenek hatályba az abortuszra vonatkozóan, amelyeket korábban a bíróságok megakadályoztak – mint például Alabama, Georgia, Iowa, Ohio és Dél-Karolina;

J.  mivel szinte minden, nem biztonságos abortuszból eredő haláleset olyan országokban fordul elő, ahol az abortuszt szigorúan korlátozzák; mivel a becslések szerint az Egyesült Államokban a nem biztonságos abortuszok miatti gyermekágyi halálesetek éves száma a tilalom hatálybalépését követő második évben 21%-kal(11) nőne; mivel az ilyen halálesetek teljes mértékben megelőzhetők;

K.  mivel a 15–19 éves korú serdülő lányok körében világszerte a terhességi és a szülési komplikációk jelentik a legfőbb halálokot; mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága(12) sürgeti az országokat, hogy dekriminalizálják az abortuszt, és biztosítsák a lányok legális és biztonságos abortuszhoz való hozzáférését; mivel az abortusz esetleges betiltása megfordíthatja a tizenéves terhesség csökkenő arányát az Egyesült Államokban; mivel a tizenéves anyák lényegesen nagyobb valószínűséggel hagyják abba tanulmányaikat és szembesülnek munkanélküliséggel, ezáltal súlyosbítva a szegénység ördögi körét;

L.  mivel egyre nagyobb az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy a Roe kontra Wade ügyben esetleg megkerülik az adatvédelmet; mivel menstruációs nyomkövető alkalmazásokon vagy földrajzi helymeghatározási eszközökön és keresőmotorokon keresztül adatokat lehet gyűjteni azokról, akik művi terhességmegszakítási klinikát kerestek meg, terhességmegszakító tablettát vásároltak vagy információt kerestek; mivel előfordulhat, hogy a nőket ezért megjelölik vagy felhasználják ellenük a gyűjtött információkat(13);

M.  mivel az Egyesült Államok keresztény jobboldalához tartozó nem kormányzati szervezetek és konzervatív agytrösztök világszerte finanszírozzák az abortuszellenes mozgalmat; mivel ez a finanszírozás jelentős; mivel a Roe kontra Wade ügyben született ítélet felülbírálása a pénzáramlás megugrását idézheti elő az abortuszellenes csoportok újbóli nyomása miatt szerte a világon;

N.  mivel ha a Legfelsőbb Bíróság felülbírálja a Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet, az felerősíheti vagy ösztönözheti az abortuszellenes mozgalmakat, hogy nyomást gyakoroljanak az Egyesült Államokon kívüli kormányokra és bíróságokra az abortuszhoz való jog visszaszorítása és az elmúlt évtizedekben elért jelentős eredmények veszélyeztetése céljából, amikor több mint 60 ország(14) megreformálta az abortuszra vonatkozó törvényeit és politikáit a korlátozások és akadályok megszüntetése érdekében;

O.  mivel a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelme terén világszerte, többek között Európában elért általános előrelépés ellenére a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés jogával kapcsolatos visszalépés komoly aggodalomra ad okot; mivel a Roe kontra Wade ügyben hozott ítélet felülbírálása felerősítheti az abortuszellenes mozgalmat az Európai Unióban; mivel Lengyelország az egyetlen olyan uniós tagállam, amely törölte jogszabályaiból az abortusz indokait, amikor az illegitim alkotmánybíróság 2020. október 22-én úgy határozott, hogy visszafordítja a lengyel nők régóta fennálló jogait, amelyek az abortusz de facto tilalmával járnak; mivel Máltán tilos az abortusz; mivel a korai terhesség alatti gyógyszeres terhességmegszakítás Szlovákiában nem legális, Magyarországon pedig nem elérhető; mivel az abortuszhoz való hozzáférés Olaszországban(15) is erodálódik; mivel más uniós tagállamokban, például Horvátországban(16); megtagadják az abortuszhoz való hozzáférést; mivel az EU-nak és tagállamainak meg kell védeniük a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, és hangsúlyozniuk kell, hogy a nők jogai elidegeníthetetlenek, és azokat nem lehet elvenni vagy gyengíteni; mivel döntő fontosságú, hogy az EU és tagállamai továbbra is előrelépést érjenek el a biztonságos, legális és időben történő abortuszhoz való hozzáférés biztosítása terén, a WHO ajánlásaival és bizonyítékaival összhangban;

P.  mivel a szexuális és reproduktív jogok, köztük a biztonságos és legális abortusz alapvető jog; mivel a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés bűncselekménnyé nyilvánítása, késleltetése és megtagadása a nők és lányok elleni erőszak egyik formája; mivel számos emberi jogi szerv kijelentette, hogy a biztonságos és legális abortusz megtagadása kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódnak minősülhet; mivel a nem biztonságos abortuszokat, amelyek az abortusz tilalmával összefüggésben halálhoz vezetnek, úgy kell érteni, mint „a nemi alapú önkényes gyilkosságokat, amelyeket csak nők szenvednek el a törvényben rögzített megkülönböztetés következtében”(17);

Q.  mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek ismételten és következetesen megerősítették, hogy az abortusz bűncselekménnyé nyilvánítása és korlátozása ellentétes az államok nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel, amelyek védelmet élveznek a nemzetközi és európai emberi jogi jogszabályokban, például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben és az emberi jogok európai egyezményében; mivel a nők élethez, testi és szellemi sérthetetlenséghez, egyenlőséghez, megkülönböztetésmentességhez és egészséghez való emberi jogának megsértését jelenti, ha a nőket arra kényszerítik, hogy illegálisan végzett abortuszhoz folyamodjanak, hogy ezen eljárás céljából más országokba utazzanak, vagy terhességüket akaratuk ellenére kihordják; mivel a visszalépés tilalmának a nemzetközi jog szerinti elve tiltja, hogy az államok olyan lépéseket tegyenek, amelyek aláássák, korlátozzák vagy megszüntetik a meglévő jogokat vagy jogosultságokat a nemek közötti egyenlőség, illetve a szexuális és reproduktív egészség és jogok területén;

