Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2021/1119 rendeletre(2) (európai klímarendelet),

–  tekintettel a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoportnak az EU jövőbeli finanszírozásáról szóló, 2016. decemberi zárójelentésére és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. december 14-i (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel „A 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret bővítése: az új kihívásoknak megfelelő, reziliens uniós költségvetés” című, 2022. december 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló (EU, Euratom) 2020/2053 határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2021)0570),

–  tekintettel az uniós költségvetés saját forrásainak következő generációjáról szóló bizottsági közleményre (COM(2021)0566),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2020. szeptember 16-i jogalkotási állásfoglalására(6),

–  tekintettel a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozására és az EGK saját forrásainak létrehozására vonatkozó európai bizottsági javaslatról szóló, 1965. május 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak a Közösségek saját forrásai által történő pótlásáról szóló, 1970. április 21-i tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint az Európai Közösségek Egységes Tanácsának és Egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés egyes költségvetési rendelkezéseinek módosításáról szóló, 1970. április 22-i szerződésre(9);

–  tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelv, az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről szóló (EU) 2015/1814 határozat és az (EU) 2015/757 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz kapcsolódóan 2022. június 22-én elfogadott módosításaira(10),

–  tekintettel az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz kapcsolódóan 2022. június 22-én elfogadott módosításaira(11),

–  tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetéről szóló, 2020. december 16-i jogalkotási állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európai Tanács 2020. július 21-én elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel a „Megvalósíthatósági tanulmány az Ukrajna elleni orosz katonai agressziót követően elfogadott uniós szankciók következtében befagyasztott és elkobzott vagyoni eszközök társadalmi célú újrafelhasználásáról” című kísérleti projektre(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0155/2023),

A.  mivel az EUMSZ 311. cikke értelmében az Uniónak gondoskodnia kell a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről, és költségvetését az egyéb bevételek sérelme nélkül teljes egészében saját forrásokból kell finanszíroznia; mivel az EUMSZ 311. cikke értelmében a Tanácsnak a saját forrásokról szóló határozat elfogadása előtt konzultálnia kell az Európai Parlamenttel;

B.  mivel a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló hozzájárulások magas szintje miatt a költségvetési döntések túlságosan függnek a tagállamoktól; mivel az uniós költségvetést valódi saját forrásokból is finanszírozzák vámok és hozzáadottérték-adó (héa) révén, amelyeket a tagállamok általában az uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulásnak tekintenek;

C.  mivel az Európai Unió Bírósága úgy ítélte meg, hogy „a Parlament költségvetési hatáskörének a plenáris ülésen való gyakorlása az Európai Unió demokratikus életének alapvető eseménye”(14);

D.  mivel a jogilag kötelező erejű intézményközi megállapodásban az új saját források bevezetésére irányuló ütemterv arra kötelezi az intézményeket, hogy az uniós költségvetés finanszírozásának kérdését továbbra is kiemelt helyen tartsák a politikai napirenden annak érdekében, hogy életképes utat biztosítsanak a Next Generation EU (NGEU) keretében keletkezett adósságok refinanszírozásához, és előírja, hogy a Bizottság az új saját források második kosarába belefoglalhat egy pénzügyi tranzakciós adót és a vállalati szektorhoz kapcsolódó pénzügyi hozzájárulást, illetve egy új közös társaságiadó-alapot;

E.  mivel a NGEU visszafizetésének szükségessége, az Ukrajna elleni, provokáció nélkül indított és indokolatlan orosz invázió gazdasági és társadalmi sokkhulláma, az infláció uniós költségvetésre gyakorolt súlyos hatása, a globális hatalmaknak a tisztaenergia-technológiák gyártása jövőjének alakítására irányuló jelentős állami beavatkozásai – például az Egyesült Államok inflációcsökkentési törvénye – által táplált fokozódó globális verseny, valamint az Unió előtt álló egyéb kihívások rávilágítanak arra, hogy újra kell értékelni az Unió saját forrásainak rendszerét, kihasználva az új valódi saját forrásokban rejlő lehetőségeket az uniós költségvetés hosszú távú fenntartható finanszírozásának biztosítása érdekében;

F.  mivel a Covid19-világjárvány jelentős hatással volt az európai társadalmi szerkezetre és gazdaságra, és hosszú távú kihívásokat jelent a gazdasági és társadalmi fellendülésünk szempontjából; mivel a világjárvány rávilágított az Európán belüli fontos finanszírozási igényekre, amelyeket a kulcsfontosságú szakpolitikákhoz kapcsolódó közös fellépés révén lehet a legjobban kezelni;

