Az Európai Parlament 2023. szeptember 13-i állásfoglalása a Bizottság Törökországról szóló 2022. évi jelentéséről (2022/2205(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2022. június 23-i, 2021. június 24-i és 2020. október 1-jei európai tanácsi következtetésekre, valamint minden korábbi, idevágó tanácsi és európai tanácsi következtetésre,
– tekintettel az Európai Tanács tagjainak Törökországról szóló, 2021. március 25-i nyilatkozatára,
– tekintettel a 2016. március 18-i és a 2015. november 29-i EU–Törökország nyilatkozatra,
– tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre, valamint arra, hogy az összes csatlakozásra váró országhoz hasonlóan Törökország EU-hoz való lehetséges csatlakozásának feltétele, hogy maradéktalanul eleget tegyen a koppenhágai kritériumoknak és az összes uniós tagállammal, köztük a Ciprusi Köztársasággal is normalizálja a kapcsolatait,
– tekintettel az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének 2005. július 29-i aláírásakor Törökország által tett nyilatkozatot követően az Európai Közösség és tagállamai által 2005. szeptember 21-én kiadott nyilatkozatra, többek között arra a kikötésre, amely előírja, hogy a tárgyalási folyamathoz az összes tagállam elismerésére szükség van, továbbá az áruk szabad mozgása előtti akadályok, köztük a szállítóeszközökre vonatkozó korlátozások előítélet- és megkülönböztetésmentes felszámolása révén maradéktalanul végre kell hajtania az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét minden tagállam irányában,
– tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló, 2022. október 12-i bizottsági közleményre (COM(2022)0528) és az azt kísérő, Törökországról szóló, 2022. évi jelentésre (SWD(2022)0333),
– tekintettel a „Hatodik éves jelentés a törökországi menekülteket támogató eszközről” című, 2022. május 24-i bizottsági közleményre (COM(2022)0243),
– tekintettel az Unió által 2019. november 11-én a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett jogellenes fúrási tevékenységekre válaszul létrehozott és legutóbb a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében végzett jogellenes fúrási tevékenységekre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2019/1894 határozat módosításáról szóló, 2022. november 8-i (KKBP) 2022/2186 tanácsi határozattal megújított szankciórendszerre(1),
– tekintettel a Törökországban tartott 2023. május 14-i elnök- és parlamenti választások és a 2023. május 28-i elnökválasztások második fordulójának eredményeire,
– tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala Törökországba küldött nemzetközi választási megfigyelő missziójának 2023. május 14-i és 2023. május 28-i előzetes megállapításaira és következtetéseire,
– tekintettel a Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Törökország kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartásáról szóló,2022. október 12-i 2459. határozatára és Monitoringbizottságának ehhez kapcsolódó, 2022. szeptember 14-i jelentésére,
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, amelynek értelmében „a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek”, és ennélfogva tekintettel a Törökországnak az EJEB valamennyi ítéletének végrehajtására vonatkozó kötelezettségére,
– tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának vonatkozó határozataira, többek között az Emberi Jogok Európai Bírósága Kavala kontra Törökország ügyben hozott ítéletének végrehajtásáról szóló, 2022. február 2-i és 2021. december 2-i időközi határozatokra, az Emberi Jogok Európai Bírósága Selahattin Demirtaș kontra Törökország ügyben hozott ítéletének végrehajtásáról szóló, 2023. március 9-i és 2021. december 2-i időközi határozatokra (2. sz.), valamint az Európa Tanács 2023. június 8-i követelésére, hogy azonnal bocsássák szabadon Osman Kavalat, Figen Yüksekdağot és Selahattin Demirtaşt,
– tekintettel a gabona és élelmiszerek ukrán kikötőkből történő biztonságos szállítására irányuló, 2022. július 22-i kezdeményezésre (fekete-tengeri gabonakezdeményezés),
– tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Törökországról szóló, 2023. február 27-i gazdasági felmérésére,
– tekintettel a Riporterek Határok Nélkül szervezet által közzétett 2023. évi sajtószabadság-indexre, amely Törökországot 180 ország közül a 165. helyre sorolja,
– tekintettel az UNESCO Hagia Sophiáról (Isztambul) szóló, 2020. július 10-i nyilatkozatára és az UNESCO Világörökségi Bizottságának 2021. július 31-i határozatára,
– tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Bizottság Törökországról szóló 2021. évi jelentéséről szóló, 2022. június 7-i állásfoglalására(2), valamint a Bizottság Törökországról szóló 2019. és 2020. évi jelentéseiről szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására(3), továbbá a feszültségek fokozódásáról Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően, és a tárgyalások újrakezdésének sürgős szükségéről szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására(4),
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Ciprusról szóló, 2023. augusztus 21-i sajtónyilatkozatára,
– tekintettel Osman Kavala ügyéről (Törökország) szóló, 2022. május 5-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az uniós vagyonkezelői alapokról és a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló végrehajtási jelentésről szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására(6),
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i állásfoglalására(7),
– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0247/2023),
A. mivel Törökország 2023 májusában elnök- és parlamenti választásokat tartott;
B. mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését (PACE) és az EBESZ Parlamenti Közgyűlését meghívták a 2023. május 14-i törökországi választások megfigyelésére; mivel az Európai Parlamentet a tisztességtelen bánásmódra vonatkozó állításokra hivatkozva nem hívták meg;
C. mivel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR), az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) közös megfigyelő missziója megállapította, hogy az elnök- és parlamenti választások jogi kerete nem biztosítja teljes mértékben az alapot a demokratikus választások megtartásához, és hogy a gyülekezés, egyesülés és véleménynyilvánítás alapvető szabadságainak folyamatos korlátozása akadályozta néhány ellenzéki politikus és párt, valamint a civil társadalom és a független média részvételét;
D. mivel 2023. február 6-án pusztító földrengések sújtották Törökország délkeleti részét, amelyek számos halálos áldozatot követeltek és jelentős károkat okoztak az infrastruktúrában, és 1,7 millió ember szorult azonnali humanitárius segítségnyújtásra Törökországban és Észak-Szíriában; mivel 21 uniós tagállam azonnal kutató- és mentőcsapatokat küldött Törökországba; mivel az EU és nemzetközi partnerei 6,05 milliárd EUR-t ajánlottak fel a Törökországnak a földrengést követően segélyt nyújtó nemzetközi donorkonferencián;
E. mivel Törökország továbbra is uniós tagjelölt ország, NATO-szövetséges, kulcsfontosságú partner a biztonság, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, valamint a migráció terén; mivel Törökországnak tiszteletben kell tartania a demokratikus értékeket, a jogállamiságot és az emberi jogokat, és be kell tartania az uniós jogot;
