Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának 2014. április 28. és május 12. között Luandában (Angola) tartott 55. rendes ülésén elfogadott, a személyek ellen valós vagy vélt szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt elkövetett erőszakkal és más emberi jogi jogsértésekkel szembeni védelemről szóló határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. március 22-i ülésén 85 ország által aláírt, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló erőszakos cselekmények és kapcsolódó emberi jogi jogsértések megszüntetéséről szóló közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak a szexuális irányultsággal és a nemi identitással kapcsolatban való alkalmazására vonatozó jogjakartai alapelvekre,

–  tekintettel a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló erőszakkal és megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó független szakértő 2018. május 11-i jelentésére,

–  tekintettel az LMBTI-kérdésekkel foglalkozó ENSZ központi csoport munkájára, különösen annak 2023. március 19-i nyilatkozatára, amelyben felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy jobban integrálja az LMBTI-személyek emberi jogait nemzetközi békére és biztonságra vonatkozó megbízatásába,

–  tekintettel az ENSZ 2015. szeptember 25-én New Yorkban megrendezett, fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóján elfogadott, a fenntartható fejlődési célokat meghatározó „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend” című, 70/1. számú ENSZ-határozatra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottságnak (CEDAW) a Rosanna Flamer-Caldera kontra Srí Lanka ügyben hozott 2022. évi határozatára,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv 2020–2024” című, 2020. március 25-i közös közleményére (JOIN(2020)0005),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

–  tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) és az EU közötti 2000. évi partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), valamint az abban foglalt emberi jogi záradékokra és kötelezettségvállalásokra, különösen 8. cikkének (4) bekezdésére, 9. cikkére, 31a. cikkének e) pontjára és 96. cikkére, valamint 65. cikkére,

–  tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTIQ-) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2013. június 24-én elfogadott uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2013. április 12-én elfogadott európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a megkülönböztetésmentesség elvének a külső tevékenységek keretében való érvényesítéséről szóló, 2019. március 18-án elfogadott uniós emberi jogi iránymutatásokra,

–  tekintettel a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2020. december 7-i (EU) 2020/1998 tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 21. és 26. cikkére,

–  tekintettel a 2023–2025 közötti időszakra szóló, az Európai Külügyi Szolgálaton belül a befogadással és a sokféleséggel kapcsolatos, 2023. március 6-án elfogadott menetrendre,

–  tekintettel a homoszexualitás elleni, 2023. március 21-i ugandai törvényre,

–  tekintettel Uganda 1995. évi alkotmányára,

–  tekintettel az Ugandáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ szakértői által 2023. március 29-én tett nyilatkozatra, amelyben elítélték a példátlan LMBT-ellenes ugandai jogszabályokat,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Volker Türk 2023. március 22-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel minden ember szabadnak és egyenlőnek születik méltóság és jogok tekintetében;

B.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megkülönböztetés nélkül fenntartja valamennyi ember veleszületett méltóságát és egyenlő jogait, beleértve az élethez, a szabadsághoz, a személyes biztonsághoz és a megkülönböztetéssel szembeni védelemhez, az önkényes letartóztatástól vagy őrizetbe vételtől való mentességhez és a magánélet tiszteletben tartásához való elidegeníthetetlen jogokat;

C.  mivel számos ősi kultúrában, köztük afrikai kultúrákban hagyományosan különböző szexualitások és nemi identitások léteztek;

D.  mivel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája kimondja, hogy „minden egyént megkülönböztetés nélkül megilletnek az ebben a chartában elismert és garantált jogok és szabadságok” (2. cikk), hogy „a törvény előtt minden egyén egyenlő” és „minden egyénnek egyenlő joga van a törvény által nyújtott védelemre” (3. cikk), valamint hogy „minden embernek joga van élete és személye sérthetetlenségének tiszteletben tartásához”, és „senkit sem lehet önkényesen megfosztani e jogától” (4. cikk);

