(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

[Módosítás 1, eltérő utalás hiányában]

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0033/2023). (2) * Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) több alkalommal jelentősen módosult. Mivel további módosítások szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)  Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 °C-kal magasabb hőmérsékletszint alatt tartják, és törekednek arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés mértéke az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-ra korlátozódjon. A glasgow-i éghajlati paktum részes felei 2021. novemberben ismételten megerősítették, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedésének az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5 °C-os szinten való tartása jelentősen csökkentené az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait, és vállalták, hogy 2022 végéig megerősítik a 2030-ra vonatkozó céljaikat. A Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közlemény(5) központi eleme. Az Unió az UNFCCC titkárságához 2020. december 17-én benyújtott aktualizált, nemzetileg meghatározott hozzájárulásában elkötelezte magát amellett, hogy az 1990-es szinthez képest 2030-ig legalább 55%-kal csökkenti az Unió gazdaságának egészére kiterjedő nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

(3)  A zöld megállapodásban bejelentetteknek megfelelően a Bizottság 2020. október 14-én ismertette az épületkorszerűsítési programra vonatkozó stratégiáját(6). A stratégia tartalmaz egy cselekvési tervet, amely konkrét szabályozási, finanszírozási és támogató intézkedéseket irányoz elő azzal a céllal, hogy 2030-ig legalább megduplázza az épületek éves energetikai felújítási arányát, és elősegítse a mélyfelújításokat több mint 35 millió épületben és akár 160 000 munkahely létrehozását az építőiparban. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata az épületkorszerűsítési program végrehajtásának egyik szükséges eszköze. Hozzá fog járulni az új európai Bauhaus kezdeményezés és a klímasemleges és intelligens városokra vonatkozó európai küldetés megvalósításához is, és az épületkorszerűsítési program előző szakaszát jelentő új európai Bauhaus kezdeményezés által kijelölt utat kell követnie. Az új európai Bauhaus kezdeményezés célja, hogy elősegítse egy befogadóbb, mindenki jólétét elősegítő társadalom kialakulását, a történelmi Bauhaushoz hasonlóan, amely hozzájárult a társadalmi befogadáshoz és a polgárok, különösen a munkásközösségek jólétéhez. A képzés megkönnyítésével, hálózatokkal és építészeknek, művészeknek, diákoknak, mérnököknek és tervezőknek szóló iránymutatások kiadásával, a fenntarthatóság, az esztétika és a befogadás elveinek megfelelően, az új európai Bauhaus kezdeményezés felruházhatja a helyi hatóságokat azzal a képességgel, hogy innovatív és kulturális megoldásokat dolgozzanak ki egy fenntarthatóbb épített környezet megteremtése érdekében. A tagállamoknak támogatniuk kell az új európai Bauhaus kezdeményezés projektjeit, amelyek gazdagítják az európai régiók kultúráját és épített környezetét, és segítik a szomszédságokat és a közösségeket az Unió éghajlat-politikai céljainak elérésében.

(4)   Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) – az európai klímarendelet – rögzíti az uniós jogban a legkésőbb 2050-ig megvalósítandó, a gazdaság egészére kiterjedő klímasemlegesség célkitűzését, és kötelező erejű uniós kötelezettségvállalást ír elő, amely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal kell csökkenteni a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást (azaz az elnyelések levonása utáni kibocsátást).

(5)   A Bizottság 2021. évi munkaprogramjában bejelentett „Irány az 55%!” intézkedéscsomag e célkitűzéseket kívánja megvalósítani. Számos szakpolitikai területre kiterjed, ideértve az energiahatékonyságot, a megújuló energiát, a földhasználatot, a földhasználat megváltoztatását és az erdőgazdálkodást, az energiaadózást, a vállaláselosztást, a kibocsátáskereskedelmet és az alternatív üzemanyagok infrastruktúráját. A 2010/31/EU irányelv felülvizsgálata e csomag szerves részét képezi. A Bizottság „REPowerEU terv” című, 2022. május 18-i közleménye a politikai keretrendszer felülvizsgálatát megkövetelő új geopolitikai viszonyok tükrében felülvizsgálta az „Irány az 55%!” jogalkotási intézkedéscsomag legfontosabb rendelkezéseit, és új jogalkotási javaslatokat és célzott ajánlásokat tartalmazott a célkitűzések frissítése érdekében, különösen az energiahatékonyságra és az energiamegtakarításra, valamint az energetikai szuverenitás növelésére irányuló törekvések fokozása révén, ugyanakkor eltávolodva a fosszilis tüzelőanyagoktól. A közlemény arra is ösztönözte a tagállamokat, hogy fontoljanak meg adóügyi intézkedéseket az energiamegtakarítás ösztönzése és a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának csökkentése érdekében, ideértve az energiamegtakarításhoz kapcsolódó adócsökkentéseket is.

(5a)  Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatának összhangban kell lennie az „Irány az 55%!” jogalkotási csomag részét képező többi javaslattal, például a 2003/87/EK(8), a 2012/27/EU(9), a 2014/94/EU(10) és a 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) javasolt felülvizsgálataival.

(5b)  A műemlékek felújítását mindig a nemzeti állományvédelmi szabályokkal, az állományvédelemre vonatkozó nemzetközi szabványokkal, többek között a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválását és restaurálását célzó, 1964. évi Velencei Chartával és az érintett műemlék eredeti építészeti kialakításával összhangban kell elvégezni.

(5c)  A történelmi vagy építészeti értékkel bíró, de hivatalosan nem védett épületek esetében a tagállamoknak kritériumokat kell meghatározniuk a műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható legmagasabb energiahatékonysági osztály alkalmazására vonatkozóan, az épület jellegének megőrzése mellett.

(6)  Az épületek az Unió végső energiafogyasztásának 40%-át és az energiával kapcsolatos üvegházhatásúgáz-kibocsátás 36%-át teszik ki, miközben az uniós épületek 75%-a még mindig nem energiahatékony. A földgáz játssza a legnagyobb szerepet az épületek fűtésében, és a lakóépületekben a helyiségek fűtésére felhasznált energia mintegy 42%-át teszi ki. Az olaj 14%-kal a második legfontosabb fosszilis tüzelőanyag a fűtés tekintetében, a szén pedig körülbelül 3%-ot tesz ki. Ezért az energiafogyasztásnak az (EU) 2021/1749 bizottsági ajánlással(12) összhangban végrehajtott, az „első az energiahatékonyság” elvével összhangban történő csökkentése, és a megújuló forrásból származó energia felhasználása az épületekben az Unió energiafüggősége és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, továbbá az Unióban tapasztalható energiaszegénység csökkentéséhez szükséges, fontos intézkedések. Az energiafogyasztás csökkentésének és a megújuló forrásból származó energia – különösen a napenergia – felhasználása növelésének szintén kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk abban, hogy csökkenjen az Uniónak általában a fosszilis tüzelőanyagokon és különösen a behozatalukon alapuló energiafüggősége, a REPowerEU tervben meghatározott célkitűzéseknek megfelelően az energiaellátás biztonságának előmozdításában, az energiarendszer integrálásában, a rendszerhatékonysághoz való hozzájárulásban, a műszaki fejlődés elősegítésében, foglalkoztatási lehetőségek megteremtésében és a regionális fejlesztésben, különösen a szigeteken, a vidéki területeken és a hálózattól független közösségek esetében.

(6a)  Az épületek energiahatékonyságának mélyfelújítás révén történő javítása óriási társadalmi, gazdasági és környezeti előnyökkel jár. Ezenkívül az energiahatékonyság a legbiztonságosabb és legköltséghatékonyabb módszer az Unió energiabehozataltól való függőségének csökkentésére és a magas energiaárak negatív hatásainak enyhítésére.Az energiahatékonysági beruházásoknak ezért a magán- és az állami szektor szintjén egyaránt kiemelt fontosságúnak kell lenniük.

(6b)  Annak biztosítása érdekében, hogy minden polgár részesüljön az épületek jobb energiahatékonyságából származó előnyökből és az ahhoz kapcsolódó életminőségből, környezeti, gazdasági és egészségügyi hatásokból, megfelelő szabályozási, pénzügyi és tanácsadási keretet kell létrehozni az épületek felújításainak támogatására. Különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott és a közepes jövedelmű háztartásokra, mivel ezek gyakran a legalacsonyabb hatékonyságú épületekben élnek, városi és vidéki területeken egyaránt.

(6c)  A szociális biztosítékokkal és pénzügyi garanciákkal kísért energiahatékonysági minimumkövetelmények bevezetésének célja a legkiszolgáltatottabb háztartások és a legszegényebb polgárok életminőségének javítása.

(6d)  Az Unió vidéki területein lehetőség van olyan megújulóenergia-termelésre, amely hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez, és költséghatékony a hálózaton kívüli területek energiaellátásában és fűtésében, miközben csökkenti az importfüggőséget és az infrastruktúra lekötöttségét, és amely hozzájárul az éghajlatváltozás enyhítéséhez és javítja a levegő minőségét.

(7)  Az épületek és az épületek alkotóelemei és anyaguk üzemeltetési élettartamuk előtt, alatt és után is okoznak üvegházhatásúgáz-kibocsátást. ▌Ezért a Bizottság által meghatározandó uniós módszertannak megfelelően fokozatosan figyelembe kell venni az épületek teljes életciklus alatti kibocsátását, kezdve az új, majd a felújított épületekkel, amelyekkel kapcsolatban a tagállamoknak az egész életciklusra kiterjedő üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célértékeket kell meghatározniuk az uniós módszertannak megfelelően. Az épületek jelentős anyagbankok, amelyek az évtizedek során erőforrásokat tárolnak, és a tervezési lehetőségek nagymértékben befolyásolják a teljes életciklus során történő kibocsátást mind az új, mind a felújított épületek esetében. Az épületek teljes életciklusra vonatkozó hatékonyságát nemcsak az új építkezések esetén kell figyelembe venni, hanem a felújítások során is, mégpedig azáltal, hogy a tagállamok épületfelújítási terveibe a teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra irányuló előírásokat és csökkentési célértékeket kell belefoglalni.

(7a)  Kapcsolatot kell teremteni a körforgásos gazdaság elvei és az új európai Bauhaus kezdeményezés vezető szerepe között, amelynek célja az épített környezetben a nagyobb mértékű körforgás előmozdítása, adott esetben a felújítás és az adaptív újrahasználat előmozdításával a bontással és az új építéssel szemben.

(7b)  A teljes életciklusra vonatkozó kibocsátási követelmények bevezetése ösztönözni fogja az ipari innovációt és az értékalkotást, például a körkörös és természetes anyagok használatának növelése révén.

(7c)  Alapvető fontosságú a fenntarthatóbb építőanyagok, különösen a biológiai és geológiai eredetű anyagok, valamint az egyszerű, passzív, alacsony technológiai szintet képviselő és helyben kipróbált építési technikák használatának támogatása és bevonása, valamint az épületek lehető legjobb szigeteléséhez és szerkezeti alátámasztásához hozzájáruló anyagtechnológiák használatának és kutatásának támogatása és előmozdítása. Az éghajlati válságra és a nyári hőhullámok megnövekedett valószínűségére tekintettel különös figyelmet kell fordítani az épületek hővédelmére.

(8)   Az épületek teljes életciklusára vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás minimalizálása az erőforrás-hatékonyságot, az erőforrások elégségességét, a körforgásos jelleget és azt igényli, hogy az épületállomány egyes részeit ▌szénelnyelővé alakítsák át.

(8a)  Az, hogy az épületek már a működési élettartamuk előtt is felelősek az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, annak a következménye, hogy minden építőanyagban már megtalálható a beágyazott szén-dioxid. A fenntartható módon és helyben beszerzett, természetes alapú építőanyagok használatának növelése – az új európai Bauhaus kezdeményezés és a belső piac elveivel összhangban – képes helyettesíteni a karbonintenzívebb anyagokat, és a faalapú anyagok felhasználása révén a szén-dioxidot az épített környezetben tárolni.

(8b)  Az erőforrások elégségességére vonatkozó politikák olyan intézkedések és napi gyakorlatok, amelyek megelőzik az energia, az anyagok, a föld, a víz és más természeti erőforrások iránti igény felmerülését az épületek és termékek életciklusa során, miközben a bolygónk korlátain belül hozzájárulnak mindenki számára a jólét biztosításához. A körforgásosság elve elkerüli az anyagok és áruk lineáris felhasználását azáltal, hogy a termékek és az építőanyagok tekintetében az elégségesség egyes elveit alkalmazza. A másodlagos anyagok felhasználására és élettartamának meghosszabbítására irányuló intézkedések elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy az uniós építőipari ágazat méltányosan hozzájáruljon a klímasemlegességi célkitűzés eléréséhez.

(8c)  A zöld infrastruktúra, például az „élő tetők és falak” integrációja a városi tervezés és az infrastruktúra tervezése során hatékony eszköz lehet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás városi területeken jelentkező káros hatásainak mérsékléséhez. A tagállamoknak ösztönözniük kell növényekkel borított felületek kialakítását, amelyek segítenek az esővíz elvezetésében és felszívásában, így csökkentve a városi lefolyásokat és javítva a csapadékvíz-gazdálkodást. A zöld infrastruktúra csökkenti a „városi hőszigethatást”, valamint nyáron és a hőhullámok alatt hűti az épületeket és környezetüket.

(9)  A teljes életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál (GWP) azt jelzi, hogy az épület összességében milyen mértékben járul hozzá az éghajlatváltozást okozó kibocsátásokhoz. Figyelembe veszi egyaránt az építési termékekbe beágyazott üvegházhatásúgáz-kibocsátást és a használati szakaszból származó közvetlen és közvetett kibocsátást. Ezért az épületek teljes életciklusra vonatkozó hatékonyságának fokozottabb figyelembevétele és a körforgásos gazdaság érdekében első lépésként elő kell írni az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciáljának kiszámítását. Ennek a számításnak egy uniós szinten összehangolt kereten kell alapulnia. A Bizottságnak egyértelműen meg kell határoznia az életciklus-alapú megközelítést. A tagállamoknak ütemtervet kell elfogadniuk az épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciáljának csökkentésére vonatkozóan.

(9a)  Az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban, valamint a nyersanyagok fokozottabb elégségessége és a nagyobb erőforrás-hatékonyság elérése érdekében a tagállamoknak minimálisra kell csökkenteniük a használatlan épületek számát. Ösztönözniük kell az ilyen épületek mélyfelújítását és hasznosítását különleges adminisztratív és pénzügyi intézkedések révén, amennyiben azok költséghatékonyak, valamint az épületek építését, újjáépítését és átalakítását, ami az épület élettartama alatt alacsonyabb életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciált eredményez. Ezen túlmenően az új építkezések jelentős részét barnamezős területeken kell kivitelezni.

(9b)   A körforgásos gazdaság építőanyagokra vonatkozó szabályait a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(13), valamint a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(14) meghatározott keret határozza meg. A fogalommeghatározásokat, módszereket és legjobb megközelítéseket az említett jogalkotási aktusok közelgő felülvizsgálata során kell megadni és egységesíteni, az építőanyagok egyértelmű és következetes szabályozási keretének biztosítása érdekében.

(10)   Az EU-ban az épületek felelősek az idő előtti elhalálozást és betegségeket okozó finomrészecskék (PM2,5) kibocsátásának mintegy feléért. Az épületek energiahatékonyságának javítása és a természetes megoldások és fenntartható anyagok használata egyidejűleg a szennyezőanyag-kibocsátást is képes csökkenteni, amit az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(15) összhangban csökkenteni is kell.

(10a)  Az energiaszükséglet kezelése fontos eszköz, amelynek segítségével az Unió befolyást gyakorolhat a globális energiapiacra, és így az energiaellátás rövid, közép- és hosszú távú biztonságára is.

(11)  Az épületek energiahatékonyságának további javítására irányuló intézkedéseknek figyelembe kell venniük az éghajlati viszonyokat, ideértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is zöld infrastruktúra révén, a helyi viszonyokat, valamint a beltéri környezet minőségét, az erőforrások elégségességét és a körforgásos jelleget, továbbá az energiamegtakarítást is, ily módon előmozdítva a fenntarthatóbb, befogadóbb és innovatívabb életmódot az új igényekhez való alkalmazkodás érdekében. Az ilyen intézkedéseket úgy kell végrehajtani, hogy maximalizálják az épületekre vonatkozó, egyéb olyan követelmények és célkitűzések járulékos előnyeit, mint az akadálymentesség, a tűzbiztonság, a fűtő- és elektromos berendezések biztonságossága és szeizmikus biztonság és az épületek rendeltetésszerű használata. Ezeket a járulékos előnyöket számszerűsíteni kell a további energiahatékonysági fejlesztések költségoptimalitási szintjének reális meghatározása érdekében. Emellett biztosítaniuk kell a kiszolgáltatott háztartások és a szociális lakásokban élők helyzetének javítását.

(11a)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok pontosan tükrözzék az épületek éghajlati hatékonyságát.

(12)  Az épületek energiahatékonyságát olyan módszertan alapján kell kiszámítani, amelyet nemzeti, regionális és helyi szinten ki lehet egészíteni. Ez, a hőtechnikai jellemzőkön kívül, egyéb olyan tényezőket is magában foglal, amelyek egyre fontosabb szerepet játszanak, mint például a fűtés- és légkondicionáló berendezések, a megújuló forrásokból származó energia alkalmazása, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, a szennyvízből, szellőztetésből és hűtésből történő hővisszanyerés, az energia-visszanyerés, a hidronikus kiegyenlítés, az intelligens megoldások, a passzív hűtés-fűtés, az árnyékolás, a beltéri környezet minősége, a megfelelő természetes megvilágítás és az épület tervezése. Egy adott épület energiahatékonyságát olyan módszertan alapján kell kiszámítani, amely nemcsak a fűtési vagy légkondicionálási idényt veszi figyelembe, hanem a teljes évre vonatkozik. E módszertannak figyelembe kell vennie a meglévő európai szabványokat. A módszertannak biztosítania kell a tényleges üzemeltetési feltételek megjelenítését, és lehetővé kell tennie, hogy mért energiát használjanak a pontosság ellenőrzése és az összehasonlíthatóság céljából; a módszertannak egy órás vagy egy óránál kisebb intervallumokon kell alapulnia. A módszertannak lehetővé kell tennie a számítások alapjául szolgáló feltételezések helyszíni, távolról történő és számítógépes ellenőrzését is, beleértve a hőszabályozó teljesítményt, az anyagok minőségét, a rendszerhatékonyságot és a vezérlők konfigurációját az átadott épületben. A megújuló energia helyszíni használatának ösztönzése érdekében, beleértve a tetőkön elhelyezett napelemeket is a tetőkre szerelhető napelemekről szóló európai kezdeményezésnek megfelelően, és a közös általános kereten túl a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a számítási módszertanban elismerjék és figyelembe vegyék a megújuló energia helyszíni felhasználásának maximális kiaknázásából fakadó előnyöket, ideértve az egyéb felhasználásokat (például az elektromos járművek töltőállomásait) is, figyelembe véve a jelenlegi és jövőbeli hálózati kapacitást.

(13)  A tagállamoknak minimumkövetelményeket kell meghatározniuk az épületek és az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozóan, hogy a költségek szempontjából optimális egyensúly jöjjön létre a szükséges beruházások és az épület teljes élettartamára vetített energiaköltség-megtakarítás között, a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a költségoptimalizált energiahatékonysági szinteknél nagyobb energiahatékonyságot biztosító minimumkövetelményeket határozhassanak meg. Rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok a műszaki fejlődés fényében rendszeresen felülvizsgálhassák az épületek energiahatékonyságára vonatkozó saját minimumkövetelményeiket.

(14)   Az épületek fűtésére és hűtésére felhasznált energia kétharmada még mindig fosszilis tüzelőanyagokból származik. A kibocsátásmentesség elérése érdekében különösen sürgős a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése a fűtés és a hűtés terén. Ezért a tagállamoknak épületfelújítási terveikben fel kell tüntetniük a fosszilis tüzelőanyagok fűtés és hűtés terén történő kivezetésére irányuló nemzeti szakpolitikáikat és intézkedéseiket, és nem nyújthatnak pénzügyi ösztönzőket fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok telepítésére ezen irányelv hatálybalépésétől kezdve. A tagállamoknak olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek biztosítják, hogy az új épületekben és a fűtési rendszer jelentős felújítása, mélyfelújítása vagy felújítása alatt álló épületekben a fosszilis tüzelőanyagokkal működő fűtési rendszerek használata ezen irányelv átültetésének időpontjától kezdődően ne legyen engedélyezve, és 2035-ig, illetve ha ez a Bizottságnak bemutatottaktól eltérően nem megvalósítható, legkésőbb 2040-ig fokozatosan minden épületben meg kell szüntetniük a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló fűtési rendszerek használatát. Ez kulcsszerepet fog játszani az Unió harmadik országokból származó behozataltól való függőségének csökkentésében, a polgárok energiaszámláinak és áringadozásokkal szembeni kiszolgáltatottságának csökkentésében, valamint a légszennyezési határértékek túllépésének megállításában is.

(14a)  A fűtési rendszerek felújítása magában foglalja a hőfejlesztő berendezés cseréjét vagy felújítását, és kiterjedhet a fűtési rendszer más elemeire is, például a szivattyúkra, a csővezetékek szigetelésére, a szabályozóegységekre vagy a végberendezésekre, például a radiátorokra vagy a ventilátoros konvektorokra. A rendszer általános hatékonyságára gyakorolt hatásuk ellenére az egyes elemek cseréje vagy felújítása a hőfejlesztő berendezés kivételével nem tekinthető a fűtési rendszer felújításának, mivel ezek az elemek függetlenek a felhasznált energiaforrástól. A fűtési rendszer felújítása lehetőséget kínál a fűtés dekarbonizációjának támogatására Unió-szerte.

(14b)  A használati melegvíz-rendszerek hulladékhőjének hatékony felhasználása jelentős energiamegtakarítási lehetőséget jelent. A melegvíz-előállítás az új épületek energiafogyasztásának fő forrása, és ez a hő általában elvész, és nem kerül újrafelhasználásra. Tudván, hogy a melegvízfogyasztás legnagyobb része a zuhanyozásból származik, az épületek zuhanyzóinak lefolyóiból származó hő hasznosítása egyszerű és költséghatékony módja lehet a végső energiafogyasztás és a használati meleg víz előállításával járó CO2- és metánkibocsátás csökkentésének.

(14c)  A fűtési ágazat költséghatékony dekarbonizációjának elérése érdekében a tagállamoknak egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítaniuk a rendelkezésre álló technológiák között, és támogatniuk kell a több ágazatot érintő megoldásokat, figyelembe véve az ellátás biztonságát, a költséghatékonyságot és a rugalmasságot.

(15)  Az épülettechnikai rendszerekre vonatkozó energiahatékonysági követelményeket az épületekbe beépített teljes rendszerekre kell alkalmazni, nem pedig az önálló alkatrészek energiahatékonyságára, mely utóbbiak a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) szerinti termékspecifikus szabályozások hatálya alá tartoznak. Az épülettechnikai rendszerek energiahatékonyságára vonatkozó követelmények meghatározásakor a tagállamoknak harmonizált eszközöket kell alkalmazniuk – amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak és indokoltak –, különösen a ▌ 2009/125/EK irányelv és az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet(17) végrehajtására irányuló intézkedések keretében kidolgozott tesztelési és számítási módszereket és energiahatékonysági osztályokat, a kapcsolódó kezdeményezésekkel való koherencia biztosítása és a piac esetleges széttöredezésének a lehető legkisebb mértékűre csökkentése érdekében.

(16)  Ezen irányelv nem érinti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. és 108. cikkét. Az irányelvben alkalmazott „ösztönző” kifejezés ezért nem értelmezhető állami támogatásként.

(17)  A Bizottságnak összehasonlító módszertani keretet kell meghatároznia az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához. E keret felülvizsgálatának lehetővé kell tennie mind az energiahatékonyság, mind a kibocsátási teljesítmény kiszámítását, és figyelembe kell vennie a számszerűsíthető környezeti, társadalmi és egészségügyi externáliákat.  A tagállamoknak az említett keretet arra kell használniuk, hogy összehasonlítsák az eredményeket az energiahatékonyságra vonatkozóan általuk elfogadott minimumkövetelményekkel. Amennyiben jelentős, azaz 15%-ot meghaladó eltérések mutatkoznak az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei és az energiahatékonyságra vonatkozó hatályos minimumkövetelmények között, a tagállamoknak meg kell indokolniuk ezeket az eltéréseket, vagy megfelelő intézkedéseket kell tervbe venniük az eltérések csökkentése érdekében. Az épületek és az épületelemek becsült gazdasági élettartamát a tagállamoknak kell meghatározniuk, figyelembe véve a tipikus gazdasági élettartamok meghatározásával kapcsolatos jelenlegi gyakorlatot és tapasztalatokat is. Az összehasonlítás következtetéseiről és az alapjául szolgáló adatokról rendszeresen jelenteni kell a Bizottságnak. A fenti jelentéseknek lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy értékelhesse a tagállamok által, az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek elérése terén elért haladást, és arról jelentést tehessen. Az összehasonlító módszertan alkalmazásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy az energiahatékonysági intézkedések az épület szintjén nem foglalnak magukban fosszilis tüzelőanyagoknak az új épületekben való felhasználásával járó intézkedéseket, miközben többféle lehetőséget figyelembe vesznek, többek között a megújuló energia helyben történő előállítását – beleértve különösen a hőszivattyúkat és a napenergia-technológiákat is – az önellátásra vagy közös önellátásra használt megújuló energiát, az energiamegosztást vagy az energiaközösségek által biztosított megújuló energiát, valamint a hatékony távfűtési és távhűtési rendszerekből származó megújuló és hulladékenergiát. A makrogazdasági és a pénzügyi szempontok esetében az energiahatékonyság költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására alkalmazott diszkontráta nem haladhatja meg az évi 3%-ot. Az optimalizálási módszernek és a globális költségek makrogazdasági számításának tartalmaznia kell az energiahasználat környezeti és egészségügyi externáliáit, valamint a gazdaság egészére kiterjedő pozitív makrogazdasági hatásokat, például a munkahelyteremtés és a GDP terén.

(18)  Épületnagyságtól függetlenül, a meglévő épületek jelentős felújításai jó alkalmat nyújtanak költséghatékony intézkedések megtételére az energiahatékonyság javítására. Költséghatékonysági okokból lehetővé kell tenni az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek azon felújított részekre történő korlátozását, amelyek az adott épület energiahatékonysága szempontjából meghatározóak, ugyanakkor ki kell terjedniük a fűtési és hűtési rendszerekre. A tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megválasszák a „jelentős felújítás” fogalmának meghatározását: vagy a külső térelhatárolók felületének százalékos aránya vagy az épület értéke alapján. Amennyiben egy tagállam az épület értéke alapján kívánja meghatározni a „jelentős felújítás” fogalmát, akkor olyan értékeket alkalmazhat, mint az értékbecslés szerinti érték vagy a felújítási költségen alapuló aktuális piaci érték, az épülethez kapcsolódó telek értékének figyelmen kívül hagyásával.

(18a)  Annak érdekében, hogy tisztességes lakhatást lehessen biztosítani mindenki számára, úgy kell meghatározni az energiaszegénységnek kitett veszélyeztetett területek/szomszédságok fogalmát, hogy az lehetővé tegye a fejlettebb területeken található, kevésbé fejlett, mind vidéki, mind városi mikroterületek pontosabb észlelését. Ez hozzájárulna a legsérülékenyebb szociális ágazatok és az energiaszegénységben élők, valamint az olyan háztartások azonosításához és felleléséhez, amelyek ki vannak téve a magas energiaköltségeknek, és nem rendelkeznek az általuk használt épület felújításához szükséges erőforrásokkal, ezáltal segítve a különböző éghajlat-politikai intézkedések alkalmazásából eredő társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelmet. Továbbá az elégtelen lakhatási körülmények az energiaszegénység rendszerszintű okai, az Unióban 50 millióan élnek energiaszegénységben, akik nem tudnak megfelelően világítani, fűteni vagy hűteni otthonukban, és az Unióban a szegény háztartások több mint 20%-a él penészes, nedves vagy rothadó lakásban.

(19)   Az Unió megerősített éghajlat- és energiapolitikai törekvései új jövőképet tesznek szükségessé az épületek tekintetében: a kibocsátásmentes épületet, amelynek nagyon alacsony energiaigényét teljes mértékben megújuló forrásokból származó energia fedezi, amennyiben ez műszakilag megvalósítható. Valamennyi új épületnek kibocsátásmentes épületnek kell lennie, és 2050-re valamennyi meglévő épületet kibocsátásmentes épületté kell átalakítani. A célul kitűzött határidők meghatározásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az energetikai átállás időzítését és a társadalmi költségeket.

(20)   Különböző lehetőségek állnak rendelkezésre az energiahatékony épületek energiaszükségletének megújuló forrásokból származó energiából történő fedezésére: helyszíni megújuló energiaforrások, például a naphőenergia, a geotermikus energia, a fényelektromos napelemmodulok, a hőszivattyúk, a vízenergia és a biomassza, a megújulóenergia-közösségek vagy a lakossági energiaközösségek által biztosított megújuló energia, valamint a megújuló energiaforrásokon vagy hulladékhőn, továbbá a szennyvíz, a lefolyó melegvíz vagy a levegő hasznosításán alapuló távfűtés és -hűtés és az energiahálózatokból származó megújuló energia.

(20a)   A fűtés fokozódó villamosításával és a megújulóenergia-termelés növekedésével az épületek energiahatékonyságára van szükség, hogy elkerülhető legyen a hálózati kapacitásra nehezedő túlzott nyomás és a villamosenergia-kereslet csúcspontjainak kezeléséhez szükséges termelőkapacitás túlméretezése. Az épületek energiahatékonysága támogatja a hálózatot és csökkenti a termelési kapacitás iránti igényt. Ez magában foglalja a fűtési kereslet szezonalitásának kezelését, amely sok tagállamban az energiarendszert érintő csúcskereslet legnagyobb részét teszi ki.

(20b)  A Bizottságnak fel kell mérnie a megújuló energiaforrások és az elektromos fűtési megoldások beépítéséhez szükséges hálózati kapacitást, és azonosítania kell a fennmaradó akadályokat a megújuló önellátás fejlesztésének megkönnyítése érdekében, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások esetében.

(21)   Az uniós épületállomány szükséges dekarbonizációja nagyarányú energetikai felújítást igényel: az épületállomány közel 75%-a a jelenlegi építési szabványok szerint nem hatékony, és a jelenlegi épületek 85–95%-a még 2050-ben is állni fog. A súlyozott éves energetikai felújítási arány azonban tartósan alacsony, körülbelül 1%. A jelenlegi ütemben haladva évszázadokat venne igénybe az építőipari ágazat dekarbonizációja. Ezért ezen irányelv legfőbb célja az épületek felújításának fellendítése és támogatása a jelenlegi felújítási arány legalább megháromszorozása céljából, ideértve a kibocsátásmentes fűtési rendszerekre történő átállást is. A körzeti szintű felújítások támogatása, többek között ipari vagy sorozatos felújítások révén, előnyökkel jár az épületfelújítások volumenének és mélységének ösztönzése révén, és az épületállomány gyorsabb és olcsóbb dekarbonizációjához vezet.

(22)   Az energiahatékonysági minimumszabványok jelentik az alapvető szabályozási eszközt a meglévő épületek nagyarányú felújításának elindításához, mivel ezek foglalkoznak a felújítás előtt álló olyan fő akadályokkal – például az eltérő érdekekkel és a közös tulajdoni struktúrákkal –, amelyeket gazdasági ösztönzőkkel nem lehet elhárítani. Az energiahatékonysági minimumszabványok bevezetésének a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek fokozatos kivezetését és a nemzeti épületállomány folyamatos javulását kell eredményeznie, hozzájárulva a dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő megvalósítására irányuló hosszú távú célhoz.

(23)  Az uniós szinten meghatározott energiahatékonysági minimumszabványoknak a dekarbonizáció, az energiaszegénység enyhítése és a kiterjesztett társadalmi és gazdasági előnyök tekintetében a legnagyobb potenciállal rendelkező épületek felújítására kell összpontosítaniuk, különösen a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek esetében, amelyek felújítását prioritásként kell kezelni.

(23a)  A Bizottságnak az erőfeszítések és a beruházások megfelelő összpontosítása érdekében összefoglaló jelentést kell közzétennie az uniós épületállomány helyi, regionális és nemzeti szintű helyzetéről és előrehaladásáról, különös tekintettel a legalacsonyabb hatékonyságú épületekre.

(24)  A pénzügyi mechanizmusok által támogatott energiahatékonysági minimumszabványoknak teret kell adniuk az épületek energiahatékonysági osztálya fokozatos emelésének, különös tekintettel a vidéki és elszigetelt területekre. Ezen irányelv felülvizsgálata során a Bizottságnak értékelnie kell, hogy szükség van-e további kötelező energiahatékonysági minimumszabványok bevezetésére a dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő elérése érdekében.

(24a)   Ezen irányelvnek összhangba kell lennie a tagállamokban érvényben lévő tulajdonjog és bérleti jog alapelveivel.

(25)  Az energiahatékonysági minimumszabványok bevezetését egy támogató keretnek kell kísérnie, amely magában foglal technikai segítségnyújtást és pénzügyi intézkedéseket, valamint az építőipari és felújítási ágazatban dolgozók készségeinek fejlesztését célzó politikákat is. A nemzeti szinten meghatározott energiahatékonysági minimumszabványok nem minősülnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében vett „uniós szabványoknak”, míg az egész Unióra kiterjedő energiahatékonysági minimumszabványok ilyen „uniós szabványoknak” tekinthetők. Az állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált szabályokkal összhangban a tagállamok nyújthatnak állami támogatást épületfelújításhoz az uniós szintű energiahatékonysági szabványoknak való megfelelés, nevezetesen egy bizonyos energiahatékonysági osztály elérése érdekében mindaddig, amíg az említett uniós szintű szabványok kötelezővé nem válnak. Amint a szabványok kötelezővé válnak, a tagállamok továbbra is nyújthatnak állami támogatást az uniós szintű energiahatékonysági szabványok hatálya alá tartozó épületek és önálló rendeltetési egységek felújításához, amennyiben az épületfelújítás célja a meghatározott minimális energiahatékonysági osztálynál magasabb szint elérése.

(26)  Az uniós taxonómia a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeket osztályozza a gazdaság egészében, így az építőiparban is. Az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus értelmében az épületfelújítás akkor minősül fenntartható tevékenységnek, ha legalább 30%-os energiamegtakarítást ér el, megfelel a meglévő épületek jelentős felújítására vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeknek, vagy az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos olyan egyedi intézkedésekből áll, mint például az energiahatékonysági berendezések vagy az épületek energiahatékonyságának mérésére, szabályozására és ellenőrzésére szolgáló berendezések és eszközök telepítése, karbantartása vagy javítása, amennyiben ezek az egyedi intézkedések eleget tesznek a meghatározott kritériumoknak. Az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelés érdekében végzett épületfelújítás jellemzően összhangban van az épületfelújítási tevékenységekhez kapcsolódó uniós taxonómiai kritériumokkal.

