Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciájára (COP 21) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban, Franciaországban megrendezett 11. konferenciájára (CMP11), valamint a COP21-en az 1/CP.21. sz. határozattal elfogadott Párizsi Megállapodásra, különösen pedig annak 2. cikkére, valamint a 6. cikk (2) bekezdésére és a 6. cikk (4) bekezdésére,

—  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményre (UNCBD);

—  tekintettel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezményre (UNCCD);

—  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

—  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseire, különösen az 1,5°C-os globális felmelegedésről szóló, 2018. október 8-i különjelentésére, annak hatodik értékelő jelentésére, és azt összefoglaló, „Éghajlatváltozás 2021: Természettudományos alapok” című, 2021. augusztus 9-i jelentésre,

—  tekintettel az IPCC „Éghajlatváltozás 2022: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség” című, 2022. február 28-i jelentésére, az „Éghajlatváltozás 2022: Az éghajlatváltozás enyhítése” című, 2022. április 4-i jelentésére, az éghajlatváltozás óceánokra és a krioszférára gyakorolt hatásáról szóló, 2019. szeptember 24-i különjelentésére, valamint az éghajlatváltozás óceánokra és a krioszférára gyakorolt hatásáról szóló, 2019. augusztus 8-i különjelentésére,

—  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—  tekintettel a fenntartható szénkörforgásról szóló, 2021. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2021)0800),

—  tekintettel a „Fenntartható szénkörforgás – karbongazdálkodás” című, 2021. december 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0450),

—  tekintettel a „Fenntartható szénkörforgás a klímasemleges Unió 2050-ig történő megvalósításáért” című, 2021. december 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0451),

—  tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2021/1119 rendeletre (európai klímarendelet)(1) és különösen annak 32. cikkére,

—  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2022. április 6-i (EU) 2022/591 európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

—  tekintettel a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP-stratégiai terv) nyújtott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2021. december 2-i (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

—  tekintettel az (EU) 2018/841 rendeletnek a hatály, a megfelelési szabályok egyszerűsítése, a 2030-ra vonatkozó tagállami célértékek meghatározása, továbbá a földhasználati, erdőgazdálkodási és mezőgazdasági ágazat klímasemlegességének 2035-ig történő közös megvalósítására irányuló kötelezettségvállalás tekintetében, valamint az (EU) 2018/1999 rendeletnek az ellenőrzés, a jelentéstétel, az előrehaladásra vonatkozó nyomon követés és a felülvizsgálat javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. július 14-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról kialakított álláspontjára(4) (COM(2021)0554),

—  tekintettel „A termelőtől a fogyasztóig stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381) és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2021. október 20-i állásfoglalásra(5),

—  tekintettel a Bizottság „Technikai útmutató – eredményalapú karbongazdálkodási mechanizmusok létrehozása és végrehajtása az EU-ban” című, 2021. április 29-i tanulmányára,

—  tekintettel a Bizottságnak „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0380), és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2021. június 9-i állásfoglalásra(6),

—  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiáról szóló, 2021. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2021)0572),

—  tekintettel a Bizottságnak a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló 2020. október 14-i közleményére (COM(2020)0663) és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2021. október 21-i állásfoglalásra(7),

—  tekintettel a Bizottság „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i közleményére (COM(2020)0098) és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2021. február 10-i állásfoglalásra(8),

—  tekintettel a Bizottságnak „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című, 2021. február 24-i közleményére (COM(2021)0082), és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2020. december 17-i állásfoglalásra(9),

—  tekintettel „Az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési terv” című, 2021. március 25-i bizottsági közleményre (COM(2021)0141) és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2022. május 3-i állásfoglalásra(10),

—  tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia – Az egészséges talaj előnyeinek kihasználása az emberek, az élelmiszerek, a természet és az éghajlat szempontjából” című, 2021. november 17-i bizottsági közleményre (COM(2021)0699), és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2021. április 28-i állásfoglalásra(11),

—  tekintettel „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0667) és a Parlament által ebben a témában elfogadott, 2020. július 10-i állásfoglalásra(12),

—  tekintettel a talajvédelemről szóló, 2021. április 28-i állásfoglalására(13),

—  tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(14),

—  tekintettel a Bizottság „Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára – Az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek 2040-ig történő megvalósítása felé” című közleményére (COM(2021)0345),

—  tekintettel a Bizottság „Ajánlások a tagállamok számára a közös agrárpolitikára vonatkozó stratégiai tervüket illetően” című közleményére (COM(2020)0846),

—  tekintettel a Bizottságnak a tagállamok KAP stratégiai terveiről szóló, észrevételeket tartalmazó leveleire,

—  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A »szennyező fizet« elv alkalmazása következetlen az Unió környezetvédelmi politikáiban és fellépésében” című, 12/2021. számú különjelentésére,

—  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Közös agrárpolitika és éghajlat-politika: Az uniós éghajlat-politikai kiadások fele a közös agrárpolitikához kapcsolódik, ám a mezőgazdasági üzemek kibocsátásai mégsem csökkennek” című, 16/2021. számú különjelentésére,

—  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a kibocsátási szakadékról szóló, 2021. október 26-i jelentésére(15),

—  tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) a biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló, 2019. május 31-i globális értékelő jelentésére(16),

—  tekintettel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által az Európában és a Földközi-tenger térségében a kék szén ökoszisztémákkal kapcsolatos projektek létrehozásáról kiadott kézikönyvre,

—  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság megbízásából készült, „Karbongazdálkodás – a mezőgazdaság felkészítése 2030-ra” című, 2021. november 30-i tanulmányra(17),

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére a fenntartható szénkörforgás helyreállításáról (NAT/846-EESC-2021),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0066/2023),

