Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló, 2016 decemberében aláírt és 2017. november 1-je óta ideiglenesen alkalmazott megállapodásra(1) (PDCA),

–  tekintettel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás alapján 2021. február 26-án tartott harmadik hivatalos emberi jogi párbeszéd eredményeire,

–  tekintettel az EU-Kuba Vegyes Tanács 2023. május 26-i havannai ülésének eredményeire, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és Kuba külügyminiszter-helyettesének ezen ülést követő közös sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel a főképviselőnek a 2021. július 11–12-i kubai tüntetések első évfordulója alkalmából az EU nevében tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966. december 16.) és az egyéb nemzetközi emberi jogi szerződésekre és eszközökre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok és büntetések elleni 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre, amelynek Kuba részes állama,

–  tekintettel a kubai alkotmányra és a kubai büntető törvénykönyvre,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni agressziós háborújának politikai következményeiről szóló, 2023. június 22-i 2506. (2023) számú határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) az „Elfogadhatósági és megalapozottsági jelentés (kiadvány) – Oswaldo José Payá Sardiñas et al. – Kuba” című, 14.196. sz. ügyről szóló, 2023. június 9-i, 83/23. számú jelentésére,

–  tekintettel az önkényes fogva tartással foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2021. augusztus 6-i jelentésére,

–  tekintettel a „civil társadalmi szervezet” fogalmának az Európai Unió Hivatalos Lapjában szereplő meghatározására,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) amerikai kontinensért felelős ügyvezetőigazgató-helyettesének ARES (2021) 2474104. számú dokumentumára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásra,

–  tekintettel az olyan emberi jogi szervezetek jelentéseire, mint a Human Rights Watch, a Human Rights Foundation és a Prisoners Defenders,

–  tekintettel az IACHR 2020. évi éves jelentésének Kubáról szóló IV.B. fejezetére,

–  tekintettel a rabszolgaság modern formáival, többek között annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadónak, valamint az emberkereskedelemmel, különösen a nők és gyermekek kereskedelmével foglalkozó különleges előadónak az ENSZ emberi jogi főbiztosához intézett, 2019. november 6-i, a kubai orvosi brigádokról szóló közleményére,

–  tekintettel a Kubáról szóló legutóbbi, 2018. évi egyetemes időszakos felülvizsgálat kubai orvosi brigádokról szóló következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017. július 5-i állásfoglalásában(2) a Parlament egyetértését adta a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz, egyértelmű, az emberi jogok és a demokrácia Kubában történő javításához kapcsolódó feltételeket szabva annak H., I., J., L. és T. preambulumbekezdésében, valamint (7), (8), (9), (10) és (12) bekezdésében; mivel az EU a Kubával 2021. február 26-án tartott harmadik hivatalos emberi jogi párbeszéd során emlékeztetett arra, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket; mivel a ratifikációs folyamat még nem zárult le teljes mértékben, és a megállapodás ideiglenesen alkalmazandó;

B.  mivel a politikai párbeszédnek magában kell foglalnia a független civil társadalom és valamennyi ellenzéki politikai szereplő képviselőinek közvetlen és intenzív részvételét, korlátozások nélkül, amint azt a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 36. cikke is hangsúlyozza; mivel a Parlament többször elítélte az emberi jogok Kubában történő megsértését, hangsúlyozva a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 1. cikke (5) bekezdése, 2. cikkének c) pontja, 5. cikke, 22. cikke és 43. cikkének (2) bekezdése rendelkezéseinek megsértését, amely megállapodásban a kubai kormány vállalta az emberi jogok tiszteletben tartását;

