Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia uniós tagjelölt státuszáról (2022/2716(RSP))

P9_TA(2022)0249 RC-B9-0331/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Ukrajnáról, a Moldovai Köztársaságról és Grúziáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 49. cikkére,

–  tekintettel az Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia által benyújtott uniós tagság iránti kérelemre,

–  tekintettel az Európai Tanács Ukrajnára vonatkozó, 2022. május 30-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2022. március 10-i és 11-i Versailles-i Nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottságnak az Ukrajna (COM(2022)0407), a Moldovai Köztársaság (COM(2022)0406) és Grúzia (COM(2022)0405) által benyújtott uniós tagság iránti kérelmekről szóló, 2022. június 17-i véleményeire,

–  tekintettel képviselőcsoportjai vezetőinek az Európai Tanács 2022. június 23–24-i ülésére tekintettel az állam- és kormányfőknek címzett közös nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció 2022. február 24. óta illegális, provokáció nélkül indított és indokolatlan agresszív háborút folytat Ukrajna ellen; mivel Ukrajna 2022. február 28-án, a Moldovai Köztársaság és Grúzia pedig 2022. március 3-án benyújtotta az európai uniós tagság iránti kérelmét;

B.  mivel a kérelmek hátterében egyrészt a modern európai történelemben példa nélküli és az ukrán lakosság ellen elkövetett, népirtásnak minősülő háborús bűncselekményeket eredményező, Ukrajna elleni orosz katonai agresszió, másrészt Grúzia és Moldova egyes területeinek folyamatos megszállása áll; mivel Ukrajna az európai biztonsági rendet és az annak alapjául szolgáló elveket, például a Helsinki Záróokmányt és az új Európáért létrejött párizsi chartát védelmezi;

C.  mivel az EUSZ 49. cikke szerint „bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben megállapított alapelveket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett”;

D.  mivel nincs „gyorsított út” az uniós tagsághoz, és a csatlakozás továbbra is összetett, érdemeken alapuló és strukturált folyamat, amely megköveteli az uniós tagság kritériumainak teljesítését és reformok hatékony végrehajtásától és az uniós vívmányok átvételétől függ;

E.  mivel a Tanács kivételes gyorsasággal felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia uniós tagság iránti kérelméről szóló véleményeit;

F.  mivel a 2022. március 10-i és 11-i versailles-i nyilatkozat kinyilvánította, hogy az Európai Tanács elismeri Ukrajna európai törekvéseit és az Európai Unió melletti döntését;

G.  mivel Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia népe éveken keresztül folyamatosan bizonyította, hogy országaik eltökéltek az európai irányvonal, valamint az európai elvek és értékek mellett; mivel a belarusz népnek az Oroszország által támogatott Lukasenka-rezsimet ellenző többsége hasonló törekvéseknek ad hangot, vagyis egy szabad, szuverén és demokratikus országban kíván élni;

H.  mivel a múltbeli fejlemények megmutatták, hogy a bővítés elmaradása jelentős stratégiai költségekkel jár, és veszélyeztetheti kontinensünk biztonságát és stabilitását;

I.  mivel az EU Ukrajnával, a Moldovai Köztársasággal és Grúziával fenntartott kapcsolatai ambiciózus társulási megállapodásokon és mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokon alapulnak, amelyek kedvező környezetet teremtenek a jogszabályok közelítéséhez és a gazdasági integrációhoz, amelyek a jövőbeli csatlakozási folyamat kulcsfontosságú elemei; mivel a társulási, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások teljes körű végrehajtása még várat magára;

J.  mivel Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia rekordidő alatt benyújtották mindkét uniós csatlakozási kérdőívet, ami nemcsak az EU értékei iránti nagyfokú elkötelezettségüket, hanem az e célok elérésére való nagyfokú képességüket és akaratukat is bizonyítja;

K.  mivel 2022. június 17-én a Bizottság véleményeket tett közzé a három kérelemről, amelyekben azt javasolta a Tanácsnak, hogy erősítse meg Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia uniós tagállammá válásának kilátásait;

L.  mivel a Bizottság véleményében azt javasolta, hogy Ukrajna és a Moldovai Köztársaság kapjon tagjelölti státuszt azzal a feltétellel, hogy bizonyos reformintézkedéseket tesznek, például a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem területén; mivel Grúzia esetében a Bizottság azt ajánlotta, hogy a tagjelölt státuszt csak azt követően adják meg, hogy megtörtént a jelzett prioritásos kérdések rendezése;

M.  mivel a tagjelölti státusz megadása a remény és a szolidaritás erős üzenetét küldené e három ország polgárai számára, és megmutatná, hogy az Európai Unió eltökélt szándéka, hogy megfeleljen a jelenlegi kihívásoknak és jövőképének;

1.  üdvözli Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia csatlakozási kérelmét, amely a nép európai törekvéseinek kifejeződése, és azon óhaja, hogy békében és biztonságban éljenek olyan szabad, demokratikus és virágzó országokban, amelyek jószomszédi kapcsolatokat tartanak fenn valamennyi európai országgal, és egyre szorosabb együttműködést folytatnak az uniós tagállamokkal;

2.  üdvözli a Bizottság hivatalos ajánlását, hogy Ukrajna és a Moldovai Köztársaság kapjon tagjelölt státuszt, Grúzia pedig kapjon „európai perspektívát”;

3.  felhívja az Európai Tanács 2022. június 23–24-i ülésén találkozó állam- és kormányfőket, hogy haladéktalanul adják meg az EU-tagjelölti státuszt Ukrajnának és a Moldovai Köztársaságnak, valamint ugyanezt a státuszt Grúziának is, amint kormánya teljesíti a Bizottság véleményében megjelölt prioritásokat; hangsúlyozza, hogy az állam- és kormányfőknek eleget kell tenniük történelmi felelősségüknek és világos politikai üzenetet kell megfogalmazniuk;

4.  aláhúzza, hogy az Európai Unió tagjelölti státuszának megadása egyenlő lesz a vezető szerep, az elszántság és a jövőkép felmutatásával az Ukrajna elleni brutális orosz agresszív háború és a geopolitikai környezet újradefiniálására tett kísérlet jelenlegi kontextusában, és egyértelmű politikai üzenetet küld arról, hogy a szóban forgó országok visszafordíthatatlanul az európai utat választották, amit európai partnereik elfogadtak, és amibe egyetlen harmadik félnek sem szabad beavatkoznia; megismétli, hogy az EU-nak megbízható partnernek és hiteles geopolitikai szereplőnek kell lennie, amely tiszteletben tartja elveit és értékeit azáltal, hogy szolidaritást mutat azok felé, akik azonos eszmények mellett szállnak síkra;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy találják meg ismét a politikai akaratot a bővítési folyamat újraindítására és ígéreteik teljesítésére azáltal, hogy konkrét pozitív lépéseket tesznek az Unióhoz csatlakozni kívánó és az európai családhoz tartozást megérdemlő országok csatlakozási folyamatai keretében; sürgeti ezért a 2022. június 23–24-én ülésező uniós állam- és kormányfőket, hogy adjanak zöld utat a nyugat-balkáni bővítési folyamatnak, amely jelenleg elakadt;

6.  emlékeztet arra, hogy az EU bővítési folyamata hitelességének megőrzése és átalakító erejének felszabadítása érdekében fenn kell tartani a nyugat-balkáni országok iránti régóta fennálló elkötelezettséget, és párhuzamos útjuknak dinamikusabban, az érdemek, a politikai igazodás, a nemzetközi ügyekben való szolidaritás és elfogadott kötelezettségvállalások alapján változatlanul folytatódnia kell;;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU-hoz való csatlakozásnak az EUSZ 49. cikkével összhangban kell történnie, a vonatkozó eljárások tiszteletben tartása alapján és a megállapított kritériumok, különösen az uniós tagságra vonatkozó úgynevezett koppenhágai kritériumok teljesítésétől függően, és továbbra is érdemeken alapuló folyamat marad, amely megfelelő reformok elfogadását és végrehajtását teszi szükségessé, különösen a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, a piacgazdaság és az uniós vívmányok végrehajtása terén;

8.  felkéri Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia hatóságait, hogy egyértelműen bizonyítsák politikai elhatározásukat népük európai törekvéseinek megvalósítására azáltal, hogy jelentősen fokozzák a jelentős reformok terén elért előrehaladást annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb ténylegesen teljesítsék az uniós tagság kritériumait;

9.  hangsúlyozza, hogy a közelgő csatlakozási folyamat alapjaként hasznosítani kell Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia tapasztalatait a társulási megállapodásaik végrehajtásával, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban, lehetővé téve ezáltal a három ország számára az EU egységes piacába való fokozatos integrálódást és az ágazati együttműködés fokozását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsék elő a belső struktúrákat és biztosítsanak további forrásokat, valamint fokozott technikai segítséget és politikai támogatást;

10.  elismeri, hogy az ukránok, a moldovaiak és a grúzok folyamatosan támogatták országuk Európa-párti orientációját, és megérdemlik, hogy szabad, demokratikus és virágzó országokban éljenek, amelyek büszkék és elkötelezett tagjai az európai családnak; arra a következtetésre jut, hogy a következő Európai Tanács fontos első lépést tehet e három ország népe legitim törekvéseinek megvalósítása felé;

11.  megismétli, hogy az EU elkötelezett Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia szuverenitása, területi integritása és politikai függetlensége mellett nemzetközileg elismert határaikon belül, és támogatja az ezen elvek teljes körű érvényesítésére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozza a tagállamok ezzel kapcsolatos egységének és szolidaritásának fontosságát;

12.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a főképviselőt/alelnököt, hogy aktualizálják a keleti partnerség politikáját annak érdekében, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszív háború jelenlegi kontextusában, amely Ukrajna szomszédos országainak biztonságát is veszélyezteti, és a régió egészének stabilitását érinti, az továbbra is átalakító és célszerű eszköz maradhasson; megismétli, hogy regionális együttműködésre van szükség a keleti partnerség országai között;

13.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alakítsanak ki megerősített és strukturált politikai párbeszédet a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokkal a további gazdasági integráció és a jogszabályok harmonizációjának előmozdítása, valamint adott esetben az uniós intézmények munkájába és eljárásaiba való fokozatos bevonás érdekében;

14.  megismétli az uniós intézményekhez intézett felhívásait, hogy gyorsítsák fel az uniós döntéshozatal hatékonyabbá tétele érdekében szükséges lépéseket;

15.  megerősíti elkötelezettségét a bővítés mellett, amely minden eddiginél nagyobb geostratégiai beruházás egy stabil, erős és egységes EU-ba; határozott véleménye, hogy az EU-tagságra törekvő országok teljes jogú uniós tagságának kilátásba helyezése az Unió saját politikai, gazdasági és biztonsági érdeke;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia, valamint a nyugat-balkáni országok elnökeinek, kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az 1305/2013/EU rendeletnek az Ukrajna elleni orosz invázió hatásaira adott válaszként az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében rendkívüli ideiglenes támogatás nyújtását célzó egyedi intézkedés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0242 – C9-0185/2022 – 2022/0166(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0242),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0185/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2022. június 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2022. június 17-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. június 23-án került elfogadásra az 1305/2013/EU rendeletnek az Ukrajna elleni orosz invázió hatására adott válaszként az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében rendkívüli ideiglenes támogatás nyújtását célzó egyedi intézkedés tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2022/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2022/1033 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i jogalkotási állásfoglalása a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló (EU) 2017/1938 európai parlamenti és tanácsi rendelet és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (COM(2022)0135 – C9-0126/2022 – 2022/0090(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0135),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0126/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2022. május 18-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2022. május 25-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 163. cikkére,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. június 23-án került elfogadásra az (EU) 2017/1938 és a 715/2009/EK rendeletnek a földgáztárolás tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2022/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2022/1032 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i jogalkotási állásfoglalása a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az interoperábilis, Covid19-oltásra, tesztre és gyógyultságra vonatkozó igazolványok (uniós digitális Covid-igazolvány) kiállításának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló (EU) 2021/953 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0050 – C9-0031/2022 – 2022/0031(COD))

P9_TA(2022)0252 A9-0138/2022

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0050),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 21. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0031/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2022. június 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0138/2022),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. június 23-án került elfogadásra a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az interoperábilis, Covid19-oltásra, tesztre és gyógyultságra vonatkozó igazolványok (uniós digitális Covid-igazolvány) kiállításának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló (EU) 2021/953 rendelet módosításáról szóló (EU) 2022/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2022/1034 rendelettel.)

Az Európai Parlament 2022. június 23-i jogalkotási állásfoglalása a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területein jogszerűen tartózkodó vagy lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok tekintetében interoperábilis, Covid19-oltásra, tesztre és gyógyultságra vonatkozó igazolványok (uniós digitális Covid-igazolvány) kiállításának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló (EU) 2021/954 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0055 – C9-0032/2022 – 2022/0030(COD))

P9_TA(2022)0253 A9-0137/2022

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0055),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0032/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2022. június 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0137/2022),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. június 23-án került elfogadásra a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területein jogszerűen tartózkodó vagy lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok tekintetében interoperábilis, Covid19-oltásra, tesztre és gyógyultságra vonatkozó igazolványok (uniós digitális Covid-igazolvány) kiállításának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló (EU) 2021/954 rendelet módosításáról szóló (EU) 2022/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2022/1035 rendelettel.)

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó, 3/2022. számú költségvetés-módosítási tervezetéről – az ukrajnai menekültek befogadása költségeinek finanszírozásáról – szóló tanácsi álláspontról (09095/2022 – C9-0182/2022 – 2022/0126(BUD))

P9_TA(2022)0254 A9-0181/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 44. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2021. november 24-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre(3) (a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. december 14-i (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2022. április 22-én elfogadott, 3/2022. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2022)0262),

–  tekintettel a Tanács által 2022. május 16-án elfogadott és a Parlamenthez ugyanazon a napon továbbított, a 3/2022. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (09095/2022 – C9-0182/2022),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. és 96. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0181/2022),

A.  mivel a Bizottság azt javasolja, hogy az Unió költségvetése a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (MMIA) és a Határigazgatási és Vízumeszköz (HAVE) keretében összesen 400 millió euróval járuljon hozzá az Ukrajnából menekülő személyek első fogadási és regisztrációs költségeinek finanszírozásához, miután az Oroszországi Föderáció 2022. február 24. óta illegális, igazolatlan és indokolatlan agressziós háborút folytat Ukrajna ellen;

B.  mivel a 3/2022. számú költségvetés-módosítási tervezet az egyik elem, amelyet a javasolt 400 millió EUR elkülönítéséhez felhasználnak, a MMIA és a HAVE tematikus eszköz 2021–2022-es munkaprogramjának módosításával együtt, amely 124 millió EUR összeget bocsát rendelkezésre sürgősségi segély formájában minden egyes program keretében, valamint egy költségvetési hatósági átcsoportosítási javaslattal (DEC 11/2022) a MMIA növelésére 52,2 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzattal és 74 millió EUR kifizetési előirányzattal;

C.  mivel a 3/2022. számú költségvetés-módosítási tervezet kiadásokra gyakorolt nettó hatása a MMIA kötelezettségvállalási előirányzatainak 99,8 millió euróval, illetve kifizetési előirányzatainak 176 millió euróval történő növelését jelenti, mely utóbbi a MMIA 76 millió eurós és a HAVE 100 millió eurós összegéből tevődik össze;

1.  üdvözli a 3/2022. számú költségvetés-módosítási tervezetet, annak a Bizottság által benyújtott formájában;

2.  emlékeztet a Parlament azon kötelezettségvállalására, hogy az összes rendelkezésre álló uniós költségvetési eszközt aktiválja annak érdekében, hogy továbbra is a lehető legnagyobb mértékű gazdasági és pénzügyi támogatást nyújtson Ukrajnának és az ukrajnai háború elől menekülő embereknek; ismételten hangsúlyozza, hogy közös intézkedésekre és szolidaritásra van szükség a tagállamok között az Ukrajnából érkező többmilliós menekültáradatra adott válaszként, beleértve a menekültek újraelosztását is; hangsúlyozza, hogy a Szolidaritási Platform keretében továbbra is támogatni kell a Moldovai Köztársaságot a személyek tagállamokba történő átadásában; sürgeti a Bizottságot, hogy tervezzen és használjon fel az Ukrajna és a tagállamok közötti, határokon átnyúló együttműködési programokra a 2021–2027 közötti időszakban szánt forrásokat a határon élő közösségek rezilienciájának növelésére a jelenlegi menekültválság fényében;

3.  emlékeztet, hogy a Parlament a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során 1 milliárd euróval növelte a HAVE-t annak érdekében, hogy a program teljes mértékben elérhesse célkitűzéseit; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy csökkenti a HAVE keretét, ellentételezendő a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja forrásainak 63 millió euróval, az Europol forrásainak pedig 185 millió euróval történő növelését a jelenlegi többéves pénzügyi keret időtartama alatt; fenntartja azon álláspontját, hogy az ügynökségek új feladatai új erőforrásokat igényelnek, és azok nem mehetnek a meglévő programok vagy ügynökségek kárára;

4.  hangsúlyozza, hogy sem az NGEU alap, sem annak Helyreállítási és Rezilienciaépítési Alap összetevője, sem pedig a jelenlegi időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben biztosított rugalmasság nem elegendő az ukrajnai háború miatt jelentkező pénzügyi szükségletek fedezésére; úgy véli továbbá, hogy az Unió gazdasági és társadalmi helyzete az elkövetkező hónapokban tovább fog romlani, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy sürgősen hozzák létre a szükséges szolidaritási és kompenzációs mechanizmusokat;

5.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keret már most elérte határait, és nem képes arra, hogy fenntartható módon kezelje a halmozódó belső és külső válságokat; rámutat különösen arra, hogy növelni kell a 4. fejezet felső határát annak érdekében, hogy az tükrözze az Unió migráció- és határigazgatásának tényleges pénzügyi szükségleteit; felhívja ezért a Bizottságot, hogy végezze el a jelenlegi többéves pénzügyi keret működésének mélyreható felülvizsgálatát, és a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2023 első negyedévében terjesszen elő jogalkotási javaslatot a többéves pénzügyi keret átfogó felülvizsgálatára; elvárja, hogy e felülvizsgálat figyelembe vegye az ukrajnai háború hosszú távú következményeit és a sürgősségi intézkedéseket;

6.  jóváhagyja a 3/2022. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

7.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az 2/2022. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o. (2) HL L 45., 2022.2.24., 1. o. (3) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o. (4) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o. (5) HL L 424., 2020.12.15., 1. o.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása Franciaország EGF/2022/001 FR/Air France referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2022)0201 – C9-0170/2022 – 2022/0143(BUD))

P9_TA(2022)0255 A9-0183/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0201 – C9‑0170/2022),

–  tekintettel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet) és különösen annak 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 9. pontjára,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság leveleire,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0183/2022),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a globalizáció, valamint a technológiai és környezeti változások következményei – például a világkereskedelemben bekövetkező változások, a kereskedelmi viták, az Unió kereskedelmi kapcsolataiban vagy a belső piac összetételében bekövetkező jelentős változások, a pénzügyi vagy gazdasági válságok, a mobilitás mindenki számára elérhetővé tétele mellett az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, valamint a digitalizáció vagy az automatizálás következményei – által sújtott munkavállalóknak;

B.  mivel az Unió kiterjesztette az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) hatályát, hogy jelentős szerkezetátalakítások esetén pénzügyi támogatást nyújtson, és ezáltal fedezze a koronavírus-válság gazdasági hatásait;

C.  mivel Franciaország „EGF/2022/001 FR/Air France” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 33. ágazatban (Ipari gép, berendezés, eszköz javítása, üzembe helyezése) és 51. ágazatban (Légi közlekedés) főként 12 franciaországi kontinentális NUTS II szintű régióban(4) és négy franciaországi tengerentúli NUTS II szintű régióban(5) a 2021. július 1. és 2021. november 1. közötti referencia-időszakon belül történt 282 elbocsátást követően;

D.  mivel a kérelem 282 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek a tevékenysége az Air France vállalatnál és két leányvállalatánál(6) a referencia-időszak alatt szűnt meg, míg 1 298 munkavállalót a referencia-időszak előtt vagy az után bocsátottak el ugyanazon események következtében, mint amelyek miatt az elbocsátott munkavállalók tevékenysége a referencia-időszak alatt megszűnt, és így mind az 1 580 munkavállaló támogatható kedvezményezettnek minősül;

E.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott beavatkozási kritériumokon alapul, amelyek szerint a támogatás feltétele legalább 200 munkavállaló elbocsátása és/vagy önálló vállalkozó tevékenységének megszűnése egy négy hónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a tevékenységeknek a vállalkozás beszállítóinál vagy a továbbfeldolgozó vállalatoknál történt megszűnését is;

F.  mivel az Air France vállalatot súlyosan érintette a Covid19-válság, amely a bevételek és a forgalom jelentős csökkenését okozta;

G.  mivel az Air France regionális leányvállalatainak a HOP-ba történő átszervezése már a Covid19-válság kezdete előtt társadalmi aggályokat vetett fel, és a világjárvány alatt az Air France úgy döntött, hogy jelentősen csökkenti a HOP kapacitását mind a személyzet, mind a repülőgépek tekintetében;

H.  mivel a francia hatóságok különböző intézkedéseket – például államilag garantált kölcsönöket – hajtottak végre az Air France támogatására, de a vállalatnak még további intézkedéseket kellett hoznia a válság leküzdése érdekében, ideértve a műveletek csökkentését, a belföldi hálózat újradefiniálását és a támogató funkciók egyszerűsítését, ami a személyzet létszámának csökkentéséhez vezetett;

I.  mivel a Bizottság kijelentette, hogy az egészségügyi válság gazdasági válsághoz vezetett, gazdasági helyreállítási tervet dolgozott ki, és kiemelte az EGAA vészhelyzeti eszközként betöltött fontos szerepét(7);

J.  mivel az európai légitársaságok súlyos problémákkal és kihívásokkal néztek szembe a globális verseny miatt, és mivel intézkedésekre van szükség a légitársaságok munkavállalói jogainak uniós szintű védelme, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ez a fontos ágazat versenyképes maradjon, és a tisztességes munkahelyeket az Unióban tartsák;

K.  mivel a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 8. cikkében meghatározottaknak megfelelően az EGAA éves maximális összege (2018-as árakon számítva) nem haladhatja meg a 186 millió EUR-t;

L.  mivel az Unió fontos szerepet játszik a szükséges szolidaritás biztosításában az EGAA-ból származó pénzügyi hozzájárulások révén, amelyek célja a kedvezményezettek tisztességes és fenntartható foglalkoztatásba való gyors visszailleszkedése az eredeti tevékenységi ágazatukon belül vagy azon kívül, miközben felkészítik őket a zöldebb és digitálisabb európai gazdaságra;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Franciaország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 17 742 607 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami a 20 873 656 EUR-t kitevő, kizárólag a személyzeti költségek fedezésére szolgáló összes kiadás 85%-a;

2.  megállapítja, hogy a francia hatóságok 2022. január 21-én nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2022. május 10-én fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  megállapítja, hogy a kérelem összesen 1 580 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek tevékenysége megszűnt; üdvözli, hogy Franciaország előrejelzése szerint az összes támogatható kedvezményezett részt fog venni az intézkedésekben (célzott kedvezményezettek);

4.  emlékeztet arra, hogy az elbocsátások társadalmi hatásai várhatóan jelentősek lesznek Franciaországra nézve, különösen az Île-de-France régióban, ahol az elbocsátások 57%-ára került sor; megállapítja, hogy a francia munkaügyi hatóság kifejtette, hogy az Air France szerkezetátalakítása befolyásolta a foglalkoztatási mérleget az érintett területeken; hangsúlyozza, hogy a nehézségekkel küzdő régiók és gazdasági ágazatok ellenálló képességük támogatása érdekében integrált és közös európai választ igényelnek;

5.  rámutat, hogy az elbocsátott munkavállalók 56%-a nő, és 30,8%-a 54 évnél idősebb; megjegyzi továbbá, hogy az elbocsátott munkavállalók közül 96-an megváltozott munkaképességűek;

6.  megjegyzi, hogy Franciaország 2021. február 1-jén kezdte nyújtani a személyre szabott szolgáltatásokat a célzott kedvezményezetteknek, és hogy az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulásra való jogosultság időszaka ezért 2021. február 1-től a finanszírozási határozat hatálybalépésétől számított 24. hónap végéig fog tartani;

7.  emlékeztet arra, hogy a munkavállalóknak nyújtandó személyre szabott szolgáltatások az alábbiakat foglalják magukban: tanácsadás és pályaorientáció, képzés – beleértve a horizontális kompetenciákat, az átképzést, a készségfejlesztést, a szakmai gyakorlatokat és a szakképzést –, vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás, foglalkoztatási támogatás, gyors újrafoglalkoztatási támogatás és bérkiegészítések, valamint intenzív álláskeresési segítségnyújtás; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az elbocsátott szakképzett munkavállalók gyorsan munkalehetőségeket kapjanak az Unióban;

8.  megismétli ezzel összefüggésben, hogy az Uniónak fontos szerepet kell játszania az európai zöld megállapodással és a főbb európai szakpolitikai célokkal összhangban az igazságos és digitális átmenetekhez szükséges képesítések hozzáférhetővé tételében; határozottan támogatja, hogy az EGAA továbbra is szolidaritást tanúsítson az érintett személyekkel, és a jelenlegi többéves pénzügyi keret fennmaradó részében továbbra is a szerkezetátalakítás munkavállalókra gyakorolt hatására összpontosítson; felszólít arra, hogy a jövőbeli kérelmek esetén maximalizálják a szakpolitikai koherenciát;

9.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagját Franciaország a munkavállalók és szakszervezetek képviselőivel(8) egyeztetve állította össze;

10.  üdvözli, hogy az Air France széles körű aktív munkaerőpiaci intézkedéscsomagot hozott létre, amelynek célja, hogy jogi kötelezettségének megfelelően segítse az elbocsátott munkavállalókat;

11.  rámutat arra, hogy az Air France Készségfejlesztési Tervének részeként rendszeresen kínál képzéseket alkalmazottai számára, amelyek során figyelmet fordítanak az erőforrás-hatékony gazdaságban szükséges digitális készségekre és készségekre, és üdvözli, hogy ezek a képzések az EGAA-intézkedésekben való részvételük idejére továbbra is elérhetők az elbocsátott munkavállalók számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkavállalókat felkészítsék a zöld és digitális uniós gazdaságra, és törekedjenek a kettős átállásra;

12.  megjegyzi, hogy a digitális és zöld átalakulás a munkaerőpiacra is hatással lesz, különösen a légiközlekedési ágazatban; ezért különös figyelmet kell fordítani a szakmai tanulmányokra, többek között a szakképzésre és az úgynevezett duális szakképzési rendszer előmozdítására, amely néhány tagállamban hatékonynak bizonyult;

13.  hangsúlyozza, hogy a francia hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást;

14.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem léphet azon intézkedések helyébe, amelyek a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalkozások felelősségi körébe tartoznak, a juttatás teljes kiegészítő jellegének biztosítása érdekében pedig nem léphet az áthelyezett munkavállalók juttatásainak vagy jogainak helyébe sem;

15.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

16.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Az Európai Parlament és a Tanács határozata Franciaország „EGF/2022/001 FR/Air France” referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

((E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2022/1164 határozattal.

(1) HL L 153., 2021.5.3., 48. o. (2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o. (3) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o. (4) Île-de-France (FR10), Nord Pas de Calais (FRE1), Elzász (FRF1), Loire mente (FRG0), Bretagne (FRH0), Aquitania (FRI1), Languedoc Roussillon (FRJ1), Dél-Franciaország–Pireneusok (FRJ2), Auvergne (FRK1), Rhône Alpes (FRK2), Provence Alpes Côte d’Azur (FRL0) és Korzika (FRM0). (5) Guadeloupe (FRY1), Martinique (FRY2), Francia Guyana (FRY3) és Réunion (FRY4). (6) Hop és Hop Training. (7) COM(2020)0442. (8) SNPNC, UNAC, UNSA-PNC, CFDT, FO, és CFE/CGC.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása Görögország EGF/2021/008 EL/Attica electrical equipment manufacturing referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2022)0248 – C9-0190/2022 – 2022/0170(BUD))

P9_TA(2022)0256 A9-0185/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0248 – C9‑0190/2022),

–  tekintettel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet) és különösen annak 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 9. pontjára,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság leveleire,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0185/2022),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a globalizáció, valamint a technológiai és környezeti változások következményei – például a világkereskedelemben bekövetkező változások, a kereskedelmi viták, az Unió kereskedelmi kapcsolataiban vagy a belső piac összetételében bekövetkező jelentős változások, a pénzügyi vagy gazdasági válságok, a szén-dioxid-semleges gazdaságra való átállás, valamint a digitalizáció vagy az automatizálás következményei – által sújtott munkavállalóknak;

B.  mivel az Unió kiterjesztette az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) hatályát, hogy jelentős szerkezetátalakítások esetén pénzügyi támogatást nyújtson, és ezáltal fedezze a koronavírus-válság gazdasági hatásait;

C.  mivel Görögország az Attica NUTS 2 szintű régiójában (EL30) a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 27. gazdasági ágazatban (villamos berendezések gyártása) 206 munkavállaló elbocsátását követően a 2021. április 1-jétől 2021. október 1-jéig tartó referencia-időszakra vonatkozóan EGF/2021/008 EL/Attica referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulás iránt;

D.  mivel a kérelem 206 olyan elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek a tevékenysége hat vállalatnál(4) szűnt meg a referencia-időszak alatt, és akik mind támogatható kedvezményezettnek minősülnek; mivel az elbocsátott munkavállalók közül 180 férfi (87,4%) és 26 nő (12,6%); mivel az elbocsátott munkavállalók közül 26 harminc év alatti (12,6%), 137 harminc és ötvennégy év közötti (66,5%), 43 pedig ötvennégy év fölötti (20,9%); mivel az elbocsátott munkavállalók közül 167 alsó középfokú vagy annál alacsonyabb szintű végzettséggel (81,1%), 6 középiskolai vagy középfokúnál magasabb szintű végzettséggel (2,9%), 33 pedig felsőfokú végzettséggel (16,0%) rendelkezik;

E.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett beavatkozási kritériumon alapul, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy hat hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam ugyanazon NUTS 2 szintű régiójában vagy két egymással határos NUTS 2 szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalatoknál legalább 200 munkavállaló tevékenysége szűnik meg;

F.  mivel Görögországban az új háztartási berendezésekre fordított kiadásokat elsősorban a 2008 és 2016 közötti gazdasági válság (35%-os csökkenés), másodszor pedig a Covid19-világjárvány (50%-os csökkenés 2019 és 2020 között) érintette, ami 2017 és 2019 között 9,5%-kal javult;

G.  mivel a görög lakosság alapvető digitális készségei továbbra is fejletlenek és elmaradnak az uniós átlagtól, ami a technológiai lemaradás és a digitális analfabetizmus magas kockázatát hordozza magában; mivel a Bizottság 2021. évi, a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatója (DESI)(5) szerint Görögország a 27 uniós tagállam közül a 22. helyen áll a digitális technológiák üzleti tevékenységekbe való integrálása tekintetében, és az egyéneknek csupán 23%-a rendelkezik az alapszintnél magasabb digitális készségekkel, szemben a 31%-os uniós átlaggal.

H.  mivel ebben az összefüggésben a Pitsos gyártóüzem versenyképességének olyan tényezők együttese miatti csökkenése, mint az automatizálás és a korszerű gyártás hiánya, az elektromos háztartási készülékek magas termelési költségei, az elektromos alkatrészek belföldi ellátásának hiánya, a BSH-Pitsos vezetőségi döntése, amely szerint nem támogatják a gyártóüzem optimalizálásához szükséges tőkebefektetéseket, valamint a termelés Törökországba történő áthelyezéséről szóló döntés (miközben Görögországban megtartották a márkajogokat és az értékesítési és szolgáltatási részleget) 2017 szeptemberében a Pitsos gyártóüzem bezárásának bejelentéséhez vezetett; mivel a termelést 2021 elejéig meghosszabbították, és 2021-ben 166 munkavállalót bocsátottak el;

I.  mivel öt másik vállalkozásnál 40 munkavállalót bocsátottak el, amelyek a gyorsan átalakuló digitális gazdasághoz való alkalmazkodás kihívásaival néztek szembe;

J.  mivel bár a görögországi munkanélküliségi ráta 2013 óta – amikor a legmagasabb, 27,5%-os volt – fokozatosan csökken, Görögországban továbbra is nagyon magas a munkanélküliség aránya; mivel 2021-ben Görögországban a munkanélküliségi ráta 14,7%-kal a második legmagasabb volt az Unióban, szemben a 7,0%-os uniós átlaggal(6);

K.  mivel a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 8. cikkében meghatározottaknak megfelelően az EGAA éves maximális összege (2018-as árakon számítva) nem haladhatja meg a 186 millió EUR-t;

L.  mivel az EGAA-ból az elbocsátott munkavállalók támogatására nyújtott pénzügyi hozzájárulásoknak elsősorban olyan aktív munkaerőpiaci szakpolitikai intézkedésekre és személyre szabott szolgáltatásokra kell irányulniuk, amelyek célja a kedvezményezettek tisztességes és fenntartható foglalkoztatásba való gyors visszailleszkedése az eredeti tevékenységi ágazatukon belül vagy azon kívül, miközben felkészítik őket a zöldebb és digitálisabb európai gazdaságra;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy teljesülnek az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek, és hogy Görögország az említett rendelet értelmében jogosult 1 495 830 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, amely a személyre szabott szolgáltatásokra fordítandó 1 689 800 EUR, valamint az EGAA végrehajtásához kapcsolódó 70 000 EUR összegének, azaz az 1 759 800 EUR összköltségnek a 85%-a(7);

2.  megállapítja, hogy a görög hatóságok 2021. december 21-én nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2022. május 30-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet; úgy véli, hogy az értékelési időszakot le kell rövidíteni annak érdekében, hogy a megcélzott kedvezményezettek nagyobb késedelem nélkül megkapják a szükséges segítséget;

3.  megállapítja, hogy a kérelem összesen 206 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek munkaviszonya megszűnt; üdvözli, hogy Görögország előrejelzése szerint az összes támogatható kedvezményezett részt fog venni az intézkedésekben (célzott kedvezményezettek);

4.  emlékeztet, hogy az elbocsátások társadalmi hatása várhatóan jelentős lesz a görögországi Attika régióban, ahol 2021 decemberében a legmagasabb volt a munkanélküliek száma Görögországban (342 744, ami a regisztrált görög munkanélküliek 31%-át teszi ki), és ahol a népesség 24,1%-át fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye(8);

5.  rámutat, hogy az elbocsátott munkavállalók 81,1%-a alsó szintű középfokú vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, és nehezen talál majd újrafoglalkoztatási lehetőségeket;

6.  megjegyzi, hogy Görögország meg fogja kezdeni a személyre szabott szolgáltatások nyújtását a megcélzott kedvezményezettek számára, amint a költségvetési hatóságok elfogadják az igénybevételről szóló határozatot, és hogy az intézkedésekkel kapcsolatos kiadásokhoz ezért attól az időponttól kezdve, amikor Görögország megkezdi a személyre szabott szolgáltatások nyújtását, a finanszírozási határozat hatálybalépését követő 24 hónapig nyújtható az EGAA-ból pénzügyi hozzájárulás(9);

7.  emlékeztet, hogy a munkavállalóknak nyújtandó személyre szabott szolgáltatások az alábbiakat foglalják magukban: szakmai tanácsadás, digitális készségekre vonatkozó képzés, szakképzés és oktatás, felsőoktatás, vállalkozásindításhoz való hozzájárulás, valamint különféle juttatások;

8.  megismétli ezzel összefüggésben, hogy az Uniónak fontos szerepet kell játszania az európai zöld megállapodással összhangban az igazságos átalakuláshoz szükséges képesítések biztosításában; határozottan támogatja, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakban az EGAA továbbra is tanúsítson szolidaritást az érintett személyekkel, és a hangsúly továbbra is a szerkezetátalakítás munkavállalókra gyakorolt hatásán legyen, továbbá felszólít arra, hogy a jövőbeli kérelmek esetén maximalizálják a szakpolitikai koherenciát;

9.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagját Görögország a munkavállalók képviselőivel és néhány volt alkalmazottal egyeztetve állította össze;

10.  üdvözli, hogy a digitális készségekkel kapcsolatos képzés horizontális elemként szerepelt a javasolt intézkedések kialakításában, ami az EGAA-rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban hozzá fog járulni a digitális ipar korában és az erőforrás-hatékony gazdaságban szükséges horizontális készségek terjesztéséhez;

11.  megjegyzi, hogy Görögország részéről az EGAA végrehajtásával összefüggésben 2022. március 1-jétől kezdődően merültek fel igazgatási kiadások, és hogy az előkészítő, irányítási, tájékoztatási és nyilvánossággal kapcsolatos, valamint az ellenőrzési és jelentéstételi tevékenységekre fordított kiadások ezért 2022. március 1-től a finanszírozási határozat hatálybalépését követő 31 hónapig támogathatók az EGAA-ból származó pénzügyi hozzájárulásból;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse az EGAA-támogatás iránti kérelmek értékeléséhez és az EGAA igénybevételéhez szükséges időt annak érdekében, hogy csökkentse az érintett régiók nemzeti szociális biztonsági rendszereire nehezedő nyomást;

13.  hangsúlyozza, hogy a görög hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást;

14.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem léphet azon intézkedések helyébe, amelyek a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalkozások felelősségi körébe tartoznak, a juttatás teljes kiegészítő jellegének biztosítása érdekében pedig nem léphet az áthelyezett munkavállalók juttatásainak vagy jogainak helyébe sem, valamint az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti a tagállamok által a vállalatok – különösen a kkv-k – versenyképességének és a gyorsan átalakuló digitális gazdasághoz való alkalmazkodási képességük fokozása érdekében szükséges intézkedéseket, a munkavállalók digitális készségeinek fejlesztésére irányuló intézkedéseket a technológiai lemaradás és a digitális írástudatlanság kockázatának kezelése érdekében, a lakosság vásárlóerejének növelését célzó intézkedéseket, valamint a munkanélküliség elleni küzdelemre és az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő visszailleszkedésének megkönnyítésére irányuló további célzott aktív foglalkoztatási politikákat;

15.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

16.  felszólít az EGAA Görögországnak nyújtandó 1 495 830 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásának gyors felszabadítására;

17.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak Görögország EGF/2021/008 EL/Attica electrical equipment manufacturing referenciaszámú kérelme nyomán történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2022/1163 határozattal.)

(1) HL L 153., 2021.5.3., 48. o. (2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o. (3) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o. (4) Bsh Oikiakes Syskeves Anon. Viom. Etairia [Bsh-Pitsos], Seller Hellas Avee, Nexans HellasMonoprosopi Ave, Kampourakis Georgios - G.E.M.A., Sammler V. Michalopoulos Aeve, Mavilek Avee. (5) https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/policies/desi-greece (6) https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/tps00203/default/table?lang=en (7) Az EGAA-rendelet 7. cikke ötödik bekezdése alapján. (8) Az Eurostat szerint. (9) Kivételt képeznek a két évet meghaladó időtartamú iskolarendszerű tanulmányok, amely területen a zárójelentés benyújtási határidejéig nyújtható pénzügyi támogatás.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított DP4114 × MON 810 × MIR604 × NK603 kukoricát, valamint a DP4114, MON 810, MIR604 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D081155/01 – 2022/2694(RSP))

P9_TA(2022)0257 B9-0328/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított DP4114 × MON 810 × MIR604 × NK603 kukoricát, valamint a DP4114, MON 810, MIR604 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D081155/01),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának 2022. május 16-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2022. január 26-án elfogadott és 2022. március 7-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel 2018. május 2-án a belgiumi székhelyű Pioneer Overseas Corporation az egyesült államokbeli székhelyű Pioneer Hi-Bred International, Inc. nevében az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet (a továbbiakban: kérelem) nyújtott be a géntechnológiával módosított DP4114 × MON 810 × MIR604 × NK603 kukoricát (a továbbiakban: géntechnológiával módosított kukorica) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó vagy abból álló olyan termékek forgalomba hozatalára is kiterjedt, amelyeket – a termesztés kivételével – nem élelmezési vagy takarmányozási felhasználásra szánnak;

B.  mivel a kérelem a géntechnológiával módosított kukoricát alkotó egyszeres genetikai események tíz alkombinációját tartalmazó, azt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalára is kiterjedt;

C.  mivel a MON 810 × NK603 alkombinációt az (EU) 2018/2045 bizottsági végrehajtási határozat(5) már engedélyezte; mivel ezért a végrehajtási határozat tervezete kiterjed a géntechnológiával módosított kukoricára és a kérelemben szereplő további 9 alkombinációra(6);

D.  mivel az EFSA a géntechnológiával módosított kukorica engedélyezésével kapcsolatban 2022. január 26-án kedvező véleményt adott ki, amelyet 2022. március 7-én közzétettek;

E.  mivel a génmódosított kukoricát az alábbi négy egyszeres génmódosítási esemény hagyományos keresztezéses kombinációjával hozták létre: DP4114, MON 810, MIR604 és NK603; mivel a géntechnológiával módosított kukorica két gyomirtó szerrel (glufozinát és glifozát) szembeni ellenálló képességet mutat, és öt rovarölő fehérjét (Bt-toxinok) állít elő(7);

F.  mivel a kérelmező nem nyújtott be kísérleti adatokat arra a kilenc alkombinációra vonatkozóan, amelyeket az EFSA korábban még nem értékelt(8); mivel az EFSA a kísérleti adatok hiánya ellenére arra a következtetésre jutott, hogy ezek az alkombinációk nem vetnek fel biztonsági aggályokat;

A kiegészítő gyomirtó szer értékelésének hiánya

G.  mivel a Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete(9) előírja annak értékelését, hogy a várható mezőgazdasági gyakorlatok befolyásolják-e a tanulmányozott végpontok eredményét; mivel az említett végrehajtási rendelet szerint ez különösen fontos a gyomirtó szernek ellenálló növények esetében;

H.  mivel számos tanulmány kimutatta, hogy a gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növények alkalmazása következtében nagyobb arányban használnak kiegészítő gyomirtó szereket, nagyrészt a gyomirtó szernek ellenálló gyomok megjelenése miatt(10); mivel következésképpen számítani kell arra, hogy a géntechnológiával módosított kukorica nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozát és glufozinát alapú gyomirtó szereknek, és hogy emiatt a termésben nagyobb mennyiségű maradékanyag és bomlástermék (metabolit) lehet jelen;

I.  mivel a glufozinát 1B. kategóriájú, reprodukciós toxicitású anyagnak minősül, és így az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(11) szerinti „kizárási kritériumok” vonatkoznak rá; mivel a glufozinát Unióban való használatára vonatkozó jóváhagyás 2018. július 31-én lejárt(12);

J.  mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017 márciusában pedig azt a következtetést vonta le, hogy semmilyen besorolás nem indokolt; mivel ezzel szemben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – az Egészségügyi Világszervezet rákbetegségekre szakosodott ügynöksége – 2015-ben a glifozátot az emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló anyagként sorolta be; mivel a glifozát potenciális rákkeltő hatását több más friss, szakértők által felülvizsgált tudományos tanulmány is megerősíti(13);

K.  mivel a géntechnológiával módosított növényeken talált gyomirtószer-maradványok és bomlástermékeik (metabolitok) értékelése kívül esik az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének (az EFSA GMO-testülete) hatáskörén, ezért a GMO-kra vonatkozó engedélyezési eljárás részeként ilyen értékelésre nem kerül sor; mivel mindez problémákat vet fel, tekintettel arra, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek érintett, géntechnológiával módosított növény általi lebontásának módját és a bomlástermékek összetételét és ily módon toxicitását maga a genetikai módosítás befolyásolhatja(14);

A Bt-toxinokkal kapcsolatos lezáratlan kérdések

L.  mivel a Bt-toxinok toxicitását takarmányozási vizsgálatok alapján értékelték, kizárólag baktériumok által előállított, izolált Bt-fehérjék felhasználásával; mivel csekély jelentőség tulajdonítható az izolált fehérjékkel végzett toxikológiai vizsgálatoknak, tekintettel arra, hogy a géntechnológiával módosított növényekben, például a kukoricában, a gyapotban és a szójababban előforduló Bt-toxinok természetüknél fogva mérgezőbbek, mint az izolált Bt-toxinok; mivel ennek az az oka, hogy a növényi szövetben jelen lévő proteázgátlók (PI) növelhetik a Bt-toxinok toxicitását a lebomlásuk késleltetésével; mivel ezt a jelenséget számos tudományos vizsgálat igazolta, többek között a Monsanto harminc évvel ezelőtt végzett tanulmánya, amely kimutatta, hogy még a rendkívül alacsony PI-szintek is akár 20-szorosára növelhetik a Bt-toxinok toxicitását(15);

M.  mivel ezt a fokozott toxicitást nem veszik figyelembe az EFSA kockázatértékelései során, még akkor sem, ha az minden, az Unióban behozatalra vagy termesztésre engedélyezett Bt-növény esetében releváns; mivel a Bt-toxint tartalmazó élelmiszereket fogyasztó emberek és a Bt-toxint tartalmazó takarmányokat fogyasztó állatok esetében ezért nem zárhatók ki a – proteázgátlók és Bt-toxinok közötti kölcsönhatással kiváltott – fokozott toxicitásból erdő kockázatok;

N.  mivel számos vizsgálat azt mutatja, hogy olyan mellékhatások figyelhetők meg, amelyek a Bt-toxinoknak való expozíció következtében befolyásolhatják az immunrendszert, és hogy egyes Bt-toxinok adjuváns tulajdonságokkal(16) rendelkezhetnek, ami azt jelenti, hogy növelhetik azon egyéb fehérjék allergén jellegét, amelyekkel kapcsolatba kerülnek;

O.  mivel tudományos vizsgálat keretében megállapítást nyert, hogy a Bt-toxinok toxicitását a gyomirtó szerekkel történő permetezésből származó maradékanyagokkal fellépő kölcsönhatás is erősítheti, és további vizsgálatok szükségesek a többszörös genetikai események (géntechnológiai módosítással a gyomirtó szerekkel szemben ellenállóvá tett és inszekticid hatású Bt-toxinokat termelő növények) kombinált hatásairól(17); mivel a gyomirtó szerek maradékanyagainak és metabolitjainak a Bt-toxinokkal fellépő potenciális kölcsönhatásának vizsgálatát azonban nem tartják az EFSA GMO-testületének hatáskörébe tartozónak, ezért nem is kerül rá sor a kockázatértékelés részeként;

Bt-növények: A nem célzott élőlényekre gyakorolt hatások

P.  mivel a rovarölő szerek használatától eltérően – amikor az expozíció a permetezéskor és azt követően korlátozott ideig áll fenn – a géntechnológiával módosított Bt-növények használata a célszervezetek és a nem célszervezetek Bt-toxinokkal szembeni folyamatos expozíciójához vezet;

Q.  mivel az a feltételezés, hogy a Bt-toxinok egyetlen célspecifikus hatásmódot mutatnak, többé nem tekinthető helytállónak, és a nem célszervezetekre gyakorolt hatásokat nem lehet kizárni(18); mivel a jelentések szerint egyre több nem célszervezetet érnek hatások különféle formában; mivel egy közelmúltban készült áttekintés 39 olyan lektorált publikációt említ, amelyek a Bt-toxinok számos „tartományon kívüli” fajra gyakorolt, jelentős káros hatásáról számolnak be(19);

A tagállami illetékes hatóságok és az érdekelt felek észrevételei

R.  mivel a tagállamok a három hónapos konzultációs időszak alatt számos kritikus észrevételt nyújtottak be az EFSA-nak(20);

S.  mivel egy független kutatószervezet által végzett részletes elemzés többek között arra a megállapításra jut, hogy a géntechnológiával módosított kukorica engedélyezési kérelméről szóló EFSA-vélemény nem tekinthető úgy, hogy toxikológiai szempontból megfelel a genetikai események kombinációjából eredő lehetséges szinergikus vagy antagonista hatások értékelésére vonatkozó követelményeknek, ezért az EFSA által végzett toxikológiai értékelés nem elfogadható(21);

Az Unió nemzetközi kötelezettségeinek tiszteletben tartása

T.  mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetén (ENSZ) belül az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges előadó 2017-es jelentésében megállapította, hogy a veszélyes peszticidek – különösen a fejlődő országokban – katasztrofális hatást gyakorolnak az egészségre(22); mivel az ENSZ 3.9. fenntartható fejlődési célja a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő-, víz- és talajszennyezés és -fertőzöttség miatt bekövetkező halálesetek és megbetegedések számának jelentős mértékű csökkenését tűzte ki 2030-ra(23); mivel a géntechnológiával módosított kukorica behozatalának engedélyezése növelné a glufozináton és glifozáton alapuló gyomirtó szerekkel kezelt növény iránti keresletet, ezáltal növelve a munkavállalók és a környezet kitettségét harmadik országokban; mivel a munkavállalók és a környezet fokozott kitettségének kockázata kiemelt problémát jelent a géntechnológiával módosított, a gyomirtó szereknek ellenálló növények esetében, tekintettel a felhasznált gyomirtó szerek nagyobb mennyiségére;

U.  mivel egy 2020-ban közzétett, szakértői értékelés alá vetett tanulmány szerint a Roundup – a világ egyik leggyakrabban használt glifozátalapú gyomirtó szere – a biológiai sokféleség csökkenését idézheti elő, ami sebezhetőbbé teheti az ökoszisztémákat a szennyezéssel és az éghajlatváltozással szemben(24);

V.  mivel az Unió az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének részes feleként felelős annak biztosításáért, hogy a joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó tevékenységek ne okozzanak kárt más országok környezetében(25);

W.  mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre, sem a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket; mivel az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a Párizsi Megállapodás és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény értelmében az Unióra háruló kötelezettségeknek e jogszerű tényezők körébe kell tartozniuk;

Nem demokratikus döntéshozatal

X.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2022. május 16-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést nem támogatta a tagállamok minősített többsége;

Y.  mivel a Bizottság maga is elismeri, hogy problematikus az az eljárása, amelynek során a GMO-k engedélyezésére vonatkozó határozatokat továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés terén ugyan meglehetősen kivételes esetnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében normává vált;

Z.  mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a 9. parlamenti ciklusban a Parlament már 27 kifogást fogadott el GMO-k forgalomba hozatala ellen; mivel a tagállamok minősített többsége ezen GMO-k egyikénél sem támogatta az engedélyezést; mivel a tagállamok többek között az elővigyázatosság elvének az engedélyezési eljárás során való figyelmen kívül hagyása, valamint a kockázatértékeléssel kapcsolatos tudományos aggályok miatt nem támogatják az engedélyezést;

AA.  mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja GMO-k engedélyezését;

AB.  mivel nincs szükség jogszabály-módosításra ahhoz, hogy a Bizottság elállhasson a GMO-k engedélyezésétől olyan esetben, amikor a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többségének támogatása(26);

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(27) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy ne engedélyezze a gyomirtó szereknek ellenálló, géntechnológiával módosított növények behozatalát, mert ennek következményeként megnő a kiegészítő gyomirtó szerek használata, és ezáltal a biológiai sokféleséget, az élelmiszer-biztonságot és a munkavállalók egészségét fenyegető kockázatok is;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében végül elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóság elvét(28); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság azóta is folytatja GMO-k behozatalának engedélyezését, jóllehet a Parlament ezt ellenzi és a tagállamok többsége ellene szavaz;

6.  ismételten és nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió által nemzetközi megállapodásokban – többek között a Párizsi Megállapodásban és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményben – vállalt, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljai szerinti kötelezettségeit; megismétli felhívását, amely szerint a végrehajtási jogi aktusok tervezetének melléklete formájában kerüljön részletesen kifejtésre, hogy ezen aktusok miként tartják tiszteletben a „ne árts” elvet(29);

7.  felhívja az EFSA-t, hogy kérjen adatokat a géntechnológiával módosított növényekből származó élelmiszerek és takarmányok fogyasztásának a bél-mikrobiómára gyakorolt hatásáról;

8.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a több transzgént tartalmazó események alkombinációit csak abban az esetben engedélyezze, ha azokat a kérelmező által benyújtott összes kísérleti adat alapján az EFSA alaposan megvizsgálta;

9.  különösen úgy véli, hogy olyan géntechnológiával módosított növények változatainak jóváhagyása, amelyek kapcsán nem szolgáltattak kísérleti adatokat, amelyeket nem vizsgáltak, vagy esetleg még létre sem hoztak, ellentétes az általános élelmiszerjog elveivel, amint azt a 178/2002/EK rendelet megállapítja;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy a 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal(30) kapcsolatban az Európai Parlament által a Tanáccsal folytatott tárgyalások alapjaként 2020. december 17-én elfogadott módosítások kimondják, hogy a Bizottság nem engedélyezhet GMO-kat, amennyiben a tagállamok minősített többsége nem támogatja azt; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tartsa tiszteletben ezt az álláspontot, és felhívja a Tanácsot, hogy folytassa munkáját, és sürgősen fogadjon el általános megközelítést e kérdéssel kapcsolatban;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított DP4114 × MON 810 × MIR604 × NK603 kukorica és alkombinációi élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti értékeléséről (EFSA‐GMO‐NL‐2018‐150. sz. kérelem), EFSA Journal, 2022., 20(3):7134, https://doi.org/10.2903/j.efsa.2022.7134. (4) ––––––––––––––––––––––––––– A 8. parlamenti ciklusban a Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt GMO-k engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklusban a Parlament a következő állásfoglalásokat fogadta el:Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 202., 2021.5.28., 11. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 202., 2021.5.28., 15. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 202., 2021.5.28., 20. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 2. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 7. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 12. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 18. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. május 14.) a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 323., 2021.8.11., 7. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 415., 2021.10.13., 2. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 415., 2021.10.13., 8. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 415., 2021.10.13., 15. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 36. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és MON 87411 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 43. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MIR604 (SYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 49. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 88017 (MON-88Ø17-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 56. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 89034 (MON-89Ø34-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 63. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított GHB614 × T304-40 × GHB119 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 474., 2021.11.24., 66. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított MZIR098 (SYN-ØØØ98-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 474., 2021.11.24., 74. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított DAS-81419-2 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 45. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított DAS-81419-2 × DAS–44406–6 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 52. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított 1507 × MIR162 × MON810 × NK603 kukoricát, valamint az 1507, MIR162, MON810 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 59. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított Bt 11 (SYN-BTØ11-1) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 66. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. február 15.) a géntechnológiával módosított GMB151 (BCS-GM151-6) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0024).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. február 15.) a géntechnológiával módosított GHB614 (BCS-GHØØ2-5) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0025).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. március 9.) a géntechnológiával módosított GHB811 (BCS-GH811-4) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0062).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. március 9.) a géntechnológiával módosított 73496 (DP-Ø73496-4) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0063),Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. április 6.) a géntechnológiával módosított MON 87769 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0115), (5) A Bizottság (EU) 2018/2045 végrehajtási határozata (2018. december 19.) a géntechnológiával módosított NK603 × MON 810 (MON-ØØ6Ø3-6 × MON-ØØ81Ø-6) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalára vonatkozó engedély 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti megújításáról (HL L 327., 2018.12.21., 65. o.). (6) MIR604 × NK603 × DP4114, MON 810 × NK603 × DP4114, MON 810 × MIR604 × DP4114, MON 810 × MIR604 × NK603, NK603 × DP4114, MIR604 × DP4114, MIR604 × NK603, MON 810 × DP4114 és MON 810 × MIR604. (7) Cry1F, Cry34Ab1, Cry35Ab1, Cry1Ab és mCry3A. (8) Az EFSA véleménye, 4. o. (9) A Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. április 3.) a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelemről, valamint a 641/2004/EK és az 1981/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról (HL L 157., 2013.6.8., 1. o.). (10) Lásd például Bonny, S., „Genetical Modified Herbicide-Tolerant Crops, Weeds, and Herbicides: Overview and Impact” (A géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények, gyomok és a gyomirtó szerek: áttekintés és hatások), Environmental Management, 2016. január; 57(1), 31–48. o., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26296738 és Benbrook, C.M., „Impacts of genetically engineered crops on pesticide use in the U.S. - the first sixteen years”, (A géntechnológiával módosított növények hatása a gyomirtóhasználatra az USA-ban – az első tizenhat év), Environmental Sciences Europe, 2012. szeptember 28., Vol. 24(1), https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/2190-4715-24-24; (11) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.). (12) https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/eu-pesticides-database/active-substances/?event=search.as (13) Lásd például https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1383574218300887, https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz017/5382278, https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0219610, valamint https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6612199/ (14) A glifozát esetében csakugyan ez a helyzet áll fenn, ahogyan arra a glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat is rámutat, EFSA Journal 2018, 16(5):5263, 12. o., https://www.efsa.europa.eu/fr/efsajournal/pub/5263 (15) MacIntosh, S. C., Kishore, G. M., Perlak, F. J., Marrone, P. G., Stone, T. B., Sims, S. R., Fuchs, R. L.: Potentiation of Bacillus thuringiensis insecticidal activity by serine protease inhibitors (A szerin proteázgátlók szerepe a Bacillus thuringiensis felerősített rovarirtó aktivitásában), Journal of Agricultural and Food Chemistry, 1990., 38, 1145–1152. o., https://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/jf00094a051. (16) Az áttekintést lásd itt: Rubio-Infante, N., Moreno-Fierros, L.: An overview of the safety and biological effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in mammals (Körkép az emlősökben jelen lévő Bacillus thuringiensis Cry-toxinok biztonságosságáról és biológiai hatásairól), Journal of Applied Toxicology, 2016. május, 36(5), 630–648. o., https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/jat.3252. (17) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0278691516300722?via%3Dihub (18) Lásd például: Hilbeck, A., Otto, M.: Specificity and combinatorial effects of Bacillus thuringiensis Cry toxins in the context of GMO environmental risk assessment (A Bacillus thuringiensis Cry-toxinok sajátosságai és kombinált hatásai a GMO-k környezeti kockázatértékelésével összefüggésében), Frontiers in Environmental Science, 2015., 3:71, https://doi.org/10.3389/fenvs.2015.00071 (19) Hilbeck, A., Defarge, N., Lebrecht, T., Bøhn, T., „Insecticidal Bt crops. EFSA’s risk assessment approach for GM Bt plants fails by design” (A rovarirtó Bt-növények. Az EFSA génmódosított Bt-növényekkel kapcsolatos kockázatértékelése alapvetően bukásra van ítélve), RAGES 2020, 4. o., https://www.testbiotech.org/sites/default/files/RAGES_report-Insecticidal%20Bt%20plants.pdf (20) A tagállamok észrevételei elérhetők az EFSA „OpenEFSA” honlapján: https://open.efsa.europa.eu/ (21) A Testbiotech észrevétel a géntechnológiával módosított DP4114 x MON810 x MIR604 x NK603 kukorica és alkombinációi élelmiszerként és takarmányként történő felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti EFSA-értékeléséhez (a Pioneer EFSA-GMO-NL-2018–150. sz. kérelme). (22) https://www.un.org/sustainabledevelopment/health/ (23) https://indicators.report/targets/3-9/ (24) https://www.mcgill.ca/newsroom/channels/news/widely-used-weed-killer-harming-biodiversity-320906 (25) Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye, 3. cikk: https://www.cbd.int/convention/articles/?a=cbd-03 (26) A 182/2011/EU rendelet (6. cikkének (3) bekezdése) szerint az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége által biztosított támogatás. (27) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (28) https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf (29) Az Európai Parlament 2020. január 15-i állásfoglalása az európai zöld megállapodásról (HL C 270., 2021.7.7., 2. o.), 102. bekezdés. (30) HL C 445., 2021.10.29., 257. o.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított NK603 × T25 × DAS-40278-9 kukoricát és annak T25 × DAS-40278-9 alkombinációját tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2022. május 19-i (EU) 2022/797 bizottsági végrehajtási határozatról (D080148/03 – 2022/2713(RSP))

P9_TA(2022)0258 B9-0326/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 × DAS-40278-9 kukoricát és annak T25 × DAS-40278-9 alkombinációját tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2022. május 19-i (EU) 2022/797 bizottsági végrehajtási határozatra (D080148/03)(1),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), és különösen 7. cikkének (3) bekezdésére és 19. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett, a növényekkel, állatokkal, élelmiszerekkel és takarmányokkal foglalkozó állandó bizottságban 2022. április 1-jén tartott szavazásra, amelyen nem született vélemény, valamint a fellebbviteli bizottságban 2022. április 26-án tartott szavazására, amelyen ugyancsak nem született vélemény,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2021. október 29-én elfogadott és 2021. december 13-án közzétett véleményre(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel 2019. december 12-én a Pioneer Overseas Corporation az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be a géntechnológiával módosított NK603 × T25 × DAS-40278-9 kukoricát (a továbbiakban: „géntechnológiával módosított kukorica”) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó vagy abból álló olyan termékek forgalomba hozatalára is kiterjedt, amelyeket – a termesztés kivételével – nem élelmezési vagy takarmányozási felhasználásra szánnak;