R.  mivel az ENSZ szakértőinek 2021 szeptemberében kiadott nyilatkozata(18) hangsúlyozza, hogy „a nők emberi jogai olyan alapvető jogok, amelyek nem rendelhetők alá kulturális, vallási vagy politikai megfontolásoknak”, és hogy „a népegészségügyi ügyekbe való, ideológiai és vallási indíttatású beavatkozások hatása különösen káros a nők és lányok egészségére és jólétére”;

S.  mivel az átfogó szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, az életkornak megfelelő, átfogó szexuális és párkapcsolati oktatáshoz és szolgáltatásokhoz, többek között a családtervezéshez, a fogamzásgátlási módszerekhez és a biztonságos, legális és szabad abortuszhoz való hozzáférés biztosítása, valamint minden személy autonómiájának és azon képességének tiszteletben tartása, hogy szabadon és tájékozottan dönthessen testéről és életéről, a nemek közötti, a társadalmi és a gazdasági egyenlőség elérésének előfeltétele; mivel az abortuszhoz való méltányos hozzáférés lehetővé teszi a nők számára, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a testük felett, és fokozza gazdasági jólétük javítására való képességüket;

T.  mivel a nemek közötti egyenlőség, a szegénység és a kizsákmányolás felszámolása mindenhol, valamint az egészséges élet és jóllét biztosítása mindenki számára az 5., 1. és 3. fenntartható fejlődési cél alapvető célkitűzései; mivel konkrétabban a szexuális és reproduktív egészséghez való egyetemes hozzáférés biztosítása, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és káros gyakorlatok minden formájának felszámolása a 3. és 5. fenntartható fejlődési cél célkitűzései közé tartozik; mivel valamennyi ENSZ-tagállam, beleértve az Egyesült Államokat és az EU tagállamait is, kötelezettségvállalásokat tett és kötelezettségeket vállalt e fenntartható fejlődési célok és célkitűzéseik tiszteletben tartása és előmozdítása érdekében;

1.  határozottan elítéli a nők jogai és a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén világszerte, többek között az Egyesült Államokban és néhány uniós tagállamban tapasztalható visszaesést; emlékeztet arra, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok alapvető emberi jogok, amelyeket meg kell védeni és erősíteni, és azokat semmilyen módon nem lehet meggyengíteni vagy visszavonni; mélységes aggodalmát fejezi ki különösen amiatt, hogy ezek a tilalmak milyen mértékben járulnak majd hozzá a nemi erőszak és a vérfertőzés áldozatainak traumáihoz;

2.  szilárd szolidaritását és támogatását fejezi ki az Egyesült Államokban élő nők és lányok, valamint a legális és biztonságos abortuszhoz való jog és hozzáférés biztosításában részt vevők iránt ilyen nehéz körülmények között;

3.  emlékezteti az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságát annak fontosságára, hogy fenntartsák a Roe kontra Wade (1973) mérföldkőnek számító ügyben hozott ítéletet és az abból eredő, az abortuszhoz való jog alkotmányos védelmét az Egyesült Államokban;

4.  határozottan elítéli az emberi jogok és az alkotmányos jogok bármilyen visszaszorítását; cselekvésre szólít fel a biztonságos és legális abortuszhoz való jog védelme érdekében az Egyesült Államokban, és kéri, hogy az USA tartózkodjon minden visszalépéstől; felhívja az Egyesült Államok illetékes hatóságait minden szinten, hogy a WHO abortuszról szóló iránymutatásával összhangban teljes mértékben dekriminalizálják az abortuszhoz való hozzáférést és annak elvégzését, garantálják területükön a biztonságos, legális, ingyenes és magas színvonalú szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat, és tegyék azokat könnyen hozzáférhetővé valamennyi nő és lány számára;

5.  felszólítja Texas állam kormányát, hogy mielőbb vonja vissza a szenátus 8. számú törvényjavaslatát; felszólítja Idaho és Oklahoma államok kormányait, hogy helyezzék hatályon kívül hasonló törvényeiket, köztük a HB 4327. számú törvényt (Oklahoma); felszólítja az Egyesült Államok mind a 26 államát, amelyek életbe léptető törvényekkel (trigger law), törvénykönyvekkel és egyéb, az abortusz betiltására és korlátozására vonatkozó intézkedésekkel rendelkeznek, hogy helyezzék hatályon kívül azokat, és biztosítsák, hogy jogszabályaik összhangban legyenek a nők nemzetközileg védett emberi jogaival és a nemzetközi emberi jogi normákkal;

6.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az abortuszra vonatkozó tilalmak és egyéb korlátozások aránytalanul sújtják a szegénységben élő nőket, különösen a faji alapon megítélt nőket, köztük a fekete nőket, a spanyol ajkú és őslakos nőket, valamint a vidéki térségekben élő nőket, az LMBTIQ-személyeket, a fogyatékossággal élő nőket, a serdülőket, a migráns nőket, köztük az irreguláris migránsokat, valamint a nők által vezetett egyszülős háztartásokat; hangsúlyozza, hogy azok a nők, akik pénzügyi vagy logisztikai akadályok miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy a szomszédos államokba vagy országokba reproduktív egészségügyi klinikákra utazzanak, jobban ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy nem biztonságos és életveszélyes eljárásokon mennek keresztül, és arra kényszerülnek, hogy terhességüket akaratuk ellenére kihordják, ami az emberi jogok megsértését és a nemi alapú erőszak egy formáját jelenti(19);

