A leszármazással kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és a közokiratok elfogadása, valamint az európai leszármazási igazolás létrehozása
Az Európai Parlament 2023. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a leszármazással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és a közokiratok elfogadásáról, valamint az európai leszármazási igazolás létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0695 – C9-0002/2023 – 2022/0402(CNS))
(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0695),
— tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0002/2023),
– tekintettel a Bizottságnak szóló, az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusaira vonatkozó ajánlásokat tartalmazó, 2017. február 2-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a polgári, közigazgatási és családjogi eljárásokban a gyermek jogainak védelméről szóló, 2022. április 5-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az uniós polgárok által benyújtott, a leszármazás tagállamok közötti, határokon átnyúló elismerésére vonatkozó jogi keret szükségességével kapcsolatos, számos petícióra vonatkozóan a Petíciós Bizottság által hozott határozatokra,
– tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2/2023. sz. véleményére a leszármazással kapcsolatos ügyekről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról,
– tekintettel a francia szenátus és az olasz szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel eljárási szabályzata 82. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
— tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0368/2023),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;
3. felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
(1) Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, fenntartását és továbbfejlesztését – az alapvető emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett –, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Uniónak a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerését, valamint a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségét biztosító intézkedéseket kell elfogadnia.
(1) Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, fenntartását és továbbfejlesztését – az alapvető emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett –, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a Szerződésekkel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: a Charta) összhangban. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Uniónak a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerését, valamint a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségét biztosító intézkedéseket kell elfogadnia.
(2) A rendelet egy másik tagállamban megállapított leszármazás tagállamok általi elismerésére vonatkozik. Arra irányul, hogy megvédje a leszármazásukkal kapcsolatos, határokon átnyúló vonatkozású ügyek által érintett gyermekek alapvető emberi jogait és egyéb jogait, ideértve a gyermekek önazonossághoz31, megkülönböztetésmentességhez32, valamint magán- és családi élethez való jogát33, melynek során elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartani34. A rendelet célja továbbá, hogy a leszármazás másik tagállamban történő elismerésére irányuló eljárásokkal kapcsolatban biztosítsa a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot, valamint hogy csökkentse a családok, a nemzeti bíróságok és más illetékes hatóságok eljárással összefüggő költségeit és egyéb terheit. E célok elérése érdekében e rendeletnek elő kell írnia a tagállamok számára, hogy a más tagállamban megállapított leszármazást minden tekintetben ismerjék el.
(2) A rendelet egy másik tagállamban megállapított leszármazás tagállamok általi elismerésére vonatkozik. Valamennyi tagállam köteles a gyermek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva eljárni, többek között azáltal, hogy védi minden gyermek családi élethez való alapvető jogát, és megtiltja a gyermeknek a szülei családi állapota vagy szexuális irányultsága, illetve a gyermek fogantatásának módja alapján történő megkülönböztetést. E rendelet ennélfogva arra irányul, hogy megvédje a leszármazásukkal kapcsolatos, határokon átnyúló vonatkozású ügyek által érintett gyermekek alapvető emberi jogait és egyéb jogait, ideértve a gyermekek önazonossághoz31, megkülönböztetésmentességhez32, valamint magán- és családi élethez való jogát33, figyelembe véve elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekének tiszteletben tartását34. A rendelet célja továbbá, hogy a leszármazás másik tagállamban történő elismerésére irányuló eljárásokkal kapcsolatban biztosítsa a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot, valamint hogy csökkentse a családok, a nemzeti bíróságok és más illetékes hatóságok eljárással összefüggő költségeit és egyéb terheit annak érdekében, hogy határokon átnyúló helyzetekben a gyermek ne veszítse el az egyik tagállamban megállapított leszármazásból eredő jogait. E célok elérése érdekében e rendeletnek elő kell írnia a tagállamok számára, hogy a más tagállamban megállapított leszármazást minden tekintetben ismerjék el.
__________________
__________________
31 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8. cikke.
31 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8. cikke.
32 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 2. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke.
32 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 2. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke.
33 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 9. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 24. cikke.
33 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 9. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 24. cikke.
34 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 3. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke.
34 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 3. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke.
(5) A Szerződések értelmében a családjoggal kapcsolatos anyagi jogi jogszabályok – például a család fogalmának meghatározására és a gyermek leszármazásának megállapítására vonatkozó szabályok – elfogadása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EUMSZ 81. cikk (3) bekezdése értelmében azonban az Unió a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdésekkel kapcsolatban intézkedéseket, különösen a nemzetközi joghatóságra, az alkalmazandó jogra és a leszármazás elismerésére vonatkozó szabályokat fogadhat el.
(5) Az EUMSZ 67. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait. A Szerződések értelmében a családjoggal kapcsolatos anyagi jogi jogszabályok – például a család fogalmának meghatározására és a gyermek leszármazásának megállapítására vonatkozó szabályok – elfogadása a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az EUMSZ 81. cikk (3) bekezdése értelmében azonban az Unió a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdésekkel kapcsolatban intézkedéseket, különösen a nemzetközi joghatóságra, az alkalmazandó jogra és a leszármazás elismerésére vonatkozó szabályokat fogadhat el.
(8) Bár az Unió hatáskörrel rendelkezik a határokon átnyúló vonatkozású családjogi intézkedések, így például a nemzetközi joghatóságra, az alkalmazandó jogra és a leszármazás tagállamok közötti elismerésére vonatkozó szabályok elfogadására, a leszármazás tekintetében az Unió eddig még nem fogadott el rendelkezéseket ezeken a területeken. A tagállamok jelenleg eltérő rendelkezéseket alkalmaznak ezeken a területeken.
(8) Bár az Unió hatáskörrel rendelkezik a határokon átnyúló vonatkozású családjogi intézkedések, így például a nemzetközi joghatóságra, az alkalmazandó jogra és a leszármazás tagállamok közötti elismerésére vonatkozó szabályok elfogadására, a leszármazás tekintetében az Unió eddig még nem fogadott el rendelkezéseket ezeken a területeken. A tagállamok jelenleg eltérő rendelkezéseket alkalmaznak ezeken a területeken, ami joghézagokhoz vezet és jogbizonytalanságot teremt a határokon átnyúló helyzetekben jogaikat gyakorló gyermekek számára, ezáltal pedig hátrányos megkülönböztetéshez és az alapvető jogok tiszteletben tartásának elmulasztásához vezethet.
(10) A leszármazás határokon átnyúló helyzetekben történő megállapításával kapcsolatban a joghatóságra és az alkalmazandó jogra, valamint a leszármazás tagállamok közötti elismerésére vonatkozó uniós rendelkezések hiánya miatt a családok nehézségekbe ütközhetnek a gyermekeik leszármazásának bármely célból történő elismertetése tekintetében az Unión belül, többek között azokban az esetekben, amikor a család másik tagállamba költözik, vagy visszatér a származási tagállamába.
(10) A leszármazás határokon átnyúló helyzetekben történő megállapításával kapcsolatban a joghatóságra és az alkalmazandó jogra, valamint a leszármazás tagállamok közötti elismerésére vonatkozó uniós rendelkezések hiánya miatt a családok nehézségekbe ütköznek a gyermekeik leszármazásának bármely célból történő elismertetése tekintetében az Unión belül, többek között azokban az esetekben, amikor a család másik tagállamba költözik, vagy visszatér a származási tagállamába.
Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új)
(11a) Az, hogy az egyik tagállamban megállapított leszármazást egy másik tagállam nem ismeri el, különösen a szivárványcsaládokat (LMBTIQ+-családokat) és más olyan családtípusokat érint, amelyek nem illeszkednek a nukleáris család modelljéhez. Különösen igaz ez abban az esetben, ha nincs biológiai kapcsolat a szülők és a gyermek között. E rendelet biztosítja, hogy a gyermekek családi helyzetüktől függetlenül és megkülönböztetés nélkül élhessenek jogaikkal, és megőrizzék jogállásukat a határokon átnyúló helyzetekben.
