Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. és 149. cikkére,

–  tekintettel a 2023. évi éves fenntartható növekedési jelentésről szóló, 2022. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2022)0780),

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentésére irányuló, 2022. november 22-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0783),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2022. november 22-i európai bizottsági ajánlásra (COM(2022)0782),

–  tekintettel „A riasztási mechanizmus keretében készült 2023. évi jelentés” című, 2022. november 22-i bizottsági jelentésre (COM(2022)0781),

–  tekintettel az Európai Bizottság „2023. évi előzetes költségvetési tervek: átfogó értékelés” című, 2022. november 22-i közleményére (COM(2022)0900),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, amelyet az Európai Tanács, a Parlament és a Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki,

–  tekintettel az uniós gazdasági kormányzási keret reformjára vonatkozó elképzelésekről szóló, 2022. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2022)0583),

–  tekintettel az Európai Munkaügyi Hatóság munkaerőhiányról és -túlkínálatról szóló, 2021. novemberi jelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0051/2023),

A.  mivel a 2023. évi együttes foglalkoztatási jelentés – a 2021. májusi cselekvési tervben, valamint az EU vezetői által a 2021. május 8-i Portói Nyilatkozatban tett kötelezettségvállalásokkal összhangban – erősíti az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak, az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek és a szociális jogok európai pillérének végrehajtására helyezett hangsúlyt; mivel e jelentés végrehajtásának erősítenie kell a zöld, a digitális és az igazságos átállásra irányuló uniós törekvést, és hozzá kell járulnia a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia eléréséhez; mivel az európai szemeszter keretében végzett számos bizottsági értékelés szerint alacsony az ajánlásainak való megfelelés szintje alacsony, részben a korlátozott végrehajthatóság miatt, többek között a szociálpolitikai kérdések tekintetében;

B.  mivel az Eurofound felméréséből(1) az derül ki, hogy minden uniós tagállamban továbbra is megélhetési költségekkel kapcsolatos kihívásokról számolnak be, és a válaszadók 48%-a küzd a boldogulással; mivel az Ukrajna elleni orosz agressziós háború humanitárius, energia- és gazdasági válságot okozott az Unióban, és fokozta a meglévő egyenlőtlenségeket; mivel a szociális jogok európai pillére keretében hozott intézkedések segítenének színvonalas foglalkoztatási lehetőségeket és méltányos szociális védelmi rendszereket teremteni, ami kulcsfontosságú a jövőbeli reziliencia javításához;

C.  mivel az uniós munkanélküliségi ráta 2022 augusztusában ugyan stabilan 6% maradt, az uniós vállalatoknak nehézséget okoz, hogy olyan munkavállalókat találjanak, akik rendelkeznek a szükséges készségekkel; mivel az uniós vállalkozások 99%-át képviselő kis- és középvállalkozások negyede számára a legfontosabb problémát a képzett munkaerő és a tapasztalt vezetők rendelkezésre állása jelenti(2);

D.  mivel egy Eurobarométer felmérés kimutatta, hogy az EU-ban élő emberek számára a társadalmi egyenlőtlenségek jelentik a legsúlyosabb problémát, és ezeket az egyenlőtlenségeket tovább súlyosbítják a Covid19-világjárvány társadalmi és gazdasági következményei, valamint más strukturális problémák; mivel a nagy jövedelmi egyenlőtlenségek káros hatással lehetnek a gazdasági növekedésre, és alááshatják a társadalmi kohéziót; mivel a megélhetési költségek szakadatlan növekedése és az egekbe szökő infláció – ami Európa-szerte az energiát, az üzemanyagokat, az élelmiszereket és az alapvető termékeket érintő hatalmas áremelkedésekből fakad –, gazdasági és társadalmi válsághoz vezet; mivel az Unióban élő emberek több mint 78%-a már a világjárvány előtt is azt akarta, hogy nemzeti kormányaik tegyenek többet a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében(3); mivel a gazdasági kormányzás keretének közelgő felülvizsgálata egyedülálló lehetőséget kínál a szociális beruházások támogatására;

E.  mivel a szegénység és a dolgozói szegénység továbbra is kihívást jelent sok tagállam számára; mivel a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók esetében sokkal nagyobb a dolgozói szegénység kockázata, mint a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozók esetében; mivel az Unióban a dolgozói szegénység a 2010-es 8,5%-ról 2019-re 9%-ra nőtt, de 2020 és 2021 között stabil maradt a világjárvány idején történt gyors szakpolitikai beavatkozásnak köszönhetően; mivel a dolgozói szegénységet szorosan nyomon kell követni, különösen az infláció reálbérekre gyakorolt közelmúltbeli kedvezőtlen hatásának fényében; mivel a reálbérek szintje számos uniós tagállamban még mindig a válság évének (2009) szintje alatt van; mivel ez az alacsony jövedelmű munkavállalókat és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat sújtja a legjobban, de a középosztály életszínvonala is gyorsan romlik;

F.  mivel a foglalkoztatottak körében a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázata 2021-ben 11,1% volt az EU-ban; mivel még mindig meghaladja a 8%-ot azok aránya, akik jövedelmüknek több mint 40%-át költik a lakhatásra, és az uniós tagállamokban csekély előrelépés történt a hajléktalanok számának csökkentése terén; mivel a szociális védelmi rendszerek számára nagy kihívást jelent, hogy enyhítsék a válság társadalmi hatásait, valamint mindenki számára biztosítsák a tisztességes életkörülményeket és az alapvető szolgáltatásokhoz, például az egészségügyhöz, az oktatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférést; mivel az Unión belül a szociális szolgáltatások fejlettségében továbbra is eltérések mutatkoznak, valamint bizonyos tagállamokban e téren alulfinanszírozottsággal és a minőségi normák hiányával küzdenek;