B.  mivel az EFSA a géntechnológiával módosított kukorica engedélyezésével kapcsolatban 2021. október 29-én kedvező véleményt adott ki, amelyet 2021. december 13-án közzétettek;

C.  mivel a háromszoros genetikai eseménnyel alkotott, több transzgént tartalmazó, génmódosított kukoricát az alábbi három egyszeres génmódosítási esemény hagyományos keresztezéses kombinációjával hozták létre: NK603, amely ellenállást biztosít a glifozátot tartalmazó gyomirtó szerekkel szemben; T25, amely ellenállást biztosít a glufozinát-ammóniumot tartalmazó gyomirtó szerekkel szemben; és DAS-40278–9, amely katalizálja az ariloxifenoxipropionátok (AOPP) néven ismert gyomirtó szerek általános osztályának lebomlását, és amely ellenállást biztosít a 2,4-D-t tartalmazó gyomirtó szerekkel szemben(6);

D.  mivel az EFSA korábban már értékelés alá vonta az NK603 x T25 alkombinációt és az NK603 x DAS-40278–9 alkombinációt; mivel a kérelmező nem nyújtott be kísérleti adatokat a DAS-40278–9 x T25 alkombinációra vonatkozóan, amelyet az EFSA korábban még nem vont értékelés alá; mivel az EFSA ennek ellenére arra a következtetésre jutott, hogy ez az alkombináció nem vet fel biztonsági aggályokat;

A kiegészítő gyomirtó szer értékelésének hiánya

E.  mivel a Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete(7) előírja annak értékelését, hogy a várható mezőgazdasági gyakorlatok befolyásolják-e a tanulmányozott végpontok eredményét; mivel az említett végrehajtási rendelet szerint ez különösen fontos a gyomirtó szernek ellenálló növények esetében;

F.  mivel számos tanulmány kimutatta, hogy a gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növények alkalmazása következtében nagyobb arányban használnak kiegészítő gyomirtó szereket, nagyrészt a gyomirtó szernek ellenálló gyomok megjelenése miatt(8); mivel következésképpen számítani kell arra, hogy a géntechnológiával módosított kukorica nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozát, glufozinát, AOPP és 2,4-D tartalmú gyomirtó szereknek, és hogy emiatt a learatott termésben nagyobb mennyiségű maradékanyag és bomlástermék (metabolit) lehet jelen;

G.  mivel a glufozinát 1B. kategóriájú, reprodukciós toxicitású anyagnak minősül, és így az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt „kizárási kritériumok” vonatkoznak rá(9); mivel a glufozinát Unióban való használatára vonatkozó jóváhagyás 2018. július 31-én lejárt(10);

H.  mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017 márciusában pedig azt a következtetést vonta le, hogy semmilyen besorolás nem indokolt; mivel ezzel szemben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – az Egészségügyi Világszervezet rákbetegségekre szakosodott ügynöksége – 2015-ben a glifozátot az emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló anyagként sorolta be; mivel a glifozát potenciális rákkeltő hatását több más friss, szakértők által felülvizsgált tudományos tanulmány is megerősíti(11);

I.  mivel a géntechnológiával módosított növények kifejlesztésében részt vevő egyik szakértő által írt és szakértők által felülvizsgált tudományos cikk megkérdőjelezi a 2,4-D-vel szemben ellenálló, géntechnológiával módosított növények biztonságosságát annak citotoxikus bomlástermékekre történő lebomlása miatt(12);

J.  mivel a géntechnológiával módosított növényeken talált gyomirtószer-maradványok és bomlástermékeik (metabolitok) értékelése kívül esik az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének hatáskörén, ezért a GMO-kra vonatkozó engedélyezési eljárás részeként ilyen értékelésre nem kerül sor; mivel mindez problémákat vet fel, tekintettel arra, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek érintett, géntechnológiával módosított növény általi lebontásának módját és a bomlástermékek összetételét és ily módon toxicitását maga a genetikai módosítás befolyásolhatja(13);

A tagállami illetékes hatóságok észrevételei

K.  mivel a tagállamok a három hónapos konzultációs időszak alatt számos kritikus észrevételt nyújtottak be az EFSA-nak(14); mivel e kritikus észrevételek között többek között szerepel, hogy a géntechnológiával módosított kukoricán használt gyomirtó szerek, maradványaik és metabolitjaik közötti kölcsönhatás nem zárható ki, és hogy e vegyi anyagot toxikológiai szempontból sohasem vizsgálták, jóllehet hatással lehet mind az emberi és állati egészségre, mind pedig a környezetre, és mivel a géntechnológiával módosított kukoricában található egy kórokozó-átvivőből származó béta-laktámáz („bla”) gén, amely kritikus fontosságú penicillineket inaktiváló antibiotikum-rezisztencia gén;

L.  mivel az egyik tagállam illetékes hatósága szerint(15) a kérelmező azon állítása, hogy a kérelemben szereplő tudományos információk bizalmas jellegűek, ellentétes az Aarhusi Egyezménnyel, amely előírja, hogy a nyilvánosságnak joga van hozzáférni a környezeti információkhoz;

Az Unió nemzetközi kötelezettségeinek tiszteletben tartása

M.  mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetén (ENSZ) belül az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges előadó 2017-es jelentésében megállapította, hogy a veszélyes peszticidek – különösen a fejlődő országokban – katasztrofális hatást gyakorolnak az egészségre(16); mivel az ENSZ 3.9. fenntartható fejlődési célja a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő-, víz- és talajszennyezés és -fertőzöttség miatt bekövetkező halálesetek és megbetegedések számának jelentős mértékű csökkenését tűzte ki 2030-ra(17); mivel a géntechnológiával módosított kukorica behozatalának engedélyezése növelné a glufozináttal, glifozáttal, AOPP osztályú és 2,4-D gyomirtó szerekkel kezelt növény iránti keresletet, ezáltal növelve a munkavállalók és a környezet kitettségét a harmadik országokban; mivel a munkavállalók és a környezet fokozott kitettségének kockázata kiemelt problémát jelent a géntechnológiával módosított, a gyomirtó szereknek ellenálló növények esetében, tekintettel a felhasznált gyomirtó szerek nagyobb mennyiségére;

N.  mivel egy 2020-ban közzétett, szakértői értékelés alá vetett tanulmány szerint a Roundup – a világ egyik leggyakrabban használt glifozátalapú gyomirtó szere – a biológiai sokféleség csökkenését idézheti elő, ami sebezhetőbbé teheti az ökoszisztémákat a szennyezéssel és az éghajlatváltozással szemben(18);

O.  mivel az Unió az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének részes feleként felelős annak biztosításáért, hogy a joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó tevékenységek ne okozzanak kárt más országok környezetében(19);

P.  mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket; mivel az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a Párizsi Megállapodás és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény értelmében az Unióra háruló kötelezettségeknek e jogszerű tényezők körébe kell tartozniuk;

Nem demokratikus döntéshozatal

Q.  a növényekkel, állatokkal, élelmiszerekkel és takarmányokkal foglalkozó állandó bizottságban nem született vélemény, ami azt jelenti, hogy az engedély megadását a tagállamok minősített többsége nem támogatta; mivel az 182/2011/EU rendelet 6. cikkében említett fellebbviteli bizottság 2022. április 26-i szavazásán ugyancsak nem született vélemény; mivel 14 tagállam (amelyek együtt az EU teljes népességének 35,72%-át képviselik) ellene szavazott, 3 tagállam (amelyek együtt az EU teljes népességének 34,53%-át képviselik) tartózkodott, és mindössze 10 tagállam szavazott mellette (amelyek együtt az EU teljes népességének 29,75%-át képviselik);

R.  mivel a Bizottság maga is elismeri, hogy problematikus az az eljárása, amelynek során a GMO-k engedélyezésére vonatkozó határozatokat továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés terén ugyan meglehetősen kivételes esetnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében normává vált;

S.  mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a 9. parlamenti ciklusban a Parlament már 27 kifogást fogadott el GMO-k forgalomba hozatala ellen; mivel a tagállamok minősített többsége ezen GMO-k egyikénél sem támogatta az engedélyezést; mivel a tagállamok többek között az elővigyázatosság elvének az engedélyezési eljárás során való figyelmen kívül hagyása, valamint a kockázatértékeléssel kapcsolatos tudományos aggályok miatt nem támogatják az engedélyezést;

T.  mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja GMO-k engedélyezését;

U.  mivel nincs szükség jogszabály-módosításra ahhoz, hogy a Bizottság elállhasson GMO-k engedélyezésétől olyan esetben, amikor a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többségének támogatása(20);

1.  úgy véli, hogy az (EU) 2022/797 végrehajtási határozat túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy az (EU) 2022/797 végrehajtási határozat nem áll összhangban az uniós joggal, amennyiben ugyanis nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(21) meghatározott általános alapelveknek megfelelően azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy helyezze hatályon kívül az (EU) 2022/797 végrehajtási határozatot;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy ne engedélyezze a gyomirtó szereknek ellenálló, géntechnológiával módosított növények behozatalát, mert ennek következményeként megnő a kiegészítő gyomirtó szerek használata, és ezáltal a biológiai sokféleséget, az élelmiszer-biztonságot és a munkavállalók egészségét fenyegető kockázatok is;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében végül elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóság elvét(22); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság azóta is folytatja GMO-k behozatalának engedélyezését, jóllehet a Parlament ezt ellenzi és a tagállamok többsége ellene szavaz;

6.  ismételten és nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió által nemzetközi megállapodásokban – többek között a Párizsi Megállapodásban és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményben – vállalt, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljai szerinti kötelezettségeit; megismétli felhívását, amely szerint a végrehajtási jogi aktusok tervezetének melléklete formájában kerüljön részletesen kifejtésre, hogy ezen aktusok miként tartják tiszteletben a „ne árts” elvet(23);

7.  felhívja a figyelmet arra, hogy a 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal(24) kapcsolatban az Európai Parlament által, a Tanáccsal folytatott tárgyalások alapjaként 2020. december 17-én elfogadott módosítások kimondják, hogy a Bizottság nem engedélyezhet GMO-kat, amennyiben a tagállamok minősített többsége nem támogatja azt; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tartsa tiszteletben ezt az álláspontot, és felhívja a Tanácsot, hogy folytassa munkáját, és sürgősen fogadjon el általános megközelítést e kérdéssel kapcsolatban;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 141., 2022.5.20., 116. o. (2) HL L 268., 2003.10.18., 1. o. (3) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (4) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/6942 (5) ––––––––––––––––––––––––––– A 8. parlamenti ciklusban a Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt GMO-k engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklusban a Parlament a következő állásfoglalásokat fogadta el:Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 202., 2021.5.28., 11. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 202., 2021.5.28., 15. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 202., 2021.5.28., 20. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 2. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 7. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 12. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 208., 2021.6.1., 18. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. május 14.) a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 323., 2021.8.11., 7. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 415., 2021. 10.13., 2. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 415., 2021.10.13., 8. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 415., 2021.10.13., 15. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 36. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és MON 87411 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 43. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MIR604 (SYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 49. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 88017 (MON-88Ø17-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 56. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 89034 (MON-89Ø34-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 445., 2021.10.29., 63. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított GHB614 × T304-40 × GHB119 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 474., 2021.11.24., 66. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított MZIR098 (SYN-ØØØ98-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 474., 2021.11.24., 74. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított DAS-81419-2 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 45. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított DAS-81419-2 × DAS–44406–6 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 52. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított 1507 × MIR162 × MON810 × NK603 kukoricát, valamint az 1507, MIR162, MON810 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 59. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított Bt 11 (SYN-BTØ11-1) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (HL C 99., 2022.3.1., 66. o.).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. február 15.) a géntechnológiával módosított GMB151 (BCS-GM151-6) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0024).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. február 15.) a géntechnológiával módosított GHB614 (BCS-GHØØ2-5) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0025).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. március 9.) a géntechnológiával módosított GHB811 (BCS-GH811-4) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0062).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. március 9.) a géntechnológiával módosított 73496 (DP-Ø73496-4) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0063).Az Európai Parlament állásfoglalása (2022. április 6.) a géntechnológiával módosított MON 87769 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0115). (6) Az EFSA véleménye, 3. o. (7) A Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. április 3.) a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelemről, valamint a 641/2004/EK és az 1981/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról (HL L 157., 2013.6.8., 1. o.). (8) Lásd például Bonny, S., „Genetical Modified Herbicide-Tolerant Crops, Weeds, and Herbicides: Overview and Impact’ (A géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények, gyomok és a gyomirtó szerek: áttekintés és hatások), Environmental Management, January 2016;57(1), pp. 31-48, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26296738 and Benbrook, C.M., ‘Impacts of genetically engineered crops on pesticide use in the U.S. - the first sixteen years’, (A géntechnológiával módosított növények hatása a gyomirtóhasználatra az USA-ban – az első tizenhat év), Environmental Sciences Europe; 2012. szeptember 28., 24(1) kötet, https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/2190-4715-24-24 (9) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről, HL L 309., 2009.11.24., 1. o. (10) https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/eu-pesticides-database/active-substances/?event=search.as (11) Lásd például: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1383574218300887, https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz017/5382278, https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0219610 és https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6612199/ (12) Lurquin, P.F., ‘Production of a toxic metabolite in 2, 4-D-resistant GM crop plants’, (Toxikus metabolitok keletkezése géntechnológiával módosított, 2, 4-D-rezisztens haszonnövényekben), 3 Biotech 6, 82 (2016), https://doi.org/10.1007/s13205-016-0387-9 (13) T glifozát esetében csakugyan ez a helyzet áll fenn, ahogyan arra a glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat is rámutat, EFSA Journal 2018;16(5):5263, p. 12, https://www.efsa.europa.eu/fr/efsajournal/pub/5263 (14) A tagállamok észrevételei elérhetők az EFSA „OpenEFSA” honlapján: https://open.efsa.europa.eu/ (15) Uo., 75. o. (16) https://www.un.org/sustainabledevelopment/health/ (17) https://indicators.report/targets/3-9/ (18) https://www.mcgill.ca/newsroom/channels/news/widely-used-weed-killer-harming-biodiversity-320906 (19) Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye, 3. cikk: https://www.cbd.int/convention/articles/?a=cbd-03 (20) A 182/2011/EU rendelet (6. cikkének (3) bekezdése) szerint az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége által biztosított támogatás. (21) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (22) https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf (23) Az Európai Parlament 2020. január 15-i állásfoglalása az európai zöld megállapodásról (HL C 270., 2021.7.7., 2. o.), 102. bekezdés. (24) HL C 445., 2021.10.29., 257. o.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i határozata Stephanus Abraham Blok a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C9-0150/2022 – 2022/0805(NLE))

P9_TA(2022)0259 A9-0180/2022

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9‑0150/2022),

–  tekintettel eljárási szabályzata 129. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0180/2022),

A.  mivel a Tanács 2022. április 8-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel Stephanus Abraham Blok a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről;

B.  mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság ezt követően értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – Blok úr képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megkapta Blok úr önéletrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C.  mivel a bizottság a továbbiakban – 2022. június 15-én – meghallgatta Blok urat, aki a meghallgatáson bevezető nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Stephanus Abraham Blok számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás megújításáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14207/2021 – C9-0478/2021 – 2021/0336(NLE))

P9_TA(2022)0260 A9-0176/2022

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14207/2021),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás megkötéséről szóló, 2005. június 6-i 2005/781/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 186. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9‑0478/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A9-0176/2022),

1.  egyetért a megállapodás megújításával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Brazil Szövetségi Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 295., 2005.11.11., 37. o.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Uniónak a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön hozott ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (13494/2021 – C9-0465/2021 – 2021/0208(NLE))

P9_TA(2022)0261 A9-0177/2022

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13494/2021),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön hozott ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményre (13494/2021 ADD 1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9‑0465/2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A9-0177/2022),

1.  egyetért az Európai Uniónak az egyezményhez történő csatlakozásával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása az EU-ban történő illegális fakitermelésről (2022/2523(RSP))

P9_TA(2022)0262 B9-0329/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 227. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 191., 230. és 258. cikkére,

–  tekintettel a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (uniós fakitermelési rendelet),

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(2) (élőhelyvédelmi irányelv),

–  tekintettel a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv),

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) (aarhusi rendelet),

–  tekintettel a Bizottság 2020. február 12-i kötelezettségszegési csomagjában szereplő INFR(2020)2033. számú kötelezettségszegési ügyre,

–  tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

–  tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia ” című, 2021. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2021)0572),

–  tekintettel az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és Unióból történő kiviteléről, valamint a 995/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2021. november 17-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0706), amelynek célja az EU által ösztönzött erdőirtás és erdőpusztulás visszaszorítása,

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről, valamint a 2008/99/EK irányelv felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2021. december 15-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0851) és az azt kísérő közleményre (COM(2021)0814),

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló 1367/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2021. október 6-i (EU) 2021/1767 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, az illegális fakitermelésről szóló kérdésre (O-000020/2022 – B9‑0016/2022),

–  tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

A.  mivel a Petíciós Bizottsághoz beérkezett 0289/2015., 0625/2018., 1248/2019., 0408/2020., 0722/2020. és 1056/2021. számú petíciók aggályokat fogalmaznak meg az EU-ban – többek között az utolsó megmaradt természetes és őshonos erdőkben – zajló, növekvő illegális fakitermeléssel, valamint az uniós természetvédelmi jogszabályokat sértő gyakorlatok számos tagállamban tapasztalt konkrét eseteivel kapcsolatban, és megelőző intézkedéseket szorgalmaznak a környezeti károk, valamint az emberi életet és jóllétet fenyegető veszély kockázatának és nagyságrendjének csökkentése érdekében;

B.  mivel az illegális fakitermelés súlyos aggodalomra okot adó tevékenység, amely környezeti károkhoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez és az ökoszisztémák károsodásához, elsivatagosodáshoz, valamint természeti katasztrófákat – például földcsuszamlásokat – okozó talajkárosodáshoz vezet, és számos Natura 2000 terület és természetes és őshonos erdő pusztulását vagy károsodását idézte elő; mivel az illegális fakitermelés a védett fajok kipusztulását és a különböző növény- és állatfajok sajátos élőhelyeinek pusztulását eredményezheti, mivel az illegális tevékenységeket folytatók hajlamosak figyelmen kívül hagyni az értékes erdészeti erőforrásokat védő jogszabályokat;

C.  mivel az Europol becslése szerint a környezeti bűncselekmények ugyanolyan jövedelmezőek, mint a kábítószer-kereskedelem, de sokkal kisebb a felderítés és a büntetés kockázata(6);

D.  mivel az illegális fakitermelés az erdőpusztulás, az erdőirtás és az éghajlatváltozás egyik fontos előmozdítója, amely hozzájárul a levegőminőség romlásához; mivel az illegális fakitermelés a nemzetközi fatermelés 15–30%-át teszi ki, és további környezeti, társadalmi és gazdasági következményekkel jár; mivel az illegális fakitermelés nagyrészt felderítetlenül marad, ami akadályozza az európai zöld megállapodás, az európai klímarendelet és a biodiverzitási stratégia céljainak elérésére irányuló uniós erőfeszítéseket; mivel az illegális fakitermelés nagyon gyakran az EU legjobb minőségű és legjobb állapotban lévő erdeiben zajlik;

E.  mivel az illegális fakitermelésből származó termékeket az EU-ban tanúsítvánnyal rendelkező faanyagként értékesítik(7); mivel a meglévő fő tanúsítási rendszerek nem képesek teljes mértékben megfelelni az alkalmazandó jogszabályok követelményeinek; mivel az erdészeti ágazatban alkalmazott tanúsítási és ellenőrzési rendszerekről szóló, 2021. júliusi bizottsági jelentésben értékelt főbb rendszerek jogszerűséget érintő fogalommeghatározásai hiányosak, jogi követelményeik pedig korlátozott hatályúak vagy kétértelműek; mivel ugyan szisztematikus megközelítést biztosítanak a követeléseknek az ellátási lánc egészében történő továbbításához, de többnyire nem biztosítják a mennyiségekre, fajtákra és minőségekre vonatkozó, entitások közötti tranzakciók – valós időben vagy más módon történő – szisztematikus ellenőrzését, így a rendszerek kiszolgáltatottak a manipulációval és a csalással szemben; mivel minden főbb tanúsítási rendszer szembesül a korrupciós problémák azonosításának és hatékony kezelésének kihívásával, a korrupciós esetek azonosítására szolgáló rendszerek viszonylag korlátozottak, és nem észlelik megfelelően a csalás kockázatát(8);

F.  mivel az erdők alapvető szénelnyelők, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

G.  mivel az illegális fakitermelés jelentős negatív társadalmi-gazdasági hatásokkal jár, és az illegálisan kivágott fa illegális forgalmazása megfosztja a helyi felelős közösségeket gazdasági megélhetésüktől, ösztönzi a bűnözést és káros hatással van a fenntartható helyi fejlődésre és a jogszerű vállalkozásokra; mivel az illegális fakitermelés gyakran adócsalással jár együtt, ami lehetővé teszi az illegális fakitermelők számára, hogy lenyomják az erdészeti termékek piaci értékét, és ez piactorzuláshoz és tisztességtelen versenyhez vezet; mivel az illegális fakitermelés az elmaradt adók és vámok miatt bevételkiesést okoz a kormány számára, és hozzájárul az erdőgazdálkodási és tranzakciós költségek növekedéséhez; mivel gyakran előfordul, hogy a fát az egyik tagállamban termelik ki, de egy másikban adják el; mivel az illegális fakitermelésből származó fa nagy részét jogszerűen kitermelt faként adják el és használják fel;

H.  mivel hiányoznak az uniós fakitermelésre vonatkozó egységes, harmonizált és összehasonlítható adatok, valamint hiányzik az illegális fakitermelés közös meghatározása;

I.  mivel egyes esetekben az illegális fakitermelők erőszakosan léptek fel az erdészeti tisztségviselőkkel, az erdőőrökkel, a bűnüldöző szervekkel, a környezetvédelmi aktivistákkal és az oknyomozó újságírókkal szemben, ami legalább 6 dokumentált esetben halálos áldozattal is járt, és számos esetben fordult elő az erdők védelméért felelős személyek elleni erőszak és zaklatás;

J.  mivel az „illegális fakitermelés” fogalmába tartozó tevékenységek nemzetközileg elismert meghatározásának hiánya problémákat vet fel; mivel e pontatlanság komoly jogi kiskaput jelent;

K.  mivel az illegális fakitermelés fő hajtóerejét a korrupció és a csalás jelenti, ami gyenge végrehajtáshoz és büntetlenséghez vezet. mivel ez súlyosbítja az olyan különböző bűncselekményeket is, mint a konfliktusok finanszírozása és a pénzmosás; mivel az illegális fakitermelés és az erdőirtás megállításához, valamint az illegálisan kitermelt fa és fatermékek kereskedelmének megfékezéséhez uniós fellépésre van szükség;

L.  mivel az Eurojust szerint a környezeti bűncselekmények nemzetközi szinten a negyedik legelterjedtebb bűnözői tevékenységnek számítanak;

M.  mivel az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet szabályokat állapít meg a fa és a fatermékek forgalomba hozatalára vonatkozóan, és meg kellene akadályoznia az illegális fakitermelést; mivel a Bizottság az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek európai uniós piacon történő forgalmazásáról és az EU-ból történő kiviteléről szóló rendeletre irányuló javaslatával hatályon kívül kívánja helyezni az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet; mivel az Európai Uniónak támogatnia kell a megfelelő erdészeti irányítással nem rendelkező tagállamokat az erdőket kizsákmányoló bűnözés, illetve szervezett bűnözés elleni küzdelemben, és elő kell mozdítania a környezet védelmét, beleértve az erdők védelmét és fenntartható kezelését a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK irányelv(9) értelmében, valamint az európai zöld megállapodás, a biodiverzitási stratégia, a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv és a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv célkitűzéseivel összhangban;

N.  mivel az illegális tevékenységek nem fenntartható gyakorlatokat eredményeznek, csökkentik az erdők értékét, valamint az erdők által nyújtott különböző környezeti, gazdasági és társadalmi szolgáltatások értékcsökkenéséhez vezetnek, ami egyenes út az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz;

O.  mivel az illegális fakitermeléshez emberi jogi jogsértések és erőszak, valamint a csaláshoz és korrupcióhoz kapcsolódó bűncselekmények, például pénzmosás és adócsalás társul;

P.  mivel több kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a tagállamok ellen a vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának állítólagos elmulasztása miatt;

Q.  mivel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és a tagállamok által kezelt egyéb alapok keretében az erdőtulajdonosok jelenleg jogosultak az erdő-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos szolgáltatásokért nyújtott kompenzációra, az erdőmegőrzés, -helyreállítás és -védelem támogatására, a Natura 2000 erdőterületekért nyújtott kompenzációra, valamint az erdei ökoszisztémák fenntartására, illetve azok rezilienciáját és környezeti értékét javító tevékenységekre nyújtott kompenzációra;

R.  mivel a tagállamok erdőgazdálkodási terveinek összhangban kell lenniük az erdők biológiai sokféleségének védelméhez és helyreállításához szükséges intézkedésekkel, és hozzáférhetőknek kell lenniük a nyilvánosság számára; megjegyzi, hogy a Natura 2000 területekhez kapcsolódó gazdálkodási tervek nem minden esetben ismerik el a természetes és őshonos erdők kifejezett értékét, és a szigorúan védett erdőkre vonatkozó erdővédelmi intézkedések nem zárják ki teljesen a fakitermelést, ami összeegyeztethetetlen lehet a természetes és őshonos erdők hosszú távú megőrzésével;

1.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a meglévő uniós természetvédelmi irányelvekben meghatározott kötelezettségeket; kéri a Bizottságot, hogy gyorsabban, hatékonyabban és átláthatóbban járjon el, többek között rendszeresen kövesse nyomon az eseteket, és folytasson le kötelezettségszegési eljárásokat a meg nem felelés valamennyi esetének orvoslása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy különítsen el elegendő forrást a jelenlegi késedelmek orvoslására; úgy véli, hogy rendkívül fontos a megfelelő szinten képzett személyzet és az erőforrások rendelkezésre állása az uniós politikák sikeres végrehajtásához és érvényesítéséhez;

2.  megjegyzi, hogy az illegális fakitermelés még mindig problémát jelent az Unióban; aggodalmát fejezi ki az illegális fakitermelésnek az európai erdőkre, a természetes élőhelyekre, a belső piacra, valamint az EU éghajlat-politikai intézkedéseire gyakorolt negatív hatásai miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzék el az ilyen jelenségek társadalmi-gazdasági okainak alapos értékelését, és maradéktalanul hajtsák végre a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokat annak érdekében, hogy az illegális fakitermelés elleni küzdelemre irányuló konkrét és azonnali intézkedéseket dolgozzanak ki annak megakadályozása érdekében, hogy az illegális fakitermelés tendenciává váljon, figyelembe véve a természetvédelmi irányelvek szerinti kötelezettségeket és a biodiverzitási stratégia tagállamok által jóváhagyott célkitűzéseit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az alapanyagok és az energia emelkedő ára és a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében a biomasszából származó kibocsátások nulla értéken való számítása a fenntartható szintet meghaladó mértékben növelheti az erdőkre nehezedő nyomást, többek között az illegális fakitermelés miatt, mivel magas haszon érhető el elhanyagolható kockázat mellett, és ez vonzó perspektívát kínálhat az EU távoli és vidéki területein élők számára a jelenlegi társadalmi és gazdasági körülmények között;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az illegális fakitermelés Unión belüli növekedése egyrészt aláássa az európai zöld megállapodás, az uniós biodiverzitási stratégia és az erdészeti stratégia céljait, mivel nem sikerül megvédeni az egyedülálló ökológiai sokféleséget és az utolsó megmaradt őserdőket és őshonos erdőket, helyreállítani és megőrizni a természetes élőhelyeket és a vadon élő növény- és állatfajokat, másrészt aláássa a hatékonyan védett és szigorúan védett területekre vonatkozó célértékeket;

4.  hangsúlyozza, hogy az erdőirtás felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 20%-áért; aggodalmát fejezi ki az illegális fakitermelés elsivatagosodással, talajerózióval, áradásokkal és hasonló jelenségekkel kapcsolatos negatív hatása miatt; hangsúlyozza, hogy az erdőirtás számos olyan faj kihalásával is összefüggésbe hozható, amelyek az illegális fakitermelés miatt veszítik el élőhelyüket;

5.  kéri a tagállami ügyészeket és illetékes hatóságokat, hogy a jog adta lehetőségeket maradéktalanul kihasználva vizsgálják ki az illegális fakitermelés valamennyi esetét, és nyomozzák az illegálisan kitermelt fa szállítását, tárolását, forgalmazását és értékesítését;

6.  hangsúlyozza, hogy a mérhető mutatókon és küszöbértékeken alapuló fenntartható erdőgazdálkodás, erdővédelem és erdőmegőrzés megvalósítása kulcsfontosságú kérdés az európai erdészet jövője szempontjából; támogatja egy természetközeli tanúsítási rendszer bevezetését a biológiai sokféleség teljes spektrumának megőrzése, a hosszú távú termelékenység és reziliencia biztosítása, valamint a környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásoknak való megfelelés érdekében;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletnek való teljes megfelelés biztosítása érdekében hozzák meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az európai vállalatok által felhasznált faanyag nyomon követése céljából alapos ellenőrzést végezzenek;

8.  határozottan felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti stratégiai terveken belül megfelelő összegű pénzügyi erőforrásokat különítsenek el a biológiai sokféleség helyreállítására az illegális fakitermelés által leginkább érintett területeken; emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáról szóló, 2021. június 9-i parlamenti állásfoglalás szerint a tagállamokban el kellene érni, hogy a többéves pénzügyi kereten belül az éves kiadások legalább 10%-át biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre fordítsák; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a biológiai sokféleség finanszírozására vonatkozó célérték egyes tagállamokban messze elmarad a megállapított 10%-tól;

9.  sajnálja, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásban eddig még sem küszöbértékeket vagy tartományokat nem határoztak meg az erdők kívánatos állapotára vonatkozó viszonyítási pontként, sem elegendő kritériumot az ökoszisztéma egészségével, a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatban; ezért kéri azon új mutatók és küszöbértékek megállapítását, amelyekre szükség van a megvalósítható fenntartható erdőgazdálkodáshoz;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a faanyag-nyomonkövetési rendszerek teljes körű működőképességéről és arról, hogy az erdészeti szankciók arányosak és visszatartó erejűek legyenek az illegális fakitermelés hatékony visszaszorítása érdekében; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szankciók jelenleg nem állnak arányban a fatermékek értékével, és a piaci szereplőkkel szemben olykor csak figyelmeztető szankciókat vagy nagyon alacsony összegű közigazgatási bírságokat szabnak ki; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak eszközöket az erdőgazdálkodásért felelős nemzeti hatóságok tevékenységének javításához, szükség esetén növeljék a bűnüldöző tisztviselők létszámát, és illegális fakitermelés esetén a rendőrség által beszerzett vagy harmadik felek által a rendőrséghez továbbított bizonyítékok alapján ténylegesen tegyenek jogi lépéseket, és indítsanak büntetőeljárást; kéri, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv felülvizsgálata során rendelkezzenek büntetőeljárásról, többek között magánszemélyekkel szemben is;

11.  kéri a tagállamokat, hogy a kapcsolódó illegális gyakorlatok elleni küzdelem fokozása érdekében osszák meg a bűnüldöző hatóságok körében a bevált gyakorlatokat;

12.  kéri a tagállamokat, hogy az aarhusi rendelettel összhangban biztosítsák a nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférését, valamint az erdőgazdálkodási tervekkel kapcsolatban a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételét és az igazságszolgáltatáshoz való jogot;

13.  hangsúlyozza, hogy az erdőgazdálkodási tervek környezeti hatásait megfelelően kell értékelni, és a tagállamoknak felül kell vizsgálniuk azokat a terveket, amelyek nem felelnek meg a nemzeti jogszabályoknak;

14.  sajnálatát fejezi ki az erdészeti tisztségviselők, az erdőőrök, a bűnüldöző tisztviselők, a környezetvédelmi aktivisták és az oknyomozó újságírók elleni támadások miatt, beleértve a halálos támadásokat is, és emlékeztet arra, hogy ezeket a támadásokat gyakran magánszemélyek vagy jól szervezett és jól felszerelt, egyre erőszakosabb és rendszeresen megfélemlítést alkalmazó, illegális fakitermeléssel foglalkozó bandák követik el;

15.  felhívja a nemzeti és uniós hatóságokat, hogy hozzanak visszatartó erejű és határozott intézkedéseket a nemzeti és uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való teljes körű megfelelés biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy az eljárásbeli hiányosságok és az elmaradt ellenőrzések a gyakorlatban csökkentik a fa- és fatermékpiaci rendelet hatékonyságát; sürgeti az uniós társjogalkotókat, hogy ragadják meg az erdőirtás nélkül előállítható termékekről szóló rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0706) folytatott tárgyalások adta lehetőséget arra, hogy levonják a tanulságokat az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet végrehajtásából és érvényesítéséből, és javítsák a tagállamok illetékes hatóságainak helyzetét, az ellenőrzéseik mennyiségére és minőségére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a többi tagállam illetékes hatóságaival, más nemzeti hatóságokkal és a Bizottsággal kialakított kapcsolataikat és a velük folyatott együttműködésüket; felhívja a tagállamokat, hogy az illegálisan kitermelt fa használatának és az uniós piacon történő forgalmazásának betiltása révén szigorúan hajtsák végre a jelenleg hatályos vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit; kéri, hogy az illegális fakitermelést kezeljék bűncselekményként és sújtsák megfelelő büntetőjogi szankciókkal, valamint vonják a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, felülvizsgált irányelv hatálya alá, továbbá kéri az európai együttműködés megerősítését az illegális fakitermelés felszámolása érdekében; felszólít az illegális fakitermelés környezeti bűncselekményként való egységes meghatározására valamennyi tagállamban, biztosítva, hogy ugyanazon illegális fakitermelési jogsértések esetén az egész EU-ban harmonizált eljárásokat és szankciókat alkalmazzanak;

16.  hangsúlyozza a megelőző intézkedések fontosságát az illegális fakitermelés által okozott környezeti és gazdasági károk és az emberi életet fenyegető veszélyek csökkentése szempontjából; elismeri, hogy a közelmúltban tagállami szinten történt némi előrelépés, mivel javulásról számoltak be a faanyagok nyomon követése, valamint az illegális fakitermelés elleni küzdelmet célzó nemzeti jogszabályokban előirányzott szankciók felülvizsgálata és erősítése terén; hangsúlyozza, hogy a leromlott állapotú természetes területekre vonatkozóan megfelelő helyreállítási tervekre van szükség az érintett tagállamokban; emlékeztet arra, hogy egy összehangolt európai megközelítés és a megelőző intézkedések segíthetnek az illegális fakitermelés felszámolásában; kéri a tagállamokat, hogy javítsák erdőmegfigyelési rendszereik minőségét és teljességét annak érdekében, hogy a Natura 2000 hálózaton belüli erdőgazdálkodási tervek hatékonyságára vonatkozóan határozott következtetéseket tudjanak levonni; megjegyzi, hogy a Natura 2000-hez kapcsolódó intézkedések hatékonyságának kielégítő értékelése érdekében az ellenőrzés során több adatot kell gyűjteni a hálózaton belüli és kívüli területekről, valamint a természetvédelmi irányítás minőségéről;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a tisztességtelen verseny elkerülése érdekében vizsgálja felül az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet azzal a céllal, hogy az alkalmazását kiterjessze az európai piacon értékesített valamennyi faanyagra és fatermékre;

18.  hangsúlyozza, hogy nagy közérdeklődés övezi az illegális fakitermelés elleni küzdelmet, amint az a Petíciós Bizottsághoz benyújtott 1248/2019., 0408/2020., 0722/2020. és 1056/2021. számú petíciókban is kifejezésre jut, amelyekben elítélik a gyakran az uniós jogszabályok védett területeken való laza végrehajtása vagy a műholdas megfigyelési rendszerek leállítása miatt növekvő illegális fakitermelést, valamint az erdészeti dolgozók, aktivisták és újságírók elleni támadások növekvő számát;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő bűnüldözési intézkedéseket az illegális fakitermelés elleni fellépés, valamint a környezetvédők, az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak elkerülésére, hogy az igazságügyi hatóságok ejtsék az illegális fakitermeléssel kapcsolatos ügyeket; elismeri a civil társadalom, így a nem kormányzati szervezetek és a környezetvédők éghajlat-politikai intézkedések és biológiai sokféleség védelmének előmozdításában vállalat aktív szerepét és részvételét, és kéri az említett tevékenységek EU általi támogatását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a civil társadalom részvételét a Párizsi Megállapodás 13. cikkében meghatározott átláthatósági keretben;

20.  kéri a Bizottságot, hogy álljon az illegális fakitermelés elleni globális küzdelem élére, és a szabályok be nem tartását lehetővé tevő jelenlegi jogi kiskapuk felszámolása érdekében mozdítsa elő az „illegális fakitermelés” fogalomkörébe tartozó tevékenységek egységes, egyértelmű és nemzetközileg elismert meghatározásának végrehajtását; első lépésként üdvözli az erdőirtás nélkül előállítható termékekről szóló rendeletre irányuló javaslatot;

21.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyakran értékeljék a földi megfigyelésen és távérzékelési technológiákon alapuló, rendelkezésre álló adatokat, például az összes erdős Natura 2000 területről készült műholdas felvételeket, hozzanak megfelelő intézkedéseket – ideértve kötelezettségszegési eljárások megindítását is –, amennyiben e területeken bizonyított károkozás vagy pusztítás történik, és tegyék nyilvánossá ezeket az értékeléseket és intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a műholdas megfigyelés hatékonyabb, ha helyszíni adatokkal kombinálják, ezért a helyszíni adatokat nem szabad figyelmen kívül hagyni; kéri a tagállamokat, hogy orvosolják az erdőirtás és az illegális fakitermelés által érintett Natura 2000 területeken található védett erdei élőhelyeket vagy védett erdei fajok élőhelyeit ért károkat;

22.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell az uniós jog betartását; tudomása szerint a jogsértés bizonyításának terhe a Bizottságot terheli, amely jogsértési ügyekben nem támaszkodhat semmilyen vélelemre; hangsúlyozza azonban, hogy bár a Bizottság megerősítette, hogy az uniós jog helyes alkalmazása továbbra is prioritás, egyes kötelezettségszegési ügyek elhúzódása – még akkor is, ha a Bizottság elegendő bizonyítékkal rendelkezik – ennek ellenkezőjét sugallja; felelőtlennek nyilvánítja, hogy olyan időkben, amikor a legtöbb jogsértést a környezetvédelmi jogszabályok ellen követik el, és az európai zöld megállapodás új kezdeményezéseket vezetett be, a Bizottság a Környezetvédelmi Főigazgatóságán következetesen és folyamatosan a kelleténél kisebb létszámú személyzetet foglalkoztat; helyteleníti, hogy a pótolhatatlan értékek vesznek el a Bizottság tétlensége és az uniós személyzeti költségvetés csökkentése miatt; javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok tisztázzák prioritásaikat;

23.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletnek való maradéktalan megfelelés biztosítása érdekében szisztematikusan használja ki az összes rendelkezésre álló technológiai fejlesztést, például a távérzékelést, hogy így átfogóan meg tudja vizsgálni az európai erdők állapotát;

24.  sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi tagállam illetékes hatóságainak bevonásával kialakítsák és fejlesszék a rendőrséggel való együttműködést az erdészeti bűncselekmények és az ilyen tevékenységekből eredő fakereskedelem megelőzése, felderítése és kivizsgálása érdekében; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak szisztematikusan értékelniük kell a rendőrségi együttműködés hatékonyságát, és azt rendszeresen javítaniuk kell;

25.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – különösen az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagról és a megújulóenergia-irányelv(10) (RED III) felülvizsgálatáról szóló tárgyalások keretében – gondosan értékelje, hogy az erdei biomassza energiahordozóként való felhasználásának előmozdítása esetlegesen milyen kedvezőtlen következményekkel járhat az uniós erdőkre nézve;

26.  kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását az illegális fakitermelés jelensége és következményei ellen folytatott küzdelem során, beleértve a zöld közbeszerzést vagy az illegálisan kitermelt fával kereskedő vállalatok nevének fogyasztókkal való közlését;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a fa- és fatermékpiaci rendelet, az élőhelyvédelmi irányelv, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv és a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv(11), valamint az aarhusi rendelet megfelelő végrehajtását, mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok a környezeti bűnözést elősegítő tényezők közé tartozhatnak; megjegyzi, hogy ezek megsértése környezeti és ökológiai katasztrófákhoz, például talajromláshoz és erózióhoz, földcsuszamlásokhoz, árvizekhez, egyedülálló vadon élő fajok kipusztulásához, erdőirtáshoz és az EU-ban még fellelhető utolsó természetes és őshonos erdők eltűnéséhez vezethet;

28.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jelenlegi jogalkotási problémákat, és javítsa ellenőrzéseit annak érdekében, hogy kiküszöbölje azokat a jogi kiskapukat, amelyek lehetővé teszik az illegálisan kitermelt fa Unión belüli felhasználását, ami jelenleg olyan módszerek révén valósul meg, mint a jogszerűen és illegálisan kitermelt fa keverése az utóbbi eredetének tanúsítása érdekében;

29.  kéri a Bizottságot, hogy kereskedelempolitikáját kihasználva nemzetközi szinten szorítsa vissza az illegális fakitermelést; hangsúlyozza, hogy az illegálisan kitermelt fa nem uniós országokból történő behozatala torzítja az európai piacot, és tisztességtelen helyzetet teremt az európai termelők számára; emlékeztet arra, hogy az ilyen illegális faanyag felhasználása a kitermelést végző közösségek számára is kárt okoz, és elősegíti az illegális fakitermelés és az ehhez kapcsolódó valamennyi bűncselekmény folytatását; üdvözli a Bizottság által az erdőirtás nélkül előállítható termékekről szóló rendeletre irányuló javaslatában javasolt, az egyes árukat az uniós piacon forgalmazni kívánó vállalatokra vonatkozó kötelező átvilágítással kapcsolatos szabályokat;

30.  hangsúlyozza a természetközeli erdőgazdálkodást, a környezetvédelmet, a környezet helyreállítását és megőrzését célzó projektek végrehajtásának fontosságát, egyúttal támogatva az erdészeti erőforrásoktól függő közösségeket a rövid ellátási láncok kialakítása és az ökoturizmus fejlesztése révén; javasolja, hogy a helyi önkormányzatokkal szoros együttműködésben dolgozzanak ki demokratikus erdészeti irányítást és olyan projekteket, amelyek szorosan együttműködnek a környezeti változások, valamint a nagyüzemi fakitermelés és -kereskedelem kedvezőtlen társadalmi-gazdasági hatásai által közvetlenül és közvetve leginkább érintett érdekelt felekkel és helyi közösségekkel;

31.  felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy tárják fel az illegális fakitermelés elleni küzdelem és annak megelőzése terén folytatott együttműködés további lehetőségeit; javasolja, hogy a Bizottság biztosítson együttműködési platformot a tagállamok számára a nemzeti digitális erdőmegfigyelési eszközök fejlesztéséhez és továbbfejlesztéséhez, az illegális fakitermelés eseteinek bejelentéséhez, valamint az illegális fakitermelés elleni gyors és hatékony, határokon átnyúló beavatkozás lehetővé tételéhez;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy vállaljanak elsődleges felelősséget a környezet, ezen belül az erdők védelméért, és gondoskodjanak az erdészeti tisztségviselők biztonságáról; emlékeztet arra, hogy a közintézményeken belüli korrupció továbbra is fontos szerepet játszik abban, hogy az illegális fakitermelés, valamint a környezetvédelmi aktivistákkal szembeni bűncselekmények büntetlenül maradnak;

33.  kéri a tagállamokat, hogy amennyire lehetséges, harmonizálják az illegálisan kitermelt fa ellenőrzésére vonatkozó szabályaikat annak megelőzése érdekében, hogy illegális faforgalmazási útvonalakat használjanak azon tagállamok jogszabályai alapján, ahol lazák az ellenőrzések;

34.  kéri az ügyészeket, nyomozókat, erdőőröket és pénzügyi szakértőket, hogy egyesítsék erőiket és szakértelmüket a szervezett bűnözés gyors és sikeres felderítése, kivizsgálása és a büntetőeljárások lefolytatása érdekében;

35.  emlékeztet arra, hogy az erdő-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos szolgáltatásokért, az erdei ökoszisztémák rezilienciájának és környezeti értékének javításáért, az erdők helyreállításáért, megőrzéséért és védelméért járó kompenzációk, valamint a Natura 2000 alá tartozó erdős területekre vonatkozó kompenzációk céljára igényelhető lehet uniós finanszírozás, a kis erdőtulajdonosok által is;

36.  javasolja, hogy vezessenek be rendszeres felderítést (többek között biztonsági/rendőrségi őrjáratokat és légi megfigyelést) az erdőkben és azokon a területeken, ahol fát szállítanak, vagy ahonnan illegális fakitermelésről vagy az ilyen forrásból származó faanyag illegális szállításáról és kereskedelméről szóló jelentések érkeztek; hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a rendőrség figyelmét az illegális fakitermelés bűncselekményére, és felhívja a tagállamokat, hogy tartsanak külön képzést a bűnüldöző szervek tagjai számára, hogy gyakorlati eszközökkel, készségekkel és ismeretekkel lássák el őket az illegális fakitermelés megelőzése, felderítése és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása, valamint a környezetvédelmi aktivisták, a visszaélést bejelentő személyek és az erdőgazdálkodásért felelős személyzet védelme terén; ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt az erőforrások intelligens felhasználásának biztosítása érdekében, ily módon megakadályozva ezen intézkedés szabálytalan végrehajtását;

37.  emlékeztet arra, hogy az illegális fakitermelés gyakran kapcsolódik a bűnözés más – túlnyomórészt határokon átnyúló dimenzióval rendelkező – formáihoz, például a tiltott kereskedelemhez, a korrupcióhoz, a csaláshoz és a pénzmosáshoz; hangsúlyozza ezért, hogy az illegális fakitermeléssel kapcsolatos információkat alapvető fontosságúnak kell tekinteni a súlyos bűncselekmények egyéb típusainak kivizsgálása szempontjából, és hogy ezeket az információkat meg kell osztani az Europollal a határokon átnyúló nyomozások megkönnyítése érdekében;

38.  hangsúlyozza, hogy egy uniós környezetvédelmi ügyész – az Európai Ügyészség megbízatásának az EUMSZ 86. cikke (4) bekezdésével összhangban történő kiterjesztése révén történő – kinevezése lehetőséget kínál az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének javítására, valamint a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező súlyos környezeti bűncselekmények elleni küzdelemre;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy különítsen el forrásokat az illegális fakitermelés elleni küzdelemre;

40.  hangsúlyozza az átlátható, jó minőségű adatok fokozott elérhetőségének fontosságát, és tudomásul veszi az új uniós erdőstratégia azon célját, hogy e tekintetben javítsa a harmonizált adatgyűjtést; úgy véli, hogy a meglévő struktúrák, különösen a nemzeti erdőnyilvántartások és az Európai Erdészeti Információs Rendszer elengedhetetlenek ahhoz, hogy javuljon a rendőri erők operatív reagálása az erdészeti bűnözés különböző aspektusainak kezelése terén; elismeri, hogy valamennyi tagállamban időszerű, ismétlődő és összehasonlítható adatokra van szükség mind az alapvető, mind az alkalmazott erdészeti változók tekintetében; ezért támogatja az uniós szintű erdészeti megfigyelési, jelentéstételi és adatgyűjtési keretrendszerre vonatkozó javaslatot; kéri a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat az ellenőrzési tevékenységekről, a megállapított jogsértések számáról, valamint a kiszabott szankciók típusáról és mértékéről;

41.  kéri a tagállamokat, hogy többek között célzott kommunikációs kampányok révén fokozottan hívják fel a közvélemény figyelmét az illegális fakitermelés elleni küzdelemre és a rendelkezésre álló bejelentési eszközökre; felkéri a tagállamokat, hogy a természeti örökség megőrzésének részeként foglalják bele a gyermekek számára készült oktatási tantervekbe az erdővédelem fogalmát;

42.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi peres eljárásokhoz a jogi szakembereknek specifikus ismeretekre és kompetenciákra van szükségük; javasolja ezért, hogy a tagállamok erősítsék meg az egyetemi szintű jogi tanulmányok környezetvédelmi összetevőjét;

43.  kiemeli, hogy a távérzékelési technológiák, például a helyszíni leltár és a helyszíni szemle kiegészítésére szolgáló műholdfelvételek használata segítheti az illetékes hatóságokat uniós és nemzeti szinten a nagy területen folytatott illegális fakitermelés nagyobb pontossággal és gyorsasággal történő azonosításában; kiemeli, hogy az észlelések pontosságának biztosítása érdekében ezeket az adatokat a földi megfigyelés révén gyűjtött adatokkal kell kalibrálni; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az Európai Unió Műholdközpontja által rendelkezésre bocsátott eszközöket az illegális fakitermelés elleni küzdelemre irányuló kapacitásaik megerősítésére; megjegyzi, hogy bár a fakitermelés műholdfelvételek segítségével felderíthető, továbbra is kihívást jelent a jogszerű és az illegális fakitermelés megkülönböztetése; kiemeli, hogy az illegális fakitermelés visszaszorítása terén a műholdas erőforrások hatékonysága attól függ, hogy a hatóságok képesek-e felhasználni az információkat és összehangolni azokat más (helyszíni) megfigyelési eszközökkel és adatbázisokkal; úgy véli, hogy a műholdas felvételek kiegészíthetik a helyszíni ellenőrzéseket és a helyszíni leltári adatokat, mivel értékes eszközök az illegális fakitermelés felderítéséhez, és közvetett módon hozzájárulhatnak az illegális fakitermelés gyanújának megállapításához azzal, hogy felderítik az engedélyezett területeken kívül létesült utakat;

44.  emlékeztet arra, hogy a technológiai innováció alapvető szerepet játszik az illegális fakitermelés és általában a környezeti bűnözés elleni küzdelemben; felhívja a Bizottságot, hogy különítsen el finanszírozást a tagállamoknak nyújtott technológiai támogatásra, amely lehetővé tenné a nemzeti bűnüldöző szervek tagjai számára a legjobb eszközök használatát;

45.  hangsúlyozza, hogy az illegális fakitermelés által érintett területekre irányuló tényfeltáró látogatás segítene a helyszíni viszonyok, az illegális fakitermeléshez vezető fő tényezők és a helyi lakosságra gyakorolt hatások felmérésében, valamint a konkrét esetekben az előrelépési lehetőségek meghatározásában;

46.  kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy az EU ne támogasson olyan kezdeményezéseket és projekteket, amelyek illegális fakitermeléshez és erdőirtáshoz vezetnének, vagy más, hasonlóan káros hatást gyakorolnának a környezetre;

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 295., 2010.11.12., 23. o. (2) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. (3) HL L 197., 2001.7.21., 30. o. (4) HL L 264., 2006.9.25., 13. o. (5) HL L 356., 2021.10.8., 1. o. (6) https://www.europol.europa.eu/crime-areas-and-statistics/crime-areas/environmental-crime (7) Az uniós fa- és a fatermékpiaci rendeletet végrehajtó illetékes hatóságok számára készült tájékoztató feljegyzés (2020. június–szeptember) megállapítja: „Bár a VGSM által az IKEA-nak szállított faanyagot a Forest Stewardship Council (Erdőgondnoksági Tanács, FSC) tanúsította, a jelentés szerint a Velyky Bychkivben 2018 áprilisa és júniusa között kitermelt fa több mint fele nem felelt meg az FSC-szabványoknak, és valójában illegálisan kivágott faanyag volt.” (8) Európai Bizottság, jelentés: Study on Certification and Verification Schemes in the Forest Sector and for Wood-based Products [Tanulmány az erdészeti ágazatban és a faalapú termékek esetében alkalmazott tanúsítási és ellenőrzési rendszerekről], 2021. július. (9) HL L 328., 2008.12.6., 28. o. (10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és teljesítéséről (2022/2002(INI))

P9_TA(2022)0263 A9-0174/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatra (a 2030-ig tartó menetrend),

–  tekintettel „Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítása – átfogó megközelítés” című, 2020. november 18-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0400),

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztályának 2022-es, a fenntartható fejlődési célok bevált gyakorlatairól szóló, a fenntartható fejlődési célok megvalósításának sikertörténeteiből és tanulságaiból összeállított kiadványának második kiadására,

–  tekintettel az ENSZ 2019. évi globális fenntartható fejlődési jelentésére,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2021. február 17-i közös közleményére a szabályokon alapuló multilateralizmushoz való uniós hozzájárulás fokozásáról (JOIN(2021)0003),

–  tekintettel a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács, a Parlament és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 30-i közös nyilatkozatra(1),

–  tekintettel a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló uniós jelentésről szóló, 2019. január 28-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0020),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezményre,

–  tekintettel az UNFCCC részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

–  tekintettel arra, hogy Lettország és a Bizottság az Unió és tagállamai nevében 2015. március 6-án benyújtotta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez az EU és tagállamai tervezett nemzeti hozzájárulásait,

–  tekintettel arra, hogy Németország és a Bizottság az Unió és tagállamai nevében 2020. december 17-én benyújtotta az UNFCC-hez az EU és tagállamai nemzeti szinten meghatározott, aktualizált hozzájárulásait,

–  tekintettel az ENSZ 2015. július 13–16-án Addisz-Abebában (Etiópia) megtartott harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciájára,

–  tekintettel a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács, a Parlament és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 30-i közös nyilatkozatra(2),

–  tekintettel a Bizottság 2020. évi (COM(2020)0037), 2021. évi (COM(2020)0690) és 2022. évi (COM(2021)0645) munkaprogramjára és ezek fenntartható fejlődési célokra való hivatkozásaira,

–  tekintettel a fenntartható fejlődési céloknak a minőségi jogalkotásra vonatkozó keretbe történő integrálására, ideértve „A jogalkotás minőségének javítása: közös erővel a jobb jogszabályokért” című, 2021. április 29-i bizottsági szolgálati munkadokumentumot (COM(2021)0219), „A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások” című, 2021. november 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumot (SWD(2021)0305) és annak 2021. novemberi eszköztárát, azon belül a fenntartható fejlődési célokról szóló új, 19. sz. eszközt,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának 2022. évi, „Az emberi biztonságot fenyegető új veszélyek az antropocén korban: fokozott szolidaritást követelünk” című különjelentésére,

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) a változó éghajlattal összefüggésben az óceánokról és a krioszféráról szóló különjelentésére,

–  tekintettel az IPCC „Éghajlatváltozás 2022: hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség” című, 2022. február 28-i 6. értékelő jelentésére,

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az ENSZ tagállamai által az ENSZ harmadik katasztrófakockázat-csökkentési világkonferenciáján 2015. március 18-án elfogadott, a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre,

–  tekintettel 2022. március 24-i állásfoglalására az EU-n belüli és kívüli élelmezésbiztonság biztosítását szolgáló sürgős uniós cselekvési terv szükségességéről az ukrajnai orosz invázió fényében(4),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ Közgyűlése elé terjesztett és a 2021. november 15-én jóváhagyott határozattal felhatalmazott „Közös napirendünk” című jelentésére,

–  tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a fenntartható fejlődési célok végrehajtására és teljesítésére vonatkozó éves stratégiai jelentésről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az „Európa fenntarthatóvá tétele 2030-ra - Az eddig elért eredmények és a következő lépések” című, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács 2018. október 18-i következtetéseire,

–  tekintettel „Az EU válasza a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre – Európa fenntartható jövője” című, 2017. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a fenntarthatóságot célzó uniós fellépésről szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel 2021. június 9-i állásfoglalására a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáról: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe(9),

–  tekintettel a „Mindegyre fenntarthatóbb Unió 2030-ra” című, 2019. április 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2030-ig szóló menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a hetedik környezetvédelmi cselekvési program értékeléséről szóló, 2019. május 15-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0233),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2020)0652),

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurostatnak a fenntartható fejlődési célok megvalósítása terén az Unió által elért eredményekről szóló, 2021. évi nyomonkövetési jelentésére,

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására: A 2021. évi éves fenntartható növekedési stratégia(11),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fenntartható fejlesztési célok értékelésére jobban megfelelő mutatók a civil társadalom szemszögéből” című, 2018. szeptember 19-i véleményére(12),

–  tekintettel a 2021. június 14-i, „A cselekvés évtizede a fenntartható fejlődési célokért” című, 2021. évi fenntartható fejlődési jelentésre,

–  tekintettel a Tanács 2021. június 22-i, „Átfogó megközelítés az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje végrehajtásának felgyorsítására - A Covid19-válságot követő, az »építsük újra, de jobban« elven alapuló helyreállítás” című következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 26/2020. sz., „Tengeri környezet: az Unió széles körű, de mélységét tekintve nem megfelelő védelmet biztosít” című különjelentésére,

–  tekintettel a „Fenntartható Európa 2030-ra” című, 2019. január 30-i bizottsági vitaanyagra (COM(2019)0022), és különösen annak „A fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó több érdekelt felet tömörítő platform által a „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyaghoz kiadott hozzájárulás összefoglalója, című III. mellékletére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 58. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság levelére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0174/2022),

A.  mivel környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható és inkluzív fejlődés nélkül sem európai, sem nemzetközi szinten nem lesz éghajlati igazságosság; mivel ezért a fenntartható fejlődési célok elérése elengedhetetlen előfeltétele a Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás szerinti igazságos és méltányos átmenet megvalósításának;

B.  mivel a Covid19-világjárvány hatása még nem teljesen ismert, de már eddig is jelentős mértékű visszalépést eredményezett a fenntartható fejlesztési célok tekintetében, de különösen a globális dél gyenge egészségügyi rendszerekkel rendelkező országaiban, ahol az átoltottsági arány továbbra is nagyon alacsony és további egyenlőtlenségekhez és szegénységhez vezetett; mivel a fenntartható fejlődés finanszírozásáról szóló 2021. évi ENSZ-jelentés szerint a Covid19-világjárvány a fenntartható fejlődés szempontjából „elveszített évtizedhez” vezethet; mivel a legkevésbé fejlett országokat különösen súlyosan érintette a külső sokkhatásokkal szembeni sebezhetőségük; mivel az egészséges környezet a fenntartható fejlődés alapvető pillére; mivel becslések szerint a humán fejlettségi index 2020-ban „meredek és példátlan mértékű csökkenést” fog elszenvedni, először az azóta eltelt 30 évben, amióta a mutatót számítják; mivel a mélyszegénység mértéke 2020-ban 20 év óta először emelkedett; mivel a Covid19-világjárvány utóhatása jelentős lehetőséget kínál társadalmaink átalakítására, hogy teljesítsék a fenntartható fejlődési célok törekvéseit; mivel a Covid19-világjárványt megelőzően a becslések szerint évente 2,5 billió USD globális finanszírozási hiányt mutattak ki a fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges finanszírozás és a tényleges finanszírozás között; mivel egy becslés szerint 2021 elején a gazdasági bizonytalanság és a világjárványhoz kapcsolódó helyreállítási kiadások elmaradása a fejlődő országokban 50 %-kal, 3,7 billió USD-ra növelte ezt a hiányt; mivel a Parlament Covid19-világjárvánnyal, a levont tanulságokkal és a jövőre vonatkozó ajánlásokkal foglalkozó új különbizottsága megvizsgálhatná a világjárvány fenntartható fejlődési célokra gyakorolt hatását;

C.  mivel az ENSZ 2019-ben kiadott globális fenntartható fejlődési jelentése és az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldásokkal Foglalkozó Hálózatának (SDSN) fenntartható fejlődési célokra vonatkozó 2020-as mutatója szerint egyetlen ország – beleértve az európai országokat is – sincs azon az úton, hogy 2030-ra elérje az összes fenntartható fejlődési célt; mivel a 2021-es európai fenntartható fejlődésre vonatkozó jelentés szerint a fenntartható fejlődési célok elfogadása óta először fordult elő, hogy az EU fenntartható fejlődési célokra vonatkozó mutatójának átlagos pontszáma 2020-ban nem nőtt; mivel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága szerint Európa jó úton halad afelé, hogy a 169 célkitűzésből csak 26-ot, azaz 15%-ot teljesítsen; mivel az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldásokkal Foglalkozó Hálózatának (SDSN) fenntartható fejlődési célokra vonatkozó 2021-es mutatója szerint az OECD-országok állnak a legközelebb a 2030-as menetrend céljainak eléréséhez, ugyanakkor a legnagyobb negatív tovagyűrűző hatásokat generálják, ami aláássa más országok azon képességét, hogy elérjék a céljaikat;