(13) Ez a rendelet nem érinti a gyermekek uniós jogból eredő jogait, különösen a gyermekeket a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogszabályok – többek között a 2004/38/EK irányelv – alapján megillető jogokat. Például a tagállamok már jelenleg is kötelesek elismerni a szülő-gyermek kapcsolatot annak érdekében, hogy a gyermekek mindkét szülővel akadály nélkül gyakorolhassák a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat, valamint az uniós jogból eredő valamennyi jogukat. E rendelet nem határoz meg további feltételeket vagy követelményeket az említett jogok gyakorlására vonatkozóan.
(13) Ez a rendelet nem érinti a gyermekek uniós jogból eredő jogait, különösen a gyermekeket a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogszabályok – többek között a 2004/38/EK irányelv – alapján megillető jogokat. Például a tagállamok már jelenleg is kötelesek elismerni a szülő-gyermek kapcsolatot annak érdekében, hogy a gyermekek szüleikkel akadály nélkül gyakorolhassák a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat, valamint az uniós jogból eredő valamennyi jogukat. E rendelet nem határoz meg további feltételeket vagy követelményeket az említett jogok gyakorlására vonatkozóan.
(14) Az EUMSZ 21. cikk értelmében és az ahhoz kapcsolódó – a Bíróság által értelmezett – másodlagos jog alapján az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése szerinti tagállami nemzeti identitás tiszteletben tartása és a tagállami közrend nem szolgálhat annak alapjául, hogy a tagállam megtagadja a gyermek és annak azonos nemű szülei közötti szülő-gyermek kapcsolatnak az uniós jogból eredő jogok gyakorlása céljából történő elismerését. Ezenkívül a leszármazás bármilyen módon igazolható e jogok gyakorlása céljából52. Ezért a tagállamok nem kérhetik a rendeletben meghatározott, a leszármazásról szóló bírósági határozatot vagy közokiratot kísérő tanúsítvány, illetve a rendelet által bevezetett európai leszármazási igazolás bemutatását, ha az érintett személy a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásával kapcsolatban egy gyermek uniós jogból eredő jogait érvényesíti. Ettől függetlenül azonban az érintett személy az ilyen esetekben dönthet úgy, hogy a releváns tanúsítványt, vagy a jelen rendeletben meghatározott vonatkozó európai leszármazási igazolást is bemutatja. Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok és családtagjaik tisztában legyenek azzal, hogy ez a rendelet nem érinti a gyermekek uniós jogból eredő jogait, a tanúsítványok és az európai leszármazási igazolás e rendelethez mellékelt formanyomtatványainak tartalmazniuk kell egy nyilatkozatot, amely rögzíti, hogy az adott tanúsítvány vagy európai leszármazási igazolás nem érinti a gyermek uniós jogból eredő jogait – különösen a gyermekeket a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogszabályok alapján megillető jogokat –, és hogy e jogok gyakorlása céljából a szülő-gyermek kapcsolat bármilyen módon igazolható.
(14) Az EUMSZ 21. cikk értelmében és az ahhoz kapcsolódó – a Bíróság által értelmezett – másodlagos jog alapján az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése szerinti tagállami nemzeti identitás tiszteletben tartása és a tagállami közrend nem szolgálhat annak alapjául, hogy a tagállam megtagadja a gyermek és annak azonos nemű szülei közötti szülő-gyermek kapcsolatnak az uniós jogból eredő jogok gyakorlása céljából történő elismerését. E célból alapvető fontosságú, hogy a tagállamok biztosítsák e rendelet helyes végrehajtását, hogy a közrendet ne használják fel az e rendeletben meghatározott kötelezettségek megkerülésére, és hogy e rendeletet az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban értelmezzék. Ezenkívül a leszármazás bármilyen módon igazolható e jogok gyakorlása céljából52. Ezért a tagállamok nem kérhetik a rendeletben meghatározott, a leszármazásról szóló bírósági határozatot vagy közokiratot kísérő tanúsítvány, illetve a rendelet által bevezetett európai leszármazási igazolás bemutatását, ha az érintett személy a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásával kapcsolatban egy gyermek uniós jogból eredő jogait érvényesíti. Ettől függetlenül azonban az érintett személy az ilyen esetekben dönthet úgy, hogy a releváns tanúsítványt, vagy a jelen rendeletben meghatározott vonatkozó európai leszármazási igazolást is bemutatja. Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok és családtagjaik tisztában legyenek azzal, hogy ez a rendelet nem érinti a gyermekek uniós jogból eredő jogait, a tanúsítványok és az európai leszármazási igazolás e rendelethez mellékelt formanyomtatványainak tartalmazniuk kell egy nyilatkozatot, amely rögzíti, hogy az adott tanúsítvány vagy európai leszármazási igazolás nem érinti a gyermek uniós jogból eredő jogait – különösen a gyermekeket a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogszabályok alapján megillető jogokat –, és hogy e jogok gyakorlása céljából a szülő-gyermek kapcsolat bármilyen módon igazolható.
__________________
__________________
52 A Bíróság 2002. július 25-i ítélete, MRAX, C-459/99, ECLI:EU:C:2002:461, 61. és 62. pont; valamint 2005. február 17-i ítélete, C-215/03, ECLI:EU:C:2005:95, 23–26. pont.
52 A Bíróság 2002. július 25-i ítélete, MRAX, C-459/99, ECLI:EU:C:2002:461, 61. és 62. pont; valamint 2005. február 17-i ítélete, C-215/03, ECLI:EU:C:2005:95, 23–26. pont.
Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új)
(14a) A tagállamoknak – a Bizottság és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat támogatásával – képzéseket kell szervezniük a bírók, a jogi szakemberek és az érintett állami hatóságok számára e rendelet megfelelő végrehajtásának és alkalmazásának biztosítása érdekében.
(16) Az Egyesült Nemzetek 1989. november 20-i gyermekjogi egyezményének (a továbbiakban: az ENSZ gyermekjogi egyezménye) 2. cikke rögzíti, hogy a részes államok mindennemű megkülönböztetés nélkül kötelesek tiszteletben tartani és biztosítani a gyermekek jogait, valamint kötelesek meghozni minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megvédjék a gyermekeket a megkülönböztetés és megtorlás valamennyi formájával szemben, amely szüleik körülményei miatt érhetné őket. Az említett egyezmény 3. cikke értelmében – többek között – a bíróságok és a közigazgatási hatóságok intézkedései során elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni.
(16) Az Egyesült Nemzetek 1989. november 20-i gyermekjogi egyezményének (a továbbiakban: az ENSZ gyermekjogi egyezménye) 2. cikke rögzíti, hogy a részes államok mindennemű megkülönböztetés nélkül kötelesek tiszteletben tartani és biztosítani a gyermekek jogait, valamint kötelesek meghozni minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megvédjék a gyermekeket a megkülönböztetés és megtorlás valamennyi formájával szemben, amely szüleik körülményei miatt érhetné őket. Az említett egyezmény 3. cikke értelmében – többek között – a bíróságok és a közigazgatási hatóságok intézkedései során elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni, és minden helyzetben és minden körülmények között tiszteletben kell tartani a gyermekek jogait.
Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 17 a preambulumbekezdés (új)
(17a) A gyermek mindenek felett álló érdekeire kiemelt figyelmet kell fordítani. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kifejezetten kimondta, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke csökkenti a részes államok mérlegelési mozgásterét a gyermek-szülői kapcsolat elismerése terén1a, és hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke magában foglalja a nevelésükért, szükségleteik kielégítéséért és jólétük biztosításáért felelős személyek jogi azonosítását, valamint annak lehetőségét, hogy a gyermek stabil környezetben éljen és fejlődjön2a. A Charta és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: az emberi jogok európai egyezménye) szerint a gyermekeknek joguk van a magán- és családi élethez.
__________________
1a Az EJEB [III. szekció] 2022. november 22-i ítélete az 58252/15. és 58817/15. számú, D. B. és társai kontra Svájc ügyben.
1b Az EJEB [Nagykamara] által, a francia Semmítőszék kérésére kiadott, 2019. április 10-i tanácsadói vélemény.