C.  mivel a Parlament többször emlékeztette az EKSZ-t arra, hogy a független civil társadalom képviselőinek részvétele a politikai párbeszédekben és a megállapodás együttműködési projektjeiben a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás alapvető részét képezi, és hogy haladéktalanul orvosolni kell a megállapodás aláírása óta követett azon gyakorlatot, hogy kizárólag azon vállalatok számára engedélyezik a részvételt és az együttműködési alapokhoz való hozzáférést, amelyekben az állam részesedéssel rendelkezik, vagy amelyek felett ellenőrzést gyakorol, míg a független civil társadalom képviselőit kizárják az együttműködési alapokból és/vagy a megállapodásban való részvételből;

D.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás tartalmaz egy „emberi jogi záradékot”, amely az EU nemzetközi megállapodásainak standard, alapvető eleme, amely lehetővé teszi a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás felfüggesztését abban az esetben, ha megsértik a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodást jóváhagyó, 2017. július 5-i parlamenti állásfoglalás 11. bekezdésében meghatározott emberi jogi rendelkezéseket;

E.  mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás parlamenti jóváhagyása a Bizottság és az EKSZ azon kötelezettségvállalásához kapcsolódott, hogy garantálják a Parlamenttel való rendszeres eszmecserét a megállapodás alkalmazásáról és a megállapodásban foglalt kölcsönös kötelezettségek teljesítéséről, különösen az emberi jogokra vonatkozó valamennyi rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban; mivel a Parlament azt is kérte, hogy az EKSZ tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás alkalmazása során szorosan kövesse nyomon az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok helyzetét Kubában;

F.  mivel a Kubára fokozatosan ráerőltetett rezsim kizárja a demokratikus változások lehetőségét, mivel a kubai alkotmány 5. cikke kimondja, hogy az „egyedülálló, Martit követő, fidelista és marxista-leninista Kubai Kommunista Párt” a társadalom és az állam legfőbb politikai ereje és ura, és mivel a 4. és 229. cikk a jelenlegi politikai rendszert visszafordíthatatlannak tekinti;

G.  mivel a kubai büntető törvénykönyv 72–84. cikke tartalmazza a „veszélyes állapot” és a „bűnelkövetést megelőző biztonsági intézkedések” fogalommeghatározást, amelyek alapján évente több ezer embert ítélnek egy és négy év közötti börtönbüntetésre anélkül, hogy bármilyen felróható bűncselekmény állna fenn, és amelyek alapján több mint 8000 személyt szabadságvesztésre, több mint 2500 személyt pedig internálás nélküli kényszermunkára ítéltek;

H.  mivel az EU a demokratikus társadalomra és a gazdasági és társadalmi fenntarthatóságra törekvésen alapuló társadalmi-gazdasági és társadalompolitikai modellt kínál; mivel a Parlament többször is reformokat sürgetett Kubában, amelyek a jelenlegi gazdasági, szociális és emberi jogi válságokkal összefüggésben minden eddiginél szükségesebbek;

I.  mivel a Parlament három alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak: 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben a „Nők fehérben” mozgalomnak, 2010-ben pedig Guillermo Fariñasnak; mivel a Szaharov-díjasokat és hozzátartozóikat még mindig rendszeresen zaklatják és megfélemlítik, valamint megakadályozzák őket abban, hogy elhagyják az országot és nemzetközi eseményeken vegyenek részt;

J.  mivel az IACHR a 14.196 sz. ügyről szóló 83/23. sz. jelentése arra a következtetésre jut, hogy a kubai állam közvetlenül felelős Oswaldo Payá és Harold Cepero haláláért; mivel a jelentés arra is emlékeztet, hogy az IACHR „megállapította, hogy a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához való jog megsértése a kubai állam politikájaként került intézményesítésre minden, a rezsimmel vagy a politikai, munkaügyi, oktatási stb. helyzettel ellentétes kritikus álláspont megnyilvánulásának megakadályozása érdekében”;