G.  mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló, 2022. májusi 9-i jelentés a következő plenáris javaslatot tartalmazza: „az EU-nak figyelembe kell vennie az Ukrajna elleni háború társadalmi és gazdasági hatásait, valamint az uniós gazdasági kormányzás és az új geopolitikai körülmények közötti kapcsolatot, saját források révén megerősítve a költségvetését”; mivel az Európa jövőjéről szóló konferencián uniós polgárok javasolták az uniós költségvetés új saját források révén történő megerősítését(15), és hogy az Európai Parlament döntsön az uniós költségvetésről, mivel ez nemzeti szinten is a parlamentek joga(16);

H.  mivel a Parlament már szorgalmazta, hogy minden visszatérítést és korrekciót el kell törölni, egyszerűsíteni kell a héaalapú saját forrást, meg kell valósítani az uniós költségvetés egységét és az uniós költségvetés többletbevételeként pénzbírságokat és díjakat kell alkalmazni;

I.  mivel a Bizottság 2021 decemberében jogalkotási javaslatot nyújtott be, amely a saját források három új – a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS), az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmuson (CBAM) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemzetközi társasági adózásról szóló egyezményének első pillérén alapuló – kategóriáját vezeti be;

J.  mivel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló (EU, Euratom) 2020/2053 határozat módosításáról szóló tanácsi határozattal kapcsolatos 2022. november 23-i parlamenti állásfoglalás(17) jórészt támogatta a javaslatot mint fontos, ám elégtelen lépést; mivel a Tanács továbbra is vizsgálja a javaslatot;

K.  mivel a kibocsátáskereskedelmi rendszerre és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusra vonatkozó ágazati jogszabályokat várhatóan 2023 második negyedévében fogadják el; mivel az OECD-megállapodás első pilléréről szóló többoldalú egyezmény és annak uniós szintű harmonizált végrehajtása még függőben van;

L.  mivel már megfigyelhetők a nem újrafeldolgozott műanyagon alapú saját forrás pozitív politikai hatásának első jelei;

Az uniós költségvetés bevételi politikájának reformja mellett szóló érvek

1.  kijelenti, hogy az Unió pénzügyei kritikus időszakon mennek keresztül, amikor is a reformok elmaradása rendkívül károsan befolyásolná az Európai Unió jövőjét, szakpolitikáit, célkitűzéseit, valamint a polgárok és a befektetők Unióba vetett bizalmát;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés döntő és egyre nagyobb jelentőséggel bír az EU kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzéseinek, vezérprogramjainak és válsághelyzetekre való reagálási képességének megvalósításában; hangsúlyozza, hogy számos kihívás áll az Unió előtt, ideértve stratégiai autonómiájának kiépítését, különösen az iparpolitika, az egészségügy, a világűr, az élelmiszerek, a nyersanyagok, a vegyi anyagok, a reziliencia területén, az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a zöld és digitális átállás oly módon történő előmozdítását, hogy közben senkit nem hagyunk hátra, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség válsága elleni küzdelmet, a szociális jogok európai pillérének megvalósítását, a nemek közötti egyenlőség biztosítását, az egészségügyi unió és az energiaunió kiteljesítését, valamint védelmi együttműködéshez, a polgári a védelemhez és az űrkutatáshoz hasonló fontos közös projektek finanszírozását; emlékeztet arra, hogy a Bizottság kijelentette, hogy a háború által Európában okozott előre nem látható szükségletek jóval meghaladják a jelenlegi többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló eszközöket; úgy véli, hogy minden új uniós szakpolitikához és kihíváshoz új pénzügyi eszközöket és további új forrásokat kell társítani;

3.  e tekintetben megismétli, hogy az uniós költségvetés szilárd, megbízható és reziliens finanszírozásához további és diverzifikált saját forrásokra van szükség; meggyőződése, hogy az uniós saját források megfelelően kidolgozott reformjában nemcsak az uniós költségvetési szükségletek finanszírozásának megerősítése, hanem az uniós szakpolitikai eredmények fokozása, az EU és a tagállamok közötti költségvetési egyensúly javítása, valamint az államháztartás egészének értéknövelése szempontjából is hatalmas lehetőségek rejlenek;