D.  mivel Ukrajna Oroszország általi jogellenes inváziója és az ott folytatott háború által előidézett új geopolitikai és humanitárius realitások jelentős hatást gyakorolnak a fenntartható fejlesztési célok globális megvalósítására, különösen az egyenlőtlenségek, a szegénység és az éhezés elleni küzdelem tekintetében, és akadályozhatják e célok 2030-ig történő megvalósítását; mivel sürgősen új politikai lendületre van szükség a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, hogy figyelembe lehessen venni a Covid19 hatását és az Ukrajna elleni orosz invázió globális következményeit; mivel ebben az összefüggésben szükség van a megújuló energiaforrások finanszírozására a 2030-ig szóló menetrend célkitűzéseivel való összhang biztosítása és az energiaágazatra nehezedő jövőbeli globális pénzügyi nyomás elkerülése érdekében;

E.  mivel az EU az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében foglaltaknak megfelelően köteles beépíteni a fejlesztési együttműködési célkitűzéseket minden olyan belső és külső politikába, amely hatással lehet a fejlődő országokra; mivel az összes uniós szakpolitika összehangolása alapvető fontosságú a fenntartható fejlődési célok világszintű megvalósítása szempontjából; mivel a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia olyan megközelítés, amely a fenntartható fejlődés különböző dimenzióit holisztikusan integrálja a szakpolitikai döntéshozatal valamennyi szakaszába, és amely a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtására irányuló uniós erőfeszítések kulcsfontosságú eleme; mivel a Bizottság 2021. november 18-i, „Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítása – átfogó megközelítés” című szolgálati munkadokumentumában elkötelezte magát amellett, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtása során a von der Leyen elnök által koordinált „összkormányzati” megközelítést alkalmazza; mivel az EU nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programjában foglalt és a 2030-ra és 2050-ra vonatkozó kiemelt célkitűzésekben rögzített jólléti gazdaságra való átállás, amely többet ad vissza a bolygónak, mint amennyit elvesz, megköveteli, hogy az EU holisztikusabb megközelítést dolgozzon ki a szakpolitikai döntéshozatal terén;

F.  mivel a Parlament, a Tanács és az Európai Tanács a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend 2015-ös elfogadása óta több alkalommal is felszólította a Bizottságot, hogy fogadjon el átfogó stratégiát a fenntartható fejlődési célok teljes körű végrehajtása érdekében;

G.  mivel az egészségügyi válságok, a környezeti válságok és az éghajlati válságok között szoros kölcsönös függőség áll fenn; mivel ezek a válságok az elkövetkező években fokozódni fognak, különösen az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése következtében;

H.  mivel számos fejlődő országban korlátozottan lehet a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó mutatók kitöltéséhez szükséges adatok lekérdezése, ami komolyan akadályozhatja az előrehaladás értékelését;

I.  mivel a leggazdagabb és legszegényebb emberek és országok közötti szakadék folyamatosan nő; mivel az egyenlőtlenségek csökkentése (10. fenntartható fejlesztési cél) stratégiai jelentőséggel bír, és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend megvalósítására irányuló közös erőfeszítések középpontjában kell állnia;

J.  mivel a fenntartható fejlődési célok az emberiség előtt álló valamennyi fontos kérdésre kiterjednek, és nem kizárólag a fejlesztési politikákhoz kapcsolódnak, hanem szélesebb körű európai szintű közpolitikákat is érintenek;

K.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend megvalósítása melletti elkötelezettségével az EU elismerte, hogy az egyén méltósága alapvető fontosságú, és hogy a menetrend céljait és célkitűzéseit minden nemzet, nép és társadalmi szegmens számára teljesíteni kell;

L.  mivel az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek is felelősek azért, hogy a silókban való gondolkodás felszámolása érdekében biztosítsák a fenntartható fejlődés általános érvényesítését eljárásaikban;

M.  mivel a fenntartható fejlődési célok foglalkoznak a növekvő egyenlőtlenségekkel, az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleség csökkenésével és a növekvő hulladékképződéssel; mivel mindezek károsak az emberek életkörülményeire;

N.  mivel a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával foglalkozó, 2017 és 2019 között működő, magas szintű, több érdekelt felet tömörítő uniós platformot azzal a céllal hozták létre, hogy támogatást és tanácsadást nyújtson a Bizottságnak, és fórumot biztosított az ágazatok közötti, helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű tapasztalatcseréhez és a bevált gyakorlatok megosztásához, egyesítve a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a magán- és vállalati szektor érdekelt feleit;

O.  mivel a fentieket figyelembe véve a fenntartható fejlődési célokat transzverzális megközelítésben integráló európai kormányzás lehetővé tenné a közpolitikák közötti nagyobb összhangot és hatékonyságot; mivel például az „Óceánok és tengerek védelme” elnevezésű 14. fenntartható fejlődési célt, amely az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzésére és fenntartható használatára törekszik a fenntartható fejlődés érdekében, egy integrált tengerpolitika részeként kell végrehajtani;

P.  mivel a fenntartható fejlődési célok terén elért globális előrehaladás kevéssé ismert, mivel a nyomon követési kapacitások elégtelenek, különösen a fejlődő országokban;

Q.  mivel a Covid19-világjárvány nagymértékben súlyosbította a fejlődő országok meglévő adósságproblémáit, tovább veszélyeztetve a fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges erőforrások mozgósítása terén tett erőfeszítéseiket; mivel ennek megfelelően sürgősen további erőfeszítésekre van szükség az adósságenyhítés terén a fejlődő országok széles körű fizetésképtelenségének elkerülése, valamint a gazdaságélénkítésbe és a fenntartható fejlődési célokba történő beruházások elősegítése érdekében;

R.  mivel az IPCC 2022-es hatodik jelentése szerint az éghajlatváltozás csökkentette az élelmezésbiztonságot és a vízellátás biztonságát, ami akadályozta a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló erőfeszítéseket;

S.  mivel a fenntartható fejlődési célok szubnacionális és helyi dimenzióval rendelkeznek;

T.  mivel az óceánok a biológiai sokféleség hatalmas tárházai és a globális éghajlat elsődleges szabályozói; mivel megőrzésük rendkívül fontos a fenntartható fejlődés szempontjából, és hozzájárul a szegénység felszámolásához, emberek milliárdjai számára biztosítva a fenntartható megélhetést és az élelmezésbiztonságot;

U.  mivel a fenntartható fejlődési célok egyetemesek és oszthatatlanok; mivel ezek közösek és valamennyi szereplőre – beleértve az állami és a magánszektort, valamint a civil társadalmat és a szociális partnereket is – alkalmazandók;

V.  mivel a 17 fenntartható fejlődési cél és ezek 169 célkitűzése, valamint a hozzájuk tartozó mutatók az egyetlen, globális szinten közösen vállalt és politikailag elfogadott keretet jelentik a kutatási eredményeken alapuló politikák számára;

Bevezetés

1.  megerősíti a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend, annak 17 fenntartható fejlesztési célja és azon vállalása iránti elkötelezettségét, hogy senkit és egyetlen helyet sem hagy hátra; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi és jövőbeli világjárványok, valamint az ukrajnai háború következményei fényében a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend egyedülálló utat kínál a jólléti gazdaság felé, hogy egy igazságosabb, méltányosabb, inkluzívabb, fenntarthatóbb és reziliensebb világot teremtsünk; elismeri, hogy a fenntartható fejlődési célok az emberiség közös ügyét képezik; ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az éghajlatváltozás kezelése, valamint az emberi jogok, az egészséghez való jog, a helyi közösségek, a menekültek és migránsok, a gyermekek, a kisebbségi csoportok, a kiszolgáltatott helyzetben lévők, a fejlődéshez való jog, a nemek közötti egyenlőség, a nők társadalmi szerepvállalásának növelése és a nemzedékek közötti egyenlőség tiszteletben tartása és előmozdítása érdekében;

2.  emlékeztet arra, hogy kevesebb mint nyolc év maradt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben meghatározott fenntartható fejlődési célok elérésére, és hogy a 2020-as éveket az ENSZ a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos cselekvés évtizedének nyilvánította;

3.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítása hozzájárul a méltányos és inkluzív zöld és digitális átállás megvalósításához, összhangban az EU-nak az európai zöld megállapodásban és a 2030-ig szóló digitális iránytűben felvázolt törekvéseivel és intézkedéseivel;

Irányítás

4.  üdvözli a Bizottság elnökének arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a fenntartható fejlődési célok Unió általi végrehajtása tekintetében összkormányzati megközelítést alkalmaz, és hogy a fenntartható fejlődési célokat általánosan érvényesíti az egyes biztosi portfóliókban; ezért felszólítja a Bizottságot és elnökét, hogy mutassa be, hogyan valósul meg uniós szinten a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos, „összkormányzati” megközelítés; kijelenti azonban, hogy egy ilyen megközelítés csak akkor lehet hatékony, ha a legmagasabb szintű vezetés és egy konkrét terv biztosítja az átfogó fellépést az egész Bizottságon belül; sajnálja, hogy 2019 óta nincs egyetlen olyan biztos sem, aki a fenntartható fejlődési célok belső és külső végrehajtásáért és koordinálásáért felelne, és ez szétaprózódott megközelítést eredményez, ami ellentétes a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia elvével; javasolja továbbá, hogy a Bizottság nevezzen ki egy, a fenntartható fejlődési célokért felelős különmegbízottat, aki az illetékes biztosnak tartozik felelősséggel, hogy az EU külső fellépései révén globális szinten előmozdítsa a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos következetes fellépést;

5.  megismétli, hogy a fenntartható fejlődési célok eléréséhez a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez erős szintű társadalmi legitimitásra és valódi politikai újrakezdésre van szükség, ami csak akkor érhető el, ha a fenntartható fejlődési célokra úgy tekintenek, mint egy polgárok számára megnyíló lehetőségre; e tekintetben hangsúlyozza a média jelentőségét; emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődési célok középpontjában az érdekelt felek strukturált bevonása és a több érdekelt felet egyesítő partnerségek állnak; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a több érdekelt felet tömörítő platform megbízatását 2019-ben nem újították meg, és felszólít a platform sürgős visszaállítására vagy egy új mechanizmus létrehozására kiegyensúlyozott, diverzifikált és demokratikus képviselet mellett, amely kiterjed a civil társadalmi szervezetekre, a közösségi beágyazottságú szervezetekre, a magánszektorra – beleértve a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) és a termelői szervezeteket –, a szakszervezetekre, a szövetkezetekre, a tudományos és kutatóintézetekre, a regionális és helyi önkormányzatokra és a marginalizált csoportokra; hangsúlyozza az egyes érdekelt felek kulcsfontosságú szerepét, mivel szorosan figyelemmel kísérik a fenntartható fejlődési célok kormányok általi végrehajtását, és közvetlenül hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez; felszólít az e csoportokkal való szorosabb együttműködésre és konzultációra; hangsúlyozza, hogy a több érdekelt felet egyesítő platformnak rendszeresen kapcsolatot kell tartania a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrenddel foglalkozó munkacsoporttal a tagállamok valódi részvételének biztosítása érdekében;

6.  elismeri, hogy az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás hiánya erős negatív hatást gyakorolt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtására mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, és hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának felgyorsítása és az előrehaladás következetes nyomon követése érdekében elő kell mozdítani a korrupció elleni küzdelmet és a feddhetetlenséget;

7.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési céloknak az uniós belső és külső szakpolitikákban való általános érvényesítésére irányuló erőfeszítéseknek túl kell mutatniuk a feltérképezésen; emlékeztet arra, hogy számos uniós belső politika nemcsak a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához járul hozzá, hanem igen nagy ökológiai, társadalmi és gazdasági tovagyűrűző hatást is gyakorol a fejlődő országokra és a veszélyeztetett csoportokra és lakosságra; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a globális szintű további előrelépés érdekében az EU belső és külső fellépését még jobban össze kell hangolni; kiemeli az integrált megközelítés fontosságát, amely rendszerszintű megoldásokat igényel; elismeri a kapacitásépítés terén elért eredményeket, de hangsúlyozza, hogy az EU-n belül fokozni kell a kapacitásépítési tevékenységek összehangolását és koordinációját;

8.  határozottan ösztönzi a fejlesztési politikák nagyobb mértékű koherenciáját a mérföldkőnek számító „Irány az 55%!” jogalkotási csomagban(13), a közös agrárpolitikában, a közös halászati politikában, a közös kereskedelempolitikában és általában a Bizottság munkájában; sajnálja, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtási stratégiájának hiánya megnehezíti a szakpolitikai koherencia elérését, mivel nincsenek egyértelmű, mérhető és határidőhöz kötött uniós szintű célok az összes fenntartható fejlődési cél tekintetében, amelyekről jelentést kellene tenni; kéri, hogy a fenntartható fejlődést a szakpolitikai ciklus során (tervezés, végrehajtás, értékelés) kezeljék kiemelten és érvényesítsék általánosan, és hogy annak minden dimenzióját rendszeresen vegyék figyelembe a hatásvizsgálatok, a közzététel és a külső jelentéstételi követelmények során; javasolja, hogy a Bizottság végezzen belső ellenőrzést a belső és a külső politikák közötti összhang biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési céloknak kell az európai közpolitikák gerincét képezniük;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Tanács 2018 októberi kérésének megfelelően a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló uniós állásfoglalások és szakpolitikai irányelvek alapján fogadjon el egy új, magas szintű uniós végrehajtási stratégiát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtására, mivel kevesebb mint nyolc év van hátra a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend megvalósítására, és ezért sürgős végrehajtásra van szükség, összhangban a globális célok megvalósítására irányuló fellépés évtizedével; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának legalább a következőket kell meghatároznia:

felkéri a Parlament, a Bizottság és a Tanács elnökét, hogy ezt a stratégiát egészítsék ki egy intézményközi nyilatkozattal, amelyben megújítják az EU 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend melletti elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy ezt a stratégiát legkésőbb 2023 júniusáig közzé kell tenni annak érdekében, hogy az EU vezető szerepet játszhasson a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megújításában a 2023 szeptemberében tartandó, fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó csúcstalálkozón; hangsúlyozza, hogy a stratégiát rendszeresen felül kell vizsgálni, és korrekciós intézkedésekkel kell kiegészíteni azokon a területeken, ahol az előrehaladás megakadt vagy elégtelennek tűnik;

10.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeken belüli és az uniós intézmények közötti koordináció előfeltétele az uniós fellépések hatékonysága növelésének; kéri egy intézményközi munkacsoport létrehozását a fenntartható fejlődési célokról folytatott strukturált párbeszéd elősegítésére, amely a Parlament, a Bizottság és a Tanács képviselőiből állna; úgy véli, hogy a munkacsoportnak, amelynek negyedévente kellene üléseznie, vállalnia kellene a felelősséget a fenntartható fejlődési célok megvalósítására irányuló uniós erőfeszítések belső és globális koordinálásáért; bízik abban, hogy a Bizottság rendszeresen tájékoztatja a társjogalkotókat a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében hozott szakpolitikai lépésekről és intézkedésekről;

11.  üdvözli, hogy a fenntartható fejlődési célok beépülnek a minőségi jogalkotási eszköztár 2021-es felülvizsgálatába, beleértve a közleményt, az iránymutatásokat és magát az eszköztárat is, különös tekintettel a fenntartható fejlődési célok végrehajtására vonatkozó külön eszközre, valamint arra, hogy a különböző hatástípusokra vonatkozóan megadják a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos mutatókat;

12.  úgy véli, hogy az új átfogó végrehajtási stratégia elfogadásának alulról felfelé építkező megközelítésen kell alapulnia, amelyet a fenntartható fejlődési célok feltérképezése, valamint egy széles körű, strukturált, inkluzív és érdemi nyilvános, részvételen alapuló konzultációs folyamat előz meg, amelyet a polgárok – többek között a civil társadalom, az érintett ágazati képviselők és tágabb értelemben a magánszektor, a szakszervezetek, a tudományos élet, a regionális és helyi önkormányzatok, a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok – jelentős elérésére és bevonására vonatkozó terv kísér;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következő fenntartható fejlődési célok megtervezésére vonatkozó célok és intézkedések ütemtervének kidolgozásával készüljön fel a 2030 utáni időszakra vonatkozó következő ENSZ-menetrendre;

Nyomon követés

14.  felhívja a Parlamentet, hogy nevezzen ki a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával foglalkozó állandó előadót, működjön együtt az Elnökséggel és a bizottságokkal, valamint a több érdekelt felet tömörítő platformmal; javasolja továbbá, hogy minden egyes bizottság nevezzen ki egy, a fenntartható fejlődési célok teljesítéséért felelős tagot, és hogy ezek az illetékes tagok negyedévenként találkozzanak egymással és az állandó előadóval az összhang biztosítása érdekében;

15.  kiemeli, hogy az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek is szerepet kell játszaniuk annak biztosításában, hogy a fenntartható fejlődés az eljárásokban általánosan érvényesüljön, és hogy megszűnjön a silókban való gondolkodás; hangsúlyozza a Parlament fenntartható fejlődéssel foglalkozó éves magas szintű politikai fórumban való részvételének és az ahhoz való hozzájárulásának fontosságát, valamint azt a szerepet, amelyet a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról szóló éves jelentés betölthet e tekintetben;

16.  kijelenti, hogy az EU valódi hatásának megértése a fenntartható fejlődési célok megvalósítására az EU-ban és világszerte csak az információs rendszerek meglévő adathiányainak, köztük a lebontott adatok hiányának és gyengeségeinek kezelése révén érhető el, a különböző forrásokból származó, meglévő statisztikai adatok felhasználásának megerősítésével, valamint a felderítési adatok és a mesterséges intelligencia alkalmazásával, és összhangban az adatvédelmi előírásokkal és szabályokkal; úgy véli, hogy alapvető fontosságú az előrehaladás nyomon követése mind a 169 célkitűzés tekintetében; felhívja az EU-t, hogy jelentősen fokozza a fejlődő országokkal folytatott technikai együttműködést az elégtelen nyomonkövetési kapacitások és a következetlen módszerek által kialakult globális adathiány kezelése érdekében;

17.  üdvözli az Eurostat fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos éves nyomonkövetési jelentéseit; felszólít az Eurostat fenntartható fejlődési célokra vonatkozó mutatókészletének éves felülvizsgálatára a regionális és helyi önkormányzatok, és a civil társadalmi szervezetek szisztematikus részvételével, a 2021. évi felülvizsgálattal összhangban; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés természeténél fogva országhatárokon átterjedő és ágazatközi; megerősíti, hogy hajlandó a fenntartható fejlődési célok megvalósítása által a más régiókra gyakorolt negatív tovagyűrűző hatásokat kezelni; üdvözli az Eurostat által e célból megkezdett munkát és az ilyen tovagyűrűző hatások részbeni számszerűsítésére irányuló első kísérletet, de hangsúlyozza, hogy ezt a módszertant tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy megfelelően figyelembe lehessen venni az EU globális lábnyomát(14); kéri, hogy az egyes célokra vonatkozó mutatókat a hatos felső határon túlra terjesszék ki az EU külső fellépéseinek, az európai ellátási és értékláncoknak, valamint az uniós fogyasztás továbbgyűrűző hatásainak figyelembevétele érdekében;

18.  hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani a jólléti gazdaságról szóló, 2019. október 24-i tanácsi következtetéseket, és e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hozza létre az EU nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programjában meghatározott „GDP-n túlmutató” eredménytáblát és mutatókészletet, amely az embereket és jóllétüket helyezi a szakpolitika kialakításának középpontjába; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogy a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának nyomon követésébe beépíti az előrehaladás mérésére szolgáló alternatív eszközöket, például a társadalmi fejlődés mutatóját;

19.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban meg kell határozni az egyes fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos adatok és statisztikák bontásának minimális szintjét, amely a fenntartható fejlődési célok nyomon követésére vonatkozó globális kerethez van igazítva, és adott esetben a földrajzi helyre, a társadalmi nemre, a szexuális irányultságra, a jövedelemre, az iskolázottsági szintre, az életkorra, a fajra, az etnikai hovatartozásra, a migrációs státuszra, a fogyatékosságra és egyéb jellemzőkre is kiterjed, és figyelembe veszi az adatok emberi jogokon alapuló megközelítésének elveit; üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely az e tekintetben fennálló egyenlőtlenség mérésére szolgáló mutatók meghatározására irányul; felkéri az Eurostatot, hogy a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó mutatókkal foglalkozó ügynökségközi és szakértői csoport által meghatározott és az uniós környezethez igazított iránymutatásokkal és prioritásokkal összhangban végezze el az említett adatbontási szintnek a soron következő nyomonkövetési jelentésekbe történő belefoglalásához szükséges előkészítő munkát;

20.  emlékeztet arra, hogy az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend kulcsfontosságú elszámoltathatósági eszközei; emlékeztet arra, hogy a nemzeti felülvizsgálatok fontos szerepet játszanak a fenntartható fejlődési célok közötti feszültségek és kompromisszumok azonosításában, valamint a politikáknak a célok felé tett előrehaladás fényében történő kiigazítására irányuló, ismétlődő folyamat létrehozásában; arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy vegyenek részt az önkéntes nemzeti felülvizsgálatokban, és hogy érdemben vegyék figyelembe és hajtsák végre az ennek során tett ajánlásokat; felhívja a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2023. évi magas szintű politikai fórumon, és azt követően évente, nyújtson be egy éves, önkéntes uniós felülvizsgálatot az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok további egységesítését szorgalmazva, amely az EU kizárólagos és megosztott hatásköreire összpontosít, ugyanakkor tartalmazza az EU és tagállamai által a fenntartható fejlődési célok terén elért globális eredményekre gyakorolt összesített pozitív és negatív hatások értékelését is; úgy véli, hogy egy ilyen felülvizsgálatnak a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó felülvizsgált mutatókészleten kell alapulnia, és ki kell terjednie a nemzeti prioritásokra, a diplomáciára és a globális közjavak helyreállítására és védelmére irányuló nemzetközi fellépésre, valamint az uniós belső politikák nemzetközi továbbgyűrűző hatásainak kezelésére, valamint az uniós fellépés pozitív és negatív vonatkozásaira;

21.  elismeri az önkéntes helyi felülvizsgálatok és az önkéntes szubnacionális felülvizsgálatok fontosságát az egyes fenntartható fejlesztési célok végrehajtása szempontjából; kéri, hogy a Bizottság a fenntartható fejlődési célokról szóló 2023. évi csúcstalálkozó előtt konzultáljon a Parlamenttel és tájékoztassa az EU önkéntes felülvizsgálatáról; hangsúlyozza, hogy az EU-ban rendszeresen felül kell vizsgálni a fenntartható fejlődési célok végrehajtását regionális és helyi szinten; e tekintetben üdvözli az ENSZ Emberi Települések Programjának munkáját; ösztönzi a fenntartható fejlődési célok lokalizálására irányuló ENSZ-kezdeményezés továbbfejlesztését, amelynek célja, hogy felgyorsuljanak és fokozódjanak a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérése érdekében tett erőfeszítések; méltatja a Közös Kutatóközpont munkáját a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend és a fenntartható fejlődési célok lokalizációja és az önkéntes helyi felülvizsgálatukról szóló európai kézkönyv tekintetében, amely hasznos hivatalos és kísérleti mutatókat kínál kifejezetten az európai városokat célzó, a fenntartható fejlődési célok helyi nyomon követésére szolgáló rendszer felállításában; üdvözli az Európai Parlament által kezdeményezett, „A fenntartható fejlődési célok nyomon követése az EU régióiban – az adathiányok megszüntetése” elnevezésű kísérleti projektet, amely az uniós régiók számára harmonizált mutatókat fog meghatározni és tesztelni a fenntartható fejlődési célok elérésének nyomon követése és a szisztematikus felülvizsgálati folyamat előkészítése érdekében az EU régióiban;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy az Unió helyzetéről szóló értékelő beszédekben vegye számba az elért eredményeket és az Eurostat fenntartható fejlődési célok nyomon követéséről szóló éves jelentésének megállapításait; elvárja, hogy a Bizottság éves munkaprogramja a fenntartható fejlődési célokat éves prioritásként határozza meg, beleértve a megvalósításukhoz hozzájáruló jogalkotási vagy nem jogalkotási kezdeményezésekre, valamint a fenntartható fejlődési céloknak a Bizottság éves munkaprogramjában történő teljes körű érvényesítésére vonatkozó konkrét javaslatokat;

23.  elismeri a magánszektor jelentéstételének fontosságát a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása szempontjából; kiemeli, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás és átvilágítás – amennyiben megfelelő auditok tárgyát képezi – fontos keretet adhat a magánszektorban a vállalatok társadalmi és környezeti hatásaikkal, valamint a fenntartható fejlődési célok eléréséhez való hozzájárulásukkal kapcsolatos elszámoltathatóságának ösztönzéséhez; arra ösztönzi a társadalom valamennyi szereplőjét, beleértve a magánszervezeteket is, hogy önkéntes alapon rendszeresen számoljanak be a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló online fórumot a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló helyi szintű kezdeményezések számára, a fenntartható fejlődési célok szerint rendezve; javasolja, hogy a fórum létrehozását a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló uniós külső és belső fellépés részeként támogassák;

Költségvetés és finanszírozás

25.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés, a NextGenerationEU helyreállítási csomaggal együtt a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának kulcsfontosságú eszköze, mivel együttesen 1,8 billió eurót tesznek ki, hosszú távú hatókörrel és multinacionális dimenzióval rendelkeznek(15);

26.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az államadósság a világ déli részén már a Covid19 előtt is soha nem látott szintű volt, ami azt eredményezte, hogy az állami költségvetés egyre nagyobb részét fordították a külső adósságok fedezésére, ami hatással volt a kormányok azon képességére, hogy megfelelően finanszírozzák és biztosítsák az alapvető közszolgáltatásokat; riasztónak tartja, hogy a jelenlegi válság tovább súlyosbította az adóssággal kapcsolatos, már meglévő sebezhetőséget; felszólít egy multilaterális adósságrendezési mechanizmus létrehozására az ENSZ égisze alatt a fejlődő országok adósságválságának és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend finanszírozási követelményeinek kezelése érdekében;

27.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fenntartható fejlődési célokhoz való uniós hozzájárulást pontosan és átfogóan kell mérni, mivel ez alapvető feltétele a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherenciának; üdvözli a Bizottság hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) vonatkozó, a konkrét fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos kiadási célértékeit és az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nyomon kövesse az uniós költségvetés éghajlatra, biológiai sokféleségre, tiszta levegőre, migrációra és nemek közötti egyenlőségre fordított kiadásait(16); üdvözli, hogy a fenntartható fejlődési célokról való beszámolásra szolgáló rendszerek számos szakpolitika keretében bevezetésre kerülnek, többek között a fejlesztési együttműködés terén; sajnálja azonban, hogy a Bizottság 2020. novemberi kötelezettségvállalása ellenére nem történt elegendő előrelépés a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos források és kiadások egészének nyomon követése terén – az Európai Számvevőszék 2019. évi felülvizsgálatában felvázolt külső fellépések területének kivételével –, valamint a kiadások közötti következetlenségek nyomon követése terén, amelyek akadályozzák az EU-t és a harmadik országokat a fenntartható fejlődési célok elérésében, különösen a mezőgazdaság területén; ezért kitart amellett, hogy szükség van a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos kiadások átfogó nyomon követésére célzott módszerek alkalmazásával, például tekintettel az egyenlőtlenségekre (10. fenntartható fejlesztési cél) és azok stratégiai jelentőségére az összes fenntartható fejlesztési cél végrehajtása szempontjából; ismételten hangsúlyozza, hogy ez az uniós költségvetés éves irányítási és teljesítményjelentésében szereplő, meglévő feltérképezési gyakorlaton túlmutató folyamat részét fogja képezni; aggodalommal állapítja meg, hogy az elmúlt néhány évben a hivatalos fejlesztési támogatások kedvezményezettségi szintje fokozatosan csökkent általában a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok esetében, és felszólítja az EU-t, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérésének alapvető eszközeként érje el azt a célkitűzését, hogy a hivatalos fejlesztési támogatások legalább 20%-át a humánerőforrás-fejlesztésre fordítsák; hangsúlyozza, hogy az adományozóknak prioritásként kell kezelniük a támogatáson alapuló finanszírozást, különösen a legkevésbé fejlett országok esetében, tekintettel nem fenntartható adósságállományukra; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a jelenlegi finanszírozási eszközöket annak érdekében, hogy 2030-ig elérje az európai műveletek és ellátási láncok kibocsátásmentességét;

28.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k kapacitásépítéséhez finanszírozási képzéseket kell biztosítani annak érdekében, hogy megtanulják, hogyan kell végrehajtani a fenntartható fejlődési célokat mindennapi tevékenységeik során;

29.  üdvözli a fenntartható fejlődési célok európai szemeszterbe való átfogó integrálására tett erőfeszítéseket, többek között az éves fenntartható növekedési felmérések és az Eurostat fenntartható fejlődési célokra vonatkozó éves nyomon követésének az európai szemeszter tavaszi csomagjának részeként történő integrálása révén; megismétli, hogy támogatja a biológiai sokféleséggel kapcsolatos mutatók beépítését az európai szemeszterbe; sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtására adott nemzeti válaszlépéseik ambíciószintjét; üdvözli, hogy az őszi csomagban központi szerepet kaptak a fenntartható fejlődési célok, és különösen azt az ajánlást, hogy a tagállamok a fenntartható fejlődési célok teljes körű integrálása érdekében nemzeti válaszlépéseik során a „GDP-n túlmutató” stratégiát folytassanak; kéri a Bizottságot, hogy folytassa az európai szemeszter reformját a gazdasági, társadalmi és környezeti prioritások egyensúlyának megteremtése érdekében, hogy hosszú távú társadalmi, környezeti és gazdasági átalakulást hajthasson végre, és minden szinten javítsa a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend, a szociális jogok európai pillére és az európai zöld megállapodás integrációját, a helyi és regionális hatóságok teljes körű bevonásával, valamint a tagállami reformok és beruházások kiegészítésével; véleménye szerint a reformnak biztosítania kell, hogy a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos európai szakpolitikai koordináció ne eredményezzen az európai szemeszterrel párhuzamos szakpolitikai folyamatot, hanem integrált és koherens megközelítésből álljon, amelynek alapját egy új Fenntartható Fejlődési Paktum képezi; elvárja, hogy a szemeszter folyamata fokozza a tagállamok kapacitását a fenntartható fejlődési célok végrehajtása terén elért előrehaladás nyomon követése tekintetében;

30.  támogatja az európai zöld megállapodást; szorgalmazza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben jobban meg kell ismerni a fenntartható fejlődési célok szinergiában betöltött szerepét, és ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a fenntartható fejlődési célok és különösen a 13. fenntartható fejlődési cél hasznosságára, valamint arra a lehetőségre, hogy a fenntartható fejlődési célok keretein belül kompromisszumokon és a szakpolitikai koherencián lehessen dolgozni;

31.  kéri az uniós szakpolitikák, programok és alapok – zöldebb, digitálisabb és reziliensebb Európa megteremtése érdekében a NextGenerationEU további forrásaival megerősített – pénzügyi keretösszegeinek átfogó feltérképezését, beleértve annak feltérképezését, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végrehajtott beruházások és strukturális reformok összhangban vannak-e a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend célkitűzéseivel, és elősegítik-e azok megvalósítását; a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő éghajlati kiadáskövetési módszertan és a jelentős károkozás elkerülését célzó elv, valamint a fenntartható fejlődési célok és a szociális és demokratikus jogok európai pillére által meghatározott szociális prioritások teljes körű végrehajtását szorgalmazza;

32.  hangsúlyozza, hogy a köz- és magánfinanszírozást össze kell hangolni a fenntartható fejlődési célokkal; sürgeti a Bizottságot, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet építse be a gazdasági és pénzügyi politikákba és jogszabályokba; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy egy olyan környezetben, ahol a hivatalos fejlesztési támogatás továbbra is szűkös, a vegyesfinanszírozási műveleteket azokra a területekre összpontosítsák, ahol azok hozzáadott értéket teremthetnek a helyi gazdaság számára; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a legkevésbé fejlett országokban működő, fenntartható és inkluzív üzleti modelleket követő belföldi vállalkozásokkal létrehozott partnerségeket;

33.  hangsúlyozza a fenntartható fejlődés előmozdítására és finanszírozására irányuló, állami és a magánszektor közötti együttműködés fontosságát; hangsúlyozza, hogy elő kell írni a pénzügyi intézmények számára, hogy stratégiákat és célokat határozzanak meg és fogadjanak el a pénzügyi portfólióknak a fenntartható fejlesztési célokkal való összehangolása érdekében, és rendszeresen jelentést kell tenniük az elért eredményekről; kéri, hogy a magánfinanszírozás ösztönzése érdekében vonják be a magánszektort és folytassanak mélyreható tárgyalásokat, valamint segítsék elő a mikrovállalkozások és a kkv-k, a tudományos körök és a civil társadalmi szervezetek fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos éves munkatervének kidolgozását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy különösen az adósság fenntarthatóságával kapcsolatos aggályok miatt óvatos megközelítést alkalmazzanak a vegyes finanszírozással kapcsolatban, és biztosítsák, hogy a vegyes finanszírozással mozgósított valamennyi finanszírozás megfeleljen a fejlesztéshatékonysági, a fenntarthatósági és az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által meghatározott vegyes finanszírozási elveknek;

34.  megjegyzi, hogy az EU-nak még mindig nincs külön terve a fenntartható fejlődési célok finanszírozására; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki egy ilyen tervet, szem előtt tartva a fenntartható fejlesztési célok tekintetében a Covid19 utáni, évi 3,7 billió USD-ra becsült finanszírozási hiányt(17); hangsúlyozza, hogy egy ilyen, egyértelműen meghatározott, számszerűsíthető célokat tartalmazó terv hiánya megakadályozza a fenntartható fejlődési célokra fordított kiadások átfogó nyomon követését az uniós költségvetés keretében;

35.  kéri az Uniót, hogy teljesítse a fenntartható fejlődési célokkal összefüggésben tett, a menekültek és migránsok oktatásába és képzésébe való befektetésre irányuló kötelezettségvállalásait annak biztosítása érdekében, hogy a befogadó nemzetek közösségein és gazdaságán belül kiaknázhassák a bennük rejlő lehetőségeket;

36.  tudomásul veszi az európai fejlesztésfinanszírozási struktúrát érintő, a 2021. június 14-i tanácsi következtetésekben körvonalazott változásokat; kéri a Bizottságot, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtását helyezze az új európai fejlesztésfinanszírozási struktúra középpontjába, hogy az hatékonyabbá, összehangoltabbá és inkluzívabbá válhasson; kiemeli a fenntartható fejlődési célok tekintetében fennálló globális finanszírozási hiány pótlását illetően a teljesen működőképes európai fejlesztésfinanszírozási struktúrában rejlő lehetőségeket; nagyobb együttműködést és összhangot szorgalmaz az Európai Befektetési Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a nemzeti fejlesztési bankok és más kis- és közepes méretű pénzügyi szereplők között – különös hangsúlyt helyezve az 5 millió EUR alatti beruházási projektekre –, hogy nagyobb hatást érjenek el a fenntartható fejlődési célok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy az európai fejlesztési politikák hatékonyságának és eredményességének biztosítása érdekében az „Európa együtt” megközelítést követve dolgozzon ki közös keretet és iránymutatást az uniós finanszírozás holisztikus fenntarthatósági vizsgálatára vonatkozóan; kéri, hogy az „Európa együtt” megközelítést kihasználva a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend megvalósítása során biztosítsák az EU és a tagállamok közötti szoros együttműködést; felszólítja az Uniót, hogy töltsön be vezető szerepet abban, hogy a fejlett országok megfelelő pénzügyi erőforrásokat mozgósítsanak a legsérülékenyebb helyzetű országokban a fenntartható fejlődési célokhoz kapcsolódó átállás és az éghajlatváltozáshoz való sürgető alkalmazkodás támogatásához; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az új európai fejlesztésfinanszírozási struktúra a hivatalos finanszírozás multilaterális rendszer helyreállításának célját tűzze ki, hogy véget vessen az e rendszeren kívül működő egyes országok fenntarthatatlan hitelezési gyakorlatainak;

37.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi kérdésekben meglévő, tagállamok közötti különbségek kezelése érdekében e kritikus évtizedben sürgősen fokozni kell a mérsékléssel, az alkalmazkodással és a finanszírozással kapcsolatos törekvéseket és intézkedéseket;

38.  hangsúlyozza a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében tett további erőfeszítések fontosságát, és megismétli, hogy az oktatás még a költségvetési megszorítások idején is alapvető jog és alapvető befektetés marad, amely lehetővé teszi valamennyi fenntartható fejlődési cél elérését, és hangsúlyozza az EU fontos szerepét a humanitárius segítségnyújtás, valamint a világ különböző részeivel, köztük Afrikával kialakított szorosabb partnerségek révén;

39.  hangsúlyozza, hogy az oktatás, a kultúra, a sport és a hozzájuk kapcsolódó uniós programok kulcsszerepet játszanak a fenntartható fejlődési célok elérésében, és felszólít ezek nemzetközi dimenziójának a megerősítésére, elismerve az emberek szintjén folyó diplomácia erejét;

40.  kiemeli a 4.1. fenntartható fejlődési cél fontosságát, amely teljes körű, 12 éves, mindenki számára ingyenes és jó minőségű általános és középiskolai oktatást irányoz elő; emlékeztet arra, hogy az alacsony és a közepes jövedelmű országok alsó sávjába tartozó országokban a kormányzati kiadások jelenlegi szintje elmarad a fenntartható fejlődési célok teljesítéséhez szükséges szinttől; emlékeztet arra, hogy a külső finanszírozás kulcsfontosságú a világ legszegényebb rétegeibe tartozók oktatási lehetőségeinek támogatásához; kéri az Uniót és a tagállamait, hogy az uniós költségvetés-támogatáson keresztül fokozzák az oktatáshoz való egyetemes hozzáférés célkitűzésének megvalósításához nyújtott fejlesztési támogatásukat, amely hatékonynak bizonyult az oktatás területén;

41.  ösztönzi a világ vezetőit, hogy az összekapcsoltságot és a digitális infrastruktúrához – például a megfizethető és minőségi hálózathoz – való hozzáférést tekintsék az oktatáshoz való alapvető jogból eredő jognak;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja és támogassa a tagállamokat országspecifikus ajánlásokkal és a bevált gyakorlatok cseréjével annak érdekében, hogy javítsák oktatási rendszereik minőségét és inkluzivitását, és hogy az Európai Oktatási Térség jövőképével, az EU zöld és digitális átmenetével, valamint a 4. fenntartható fejlődési céllal (SDG4) összhangban felszámolják a nemek közötti és társadalmi-gazdasági különbségeket az alapkészségek elsajátítása és a tudományos, technológiai, művészeti, mérnöki és matematikai tanulmányok elkezdése terén;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az európai fenntarthatósági kompetenciakeretet (GreenComp), hogy szisztematikus megközelítést tudjanak kidolgozni a fenntarthatósági gondolkodásmód korosztályokon és oktatási szinteken átívelő fejlesztésére, amely a helyi, regionális és nemzeti realitásoknak való megfelelést az európai oktatási térségen belüli következetes megközelítéssel ötvözi; megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy 2025-ig teljesítsék ki az európai oktatási térséget, akár a 4. fenntartható fejlődési cél eléréséhez vezető lényeges köztes lépésként;

44.  ösztönzi a nem formális és a formális oktatási ágazatok közötti hálózatépítést, hogy olyan szakmai tanulási közösségek jöjjenek létre, amelyek támogatják a tanárokat a pedagógiai gyakorlatok megújításában, a többszörös műveltség előmozdításában, a tanulók felelősségvállalásának elősegítésében, valamint a félelmekkel és a bizonytalanságokkal szembeni érzelmi intelligencia és ellenálló képesség kialakításában; felhívja a figyelmet a szabadidősportok és a kulturális egyesületek ezzel kapcsolatos tapasztalataira;

45.  ragaszkodik ahhoz, hogy az oktatási hatóságok beruházzanak a szakképzés minőségének javítása érdekében, korszerű infrastruktúrával, digitalizációs folyamatokkal és a tudásháromszöggel való kapcsolatokkal, amelyek összehangolják az ágazatot a környezeti és társadalmi fenntarthatósági célokkal, és alternatív utakat kínálnak a készségfejlesztéshez, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődési célok megvalósításához;

46.  emlékezteti a pedagógusokat a kisgyermekkori nevelés alapvető szerepére a tekintetben, hogy a kisgyermekekbe olyan attitűdöket és értékeket neveljenek, amelyek elősegítik a fenntarthatósági gondolkodásmód kialakulását, és hogy a családokat is bevonják annak mérlegelésébe, hogyan tudnak ők is hozzájárulni a fenntarthatósághoz mind egyénként, mind közösségként;

47.  ösztönzi az ifjúsági vállalkozáspolitikát mint a fenntartható fejlődés céljainak elérését szolgáló mechanizmust az EU-n belül és kívül, olyan európai eszközökkel, mint a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmus és a nemzetközi fejlesztési nevelési és információs program, tekintettel a foglalkoztatási arányok javításának, a kiszolgáltatott csoportok tisztességes megélhetésének és az innovatív megoldások kidolgozásának lehetőségére.

48.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2020. évi (az „Óceánok és tengerek védelme” elnevezésű) 14. fenntartható fejlesztési cél 4 célkitűzéséből hármat az EU nem teljesített; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy 2020-ban az Európai Számvevőszék arra a megállapításra jutott, hogy bár a tengeri környezet védelmére létrejött egy keretrendszer, az uniós intézkedések nem állították helyre a tengerek jó környezeti állapotát, és a halászatot sem emelték minden tengeren fenntartható szintre; kéri a Bizottságot, hogy a halászati erőforrások megőrzésére és a tengeri ökoszisztémák védelmére irányuló, hamarosan elkészülő cselekvési tervében, valamint a biodiverzitási stratégia közeljövőben megvalósítandó intézkedései keretében hajtsa végre a jelentésben foglalt megállapításokat és ajánlásokat;

49.  emlékeztet arra, hogy az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságok egymásba fonódnak, és azokat együtt és összefüggően kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség drasztikus csökkenésének Unión belüli kezelése, a 14. és 15. fenntartható fejlődési cél elérése, valamint az éghajlati válság enyhítése és a reziliencia megteremtése érdekében sürgősen szükség van jogilag kötelező erejű természethelyreállítási célokra; e tekintetben sajnálja, hogy késik a természet helyreállításáról szóló uniós jogszabályra irányuló javaslat, és annak mielőbbi közzétételét szorgalmazza;

50.  hangsúlyozza a 17. fenntartható fejlesztési cél (partnerség a célok eléréséért) fontosságát; megjegyzi, hogy a globális partnerségek és a kapacitásépítés keretében innovatív szerepet játszanak az olyan nyílt forráskódú kezdeményezések, mint a belső fejlődési célok, amelyek célja, hogy arra neveljék és ösztönözzék az embereket, illetve képessé tegyék őket arra, hogy pozitív változásokat idézzenek elő a társadalomban, és ezáltal felgyorsítsák a fenntartható fejlődési célok megvalósítása felé való előrehaladást;

Többoldalú együttműködés

51.  kitart amellett, hogy megújított globális politikai szerepvállalásra és fokozott többoldalú együttműködésre lesz szükség ahhoz, hogy az EU és partnerei érdemi előrelépést érjenek el az elkövetkező nyolc évben; a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében a fenntartható fejlődési célokról szóló 2023. évi csúcstalálkozóig cselekvésorientált kötelezettségvállalásokat szorgalmaz, amely a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtási időszakának félidejét jelöli; emlékeztet arra, hogy az EU – a világ legsikeresebb integrációs projektjeként és globális normaalkotóként sikeresen előmozdítva a multilateralizmust – egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy felgyorsítsa a 17. fenntartható fejlesztési cél (partnerség a célok eléréséért) megvalósítását; felhívja ezért az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a 2022-es magas szintű politikai fórumon és a fenntartható fejlődési célokról szóló 2023. évi csúcstalálkozón e politikai újrakezdés meghatározásában; javasolja, hogy a Bizottság elnöke aktívan vegyen részt az egyes magas szintű politikai fórumokon;

52.  riasztónak tartja, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenése az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak mintegy 80%-a esetében akadályozni fogja az előrelépést az értékelt célkitűzések megvalósítása terén; felhívja a figyelmet arra, hogy a globális egészségszemlélet érvényesülése szempontjából az ökológiai helyreállítás alapvető fontossággal bír; kéri az EU-t, hogy kezelje a biológiai sokféleség csökkenését előidéző tényezőket, valamint építse be az erőforrások megőrzésére, helyreállítására és fenntartható felhasználására vonatkozó kötelezettségeket a szélesebb körű fejlesztési politikákba;

53.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog immár olyan új koncepciókat is elismer, mint az emberiség közös öröksége, a fenntartható fejlődés és a jövő generációi, de hangsúlyozza, hogy nincs állandó nemzetközi mechanizmus a globális közjavakat vagy ökoszisztéma-szolgáltatásokat befolyásoló környezeti károk és pusztítások nyomon követésére és kezelésére;

54.  hangsúlyozza, hogy Európa a fenntartható élelmiszerrendszerek, a megfizethető és tiszta energia, a mezőgazdaság, az éghajlat és a biológiai sokféleség területén (2., 12., 13., 14. és 15. fenntartható fejlődési cél) a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos legnagyobb kihívásokkal néz szembe; felhívja a Bizottságot, hogy a 6. fenntartható fejlődési cél (tiszta víz és alapvető köztisztaság) és a 14. fenntartható fejlődési cél (óceánok és tengerek védelme) tekintetében dolgozzon ki megbízható összehasonlító elemzést, különös tekintettel az ENSZ 2022. júniusában Lisszabonban megrendezett, óceánokról szóló konferenciájára és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2022. júliusi magas szintű politikai fórumra, mivel a tendenciákat az elmúlt öt év nem megfelelő összehasonlítható adatai miatt nem lehet kiszámítani; felhívja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a fenntartható termelés és fogyasztás szükségességét, különös tekintettel arra, hogy a fogyasztóknak meg kell érteniük, hogy fogyasztási szokásaik milyen hatással vannak a fenntartható fejlődési célokra. hangsúlyozza, hogy a bevált gyakorlatok partnerországokkal való megosztása jelentős ismereteket biztosíthat az EU és tagállamai számára az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag céljainak elérése érdekében megvalósítható egyedi kezdeményezések és fellépések tekintetében, valamint hogy az EU is megoszthatja saját tapasztalatait és bevált gyakorlatait a partnerországokkal; úgy véli, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió és annak többek között az élelmiszer-ágazatra gyakorolt hatása miatt a fenntartható fejlődési célok közül néhány, különösen az 1., a 2. és a 10. cél megvalósítása nemcsak lelassulhat, hanem az Unión belül és globálisan egyaránt akár vissza is fordulhat; különösen aggasztónak tartja az élelmiszerárak emelkedését és annak a legkevésbé fejlett országokra gyakorolt hatását, valamint a szegénység, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, az alultápláltság és az éhezés ebből eredő növekedését;

55.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás egyre nagyobb nyomást fog gyakorolni az élelmiszertermelésre és az élelmiszerhez való hozzáférésre, különösen a veszélyeztetett régiókban, ami aláássa az élelmezésbiztonságot és a táplálkozást; kiemeli az IPCC 2022. évi jelentésének következtetéseit, amelyek szerint a globális felmelegedés fokozatosan rontani fogja a talajegészséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, ami számos szárazföldi és óceáni régióban aláássa az élelmiszer-termelékenységet; sürgeti az Uniót és a tagállamait, hogy továbbra is teljes mértékben tegyenek eleget az éghajlattal és biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásaiknak és kötelezettségeiknek, valamint kötelezzék el magukat a zöld megállapodás, egyúttal a biodiverzitási stratégia és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia mellett, főleg egy olyan környezetben, ahol a világjárvány okozta válság és az ukrajnai háború rávilágított a fejlődő országok globális élelmiszerpiaci zavarokkal szembeni sebezhetőségére;

56.  kiemeli, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtása nagy jelentőséggel bír a pozitív továbbgyűrűző hatások elérését illetően – különösen a globális Dél országaiban –, valamint a nemzetközi partnerségeken belüli angyali kör kialakítása szempontjából; kiemeli a külső dimenzió jelentőségét, mivel az EU a globális gazdasági teljesítmény mindössze 19%-át, illetve a világ népességének 5,6%-át teszi ki, és mindkét arány csökken; rámutat, hogy a 10. fenntartható fejlődési cél elérése stratégiai jelentőséggel bír, mivel képessé teszi partnereinket arra, hogy a fenntartható fejlődés útjára lépjenek;

57.  hangsúlyozza, hogy az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikai mutatója szerint a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) alapján végrehajtott összes új külső tevékenység legalább 85%-ában a nemek közötti egyenlőségnek jelentős vagy fő célkitűzésnek kell lennie, és ezen intézkedések legalább 5%-a esetében a nemek közötti egyenlőségnek, valamint a nők és lányok jogainak és szerepvállalásuk erősítésének kell a fő célkitűzésnek lennie; megismétli, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnak és a tagállamoknak az uniós programozási folyamat, ezen belül is a közös programozás során prioritásként kell kezelniük a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat; ragaszkodik a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós környezetvédelmi cselekvési programban szereplő azon követelmény gyors és teljes körű végrehajtásához, miszerint érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőséget az éghajlat- és környezetvédelmi politikában, többek között azáltal, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjait a szakpolitikai döntéshozatali folyamat minden szakaszában figyelembe veszik;

58.  kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és adott esetben a tagállamokat, hogy a 2022. évi, közelgő magas szintű politikai fórumon mutassa be az öt kiemelt fenntartható fejlődési cél – nevezetesen a 4. (minőségi oktatás), az 5. (nemek közötti egyenlőség), a 14. (óceánok és tengerek védelme), a 15. (szárazföldi ökoszisztémák védelme) és a 17. (partnerség a célok eléréséért) fenntartható fejlődési cél – végrehajtása terén elért lényeges eredményeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament aktívan részt vegyen a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumon, és kiemeli, hogy a Parlamentnek az uniós küldöttség szerves részét kell képeznie; ezért elvárja, hogy tegyék lehetővé a Parlament képviselői számára, hogy az EU koordinációs ülésein részt vehessenek, és a csúcstalálkozó teljes időtartama alatt biztosítsák számukra a dokumentumokhoz való hozzáférést;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek és az ENSZ-nek.

(1) HL C 210., 2017.6.30., 1. o. (2) HL C 210., 2017.6.30., 1. o. (3) HL L 209., 2021.6.14., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0099. (5) HL C 456., 2021.11.10., 191. o. (6) HL C 23., 2021.1.21., 130. o. (7) HL C 289., 2016.8.9., 5. o. (8) HL C 334., 2018.9.19., 151. o. (9) HL C 67., 2022.2.8., 25. o. (10) HL C 76., 2018.2.28., 45. o. (11) HL C 474., 2021.11.24., 91. o. (12) HL C 440., 2018.12.6., 14. o. (13) COM(2021)0550. (14) Eurostat, Európai Bizottság, „Az EU fenntartható fejlődési célokra vonatkozó 2021. évi mutatókészlete. A fenntartható fejlődési célokra vonatkozó uniós nyomonkövetési jelentés 2021. évi kiadását előkészítő felülvizsgálat eredménye”, 2021. (15) A Belső Politikák Főigazgatóságának Költségvetési Tematikus Főosztálya által a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére készített tanulmány, „A fenntartható fejlődési célok az EU költségvetésében”, 2021. (16) A Belső Politikák Főigazgatóságának Költségvetési Tematikus Főosztálya által a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére készített tanulmány, „A fenntartható fejlődési célok költségvetési ellenőrzése az uniós költségvetésben – Milyen intézkedések vannak érvényben a hatékony végrehajtás biztosítására?”, 2021. (17) OECD, „A fenntartható fejlődés finanszírozásának 2021. évi globális kilátásai – Az emberek és a bolygó érdekében történő befektetés új módja”, Párizs, 2020.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról (2021/2251(INI))

P9_TA(2022)0264 A9-0171/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 175. cikkére,

–  tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

–  tekintettel a Parlamentnek a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek folyamatban lévő értékelése tekintetében fennálló, tájékozódáshoz való jogáról szóló, 2021. május 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Parlamentnek a Bizottság és a Tanács folyamatban lévő, a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre vonatkozó értékelésével kapcsolatos véleményéről szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Tanács 2022. március 24–25-i ülésének következtetéseiről, többek között az Ukrajna elleni háború legutóbbi fejleményeiről és az Oroszországgal szembeni uniós szankciókról, valamint azok végrehajtásáról szóló, 2022. április 7-i állásfoglalására(5), valamint az ukrajnai orosz háború EU-ra gyakorolt társadalmi és gazdasági következményeiről – az EU cselekvési képességének megerősítéséről szóló, 2022. május 19-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a jogállamiságról és a lengyel nemzeti helyreállítási terv lehetséges jóváhagyásáról (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) szóló, 2022. június 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytábla közös mutatóinak és részletes elemeinek meghatározása révén történő kiegészítéséről szóló, 2021. szeptember 28-i (EU) 2021/2106 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(8),

–  tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a szociális kiadások bejelentésére szolgáló módszertan meghatározása révén történő kiegészítéséről szóló, 2021. szeptember 28-i (EU) 2021/2105 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(9),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a 2021. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló, 2021. október 20-i véleményére(10),

–  tekintettel a „2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés” című, 2021. november 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0740),

–  tekintettel a „2022. évi költségvetésiterv-javaslatok: Átfogó értékelés” című, 2021. november 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0900),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságának elemzéséről szóló, az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást kísérő, 2021. november 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0362),

–   tekintettel a Régiók Európai Bizottságának a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról szóló, 2021. december 1-jei véleményére(11),

–   tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról szóló, 2022. március 1-jén közzétett első éves bizottsági jelentésre (COM(2022)0075),

–   tekintettel a „REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért” című, 2022. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2022)0108),

–   tekintettel a Régiók Európai Bizottságának és az Európai Települések és Régiók Tanácsának (CEMR) a települések, városok és régiók nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek elkészítésébe való bevonásáról szóló közös elemzésére, valamint „A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása: a helyi és regionális hatóságok perspektívája” című, 2022. április 27-i célzott konzultációjuk eredményére,

–   tekintettel a jogállamiságról és az Európai Bíróság ítéletének következményeiről szóló, 2022. március 10-i állásfoglalására(12), valamint az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 7. cikkének (1) bekezdése alapján Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban folyamatban lévő meghallgatásokról szóló, 2022. május 5-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytáblára és annak tematikus elemzéseire, valamint a Parlamentnek készített ismertetőkre(14),

–  tekintettel a „Technikai iránymutatás a jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet keretében történő alkalmazásáról” című, 2021. február 12-i bizottsági közleményre (C(2021)1054),

–  tekintettel kutatási szolgálatainak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló elemzéseire és tájékoztatóira(15),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság leveleire,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0171/2022),

A.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) a NextGenerationEU (NGEU) ösztönző csomag fő építőeleme;

B.  mivel 672,5 milliárd EUR összegű vissza nem térítendő támogatás és hitel áll rendelkezésre a Covid19-világjárvány (a továbbiakban: a világjárvány) gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítését célzó nemzeti intézkedések finanszírozására; mivel a Parlament eredetileg a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nagyobb arányú vissza nem térítendő támogatások nyújtását szorgalmazta;

C.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által nyújtott finanszírozás olyan kulcsfontosságú szakpolitikai területeket támogat, mint a zöld átállás, a digitális átalakulás, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, az intézményi reziliencia és a válsághelyzetekre való felkészültség, valamint a gyermekek és az ifjúság, ezen belül az oktatás és a készségek;

D.  mivel Oroszország 2022. február 24-i ukrajnai inváziója nyomán az Európai Unió példátlan gazdasági szankciókat vezetett be; mivel az Oroszország által előidézett konfliktus eredményeként nagyszámú ukrán állampolgár hagyta el Ukrajnát, utazott az EU-ba, és telepedett le ott; mivel a katonai invázió gazdasági és társadalmi következményekkel jár az európai kontinensen, különösen a kelet-európai országokban, többek között azzal összefüggésben, hogy sürgősen csökkenteni kell az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való energiafüggőséget;

E.  mivel az EU nehézségekkel küzd egyes kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés terén, ami befolyásolhatja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtását;

F.  mivel a világjárvány pusztító hatást gyakorolt az európai polgárok és vállalkozások gazdasági és társadalmi helyzetére; mivel az EU gazdasága jelentős mértékben visszaesett a világjárvány idején; mivel a világjárvány hátrányosan érintette az uniós vállalkozásokat, különösen a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), ami negatív következményekkel járt az EU növekedésére és versenyképességére, valamint a vállalkozások termelékenységékre és munkahelyteremtési képességére nézve; mivel az EU egységes piaca a növekedés fő hajtóereje az Unióban, és azt meg kell erősíteni és meg kell védeni a világjárvány negatív hatásaitól, ugyanakkor elő kell mozdítani a kutatásba és az innovációba történő beruházásokat; mivel egyes országokban a világjárvány idején ismét átlag feletti mértékben nőtt a munkanélküliség; mivel ez a fejlemény nagyobb kockázatot jelent a nők, a fiatalok, az idősebbek, a fogyatékossággal élő személyek és a nagycsaládok számára; mivel az EU egészségügyi ágazata a világjárvány idején teljesítőképessége határaira jutott, rezilienciája pedig komoly megpróbáltatásnak és hatásoknak volt kitéve; mivel az ifjúsági munkanélküliségi ráta továbbra is magasabb a teljes népességen belüli munkanélküliségnél; mivel a fiatalokat jobban fenyegeti a szegénység és a kirekesztés veszélye, továbbá jelentős kockázattal néznek szembe a minőségi munkahelyekhez való hozzáférés terén is;

G.  mivel az egészséges, befogadó és jövőorientált európai munkaerőpiac szempontjából kulcsfontosságú a digitális készségek folyamatos fejlesztése, valamint a gazdasági potenciállal rendelkező készségek – például a zöld vagy vállalkozói készségek – fejlesztése, és minden európai számára hozzáférést és lehetőségeket kell teremtenie a minőségi foglalkoztatás tekintetében; mivel ugyanez vonatkozik a szakképzésre, a kereskedelmi készségekre és az életviteli készségekre; mivel az EU-nak le kell küzdenie minden strukturális munkaerőhiányt annak érdekében, hogy hatékonyan kihasználhassa humán tőkéjét; mivel a megfelelő digitális infrastruktúrához és a digitális készségekkel kapcsolatos képzéshez való hozzáférést mindenki számára biztosítani kell annak érdekében, hogy a digitális jártasság terén elkerülhető legyen az emberek közötti szakadék növekedése, és mindenki számára egyenlő esélyeket biztosítsanak az oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon;

H.  mivel a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek a finanszírozhatóság érdekében olyan reformokat és beruházásokat kell tartalmazniuk, amelyek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet hat európai érdekű pillérének hatálya alá tartoznak, és amelyek tiszteletben tartják a rendelet általános és konkrét célkitűzéseit, horizontális elveit, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben meghatározott 11 értékelési kritériumot;

I.  mivel az uniós intézmények és a tagállamok közötti párbeszéd és átláthatóság kulcsfontosságú a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz optimális végrehajtása szempontjából;

J.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásának nyomon követéséért felelős Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell a Parlamentet a nemzeti rezilienciaépítési tervek értékelésének állásáról, valamint a célok és a mérföldkövek tagállamok általi végrehajtásáról, ezen belül a zöld és digitális célok eléréséhez nyújtott hozzájárulásukról; mivel a Bizottság köteles figyelembe venni a Parlament álláspontját;

K.  mivel a tagállamoknak szilárd ellenőrzési rendszereket kell létrehozniuk és fenntartaniuk, valamint el kell végezniük a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljes életciklusa során biztosítsák az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét;

L.  mivel a Bizottság jogállamiságról szóló éves jelentései a jogállamisággal kapcsolatos kihívások azonosítását szolgálják, és a Bizottság és a többi tagállam támogatásával segítik a tagállamokat a megoldások keresésében;