K.  mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága úgy döntött, hogy az emberi jogok kubai helyzetének 2022-es éves jelentésében történő értékelése során külön fejezetet szentel Kubának (IV.B. fejezet), mivel véleménye szerint a szigeten uralkodó helyzet az Amerikaközi Demokratikus Chartában előírt képviseleti demokrácia alapvető elemei és intézményei súlyos megsértésének minősül; mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága úgy véli, hogy ezek az elemek és intézmények alapvető fontosságúak az emberi jogok védelme szempontjából; mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága elismeri, hogy a kubai rezsim tömegesen, súlyosan és rendszeresen megsértette az Emberi Jogok és Kötelességek Amerikai Nyilatkozatában, az emberi jogok amerikai egyezményében és más alkalmazandó emberi jogi egyezményekben garantált emberi jogokat;

L.  mivel Kubában nem történt konkrét előrelépés az emberi jogok helyzetének javítására irányuló megállapodás általános elvei és célkitűzései tekintetében, ezzel szemben a kubai rezsim fokozta az elnyomást és a munkaügyi és emberi jogi jogsértéseket, ideértve azt is, hogy nőtt a politikai foglyok száma; mivel a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás nem teljesítette alapvető célját, hogy javítsa az alapvető szabadságok helyzetét Kubában;

M.  mivel Oroszország Ukrajna elleni jogellenes, indokolatlan és provokáció nélkül indított agressziós háborújának kezdete óta a kubai rezsim elmélyítette kapcsolatait a Putyin-rezsimmel; mivel Kuba nem támogatott egyetlen, az Ukrajna elleni orosz agresszióról szóló ENSZ-határozatot sem, és méltatta több ukrán tartomány annektálását; mivel a belarusz és kubai hatóságok bejelentették, hogy a sziget katonai személyzete kiképzésben fog részesülni Belaruszban, amely az Ukrajna elleni orosz invázióban leginkább érintett szövetséges, és amellyel Havanna éppen szorosabbra fűzi politikai és gazdasági kapcsolatait; mivel 2023 júniusában Moszkvában tett látogatása során Álvaro López Miera, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere kijelentette, hogy a NATO Oroszország határaihoz való terjeszkedése Oroszországot „különleges katonai műveletének” megindítására késztette, és hogy ezzel összefüggésben Oroszország kulcsszerepet játszik a fasizmus európai terjedése elleni küzdelemben;

N.  mivel 2023. június 22-i állásfoglalásában az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Kubát a Putyin-rezsim szövetségeseként ismeri el, és „felhívja az Európa Tanács tagállamait, hogy lépjenek vissza az Európai Unió és a Kubai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás folyamatban lévő ratifikálásától”;

O.  mivel az emberi jogi szervezetek továbbra is dokumentálják az országban a véleménynyilvánítás szabadságához, a békés gyülekezéshez és az egyesüléshez való jog folyamatos elnyomását, valamint hogy a kubai hatóságok elfojtják az eltérő véleményeket és fellépnek az emberijog-védőkkel szemben; mivel 2023. május 31-én összesen 1037 politikai foglyot és lelkiismereti foglyot tartottak számon Kubában, akik közül 35 kiskorú;

P.  mivel a kubai emberi jogi helyzet riasztó, különösen a másként gondolkodók és a kiszolgáltatott népességcsoportok, például a nők, az afrikai származásúak és az LMBTIQ+ közösség számára; mivel Kubában nő a nőgyilkosságok száma;

Q.  mivel a kubai rezsim az amerikai embargót okolja a sziget összes gazdasági problémájáért, miközben a kubai szegénység nem más, mint a gazdasági és termelési rendszer teljes kudarcának eredménye; mivel a kubai rezsim a gazdasági helyzetet ürügyként használja visszaéléseihez, továbbá arra használja, hogy megszerezze a külföldi kormányok támogatását, amelyek egyébként esetleg határozottabban elítélnék az ország elnyomó gyakorlatát;