7.  üdvözli, hogy a nők egészségéről és védelméről szóló törvény (WHPA), amelynek célja az abortuszhoz való jog védelme az Egyesült Államokban, a képviselőházban elfogadásra került, de mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szenátusban nem fogadták el; felhívja az Egyesült Államok kormányát és/vagy a többi illetékes amerikai hatóságot, hogy tartsa tiszteletben, érvényesítse és védje meg a nők és lányok emberi jogait, beleértve az élethez, a magánélethez, az egészséghez, az egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jogukat, valamint a megkülönböztetéstől, erőszaktól és kínzástól, illetve kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódtól való mentességüket, létrehozva és támogatva a biztonságos, legális és magas színvonalú szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, többek között az abortuszhoz való hozzáférés szövetségi jogi védelmét valamennyi nő és lány számára;

8.  arra ösztönzi Joe Biden elnököt és kormányát, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és továbbra is támogassák az abortuszhoz való jogot, és sürgeti őt, hogy biztosítsa a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést; ösztönzi az Egyesült Államok kormányát, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy az abortuszt és a fogamzásgátlást integrálják az életkornak megfelelő és átfogó szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos tájékoztatás, oktatás és szolgáltatások nyújtásába, és hogy ezek mindenki számára hozzáférhetők legyenek; üdvözli, hogy az Egyesült Államok újra finanszírozást adott az UNFPA-nak, az ENSZ szexuális és reproduktív egészséggel foglalkozó ügynökségének, és felhívja az Egyesült Államok kormányát és/vagy a többi illetékes amerikai hatóságot, hogy továbbra is támogassa a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, és ezt az ENSZ-ben és más többoldalú fórumokon is tegye meg;

9.  sürgeti az Egyesült Államok kormányát és/vagy a többi illetékes amerikai hatóságot, hogy biztosítsa a terhesség megszakításához való jog megfelelő szövetségi, alkotmányos és törvényi védelmét, és sürgeti továbbá az Egyesült Államok kormányát, hogy teljes mértékben dekriminalizálja az abortuszt, ami nemcsak a nők és lányok, valamint más várandós személyek, egészségügyi szolgáltatók és az abortuszt segítő egyéb személyek büntetésének megszüntetését követeli meg, hanem az abortusznak az állami büntetőjogi törvényekből való kivételét és minden egyéb büntető törvény, politika és gyakorlat eltörlését is jelenti;

10.  határozottan ösztönzi az Egyesült Államok kormányát és/vagy a többi illetékes amerikai hatóságot, hogy szüntessen meg minden akadályt – beleértve a harmadik fél beleegyezését vagy értesítését, a kötelező várakozási időt és a bírói vagy orvosi bizottságok általi engedélyezést – az abortuszszolgáltatások előtt, és garantálja az abortuszellátáshoz való időben történő hozzáférést az egész országban; felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy biztosítsa, hogy a szolgáltatást megkülönböztetés, zaklatás, kényszer, félelem vagy megfélemlítés nélkül, a nők magánéletének és a titoktartásnak a tiszteletben tartásával, valamint az egészségügyi szolgáltatók megfelelő védelme és tiszteletben tartása mellett nyújtsák;

11.  felszólítja az Egyesült Államok kormányát és/vagy a többi illetékes amerikai hatóságot, hogy szabályozza a törvényes abortuszszolgáltatás nyújtásának egészségügyi szolgáltatók által történő megtagadását, beleértve a lelkiismereti záradék alapján történő elutasítást is, oly módon, hogy ne tagadják meg a nők számára az abortuszhoz való hozzáférést;

12.  aggodalmát fejezi ki az abortuszszolgáltatást igénylő személyekre vonatkozó adatok gyűjtése és az azokkal való visszaélés miatt; felhívja az Egyesült Államok kormányát egyrészt annak biztosítására, hogy az adatvédelmi jogszabályok és politikák álljanak összhangban a nemzetközi emberi jogi normákkal, másrészt annak garantálására, hogy az érzékeny személyes adatok – például az egészségügyi adatok és információk – kezelése során tiszteletben tartsák az egyének jogait, és az a személyes adatok gyűjtéséhez és kezeléséhez való szabad, konkrét, tájékozott és kifejezett hozzájáruláson alapuljon; felszólítja a digitális terjesztési szolgáltatásokat annak biztosítására, hogy minden alkalmazás tartsa tiszteletben az adathasználatra és adatvédelemre vonatkozó jogszabályokat;

13.  elismeri a nem kormányzati szervezetek mint szolgáltatók és a szexuális, reproduktív és egészségvédelmi jogok védelmezői által az Egyesült Államokban betöltött szerepet, és arra ösztönzi őket, hogy folytassák munkájukat; megerősíti, hogy ezeknek a nem kormányzati szervezeteknek működésükhöz megfelelő finanszírozásra van szükségük; hangsúlyozza, hogy az e nem kormányzati szervezetek által nyújtott szolgáltatások megfelelnek a nők és lányok szükségleteinek és emberi jogainak; hangsúlyozza, hogy munkájuk nem helyettesítheti az állam azon felelősségét, hogy garantálja a nyilvánosan hozzáférhető, legális és biztonságos abortuszszolgáltatásokhoz való hozzáférést;

14.  felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a szociális támogatás biztosítására, különösen az egyedülálló anyák által fenntartott háztartások és a tinédzserterhességek esetében, többek között a mindenki számára elérhető gyermekgondozási szolgáltatások és egészségügyi ellátás révén;

15.  felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy írja alá és ratifikálja az összes fennmaradó ENSZ- és regionális emberi jogi egyezményt és jegyzőkönyvet(20), beleértve a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979-es egyezményt;