M.  mivel a rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a végrehajtási időszakon belül indokolással ellátott kérelmet nyújtsanak be nemzeti rezilienciaépítési tervük módosítására, amennyiben ezt objektív körülmények indokolják;

N.  mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása feletti demokratikus és parlamenti ellenőrzés csak a Parlament teljes körű bevonásával és valamennyi ajánlásának valamennyi szakaszban történő figyelembevételével lehetséges, és mivel a Parlament továbbra is ellenőrizni fogja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtását;

O.  mivel a Bizottság 2022. július 31-ig felülvizsgálati jelentést nyújt be a Parlamentnek és a Tanácsnak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról;

A válság társadalmi és gazdasági hatásának mérséklése

1.  kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a példa nélküli szolidaritás eszköze és a 2026-ban befejeződő NGEU-eszköz egyik sarokköve, amely a világjárványra adott uniós válasz fő eszközeként felkészíti az uniós gazdaságokat az új kihívásokkal való szembenézésre;

2.   emlékeztet arra, hogy az EU világjárványra adott válasza eltökélt, összehangolt, átfogó volt, időben érkezett, és a szolidaritáson alapult, ami a meglévő eszközök széles körű igénybevételéhez és további finanszírozási eszközök alkalmazásához vezetett; emlékeztet továbbá arra, hogy a tagállamok a világjárványra válaszul és a helyreállítás támogatása érdekében jelentős (2021-ben a bruttó hazai termék (GDP) 5,2%-át, 2022-ben pedig a GDP 2,8%-át kitevő) költségvetési intézkedéseket hoztak;

3.  kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a hatalmas gazdasági bizonytalanság idején stabilizáló hatással járt a tagállamok számára a válság féken tartása, negatív gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítése és a kormányoknak a beruházási szintek fenntartásában való támogatása terén, és egyúttal reagált a nemzeti költségvetésekre nehezedő hatalmas nyomásra;

4.  hangsúlyozza továbbá a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz alapvető szerepét a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdításában, a belső piac széttagolódásának és a makrogazdasági eltérések elmélyülésének megelőzésében;

5.  üdvözli, hogy bár a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz gazdasági hatásai és a többi fejlemény nem különíthetők el teljes mértékben egymástól, észszerűnek tűnik az a következtetés, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eddig pozitív hatást gyakorolt a GDP-re, és hatékony végrehajtása kulcsfontosságú lesz az EU gazdasági növekedése szempontjából; kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz szerepet játszott a tagállamok költségvetési mozgásterének védelmében a világjárvány által előidézett jelentős gazdasági sokkal szemben; elismeri, hogy míg a GDP-növekedésre gyakorolt fő hatás várhatóan a következő években következik be, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz már most is segítette az uniós gazdaságokat és polgárokat a világjárvány következtében érő legsúlyosabb hatások enyhítését, és pozitívan járul hozzá az EU gazdasági helyreállításához és rezilienciájához, ezen belül a gazdasági és társadalmi kohézióhoz, a foglalkoztatáshoz, a termelékenységhez, a versenyképességhez, a kutatáshoz, a fejlesztéshez és az innovációhoz, valamint az erős kis- és középvállalkozásokkal (kkv-k) rendelkező, jól működő belső piachoz; hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és intézményi reziliencia tekintetében jelentős eltérések vannak a tagállamok között, ami hatással van a fellendülés egyenetlen dinamikájára; rámutat arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz katalizálja a zöld és digitális átállást, és a reziliens, méltányos, inkluzív, versenyképes és időtálló gazdaság érdekében eszközölt ambiciózus reformok és beruházások végrehajtásával összefüggésben kiemelkedő szerepet játszik a fenntartható átállás és az emberek jóllétének erősítésében;

6.  megállapítja, hogy a Bizottság, az EKB és az IMF becslése szerint az NGEU-eszköz jelentős hatással jár, hatékony végrehajtás esetén a GDP-növekedés akár 1,5 százalékponttal magasabb lehet az NGEU-beruházások nélküli növekedésnél;

7.  tudomásul veszi továbbá, hogy a Bizottság előrejelzése szerint 2022-ben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből folyósított támogatások az összes helyreállítási támogatási intézkedés 24%-át fogják finanszírozni; kiemeli az átgyűrűző pozitív makrogazdasági hatásokat és a megfelelően célzott reformokban és beruházásokban rejlő lehetőségeket; rámutat arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből folyósított támogatások továbbra is jelentős költségvetési támogatást nyújtanak a tagállamoknak, és így lehetővé tehetik számukra olyan strukturális reformok és beruházások megvalósítását, amelyek hosszú távú hatást gyakorolnak gazdaságuk és társadalmaik helyreállítására és rezilienciájára; felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető legjobban aknázzák ki ezt a lehetőséget;

8.   rámutat arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz sikeres és átlátható végrehajtása hozzájárulna ahhoz, hogy az uniós gazdaságok és társadalmak fenntarthatóbbá, inkluzívabbá és ellenállóbbá, hosszú távon versenyképesebbé, stratégiailag önállóbbá váljanak, és jobban fel legyenek készülve a jelenlegi és jövőbeli kihívásokra; hangsúlyozza, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek sikeres végrehajtása elő fogja mozdítani a gazdasági és társadalmi konvergenciát és a területi kohéziót, és csökkenteni fogja a társadalmi egyenlőtlenségeket;

9.  véleménye szerint ahhoz, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz elérje általános célkitűzéseit, és támogassa az EU-t a válságból való kilábalásban, valamint az EU gazdaságára és társadalmára gyakorolt hosszú távú hatásának maximalizálása érdekében elengedhetetlen, hogy a tagállamok gondosan és időben végrehajtsák az elfogadott reformokat és beruházásokat; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljesítményalapú mechanizmus, amelynek keretében a finanszírozást kizárólag az intézkedésekhez kapcsolódó mérföldkövek és célok teljesítését követően folyósítják; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 28. cikkében foglaltaknak megfelelően a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz sikere szempontjából döntő fontosságú a helyi, regionális és nemzeti hatóságok, valamint az adott szakpolitikák kidolgozásáért felelős hatóságok részvétele;

10.  figyelmeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz csak akkor enyhíti a válság társadalmi és gazdasági hatásait, ha a forrásokat eredményesen használják fel és költik el, hogy azok eljussanak a reálgazdaságba és az emberekhez; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák meg a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz forrásainak időben történő felhasználásának biztosítását szolgáló megfelelő döntéseket az igazgatási struktúrák és az emberi erőforrások tekintetében;

11.  hangsúlyozza, hogy a világjárvány rávilágított arra, hogy növelni kell az Unió stratégiai autonómiáját a kulcsfontosságú ellátási láncok, valamint a kritikus infrastruktúrák és szolgáltatások területén; megállapítja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz zöld átállásra és digitális transzformációra irányuló beruházásainak hozzá kell járulniuk az EU stratégiai autonómiájának és függetlenségének növeléséhez, különösen az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentéséhez; megállapítja, hogy a Bizottság szerint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz várhatóan jelentős lendületet ad majd az uniós iparstratégia végrehajtásának, és ezáltal továbbfejleszti az EU iparágait;

12.  hangsúlyozza, hogy a reform- és beruházási csomagoknak, különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végrehajtott növekedésserkentő reformoknak és beruházásoknak is uniós hozzáadott értéket kell teremteniük; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az uniós szintű GDP-hatások körülbelül egyharmaddal nagyobbak, ha kifejezetten figyelembe vesszük az egyes országok intézkedéseinek átgyűrűző hatásait; hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz reform- és beruházási csomagjainak hozzá kell járulniuk a szociális jogok európai pillérének, valamint az európai zöld megállapodás és a digitális menetrend prioritásainak végrehajtásához, továbbá a nemek közötti egyenlőség és a mindenkit megillető esélyegyenlőség előmozdításához és általános érvényesítéséhez is;

13.  felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy nem voltak-e szükségtelen átfedések a szomszédos országok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveiben szereplő beruházások között, és hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak a szükségtelen átfedések elkerülésében;

14.  sajnálatosnak tartja, hogy a Covid19-válság a nőket(16), a gyermekeket(17), a fiatalokat, az időseket és a veszélyeztetett csoportokat sújtotta a legnagyobb mértékben; emlékeztet az inkluzivitás biztosításának szükségességére, hogy az EU senkit ne hagyjon hátra, és hogy a helyreállítás során orvosolja a nemek közötti egyenlőséggel összefüggő társadalmi-gazdasági hatásokat, továbbá emlékeztet arra, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek nem kezelik a válság számos, nemek közötti egyenlőséggel összefüggő hatását; üdvözli a gondozási létesítmények hozzáférhetőségének és minőségének javulását, de sajnálja, hogy ezek továbbra is túlságosan korlátozottak;

15.  ismét hangsúlyozza a hat pillér fontosságát, amelyek struktúrát biztosítanak a tagállamok számára a zöld és digitális átállással, a gazdasággal, a termelékenységgel és versenyképességgel, a társadalmi és területi kohézióval, az egészségügyi és intézményi rezilienciával, valamint a gyermekeket és fiatalokat célzó intézkedésekkel foglalkozó reformokra és beruházásokra irányuló javaslatok előterjesztéséhez és végrehajtásához; kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet értelmében minden tagállamnak be kell építenie nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervébe olyan intézkedéseket, amelyek valamennyi pillérre kiterjednek; sajnálja, hogy nem minden tagállam döntött úgy, hogy tiszteletben tartja a rendelet pillérszerkezetét, amely lehetővé tette volna a könnyebb nyomon követést;

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz finanszírozási vonatkozásai

16.  megállapítja, hogy az eddig benyújtott 26 nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervben a tagállamok összesen 331,7 milliárd EUR vissza nem térítendő támogatást igényeltek a rendelkezésre álló 338 milliárd EUR-ból; megállapítja továbbá, hogy aktuális nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveiben nem minden tagállam kérte a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 11. cikkében említettek szerint rendelkezésére álló támogatások teljes összegét;

17.  aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy mindössze hét tagállam kért hitelt, a rendelkezésre álló 385,8 milliárd EUR-ból összesen csak 166 milliárd EUR értékben, így jelentős összeg áll rendelkezésre arra esetre, ha a tagállamok egy későbbi szakaszban hitelt igényelnek; aggasztónak tartja, hogy a hitelkomponens iránti korlátozott érdeklődés miatt lehetőségek maradhatnak kihasználatlanul, és ez megakadályozhatja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázását; hangsúlyozza, hogy amennyiben azok a tagállamok, amelyek nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveit már jóváhagyták, hitelt kívánnak igényelni, akkor adott esetben további reformokkal, beruházásokkal, mérföldkövekkel és célokkal módosítaniuk kell az adott nemzeti tervet, a már végrehajtott intézkedések visszavonása nélkül; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a világjárvány és a közelgő kihívások hatásainak ellensúlyozása céljából használják ki a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben rejlő összes lehetőséget, beleértve a kölcsönöket is;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy elemezze annak okait, hogy a tagállamok miért nem igényelték a hitelek rendelkezésükre álló teljes összegét, ami megakadályozhatja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználását; emlékeztet arra, hogy a tagállamok a helyreállítási és rezilienciaépítési terv benyújtásakor vagy a 2023. augusztus 31-ig terjedő időszakon belül a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló hatályos rendelet értelmében más időpontban kérhetnek hiteltámogatást;

19.  emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 21. cikke értelmében a tagállamoknak objektív körülmények alapján lehetőségük van arra, hogy indokolással ellátott kérelmet nyújtsanak be a Bizottsághoz, amelyben javaslatot tesznek a jóváhagyott terv módosítására vagy felváltására; emlékeztet arra, hogy amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy az érintett tagállam által előterjesztett okok indokolják a releváns helyreállítási és rezilienciaépítési terv módosítását, a Bizottság a 19. cikkel összhangban értékeli a módosított helyreállítási és rezilienciaépítési tervet, és a rendelet 20. cikkével összhangban tanácsi végrehajtási határozatra irányuló javaslatot terjeszt elő; emlékeztet arra, hogy ez a módosítási kérelem az első értékelési és jóváhagyási eljárással megegyező értékelési és jóváhagyási eljárást von maga után, felkéri a tagállamokat, hogy vegyék alaposan számításba a teljes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv végrehajtásának késedelmével járó kockázatot; megállapítja, hogy eddig egyetlen tagállam sem kérte a jóváhagyott terv módosítását vagy felváltását; ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzák a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 21. cikkét, megállapítja, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek költségeinek a jelentős infláció miatti lehetséges növekedése azt eredményezheti, hogy a tagállamok a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek aktualizálására irányuló kérelmeket nyújtanak be;

20.  megállapítja, hogy a tagállamok GDP-jének alakulására vonatkozó előrejelzések jelenleg eltérnek a Bizottság 2020. őszi előrejelzésében szereplő várakozásoktól, ami a tagállamok számára a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz második 30%-os finanszírozási keretében rendelkezésre álló támogatási összegek várható változásához vezet; rámutat arra, hogy a kiosztott támogatási hányad jelentős változásai szükségessé tehetik a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek módosítását;

21.   kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből nyújtott támogatásoknak tiszteletben kell tartaniuk a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 9. cikkében említett addicionalitás elvét; várja nagyobb részletességű és bontású adatok elérhetővé válását, amelyek lehetővé teszik a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz addicionalitási hatásainak jobb megértését; sürgeti a tagállamokat, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hatásáról való hatékony jelentéstétel biztosítása érdekében szolgáltassanak részletes, átlátható és időszerű adatokat a Bizottságnak; ismételten hangsúlyozza a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytábla fontosságát a polgároknak a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtása terén elért általános eredményekről történő alapvető tájékoztatásában; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse az átláthatóságot és az adatok vizuális megjelenítését az eredménytáblán, továbbá részletesebb jelentéstételt szorgalmaz, amely a teljesítménymutatók helyett inkább az eredmény- és hatásmutatókat állítja középpontba, valamint biztosítja a javasolt reformok és beruházások minőségi elemzését;

22.  megjegyzi, hogy 2022. június közepéig mindössze tizenkét operatív megállapodás aláírására került sor a Bizottság és a tagállamok között; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb írjanak alá operatív megállapodásokat, és kéri, hogy a Bizottság tájékoztassa ezekről az intézkedésekről a Parlamentet; arra sürget továbbá minden tagállamot, hogy időben tegyék közzé operatív megállapodásaikat, valamint finanszírozási és hitelmegállapodásaikat a jobb átláthatóság biztosítása és az elszámoltathatóság megerősítése érdekében;

23.  megállapítja, hogy 21 tagállam részesült előfinanszírozásban a teljes előirányzatának maximum 13%-a erejéig, egy tagállam nem kért előfinanszírozást, hét tagállam pedig az első kifizetéseket is kérte a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből, továbbá egy tagállam második kifizetést is kért;

24.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Eszköz, valamint a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásának késedelme nem lassíthatja le a világjárvány utáni helyreállítási folyamatot vagy csökkentheti az Unió rezilienciájának szintjét;

25.  emlékeztet, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet lehetővé teszi a 2020. február 1-jétől bevezetett intézkedések beépítését a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe, és hogy néhány tagállam élt is ezzel a lehetőséggel;

26.  üdvözli a Bizottság és a tagállamok között a kifizetési kérelmek előkészítése során folytatott korai párbeszédet, és a Bizottság készségét a kifizetési kérelmek értékelésére; ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa tovább – szükség esetén szakértőkkel konzultálva – annak részletes értékelését, hogy a mérföldkövek és célok időben teljesülnek-e; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a kifizetések gyors végrehajtását, és szorosan kövesse nyomon a reformok és beruházások megvalósítását;

27.  emlékeztet, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2020 decemberében megkötött intézményközi megállapodásban meghatározott ütemtervvel összhangban a NextGenerationEU eszköz és nevezetesen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz legkésőbb 2058-ig történő teljes visszafizetésének fedezésére szolgáló saját források új kosarát mielőbb be kell vezetni; tudomásul veszi az „európai zöldkötvények” kibocsátását a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásainak finanszírozására; megjegyzi, hogy a Bizottság első zöldkötvény-kibocsátásait nagymértékben túljegyezték;

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz szerepe Ukrajna orosz inváziója következményeinek enyhítésében

28.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az uniós finanszírozási eszközök, nevezetesen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hozzájárulását a jelenlegi kihívások kezeléséhez, többek között az Ukrajna elleni megalapozatlan és indokolatlan orosz katonai agresszió és megszállás által okozott kihívások kezeléséhez;

29.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez az Ukrajna elleni agresszió és az EU által Oroszországgal és Belarusszal szemben elfogadott indokolt szankciók súlyos hatással lesznek az Unió gazdasági és társadalmi helyreállítási és rezilienciaépítési stratégiájára; megjegyzi, hogy ezeknek a tagállamokra gyakorolt hatása eltérő; aggodalmát fejezi ki az uniós gazdaságra gyakorolt eltérő hatások, a gazdasági és társadalmi következmények, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek további növekedése miatt, amelyet különösen a megnövekedett energia- és élelmiszerárak okoznak; hangsúlyozza, hogy az infláció negatív irányban változtathatja meg a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz révén várt eredményeket és a tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveinek becsült költségeit is; elvárja, hogy az EU továbbra is eltökélten, egységesen és gyorsan reagáljon erre az új válságra;

30.  ismételten hangsúlyozza a további szankciókra, többek között a különböző orosz energiahordozók importjára vonatkozó teljes és azonnali embargóra, valamint a kapcsolódó infrastruktúra használatának mellőzésére irányuló felhívását 2022. április 7-i állásfoglalásával összhangban, valamint felhív egy olyan terv kidolgozására, amely továbbra is biztosítja az EU energiaellátásának biztonságát, ami többek között szükségessé teszi az európai energiapolitika újrakalibrálását, figyelembe véve a tagállamok közötti eltéréseket az orosz fosszilis tüzelőanyagok importjától való energiafüggőség terén;

31.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi ukrajnai helyzet súlyos hatást gyakorol az energiaárakra, és hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az energiafüggetlenséget és -biztonságot, többek között uniós energiaforrásokon keresztül diverzifikálni kell az energiaforrásokat, továbbá fel kell gyorsítani az energetikai átállást; hangsúlyozza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz szerepét a RePowerEU bevezetésében, és kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló hiteleket nagymértékben fel lehetne használni a RePowerEU kezdeményezés kiegészítésére és az energetikai átállást, többek között a tiszta energia fejlesztését célzó beruházások előmozdítására; elvárja ezért, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz az energiahatékonyság, a diverzifikáció és a méltányos zöld átállásba történő beruházások révén jelentősen hozzájáruljon az EU energetikai szuverenitásához;

32.  e tekintetben üdvözli a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek különböző intézkedéseit, amelyek célja az energetikai átállás és az energiabiztonság fokozása, továbbá a stratégiai autonómiát erősítő intézkedéseket, amelyek csökkentik a tagállamok fosszilis tüzelőanyagok energiaimportjától való függőségét, valamint felgyorsítják az energiaforrások diverzifikációját, az energiahatékonyság javítását és a tiszta energiák fejlesztését; kiemeli, hogy az uniós országok közötti szinergiák és együttműködés fokozása, valamint a közös aggodalmak és közös prioritások tükrözése érdekében elő kell mozdítani a határokon átnyúló projekteket, az európai energiahálózatok összekapcsolásának javítását és az energiahálózatok EU-szerte történő teljes körű szinkronizálását;

33.  tudomásul veszi a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletnek a REPowerEU kezdeményezés keretében történő módosítására irányuló bizottsági javaslatot, és kifejezi elkötelezettségét a javaslattal kapcsolatos álláspontjának haladéktalan elfogadása mellett; sürgeti a tagállamokat, hogy amennyiben nem kívánják felhasználni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nyújtott hitelek teljes maximális összegét, erről hivatalosan tájékoztassák a Bizottságot; e tekintetebn üdvözli a javaslatot, amely ösztönzi a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló hitelek optimális felhasználását, többek között azáltal, hogy javaslatot tesz a hiteleknek az Ukrajna orosz inváziója következtében felmerülő további kihívásokkal szembesülő más tagállamokba történő átcsoportosítására, valamint azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 6,8%-ánál magasabb összegű kölcsönöket kérjenek, különösen annak érdekében, hogy enyhítsék az Ukrajna elleni orosz invázió gazdasági, társadalmi és energetikai következményeit, valamint az Oroszországgal és Belarusszal szembeni uniós korlátozó intézkedések mellékhatásait;

34.  elismeri, hogy intézkedésekre van szükség az Ukrajnából érkező menekültek megsegítésére, különösen a szállással, a szociális és gyermekgondozással, az oktatással, az egészségügyi ellátással és a lakhatással kapcsolatban, segítve társadalmi-gazdasági helyzetük enyhítését; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell az erre irányuló beruházások növelését;

Nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek

35.  üdvözli, hogy 24 nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv jóváhagyása megtörtént, és megállapítja, hogy egy tagállam nem terjesztette elő nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervét 2022. június közepéig; megállapítja továbbá, hogy egy terv még a Bizottság értékelésére vár; sürgeti az értékelésre váró nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekkel rendelkező ezen országot, hogy folytasson konstruktív megbeszéléseket a Bizottsággal annak érdekében, hogy a terv további késedelem nélkül készen álljon a jóváhagyásra; felhívja a Bizottságot, hogy a fennmaradó tervek értékelésekor gondosan alkalmazza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletet annak érdekében, hogy biztosítsa a rendeletben meghatározott 11 értékelési kritériumnak való megfelelést;

36.   tudomásul veszi, hogy a Bizottság értékelései arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi jóváhagyott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv kiterjed a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz mind a hat pillérére, továbbá kielégítően teljesíti a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben meghatározott összes értékelési kritériumot, és kiegyensúlyozott reform- és beruházási csomagnak tekinthető; úgy véli, hogy a tagállamok jobban összehangolhatták volna nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveiket a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hat pillérével és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet követelményeivel;

37.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a jogállamiságnak és az EUMSZ 2. cikkének való megfelelés előfeltételét képezi az alaphoz való hozzáférésnek, és hogy a jogállamisági feltételrendszer teljes mértékben alkalmazandó a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre; felhívja a Bizottságot és Tanácsot, hogy tartózkodjon Magyarország nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve tervezetének jóváhagyásától mindaddig, amíg ezekben az országokban továbbra is aggályok merülnek fel a jogállamiság tiszteletben tartásával és a bírói kar függetlenségével, valamint a csalás, az összeférhetetlenség és a korrupció megelőzésével, felderítésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatban; kitart amellett, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével, a megfelelő ellenőrzési rendszer létrehozásával, az igazságszolgáltatás függetlenségével, valamint a csalás, az összeférhetetlenség és a korrupció megelőzésével és felderítésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos mérföldkövek és célok előfeltételek, és azokat az első kifizetési kérelem benyújtása előtt teljesíteni kell, és emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nem kerülhet sor kifizetésre azok teljesítése előtt; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet rendelkezéseinek nem teljes körű betartása és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek jóváhagyásának késedelmei súlyosan befolyásolják a helyi és regionális önkormányzatok azon képességét, hogy megfelelően kezeljék a világjárvány közösségekre, vállalkozásokra és polgárokra gyakorolt hatását, és hosszú távon a helyi és regionális gazdasági helyzet romlásához vezethetnek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a lengyel és a magyar kormány intézkedései miatt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó finanszírozás még nem jutott el Lengyelország és Magyarország lakosságához és régióihoz;

38.  emlékeztet, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nem finanszírozható olyan intézkedés, amely ellentétes az EUSZ 2. cikkében foglalt uniós értékekkel; sürgeti a Bizottságot, hogy nagyon körültekintően kövesse nyomon a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása során az EU pénzügyi érdekeit érintő kockázatokat, valamint a jogállamiság elveinek tényleges vagy potenciális megsértését, és tegyen azonnali intézkedéseket, ha az EU pénzügyi érdekeit sérelem érheti; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelettel összhangban legyen különösen szigorú a tagállamokkal szemben a tekintetben, hogy tiszteletben tartsák az Unió pénzügyi érdekeinek az említett rendelet 22. cikkében rögzített védelmét;

39.  emlékeztet továbbá, hogy a jogállamiság tiszteletben tartását és az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljes életciklusa során folyamatosan értékelni kell, és hogy a Bizottságnak tartózkodnia kell a finanszírozás folyósításától, és adott esetben vissza kell fizettetnie a forrásokat, amennyiben ezek a feltételek már nem teljesülnek;

40.  megállapítja, hogy a Bizottság értékelése szerint valamennyi nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv megfelelt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben meghatározott, legalább 37%-os zöld célnak, és az éghajlat-politikával kapcsolatos teljes kiadás majdnem eléri a 220 milliárd EUR-t; rámutat azonban, hogy a kiadások külső felülvizsgálatai alacsonyabb számadatokat tartalmaznak a zöld kiadások tekintetében; ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az éghajlattal összefüggő intézkedésekhez kapcsolódó mérföldkövek és célok meghatározása során biztosítani kellett volna, hogy a végrehajtott intézkedések az éghajlatváltozás szempontjából annyira kedvezőek legyenek, mint ahogy azt bejelentették; hangsúlyozza, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek hozzá kell járulniuk a zöld átálláshoz, és ezen belül a biológiai sokféleséghez is; tudomásul veszi az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy valamennyi releváns intézkedés ténylegesen hozzájárul-e a célkitűzések eléréséhez;

41.  emlékeztet arra, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek összhangban kell lenniük a nemzeti energia- és klímatervekkel (NEKT) és azok frissített változataival, összhangban az (EU) 2018/1999 rendelettel(18); felkéri a Bizottságot, hogy értékelje, a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek keretében a zöld átállásra előirányzott beruházások hogyan járulnak hozzá a 2030-ra szóló új éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez, mely célokat a vonatkozó felülvizsgált nemzeti energia- és klímatervek határozzák meg;

42.  emlékeztet, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek hozzá kell járulnia a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fellépéseknek az uniós szakpolitikákban való általános érvényesítéséhez; megjegyzi, hogy számos nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv hozzájárul a biológiai sokféleséghez, de kitart amellett, hogy a tagállamok jobban is felhasználhatták volna a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt a biológiai sokféleség javítására;

43.  óva int a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtása során a „zöldrefestés” kockázatától, különösen egyes olyan intézkedések tekintetében, amelyek besorolásuk szerint hozzájárulnak a zöld kiadási követelményekhez, beleértve az energiahatékony épületfelújításra vonatkozókat is;

44.  megállapítja, hogy valamennyi nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv megfelelt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben meghatározott, legalább 20%-os, digitális átállással kapcsolatos célnak, egyes tagállamok pedig a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó forrásaik több mint felét a digitális célhoz sorolható intézkedésekre fordították, összességében pedig a jóváhagyott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt digitális kiadások összege eléri az 130 milliárd EUR-t, ami a kiadások csaknem 29%-át teszi ki; üdvözli, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek nagy hangsúlyt fektetnek a kkv-k támogatására és a közszolgáltatások – ezen belül többek között az egészségügyi ágazat – digitalizálására, valamint a digitális készségekre, a vállalkozások digitalizálására, a hálózati összekapcsoltságra, a digitális kutatás-fejlesztésre és a fejlett technológiákra; megjegyzi, hogy a tagállamok kétharmadának nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve a digitális kapacitásokra és a konnektivitásra irányuló beruházásokat érintően biztonsági önértékelést is tartalmaz;

45.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet alapján a digitális technológiákba történő beruházásoknak tiszteletben kell tartaniuk az interoperabilitás, az energiahatékonyság és a személyes adatok védelmének elveit, lehetővé kell tenniük a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások részvételét, és elő kell mozdítaniuk a nyílt forráskódú megoldások használatát; hangsúlyozza, hogy a digitális közbeszerzési felhívásokat gondosan kell megtervezni, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k hozzáférjenek a releváns közberuházásokhoz;

46.  megjegyzi, hogy számos nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv tartalmaz az 5G konnektivitásra vonatkozó beruházási javaslatokat; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak minden területen biztosítaniuk kell a koherenciát és a kiegészítő jelleget az 5G konnektivitás, a széles sávú mobil kapcsolatra irányuló szolgáltatások és az infrastruktúra kiépítése terén, hogy senki se maradjon le;

47.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek az összes kiadás közel 50%-át, azaz 203 milliárd EUR-t fordítanak az egységes piac megfelelő működését, az üzleti környezet javítását és a magánberuházások előmozdítását elősegítő intézkedésekre; ismételten hangsúlyozza, hogy a magánszektor fontos szerepet játszik a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz sikeres végrehajtásában; sürgeti a tagállamokat, hogy segítsék elő a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által finanszírozott projektekkel kapcsolatos magánberuházásokat azáltal, hogy felszámolnak minden olyan szükségtelen akadályt, amely megakadályozná a kkv-kat abban, hogy hozzáférjenek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nyújtott releváns finanszírozásához, és e célból felhívja a Bizottságot, hogy készítsen részletes elemzéseket a magánszektornak Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó forrásokhoz való hozzáféréséről; kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket átlátható ütemterv szerint hajtsák végre, hogy a magánszektor a vonatkozó intézkedésekhez igazítva tervezhesse meg tevékenységeit és projektjeit;

48.   megjegyzi, hogy a Bizottság becslése szerint a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő szociális kiadások a kért támogatások és hitelek mintegy 20%-át teszik ki; megállapítja, hogy ezek a kiadások meghatározott hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását segítő ösztönzőkre, a foglalkoztatásvédelmi jogszabályok reformjára és a munkaszerződések szabályozására összpontosítanak; emlékeztet, hogy a világjárvány társadalmi következményei sokrétűek voltak, és egyenlőtlenül és aránytalan mértékben terhelték az alacsonyabb jövedelmű és kiszolgáltatott csoportokat, ugyanakkor megerősítették a közszolgáltatások iránti igényt; sajnálja, hogy a szociális beruházási intézkedések leginkább a szociális infrastruktúrára korlátozódnak, és hogy csak néhány nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv tartalmaz a megfelelő gondozási szolgáltatások és az átmeneti támogató intézkedések fejlesztésére irányuló intézkedéseket;

49.  támogatja a Bizottság azon célját, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül reziliensebb és inkluzívabb munkaerőpiacot építsen ki, egyúttal megjegyzi, hogy a vonatkozó intézkedéseknek elő kell mozdítaniuk a magas színvonalú foglalkoztatást;

50.  rámutat, hogy az eddig jóváhagyott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek mindegyike foglalkozik a szociális és foglalkoztatási kihívásokkal, például intézkedéseket tartalmaz a munkaerőpiaci részvétel javítására, a továbbképzés és átképzés támogatására, a munkaerőpiaci intézmények és szolgáltatások, valamint a szociális védelmi és egészségügyi rendszerek korszerűsítésére; sajnálja, hogy egyes tagállamok lemaradásban vannak terveik szociális dimenziójának megerősítése terén;

51.  hangsúlyozza a válsághelyzetekre való felkészültség és a válsághelyzetekre való reagálási képesség növelését célzó, az egészségügyi, gazdasági, társadalmi és intézményi reziliencia terén megvalósuló reformok és beruházások fontosságát, amelyek a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek összes előirányzatának több mint 17%-át teszik ki, ami 76 milliárd EUR-t jelent; kiemeli, hogy a Bizottság szerint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz e pilléréhez kapcsolódóan a tagállamoknak 1 900 mérföldkőhöz és célhoz kapcsolódóan 789 intézkedést kell végrehajtaniuk; hangsúlyozza, hogy a Covid19 bebizonyította annak fontosságát, hogy javuljon a közintézmények sokkhatásokkal szembeni ellenálló képessége;

52.   megállapítja, hogy a jóváhagyott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek 37 milliárd EUR összegű kiadást irányoznak elő egészségügyi vonatkozású intézkedésekre, ami a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben előirányzott összes kiadás 8%-ának felel meg; megjegyzi, hogy a legnagyobb hozzájárulást a kórházi infrastruktúra felújítására és bővítésére irányozták elő, ezt követi az alapellátás és a megelőzés megerősítése, valamint az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás területén végrehajtott digitális átállás; várakozása szerint ezek az egészségügyi vonatkozású intézkedések hozzájárulnak az egészségügyi rendszerek kapacitásának és rezilienciájának és a jövőbeli válságokra való felkészültségének növeléséhez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam nem foglalt bele a tervébe elegendő intézkedést annak érdekében, hogy a mentális egészségügyi ellátás valamennyi korcsoport számára hozzáférhetővé és megfizethetővé váljon, és hangsúlyozza, hogy a mentális egészség védelmének a világjárvány utáni uniós társadalmi-gazdasági helyreállítás szerves részét kell képeznie, továbbá foglalkozás-egészségügyi prioritásként kell kezelni; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam nem foglalt bele a tervébe elegendő intézkedést a régóta fennálló közegészségügyi kihívások kezelésére;

53.  megjegyzi, hogy a közigazgatás korszerűsítése számos nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervben kiemelt szerepet kap, és a közigazgatás fejlesztésére várhatóan mintegy 1,8 milliárd eurót fordítanak; hangsúlyozza, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek ezenkívül nemzeti, regionális és helyi szinten is hozzájárulhatnak az európai források hatékony kezelésével kapcsolatos közigazgatási kapacitások növeléséhez; hangsúlyozza, hogy a reformokból származó előnyök jelentősebbek a kapcsolódó költségeknél, aminek konkrét pozitív hatást kell gyakorolnia a polgárokra;

54.  megállapítja, hogy a jóváhagyott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek 49 milliárd EUR összegű kiadást irányoznak elő a gyermekekre és a fiatalokra, ezen belül többek között a koragyermekkori nevelésre és gondozásra, az ifjúsági munkanélküliségre és a készségekre, ami a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben előirányozott összes kiadás mintegy 11,5%-ának felel meg; megjegyzi, hogy ez az összeg az első lépést jelenti annak biztosításában, hogy mind a 27 tagállamban a következő generációt célzó összehangolt intézkedéseket hajtsanak végre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv nem tükrözi megfelelően az európai gyermekgarancia által meghatározott törekvéseket, és csak részben tükrözi a megerősített ifjúsági garancia törekvéseit; sajnálja, hogy két tagállam úgy döntött, hogy tervébe nem foglal bele kifejezetten a gyermekekre és fiatalokra irányuló intézkedéseket, hanem inkább olyan intézkedéseket terjeszt elő, amelyek valamennyi polgár készségeit és digitális készségeit támogatják;

55.  megjegyzi, hogy szinte valamennyi jóváhagyott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv tartalmaz a digitális oktatást célzó beruházásokat, amelyek az oktatásra fordított összes kiadás körülbelül 30%-át teszi ki; üdvözli, hogy a tagállamokban az oktatási infrastruktúra és felszerelés korszerűsítésére helyezik a hangsúlyt;

56.  megjegyzi, hogy a tagállamok 228 olyan intézkedést terjesztettek elő, amelyek a gyermekek és fiatalok támogatására összpontosítanak; megjegyi, hogy az intézkedések 74%-a az általános, a szakképzési és a felsőoktatási és képzési kapacitásra, valamint a hozzáférhetőségre, a megfizethetőségre, a minőségre és a befogadásra összpontosít, a digitalizációra és az infrastruktúrára is kiterjedően; megjegyzi továbbá, hogy az intézkedések 14%-a a kora gyermekkori oktatással és gondozással, a korai iskolaelhagyással és a gyermekszegénységgel kapcsolatos; megjegyzi, hogy az intézkedések 12%-a a fiatalok munkanélküliségének kezelésére összpontosít a munkahelyteremtés, a munkaerő-felvétel, a szakmai pályamódosítást ösztönző intézkedések és az önfoglalkoztatás támogatása révén; hangsúlyozza, hogy a Parlament arra kérte a tagállamokat, hogy minden egyes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv költségvetésének legalább 2%-át fordítsák a kultúrára, 10%-át pedig az oktatásra; megjegyzi, hogy csak 16 tagállam nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve tartalmaz a kultúrával kapcsolatos intézkedéseket; úgy véli, hogy a tagállamok jobban kihasználhatták volna a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt ezen ágazatok támogatására;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a hat pillér végrehajtásának nyomon követését, és biztosítsa, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytábláján részletes adatok álljanak rendelkezésre; felkéri a Bizottságot, hogy az eredménytáblán keresztül segítse elő a végrehajtás nyomon követésének több regionális módszerét, és üdvözli a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásának nyomon követését fokozó uniós és nemzeti szintű nyomon követési kezdeményezéseket; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy több tagállam regionális szintű adatokat szolgáltatott, és felkéri a többi tagállamot is a regionális szintű adatszolgáltatásra;

58.   hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt nem szabad ismétlődő nemzeti költségvetési kiadások helyettesítésére felhasználni, kivéve, ha ez kellően indokolt; tudomásul veszi, hogy a Bizottság által jóváhagyott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek csak a reformok elindításával és elindításával kapcsolatos kezdeti költségeket fedezik; emlékezteti a tagállamokat, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt úgy kell végrehajtani, hogy az ne ássa alá a tagállamok saját felelősségét az államháztartási gazdálkodásért; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson részletes tájékoztatást az e horizontális elvnek való megfelelés értékeléséről és az esetleges kapcsolódó indokokról;

59.  rámutat, hogy a Bizottság a technikai iránymutatásainak megfelelően minden egyes intézkedés esetében értékelte a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet; hangsúlyozza, hogy a Bizottság iránymutatásában kidolgozott, a jelentős károkozás elkerülését célzó kritériumok alkalmazásának meg kell előznie a környezetre káros intézkedések meghozatalát; kéri a Bizottságot, hogy tegye közzé a jelentős károkozás elkerülésére vonatkozóan benyújtott értékeléseket, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak gondosan meg kell vizsgálnia és nyomon kell követnie ezen elv teljes körű tiszteletben tartását a végrehajtási szakaszban; megállapítja, hogy az elvnek való megfelelés érdekében egyes tagállamoknak bizonyos intézkedéseket korrigálniuk kellett; megjegyzi, hogy az elv betartása további következetlenségeket eredményezett a Bizottság, valamint az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap követelményei között azon országok esetében, amelyek az InvestEU keretösszegeit a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz alapjaiból biztosították, aminek következtében késedelmet szenvedhetett a végrehajtási folyamat;

60.  megállapítja, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek nagy többsége tartalmaz egy külön szakaszt, amely bemutatja, hogy a terv miként kezeli a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos aggályokat és kihívásokat; megjegyzi, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek magukban foglalnak olyan intézkedéseket, amelyek a nők munkaerőpiaci részvételére és a nemek közötti bérszakadék csökkentésére összpontosítanak, de csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy nem tartalmaznak részletes indokolást arra vonatkozóan, hogy a terv miként kezeli a nemi szempontokkal kapcsolatos aggályokat és kihívásokat; hangsúlyozza a magas színvonalú állami gondozási szolgáltatások fontosságát a fizetetlen gondozási munka terheinek enyhítése érdekében, amelyet jelenleg nagyrészt nők végeznek, ami negatív következményekkel jár a GDP-re nézve; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt annak ellenőrzésére, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz milyen mértékben járul hozzá a munkahelyteremtéshez azokban az ágazatokban, ahol túlnyomórészt az egyik nem képviselteti magát, és a kísérő intézkedések kellő mértékben hozzájárulnak-e a legkevésbé képviselt nem jelenlétének növeléséhez ezekben az ágazatokban;

61.   megjegyzi, hogy 20 tagállam nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve foglal magában határokon átnyúló projekteket, amelyek többnyire az infrastruktúrára összpontosítanak, például vasúti vagy villamosenergia-összeköttetésekre, hidrogénre, kvantumtechnológiára, 5G-csatlakozásra, felhő-kapacitásra és innovációs központokra; csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben nem szerepel több határokon átnyúló projekt, amelyek erősítenék az átgyűrűző hatásokat és hozzájárulnának az uniós hozzáadott értékhez; megjegyzi, hogy 20 tagállam irányoz elő nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervében főként az infrastruktúrára összpontosító határokon átnyúló projekteket, például közös európai érdeket szolgáló fontos projekteket; felszólítja a tagállamokat, hogy adott esetben tisztázzák az érintett érdekelt felek szerepét a több országot érintő projektek elindításában és végrehajtásában; úgy véli, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe további határokon átnyúló intézkedéseket kellett volna beépíteni annak érdekében, hogy erősödjenek az átgyűrűző hatások és az uniós hozzáadott érték;

62.  kiemeli különösen a tagállamok közötti energiaátvitelhez kapcsolódó határokon átnyúló projektek fontosságát; úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek jobban kihasználhatták volna a további határokon átnyúló projektek előnyeit, különösen az energetika területén; hangsúlyozza, hogy ezek a beruházások kulcsfontosságúak az energiaszuverenitás és a zöld átmenet megvalósítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet megmutatja, mennyire fontos az uniós energiaforrások diverzifikálása és a villamos energia belső piacának tagállamok közötti megfelelő működése; felszólít az európai energiahálózatok összekapcsolásának javítására és a villamosenergia-hálózatok EU-szerte történő teljes körű szinkronizálására; hangsúlyozza továbbá, hogy a villamosenergia-kereslet várható növekedésének korlátozása érdekében fokozni kell az energiahatékonyság javítására irányuló erőfeszítéseket;

63.  megjegyzi, hogy egy tagállam sem javasolta, hogy a strukturális alapokat csoportosítsák át a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervébe, hogy csak két tagállam tervezi, hogy InvestEUkereteit a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz alapjaiból biztosítja, és hogy csak négy tagállam tervezi, hogy a technikai segítségnyújtás költségeit beépíti nemzeti tervébe; sajnálja, hogy az Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz forrásainak az InvestEU nemzeti részlegeibe történő átcsoportosítására vonatkozó rendelkezést nem használták ki teljes mértékben; emlékeztet, hogy a különböző uniós alapok közötti szinergiák alapvető fontosságúak az Unió megfelelő helyreállítása és konszolidált rezilienciája szempontjából, és emlékezteti a tagállamokat, hogy e rendelkezés alkalmazása hozzájárul a szinergiák fokozásához;

64.  emlékeztet, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet szerint a helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek összhangban kell lenniük a tagállamok által az uniós alapok keretében kötött partnerségi megállapodásokban és operatív programokban szereplő információkkal is; megismétli, hogy ez a rendelkezés nemcsak a kettős finanszírozás vagy a célkitűzések átfedésének elkerülése miatt fontos, hanem az összehangolt megközelítés biztosítása és az uniós finanszírozás előnyeinek maximalizálása érdekében is; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be elemzést arról, hogyan biztosítják ezt a koordinációt; megjegyzi, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek elfogadása egyes esetekben a partnerségi megállapodások elfogadásának késedelméhez vezetett, és aggodalmát fejezi ki e késések következményei miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kerüljék el a partnerségi megállapodások kidolgozásának és elfogadásának további késedelmét, és kéri, hogy haladéktalanul foglalkozzanak ezekkel a késedelmekkel;

65.  hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és más uniós finanszírozási programok közötti szinergiák és koherenciák elengedhetetlenek az Unió megfelelő helyreállításának és egységes rezilienciájának biztosításához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek és más uniós finanszírozási programok, különösen a partnerségi megállapodások közötti szinergiákat; felveti a kérdést, hogy a Bizottság miként ösztönözte a tagállamokat arra, hogy előmozdítsák a más tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveivel fennálló szinergiát;

66.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek hozzá kell járulniuk a vonatkozó országspecifikus ajánlásokban azonosított kihívások mindegyikének vagy jelentős részének, beleértve azok költségvetési vonatkozásait is, és adott esetben az 1176/2011/EU rendelet(19) 6. cikke alapján tett, az érintett tagállamnak címzett ajánlásokban, illetve a Bizottság által az európai szemeszter keretében hivatalosan elfogadott más releváns dokumentumokban azonosított kihívások mindegyikének vagy jelentős részének eredményes kezeléséhez; tudomásul veszi a Bizottság értékelését, amely szerint az összes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv foglalkozik az európai szemeszter vonatkozó ajánlásaiban azonosított kihívások legalább egy jelentős részével, de nem minden kihívással;

67.  elismeri a szükséges adóreformoknak – amelyek néhány nemzeti tervben szerepelnek – a tagállamokban kifejtett pozitív hatását, ugyanakkor sajnálja, hogy az agresszív adótervezéssel, adókikerüléssel, adókijátszással és pénzmosással kapcsolatos országspecifikus ajánlásokkal érintett tagállamok egyike sem foglalkozott ezekkel a kihívásokkal nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervében;

68.  felhívja a Bizottságot, hogy az eszköz kifizetési szakaszában értékelje megfelelően a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben valamennyi mérföldkő és cél teljesítését, beleértve az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos mérföldköveket és célokat is, és a mérföldkövek és célok fontossága alapján csökkentse az arányos kifizetéseket, amennyiben a megállapodás szerinti mérföldkövek és célok nem teljesülnek, anélkül, hogy a korábban elért mérföldkövek és célok tekintetében visszalépés történne; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy szükség esetén alkalmazza a rendelet azon rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik számára a támogatások visszatéríttetését vagy a kölcsönök határidő előtti visszafizetésének előírását, amennyiben a tagállamok nem tesznek eleget a finanszírozási megállapodások értelmében fennálló kötelezettségeiknek;

69.   megjegyzi, hogy a Bizottság értékelése szerint valamennyi tagállam „A” minősítést kapott a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben előírt szinte valamennyi kritérium vonatkozásában; emlékeztet arra, hogy a Bizottság értékelése szerint a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek becsült összköltségének észszerűségét értékelő kritériumok tekintetében minden tagállam „B” minősítést kapott; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a költségek megalapozottságát és megfelelő költségelemzés elvégzését a csalás és a korrupció elleni küzdelem érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy a kifizetési kérelmek elfogadása előtt alaposan értékelje a mérföldkövek és célok kielégítő teljesülését, és biztosítsa, hogy a korábban elért mérföldkövek és célok tekintetében ne történjen visszalépés;

Átláthatósági, nyomonkövetési és ellenőrzési mechanizmusok

70.  hangsúlyozza az átláthatóság és az eljárások hatékony és eredményes irányításának fontosságát a közbeszerzési folyamatok és gyakorlatok során; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyenlőséget és a méltányosságot, és különösen a hozzáférést mindenki számára, beleértve a mikro-, kis- és középvállalkozásokat is a közbeszerzési eljárás során;

71.  sürgeti a tagállamokat, hogy időben indítsák el a közbeszerzést az intézkedések végrehajtására annak érdekében, hogy biztosítsák annak lezárultát a mérföldkövek és célok ütemtervével összhangban;

72.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóságnak kulcsfontosságú szerepe van a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek szilárd nyomon követési rendszerének kialakításában, amely lehetővé tenné a nyilvánosság érdemi bevonását; ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács – a Parlament és a Bizottság támogatásával – elutasította egy olyan online platform létrehozását, ahol a végső kedvezményezetteket nyilvánosságra hoznák; megjegyzi, hogy az eszközök jellegéből adódóan az ellenőrzés a költségek ellenőrzése helyett az eredmények és a teljesítmény elérésére összpontosít; megjegyzi, hogy ez a megközelítés egyszerűsítheti a végrehajtást, és hozzájárulhat a kívánt eredmény eléréséhez; felhívja a figyelmet arra, hogy megfelelő nyomonkövetés nélkül ez megnehezítheti az uniós alapokkal való visszaélések észlelését; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket az uniós forrásokkal való visszaélések korai észlelésének biztosítására; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse nyomon a kettős finanszírozás esetleges előfordulását, és amennyiben ilyen eset megerősítést nyer, haladéktalanul fizettesse vissza az érintett pénzeszközöket;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a költségvetési hatóságot a Bizottság által a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtására vonatkozó információk jelentésére létrehozott informatikai rendszerek használatáról;

74.  sürgeti a tagállamokat, hogy egységesített és interoperábilis elektronikus formátumban gyűjtsék és rögzítsék az uniós finanszírozás végső címzettjeire és kedvezményezettjeire vonatkozó adatokat, és a Bizottság által biztosított egységes adatbányászati és kockázatminősítési eszközt használják; sürgeti a Bizottságot, hogy ragaszkodjon az integrált és interoperábilis nyomonkövetési rendszer – benne egy egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszköz (ARACHNE) – használatához a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz valamennyi kiadása tekintetében, és biztosítsa, hogy az ARACHNE interoperábilis legyen valamennyi releváns szoftverrel és adatállománnyal az adminisztratív terhek lehető legalacsonyabb szinten tartása érdekében; emellett megismétli a jelentéstétel, a nyomon követés és az ellenőrzés digitalizálásának fontosságát;

75.  emlékeztet, hogy a tagállamoknak össze kell gyűjteniük a pénzeszközök kedvezményezettjeinek és a program kedvezményezettjeinek tényleges tulajdonosára (tulajdonosaira) vonatkozó adatokat, és biztosítaniuk kell az azokhoz való hozzáférést, és megismétli annak fontosságát, hogy biztosítsák a végső kedvezményezettek átláthatóságát, anélkül, hogy többletterhet rónának a jelentéstételre; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közbizalom és az átláthatóság érdekében időközönként tegyék közzé a végső kedvezményezettekre és az átcsoportosított forrásokra vonatkozó naprakész adatokat; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy integrált, interoperábilis és könnyen használható rendszert, amely információkat tartalmaz valamennyi uniós társfinanszírozásban részesülő projektről, a kedvezményezettekről és a tényleges tulajdonosokról, a szerződő felekről és az alvállalkozókról, és amely képes összesíteni az ugyanazon kedvezményezett vagy tényleges tulajdonos által kapott összegeket;

76.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek és a kifizetési kérelmek értékelése során igénybe veheti szakértők segítségét, és felkéri, hogy adott esetben teljes mértékben használja ki ezt a rendelkezést, különösen akkor, ha nincs belső kapacitása a tervek vagy a mérföldkövek és célok teljesítésének alapos vizsgálatára; kétségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Tanács képes-e megfelelően elemezni a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket vagy a kifizetési kérelmeket, és kéri megfelelő értékelésük biztosítását;

77.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok által a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveik részeként elért mérföldkövek és célok értékelése a mérföldkövek és célok valamennyi dimenziójára, különösen azok minőségére vonatkozó átfogó és átlátható értékelésen alapuljon;

78.  emlékeztet, hogy a tagállamoknak megbízható ellenőrzési és auditálási rendszert kell létrehozniuk az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, a csalás, a korrupció és az összeférhetetlenségek megelőzése és leküzdése, valamint az átláthatóság biztosítása érdekében, és hogy a Bizottság felel annak biztosításáért, hogy ezek a rendszerek az első kifizetések jóváhagyása előtt rendelkezésre álljanak; emlékeztet, hogy a kifizetéseket a mérföldkövek és célok elérését követően kell folyósítani;

79.  megjegyzi, hogy a Bizottság nagymértékben a tagállamokra bízza a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásának alapos ellenőrzését; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa e követelmények teljes körű végrehajtásának hatékony nyomon követését, ellenőrzését és végrehajtását, és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz teljes életciklusa során kövesse nyomon az ilyen intézkedéseknek való folyamatos megfelelést; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson egy erős mechanizmust a tagállamok ellenőrzési rendszereinek rendszeres auditálására;

80.  megismétli, hogy az Európai Számvevőszék, az Európai Ügyészség, az Európai Csalás Elleni Hivatal, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) és az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége, valamint más érintett uniós szervek és ügynökségek fontos szerepet játszanak abban, hogy az NGEU végrehajtása során támogassák a tagállamokat és a Bizottságot az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében, és felhívja ezeket az intézményeket és szerveket, hogy teljes mértékben használják ki a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet és más vonatkozó jogszabályok szerinti előjogaikat a csalás, a korrupció és az összeférhetetlenség megelőzése, felderítése, korrekciója és kivizsgálása céljából, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kiadásainak alapos ellenőrzése érdekében; emlékeztet, hogy ezeket az uniós szerveket és ügynökségeket megfelelő forrásokkal kell ellátni feladataik ellátásához; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt ezekkel az intézményekkel és szervekkel, és biztosítsa, hogy megfelelő ellenőrzési kapacitások álljanak rendelkezésre, és hogy a tagállamok biztosítsanak számukra teljes körű hozzáférést az előjogaik gyakorlása szempontjából releváns összes információhoz;

81.  üdvözli az NGEU Bűnüldözési Fórumot és a Sentinel-műveletet, amely együttműködő módon segít megelőzni és elhárítani az NGEU pénzeszközei és általában az Unió pénzügyi rendszere elleni fenyegetéseket, valamint feltérképezni a nemzeti elosztási rendszerek sebezhetőségét;

82.  ismét hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság folyamatosan – többek között utólagosan is – nyomon kövesse a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kiadási, végrehajtási és irányítási adatait, a tagállamokkal együtt biztosítva a teljes átláthatóságot a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredményeinek elemzése, valamint az ezzel kapcsolatos hiányosságok azonosítása és kezelése érdekében;

83.  emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről az EUMSZ 319. cikkével összhangban a Bizottság mentesítési eljárása keretében jelentést kell készíteni a rendelet 247. cikkében említett integrált pénzügyi és elszámoltathatósági jelentéstétel szerint, és különösen az éves irányítási és teljesítményjelentésben külön be kell számolni;

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásának irányítása, átláthatósága és láthatósága

84.  megerősíti a Parlament szerepét a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásának ellenőrzésében, különösen a 2021-ben tartott öt plenáris vita, a két elfogadott állásfoglalás, a Bizottság részvételével 2021-ben tartott négy helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz ellenőrzésével foglalkozó munkacsoport 20 ülése, a parlamenti kérdések, valamint a rendszeres információáramlás és a Bizottságtól érkező eseti információkérések révén; emlékeztet, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 25. cikke megköveteli a Bizottságtól, hogy a megfelelő dokumentumokat és információkat egyidejűleg és azonos feltételek mellett továbbítsa a Parlamentnek és a Tanácsnak; megjegyzi, hogy a dokumentumok áramlásának megfelelő folyamata lassan indult el, és hogy a Parlament nehézségekbe ütközött a Bizottság által kapott és a tagállamok által továbbított információkhoz való hozzáférés terén; üdvözli, hogy azóta jobb kommunikációs eljárásokat vezettek be, és felszólít ezen információáramlás fenntartására;

85.  kéri a Bizottságot, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszédek során kövessen nyílt, átlátható és konstruktív megközelítést, és tartsa be a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 26. cikke (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a Parlamenttel folytatott rendszeres együttműködés tekintetében; emlékeztet, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül létrehozott intézményközi együttműködésnek minden finanszírozási programban minimumszabállyá kell válnia;

86.  kéri a nemzeti parlamenteket és az érdekelt feleket, hogy a nemzeti jogi keretekkel összhangban kövessék a Parlament példáját, és nyílt, átlátható és demokratikus módon ellenőrizzék nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveik végrehajtását;

87.  sajnálja, hogy a nemzeti jogi kerettel összhangban a helyi és regionális hatóságokat, a civil társadalmi szervezeteket, a szociális partnereket, a tudományos köröket és más érdekelt feleket egyik tagállamban sem vonták be kellő mértékben a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozásába és végrehajtásába, és kéri, hogy egyértelmű és átlátható elvek mentén, a nemzeti jogszabályok értelmében a lehető legnagyobb mértékben vonják be őket a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába;

88.  emlékeztet, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, a civil társadalmi szervezetek, a szociális partnerek vagy egyéb érdekelt felek az élen járnak a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek helyi végrehajtásában, és emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak, a civil társadalmi szervezeteknek, a szociális partnereknek vagy egyéb érdekelt feleknek a tervek végrehajtásába és nyomon követésébe történő megfelelő bevonása és koordinációja döntő jelentőségű az Unió gazdasági fellendülésének sikerében és e tervek széleskörű elfogadásában; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne párbeszédet kialakítani a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz érintett érdekelt feleinek uniós szintű képviselőivel;

89.  felhívja a tagállamokat, hogy a polgárok sajátos regionális és helyi szintű igényeinek figyelembevétele érdekében a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett biztosítsák az egyértelműséget a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz alapjainak felelősségmegosztása és megfelelő irányítási rendszerei tekintetében; emlékeztet, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek intézkedéseinek a nemzeti jogi keretekkel összhangban tiszteletben kell tartaniuk az összes vonatkozó jogszabályt;

90.  elvárja, hogy a Bizottság által készített, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról szóló vizsgálati jelentés átfogó adatokat és elemzést nyújtson a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásának hozzájárulásáról a szociális jogok európai pilléréhez, beleértve a nemek szerinti hatást, és a tervek tényleges hozzájárulását a nemek közötti egyenlőséghez, valamint a kis- és középvállalkozások támogatásához és a stratégiai autonómiához;

91.  felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtási szakaszában várhatóan sikerüle elérni a terveknek megfelelően a jogszabályban meghatározott 37%-os zöld és 20%-os digitális kiadási célt, és adott esetben felhívja a tagállamokat, hogy – szükség esetén a Bizottság támogatásával – tegyék meg az e célok eléréséhez szükségesnek ítélt lépéseket, amennyiben azok nem teljesülnének;

92.  elvárja, hogy a Bizottság által a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról készített felülvizsgálati jelentés adott esetben tájékoztatást nyújtson a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő végrehajtását akadályozó szűk keresztmetszetekről;

93.  üdvözli a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytábla 2021. decemberi elindítását, amely minden polgár számára lehetővé teszi a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásának nyomon követését; megjegyzi, hogy a közös mutatókról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban a tagállamoknak több mutatóról is jelentést kell tenniük, többek között a szociális jogok európai pillérének végrehajtására és a támogatott kkv-kra vonatkozóan; felkéri a Bizottságot, hogy javítsa és bővítse az eredménytábla lehetőségeit a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz magas fokú átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítására; üdvözli, hogy az eredménytábla nemek szerinti bontásban tartalmazza az adatokat a létszámmal kifejezett mutatók esetében;

94.  sürgeti a Bizottságot azon intézkedés érvényesítésére, mely szerint a tagállamoknak át kell adniuk a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet hat alappillérével kapcsolatos eredményjelentéshez szükséges adatokat, lehetővé téve ezáltal minden egyes polgár számára a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásának nyomon követését. sajnálja ugyanakkor, hogy a tagállamok nem hajlandóak részletesebb adatokat szolgáltatni a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytáblához; megjegyzi, hogy a részletesebb adatok lehetővé tették volna a polgárok számára, hogy jobban elszámoltassák kormányukat;

95.  hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet egyik célja, hogy hozzájáruljon az EU szociális célkitűzéseinek eléréséhez, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy rendelkezésre álljanak olyan módszerek, amelyek bemutatják a végrehajtás terén elért előrelépést, és ennek a szociális jogok európai pilléréhez való hozzájárulását; aggódik amiatt, hogy a szociális kiadásokról és a rezilienciaépítési eredménytábláról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus nem lesz elegendő a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz szociális és nemi dimenziójának és hatásainak nyomon követéséhez és az azokról szóló jelentéstételhez; felhívja a Bizottságot, hogy az eredménytábla tematikus elemzésében szereplő kiegészítő szociális és nemekre vonatkozó mutatók révén jobban tükrözze a szociális jogok európai pillére 20 elve végrehajtásának nyomon követését;

96.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő az eredménytábla tematikus elemzésében szereplő kiegészítő mutatókat a tagállamok biológiai sokféleséggel, kohézióval és versenyképességgel kapcsolatos teljesítményének nyomon követésére;

97.  emlékeztet, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet értelmében a Bizottságnak az eszközzel kapcsolatos tájékoztatási és kommunikációs tevékenységeket kell végeznie; ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokban működő képviseletein keresztül és az Európai Parlament Kapcsolattartó Irodáival együttműködve indítson olyan eseményeket a tagállamokban, amelyek népszerűsítik az eredménytáblát, és bemutatják a Bizottság által elvégzett különböző elemzéseket, többek között a hat alappillér vonatkozásában is; ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen közzé részletes elemzést a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz pozitív hatásairól, kiemelve a bevált gyakorlatokat a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásában, valamint ajánlásokat a végrehajtás során felmerülő akadályok leküzdésére és a finanszírozás hatékony felhasználására;

98.  rámutat arra, hogy a nemzeti közigazgatási szervek számára komoly kihívást jelent, hogy ilyen rövid idő alatt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó összes forrást fel tudják használni; ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa aktívan a tagállamokat az uniós források felhasználásában, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz forrásainak kifizetése az egész Unióban sikeresen megvalósuljon;

99.  továbbra is elkötelezett, és igyekszik teljes mértékben kihasználni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet által kínált lehetőségeket a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz értékelésére, ellenőrzésére és népszerűsítésére, többek között helyi, regionális és nemzeti szintű rendezvények és tevékenységek révén is;

100.  üdvözli az európai ombudsmannak a helyreállítási alapok felhasználásnak átláthatóságára irányadó helyes gyakorlat elveiről szóló dokumentum elkészítésére vonatkozó kezdeményezését;

101.  megállapítja, hogy a tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervei beszámolnak kommunikációs stratégiáikról; sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy egyértelmű előírások hiányában ezek a tervezett kommunikációs kampányok nagyon eltérőek lesznek, ami korlátozza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és összességében az uniós finanszírozás láthatóságát; üdvözli, hogy a legtöbb tagállam követte a Bizottság ajánlásait, és olyan külön weboldalakat dolgozott ki, ahol megjelennek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel kapcsolatos információk, de sajnálja, hogy jelentős különbségek vannak a nyilvánosságra hozott információk részletessége tekintetében;

102.  szorgalmazza a nemzeti végrehajtásról és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel kapcsolatos nemzeti kommunikációs stratégiákról a polgárok rendelkezésére álló információk további harmonizációját az átláthatóság és az elszámoltathatóság elősegítése érdekében, erősítve ezáltal a végrehajtással kapcsolatos szerepvállalást; felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon harmonizált megközelítést és előírásokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtására vonatkozó információk nemzeti és regionális szintű megjelenítésére, és kéri a tagállamokat, hogy tartsák be ezt a normát, vagy adjanak magyarázatot az attól való eltérésekre;

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel kapcsolatos eddigi tanulságok

103.  ismét hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tagállamok általi sikeres végrehajtása nagy jelentőséggel bír az uniós gazdaságra és társadalomra gyakorolt hosszú távú hatás biztosítása szempontjából; kiemeli, hogy az EU gazdasági kormányzási keretének felülvizsgálata lehetőséget ad arra, hogy levonjuk a tanulságokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz sikereiből, de kudarcaiból is; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és terjesszen elő különböző forgatókönyveket arra vonatkozóan, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kialakításából és végrehajtásából levont tanulságok hogyan ösztönözhetik az EU makrogazdasági kormányzási keretének felülvizsgálatát, különös tekintettel a nagyobb átláthatóság, demokrácia, részvétel, koordináció és felügyelet megvalósítására;

104.  hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz bizonyította az Európai Parlament és a Tanács erőteljes bevonásának fontosságát a közös uniós prioritások, az új kihívásokra adott válaszok meghatározásába, valamint az alapul szolgáló politikai iránymutatások és irányítási mechanizmusok kialakításába, továbbá az erős európai felelősségvállalás érdekében a végrehajtás ellenőrzésébe; megerősíti, hogy a Parlamentnek a Tanáccsal egyenrangú félnek kell lennie az eszköz végrehajtásának ellenőrzésében, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli uniós kezdeményezések során mindkét intézmény egyenlő bánásmódban részesüljön; kiemeli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok fontosságát a folyamat demokratikus elszámoltathatóságának és legitimitásának javításában;

105.  pozitívan értékeli, hogy a reformokhoz és beruházásokhoz csomagok és ösztönzők formájában nyújtott uniós támogatás fontos szerepet játszott a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a közös uniós prioritásokon alapuló európai szemeszter iránti nemzeti felelősségvállalás megerősítésében; kiemeli továbbá, hogy a nemzeti jogi kereten belül a helyi és regionális önkormányzatok, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek magas szintű bevonásával zajló érdemi szociális és területi párbeszédek alapvető fontosságúak a nemzeti felelősségvállalás, a sikeres végrehajtás és a demokratikus elszámoltathatóság szempontjából, és hogy ezeket meg kell erősíteni és körültekintőbben kell alkalmazni, és hogy ezek jövőbeli kezdeményezéseket és mechanizmusokat inspirálhatnak az EU-ban és tagállamaiban;

106.  a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz jó példája alapján, az NGEU részeként elismeri a közös, modern és hatékony uniós válasz jelentős hozzáadott értékét, amely gyorsan mozgósítható a válságok és az új kihívások kezelése érdekében;

107.   felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a Parlament véleményét a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról szóló közelgő felülvizsgálati jelentésben, amelyet a Bizottság 2022. július 31-ig nyújt be a Parlamentnek és a Tanácsnak; felhívja a Bizottságot, hogy az említett jelentésben vegye figyelembe az összes érintett érdekelt fél hozzájárulását is;

o
o   o

108.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak parlamentjeinek.