E.  mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya az élethez való jogot alapvető emberi jogként ismeri el, és kifejezetten kimondja, hogy a halálbüntetés nem szabható ki erőszakmentes bűncselekményekre vagy a bűncselekmény elkövetésekor 18 év alatti személyek által elkövetett bűncselekményekre; mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést, és mivel az azonos neműek közötti kapcsolatok miatt kiszabott halálbüntetés sérti ezt az elvet;

F.  mivel világszerte 61 ország – főként Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában – törvény által kriminalizálja a homoszexualitást és a transznemű identitást; mivel két további ország de facto kriminalizálja azt; mivel Katarban, Szaúd-Arábiában, Afganisztánban, Iránban, Jemenben, Szomáliában, az Egyesült Arab Emírségekben, Bruneiben, Észak-Nigériában, Mauritániában és Pakisztánban az azonos neműek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális cselekmények büntetése halál;

G.  mivel az azonos neműek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális tevékenységet kriminalizáló törvények sértik az alapvető és nemzetközileg védett emberi jogokat;

H.  mivel globális elmozdulás tapasztalható a homoszexualitás és a transznemű identitás dekriminalizálása felé, mivel az azonos neműek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális cselekményeket kriminalizáló országok száma az 1990. évi 113-ról 2023-ra 64-re csökkent; mivel ezt a mozgalmat annak egyre növekvő felismerése táplálja, hogy a homoszexualitást és a transznemű identitást kriminalizáló törvények diszkriminatívak és sértik az alapvető emberi jogokat, és hogy a társadalmi fejlődés mindenki számára egyenlő jogokat követel meg; mivel ez a növekvő lendület reményt ad arra, hogy a világ egy igazságosabb és méltányosabb jövő felé mozdul el, amelyben minden egyén szabadon gyakorolhatja jogait a megkülönböztetéstől vagy üldöztetéstől való félelem nélkül;

I.  mivel 2023 áprilisában a Cook-szigetek lett a legutóbbi olyan ország, amely a bűnözésről szóló törvénye módosításával dekriminalizálja a homoszexualitást; mivel 2023 elején Szingapúr büntető törvénykönyvének módosításával dekriminalizálta a „férfiak közötti szeméremsértő cselekedeteket”;

J.  mivel számos közelmúltbeli esetben az azonos neműek közötti, konszenzuson alapuló kapcsolatok dekriminalizálása olyan bírósági ítéletek eredménye, mint például a Barbados legfelsőbb bírósága 2022 decemberében hozott szóbeli ítélete és a Kelet-karibi Legfelsőbb Bíróság 2022. augusztusi ítélete;

K.  mivel 2023. március 21-én az ugandai parlament elfogadta a homoszexualitás elleni törvényt (a továbbiakban: „a törvényjavaslat”); mivel a törvényjavaslat halálbüntetés alkalmazását javasolja a „súlyos homoszexualitás” bűncselekménye, életfogytig tartó szabadságvesztést a „homoszexualitás” bűncselekménye, maximum 14 éves szabadságvesztést „homoszexualitás kísérlete” és maximum 20 éves szabadságvesztést „homoszexualitás népszerűsítése” esetén; mivel ez utóbbi magában foglalja az LMBTIQ-kérdések teljes cenzúráját, beleértve az emberi jogokon alapuló érdekképviseleti és egészségügyi munkát végző civil társadalmi szervezeteket is; mivel ez a jogszabály ellentétes Uganda saját alkotmányos rendelkezéseivel, amelyek mindenki számára előírják az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet;

L.  mivel már 2009-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben javasolták a homoszexualitás és a homoszexuális cselekmények népszerűsítését tiltó hasonló törvénytervezetek korábbi változatait, ami jelzi, hogy a hatóságok hajlamosak arra, hogy rendszeresen az LMBTIQ-személyeket tegyék meg bűnbaknak; mivel Ugandában az LMBTIQ-személyek elleni gyűlöletkeltő retorika szításában kulcsszerepet játszottak a politikusok és a hazai és külföldi vallási vezetők; mivel a törvényjavaslat elfogadásának eredményeként már most is megfigyelhető a szóbeli és fizikai erőszak fokozódása;