A.  mivel az európai zöld megállapodás legkésőbb 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességre irányuló törekvéseivel összhangban a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállást a mezőgazdasági és élelmiszer-politikák központi részévé kell tenni; mivel a karbongazdálkodás magában hordozza a lehetőséget, hogy hozzájáruljon az EU éghajlattal és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseihez, valamint támogassa a fenntartható élelmiszer-termelést;

B.  mivel a különböző szénkörforgások eltérő módon reagálnak, és ezért külön kell kezelni őket; mivel a biológiai szénelnyelők nagyobb mértékű használatát oly módon kell megvalósítani, hogy az előmozdítsa a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat; mivel a természet helyreállítása kritikus fontosságú a többszörös globális válságokra való reagálás szempontjából; mivel a kedvezményezettek által önkéntesen igénybe vehető karbongazdálkodási rendszerek hozzájárulhatnak az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzések megvalósításához, biztosítva, hogy végrehajtásuk kevésbé legyen bürokratikus;

C.  mivel az önkéntes szén-dioxid-piacok volatilisek, és nem ösztönzik a földkezelőket azzal, hogy tisztességes árat kínálnak nekik a tárolt szén-dioxid egységekért;

D.  mivel az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak elkerülése mindenekelőtt azon múlik, hogy a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzuk a légköri üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását, többek között olyan technológiák alkalmazásával, mint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), amennyiben más csökkentési lehetőségek nem valósíthatók meg, továbbá ezen túlmenően a légkörben már jelen lévő szén-dioxid eltávolításától fog függeni, ami például olyan technológiákkal valósítható meg, mint a szén-dioxid-eltávolítás;

E.  mivel a szén-dioxid-eltávolítás növelése szükséges ahhoz, hogy legkésőbb 2050-ig egyensúlyt érjünk el az ÜHG uniós szintű kibocsátása és az EU-n belüli eltávolítása között, és ezt követően negatív kibocsátást érjünk el; mivel drasztikusan csökkenteni kell az EU fosszilis tüzelőanyagoktól való függését; mivel a szén-dioxid-eltávolítás továbbra is korlátozottabb, mint az abszolút csökkentés, de kiegyensúlyozhatja az elkerülhetetlen kibocsátásokat, ha nem áll rendelkezésre közvetlen kibocsátáscsökkentési lehetőség;

F.  mivel a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás elsődleges célja a természetes nyersanyagok (például az élelmiszer és a biomassza) rendelkezésre állásának biztosítása;

G.  mivel a biogén szénkörforgás olyan természetes folyamat, amelyet erősen befolyásol az ember tevékenysége, és amelynek fenntarthatónak kell lennie ahhoz, hogy a szenet eltávolítsák a légkörből; mivel a szakpolitikáknak különbséget kell tenniük a fosszilis és biogén szénkörforgás között annak érdekében, hogy a fosszilis szén-dioxid-kibocsátás a lehető leghamarabb a nullához közelítsen;

H.  mivel a szárazföldi szénelnyelőkön alapuló rövid ciklusú eltávolítás és a geológiai tároláson alapuló hosszú ciklusú eltávolítás eltérő tárolási időtávval rendelkezik, amely a szárazföldi elnyelők esetében évtizedektől évszázadokig, a geológiai tárolás esetében pedig évezredektől évmilliókig terjed; mivel a rövid és a hosszú ciklusú eltávolítás a visszafordítás vagy szivárgás, a költségek és a telepítési időkeretek tekintetében is eltérő kockázattal jár;

I.  mivel a talaj egy rendkívül összetett ökoszisztéma, amelyekben a mikroorganizmusok számtalan módon lépnek kölcsönhatásba egymással és a növényekkel; mivel a talajtudományok legújabb eredményei azt mutatják, hogy a talaj élővilága a talajfunkciók elsődleges mozgatórugója, beleértve a szén körforgását is; mivel a talajban élő organizmusok fontos szerepet játszanak a szén talajban történő tárolásában;

J.  mivel az EU egész területén a talajban lévő szénkészletek több tényező következtében jelenleg aggasztóan csökkenő tendenciát mutatnak; mivel a jó minőségű talaj javítja az élelmiszer-termelő, vízszűrő és szénelnyelő képességet, így nemcsak az éghajlat stabilizálásához járul hozzá, hanem az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos szükségletek kielégítéséhez és a biológiai sokféleség helyreállításához is;

K.  mivel a mezőgazdasági talajok tényleges hatásmérséklési képességének előrejelzése nagy kihívást jelent a rendkívül sokféle lehetséges forgatókönyvek miatt, amelyek a gazdálkodási gyakorlatok összekapcsolásából, azok lehetséges alkalmazási területéből és az egyéb társadalmi-gazdasági tényezőkkel való kölcsönhatásokból adódnak; mivel a regeneratív mezőgazdaság mint az élelmiszer-termelés és a földgazdálkodás egyik megközelítése enyhítheti ezeket a kihívásokat, támogatva a föld és a talaj megfelelő kezelésén alapuló, rendkívül ellenálló mezőgazdasági rendszerre történő átállást;

L.  mivel az állandó gyepterületek – a tőzeglápokkal együtt – a legfontosabb mezőgazdasági szénelnyelők, amelyek területe továbbra is csökken, mivel a KAP kölcsönös megfeleltetési szabályai minden programozási időszakban lehetővé teszik e területek 5%-ának visszafordítását a referenciaév aktualizálása és az intézkedés túlságosan összesített nagyságrendű kezelése eredményeként;

M.  mivel a családi gazdaságok modellje létfontosságú az EU mezőgazdaságának és vidéki közösségeinek jövője szempontjából; mivel az EU-ban a 2005 és 2016 közötti, viszonylag rövid időszakban mintegy negyedével csökkent a gazdaságok száma, amelyek túlnyomó többsége kis családi gazdaság volt;