G.  mivel az éghajlatváltozás és a környezetpusztítás súlyosbította az egyenlőtlenségeket, és aránytalanul nagy mértékben érinti a szegényeket és a legkiszolgáltatottabb csoportokat; mivel a dekarbonizált, klímasemleges gazdaságra való átállást célzó beruházásokra összpontosító zöld megállapodással párhuzamosan be kell fektetni azokba az emberekbe, akik nem engedhetik meg maguknak a változást; mivel ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy mindenki számára fenntartható jövőt lehessen biztosítani;

H.  mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése szerint az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés és a biológiai sokféleség csökkenése exponenciálisan gyorsul, amint azt a világ közelmúltbeli drámai és szélsőséges időjárási eseményei is mutatják; mivel Európában az emberek egyre intenzívebben érzik az éghajlatváltozás és az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási események hatásait; mivel a 2030-ig elérendő dekarbonizációs célokat megnövelték, hogy 2050-re megvalósuljon a karbonsemlegesség; mivel az éghajlatváltozással kapcsolatos fokozott mérséklési és alkalmazkodási erőfeszítések az európai és nemzeti gazdaságok és munkaerőpiacok mélyreható átalakulásához vezetnek;

I.  mivel az EU-ban tapasztalható magas infláció, valamint az energia- és élelmiszerárak gyors emelkedése terhet ró a háztartásokra és a kkv-kra, és a legsérülékenyebb, legalacsonyabb jövedelmű embereket sújtja a legsúlyosabban; mivel az energiapiaci körülmények és a rohamos áremelkedések tovább súlyosbítják az energiaszegénységet, amelynek az Unióban már 2019-ben, a világjárvány előtt is több mint 50 millió ember volt kitéve; mivel az Európai Központi Bank (EKB) előrejelzése szerint az infláció 2023-ban magas marad (meghaladja a 2%-os célt), és az elkövetkező hónapokban várhatóan tovább emeli a kamatlábakat; mivel a megélhetési költségek válsága és a lakáspiac torzulásai – például a fokozott financializáció – negatív hatással vannak a lakhatás megfizethetőségére, és fennáll a veszélye a hajléktalanság további növekedésének;

J.  mivel az Uniónak olyan ipari stratégiára van szüksége, amely ellenállóbbá, társadalmilag hatékonyabbá és környezeti szempontból fenntarthatóbbá teszi ipari bázisát; mivel a társadalmilag igazságos átmenet és az ipar jövője hatalmas állami beruházást igényel; mivel egy ilyen stratégia döntő fontosságú, hogy biztosítsa éghajlat-politikai célkitűzéseink, nevezetesen a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartását; mivel az uniós iparstratégiának kéz a kézben kell járnia a munkaügyi stratégiával; mivel a tisztességes és fenntartható termelési modelleknek a demokratikus működés biztosítása érdekében a munkavállalókat és a szakszervezeteket, valamint a munkavállalók érdekeit és a régóta fennálló szakértelmet kell a fejlődés középpontjába állítaniuk;

K.  mivel megfelelő szabályozás esetén az új digitális gazdaság, beleértve a mesterséges intelligenciát is, az életminőség és a munkakörülmények javítása, valamint a foglalkoztatás megőrzése és új minőségi foglalkoztatási lehetőségek megteremtése révén a társadalom egészének javát szolgálhatja, miközben előmozdítja a jólétet és megkönnyíti a fenntarthatóbb, szilárdabb és reziliensebb gazdaságra való átállást;

L.  mivel az Eurofound szerint 2017-ben az európai munkahelyek 20%-a „rossz minőségű” volt, és fokozottan veszélyeztette a munkavállalók fizikai vagy mentális egészségét; mivel az OECD szerint a pénzügyi bizonytalanság és a munkahelyi bizonytalanság a rossz mentális egészséggel összefüggő kockázati tényezők; mivel a hosszú távra szóló és minőségi munkahelyekbe való beruházás jelenti a munkavállalók nem megfelelő mentális egészsége elleni küzdelem kulcsát;

M.  mivel a Covid19-világjárvány rávilágított arra, hogy valamennyi tagállamban fokozott éberségre és több beruházásra van szükség annak biztosításához, hogy megfelelően felkészüljenek a jövőbeli egészségügyi válságok kezelésére, és képesek legyenek megőrizni az ellátás minőségét minden más betegség és állapot tekintetében; mivel különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok szükségleteire;

N.  mivel a 2023. évi éves fenntartható növekedési stratégia középpontjában a nemek közötti egyenlőségnek és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének kell állnia;

O.  mivel a szakképzett munkaerő, az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás kulcsfontosságú az európai gazdaságon belüli fenntartható és igazságos átmenet biztosítása szempontjából; mivel a továbbképzési, átképzési és képzési programoknak minden munkavállaló, köztük a fogyatékkal élők számára is elérhetőnek kell lenniük, és a munkavállalók igényeihez és képességeihez kell igazodniuk;

P.  mivel a munkavállalóknak joguk van az egészségük és biztonságuk magas szintű védelméhez, valamint olyan akadálymentes munkahelyhez és -környezethez, amely megfelel a szociális jogok európai pillérének és a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi előírásoknak, és elősegíti azok végrehajtását;

1.  kiemeli, hogy a Covid19-világjárvány idején a gyors és összehangolt uniós szakpolitikai fellépés enyhítette a gazdasági sokkokat, és megvédte a lakosságot a válság legkedvezőtlenebb következményeitől; úgy véli, hogy jóllehet az ukrajnai orosz agressziós háború következményei számos új gazdasági, társadalmi és geopolitikai kihívás elé állítják az EU gazdaságát és társadalmát, vannak olyan más, régebb óta fennálló szociális kihívások, mint például a szegénység, a társadalmi kirekesztés, az éghajlatváltozással és biológiai sokféleséggel összefüggő vészhelyzetek és egyenlőtlenségek, amelyek továbbra is fokozódnak, és kezelést igényelnek;