R.  mivel a kubai rezsim általi zaklatást és elnyomást régóta korlátozó törvények, állandó megfigyelés, cenzúra és megfélemlítési taktikák jellemzik, a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezéshez való jog ellenőrzésére szolgáló egyre bővülő struktúrákkal, miközben az emberi jogokat védő egyéneket tisztességtelen bírósági eljárások, önkényes fogva tartás, valamint színlelt és visszaéléssel terhelt büntetőjogi vádak sújtják; mivel az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó bizottságának 2021. évi jelentése szerint Kubával kapcsolatban 2021-ben a világon minden más országnál több sürgős intézkedési kérelmet nyújtottak be az erőszakos eltűnésekkel kapcsolatban, és az ország 2012 óta az ilyen kérelmek teljes száma tekintetében a harmadik helyen áll;

S.  mivel 2021. július 11-én az 1994-es „Maleconazo” óta a legnagyobb tiltakozásokra került sor Kubában; mivel a 2021. júliusi tüntetések óta számos tüntetőt tartanak fogva Kubában, köztük újságírókat, a kormánnyal szemben álló számos személyt, emberi jogi aktivistákat, művészeket és fiatalokat;

T.  mivel a kubai hatóságok megtagadták, hogy az uniós vagy tagállami diplomaták, nemzetközi médiaorgánumok vagy emberi jogi szervezetek nyomon követhessék a 2021. július 11-i tüntetések során őrizetbe vett személyek elleni pereket; mivel több mint 100 kubai civilt, akik részt vettek a 2021. július 11-i tüntetéseken, és nem kapcsolódtak katonai szolgálathoz vagy funkcióhoz, a nemzetközi jogot megsértve katonai bíróságok elé állítottak, és 2-től 22 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek;

U.  mivel az önkényesen bebörtönzötteket folyamatos elkülönítésben tartják, beleértve a magánzárkába zárást, a kegyetlen kínzást és az embertelen bánásmódot, anélkül, hogy az említett személyek hozzáférhetnének ügyvédeikhez vagy megfelelő orvosi kezeléshez, ezáltal veszélybe sodorva életüket; mivel néhányukat otthonuktól messze fekvő börtönökben tartják fogva, ami megakadályozza, hogy családtagjaik meglátogathassák őket; mivel a jelentések szerint Kubában több mint 1000 politikai foglyot kínzásnak vetnek alá, többek között kiskorúakat, fiatalokat és nőket; mivel a Prisoners Defenders 2023. május 30-i jelentésében 181 olyan esetet dokumentált, amikor kubai politikai foglyokat rendszeresen kínoztak;

V.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja 2020 októberében arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt évtizedekben Kubában történt önkényes fogva tartások nem elszigetelt esetek, hanem inkább „egy szisztematikus gyakorlat részei [...], amelyben [...] a kubai hatóságok évtizedek óta részt vesznek”;

W.  mivel a rabszolgaság jelenlegi formáival – többek között annak okaival és következményeivel – foglalkozó különleges előadó, valamint az ENSZ emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója, a Human Rights Watch, az Emberi Jogi Alapítvány és más szervezetek levélben ítélték el, hogy a külföldön dolgozó kubai polgári személyek emberkereskedelem áldozataivá válnak olyan, természetüknél fogva kényszerítő erejű törvények és rendelkezések – például a migrációs törvényről szóló büntető törvénykönyv 176. cikke, a Mincex 2020. évi 368. sz. határozata és egyebek – révén, amelyek nagyon kifejezett, alapvető szabadságjogokat érintenek; mivel a kubai kormány megtiltja, hogy a migrációs törvény értelmében disszidensnek és nemkívánatosnak minősített munkavállalók nyolc évig visszatérjenek Kubába, és „emigránsnak” minősíti őket, s ennek révén elveszítik állampolgárságuk védelmét, jogaikat és minden tulajdonukat, és nem látogathatják meg gyermekeiket vagy családjukat Kubában;