M.  mivel Museveni elnök lázító kijelentéseket tett; mivel az elnök még nem hirdette ki a törvénytervezetet;

N.  mivel csak 2023 februárjában Ugandában több mint 110 LMBT-személy számolt be incidensekről, többek között letartóztatásokról, szexuális erőszakról, kilakoltatásokról és nyilvános megalázásról;

O.  mivel Uganda 1995 óta részes fele a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának;

P.  mivel az EU Uganda legnagyobb fejlesztési együttműködési partnere; mivel az EU többéves indikatív programja Ugandára vonatkozóan a 2021-2024-es időszakra 375 millió eurós teljes költségvetéssel rendelkezik;

Q.  mivel az EU új globális emberi jogi szankciórendszere az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv keretében lehetővé teszi az EU számára, hogy világszerte fellépjen a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések ellen, függetlenül azok helyszínétől, ideértve az önkényes kivégzéseket és az embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést;

R.  mivel fennáll a veszélye annak, hogy az ugandai helyzet negatív hatásokkal jár a térségben, mivel Kenyában, Nigerben és Tanzániában is hasonló törvényjavaslatokat terjesztettek elő;

S.  mivel valamennyi uniós tagállam ismételten kijelentette, hogy mindig és minden körülmények között szilárdan ellenzi a halálbüntetést, mivel azt embertelen és megalázó bánásmódnak, valamint az emberi méltósággal ellentétesnek tekinti; mivel a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy fáradhatatlanul kiállnak a halálbüntetés teljes eltörlése mellett;

T.  mivel valamennyi uniós tagállam egyértelműen elítélte a diszkriminatív jogszabályokat, politikákat és gyakorlatokat, beleértve a felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló, azonos neműek közti szexuális kapcsolat vagy a transznemű identitások kriminalizálását; mivel a tagállamok felszólították az EU-t, hogy törekedjen a homoszexualitás és a transznemű identitás dekriminalizálásának megvalósítására; mivel a Parlament számos alkalommal felszólította az EU-n kívüli országokat, hogy tegyenek lépéseket a dekriminalizálás felé, hogy így biztosítsák az LMBTIQ-személyek számára az emberi jogok oszthatatlanságát és e jogok érvényesítését;

U.  mivel az EUSZ 21. cikke kimondja, hogy az Unió „nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték”, különösen „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása”;

V.  mivel az EU közös kül- és biztonságpolitikájának célja a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása;

W.  mivel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus arra kötelezi az EU-t és tagállamait, hogy a fejlesztési együttműködés emberi jogokon alapuló megközelítését alkalmazzák, amely valamennyi emberi jogra kiterjed;

X.  mivel az EU „fegyver kivételével mindent” (EBA) rendszere eltörli a vámokat és kvótákat a legkevésbé fejlett országokból az EU-ba érkező áruk (a fegyverek és lőszerek kivételével) valamennyi importjára vonatkozóan; mivel az EU visszavonhatja az EBA preferenciáit az alapvető emberi jogokról és a munkavállalói jogokról szóló nemzetközi egyezményekben meghatározott elvek súlyos és szisztematikus megsértése, például az emberi jogok rendszerszintű megsértése esetén;

A közelmúlt fejleményei Ugandában

1.  A lehető leghatározottabban elítéli az ugandai parlament által 2023. március 21-én elfogadott törvényjavaslatot, amely növeli az ítéleteket, és kiterjeszti a homoszexualitást és a transznemű identitást kriminalizáló ugandai jogszabályok hatályát; úgy véli, hogy a törvény elfogadása súlyosan sérti az ugandai alkotmányt és Ugandának az Afrikai Chartából és az ENSZ nemzetközi jogi struktúrájából, például az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából és az ENSZ Alapokmányából eredő nemzetközi kötelezettségeit; hangsúlyozza, hogy ez a törvényjavaslat ellentétes az ország fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikai kötelezettségvállalásaival, különösen a 3., 5., 10. és 16. fenntartható fejlődési céllal, és súlyosan veszélyezteti az emberek jogait, egészségét és biztonságát;