N.  mivel a szénmegkötési gyakorlatok, mint például a karbongazdálkodás, hozzájárulhatnak az új helyi munkalehetőségek elérhetőségéhez, a vidékfejlesztéshez és a vidéki területeken a társadalmi integráció javításához;

O.  mivel a fenntartható fogyasztási és termelési minták 2030-ig történő elérésére vonatkozó 12. fenntartható fejlődési célja is tartalmaz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére irányuló célokat a mezőgazdasági termelés, a feldolgozás, a betakarítás utáni kezelés, a tárolás, az elosztás és a fogyasztás során;

P.  mivel a tengeri és édesvízi ökoszisztémák – a tengeri és szárazföldi fajok széles körének szaporodóhelyeként és élőhelyeként – fontos ökológiai szerepet játszanak a tápanyag- és szénkörforgásban, a partvidék védelmében, valamint a helyi közösségek megélhetésének fenntartásában és jóllétének biztosításában;

Q.  mivel hatékony és szilárd szabályozási keretre és megfelelő finanszírozásra lesz szükség a szén-dioxid-leválasztási, -eltávolítási és -tárolási technológiák, valamint a szükséges CO2-infrastruktúra időben történő kereskedelmi forgalomba hozatalának és bevezetésének biztosításához;

R.  mivel a londoni jegyzőkönyv(18) tiltja a CO2 határokon átnyúló tengeri szállítását; mivel az e korlátozásra vonatkozó 2009. évi módosítást csak öt tagállam fogadta el;

I.Általános megfontolások

1.  hangsúlyozza, hogy a természetes és ipari szén-dioxid-eltávolítási megoldások korlátozott hatást fejtenek ki az ÜHG-kibocsátás kiegyensúlyozására, és ezek nem áshatják alá az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló ambiciózus célokat, amelyekhez a kibocsátás jelentős csökkentésére van szükség; hangsúlyozza az EU azon célkitűzését, hogy a gyors és kiszámítható kibocsátáscsökkentést helyezze előtérbe, és ezzel egyidejűleg az európai klímarendelettel összhangban fokozza a természetes nyelők általi eltávolítást; elismeri, hogy a fenntartható szénkörforgásra vonatkozó kezdeményezés hozzájárulhat a 2030-ra kitűzött legalább nettó 310 megatonna (Mt) uniós szén-dioxid-eltávolítási cél eléréséhez, figyelembe véve a fenntartható szénkörforgásról szóló bizottsági közleményben említett, jelentős károkozás elkerülését célzó elvet, valamint a kettős elszámolás elkerülésének és a környezeti integritás biztosításának szükségességét;

2.  óva int számos IPCC-forgatókönyvtől, amelyek nagymértékben támaszkodnak a jövőbeli szén-dioxid-eltávolításokra; úgy véli, hogy tekintettel az említett technológiákhoz kapcsolódó számos bizonytalanságra és a legtöbb technológiával együtt járó, a földhasználatot, a vízkészleteket, a biológiai sokféleség védelmét és az élelmezésbiztonságot érintő kockázatokra, prioritást kell adni az olyan forgatókönyveknek, amelyek minimalizálják a szén-dioxid-eltávolítás alkalmazását, például az alacsony energiaigényből kiinduló forgatókönyveknek; felszólítja az EU éghajlatváltozással foglalkozó független tanácsadó testületét, hogy az 1,5 °C-kal összeegyeztethető uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátási költségvetés értékelésekor helyezze előtérbe ezeket a forgatókönyveket, és gondosan mérlegelje a szén-dioxid-eltávolítási lehetőségek és technológiák társadalmi, környezeti és gazdasági szempontból tudatos alkalmazását;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a kibocsátáscsökkentés mellett a negatív kibocsátások elérésére is törekednie kell, hogy elkerülje az olyan jövőbeni negatív kibocsátásoktól való függőséget, amelyeket esetleg soha nem érnek el; ragaszkodik ahhoz, hogy a nettó nulla kibocsátás ne az EU végső éghajlati célkitűzése legyen, hanem egy lépcsőfok a nettó negatív kibocsátás eléréséhez vezető úton; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy a szén-dioxid-eltávolítás hogyan járulhat hozzá a nettó negatív kibocsátás eléréséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági termelők számára fontos hozzájárulásként határozza meg a legnagyobb abszorpciós potenciállal rendelkező gyakorlatok listáját, valamint hogy hajtson végre további beruházásokat a hozzáférhető és megfizethető szén-dioxid-eltávolítási technológiák fejlesztése terén; ragaszkodik ahhoz, hogy az eltávolításokat egy külön szén-dioxid-eltávolítási célkitűzésbe számítsák bele, hogy azok ne lassítsák a gazdaság egészére kiterjedő dekarbonizációs erőfeszítéseket;

4.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságnak és az erdőgazdálkodásnak jelentős szerepet kell játszania a földhasználati ágazatra vonatkozó uniós szén-dioxid-eltávolítási cél elérésében, és valamennyi gazdasági ágazathoz hasonlóan hozzá kell járulnia az EU klímasemlegességi céljához; hangsúlyozza, hogy az egészséges természetes ökoszisztémák a hosszú távú eltávolítás fontos forrásai lehetnek;

5.  megállapítja, hogy a szárazföldi ökoszisztémákból történő nettó eltávolítás az EU-ban az elmúlt évtizedben csökkenő tendenciát mutatott, ami nagyrészt az erdei ökoszisztémák romló helyzetének tudható be, ahogyan azt a közleményben is kiemelték; megjegyzi, hogy az erdészeti és mezőgazdasági ökoszisztémák fokozott rezilienciája nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az EU-n belül megbirkózzunk az éghajlatváltozás következményeivel, és hogy megőrizzük az esélyt az éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseink elérésére;