X.  mivel José Daniel Ferrer kizárólag meggyőződései és emberi jogainak békés gyakorlása miatt van továbbra is börtönben; mivel egészségi állapota bizonytalan; mivel Luis Manuel Otero Alcántarával és Maykel „Osorbo” Castillo Pérez-szel együtt azon több száz kubai állampolgár sorsában osztoznak, akik a saját kormányuk által alkalmazott igazságtalansággal és elnyomással szembesülnek; mivel 87., 88. és 89. ülésén az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja kilenc esetről, köztük Ferrer (a 2021. július 11-i tüntetéseken való részvétele miatt letartóztatott 75-ök csoportja) és Aymara Nieto (a Nők fehérben tagja, akit több mint öt évre ok nélkül bebörtönöztek) ügyéről hozott határozatot;

Y.  mivel a Szaharov-díjjal kitüntetett Guillermo Fariñas 2023. június 26-án új éhségsztrájkot kezdett, hogy kampányt folytasson a szigeten lévő valamennyi politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátásáért;

Z.  mivel Josep Borrell, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2023. május 25-én Kubába utazott, hogy képviselje az EU-t a Vegyes Tanács harmadik ülésén; mivel e látogatás lehetőséget kínált az EU és Kuba közötti politikai párbeszéd újraindítására, valamint arra, hogy a kubai emberi jogi helyzetet a vita középpontjába helyezzék; mivel a főképviselő/alelnök szándékosan elmulasztotta, hogy hiteles és független civil társadalmi szervezetekkel, valamint politikai foglyokkal és/vagy azok rokonaival találkozzon;

AA.  mivel látogatása során Borrell alelnök/főképviselő nyilvánosan kijelentette, hogy az EU „nem rendelkezik sem kapacitással, sem akarattal” ahhoz, hogy politikai változásokat kényszerítsen a szigetre;

AB.  mivel annak ellenére, hogy évek óta hangsúlyozzuk a sziget meglátogatásának szükségességét, a kubai hatóságok rendszeresen megtagadják a hivatalos bizottságok, egyes európai parlamenti küldöttségek és képviselőcsoportok, nemzetközi emberi jogi szervezetek és az emberi jogi helyzet más független megfigyelőinek, köztük az ENSZ különleges előadóinak Kubába való belépését;

1.  emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás hangsúlyozza, hogy „a demokratikus elvek tiszteletben tartása és előmozdítása, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az alapvető nemzetközi emberi jogi okmányokban, valamint azoknak a Felekre alkalmazandó fakultatív jegyzőkönyveiben lefektetett valamennyi emberi jog és alapvető szabadság tiszteletben tartása, továbbá a jogállamiság tiszteletben tartása e megállapodás alapvető elemét képezi”, a kubai rezsim azonban évtizedek óta folyamatosan figyelmen kívül hagyja és megsérti ezeket az elveket és jogokat, és ezek a jogsértések az utóbbi időben fokozódtak; úgy véli, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás hatálybalépése óta eltelt idő ellenére a kubai demokrácia és szabadságjogok hiánya egyáltalán nem javult; megállapítja, hogy a szigeten az emberi jogi helyzet éppen ellenkezőleg, tovább súlyosbodott és tovább romlott, ami egyértelműen és szisztematikusan sérti a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás alapvető rendelkezéseit;

2.  hangsúlyozza, hogy minden félnek teljesítenie kell a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás kötelező rendelkezéseit, és tiszteletben kell tartania az emberi jogok egyetemességének elvét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás elfogadása ellenére Kubában romlott a demokrácia és az emberi jogok helyzete; emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás „emberi jogi záradékot” tartalmaz, amely az EU nemzetközi megállapodásainak standard, alapvető eleme, és amely az emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén lehetővé teszi a megállapodás felfüggesztését;

3.  a leghatározottabban elítéli a kubai rezsim által többek közt a tüntetők, politikai másként gondolkodók, vallási vezetők, emberi jogi aktivisták és független művészek ellen elkövetett rendszeres emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket; sürgeti a kubai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az elnyomás politikájának; elítéli a vallásszabadság hiányát Kubában;