(27)  Az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványoknak harmonizált energiahatékonysági osztályokon kell alapulniuk. Azáltal, hogy a legalacsonyabb G energiahatékonysági osztályt az egyes tagállamok nemzeti épületállományának legalacsonyabb energiahatékonyságú 15 %-aként határozzák meg, az energiahatékonysági osztályok összehangolása hasonló erőfeszítéseket kíván meg valamennyi tagállam részéről, míg a legjobb energiahatékonysági A osztály meghatározása biztosítja, hogy a harmonizált energiahatékonysági osztályozás közelítsen a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó közös elképzeléshez.

(28)  Ezen irányelv elődei már tartalmaztak meglévő épületekre és épületelemekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeket, és ezeket továbbra is alkalmazni kell. Míg az újonnan bevezetett energiahatékonysági minimumszabványok a meglévő épületek minimális energiahatékonyságának alsó határát határozzák meg és biztosítják a nem energiahatékony épületek felújítását, a meglévő épületekre és épületelemekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelmények a felújítás kellő mélységét biztosítják a felújítás során.

(28a)  Sürgősen csökkenteni kell az épületek fosszilis tüzelőanyagoktól való függését és fel kell gyorsítani az energiafogyasztásuk dekarbonizálásra és villamosítására vonatkozó erőfeszítéseket. A napenergiát hasznosító technológiák későbbi költséghatékony telepítésének lehetővé tétele érdekében minden új épületnek „napenergia-berendezés telepítésére kész állapotban” kell lennie, vagyis úgy kell kialakítani azokat, hogy a telephely napsugárzása alapján optimalizálják a napenergia-termelési potenciált, lehetővé téve a napenergia-technológiák költséges strukturális beavatkozások nélküli telepítését. Ezen túlmenően a tagállamoknak biztosítaniuk kell a napenergiát hasznosító megfelelő berendezések telepítését az új épületeken, mind a lakó-, mind a nem lakáscélú épületeken, valamint a meglévő nem lakáscélú épületeken. A napenergia épületeken való hasznosításának széles körű bevezetése jelentősen hozzájárulna a fogyasztóknak a fosszilis tüzelőanyagok növekvő és ingadozó áraival szembeni hatékonyabb védelméhez, segítségével a kiszolgáltatott háztartások kevésbé lennének kitéve a magas energiaköltségek hatásainak, és eredményeként szélesebb körű környezeti, gazdasági és társadalmi előnyöket lehetne elérni. Az épületek napenergiát hasznosító berendezéseiben rejlő lehetőségek hatékony kiaknázása érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk a napenergiát hasznosító berendezések épületeken történő telepítésének végrehajtására és a lehetséges mentességekre vonatkozó kritériumokat, a napenergiát hasznosító berendezések technikai és gazdasági potenciálja értékelésének és az e kötelezettség hatálya alá tartozó épületek jellemzőinek megfelelően.

(28b)  Ennek az irányelvnek teljes mértékben figyelembe kell vennie az „Uniós napenergia-stratégia” című, 2022. május 18-i bizottsági közleményt és különösen a tetőkre szerelhető napelemekről szóló kezdeményezést. A fotovoltaikus napenergiát és a termikus napenergiát hasznosító technológiákat gyorsan be kell vezetni, hogy azok mind az éghajlat, mind pedig a polgárok és a vállalkozások pénzügyei szempontjából előnyösek legyenek. A tagállamoknak a tetőn elhelyezett rendszerek tekintetében kiszámítható, 10 évnél rövidebb megtérülési időn alapuló szilárd támogatási kereteket kell kialakítaniuk, összekapcsolva ezeket a rendszereket az energiatárolással és hőszivattyúkkal is. A tagállamoknak prioritásként kell végrehajtaniuk az intézkedéseket, felhasználva a rendelkezésre álló uniós finanszírozást, különösen a helyreállítási és rezilienciaépítési terveiknek a REPowerEU kezdeményezésre vonatkozó új fejezeteit. A Bizottságnak az Európai Parlamenttel, a tagállamokkal és az ágazat érdekelt feleivel együtt évente nyomon kell követnie a tetőkre szerelhető napelemekről szóló kezdeményezés végrehajtása terén elért eredményeket.

(29)  A rendkívül energiahatékony és dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő megvalósítása és a meglévő épületek kibocsátásmentes épületekké való átalakítása érdekében a tagállamoknak nemzeti épületfelújítási terveket kell készíteniük, amelyek felváltják a hosszú távú felújítási stratégiákat, és a tagállamok számára még erőteljesebb, teljes mértékben működőképes tervezési eszközzé válnak, nagyobb hangsúlyt fektetve a finanszírozásra és annak biztosítására, hogy az épületfelújítások elvégzéséhez, valamint az energiaszegénység leküzdésére, az elektromos és tűzbiztonság biztosítására és a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek energiahatékonyságának javítására megfelelően képzett munkavállalók álljanak rendelkezésre. A tagállamoknak épületfelújítási terveikben meg kell határozniuk saját nemzeti épületfelújítási céljaikat. Az (EU) 2018/1999 rendelet 21. cikke b) pontjának (7) bekezdésével és az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(18) meghatározott előfeltételekkel összhangban a tagállamoknak fel kell vázolniuk a finanszírozási intézkedéseket, valamint az épületfelújítási terveik végrehajtásához szükséges beruházási szükségleteket és igazgatási forrásokat. A tagállamoknak fontolóra kell venniük az uniós támogatási és finanszírozási mechanizmusok, különösen az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(19) létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, a strukturális és kohéziós alapok, valamint az (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi rendelettel [a Szociális Klímaalap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet, a COM(2021)0568 javaslatnak megfelelően](20) létrehozott Szociális Klímaalap felhasználását épületfelújítási terveik végrehajtásának finanszírozására.

(29a)  Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós munkaerő teljes mértékben fel legyen készülve az uniós éghajlat-politikai célkitűzések elérésére irányuló aktív munkára, a tagállamoknak törekedniük kell a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentésére az építőipari ágazatban, többek között nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveik révén.

(30)  A tervek összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a nemzeti épületfelújítási terveknek harmonizált sablonon kell alapulniuk. A szükséges ambíciószint biztosítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kell a tervek tervezetét, és ajánlásokat kell kibocsátania a tagállamok számára.

(31)  A nemzeti épületfelújítási terveket szorosan össze kell kapcsolni az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és klímatervekkel, és az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti kétévenkénti jelentéstétel részeként be kell számolni a nemzeti célok elérése terén megvalósított eredményekről és az épületfelújítási terveknek a nemzeti és uniós célokhoz való hozzájárulásáról. Tekintettel arra, hogy jól megalapozott nemzeti tervek alapján mielőbb lendületet kell adni a felújításnak, az első nemzeti épületfelújítási terv benyújtásának időpontját a lehető legkorábbra kell kitűzni.

(32)  A szakaszos mélyfelújítás megoldást jelenthet az egy lépésben történő felújítás során felmerülő magas induló költségek és bonyodalmak kezelésére és kevésbé zavaró és költséghatékonyabb felújítási intézkedéseket tesz lehetővé. Az ilyen szakaszos mélyfelújítást azonban gondosan meg kell tervezni, hogy egyik felújítási lépés se gátolja meg a szükséges további lépéseket. Az egylépcsős mélyfelújítás költséghatékonyabb lehet és alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátási költségvetést eredményezhet, amely lehetővé teszi a teljes mértékben dekarbonizált és kibocsátásmentes uniós épületállomány megvalósítását. Az egylépcsős mélyfelújítások és a szakaszos mélyfelújítások egyaránt igénybe vehető lehetőségek a mélyfelújításokra, mivel a dekarbonizáció legmegfelelőbb megoldásainak meghatározásakor figyelembe kell venni a különböző tényezőket, például a költséghatékonyságot, az ebből eredő szén-dioxid-költségvetést, az épületek használatát, a felújítási időt, az épület aktuális állapotát, a felújítások mértékét és az épület primerenergia-ellátását. Az épületfelújítási útlevelek egyértelmű ütemtervet nyújtanak a szakaszos mélyfelújításhoz, segítve a tulajdonosokat és a befektetőket abban, hogy megtervezzék a beavatkozások legoptimálisabb időzítését és hatókörét. Ezért az épületfelújítási útleveleket valamennyi tagállamban népszerűsíteni kell és önkéntes eszközként kell elérhetővé tenni az épülettulajdonosok számára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az épületfelújítási útlevelek ne rójanak aránytalan terheket az érintett felekre, és azokhoz megfelelő pénzügyi támogatás társuljon a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számára, különösen akkor, ha a lakás az egyetlen lakóingatlanuk.

(32a)   A hosszú távú szerződések fontos eszközt jelentenek a szakaszos felújítás ösztönzésére. A tagállamoknak olyan mechanizmusokat kell bevezetniük, amelyek lehetővé teszik hosszú távú szerződések megkötését a szakaszos felújítás különböző szakaszaira. Ha a felújítás különböző szakaszai során új és hatékonyabb ösztönzők válnak elérhetővé, biztosítani kell az új ösztönzőkhöz való hozzáférést, lehetővé téve a kedvezményezettek számára, hogy új ösztönzőkre váltsanak.

(33)  A „mélyfelújítás” fogalmát az uniós jog még nem határozta meg. Az épületek hosszú távú jövőképének megvalósítása érdekében a mélyfelújítást olyan felújításként kell meghatározni, amely az épületeket kibocsátásmentes épületekké alakítja át; első lépésként pedig olyan felújításként, amely az épületeket közel nulla energiaigényű épületekké alakítja át. Ez a meghatározás az épületek energiahatékonyságának növelésére vonatkozó célt szolgálja. Az energiahatékonyság érdekében végzett mélyfelújítás elsődleges lehetőséget kínál olyan egyéb szempontok kezelésére, mint például a beltéri környezet minősége, a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások életkörülményei, az erőforrások elégségessége és a körforgásos jelleg, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség növelése, a környezeti és egészségügyi normák javítása, a katasztrófakockázatokkal szembeni ellenálló képesség – ideértve a szeizmikus jelenségekkel szembeni rezilienciát is –, a tűzbiztonság és az elektromos biztonság, a veszélyes anyagok – köztük az azbeszt – eltávolítása, valamint a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítés, továbbá a szénelnyelők, például beültetett felületek kiterjesztése.

(33a)  A mélyfelújítási szabvány – ha megfelelő támogatással és tájékoztatással, többek között technikai segítségnyújtással és képzéssel párosul – a nagyobb kibocsátáscsökkentés elérésének egyik módja lehet. A helyi politikai döntéshozók a helyi szabályozásokon keresztül lehetővé teszik az energetikai felújítási piac kialakítását, ösztönzik a nem hatékony fűtési és hűtési rendszerek fokozatos kivonását, irányítják a közbeszerzési eljárásokat, és köz- és magánszféra közötti partnerségeket alakítanak ki. A felújításokat magas színvonalon kell elvégezni a kibocsátás hatékony csökkentése és a hatékonyságbeli hiányosságok elkerülése érdekében, amelyek középtávon megnehezíthetik a célok elérését.

(34)   Az épületkorszerűsítési stratégia egyik célját képező mélyfelújítások és szakaszos mélyfelújítások előmozdítása érdekében a tagállamoknak a legmagasabb technikai és adminisztratív támogatási szintet kell biztosítaniuk a legalacsonyabb energiahatékonyságú egylakásos épületek mélyfelújításához.

(35)   A tagállamoknak támogatniuk kell a meglévő épületek energiahatékonyságot érintő korszerűsítéseinek oly módon történő kivitelezését, hogy az hozzájáruljon az egészséges beltéri környezetminőség biztosításához – többek között az egészséges és megfizethető lakóterület, a levegőtisztítás, az azbeszt és más ártalmas anyagok eltávolítása és a káros anyagok illegális eltávolításának megakadályozása révén –, valamint elősegítse a hatályos jogi aktusoknak, például a 2009/148/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(21) és az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(22) való megfelelést.

(35a)   Az integrált körzeti vagy szomszédsági megközelítések lehetővé teszik a térben összefüggő épületek, például lakótömbök átfogó felújítási koncepcióit. Az ilyen megközelítések több, nagyobb léptékű megoldást kínálnak. Az integrált felújítási tervek olyan holisztikusabb megközelítést alkalmazhatnak, amely számba veszi a tágabb közösség ökoszisztémáját, például a közlekedési igényeket és a megfelelő fenntartható energiaforrásokat, beleértve a helyszíni és a közeli megújuló energiaforrásokat vagy a távfűtést és -hűtést. Ezek a tervek lehetővé teszik a szükséges munkálatok költséghatékonyságának növelését, javítják a közlekedési módok közötti összeköttetéseket, és figyelembe veszik a meglévő infrastruktúrát a rendszeroptimalizálás és a kulturális örökség megőrzése érdekében. Ezért ennek az irányelvnek elő kell mozdítania az integrált, részvételen alapuló és kerületekhez kapcsolódó megközelítések szélesebb körű alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a szinergiákat és a potenciális energiamegtakarításokat, amelyek kihasználatlanul maradnának, ha kizárólag az egyes épületekre összpontosítanánk. Az integrált felújítási tervek olyan előnyökkel is járhatnak, mint a levegőminőség javulása, a körzeti kibocsátások csökkentése és az energiaszegénység nagymértékű enyhítése. A körzeteket a helyi hatóságoknak kell kialakítaniuk, a helyi igényeknek megfelelően.

(35b)  A sikeres épületfelújítási projektek elterjedésének és megismételhetőségének támogatása érdekében az új európai Bauhaus kezdeményezéssel és különösen annak fenntarthatósági célkitűzésével összhangban a tagállamoknak olyan nemzeti iparpolitikát kell bevezetniük, amely alkalmas az épületfelújításhoz szükséges, helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, olyan előregyártott épületelemek nagyléptékű előállítására, amelyek különböző funkciókat látnak el, beleértve az esztétikát, a szigetelést és az energiatermelést, valamint a szigetelést és a zöld infrastruktúrákat. Elő kell segíteniük a biológiai sokféleséget, a vízgazdálkodást, az akadálymentességet és a mobilitást is.

(35c)  Tekintettel arra, hogy a háztartásokban véletlenül vagy egyéb okból bekövetkező tűzesetek jelentős része elektromos eredetű, valamint annak érdekében, hogy az elektromos berendezések biztonságosak legyenek és alkalmasak legyenek a kibocsátásmentes épületek megvalósítására irányuló új használati módokra, a tagállamoknak nemzeti elektromos ellenőrzési rendszereket kell kidolgozniuk.

(35d)   A víz és az energia közötti összefüggés figyelembevétele különösen fontos az egymástól függő energia- és vízfelhasználás, valamint a két erőforrásra nehezedő egyre nagyobb nyomás kezelése szempontjából. A hatékony vízgazdálkodás és a víz újrafelhasználása jelentős mértékben hozzájárulhat az energiamegtakarításhoz, ezáltal éghajlati, valamint gazdasági és társadalmi előnyökkel járhat.

(36)  Az elektromos járművek várhatóan döntő szerepet fognak játszani a villamosenergia-rendszer dekarbonizációjában és hatékonnyá válásában, nevezetesen rugalmassági, kiegyenlítő és tárolási szolgáltatások nyújtása, különösen az intelligens töltés fejlesztése és az aggregálás révén. Teljes mértékben ki kell aknázni az elektromos járművekben rejlő azon potenciált, hogy integrálódjanak a villamosenergia-rendszerbe, és hozzájáruljanak a rendszer hatékonyságához és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia további felhasználásához, többek között nyilvános töltőinfrastruktúra telepítésével a parkolóhelyeken. Az épületek tekintetében különösen fontos a töltés, mivel az épületek azok, ahol az elektromos járművek rendszeresen és hosszú ideig parkolnak. A lassú intelligens és kétirányú töltés gazdaságos, és a töltőpontok magánterületeken történő telepítése energiatárolást biztosíthat a kapcsolódó épület számára. Az intelligens fogyasztásmérők által szolgáltatott adatokkal és a jármű által előállított adatokkal kombinálva az elektromos járművek töltési infrastruktúrája rugalmas megoldásokhoz, valamint az intelligens és kétirányú töltési szolgáltatások integrációjához és általában a rendszerintegrációs szolgáltatásokhoz vezethet. A kétirányú töltésre alkalmas elektromos járművek növelik az épületek és a villamosenergia-rendszer kapacitását annak érdekében, hogy különösen csúcsidőben és alacsonyabb költségek mellett egyensúlyba hozzák az villamosenergia-kínálatot és -keresletet, és lehetővé tegyék a felhasználók számára, hogy megfelelő díjazás ellenében aktívan nyújtsanak ilyen szolgáltatásokat.

(37)  A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányának növekedésével együtt az elektromos járművek kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátást generálnak. Az elektromos járművek a tiszta energiára való – energiahatékonysági intézkedéseken, alternatív üzemanyagokon, megújuló energiaforráson, valamint a rugalmas energiafelhasználás kezelését célzó innovatív megoldásokon alapuló – átállás fontos elemei. Célzott követelmények bevezetése révén az építési előírásokat eredményesen lehet alkalmazni a töltési infrastruktúra lakóépületek és nem lakáscélú épületek parkolóiban való kiépítésének támogatására. A tagállamoknak el kell hárítaniuk azon akadályokat, amelyeket a tulajdonosok tapasztalnak akkor, amikor parkolóhelyükön töltőállomást kívánnak telepíteni, például a hálózati csatlakozással és kapacitással kapcsolatos akadályokat, az eltérő érdekeket vagy az adminisztratív nehézségeket.

(38)  Az előzetes kábellefektetés megfelelő feltételeket teremt a töltőállomások gyors kiépítéséhez, amennyiben és ahol azokra szükség van. A már kész infrastruktúra egyrészt csökkenti a töltőállomások telepítésével járó költségeket a tulajdonosok számára, másrészt biztosítani fogja, hogy az elektromos járművek használói számára töltőállomások álljanak rendelkezésre. A parkolóhelyek előzetes felszerelésére és az elektromos töltőállomások telepítésére vonatkozó uniós szintű elektromos közlekedési követelmények megállapítása hatékony módja annak, hogy a közeljövőben terjedjen az elektromos járművek használata, közép- és hosszú távon pedig további, alacsonyabb költségekkel járó fejlesztéseket tesz lehetővé. ▌ A tagállamoknak biztosítaniuk kell a töltőállomások akadálymentesítését a fogyatékossággal élő személyek számára.

(39)  Az intelligens töltés és a kétirányú töltés lehetővé teszi az épületek energiarendszerének integrációját. Az olyan elektromos töltőállomások, ahol az elektromos járművek jellemzően hosszabb ideig parkolnak, például a lakó- vagy munkahelyeken lévő állomások, rendkívül fontosak az energiarendszer integrációja szempontjából, ezért ott intelligens töltési funkciókat kell biztosítani. Mivel a kétirányú töltés a közlekedésben használt elektromosjármű-flották révén és általában a villamosenergia-rendszer tekintetében is elősegíti a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia további elterjedését, és elengedhetetlen a csúcsidők csökkentéséhez, ezáltal csökkentve a csúcsidőben történő energiaellátási igényeket és ezáltal a rendszer általános költségeit, ezt a funkciót is elérhetővé kell tenni, nem utolsósorban azért, mert lehetővé teszi az elektromos járművek tulajdonosai számára, hogy ezeket a funkciókat megfelelő díjazás ellenében rendelkezésre bocsássák az energiarendszerben, összhangban azzal a jogukkal, hogy saját energiát termeljenek, megosszanak, tároljanak vagy értékesítsenek.

(40)  A zöld mobilitás előmozdítása az európai zöld megállapodás kulcsfontosságú eleme, és az épületek fontos szerepet játszhatnak a szükséges infrastruktúra biztosításában, nemcsak az elektromos járművek feltöltéséhez, hanem a kerékpárok tárolásához is. Az aktív mobilitásra, például a kerékpározásra való áttérés jelentősen csökkentheti a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Az elektromos meghajtású kerékpárok és más L kategóriájú járműtípusok értékesítésének növekedésével, valamint a töltőállomások későbbi telepítésének megkönnyítése érdekében elő kell írni az előkábelezést e járművek számára az új lakóépületekben, és – amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható – előzetes kábellefektetést és vezetékes infrastruktúra kialakítását kell előírni a jelentős felújítás alatt álló lakóépületekben. A 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervnek megfelelően a tiszta és hatékony magán- és tömegközlekedési módok, például a kerékpározás arányának növelése drasztikusan csökkenti a közlekedésből származó szennyezést, és jelentős előnyökkel jár az egyes polgárok és a közösségek számára. A kerékpártárolók hiánya jelentősen akadályozza a kerékpározás elterjedését mind a lakó-, mind a nem lakáscélú épületekben. Az uniós követelmények és a nemzeti építési szabályzatok hatékonyan támogathatják a tisztább mobilitásra való átállást azáltal, hogy követelményeket állapítanak meg a kerékpártárolók minimális számára vonatkozóan, valamint kerékpártárolók és a kapcsolódó infrastruktúra kiépítése révén olyan területeken, ahol kevesebbet használnak kerékpárt. A kerékpártárolók biztosításának követelménye nem függhet szükségszerűen a gépjárműparkolók rendelkezésre állásától és számától vagy nem kapcsolódhat ahhoz, mert azok bizonyos körülmények között esetleg nem állnak rendelkezésre. Az építési szabályzatokban fel kell váltani a „minimális” parkolási követelményeket a „maximális” parkolási követelményekkel, különösen azokon a területeken, amelyeket már kellően kiszolgálnak tömegközlekedési és aktív mobilitási lehetőségek. A tagállamoknak támogatniuk kell a helyi hatóságokat a fenntartható városi mobilitási tervek kidolgozásában és végrehajtásában, különös tekintettel a lakhatási politikáknak a fenntartható mobilitással és a várostervezéssel való integrálására, ezáltal biztosítva és prioritásként kezelve az összes új jelentős városi fejlesztéshez való hozzáférést az aktív mobilitás és a tömegközlekedés révén.

(40a)  Technikai támogatásra is szükség lesz a helyi hatóságok kapacitásainak képzés és műhelytalálkozók révén történő kiépítéséhez, például a beszerzéseknek a teljes életciklusra vonatkozó adatok figyelembevételével történő megtervezéséhez és a teljes életciklusra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátás nyomon követéséhez.

(40b)  Az ezen irányelvben foglalt elektromobilitási követelmények végrehajtása során a tagállamoknak különösen figyelembe kell venniük a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő mikrovállalkozások és kisvállalkozások gazdasági helyzetét, és lehetővé kell tenni számukra, hogy ennek megfelelően kiigazítsák a releváns infrastruktúra telepítését.

(41)  A digitális egységes piac és az energiaunió menetrendjeit össze kell hangolni egymással és a közös célok szolgálatába kell állítani őket. Az energiarendszer digitalizálása gyors változásokat hoz az energiaágazatban, legyen szó a megújuló energiáknak az intelligens energiahálózatokba történő bekapcsolásáról vagy az okos funkciók fogadására alkalmas épületekről. Az építőipar digitalizálása szempontjából az intelligens otthonok és a megfelelően összekapcsolt közösségek esetében nagy jelentőséggel bírnak az Unió hálózati összekapcsoltságra vonatkozó céljai és a nagy kapacitású kommunikációs hálózatok kiépítésére irányuló ambíciói. Olyan célzott ösztönzőkre van szükség, amelyek előmozdítják az okos funkciók fogadására alkalmas rendszerek és a digitális megoldások alkalmazását az épített környezetben. Mindez további energiamegtakarítási lehetőségeket kínálna azáltal, hogy egyrészt pontosabb információkkal látja el a fogyasztókat fogyasztási szerkezetükre vonatkozóan, másrészt lehetővé teszi a rendszer üzemeltetője számára, hogy hatékonyabban kezelje a hálózatot.

(42)  Az intelligens építési szolgáltatások versenyképes és innovatív, a hatékony energiafelhasználáshoz és a megújuló energia épületekbe történő integrálásához, valamint a felújítási beruházások támogatásához hozzájáruló versenyképes és innovatív piacának elősegítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érdekelt felek közvetlenül hozzáférhessenek az épületrendszerek adataihoz. A harmadik feleket terhelő túlzott adminisztratív költségek elkerülése érdekében a tagállamoknak elő kell segíteniük a szolgáltatások és az adatcsere Unión belüli teljes interoperabilitását.

(43)  Az okosépület-mutatónak az épület azon képességének mérésére kell szolgálnia, hogy információs és kommunikációs technológiákat, valamint elektronikus rendszereket alkalmazzon működésének a használók, illetve a hálózat szükségleteihez való hozzáigazítása, továbbá az épületek energiahatékonyságának és általános teljesítményének javítása céljából. Az okosépület-mutató révén az épülettulajdonosok és -használók körében várhatóan jobban tudatosulnak az épülettechnikai rendszerek automatizálásában és elektronikus felügyeletében rejlő előnyök, és a használók várhatóan még inkább tisztában lesznek azzal, hogy ezek az új, fejlettebb funkciók mekkora tényleges megtakarítást jelentenek. Az okosépület-mutató különösen előnyös a magas energiaigényű nagy épületek esetében. Egyéb épületek esetében az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérését célzó rendszer használatát a tagállamok számára választhatóvá kell tenni.

(44)  A 2030-ra és 2050-re vonatkozó energiahatékonysági célok eléréséhez, valamint az energiaszegénységben élők számának csökkentéséhez elengedhetetlen a megfelelő, vissza nem térítendő támogatásokhoz és finanszírozáshoz való hozzáférés. Uniós pénzügyi eszközök és egyéb intézkedések végrehajtására vagy kiigazítására került sor az épületek energiahatékonyságának támogatása és az energiaszegénység felszámolása céljából. Az uniós szintű finanszírozás rendelkezésre állásának növelésére irányuló legutóbbi kezdeményezések közé tartozik többek között a ▌ Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz „Renovate” kiemelt kezdeményezése, a Szociális Klímaalap és a REPowerEU terv. Számos más kulcsfontosságú uniós program is támogathatja az energiafelújítást a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alapján, ideértve a kohéziós politikai alapokat és az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(23) létrehozott InvestEU Alapot. A kutatási és innovációs keretprogramok révén az Unió vissza nem térítendő támogatásokba vagy kölcsönökbe ruház be a legjobb technológia előmozdítása és az épületek energiahatékonyságának javítása érdekében, többek között az iparral és a tagállamokkal való partnerségek, például a tiszta energiára való átállás vagy a Built4People partnerségek révén. Az (EU) 2021/1119 rendelet értelmében a Bizottságnak kulcsfontosságú érdekelt felek összekapcsolásával ágazatspecifikus energetikai partnerségeket kell létrehoznia az építőiparban.

(45)  Ezen irányelv céljainak gyakorlati megvalósítása érdekében fel kell használni uniós pénzügyi eszközöket is, ez azonban nem helyettesítheti a nemzeti intézkedéseket. Ezen eszközöket – a szükséges felújítási erőfeszítés nagyságrendje miatt – különösen az épületek energiahatékonyságába való befektetések előmozdítását szolgáló, megfelelő és innovatív pénzügyi támogatás céljára kell felhasználni. Fontos szerepet tölthetnének be a nemzeti, regionális és helyi energiahatékonysági alapok, eszközök és mechanizmusok létrehozásában, amelyek a magáningatlanok tulajdonosai, a kis- és középvállalkozások és az energiahatékonysággal kapcsolatos szolgáltatók részére biztosítanak ilyen finanszírozási lehetőségeket.

(46)   A tagállamoknak hosszú távú nemzeti felújítási terveikben központi elemként kell megjelölniük és aktívan támogatniuk kell az épületek energetikai felújítását célzó pénzügyi mechanizmusokat, uniós vissza nem térítendő támogatásokat, segélyeket, ösztönzőket és a pénzügyi intézmények mobilizálását a különböző épülettulajdonosok és a bérlők szükségleteihez szabva. Az ilyen intézkedéseknek támogatniuk kell a tanúsított energiahatékony épületfelújításokhoz kapcsolódó energiahatékonysági jelzáloghitelek ösztönzését szociális biztosítékokkal, a hatóságok energiahatékony épületállományba történő beruházásainak előmozdítását, például köz-magán társulások vagy energiahatékonysági szerződések révén, illetve a beruházások vélt kockázatának csökkentését. A pénzügyi rendszereknek jelentős kedvezményeket kell biztosítaniuk a mélyfelújítások, különösen a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek esetében annak érdekében, hogy pénzügyileg vonzóvá tegyék őket, és úgy alakítsák ki őket, hogy lehetővé tegyék a rendszeres finanszírozáshoz nehezen hozzájutó csoportok számára, hogy hozzáférhessenek ilyen felújítási lehetőségekhez.

(46a)  A tagállamoknak a célzott pénzügyi termékek, vissza nem térítendő támogatások és finanszírozás előmozdítása érdekében garanciákat kell nyújtaniuk a pénzügyi intézményeknek a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásoknak otthont adó épületek energiahatékonyságának javításához, valamint a legalacsonyabb energiahatékonyságú többlakásos épületek és vidéki területeken lévő épületek tulajdonosainak, és a finanszírozáshoz vagy hagyományos jelzáloghitelhez nehezen hozzájutó más csoportoknak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a csoportok költségsemleges felújítási programokban részesüljenek, például teljes mértékben támogatott felújítási programok révén, vagy a vissza nem térítendő támogatások és az energiahatékonysági szerződések és számlaalapú rendszerek egyesítése révén. Különleges épületfelújítási eszközt, „uniós épületfelújítási hitelt” kell létrehozni uniós szinten annak érdekében, hogy a lakástulajdonosok hozzáférjenek a mélyfelújításhoz kapcsolódó uniós hosszú távú hitelfelvételi lehetőségekhez.

(46b)  A finanszírozás kulcsszerepet játszik az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljainak elérésében. A beruházási hiány csökkentése, valamint a finanszírozás javítása, az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások használatának az épületekben való elterjesztése érdekében szükség van a meglévő finanszírozási lehetőségek költséghatékonyabb felhasználására, valamint innovatív finanszírozási mechanizmusok kidolgozására és bevezetésére az épületfelújításokba történő beruházások támogatása és a nemzeti kezdeményezések részeként a lakástulajdonosok segítése érdekében. A nemzeti felújítási tervekben központi elemként kell megjelölni az épületek energiahatékonysági felújítását célzó pénzügyi mechanizmusokat, ösztönzőket és a pénzügyi intézményektől származó magánberuházások mobilizálását. A pénzügyi intézményeknek javítaniuk kell a pénzügyi termékeikre vonatkozó információk terjesztését annak érdekében, hogy az épületek tulajdonosait, bérlőit és használóit tájékoztassák a pénzügyi szolgáltatásokról az energiahatékonyság növelése érdekében. A pénzügyi intézményeknek, köztük a hitelintézeteknek és az ingatlanfedezetű termékekbe befektető egyéb pénzügyi piaci szereplőknek, valamint a szabályozó hatóságoknak hozzá kell férniük az épületek energiahatékonyságára vonatkozó információkhoz. Az ilyen intézményeknek a jelzáloghitel-portfólióra vonatkozó előírások hatálya alá kell tartozniuk.

(46c)  A zöld jelzáloghitelek és a zöld lakossági hitelek jelentősen hozzájárulhatnak a gazdaság átalakításához és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez. A tagállamoknak ki kell igazítaniuk az alkalmazandó jogszabályokat, és támogató intézkedéseket kell kidolgozniuk a zöld jelzáloghitelek és a zöld lakossági hitelek elterjedésének megkönnyítése, valamint a rendszeres adatgyűjtés érdekében.

(46d)  A tagállamoknak prioritásként kell kezelniük az Európai Szociális Alap egy részének az építőipari és felújítási ágazatban dolgozók energiahatékonysági technikai képzésére történő elkülönítését. A tagállamoknak nyilvántartást kell létrehozniuk az építőipari értékláncban dolgozó szakembereikről, részletezve a készségek és a képzett szakemberek piaci elérhetőségét. Ezeket a nyilvántartásokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni és rendszeresen frissíteni kell.

(46e)   A „megtakarítás alapú fizetésre épülő pénzügyi program” előnyei középtávon, a hitel visszafizetését követően nettó haszonnal járnak a háztartások tulajdonosai számára az éves energiaköltség-megtakarítás és az ingatlan értékének növekedése tekintetében.

(47)   A finanszírozás önmagában nem elégíti ki a felújítási igényeket. ▌A hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök és támogatási eszközök – például ingyenes integrált energetikai felújítási szolgáltatásokat és tanácsadást nyújtó független egyablakos ügyintézés – létrehozása, valamint az egyéb intézkedések és kezdeményezések – például a Bizottság „Intelligens finanszírozás az intelligens épületekért” kezdeményezésében említett intézkedések és kezdeményezések – végrehajtása elengedhetetlen a megfelelő támogató keret biztosításához és a felújítás akadályainak felszámolásához. El kell ismerni, hogy a helyi szereplők, például az önkormányzati hatóságok, az energiaügynökségek, valamint a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek központi szerepet játszanak a nemzeti felújítási igények teljesítésében. Más együttműködési intézkedések, például az állami és magánszféra közötti partnerségek fontos szerepet játszanak, és azokat a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk és támogatniuk kell. A finanszírozás és a technikai támogatás mellett a tagállamoknak be kell építeniük a nemzeti épületfelújítási terveikbe a szomszédsági és körzeti megközelítést az épületfelújítás és a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtés és hűtés terén, és azokat aktívan elő kell mozdítaniuk. A helyi kezdeményezések, például a szomszédsági vagy önkormányzati szintű, polgárok által irányított felújítási programok részére szintén pénzügyi és technikai támogatást kell biztosítani, mivel ezek a kezdeményezések fokozzák a polgárok részvételét az energetikai átállásban, megőrzik a helyi társadalmi mintákat, méretgazdaságosak, és a helyi környezethez és szükségletekhez igazodó megoldásokat adhatnak.

(47a)   A megbízható tanácsokhoz és információkhoz való hozzáférés növeli a bizalmat és megkönnyíti a meglévő épületek energiahatékonyságának javítását, különösen a magánszemélyek számára. E tekintetben az egyablakos ügyintézési pontok fontos szerepet játszhatnak a potenciális projektek és a piaci szereplők – köztük a polgárok, a hatóságok és a projektfejlesztők – összekapcsolásában, különösen a kisebb léptékű projektek esetében, valamint az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos iránymutatásban, az épületfelújítások finanszírozásához való hozzáférés elősegítésében és a feltételekkel kapcsolatos információk terjesztésében. A helyben működtetett egyablakos ügyintézési pontok segíthetnek biztosítani a kínálat és a kereslet összehangolását. Segítséget nyújthatnak az épületek tulajdonosainak és kezelőinek a felújítási projekteknél, és segíthetnek az egyes projekteknek a városok tágabb stratégiájába történő beillesztésében. Segíthetnek továbbá a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek előnyben részesítésében azáltal, hogy határidőket állapítanak meg, és az építési évek alapján célzott támogatást nyújtanak az épületállomány különböző részeinek. Az egyablakos ügyintézési pontok azért is fontosak, hogy tanácsadással, a lehetőségek felkutatásával, a vállalkozók keresésének megkönnyítésével, a pályázatok és árajánlatok közötti eligazodás segítésével, valamint a felújítások során nyújtott támogatással ösztönözzék a polgárokat a felújítási projektek megkezdésére. Fokozott technikai segítségnyújtásra van szükség az egyablakos ügyintézési pontok létrehozásához és fejlesztéséhez, valamint a megfelelő szakértelem mozgósításához.