6.  hangsúlyozza, hogy minden ágazatnak elsősorban a saját szén-dioxid-kibocsátását kell önállóan csökkentenie, és csak más ágazatok – például a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás – tárolókapacitását kell felhasználnia elsődlegesen a nem csökkenthető kibocsátásokra, átmenetileg pedig azokra a kibocsátásokra, amelyek nagyon nehezen csökkenthetők, az éghajlati célok 2050 előtti elérése és a karbongazdálkodási üzleti modellek beindítása érdekében; úgy véli, hogy a nem csökkenthető kibocsátású ágazatok és létesítmények csak akkor támaszkodhatnak más ágazatok tárolási kapacitására a klímasemlegességi céljuk elérése érdekében, ha szén-dioxid-eltávolítási tanúsítványt használnak; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni, hogy az ipar a kibocsátását szén-dioxid-kibocsátási tanúsítványokkal egyenlítse ki;

7.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható élelmiszer-termelés a mezőgazdaság egyik célkitűzése az élelmezésbiztonság biztosítása érdekében, és hogy a fenntartható megújuló nyersanyagok elérhetősége az erdészet és a mezőgazdaság egyik célkitűzése; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése egyaránt jelentős hatást gyakorol ezekre az ágazatokra, és ezáltal az élelmezésbiztonságra is; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképesség hiánya már most is hatással van az uniós élelmiszerrendszer és erdőgazdálkodás termelési kapacitására;

8.  hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-eltávolítási gyakorlatok és erőfeszítések nem sérthetik az emberek egészséges környezetben eltöltött élethez való jogát, ami magában foglalja az egészséges talaj megőrzését is; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki világos oltalmazó politikákat e jog védelme érdekében;

9.  felkéri az iparágakat, hogy terjesszenek elő olyan innovatív megoldásokat és kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy a fosszilis szenet fokozatosan kivezessék, és csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást; támogatja a szén-dioxid-leválasztásra és -hasznosításra, valamint a fenntartható szintetikus üzemanyagok vagy egyéb nem fosszilis szénalapú termékek előállítására szolgáló technológiai megoldások további, többek között pénzügyi ösztönzők révén történő előmozdítását; felhívja a Bizottságot, hogy a szén-dioxid-eltávolítási gyakorlatokban és technológiákban érintett ipari ágazatokkal és egyéb érdekelt felekkel – többek között civil társadalmi szervezetekkel – együttműködve terjesszen elő konkrét megoldásokat és kezdeményezéseket a fosszilis szén fenntartható újrafeldolgozott szénáramokkal való felváltására;

10.  elismeri az ipari megoldások szén-dioxid-leválasztásban nyújtott értékét, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez való hozzájárulásukat; hangsúlyozza, hogy előnyben kell részesíteni és ösztönözni kell az olyan természetalapú megoldásokat, mint a biológiailag változatos, idős erdők, a lecsapolt vizes élőhelyek és tőzeglápok visszapótlása, az agrárerdészet és az erdőtelepítés, mivel a karbongazdálkodási kezdeményezések nem kedvezhetnek csak az ipari mezőgazdasági modelleknek;

11.  hangsúlyozza, hogy az egészséges talajok biztosítása elengedhetetlen a talaj termékenységének javításához, az alkalmazkodóképesség növeléséhez és az ÜHG-kibocsátás mérsékléséhez; hangsúlyozza, hogy a talajvédelem és -helyreállítás elengedhetetlen az uniós és nemzetközi éghajlat-politikai és biodiverzitási célok eléréséhez, valamint a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átálláshoz; ezért hangsúlyozza, hogy nem szabad késlekedni a talaj egészségéről szóló javasolt uniós jogszabállyal, mivel a közös jogszabályi keret e célok érdekében fog működni;

12.  hangsúlyozza, hogy a talaj szén-dioxid-megkötése, az ökoszisztéma és a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása szorosan összefügg egymással, és a talajszerkezet javítása, a vízmegtartó képesség növelése, a növényekre és terményekre gyakorolt pozitív hatása révén hozzájárul a talaj ellenálló képességének növeléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, miközben csökkenti a talajerózió kockázatát; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a KAP nemzeti stratégiai terveiben vezessenek be következetes talajvédelmet;

13.  kiemeli, hogy a talajban lévő szén-dioxid mennyiségének növelése számos előnnyel jár, beleértve a talaj minőségének és termékenységének javulását, a kórokozókkal szembeni nagyobb rezisztenciát, a szélsőséges időjárással szembeni nagyobb rezilienciát és a jobb tápanyagminőséget; megjegyzi továbbá, hogy a leromlott talajok szervesanyag-tartalmának növelése elegendő tápanyagot fog biztosítani a terméshozam fenntartásához, ezért ragaszkodik a fenntartható talajgazdálkodáshoz, és emlékeztet a talajban a szén-dioxid megkötését javító agrárökológiai gyakorlatok fontosságára, amilyen például a takarónövény-használat, a vetésforgó, a biogazdálkodás, a gyepterületek fenntartása (szántás nélkül), a szántóföldek állandó gyepterületekké történő átalakítása, az állattenyésztés meghatározott területeken való külterjesítése, az állattenyésztést és a növénytermesztést integráló vegyes gazdálkodás, valamint az agrárerdészet;

14.  ezzel összefüggésben elismeri a műtrágyagyártás magas szén-dioxid-intenzitását, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé és ösztönözzön arra, hogy az európai mezőgazdasági termelők és a tagállamok a műtrágyák helyett természetes vagy kezelt trágyát használjanak;

