Az Európai Parlament 2023. december 12-i határozata az AKCSÁSZ–EU Közös Parlamenti Közgyűlésbe, az Afrika–EU Parlamenti Közgyűlésbe, a Karib-tengeri térség–EU Parlamenti Közgyűlésbe és a Csendes-óceáni térség–EU Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttségek felállításáról és összetételéről (2023/3028(RSO))

P9_TA(2023)0444 B9-0497/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete határozatra irányuló javaslatára,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetének tagjai közötti partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: a Szamoai Megállapodás) és különösen a megállapodás 86. cikkének (1) bekezdésére, 90. és 94. cikkére,

–  tekintettel a Szamoai Megállapodás 2024. január 1-jén kezdődő ideiglenes alkalmazására,

–  tekintettel a parlamentközi küldöttségek, a parlamenti vegyes bizottságokba delegált küldöttségek, a parlamenti együttműködési bizottságokba és a többoldalú parlamenti közgyűlésekbe delegált küldöttségek számáról szóló, 2019. április 17-i határozatára(1),

–  tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodás tekintetében az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűléssel folytatott munka összehangolásának kötelezettségére, amelyet a parlamentközi küldöttségek, a parlamenti vegyes bizottságokba delegált küldöttségek, a parlamenti együttműködési bizottságokba és a többoldalú parlamenti közgyűlésekbe delegált küldöttségek számáról szóló, 2019. április 17-i határozat 2. pontja rögzít,

–  tekintettel a parlamentközi küldöttségek összetételéről szóló, 2022. február 15-i határozatára(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 223. cikkére,

1.  megjegyzi, hogy a Szamoai Megállapodás 86. cikkének (1) bekezdése, 90. és 94. cikke értelmében a felek a Szamoai Megállapodás V. része alapján létrehozott intézményi keretben létrehozták az AKCSÁSZ–EU Közös Parlamenti Közgyűlést az AKCSÁSZ és az Uniós Fél szintjén, valamint létrehoztak egy-egy regionális parlamenti közgyűlést a három regionális jegyzőkönyv mindegyikére vonatkozóan;

2.  megjegyzi, hogy a Szamoai Megállapodás 90. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 94. cikkének (2) és (3) bekezdése meghatározza a négy közgyűlés hatáskörét;

3.  megjegyzi, hogy a Szamoai Megállapodás 90. cikkének (1) bekezdése értelmében a három regionális parlamenti közgyűlés minden tagja az AKCSÁSZ–EU Közös Parlamenti Közgyűlés tagja;

4.  megjegyzi, hogy a Szamoai Megállapodás 94. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy:

5.  megjegyzi, hogy mindaddig, amíg a Szamoai Megállapodás nem alkalmazandó az összes AKCSÁSZ-államra, akár ideiglenesen, akár a hatálybalépését követően, a közgyűlésekben részt vevő európai parlamenti képviselők számát hozzá kell igazítani a megállapodás hatálya alá tartozó AKCSÁSZ-államok számához, mivel a megállapodás további AKCSÁSZ-államokra is alkalmazandóvá válik;

6.  úgy határoz, hogy:

7.  úgy határoz, hogy az Afrika–EU Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttség, a Karib-tengeri térség–EU Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttség és a Csendes-óceáni térség–EU Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttség tagjai az AKCSÁSZ–EU Közös Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttség tagjai;

8.  úgy határoz, hogy az EU és az AKCSÁSZ részes államainak egyenlő képviselete érdekében a négy parlamenti közgyűlés mindegyikében az Európai Parlamentet az egyes közgyűlésekben képviselő tagok száma megegyezik a Szamoai Megállapodást ideiglenesen vagy annak hatálybalépését követően alkalmazó AKCSÁSZ-államokat képviselő tagok számával;

9.  úgy határoz, hogy az Európai Parlamentet az AKCSÁSZ–EU Közös Parlamenti Közgyűlésben kizárólag az Európai Parlamentet az Afrika–EU Parlamenti Közgyűlésben, a Karib-tengeri térség–EU Parlamenti Közgyűlésben és a Csendes-óceáni térség–EU Parlamenti Közgyűlésben tagok képviselik;

10.  úgy határoz, hogy az Afrika–EU Parlamenti Közgyűlésbe, a Karib-tengeri térség–EU Parlamenti Közgyűlésbe és a Csendes-óceáni térség–EU Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttségeknek a koherencia biztosítása érdekében aktívan össze kell hangolniuk munkájukat az AKCSÁSZ–EU Közös Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttséggel;

11.  úgy határoz, hogy:

12.  úgy határoz, hogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttséget meg kell szüntetni;

13.  úgy határoz, hogy e határozat 2024. január 1-jén lép hatályba;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL C 158., 2021.4.30., 536. o. (2) HL C 342., 2022.9.6., 316. o.

Az Európai Parlament 2023. december 12-én elfogadott módosításai a mézről szóló 2001/110/EK tanácsi irányelv, a gyümölcslevekről és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékekről szóló 2001/112/EK tanácsi irányelv, az emberi fogyasztásra szánt gyümölcsdzsemekről, zselékről, marmeládokról és a cukrozott gesztenyekrémről szóló 2001/113/EK tanácsi irányelv, valamint az egyes emberi fogyasztásra szánt, részben vagy teljesen dehidratált tartós tejekről szóló 2001/114/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2023)0201 – C9-0140/2023 – 2023/0105(COD))(1)

P9_TA(2023)0445 A9-0385/2023

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  A 2001/110/EK tanácsi irányelv20 meghatározásokat, elnevezéseket és közös szabályokat állapít meg a méz összetételére és címkézésére vonatkozóan. (2)  A 2001/110/EK tanácsi irányelv20 meghatározásokat, elnevezéseket és közös szabályokat állapít meg a méz összetételére, minőségére és címkézésére vonatkozóan. __________________ __________________ 20 A Tanács 2001/110/EK irányelve (2001. december 20.) a mézről (HL L 10., 2002.1.12., 47. o.). 20 A Tanács 2001/110/EK irányelve (2001. december 20.) a mézről (HL L 10., 2002.1.12., 47. o.). Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)  Tekintettel a méz minősége és eredete közötti szoros kapcsolatra, valamint arra, hogy nem szabad megtéveszteni a fogyasztót a termék minőségével kapcsolatban, a 2001/110/EK irányelv szabályokat állapít meg azon származási ország címkén való feltüntetésére vonatkozóan, ahol a mézet begyűjtötték. Az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a címkén jelezni kell azon származási országot vagy országokat, ahol a mézet begyűjtötték, továbbá úgy rendelkezik, hogy amennyiben a méz több tagállamból vagy harmadik országból származik, a származási országok kötelező feltüntetését – az esetnek megfelelően – az alábbi elnevezések egyikével lehet helyettesíteni: „EU-országokból származó mézkeverék”, „EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”, „EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”. A tagállamok által ezen az alapon elfogadott eltérő szabályok félrevezethették a fogyasztókat, és akadályozhatták a belső piac működését. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésének fényében, hogy erősíteni kell a fogyasztókat a megalapozott döntések meghozatalában, többek között az élelmiszerek származását illetően, valamint annak érdekében, hogy a címkézési szabályok harmonizációja révén Unió-szerte meg lehessen őrizni a belső piac hatékony működését, helyénvaló felülvizsgálni a méz származási helyének jelölésére vonatkozó szabályokat, és rendelkezni arról, hogy a származási országot vagy országokat fel kell tüntetni a csomagoláson. Tekintettel az egyetlen adag mézet tartalmazó kiszerelések (reggeliző csomagok) kis méretére és az ebből eredő technikai nehézségekre, amennyiben a méz egynél több országból származik, helyénvaló az említett csomagokat mentesíteni a minden egyes származási ország felsorolására vonatkozó kötelezettség alól. (3)  Tekintettel a méz minősége és eredete közötti szoros kapcsolatra, valamint arra, hogy nem szabad megtéveszteni a fogyasztót a termék minőségével kapcsolatban, a 2001/110/EK irányelv szabályokat állapít meg azon származási ország címkén való feltüntetésére vonatkozóan, ahol a mézet begyűjtötték. Az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a címkén jelezni kell azon származási országot vagy országokat, ahol a mézet begyűjtötték, továbbá úgy rendelkezik, hogy amennyiben a méz több tagállamból vagy harmadik országból származik, a származási országok kötelező feltüntetését – az esetnek megfelelően – az alábbi elnevezések egyikével lehet helyettesíteni: „EU-országokból származó mézkeverék”, „EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”, „EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”. A tagállamok által ezen az alapon elfogadott eltérő szabályok félrevezethették a fogyasztókat, és akadályozhatták a belső piac működését. A zöld megállapodás célkitűzéseinek és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésének fényében, hogy erősíteni kell a fogyasztókat a megalapozott döntések meghozatalában, többek között az élelmiszerek földrajzi származását illetően, valamint annak érdekében, hogy a címkézési szabályok harmonizációja révén Unió-szerte meg lehessen őrizni a belső piac hatékony működését, helyénvaló felülvizsgálni a méz származási helyének jelölésére vonatkozó szabályokat, és rendelkezni arról, hogy a származási országot vagy országokat a kiszerelésben lévő méz tömegéből való részesedésük százalékos aránya szerinti csökkenő sorrendben fel kell tüntetni a csomagoláson. Tekintettel arra, hogy a fogyasztók a méz jellemzői és minősége tekintetében különös érdeklődést tanúsítanak a méz földrajzi eredete iránt, és hogy ebben az ágazatban teljes átláthatóságra van szükség, a címkén a termékmegjelöléssel azonos látómezőben kell feltüntetni azt az országot vagy azokat az országokat, ahol a mézet konkrétan begyűjtötték. Tekintettel az egyetlen adag mézet tartalmazó kiszerelések (reggeliző csomagok) kis méretére és az ebből eredő technikai nehézségekre, amennyiben a méz egynél több országból származik, kizárólag az ilyen kis méretű kiszerelések esetében helyénvaló annak lehetővé tétele, hogy a címkén a származási országokat a megfelelő ISO-országkód használatával tüntessék fel. Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 3 a preambulumbekezdés (új) (3a)  „A kaptárakból” elnevezésű összehangolt uniós fellépés és az „Összehangolt uniós fellépés a mézágazatban egyes csalárd gyakorlatoktól való elrettentés céljából” című dokumentumokban foglalt, a mézhamisításról szóló bizottsági jelentések rámutatnak arra, hogy az importált méz nagy százaléka vélhetően hamisított, és megerősítik, hogy a mézágazatban a csalás különféle típusai léteznek, többek között a még kifinomult vizsgálati módszerekkel is igen nehezen kimutatható cukorszirupok használata. A 2001/110/EK irányelvnek fel kell hatalmaznia az Európai Bizottságot, hogy meghatározza a felelő vizsgálati módszereket annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban forgalmazott méz megfeleljen a jogszabályban foglalt követelményeknek. Intézkedéseket és rendelkezéseket kell hozni a csalás lehetőségeinek korlátozása, az ellenőrzések megkönnyítése, valamint a méz minőségének és eredetének jobb nyomon követhetősége és elemzése érdekében. Ebben az összefüggésben a származási országok és vonatkozó százalékos arányuk címkén való feltüntetését előíró, ezen irányelvben foglalt követelményeknek meg kell teremteniük a teljes nyomonkövetési rendszer bevezetésének előfeltételeit is. A méz eredetére és összetételére vonatkozó részletes és teljes körű információkhoz való hozzáférés megkönnyítené a méz elemzésével foglalkozó laboratóriumok számára a méz csomagolásán található földrajzi jelzés ellenőrzését és a csalások felderítését. A méz származási országára vonatkozó információk pontosságának biztosítása érdekében a forgalomba hozatalt a termék összetételére vonatkozó információk pontosságától kell függővé tenni. A tagállamok illetékes hatóságainak rendszeres és kockázatalapú ellenőrzéseket kell végezniük annak biztosítása érdekében, hogy a termékek az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek megfeleljenek. Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 3 b preambulumbekezdés (új) (3b)  A „méz” megnevezésnek nem megfelelő, hamisított termékekkel összefüggő csalások lehető legnagyobb mértékű korlátozása, a méz eredetéről és minőségéről szolgáltatott információk validálása, és a lehető legnagyobb fokú átláthatóság biztosítása érdekében a nyomonkövethetőségre vonatkozó uniós szabályokat ki kell egészíteni minimális számú kötelező, harmonizált szabállyal és egy olyan nyomonkövetési rendszerrel, amely az ellátási lánc egészében biztosítja a méz vagy a mézkeverék eredetére vonatkozó alapvető információk – köztük a származási ország, az előállítás éve és az egyedi termelői azonosító – rendelkezésre állását és az ezekhez való hozzáférést. Az előállított és az Unióba behozott mézek esetében a tagállamok illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy a teljes láncot visszakövethessék a begyűjtő méhészekig vagy – importmézek esetében – a termelőkig. Ezek a szabályok nem növelhetik a termelők adminisztratív terheit, de meg kell könnyíteniük a fogyasztók és a felügyeleti hatóságok számára a méz teljes útjának nyomon követését a begyűjtéstől a palackozásig. Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 3 c preambulumbekezdés (új) (3c)  A 2001/110/EK irányelvben használt „pollenszűrt méz” kifejezést gyakran félreértelmezik azok a fogyasztók, akik az ultraszűrést összetévesztik a méhészek által a méz kivonása után annak érdekében végzett szűréssel, hogy eltávolítsák a mézből a viaszrészecskéket és más idegen anyagokat. Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók számára pontos tájékoztatás álljon rendelkezésre, valamint a méz eredetisége és származása nyomonkövethetőségének és ellenőrizhetőségének garantálása céljából nem helyénvaló a továbbiakban lehetővé tenni azt, hogy a 2001/110/EK irányelvben „pollenszűrt mézként” említett ultraszűrt mézet „mézként” forgalmazzák és címkézzék. Az ultraszűrés olyan szűrési folyamatokat jelent, amelyek 100 µm-nél kisebb méretű szűrőhálót használnak, így a virágpor nagy részét eltávolítják a mézből. Mivel a virágpor az elemzés során a méz eredetének nyomon követésére használt legfontosabb elem, amely ha hiányzik a mézből, szinte lehetetlenné válik a méz származási országára vagy országaira vonatkozóan szolgáltatott adatok ellenőrzése. Az ultraszűrés tehát megváltoztatja a mézet azáltal, hogy megfosztja egyik fő összetevőjétől és jellemzőjétől, és megakadályozza nyomonkövethetőségét, lehetővé téve ezáltal a csalást és a fogyasztók számára félrevezető jelzéseket. Ha egy mézként forgalmazott termékről a vizsgálat során kiderül, hogy kevés virágport tartalmaz vagy nem tartalmaz virágport, meg kell tiltani a forgalomba hozatalát, valamint adott esetben annak a tételnek a forgalomba hozatalát, amelynek részét képezi. A 2001/110/ECK irányelv II. mellékletét ezért ennek megfelelően az engedélyezett szűrési szint meghatározása tekintetében módosítani kell. Az említett szintnek olyannak kell lennie, amely jelentős mértékben nem befolyásolja a méz sűrűségét és pollenspektrumát, de amelynél a mézben lévő idegen anyag nagy részét el lehet távolítani. Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 3 d preambulumbekezdés (új) (3d)  A 40 °C (± 5 °C) feletti hőkezelés a méz bizonyos összetevőinek lebomlását okozza, és a fogyasztóknak meg kell tudniuk különböztetni az ilyen hőkezelések eredményeként lebomlott mézeket más mézektől. Ha a mézet 40 °C (± 5 °C) felett kezelik, a címkén fel kell tüntetni a „melegített méz” kifejezést Annak ellenőrzése érdekében, hogy nem került-e sor a méz termikus bomlására, meg kell határozni egy minimális küszöbértéket az invertáz – egy hőre sokkal érzékenyebb, és magas hőmérsékleten nagyon gyorsan lebomló enzim – jelenlétére a mézben. Mivel a méz melegítése a méz természetes tulajdonságainak módosulásával járhat, fontos egy olyan küszöbérték megállapítása, amely felett a sütő-főző méz túlmelegítettnek minősül a 2001/110/EK irányelvben foglaltaknak megfelelően. Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 3 e preambulumbekezdés (új) (3e)   Mind a méz 2001/110/EK irányelvben szereplő meghatározása, mind a Codex Alimentarius egyértelműen meghatározza a méhek által a kaptárban a begyűjtést követően végzett munkát, amelynek során a begyűjtött termést saját speciális anyagokkal kombinálva átalakítják, majd lerakják, dehidratálják, tárolják és hagyják érlelődni a kaptár lépében. A dehidratálás és az azt követő érlelés a méhek által végzett művelet. Az Unión kívül egyes országok elfogadják azt a nézetet, hogy a méz előállítása során a méhek munkája a kiválasztódott nektárnak a növényekből vagy a mézharmatból történő begyűjtésére korlátozódik. Az így előállított éretlen mézek nedvességtartalma jóval meghaladja a 2001/110/EK irányelvben meghatározott 20 %-os küszöbértéket. A mézet kezelők melegített kádakkal dolgoznak, amelyekben vákuum korlátozza a mézben lévő víz forráspontját. Ezzel az eljárással azonban rosszabb minőségű végtermék állítható elő, amelyből hiányoznak az aromák és enzimek. Ezért a mézről szóló 2001/110/EK irányelvben a mézek esetében be kell tiltani ezt a vákuumos párologtatási eljárást. Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 3 f preambulumbekezdés (új) (3f)   A nem természetesen úton, nem méhek által érlelt mézek forgalmazása, amelyek nagy részét harmadik országokból importálják, torzítja a versenyt az Unió piacán. A legtöbb esetben a mézben lévő vizet vákuummal elpárologtatják, ami a természetesen jelen lévő aromák eltűnését eredményezi. A méz víztartalmának gyors és mesterséges elpárologtatása szemben áll azzal a természetes folyamattal, amellyel a méhek a kaptárban csökkentik a méz nedvességtartalmát. A mesterséges párologtatást ezért meg kell tiltani. Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 3 g preambulumbekezdés (új) (3g)  A méz 2001/110/EK irányelvben szereplő meghatározását meg kell védeni a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO) annak érdekében, hogy elkerülhető legyen egy olyan meghatározás, amely az uniós mézpiac minőségének és stabilitásának, valamint az uniós termékekbe vetett fogyasztói bizalomnak a rovására lehetővé tenné az olcsó termékek „méz” néven történő exportálását. Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) (4a)  A tagállamoknak és a Bizottságnak figyelembe kell venniük az „Egy az egészség” megközelítést az emberi és állati egészség, valamint a környezet közötti kapcsolatok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az élelmiszereknek és az élelmiszer-termelésnek egészségesnek kell lennie az emberek és az állatok számára, és figyelembe kell vennie az állatjólétet és bolygónk tűrőképességének határait, beleértve az ÜHG-kibocsátást is, az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletben* meghatározott kötelező célok maradéktalan tiszteletben tartása érdekében. _________________________ * Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.). Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)  2012-ben a 2012/12/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv22 módosította a 2001/112/EK irányelvet, hogy az tükrözze az engedélyezett összetevőkre vonatkozó új szabályokat, például a cukrok hozzáadására vonatkozóakat, amelyek már nem engedélyezettek a gyümölcslevekben. Tekintettel a gyümölcslevek összetételével kapcsolatos követelmények e változására, a gyümölcsléipar számára egyetlen évig engedélyezték egy olyan megjegyzés alkalmazását, amely jelzi, hogy a gyümölcslevek nem tartalmaznak hozzáadott cukrot, ezáltal tájékoztatva a fogyasztókat, és lehetővé téve számukra, hogy azonnal egyértelmű különbséget tegyenek a gyümölcslevek és más hasonló termékek között a cukrok termékekhez való hozzáadása tekintetében. Ez a rövid idő nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a társadalom tájékoztatást kapjon arról, hogy az engedélyezett összetevőkre vonatkozó új szabályok értelmében a gyümölcslevekben már nem engedélyezett a cukor hozzáadása. Ennek következtében egyes fogyasztók és egészségügyi szakemberek számára még mindig nem egyértelmű, hogy a gyümölcslevek – a gyümölcsnektárokkal ellentétben – nem tartalmazhatnak hozzáadott cukrot. (5)  2012-ben a 2012/12/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv22 módosította a 2001/112/EK irányelvet, hogy az tükrözze az engedélyezett összetevőkre vonatkozó új szabályokat, például a cukrok hozzáadására vonatkozóakat, amelyek már nem engedélyezettek a gyümölcslevekben. Tekintettel a gyümölcslevek összetételével kapcsolatos követelmények e változására, a gyümölcsléipar számára egyetlen évig engedélyezték egy olyan megjegyzés alkalmazását, amely jelzi, hogy a gyümölcslevek nem tartalmaznak hozzáadott cukrot, ezáltal tájékoztatva a fogyasztókat, és lehetővé téve számukra, hogy azonnal egyértelmű különbséget tegyenek a gyümölcslevek és más hasonló termékek között a cukrok termékekhez való hozzáadása tekintetében. Ez a rövid idő nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a társadalom tájékoztatást kapjon arról, hogy az engedélyezett összetevőkre vonatkozó új szabályok értelmében a gyümölcslevekben már nem engedélyezett a cukor hozzáadása. Ennek következtében egyes fogyasztók és egészségügyi szakemberek számára még mindig nem egyértelmű, hogy a gyümölcslevek – a gyümölcsnektárokkal ellentétben – nem tartalmazhatnak hozzáadott cukrot. A túl sok szabad cukor vagy nem cukortartalmú édesítőszer fogyasztását összefügésbe hozzák egyes kedvezőtlen egészségügyi hatásokkal. Azok a termékek, például feldolgozott gyümölcslevek vagy nektárok, amelyeket csökkentett cukormennyiségre vonatkozó állítással hirdetnek, gyakran nem egészségesebbek, mint a természetes cukrot tartalmazó vagy a hozzáadott cukrot nem tartalmazó termékek, és nem alkalmasak a friss gyümölcsök vagy zöldségek helyettesítésére. A fogyasztók és egészségügyi dolgozók megfelelő tájékoztatása érdekében a gyümölcsök vagy más tápláló élelmiszerek feldolgozott gyümölcslevekkel vagy nektárokkal való helyettesítésére ösztönző félrevezető címkézést be kell tiltani. A tagállamoknak és a Bizottságnak tiszteletben kell tartaniuk a diétás cukrok megengedhető felső beviteli szintjéről szóló EFSA-tanulmány eredményeit, különösen azt az ajánlást, hogy a szabad és a hozzáadott cukrokat a polgárok egészségi állapotára gyakorolt hatásokra tekintettel együtt kell besorolni. A Bizottságnak 2024. december 31-ig az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot kell benyújtania a annak érdekében, hogy a fogyasztók jobb tájékoztatást kapjanak a termékekben található szabad és hozzáadott cukor mennyiségéről. __________________ __________________ 22 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/12/EU irányelve (2012. április 19.) a 2001/112/EK tanácsi irányelvnek a gyümölcslevek és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékek tekintetében történő módosításáról (HL L 115., 2012.4.27., 1. o.). 22 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/12/EU irányelve (2012. április 19.) a 2001/112/EK tanácsi irányelvnek a gyümölcslevek és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékek tekintetében történő módosításáról (HL L 115., 2012.4.27., 1. o.). * Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.). Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új) (7a)  A zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésének fényében, hogy támogatni kell a fogyasztókat a megalapozott döntések meghozatalában, többek között az élelmiszerek földrajzi származását illetően, valamint annak érdekében, hogy a címkézési szabályok harmonizációja révén Unió-szerte meg lehessen őrizni a belső piac hatékony működését, a friss gyümölcsökre vonatkozó jelenlegi jogszabályokkal összhangban, helyénvaló felülvizsgálni a gyümölcslevekre vonatkozó szabályokat, és rendelkezni arról, hogy kötelező legyen a gyümölcslevek előállításához használt gyümölcsök származási országát vagy országait sorrendben feltüntetni a csomagoláson. Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  A technikai fejlődés eredményeként új feldolgozási technikákat fejlesztettek ki vagy fejlesztenek a gyümölcslevekben és a sűrítményből készült gyümölcslevekben természetes módon előforduló cukrok egészének vagy egy részének kivonásához, az alacsonyabb cukortartalmú termékek iránti növekvő fogyasztói kereslet kielégítése érdekében. Az ilyen termékek forgalomba hozhatók az Unióban, amennyiben megfelelnek az összes vonatkozó jogszabálynak. Ezeket a termékeket azonban olyan eljárás alkalmazásával állítják elő, amely nem tartozik a 2001/112/EK irányelv I. melléklete II. részének 3. pontjában engedélyezett eljárások közé, összes cukortartalmuk pedig, amely vizes oldatok esetében Brix-értékként ismert, alacsonyabb a gyümölcsből kivont gyümölcslé Brix-értékénél. Ennek következtében nem viselhetik a „gyümölcslé” vagy „sűrítményből készült gyümölcslé” termékmegnevezést. (8)  A technikai fejlődés eredményeként új feldolgozási technikákat fejlesztettek ki vagy fejlesztenek a gyümölcslevekben és a sűrítményből készült gyümölcslevekben természetes módon előforduló cukrok egészének vagy egy részének kivonásához, az alacsonyabb cukortartalmú termékek iránti növekvő fogyasztói kereslet kielégítése érdekében. Ezek az új technikák nem vezethetnek az édesítőszerek vagy adalékanyagok használatához, amelyek ellensúlyozzák a cukortartalom csökkentésének a végtermék ízére, állagára és minőségére gyakorolt hatását. Az ilyen termékek forgalomba hozhatók az Unióban, amennyiben megfelelnek az összes vonatkozó jogszabálynak. Ezeket a termékeket azonban olyan eljárás alkalmazásával állítják elő, amely nem tartozik a 2001/112/EK irányelv I. melléklete II. részének 3. pontjában engedélyezett eljárások közé, összes cukortartalmuk pedig, amely vizes oldatok esetében Brix-értékként ismert, alacsonyabb a gyümölcsből kivont gyümölcslé Brix-értékénél. Ennek következtében nem viselhetik a „gyümölcslé” vagy „sűrítményből készült gyümölcslé” termékmegnevezést. Módosítás 52 Irányelvre irányuló javaslat 8 a preambulumbekezdés (új) (8a)   A tagállamoknak és a Bizottságnak teljes mértékben figyelembe kell venniük az aszpartám káros egészségügyi hatásait, mivel az az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) szerint az emberre nézve rákkeltő hatású lehet. Az EFSA-nak a WHO bejelentéseit követően 2024. december 31-ig felül kell vizsgálnia az aszpartámot. Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)  Ezek a termékek egyre inkább elérhetővé válnak az uniós piacon. E termékek belső piacon történő forgalomba hozatalának megkönnyítése érdekében – figyelembe véve azt is, hogy a gyümölcslevekben lévő cukrok mennyiségének csökkentése érdekében ösztönözni kell a termékek összetételének megváltoztatását – új termékkategóriát kell létrehozni azon gyümölcslevek számára, amelyekből a természetes módon előforduló cukrokat részben vagy teljes egészében kivonták, megőrizve ugyanakkor az összes egyéb alapvető fizikai, kémiai, érzékszervi és tápértékkel kapcsolatos jellemzőt. Ezeknek a termékeknek a „csökkentett cukortartalmú gyümölcslé” vagy a „sűrítményből készült, csökkentett cukortartalmú gyümölcslé” termékmegnevezést kell viselniük, és a gyümölcsből kivont gyümölcslé Brix-értékénél alacsonyabb Brix-értékkel kell rendelkezniük. Az 1924/2006/EK rendelettel való összhang biztosítása érdekében a cukortartalomnak a gyümölcsléhez és a sűrítményből készült gyümölcslevekhez képest legalább 30 %-kal alacsonyabbnak kell lennie. Ezért helyénvaló felvenni ezt az új termékkategóriát a 2001/112/EK irányelv I. mellékletének I. részébe, továbbá megállapítani az e termékek engedélyezett összetevőire, valamint az engedélyezett eljárásokra és anyagokra vonatkozó szabályokat. (9)  Ezek a termékek egyre inkább elérhetővé válnak az uniós piacon. A gyümölcslevekben jelen lévő cukor mennyiségét csökkentő innováció és e termékek belső piacon történő forgalomba hozatalának megkönnyítése érdekében új termékkategóriát kell létrehozni azon gyümölcslevek számára, amelyekből a természetes módon előforduló cukrokat részben vagy teljes egészében kivonták, megőrizve ugyanakkor az összes egyéb alapvető fizikai, kémiai, érzékszervi és tápértékkel kapcsolatos jellemzőt. Szigorúan meg kell tiltani, hogy e termékek a hozzáadott, akár természetes, akár mesterséges cukor vagy édesítőszer bármely formáját tartalmazzák. Ezeknek a termékeknek a „csökkentett cukortartalmú gyümölcslé” vagy a „sűrítményből készült, csökkentett cukortartalmú gyümölcslé” termékmegnevezést kell viselniük, és a gyümölcsből kivont gyümölcslé Brix-értékénél alacsonyabb Brix-értékkel kell rendelkezniük. Az 1924/2006/EK rendelettel való összhang biztosítása érdekében a cukortartalomnak a gyümölcsléhez és a sűrítményből készült gyümölcslevekhez képest legalább 30 %-kal alacsonyabbnak kell lennie. Ezért helyénvaló felvenni ezt az új termékkategóriát a 2001/112/EK irányelv I. mellékletének I. részébe, továbbá megállapítani az e termékek engedélyezett összetevőire, valamint az engedélyezett eljárásokra és anyagokra vonatkozó szabályokat. Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  Amennyiben a dzsemek és zselék előállításához felhasznált gyümölcs mennyiségét növelik, csökkenteni kell a termékek minimális oldhatószárazanyag-tartalmának eléréséhez szükséges hozzáadott cukor mennyiségét. A magasabb gyümölcstartalmú dzsemek előállításának ösztönzése és ezáltal a gyümölcspiac támogatása érdekében, továbbá figyelembe véve a szabad cukortartalom csökkentésének szükségességét, növelni kell a 2001/113/EK irányelv I. mellékletében meghatározott, a dzsem és az extradzsem előállításához felhasználandó minimális gyümölcsmennyiséget. A magasabb gyümölcstartalmú dzsemek előállításának ösztönzése és ezáltal a gyümölcspiac támogatása érdekében növelni kell a 2001/113/EK irányelv I. mellékletében meghatározott, a zselé és az extrazselé előállításához felhasználandó minimális gyümölcsmennyiséget. Hasonlóképpen, annak elősegítése érdekében, hogy a fogyasztók tájékozottabban választhassanak egészséges élelmiszereket, helyénvaló engedélyezni az említett melléklet I. részében meghatározott fenntartott nevek használatát azon termékek esetében, amelyek oldhatószárazanyag-tartalma kevesebb mint 60 %, de a csökkentett cukortartalom tekintetében megfelelnek az 1924/2006/EK rendelet mellékletében meghatározott, a tápanyag-összetételre vonatkozó „csökkentett cukortartalom” állítás feltételeinek. (16)  Amennyiben a dzsemek és zselék előállításához felhasznált gyümölcs mennyiségét növelik, csökkenteni kell a termékek minimális oldhatószárazanyag-tartalmának eléréséhez szükséges hozzáadott cukor mennyiségét. A magasabb gyümölcstartalmú dzsemek előállításának ösztönzése és ezáltal a gyümölcspiac támogatása érdekében, továbbá figyelembe véve a szabad cukortartalom csökkentésének szükségességét, növelni kell a 2001/113/EK irányelv I. mellékletében meghatározott, a dzsem és az extradzsem előállításához felhasználandó minimális gyümölcsmennyiséget. A magasabb gyümölcstartalmú dzsemek előállításának ösztönzése és ezáltal a gyümölcspiac támogatása érdekében növelni kell a 2001/113/EK irányelv I. mellékletében meghatározott, a zselé és az extrazselé előállításához felhasználandó minimális gyümölcsmennyiséget. Ezenkívül a címkén minden összetevőt fel kell tüntetni, és a cukortartalom csökkenését nem szabad édesítőszerekkel kompenzálni. Hasonlóképpen, annak elősegítése érdekében, hogy a fogyasztók tájékozottabban választhassanak egészséges élelmiszereket, helyénvaló engedélyezni az említett melléklet I. részében meghatározott fenntartott nevek használatát azon termékek esetében, amelyek oldhatószárazanyag-tartalma kevesebb mint 60 %, de a csökkentett cukortartalom tekintetében megfelelnek az 1924/2006/EK rendelet mellékletében meghatározott, a tápanyag-összetételre vonatkozó „csökkentett cukortartalom” állítás feltételeinek. Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 16 a preambulumbekezdés (új) (16a)  „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésére tekintettel, hogy támogatni kell a fogyasztókat a megalapozott döntések meghozatalában, többek között az élelmiszerek földrajzi származását illetően, valamint annak érdekében, hogy a címkézési szabályok harmonizációja révén Unió-szerte meg lehessen őrizni a belső piac hatékony működését, a friss gyümölcsökre vonatkozó jelenlegi jogszabályokkal összhangban, helyénvaló felülvizsgálni a dzsemekre, zselékre, lekvárokra és édesített gesztenyepürékre vonatkozó szabályokat, és rendelkezni arról, hogy az ilyen termékek előállításához használt gyümölcsök származási országát vagy országait sorrendben fel kell tüntetni a csomagoláson. Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 23 preambulumbekezdés (23)  Célszerű egy 18 hónapos átültetési időszakot megállapítani annak érdekében, hogy a tagállamok elfogadhassák az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Annak érdekében, hogy a piaci szereplőknek elegendő idejük legyen az új követelményekhez való alkalmazkodásra, az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseket csak az ezen irányelv hatálybalépését követő 24 hónap elteltével kell alkalmazni. (23)  Célszerű egy 12 hónapos átültetési időszakot megállapítani annak érdekében, hogy a tagállamok elfogadhassák az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Annak érdekében, hogy a piaci szereplőknek elegendő idejük legyen az új követelményekhez való alkalmazkodásra, az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseket csak az ezen irányelv hatálybalépését követő 18 hónap elteltével kell alkalmazni. Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész A 2001/110/EK irányelv 2. cikke a következőképpen módosul: A 2001/110/EK irányelv a következőképpen módosul: Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés 1a.  A 2. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép: (2)   Az I. melléklet 2. és 3. pontjában említett termékneveket kizárólag az ott meghatározott termékekre alkalmazzák, és azokat a kereskedelemben e termékek megnevezésére használják. E nevek helyett az egyszerű „mé”, terméknév is használható – a pollenszűrt méz, a lépes méz, a darabos vagy lépet tartalmazó méz, valamint az ipari méz, kivételével. „(2) Az I. melléklet 2. és 3. pontjában említett termékneveket kizárólag az ott meghatározott termékekre alkalmazzák, és azokat a kereskedelemben e termékek megnevezésére használják. E nevek helyett az egyszerű „méz” terméknév is használható, a lépes méz, a darabos vagy lépet tartalmazó méz, valamint az ipari méz kivételével.” Módosítás 20 és 26 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 b pont (új) 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – b pont – 1b.  A 2. cikk (2) bekezdésében a második albekezdés b) pontjának bevezető része helyébe a következő szöveg lép: b)   a terméknév – a pollenszűrt méz és az ipari méz kivételével – a következőkre utaló információval egészíthető ki: „b) a terméknév – a következőkre utaló információval egészíthető ki:” –  a méz virág- vagy növényi eredete, ha a termék egészben vagy jelentős részben a megjelölt forrásból származik, és rendelkezik a jelzett forrás érzékszervi, fizikai-kémiai és mikroszkopikus jellemzőivel; –  a méz regionális, területi vagy domborzati eredete, ha a termék teljes egészében a megjelölt forrásból származik; –  különleges minőségi kritériumok.” Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 c pont (új) 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – b a pont (új) 1c.  A 2. cikk (2) bekezdésének második albekezdése a következő ponttal egészül ki: „ba) Minden olyan méznek, amelyet a méhészétől eltérő azonosítóval forgalmaznak, rendelkeznie kell egy nyomonkövetési rendszerhez kapcsolódó azonosító kóddal, amely lehetővé teszi a tagállami illetékes hatóságok számára, hogy nyomon kövessék az adott méz teljes ellátási láncát a méhészekig . A nyomonkövetési rendszerben szereplő bármely személyes információhoz a fogyasztók csak a szóban forgó tétel vagy tételek gyártóinak hozzájárulásával férhetnek hozzá.” Módosítás 59 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 4 bekezdés – a pont a)  Azon származási országot, ahol a mézet begyűjtötték, jelzik a címkén. Amennyiben a méz egynél több országból származik, a származási országokat, ahol a mézet begyűjtötték, jelzik a 25 grammnál nagyobb kiszerelések címkéjén. a)  Azon származási országot, ahol a mézet begyűjtötték, jelzik a címkén. Ha a mézet csak egyetlen egy országban gyűjtötték be, ezt az országot jelzik a csomagolás elülső részén lévő, a termék márkanevéhez közeli címkén. Ha a méz több országban begyűjtött mézkeverékből áll, a származási országok jegyzékét a csomagolás elülső részén lévő címkén a mennyiség csökkenő sorrendjében kell feltüntetni a pontos kevert százalékarányokkal, 5 %-os tűréshatár megengedésével.” Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 4 bekezdés – a a pont (új) „aa) a 30 grammnál nagyobb kiszerelések esetében az egyes származási országok részesedésének tömeg szerinti százalékos arányát a következő tartományok valamelyikével kell feltüntetni a címkén: >90 % 70 %–90 % 50 %–70 % 30 %–50 % 10 %–30 % <10 % A 30 grammos vagy annál kisebb kiszerelések esetében az egyes származási országok részesedésének tömeg szerinti százalékos aránya a következő tartományok valamelyikével tüntethető fel a címkén: >75 %% 50 %–75 % 25 %–50 % <25 %.” Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 4 bekezdés – a b pont (új) „ab) az egynél több országból származó, 30 grammnál kevesebb mézkeveréket tartalmazó kiszerelések esetében a származási országokat fel lehet tüntetni a címkén az ISO 3166 alpha-2 országkód használatával.” Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 4 bekezdés – a c pont (új) „ac) ha a keverék tömegének legalább 98 %-a két vagy kettőnél több országból származik, a fennmaradó mennyiség származási országait nem kell feltüntetni a címkén.” Módosítás 61 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új) 2001/110/EK irányelv 2 cikk – 4 bekezdés – b a pont (új) 2a.   A 2. cikk (4) bekezdése az alábbi ponttal egészül ki: „ba) Létre kell hozni egy, a mézet vizsgáló uniós referencialaboratóriumot, amely a méz szisztematikus, az eredetiségének és minőségének bizonyítására szolgáló legújabb vizsgálati módszerek felhasználásával történő vizsgálata révén javítja az ellenőrzéseket és felderíti a mézhamisítás eseteit.” Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új) 2001/110/EK irányelv 3 cikk 2a.   A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép: A pollenszűrt és az ipari méz esetében az ömlesztett szállítótartályokon, csomagokon és kereskedelmi okmányokon egyértelműen jelzik a teljes terméknevet – az I. melléklet 2. b) viii. pontjában és 3. pontjában foglaltak szerint. „Az ipari felhasználásra szánt, például az ipari méz esetében az ömlesztett szállítótartályokon, a kiszerelésen és az értékesítési dokumentációban egyértelműen jelzik a teljes terméknevet az I. melléklet 3. pontjában meghatározottak szerint.” Módosítás 56 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 a bekezdés (új) 2001/110/EK irányelv 4 a cikk (új) A szöveg a következő cikkel egészül ki: „4a. cikk Nyomonkövethetőségi követelmények (1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy legkésőbb [HL: kérjük, illessze be a dátumot: ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek a méz pontos eredetének és valódiságának meghatározására szolgáló harmonizált módszertant hoznak létre. Ennek a módszertannak laboratóriumi vizsgálat vagy bármely más, megfelelőnek ítélt módszer segítségével lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok számára, hogy visszakövethessék a mézet a származási országba vagy országokba, valamint a méz valódiságának megállapítása érdekében lehetővé kell tennie a hamisítás lehető legkisebb mértékének és minden típusának kimutatását. (2)   ... [HL: kérjük, illesszék be a dátumot: ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-tól a méz forgalomba hozatalát attól kell függővé tenni, hogy a méz megfelel-e az e cikkben meghatározott nyomonkövethetőségi követelményeknek. A termékek vizsgálatát az illetékes hatóságok végzik a megjelölt származási országgal vagy országokkal való összhang ellenőrzése érdekében. Az illetékes hatóságok rendszeres és kockázatalapú ellenőrzéseket végeznek területükön annak megállapítására, hogy a piaci szereplő vagy a kereskedő által forgalomba hozott vagy forgalomba hozni kívánt érintett termékek megfelelnek-e ennek az irányelvnek.” Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 c pont (új) 2001/110/EK irányelv I melléklet – 2 bekezdés – b pont – viii alpont 2c.   Az I. melléklet 2. pontja b) pontja viii. alpontjának helyébe a következő szöveg lép: viii.  pollenszűrt méz „viii. nem melegített méz idegen szerves vagy szervetlen anyag olyan jelentős eltávolításával nyert méz, amely polleneltávolítást is eredményez. a lépekből kinyert, dekantált, majd szükség esetén szitán átszűrt méz. Az így megjelölt mézet nem melegítették addig a pontig, hogy enzimjei és más hőérzékeny elemei olyan mértékben lebomoljanak, hogy már ne feleljenek meg a II. melléklet 6. és 6a. pontjában meghatározott kritériumoknak.” Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 d pont (új) 2001/110/EK irányelv II melléklet – 2 bekezdés 2d.   A II. melléklet második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: Mézként történő piaci forgalmazása és emberi fogyasztás céljára készült termékben történő felhasználása esetén a mézhez más élelmiszer-összetevőt (ideértve az élelmiszer adalékanyagokat is), valamint mézen kívüli egyéb hozzáadott anyagot nem lehet adni. A méznek – amennyire lehetséges – az összetételétől idegen szerves vagy szervetlen anyagoktól mentesnek kell maradnia. Az I. melléklet 3. pontjában foglaltak kivételével a méznek nem lehet idegen íze vagy illata, nem kezdődhetett meg erjedése, nem lehet mesterségesen megváltozott savtartalma, továbbá nem lehet túl olyan fokú melegítésen, amelynek következtében a természetes enzimek elpusztulnak vagy jelentős mértékben semlegesítődnek. „Mézként történő piaci forgalmazása és emberi fogyasztás céljára készült termékben történő felhasználása esetén a mézhez más élelmiszer-összetevőt (ideértve az élelmiszer adalékanyagokat is), valamint mézen kívüli egyéb hozzáadott anyagot nem lehet adni. A méznek az összetételétől idegen szerves vagy szervetlen anyagoktól mentesnek kell maradnia. Az I.melléklet 3. pontjában foglaltak kivételével a méznek nem lehet idegen íze vagy illata, nem kezdődhetett meg erjedése, nem lehet mesterségesen megváltozott savtartalma, nem lehet túl olyan fokú melegítésen, amelynek következtében a természetes enzimek elpusztulnak vagy jelentős mértékben semlegesítődnek, továbbá nem lehet túl vákuumos párologtatáson. A méznek, amennyiben e minőségében kerül forgalomba, vagy amennyiben azt emberi fogyasztásra szánt termékben használják fel, meg kell felelnie az 1–6. pontban meghatározott összetételi jellemzőknek. Ezenkívül a »nyers mézként« vagy »szűz mézként« forgalmazott méznek meg kell felelnie a 6a. pontban meghatározott összetételi jellemzőknek is.” Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 e pont (új) 2001/110/EK irányelv II melléklet – 3 pont 2e.   A II. melléklet 3. pontjának helyébe a következő szöveg lép: Az I. melléklet 2. b) viii. pontjának sérelme nélkül sem a virágport, sem a méz egyéb alkotóelemét nem lehet kivonni a mézből, kivéve, ha ez az idegen szerves vagy szervetlen anyag eltávolításakor elkerülhetetlen. „A 100 µm-nél kisebb pollenek pollenszámában vagy pollenspektrumában jelentős változás nem megengedett. A méz 100 µm-nél kisebb összetevői nem távolíthatók el.” Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 f pont (új) 2001/110/EK irányelv II melléklet – 4 bekezdés – 6 a pont (új) 2f.   A II. melléklet (4) bekezdése a következő ponttal egészül ki: „6a. invertázindex (Gontarski-egység) a »nem melegített mézek« esetében. Feldolgozás és keverés után határozzák meg. – általában legalább 50 U/kg, alacsony természetes enzimtartalmú mézek, legalább 25 U/kg.” Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b a pont (új) 2001/112/EK irányelv 3 cikk – 3 a bekezdés (új) ba)  A cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3a) A gyümölcslé előállításához felhasznált gyümölcs származási országát fel kell tüntetni az elülső címkén. Amennyiben a felhasznált gyümölcs egynél több országból származik, a származási országokat a gyümölcslében betöltött arányoknak megfelelő, csökkenő sorrendben kell feltüntetni a címkén.” Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – c pont 2001/112/EK irányelv 3 cikk – 4 bekezdés „(4) Az 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet** sérelme nélkül az ezen irányelv I. melléklete I. részének 1. pontjában említett termékek nevével azonos látómezőben feltüntethető a címkén az az állítás, hogy »A gyümölcslevek nem tartalmaznak hozzáadott cukrot«.” „(4) Az 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet** sérelme nélkül az ezen irányelv I. melléklete I. részének 1. pontjában említett termékek nevével azonos látómezőben feltüntethető a címkén az az állítás, hogy »Csak természetes módon előforduló cukrokat tartalmaz«.” Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – d pont 2001/112/EK irányelv 3 cikk – 6 bekezdés „(6) A gyümölcslé és a sűrítményből készült gyümölcslé keverékei, továbbá a teljes egészében vagy részben egy vagy több sűrített termékből készült nektár esetében a címkén – az 1169/2011/EU rendelet 22. cikkének sérelme nélkül – fel kell tüntetni a »sűrítmény(ek)ből készült«, illetve a »részben sűrítmény(ek)ből készült« szavakat attól függően, hogy melyik vonatkozik az adott termékre. Ezt a megjegyzést a termék nevéhez közel kell elhelyezni, a háttértől élénken elütő módon és jól látható betűkkel.;” „(6) A gyümölcslé és a sűrítményből készült gyümölcslé keverékei, valamint a csökkentett cukortartalmú gyümölcslé és a sűrítményből készült, csökkentett cukortartalmú gyümölcslé, továbbá a teljes egészében vagy részben egy vagy több sűrített termékből készült nektár esetében a címkén – az 1169/2011/EU rendelet 22. cikkének sérelme nélkül – fel kell tüntetni a »sűrítmény(ek)ből készült«, illetve a »részben sűrítmény(ek)ből készült« szavakat attól függően, hogy melyik vonatkozik az adott termékre. Ezt a megjegyzést a termék nevéhez közel kell elhelyezni, a háttértől élénken elütő módon és jól látható betűkkel;” Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – d a pont (új) 2001/112/EK irányelv 3 cikk – 7 a bekezdés (új) da)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki: „(7a) Az I. melléklet 6. pontjában említett csökkentett cukortartalmú gyümölcslé vagy sűrítményből készült csökkentett cukortartalmú gyümölcslé címkéjén nem lehet feltüntetni a gyümölcslében lévő természetes gyümölcsökkel vagy az I. melléklet 1–4. pontjában felsorolt termékekkel való összehasonlítás során megállapítható pozitív tulajdonságokra – például kedvező élettani hatásokra, összetevőkre vagy tápértékre – vonatkozó állításokat.” Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új) 2001/112/EK irányelv 10 cikk – 1 a bekezdés (új) 2a.  A 10. cikk a következő második bekezdéssel egészül ki: „Az I. melléklet 1. részének 6. pontja ... [ezen irányelv »az átlagos gyümölcslé alapvető fizikai, kémiai, érzékszervi és tápértékkel kapcsolatos jellemzői« meghatározással való kiegészítése napjától számított 12 hónappal]-án/én lép hatályba.” Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 a bekezdés (új) 2001/112/EK irányelv 3 a cikk (új) „3a. cikk A Bizottság 2024. december 31-ig az I. mellékletet módosító jogalkotási javaslatot nyújt be a gyümölcslevekben felhasznált legfontosabb gyümölcsökre kiterjedő „az átlagos gyümölcslé alapvető fizikai, kémiai, érzékszervi és tápértékkel kapcsolatos jellemzői” meghatározás bevezetése érdekében.;” Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b a pont (új) 2001/113/EK irányelv 2 cikk – 4 a bekezdés (új) ba)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(4a) A címkén fel kell tüntetni az I. mellékletben meghatározott termékek előállításához felhasznált gyümölcsök és cukor származási országát. Amennyiben egy ilyen termék egyfajta gyümölcsből készült, és a felhasznált gyümölcsök egynél több országból származnak, a származási országokat csökkenő sorrendben jelzik a címkén az egyes származási országoknak a termék előállításához felhasznált gyümölcs és cukor tömegéből való részesedésének aránya alapján. Az egynél több országból származó különböző gyümölcsök keverékét felhasználó termékek esetében a származási országokat csökkenő sorrendben kell feltüntetni a címkén az egyes származási országoknak a termék előállításához felhasznált gyümölcsök tömegéből való részesedése szerint. Az egyes származási országok részesedésének tömeg szerinti százalékos arányát a következő tartományok valamelyikével kell feltüntetni a kiszerelések címkéjén: >90 % 70 %–90 % 50 %–70 % 30 %–50 % 10 %–30 % <10 % A 30 grammos vagy annál kisebb kiszerelések esetében az egyes származási országok részesedésének tömeg szerinti százalékos aránya a következő tartományok valamelyikével tüntethető fel a címkén: >75 % 50 %–75 % 25 %–50 % <25 % Csak a 30 grammnál kisebb kiszerelések esetében lehetséges a származási országokat az ISO 3166 alpha-2 országkód használatával feltüntetni a címkén.” Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – c pont 2001/113/EK irányelv 2 cikk – 6 bekezdés „(6) Amennyiben a kén-dioxid-maradvány-tartalom 10 mg/kg-nál magasabb, akkor ennek a jelenlétét az 1169/2011/EU rendelet 20. cikkétől eltérően az összetevők listáján fel kell tüntetni;” „(6) A kén-dioxid maradványtartalmát fel kell tüntetni az összetevők listáján;” Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés A tagállamok legkésőbb [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését: ezen irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek ezen irányelv előírásainak. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. A tagállamok legkésőbb [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését: ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek ezen irányelv előírásainak. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. Módosítás 42 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés Ezeket a rendelkezéseket [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését: ezen irányelv hatálybalépésétől számított 24 hónap]-tól/-től alkalmazzák. Ezeket a rendelkezéseket [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését: ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-tól/-től alkalmazzák. Módosítás 43 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés A 2001/110/EK, a 2001/112/EK, a 2001/113/EK és a 2001/114/EK irányelvvel összhangban [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését: ezen irányelv hatálybalépésétől számított 24 hónap] előtt forgalomba hozott vagy felcímkézett termékek a készletek kimerüléséig továbbra is forgalmazhatók. A 2001/110/EK, a 2001/112/EK, a 2001/113/EK és a 2001/114/EK irányelvvel összhangban [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését: ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal] előtt forgalomba hozott vagy felcímkézett termékek a készletek kimerüléséig továbbra is forgalmazhatók. Módosítás 44 Irányelvre irányuló javaslat 6 a cikk (új) 6a. cikk Szankciók A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Módosítás 67 Irányelvre irányuló javaslat -I melléklet (új) 2001/110/EK irányelv II melléklet – 4 bekezdés – 6 a pont (új) -I. MELLÉKLET A 2001/110/EK irányelv II. melléklete a következőképpen módosul: a (4) bekezdés az alábbi ponttal egészül ki: „6a. A feldolgozás és keverés után meghatározott invertázindex (Siegenthaler-módszer) a „nem melegített méz” esetében – általában legalább 50 U/kg – alacsony természetes enzimtartalmú mézek, legalább 25 U/kg.” (E módosítás a teljes szövegre vonatkozik. Elfogadása esetén a szövegben mindenütt el kell végezni a szükséges módosításokat.) Módosítás 45 Irányelvre irányuló javaslat I melléklet – 1 bekezdés – bevezető rész A 2001/112/EK irányelv I. és III. melléklete a következőképpen módosul: A 2001/112/EK irányelv I., III. és V. melléklete a következőképpen módosul: Módosítás 46 Irányelvre irányuló javaslat I melléklet – 1 bekezdés – 1 pont – a pont 2001/112/EK irányelv I melléklet – I rész – 6 pont – a pont – 1 a albekezdés (új) Szigorúan tilos, hogy a csökkentett cukortartalmú gyümölcslevek a hozzáadott, akár természetes, akár mesterséges cukor vagy édesítőszer bármely formáját tartalmazzák. Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat I melléklet – 1 bekezdés – 1 pont – a pont 2001/112/EK irányelv I melléklet – I rész – 6 pont – a pont – 1 b albekezdés (új) Szigorúan tilos, hogy a sűrítményből készült, csökkentett cukortartalmú gyümölcslevek a hozzáadott, akár természetes, akár mesterséges cukor vagy édesítőszer bármely formáját tartalmazzák. Módosítás 48 Irányelvre irányuló javaslat I melléklet – 1 bekezdés – 1 pont – b pont – ii alpont – 2 franciabekezdés 2001/112/EK irányelv I melléklet – II rész – 3 pont – 14 franciabekezdés „– a természetes módon előforduló cukrok kivonására szolgáló eljárások annyiban, amennyiben megőrzik az adott gyümölcsből nyert átlagos gyümölcslé minden egyéb alapvető fizikai, kémiai, érzékszervi és tápértékkel kapcsolatos jellemzőjét: membránszűrés, élesztős fermentáció.;” „– csökkentett cukortartalmú gyümölcslé és sűrítményből készült csökkentett cukortartalmú gyümölcslé esetében: a természetes módon előforduló cukrok csökkentésére szolgáló eljárások annyiban, amennyiben megőrzik az adott gyümölcsből nyert átlagos gyümölcslé minden egyéb alapvető fizikai, kémiai, érzékszervi és tápértékkel kapcsolatos jellemzőjét: membránszűrés, élesztős fermentáció.;” Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat I melléklet – 1 bekezdés – 2 a pont (új) 2001/112/EK irányelv V melléklet – 20 a sor (új) 2a.  Az V. melléklet a következő sorral egészül ki: „A gyümölcs általános megnevezése: Vérnarancs Növénytani megnevezés: Citrus × sinensis Minimális Brix-érték: 10” Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat II melléklet – 1 bekezdés – 1 pont – b pont 2001/113/EK irányelv I melléklet – I rész – 5 franciabekezdés „– A »citrusmarmelád« víz, cukor, és a citrusfélékből nyert következő termékek közül egy vagy több megfelelően zselés állományú keveréke: pulp, püré, lé, vizes kivonat és héj.” „– A »citrusmarmelád« víz, cukor, és a citrusfélékből nyert következő termékek közül egy vagy több megfelelően zselés állományú keveréke: pulp, püré, lé, vizes kivonat és héj. A „citrusmarmelád” névben a „citrus” kifejezés felcserélhető a felhasznált citrusgyümölcs nevével.”