(1) HL L 57., 2021.2.18., 17. o. (2) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o. (3) HL C 15., 2022.1.12., 184. o. (4) HL C 67., 2022.2.8., 90. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0121. (6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0219. (7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0240. (8) HL L 429., 2021.12.1., 83. o. (9) HL L 429., 2021.12.1., 79. o. (10) HL C 155., 2021.4.30., 45. o. (11) HL C 97., 2022.2.28., 21. o. (12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0074. (13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0204. (14) https://ec.europa.eu/economy_finance/recovery-and-resilience-scoreboard/ (15) https://www.europarl.europa.eu/thinktank/hu/research/advanced-search?textualSearch=RRF&startDate=01%2F07%2F2019&endDate=&firstCameToPage=false (16) Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, COVID-19 and its economic impact on women and women’s poverty – Insights from 5 European Countries (A Covid19 és annak a nőkre és a nők szegénységére gyakorolt gazdasági hatása – Bepillantás 5 európai ország helyzetébe), 2021. május. https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2021/693183/IPOL_STU(2021)693183_EN.pdf (17) Eurochild, Growing up in lockdown: Europe’s children in the age of COVID-19 (Nevelkedés a lezárások alatt: Európa gyermekei a Covid19 korában), 2020. november 17., https://www.eurochild.org/resource/growing-up-in-lockdown-europes-children-in-the-age-of-covid-19/ (18) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.). (19) Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása az Erasmus+ program keretében az integrációs intézkedések végrehajtásáról (2014–2020) (2021/2009(INI))

P9_TA(2022)0265 A9-0158/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6., 10., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási és képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1288/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/817 rendeletre(2),

–  tekintettel a Bizottságnak az Erasmus+ program (2014–2020) félidős értékeléséről szóló, 2018. január 31-i jelentésére (COM(2018)0050),

–  tekintettel „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén – az Európai Bizottság hozzájárulása a 2017. november 17-i göteborgi vezetői találkozóhoz” című, 2017. november 14-i bizottsági közleményre (COM(2017)0673),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetéséről(3),

–  tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i közleményére (COM(2020)0698), amely az LMBTI-személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre épül,

–  tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i közleményére (COM(2020)0565), amely a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvet(4) (faji megkülönböztetés elleni irányelv) kívánja aktualizálni;

–  tekintettel az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európai Szolidaritási Testület környezetbarátabbá tételét célzó hatékony intézkedésekről szóló, 2020. szeptember 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0158/2022),

A.  mivel a mobilitás a digitális és a jelenléti tanulás rendkívül fontos része; mivel az esélyegyenlőség és az inkluzív lehetőségek mindenki számára történő biztosítása az Európai Unió alapvető értékei közé tartozik, és továbbra is oda kell tartoznia, és mivel az Erasmus+ programból a különböző hátterű és az eltérő élethelyzetű embereknek is teljes mértékben és egyenlően részesülniük kell; kiemeli, hogy az Erasmus+ nem csak a résztvevők, hanem egész közösségek és társadalmak számára is előnyös, és teljesíti az ENSZ 4. számú fenntartható fejlődési célját; megjegyzi, hogy ez demokratikusabb, erősebb, összetartóbb és reziliensebb társadalmakhoz vezet;

B.  mivel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó Erasmus+ programot szabályozó rendelet hangsúlyt fektet a társadalmi befogadás előmozdítására és a sajátos nevelési igényű vagy kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek részvételére, az Erasmus+ befogadási és sokszínűségi stratégiában meghatározottak szerint, amely kiterjed a fogyatékossággal élő, az egészségügyi problémákkal és oktatási nehézségekkel küzdő, a más kulturális háttérrel rendelkező, valamint a gazdasági, földrajzi és társadalmi akadályokkal küzdő személyekre; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi, 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó Erasmus+ program szorosan összekapcsolódik a zöld és a digitális átállással is;

C.  mivel a Covid19-világjárvány súlyos hatást gyakorolt az oktatási ágazat egészére, tovább súlyosbítva az oktatáshoz való hozzáférés terén meglévő egyenlőtlenségeket, és hangsúlyozva, hogy fenn kell tartani az integrációs intézkedéseket az Erasmus+ programban, és meg kell tenni a szükséges javításokat;

D.  mivel az Erasmus+ programra vonatkozóan európai szinten nem hoztak létre harmonizált és kötelező befogadási stratégiát a 2014–2020 közötti időszakra, és ez a hiányosság korlátozta a befogadási intézkedések hatását a programon belül;

E.  mivel a fizikai mobilitás lehetővé teszi a más kultúrákban való elmélyülést és az azokkal való optimális interakciót, és mivel a virtuális cserék és a tanulás kiválóan kiegészítik a fizikai mobilitást, de nem nyújtanak ugyanolyan minőségű tapasztalatot és előnyöket;

F.  mivel a világjárvány felgyorsította a digitális átállást, és rávilágított a jó digitális készségek fontosságára; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ jelentősen hozzájárulhat a digitális továbbképzéshez és átképzéshez;

G.  mivel az Erasmus+ által kínált mobilitás során szerzett tapasztalatok átalakíthatják a résztvevők szemléletmódját, és pozitív hatással lehetnek a kommunikációs készségeikre, önbizalmukra, nyitottságukra, kritikai gondolkodásukra, személyes és szakmai fejlődésükre, foglalkoztathatóságukra, jóllétükre és az egyesült Európa előnyeinek megértésére azáltal, hogy az életüket gazdagító inkluzív tanulási lehetőségeket nyújtanak, és az életre szóló ismeretek megszerzése mellett lehetővé teszik a résztvevők számára, hogy megtapasztalhatják Európa nyelvi és kulturális örökségét;

H.  mivel a Bizottság 2018-ban közzétett, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó Erasmus+ program félidős értékelésében hangsúlyozta, hogy a kevesebb lehetőséggel rendelkező emberek közül többet, illetve kisebb szervezeteket is meg kell szólítani minden régióban;

1.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Erasmus+ 2014–2020-as programozási időszakában összességében pozitívan fogadták az integrációt célzó intézkedések terén történt fejleményeket;

2.  kiemeli, hogy az Erasmus+ programnak támogatnia kell az érdekelt felek és a program résztvevői nemzetköziesítési terveit, amelyek hozzájárulnak a tanulási mobilitás és az európai projektek fizikai, pszichológiai, társadalmi-gazdasági, nyelvi, digitális és egyéb akadályainak felszámolásához, egyértelmű és részletes tájékoztatást és minőségi támogatást kínálva az alulreprezentált csoportokból származó és a sajátos nevelési igényű résztvevők számára;

3.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlenül szükség van testre szabott finanszírozásra és támogatásokra, például előfinanszírozásra, kiegészítő támogatásokra, előzetes kifizetésekre és átalányösszegekre a kevesebb lehetőséggel rendelkező vagy hátrányos helyzetű személyek részvételének növelése érdekében, mivel a pénzügyi akadályok továbbra is az Erasmus+ egyik legnagyobb akadályát képezik; hangsúlyozza e tekintetben, hogy rugalmas szabályokat kell alkalmazni annak érdekében, hogy elegendő pénzügyi összeget biztosítsanak szükségleteik, különösen megélhetési költségeik fedezésére;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az Erasmus+ finanszírozási eszközeit, és alakítson ki szinergiákat más programokkal;

5.  hangsúlyozza, hogy a mobilitási támogatásokon keresztül szétosztott pénz összege egyes esetekben még mindig nem elegendő, és társadalmi kirekesztésre adhat okot azon diákok és családok esetében, akik nem engedhetik meg maguknak a mobilitást; felszólít a 2023. évi költségvetés növelésére az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület integrációs intézkedéseinek teljes körű végrehajtása érdekében;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a meglévő digitális eszközök megfelelően és teljes mértékben működjenek, valamint haladéktalanul foglalkozzon az Erasmus+ informatikai eszközeivel kapcsolatos súlyos, tartósan fennálló problémákkal, amelyek nemcsak a kisebb szervezetek, a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek, az idősebb résztvevők és az adminisztratív papírmunkát végző munkatársak részvételét, hanem mindenféle kedvezményezett részvételét is akadályozzák; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg és valamennyi csoport számára tegye hozzáférhetővé az újonnan bevezetett informatikai eszközök folyamatát, és végrehajtásuk előtt kellően nagy mintán tesztelje azokat;

7.  megjegyzi, hogy az adminisztratív akadályok sok potenciális tanulót gátolnak abban, hogy részt vegyenek a programban; sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse a bürokráciát, és egyszerűsítse a finanszírozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos eljárásokat a folyamat észszerűsítése, valamint érthetőbbé és hozzáférhetőbbé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív terhek mindenki számára akadályozzák a hozzáférést, de leginkább a kevesebb lehetőséggel rendelkező vagy a sajátos nevelési igényű személyeket érintik; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jelentkezési eljárások valamennyi európai nyelven rendelkezésre álljanak;

8.  méltatja a tanárok, az ifjúságsegítők és a szociális munkások, a civil társadalmi szervezetek, az egyesületek és az oktatási személyzet szerepét mint a részt vevő intézmények hajtóerejét a programmal kapcsolatos tudatosság növelésében a jövőbeli tanulók tájékoztatása és támogatása, valamint a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek azonosítása révén; megjegyzi, hogy nélkülük a résztvevők többsége, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkezők nem tudnának részt venni a programban; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzeti ügynökségeket, hogy értékeljék és ismerjék el gyakran önkéntes munkájukat, támogassák őket saját mobilitásuk megkönnyítésével, és biztosítsanak számukra megfelelő finanszírozást és támogatást, miközben segítik a kevesebb lehetőséggel rendelkező résztvevőket, és az igényeiknek megfelelő speciális képzést kínálnak számukra; megjegyzi, hogy naprakésszé kell tenni a lehetséges résztvevők azonosítására használt különböző eszközöket, és jobban testre kell szabni az Erasmus+ tapasztalatait az egyes résztvevők igényeinek kielégítése érdekében;

9.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az oktatók számára megfelelő képzést és támogatást nyújtsanak a kihívások és lehetőségek hatékony kezeléséhez, valamint az e téren kialakult bevált gyakorlatok cseréjének elősegítéséhez;

10.  ösztönzi a tagállamokat és a nemzeti ügynökségeket, hogy segítsenek elő több oktatási szeminárium megvalósítását az Erasmus+ munkatársai számára projektek végrehajtása, inkluzív módszerek kidolgozása és a program jövőbeli kedvezményezettjeinek megszólítására szolgáló új módszerek feltárása érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak, a tagállamoknak és a nemzeti ügynökségeknek minden területen – különösen a legkülső régiókban, a szigeteken és a távoli, hegyvidéki, vidéki és kevésbé megközelíthető térségekben – jobban kell támogatniuk az alulról szerveződő szervezeteket, köztük a közösségi irányítású és a kisebb szervezeteket, és biztosítaniuk kell a források és projektek méltányos elosztását az egyes tagállamokban;

12.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a továbbképzés és a további szakértelem biztosítása mellett megfelelő pénzügyi és anyagi támogatást nyújtsanak a személyzetnek, hogy kapcsolatba léphessenek a résztvevőkkel, családjukkal és a kedvezményezettekkel a hozzáférés javítása, valamint a projektek sikerének és hatásának fokozása érdekében, ugyanakkor biztosítva a mobilitási projektek zökkenőmentes lebonyolítását; megjegyzi, hogy a tagállamok nemzeti ügynökségei jelentős segítséget nyújthatnak azáltal, hogy azonosítják a szervezetek és intézmények szükségleteit és biztosítják a szükséges támogatást;

13.  megjegyzi, hogy az iskolás gyermekek rövid távú mobilitása pozitív hatással van a mentális és pszichoszociális akadályok leküzdésére, és kéri a Bizottságot és a nemzeti ügynökségeket, hogy támogassák a gyermekeket és tizenéveseket célzó mobilitási projekteket;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzenek célzott – online és offline – tájékoztató kampányokat annak érdekében, hogy a közoktatási létesítményekben, például könyvtárakban, iskolákban és egyetemeken a médiával és a közösségi médiával való együttműködés révén növeljék a polgárok tudatosságát és tájékoztatását az Erasmus+ előnyeiről;

15.  kéri az összes nemzeti ügynökséget, hogy nevezzenek ki integrációval és sokszínűséggel foglalkozó külön tisztviselőket a közvetlenül a sajátos nevelési igényű és/vagy kevesebb lehetőséggel rendelkező tanulók megszólítására; e tekintetben felhívja az Erasmus+ fellépések végrehajtására kiválasztott szervezeteket, hogy jelöljenek ki külön kapcsolattartó személyeket a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek számára, és emlékeztet arra, hogy a sajátos nevelésű igényű személyeknek nyújtott támogatási szolgáltatásokra vonatkozó információknak egyértelműnek, naprakésznek, teljesnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük;

16.  kéri a Bizottságot, hogy javítsa a nemzeti szakpolitikai iránymutatásokat, amelyek lehetővé teszik az egészségügyi problémákkal, kulturális különbségekkel és gazdasági, földrajzi és társadalmi akadályokkal küzdő tanulók részvételének fokozását, és felügyelje a végrehajtásukat, és tegyen róluk jelentést;

17.  támogat minden, a hallgatói mobilitás megkönnyítését célzó uniós kezdeményezést, például az Erasmus+ mobilalkalmazást, a „papírmentes Erasmus” programot és az európai diákigazolványt; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg az Erasmus+ és más programok szorosabb összekapcsolásának lehetőségét, valamint mozdítsa elő az ágazatközi együttműködést, többek között az Interrail programokat a részvétel fokozása és a nagyobb egyenlőség előmozdítása érdekében, ami jobb hozzáférést biztosít a résztvevők, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkezők számára a környezetbarátabb közlekedési eszközökhöz; felhívja a Bizottságot, hogy tegye inkluzívabbá a DiscoverEU kezdeményezést is, lehetővé téve több ember részvételét;

18.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyelvi kompetenciákra, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező résztvevők esetében; ezért célzott és csoportspecifikus nyelvtanulási támogatást szorgalmaz a mobilitásra való felkészülés során, és kitart amellett, hogy ez a támogatás nem korlátozódhat az online tanfolyamokra;

19.  elismeri a magas szintű tanulási és képzési lehetőségeket nyújtó erőforrásközpont (SALTO, befogadás és sokszínűség) fontos szerepét az Erasmus+ ifjúsági ága integrációs intézkedéseinek végrehajtásában, és megjegyzi, hogy a jelenlegi programozási időszakban szorosan nyomon kell követni az integrációs stratégiáknak az oktatási és képzési ágra való kiterjesztését, mivel a célcsoportok eltérőek; hangsúlyozza, hogy a nemzeti ügynökségeknek szorosabban együtt kell működniük a munkaközvetítő ügynökségekkel és a felnőttképzésben érintett más érdekelt felekkel a felnőtt tanulók Erasmus+ (2021–2027) programba való integrációjának megkönnyítése érdekében;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható – mennyiségi és minőségi – adatok a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek Erasmus+ programban való részvételéről, mivel ezeket az adatokat fel lehetne használni annak meghatározására, hogy mely csoportokra kellene összpontosítani az integrációs intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy világos statisztikát eredményező értékelési rendszereket kell kidolgozni, és megfelelően fel kell mérni a problémás kérdéseket annak érdekében, hogy az integrációs intézkedések tekintetében egy irányítási eszközt lehessen létrehozni olyan módszereket alkalmazva, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a magánéletet és az adatvédelmi rendeletet, és nem rónak indokolatlan adminisztratív terheket a szervezetekre és a résztvevőkre; megerősíti, hogy a személyzet esetében a befogadással kapcsolatos mutatókat és nyomonkövetési rendszereket illetően fokozott kapacitásépítésre van szükség;

21.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jelenlegi programozási időszakban több uniós szintű kutatást és tanulmányt finanszírozzanak a befogadással kapcsolatban annak érdekében, hogy értékelni lehessen a nemzeti ügynökségek és az érdekelt felek által a kevesebb lehetőséggel rendelkező szervezetek és személyek bevonására tett intézkedések hatását; kiemeli, hogy fontos olyan nyilvántartást és statisztikákat vezetni, amelyek a jövőbeli programok konzultációs adatbázisaként szolgálhatnak;

22.  kéri, hogy vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit annak érdekében, hogy megkönnyítsék részvételüket a programban azáltal, hogy a mobilitásuk időszakára való felkészülés révén hibrid mobilitást kínálnak számukra, lehetőséget biztosítanak számukra, hogy kísérjék őket, valamint az igényeiknek megfelelő és hozzáférhető szállást és speciális támogató szolgáltatásokat biztosítanak számukra; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kedvezményezettek részvételének javítása érdekében a mobilitási időszakot követően visszajelzéseket kell gyűjteni; kiemeli, hogy olyan konkrét támogatásra, iránymutatásra és eszközökre van szükség, amelyek lehetővé teszik a fogyatékossággal élők számára az Erasmus+ programban való regisztrációt és részvételt; emlékeztet arra, hogy a kísérő személyek számára is hozzáférést kell biztosítani pénzeszközökhöz és támogatásokhoz a mobilitási programban való részvétel érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program jelentős szerepet játszik a tolerancia és a sokféleség értékének előmozdításában; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre szinergiákat az EU rasszizmus elleni cselekvési terve és az Erasmus+ között a sajátos igények kezelése és a rasszizmus valamennyi formája elleni küzdelem érdekében;

24.  üdvözli a nemek közötti egyenlőség javításával és a nőknek az oktatás valamennyi ágazatába, különösen a tudomány, a technológia, a mérnöki ismeretek, a művészetek és a matematika (STEAM) területén történő bevonásával kapcsolatos és arra összpontosító Erasmus+ projektek kidolgozását, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakpolitikáikban és intézkedéseikben továbbra is tegyék láthatóvá a nemek közötti egyenlőséget;

25.  üdvözli azokat a projekteket, amelyek előmozdítják és felhívják a figyelmet a szexuális sokszínűségre, és ösztönzik az LMBTIQ+ személyek tiszteletét, és felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre valódi kapcsolatokat az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló uniós stratégia és az Erasmus+ program között;

26.  hangsúlyozza, hogy célzott megoldásokra és igényalapú megközelítésre van szükség a marginalizált csoportokból származó személyek tanulási célú mobilitási lehetőségei tekintetében a programban való részvételük fokozása és a megfelelő támogatás biztosítása érdekében, szem előtt tartva, hogy továbbra is a pénzügyi és intézményi akadályok jelentik részvételük egyik legnagyobb akadályát;

27.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Erasmus+ programmal kapcsolatos valamennyi információ – különösen megfelelő és akadálymentes online eszközök segítségével – valamennyi európai nyelven hozzáférhető legyen a fogyatékossággal élők számára; emlékeztet arra, hogy a tervezési és értékelési folyamatoknak akadálymentesnek kell lenniük; üdvözli az „Erasmus-napok” létrehozását, és hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ korábbi résztvevői és öregdiák-hálózatai fontos szerepet játszanak abban, hogy széles körben népszerűsítsék a programot, valamint abban, hogy a program egy lehetséges egyablakos ügyintézési pontként szolgáljon minden jövőbeli tanuló számára;

28.  kéri a tagállamokat, hogy az Erasmus+ programban való részvétel, külünösen a mobilitás növelése és az e téren bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása érdekében értékeljék a meglévő szakpolitikáikat, és fogadjanak el célzott programokat és fellépéseket a kevesebb lehetőséggel rendelkező és sajátos nevelési igényű, valamennyi korcsoportból származó és bármilyen hátterű tanulók számára; megjegyzi, hogy a nemzeti ügynökségek és az önkéntes szervezetek kulcsszerepet játszanak e folyamat elősegítésében;

29.  hangsúlyozza az Erasmus+ programnak az európai integrációs folyamat tényezőjeként és az EU láthatóságának erősítésében kifejtett, harmadik országokban megnyilvánuló pozitív hatását; hangsúlyozza, hogy a társult országokban és más jogosult országokban – nevezetesen a Nyugat-Balkánon és a keleti és déli szomszédságban – megvalósuló Erasmus+ projekteknek jobb partnerséggel kell rendelkezniük, és befogadóbbnak kell lenniük, ami fokozná az EU láthatóságát; kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok, tanácsok és stratégiák cseréje érdekében segítse elő a tagállamok és a részt vevő országok nemzeti ügynökségei közötti (digitális és személyes) nemzetközi konzultációt; megjegyzi, hogy ez még inkább megerősíti együttműködésüket, és lehetővé teszi számukra, hogy helyileg új megoldásokat és ötleteket valósítsanak meg, illetve hasznosítsák a levont tanulságokat, aminek következtében nő az Erasmus+ programban részt vevők száma;

30.  hangsúlyozza, hogy válság esetén nagyobb rugalmasságot kell biztosítani az Erasmus+ program számára, amint az az ukrajnai háború kezdete óta megmutatkozott; üdvözli a Bizottság által bejelentett intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a háború által érintett ukrán diákok és oktatási személyzet számára, hogy tovább folytassák oktatási és szakmai tevékenységüket Ukrajnában és bármely tagállamban; kéri, hogy nyújtsanak több segítséget az ukrán diákoknak, és kínáljanak további támogatást Ukrajna felsőoktatási intézményeinek és tudományos közösségének fenntartásához;

31.  sajnálatát fejezi ki az Egyesült Királyság kormányának azon döntése miatt, hogy az Európai Unióból való kilépését követően a jelenlegi programozási időszakban nem vesz részt az Erasmus+ programban, ami mind az EU-ban, mind az Egyesült Királyságban csökkenti a fiatalok lehetőségeit;

32.  hangsúlyozza, hogy fontos a szakképzésben részt vevő hallgatók mobilitásának előmozdítása annak érdekében, hogy a különböző hátterű fiatalokat is meg lehessen szólítani, és elégedetten veszi tudomásul, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban bővültek hosszú távú mobilitási lehetőségeik;

33.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel az ifjúság európai évét és a kapcsolódó rendezvényeket az Erasmus+ program által kínált lehetőségek hatékony előmozdítására, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkezők és a hátrányos helyzetűek számára annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúság európai éve valódi hatást gyakoroljon különösen a fiatalok életkörülményeire, oktatási lehetőségeire és demokratikus részvételére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ifjúság európai évére elkülönített költségvetés nem elegendő a kezdeményezés szükségleteinek kielégítéséhez;

34.  emlékeztet a képesítések és a tanulmányi időszakok Európai Oktatási Térségen belüli automatikus elismerésének kiemelt fontosságára, amely kiegészítő fontosságú eszközt jelent abból a szempontból, hogy az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület keretében hozott integrációs intézkedések teljes mértékben hatékonyak legyenek;

35.  üdvözli, hogy a Bizottság nemrégiben elfogadta a 2021–2027-es időszakra vonatkozó intézkedési keretet, amelynek célja a sokféleség fokozása és az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület jelenlegi programjaiba való integráció, és felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e keret nemzeti szinten történő, jövőbeli végrehajtását, és évente tájékoztassa a Parlamentet; kiemeli, hogy az integrációs intézkedések célzott keretének teljes körű végrehajtása hasznos tapasztalatokkal és referenciaként szolgálhat más, a polgárok életére közvetlen hatást gyakorló uniós programok – például a Kreatív Európa és a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program – számára;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.2.20., 50. o. (2) HL L 189., 2021.5.28., 1. o. (3) HL C 428., 2017.12.13., 10. o. (4) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (5) HL C 385., 2021.9.22., 2. o.

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása a Bizottság Montenegróról szóló, 2021. évi jelentéséről (2021/2247(INI))

P9_TA(2022)0266 A9-0151/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra(1), amely 2010. május 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel Montenegró európai uniós tagságra irányuló, 2008. december 15-i kérelmére,

–  tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i véleményére Montenegró európai uniós tagság iránti kérelméről (COM(2010)0670), az Európai Tanács 2010. december 16–17-i határozatára a tagjelölti státusz Montenegró részére történő megadásáról és az Európai Tanács 2012. június 29-i határozatára a Montenegróval való uniós csatlakozási tárgyalások megkezdéséről,

–  tekintettel Montenegró 2017. június 5-i belépésére a NATO-ba,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-án, Szalonikiben tartott ülésének elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón tett szófiai nyilatkozatra és a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

–  tekintettel a 2020. május 6-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón elfogadott zágrábi nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2021. október 6-án megrendezett EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón elfogadott brdói nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2020. november 10-i szófiai csúcstalálkozóra, a nyugat-balkáni vezetők közös regionális piacról szóló, 2020. november 9-i nyilatkozatára és a Nyugat-Balkánra vonatkozó zöld menetrendről szóló, 2020. november 10-i szófiai nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2014. augusztus 28-án kezdődött berlini folyamatra,

–  tekintettel „A csatlakozási folyamat előmozdítása – Hiteles uniós perspektíva a Nyugat-Balkán számára” című, 2020. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0057),

–  tekintettel „A Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0641),

–  tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) létrehozásáról szóló, 2021. szeptember 15-i (EU) 2021/1529 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 1/2022 sz., „A jogállamiság uniós támogatása a Nyugat-Balkánon: alapvető problémák az erőfeszítések ellenére” című, 2022. január 10-i különjelentésére,

–  tekintettel a „2021. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2021. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2021)0644) és az azt kísérő, „2021. évi jelentés Montenegróról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0293),

–  tekintettel a Montenegró gazdasági reformprogramjáról szóló, 2021. júliusi bizottsági áttekintésre és országértékelésre,

–  tekintettel az EU és a nyugat-balkáni államok és Törökország között folytatott gazdasági és pénzügyi párbeszéd együttes következtetéseire, amelyet a Tanács 2021. július 12-én fogadott el,

–  tekintettel „A Covid19 leküzdése és a világjárványt követő helyreállítás során a Nyugat-Balkánnak nyújtott támogatás” című, 2020. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2020)0315),

–  tekintettel a Montenegró csatlakozásáról szóló konferencia ötödik helyettesi szintű, Brüsszelben megtartott 2020. június 30-i ülésére, amelyen megnyitották a legutóbb megvizsgált fejezetre (8. fejezet – Versenypolitika) irányuló tárgyalásokat,

–  tekintettel a 2021. június 22-i és 2021. december 13-i EU–Montenegró kormányközi csatlakozási konferenciára,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak az államügyészségről szóló törvény felülvizsgált módosítástervezeteiről szóló, 2021. márciusi és májusi véleményeire, valamint korábbi véleményeire,

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a Nyugat-Balkánra vonatkozó, a 2020. évi csúcstalálkozót követően tett, 2020. június 19-i ajánlására(3),

–  tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) 2021. december 2-án tartott 20. ülésén elfogadott nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel az Európai Parlament és a nyugat-balkáni parlamentek elnökeinek az Európai Parlament elnöke által a nyugat-balkáni parlamentek vezetésével közösen kezdeményezett, 2021. június 28-i második csúcstalálkozóján megfogalmazott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság Montenegróról szóló, 2019–2020. évi jelentéseiről szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén a Nyugat-Balkánon folytatott együttműködésről szóló, 2021. december 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0151/2022),

A.  mivel minden bővítési országot saját érdemei alapján ítélnek meg, különösen a jogállamiság terén, és a szükséges reformok végrehajtása határozza meg a csatlakozás menetrendjét és előrehaladását;

B.  mivel Montenegró a tagjelölt országok közül a leginkább előrehaladott a tárgyalási folyamatban, abból adódóan, hogy az uniós vívmányok mind a 33 megvizsgált fejezetét már megnyitották, és három fejezetet ideiglenesen lezártak;

C.  mivel a polgárok 80%-a támogatja az ország jövőbeli uniós tagságát;

D.  mivel a 2020. évi választásokat követő időszakot az új kormányzó többség és az ellenzék közötti, valamint a kormányzó többségen belüli mély polarizáció jellemezte; mivel a bojkottok és az összes parlamenti szereplő konstruktív szerepvállalásának hiánya akadályozta a parlamenti döntéshozatalt;

E.  mivel a 2021. június 22-i kormányközi konferencián Montenegró elfogadta a felülvizsgált bővítési módszertant, amely a tárgyalási fejezetek tematikus csoportosításán és az egyes uniós politikák és programok fokozatos bevezetésén alapul;

F.  mivel az Európai Unió Montenegró legnagyobb kereskedelmi partnere, amely 2020-ban az ország a teljes kivitelének 38%-át és a teljes behozatal 44%-át tette ki; mivel az Unió nyújtja a legnagyobb pénzügyi támogatást Montenegrónak, és mivel Montenegró az IPA keretében előcsatlakozási támogatásban részesül, amelynek teljes összege 504,9 milliárd EUR volt a 2007–2020 közötti időszakra;

G.  mivel az EU – folyamatosan tanúbizonyságot téve a nyugat-balkáni országok európai perspektívája iránti elkötelezettségéről – 3,3 milliárd EUR összeget mozgósított közvetlenül az egészségügyi válság kezelésére, valamint a koronavírus-világjárvány gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítésére;

H.  mivel az IPA III keretében nyújtott támogatás szigorú feltételrendszeren alapul, és a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság terén tapasztalt visszalépés esetén a támogatás modulációját és felfüggesztését irányozza elő;

I.  mivel Montenegró ki van téve az Oroszországból és más országokból származó külföldi beavatkozásnak és rosszindulatú dezinformációs kampányoknak;

A bővítés iránti elkötelezettség

1.  üdvözli, hogy Montenegró továbbra is elkötelezett az európai integráció mellett, és hogy polgárai szilárdan támogatják az uniós tagságot; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások előrehaladása továbbra is a jogállamiságra vonatkozó időközi kritériumok teljesítésétől függ;

2.  megjegyzi, hogy mind a 33 átvizsgált fejezetet megnyitották, azonban sajnálja, hogy 2017 óta egyik fejezetet sem zárták le, ami lelassította Montenegró pozitív eredményeit és a legfejlettebb nyugat-balkáni országként az uniós csatlakozás felé történő előrehaladását; üdvözli, hogy Montenegró elfogadta a felülvizsgált bővítési módszertant; ösztönzi Montenegrót, hogy továbbra is kifejezetten összpontosítson a 23. és 24. fejezetben szereplő fennmaradó időközi kritériumok teljesítésére, majd azt követően a fejezetek lezárására;

3.  megismétli, hogy az EU-val kapcsolatos reformokhoz pártokon átívelő politikai elkötelezettségre és működő parlamenti demokráciára van szükség, és konstruktív és inkluzív politikai párbeszédre és valamennyi parlamenti párt kötelezettségvállalására szólít fel a jelenlegi polarizált politikai légkör leküzdése, valamint az állami intézmények működésének és koordinációjának megerősítése érdekében, a politikai stabilitás elérése és az EU-val kapcsolatos kulcsfontosságú reformok, különösen a választási és igazságügyi reformok, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén elért jelentős előrelépés folytatása érdekében;

4.  tudomásul veszi a kormány elleni bizalmatlansági indítványról szóló, 2022. február 4-i szavazást és a parlament elnökének és az EU–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság társelnökének ezt követő felmentését; megjegyzi, hogy Montenegró elnöke az URA párt vezetőjét nevezte ki kormányalakítással megbízott miniszterelnöknek;

5.  üdvözli az Európa-párti pártokból álló új, kisebbségi kormányt, különösen Ukrajna közelmúltbeli orosz inváziója, valamint az oroszbarát politikai pártok és narratívák folyamatos befolyása fényében; üdvözli az új házelnök megválasztását, és felszólít az EU-Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság társelnökének mielőbbi kinevezésére; úgy véli, hogy az új kormány politikai eltökéltsége elősegítheti az olyannyira szükséges reformfolyamat felgyorsítását, tükrözve mind Montenegró európai értékekkel kapcsolatban végzett munkáját, mind pedig a montenegrói polgárok túlnyomó többségének az Európai Unióhoz való csatlakozásra irányuló óhaját;

6.  felszólít az összes parlamenti párt és érdekelt fél közötti inkluzív párbeszéd folytatására egy olyan erős, Európa-párti és demokratikus platform létrehozása érdekében, amely az alkotmánnyal, a demokratikus folyamatok, normák és szabályok tiszteletben tartásával, valamint a montenegrói polgárok túlnyomó többségének Európa-párti törekvéseivel összhangban képes biztosítani a szükséges stabilitást és csökkenteni a politikai polarizációt és radikalizálódást;

7.  tudomásul veszi a Demokratikus Front és a Demokratikus Montenegró által a kisebbségi kormány lehetséges megalakulása ellen szervezett tiltakozásokat; felkéri az összes politikai pártot, hogy az intézményesített demokratikus eljárások keretében fejtsék ki nézeteiket, és tartózkodjanak a feszültségek fokozásától;

8.  határozottan elítéli, hogy a tüntetők és egyes politikai vezetők az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdetének napján támogatásukról biztosították az Orosz Föderációt, de megjegyzi, hogy e tüntetések viszonylag kisléptékűek voltak; emlékeztet arra, hogy Oroszország továbbra is és folyamatosan érdekelt az ország és az egész nyugat-balkáni régió destabilizálásában és az európai útról való eltérítésében a manipulatív félretájékoztatás, valamint az állami és nem állami szereplőkre gyakorolt befolyás révén;

9.  megjegyzi, hogy a munka intenzívebbé vált azt követően, hogy a jogállamiság területén lezárult az adminisztratív struktúrákkal kapcsolatos kinevezések régóta várt véglegesítése; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tárgyalási struktúrákban a kulcspozíciók hosszú ideje betöltetlenek; tudomásul veszi a tárgyalási struktúra megerősítésére és korszerűsítésére irányuló, 2021-ben kifejtett erőfeszítéseket; sürgeti a hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb állítsák vissza a teljes mértékben működőképes tárgyalási struktúrát; megjegyzi, hogy a kulcsfontosságú tárgyalófelek és munkacsoportok vezetőinek késedelmes kinevezését további lépéseknek kell követniük a csatlakozási folyamat politikai prioritásként való fenntartása érdekében;

10.  üdvözli Montenegró folyamatos és teljes körű igazodását az EU közös kül- és biztonságpolitikájához, beleértve az Ukrajna elleni orosz invázió elítélését és az Oroszországgal szembeni legújabb uniós szankciók teljes körű támogatását, beleértve a légtere felett átrepülő és repülőtereit használó orosz járatokra vonatkozó tilalmat, az Oroszország Központi Bankjával folytatott ügyletek tilalmát és az orosz propagandát terjesztő médiacsatornák, a Russia Today és a Szputnyik betiltását; ösztönzi a Bizottságot, hogy fontolja meg uniós gazdasági és pénzügyi támogatás nyújtását azon nyugat-balkáni országok számára, amelyek csatlakoztak az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz, amelyek célja a kialakuló válság következményeinek enyhítése;

11.  üdvözli, hogy Montenegró elfogadta az Ukrajnából menekülő személyekre vonatkozó saját ideiglenes védelmi mechanizmusát, amely feljogosítja őket arra, hogy egy évig az országban tartózkodjanak, és üdvözli Montenegró hozzájárulását az Ukrajnának nyújtott humanitárius segélyhez;

12.  felszólít a montenegrói hatóságok által szankciókkal sújtott személyek vagyonának lefoglalására, és annak biztosítására, hogy az ország ne váljon a nemzetközi szankciókkal fenyegetett orosz oligarchák vagyonának elrejtésére szolgáló biztonságos övezetté; ösztönzi a kormányt, hogy továbbra is tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóságok meghozhassák az elfogadott szankciók végrehajtásához szükséges döntéseket;

13.  üdvözli Montenegró aktív részvételét az EU közös biztonság- és védelempolitikai misszióiban és műveleteiben, valamint más nemzetközi missziókban; hangsúlyozza Montenegró stratégiai szövetségének fontosságát az EU-val és a NATO-val; elítéli a kormány, a biztonsági és a katonai ágazat arra irányuló kísérleteit, hogy megkérdőjelezzék Montenegró stratégiai orientációját; ösztönzi a montenegrói hatóságokat, hogy működjenek együtt mind az EU-val, mind a NATO-val a külföldi beavatkozással és a manipulatív külföldi félretájékoztatással szembeni, valamint a kiberbiztonságot illető ellenálló képesség terén;

14.  ösztönzi Montenegrót, hogy a lehető legjobban használja fel az IPA III és a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv keretében rendelkezésre álló uniós forrásokat az intézményfejlesztés megerősítése, valamint a gazdasági és demokratikus fejlődés előmozdítása érdekében, különösen a jogállamiság, az alapvető szabadságok és a polgárok jólléte terén; hangsúlyozza, hogy minden beruházásnak összhangban kell lennie a Párizsi Megállapodás és az EU dekarbonizációs célkitűzéseivel; sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a teljesítményt, és biztosítsa az uniós finanszírozás hatásának szisztematikus értékelését;

Demokrácia és jogállamiság

15.  mély aggodalmát fejezi ki a végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ágak közötti és azokon belüli folyamatos politikai feszültségek, valamint a parlament üléseinek közelmúltbeli akadályozása miatt, ami közvetlen hatással van Montenegró EU-val kapcsolatos reformjainak sebességére és folyamatára, és továbbra is lassítja az uniós csatlakozási folyamatot; emlékeztet arra, hogy választóik számára a döntéshozatali folyamat befolyásolásának egyetlen módja a politikai folyamatokban való részvétel; felhívja a jogalkotó és végrehajtó hatóságokat, hogy javítsák a koordinációt, és helyezzék előtérbe az uniós reformok végrehajtását célzó jogalkotási kezdeményezéseket; megismétli, hogy a politikai akarat, a pártok közötti széles körű párbeszéd és a megfelelő parlamenti támogatás, valamint a demokratikus intézmények megfelelő működése kulcsfontosságú ahhoz, hogy Montenegró előrelépést érjen el a csatlakozási tárgyalások során;

16.  üdvözli a Legfelsőbb Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság közelmúltbeli kinevezéseit, valamint az Ügyészi Tanács új tagjainak kinevezését, és többek között azt, hogy a nem kormányzati szervezetek képviselői közül is kineveztek egy tagot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem történt előrelépés az igazságügyi reform terén, többek között a kulcsfontosságú független intézmények és az igazságszolgáltatás terén még függőben lévő kinevezések tekintetében, beleértve az új alkotmánybírók kinevezését is; ösztönzi a montenegrói hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket az igazságszolgáltatás és más bűnüldöző szervek függetlenségének és működésének megerősítésére, valamint hogy teljes mértékben hajtsák végre a Velencei Bizottság ajánlásait az Ügyészi Tanács átpolitizáltságának kockázatával kapcsolatban; ösztönzi az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) igazságszolgáltatással kapcsolatos ajánlásainak nyomon követését;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy vegye komolyan figyelembe az Európai Számvevőszék 01/2022. sz. különjelentését, és hajtsa végre annak ajánlásait, kiigazítva a jogállamisággal kapcsolatos beruházásait a Nyugat-Balkánon, többek között Montenegróban; kéri az Uniót és a nyugat-balkáni országokat egy gyümölcsöző együttműködési keret létrehozására az Európai Ügyészség és a nyugat-balkáni országok között annak érdekében, hogy biztosítsák az Európai Ügyészség számára, hogy hatékonyan gyakorolhassa hatáskörét az uniós alapok területén;

18.  üdvözli, hogy a montenegrói parlament elfogadta a helyi önkormányzatról szóló törvényt, amely előírja, hogy 14 településen azonos időpontban kell helyhatósági választásokat tartani; sajnálatát fejezi ki azonban a közelmúltban hozott döntés miatt, miszerint 12 településen eltérő időpontra írják ki a választásokat; ismételten felhívja Montenegrót, hogy a demokrácia megerősítése, az állandó kampányok elkerülése és a feszült politikai légkör enyhítése érdekében országszerte egyidejűleg tartson helyhatósági választásokat;

19.  megjegyzi, hogy több erőfeszítésre van szükség a választási jogi keret harmonizálása és a választások valamennyi kulcsfontosságú szempontjának egy inkluzív folyamat révén, jóval a következő választások előtt történő szabályozása érdekében; üdvözli, hogy a választási jogszabályok reformjával foglalkozó bizottság a kezdeti megszakítások ellenére folytatja munkáját, és elvárja, hogy a bizottság szorgalmasan munkálkodjon az érdemi reform megvalósításán; megjegyzi, hogy Montenegróban a Jean Monnet párbeszéd eszköze hasznos lehet a demokratikus parlamenti kultúra megteremtéséhez szükséges konszenzus kialakításában;

20.  aggodalmát fejezi ki az országban széles körben elterjedt korrupció miatt, és sürgeti Montenegrót, hogy fokozza a magas szinten elkövetett korrupcióra adott büntető igazságszolgáltatási válaszokat, és teremtse meg a korrupcióval foglalkozó igazságügyi intézmények és független szervek, így a Korrupcióellenes Hivatal és a Különleges Ügyészi Hivatal hatékony, független és politikai befolyástól mentes működéséhez szükséges feltételeket, a GRECO ajánlásaival összefüggésben; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy indítsanak alapos vizsgálatokat a Pandora-iratok által feltárt jogsértések ügyében;

21.  üdvözli a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a nemzetközi rendőrségi együttműködés terén elért eredményeket, különösen a bűnüldöző szervek kulcsfontosságú adatbázisokhoz való hozzáférésének javítását, a nyomozók és szakértők számának növelését, valamint a kivizsgált és büntetőeljárás alá vont, szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek számának növekedését; ösztönzi a montenegrói hatóságokat, hogy folytassák a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek kezelése, valamint a bűncselekményből származó vagyon lefoglalása és elkobzása terén meglévő hiányosságok kezelését;

22.  üdvözli Montenegró konstruktív együttműködését az uniós bűnüldöző szervekkel, például az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel (Frontex), az Europollal és az Eurojusttal, amelyek segítik Montenegrót a határigazgatásban, valamint a határokon átnyúló bűnözés – többek között a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelem – , valamint a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemben; pozitív példaként említi a montenegrói cigarettakereskedelem elleni küzdelem érdekében a rendőrség beavatkozását Mojkovacban, és megismétli, hogy további intézkedésekre van szükség, különösen a bari kikötő szabadzónájában, az országban zajló kábítószer- és cigarettacsempészet kezelése érdekében;

23.  üdvözli a visszatérők migrációjára és visszailleszkedésére vonatkozó, a 2021–2025 közötti időszakra szóló, montenegrói stratégia elfogadását; tudomásul veszi, hogy 2021 decemberében Montenegró és az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EASO) között együttműködési ütemtervet írtak alá;

24.  sajnálja, hogy korlátozott előrelépés történt a közigazgatási reform végrehajtása terén, és kéri, hogy az új közigazgatási reformstratégia kidolgozása inkluzív és átlátható módon történjen; aggodalmát fejezi ki a köztisztviselőkről és az állami alkalmazottakról szóló törvény módosításai miatt, amelyek csökkentették a köztisztviselők érdemeken alapuló felvételét és függetlenségét, és veszélyeztették Montenegró azon képességét, hogy fenntartsa az uniós csatlakozási folyamatban tapasztalt személyzetet; hangsúlyozza a köztisztviselők érdemeken alapuló felvételi rendszerének szükségességét és a közszolgálat depolitizálásának fontosságát;

25.  üdvözli a civil társadalom pozitív szerepét Montenegróban, és arra ösztönzi, hogy az ország jogi és intézményi kereteinek javításával, valamint a független szakértők, a civil társadalom és a helyi érdekeltek kulcsfontosságú jogalkotásba való bevonásának garantálásával tovább erősítse érdemi részvételét a reformokban, és biztosítsa a működő konzultációs és együttműködési mechanizmusok meglétét;

26.  üdvözli a montenegrói parlament által az Európai Parlamenttel együttműködésben 2021. november 4-én szervezett első polgári közgyűlést; üdvözli a polgárok aktív részvételét és a korrupcióellenes politikák kidolgozása iránti elkötelezettségét; felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy kövessék nyomon és hajtsák végre a polgári közgyűlés korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos következtetéseit, és hangsúlyozza, hogy a jövőben is folytatni kell ezt a sikeres gyakorlatot;

Az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartása

27.  megjegyzi, hogy korlátozott előrelépés történt a véleménynyilvánítás szabadsága terén; ösztönzi Montenegrót, hogy a montenegrói médiában fokozza a dezinformáció, a gyűlöletbeszéd, az online zaklatás, a politikailag elfogult tudósítások és a külföldi befolyás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza a bevált gyakorlatok uniós tagállamokkal és a NATO-val való cseréjének, valamint a nyugat-balkáni civil társadalommal és a magánszektorral folytatott párbeszéd összehívásának fontosságát annak érdekében, hogy az aggasztó fejleményeket korai szakaszban felismerjék, és megfelelő ellenintézkedéseket dolgozzanak ki a harmadik országokból származó manipulatív dezinformáció terjedésével szemben, hangsúlyt fektetve a kutatásra és elemzésre, valamint a régió bevált gyakorlatainak integrálására;

28.  kéri a Bizottságot, hogy a Nyugat-Balkánon építse ki a dezinformációs fenyegetésekre adandó, tényeken alapuló válaszok kidolgozásához szükséges infrastruktúrát; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy helyezkedjen proaktívabb álláspontra, és összpontosítson az EU hitelességének régión belüli növelésére, egyúttal a StratCom-ellenőrzést terjessze ki a nyugat-balkáni országokból és szomszédaikból származó, határokon átnyúló dezinformációs fenyegetésekre; felszólítja Montenegrót, hogy tegyen határozott és rendszerszintű lépéseket a hírgyárak azonosítása és felszámolása érdekében; felszólítja a politikusokat és a közszereplőket, hogy határozottan ítéljenek el minden olyan üzenetet, amely a társadalom polarizálására és a médiába és az alapvető demokratikus értékekbe vetett bizalom aláásására irányul;

29.  megjegyzi, hogy a rasszizmusra, valamint a homofób/transzfób gyűlöletbeszédre és bűnözésre vonatkozó lebontott adatok gyűjtése továbbra sem optimális; emlékeztet az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága (ECRI) nyomonkövetési jelentésének 2020. évi következtetéseire, amelyek szerint a korábbi ajánlásokat nem hajtották végre(6); emlékeztet a Parlamentnek a Montenegróról szóló legutóbbi állásfoglalásában kifejtett álláspontjára, amely szorgalmazta ezt az intézkedést, és arra ösztönzi a hatóságokat, hogy hajtsák végre ezt(7);

30.  aggodalmát fejezi ki a médiakörnyezet nagyfokú polarizációja miatt, különös tekintettel az országban zajló demokratikus folyamatokat negatívan befolyásoló etnikai-nacionalista narratívákat terjesztő, külföldi és helyi dezinformációs kampányok és többek között Oroszország és Kína részéről tapasztalható kiber- és hibrid fenyegetések növekvő mennyiségére, veszélyeztetve ily módon az európai perspektívát; aggodalmát fejezi ki Montenegró külföldi pénzintézetekkel és nem uniós, tekintélyelvű országokból származó vállalatokkal szembeni államadósságának növekedése miatt; megismétli, hogy támogatja a kormány azon szándékát, hogy uniós szankciókat hajtson végre az orosz propagandaorgánumokkal szemben;

31.  hangsúlyozza a média szabadságának és függetlenségének, a tudósítások jó minőségének és a médiaműveltség javításának fontosságát, mivel ezek kulcsfontosságúak a manipulatív dezinformáció elleni küzdelemben; felhívja Montenegrót, a tagállamokat, az EKSZ-t és az EU montenegrói küldöttségét, hogy továbbra is folytassanak aktívabb és hatékonyabb kommunikációs és láthatósági kampányokat a Montenegrónak nyújtott uniós támogatás szerepének és jelentőségének hangsúlyozása, valamint az EU-ellenes dezinformáció elleni küzdelem érdekében; többek között regionális stratégiai kommunikációs poszt létrehozásával a Nyugat-Balkánon; üdvözli Montenegró érdeklődését az EU-val való együttműködés iránt a demokráciáról szóló cselekvési terv (EDAP) révén, valamint az EKSZ nyugat-balkáni stratégiai kommunikációs munkacsoportjának fontos munkáját;

32.  felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy – szoros együttműködésben az érintett uniós és NATO-kezdeményezésekkel és programokkal – tegyenek konkrét lépéseket a reziliencia és a kiberbiztonság javítása érdekében, mivel a harmadik országok beavatkozása miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az országra, aláásva államiságát és nyugatbarát irányultságát; üdvözli Montenegró új, 2022–2026 közötti időszakra szóló kiberbiztonsági stratégiáját, és kéri a Kiberbiztonsági Ügynökség létrehozására irányuló jogalkotási folyamat késedelem nélküli lefolytatását;

33.  határozottan elítéli az újságírók elleni támadásokat és zaklatást, és felszólít ezek kivizsgálására, szankcionálására és hatékony bírósági nyomon követésére; üdvözli a büntető törvénykönyv módosításainak elfogadása révén az újságírókat érő fenyegetések vagy támadások szigorúbb büntetésének bevezetését; felszólítja az összes politikai pártot, hogy tegyenek további lépéseket a független és szabad média munkafeltételeinek biztosítása érdekében, beleértve a közérdekű tudósítások, az átlátható finanszírozás, a közös szabályozási normák és a támadásoktól és fenyegetésektől mentes, biztonságos munkakörnyezet támogatását;

34.  üdvözöl néhány pozitív lépést, például a média elleni erőszak megfigyelésével foglalkozó ad hoc bizottságot, az újságírók és más médiamunkások hatékony védelmét szolgáló jogi keret megerősítését, a médiára és az RTCG közszolgálati műsorszolgáltató plurálisabb szerkesztői politikájára vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát, valamint a 2021–2025-ös időszakra vonatkozó médiastratégiáról folytatott nyilvános konzultációkat; hangsúlyozza a montenegrói médiaszabályozók és közszolgálati műsorszolgáltató függetlenségének fontosságát, és további erőfeszítésekre szólít fel az RTCG valódi közszolgáltatássá történő átalakítása, és általában véve az információkhoz való hozzáférés javítása érdekében;

35.  elítéli a szerb ortodox egyház montenegrói és tengerparti metropolitájának beiktatásához kapcsolódó cetinjei tüntetések során elkövetett erőszakos cselekményeket; elítéli az e tekintetben történő szerb beavatkozást; a montenegrói alkotmánnyal, valamint az európai értékekkel és elvekkel összhangban vallási toleranciára szólít fel;

36.  megjegyzi, hogy a külföldi beavatkozás a vallási intézmények instrumentalizálásán keresztül is megvalósulhat; elítéli Oroszország arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Nyugat-Balkánon az etnikai feszültségeket kihasználva konfliktusokat szítson, megossza a közösségeket és manipulatív álhíreket terjesszen, ami az egész régió destabilizációjához vezethet;

37.  megjegyzi, hogy Montenegróban ismét késik a nép- és lakásszámlálás, és elvárja, hogy azt még ebben az évben, az uniós és nemzetközi normákkal összhangban, nyílt és átlátható módon, minden elismert nemzeti kisebbség esetében a megfélemlítéstől való félelem nélkül végezzék el; felhívja a hatóságokat, hogy kerüljék el a folyamat átpolitizálódását;

38.  üdvözli az ország többnemzetiségű identitását, és felszólít annak további előmozdítására és tiszteletben tartására minden szinten, beleértve a használt nyelveket, a kulturális örökséget és a helyi közösségek hagyományait, valamint politikai jogaik védelmét; hangsúlyozza, hogy valamennyi nemzeti kisebbség politikai jogait védeni kell, különösen mivel néhányuk már nem rendelkezik kisebbségi pártképviselővel a montenegrói parlamentben;

39.  határozottan elítéli bármely kisebbség, köztük a nemzeti kisebbségek elleni szóbeli és fizikai támadásokat és megfélemlítésüket; sajnálja, hogy a kiszolgáltatott csoportok – így a romák és az egyiptomiak – továbbra is a megkülönböztetés számos formájának vannak kitéve, és nehézségekkel szembesülnek jogaik gyakorlása során; üdvözli a romák és az egyiptomiak 2021–2025 közötti integrációjára irányuló stratégia elfogadását, amely különös figyelmet fordít a cigányellenességre, és bátorítja a hatóságokat, hogy továbbra is fokozzák a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket, biztosítsák az oktatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a munkaerőpiachoz való méltányos hozzáférést, valamint hozzanak hatékony intézkedéseket a gyűlöletbeszéd ellen;

40.  felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy ismerjék el a horvát közösség hagyományait és kulturális örökségét a többnemzetiségű Kotori-öbölben; aggodalommal veszi tudomásul a 2022. április 15-ig szóló kilakoltatási felszólítást, amelyet a horvát Nemzetgyűlés Tivatban kapott kézhez;

41.  megjegyzi, hogy a nemi alapú és a gyermekekkel szembeni erőszak továbbra is súlyos aggodalomra ad okot, és amely a Covid19-világjárvány során tovább fokozódott; felszólít a nők, a hátrányos helyzetű csoportok és a családon belüli erőszak áldozatai számára nyújtott támogatási szakszolgáltatások javítására, és felhívja Montenegrót, hogy biztosítson ehhez megfelelő finanszírozást, többek között az ilyen támogatást nyújtó civil társadalmi szervezetek számára; üdvözli a nők és gyermekek elleni erőszakra vonatkozó szigorúbb szankciók bevezetésére irányuló javaslatot;

42.  sürgeti a montenegrói hatóságokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az Isztambuli Egyezmény normáit, indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat a családon belüli erőszak biztonságos körülmények közötti bejelentésének ösztönzése érdekében, növeljék a jól képzett és a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő bűnüldözési tisztviselők és bírák számát az ilyen bűncselekmények megfelelő kivizsgálásának és büntetőeljárás alá vonásának biztosítása érdekében; sürgeti a montenegrói hatóságokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a szexuális, többek között a munkahelyi zaklatás ellen; továbbra is aggódik a nők ellen irányuló gyakori gyűlöletbeszéd és szexizmus miatt a politikában és a közéletben, és jogi és politikai intézkedések elfogadására szólít fel a nők politikai részvételének előmozdítása érdekében;

43.  üdvözli a Gyermekjogi Tanács létrehozását; hangsúlyozza, hogy tovább kell javítani a gyermekekkel szembeni bánásmódot a polgári eljárásokban és a gyermekbarát igazságszolgáltatásban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok, különösen a nők és a gyermekek nem kapnak megfelelő védelmet, többek között a szülői felügyelettel kapcsolatos bírósági eljárások során és után; felszólítja az összes állami szervet, hogy ezt a kérdést szisztematikusan, a legmagasabb szintű védelmi és támogatási normák és bevált európai gyakorlatok alapján közelítse meg;

44.  üdvözli az LMBTIQ-személyek jogainak védelme és előmozdítása terén elért előrehaladást, az azonos neműek körében 2021 júliusában kötött első, bejegyzett partnerkapcsolatot, valamint a Pride-felvonulás békés megrendezését 2021-ben; felhívja Montenegrót, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény teljes körű végrehajtása érdekében folytassa az egyéb – különösen a szociális juttatásokról és a lakóhelyről szóló – törvények és szabályzatok harmonizálását és módosítását; további intézkedésekre szólít fel az LMBTIQ-közösséggel szembeni gyűlöletbeszéd, társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, valamint az igazságszolgáltatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük javítására, többek között a transznemű személyek hormonterápiához való hozzáférésének biztosítása, valamint testi és lelki épségük tiszteletben tartása révén;

45.  felszólítja Montenegrót, hogy megfelelően vonja be az LMBTIQ civil társadalmi szervezeteket a nemek jogi elismerésével foglalkozó új munkacsoport munkájába, amelynek a nemek önrendelkezésen alapuló jogi elismerésén kell dolgoznia;

46.  sajnálja, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is a hátrányos megkülönböztetés számos formájával szembesülnek, amit tovább súlyosbított a Covid19-világjárvány, és sajnálja, hogy a nemzeti jogszabályokat nem hangolták össze az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményével; üdvözli, hogy folyamatban van a fogyatékosság megállapítására vonatkozó nemzeti rendszer reformja, továbbá felszólít a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényesítésében mutatkozó hiányosságok felszámolására irányuló stratégiák hatékony végrehajtására az összes ágazatban és szakpolitikában, beleértve az egészségügyi ellátást, a munkaerőpiacot, valamint a közigazgatási és bírósági eljárásokat; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy intézményi kitagolási stratégiára;

Megbékélés és jószomszédi kapcsolatok

47.  elismerését fejezi ki Montenegrónak a regionális együttműködésben játszott konstruktív szerepéért, és üdvözli a nyugat-balkáni közös regionális piac keretében hozott intézkedések végrehajtását; konkrét fellépésre szólít fel annak érdekében, hogy konstruktív módon és a jószomszédi kapcsolatok szellemében végleges és kötelező erejű megoldásokat találjanak a régóta húzódó kétoldalú vitákra, beleértve a szomszédos országokkal folytatott határvitákra, valamint a Horvátországgal és Szerbiával fennálló határkijelölési kérdésekre is, illetve ezek végrehajtására;