2.  támogatja, hogy a Bizottság és a tagállamok szorosabban össze kívánják hangolni az uniós szakpolitikai válaszlépéseket, amelyek célja, hogy rövid távon enyhítsék a magas energia- és élelmiszerárak, az infláció, az ellátási láncok zavarai – többek között a gyógyszerhiány –, az emelkedő adósságszint és a megnövekedett hitelfelvételi költségek, például a jelzáloghitelekhez kapcsolódó költségek által az európai háztartásokra és vállalkozásokra, különösen a kkv-kra és a vállalkozókra rótt terheket; kitart amellett, hogy az Európai Uniónak olyan energiamodellre van szüksége, amely egyetemes hozzáférést biztosít a dekarbonizált energiaforrásokhoz, és véget vet az energiaszegénységnek; kiemeli, hogy a szociális beruházások elengedhetetlenek a közép- és hosszú távú fenntartható fejlődéshez, és hogy a nemzeti jóléti rendszerek alapvető stabilizációs funkciót töltenek be; kiemeli, hogy uniós szuverenitási alapra van szükség, amely biztosítja többek között, hogy minden tagállam rendelkezzen a szociális, éghajlati és környezeti kihívások kezeléséhez szükséges mozgástérrel;

3.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható gazdasági növekedés egyik célja, hogy biztosítsa gazdaságaink inkluzív társadalmi-ökológiai átalakulását, kiküszöbölje a társadalmi, gazdasági és környezeti egyensúlytalanságokat a szegénység elleni küzdelem, az egyenlőtlenségek csökkentése, továbbá a megfelelő bérekkel és munkakörülményekkel jellemzett, tisztességes munkahelyek létrehozása révén, valamint összhangban legyen a fenntartható fejlődési célokkal és a szociális jogok európai pillérével;

4.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU lakosságának 21,7%-át fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztés, és ennek valószínűsége sokkal nagyobb a nők és a fiatal felnőttek esetében; megjegyzi, hogy a szegénységben élők számának 15 millió fővel való csökkentésére irányuló kiemelt célt nem lehet elérni a legkiszolgáltatottabbak helyzetének kezelése nélkül; kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki célzott módszereket a tartósan munkanélküli személyek és hajléktalanok, valamint a többszörös akadályokkal és megkülönböztetés valamely formájával szembesülő személyek támogatására; hangsúlyozza, hogy megfelelő minimáljövedelemre van szükség az emberek szegénységből való kiemeléséhez; hangsúlyozza, hogy a hajléktalanság a társadalmi kirekesztés egyik legszélsőségesebb formája, és a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformja alapvető eszközként szolgál, amelynek végső célja a hajléktalanság 2030-ig történő felszámolása; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan, megfelelő nemzeti és uniós finanszírozással ellátott ambiciózus nemzeti stratégiákat, amelyek a „lakhatás mindenek előtt” elven alapulva elősegítik a hajléktalanság megelőzését, és biztosítják a megfelelő, biztonságos és megfizethető lakhatáshoz való hozzáférést mindenki számára; hangsúlyozza, hogy a megélhetési költségekkel kapcsolatos válság miatt még fontosabbá válik a gyermekgarancia, a megerősített ifjúsági garancia és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló uniós stratégia nemzeti szintű végrehajtása; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktívabb szerepet a szegénység, különösen a gyermekszegénység és a dolgozói szegénység elleni küzdelemben; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a gyermekgarancia végrehajtásának részletes nyomon követésére valamennyi tagállamban;

5.  hangsúlyozza, hogy a minőségi és megfelelően finanszírozott közszolgáltatások, köztük a szociális szolgáltatások hozzájárunak a demokrácia fő értékeihez, például az alapvető és emberi jogok tiszteletben tartásához, valamint döntő szerepet játszanak a válságok leküzdésében; figyelmeztet arra, hogy a célzott szociális szolgáltatásokhoz nem vagy csak korlátozottan hozzáférő kiszolgáltatott személyek esetében a más fontos közszolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz vagy a képzéshez való hozzáférés tekintetében is negatív hatások érvényesülnek; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós minőségi keret felülvizsgálatának lehetőségét annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz – különösen a lakhatáshoz, az energiához, a közlekedéshez, a vízhez, a víziközmű-szolgáltatáshoz, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális kommunikációhoz – való hozzáférés javításában; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a következő felülvizsgálatba foglalja bele hatékonyabban a szociális megfontolásokat az állami támogatások területén, és terjessze ki az általános csoportmentességi rendelet hatályát annak érdekében, hogy hozzájáruljon az alapvető árukhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáféréshez és azok minőségének javításához;

6.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter keretében országspecifikus ajánlásokra van szükség, hogy a fogyatékossággal élő személyek szegénységre irányuló kockázatának csökkentése érdekében be kell ruházni a más jövedelemformákkal összeegyeztethető megfelelő fogyatékossági ellátásba;

7.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákat a gazdasági kormányzás minden szakaszában rögzíteni és általánosan érvényesíteni kell; hangsúlyozza, hogy a munkaviszonyok terén biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget, a megkülönböztetésmentességet és a társadalmi egyenlőséget; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a szegénység minden formájának elnőiesedésével, különösen az elnőiesedett ágazatokon belül a munkafeltételek javítása révén; a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő szakpolitikák uniós szintű megerősítését szorgalmazza, ami elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a megélhetési költségekkel kapcsolatos válság hatása ne fokozza a nemek közötti egyenlőtlenségeket;

8.  demokratikusabb európai szemesztert szorgalmaz, amelynek keretében a Parlamentet szorosan bevonják különösen a makrogazdasági és szociálpolitikai prioritások meghatározásába; úgy véli, hogy az európai szemeszter felülvizsgált folyamatának a rendes jogalkotási eljárást kell követnie, és arról a Tanács és a Parlament között kellene megállapodni; kéri a Bizottságot, hogy az Unióban a szolidaritáson, az integráción, a társadalmi igazságosságon és konvergencián, a nemek közötti egyenlőségen, a magas színvonalú közszolgáltatásokon, többek között a mindenki számára elérhető minőségi közoktatási rendszeren, a minőségi foglalkoztatáson és a fenntartható fejlődésen alapuló gazdasági kormányzási struktúrát dolgozzon ki;