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0385/2023).

Az Európai Parlament 2023. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Gyógyszerügynökség részére fizetendő szolgáltatási és ügyintézési díjakról, az (EU) 2017/745 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 297/95/EK tanácsi rendelet és a 658/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0721 – C9-0426/2022 – 2022/0417(COD))

P9_TA(2023)0446 A9-0224/2023

HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0721),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 114. cikkére és 168. cikke (4) bekezdésének b) és c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0426/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. január 24-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2023. október 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0224/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2023. december 12-én került elfogadásra az Európai Gyógyszerügynökség részére fizetendő szolgáltatási és ügyintézési díjakról, az (EU) 2017/745 és az (EU) 2022/123 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 658/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 297/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2023/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/568 rendelettel.)

(1) HL C 140., 2023.4.21., 85. o. (2) Ez az álláspont lép a 2023. július 12-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0273).

Az Európai Parlament 2023. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a 2005/36/EK irányelvnek a Romániában képzett általános ápolók szakmai képesítéseinek elismerése tekintetében történő módosításáról és helyesbítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2023)0502 – C9-0324/2023 – 2023/0307(COD))

P9_TA(2023)0447 A9-0381/2023

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0502),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 46. cikkére, 53. cikkének (1) bekezdésére és 62. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C9‑0324/2023),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. október 25-i véleményére(1);

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2023. november 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0381/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2023. december 12-én került elfogadásra a 2005/36/EK irányelvnek a Romániában képzett általános ápolók szakmai képesítéseinek elismerése tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2023/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/505 irányelvvel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2023. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a Franciaországnak a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekről Algériával kötendő kétoldalú megállapodás megtárgyalására való felhatalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2023)0065 – C9-0019/2023 – 2023/0028(COD))

P9_TA(2023)0448 A9-0356/2023

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0065),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0019/2023),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2023. október 31-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0356/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  javasolja, hogy a jogi aktusra a továbbiakban mint „Franciaországnak a polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló igazságügyi együttműködésre vonatkozóan Algériával kötendő kétoldalú megállapodásra irányuló tárgyalás folytatására való felhatalmazásáról szóló Cicurel-határozatra” hivatkozzanak;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2023. december 12-én került elfogadásra Franciaországnak a polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló igazságügyi együttműködésre vonatkozóan Algériával kötendő kétoldalú megállapodásra irányuló tárgyalás folytatására való felhatalmazásáról szóló (EU) 2023/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/593 határozattal.)

Az Európai Parlament 2023. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a Franciaországnak a családjogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekről Algériával kötendő kétoldalú megállapodás megtárgyalására való felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2023)0064 – C9-0026/2023 – 2023/0027(CNS))

P9_TA(2023)0449 A9-0355/2023

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0064),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikkének (1) bekezdésére és 81. cikkének (3) bekezdésére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0026/2023),

–  tekintettel eljárási szabályzata 82. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0355/2023),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Határozatra irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  Franciaország információkat szolgáltatott arról, hogy a Franciaország és Algéria közötti kivételes gazdasági, kulturális, történelmi, társadalmi és politikai kapcsolatok miatt különleges érdeke fűződik a Bizottságnak továbbított megállapodástervezet megtárgyalásához. (2)  Franciaország információkat szolgáltatott arról, hogy a Franciaország és Algéria közötti kivételes gazdasági, kulturális, történelmi, társadalmi és politikai kapcsolatok miatt Franciaországnak különleges érdeke fűződik ahhoz, hogy Algériával kétoldalú megállapodásról tárgyaljon, amelynek tervezetét továbbították a Bizottságnak. Módosítás 2 Határozatra irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  A Franciaország és Algéria közötti megállapodástervezetben tárgyalt kérdések többsége érinti az uniós vívmányokat, különösen a családjogi kérdésekre vonatkozó uniós jogszabályokat. Következésképpen az ilyen nemzetközi kötelezettségvállalások tárgyát képező kérdések az Unió kizárólagos külső hatáskörébe tartoznak. A tagállamok csak akkor tárgyalhatnak meg vagy vállalhatnak ilyen kötelezettségeket, ha erre az Unió az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (3) bekezdésében foglalt anyagi jogalappal összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban felhatalmazást adott. (8)  A Franciaország és Algéria közötti megállapodástervezetben tárgyalandó kérdések némelyike érinti a családjogi kérdésekre vonatkozó releváns uniós vívmányokat. Következésképpen az ilyen nemzetközi kötelezettségvállalások tárgyát képező kérdések az Unió kizárólagos külső hatáskörébe tartoznak. A tagállamok csak akkor tárgyalhatnak meg vagy vállalhatnak ilyen kötelezettségeket, ha erre az uniós jogalkotótól az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban felhatalmazást kaptak az uniós jogalkotótól, az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdésében foglalt jogalkotási eljárásnak megfelelően. Módosítás 3 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 franciabekezdés —  tájékoztatja Algériát, hogy az Európai Bizottság megfigyelőként részt vesz a tárgyalásokon és tájékoztatást kap a tárgyalások különböző szakaszaiban elért előrehaladásról és eredményekről; —  tájékoztatja Algériát, hogy az Európai Bizottság megfigyelőként részt vehet a tárgyalásokon, és tájékoztatást fog kapni a tárgyalások különböző szakaszaiban elért előrehaladásról és eredményekről; Módosítás 4 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 franciabekezdés —  ösztönzi Algériát, hogy vegye fontolóra a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által kidolgozott, családjogi kérdésekre vonatkozó alapvető egyezményekhez való csatlakozást, és kezdje meg azon okok alapos elemzését, amelyek ebben eddig megakadályozták Algériát; —  ösztönzi Algériát, hogy vegye fontolóra a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által kidolgozott, családjogi kérdésekre vonatkozó alapvető egyezményekhez való csatlakozást, és kezdje meg a legmegfelelőbb eszközök elemzését, amelyekkel megszüntethetők azok az akadályok, amelyek eddig megakadályozták Algéria csatlakozását; Módosítás 5 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 franciabekezdés —  tájékoztatja Algériát, hogy a tárgyalások lezárását követően az Európai Unió Tanácsának felhatalmazására van szükség ahhoz, hogy a felek megköthessék a megállapodást; —  tájékoztatja Algériát, hogy a tárgyalások lezárását követően az Európai Unió Tanácsának felhatalmazására van szükség ahhoz, hogy Franciaország megköthesse a megállapodást; Módosítás 6 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 franciabekezdés —  tájékoztatja Algériát arról, hogy az Európai Unió Tanácsának a megállapodás megkötésére a Bizottság javaslata alapján adott felhatalmazása időben (például öt évre) korlátozhatja a megállapodás hatályát, és azt követően esetleg felül kell vizsgálni a megállapodást; —  tájékoztatja Algériát arról, hogy az Európai Unió Tanácsának a megállapodás megkötésére a Bizottság javaslata alapján adott felhatalmazása időben korlátozott hatályúvá teheti a megállapodást, esetleg hallgatólagos meghosszabbítási rendszerrel, amit a megállapodás megkötéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatban jelezni kell; Módosítás 7 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 a franciabekezdés (új) –  beilleszt egy olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi a megállapodás teljes vagy részleges felmondását vagy a megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek közvetlen felváltását abban az esetben, ha egyrészről az Unió vagy az Unió és tagállamai, másrészről Algéria között újabb megállapodás jön létre, vagy Algéria csatlakozik a vonatkozó Hágai Egyezményekhez; Módosítás 8 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 5 franciabekezdés —  beilleszt egy olyan rendelkezést, amely szerint az e megállapodás alapján Franciaországban elismert határozatok a későbbiekben nem továbbíthatók más uniós tagállamokba; —  beilleszt egy olyan rendelkezést, amely szerint az e megállapodás alapján Franciaországban elismert határozatok az uniós jog szerint a későbbiekben nem továbbíthatók más uniós tagállamokba; Módosítás 9 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 6 franciabekezdés —  biztosítja, hogy az iratok kézbesítésének megtagadásához való jogra vonatkozó rendelkezések összhangban legyenek az iratkézbesítésről szóló átdolgozott rendelet 12. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel, amelynek értelmében a címzett akár a kézbesítés alkalmával, akár a kézbesítés időpontjától számított két héten belül megtagadhatja az irat átvételét; —  biztosítja, hogy az Algériával megtárgyalt megállapodás rendelkezései megfeleljenek a vonatkozó uniós vívmányoknak és a Hágai Egyezményeknek;

Az Európai Parlament 2023. december 12-i határozata Hans Lindblad a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C9-0379/2023 – 2023/0813(NLE))

P9_TA(2023)0450 A9-0390/2023

(Konzultáció)

Az Európai Parlament.

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9‑0379/2023),

–  tekintettel eljárási szabályzata 129. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0390/2023),

A.  mivel a Tanács 2023. október 16-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel Hans Lindblad a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről;

B.  mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság ezt követően értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében megállapított követelmények szempontjából – Hans Lindblad alkalmasságát; mivel ezen értékelés keretében az említett bizottság megkapta Hans Lindblad önéletrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C.  mivel a bizottság a továbbiakban – 2023. november 29-én – meghallgatta Hans Lindbladot, aki a meghallgatáson bevezető nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Hans Lindblad számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző intézményeinek.

Az Európai Parlament 2023. december 12-i határozata João Leão a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C9-0397/2023 – 2023/0814(NLE))

P9_TA(2023)0451 A9-0391/2023

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9‑0397/2023),

–  tekintettel eljárási szabályzata 129. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0391/2023),

A.  mivel a Tanács 2023. október 25-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel João Leãonak a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről;

B.  mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság ezt követően értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében megállapított követelmények szempontjából – João Leão alkalmasságát; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megkapta João Leão önéletrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C.  mivel a bizottság a továbbiakban – 2023. november 29-én – meghallgatta João Leãot, aki a meghallgatáson nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács João Leão számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző intézményeinek.

Az Európai Parlament 2023. december 12-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a Kiribati Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvnek (2023-2028) az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (09862/2023 – C9-0356/2023 – 2023/0147(NLE))

P9_TA(2023)0452 A9-0380/2023

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (09862/2023),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a Kiribati Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (2023–2028) tervezetére (09890/2023);

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, valamint (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0356/2023),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A9-0380/2023),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Kiribati Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2023. december 12-én elfogadott módosításai az 561/2006/EK rendeletnek az alkalmi személyszállítási ágazatban alkalmazott minimum szünetekre, valamint napi és heti pihenőidőkre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2023)0256 – C9-0178/2023 – 2023/0155(COD))(1)

P9_TA(2023)0453 A9-0370/2023

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)  Az alkalmi közúti személyszállítási ágazat sajátosságai azonban eltérnek a közúti árufuvarozás vagy a rendszeres közúti személyszállítási ágazat sajátosságaitól. Az alkalmi közúti személyszállítást a magas szezonalitás és a vezetéssel töltött idő eltérő hossza jellemzi, amely az utasok által végzett turisztikai tevékenységektől függ. Az ágazatnak lehetőség szerint gondoskodnia kell az utasok előre nem tervezett és rögtönzött igényeinek kielégítéséről a további megállók, illetve az útvonal vagy a tervezett program módosítása tekintetében. Az alkalmi közúti személyszállítás esetében általában rövidebb a vezetési idő, mint az árufuvarozás vagy az autóbusszal végzett rendszeres szolgáltatások esetében. A járművezetők továbbá általában szállodákban alszanak, és ritkán vezetnek éjszaka. Másrészről a járművezetők a munkaidő alatt bizonyos további tevékenységeket végezhetnek, amelyek gyakran az utasokkal való interakciókból erednek. (3)  Az alkalmi közúti személyszállítási ágazat sajátosságai azonban eltérnek a közúti árufuvarozás vagy a rendszeres közúti személyszállítási ágazat sajátosságaitól. Az alkalmi közúti személyszállítást a magas szezonalitás, a vezetéssel töltött idő eltérő hossza és az eltérő levezetett távolság jellemzi, amely az utasok által végzett turisztikai tevékenységektől függ. Az ágazatnak lehetőség szerint gondoskodnia kell az utasok igényeinek kielégítéséről, például kérésükre előre nem tervezett és rögtönzött további megállók beiktatása, illetve az útvonal vagy a tervezett program módosítása tekintetében. Az alkalmi közúti személyszállítás esetében általában rövidebb a vezetési idő, mint az árufuvarozás vagy az autóbusszal végzett rendszeres szolgáltatások esetében. A járművezetők továbbá általában szállodákban alszanak, és ritkán vezetnek éjszaka. Másrészről a járművezetők a munkaidő alatt bizonyos további tevékenységeket végezhetnek, amelyek gyakran az utasokkal való interakciókból erednek. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)  Az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők szüneteinek és pihenőidejének ütemezésére vonatkozó rugalmasabb szabályok semmiképpen sem veszélyeztethetik a járművezetők biztonságát, a közúti közlekedésbiztonságot, nem növelhetik a járművezetők fáradtságának szintjét, és nem vezethetnek a munkakörülmények romlásához. Ez a rugalmasság ezért nem változtathatja meg az összes minimum szünetre, a napi és heti maximális vezetési időszakra, valamint a kéthetes maximális vezetési időre vonatkozó jelenlegi szabályokat. (6)  Az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők szüneteinek és pihenőidejének ütemezésére vonatkozó rugalmasabb szabályok semmiképpen sem veszélyeztethetik a járművezetők biztonságát, a közúti közlekedésbiztonságot, nem növelhetik a járművezetők fáradtságának szintjét, és nem vezethetnek a munkakörülmények romlásához. Ez a rugalmasság ezért nem változtathatja meg az összes minimum szünetre, a napi és heti maximális vezetési időszakra, valamint a kéthetes maximális vezetési időre és a maximális munkaidőre vonatkozó jelenlegi szabályokat. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  Az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők számára a szünetek ütemezése tekintetében biztosított nagyobb rugalmasság nem akadályozhatja meg e járművezetőket abban, hogy a megfelelő pihenéshez szükséges minimális időtartamú szüneteket tartsanak. Ezért helyénvaló minden egyes szünetre vonatkozóan meghatározni a minimális időtartamot. Ezért az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők számára lehetővé kell tenni, hogy kötelező szünetüket három, egyenként legalább 15 perces külön szünetre bontsák, a szünet felosztásának másik lehetősége mellett. (8)  Az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők számára a szünetek ütemezése tekintetében biztosított nagyobb rugalmasság semmilyen módon nem okozhat nagyobb fáradtságot vagy stresszt a járművezetők számára, és biztosítani kell, hogy a megfelelő és elegendő pihenéshez szükséges minimális időtartamú szüneteket tartsanak. Ezért helyénvaló minden egyes szünetre vonatkozóan meghatározni a minimális időtartamot. Ezért az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők számára lehetővé kell tenni, hogy kötelező szünetüket két, egyenként legalább 15 perces szünetre bontsák, miközben betartják a teljes előírt legalább 45 perces minimális pihenőidőt. E szünetek ütemezésének nagyobb rugalmassága azonban nem akadályozhatja meg a járművezetőket abban, hogy az előírt minimális időtartamnál hosszabb ideig tartsanak szüneteket vagy további szüneteket tartsanak. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)  Annak érdekében, hogy az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők pihenőidejének ütemezése tekintetében biztosított nagyobb rugalmassággal ne lehessen visszaélni, elengedhetetlen e rugalmasság alkalmazási körének egyértelmű meghatározása, valamint a megfelelő ellenőrzések biztosítása. A járművezetők számára ezért lehetővé kell tenni, hogy napi pihenőidejük kezdetét legfeljebb 1 vagy 2 órával elhalasszák azokban az esetekben, amikor az adott napon a vezetési időszak nem haladja meg az 5, illetve 7 órát, és úgy kell rendelkezni, hogy a pihenőidő kezdetét csak akkor halaszthassák el, ha 8 napos vagy annál hosszabb utakat teljesítenek. Ezt a rugalmasságot tovább kell korlátozni oly módon, hogy az utazás időtartama alatt minden egyes eltérést csak egyszer lehessen igénybe venni. Lehetővé kell tenni továbbá az ilyen körülmények összevetését a menetíró készülékből származó kinyomtatott lappal vagy a munkalappal is, a menetíró készülék által rögzített adatokon felül. (9)  Annak érdekében, hogy az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők pihenőidejének ütemezése tekintetében biztosított nagyobb rugalmassággal ne lehessen visszaélni, elengedhetetlen e rugalmasság alkalmazási körének egyértelmű korlátozása, valamint az illetékes nemzeti hatóságok által és az Európai Munkaügyi Hatóság (ELA) támogatásával végzett megfelelő ellenőrzések biztosítása. A járművezetők számára ezért lehetővé kell tenni, hogy napi pihenőidejük kezdetét legfeljebb 1 órával elhalasszák azokban az esetekben, amikor az adott napon a vezetési időszak nem haladja meg a 7 órát, és úgy kell rendelkezni, hogy a pihenőidő kezdetét csak akkor halaszthassák el, ha 6 napos vagy annál hosszabb utakat teljesítenek. A legalább 6 napos utazások esetében lehetővé kell tenni a járművezetők számára, hogy egy órával elhalaszthassák napi pihenőidejüket. Ez a rugalmasság nem veszélyeztetheti a közlekedés biztonságát, és azt az utazás időtartamára kell korlátozni. A hatékony és eredményes végrehajtás, valamint az ilyen körülmények ellenőrzése érdekében az utazás megkezdése előtt elektronikus úton nyilvántartásba kell venni a digitális menetlevelet, a menetíró készülék által rögzített adatok és a menetíró készülékből származó kinyomtatott lap vagy a munkalap mellett. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)  Ha a heti pihenőidő legfeljebb 12 egymást követő 24 órás időszakkal történő elhalasztásának lehetősége kizárólag az alkalmi nemzetközi személyszállítási szolgáltatásokra korlátozódik, az a fuvarozók, különösen a kis- és középvállalkozások közötti torzulásmentes és tisztességes verseny szempontjából negatív hatással jár. Az alkalmi nemzeti személyszállítási szolgáltatók a megtett távolság, az időtartam vagy az utasoknak nyújtott szolgáltatások tekintetében az alkalmi nemzetközi személyszállítási szolgáltatókkal azonos feltételek mellett is nyújthatják szolgáltatásaikat. Ezért az alkalmi nemzeti személyszállítási szolgáltatásoknak részesülniük kell ebből a lehetőségből. (10)  Ha a heti pihenőidő legfeljebb 12 egymást követő 24 órás időszakkal történő elhalasztásának lehetősége kizárólag az alkalmi nemzetközi személyszállítási szolgáltatásokra korlátozódik, az a fuvarozók, különösen a kis- és középvállalkozások közötti egyenlő bánásmód és torzulásmentes és tisztességes verseny szempontjából negatív hatással jár. Az alkalmi nemzeti személyszállítási szolgáltatók a megtett távolság, az időtartam vagy az utasoknak nyújtott szolgáltatások tekintetében az alkalmi nemzetközi személyszállítási szolgáltatókkal azonos feltételek mellett is nyújthatják szolgáltatásaikat. Ezért az alkalmi nemzeti személyszállítási szolgáltatásoknak részesülniük kell ebből a lehetőségből. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új) (10a)  A hatékony és eredményes végrehajtás biztosítása érdekében továbbfejlesztett ellenőrzési intézkedéseket és követelményeket kell megállapítani, teljes mértékben kihasználva a digitális eszközöket. Annak érdekében, hogy ellenőrizhető legyen a napi pihenőidő elhalasztására vonatkozó eltérés, valamint a heti pihenőidő legfeljebb 12 egymást követő 24 órás időszakra való elhalasztásának lehetősége, a menetíró készülékből származó kinyomtatott adatok vagy a munkalap mellett az utazás megkezdése előtt elektronikusan rögzíteni kell a digitális menetlevelet. A digitális menetleveleknek valós időben hozzáférhetőnek kell lenniük a közúti ellenőrzések során, és azokat kizárólag a megfelelés ellenőrzéséhez és a végrehajtáshoz kell használni. E célból a Bizottságnak a belső piaci információs rendszer (IMI) alapján többnyelvű interfészt kell kifejlesztenie, hogy a szolgáltatók feltölthessék digitális menetleveleiket. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 10 b preambulumbekezdés (új) (10b)  A hatékony és magas színvonalú alkalmi személyszállítási szolgáltatások biztosítása, valamint a járművezetők jó munka- és vezetési feltételeinek garantálása érdekében a Bizottságnak két évvel ezen új szabályok elfogadása után értékelő jelentést kell készítenie azok munkakörülményekre és az ágazat vonzerejére gyakorolt hatásainak tanulmányozása, valamint a szabályok végrehajtásának értékelése céljából. Adott esetben a Bizottságnak a jelentés megállapításai alapján fontolóra kell vennie új intézkedések előterjesztését. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új) (11a)  A szabályok megfelelő végrehajtása előfeltétele a működő egységes piacnak, valamint a járművezetők, az utasok és a vállalkozások érdekei tiszteletben tartásának. Az európai és nemzeti szintű szociális partnerek alapvető szerepet játszhatnak a közúti fuvarozásban dolgozók – köztük az alkalmi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végző járművezetők – vezetésére és munkaidejére vonatkozó hatályos szabályok végrehajtásában. Az Uniónak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a szociális partnerekkel és a végrehajtó hatóságokkal való, illetve azok közötti együttműködést azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak e rendelet rendelkezéseinek megfelelő végrehajtásához, beleértve iránymutatások kidolgozását és ajánlások kiadását is. A Bizottság és a tagállamok e tekintetben releváns információkkal láthatják el a szociális partnereket. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság – az érdekelt felek észrevételeinek kézhezvételét követően – iránymutatásokat dolgoz ki e rendelet Unió-szerte történő alkalmazására vonatkozó közös megközelítés előmozdítása érdekében, hogy e rendelet rendelkezéseit a végrehajtó hatóságok egységesen értelmezzék; Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 11 b preambulumbekezdés (új) (11b)  E rendelet megfelelő végrehajtásának lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak új javaslatot kell benyújtania a 165/2014/EU rendelet és más vonatkozó jogszabályok oly módon történő módosítására, hogy az megkönnyítse a megfelelés ellenőrző hatóságok általi ellenőrzését annak érdekében, hogy az intelligens menetíró készülék azt is rögzítse, hogy a járművet az 561/2006/EK rendeletben előírtaknak megfelelően áru- vagy személyszállításra használták-e, és hogy az utasszállítás rendszeres vagy alkalmi jellegű-e. Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 561/2006/EK rendelet 7 cikk – 3 a bekezdés (új) Az alkalmi személyszállítási szolgáltatást végző járművezető esetében az első bekezdésben említett szünet helyett három, egyenként legalább 15 perces szünet is tartható, az első bekezdésben említett vezetési időszak során elosztva, oly módon, hogy az megfeleljen az első bekezdésnek.; Az alkalmi személyszállítási szolgáltatást végző járművezető esetében az első bekezdésben említett szünet helyett kettő, egyenként legalább 15 perces szünet is tartható, az első bekezdésben említett vezetési időszak során elosztva, oly módon, hogy az megfeleljen az első bekezdésnek.; Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés (2a)  Amennyiben az nem veszélyezteti a közúti közlekedés biztonságát, a legalább 8 napos időtartamú alkalmi személyszállítási szolgáltatást végző járművezető a következő módokon eltérhet a (2) bekezdés első albekezdésétől: (2a)  Amennyiben az nem veszélyezteti a közúti közlekedés biztonságát és a járművezető munkakörülményeit, a legalább 6 napos időtartamú egyetlen alkalmi személyszállítási szolgáltatást menetlevéllel végző járművezető eltérhet a (2) bekezdés első albekezdésétől azáltal, hogy a napi pihenőidőt legfeljebb 1 órával elhalasztja, feltéve, hogy az adott nap összesített vezetési ideje nem haladta meg a 7 órát, és tiszteletben tartják az alkalmazandó jog szerinti maximális napi munkaidőt; Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés – a pont a)  a napi pihenőidőt legfeljebb 1 órával elhalaszthatja feltéve, hogy az adott nap összesített vezetési ideje nem haladta meg a 7 órát; törölve Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 2 a bekezdés – 1 albekezdés – b pont b)  a napi pihenőidőt legfeljebb 2 órával elhalaszthatja, feltéve, hogy az adott nap összesített vezetési ideje nem haladta meg az 5 órát. törölve Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 2 a bekezdés – 2 albekezdés Az első albekezdés a) és b) pontjában említett eltérések mindegyike csak egyszer alkalmazható az első albekezdésben említett utazás során. Ilyen eltérés csak egyszer alkalmazható az első albekezdésben említett utazás során. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b pont 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 6 a bekezdés – 1 albekezdés – a pont a)  a szolgáltatás legalább 24 egymást követő órán keresztül zajlik;. törölve Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b a pont (új) 2006/561/EK rendelet 8 cikk – 6 a bekezdés – 1 albekezdés – ab pont (új) ba)  a (6a) bekezdés első albekezdése a következő ponttal egészül ki: „ab) az utazás megkezdése előtt elektronikus úton nyilvántartásba vették az 1073/2009/EK rendeletben előírt információkat tartalmazó digitális menetlevelet;” Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b b pont (új) 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 6 a bekezdés – 1 albekezdés – b a pont (új) bb)  a (6a) bekezdés első albekezdése a következő pontokkal egészül ki: „e) az ágazatspecifikus szabályok hatékony és eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében egyedi adminisztratív követelményeket és ellenőrzési intézkedéseket kell megállapítani a közúti szállítási ágazatban, teljes mértékben kihasználva a digitális eszközöket; f)  annak érdekében, hogy lehetővé váljon a napi pihenőidő elhalasztását és a heti pihenőidő legfeljebb 12 egymást követő 24 órás időszakra történő elhalasztását biztosító eltérés ellenőrzése a közúti ellenőrzések során, az Európai Bizottság létrehoz egy többnyelvű felületet alakít ki, amelyhez az üzemeltetők hozzáférhetnek, és amelyen keresztül az utazás megkezdése előtt be kell nyújtaniuk az elektronikus menetleveleket. E célból a Bizottság megvizsgálhatja annak lehetőségét is, hogy egy vagy több új modult dolgozzon ki az IMI számára; g)  az e rendeletben meghatározott 12 napos eltérési szabályoknak való megfelelés ellenőrzésének megkönnyítése érdekében az 1073/2009/EK rendelet 12. és 17. cikkében meghatározott menetlevelek helyébe a módosított eltérés hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül elektronikus menetlevelek lépnek. Az elektronikus űrlapnak tartalmaznia kell az 1073/2009/EK rendeletben meghatározott valamennyi funkciót; h)  az üzemeltető biztosítja, hogy a járművezető rendelkezésére álljon egy elektronikus menetlevél, és hogy a járművezető köteles megőrizni és a közúti ellenőrzésen kérésre rendelkezésre bocsátani, valamint az utazás megkezdése előtt az IMI-n keresztül benyújtani az elektronikus menetlevél egy példányát. A formanyomtatványnak valós időben hozzáférhetőnek kell lennie, és kizárólag ellenőrzés és végrehajtás célját kell szolgálnia.” Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b c pont (új) 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 6 a bekezdés – 2 albekezdés bc)  a (6a) bekezdés második albekezdése helyébe a következő lép: „A Bizottság szorosan és rendszeresen nyomon követi az eltérés alkalmazását annak érdekében, hogy rendkívül szigorú feltételek mellett biztosítsa a közúti közlekedésbiztonság fenntartását, különösen annak ellenőrzésével, hogy az eltérés hatálya alá tartozó időszak alatt felhalmozódó vezetési idő nem túlzott-e, illetve nem járul-e hozzá a járművezető fáradtságához és stresszéhez, figyelembe véve a további hivatásszerű vezetést és a járművezetők által végzett egyéb tevékenységeket is. 2012. december 4-ig a Bizottság jelentést készít az eltérés közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos következményeiről, valamint szociális szempontjairól. Amennyiben helyénvalónak ítéli, a Bizottság e tekintetben módosításokat javasolhat e rendelethez.” Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 2 a bekezdés (új) A Bizottság ... [az e rendelet hatálybalépésének napjától számított egy évvel]-ig benyújtja azokat a jogalkotási javaslatokat, amelyeket szükségesnek tart a 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1a és más vonatkozó jogszabályok módosítására annak érdekében, hogy e rendeletet alkalmazni lehessen az intelligens menetíró készülékekre, hogy azok az autóbuszos szolgáltatások esetében felkínálhassák a „rendszeres személyszállítási szolgáltatás” és „eseti személyszállítási szolgáltatás” opciót az e rendelet végrehajtása szempontjából megfelelő módon. _____________________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács 165/2014/EU rendelete (2014. február 4.) a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 1. o.).

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0370/2023).

Az Európai Parlament 2023. december 12-i jogalkotási állásfoglalása a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2023)0160 – C9-0061/2023 – 2023/0079(COD))	P9_TA(2023)0454 A9-0260/2023
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0160),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0061/2023),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. július 12-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2023. július 5-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2023. november 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9‑0260/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2023. december 12-én került elfogadásra kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/1252 rendelettel.)

(1) HL C 349., 2023.9.29., 142. o. (2) HL C, C/2023/252, 2023.10.26., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/252/oj. (3) Ez az álláspont lép a 2023. szeptember 14-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0325).

Az Európai Parlament 2023. december 12-i állásfoglalása a 2024-es európai választásokról (2023/2016(INI))

P9_TA(2023)0455 A9-0332/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 10. és 14. cikkére, valamint 17. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 20. és 22. cikkére,

–  tekintettel az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel Alkotmányügyi Bizottságának az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány módosítására irányuló javaslatról szóló, 2011. április 28-i jelentésére,

–  tekintettel a 2014. évi európai parlamenti választások megszervezésének javításáról szóló, 2013. július 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2018. május 3-i (EU, Euratom) 2018/673 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló, 2018. július 13-i (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az európai választások értékeléséről szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0790),

–  tekintettel az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról, valamint a 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat és az e határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2022. május 3-i álláspontjára(6),

–  tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz 2022. szeptember 15-én elfogadott európai parlamenti módosításokra(7),

–  tekintettel a politikai reklám átláthatóságáról és targetálásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz 2023. február 2-én elfogadott európai parlamenti módosításokra(8),

–  tekintettel a parlamentarizmusról, az európai polgárságról és a demokráciáról szóló, 2023. szeptember 14-i állásfoglalására(9)

–  tekintettel az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2023. szeptember 22-i (EU) 2023/2061 európai tanácsi határozatra(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0332/2023),

A.  mivel a 2019-es európai parlamenti választásokon az elmúlt 20 évben a legmagasabb, 50,66%-os részvételi arányt mértek (2014-hez képest nyolc százalékpontos növekedés), ami arra utaló pozitív jel, hogy az európai polgárok egyre inkább érdeklődnek az uniós szintű fejlemények iránt, és úgy érzik, hogy az uniós jogszabályok hatással vannak mindennapi életükre; mivel 19 tagállam számolt be növekvő nemzeti részvételi arányról, és 2014-hez képest jelentős növekedést regisztráltak Lengyelországban, Romániában, Spanyolországban, Ausztriában, Magyarországon, Németországban, Szlovákiában és Csehországban;

B.  mivel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló 2018. évi tanácsi határozat olyan pozitív változtatásokat tartalmazott, mint például az európai politikai pártok logóinak az európai parlamenti választásokra vonatkozó szavazásokon való feltüntetése; mivel a határozatot még valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell; mivel az Európai Parlament által 2022. május 3-án javasolt európai választási jog jelentős előrelépéseket tartalmaz (beleértve az uniós szintű választókerületeket), kezelné a 27 különböző választási rendszer jelenlegi széttagoltságát, valamint korszerűbbé és egységesebbé tenné a választási szabályokat az EU-n belül;

C.  mivel a csúcsjelöltállítás fellendítené az európai közéleti vitát, és tovább erősítenék az európai politikai pártok szerepét;

D.  mivel a 2019-es választások eredményeként nem került megválasztásra a Bizottság elnöke a csúcsjelöltállítási eljárás által; mivel az európai választási jog reformjának hiánya további akadályt gördített a csúcsjelöltállítási eljárás sikeres végrehajtása elé; mivel a csúcsjelöltállítási eljárás végrehajtásának elmulasztása számos szavazóban csalódást keltett és csökkentette az eljárásba vetett bizalmat; mivel mindenképp el kell kerülni, hogy a 2024-es európai választások e téren csalódást okozzanak; mivel a Bizottság elnökének megválasztása az Európai Parlament képviselői többségének támogatásától függ;

E.  mivel a csúcsjelöltállítási eljárás hatékony végrehajtásához a Parlamentnek képesnek kell lennie arra, hogy az Európai Tanács javaslata előtt közös jelöltet nevezzen meg a Bizottság elnöki tisztségére;

F.  mivel számos tagállam még mindig nem kezelte megfelelő módon a fennálló akadályokat és nem hozott megfelelő intézkedéseket a fogyatékossággal élő személyek szavazásának megkönnyítése érdekében, így akadályozva e polgároknak a demokratikus folyamatokban való érdemi részvételét és képviseletét;

G.  mivel a mobilis polgároknak a Szerződések által biztosított európai parlamenti választásokon való választójogának teljes körű gyakorlása előtt még mindig a demokratikus részvétel olyan indokolatlan akadályai állnak, mint a vonatkozó feltételek és szabályok ismeretének hiánya; mivel a Bizottság jogalkotási javaslatot nyújtott be ezen aggályok némelyikének kezelésére;

H.  mivel az európai választásokkal kapcsolatos politikai kampányok jellege a tagállamokban igen gyakran nem kellőképp „európai”, és inkább tisztán nemzeti, regionális és helyi jellegű politikai viták jellemzik őket; mivel a politikai pártok és a jelöltek felelőssége, hogy megfelelően tájékoztassák a polgárokat az uniós szintű politikai kihívásokról;

Az európai demokrácia megerősítése a 2024-es választásokon

1.  üdvözli a 2019. évi európai választásokon való magasabb részvételi arányt, és arra törekszik, hogy a 2024-es európai választásokon azt tovább növelje; hangsúlyozza a választásokon való részvétel növelésének fontosságát; megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a mobilis polgárok részvételi arányának növelésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem tett előrelépést az Európai Parlament által 2022. május 3-án elfogadott új európai választási jog elfogadása terén; kéri ennek a Tanács általi gyors elfogadását; elvárja, hogy a Tanács a Parlament javaslatának egésze tekintetében konszenzuson alapuló kompromisszumra jusson;

2.  hangsúlyozza az európai politikai pártok és az érdekelt társadalmi csoportok hozzájárulásának fontosságát az európai közpolitikai kérdésekről folytatott vitákhoz és az európai politikai tudatosság kialakításához; sajnálja azonban, hogy a jelenlegi uniós és nemzeti szabályozási keretekből fakadó korlátozások megakadályozzák az európai politikai pártokat abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek az európai választási kampányokban; ösztönzi az európai politikai pártokat, hogy maguk bonyolítsák le saját európai választási kampányaikat; felszólítja a nemzeti és európai politikai pártokat, valamint adott esetben a tagállamokat, hogy:

3.  támogatja a Politikai Pártok és Politikai Alapítványok Hatósága által kidolgozott, kampánnyal kapcsolatos európai cselekvési tervet (E-CAP), különösen a csúcsjelöltek és az európai politikai pártok láthatóságát illetően; hangsúlyozza az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatósága által a polgárok tájékoztatásában végzett munka fontosságát;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság elnökének megválasztására vonatkozó csúcsjelöltállítási eljárást nem vezették be a 2019-es európai választásokon; sajnálja továbbá, hogy az európai demokrácia megerősítése iránt elkötelezett Európai Tanács és Európai Bizottság 2019 óta nem tett előrelépést e kérdésben; úgy véli, hogy egyértelmű és hiteles kapcsolatra van szükség a választók döntése és a Bizottság elnökének megválasztása között; felszólítja az európai politikai pártokat, a nemzeti politikai pártokat és a nemzeti kormányokat, hogy ennek biztosítása érdekében működjenek együtt a következő választásokon; rámutat, hogy a Bizottság elnökének megválasztása az Európai Parlament képviselői többségének támogatásától függ, mivel a választási eredményeket teljes mértékben figyelembe kell venni, amint azt a Lisszaboni Szerződés előirányozza;

5.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy szolgáljon bizonyossággal az európai polgárok számára a csúcsjelöltállítási eljárást illetően, és vessen véget a zárt ajtók mögött kötött megállapodások gyakorlatának; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy e célból kellő időben kezdje meg a konzultációkat a csúcsjelöltállítási eljárásnak az európai választások eredményének fényében történő végrehajtása érdekében;

6.  elvárja, hogy minden európai politikai párt kellő időben, a választás napja előtt legalább 12 héttel megnevezze jelöltjét a Bizottság elnöki tisztségére;

7.  felszólít egy a csúcsjelöltállítási eljárásról szóló intézményközi megállapodás létrehozására a Parlament és az Európai Tanács között az EUSZ 17. cikkének (7) bekezdése keretében; felkéri a Európai Parlament elnökét, hogy haladéktalanul kezdje meg az előkészületeket egy ilyen megállapodás megvalósításához; úgy véli, hogy az európai politikai pártok csúcsjelöltjeinek és elnökeinek és azok parlamenti képviselőcsoportjainak a 2024-es európai választásokat követően azonnal tárgyalásokat kell folytatniuk, hogy az Európai Parlament nevében megállapodjanak egy közös jelöltről az Európai Bizottság elnökének tisztségére, mielőtt az Európai Tanács megteszi a maga javaslatát;

8.  úgy véli, hogy azon európai politikai párt csúcsjelöltjének, amely az európai parlamenti választásokon a képviselői helyek többségét megszerezte, elsőként a legnagyobb többséggel rendelkező közös jelölt meghatározására irányuló tárgyalásokat kell vezetnie, amit szükség esetén további csúcsjelöltek meghatározása követ ebben az erőfeszítésben aszerint, hogy európai parlamenti pártjaik milyen arányt képviselnek az általuk szerzett képviselői helyek tekintetében; javasolja, hogy az Európai Parlament elnöke szükség esetén álljon rendelkezésre e folyamat irányítására;