48.  hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkánon zajló valamennyi regionális gazdasági együttműködésnek inkluzívnak és mind a hat ország számára elfogadhatónak kell lennie, egyenlő alapon biztosítva az együttműködést, ugyanakkor tovább erősítve igazodásukat az uniós normákhoz és vívmányokhoz; ezzel összefüggésben fenntartásait fejezi ki az Nyitott Balkán kezdeményezéssel kapcsolatban, amely nem foglalja magában mind a hat országot, és hangot ad azon meggyőződésének, hogy annak uniós szabályokon kell alapulnia, és csak pozitív hatással lehet az uniós integrációs folyamatra;

49.  üdvözli a Montenegró és öt másik nyugat-balkáni állam közötti barangolási díjak 2021. július 1-jei megszüntetését; biztatja a kormányt és a Bizottságot egy olyan terv megtárgyalására, amely a Montenegró és az uniós tagállamok közötti barangolási díjak gyors eltörléséhez vezetne;

50.  tudomásul veszi Montenegró folyamatos együttműködését a szarajevói nyilatkozat folyamatának keretében; üdvözli a Srebrenicáról szóló, 2021. június 17-i állásfoglalás elfogadását; üdvözli, hogy Montenegró külügyminisztere először vett részt a morinji tábor áldozatairól szóló közös megemlékezésen; megjegyzi, hogy 2006 óta mindössze nyolc háborús bűnökkel kapcsolatos tárgyalást folytattak le, és csak az alacsony rangú elkövetőket állították bíróság elé; hangsúlyozza, hogy nem szabad tolerálni a népirtás tagadását, a lázító hangvételű retorikát vagy a háborús bűnösök dicsőítését;

51.  sürgeti Montenegrót, hogy fokozza erőfeszítéseit a háborús bűnök és azok dicsőítése proaktív kiemelt kezelése és megbüntetése, valamint az eltűnt személyek sorsának felderítése terén; emlékeztet arra, hogy meg kell nyitni a volt jugoszláv titkosszolgálat irattárait, és követni kell a vonatkozó akták montenegrói állami levéltárakba történő átadására irányuló jogi eljárásokat;

52.  felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jogutódlásával kapcsolatos, különösen a katonai vagyonára vonatkozó rendelkezéseket;

Gazdaság

53.  aggodalmát fejezi ki a tartósan magas munkanélküliségi ráta miatt, különösen a nők és a fiatalok körében, és sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a munkaerőpiachoz való hozzáférésük javítása és az agyelszívás, a nemek közötti foglalkoztatási és bérkülönbségek, valamint a megfizethető gyermekgondozás elérhetőségének kezelése érdekében; megismétli, hogy az oktatási rendszert jobban össze kell hangolni a munkaerőpiaccal; tudomásul veszi a munkaerőpiac fellendülését, és üdvözli az ifjúsági garancia program végrehajtása felé tett lépéseket;

54.  tudomásul veszi az „Európa most” kezdeményezés bejelentését, amelynek célja, hogy egy fenntarthatóbb és inkluzívabb gazdasági növekedési modell révén magasabb életszínvonalat és versenyképesebb gazdaságot érjen el;

55.  aggodalmát fejezi ki Montenegró fenntartható makrogazdasági stabilitása és növekvő sebezhetősége miatt, ami – különösen a Kínával szembeni – államadósság növekedésének köszönhető, valamint a kormány által a parlamenttel való konzultáció nélkül felvett új, 750 millió EUR összegű hitel miatt; üdvözli az ilyen költségvetési sebezhetőségek csökkentésére tett erőfeszítéseket, beleértve a Kínával kapcsolatosakat is; felkéri a Bizottságot, hogy a következő országjelentésben vizsgálja meg a makrogazdasági helyzetet és a sebezhetőséget; megjegyzi, hogy a harmadik országok és a külföldi vállalatok stratégiai ágazatokba történő beruházásai azzal a kockázattal járhatnak, hogy indokolatlan gazdasági függőségeket teremtenek;

56.  aggodalommal állapítja meg a Covid19-világjárványnak a montenegrói gazdaságra gyakorolt negatív hatását; tudomásul veszi Montenegró gazdasági fellendülésének 2021-ben tapasztalt biztató jeleit a 2020-as mély recessziót követően, és üdvözli Montenegró előre jelzett erőteljes gazdasági növekedését; a világjárvány által a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő társadalmi csoportoknak okozott károk minimalizálása érdekében fenntarthatóbb gazdasági és pénzügyi tervezésre, valamint kellő időben történő és konstruktívabb válaszlépésekre szólít fel; felszólítja a kormányt, hogy kezdjen valódi szociális párbeszédet a járvány utáni helyreállítási folyamat során;

57.  üdvözli, hogy a Covid19 makroszintű pénzügyi támogatási csomagból 60 milliárd EUR-t folyósítottak a világjárvány gazdasági hatásainak enyhítésére és a makrogazdasági stabilitás megőrzésére, valamint hogy az IPA III-ból 14,2 milliárd EUR-t mozgósítottak a nyugat-balkáni partnerek támogatására az európai uniós tagság követelményeinek való megfelelés érdekében;

58.  üdvözli a közszolgáltatások digitalizációjának bejelentését és a tranzakciós elektronikus kormányzati szolgáltatások fejlesztését a gazdasági fellendülés fokozása érdekében; felszólítja a montenegrói kormányt, hogy mozdítsa elő valamennyi társadalmi csoport digitális integrációját, továbbá célzott megelőző intézkedések és ösztönzők kidolgozására buzdít az informális vállalkozások és munkavállalók legalizálása érdekében, mivel az informális szektor továbbra is akadályozza Montenegró gazdasági és társadalmi fejlődését;

59.  üdvözli a Horizont Európa programhoz (2021–2027) kapcsolódó társulási megállapodás aláírását;

60.  határozottan elítéli az úgynevezett „aranyútlevelek” rendszerét, és sajnálja annak 2022 decemberéig történő meghosszabbítását, annak ellenére, hogy korábban bejelentették, hogy a rendszert fokozatosan megszüntetik, és hogy az érintett intézményekkel nem folytattak szélesebb körű konzultációt; sürgeti Montenegrót, hogy tegyen több intézkedést a pénzmosás megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a befektetéssel megszerzett állampolgárság biztonsági kockázatokkal jár, és a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás lehetőségét hordozza magában; felszólítja Montenegrót, hogy haladéktalanul szüntesse meg a rendszert; aggodalommal állapítja meg, hogy 2020 decembere és 2022 között csaknem 200 orosz állampolgárnak biztosítottak állampolgárságot;

Környezetvédelem, energiaügy és közlekedés

61.  üdvözli az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó nemzeti terv elfogadását, és ösztönzi Montenegrót, hogy az EU 2030-as éghajlat- és energiapolitikai keretével összhangban gyorsítsa fel a reformokat és erősítse meg végrehajtási eljárásait; felszólítja a hatóságokat, hogy e tekintetben a lehető legjobban használják ki a rendelkezésre álló uniós előcsatlakozási támogatást a 27. fejezetben (Környezetvédelem és éghajlatváltozás) kitűzött referenciaértékek teljesítéséhez való közeledés érdekében;

62.  üdvözli a 2021 novemberében elfogadott tiszta energiáról szóló csomagot; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy haladjanak a fenntartható megújuló energiaforrásokra és a földgáz- és szénalapú infrastruktúrába történő új beruházások elkerülésére összpontosító nemzeti energia- és éghajlatváltozási terv kidolgozásával, és nyújtsák be azt az Energiaközösség titkárságának ajánlások megfogalmazása céljából; felszólítja Montenegrót, hogy fokozza a villamosenergia-elosztó hálózat veszteségeinek csökkentésére, a megújuló energiaforrások diverzifikálására és az éghajlatváltozásra érzékeny vízenergia-termeléstől való függőségének csökkentésére irányuló erőfeszítéseit; üdvözli az olyan kis vízerőművekre vonatkozó koncessziós megállapodások felfüggesztését, amelyek már nem felelnek meg a vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak, és felszólít arra, hogy minden új projekt tartsa tiszteletben az uniós környezetvédelmi, állami támogatási és koncessziós előírásokat; sürgeti a hatóságokat, hogy a szennyezett területeken javítsák a levegőminőségi intézkedések nyomon követését és végrehajtását;

63.  sajnálja, hogy a pljevljai szénerőmű továbbra is működik, miután túllépte az engedélyezett maximális üzemórák számát, és ismételten felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy az erőmű haladéktalanul feleljen meg az Energiaközösséget létrehozó szerződés előírásaival; fenntartásokkal veszi tudomásul az erőmű környezetvédelmi előírásokkal összhangban történő tervezett, de még el sem kezdődött újjáépítésének 15 millió EUR-s költségnövekedését; felhívja a hatóságokat, hogy tegyék közzé a megvalósíthatósági tanulmányt és az ügyész közbeszerzési eljárással kapcsolatos vizsgálatának eredményeit, és hogy az erőmű tervezett bezárására tekintettel fontolják meg egy átfogó átmeneti terv kidolgozását;

64.  ismételten felszólítja Montenegrót, hogy hozzon sürgős intézkedéseket a védett területek hathatós megőrzése érdekében, és arra ösztönzi, hogy folytassa a potenciális Natura 2000 területek azonosítását; üdvözli három tengeri terület (Platamuni, Katič és Stari Ulcinj) védetté nyilvánítását, valamint a Biogradska Gora Nemzeti Park bükkerdőinek az UNESCO világörökségi listájára való felterjesztését; aggodalmát fejezi ki az infrastrukturális projektekhez kapcsolódóan a víztestekben és folyókban, többek között a Skadar-tóban, a Sinjajevinában, a Komarnicában és más területeken okozott károk miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kezdeti előrelépések ellenére a Sinjajevinával kapcsolatos probléma még mindig nem oldódott meg; hangsúlyozza, hogy szükség van az élőhelyvédelmi irányelvnek és a vízügyi keretirányelvnek való megfelelésre, illetve ezek betartására; sürgeti a montenegrói hatóságokat, hogy valamennyi környezetvédelmi bűncselekményre hatékony, visszatartó erejű és arányos büntetést szabjanak ki, és gyomlálják ki a korrupciót ebben az ágazatban;

65.  sajnálja, hogy a közlekedéspolitikában nem történt előrelépés a kulcsfontosságú ágazati reformok terén; felszólítja Montenegrót, hogy folytassa közlekedésfejlesztési stratégiájának végrehajtását, és erősítse meg a transzeurópai hálózatok megvalósításához szükséges adminisztratív kapacitásokat; hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkánon az építőipari ágazat a szervezett bűnözés és a korrupció által leginkább veszélyeztetett ágazatok közé tartozik; hangsúlyozza, hogy az infrastrukturális beruházásoknak meg kell felelniük a környezeti hatásvizsgálatra és a költség-haszon elemzésekre vonatkozó uniós előírásoknak, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a közbeszerzésre és az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokat;

66.  megjegyzi, hogy az Egy övezet, egy út kezdeményezés részeként Kína fokozottan érdeklődik a Nyugat-Balkánba és a montenegrói közlekedési infrastrukturális projektekbe való befektetések iránt; üdvözli a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási tervet és az EU Global Gateway kezdeményezését mint az infrastrukturális projektek finanszírozásának környezetbarátabb és átláthatóbb alternatíváit;

67.  sajnálattal veszi tudomásul a Tara folyó medencéjének bioszféra-rezervátumában és az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított Durmitor Nemzeti Parkban a Bar-Boljare autópálya megépítésével kapcsolatosan okozott károkat; felhívja Montenegrót, hogy hajtson végre folyómeder-revitalizációs intézkedéseket, és szorosan kövesse nyomon a közlekedési infrastruktúra kiépítésének környezeti hatásait; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bar-Boljare autópálya költségeit nagymértékben alábecsülték, és hogy a nem egyértelmű közbeszerzési eljárások, a tervdokumentáció hiánya és az ökológiai aggályok ellenére nem történtek intézkedések; megjegyzi, hogy Montenegrónak a nyugat-balkáni beruházási keretből történő társfinanszírozás iránti kérelme függőben van;

68.  felszólítja Montenegrót, hogy foglalkozzon az illegális hulladéklerakás problémájával és tegyen további lépéseket a szennyvíztisztító létesítmények tervezési eljárásainak javítására, felgyorsítva azok építését; megállapítja, hogy nem történt előrelépés hét településen a szennyvízszennyezés megelőzése érdekében nélkülözhetetlen szennyvíztisztító telepek építése terén, és növekedtek a költségek;

69.  arra ösztönzi Montenegrót, hogy fokozza a vadászattal és halászattal kapcsolatos intézményi és jogalkotási reformok végrehajtását, különös tekintettel a védett területekre és a védett fajokra;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Montenegró elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 108., 2010.4.29., 1. o. (2) HL L 330., 2021.9.20., 1. o. (3) HL C 362., 2021.9.8., 129. o. (4) HL C 15., 2022.1.12., 100. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0506. (6) Az ECRI következtetései az időközi nyomon követés tárgyát képező, Montenegróra vonatkozó ajánlások végrehajtásáról (2020. június 2.), elérhető a https://rm.coe.int/ecri-conclusions-on-the-implementation-of-the-recommendations-in-respe/16809e8273 címen. (7) 2021. május 19-i állásfoglalás a Bizottság Montenegróról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (HL C 15., 2022.1.12., 100. o.).

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatok jövőjéről (2021/2178(INI))

P9_TA(2022)0267 A9-0169/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió és az Afrikai Unió (AU) közötti, „Közös jövőkép 2030-ra” című, 2022. február 17–18-án tartott hatodik csúcstalálkozót követően elfogadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottságnak „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, 2020. március 9-i közös közleményére (JOIN(2020)0004),

–  tekintettel „Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért” című, 2021. március 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az AU 2063-ig tartó időszakra szóló, „The Africa We Want” (Az az Afrika, amit mi akarunk) című menetrendjére,

–  tekintettel az Afrikai Unió kezdeményezéseire, amelyeket a 2063-ig szóló menetrend megvalósítása érdekében indítottak el, köztük a gyorsított afrikai ipari fejlesztésre (AIDA), az afrikai infrastruktúra-fejlesztési programra (PIDA), az Afrikán belüli kereskedelem fellendítésére (BIAT) és az afrikai bányászati jövőképre (AMV),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió, és másrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetének tagjai között létrejött partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel „A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0066),

–  tekintettel az EU és 14 szubszaharai afrikai ország és régió közötti már megkötött és még tárgyalás alatt álló gazdasági partnerségi megállapodásokra és egyéb uniós szabadkereskedelmi megállapodásokra Észak-afrikai országokkal,

–  tekintettel az AU állam- és kormányfői közgyűlésének az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térségről (AfCFTA) szóló, 2018. július 2-i 692. sz. határozatára(2),

–  tekintettel az AU állam- és kormányfői közgyűlésének az Afrikai Unió közgyűlése kötetlen zárt körű megbeszélésének eredményéről szóló, 2016. júliusi kigali határozatára, és különösen annak az Unió finanszírozásáról szóló (5) bekezdésére(3),

–  tekintettel a beruházásokra és a munkahelyekre irányuló partnerségünket magasabb szintre emelő, a fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló új Afrika–Európa szövetségről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági közleményre (COM(2018)0643),

–  tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a G7-ek pénzügyminisztereinek a kiszolgáltatott helyzetben lévő országoknak nyújtott adósságszolgálat-felfüggesztési kezdeményezésről és adósságkönnyítésről szóló, 2020. szeptember 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A »Global Gateway«” című, 2021. december 1-jei közös közleményére (JOIN(2021)0030),

–  tekintettel az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2021. július 14-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0564),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv (GAP III) – Az EU külső tevékenységeiben a nemek közötti egyenlőség biztosítását és a nők szerepének megerősítését célzó ambiciózus program” című, 2020. november 25-i közös közleményére (JOIN(2020)0017),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Megújított partnerség a déli szomszédsággal: Új program a földközi-tengeri térség számára” című, 2021. február 9-i közös közleményére (JOIN(2021)0002) és az azt kísérő közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0023),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervről szóló, 2022. március 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendeletre(6) és az EU és a partnerországok közötti kapcsolódó önkéntes partnerségi megállapodásokra,

–  tekintettel az erdőirtással és erdőpusztulással összefüggésbe hozható egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és az Unióból történő kiviteléről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2021. november 17-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0706),

–  tekintettel a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. március 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a kimberley-i folyamatra és a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszerének végrehajtásáról szóló, 2021. december 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel általános vámkedvezményrendszer alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2021. szeptember 22-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0579),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a tisztességes, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerre irányuló „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiáról szóló, 2021. október 20-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a jogszerű migrációval kapcsolatos szakpolitikáról és jogszabályról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó, 2021. november 25-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a helyi és regionális önkormányzatok 2022. február 15-i Afrika–Európa Fórumának nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2022. február 14-én Brüsszelben tartott 7. EU–Afrika üzleti fórum üzleti szervezeteinek együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrika–Európa hét civil társadalmi fórumának „Nincs döntés rólunk nélkülünk!” című, 2022. februári záródokumentumára,

–  tekintettel az Afrika–Európa hét 2022. februári ifjúsági fordulójának közös eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) afrikai gazdasági fejlődésről szóló, „Az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség potenciális előnyeinek kiaknázása az inkluzív növekedés érdekében” című, 2021. évi jelentésére,

–  tekintettel a fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló Afrika–Európa szövetségre,

–  tekintettel a földreformmal és a mezőgazdasággal foglalkozó dél-afrikai elnöki tanácsadó testület 2019. május 4-i zárójelentésében foglalt ajánlásokra,

–  tekintettel az AU–EU Digitális Gazdaság Munkacsoport „Új Afrika–Európa digitális gazdasági partnerség: a fenntartható fejlődési célok elérésének felgyorsítása” című, 2019. június 13-i jelentésére,

–  tekintettel az uniós kereskedelemösztönző támogatásról szóló, 2021. évi eredményjelentésre,

–  tekintettel a fenntartható kakaóról szóló, több érdekelt felet tömörítő uniós párbeszédre, amely két fő termelő ország, Elefántcsontpart és Ghána kakaóágazatára összpontosít,

–  tekintettel Nana Akufo-Addo, Ghána elnöke 2021. december 12-én az Európai Parlament előtt tartott strasbourgi beszédére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Ukrajna elleni agresszióról szóló, 2022. március 2-i határozatára,

–  tekintettel „Az élelmezésbiztonság biztosítása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése” című, 2022. március 23-i bizottsági közleményre (COM(2022)0133),

–  tekintettel az Európai Tanács 2021. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0169/2022),

A.  mivel az Európai Unió (EU) és Afrika fontos és régóta fennálló politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatban áll; mivel az EU és az Afrikai Unió (AU) hatodik, 2022. évi csúcstalálkozója „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó közös jövőkép” című megállapodáshoz vezetett, amely új, kölcsönösen előnyös közös stratégiaként megerősíti a két unió közötti kapcsolatokat, és lehetővé teszi a szorosabb együttműködést a kereskedelem, a fejlesztés, a biztonság és a jó kormányzás területén a kölcsönös konvergencia kérdéseiben; mivel célja, hogy közös prioritásainkat közös érdekeink és közös közjavaink, polgáraink biztonsága és jóléte, valamint az emberi jogok mindenkit megillető védelmének, a nemek közötti egyenlőségnek és a nők társadalmi szerepvállalásának az élet minden területén történő előmozdításával, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartásával, a környezet és a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló intézkedésekkel, a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedéssel, az egyenlőtlenségek elleni küzdelemmel, a gyermekek jogainak támogatásával, valamint a fiatalok és a leghátrányosabb helyzetűek befogadásával mozdítsa előre; mivel mindkét unió elismeri az élelmezésbiztonság és a táplálkozás fontosságát; mivel ez a megújított partnerség a földrajzi helyzeten, a történelem elismerésén, az emberi kötelékeken, a szuverenitás tiszteletben tartásán, a kölcsönös tiszteleten és elszámoltathatóságon, a közös értékeken, a partnerek közötti egyenlőségen és a kölcsönös kötelezettségvállalásokon fog alapulni; mivel az EU és az AU kötelezettséget vállalt arra, hogy stratégiai partnerségét megerősítve együtt néz szembe az olyan új kihívásokkal, mint az éghajlatváltozás, a világjárvány utáni helyreállítás és a jövőbeli sokkhatásokkal szembeni ellenálló képesség kiépítése;

B.  mivel a béke a fenntartható fejlődés, valamint a stabil kereskedelmi és befektetési környezet előfeltétele; mivel a globális geopolitikai helyzet – többek között az EU és Afrika közötti kapcsolatok tekintetében – jelentős változásokon ment keresztül azóta, hogy az Oroszországi Föderáció 2022. február 24-én jogellenes, ki nem provokált és indokolatlan inváziót indított Ukrajnában; mivel az ENSZ Közgyűlése 2022. március 2-i határozatában elsöprő többséggel – ezen belül az AU támogatásával, amelynek 28 tagállama támogatta a határozatot – elítélte Oroszország Ukrajna elleni agresszióját; mivel az AU 16 tagállama tartózkodott, kilenc pedig nem szavazott; mivel Oroszország inváziója és a háború következményei pusztító hatással vannak a globális érték- és ellátási láncokra, különösen a búzához és más nyersanyagokhoz való hozzáférésre, ami emberek újabb millióit teszi ki az élelmiszerhiány veszélyének; mivel az afrikai kontinens élelmezésbiztonsága különösen súlyosan érintett; mivel Észak-Afrika búzájának és egyéb élelmiszernövényeinek 60 %-át Ukrajnából és Oroszországból importálja, és számos afrikai országban hiány tapasztalható a műtrágya behozatalában; mivel az ellátási láncokban az Ukrajna elleni orosz háború miatt keletkezett zavarok éhséglázadásokhoz és zavargásokhoz vezethetnek;

C.  mivel a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérésének az EU és Afrika közötti együttműködés – többek között a kereskedelmi és beruházási kapcsolatoknak a szegénység elleni küzdelemhez való hozzájárulása – központi iránymutatásává és sikerének mércéjévé kell válnia;

D.  mivel a migráció a személyek rendezett, biztonságos, szabályos és felelős migrációjának és mobilitásának megkönnyítésére irányuló 10.7. fenntartható fejlődési cél részét képezi;

E.  mivel az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálata elismeri az afrikai kontinenssel és az afrikai államokkal kapcsolatos diplomáciai tevékenység elmélyítésének stratégiai fontosságát számos cselekvési irányvonalat javasolva az EU és Afrika közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megerősítése érdekében; mivel Európa és Afrika szomszédos kontinensek, amelyek jóléte és stabilitása szorosan összefügg egymással, és ezt szorosabb és igazságosabb gazdasági integrációnak kell támogatnia;

F.  mivel az EU és tagállamai a világ legnagyobb kereskedelemösztönző támogatói, amelyek a globális hozzájárulások 38 %-át teljesítik; mivel 2019-ben továbbra is Afrika kapta a kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalások legnagyobb részét; mivel az EU növelni kívánja részesedését a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott kereskedelemösztönző támogatásból, hogy segítsen megkétszerezni a globális exporton belüli részarányukat, miután a kivitelük 2020-ban is csupán a globális export 1 %-át, az EU-ba irányuló exportnak pedig 2 %-át tette ki;

G.  mivel az EU-nak az Afrikával folytatott együttműködése során az „Európa együtt” megközelítést kell követnie, beleértve a Bizottság különböző főigazgatóságai, az európai fejlesztésfinanszírozási intézmények, az európai exporthitel-ügynökségek, a kereskedelmi bankok és a tagállamok közötti fokozott koordinációt;

H.  mivel az EU és tagállamai Afrika legfontosabb kereskedelmi partnerei, és mivel a kereskedelem értéke a 2020. évi, a Covid19-világjárvány miatt alacsony 225 milliárd EUR-s szintről 2021-ben 288 milliárd EUR-ra nőtt; mivel az EU-val szembeni kereskedelmi deficit a 2020. évi 24 milliárd EUR-ról 2021-ben 4 milliárd EUR-ra csökkent; mivel a meglévő kereskedelmi megállapodások és az EU fejlődő országokra vonatkozó egyoldalú preferenciái alapján az afrikai export 90 %-a vám- és kvótamentesen fér hozzá az EU egységes piacához; mivel 2021-ben az Afrikából az EU-ba importált áruk több mint 65 %-a elsődleges termék, például élelmiszer és ital, nyersanyag és energia volt, és mivel 2021-ben az EU-ból Afrikába exportált áruk 68 %-a feldolgozóipari termék volt; mivel ez a kereskedelmi struktúra tükrözi az érintett gazdaságok strukturális egyensúlyhiányát és kölcsönös függőségét, és ennélfogva továbbra is a globális értékláncok alacsonyabb értékű végéhez köti az afrikai kontinenst; mivel az EU és tagállamai már régóta a beruházások, a hivatalos fejlesztési támogatások, a humanitárius segítségnyújtás és a biztonság legnagyobb finanszírozási forrásai Afrika számára;

I.  mivel az Egyesült Államok 2021-ben mintegy 26,7 milliárd USD értékű exportot és 37,5 milliárd USD importot, vagyis összesen 64,2 milliárd USD értékű kereskedelmi forgalmat bonyolított Afrikával; mivel az előző amerikai kormány által indított „Prosper Africa” kezdeményezés ellenére az USA szubszaharai Afrikával folytatott kereskedelme stagnál, és az USA teljes árukereskedelmének kevesebb mint 1 %-át teszi ki;

J.  mivel Afrika részesedése a globális kereskedelemben az elmúlt 50 évben folyamatosan csökkent, és az UNCTAD szerint a világkereskedelem 2,9 %-át teszi ki; mivel a kontinens nagymértékben függ az importtól és a nyersanyagokon alapuló természetierőforrás-exporttól; mivel a régiók közötti kereskedelem a teljes kontinentális kereskedelemnek csupán 14,4 %-át teszi ki;

K.  mivel az Afrikai Fejlesztési Bank becslése szerint a természeti erőforrások illegális kereskedelmének gazdasági költsége évi 120 milliárd USD, azaz Afrika bruttó hazai termékének (GDP) 5 %-a(13);

L.  mivel Afrikában a kontinensen belüli kereskedelem szintje messze elmarad a benne rejlő lehetőségektől, és megerősítése alapvető fontosságú a kontinens fenntartható gazdasági és strukturális átalakulása szempontjából; mivel az afrikai és az európai magánszektornak közös érdeke az AfCFTA sikeres és hatékony megvalósítása, különös tekintettel az eredményeként várható gazdasági növekedésre és munkalehetőségekre; mivel az AU 2063-ig szóló menetrendje keretében az első tízéves végrehajtási terv (2014–2023) kiemelt projektje, az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség (AfCFTA) 2019. május 30-i hatálybalépése, valamint az annak preferenciái alapján folytatott kereskedelem 2021. január 1-jei megkezdése új lendületet adott a pánafrikai kereskedelmi és beruházási lehetőségeknek, és megerősítette Európa és Afrika összekapcsolódását;

M.  mivel az AfCFTA a részes országok száma tekintetében a világ legnagyobb szabadkereskedelmi térsége lesz, amelyhez az AU 55 tagállamából 54 csatlakozik, és amellyel 1,2 milliárd fős, a gyorsan növekvő középosztályt is magában foglaló piac, a világ nyolcadik legnagyobb gazdasági tömbje jön létre együttesen 3 billió USD GDP-vel, amely 2050-re várhatóan több mint kétszeresére nő; mivel a Világbank szerint Afrika GDP-je minden évben 1 %-kal, teljes foglalkoztatottsága 1,2 %-kal, az Afrikán belüli kereskedelem pedig 33 %-kal növekedhet; mivel az AfCFTA létrehozása nagy lehetőséget jelent az EU számára, de sikere nagymértékben függ attól is, hogy képes-e beruházásokat mozgósítani, valamint előmozdítani a kereskedelmi cserét és a vállalati jelenlétet Afrikában;

N.  mivel az AfCFTA-n belül a tarifacsoportok 90 %-ára vonatkozóan meg kell szüntetni a vámokat olyan kötelezettségvállalás mellett, amely alapján a nem a legkevésbé fejlett országok öt, a legkevésbé fejlett országok pedig tíz év alatt liberalizálják a nem érzékeny áruk vámtarifáit; mivel a tarifacsoportok 7 %-a érzékeny árut érint, és a nem a legkevésbé fejlett országok 10 év alatt, a legkevésbé fejlett országok pedig 13 év alatt liberalizálják az érzékeny árukra vonatkozó vámtarifákat; mivel a tartifacsoportok 3 %-a kizárható a liberalizációból; mivel az AfCFTA fontos lépés az afrikai hivatalos kereskedelem jelenlegi modelljének elhagyásában, amelyet hosszú határátlépési idők, kiterjedt szabályozási követelmények és magas adók jellemeznek;

O.  mivel az AfCFTA célja, hogy a kereskedelem liberalizálásának eszközén túl az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés elősegítője legyen a 2063-ig szóló menetrenddel összhangban; mivel az AfCFTA mint kontinentális rendszer hatékony és összehangolt megvalósítása alapvető fontosságú az Afrikán belüli kereskedelem bővítése szempontjából, és jelentős kihívást támaszt majd a kereskedelmi megállapodásokból, a regionális gazdasági közösségekből és a vámuniókból adódó többszintűség és kötelezettségvállalások miatt, amelyek kiterjedt intézkedéseket igényelnek a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a határokon átnyúló értékláncok jobb feltételeinek biztosítása érdekében; mivel a kereskedelem megkönnyítését, a kereskedelem nem vámjellegű akadályait, a közös műszaki és egészségügyi termékszabványoknak, valamint a munkajognak, a kereskedelmi jogorvoslatoknak és biztosítékoknak való megfelelést célzó irányítási reformok elengedhetetlenek az EU törekvéseinek megvalósításához és ahhoz, hogy az AfCFTA hatékony és kiszámítható rendszerré váljon; mivel minden kereskedelmi megállapodáshoz hasonlóan az AfCFTA-nak is egyaránt lesznek kedvező és kedvezőtlen hatásai, alapvető fontosságú, hogy megfelelő támogatási intézkedések álljanak rendelkezésre a kedvezőtlen hatások enyhítésére, annak biztosítására, hogy az AfCFTA hozzájárulhasson a kkv-k fejlődéséhez, és különösen annak biztosítására, hogy a nők és a fiatalok által vezetett vállalkozások is élvezhessék az új lehetőségek előnyeit;

P.  mivel a kereskedelem és különösen a származási szabályok és a kumuláció tekintetében az EU és az afrikai országok közötti eltérő megállapodások az afrikai kontinens széttagoltságához vezettek, ami vámjellegű akadályokat teremtett, és akadályozza a határokon átnyúló értékláncok kiépítését az AfCFTA-n belül;

Q.  mivel az afrikai államok nem homogének; mivel az afrikai kontinens különösen kiszolgáltatott a külső „sokkokkal” szemben amiatt, hogy nagymértékben függ nemcsak a külső pénzügyi forrásoktól és bevételektől, például a külföldi átutalásoktól, a közvetlen külföldi befektetésektől, az idegenforgalomtól vagy a külső segélyektől, hanem a feldolgozóipari termékek importjától is;

R.  mivel Afrika a remény és lehetőségek kontinense, és ezt fiataljainak egyre nagyobb része érzi így; mivel Afrika a világ legfiatalabb kontinense, ahol az átlagéletkor 19,8 év, és a lakosság 60 %-a 25 év alatti; mivel 2050-re Afrika népessége a kétszeresére, a jelenlegi 1,2 milliárdról mintegy 2,4 milliárdra nő, és mivel ugyanekkorra a világ 25 év alatti népességének 50 %-a él majd Afrikában, ami jelentős kihívást jelent majd az afrikai országok gazdasága és demokratikus kormányzása számára, és hatással lesz a geopolitikára, a világkereskedelemre és a migrációra; mivel Afrikában ma négyszer annyi gyermek él, mint Európában, és mivel a szubszaharai Afrika lakosságának 70 %-a 30 év alatti; mivel a lakosság és a középosztály növekedése az élelmiszer-ellátás arányos növelését teszi szükségessé, és ezért az agrár-élelmiszeripari ágazatnak gazdasági és foglalkoztatási lehetőségeket kell megnyitnia az afrikai fiatalok számára, akiknek az ágazatban való részvétele a generációs megújulás és az agrár-élelmiszeripari rendszer megújítása szempontjából is alapvető fontosságú; mivel az afrikai fiataloknak minőségi oktatásra, foglalkoztatási és üzleti lehetőségekre van szükségük ahhoz, hogy hozzájárulhassanak országuk növekedéséhez és fenntartható fejlődéséhez; mivel Európa népessége öregszik, és számos gazdasági ágazat már most is hiányt jelez a szakképzett munkaerőből, és problémákat a gyakornokok megtalálásában; mivel az afrikai nők és fiatalok gazdasági érvényesülése hozzájárul mind a gazdasági növekedéshez, mind a nők társadalmi helyzetének javításához;

S.  mivel az éhezés megszüntetésének fenntartható fejlődési célja az éhezés 2030-ig történő felszámolására, valamint az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás elérésére irányul; mivel e cél megvalósítása az elmúlt években lassult, és bolygónkon több mint 800 millió ember még mindig éhesen fekszik le minden este; mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) előrejelzése szerint az éhezők száma Afrikában jelentősen, 280 millióról 300 millióra emelkedik, és a kontinens 2030-ra Ázsiával egy szintre kerül a legtöbb alultáplált emberrel rendelkező régióként; mivel az élelmezésbiztonság hiánya súlyosbodott a kontinensen, és 2020-ban a lakosság 21 %-a alultáplált volt; mivel az ENSZ élelmiszerrendszerekkel foglalkozó 2021. évi csúcstalálkozója megállapította, hogy e nemkívánatos tendenciák hátterében a konfliktusok növekvő gyakorisága és intenzitása, az éghajlati változékonyság és szélsőségek, a gazdasági lassulás és visszaesés, valamint az egyenlőtlenségek magas szintje áll – ez utóbbit a 2020-as gazdasági visszaesés fokozta, ami főként a Covid19 megfékezésére irányuló intézkedések következménye volt világszerte;

T.  mivel az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás egzisztenciális fenyegetést jelent Afrikára, az EU-ra és az egész világra nézve, és közös reakciókészséget, valamint jelentős beruházásokat tesz szükségessé a reziliencia terén; mivel az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatoknak döntő szerepet kell játszaniuk az éghajlatvédelmi átállás kezelésében, valamint a fenntartható növekedés elérésére, az inkluzív gazdasági fejlődésre és a közjavakhoz való hozzáférésre irányuló közös erőfeszítések előmozdításában, különösen a karbonszegény gazdaságra való áttérés során a fenntartható ellátási láncok és a kereskedelem diverzifikációjának előmozdítása révén; mivel az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2050-re az első klímasemleges kontinenssé válik, és hogy gazdasági növekedését függetleníti az erőforrás-felhasználástól; mivel az afrikai országok az eddigiekhez hasonlóan továbbra is csak nagyon kis mértékben járulnak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, függetlenül attól, hogy ezt a múltbeli, jelenlegi vagy várható kibocsátásokon, valamint a teljes vagy az egy főre jutó kibocsátáson keresztül mérik, míg az EU-ban a termelés, az életmód és a fogyasztási szokások hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz; mivel az éghajlatváltozás hatásai katasztrofálisak lesznek, különösen számos afrikai állam számára, amelyek közül néhány a legsúlyosabban érintettek közé tartozik; mivel a szubszaharai Afrikában a további katasztrófaelhárítás még magasabb költségeinek elkerülése érdekében felmerült alkalmazkodási költségeket a következő évtizedben évi 30–50 milliárd USD-ra, azaz a regionális GDP 2–3 %-ára becsülik; mivel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 27. Konferenciájára (COP27) 2022-ben az afrikai Egyiptomban kerül sor; mivel a szén-dioxid-mentes világra való áttérésnek igazságosnak és méltányosnak kell lennie; mivel az EU azt javasolta, hogy az energiához való hozzáférést tegyék az Afrikával a zöld megállapodás alapján folytatott együttműködés egyik fő pillérévé;

U.  mivel az EU és az AU 150 milliárd EUR összegű, beruházási, egészségügyi és oktatási elemből álló Afrika–Európa beruházási csomagot jelentett be, amely hat év alatt, évente átlagosan 25 milliárd EUR értékben valósul meg, és támogatja a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendre és az AU 2063-as menetrendjére vonatkozó közös törekvéseket; mivel ezek a beruházások nem növelhetik az afrikai országok adósságterheit;

V.  mivel az afrikai háztartások mintegy 34 %-a a napi 1,90 USD nemzetközi szegénységi küszöb alatt él, és a kontinens teljes vagyona mintegy 40 %-a lakosságának körülbelül 0,0001 %-os részének tulajdonában van; mivel az afrikai országok fejlettségében továbbra is nagy különbségek vannak; mivel az afrikai népesség várható gyors növekedése miatt még fontosabb annak biztosítása, hogy azt fenntartható fejlődés, minőségi oktatás és tisztességes munkahelyek teremtése kísérje;

W.  mivel csak minden harmadik afrikai ország rendelkezik a tisztességes munkával foglalkozó országprogrammal, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) az egyes országok prioritásaihoz és eredményeihez igazodó támogatásnyújtásának fő eszközeként hoztak létre;

X.  mivel az Európai Bizottság a Kereskedelmi Főigazgatóság és a Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága közös vezetésével elindította a fenntartható kakaótermelésre irányuló kezdeményezést, amely Ghánára és Elefántcsontpartra összpontosít, Kamerun pedig megfigyelőként vesz részt benne, és amelynek fő célkitűzései a fenntartható jövedelem biztosítása a termelők számára, a gyermekmunka felszámolása a kakaóellátási láncban, valamint a kakaóültetvények létrehozása céljából okozott erdőirtás megszüntetése;

Y.  mivel az UNICEF/ILO 2021. évi, gyermekmunkáról szóló jelentése szerint a gyermekmunka 2012 óta növekszik a szubszaharai Afrikában, és ez a növekvő tendencia a világjárvány mindenre kiterjedő hatásai miatt folytatódni fog;

Z.  mivel a Covid19-világjárvány és annak gazdasági következményei 2020-ban Afrika-szerte visszafogták a növekedést, további 30 millió embert sodorhattak szegénységbe, és súlyosbíthatták a gyermekmunka előfordulásának gyakoriságát; mivel a járvány utáni helyreállítási csomagok a politikai konszenzus alapvető változását jelezték; mivel a közpénzek régiónként eltérő mértékben használhatók fel a helyreállítás támogatására, ami az egyenlőtlenségek súlyosbodásának közvetlen kockázatát hordozza; mivel Afrikában 2022 márciusában a teljes oltási arány nem haladta meg a 15 %-ot (szemben az uniós 73 %-kal); mivel a gyorsan közeledő lejárati idő miatt a vakcinák millióit kell megsemmisíteni, mielőtt a szegényebb országokban felhasználhatóvá válnának; mivel az EU és az AU kötelezettséget vállalt arra, hogy támogatja a teljes körű afrikai egészségügyi szuverenitást annak érdekében, hogy a kontinens reagálni tudjon a jövőbeli népegészségügyi szükséghelyzetekre, továbbá kötelezettséget vállalt arra, hogy e célból támogatja az oltóanyagok, gyógyszerek, diagnosztika, terápiás és egészségügyi termékek afrikai gyártására vonatkozó közös menetrendet, többek között a gyártási kapacitásokba való beruházás, az önkéntes technológiatranszfer, valamint az oltóanyagokhoz, diagnosztikához és terápiás készítményekhez való méltányos hozzáférést lehetővé tevő szabályozási keret megerősítése révén; mivel a Parlament üdvözöl minden olyan intézkedést, amely az afrikai egészségügyi rendszert és a kontinens egészségügyi kapacitásait támogatja;

AA.  mivel Afrikában a Covid19 utáni fenntartható és inkluzív helyreállításhoz további évi 1 billió USD-ra lesz szükség, a válságot megelőzően a fenntartható fejlődési célok finanszírozásában fennálló 2,5 billió USD éves hiányon felül; mivel ez a törekvés fontos befektetési lehetőséget jelent; mivel az Európai Beruházási Bank (EBB) fokozta annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy segítse az afrikai partnereket a Covid19 egészségügyi és gazdasági válságra adott válaszlépésekben, és 2020-ban 5 milliárd EUR-t biztosított több mint 12 milliárd EUR-nyi átalakító magán- és állami beruházás támogatására Afrikában;

AB.  mivel a hatodik EU–AU-csúcstalálkozó hangsúlyozta annak sürgősségét, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) járuljon hozzá a világjárvány elleni küzdelemhez és a világgazdaság helyreállításához, és kötelezte a feleket, hogy konstruktívan törekedjenek a WTO világjárványra adott átfogó válaszáról szóló megállapodás kialakítására, amely a kereskedelemmel és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos szempontokat is magában foglal; mivel az Európai Bizottság, valamint az Egyesült Államok, India és Dél-Afrika kormányai a WTO-tagállamok elé terjesztendő kompromisszumos javaslatot fogalmaztak meg, amely megkönnyítené a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes szabályok, különösen a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-megállapodás (TRIPS) kényszerengedélyezési rendelkezéseinek bizonyos kritériumai alóli mentesítést, ugyanakkor egyelőre nem tartalmaz az afrikai államok által igényelt diagnosztikai eszközökre, berendezésekre és kezelésekre vonatkozó rendelkezéseket; mivel a WTO-n belüli szélesebb körű vita még nem kezdődött meg;

AC.  mivel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform jelentéséről szóló sajtóközlemény megállapította, hogy „a pandémiás kockázat jelentősen mérsékelhető a biológiai sokféleség csökkenését kiváltó emberi tevékenységek korlátozásával, a védett területek nagyobb mértékű megőrzésével, valamint a magas biodiverzitású régiók fenntarthatatlan kiaknázását visszaszorító intézkedésekkel”;

AD.  mivel a Nemzetközi Valutaalap szerint a Covid19-válság következtében az alacsony jövedelmű országok mintegy 60 %-a vagy már jelenleg is adósságválsággal küzd, vagy annak magas kockázatával szembesül, míg 2015-ben ez az arány 30 % alatt volt; mivel a nagymértékben eladósodott európai és afrikai országok kormányai nehezen tudják mozgósítani a gazdasági fejlődés előfeltételeihez, például a képzett munkaerőhöz és a modern infrastruktúrához szükséges beruházásokat;

AE.  mivel az AfCFTA titkársága létrehozta az Afrikai Export-Import Bank (Afreximbank) által finanszírozott 1 milliárd USD összegű AfCFTA kiigazítási alapot, amelynek célja azon országok támogatása, amelyek a vámtarifák csökkentése vagy eltörlése miatt rövid távon bevételkiesést szenvednének el; mivel az AfCFTA titkárságának becslése szerint a tényleges igény körülbelül 7 milliárd USD;

AF.  mivel az EU az agrár-élelmiszeripari termékek legnagyobb importőre és exportőre a világon; mivel annak ellenére, hogy Afrika rendelkezik a világon a legtöbb termőfölddel, az AU országai nettó élelmiszer-importőrök, és a mezőgazdasági termelők termelése nem éri el a lehetséges mértéket, részben bizonyos európai belföldi politikák és gyakorlatok azon árakra gyakorolt hatásai miatt, amelyeken az afrikai mezőgazdasági termelők a helyi piacokon értékesíthetik a termékeiket, és amelyeket a feldolgozott élelmiszerek afrikai exportját versenyképtelenné tevő vámok növelnek; mivel az uniós tejpornak a közös agrárpolitika által támogatott, Nyugat-Afrikába irányuló exportja nőtt, és mivel a tejkvóták 2015. évi uniós eltörlése óta megháromszorozódott kivitel súlyos következményekkel járt számos olyan helyi pásztorra és mezőgazdasági termelőre nézve, akik a tejár tekintetében nem tudnak versenyezni a tejpor rendkívül alacsony árával; mivel a mezőgazdasági termékek EU és Afrika közötti kereskedelmére vonatkozó tisztességes feltételek tiszteletben tartása kell, hogy legyen az uniós és afrikai élelmiszer- és egyéb mezőgazdasági termékek exportjának és importjának alapfeltétele, valamint annak biztosítása, hogy a mezőgazdasági export ne legyen ellentétes azzal a céllal, hogy Afrikában rugalmasabb élelmiszer-ágazatot hozzanak létre; mivel a fenntartható mezőgazdaság mindkét kontinensen történő előmozdítása érdekében Afrikában és Európában egyaránt teret kell engedni a mezőgazdasági reformmodellek számára, amelyek biztosítják a gazdálkodók méltóságát, erősítik a hazai és regionális ellenálló képességet, és mindkét kontinens számára felszabadíthatják annak lehetőségét, hogy bőséges táplálékellátáshoz jussanak, az élelmiszerek tekintetében önfenntartóvá váljanak, és hozzájáruljanak a világ más régióinak élelmezésbiztonságához; mivel az afrikai kontinens tényleges fogyasztást szolgáló, nem exportcéllal termelt élelmiszer-ellátásának akár 70 %-át a családi gazdaságok biztosítják; mivel az ENSZ fejlesztési programjának 2016. évi, az afrikai emberi fejlődésről szóló jelentése szerint a szubszaharai Afrikában a nemek közötti egyenlőtlenség a régió GDP-jének 6 %-ába kerül, ami veszélyezteti a kontinens inkluzív emberi fejlődésre és gazdasági növekedésre irányuló erőfeszítéseit; mivel a nők mezőgazdasági inputanyagokhoz való hozzáférésének kiegyenlítése akár 19 %-kal is növelhetné a növénytermesztés volumenét, fellendítené a mezőgazdasági és az összesített GDP-t, és emberek százezreit emelné ki a szegénységből(14);

AG.  mivel 2020-ban közel 40 %-kal nőtt az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával érintett emberek száma az előző évhez képest; mivel az ukrajnai háború rámutat az élelmezésbiztonság és a globális piac összefonódására, valamint arra, hogy egyes afrikai országok mennyire függenek a kis számú exportáló országból vagy régióból származó élelmiszerimporttól; mivel a túlzott függőség sebezhetővé teheti az országokat a külső sokkhatásokkal szemben; mivel a G7-ek 2022. március 24-i csúcstalálkozóján bemutatták az Élelmezési és Mezőgazdasági Rugalmassági Misszió kezdeményezést, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz az élelmezésbiztonság globális biztosítására, különösen az ukrajnai háború miatti élelmiszer-termelési zavarok által leginkább érintett afrikai országokban; mivel a Nemzetközi Valutaalap háztartási felmérései megállapították, hogy a korai előrejelző rendszerekhez, valamint az élelmiszerárakra és az időjárásra vonatkozó információkhoz való hozzáférés bővítése (még akkor is, ha egyszerű szöveges vagy hangüzenetekkel tájékoztatják a mezőgazdasági termelőket arról, hogy mikor ültessenek, öntözzenek vagy trágyázzanak) lehetővé teheti az éghajlatbarát mezőgazdaságot, és 30 százalékponttal csökkentheti az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának esélyét;

AH.  mivel az alacsony és közepes jövedelmű afrikai országok mikro-, kis- és középvállalkozásai az Afrikán belüli kereskedelem tekintetében jelentős hátrányt szenvednek azon tranzakciós költségek és késedelmek miatt, amelyeket a határokon átnyúló korlátozott bankközi kapcsolatok, a deviza elérhetőségével kapcsolatos problémák, a közvetítők magas szolgáltatási költségei, valamint az eladási és a vételi deviza árfolyamának szükségszerűen az US dollárhoz kötött árfolyamai okoznak; mivel a technológiai fejlesztések és a központi bankok közötti együttműködés, mint például a Pánafrikai Fizetési és Elszámolási Rendszer, kiutat kínálhat ebből a problémából;

AI.  mivel az AfCFTA keretében tárgyalások folynak a szolgáltatások, elsődlegesen az AU által meghatározott öt kiemelt ágazat – a közlekedés, a turizmus, a kommunikáció, valamint a pénzügyi és az üzleti szolgáltatások – tervezett liberalizációjáról; mivel a szolgáltatások az afrikai GDP 54 %-át és a közvetlen külföldi befektetések 75 %-át teszik ki;

AJ.  mivel az AU Afrikára vonatkozó digitális transzformációs stratégiája (2020–2030) 2030-ra biztonságos digitális egységes piacot irányoz elő Afrika számára, ahol biztosított a személyek, a szolgáltatások és a tőke mozgása, és ahol a magánszemélyek és a vállalkozások az AfCFTA szabályaival összhangban zökkenőmentesen hozzáférhetnek az online tevékenységekhez, és részt vehetnek azokban; mivel az afrikai digitális gazdaság lehetőséget kínál a munkahelyteremtés fokozására, különösen a kkv-k számára, amelyek a becslések szerint a munkahelyek 80 %-át adják a teljes kontinensen, és az afrikai gazdaság gerincét alkotják; mivel a kereskedelem digitalizálása és a papírmentes kereskedelmi rendszerek előmozdítása jelentős lehetőségeket rejt magában a kisvállalkozók, köztük a nők által vezetett vállalkozások és a fiatal vállalkozók támogatására; mivel jelentős beruházásokra van szükség az internetes infrastruktúrába az afrikai lakosság digitális részvételének megkönnyítése érdekében, amelynek 2021-ben csak 33 %-a rendelkezett internet-hozzáféréssel; mivel afrikai partnereink is aktívan kérik az EU segítségét Afrika digitális infrastruktúrájának fejlesztéséhez, valamint a megfelelő összeköttetés és internet-hozzáférés biztosításához az egész kontinensen; mivel Afrika a digitális technológiai fejlesztések terén messze lemarad az USA, Kína és kisebb mértékben Európa mögött; mivel az UNCTAD szerint Afrika a digitálisan nyújtható szolgáltatások globális exportjának kevesebb mint 1 %-át adja;

1.  megerősíti, hogy az EU és Afrika közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak 2030-ig történő elérésére és a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek megvalósítására irányuló közös erőfeszítéseink részét képezik; hangsúlyozza, hogy Afrika kulcsfontosságú földrajzi prioritás az EU új kereskedelmi stratégiájában, és hangsúlyozza, hogy az EU és Afrika között intenzívebb párbeszédet kell folytatni; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak több erőfeszítést kellene tennie annak érdekében, hogy a partnerség túlmutasson a hagyományos „adományozó-kedvezményezett” kapcsolaton; hangsúlyozza, hogy az EU és az AU közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok korszerűsítése óriási előnyökkel járhat a gazdasági növekedés, a regionális integráció, a szegénység csökkentése és a munkahelyteremtés ösztönzése szempontjából, hozzájárulhat a Covid19-világjárványból való kilábaláshoz, valamint az országok gazdaságainak zöld és digitális átalakulásához mind az EU-ban, mind az AU-ban, valamint globális kereskedelmi partnereink között, és tiszteletben kell tartania a politikák fejlesztési célú koherenciájának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében foglalt elvét; hangsúlyozza, hogy a földrajzi szomszédságot, valamint a hosszú múltra visszatekintő történelmi és kulturális kötelékeket egyre nagyobb mértékben erősítik a kereskedelmi kapcsolatok; hangsúlyozza, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésére irányuló EU–AU stratégia egyik legfontosabb elemének a civil társadalmi szervezetek részvétele kell, hogy legyen;

2.  arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mélyítse el és strukturálja jobban együttműködését afrikai partnereinkkel, és ennélfogva hozzon létre rendszeres, magas szintű politikai párbeszédet, amely az Európai Parlament bevonása révén parlamenti dimenzióval is bír; kéri, hogy ezt a párbeszédet a regionális csoportosulások és az egyes államok szintjén folytatott eszmecsere, valamint az Afrikában és az EU-ban a civil társadalom érdekelt feleivel folytatott párhuzamos párbeszéd egészítse ki, amely létfontosságú eleme az EU és Afrika közötti egyenlő partnerség előmozdításának;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Afrikai Unió 2063-as menetrendjében foglaltaknak megfelelően ellenálló, versenyképes és szilárd infrastruktúrát és ipari alapot hozzanak létre Afrikában, amelynek célja az ellenállóképes értékláncok kialakítása és a nyersanyagok magas hozzáadott értéket képviselő feldolgozása Afrikában, mint a minőségi munkahelyek megteremtésének egyik fő módja; felhívja a Bizottságot, valamint az európai vállalkozásokat és befektetőket, köztük az EBB-t, hogy az afrikai iparosítási projektekben alkalmazzák a modern, fenntartható és lehetőség szerint éghajlatsemleges termelési technológiákat; ragaszkodik ahhoz, hogy a szociális partnereket vonják be az iparosítás előmozdításának valamennyi szakaszába; e tekintetben hangsúlyozza, hogy Afrikát támogatni kell saját, független makrogazdasági, költségvetési, monetáris és kereskedelmi politikájának kialakításában, és felhívja a Bizottságot, hogy többek között technikai és pénzügyi támogatás révén tegye lehetővé az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete (AKCSÁSZ) számára fejlődő iparágainak védelmét és az erre vonatkozó jogalkotás jogát; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemre irányuló erőfeszítéseket a két kontinens felelős szereplői által kialakított és végrehajtott, az afrikai iparosodást és a tisztességes munkahelyek létrehozását támogató együttműködési politikák és programok központi elemévé kell tenni;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy a glasgow-i éghajlati paktum keretében tett ígéretével összhangban mozdítsa elő a fenntartható beruházásokat a szén-dioxid-mentes gazdaság felé való elmozdulás érdekében, ugyanakkor a zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban biztosítsa a természeti erőforrások és nyersanyagok felelősségteljes és fenntartható beszerzését és kezelését, valamint a fenntartható hulladékgazdálkodást;

5.  hangsúlyozza a jól működő állami intézmények, hatóságok és infrastruktúra alapvető szerepét, és úgy véli, hogy ezek hiánya a kereskedelem jelentős akadálya lehet; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden afrikai országnak javítania kell a jogbiztonságot, mivel ez elengedhetetlen a kereskedelem fejlődéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt afrikai partnereivel a beruházásoknak kedvező üzleti környezet kialakítása érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2021. február 9-én elfogadott, a mediterrán térségre vonatkozó új menetrendben szereplő gazdasági és kereskedelmi javaslatokat a jelenlegi szükséghelyzethez kell igazítani; felszólít továbbá a gazdasági és beruházási terv kereskedelmi vonatkozású projektjeinek mielőbbi zökkenőmentes végrehajtására;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljesen új alapokra van szüksége az Afrikával való gazdasági partnerségéhez, amelyet egyenlő jogok és feltételek, valamint az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján, az afrikai partnerek előtt álló, a kereskedelmi és befektetési kapcsolatokkal összefüggő kihívások, a változó dinamika és a folyamatos egyenlőtlenségek figyelembevételével, a hiányosságok kezelésével kell kialakítani; úgy véli, hogy ez egyedülálló lehetőség a két kontinens közötti kereskedelmi kapcsolatok újjáélesztésére, és hogy a csúcstalálkozó utat nyitott az EU és az AU számára ahhoz, hogy szolidaritáson és együttműködésen alapuló, megújult, kölcsönösen előnyös és fenntartható partnerséget alakítsanak ki, és átformálják a gazdasági, kereskedelmi és kereskedelmi kapcsolatokat Afrika megerősítése érdekében, többek között azáltal, hogy tisztességes és etikus kereskedelmi kapcsolatokat biztosítanak, amelyek kedveznek az afrikai kontinentális integrációnak; hangsúlyozza, hogy az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatoknak elő kell mozdítaniuk az emberi jogokat és a munkajogokat, a felelősségteljes kormányzást, a jogállamiságot és a nemek közötti egyenlőséget, és felkéri a Bizottságot, hogy az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatok keretében támogassa ezeket az elemeket;

8.  sürgeti az Európai Bizottságot, hogy segítsen véget vetni az afrikai nemzetek kizárólag kiszerelési szerepének a gyógyszergyártásban azáltal, hogy egy több érdekelt felet tömörítő rendszert támogat, amely lehetővé teszi az AU országainak, hogy a HIV elleni vakcinák előállítása során már bizonyított módon saját védőoltásokat állítsanak elő, teret nyitva a tudományos fejlődés előtt, és világszerte csökkentve a maroknyi vállalattól való függőséget;

9.  hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány enyhítésére irányuló globális oltási erőfeszítésekre adott uniós válaszok az EU és Afrika közti kapcsolatok megbomlásához vezettek; hangsúlyozza, hogy a hatodik EU–AU csúcstalálkozó eredményeinek új kiindulópontot kell jelentenie az EU–Afrika kapcsolatok fejlesztéséhez; kéri a Bizottságot, hogy kétoldalú jelleggel, strukturáltan működjön együtt az afrikai partnerekkel, és törekedjen regionális és többoldalú szerepvállalásra az EU és Afrika közötti kapcsolatok előmozdítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vitassa meg a Parlamenttel az EU, az USA, India és Dél-Afrika „négyese” által megtárgyalt, a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásai alóli mentességre vonatkozó kompromisszumot; felhívja a Bizottságot, hogy maradjon rugalmas és pragmatikus a WTO-n belüli tárgyalások során, amelyek célja kompromisszum kialakítása a többi WTO-taggal a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásai alóli célzott és ideiglenes mentességről, hogy a 12. miniszteri konferenciáig a kereskedelemmel és az egészségüggyel kapcsolatos szempontok tekintetében megállapodás és érdemi eredmények szülessenek;

10.  ismételten emlékeztet a béke fontosságára a pozitív társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági fejlődés érdekében; tudomásul veszi, hogy számos afrikai kormány nem támogatja az ENSZ Közgyűlésének az Ukrajna elleni agressziót elítélő határozatát, és hogy az uniós álláspontok afrikai támogatása nem magától értetődő; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tárják fel a szkepticizmus különféle okait, és fokozzák a két kontinensen tapasztalható katonai agresszió elleni közös álláspont kialakítására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket;

11.  támogatja az AfCFTA célkitűzéseit és törekvéseit, amelyeket a térség létrehozásáról szóló megállapodás preambuluma rögzít; az afrikai kontinens gazdasági integrációjának elmélyítése érdekében támogatja továbbá a 2063-ig szóló menetrend törekvéseit is, amelyek a személyek, a tőke, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását biztosító kontinentális piac létrehozására irányulnak; úgy véli, hogy az AfCFTA ambiciózus gazdasági integrációs kezdeményezés, amely komoly lehetőséget kínál az afrikai országok számára az inkluzív növekedés fellendítésére, a fenntartható fejlődés lehetővé tételére, a szegénység csökkentésére és az életszínvonal javítására, nagy számú tisztességes munkahely létrehozására, az afrikai országok versenyképességének növelésére, a zöld technológia és energia előmozdítására, az államháztartás fenntarthatóságának növelésére, a korrupció elleni küzdelemre és a felelősségteljes kormányzás előmozdítására, valamint a részes államokon belüli strukturális átalakulásra; felhívja az EU-t az AfCFTA aktív támogatására; hangsúlyozza, hogy Afrika és EU gazdasági sikereit javított és a GDP-növekedéshez képest árnyaltabb mutatók mentén kell értékelni, és ajánlja többek között a Gini-együttható, a tényleges előrehaladási mutató, a humán fejlettségi mutató, az export diverzifikációjának mérésére szolgáló Theil-mutató, a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos mutatók, és különösen a fenntartható fejlődési célok terén elért előrehaladásáról szóló jelentések figyelembevételét;

12.  hangsúlyozza, hogy 2014–2020 között az EU Pánafrikai Programján keresztül több mint 74 millió eurót különített el az AfCFTA létrehozására, és hogy a finanszírozást az AfCFTA-megállapodás tárgyalásával, megerősítésével és végrehajtásával kapcsolatos kapacitásépítésre fordította; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is nyújtsanak pénzügyi és technikai támogatást az AfCFTA megvalósításához; megjegyzi, hogy ahhoz, hogy az AfCFTA beváltsa ígéreteit, és a puszta kereskedelmi liberalizáción túlmutatva kiemelje az embereket a szegénységből, az afrikai országoknak politikai mozgástérre van szükségük a kereskedelmi intézkedések, a diverzifikációs célkitűzések, a lakossági igények kielégítése, a fenntarthatóság és az inkluzív növekedés közti összhangot elősegítő szakpolitikák bevezetéséhez;