9.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi válság súlyos társadalmi és munkaerőpiaci hatásai miatt, különös tekintettel a fiatalokra; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák minden fiatal európai számára az oktatáshoz, a képzéshez, a fizetett gyakornoki állásokhoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférést; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kezeljék prioritásként a munkanélküliség elleni küzdelmet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszközt (SURE) a többek között a csökkentett munkaidős foglalkoztatás, a munkavállalók jövedelme és az energiaárak emelkedése miatt ideiglenesen elbocsátott munkavállalók támogatása és az aszimmetrikus sokkok hatásainak enyhítése érdekében;

10.  támogatja egy olyan fenntartható, inkluzív és reziliens növekedési modell felé való elmozdulást, amely támogatja a felfelé irányuló társadalmi konvergenciát és megerősíti az uniós gazdaság és társadalom fenntartható fejlődését és rezilienciáját; üdvözli a szociális jogok európai pillérének teljes körű végrehajtása terén ebben az évben elért eredményeket, de még mindig várja a teljes körű végrehajtást, beleértve a 2030-ra vonatkozó kiemelt célokat, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvet, valamint az igazságos zöld és digitális átállásra összpontosító jövőorientált beruházások előmozdítását, erős szociális dimenzióval, beleértve a nemek közötti egyenlőséget is;

11.  annak biztosítására kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ipar és a szuverenitás támogatását célzó jövőbeli uniós finanszírozási kezdeményezések hosszú távú, fenntartható növekedést és társadalmi haladást biztosítsanak; elengedhetetlennek tartja, hogy minden jövőbeli finanszírozási eszközbe beépüljenek az alábbi lényeges szempontok:

12.  tudomásul veszi a felülvizsgált európai szemeszter folyamatát, amely szélesebb körű és megerősített többoldalú felügyeletet biztosít a fenntarthatóság és a kulcsfontosságú beruházások biztosítása érdekében, miközben biztosítja a költségvetési stabilitást, és figyelembe veszi a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveken keresztül megvalósuló reformokat és beruházásokat, valamint a tiszta energiára való átállást a REPowerEU és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai révén; úgy véli, hogy az európai költségvetési szabályoknak lehetővé kell tenniük a szükséges közberuházásokat és a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való méltányos átállás finanszírozását, valamint a szociális jogok európai pillére elveinek megfelelő végrehajtását; hangsúlyozza, hogy bár észszerű időn belül csökkenteni kell az államadósságot, a kisebb vagy jobban eladósodott tagállamoknak rugalmasabb egyéni kiigazítási pályákra van szükségük, amelyek elegendő költségvetési mozgásteret biztosítanak számukra a társadalmilag igazságos zöld és digitális átálláshoz szükséges beruházások és reformok végrehajtásához oly módon, hogy senki ne maradjon le; emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségvállalásukra, hogy reformokat és olyan beruházásokat hajtanak végre, amelyek hozzájárulnak az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójához, valamint a fenntartható és inkluzív növekedéshez, enyhítik a válság szociális és gazdasági hatásait, különösen a kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt hatásokat, valamint nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveik révén hozzájárulnak a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához; hangsúlyozza elkötelezettségüket e végrehajtás uniós és nemzeti szinten történő folytatása mellett az egyenlőtlenségek csökkentése, a tisztességes bérek védelme, a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem, valamint a gyermekszegénység elleni küzdelem és a társadalmi kirekesztés kockázatának kezelése érdekében, a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia és a minőségi munkahelyteremtés előmozdítása érdekében;

13.  emlékeztet arra, hogy az európai szemeszter keretében még jobban figyelembe kell venni a szociális jogok európai pillérének elveit, többek között a gyermekgondozásra és a gyermekek támogatására vonatkozó 11. elvet; hangsúlyozza, hogy az ingyenes, hozzáférhető és minőségi szolgáltatások, például a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az oktatás, az egészségügy, valamint a megfelelő lakhatáshoz és az egészséges táplálkozáshoz való hozzáférés az esélyegyenlőség biztosításának, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem nélkülözhetetlen feltételei; megjegyzi, hogy a gyermekszegénység kezelése az európai gyermekgarancia nemzeti szintű végrehajtása mellett megfelelően finanszírozott, átfogó és integrált intézkedéseket igényel; megismétli felhívását az európai gyermekgarancia finanszírozásának növelésére egy legalább 20 milliárd eurós célzott költségvetéssel, valamint arra irányuló felhívását, hogy a tagállamok az ESZA+-források legalább 5%-át a gyermekszegénység elleni küzdelemre és a gyermekek jólétének előmozdítására fordítsák;

14.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az európai szemeszter szociális dimenzióját és a szociális jogok európai pillérének végrehajtását, különösen a gazdasági kormányzás felülvizsgálatának és a mentesítő záradék közelgő deaktiválásának fényében; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy eszköz előterjesztését a szociális konvergencia keretrendszeréről, amellyel nyomon követhetők a szociális konvergenciát érintő kockázatok, megelőzhető, hogy más szakpolitikai intézkedések vagy gazdasági sokkhatások negatív szociális tovagyűrűző hatást gyakoroljanak a felfelé irányuló szociális konvergenciára, feltárhatók a szociális jogok európai pillérének megfelelő végrehajtását potenciálisan hátráltató tényezők, és szociális célok határozhatók meg; úgy véli, hogy a társadalmi megosztottság kockázatait bele kell építeni az országspecifikus ajánlásokba, és figyelembe kell venni a költségvetési kiigazítási pályák meghatározásakor;