16.  mély aggodalmát fejezi ki a nők jogaira világszerte gyakorolt lehetséges következmények miatt, amennyiben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága felülbírálja a Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet; mély aggodalmát fejezi ki szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások rangsorolására és finanszírozására gyakorolt visszatartó hatás lehetősége miatt, amely szolgáltatások az Egyesült Államokban és világszerte már most is jelentős mértékben háttérbe szorulnak és alulfinanszírozottak; aggodalommal emeli ki, hogy azokban az országokban, amelyek nagymértékben függenek az Egyesült Államok közegészségügyi programjainak támogatásától, a határozat felülbírálata hatással lehet a kormányok abortusz- és más reproduktív jogok iránti elkötelezettségére;

17.  üdvözli az Argentínában, Mexikóban, Ecuadorban, Kolumbiában és Chilében az abortuszhoz való joggal kapcsolatosan megvalósult közelmúltbeli pozitív fejleményeket, amelyek fontos előrelépést jelentenek a nők jogai terén Dél-Amerikában, valamint a világ más országaiban, például Angolában, Indiában, Kenyában, Új-Zélandon, Észak-Írországban, Dél-Koreában és Thaiföldön;

18.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a nők és lányok részvételét az őket és az emberi jogaikat érintő törvények és politikák kidolgozásában, beleértve a szexuális, reproduktív és egészségvédelmi jogokat, különösen az abortuszellátást, valamint hogy jogaik megsértése esetén igazságszolgáltatásban és jogorvoslatban részesüljenek;

19.  hangsúlyozza a fogamzásgátláshoz való hozzáférés hiányát és a meglévő kielégítetlen szükségleteket(21); kiemeli, hogy a nők aránytalanul nagy felelősséget viselnek a fogamzásgátlásért, amelyet meg kellene osztani a férfiakkal; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a nem kívánt terhességek számának csökkentése érdekében ki kell dolgozni és elő kell mozdítani a férfiaknak szánt fogamzásgátlókat; hangsúlyozza, hogy prioritást kell biztosítani a szexuális erőszak elleni küzdelemnek, az átfogó, életkornak megfelelő és tényeken alapuló, mindenki számára elérhető szexuális és párkapcsolati nevelésnek, a magas színvonalú, hozzáférhető, biztonságos, megfizethető és adott esetben ingyenes fogamzásgátló módszerek és eszközök, valamint a családtervezési tanácsadás és az egészségügyi szolgáltatások körének;

20.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy ajánljanak fel minden lehetséges támogatást – többek között pénzügyi támogatást – az országban a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat védő, előmozdító és ilyen szolgáltatásokat kínáló egyesült államokbeli civil társadalmi szervezeteknek, az e jogok iránti szilárd elkötelezettségük kifejezéseként; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy biztosítsanak biztonságos menedéket minden olyan egészségügyi szakember számára, akit a terhességmegszakítással kapcsolatos jogszerű munkájuk miatt jogi üldöztetés vagy a zaklatás egyéb formáinak veszélye fenyegethet;

21.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és az összes uniós tagállamot, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt a nők jogai és a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén tapasztalható visszaesés elleni fellépésük megerősítésére, többek között a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos amerikai finanszírozás esetleges globális csökkentésének ellensúlyozása, valamint a biztonságos és legális abortuszhoz és más szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés külkapcsolatokban való határozott támogatása és prioritásként kezelése révén;

22.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy sürgessék az Egyesült Államok kormányát, hogy teremtse meg az abortuszhoz való jog szövetségi jogi védelmét, és ezeket az emberi jogi kérdéseket vessék fel az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolataikban minden szinten és minden releváns nemzetközi fórumon, rámutatva arra, hogy ezek a nők és lányok elleni erőszak egy formáját jelentik; felhívja továbbá az Egyesült Államokba delegált uniós küldöttséget, hogy kezelje prioritásként a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat az Egyesült Államok illetékes hatóságaival való együttműködése és a GAP III helyi végrehajtása során;

23.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy határozottan támogassák a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat mindenki számára, többek között az EU határain belüli megerősített jogi védelem előmozdítása és az e jogok gyakorlása előtt álló akadályok felszámolása révén;

24.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy foglalják bele az abortuszhoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájába;

25.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, az uniós küldöttségeket és a tagállamok világszerte működő nagykövetségeit, hogy proaktív módon lépjenek kapcsolatba a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal foglalkozó emberijog-védőkkel, és részesítsék őket védelemben, különösen azokban az országokban, ahol korlátozzák az abortuszhoz való jogot és az ahhoz való hozzáférést;

26.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az EU emberi jogi különleges képviselőjét és a nemek közötti egyenlőségért felelős biztost, hogy amennyiben a Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet felülbírálják, fontolják meg, hogy az amerikai tisztviselőkkel folytatott eszmecseréik során határozottan elítélik a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak, valamint a nők egészségügyi ellátáshoz való jogának e megsértését, valamint az ebből eredő a jogbizonytalanságot;

27.  hangsúlyozza, hogy a Pekingi Cselekvési Platformmal és az ICPD cselekvési programjával összhangban védelmezni kell minden ember testi épséghez és autonómiához való jogát, és biztosítani kell az e jogot érvényre juttató alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés alapvető emberi jog, és hogy az állam kötelessége, hogy mindenki számára biztosítsa és garantálja az egészségügyi ellátást; felszólít az alapvető szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos csomag átfogó globális megközelítésére, beleértve a nem biztonságos és illegálisan végzett abortusz megelőzésére és elkerülésére irányuló intézkedéseket, valamint az abortuszt követő ellátás biztosítását, amelyet be kell építeni a nemzeti egyetemes egészségügyi ellátási stratégiákba, szakpolitikákba és programokba; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egészségügyi ellátás az Egyesült Államokban nem mindenki számára hozzáférhető; emlékeztet arra, hogy a szegénység szorosan összefügg a terhesség akaraton kívüli és kényszerített folytatásával, valamint a biztonságos és legális abortusz hiányával;