9.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament elnökének előjoga lesz, hogy közölje az Európai Tanáccsal az Európai Bizottság elnöki tisztségére pályázó közös parlamenti jelölt nevét;

10.  javasolja, hogy az Európai Bizottság elnöki tisztségére pályázó közös európai parlamenti jelölt hiányában az Európai Tanács elnöke folytasson konzultációt az Európai Parlament elnökével, a csúcsjelöltekkel, valamint az európai politikai pártok és azok parlamenti csoportjainak elnökeivel, mielőtt az Európai Tanács javaslatot terjesztene az Európai Parlament elé;

11.  e célból úgy véli, hogy az Európai Tanácsnak javaslatával meg kell várnia, hogy az Európai Parlament az EUSZ 17. cikkének (7) bekezdésében említett megfelelő konzultációkkal és a lojális együttműködés elvével összhangban közös jelöltet állítson az Európai Bizottság elnöki tisztségére;

12.  emlékeztet az Európai Parlament azon előjogára, hogy megválassza saját elnökét;

13.  elvárja, hogy az európai politikai pártok és a parlamenti képviselőcsoportok kössenek „jogalkotói megállapodást” a 2024–2029-es jogalkotási időszakra annak érdekében, hogy a Bizottság kinevezése előtt a Parlamentben biztosított legyen a munkaprogram alapjául szolgáló többség, és garantálják az európai szavazók számára a választások koherens nyomon követését; a Parlament többségi támogatásának megszerzése érdekében minden az Európai Bizottság elnöki tisztségére jelölt személynek alá kell írnia ezt a „jogalkotói megállapodást”; megjegyzi, hogy egy ilyen megállapodás végrehajtásához elengedhetetlen a széles körű politikai támogatás;

14.  úgy véli, hogy egy közös európai választási nap bevezetése egységesebb páneurópai választást eredményezne;

15.  emlékeztet a Szerződések által a Parlamentre ruházott felelősségre a politikai felügyelet tekintetében; hangsúlyozza, hogy a Bizottság Parlamenttel szembeni elszámoltathatósága a belső demokratikus ellenőrzés fontos elve; emlékeztet arra, hogy a biztosjelöltek és a biztosi testület meghallgatása kritikus lépést jelent az uniós döntéshozatali folyamat további demokratizálódása felé, és egyre fontosabb eszközévé válik a Parlament fokozottabb szerepvállalásának az uniós szintű menetrend meghatározásában;

A polgárok részvétele és szavazati joga

16.  alapvető fontosságúnak tartja annak garantálását, hogy az aktív és passzív választójoggal rendelkező valamennyi uniós polgár, többek között a mobilis uniós polgárok, a fogyatékossággal élő polgárok és a hajléktalan polgárok is gyakorolhassák e jogot;

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy garantálják a választások hozzáférhetőségét olyan intézkedések bevezetésével, amelyek célja az információkhoz való hozzáférés és a hozzáférhető szavazási szabályok, például olyan támogató technológiák, formátumok és technikák használatának biztosítása, mint a Braille-írás, a QR-kódok, a nagybetűs nyomtatás, a hangalapú információk, a tapintható írásrendszerek, a könnyen olvasható információk és a jelnyelvi kommunikáció; úgy véli, hogy a figyelemfelkeltő kampányok kulcsfontosságúak a részvételi arány növeléséhez, és felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben tegyenek meg minden erőfeszítést, és vonják be a civil társadalmi szervezeteket is;

18.  úgy véli, hogy a választási kampányról szóló információkhoz való hozzáférés szükséges feltétel a polgárok választási részvételének növeléséhez; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék arra nemzeti médiájukat, hogy a választásokról oly módon tájékoztassák az európai polgárokat, hogy azok – a vidéki területeken is – gyakorolhassák választójogukat és tudatában legyenek döntésük európai dimenziójának;

19.  úgy véli, hogy a Parlament intézményi tájékoztató kampánya – civil társadalmi szervezetekkel való együttműködésben – hozzájárul az európai közpolitikai kérdésekről folytatott vitához és a parlamenti demokráciával kapcsolatos európai politikai tudatosság kialakításához, és támogató szerepet tölt be a valamennyi európai politikai párt által folytatott választási kampányban; üdvözli az EU valamennyi intézménye által e tekintetben tett összehangolt erőfeszítéseket;

20.  megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy tegyék lehetővé valamennyi harmadik országban élő vagy dolgozó uniós polgár számára a jogot, hogy az európai parlamenti választásokon leadhassa szavazatát; felkéri a tagállamokat, hogy az Európai Parlamenttel és az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködve tájékoztassák a harmadik országokban élő uniós polgárokat az európai választásokról, és segítsék elő a választási részvételüket; elszólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ösztönözze a tagállamok külügyminisztereit arra, hogy osszák meg egymással a tájékoztató kampányokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokat, és könnyítsék meg a külföldről történő szavazást – többek között akadálymentes szavazóhelyiségek létrehozásával az EU-n kívül –, valamint a levélszavazás vagy a távszavazás egyéb formáinak alkalmazását;

21.  sajnálja, hogy mivel a Tanácsban nem történt előrelépés az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslattal kapcsolatban, a Bizottság és a Parlament által javasolt újítások nem lépnek hatályba a 2024-es választások előtt kellő időben;

22.  ösztönzi a levélszavazás bevezetését annak biztosítása érdekében, hogy a választások napján a szavazóhelyiségekbe való eljutás kivitelezhetetlensége ne akadályozza az uniós polgárokat szavazati joguk gyakorlásában; támogatja továbbá a szavazást megkönnyítő kiegészítő eszközök bevezetését, mint például az előzetes fizikai szavazást és a meghatalmazott útján történő szavazást, valamint az elektronikus és online szavazást;

23.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú elem a választásokon való képviselet javítása szempontjából; üdvözli a 2019-es európai választásokat követően a nemek szempontjából kiegyensúlyozott Parlament irányába tett előrelépést, de hangsúlyozza a nők képviseletének szintjét illetően fennálló tagállami különbségeket; e tekintetben ösztönzi a Parlament által 2022. május 3-án az új európai választási joggal kapcsolatban elfogadott rendelkezések végrehajtását;

24.  úgy véli, hogy a tagállamoknak fontolóra kell venniük a választójogi korhatárnak és a jelöltként való indulás alsó korhatárának az összehangolását és csökkentését a választási jogra irányuló javaslatban és az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseiben foglaltaknak megfelelően;

Intézményi reziliencia

25.  úgy véli, hogy a dezinformáció és a külföldi beavatkozás súlyos támadások a választási eljárás integritása és az európai demokrácia ellen; hangsúlyozza, hogy a digitális platformok alapvető szerepet játszanak a dezinformáció elleni küzdelemben;

26.  elismeri az uniós intézmények által a dezinformáció és a külföldi beavatkozás elleni fellépés érdekében tett erőfeszítéseket, például a dezinformáció visszaszorítását célzó 2022. évi gyakorlati kódexet és a sürgősségi riasztórendszert; hangsúlyozza azonban, hogy jelentősebb biztosítékokra és intézkedésekre van szükség a dezinformációval, valamint a választási folyamatba való belső és külső beavatkozással szemben; vállalja, hogy fokozza az Európai Parlamenten belüli külföldi beavatkozási kísérletek elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit;

27.  felhívja a figyelmet az európai politikai pártokról és alapítványokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, folyamatban lévő intézményközi tárgyalásokra; felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy az intézményközi tárgyalásokat az őszinte együttműködés szellemében folytassák; üdvözli a társjogalkotók által elért megállapodást a politikai reklám átláthatóságáról és targetálásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletről; üdvözli egyes rendelkezéseinek, például a megkülönböztetésmentességről szóló rendelkezéseknek a 2024-es választások előtti végrehajthatóságát; felszólítja a tagállamokat, hogy hatálybalépésüket követően maradéktalanul hajtsák végre a rendelet egyéb rendelkezéseit;

28.  emlékeztet arra, hogy a Parlament elfogadott egy olyan állásfoglalást, illetve jelenleg olyan javaslatokon dolgozik, amelyek célja a Szerződések módosítása, többek között az EU demokratikus legitimitásának növelése, valamint az Európa jövőjéről szóló konferencia által elfogadott javaslatok megfelelő nyomon követése; megjegyzi, hogy a 2024-es választások egyedülálló alkalmat kínálnak arra, hogy a Parlament által a Szerződések reformjára tett javaslatok alapján EU-szerte vita induljon az Unió reformjáról; felszólítja az Európai Tanácsot, hogy a javaslatok Parlament általi elfogadását követően késedelem nélkül foglaljon állást egy konvent megtartásáról; ezzel összefüggésben megismétli, hogy támogatja a Szerződések reformját;

29.  kéri a Szerződések reformját; sürgeti a Tanácsot és végső soron az Európai Tanácsot, hogy tegyen lépéseket az EUSZ 48. cikkének alkalmazására irányuló javaslata alapján egy egyezmény létrehozására, ;

30.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a választók választási folyamatokba vetett bizalmát annak biztosítása által, hogy minden választás szabad és tisztességes legyen; e tekintetben megjegyzi, hogy 2023. november 6. és 9. között az EBESZ négy tagállamban teljesített igényfelmérő missziót, hogy megvizsgálja az európai választásokat megfigyelő misszió előkészítését; javasolja a Tanács elnökségének, hogy ösztönözze a tagállamokat az EBESZ-nek szóló meghívó levelek küldésére az európai választások EBESZ általi megfigyelése, és e lehetőség teljes mértékű kihasználása céljából;

31.  felkéri Alkotmányügyi Bizottságát annak kivizsgálására, hogy ezen állásfoglalás egyes rendelkezéseit és ajánlásait be lehet-e építeni a Parlament eljárási szabályzatába;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 329., 1993.12.30., 34. o. (2) HL C 75., 2016.2.26., 109. o. (3) HL L 114. I, 2018.5.4., 1. o. (4) HL L 178., 2018.7.16., 1. o. (5) HL C 425., 2021.10.20., 98. o. (6) HL C 465., 2022.12.6., 171. o. (7) HL C 125., 2023.4.5., 485. o. (8) HL C 267., 2023.7.28., 36. o. (9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0330. (10) HL L 238., 2023.9.27., 114. o.

Az Európai Parlament 2023. december 12-i állásfoglalása a kis méretű moduláris reaktorokról (2023/2109(INI))

P9_TA(2023)0456 A9-0408/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

–  tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2023. március 16-i bizottsági javaslatra (COM(2023)0160),

–  tekintettel a nettó zéró technológiai termékek európai gyártási ökoszisztémájának megerősítését célzó intézkedési keret létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2023. március 16-i bizottsági javaslatra (a nettó zéró iparról szóló jogszabály) (COM(2023)0161),

–  tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), amelynek felülvizsgálata jelenleg folyik,

–  tekintettel a villamos energia belső piacáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), amelynek felülvizsgálata jelenleg folyik,

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), amelynek felülvizsgálata jelenleg folyik,

–  tekintettel a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/941 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) (taxonómiai rendelet),

–  tekintettel a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az innovációs alap működése tekintetében való kiegészítéséről szóló, 2019. február 26-i (EU) 2019/856 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),

–  tekintettel az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek egyes energiaágazatbeli gazdasági tevékenységek tekintetében, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az ezekre a gazdasági tevékenységekre vonatkozó különös közzétételek tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. március 9-i (EU) 2022/1214 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendeletre(7) (az éghajlatról szóló kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktus),

–  tekintettel a 2014. július 8-i 2014/87/Euratom tanácsi irányelvvel módosított, a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról(8) szóló, 2009. június 25-i 2009/71/Euratom tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról szóló, 2011. július 19-i 2011/70/Euratom tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel az ionizáló sugárzás miatti sugárterhelésből származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 89/618/Euratom, a 90/641/Euratom, a 96/29/Euratom, a 97/43/Euratom és a 2003/122/Euratom irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 5-i 2013/59/Euratom tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel „A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv: a nulla nettó kibocsátás kora” című, 2023. február 1-jei bizottsági közleményre (COM(2023)0062),

–  tekintettel a „REPowerEU-terv” című, 2022. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2022)0230),

–  tekintettel „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0102),

–  tekintettel „A nukleáris indikatív programról az Euratom-Szerződés 40. cikke értelmében – végleges” című, 2017. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2017)0237), valamint az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az energiarendszerek integrációjára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az energiatárolással kapcsolatos átfogó európai megközelítésről szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban” című, 2019. március 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

–  tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Nukleáris Energia Fórum 2022. évi következtetéseire,

–  tekintettel a nukleáris szövetség 2023. május 16-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság által 2021. június 29-én szervezett, a kis moduláris reaktorokról szóló első uniós műhelytalálkozó eredményeként megfogalmazott, az európai kis moduláris reaktorokkal kapcsolatos partnerségre irányuló javaslatra,

–  tekintettel a Bizottság 2022. március 15-én tartott magas szintű nukleáris kerekasztalára,

–  tekintettel a „Kis moduláris reaktorok az Unióban 2030: kutatás és innováció, oktatás és képzés” című, 2023. április 4-i bizottsági nyilatkozatra,

–  tekintettel az Energiaügyi Főigazgatóság „Benchmarking of nuclear technical requirements against WENRA safety reference levels, EU regulatory framework and IAEA standards” [A nukleáris műszaki követelmények összehasonlító értékelése a WENRA biztonsági referenciaszintjei, az uniós szabályozási keret és a NAÜ-szabványok alapján] című, 2019. október 9-i jelentésére(17),

–  tekintettel a nukleáris kutatásra és képzésre vonatkozó 2023–2025. évi Euratom-munkaprogramra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0408/2023),

A.  mivel az EU részes fele a Párizsi Megállapodásnak, és kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és legkésőbb 2050-re eléri az klímasemlegességet;

B.  mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség „új politikák” forgatókönyve szerint 2040-re a világ energiaigénye várhatóan 30%-kal nő; mivel az Energia Világtanács „World Energy Scenarios” [A világ energetikai forgatókönyvei] című jelentése szerint 2060-ra a villamosenergia-kereslet megduplázódhat;

C.  mivel az EU-ban a villamosenergia-kereslet növekedése várható;

D.  mivel a Bizottság szerint az EU-nak meg kell kétszereznie villamosenergia-termelését annak érdekében, hogy a zöld átállás fényében villamosítsa az olyan ágazatokat, mint a fűtés, a hűtés és a közlekedés;

E.  mivel az EU-nak mérsékelnie kell az energiaellátással kapcsolatos külső függőséggel kapcsolatos kockázatait, többek között az atomerőművek fűtőanyag-ellátása tekintetében;

F.  mivel az EU-nak fejlesztenie kell stratégiai autonómiáját, fokoznia kell az ellátási lánc rezilienciáját és bizonyos fokú önellátást kell elérnie, különösen mivel Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja felszínre hozta Európa kitettségét ezeken a területeken;

G.  mivel az uniós energiaszerkezetnek és a jövőbeni villamosenergia-piacnak állandó, megbízható megújuló és szén-dioxid-mentes energiát kell biztosítania az EU ipara és polgárai számára;

H.  mivel az atomenergia olyan kibocsátásmentes technológia, amely nem vezet légszennyezéshez, és ezért a kis moduláris reaktorok hozzájárulhatnak az EU éghajlat-politikai és környezetvédelmi céljainak eléréséhez;

I.  mivel az atomenergia hozzájárulhat az energiabiztonság javításához Európában és különösen az azt használni szándékozó tagállamokban, tekintettel a viszonylag alacsony üzemanyag- és működési költségekre, valamint arra, hogy az atomenergia bizonyítottan képes stabil és megbízható alapterhelést biztosítani a villamosenergia-ellátásban;

J.  mivel az EU-nak az energiarendszer és annak a földhasználatra gyakorolt hatása modellezése során tovább kell vizsgálnia a villamos energiához kapcsolódó földhasználat-intenzitás és az életciklus-alapú ÜHG-kibocsátás közötti kapcsolatot;

K.  mivel a kis méretű moduláris reaktorok és a fejlett moduláris reaktorok innovatív fejlesztései nyomán ígéretes pálya rajzolódik ki az Unió energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérése felé, ugyanakkor tovább kell vizsgálni a kis méretű moduláris reaktorok által a villamosenergia-termelés és a hálózat stabilitása, a technológiai hő, a távfűtés és távhűtés, a hidrogéntermelés és a tengervíz-sótalanítás tekintetében kínált lehetőségeket;

L.  mivel a kis méretű moduláris reaktorok általában 10–300 MW teljesítményű atomreaktorok, amelyeket úgy terveztek, hogy azokat gyárakban, szabványosított moduláris formában lehessen megépíteni;

M.  mivel a kis méretű moduláris reaktorok számos előnye eredendően a kialakításukhoz (kis méretű és moduláris) kapcsolódik: integrált kialakítás, inherens biztonság, kisebb magkészletek, jobb modularizáció és gyárthatóság, fokozott rugalmasság; mivel a kisméretű moduláris reaktorok költség- és építési időmegtakarítást kínálnak, és a növekvő energiaigénynek megfelelően fokozatosan telepíthetők;

N.  mivel a kis méretű moduláris reaktorokról folytatott konkrét éghajlat- és energiapolitikai párbeszédek előmozdíthatják a legjobb gyakorlatokat és megoldásokat, új üzleti és együttműködési lehetőségeket teremthetnek, és segíthetik a tagállamoknak abban, hogy beazonosítsák és megvizsgálják a végrehajtás terén mutatkozó esetleges hiányosságokat; mivel ezek a párbeszédek hozzájárulhatnak a kis méretű moduláris reaktorok üzleti modelljének továbbfejlesztéséhez, és megoldásokkal szolgálhatnak az ipar dekarbonizálására;

O.  mivel további uniós erőfeszítéseket kell tenni annak értékelésére, hogy a kis méretű moduláris reaktorok a jövőben milyen mértékben járulnak majd hozzá az EU villamosenergia-ellátásának biztonságához, tekintettel rugalmas alapterhelési kapacitásukra;

P.  mivel a kis méretű moduláris reaktorok alacsonyabb kezdeti tőkebefektetést, nagyobb skálázhatóságot és rugalmasabb elhelyezést kínálhatnak a hagyományosabb nagyobb reaktorok befogadására alkalmatlan helyszínek számára, és ma már jobb biztonsági és védelmi jellemzőkkel rendelkeznek, felhasználják a meglévő nagy erőműreaktoroktól érkező visszajelzéseket, fenntarthatóbb a hulladékgazdálkodásuk, valamint kihasználják az új hűtőrendszerek és üzemanyagok potenciális előnyeit;

Q.  mivel a kis méretű moduláris reaktorok bevezetése elősegítheti a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és hozzájárulhat az EU globális versenyképességéhez ebben a gyorsan fejlődő technológiai szférában, ezzel Európát vonzó kontinenssé téve az ágazatba történő beruházások számára;

R.  mivel az EU versenytársai és kereskedelmi partnerei jelentős beruházásokat végeznek belföldön és külföldön, hogy vezető szerephez jussanak a következő generációs kis méretű moduláris reaktor-rendszerek területén; mivel a kis méretű moduláris reaktorok kutatásába és fejlesztésébe történő további beruházások döntő fontosságúak lehetnek az európai nukleáris ipar globális vezető szerepének visszaszerzése szempontjából, és előzetes tervezést igényelnek;

S.  mivel az EU-ban egyre nagyobb az érdeklődés a kis méretű moduláris reaktorok bevezetése iránt, és ezért a potenciális projektek korai szakaszától kezdve fontolóra kell venni az üzemanyagciklus szereplőinek teljes mértékű bevonását;

T.  mivel a Bizottság a kis méretű moduláris reaktorok 2030-ig történő bevezetéséről szóló, 2023. április 4-i nyilatkozatában üdvözölte az európai nukleáris ipar és tudományos közösség közös erőfeszítéseit a modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaság közös céljának elérése érdekében, és elismerte, hogy az atomenergia, és különösen a kis méretű moduláris reaktorok állománya a villamosenergia-termelésen túl is fontos szerepet játszhat, különösen ha a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordított jelentős összegek sikeres tervezési megoldásokhoz vezetnek;

U.  mivel a nukleáris szövetség 2023. május 16-i közös nyilatkozata szerint az atomenergia 2050-ig akár 150 GW beépített kapacitást is biztosíthat az EU számára, ezáltal közvetlenül és közvetve potenciálisan 450 000 – köztük 200 000 magasan képzett munkavállalót foglalkoztató – munkahelyet teremthet az EU-ban a következő 30 évben;

V.  mivel a Bizottság hangsúlyozta, hogy a tagállamokban nukleáris és sugárvédelmi szakértelemre van szükség a meglévő és jövőbeli atomerőművek, köztük a kis méretű moduláris reaktorok, valamint az ipari és orvosi alkalmazások és űrkutatási kezdeményezések biztonságának és védelmének biztosítása érdekében;

1.  üdvözli a Bizottságnak a kis méretű moduláris reaktorok 2030-ig történő bevezetéséről szóló nyilatkozatát, amely hangsúlyozza a kutatás, az innováció, az oktatás és a képzés szerepét az uniós kis méretű moduláris reaktorok biztonságában, valamint azt, hogy valamennyi ágazatnak hozzá kell járulnia az EU gazdaságának a klímasemlegesség, az energiabiztonság és a stratégiai autonómia elérése érdekében történő átalakításához;

2.  tudatában van, hogy az éghajlati válságot meg kell oldani; úgy véli, hogy az EU-nak a nettó zéró kibocsátású megoldások teljes körére kell összpontosítania annak érdekében, hogy fokozza esélyeit a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére, valamint hogy az ellátás biztonságának fokozása érdekében diverzifikálja energiatermelési kapacitását;

3.  hangsúlyozza, hogy fel kell tárni a kis méretű moduláris reaktorokban rejlő lehetőségeket, mivel megbízható, megfizethető és lekérhető villamosenergia-ellátást tudnának biztosítani az EU számára, lehetővé téve a tiszta villamos energia, hő és gőz biztos alapterhelésének biztosítását az ipar és a háztartások számára, beleértve esetlegesen a széntüzelésű erőművek utólagos átalakítását is; elismeri, hogy folyamatos kutatásra és fejlesztésre van szükség a kis méretű moduláris reaktorokat illetően e technológiák biztonságosságának, hatékonyságának és költséghatékonyságának biztosítása érdekében;

4.  felszólít a kis méretű moduláris reaktorok uniós bevezetésére vonatkozó átfogó stratégia kidolgozására a különböző régiók, köztük a távoli és ritkán lakott területek és az egyes gazdasági ágazatok sajátos igényeinek és körülményeinek figyelembevételével; úgy véli, hogy ennek a stratégiának meg kell teremtenie a tervezésre, az engedélyezésre és határidőkre, a szabályozásra és a biztonságra vonatkozó egyértelmű iránymutatások kidolgozásának feltételeit;

5.  elismeri a kis méretű moduláris reaktorok bevezetéséből eredő társadalmi-gazdasági hatásokat az EU-ban létrehozott, magas szakképzettséget igénylő munkahelyek és magas hozzáadott értékű vállalatok tekintetében;

6.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak előmozdítására, hogy az emberek jobban megismerjék és megértsék a kis méretű moduláris reaktorok potenciális előnyeit, és biztosítsák az átlátható és inkluzív döntéshozatali folyamatokat ezen a területen;

Az EU mint a kis méretű moduláris reaktorok jelentős potenciális piaca

7.  elismeri, hogy a nukleáris fűtőanyagok európai ellátási lánca stratégiai érték, és hogy fontos szerepet fog játszani az újgenerációs reaktortechnológia fejlődésének támogatásában.

8.  ösztönzi a kis méretű moduláris reaktorok lehetséges felhasználási lehetőségeinek feltárását az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogéntermelésben, mind az iparban való közvetlen felhasználást, mind pedig a fenntartható szintetikus üzemanyagok előállítását illetően; emlékeztet arra, hogy hatalmas mennyiségű új villamosenergia-kapacitásra van szükség az európai ipar dekarbonizációjához szükséges hidrogéntermelés várható volumenének biztosításához, figyelembe véve a hidrogén iránti kereslet előre jelzett globális növekedését;

9.  elismeri a kis méretű moduláris reaktorok potenciális szerepét a technológiai célú hő- és gőztermelésben, különösen a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző iparágak esetében;

10.  ösztönzi a távfűtést és távhűtést biztosító kis méretű moduláris reaktorok potenciáljának feltárását ott, ahol más tiszta energiaforrások nem állnak rendelkezésre; emlékeztet arra, hogy a fűtés és hűtés az EU teljes energiafogyasztásának mintegy felét teszi ki, amelynek nagy részét még mindig fosszilis tüzelőanyagokkal fedezik; elismeri, hogy a kis méretű moduláris reaktorok képesek lehetnek zéró kibocsátású, alacsony hőmérsékletű hőt biztosítani a távfűtési rendszerek számára; megjegyzi, hogy a kis méretű moduláris reaktorok úgy is megtervezhetők, hogy csak hőt termeljenek, és ezért alacsonyabb hőfokon és nyomáson is tudnak üzemelni;

11.  elismeri a kis méretű moduláris reaktorok potenciálját a tengervíz versenyképes és fenntartható sótalanítása tekintetében;

12.  elismeri a kis méretű moduláris reaktorok potenciális előnyeit az villamosáram-termelés növelése és a hálózatok stabilitásának javítása szempontjából;

Globális verseny az elsőségért a kis méretű moduláris reaktorok jövőbeli piacán

13.  hangsúlyozza, hogy egyelőre csak Oroszországban és Kínában üzemelnek kis méretű moduláris reaktorok, ugyanakkor 18 országban több mint 80 kis méretű moduláris reaktor tart a fejlesztés és a létesítés különböző szakaszaiban; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fenn kell tartania technológiai vezető szerepét a kis méretű moduláris reaktorok jövőbeli piacán; hangsúlyozza, hogy a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatban intenzív a verseny, és már indult sok kezdeményezés;

14.  hangsúlyozza, hogy az atomenergia az azt használó országokban szerepet játszik a teljes energiarendszer kiegyensúlyozásában, a nem uniós országoktól való függőség korlátozásában, valamint az energiabiztonság és a stabil energiaárak elérésében;

15.  elismeri, hogy az EU már most is magas szintű szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezik a nukleáris technológiák terén, amelyek felhasználhatók a kis méretű moduláris reaktorok fejlesztésére és alkalmazására; megjegyzi, hogy az üzemanyagciklus további kiigazítást igényel, azzal a végső céllal, hogy olyan ellátási láncot alakítsanak ki a kis méretű moduláris reaktorok előállítása számára, amely a legnagyobb hozzáadott értéket teremtheti Európában;

16.  fenntartja, hogy a kis méretű moduláris reaktorok a hagyományos nukleáris ágazaton túl további ipari lehetőségeket teremthetnek, és lehetőségeket teremthetnek új szereplők számára a nukleáris ellátási láncba való belépésre, ezáltal erősítve az EU versenyképességét számos gazdasági ágazatban;

17.  elismeri, hogy a kis méretű moduláris reaktorok európai energiafüggetlenséghez való hozzájárulásának mértéke nagymértékben függ attól, hogy értékláncuk európai területen található-e; hangsúlyozza, hogy egy uniós értéklánc az e technológiával kapcsolatos készségeket és know-how-t is fejleszteni fogja; ezért európai preferenciát kér a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos jövőbeli közbeszerzések során;

Partnerség a kis méretű moduláris reaktorok terén

18.  elismeri, hogy energiaszerkezetében egyre több tagállam számol az atomenergiával, ezért szükség van az erőfeszítések összehangolására, valamint rámutat arra a lehetőségre, hogy ezek a tagállamok közösen fejleszthetnek ki egy európai kis méretű moduláris reaktort;

19.  üdvözli a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos, együttműködési rendszer formáját öltő európai partnerség létrehozását, amely magában foglalja az ágazati érdekelteket, a kutatási és technológiai szervezeteket, az érdekelt ügyfeleket, az európai szabályozókat és a Bizottságot;

20.  megjegyzi, hogy a nukleáris szövetség felkérte a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos előpartnerséget, és alakítsa azt teljes partnerséggé;

Kiigazított szakpolitikai és szabályozási keret: technológiasemlegesség

21.  elismeri, hogy a kis méretű moduláris reaktorok uniós fejlődésének alapvető feltétele a kedvező és technológiasemleges politika, valamint a stabil, hosszú távú szabályozási keret meglétének biztosítása, amely különböző tisztaenergia-technológiákat vesz figyelembe, és foglalkozik a nukleáris biztonság kérdéseivel; hangsúlyozza, hogy kiszámítható jogi keretre van szükség, amely a kis méretű moduláris reaktorok teljes élettartama alatt biztosítja a befektetői biztonságot;

22.  megjegyzi, hogy a kis méretű moduláris reaktoroknak jelenleg nincs egységes piaca, tekintettel az atomenergia-technológiával kapcsolatos nemzeti érzékenységekre és arra, hogy sok ország védeni kívánja a saját iparágait; elismeri, hogy ahhoz, hogy a kis méretű moduláris reaktorok kihasználhassák az esetleges méretgazdaságosság előnyeit, egységes engedélyezési keretet kellene létrehozni;

23.  elismeri, hogy az energiapiacok hosszú távú kiszámíthatóságának biztosítása és a jövőbeni beruházások ösztönzése érdekében megfelelő szerződéses és pénzügyi mechanizmusok, például kétoldalú hosszú távú szerződések és különbözeti szerződések végrehajtására van szükség;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen célzott uniós ipari stratégiát a kis méretű moduláris reaktorokra vonatkozóan, amely a hatékony engedélyezési eljárásokra, a finanszírozáshoz való hozzájutásra és a stabil ellátási láncokra helyezi a hangsúlyt, azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék a kis méretű moduláris reaktorok hazai technológiáinak bevezetését, és felhívják a figyelmet a kis méretű moduláris reaktorokra;

25.  elismeri, hogy meg kell védeni a kis méretű moduláris reaktorok működéséhez szükséges információtechnológiai rendszerek sebezhetőségét, tekintettel a kibertámadások kockázatára; hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonságot az általános nukleáris biztonság alapvető részének kell tekinteni;

Piaci integráció és kiépítés

26.  hangsúlyozza a proaktív előrejelzés, az innováció és az alkalmazkodás fontosságát a kis méretű moduláris reaktorok tervezői üzemanyagciklussal és hulladékgazdálkodással kapcsolatos elvárásainak való hatékony megfelelés érdekében, beleértve az arra irányuló előkészítő munkát is, hogy a kis méretű moduláris reaktorok bevezetése előtt biztosítsák az üzemanyagciklus első szakaszára vonatkozó konkrét követelmények alkalmazhatóságát;

27.  hangsúlyozza, hogy az első és végső szakasszal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó döntéseket a fejlesztési szakasz korai időszakában kell meghozni az üzemanyagciklus iparának aktív részvételével az új koncepciók optimalizálása és validálása érdekében, előtérbe helyezve az életciklus alatti működési költségeket és a hosszú távú ellátásbiztonságot, valamint a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozó programokat; megjegyzi, hogy az üzemanyagciklus szereplőinek korai bevonása kulcsfontosságú a kis méretű moduláris reaktorok könnyebb és gyorsabb kereskedelmi hasznosításának lehetővé tételéhez;

28.  hangsúlyozza, hogy az állami hatóságok által a kis méretű moduláris reaktorok ellátási lánca versenyképességének biztosítása érdekében nyújtott egyértelmű támogatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a szolgáltatók hosszú távra tervezhessenek, és felgyorsíthassák projektjeiket, és ezáltal kihasználják a piaci lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy gyors engedélyezési eljárásokra van szükség, amikor a kis méretű moduláris reaktorok piackészek; ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kis méretű moduláris reaktorok bevezetésére vonatkozó engedélyezési eljárások felgyorsításának módjait;

A kis méretű moduláris reaktorok engedélyezési rendszereinek harmonizációja

29.  hangsúlyozza, hogy a kis méretű moduláris reaktorok sikeréhez kulcsfontosságú tényező a sorozatgyártás, amely lehetővé tenné a gyártók számára a folyamataik javítását, valamint a költségek és a gyártási idő csökkentését;

30.  felszólít a nemzeti nukleáris biztonsági szabályozó hatóságok együttműködésének felgyorsítására annak érdekében, hogy általánosan elfogadott biztonsági értékelések alapján harmonizálni lehessen az előzetes engedélyezési folyamatot, és szabványosítani lehessen a kis méretű moduláris reaktorok kialakítását; elismeri, hogy a kis méretű moduláris reaktorok modelljeinek szabványos kialakítása előfeltétele a kereskedelmi léptékű sikeres bevezetésüknek, és hogy meg kell szüntetni az uniós tagállamok eltérő szabályozási megközelítéseit;

31.  üdvözli a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos konkrét tervek kidolgozására irányuló nemzetközi kezdeményezéseket; fenntartja, hogy a kis méretű moduláris reaktorok közös tervezési felülvizsgálata felgyorsíthatja az engedélyezési folyamatot a nukleáris biztonság és védelem veszélyeztetése nélkül;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon proaktív szerepet a tagállamok közötti „szabályozási szövetségek” létrehozásában és támogatásában, szükség esetén nemzetközi szervezetekkel együttműködve; úgy véli, hogy az egyik cél az lenne, hogy nagyobb fokú egyenértékűséget biztosítsanak a kis méretű moduláris reaktorok engedélyezési eljárásai tekintetében;

33.  ösztönzi a szabályozó szerveket és a nemzeti hatóságokat, hogy továbbra is teremtsék meg a feltételeket a kis méretű moduláris reaktorok engedélyezési folyamatának egyszerűsítéséhez és harmonizálásához az Unióban; úgy véli, hogy az EU-nak stratégiai érdeke, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokat arra ösztönözze, hogy fogadjanak el technológiai szempontból inkluzív, teljesítményalapú és kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra épülő engedélyezési folyamatokat, amelyek egyszerűsíthetik a biztonsági értékeléseket, csökkenthetik a szabályozásból eredő terheket, növelhetik a biztonságot, mérsékelhetik a költségeket és elősegíthetik az innovációt;

A kis méretű moduláris reaktorok belföldi előállításához nyújtott pénzügyi támogatás

34.  elismeri, hogy megfelelően vizsgálni és azonosítani kell a kis méretű moduláris reaktorok európai előállítása finanszírozásának, valamint a kapcsolódó ellátási lánc fejlesztésének és támogatásának valamennyi lehetséges alternatíváját; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a kis méretű moduláris reaktorok létesítésére rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat, és amennyiben szükségesnek tartják, készítsenek tervet a finanszírozási hiány kezelésére;

35.  hangsúlyozza, hogy a kis méretű moduláris reaktorok belföldi előállítása magas tőkeköltséggel jár, amelyet számos eszközzel elő lehet segíteni, így például magánberuházásokkal, nemzeti támogatásokkal, európai alapokkal és az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott hitelekkel; megjegyzi, hogy ez szükségessé tenné, hogy az EBB az energiahitel-nyújtási politikáját az uniós taxonómiához igazítsa, a kis méretű moduláris reaktorok előállításába történő beruházások teljes mértékű támogatása érdekében;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a tagállamok miként fordíthatnák valamennyi elérhető támogatást vagy az Igazságos Átmeneti Alaphoz tartozó pénzeszközöket a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés finanszírozására;

37.  elismeri, hogy a maghasadási és a fúziósatomenergia-technológiákat, köztük a nukleáris üzemanyagciklus technológiákat fel kell venni a „nettó zéró” iparról szóló jogszabály szerinti nettó zéró kibocsátású technológiák jegyzékébe, mivel jelenleg a Stratégiai Technológiák Európai Platformja (STEP) keretében támogathatók, a jövőben pedig hasonló eszközök keretében potenciálisan támogathatók;

38.  üdvözli, hogy az Euratom kutatási és képzési programja jelenleg is finanszíroz a kis méretű moduláris reaktorok és a fejlett moduláris reaktorok technológiái biztonságával és engedélyezésével kapcsolatos kutatási projekteket; hangsúlyozza, hogy sürgősen összehangoltabb és célzottabb finanszírozásra van szükség ahhoz, hogy az EU versenyképes maradjon a kis méretű moduláris reaktorok iparának fejlesztése terén, ideértve a hulladékgazdálkodás és az üzemanyag-újrafeldolgozási kapacitások javítását is;

39.  javasolja, hogy mérlegeljék a kis méretű moduláris reaktorok uniós finanszírozáshoz való inkluzív hozzáférését az Euratom finanszírozási rendszerén túl;

40.  kéri a kis méretű moduláris reaktorok célzott európai struktúrájának létrehozását, például egy új közös vállalkozás vagy a kis méretű moduláris reaktorok ipari szövetségének kialakítását, vagy egy közös európai érdeket szolgáló fontos projekt létrehozását kifejezetten a kis méretű moduláris reaktorok számára, amely a fejlett reaktorokra vonatkozó demonstrációs program kidolgozására irányulhatna;

41.  úgy véli, hogy európai pénzügyi támogatásra van szükség a kis méretű moduláris reaktorok megvalósíthatósági tanulmányainak elindításához; úgy véli, hogy a kis méretű moduláris reaktorok kialakulóban lévő ágazatának fejlesztése az EU-ban előnyös lehet a foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzései szempontjából azáltal, hogy potenciálisan előmozdítja a minőségi munkahelyek és szakmai gyakorlatok létrehozását, és elősegíti a munkavállalók átképzését vagy továbbképzését;

42.  aggodalmának ad hangot a kis méretű moduláris reaktorokra vonatkozó teljes költségvetés miatt, összevetve azt a gazdasági partnerek és versenytársak, különösen Kína, Oroszország és az Egyesült Államok által nyújtott nagylelkű támogatásokkal;

Az ellátási lánc és az üzemanyagciklus alkalmazkodása

43.  hangsúlyozza, hogy a robusztus, megfelelő kapacitású és megbízható uniós ellátási lánc kritikus fontosságú a kis méretű moduláris reaktorok gyártásának sikere szempontjából; emlékeztet arra, hogy az EU továbbra is az importált urántól függ, ami eredendő kockázatot jelent stratégiai szuverenitására és ellátásbiztonságára nézve;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen értékelést annak biztosítása érdekében, hogy a kis méretű moduláris reaktorok fejlesztését ne akadályozzák az ellátási lánc esetleges hiányosságai, és ennek megfelelően hajtson végre kiigazításokat;

45.  elismeri azon fő kihívások beazonosításának fontosságát, amelyek az értékláncnak a nagy reaktorokhoz képest a kis méretű moduláris reaktorok sajátos jellemzőihez való hozzáigazítása során merülnek fel, valamint azt, hogy konzultálni kell az energiapiac összes kulcsfontosságú köz- és magánszereplőjével;

46.  tudomásul veszi mind a kis méretű moduláris reaktorok ellátása érdekében az üzemanyagciklusban szükséges kiigazításokat, mind a további létesítményekkel kapcsolatos beruházási igényeket;

47.  ösztönzi az európai ipar arra irányuló erőfeszítéseit, hogy biztosítsa azoknak az új fűtőanyagtípusoknak az ellátását, amelyek szükségessé válhatnak az egyes kis méretű moduláris reaktorokhoz;

48.  hangsúlyozza, hogy a kis méretű moduláris reaktorok kialakításában a szabványosított berendezések és a magas minőségű ipari célú, kereskedelemben kapható alkatrészek alkalmazásának lehetősége nagymértékben hozzájárulhat az ellátási lánc és a kapcsolódó folyamatok optimalizálásához, ezáltal csökkentve a jóváhagyási időket;

Innováció, kutatás és fejlesztés

49.  elismeri, hogy olyan átfogó kutatási és fejlesztési (K+F) ütemtervet kell meghatározni, amely megfelel mind a piaci elvárásoknak, mind a biztonsági követelményeknek, továbbá a szükséges képzési és oktatási programok mellett meg kell határozni az ezen ütemterv végrehajtásához szükséges kísérleti infrastruktúrát;

50.  üdvözli, hogy az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) a Közös Kutatóközponttal (JRC) együttműködve megnyitja az EU kutatási infrastruktúráit, és támogatja az egyedülálló európai nukleáris kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférést;

51.  úgy véli, hogy a legmagasabb szintű biztonság és sugárvédelem fenntartása érdekében elengedhetetlen, hogy megmaradjon az új fűtőanyagoknak, anyagoknak és technológiáknak a fejlett kis méretű moduláris reaktorok teljes életciklusa alatti kipróbálása, vizsgálata és minősítése, a képzés és a humán kapacitásépítés, a tudás terjesztése, valamint a kutatás és az ipar közötti szakadék áthidalása iránti igény;

52.  üdvözli a Horizont Európa és a Digitális Európa program kezdeményezéseit, amelyek új előnyöket biztosítanak az additív gyártás, a digitális technológiák, a robotika és a mesterséges intelligencia terén, és hangsúlyozza, hogy ezeket a szinergiákat teljes körűen meg kell valósítani az Euratom-program és más uniós programok között;

53.  hangsúlyozza, hogy a K+F-nek nemcsak a könnyűvizes kis méretű moduláris reaktorok első generációjának igényeire kell összpontosítania, amelyet várhatóan a 2030-as évek elejére rácsatlakoztatnak a villamosenergia-hálózatra, hanem emellett támogatnia kell a negyedik generációs reaktortípusokat, az úgynevezett „fejlett moduláris reaktorokat” is;

54.  hangsúlyozza, hogy több uniós forrásra van szükség a kis méretű moduláris reaktorok kutatásához és fejlesztéséhez, ami pozitív társadalmi-gazdasági hatásokkal járhat az EU számára;

Készségek

55.  elismeri, hogy az értéklánc egészében finomítani kell a kulcsfontosságú nukleáris kivitelezési készségekre vonatkozó meglévő képzéseket, és ezeket össze kell hangolni a kis méretű moduláris reaktorok sajátos követelményeivel, ugyanakkor biztosítani kell a készséghiány megelőzését a tágabb értelemben vett nukleáris iparban, különösen azon készségek terén, amelyek iránt nagy kereslet mutatkozik;

56.  hangsúlyozza a stratégiai munkaerő-tervezés fontosságát, amelynek előretekintőnek és alkalmazkodóképesnek kell lennie, figyelembe véve a kis méretű moduláris reaktorok létesítésével kapcsolatos készségigények lehetséges változásait a szélesebb körű ellátási láncban;

Leszerelés és hulladékgazdálkodás

57.  elismeri az atomerőművek tulajdonosainak és engedélyeseinek a radioaktív hulladékok biztonságos kezelésével, tárolásával és ártalmatlanításával, valamint a kiégett fűtőelemek kezelésével kapcsolatos felelősségére vonatkozóan már bevezetett szabályokat;

58.  üdvözli a hulladék minimalizálásának lehetőségét a kis méretű moduláris reaktorok új technológiái tekintetében, különösen a hulladék mennyiségének és radiotoxicitásának csökkentése révén; támogatja a nukleáris hulladék kezelésére, újrafeldolgozására és újrafelhasználására irányuló legújabb K+F-erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy az újrafelhasználás kiemelt jelentőségű az ellátás stabilitása szempontjából;

59.  felszólít az innovatív technológiák fejlesztőinek támogatásán alapuló, a nukleáris üzemanyagciklus lezárására vonatkozó külön stratégia létrehozására;

60.  megjegyzi, hogy a Közös Kutatóközpont szerint a nagy aktivitású radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek tekintetében széles körű egyetértés van a tudományos, technológiai és szabályozói közösségek között abban, hogy a mélységi geológiai tárolókban történő végleges elhelyezés a leghatékonyabb és legbiztonságosabb megvalósítható megoldás, amely biztosíthatja, hogy az előírt időtartam alatt elkerülhető legyen az emberi életet és a környezetet érintő jelentős károkozás; elismeri, hogy egyes tagállamok a nemzeti mélységi geológiai ártalmatlanító létesítményeik megvalósításának előrehaladott szakaszában vannak, amelyek várhatóan ebben az évtizedben megkezdik működésüket;

Elszámoltathatóság és jelentéstétel

61.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak éves jelentést kell készítenie, amelyben értékeli a kis méretű moduláris reaktorok fejlesztése terén elért haladást; kéri, hogy ez a jelentés értékelje a finanszírozás földrajzi megoszlását, a létrehozott munkahelyek számát, valamint a kínálatban és a keresletben bekövetkezett változásokat, és értékelje a kis méretű moduláris reaktorok telepítésének változó költségeit, a kis méretű moduláris reaktorok célzott infrastruktúrájának fejlesztését, valamint az e területen folytatott transznacionális együttműködést; úgy véli, hogy a jelentésnek emellett értékelnie kell a különböző kis méretű moduláris reaktorok műszaki megvalósíthatóságát, engedélyezését, elhelyezését, finanszírozását, ellátási láncát, biztonsági intézkedéseit, igénybevételét és a fűtőanyagok terén elért haladást; végezetül úgy véli, hogy a jelentésnek meg kell vizsgálnia a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos technológiák elterjedését gátló szabályozási akadályokat, és intézkedéseket kell javasolnia e kihívások lehetséges enyhítésére;

62.  felszólítja a Bizottságot, hogy lelkesen vegyen részt a kis méretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos projektek fejlesztésében, és különösen arra, hogy dolgozzon ki erre a technológiai választásra vonatkozó jogi keretet, az engedélyezési keretek és más jogi aspektusok felülvizsgálata és harmonizálása révén;

63.  felhívja az atomenergia és a kis méretű moduláris reaktorok iránt komolyan érdeklődő tagállamokat, hogy tanúsítsanak pénzügyi és szabályozási elkötelezettséget a kis méretű moduláris reaktorok sikeres uniós fejlesztéséhez való hozzájárulás iránt, szorosan együttműködve a Bizottsággal, amelynek a fejlesztések e téren való ösztönzésére kell törekednie;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Európai Bizottságának, valamint a tagállamoknak.