15.  hangsúlyozza, hogy köz- és magánberuházásokra van szükség a minőségi munkahelyteremtés fokozása és a kkv-k támogatása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fejlesszék a munkaerő megfelelő készségeit és képesítéseit, hogy lépést tudjanak tartani a szakképzett munkavállalók iránti kereslettel a zöld és digitális átállás során; továbbra is támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a szociális párbeszéd folyamatainak és a kollektív tárgyalások hatókörének előmozdítása és ösztönzése révén javítsa a munkakörülményeket és az európai munkáltatók és munkavállalók védelmét; üdvözli, hogy a Bizottság a 2020–2021-es országspecifikus ajánlásokba szociális párbeszédre és kollektív tárgyalásokra vonatkozó rendelkezéseket épített be; sajnálja, hogy amíg 2020-ban 15 országspecifikus ajánlásban szerepelt a szociális párbeszéd, addig 2022-ben csak kettőben; sürgeti a Bizottságot, hogy a tisztességes bérek kollektív tárgyalásokon keresztüli biztosítása érdekében az európai szemeszter keretében és különösen az országspecifikus ajánlásokban támogassa a kollektív tárgyalásokat, a munkahelyi demokráciát és a szociális párbeszédet;

16.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy jobban értékeljék azon meglévő és új szakpolitikák és reformok elosztási hatását, amelyeket az európai szemeszter folyamatán keresztül nyomon követnek; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti reformprogramok kapcsán határozzon meg elosztási hatás vizsgálatára vonatkozó követelményeket; rámutat arra, hogy a költségvetési konszolidáció csak akkor lehet igazságos és fenntartható, ha az átcsoportosított kiadások vagy a bevételeken belüli hangsúlyáthelyezések elosztási hatása jól kalibrált, és hozzájárul a társadalmi, gazdasági és regionális egyenlőtlenségek csökkentéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon módszertant és egyértelmű célokat a minőségi munkahelyek létrehozása tekintetében; emlékezteti a tagállamokat azon követelményekre, hogy a nemzeti reformprogramokban ki kell fejteni, hogy az intézkedések várhatóan hogyan járulnak hozzá a nemek közötti egyenlőséghez és a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőséghez, valamint e célkitűzések általános érvényesítéséhez;

17.  attól tart, hogy a felülvizsgált szociális eredménytábla nem fedi le megfelelően a szociális jogok európai pillérének 20 alapelvét; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fontolja meg a szociális eredménytábla további felülvizsgálatát és javítását, megfelelő mutatók beépítésével, például a szociális jóléttel, valamint az adatok különböző tényezők – például nem, életkor és jövedelem – szerinti bontásával, hogy dinamikus értékelés révén azonosítani lehessen a társadalmi különbségeket és a politikák által a különböző csoportokra, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévőkre gyakorolt hatásokat; felhívja a figyelmet az egyenlőtlenségek tendenciáit és okait tükröző mutatók – például az esélyegyenlőségre, a jó minőségű foglalkoztatásra, a javak elosztására, a jó minőségű közszolgáltatásokhoz, többek között az energiához, a vízhez és víziközmű-szolgáltatáshoz való egyetemes hozzáférésre, a megfelelő nyugdíjakra, a hajléktalansági rátára, a minimáljövedelmi rendszerekre, a foglalkozási megbetegedésekre (beleértve a mentális egészségügyi problémákat is) és a munkanélküli ellátásokra vonatkozó mutatók –, valamint a környezetkárosodás és az éghajlatváltozás társadalmi hatásait mérő mutatók beillesztésének fontosságára; emlékezteti a Bizottságot, hogy „a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek” mutatója nem ragadja meg az egyenlőtlenségek tágabb és összetettebb okait;

18.  tudomásul veszi a Bizottság közleményét, amely a gazdasági kormányzási keret felülvizsgálatára irányul, és amelynek célja az adósság fenntarthatóságának megerősítése, valamint a fenntartható és inkluzív növekedés beruházások és reformok révén történő fokozása; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, milyen kiadásokra és beruházásokra van szükség a hosszú távú társadalmi-gazdasági célkitűzések eléréséhez és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv mérföldköveinek való megfeleléshez; úgy véli, hogy az adórendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok csökkentsék az egyenlőtlenségeket, mozdítsák elő a méltányosságot és védjék a háztartásokat, továbbá kiegyensúlyozottnak kell lenniük a rendszerek méltányosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tagállamokon belüli gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése és az adóbevételek beszedésének javítása érdekében hozzanak valódi intézkedéseket az adókikerülés és az adócsalás elleni fellépés céljából; emlékeztet arra, hogy az Európai Unión belül a nagy multinacionális vállalatokra vonatkozó tényleges minimum-adómérték hozzájárulhat az adódömping problémájának kezeléséhez, és biztosíthatja, hogy minden vállalat megfizesse az EU-ban folytatott tevékenységeiből származó nyereség után fizetendő adó rá eső méltányos részét;

19.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi gazdasági helyzet, a közeljövőre vonatkozó előrejelzések és az inflációt el nem érő mértékű béremeléseknek az uniós életszínvonalra gyakorolt hatása miatt; úgy véli, hogy a vásárlóerő növelése a további gazdasági fellendülés biztosításának egyik módja, de a bérek növekedése általában nem fog lépést tartani az inflációval az elkövetkező évben, így a munkavállalók elveszítik vásárlóerejüket; emlékeztet arra, hogy a tisztességes bérek alapvető eszközt jelentenek annak elősegítése terén, hogy a háztartások lépést tudjanak tartani az emelkedő energiaárakkal; felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek az alacsony béreken és alacsony szintű munkakörülményeken alapuló versenypolitikák ellen, és mielőbb hajtsák végre a minimálbérekről szóló irányelvben(4) meghatározott rendelkezéseket, hogy a minimálbérek az ajánlásnak megfelelően az adott ország bruttó mediánbérének legalább 60%-ára vagy a bruttó átlagbér 50%-ára emelkedjenek; felhívja az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon az életkörülmények javításán, és kövesse nyomon a minimálbérek helyzetét, és gondoskodjon arról, hogy az alsó kategóriába tartozó bérek és különösen a minimálbérek tükrözzék a megélhetési költségek emelkedését; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő minimálbéreket, amelyek célja a tisztességes életszínvonal elérése, a dolgozói szegénység csökkentése, valamint a társadalmi kohézió és a felfelé irányuló társadalmi konvergencia előmozdítása és a nemek közötti bérszakadék csökkentése; hangsúlyozza, hogy a közepes jövedelmű háztartások arányának növelése érdekében ezeket az erőfeszítéseket a kollektív tárgyalások hatókörét kiterjesztő és a szakszervezeti tagság arányának növelését célzó politikákkal kell kombinálni;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az európai közbeszerzési irányelv lehetséges felülvizsgálatát annak érdekében, hogy megerősítse a kollektív tárgyalások hatókörét azáltal, hogy előírja a vállalatok számára a kollektív szerződések betartását, beleértve a szociális záradék megerősítését is, és részesítse előnyben azokat a vállalatokat, amelyek tiszteletben tartják a munkaügyi és szociális jogokat, kizárva a pályázatokból azokat a vállalatokat, amelyeket a szakszervezetekkel szembeni visszaélésszerű gyakorlatok miatt szankcionáltak;