(18) Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. november 4-i egyezmény (a továbbiakban: az emberi jogok európai egyezménye) 8. cikke rögzíti a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, az egyezmény 12. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy a törvényben meghatározott jogok gyakorlását mindennemű – többek között a születésen alapuló – megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. Az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy értelmezte az egyezmény 8. cikkét, hogy az alapján a joghatósága alá tartozó valamennyi állam köteles elismerni a béranyaság útján született gyermek és a leendő biológiai szülő között külföldön létrejött szülő-gyermek jogi kapcsolatot, és köteles a leendő nem biológiai szülő és a gyermek közötti kapcsolat jogilag történő elismerésére szolgáló mechanizmust biztosítani (például a gyermek örökbefogadása útján)24.
(18) Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. november 4-i egyezmény (a továbbiakban: az emberi jogok európai egyezménye) 8. cikke rögzíti a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, az egyezmény 12. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy a törvényben meghatározott jogok gyakorlását mindennemű – többek között a születésen alapuló – megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. Az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy értelmezte az egyezmény 8. cikkét, hogy az alapján a joghatósága alá tartozó valamennyi állam köteles elismerni a béranyaság útján született gyermek és a leendő biológiai szülő között külföldön létrejött szülő-gyermek jogi kapcsolatot, és köteles a leendő nem biológiai szülő és a gyermek közötti kapcsolat jogilag történő elismerésére szolgáló mechanizmust biztosítani (például a gyermek örökbefogadása útján)24. Bár ez a rendelet erre az ítélkezési gyakorlatra épül, és biztosítja, hogy az egyik tagállamban megállapított gyermek-szülői kapcsolatot valamennyi tagállamban el kell ismerni, ez a rendelet nem értelmezhető úgy, hogy arra kötelezi a tagállamokat, hogy a béranyaság gyakorlatának elfogadása érdekében módosítsák anyagi családjogukat. E tekintetben tiszteletben kell tartani a tagállami hatásköröket.
__________________
__________________
24 Például: Mennesson kontra Franciaország (kérelem száma: 65192/11, Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Bírósága, 2014. június 26.), valamint a P16-2018-001. sz. tanácsadói vélemény (felkérés száma: P16-2018-001, Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Bírósága, 2019. április 10.).
24 Például: Mennesson kontra Franciaország (kérelem száma: 65192/11, Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Bírósága, 2014. június 26.), valamint a P16-2018-001. sz. tanácsadói vélemény (felkérés száma: P16-2018-001, Európa Tanács: Emberi Jogok Európai Bírósága, 2019. április 10.).
(21) A nemzetközi egyezmények és az uniós jog rendelkezéseivel összhangban a rendeletnek biztosítania kell, hogy a gyermekek a határokon átnyúló helyzetekben megkülönböztetés nélkül gyakorolhassák a jogaikat, és megőrizhessék a jogállásukat. Ennek érdekében, valamint a Bíróságnak többek között a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát és az Emberi Jogok Európai Bíróságának az ítélkezési gyakorlatát szem előtt tartva e rendeletnek ki kell terjednie a más tagállamban megállapított leszármazás elismerésére, függetlenül attól, hogy a gyermek hogyan fogant, vagy hogyan született, és függetlenül attól, hogy milyen családban él, valamint ideértve a belföldi örökbefogadás eseteit is. Ezért – a rendelet alkalmazandó jogra vonatkozó szabályainak alkalmazására is figyelemmel – e rendeletnek ki kell terjednie az azonos nemű szülőkkel rendelkező gyermekek tekintetében egy másik tagállamban megállapított leszármazás elismerésére. E rendeletnek ki kell terjednie továbbá egy másik tagállamban belföldi örökbefogadással, az adott tagállam belföldi örökbefogadásra vonatkozó szabályainak megfelelően örökbe fogadott gyermek leszármazásának tagállamok általi elismerésére is.
(21) A nemzetközi egyezmények és az uniós jog rendelkezéseivel összhangban a rendeletnek biztosítania kell, hogy a gyermekek a határokon átnyúló helyzetekben megkülönböztetés nélkül gyakorolhassák a jogaikat, és megőrizhessék a jogállásukat. Ennek érdekében, valamint a Bíróságnak többek között a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát és az Emberi Jogok Európai Bíróságának az ítélkezési gyakorlatát szem előtt tartva e rendeletnek ki kell terjednie a más tagállamban megállapított leszármazás elismerésére, függetlenül attól, hogy a gyermek hogyan fogant, vagy hogyan született, és függetlenül attól, hogy milyen családban él, valamint ideértve a belföldi örökbefogadás eseteit is. Ezért – a rendelet alkalmazandó jogra vonatkozó szabályainak alkalmazására is figyelemmel – e rendeletnek ki kell terjednie az azonos nemű szülőkkel rendelkező gyermekek vagy a nukleáris család modelljéhez nem illeszkedő, más típusú családban élő gyermekek tekintetében egy másik tagállamban megállapított leszármazás elismerésére. E rendeletnek ki kell terjednie továbbá egy másik tagállamban belföldi örökbefogadással, az adott tagállam belföldi örökbefogadásra vonatkozó szabályainak megfelelően örökbe fogadott gyermek leszármazásának tagállamok általi elismerésére is.
(30) Ez a rendelet nem alkalmazandó olyan előkérdésekre, mint például a házasság vagy az adott kapcsolatra alkalmazandó jog szerint a házassághoz hasonló joghatásokkal bíró kapcsolat létezése, érvényessége vagy elismerése; ezekre a kérdésekre továbbra is a tagállamok nemzeti joga – többek között azok nemzetközi magánjogi szabályai – és adott esetben a Bíróság szabad mozgásra vonatkozó ítélkezési gyakorlata irányadó.
(30) Ez a rendelet nem alkalmazandó olyan előkérdésekre, mint például a házasság vagy az adott kapcsolatra alkalmazandó nemzeti jog szerint a házassághoz hasonló joghatásokkal bíró kapcsolat, például bejegyzett élettársi kapcsolat létezése, érvényessége vagy elismerése; ezekre a kérdésekre továbbra is a tagállamok nemzeti joga – többek között azok nemzetközi magánjogi szabályai – és adott esetben a Bíróság szabad mozgásra vonatkozó ítélkezési gyakorlata irányadó.
(36) A leszármazásra vonatkozó bírósági határozatok és közokiratok elismerésének a lehetővé tétele érdekében a rendeletnek egységes joghatósági szabályokat kell megállapítania a leszármazás határokon átnyúló vonatkozású esetekben történő megállapítása tekintetében. A rendeletnek ezenkívül azt is világosan rögzítenie kell, hogy a 18 éven aluli gyermekek jogosultak arra, hogy az őket érintő eljárásokban kinyilváníthassák a véleményüket.
(36) A leszármazásra vonatkozó bírósági határozatok és közokiratok elismerésének a lehetővé tétele érdekében a rendeletnek egységes joghatósági szabályokat kell megállapítania a leszármazás határokon átnyúló vonatkozású esetekben történő megállapítása tekintetében. A rendeletnek ezenkívül azt is világosan rögzítenie kell, hogy a 18 éven aluli gyermekek az ENSZ gyermekjogi egyezményének 12. cikkében meghatározottak szerint jogosultak arra, hogy az őket érintő eljárásokban korukra és érettségi fokukra figyelemmel kinyilváníthassák a véleményüket.
(42) Ha a joghatóság az általános vagylagos joghatósági okok alapján nem határozható meg, annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén a gyermek tartózkodik. Ennek a jelenlétre vonatkozó szabálynak lehetővé kell tennie különösen a tagállamok bíróságai számára, hogy joghatóságot gyakoroljanak a harmadik országbeli állampolgárságú gyermekek tekintetében, beleértve a nemzetközi védelmet kérelmezőket vagy nemzetközi védelemben részesülőket, például a menekült gyermekeket és a szokásos tartózkodási helyük szerinti államban bekövetkező zavargások miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekeket is.