(1) HL L 158., 2019.6.14., 125. o. (2) HL L 158., 2019.6.14., 54. o. (3) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (4) HL L 158., 2019.6.14., 1. o. (5) HL L 198., 2020.6.22., 13. o. (6) HL L 140., 2019.5.28., 6. o. (7) HL L 188., 2022.7.15., 1. o. (8) HL L 172., 2009.7.2., 18. o. (9) HL L 219., 2014.7.25., 42. o. (10) HL L 199., 2011.8.2., 48. o. (11) HL L 13., 2014.1.17., 1. o. (12) HL C 15., 2022.1.12., 45. o. (13) HL C 371., 2021.9.15., 58. o. (14) HL C 23., 2021.1.21., 116. o. (15) HL C 270., 2021.7.7., 2. o. (16) HL C 399., 2017.11.24., 21. o. (17) https://data.europa.eu/doi/10.2833/972513

Az Európai Parlament 2023. december 12-i állásfoglalása a mentális egészségről (2023/2074(INI))

P9_TA(2023)0457 A9-0367/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére,

–  tekintettel a mentális egészség átfogó megközelítéséről szóló, 2023. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2023)0298),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program (az „EU az egészségért program”) létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/522 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a meglévő általános gyógyszerészeti jogszabályok felülvizsgálatára és felváltására irányuló, 2023. április 26-i bizottsági javaslatra,

–  tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (európai klímarendelet)(3),

–  tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet)(5),

–  tekintettel 2022. július 5-i állásfoglalására a mentális egészségről a munka digitális világában(6),

–  tekintettel a lecsatlakozáshoz való jogról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. január 21-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a 2020 utáni időszakra vonatkozó, új munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretéről (többek között a munkavállalók hatékonyabb védelméről a káros anyagoknak való kitettséggel, a munkahelyi stresszel és az ismétlődő tevékenységekből eredő sérülésekkel szemben) szóló, 2022. március 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által 2021 júliusában közzétett, „Mental health and the pandemic” [A mentális egészség és a világjárvány] című tájékoztatóra,

–  tekintettel a Covid19-világjárványról: a tanulságokról és a jövőre vonatkozó ajánlásokról szóló, 2023. július 12-i állásfoglalására(9),

–  az egészségügyi értékelések és a kockázati besorolás uniós koordinációja, valamint a schengeni térségre és az egységes piacra gyakorolt hatások” című, 2020. július 17-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a „az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2016)” című, 2018. március 1-jei állásfoglalására(11),

–  tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az interszexuális személyek jogairól szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a nemi alapú erőszaknak az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények új területeként való megállapításáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. szeptember 16-i állásfoglalásra(14),

–  tekintettel a közelmúltbeli ugandai fejlemények fényében a homoszexualitás egyetemes dekriminalizálásáról szóló, 2023. április 20-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az „Európa megerősítéséről a rák elleni küzdelemben – egy átfogó és koordinált stratégia kialakítása felé” című, 2022. február 16-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az „Európai rákellenes terv” című, 2021. február 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0044),

–  tekintettel a Bizottság 2022. decemberi „Egészségesebben, együtt” elnevezésű, a nem fertőző betegségekre vonatkozó uniós kezdeményezésére,

–  tekintettel a gondozásra vonatkozó közös európai fellépésről szóló, 2022. július 5-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az európai gondozási stratégiáról szóló, 2022. szeptember 7-i bizottsági közleményre (COM(2022)0440),

–  tekintettel a jólléti gazdaságról szóló, 2019. októberi 24-i tanácsi következtetésekre, amelyek egy átfogó uniós mentális egészségügyi stratégiát szorgalmaznak,

–  tekintettel a 2008. június 13-án Brüsszelben tartott, „Együtt a mentális egészségért és jólétért” című magas szintű uniós konferencián elfogadott, a mentális egészségről és jóllétről szóló 2008-as európai paktumra,

–  tekintettel „A népesség mentális egészségének javításáról – Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának céljából” című, 2005. október 14-i bizottsági zöld könyvre (COM(2005)0484),

–  tekintettel a mentális egészségről és jóllétről szóló együttes fellépés „A mentális egészség valamennyi szakpolitikában – Helyzetelemzés és ajánlott intézkedések” című, 2015. decemberi jelentésére,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023. évi Mentális Egészség Világnapjára, amelynek témája „A mentális egészség egyetemes emberi jog”,

–  tekintettel a WHO-nak a 2021-2025 közötti időszakra szóló, a mentális egészségre irányuló európai cselekvési keretére,

–  tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „Mental health promotion in the workplace – a good practice report” [Mentális egészségfejlesztés a munkahelyen: Jelentés a bevált gyakorlatokról] című, 2011. október 7-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság által 2016-ban közzétett, a mentális egészségről és jóllétről szóló uniós cselekvési keretre,

–  tekintettel az OECD és a Bizottság „Health at a Glance: Europe 2022 – State of Health in EU cycle” [„Egészségügyi körkép Európában (2022) – Egészségügyi helyzet az EU-ban” sorozat] című, 2022-es közös kiadványára,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2010-ben felülvizsgált foglalkozási megbetegedések jegyzékére,

–  tekintettel a WHO és az ILO „Mental Health at work: policy brief” [Mentális egészség a munkahelyen: szakpolitikai tájékoztató] című 2022-es szakpolitikai tájékoztatójára,

–  tekintettel a foglalkozási megbetegedések európai jegyzékéről szóló, 2022. november 28-i (EU) 2022/2337 bizottsági ajánlásra(18),

–  tekintettel „Az EU globális egészségügyi stratégiája: Jobb egészséget mindenkinek változó világunkban” című, 2022. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2022)0675),

–  tekintettel az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló, 2021. március 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0142),

–  tekintettel a „Digitális évtized a gyermekek és az ifjúság számára: a gyermekbarát internetre (BIK+) vonatkozó új európai stratégia” című, 2022. május 11-i bizottsági közleményre (COM(2022)0212),

–  tekintettel az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0625),

–  tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című, 2021. március 3-i közleményére (COM(2021)0101),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006-os ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

–  tekintettel az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2020)0565),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0367/2023),

A.  mivel a WHO meghatározásában a mentális egészség „a mentális jólét olyan állapota, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megbirkózzanak az életben előforduló stresszhelyzetekkel, kibontakoztassák képességeiket, jól tanuljanak és dolgozzanak, és hozzájáruljanak közösségükhöz”; mivel a mentális egészségi problémák közé tartoznak a mentális egészségügyi problémák és a pszichoszociális fogyatékosságok, valamint a jelentős szorongáshoz, a romló funkcionáláshoz vagy az önkárosítás kockázatához kapcsolódó egyéb mentális állapotok;

B.  mivel a mentális egészség egyetemes emberi jog, előmozdítása pedig alapvető fontosságú előfeltétele a személyes, a közösségi és a társadalmi-gazdasági fejlődésnek;

C.  mivel a mentális egészség az egészség szerves része, alapvető fontosságú az egyének és a társadalmak jóléte szempontjából, valamint a befogadó és működőképes társadalom előfeltétele; mivel a mentális egészséget ezért a fizikai egészséggel egyenlő módon kell kezelni; mivel a mentális és fizikai egészség egymással való összefüggése miatt a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyeket – többek között a kezeletlen fizikai egészségi állapotok miatt – lényegesen nagyobb mértékben érinti a korai halálozás kockázata;

D.  mivel a WHO becslései szerint Európában több mint 150 millió ember(19) küzd mentális egészségügyi problémával, és bizonyos fokú aluldiagnosztizáltsággal is számolni kell; mivel az EU-ban a mentális egészségi állapotok jelentik a fogyatékosságban töltött évek fő okát és a fogyatékosságban töltött életévek ötödik vezető okát az EU-ban, és a leggyakoribb nem fertőző betegségek között a második helyen állnak; mivel a kutatások azt mutatják, hogy a mentális egészségi problémák általában sokkal gyakrabban fordulnak elő nőknél; mivel az EU-ban a halálesetek mintegy 4%-át(20) mentális és viselkedési zavarok okozzák;

E.  mivel a lakosság mentális egészsége és jólléte kulcsfontosságú tényező az egyén számára; mivel a rossz mentális egészség az egyének és a vállalkozások termelékenységének csökkenéséhez és a munkaerő részvételének csökkenéséhez vezethetnek, pénzügyi terheket róhatnak az egyénekre, a családokra és a közösségekre, és hatalmas gazdasági következményekkel járhatnak, ami az EU GDP-jének több mint 4%-át (600 milliárd EUR) teszi ki évente(21); mivel az egyéb közvetett költségek gyakran meghaladják a közvetlen költségeket, például az egészségügyi kiadásokat, és egyre több bizonyíték van arra, hogy a jó mentális egészség előmozdítása és a mentális egészségi állapot megelőzése költséghatékony lehet;

F.  mivel a WHO szerint a társadalmi-gazdasági körülmények, például a foglalkoztatás, a szociális támogatás és a képzettségi szintek és a fizikai környezet az egyén mentális egészségi állapotát legjelentősebben befolyásoló tényezők közé tartoznak;

G.  mivel a strukturális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek a népességcsoporttól függően eltérő hatást gyakorolnak; mivel valamennyi mentális egészségügyi politikának különösen érzékenynek kell lennie a gazdaságilag kiszolgáltatott népességre annak érdekében, hogy valamennyi polgár számára egyenlő védelmet biztosítson;

H.  mivel a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség és a megkülönböztetés kiszolgáltatott helyzetbe hozza az embereket, és a szűkösség érzetéhez vezethet, ami erőteljes szorongást okozhat, súlyosbítva a generációról generációra örökített szegénységet, és növelve a mentális betegségek kockázatát;

I.  mivel a megelőzésre és a mentális egészséget meghatározó tényezők kezelésére való összpontosítás hozzájárulhat ahhoz, hogy a hangsúlyt áthelyezzék a késői és költséges beavatkozásokról, és hozzájárulhatnak a mentális egészség és jóllét javításához;

J.  mivel a mentális egészségügyi feltételek kezeléséhez a „mentális egészség valamennyi szakpolitikában” megközelítésre van szükség, amelynek célja a mentális egészséget befolyásoló különböző tényezők ágazatközi szemszögből történő alapos megértése az egyénekre, közösségekre és társadalmakra gyakorolt hatások megelőzése és enyhítése érdekében;

K.  mivel a járványügyi felügyelet a betegségek vagy egészségi állapotok előfordulásával, eloszlásával és meghatározó tényezőivel kapcsolatos egészségügyi adatok és információk szisztematikus és folyamatos gyűjtése, elemzése, értelmezése és terjesztése a lakosság körében; mivel a felügyelet elsődleges célja a lakosság egészségi állapotának figyelemmel kísérése, a betegségek kitörésének vagy szokatlan mintázatainak észlelése, a közegészségügyi beavatkozások hatékonyságának értékelése és a közegészségügyi döntéshozatal megalapozása;

L.  mivel az elmúlt években egyre inkább felismerték, hogy sürgősen szükség van a mentális egészséggel kapcsolatos jobb és szélesebb körű tudatosságra és megértésre, valamint a mentális betegségek megelőzésére és kezelésére irányuló hatékony fellépésre, de a mentális egészséggel kapcsolatos jártasság továbbra is nagyon alacsony a fizikai egészséggel kapcsolatos jártassághoz képest, ami negatívan befolyásolhatja a segítségkérésre való hajlandóságot;

M.  mivel a közösségi modell(22),(23) betegközpontú, kulcsfontosságú eleme pedig a betegek és családjaik szerepe az egészségügyi hálózat megvitatásában és tervezésében; mivel a közösségi ellátási paradigma szerint elsődleges fontosságú, hogy a betegek a saját mentális egészségükkel kapcsolatos döntések aktív szereplőivé váljanak, a megelőzéstől a kezelésig; mivel az egészségügyi szolgáltatások megtervezéséhez és fejlesztéséhez elengedhetetlen a felhasználók és környezetük tapasztalatainak és ismereteinek felhasználása;

N.  mivel az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás az egészségügyi ellátás holisztikus megközelítése, amely továbbra is előmozdítja a közösségi alapú integrált ellátást és megkönnyíti az orvosi ellátás demedikalizációját; mivel az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás többek között magában foglalhatja a mentális egészség támogatását, a társadalmi befogadást, valamint a pénzügyi és lakhatási tanácsadást, továbbá a testmozgást és a kreatív önkifejezést előmozdító tevékenységeket;

O.  mivel számos tagállamban vannak akadályok a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz és támogatáshoz való hozzáférés terén, ami további díjakhoz, hosszú várakozási időkhöz, mentális egészségügyi szakemberek hiányához, megbélyegzéshez, valamint további társadalmi-gazdasági megkülönböztetéshez és egyenlőtlenségekhez vezet;

P.  mivel az egészségügyi szolgáltatásokra fordított, önerőből fizetendő kiadások pénzügyi akadályt jelentenek a betegségekben szenvedők számára, és mivel az egyetemes egészségügyi ellátás enyhíti a megelőzés, a diagnózis, a támogatás és a rehabilitáció gazdasági korlátait;

Q.  mivel a legkülső régiók különösen kiszolgáltatottak, tekintettel a rendkívül differenciált egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeire, és az éghajlatváltozás hatásai miatt a helyzet az elkövetkező években romlani fog, mivel ezek a régiók rövid távú segítségnyújtási és ellátási zavarokkal szembesülnek (többek között olyan tényezőkkel, mint a part menti földrajzi viszonyok megváltozása és a tengerszint emelkedése, az édesvízhiány, a szélsőséges időjárási események, a magasabb hőmérsékletű időszakok, az aszályok, az intenzív tűzvészek és a megváltozott esőzési mintázatok);

R.  mivel a Covid19-világjárvány mentális egészségügyi problémákat, például szorongást és depressziót váltott ki és súlyosbította azokat; mivel a Covid19-világjárvány utóhatását tovább súlyosbítják Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának jelenlegi körülményei, a társadalmi-gazdasági válság, valamint az éghajlati, természeti és szennyezési válság;

S.  mivel a munkahelyek bizonytalansága, az ideiglenes foglalkoztatás és a nem megfelelő munkakörülmények rossz mentális egészséghez és munkanélküliséghez, valamint a munkából való távolmaradáshoz és betegen való munkavégzéshez kapcsolódnak(24), és az EU-OSHA jelentése szerint a munkavállalók 45%-a véli úgy, hogy a mentális jóllétet hátrányosan befolyásoló stressz és egyéb kockázati tényezők gyakoriak a munkahelyén;

T.  mivel az EU-OSHA kiemeli, hogy a jó mentális egészség érdekében fontos a munka megszervezésének módja és az interperszonális kapcsolatok működése a munkakörnyezetben, olyan tényezőkre hivatkozva, mint a munkával kapcsolatos stressz, a kiégés, az erőszak, a megfélemlítés és a munkahelyi szexuális zaklatás, a fáradtság, a pszichológiai terhek és az érzelmi igények, amelyek negatív hatással járnak;

U.  mivel a mentális egészségügyi feltételek összefüggenek a munkahelyi kockázati tényezőkkel, és szerepelnek az ILO foglalkozási megbetegedéseket felsoroló listáján;

V.  mivel a mentális egészségügyi problémákkal élő embereket gyakran kisebb valószínűséggel foglalkoztatják, a kora gyermekkorban és a serdülőkorban jelentkező mentális egészségügyi problémák pedig növelik a rossz tanulmányi teljesítmény kockázatát és a kihatnak a későbbi munkalehetőségekre;

W.  mivel a digitalizáció mind a személyes, mind a szakmai életben egyre jelentősebb szerepet játszik a modern társadalomban, és felhasználható a mentális egészséggel kapcsolatos támogatás és a bizonyítékokon alapuló intervenciók fokozásának támogatására, azonban az egyének mentális egészségét negatívan befolyásolhatja;

X.  mivel a digitális technológia jelentős előnyökkel járhat a távoli területek összekapcsolása, valamint a hozzáférhető és megfizethető pszichológiai támogatási eszközök biztosítása terén, ugyanakkor az okostelefonok és a digitális technológiák, például a mobilalkalmazások és a közösségimédia-hálózatok általános jelenléte kockázatot jelent a mentális betegségekre és a társadalmi elszigetelődésre nézve; mivel az ilyen digitális technológia használata – különösen a túlzott mértékű – negatívan befolyásolja a gyermekek és serdülők mentális egészségét; mivel a közösségi médiának és a digitális hálózatok használata és az internetes zaklatásnak, valamint a pornográfiának való kitettség, a szexualizált és erőszakos képek és játékok, a névtelen trollkodás, a táplálkozási korlátozásokat és az elérhetetlen/egészségtelen szépségideálokat bemutató tartalmak számtalan negatív mentális egészségügyi következménnyel járhatnak, különösen a gyermekek, a serdülők és a fiatalok esetében(25),(26); mivel az internetes zaklatás áldozatait nagyobb mértékben fenyegeti a depresszió és az öngyilkossági gondolatok kockázata;

Y.  mivel Európában 9 millió (10 és 19 éves kor közötti) serdülő él mentális betegséggel, és az összes eset több mint felét szorongás és depresszió okozza; mivel a kutatások azt mutatják, hogy az összes mentális betegség 34,6%-a kezdődik 14 éves kor előtt, 62,5%-a pedig 25 éves kor előtt; mivel a 15 és 19 év közötti európai fiúk 19%-a szenved mentális zavarban, csakúgy, mint az azonos korú lányok több mint 16%-a, ugyanakkor a mentális betegségekkel küzdő gyermekek és serdülők 70%-a nem részesül megfelelő beavatkozásban kellően korai életkorban(27);

Z.  mivel Nyugat-Európában a (15–19 év közötti) serdülőkorúak körében az öngyilkosság vagy szándékos önkárosítás miatti haláleset a második vezető halálozási ok(28), különösen a fiúk körében, és ez jelentősen magasabbnak bizonyult, mint a felnőtteknél;

AA.  mivel a tanulmányok arra engednek következtetni, hogy a diákok nagy része a csökkent szociális készségek és érzelmi képességek mellett mentális egészségügyi problémák jeleit is mutatja(29);

AB.  mivel a gyermekek, a serdülők és a fiatal felnőttek egyre inkább társadalmi nyomásnak és magas elvárásoknak vannak kitéve, valamint a globális fenyegetésekből, például a Covid19-világjárványból, az éghajlati vészhelyzetből, a konfliktusok szült bizonytalanságból és más tényezőkből eredő szorongás sújtja őket;

AC.  mivel szoros kapcsolat áll fenn a rossz mentális egészség és a zaklatás között, ami további káros következményekhez vezethet, ami nagyobb mértékű stresszt, szorongást és egyéb negatív mentális egészségügyi tüneteket eredményez gyermekeknél, serdülőknél és fiataloknál, és káros következményekkel jár felnőttkorban;

AD.  mivel a gyermekkori szociális és családi interakciók alacsony szintje a fiatal felnőttek mentális egészségi állapotának romlásához vezet, ami felnőttkorban is folytatódik;

AE.  mivel az EU-ban a mentális egészség elvesztésének éves értéke a gyermekek és a fiatalok körében 50 milliárd EUR-ra becsülhető(30);

AF.  mivel a pszichológusok fontos szerepet töltenek be az oktatásban azáltal, hogy foglalkoznak az iskola vagy létesítmény általános mentális egészségével, előmozdítják a hatékony egészségügyi oktatást, javítják a tanulási eredményeket, megőrzik a gyermekek biztonságát, megakadályozzák az iskolából való lemorzsolódást és a rossz fegyelmet, kezelik az iskolatársak, a diákok és tanáraik, valamint a személyzet más tagjai közötti konfliktusokat, különböző tudományágakban előmozdítják a készségeket, integrálják a sajátos nevelési igényű tanulókat és az etnikai kisebbségekhez tartozó diákokat és javítják tanulási eredményeiket, előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget, közelebb hozzák a gondozókat az iskolához, javítják a tanárok mentális egészségét, valamint képzést nyújtanak mind a tanári, mind a nem tanári személyzet számára;

AG.  mivel a nemek közötti bérszakadék az EU-ban átlagosan 13%(31), ami negatívabban érinti a nőket, mint a férfiakat, különösen pedig az egyszülős háztartásokat;

AH.  mivel az étkezési zavarok miatti halálozási arány magasabb, mint minden más mentális betegségé, amely főként a lányokat és a fiatalabb nőket érinti, és nemcsak fizikai egészségüket befolyásolja, hanem többek között alacsonyabb fokú önbecsüléshez, általános szorongásos zavarhoz, társas szorongásos zavarhoz, depresszióhoz, szándékos önkárosításhoz és öngyilkossághoz is vezet;

AI.  mivel a várandós nők, a gyermekágyas nők és a traumatikus epizód áldozatává vált nők érzékenyebbek a társadalmi, gazdasági és politikai válságok pszichológiai hatásaira(32),(33); mivel a háztartási feladatok és a gyermekgondozási feladatok jelentősen kihatnak a nők mentális egészségére, amint azt a „Headway 2023 – Mentális egészségügyi mutató” című kiadvány is mutatja, amely szerint a 12 év alatti gyermeket nevelő nők 44%-át terhelik a háztartással kapcsolatos felelősségek, szemben a férfiak mindössze 20%-ával;

AJ.  mivel a WHO szerint a nők elleni erőszak járványos méreteket öltő közegészségügyi problémává vált, mivel például az EU-ban minden harmadik nő tapasztalt fizikai és/vagy szexuális erőszakot, ami rosszabb mentális egészségi állapothoz, nagyobb stresszhez és mentális egészségügyi problémákhoz vezet;

AK.  mivel a különböző tagállamok nemzeti egészségügyi szolgálatai többet tehetnek és kell is tenniük a fizikai erőszak vagy szexuális bántalmazás áldozataivá vált nők támogatása érdekében; mivel az EU-ban a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem nemi alapú jelenség, amely elsősorban a nőket érinti(34);

AL.  mivel az LMBTQIA+-közösséggel, különösen a serdülőkorúakkal szembeni gyűlölet, megkülönböztetés és erőszak fokozódik, és ennek következtében különösen a serdülőkorúak körében súlyos mentális betegségekhez, valamint olyan tartós következményekhez vezet, mint az emberölés, a szándékos önkárosítás vagy az öngyilkosság, ami kollektív kisebbségi szorongáshoz vezet a közösségben;

AM.  mivel az LMBTQIA+-közösség nagyobb mértékben ki van téve a táplálkozási zavarokra jellemző tünetek és viselkedések kialakulása kockázatának(35);

AN.  mivel a magukat az egyének szexuális irányultsága, nemi identitása vagy nemi önkifejezése tekintetében „átnevelő” terápiáknak nevező beavatkozások áltudományosak, és hozzájárulnak a megbélyegzéshez és a rossz mentális egészséghez az LMBTQIA+-közösségen belül(36);

AO.  mivel a magány és a társadalmi elszigeteltség az idősebb felnőttek esetében összefügg a demenciával és a káros fizikai és mentális egészségügyi következményekkel, többek között a szerhasználattal kapcsolatos rendellenességekkel, az öngyilkossággal, az egészségtelen életmóddal, a súlyos depresszióval és a szorongással;

AP.  mivel a migránsok, a menedékkérők és a menekültek olyan kedvezőtlen helyzetekkel szembesülnek, amelyek hozzájárulnak a pszichológiai traumához és az egyéb mentális egészségügyi problémákhoz;

AQ.  mivel mind a legális, mind a tiltott szerek, például a koffein, a kannabisz, az alkohol, a hallucinogének, az inhalációs szerek, az opioidok, a nyugtatók, az altatók és a szorongásoldó szerek, a stimulánsok, a nikotin, a dohány(37) és egyéb szerek, valamint magatartásformák (többek között a szerencsejáték, a túlevés, a televíziófüggőség és az internetfüggőség(38)) viselkedési függőségekhez vagy szerhasználathoz kapcsolódó rendellenességekhez vezethetnek, amelyek gyakran járnak együtt más mentális egészségügyi problémákkal;

AR.  mivel a kiszolgáltatott csoportok egyes tagjai valószínűleg olyan intézményi környezetben részesülnek ellátásban, ahol elkülöníthetők a tágabb közösségtől és/vagy kénytelenek együtt élni, és előfordulhat, hogy nincs kellő ellenőrzésük az életük és az őket érintő döntések felett, és ahol magának a szervezetnek a követelményei elsőbbséget élvezhetnek a bentlakók egyéni szükségleteivel szemben;

AS.  mivel az transz-institúcionalizáció olyan jelenség, amelynek során a pszichiátriai intézmények bezárását követően a betegeket egyik intézményből a másikba helyezik át(39);

AT.  mivel a bebörtönzöttek és a hatóságok által fogva tartott személyek általában korlátozásoktól és elszigeteltségtől szenvednek, és a börtönben lévők több mint egyharmada küzd különböző típusú mentális egészségügyi problémákkal; mivel minden ötödik európai börtön túlzsúfoltságról számol be;

AU.  mivel az EU és az Egyesült Királyság teljes lakossága körében az öngyilkosság a hatodik vezető halálozási ok(40), a fiatalok körében pedig a negyedik vezető halálozási ok; mivel az öngyilkosságok halálozási aránya a WHO 2013–2030 közötti időszakra szóló, a mentális egészségre irányuló átfogó cselekvési tervének, valamint a 3.4. fenntartható fejlődési cél (a nem fertőző betegségek okozta korai halálozás egyharmaddal történő csökkentése 2030-ig megelőzés és kezelés révén, valamint a mentális egészség és jóllét előmozdítása) egyik mutatója; mivel az európai régióban a standardizált öngyilkossági arányszám az évek során csökkent, de Európában továbbra is a második legmagasabb a világon(41), és a férfiak körében magasabb az előfordulási arány; mivel a WHO legfrissebb kutatásai szerint a társadalmi megbélyegzés, az öngyilkosság nyílt megvitatásának tabuja és az adatok elégtelen rendelkezésre állása miatt mind az öngyilkosságra, mind az öngyilkossági kísérletekre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok rossz minőségűek;

AV.  mivel az olyan fertőző betegségek, mint a HIV, a vírushepatitis, a szexuális úton terjedő fertőzések és más betegségek gyakran megbélyegzést és mentális egészségkárosodást okoznak az egyének számára;

AW.  mivel a nem fertőző betegségek jelentős hatást gyakorolhatnak a mentális egészségre és jóllétre, és a nem fertőző betegségek kezelésével kapcsolatos kihívások gyakran hozzájárulnak a stresszhez, a depresszióhoz, a szorongáshoz és az öngyilkos viselkedéshez, és ez a tendencia erősebb a gyermekek és a fiatalok körében, különösen a krónikus fájdalomban szenvedők körében(42);

AX.  mivel a ritka betegségben szenvedők nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg egy mentális egészségügyi probléma tüneteit (például rossz hangulat, szorongás, érzelmi kimerültség, amelyek esetenként öngyilkossági gondolatokhoz vagy szándékhoz is vezethetnek), mint az általános népesség;

AY.  mivel a nem fertőző betegségek a kapcsolódó krónikus fizikai állapotokkal együtt fordulhatnak elő, és jelentősen befolyásolhatják az emberek mentális egészségét;

AZ.  mivel a fogyatékossággal élő személyek a mindennapi életben többszörös akadályokkal szembesülnek, ideértve a megbélyegzést, az elszigeteltséget, a hátrányos megkülönböztetést, a munkából való távolmaradást, a hozzáférés hiányát, az elidegenedést és a szociális támogatás hiányát, ami a mentális egészségügyi stressz magas szintjéhez, szorongáshoz, depresszióhoz, szándékos önkárosítás vagy öngyilkosság általi halálhoz vezet;

BA.  mivel a mentális egészségi problémák jelentős szerepet játszanak a nem fertőző betegségekre való fogékonyság növelésében(43); mivel ez a kölcsönhatás ciklikus jellegű, és ebből következően növelheti a nem fertőző betegségek kockázatát;

A mentális egészséget meghatározó tényezők kezelése

A mentális egészségügyi problémák megelőzése és a mentális egészség elősegítése mindenki számára, különösen a kiszolgáltatott társadalmi csoportok körében

1.  kiemeli, hogy az élet különböző szakaszaiban mindenki különféle típusú mentális stresszel és kockázati tényezőkkel szembesül, ami növelheti súlyosabb vagy akár krónikus mentális betegségek kockázatát; hangsúlyozza, hogy bárkivel élete bármely pontján előfordulhat, hogy romlik a mentális egészsége, és így kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek; kiemeli továbbá, hogy egy személy egyszerre több kiszolgáltatott csoporthoz is tartozhat, ami hangsúlyozza az interszekcionális megközelítés fontosságát;

2.  hangsúlyozza, hogy a mentális egészséget és jóllétet társadalmi-gazdasági, környezeti, biológiai és genetikai tényezők kombinációja alakítja; kiemeli továbbá, hogy a gyermekkori kedvezőtlen tapasztalatok negatív hatással vannak a mentális egészségügyi problémák kialakulására(44);

3.  hangsúlyozza, hogy a mentális egészségügyi problémák kezeléséhez alaposan meg kell érteni a mentális egészséget befolyásoló különböző tényezőket, és hogy ágazatközi megközelítésre van szükség az egyénekre, közösségekre és társadalmakra gyakorolt hatások megelőzése és enyhítése érdekében a „mentális egészség minden szakpolitikában” megközelítés(45), valamint az egészségügyi ágazat és más érintett ágazatok – többek között a szociális szolgáltatások, a lakhatás, a foglalkoztatás és az oktatás – közötti innovatív együttműködés révén(46); úgy véli, hogy a „mentális egészség minden szakpolitikában” megközelítést valamennyi politikai szintre és ágazatra alkalmazni kell;

4.  elismeri, hogy a Covid19-világjárvány súlyos és tartós hatást gyakorolt a mentális egészségre, súlyosbította a meglévő betegségeket és növelte előfordulási gyakoriságukat, aránytalan hatást gyakorolva a társadalom bizonyos csoportjaira, például a nőkre, a fogyatékossággal élő személyekre, a gyermekekre, a serdülőkre és a fiatal felnőttekre, az idősekre, az legyengült immunrendszerű személyekre, gondozóikra és a korlátozott társadalmi érintkezéssel rendelkező csoportokra;

5.  hangsúlyozza, hogy az egymást követő gazdasági, társadalmi, egészségügyi és környezeti válságok kumulatív hatásai, valamint az életkörülmények és a gazdasági feltételek romlása továbbra is hatással vannak a társadalomra; hangsúlyozza ezért, hogy kezelni kell a társadalmi egyenlőtlenségeket, a szegénységet és a megkülönböztetést, valamint garantálni kell a szociális és munkavállalói jogokat, a kultúrához való hozzáférést és az egészséges környezetet; hangsúlyozza, hogy a környezeti tényezők hatással vannak a mentális egészségre, és hangsúlyozza, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos stratégiák kidolgozása során foglalkozni kell a környezeti stresszhatásokkal, például a környezetszennyezéssel és az éghajlatváltozással;

6.  elismeri a mentális egészséget védő tényezők, valamint a reziliencia és a jó mentális egészség aktív előmozdításának fontosságát, többek között a működő társadalom, az egészségügyi és szociális szolgáltatások, a megfizethető egészséges élelmiszerek és lakhatás, az elegendő jövedelem, valamint a biztonságos közterületekhez (például zöldterületekhez), a játékhoz, valamint a fizikai és kulturális tevékenységekhez való hozzáférés előmozdítása révén;

7.  hangsúlyozza, hogy a mentális egészségi problémák az öngyilkosság fontos mozgatórugói, és hogy a WHO közegészségügyi prioritásként ismeri el az öngyilkosságot; hangsúlyozza, hogy az öngyilkosság megelőzhető, és hogy léteznek hatékony beavatkozások;

8.  elismeri a fizikai egészség és a mentális egészség közötti összetett összefüggéseket, és elismeri, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos megbélyegzés és megkülönböztetés továbbra is elterjedt a társadalomban, ami a mentális egészség figyelmen kívül hagyásához vezet a fizikai egészséghez képest, ami hatással van a mentális egészségügyi ellátás minőségére és hozzáférhetőségére, valamint a mentális egészségügyi szolgáltatásokra szánt források elosztására; megjegyzi, hogy az Európai Unióban a mentális egészségügyi problémák a vezető okai(47) annak, hogy az egészségben eltöltött évek láncolata fogyatékosság miatt megszakad, valamint hangsúlyozza, hogy a súlyos mentális egészségügyi és az azokhoz kapcsolódó krónikus problémákkal diagnosztizált emberek nagyobb valószínűséggel halnak meg idő előtt, valamint csökken az életminőségük, a mobilitásuk, valamint a társadalmi részvételük életük során; hangsúlyozza, hogy a súlyos mentális betegségekben szenvedő emberek a fizikai komorbiditás és a multimorbiditás gyakoribb előfordulását tapasztalják, ezért olyan integrált és holisztikus ellátásra van szükség, amely egyaránt figyelembe veszi mentális és fizikai egészségügyi szükségleteiket;

9.  ösztönzi a mentális egészség egész életen át tartó megközelítését, az élet minden szakaszára kiterjedő szolgáltatásokba és az idősbarát környezetbe történő nagyobb mértékű befektetéssel; megjegyzi továbbá egy olyan uniós stratégia fontosságát, amely a népességet érintő demográfiai változások mentális egészségügyi következményeinek kezelésére irányul; úgy véli, hogy a mentális egészségügyi problémák kialakulásának kockázata előfordulásának és egyenlőtlenségeinek csökkentése érdekében alapvető fontosságú, hogy intézkedéseket hozzanak a mindennapi élet körülményeinek javítására, kezdve a születés előtt, valamint a kisgyermekkorig, a gyermekkorig és a serdülőkorig, a családalapítás és a munkával töltött életszakasz során, valamint az időskorig, olyan életciklus-szemléletet alkalmazva, amely elismeri, hogy az élet minden szakaszában érvényesülő hatások hatással lehetnek a mentális egészségre;

10.  hangsúlyozza a mentális egészség bio-pszichoszociális megközelítésének és a társadalmi kirekesztés kockázati tényezőit, többek között, de nem kizárólagosan a szegénységet, a hajléktalanságot, a kábítószer-használattal összefüggő pszichiátriai zavarokat, a munkanélküliséget és a gazdasági sérülékenységet kezelő szociálpolitikák fontosságát a mentális egészségügyi problémák megelőzése és okainak kezelése érdekében;

11.  kiemeli, hogy a beavatkozásoknak nemcsak az azonnali lakhatási és foglalkoztatási igényeket kell kezelniük, de olyan környezetet is kell teremteniük, amely elősegíti az általános jóllétet és a mentális egészséggel szembeni ellenálló képességet;

12.  felhívja továbbá a tagállamokat, hogy javítsák a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést a kiszolgáltatott népességcsoportok és a bizonyos egészségi állapotú csoportok számára, mivel azt változékonyság és egyenlőtlenségek jellemzik; hangsúlyozza, hogy az egyes csoportok előtt álló egyedi kihívások következtében egyes csoportok fokozottan kiszolgáltatottak a mentális egészségügyi problémákkal szemben, ami súlyosbíthatja a mentális egészségügyi problémákat; sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a kiszolgáltatott és magas kockázatú népesség szükségleteit, és kezeljék a jogi akadályokban, a gazdasági korlátokban, a nyelvi és kulturális kihívásokban, valamint a diszkriminatív gyakorlatokban gyökerező egészségügyi egyenlőtlenségeket;

13.  felszólítja ezért az EU-t és a tagállamokat, hogy alkalmazzák az arányos egyetemesség megközelítését, célzott támogatást nyújtva azoknak, akiknek életük bármely időszakában erre szükségük lehet;

14.  olyan kapacitásépítési és társadalmi szerepvállalást elősegítő eszközök kifejlesztésének támogatására szólítja fel a Bizottságot, mint például a mentális egészséget és jólétet szolgáló eszköztár a veszélyeztetett népesség számára, annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott csoportok prosperáljanak közösségeikben;

Gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek

15.  hangsúlyozza a testmozgásnak, a mozgásnak és a játéknak a pozitív mentális egészség hajtóerejeként és a tudatosság növelésében betöltött kedvező szerepét, különösen a gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek esetében;

16.  hangsúlyozza ezért a gyermekek, a serdülők és a fiatal felnőttek mentális egészsége védelmének fontosságát, valamint a korai felismerés és beavatkozás jelentőségét, valamint a gyermekek és fiatalok mentális egészségügyi szolgáltatásainak hozzáférhetőségét és megfizethetőségét, különösen az iskolai és családi környezetben, mivel ez nagyban meghatározza a felnőttkori személyes fejlődést;

17.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Covid19-világjárvány, az energiaválság, a háború és konfliktus, a gazdasági instabilitás és a munkahelyek versenyképessége, a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés nehézségei, valamint a sürgető éghajlati, természeti és szennyezési válság miatt a gyermekek, a serdülők és a fiatal felnőttek egyre nagyobb nehézségekkel és kihívásokkal teli környezettel szembesülnek; riasztónak tartja a mentális egészségi problémával diagnosztizált, 10–19 év közötti európai fiatalok magas számát, valamint azt, hogy ebben a csoportban különösen magas az öngyilkossági arány, különösen a serdülő férfiak körében(48); elismeri, hogy a társadalmi változások tartós hatást gyakorolhatnak a fiatalabb generáció mentális egészségére és társadalmi elvárásaira;

18.  kiemeli a gyermekkori támogatási rendszerek fontosságát az iskolákban és az iskolákon kívül, többek között kulturális szervezeteken, ifjúsági szervezeteken és sportklubokon keresztül; tudomásul veszi a növekvő éghajlati szorongásnak a gyermekek, serdülők és fiatalok mentális jóllétére gyakorolt lehetséges káros hatásait, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék ezt a kockázatot, és vonják be a mentális egészséget az egészségügyi ellátásba olyan kezdeményezések révén, mint az éghajlatváltozással kapcsolatos szorongás és traumák kezelésére irányuló rezilienciaépítő programok kidolgozása;

19.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok pszichoaktív anyagoknak, különösen a nagy hatékonyságú anyagoknak való kitettsége növeli a pszichotikus zavarok, például a skizofrénia és a depresszív zavarok kialakulásának kockázatát(49), amelyek olyan krónikus és fogyatékosságot okozó következményekkel járnak a fejlődés és a felnőtt élet egésze során, mint például a kognitív és társadalmi működésükre gyakorolt negatív hatások, valamint az öngyilkosság fokozott kockázata;

20.  felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék kiemelten a mentális egészséget és jóllétet a gyermekek és a fiatalok körében azáltal, hogy elismerik, hogy a mentális egészségügyi problémák e népességcsoport egyik legjelentősebb egészségügyi problémája;

21.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a további szabályozást és egészítse ki a meglévő jogi keretet a gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek védelmét szolgáló uniós szintű szakpolitikák kidolgozása érdekében, teljes mértékben tiszteletben tartva a tagállamok hatásköreit;

22.  ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek előnyben részesítik a gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek mentális egészségét azáltal, hogy megerősítik a gyermekvédelmi szolgáltatásokat, és ezáltal megelőzik a mentális egészségi problémákat és az öngyilkosságot, valamint hozzáférést biztosítanak az alacsony költségű vagy ingyenes mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz, minimális adminisztratív bonyolultsággal; hangsúlyozza, hogy az állami intézményekben a gyermekek gondozásának végső megoldásnak kell lennie, és hogy a tagállamoknak a megelőző ellátásra kell összpontosítaniuk; javasolja, hogy különítsenek el forrásokat a gondozók és az állami intézmények személyzetének képzésére, és ösztönzi a gyermekek folyamatos mentális egészségi állapotának értékelését és támogatását az állami gondozásban töltött idejük alatt, az egyénre szabott kezelési tervekre és a rendszeres nyomon követésre összpontosítva; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az állami gondozásban részesülő gyermekek hozzáférjenek a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz, működjenek együtt valamennyi érdekelt féllel (beleértve a gyermekpszichológusokat, a pszichiátereket, a szociális munkásokat és a nem kormányzati szervezeteket), dolgozzanak ki speciális mentális egészségügyi értékelési protokollokat a már meglévő mentális egészségi állapotok azonosítása és kezelése érdekében, és utalják őket a megfelelő mentális egészségügyi szakemberekhez; hangsúlyozza az állami gondozásból kikerülő gyermekek folyamatos gondozásának fontosságát, és hangsúlyozza a társadalomba való integráció szükségességét a hosszú távú jó mentális egészség érdekében;

Digitalizáció

23.  elismeri a digitális technológiák előnyeit és kockázatait, a konnektivitástól és az információhoz való megnövelt hozzáféréstől a potenciális digitális függőségig és a valós interakciók arányának csökkenéséig;

24.  emlékeztet a mentális egészségügyi problémák digitális platformokon belüli megelőzésének kulcsszerepére, és felszólít a nemi alapú és a szexuális erőszak áldozatainak támogatására, meghallgatására és figyelmük felhívására szolgáló platformok megerősítésére;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt(50) az online gyűlölet és zaklatás megelőzése, kezelése és elkerülése érdekében, különösen a kiszolgáltatott személyek, például a nők és a fiatalok esetében;

26.  hangsúlyozza a digitális szakadék áthidalásának fontosságát annak érdekében, hogy elkerüljék a gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek közötti egyenlőtlenségek növekedését;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a a gyermekbarát internetre vonatkozó stratégia végrehajtásában és a gyermekek digitális világban való védelmében, amely a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály értelmében az online óriásplatformok és a nagyon népszerű online keresőprogramok elsődleges szabályozója, és hogy a felfelé irányuló konvergencia garantálása, valamint a legmagasabb és legbiztonságosabb referenciaértékek meghatározása révén egy biztonságosabb és egészségesebb digitális tér felé mozduljon el;

28.  megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány potenciálisan elmélyítette azokat az oktatási és digitális szakadékokat, amelyek befolyásolják a gyermekek életesélyeit, valamint fizikai és mentális egészségét; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan értékeljék az oktatás digitalizációja által a gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek mentális egészségére gyakorolt negatív következményeket, mivel előnyei ellenére az oktatás digitalizálása bizonyos esetekben társadalmi és viselkedési problémákat okozhat, az olyan egyéb egészségügyi problémák mellett mint az ülő életmód és a szabálytalan alvási szokások; hangsúlyozza továbbá, hogy az oktatás fontos szerepet játszik az iskolai megfélemlítés és az internetes zaklatás megelőzésében; hangsúlyozza, hogy sürgősen tudományos kutatásra van szükség a digitális technológia gyermekek és serdülők általi biztonságos használatára, valamint azokra az eszközökre vonatkozóan, amelyek a leghatékonyabban csökkenthetik a mentális egészségügyi problémák jelentette terhet e népesség körében;

Nem

29.  elismeri, hogy a nem kulcsfontosságú szerepet játszik a mentális egészségügyi tapasztalatok alakításában, mivel az előfordulási gyakoriságot, a rendellenességek típusait és a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést nagymértékben befolyásolja; úgy véli, hogy az erőszak, a stressz és a mérgező környezetek gyakran korrelálnak a mentális egészségügyi problémákkal minden nem esetében, valamint a mentális egészségi állapotokban való segítségnyújtástól való elfordulással; hangsúlyozza ezért a nemek közötti egyenlőtlenségek kezelésének fontosságát;

30.  úgy véli, hogy a nemek közötti bérszakadék továbbra is jelentősen befolyásolja a nők azon képességét, hogy prioritásként kezeljék saját mentális egészségüket és előmozdítsák a jóllétüket; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazásról szóló irányelvet(51);

31.  hangsúlyozza, hogy tanulmányok azt mutatják, hogy a nők, különösen a lányok mentális egészségügyi állapota riasztó ütemben romlik anélkül, hogy a társadalmak megfelelő kapacitással, tudással és struktúrákkal rendelkeznének ahhoz, hogy előmozdítsák, megelőzzék vagy szakmailag segítsék őket a korai szakaszokban; elismeri, hogy a nők mentális egészsége befolyásolhatja a jövő generációinak mentális egészségét és jóllétét, mivel a nők nagyobb felelősséget vállalnak a gyermekgondozási szolgáltatások terén;

32.  kiemeli, hogy a nők szülés utáni depressziót, valamint ehhez kapcsolódó megbélyegzést tapasztalhatnak, ami a támogatás hiányához vezethet; kiemeli a reproduktív és szexuális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításának, valamint az anyasági és apasági jogok védelmének fontosságát;

33.  hangsúlyozza, hogy kezelni kell a nemek közötti egyenlőtlenségeket és a nőkkel szembeni erőszakot; hangsúlyozza, hogy a párkapcsolati erőszak – amely egy jelenlegi vagy korábbi partner által elkövetett fizikai erőszak, szexuális erőszak, zaklatás vagy pszichológiai agresszió (beleértve a kényszerítő cselekedeteket is)(52) – aránytalan hatást gyakorol a nők mentális egészségére; kiemeli továbbá az agresszió fizikai és reproduktív következményeiből eredő további pszichológiai stresszt;

34.  aggodalommal jegyzi meg, hogy hat uniós tagállam (Bulgária, Csehország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia)(53) még nem ratifikálta az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), és sürgeti őket ennek megtételére; felhívja a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a nemi alapú erőszak, különösen a nők és lányok elleni erőszak kezelésére, mivel a nemi alapú erőszak egész életen át tartó traumát okozhat;

35.  elítéli a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatait, mivel ezek pszichológiai traumához, szorongáshoz, szomatizációhoz, depresszióhoz, poszttraumás stresszhez és más hangulatzavarokhoz vezethetnek;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem kiváltó okait azáltal, hogy támogatja a tagállamokat a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelemben;

LMBTQIA+

37.  elítéli a homoszexualitás bűncselekménnyé nyilvánítását és az LMBTQIA+-mentes övezetek végrehajtását, valamint az „átnevelő terápiákat”, mivel ezek rontják a mentális egészségügyi problémákat és sértik az emberi jogokat;

38.  hangsúlyozza Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025) folyamatban lévő végrehajtásának fontosságát, valamint felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy megkülönböztetésmentes és hozzáférhető módon biztosítsák a nemek jogi elismerését;

39.  hangsúlyozza, hogy az LMBTQIA+ közösség inkluzív értékelésére van szükség az étkezési zavarokról szóló szakirodalomban és kutatásokban, az interszekcionális identitással rendelkező, alulreprezentált csoportokra összpontosítva;

40.  felhívja továbbá az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék a különösen az etnikai kisebbségeket és a faji megkülönböztetésben részesülő személyeket, az LMBTQIA+-közösséget és más kiszolgáltatott csoportokat célzó online gyűlöletbeszédet;

Munka és munkahely

41.  elismeri, hogy a munkahely fontos szerepet játszhat a jó mentális egészség elősegítésében, és elismeri, hogy az egészséges munkakörülmények pozitív hatással lehetnek a fizikai és mentális egészségre, a jóllétre és a termelékenységre;