4.  emlékeztet arra, hogy az Unió köteles visszafizetni az uniós helyreállítási terv keretében felvett hitelek tőkéjét és kamatait; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények jogilag kötelező erejű intézményközi megállapodás formájában „visszafizetési tervet” fogadtak el, meghatározva az összes hitelfelvételi költség fedezésére szolgáló új saját források bevezetésének ütemtervét; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az EU mint kvázi állami hitelfelvevő AAA minősítése többek között attól függ, hogy az intézmények megbízhatóan és hihetően betartják-e az új saját források bevezetésére vonatkozó politikai kötelezettségvállalásukat; emlékeztet arra, hogy az Európai Helyreállítási Eszköz (EURI) kapcsolódó visszafizetési költségek és azok ingadozásai már most is negatív hatással vannak az uniós költségvetésre, és ismételten kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során foglalkozzon az EURI kérdésével, és helyezze az EURI-t a többéves pénzügyi keret felső határai fölé;

5.  emlékeztet a saját forrásokról szóló határozat módosítására irányuló javaslattal kapcsolatos, 2022. november 23-i álláspontjára; emlékeztet arra, hogy széles körben támogatta a kibocsátáskereskedelmi rendszeren, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmuson és az OECD első pilléréből származó bevételeken alapuló három új bevételi forrás bevezetésére irányuló kezdeményezést;

6.  nagy várakozását fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszeren és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmuson alapuló saját forrásokkal teljesül végre az a régóta fennálló igény, hogy az uniós költségvetés bevételi oldala jobban kapcsolódjon a környezetvédelmi politikákhoz, valamint az éghajlati szempontok érvényesítésével kapcsolatos elgondolás megjelenjen a kiadási és bevételi politikákban; megjegyzi, hogy az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról és a kibocsátáskereskedelmi rendszerről folytatott ágazati tárgyalások megállapodáshoz vezettek; üdvözli, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelv és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról szóló rendelet jogi szövege továbbra is teljes mértékben összeegyeztethető a saját forrásokra vonatkozó javaslatokkal; kéri az uniós intézményeket, hogy mélyrehatóan vizsgálják meg a bevételi becslésekkel kapcsolatos következményeket; ragaszkodik ahhoz, hogy az ilyen elemzések ne szolgáljanak ürügyként a döntéshozatal akadályozására, és felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb tegyen lépéseket a vonatkozó jogi szövegek elfogadása érdekében; elismeri továbbá, hogy nagyon hosszú távon, a dekarbonizációs folyamat terveknek megfelelő előrehaladtával csökkenni fognak a környezetvédelmi célú saját forrásokból származó hozamok,

7.  megjegyzi, hogy a saját forrásokra vonatkozó javaslatban szereplő, az OECD/G20-ak első pillérre vonatkozó megállapodásához kapcsolódó bevételekből származó saját forrásokra vonatkozó jelenlegi hivatkozást aktualizálni kell a többoldalú egyezménnyel és a kapcsolódó uniós irányelvvel összhangban annak érdekében, hogy az uniós tagállamokban összehangolt módon lehessen végrehajtani a rendelkezéseket; nagyon aggasztónak tartja azonban, hogy az első pillér reformjáról szóló tárgyalásokat továbbra is lassan haladnak globális szinten;

8.  úgy véli, hogy ezen új saját forrásokra azért van szükség, hogy ne az európaiak következő nemzedékének kelljen megfizetnie a NextGenerationEU keretében felvett hitelhez kapcsolódó tőketörlesztés és kamatfizetés árát, akár az adófizetőkre nehezedő nagyobb teher, akár a kedvezményezetteket és a projektgazdákat közvetlenül érintő, a rendszeres uniós programokkal kapcsolatos megszorítások révén; határozottan úgy véli, hogy az uniós intézményeknek és politikai szereplőknek egyértelműbben kell kommunikálniuk a polgárok felé az uniós költségvetés és annak bevételi oldala előnyeit; tudomásul veszi az európaiak nagyobb társadalmi igazságosság és méltányosabb adózás iránti jogos igényét; óva int attól, hogy az uniós adósság visszafizetése érdekében csökkentsék a szokásos uniós szakpolitikák finanszírozását, mivel ez veszélybe sodorná az EU hosszú távú céljait, például a gazdasági, társadalmi és területi konvergenciát, a kutatást és az innovációt, illetve a zöld és digitális átállást;

9.  sajnálja, hogy az uniós költségvetés – jelenlegi finanszírozási módja miatt – ki van téve a nemzeti költségvetési korlátozásoknak, aminek következtében csökkentési nyomás nehezedik az amúgy is szerény összköltségvetésre, és olyan „tisztességes megtérülési” logika érvényesül, amely nem tükrözi teljes mértékben az uniós integráció lényegét jelentő szolidaritás elvét; úgy véli, hogy ez a struktúra az egyik fő oka annak, hogy az EU nem tudja hatékonyan ellátni valamennyi feladatát és teljesíteni valamennyi kötelezettségvállalását; nagy aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Közösségek létrehozása óta lassan halad a saját források rendszerének korszerűsítése;