15.  hangsúlyozza, hogy a termékeken belüli fokozott szén-dioxid-eltávolításnak szilárd szén-dioxid-elszámolási módszereken kell alapulnia, amelyek teljes mértékben figyelembe veszik a biogén szén biomasszába történő előzetes bejuttatását; kéri, hogy ösztönözzék az olyan innovatív, fenntartható, körforgásos és hosszú élettartamú, bioalapú, széntartalmú termékek használatát, amelyek a körforgásos biogazdaságban a szén megkötésével mérséklik az éghajlatváltozást, többek között adott esetben az alkalmazandó uniós jogszabályi keret megfelelő módosításával, valamint figyelembe véve a szénmegkötéshez, a biomassza-termeléshez, a szállításhoz, a finomításhoz, a leválasztáshoz és a tároláshoz kapcsolódó közvetett és ellátási láncon belüli kibocsátásokat; kéri továbbá, hogy ez a támogatás – a fenntarthatósági kritériumokkal összhangban, valamint a keletkező fermentációs maradékok szén-dioxid-eltávolításra történő felhasználásával – használja ki az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függés 2030 előtti megszüntetését célzó bizottsági RePowerEU javaslat keretében a biometán előállításának fokozására irányuló politikát; hangsúlyozza, hogy az európai karbongazdálkodási modellnek realisztikusnak és arányosnak kell lennie, és ki kell terjednie az érintett bioalapú termékekre és olyan innovatív termékekre, amelyek többek között melléktermékekből és maradékanyagokból készülnek, amennyiben valóban tudományosan bizonyított és ellenőrizhető szénmegkötő hatással járnak, amelyet szakértők által értékelt megbízható, tudományos tények is alátámasztanak; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a termékek környezeti lábnyomára (PEF) vonatkozó módszertant is annak érdekében, hogy az igazodjon a globálisan elfogadott elvekhez, és a termékértékláncok valamennyi szakaszában átlátható módon mérlegelje az előnyöket és a kompromisszumokat;

16.  úgy véli, hogy a vegyipari és műanyag termékekben a fenntartható, nem fosszilis szénforrások 20%-os részarányára irányuló célkitűzést az importra is alkalmazni kell;

II.Karbongazdálkodás

17.  hangsúlyozza, hogy a karbongazdálkodás iránti növekvő érdeklődés lehetőséget kell, hogy jelentsen a gazdálkodók számára üzleti modelljük átalakítására, valamint az agroökológiai és fenntartható agrár-erdészeti gyakorlatokra való átállásban részt vevő gazdálkodók jobb díjazására; felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki a karbongazdálkodási gyakorlatok fogalommeghatározását, hogy az a helyszíni szén-dioxid-leválasztási intézkedéseken túlmenően magában foglalja a mezőgazdasági üzemen belüli mérséklési intézkedéseket is; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonságnak, a mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelmének és a környezeti hatások korlátozásának garantálása érdekében fontos biztosítani a karbongazdálkodás társadalmi, környezeti és gazdasági integritását; úgy véli, hogy a karbongazdálkodás önkéntes tevékenység lehet, és ezért a karbongazdálkodás pénzügyi javadalmazásnak kompenzálnia kell a mezőgazdasági termelők és az erdészek uniós és tagállami jogszabályok szerinti kötelezettségein túlmutató további erőfeszítéseit; megjegyzi, hogy a karbongazdálkodási kezdeményezések a közös agrárpolitikán és/vagy más állami finanszírozási eszközökön – például állami támogatáson, magánkezdeményezéseken, például piaci alapú megoldásokon keresztül, forgalomképes karbonkreditek rendszerén keresztül vagy e finanszírozási lehetőségek kombinációján keresztül, magánpiaci karbongazdálkodási programok hozzájárulásával – finanszírozhatók; úgy véli, hogy a karbongazdálkodást hiteles és hatékony szakpolitikai keret alapján kell kialakítani, figyelembe véve, hogy egyértelmű szabályokra van szükség azon mezőgazdasági termelők és erdészek számára, akik úgy döntenek, hogy karbongazdálkodási gyakorlatokat alkalmaznak; nyomatékosítja, hogy a karbongazdálkodás sikeres végrehajtása a talajban, az anyagokban és a növényzetben található teljes szénkészlet holisztikus kezelésétől függ, amely integrálja a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid áramlását mind a földterület, mind az állatállomány tekintetében; hangsúlyozza továbbá a tisztességes termelői ár és javadalmazás biztosításának fontosságát; hangsúlyozza, hogy a karbongazdálkodási ösztönzők nem vezethetnek negatív mellékhatásokhoz, például a föld olyan nagyvállalatok általi kisajátításához, amelyek szén-dioxid-kompenzációs célokra és nem a tényleges kibocsátáscsökkentésre kívánják felhasználni a földeket; hangsúlyozza azt az általános elvet, hogy a szén-dioxid-eltávolítással kapcsolatos kifizetések kedvezményezettjeinek el kell számolniuk az általuk kibocsátott üvegházhatású gázokkal;

18.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az ebben a kérdésben élenjárók által végzett előzetes munkát és erőfeszítéseket, szem előtt tartva a tagállamok és a mezőgazdasági termelők eltérő kiindulási helyzetét, és ragaszkodik ahhoz, hogy Unió-szerte méltányos szén-dioxid-gazdálkodási lehetőségeket biztosítsanak a mezőgazdasági termelők és az erdészek számára; hangsúlyozza, hogy egy hatékony karbongazdálkodási rendszer nem büntetheti azokat, akik a fenntarthatóbb szén-dioxid-gazdálkodási gyakorlatok felé vezető első lépés megtételére készülnek;