(48)   Az energetikai szempontból nem hatékony épületek gyakran összefüggésben vannak az energiaszegénységgel és a társadalmi problémákkal. A kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások különösen ki vannak téve a növekvő energiaáraknak, mivel költségvetésük nagyobb részét költik energiatermékekre. Az épületfelújítás a túlzott energiaszámlák csökkentése révén kiemelheti az embereket az energiaszegénységből és segíthet megelőzni azt. Az épületek felújítása ugyanakkor nem ingyenes, és alapvetően fontos biztosítani, hogy az épületfelújítás költségeinek – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra gyakorolt – társadalmi hatása korlátozott legyen. A felújítási hullám során senkit sem szabad hátrahagyni, és azt lehetőségként kell kiaknázni a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és a szociális lakásokban élők helyzetének javítására, valamint biztosítani kell a klímasemlegességre való méltányos átállást. Ezért a pénzügyi ösztönzőknek és egyéb szakpolitikai intézkedéseknek prioritásként kell kezelniük a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat ▌ és a szociális lakásokban élőket, a tagállamoknak pedig a nemzeti épületfelújítási terveikben olyan intézkedéseket kell meghatározniuk a felújítások miatti kilakoltatások megelőzésére, mint például a bérleti díjak csökkentése és a bérleti díjakra vonatkozó felső korlátok. A klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat közös keretet nyújt, és biztosítja az átállás méltányosságának biztosításához szükséges átfogó szakpolitikák és beruházások közös értelmezését.

(48a)  Az energiaszegénység aránytalan mértékben érinti a nőket az egész Unióban, ezért a tagállamoknak megfelelő támogatást kell fordítaniuk a nők energiaszegénységének enyhítésére. A tagállamoknak több erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy nemek szerinti bontásban gyűjtsenek adatokat nemzeti épületfelújítási terveikhez, hogy a szakpolitikák és intézkedések célzottabbak legyenek.

(49)  Annak biztosítása érdekében, hogy a leendő vevők vagy bérlők a folyamat korai szakaszában figyelembe vehessék az épületek energiahatékonyságát, az eladásra vagy bérlésre kínált épületeknek vagy önálló rendeltetési egységeknek energiahatékonysági tanúsítvánnyal kell rendelkezniük, és az energiahatékonysági osztályt és mutatót minden hirdetésben fel kell tüntetni. Az épületnek vagy valamely önálló rendeltetési egységének leendő tulajdonosa vagy bérlője számára – az energiahatékonysági tanúsítványban – helytálló tájékoztatást kell nyújtani az ingatlan energiahatékonyságáról és gyakorlati tanácsot e hatékonyság javítására. Az energiahatékonysági tanúsítványnak tájékoztatást kell nyújtania a primerenergia-fogyasztásról és a végső fogyasztásról, az energiaszükségletről, a megújulóenergia-termelésről és az üvegházhatásúgáz -kibocsátásról, a beltéri környezet minőségéről, valamint az energiahatékonyság és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál javítására vonatkozó ajánlásokról is.

(49a)   Az energiahatékonysági minimumszabványokra irányuló támogatási politikák mérlegelésekor különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, különösen azokra, akiknek a lakhatási biztonsága veszélybe kerülhet, vagy azokra, akik magas energiaköltségeknek vannak kitéve, és nem rendelkeznek az általuk használt épület felújításához szükséges eszközökkel. A tagállamoknak nemzeti szintű biztosítékokat, például szociális támogatási mechanizmusokat kell biztosítaniuk.

(49b)   Az energetikai átállás lehetőséget kínál a jobb minőségű lakásokhoz való hozzáférés javítására, feltéve, hogy a felújítási költségeket a lehető legnagyobb mértékben ellensúlyozzák az energiamegtakarítással, és biztosítják a lakhatás biztonságát. Segíthet továbbá kiemelni a háztartásokat az energia- és közlekedési szegénységből, ha a piaci árú hitelekhez korlátozottan hozzáférők számára is elérhetővé válnak a támogatások és az állami finanszírozás. A állami lakások és a bérlakások esetében is elengedhetetlenek a részvételi modellek, hogy a bérlők a lakótársaságokkal, a földtulajdonosokkal és a tulajdonosi társulásokkal együttműködjenek a felújítások terjedelmének és költségeinek meghatározásában. Ez segíthet a költségek kiegyenlítésében és a lakhatás biztonságának megerősítésében. A helyi lakásszolgáltatók számára kapacitásépítési lehetőségeket kell teremteni a részvételi modellek jobb átvétele és az ágazatok közötti összehangoltabb megközelítés érdekében nemzeti, regionális és helyi szinten.

(50)  A digitális eszközök révén gyűjtött adatok elérhetősége megkönnyíti az épületállomány nyomon követését, ezáltal pedig csökkenti az adminisztratív költségeket. Ezért az épületek energiahatékonyságára vonatkozó nemzeti adatbázisokat kell létrehozni, és az azokban foglalt információkat továbbítani kell az uniós épületállomány megfigyelőközpontjának.

(51)  A hatóságok által használt épületeknek és a nyilvánosság által gyakran látogatott épületeknek példát kell mutatniuk azzal, hogy tanúsítják a környezeti és energetikai megfontolások figyelembevételét, és ezért ezeket az épületeket rendszeresen energiahatékonyságra vonatkozó tanúsítási eljárásnak kell alávetni. Az energiahatékonysággal kapcsolatos információk nyilvános terjesztését meg kell erősíteni azáltal, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokat jól látható helyre kell kifüggeszteni, különösen meghatározott méretű olyan épületek esetében, amelyeket hatóságok foglalnak el, vagy amelyeket a nyilvánosság gyakran látogat, beleértve a városházákat, iskolákat, üzleteket és bevásárlóközpontokat, szupermarketeket, éttermeket, színházakat, bankokat és hoteleket is.

(51a)   A Bizottságnak műszaki iránymutatásokat kell kidolgoznia a történelmi örökséghez tartozó épületek és a történelmi központok felújítására vonatkozóan az ökológiai célkitűzések teljesítése és a kulturális örökség védelme érdekében. A nemzeti felújítási tervek kidolgozása során strukturált és állandó konzultációt kell folytatni az építőiparban működő szereplőket képviselő szervezetekkel, többek között a történelmi épületek vonatkozásában is.

(51b)  Az örökségvédelmi és ideiglenes épületekre vonatkozó meglévő mentességeket fenn kell tartani a műemlékvédelmi és örökségvédelmi épületek esetében, amíg új innovatív megoldásokat dolgoznak ki és tesztelnek. Mentességet kell biztosítani továbbá a hivatalos védelem alá vétel alatt álló örökségvédelmi épületek, valamint a kijelölt környezet részeként vagy különleges építészeti és történelmi értékük miatt megfelelő állományvédelmet igénylő egyéb épületek esetében is, amennyiben ez a folyamat ezen irányelv hatálybalépése előtt megkezdődött. A középületek felújításának fellendítéséhez elengedhetetlen a technikai segítségnyújtás, beleértve a kísérleti és demonstrációs projektek megismétlésének és kiterjesztésének pénzügyi támogatását, a Horizont 2020 kezdeményezésből az intelligens városok számára nyújtott finanszírozás révén szerzett tapasztalatokra építve. A tagállamoknak felül kell vizsgálniuk az épületek örökségvédelmi és történelmi épületként való osztályozására vonatkozó jelenlegi nemzeti eljárásaikat annak érdekében, hogy ezt a státuszt ezen irányelv átültetésének időpontjáig időben meg lehessen adni.

(52)  Az elmúlt években az európai országokban nőtt a légkondicionáló rendszerek száma. Ez a csúcsterhelési időszakokban jelentős problémákat okoz, növelve a villamosenergia-költségeket és felborítva az energiaegyensúlyt ezekben az országokban. Elsőbbséget kell biztosítani azoknak a stratégiáknak, amelyek a nyári időszakban fokozzák az épületek hőszabályozó teljesítményét. E célból előtérbe kell helyezni a túlmelegedést megelőző intézkedéseket, például az árnyékolást és az épületszerkezet szükséges hőkapacitásának biztosítását, valamint a passzív – elsősorban a beltéri környezeti körülményeket és az épület körüli mikroklímát javító – hűtési technológiák további fejlesztését és alkalmazását.

(53)  A fűtési, elektromos berendezések, tűzoltó, szellőztető- és légkondicionáló rendszerek képesített szakértők által végzett rendszeres karbantartása és helyszíni vizsgálata hozzájárul a helyes beállításuk fenntartásához a termékleírással összhangban, és ily módon biztosítja optimális teljesítményüket környezeti, biztonsági és energetikai szempontból. A teljes fűtési, elektromos, tűzoltó, szellőztető- és légkondicionáló rendszer független értékelésére – annak élettartama folyamán, de különösen cserét vagy korszerűsítést megelőzően – rendszeres időközönként sort kell keríteni. Az épülettulajdonosok és -bérlők adminisztratív terheinek minimalizálása érdekében a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a helyszíni vizsgálat és a tanúsítás lehetőleg egy időben történjen.

(54)  Az épületek energiahatékonysága tanúsítására, az épületfelújítási útlevelekre, az okosépület-mutatókra vonatkozó egységes megközelítés és a fűtési, szellőztető-, légkondicionáló és elektromos rendszerek képesített vagy tanúsított olyan szakértők által végzett helyszíni vizsgálata, akiknek függetlenségét objektív feltételek alapján kell garantálni, hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamok számára az épületek energiamegtakarításaira irányuló erőfeszítéseik tekintetében egységes feltételek jöjjenek létre, és az energiahatékonyság tekintetében átláthatóságot fog biztosítani a leendő tulajdonosok vagy felhasználók számára az uniós ingatlanpiacon. Annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítani lehessen az energiahatékonysági tanúsítványok, az épületfelújítási útlevelek, az okosépület-mutatók, valamint az épületek fűtési, légkondicionáló és vezérlő rendszereinek hőtechnikai jellemzőire irányuló helyszíni vizsgálatok minőségét, minden egyes tagállamban független ellenőrzési mechanizmust kell létrehozni.

(55)  Mivel a helyi és regionális hatóságok kulcsfontosságúak ezen irányelv sikeres végrehajtása szempontjából, az irányadó nemzeti jogszabályokkal összhangban lehetőség szerint be kell őket vonni és konzultálni kell velük a tervezési kérdésekkel, a tájékoztatásra, a képzésre és a szemléletformálásra vonatkozó programok kidolgozásával, valamint ezen irányelv nemzeti és regionális szintű végrehajtásával kapcsolatban. Ezek a konzultációk azt is elősegíthetik, hogy a helyi tervezők és építési szakértők megfelelő iránymutatást kapjanak a szükséges feladatok elvégzéséhez. A tagállamoknak továbbá lehetővé kell tenniük az építészek és a tervezők számára azt, és ösztönözniük kell őket arra, hogy az ipari vagy lakóterületek tervezése, kivitelezése és felújítása során megtalálják az energiahatékonyság javításának, a megújuló forrásból származó energia felhasználásának és a távfűtés és -hűtés alkalmazásának optimális kombinációját, beleértve a 3D alapú modellezési és szimulációs technológiák használatát. Emellett a nemzeti épületfelújítási tervekről folytatott nyilvános konzultációba be kell vonni más társadalmi-gazdasági partnereket, köztük a szakszervezeteket és a lakásszövetkezeteket, az épülettulajdonosokat, a földtulajdonosokat és az építőipart, a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokkal és hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteket, valamint más civil társadalmi partnereket, például bérlői szervezeteket és fogyasztói szervezeteket, továbbá többszintű párbeszédeket kell kialakítani.

(56)  A szerelők és építők kulcsfontosságúak ezen irányelv sikeres végrehajtása szempontjából. Ezért képzéssel és egyéb intézkedésekkel kell biztosítani, hogy megfelelő számú szerelő és építő rendelkezzen megfelelő szakértelemmel a szükséges energiahatékony és megújuló forrásból származó energiával kapcsolatos technológiák beszereléséhez és beépítéséhez.

(57)  Az épületek energiahatékonyságának javítására vonatkozó cél előrevitele érdekében, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben rögzített általános keretszabályok bizonyos részeinek 2026. december 31-ig a műszaki fejlődéshez való igazítása, az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló módszertani keret kidolgozásával kapcsolatos részletek, a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó minimális energiahatékonysági küszöbértékek kiigazítása és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál kiszámítási módszere, a minimális beltéri környezetminőségi feltételek, az épületfelújítási útlevelek közös európai keretének létrehozása, valamint az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló uniós rendszer kialakítása érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(24) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(58)   Az ezen irányelvben megállapított rendelkezések hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság különböző eszközökön keresztül támogatja a tagállamokat, például a Technikai Támogatási Eszköz(25) révén, amely testre szabott technikai szakértelmet biztosít a reformok megtervezéséhez és végrehajtásához, ideértve azokat is, amelyek célja, hogy 2030-ig növeljék a lakó- és nem lakáscélú épületek éves energetikai felújítási arányát, valamint előmozdítsák az energetikai mélyfelújításokat. A technikai támogatás például az igazgatási kapacitás növelésére, a szakpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának támogatására, valamint a vonatkozó bevált gyakorlatok megosztására vonatkozik.

(59)  Mivel ezen irányelv céljait, azaz az épületek energiahatékonyságának növelését és az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani az épületállomány összetettsége miatt, és amiatt, hogy a nemzeti lakóingatlan-piacok nem képesek megfelelően kezelni az energiahatékonysággal kapcsolatos kihívásokat, de azok az intézkedés léptéke és hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl a a fenti célok eléréséhez szükséges mértéket.

(60)  E kezdeményezés jogalapja az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdése, amely felhatalmazza az Uniót arra, hogy meghatározza az Unió energiapolitikai célkitűzéseinek eléréséhez szükséges intézkedéseket. A javaslat hozzájárul az EUMSZ 194. cikkének (1) bekezdésében meghatározott uniós energiapolitikai célkitűzésekhez, különösen az épületek energiahatékonyságának javításához és üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk csökkentéséhez, ami hozzájárul a környezet megőrzéséhez és javításához.

(61)  A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 44. pontjával összhangban a tagállamoknak el kell készíteniük és közzé kell tenniük a maguk számára és az Unió érdekében az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést a lehető legjobban bemutató saját táblázataikat. A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az ilyen dokumentumok továbbítása indokolt, különösen az Európai Bíróság által a Bizottság kontra Belgium ügyben (C-543/17. sz. ügy) hozott ítéletet követően.

(62)  Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest jelentős mértékben módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik.

(63)  Ez az irányelv nem érinti a VIII. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és az alkalmazásuk kezdőnapjával kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

(1)  Ezen irányelv előmozdítja az épületek energiahatékonyságának javítását és az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését az Unión belül 2050-ig a kibocsátásmentes épületállomány elérése céljából, figyelembe véve a külső klimatikus feltételeket, a helyi feltételeket, a beltéri környezetminőségi követelményeket, az épületállománynak a keresletoldali rugalmassághoz való hozzájárulását az energiarendszer hatékonyságának javítása céljából, és a költséghatékonyságot is.

(2)  Ez az irányelv a következőket illetően állapít meg követelményeket:

a)  közös általános módszertani keret az épületek és önálló rendeltetési egységeik integrált energiahatékonyságának kiszámításához;

b)  az új épületek és önálló rendeltetési egységeik energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása;

c)  az energiahatékonysági minimumkövetelmények alkalmazása:

i.  a jelentős felújítás előtt álló meglévő épületekre és önálló rendeltetési egységeikre;

ii.  a külső térelhatárolókat alkotó, és utólagos beszerelésüket vagy cseréjüket követően a külső térelhatárolók energiahatékonyságát jelentősen befolyásoló épületelemekre;

iii.  az épülettechnikai rendszerekre, amikor beszerelésükre, cseréjükre vagy korszerűsítésükre sor kerül;

d)  az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása meglévő épületekre és meglévő épületegységekre a 3. és 9. cikkel összhangban;

da)  az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál értékelésének harmonizált kerete;

db)  napenergia az épületekben;

dc)  a fosszilis tüzelőanyagok épületekben való használatának fokozatos megszüntetése;

e)  épületfelújítási útlevelek;

f)  nemzeti épületfelújítási tervek;

g)  fenntartható mobilitási infrastruktúra az épületekben és azok közelében; és

h)  intelligens épületek;

ha)   természetalapú megoldások, amelyek megerősítik az épületeket körülvevő közterületek megfelelő használatát és adaptációját olyan elemekkel, mint a faanyagok, a zöldtetők és zöld homlokzatok, valamint a természet által inspirált és támogatott megoldások, amelyek egyúttal környezeti, társadalmi és gazdasági előnyöket is biztosíthatnak, és elősegíthetik a reziliencia kialakítását;

i)  az épületek vagy önálló rendeltetési egységeik energiahatékonysági tanúsítása;

j)  az épületekben található fűtési, szellőztető és légkondicionáló rendszerek rendszeres helyszíni vizsgálata;

k)  az energiahatékonysági tanúsítványok, épületfelújítási útlevelek, okosépület-mutatók és helyszíni vizsgálati jelentések független ellenőrzési rendszere;

ka)   az épületek beltéri környezetminőségi teljesítménye.

(3)  Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőknek kell lenniük az EUMSZ-szel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „épület” falakkal ellátott, fedett építmény, amelyben energiát használnak a beltéri környezet szabályozására;

2.  „kibocsátásmentes épület”: az I. és III. melléklettel összhangban meghatározott nagyon magas energiahatékonyságú épület, amely keresletoldali rugalmasság révén hozzájárul az energiarendszer optimalizálásához, és amelyben a még mindig szükséges nagyon alacsony maradvány energiamennyiséget teljes mértékben a következők révén előállított energiából fedezik:

a)  a helyszínen előállított vagy tárolt megújuló energiaforrások;

b)  a helyszínen kívül a közelben előállított és a hálózaton keresztül szállított megújuló energiaforrások az (EU) 2018/2001 irányelvvel [módosított megújulóenergia-irányelv] összhangban;

c)  az (EU) 2018/2001 irányelv [módosított megújulóenergia-irányelv] szerinti megújulóenergia-közösség; vagy

d)  az (EU) .../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] szerinti, hatékony távfűtési és távhűtési rendszerből származó megújuló energia és hulladékhő, a III. mellékletben meghatározott követelményekkel összhangban;

3.  „közel nulla energiaigényű épület”: az I. melléklettel összhangban meghatározott, nagyon magas energiahatékonyságú épület, amelynek energiahatékonysága nem lehet alacsonyabb a tagállamok által a 6. cikk (2) bekezdésével összhangban, 2023-ra vonatkozóan bejelentett költségoptimalizált szintnél, és amely épület esetében a közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiaigényt nagyon jelentős részben megújuló forrásokból fedezik, beleértve a helyszínen vagy a közelben előállított, megújuló forrásokból származó energiát is;

3a.   „legalacsonyabb energiahatékonyságú épület”: az E, F vagy G energiahatékonysági osztályokba besorolt épület;

3b.   „passzív rendszer”: olyan tervezési elv vagy épületelem, amely energiaforrásból származó segítség nélkül képes fenntartani vagy javítani az energiahatékonyságot vagy egy vagy több beltéri környezeti paramétert;

4.  „energiahatékonysági minimumszabványok”: olyan szabályok, amelyek előírják, hogy a meglévő épületeknek – az épületállomány széles körű felújítási tervének részeként vagy egy piaci beavatkozási ponton (eladáskor vagy bérbe adáskor) – egy adott időszakon belül vagy egy meghatározott időpontig az „első az energiahatékonyság” elvvel összhangban teljesíteniük kell valamely energiahatékonysági követelményt, lendületet adva ezzel a szóban forgó épületek felújításának;

4a.  „első az energiahatékonyság”: az (EU) 2018/1999 rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott, az energiahatékonyság elsődlegességére vonatkozó elv;

5.  „közjogi szervek”: az (EU) .../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 2. cikkének 10. pontjában meghatározott közjogi szervek;

6.  „épülettechnikai rendszer”: az épület vagy önálló rendeltetési egysége helyiség fűtésére, helyiség hűtésére, szellőztetésére, használati melegvíz-ellátására, beépített világítására, épületautomatizálására és -szabályozására, elektromosan működő napárnyékolására, elektromos berendezések céljára, elektromos járműtöltésre, helyszíni megújulóenergia-termelésére és tárolására szolgáló műszaki berendezések, vagy ezek kombinációi, ideértve a megújuló energiaforrásokból származó energiát használó rendszereket is;

6a.   „keresletoldali rugalmasság”: az aktív felhasználók azon képessége, hogy reagáljanak a külső jelekre, és dinamikus, időfüggő módon, egyénileg vagy összesítve kiigazítsák energiatermelésüket és -fogyasztásukat, amit intelligens, decentralizált energiaforrások – többek között keresletszabályozás, energiatárolás és elosztott megújulóenergia-termelés – biztosíthatnak egy megbízhatóbb, fenntarthatóbb és hatékonyabb energiarendszer támogatása érdekében;

6b.  „hűtési rendszer”: a beltéri levegőkezelés egy adott formájához szükséges passzív és aktív alkotóelemek olyan kombinációja, amelynek révén csökkenthető a hőmérséklet;

6c.  „elektromos hálózat”: olyan, rögzített alkatrészekből – többek között kapcsolótáblákból, elektromos kábelekből, földelési rendszerekből, csatlakozóaljzatokból, kapcsolókból és világítótestekből – álló rendszer, amelynek célja, hogy a villamos energia az épületen belül eljusson az összes felhasználási pontra, illetve hogy továbbítsa a helyben termelt villamos energiát;

6d.  „rendszerhatékonyság”: olyan energiahatékony megoldások kiválasztása, amelyek költséghatékony dekarbonizációs utat, további rugalmasságot és az erőforrások hatékony felhasználását is lehetővé teszik;

6e.  „szellőztető rendszer”: a beltéri levegő kültéri levegővel történő felfrissítéséhez szükséges alkotóelemek kombinációja;

7.  „épületautomatizálási és -szabályozási rendszer”: olyan rendszer, amely magában foglalja mindazon termékeket, szoftvert és mérnöki szolgáltatásokat, amelyek automatikus vezérlés révén és a kézi működtetés megkönnyítésével elősegíthetik az épülettechnikai rendszerek energiahatékony, gazdaságos és biztonságos üzemeltetését;

8.  „az épület energiahatékonysága”: az épület szokásos használatához kapcsolódó energiaszükséglet kielégítéséhez szükséges energia számított vagy mért mennyisége, amely többek között magában foglalja a fűtéshez, a hűtéshez, a szellőztetéshez, a melegvíz-ellátáshoz, ▌a világításhoz és az épülettechnikai rendszerekhez szükséges energiát;

9.  „primer energia”: az a megújuló és nem megújuló forrásból származó energia, amely nem esett át semminemű átalakításon vagy feldolgozási eljáráson;

9a.  „végső energia”: megújuló vagy nem megújuló forrásból származó energia, amely átalakításon vagy feldolgozási eljáráson ment keresztül annak biztosítása céljából, hogy fogyasztásra kész és a végfelhasználóknak szállítható legyen;

9b.  „mért”: megfelelő eszközzel, energiamérő eszközzel, teljesítménymérővel, teljesítménymérő és -megfigyelő eszközzel vagy villamos fogyasztásmérővel mért;

10.  „nem megújuló primerenergia-tényező”: egy adott energiahordozó nem megújuló primer energiája, beleértve a beérkező energiát és a használati pontokra történő szállítás számított általános költségeit, elosztva a beérkező energiával;

11.  „megújuló primerenergia-tényező”: egy adott energiahordozón keresztül szállított, helyszíni, közeli vagy távoli energiaforrásból származó megújuló primer energia, beleértve a beérkező energiát és a használati pontokra történő szállítás számított általános energiaköltségeit, elosztva a beérkező energiával;

12.  „teljes primerenergia-tényező”: egy adott energiahordozóra vonatkozó megújuló és nem megújuló primerenergia-tényezők súlyozott összege;

13.  „megújuló energiaforrásokból előállított energia” vagy „megújuló energia”: az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott, megújuló, nem fosszilis forrásokból előállított energia;

14.  „külső térelhatárolók”: az épület integrált elemei, amelyek az épület belső részeit a külső környezettől elválasztják;

15.  „az épület önálló rendeltetési egysége” (továbbiakban: önálló rendeltetési egység): az épületben található olyan rész, szint vagy lakásegység, amelyet önálló használatra terveztek vagy alakítottak át;

16.  „épületelem”: épülettechnikairendszer, illetve a külső térelhatárolók valamely eleme;

17.  „lakás”: egy vagy több szobából álló fizikai tér, amely állandó épületben vagy annak szerkezetileg elkülönített részében található, és kialakítása egy magánháztartás egész éves lakhatását szolgálja az alapvető életfunkciók céljából;

18.  „épületfelújítási útlevél”: olyan dokumentum, amely testre szabott ütemtervet nyújt egy adott épület maximális számú lépésben való, az épületet legkésőbb 2050-ig kibocsátásmentes épületté átalakító mélyfelújításához;

19.  „mélyfelújítás”: az energiahatékonyság elsődlegességének elvével és a felújítás során keletkező, teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel összhangban történő felújítás, amely az olyan alapvető épületelemekre összpontosít, mint a falszigetelés, a tetőszigetelés, a padlószigetelés, a külső faelemek cseréje, a szellőztető- és fűtő- vagy fűtési rendszerek cseréje, valamint a hőhidak kezelése annak érdekében, hogy nyáron és télen biztosítsa a lakók szükséges kényelmét, vagy olyan felújítás, amely a primerenergia-szükséglet legalább 60%-os csökkenését eredményezi azon legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek esetében, amelyek esetében műszakilag és gazdaságilag nem megvalósítható a kibocsátásmentes épületszabvány elérése, és amely átalakítja az épületet vagy az önálló rendeltetési egységet:

a)  2027. január 1-je előtt közel nulla energiaigényű épületté;

b)  2027. január 1-jétől kibocsátásmentes épületté;

20.  „szakaszos mélyfelújítás”: maximális számú lépésben végrehajtott mélyfelújítás, amely a 10. cikk szerinti épületfelújítási útlevélben meghatározott lépéseket követi, amelyek közé tartozhat az energiahatékonysági szerződések használata;

21.  „jelentős felújítás”: az épület olyan átalakítása, amely a tagállam választásától függően:

a)  a külső térelhatárolókat és az épülettechnikai rendszert érintően – a telekárat nem számítva – összköltségében meghaladja az épület értékének 25 %-át; vagy

b)  a külső térelhatárolók összfelületének legalább 25 %-át érinti.

▌

22.  „az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás”: az épülettechnikai rendszerek energiafogyasztásához kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás az épület használata és üzemeltetése során;

23.  „teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás”: az épülethez kapcsolódó kombinált üvegházhatásúgáz-kibocsátás az épület életciklusának valamennyi szakaszában, az életciklus végén az újbóli használat és az újrahasznosítás előnyeinek a mérlegelésével, a „bölcsőtől” (az épület építéséhez felhasznált nyersanyagok kitermelésétől) az anyagelőállításon és -feldolgozáson, valamint az épület üzemeltetési szakaszán át egészen „az életciklus végéig” (az épület lebontásáig és építőanyagainak újrafelhasználásáig, újrafeldolgozásáig, egyéb hasznosításáig és ártalmatlanításáig);

24.  „életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál” vagy „életciklus GWP”: olyan mutató, amely számszerűsíti az épület globális felmelegedési potenciálját az épület teljes életciklusa tekintetében;

25.  „eltérő érdekek”: az [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 2. cikkének 52. pontjában meghatározott eltérő érdekek;

26.  „energiaszegénység”: az [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 2. cikkének 49. pontjában meghatározott energiaszegénység;

27.  „kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások”: energiaszegénységben lévő vagy az által fenyegetett háztartások vagy olyan háztartások, ideértve a közepes jövedelműek alsó sávját is, amelyek különösen ki vannak téve a magas energiaköltségeknek, és nem rendelkeznek az általuk használt épület felújításához szükséges erőforrásokkal;

28.  „európai szabvány” vagy „EN-szabvány”: az Európai Szabványügyi Bizottság, az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság vagy az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet által elfogadott, és nyilvános használatra rendelkezésre bocsátott szabvány;

29.  „energiahatékonysági tanúsítvány”: valamely tagállam vagy egy általa kijelölt jogi személy által elismert igazolás, amely jelzi az épületnek vagy önálló rendeltetési egységének a 4. cikkel összhangban elfogadott módszertan szerint kiszámított energiahatékonyságát és az éghajlatra gyakorolt hatását;

30.  „kapcsolt energiatermelés”: hőenergia és villamos vagy mozgási energia egyetlen folyamat során, egyidejűleg történő előállítása;

31.  „költségoptimalizált szint”: az energiahatékonyság azon szintje, amely egy épület becsült gazdasági élettartama folyamán a költségoptimalizálás módszerének alkalmazásával megállapítva a legalacsonyabb költséget eredményezi, amennyiben:

a)  a legalacsonyabb költséget az alábbiak figyelembevételével határozzák meg:

i.  az érintett épület kategóriája és használata:

ii.  az energiához kapcsolódó befektetési költségek hivatalos előrejelzések alapján;

iii.  a karbantartási és üzemeltetési költségek, ezen belül az energiaköltségek, figyelembe véve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek költségét;

iv.  az energiahasználat környezeti és egészségügyi externáliái;

v.  adott esetben a helyszínen előállított energiából származó bevételek;

vi.  adott esetben az hulladékkezelési költségek; ▌

via.  az épületek energetikai felújításának, építésének, lebontásának, többek között az épített területek átalakításának társadalmi externáliái;

b)  a becsült, észszerű gazdaságos élettartamot az egyes tagállamok határozzák meg és az épület becsült fennmaradó gazdaságilag észszerű gazdaságos élettartamát jelenti, ha az egész épületre vonatkozóan határozták meg az energiahatékonysági követelményeket, vagy az épületelem becsült gazdaságos élettartamára utal, ha az épületelemekre vonatkozóan határozták meg az energiahatékonysági követelményeket.

A költségoptimalizált szintnek a teljesítőképesség azon szintjei között kell elhelyezkednie, ahol a becsült gazdasági élettartamra vonatkozó költség-haszon elemzés eredménye pozitív;

32.  „töltőállomás”: az [AFIR] 2. cikkének 41. pontjában meghatározott töltőállomás;

32a.  „előzetes kábellefektetés”: a töltőállomások telepítéséhez szükséges intézkedések összessége, beleértve az adatátvitelt, a kábelnyomvonalakat, a transzformátorok és a fogyasztásmérők helyét, valamint a biztosítéktábla felújítását is;

33.  „szigetüzemben működő mikrorendszer”: olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 2022-ben kevesebb volt, mint 500 GWh, és amely nem áll összeköttetésben más rendszerekkel;

34.  „intelligens töltés”: az (EU) 2018/2001 irányelv [módosított megújulóenergia-irányelv] 2. cikkének 14l. pontjában meghatározott intelligens töltés;

35.  „kétirányú töltés”: az (EU) 2018/2001 irányelv [módosított megújulóenergia-irányelv] 2. cikkének 14n. pontjában meghatározott kétirányú töltés;

35a.   „digitálisan csatlakoztatott elektromos töltőállomás”: olyan elektromos töltőállomás, amely képes valós időben információkat küldeni és fogadni, kétirányú kommunikációt folytatni a villamosenergia-hálózattal és az elektromos járművel, és amely távolról felügyelhető és szabályozható, többek között az elektromos töltési munkamenet megkezdése és leállítása, valamint a villamosenergia-áramlás mérése céljából;

36.  „jelzálogportfólió-standardok”: olyan mechanizmusok, amelyek előírják a jelzáloghitelezők, többek között bankok, befektetőket és más érintett pénzügyi intézmények, például a különleges célú gazdasági egységekben elhelyezett jelzáloghitelek végső tulajdonosa, értékpapírosító vállalatok és más közvetítő szervezeteket számára, hogy hogy 2030-ra és 2050-re pályát alakítsanak ki a jelzáloggal fedezett épületportfólió medián energiahatékonyságának javítására annak érdekében, hogy ügyfeleik számára megbízható, tényeken alapuló és megfizethető megoldásokat biztosítsanak, összhangban az Unió dekarbonizációs törekvéseivel és a nemzeti épületfelújítási tervekkel, valamint az épületek energiafogyasztásának területére vonatkozó releváns energiacélokkal, a fenntartható gazdasági tevékenységek uniós taxonómiában szereplő meghatározására támaszkodva, valamint összhangban az energiahatékonysági tanúsítványokkal és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciállal, ezen irányelvvel összhangban;

36a.   „megtakarítás alapú fizetésre épülő pénzügyi program”: olyan hitelprogram, amelyet kizárólag energiahatékonyság-javításokra szánnak, és ahol a hitel éves törlesztése nem haladhatja meg az éves energiamegtakarítások pénzbeli egyenértékét, figyelembe véve az energiaárak indexálását és a hitel refinanszírozását;

36b.   „épületenergetikai referenciaérték”: olyan információs platform, amely nyilvánosan közzéteszi az egy- és többlakásos épületek energiahatékonyságát és éves fogyasztását az idő függvényében, más hasonló épületekhez vagy egy adott szabvány (például minimális energiahatékonyságra vonatkozó szabvány) szerint épített referenciaépület modellezett szimulációihoz viszonyítva, az energiahatékonysági osztályok felhasználásával;

37.  „digitális épületnapló”: valamennyi releváns épületadat – többek között az energiahatékonyságra vonatkozó adatok, például az energiahatékonysági tanúsítványok, az épületfelújítási útlevelek és az okosépület-mutatók, valamint az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál és a beltéri környezetminőség – közös adattára, amely megkönnyíti a megalapozott döntéshozatalt és az információmegosztást az építőiparon belül az épülettulajdonosok és a lakók, a pénzügyi intézmények és a hatóságok között;

38.  „légkondicionáló rendszer”: a beltéri légkezelés egy adott formájához szükséges komponensek kombinációja, amely által szabályozható vagy csökkenthető a hőmérséklet;

39.  „fűtési rendszer”: a beltéri légkezelés egy adott formájához szükséges komponensek olyan kombinációja, melynek révén növelhető a hőmérséklet;

40.  „hőfejlesztő berendezés”: a fűtési rendszer azon része, amely az alábbi eljárások közül egy vagy több felhasználásával hasznos hőt állít elő az I. mellékletben azonosított felhasználásokhoz:

a)  fűtőanyagok elégetése például kazánban;

b)  az elektromos ellenállásos fűtési rendszer fűtőelemeiben fellépő hőhatás (Joule-hatás);

c)  a környezeti levegőből, szellőzőberendezésből távozó használt levegőből vagy vízből vagy talajbeli hőforrás(ok)ból való, hőszivattyúval történő hőelvonás;

40a.   „hőszivattyú”: olyan gép, eszköz vagy berendezés, amely fűtés, hűtés vagy használati melegvíz előállítása céljából hőforrásokból, például levegőből, vízből vagy talajból elvont hőt továbbít hőelnyelő rendszerekbe, így épületekbe vagy ipari alkalmazásokba;

41.  „energiahatékonyság-alapú szerződés”: az (EU) …/… irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 2. cikkének 29. pontjában meghatározottak szerinti energiahatékonyság-alapú szerződés;

42.  „kazán”: kazántest-tüzelőegység kombináció, amely az égés során felszabaduló hőt a fűtőközegnek adja át;

43.  „effektív névleges teljesítmény”: a gyártó által előírt és garantált maximális leadott hőteljesítmény (kW-ban kifejezve), amely a folyamatos működés során átadható, ugyanakkor megfelel a gyártó által megjelölt hasznos teljesítménynek;