13.  felhívja az AU és az EU bizottságát, hogy segítsék elő a regionális értékláncok és a jobb regionális infrastruktúra kialakítását Afrikában; hangsúlyozza, hogy következetes beruházásokra és nyilvános felügyeletre van szükség az általános és a határokon átnyúló fenntartható infrastruktúra fejlesztése terén; rámutat, hogy a regionális kereskedelem, és ezáltal a helyi, regionális és kontinentális értékláncok diverzifikálásának és ellenálló képességének elősegítése érdekében jelentős beruházásokra van szükség a közlekedési infrastruktúra, az összeköttetések és a digitalizálás terén; megjegyzi, hogy az Afrikán belüli kereskedelem akadályainak felszámolása megkönnyítheti a regionális értékláncok növekedését, ami megkönnyítheti az afrikai vállalkozások, és különösen a kkv-k nemzetközivé válását; hangsúlyozza, hogy a Global Gateway kezdeményezésnek hozzá kell járulnia az infrastruktúra fejlesztéséhez az Afrikán belüli kereskedelem fokozása érdekében, és felkéri az AU-partnereket, hogy reagáljanak az „Európa együtt” közös infrastrukturális projektekre vonatkozó javaslataira; felhívja mind az uniós, mind az afrikai partnereket, hogy haladéktalanul hajtsák végre a közösen meghatározott, kiemelt fontosságú projekteket, és hozzanak létre projektekkel kapcsolatos profitlehetőségeket a helyi vállalatok számára, valamint teremtsenek munkalehetőségeket a helyi lakosság számára, szigorúan betartva a magas szintű környezetvédelmi és munkaügyi normákat és a Párizsi Megállapodást; hangsúlyozza a vidéki térségek további infrastruktúrafejlesztésének szükségességét, és rámutat arra, hogy a szubszaharai Afrikában a szállított alapvető élelmiszerek mintegy 40 %-a nem jut el a piacra a rossz infrastruktúra, valamint a hűtési és tárolási lehetőségek hiánya miatt; felszólítja az Európai Bizottságot és az Afrikai Uniót, hogy a kétoldalú kereskedelmi forgalmon túlmenően térképezzék fel az EU és Afrika közötti regionális értékláncokat, és végezzenek SWOT-elemzést, amely azonosítja különösen a közeli országokba történő kiszervezés lehetőségeit és az olyan együttműködési területeket, mint a körforgásos gazdaság és az ellátási láncok ökologizálása; hangsúlyozza a szubszaharai Afrika és Észak-Afrika, valamint Nyugat- és Kelet-Afrika közötti infrastruktúra és kapcsolatok további fejlesztésének fontosságát;

14.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdításának lényegi elemeként építsék be az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatokba; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és beruházási kapcsolatokban megvan a lehetőség arra, hogy előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget, elősegítsék a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalását, valamint hozzájáruljanak az egyenlőbb és reziliensebb gazdaságok és társadalmak kiépítéséhez; véleménye szerint az EU–Afrika partnerségnek – többek között kistermelői szervezeteken keresztül – kiemelten támogatnia kell a női és a fiatal vállalkozókat a vidéki területeken és a városokban, ehhez pedig feltétlenül biztosítani kell számukra az egyenlő hozzáférést a gazdasági és termelési erőforrásokhoz, például pénzügyi szolgáltatásokhoz és a piacokhoz, és meg kell védeni birtokjogokaikat; üdvözli a Bizottságnak a kereskedelempolitika nőkre gyakorolt hatásának jobb megértése érdekében végzett adatgyűjtési és elemzési munkáját; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt afrikai partnerekkel a nemek közötti egyenlőség és a nőknek az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatokban való szerepvállalásának előmozdítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy érvényesítse a nemek közötti egyenlőség szempontját az EU és Afrika közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatokban; kéri a Bizottságot, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokban szerepeltessen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó önálló fejezeteket; hangsúlyozza a vidéki nők alapvető szerepét a mezőgazdaságban és a vidéki gazdaságokban Afrika-szerte, különösen az élelmezésbiztonság terén; emlékeztet arra, hogy Afrikában a mezőgazdasági munka mintegy felét nők végzik; kéri az afrikai és az uniós női vállalkozók közötti cserekapcsolatok fejlesztését, a hálózatépítésre, a tapasztalatok megosztására és közös projektek lefolytatására módot adó platformokat bocsátva rendelkezésre; ösztönzi a nők és a lányok öröklési jogainak előmozdítását, és felszólítja az EU-t, hogy különösen a nők földtulajdonláshoz való teljes jogának elismerése tekintetében támogassa a partnerországokat;

15.  hangsúlyozza, hogy konstruktív párbeszédet kell kialakítani a köz- és a magánszféra között, és lehetővé kell tenni a kultúrák fejlődését az ökoszisztémák intelligens hálózatának kialakítása, valamint a köz- és a magánszféra esetleges hibridizálása érdekében; hangsúlyozza, hogy ennek fényében az EU-nak továbbra is együtt kell működnie az afrikai országokkal a kontinensen végrehajtott magánberuházások megkönnyítése és előmozdítása érdekében, mivel az állami beruházások önmagukban nem elegendőek; szorgalmazza a köz- és magánszféra részvételével létrejött háromoldalú partnerségek bővítését, amelynek célja új kereskedelmi kapcsolatok kialakítása olyan, közös érdeklődésre számot tartó ágazatokban, mint az energia, az ipar és a közlekedés;

16.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokkal párhuzamosan az EU külső beruházási tervének, és különösen annak első pilléreként az Európai Fenntartható Fejlődési Alapnak is kulcsfontosságú szerepe van az EU Afrikával kapcsolatos kereskedelmi és beruházási politikájának alakításában; emlékeztet arra, hogy a terv hangsúlyt fektet a partnerországok beruházási környezetének javítására; hangsúlyozza, hogy az EU azon kötelezettségvállalásának, hogy a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében előmozdítja a magánberuházásokat, maga után kell vonnia az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveken alapuló, kötelező emberi jogi, szociális jogi és környezetvédelmi átvilágításra vonatkozó követelmények megállapítását, amelyek a teljes értékláncra alkalmazandók és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak;

17.  felhívja az AU és az EU bizottságait, hogy teremtsék meg az afrikai országok számára annak feltételeit, és könnyítsék meg számukra azt, hogy mind az elsődleges nyersanyagok forrásaként, mind pedig a köztes és végtermékek exportőreként másképpen integrálódjanak a világgazdaságba, ugyanakkor fenntartsák a fiatal iparágak védelméhez szükséges politikai mozgásteret; javasolja az afrikai egyetemekkel és más kutatási létesítményekkel való fokozott együttműködést a technológia- és ismeretcsere platformjának létrehozása érdekében; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a feltörekvő piacokon végrehajtott fejlesztés és befektetés mindkét kontinens számára lehetőséget jelent, különösen a feldolgozóiparban; hangsúlyozza továbbá az uniós és az afrikai vállalkozások közötti kapcsolatok megerősítésének fontosságát e tekintetben, hogy elősegítsék az értékteremtést és a színvonal emelését, és ezáltal javítsák a versenyképességet;

18.  hangsúlyozza, hogy az ellátási láncok diverzifikációjára irányuló erőfeszítések mindkét kontinens számára lehetőségeket teremtenek, és úgy véli, hogy az EU-nak és az AU-nak együtt kell működnie az uniós és afrikai vállalatok beruházásai és termelése diverzifikációjának támogatásához szükséges feltételek és ösztönzők megteremtése érdekében;

19.  megismétli, hogy az EU és az AU közös érdeke a stabil és szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer, amely hozzájárul a gazdasági növekedés előmozdításához az EU-ban és az afrikai kontinensen; hangsúlyozza, hogy a WTO és annak szabálykönyve reformja és korszerűsítése az EU és az AU közötti együttműködés fontos területe, és felszólítja a partnereket, hogy a WTO-tagok által elfogadott megállapodásnak megfelelően működjenek együtt egy tisztességes és méltányos kereskedelmi és pénzügyi globális struktúra létrehozása érdekében a WTO újjáélesztése révén, beleértve a dohai forduló lezárását a globális déli országok érdekeinek jobb figyelembevétele érdekében;

20.  kiemeli, hogy a WTO által vezetett kereskedelemösztönző támogatási kezdeményezés célja különösen a legkevésbé fejlett országok segítése abban, hogy kiépítsék a kínálati oldali kapacitást és a kereskedelemmel kapcsolatos infrastruktúrát, amelyre szükségük van a WTO-megállapodások végrehajtásához és kihasználásához, valamint szélesebb értelemben véve a kereskedelem bővítéséhez; úgy véli, hogy ebben az értelemben ez a kezdeményezés kulcsfontosságú eleme az Afrikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatoknak, különösen a Covid19-válságot követően;

21.  rámutat arra, hogy a kereskedelemösztönző támogatási programnak szerepet kell játszania a kereskedelemmel kapcsolatos korlátozások kezelésére szolgáló források mozgósításában, az infrastrukturális igények finanszírozásában és az afrikai országok megfelelő szabályozási struktúrák létrehozására irányuló kapacitásának kiépítésében;

22.  hangsúlyozza a WTO, az UNCTAD, az ILO, az ENSZ Környezetvédelmi Programja, a FAO és más ENSZ-szervek közötti együttműködés megerősítésének fontosságát annak érdekében, hogy a közös jólétre vonatkozó közös menetrend megvalósítása révén és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával összhangban életben lehessen tartani a többoldalú jövőképet;

23.  hangsúlyozza, hogy az elszámoltatható és átlátható globális kormányzásban nagyobb szerepet kell kapniuk a parlamenti szerveknek, mivel a közvetlenül választott parlamenti képviselők kulcsfontosságú kapcsolatként működhetnek a polgárok és a multilaterális rendszer között; hangsúlyozza az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió által közösen szervezett, a WTO-ról szóló parlamenti konferencia munkájának fontosságát, és több erőfeszítést sürget az afrikai parlamenti képviselők, különösen a Pánafrikai Parlament fokozottabb bevonása érdekében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a parlamenti képviselőknek jobb hozzáférést biztosítsanak a kereskedelmi tárgyalásokhoz, és hogy bevonják őket a WTO döntéshozatali és felülvizsgálati folyamataiba; felszólít mind az Európai Parlament, mind a Pánafrikai Parlament, továbbá valamennyi WTO-tagállam nemzeti parlamentje szerepének megerősítésére a nemzetközi kereskedelmi és beruházási tárgyalások megbízási szakaszában;

24.  hangsúlyozza, hogy a megújított EU–Afrika kapcsolatoknak erős partnerségre kell épülniük, és középpontjukban a két kontinens legjobb közös érdekeinek kell állniuk; arra a következtetésre jut, hogy az AU és az EU teljes együttműködésen alapuló, egyenrangú felek közötti partnersége megfelelő válasz a globális versenytársak számára; meggyőződése, hogy ha az EU geopolitikai versenyét kizárólag a többi világhatalomtól való elhatárolódás vezérli, a hagyományos befolyási politika folytatása akadályozza a kölcsönösen előnyös együttműködést; rámutat arra, hogy az érdekek tisztességes versenye nem idegen a piacgazdaságoktól, és hogy az afrikai partnereknek továbbra is jogukban áll, hogy hasznot húzzanak a számukra kedvező keresleti helyzetből;

25.  meggyőződése, hogy az olyan uniós érdekeket, mint a nyersanyagokhoz való hozzáférés, a gazdasági kapcsolatok alakítása az uniós gazdaság előmozdítása érdekében, valamint a migráció kezelése, azaz a migráció kiváltó okainak kezelése, a legjobban egy új, egyenlő felek közötti partnerségen keresztül lehet érvényesíteni; meg van győződve arról, hogy egy új, egyenlő felek közötti partnerség révén az EU hatékonyan erősítheti stratégiai autonómiáját;

26.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak előnyben kell részesítenie a migráció, a kényszerű kitelepítés és a mobilitás valamennyi aspektusával kapcsolatos konstruktív elkötelezettséget, és törekednie kell arra, hogy a migráció biztonságos és jól szabályozott módon történjen; alapvető fontosságúnak tartja egy olyan hosszú távú közös stratégia kialakítását, amely összekapcsolja a kereskedelmi, fejlesztési és migrációs politikákat, ahogyan azt az Európai Tanács több következtetése – különösen a 2021. december 16-án elfogadott következtetések – megállapította, mivel egy ilyen stratégia kulcsfontosságú szerepet játszhat az embercsempészet és az afrikai országokból az EU-ba irányuló illegális migrációs útvonalak elleni küzdelemben;

27.  hangsúlyozza, hogy az interkontinentális kereskedelem minőségének javítása megköveteli a mobilitás és a migráció szabályozását az afrikai kontinensen; kitart amellett, hogy – bár a kereskedelempolitika bizonyos körülmények között a munkahelyteremtés révén minimalizálhatja a kényszerű migrációt – sem az EU kereskedelempolitikáját, sem fejlesztési támogatását nem szabad arra felhasználni, hogy a nem uniós országok migrációval kapcsolatos együttműködését biztosítsa, ami alááshatja az EU elveit és értékeit, valamint a szegénység csökkentésére vonatkozó elsődleges célkitűzést; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a kényszerű migrációt csak a jogi útvonalak megteremtésével, a nemzetközi védelem megerősítésével és a kényszerű kitelepítéshez vezető szélesebb körű fejlesztési, politikai, éghajlati és humanitárius válságok kezelésével lehet megoldani;

28.  megállapítja, hogy a Covid19 hatással van az ellátási láncokra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a posztpandémiás világban – az EU-ban és az AU-ban egyaránt – rugalmasabb ellátási láncokat kell kiépíteni a stratégiai autonómia megerősítése, a függőségek azonosítása, a sebezhetőség és az ellátási zavarok jobb kezelése, a termelés diverzifikálása, valamint a társadalmi, környezetvédelmi és egészségügyi célkitűzéseket üzleti modelljükbe integráló, újító vállalkozásokba való nagyobb mértékű befektetés révén; emlékeztet a Parlament elkötelezettségére az európai zöld megállapodás és az annak célkitűzései elérésére irányuló kereskedelmi kezdeményezések mellett, beleértve többek között az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust, a kötelező átvilágításról szóló jogalkotási javaslatot és az erdőirtásmentes termékekről szóló javaslatot; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Bizottság gondosan kövesse nyomon e kezdeményezéseknek az EU–Afrika kereskedelemre gyakorolt hatását, és terjesszen elő kísérő intézkedéseket az esetleges rövid távú zavarok enyhítésére; meg van győződve arról, hogy hosszú távon ezek a jogalkotási kezdeményezések rugalmasabb és fenntarthatóbb globális értékláncokat fognak eredményezni, amelyek a polgárok és a vállalkozások javát szolgálják az EU-ban és Afrikában egyaránt;

29.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Orosz Föderáció ki nem provokált és indokolatlan ukrajnai inváziója jelentős hatást gyakorolt az energia, az üzemanyagok, a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek árának emelkedésére, ami a termelési költségek komoly növekedésén keresztül veszélyezteti a termelés folyamatosságát, és az ellátási láncok zavaraihoz vezethet; megerősített nemzetközi szintű fellépésre szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a politikai döntéshozatal középpontjában az élelmezésbiztonság álljon, hogy elkerülhető legyen a szűkösség és biztosítható legyen a táplálkozásbiztonság a legkiszolgáltatottabb országokban, különösen az afrikai kontinensen, és hogy az élelmezésbiztonságot kereskedelmi eszközökkel kezeljék, valamint megelőzzék az élelmiszerek és nyersanyagok nemzetközi kereskedelmének akadályozását;

30.  úgy véli, hogy az EU pénzügyi és technikai támogatás, szakpolitikai párbeszéd, tudáscsere, új technológiák, valamint az afrikai innováció előmozdítása révén jelentősen hozzájárulhat Afrika élelmiszer-, vetőmag-, műtrágya- és növényvédő szer-behozataltól való jelenlegi függőségének csökkentéséhez;

31.  nagyszabású európai-afrikai beruházási offenzívára szólít fel, amely ösztönzőket biztosít a magánberuházások jelentős növelésére az afrikai államokban, és lehetővé teszi az infrastruktúrába és az éghajlatváltozás elleni küzdelembe történő átfogó állami beruházásokat; ezzel összefüggésben üdvözli a hatodik AU–EU csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalást, amely szerint 150 milliárd EUR-t mozgósítanak a Global Gateway keretében; felszólít arra, hogy ezt a beruházási kezdeményezést a tagállamokkal együtt jelentősen bővítsék;

32.  szorgalmazza, hogy a beruházási offenzíva elsősorban a megújuló energiaforrások fejlesztését és bővítését, a vízellátás biztosítását, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket és a közintézmények infrastruktúrájának kiépítését célzó projektekre összpontosítson; elvárja, hogy minden beruházási projektbe vonjanak be afrikai partnercégeket, és fordítsanak nagy figyelmet a helyi munkahelyteremtésre és az afrikai értékláncok elmélyítésére; felszólítja a Bizottságot, hogy a helyi, regionális és állami partnerekkel együttműködve határozza meg a megfelelő beruházási projekteket Afrikában, és biztosítsa azok végrehajtását;

33.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak kötelezettséget az afrikai országok támogatására ambiciózus és igazságos éghajlat-politikai fellépések végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz keretében nyújtott uniós finanszírozásnak az emberi jogokon alapuló megközelítést kell támogatnia, amely a helyi közösségeket és az őslakos népeket helyezi az éghajlattal, a környezettel és a fejlesztéssel kapcsolatos erőfeszítések középpontjába, és amelynek kezdőpontja a civil társadalommal és a közösségekkel való konzultáció;

34.  megjegyzi, hogy a korábbi vegyes finanszírozási mechanizmusoknak nem sikerült elegendő magánberuházást ösztönözniük; ezért kéri, hogy a beruházási kezdeményezésbe vonják be a helyi kkv-kat, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak a gazdaság diverzifikációjához és a munkahelyteremtéshez;

35.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak az Afrikával fenntartott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait olyan beruházások révén kell elmélyítenie, amelyek tisztességes munkahelyeket teremtenek, és előmozdítják az emberi, munkavállalói és környezetvédelmi jogokat; hangsúlyozza, hogy különböző tényezők miatt az afrikai régiókban és országokban eltérő mértékben férnek hozzá a finanszírozáshoz; kiemeli, hogy a hangsúlyt az új infrastruktúra, például a digitális és zöld infrastruktúra, valamint a megújulóenergia-termelés területén végrehajtott beruházásokra kell helyezni; üdvözli az EBB és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) között 2021 októberében létrejött, együttműködési projektről szóló keretmegállapodást; üdvözli az EBRD és az Afrikai Fejlesztési Bank között 2021-ben létrejött, a magánszektor afrikai fenntartható fejlődésének előmozdításáról szóló egyetértési megállapodást; felhívja a Bizottságot, hogy innovatív pénzügyi eszközök révén mozdítsa elő a beruházásokat az afrikai kontinensen a tőkeáramlás növelése és a kockázatok csökkentése érdekében; arra ösztönzi az EU-t és az afrikai országokat, hogy törekedjenek tárgyalásokra az EU kereskedelempolitikai felülvizsgálatában(15) bejelentett, a fenntartható beruházást elősegítő megállapodásokról, amelyek növelik a kormányok közérdekű szabályozási képességét, és egyensúlyt teremtenek a befektetők és a közösségek jogai és kötelezettségei között; emlékeztet a közszolgáltatásokba, a kutatási képességekbe és az olyan gazdasági ágazatok támogatásába történő következetes beruházások kulcsfontosságú fontosságára, amelyekben az országok vagy régiók komparatív előnyre tehetnek szert; javasolja az afrikai beruházási lehetőségek fellendítését, különösen több kockázati tőke és a beruházások megkönnyítését célzó garanciák biztosításával; üdvözli az Európai Fenntartható Fejlődési Alap Plusz (EFFA+) létrehozását, amely lehetővé teszi a fejlesztésfinanszírozási intézmények számára, hogy beruházási programjaikban nagyobb kockázatot vállaljanak; emlékeztet arra, hogy a fejlesztésfinanszírozásról szóló addisz-abebai cselekvési program kiemelte, hogy a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében több belföldi forrást kell mozgósítani;

36.  arra ösztönzi az afrikai országokat, hogy a jelen időszakban, amikor az UNICA beszámolója szerint az 1990-es években és a 2000-es évek elején megkötött számos beruházási szerződés a közelmúltban lejárt vagy hamarosan lejár, fejlődési szükségleteiknek megfelelően vizsgálják felül és reformálják meg beruházási és kettős adóztatási szerződéseiket; úgy véli, hogy az AfCFTA és a folyamatban lévő regionális integrációs erőfeszítések jó lehetőséget kínálnak a nemzetközi beruházási rendszer egyensúlyának újrateremtésére, amelynek révén az felelőssé és méltányossá válhat, és hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez;

37.  hangsúlyozza, hogy az EU és az AKCSÁSZ között kötött és 2021 áprilisában parafált megállapodás nem tartalmaz a kellő gondosság érvényesítésére szolgáló mechanizmusokat sem a környezetvédelmi normákra, sem az emberi jogokra vagy a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvére vonatkozóan, holott ezek a vonatkozások – tekintettel a megállapodásnak a nemzetközi beruházási megállapodások előmozdítására vonatkozó kötelezettségvállalásaira – különösen nagy jelentőséggel bírnak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak figyelembe kell vennie a különböző fejlettségi szinteket, és biztosítania kell, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások és a partnerek regionális gazdasági integrációs prioritásai következetes összhangban álljanak egymással;

38.  sürgeti a Bizottságot és az EBB-t mint az EU hitelnyújtó szervezetét, hogy dolgozzanak ki hatékony és könnyen hozzáférhető mikrohitel-rendszert, és ezzel összefüggésben erősítsék meg képességüket a magánszektor afrikai fejlődésének támogatására; e tekintetben felhívja az EBB-t, hogy az EFFA+ vegyes költségvetésen keresztül juttasson több forrást az afrikai mikro-, kis- és középvállalkozásoknak; hangsúlyozza továbbá ezzel összefüggésben, hogy a mikrofinanszírozás komoly lehetőségeket kínál a kkv-k és a helyi mezőgazdasági termelők érvényesülésének elősegítése szempontjából; olyan mikrohitel-rendszerek létrehozását ajánlja, amelyek biztosíték vagy más pénzügyi garancia nélkül teszik lehetővé a hitelhez jutást; hangsúlyozza egy ilyen rendszer fontosságát a nők és a fiatalok szerepének megerősítésében, akiknek finanszírozási eszközökhöz való hozzáférését jelentősen javítani kell; e tekintetben megfelelő kísérő intézkedésekre, például technikai és jogi segítségnyújtásra és tanácsadásra, valamint a helyi partnerekkel való szövetségek kialakítására szólít fel annak érdekében, hogy e mikrohitelek valóban hozzáférhetők legyenek; úgy véli, hogy a szociális gazdaság, a szövetkezetek, valamint a mikrohitel-rendszerek a 204. számú ILO-ajánláson alapuló egyértelmű stratégiák révén való támogatása hozzájárul az informális gazdaság olyannyira szükséges kifehérítéséhez;

39.  felhívja az EU-t, hogy növelje az afrikai országoknak és az AU-nak nyújtott támogatását a vállalkozások illegális tőkemozgásai és adókijátszása elleni küzdelemben, és kezdeményezéseket sürget annak biztosítására, hogy a vállalatok ne járuljanak hozzá az afrikai országokból történő tőkekiáramláshoz; emlékeztet arra, hogy Afrikát évente mintegy 88,6 milliárd USD veszteség éri az illegális tőkemenekítés miatt, ami a kontinens GDP-jének 3,7 %-át teszi ki; a folyamatos adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás megállítása érdekében közös erőfeszítésekre szólít fel, amelyek biztosítják, hogy az adókat ott fizessék meg, ahol nyereség és valós gazdasági érték keletkezik; szorosabb együttműködésre szólít fel az AU és az EU, valamint tagállamaik között a társasági adó átláthatóságával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó intézkedések nemzetközi előmozdítása terén, beleértve a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló uniós irányelvvel(16) kapcsolatos együttműködés javítását is; felhívja a Bizottságot, hogy az illegális tőkemozgásokkal és az adókijátszással foglalkozzon a kereskedelemösztönző támogatási rendszerek keretében is, valamint a gazdasági együttműködési megállapodások korszerűsítéséről szóló tárgyalások során a megfelelő fejezetek szerepeltetésével;

40.  hangsúlyozza, hogy a legkevésbé fejlett országok érdekeltek a szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszerekben, és határozottan támogatják azokat, és ezen országok nemzetközi kereskedelmi rendszerbe való integrációját szintén javítani kell; tudatában van annak, hogy a különleges és megkülönböztetett bánásmód a WTO egyik alapelve; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fejlődő országok teljes mértékben gyakorolhassák a WTO különleges és megkülönböztetett bánásmódra vonatkozó rendelkezései szerinti jogaikat, különösen az élelmezésbiztonságuk garantálása érdekében; azon a véleményen van, hogy egy adott termék egyetlen országtól vagy földrajzi régiótól való túlzott függése kiszolgáltatottá tehet országokat a külső sokkhatásoknak, ami rendkívül káros hatással lehet a fejlődő országok élelmezésbiztonságára; ezért úgy véli, hogy a Bizottságnak támogatnia kell afrikai partnereinket kereskedelmi forgalmuk diverzifikálásában, rezilienciájuk fokozása érdekében; közös, WTO-szintű erőfeszítésekre szólít fel az EU afrikai partnereivel annak érdekében, hogy többoldalú megoldások szülessenek a WTO Mezőgazdasági Bizottságában tárgyalt globális agrárpolitikai kérdések terén fennálló jelentős megosztottságra;

41.  hangsúlyozza, hogy a különböző afrikai államokban végrehajtott átfogó agrárreformokon alapuló, jelentős és fenntartható mezőgazdaságot támogató többoldalú kereskedelmi szabályokra van szükség, hogy az egész kontinensen garantálják az élelmezésbiztonságot; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy védeni kell és elő kell mozdítani a helyi közösségek jogát a természeti erőforrásokhoz, többek között a földhöz és a vízhez való hozzáféréshez, valamint az ezek feletti ellenőrzéshez; elítéli az Afrikában zajló nagyarányú földszerzéseket; aggodalmát fejezi ki a külföldi befektetők afrikai földszerzésének mértéke miatt, amely a gyengébb kormányzási struktúrákkal rendelkező országokban koncentráltan zajlik, és fenyegetheti az élelmezésbiztonságot, valamint a termőföldhöz és a vízhez való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy inkluzív folyamat útjára indításával biztosítani kell a civil szervezetek és a helyi közösségek érdemi részvételét a nagyarányú földszerzés visszaszorítását célzó politikák és intézkedések kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében; kéri, hogy a földtulajdon- és földhasználati jogok védelmét szolgáló valamennyi projektben – így a kereskedelmi projektekben is – tartsák tiszteletben a földtulajdon és földhasználat felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokat, valamint hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a projektek ne veszélyeztessék a mezőgazdasági kistermelők, különösen a nők földhöz fűződő jogait; nyomatékosan kéri továbbá, hogy az EU és Afrika ismerje el az őslakos népeknek a földjeikhez és természeti erőforrásaikhoz fűződő, az Egyesült Nemzetek őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatában és a 169. sz. ILO-egyezményben rögzített hagyományos tulajdonjogait és ellenőrzési jogait, továbbá tartsa be a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét;

42.  hangsúlyozza, hogy az EU és Afrika közötti kereskedelmi partnerségnek meg kell védenie az afrikai országok élelmiszer-önrendelkezéshez való jogát, biztosítania kell a fenntarthatóság elveinek betartását, és soha nem áshatja alá az élelmezésbiztonságot, az élelmiszer-biztonságot és az élelmiszerek minőségét, és nem támogathatja az erdőirtást vagy a környezet romlását; hangsúlyozza, hogy ehhez mindkét kontinensen nagyobb mértékű kötelezettségvállalásra, valamint a biztonságos, ellenálló és fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerek fellendítésére van szükség annak érdekében, hogy fokozódjanak az éhezés megszüntetésére irányuló 2030-as fenntartható fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítések, és támogatni lehessen az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló közös fellépést; megállapítja, hogy át kell alakítani az értékláncok szerkezetét annak érdekében, hogy a termelés feldolgozási és értékteremtő részeinek nagyobb része a származási országokban valósuljon meg; ismételten hangsúlyozza az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott termékek tiszteletben tartásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődési célokkal összhangban biztosítsa, hogy a beruházási eszközök, például a Global Gateway és a Globális Európa hozzájáruljanak a fenntartható mezőgazdasági ágazat kialakításához Afrikában, és támogassa az AfCFTA megvalósítását az Afrikán belüli mezőgazdasági kereskedelem tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az oktatást és a szakképzéseket a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, köztük az agroökológia elősegítése érdekében Afrikában, és mozdítsa elő a meglévő afrikai kezdeményezéseket; emlékeztet arra, hogy az agroökológia képes a fenntarthatóság gazdasági, környezeti és társadalmi dimenzióinak összeegyeztetésére, ami az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform és a Világbank kulcsfontosságú jelentéseiben, valamint a FAO által vezetett, a mezőgazdaságról, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérésben is elismerést nyert; felszólítja az EU-t és Afrikát, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 15. konferenciáján vállaljanak vezető szerepet egy ambiciózus globális megállapodás megkötésében; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy Európában a fenntartható mezőgazdaság és a fenntarthatóbb táplálkozás jelentősen hozzájárulhat az afrikai országok élelmezésbiztonságának garantálásához;

43.  hangsúlyozza, hogy egyes afrikai országok az élelmezésbiztonság miatt aszimmetrikusan függnek a mezőgazdasági behozataltól; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió következményekkel jár bizonyos mezőgazdasági élelmiszertermékekkel, főként gabonafélékkel való ellátásra nézve, tekintettel arra, hogy sok állam jelentős mértékben függ e behozataltól, valamint hogy az ellátási lánc globális zavarai és az áremelkedések globálisan – különösen az afrikai kontinensen – az élelmiszer-ellátás bizonytalanságához vezetnek; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy értékeli az orosz-ukrán háború gabonabehozatalra és élelmezésbiztonságra gyakorolt hatását, és felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb lépjen fel az lehetséges humanitárius válságok ellen; hangsúlyozza továbbá, hogy a fegyveres konfliktus fennakadásokat okoz bizonyos termékek, például a citrusfélék, a kávé és a tea Oroszországba irányuló afrikai exportjában; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az afrikai országokkal a mezőgazdasági termékekhez való hozzáférés biztosítása érdekében, és használja fel a meglévő kereskedelmi eszköztárat az afrikai partnereink mezőgazdasági termékekhez való hozzáférésének kezeléséhez és megkönnyítéséhez, valamint támogassa őket mezőgazdasági termelésük fellendítésében az élelmezéssel kapcsolatos ellenálló képességük erősítésében;

44.  emlékeztet arra, hogy az afrikai országok az uniós kivitel fontos célpiacai, és az EU továbbra is az Afrikából származó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek legnagyobb piaca: 2020-ban az Afrikába irányuló uniós agrár-élelmiszeripari kivitel értéke 17,6 milliárd EUR-t, az Afrikából származó behozatalé pedig 16,5 milliárd EUR-t ért el; felhívja a figyelmet arra, hogy az Afrikából származó importnak, és különösen az agrár-élelmiszeripari termékeknek meg kell felelniük az uniós egészségügyi, biztonsági és minőségi előírásoknak, ideértve a hormonok, antibiotikumok és géntechnológiával módosított szervezetek használatára vonatkozó előírásokat is; hangsúlyozza, hogy technikai támogatást és képzést kell nyújtani annak biztosítása érdekében, hogy az afrikai termelők lehetőséget és know-how-t kapjanak az uniós normáknak való megfelelésre; meggyőződése, hogy az EU-nak az agrár-élelmiszeripari ágazat jelentős globális szereplőjeként az emberi és munkajogok tiszteletben tartására, a tisztességes versenyre, az elővigyázatosság elvére, a környezetvédelemre és az állatjólétre építve, a WTO szabályaival összhangban együtt kell működnie az afrikai országokkal a fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó referenciák és nemzetközi normák továbbfejlesztésében; emlékeztet arra, hogy az EU „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia célkitűzéseivel és a fenntartható fejlesztési célokkal összhangban valamennyi partnerével együtt kötelezettséget vállalt a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekre való globális átállás támogatására és előmozdítására; rámutat, hogy az élelmiszerek előállításával, forgalmazásával és fogyasztásával kapcsolatos jelenlegi viszonyok átalakítása az EU és Afrika közös célja; rámutat ezért, hogy az EU és afrikai partnerei közötti együttműködésnek az élelmiszer-ellátás központi kérdésére kell összpontosítania, testre szabott együttműködési programokat szervezve uniós és afrikai mezőgazdasági termelők és kkv-k között, valamint a fenntartható mezőgazdasági fejlődésbe, a korszerű közlekedési hálózatokba és a megfelelő tárolási infrastruktúrákba történő célzott beruházások révén, eszközöket biztosítva az afrikai mezőgazdasági termelők számára ahhoz, hogy ellenállóvá tegyék a gazdálkodást az éghajlati kihívásokkal szemben;

45.  erősebb szakpolitikai koherenciát szorgalmaz uniós szinten az agrár-élelmiszeripari kereskedelemmel összefüggésben, tekintettel azokra a globális szintű hatásokra, amelyeket a közös agrárpolitika és az agrártermékek kereskedelme gyakorol a fenntartható fejlődési célok elérése felé történő előrehaladásra; felszólítja az EU-t, hogy vegye figyelembe az Afrika vidéki területeivel foglalkozó munkacsoport következtetéseit az afrikai élelmiszerláncokba való beruházások szükségességéről, és megkülönböztetett figyelmet fordítson a hozzáadott értékkel rendelkező termékekre; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy tevékenyen működjenek együtt afrikai partnereikkel az EU–Afrika stratégia és az európai zöld megállapodás közötti szinergiák megteremtése érdekében, különös tekintettel „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia külső dimenziójára;

46.  hangsúlyozza a kutatás és az innováció fontosságát a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a száraz termőterületeken működő agroökoszisztémák és élelmiszerrendszerek mezőgazdasági termelők általi alkalmazásának ösztönzésében; szorgalmazza e tekintetben, hogy az igazságos átmenet során nagyobb mértékben vegyék igénybe az afrikai hagyományos tudás hozzájárulását, főként a mezőgazdasági gyakorlatok, a halászat és az erdők védelme tekintetében, elősegítve az afrikai emberek és helyi közösségek érdekeinek érvényesülését;

47.  sajnálja, hogy az afrikai földfelszín mintegy 43 %-át borító, így fontos karbonelnyelőként működő legelőterületek stratégiai fontossága nem kap elismerést; hangsúlyozza a mezőgazdasági kisüzemek és a legeltetéses állattenyésztés, valamint más hagyományos/helyi élelmiszerrendszerek támogatásának fontosságát a rezilienciájuk megerősítése, valamint az élelmezésbiztonsághoz, a fenntartható erőforrás-gazdálkodáshoz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez való hozzájárulásuk ösztönzése érdekében; megállapítja például, hogy a legeltetési jogok és a közösségi legelők a hagyományos földhasználati jogok körébe tartoznak, amelyek szokásjogon és nem szerzett tulajdonjogon alapulnak; felhívja a Bizottságot, hogy a helyi közösségekkel és a helyi érdekelt felekkel közösen dolgozzon ki stratégiát e potenciál fenntartható – például pásztorok által folytatott – legelőgazdálkodás révén történő optimalizálására; kéri a letelepedett mezőgazdasági termelő lakosság és a legeltetéses állattenyésztést folytató nomád közösségek közötti társadalmi feszültségek feloldását, különösen azokban a régiókban, ahol azokat etnikai-vallási konfliktusok kísérik;

48.  javasolja, hogy fordítsuk meg azt a nemkívánatos tendenciát, hogy Afrikában egyre többen szenvednek az élelmiszer-ellátás bizonytalansága miatt, éspedig tegyük ezt a konfliktus sújtotta területeken a humanitárius, fejlesztési és béketeremtő politikák integrálásával, az élelmiszerrendszerek éghajlati ellenálló képességének növelésével, a gazdasági nehézségekkel szembeni ellenálló képesség erősítésével, a tápláló élelmiszerek árának csökkentése és tápértékének növelése érdekében az élelmiszer-ellátási láncok mentén történő beavatkozással, a szegénység és a strukturális egyenlőtlenségek kezelésével, a szegényeket támogató és befogadó beavatkozások biztosításával, valamint az élelmiszeripari környezet megerősítésével és a fogyasztói magatartás megváltoztatásával, többek között kereskedelmi intézkedésekkel, az emberi egészségre és a környezetre pozitív hatást gyakorló táplálkozási minták előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy fenntartható és innovatív szakpolitikákra van szükség, amelyek lehetővé teszik az afrikai államok számára, hogy ugrásszerű fejlődést elérve, a fenntartható agrár-élelmiszeripari gyakorlatokra való ökológiai és társadalmi átállás megvalósítása érdekében szakítsanak a régebbi és szennyezőbb technológiákkal és mezőgazdasági gyakorlatokkal; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari ágazat az ellenálló képességet fokozó intézkedések, a mezőgazdasági gyakorlatok fenntartható modernizálása, a termékek minőségének javítása és a termékek diverzifikálása révén központi szerepet játszik az afrikai gazdaságban, valamint a vidéki területeken működő számos kisüzem és családi gazdaság számára a tisztességes és fenntartható munkalehetőségek biztosításában; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a helyi mezőgazdasági vállalkozásokat, és növelje a kis- és családi gazdaságok versenyképességét a nagyméretű vállalati gazdaságokkal szemben; aggodalmát fejezi ki a monokultúrákon alapuló, nagymértékben iparosodott gazdaságok terjeszkedése miatt, ami mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket és fokozza a talaj erózióját, valamint a biológiai sokféleség folyamatos csökkenését; hangsúlyozza a mezőgazdasági termelők fontosságát a különböző afrikai régiók körforgásos gazdaságának megerősítésében; üdvözli az Afrika vidéki területeivel foglalkozó munkacsoport javaslatát, amely szerint az uniós tagállamok és az afrikai partnerországok mezőgazdasági szerveit összekötő EU–Afrika ikerintézményi programot kell indítani, amelynek keretében az elkötelezett és hasonló partnerek megoszthatják egymással bevált gyakorlataikat és ismereteiket;

49.  hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerek intenzív mezőgazdasági termelésben történő használata Afrikában a környezeti károk mellett hatást gyakorolhat a munkavállalók egészségére is, akik csupán alig férnek hozzá növényvédelmi oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz; szorgalmazza a fenntartható növényvédelmi gyakorlatokra, illetve a növényvédő szerek alternatíváira vonatkozó oktatást és képzést, továbbá a veszélyes szereknek való kitettség minimumra szorítását; elítéli az EU által a növényvédő szerek esetében alkalmazott kettős mércét, ami abban áll, hogy az EU-ban betiltott veszélyes anyagok afrikai és más nem-uniós országokba irányuló kivitele engedélyezett; kéri ezért a jelenlegi uniós szabályok módosítását e jogi következetlenség megszüntetése érdekében, összhangban az 1998. évi Rotterdami Egyezménnyel és az európai zöld megállapodással;

50.  hangsúlyozza, hogy a kártevők elleni védekezés alternatív rendszereinek kidolgozása révén is segíteni kell az afrikai országokat az EU-ban betiltott növényvédő szerek használatának csökkentésében; hangsúlyozza, hogy az EU nem ellenőrzi következetesen az EU egységes piacán nem engedélyezett növényvédő szerek afrikai és más nem-uniós országokba irányuló kivitelét; felszólít e következetlenség gyors megszüntetésére, mivel az teljesen ellentétes az európai zöld megállapodás szellemével;

51.  rámutat arra, hogy a világ más régióihoz képest a hozzáadott értéknek a mezőgazdasági értékláncokban való eloszlása többnyire kedvezőtlen az afrikai kistermelők számára, amint az megfigyelhető a piaci koncentrációnak a kakaót termesztő mezőgazdasági termelőkre és országokra gyakorolt hatásaiban; üdvözli Ghána és Elefántcsontpart arra irányuló kezdeményezését, hogy létminimum-különbséget állapítsanak meg a kakaó tekintetében; üdvözli a fenntartható kakaóra vonatkozó uniós kezdeményezés létrehozását, és kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a magánszektor arra irányuló kötelezettségvállalásait, hogy tisztességes árakat fizessenek a kakaótermelőknek, ami a gyermekmunka mellőzésével is lehetővé teszi számukra a fenntartható termelést; emlékeztet arra, hogy az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatoknak és kezdeményezéseknek, többek között a kakaóra vonatkozó kezdeményezés átlátható és megbízható nyomon követésen és elszámoltathatóságon kell alapulniuk; kéri az érdekelt felek részvételén alapuló, a civil társadalmat a stratégiák és az ágazati politikák kidolgozásába bevonó megközelítés biztosítását; osztja a Kakaókoalíció azon nézetét, hogy a kellő gondosságra vonatkozó, előkészítés alatt álló uniós jogszabályoknak, többek között az erdőirtásról szóló rendeletnek célja kell hogy legyen az, hogy a fenntartható kakaóágazat megvalósításának alapvető lépéseként létminimumot biztosítson a kakaótermelők számára;

52.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU Afrikával kapcsolatos kereskedelempolitikája nagyon széttagolt; megismétli, hogy a különböző gazdasági partnerségi megállapodásoknak hozzá kell járulniuk az Afrikán belüli integráció fejlesztéséhez, egy tisztességes és fenntartható kereskedelmi modell kialakításához, valamint a szegénység csökkentéséhez; megállapítja, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások sikerének értékelésével kapcsolatos álláspontok eltérőek, mivel egyesek az EU-ban és Afrikában azzal érvelnek, hogy az elmúlt évtizedben megkötött vagy tárgyalt megállapodások nem felelnek meg kellőképpen az új partnerség követelményeinek, és elsősorban az EU érdekeinek érvényesítésére irányultak, megállapítják, hogy a részes államokba irányuló uniós export káros volt a helyi termelésre, különösen a mezőgazdasági ágazatban, sajnálják, hogy nem sikerült elérni a megállapodások olyan fontos célkitűzéseit, mint az értékláncok diverzifikálása és az afrikai regionális integráció előmozdítása, és a fő exportcikkek továbbra is a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok, és ebben látják az egyik okát annak, hogy a megállapodásokat gyakran bírálják vagy utasítják el számos afrikai államban; mások viszont az EU-ban és az AU-ban azzal érvelnek, hogy a megállapodások hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez és előmozdítják azt a fenntartható fejlődési célokkal és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrenddel összhangban, csökkentik a szegénységet, elősegítik az Afrikán belüli kereskedelmet, javítják a regionális integrációt, hozzájárulnak a kereskedelem megkönnyítéséhez és a kereskedelem útjában álló szükségtelen akadályok felszámolásához, fokozzák a vállalkozások, különösen a kkv-k bejutását az uniós és az afrikai piacokra, előmozdítják a köz- és magánberuházásokat Afrikában, előmozdítják a helyes és fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, valamint az EU–AU csúcstalálkozó eredményeinek figyelembevételével előmozdítják az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatokat, ugyanakkor az e véleményen lévők úgy vélik, hogy e szerep teljes körű betöltéséhez, valamint az uniós és az afrikai értékláncok integrációjának elősegítéséhez elengedhetetlen a megállapodások végrehajtása és olyan rendelkezések beemelésével történő korszerűsítése, amelyek támogatják a határokon átnyúló értékláncokat, beleértve olyan további területeket is, mint a szolgáltatások kereskedelme, a beruházások, a szellemi tulajdonjogok és a verseny, ami megnyugtatná a vállalkozásokat és a befektetőket az említett országokban uralkodó üzleti környezet tekintetében;

53.  úgy véli, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásoknak fokozniuk kell az afrikai országok arra irányuló képességét, hogy az élelmezésbiztonság, az egészségügyi ellátás és a szegénység csökkentése terén jobban kihasználják a kereskedelmi lehetőségeket;

54.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak a nyersanyagokra kivetett exportadók betiltására irányuló igénye hosszú ideje akadályozza a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalási folyamatot; hangsúlyozza, hogy azon gazdaságok esetében, amelyek bevételeiket szinte kizárólag a természeti erőforrások kiaknázására alapozzák, az ilyen adók tilalma konzerválhatja a segélyektől való függőséget, ugyanakkor akadályozza a gazdasági diverzifikációt; hangsúlyozza az afrikai országok jogát a nyersanyagok közérdekből történő szabályozására, és felszólítja az EU-t, hogy tartózkodjon olyan kereskedelempolitika elfogadásától, amely általános szabályként megtiltja az afrikai országok számára, hogy exportadót vessenek ki a nyersanyagokra, amennyiben az összeegyeztethető a WTO szabályaival;

55.  ismételten kéri, hogy az új gazdasági partnerségi megállapodások tárgyalása előtt részletesen elemezzék a megállapodások helyi gazdaságokra, regionális integrációra, gazdasági diverzifikációra és fenntartható fejlődési célokra gyakorolt hatását; felszólít a gazdasági partnerségi megállapodások azáltali korszerűsítésére, hogy a kereskedelem és a fenntartható fejlődés vonatkozásában erős, kötelező erejű és végrehajtható, a Párizsi Megállapodással összhangban álló fejezetekkel egészítik ki azokat; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy afrikai partnereinkkel együttműködve mozdítsa elő a tisztességes és fenntartható kereskedelmet, különösen a gazdasági partnerségi megállapodások fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos fejezetein keresztül, és működjön együtt partnereinkkel a fenntartható fejlődési célok közelgő felülvizsgálatában; hangsúlyozza továbbá, hogy a mezőgazdasági ágazatban elterjedt kényszer- és a gyermekmunka felszámolására irányuló célkitűzést be kell építeni az uniós kereskedelmi megállapodások kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteibe; szorgalmazza az EU–Afrika kereskedelmi megállapodások végrehajtásának valamennyi érdekelt fél, ezen belül az európai uniós és afrikai civil társadalom és közösségek, a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek általi szisztematikus, átlátható és bizonyítékokon alapuló nyomon követését, valamint a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája és a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia elvének tiszteletben tartását; részletes elemzésre szólít fel a meglévő gazdasági partnerségi megállapodások és kereskedelmi megállapodások afrikai országokra gyakorolt hatásáról annak meghatározása céljából, hogy azok mennyiben egyeztethetők össze az AfCFTA-folyamat és a kontinentális integráció támogatására, valamint a fenntartható fejlődési célokkal és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkével való összhang biztosítására irányuló erőfeszítésekkel; az eredmények függvényében a gazdasági partnerségi megállapodások rendelkezéseinek kiigazítására szólít fel; felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben a gazdasági partnerségi megállapodások felülvizsgálata során – afrikai partnereinkkel szorosan együttműködve – foglalkozzon minden olyan lehetséges hatással, illetve enyhítsen rajtuk és kerülje el őket, amely akadályozhatja az afrikai belső piac fejlesztésének célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásoknak támogatniuk kell az AfCFTA továbbfejlesztését; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások biztosítsák, hogy a felek közötti gazdasági kapcsolatok kölcsönösen előnyös módon történő megerősítésének alapját képezzék, figyelembe véve a felek fejlettségi szintjét; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a kkv-kra, és technikai segítségnyújtással támogassa az EU-ba exportáló afrikai kkv-kat; megjegyzi, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások vonzóbbá tétele érdekében azoknak más vonatkozásokra is ki kell terjedniük, ilyenek lehetnek többek között a kapacitásépítés, a nők szerepvállalásának ösztönzése a gazdaságban (így a mezőgazdaságban is), valamint a fiatalok számára kínált lehetőségekbe való befektetés az afrikai országokban;

56.  emlékeztet arra, hogy a fenntarthatósági fejezetek végrehajtásával párhuzamosan az EU fejlesztési támogatásán és egyéb beruházásain keresztül kapacitásépítésnek kell kísérnie a partnerországokat kötelezettségvállalásaik betartásában(17), és hogy a civil társadalmi érdekelteket be kell vonni a nyomon követésbe(18);

57.  üdvözli az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról (GSP) szóló rendelet(19) reformját és annak szerepét a kereskedelmi lehetőségek növelésében, a fejlődő országok exportjának diverzifikálásában, a fenntartható fejlődés előmozdításában, valamint az emberi jogok, a munkavállalói jogok, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, a jó kormányzás és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartásának biztosításában; tudomásul veszi, hogy a közeljövőben több afrikai ország is kikerül a legkevésbé fejlett országok státuszából, és hogy támogatni kell őket a GSP-státuszba való zökkenőmentes átmenetükben; úgy véli, hogy ezek az országok profitálnának a GSP+ státuszból, és arra ösztönzi őket, hogy vegyék fontolóra a jelentkezés lehetőségét, ugyanakkor felhívja az Európai Bizottságot, hogy proaktívan viszonyuljon e potenciális tagjelöltekhez, nyújtson támogatást számukra a kritériumok teljesítéséhez, és biztosítsa a zökkenőmentes átmenetet a legkevésbé fejlett ország státusz és a GSP+ partnerországi státusz között; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a GSP kiegészítse az afrikai kontinensen indult egyéb kereskedelempolitikai kezdeményezéseket; felhívja a régió azon országait, amelyek a GSP és a „fegyver kivételével mindent” rendszer kedvezményezettjei, hogy törekedjenek nemzetközi kötelezettségvállalásaik hatékony végrehajtásának megerősítésére;

58.  felszólít a környezeti termékekkel és zöld technológiákkal kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre irányuló befektetések növelésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg az annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy a vállalati fenntarthatósági átvilágítással és az erdőirtás-mentességgel kapcsolatos jövőbeli uniós szabályok végrehajtása ösztönözze a hosszú távú beszerzési kapcsolatokat, a jobb beszerzési gyakorlatokat, a megélhetéshez elegendő munkavállalói bérek és kistermelői jövedelmek biztosítását, a környezet tiszteletben tartását, valamint az érdekelt felek, köztük a jogtulajdonosok érdemi bevonását az átvilágítási folyamat minden szakaszában; emlékeztet arra, hogy Afrika kivételes biológiai sokféleségnek ad otthont; mély aggodalmát fejezi ki a természeti erőforrások túlzott kiaknázása és a biológiai sokféleség csökkenésének a rezilienciaszintekre gyakorolt hatása miatt; különösen aggasztja az erdőirtás ütemének növekedése Afrikában, konkrétan a Kongói-medencében, amely 2020-ban a második lett a természetes erdők pusztulása tekintetében (egyedül Brazília előzte meg), valamint Kamerunban, továbbá aggodalmát fejezi ki a vadon élő ritka fajok csempészete miatt is; rámutat, hogy az afrikai trópusi erdők kiirtása a biodiverzitás csökkenése, a szén-dioxid-megkötési képesség elvesztése, valamint az őshonos közösségek élőhelyének és életmódjának károsodása miatt jóvátehetetlen veszteségekhez vezet majd; emlékeztet arra, hogy az erdők jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez, a biológiai sokféleség megóvásához, valamint az elsivatagosodás és a túlzott mértékű talajerózió megelőzéséhez; kiemeli a víz szerepét a társadalmi és gazdasági ellenálló képesség kulcsfontosságú építőelemeként, különösen az élelmezés- és táplálkozásbiztonság összefüggésében, továbbá felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a víz szűkös erőforrássá válik; ezért úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vízellátásra; hangsúlyozza, hogy az elsivatagosodás és a sáskajárás tovább súlyosbította a már amúgy is nehéz élelmiszer-biztonsági helyzetet Afrikában, a Covid19-világjárvány és az ebből eredő gazdasági és logisztikai problémák pedig rávilágítottak arra, hogy a helyi és regionális piacok képesek lehetnek ellensúlyozni a globális élelmiszerrendszer gyenge pontjait és hiányosságait; úgy véli, hogy a kereskedelmi partnerségnek olyan modelleken és technológiákon kell alapulnia, amelyek jól igazodnak az afrikai országok mezőgazdasági modelljeihez, gazdaságaihoz és terményeihez, valamint a különösen a képzésen és a tudáscserén keresztüli együttműködésen, biztosítva a mezőgazdasági termelők tulajdonjogát, függetlenségét és kezdeményezési jogát;

59.  hangsúlyozza a városok és települések fontosságát a tisztességes kereskedelem szellemének előmozdításában; elismerését fejezi ki a Bizottságnak az „Uniós városok a tisztességes és etikus kereskedelemért” díj meghirdetéséért; elismerését fejezi ki Valdis Dombrovskis alelnöknek és kereskedelmi biztosnak e fontos kezdeményezés folytatása iránti elkötelezettségéért; felhívja a Bizottságot, hogy a két kontinens városai és települései közötti közvetlen együttműködés fokozása érdekében keresse az együttműködést az AU Bizottságával a tisztességes és etikus kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása, valamint a városi tanácsok számos vonatkozó kezdeményezésének láthatóságának növelése érdekében;

60.  úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány után most jobban, mint valaha, globális szinten, és különösen Afrika tekintetében új megközelítéseket kell alkalmazni a gazdasági, üzleti és kereskedelmi kapcsolatok terén, amelyek a tisztességes és etikus kereskedelmen, valamint a szolidaritás és együttműködés elvein alapulnak;

61.  üdvözli az AU és az EU tagállamai helyi és regionális önkormányzatai vezetőinek 2022. február 15-én Brüsszelben tartott találkozóján elfogadott nyilatkozatot, amely többek között hangsúlyozta, hogy a fenntartható fejlődési célokat alátámasztó 169 cél 65 %-a nem érhető el a helyi és regionális önkormányzatok bevonása nélkül;

62.  üdvözli az AfCFTA Miniszterek Tanácsának az áruk 87,7 %-ára vagy az AfCFTA hatálya alá tartozó 3 800 tarifacsoportra vonatkozó közös származási szabályokról szóló megállapodását; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hangolja össze a származási szabályokat, és dolgozzon ki javaslatot az összes afrikai országgal folytatott kereskedelemre vonatkozó egységes származási szabályokra vonatkozóan, az AfCFTA keretében nemrégiben elfogadott szabályok alapján, az EU és az afrikai régiók és országok közötti különböző kereskedelmi megállapodásokban és megállapodásokban szereplő származási szabályok sokaságának felváltása érdekében; meg van győződve arról, hogy ez az uniós vállalkozások és vámhatóságok számára is előnyös lenne; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a további lehetőségeket és intézkedéseket az EU afrikai országokkal kötött különböző kereskedelmi megállapodásai és az AfCFTA közötti kapcsolatok és szinergiák erősítésére; üdvözli, hogy az AfCFTA célja a regionális differenciálódás javítása, valamint az infrastrukturális rendszerek bővítése és összekapcsolása; felhívja az EU-t, hogy működjön együtt az AfCFTA titkárságával az AfCFTA megvalósításához szükséges kapacitásépítés és technikai támogatás előmozdítása érdekében;

63.  üdvözli, hogy 2021 novemberében az EBB megnyitotta első afrikai központját Kenya fővárosában, Nairobiban;

64.  nagyra értékeli a Tanács és a Bizottság kezdeményezését az első Afrika-Európa hét megrendezésére, amelyre 2022 februárjában került sor Brüsszelben; üdvözli az ifjúsági szervezetek, civil társadalmi szervezetek, helyi önkormányzatok, a kulturális ágazat és az üzleti ágazat több ezer képviselőjének eredményes munkáját; hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban élő afrikai fiatalok és afrikai diaszpórák hatékonyabb bevonása az EU részéről hosszú távon strukturálisan javíthatja az EU és Afrika közötti kapcsolatot; ennek kapcsán sajnálja, hogy az Európai Parlament nem kapcsolódott be nagyobb mértékben a rendezvényekbe, és hogy azokra a Parlament strasbourgi plenáris ülésének hetével egyidejűleg került sor, továbbá hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kezdeményezéseket megelőzően elő kell mozdítani a fokozott együttműködést minden érdekelt fél között, beleértve az üzleti szervezeteket is; felhívja a Bizottságot, hogy évente szervezze meg az Afrika–Európa hetet, és vonja be a fiatalokat, különösen a nőket és a lányokat az Afrika–Európa hét során szervezett vitákba;

65.  kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli EU–Afrika üzleti csúcstalálkozók összpontosítsanak a helyi gazdasági és fenntartható termelési alternatívák – például a biogazdálkodás és a méltányos kereskedelem termékei, a mezőgazdasági kistermelői szövetkezetek és a szociális gazdaság érdekeltjei – által jelentett potenciálra az Afrika és az EU közötti fenntarthatóbb és méltányosabb kereskedelmi partnerség kialakításában;

66.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az érdekelt felek, különösen az afrikai kontinensen működő kkv-k vállalkozói szövetségeinek, valamint az EU- és az AU-beli, egyre fontosabb civil társadalmi szervezetek bevonását a tisztességes és etikus kapcsolatokat célzó kereskedelmi, beruházási és gazdasági együttműködés új dimenzióját kialakító vitákba;

67.  megjegyzi, hogy a közlekedési hálózatok a kereskedelem és a virágzó gazdaságok kulcsfontosságú támogató eszközei; hangsúlyozza az afrikai vidéki és városi területek jobb összekapcsolásának szükségességét az afrikai országok közötti és az afrikai kontinensen belüli összekapcsoltság fokozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az infrastrukturális projektek megvalósítására irányuló „Európa együtt” kezdeményezéseknek az AU által az afrikai infrastruktúra-fejlesztési programban azonosított szükségletekre kell épülniük; e tekintetben kéri, hogy vonják be a helyi és regionális érdekelt feleket az infrastrukturális projektek jellegére és volumenére vonatkozó döntéshozatali folyamatba; emlékeztet arra, hogy becslések szerint Afrikában az utak 53 %-a nincs burkolva, és el van szigetelve a kereskedelmi csomópontoktól, a vidéki területek lakosságának pedig kevesebb mint fele fér hozzá egész évben használható utakhoz, ami azt mutatja, hogy nemcsak a kiemelt projektekbe kell beruházni; felszólít továbbá a hűtési lánc logisztikájába és a korszerű tárolólétesítményekbe történő beruházásokra, valamint általában véve a termelés és a fogyasztás helye közötti logisztika javítására, amely Afrika gyors urbanizációjára is tekintettel lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára mezőgazdasági termékeik távolsági szállítását, és ezáltal hozzájárul az élelmezési bizonytalanság megszüntetéséhez; megjegyzi, hogy a működőképes közlekedési hálózat és az infrastrukturális projektekbe történő beruházások hozzájárulhatnak az afrikai gazdaságok fejlődéséhez; kéri az Európai Bizottságot, hogy Afrikával kapcsolatos kereskedelmi és beruházási eszközei révén könnyítse meg az afrikai infrastrukturális projektekre irányuló beruházásokat;

68.  széles körű vitát szorgalmaz, amelynek célja az infrastruktúra-fejlesztésre irányuló modellek és tervek újragondolása, valamint az alternatív mobilitási modellek és a 21. századi modern mobilitási megoldások azonosítása a régiókon belül és kontinensszerte mindenki számára, az EU-ban és más iparosodott országokban szerzett tapasztalatok alapján, elkerülendő az ott elkövetett hibákat;

69.  hangsúlyozza, hogy a fejlődés kulcsfontosságú tényezője az olyan oktatás és szakképzés, amely biztosítja az emberek számára a munkaerőpiac által megkövetelt készségeket; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy meg kell erősíteni a két kontinens egyetemei, kutatóintézetei és szakképzési programjai közötti együttműködést; ennek kapcsán azon a véleményen van, hogy támogatni kell és jobban össze kell hangolni a magánszektor által vezérelt, a szakképzésre és a vállalkozói szellemre irányuló afrikai kezdeményezéseket, mivel a világjárvány hangsúlyozta mind a digitális készségek, mind a digitális tanulási módszerek fontosságát;

70.  osztja azt a hosszú távú elképzelést, hogy az AfCFTA-ra építve létre kell hozni egy átfogó EU–Afrika kontinensközi kereskedelmi, együttműködési és fejlesztési megállapodást; hangsúlyozza, hogy a kontinensek közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodást egy szilárd és reziliens Afrikán belüli piac érdemi fejlődésének kell megelőznie; e tekintetben hangsúlyozza az EU Afrikával szembeni kereskedelempolitikai kötelezettségvállalásának szerepét az Afrikán belüli piac fejlesztésében; kéri az Európai Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a kontinensek közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás hosszú távú célkitűzéséről, különösen az Afrikával kapcsolatos különböző szakpolitikai eszközök révén;

71.  felszólít a 2022. évi EU–AU csúcstalálkozón elfogadott kereskedelmi és beruházási kötelezettségvállalások felelős és gyors végrehajtására, és kéri az Európai Bizottságot, hogy a megfelelő bizottságokban strukturálisan számoljon be a Parlamentnek a kereskedelmi és beruházási kötelezettségvállalások végrehajtásáról;

72.  üdvözli az EU Afrika–EU zöld energiára vonatkozó kezdeményezését és az egységes afrikai villamosenergia-piacnak nyújtott folyamatos uniós támogatást; hangsúlyozza, hogy az energiához való hozzáférést mindenki számára megfizethető áron, közjószágként és alapvető jogként kell biztosítani, és hogy az energiához való hozzáférés és a jövőbeli energiaigény olyan kulcsfontosságú kérdések, amelyeket az EU-nak és Afrikának közösen kell kezelnie; megjegyzi, hogy Afrikában ki kell aknázni az új megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energetikai potenciált, és be kell ruházni a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező ágazatokba, például a zöld acélba és a zöld hidrogénbe, különösen a technológiai együttműködés javítása és a tiszta energia exportjának növelése révén; rámutat, hogy az energiapiaci jogszabályokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra van szükség, amelyet az EU és Afrika közötti együttműködés, valamint közös szabványok kidolgozása révén kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiával kapcsolatos együttműködésnek a „Global Gateway” kezdeményezés egyik fő elemét kell képeznie Afrika tekintetében; üdvözli a Global Gateway keretében tett kötelezettségvállalást, amely szerint szubszaharai Afrika számára 2,4 milliárd EUR-t, Észak-Afrika számára pedig 1,08 milliárd EUR-t mozgósítanak a megújuló energia, az energiahatékonyság, az igazságos átmenet és a helyi értékláncok ökologizálása támogatására; szorgalmazza a nemek közötti egyenlőség tekintetében intelligens beruházásokat az energiaágazatban, amely lehetővé tenné a nők ágazatbeli érvényesülését vezetőként, munkavállalóként és fogyasztóként;

73.  hangsúlyozza, hogy a nyersanyag-értékláncok fenntarthatóságának javítása érdekében partnerségeket kell kialakítani, és ennek során építeni kell a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó cselekvési tervre, és fel kell használni az EU valamennyi külpolitikai eszközét;

74.  kéri, hogy az ENSZ „Egy az egészség” koncepciójával összhangban vegyék figyelembe a közegészségügy és a biológiai sokféleség közötti kapcsolatot, és üdvözli a vadon élő állatok és növények, valamint az ökoszisztémák afrikai védelmét célzó NaturAfrica kezdeményezés bejelentését és a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének felszámolására irányuló cselekvési terv felülvizsgálatát; megjegyzi, hogy a tudományos szakirodalom az újonnan megjelenő zoonózisok egyes globális gócpontjait azonosította Afrikában; azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki és építsenek be pandémiás és új betegségekre vonatkozó egészségügyi hatásvizsgálatokat az EU és az AU közötti megújított partnerség által elősegített főbb fejlesztési és földhasználati projektekbe, és reformálják meg a földhasználathoz nyújtott pénzügyi támogatást, hogy az elismerje és kifejezetten célozza a biológiai sokféleséget és az egészséget érintő előnyöket és kockázatokat; kéri a Bizottságot azon lehetőség vizsgálatára, hogy iránymutatást adjon ki az Afrikában tevékenységet folytató uniós vállalkozások és befektetők számára a fenntartható vállalati átvilágításról szóló, előkészítés alatt álló irányelvvel(20) kapcsolatban; felhívja az EU-t és az AU-t, hogy szorgalmazzák egy új kormányközi egészségügyi és kereskedelmi partnerség létrehozását, amelynek célja a zoonózisok kockázatának csökkentése a vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelmében; hangsúlyozza, hogy a „NaturAfrica” kezdeményezés kidolgozása során egyeztetni kell minden érdekelt féllel, különös figyelmet fordítva a helyi közösségek, az őslakos népek és a nők jogaira; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek segítenie kell az afrikai kormányokat és a helyi lakosságot a biológiai sokféleség visszaszorulását és a környezetkárosodást előidéző főbb hatásokkal szembeni holisztikus és módszeres küzdelemben, és ezen belül támogatnia kell a védett területek megfelelően irányított hálózatait; kéri ambiciózus, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, az ENSZ egységes egészségügyi megközelítésén alapuló rendelkezések szerepeltetését a gazdasági partnerségi megállapodásokban; úgy véli, hogy az EU-nak hozzá kell járulnia a Száhel-övezetben a „nagy zöld fal" megvalósításához, ami jelentősen hozzá fog járulni a további elsivatagosodás feltartóztatásához, és ezáltal megvédi majd a mezőgazdaságból származó jövedelmeket;

75.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogoknak és a nemek közötti egyenlőségnek az EU és az AU közötti megerősített együttműködés középpontjában kell állniuk, különös tekintettel a kialakulóban lévő és innovatív technológiák emberi jogokra gyakorolt hatására, valamint a nők gazdaságba történő bevonására; hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelem potenciálisan elősegítheti és javíthatja a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését Afrikában, és kéri a Bizottságot, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtásának és az AfCFTA megvalósításának megkönnyítése érdekében mozdítsa elő a digitális képességeket; kéri a Bizottságot, hogy a globális stratégiai partnereivel való együttműködésben vegye figyelembe az EU–AU digitális menetrendet;

76.  megjegyzi, hogy az Afrikán belüli tudásmegosztás és készségfejlesztés hozzájárulhat a fenntartható kereskedelmi kapcsolat kialakításához; hangsúlyozza a digitális infrastruktúra jelentette potenciált az afrikai gazdaság ösztönzésében, valamint az innováció ösztönzésében a kontinensen; megerősített együttműködésre szólít fel az EU–AU digitális menetrendekkel kapcsolatban, amelyek a demokratikus kormányzás elvein, az e-kereskedelemre vonatkozó, támogató multilaterális szabályokon, a digitális területre kiterjedő hatékony szabályozási mechanizmusokon, valamint az adatok és a digitális infrastruktúra globális és helyi szintű irányítási mechanizmusain alapulnak, amelyek az emberközpontú fejlesztést helyezik a középpontba; tudomásul veszi a digitális gazdasággal foglalkozó AU–EU munkacsoport létrehozását; hangsúlyozza, hogy az EU és az AU közötti digitális kapcsolatoknak elő kell mozdítaniuk Afrika digitális transzformációra való törekvését, valamint tiszteletben kell tartaniuk a kormányok azon jogát, hogy fenntartsák az adatok feletti rendelkezési jogot, és fejlesztési szükségleteiknek megfelelően, egy kiegyensúlyozottabb digitális világ megteremtése érdekében szabályozzák digitális gazdaságukat; felhívja az EU-t, hogy támogassa az afrikai országok digitális fejlődését az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia platformjai segítségével, amelyeket azért hoztak létre, hogy biztosítsák a fenntartható fejlődés digitális transzformációból származó előnyeit; hangsúlyozza, hogy a digitális transzformációnak összhangban kell lennie az adatvédelem elveivel;

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Uniónak és az Afrikai Unió tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, valamint az AfCFTA főtitkárának.