42.  sürgeti a tagállamokat, hogy azonosítsák és kezeljék a munkavállalók sajátos pszichológiai ellátási szükségleteit a sajátos szükségleteikre szabott célzott eszközök, többek között a foglalkozás-egészségügy révén;

43.  úgy véli, hogy az alapvető szolgáltatásokat nyújtó munkavállalókra, az oktatásra, az egészségügyre, a biztonságra és a váltott műszakban dolgozókra nagyobb stressz nehezedik, ami kiégéshez és aránytalan öngyilkossági rátákhoz vezethet; úgy véli, hogy ezt a kérdést a megelőzésre és a mentális egészségük és jóllétük előmozdítására irányuló célzott szakpolitikák és beavatkozások révén kell kezelni;

44.  hangsúlyozza, hogy a betegségeknek való kitettség jelentős hatást gyakorol mind az egészségügyi dolgozók, mind a gondozók jólétére, akik létfontosságú szerepet játszanak a segítségre szorulók ellátásában;

45.  emlékeztet arra, hogy az egészségügyi szakemberek a frontvonalban voltak a Covid19-világjárvány idején, és hogy saját mentális egészségük jelentős mértékű behatás érte, és kiemeli, hogy meg kell vizsgálni és kezelni kell ezt a további kiszolgáltatottságot; kéri, hogy az egészségügyi szakemberek és az alapvető munkavállalók számára könnyítsék meg a mentális egészséget támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mivel ők az egészségügyi rendszer kulcsfontosságú elemei;

46.  további kutatásokra szólít fel a távmunka hatásával kapcsolatban, amely egyes esetekben a munkavállalók nagyobb elszigeteltségéhez, túlzott képernyőidejéhez, a munkaidő megnövekedett kockázatához, a tartós rendelkezésre álláshoz, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly hiányához vezetett;

47.  úgy véli, hogy a munkavállalók stresszes helyzetekkel nézhetnek szembe, például a többszörös készségek elsajátításának követelményével, a termelés növelésére irányuló növekvő nyomással, a bércsökkentéssel és az alacsony bérekkel, a bizonytalansággal és a bizonytalan foglalkoztatással, a hosszú és szabálytalan munkanapokkal és órákkal, valamint az esetleges munkanélküliséggel, munkahelyi erőszakkal és zaklatással kapcsolatos aggodalmakkal, és ezért nagyobb a mentális egészségügyi problémák kialakulásának kockázata; kiemeli a munkavállalói jogok garantálásának, valamint a munkanélküliség és a munkahelyek bizonytalansága kezelésének fontosságát, és ezért olyan politikákat szorgalmaz, amelyek támogatják a jó munkahelyi mentális egészséget, és előmozdítják a kiegyensúlyozott életmódot és az elfogadás kultúráját;

48.  felkéri a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva tegyen javaslatot a munkahelyi, többek között online pszichoszociális kockázatok és jólét kezeléséről szóló jogalkotási kezdeményezésre, amelynek célja a munkahelyi pszichoszociális kockázatok hatékony megelőzése, a vezetők és a munkavállalók képzése, az elért eredmények rendszeres értékelése és a munkakörnyezet javítása; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvet az európai ágazatközi szociális partnerek távmunkára és a lecsatlakozáshoz való jogra vonatkozó 2022–2024-es munkaprogramjának végrehajtására vonatkozóan;

49.  hangsúlyozza továbbá, hogy azok a munkahelyi kihívások, amelyekkel sok mentális betegségben szenvedő ember szembesül, a munkahelyi kirekesztés magas arányát eredményezik; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fogadjon el iránymutatásokat a mentális egészségügyi problémákkal rendelkező személyek munkához való hozzáférésének és az oda való visszatérésének támogatására, többek között rugalmasabb munkavégzési gyakorlatok révén, a káros pszichoszociális kockázati tényezők munkahelyi csökkentésének előmozdítására, valamint a munkavállalók azonos szintű védelemhez való jogának biztosítására, függetlenül jogállásuktól, lakóhelyüktől és munkahelyüktől; végül sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a munkavállalók mentális egészségének és jóllétének javítása érdekében a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása és előnyben részesítése révén, beleértve a kompenzációt és szociális juttatásokat;

50.  javasolja, hogy a tagállamok vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek rugalmas munkavégzési gyakorlatokat és támogatást nyújtanak a betegségben, fizikai vagy érzelmi fájdalomban, stresszben vagy más egészségügyi válságban szenvedő munkavállalók számára;

Krónikus betegség, nem fertőző betegségek és fertőző betegségek

51.  kiemeli, hogy a társadalmi környezet, a mentális egészségügyi problémák, a krónikus betegségek és a fizikai komorbiditások gyakran összefüggnek egymással; elismeri, hogy a fogyatékossággal élők vagy a krónikus betegségekben szenvedők esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy mentális egészségügyi problémáik vannak, és nagyobb arányban vannak kitéve a munkahelyi kirekesztésnek; hangsúlyozza, hogy a mentális és a kapcsolódó krónikus betegségekben egyaránt szenvedő emberek fizikai egészsége gyakran lényegesen rosszabb, és nagyobb a nem fertőző betegségek – például a rák és a szív- és érrendszeri betegségek – kockázata, ami mind hozzájárul a várható élettartam csökkenéséhez;

52.  hangsúlyozza, hogy a krónikus, nem fertőző – gyakran állandó fájdalommal vagy fogyatékossággal járó – betegségekkel élők különösen kiszolgáltatottak a mentális egészségügyi zavarok kialakulásával szemben; üdvözli az ENSZ arra irányuló felhívását, hogy dolgozzanak ki hatékony programokat a ritka betegségben szenvedők mentális egészségének és pszichoszociális támogatásának előmozdítására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mentális egészségre és az öngyilkosság megelőzésére irányuló valamennyi szakpolitikában megfelelően kezeljék a nem fertőző betegségek vagy más krónikus betegségek és fogyatékosságok hatásait;

53.  úgy véli, hogy fontos a pszichoszociális beavatkozások integrálása a HIV pszichológiai következményeivel élő betegek támogatása és a HIV-szolgáltatások támogatása érdekében, összhangban a WHO ajánlásaival(54); megjegyzi, hogy a HIV bűncselekménnyé nyilvánítása széles körű negatív hatást gyakorol a HIV-fertőzöttek jólétére, ami tovább súlyosbodik azon személyek esetében, akik a marginalizálódás interszekcionális formáival szembesülhetnek; ezért elítéli a HIV bármilyen – többek között jogalkotási – szinten történő megkülönböztetését, és sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az ilyen gyakorlatoknak, beleértve az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést akadályozó gyakorlatokat is;

54.  elismeri, hogy azok, akik függőséget okozó engedélyezett vagy tiltott szereket használnak, gyakran súlyosabb mentális egészségi problémáktól szenvednek; megjegyzi, hogy a szerhasználat és a mentális egészségügyi problémák komorbiditásának relevanciája nemcsak annak nagy előfordulási gyakoriságával függ össze, hanem nehéz kezelésével és rossz végkimenetelével is az érintettek számára; kéri továbbá a tagállamokat, hogy ellenőrizzék és előzzék meg a függőséget okozó engedélyezett és tiltott szerek használatát és az ilyen viselkedéseket;

Időskorúak

55.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az elöregedő társadalommal összefüggésben az idősek mentális egészségügyi problémáinak kockázata egyre nagyobb, beleértve az elszigetelődést és a megbélyegzést, ami bántalmazáshoz, elhanyagoláshoz és nehézségekhez vezethet a depresszióval és más rendellenességekkel való megküzdés során; megjegyzi továbbá a megnövekedett megélhetési költségek és az energiaválság, a romló életkörülmények, amelyeket tovább súlyosbítanak bizonyos népességcsoportok alacsony nyugdíja, a családok és barátok szociális támogatásának elvesztése, valamint a fizikai vagy neuropszichológiai betegségek előfordulása;

56.  aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy az idősek körében magas az öngyilkossági ráta(55), és ezért alapvető fontosságú az idősek közösségi életben való aktív részvételének, az egészségügyi ellátáshoz való megfizethető és egyenlő hozzáférésnek, valamint az állami támogató struktúráknak, a közösségi gondozásnak és a mentális egészséggel foglalkozó szakemberekkel ellátott infrastruktúráknak az előmozdítása;

57.  elismeri a demencia növekvő előfordulását és az ahhoz kapcsolódó negatív mentális egészségügyi következményeket (beleértve az informális gondozókra gyakoroltakat is), valamint a változó kockázati tényezőket és azok megelőző jellegét, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy az érintett nemzetközi szervezetekkel együtt segítse a tagállamokat a demenciára vonatkozó jóváhagyott globális cselekvési terv nemzeti és regionális szintű végrehajtásában; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti demenciára vonatkozó terveket a demenciában szenvedő felnőttek korai diagnosztizálásának, támogatásának és gondozásának kiterjesztése érdekében;

Egyéb kiszolgáltatott csoportok

58.   tekintettel a nemzetközi kutatások egyre növekvő mennyiségére, valamint a mezőgazdasági termelők pszichoszociális munkakörnyezetével és mentális egészségével kapcsolatos kihívások növekvő felismerésére, támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a vidéki vagy távoli területeken élőkre, például a mezőgazdasági termelőkre összpontosítsanak, különösen azáltal, hogy a forrásokat a szükségleteikhez igazított módon irányítják, valamint konkrét javaslatok előterjesztésére szólít fel; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók kiszolgáltatottabbak az egészségügyi ellátás zavaraira, ami megfelelő szakpolitikákat igényel, valamint javasolja a feladatmegosztásra és a feladatátruházásra irányuló kezdeményezések, például mentálhigiénés ellátási szakadékra vonatkozó cselekvési program alkalmazását annak érdekében, hogy a nem szakosodott egészségügyi szolgáltatókat olyan eszközökkel lássák el, amelyek támogatják a mentális egészségügyi problémákkal küzdő embereket annak érdekében, hogy támogassák a legkülső, vidéki és nehezen megközelíthető régiókban élők hozzáférését;

59.  elismeri, hogy támogatásra van szükség a hajléktalanok számára, különösen a lakóhelyeknek a forrásokkal nem rendelkezők különböző szükségleteihez való igazítása tekintetében;

60.  emlékeztet arra, hogy a bebörtönzött népesség kiszolgáltatott csoport, és hangsúlyozza azokat a problémás betegségeket, amelyektől ez a csoport szenved, ami tovább súlyosbíthatja a fogvatartottak mentális egészségügyi problémáit, és felhívja a tagállamokat, hogy ezzel összefüggésben garantálják az emberi jogokat; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy haladéktalanul konkrét intézkedéseket hozzanak a bebörtönzött lakosság emberi jogainak védelme, valamint mentális egészségük és jóllétük előmozdítása érdekében; kiemeli, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz, például az oltáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga nem sérülhet, függetlenül a meggyőződésük mögött meghúzódó indítéktól; javasolja, hogy a tagállamok fektessenek be a börtönből való szabadlábra helyezést követő ellátás folyamatosságába, biztosítva, hogy a közösségi mentális egészségügyi szolgáltatások rendelkezésre álljanak e kiszolgáltatott népesség számára; emlékeztet arra, hogy a biztonságos és egészséges börtönkörnyezet alapvető fontosságú ahhoz, hogy támogassák a fogvatartottakat a társadalomba való visszailleszkedés folyamatában, segítve elkerülni a visszaeséseket és a börtönből való szabadlábra helyezést követően az illegális tevékenységekbe való visszatérést;

61.  mély aggodalmát fejezi ki az Európai Uniónak a migránsok, a menekültek, a menedékkérők és az etnikai kisebbségek védelmével, a jogaikkal és azok hatékony végrehajtásával kapcsolatos szakpolitikáival kapcsolatos tétlenség miatt, amik olyan problémák, amelyek negatív hatással vannak e népességcsoportok mentális egészségére;

62.  úgy véli, hogy a migránsok, a menekültek, a menedékkérők és az etnikai kisebbségek strukturális és sokrétű megkülönböztetéssel, szegregációval és marginalizálódással szembesülnek, beleértve a strukturális, intézményi és interperszonális rasszizmust és idegengyűlöletet, valamint hogy védeni őket fizikai jólétük és mentális egészségük védelme érdekében;

Járványügyi felügyelet

63.  ügy véli, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos információs rendszerek fontos és hatékony eszközök az adatgyűjtéshez, a mentális egészségügyi problémák előfordulási gyakoriságának, elterjedtségének és klinikai súlyosságának, valamint a mentális egészséggel kapcsolatos beavatkozások költséghatékonyságának mérésére, valamint a jó mentális egészséget előmozdító szakpolitikák végrehajtásának támogatására; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az adatvédelem fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy az összegyűjtött adatokat az átláthatóság, a jogszerű cél és az arányosság elvével összhangban használják fel;

64.  úgy véli, hogy a küszöbön álló európai egészségügyi adattér olyan eszköz, amely hozzájárulhat a tényeken alapuló közegészségügyi politika és az egészségügyi méltányosság alapjául szolgáló adatok megerősítéséhez;

65.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan eszközöket, amelyek képesek belátható, lebontott és minőségi adatokat szolgáltatni a mentális egészséget meghatározó tényezők, körülmények, gondozás, támogatás, beavatkozások és hatékony közpolitikák megértésének elősegítése érdekében;

66.  felhívja az EU-t, hogy könnyítse meg a mentális egészségre vonatkozó alapvető adatok gyűjtését, csoportosítását és rutinszerű jelentését olyan formában, amely összehasonlítható és nemek, életkor és egyéb tényezők szerinti bontásban történik az interszekcionális problémák EU-szerte történő megfelelő megragadása érdekében; javasolja, hogy a tagállamok az egészséghez kapcsolódó életminőségre(56) vonatkozó és a páciensek egészségértékelési kérdőíveit (PROM-ok)(57) használják az eredmények mérésére;

67.  javasolja, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos adatok nyomon követését bizonyítékokon alapuló eszközök és validált mutatók(58) alkalmazásával végezzék el a mentális egészségre és az általános jóllétre vonatkozóan, a különböző környezetekhez és korcsoportokhoz igazított egyedi mutatókkal; hangsúlyozza, hogy a mutatóknak törekedniük kell arra, hogy a diagnosztikai kritériumokat az emberek tényleges tapasztalataival egészítsék ki, hogy tükrözzék a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek mentális egészségét és emberi jogait meghatározó társadalmi tényezőket, valamint ahol lehetséges ezeket a mutatókat a saját tapasztalatokkal rendelkező emberekkel együttműködésben kell kidolgozni; hangsúlyozza, hogy a mentális egészséget meghatározó tényezőkre vonatkozó konkrét mutatóknak az egészségügyi információs rendszerekben is rendelkezésre kell állniuk, a WHO ajánlásának megfelelően; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szisztematikusan hajtsák végre, javítsák és frissítsék a közös mutatókat;

68.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az öngyilkossággal kapcsolatos adataik átfogó jellegét, minőségét és időszerűségét, beleértve az öngyilkossági kísérletek nyilvántartásba vételét, az önkárosítás és az öngyilkossági kísérletek nemzetközi kórházi nyilvántartásait és a saját bevallású öngyilkossági kísérletekre és öngyilkossági gondolatokra vonatkozó információkat gyűjtő nemzeti szintű reprezentatív felméréseket, a beteg magánélethez való jogának védelme mellett;

69.  felhívja továbbá a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat, és Unió-szerte kövessék nyomon a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és azok rendelkezésre állását, beleértve az egészségügyi szolgáltatásokon belüli integrált mentális egészségügyi ellátást is; kiemeli a mentális egészségügyi szolgáltatások feltérképezésének fontosságát, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a mentális egészségügyi adatok gyűjtésére szolgáló eszköz kidolgozásában a szolgáltatások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége, minősége és munkaereje terén fennálló hiányosságok megosztása és azonosítása érdekében; javasolja továbbá, hogy a tagállamok használják fel a mentális egészségügyi szolgáltatások szintjére vonatkozó mutatókat annak érdekében, hogy felvázolják a mentális egészségügyi ellátás állapotának részletes feltérképezését az EU-ban, a fellépés és a prioritások meghatározásának alapjaként;

70.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiszolgáltatott csoportok és marginalizált közösségek támogatását kitűző célzott kampányokkal kapcsolatban segítse a tagállamokat abban, hogy a bevált gyakorlatok uniós portálján keresztül összegyűjtsék és terjesszék a bevált gyakorlatokat;

A mentális egészséggel kapcsolatos megbélyegzés, tudatosság és ismeretek

71.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy egyes országokban előrelépés történt, a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyek, köztük a pszichoszociális fogyatékossággal élők vagy a kapcsolódó krónikus betegségben szenvedők és családjaik gyakran szembesülnek megkülönböztetéssel, megbélyegzéssel és társadalmi kirekesztéssel, ami akadályozhatja az elismerést; megjegyzi, hogy gyakran nem férnek hozzá időszerű, hozzáférhető és megfizethető egészségügyi ellátáshoz, és hátrányosan megkülönböztető módon férhetnek hozzá a munkaerőpiachoz(59) és az oktatáshoz, és elismeri az ilyen területekhez való hozzáférés javításának fontosságát; megjegyzi, hogy ennek különböző következményei lehetnek, például jogaik elégtelen előmozdítása és védelme, valamint az emberi jogok esetleges megsértése, a komplikációk és a rosszabb egészségi állapot fokozott kockázata, a késedelmes vagy elkerült kezelés, a társadalmi elszigetelődés, a csökkent életminőség, a munkaerőpiaci megkülönböztetés és az öngyilkosság fokozott kockázata;

72.  hangsúlyozza, hogy mivel a mentális egészség még mindig megbélyegzéssel jár és tabu, sürgősen szükség van tájékoztató kampányok kidolgozására és végrehajtására, a tudatosság növelése és a mentális egészségügyi problémákkal kapcsolatos nyílt viták előmozdítása érdekében az EU-ban minden közönség, különösen az egészségügyi szakemberek, a gondozók, a betegek, a kiszolgáltatott csoportok, az oktatók, a gyermekek, a serdülők és a fiatalok, valamint a szülők körében; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a közösségek, a közéleti személyiségek, a politikusok, a közintézmények, a kormányok és az egyének szerepét a mentális betegségekhez kapcsolódó megbélyegzés elleni küzdelemben, előítéletek és elfogultságok nélkül;

73.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kulturális változást, valamint mozdítsák elő a mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek megbélyegzése, kirekesztése és hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemre irányuló kezdeményezéseket, hogy ezáltal integrálják őket a közösségbe;

74.  felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a civil társadalommal és valamennyi érdekelt féllel együttműködésben, összehangoltan és időben, a mentális egészség minden szakpolitikában érvényesülő megközelítése révén hívják fel a figyelmet a jó mentális egészség előmozdításának fontosságára;

Mentális egészségügyi ismeretek

75.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fektessenek be a polgárok mentális egészséggel kapcsolatos ismereteibe a megbélyegzés elleni küzdelem és társadalmi szerepvállalásuk megerősítése, valamint mentális egészséggel kapcsolatos ellenálló képességének növelése érdekében;

76.  felhívja a tagállamokat, hogy építsék be a mentális egészséget az iskolai oktatásba, és biztosítsanak képzést az oktatók számára, valamint biztosítsanak pszichopedagógiai képzést a családok és az ifjúságsegítők számára, tekintettel arra, hogy az iskola nagy befolyással bírhat a mentális egészség korai életkortól kezdődő felszámolására;

77.  hangsúlyozza, hogy külön támogatásra van szükség az oktatás terén a pszichoaktívszer-használati zavarok megelőzése és a megbélyegzés elleni küzdelem érdekében;

Kommunikáció

78.  emlékeztet arra, hogy a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyek kezelésére használt nyelv megbélyegző lehet, ezért az olyan kifejezéseket, mint a „mentális betegség”, nagyrészt el kell kerülni, és azokat személyközpontú, inkluzív, nem megbélyegző, erősségeken alapuló és a felépülésre összpontosító nyelvvel kell felváltani, amely tükrözi a mentális egészséggel kapcsolatos tapasztalatok sokféleségét; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi egészségügyi szervezetekkel együttműködve dolgozzon ki a mentális egészségre vonatkozó taxonómiai iránymutatásokat annak érdekében, hogy a szakpolitikai dokumentumokban elkerülhető legyen a negatív konnotációkat tartalmazó kifejezések használata, és hogy Európa-szerte harmonizálni lehessen a mentális egészséggel kapcsolatos lexikon használatát;

79.  kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a médiát gyakorlatai és kommunikációja kiigazítására az öngyilkosságokról szóló etikus felelős tudósítás betartása érdekében, és óvatosan foglalkozzon az öngondoskodás fogalmával, a felelősség egyénekre való hárításának elkerülése érdekében; megjegyzi, hogy az engedélyezett és tiltott szerek használata az önkárosításra, az öngyilkosságra és az öngyilkossági gondolatokra gyakorolt hatással jár; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan kövessék nyomon a reklámokat az szerhasználat népszerűsítésének elkerülése érdekében;

80.  mély aggodalmát fejezi ki azon negatív hatás miatt, amelyet a testméret és -kép médiabeli megjelenítése és társadalmi ábrázolásai gyakorolnak a mentális egészségre, gyakran toxikus és irreális szépségsztenderdeket bemutatva;

A mentális egészségügyi rendszerek megerősítése

A mentális egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetősége

81.  hangsúlyozza, hogy a mentális egészségügyi rendszerek alapját a méltányos, megfizethető és könnyű hozzáférés elvének, a mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek önrendelkezésének, a kívánt kezelés megválasztásának és a betegközpontúságnak kell vezérelnie az egész EU-ban; hangsúlyozza, hogy minden uniós polgárnak hozzá kell férnie a minőségi mentális egészségügyi szolgáltatások szükséges teljes köréhez, amikor és ahol szüksége van rájuk, pénzügyi nehézségek vagy adminisztratív akadályok nélkül;

82.  úgy véli, hogy az egyetemes egészségügyi ellátás elengedhetetlen mindenki, köztük a legkiszolgáltatottabb népességcsoportok és a marginalizálódott közösségek egészségügyi szükségleteinek időben történő, hatékony és megfizethető kielégítéséhez; úgy véli, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatások a tagállamok nemzeti egészségügyi rendszereinek szerves, alapvető és strukturális részét képezik; üdvözli a WHO mentális egészséggel kapcsolatos különleges kezdeményezését (2019–2023)(60), amelynek célja a mentális egészségügyi ellátás fokozása az egyetemes egészségügyi ellátás részeként; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a minőségi és testre szabott mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz és programokhoz való hozzáférést, és kiemeli e szolgáltatások ingyenességének előnyeit;

83.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mentális egészségügyi ellátás valóban mindenki számára hozzáférhető legyen, figyelembe véve bizonyos társadalmi csoportok, például a fogyatékossággal élők, a gyermekek és az idősek sajátos szükségleteit; óva int a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való rossz hozzáférésből eredő kockázatoktól, különösen a gyermekek és a serdülők esetében, akik számára az időben történő segítségnyújtás alapvető fontosságú pszichoszociális fejlődésük szempontjából, és hangsúlyozza az ellátás folyamatosságának fontosságát, amikor a betegek a gyermek- és serdülő mentális egészségügyi szolgáltatásokból a felnőtt szolgáltatásokba mennek át;

84.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban kevés mentális egészségügyi szolgáltatás áll rendelkezésre, a jelenleg riasztóan hosszú pszichiátriai és pszichológiai várólistákkal, valamint a terápiás kezelés, illetve a fekvő- és járóbeteg-szakellátást nyújtó klinikákon történő kezelésben tapasztalható szakadékkal, valamint az egészségbiztosítók vonatkozó költségfedezetének hiányával;

85.  úgy véli, hogy ebben a konkrét ágazatban a munkaerőhiány, a mentális egészségügyi szolgáltatások általános és szakosodott egészségügyi szolgáltatásokba való integrálásának hiánya és az alulfinanszírozottság súlyosbítja a mentális egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének hiányát; hangsúlyozza, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatások költségei semmiképpen nem jelenthetnek akadályt a polgárok számára;

A mentális egészségügyi szolgáltatások megszervezése

86.   elismeri, hogy a költségmentes civil társadalmi kezdeményezések iránymutatást nyújthatnak a mentális egészséggel kapcsolatos további beavatkozásokhoz, és ezáltal kapuként szolgálhatnak a megfelelő mentális egészségügyi támogatáshoz való hozzáféréshez, előmozdítva a családok részvételét, segítve a mentális egészségügyi problémákkal küzdők jogainak érvényesítését, valamint többek között a megbélyegzés elleni küzdelmet; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és ösztönözzenek olyan civil társadalmi kezdeményezéseket támogató intézkedéseket, amelyek a mentális egészségügyi szükségletekre és a nemzeti közegészségügyi szolgálatokkal való együttműködésükre irányulnak;

87.  alapvető fontosságúnak tartja a közegészségügyi szolgáltatásokba történő beruházások fokozását, beleértve a szükséges eszközök és erőforrások biztosítását – mind a személyzet, mind a létesítmények tekintetében – a kórházakban és az alapvető egészségügyi ellátásban Unió-szerte; hangsúlyozza, hogy a mentális egészségügyi ellátást a meglévő szolgáltatások iránti valós igényekhez kell igazítani az ágazat súlyos hiányosságainak orvoslása érdekében; jobb együttműködésre és információcserére szólít fel a tagállamok magán- és állami mentális egészségügyi szolgálatai között;

Multidiszciplináris és integrált ellátás

88.  megjegyzi, hogy az integrált és multiszektorális mentális egészségügyi szolgáltatások az oktatási, igazságügyi, egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerekkel együttműködésben rendkívül értékesek a polgárok, a kormányok, és általában a társadalom számára;

89.  kiemeli, hogy a kettős rendellenességek kihívást jelentenek a kezelési szolgáltatások számára, mivel a betegeket gyakran egyik szolgálatból a másikba irányítják, ami megnehezíti a kezeléshez való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy hatékonyan kell reagálni a mentális egészség és más betegségek együttes meglétére, és hangsúlyozza, hogy a betegközpontú megközelítésnek figyelembe kell vennie a mentális egészséget a beteg teljes útja során, a diagnózistól az utókezelésig, beleértve a rák túlélőit is; ezért azt ajánlja, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatásokat és a megfelelő pszichológiai támogatást foglalják bele a betegeknek nyújtott átfogó ellátásba;

90.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy alacsony a kábítószer-függőséget támogató integrált központok rendelkezésre állása, az ilyen betegségek növekvő száma és a mentális egészségre gyakorolt befolyásuk miatt;

91.  felhívja ezért a tagállamokat, hogy erősítsék meg mentális egészségügyi rendszereiket olyan összekapcsolt szolgáltatások hálózatainak kiépítésével, amelyek lefedik a gondozási és támogatási igények széles skáláját az egészségügyi ágazaton belül és kívül, azaz a pszichológiai, pszichiátriai és társadalombiztosítási szolgálatok közötti együttműködést, valamint az alacsony küszöbértékű beavatkozások (szociális ellátás), az ellátási útvonalak és a magas színvonalú, hozzáférhető pszichológiai elsősegély rendelkezésre állásának biztosítása révén;

Mentális egészségügyi szakemberek

92.  hangsúlyozza, hogy további beruházásokat kell biztosítani a közegészségügyi szolgáltatásokba, és azoknak elegendő mentális egészségügyi szakemberrel kell rendelkezniük; elismeri, hogy az elégtelen képzés, a személyzet megtartásának alacsony szintje, a munkahelyi migráció, az agyelszívás, a kiégés, az elbocsátások, a nyugdíjba vonulás és egyéb események által okozott mentális egészségügyi munkaerőhiány aláássa a mentális egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségét; hangsúlyozza továbbá, hogy a mentális egészségügyi munkaerőhiány kezelése kritikus fontosságú a szolgáltatások hozzáférhetőségének javítása, a világjárványokra való jövőbeli felkészültség javítása, valamint a gyermekek és fiatalok kezelése szempontjából;

93.  kiemeli a mentális egészségügyi szolgáltatások feltérképezésének fontosságát, és annak nemzeti egészségügyi rendszerek szervezése során való alkalmazását;

94.  hangsúlyozza, hogy képzettebb szakemberekre van szükség az EU-ban azáltal, hogy képzési, átképzési, tanúsítási és kapacitásépítési rendszereket biztosítanak a személyzet számára a képzett szakemberek számának növelése és ezáltal a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény normáinak és kötelezettségeinek való megfelelés érdekében; támogatja a kulturális érzékenységről szóló képzési programok kiigazítását a különböző népességcsoportokkal foglalkozó szakemberek számára, figyelembe véve a kulturális szempontból érzékeny tanácsadást, valamint az olyan sajátos körülményeket és szükségleteket, mint a háború és konfliktus okozta trauma, valamint a természeti katasztrófák;

95.  javasolja a szakterületeken átívelő képzés feltérképezését minden szakember számára a fizikai és mentális egészség közötti kapcsolat jobb megértése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az EU és a tagállamok megosszák egymással a bevált gyakorlatokat;

96.  sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a mentális egészségügyi munkaerő hiányosságaira adott összehangolt válasz javítása érdekében, beleértve a páneurópai feltérképezést és a bevált gyakorlatok végrehajtását; sürgeti a tagállamokat, hogy fektessenek be a mentális egészségügyi szakemberek toborzásába és megtartásába a növekvő munkaerőhiány kezelése és az állami egészségügyi rendszerek beruházásának kezelése érdekében;

Alapellátás

97.  hangsúlyozza az elsődleges egészségügyi szolgáltatások fontosságát a mentális egészség szűrésében és a mentális egészségi állapotok esetén a korai beavatkozás biztosításában, a szakorvosi és multidiszciplináris ellátásban, valamint a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyek egész életük során történő kíséretében; úgy véli, hogy az alapellátásnak jelentősebb szerepet kell játszania a mentális betegségben szenvedő betegek kezelésében; felhívja a tagállamokat, hogy az elsődleges egészségügyi szolgáltatásokat lássák el a mentális egészséggel foglalkozó szakemberekkel, és ezzel összefüggésben támogatja, hogy az alapellátás a közösségvezérelt válaszokra összpontosítson;

Távegészségügy

98.  elismeri, hogy a digitális egészségügyi és távegészségügyi szolgáltatások a lakosság szélesebb rétegeinek kiszolgálására is alkalmas lehet, beleértve a távoli területeken élő lakosságot is, valamint csökkentheti a várakozási időt, miközben könnyű hozzáférhetőséget és megfizethető támogatást biztosít; támogatja azt az elképzelést, hogy a digitális technológiák mentális egészség érdekében történő kiaknázása jelentős mértékben hozzájárulhat a mentális egészségügyi ellátás elérésére irányuló tagállami erőfeszítésekhez Unió-szerte; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki határokon átnyúló hálózatokat és digitális eszközöket, amelyek révén a mentális egészségügyi szakemberek – többek között önkéntes vagy alacsony költséggel – nyújthatnak ilyen szolgáltatásokat, különösen a kiszolgáltatott népességcsoportok, köztük a marginalizált kisebbségek és közösségek, a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű vagy távoli területek számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a digitális mentális egészséggel kapcsolatos bevált gyakorlatokat, amelyeket etikai elvek, a magánélet védelme, a biztonság és az elszámoltathatóság vezérelnek; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak hozzáférhető mentális egészségügyi forrásokat különböző formátumokban, többek között hang-, video- és vizuális anyagok formájában, hogy kielégítsék a különböző műveltségi igényeket;

99.  elismeri, hogy a digitális mentális egészségügyi szolgáltatások potenciális hatást gyakorolhatnak a fiatalok hozzáférésének növelésére, különösen a távoli vagy rosszul ellátott területeken; tudomásul veszi, hogy a digitális egyenlőtlenségek és a műveltségi akadályok akadályozhat egyes fiatalokat abban, hogy hozzáférjenek az online mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak digitális jártassággal kapcsolatos képzést és erőforrásokat annak érdekében, hogy a fiatalok rendelkezzenek a mentális egészséget támogató online platformokon való navigáláshoz és az azok nyújtotta előnyök kihasználásához szükséges készségekkel; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy olyan digitális mentális egészségügyi erőforrásokat és platformokat alakítsanak ki, amelyek ifjúságbarát felületekkel és egyszerű nyelvi tartalommal rendelkeznek annak biztosítása érdekében, hogy azok a digitális írástudás különböző szintjeivel rendelkező fiatalok számára hozzáférhetők legyenek;

Korai diagnózis és beavatkozás

100.  úgy véli, hogy a mentális egészségügyi problémákat jelenleg alul- és tévesen diagnosztizálják, vagy későn diagnosztizálják az EU-ban, ami jelentős egyéni és társadalmi következményekkel jár, ami sürgős figyelmet igényel; úgy véli, hogy a megbélyegzés, a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, a nem megfelelő infrastruktúra és az egészségügyi munkaerőhiány, valamint az egészségügyi szolgáltatók eltérő tudatossága és szakértelme súlyosbítja ezeket a problémákat; hangsúlyozza, hogy minden mentális egészségügyi probléma tapasztalataik szerint eltérő módon érinti az egyes személyeket, és ezért minden diagnózisnak egyéninek és a betegre szabottnak kell lennie;

101.  hangsúlyozza a mentális egészségi állapotok korai diagnosztizálásának és beavatkozásának fontosságát, különös tekintettel a társadalom kiszolgáltatott csoportjaira, mivel a korai beavatkozás költséghatékony, és megelőzheti a rossz eredményeket;

102.  kiemeli, hogy a depresszió, valamint a szerhasználattal kapcsolatos rendellenességek korai azonosítása és kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy 2030-ig egyharmaddal csökkenjen az öngyilkosságok aránya, a tagállamok a WHO 2013–2030-as mentális egészségre vonatkozó cselekvési tervének és a fenntartható fejlődési célok 3.4. célkitűzésének keretében való elköteleződésével összhangban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megfontolására, hogy az öngyilkosságot megkísérlő személyek korai azonosítása, értékelése, kezelése és nyomon követés a beutalás és a támogatás részét képezi; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a WHO tényeken alapuló beavatkozásait az öngyilkosság-megelőzési programokban, és finanszírozás, kapacitásépítés és a bevált gyakorlatok cseréje révén támogassák az öngyilkosság megelőzésére szolgáló forródrótokat;

103.  javasolja a szűrőeszközök megfelelő használatát(61), és úgy véli, hogy ezeket hitelesíteni kell, és a célcsoportra kell szabni; megjegyzi, hogy a szűrőeszközök használata nem mehet a mentális egészségügyi szakemberek által nyújtott konkrét támogatás és kezelés rovására, ami különösen az iskolai környezetben fordulhat elő(62); megjegyzi, hogy a mentális egészségügyi szűrésre és a korai kezelésre szolgáló, tényeken alapuló digitális eszközök akkor használhatók, ha a szolgáltatások nem elégségesek, de azokat gondosan és megfelelő szabályozással kell alkalmazni, és nem helyettesíthetik a személyes szolgáltatásokat;

104.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék egészségügyi dolgozók képzésére, kapacitásépítésére és a rájuk összpontosító programok végrehajtására fordított finanszírozást annak érdekében, hogy hatékonyabban felismerjék a mentális egészségügyi problémákat és az aggodalomra okot adó korai jeleket; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a korai diagnózissal és az oktatási, igazságügyi, egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerek mentális egészségügyi szolgáltatásaihoz való továbbirányítással kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását;

Mentális elsősegély

105.   ösztönzi a tagállamokat, hogy fogadjanak el a mentális egészséggel kapcsolatos elsősegélynyújtási képzési programokat, beleértve nagyszabású pszichológiai elsősegélynyújtást is, hogy felvértezzék az egyéneket a mentális egészségügyi válságok felismeréséhez és az azokra való reagáláshoz szükséges ismeretekkel és készségekkel, különösen a gyermekeket érintő kulturális szempontból érzékeny helyzetekben, mint például a migráció;

Korai beavatkozás korai életkorban

106.  emlékeztet a korai életkorban való megelőzés szükségességére az oktatási rendszeren keresztül, amely magában foglalhatja a művészetbe és a játékba való beruházást, a pszichológiai szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést és erőforrásokat, a mentális egészséggel kapcsolatos képzést és a tanárok számára a mentális egészségi állapotok kezelésére vonatkozó iránymutatásokat, beleértve a tudatosságnövelő és az érzékenyítő képzést, valamint az egyéni mentorálást annak érdekében, hogy a diákok számára biztonságos helyeket és több személyes, konfliktusmentes kapcsolatot biztosítsanak az oktatókkal;

107.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és mozdítsanak elő olyan oktatási programokat, amelyek lehetővé teszik a gyermekek és a serdülők számára, hogy megértsék és kezeljék érzéseik teljes skáláját, valamint tárják fel a mentális jóllétüket támogató eszközöket és stratégiákat; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az iskolák kapacitását, és az előkészítő, általános és középiskolákat megfelelően szereljék fel közösségeik sajátos szükségleteinek kielégítésére;

108.  elismeri a tényeken alapuló szülői programokban rejlő lehetőségeket, amelyek elősegíthetik a reagálóképes gondozást és a gyermekek fejlődését, előmozdíthatják a gyermekek és a gondozók közötti pozitív kapcsolatokat, és támogathatják a szülők és gondozók mentális egészségét, amelyek mindegyike meghatározó tényező az egész életen át tartó pozitív mentális egészség szempontjából;

109.  felhívja ezért a tagállamokat, hogy fektessenek be a gyermekeket, serdülőket, szülőket és családokat célzó korai beavatkozásba, különösen az anyák mentális egészségügyi szolgáltatásainak keretében, beleértve a megelőzést, a szűrést és a támogatási programokat;

Személyközpontú megközelítés

110.  elismeri, hogy a mentális egészségügyi problémákkal és pszichoszociális fogyatékossággal élő embereknek joguk van ahhoz, hogy teljes és tartalmas életet éljenek, és olyan jóléti állapotban éljenek, amelyben kibontakoztatják képességeiket, meg tudnak birkózni az élet általános stresszhelyzeteivel, produktív és gyümölcsöző módon dolgozhatnak, és képesek hozzájárulni közösségükhöz; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a mentális egészségügyi problémákkal és fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalását és társadalmi integrációját;

111.  szükségesnek tartja, hogy a mentális egészséget érintő, azt érintő vagy azzal kapcsolatos politikák többdimenziósak, személyközpontúak és az emberi jogoknak megfelelőek legyenek, elismerve a sokszínűséget, a kulturális érzékenységet és a többszörös interszekcionális szükségleteket;

112.  kiemeli a multidiszciplináris egészségügyi munkaerő alapvető szerepét és a közösségi alapú egészségügyi ellátás klinikai, pénzügyi és szervezeti előnyeit, és elismeri annak fontosságát, hogy megfelelő képzési és szabályozási normákat biztosítsanak a mentális egészségügyi szolgáltatók számára;

Átélt tapasztalatok

113.  hangsúlyozza, hogy az integrált szolgáltatások kialakításába be kell vonni a mentális betegségekkel kapcsolatos megélt tapasztalatokkal rendelkező embereket; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a civil társadalommal és az általuk képviselt közösségekkel, a szakértőkkel és különösen a megélt tapasztalatokkal rendelkező személyekkel és gondozóikkal való érdemi együttműködés biztosítása érdekében; javasolja, hogy a megélt tapasztalatokkal rendelkező embereket ne csupán jelképes módon vonják be és integrálják a politikai döntéshozatal valamennyi szakaszába, a döntéshozókkal és a kulcsfontosságú érdekelt felekkel együttműködve;

Intézményi elhelyezés

114.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban egyes modern pszichiátriai intézmények még mindig olyan megközelítést alkalmaznak a kezelésre vonatkozóan, amely az önrendelkezéstől való megfosztáshoz, a megbélyegzés súlyosbodásához vezethet más emberi jogi aggályok mellett(63), és rosszabb mentális egészségügyi eredményekhez vezethet; felkéri a tagállamokat, hogy fogadják el a mentális egészségügyi problémákkal küzdők intézményekben való elhelyezésének csökkentése felé történő elmozdulást, biztosítva a hagyományos pszichiátriai intézmények alternatíváinak kidolgozását, valamint hogy a betegek modern, legkorszerűbb kezelést kapjanak; óva int a transz-institúcionalizáció jelenségétől, és úgy véli, hogy hatékony stratégiákra és közösségi alapú egészségügyi ellátásra van szükség az ilyen esetek elkerülése érdekében;

115.  támogatja a fogyatékossággal élő személyek intézményi elhelyezésének csökkentését és önálló életvitelét, és elismeri a fogyatékossággal élő személyek számára a társadalomba való jobb beilleszkedéshez nyújtott pszichológiai támogatás fontosságát, valamint sürgeti a tagállamokat, hogy gondolják át a nemzeti egészségügyi szolgálatok szervezését, és igazítsák ki a mentális egészséggel kapcsolatos megközelítést a fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó stratégiával összhangban;

116.  felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő és a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyek rehabilitációját, előmozdítva a munkát és egyéb tevékenységeket, valamint biztosítva, hogy minden egyes személy szükségleteivel és függetlenségének sajátos mértékével összhangban részesüljön bentlakásos támogatásban;

Mentális egészségügyi támogatás és kezelés

117.  hangsúlyozza, hogy a mentális egészségügyi problémákkal és pszichoszociális fogyatékossággal élőknek joguk van a szükségleteikhez igazított, tényeken alapuló kezeléshez és támogatáshoz;

118.  elismeri, hogy a mentális egészségügyi kezelés és támogatás többet jelent a tünetek enyhítésénél, és a mentális egészségi állapot jelentette kihívások ellenére az értékeken, célokon és kapcsolatokon alapuló, érdemi élet felé vezető személyes út, amelyet nem szabad csupán a gyógyító és rehabilitációs ellátásra korlátozni, hanem proaktív és megelőző ellátás révén javítania kell a mentális jóllétet is; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni a hatékony, tényeken alapuló, személyközpontú mentális egészségügyi kezelést és az általános jóllét támogatását; hangsúlyozza továbbá, hogy kezelni kell a félretájékoztatás és a dezinformáció terjedését a virágzó „jóléti ágazat” mellett, amely veszélyeztetheti a mentális egészséget, késleltetheti vagy megakadályozhatja a kezelést, és ösztönözheti a félretájékoztatás és a dezinformáció terjedését;

119.  hangsúlyozza, hogy a mentális egészség kezelése során figyelembe kell venni a nemek közötti egyenlőséget, mivel az eltérő nemeknek eltérő szükségleteik vannak a mentális egészségügyi problémák tekintetében;

120.  ösztönzi a család- és gondozókat támogató szolgáltatások integrálását a mentális egészségügyi szolgáltatásnyújtási modelljeibe; felhívja ezért a tagállamokat, hogy hozzanak létre kifejezetten a gondozók és a mentális egészségügyi betegek családjai számára kialakított mentális egészséget támogató programokat, beleértve a tanácsadást, az átmeneti ellátást, a kölcsönös támogatást és a válságbeavatkozást;

121.  felhívja a tagállamokat, hogy holisztikus, integrált és multidiszciplináris ellátás bevezetésével és javításával javítsák a mentális egészségi állapotok és a kapcsolódó krónikus betegségek gondozásához, kezeléséhez és támogatásához való hozzáférést, tekintettel arra, hogy ha a betegségeket elszigetelten kezelik, az eredmény kevésbé sikeres; ösztönzi a tagállamokat, hogy a kezelésre vonatkozó döntések meghozatalakor vegyék figyelembe a társadalmi, pszichológiai és biológiai tényezőket, valamint a betegközpontúságot és a betegek választását; hangsúlyozza a gyógyszerekhez való ellenőrzött hozzáférés fontosságát, megelőzve ugyanakkor a veszélyes túlgyógyszerezés, az öngyógyszerezés vagy a nem orvosi célokra való átirányítás formájában történő visszaéléseket;

A diákok gondozása

122.  felkéri a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fiatalok hozzáférését a mentális egészségügyi támogatáshoz, például a pszichoszociális tanácsadáshoz és az adminisztratív terhek nélküli terápiához; javasolja, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a diákok közvetlenül hozzáférjenek pszichológiai segítséghez, amikor azt kérik; elismeri azokat a potenciális további mentális egészségügyi kihívásokat, amelyek a csereprogramokban való részvétel során a diákokat sújthatják, és felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő támogatást, többek között az Erasmus+ programban;

Krónikus betegségek kezelése

123.  kiemeli, hogy a mentális egészséget és a kapcsolódó krónikus betegségeket biopszichoszociális tapasztalatokként lehet a legjobban meghatározni, és ezért a hatékony kezelés holisztikus, multidiszciplináris és integrált gondozási szolgáltatásokat igényel a krónikus betegségek kezelésére irányuló kezdeményezéseken belül; kiemeli, hogy a mentális egészség támogatás, többek között a pszichológiai tanácsadás és a támogató csoportok, javítják a kezelés betartását és az általános jóllétet a krónikus betegségekkel küzdő személyek és családtagjaik számára; elismeri, hogy a krónikus betegségek önkezelése, valamint az egyének egészséges stresszkezeléssel, szorongással és depressziómegelőzéssel kapcsolatos oktatása segíthet a hosszú távú mentális egészségügyi problémák gondozásához és kezeléséhez, valamint a káros magatartásformák enyhítéséhez szükséges alapvető készségek fejlesztésében;

124.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsa elő a tagállamokban a mentális egészségügyi szolgáltatások és a szociális ágazati szolgáltatások közötti érdemi együttműködés tényeken alapuló gyakorlatain alapuló célkitűzések megvalósítását, összhangban a mentális egészség valamennyi szakpolitikában megközelítéssel és az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás megközelítésével, figyelembe véve az egyes tagállamok sajátos körülményeit;

Közösségi mentális egészségügyi ellátás

125.  elismeri, hogy a közösségi mentális egészségügyi ellátás a támogató szolgáltatások és erőforrások hozzáférhető, tényeken alapuló és helyreállításorientált hálózata, amely megfelelő kapacitással rendelkezik a helyi közösség számára, és amely megfelelő módon és időben biztosítja az e célcsoport számára szükséges támogatást, terápiás beavatkozásokat és szükséges kezelést(64); megjegyzi, hogy a közösségi mentális egészségügyi ellátás előnyösen járul hozzá a mentális egészségügyi állapotok megelőzéséhez, diagnosztizálásához és kezeléséhez, különösen a kórházi fekvőbeteg-, járóbeteg- és állami egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a meglévő egészségügyi infrastruktúra keretében hajtsák végre a közösségi mentális egészségügyi ellátás terén bevált gyakorlatokat(65), és fokozzák a meglévő közösségi mentális egészségügyi ellátást támogató szolgáltatásokba való beruházást, és könnyítsék meg az összes érintett érdekelt fél (azaz a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek, betegek, családok, oktatók és politikai döntéshozók) bevonását; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a közösségi mentális egészségügyi paradigmával kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét;