21.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak tisztességes béreket és minőségi munkahelyeket, valamint tisztességes munkakörülményeket, és mozdítsák elő a jó fizikai és mentális egészséget, nem utolsósorban a munkahelyi biztonságon keresztül; ezzel összefüggésben emlékeztet a munka és a magánélet közötti egyensúly és a lecsatlakozáshoz való jog fontosságára, különösen most, amikor a távmunka fejlődésével egyre inkább elmosódnak a szakmai környezet és a magánélet közötti határok; üdvözli a bérek átláthatóságáról szóló irányelv(5) vonatkozásában a Tanács és a Parlament között létrejött megállapodást, és az irányelv gyors végrehajtását szorgalmazza; kéri a tagállamokat, hogy az egyenlő értékű munkát objektív, nemi szempontból semleges kritériumok alapján értékeljék;

22.  üdvözli a Szociális Klímaalap elfogadásáról szóló megállapodást mint ambiciózus kezdőlépést, amely a kibocsátáskereskedelem épületekre és közúti közlekedésre való kiterjesztése által a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, közlekedési felhasználókra és mikrovállalkozásokra gyakorolt hatások kezelésére szolgál; hangsúlyozza, hogy a megállapodás általános célkitűzése, hogy hozzájáruljon a klímasemlegesség felé vezető igazságos átmenethez, amely senkit sem hagy hátra; további eszközöket szorgalmaz az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás különböző jövedelmi csoportokra gyakorolt egyenlőtlen hatásainak, valamint társadalmaink klímasemlegesség elérését célzó átalakítása társadalmi következményeinek kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy sürgősen olyan eszközöket kell elfogadni, amelyek lehetővé teszik, hogy a társadalom minden rétege élvezhesse az éghajlat-semleges gazdaság előnyeit, és amelyek megvédik a háztartásokat és a kiszolgáltatott helyzetben lévő közlekedési felhasználókat és mikrovállalkozásokat mind az éghajlatváltozás, mind a környezetszennyezés hatásaitól; kitart amellett, hogy a szociális és környezetvédelmi politikákat és célkitűzéseket a gazdasági politikákkal és célkitűzésekkel egyenrangúan kell integrálni; ebben az értelemben meg van győződve arról, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum elavult, és nem biztosítja sem a szükséges rugalmasságot, sem a szükséges struktúrát ahhoz, hogy az EU-ban egy fenntartható fejlődésen és társadalmi haladáson alapuló új gazdasági kormányzási keret jöjjön létre; kéri a Bizottságot az egészséghez és az egészséges környezethez való jog uniós szintű védelmére, mivel ez a jog alapvető fontosságú a legtöbb egyéb alapvető jog érvényesítéséhez, és az inkluzív átmenet megvalósításához;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támaszkodjanak a Szociális Klímaalapra és uniós finanszírozási támogatással teremtsék meg a zöld szociális védelmi rendszerek nemzeti szintű fejlesztésének alapjait annak érdekében, hogy a zöld politikák munkahelyekre és életkörülményekre gyakorolt mellékhatásainak kezelésével erősítsék az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás hatásaival szembeni társadalmi rezilienciát, valamint biztosítsák, hogy az érintett közösségek teljes mértékben felkészüljenek az új munkaerőpiacra; rámutat arra, hogy e rendszerek esetében a következő szempontokat lehetne figyelembe venni:

24.  nangsúlyozza, hogy a kkv-k támogatása – többek között a szükségtelen adminisztratív terhek csökkentése – alapvető fontosságú annak biztosítása érdekében, hogy tevékenységeiket teljes mértékben a zöld átálláshoz tudják igazítani, és megtarthassák munkaerejüket, különösen az induló vállalkozások esetében, megőrizve ugyanakkor a munkavállalók és a környezet legmagasabb szintű védelmét, és segítve az európai munkáltatókat abban, hogy beruházzanak a fenntartható növekedésbe és a minőségi munkahelyteremtésbe;

25.  kiemeli az uniós munkáltatókra nehezedő szabályozási terheket és azok versenyképességre, növekedésre és minőségi munkahelyek létrehozására gyakorolt kedvezőtlen potenciális hatását; továbbra is támogatja az „egy be, egy ki” elvet, és kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan ambiciózusabb minőségi jogalkotási programot, amely csökkentené az uniós munkáltatókra nehezedő szabályozási terheket;

26.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon irányelvet a távmunka feltételeinek az Unióban mindenütt érvényesülő szabályozása, valamint a tisztességes munkakörülmények és foglalkoztatási feltételek digitális gazdaságban való biztosítása céljából; úgy véli, hogy a lecsatlakozáshoz való jog elengedhetetlen a munkavállalók és az önálló vállalkozók mentális jólétének biztosításához, nem utolsósorban a női munkavállalók és az atipikus munkavégzési formákban dolgozó munkavállalók számára, és azt ki kell egészíteni a munkával kapcsolatos pszichoszociális kockázatokkal és a munkahelyi jólléttel kapcsolatos irányelvvel; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva tegyen javaslatot a minimumszabályokról és feltételekről szóló irányelvre annak biztosítása érdekében, hogy minden munkavállaló hatékonyan gyakorolhassa a lecsatlakozáshoz való jogát; kiemeli, hogy a Bizottságnak a mentális egészség átfogó megközelítésére vonatkozó, júniusban közzéteendő kezdeményezése kiváló alkalmat jelent a fent említett irányelvek bevezetésére;