44.  „távfűtés” vagy „távhűtés”: egy központi termelési egységből hálózaton keresztül, gőz, meleg víz vagy hűtött folyadékok formájában, több épület vagy telek számára történő hőenergia-szolgáltatás, légterek vagy ipari folyamatok fűtése vagy hűtése céljából;

44a.  „integrált kerület”: az épületállomány olyan elemzése alapján kiválasztott kerület, amely egyértelmű és mérhető célkitűzések alapján figyelembe veszi az energiahatékonysági intézkedések területspecifikus lehetőségeit, és amely a helyi feltételek megfelelő elemzését követően a hasonló épülettípusokra vonatkozóan felújításiütemterv-mintákat dolgoz ki az épületek, valamint egyéb szempontok, például a társadalmi struktúra, a gazdasági és környezeti feltételek és az épületek energia-ellátási infrastruktúrájának gyors, erőforrás-hatékony és kölcsönösen összehangolt átalakítása céljából;

45.  „hasznos alapterület”: az épület alapterülete, amely paraméterként szükséges az egységnyi alapterületre kifejezett konkrét használati feltételek számszerűsítéséhez, valamint az egyszerűsítések, illetve az övezetekbe sorolási és (át)kategorizálási szabályok alkalmazásához, figyelembe véve a nemzeti, európai vagy nemzetközi szabványokat;

45a.   „hulladékhő”: ipari vagy energiatermelő létesítményekben, vagy a tercier szektorban elkerülhetetlen melléktermékként – kapcsolt energiatermelési folyamat használata vagy tervezett használata, illetve a kapcsolt energiatermelés megvalósíthatatlansága esetén – keletkező hő, amely távfűtő- illetve távhűtőrendszerbe való bevezetés híján hasznosítás nélkül távozna a levegőbe vagy vízbe;

46.  „referencia-alapterület”: az épület energiahatékonyságának értékeléséhez referenciaméretként használt alapterület, amelyet az energiahatékonyság értékelésére meghatározott, a külső térelhatárolókon belüli terek hasznos alapterületeinek összegeként számítanak ki;

47.  „értékelési határ”: az a határ, ahol a beérkező és exportált energiát mérik vagy kiszámítják;

48.  „helyszín”: az a hely és földterület, amelyen az épület található, valamint maga az épület;

49.  „a közelben előállított, megújuló forrásokból származó energia”: az értékelt épület helyi vagy kerületi területén belül előállított, megújuló forrásokból származó energia, amely megfelel az alábbi feltételeknek:

a)  az adott helyi vagy kerületi területen belül csak egy erre a célra kijelölt elosztóhálózaton keresztül terjeszthető és használható;

b)  lehetővé teszi egy olyan konkrét primerenergia-tényező kiszámítását, amely csak az adott helyi vagy kerületi területen belül előállított, megújuló energiaforrásokból származó energiára vonatkozik; valamint

c)  az értékelt épület helyszínén használható, az energiatermelő forráshoz való e célból kialakított csatlakozás révén, és e csatlakozáshoz speciális berendezésre van szükség az értékelt épület önhasználatú energiájának biztonságos ellátására és mérésére;

50.  „az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatások”: olyan szolgáltatások, mint például a fűtés, a hűtés, a szellőztetés, a háztartási melegvíz és a világítás, valamint egyéb olyan szolgáltatások, amelyek energiafelhasználását figyelembe veszik az épületek energiahatékonyságának megállapításához;

51.  „energiaszükséglet”: a tervezett térfeltételek adott időszakban történő fenntartása céljából egy kondicionált térbe beérkező vagy onnan elvont energia, az európai szabványoknak megfelelően figyelembe véve az átvitellel és szellőztetéssel járó veszteségeket, valamint a napenergiából származó és a belső hőnyereséget, figyelmen kívül hagyva az épülettechnikai rendszer hiányosságait;

52.  „energiafelhasználás”: egy olyan épülettechnikai rendszer energiabevitele, amely az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatást nyújt az energiaszükséglet fedezése céljából;

53.  „önhasználatú”: a helyszíni vagy a közelben előállított megújuló energia azon része, amelyet a helyszíni műszaki rendszerek az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatásokhoz egyidejűleg használnak;

54.  „egyéb helyszíni felhasználások”: a helyszínen az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatásoktól eltérő célokra felhasznált energia, amely érintheti a készülékeket, az egyéb és járulékos terheléseket, a háztartási akkumulátoros energiatároló rendszereket vagy az elektromobilitási töltőállomásokat;

55.  „számítási intervallum”: az energiahatékonyság kiszámításához használt különálló időintervallum;

56.  „beérkező energia”: energiahordozónként kifejezett olyan energia, amelyet az értékelési határon keresztül az épülettechnikai rendszerekhez továbbítanak a figyelembe vett felhasználások kielégítése vagy az exportált energia előállítása céljából;

57.  „exportált energia”: a megújuló energia energiahordozónként és primerenergia-tényezőnként kifejezett azon részaránya, amelyet a helyszínen történő önfelhasználás vagy egyéb helyszíni felhasználások helyett az energiahálózatba exportálnak;

57a.   „másodlagos anyag”: korábbi használatból vagy hulladékból kinyert anyagok, amelyek az EN 15643 építési keretszabványban meghatározott elsődleges nyersanyagokat helyettesítik;

57b.  „kerékpártároló”: legalább egy kerékpár számára kijelölt olyan hely, amely biztonságos és könnyű tárolást biztosít különféle kerékpárok számára és amely lehet megvilágított és időjárástól védett;

57c.  „közvetlenül az épület mellett található parkoló”: az épület lakói, látogatói vagy az ott dolgozók számára fenntartott parkoló, amely az épülethez tartozó ingatlan területén belül vagy az épület közvetlen szomszédságában található;

57d.   „körforgásosság”: az újonnan kitermelt anyagok szükségességének csökkentése az új anyagok iránti igény csökkentése, a használt anyagok javítása, újrafelhasználása, újrahasznosítása és újrafeldolgozása, valamint a termékek és épületek élettartamának meghosszabbítása révén;

57e.  „elegendő mennyiség”: az energia, az anyagok, a föld, a víz és az egyéb természeti erőforrások iránti igény minimalizálása az épületek és áruk életciklusa során;

57f.   „anyagjegyzék”: az épület megépítéséhez vagy felújításához felhasznált építési termékek és anyagok típusára, forrására és mennyiségére vonatkozó nyilvántartás, amely befolyásolja az épület hőszabályozó teljesítményét és műszaki rendszerének hatékonyságát az I. melléklettel összhangban, valamint tűzállósági teljesítményét és beltéri környezeti minőségét;

57g.  „beltéri környezet minősége”: az épületben tartózkodók egészségét és jóllétét befolyásoló, az épülettel kapcsolatos paraméterek összessége, beleértve a beltéri levegőminőséget, a hőkomfortot, valamint a fény- és akusztikai viszonyokat is;

57h.  „egészséges beltéri klíma”: az épület beltéri környezete, amely a konkrét teljesítményszintekkel összhangban optimalizálja a lakók egészségét, komfortját és jóllétét, beleértve a nappali fényhez, a beltéri levegő minőségéhez és a hőkomforthoz kapcsolódókat is, például a túlfűtöttség mérséklése és az akusztikus minőség javítása révén.

3. cikk

Nemzeti épületfelújítási tervek

(1)  Valamennyi tagállam nemzeti épületfelújítási tervet dolgoz ki annak biztosítása érdekében, hogy a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya felújítás révén 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá váljon, a meglévő épületek kibocsátásmentes épületekké való átalakítása céljából.

Minden épületfelújítási tervnek összhangban kell lennie az energiahatékonyság elsődlegességének elvével és magában kell foglalnia a következőket:

a)  az egyes tagállamok nemzeti épületállományának áttekintése a különböző épülettípusok, többek között azok épületállományon belüli aránya, különösen a kijelölt környezet részeként vagy különleges építészeti vagy történelmi értékük miatt hivatalosan védettnek minősített épületek, az építési időszakok és az éghajlati övezetek tekintetében, adott esetben statisztikai mintavétel, az energiára és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál értékelése és a 19. cikk szerinti energiahatékonysági tanúsítványok nemzeti adatbázisa, a piaci akadályok és hiányosságok áttekintése, a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások aránya, valamint az építőipari, az energiahatékonysági és megújulóenergia-ágazatok kapacitásainak, illetve az (EU) …/… [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 21. cikkének (2a) bekezdésével összhangban biztosított egyablakos ügyintézési pontok rendelkezésre állásának áttekintése;

aa)  a többek között a Bizottság 2020. július 1-jei, „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című közleményében meghatározott készségfejlesztési paktum alapján végrehajtott és tervezett szakpolitikák áttekintése, amelyek célja az építőipari, hatékonysági és megújulóenergia-ágazatbeli képzett szakemberek rendelkezésre állásának növelése, a szükséges készségek fejlesztésére irányuló beruházások, beleértve a továbbképzést vagy átképzést, valamint a célzott képzési és oktatási programokat mind a köz-, mind a magánszféra érdekeltjei számára, mennyiségi és minőségi értékelés alapján, amely a II. mellékletben meghatározott fő teljesítménymutatókat használja a célok elérése érdekében, összhangban ezen irányelvvel, valamint az építőipari és felújítási ágazatban a képzett szakemberek ebből eredő piaci igényeivel;

b)  ütemterv nemzeti szinten meghatározott célokkal, mérhető eredménymutatókkal és a meglévő épületek tekintetében a nagyobb energiahatékonyság 2030-ra, 2040-re és 2050-re történő elérésének konkrét időrendi áttekintésével, a 2050-es klímasemlegességi célkitűzésre tekintettel, egy rendkívül energiahatékony és dekarbonizált nemzeti épületállomány 2050-ig történő megvalósításának, valamint a meglévő épületek kibocsátásmentes épületekké történő átalakításának biztosítása érdekében;

c)  a végrehajtott és tervezett szakpolitikák és intézkedések, többek között azok időtartamának áttekintése, összhangban az ezen albekezdés b) pontja szerinti ütemterv végrehajtásával, beleértve a Bizottság részére az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke szerint benyújtott integrált nemzeti energia- és klímatervekben foglaltakat is, különös hangsúlyt fektetve a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra és a szociális lakásokban élőkre;

d)  az épületfelújítási terv végrehajtásához szükséges beruházási igények, a magán és állami finanszírozási források és intézkedések, valamint az épületfelújításhoz szükséges adminisztratív források részletes ütemterve 2050-ig, beleértve a Bizottságnak az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke szerint benyújtott nemzeti energia- és klímatervekben foglaltakat is;

da)  a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és a szociális bérlakásokban élők körében az energiaszegénység csökkentésére és az energiamegtakarítás elérésére vonatkozó ütemterv, amely tartalmazza a nemzeti szinten meghatározott célokat, valamint az energiaszegénység felszámolását támogató, végrehajtott és tervezett szakpolitikák és finanszírozási intézkedések áttekintését.

(1a)   Az (1) bekezdés második albekezdésének b) pontjában említett ütemtervnek a következőket kell tartalmaznia:

a)  a globális helyzetfelmérést követően a különböző épülettípusokra vonatkozóan a Párizsi Megállapodásban meghatározott szigorító mechanizmussal összhangban a 2025-ös, a 2030-as, a 2035-ös és a 2040-es évre meghatározandó nemzeti célértékek és a teljes életciklusra vonatkozó kibocsátások, valamint a 2050-ig tartó időszakra a 1,5 fokos megfelelést biztosító teljes életciklus-teljesítményre vonatkozó ütemterv, továbbá indikatív nemzeti célok, amelyek célja, hogy 2030-ra legalább 35 millió önálló rendeltetési egység mélyfelújítása megvalósuljon, hogy a 2050-ig tartó időszakban évente legalább 3%-os energetikai felújítási arányt érjenek el;

b)  az építőanyagok, a felújítási anyagok, köztük az előre gyártott építőelemek, például a szigeteléssel, az épületbe beépített fotovoltaikus napelemekkel, újrafeldolgozott tartalommal rendelkező anyagok, a másodlagos építőanyagok és adott esetben a helyi fenntartható anyagok becsült rendelkezésre állása, valamint a 305/2011/EU rendelettel(26) összhangban az anyagok, az újrafeldolgozott tartalom és a másodlagos anyagok körforgásos felhasználására vonatkozó nemzeti célkitűzések [és azok elegendő mennyisége minden ötéves időszakra;

c)  a nemzeti épületállomány primer- és végsőenergia-fogyasztása, valamint az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése;

d)  konkrét ütemtervek arra vonatkozóan, hogy az épületek a 9. cikk (1) bekezdésében említetteknél magasabb energiahatékonysági osztályokat érjenek el 2030-ra és azt követően ötévente, a nemzeti épületállomány kibocsátásmentes épületekké történő átalakításának pályájával összhangban;

e)  az épületek fűtésére és hűtésére használt megújuló energia költséghatékony potenciáljának, rendelkezésre állásának, várható termelésének és fogyasztásának áttekintése technológiára és üzemanyagokra lebontva;

f)  a távfűtési és távhűtési rendszerek építésére és felújítására vonatkozó nemzeti célkitűzések, amelyek összhangban vannak az (EU) .../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 23. cikkében említett átfogó fűtési és hűtési értékeléssel;

g)  a napenergia és a hőszivattyúk épületeken belüli alkalmazására vonatkozó, számszerű célokat tartalmazó pálya, a 9a. cikkel összhangban;

h)  az épületekben felhasznált fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozó nemzeti tervek, amelyek célja a tervek szerint 2035-ig, de ha ez a Bizottság számára bizonyítottan nem valósítható meg, legkésőbb 2040-ig történő kivezetés;

i)  a várható energiamegtakarításra, üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésre és a szélesebb körű – például a beltéri környezet minőségével kapcsolatos – előnyök tényeken alapuló becslése, amely integrált kerületi megközelítésen alapulhat;

j)   becslések arra vonatkozóan, hogy az épületfelújítási terv milyen mértékben járul hozzá az (EU).../... rendelet [a felülvizsgált közös kötelezettségvállalási rendelet] szerinti, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó kötelező tagállami célérték , az (EU).../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] szerinti uniós energiahatékonysági célok, az (EU) 2018/2001 irányelvvel [módosított megújulóenergia-irányelv] összhangban a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzések, beleértve a megújuló forrásokból származó energiának az építőiparban képviselt részarányára vonatkozó ▌célt, valamint az (EU) 2021/1119 rendelettel összhangban az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai és 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzés eléréséhez;

(2)  A tagállamok ötévente elkészítik és benyújtják a Bizottságnak épületfelújítási tervük tervezetét, a II. mellékletben található minta felhasználásával. A tagállamok épületfelújítási terveik tervezetét az (EU) 2018/1999 rendelet 9. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterv tervezetével és az (EU)…/… [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 23. cikke szerinti átfogó hűtési és fűtési értékeléssel együtt nyújtják be, és amennyiben aktualizálják a terv tervezetét, azt az (EU) 2018/1999 ▌ rendelet 14. cikkében említett aktualizált tervezet részeként nyújtják be. Az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdésétől és 14. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok 2024. június 30-ig benyújtják a Bizottságnak az első épületfelújítási terv tervezetét, miután elvégezték az e cikk (3) bekezdésében előírt külön konzultációt.

(3)  Az épületfelújítási terv kidolgozásának támogatása érdekében valamennyi tagállam bevonja a regionális és a helyi hatóságokat az épületfelújítási tervek kidolgozásába, hogy megkönnyítse a helyi intézkedési tervek vagy beruházások integrálását, és nyilvános konzultációt folytat épületfelújítási tervének tervezetéről, mielőtt benyújtaná azt a Bizottsághoz. A nyilvános konzultációba be kell vonni különösen a helyi és regionális hatóságokat és más társadalmi-gazdasági partnereket, beleértve a civil társadalmat és a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokkal foglalkozó szerveket. A nyilvános konzultáció kiterjed az épületfelújítási tervek előzetes és utólagos értékelésére, és opciókat foglal magában a közpolitikák, programok és ösztönzők kialakításáról, valamint a szociális biztosítékokról, amelyek között szerepelhetnek a 15. cikkben említettek, hogy biztosítsa az energetikai felújítási megoldások elérhetőségét, megfelelőségét és megfizethetőségét. Valamennyi tagállam mellékeli az épületfelújítási terv tervezetére vonatkozó nyilvános konzultációja eredményeinek összefoglalóját. Valamennyi tagállam kellően figyelembe veszi az érdekelt felek előzetes és utólagos értékelésekben szereplő álláspontját, és kifejti, hogy ezek miként jelennek meg a végleges épületfelújítási tervükben.

(4)  A Bizottság értékeli a nemzeti épületfelújítási tervek tervezetét, különösen azt, hogy:

a)  a nemzeti szinten meghatározott célok ambíciószintje elegendő-e, és összhangban van-e az integrált nemzeti energia- és klímatervekben az éghajlattal és energiával kapcsolatban tett nemzeti kötelezettségvállalásokkal;

b)  a szakpolitikák és intézkedések elegendőek-e a nemzeti szinten meghatározott célok eléréséhez;

c)  a költségvetési és igazgatási források elosztása elegendő-e a terv végrehajtásához;

ca)   a működő felújításfinanszírozási rendszerek feltételei megfelelőek-e az energiaszegénység csökkentésére irányuló nemzeti célkitűzések eléréséhez és az energiaszegénységben élő fogyasztók és a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások sikeres bevonásához;

cb)  a terv kellően figyelembe veszi-e a 2008/50/EK irányelv célkitűzéseit(27), és biztosítja-e a vonatkozó jogszabályokkal való összhangot, valamint a környezet és az emberi egészség védelmét;

cc)  a terv előnyben részesíti-e a legrosszabb energiahatékonyságú lakáscélú épületeket;

d)  a (3) bekezdés szerinti nyilvános konzultáció kellően inkluzív volt-e; ▌

e)  a terv megfelel-e az (1) bekezdés követelményeinek és a II. mellékletben található sablonnak;

ea)   a nemzeti és helyi hatóságoknak szükségük van-e a technikai segítségnyújtásra e tervek végrehajtásának megkönnyítéséhez;

eb)  a terv gondoskodik-e elegendő szakképzett munkaerőről, valamint hatékony készségfejlesztési és képzési kezdeményezésekről.

A 30. cikk alapján létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság az (EU) 2018/1999 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével és 34. cikkével összhangban országspecifikus ajánlásokat adhat ki a tagállamoknak.

Az első épületfelújítási terv tervezete tekintetében a Bizottság a terv tagállam általi benyújtását követő hat hónapon belül országspecifikus ajánlásokat adhat ki a tagállamoknak.

(5)  A tagállamok minden egyes felülvizsgálat során végleges épületfelújítási tervükben kellően figyelembe veszik a Bizottság ajánlásait. Ha az érintett tagállam nem foglalkozik valamely ajánlással vagy annak jelentős részével, indokolást kell benyújtania a Bizottságnak, és indokait nyilvánosságra kell hoznia.

(6)  Minden tagállamnak ötévente be kell nyújtania a Bizottságnak épületfelújítási tervét, a II. mellékletben található minta felhasználásával. A tagállamok épületfelújítási terveik tervezetét az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterv tervezetével együtt nyújtják be, és amennyiben aktualizálják utóbbi terv tervezetét, azt a szóban forgó rendelet 14. cikkében említett aktualizált tervezet részeként nyújtják be. Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől és 14. cikkének (2) bekezdésétől eltérve a tagállamok 2024. június 30-ig benyújtják a Bizottságnak az első épületfelújítási terv tervezetét, majd 2025. június 30-ig a végső tervet.

(7)  A tagállamok ▌ végleges épületfelújítási tervükhöz csatolják legutóbbi hosszú távú felújítási stratégiájuk vagy épületfelújítási tervük végrehajtásának részleteit. Az egyes tagállamok közlik, hogy nemzeti célkitűzéseik teljesültek-e.

(8)  Az (EU) 2018/1999 rendelet 17. és 21. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésében valamennyi tagállam tájékoztatást nyújt az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzeti célok végrehajtásáról, valamint arról, hogy az épületfelújítási terv mennyiben járul hozzá az (EU).../... rendelet [a felülvizsgált közös kötelezettségvállalási rendelet] szerinti, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó kötelező nemzeti célérték, az (EU).../... [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] irányelv szerinti uniós energiahatékonysági célok, az (EU) 2018/2001 irányelvvel [módosított megújulóenergia-irányelv] összhangban a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzések, beleértve a megújuló forrásokból származó energiának az építőiparban képviselt részarányára vonatkozó indikatív célt, valamint az (EU) 2021/1119 rendelettel összhangban az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai és 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzés eléréséhez.

3a. cikk

Az épületfelújítás integrált kerületi megközelítése

(1)  A tagállamok felhatalmazhatják a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy az integrált épületfelújítási programok kerületi szintű kidolgozásához kijelöljék az integrált kerületeket. Az integrált épületfelújítási programoknak ki kell terjedniük a szociális mintára, az energiára, a mobilitásra, a zöld infrastruktúrákra, a hulladék- és vízgazdálkodásra, a várostervezés irányítására és egyéb, kerületi szinten figyelembe veendő szempontjaira, továbbá azoknak a körforgásosságot és az elegendő mennyiséget szem előtt tartva helyi és regionális erőforrásokra kell támaszkodniuk.

(2)  Az integrált épületfelújítási programok figyelembe veszik a 2012/27/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében említett átfogó fűtési és hűtési értékeléseket, az (EU).../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 24. cikkében említett hatékony fűtési és hűtési rendszerek felújítását vagy megépítését, a szükséges infrastruktúrát, valamint a megújulóenergia-közösségek létesítményeit és infrastruktúráit. A tagállamok kerületi szinten mérlegelik az energiarendszer optimalizálását az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban, ugyanakkor előmozdítják a keresletoldali rugalmasságot.

(3)  A tagállamok olyan helyi szintű integrált mobilitási terveket és fenntartható városi mobilitási terveket hajtanak végre, amelyek összhangban vannak az integrált épületfelújítási programokkal, és magukban foglalják a közforgalmú személyszállítás tervezését és az aktív és megosztott mobilitás egyéb eszközeivel, valamint az üzemeltetéshez, a töltéshez, a tároláshoz és a parkoláshoz szükséges kapcsolódó infrastruktúrával együtt történő kiépítését.

(4)  A 15a. cikk alapján létrehozott egyablakos ügyintézési pontok információkkal szolgálhatnak az integrált épületfelújítási programok kialakítására vonatkozó döntésekhez a közösségek újjáélesztése, megcélzása és támogatása céljából.

4. cikk

Módszertan elfogadása az épületek energiahatékonyságának kiszámításához

A tagállamok az épületek energiahatékonyságának kiszámításához az I. mellékletben meghatározott közös általános keretnek megfelelő módszertant alkalmaznak. A módszertant nemzeti vagy regionális szinten fogadják el.

5. cikk

Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy legalább a költségoptimalizált szintek és a magasabb referenciaértékek, például a közel nulla energiaigényű épületekre vagy kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények elérése érdekében minimumkövetelményeket határozzanak meg az épületek vagy önálló rendeltetési egységek energiahatékonyságára vonatkozóan. Az energiahatékonyságot a 4. cikkben említett módszertannak megfelelően kell kiszámítani. A költségoptimalizált szinteket a 6. cikkben említett összehasonlító módszertani keretnek megfelelően kell kiszámítani.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy legalább a költségoptimalizált szintek és a magasabb referenciaértékek, például a közel nulla energiaigényű épületekre vagy kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények elérése érdekében ▌ energiahatékonysági minimumkövetelményeket és felújítási kötelezettséget határozzanak meg minden olyan épületelemre vonatkozóan, amely a cseréjét vagy átalakítását követően jelentősen befolyásolja az épület ▌energiahatékonyságát. Az épületelemek energiahatékonyságát a 4. cikkben említett módszertannak megfelelően kell kiszámítani.

A követelmények meghatározásakor a tagállamok különbséget tehetnek új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző fajtái között.

A fenti követelményeknek figyelembe kell venniük az optimális beltéri környezetminőségen alapuló egészséges beltéri klimatikus körülményeket, továbbá a helyi körülményeket, valamint az épület tervezett rendeltetését és korát is.

A tagállamok rendszeres időközönként, legalább ötévente felülvizsgálják az energiahatékonysági minimumkövetelményeket, és szükség szerint aktualizálják azokat, hogy tükrözzék az építőiparban bekövetkezett műszaki haladást, a 6. cikkben meghatározott költségoptimalizált számítás eredményeit, valamint az aktualizált nemzeti energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseiket és szakpolitikáikat.

(1a)   A tagállamok elfogadhatnak egy köztes minimális energiahatékonysági követelményt, amely magában foglalja a külső térelhatárolókra vonatkozó minimális hatékonysági szint elérését, a maximális energiafelhasználást kWh/m²/év-ben, az alacsony hőmérsékletű fűtésre való készenlétet, a hőszivattyúkat vagy a rugalmas elektromos helyiségfűtést, valamint a minimális keresletoldali válaszkapacitást.

(2)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett követelményeket nem szabják meg vagy nem alkalmazzák az olyan, egy kijelölt környezet részét alkotó, illetve különleges építészeti vagy történeti értékük miatt hivatalosan védett épületek tekintetében, amelyek esetében egyes energiahatékonysági minimumkövetelmények teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná a szóban forgó épületek jellegzetességét vagy megjelenését. A tagállamok biztosítják, hogy a műemlékek felújítása a nemzeti állományvédelmi szabályokkal, a nemzetközi állományvédelmi normákkal és az érintett műemlékek eredeti kialakításával összhangban történjen. [Mód. 6]

(3)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem határozzák meg és nem alkalmazzák az (1) bekezdésben említett követelményeket a következő épületfajtáknál:

a)  istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek;

b)  legfeljebb kétévi használatra szánt ideiglenes épületek, ipari területek, műhelyek, raktárak és nagyon alacsony energia-, fűtési vagy hűtési igényű, nem lakáscélú kiszolgáló épületek, infrastrukturális ellátóállomások, például transzformátorállomások, alállomások, nyomásszabályozó létesítmények, vasúti építmények, valamint olyan nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, amelyeket az energiahatékonyságról nemzeti ágazati megállapodást kötött ágazat használ;

c)  olyan lakóépületek, amelyeket évente négy hónapnál rövidebb ideig használnak, vagy négy hónapnál rövidebb használatra szánnak, vagy évente korlátozott idejű használatra szánnak, és a várható energiafogyasztás kevesebb, mint 25 %-a azon energiafogyasztásnak, amelyet egész éves használat esetén érnének el;

d)  szabadon álló épületek, amelyek teljes hasznos alapterülete kevesebb, mint 50 m2.

6. cikk

Az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítása

(1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek egy, az épületek és épületelemek tekintetében az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához használandó összehasonlító módszertani keretet érintő kiegészítése érdekében. A Bizottság 2024. június 30-ig felülvizsgálja a jelentős felújítás alatt álló meglévő épületekre és az egyes épületelemekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához használandó összehasonlító módszertani keretet, amely szintek összhangban vannak Bizottságnak az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikkével összhangban benyújtott nemzeti energia- és klímatervekben meghatározott nemzeti pályamodellekkel.

Az összehasonlító módszertani keretet a VII. melléklettel összhangban kell megállapítani, és az különbséget tesz új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző fajtái között.

(2)  A tagállamok – figyelembe véve az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciált – az (1) bekezdés szerint meghatározott összehasonlító módszertani keret és a vonatkozó paraméterek – mint például az éghajlati adottságok és az energia-infrastruktúra gyakorlati hozzáférhetősége – alapján kiszámítják az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeit, és a számítás eredményeit összevetik az energiahatékonyságra vonatkozó, hatályos minimumkövetelményekkel.

▌

(2a)  A tagállamok minden jelentésben kellően figyelembe veszik különösen az energiaárakban, az építőanyag- és munkaerőköltségekben az előző jelentéshez képest bekövetkezett változások hatását annak érdekében, hogy adott esetben kiigazítsák a költségoptimalizált szinteket. A tagállamok kiigazítják számításaikat a tényleges piaci árak, az ideiglenes árszabályozások és a közvetlen jövedelemtámogatási intézkedések közötti különbségek tekintetében, és biztosítják, hogy számításaikban hároméves átlagokat használjanak mind a korábbi évek energiaáraira, mind a jövőbeli árakra vonatkozóan.

(3)  Ha a (2) bekezdésnek megfelelően elvégzett összehasonlítás eredménye azt mutatja, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó, hatályos minimumkövetelmények több mint 15%-kal kevésbé energiahatékonyak az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinél, az érintett tagállam az összehasonlítás eredményeinek rendelkezésre állásától számított 12 hónapon belül kiigazítja az energiahatékonysági minimumkövetelményeket.

(4)  A Bizottság jelentést tesz közzé a tagállamok által az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjének elérése terén tett haladásról. A tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak és a 244/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(28) III. mellékletében megadott sablont használják.

7. cikk

Új épületek

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a következő időpontoktól az új épületek a III. melléklettel összhangban kibocsátásmentes épületek legyenek:

a)  2026. január 1-jétől a hatóságok által használt, üzemeltetett vagy tulajdonában lévő új épületek; és

b)  2028. január 1-jétől valamennyi új épület.

Az első albekezdés szerinti követelmények alkalmazásáig a tagállamok biztosítják, hogy az összes új épület közel nulla energiaigényű épület legyen és teljesítse az energiahatékonyságra vonatkozóan az 5. cikkel összhangban meghatározott minimumkövetelményeket.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciált a III. melléklettel összhangban számítsák ki, és az épület energiahatékonysági tanúsítványán keresztül ▌ 2027. január 1-jétől minden új épület vonatkozásában közzétegyék.

(2a)  A Bizottság 2025. december 31-ig a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítése céljából, amelyben meghatározza az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál kiszámításának harmonizált uniós keretét, amelyet az érdekelt felek bevonásával a LEVELs keretrendszerre és az EN 15978 szabványra építve dolgoznak ki.

(2b)  Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének biztosítása érdekében a tagállamok 2027. január 1-jéig ütemtervet tesznek közzé, amelyben részletezik az összes új épület teljes életciklusra vonatkoztatott összesített globális felmelegedési potenciáljára vonatkozó határértékek bevezetését, és 2030-tól kezdődően célértékeket határoznak meg az új épületekre vonatkozóan, figyelembe véve a fokozatosan csökkenő tendenciát, valamint a különböző éghajlati övezetekre és épülettípusokra vonatkozó maximális követelményeket.

A teljes életciklusra vonatkoztatott összesített globális felmelegedési potenciálra alkalmazandó felső határértékek megállapításakor a tagállamok a (2) bekezdésben meghatározott követelmények szerint megfelelő referenciaértékeket határoznak meg az előző években a megfelelő épülettípusokra vonatkozóan jelentett adatok alapján.

A Bizottság iránymutatást ad ki, megosztja a meglévő nemzeti politikákkal kapcsolatos tényadatokat, és kérésre technikai támogatást nyújt a tagállamoknak a megfelelő nemzeti referenciaértékek meghatározása céljából.

Ezek a felső határértékek összhangban vannak a klímasemlegesség elérésére vonatkozó uniós célkitűzéssel.

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítése céljából annak érdekében, hogy a klímasemlegesség elérése céljából a III. mellékletet a technológiai fejlődéshez és az innovációhoz igazítsa, hogy a III. mellékletben a felújított épületekre vonatkozóan kiigazított maximális energiahatékonysági küszöbértékeket állapítson meg, valamint hogy ezt követően, a költségoptimalizálásra összpontosítva csökkentse a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó maximális energiahatékonysági küszöbértékeket.

(4)  A tagállamok ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig biztosítják, hogy az új épületek optimális minőségű beltéri környezettel rendelkezzenek, ideértve a levegőminőséget, a hőkomfortot, azt, hogy nagymértékben képesek legyenek mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait, illetve alkalmazkodni azokhoz, többek között zöld infrastruktúra révén, betartsák a tűzvédelmi és a biztonsági világítással kapcsolatos szabványokat, mérsékeljék az intenzív szeizmikus tevékenységgel kapcsolatos kockázatokat, valamint prioritásként kezeljék a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítést. A tagállamoknak foglalkozniuk kell az épületekben vagy azok felületén történő szén-dioxid-tároláshoz kapcsolódó szén-dioxid-eltávolítással is.

(4a)  A tagállamok intézkedéseket vezetnek be annak biztosítására, hogy a fosszilis anyagokat felhasználó fűtési rendszerek új épületekben való használatát ... [ezen irányelv átültetésének időpontja]-tól/-től ne engedélyezzék. E bekezdés alkalmazásában nem tekintendők fosszilis anyagokat felhasználó fűtési rendszereknek azok a hibrid fűtési rendszerek, megújuló tüzelőanyaggal való működésre tanúsított kazánok és egyéb épülettechnikai rendszerek, amelyek nem kizárólag fosszilis tüzelőanyagokat használnak, és amelyek megfelelnek a 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

(4b)  A Bizottság 2025. január 1-jéig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítése céljából, amelyben az ezen irányelv III. mellékletének alkalmazásában küszöbértékeket állapít meg az újonnan épített kibocsátásmentes épületekre vonatkozóan, beleértve az épületek energiahatékonyságára vonatkozó fő európai szabványok A. melléklete alapján épülettípusonként és éghajlatonként az ezen irányelv I. mellékletével összhangban alkalmazott számítási módszer leírását. A tagállamok értesítik a Bizottságot a megfelelő nemzeti értékekről, beleértve az épületek energiahatékonyságára vonatkozó fő európai szabványok A. melléklete alapján épülettípusonként és éghajlatonként az ezen irányelv I. mellékletével összhangban alkalmazott számítási módszer leírását.

7a. cikk

Új európai Bauhaus

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az épületfelújítási projektek kidolgozói a tanácsadás igénybevételekor, a finanszírozás és az engedélyek igénylésekor tájékoztatást kapjanak az új európai Bauhaus kezdeményezés célkitűzéseiről és a részvételi lehetőségekről.

(2)  A tagállamok felhatalmazzák a helyi hatóságokat, hogy a VII. mellékletnek megfelelően olyan referenciaépületekre vonatkozó célzott támogatási intézkedéseket dolgozzanak ki, amelyek az új európai Bauhaus kezdeményezéssel összhangban gazdagítják a kultúrát, fenntarthatóak és inkluzívak. Az intézkedések olyan, felújítással kapcsolatos pénzügyi konstrukciókat is magukban foglalhatnak, amelyek bemutatják, hogy egy részvételen alapuló és alulról felfelé irányuló megközelítés keretében hogyan alakíthatók át az egyes épületek vagy egész városrészek kibocsátásmentes épületekké, illetve városrészekké megfizethető, fenntartható és társadalmilag befogadó módon a szélesebb körű előnyök maximalizálása mellett.

(3)  A tagállamok nemzeti iparpolitikai ütemterveket készítenek az épületfelújításhoz szükséges, helyileg alkalmazható, olyan előre gyártott épületelemek rendelkezésre állásának növelésére vonatkozóan, amelyek különböző funkciókat látnak el, ideértve az esztétikát, a szigeteléssel összefüggő energiatermelést és a zöld infrastruktúrákat is, valamint támogatják a biológiai sokféleséget, a vízgazdálkodást, az akadálymentességet és a mobilitást.