(42) Ha a joghatóság az általános vagylagos joghatósági okok alapján nem határozható meg, annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén a gyermek tartózkodik. Ennek a jelenlétre vonatkozó szabálynak lehetővé kell tennie különösen a tagállamok bíróságai számára, hogy joghatóságot gyakoroljanak a harmadik országbeli állampolgárságú gyermekek tekintetében, beleértve a nemzetközi védelmet kérelmezőket vagy nemzetközi védelemben részesülőket, például a menekült gyermekeket, a szokásos tartózkodási helyük szerinti államban bekövetkező zavargások miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekeket és az emberkereskedelem áldozatait is.
Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 44 a preambulumbekezdés (új)
(44a) Annak érdekében, hogy határokon átnyúló helyzetben megkönnyítsék a gyermek és a szülő vagy szülők közötti leszármazás megállapítását, és megkönnyítsék a leszármazásra vonatkozó bírósági határozatok és közokiratok elismerését, továbbá az e rendelet végrehajtásához való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak – nemzeti bírósági struktúrájuk teljes körű tiszteletben tartása mellett – meg kellene fontolniuk, hogy az ilyen eljárásokra vonatkozó joghatóságot a lehető legkisebb számú bíróságra korlátozzák.
(49) A leszármazás megállapítására vonatkozó e rendelet szerinti eljárások során követendő alapelv szerint azon 18 éven aluli gyermek számára, akire az adott eljárás vonatkozik, és aki képes önálló véleményt formálni, a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban valódi és tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kinyilvánítsa a véleményét, és a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálatakor e véleményt kellően figyelembe kell venni. A rendelet szerint azonban a tagállamok nemzeti joga és eljárásrendje határozza meg, hogy ki és hogyan hallgathatja meg a gyermeket. Emellett bár a gyermek jogosult a meghallgatásra, az ezzel kapcsolatos kötelezettség nem lehet abszolút, hanem a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve kell dönteni róla.
(49) Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 12. cikkével és a Charta 24. cikkének (1) bekezdésével összhangban minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő valamennyi kérdésben kifejtse nézeteit, valamint hogy azokat mérlegeljék és komolyan vegyék. A gyermek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az őt érintő bármely bírósági vagy közigazgatási eljárásban meghallgassák. Ezért az e rendelet szerinti eljárások során követendő alapelv szerint adott esetben azon gyermek számára, akire az ilyen eljárás vonatkozik, és aki képes önálló véleményt formálni, valódi és tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kinyilvánítsa a véleményét, köztük érzéseit és kívánságait is, és a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálatakor e véleményt kellően figyelembe kell venni. A rendelet szerint azonban a tagállamok nemzeti joga és eljárásrendje határozza meg, hogy ki és hogyan hallgathatja meg a gyermeket. Emellett bár a gyermek jogosult a meghallgatásra, az ezzel kapcsolatos kötelezettség nem lehet abszolút, különösen ha az a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes, hanem a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve kell dönteni róla.
(56) Kivételes körülmények között közérdekű megfontolások alapján a tagállami bíróságok és a leszármazás megállapításával kapcsolatban eljáró más illetékes tagállami hatóságok számára lehetővé kell tenni a külföldi jog egyes rendelkezései alkalmazásának mellőzését, ha az adott esetben azok alkalmazása nyilvánvalóan ellentétes lenne az érintett tagállam közrendjével. A bíróságok és az egyéb illetékes hatóságok azonban nem alkalmazhatják a közrendi kivételt egy másik állam jogszabályainak a mellőzése érdekében, ha az ellentétes lenne a Chartával, különösen annak 21. cikkével, amely tiltja a hátrányos megkülönböztetést.
(56) Kivételes körülmények között közérdekű megfontolások alapján a tagállami bíróságok és a leszármazás megállapításával kapcsolatban eljáró más illetékes tagállami hatóságok számára lehetővé kell tenni a külföldi jog egyes rendelkezései alkalmazásának mellőzését, ha az adott esetben azok alkalmazása nyilvánvalóan ellentétes lenne az érintett tagállam közrendjével. A bíróságok és az egyéb illetékes hatóságok azonban nem alkalmazhatják a közrendi kivételt egy másik állam jogszabályainak a mellőzése érdekében, ha az ellentétes lenne a Chartával, különösen annak 21. cikkével, amely tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Amennyiben a közrendre vonatkozó kivételre a tagállam bíróságai vagy más illetékes hatóságai hivatkoztak, a leszármazást megállapító bíróság határozata mindaddig hatályban marad, amíg a nemzeti és uniós szintű jogorvoslati lehetőségeket ki nem merítették, és a közrendi kivétellel kapcsolatban jogerős határozatot nem hoztak.
(66) Bár a rendelet szerinti azon kötelezettségnek, amely alapján a 18 éven aluli gyermekeknek lehetőséget kell biztosítani a véleménynyilvánításra, nem kell kiterjednie a kötelező erejű közokiratokra, a gyermekek véleménynyilvánításhoz való jogát a Charta 24. cikkének értelmében és az ENSZ nemzeti jogban és eljárásokban érvényre juttatott gyermekjogi egyezményének a 12. cikke alapján figyelembe kell venni. Ha a gyermekek nem kaptak lehetőséget a véleményük kinyilvánítására, az nem eredményezheti automatikusan a kötelező erejű közokiratok elismerésének a megtagadását.
(66) A gyermek véleménynyilvánításhoz való jogát a Charta 24. cikkének értelmében és az ENSZ nemzeti jogban és eljárásokban érvényre juttatott gyermekjogi egyezményének a 12. cikke alapján a kötelező erejű közokiratok vonatkozásában is figyelembe kell venni. Ha azonban a 18 éven aluli gyermek nem kapott lehetőséget a véleménye kinyilvánítására, az nem eredményezheti automatikusan a kötelező erejű közokiratok elismerésének a megtagadását.
(75) Kivételes körülmények között közérdekű megfontolások alapján a tagállami bíróságok és más illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy megtagadják a másik tagállamban megállapított leszármazásra vonatkozó bírósági határozat vagy közokirat elismerését, illetve elfogadását, ha az az adott esetben nyilvánvalóan ellentétes lenne az érintett tagállam közrendjével. A bíróságok és más illetékes hatóságok azonban nem tagadhatják meg a másik tagállamban meghozott, illetve kiadott bírósági határozat vagy közokirat elismerését, illetve elfogadását, ha az ellentétes lenne a Chartával, különösen annak 21. cikkével, amely tiltja a hátrányos megkülönböztetést.
(75) Kivételes körülmények között közérdekű megfontolások alapján a tagállami bíróságok és más illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy megtagadják a másik tagállamban megállapított leszármazásra vonatkozó bírósági határozat vagy közokirat elismerését, illetve elfogadását, ha az az adott esetben nyilvánvalóan ellentétes lenne az érintett tagállam közrendjével. A bíróságok és más illetékes hatóságok azonban nem tagadhatják meg a másik tagállamban meghozott, illetve kiadott bírósági határozat vagy közokirat elismerését, illetve elfogadását, ha az ellentétes lenne a Chartával, különösen annak 21. cikkével, amely tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Amennyiben a közrendre vonatkozó kivételre a tagállamok bíróságai vagy illetékes hatóságai hivatkoztak, a leszármazást megállapító bíróság határozata mindaddig hatályban marad, amíg a nemzeti és uniós szintű jogorvoslati lehetőségeket ki nem merítették, és a közrendi kivétellel kapcsolatban jogerős határozatot nem hoztak.
(76) Annak érdekében, hogy a tagállamokban megállapított leszármazás elismerése gyors, zökkenőmentes és hatékony legyen, biztosítani kell, hogy a gyermekek, illetve a szülők egyszerűen igazolhassák a gyermekek jogállását egy másik tagállamban. Ennek lehetővé tétele érdekében a rendeletben elő kell írni egy egységes igazolás, az európai leszármazási igazolás bevezetését, amelyet egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében az európai leszármazási igazolás nem léphet a tagállamokban esetlegesen hasonló célokra alkalmazott belföldi okiratok helyébe.