27.  kiemeli, hogy a munkaképes korú népesség csökkenésével összefüggésben alapvető fontosságúak azok a szakpolitikák, amelyek több embert vonnak be a munkaerőpiacra; úgy véli, hogy a migránsok munkaerőpiaci integrációja kedvező hatással lesz a munkaerő-kínálatra, csökkenti a munkaerőhiányt és támogatja a magasabb foglalkoztatási rátákat(6); megjegyzi azonban, hogy a migráns munkavállalók továbbra is egyenlőtlen bánásmóddal és munkaerő-kizsákmányolással szembesülnek; hangsúlyozza, hogy minden migráns munkavállalót meg kell védeni a kizsákmányolással szemben, többek között az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való tényleges hozzáférésük garantálása révén; úgy véli, hogy ezt más olyan szakpolitikákkal kell kombinálni, amelyek lehetővé teszik a munkával töltött egészségesebb életszakaszt, javítják a munkafeltételeket és a munkaerőpiacokat jobban a munkavállalók változó igényeihez igazítják életük során;

28.  a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok európai szemeszterbe való jobb bevonását és a fiatalok és idősek foglalkoztatását támogató intézkedések végrehajtását szorgalmazza, továbbá a fogyatékossággal élő személyek számára jobb lehetőségeket, a megkülönböztetés megelőzéséhez pedig hatékony eszközöket kér; hangsúlyozza a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára irányuló intézkedések fontosságát, beleértve a nyelvtanulást is, mivel ez képezi a kommunikáció alapját az üzleti tevékenység valamennyi területén, lehetővé téve a szakképzésben és átképzésben való részvételt a vonatkozó kompetenciák fejlesztése érdekében;

29.  kiemeli, hogy a munkáltatóknak a vállalaton belül a fiatalok és az idősek körében mindkét irányban elő kell mozdítaniuk a generációk közötti kapcsolatokat és a generációk közötti tanulást; hangsúlyozza, hogy az idősebb munkavállalók segíthetnek a vállalkozásoknak olyan új termékeket és szolgáltatásokat kifejleszteni, amelyek célja, hogy kreatívabb és produktívabb módon alkalmazkodjanak az idősödő társadalom igényeihez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre ösztönzőket a generációk közötti tudásátadás ösztönzésére, valamint tegyenek a fiatalok foglalkoztatását és a nyugdíjba vonulást megelőző átmenetet elősegítő intézkedéseket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szakpolitikák értékelése során az ifjúsági szervezetekkel konzultálva vegyék figyelembe a fiatalokra gyakorolt lehetséges hatásokat;

30.  aggodalmát fejezi ki a korai iskolaelhagyók nagy száma miatt, akiknél fennáll a veszélye annak, hogy később munkanélkülivé válnak és tovább táplálják a generációs szegénység ördögi körét, mivel 2021-ben az Unióban a fiatal férfiak 11,4%-a, illetve a fiatal nők 7,9%-a hagyta el korán az oktatást és a képzést; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, a civil társadalommal és az érintett érdekelt felekkel együtt koordinálja a gyermekek és fiatalok iskolában tartását célzó megfelelő megoldások végrehajtását; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a fiatalok fizetett, minőségi és befogadó szakmai gyakorlatokhoz és tanulószerződéses gyakorlati képzésekhez való hozzáférését; kitart amellett, hogy biztosítani kell, hogy a fiatalok megfelelő és minőségi munkatapasztalathoz jussanak első munkahelyükön, és hogy lehetőségeket kapjanak továbbképzésre és új képesítésekre vagy tanúsítványokra; elítéli a fiatalok munkájának kihasználását és jogaik megsértését jelentő nem fizetett szakmai gyakorlatok alkalmazását, és arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Parlamenttel együttműködve és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva tiltsák be a fizetetlen szakmai gyakorlatokat és tegyenek javaslatot egy közös jogi keretre, amely a kizsákmányoló gyakorlatok elkerülése érdekében biztosítja a szakmai gyakorlatok és a tanulószerződéses gyakorlati képzések méltányos díjazását; elítéli a nulla órás szerződések gyakorlatát, és kéri a tagállamokat, hogy támogassák a fogyatékossággal élő fiatalok számára szakmai gyakorlatot és tanulószerződéses gyakorlati képzést biztosító munkáltatókat; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a meglévő európai eszközöket, például a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerét és a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerét, és határozzon meg minőségi kritériumokat a fiataloknak tett ajánlatokra vonatkozóan, ideértve a gyakornokok méltányos díjazásának elvét, a szociális védelemhez való hozzáférést, a fenntartható foglalkoztatást és a szociális jogokat;

31.  aggodalmát fejezi ki az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) szakképzési politikára vonatkozó elemzései és ajánlásai, illetve az uniós és nemzeti szinten végrehajtott politikák közötti eltérések miatt, amelyek a hatékonyság hiányához vezethetnek; felhívja a figyelmet a Cedefop jelentéseiben foglalt adatokra, amelyek szerint számos európai munkahelyen kihasználatlanok a készségek, túlképzés áll fenn, alacsony a készségek iránti kereslet és korlátozott az összetettség mértéke, valamint a digitális készségek szintje viszonylag alacsony Európában, ami akadályozhatja a digitális átállást és Európa versenyképességét; felhívja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan javaslatokat és koordináljon olyan szakpolitikai intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a digitálisan összetettebb munkahelyek számának növeléséhez, és megkönnyítik a munkavállalók digitális továbbképzését előmozdító ösztönzők kialakítását; ideértve a képzést és az egész életen át tartó tanulást; kiemeli, hogy az ilyen kezdeményezéseknek a kiszolgáltatott csoportokat és kisebbségeket is meg kell célozniuk annak érdekében, hogy mindenki számára megkönnyítsék a munkaerőpiachoz való hozzáférést, mivel az uniós munkaerő 45%-a úgy véli, hogy munkahelyén az új digitális technológiák miatt új ismeretekre és készségekre van szükségük;