F. mivel az Európai Unió és tagállamai partnerei Törökországnak és népének, amellyel mély kereskedelmi, kulturális és történelmi kapcsolatok fűzik össze Európát; mivel Törökország az EU hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere, és az EU Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere;
G. mivel Törökország évek óta fokozatosan, de folyamatosan eltávolodik az uniós értékektől és normatív kerettől, ami igen aggasztó és mélyülő tendenciát mutat, amit a jogállamiságot, az alapvető szabadságokat, az emberi jogokat és a polgári szabadságjogokat korlátozó jogszabályok és intézkedések növekvő száma, valamint a nemzetközi joggal és a jószomszédi kapcsolatokkal ellentétes fellépései is példáznak;
H. mivel az emberi jogok és a jogállamiság tekintetében folytatódott a lefelé tartó spirál, amit az is bizonyít, hogy a 2023. évi sajtószabadság-index 180 országot tartalmazó listáján Törökország a 165. helyen szerepel, azaz 2022-höz képest 16 helyet visszaesett; mivel a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Interszexuális Szövetség (ILGA) európai szervezete által közzétett 2022-es Rainbow Europe Map szerint Törökország 49 ország közül a 48. helyen áll az LMBT személyek emberi jogai tekintetében;
I. mivel az EU által 2021-ben felajánlott pozitív menetrend jelenleg gyakorlatilag holtpontra jutott; mivel az uniós csatlakozási tárgyalások 2018 óta gyakorlatilag megrekedtek a törökországi jogállamiság és demokrácia romlása miatt; mivel Törökországnak hitelesen bizonyítania kell elkötelezettségét a szorosabb kapcsolatok és az Európai Unióhoz való igazodás mellett;
J. mivel Törökország az Európa Tanács tagja, és ezért az EJEB ítéletei kötelezőek rá nézve;
K. mivel a nőgyilkosságok megszüntetése érdekében küzdő platform (KCDP) jelentése szerint 2022-ben Törökországban 334 nőt öltek meg férfiak, és 245 nőt találtak holtan gyanús körülmények között; mivel 2021. évi jelentésében a platform megjegyezte, hogy 280 nőt öltek meg, és 217 nőt találtak holtan gyanús körülmények között;
L. mivel az orosz agressziós háború példátlan geopolitikai változásokat idéz elő Európában; mivel Törökország kulcsfontosságú elhelyezkedése lehetővé teszi számára, hogy meghatározó stratégiai szerepet játsszon; mivel Törökország volt az egyetlen közvetítő, akit Ukrajna és Oroszország is elfogadott, és kulcsszerepet játszott a létfontosságú fekete-tengeri gabonakezdeményezésről való megállapodás elérésében; mivel Törökország azonban úgy döntött, hogy nem igazodik az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz; mivel elsősorban ezen igazodás hiánya miatt Törökország külpolitikájának az EU közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) nyilatkozataival való összehangolása 2021 és 2022 között 14%-ról mindössze 7%-ra romlott, ami messze a legalacsonyabb a bővítési országok között; mivel a Törökország és Oroszország közötti kereskedelem közel megkétszereződött az Oroszország elleni európai szankciók bevezetése óta;
M. mivel most az EU–Törökország viszonyban minden eddiginél nagyobb mértékben összehangolt erőfeszítéseket kell tenni, hogy támogassák a jogilag elismert korábbi helyzetet azokon a területeken, ahol az Oroszországi Föderáció agressziós háborút vívott, valamint a megsértett nemzetközi jog vagy a nemzetközileg elismert határok tekintetében;
N. mivel Törökország továbbra is kulcsfontosságú partner a tágabb értelemben vett kelet-mediterrán régió stabilitása szempontjából, és mivel az EU és Törökország között a kelet-mediterrán térségében kialakult helyzettel kapcsolatos feszültségek enyhültek, de nem szűntek meg;
O. mivel Törökországot többször felszólították, hogy tartózkodjon minden olyan lépéstől, amely a nemzetközi és uniós jogot megszegve sérti valamennyi uniós tagállam szuverenitását és szuverén jogait;
P. mivel hosszú késedelem után a török Nagy Nemzetgyűlés 2023 márciusában ratifikálta Finnország NATO-tagságát, lehetővé téve az ország NATO-csatlakozását; mivel a török kormány szándékosan nyomást gyakorol Svédországra, és késlelteti annak NATO-csatlakozását a történelmi jelentőségű orosz agresszió pillanatában;
Q. mivel 2022-ben jelentősen elmélyült a pénzügyi és gazdasági integráció Törökország és Oroszország között, ami számos területen és piacon, többek között a bankszektorban, az ingatlanpiacon, az idegenforgalomban és az energetikában is megmutatkozott;
R. mivel miközben a törökországi gazdasági növekedés szilárd maradt, az infláció továbbra is 20 éves csúcson van, a gazdaság külső egyensúlytalanságai pedig súlyosbodnak;
S. mivel Törökország fogadja be a világon a legnagyobb számú menekültet, ami majdnem 4 millió regisztrált, főként szíriai, iraki és afganisztáni menekültet jelent; mivel hiteles jelentések szólnak arról, hogy kitoloncolják a Törökországban tartózkodó menekülteket, illetve a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálata nélkül, illetve azokat alig vizsgálva gyorsított eljárásban visszatoloncolják őket Törökország határain;
Általános értékelés és a legújabb fejlemények
1. tudomásul veszi a Törökországban tartott közelmúltbeli elnök- és parlamenti választások eredményeit, és azokat az országon belüli politikai folytonosság előjelének tekinti; üdvözli a magas részvételi arányt, és megjegyzi, hogy a választások nagyrészt békésen zajlottak, annak ellenére, hogy elszigetelten előfordultak erőszakos cselekmények, elsősorban az ellenzék támogatóival szemben;
2. sajnálja azonban, hogy – miként azt az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziója is megállapította – a túlságosan részrehajló és egyenlőtlen médiatudósítások és a nem egyenlő versenyfeltételek indokolatlan előnyhöz juttatták a hatalmon lévőket; sajnálja továbbá, hogy a durva retorika, a többek között a kisebbségek elleni lázító és megkülönböztető nyelvezet, egyes ellenzéki pártok támogatóinak folyamatos megfélemlítése és zaklatása, valamint az ellenzéket terrorizmussal vádoló hamis kormánypárti állítások aláásták a folyamatot; kiemeli, hogy a török kormány a választások előtti időszakban az állami intézmények és szabályozó szervek feletti hatalmát hosszú ideig arra használta fel, hogy ellenőrizze a hagyományos és a közösségi médiában megjelenő narratívákat és vitákat, hogy újságírókat és politikusokat börtönözzön be, és hogy a kurd többségű területeken választott tisztségviselőket távolítson el hivatalából, hogy hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéket;