(76) Annak érdekében, hogy a tagállamokban megállapított leszármazás elismerése gyors, zökkenőmentes és hatékony legyen, biztosítani kell, hogy a gyermekek, illetve a szülők egyszerűen igazolhassák a gyermekek jogállását egy másik tagállamban. Ez fontos lépés a bürokrácia csökkentése és a szabad mozgáshoz való hozzáférés növelése felé az Unióban az egyenlőség előmozdításának eszközeként. Ennek lehetővé tétele érdekében a rendeletben elő kell írni egy egységes igazolás, az európai leszármazási igazolás bevezetését, amelyet egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében az európai leszármazási igazolás nem léphet a tagállamokban esetlegesen hasonló célokra alkalmazott belföldi okiratok helyébe.
(81) A bíróságok és az egyéb illetékes hatóságok kérelemre kötelesek kiállítani az európai leszármazási igazolást. Az európai leszármazási igazolás eredeti példányának az azt kiállító hatóságnál kell maradnia, amely az európai leszármazási igazolásról egy vagy több hitelesített másolatot ad ki a kérelmező, illetve annak törvényes képviselője részére. Tekintettel arra, hogy a leszármazási jogállás az esetek túlnyomó többségében állandó, az európai leszármazási igazolás másolatainak érvényessége nem lehet időben korlátozott, ez azonban nem érinti annak lehetőségét, hogy az európai leszármazási igazolást szükség esetén kijavítsák, módosítsák, felfüggesszék vagy visszavonják. E rendeletben rendelkezni kell a kiállító hatóság határozatai, többek között az igazolás kibocsátásának a megtagadására vonatkozó határozat elleni jogorvoslat lehetőségéről. Az európai leszármazási igazolás kijavítása, módosítása, felfüggesztése vagy visszavonása esetén a másolatok téves felhasználásának megelőzése érdekében a kiállító hatóságnak tájékoztatnia kell azokat a személyeket, akiknek hitelesített másolatot állított ki.
(81) A bíróságok és az egyéb illetékes hatóságok a gyermek (a továbbiakban: a kérelmező), vagy adott esetben a jogi képviselő kérelmére kötelesek kiállítani az európai leszármazási igazolást. Az európai leszármazási igazolás eredeti példányának az azt kiállító hatóságnál kell maradnia, amely az európai leszármazási igazolásról egy vagy több hitelesített másolatot ad ki a kérelmező, illetve annak törvényes képviselője részére. Tekintettel arra, hogy a leszármazási jogállás az esetek túlnyomó többségében állandó, az európai leszármazási igazolás másolatainak érvényessége nem lehet időben korlátozott, ez azonban nem érinti annak lehetőségét, hogy az európai leszármazási igazolást szükség esetén kijavítsák, módosítsák, felfüggesszék vagy visszavonják. E rendeletben rendelkezni kell a kiállító hatóság határozatai, többek között az igazolás kibocsátásának a megtagadására vonatkozó határozat elleni jogorvoslat lehetőségéről. Az európai leszármazási igazolás kijavítása, módosítása, felfüggesztése vagy visszavonása esetén a másolatok téves felhasználásának megelőzése érdekében a kiállító hatóságnak tájékoztatnia kell azokat a személyeket, akiknek hitelesített másolatot állított ki.
(83) Az európai elektronikus hozzáférési pontnak lehetővé kell tennie a természetes személyek, valamint azok jogi képviselői számára, hogy európai leszármazási igazolás iránti kérelmet nyújtsanak be, valamint hogy a szóban forgó igazolást elektronikus úton átvegyék és továbbítsák. Ezenkívül azt is lehetővé kell tennie, hogy az említett személyek elektronikus úton kommunikálhassanak a tagállami bíróságokkal és más illetékes hatóságokkal azokban az eljárásokban, amelyeket annak megállapítása érdekében indítottak, hogy a leszármazásra vonatkozó bírósági határozat vagy közokirat elismerése nem tagadható meg, illetve amelyeket a leszármazásra vonatkozó bírósági határozat vagy közokirat elismerésének a megtagadása céljából indítottak. A tagállami bíróságok és más illetékes hatóságok csak akkor kommunikálhatnak a polgárokkal az európai elektronikus hozzáférési ponton keresztül, ha a polgárok előzetesen kifejezetten hozzájárultak e kommunikációs eszköz használatához.
(83) Az európai elektronikus hozzáférési pontnak lehetővé kell tennie a kérelmezők, valamint azok jogi képviselői számára, hogy európai leszármazási igazolás iránti kérelmet nyújtsanak be, valamint hogy a szóban forgó igazolást elektronikus úton átvegyék és továbbítsák. Ezenkívül azt is lehetővé kell tennie, hogy az említett személyek elektronikus úton kommunikálhassanak a tagállami bíróságokkal és más illetékes hatóságokkal az e rendelet hatálya alá tartozó eljárásokban. A tagállami bíróságok és más illetékes hatóságok csak akkor kommunikálhatnak a polgárokkal az európai elektronikus hozzáférési ponton keresztül, ha a polgárok előzetesen kifejezetten hozzájárultak e kommunikációs eszköz használatához.
Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 89 a preambulumbekezdés (új)
(89a) Amennyiben kétség merül fel e rendelet valamely rendelkezésének értelmezése tekintetében, fontos, hogy a nemzeti bírák a Szerződések alapján előzetes döntéshozatali eljárást alkalmazzanak annak érdekében, hogy az Európai Unió Bíróságától egységesen alkalmazandó értelmezést kapjanak.
Ez a rendelet közös szabályokat állapít meg a joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, a leszármazásnak valamely tagállam általi, határokon átnyúló helyzetben történő megállapítása céljából; közös szabályokat állapít meg a leszármazásra vonatkozó, más tagállamban hozott bírósági határozatok, valamint a leszármazásra vonatkozó, más tagállamban kiállított vagy nyilvántartásba vett közokiratok elismerésére, illetve adott esetben elfogadására vonatkozóan; valamint létrehozza az Európai leszármazási igazolást.
Ez a rendelet közös szabályokat állapít meg a joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, a leszármazásnak valamely tagállam általi, határokon átnyúló helyzetben történő megállapítása céljából; közös szabályokat állapít meg a leszármazásra vonatkozó, más tagállamban hozott bírósági határozatok, valamint a leszármazásra vonatkozó, más tagállamban kiállított vagy nyilvántartásba vett közokiratok kölcsönös elismerésére, illetve adott esetben elfogadására vonatkozóan; valamint létrehozza az Európai leszármazási igazolást.
1. „leszármazás”: a törvény által megállapított szülő-gyermek kapcsolat. Ez magában foglalja azt a jogállást, amely alapján egy gyermek egy adott szülő vagy szülők gyermekének minősül;
1. „leszármazás”: a törvény által megállapított gyermek-szülő kapcsolat. Ez magában foglalja azt a jogállást, amely alapján egy gyermek egy adott szülő vagy szülők gyermekének minősül;
(Ez a módosítás – a „szülő-gyermek” kifejezés helyett a „gyermek-szülő” kifejezés – a teljes szövegre vonatkozik. Elfogadása esetén a szövegben mindenütt el kell végezni a szükséges módosításokat.)
4. „bíróság”: valamely tagállam olyan hatósága, amely a leszármazással kapcsolatos ügyekben igazságszolgáltatási feladatokat lát el;
4. „bíróság”: valamely tagállam minden olyan igazságügyi hatósága és minden egyéb olyan, leszármazási ügyekben igazságügyi hatáskörrel rendelkező hatóság, amely igazságszolgáltatási feladatot lát el, vagy igazságügyi hatóság felhatalmazása alapján vagy igazságügyi hatóság ellenőrzése alatt jár el, feltéve, hogy ezek az egyéb hatóságok szavatolják a pártatlanságot és a felek meghallgatáshoz való jogát, valamint feltéve, hogy a tevékenységük helye szerinti tagállam joga értelmében:
Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – a pont (új)
a) határozataik ellen igazságügyi hatóság előtt jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja; és
Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – b pont (új)
b) határozataik hasonló hatállyal és joghatással rendelkeznek, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.
Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – 9 a pont (új)
9a. „videokonferencia”: olyan audiovizuális adatátviteli technológiai eszközök használata, amelyek a határokon átnyúló bírósági eljárásokban részt vevő személyek számára lehetővé teszik a távoli részvételt.