19.  kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a fiatal mezőgazdasági termelők sajátos helyzetét, például a tőkehiányt és a mezőgazdasági földterülethez való hozzáférés hiányát, hogy elkerülhetők legyenek a karbongazdálkodásra vonatkozó javaslat káros mellékhatásai, amelyek hátráltathatják a fiatal mezőgazdasági vállalkozókat és a generációs megújulást;

20.  hangsúlyozza, hogy a szén talajban és biomasszában való megkötését értékes hozzájárulásnak kell tekinteni a jelenleg zajló éghajlatváltozás kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy a földhasználati- és erdészeti ágazat maximális természetes szén-dioxid-tárolási kapacitással rendelkezik; rámutat arra, hogy a szénmegkötés számos olyan külső tényezőnek lehet kitéve, amelyeket a mezőgazdasági termelők nem képesek mindenkor befolyásolni, és amelyek veszélyeztethetik az eltávolítás időtartamát; megismétli, hogy az üvegházhatású gázok természetes szénelnyelők általi elnyelése nehezen számítható ki és potenciálisan visszafordítható, továbbá hogy az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja a természetes szénelnyelők általi elnyelés visszafordulásának kockázatát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a tartós jelleg egyértelmű meghatározását és a lehetséges visszafordítások felelősségi szabályait;

21.  megjegyzi, hogy a KAP bizonyos eszközei ösztönözhetik a szénmegkötési gyakorlatokat; kéri, hogy a tagállamok értékeléseivel és igényeivel összhangban a szénalapú gazdálkodást építsék be a készülő KAP nemzeti stratégiai tervekbe, hogy a helyi természeti adottságok és egyéb körülmények megfelelően tükröződjenek; hangsúlyozza, hogy a karbongazdálkodást úgy kell végrehajtani, hogy az összhangban legyen a meglévő és a jövőbeni jogszabályokkal, a természet helyreállítására vonatkozó jogszabályokkal, az EU talaj-egészségügyi jogszabályaival, valamint a fenntartható élelmezési rendszerek keretrendszerével;

22.  ösztönzi a Bizottságot, valamint az állami és magánkezdeményezéseket, hogy hívják fel a figyelmet a karbongazdálkodási gyakorlatok által nyújtott értékes járulékos környezeti előnyökre; kitart amellett, hogy a karbongazdálkodás segíthet a gazdaságok szintjén az agroökológiai karbongazdálkodásra való átállásban;

23.  kéri a Bizottságot, hogy jóval 2026 előtt bocsássa a gazdálkodók rendelkezésére a mezőgazdasági üzem szintű, eredményalapú megközelítésen alapuló hitelesített kibocsátási és eltávolítási adatokat annak érdekében, hogy azokat a fenntartható élelmezési rendszerekre vonatkozó, várható jogalkotási javaslatban, valamint a közös agrárpolitika közelgő felülvizsgálatában is felhasználhassák;

III.Kék szén

24.  hangsúlyozza, hogy a kék szénen alapuló gazdaságban nagy lehetőségek rejlenek arra, hogy – a part menti ökoszisztémák károsításának elkerülése érdekében gondos kutatást követően – hozzájáruljon a szén-dioxid part menti régiókban történő tárolásához, és valóban többszörös előnyöket kell nyújtania; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy gyűjtsön több adatot a kiegészítő „kék szén” megkötéséről és tárolásáról; e tekintetben szorgalmazza az erre és a tengeri biológiai sokféleség helyreállítására szánt állami és magánszektorbeli hozzájárulásokat;

25.  emlékeztet a tengeri és édesvízi ökoszisztémák feltérképezésének szükségességére, és megjegyzi, hogy ez alapvető fontosságú a szakpolitikai intézkedések hatékonyságának nyomon követéséhez és a jövőbeli intézkedések fontossági sorrendjének meghatározásához, valamint fontosnak tartja, hogy a referenciaévekkel való összehasonlítás révén meg lehessen határozni az élőhely fejlődését, bővülését vagy romlását;

26.  megismétli a Parlament arra irányuló álláspontját(19), hogy ki kell terjeszteni a földhasználatról, földhasználat-megváltoztatásról és erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendelet(20) hatályát az üvegházhatású gázok tengeri, part menti és édesvízi ökoszisztémákból – beleértve a deltatorkolatok vizes élőhelyeit is – származó kibocsátására és eltávolítására, az ezen áramlásokról és azok okairól gyűjtött legújabb tudományos bizonyítékok alapján, valamint hogy fontolóra kell venni az ilyen kibocsátásokra és eltávolításokra vonatkozó konkrét célok alkalmazását;

27.  hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra irányuló ambiciózus stratégia előfeltétele a fenntartható és az éghajlatváltozással szemben reziliens szénkörforgás megvalósításának, azáltal, hogy a szén a körforgásban marad; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az újrahasznosított szén fogalmát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény összemossa a késleltetett kibocsátást, a szén újrahasznosítását és az eltávolítást, anélkül hogy kellően tisztázná a szerepük és szükségleteik közötti különbségeket;

IV. CCS- és CCU-technológiák

28.  úgy véli, hogy az olyan technológiák, mint a levegőből történő közvetlen leválasztás, amelyeket állandó tárolással kombinálnak, tudományosan igazoltak és környezetvédelmi szempontból biztonságosak, szerepet játszhatnak abban, hogy az EU legkésőbb 2050-re elérje a klímasemlegességet; hangsúlyozza, hogy a kibocsátás forrásnál történő csökkentését mindig prioritásként kell kezelni; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a jelenlegi szén-dioxid-leválasztási technológiák, különösen az energia- és vízfelhasználás környezeti lábnyomának jelentős csökkentése érdekében;

29.  kiemeli, hogy a szén-dioxid-leválasztáson és -tároláson (CCS) és a szén-dioxid-leválasztáson és -hasznosításon (CCU) alapuló megoldások szerepet játszhatnak a dekarbonizációban, különösen az ilyen technológiát választó tagállamokban az ipari technológiai kibocsátások csökkentése tekintetében.