4.  felszólít minden olyan személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket kizárólag emberi jogaik gyakorlása miatt tartanak fogva, beleértve a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés szabadságához való jogot is; kéri továbbá, hogy szüntessék meg a visszaélésszerű büntetőjogi vádakat, és tegyék lehetővé a száműzetésben élők számára, hogy visszatérjenek hazájukba;

5.  elítéli a kínzás és rossz bánásmód kubai hatóságok általi alkalmazását; felszólít a fogva tartottak helyzetének gyors és pártatlan kivizsgálására és az általuk választott orvosi ellátáshoz való azonnali hozzáférésük, valamint a családjukhoz való hozzáférésük biztosítására;

6.  megismétli a tisztességes eljáráshoz való jog és az igazságszolgáltatás függetlensége iránti követelését, valamint ismételten kéri a szabadságuktól megfosztott személyek független ügyvédhez való hozzáférésének biztosítását;

7.  felszólítja a kubai államot, hogy a politikai nézeteken alapuló megkülönböztetés nélkül védje az emberi jogokat, és biztosítsa a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot; felszólítja a kubai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a média kiterjedt cenzúrájának és az internet feletti ellenőrzésnek; kéri, hogy a kubai hatóságok tartsák tiszteletben a véleménynyilvánítás, a sajtó és a gyülekezés szabadságához való jogot; felhívja a kubai hatóságokat, hogy hallgassák meg polgáraik véleményét, és folytassanak inkluzív nemzeti párbeszédet az ország modernizációs és demokratizálódási folyamatainak előmozdítása érdekében;

8.  kiemeli a civil társadalom, az emberijog-védők, az újságírók és a vallási vezetők kulcsszerepét Kubában, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást az országban elkövetett emberi jogi jogsértések és önkényes fogva tartások valamennyi áldozatának;

9.  megismétli, hogy határozottan és feltétel nélkül támogatja a kubai népet, minden kubai emberijog-védőt, valamint az ő kubai rezsim által évtizedek óta megtagadott szabadságjogok iránti dicséretes elkötelezettségüket;

10.  kéri, hogy a kubai hatóságok biztosítsanak hozzáférést egy európai parlamenti, uniós és tagállami küldöttség, valamint független emberi jogi szervezetek számára annak érdekében, hogy azok nyomon követhessék azon több száz aktivista és hétköznapi kubai személy elleni pereket, akiket a hatóságok a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való joguk gyakorlása miatt továbbra is fogva tartanak, valamint hogy őket a börtönben meglátogathassák;

11.  hangsúlyozza, hogy a kubai emberi jogi válságra az EU-nak és a tagállamoknak arányos választ kell adniuk a helyzet kiterjedésének és súlyosságának kezelése érdekében; megismétli a tagállamokhoz, az EKSZ-hez és kubai küldöttségéhez intézett felhívását, hogy határozottan és nyilvánosan ítéljék el a kubai rezsim elnyomó politikáját, és növeljék a valódi és független civil társadalom képviselőinek, többek között a Szaharov-díjasoknak nyújtott támogatásukat;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alelnök/főképviselő nem használta fel az országban való jelenlétét arra, hogy független civil társadalmi képviselőkkel, politikai foglyokkal vagy azok rokonaival találkozzon, ami elszalasztott lehetőséget jelent; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alelnök/főképviselő elszalasztotta a lehetőséget, hogy a kubai civil társadalmon és a politikai foglyokon keresztül támogassa a demokráciát, és hogy egyértelmű üzenetben jelezze a kubai emberi jogi helyzettel kapcsolatos uniós aggályokat; sajnálatát fejezi ki a kubai rezsim tisztára mosásának kontraproduktív hatása miatt, amelyhez az alelnök/főképviselő látogatása is hozzájárult; emlékeztet arra, hogy az EU és a kubai civil társadalom közötti párbeszédnek és a finanszírozási lehetőségeknek csak a független civil társadalmi szervezetekre kell kiterjedniük, nem pedig a rezsim által finanszírozott és tolerált nem kormányzati szervezetekre, mivel ez utóbbiak támogatása végső soron ugyanazt a rendszert finanszírozza, amely korlátozza a kubai nép kollektív alapvető szabadságait; mélységes sajnálatát fejezi ki Borrell alelnök/főképviselő kubai látogatása során tett azon megjegyzése miatt, hogy az EU „nem rendelkezik sem kapacitással, sem akarattal ahhoz, hogy változásokat kényszerítsen ki Kubában”, noha a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás egyik fő célja a kubai polgárok alapvető szabadságainak és életszínvonalának javítása;