28.  megerősíti, hogy a művi terhességmegszakításnak mindig önkéntes döntésnek kell lennie, amely a személy kérésére és szabad akaratából születik, összhangban az orvosi normákkal, valamint a WHO iránymutatásain alapuló rendelkezésre állással, hozzáférhetőséggel, megfizethetőséggel és biztonsággal; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a biztonságos és legális abortuszhoz való egyetemes hozzáférést, valamint a szabadsághoz, a magánélethez és az elérhető legjobb egészségügyi ellátáshoz való jog tiszteletben tartását;

29.  sürgeti a tagállamokat, hogy dekriminalizálják az abortuszt, és számolják fel a biztonságos és legális abortuszhoz, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályait; felszólítja a tagállamokat, hogy megkülönböztetés nélkül biztosítsák a biztonságos, legális és ingyenes abortuszszolgáltatásokhoz, a szülés előtti és anyai egészségügyi szolgáltatásokhoz és ellátáshoz, az önkéntes családtervezéshez, a fogamzásgátláshoz, a fiatalokat segítő szolgáltatásokhoz, valamint a HIV megelőzéséhez, kezeléséhez, az azzal kapcsolatos ellátáshoz és a támogatáshoz való hozzáférést;

30.  elítéli, hogy a nők nem férhetnek hozzá az abortuszszolgáltatásokhoz az orvosok és bizonyos esetekben egész egészségügyi intézmények egyes tagállamokban elterjedt gyakorlata miatt, amely szerint megtagadják az egészségügyi szolgáltatások nyújtását az úgynevezett lelkiismereti záradék alapján, ami a terhességmegszakítás vallási vagy lelkiismereti okokból történő megtagadásához vezet, és veszélyezteti a nők életét és jogait; megjegyzi, hogy ezt a záradékot gyakran alkalmazzák olyan helyzetekben is, amikor bármilyen késedelem veszélyeztetheti a beteg életét vagy egészségét;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki hatáskörét az egészségügyi politika terén, és „az EU az egészségért” program keretében a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozóan nyújtson támogatást a tagállamoknak a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés garantálásához, az egészségügyi információk és oktatás előmozdításához, a nemzeti egészségügyi rendszerek megerősítéséhez és az egészségügyi normák felfelé irányuló konvergenciájához a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, valamint a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének elősegítéséhez; felhívja a tagállamokat, hogy érjenek el előrelépést az egyetemes egészségügyi ellátás felé, amelyhez a szexuális és reproduktív egészség és jogok alapvető fontosságúak;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, az Amerikai Egyesült Államok elnökének és kormányának, az Egyesült Államok Kongresszusának és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának.

(1) https://www.politico.com/news/2022/05/02/supreme-court-abortion-draft-opinion-00029473 (2) HL C 132., 2022.3.24., 189. o. (3) HL C 81., 2022.2.18., 43. o. (4) HL C 205., 2022.5.20., 44. o. (5) HL C 449., 2020.12.23., 102. o. (6) HL C 465., 2021.11.17., 160. o. (7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0206. (8) https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/abortion (9) Az UNFPA jelentése a világ népességéről, „Seeing the Unseen: The case for action in the neglected crisis of unintended pregnancy” (Meglátni a láthatatlant: Érvek a fellépés mellett a nem kívánt terhességekhez kötődő, kevés figyelmet kapó válsághelyzetekkel kapcsolatban), 2002. március. (10) https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/abortion (11)   https://ncpolicywatch.com/2022/05/05/study-shows-an-abortion-ban-may-lead-to-a-21-increase-in-pregnancy-related-deaths/ (12) Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága, 2016. december 6-i 20. sz. általános megjegyzés a gyermekek jogainak a serdülőkor alatti végrehajtásáról, 60. pont. (13)  https://www.vice.com/en/article/m7vzjb/location-data-abortion-clinics-safegraph-planned-parenthood (14) https://reproductiverights.org/maps/worlds-abortion-laws/ (15) https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectId=0900001680687bdc; http://www.refreg.ep.parl.union.eu/RegData/etudes/BRIE/2018/608853/IPOL_BRI(2018)608853_EN.pdf (16) https://www.roda.hr/en/news/support-for-accessible-safe-and-legal-termination-of-pregnancy-in-croatia.html (17)  https://view.officeapps.live.com/op/view.aspx?src=https%3A%2F%2Fwww.ohchr.org%2Fsites%2Fdefault%2Ffiles%2FHRBodies%2FHRC%2FRegularSessions%2FSession35%2FDocuments%2FA_HRC_35_23_AUV.docx&wdOrigin=BROWSELINK (18) https://www.ohchr.org/en/statements/2021/09/united-states-un-experts-denounce-further-attacks-against-right-safe-abortion (19) https://www.ohchr.org/Documents/Issues/Women/WRGS/SexualHealth/INFO_Abortion_WEB.pdf (20) Beleértve többek között az alábbiakat: Kiegészítő Jegyzőkönyv a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményhez (1999), az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye (1969), az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló kiegészítő jegyzőkönyve (1988), az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének Jegyzőkönyve a halálbüntetés eltörléséről (1990), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának I. és II. fakultatív jegyzőkönyve (1966, illetve 1989), Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966), Fakultatív jegyzőkönyv a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához (2008), Fakultatív jegyzőkönyv a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményhez (2002), ENSZ-egyezmény a gyermek jogairól (1989), a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött, a kommunikációs eljárásról szóló fakultatív jegyzőkönyv (2011), Nemzetközi egyezmény a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről (1990), a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény (1951), Nemzetközi egyezmény minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről (2006), Fakultatív jegyzőkönyv a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez (2006) és Fakultatív jegyzőkönyv a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez (2006). (21) Az UNFPA jelentése a világ népességéről, „Seeing the Unseen: The case for action in the neglected crisis of unintended pregnancy” (Meglátni a láthatatlant: Érvek a fellépés mellett a nem kívánt terhességekhez kötődő, kevés figyelmet kapó válsághelyzetekkel kapcsolatban), 2022. március 30.

Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása a Szerződések felülvizsgálatára irányuló konvent létrehozására irányuló felhívásról (2022/2705(RSP))

P9_TA(2022)0244 B9-0307/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 48. cikkére,

⎯  tekintettel az Európa jövőjéről szóló, 2022. május 9-i konferencia (a továbbiakban: a konferencia) végeredményéről szóló jelentésre,

⎯  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek nyomon követésére vonatkozó álláspontjáról szóló, 2022. május 4-i állásfoglalására(1),

⎯  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(2) és az Európa jövőjéről szóló vita állásáról szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Szerződések jelenlegi változata 2009. december 1-jén lépett hatályba, és mivel az Európai Unió azóta számos válsággal és példa nélküli kihívással szembesült;

B.  mivel a konferencia 2022. május 9-én befejezte munkáját és ismertette következtetéseit, amelyek 49 javaslatot és 326 intézkedést tartalmaznak;

C.  mivel a jogalkotási javaslatok mellett intézményi reformokra is szükség van az ajánlások végrehajtása és a polgárok részvételi folyamatával kapcsolatos elvárások teljesítése érdekében;

D.  mivel az új politikákra és egyes esetekben a Szerződés módosításaira nem önmagukban, hanem valamennyi uniós polgár érdekében van szükség, mivel céljuk az EU olyan módon történő átalakítása, amely növeli az EU cselekvőképességét, valamint demokratikus legitimitását és elszámoltathatóságát;

1.  üdvözli a konferencia 2022. május 9-i következtetéseit;

2.  rámutat, hogy a konferencia alapító szövegével összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy hatáskörükön belül és a Szerződésekkel összhangban hatékonyan nyomon követik a konferencia következtetéseit;

3.  megjegyzi, hogy a konferencia számos javaslata szükségessé teszi a Szerződések módosítását, és hogy a Parlament Alkotmányügyi Bizottságának ennek megfelelően a Szerződés módosítására irányuló javaslatokat kell kidolgoznia;

4.  rámutat – különösen a legutóbbi válságokat követően –, hogy a Szerződéseket sürgősen módosítani kell annak biztosítása érdekében, hogy a jövőbeli válságok során az Uniónak legyen hatásköre a hatékonyabb fellépésre;

5.  az EUSZ 48. cikkében meghatározott rendes felülvizsgálati eljárás keretében a fenti okok miatt többek között a következő javaslatokat nyújtja be a Tanácsnak a Szerződések módosítására:

6.  Konkrétabban javasolja a Szerződés alábbi cikkeinek módosítását az alábbiak szerint:

7.  felhívja a Tanácsot, hogy ezeket a javaslatokat közvetlenül az Európai Tanács elé terjessze vizsgálatra egy, a nemzeti parlamentek képviselőiből, a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, a Parlamentből és a Bizottságból álló konvent összehívása céljából;

8.  úgy véli, hogy az EU szociális partnereinek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Európai Bizottságának, az EU civil társadalmának és a tagjelölt országoknak a képviselőit megfigyelőként meg kell hívni a konventbe;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0141. (2) HL C 252., 2018.7.18., 201. o. (3) HL C 449., 2020.12.23., 90. o.

Az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalása a kényszermunkával előállított termékek betiltását célzó új kereskedelmi eszközről (2022/2611(RSP))

P9_TA(2022)0245 B9-0291/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, 2021. szeptember 15-i beszédére,

–  tekintettel a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2022. február 23-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0071),

–  tekintettel a globális méltányos átmenet és a fenntartható helyreállítás érdekében a világszerte biztosítandó tisztességes munkáról szóló, 2022. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2022)0066),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak a műveleteikben és ellátási láncaikban a kényszermunka kockázatának kezelése érdekében az uniós vállalkozások által biztosítandó kellő gondosságról szóló, 2021. július 12-i iránymutatására,

–  tekintettel a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen alkalmazott kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a szerbiai Linglong gyárban alkalmazott kényszermunkáról és környezetvédelmi tiltakozásokról szóló, 2021. december 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. március 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményére és annak 2014. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 1999. évi ILO-egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel a kényszermunkával készült termékek betiltását célzó új kereskedelmi eszközről szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000018/2022 – B9-0015/2022),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

A.  mivel az ILO 1930. évi (29.) egyezménye szerint a kényszermunka kifejezés „minden olyan munkára vagy szolgálatra vonatkozik, amelyet valamilyen büntetés terhe mellett valakitől követelnek, és amelyre a munkára kötelezett személy nem szabad akaratából vállalkozik”; mivel az ILO 11 mutatót használ a kényszermunka fennállásának megállapítására; mivel ezek a mutatók a következők: a kiszolgáltatottsággal való visszaélés, a megtévesztés, a mozgás korlátozása, az elszigeteltség, a fizikai és szexuális erőszak, a megfélemlítés és a fenyegetések, a személyazonosító okmányok elzárása, a bérek visszatartása, az adósságkötelezettség, a visszaélésszerű munka- és életkörülmények, valamint a túlzott túlóra; mivel néha a felsorolt mutatók közül egynél több jelenléte szükséges a kényszermunka jelenlétének meghatározásához;

B.  mivel az ILO becslései szerint jelenleg világszerte 25 millió ember végez kényszermunkát, és ezek közül 20,8 millióan dolgoznak magánjellegű kényszermunkában és 4,1 millióan állami kényszermunkában; mivel a kényszermunkában részt vevők 61%-a nő és lány; mivel a migráns munkavállalók különösen ki vannak téve a kényszermunkának; mivel a Covid19-világjárvány súlyosbította a helyzetet;

