Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 9., 10. és 13. cikkére, 15. cikkének (3) bekezdésére és 17. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 298. cikkére,

–  tekintettel a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára készült, a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatásokra, amelyeket Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöki posztjára jelölt személyként 2019. július 16-án terjesztett elő,

–  tekintettel az uniós intézmények átláthatóságának és feddhetetlenségének egy független uniós etikai szerv létrehozása révén történő megerősítéséről szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a katari eredetű korrupció gyanújáról, valamint az átláthatóság és elszámoltathatóság európai intézményeken belüli érvényesítésének általános szükségességéről szóló, 2022. december 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a független uniós etikai testület létrehozásáról szóló, 2023. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai intézmények integritásának megerősítése érdekében a Parlament által kért intézkedések nyomon követéséről szóló, 2023. február 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Javaslat intézményközi etikai testület létrehozására” című, 2023. június 8-i bizottsági közleményre (COM(2023)0311),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a közintézmények és választott képviselőik, az uniós biztosok és tisztviselők függetlensége, átláthatósága és elszámoltathatósága rendkívül fontos a polgárok bizalmának előmozdítása szempontjából, ami szükséges a demokratikus intézmények legitim működéséhez;

B.  mivel a közelmúltban napvilágra került korrupciós esetek nyomán – nagyon helyesen – növelték a Parlamenten belüli jelenlegi normák és gyakorlatok fokozott nyilvános és politikai ellenőrzését;

C.  mivel a jelenlegi etikai keret széttöredezett az uniós intézmények, ügynökségek és szervek között, amelyek eltérő szabályaikkal, eljárásaikkal és végrehajtási szintjeikkel egy olyan bonyolult rendszert alkotnak, amelyet nehezen lehet érvényre juttatni, és amely aláássa az uniós polgárok bizalmát;

D.  mivel a jelenlegi uniós etikai keret hiányosságai nagyrészt abból erednek, hogy az önszabályozó megközelítésre támaszkodik, és nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal és hatáskörökkel az információk ellenőrzéséhez; mivel egy független etikai testület létrehozásának hozzá kellene járulnia az uniós intézményekbe vetett bizalom és azok demokratikus legitimitásának erősítéséhez;

E.  mivel az EUSZ és az EUMSZ meghatározta a hatáskörmegosztáson alapuló európai irányítási keretet, lefektetve az egyes intézmények külön jogait és kötelezettségeit;

F.  mivel a Parlament 2021. szeptember 16-i állásfoglalásában széles körben támogatta a független etikai testület létrehozására irányuló javaslatot;

G.  mivel a képviselők magatartási kódexének megsértése miatt még soha egyetlen pénzügyi szankciót sem szabtak ki ; mivel 26 ilyen jogsértést dokumentáltak a képviselők magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság éves jelentéseiben;

H.  mivel 2021. május 20-án hatályba lépett az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás; mivel a Katargate középpontjában álló nem kormányzati szervezeteket nem vették nyilvántartásba, azok mégis akadálytalanul beléphettek az Európai Parlamentbe; mivel az ezt követően napvilágra került információk jelentős felügyeleti és elszámoltathatósági hiányosságokat tártak fel a nem uniós országok nevében vagy finanszírozásával eljáró érdekelt felek tekintetében;

1.  megjegyzi, hogy az intézményközi etikai szerv létrehozására irányuló bizottsági javaslat nem kielégítő és nem elég ambiciózus, mivel elmarad a Parlament 2021. szeptember 16-i állásfoglalásában előirányzott és a 2023. február 16-i állásfoglalásában ismét hangsúlyozott valódi, független etikai szervtől;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság sokat késett szenvedett a javaslat előterjesztésével annak ellenére, hogy a Bizottság elnöke politikai iránymutatásaiban kötelezettséget vállalt rögtön azután, hogy megválasztották;

3.  üdvözli, hogy a Bizottság a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára készült, a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatásokkal összhangban elő kívánja segíteni az intézmények közötti párbeszédet a testület létrehozásáról annak érdekében, hogy lehetővé tegye az intézmények jelenlegi normáinak és szabályainak független vizsgálatát;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság azt javasolta, hogy öt független szakértőt csak megfigyelőként, ne pedig teljes jogú tagként vonjanak be; emlékeztet arra, hogy a Parlament javaslata egy független etikai szakértőkből álló, kilenctagú testületet irányoz elő a részt vevő intézményekből delegált egy-egy tag helyett; megismétli, hogy a testület tagjainak függetleneknek kell lenniük, szakértelmük, tapasztalatuk és szakmai képességeik, valamint személyes feddhetetlenségük alapján kell kiválasztani őket, az etikus magatartás szempontjából kifogástalan előéletűnek kell lenniük, és nyilatkozniuk kell arról, hogy személyükkel kapcsolatban nem áll fenn összeférhetetlenség;

5.  emlékeztet arra az álláspontjára, hogy az etikai testületnek képesnek kell lennie arra, hogy ne csak az etikai szabályok állítólagos megsértését vizsgálja, hanem az összeférhetetlenségre, a forgóajtó-jelenségre, az információk közzétételére és a kötelességszegés egyéb eseteire vonatkozó szabályok megsértését is, és hatáskörrel kell rendelkeznie adminisztratív dokumentumok bekérését illetően, tiszteletben tartva ugyanakkor a képviselők mentelmi jogát, megbízatásuk gyakorlásának szabadságát és az alkalmazandó eljárási garanciákat; javasolja az etikai testület felhatalmazását arra, hogy a részt vevő intézmény kérésére vagy a testület egy vagy több tagjának – beleértve annak független szakértőit is – javaslata alapján egyedi ügyekkel foglalkozzon;