3. ismételten mélységes szomorúságát fejezi ki a 2023. február 6-án bekövetkező, Törökország délkeleti részét és Szíriát sújtó halálos, pusztító földrengések miatt, és őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak; üdvözli a nemzetközi – különösen az EU és az uniós tagállamok által tett – segítségnyújtási és helyreállítási erőfeszítéseket, valamint az uniós polgári védelmi mechanizmus gyors aktiválását az érintett területek megsegítésére, ami a török néppel való erős európai szolidaritás kifejezése; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is támogatnia kell Törökország népét humanitárius szükségleteik kielégítésében és újjáépítési erőfeszítéseikben; üdvözli különösen a Bizottság és a Tanács svéd elnöksége által összehívott donorkonferencián tett jelentős vállalásokat, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, valamint az összes többi nemzetközi adományozót, hogy teljesítsék vállalásaikat, és biztosítsák, hogy az újjáépítés és a katasztrófareagálás tervezése, végrehajtása és felügyelete átlátható, fenntartható és biztonságos legyen; hangsúlyozza, hogy az európai szolidaritás kézzelfogható javulást eredményezhet az EU és Törökország közötti kapcsolatokban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a földrengés olyan hibákat tárt fel, mint a kormány felkészületlensége, a romló infrastruktúra és a széles körben elterjedt korrupció; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a földrengést követő kritikus órákban jelentősen korlátozott volt az internethez és a közösségi médiához való hozzáférés, ami befolyásolta a mentési erőfeszítéseket, és újságírókat vettek célba, ami akadályozta az információk szabad áramlását;
4. úgy véli, hogy az Ukrajna elleni orosz agressziós háború hatással van az EU és Törökország közötti kapcsolatokra, és egy másik dimenziót adott azoknak, mivel Törökország egyszerre próbálja fenntartani kapcsolatait a Nyugattal és Oroszországgal is; üdvözli, hogy Törökország megszavazta Oroszország Ukrajna elleni inváziójának elítélését az ENSZ Közgyűlésen, és hogy elkötelezi magát Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett; sajnálja ugyanakkor, hogy Törökország nem támogatja az ENSZ keretén kívüli szankciókat; hangsúlyozza, hogy Törökország KKBP-hoz való igazodásának mértéke minden idők legalacsonyabb szintjére, 7%-ra csökkent, szemben a 2021. évi 11%-kal; felszólítja Törökországot, hogy a lehető leghamarabb tegyen jelentős lépéseket az EU közös kül- és biztonságpolitikájához való igazodás érdekében, többek között a szankciók és a szankciók kijátszása elleni küzdelem terén;
5. üdvözli, hogy Törökország törekszik arra, hogy előmozdítsa a tárgyalásokat Ukrajna és Oroszország között, valamint megismétli elismerését, hogy Törökország az ENSZ-szel közösen kulcsfontosságú szerepet játszott a fekete-tengeri gabonakezdeményezés közvetítésében és életben tartásában, amelynek döntő szerepe volt a súlyos világméretű élelmiszerhiány, különösen a gabonahiány leküzdésében; megjegyzi, hogy a hibrid fenyegetésekkel kapcsolatban – a nemzetközi konfliktusokkal és válságokkal összefüggésben – a hamis információk és a propaganda közösségi és fősodorbeli médiában történő terjesztése a török információs környezetben is megfigyelhető volt; elítéli, hogy Törökország nem korlátozta az orosz médiaorgánumok működését az Ukrajna elleni orosz háborús agresszióval összefüggésben;
6. megjegyzi, hogy a Törökország és Oroszország közötti kereskedelem az ukrajnai háború kezdete óta majdnem megkétszereződött, és hogy megnövekedett a kockázata annak, hogy a szankciókkal sújtott áruk és technológiák, például a félvezetők, török területen keresztül juthatnak be; kiemeli a szankciók kijátszása által támasztott különleges kockázatot, amely lehetővé teszi a kettős felhasználású technológiák átadását Oroszországnak, amelyeket végső soron az orosz hadsereg használhat fel Ukrajnában; tudomásul veszi a török hatóságok által az elmúlt hónapokban hozott, az uniós szankciók hatálya alá tartozó áruk Oroszországba történő újrakivitelének és közvetlen tranzitjának megakadályozását célzó részleges intézkedéseket; sürgeti azonban Törökországot, hogy lépjen tovább annak biztosítása érdekében, hogy többé ne legyen a szankciókat megkerülni kívánó szervezetek és egyének központja, jogi és szabályozási eszközökkel teljes mértékben biztosítsa, hogy területén soha ne kerüljék meg a szankciókat, és tegyen meg minden szükséges lépést e tekintetben, többek között a szervezetek és az egyének megbüntetése révén; elítéli, hogy az uniós szankciók Törökország általi megkerülése aláássa a kollektív erőfeszítéseket, és felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Oroszország és Törökország közötti kereskedelem növekedését, és értékelje a szankciók kijátszására utaló megfelelő kereskedelmi forgalmat; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egyre több orosz állampolgár, köztük oligarchák, telepednek le a török nagyvárosokban és tengerparti régiókban – hozzájárulva a bérleti és ingatlanpiaci árak hirtelen emelkedéséhez –, ahonnan folytatják üzleti és kereskedelmi tevékenységüket, nagy mennyiségű orosz tőkét juttatva a török rendszerbe; hangsúlyozza azt az elvárását, hogy Törökország ne váljon az orosz tőke és befektetések menedékhelyévé; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökország szorosan együttműködik Oroszországgal a nagy atomerőművek fejlesztése terén, beleértve az akkuyui atomerőművet, amelyet az orosz Roszatom állami atomenergetikai vállalat épít és üzemeltet, valamint tulajdonol is;
7. határozottan elítéli, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió és az európai kontinens változó biztonsági architektúrája közepette – előzőleg Finnország NATO-csatlakozásának késleltetése után – késleltetik Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációját, ami csak Oroszország kezére játszik, és aláássa a Törökország és a NATO-szövetségesek közötti kapcsolatokat; ezzel összefüggésben elítéli továbbá az arra irányuló kísérleteket, hogy aláássák a demokratikus szabadságokat az uniós tagállamokban azáltal, hogy eszközként használják a Svédország NATO-csatlakozásához való hozzájárulást; tudomásul veszi, hogy további konzultációkat követően Törökország elnöke végül 2023. július 10-én egyetértett azzal, hogy a lehető leghamarabb továbbítja Svédország NATO-csatlakozási jegyzőkönyvét Törökország Nagy Nemzetgyűlésének, és szorosan együttműködik a nemzetgyűléssel a ratifikálás biztosítása érdekében; sürgeti Törökországot, hogy minden további késedelem nélkül ratifikálja Svédország NATO-tagságát; sajnálja azonban, hogy ez a folyamat még mindig függőben van, és nincs egyértelmű határidő; sürgeti a török hatóságokat, hogy teljesítsék a NATO-n belüli konstruktívabb partnerségre vonatkozó ígéretüket, többek között a Földközi-tenger keleti térségében; hangsúlyozza, hogy az egyik ország NATO-csatlakozási folyamata semmilyen módon nem köthető egy másik ország uniós csatlakozási folyamatához, mivel a másik ország uniós csatlakozási folyamata továbbra is saját érdemein alapul;
8. úgy véli, hogy az emberi jogok és a jogállamiság tekintetében a Bizottság Törökországról szóló, 2021. évi jelentéséről szóló, 2022. június 7-i állásfoglalásában festett sivár kép továbbra is érvényes, és ismételten hangsúlyozza az említett állásfoglalás tartalmát; teljes mértékben támogatja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a Törökország kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartásáról szóló, 2022. október 12-i határozatát és Monitoringbizottságának ehhez kapcsolódó jelentését, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottság határozatait az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtásáról, amelyek részletesen kifejtik az emberi jogok terén helyi és nemzetközi szinten elismert emberi jogi szervezetek által folyamatosan jelentett komoly hiányosságokat;
9. megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy a negatív tendencia korántsem állt vagy fordult meg, és hogy Törökországban az elmúlt évben folytatódott a demokratikus visszaesés, és számos olyan törvényt módosítottak, amelyek a félretájékoztatás megelőzésének ürügyén szigorítják az online cenzúrát, és korlátozzák az információkhoz való hozzáférést; megdöbbenését fejezi ki amiatt is, hogy – különösen a közelmúltbeli választások előtt és alatt – minden kritikus hang ellen folyamatosan keményen fellépnek; elítéli, hogy a török kormány egy törvénycsomaggal, a közösségi médiáról szóló 2020. évi törvénnyel, a 2021. évi pénzmosás elleni törvénnyel és a 2022. évi dezinformációs törvénnyel olyan összetett jogszabályi hálót hozott létre, amely az újságírók, médiamunkások, civil szervezetek, politikai aktivisták, tudósok és művészek rendszerszintű ellenőrzésére és elhallgattatására szolgál; sajnálattal állapítja meg, hogy Törökország mára az önkényuralmi gyakorlat egyik globális kirakatává vált; aggódik az álhírek növekvő mennyisége miatt a törökországi közösségimédia-környezetben, és komoly aggodalmát fejezi ki a 2022 októberében elfogadott drákói szigorúságú dezinformációs törvény miatt, amely szigorítja a kormány ellenőrzését a közösségimédia-platformok és az online híroldalak felett, és börtönbüntetést vezet be a „dezinformáció és álhírek” közzétételéért; úgy véli, hogy a „dezinformáció” és a „szándékosság” homályos törvényi fogalommeghatározása miatt több millió törökországi internetfelhasználót – köztük kis- és középvállalkozásokat – fenyeget büntetőjogi felelősségre vonás veszélye, ha olyan információkat tesznek közzé, amelyekkel a kormány nem ért egyet; úgy véli, hogy a török kormány ezért megfélemlítéssel öncenzúrát ösztönöz; aggodalmát fejezi ki az állami propaganda terjedése miatt, amit különösen az Anadolu állami hírügynökség terjeszt;
10. elítéli, hogy nem biztosított az igazságszolgáltatás függetlensége, az igazságszolgáltatási rendszer pedig a politika eszközévé vált, valamint hangsúlyozza, hogy ez a terület ad okot legnagyobb aggodalomra az Unió számára, mivel az igazságszolgáltatás függetlensége a működőképes, a lakosság javát szolgáló demokratikus rendszer sarokkövét képezi; továbbra is aggasztja az alapvető szabadságok – különösen a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága (lásd Gezi-ügy) – súlyos korlátozása, valamint az ellenzék tagjainak, az emberijog-védők, az ügyvédek, a szakszervezeti tagok, a kisebbségek tagjai, az újságírók, a tudományos szakemberek és a civil társadalmi aktivisták alapvető jogai elleni folyamatos támadások, többek között bírósági és közigazgatási zaklatás, a terrorizmus elleni törvények önkényes alkalmazása, a megbélyegzés és az egyesületek bezárása révén; elvárja, hogy a török társadalom valamennyi szervezett ágazata szabadon végezhesse munkáját és tevékenységét, mivel ez megerősítheti a török demokráciát; aggodalmát fejezi ki a fogvatartottakkal szemben elkövetett túlzott erőszakról szóló jelentések miatt; határozottan hangsúlyozza, hogy az alapvető emberi jogokkal összhangban emberséges bánásmódot kell biztosítani valamennyi fogvatartottal szemben;
11. felszólítja Törökországot, hogy maradéktalanul hajtsa végre az EJEB valamennyi ítéletét az EJEE 46. cikkével összhangban, amely Törökország Európa Tanácsban való tagságából eredő feltétel nélküli kötelezettség; megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy a török hatóságok – különösen az igazságszolgáltatás – folyamatosan figyelmen kívül hagyják és nem alkalmazzák az EJEB mérföldkőnek számító ítéleteit, például a Selahattin Demirtaş és Osman Kavala ügyekben, amelyek miatt Törökország az Európa Tanácson belül történelmi kötelezettségszegési eljárás alatt áll;
12. elítéli az újságírók és a független média folyamatos üldözését, cenzúrázását és zaklatását Törökországban; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy az EU-ban Törökországból származó újságírókat és politikai ellenfeleket céloznak meg; felszólítja a török hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a civil társadalmi szervezetek, az ügyvédek és más jogi képviselők, valamint a sajtó számára, hogy feladataiknak megfelelően, hatáskörükön és tevékenységi körükön belül működhessenek, és szabadon gyakorolhassák hivatásukat, mivel ez biztosítja az összességében egészségesebb demokráciát és a társadalmat;
13. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy politikai pártokat és ellenzéki tagokat céloznak meg, akik egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legutóbbi választások után az ország gazdasági helyzetének romlása miatt fokozódni fog a politikai ellenzék elnyomása és üldözése; különösen aggasztónak tartja a kurd politikusok, újságírók, ügyvédek és művészek elleni folyamatos fellépést, beleértve a választások előtti tömeges fogva tartásokat, valamint a Demokrata Néppárt elleni, folyamatban lévő felszámolási eljárást; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az igazságszolgáltatást az ellenzéki pártok politikai döntéseinek befolyásolására használják fel, példa erre az Isztambul város polgármestere elleni ügy;
14. mély aggodalmát fejezi ki a nők jogainak romlása, a nemi alapú erőszak és a nőgyilkosságok számának növekedése miatt, ami a törökországi nők hatékony védelmének súlyos hiányosságait tükrözi; aggodalmát fejezi ki különösen a „becsületgyilkosságok” miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható hivatalos adatok a nőgyilkosságokról, bár a nőjogi szervezetek koherens jelentést tesznek; felszólítja a török hatóságokat, hogy támogassák a nők elleni erőszak túlélőit, és vonják felelősségre az elkövetőket; aggodalmát fejezi ki a felvonulók és a rendőrség közötti 2023. március 8-i összecsapások miatt, amikor több száz nő és LMBT+ aktivista vett részt a 20. éves isztambuli női felvonuláson; ismételten határozottan elítéli, hogy Törökország elnöki rendelettel kilépett az isztambuli egyezményből, ami jelentős visszalépés a nők jogainak az országban történő előmozdítására irányuló erőfeszítésekhez képest, és megismétli a török kormányhoz intézett felhívását, hogy vonja vissza ezt az elfogadhatatlan döntést, és tegyen eleget azoknak a nemzetközi szerződéseknek, egyezményeknek és kötelezettségeknek, amelyeknek részes fele; felszólítja Törökországot, hogy mielőbb fogadjon el hatékony nemzeti cselekvési tervet a gyermekházasságok és a kényszerházasságok elleni küzdelemre;
15. aggodalmát fejezi ki az LMBTI+ közösséggel szembeni, széles körben elterjedt gyűlöletbeszéd és megkülönböztetés miatt; sajnálatát fejezi ki az LMBTI+ személyek folyamatos célkeresztbe állítása és zaklatása, valamint különösen a politikusok és a magas rangú köztisztviselők, például a köztársasági elnök által használt LMBTI-ellenes retorika használata miatt; sajnálja, hogy 2014 óta a hatóságok betiltották a Pride felvonulásokat a nagyvárosokban, többek között Isztambulban; emlékeztet arra, hogy Törökországnak az emberi jogok európai egyezménye szerinti kötelezettségei maguk után vonják az LMBTI+ személyekkel szembeni megkülönböztetés és erőszak elleni küzdelem felelősségét, és sürgeti a török hatóságokat, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat, és adják hozzá a szexuális irányultságot, a nemi identitást és a nemi jellemzőket a megkülönböztetés elleni rendelkezések által védett tulajdonságokhoz;