8. cikk

Meglévő épületek

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az épületek jelentős felújítása során javuljon az épület vagy a felújított épületrész energiahatékonysága annak érdekében, hogy teljesüljenek az energiahatékonyságra vonatkozóan, az 5. cikkel összhangban meghatározott minimumkövetelmények, amennyiben az műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

A követelményeket a felújított épület vagy önálló rendeltetési egység egészére kell alkalmazni. Kiegészítésképpen vagy alternatívaként a követelmények a felújított épületelemekre is alkalmazhatók.

(2)  A tagállamok, ezenkívül, megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a külső térelhatárolókat alkotó olyan épületelemek, amelyek jelentősen befolyásolják a külső térelhatárolók energiahatékonyságát, átalakításukat vagy cseréjüket követően teljesítsék az energiahatékonysági minimumkövetelményeket, amennyiben az műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

(2a)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy egy épülettechnikai rendszer utólagos átalakítása vagy cseréje esetén a rendszer energiahatékonyságát a 11. cikkel összhangban optimalizálják.

(2b)  A tagállamok biztosítják, hogy a jelentős felújítás alatt álló épületrészek és egységek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálját a szállított anyagokról már rendelkezésre álló információk alapján, vagy ha ez műszakilag vagy gazdaságilag nem megvalósítható, referenciaértékek segítségével számítsák ki.

(3)  A tagállamok a jelentős felújítás alá vont épületekkel kapcsolatban biztosítják, hogy ösztönözzék a nagy hatékonyságú alternatív rendszerek alkalmazását, amennyiben az műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható. A tagállamok biztosítják, hogy az épületek jelentős felújítása kapcsán foglalkozzanak a passzív hűtés-fűtési elemekkel, az egészséges beltéri környezetminőségi feltételekkel, azzal, hogy az épületek nagymértékben képesek legyenek mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait, illetve alkalmazkodni azokhoz, többek között a zöld infrastruktúrák, a szén-dioxid-eltávolítás és a szén-dioxid-tárolás révén, betartsák a tűzvédelmi előírásokat, mérsékeljék az intenzív szeizmikus tevékenységgel kapcsolatos kockázatokat, valamint eltávolítsák a veszélyes anyagokat, többek között az azbesztet. A tagállamok a jelentős felújítás alá vont épületekkel, valamint a közösen használt tereket, például bejáratokat, lépcsőházakat, lifteket és parkolókat, valamint mosdókat/higiénés helyiségeket magában foglaló, felújítás alá vont épületekkel kapcsolatban biztosítják a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítést.

(3a)  A tagállamok ösztönzik a digitális technológiák használatát az épületek elemzéséhez, szimulációjához és kezeléséhez, többek között a mélyfelújítások tekintetében.

(3b)  A tagállamok intézkedéseket vezetnek be annak biztosítására, hogy a jelentős felújításon, mélyfelújításon vagy felújításon áteső épületekben ... [ezen irányelv átültetésének időpontja]-tól/-től ne engedélyezzék a fosszilis tüzelőanyaggal működő fűtési rendszerek használatát. E bekezdés alkalmazásában nem tekintendők fosszilis anyagokat felhasználó fűtési rendszereknek azok a hibrid fűtési rendszerek, megújuló tüzelőanyaggal való működésre tanúsított kazánok és egyéb épülettechnikai rendszerek, amelyek nem kizárólag fosszilis tüzelőanyagokat használnak, és amelyek megfelelnek a 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

A tagállamok biztosítják, hogy a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló épülettechnikai rendszerek cseréjével járó felújítások során elsőbbséget élvezzenek a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és a szociális bérlakásokban élők.

(3c)   A tagállamok 2027. január 1-jéig különleges közigazgatási és pénzügyi intézkedéseket hoznak a leggyengébb energiahatékonyságú, többlakásos épületek mélyfelújításának ösztönzésére.

9. cikk

Energiahatékonysági minimumszabványok

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy minden épület megfeleljen az energiahatékonysági minimumszabványoknak, kezdve a legrosszabbul teljesítő épületekkel.

(1a)  A tagállamok biztosítják, hogy:

a)  a közjogi szervek tulajdonában lévő épületek és önálló rendeltetési egységek, köztük az uniós intézmények, hivatalok, szervek és ügynökségek tulajdonában lévő épületek, valamint az ilyen szervek által ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja] után bérelt épületek legkésőbb

i.  2027. január 1-jétől elérjék legalább az E energiahatékonysági osztályt; és [Mód. 20cp1]

ii.  2030. január 1-jétől elérjék legalább a D energiahatékonysági osztályt;

b)  az a) pontban említett, a közjogi szervek tulajdonából lévőktől eltérő nem lakáscélú épületek és önálló rendeltetési egységek legkésőbb

i.  2027. január 1-jétől elérjék legalább az E energiahatékonysági osztályt; és

ii.  2030. január 1-jétől elérjék legalább a D energiahatékonysági osztályt;

c)  a lakóépületek és az önálló rendeltetési egységek legkésőbb

i.  2030. január 1-jétől elérjék legalább az E energiahatékonysági osztályt; és

ii.  2033. január 1-jétől elérjék legalább a D energiahatékonysági osztályt.

A 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett ütemtervükben a tagállamok lineáris pályát határoznak meg az e bekezdésben említett épületekre vonatkozóan annak érdekében, hogy azok 2040-re és 2050-re fokozatosan magasabb energiahatékonysági osztályokat érjenek el, összhangban a nemzeti épületállomány kibocsátásmentes ▌ épületekké történő átalakításának pályájával, és a klímasemlegesség elérésének céljával.

(1b)  A tagállamok mentesíthetik a köztulajdonban lévő szociális lakásokat az (1a) bekezdés a) pontjában említett felújítási kötelezettség alól, amennyiben a felújítások nem lennének költségsemlegesek, vagy a szociális lakásokban élők számára olyan lakbérnövekedést eredményeznének, amely nagyobb lenne, mint az energiaszámlában elérhető gazdasági megtakarítás. [Mód. 35]

(1c)  A Bizottság a nemzeti épületfelújítási tervben vagy annak későbbi módosításában szereplő, indokolással ellátott tagállami kérésre úgy határozhat, hogy lehetővé teszi, hogy a tagállam a gazdasági vagy műszaki megvalósíthatóság, valamint a képzett munkaerő rendelkezésre állása miatt kiigazítsa az (1a) bekezdés c) pontjában említett lakóépületekre és önálló rendeltetési egységekre vonatkozó energiahatékonysági minimumszabványokat az épületállomány meghatározott részei vagy egyes alszegmensei tekintetében. Azok a tagállamok, amelyek ki kívánják igazítani energiahatékonysági minimumszabványaikat, értesítik a Bizottságot tervezett intézkedéseikről és lineáris energiahatékonyság-javulásukról, és a 3. cikk (8) bekezdésében említett integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésekről szóló jelentéstétel részeként jelentést tesznek a lakóépületek egyenértékű energiahatékonyság-javítása terén elért eredményekről. A tagállamok az energiahatékonysági minimumszabványok kiigazításakor nem mentesítik aránytalan mértékben a bérlakásokat más épületszegmensekhez képest. [Mód. 36]

(1d)  Az energiahatékonysági minimumszabványok (1b) és (1c) bekezdésben említett kiigazítása az (1a) bekezdés c) pontjában említett összes lakóépület legfeljebb 22%-ára alkalmazandó, 2037. január 1-jét követően pedig nem alkalmazható. [Mód. 37]

(2)  Az (1) bekezdés alapján megállapított energiahatékonysági minimumszabványokon kívül minden tagállam energiahatékonysági minimumszabványokat állapít meg az összes többi meglévő épület felújítására vonatkozóan.

Az energiahatékonysági minimumszabványokat ▌a tagállam épületfelújítási tervében foglalt nemzeti ütemtervre, valamint ▌ a 2040-re és 2050-re kitűzött célokra, illetve a nemzeti épületállomány 2050-ig kibocsátásmentes épületekké történő átalakítására figyelemmel kell kidolgozni.

(3)  A 15. cikkel összhangban a tagállamok a következő intézkedések révén támogatják az energiahatékonysági minimumszabványok betartását:

a)  az (EU).../... irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 22. cikkével összhangban megfelelő pénzügyi intézkedések, például vissza nem térítendő támogatások biztosítása, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat, a közepes jövedelmű háztartásokat és ▌ a szociális lakásban élő személyeket célzó intézkedések tekintetében;

b)  technikai segítségnyújtás, például információs szolgáltatások, adminisztratív támogatás és integrált felújítási szolgáltatások biztosítása egyablakos ügyintézés révén, különösen hangsúlyt fektetve a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra és a szociális lakásban élő személyekre az (EU).../... irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 22. cikkével összhangban; [Mód. 39]

c)  integrált állami és magán finanszírozási rendszerek kialakítása, amelyek a 15. cikknek megfelelően a mélyfelújításokat és a szakaszos mélyfelújításokat támogatják; [Mód. 40]

d)  a nem gazdasági akadályok elhárítása, ideértve az eltérő érdekeket is; ▌

e)  a társadalmi hatások nyomon követése, különösen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartások tekintetében; [Mód. 42]

ea)   olyan keret létrehozása, amely biztosítja, hogy elegendő és képzett munkaerő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a nemzeti épületfelújítási tervekkel összhangban lehetővé váljon az energiahatékonysági minimumszabványok időben történő végrehajtása, többek között a fiatalok szakképzését és a munkavállalók átképzését elősegítő stratégia, valamint vonzóbb foglalkoztatási lehetőségek megteremtése révén. [Mód. 41]

(4)  Amennyiben egy épület felújítására azért kerül sor, hogy az megfeleljen az energiahatékonysági minimumszabványoknak, a tagállamok biztosítják az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó, az 5. cikk szerinti minimumkövetelményeknek, jelentős felújítás esetén pedig a meglévő épületek energiahatékonyságára vonatkozó, a 8. cikk szerinti minimumkövetelményeknek való megfelelést.

(4a)  A tagállamok előmozdítják a megújuló energia energiatárolását a megújulóenergia-önellátás lehetővé tétele és a volatilitás csökkentése érdekében, valamint előmozdítják és ösztönzik a fűtőberendezések költséghatékony és korai lecserélését, valamint a kapcsolódó épülettechnikai rendszerek ebből eredő szükséges optimalizálását. [Mód. 43]

(5)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) és (2) bekezdésben említett energiahatékonysági minimumszabványokat a következő épületfajták tekintetében:

a)  egy kijelölt környezet részeként vagy különleges építészeti vagy történeti értékük miatt megfelelő állományvédelmet igénylő, hivatalosan védett épületek, vagy egyéb, a kulturális örökség részét képező épületek, amelyek esetében az előírások teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná jellegzetességüket vagy megjelenésüket, vagy ha felújításuk műszakilag vagy gazdaságilag nem megvalósítható; [Mód. 29/rev]

b)  istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek;

c)  legfeljebb kétévi használatra szánt ideiglenes épületek, ipari területek, műhelyek, raktárak és nem lakáscélú infrastrukturális ellátóállomások, például transzformátorállomások, alállomások, nyomásszabályozó üzemek, vasúti építmények, valamint nagyon alacsony energia-, fűtési vagy hűtési igényű kiszolgáló épületek, valamint olyan nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, amelyeket az energiahatékonyságról nemzeti ágazati megállapodást kötött ágazat használ; [Mód. 44]

d)  olyan lakóépületek, amelyeket évente négy hónapnál rövidebb ideig használnak, vagy négy hónapnál rövidebb használatra szánnak, vagy évente korlátozott idejű használatra szánnak, és a várható energiafogyasztás kevesebb, mint 25 %-a azon energiafogyasztásnak, amelyet egész éves használat esetén érnének el;

e)  szabadon álló épületek, amelyek teljes hasznos alapterülete kevesebb, mint 50 m2.

(6)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az (1) és (2) bekezdésben említett energiahatékonysági minimumszabványok végrehajtásának biztosítására, ideértve megfelelő nyomonkövetési mechanizmusokat is. A tagállamok a 15. cikkel összhangban megfelelő pénzügyi támogatási kereteket és szociális biztosítékokat biztosítanak az energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelés érdekében.

A pénzügyi támogatási keret intézkedéseinek elégségesnek, hatékonynak, átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, támogatniuk kell az épületek energiahatékonyságának jelentős javítását, amennyiben a javítás másként gazdaságilag nem megvalósítható, és célzott intézkedéseket kell tartalmazniuk a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások támogatására. Az intézkedések között szerepelhet egy energiahatékonysági felújítási alap létrehozása, amely ösztönzőleg hat az épületek energiahatékonyságát javító projektekre irányuló magán- és közberuházások növelésére, például az épületek vagy épületelemek energiahatékonyságára és a megújuló energiára is.

Adott esetben a Bizottság a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret részeként jogalkotási javaslatokat terjeszt elő a meglévő uniós pénzügyi eszközök megerősítésére, és további uniós pénzügyi eszközöket javasol ezen irányelv végrehajtásának támogatására. [Mód. 22cp2]

(6a)   A Bizottság 2027. december 31-ig, majd azt követően kétévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az épületek energiahatékonyságának és energetikai teljesítményének javítása terén elért eredményekről. A jelentésnek nyomon kell követnie és értékelnie kell a meglévő pénzügyi intézkedések hatékonyságát, és további eszközöket – többek között megfelelő pénzügyi eszközöket – kell bemutatnia az igazságos átmenet megkönnyítésére uniós, tagállami vagy helyi szinten az igazságos átmenet biztosítása és a negatív társadalmi-gazdasági hatások enyhítése érdekében, különösen a leginkább érintett régiókban és közösségekben. [Mód. 54]

9a. cikk

Napenergia az épületekben

(1)  A tagállamok ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően 24 hónappal]-ig biztosítják, hogy kialakításánál fogva valamennyi új épület a lehető legoptimálisabb napenergia-termelési pontenciállal rendelkezzen a helyszínen jellemző napsugárzás alapján, lehetővé téve a napenergia-technológiák későbbi költséghatékony telepítését.

(2)  A tagállamok tájékoztatási intézkedések és egyszerűsített engedélyezési rendszerek révén ösztönzik, hogy a külső térelhatárolók felújításával, az épülettechnikai rendszerek cseréjével, valamint a villamosenergia-tárolóval rendelkező berendezésekkel, az elektromos járművek töltőinfrastruktúrájával, hőszivattyú-technológiával, valamint épületautomatizálási és -szabályozási rendszerekkel együtt valamennyi jelentős vagy mélyfelújítás alatt álló épületben megfelelő napenergiát hasznosító berendezéseket építsenek ki.

(3)  A tagállamok biztosítják a megfelelő napenergiát hasznosító berendezések telepítését, amennyiben az műszakilag megfelelő, és gazdaságilag és funkcionálisan megvalósítható, az alábbiak szerint:

a)  ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően 24 hónappal]-ig valamennyi új középületre és új nem lakáscélú épületre;

b)  2026. december 31-ig valamennyi meglévő középületre és nem lakáscélú épületre;

c)  2028. december 31-ig valamennyi új lakáscélú épületre és fedett parkolóra;

d)  2032. december 31-ig minden olyan épület esetében, amelyet jelentős felújítás alá vontak.

(4)  A tagállamok meghatározzák és nyilvánosságra hozzák a (3) bekezdésben meghatározott határidők gyakorlati végrehajtására vonatkozó, valamint az egyes különleges típusú épületeket érintő lehetséges kivételekre vonatkozó nemzeti szintű kritériumokat, a napenergiát hasznosító berendezések technikai és gazdasági potenciálja értékelésének és az e kötelezettség hatálya alá tartozó épületek jellemzőinek megfelelően.

(5)  A megfelelő napenergiát hasznosító berendezések telepítését minden új lakóépületben és fedett parkolóban, valamint a (3) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott, jelentős felújítás alatt álló épületekben adott esetben a tetőtér és a tető szigetelésével kell kombinálni, figyelembe véve az épület működését. A (3) bekezdésben meghatározott, napenergiát hasznosító megfelelő berendezések telepítését össze kell kapcsolni az (EU) 2018/2001 irányelv (a COM(2022)0222 javaslat szerinti módosított megújulóenergia-irányelv) 16c. cikkében meghatározott, a napenergiát hasznosító berendezések mesterséges struktúrákba történő telepítésére vonatkozó engedélyezési eljárással. Az 50 kW-nál kisebb teljesítményű napenergiát hasznosító berendezések esetében a tagállamok lehetővé teszik az (EU) 2018/2001 irányelv 17. cikkében meghatározott egyszerű értesítésre irányuló eljárást.

(6)  A tagállamok a nemzeti épületfelújítási terveikben számszerűsített célértékeket tartalmazó ütemtervet határoznak meg a napenergia és a hőszivattyúk épületekben történő hasznosításához való nemzeti hozzájárulásukra vonatkozóan.

(7)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy szabályozási kereteik biztosítsák a szükséges adminisztratív, műszaki és pénzügyi kapacitásokat és ösztönzőket a napenergia épületekben történő hasznosításához, azt többek között épülettechnikai rendszerekkel, például háztartási akkumulátorokkal, önellátásra szolgáló hőszivattyúkkal vagy olyan nagyteljesítményű hőszivattyúkkal kombinálva, amelyek távfűtési rendszereken keresztül továbbítják a hőt. A tagállamok egyenlő szabályozási feltételeket biztosítanak minden napenergiát hasznosító és fűtési technológia számára.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok, az elosztórendszer-üzemeltetők, a megújulóenergia-közösségek, a fogyasztói szervezetek, a tárolási szolgáltatók és más érdekelt felek képviselői értékeljék, hogy az elosztórendszer tekintetében szükség van-e az e cikk célkitűzéseinek eléréséhez szükséges további intézkedésekre. Az értékelésnek ki kell terjednie a rugalmasan elosztott energiatermelésnek az (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelet(29) és az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv(30) rendelkezéseivel összhangban történő szükséges összekapcsolására és beszerzésére, különös tekintettel az aktív fogyasztók és az energiaközösségek szükséges egyenlő versenyfeltételeire és méltányos díjazására.

(9)  A tagállamok ösztönzik az épületek – többek között az épülettechnikai rendszerekkel, például a háztartási akkumulátorokkal vagy az önellátásra szolgáló hőszivattyúkkal kombinált – napenergiát hasznosító berendezések tűzbiztonságát biztosító intézkedéseket.

10. cikk

Épületfelújítási útlevelek

(1)  A Bizottság 2023. december 31-ig a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el ezen irányelv kiegészítésére a felújítási útlevelek közös európai keretének az e cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumok alapján történő létrehozása révén.

(2)  A tagállamok 2024. december 31-ig az (1) bekezdéssel összhangban létrehozott közös keret végrehajtásával bevezetik a felújítási útlevelek rendszerét.

(2a)   A tagállamok biztosítják, hogy a felújítási útlevelek a nemzeti épületfelújítási tervek részeként pénzügyi támogatásban részesüljenek annak érdekében, hogy ne teremtsenek akadályt különösen azon lakástulajdonosok számára, akik csak a lakóhelyük szerinti lakás tulajdonosai. A tagállamok biztosítják, hogy az épületfelújítási útlevelek megfelelő pénzügyi támogatással álljanak az épületeiket részben vagy teljesen felújítani kívánó, kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások rendelkezésére.

(3)  Az épületfelújítási útlevélnek az összes alábbi követelménynek meg kell felelnie:

a)  az útlevelet nyomtatásra alkalmas digitális formátumban, helyszíni látogatást követően képesített és tanúsított szakértőnek kell kiállítania;

b)  tartalmaznia kell egy holisztikus felújítási ütemtervet, amely tartalmazza az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban egymásra épülő felújítási lépések maximális számát a mélyfelújítás megvalósítása érdekében, összhangban azzal a célkitűzéssel, hogy az épületet legkésőbb 2050-ig kibocsátásmentes épületté alakítsák át, felvázolva az energiahatékonysági minimumkövetelmények elérésének módját, valamint a felújítási folyamat során a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket;

c)  meg kell jelölnie az energiamegtakarítás, az energiaszámlák megtakarítása és a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése terén várható előnyöket, feltüntetve azokat a felújítási lépéseket, amelyek a vonatkozó javításokhoz vezetnek;

ca)   információkat kell tartalmaznia a hatékony távfűtési hálózathoz való lehetséges csatlakozásról, az egyéni vagy kollektív megújulóenergia-termelés és a megújulóenergia-önellátás arányáról;

cb)   információkat kell tartalmaznia az egyes javasolt felújítási lépések becsült költségeiről, valamint referencia-forgatókönyvként az egylépcsős mélyfelújítás becsült költségeiről;

cc)   tartalmaznia kell az anyagjegyzéket, az építési termékek körforgásos jellegére vonatkozó információkat, valamint az egészséggel, a komforttal, a beltéri környezet minőségével, a biztonsággal, például a tűz-, elektromos és szeizmikus biztonsággal kapcsolatos szélesebb körű előnyöket, valamint az épület éghajlatváltozáshoz való jobb alkalmazkodási kapacitását;

d)  információkat kell tartalmaznia a lehetséges pénzügyi és technikai támogatásra vonatkozóan, valamint a 15a. cikk szerinti legközelebbi egyablakos ügyintézési pont aktualizált elérhetőségeit;

da)  információkat kell tartalmaznia az épület 8. cikk (1) bekezdésében említett minden jelentős felújításáról, valamint a külső térelhatárolók részét képező és a külső térelhatárolók energiahatékonyságára jelentős hatást gyakorló épületelemek utólagos átalakításáról vagy cseréjéről, a 8. cikk (2) bekezdésében említettek szerint.

Az épületfelújítási útlevél a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban további információkat tartalmazhat, figyelembe véve a háztartás összetételét és a tervezett felújításokat, beleértve azokat is, amelyek nem kapcsolódnak az energiához.

(3a)   A tagállamok megkönnyítik az épületfelújítási útleveleknek a digitális épületnaplóba való integrálását, amely egybegyűjti a műszaki és jogi információkat, és biztosítja az ingatlantulajdonosok számára a mély- és szakaszos mélyfelújítások tervezéséhez és végrehajtásához szükséges alapvető adatokat.

11. cikk

Épülettechnikai rendszerek

(1)  Az épülettechnikai rendszerek energiafelhasználásának optimalizálása érdekében a tagállamok energiatakarékossági technológiák alkalmazásával rendszerkövetelményeket határoznak meg az új vagy meglévő épületekbe beépített épülettechnikai rendszerek és adott esetben a hidronikus kiegyenlítés általános energiahatékonysága, megfelelő telepítése, valamint megfelelő méretezése, beállítása és ellenőrzése tekintetében. A követelmények megállapításakor a tagállamok figyelembe veszik a tervezési feltételeket, valamint a tipikus vagy átlagos üzemeltetési feltételeket, és biztosítják az elérhető legmagasabb energiahatékonysági osztályokra vonatkozó kritériumoknak megfelelő berendezések használatát az energiahatékonysági címkézésre vonatkozó uniós jogi aktusokkal összhangban, figyelembe véve a rendszerhatékonyságot és az energiahatékonyság elsődlegességének elvét.

Rendszerkövetelményeket kell meghatározni az új épülettechnikai rendszerekre, azok cseréjére és korszerűsítésére vonatkozóan, és alkalmazni kell azokat, amennyiben ez műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

A tagállamok követelményeket állapítanak meg a hőfejlesztő berendezések üvegházhatásúgáz-kibocsátására vagy az általuk felhasznált tüzelőanyag típusára vonatkozóan, feltéve, hogy ezek a követelmények technológiasemlegesek, és összhangban vannak a fosszilis tüzelőanyagok fűtésben és hűtésben való használatának fokozatos megszüntetésére irányuló célkitűzéssel. A tagállamok biztosítják, hogy az épülettechnikai rendszerekre vonatkozóan általuk meghatározott követelmények legalább a legújabb költségoptimalizált szinteket elérjék, és figyelembe vegyék a méretezésre vonatkozó gazdasági és környezetvédelmi optimalizálási szabványokat.

A tagállamok biztosítják, hogy összhangban az energiahatékonyság elsődlegességének elvével az elavult és nem hatékony épülettechnikai rendszerek cseréje része legyen az épületfelújítási útlevélben meghatározott lépéseknek, amennyiben a csere műszakilag és gazdaságilag megvalósítható.

(2)  A tagállamok előírják, hogy ▌ az új épületeket olyan önszabályozó készülékekkel kell felszerelni, amelyekkel minden egyes szobában, vagy indokolt esetben az épület önálló rendeltetési egységének meghatározott fűtött vagy hűtött zónájában önállóan szabályozható legyen a hőmérséklet, és adott esetben rendelkezzen hidronikus kiegyenlítéssel. Meglévő épületek esetében azt kell előírni, hogy az ilyen önszabályozó készülékeket és adott esetben a hidronikus kiegyenlítést a hőfejlesztő vagy hűtő berendezések cseréjekor kell beszerelni, amennyiben az műszakilag és gazdaságilag megvalósítható.

(3)  A tagállamok a megfelelő egységszinten előírják a környezeti minőség nyomon követésére és szabályozására szolgáló mérő- és vezérlőberendezések telepítését, és amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, a következő épületekben:

a)  kibocsátásmentes épületek;

b)  új épületek;

c)  jelentős felújítás alatt álló meglévő épületek;

d)  olyan nem lakáscélú épületek, amelyek fűtési rendszere, hűtési rendszere, illetve kombinált helyiségfűtési és -hűtési rendszere 70kW-ot meghaladó effektív névleges teljesítménnyel rendelkezik;

e)  középületek és általános érdekű szociális szolgáltatásokat, például oktatást, egészségügyet és szociális ellátást biztosító épületek.

Az első albekezdésben említett berendezések gazdasági megvalósíthatóságának mérlegelésekor a tagállamok figyelembe veszik azok mérhető egészségügyi előnyeit is.

A tagállamok biztosítják, hogy a beltéri környezet minőségére vonatkozó adatok és a mérő- és vezérlőeszközök segítségével gyűjtött egyéb releváns adatok interoperábilisak legyenek a 19. cikk (6) bekezdése szerinti digitális épületnaplóval, valamint az uniós és nemzeti adatvédelmi szabályokkal.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy épülettechnikai rendszer telepítésekor vagy átalakításakor a teljes rendszer teljes energiahatékonysága és – adott esetben – a életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálja javuljon, és adott esetben használat közbeni teljesítményadatokkal igazolható legyen. Az eredményeket digitális épületnaplóban dokumentálni kell és továbbítani kell az épület tulajdonosának és bérlőjének, hogy azok az (1) bekezdésben meghatározott minimumkövetelményeknek való megfelelés ellenőrzése, valamint az energiahatékonysági tanúsítványok kiállítása céljából mindenkor rendelkezésre álljanak és felhasználhatók legyenek.

A tagállamok új ösztönzőket és finanszírozást fogadhatnak el a fosszilis tüzelőanyaggal működő fűtési és hűtési rendszerekről a nem fosszilis tüzelőanyagokon alapuló rendszerekre való átállás ösztönzésére, amelyeket az energiahatékonyságot javító lakásberuházások kísérnek.

(4a)   A tagállamok követelményeket állapítanak meg annak biztosítására, hogy amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, a nem lakáscélú épületek fel legyenek szerelve épületautomatizálási és -szabályozási rendszerekkel, az alábbiak szerint:

a)  2024. december 31-ig az olyan nem lakáscélú épületek, amelyek fűtési rendszere, hűtési rendszere, illetve kombinált helyiségfűtési és szellőztető rendszere 290kW-ot meghaladó effektív névleges teljesítménnyel rendelkezik;

b)  2029. december 31-ig az olyan nem lakáscélú épületek, amelyek fűtési rendszere, hűtési rendszere, illetve kombinált helyiségfűtési és szellőztető rendszere 70kW-ot meghaladó effektív névleges teljesítménnyel rendelkezik;

A tagállamok egyértelmű paramétereket határoznak meg a nem lakáscélú épületek épületautomatizálási és -szabályozási rendszerekkel való felszerelésének gazdasági megvalósíthatóságára vonatkozóan.

(4b)   A (4a) bekezdésben említett épületautomatizálási és -szabályozási rendszereknek alkalmasaknak kell lenniük a következőkre:

a)  az energiafelhasználás folyamatos ellenőrzése, naplózása, elemzése és kiigazításának lehetővé tétele;

b)  az épület energiahatékonyságának értékelése, az épülettechnikai rendszerek hatékonyságcsökkenésének feltárása, a berendezések vagy az épülettechnikai rendszer kezeléséért felelős személy tájékoztatása az energiahatékonyság javításának lehetőségeiről;

c)  az összekapcsolt épülettechnikai rendszerekkel vagy az épületen belüli más készülékekkel való kommunikáció lehetővé tétele, valamint átjárhatóság az épülettechnikai rendszerekkel, függetlenül a különböző típusú jogvédett technológiáktól, berendezésektől és gyártóktól;

d)  a beltéri környezetminőséget nyomon követő hatékony rendszer, amely biztosítja a lakók egészségét és biztonságát.

(4c)   A tagállamok követelményeket határoznak meg annak biztosítására, hogy amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, 2025. január 1-jétől az új lakóépületek és a jelentős felújítás alá vont, 70 kW alatti effektív névleges teljesítményű fűtési rendszerrel, hűtési rendszerrel vagy kombinált helyiségfűtési, -hűtési és szellőzőrendszerekkel rendelkező lakóépületek fel legyenek szerelve a következőkkel:

a)  az épületek és egységek megfelelő szintjén az épületekben lévő rendszerek folyamatos elektronikus felügyeletét ellátó funkció, amely méri a rendszer hatékonyságát, és tájékoztatja az épület tulajdonosát vagy kezelőjét, ha jelentős eltérés mutatkozik, és ha szükség van a rendszer karbantartására;

b)  hatékony ellenőrző és egyensúlyozó funkciók az energiatermelési, -elosztási, -tárolási és -felhasználási optimum elérése érdekében;

c)  keresletoldali rugalmasság;

d)  a beltéri környezetminőséget nyomon követő hatékony rendszer, amely biztosítja a lakók egészségét és biztonságát.

(4d)  A (4c) bekezdésben meghatározott követelményeken túlmenően az 1 000 m2 hasznos alapterületet meghaladó lakóépületeket olyan funkciókkal is fel kell szerelni, amelyek lehetővé teszik az alábbiak mindegyikét:

a)  az épület energiahatékonyságának értékelése, az épülettechnikai rendszerek hatékonyságcsökkenésének feltárása, a berendezések vagy az épülettechnikai rendszer kezeléséért felelős személy tájékoztatása az energiahatékonyság javításának lehetőségeiről;

b)  az összekapcsolt épülettechnikai rendszerekkel vagy az épületen belüli más készülékekkel való kommunikáció, valamint átjárhatóság az épülettechnikai rendszerekkel, függetlenül a különböző típusú jogvédett technológiáktól, berendezésektől és gyártóktól.

(4e)  A tagállamok előírják, hogy amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, a nem lakóépületeket automatikus világításvezérléssel kell felszerelni. Az automatikus világításvezérlésnek alkalmasnak kell lennie a következők mindegyikére:

a)  zónázott foglaltságvezérlés a beltéri világításhoz automatikus érzékeléssel;

b)  a világítási teljesítmény zónázott, automatikus tompítása napfényben, a napfényszintek alapján;

c)  lehetővé teszi a folyamatos felügyeletet, naplózást és hibaérzékelést;

d)  lehetővé teszi a végfelhasználó általi szabályozást;

e)  lehetővé teszi a kommunikációt az épületen belüli, kapcsolódó épülettechnikai rendszerekkel.

11a. cikk

Beltéri környezetminőség

(1)  A tagállamok az egészséges beltéri környezetminőség fenntartása érdekében követelményeket állapítanak meg az épületekben a megfelelő beltéri környezetminőségi szabványok végrehajtására.

(2)  ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően 24 hónappal ]-ig a tagállamok követelményeket állapítanak meg a LEVELs keretrendszerben meghatározottakon alapuló, mérhető mutatók alapján.

A beltéri környezetminőségi mutatókat az épületen belül kell mérni, és azoknak legalább a következőket kell tartalmazniuk:

a)  a szén-dioxid szintje;

b)  hőmérséklet és hőkomfort;

c)  relatív páratartalom;

d)  nappali megvilágítási szint vagy a megfelelő nappali fényszintek;

e)  szellőzési sebesség óránkénti légcserékben kifejezve;

f)  akusztikai beltéri komfort, így például a visszhangidő és a háttérzaj szintjének és a beszédérthetőségnek a szabályozása.

A beltéri forrásokból származó, az 1272/2008/EK rendelet(31) szerint rákkeltőként, mutagénként vagy reprodukciót károsítóként besorolt illékony szerves vegyületek – köztük a formaldehid – beltéri forrásokból származó lebegőrészecske-tartalmát és cél szennyezőanyag-határértékeit az épület beltéri környezetével kapcsolatos releváns forrásokra vonatkozó, termékszinten rendelkezésre álló adatok vagy adott esetben közvetlen mérések alapján kell jelenteni.

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítése céljából, a beltéri környezetminőségi szabványok kiszámítására vonatkozó módszertani keret meghatározásával.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az új épületek és a jelentős felújítás alatt álló épületek megfeleljenek a megfelelő beltéri környezetminőségi szabványoknak.

12. cikk

Fenntartható mobilitási infrastruktúra

(1)  Az új építésű és a jelentős felújítás alá vont, ötnél több parkolóhellyel rendelkező, nem lakáscélú épületek esetében, amennyiben a felújítás magában foglalja a parkolót vagy az épület elektromos infrastruktúráját, és a parkoló az épületen belül, vagy közvetlenül az épület mellett helyezkedik el, vagy ahhoz egyértelműen kapcsolódik, a tagállamok biztosítják a következők telepítését:

a)  legalább egy ▌ töltőállomás minden öt parkolóhelyhez;

b)  az elektromos járművek, elektromos segédhajtású kerékpárok és egyéb L kategóriájú járműtípusok töltőállomásainak későbbi telepítése érdekében minden parkolóhelyhez előzetes kábellefektetést; és

c)  ▌a nem lakáscélú épületek teljes felhasználói kapacitásának legalább 15%-át kitevő kerékpártárolót, figyelembe véve a szokásos kerékpároknál nagyobb méretű kerékpárok számára szükséges helyet is.

A tagállamok biztosítják, hogy az előzetes kábellefektetés méretezése lehetővé tegye a várható számú töltőállomás egyidejű és hatékony használatát, és hogy adott esetben támogassa egy terhelés- vagy töltésszabályozó rendszer telepítését, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható és indokolt.

Az első albekezdés a) pontjától eltérve, az ötnél több parkolóhellyel rendelkező új irodaépületek és jelentős felújítás alatt álló irodaépületek esetében a tagállamok biztosítják, hogy minden két parkolóhelyhez legalább egy töltőállomást létesítsenek.

(2)  A húsznál több és – amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható – a tíznél több parkolóhelyet magában foglaló, nem lakáscélú épületek tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy 2027. január 1-jéig tíz parkolóhelyenként legalább egy töltőállomást, valamint az épület teljes felhasználói kapacitásának legalább 15%-át kitevő és a szabványos kerékpároknál nagyobb méretű kerékpárok számára is helyet biztosító kerékpártárolót alakítsanak ki. A hatóságok tulajdonában vagy használatában lévő épületek esetében a tagállamok 2033. január 1-jéig két parkolóhelyből legalább egyhez előzetes kábellefektetést biztosítanak.