6.  hangsúlyozza, hogy a testületnek képesnek kell lennie arra, hogy szankciókra vonatkozó ajánlásokat fogalmazzon meg az érintett részt vevő intézmények illetékes hatóságai számára; javasolja, hogy ajánlásait az adott intézmény által hozott határozattal együtt vagy határidő után hozzák nyilvánosságra;

7.  javasolja, hogy a független szakértők foglalkozzanak egyedi esetekkel, a testületnek az adott egyedi ügyben érintett intézményt képviselő tagjával együtt, aki részt vehetne a testület tanácskozásain;

8.  megismétli, hogy az etikai testületnek képesnek kell lennie arra, hogy adott esetben fogadja és értékelje a részt vevő intézmények érdekeltségi nyilatkozatait és vagyonnyilatkozatait;

9.  hangsúlyozza, hogy ennek a testületnek megelőző szerepet is kell játszania azáltal, hogy felhívja a figyelmet az összeférhetetlenségek elkerülésére, és iránymutatást nyújt a részt vevő intézmények tagjai számára; megjegyzi, hogy egy ilyen testület hatáskörét és illetékességét világosan meg kell határozni az intézmények autonómiájának és különbözőségének, valamint tagjaik szerepének megfelelő tiszteletben tartása érdekében;

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság javaslata kiterjed a részt vevő intézmények tagjaira, de nem érinti azt a személyzetet, amelyre a személyzeti szabályzatban közös kötelezettségek vonatkoznak; ismételten kéri, hogy a részt vevő intézmények személyzetét vonják be az etikai testület munkájába;

11.  hangsúlyozza, hogy a testületnek meg kell védenie a visszaélést bejelentő személyeket, különösen az európai tisztviselőket, hogy azok a megtorlástól való félelem nélkül fejezhessék ki aggályaikat a szabályok esetleges megsértésével kapcsolatban;

12.  nagyobb ambícióra szólít fel az etikai szerv titkárságának elegendő forrással való ellátása révén történő strukturálása terén, ami által lehetővé válna a testület számára, hogy valamennyi feladatát ellássa;

13.  hangsúlyozza, hogy az etikai testületnek biztosítania kell a hatalmi ágak szétválasztását és el kell kerülnie az erőfeszítések megkettőzését, és ezért megbízatása nem lehet átfedésben az Európai Csalás Elleni Hivatal, az Európai Ügyészség, a nemzeti rendőrség és ügyészség, illetve az európai ombudsman megbízatásával;

14.  javasolja a Parlament szabálysértések kezelésére vonatkozó belső eljárásainak, különösen a magatartási kódexnek a megerősítését, a szankciók jegyzékének egyértelműbb meghatározását és a tanácsadó bizottság strukturális reformját, valamint rendszeres nyilvános beszámolók készítését a munkájáról; hangsúlyozza, hogy a Parlament jelenleg is végzi intézményi szabályrendszerének felülvizsgálatát, és konkrét reformintézkedéseket fog hozni annak érdekében, hogy egyszerűsítse szabályait és fokozza azok átláthatóságát és végrehajtásuk hatékonyságát;

15.  úgy véli, hogy az átláthatóságról és az etikáról szóló tárgyalásokat példás átláthatóság mellett kell lefolytatni; hangsúlyozza, hogy valamennyi képviselőcsoportnak képviseltetnie kell magát a Parlament kapcsolattartó csoportjában, amelynek a tárgyalócsoport jelentést tesz, ahogyan az általában történik;

16.  úgy véli, hogy az érintett érdekelt felek összetettsége nem indokolhatja az etikai testület létrehozásának további késedelmét; kötelezettséget vállal arra, hogy 2023 végéig lezárja az intézményközi tárgyalásokat annak érdekében, hogy az új etikai testület legkésőbb a következő jogalkotási időszak elején működésbe léphessen; vállalja továbbá, hogy a 2021. szeptember 16-i állásfoglalásában kifejtett álláspontja alapján megkezdi az intézményközi tárgyalásokat;

17.  hangsúlyozza, hogy a Katargate-ügyben állítólag nem kormányzati szervezeteket használtak fel az európai demokráciába való külföldi beavatkozás végrehajtóiként; felhív a meglévő szabályozás sürgős felülvizsgálatára azzal a céllal, hogy növeljék a nem kormányzati szervezetek átláthatóságát és elszámoltathatóságát a képviselőkkel való kapcsolattartás során;

18.  szorgalmazza különösen az átláthatósági nyilvántartásban felsorolt szervezetek, köztük a nem kormányzati szervezetek átláthatóságára és az intézményekhez való hozzáférésére vonatkozó szilárd normák létrehozását; ezzel összefüggésben megismétli, hogy ezeket a szervezeteket átfogó előzetes pénzügyi átvilágításnak kell alávetni, mielőtt bekerülnének az átláthatósági nyilvántartásba;

19.  emlékeztet arra, hogy a „forgóajtó-jelenség” a nem kormányzati szervezetekre is vonatkozik, és sürgeti az ilyen jellegű összeférhetetlenségek további vizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a testület valamennyi tagjának minden körülmények között el kell kerülniük az összeférhetetlenséget, és ezért haladéktalanul ki kell vonniuk magukat az olyan nem kormányzati szervezetek tevékenységi területéhez kapcsolódó ügyekben folytatott munkákból, amelyektől díjazásban részesültek;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkében felsorolt többi intézménynek és tanácsadó szerveknek.

(1) HL C 117., 2022.3.11., 159. o. (2) HL C 177., 2023.5.17., 109. o. (3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0055. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0054.