16. továbbra is mély aggodalmát fejezi ki az úgynevezett kurd kérdés miatt, és megismétli, hogy sürgősen újra kell indítani egy hiteles politikai folyamatot, amelyben valamennyi érintett fél és demokratikus erő részt vesz annak békés rendezésében; felszólítja az új török kormányt, hogy a párbeszéd és a megbékélés előmozdításával lépjen ebbe az irányba; riasztónak tartja a kurd közösség komoly és súlyosbodó elnyomását, különösen az ország délkeleti részén, beleértve a kulturális jogok további csökkenését és a kurd nyelv oktatási nyelvként való használatának jogi korlátozását;
17. tudomásul veszi, hogy a legutóbbi választásokon a kormánykoalíció részeként szélsőjobboldali iszlamista pártok léptek be a török parlamentbe; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az iszlamista menetrend egyre nagyobb súlyt kap a jogalkotásban és a közigazgatás számos területén, többek között a Vallásügyi Igazgatóság (Diyanet) az oktatási rendszerre gyakorolt növekvő befolyásán keresztül; aggodalmát fejezi ki különösen a kormányzati hatóságok, valamint az iszlamista és ultranacionalista csoportok által a török kulturális ágazatra és művészekre gyakorolt növekvő nyomás miatt, amit az utóbbi időben a kritikusnak vagy erkölcstelennek bélyegzett koncertek, fesztiválok és egyéb kulturális rendezvények törlésének növekvő száma is jelez, és amelynek célja egy uniós értékekkel összeegyeztethetetlen, rendkívül konzervatív menetrend bevezetése;
18. üdvözli a Bizottság új megközelítését, amelynek eredményeként megszüntették a Yavuz Sultan Selim török egyesület Erasmus+-támogatását, és visszatérítésre kerültek a kifizetett összegek, miután az egyesület tevékenységei ellentétesek voltak az EU értékeivel; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy az EU alapjai ne finanszírozzanak olyan egyesületeket, amelyek nem tartják tiszteletben az EU értékeit;
19. megjegyzi, hogy nem történt jelentős előrelépés az etnikai és vallási kisebbségek jogainak védelme terén, beleértve a Gökçeada (Imbrosz) és Bozcaada (Tenedosz) szigetén élő görög ortodox lakosság jogait is; kéri a török hatóságokat, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben a kulturális és vallási műemlékek és szimbólumok történelmi és kulturális jellegét, különösen azokét, amelyek az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartoznak; aggodalommal veszi tudomásul a Hagia Sophia műemlékkel és a Khóra Múzeummal kapcsolatos közelmúltbeli fejleményeket; hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a papok képzése, kinevezése és utódlása terén meglévő korlátozásokat, lehetővé kell tenni az 1971 óta bezárt halki szeminárium újranyitását, és meg kell szüntetni minden akadályt, amely a szeminárium megfelelő működése előtt áll; ismételten arra kéri Törökországot, hogy tartsa tiszteletben a világon élő ortodox keresztények ökumenikus pátriárkájának szerepét, ismerje el a pátriárka jogi személyiségét, és tegye lehetővé az ökumenikus pátriárka egyházi címének nyilvános használatát; felszólítja Törökországot, hogy maradéktalanul hajtsa végre az EJEB valamennyi vonatkozó ítéletét és az Európa Tanácsnak a kisebbségek tulajdonhoz való jogainak védelmére vonatkozó ajánlásait, és a Velencei Bizottság vonatkozó ajánlásainak végrehajtása révén vezessen be olyan jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik valamennyi vallási közösség és etnikai kisebbség számára, hogy jogi személyiséget szerezzenek; felhívja a török hatóságokat, hogy hatékonyan vizsgálják ki és vonják büntetőeljárás alá a kisebbségek elleni gyűlöletbeszédért vagy a vallási helyszínek elleni vandalizmusért felelős személyeket;
20. komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hatalom továbbra is hatékony fékek és ellensúlyok nélkül, mértéktelenül a török elnökség kezében összpontosul, ami súlyosan aláássa az ország demokratikus intézményeit; hangsúlyozza, hogy az autonómia hiánya a közigazgatás különböző szintjein – az egyszemélyes szabály alapján hozott különféle döntéseknél az elnöktől való rendkívüli függőség miatt –, diszfunkcionális rendszerhez vezethet, amint azt a februári földrengések pusztító következményeire való lassú reagálás is mutatja;
21. megállapítja, hogy a török kormánynak nem áll érdekében megszüntetni a Törökország és az EU között az értékek és normák tekintetében fennálló és egyre növekvő szakadékot, mivel az elmúlt néhány évben egyértelműen nem tanúsított politikai akaratot a szükséges reformok végrehajtása iránt, különösen a jogállamisággal, az alapvető jogokkal, valamint az etnikai, vallási és szexuális kisebbségek védelmével és befogadásával kapcsolatban; megállapítja továbbá, hogy a török kormány nem mutatott érdeklődést a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartása és fenntartása, valamint az uniós szakpolitikákhoz és célkitűzésekhez való igazodás iránt;
22. aggodalmát fejezi ki Törökország piacgazdaságának hibás működésével kapcsolatban, különös tekintettel a monetáris és költségvetési politika megvalósítására, valamint az intézményi és szabályozási környezetre, illetve a török elnöknek a monetáris politikába való közvetlen beavatkozására; úgy véli, hogy a kormánynak most foglalkoznia kell a gazdasági sebezhetőséggel és az infláció magas szintjével; felkéri a kormányt, hogy állítsa helyre az olyan kulcsfontosságú intézmények hitelességét, mint a Török Központi Bank és a Török Statisztikai Intézet; úgy véli, hogy az EU-hoz fűződő erősebb és őszintébb kapcsolat segítene enyhíteni a nehézségek egy részét, és hozzájárulna a török lakosság életszínvonalának javításához;
23. felszólítja Törökországot, hogy érjen el előrelépést a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós irányelvekhez és jogszabályokhoz való közeledési folyamatban; elismerését fejezi ki a török környezetvédelmi jogvédők munkája iránt; üdvözli a török kormány azon döntését, hogy ratifikálja a Párizsi Megállapodást, és 2053-ra szén-dioxid-semlegessé válik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezt a kötelezettségvállalást nem követi konkrét fellépés; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy bár Törökország ambiciózus célokat tűzött ki olyan területeken, mint a szennyezéscsökkentés, a hulladékgazdálkodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a végrehajtás továbbra is gyenge, és a jelenlegi gazdasági válságok kezelése elsőbbséget élvez a fenntartható gazdaság megvalósítására irányuló erőfeszítésekkel szemben; felhívja Törökországot, hogy fokozza az éghajlat és a biológiai sokféleség védelméhez való hozzájárulását, és kezelje prioritásként éghajlat-politikai jogszabályának elfogadását; megismétli a török kormányhoz intézett felhívását, hogy állítsa le az akkuyui atomerőműre vonatkozó terveit, amely egy súlyos földrengéseknek kitett régióban helyezkedik el, és ezáltal nemcsak Törökországra, hanem a földközi-tengeri térségre is komoly fenyegetést jelentene; e tekintetben felkéri Törökországot, hogy csatlakozzon az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Espooi és Aarhusi Egyezményéhez, és ismételten felszólítja a török kormányt, hogy vonja be a szomszédos országok kormányait az akkuyui projekttel kapcsolatos további fejleményekbe;