10.  sajnálja, hogy a Tanács még nem hagyta jóvá az új saját források első kosarát; kéri a tagállamokat, hogy a Tanácson belül további késedelem nélkül, sürgősen fogadják el a 2021. december 14-i első csomagból származó új saját forrásokat; komolyan aggódik azonban amiatt, hogy az új saját forrásokból származó összegek nem lesznek elegendőek a NextGenerationEU-hoz kapcsolódó összes törlesztés és hitelfelvételi költség fedezésére (a becslések szerint átlagosan legalább évi 15 milliárd EUR 2058-ig); kéri ezért a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2023 harmadik negyedévében terjessze elő a következő javaslatcsomagot; ragaszkodik ahhoz, hogy e javaslatok figyelembe vegyék a Parlament itt felvázolt prioritásait;

Az uniós finanszírozási források diverzifikálása és új bevételi egyensúly kialakítása

11.  sürgeti az összes szereplőt, hogy tegyenek további erőfeszítéseket, hogy az uniós költségvetés számára új, lehetőleg valódi saját forrásokat és egyéb bevételi forrásokat azonosítsanak azzal a céllal, hogy teljes mértékben fedezzék az NextGenerationEU keretében felvett hitelek tőketörlesztéséhez és kamatfizetéséhez kapcsolódó várható kiadásokat, valamint megerősítsék az uniós költségvetést, amennyiben fel kell hagyni az „EU GDP-jének 1%-ára” vonatkozó elvvel; úgy véli, hogy az új saját források bevezetése – a jogilag kötelező erejű intézményközi megállapodáson kívül – tartós előnyökkel járna nemcsak az uniós politikák végrehajtása, hanem az Unió hiteles és intelligens kötvénykibocsátói pozíciójának biztosítása terén is;

12.  hangsúlyozza ezért, hogy a további uniós saját forrásokból származó bevételnek elegendőnek kell lennie nemcsak az uniós kötvényekhez kapcsolódó adósságszolgálat fedezésére, a felmerülő kamatterheket is beleértve, hanem a 2026-on túl szükséges európai beruházások fenntartására és megkönnyítésére is;

13.  úgy véli, hogy az uniós költségvetés bevételi oldalát stratégiailag az Unió versenyképességének és fenntarthatóságának megerősítésére, valamint az innováció, a társadalmi, költségvetési és környezeti igazságosság előmozdítására kell felhasználni; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi célú saját forrásokat ki kell egészíteni a vállalati szektorból származó adóalapú saját forrásokkal az elégségesség, az adóügyi egyenértékűség (azoknak, akik az EU és nyitott piacai előnyeit élvezik, méltányos mértékben hozzá kell járulniuk az EU finanszírozásához) és a tagállamok és ágazatok közötti általános elosztási méltányosság okán;

14.  hangsúlyozza, hogy az éghajlati válságnak és a biológiai sokféleség válságának a kezelése további erőforrások mozgósítását és a jelenlegi uniós ösztönző politikák újraértékelését teszi szükségessé; határozottan úgy véli, hogy az uniós költségvetés bevételi oldala a bizonyos negatív magatartásformáktól való elrettentésre és a szén-dioxid-semleges gazdaságra való zöld átállás megvalósításához szükséges beruházások lehetővé tételére egyaránt felhasználható; hangsúlyozza, hogy ez a politika fontos a 2030-ra és 2050-re vonatkozó célkitűzések megvalósítása, különösen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése szempontjából;

Társasági adózás (BEFIT)

15.  várakozással tekint a 2023 harmadik negyedévében várható „Vállalkozások Európában: társaságiadó-keret” (BEFIT) bizottsági kezdeményezés elé; sürgeti a Bizottságot, hogy – az ütemterv szellemét követve – tegyen javaslatot a közös adóalap és a nyereségek tagállamok közötti, a társasági adó BEFIT szabályain alapuló képlet vagy felosztási képlet alapján történő elosztásának fő elemein alapuló egységes uniós társasági adózási szabálykönyvre mint új saját forrásra; elvárja, hogy e társasági adón alapuló saját forrással kapcsolatos új megközelítés a társasági adózás terén meglévő nemzeti különbségekkel is foglalkozzon, amelyek eddig akadályozták a saját forrás létrehozását e területen, és tegye lehetővé, hogy az az egységes piacon tevékenykedő több vállalatra is kiterjedjen, ne csak néhány, az első pilléről szóló OECD-megállapodás hatálya alá tartozó legnagyobb és legjövedelmezőbb multinacionális vállalatra; figyelmeztet arra, hogy amennyiben az OECD első pillérével kapcsolatos tárgyalások nem zárulnak le észszerű időn belül, a Bizottságnak az egységes piacon működő nagyvállalatoktól származó egyéb bevételi forrásokat kell fontolóra vennie;