Ez a rendelet nem érinti a tagállami hatóságok azon hatáskörét, hogy leszármazással kapcsolatos ügyekben eljárjanak.
Ez a rendelet nem érinti a tagállami hatóságok azon hatáskörét, hogy a határokon átnyúló dimenzióval nem rendelkező leszármazással kapcsolatos ügyekben eljárjanak.
Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 15 cikk – cím
A gyermekek véleménynyilvánítási joga
A gyermek véleménynyilvánítási és a meghallgatáshoz való joga
(1) E rendelet szerinti joghatóságuk gyakorlása során a tagállamok bíróságainak a nemzeti joggal és eljárásokkal összhangban biztosítaniuk kell, hogy a leszármazásuk megállapítása által érintett azon 18 éven aluli gyermekek, akik képesek önálló véleményt formálni, valódi és tényleges lehetőséget kapjanak arra, hogy – akár közvetlenül, akár a képviselőjükön vagy valamely megfelelő szerven keresztül – kinyilváníthassák a véleményüket.
(1) E rendelet szerinti joghatóságuk gyakorlása során a tagállamok bíróságainak a nemzeti joggal és eljárásokkal összhangban támogatniuk kell a leszármazása megállapítása által érintett azon 18 éven aluli gyermeket, aki képes önálló véleményt formálni, és biztosítaniuk kell, hogy valódi és tényleges lehetőséget kapjon arra, hogy – akár közvetlenül, akár a képviselőjén vagy valamely megfelelő szerven keresztül – kinyilváníthassa a véleményét az e rendelet hatálya alá tartozó eljárásokban.
(2) Ha a bíróság a nemzeti joggal és eljárásokkal összhangban biztosítja a 18 éven aluli gyermek számára az e cikk szerinti véleménynyilvánítás lehetőségét, a gyermek korára és érettségi fokára figyelemmel kellően tekintetbe kell vennie a gyermek véleményét.
(A magyar változatot nem érinti)
Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat 18 cikk – 1 bekezdés – a pont
a) a leszármazás megállapítására vagy vitatására irányuló eljárások;
a) a leszármazás megállapítására vagy vitatására irányuló eljárások és feltételek;
(1) Az e rendelet által meghatározott bármely állam joga valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével (ordre public).
(1) Az e rendelet által meghatározott bármely állam joga valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével (ordre public), figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a Chartában rögzített alapvető jogokat és elveket, különösen a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkét.
(2) Az (1) bekezdést a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak a Chartában rögzített alapvető jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazniuk, különös tekintettel a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkére.
(2a) Ha az (1) bekezdés alkalmazása ellen olyan kérelmező nyújt be fellebbezést, aki egy másik tagállamban már megállapított leszármazás elismerését kéri, a leszármazást megállapító bíróság határozata mindaddig hatályban marad, amíg a nemzeti és uniós szintű jogorvoslati lehetőségeket ki nem merítették, és a közrendi kivétellel kapcsolatban jogerős határozatot nem hoztak.
(2) A tanúsítványt a határozat nyelvén kell kitölteni és kibocsátani. A tanúsítvány a fél kérelmére az Európai Unió intézményeinek bármely más hivatalos nyelvén is kiállítható.Ez nem kötelezi a tanúsítványt kiállító bíróságot arra, hogy gondoskodjon a szabadon kitölthető rovatokban szereplő lefordítható tartalom fordításáról vagy átírásáról.
(2) A tanúsítványt a határozat nyelvén kell kitölteni és kibocsátani. A tanúsítványt a fél kérelmére az Európai Unió intézményeinek bármely más hivatalos nyelvén is ki kell állítani. A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy az ilyen fordítást vagy átírást a bíróságnak és/vagy valamely közigazgatási szervnek kell-e elkészítenie.
Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 31 cikk – 1 bekezdés – a pont
a) ha az elismerés – a gyermek érdekeit figyelembe véve – nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik;
a) ha az elismerés – a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve – nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik;
Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 31 cikk – 1 bekezdés – c pont
c) bármely személy kérelmére, aki azt állítja, hogy a bírósági határozat sérti a gyermek tekintetében fennálló apaságát vagy anyaságát, ha a határozat meghozatalára anélkül került sor, hogy az érintett személy lehetőséget kapott volna arra, hogy a bíróság meghallgassa;
c) az eljárás szerinti tagállam eljárásjoga szerint elismert jogos érdekkel rendelkező bármely személy kérelmére, aki – bizonyíték bemutatása mellett – azt állítja, hogy a bírósági határozat sérti a gyermek tekintetében fennálló szülőségét, ha a határozat meghozatalára anélkül került sor, hogy az érintett személy lehetőséget kapott volna arra, hogy a bíróság meghallgassa, és bemutassa a bizonyítékát;
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a Chartában rögzített alapvető jogokat és elveket, különösen a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkét.
(2) Az (1) bekezdés a) pontját a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak a Chartában rögzített alapvető jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazniuk, különös tekintettel a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkére.
(2a) Ha az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása ellen olyan kérelmező nyújt be fellebbezést, aki egy másik tagállamban már megállapított leszármazás elismerését kéri, a leszármazást megállapító bíróság határozata mindaddig hatályban marad, amíg a nemzeti és uniós szintű jogorvoslati lehetőségeket ki nem merítették, és a közrendi kivétellel kapcsolatban jogerős határozatot nem hoztak.
(1) Az elismerés megtagadása iránti kérelemről szóló bírósági határozatot bármelyik fél kifogásolhatja, és bármelyik fél fellebbezést nyújthat be a határozat ellen.
(1) Az elismerés megtagadása iránti kérelemről szóló bírósági határozatot bármelyik megállapított jogos érdekkel rendelkező fél kifogásolhatja, és bármelyik fél fellebbezést nyújthat be a határozat ellen.
(3) A tanúsítványt a közokirat nyelvén kell kiállítani. A tanúsítvány a fél kérelmére az Európai Unió intézményeinek bármely más hivatalos nyelvén is kiállítható.Ez nem kötelezi a tanúsítványt kiállító illetékes hatóságot arra, hogy gondoskodjon a szabadon kitölthető rovatokban szereplő lefordítható tartalom fordításáról vagy átírásáról.
(3) A tanúsítványt a közokirat nyelvén kell kiállítani. A tanúsítványt a fél kérelmére az Európai Unió intézményeinek bármely más hivatalos nyelvén is ki kell állítani. A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy az ilyen fordítást vagy átírást a bíróságnak és/vagy valamely közigazgatási szervnek kell-e elkészítenie.
Módosítás 47 Rendeletre irányuló javaslat 39 cikk – 1 bekezdés – a pont
a) ha az elismerés – a gyermek érdekeit figyelembe véve – nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik;
a) ha az elismerés – a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve – nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik;
Módosítás 48 Rendeletre irányuló javaslat 39 cikk – 1 bekezdés– b pont
b) bármely személy kérelmére, aki azt állítja, hogy a közokirat sérti a gyermek tekintetében fennálló apaságát vagy anyaságát, ha a közokirat hivatalos kiállítására vagy nyilvántartásba vételére az érintett személy részvétele nélkül került sor;
b) bármely személy kérelmére, aki azt állítja, hogy a közokirat sérti a gyermek tekintetében fennálló leszármazást, ha a közokirat hivatalos kiállítására vagy nyilvántartásba vételére az érintett személy részvétele nélkül került sor;
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a Chartában rögzített alapvető jogokat és elveket, különösen a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkét.
(2) Az (1) bekezdés a) pontját a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak a Chartában rögzített alapvető jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazniuk, különös tekintettel a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkére.
(2a) Ha az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása ellen olyan kérelmező nyújt be fellebbezést, aki egy másik tagállamban már megállapított leszármazás elismerését kéri, a közokirat elismerése és az abból eredő jogok mindaddig fennmaradnak, amíg a nemzeti és uniós szintű jogorvoslati lehetőségeket ki nem merítették, és jogerős határozatot nem hoztak.