(1) HL C 494., 2021.12.8., 80. o. (2) Assembly/AU /Dec.692(XXXI). (3) Kigali határozat (Assembly/AU/Dec.605 (XXVII)). (4) HL C 162., 2019.5.10., 9. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0073. (6) HL L 347., 2005.12.30., 1. o. (7) HL C 474., 2021.11.24., 11. o. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0516. (9) HL L 130., 2017.5.19., 1. o. (10) HL C 465., 2021.11.17., 11. o. (11) HL C 184., 2022.5.5., 2. o. (12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0472. (13) A FAO 2019. február 11-i, „A FAO sürgős fellépésre szólít fel a korrupció és az erdők illegális kizsákmányolásának visszaszorítása érdekében” című cikke, hozzáférés: 2022. június 1. Elérhető a következő internetcímen: https://www.fao.org/africa/news/detail-news/en/c/1180700/ (14) Az ENSZ etiópiai fejlesztési programjának 2016. október 13-i, „Gender gap costs sub-Saharan Africa $US95 billion a year” (A nemek közötti szakadék a szubszaharai Afrikának 95 milliárd USD-ba kerül évente) című cikke, hozzáférés: 2022. június 3. Elérhető a következő internetcímen: https://www.et.undp.org/content/ethiopia/en/home/presscenter/pressreleases/2016/08/28/gender-gap-costs-sub-saharan-africa-us95-billion-a-year-new-undp-report.html (15) A Bizottság „A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i közleménye (COM(2021)0066). (16) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról (HL L 330., 2014.11.15., 1. o.). (17) A Német Fejlesztési Intézet 2016. januári vitaanyaga: „Can Rules of Origin in Sub-Saharan Africa be Harmonized? A Political Economy Exploration” (Összehangolhatók-e a szubszaharai Afrika származási szabályai? Politikai gazdaságtani vizsgálat). (18) A Német Fejlesztési Intézet 2016. januári vitaanyaga: „Can Rules of Origin in Sub-Saharan Africa be Harmonized? A Political Economy Exploration” (Összehangolhatók-e a szubszaharai Afrika származási szabályai? Politikai gazdaságtani vizsgálat). (19) Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.). (20) A Bizottság 2022. február 23-i javaslata a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (COM(2022)0071).

Az Európai Parlament 2022. június 23-i állásfoglalása az uniós nemzetközi beruházási politika jövőjéről (2021/2176(INI))

P9_TA(2022)0268 A9-0166/2022

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen 207. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló, 2012. december 12-i 1219/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról szóló, 2014. július 23-i 912/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, különösen az EU és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2017. május 16-i 2/15. sz. véleményére, a C-284/16. sz. ügyben 2018. március 6-án hozott ítéletére (a Szlovák Köztársaság kontra Achmea BV ügyben hozott előzetes döntés), a Kanada, valamint az EU és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról szóló, 2019. április 30-i 1/17. sz. véleményére, a C-741/19. sz. ügyben 2021. szeptember 2-án hozott ítéletére (a Moldovai Köztársaság kontra Komstroy LLC ügyben hozott előzetes döntés), valamint a C-109/20. sz. ügyben 2021. október 26-án hozott ítéletére (a Lengyel Köztársaság kontra PL Holdings Sàrl ügyben hozott előzetes döntés),

–  tekintettel a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról szóló, 2015. július 7-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló 1219/2012/EU rendelet alkalmazásáról szóló, 2020. április 6-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0134),

–  tekintettel „A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0066),

–  tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem – A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel „Az EU kereskedelmi megállapodásainak végrehajtásáról – 2019. január 1. – 2019. december 31.” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0705),

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, 2021. május 1-jén hatályba lépett kereskedelmi és együttműködési megállapodásra(8), valamint különösen annak a szolgáltatásokról és beruházásokról szóló II. címére,

–  tekintettel a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárás átláthatóságára vonatkozó, 2017. október 18-én hatályba lépett, 2014. évi ENSZ-egyezményre (a Mauritiusi Egyezmény),

–  tekintettel az Unió által kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásokra, különösen a többek között Kanadával, Szingapúrral, Vietnammal és Japánnal kötött „második generációs” megállapodásokra,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ra vonatkozó, 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira, és különösen a 17. fenntartható fejlődési célra,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011-ben jóváhagyott ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága által a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti, az üzleti tevékenységekkel összefüggésben fennálló állami kötelezettségekre vonatkozóan megfogalmazott, 2017. augusztus 10, 24. számú általános észrevételekre,

–  tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) 2019., 2020. és 2021. évi globális beruházási jelentéseire,

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

–  tekintettel az UNCTAD nemzetközi beruházási megállapodásokkal kapcsolatos, „A beruházó és az állam közötti vitarendezési ügyek: tények és számadatok” című, 2019. és 2020. évi feljegyzéseire,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Societal benefits and costs of International Investment Agreements: a critical review of aspects and available empirical evidence” (A nemzetközi beruházási megállapodások társadalmi előnyei és költségei – a szempontok kritikai felülvizsgálata és az elérhető empirikus bizonyítékok) című, nemzetközi beruházásokkal foglalkozó 2018. évi munkadokumentumára,

–  tekintettel az OECD „Investment Treaties and Shareholder Claims for Reflective Loss: Insights from Advanced Systems of Corporate Law” (Beruházási megállapodások és a reflektív veszteséggel kapcsolatos részvényesi követelések: A fejlett társasági jogi rendszerekből levont tanulságok) című, nemzetközi beruházásokkal foglalkozó 2014. évi munkadokumentumára,

–  tekintettel az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) III. munkacsoportja számára 2017-ben adott megbízatásra, hogy dolgozzon a beruházó és az állam közötti vitarendezés lehetséges reformján,

–  tekintettel a Tanács által 2018-ban kiadott tárgyalási irányelvekre, amelyek felhatalmazták a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében és az UNCITRAL keretében tárgyalásokat folytasson a beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság létrehozásáról szóló egyezményről, valamint az erre vonatkozó uniós javaslatra,

–  tekintettel az Energia Charta Egyezmény 2017-ben megkezdett korszerűsítési folyamatára és az arra vonatkozó uniós szövegjavaslatra,

–  tekintettel Olaszország azon döntésére, hogy 2015. január 1-jén kilép az Energia Charta Egyezményből,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai közötti kétoldalú beruházási megállapodások megszűnéséről szóló megállapodásra(9),

–  tekintettel a tagállamok kormányai által a Bíróság Achmea-ügyben hozott ítéletének jogi következményeiről és az Európai Unión belüli beruházásvédelemről szóló, 2019. január 15-én kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közötti, 2020. július 1-jén hatályba lépett megállapodásra és különösen annak a beruházásokról szóló 14. fejezetére,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének 2022. január 1-jén hatályba lépett átfogó regionális gazdasági partnerségi megállapodására és különösen annak a beruházásokról szóló 10. fejezetére,

–  tekintettel az emberi jogok kérdésével és ezzel összefüggésben a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport által az ENSZ Közgyűlése elé 2021. július 27-én benyújtott, az „Human rights-compatible international investment agreements” (Az emberi jogokkal összeegyeztethető nemzetközi beruházási megállapodások) című jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0166/2022),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a közvetlen külföldi tőkebefektetések az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában, 206. cikkében és 207. cikkében foglaltaknak megfelelően továbbra is az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak; mivel a jelenlegi kihívások kezelése érdekében az Unió nemzetközi beruházási politikára vonatkozó reformtörekvéseit még jobban fel kell gyorsítani és meg kell erősíteni;

B.  mivel az Unió világszinten a be- és kifelé irányuló nemzetközi beruházások legnagyobb célpontja és forrása; mivel e beruházások hozzájárulnak az Unió fenntartható gazdasági növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez, bár a rendelkezésre álló empirikus bizonyítékok nem igazolták, hogy közvetlen ok-okozati összefüggés lenne a nemzetközi beruházási megállapodások és a közvetlen külföldi tőkebefektetések beáramlása között;

C.  mivel a közvetlen külföldi tőkebefektetések globális forgalma – amely már 2015 óta csökkenő tendenciát mutat – 2020-ban a Covid19 okozta válság miatt drámaian (38%-kal) visszaesett(10); mivel a kifelé és befelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések növelése továbbra is az uniós gazdaság és számos más gazdaság fellendülésének egyik kulcsfontosságú eleme;

D.  mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az Unió nemzetközi befektetési politikájának bizonyos részei – nevezetesen a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetések („portfólióbefektetések”), valamint a beruházók és az államok közötti vitarendezés rendszere – az Unió és tagállamai megosztott hatáskörébe tartoznak;

E.  mivel a tagállamok által a Lisszaboni Szerződés előtt ratifikált kétoldalú beruházási megállapodások közül mintegy 1 500 még mindig hatályban van, és a beruházó és az állam közötti vitarendezés régi modelljét tartalmazza, ahogyan az Energia Charta Egyezmény is; mivel az Unió által a Lisszaboni Szerződés óta megtárgyalt nemzetközi beruházási megállapodások közül még egy sem lépett hatályba;

F.  mivel az európai zöld megállapodás célja az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás kihívásaira való reagálás; mivel valamennyi uniós politikának, köztük a beruházási politikának is hozzá kell járulnia e célokhoz; mivel az európai zöld megállapodás céljainak eléréséhez, az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósításához és a Covid19-világjárványból való kilábaláshoz világszerte jelentős beruházásokra van szükség; mivel 2019 és 2024 között az Unió hat prioritása(11) közé tartozik az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás elleni küzdelem, a vonzóbb beruházási feltételek megteremtése és a vállalkozások támogatása;

G.  mivel a közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek és az uniós beruházási politikának ezenkívül kulcsszerepet kell játszaniuk a nyitott stratégiai autonómia, az ellátási láncok diverzifikálása és a fenntartható gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a globális értékláncokba történő integrálódáshoz való hozzájárulás célkitűzéseinek elérésében, valamint annak előmozdításában, hogy az uniós beruházók számára külföldön olyan feltételek álljanak rendelkezésre, amelyek visszatükrözik a külföldi befektetők által az Unióban élvezett nyitottság szintjét, figyelembe véve ugyanakkor a harmadik országok fejlettségi szintjét és a megkülönböztetett bánásmód biztosításának szükségességét;

H.  mivel a fejlődő országoknak évi 2,5 billió USD finanszírozási hiánnyal kell szembenézniük a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő eléréséhez; mivel a közvetlen külföldi tőkebefektetések a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrend és a kapcsolódó fenntartható fejlődési célok finanszírozásának egyik eszközét jelentik; mivel ez a tőke támogathatja a munkahelyteremtést, valamint a fenntartható fejlődési célokban meghatározott társadalmi és környezeti fejlődést; mivel a nemzetközi beruházási megállapodások vonatkozásában a beruházások vonzására irányuló célnak együtt kell járnia annak elismerésével, hogy e megállapodások részes feleinek a környezetvédelem vagy a munkavédelem szintjének javítására, nem pedig gyengítésére vagy csökkentésére kell törekedniük;

I.  mivel az uniós taxonómia célja annak elősegítése, hogy a beruházások a nem fenntartható gazdasági tevékenységek helyett a környezeti fenntarthatóság és konkrétabban a klímasemlegesség következő 30 év során történő eléréséhez szükséges tevékenységekre irányuljanak;

J.  mivel a beruházási politika olyan intézkedéseket foglal magában, mint a beruházások indokolatlan akadályainak felszámolása, a külföldi befektetések stratégiai autonómiára, nemzetbiztonságra és reálgazdaságra gyakorolt hatásának nyomon követése, valamint egyéb olyan eszközök kidolgozása, amelyek ösztönzik és elősegítik a közvetlen befektetéseket azokban az ágazatokban és azokon a helyeken, ahol erre legnagyobb az igény; mivel a legtöbb nemzetközi beruházási megállapodás a beruházásvédelemre összpontosít, a beruházó és az állam közötti vitarendezéssel vagy anélkül;

K.  mivel a beruházó és állam közötti vitarendezési ügyek száma évről évre nő, többek között a tagállamokkal szemben is; mivel 2020-ban a tagállamokkal szemben indított ügyek mintegy 15%-a Unión belüli vitás ügy volt;

L.  mivel a legtöbb beruházási szerződés nem határozza meg, hogyan kell a „teljes jóvátétel” és a „valós piaci érték” fogalmát megállapítani; mivel az elmúlt évtizedben a testületek ezeket a fogalmakat túlnyomórészt a diszkontált cash flow módszereken alapuló „előretekintő” értékelési technikák segítségével értelmezték, ami sok esetben arra késztette e testületeket, hogy a befogadó országokban a beruházóknál ténylegesen felmerült kiadások összesített összegénél jóval magasabb összegű kompenzációról határozzanak;

M.  mivel az EU világszinten vezető szerepet tölt be a beruházási politika reformjában; mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta – a Parlament nyomására és támogatásával – a beruházási politika jelentős reformjára került sor európai és nemzetközi szinten; mivel az Unió nemzetközi beruházási megállapodásokat kezdeményezett és kötött bizonyos partnerországokkal, megreformálta a beruházásvédelmi rendelkezéseket, a beruházó és állam közötti vitarendezést beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel váltotta fel, multilaterális tárgyalásokat indított egy beruházási vitákkal foglalkozó bíróság létrehozása érdekében, jogszabályjavaslatot terjesztett elő a külföldi támogatások szabályozására, valamint jogszabályokat fogadott el a befelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágítása céljából; mivel ezek a fejlemények a korszerű és fenntartható beruházási politika irányába tett jelentős lépéseknek tekinthetők; mivel még sok a tennivaló e reformprogram előmozdítása érdekében;

N.  mivel az a tény, hogy a beruházók egyre gyakrabban fordulnak harmadik felekhez annak érdekében, hogy egy jogvita megoldásához köthető haszon vagy más pénzügyi érdekeltség fejében finanszírozzák az adott jogvitát (harmadik fél általi finanszírozás), tovább súlyosbította a peres ügyekben alkalmazott kártérítési gyakorlatok mögötti egyensúlytalanságokat, ugyanis tovább csökkentette a beruházók számára a kereset indításával járó kockázatokat, és ezáltal ösztönözte a keresetek számának növekedését; mivel a harmadik fél általi finanszírozás erősítheti a felperesek tárgyalási pozícióját, a korlátozott erőforrásokkal és gyengébb szabályozási keretekkel rendelkező államok kárára;

1.  hangsúlyozza, hogy a beruházások pozitív hatást gyakorolhatnak és kell is gyakorolniuk a fenntartható gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre és a fenntartható fejlődésre, és hozzájárulhatnak és hozzá is kell járulniuk a fenntartható fejlődési célok eléréséhez; hangsúlyozza ezért azok fontosságát az uniós gazdaság átalakulása szempontjából; rámutat arra, hogy ez a pozitív hatás attól függ, hogy a kormányok képesek-e szabályozni a külföldi befektetéseket; rámutat arra, hogy a bejövő és kimenő beruházásoknak ki kell elégíteniük a reálgazdaság igényeit; felhívja a Bizottságot az Unió beruházási politikájának felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az összhangban legyen az európai zöld megállapodással és a fenntartható fejlődési célokkal, valamint az uniós értékekkel, többek között az emberi jogok tiszteletben tartásával és a szociális jogok európai pillére keretében meghatározott szociális normákkal;

2.  úgy véli, hogy az Unió beruházási politikájának meg kell felelnie egyrészt a befektetők és a kedvezményezett államok elvárásainak, valamint az Unió tágabb gazdasági érdekeinek és külpolitikai célkitűzéseinek is; emlékeztet a minőségi és fenntartható beruházásokat elősegítő integrált és koherens politikai keret létrehozására irányuló kérésére; üdvözli a Bizottság által az uniós beruházási politika ilyen irányú reformja érdekében 2010 óta tett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy a sokféle kihívás jobb kezelése érdekében, valamint azért, hogy folytatni lehessen az integrált és koherens szakpolitikai keretté történő átalakítását, még jobban meg kell reformálni az Unió nemzetközi beruházási politikáját;

3.  úgy véli, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásoknak elő kell segíteniük a zöld, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő és inkluzív fenntartható beruházásokat, megfelelően védeniük kell a beruházókat, hozzá kell járulniuk az egységes piac ellenálló képességéhez, ugyanakkor meg kell őrizniük a fogadó államok politikai mozgásterét, valamint ösztönözniük kell a bevált gyakorlatok, a készségek és a know-how megosztását, összhangban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló iránymutatásaival;

4.  aggodalommal tölti el, hogy az OECD szerint a fejlődő országok 2020-ban a Covid19 okozta válság miatt 1,7 billió USD hiánnyal szembesültek a meglévő 2,5 billió USD finanszírozási hiányon felül; hangsúlyozza, hogy az uniós beruházási politikának segítenie kell a fejlődő országokat, különösen az afrikai országokat abban, hogy bevonzzák a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket és csökkentsék a fenntartható fejlődési célok eléréséhez szükséges finanszírozás hiányát;

5.  úgy véli, hogy az uniós vállalkozásoknak szükségük van külföldi beruházásaik megfelelő védelmére; rámutat arra, hogy az Unió nemzetközi beruházási megállapodásaiban kodifikált védett beruházások nem tartalmazhatnak spekulatív beruházási formákat, pénzügyi eszközöket vagy spekulatív célokból tartott portfólióbefektetéseket; felhívja a Bizottságot, hogy a közelmúltbeli nemzetközi beruházási megállapodásokra(12) építve zárja ki az állampapírokat azok hatálya alól; úgy véli, hogy a bármikor visszavonható pénzügyi eszközök nem igényelnek védelmet; arra kéri a Bizottságot, hogy folytassa a védett beruházások meghatározásának javítására irányuló erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi beruházási megállapodások csak azokat a beruházásokat védjék, amelyek minimális számú éven keresztül jelentős tőke- vagy egyéb forrásra vállalnak kötelezettséget, és amelyek esetében fennáll a kockázatvállalás és a nyereségre vonatkozó elvárás; úgy véli, hogy a védett beruházásoknak hatékonyan hozzá kell járulniuk a fogadó ország fejlődéséhez; arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jövőbeli megállapodások esetében a védett beruházások meghatározása során vegyék figyelembe ezt a nemzetközi jogban meghatározott kritériumot;

Piacra jutás

6.  üdvözli, hogy a közelmúltbeli beruházási megállapodások kifejezetten összpontosítanak a piacra jutásra és a beruházások liberalizációjára, és törekednek az uniós befektetők külföldi piacokon való letelepedése és működése előtt álló akadályok felszámolására;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen arra, hogy az uniós beruházók számára külföldön olyan feltételek álljanak rendelkezésre, amelyek visszatükrözik a külföldi befektetők által az Unióban élvezett nyitottság szintjét, figyelembe véve ugyanakkor a harmadik országok fejlettségi szintjét és a megkülönböztetett bánásmód biztosításának szükségességét; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásoknak védeniük kell az államok azon képességét, hogy joghatóságukon belül szabályozzák a külföldi befektetéseket; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az uniós beruházók külföldi piacokon való letelepedése és működése előtt álló akadályokat, többek között a megkülönböztető gyakorlatokat; üdvözli, hogy a Bizottság a meglévő kötelezettségvállalások érvényesítésére összpontosít, és hangsúlyozza, hogy ennek a beruházásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokra is vonatkoznia kell;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy a beruházások liberalizálása során szigorúan védje az Unió és a tagállamok politikai mozgásterét, különösen az energia, a mezőgazdaság, a halászat, az audiovizuális, távközlési és digitális szektor, valamint a közszolgáltatások terén; hangsúlyozza, hogy a beruházások liberalizálásának együtt kell járnia a gazdasági instabilitás súlyosbításának elkerülését célzó biztosítékokkal, különösen a fejlődő országokban;

9.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi nemzetközi beruházási megállapodásban fenntartsák, megerősítsék és végrehajtsák a normák gyengítését tiltó rendelkezéseket, mivel ezek döntő fontosságúak ahhoz, hogy a külföldi befektetéseket vonzani kívánó országokban elkerülhető legyen a negatív verseny; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa e rendelkezések hatékonyságának vizsgálatát, különösen a fejlődő országokban, annak biztosítása érdekében, hogy az adópolitika és a fejlesztési finanszírozás összehangoltan támogassa a pozitív versenyt;

Beruházáskönnyítés

10.  rámutat arra, hogy a beruházáskönnyítés hozzájárulhat a beruházási lehetőségek felszabadításához a fejlődő országokban, különösen a kis- és középvállalkozások javára, valamint a fenntartható fejlődési célok eléréséhez azáltal, hogy az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdítása és a szegénység csökkentése érdekében nagyobb beruházási források mobilizálását segíti elő, mivel támogatja a külföldi beruházók hosszabb távú jelenlétét a fogadó gazdaságban, és javítja a külföldi beruházók és a helyi vállalatok közötti kapcsolódásokat; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokat a joghatóságukon belüli beruházási környezet javításában, mind a fejlesztési együttműködés eszközei, mind a kétoldalú megállapodások révén; úgy véli, hogy a beruházáskönnyítés jó eszköz továbbá az Unió versenyképességének javítására és gazdasági növekedésének fokozására;

11.  hangsúlyozza, hogy a beruházáskönnyítésről szóló nemzetközi megállapodásoknak támogatniuk és ösztönözniük kell azokat a beruházásokat, amelyek előmozdítják a fenntartható fejlődést, és elkerülik a környezetet, az éghajlatot vagy a társadalmat károsító beruházások ösztönzőit; megjegyzi, hogy a fejlődő országok számára az adóbevételek kulcsfontosságúak az alapvető közszolgáltatások biztosításához; sürgeti a Bizottságot, hogy multilaterális szinten munkálkodjon olyan fenntartható beruházáskönnyítés előmozdításán, amelyre nem versenyalapú adókedvezmények révén kerül sor; kiemeli, hogy az innovatív beruházáskönnyítő intézkedések bevezetése hozzájárulhat a fenntartható fejlődési célok eléréséhez azáltal, hogy az inkluzív és fenntartható növekedés előmozdítása és a szegénység csökkentése érdekében nagyobb beruházási források mobilizálását segíti elő, mivel támogatja a külföldi beruházók hosszabb távú jelenlétét a fogadó gazdaságban, és hozzájárul a külföldi beruházók és a helyi vállalatok közötti jobb kapcsolatok kialakításához;

12.  elismeri az Unió szerepét a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül a fejlesztési célú beruházáskönnyítésre irányuló közös kezdeményezéssel kapcsolatban zajló tárgyalásokon; hangsúlyozza, hogy a WTO tagjainak több mint kétharmada részt vesz ezeken a tárgyalásokon; úgy véli, hogy a tárgyalás alatt álló megállapodás igen széles alkalmazási körére való tekintettel óvatosságra van szükség; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy e tárgyalások kövessék a WTO Marrákesi Egyezményének szabályait, amelyek konszenzust és általános átláthatóságot követelnek meg;

13.  kiemeli, hogy a beruházáskönnyítés tekintetében mind kétoldalú, mind többoldalú szinten fontos egy átfogó uniós megközelítést alkalmazni, amelynek középpontjában a kapacitásépítést és a technikai segítségnyújtást is magában foglaló együttműködés áll, különös tekintettel a fejlődő országok digitalizációjának támogatására; üdvözli a Bizottság által a fenntartható és inkluzív beruházásokra összpontosító új, önálló beruházáskönnyítési megállapodásokkal kapcsolatban végzett munkát; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat az afrikai partnerekkel, amelyek nem rónak adminisztratív terheket a fejlődő országokra, ugyanakkor meghatározzák a megkönnyítendő fenntartható beruházások típusát; tudomásul veszi, hogy hasonló beruházáskönnyítési rendelkezésekről folynak tárgyalások az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség jövőbeli beruházási jegyzőkönyve kapcsán is; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa ezeket a tárgyalásokat;

14.  támogatja a Bizottság WTO szintjén követett megközelítését, amely arra irányul, hogy egy erős tűzfal révén biztosítsa, hogy a beruházáskönnyítési előírásokat ne lehessen a beruházó és az állam közötti vitákba bevonni; úgy véli, hogy a fejlesztési célú beruházáskönnyítésre irányuló közös kezdeményezés keretében felmerülő vitákat közvetítéssel és együttműködéssel kell rendezni;

15.  hangsúlyozza, hogy a kétoldalú, valamint a WTO-szintű beruházáskönnyítési rendelkezéseknek nemcsak arra kell összpontosítaniuk, hogy kötelezettségeket állapítsanak meg a fogadó országok hatóságai számára, hanem egyértelművé kell tenniük a székhely szerinti országok és nemzeti befektetőik kötelezettségeit is a külföldi befektetéseik tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a beruházáskönnyítési keretrendszerekbe a vállalati társadalmi felelősségvállalással, az emberi jogokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó, érvényesíthető rendelkezéseket, valamint korrupcióellenes biztosítékokat kell beépíteni; felhívja a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal kötött valamennyi beruházáskönnyítési megállapodásba foglaljon bele egy érvényesíthető fejezetet a fenntartható fejlődésről, valamint a közvetlen külföldi tőkebefektetések forgalma által támogatott tevékenységek nyomon követésére szolgáló mechanizmusokat;

16.  üdvözli a Bizottságnak a tisztességtelen beruházási formának minősülő külföldi támogatások által okozott torzulások elleni küzdelmet szolgáló eszközre vonatkozó javaslatát, és felszólít annak gyors elfogadására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a WTO szintjén kezdjenek tárgyalásokat a versenytorzulások elleni küzdelem érdekében, különösen az ipari támogatások területével kapcsolatban;

Az Unióba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágításának megerősítése

17.  üdvözli a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet 2019-es hatálybalépését; rámutat arra, hogy ennek az átvilágítási mechanizmusnak az a célja, hogy az Unió és tagállamai védelme érdekében együttműködést alakítson ki és lehetőség szerint korlátozza a stratégiai ágazatokba irányuló külföldi befektetéseket, valamint hogy elemezze és átvilágítsa azokat az eseteket, amikor egy adott vállalat, infrastruktúra vagy technológia megszerzése vagy irányítása biztonsági vagy közrendi kockázatot jelenthet az Unióban;

18.  hangsúlyozza e mechanizmus fontosságát, amely hozzájárul annak jobb nyomon követéséhez, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések mennyiben járulnak hozzá Európa stratégiai érdekeihez; felhívja a Bizottságot, hogy a soron következő felülvizsgálati folyamatával összefüggésben nyújtson részletesebb adatokat arról, hogy a befelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések támogatják-e a fenntartható gazdasági tevékenységeket és a zöldmezős beruházásokat, értékelje a kifelé irányuló áramlások által támogatott tevékenységek nyomon követésének különböző lehetőségeit, és értékelje annak lehetőségét, hogy tovább pontosítsák, hogy más ágazatokat is stratégiai ágazatnak kell-e tekinteni; továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó uniós átvilágítási mechanizmus megerősítésének lehetőségét annak érdekében, hogy a tagállamok egyetértésével a Bizottság hatáskörrel rendelkezzen a biztonságot és a közrendet veszélyeztető befektetések megakadályozására;

19.  felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem rendelkeznek ilyen mechanizmussal, hogy a hatékony európai együttműködés biztosítása érdekében hozzanak létre a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó nemzeti átvilágítási mechanizmust;

A nemzetközi beruházási megállapodások uniós prioritásokkal való összeegyeztethetősége

20.  megjegyzi, hogy a beruházási bíróságok előtt egyre több eljárás irányul környezetvédelmi intézkedésekre; sajnálatosnak tartja, hogy számos országot – köztük tagállamokat – perelnek az éghajlat-politikával, a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésével vagy a méltányos átállással kapcsolatban;

21.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló globális erőfeszítésekhez a megújuló energiára való gyors átállásra és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentését célzó gyors kormányzati intézkedésekre lesz szükség; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzetközi beruházási megállapodások és az európai zöld megállapodás, a környezetvédelmi politikák, a munkavállalói jogok és az emberi jogok közötti összhangot azáltal, hogy kizárják a szerződéses védelemből a fosszilis tüzelőanyagokba történő beruházásokat vagy bármely más, a környezetre és az emberi jogokra jelentős kárt okozó tevékenységet, és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekbe olyan rendelkezéseket foglalnak bele, amelyek segítik a Párizsi Megállapodásnak, a munkaügyi és a nemek közötti egyenlőségről szóló nemzetközi szerződéseknek való megfelelést, valamint a külföldi befektetéseket szabályozó nemzeti keret javítását célzó rendelkezéseket;

22.  aggodalommal veszi tudomásul bizonyos nemzetközi beruházási megállapodások aszimmetriáját, amely alapján a külföldi befektetők az államok ellen beruházási jogvitákat kezdeményezhetnek, a kormányok, a munkavállalók és az érintett közösségek viszont nem indíthatnak választottbírósági eljárást azokkal a transznacionális vállalatokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, illetve közegészségügyi, a munkaügyi és környezetvédelmi jogszabályokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a fentiekhez hasonlóan a multilaterális beruházási bíróság csak olyan ügyekben ítélkezhet, amelyekben külföldi befektetők államokat perelnek;

23.  rámutat arra, hogy a beruházási perekkel való nyílt vagy burkolt fenyegetés még bírósági eljárás hiányában is erősítheti a befektetők pozícióját az államokkal folytatott tárgyalások során („visszatartó hatás”); e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU közelmúltbeli nemzetközi beruházási megállapodásai rögzítik azt az elvet, hogy a kormányoknak joguk van szabályokat hozni legitim közpolitikai célok érdekében(13), többek között oly módon is, amely negatívan befolyásolhatja valamely beruházás működését vagy a befektető nyereségre vonatkozó elvárásait; hangsúlyozza azonban, hogy e jog ellenére az államoknak eleget kell tenniük a nemzetközi beruházási megállapodásokban meghatározott kötelezettségeknek, és e jog gyakorlása nem zárja ki az ennek nyomán benyújtott kereseteket vagy kártérítési igényeket sem; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szakpolitikai döntéshozatal emiatt késedelmet szenvedhet vagy a döntések felhígulhatnak;

24.  hangsúlyozza, hogy ennek eredményeként előfordulhat, hogy több közpénzt fordítanak a fosszilistüzelőanyag-ágazat kompenzálására, mint a beruházási pereskedés fenyegetése nélkül tennék, ami költségesebbé és ezáltal nehezebbé teszi az államok számára az energetikai átalakulással kapcsolatos intézkedések meghozatalát, ami az adófizetők által a fosszilistüzelőanyag-ágazatnak nyújtott általános támogatást jelent;

25.  megállapítja, hogy több beruházó és állam közötti választottbírósági ügyben a vállalkozások azokat az intézkedéseket támadták, amelyeket az államok, állításuk szerint, a projekt hatásaival kapcsolatos helyi aggályok vagy nyugtalanság kezelése érdekében hoztak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jövőbeli nemzetközi beruházási megállapodásokba foglalják bele az érintett harmadik felek kereshetőségi jogát; úgy véli, hogy az igazságszolgáltatási fórumoknak a Nemzetközi Bíróság ítélkezési gyakorlatát kell követniük, és elfogadhatatlannak kell nyilvánítaniuk azokat az ügyeket, amelyekben a ténybeli vagy jogi megállapítások sérthetik az érintett helyi vagy őslakos közösségeket, amelyek nem vesznek részt a beruházásról szóló eljárásban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az átláthatóságot, és támogassák a kiszolgáltatott helyi közösségek, különösen a nyersanyag-kitermelő vagy fakitermelési tevékenységek által érintett őslakos népek bevonását a nemzetközi beruházási megállapodások tárgyalásába és végrehajtásába, mivel a külföldi beruházások messzemenő hatást gyakorolhatnak a helyi közösségekre;

Megújult megközelítés

26.  a helyes irányba tett lépésként üdvözli a beruházásvédelmi megállapodások Európai Bizottság által 2015-ben kidolgozott új modelljét; megjegyzi ugyanakkor, hogy egyelőre még nem lépett hatályba olyan megállapodás, amely e modellt tartalmazná; emlékeztet azon álláspontjára, hogy az EU és tagállamai nem írhatnak alá a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmust tartalmazó új beruházásvédelmi szerződéseket; kiemeli a beruházó és állam közötti vitarendezést érintő eljárási reformok fontosságát; üdvözli, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer magában foglalja a választottbírák rögzített névjegyzéke, a fellebbezési mechanizmus, a választottbírák magatartási kódexe és a választottbírósági eljárások jobb átláthatósága létrehozását; megállapítja, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer továbbra is nemzetközi választottbírói eljárásnak minősül, és hangsúlyozza, hogy a nemzeti bíróságoktól eltérően a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer névjegyzékében szereplő választottbírák mérlegelési jogkörrel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásokban foglalt anyagi jogi rendelkezések értelmezésekor ne vegyék szükségszerűen figyelembe a vonatkozó közérdeket szolgáló jogszabályokat; sajnálatosnak tartja, hogy a választottbírákat továbbra is eseti alapon javadalmazzák;

27.  sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben támogassa és gyorsítsa fel a beruházói kötelezettségek kiterjesztésére és azok érvényesítésére irányuló tárgyalásokat; úgy véli, hogy a beruházói kötelezettségeket nemcsak az EU nemzetközi beruházási megállapodásaiba kell belefoglalni, hanem azokat külön kötelező erejű és végrehajtható nemzetközi eszközökön, valamint az emberi jogok és a környezetvédelmi átvilágítás szilárd nemzeti keretrendszerein keresztül is alkalmazni kell; megállapítja, hogy az e területeken elért eredményeknek és az uniós nemzetközi beruházási megállapodásokban foglalt rendelkezések folyamatos megerősítésének biztosítaniuk kell, hogy az EU-n kívüli országokban, különösen a fejlődő országokban működő uniós beruházók átlátható módon igazolják, hogy stratégiáik aktívan hozzájárulnak a fenntartható fejlődési célok és a Párizsi Megállapodás szerinti célok eléréséhez, és hogy azok elszámoltathatósági mechanizmusok hatálya alá tartozzanak, különösen a harmadik országokban élő áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének biztosítása révén;

28.  üdvözli a nemzetközi beruházási megállapodások azon rendelkezéseit, amelyek az államok és a befektetők környezetvédelmi, munkaügyi és vállalati felelősségvállalására vonatkoznak, valamint azon záradékokat, amelyek rögzítik azt a horizontális elvet, hogy a normák nem csökkenthetők a beruházások vonzása érdekében; sajnálja ugyanakkor, hogy a beruházói kötelezettségek reformja nem tartott lépést a beruházó és állam közötti vitarendezés reformjával;

29.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységének emberi jogi vonatkozásairól szóló, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában jelenleg kidolgozás alatt álló eszköz(14) hatálybalépését, amely a vállalkozások és transznacionális cégek tevékenységének szabályozására irányul;

30.  üdvözli, hogy 2016 óta a beruházásvédelmi záradékokat tartalmazó uniós nemzetközi beruházási megállapodások pontosabb megfogalmazást tartalmaznak egyes védelmi normák tekintetében, és tartalmazzák a szabályozáshoz való jogot; hangsúlyozza, hogy az uniós nemzetközi beruházási megállapodások nem tehetik lehetővé, hogy a védelmi normákat legitim közpolitikák megkérdőjelezésére használják fel; úgy véli, hogy a védelmi normáknak kifejezetten összpontosítaniuk kell arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a külföldi és a belföldi beruházók számára, megelőzzék azokat az eseteket, amikor az uniós beruházókat hátrányos megkülönböztetés éri nem uniós országokban, megtagadják tőlük az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, vagy a fogadó állam javára teljes mértékben elveszítik befektetéseik hasznának élvezetét, többek között háború idején, és ezekben az esetekben jogorvoslatot kínáljanak számukra és viszonossági alapon a nem uniós beruházók számára az EU területén; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kerüljék a nem egyértelmű terminológiát az anyagi jogi kitételekben, és a védelmi normák felülvizsgálatát továbbra is a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján végezzék;

31.  hangsúlyozza, hogy a 2009 után tárgyalt uniós nemzetközi beruházási megállapodások még mindig tartalmaznak hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek megakadályozzák a könnyű megszüntetést; tudomásul veszi a közelmúltban folytatott tárgyalásokat, amelyek során a felek egy ötéves hatályvesztésre vonatkozó rendelkezésben állapodtak meg, amely lehetőséget biztosít további öt évvel történő meghosszabbításra abban az esetben, ha nem találnak helyettesítő megoldást; felhívja a tagállamokat és a többi szerződő felet, hogy semlegesítsék a jelenlegi megállapodásokban szereplő, hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket, és az új beruházási megállapodásokba ne foglaljanak bele hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket;

32.  hangsúlyozza, hogy jogellenes cselekmények esetén az egyéneknek – mind a nemzetközi szokásjog, mind a nemzetközi emberi jogi jogszabályok értelmében – előbb a hazai bíróságokhoz kell folyamodniuk jogorvoslatért, és csak ezt követően indíthatnak nemzetközi eljárást az állam ellen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi beruházási jog ezzel szemben általában nem követeli meg a belföldi jogorvoslati lehetőségek kimerítését; úgy véli, hogy a nemzetközi beruházási megállapodások meg kell követelniük a külföldi beruházóktól, hogy előbb kimerítsék a belföldi igazságszolgáltatási rendszer szerinti jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt a választottbírósághoz fordulhatnának, amint ez az emberi jogok nemzetközi joga esetében bevett gyakorlat; hangsúlyozza, hogy a nemzeti bíróságok előtti igazságszolgáltatás súlyos megtagadása esetén a külföldi befektetők számára lehetővé kell tenni, hogy közvetlenül nemzetközi vitarendezést kérjenek;

Az nemzetközi beruházási megállapodások ratifikálása

33.  rámutat arra, hogy az uniós nemzetközi beruházási megállapodások tagállamok általi ratifikálásának késedelme késlelteti a kétoldalú beruházási megállapodások olyan átláthatóbb és korszerűbb rendelkezésekkel való felváltását, amelyek az összes uniós beruházó számára egyenlő védelmet nyújtanak a harmadik országokban; felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a megkötött uniós beruházási megállapodásokat; felhívja az EU-t, hogy működjön együtt a partnerországokkal annak érdekében, hogy hatálybalépésüket követően folyamatosan felülvizsgálja és javítsa nemzetközi beruházási megállapodásait az e jelentésben kifejtett irányvonalak mentén; elvárja a tagállamoktól, hogy biztosítsák a nemzetközi beruházási megállapodások uniós értékekkel és célkitűzésekkel való összhangját;

Kompenzáció

34.  rámutat arra, hogy a nemzetközi beruházási megállapodásokban a kompenzáció kiszámítására használt DCF-módszertanok nem kínálnak megbízható értékelési módszert a korai szakaszban lévő vagy a bizonytalan jövőbeli bevételi forrással rendelkező beruházási projektek esetében; hangsúlyozza, hogy e módszerek választottbírói testületek általi alkalmazása jelentős eltérést jelent – az odaítélés terén jelentősen korlátozottabb mérlegelési mozgásteret biztosító – a nemzetközi beruházási megállapodásokon kívüli nemzeti és nemzetközi jogrendszerekben alkalmazott, jól bevált kompenzációs elvekhez és gyakorlatokhoz képest; hangsúlyozza, hogy a beruházási bíróságok által megítélt tetemes kártérítési összegek egyre nagyobb pénzügyi terhet rónak az alperes államokra; rámutat arra, hogy a bírák által általában használt értékelési módszerek alkalmazása rendkívül ellentmondásos, mivel meglehetősen széles mérlegelési jogkörük van, és rendkívül összetett és eredendően spekulatív feltételezésekre támaszkodnak; felkéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos értékelést és dolgozzon ki korrekciós és átláthatóságot szem előtt tartó szabályokat és biztosítékokat az uniós nemzetközi beruházási megállapodások kompenzációt szabályozó rendelkezései, többek között a büntető jellegű kártérítés alkalmazását megakadályozó erősebb klauzulák alkalmazása tekintetében; szorgalmazza a kompenzáció felső határának a meg nem térülő költségek szintjében történő meghatározását, amely tükrözi a beruházóknál ténylegesen felmerült, kompenzációra jogosult kiadások összegét; hangsúlyozza, hogy e felső határ alatt a kompenzációt kiegyensúlyozó megközelítések révén kell megállapítani, figyelembe véve olyan körülményeket, mint például a jogi vagy szerződéses kötelezettségek vagy kötelezettségvállalások vállalkozások általi be nem tartása;

35.  megállapítja, hogy a beruházók egyre gyakrabban folyamodnak harmadik felekhez pereik finanszírozásához az eljárás kimeneteléből való részesedés fejében (harmadik fél általi finanszírozás), ami ösztönzőleg hat a keresetek számának növekedésére; tudomásul veszi a beruházó és állam közötti vitákkal kapcsolatban a harmadik fél általi finanszírozás átláthatóbbá tétele terén elért eredményeket; e tekintetben üdvözli a Bizottság által a legutóbbi nemzetközi beruházási megállapodásokkal összefüggésben tett erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi tárgyalások keretében támogasson olyan, a beruházó és állam közötti viták harmadik fél általi finanszírozását szabályozó további rendelkezéseket, amelyek szigorúan korlátozzák ezt a túlzottan nagy összegű ítéleteket ösztönző gyakorlatot;

Kétoldalú beruházási megállapodások

36.  felhívja a figyelmet a tagállamok több ezer meglévő kétoldalú beruházási megállapodására, amelyek még mindig védik a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházásokat, az EU célkitűzéseivel és értékeivel ellentétes, elavult rendelkezéseket, többek között túlságosan tág védelmi normákat, az átláthatóság és a beruházó és állam közötti vitarendezés tekintetében gyenge követelményeket tartalmaznak, és nincsenek összhangban a multilaterális beruházási bíróságra irányuló uniós javaslattal; felhívja ezért a tagállamokat, hogy szüntessék meg vagy korszerűsítsék kétoldalú beruházási megállapodásaikat annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek az EU nemzetközi beruházási megállapodásainak megújított modelljével, és megfeleljenek e jelentésnek;

37.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok valamennyi kétoldalú beruházási megállapodása teljes mértékben összeegyeztethető legyen az uniós joggal és összhangban legyen az Unió célkitűzéseivel és értékeivel; támogatja a Bizottságot azon törekvésében, hogy az EU beruházási politikájával és az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel összhangban a feltételek szigorú alkalmazásával engedélyezi a tagállamok számára új megállapodások tárgyalását, aláírását és megkötését; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy módosítaniuk kell kétoldalú beruházási megállapodásaikat az EUMSZ 351. cikkének megfelelően; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon e kötelezettségek teljesítését, és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az elért eredményekről; ösztönzi a Bizottságot, hogy szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok kétoldalú beruházási megállapodásai megfeleljenek az uniós jognak;

38.  támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy az e jelentésben említett anyagi jogi és eljárási reformok mentén dolgozzon ki értelmező iránymutatásokat a tagállamok számára a korszerűsített uniós beruházási politika egységes értelmezésének biztosítása és az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel való teljes összeegyeztethetőség biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ezt az aktualizált modellt használja alapként a tagállamok új kétoldalú beruházási megállapodásainak engedélyezése során;

Az Energia Charta Egyezmény

39.  rámutat arra, hogy a beruházási megállapodások közül az Energia Charta Egyezménnyel összefüggésben indult a legtöbb peres ügy a világon; támogatja az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, valamint az Unió azon álláspontját, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló legtöbb beruházás esetében kizárja a védelmet; úgy véli azonban, hogy az uniós álláspont nem nyújthat védelmet az uniós jog szerint „jelentősen károsnak” minősülő gazdasági tevékenységekbe történő beruházások számára, és hogy jelentősen le kell rövidíteni a fosszilis tüzelőanyagokba történő meglévő beruházások védelmének fokozatos megszüntetésére vonatkozó időkeretet annak érdekében, hogy ne ássák alá az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérését; követeli, hogy szüntessék meg a beruházó és állam közötti vitarendezést az Energia Charta Egyezmény keretében; hangsúlyozza, hogy az Energia Charta Egyezmény módosításához az éves konferencián szavazó valamennyi szerződő fél egyhangú szavazata szükséges; aggasztónak tartja, hogy a Parlament nem rendelkezik a többi tárgyalás alatt álló szerződéssel megegyező szintű hozzáféréssel az Energia Charta Egyezmény korszerűsítéséről szóló tárgyalásokon tárgyalt szövegekhez;

40.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos szerződő fél a jelek szerint nem osztja az éghajlatváltozás enyhítésével, a fenntartható fejlődéssel és az energetikai átállással kapcsolatos uniós ambíciókat annak ellenére, hogy mindegyikük aláírta a Párizsi Megállapodást is; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az Energia Charta Egyezmény összehangolását a Párizsi Megállapodással és az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel, megőrizve ugyanakkor az EU képességét olyan közpolitikai intézkedések kidolgozására, amelyek összhangban vannak azzal a kötelezettségvállalásával, hogy 2050-re az első klímasemleges kontinenssé váljon;

41.  tudomásul veszi, hogy Olaszország bejelentette döntését, miszerint 2015. január 1-jével kilép az Energia Charta Egyezményből; megjegyzi, hogy az Energia Charta Egyezményt ratifikáló vagy ahhoz csatlakozott országok a kilépésről szóló értesítés után 12 hónappal felmondhatják tagságukat; sajnálja, hogy a kilépés időpontja előtt megvalósult beruházások még 20 évig védelmet élveznek, üdvözli azonban, hogy a védelem minden új beruházás esetében azonnal megszűnik;

42.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a felülvizsgált Energia Charta Egyezmény védje a tagállamok szabályozáshoz való jogát, összhangban legyen az uniós joggal és az uniós beruházási politikával, hogy haladéktalanul megtiltsa a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó beruházók számára, hogy eljárást indítsanak a szerződő felek ellen a fosszilis tüzelőanyagok Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaikkal összhangban történő kivezetésére irányuló szakpolitikák követése miatt, és hogy csak a valódi beruházók részesüljenek beruházásvédelemben, a tisztán pénzügyi vagy spekulatív okból beruházók pedig ne kapjanak ilyen védelmet; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a kilépés lehetséges hatásait elemző jogi tanulmányát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjék meg az Energia Charta Egyezményből való összehangolt kilépés, valamint a hatályvesztésre vonatkozó rendelkezés alkalmazását kizáró, az egyetértő szerződő felek között létrejövő megállapodás előkészítését annak érdekében, hogy amennyiben a fent említett tárgyalási célkitűzéseket 2022 júniusáig nem érik el, az erre irányuló javaslatot hivatalosan a Tanács és a Parlament elé terjesszék;

43.  üdvözli, hogy a Komstroy-ügyben hozott ítéletében a Bíróság pontosította, hogy az Energia Charta Egyezmény beruházó és állam közötti vitarendezésre vonatkozó rendelkezései Unión belüli viták esetén nem alkalmazandók; megállapítja, hogy jelenleg legalább 73 Unión belüli ügy, ezen belül több mint 40 Energia Charta Egyezményen alapuló, beruházással kapcsolatos, Unión belüli választottbírósági ügy van folyamatban; mély aggodalommal állapítja meg, hogy az Achmea-ügyben hozott ítélet nem tartotta vissza a választottbíróságokat az Unión belüli beruházási viták tárgyalásától; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy érvényt szerezzen ezeknek az ítéleteknek a folyamatban lévő EU-n belüli választottbírósági eljárásokban; ezért kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el egymás közötti megállapodást az Energia Charta Egyezmény EU-n belüli beruházási jogvitákra való alkalmazásának kizárásáról; támogatja több tagállamnak a Bíróság új ítéletére irányuló kérését, és úgy véli, hogy ennek véglegesen tisztáznia kell az ügyet annak elkerülése érdekében, hogy a jövőben az Energia Charta Egyezmény alapján ne legyen elfogadható a választottbírósági eljárás az EU-n belüli ügyekben;

44.  rámutat arra, hogy bár uniós bíróságokon nehéz lesz érvényt szerezni az EU-n belüli ügyekben hozott esetleges ítéleteket, a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja szabályai alá tartozó ügyeket még mindig végre lehet hajtani harmadik országok bíróságain; megállapítja, hogy ezek a bíróságok elrendelhetik EU vagy az uniós tagállamok állami(15) vagyonának lefoglalását;

45.  hangsúlyozza, hogy az uniós bíróságok, és különösen az Európai Unió Bírósága ítéleteinek tiszteletben tartását figyelembe kell venni a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer névjegyzékébe kerülő választottbírák jövőbeli kiválasztási folyamata során;

Multilaterális erőfeszítések a beruházó és állam közötti vitarendezés reformjára

46.  üdvözli, hogy az UNCITRAL III. munkacsoportja 2017 óta megbeszéléseket folytat a beruházó és állam közötti vitarendezés lehetséges többoldalú reformjáról; megjegyzi, hogy 60 állam konszenzussal egyetértett abban, hogy az UNCITRAL-nak munkája során foglalkoznia kell a strukturális reformokkal; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is konstruktívan vegyen részt az UNCITRAL-tárgyalásokon, valamint ösztönözze a tárgyalásokat olyan, eddig korlátozott figyelmet kapott témákról, mint a szabályozás visszatartása, a jogorvoslati lehetőségek kimerítése, a harmadik felek jogai és a kártérítések, és ezeket vegye figyelembe a jövőbeli uniós nemzetközi beruházási megállapodásokban; kéri a Bizottságot, hogy az állam szabályozási képességének védelme és a nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében erősítse meg az UNCITRAL keretében végzett munkáját;

47.  támogatja az UNCITRAL III. munkacsoportjában folyamatban lévő tárgyalásokat, amelyek keretében az Unió és tagállamai egy, a beruházási viták rendezésére szolgáló állandó mechanizmus, a multilaterális beruházási bíróság létrehozására törekszenek; üdvözli, hogy az EU globális vezető szerepet játszik e tárgyalások során; hangsúlyozza azonban, hogy ez a javaslat nem terjed ki az anyagi jogi védelem normáinak korszerűsítésére; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a multilaterális beruházási bíróság bírái által alkalmazott joganyag teremtsen egyensúlyt a nemzetközi beruházási megállapodásokban foglalt anyagi jogi rendelkezések és jogok értelmezése, valamint a demokratikusan elfogadott vonatkozó belföldi, közérdeket szolgáló jogszabályok között; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a bírák javadalmazása ne eseti alapon történjen; felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon mozdítsa elő e normák reformját és korszerűsítését;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy a multilaterális beruházási bíróságról zajló tárgyalásokba foglalja bele olyan szabályok bevezetését, amelyek átlátható módon meghatározzák az államok által fizetendő kompenzációt, és álljon ki olyan szigorú értékelési módszerek mellett, amelyek kizárólag a meg nem térülő költségek kompenzálását teszik lehetővé az UNCITRAL reformjáról szóló folyamatban lévő tárgyalások során;

49.  határozottan bírálja a Mauritiusi Egyezmény ratifikálásának és végrehajtásának jelentős késedelmét; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadják el ezen Egyezménynek az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot; rámutat a nemzetközi szerződések ratifikációjával kapcsolatos kizárólagos és megosztott hatáskörökre vonatkozóan az Európai Bíróság által hozott közelmúltbeli ítéletekre, amelyek iránymutatást nyújthatnak ezen Egyezmény ratifikációjának beindításához;

A beruházó és állam közötti vitarendezésen túlmutató uniós beruházási politika

50.  megállapítja, hogy 2017-ben, 2019-ben és 2020-ban globális szinten több beruházási szerződést szüntettek meg, mint amennyi új nemzetközi beruházási megállapodást kötöttek; hangsúlyozza, hogy a közelmúltban kötött megaregionális nemzetközi beruházási megállapodások többsége egyre óvatosabb megközelítést alkalmaz a beruházó és állam közötti vitarendezés tekintetében;

51.  uniós szintű támogatást kér a partnerországok belföldi jogrendszereinek és jogállamiságának uniós szintű technikai segítségnyújtás révén történő megerősítése érdekében, ami kedvező környezetet biztosítana a külföldi beruházások számára, ugyanakkor kezelné a partnerországok fenntartható fejlődésére negatív hatást gyakorló rendszerszintű hiányosságokat;

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós külföldi beruházási stratégiát a fenntartható beruházások valamennyi dimenziójának ösztönzésére és védelmére, amely nem feltétlenül támaszkodik a beruházó és állam közötti vitarendezésre, valamint hogy aktualizálja 2015-ben elfogadott beruházásvédelmi modelljét az ezen állásfoglalásban megfogalmazott kéréseknek megfelelően, hogy iránymutatást nyújtson az új vagy aktualizált uniós megállapodásokról folytatott tárgyalásokhoz;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 351., 2012.12.20., 40. o. (2) HL L 257., 2014.8.28., 121. o. (3) HL L 198., 2020.6.22., 13. o. (4) HL C 296. E, 2012.10.2., 34. o. (5) HL C 168. E, 2013.6.14., 1. o. (6) HL C 265., 2017.8.11., 17. o. (7) HL C 101., 2018.3.16., 30. o. (8) HL L 149., 2021.4.30., 10. o. (9) HL L 169., 2020.5.29., 1. o. (10) Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, „FDI in figures”, 2021. április. (11) Európai zöld megállapodás; a digitális korra felkészült Európa; emberközpontú gazdaság; Európa globális szerepének erősítése; az európai életmód előmozdítása; az európai demokrácia megerősítése. (12) Ilyen például az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (melynek 8-B. melléklete 4. pontja az államadósságot valamelyik Fél bármilyen kormányzati szintjének adósságinstrumentumaként határozza meg), a csendes-óceáni partnerségről szóló átfogó és progresszív megállapodás, valamint a BLEU (Belga–Luxemburgi Gazdasági Unió) és Kolumbia közötti, 2009. évi kétoldalú beruházási megállapodás. (13) Többek között a közegészségügyre, a szociális szolgáltatásokra, a közoktatásra, a biztonságra, a környezetvédelemre vagy a közerkölcsre, a szociális védelemre vagy a fogyasztóvédelemre, a magánélet védelmére és az adatvédelemre, illetve a kulturális sokszínűség előmozdítására és védelmére vonatkozó célok. (14) Jogilag kötelező erejű eszköz a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeinek az emberi jogok nemzetközi joga szerinti szabályozására https://www.ohchr.org/en/hr-bodies/hrc/wg-trans-corp/igwg-on-tnc. (15) Egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, más néven „New York-i Egyezmény a választottbíráskodásról”.