2.  riasztónak tartja, hogy a 389 jogalkotó közül csak 2 szavazott a törvénytervezet ellen; sajnálatát fejezi ki Museveni elnök megjegyzései miatt, aki még inkább hozzájárult az LMBTIQ-személyekkel kapcsolatos gyűlöletkeltő retorikához; aggodalmát fejezi ki a gyűlöletet szító politikusok, vallási vezetők és médiaszemélyiségek száma miatt; úgy véli, hogy az, hogy az ugandai politikai osztály többsége bűnbakká teszi az LMBTIQ-személyeket, súlyos fejlemény, amely kihat a demokrácia, a jogállamiság és a nemzetközileg elismert emberi jogok tiszteletben tartásának elveire; úgy véli, hogy e törvénytervezet kihirdetése elkerülhetetlenül megterhelné az EU és Uganda közötti kapcsolatokat, és szükségessé tenné, hogy az EU felülvizsgálja prioritásait;

3.  emlékezteti az ugandai kormányt a nemzetközi jogból és a Cotonoui Megállapodásból fakadó kötelezettségeire, amelyek felszólítanak az egyetemes emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására;

4.  támogatását és csodálatát fejezi ki azon ugandai parlamenti képviselők és a civil társadalom képviselői iránt, akiknek volt bátorságuk ahhoz, hogy kiálljanak és nyilvánosan felszólaljanak a törvénytervezet ellen;

5.  úgy véli, hogy a helyzet súlyossága szükségessé teszi a leghatározottabb intézményi választ és elítélést, és arra az uniós diplomácia valamennyi szintjén reagálni kell;

6.  emlékeztet arra, hogy ez a törvényjavaslat csak az utolsó lépés azon az úton, amelyet Uganda már több éve követ, a politikusok, vallási vezetők és az ugandai társadalom más jelentős szereplői körében tapasztalható homofób retorika erősödése közepette, amelyet a civil társadalomra nehezedő egyre növekvő nyomás, valamint az országban gyűlöletre és erőszakra uszító, államilag támogatott gyűlöletbeszéd terjedése jellemez; elítéli ezt a bigottságot, előítéletet és megkülönböztetést a XXI. században;

7.  emlékeztet továbbá arra, hogy Ugandában széles körben elterjedt a nők és lányok elleni szexuális erőszak, és hogy összefüggés van az LMBTIQ-személyek elleni gyűlölet és erőszak, valamint a nők elleni erőszak és a nemek közötti egyenlőség hiánya között;

8.  emlékeztet arra, hogy Uganda úttörő szerepet játszott a HIV és az ezt övező megbélyegzés elleni küzdelemben; emlékeztet, hogy a HIV gyakorisága a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében 2021-ben 12,7% volt; aggodalommal állapítja meg, hogy e gyakoriság jelentősen nagyobb, mint a heteroszexuális férfiak esetében, és meghaladja az országos átlagot; hangsúlyozza, hogy a törvényt nem szabad arra használni, hogy megfosszák az ugandaiakat a HIV-szolgáltatásokhoz és -gyógyszerekhez való jogtól, és felszólítja a kormányt, hogy biztosítson jobb hozzáférést ezekhez; hivatkozik az UNAIDS által bemutatott megdönthetetlen bizonyítékokra, amelyek szerint a bűncselekménnyé nyilvánításra irányuló törvények elűzik a közösségeket az életmentő szolgáltatásoktól;

9.  rendkívül sajnálatosnak tartja és elítéli és a nem kormányzati szervezetekkel foglalkozó ugandai nemzeti iroda 2022. augusztus 5-i határozatát, amely megszünteti az ország legfontosabb LMBTIQ-jogi szervezetét, a Szexuális Kisebbségek Ugandát; szilárdan támogatja Frank Mugishát, a szervezet alapítóját és vezetőjét, aki életét az ugandai LMBTIQ-személyek jogaiért folytatott küzdelemnek szentelte;