C.  mivel az ILO legutóbbi globális becslései szerint 2020 elején világszerte 160 millió gyermek dolgozott gyermekmunkában, ami a világ összes gyermekének közel egytizedét teszi ki; mivel 79 millió gyermek – a gyermekmunkát végzők közel fele – a gyermekmunka legrosszabb formáinak áldozatává válik, és olyan veszélyes munkát végez, amely közvetlenül veszélyezteti egészségét, biztonságát és erkölcsi fejlődéséet;

D.  mivel kutatások kimutatták, hogy a kényszermunka akadályozza a fenntartható fejlődést és negatív hatást gyakorol a generációk közötti szegénységre, az egyenlőtlenségre és a kormányzásra, valamint a korrupciót és az illegális pénzmozgásokat táplálja;

E.  mivel az uniós gazdaság a globális ellátási láncokon keresztül világszerte munkavállalók millióival kapcsolódik össze; mivel az uniós fogyasztók biztosak akarnak lenni abban, hogy az általuk vásárolt árukat fenntartható és méltányos módon állítják elő, amely tisztességes munkát biztosít azok számára, akik azokat előállítják;

F.  mivel a kényszermunka olyan olcsó külső tényező, amely elfojtja az innovációt és a termelékenységet, és tisztességtelen versenyelőnyt biztosít az azt támogató vállalkozások és kormányok számára;

G.  mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2021. évi beszédében megerősítette, hogy a Bizottság javasolni fogja a kényszermunkával előállított termékek betiltását az uniós piacon;

H.  mivel a vállalati fenntarthatósági átvilágításról szóló irányelvre irányuló javaslatában a Bizottság kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeket állapít meg a bizonyos küszöbértéket meghaladó nagyvállalatok és a különösen érzékeny ágazatokban működő bizonyos más vállalatok számára, hogy azonosítsák, megelőzzék, enyhítsék és elszámolják az emberi jogokra, többek között a munkavállalói jogokra, valamint a környezetre a globális ellátási láncok mentén gyakorolt tényleges és lehetséges káros hatásokat;

I.  mivel a globális méltányos átmenet és a fenntartható helyreállítás érdekében a világszerte biztosítandó tisztességes munkáról szóló, 2022. február 23-i bizottsági közlemény (COM(2022)0066) meghatározza a Bizottság arra irányuló terveit, hogy új jogalkotási kezdeményezést dolgozzon ki, amely megtiltja a kényszermunkával előállított termékek, köztük a gyermekkényszermunka uniós piacon történő forgalomba hozatalát; mivel ez az új kezdeményezés a hazai és az importált termékekre egyaránt kiterjed, és a tilalmat szilárd, kockázatalapú végrehajtási kerettel együtt alkalmazza;

J.  mivel a kényszermunka összetett jelenség, és a kényszermunkával előállított termékek betiltása nem lesz elegendő a kényszermunka felszámolásához és a probléma gyökerénél történő kezeléséhez; mivel e globális kérdés kezelése érdekében az EU-nak a nem uniós országokkal folytatott párbeszédre, a technikai segítségnyújtásra, a kapacitásépítésre és a tudatosság növelésére is összpontosítania kell; mivel az EU-nak multilaterális szinten is aktívan együtt kell működnie annak érdekében, hogy kollektív megoldásokat találjon a kényszermunka felszámolására;

K.  mivel számos uniós vállalat több önkéntes és egymást átfedő iránymutatásokat követ a felelős üzleti magatartásra vonatkozóan, de ezek elterjedését még javítani kell; mivel ennek kezelése érdekében az EU már rendelkezik kötelező átvilágítási szabályokkal bizonyos ágazatokban, mint például a fa és az úgynevezett konfliktusövezetből származó ásványok beszerzése;

L.  mivel a kényszermunkával előállított termékek kizárásának hatékonysága számos tényezőtől függ, például a bojkottban részt vevő globális ágazati kereslet százalékos arányától; a kereskedelem eltérítésének, a kereskedelem újraelosztásának vagy a termékek átalakításának az exportáló vállalkozások számára jelentkező költségeitől és ezek életképességétől; a szállítók piaci erejétől; és a fogadó kormánynak a külső nyomásra való reagálásától;

M.  mivel számos eszközt kell kombinálni a kényszermunkával kapcsolatos különböző problémák megoldása érdekében;

N.  mivel a WTO-val való összeegyeztethetőség érdekében minden termékkizárást úgy kell kialakítani, hogy elkerülhető legyen az áruk földrajzi származás szerinti megkülönböztetésének tilalmára vonatkozó szabadkereskedelmi kötelezettségvállalások megsértése; mivel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény XX. cikke tartalmazza a termékek kizárására vonatkozó határozatok indokolásának jogalapját; mivel az ilyen kizárásnak bizonyítékokon kell alapulnia, és az érintett felekkel folytatott konzultációt kell követnie;

O.  mivel a kényszermunkával előállított termékek betiltása mind a Parlament, mind az EU egészének politikai prioritása;

1.  felszólít egy új, WTO-kompatibilis kereskedelmi eszköz létrehozására, amely kiegészíti a vállalati fenntarthatósági átvilágítási szabályokat, megtiltva a kényszermunkával előállított vagy szállított termékek behozatalát és kivitelét, és amelyet ki kell egészíteni az EU-n belüli kereskedelemre vonatkozó intézkedésekkel; hangsúlyozza, hogy minden jövőbeli uniós keretnek arányosnak, megkülönböztetésmentesnek és hatékonynak kell lennie, tiszteletben tartva a nyitott és szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer iránti elkötelezettséget; kiemeli, hogy az új javaslat alapulhatna a hasonló jogszabályokkal rendelkező országok, például az Egyesült Államok és Kanada bevált gyakorlatain;

2.  hangsúlyozza, hogy a kényszermunka használatának megállapításához az ILO kényszermunkára vonatkozó mutatóit kell alkalmazni, beleértve a „Nehezen látható, nehezebben számolható – Felmérési iránymutatások a felnőttek és gyermekek kényszermunkájának becsléséhez” című dokumentumot;