30.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy hatékony és megbízható rendszert a leválasztott CO2 nyomonkövethetőségére, a kettős elszámolás elkerülése és az eltávolítás integritásának megőrzése érdekében megkülönböztetve a helyben és a légkörből történő szén-dioxid-leválasztást;

31.  kiemeli, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás nem minden tagállamban megengedett, és a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy engedélyezik-e területükön a szén-dioxid geológiai tárolását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően dokumentálják a szén-dioxid-tárolás hosszú távú hatásait a geológiai tárolókapacitással rendelkező régiókban, és támogassák a kutatást annak érdekében, hogy még azok széles körű bevezetése előtt több adat álljon rendelkezésre az általános környezeti hatásokról, az energiahatékonyságról, a társadalmi elfogadottságról, a gazdasági költségekről, valamint a szivárgás és a geológiai zavarok kockázatáról; határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy tisztázza a felelősség kérdését abban az esetben, ha a szén-dioxid-eltávolítás visszafordulása károsítja az emberi egészséget, az éghajlatot vagy a környezetet;

32.  üdvözli a Bizottság azon tervét, hogy tanulmányozza a határokon átnyúló szén-dioxid-infrastruktúra szükségleteit, és feltérképezze azokat a releváns ipari klasztereket, amelyek számára előnyös lehet szén-dioxidot geológiai tárolóhelyekre szállító nyílt hozzáférésű és multimodális hálózatok megléte; támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, hogy 2030-ig és azt követően uniós, regionális és nemzeti szinten határokon átnyúló hálózatot hozzanak létre a CO2-infrastruktúra fejlesztésére, bevonva ebbe a törekvésbe az összes érintett köz- és magánszereplőt; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el egyértelmű lépéseket és mérföldköveket tartalmazó ütemtervet a szén-dioxid-tárolási és -szállítási infrastruktúra fejlesztésére annak érdekében, hogy elérje az EU hosszú távú éghajlat-változási célkitűzését, amely szerint legkésőbb 2050-ig klímasemlegessé kell válnia;

33.  úgy véli, hogy a fosszilis energiaforrásokról a biomassza-energiaforrások ipari felhasználására való átállásnak tovagyűrűző hatása van, és negatívan hat a földhasználati ágazatban tárolt szénmennyiségre; megismétli, hogy az éghajlatváltozás szempontjából a kibocsátás növekedése mindaddig fennáll, amíg a megtérülési idő el nem telik, ami egy energianövény esetében évszázadokig is eltarthat; megjegyzi, hogy a Párizsi Megállapodásban foglalt, a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozására irányuló célokkal kapcsolatban az egy évtizednél hosszabb megtérülési idő irrelevánsnak és ellentétes hatásúnak bizonyult(21); olyan szakpolitikai intézkedéseket sürget, amelyek a földkezelők számára versenyképes ösztönzőket biztosítva erősítik a szén-dioxid-eltávolítást és -tárolást az ökoszisztémákban;

34.  kiemeli, hogy a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatok fosszilis széntől való függősége csökkenthető a biogén eredetű megújuló szén használatával; támogatja és előmozdítja, hogy a biogén eredetű megújuló szén fenntartható forrásból és lehetőleg biogén hulladékanyagokból származzon; támogatja, hogy a biogén eredetű megújuló szenet nyersanyagként, ne pedig üzemanyagként használják a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző iparágakban;

35.  elismeri, hogy a természetalapú anyagok építőipari használata felválthatja a karbonintenzívebb hagyományos anyagokat; elismeri, hogy vannak olyan kompromisszumok, amelyeket figyelembe kell venni annak biztosítása érdekében, hogy ezen anyagok életciklusa ne veszélyeztesse a meglévő szénkészletet, és ne károsítsa a biológiai sokféleséget;

V.A szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó új szabályozási keret

36.  tudomásul veszi a Bizottság rendeletjavaslatát a szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítási keretrendszerének létrehozásáról(22), amelynek célja a szén-dioxid-eltávolítás magas színvonalának biztosítása az EU-ban, valamint egy uniós irányítási tanúsítási rendszer létrehozása a zöldrefestés elkerülése érdekében, az uniós minőségi keretrendszer kritériumainak megbízható és uniós szinten harmonizált módon történő, helyes alkalmazásával és érvényesítésével;

37.  tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy keretet hozzon létre azon tevékenységek azonosítására, amelyek egyértelműen eltávolítják a szén-dioxidot a légkörből; hangsúlyozza, hogy ennek az új nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési keretnek – miután bizonyította hatékonyságát és megbízhatóságát a szén-dioxid fenntartható és hosszú távú eltávolításának megvalósítása terén – további intézkedések alapját kell képeznie az ilyen új típusú szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek ösztönzésére;

VI.A szénkörforgás finanszírozása

38.  hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid – akár természetes szénelnyelőkön, akár föld- és technológiaalapú megoldásokon keresztüli – eltávolításának növelésére irányuló intézkedések állami és/vagy magánforrásokból finanszírozhatók; véleménye szerint meg lehetne vizsgálni az értékláncból történő finanszírozást is;