A dekriminalizálás helyzete a világban

10.  egyértelműen elítél minden olyan törvényt, gyakorlatot és hivatalos álláspontot, amely kriminalizálja a homoszexualitást és a transznemű identitást;

11.  úgy véli, hogy ezek a törvények teljes mértékben ellentétesek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, és sértik az LMBTIQ-személyek emberi jogait, beleértve az élethez, a magánélethez, a szabadsághoz, a biztonsághoz, az egészséghez és a véleménynyilvánításhoz való jogot, valamint a békés célú gyülekezés és a másokkal való egyesülés szabadságát; úgy véli, hogy a homoszexualitás és a transznemű identitás kriminalizálása apartheid helyzetet teremt azáltal, hogy a lakosság egy részét megfosztja az állam és a jog védelmétől, függetlenül az előírt büntetésektől;

12.  kitart amellett, hogy létezésük törvényen kívül helyezése, a homoszexualitás és a transznemű identitás kriminalizálása révén az LMBTIQ-személyek célponttá válnak, ami növeli annak kockázatát, hogy a hatóságok vagy más polgárok zsarolják őket, és ösztönzi a gyűlöletbeszédet, a gyűlölet-bűncselekményeket és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetést;

13.  emlékeztet a homoszexualitás és a transznemű identitás kriminalizálásából eredő egészségügyi kockázatokra, mivel az megakadályozza a közösségi alapú egészségügyi politikákat, és megakadályozza az LMBTIQ-személyeket abban, hogy megbízható információkhoz jussanak egészségi állapotukról, különösen a HIV-érintettségükről és a kapcsolódó megelőzésről, szűrésről, nyomon követésről és kezelésről;

14.  megismétli, hogy rendíthetetlenül, minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést; a halálbüntetést embertelen és megalázó bánásmódnak tekinti, amely ellentétes az emberi méltósággal;

15.  üdvözli a homoszexualitás dekriminalizálásának irányába mutató pozitív nemzetközi tendenciát, mivel az elmúlt 30 évben 49 ENSZ-tagállam hajtott végre jogi reformot, különösen Mozambik 2015-ben, Belize és a Seychelle-szigetek 2016-ban, Trinidad és Tobago 2018-ban, India 2018-ban, Botswana 2019-ben, Gabon 2020-ban, Angola és Bhután 2021-ben, Antigua és Barbuda 2021-ben, Szingapúr és Barbados 2022-ben, a Cook-szigetek pedig 2023-ban; emlékeztet azonban arra, hogy vannak olyan országok is, ahol az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatokat büntető törvényeket szigorították vagy vezették be újra, mint például Csád, Brunei, Nigéria és végül Uganda, rávilágít arra, hogy szükség van egy, a dekriminalizálás mellett kiálló egyetemes fellépésre; emlékeztet azokra az esetekre, amelyekben az ENSZ szervei jogorvoslathoz folyamodtak a kriminalizálással szemben, például az Emberi Jogi Tanács előtt a Toonen kontra Ausztrália ügyben 1994-ben, illetve a CEDAW előtt 2022-ben a Rosanna Flamer-Caldera kontra Srí Lanka ügyben;

16.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődési célok előmozdítása az azokat aláíró 193 ENSZ-tagállam felelőssége, beleértve Ugandát is, és hogy e céloknak azt a célt kell szolgálniuk, hogy senki se maradjon le; elismeri az LMBTIQ-személyek emberi jogainak tiszteletben tartása és a fenntartható fejlődési célok közötti szerves kapcsolatot, és értelmezése szerint minden diszkriminatív gyakorlat – és különösen az, amelyik halálbüntetést szab ki – radikálisan ellentétes ezekkel a célokkal;