Uniós „méltányos határellenőrzési mechanizmus”

16.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU egységes piacára belépő egyes termékek esetében a termelési láncokban olyan harmadik országbeli munkavállalók dolgoznak, akik nem kapnak tisztességes bért, és egyes esetekben mélyszegénységben élnek; rámutat arra, hogy az ilyen áruk Unióba történő behozatala tisztességtelen versenyhez vezet („szociális dömping”);

17.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy folytasson konzultációt az érdekelt felekkel, és végezzen alapos hatásvizsgálatot a „méltányos határellenőrzési mechanizmusról” szóló esetleges jogalkotási javaslattal kapcsolatban, amely előírja az Unió egységes piacára árukat importáló vállalatok számára, hogy a globális ellátási láncukon belül a nem uniós országokban foglalkoztatott munkavállalóknak a vonatkozó szegénységi küszöb feletti napi bért fizessenek, amely elegendő ahhoz, hogy kikerüljenek az érintett nemzetközi szervezetek által meghatározott abszolút szegénységből; hangsúlyozza, hogy ha egy vállalat olyan termékeket importál az uniós egységes piacra, amelyeket olyan nem uniós országokban dolgozó munkavállalók állítanak elő, akiknek a bére az ilyen jogszabályokat megsértve nem éri el a rögzített küszöbértéket, akkor a vállalatnak e küszöbérték és a munkavállalók tényleges díjazása közötti különbségnek megfelelő díjat kellene fizetnie; úgy véli, hogy egy ilyen intézkedés végrehajtásából származó bevételeknek az uniós költségvetésbe kell kerülniük; elvárja, hogy a Bizottság készítsen becslést a nem uniós országok munkakörülményeire gyakorolt hatásról, valamint arról, hogy egy ilyen intézkedés összeegyeztethető-e a vonatkozó WTO-szabályokkal; úgy véli, hogy egy ilyen intézkedés fokozhatná az Unióban termelő, bizonyos munkaügyi normáknak, munkakörülményeknek és bérszinteknek megfelelő vállalatok versenyképességét; felkéri a Bizottságot, hogy a „méltányos határellenőrzési mechanizmus” mérlegelése során vegye figyelembe az Unióban és világszerte meglévő hasonló mechanizmusokból, például a CBAM-ből levont tanulságokat;

Pénzügyi tranzakciós adó

18.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a saját források második kosarába foglalja bele a pénzügyi szolgáltatásokat, beleértve a pénzügyi tranzakciókat is; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fontolja meg az egész Unióra kiterjedő pénzügyi tranzakciós adó lehetőségét; e tekintetben sürgeti a Bizottságot és a megerősített együttműködésről szóló tárgyalásokban részt vevő tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy 2023. június vége előtt megállapodás szülessen a pénzügyi tranzakciós adóról; a többi tagállamot csatlakozásra ösztönzi; úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciós adó mint saját forrás jelentős bevételt jelenthetne, ami megkönnyítené a Next Generation EU adósságának visszafizetését, és növelné az uniós prioritások finanszírozásával kapcsolatos mozgásteret; hangsúlyozza, hogy minden javaslatot mélyreható hatásvizsgálatnak kell kísérnie, valamint minden javaslatnak hozzá kell járulnia az uniós szakpolitikai célkitűzésekhez, és az Unió által elfogadott szubszidiaritás elvét kell követnie;

19.  felhívja a figyelmet arra, hogy az EU-ban egyre több vállalati részvényt vásárolnak vissza (részvény-visszavásárlás); felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a részvények vállalatok általi visszavásárlására kivetett jövedéki adó megvalósíthatóságát, mivel ez új forrást jelentene, ugyanakkor visszatartaná ezt az egyre elterjedtebb gyakorlatot, amely a külföldi részvényeseket jutalmazza a beruházások kárára; ezzel kapcsolatban felkéri a Bizottságot, hogy bármely jövőbeli javaslat előtt értékelje az ilyen jövedéki adó egységes piacra gyakorolt lehetséges hatását; felhívja a Bizottságot, hogy további lehetőségként értékelje a közös és szabványosított forrásadó-keretet;