Megkülönböztetésmentesség és integráció

Integráció és elfogadás

126.  emlékeztet arra, hogy a mentális egészségügyi problémákkal élő emberek többsége aktívan részt vesz a társadalomban és a munkaerőpiacon, annak ellenére, hogy e népességcsoport általános foglalkoztathatósága sokkal alacsonyabb, és míg a fogyatékossággal élők vagy a krónikus betegségben szenvedők nagyobb valószínűséggel mutatnak mentális egészségügyi problémákat és nagyobb arányban vannak kitéve a munkahelyi kirekesztésnek;

127.  ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hajtsanak végre olyan strukturális politikákat, amelyek támogatják a mentális egészségügyi problémákkal küzdő embereket, különösen a munkavállalókat, a gyermekeket, a serdülőket és a fiatal felnőtteket, a szülőket és az időseket;

128.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a mentális egészségügyi problémák miatt betegszabadságon lévő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés a foglalkoztatási ágazatban; sürgeti a tagállamokat, hogy az egyenlőtlenségek csökkentése és a társadalmi meghatározó tényezők kezelése érdekében hajtsanak végre nemzeti terveket a mentális betegségekben és a kapcsolódó krónikus betegségekben szenvedő emberekre vonatkozó mentális egészség valamennyi szakpolitikában megközelítéssel, amelyek többek között:

Kutatás és innováció

129.  hangsúlyozza, hogy az EU mind finanszírozóként, mind globális politikai szereplőként központi szerepet játszhat a mentális egészséggel kapcsolatos kutatás ösztönzésében; ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be a mentális egészséggel, a mentális egészség aktív előmozdításával és a mentális egészségügyi problémák megelőzésével kapcsolatos további kutatásba és a kutatási eredmények végrehajtásába, valamint az agyi egészség és a kevéssé kutatott ágazatoknak az előmozdításába, miközben konzultálnak az érintett érdekelt felekkel a kiemelt területeken;

130.  emlékeztet arra, hogy az állami beruházásoknak átláthatónak kell lenniük, valamint a végtermékek megfizethetősége, rendelkezésre állása és hozzáférhetősége tekintetében a közösség javát kell szolgálniuk;

Egyedi kutatási területek

131.  hangsúlyozza, hogy sürgősen további kutatásokra és tudományos ismeretekre van szükség azzal kapcsolatban, hogy miként lehet megelőzni a mentális és fizikai betegségek együttes előfordulását, és kéri a súlyos mentális egészségügyi problémákhoz vezető tényezők, valamint az e betegségekkel szembeni ellenálló képességet biztosító tényezők kutatását; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el megfelelő finanszírozást a mentális egészség és a kapcsolódó krónikus betegségek közötti kapcsolatra irányuló kutatásra;

132.  kiemeli, hogy szükség van az olyan multidiszciplináris tanulmányokra, amelyek áthidalják az egészségügyi, társadalmi és gazdasági ismeretek közötti szakadékot, valamint az érintett ágazatok beavatkozási intézkedései és a mentális egészség közötti kapcsolatot;

133.  üdvözli a szociális innovációs és vállalkozói programok végrehajtásának és növekedésének támogatását és ösztönzését, amelyek a lakosság szélesebb rétegeinek mentális egészségével foglalkoznak;

134.  felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a technológiai, gyógyszerészeti és magatartási beavatkozások kidolgozását és sikeres bevezetését; felkéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be a digitális technológiákkal és a mentális egészséggel kapcsolatos további kutatásokba, és osszák meg egymással a digitális mentális egészség terén alkalmazott bevált gyakorlatokat;

135.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a kutatást az alkohol, a fájdalomcsillapítók és a magas tetrahidrokannabinol (THC) koncentrációjú kannabisz-variánsok kábítószer-használata közötti kölcsönhatásokra, valamint annak különböző fogyasztási módjaira, valamint hogy szerezzen adatokat az interakciókra vonatkozóan;

Egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás(66)

136.  elismeri, hogy – amint arra a WHO az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás végrehajtására vonatkozó eszköztárában rámutatott – az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás hasznos, gyakorlati, holisztikus és hatékony megközelítés, amelyet be lehet építeni az adott nemzeti egészségügyi rendszer alapellátásába; hangsúlyozza a fizikai tevékenységeket, kultúrát, művészeteket és egyéb intézkedéseket magában foglaló egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás jelentőségét, és megjegyzi, hogy fontolóra kell venni a tényeken alapuló pszichológiai és farmakológiai beavatkozásokhoz való hozzáférés javítására, valamint a mentális egészségügyi problémák azonosítására és értékelésére irányuló stratégiákat;

137.  felhívja a tagállamokat, hogy az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtás területén dolgozzanak ki megfelelő új intézkedéseket a mentális egészségügyi problémákkal küzdők vagy azok számára, akiknek ezek az intézkedések a hasznukra válnak; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokkal folytatott eszmecserét az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtással kapcsolatos bizonyítékokon alapuló gyakorlatokra, valamint a bevált gyakorlatok megosztására vonatkozóan;

Globális mentális egészség

138.  üdvözli, hogy a mentális egészség bekerült az EU globális egészségügyi stratégiájába, így egyre nagyobb kihívásként prioritásként kezelendő, és a fő cél az, hogy az alapellátás megerősödjön a mentális egészségügyi szolgáltatások terén;

139.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki az EU a mentális egészség megelőzésének, a rezilienciaépítésnek és az ellátásnak az élvonalában, globális kontextusban betöltött szerepét, és erősítsék meg a szervezetek és egyének transznacionális partnerségeit és hálózatait a mentális egészséggel kapcsolatos tapasztalatok, szolgáltatások és gyakorlatok jobb megosztása érdekében, és a külpolitikai fellépések során vegyék figyelembe a mentális egészséget;

140.  kiemeli, hogy a mentális egészséggel foglalkozó munkaerő ugyanolyan alapvető fontosságú, mint minden egyéb segélyforrás természeti, éghajlati, humanitárius, geopolitikai és konfliktussal kapcsolatos katasztrófák esetén; úgy véli, hogy a mentális egészséggel foglalkozó munkaerőnek ezért az európai polgári védelmi és humanitárius segítségnyújtási műveletek szerves részét kell képeznie elsősegélyt nyújtókként; javasolja, hogy a pszichológiai elsősegély-képzést építsék be az elsősegélynyújtási tanfolyamokba az e műveletekben dolgozó személyzet és az önkéntesek számára;

141.  felhívja a tagállamok egészségügyi ágazatait, hogy sürgősen dolgozzanak ki olyan pszichoszociális, mentális egészséget támogató struktúrákat, amelyek kifejezetten a természeti, éghajlati, humanitárius, geopolitikai és konfliktusokhoz kapcsolódó katasztrófák áldozataira, a menedékkérőkre és a különböző hátterű migránsokra irányulnak; felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek sürgős éghajlat-politikai intézkedéseket az éghajlatváltozás közvetlen és közvetett egészségügyi költségeinek enyhítése érdekében, különös tekintettel a mentális egészségre; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsék be a mentális egészséget és a pszichoszociális támogató struktúrákat a vészhelyzeti tervezési programokba minden szakaszban (felkészültség, reagálás és helyreállítás), valamint a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági felkészültségi tervekbe annak érdekében, hogy hatékonyan fel lehessen készülni a jövőbeli egészségügyi válságokra és egyéb veszélyekre az EU-n belül és globális összefüggésben;

Mentális egészség az EU-ban

Korábbi intézkedések

142.  emlékeztet a biológiai tényezők fontosságára, valamint a társadalmi és környezeti tényezők mentális egészségre gyakorolt hatására, és ösztönzi, hogy a mentális egészségügyi ellátásra való hivatkozáskor vegyék figyelembe a bio-pszichoszociális modellt; felhívja a Bizottságot, hogy a kiegyensúlyozott megközelítés biztosítása érdekében vegye figyelembe ezt a modellt valamennyi vonatkozó uniós fellépésben és kezdeményezésben;

143.  méltányolja a mentális egészség átfogó megközelítését, amelyet a Bizottság a mentális egészségügyi problémák európai szintű kezelése és megelőzése felé tett első lépésként tett közzé; továbbá megjegyzi, hogy a Bizottság közleménye számos olyan kiemelt kezdeményezést emel ki, amelyek közvetve hozzájárulnak a mentális egészség javításához; hangsúlyozza, hogy az EU globális szerepet vállalhat és törekednie kell arra, hogy vezető szerepet vállaljon a mentális egészségügyi problémák előmozdítása, megelőzése, gondozása és támogatása fejlesztésének alakításában; úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kell a hatékony vezetést és irányítást, hogy az túllépjen a bevált gyakorlatok „megosztására” vonatkozó szokásos megközelítésen;

144.  felkéri a Bizottságot, hogy építsen a mentális egészség átfogó megközelítéséről szóló közleményére, és a tagállamokkal együtt dolgozzon ki egy hosszú távú, átfogó és integrált európai mentális egészségügyi stratégiát, amely különösen a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjaira összpontosít; úgy véli, hogy ennek a stratégiának világos és számszerűsíthető célkitűzésekkel, mérhető mutatókkal rendelkező, mélyreható kezdeményezéseket kell létrehoznia, és megvalósítható célokat kell kitűznie a mentális egészség, a megelőzés és a kezelés előmozdítására, az összes érdekelt féllel konzultálva, alulról felfelé építkező megközelítést követve; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét ütemtervet e célkitűzések végrehajtására, rendszeres nyomon követéssel és jelentéstétellel, valamint felkéri a Bizottságot, hogy ebben a tekintetben különítsen el közvetlen finanszírozást és forrásokat;

145.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai mentális egészségügyi stratégia kidolgozásakor összpontosítson számos olyan területre, ahol az európai oktatási térséggel együttműködve javítható a fiatalok mentális egészsége; kiemeli, hogy ennek a különös hangsúlynak ki kell terjednie az iskolai megfélemlítésre és internetes zaklatásra, a digitális jártassággal kapcsolatos kezdeményezésekre, az öngyilkosság megelőzésére irányuló stratégiákra és az iskolai öngyilkosság-megelőzési programokra, valamint az adatgyűjtés javítását célzó intézkedésekre;

146.  támogatja e stratégia a tagállamok támogatási rendszereként való végrehajtását; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan megfelelő nemzeti stratégiákat, amelyek egyértelmű ütemtervet, megfelelő költségvetést, konkrét célokat és célkitűzéseket, valamint az előrehaladás nyomon követésére szolgáló mutatókat tartalmaznak;

A mentális egészség európai éve

147.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse az Európa jövőjéről szóló konferencia ajánlásait, és a jövő évet nyilvánítsa a mentális egészség európai évének annak érdekében, hogy felhívja a polgárok és a politikai döntéshozók figyelmét, tájékoztassa és oktassa őket a mentális egészségre vonatkozóan, valamint hozzájáruljon a megbélyegzés és a megkülönböztetés elleni küzdelemhez, miközben ugródeszkaként is szolgál a mentális egészségre vonatkozó uniós stratégia felé;

148.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a civil társadalommal és a szakmai érdekelt felekkel együttműködve összehangoltan és kellő időben hívják fel a figyelmet a jó mentális egészség fontosságára azáltal, hogy általánosan érvényesítik a mentális egészség minden szakpolitikában megközelítést, és biztosítják, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos megfontolások beépüljenek a vonatkozó szakpolitikák, jogszabályok és kiadási programok kialakításába, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe; felszólít továbbá olyan szakpolitikák és programok kidolgozására, amelyek javítják a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személek családjainak és gondozóinak jóllétét;

149.  felhívja a Bizottságot, hogy a mentális egészséggel foglalkozó szakértői csoportjába vonja be a nemzetinél alacsonyabb szintű és civil társadalmi szereplőket; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be mentális egészséggel kapcsolatos hatásvizsgálatot a különböző uniós intézkedések, szakpolitikák és finanszírozási programok mentális egészségre gyakorolt hatásának értékelése céljából;

A mentális egészség a nemzeti programokban

150.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat a mentális egészségre vonatkozó nemzeti programjaik kidolgozásában, naprakésszé tételében, végrehajtásában és nyomon követésében, biztosítva, hogy azok hosszú távúak legyenek, egyértelmű ütemtervvel, megfelelő költségvetéssel, konkrét célokkal, mutatókkal és célkitűzésekkel, valamint megfeleljenek az emberi jogoknak, amit szükség szerint értékelni kell és ki kell igazítani; felhívja ezért a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy a mentális egészséget és a mentális egészségügyi problémákat beépítsék az egészségügyi hatásvizsgálatokba és valamennyi vonatkozó politikába; javasolja a mentális egészséggel kapcsolatos kérdések további beépítését az ENSZ által ajánlott egyéb programokba, például a HIV-vel, a nem fertőző betegségekkel és a demenciával kapcsolatosakba;

Uniós tevékenységek

151.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által javasolt európai gondozási stratégiát, amely többek között a digitalizáció munkakörülményekre gyakorolt hatásának, valamint a távmunka és a távközlés mentális egészségre gyakorolt hatásainak kezelését tűzte ki célul;

152.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló európai keretirányelvet annak érdekében, hogy javítsa annak hatékonyságát a jó mentális egészség és a mentális reziliencia előmozdítása, valamint a mentális egészséggel kapcsolatos munkahelyi kihívások kezelése terén;

153.  aggodalommal állapítja meg, hogy a foglalkozási megbetegedések európai ütemtervéről szóló, 2022. évi bizottsági ajánlás nem terjed ki a munkával kapcsolatos mentális egészségügyi problémákra, különösen a depresszióra, a kiégésre, a szorongásra és a stresszre; sürgeti a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva vizsgálja felül az ajánlást a mentális egészségügyi feltételek megfelelő figyelembevételének biztosítása érdekében;

Pénzügyi támogatás

154.  üdvözli, hogy a Horizont 2020 és a Horizont Európa programokon keresztül 765 millió EUR összegű finanszírozást bocsátottak rendelkezésre(67) a mentális egészséggel kapcsolatos kutatási és innovációs projektek támogatására; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a kiadásokat, és értékelje annak az uniós finanszírozásnak a hatását és eredményét, amely közvetlenül vagy közvetve hozzájárul a mentális egészség javításához az EU-ban;

155.  úgy véli, hogy a kihívás mértékének megfelelő finanszírozást kell elkülöníteni, és hogy a mentális egészséggel tovább kell foglalkozni az olyan jövőbeli pénzügyi programokban, mint „az EU az egészségügyért” program 2028–2034 és a Horizont Európa;

156.  megállapítja, hogy az Európai Unió nem rendelkezik a mentális egészséggel kapcsolatos kutatásokra és innovációra vonatkozóan közvetlen alappal; felhívja a Bizottságot, hogy az átfogó megközelítésben bevezetett kiemelt kezdeményezéseket alakítsa át konkrét intézkedésekké, amelyek megfelelő pénzügyi támogatást nyújtanak a kiszolgáltatott csoportoknak, és hozzon létre egy, a Horizont Európa programból és a jövőbeli programból álló, a 2028–2035 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi kereten belüli, mentális egészséggel kapcsolatos küldetést;

o
o   o

157.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 107., 2021.3.26., 1. o. (2) HL L 170., 2021.5.12., 1. o. (3) HL L 243., 2021.7.9., 1. o. (4) HL C 232., 2021.6.16., 28. o. (5) HL L 277., 2022.10.27., 1. o. (6) HL C 47., 2023.2.7., 63. o. (7) HL C 456., 2021.11.10., 161. o. (8) HL C 347., 2022.9.9., 122. o. (9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0282. (10) HL C 371., 2021.9.15., 102. o. (11) HL C 129., 2019.4.5., 14. o. (12) HL C 456., 2021.11.10., 208. o. (13) HL C 449., 2020.12.23., 142. o. (14) HL C 117., 2022.3.11., 88. o. (15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0120. (16) HL C 342., 2022.9.6., 109. o. (17) HL C 47., 2023.2.7., 30. o. (18) HL L 309., 2022.11.30., 12. o. (19) WHO, The Pan-European Mental Health Coalition, 2023. (20) Eurostat Statistics Explained, Mental health and related issues statistics, 2023. szeptember. (21) OECD és Európai Bizottság, Health at a Glance: Europe 2018: State of Health in the EU Cycle, 2018. (22) WHO, Guidance and technical packages on community mental health services, 2021. (23) Royal College of Psychiatrists College Centre for Quality Improvement, CCQI Improvement Standards for Community Mental Health Services, negyedik kiadás, 2022. március. (24) Randstad Canada, Getting more work done: How absenteeism and presenteeism affect productivity, 2023. május 30. (25) Smahel, D. és mtsai., EU Kids Online 2020: Survey results from 19 countries, EU Kids Online, 2020. (26) Közös Kutatóközpont (Európai Bizottság), How children (10-18) experienced online risks during the Covid-19 lockdown – Spring 2020, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2021. (27) OECD és Európai Bizottság, Health at a Glance: Europe 2022: State of Health in the EU Cycle, OECD Publishing, Párizs, 2022. (28) UNICEF, The State of the World's Children 2021 – On My Mind: Promoting, protecting and caring for children’s mental health, UNICEF, New York, 2021. október. (29) Európai Bizottság, Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság, A systemic, whole-school approach to mental health and well-being in schools in the EU, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2021. (30) UNICEF, The State of the World's Children 2021 – On My Mind: Promoting, protecting and caring for children’s mental health, UNICEF, New York, 2021. október. (31) Az Európai Bizottság Nemek közötti bérkülönbségekről szóló 2022-es tájékoztatója szerint. (32) WHO Mental Health Gap Action Programme, mhGAP Intervention Guide for mental, neurological and substance use disorders in non-specialized health settings – version 2.0, Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2016. (33) The European House – Ambrosetti, az Angelini Pharmával együttműködésben, Headway 2023 – Mental Health Index, Brüsszel, 2021. október. (34) UNICEF, The State of the World's Children 2021 – On My Mind: Promoting, protecting and caring for children’s mental health, UNICEF, New York, 2021. október. (35) O’Flynn, J. és mtsai., ‘Toward inclusivity: A systematic review of the conceptualization of sexual minority status and associated eating disorder outcomes across two decades’, International Journal of Eating Disorders, 56. évf., 2. sz., 2023. február, 350–365. o. (36) Harrell, B., Conversion Therapy Bans, Suicidality, and Mental Health, 2022. október. (37) American Psychiatric Association, Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5. kiadás), 2013. (38) American Psychiatric Association, Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5. kiadás), 2013. (39) Az Oxford Dictionary of Sociology szerint. (40) The European House – Ambrosetti az Angelini Pharmával együttműködésben, Headway 2023 – Mental Health Index, Brüsszel, 2021. október. (41) WHO, Suicide worldwide in 2019: global health estimates, Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2021. (42) Miró, J. és mtsai., ‘Chronic pain and high impact chronic pain in children and adolescents: a cross-sectional study’, Journal of Pain, 24. évf., 5. szám, 2023. május, 812–823. o. (43) Pryor, L. és mtsai., Mental health and global strategies to reduce NCDs and premature mortality, 2017. (44) Kessler, R.C. és mtsai., ‘Childhood adversities and adult psychopathology in the WHO World Mental Health Surveys’, British Journal of Psychiatry, 197. évf., 5. sz., 2010. november, 378–385. o. (45) „A „mentális egészség minden szakpolitikában” megközelítés keretében intézkedéseket hoznak a mentális egészségnek az egészségügyi ágazaton belüli és kívüli kezelésére, különös tekintettel az előmozdításra és a megelőzésre. A különböző területekre (pl. oktatás, gyermekvédelem, foglalkoztatás, jövedelem, lakhatás, kultúra, környezetvédelem, szociális védelem stb.) vonatkozó szakpolitikák pozitív hatást gyakorolhatnak a mentális egészségre azáltal, hogy megerősítik a védőtényezőket és mérséklik a mentális egészségügyi problémák kockázati tényezőit.”. Az uniós egészségpolitikai platform tematikus hálózatának ”Mental Health in All Policies” (Mentális egészség minden szakpolitikában) című, 2023. április 19-i állásfoglalása, A mental health in all policies approach as key component of any comprehensive initiative on mental health. (46) Allen, J. és mtsai., Social Determinants of Mental Health, 2014 (47) A Global Burden of Disease Collaborative Network 2019. évi betegségek okozta össztársadalmi teher tanulmányából származó adatok azt mutatják, hogy a mentális egészségi problémák jelentik a fogyatékossággal töltött évek fő okát mindkét nemben a standardizált korban, ha azokat az anyagokkal kapcsolatos rendellenességekkel együtt számoljuk. (48) Global Burden of Disease Collaborative Network, Global Burden of Disease Study 2019 (GBD 2019), Egészségügyi Mérési és Értékelési intézet, Seattle, 2020. (49) Fischer, B. és mtsai., ‘Recommendations for Reducing the Risk of Cannabis Use-Related Adverse Psychosis Outcomes: A Public Mental Health-Oriented Evidence Review’, Journal of Dual Diagnosis, 19. évf., 2–3. sz., 2023., 71–96. o. (50) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (HL L 277., 2022.10.27., 1. o.). (51) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/970 irányelve (2023. május 10.) a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről (HL L 132., 2023.5.17., 21. o.). (52) Center for Disease Control and Prevention, Fast Facts: Preventing Intimate Partner Violence, 2022. október. (53) Az Európai Parlament 2023. február 15-i állásfoglalása az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatról (HL C 283., 2023.8.11., 149. o.), Z. preambulumbekezdés és 25. bekezdés. (54) WHO, Integrating psychosocial interventions and support into HIV services for adolescents and young adults: technical brief, Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2023. (55) OECD, ‘Main causes of mortality’, Health at a Glance 2021: OECD Indicators, OECD Publishing, Párizs, 2021. (56) Yin, S., és mtsai., Summarizing health-related quality of life (HRQOL): development and testing of a one-factor model, 2016. (57) Churruca, K., és mtsai., Patient-reported outcome measures (PROMs): A review of generic and condition-specific measures and a discussion of trends and issues, 2021. (58) Közös Kutatóközpont (Európai Bizottság), Handbook on Constructing Composite Indicators: Methodology and User Guide, 2008. (59) Brouwers, E., és mtsai., Discrimination in the workplace, reported by people with major depressive disorder: a cross-sectional study in 35 countries, 2015. (60) WHO Special Initiative for Mental Health (2019-2023): Universal Health Coverage for Mental Health. (61) Közös Kutatóközpont (Európai Bizottság), Handbook on Constructing Composite Indicators: Methodology and User Guide, 2008. (62) WHO, First meeting of the pan-European Mental Health Coalition: from debate to action, 2022. (63) Európa Tanács, Reform of mental health services: an urgent need and a human rights imperative. (64) Thornicroft, G., és mtsai., Community mental health care worldwide: current status and further developments, 2016. (65) WHO, Guidance on community mental health services: promoting person-centred and rights-based approaches, 2021. (66) WHO, A toolkit on how to implement social prescribing, 2022. (67) A Horizont Európa kutatás- és innovációfinanszírozási program keretein belül.

Az Európai Parlament 2023. december 12-i állásfoglalása a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) végrehajtásának ellenőrzéséről (2023/2029(INI))

P9_TA(2023)0458 A9-0374/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 209. és 212. cikkére, valamint 322. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Bizottság „2022. évi jelentés az Európai Unió külső fellépési eszközeinek 2021-ben történt végrehajtásáról” című, 2022. november 8-i jelentésére (COM(2022)0578),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék uniós külső finanszírozást érintő különféle jelentéseire, különösen „A Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) programozása: A programok átfogóak, de a források elosztásának módszerét és a hatás nyomon követését hiányosságok jellemzik” című 14/2023. sz. különjelentésre, és a „Köz-magán társulások az Európai Unióban: széles körben tapasztalhatóak hiányosságok, kevés előny valósult meg” című, 09/2018. sz. különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A Global Gateway” című, 2021. december 1-jei közös közleményére (JOIN(2021)0030),

–  tekintettel az európai fejlesztésfinanszírozási struktúra megerősítéséről szóló, 2021. június 14-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az európai fejlesztésfinanszírozási struktúra javítására vonatkozó bizottsági ütemterv és 2021. évi eredményjelentés” című, 2022. március 24-i bizottsági jelentésre (COM(2022)0139),

–  tekintettel „Az »Európa együtt« megközelítés részét képező, a humán fejlődés iránti elkötelezettség megerősítése” című, 2021. június 14-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU és a legkevésbé fejlett országok közötti megújított partnerségről szóló, 2022. május 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az EU külső finanszírozási eszközeinek végrehajtása: 2017. évi félidős felülvizsgálat és a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli architektúra” című, 2018. április 18-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködési eszköz, a humanitárius segítségnyújtási eszköz és az Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, a 2019. március 27-én, első olvasatban elfogadott álláspontjára(4),

–  tekintettel a jövőbeli európai fejlesztésfinanszírozási struktúráról szóló, 2022. november 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és teljesítéséről szóló, 2022. június 23-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és teljesítéséről szóló, 2023. június 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EKSZ működésének értékeléséről és az EU globális szerepének megerősítéséről szóló, 2023. március 15‑i ajánlására(8),

–  tekintettel a támogatás fejlesztéshatékonyságának és eredményességének javításáról szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és III. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság által az eljárási szabályzat 58. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0374/2023),

A.  mivel az Európai Unió és 27 uniós tagállama együttesen továbbra is a külső támogatás legnagyobb globális szintű biztosítói, amely az OECD hivatalos fejlesztési támogatását (ODA) nyújtó valamennyi adományozója által a fejlődő országoknak nyújtott összes ODA mintegy 43%-át teszi ki; mivel a külső finanszírozási eszközök jelentik az Unió globális színtéren történő fellépését támogató fő mechanizmust, és mivel az Unió külső fellépése egyre fontosabb az európai polgárok számára;

B.  mivel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) (a továbbiakban: az eszköz) 2021. június 14-én lépett hatályba, és a korábbi eszközöket egyetlen eszközben egyesítette; mivel ez a 79,5 milliárd EUR teljes költségvetéssel rendelkező eszköz történelmi változást jelent az EU kül- és fejlesztéspolitikájában;

C.  mivel a Bizottság felelős az uniós támogatás azonosításáért, meghatározásáért, végrehajtásáért, nyomon követéséért és értékeléséért; mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) feladata, hogy biztosítsa az uniós külpolitikák folytonosságát és koherenciáját az ezen eszközt magában foglaló integrált megközelítéssel; mivel a Parlament feladata a demokratikus felügyelet és ellenőrzés, és az együttdöntési eljárás keretében egyúttal társjogalkotó is; mivel az „Európa együtt” megközelítés létrehozásának hozzá kell járulnia a főbb kihívásokra adott külső uniós válaszintézkedések egységes stratégiai koordinációs keretrendszerének kidolgozásához; mivel ez a megközelítés lehetővé teszi az uniós intézmények, a tagállamok és az Európai Beruházási Bank (EBB) közötti további együttműködést, folyamatosan növelve az EU kollektív hatékonyságát és láthatóságát; mivel az eszközt többféle módozat kombinálásával kell végrehajtani, beleértve a kétoldalú együttműködést, a számos partnernek nyújtott támogatásokat és egy beruházási keretet;

D.  mivel az eszköz külső beruházási kerete vegyes finanszírozást és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap Plusz (EFFA+) külső tevékenységi garanciájának (EAG) keretében nyújtott garanciákat foglal magában, amelyeket a támogatható partnereknek nyílt és együttműködésen alapuló megközelítés keretében kell végrehajtaniuk, az EBB különleges szerepvállalásával; mivel az EFFA+ jelentősen kibővíti elődje, az EFFA pénzügyi keretét, és a külső tevékenységi garancián keresztül akár 53,4 milliárd EUR összegű műveleteket is tud majd garantálni; mivel az „első a szakpolitika” elvnek a politikai célkitűzések által vezérelt együttműködést kell eredményeznie, és biztosítania kell, hogy a fejlesztés európai pénzügyi struktúrája e tekintetben összehangolt legyen;

E.  mivel a Global Gateway stratégia célja az EU geopolitikai súlyának növelése a globális színtéren az intelligens, tiszta és biztonságos digitális, energetikai és közlekedési kapcsolatok fellendítése, valamint az egészségügyi, oktatási és kutatási rendszerek világszerte történő megerősítése révén, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének és az abban foglalt fenntartható fejlődési céloknak a keretében;

F.  mivel az egyenlőtlenségek az instabilitás, a bizonytalanság és az erőszak alapvető okai közé tartoznak;

G.  mivel az emberi jogok előmozdítása az EU külső tevékenységének egyik sarokköve;

H.  mivel a humán fejlődés továbbra is az EU kül- és fejlesztéspolitikájának egyik kulcsfontosságú területe; mivel az egészségügyi ellátásba, az oktatásba, a táplálkozásba és a szociális védelembe történő beruházások kiemelkedő fontosságúak az ezen alapvető emberi jogokat képező szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében;

I.  mivel az uniós külső finanszírozási eszközöket a korlátozott források miatt gyakran a végsőkig kihasználták; mivel az eszközt létrehozó rendelet elfogadása óta az olyan események, mint az Ukrajna elleni orosz agresszív háború, amely súlyosbította a globális élelmiszerválságot, világszerte energia-, megélhetési és adósságválságot váltottak ki, gazdasági bizonytalanságot idéztek elő, potenciálisan tovább destabilizálva a tagállamokat és harmadik országokat, és a Covid19-világjárvány olyan mértékben súlyosbította a helyzetet, hogy az eszköz korai félidős értékelésére és a többéves pénzügyi keret (MFF) félidős felülvizsgálatára van szükség;

J.  mivel a Covid19-világjárvány tovább növelte a fenntartható fejlődési célok finanszírozásában amúgy is jelentős hiányt, és 700 milliárd USD-ral csökkentette a forrásokat, miközben jelentős növelésre van szükség ahhoz, hogy pótolni lehessen a fejlődő országokban már a járvány előtt is fennálló hiányt; mivel a tartalék 80%-át már felhasználták, és fontolóra kell venni ennek növelését; mivel az EU jelenlegi politikai és pénzügyi vezetése és erőfeszítései nem elegendőek a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzus, a fenntartható fejlődési célok és a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez, valamint az egyéb akut globális kihívások, különösen a súlyosbodó éghajlatváltozás, a Covid19 következményei és az erőszakos konfliktusok kezeléséhez, ami azt jelenti, hogy nemzetközi szintű közös szerepvállalásra van szükség annak biztosításához, hogy az eszköz képes legyen reagálni ezekre a felmerülő kihívásokra;

K.  mivel az eszköz keretében megvalósuló projektek végrehajtása még nem értékelhető teljeskörűen, minthogy még korai szakaszban jár; mivel a 2024-ben várható félidős értékelésnek értékelnie kell, hogy az eszköz hozzájárul-e az EU stratégiai prioritásaihoz és hatékonyan előmozdítja-e értékeit a partnerországokban, előmozdítja-e az emberi jogokat, hozzájárul-e a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, és előmozdítja-e a harmadik országok fenntartható fejlődését, valamint hogy az eszköz keretében nyújtott finanszírozást a harmadik országok szükségletei és fejlesztési stratégiái alapján osztják-e el;

L.  mivel az Európai Számvevőszék 2023-ban megállapította, hogy a források elosztásának módszerét és a hatás nyomon követését hiányosságok jellemzik, és hogy az eszköz széles hatóköre gyengítheti annak hatását, valamint hogy javítani kell a fejlesztési támogatás elosztásának és nyomon követésének módját;

M.  mivel az eszközt harmadik országokkal való olyan szorosabb és hatékonyabb partnerségek kialakítására kell felhasználni, amelyek a kölcsönös érdekek, a stratégiai prioritások, a strukturált és hatékony együttműködés és az egyértelmű hosszú távú célok alapján kézzelfogható eredményekhez vezetnek; mivel az EU és Afrika közötti, valamint a szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országokkal fennálló kapcsolatok különös stratégiai jelentőséggel bírnak; mivel az eszközt fel kell használni a méltányos zöld átállás biztosítására, a helyi hozzáadott érték előmozdítása és a jelentős károkozás elkerülését célzó elv tiszteletben tartása mellett; mivel kulcsfontosságú mutatóként nyomon kell követni az eszköz hatékonyságát, eredményességét és fejlesztési hatását;

N.  mivel az eszköz elfogadása óta megjelent és kiéleződött a geopolitikai verseny; mivel ez új és sürgetőbb megvilágításba helyezi az eszközt; mivel a Global Gateway válasz erre a kihívásra, és célja, hogy életképes és vonzó alternatívát nyújtson a partnerországok számára, amely tartós előnyöket biztosít a helyi közösségek számára; mivel szükség van az uniós fellépések jobb kommunikációjára és láthatóbbá tételére a partnerországokban; mivel annak ellenére, hogy a Global Gateway az EU geopolitikai célkitűzéseire összpontosít, az eszköz keretében nyújtott hivatalos fejlesztési támogatásnak a partnerországok hosszú távú fenntartható fejlődését kell szolgálnia;

Általános észrevételek

1.  üdvözli a Bizottságnak a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára irányuló javaslatát, amely további finanszírozást biztosít a 6. fejezet számára, mivel a jelenlegi pénzügyi programozás nem elegendő az alulfinanszírozott eszköz számára, és jobban tükröznie kell az EU geopolitikai törekvéseit és globális kötelezettségvállalásait; tudomásul veszi tudomásul veszi a Bizottság által a 6. fejezetre javasolt kiegészítő forrásokat, amelyekből 9,5 milliárd EUR-t a migráció külső dimenziójára, többek között külső kihívásokra, 3 milliárd EUR-t az eszköz „Új kihívások és prioritások” tartalékára, 2,5 milliárd EUR-t pedig a szolidaritási és sürgősségisegély-tartalékra különítenének el;

2.  hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az EU külső és fejlesztési politikáit a finanszírozási hiány, az országok közötti és azokon belüli növekvő egyenlőtlenségek, valamint a globális élelmiszer-ellátás bizonytalansága fényében; elismeri a geopolitikai változások hatását, különös tekintettel Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújára, az EU új prioritásaira, a partnerországokkal kialakított, a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvével összhangban lévő stratégiai partnerségek fokozott fontosságára, valamint az uniós beruházások sajátos szerepére, amelyeknek tükrözniük kell mind az EU értékeit és érdekeit, mind pedig partnereink érdekeit; hangsúlyozza továbbá, hogy ennek a felülvizsgálatnak fel kell mérnie, hogy teljesülnek-e az eszköznek a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint az emberi jogok előmozdítására és a partnerországok hosszú távú fenntartható fejlődésére irányuló célkitűzései;

3.  újólag megerősíti, hogy a folyamatban lévő orosz agressziós háborúval szemben szilárdan támogatja Ukrajnát annak minden dimenziójában, beleértve a humanitárius segítségnyújtást, a helyreállítást, az újjáépítést és a modernizációt; hangsúlyozza azonban, hogy ez a támogatás nem mehet a hivatalos fejlesztési támogatás, más partnerek és harmadik országok rovására, amelyeket hátrányosan érintenek az orosz agressziós háború által kiváltott fejlemények, és amelyek uniós finanszírozását nem szabad csökkenteni; ezért felszólít az eszköz forrásainak alapos értékelésére, amelynek során azt is fel kell mérni, hogy azok elegendőek-e az eszköz az annak létrehozásáról szóló rendeletben meghatározott célkitűzéseinek eléréséhez, hogy az eszköz forrásait ennek megfelelően növeljék, és biztosítsák, hogy azok továbbra is relevánsak legyenek a jelenlegi geopolitikai kihívásokkal összefüggésben, hogy lehetővé tegyék, hogy az EU megbízható partnernek minősüljön, és ellensúlyozza más globális hatalmak befolyását;

4.  üdvözli, hogy az EU külső tevékenységeinek nagy részét egyetlen eszközben konszolidálják, fokozatosan racionalizálva és harmonizálva a számos korábbi eszközt; úgy véli azonban, hogy jóllehet ez az egyszerűsítés növelte a rugalmasságot és a hatékonyságot, nem járt együtt a hatékony elszámoltathatóság és az átláthatóság megfelelő szintjével; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az intézkedések csak akkor tekinthetők eredményesnek, ha ez egyértelmű és összehasonlítható nyomonkövetési és értékelési mechanizmusokkal bizonyítható; emlékeztet a Számvevőszék 14/2023. sz. különjelentésének megállapításaira, amelyek rámutattak arra, hogy a mintában szereplő mutatók több mint 20%-a nem rendelkezett kiindulási alapértékkel, vagy nem az nem volt egyértelmű, 24%-a pedig nem rendelkezett céllal, vagy céljai nem voltak egyértelműek, míg a többéves indikatív programokban szereplő adatforrások töredezettek voltak vagy hiányoztak; felhívja a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé a Globális Európa Eredménykeret mutatóinak használatát, amelyeknek normának kell lenniük a többéves indikatív programok teljes programozási ciklusa során, nevezetesen a tervezés, a végrehajtás és az eredményekről való beszámolás tekintetében, és hogy növelje jelentősen az uniós küldöttségek kapacitását; hangsúlyozza, hogy az eszköznek hatékony, eredményes, koherens és inkluzív végrehajtást kell biztosítania, amely az „első a szakpolitika” elven nyugszik, és amely összhangban van az EU stratégiai érdekeivel és értékeivel és a partnerországok prioritásaival; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy legalább kétévente tegyen közzé egy olyan jelentést a támogatás hatékonyságáról, amely következetesen szabványosított, érthető és összehasonlítható mutatókat tartalmaz a közös tervezésre, a közös végrehajtásra és a közös eredménykeretekre vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtsa be ezt az eredményjelentést a Parlamentnek;

5.  mélységes aggodalmát fejezi ki a geopolitikai zavarok eszkalálódása, az autoriter tendenciák és a demokrácia és a jogállamiság alapjai ellen a közelmúltban világszerte elkövetett támadások miatt; kéri, hogy a félidős értékelés során mélyrehatóan értékeljék, hogy az eszköz mennyire alkalmas arra, hogy általa elérhetővé váljanak az EU általános külpolitikai céljai, és különösen a multilateralizmus előmozdításához való hozzájárulásra és a fenntartható fejlődésre, valamint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmére, előmozdítására és fejlesztésére irányuló célkitűzés; hangsúlyozza, hogy az EU külső demokráciaügyi fellépésének, amelyet az eszköz keretében hajtanak végre, alkalmazkodnia kell az új geopolitikai valósághoz, amelyet az egymással versengő kormányzási modellek jellemeznek, annak érdekében, hogy jobban meg lehessen előzni a demokrácia visszaesését, és arra jobban lehessen reagálni; felhívja a Bizottságot, hogy kritikus szemszögből és az információk megfelelő szintű részletezettsége mellett értékelje az eszköznek a programok, kiadási célok és referenciaértékek végrehajtása terén elért eredményeit, tartózkodva felszínes politikai álláspontok megismétlésétől; megerősíti, hogy a Szerződések és a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzus értelmében a fejlesztési együttműködés elsődleges célja a szegénység felszámolása és a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődésének előmozdítása; hangsúlyozza, hogy az „első a szakpolitika” megközelítést az EU stratégiai iránytűjében, a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzusban, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjében, a Párizsi Megállapodásban és az addisz-abebai cselekvési programban meghatározott elveknek és célkitűzéseknek kell vezérelniük;

6.  kéri különösen az eszköz létrehozásáról szóló rendelet 42. cikke (4) bekezdése és (40) preambulumbekezdése alkalmazásának korrekt és alapos értékelését, amely utóbbi kimondja, hogy a harmadik országokban a demokrácia, az emberi jogok vagy a jogállamiság helyzetének romlása esetén fel lehet függeszteni a támogatást; a rendelet 25. cikkének (5) bekezdésével összhangban előzetes értékeléseket kér a projektek emberi jogokra gyakorolt lehetséges hatásainak és kockázatainak meghatározása érdekében; felszólít az emberi jogok nyomon követésére a harmadik országokban megvalósuló projektek végrehajtása során, különösen a jogsértések magas kockázatával járó projektek esetében; felszólít az olyan projektek felfüggesztésére vagy módosítására, amelyek az emberi jogok harmadik országokban való megsértéséhez járulnak hozzá; felhívja a Bizottságot, hogy proaktív módon ossza meg az emberi jogokkal kapcsolatos értékeléseket a Parlamenttel; hangsúlyozza, hogy az EU-nak elvi szempontból határozottabb megközelítést kell alkalmaznia azon partnerországok tekintetében, amelyek a központi értékek és elvek tekintetében ellentétes irányba tartanak; e tekintetben jó példaként támogatja a költségvetés-támogatás felfüggesztését;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatás az eszköz tartalékának mobilizálása, nem pedig a megfelelő költségvetési eszköz révén való finanszírozása a tartalék nagy részét kimerítette, így az eszköz már csak korlátozott mértékben képes reagálni az előre nem látható kihívásokra; üdvözli az Ukrajna-eszköz(10) létrehozására irányuló bizottsági javaslatot, amelynek biztosítania kell Ukrajna fenntartható hosszú távú finanszírozását, ugyanakkor meg kell őriznie az eszköz azon képességét, hogy megbirkózzon a jövőbeli kihívásokkal;

8.  kéri, hogy a félidős értékelés teremtsen jogi és politikai egyértelműséget Ukrajnának, a Moldovai Köztársaságnak és Grúziának az eszköz szomszédsági fejezetében szereplő kedvezményezettek jegyzékében való felsorolását illetően; megjegyzi, hogy Ukrajna és a Moldovai Köztársaság uniós tagjelölt országok lettek, Grúzia pedig potenciális uniós tagjelölt országnak minősül; ennek fényében hangsúlyozza, hogy Ukrajnát, a Moldovai Köztársaságot és Grúziát ezért a kétoldalú pénzügyi keretösszegek megfelelő költségvetési átcsoportosításával az Előcsatlakozási Támogatási Eszközről (IPA III) szóló rendelet(11) kedvezményezettjeiként kell felsorolni, amely az eszköztől és az európai szomszédságpolitikától elkülönülő egyedi jogalappal és szakpolitikai kerettel rendelkezik, ami csökkentené az eszközre nehezedő nyomást; üdvözli a Bizottság javaslatát egy új és célzott Ukrajnára vonatkozó eszközre vonatkozóan, amely a jövőbeli támogatást a többéves pénzügyi keret 6. fejezetén belüli külön, egységes eszközben egyesítené az azonnali szükségletek kielégítése érdekében, ugyanakkor hangsúlyozza egy hosszú távú eszköz alkalmazásának fontosságát;

9.  kéri, hogy az MTE értékelje különösen azt, hogy a finanszírozás milyen mértékben hozott kézzelfogható eredményeket Afrikában, összhangban az eszköz célkitűzéseivel, az EU-Afrika stratégiával, valamint a 2022. évi 6. Afrika-EU csúcstalálkozó eredményeivel és prioritásaival, és vizsgálja meg, hogy szükség van-e a prioritások és célkitűzések felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy a nyújtott támogatás kézzelfogható eredményeinek egyértelmű mutatók alapján történő elemzése különösen fontos a pénzeszközök felhasználása hatékonyságának megfelelő értékeléséhez; felkéri a Bizottságot, hogy az EU-Afrikai Unió kötelezettségvállalásainak támogatása érdekében jobban használja ki azt a lehetőséget, hogy az eszköz létrehozásáról szóló rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírtak szerint a földrajzi keretösszegeket a pánafrikai programok javára kombinálják; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az európai egységes piac fejlesztése terén szerzett saját tapasztalataira építve továbbra is aktívan támogatnia kell az új Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térséget, többek között ezen eszköz révén annak érdekében, hogy ösztönözze a fenntartható gazdasági fejlődést, fellendítse a munkahelyteremtést, csökkentse a szegénységet és növelje a közös jólétet Afrikában; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az afrikai partnerországokat a kontinens kiaknázatlan megújulóenergia-potenciáljának kihasználásával, és fel kell gyorsítani a 7. fenntartható fejlődési cél Afrikában való előrehaladását, amely nemcsak a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a társadalmi fejlődést fogja ösztönözni, hanem jelentősen növelni fogja a megújuló energiaforrások globális arányát is;

10.  határozottan megerősíti a szegénység felszámolására, az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, az egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés elleni küzdelemre, valamint a fenntartható emberi fejlődés előmozdítására irányuló, az eszközben meghatározott kötelezettségvállalást; emlékeztet az EU és a tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy 2030-ig a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-ára növelik hivatalos fejlesztési támogatásukat, így az eszköz keretében finanszírozott hivatalos fejlesztési támogatás legalább 20%-át a társadalmi befogadásra és a humán fejlődésre, például az egészségügyre, az oktatásra, a táplálkozásra és a szociális védelemre fordítják, valamint az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,2%-át hivatalos fejlesztési támogatásként a legkevésbé fejlett országoknak juttatják; hangsúlyozza, hogy az EFFA+-nak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez való hozzájárulás eszközeként a beruházások támogatására kell törekednie; hangsúlyozza az emberi biztonság holisztikus megközelítésének mint új irányadó paradigmának a fontosságát; a következő programozási folyamattal összefüggésben felszólít a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv teljes körű végrehajtására, a nemek közötti egyenlőség szempontja és általános érvényesítése iránti határozott elkötelezettséggel, valamint arra, hogy az EU globális egészségügyi stratégiáját és az ifjúsági cselekvési tervet tegyék működőképessé az EU külső fellépéseiben; hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépései során fokozni kell az emberi jogok előmozdítására és védelmére irányuló uniós erőfeszítéseket, üdvözölve az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv végrehajtásának félidős felülvizsgálatát; kiemeli annak fontosságát, hogy valamennyi uniós fejlesztési erőfeszítésben képviseljenek határozott korrupcióellenes álláspontot, és támogatja a korrupcióról mint a fejlődés egyik akadályáról szóló, 2023. május 4-i tanácsi következtetéseket;