32.  emlékeztet arra, hogy a jó minőségű munkahelyek létrehozása és a munkahely-megtartási stratégiák végrehajtása az egyik legjobb módja a képzett munkaerő vonzásának, valamint a munkáltatók arra való ösztönzésének, hogy beruházzanak a munkavállalóikba; emlékeztet arra, hogy a Cedefop jelentései hangsúlyozzák, hogy a (többek között a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés miatt jelentkező) munkaerő-felvételi nehézségek jelentős mértékben a munkahelyek rossz minőségét, az emberközpontú HR-politika hiányát és a kiaknázatlan munkahely-kialakítási lehetőségeket is tükrözik; felhívja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá az Európában meglévő kompetenciahiányok kezeléséhez, és a Cedefop megállapításainak fényében vizsgálja felül továbbképzési és átképzési politikáit; kiemeli, hogy égetően szükséges fokozottabban támogatni az egész életen át tartó képzést és a szakmai átképzést azzal a 2030-ra kitűzött céllal összhangban, hogy évente a felnőttek legalább 60%-a részt vegyen valamilyen képzésben;

33.  hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiaci igények előrejelzése növeli a gazdaságok rezilienciáját, ami aktív munkaerőpiaci politikákat, folyamatos tovább- és átképzést és erős szociális védelmi rendszereket igényel; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy munkaerőhiányról számoltak be számos szakmában, különösen a természettudományos, a technológiai, a műszaki tudományos és a matematikai képesítésekkel, az oktatással és az egészségüggyel kapcsolatos szakmákban; hangsúlyozza, hogy javítani kell e szakmák munkakörülményeit, ami hozzájárulna a munkaerőhiány csökkentéséhez is, valamint hogy meg kell erősíteni az uniós oktatási programokat, támogatva a munkavállalók és a tanárok megfelelő készségek képzésére irányuló erőfeszítéseit;

34.  kéri, hogy az EU zöld iparstratégiája biztosítsa, hogy a jövő munkahelyei ne csak zöldek, hanem mindenekelőtt tisztességesek és jól fizetettek legyenek, jó munkakörülményeken alapuljanak, és társuljon hozzájuk munkahelyi biztonság és egészségvédelem, szilárd szociális védelem és nemek közötti egyenlőség; kéri továbbá, hogy az EU iparstratégiája biztosítsa, hogy az emberek képzettségüknek és igazolt kompetenciáiknak megfelelő díjazásban részesüljenek; hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a társadalmi és gazdasági konvergencia előmozdítása, valamint az állami beruházások és támogatások terén a tagállamok eltérő költségvetési kapacitásai miatt növekvő szakadék megelőzése érdekében; kéri a tagállamokat, hogy használják ki az Igazságos Átmenet Alapot, valamint más vonatkozó uniós alapokat és platformokat annak biztosítása érdekében, hogy a zöld átállás következtében megszűnő munkahelyeket ugyanazokon a területeken minőségi munkahelyek váltsák fel; kiemeli ezzel összefüggésben a körforgásos gazdaságban rejlő lehetőségeket, valamint azt, hogy a közbeszerzési eljárásoknak szerepet kell játszaniuk a kollektív tárgyalások és a jó munkakörülmények előmozdításában; hangsúlyozza, hogy az elkövetkező években az uniós zöld iparpolitika a munkahelyteremtés egyik fő forrásává válhat Európában, mind az újonnan megjelenő, mind a hagyományos ágazatokban, ami azt tükrözi, hogy a fenntartható gazdasági tevékenységek munkaintenzívebbek, mint az általuk felváltott tevékenységek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós ipari terv képes legyen elősegíteni az igazságos átmenet és célkitűzései megvalósítását, többek között a tisztességes munkakörülményeket és jó fizetést biztosító minőségi munkahelyek létrehozását, a kollektív tárgyalások előmozdítását és a kollektív szerződések tiszteletben tartását;

35.  emlékeztet az európai, nemzeti és ágazati szociális partnereknek a változásokra való felkészülésben betöltött kulcsfontosságú szerepére; kiemeli, hogy az igazságos átmenet biztosítása érdekében a szakszervezeteket és a munkavállalók képviselőit tájékoztatni kell és szorosan be kell vonni a döntéshozatal minden szintjén; kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti tervek (nemzeti reformprogramok, stabilitási/konvergenciatervek vagy nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek) kidolgozása és végrehajtása során konzultáljanak a szociális partnerekkel; hangsúlyozza, hogy a kollektív tárgyalások alapvető szerepet játszanak a legmagasabb szintű munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normáknak, a releváns készségek fejlesztésének és a változásokra való stratégiai felkészülésnek a biztosításában; hangsúlyozza, hogy az európai és nemzetközi emberi jogok minden munkavállalónak garantálják az ahhoz való jogot, hogy szakszervezetet szervezzenek, alapítsanak és hozzá csatlakozzanak, kollektív tárgyalásokon vegyenek részt, jogaik védelme érdekében kollektíven lépjenek fel és a kollektív szerződések által biztosított védelemben részesüljenek; kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg a kollektív tárgyalásokat akadályozó nemzeti jogszabályokat, többek között azáltal, hogy szervezés, információmegosztás és konzultáció céljából biztosítják a szakszervezetek munkahelyekre való bejutását, ily módon erősítve a munkavállalók képviseletét;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Eurofound, The cost-of-living crisis and energy poverty in the EU: Social impact and policy responses – Background paper, 2022. (2) Eurostat: Key Figures on European Businesses [Főbb adatok az európai vállalkozásokról], 2022. évi kiadás, 10. o. (3) Social Europe: Eurobarometer survey shows Europeans support stronger social policies and more social spending. (4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041 irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről (HL L 275., 2022.10.25., 33. o.). (5) Javaslat a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szóló irányelvre (COM(2021)0093). (6) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Migrant_integration_statistics