A kriptovalutákra kivetett adó

20.  javasolja a kriptoeszközökre kivetett európai adó bevezetését – az ebből származó bevételek új saját forrásként az európai költségvetésbe folynának be; rámutat, hogy a kriptoeszközök globális piaca a 2008-as válság óta gyorsan (bár ingadozóan) növekszik, és a kapitalizáció 2021 májusában elérte a 2 billió EUR-t; megjegyzi, hogy a kriptoeszközöket fokozatosan valódi fizetőeszköznek és a befektetési stratégiák részének tekintik; hangsúlyozza, hogy a kriptoeszközök nagyfokú mobilitására és határokon átnyúló dimenziójára tekintettel uniós szinten hatékonyabban megvalósítható a szabályozásuk és az adóztatásuk, mint nemzeti szinten; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a kriptoeszközökre kivetett európai adó elősegítené a kriptoeszközök harmonizált adózási keretének kialakulását, jobban összhangban lenne a kriptoeszközpiac határokon átnyúló jellegével, és ösztönözné az adóügyi normák globális szintű elfogadását;

21.  hangsúlyozza, hogy a kriptoeszközök esetében többféle adózási lehetőség is elképzelhető, például a kriptoeszközökkel kapcsolatos tevékenységekből származó tőkenyereséget terhelő adó (az összes uniós tagállamban egységes adómérték alapján), a kriptoeszközökkel kapcsolatos tranzakciókat terhelő adó vagy a kriptoeszköz-bányászatra és -kereskedelemre a villamosenergia-fogyasztás és a környezeti hatások alapján kivetett adó; kéri a Bizottságot, hogy értékelje e lehetőségek európai kriptoeszközpiacra gyakorolt hatását, becsülje meg a lehetséges bevételeket és terjesszen elő konkrét javaslatot;

Digitális gazdaság

22.  emlékeztet arra, hogy 2022. november 23-i álláspontjában a Parlament kijelentette, hogy amennyiben 2023 végéig nem történik egyértelmű előrelépés, be kell nyújtani egy digitális illetékre vagy egy ehhez hasonló intézkedésre vonatkozó jogalkotási javaslatot, amely egyoldalúan hatályba léptethető, és amely az Unió saját forrásának alapjául szolgálhat annak érdekében, hogy 2026-ig bevételre lehessen szert tenni; üdvözli, hogy a nagy digitális tartalomszolgáltatók hálózati költségekhez való hozzájárulásáról folyó vita még mindig tart;

23.  megállapítja továbbá, hogy az adatgazdaság európai elterjedése az adatforgalom meredek növekedéséhez vezetett, különösen a világjárvány idején, és jelentős gazdasági előnyökkel járt a nagyobb internetes vállalatok és a távközlési ágazat egésze számára; szem előtt tartja az adatforgalom környezeti hatásait; kéri a Bizottságot, hogy határozza meg és értékelje az ezen adatforgalom optimalizálására és szénlábnyomának – többek között pénzügyi ösztönzők révén történő – korlátozására irányuló intézkedéseket;

Statisztikákon alapuló saját források

24.  megítélése szerint potenciálisan magas hozzáadott érték rejlik a statisztikákon alapuló nemzeti hozzájárulások formáját öltő saját forrásokban, ami az uniós szintű politikák erőteljes végrehajtására ösztönzi, illetve e tekintetben jutalmazza a tagállamokat; kéri a Bizottságot, hogy értékelje és szimulálja a szociális vagy környezeti területekre vonatkozó statisztikák alapján kiszámított nemzeti hozzájárulások hatását, amennyiben éves szinten megalapozott, megbízható és közös harmonizált Eurostat-adatok állnak rendelkezésre;

25.  úgy véli, hogy az ilyen statisztikai alapú nemzeti hozzájárulások pontos alkalmazási körét és lehívási mértékét úgy lehetne méretezni és kalibrálni, hogy a saját források következő kosara esetében biztosítani lehessen az általános elosztási méltányosságot; úgy véli, hogy ily módon a saját források egy ilyen átfogó és jól kalibrált kosara a bevételi oldalon kiválthatna és feleslegessé tehetne minden olyan mesterséges csökkentést, egyösszegű visszatérítést vagy korrekciós mechanizmust, amely veszélyezteti a saját forrásokkal kapcsolatos politika következetességét és ösztönző erejét;

26.  kifejezetten szorgalmazza a nemek közötti bérszakadékon alapuló saját forrás létrehozását; hangsúlyozza, hogy e mechanizmus keretében a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló hozzájárulások arányát egy új hozzájárulási kulcs váltaná fel, amely a nagyobb nemek közötti bérszakadékkal rendelkező tagállamoktól arányosan nagyobb hozzájárulást követelne, mint a kisebb nemek közötti bérszakadékkal rendelkező tagállamoktól;