11.  hangsúlyozza, hogy a humán fejlődésbe történő beruházások alapvető fontosságúak az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és az oktatás – többek között a szakképzés – szempontjából, és ezeknek a következő programozási folyamat során is egyértelmű prioritást kell élvezniük, mivel lehetővé teszik a fejlődő partnerországok számára, hogy felszabadítsák fiataljaik humántőke-potenciálját, és országukban fellendítsék a humán fejlődést, a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be egy olyan gyermekpolitikai mutatót, amely a nemek közötti egyenlőség, az éghajlat, a migráció és a digitalizáció területén már meglévő módszertanra épül, hogy lehetővé tegye az uniós intézmények és partnerek számára a gyermekekkel kapcsolatos beruházások mérését és nyomon követését; hangsúlyozza, hogy az EU gyermekekkel kapcsolatos beruházásainak nyomon követése és ellenőrzése alapvető fontosságú az EU hozzáadott értékének és hatékonyságának bemutatásához; hangsúlyozza, hogy a Covid19 figyelmeztető jelzésként szolgált az alacsony és közepes jövedelmű országok számára, rámutatva, hogy fel kell gyorsítani az egyetemes, államilag finanszírozott egészségügyi rendszerek kiépítésének irányába tett előrehaladást; kéri, hogy az eszköz programozása részesítse előnyben a támogatásokat és a közszféra előmozdítását az egészségügy területén annak biztosítása érdekében, hogy a fejlesztési támogatás először az emberekhez jusson el; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy továbbra is elegendő költségvetési forrást különítsenek el a szociális eredmények javítására és a rendszerszintű problémák kezelésére;

12.  aggodalmát fejezi ki az LMBTIQ±személyek jogainak helyzete miatt világszerte, valamint a fejlődő országokban a nők jogai, a nemek közötti egyenlőség, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok ellen irányuló általános negatív reakció miatt; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy foglalkozzanak e jogok elismerése és védelme terén való visszalépéssel; hangsúlyozza e tekintetben, hogy prioritásként kell kezelni a szexuális és reproduktív egészség és jogok, a nők jogai, a nemek közötti egyenlőség, az LMBTIQ+ közösség és más marginalizált népességcsoportok tiszteletben tartását támogató civil társadalmi szervezetek és közösségek célzott támogatását, beleértve a homoszexualitás dekriminalizálására irányuló megerősített intézkedéseket is; emlékeztet arra, hogy az eszköz keretében végrehajtott új intézkedések legalább 85%-ának elsődleges vagy jelentős célkitűzésként a nemek közötti egyenlőségre kell irányulnia, és ezen intézkedések legalább 5%-ának fő célkitűzésként a nemek közötti egyenlőségre, valamint a nők és lányok jogaira és társadalmi szerepvállalására kell irányulnia;

13.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az eszköz valamennyi kiadási és programozással kapcsolatos célja teljesüljön, és részletes tájékoztatást kér az e tekintetben elért eredményekről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelentős hiányosságok tapasztalhatók az eszköz 30%-os éghajlat-politikai célkitűzésének elérése, a 2026-ra és 2027-re vonatkozó többéves pénzügyi keret szerinti 10%-os biodiverzitási célkitűzéshez való hozzájárulás, valamint annak biztosítása terén, hogy az EU az ENSZ keretében tett globális pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesüljenek, különös tekintettel a veszteség- és kárenyhítési alaphoz való hozzájárulásra; emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás egyre nagyobb nyomást fog gyakorolni az élelmiszertermelésre és az élelmiszerhez való hozzáférésre, különösen a veszélyeztetett régiókban, ami aláássa az élelmezésbiztonságot és a táplálkozást; emlékeztet továbbá arra, hogy a biológiai sokféleség kulcsfontosságú tényező az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenése alá fogja ásni a haladást a fenntartható fejlődési célok tekintetében értékelt célok mintegy 80%-a tekintetében; részletes tervet kér arról, hogy a Bizottság hogyan kívánja elérni a kiadási és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célokat a többéves pénzügyi keret időszakának végéig;

14.  megerősíti az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak a kezelésére vonatkozó, az eszközben foglalt kötelezettségvállalást; véleménye szerint – az előre nem látható körülmények sérelme nélkül – tiszteletben kell tartani az eszközben vállalt azon kötelezettséget, hogy az eszköz célkitűzéseinek keretében indikatív jelleggel az eszköz pénzügyi keretösszegének 10%-át a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kezelését és irányítását támogató tevékenységekre kell fordítani, és ezt a záradékot nem szabad újra megnyitni; megjegyzi azonban, hogy a 2021-ben lekötött források 14%-a járult hozzá a migrációs célú kiadásokhoz; elvárja, hogy rendszeresen érdemi frissítéseket kapjon az aktuális helyzetről;

15.  sajnálja, hogy a gyorsreagálási pillér jelenlegi felhasználása nem járul hozzá láthatóan és hatékonyan az EU érdekeinek a világban történő előmozdításához; kéri ezért, hogy a 2024. évi félidős értékelés során vizsgálják felül az uniós kül- és biztonságpolitikai célkitűzések programhoz kapcsolódó támogatásának visszaállítását;

A szükséges források biztosítása és a beruházások mozgósítása

16.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret 2024. évi félidős értékelése semmilyen körülmények között nem eredményezheti az eszköz forrásainak csökkentését vagy átcsoportosítását a fenntartható fejlődést célzó hosszú távú tematikus és földrajzi programok között; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az eszköz a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret kezdete óta alulfinanszírozott, és hogy földrajzi fókusza fontos tematikus finanszírozási sorok kárára történt, mint például a „Globális kihívások” költségvetési sor „Emberek” prioritási területe, amelyre a Covid19 miatt még nagyobb nyomás nehezedett, ami alig vagy egyáltalán nem hagyott mozgásteret ahhoz, hogy az elkövetkező években teljes mértékben eleget tegyen a többoldalú egészségügyi kezdeményezések támogatására vonatkozó uniós kötelezettségvállalásoknak; hangsúlyozza, hogy a pénzeszközök hiánya veszélyes szakadékot teremt az EU törekvései és az ígéretek teljesítésére való képessége között; emlékeztet arra, hogy az elégtelen finanszírozás káros versenyt fog teremteni a rövid távú igények és a hosszú távú beruházások, valamint az alapvető fejlesztési ágazatok között, ami végső soron gátolni fogja az uniós segélyek eredményességét és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend megvalósításához való hozzájárulását; hangsúlyozza az eszköz, az EFFA+ és a külső tevékenységi garancia kulcsfontosságú szerepét a vegyes finanszírozás, a beruházások kockázatmentesítése és a garanciák stratégiai keretének biztosításában, valamint a magánszektor forrásainak az uniós költségvetés támogatásával történő mozgósításában, különösen a fokozódó geopolitikai és gazdasági verseny fényében; hangsúlyozza, hogy a vegyes finanszírozású projekteknek és a fejlődő országokban a magánszektorral kialakított hatékony partnerségeknek a fejlesztési eredmények maximalizálására kell összpontosítaniuk, és összhangban kell lenniük a fenntartható fejlődési célokkal, a Párizsi Megállapodással és a nemzeti fejlesztési prioritásokkal; emlékeztet arra, hogy a magánszektor támogatása nem helyettesíti, hanem kiegészíti a közberuházásokat, különösen a kritikus szolgáltatásokba, például az egészségügybe, az oktatásba és a szociális védelembe, amelyek kulcsfontosságú hosszú távú kilátásokat biztosítanak a szegénységből való kilábaláshoz; kéri, hogy az EFFA+ ne finanszírozzon olyan beruházásokat, amelyek negatív hatással vannak a fenntartható fejlődési célok elérésére, különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem tekintetében; kéri a hosszú távú költségvetés oly módon történő kiigazítását, hogy megvédje az EU pozitív hatását, befolyását és hitelességét a globális színtéren;

17.  elismeri az uniós beruházások sajátos szerepét, amelyeknek tükrözniük kell mind az EU, mind a partnerországok stratégiai érdekeit és fejlesztési céljait, valamint az EU értékeit, és hangsúlyozza a költségvetési garanciák fontos szerepét az „első a szakpolitika” elv alapján történő megvalósításukban; kiemeli annak fontosságát, hogy a garanciák ellensúlyozzák a legnagyobb beruházási kockázatot jelentő országok esetében fennálló kockázatot, hogy ezekbe az országokba is megfelelő beruházások irányuljanak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak e tekintetben példát kell mutatnia, tekintettel a multilaterális fejlesztési bankok reformjáról folyó vitára;

18.  tudomásul veszi az EBB-nek az európai fejlesztésfinanszírozási struktúrában betöltött különleges szerepét, amelyet az EUMSZ 209. cikke és az eszközt létrehozó rendelet 36. cikke határoz meg, és elismeri az EBB képességét arra, hogy az eszköz célkitűzéseihez hozzájáruló további finanszírozást mobilizáljon; üdvözli az EBB Globál létrehozását, amely 2022. január 1-je óta működik, és célja a bank jelenlétének és szakértelmének növelése a fejlődő országokban; megjegyzi, hogy az új fejlesztési ág létrehozása óta az EBB Globál rekord mértékben használta fel az eszköz által biztosított célzott beruházási keretet, és 2022-ben több mint 10 milliárd EUR-t biztosított, különösen Ukrajna és a Global Gateway támogatására; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés az EBB azon tevékenységének egyedüli garanciavállalója, amely az EU-n kívül nyújt hiteleket az uniós politikák támogatása érdekében; felszólít az uniós költségvetésből az EBB-nek nyújtott garanciák növelésére annak érdekében, hogy az EBB folytathassa a létfontosságú köz- és magánszektorbeli szolgáltatások nyújtására irányuló tevékenységét Ukrajnában, és kiterjeszthesse tevékenységét a globális dél országaiban; felhívja az EBB-t, hogy az EFFA+ által meghatározott céllal és kritériumokkal összhangban használja fel pozícióját a fenntartható fejlődés érdekében történő beruházások mozgósítására; kiemeli az EBB fontos szerepét abban, hogy a Global Gateway stratégia keretében vállalt 300 milliárd EUR összegű kötelezettségvállalásból a Bizottsággal partnerségben 100 milliárd EUR-t teljesítsen; felhívja az EBB-t, hogy helyezze előtérbe a fenntartható fejlesztési menetrendet; felhívja az EBB-t, hogy a magas társadalmi megtérülésű projektek finanszírozása során vállaljon nagyobb kockázatot; felhívja az EBB-t, hogy továbbra is erősítse helyszíni jelenlétét azáltal, hogy az uniós küldöttségeken belüli helymegosztásra vonatkozó jelenlegi megközelítésére támaszkodik, ugyanakkor használja ki még jobban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) és más európai fejlesztésfinanszírozási intézményekkel (DFI-k) fennálló lehetséges szinergiákat; ösztönzi az EBB-t, hogy az uniós küldöttségekkel együttműködve és a fejlesztésfinanszírozási intézményekkel való társfinanszírozás révén továbbra is aktívan vegyen részt az országos szintű tervezés, nyomon követés és értékelés kidolgozásában; szorosabb koordinációra szólít fel a Bizottság, az EKSZ és az uniós küldöttségek között, hogy megkönnyítsék az érintett helyi szereplőkkel folytatott megbeszéléseket és együttműködést a fejlesztéshatékonysági célkitűzéseknek leginkább megfelelő projektek azonosítása érdekében;

19.  üdvözli a magánszektor beruházásainak támogatására létrehozott EFFA+ „nyitott architektúráját”, és felhívja a Bizottságot, az EBB-t, az EBRD-t, a tagállamokat és a fejlesztésfinanszírozási intézményeket, hogy teljes mértékben használják ki a külső tevékenységi garancia és a vonatkozó beruházási keretek által biztosított lehetőségeket a fenntartható magánszektorbeli beruházások előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy mozgósítani kell a magánszektor finanszírozását, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, és fokozott erőfeszítésekre szólít fel a beruházások szűk keresztmetszeteinek és akadályainak kezelésére; elismeri továbbá, hogy a magánszektor fontos szerepet játszik az új beruházások, a foglalkoztatás és a fejlesztésfinanszírozás lehetőség szerinti megteremtésében; emlékeztet a Parlament ellenőrzési jogkörére és az EFFA+ végrehajtása átláthatóságának szükségességére;

Stratégiai megközelítés

20.  üdvözli az „Európa együtt” megközelítést és annak azt a célját, hogy növelje az uniós fejlesztési projektek koherenciáját, hatását és láthatóságát, és több közös fellépést – különösen „Európa együtt” kezdeményezést – szorgalmaz a tagállamokkal; emlékeztet a Számvevőszék azon észrevételére, hogy az egyes tagállamok „Európa együtt” kezdeményezésekhez való hozzájárulásai nem szerepelnek a többéves indikatív programokban, ami bizonytalanságot okoz a tagállamok pénzügyi támogatását illetően, ami hozzájárul ahhoz, hogy az „Európa együtt” mint kollektív kezdeményezés jövője bizonytalanná váljon; felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a megközelítés hatékonyságát, és tájékoztassák a Parlamentet az eredményeikről; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza az „Európa együtt” megközelítéssel kapcsolatos szerepeket, és javasoljon olyan mechanizmust, amely növeli a kezdeményezések átláthatóságát és demokratikus ellenőrzését; kéri továbbá az EU és a tagállamok együttes fellépését a hatékonyság növelése és az erőforrások maximalizálása érdekében; ösztönzi a tagállamokat, a fejlesztésfinanszírozási intézményeket, az EBB-t és az EBRD-t, hogy vállaljanak aktívabb szerepet az „Európa együtt” kezdeményezésben, pénzügyi kötelezettségvállalásokkal és közös fellépésekkel, amelyeket a Bizottság irányít;

21.  üdvözli a Global Gateway stratégiát mint a globális kihívásokra adott összehangolt uniós választ; úgy véli, hogy az új geostratégiai kihívások idején az uniós kül- és biztonságpolitikának és a fejlesztési együttműködés szereplőinek jobban össze kell hangolniuk tevékenységeiket az EU jelenlétének és láthatóságának olyan infrastrukturális beruházások révén történő, világszerte való növelése érdekében, amelyek nemzeti értéket teremtenek a partnerországokban, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal; emlékeztet arra, hogy a Global Gateway olyan stratégiai koncepcióként értelmezendő, amelyben a kül-, a gazdaság- és a fejlesztési politika integrálódik; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban hatalmas beruházásokra van szükség mind a materiális, mind az immateriális infrastruktúra területén, a digitális, közlekedési és energiahálózatoktól kezdve az egészségügyi, oktatási és élelmezési rendszerekig; sajnálja azonban, hogy az eszköz célkitűzésein és prioritásain belül hiányzik az átláthatóság és a stratégia irányítására és végrehajtására vonatkozó szabályozási keret; hangsúlyozza a megfelelő parlamenti részvétel és ellenőrzés, valamint az üzleti szektorral és a civil társadalmi szervezetekkel való konzultáció szükségességét egy laza irányítási kereten keresztül, amely az összetett geopolitikai környezetben gyorsan fellendítené a beruházásokat és az EU láthatóságát a partnerországokban; felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja a Global Gateway-ről szóló közös közleményt az irányítási keret tisztázása érdekében, beleértve a Parlament ellenőrzési szerepét is, és egyértelműen határozza meg, hogy mi a Global Gateway projekt, és mi különbözteti meg az ilyen projekteket más beruházási projektektől; kéri annak tisztázását, hogy az uniós költségvetési rendelet és a közbeszerzési szabályok hogyan alkalmazandók; kéri, hogy a stratégiát a meglévő és kialakulóban lévő globális kihívások fényében gyorsabban hajtsák végre;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem egyértelmű az új Global Gateway stratégia finanszírozása, és emlékeztet arra, hogy az ilyen új kezdeményezéseket új előirányzatokból és a 6. fejezet felső határának ehhez kapcsolódó felfelé történő módosításával kell finanszírozni; felhívja a Bizottságot, hogy módszeresebben vonja be a civil társadalmi szervezeteket a Global Gateway projektekbe és az „Európa együtt” kezdeményezésekbe, és fontolja meg a helyi civil társadalmi szervezetek aktív bevonását az egyes országok programozásába;

23.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy hatékonyabban használják ki a szinergiákat és jobban harmonizálják az EBB, az EBRD, valamint más fejlesztésfinanszírozási intézmények és a megcélzott, európai szomszédságpolitikában részt vevő országok finanszírozási kezdeményezéseit, különös hangsúlyt helyezve az uniós tagjelölt országokra;

Parlament általi ellenőrzés

24.  emlékeztet a Parlament politikai és költségvetési ellenőrzési és konzultációs hatásköreire, és hangsúlyozza a magas szintű geopolitikai párbeszéd szerepét az eszköz végrehajtásához szükséges általános irányvonalak megadásában; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy részletes információk álljanak rendelkezésre a már végrehajtott vagy végrehajtandó költségvetésről; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek teljes körűen és időben hozzá kell férnie a dokumentumokhoz, és képesnek kell lennie arra, hogy nyomon kövesse a projektek hatását és az elért eredményeket azok hatókörének és hatásának jobb értékelése érdekében, ezért teljes körű hozzáféréssel kell rendelkeznie a szabványosított kiindulási és célmutatókhoz, valamint az adatforrásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson következetes intézményközi információáramlást, és folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a beruházási projektekről, így a Global Gateway projektekről, és tegye teljes mértékben elérhetővé az eredményirányítási keretet; megismétli, hogy a Parlament álláspontját teljes mértékben figyelembe kell venni; újfent megjegyzi, hogy a Parlament állásfoglalásai az eszköz végrehajtásához szükséges átfogó szakpolitikai keret részét képezik; sürgeti a Bizottságot, hogy a magas szintű geopolitikai párbeszéd előtt jelentősen javítsa a dokumentáció időben történő rendelkezésre bocsátását a Parlament számára, valamint annak módját, ahogyan figyelembe veszi a Parlament ajánlásait, nevezetesen azáltal, hogy minden párbeszédet követően írásbeli eljárást indít, amelyben feltünteti, hogyan fogja nyomon követni az egyes parlamenti ajánlásokat;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy használja ki a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát az eszköz nómenklatúrájának finomítására azáltal, hogy az több költségvetési tételt foglal magában annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság gyakorolhassa ellenőrzési hatáskörét, különösen a szomszédsági költségvetési sorok tekintetében, az átláthatóság megerősítése érdekében, hogy olyan adatközpontú politikát lehessen megvalósítani, amely a célkitűzések tekintetében ellenőrizhető, valamint hogy jobban tükrözze a stratégiai megközelítést és javítsa a hosszú távú programozást; rámutat arra, hogy a pénzügyi eszközök közötti átfedés, például a garanciákkal összefüggésben, megnehezíti az ellenőrzést; felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel folytatott konzultációkat követően egyetlen dokumentumban nyújtson átfogó, egyértelmű és teljes áttekintést a pénzügyi eszközökről, azoknak az egymással és a különböző érintett szereplőkkel való kapcsolatáról, valamint a támogatások és garanciák teljes körű és pontos áttekintéséről, valamint arról, hogy azokat hogyan fedezik; felhívja a Bizottságot, hogy negyedévente tájékoztassa a költségvetési hatóságot, többek között a költségvetési garanciák felhasználásáról és összegéről, valamint a becsült tartalékfeltöltésről és a jövőbeli előrejelzésekről, valamint a kiadások és a programhoz kapcsolódó célok jelenlegi állásáról;

26.  hangsúlyozza a programozási folyamat fontosságát, kiemelve, hogy az EKSZ és az uniós küldöttségek döntő szerepet játszanak e tekintetben, valamint a partnerországok és más fejlesztési szereplők megfelelő bevonásának a folyamat során történő biztosításában, többek között a regionális és helyi hatóságokkal való szoros és átlátható konzultáció és a velük való társulás előmozdítása révén, a közös prioritások meghatározása és a partnerországok felelősségvállalásának erősítése érdekében; hangsúlyozza a hatékony szükségletalapú és emberközpontú megközelítés biztosításának fontosságát az EU külső fellépéseiben, és kiemeli, hogy a helyi partnereknek és a civil társadalomnak alapvető szerepet kell játszania a programok kialakításában, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek és adott esetben a magánszektor fontosságát az eszköz végrehajtásában, különösen a programozási folyamatban; megerősíti, hogy világszerte fokozni kell a civil társadalom támogatását;

27.  sajnálja, hogy a 2021 második felében lebonyolított programozási folyamatot elsiették, ami megakadályozta a Parlament általi megfelelő ellenőrzést; aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék 14/2023. sz. különjelentésének megállapításait, amelyek szerint a programozási folyamat javítható volna; elvárja, hogy a Bizottság és az EKSZ járjon el a Számvevőszék ajánlása alapján, és vegye figyelembe a levont tanulságokat a következő programozási időszakban; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson kiszámíthatóbb és átláthatóbb programozási folyamatot, dolgozzon ki egységes, összehasonlítható és átlátható módszertant a szomszédos országoknak szánt források elosztására, biztosítsa a nem szomszédos országok esetében a szigorú alkalmazást, és tisztázza az uniós támogatás hatásának értékelésére szolgáló módszertant, valamint gondoskodjon arról, hogy az a változó geopolitikai környezetben releváns legyen;

28.  üdvözli a közelmúltban elfogadott makroszintű pénzügyi támogatási eszközöket, amelyet több ország, különösen Ukrajna támogatására fogadtak el az Ukrajna elleni orosz agresszív háború következményeinek kezelésében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a költségvetési hatóságok nem kaptak tájékoztatást a makroszintű pénzügyi támogatás kamatköltségei finanszírozásának kezeléséről; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás kamatköltségeinek az eszköz új kihívásokra és prioritásokra vonatkozó tartalékának mobilizálása, nem pedig új előirányzatok révén való, jelenlegi finanszírozása azzal a veszéllyel jár, hogy a fennmaradó időszakra a tartalék nagy részét, ha nem az összeset kimeríti, és így az eszköz nem lesz majd képes reagálni az előre nem látható kihívásokra; hangsúlyozza ezért, hogy fenntartható hosszú távú finanszírozási megoldásokat kell találni, megőrizve ugyanakkor a jövőbeli kihívások kezelésére való képességet;

29.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem minden esetben értesíti a Parlamentet a tartalék felhasználása előtt, és helyteleníti azt a gyakorlatot, hogy úgy küldik ki a leveleket, hogy azok a felhasználás megtörténte után érkeznek meg, ami ténylegesen aláássa a Parlament ellenőrzési jogát, és akadályozza a Bizottságot abban, hogy teljes mértékben figyelembe vegye a Parlamentnek a mobilizálás természetére és célkitűzéseire, valamint a tervezett pénzügyi összegekre vonatkozó észrevételeit; felhívja a Bizottságot, hogy az eszköz létrehozásáról szóló rendelet (71) preambulumbekezdésével összhangban mindig részletesen tájékoztassa a Parlamentet a tartalékalapok mobilizálása előtt, és vegye figyelembe az észrevételeit;

30.  sajnálja, hogy a tartalék Bizottság általi alkalmazása nem tartja tiszteletben az eszközt létrehozó rendelet 17. cikkének szellemét, különösen az új jogalkotási kezdeményezések finanszírozása tekintetében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2021–2027-es időszakra az eszköz tartalékában rendelkezésre álló források 80%-át már elkülönítették, így a 2027-ig tartó időszakra csak 1,9 milliárd EUR (21%) maradt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tartalék fennmaradó forrásainak 60%-át előre elkülönítették, anélkül, hogy figyelembe vették volna a várható jövőbeli szükségleteket, például a szíriai menekültcsomagot;

31.  emlékeztet arra, hogy a Parlament nagyobb mértékű bevonása az eszköz irányításának és végrehajtásának valamennyi szakaszába az egyik feltétele volt annak, hogy elfogadják, hogy a korábbi külső finanszírozási eszközöket összevonják az eszköz keretében (az EU külső finanszírozási eszközeinek végrehajtásáról szóló, 2018. április 18-i parlamenti állásfoglalásban foglaltak szerint: a 2017. évi félidős felülvizsgálat és a 2020 utáni architektúra, valamint az eszközre vonatkozó 2019. évi parlamenti tárgyalási megbízás); emlékeztet arra, hogy az eszköz lehetővé teszi az eszközről és az IPA III-ról szóló rendeletek jogalkotási módosítását, és javasolja a Parlament stratégiai irányításban és ellenőrzésben betöltött szerepének, valamint a Parlament a támogatás felfüggesztésébe és a tartalék felhasználásába való elégtelen bevonásának alapos értékelését, valamint javasolja az eszköz bizottságának rendszeres üléseit, amelyek kiaknázatlan potenciállal rendelkeznek;

32.  elvárja, hogy a Parlamentet teljes mértékben bevonják a többéves pénzügyi keret második felére és a 2025–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programokra vonatkozó programozásban;

33.  úgy véli, hogy az EU által egy adott országban, régióban vagy tematikus területen végzett tevékenységre vonatkozó jelentéstétel jelenlegi szabályai elégtelenek és túlságosan jogi jellegűek; a hasznos adatok aktualizálása tekintetében pragmatikus és gyors javításokat szorgalmaz, és kéri, hogy a végrehajtás legjobb gyakorlataira vonatkozó példákat rugalmasan és időben, szükség esetén megfelelő titoktartási szabályok alkalmazásával juttassák el a Parlamenthez; úgy véli, hogy a nyilvános projektek adatbázisa nem felhasználóbarát, és nem segít frissített információkkal; hangsúlyozza, hogy az uniós beruházási projekteket hatékonyságuk meghatározása és a nem szándékos negatív hatások elkerülése érdekében értékelni kell, nyomon kell követni és azokról be kell számolni;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy az EBB-vel, az EBRD-vel és más európai fejlesztésfinanszírozási intézményekkel együtt dolgozzon ki szabványosított eljárásokat, beleértve az előzetes és utólagos értékeléseket, valamint a Bizottság eredménykezelési keretrendszerének alkalmazását; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye közzé ezt a keretrendszert, és gondoskodjon arról, hogy a saját mutatóikat használó fejlesztésfinanszírozási intézmények határozzák meg e mutatókat egyértelműen, és magyarázzák el azok alkalmazását és a keretrendszerrel való összehasonlíthatóságát; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon valamennyi beruházási projekt környezetvédelmi, társadalmi és irányítási normáit; felhívja a Bizottságot, hogy tegye hozzáférhetővé az EFFA+ eredménykezelési keretét az ellenőrzés megkönnyítése céljából az elszámoltathatóbb fejlesztésfinanszírozás irányába történő előrehaladás érdekében;

A következő lépések

35.  kéri, hogy a félidős értékelést a lehető legteljesebb mértékben használják fel akár az eszköz, akár felhatalmazáson alapuló jogi aktusai kiemelt területekre vonatkozó aktualizálása, valamint a földrajzi és tematikus többéves indikatív programok érvényességének újraértékelése érdekében, beleértve a nemzetközi jognak, az emberi jogoknak, a jogállamiságnak és a demokráciának való megfelelésre, az uniós külpolitikához való igazodásra, valamint a kapcsolódó felfüggesztési mechanizmus alkalmazására vonatkozó hangsúlyosabb feltételeket, mely utóbbira abban a végső esetben kerül sor, ha az eszköz kedvezményezett országának külpolitikája teljesen eltér az EU külpolitikájától; hangsúlyozza az uniós fellépések, különösen a fejlesztési együttműködési erőfeszítések láthatósága fokozásának fontosságát; ezért kéri, hogy az EKSZ és az uniós küldöttségek rendelkezzenek a stratégiai kommunikációs képességeik fejlesztéséhez szükséges eszközökkel annak érdekében, hogy jobban el tudják magyarázni az uniós intézkedéseket a döntéshozóknak és a közvéleménynek a harmadik országokban, és felléphessenek a dezinformáció ellen; felszólítja az EU-t, hogy ellenezze az agresszor államoknak és politikáiknak, különösen az Oroszországi Föderációnak az Ukrajna elleni agresszív háborújában nyújtott bármely támogatást;

36.  hangsúlyozza, hogy a félidős értékelésnek az eszköz és az IPA III szükséges jogszabályi módosításaival kell együtt járnia, hogy a vonatkozó rendeletek tükrözzék Ukrajna és Moldova új, tagjelölt státuszát, valamint ahhoz egy új felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak is kapcsolódnia kell, amely meghatározza az egyes régiókra vonatkozó konkrét célkitűzéseket és kiemelt együttműködési területeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fejlesztésfinanszírozási intézményeken és az EBB-n keresztül olyan finanszírozást biztosítsanak, amely a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférést, valamint a készségekre, az infrastruktúrára és a szabályozási keretre vonatkozó kapcsolódó intézkedéseket célozza meg az EBB környezetvédelmi és szociális normáival összhangban, az EU és partnerei által a megújuló energiáknak a fenntartható fejlődési célok elérése keretében történő fejlesztésére irányuló közös tervezés részeként;

37.  úgy véli, hogy az Ukrajna elleni orosz agressziós háború kapcsán felmerült geopolitikai kihívások és a Kínai Népköztársaság növekvő rosszindulatú befolyása és érdekérvényesítése miatt az eszköz költségvetését jelentősen meg kell növelni; kiemeli, hogy a kihívások az egész világra kiterjednek, ami azt jelenti, hogy az EU-nak növelnie kell geopolitikai befolyását, ugyanakkor fenntartva elkötelezettségét értékei és elvei mellett; hangsúlyozza, hogy ezekre a kihívásokra csak akkor lehet kiegyensúlyozottan reagálni, ha az eszköz egyes területeire szánt előirányzatok aránya nem változik; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU veszít befolyásából és láthatóságából a Kína és Oroszország által tett alternatív ajánlatok miatt; felhívja az EU-t, hogy reagáljon a partnerországok elvárásaira, és gyorsan teljesítse a velük kötött politikai megállapodásokat, például a Cotonoui Megállapodást követő megállapodást, erősítse meg megbízható szövetségesi státuszát a fejlesztési együttműködésben, és bizonyítsa, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer képes megfelelni a jelenkor kihívásainak;

38.  kitart amellett, hogy a Parlament az Európa együtt kezdeményezés része, és ennek megfelelően kell kezelni, ezért gyakoribb, részletesebb és érdemibb tájékoztatást vár az eszköz végrehajtásáról, ideértve az eszközből nyújtott források bevonásával megvalósított EBB-beruházások listáját;

39.  megállapítja, hogy a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések olyan új kezdeményezések, amelyek sikerük esetén uniós finanszírozási programokká válhatnak; hangsúlyozza, hogy ezek lehetőséget kínálnak a Parlament számára olyan programok bevezetésére, amelyek egyébként nem részesültek volna finanszírozásban; kiemeli, hogy az eszköz tágan értelmezve elméletileg valamennyi kezdeményezés jogalapját képezi, így megakadályozza a támogathatóságot és gyakorlatilag ellehetetleníti az Európai Parlament kezdeményezéseit;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint más releváns európai fejlesztésfinanszírozási intézményeknek.

(1) HL L 209., 2021.6.14., 1. o. (2) HL C 390., 2019.11.18., 76. o. (3) HL C 390., 2019.11.18., 33. o. (4) HL C 108., 2021.3.26., 312. o. (5) HL C 167., 2023.5.11., 57. o. (6) HL C 32., 2023.1.27., 28. o. (7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0250. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0077. (9) HL C 425., 2021.10.20., 73. o. (10) A Bizottság az Ukrajna-eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2023. június 20-i javaslata (COM(2023)0338), (11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1529 rendelete (2021. szeptember 15.) az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) létrehozásáról (HL L 330., 2021.9.20., 1. o.).

Az Európai Parlament 2023. december 12-i állásfoglalása az online szolgáltatások addiktív kialakításáról és a fogyasztóvédelemről az EU egységes piacán (2023/2043(INI))

P9_TA(2023)0459 A9-0340/2023

Az Európai Parlament.

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 169. cikkére,

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv értelmezéséhez és alkalmazásához készült iránymutatásról szóló bizottsági közleményre (2021/C 526/01),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv értelmezésére és alkalmazására vonatkozó iránymutatásról szóló bizottsági közleményre (2021/C 525/01),

–  tekintettel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmezésére és alkalmazására vonatkozó iránymutatásról szóló bizottsági közleményre (2019/C 323/04),

–  tekintettel a „Behavioural study on unfair commercial practices in the digital environment: dark patterns and manipulative personalisation: final report” [Viselkedéstudományi tanulmány a digitális környezetben tapasztalható tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról: sötét megoldások és manipulatív személyre szabási gyakorlatok: zárójelentés] című, 2022. évi bizottsági tanulmányra (Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság),

–  tekintettel az Európai Fogyasztók Szervezetének (BEUC) „EU Consumer protection 2.0. Protecting fairness and consumer choice in a digital economy” [Uniós fogyasztóvédelem 2.0. A méltányosság és a fogyasztók választási lehetőségeinek védelme a digitális gazdaságban] című, 2022. évi jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság által „Digital fairness – fitness check on EU consumer law and its summary report” [Digitális méltányosság – az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok célravezetőségi vizsgálata és annak összefoglaló jelentése] címmel folytatott konzultációra,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Harmful internet use. Part I: Internet addiction and problematic use” [Káros internethasználat. I. rész: Internetfüggőség és problémás internethasználat] című, 2019. évi tanulmányára,

–  tekintettel az „Our Common Agenda – Report of the Secretary-General” [Közös menetrendünk – A főtitkár jelentése] című, 2021. évi ENSZ-jelentésre,

–  tekintettel a fogyasztóknak – különösen a kiskorúaknak – a videójátékok használata tekintetében történő védelméről szóló, 2009. március 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a digitális szolgáltatások egységes piacáról szóló (EU) 2022/2065 rendeletre (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet)(2),

–  tekintettel a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0206),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/679 rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(3),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és az egyezményhez fűzött, a digitális környezettel kapcsolatos 25. számú általános megjegyzésre (2021),

–  tekintettel a gyermekbarát internetre vonatkozó bizottsági stratégiára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0340/2023),

A.  mivel napjaink figyelemalapú gazdaságában egyes technológiai vállalatok tervezési és rendszerfunkciókat használnak arra, hogy kihasználják a felhasználók és a fogyasztók gyenge pontjait annak érdekében, hogy megragadják figyelmüket és növeljék a digitális platformokra fordított idejüket; mivel számos digitális szolgáltatás – például az online játékok, a közösségi média, a filmes, sorozatos vagy zenei streaming szolgáltatások, az online piacterek vagy a webáruházak – olyan kialakításúak lehetnek, hogy a felhasználókat a lehető leghosszabb ideig a platformon tartsák, maximalizálják az ott összegyűjtött adatokat, az ott töltött időt és elköltött pénzt, valamint maximalizálják ottani tevékenységüket, elkötelezettségüket, a tartalomgyártást, a közösségihálózat-fejlesztést és az adatmegosztást; mivel ez különösen az adatmonetizációs szolgáltatásokra vonatkozik; mivel következésképpen számos online szolgáltatást úgy alakítottak ki, hogy egyszerre több célt szolgáljanak, nevezetesen a felhasználói élmény optimalizálását és a felhasználók figyelmének megtartását, és emiatt a lehető legnagyobb függőséget alakítsák ki; mivel nem minden digitális szolgáltatás ugyanazon üzleti modellen alapul, így míg egyes digitális szolgáltatások az adatmonetizációra és az alkalmazással töltött időre koncentrálnak az adatok gyűjtése és azok hirdetési célú felhasználása érdekében, addig más digitális szolgáltatások részben vagy egészben előfizetésen alapuló modellekkel működnek, addiktív kialakítási jellemzőkkel, vagy addiktív kialakítási jellemzők nélkül; mivel egyes szolgáltatásoknak sikerül kerülniük az olyan kialakítást, amely meghosszabbítja a platformra fordított időt; mivel a kereskedelmi siker és az etikus alkalmazások fejlesztése nem zárja ki egymást; mivel az online szolgáltatások „manipulatív tervezése” „addiktív kialakítása” vagy „viselkedésbefolyásoló kialakítása” kifejezések olyan jellemzőket takarnak, amelyek viselkedéssel kapcsolatos kockázatokhoz és ártalmakhoz, többek között a digitális függőség olyan formáihoz vezetnek, mint a túlzott vagy káros internethasználat, az okostelefon-függőség, a technológiai vagy internetfüggőség és a közösségimédia-függőség; mivel a tudományos szakemberek között egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy léteznek olyan jelenségek, mint a közösségimédia-függőség; mivel meg kell vizsgálnunk azokat a jellemzőket, amelyek fenntartják a figyelmet, vagy függőséget idéznek elő, és ösztönzik az ilyen viselkedést, nem pedig magát a médiát vagy az elektronikus eszközöket kell vizsgálni; mivel további kutatásokra van szükség a mögöttes kérdések és az online szolgáltatások hatásának jobb megértéséhez, valamint a lehetséges megoldások felismeréséhez;

B.  mivel a digitális szolgáltatások, köztük a közösségi média gyökeresen megváltoztatják a társadalmat, és olyan pozitív hatásokkal járnak, mint a fokozott hatékonyság, összekapcsoltság és hozzáférhetőség és a több szabadidő, valamint lehetővé teszik a gyermekek és a fiatalok számára, hogy kapcsolatba lépjenek egymással, megismerjék és értékeljék a különböző nézőpontokat és világnézeteket, valamint ismereteket szerezzenek és elmélyítsék érdeklődési körüket; mivel az alkalmazások segíthetnek abban, hogy termelékenyebbé váljunk, többet mozogjunk, vagy konkrét problémákat oldjunk meg, amint azt a közlekedési, banki vagy fordítási alkalmazások is mutatják; mivel a digitalizáció és a közösségi média új kihívásokat is jelent a társadalom számára, és szakpolitikai figyelmet igényel az online szolgáltatások használatához kapcsolódó fizikai és mentális egészségügyi kockázatok miatt; mivel a technológia által az egyének életében elért fejlődés következtében a függőséget okozó, a viselkedésen, a megtévesztésen vagy a meggyőzésen alapuló kialakítás kifinomult használata káros következményekkel járhat a fogyasztók online magatartására nézve, biztosítani kell a szabályozók és a kutatók számára azokat az eszközöket, amelyekre szükségük van az e platformok használatából eredő hatások elemzéséhez;

C.  mivel a 16-24 évesek átlagosan napi több mint hét órát töltenek az interneten(4); mivel minden negyedik gyermek és fiatal esetében „problémás” vagy „diszfunkcionális” okostelefon-használat figyelhető meg, ami függőséget tükröző viselkedésmintákat takar(5); mivel a kutatások azt mutatják, hogy a problémás okostelefon-használat mértéke továbbra is nő, és hogy sok gyermek ritkán szakad el a közösségi médiától, és egész nap folyamatosan használja azt, valamint a mobiltelefonja nélkül nem érzi magát biztonságban; mivel a kutatásokból az is kiderül, hogy a serdülők mentális egészségügyi problémáinak növekedése a közösségi média túlzott használatával függhet össze, és hogy a közösségi média által gyakorolt nyomás az egyike annak az öt vezető oknak, amely a gyermekek mentális egészségügyi nehézségeit okozza; mivel a fiatalabb népesség jobban ki van téve a pszichopatológiai elváltozásoknak, és a gyermekkorban kialakult káros magatartásformák és mentális egészségügyi problémák kihatással lehetnek a későbbi életszakaszra; mivel az Egészségügyi Világszervezet mentális zavarként tartja nyilván a játékfüggőséget;

D.  mivel az internethasználathoz kapcsolódó függőség esetében a szerfüggőségekhez hasonló mellékhatások figyelhetők meg, ideértve a megszokás jeleit és a visszaesést is(6); mivel más, függőséget okozó termékek esetében szigorú szabályozást vezettek be a függőség megelőzése és a fogyasztók ártalmakkal szembeni védelme érdekében; mivel a problémás okostelefon- vagy internethasználat összefüggésbe hozható az élettel való elégedettség alacsonyabb szintjével és olyan mentális egészségügyi tünetekkel, mint a depresszió, az alacsony önértékelés, a testképzavarok, az étkezési zavarok, a szorongás, az észlelt stressz magas szintje, a család és a barátok elhanyagolása, az önkontroll elvesztése, az alváshiány, valamint a rögeszmés és kényszeres tünetek, például a fiatal felnőttek körében tapasztalható kényszeres vásárlás(7); mivel a digitális médiát intenzíven használók kétszer nagyobb valószínűséggel küzdenek mentális egészségügyi problémákkal, beleértve az öngyilkosság és az önkárosítás kockázati tényezőit is; mivel a gyermekek és a fiatalok jobban ki vannak téve e tüneteknek; mivel a gyermekkorban kialakult mentális egészségügyi állapotok befolyásolhatják az egyén későbbi életútját; mivel a túlzott internethasználat összefügg a napi kötelezettségekkel kapcsolatos problémákkal, a jegyek romlásával, a gyenge iskolai és tanulmányi teljesítménnyel, illetve a gyenge munkahelyi teljesítménnyel; mivel a digitális függőségek elterjedtsége és az a tény, hogy azok kapcsolatba hozhatók a közismert mentális zavarok tüneteivel, egyre nagyobb közegészségügyi problémát jelent, és mint ilyen, a politikai döntéshozók számára aggályosnak kell lennie; mivel több kutatásra van szükség a legmegfelelőbb diagnosztikai kritériumok kidolgozásához és a különböző digitális függőségek kockázati tényezőinek meghatározásához; mivel egyes olyan szolgáltatások, termékek vagy jellemzők, amelyek valószínűleg nem veszélyeztetik a felnőtteket, rendkívül kockázatosak, függőséget okozók vagy más módon károsak lehetnek a gyermekekre nézve, többek között a több jellemző kombinációjának vagy a hosszan tartó hatásoknak az együttes hatása miatt;

E.  mivel minden olyan online szolgáltatást és terméket, amelyhez a gyermekek valószínűleg hozzáférnek, elsődleges szempontként a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartva kell kialakítani; mivel egyes online szolgáltatások és termékek rendkívül kockázatosak, függőséget okozók vagy más módon károsak lehetnek a gyermekekre nézve, például több jellemző együttes hatása vagy idővel halmozódó hatása miatt;

F.  mivel bizonyos kutatások szerint a túlzott képernyőidő vagy a problémás használat hatással lehet az agy fejlődésére; mivel a közösségi média használatával kapcsolatos problémák súlyosbodása összefügg a figyelemhiánnyal, a rövidebb koncentrálóképességgel, az impulzivitással és a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) tüneteivel(8); mivel az intenzív közösségimédia-használat összefüggésbe hozható az agy bizonyos területeinek alacsonyabb szintű szürkeállományával, csakúgy, mint más függőséget okozó anyagok esetében; mivel a túlzott képernyőhasználatról kimutatták, hogy hatással lehet az idegrendszer fejlődésére, a tanulásra és a memóriára, és az elektronikus médiával töltött időhöz kapcsolódó mozgásszegény életmód a korai neurodegeneratív elváltozások fokozott kockázatával járhat(9);

G.  mivel az addiktív kialakítás nemcsak a problémás használati mintákat mutató egyénekre, hanem mindenki másra is károsan hathat; mivel az addiktív kialakítás, megnehezíti a feladatra való összpontosítást, lévén az üzenetekhez és értesítésekhez hasonló figyelemelterelő tényezők folyamatosan zavarják az embereket a koncentrációban; mivel az online szolgáltatások addiktív kialakítása fokozott teljesítménykényszerhez és a folyamatos online jelenléttel és kapcsolódással kapcsolatos társadalmi nyomáshoz vezet, ami növeli a stressz és a kiégés kockázatát; mivel az online fogyasztók egyre inkább túlzott információáradatnak és rengeteg érzékszervi ingernek vannak kitéve egész nap, ami korlátozhatja kognitív képességeiket, továbbá a felhasználói felületek csak korlátozott ellenőrzést biztosítanak adataik felett; mivel az emberek a képernyő előtt töltött időt nem fizikailag aktívan, mozgással, a szabadban vagy kikapcsolódással és pihenéssel töltik, amelyek mindegyike összefügg a fizikai és mentális jólléttel és elengedhetetlen a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából; mivel általában azok a serdülők a legboldogabbak, akik kevés időt töltenek elektronikus kommunikációval; mivel azok, akik egy hétre felhagynak a közösségi média használatával, jelentős javulást tapasztalnak a jóllétükben;

H.  mivel a serdülő lányok átlagosan több időt töltenek az online térben, hosszabb időn keresztül használják az okostelefonokat és a közösségi médiát, valamint többet sms-eznek, mint a fiúk; mivel a fiúk több időt töltenek játékokkal és általában elektronikus eszközökkel; mivel a lányok esetében szorosabb összefüggés figyelhető meg a képernyő előtt töltött idő és a rossz mentális egészség között, mint a fiúk esetében, és esetükben a fiúkhoz képest több mint kétszer nagyobb valószínűséggel fordulnak elő klinikai szempontból releváns mértékű depressziós tünetek; mivel a függőséget okozó online szolgáltatások gyakran kiskorúakat céloznak meg, vagy életkortól függetlenül elérhetők; mivel minden olyan szolgáltatásnak és terméknek, amelyhez a gyermekek valószínűleg hozzáférnek, biztonságosnak kell lennie számukra, és figyelembe kell vennie a gyermek mindenek felett álló érdekét;

I.  mivel egyes digitális szolgáltatások felhasználói felületei a szerencsejáték-függőségben érintettekéhez hasonló pszichológiai sebezhetőségeket használnak ki; mivel az addiktív kialakítási jellemzők szándékosan kihasználják a fogyasztók sebezhetőségét, és arra késztetik őket, hogy sokkal több időt töltsenek az alkalmazásokkal, és a tervezettnél többet fogyasszanak; mivel a platformok játékosítási technikákat alkalmaznak, ami a játékmechanika használatán alapuló, olyan viselkedésbefolyásoló kialakítást jelent, amely jutalmazza a feladatok teljesítését, és a felhasználóknak a választási lehetőség és az irányítás illúzióját nyújtja, miközben egy szándékosan erőteljesen moderált időrend vonatkozik rájuk;

J.  mivel az addiktív kialakítási jellemzők gyakran pszichoszociális mintákhoz kapcsolódnak, amelyek a fogyasztók olyan pszichológiai szükségleteit, sebezhetőségeit és vágyait veszik célba, mint a társadalmi hovatartozás, a társas szorongás, a kimaradástól való (a csak ideiglenesen rendelkezésre álló információk, például a „történetek” vagy az „épp ír...” funkció által felerősített) félelem, a kapcsolati hálózati hatások, az a késztetés, hogy a feladatokat folyamatában fejezzük be, még akkor is, ha megszakadnak, például az intuitív mozzanatoknak a feladat elvégzése céljából történő felszámolásával – amelyet „leállító utasításoknak” („stopping cues”) is nevezünk – (vég nélküli görgetés, magas relevanciájú tartalom rövid megjelenése, majd eltűnése, amint a hírfolyam újratöltődik) automatikus lejátszással és a felhasználóknak szóló célok („streaks”) kitűzésével, valamint az addiktív kialakítási jellemzők kihasználják az önkontroll hiányát; mivel a kialakítási jellemzők különböző okokból okozhatnak függőséget, ideértve a nyerőgépek dinamikájához hasonlóan a dopaminszint megemelkedéséhez vezető, időszakosan változó jutalmat, például a push értesítéseket, vagy a kémiai agyi reakciókat kiváltó közösségi kölcsönösséget, amelynek során – például a kedvelések révén – az emberek egyrészt szociális örömforráshoz jutnak, másrészt pedig társadalmi nyomást éreznek, hogy – például olvasási visszaigazolásokkal – válaszoljanak az embereknek; mivel a fent leírt jellemzők a felhasználók egyéni szintű befolyásolása érdekében részletes személyre szabással párosulnak, ezáltal erősítve az azonosított viselkedési mintázatokat és kockázatokat; mivel a gyermekek jobban ki vannak téve ezeknek a jellemzőknek, különösen a fejlődés korai szakaszaiban;