17.  cáfolja az egyes politikai és vallási vezetők által kialakított narratívát, amely szerint a homoszexualitás és a transznemű identitás nyugati fogalmak; emlékeztet arra, hogy a világon a homoszexualitást és a transznemű identitást bűncselekménnyé nyilvánító jogszabályok többsége a nyugati gyarmatosító hatalmak törvényeiből ered; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Ugandában tevékenykedő külföldi szereplők – köztük az európai székhelyűek is – LMBTIQ-ellenes propagandát terjesztenek; e tekintetben elítéli azt a jelentős szerepet is, amelyet Ugandában és máshol az amerikai evangélikus prédikátorok és szervezetek játszanak az LMBTIQ-ellenes jogszabályok előmozdításában és a káros dezinformációk terjesztésében;

18.  cáfolja azt a narratívát, amely szerint a homoszexualitás és a transznemű identitás dekriminalizálása ellentétes lenne az alapvető vallási elvekkel vagy akadályozná a vallásszabadságot; üdvözli e tekintetben a pápa 2023. január 24-i nyilatkozatait, amelyek megerősítették, hogy a homoszexualitást és a transznemű identitást kriminalizáló törvények „igazságtalanok”, és hogy „homoszexuálisnak lenni nem bűncselekmény”;

19.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi globális genderellenes és LMBTIQ-ellenes retorika és mozgalmak miatt, amelyeket világszerte – többek között az EU-n belül is – egyes politikai és vallási vezetők szítanak; úgy véli, hogy ezek a mozgalmak drámaian akadályozzák a homoszexualitás és a transznemű identitás egyetemes dekriminalizálására irányuló erőfeszítéseket, mivel legitimizálják azt a retorikát, amely szerint az LMBTIQ-személyek fogalma nem embereket, hanem ideológiát jelent; határozottan elítéli, hogy egyes befolyásos politikai vezetők és kormányok is terjesztenek ilyen retorikát az EU-ban, többek között Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban;

20.  aggodalmát fejezi ki az úgynevezett „melegpropaganda” elleni törvények elfogadása miatt egyes országokban, amelyek hozzájárulnak az intolerancia és a diszkrimináció kultúrájához, és riadót fúj azzal kapcsolatban, hogy az ilyen törvényeknek milyen tovagyűrűző hatása lehet más országokban, megnyitva az utat a szigorúbb intézkedések elfogadása előtt, mint például az azonos neműek szexuális kapcsolatainak és a szexuális irányultság, a nemi identitás és a nemi kifejezés, valamint a nemi jellemzők más aspektusainak kriminalizálása; megjegyzi, hogy a közelmúltban végzett kutatások azt mutatják, hogy az összeesküvés-elméletek és a dezinformáció egyre népszerűbbek számos uniós tagállamban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az online gyűlölet, összeesküvések és dezinformáció offline erőszakhoz vezetnek, és életeket követelhetnek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Interszexuális Szövetség(2) kutatása szerint a 2022. évben különösen sok erőszak érte az LMBTIQ-közösséget a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció miatt;

21.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTIQ-személyek büntethetősége egyre elterjedtebb Afrika egyes részein, például Ghánában, Nigerben és Kenyában – ahol az ugandaihoz hasonló törvénytervezeteket terjesztettek elő, amelyeket ezen országok parlamentjei jelenleg tárgyalnak –, valamint amiatt, hogy az ugandai törvény kihirdetése feltehetően jelentős hatással lesz e törvényjavaslatok kimenetelére;

22.  méltatja az emberi jogokra összpontosító, alulról szerveződő civil társadalmi szervezetek világszerte végzett munkáját, amelyek fáradhatatlanul dolgoznak az LMBTIQ-személyek megóvása és védelme érdekében, valamint küzdenek a megbélyegzés és az előítéletek ellen, olykor tagjaik biztonsága árán; úgy véli, hogy a tagállamoknak és az EU-nak támogatniuk kell ezeket a civil társadalmi szervezeteket és aktivistákat, többek között pénzügyileg is;

23.  emlékeztet arra, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek jogainak védelme világszerte prioritást jelent az EU számára, és hogy a homoszexualitás és a transznemű identitás egyetemes dekriminalizálása olyan célkitűzés, amelyet az EU-nak addig kell követnie, ameddig szükséges;