27.  kéri, hogy vizsgálják meg a műanyag csomagolási hulladéktól eltérő hulladéktípusokhoz kapcsolódó új saját források bevezetésének lehetőségét, ami többek között arra ösztönözné a tagállamokat, hogy növeljék az újrahasználatra és anyaghasznosításra kerülő hulladék arányát, és ezáltal hozzájáruljanak a körforgásos gazdaságra vonatkozó célkitűzéshez;

28.  biohulladékon alapuló saját forrás létrehozását szorgalmazza; hangsúlyozza, hogy e mechanizmus keretében a GNI-alapú hozzájárulások arányát egy új hozzájárulási kulcs váltaná fel, amelynek értelmében a kevesebb biohulladékot újrahasznosító tagállamoknak nagyobb hozzájárulást kellene fizetniük, mint a több biohulladékot újrahasznosító tagállamoknak; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy megvalósítható-e a veszélyes hulladék keletkezésének csökkentésére és a szennyezésmentesítés támogatására irányuló ösztönző mechanizmus az újrafeldolgozás megkönnyítése érdekében;

29.  élelmiszer-hulladékon alapuló saját forrás létrehozását szorgalmazza; hangsúlyozza, hogy e mechanizmus keretében a GNI-alapú hozzájárulások arányát egy új hozzájárulási kulcs váltaná fel, amelynek értelmében a tagállamoknak az adott évben keletkező élelmiszerhulladék mennyisége alapján kellene hozzájárulást fizetniük; úgy véli, hogy ez a saját forrás arra ösztönözné a tagállamokat, hogy a termelési láncban és a fogyasztási fázisban élelmiszerhulladék-csökkentési intézkedéseket hajtsanak végre;

A saját forrásokon kívüli egyéb bevételi források

30.  megismétli, hogy az uniós szakpolitikák végrehajtásából, az uniós rendeletek érvényesítéséből vagy az uniós finanszírozású infrastruktúrák használatából származó bármilyen állami bevételnek alapértelmezés szerint és az előnyök kölcsönös megosztása érdekében – saját forrásként vagy egyéb bevételként – az uniós költségvetésbe kell befolynia, különösen akkor, ha az adó kivetését, beszedését és végrehajtását központilag valamely uniós intézmény intézi; kéri a Bizottságot, hogy a javaslatok kidolgozása során, illetve a Parlamentet és a Tanácsot mint jogalkotó hatóságokat, hogy jogalkotási munkájuk során e horizontális megközelítést kövessék;

31.  ragaszkodik ahhoz, hogy az éves költségvetés szerves részét képezzék az illetékek, díjak – például majd, amint működésbe lép, az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) keretében a vízummentességért felszámított díjak –, a többletkibocsátási díjak, a versenyügyi pénzbírságok, a kötelességszegési bírságok és hasonlók formájában jelentkező költségvetési bevételek; elismeri, hogy a Szerződéssel kapcsolatos okokból az ilyen egyéb bevételeknek továbbra is kiegészíteniük kell a 311. cikk szerinti saját forrásokat, amelyeknek az uniós költségvetés elsődleges finanszírozási forrásának kell maradniuk;

32.  felhívja a figyelmet a büntetőjogi büntetésekkel és különösen az uniós szankciók be nem tartása esetén elkobzott vagyoni eszközökkel összefüggésben keletkezett bevételek különleges esetére; kéri, hogy a Bizottság részletesen vizsgálja meg, hogy a tagállami hatóságok által beszedett ilyen bevételeket vagy büntetéseket hogyan lehetne saját forrásként az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátani; támogatja azt az elképzelést, hogy a bűncselekményekből származó eszközök elkobzásából és pénzzé tételéből származó bevételek az Unió saját forrásává váljanak; támogatja azt az elképzelést, hogy az orosz vagyoni eszközök elkobzásából és pénzzé tételéből származó bevételeket az Ukrajna megsegítésével és újjáépítésével kapcsolatos erőfeszítésekre fordítsák; javasolja, hogy az ilyen bevételeket az általános uniós költségvetésen keresztül kezeljék, és olyan irányítási struktúrát biztosítsanak, amely az ukrán parlamentet és az Európai Parlamentet is magában foglalja;

A költségvetési legitimitást választott képviselőknek kell biztosítaniuk: alkotmányos, eljárási és történelmi megfontolások

33.  emlékeztet arra, hogy az európai integráció finanszírozási forrásairól már a múltban is hosszú és élénk viták folytak; emlékeztet arra, hogy az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó 1951. április 18-i párizsi szerződés 49. cikke kimondja, hogy „a főhatóság felhatalmazást kap arra, hogy a feladatai ellátásához szükséges pénzeszközöket a szén- és acéltermelésre kivetett illetékek útján [és] kölcsönök felvételével szerezze meg”;