24. üdvözli, hogy egy konfliktusokkal terhelt időszakot követően Törökország a közelmúltban lépéseket tett annak érdekében, hogy normalizálja kapcsolatait számos országgal, köztük Örményországgal, Egyiptommal, Izraellel és a Perzsa-öböl menti államokkal; felkéri Törökországot, hogy kövesse nyomon ezeket a pozitív fejleményeket az összes szomszédot érintő konkrét fellépés formájában; üdvözli Törökország részvételét az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozóin; továbbra is aggasztónak tartja azonban, hogy Törökország külpolitikája még mindig sok szempontból ütközik az uniós érdekekkel, és az elmúlt évben egyáltalán nem közeledett az Unióhoz, hanem tovább távolodott, és a Bizottság Törökországról szóló legújabb jelentése szerint a közös kül- és biztonságpolitikai döntésekhez való igazodás terén rekordalacsony szintet – mindössze 7%-ot – ért el;
25. elítéli Törökország szíriai katonai beavatkozásait és az észak-szíriai területek illegális megszállását, valamint elítéli, hogy Törökország és a helyi szíriai frakciók visszaélnek a polgárok jogaival, és büntetlenül korlátozzák szabadságjogaikat a török megszállt területeken; sajnálja, hogy a megszállás az ott élő lakosság többségének elmenekülésével járt együtt, és hogy a török megszállás és a Törökországgal szövetséges helyi iszlamista milíciák miatt a mai napig lehetetlenné vált a visszatérésük; megismétli, hogy egy új szárazföldi behatolás Szíriába súlyos következményekkel járna a nemzetközi biztonságra nézve;
26. aggodalmát fejezi ki az Észak-Szíriában és Irakban, különösen a Szindzsár régió ellen történt török légicsapások miatt, amely utóbbi a 2014-ben az ISIS által népirtást elszenvedő jazidi lakosságnak ad otthont, valamint az iraki területen való folyamatos katonai jelenlét miatt; megismétli, hogy a polgári lakosság soha nem válhat katonai önvédelem áldozatává; felszólítja a török hatóságokat, hogy tanúsítsanak önmérsékletet a nemzetközi normák teljes körű tiszteletben tartása mellett;
27. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország Líbiával kapcsolatos álláspontja és politikája nagymértékben változatlan maradt; aggodalommal jegyzi meg, hogy 2022 októberében Törökország új egyetértési megállapodást írt alá a líbiai nemzeti egységkormánnyal a szénhidrogénekről, ami súlyos következményekkel járhat a regionális stabilitásra nézve, amennyiben a két 2019. évi, a katonai együttműködésről és a tengeri övezetek kijelöléséről szóló, illegális egyetértési megállapodás közvetlen vagy közvetett végrehajtását vonná maga után; ismételten elítéli a Törökország és Líbia közötti, az átfogó biztonsági és katonai együttműködésről, valamint a tengeri övezetek körülhatárolásáról szóló egyetértési megállapodás aláírását, amelyek összekapcsolódnak, és egyértelműen sértik a nemzetközi jogot, az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatait, továbbá az uniós tagállamok szuverén jogait; felszólítja Törökországot, hogy működjön együtt az IRINI művelettel a Líbiával szembeni fegyverembargó betartatásában, valamint az embercsempészet és emberkereskedelem elleni küzdelemben;
28. hangsúlyozza a Nyugat-Balkán növekvő jelentőségét Törökország külpolitikájában és különleges kapcsolatait olyan országokkal, mint Bosznia-Hercegovina és Szerbia, amelyek Törökország legfontosabb tárgyalópartnerei a balkáni ügyekben;
29. aggodalmát fejezi ki Törökország uniós tagállamokba való beavatkozása miatt, amely a török származású európai polgárokra irányul; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a demokráciavédelmi csomagban hajtsa végre a külföldi beavatkozással foglalkozó különbizottság ajánlásait a külföldi hatóságok külföldi beavatkozásai elleni fellépés érdekében; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálat stratégiai kommunikációs részlegét, hogy dokumentálja az EU ellen irányuló török dezinformáció gyanúját, és megállapításairól számoljon be az Európai Parlamentnek;
30. emlékeztet arra, hogy Törökország NATO-tagként geostratégiai szerepet játszik a regionális és európai biztonság megteremtésében, és elvárható, hogy NATO kötelezettségeivel összhangban cselekedjen;
31. támogatja az Örményország és Törökország közötti kapcsolatok normalizálását a megbékélés, a regionális stabilitás és biztonság, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés érdekében, és üdvözli az eddig elért eredményeket; elismeréssel veszi tudomásul, hogy Örményország miniszterelnöke jelen volt az újonnan megválasztott török elnök beiktatásán; felszólít a török és az örmény kormány különleges képviselői által kötött megállapodások gyors végrehajtására, például a légtér és a két ország közötti határ megnyitására; felhívja mindkét felet, hogy jóhiszeműen és előfeltételek nélkül vegyenek részt a folyamatban; reményét fejezi ki, hogy ez lendületet adhat a dél-kaukázusi régió kapcsolatainak normalizálódásához; ismételten ösztönzi Törökországot, hogy ismerje el az örmény népirtást a török és az örmény nép közötti valódi megbékélés előkészítése érdekében, és teljes mértékben tartsa tiszteletben az örmény kulturális örökség védelmére vonatkozó kötelezettségeit;
32. elismerését fejezi ki Törökország azon erőfeszítéseiért, hogy továbbra is befogadja a világ legnagyobb, közel 4 millió fős menekült népességét; üdvözli e tekintetben a törökországi menekültek és befogadó közösségek folyamatos uniós finanszírozását, és határozott elkötelezettségét fejezi ki e támogatás jövőbeli fenntartása mellett; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a szíriai menekültek és befogadó közösségek finanszírozásának 2024 utáni folytatására Törökországban; felszólítja a Bizottságot, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz utódján keresztül érkező pénzeszközök elosztása során teremtse meg a teljes átláthatóságot és pontosságot, biztosítva, hogy ezeket a pénzeszközöket elsősorban közvetlenül a menekültek és a befogadó közösségek kapják, és olyan szervezetek kezeljék, amelyek garantálják az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot; támogatja az Unió és Törökország között a menekültügy és a migráció terén folytatott együttműködés objektív értékelését, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindkét fél teljesítse a 2016. évi EU-Törökország együttes nyilatkozat és az Unió és Törökország közötti visszafogadási megállapodás szerinti kötelezettségvállalásait valamennyi tagállammal szemben, beleértve a Görögországból visszatérésre kötelezett személyek visszafogadásának újrakezdését, vagy az önkéntes humanitárius befogadási rendszer aktiválását; megismétli, hogy a török hatóságok csak önkéntes alapon és csak akkor hajthatják végre a visszatéréseket, ha azokat biztonságosan hajtják végre; határozottan ellenzi, hogy a török kormány a migránsokat eszközként használja fel; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a menekültek és migránsok jogainak és szabadságainak védelmét; megjegyzi, hogy mivel Törökország a menekülteket sajnálatosan eszközként használta fel, Cipruson az elmúlt években a menedékkérelmek számának folyamatos növekedését regisztrálták; emlékeztet Törökország azon kötelezettségére, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést új tengeri vagy szárazföldi útvonalak létrehozásának megakadályozására a Törökországból az Unióba irányuló illegális migráció számára; rendkívül aggasztónak tartja az önkényes kitoloncolásról szóló hiteles beszámolókat, valamint a határátlépési kísérlet során elfogott személyek azonnali visszafordítását; elítéli a Törökországban a menekültek ellen elkövetett idegengyűlölő támadásokat, valamint a török politikusok menekültellenes és bevándorlásellenes retorikáját; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi és nemzeti szervezetek nem férnek hozzá a több mint 30 törökországi idegenrendészeti fogdához a nyomon követés és a segítségnyújtás érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós finanszírozású projektek hozzáférhetőségét és megfelelő nyomon követését;