(3)  A tagállamok az (1) és (2) bekezdéssel összhangban kiigazíthatják a kerékpártárolók számára vonatkozó követelményeket a nem lakáscélú épületek egyes kategóriái esetében, ▌ a helyi hatóságok által végzett értékelés függvényében, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, többek között a demográfiai, földrajzi és éghajlati feltételeket.

(4)  Az új építésű és a jelentős felújítás alá vont, háromnál több parkolóhellyel rendelkező, lakáscélú épületek esetében, amennyiben a felújítás magában foglalja a parkolót vagy az épület elektromos infrastruktúráját, és a parkoló az épületen belül, vagy közvetlenül az épület mellett helyezkedik el, vagy ahhoz egyértelműen kapcsolódik, a tagállamok biztosítják a következők telepítését:

a)  az új lakóépületekben minden parkolóhelyhez előzetes kábellefektetés, a jelentős felújítás alatt álló lakóépületek esetében pedig minden parkolóhelynél előzetes kábellefektetés vagy – amennyiben műszakilag és gazdaságilag kivitelezhetetlen – elektromos kábelt fogadó létesítmény, amely lehetővé teszi elektromos járművek, elektromos segédhajtású kerékpárok és egyéb L kategóriájú járműtípusok részére alkalmas töltőállomásokpontok későbbi időpontban való telepítését; A tagállamok biztosítják, hogy az előzetes kábellefektetés méretezése lehetővé tegye a töltőállomások egyidejű használatát valamennyi parkolóhelyen;

aa)  legalább egy töltőállomás telepítését;

b)  az új lakóépületekben lakásonként legalább két kerékpártárolót;

ba)  a jelentős felújítás alatt álló lakóépületek minden egyes lakáshoz legalább két kerékpártárolót, amennyiben ez technológiailag és gazdaságilag megvalósítható;

bb)  a legalább háromlakásos új lakóépületekben, ahol nincs gépjármű-parkolóhely, minden lakáshoz legalább két kerékpártárolót kell biztosítani, amennyiben ez technológiailag és gazdaságilag megvalósítható.

Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok – a helyi hatóságok értékelésének függvényében és a helyi sajátosságok, többek között a demográfiai, földrajzi és éghajlati feltételek figyelembevételével – kiigazíthatják a kerékpártárolók számára vonatkozó követelményeket.

(5)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1), a (2) és a (4) bekezdést bizonyos épületfajták esetében nem alkalmazzák, amennyiben az előzetes kábellefektetés szigetüzemben működő mikrorendszereken alapulna, vagy ha az épületek az EUMSZ 349. cikke értelmében vett legkülső régiókban találhatóak, amennyiben ez jelentős problémákat okozna a helyi energiarendszer üzemeltetésében és veszélyeztetné a helyi hálózat stabilitását.

(5a)  Valamely tagállam indokolással ellátott kérelmét követően a Bizottság határozhat úgy, hogy engedélyezi az adott tagállam számára az (1) és a (2) bekezdésben foglalt követelmények kiigazítását az épületek meghatározott kategóriái tekintetében, amennyiben:

a)  az épület a 2003/361/EK bizottsági ajánlás(32) mellékletének 2. cikkében meghatározottak szerinti mikrovállalkozás vagy kis- vagy középvállalkozás tulajdonában és használatában áll; vagy

b)  az épületeket a 9. cikkel összhangban csak ideiglenesen használják.

(5b)   A tagállamok kiigazíthatják a parkolóhelyek számára vonatkozó, az (1), a (2) és a (4) bekezdés szerinti követelményeket a lakáscélú és a nem lakáscélú épületek meghatározott kategóriái esetében, amennyiben az (1), a (2) és a (4) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítése aránytalan költségekkel járna, gazdaságilag megvalósíthatatlan vagy indokolatlan lenne, vagy amennyiben a helyi feltételek nem indokolják a követelmények teljesítését. [Mód. 5]

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1), (2) és (4) bekezdésében említett töltőállomások képesek legyenek intelligens töltésre és adott esetben kétirányú töltésre, valamint hogy azokat nem védett és megkülönböztetésmentes kommunikációs protokollok és szabványok alapján, interoperábilis módon, valamint az (EU).../... rendelet [AFIR] 19. cikkének (6) bekezdése és 19. cikkének (7) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt jogi normákkal és jegyzőkönyvekkel összhangban működtessék.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosan nem hozzáférhető töltőállomások üzemeltetői adott esetben az (EU).../... [AFIR] rendelet 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban üzemeltessék azokat.

(8)  A tagállamok intézkedéseket hoznak abból a célból, hogy ösztönözzék, egyszerűbbé tegyék, harmonizálják és felgyorsítsák a töltőállomások új és meglévő lakóépületekben és nem lakáscélú épületekben – különösen a társtulajdonosi szövetségekben – történő létesítésére vonatkozó eljárást, és felszámolják a szabályozási akadályokat, beleértve a hatóságok vagy a hálózatüzemeltetők engedélyezési és jóváhagyási eljárásait – a tagállamok ingatlanjogát és ingatlanbérletekre vonatkozó jogát nem érintve –, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Unióban mindenki számára lehetővé váljon a „csatlakozóhoz való jog”. A tagállamok elhárítják az akadályokat a parkolóhelyekkel rendelkező lakóépületek töltőállomásainak telepítése elől, különös azt, hogy a bérbeadótól vagy társtulajdonostól engedélyt kell szerezni a saját használatra szolgáló magántöltőállomáshoz. Elutasítható a bérlők vagy társtulajdonosok arra irányuló kérelme, hogy egy parkolóhelyen töltőberendezést telepítsenek, ha az elutasítást komoly és jogos indokok támasztják alá.

A tagállamok biztosítják, hogy az épület bérlője vagy tulajdonosa által a töltőállomás iránti kérelem és annak telepítése között eltelt idő észszerű legyen, és semmi esetre sem haladja meg a hat hónapot.

A Bizottság 2025. január 1-jéig iránymutatásokat tesz közzé, amelyek meghatározzák a nemzeti és helyi hatóságok számára a fedett parkolók tűzbiztonságára vonatkozóan ajánlott szabványokat és protokollt.

A tagállamok biztosítják, hogy a töltőállomásokat kiépíteni és kerékpártárolókat kialakítani kívánó épülettulajdonosok és bérlők technikai segítséget kapjanak.

A háromnál több parkolóhellyel rendelkező meglévő lakóépületek tekintetében a tagállamok intézkedéseket vezetnek be annak érdekében, hogy a területükön nyilvántartásba vett akkumulátoros elektromos könnyűgépjárművek számával arányosan biztosítsák a parkolóhelyeknél az előzetes kábellefektetést.

(8a)  Az épületek azon tulajdonosai és bérlői számára, akiknek nincs lehetőségük a lakóhelyükön töltőállomást létesíteni, a tagállamok olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a lakóhelyük közelében nyilvánosan elérhető töltőállomás létesítését kérjék az (EU) .../.../... [AFIR] rendelet célkitűzéseivel összhangban. A tagállamok intézkedéseket vezetnek be annak biztosítására, hogy a telepített, nyilvánosan hozzáférhető töltőpontok száma megfelel az ugyanazon a területen beérkezett kérelmek számának.

(9)  A tagállamok biztosítják az épületekre, az aktív és zöld mobilitásra, az éghajlatra, az energiára, a biológiai sokféleségre és a várostervezésre vonatkozó szakpolitikák koherenciáját.

Az egyéni e-mobilitás, az aktív mobilitás és a tömegközlekedés hatékony kombinációjának biztosítása érdekében a tagállamok támogatják a helyi hatóságokat a fenntartható városi mobilitási tervek kidolgozásában és végrehajtásában, különös figyelmet fordítva a lakhatási politikáknak a fenntartható mobilitással és várostervezéssel való integrálására.

13. cikk

Az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasság

(1)  A Bizottság a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló önkéntes közös uniós rendszerről. A mérésnek annak értékelésén kell alapulnia, hogy az épület vagy az épület önálló rendeltetési egysége milyen mértékben alkalmas egyrészt arra, hogy működése igazodjon a használó különösen a belső környezetminőség tekintetében való igényeihez és a hálózathoz, másrészt energiahatékonyságának és általános teljesítményének javítására.

A IV. melléklettel összhangban az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló önkéntes közös uniós rendszernek meg kell állapítania:

a)  az okosépület-mutató fogalmát; valamint ▌

b)  az okosépület-mutató kiszámításának módszertanát.

(2)  A Bizottság 2024. december 31-ig a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv módosítása céljából, melyben ugyanezen időpontig előírja az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló közös uniós rendszer kötelező alkalmazását a IV. melléklettel összhangban azon nem lakáscélú épületek tekintetében, amelyek fűtési rendszere, légkondicionálási rendszere, illetve kombinált helyiségfűtési, légkondicionálási és szellőztetési rendszere 290 kW-ot meghaladó effektív névleges teljesítménnyel rendelkezik. 2030. január 1-jétől a közös uniós rendszer a 70kW effektív névleges teljesítményű nem lakáscélú épületekre alkalmazandó.

(3)  A Bizottság az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben egyrészt részletezi az (1) bekezdésében említett rendszer hatékony megvalósításának technikai részleteit, beleértve egy nemzeti szintű, kötelezettségekkel nem járó próbaszakasz menetrendjét is, másrészt egyértelművé teszi, hogy e rendszer hogyan egészíti ki a 16. cikkben említett energiahatékonysági tanúsítványokat.

Ezt a végrehajtási jogi aktust a 30. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4)  A Bizottság 2024. december 31-ig ▌az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben részletezi a (2) bekezdésben említett rendszer hatékony végrehajtásának technikai szabályait azon nem lakáscélú épületek tekintetében, amelyek fűtési rendszerének, légkondicionálási rendszerének, illetve kombinált helyiségfűtési, légkondicionálási és szellőztetési rendszerének effektív névleges teljesítménye meghaladja a 290 kW-ot.

Ezt a végrehajtási jogi aktust a 30. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

14. cikk

Adatcsere

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az épülettulajdonosok, bérlők és/vagy -kezelők közvetlenül hozzáférhessenek saját épületeik rendszereinek adataihoz, többek között épülettechnikai rendszereik adataihoz. Beleegyezésük esetén az adatokat a meglévő szerződéses megállapodásra figyelemmel harmadik fél rendelkezésére kell bocsátani, vagy harmadik fél részére hozzáférést kell biztosítani. A tagállamok az adatcserekor kötelezővé teszik a nemzetközi szabványok és adatkezelési formátumok használatát, és az (5) bekezdéssel összhangban elősegítik a szolgáltatások és az adatcsere Unión belüli teljes interoperabilitását. Az épületrendszerek összesített és anonimizált adatait nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

Ezen irányelv alkalmazásában az épületrendszerekre vonatkozó adatoknak magukban kell foglalniuk az épületelemek energiahatékonyságára, az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatásokra, a fűtési rendszer(ek) előrevetített élettartamára, az érzékelőkre, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerekre, a mérőórákra és az elektromobilitást elősegítő töltőállomásokra vonatkozó releváns adatokat, és azokat hozzá kell kapcsolni a digitális épületnaplóhoz. E cikk alkalmazásában mind a kezelt, mind a nem kezelt adatokat elfogadhatónak kell tekinteni, feltéve, hogy megfelelnek az első albekezdésben meghatározott követelményeknek.

(1a)   A tagállamok biztosítják, hogy a helyi hatóságok az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(33) összhangban hozzáférjenek a területükön található épületek energiahatékonyságára vonatkozó, a fűtési és hűtési tervek kidolgozásához szükséges adatokhoz e tervek elkészítésének megkönnyítése érdekében, és tartalmazzák a működő földrajzi információs rendszereket és a kapcsolódó adatbázisokat. A tagállamok biztosítják, hogy a helyi hatóságok rendelkezzenek az adat- és információkezeléshez szükséges erőforrásokkal.

(2)  Az adatgazdálkodásra és az adatcserére vonatkozó szabályok megállapításakor a tagállamok vagy – amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek – a kijelölt illetékes hatóságok megfelelnek az (5) bekezdésben előírt végrehajtási jogi aktusokban és az alkalmazandó uniós jogi keretben megállapított harmonizált uniós szabályoknak. A hozzáférési szabályok és az esetleges díjak nem képezhetnek akadályt és nem okozhatnak megkülönböztetést harmadik felek számára az épületrendszerek adataihoz való hozzáférés tekintetében.

(3)  Az épülettulajdonost, bérlőt vagy -kezelőt a meglévő szerződéses megállapodásra figyelemmel nem terheli további költség az adataikhoz való hozzáférésért vagy az adataik harmadik felek rendelkezésére bocsátásáért. A tagállamok felelősek annak megállapításáért, hogy más jogosult felek, például pénzügyi intézmények, aggregátorok, energiaellátók, energiaszolgáltatók és a nemzeti statisztikai hivatalok vagy az európai statisztikák fejlesztéséért, előállításáért és közzétételéért felelős egyéb nemzeti hatóságok milyen díjak ellenében férhetnek hozzá az adatokhoz. A tagállamok – vagy adott esetben a kijelölt illetékes hatóságok – biztosítják, hogy az adatszolgáltatást nyújtó szabályozott vállalkozások által felszámított díjak észszerűek és kellően indokoltak legyenek. A tagállamok ösztönzik az épületrendszerek adatainak megosztását.

(4)  Ezen irányelv alkalmazásában az adatokhoz való hozzáférésre és az adatok tárolására vonatkozó szabályoknak meg kell felelniük a vonatkozó uniós jognak. A személyes adatok ezen irányelv keretében történő kezelését az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban kell végezni.

(4a)  A Bizottság 2023. december 31-ig a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítésére az e cikkben említett adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó interoperabilitási követelmények és megkülönböztetésmentes és átlátható eljárások megállapítása révén.

(5)  A Bizottság 2023. december 31-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletesen meghatározza az interoperabilitási követelményeket, valamint az e cikkben említett adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó megkülönböztetésmentes és átlátható eljárásokat.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A Bizottság konzultációs stratégiát bocsát ki, amelyben meghatározza a konzultációs célkitűzéseket, a célzott érdekelt feleket és a végrehajtási jogi aktusok kidolgozására irányuló konzultációs tevékenységeket.

15. cikk

Pénzügyi ösztönzők, készségek és piaci akadályok

(1)  A tagállamok megfelelő finanszírozási és támogatási intézkedéseket biztosítanak más uniós eszközökkel, például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel, a Szociális Éghajlat-változási Alappal és a kohéziós politikai alapokkal kombinálva. Megfelelő összegeket különítenek el az uniós programok és a felújításokra vonatkozó nemzeti finanszírozási rendszerek végrehajtása során, és megfelelő finanszírozást fordítanak a piaci akadályok kezelésére és az energetikai felújításokba történő szükséges beruházások ösztönzésére, a nemzeti épületfelújítási tervükkel összhangban, hogy épületállományukat 2050-re kibocsátásmentes épületekké alakítsák át, többek között a köz- és a magánszféra közötti partnerségek alkalmazásának előmozdításával és egyszerűsítésével.

A tagállamok biztosítják, hogy a finanszírozás kérelmezése és eljárásai egyszerűek és bürokráciamentesek legyenek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a háztartások finanszírozáshoz való hozzáférését.

(1a)  A közfinanszírozásnak kezelnie kell a háztartásokat érintő felújításokkal kapcsolatos kezdeti költségeket. A tagállamok megkönnyítik a megfizethető banki hitelekhez, célzott hitelkeretekhez vagy teljes mértékben államilag finanszírozott felújításokhoz való hozzáférést.

A vissza nem térítendő támogatások vagy garanciák formájában nyújtott pénzügyi ösztönzőknek a pénzügyi támogatás odaítélésekor figyelembe kell venniük a bevételalapú paramétereket annak biztosítása érdekében, hogy az (EU).../... irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 22. cikkével összhangban elsődlegesen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat és a szociális bérlakásokban élőket célozzák meg. A tagállamok célzott rendszereket dolgoznak ki az energiahatékonysági felújításokra, különösen a pénzügyi intézkedésekre vonatkozóan, és biztosítják, hogy minden nemzeti pénzügyi támogatási program tartalmazzon a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat célzó, a szükségleteiknek megfelelő célzott összegeket. A tagállamok a nemzeti energiahatékonysági alapokat az (EU).../... irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv]28. cikke szerinti célzott rendszerek és programok finanszírozására használhatják fel.

(2)  A tagállamok megfelelő szabályozási intézkedéseket hoznak az épületfelújítás nem gazdasági akadályainak elhárítása érdekében. Az egynél több önálló rendeltetési egységgel rendelkező épületek esetében az ilyen intézkedések magukban foglalhatják a közös tulajdonú struktúrákkal kapcsolatos egyhangú döntéshozatali követelmények megszüntetését, az energetikai felújítási projektek kezelése során az épületkezelők megbízatásának és felelősségi körének kiigazítását, vagy annak lehetővé tételét, hogy a közös tulajdonú struktúrák közvetlenül pénzügyi támogatásban, például hitelben vagy vissza nem térítendő támogatásban részesüljenek.

(3)  A tagállamok a lehető legköltséghatékonyabban használják fel a nemzeti finanszírozást és az uniós szinten létrehozott finanszírozást, különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, a Szociális Klímaalapot, a kohéziós politikai alapokat, az InvestEU-t, a 2003/87/EK irányelv [módosított kibocsátáskereskedelmi rendszer] szerinti kibocsátáskereskedelemből származó árverési bevételeket és más közfinanszírozási forrásokat. Ezeket a finanszírozási forrásokat a kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő eléréséhez vezető pályával összhangban kell felhasználni.

(4)  A beruházások mobilizálásának támogatása érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy ténylegesen rendelkezésre álljanak a támogató finanszírozás és pénzügyi eszközök, nevezetesen az épületfelújításhoz kapcsolódó energiahatékonysági hitelek és jelzáloghitelek, az energiahatékonyság-alapú szerződések, a megtakarítás alapú fizetésre épülő pénzügyi programok, az adóügyi ösztönzők, többek között a felújítási munkákra és anyagokra vonatkozó csökkentett adókulcsok, az adózási rendszerek, a számlaalapú rendszerek, a garanciaalapok, a jelzálogportfólió-standardok, az elégséges és körforgásos intézkedések alkalmazását ösztönző gazdasági eszközök, a mélyfelújításokat célzó alapok és a célzott energiamegtakarítási minimumküszöbökkel rendelkező felújításokat célzó alapok és a teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás célzott csökkentései.

A tagállamok biztosítják, hogy a rendelkezésre álló finanszírozásra és pénzügyi eszközökre vonatkozó információkat a nyilvánosság számára könnyen és átlátható módon hozzáférhetővé tegyék, többek között digitális eszközökkel.

A tagállamok és az érintett pénzügyi hatóságok felülvizsgálják az alkalmazandó jogszabályokat, és támogató intézkedéseket dolgoznak ki a felújítási hitelek és az energiahatékonysági jelzáloghitelek igénybevételének megkönnyítése, valamint a mélyfelújítások és szakaszos mélyfelújítások finanszírozására szánt innovatív hitelezési termékek fejlesztése érdekében, az épületfelújítási útlevelek lépéseivel összhangban. A Bizottság és az Európai Beruházási Bank kedvező feltételek mellett biztosítja a finanszírozáshoz való hozzáférést, megkönnyítve a pénzügyi eszközök és innovatív rendszerek, például egy uniós felújítási hitel vagy egy épületek felújítására vonatkozó európai garanciaalap alkalmazását. A támogató finanszírozás és a pénzügyi eszközök iránymutatással szolgálnak az energiahatékony középületállományba történő beruházásokhoz, összhangban az energiahatékonysági szerződések kormányzati számlákon történő rögzítésére vonatkozó Eurostat-iránymutatással.

(4a)  ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően 12 hónappal]-ig a Bizottság a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítésére annak biztosítása érdekében, hogy a jelzálogportfólió-standardok hatékonyan ösztönözzék a pénzügyi intézményeket a felújítások volumenének növelésére, a pénzügyi intézmények számára támogató intézkedések előírására és az esetleges kontraproduktív hitelezési magatartásokkal szembeni szükséges biztosítékok előírására, például az alacsony energiahatékonysági osztályba tartozó lakásokban élő háztartások hitelhez jutásának csökkentésére vagy megtagadására, vagy a magas energiahatékonysági osztályba tartozó lakásokat vásárló fogyasztóknak nyújtott jelzáloghiteleik korlátozására.

(5)  A tagállamok elősegítik a projektek összevonását annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a befektetői hozzáférést és csomagmegoldásokat a potenciális ügyfelek számára. A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak biztosítására, hogy a pénzügyi intézmények az épületfelújításokhoz széles körben és megkülönböztetés mentesen kínáljanak energiahatékonysággal és akadálymentességgel kapcsolatos hiteltermékeket, és e termékek jól láthatók és hozzáférhetők legyenek minden fogyasztó számára. A tagállamok biztosítják, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények, valamint a befektetők tájékoztatást kapjanak az épületek energiahatékonyságának javításához nyújtott finanszírozás igénybevételének lehetőségeiről.▌

(6)   A tagállamok a 3. cikknek megfelelően nyomon követik a készségek és a magasan képzett szakemberek rendelkezésre állását, és intézkedéseket és finanszírozást dolgoznak ki oktatási és képzési programok előmozdítására, megkönnyítve a munkavállalók szakmai átképzését és a foglalkoztatási lehetőségek teremtését annak biztosítása érdekében, hogy elegendő munkaerő álljon rendelkezésre az építőipari ágazat igényeinek megfelelő készségekkel. A tagállamok intézkedéseket vezetnek be az ilyen programokban való részvétel, különösen a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) részvételének előmozdítására, és kellő figyelmet fordítva a nemi dimenzióra. A 15a. cikk alapján létrehozott egyablakos ügyintézési pontok megkönnyíthetik az ilyen programokhoz való hozzáférést és a munkavállalók szakmai átképzését.

(7)  A Bizottság közös uniós standardokat dolgoz ki az innovatív – elsősorban a megtakarításalapú fizetésre épülő – pénzügyi programokra vonatkozóan, kötelező minimumkövetelményeket határozva meg a köz- és magánszereplők számára.

(8)  A Bizottság ▌segítséget nyújt a tagállamoknak az épületek – különösen a már meglévő épületek – energiahatékonyságának növelésére és az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló nemzeti vagy regionális pénzügyi támogatási programok létrehozásához többek között azáltal, hogy támogatja a felelős nemzeti vagy regionális hatóságok vagy szervek között a legjobb gyakorlatok cseréjét. A tagállamok az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a rendelkezésre álló beruházási lehetőségek maximális kihasználása érdekében biztosítják, hogy az ilyen programokat úgy dolgozzák ki, hogy a kisebb adminisztratív, pénzügyi és szervezeti kapacitással rendelkező szervezetek – például a mikrovállalkozások és a kkv-k, az energiaközösségek, a polgárok által irányított kezdeményezések, a helyi hatóságok és az energiaügynökségek – számára is hozzáférhetők legyenek. A tagállamok támogatják a helyi kezdeményezéseket, például a polgárok által irányított felújítási programokat és a fűtés és hűtés megújítására irányuló programokat a körzetek vagy települések szintjén.

(8a)  A tagállamok megfelelő finanszírozást, támogatási intézkedéseket és egyéb eszközöket biztosítanak az energiahatékony építési rendszerekkel és anyagokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés eredményeinek – a különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k általi – végrehajtásához, a gyártásra is kiterjedően.

(9)  A tagállamok az épület-felújítás során megvalósítandó energiahatékonyság-javításra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló pénzügyi intézkedéseket a megcélzott vagy megvalósult energiamegtakarításhoz és fejlesztésekhez kötik, melyet a következő kritériumok közül egy vagy több alkalmazásával kell meghatározni:

a)  a felújítás céljából használt berendezés vagy anyag energetikai jellemzője és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, amely esetben a felújítás céljából felhasznált berendezést vagy anyagot megfelelő szintű minősítéssel vagy képesítéssel rendelkezőszakembernek kell telepítenie, és azoknak meg kell felelniük legalább az épületek jobb energiafogyasztási teljesítményére vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeknek vagy magasabb referenciaértékeknek;

b)  az épületeken belüli energia- és üvegházhatásúgáz-kibocsátásmegtakarítás kiszámításához használt szabványos értékek;

c)  a felújítással elért javulás, a felújítás előtt, illetve után kiállított energiahatékonysági tanúsítványok összehasonlításának tükrében;

d)  energetikai audit eredményei;

e)  az energetikai jellemző javulását jelző, más releváns, átlátható és arányos módszerrel végzett vizsgálat eredményei, többek között a felújítás előtti és utáni energiafogyasztást intelligens mérőrendszerek segítségével összehasonlítva.

Az e bekezdésben meghatározott követelmények nem alkalmazandók a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásoknak szánt finanszírozásra.

(10)  A tagállamok legkésőbb 2024. január 1-jétől nem nyújtanak pénzügyi ösztönzőket a fosszilis tüzelőanyagot használó működő kazánok telepítéséhez▌.

(11)  A tagállamoknak az elért teljesítményszintnek megfelelő, fokozott pénzügyi, költségvetési, adminisztratív és technikai támogatással kell ösztönözniük a mélyfelújításokat és azon jelentős programokat, különösen a legrosszabb teljesítményű épületeket, többek között integrált körzeti felújítási programok révén, amelyek nagyszámú épülettel foglalkoznak, és amelyek a primerenergia-szükséglet legalább 60%-os általános csökkenését eredményezik, a nagyobb pénzügyi részvételt pedig a mélyfelújításokra vagy az (1a) bekezdésben említett csoportokra fenntartva.

(11a)  A tagállamok a pénzügyi ösztönzők előmozdítását a felújítás miatti kilakoltatás elkerülését célzó politikákkal és intézkedésekkel egészítik ki.

(13)  Amikor a tagállamok pénzügyi ösztönzőket nyújtanak az épületek vagy önálló rendeltetési egységek tulajdonosainak a bérelt épületek vagy önálló rendeltetési egységek felújításához, biztosítják, hogy a pénzügyi ösztönzők mind a tulajdonosok, mind a bérlők javát szolgálják, A tagállamok hatékony szociális biztosítékokat vezetnek be különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások védelme érdekében, többek között bérleti támogatás nyújtása vagy a bérleti díj emelésére vonatkozó felső korlátok előírása, vagy a bérleti díj emelésére vonatkozó megtakarítás alapú fizetési rendszer bevezetése révén, biztosítva, hogy a bérleti díj növekedése ne haladja meg az energiaszámlákon a felújításból eredő energiamegtakarításból származó pénzügyi megtakarítást.

(13a)  A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a lakásszövetkezetek, azon belül a nonprofit szövetkezetek elterjedése előtt álló szabályozási, jogszabályi és adminisztratív akadályok felszámolása érdekében. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen lakásszövetkezetek és integrált kerületek jogosultak legyenek pénzügyi ösztönzőkre. A Bizottság elősegíti a tagállamok közötti legjobb gyakorlatok cseréjét a nonprofit lakásszövetkezetek működési feltételeinek megteremtésével kapcsolatban, és iránymutatást nyújt a bevezetésük egyszerűsítését célzó intézkedésekről.

15a. cikk

Az épületek energiahatékonyságával foglalkozó egyablakos ügyintézési pontok

(1)  A tagállamok biztosítják olyan technikai segítségnyújtási eszközök létrehozását – többek között az épületek energiahatékonyságával foglalkozó, inkluzív egyablakos ügyintézés révén –, amelyek az épületfelújítás valamennyi szereplőjét megcélozzák, ideértve a lakástulajdonosokat, valamint az adminisztratív, pénzügyi és gazdasági szereplőket, köztük a mikrovállalkozásokat és a kkv-kat is. A tagállamok biztosítják, hogy a technikai segítségnyújtási eszközök a lakosság eloszlásától függően egyenlő mértékben álljanak rendelkezésre területükön, régiónként minden esetben 45 000 lakosra vetítve legalább egy egyablakos ügyintézési pont létrehozásával.

A Bizottság együttműködik az Európai Beruházási Bankkal, a tagállamokkal és a régiókkal annak érdekében, hogy legalább 2029. december 31-ig elősegítse az épületek energiahatékonyságával foglalkozó egyablakos ügyintézési pontok működését és finanszírozásának folyamatosságát.

(2)  A tagállamok együttműködnek az érintett regionális és helyi hatóságokkal, valamint a magánszféra érdekelt feleivel annak érdekében, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten az épületek energiahatékonyságával foglalkozó egyablakos ügyintézési pontokat hozzanak létre. A tagállamok az (EU) .../... irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 21. cikkének (2a) bekezdése alapján létrehozott egyablakos ügyintézési pontokat e cikk alkalmazásában egyablakos ügyintézési ponttokként jelölhetik ki.

Az épületek energiahatékonyságával foglalkozó egyablakos ügyintézési pontoknak független, ágazatokon átívelő és interdiszciplináris közintézményeknek kell lenniük, amelyek szolgáltatásaikat ingyenesen nyújtják a felhasználók számára. Személyre szabott tanácsadást nyújtanak a különböző célcsoportoknak az épületek energiahatékonyságával kapcsolatban, és figyelemmel kísérhetik az integrált kerületi felújítási programokat. Az egyablakos ügyintézési pontok együttműködhetnek az energetikai felújítás szempontjából releváns szolgáltatásokat, például finanszírozási megoldásokat és energetikai felújítások kivitelezését nyújtó és népszerűsítő magánszereplőkkel, és adott esetben összekapcsolják a piaci szereplőkkel a potenciális projekteket, különösen a kisebb léptékű projekteket.

Az épületek energiahatékonyságával foglalkozó egyablakos ügyintézési pontok létrehozásának és szolgáltatásainak megkönnyítése érdekében a tagállamok felülvizsgálják az energiahatékonysági felújítást célzó pályázatokra vonatkozó közbeszerzési szabályaikat.

Az egyablakos ügyintézési pontok műszaki, adminisztratív és pénzügyi tanácsadással és segítségnyújtással támogatják a helyi szinten kidolgozott projekteket, például:

a)  jogi segítségnyújtás, megerősített védelem nyújtása a bérbeadott magántulajdonú lakásokkal kapcsolatos érdekellentétek leküzdése érdekében, észszerűsített tájékoztatás a műszaki támogatásról, személyre szabott pénzügyi segítségnyújtásról és a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségekről, különösen a támogatási rendszerekről, továbbá a háztartások, a mikrovállalkozások és a kkv-k, valamint a közintézmények számára kínált megoldásokról;

b)  a potenciális projektek – különösen a kisebb léptékű projektek – összekapcsolása a piaci szereplőkkel;

c)  az energiafogyasztási magatartásra vonatkozó tanácsadás a fogyasztók aktív bevonása céljából, a megfizethető energiaajánlatokhoz való hozzáférés biztosítása;

d)  tájékoztatás nyújtása és a képzési programokhoz és az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása, többek között a helyi hatóságok és a szociális szolgálatok számára műszaki segítségnyújtás biztosítása, annak érdekében, hogy több energiahatékonysági szakember álljon rendelkezésre, valamint hogy a piaci igények kielégítése érdekében a szakemberek számára át- és továbbképzést biztosítsanak;

e)  az egyablakos ügyintézési pontok által elősegített energiahatékonysági projektekből származó, típus szerint összesített adatok benyújtása a Bizottsághoz, amelyeket a Bizottság ...-ig [ezen irányelv átültetésének időpontja] jelentésben, és azt követően kétévente tesz közzé az ismeretek cseréje és a tagállamok közötti határokon átnyúló együttműködés fokozása érdekében, a különböző épület-, lakás- és vállalkozástípusoknál bevált gyakorlatok példáinak népszerűsítése céljából;

f)  figyelemfelkeltő tevékenységek támogatása, beleértve a beltéri környezetminőség szabályozására és a szükséges eszközök nagyobb felújítások során beszerelésére vonatkozó ösztönzőkről szóló tájékoztatást;

g)  holisztikus támogatás nyújtása és kidolgozása valamennyi háztartás számára, különös tekintettel a kiszolgáltatott helyzetben lévő, az energiaszegénységben élő háztartásokra, a szociális lakásokban élőkre, és a legrosszabb energiahatékonyságú épületekhez kapcsolható egészségügyi problémákkal élő emberekre, valamint a különböző lakástípusokhoz és földrajzi hatókörhöz igazodó, felújítási szolgáltatásokat nyújtó akkreditált vállalkozások és szerelők számára, továbbá a felújítási projekt különböző szakaszait lefedő támogatás nyújtása, különösen a 9. cikkben meghatározott energiahatékonysági minimumszabványok végrehajtásának megkönnyítése érdekében;

h)  tájékoztatás a hozzáférhetőségről, a saját megújulóenergia-fogyasztásról, a megújulóenergia-közösségekről és a fosszilis fűtés és hűtés egyéb alternatíváiról az épületekben, valamint tájékoztatás az épületek energiahatékonyságával, energiatárolásával és megújulóenergia-technológiáival kapcsolatos anyagokról és megoldásokról;

i)  az érintett helyi érdekelt felek és polgárok az energiahatékonysági minimumszabványoknak a lakhatás megfizethetőségére és minőségére gyakorolt hatásának értékelésébe történő bevonásának a támogatása.

A tagállamok a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve ösztönzik az állami szervek, az energiaügynökségek és a közösségek által irányított kezdeményezések közötti együttműködést, valamint az egyablakos ügyintézés integrált folyamat keretében történő előmozdítását, fejlesztését és kiterjesztését. A Bizottság iránymutatásokat ad a tagállamoknak ezen egyablakos ügyintézési pontok kialakításához azzal a céllal, hogy Unió-szerte összehangolt megközelítést dolgozzon ki.

16. cikk

Energiahatékonysági tanúsítványok

(1)  ▌ Az energiahatékonysági tanúsítványnak tartalmaznia kell az épület energiahatékonyságára vonatkozó adatokat a primer- és végsőenergia-felhasználás kWh/m2/év egységben kifejezett számszerű mutatójával és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciált a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás kgCO2e/m²-ben kifejezett számszerű mutatójával kifejezve, és olyan referenciaértékeket is, mint például az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények, az energiahatékonysági minimumszabványok, a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelmények és a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények, annak érdekében, hogy az épület vagy önálló rendeltetési egység tulajdonosai vagy bérlői annak energiahatékonyságát összehasonlíthassák és értékelhessék Az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványnak további számszerű mutatókat kell tartalmaznia, különösen a teljes éves energiafogyasztást (kWh/év), a fűtés, hűtés, szellőzés és melegvíz éves energiaszükségletét, az egy négyzetméterre jutó éves energiafogyasztást (kWh/m2/év), az éves nem megújuló primerenergia-felhasználást kWh/(m2/év)-ban, valamint a fűtés, hűtés, használati melegvíz, szellőztetés, beépített világítás és egyéb épületgépészeti szolgáltatások végső energiáját, és további hatékonysági és biztonsági követelményeket tartalmazhat a készülékekre vonatkozóan.

(2)  2025. december 31-ig az energiahatékonysági tanúsítványnak meg kell felelnie az V. mellékletben található mintának.