3.  úgy véli, hogy az új eszköznek lehetővé kell tennie a kényszermunkával előállított termékek betiltását egy adott termelőhelyről, egy adott importőrtől vagy vállalattól, államilag támogatott kényszermunka esetén egy adott régióból, illetve egy adott szállítóhajóról vagy -flottáról;

4.  úgy véli, hogy az új uniós eszköz értelmében a hatóságoknak – saját kezdeményezésükre vagy a kapott információk alapján eljárva – az árukat az EU határán kell lefoglalniuk, amennyiben úgy ítélik meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezeket az árukat kényszermunkával állították elő vagy szállították; megjegyzi, hogy az importőrnek, akinek az áruit lefoglalták, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megcáfolja ezt a vádat annak bizonyításával, hogy az árukat nem kényszermunkával állították elő vagy szállították, ami az áruk átengedéséhez vezethet; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka hiányát alátámasztó bizonyítékoknak az ILO normáin kell alapulniuk;

5.  megjegyzi, hogy a termékeket a hatóságok azon megállapításai alapján kell lefoglalni, amelyek elegendő bizonyítékon alapulnak arra vonatkozóan, hogy kényszermunkát alkalmaztak az áruk előállítására vagy szállítására, vagy ha az áruk olyan meghatározott régióból származnak, ahol az állam által elrendelt kényszermunka elterjedt; hangsúlyozza, hogy a lefoglalt rakomány átengedhető, ha a vállalat bizonyítani tudja, hogy nem alkalmaztak kényszermunkát vagy kártérítésre került sor, és hogy a kényszermunkára utaló jelek már nem állnak fenn;

6.  elismeri, hogy számos uniós vállalat már most is erőfeszítéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogokat és a munkavállalói jogokat sértő gyakorlatokra ne kerüljön sor ellátási láncaikban; felhívja a Bizottságot, hogy a kkv-kra nehezedő szükségtelen terhek elkerülése érdekében nyújtson technikai és egyéb megfelelő támogatást a vállalatoknak, különösen a kkv-knak, hogy megfeleljenek az új szabályoknak; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje az eszköz végrehajtását és annak az uniós vállalatokra gyakorolt hatását;

7.  úgy véli, hogy a Bizottságot, különösen a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőt, valamint a nemzeti hatóságokat fel kell hatalmazni vizsgálatok indítására; megjegyzi, hogy a hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy az érdekelt felek, a nem kormányzati szervezetek vagy az érintett munkavállalók által nyújtott információk, valamint egy hivatalos és biztonságos panasztételi eljárás, például az egyablakos ügyintézési ponton keresztül lépjenek fel;

8.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az új uniós eszköz írja elő a felelős vállalatok számára, hogy a behozatali korlátozások feloldása előtt nyújtsanak kártérítést az érintett munkavállalóknak; kéri, hogy az érintett érdekelt felekkel, többek között a civil társadalmi szervezetekkel és a szakszervezetekkel együttműködve hajtsák végre a kártérítés és a korrekciós intézkedések nyomon követését;

9.  úgy véli, hogy a koordinációs rendszert uniós szinten kell létrehozni a tagállamok vámhatóságainak támogatása és az összes megindított eljárás átláthatóságának biztosítása érdekében;

10.  hangsúlyozza, hogy a hatóságok felkérhetik a vállalatokat, hogy tegyék közzé a leányvállalatokra, beszállítókra, albeszállítókra, vállalkozókra és üzleti partnerekre vonatkozó információkat az ellátási láncban, kellő figyelmet fordítva az üzleti titoktartásra; e célból felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat annak érdekében, hogy segítse a vállalatokat az ellátási lánc feltérképezésére irányuló folyamat kialakításában annak megállapítása érdekében, hogy mi minősül releváns információnak; hangsúlyozza, hogy az egyes beszállítókra, az általuk jelentett kockázatra vagy éppen ellenkezőleg, a tisztességes munkára vonatkozó bizonyítékokat tartalmazó nyilvános adatbázis csökkentheti a vállalatok adminisztratív terheit;

11.  kéri, hogy hozzák létre és tartsák fenn a szankcionált szervezetek, régiók és termékek nyilvános jegyzékét;

12.  hangsúlyozza a hasonló gondolkodású partnerekkel való együttműködés fontosságát a kényszermunka globális felszámolása és annak biztosítása érdekében, hogy a kényszermunkával előállított áruk ne kerüljenek kereskedelembe; megjegyzi, hogy közös erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a tilalmat ne kerüljék meg, és hogy a gyaníthatóan kényszermunkával előállított árukat ne lehessen átirányítani;

13.  úgy véli, hogy a globális változás megvalósítása érdekében az EU-nak közös fellépések és vizsgálatok révén szorosan együtt kell működnie partnereivel; kéri, hogy az uniós küldöttségek vállaljanak aktív szerepet abban, hogy párbeszédet folytatnak a nem uniós országokkal és az érdekelt felekkel az új jogszabályokkal kapcsolatos kérdésekben;

14.  megjegyzi, hogy a kényszermunkával előállított termékeket betiltó új kereskedelmi eszköznek koherensnek kell lennie, és ki kell egészítenie a kellő gondosságra vonatkozó egyéb kezdeményezéseket, valamint az emberi jogokra és a fenntarthatóságra vonatkozó hatályos rendelkezéseket; megjegyzi, hogy ezt figyelembe kell venni a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó 15 pontos cselekvési terv, valamint az uniós szabadkereskedelmi megállapodások ezt követő, kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei felülvizsgálata során;

15.  felszólít az állami és magánberuházások felhasználására további kényszermunkamentes termelési kapacitások kialakítása érdekében az érintett ellátási láncokban;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 445., 2021.10.29., 114. o. (2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0511. (3) HL C 474., 2021.11.24., 11. o.