33. üdvözli, hogy a Földközi-tenger keleti térségében az utóbbi időben – különösen a februári földrengések nyomán – a feszültségek enyhülése figyelhető meg, valamint a közelmúltban kialakulóban lévő pozitív eredményeket, és reményét fejezi ki, hogy a Törökország külpolitikájában esetleg beköszöntő új korszak pozitív eredményeket hozhat a Törökország és az uniós tagállamok közötti kétoldalú kapcsolatokban; továbbra is teljes mértékben tudatában van annak, hogy bármilyen pozitív dinamika bármikor könnyen megfordulhat, miközben a mögöttes problémák továbbra is megoldatlanok; aggodalmát fejezi ki a görög szigetek szuverenitását vitató török tisztviselők nyilatkozatai miatt; felhívja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az összes uniós tagállam szuverenitását a felségvizeiken és légterükben, továbbá tiszteletben kell tartania az uniós és a nemzetközi jog alapján fennálló szuverén jogaikat, ideértve a természeti erőforrások feltárásához és kiaknázásához fűződő jogaikat is. teljes mértékű szolidaritását fejezi ki Görögországgal és a Ciprusi Köztársasággal; ismételten felszólítja Törökországot, hogy jóhiszeműen és a nemzetközi joggal és a jószomszédi kapcsolatok elvével összhangban tanúsítson valódi kollektív elkötelezettséget mind az Égei-tengeren, mind a Földközi-tenger keleti térségében található kizárólagos gazdasági övezetek és kontinentális talapzatok körülhatárolása iránt, és tartózkodjon minden egyoldalú jogellenes tevékenységtől vagy fenyegetéstől; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökország továbbra is fenntartja a Görögország elleni hivatalos háborús fenyegetést (casus belli), amennyiben ez utóbbi az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének 3. cikkével összhangban gyakorolja az Égei-tenger felségvizeinek 12 tengeri mérföldig történő meghosszabbítására vonatkozó törvényes jogát; sürgeti az összes érintett felet, hogy jóhiszeműen vegyenek részt a viták békés rendezésében;
34. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a ciprusi probléma továbbra is fennáll; határozottan megerősíti azt a nézetét, hogy a ciprusi kérdés egyetlen fenntartható megoldása az ENSZ keretén belüli méltányos, átfogó és életképes rendezés, beleértve annak külső vonatkozásait is, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataiban foglaltaknak megfelelően, valamint a nemzetközi joggal összhangban és az Unió alapját képező elvek tiszteletben tartása alapján, egyetlen nemzetközi jogi személyiséggel, egységes szuverenitással, egységes állampolgársággal és politikai egyenlőséggel rendelkező két közösségből és két zónából álló föderáción alapul; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török kormány lemondott a megoldás elfogadott alapjáról és az ENSZ keretrendszeréről, hogy egyedül megvédje a kétállami megoldást Cipruson; felszólítja Törökországot, hogy mondjon le a kétállami megoldásra irányuló elfogadhatatlan javaslatáról; határozottan elítél minden olyan intézkedést, amelynek célja a Cipruson működő illegális szeparatista szerv nemzetközi elismerésének elősegítése vagy bármilyen módon történő támogatása, valamint hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések súlyosan károsítják az ENSZ égisze alatt zajló rendezési tárgyalások újrakezdéséhez kedvező környezet megteremtésére irányuló erőfeszítéseket; támogat minden olyan konstruktív javaslatot, amelynek célja a rendezési folyamat patthelyzetének feloldása, és felszólítja az EU-t, hogy vállaljon aktívabb szerepet e tekintetben; elítéli, hogy Törökország továbbra is megsérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának 550(1984) és 789(1992) sz. határozatait, amelyek felszólítják Törökországot, hogy Varószia területét adja át törvényes lakosainak az ENSZ ideiglenes irányítása alatt, támogatva Varószia nyilvánosság előtti megnyitását; úgy véli, hogy ez a jogsértés aláássa a kölcsönös bizalmat, és ezáltal a ciprusi probléma átfogó megoldásáról szóló közvetlen tárgyalások újrakezdésének lehetőségét; ismételten határozottan sürgeti Törökországot, hogy hagyjon fel Varósziában a jogellenes és egyoldalú fellépéseivel; felszólítja továbbá Törökországot, hogy vonja ki csapatait Ciprusról, és tartózkodjon minden olyan egyoldalú fellépéstől, amely megszilárdítaná a sziget állandó megosztottságát, és tartózkodjon a demográfiai egyensúlyt megváltoztató intézkedésektől; felszólít a Ciprus újraegyesítéséről szóló tárgyalások sürgős újraindítására az ENSZ-főtitkár égisze alatt, attól a ponttól, ahol azok 2017-ben Crans Montanában abbamaradtak; ismételten felszólítja Törökországot, hogy tegyen eleget az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségének valamennyi tagállammal, köztük a Ciprusi Köztársasággal szemben is; továbbra is aggódik az enklávéban élő ciprusi görögöket sújtó oktatási korlátozások miatt; sajnálja, hogy Törökország továbbra sem ért el előrelépést a Ciprusi Köztársasággal való kapcsolatainak rendezésében; hangsúlyozza, hogy továbbra is alapvető fontosságú az együttműködés olyan területeken, mint a bel- és igazságügy, valamint a légi közlekedési jog és a légi közlekedési kommunikáció valamennyi uniós tagállammal, beleértve a Ciprusi Köztársaságot is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország továbbra sem hajlandó megfelelni a légi közlekedési jogszabályoknak, és megtagadta az egyik tagállam lobogója alatt közlekedő hajók számára a Boszporusz-szoroshoz és a Dardanellák-szoroshoz való hozzáférést; úgy véli, hogy ez olyan terület lehet, ahol Törökország bizonyíthatná a bizalomépítő intézkedések iránti elkötelezettségét;
35. elítéli, hogy a török megszálló erők jogellenes építkezési munkálatokat kezdtek a két közösségből álló ciprusi Pyla/Pile falu közelében található pufferzónában, valamint a 2023. augusztus 18-án az ENSZ békefenntartói ellen intézett támadásokat és az ENSZ járműveinek megrongálását; felszólít a pufferzóna jogállásának és az ENSZ ciprusi békefenntartó erői megbízatásának tiszteletben tartására; emlékeztet, hogy az ENSZ békefenntartóinak biztonságát fenyegető veszélyek és az ENSZ tulajdonának megrongálása a nemzetközi jog értelmében bűncselekménynek minősül; sürgeti Törökországot és a ciprusi török vezetést, hogy hagyjanak fel minden ilyen egyoldalú tevékenységgel és állítsanak mindent helyre, és kerüljenek minden olyan további fellépést és provokációt, amely nem segítik elő az ENSZ által vezetett tárgyalások újraindítását;