39.  emlékeztet arra, hogy a KAP keretében nyújtott közfinanszírozás, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből (EU ETS) származó bevételek és más uniós programok – például a LIFE program, a Kohéziós Alap, a Horizont Európa program, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az Igazságos Átmeneti Alap – keretében nyújtott állami finanszírozás már most is támogathatja a szénmegkötést és a biológiai sokféleségnek kedvező megközelítéseket az erdőkben és a mezőgazdasági földterületeken, és továbbra is erre a célra kellene összpontosítani;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jelenlegi finanszírozási lehetőségeket annak érdekében, hogy díjazza azokat a gyakorlatokat, amelyek éghajlati és környezeti előnyei tudományosan bizonyítottak, és amelyek a talajban és más biogén szénkészletekben történő szénmegkötés fenntartható és hosszú távú növeléséhez vezetnek, miközben járulékos társadalmi előnyöket biztosítanak: hangsúlyozza, hogy a fenntartható szénkörforgással kapcsolatos kutatást és innovációt különböző uniós pénzügyi eszközök – például a LIFE és a Horizont Európa program vagy az Innovációs Alap – felhasználásával kell ösztönözni és finanszírozni;

41.  üdvözli, hogy az Európai Beruházási Bank fokozott érdeklődést mutat az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos kezdeményezések finanszírozása iránt; felszólít egy olyan célzott pénzügyi eszköz létrehozására, amely teljes mértékben összeegyeztethető lenne az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel, a fenntartható, biztonságos, megbízható és tartós szénmegkötés és az ökoszisztéma egyértelmű helyreállítása érdekében, amely több előnnyel is jár, miközben minimálisra csökkenti a kockázatokat; kéri, hogy ez az eszköz különösen a kisvállalkozásokat célozza meg, mivel azok általában nem férnek hozzá a hagyományos pénzügyi szolgáltatásokhoz;

VII.Tudásmegosztás és együttműködés

42.  hangsúlyozza, hogy fokozottabb együttműködésre, információcserére és a bevált gyakorlatok megosztására van szükség az érdekelt felek között a szénkörforgással kapcsolatos kezdeményezések megvalósításának lehetőségei és kockázatai jobb megismerése és mélyebb megértése érdekében;

43.  kéri, hogy az erdészeti és mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások, például a mezőgazdasági ismeretek és innovációk rendszere (AKIS) szélesebb körű ismeretekkel és információkkal járuljanak hozzá a fenntartható gyakorlatok támogatásához – amelyek fokozzák a szénmegkötést, és egyúttal elősegítik a biológiai sokféleség és a természet helyreállítását –, és biztosítsák az ezen információkhoz való könnyű hozzáférést, beleértve adott esetben a digitális megoldások használatát; felhívja továbbá az AKIS-t, hogy hozzon létre egy tudásmegosztó digitális platformot, amely technikai tanácsadást nyújt a gazdálkodóknak és visszajelzést ad a tagállamoknak;

44.  úgy véli, hogy a karbongazdálkodás hatékonysága és fenntarthatósága szempontjából elengedhetetlen az ismerethiány kezelése, különösen a mezőgazdasági termelők és az erdészek körében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy célzott képzési és oktatási programok, valamint célzott tanácsadási és ismeretterjesztési szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén erősítsék a tudástranszfert a karbongazdálkodás földgazdák, mezőgazdasági termelők és erdészek körében történő elterjedésének növelése érdekében; hangsúlyozza a szövetkezetek előnyeit a beruházások és a szinergiák tekintetében, amelyek célja a szén-dioxid-eltávolítás növelése; kéri a tagállamokat, hogy a 2023–2027-es vidékfejlesztési terveikben ennek megfelelően elegendő forrást különítsenek el a tanácsadásra és a technikai segítségnyújtásra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a tanácsadás és a technikai iránymutatás nyújtását, amelynek figyelembe kell vennie a helyi körülményeket;

45.  kitart amellett, hogy fokozni kell a harmadik országokkal és nemzetközi intézményekkel folytatott nemzetközi együttműködést a fenntartható szén-dioxid-eltávolítás globális szintű előmozdítása és a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez való hozzájárulás érdekében; ösztönzi a nemzetközi politikai együttműködést az ökoszisztémák védelméhez és helyreállításához szükséges megfelelő finanszírozás biztosítása érdekében;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 243., 2021.7.9., 1. o. (2) HL L 114., 2022.4.12., 22. o. (3) HL L 435., 2021.12.6., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0233. (5) HL C 184., 2022.5.5., 2. o. (6) HL C 67., 2022.2.8., 25. o. (7) HL C 184., 2022.5.5., 105. o. (8) HL C 465., 2021.11.17., 11. o. (9) HL C 445., 2021.10.29., 156. o. (10) HL C 465., 2022.12.6., 22. o. (11) HL C 506., 2021.12.15., 38. o. (12) HL C 371., 2021.9.15., 75. o. (13) HL C 506., 2021.12.15., 38. o. (14) HL C 232., 2021.6.16., 28. o. (15) Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) Emissions Gap Report 2021: The Heat Is On – A World of Climate Promises Not Yet Delivered (2021. évi jelentés a kibocsátási szakadékról: A még nem teljesített éghajlati ígéretek világa), Nairobi, 2021. (16) A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform Summary for policymakers of the global assessment report on biodiversity and ecosystem services of the Intergovernmental Science- Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services (A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform globális értékelő jelentésének összefoglalója a szakpolitikák készítői részére a biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról), 2019. (17) Az Európai Parlament tanulmánya: Carbon farming – Making agriculture fit for 2030 (Karbongazdálkodás – a mezőgazdaság felkészítése 2030-ra), Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály, 2021. (18) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a hulladékok lerakásából származó tengerszennyezés megelőzéséről szóló, 1972. évi egyezményéhez csatolt jegyzőkönyve. (19) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0066. (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/841 rendelete (2018. május 30.) a földhasználathoz, földhasználat-megváltoztatáshoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 1. o.). (21) ESAC, Az EASAC környezetvédelmi szakértői nemzetközi fellépésre szólítanak fel az éghajlati károkat okozó erdei bioenergia-rendszerek korlátozása érdekében. (22) A szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítási keretének létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat (COM(2022)0672).