(3) A leszármazást megállapító, kötelező joghatással bíró közokirat elismerése megtagadható, ha a közokirat hivatalos kiállítása, illetve nyilvántartásba vétele során nem biztosítottak lehetőséget a gyermek számára a véleménye kinyilvánítására. 18 éven aluli gyermek esetén ezt a rendelkezést akkor kell alkalmazni, ha a gyermek képes önálló véleményt formálni.
(3) A leszármazást megállapító, kötelező joghatással bíró közokirat elismerése kivételes körülmények esetén megtagadható, ha a közokirat hivatalos kiállítása, illetve nyilvántartásba vétele során a 15. cikk szerint nem biztosítottak lehetőséget a gyermek számára a véleménye kinyilvánítására.
(2) Az a kérelmező, aki az eredeti tagállamban a 71. cikk szerint a Bizottságnak bejelentett valamely közigazgatási hatóság előtt költségmentességben részesült, e cikk (1) bekezdésével összhangban a 25. cikk (1) bekezdésében és a 32. cikkben meghatározott eljárások során is jogosult jogi segítségnyújtásra. E célból az érintett félnek be kell mutatnia az eredeti tagállam illetékes hatóságának arról szóló nyilatkozatát, hogy a fél megfelel a teljes vagy részleges jogi segítségnyújtás vagy költségmentesség megadásához szükséges pénzügyi feltételeknek.
(2) Az a kérelmező, aki az eredeti tagállamban a 71. cikk szerint a Bizottságnak bejelentett valamely közigazgatási hatóság előtt költségmentességben részesült, e cikk (1) bekezdésével összhangban a 25. cikk (1) bekezdésében és a 32. cikkben meghatározott eljárások során is jogosult jogi segítségnyújtásra. E célból az érintett félnek be kell mutatnia az eredeti tagállam illetékes hatóságának arról szóló nyilatkozatát, hogy a fél megfelel a teljes vagy részleges jogi segítségnyújtás vagy költségmentesség megadásához szükséges pénzügyi feltételeknek. Az eredeti tagállam illetékes hatósága a fél kérésének kézhezvételét követő két héten belül ingyenesen bocsátja rendelkezésre ezt a nyilatkozatot.
(2) Az (1) bekezdésben említett közrendi elv alkalmazásakor a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a Chartában rögzített alapvető jogokat és elveket, különösen a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkét.
(2) Az (1) bekezdésben említett közrendi elvet a bíróságoknak és a tagállamok egyéb illetékes hatóságainak a Chartában rögzített alapvető jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazniuk, különös tekintettel a Chartának a megkülönböztetésmentességhez való jogról szóló 21. cikkére.
(2a) Ha az (1) bekezdés alkalmazása ellen olyan kérelmező nyújt be fellebbezést, aki egy másik tagállamban már megállapított leszármazás elismerését kéri, a közokirat bizonyító ereje és az abból eredő jogok mindaddig fennmaradnak, amíg a nemzeti és uniós szintű jogorvoslati lehetőségeket ki nem merítették, és a közrendi kivétellel kapcsolatban jogerős határozatot nem hoztak.
(3a) Amennyiben egy tagállam digitális hozzáférést biztosít a (3) bekezdésben említett információkhoz, a kérelmező számára hozzáférést kell biztosítani a IV. mellékletben meghatározott formanyomtatvány digitális változatához, amelyet az illetékes hatóságoknak a rendelkezésre álló információktól függően teljes egészében vagy részben automatikusan ki kell tölteniük. A kérelmezőnek vagy adott esetben a kérelmező jogi képviselőjének képesnek kell lennie arra, hogy a kérelem benyújtása előtt minden hiányzó információval kiegészítse az űrlapot.
(1) A kérelem kézhezvételét követően a kiállító hatóság ellenőrzi a kérelmező által benyújtott információkat, nyilatkozatokat, dokumentumokat és egyéb bizonyítékokat. amennyiben azt az irányadó nemzeti jog előírja vagy engedélyezi, a kiállító hatóság hivatalból folytatja le az ellenőrzéshez szükséges vizsgálatokat, vagy felhívja a kérelmezőt a hatóság által szükségesnek tartott további bizonyítékok benyújtására.
(1) A kérelem kézhezvételét követően a kiállító hatóság ellenőrzi a kérelmező által benyújtott információkat, nyilatkozatokat, dokumentumokat és egyéb bizonyítékokat. amennyiben azt az irányadó nemzeti jog előírja vagy engedélyezi, a kiállító hatóság hivatalból folytatja le az ellenőrzéshez szükséges vizsgálatokat, vagy felhívja a kérelmezőt, hogy az igazolás kiállításához nyújtson be minden olyan információt, amely a hatóság szerint hiányzik.
A kiállító hatóság az e fejezetben meghatározott eljárásnak megfelelően haladéktalanul kiállítja az igazolást, ha a leszármazás megállapítására alkalmazandó jog alapján az igazolandó elemek megállapítást nyertek. Ehhez az V. mellékletben szereplő formanyomtatványt kell használnia.
A kiállító hatóság az e fejezetben meghatározott eljárásnak megfelelően haladéktalanul és a kérelem kézhezvételétől számított legfeljebb két héten belül kiállítja az igazolást, ha a leszármazás megállapítására alkalmazandó jog alapján az igazolandó elemek megállapítást nyertek. Ehhez az V. mellékletben szereplő formanyomtatványt kell használnia.
(2) Az igazolás kiállításáért fizetendő díj nem lehet magasabb, mint a kérelmezőre vonatkozó leszármazást igazoló, a nemzeti jog szerinti igazolás kiállításáért fizetendő díj.
(2) Az igazolás kiállításáért fizetendő díj nem lehet magasabb, mint a születési anyakönyvi kivonat vagy a kérelmezőre vonatkozó leszármazást igazoló, a nemzeti jog szerinti igazolás kiállításáért fizetendő díj.
(1) Az igazolás eredeti példányát a kiállító hatóság megőrzi, és egy vagy több hitelesített másolatot ad ki a kérelmező vagy a törvényes képviselő részére.
(1) Az igazolás eredeti példányát a kiállító hatóság megőrzi, és egy vagy több hitelesített másolatot ad ki a kérelmező vagy a törvényes képviselő részére, azzal a feltétellel, hogy a kérelmező vagy adott esetben a jogi képviselő az igazolást kiállító tagállam nemzeti jogával összhangban a személyazonosságát igazoló dokumentumokat nyújt be.
(1a) Az igazolás elektronikus példányait az európai igazságügyi portálon az (EU) .../... rendelet [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikke szerint létrehozott európai elektronikus hozzáférési ponton, valamint a vonatkozó meglévő nemzeti informatikai portálokon keresztül kell elérhetővé tenni.
(2) A kiállító hatóság a jogos érdekét igazoló bármely személy kérelmére vagy – ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – hivatalból módosítja vagy visszavonja az igazolást, ha megállapítást nyer, hogy az igazolás vagy az abban szereplő egyes elemek nem helytállók.
(2) A kiállító hatóság a jogos érdekét igazoló bármely személy kérelmére vagy – ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – hivatalból haladéktalanul módosítja vagy visszavonja az igazolást, ha megállapítást nyer, hogy az igazolás vagy az abban szereplő egyes elemek nem helytállók.
(3) A kiállító hatóság az igazolás kijavításáról, módosításáról vagy visszavonásáról haladéktalanul értesít minden olyan személyt, akinek az 54. cikk (1) bekezdése szerint hiteles másolatot állított ki az igazolásról.
(3) A kiállító hatóság az igazolás kijavításáról, módosításáról vagy visszavonásáról haladéktalanul, de legkésőbb a határozatát követő két héten belül értesít minden olyan személyt, akinek az 54. cikk (1) bekezdése szerint hiteles másolatot állított ki az igazolásról.
(3a) Amennyiben az igazolást kijavítják, módosítják vagy visszavonják, az eredeti igazolás és annak valamennyi korábbi hitelesített másolata elveszíti joghatását.
Ha az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy a kiállított igazolás nem helytálló, az illetékes bíróság kijavítja, módosítja vagy visszavonja az igazolást, vagy gondoskodik arról, hogy azt a kiállító hatóság kijavítsa, módosítsa vagy visszavonja.