36. ismételten felszólítja Törökországot, hogy biztosítsa a ciprusi török közösség számára a szükséges teret ahhoz, hogy a sziget legitim közösségeként betöltött szerepével összhangban cselekedjen, amely jogot a Ciprusi Köztársaság alkotmánya garantálja; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a ciprusi török közösséggel való kapcsolatfelvételre, emlékeztetve arra, hogy a ciprusi török közösségnek az Európai Unióban van a helye; felszólítja az összes érintett felet, hogy alkalmazzanak bátrabb megközelítést a közösségek összefogása terén; hangsúlyozza, hogy a ciprusi probléma teljes körű megoldását követően az uniós jogszabályokat az egész szigeten végre kell hajtani; kiemeli ugyanakkor, hogy a Ciprusi Köztársaság feladata, hogy fokozza erőfeszítéseit a ciprusi törökök Unióval való kapcsolatfelvételének elősegítése érdekében; nagyra értékeli az eltűnt személyekkel foglalkozó, mindkét közösséget képviselő bizottság fontos munkáját, és ismételten felszólítja Törökországot, hogy fokozza erőfeszítéseit a katonai irattáraiból származó alapvető információk biztosítása, valamint a zárt területeken tartózkodó tanúk számára való hozzáférés érdekében; felszólítja Törökországot, hogy működjön együtt az érintett nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal a kulturális örökséggel való tiltott kereskedelemnek és a kulturális örökség szándékos lerombolásának a megelőzése és leküzdése terén; elítéli Törökország ismételt kísérleteit arra, hogy megfélemlítse és elhallgattassa a ciprusi török újságírókat és a ciprusi török közösség progresszív polgárait, megsértve ezzel a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat;
Az EU és Törökország közötti kapcsolatok jövője
37. ismételten hangot ad azon szilárd meggyőződésének, hogy Törökország politikai, gazdasági, energia- és külpolitikai szempontból stratégiai jelentőségű ország, kulcsfontosságú partner a tágabb régió stabilitása szempontjából, és fontos szövetséges, többek között a NATO-n belül; megerősíti, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy párbeszéden, tiszteleten és kölcsönös bizalmon alapuló, a lehető legjobb kapcsolatokat ápolja Törökországgal, a nemzetközi joggal és a jószomszédi kapcsolatokkal összhangban; kéri, hogy az EU és Törökország közötti kapcsolatok hosszú távú jövőképen alapuljanak, és az együttműködésen, ne pedig konfrontáción alapuljanak;
38. a fentiek fényében úgy véli, hogy a török kormány drasztikus irányváltásának hiányában Törökország uniós csatlakozási folyamata a jelenlegi körülmények között nem tud folytatódni; sürgeti a török kormányt, az Európai Unió intézményeit és tagállamait, hogy szüntessék meg a jelenlegi patthelyzetet, és tegyenek lépéseket egy szorosabb, dinamikusabb és stratégiai partnerség felé; javasolja, hogy ezt a kérdést a legmagasabb szintű felelősség és elkötelezettség mellett közelítsék meg, és indítsanak el egy gondolkodási folyamatot az EU és Törökország közötti kapcsolatok párhuzamos és realisztikus keretének megtalálása érdekében, amely valamennyi érintett fél érdekeit magában foglalja; ezért kéri a Bizottságot, hogy átfogó és inkluzív folyamat keretében vizsgálja meg egy kölcsönösen vonzó keret, mint például egy modernizált társulási megállapodás lehetséges formáit;
39. ragaszkodik ahhoz, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok, valamint a szuverenitás, a területi integritás és a kisebbségi jogok kölcsönös tiszteletben tartása az EU és Törökország közötti jószomszédi kapcsolatok középpontjában álljanak, és kitart amellett, hogy e kapcsolatok bármilyen keretének szilárdan a nemzetközi jog és a multilateralizmus elvein kell alapulnia;
40. elismeri és méltányolja a török társadalom többségének (különösen a török fiatalok körében megmutatkozó) demokratikus és Európa-párti törekvéseit, akiket az EU nem fog cserbenhagyni; a lehető legnagyobb elkötelezettségét fejezi ki a török független civil társadalom támogatásának fenntartása és növelése iránt, beleértve a közvetlen finanszírozási támogatást is, bármilyen körülmények között és bármilyen kereten belül is alakuljanak a kapcsolatok a jövőben, többek között a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog, az emberijog-védők védelmének és a civil társadalmi tér szűkülésének rendszeres nyomon követése által Törökországban; ismételten kéri a török és az uniós tagállami társadalmak közötti kölcsönös ismeretek és megértés megerősítését és elmélyítését, előmozdítva a kulturális növekedést és a társadalmi-kulturális csereprogramokat, valamint küzdve a társadalmi, vallási és kulturális előítéletek valamennyi megnyilvánulása ellen; arra ösztönzi Törökországot és az Uniót, hogy a fiatalok támogatásával, társadalmi szerepvállalásuk előmozdításával, valamint a kutatási és oktatási együttműködésben szerzett korábbi tapasztalatokra építve mozdítsák elő a közös értékeket; e tekintetben üdvözli azokat a megállapodásokat, amelyek társulási státuszt biztosítanak Törökországnak a 2021–2027-es időszakban a Horizont Európa és az Erasmus+ programokban és az Európai Szolidaritási Testületben, és felszólít e programok növekvő uniós támogatására;
41. újólag megerősíti, hogy támogatja a szélesebb körű, kölcsönösen előnyös hatókörű, korszerűsített vámuniót, amely a közös érdekű területek széles körét felölelhetné, beleértve a digitalizációt és a zöld megállapodáshoz való igazodást; ragaszkodik ahhoz, hogy egy ilyen korszerűsítésnek az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával és a jószomszédi kapcsolatokkal kapcsolatos szigorú feltételrendszeren kell alapulnia, valamint ezt csak akkor lehet előirányozni, ha Törökország maradéktalanul végrehajtja az Ankarai Megállapodás valamennyi tagállamra való fenntartás nélküli és megkülönböztetéstől mentes módon történő kiterjesztéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvet; hangsúlyozza, hogy mindkét félnek már a tárgyalások kezdetétől fogva teljes mértékben tisztában kell lennie e demokratikus feltételrendszerrel, mivel a Parlament nem fogja jóváhagyni a végleges megállapodást, ha ezen a területen nem érnek el előrehaladást; sajnálja, hogy a vámunió csak akkor tudja teljes mértékben kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, ha Törökország minden tagállam vonatkozásában megkülönbözetésementesen, maradéktalanul és eredményesen végrehajtja a kiegészítő jegyzőkönyvet; továbbra is kész előrelépéseket tenni a vízumliberalizáció felé, mihelyt a török hatóságok teljesítik a hat fennálló kritériumot valamennyi uniós tagállammal szemben, megkülönböztetésmentes módon; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török hatóságok folyamatosan kísérletet tesznek arra, hogy az EU-t hibáztassák azért, hogy nem történt előrelépés ebben az ügyben, ugyanakkor nem tették meg a szükséges lépéseket a hat ismert kritériumnak való megfelelés érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be intézkedéseket a török Erasmus-hallgatók gyorsított vízumeljárásainak bevezetésére;
o o o
42. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak és a Bizottságnak; kéri, hogy ezt az állásfoglalást fordítsák le török nyelvre, és továbbítsák a Török Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.