34.  hangsúlyozza, hogy az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957. március 25-i Római Szerződés 201. cikke kimondta, hogy „a Bizottság megvizsgálja, hogy a tagállamok pénzügyi hozzájárulása ... milyen feltételek mellett helyettesíthető a Közösség egyéb forrásaival, különösen a Közös Vámtarifából származó bevételekkel, ha a Közös Vámtarifát véglegesen bevezették”;

35.  emlékeztet arra, hogy a hatok állam-, illetve kormányfői az 1969. december 2-i hágai csúcstalálkozó záróközleményében „megállapodtak abban, hogy ... a tagállamok hozzájárulásait fokozatosan saját forrásaikkal [azaz a Közösségek forrásaival] váltják fel, figyelembe véve minden érintett érdeket, azzal a céllal, hogy kellő időben megvalósuljon a Közösségek költségvetésének teljes finanszírozása ... és megerősítsék az Európai Parlament költségvetési hatáskörét.”;

36.  sajnálja, hogy ezen elsődleges jogi kötelezettségek ellenére az 1970. évi Szerződés az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint az Európai Közösségek Egységes Tanácsának és Egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés egyes költségvetési rendelkezéseinek módosításáról szóló szerződés óta csak két új saját forrást vezettek be, nevezetesen 1988-ban a GNI-alapú hozzájárulást és 2021-ben a nem újrahasznosított műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrást;

37.  elismeri a GNI-alapú saját forrás előnyeit, tekintettel annak megbízható kiegyenlítő funkciójára; sajnálja, hogy a nemzeti hozzájárulások aránya tartósan túlsúlyban van a saját források rendszerében, és jelenleg mintegy 80%-ra rúg; rámutat a hagyományos és valódi saját források, különösen a vámok szerény arányára, amely jelenleg mintegy 13%-ot tesz ki;

38.  megállapítja, hogy az uniós költségvetés jelenlegi finanszírozása ellentétes az alapító atyák szándékával és a Szerződések szellemével;

39.  emlékeztet a saját forrásokról szóló határozattal kapcsolatos konzultációs hatáskörére; meggyőződése, hogy az Európai Parlament mint jogalkotó és költségvetési hatóság számára hangsúlyosabb szerepet kell biztosítani az alapul szolgáló jogszabályokban, valamint a bevételi oldalt és az adósságszinteket érintő éves költségvetési eljárásban; úgy véli továbbá, hogy az Európai Parlamentnek fokozott szerepet kell játszania a saját forrásokkal kapcsolatos döntéshozatali folyamatban az uniós államháztartás láthatóságának, legitimitásának és demokratikus elszámoltathatóságának biztosítása érdekében;

40.  emlékeztet arra, hogy a saját forrásokra vonatkozó szabályokat az egyszerűségi, átláthatósági és méltányossági célkitűzések figyelembevételével kell megállapítani; megismétli álláspontját, miszerint a visszatérítéseket és más korrekciós mechanizmusokat el kell törölni;

41.  hangsúlyozza, hogy sürgős előrelépésre van szükség az intézményközi megállapodásban szereplő második kosáron túli új saját források tekintetében; emlékezteti a tagállamokat, hogy a 2027 utáni többéves többoldalú pénzügyi keretről szóló tárgyalások alapvetően összekapcsolódnak a saját forrásokról szóló tárgyalásokkal és a saját források megfelelő rendelkezésre állásával; készen áll arra, hogy minden költségvetési hatáskörét felhasználva biztosítása, hogy a saját források terén egyértelmű és tényleges előrelépés történjen;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 27. E, 2008.1.31., 214. o. (2) HL L 243., 2021.7.9., 1. o. (3) HL L 424., 2020.12.15., 1. o. (4) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o. (5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0450. (6) HL C 385., 2021.9.22., 256. o. (7) https://www.cvce.eu/en/obj/european_parliament_resolution_on_commission_proposals-en-9c67ed5c-af04-4eab-bf89-445996e987f1.html. (8) HL L 94., 1970.4.28., 19. o. (9) HL L 2., 1971.1.2., 1. o. (10) HL C 32., 2023.1.27., 108. o. (11) HL C 32., 2023.1.27., 320. o. (12) HL C 445., 2021.10.29., 240. o. (13) PP 07 23 05. (14) A Bíróság C-73/17. sz. Francia Köztársaság kontra Európai Parlament ügyben 2018. október 2-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2018:787, 35. pont. (15) Az Európa jövőjéről szóló konferencia 16. javaslata. (16) Az Európa jövőjéről szóló konferencia 39. javaslata. (17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0404.