Az első albekezdéstől eltérve azok a tagállamok, amelyek 2019. január 1. és ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja] között felülvizsgálták az épületek energiahatékonyságára vonatkozó tanúsítási rendszerüket, továbbra is használhatják ezt a rendszert a 9. cikk (1) bekezdésének való megfelelés érdekében, és 2019. január 1. és ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja] között az épületállományukból származó adatok felhasználásával alapértékként meghatározhatják a legrosszabb teljesítményű épületeiket, felújítva a 9. cikk (1a) bekezdésében meghatározott legrosszabb teljesítményű épületek számával azonos számú épületet, vagy azzal egyenértékű hasznos alapterületet, illetve meghatározhatják az energiahatékonyság javulásának ezzel egyenértékű szintjét. Amennyiben egy tagállamra a második albekezdésben meghatározott eltérés vonatkozik, úgy 2030. január 1-jéig az első albekezdéssel összhangban naprakésszé teszi energiahatékonysági osztályait nemzeti épületállományának 2019. január 1. és ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja] közötti teljesítménye alapján.

E bekezdés első albekezdése értelmében a tagállamok meghatározzák az épület energiahatékonysági osztályát egy A betűtől G betűig terjedő zárt skálán. Az A betű a 2. cikk 2. pontjában meghatározott kibocsátásmentes épületnek felel meg. A tagállamok A+ energiahatékonysági osztályba sorolhatják azokat az épületeket, amelyek az alábbi feltételek mindegyikének megfelelnek:

a)  magas szintű energiahatékonysági szabványok a fűtés, hűtés, szellőztetés és melegvíz energiaigénye tekintetében, amely nem haladja meg a 15 kWh/m²/év értéket;

b)  a helyszínen magasabb kWh mennyiségben előállított megújuló energia, havi átlag alapján;

c)  karbonpozitivitás az épület életciklusára vonatkozó globális felmelegedési potenciál tekintetében, beleértve az építőanyagokat és az energetikai létesítményeket a gyártás, a telepítés, a használat, a karbantartás és a bontás során.

A G betű a nemzeti épületállomány azon 15 %-át jelöli, amely a skála bevezetésének idején a legalacsonyabb energiahatékonysággal rendelkezett. A tagállamok biztosítják, hogy a többi osztály (A–F) energiahatékonysági mutatói egyenletes sávokban legyenek elosztva az energiahatékonysági osztályok között. A tagállamok biztosítják területükön az energiahatékonysági tanúsítványok egységes vizuális megjelenését.

(2a)  A tagállamok az (EU).../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 8. cikke szerinti intézkedésként finanszírozhatják az energiahatékonysági tanúsítványok bevezetését.

(2b)   A tagállamok a 19. cikkel összhangban összeállítják az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartását, többek között annak érdekében, hogy az EU éghajlati célkitűzéseivel összhangban megkönnyítsék a városrészek integrált felújítási programjait.

(3)  A tagállamok biztosítják az energiahatékonysági tanúsítványok minőségét, megbízhatóságát és megfizethetőségét. Biztosítják, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok megfizethetőek és a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számára ingyenesek legyenek, továbbá azokat független szakértők adják ki helyszíni látogatást követően. Az energiahatékonysági tanúsítványoknak egyértelműnek és könnyen olvashatónak kell lenniük, és géppel olvasható formátumban, valamint az V. melléklettel összhangban kell rendelkezésre állniuk.

(4)  Az energiahatékonysági tanúsítványnak ajánlásokat kell tartalmaznia az épület vagy önálló rendeltetési egység energiahatékonyságának költségoptimalizált vagy költséghatékony növelésére és a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, a beltéri környezetminőség javítására és a 13. cikk szerinti okos funkciók fogadására való alkalmasság szintjének javítására, kivéve, ha az épület vagy önálló rendeltetési egység már eleget tesz a kibocsátásmentes épületre vonatkozó releváns standardoknak.

Az energiahatékonysági tanúsítvány ajánlásai az alábbiakra terjednek ki:

a)  a külső térelhatárolók vagy az épülettechnikai ▌rendszerek jelentős felújításával összefüggő intézkedések; és

b)  intézkedések a külső térelhatárolók vagy az épülettechnikai ▌rendszerek jelentős felújításában nem érintett, önálló épületelemekkel kapcsolatban.

(5)  Az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlásoknak az adott épület szempontjából műszakilag megvalósíthatóknak kell lenniük, és becslést kell nyújtaniuk az energiamegtakarításról és az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséről az épület várható élettartama során, valamint a beltéri környezetminőség teljesítménymutatóinak javításáról. Becslést nyújthatnak a megtérülési időszakok intervallumára vagy az épület gazdasági élettartama alatti költség-haszon arányra vonatkozóan is, valamint információt nyújthatnak a rendelkezésre álló pénzügyi ösztönzőkről, adminisztratív és technikai segítségnyújtásról a pénzügyi előnyökkel együtt, amelyek nagy vonalakban a referenciaértékek eléréséhez kapcsolódnak.Amint a 7., 8. és 11a. cikk szerinti vonatkozó jelentéstételi mechanizmusok és célértékek hatályba lépnek, az energiahatékonysági tanúsítványnak tartalmaznia kell a vonatkozó ajánlásokat.

(6)  Az ajánlásoknak tartalmazniuk kell a helyiségfűtési rendszerek és a légkondicionáló rendszerek hátralévő élettartamának értékelését, valamint annak értékelését, hogy a helyiség- és vízfűtési vagy légkondicionáló rendszer átalakítható-e úgy, hogy hatékonyabb hőmérsékleti beállításokkal működjön, például a vízalapú fűtési rendszerek esetében alacsony hőmérsékletű kibocsátókkal, ideértve a hőteljesítmény szükséges kialakítását és a hőmérsékletre/áramlásra vonatkozó követelményeket is.

(6a)   Az ajánlásokban adott esetben fel kell tüntetni a fűtési és hűtési épülettechnikai rendszerek cseréjének lehetséges alternatíváit, összhangban a 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célokkal, az adott épülettípusnak megfelelően, és figyelembe véve a helyi és rendszerhez kapcsolódó körülményeket.

(7)  Az energiahatékonysági tanúsítványban szerepel, hogy a tulajdonos vagy a bérlő hol kaphat részletesebb tájékoztatást, többek között az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlások költségoptimalizálásával kapcsolatban, és a 15a. cikk alapján létrehozott legközelebbi egyablakos ügyintézési pont elérhetősége és címe. A költségoptimalizálás értékelésének a 6. cikknek megfelelően egységes feltételrendszeren kell alapulnia, így például a megtakarított energiamennyiség és az érvényes energiaárak értékelésén, valamint előzetes költség-előrejelzésen. Ezenkívül, a tanúsítvány tájékoztatást nyújt az ajánlások végrehajtásához teendő lépésekről és a rendelkezésre álló összes finanszírozási lehetőségről is. Egyéb kapcsolódó témákról – így például energiaauditokról, pénzügyi és egyéb jellegű ösztönzőkről és finanszírozási lehetőségekről – szóló tájékoztatás, vagy az épület éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának és a beépített készülékek biztonságának növelésével kapcsolatos tanácsadás, is nyújtható a tulajdonosnak vagy a bérlőnek.

(8)  Az önálló rendeltetési egységekre vonatkozó tanúsítvány a következőkön alapulhat:

a)  az egész épületre vonatkozó közös tanúsítvány; vagy

b)  egy másik, ugyanabban az épületben található, ugyanolyan energiareleváns jellemzőkkel rendelkező, reprezentatív önálló rendeltetési egység értékelése.

(9)  Különálló családi házak tanúsítványa más, hasonló tervezésű és méretű, hasonló tényleges energiahatékonyság-minőségű épület értékelésén is alapulhat, amennyiben az ilyen megfelelést az energiahatékonysági tanúsítványt kiállító szakértő garantálni tudja.

(9a)  A Bizottság az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt és a meglévő módszertanok és eszközök felülvizsgálatát követően európai tanúsítási rendszert dolgoz ki az energiahatékonyság-mérőkre vonatkozóan. Ezt a tanúsítási rendszert a tagállamok is alkalmazhatják az energiahatékonyság tanúsított mérési technológiái használatának ösztönzésére, valamint az energiahatékonysági tanúsítványok valós idejű méréssel történő megerősítésére.

(10)  Az energiahatékonysági tanúsítvány érvényessége nem haladhatja meg az öt évet.  A (2) bekezdés szerint meghatározott A+, A, B vagy C energiahatékonysági osztályba tartozó épületek esetében azonban az energiahatékonysági tanúsítvány érvényessége nem haladhatja meg a 10 évet.

(11)  A tagállamok a frissített tanúsítvány kiállítási költségének csökkentése érdekében egyszerűsített eljárásokat tesznek elérhetővé az energiahatékonysági tanúsítvány frissítésére, ha csak egyes elemeket korszerűsítenek (egyedi vagy önálló intézkedések).

A tagállamok az épületfelújítási útlevélben meghatározott intézkedések bevezetése esetén vagy azon esetekben, amikor kettős digitális épületmodellt alkalmaznak és az épület energiahatékonyságával kapcsolatos adatok frissíthetők, egyszerűsített eljárásokat tesznek elérhetővé az energiahatékonysági tanúsítványok frissítésére, a frissített tanúsítvány kiállítási költségének csökkentése érdekében.

17. cikk

Energiahatékonysági tanúsítványok kiállítása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy digitális energiahatékonysági tanúsítványt állítsanak ki az alábbiak számára:

a)  felépült, jelentős felújításon átesett, értékesített vagy új bérlőnek bérbe adott vagy meghosszabbított bérleti szerződés hatálya alá tartozó adott épületek vagy önálló rendeltetési egységek, vagy amelyek jelzáloghitelét refinanszírozzák;

b)  olyan épületek, amelyek közjogi szervek tulajdonában vagy használatában vannak.

Az energiahatékonysági tanúsítvány kiállítására vonatkozó követelményt nem kell alkalmazni, amennyiben az épületre vagy az önálló rendeltetési egységre vonatkozó tanúsítvány – amelyet a 2010/31/EU irányelvvel vagy ezen irányelvvel összhangban állítottak ki – rendelkezésre áll és érvényes. A tagállamok biztosítják, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások pénzügyi támogatásban részesüljenek az energiahatékonysági tanúsítványok kibocsátásához.

(2)  A tagállamok előírják, hogy az épületek vagy önálló rendeltetési egységek felépítésekor, nagyszabású felújításakor, értékesítésekor vagy bérbeadásakor vagy bérleti szerződések meghosszabbításakor, illetve jelzáloghitelük refinanszírozásakor az energiahatékonysági tanúsítványt be kell mutatni a leendő bérlőnek vagy vevőnek, és át kell adni a vevőnek vagy a bérlőnek.

(3)  Amennyiben egy épület a felépítést vagy jelentős felújítást megelőzően kerül értékesítésre vagy bérbeadásra, a tagállamok az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, megkövetelhetik az eladótól, hogy mutassa be a jövőbeli energiahatékonyságának értékelését; ebben az esetben az energiahatékonysági tanúsítványt legkésőbb akkor kell kiállítani, mihelyt az épületet felépítették vagy felújították, és annak a megépített állapotot kell tükröznie.

(4)  A tagállamok előírják, hogy az értékesítésre vagy bérbeadásra kínált épületek vagy önálló rendeltetési egységek érvényes energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkezzenek, és hogy az épület vagy az önálló rendeltetési egység energiahatékonysági tanúsítványában feltüntetett energiahatékonyság-mutató és adott esetben osztály , szerepeljen az online és offline megjelenő hirdetésekben, ideértve az ingatlankereső webportálokat is.

A tagállamok szúrópróbaszerű vagy egyéb ellenőrzéseket végeznek az e követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

(5)  E cikk rendelkezéseit a közös tulajdonra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban kell végrehajtani.

(6)  Az energiahatékonysági tanúsítványoknak a bírósági eljárások tekintetében fennálló lehetséges joghatásait a nemzeti szabályokkal összhangban kell meghatározni.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy minden kibocsátott energiahatékonysági tanúsítványt feltöltsenek az épületek energiahatékonyságára vonatkozó, a 19. cikkben említett adatbázisba. A feltöltésnek tartalmaznia kell a teljes energiahatékonysági tanúsítványt, beleértve az épület energiahatékonyságának kiszámításához szükséges valamennyi adatot.

18. cikk

Az energiahatékonysági tanúsítvány kihelyezése

(1)  A tagállamok ▌ biztosítják, hogy amennyiben egy nem lakóépületet vagy egy, a 17. cikk (1) bekezdésével összhangban kiállított energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületet hatóságok foglalnak el, és azt a közönség rendszeresen látogatja, az energiahatékonysági tanúsítványt helyezzék ki a nyilvánosság számára jól látható helyre.

(2)  A tagállamok előírják, hogy amennyiben egy, a 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiállított energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épület 500 m2-nél nagyobb hasznos alapterületét a közönség rendszeresen látogatja, az energiahatékonysági tanúsítványt helyezzék ki a nyilvánosság számára jól látható helyre.

(3)  Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem terjednek ki az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlások kifüggesztésének kötelezettségére.

19. cikk

Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó adatbázisok

(1)  Minden tagállam nemzeti adatbázist hoz létre az épületek energiahatékonyságára vonatkozóan, amely lehetővé teszi az egyes épületek energiahatékonyságára és a nemzeti épületállomány általános energiahatékonyságára vonatkozó adatok összegyűjtését.

Az adatbázisnak interoperábilisnek kell lennie más releváns online platformokkal és közszolgáltatásokkal, valamint lehetővé kell tennie az energiahatékonysági tanúsítványokkal, a helyszíni vizsgálatokkal, az épületfelújítási útlevéllel, az okosépület-mutatóval, az épületek energiaigényére vonatkozó referenciamutatóval és az érintett épületek kiszámított vagy mért energiafogyasztásával kapcsolatos valamennyi releváns forrásból származó adatok összegyűjtését. Az adatbázis feltöltése érdekében az épületek tipológiáit és az épületek energiaigényére vonatkozó referenciamutatókat is össze lehet gyűjteni. A LEVEL-keretrendszeren alapuló mérőszámok használatával is gyűjthetők és tárolhatók adatok mind a működési, mind a beágyazott kibocsátásokra és a teljes életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálra vonatkozóan.

(2)  Az épületállomány összesített és anonimizált adatait az uniós és nemzeti adatvédelmi szabályokkal összhangban nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. A tárolt adatoknak géppel olvashatónak és megfelelő digitális interfészen keresztül hozzáférhetőnek kell lenniük. A tagállamok az épületek tekintetében könnyű és ingyenes hozzáférést biztosítanak az épülettulajdonosok, -bérlők és -kezelők, a tanúsított szakértők, valamint a pénzügyi intézmények számára a nem kereskedési könyvükbe tartozó lakó- vagy kereskedelmi ingatlanoknak való kitettség tekintetében a teljes energiahatékonysági tanúsítványhoz. A bérlésre vagy értékesítésre kínált épületek esetében a tagállamok biztosítják, hogy az épülettulajdonos által engedélyezett leendő bérlők vagy vevők hozzáférhessenek a teljes energiahatékonysági tanúsítványhoz.

(3)  A tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az információkat azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti épületállomány mekkora részarányát teszik ki azon épületek, amelyek energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkeznek, valamint az érintett épületek energiahatékonyságára és energiafogyasztására, és a teljes életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálra vonatkozó összesített vagy anonimizált adatokat. A nyilvános információkat évente legalább kétszer frissíteni kell. A tagállamok kérésre anonimizált vagy összesített információkat bocsátanak a közintézmények és kutatóintézetek, például a nemzeti statisztikai intézetek rendelkezésére.

(4)  Évente legalább egyszer a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti adatbázisban szereplő információkat továbbítsák az épületállomány-megfigyelőközpontnak.

(5)  A Bizottság 2024. június 30-ig végrehajtási jogi aktust fogad el az információknak az épületállomány-megfigyelőközpont részére történő továbbításához használandó egységes sablonról és a folyamatos valós idejű frissítések lehetőségéről.

Ezt a végrehajtási jogi aktust a 30. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(6)  Az információk koherenciája és következetessége érdekében a tagállamok biztosítják, hogy az épületek energiahatékonyságára vonatkozó nemzeti adatbázis interoperábilis legyen és integrálódjon más, épületekre vonatkozó információkat tartalmazó közigazgatási adatbázisokkal, például a nemzeti épületnyilvántartással és a digitális épületnaplókkal.

(6a)   A Bizottság 2024. december 31-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el a digitális épületnaplók hatékony működésének támogatása érdekében, az alábbiakra vonatkozó egységes sablon létrehozása révén:

a)  az adatgyűjtésre, az adatkezelésre és az interoperabilitásra vonatkozó egységes megközelítés és annak jogi kerete;

b)  a meglévő adatbázisok összekapcsolása.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6b)  A Bizottság ... [ezen irányelv hatálybalépését követően 24 hónappal]-ig és azt követően kétévente összefoglaló jelentést tesz közzé az uniós épületállomány helyi, regionális és nemzeti szintű helyzetéről és fejlődéséről. A tagállamok az összefoglaló jelentést arra használják fel, hogy az energiaszegénység csökkentésének eszközeként az energetikai szempontból nem hatékony épületegyütteseket korszerűsítsék.

20. cikk

Helyszíni vizsgálatok

(1)  A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy bevezessék a 70 kW-nál jelentős effektív névleges teljesítményű fűtési, szellőztető- vagy légkondicionáló rendszerek rendszeres helyszíni vizsgálatát.A rendszer effektív minősítésének a fűtő- és légkondicionáló generátorok névleges teljesítményének összegén kell alapulnia.

(2)  A tagállamok külön helyszíni vizsgálati rendszereket hozhatnak létre a lakó- és nem lakáscélú épületek rendszereinek helyszíni vizsgálatára.

(3)  A tagállamok a rendszer típusától és effektív névleges teljesítményétől függően különböző vizsgálati gyakoriságokat határozhatnak meg, figyelembe véve ugyanakkor a rendszer helyszíni vizsgálatának költségeit és a vizsgálat nyomán esetlegesen keletkező becsült energiaköltség-megtakarítást is. A rendszereket legalább ötévente helyszíni vizsgálatnak vetik alá. A 290 kW effektív névleges teljesítmény feletti és a szénmonoxidot kibocsátó generátorokkal rendelkező rendszereket biztonsági okokból legalább kétévente helyszíni vizsgálatnak vetik alá.

(4)  A helyszíni vizsgálatnak ki kell terjednie a fűtő- és légkondicionáló generátor vagy generátorok, a keringető szivattyúk, a szellőztetőrendszerek elemeinek, adott esetben az összes levegő- és vízelosztó rendszer, a hidraulikai kiegyenlítő rendszerek és a vezérlőrendszerek értékelésére. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a helyszíni vizsgálati rendszerbe az I. mellékletben meghatározott további épületrendszereket is bevonnak.

A helyszíni vizsgálatnak ki kell terjednie a fűtő- és légkondicionáló generátor vagy generátorok és fő alkotóelemeik hatékonyságának és az épület követelményeihez viszonyított méretezésének értékelésére, továbbá annak vizsgálatára, hogy a rendszer teljesítménye tipikus vagy átlagos üzemelési feltételek mellett milyen mértékben optimalizálható a rendelkezésre álló energiatakarékos technológiák alkalmazásával, valamint a használat változása miatt változó körülmények között. Adott esetben a helyszíni vizsgálat során ellenőrizni kell, hogy a rendszer képes-e üzemelni különböző és hatékonyabb hőmérséklet-beállítások mellett – például alacsony hőmérsékleten a vízalapú fűtési rendszerek esetében, többek között a hőteljesítmény, valamint a hőmérsékletre és az áramlásra vonatkozó követelmények kialakításán keresztül –, a rendszer biztonságos működésének biztosításával egyidejűleg. A helyszíni vizsgálat során azt is ellenőrizni kell, hogy az épületgépészeti rendszerek működtethetők-e megújuló energiaforrásokkal, és adott esetben alacsony hőmérsékleten.

A helyszíni vizsgálati rendszernek ki kell terjednie a szellőztetőrendszer méretezésének értékelésére az épület fűtési követelményeihez viszonyítva, továbbá annak vizsgálatára, hogy a szellőztetőrendszer teljesítménye tipikus vagy átlagos üzemelési feltételek mellett milyen mértékben optimalizálható.

Amennyiben a rendszerben vagy a követelmények tekintetében az e cikk szerint elvégzett helyszíni vizsgálat óta nem történt változás, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem írják elő a fő komponens méretezése vagy a különböző hőmérsékletek alatti működés értékelésének megismétlését.

A tagállamok biztosítják, hogy a nem lakóépületek elektromos berendezéseinek energiahatékonyságát a elektromos biztonság ellenőrzésére szolgáló meglévő rendszerek részeként értékeljék, és kellő figyelemmel az azok optimális tervezése, méretezése, irányítása és nyomon követése tekintetében rendelkezésre álló szabványokra.

(5)  Mentesülnek az (1) bekezdésben foglalt követelmények alól azok az épülettechnikai rendszerek, amelyek kifejezetten valamely meghatározott energiahatékonysági kritérium vagy meghatározott szintű energiahatékonyság-növekedésről szóló szerződéses megállapodás – például az energiahatékonyság-alapú szerződés – hatálya alá tartoznak, vagy amelyeket közműszolgáltató vagy hálózatüzemeltető üzemeltet, és ezért a rendszeroldali teljesítménymérési intézkedések hatálya alá tartoznak, feltéve, hogy e megközelítés összesített hatása egyenértékű az (1) bekezdés hatásával.

(6)  ▌A tagállamok ▌olyan intézkedéseket vezethetnek be, melyek célja annak biztosítása, hogy a felhasználók tanácsot kapjanak a generátorok cseréjére, a rendszer egyéb módosításaira és az említett rendszerek ▌ hatékonyságának és megfelelő méretének értékelését szolgáló alternatív megoldásokra vonatkozóan.

▌

(9)  A 11. cikk (4b) vagy (4c) bekezdésének megfelelő épületek mentesülnek az ezen cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények alól.

(10)  A tagállamok az ipari méretű létesítmények esetébenhelyszíni vizsgálati rendszereket ▌ – többek között digitális eszközöket – és a 11. cikk (4b) és (4c) bekezdésében meghatározott képességekkel kapcsolatos követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére szolgáló ellenőrzőlistákat vezetnek be annak tanúsítására, hogy a leszállított építési és felújítási munkálatok eleget tegyenek a tervezett energiahatékonyságnak és megfeleljenek az építési vagy az azokkal egyenértékű szabályzatokban meghatározott energiahatékonysági minimumkövetelményeknek, az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, a beltéri környezet minőségére és a tűzbiztonságra vonatkozó követelményeknek.

(11)  A tagállamok a 3. cikkben említett épületfelújítási tervbe mellékletként belefoglalják a helyszíni vizsgálati rendszereknek és azok vizsgálati eredményeinek összefoglaló elemzését.

21. cikk

Jelentések a fűtési szellőztető- és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatáról

(1)  A fűtési, szellőztető- vagy légkondicionáló épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek minden egyes helyszíni vizsgálatát követően vizsgálati jelentést kell kiállítani. A vizsgálati jelentésnek tartalmaznia kell a 20. cikkel összhangban elvégzett helyszíni vizsgálat eredményét, és ajánlásokat kell meghatároznia az ellenőrzött rendszer energiahatékonyságának és biztonságosságának költségoptimalizált javítására vonatkozóan.

Az ajánlások alapulhatnak a megvizsgált rendszer energiahatékonyságának a legjobb, rendelkezésre álló, megvalósítható rendszerrel – energiamegtakarítási technológiák használatával – és egy olyan, hasonló típusú rendszerrel való összehasonlításán, amelynek minden releváns alkotóeleme eléri az irányadó jogszabály által előírt energiahatékonysági szintet.

(2)  A helyszíni vizsgálati jelentést átadják az épület tulajdonosának vagy bérlőjének.

(2a)  A fosszilis tüzelőanyaggal működő épületgépészeti rendszerek esetében az ajánlásoknak elő kell írniuk a megújuló energiaforrásokon alapuló alternatív rendszereket vagy – a fennmaradó kereslet kielégítése tekintetében – a hatékony távfűtési és távhűtési rendszerekhez való csatlakozást. Az ajánlásokban figyelembe kell venni a jelenlegi létesítmény gazdasági élettartamát.

(3)  A helyszíni vizsgálati jelentést fel kell tölteni a 19. cikk szerinti, az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos nemzeti adatbázisba.

22. cikk

Független szakértők

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az épületek energiateljesítményének tanúsítását, a felújítási útlevelek elkészítését, az intelligens készültségi állapotfelmérést, a fűtési rendszerek és a légkondicionáló rendszerek ellenőrzését független módon, képzett vagy tanúsított cégek vagy szakértők az európai szabványoknak megfelelően tanúsított vizsgálóberendezések használatával végezzék, akár önállóan, akár állami szervek vagy magánvállalkozások alkalmazásában állnak.

A szakértőket az (EU) …/… irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 26. cikkével összhangban, szakértelmük figyelembevételével kell tanúsítani.

(2)  A tagállamok a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik a képzésre és tanúsításra vonatkozó információt. A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen vagy a képesített vagy tanúsított szakértők rendszeresen frissített jegyzéke, vagy azon tanúsított vállalatok rendszeresen frissített jegyzéke, amelyek ilyen szakértők szolgáltatásait kínálják.

23. cikk

Az építőipari szakemberek tanúsítása

(1)  A tagállamok ... [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 26. cikkének (4) bekezdésében meghatározott dátum]-ig nemzeti cselekvési tervet dolgoznak ki annak érdekében, hogy elegendő és megfelelően képzett munkaerő álljon rendelkezésre, és ezen irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célokkal és mérhető eredménymutatókkal és 26. cikkével összhangban biztosítják az integrált felújítási munkálatokat végző építőipari szakemberek és építőipari vállalatok megfelelő szintű szakértelmét.

(1a)  Annak érdekében, hogy az (1) bekezdésnek megfelelően elegendő számú szakember álljon rendelkezésre, a tagállamok biztosítják, hogy elegendő, az integrált munkákra – beleértve a legújabb innovatív megoldásokat is – képesítést adó vagy tanúsítást biztosító képzési program álljon rendelkezésre. A tagállamok intézkedéseket vezetnek be az ilyen programokban való részvétel előmozdítására, különösen a mikrovállalkozások, a kkv-k és az önálló vállalkozók körében.

(2)  Adott esetben és amennyiben ez megvalósítható, a tagállamok biztosítják, hogy az integrált felújítási munkálatokat végző szolgáltatók – mint például az építőipari vállalkozások – számára tanúsítási vagy azzal egyenértékű képesítési rendszerek álljanak rendelkezésre, amennyiben ez nem tartozik az (EU) 2018/2001 irányelv [a módosított megújulóenergia-irányelv] 18. cikkének (3) bekezdése vagy az (EU) .../… irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 26. cikkének hatálya alá.

24. cikk

Független ellenőrzési rendszer

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a VI. mellékletnek megfelelően független ellenőrzési rendszereket hozzanak létre az energiahatékonysági tanúsítványokra, valamint független ellenőrzési rendszereket hozzanak létre az épületfelújítási útlevelekre, okosépület-mutatókra és a fűtési és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatáról készült jelentésekre vonatkozóan. A tagállamok külön rendszereket is létrehozhatnak az energiahatékonysági tanúsítványok, az épületfelújítási útlevelek, az okosépület-mutatók, valamint a fűtési és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatáról szóló jelentések ellenőrzésére.

(2)  A tagállamok a független ellenőrzési rendszerek működtetésére vonatkozó hatásköröket átruházhatják.

Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy így tesznek, biztosítják, hogy a független ellenőrzési rendszereket a VI. mellékletnek megfelelően működtessék.

(3)  A tagállamok előírják, hogy az (1) bekezdésben említett energiahatékonysági tanúsítványokat , az épületfelújítási útleveleket, az okosépület-mutatókat és helyszíni vizsgálati jelentéseket – kérésre – bocsássák az illetékes hatóságok vagy szervek rendelkezésére.

25. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság – a 30. cikkben említett bizottság segítségével – legkésőbb 2027 végéig felülvizsgálja ezt az irányelvet az alkalmazása során szerzett tapasztalatok és az elért haladás fényében, és szükség szerint javaslatokat tesz.

E felülvizsgálat részeként a Bizottság:

a)  felméri, hogy ezen irányelv alkalmazása az épületek energiahatékonyságával és üvegházhatásúgáz-kibocsátással – különösen a szén-dioxid-árazás révén – foglalkozó egyéb jogalkotási eszközökkel együtt elegendő előrelépést jelent-e a teljes mértékben dekarbonizált, kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő elérése felé, vagy uniós szinten további kötelező erejű intézkedéseket – különösen az épületállomány egészére kiterjedő kötelező energiahatékonysági minimumszabványokat – kell-e bevezetni;

b)  az 1. cikk (2) bekezdésének da) pontjában említett harmonizált keret alapján értékeli az uniós épületállomány életciklusára vonatkozó uniós globális felmelegedési potenciálra vonatkozó megfelelő jogi eszközt, valamint a csökkentési célok szintjét és ütemtervét;

c)  meghatározza, hogy miként lehet minden uniós szintű intézkedésben figyelembe venni a holisztikus megközelítést a szükséges mértékben, beleértve a tájépítészetet, a várostervezést, az infrastruktúrát és a tervezést, előmozdítva ezáltal a fenntartható épített környezetet.

A Bizottság ▌ megvizsgálja, hogy a tagállamok – annak biztosítása mellett, hogy minden egyes épületnek meg kell felelnie az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek – miként alkalmazták az épületekkel és az energiahatékonysággal kapcsolatos uniós szakpolitikában az integrált kerületi vagy körzeti alapú megközelítéseket, beleértve azt is, hogy az ilyen megközelítések hogyan alkalmazhatók az uniós szabványoknak való megfelelés érdekében olyan integrált felújítási programok révén, amelyek egyetlen épület helyett területi alapon több épületre terjednek ki.

26. cikk

Tájékoztatás

(1)  A tagállamok folyamatosan tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat készítenek elő és folytatnak az épületek energiahatékonyságának javítása és az ezen irányelv célkitűzéseinek elérése iránti közérdeklődés és támogatás előmozdítása érdekében. ▌Megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy tájékoztassák az épületek vagy az önálló rendeltetési egységek tulajdonosait és bérlőit, valamint az összes releváns piaci szereplőt, többek között a helyi és regionális hatóságokat és energiaközösségeket azokról a különböző módszerekről és gyakorlati megoldásokról – például az energiagazdálkodási szolgáltatásokról, az energiahatékonyság-alapú szerződésekről és a 15a. cikk alapján létrehozott egyablakos ügyintézési pontokról –, amelyek az energiahatékonyság fokozását szolgálják. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy személyre szabott tájékoztatást nyújtsanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásoknak. Ezeket az információkat a helyi hatóságokon és a civil társadalmi szervezeteken keresztül is továbbítani kell.

A tagállamok tájékoztatják az épületek tulajdonosait, bérlőit és létesítménygazdáit azokról a különböző módszerekről és gyakorlati megoldásokról, amelyek az épületek energiahatékonyságának és kibocsátási teljesítményének, tűz-, elektromos és szeizmikus biztonságának javítását szolgálják.

(2)  A tagállamok tájékoztatják az épületek tulajdonosait vagy bérlőit különösen az energiahatékonysági tanúsítványokról, ezek rendeltetéséről és céljáról, a költségoptimalizált intézkedésekről, és adott esetben az épület energiahatékonyságának javítását szolgáló pénzügyi eszközökről, valamint a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok fenntarthatóbb alternatívával való helyettesítéséről. A tagállamok ezt a tájékoztatást hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök, például felújítási tanácsadás és a 15a. cikk alapján létrehozott egyablakos ügyintézési pontok révén biztosítják, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra.

A tagállamok kérésére a Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak az (1) bekezdés és e bekezdés első albekezdésének alkalmazásában indított információs kampányok megrendezéséhez, amelyekkel uniós programok keretében is foglalkozhatnak.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv végrehajtásáért felelős személyeknek megfelelő, beleértve a nemi dimenzióról szóló iránymutatás és képzés álljon rendelkezésére. Az ilyen iránymutatásnak és képzésnek foglalkoznia kell az energiahatékonyság javításának fontosságával, és lehetővé kell tennie annak vizsgálatát, hogy miként kombinálható optimálisan az energiahatékonyság javítása, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, a megújuló forrásokból származó energia használata, valamint a távfűtés és -hűtés alkalmazása az ipari vagy lakóterületek rendezése, megtervezése, beépítése és felújítása során. Az ilyen iránymutatás és képzés kiterjed a strukturális fejlesztésekre, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a tűzbiztonságra, az intenzív szeizmikus tevékenységgel kapcsolatos kockázatokra, a veszélyes anyagok – többek között az azbeszt – eltávolítására, a légszennyező anyagok kibocsátására (beleértve a finom részecskéket is), a beltéri környezetminőségre és a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítésre. A tagállamok törekednek arra, hogy a helyi és regionális hatóságok, a megújulóenergia-közösségek és a lakossági energiaközösségek számára olyan képzéseket finanszírozzanak, amelyek előmozdítják az épületek energiahatékonyságát, az energiahatékonyság javítását, a megújuló energia alkalmazását és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését szomszédsági szinten és különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások körében.

(4)  A Bizottság folyamatosan javítja tájékoztató szolgáltatásait, különösen azt a weboldalt, amelyet a polgárok, szakemberek és hatóságok számára az épületek energiahatékonyságával foglalkozó európai portálként hoztak létre, annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat tájékoztatási és figyelemfelkeltő erőfeszítéseikben Az említett weboldalon feltüntetett tájékoztatás tartalmazhat a releváns ▌ uniós és nemzeti, regionális és helyi szabályokra mutató linkeket, a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveket bemutató Europa weboldalakra mutató linkeket, a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel kapcsolatos linkeket, továbbá példákat a nemzeti, regionális és helyi szintű legjobb gyakorlatokra, többek között a 15a. cikk alapján létrehozott egyablakos ügyintézési pontokkal kapcsolatban. Az Európai Regionális Fejlesztési Alappal, a Kohéziós Alappal és az Igazságos Átmenet Alappal, a Szociális Klímaalappal és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel összefüggésben a Bizottság folytatja, és még intenzívebbé teszi tájékoztató szolgáltatásait annak érdekében, hogy megkönnyítse a rendelkezésre álló források felhasználását azáltal, hogy a finanszírozási lehetőségeket illetően többek között az Európai Beruházási Bankkal együttműködve létrehozott európai helyi energiahatékonysági támogatási eszközön keresztül segítséget és tájékoztatást nyújt az érdekelt feleknek, beleértve a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat is, figyelemmel a szabályozási keretben bekövetkezett legújabb változásokra is.

27. cikk

Konzultáció

Ezen irányelv hatékony végrehajtásának elősegítése érdekében a tagállamok – az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban és indokolt esetben – konzultálnak az érintett felekkel, beleértve a helyi és regionális hatóságokat is. Az ilyen konzultáció különösen fontos a 26. cikk alkalmazása szempontjából.

28. cikk

Az I. melléklet hozzáigazítása a műszaki fejlődéshez

A Bizottság a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el:

a)  ezen irányelv módosítására az I. melléklet 4. és 5. pontjának a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával; és

b)  Ezen irányelv kiegészítése a külső térelhatárolókat alkotó átlátszó épületelemek energiahatékonyságának értékelésére vonatkozó, tagállamoknak szóló iránymutatással.

29. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 6., a 7., a 10., a 11a., a 13. cikkben, a 14. cikk (4a) bekezdésében, valamint a 15. és a 28. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időtartamra szól ... [az ezen irányelv hatálybalépésének időpontja]-tól/től kezdődő hatállyal.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6., a 7., a 10., a 11a., a 13. cikkben, a 14. cikk (4a) bekezdésében, valamint a 15. és a 28. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 6., a 7., a 10., a 11a., a 13. cikkben , a 14. cikk (4a) bekezdésében, a 15. vagy a 28. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

30. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

▌

32. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően 24 hónappal]-ig megfeleljenek az 1–3., az 5–26., a 29. és a 32. cikknek, valamint az I–III. és a V–IX. mellékletnek. E rendelkezések szövegét és a megfelelési táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

33. cikk

Hatályon kívül helyezés

A VIII. melléklet A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 2010/31/EU irányelv […]-tól/-től hatályát veszti, a VIII. melléklet B. részében meghatározott, az irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határ‑időkkel  és alkalmazásuk kezdőnapjával  kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a IX. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

34. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 4., a 27., a 28., a 30., a 31. és a 33–35. cikket, valamint a IV. mellékletet ... [ezen irányelv átültetésének időpontját követő nap/hatálybalépésének időpontját követően 24 hónappal és egy nappal]-tól/-től kell alkalmazni.

35. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Közös általános keretrendszer az épületek energiahatékonyságának kiszámításához

(a 4. cikk szerint)

(1)  Egy épület energiahatékonyságát a számított vagy mért energiafelhasználás alapján kell meghatározni, és annak tükröznie kell a helyiségek fűtéséhez, a helyiségek hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéséhez, beépített világításához és egyéb épülettechnikai rendszereihez szükséges szokásos energiafelhasználást. A tagállamok biztosítják, hogy a szokásos energiafelhasználás minden egyes releváns tipológia esetében reprezentatív legyen a tényleges üzemeltetési feltételek tekintetében, és tükrözze a jellemző felhasználói magatartást. ▌A szokásos energiafelhasználásnak és a tipikus felhasználói magatartásnak a rendelkezésre álló nemzeti statisztikákon, építési szabályzatokon és mért adatokon kell alapulnia.

Amennyiben az épületek energiahatékonyságának kiszámítási alapja a mért energia, a számítási módszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy azonosítsa a használók fogyasztói magatartásának és a helyi éghajlatnak a hatását, amelyet nem kell figyelembe venni a számítás eredményében. Az épületek energiahatékonyságának kiszámításához használt mért energiához legalább óránkénti leolvasást kell előírni, és annak meg kell különböztetnie egymástól az energiahordozókat.

A tagállamok tipikus üzemelési körülmények között mért energiafogyasztást használhatnak a számított energiafelhasználás helyességének ellenőrzésére, valamint a számított és a tényleges teljesítmény összehasonlításának lehetővé tételére. Az ellenőrzés és összehasonlítás céljából mért energiafogyasztás alapulhat havonta leolvasott értékeken.

Egy épület energiahatékonyságát mind az energiahatékonysági tanúsítvány, mind pedig az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek való megfelelés céljára a a referencia-alapterület egységére vetített éves primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év egységben kifejezett számszerű mutatójával kell kifejezni. A referencia-alapterület egységére vetített éves végsőenergia-fogyasztás kWh/m²/év egységben kifejezett számszerű mutatóit, valamint az ISO 52000 szabvány szerinti energiaszükséglet kWh/(m²/év) egységben kifejezett mutatóit kell használni. Az épület energiahatékonyságának meghatározására alkalmazott módszertannak átláthatónak és az innovációra nyitottnak kell lennie, és tükröznie kell a legjobb gyakorlatokat, különösen a kiegészítő mutatókat.

A tagállamoknak az épületek energiahatékonyságáról szóló fő európai szabványok, nevezetesen az EN ISO 52000-1, az EN ISO 52003-1, az EN ISO 52010-1, az EN ISO 52016-1, az EN ISO 52018-1, az EN 16798-1, az EN 52120-1 és az EN 17423 számú szabványok vagy azokat felülíró dokumentumok A. melléklete alapján kell ismertetniük nemzeti számítási módszerüket. Ez a rendelkezés nem jelenti az említett szabványok jogszabályba foglalását.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az épületeket távfűtési vagy távhűtési rendszer látja el, az ilyen ellátás előnyeit a számítási módszertanban, különösen a megújuló energia részarányában egyedileg tanúsított vagy elismert primerenergia-tényezők révén ismerjék el és számolják el.

(2)  A helyiségek fűtéséhez, hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéshez, világításhoz és az egyéb épülettechnikai rendszerek energiaszükségletét és energiafelhasználását egy órás vagy egy óránál kevesebb számítási időintervallumok alkalmazásával kell kiszámítani a rendszer teljesítményét és a beltéri viszonyokat jelentősen befolyásoló változó körülmények figyelembevétele és a tagállamok által nemzeti vagy regionális szinten meghatározott egészségügyi, belső környezetminőségi és kényelmi szintek költségeinek optimalizálása céljából. A számításnak tartalmaznia kell az épület hőreagáló képességének és az energiahálózat számára rugalmasságot biztosító képességének becslését.

Amennyiben az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozóan a 2009/125/EK rendelet alapján elfogadott termékspecifikus rendeletek egyedi termékinformációs követelményeket írnak elő az energiahatékonyság és az életciklusra vetített globális felmelegedési potenciál ezen irányelv szerinti kiszámítása céljából, a nemzeti számítási módszerek nem követelhetnek további információkat.

A primerenergia kiszámítását az energiahordozónkénti dinamikus és előretekintő primerenergia-tényezőkre, (külön véve a nem-megújuló, megújuló és teljes primerenergia tényezőit) kell alapozni, amelyeket a nemzeti hatóságoknak el kell ismerniük és figyelembe kell venniük a nemzeti energia- és klímaterv alapján várható energiamixet. A fenti primerenergia-tényezők alapulhatnak nemzeti, regionális vagy helyi információkon. A primerenergia-tényezők meghatározhatók éves, szezonális, havi , napi vagy órás adatokon vagy ennél pontosabb, az egyes kerületi energiaellátási rendszerekből származó adatokon.

▌A választásokat és az adatforrásokat az EN 17423 szabványnak vagy bármely azt felülíró dokumentumnak megfelelően kell jelenteni. A tagállamok ▌az adott ország villamosenergia-mixét tükröző primerenergia-tényezőt alkalmaznak. A tagállamok biztosítják, hogy az említett tényezők kiszámítása során a külső térelhatárolók esetében az optimális energiahatékonyságra törekedjenek.

(3)  A tagállamok egy épület energiahatékonysága kifejezésének a céljából további számszerű mutatókat határoznak meg a teljes, a nem megújuló és a megújuló primerenergia-felhasználás, valamint a kgCO2eq/(m2.év) egységben kifejezett, üzemeltetéssel kapcsolatos és életciklusra vetített üvegházhatásúgáz-kibocsátások vonatkozásában az épület várható élettartamára.

3a.  Az épületek energiahatékonyságának kiszámításához szükséges primerenergia-tényezők kiszámítása során a tagállamok figyelembe vehetik a megújuló energiaforrásokat és a helyben előállított és felhasznált megújuló energiaforrásokat.

(4)  A módszertant legalább a következő szempontok figyelembevételével kell megállapítani:

a)  az épület és a válaszfalak alábbi tényleges hőtechnikai jellemzői:

i.  hőkapacitás;

ii.  hőszigetelés;

iii.  passzív fűtés;

iv.  lehűlő elemek;

v.  hőhidak;

b)  fűtési rendszer és melegvíz-ellátás, beleértve ezek hőszigetelési jellemzőit is;

ba)   a telepített helyszíni megújuló energiaforrások kapacitása, az elektromos járművek kétirányú töltőinfrastruktúrája, a keresletoldali válasz és a tárolás;

c)  légkondicionáló rendszerek;

d)  természetes és gépi szellőztetés, amely a légtömörségre és a hővisszanyerésre is kiterjedhet;

e)  beépített világítóberendezések (főként a nem lakóépületekben);

f)  az épület tervezése, elhelyezése és tájolása, beleértve az éghajlati körülményeket is;

g)  passzív napenergia-hasznosító rendszerek és árnyékolás;

h)  beltéri klimatikus körülmények, beleértve a tervezett belső mikroklímát is;

i)  belső hőterhelések;

ia)   épületautomatizálási és vezérlőrendszerek, valamint e rendszerek energiahatékonyságot nyomon követő, ellenőrző és optimalizáló képességei;

ib)   az elektromos berendezések hatékonysága (IEC EN 60364-8-1).

(5)  Figyelembe kell venni a következő szempontok kedvező hatását:

a)  helyi benapozási viszonyok, aktív napenergia-hasznosító rendszerek és megújuló forrásokból származó energián alapuló egyéb fűtési és villamosenergia-rendszerek;

b)  kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram;

c)  táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek;

d)  természetes világítás;

da)   a keresletoldali rugalmasság képessége (EN 50491–12–1).

(6)  A számítás céljából az épületeket indokolt a következő kategóriákba megfelelően besorolni:

a)  különböző típusú családi házak;

b)  többlakásos épületek;

c)  irodák;

d)  oktatási épületek;

e)  kórházak;

f)  szállodák és éttermek;

g)  sportlétesítmények;

h)  nagy- és kiskereskedelmi szolgáltató épületek;

i)  egyéb típusú energiafogyasztó épületek.

II. MELLÉKLET

Minta a nemzeti épületfelújítási tervekhez

(a 3. cikk szerint)

III. MELLÉKLET

Az új és felújított kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál kiszámítása

(a 2. cikk (2) bekezdése és a 7. cikk szerint)

I.  A kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények

Egy új kibocsátásmentes épület teljes éves primerenergia-felhasználásának meg kell felelnie az alábbi táblázatban feltüntetett maximális küszöbértékeknek.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a belső régiókat az Eurostat éghajlati viszonyokra vonatkozó adatai alapján különböző éghajlati övezetekbe sorolják, amennyiben ez megfelel az alábbi táblázatnak.

*Megjegyzés: a küszöbértéknek alacsonyabbnak kell lennie, mint az irodáktól eltérő, közel nulla energiaigényű nem lakáscélú épületeket érintően tagállami szinten meghatározott, teljes primerenergia-felhasználásra vonatkozó küszöbérték.

_____________________

Egy új vagy felújított kibocsátásmentes épület teljes éves primerenergia-felhasználását nettó éves vagy szezonális szinten teljes mértékben

–  a helyszínen előállított vagy tárolt, és az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] 7. cikkében foglalt kritériumoknak megfelelő megújuló energiaforrásokból,

–  az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] értelmében vett önellátásra vagy közös önellátásra használt energiából, vagy a megújuló energia termelésének helyi megosztásából, beleértve a harmadik piaci szereplőn keresztül történő megosztást, vagy az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] 22. cikke szerinti megújulóenergia-közösségtől vagy

–  a távfűtési és távhűtési rendszerből származó megújuló energiából vagy a hulladékhőből kell fedezni.

A kibocsátásmentes épületek nem okozhatnak fosszilis tüzelőanyagokból származó helyszíni szén-dioxid-kibocsátást.

Abban az esetben, ha az épület jellege vagy a megújulóenergia-közösségekhez vagy a távfűtési és távhűtési rendszerekből vagy hulladékhőből származó megújuló energiához való hozzáférés hiánya miatt műszakilag vagy gazdaságilag nem megvalósítható az első bekezdésben foglalt követelményeknek való teljes megfelelés, a teljes éves primerenergia-felhasználást vagy annak fennmaradó részét a hálózatból származó, az (EU) 2018/2001 irányelvben [módosított megújulóenergia-irányelv] említett energiavásárlási megállapodással és megújuló fűtő- és/vagy hűtőenergia adásvételéről szóló megállapodással dokumentált, vagy az (EU) .../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 24. cikkének (1) bekezdése szerinti, hatékony távfűtési és távhűtési rendszerből származó energia is fedezheti. A Bizottság iránymutatást ad ki a fenti kritériumok végrehajtására és ellenőrzésére vonatkozóan, különös tekintettel a műszaki és gazdasági megvalósíthatóságra. [Mód. 67]

II.  Az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciáljának (GWP) kiszámítása a 7. cikk (2) bekezdése alapján

Az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciáljának (GWP) a 7. cikk (2) bekezdése szerinti kiszámításához a GWP-t számszerű mutató kgCO2e/m²-ben kifejezve kell megadni minden egyes életciklusszakaszra vonatkozóan (a hasznos alapterületre számítva), egy 50 éves referenciaidőszak átlagában. Az adatok kiválasztását, a forgatókönyvek meghatározását és a számításokat az EN 15978 szabványnak megfelelően kell elvégezni (EN 15978:2011. Építmények fenntarthatósága Épületek környezetvédelmi értékelése. Számítási módszer). Az épületelemek és a műszaki berendezések alkalmazási körét a Level(s) uniós keretrendszer 1.2. mutatója határozza meg. Amennyiben létezik nemzeti számítási eszköz, vagy az az adatközléshez vagy az építési engedély megszerzéséhez szükséges, lehetővé kell tenni, hogy a kért információkat e nemzeti eszköz alkalmazásával adják meg. Más számítási eszközök is alkalmazhatók, ha megfelelnek a közös uniós keretrendszerben meghatározott minimumkövetelményeknek. Az egyes építési termékekre, épülettechnikai rendszerekre, valamint ezek környezetvédelmi terméknyilatkozataira vonatkozóan [az építési termékekről szóló felülvizsgált rendelettel] összhangban kiszámított adatokat fel kell használni, amennyiben rendelkezésre állnak.

IV. MELLÉKLET

AZ ÉPÜLETEK OKOS FUNKCIÓK FOGADÁSÁRA VALÓ ALKALMASSÁGÁNAK MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS ÁLTALÁNOS KERET

(1)  A Bizottság meghatározza az okosépület-mutató fogalmát, valamint kiszámításának módszertanát annak értékelésére, hogy az épület vagy épületegység milyen mértékben alkalmas egyrészt arra, hogy működése igazodjon a használó igényeihez és a hálózathoz, másrészt energiahatékonyságának és általános teljesítményének javítására.

Az okosépület-mutatónak a következőket kell figyelembe vennie: az energiamegtakarítás növelésével kapcsolatos jellemzők, referenciamutatók és rugalmasság, valamint a jelentős mértékben összekapcsolt és intelligens készülékekből adódó kiterjesztett funkciók és képességek.

A módszertan figyelembe veszi, hogy végbemegy-e az épület digitális átállása is, amely lehetővé teszi az épület energiafogyasztásának jobb folyamatos jelentését és üzemeltetését.

A módszertan keretében figyelembe kell venni olyan jellemzőket, mint az intelligens fogyasztásmérők, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, a beltéri levegő hőmérsékletének a szabályozására alkalmas önszabályozó készülékek, a beépített háztartási gépek, az elektromos járművek számára kialakított töltőpontok, az energiatárolás és a részletes funkciók, valamint az említett jellemzők közötti interoperabilitást, továbbá a beltéri klimatikus körülmények, az energiahatékonyság, a teljesítményszintek és a lehetővé tett rugalmasság szempontjából vett előnyöket.

(2)  A módszertannak az épülethez és az épület épülettechnikai rendszereihez kapcsolódó következő fő funkciókon kell alapulnia:

a)  az épület energiateljesítménye és működése fenntartásának képessége az energiafelhasználásnak például megújuló forrásokból származó energia felhasználásával megvalósuló kiigazítása révén;

b)  a működésnek a használó igényeihez való igazításának képessége, megfelelő figyelmet fordítva a felhasználóbarát működésre, az egészséges beltéri klimatikus körülmények fenntartására, valamint az energiafelhasználásra vonatkozó adatszolgáltatás képességére; és

c)  az épület általános energiaigényének rugalmassága, beleértve azt, hogy az épület milyen mértékben nyújt lehetőséget az aktív és passzív, valamint az implicit és explicit fogyasztói reakcióban való részvételre az energia tárolása és a hálózatba való visszatáplálása révén, például rugalmasság és terhelésáthelyezési képesség és energiatárolás révén;

(ca)   az energiahatékonyság és az általános teljesítmény javításának képessége energiatakarékos technológiák alkalmazásával.

(3)  A módszertanban továbbá figyelembe lehet venni az alábbiakat:

a)  a rendszerek (intelligens fogyasztásmérők, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, a beépített háztartási gépek, a beltéri levegő hőmérsékletének a szabályozására alkalmas önszabályozó készülékek, a beltérilevegő-minőség érzékelők és a szellőzőberendezések) közötti interoperabilitás; valamint

b)  a 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkében foglaltaknak megfelelően a meglévő hírközlő hálózatok, különösen a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúra – például az önkéntes „széles sáv fogadására kész” címke –, valamint a többlakásos épületekben található hozzáférési pontok meglétének kedvező hatása.

(4)  A módszertan nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a meglévő nemzeti energiahatékonysági tanúsítási rendszereket, továbbá támaszkodnia kell a kapcsolódó nemzeti szintű kezdeményezésekre, figyelemmel a használó felelősségének elvére, az adatvédelemre, a magánélet védelmére és a biztonságra, összhangban az adatvédelemre és a magánélet tiszteletben tartására alkalmazandó uniós joggal, továbbá a rendelkezésre álló legjobb kiberbiztonsági technológiákkal.

(5)  A módszertan keretében meg kell határozni az okosépület-mutató legmegfelelőbb formátumát, és a módszernek egyszerűnek, átláthatónak és könnyen érthetőnek kell lennie a fogyasztók, a tulajdonosok, a befektetők és a fogyasztói reakció piacának szereplői számára.

V. MELLÉKLET

MINTA AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGI TANÚSÍTVÁNYOKHOZ

(a 16. cikk szerint)

1.  Az energiahatékonysági tanúsítvány első oldalán legalább a következő elemeknek kell szerepelniük:

a)  az energiahatékonysági osztály;

b)  a számított éves primerenergia-felhasználás kWh/(m2/év) mértékegységben;

c)  a számított éves primerenergia-fogyasztás kWh-ban vagy MWh-ban;

d)  a számított éves végsőenergia-felhasználás kWh/(m²/év) mértékegységben;

e)  a számított éves végsőenergia-fogyasztás kWh-ban vagy MWh-ban;

f)  a megújulóenergia-termelés kWh-ban vagy MWh-ban;

g)  a megújuló energia az energiafelhasználás %-ában;

h)  az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (kg CO2/(m2/év));

i)  az üvegházhatású gázok kibocsátási osztálya (adott esetben);

ia)  az európai szabványoknak megfelelően számított energiaszükséglet kWh/(m2/év)-ben megadva valamint az éves végsőenergia-fogyasztás kWh-ban vagy MWh-ban;

ib)  a helyiségek és a víz melegítésére és/vagy -hűtésére szolgáló rendszerek és berendezések várható hátralévő gazdasági élettartama;

ic)  egyértelmű utalás arra, hogy a jelenlegi épület vagy lakás képes-e az energiát rugalmasan használni.

2.  Ezen túlmenően az energiahatékonysági tanúsítvány a következő mutatókat is tartalmazza:

a)  energiafelhasználás, csúcsterhelés, a generátor vagy a rendszer mérete, a fő energiahordozó és az elemek fő típusa az egyes felhasználások esetében: fűtés, hűtés, használati meleg víz, szellőztetés és beépített világítás;

b)  a helyszínen termelt megújuló energia, a fő energiahordozó és a megújuló energiaforrás típusa;

c)  igen/nem jelzés arról, hogy elvégezték-e az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál kiszámítását az épületre vonatkozóan;

d)  az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál értéke (ha rendelkezésre áll);

e)  a szén épületekben vagy épületeken belüli ideiglenes tárolásához kapcsolódó szén-dioxid-eltávolításra vonatkozó információk;

e)  igen/nem jelzés arról, hogy rendelkezésre áll-e az épület felújítási útlevele;

f)  a külső térelhatárolók nem átlátszó elemeinek átlagos U értéke;

g)  a külső térelhatárolók átlátszó elemeinek átlagos U értéke;

h)  a leggyakoribb átlátszó elem típusa (pl. kettős üvegezésű ablak);

i)  a túlhevülési kockázat elemzésének eredményei (ha rendelkezésre állnak);

j)  olyan rögzített érzékelők megléte, amelyek ellenőrzik a beltéri környezetminőséget;

k)  a beltéri környezetminőség szintjére reagáló, rögzített kontrollmechanizmusok megléte;

l)  elektromos járművek töltőállomásainak száma és típusa;

m)  energiatároló rendszerek megléte, típusa és mérete;

n)  a fűtési rendszer és a használati melegvíz-rendszer hatékonyabb hőmérséklet-beállításokhoz való igazításának megvalósíthatósága;

o)  a légkondicionáló rendszer hatékonyabb hőmérséklet-beállításokhoz való igazításának megvalósíthatósága;

p)  a mért energiafogyasztás;

pa)   igen/nem jelzés arról, hogy az épületen belüli hőelosztó rendszert alacsony hőmérsékleten való működésre tervezték-e;

pb)   a távfűtési és -hűtési hálózathoz való csatlakozás megléte, beleértve a közeli energiahálózatok következő öt éven belüli fejlesztésének ütemét;

pc)   a csatlakoztatott helyi távfűtési és -hűtési hálózat helyi primerenergia-tényezői és a kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátási tényezők;

q)  az üzemeltetéssel kapcsolatos finomrészecske-kibocsátások (PM2,5) és a beltéri környezetminőség fő kategóriáira vonatkozó teljesítménymutatók, ha a vonatkozó rendelkezések alkalmazandók;

qa)  igen/nem jelzés arról, hogy az épületnek vannak-e keresletoldali rugalmassági képességei;

qb)  a felújítási tanácsadást nyújtó, legközelebbi egyablakos ügyintézési pont kapcsolattartási adatai;

Az energiahatékonysági tanúsítvány a más kezdeményezésekkel való alábbi kapcsolatokat is tartalmazza, amennyiben a következők alkalmazandók:

a)  igen/nem jelzés arról, hogy elvégezték-e az épület okos funkciók fogadására való alkalmasságának értékelését;

b)  az okosfunkció-fogadási alkalmasság értéke (ha rendelkezésre áll), beleértve az energiatakarékos technológiák támogatásának értékét;

c)  igen/nem jelzés arról, hogy rendelkezésre áll-e a digitális épületnapló.

A fogyatékossággal élő személyek számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani az energiahatékonysági tanúsítványokban szereplő információkhoz.

2a.   Az energiahatékonysági tanúsítványnak tartalmaznia kell egy kifejezetten a finanszírozásról szóló külön részt, amelyben felsorolásra kerülnek a finanszírozási lehetőségek, és a pénzügyi intézmények, a jelzáloghitelt nyújtó szolgáltatók, a nemzeti fejlesztési bankok és más, a finanszírozáshoz való hozzáférést biztosító intézmények számára leginkább releváns mutatók.

VI. MELLÉKLET

AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGI TANÚSÍTVÁNYOK FÜGGETLEN ELLENŐRZÉSI RENDSZERE

(1)  Az energiahatékonysági tanúsítvány minőségének meghatározása

A tagállamok egyértelműen meghatározzák, hogy mit tekintenek érvényes energiahatékonysági tanúsítványnak.

Az érvényes energiahatékonysági tanúsítvány meghatározásának ki kell terjednie a következőkre:

a)  az épületnek az energiahatékonysági tanúsítvány kiállításához felhasznált inputadatai (ideértve a helyszíni ellenőrzéseket is) és a tanúsítványban feltüntetett eredmények érvényességi ellenőrzése;

b)  a számítások érvényessége;

c)  az épület energiahatékonyságának maximális eltérése, lehetőleg a primerenergia-felhasználás numerikus mutatójával kifejezve (kWh/(m2/év));

d)  az alapértelmezett vagy standard értékektől eltérő elemek minimális száma.

A tagállamok további elemeket is belefoglalhatnak az érvényes energiahatékonysági tanúsítvány meghatározásába, például az egyes inputadat-értékekre vonatkozó maximális eltérést.

(2)  Az energiahatékonysági tanúsítványok ellenőrzési rendszerének minősége

A tagállamok egyértelműen meghatározzák a minőségi célkitűzéseket és azt a statisztikai megbízhatósági szintet, amelyet az energiahatékonysági tanúsítványok keretrendszerének el kell érnie. A független ellenőrzési rendszernek az érvényes kiállított energiahatékonysági tanúsítványok legalább 90 %-át kell biztosítani 95 %-os statisztikai megbízhatósággal az értékelt időszakban, amely nem haladhatja meg az egy évet.

A minőség szintjét és a megbízhatósági szintet véletlenszerű mintavétellel kell mérni, és annak ki kell terjednie az érvényes energiahatékonysági tanúsítvány meghatározásában szereplő valamennyi elemre. A tagállamok harmadik fél általi ellenőrzést írnak elő a véletlenszerű minta legalább 25 %-ának értékelése tekintetében, ha a független ellenőrzési rendszerekkel nem kormányzati szerveket bíztak meg.

A bemeneti adatok érvényességét a független szakértő által szolgáltatott információk alapján kell ellenőrizni. Ilyen információk lehetnek terméktanúsítványok, előírások vagy építési tervek, amelyek részletesen ismertetik az energiahatékonysági tanúsítványban szereplő különböző elemek teljesítményét.

A bemeneti adatok érvényességét helyszíni látogatásokkal kell ellenőrizni a rendszer általános minőségének értékelésére használt véletlenszerű mintavétel részét képező energiahatékonysági tanúsítványok legalább 10 %-ában.

Az általános minőségi szint meghatározására szolgáló minimális véletlenszerű mintavételen kívül a tagállamok különböző stratégiákat is alkalmazhatnak az energiahatékonysági tanúsítványok gyenge minőségének konkrét észlelésére és kezelésére, a rendszer általános minőségének javítása céljából. Az ilyen célzott elemzés nem szolgálhat alapul a rendszer általános minőségének méréséhez.

A tagállamok megelőző és reaktív intézkedéseket vezetnek be az energiahatékonysági tanúsítványok átfogó keretének minőségbiztosítása érdekében. Ezek az intézkedések magukban foglalhatnak kiegészítő képzést a független szakértők számára, célzott mintavételt, kötelezettséget az energiahatékonysági tanúsítványok újbóli benyújtására vonatkozóan, arányos bírságokat, valamint a szakértők ideiglenes vagy állandó eltiltását.

Amennyiben egy adatbázis információkkal egészül ki, a nemzeti hatóságoknak nyomon követés és ellenőrzés céljából képeseknek kell lenniük azonosítani, hogy kitől származik a kiegészítő információ.

(3)  Az energiahatékonysági tanúsítványok rendelkezésre állása

A független ellenőrzési rendszer ellenőrzi, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok a leendő vásárlók és bérlők rendelkezésére állnak-e, hogy a vásárlásra vagy bérlésre vonatkozó döntésük során figyelembe vehessék az épület energiahatékonyságát.

A független ellenőrzési rendszer ellenőrzi az energiahatékonyság-mutató és az energiahatékonysági osztály hirdetésekben való láthatóságát.

(4)  Az épülettipológiák kezelése

A független ellenőrzési rendszernek különböző épülettipológiákat kell figyelembe vennie, különösen az ingatlanpiacon legjellemzőbb épülettipológiákat, mint például az egylakásos és többlakásos laképületeket, az irodákat vagy a kiskereskedelmi épületeket.

(5)  Nyilvános közzététel

A tagállamok az energiahatékonysági tanúsítványok nemzeti adatbázisában a minőségbiztosítási rendszerre vonatkozóan rendszeresen közzéteszik legalább a következő információkat:

a)  a minőség meghatározása az energiahatékonysági tanúsítványokon;

b)  az energiahatékonysági tanúsítási rendszer minőségi célkitűzései;

c)  a minőségértékelés eredményei, beleértve az értékelt tanúsítványok számát és az adott időszakban kiadott tanúsítványok teljes számához viszonyított méretet (tipológia szerint);

d)  rendkívüli intézkedések az energiahatékonysági tanúsítványok általános minőségének javítása érdekében.

VII. MELLÉKLET

ÖSSZEHASONLÍTÓ MÓDSZERTANI KERET AZ ÉPÜLETEK ÉS AZ ÉPÜLETELEMEK ENERGIAHATÉKONYSÁGÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK KÖLTSÉGOPTIMALIZÁLT SZINTJEINEK MEGHATÁROZÁSÁHOZ

Az összehasonlító módszertani keret lehetővé teszi a tagállamok számára az épületek és az épületelemek energiahatékonyságának és kibocsátási teljesítményének, valamint az energiahatékonysággal és kibocsátással kapcsolatos intézkedések gazdasági vonatkozásainak meghatározását, és ezek összekapcsolását a költségoptimalizált szint megállapítása céljából, amelynek segítségével megvalósíthatóak a 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési és klímasemlegességi célok, valamint a legkésőbb 2050-igy elérendő kibocsátásmentes épületállomány.

Az összehasonlító módszertani keretet iránymutatásoknak kell kísérniük, amelyek felvázolják, hogyan kell a fenti keretet alkalmazni a költségoptimalizált teljesítményszintek kiszámítása során.

Az összehasonlító módszertani keretnek lehetővé kell tennie a felhasználási szokások, a külső éghajlati viszonyok és a rendelkezésre álló legjobb éghajlattudományi adatok szerinti jövőbeni megváltozásuk, a beruházási költségek, az épületkategória, a karbantartási és üzemeltetési költségek (beleértve az energiaköltségeket és -megtakarításokat is), adott esetben az exportált energiából származó bevételek, az energiafelhasználással kapcsolatos gazdaságiés egészségügyi externáliáik, az épületek felújításával, építésével, bontásával, vagy a lakóterületek átalakításával kapcsolatos társadalmi externáliáik és a hulladékkezelési költségek és a technológiai fejlődésfigyelembevételét. A keretnek az ezen irányelvvel kapcsolatos, releváns európai szabványokon kellene alapulnia.

Ami az épületek javuló energiahatékonyságának szélesebb körű környezeti, gazdasági és egészségügyi externáliáit illeti, ezeknek legalább a következőket kell magukban foglalniuk:

—  az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenése,

—  az épületekből származó légszennyezés, és annak káros hatásainak csökkenése, az épületek szintjén és helyi szinten, a levegő minőségének javítása,

—  az életszínvonal és a termelékenység javulása a jobb beltéri környezetminőségnek köszönhetően, ami jobb élet- és munkakörülményeket eredményez,

—  az egészségügyi és szociális biztonsági rendszerek költségeinek csökkenése,

—  az épületek integrálása az energiahálózatba a hálózat rugalmassága révén, többek között az elektromos járművek számára kialakított intelligens töltőállomások használata révén,

—  az energiaellátás biztonságának növelése a nagyobb energiahatékonyság és a napenergia-technológiák épületeken való alkalmazása révén,

—  a negatív externáliák csökkenése, például a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos elkerült költségek, éghajlatváltozással kapcsolatos elkerült következmények és károk (az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás),

—  a szén-dioxid-árazásra gyakorolt hatás, beleértve az árszinteket, az árvolatilitást és az árérzékenységet is,

—  a helyi, regionális és nemzeti gazdaságok ösztönzése, beleértve a helyi munkahelyteremtést is, különös tekintettel az építőipari és az épületfelújítási ágazatban működő mikrovállalkozásokra és kkv-kra.

A környezeti, energetikai, gazdasági és egészségügyi externáliákat a 2025-ben esedékes jelentéssel kezdődően kell kiszámítani.

A Bizottság továbbá:

–  iránymutatásokat határoz meg az összehasonlító módszertani kerethez; az iránymutatások arra szolgálnak, hogy képessé tegyék a tagállamokat az alábbiakban felsorolt lépések megtételére;

–  tájékoztatást nyújt az energiaárak és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás árazásának hosszú távra becsült alakulásáról, valamint az árak volatilitásáról és az árérzékenységről.

Az energiahatékonyságot és a kibocsátási teljesítményt az ezen irányelven alapuló számítási módszertan alkalmazásával kell kiszámítani. Az összehasonlító módszertani keret tagállami alkalmazásához paraméterekben kifejezett általános feltételeket kell megállapítani tagállami szinten. A Bizottság ajánlásokat tesz a tagállamoknak költségoptimalizáltsági szintjükre és az éghajlatváltozással kapcsolatos teljesítési pályákkal való koherenciájukra vonatkozóan.

Az összehasonlító módszertani keret előírja a tagállamoknak, hogy

–  határozzanak meg referenciaépületeket, amelyek funkciójuk és földrajzi elhelyezésük alapján, beleértve a belső és külső klimatikus körülményeket is, reprezentatívak. A referenciaépületek közé lakó- és nem lakáscélú, új és meglévő épületek is tartoznak;

–  határozzanak meg a referenciaépületek tekintetében értékelendő energiahatékonysági intézkedéseket. Azok lehetnek önálló épületek egészére, önálló épületelemekre vagy épületelemek kombinációjára vonatkozó intézkedések;

–  mérjék fel a referenciaépületek végső és primerenergia-szükségletét és az abból származó kibocsátásokat , a meghatározott energiahatékonysági intézkedések alkalmazásával;

–  az összehasonlító módszertani keret elveinek alkalmazásával számítsák ki az (első francia bekezdésben említett) referenciaépületekre alkalmazott (a második francia bekezdésben említett) energiahatékonysági intézkedéseknek a várható gazdaságos élettartamra vetített költségeit (azaz a mindenkori nettó értéket);

–  pénzügyi és makrogazdasági szempontból számítsák ki a globális költségeket.

Az energiahatékonysági intézkedéseknek a várható gazdasági élettartamra vetített költségeinek kiszámításával a tagállamok értékelik a különböző szintű energiahatékonysági minimumkövetelmények költséghatékonyságát. Ez lehetővé fogja tenni az energiahatékonyságra vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjeinek meghatározását.

VIII. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és módosításai (a 33. cikk szerint)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidők és az alkalmazás kezdőnapjai

(a 33. cikk szerint)

IX. MELLÉKLET

(1) HL C […]., […], […]. o. (2) HL C […]., […], […]. o. (3) Az Európai Parlament ...-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács ...-i határozata. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.). (5) Az európai zöld megállapodás (COM(2019)0640). (6) Európai épületkorszerűsítési program – épületeink környezetbarátabbá tétele, munkahelyteremtés, javuló életminőség (COM(2020)0662). (7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról és a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.). (12) A Bizottság (EU) 2021/1749 ajánlása (2021. szeptember 28.) az energiahatékonyság elsődlegességéről: az elvektől a gyakorlatig – Iránymutatások és példák az energiaágazatban és azon túl történő döntéshozatalban való végrehajtáshoz (HL L 350., 2021.10.4., 9. o.). (13) Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.). (17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.). (18) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1060 rendelete (2021. június 24.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról (HL L 231., 2021.6.30., 159. o.). (19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.). (20) Az (EU) .../... rendelet [az Európai Parlament és a Tanács rendelete a Szociális Klímaalap létrehozásáról, a COM(2021)0568 javaslatnak megfelelően]. (21) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/148/EK irányelve (2009. november 30.) a munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 330., 2009.12.16., 28. o.). (22) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.). (23) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/523 rendelete (2021. március 24.) az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról (HL L 107., 2021.3.26., 30. o.). (24) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/240 rendelete (2021. február 10.) a Technikai Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 1. o.). (26) Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.). (27) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/50/EK irányelve (2008. május 21.) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról (HL L 152., 2008.6.11., 1. o.). (28) A Bizottság 244/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. január 16.) az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertani keret meghatározásával történő kiegészítéséről (HL L 81., 2012.3.21., 18. o.). (29) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (HL L 158., 2019.6.14., 54. o.). (30) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.). (31) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.). (32) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.). (33) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).