13.  sajnálja, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás aláírása óta az EKSZ elfogadta a kubai rezsim arra vonatkozó döntését, hogy kizárja a civil társadalmi szervezeteket mint a megállapodás(3) szerinti párbeszéd fejlesztésének érdekelt feleit az Unió és Kuba közötti civil társadalmi szemináriumokon való részvételből, megfosztva a megállapodást a céljának egy lényeges részétől, és megsértve az Európai Parlament és a megállapodást aláíró uniós tagállamok akaratát;

14.  ismételten felszólítja az EU-t, hogy alkalmazza a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 85. cikke (3) bekezdésének b) pontját, és kérje a vegyes bizottság azonnali összehívását, mivel a kubai kormány megsérti a megállapodást, ami „különösen sürgős esetnek” minősül, ami a megállapodás felfüggesztéséhez vezethet nevezetesen a demokratikus elvek folyamatos, súlyos és érdemi megsértése, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített alapvető emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának hiánya miatt, amelyek az 1. cikk (5) bekezdésében foglaltak szerint e megállapodás lényeges elemét képezik, és mivel ezekkel a jogsértésekkel számos felszólítás ellenére sem foglalkoznak;

15.  ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy alkalmazza az EU globális emberi jogi szankciórendszerének (az uniós Magnyitszkij-törvénynek) a rendelkezéseit, és fogadjon el szankciókat azokkal szemben, akik felelősek az emberi jogok folyamatos megsértéséért Kubában, kezdve Miguel Díaz-Canellel mint a kubai biztonsági erők parancsnoki láncának legmagasabb rangú szereplőjével, valamint a kubai kormány más magas rangú tisztviselőivel;

16.  hangsúlyozza, hogy az EU és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége közötti közelgő csúcstalálkozó lehetőséget kínál a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok elveinek érvényesítésére, és felhívja a résztvevőket, hogy tartsák be ezeket az elveket; rámutat, hogy ez nem lesz lehetséges a civil társadalom valóban átlátható, átfogó és érdemi bevonása nélkül; úgy véli, hogy az autokratikus rezsimeknek nem szabad részt venniük a demokratikus értékeket valló és az emberi jogokat tiszteletben tartó országok közötti, ilyen csúcstalálkozókon; felhívja a csúcstalálkozó résztvevőit, hogy adjanak ki nyilatkozatot, amelyben követelik az emberi jogok tiszteletben tartását mindkét régióban, különös tekintettel a demokrácia és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának hiányára Kubában;

17.  elítéli, hogy a kubai rezsim támogatja Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúját, és hogy védelmébe veszi Oroszországot és Belaruszt; emlékeztet az alelnök/főképviselő nyilatkozataira, amelyek szerint Ukrajna orosz agresszió elleni támogatásának elmaradása következményekkel járna, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek a nyilatkozatok pusztán retorikának bizonyultak, és nem jártak gyakorlati következményekkel;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Kuba kormányának és Nemzetgyűlésének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, valamint a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége tagállamai kormányainak.

(1) HL L 337. I, 2016.12.13., 3. o. (2) Az Európai Parlament 2017. július 5-i állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (HL C 334., 2018.9.19., 99. o.). (3) A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás preambuluma és 19. és 36. cikke, 42. cikkének (1) bekezdése, 47. cikkének (6) bekezdése és 59. cikkének (2) bekezdése.