Ha az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy a kiállított igazolás nem helytálló, az illetékes bíróság kijavítja, módosítja vagy visszavonja az igazolást, vagy gondoskodik arról, hogy azt a kiállító hatóság haladéktalanul kijavítsa, módosítsa vagy visszavonja.
Ha az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy az igazolás kibocsátásának megtagadása nem volt indokolt, az illetékes bíróság kiállítja az igazolást, vagy gondoskodik arról, hogy a kiállító hatóság újra megvizsgálja az ügyet, és új határozatot hozzon.
Ha az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy az igazolás kibocsátásának megtagadása nem volt indokolt, az illetékes bíróság kiállítja az igazolást, vagy gondoskodik arról, hogy a kiállító hatóság legfeljebba határozatot követő két héten belül újra megvizsgálja az ügyet, és új határozatot hozzon.
Az igazolás joghatásai felfüggesztésének ideje alatt az igazolásról további hiteles másolatok nem állíthatók ki.
Az igazolás joghatásai felfüggesztésének ideje alatt az igazolásról további hiteles másolatok nem állíthatók ki. Az igazolás joghatásainak felfüggesztése alatt a már kiállított igazolás hiteles másolatai nem bírnak joghatással.
(1) A természetes személyek vagy jogi képviselőik és a tagállami bíróságok vagy más illetékes hatóságok közötti elektronikus kommunikáció céljából [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikke szerint az európai igazságügyi portálon létrehozott európai elektronikus hozzáférési pont használható az alábbiak vonatkozásában:
(1) A kérelmezők vagy képviselőik és a tagállami bíróságok vagy más illetékes hatóságok közötti elektronikus kommunikáció céljából [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikke szerint az európai igazságügyi portálon létrehozott európai elektronikus hozzáférési pont használható az e rendelet hatálya alá tartozó eljárások vonatkozásában:
Módosítás 71 Rendeletre irányuló javaslat 58 cikk – 1 bekezdés – a pont
a) a leszármazásról szóló bírósági határozat vagy közokirat elismerésének a megtagadására vonatkozó indok hiányát megállapító határozat meghozatalára irányuló eljárások, valamint a leszármazásról szóló bírósági határozat vagy közokirat elismerésének a megtagadására irányuló eljárások;
törölve
Módosítás 72 Rendeletre irányuló javaslat 58 cikk – 1 bekezdés– b pont
b) az európai leszármazási igazolás kiállítására, kijavítására, módosítására, visszavonására és felfüggesztésére irányuló eljárások, valamint az igazoláshoz kapcsolódó jogorvoslati eljárások.
(1a) Az illetékes hatóságok közötti elektronikus kommunikáció céljából [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikke szerint az európai igazságügyi portálon létrehozott európai elektronikus hozzáférési pontot kell használni az alábbiak vonatkozásában:
a) az e cikk (1) bekezdésében említett valamennyi eljárás és kérelem;
(2) Az (1) bekezdés szerinti elektronikus kommunikációra [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikkének (3) bekezdését, 5. cikkének (2) és (3) bekezdését, 6. cikkét, 9. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 10. cikke alkalmazandó.
(2) Az e cikk (1) és (1a) bekezdése szerinti elektronikus kommunikációra [a digitalizációról szóló rendelet] 4. cikkének (3) bekezdését, 5. cikkének (2) és (3) bekezdését, 6. cikkét, 9. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 10. cikkét kell alkalmazni.
Módosítás 75 Rendeletre irányuló javaslat 58 a cikk (új)
58a. cikk
Videokonferencia vagy más távközlési technológia használata
(1) Az (EU) .../... rendelettel [a digitalizációról szóló rendelet] összhangban az e rendelet hatálya alá tartozó eljárásokkal kapcsolatos meghallgatásokon lehetővé kell tenni a videokonferencia vagy más távközlési technológia használatát.
(2) A 15. cikk értelmében a tagállamok bíróságai eseti alapon engedélyezhetik az olyan gyermek videokonferencia vagy más távközlési technológia révén történő meghallgatását, aki képes saját véleményét kialakítani. Annak eldöntésekor, hogy a gyermeket videokonferencia vagy más távközlési technológia útján hallgassák-e meg, az illetékes hatóság elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét tartja szem előtt.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I‒V. melléklet módosítására vonatkozóan, az említett mellékletek naprakésszé tétele vagy technikai módosítása céljából.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I‒V. melléklet módosítására vonatkozóan, az említett mellékletek naprakésszé tétele vagy technikai módosítása céljából. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítését és kidolgozását az érdekelt felekkel, többek között az érintett civil társadalmi szervezetekkel és tudományos szakértőkkel folytatott konzultációknak kell megelőzniük, és e konzultációk eredményeit figyelembe kell venni.
Módosítás 77 Rendeletre irányuló javaslat 67 a cikk (új)
67a. cikk
Támogató intézkedések
(1) A Bizottság iránymutatásokat dolgoz ki e rendelet alkalmazására és végrehajtására vonatkozóan, amelyeknek ... [az alkalmazás 72. cikkben említett kezdőnapja előtt hat hónappal]-ig rendelkezésre kell állniuk.
(2) A tagállamok adott esetben kiegészítik a Bizottság iránymutatásait az összes érintett szakemberre, valamint az érintett gyermekekre és szülőkre vonatkozó iránymutatásokkal, figyelembe véve a nemzeti közigazgatási és jogi rendszerek sajátosságait. Ezeknek az iránymutatásoknak legkésőbb ... [az alkalmazás 72. cikkben említett kezdőnapja]-ig rendelkezésre kell állniuk.
(3) A Bizottság és a tagállamok rendszeresen felülvizsgálják és adott esetben aktualizálják az (1) és (2) bekezdésben említett iránymutatásokat.
(4) A tagállamok könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát tájékoztatást nyújtanak az e rendelet hatálya alá tartozó eljárásokról, többek között egy nyilvános weboldalon keresztül.
(5) A tagállamok a Bizottság és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat támogatásával képzéseket szerveznek valamennyi érintett szakember, különösen a bírák, a jogászok és a közigazgatási tisztviselők számára e rendelet alkalmazásáról.
(1) [E rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított 5 év]-ig a Bizottság a tagállamok által szolgáltatott információk alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról, amelyben többek között a felmerült gyakorlati problémákat értékeli. A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatot mellékel.
(1) ... [E rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított 3 év]-ig, azt követően pedig ötévente a Bizottság a tagállamok által szolgáltatott információk alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról, amelyben többek között a tagállamok közötti hasonlóságokat és különbségeket, valamint a felmerült gyakorlati problémákat értékeli. A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatot mellékel.
(2) A tagállamok kérésre átadják a Bizottságnak a rendelet működésének és alkalmazásának értékelése szempontjából releváns, rendelkezésükre álló információkat, különösen az alábbiakról:
(2) A tagállamok átadják a Bizottságnak a rendelet működésének és alkalmazásának értékelése szempontjából releváns információkat, legalább az alábbiakról:
Módosítás 80 Rendeletre irányuló javaslat 70 cikk – 2 bekezdés – a a pont (új)
aa) az e rendelet alapján benyújtott, a leszármazás elismerésére irányuló kérelmek száma és az elutasított kérelmek száma az elutasítás okainak áttekintésével együtt;
Módosítás 81 Rendeletre irányuló javaslat 70 cikk – 2 bekezdés – a b pont (új)
ab) az e rendelet rendelkezései alkalmazásának a tagállam közrendjével való összeegyeztethetetlenségük miatt történő megtagadása esetén az egyes esetek indoklása, valamint az alkalmazás ellen benyújtott fellebbezésekre vonatkozó információk;
Módosítás 82 Rendeletre irányuló javaslat 70 cikk – 2 bekezdés – c a pont (új)
ca) a 32. cikk értelmében a bírósági határozat vagy a leszármazást megállapító, az eredeti tagállamban kötelező joghatással bíró közokirat elismerésére irányuló kérelmek száma, valamint azon esetek száma, amelyekben az elismerést megadták;