Cselekvésre való felhívás

24.  felszólít a homoszexualitás és a transznemű identitás egyetemes dekriminalizálására;

25.  felszólít a halálbüntetés egyetemes eltörlésére;

26.  sürgeti azt a 63 országot, amelyek ezt még nem tették meg, hogy tartsák be a nemzetközi jogot, és tegyenek meg minden szükséges jogalkotási vagy egyéb intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás többé ne képezze büntetőjogi szankciók alapját;

27.  felszólítja Yoweri Museveni ugandai elnököt, hogy ne hirdesse ki a törvényjavaslatot, és kategorikusan utasítsa el hozzájárulását bármely hasonló jövőbeli kezdeményezéshez, visszatartva ezzel az ebbe az irányba tett további kísérleteket; sürgeti az ugandai hatóságokat, hogy mozdítsák elő a tolerancia, az elfogadás és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvét, és vizsgálják felül a homoszexualitást és a transznemű identitást bűncselekménnyé nyilvánító jogszabályokat, különösen a büntető törvénykönyv 145. és 146. szakasza alapján; felhívja az ugandai hatóságokat, hogy folytassanak vizsgálatot, emeljenek vádat és hozzanak szankciókat a törvénytervezet elfogadása következtében magánszemélyek és szervezetek ellen elkövetett minden gyűlöleten alapuló támadás ügyében, és állítsanak le minden megtorló intézkedést – például a razziákat vagy a bankszámlák zárolását – az emberi jogok és az LMBTIQ-személyek képviseletével foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel szemben, mivel ezek létfontosságúak a közösségi alapú szolgáltatások biztosítása szempontjából;

28.  felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy használjon fel minden rendelkezésére álló diplomáciai, jogi és pénzügyi eszközt annak érdekében, hogy meggyőzze az ugandai elnököt, hogy tartózkodjon az ugandai parlament által elfogadott törvénytervezet aláírásától; felhívja továbbá az EU-t, hogy az ugandai hatóságokkal folytatott párbeszéd során teljes mértékben és hatékonyan használja ki a Cotonoui Megállapodás 8. cikkében előírt politikai párbeszédet, valamint az Európai Unió Tanácsának a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítását és védelmét szolgáló eszköztárát (LMBT-eszközkészlet) és az ahhoz kapcsolódó iránymutatásokat az emberi jogok ugandai előmozdítása, a homoszexualitás dekriminalizálása, az erőszak és a megkülönböztetés csökkentése, valamint az LMBT-személyek emberi jogait védelmezők védelme érdekében;

29.  sürgeti az ENSZ szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló erőszakkal és megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó független szakértőjét, hogy haladéktalanul kezdje meg az együttműködést az Ugandai Köztársaság elnökével és parlamentjével, az LMBTIQ-aktivistákkal és az ugandai hatóságokkal annak érdekében, hogy akadálytalanul beléphessen az országba;

30.  amennyiben az ugandai elnök aláírja a törvénytervezetet:

31.  felhívja a Bizottságot, hogy az alelnök/főképviselő felügyelete alatt mozgósítsa az EU valamennyi külső politikáját a homoszexualitás és a transznemű identitás büntethetőségének egyetemes megszüntetésére irányuló uniós stratégia létrehozása érdekében, amely a következő intézkedéseket foglalná magában:

32.  hangsúlyozza a biztonságos és legális uniós útvonalak fontosságát a nemzetközi védelemre szoruló személyek, köztük az olyan országokból menekülő LMBTIQ-személyek számára, ahol fennáll annak a kockázata, hogy szexuális irányultságuk, nemi identitásuk vagy nemi önkifejezésük, illetve nemi jellemzőik miatt üldözik őket;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Uganda elnökének, kormányának és parlamentjének, szuahéli fordításban is, valamint azon 63 ország hatóságainak, amelyek továbbra is bűncselekménynek nyilvánítják a homoszexualitást és a transznemű identitást.

(1) HL L 410. I, 2020.12.7., 1. o. (2) https://www.ilga-europe.org/report/annual-review-2023/ (3) Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).