K.  mivel a modern adatközpontú szolgáltatások a fogyasztót gyengébb helyzetbe hozzák, ami hatalmi egyensúlyhiányt és digitális aszimmetriát eredményez, ami a fogyasztó által nem befolyásolható belső és külső tényezőkből eredő digitális sebezhetőség általános állapotát eredményezi; mivel a fogyasztók folyamatosan szembesülnek a mesterséges intelligenciával, amely könnyen felismerheti és ki tudja aknázni sebezhetőségeiket, és olyan szolgáltatásokkal találkoznak, amelyek az átváltási arányok és az interakció maximalizálása érdekében rendszeresen változtatják döntési architektúrájukat; mivel ez azt mutatja, hogy a kiszolgáltatottság fogalma nem korlátozódhat a „hagyományosan védett” csoportokra, hanem valamennyi fogyasztóra ki kell terjednie;

L.  mivel empirikusan tanulmányozták az addiktív gyakorlatokat, és ezek közé tartoznak az olyan kialakítási jellemzők is, mint a „folytonos görgetés”, az oldal újratöltése „húzd le a frissítéshez” mozdulattal, a „vég nélküli automatikus lejátszás” videófunkciói, a személyre szabott ajánlások, a „visszacsalogató értesítések”, azaz a felhasználók figyelmének azt követő visszanyerésére szolgáló értesítések, hogy elhagyták a szolgáltatást vagy az alkalmazást, a nap bizonyos időpontjaiban történő „előre egyeztetett lejátszás”, az „időködhöz” vezető, azaz az idő homályos érzékelését okozó kialakítás, vagy a „hamis közösségi értesítések”, amelyek a felhasználó online közösségi körén belüli frissítések illúzióját keltik; mivel ezek a jellemzők gyakran személyre szabott elemekkel együtt találhatók meg; mivel a fogyasztókat arra akarják rávenni, hogy több időt töltsenek ezeken a platformokon; mivel az egyéb meggyőző kialakítási jellemzők közé tartoznak az olyan elemek, mint a „tetszik-gomb”, az „olvasás-visszaigazolási funkciók”, az „épp ír” megjelenítése, vagy akár a platformon összegyűjtött követők száma, a platformok által használt színek, a push értesítések és a tartalom időbeli korlátozása, például az ideiglenesen elérhető történetek; mivel a közösségi média rendkívül gyors fejlődése folyamatos kutatást igényel, különösen a mentális egészség és a kiskorúak tekintetében;

M.  mivel a személyre szabáson és az interakciókon, például a kattintásokon és kedveléseken alapuló egyes ajánlórendszerek fontos meggyőző, addiktív vagy viselkedést befolyásoló kialakítási jellemzőkkel bírhatnak; mivel ezzel egyidejűleg az ajánlórendszerek hozzájárulhatnak a platformok társadalmi interakciót erősítő szerepéhez, de gyakran arra is irányulnak, hogy a felhasználókat a platformon tartsák; mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály számos átláthatósági kötelezettséget vezetett be az ajánlórendszerekre vonatkozóan;

N.  mivel számos technológiai vállalat kísérleti írányítópultokat használ tervezési döntéseik alapjául; mivel az ilyen valós idejű kísérleteket közvetlenül a fogyasztókon végzik, a fogyasztók tudomása vagy beleegyezése nélkül; mivel a megvalósítás átláthatóságának hiánya miatt nem egyértelmű, hogy az ilyen kísérletekre milyen mértékben vonatkoznak biztonsági intézkedések;

O.  mivel a fentiekben vázolt addiktív kialakítási jellemzők nem oldhatók fel egyszerűen az online szolgáltatások időbeli korlátozásával, mivel ez a megközelítés az egyénre hárítja a felelősséget ahelyett, hogy a profitorientált online szolgáltatások addiktív, kialakításának alapvető problémáját kezelné; mivel a platformok által alkalmazott „megoldások” egyike sem vezetett komoly változáshoz vagy az online szolgáltatások használatának csökkenéséhez; mivel a tizenévesek nem szívesen fogadják el, hogy a szülők szabályozzák a közösségimédia-használatukat, és többnyire nem okoz nekik nehézséget, hogy megkerüljék a technikai korlátozásokat; mivel az olyan intézkedések, mint a szülői felügyelet és a digitális jártasság, kiegészítik a szolgáltatók azon felelősségét, hogy megvédjék és elősegítsék a gyermekek jogait a digitális környezetben, különösen beépített biztonsági intézkedések révén annak biztosítása érdekében, hogy termékeik és szolgáltatásaik kialakítása ne okozzon kárt a gyermekeknek; mivel a kutatások kimutatták, hogy az egyértelmű szabályok és a gyermekekkel folytatott konstruktív kommunikáció segíthet megelőzni a közösségi médiától való függőséget; mivel a digitális szolgáltatásoknak olyan platformot kell biztosítaniuk, amelyben a szülők és a pedagógusok tájékozódhatnak a túlzott internethasználat veszélyeiről, valamint arról, hogy hogyan beszéljenek a kérdésről a gyermekekkel és a fiatalokkal; mivel a megbeszélések olyan folyamatban lévő nem jogalkotási kezdeményezésekkel összefüggésben zajlanak, mint az életkornak megfelelő kialakítás koncepciójára vonatkozó magatartási kódex (a gyermekbarát internetre irányuló 2022. évi európai stratégia részeként), a mentális egészséggel kapcsolatos bizottsági megközelítés, valamint a 2021–2027-es időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv;

P.  mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály 25., 27., 28. és 38. cikke előírja a megtévesztő vagy manipulatív jellemzők tilalmát, az ajánlórendszerekre és a profilalkotásra vonatkozó átláthatósági és döntési kötelezettségeket, valamint a kiskorúak védelmét szolgáló intézkedéseket; mivel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály már bevezeti a „sötét minták” használatára vonatkozó tiltó rendelkezéseket, de ezek a döntési lehetőségek architektúrájára és befolyásolására korlátozódnak, és nem foglalkoznak az önmagában addiktív magatartásformákkal, továbbá korlátozott hatályúak, mivel nem vonatkoznak minden online szolgáltatásra, hanem csak az online platformokra, kizárva ezáltal az alapvetően problémás szolgáltatásokat, például az online játékokat; mivel a hamarosan elfogadandó, mesterséges intelligenciáról szóló horizontális jogszabály(10) be kívánja tiltani a tudat alatt befolyásoló funkciókat alkalmazó MI-rendszereket, de ez csak azokra a rendszerekre korlátozódik, amelyek „szándékosan manipulatívak vagy megtévesztő technikákat alkalmaznak”;

Az online szolgáltatások addiktív kialakítása

1.  üdvözli a Bizottságnak a fogyasztóvédelmi jog „digitális méltányosságára” vonatkozó célravezetőségi vizsgálatát, amely megnyitja az utat a fogyasztóvédelmi jogszabályok olyan új generációja előtt, amely megfordítja azokat a negatív tendenciákat, amelyek gyengítik a fogyasztók pozícióját és csökkentik a fogyasztói jogokat a digitális technológiák által dominált világban; e célból felhívja a Bizottságot, hogy célravezetőségi vizsgálata során vizsgálja felül a fogyasztóvédelmi jogban szereplő fogalmakat és fogalommeghatározásokat, például a „fogyasztó”, a „kiszolgáltatott fogyasztó” és a „kereskedő” fogalommeghatározásait annak érdekében, hogy megvédje a fogyasztókat a károktól, és reagáljon az adatvezérelt korunk által okozott kihívásokra;

2.  úgy véli, hogy a digitális függőség és a meggyőzésen alapuló technológiák olyan problémákat jelentenek, amelyek támogató szakpolitikai kezdeményezések formájában átfogó uniós szabályozási választ igényelnek az EU-tól annak érdekében, hogy érdemben kezeljék a digitális függőséget, és lehetővé tegyék a polgárok számára, hogy meg tudják határozni, hogyan használják a digitális szolgáltatásokat és termékeket saját céljaik előmozdítása érdekében, és védelmet élvezzenek a függőség új formáival és az internet problémás használatával szemben;

3.  aggasztónak tartja, hogy egyes platformok és más technológiai vállalatok kihasználják a pszichológiai sebezhetőségeket, hogy kereskedelmi érdekből olyan digitális felületeket alakítsanak ki, amelyek az online szolgáltatások használatának meghosszabbítása és a platformhoz való kötődés létrehozása érdekében maximalizálják a felhasználói látogatások gyakoriságát és időtartamát; hangsúlyozza, hogy az addiktív kialakítás a fizikai és pszichológiai egészségben tehet károkat, valamint anyagi károkat okozhat a fogyasztóknak; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen értékelje ki és adott esetben számolja fel a fogyasztók sebezhetőségével, a sötét megoldásokkal és a digitális szolgáltatások addiktív jellemzőivel kapcsolatos meglévő szabályozási hiányosságokat;

4.  hangsúlyozza, hogy a digitális területre vonatkozó, erőteljesen fejlődő uniós jogi keret – köztük a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vagy a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály – ellenére a meglévő uniós jogszabályok nem szabályozzák kellőképpen az addiktív kialakítás kérdését, és ha nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az a közegészségügy terén a helyzet további romlásához vezethet, különösen a kiskorúakat érintően; úgy véli, hogy ha a téma továbbra sem kap kellő figyelmet, a Parlamentnek vezető szerepet kell vállalnia, és élnie kell jogalkotási kezdeményezési jogával; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb fokú átláthatóság mellett biztosítsa a témával kapcsolatos valamennyi hatályos jogszabály szigorú és stabil végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy e célból fogadja el a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály 25. és 35. cikke szerint szükséges iránymutatásokat;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen szakpolitikai kezdeményezésekre van szükség, és szükség esetén tegyen javaslatot az addiktív kialakítás ellen ható jogszabályokra; üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy egyenlő szintű méltányosságot biztosítson online és offline egyaránt; sürgeti a Bizottságot, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv(11), a fogyasztói jogokról szóló irányelv(12) és a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv(13) felülvizsgálata – az úgynevezett digitális célravezetőségi vizsgálat – során biztosítsa a digitális környezetben a magas szintű védelmet, figyelmet fordítva az online szolgáltatások függőséget okozó, viselkedési és manipulatív tervezésével kapcsolatos növekvő problémák kezelésére, és e felülvizsgálat keretében értékelje a „fogyasztó”, a „kiszolgáltatott fogyasztó” és a „kereskedő” digitális korban használatos fogalmát; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a fogyasztóvédelmi jog hatékony és koherens végrehajtásának biztosítása, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, például a gyermekekre;

6.  emlékeztet arra, hogy a digitális környezetben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, a viselkedést vizsgáló bizottsági tanulmány megállapította, hogy a sötét megoldások és a manipulatív személyre szabási gyakorlatok ellen ható átláthatósági rendelkezések sem az átlagos, sem a veszélyeztetett fogyasztók esetében nem elegendőek ahhoz, hogy kiküszöböljék a káros következményeket; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen mérje fel a legkárosabb gyakorlatok betiltásának szükségességét, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében vagy más uniós jogszabályokban még nem szerepelnek megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokként; emlékeztet arra, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében szereplő megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok listájával már számos sötét mintázatot és manipulatív gyakorlatot be lehetne tiltani; megjegyzi továbbá, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek a szakmai gondosságról, a megtévesztő mulasztásokról és tevékenységekről, valamint az agresszív gyakorlatokról szóló 5–9. cikke alapul szolgál a vállalkozások és a fogyasztók közötti legtöbb gyakorlat tisztességességének értékeléséhez;

7.  emlékeztet arra, hogy a sötét megoldások taxonómiájáról szóló bizottsági értékelés megjegyzi, hogy a jelenlegi jogszabályok valószínűleg nem vesznek figyelembe bizonyos addiktív kialakítási jellemzőket, köztük a folytonos görgetést és az alapértelmezett automatikus lejátszási funkciót; hangsúlyozza, hogy más addiktív kialakítási jellemzők, például az állandó push értesítések vagy az olvasás-visszaigazolási értesítések sem tartoznak a jelenlegi jogszabályok hatálya alá; emlékeztet arra, hogy továbbra is jogbizonytalanság áll fenn a függőséget okozó interfészek kialakítására vonatkozó szabályokat illetően; felhívja a figyelmet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv iránymutatására; az új technológiai fejlesztésekkel összefüggésben hangsúlyozza az iránymutatás frissítésének és a jogbiztonság biztosításának jelentőségét; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje és tiltsa meg a hatályos jogszabályok hatálya alá nem tartozó, káros függőséget okozó technikákat;

8.  úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv felülvizsgálata során figyelembe kell venni a fogyasztóknak a kereskedő és a fogyasztó közötti – a fogyasztó által nem befolyásolható belső és külső tényezőkből eredő – egyenlőtlen erőviszonyok kihasználásával szembeni kiszolgáltatottságát; hangsúlyozza, hogy a kereskedők kereskedelmi gyakorlatai – különösen a felhasználói felület kialakítása és működtetése – nem áshatják alá a fogyasztók autonómiáját; e célból úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek integrálnia kell a digitális aszimmetria koncepcióját; megjegyzi, hogy az ismeretek és a rálátás hiánya miatt mind a fogyasztók, mind a jogalkalmazók gyakran nem tudják, hogy mi történik az online szolgáltatások felhasználói felületei mögött; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a bizonyítási teher megfordítását azon gyakorlatok esetében, amelyekről a Bizottság vagy a nemzeti hatóságok megállapították vagy vélelmezték, hogy függőséget okoznak; úgy véli, hogy a vállalkozásokat kötelezni kell arra, hogy olyan etikus és méltányos digitális termékeket és szolgáltatásokat fejlesszenek ki, amelyek mentesek a sötét mintáktól és a félrevezető vagy addiktív kialakítástól; úgy véli, hogy ez hozzátartozik a megfelelő szakmai gondossághoz; megjegyzi, hogy adott esetben az online szolgáltatók kísérleti irányítópultjai eredményeinek és a platformjaik felhasználóira gyakorolt hatásoknak a hatóságokkal és a fogyasztókkal való megosztása alapvető fontosságú a kialakítási jellemzők hatásainak bizonyításához, beleértve azt is, hogy a kialakítási jellemző nem okoz függőséget; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben vizsgálja meg és vizsgálja felül a fogyasztókkal folytatott kísérleteket; megállapítja, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben szereplő „ügyleti döntés” fogalommeghatározása magában foglalja a szolgáltatás további használatát (például görgetés a hírfolyamban), a reklámtartalom megtekintését vagy egy linkre való kattintást, amint azt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági iránymutatás ismerteti; megismétli, hogy a horizontális fogyasztóvédelmi jognak reagálnia kell arra a tényre, hogy a digitális aszimmetria a jogalkalmazókat is érinti, és e célból felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és adott esetben erősítse meg a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendeletet(14);

9.  kéri, hogy a Bizottság értékelje az interakción alapuló ajánlórendszerek, különösen a fokozottan személyre szabott rendszerek függőséget okozó és mentális egészségre gyakorolt hatásait, amelyek a felhasználókat a lehető leghosszabb ideig tartják a platformon ahelyett, hogy semlegesebb módon szolgálnának információkkal, valamint fordítsanak különös figyelmet a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály szerinti kötelezettségek hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokra; felhívja a Bizottságot, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály 34. és 35. cikkének végrehajtása során tisztázza tovább az online óriásplatformok kockázatértékelését és -mérséklését az ajánlórendszerek addiktív kialakítása által okozott lehetséges egészségkárosodásokkal kapcsolatban; felszólít továbbá annak megvizsgálására, hogy kívánatos-e, és ha igen, milyen mértékben az interakción alapuló ajánlási rendszerek használatának alapértelmezés szerinti mellőzésére vonatkozó kötelezettség, valamint hogy a fogyasztóvédelmi jognak biztosítania kell-e a fogyasztók számára a hatékony ellenőrzést lehetővé tevő érdemi személyre szabást; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek tanúvallomásaiból kitűnik, hogy lehetségesek a biztonságosabb alternatív ajánlórendszerek, például az időrendi sorrenden alapuló, a megjelenő tartalom felett valósabb felhasználói ellenőrzést biztosító vagy a biztonságosabb beállításokon alapuló rendszerek, és ragaszkodik a fogyasztók ilyen biztonságosabb alternatívák révén történő védelméhez, még akkor is, ha ezek az alternatívák kevésbé jövedelmezőek a közösségimédia-platformok számára; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közösségi hálózati infrastruktúra megnyitásának lehetőségeit annak érdekében, hogy a felhasználók hozzáférjenek harmadik felektől származó alkalmazásokhoz, vagy az eredeti interfészeket külső funkciókkal egészíthessék ki, és ezáltal eltérhessenek a közösségi média eredeti és függőséget okozó elemeitől;

Az online szolgáltatások etikus kialakítása

10.  kéri, hogy a függőséget okozó kialakításra vonatkozó hatályos uniós jogszabályok felülvizsgálata során a Bizottság terjesszen elő egy digitális „zavartalansághoz való jogot”, hogy képessé tegye a fogyasztókat arra, hogy minden beépített figyelemfelhívó funkciót kikapcsoljanak, és lehetővé tegye a felhasználók számára, hogy egyszerű és könnyen hozzáférhető eszközökkel aktiválják ezeket a funkciókat, lehetőség szerint ehhez csatolva egy kötelező figyelmeztetést az ilyen részvételi funkciók aktiválásának lehetséges veszélyeiről, valódi választási lehetőséget és autonómiát kínálva a fogyasztóknak anélkül, hogy túl sok információ árasztaná el őket;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az online szolgáltatások alapértelmezett etikus kialakítását; határozottan úgy véli, hogy a szolgáltatóknak el kell mozdulniuk a platform olyan funkcióitól, amelyek arra ösztönöznek, hogy a felhasználók figyelmét monopolizálják; kéri a Bizottságot, hogy készítsen egy listát a nem addiktív vagy manipulatív kialakítási jellemzőkkel kapcsolatos bevált gyakorlatokról, és biztosítsa, hogy a felhasználóknak teljes mértékű kontrolljuk legyen, valamint tudatos és tájékozott online lépéseket tehessenek anélkül, hogy információkkal árasztanák el őket, vagy tudatalatti hatásoknak legyenek kitéve; hangsúlyozza, hogy az e területre vonatkozó szakpolitikai intézkedések nem róhatnak terhet a fogyasztókra, különösen a kiszolgáltatott felhasználókra vagy törvényes gyámjaikra, hanem kezelniük kell az addiktív kialakítás által okozott károkat; felhívja a figyelmet a bevált gyakorlatokra, a „gondolkozz mielőtt megosztod” elvre, az összes értesítés alapértelmezett kikapcsolására, a semlegesebb online ajánlásokra, például az időrendi sorrenden vagy a fokozott felhasználói ellenőrzésen alapuló ajánlásokra, a színes és a szürkeárnyalatos alkalmazások közötti előzetes választásra, vagy azokra a figyelmeztetésekre, amelyek akkor jelennek meg, amikor a felhasználók több mint 15 vagy 30 percet fordítottak egy adott szolgáltatásra, illetve bizonyos szolgáltatások automatikus lezárására, különösen kiskorúak esetében, továbbá a felhasználók azon lehetőségére, hogy bizonyos időszakokban korlátozzák a hozzáférést bizonyos alkalmazásokhoz, különösen a kiskorúak esetében, vagy a heti képernyőidő összesítésére, online szolgáltatásokra lebontva, illetve a problémás online magatartásból eredő potenciális kockázatokra figyelmeztető, alkalmazáson belüli figyelemfelhívó kampányokra; úgy véli továbbá, hogy az oktatási iránymutatások és megelőzési tervek széles körű alkalmazásának, valamint a figyelemfelkeltő kampányoknak elő kell segíteniük az önellenőrzési stratégiák alkalmazását annak érdekében, hogy az egyének biztonságosabb online magatartásformákat és új egészséges szokásokat alakítsanak ki;

12.  úgy véli, hogy minden uniós szintű válasznak arra kell irányulnia, hogy érdemi konzultációt, együttműködést és összefogást teremtsen az érdekelt felekkel és azok között, valamint be kell vonni különösen a jogalkotókat, a közegészségügyi szerveket, az egészségügyi szakembereket, az ipart, különösen a kkv-kat, valamint a médiaszabályozó hatóságokat, a fogyasztói szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket; hangsúlyozza, hogy az érdekelt feleket arra ösztönzik, hogy működjenek együtt a problémás online magatartásformákhoz kapcsolódó károk megelőzésére és minimalizálására irányuló szabályozási intézkedések kidolgozása, értékelése és megvalósítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az összes érdekelt fél közötti érdemi párbeszédet; hangsúlyozza, hogy megfelelő fórumokat kell biztosítani e párbeszédhez;

13.  kiemeli, hogy az addiktív kialakítás jelentős hatást gyakorol minden egyénre, de különösen a gyermekekre és a serdülőkre; hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség az addiktív kialakítással, annak formáival és hatásaival kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy koordinálja, könnyítse meg és finanszírozza a célzott kutatást, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen további nemzetközi erőfeszítéseket az online addiktív kialakítás szabályozásának előmozdítása érdekében e tekintetben, valamint hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni és végre kell hajtani a gyermekeknek szánt digitális szolgáltatások és termékek beépített biztonságára vonatkozó szakpolitikai kezdeményezéseket és ipari szabványok alkalmazását, ami hozzájárulhat a gyermekek jogainak tiszteletben tartásához;

o
o   o

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 87. E, 2010.4.1., 122. o. (2) HL L 277., 2022.10.27., 1. o. (3) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (4) Az online felhasználók által világszerte az internet használatával töltött átlagos napi idő 2022 negyedik negyedévétől, életkor és nem szerint, Statista, 2023. május 22., https://www.statista.com/statistics/1378510/daily-time-spent-online-worldwide-by-age-and-gender/. (5) O. Lopez-Fernandez, D. Kuss: Harmful Internet Use Part I: Internet addiction and problematic use [Káros internethasználat. I. rész: Internetfüggőség és problémás internethasználat], EPRS, STOA, 51. o., https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2019/624249/EPRS_STU(2019)624249_EN.pdf. (6) O. Lopez-Fernandez, D. Kuss: Harmful Internet Use Part I: Internet addiction and problematic use [Káros internethasználat. I. rész: Internetfüggőség és problémás internethasználat], EPRS, STOA, 51. o., https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2019/624249/EPRS_STU(2019)624249_EN.pdf. (7) Lásd többek között: S. Sohn, P. Rees, B. Wildridge, N. J. Kalk, B. R. Carter (2019): Prevalence of problematic smartphone usage and associated mental health outcomes amongst children and young people: a systematic review, meta-analysis and GRADE of the evidence [A problémás okostelefon-használat előfordulási gyakorisága és a kapcsolódó mentális egészségügyi állapotra vonatkozó eredmények a gyermekek és fiatalok körében: a bizonyítékok szisztematikus felülvizsgálata, metaanalízise és GRADE-megközelítésű osztályozása]. BMC Psychiatry. 19, 2019. J. Peterka-Bonetta, C. Sindermann, J.D. Elhai, C. Montag: Personality associations with smartphone and internet use disorder: a comparison study including links to impulsivity and social anxiety [A személyiség és az okostelefon-használati és internethasználati zavarok kapcsolata: összehasonlító tanulmány, kitérve az impulzivitással és a társas szorongással való összefüggésekre] Front Public Health 7:127, 2019; A. Samra, W. A.Warburton és A. M. Collins: Social comparisons: A potential mechanism linking problematic social media use with depression. [Társadalmi összehasonlítások: A problémás közösségimédia-használat és a depresszió együttjárásához vezető lehetséges mechanizmus] Journal of Behavioral Addictions, 2022;S. Laconi et al. Cross-cultural study of Problematic Internet Use in nine European countries, [Kilenc európai országot vizsgáló interkulturális tanulmány a problémás internethasználatról] In: Computers in Human Behavior, 84, 430-440 o., 2018; O. Lopez-Fernandez, D. Kuss: Harmful Internet Use Part I: Internet addiction and problematic use [Káros internethasználat. I. rész: Internetfüggőség és problémás internethasználat], EPRS, STOA, 51. o.; M. Cesarina Mason, G. Zamparo, A. Marini és N. Ameen: Glued to your phone? Generation Z's smartphone addiction and online compulsive buying [Nem tudod lerakni a telefonod? A Z generációs okostelefon-függőség és az online kényszervásárlás] In: Computers in Human Behaviour, 136. sz., 2022. november; Learning to deal with Problematic Usage of the Internet [Tanuljuk meg kezelni a problémás internethasználatot!] javított kiadás, / COST Action 2023; M. Boer: #ConnectedTeens Social media use and adolescent wellbeing [#OnlineTinik. A közösségi média használata és a serdülők jólléte], 2022; E. Neophytou, L.A. Manwell és R. Eikelboom: Effects of excessive screen time on neurodevelopment, learning, memory, mental health, and neurodegeneration: a scoping review [A túlzott képernyőidő hatása az idegfejlődésre, a tanulásra, a memóriára, a mentális egészségre és a neurodegeneratív elváltozások kialakulására: Áttekintő tanulmány], Int J Ment Health Addiction, 19, 2019, 724-744. o. (8) M. Boer: #ConnectedTeens Social media use and adolescent wellbeing [#OnlineTinik. A közösségi média használata és a serdülők jólléte], 2022; M. Boer, G. Stevens, C. Finkenauer, R. van den Eijnden: Attention Deficit Hyperactivity Disorder-Symptoms, Social Media Use Intensity, and Social Media Use Problems, [A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar tünetei. A közösségi médiahasználat intenzitása és a közösségi médiahasználat problémái] In: Adolescents: Investigating Directionality, Child Development, 91, 4, 2020. (9) E. Neophytou, L.A. Manwell és R. Eikelboom: Effects of excessive screen time on neurodevelopment, learning, memory, mental health, and neurodegeneration: a scoping review [A túlzott képernyőidő hatása az idegfejlődésre, a tanulásra, a memóriára, a mentális egészségre és a neurodegeneratív elváltozások kialakulására: Áttekintő tanulmány], Int J Ment Health Addiction, 19, 2019, 724-744. o. (10) I.M. Koning et al.: Bidirectional effects of internet-specific parenting practices and compulsive social media and internet game rules [Az internetspecifikus szülői gyakorlatok és a közösségi médiára és az internetes játékszabályokra vonatkozó kényszerszabályok kétirányú hatásai] Journal of Behavioral Addictions 2018, 624–632. (11) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.). (12) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.). (13) A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (HL L 95., 1993.4.21., 29. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

Az Európai Parlament 2023. december 12-i állásfoglalása a társasági adózásra vonatkozó szabályok további reformjáról (2022/2146(INI))

P9_TA(2023)0460 A9-0359/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló, 2003. június 3-i 2003/49/EK tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv),

–  tekintettel a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 2011. november 30-i 2011/96/EU tanácsi irányelvre(2) (a továbbiakban: az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv),

–  tekintettel a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvre(3) (a továbbiakban: az adókikerülés elleni I. irányelv vagy az ATAD I irányelv), valamint az (EU) 2016/1164 irányelvnek a harmadik országokat érintő hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 29-i (EU) 2017/952 tanácsi irányelvre(4) (a továbbiakban: ATAD II irányelv),

–  tekintettel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv(5) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvre (a továbbiakban: az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló irányelv vagy DAC 1), a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. december 9-i 2014/107/EU tanácsi irányelvre(6) (a továbbiakban: DAC 2), a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. december 8-i (EU) 2015/2376 tanácsi irányelvre(7) (a továbbiakban: DAC 3), a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. május 25-i (EU) 2016/881 tanácsi irányelvre(8) (a továbbiakban: DAC 4), a 2011/16/EU irányelvnek a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos információkhoz való adóhatósági hozzáférés tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. december 6-i (EU) 2016/2258 tanácsi irányelvre(9) (a továbbiakban: DAC 5), a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatban az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 25-i (EU) 2018/822 tanácsi irányelvre(10) (a továbbiakban: DAC 6), valamint az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU irányelv módosításáról szóló, 2021. március 22-i (EU) 2021/514 tanácsi irányelvre(11) (a továbbiakban: DAC 7),

–  tekintettel az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló, 2017. október 10-i (EU) 2017/1852 tanácsi irányelvre(12) (a továbbiakban: az uniós vitarendezési irányelv),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. november 24-i (EU) 2021/2101 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13) (a továbbiakban: az országonkénti nyilvános jelentéstételről szóló irányelv),

–  tekintettel az Unióban a multinacionális vállalatcsoportokra és a nagy volumenű belföldi vállalatcsoportokra vonatkozó globális minimum-adószint biztosításáról szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2523 tanácsi irányelvre(14) (a továbbiakban: a második pillérről szóló irányelv),

–  tekintettel a Bizottság elfogadásra váró, különösen a közös társaságiadó-alapról (COM(2016)0685), a közös összevont társaságiadó-alapról (COM(2016)0683) és a digitális gazdaság adóztatásáról szóló csomagról (COM(2018)0147 és COM(2018)0148) szóló javaslataira, valamint a Parlament e javaslatokkal kapcsolatos álláspontjaira,

–  tekintettel a Bizottság „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i közleményére(15),

–  tekintettel „A helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló új cselekvési terv” című, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

–  tekintettel „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0251),

–   tekintettel az uniós költségvetés saját forrásainak következő generációjáról szóló, 2021. december 22-i bizottsági közleményre(16),

–  tekintettel a multinacionális csoportokra az Unióban alkalmazandó globális minimum-adómértékről szóló, 2021. december 22-i tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2021)0823), valamint a Parlament e javaslattal kapcsolatos álláspontjára(17),

–  tekintettel „A saját források következő generációjára vonatkozó kiigazított csomag” című, 2023. június 20-i bizottsági közleményre(18),

–  tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2022. december 6-i következtetéseire,

–  tekintettel a „Tax compliance costs for SMEs – An update and a complement: final report” [A kkv-k adóügyi megfelelési költségei – Frissítés és kiegészítés: zárójelentés] című, 2022. januári bizottsági tanulmányra,

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentésre, valamint az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek nyomon követéséről szóló, 2022. május 4-i európai parlamenti állásfoglalásra(19),

–  tekintettel a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásra és a kamatok társasági adóból való levonhatóságának korlátozására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2022. május 11-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0216),

–  tekintettel a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6-i (EU) 2022/1854 tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) című tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatos, hatásvizsgálat céljából indított, 2022. október 13-i bizottsági véleményezési felhívásra,

–  tekintettel az Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke által az Európai Parlament 2022. október 19-i plenáris ülésén tartott, az Európai Tanács 2022. október 20–21-i ülésének előkészítéséről szóló beszédre,

–  tekintettel az Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke által az Európai Parlament 2022. szeptemberi plenáris ülésén tartott, az Unió helyzetéről szóló beszédre,

–  tekintettel az európai szemeszter keretében készült, 2023. évi bizottsági országjelentésekre,

–  tekintettel „Az EU hosszú távú versenyképessége: előretekintés a 2030 utáni időszakra” című, 2023. március 16-i bizottsági közleményre (COM(2023)0168),

–  tekintettel az adózásról szóló 2023. évi éves bizottsági jelentésre(20),

–  tekintettel az Európai Tanács 2023. március 23-i következtetéseire,

–  tekintettel a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel a nemzeti adóreformok uniós gazdaságra gyakorolt hatásáról szóló 2022. február 15-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a helyreállítási stratégiát támogató méltányos és egyszerű adózásról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2022. március 10-i állásfoglalására (a Bizottság júliusi cselekvési tervének és annak héával, a vállalkozások adózásával és az egyéni adózással kapcsolatos 25 kezdeményezésének EP általi nyomon követése)(23),

–  tekintettel a forrásadó európai keretéről szóló, 2022. március 10-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel „Az új technológiák hatása az adózásra: kriptoeszközök és blokklánc-technológia” című, 2022. október 4-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az adóalap-erózióról és a nyereségátcsoportosításról (BEPS) szóló, 2013. július 19-i cselekvési tervére,

–  tekintettel a Bizottság „agresszív adótervezési mutatókra” vonatkozó tanulmányaira(26),

–  tekintettel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 2015. októberi zárójelentéseire,

–  tekintettel az OECD/G20-ak BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretének a gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások kezelését célzó kétpilléres megoldásról szóló, 2021. október 8-i nyilatkozatára, amelyhez 2022. december 16-ig 141-ből 138 tagállam csatlakozott, és amelyet ugyanennyien jóváhagytak,

–  tekintettel az OECD/G20-ak inkluzív kerete által 2020. október 14-én elfogadott, az első és a második pillérre vonatkozó tervekről szóló jelentésekre, valamint az OECD „A digitalizációból fakadó adóügyi kihívások – gazdasági hatásvizsgálat” című, 2020. október 12-i gazdasági elemzésének és hatásvizsgálatának eredményeire,

–  tekintettel az OECD/G20-ak BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretének a 15%-os globális minimumadó hazai végrehajtására vonatkozó, 2021. december 20-i, második pilléren alapuló modellszabályaira,

–  tekintettel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) foglalkozó átfogó keretének a gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások kezelését célzó kétpilléres megoldásról szóló nyilatkozatára, amelyhez 141-ből 137 tagállam csatlakozott, és amelyet 2021. november 4-én hagytak jóvá,

–  tekintettel a forrásadó-többlet gyorsabb és biztonságosabb rendezéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2023. június 19-i bizottsági javaslatra (COM(2023)0324),

–  tekintettel az Egyesült Államok 2022. augusztus 16-i 117-169. sz. közjogi törvényére, amely az infláció csökkentéséről szóló jogszabályként ismert,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0359/2023),

A.  mivel a tagállamok saját gazdaságpolitikájukról – különösen adópolitikájukról – az uniós szerződések, különösen az azokban foglalt egyhangúsági szabály által garantáltak szerint szabadon dönthetnek; mivel a megfelelő adóbeszedés biztosítása szempontjából a tagállamok érdekében áll, hogy jól működő adórendszerrel rendelkezzenek; mivel bár az adópolitika nagyrészt továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, az egységes piac megköveteli a tagállamok közötti és uniós szintű koordinációt és együttműködést az adópolitika kialakítása terén az egységes piac további integrációja, a gazdasági torzulások elkerülése és a káros adóverseny elkerülése érdekében;

B.  mivel a Szerződések értelmében az adópolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, az adóügyi szuverenitás pedig az uniós jogrend egyik alapelve; mivel a Szerződésekben előírt egyhangúsági követelményt a tagállamok nagyon magas szintű felelősségvállalásával kell ellensúlyozni, és annak összhangban kell lennie az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésén alapuló lojális együttműködés elvével; mivel ez az elsődleges jogi keret lehetővé teszi az uniós tagállamok közötti magas szintű jogalkotási koordinációt és közigazgatási együttműködést; mivel az egységes piac integritásának és a tisztességes és átlátható adóversenynek a megőrzése érdekében szükség van ilyen koordinációra és együttműködésre;

C.  mivel a méltányos és hatékony adórendszer fogalma nem feltétlenül jár magasabb általános adómértékkel;

D.  mivel az európai polgárok nehezen tudnak boldogulni, és az alacsony jövedelmű háztartások mellett a középosztály is egyre nagyobb mértékben érintett, és számos vállalat különböző kihívásokkal néz szembe; mivel más vállalatok, különösen az energiaágazatban, rendkívüli nyereségre tettek szert;

E.  mivel 2021. november 4-én az OECD/G20-ak a BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretének 141 tagjából 137-en – köztük az összes uniós tagállam – megállapodtak a nemzetközi adórendszer reformjáról egy kétpilléres megoldás keretében, amelynek célja a gazdaság digitalizációjából eredő kihívások kezelése, és amelynek részeként egy többoldalú megállapodás alapján korlátoznák a nyereségátcsoportosítást;

F.  mivel „Tax compliance costs for SMEs: An update and a complement” [A kkv-k adózási fegyelemmel kapcsolatos költségei: frissítés és kiegészítés] című, 2022. januári bizottsági jelentése szerint a kkv-k teszik ki jelenleg az Európai Unió (EU-28) nem pénzügyi üzleti ágazatának szinte valamennyi vállalkozását (99,8%), az EU-28 teljes foglalkoztatásának kétharmadát (66,6%) és a nem pénzügyi üzleti ágazat által előállított hozzáadott érték valamivel kevesebb mint háromötödét (56,8%);

G.  mivel a BEPS cselekvési tervnek sikerült konszenzust kialakítania az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív keretében, amely több mint 139 országot és joghatóságot tömörít az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemmel kapcsolatos számos kérdésben;

H.  mivel az agresszív adótervezés hatással lehet az adófizetők adómegfelelési szabályoknak való megfelelésére, valamint a vállalatok versenyképességére és az adóbevételek stabilitására; mivel az agresszív adótervezés és a káros adóverseny negatív hatással lehet az egységes piac működésére;

I.  mivel az Unió jó példával járt elöl, és a nemzetközi megállapodásokat a koordinációt és az Unió adócsalás, adókikerülés és agresszív adótervezés elleni küzdelmét javító irányelvekbe ültette át; mivel a tagállamok bizonyos fokú sokféleséget mutattak az OECD BEPS cselekvési tervének kezelése terén;

J.  mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) folytatta a tagállamok káros adóintézkedéseinek azonosítására és visszaszorítására irányuló feladatát; mivel a pénzügyminiszterek 2022. november 8-án megállapodtak a magatartási kódex megerősítéséről; mivel úgy tűnik, hogy egyes vállalatok alkalmazkodnak az új adószabályokhoz, és agresszív adótervezési rendszereket alkalmazhatnak; mivel az OECD/G20-ak részt vevő országai 2015-ben jóváhagyták a nemzetközi adórendszernek az adókikerülés elleni küzdelmet célzó reformjára vonatkozó végleges BEPS-csomagot;

K.  mivel az uniós tagállamokban az átlagos általános társaságiadó-kulcs változott: az 1995-ös 35%-ról 2023-ra 21,2%-ra esett vissza;

L.  mivel 2023 júniusáig 143 joghatóság – köztük valamennyi uniós tagállam – megállapodott a nemzetközi adórendszer kétpilléres megoldás révén történő reformjáról;

M.  mivel a 2020. december 16-i, jogilag kötelező erejű intézményközi megállapodás rendelkezik az új forrásokra vonatkozó ütemterv végrehajtásáról; mivel a Bizottság által 2021 decemberében javasolt új saját források a Next Generation EU visszafizetésének egy részét hivatottak fedezni; mivel 2023 júniusában a Bizottság a vállalati szektorhoz kapcsolódó saját forrást javasolt;

N.  mivel az adópolitika széttöredezettsége, összetettsége és nem megfelelő digitalizációja számos akadályt teremt a vállalatok – többek között a kkv-k munkavállalói, az önálló vállalkozók és a polgárok – számára az egységes piacon, a bürokrácia, a kettős adóztatás kockázata és az adó-visszatérítés igénylésének nehézségei terén; mivel ezek az akadályok gátolják a határokon átnyúló gazdasági tevékenységet az egységes piacon; mivel ezen akadályok leküzdéséhez tagállamok közötti többoldalú együttműködésre és olyan digitális megoldások tagállamok általi sürgős bevezetésére van szükség, amelyek egyszerűsítik és csökkentik a vállalkozások adózási fegyelemmel kapcsolatos költségeit; mivel a szakpolitika széttöredezettsége olyan kockázatokat is jelent az adóhatóságok számára, mint az adóztatás kettős elmaradása és az arbitrázslehetőségek (adótervezés); mivel egyes tagállamok olyan rendszereket dolgoztak ki, amelyek a nemzeti nominális adómértéknél alacsonyabb adózást eredményeznek, és versenyhátrányba sodorhatják a kkv-kat;

O.  mivel a tagállamok továbbra is adóbevételektől esnek el a káros adózási gyakorlatok miatt, és a káros adózási gyakorlatok miatt kieső bevételek becsült összege évi 36–37 milliárd EUR és 160–190 milliárd EUR között mozog; mivel a szakpolitika széttagoltsága növelheti az adóhatóságok végrehajtási költségeit;

P.  mivel a szolidaritási hozzájárulást az energiaágazatban működő egyes vállalatok rendkívüli nyereségére alkalmazták;

Q.  mivel az EU szociális piacgazdaságán belül a megfelelő adószintek, valamint az egyszerű és egyértelmű adójogszabályok nem torzíthatják a gazdasági szereplők döntéshozatalát; mivel a szilárd adópolitikáknak támogatniuk kell a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést, valamint javítaniuk kell az EU és tagállamai versenyképességét;

R.  mivel az adópolitika széttagoltságát fokozott koordinációval és együttműködéssel, illetve a tagállamok egyértelmű elkötelezettségével, valamint az adózással kapcsolatos irányelvek gyors és megfelelő átültetésével kell mérsékelni;

S.  mivel a legtöbb uniós társaságiadó-rendszer nagyvonalú adócsökkentést tesz lehetővé a kamatfizetések során(27); mivel a sajáttőke-finanszírozási költségeket – amely magában foglalja az osztalékfizetést is – nem lehet hasonló módon levonni; mivel a sajáttőke-finanszírozásra támaszkodó vállalatok – különösen ha ezek hitelekhez nehezen hozzájutó fiatal és kisvállalkozások – strukturális hátránnyal szembesülnek; mivel ez az adóelőny túlzott eladósodottsághoz vezető problematikus ösztönzőket teremt; mivel a vállalati sajáttőke-támogatások hatással lehetnek a tagállamok adóbevételeire, és azokat gondosan meg kell tervezni;

T.  mivel a magánvállalatok – többek között a kkv-k – fő munkahelyteremtőként alapvető szerepet játszanak a társadalomban; mivel e szervezetek üzleti tevékenységük révén emberek milliói számára teremtenek munkalehetőségeket, ami viszont ösztönzi a működési környezetükben élő közösségek gazdasági és társadalmi fejlődését; mivel a verseny és az innováció ösztönzésével a magánvállalkozások elősegítik az erőforrások hatékony elosztását, ami a termelékenység növekedéséhez és a gazdasági növekedés fokozódásához vezet; mivel a magánvállalkozások tevékenysége adóbevételeket is termel az állam számára, amelyek az alapvető közszolgáltatások finanszírozására fordíthatók; mivel a magánvállalkozások a foglalkoztatás fő motorjaiként alapvető szerepet játszanak a társadalmak gazdasági és társadalmi fejlődésében, előmozdítják a haladást és javítják az emberek életminőségét;

U.  mivel a Bizottság közzétette a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret (BEFIT)” című, az európai üzleti tevékenységekre vonatkozó egységes adózási szabályrendszerre irányuló javaslatát;

V.  mivel a Bizottság által az adózás kapcsán adott jogalkotási lendületnek egyértelmű prioritásokat kell követnie az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemhez, az igazgatási egyszerűsítés előmozdításához, a bürokrácia csökkentéséhez és a megfelelési költségek mérsékléséhez kapcsolódóan, különösen a kkv-k tekintetében;

1.  emlékeztet arra, hogy bár az adópolitika továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, az egységes piac kiteljesítése, javítása és továbbfejlesztése érdekében bizonyos szintű adóügyi együttműködésre és harmonizációra van szükség; megjegyzi továbbá, hogy az adópolitikákra vonatkozó közös megközelítés elengedhetetlen a káros adóverseny és a nyereségátcsoportosítás kezeléséhez, valamint az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelemhez; rámutat, hogy az ilyen együttműködéshez valamennyi tagállam részéről kölcsönös bizalomra és jóhiszeműségre van szükség;

2.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy segítse a vállalatokat a beruházási környezet javításában, és gondoskodjon arról, hogy a társasági adózásnak való megfelelés egyszerűbb legyen, fenntarthatóbbá váljon és Európa versenyképességének javítását tartsa szem előtt;

3.   hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok teljes felelősséggel tartoznak az adók megfelelő beszedéséért, és jogosultak saját adórendszerükről dönteni, tiszteletben tartva az egységes piacot és a többi tagállam adóztatási jogait; hangsúlyozza, hogy a jól működő adórendszerek és a nemzeti adóigazgatások kulcsszerepet játszanak az adók beszedésében, és a tagállami állami költségvetések szempontjából nagy jelentőséggel bírnak a fenntartható adóbevételek;

4.  tudomásul veszi a Bizottság által előterjesztett, a kkv-k adózásának egyszerűsítéséről és a BEFIT-ről szóló csomagot; tudomásul veszi az Európai Tanács 2023. március 23-i következtetéseit, amelyek az általános szabályozási környezet egyszerűsítésére és az adminisztratív terhek csökkentésére szólítanak fel, valamint a Bizottság 2023. március 16-i közleményét, amely hangsúlyozza, hogy az uniós adózási keret kulcsfontosságú a növekedés és a magánberuházások támogatása szempontjából, különösen a határokon átnyúló beruházások előtt álló adózási akadályok felszámolása révén, valamint az EU adópolitikán belüli szerepvállalása a torzulások kezelésére, az egységes piac megfelelő működésének biztosítására és az egységes piac széttagoltságának megakadályozására irányul; hangsúlyozza, hogy uniós szinten olyan jól megtervezett megoldásokat kell elfogadni, amelyek figyelembe veszik a tagállamokban meglévő rendszereket, és nem rónak további, aránytalan és szükségtelen terheket a vállalkozásokra, különösen a kkv-kra;

5.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az agresszív adótervezés(28) és adókijátszás elleni küzdelem, ugyanakkor elő kell mozdítani az adóügyi méltányosságot, átláthatóságot és biztonságot; kiemeli, hogy az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés kezelése további adóbevételt fog biztosítani, amely segíti a nemzeti kormányokat abban, hogy az adókat olyan szinten tartsák, amely támogatja a fenntartható gazdasági növekedést, valamint az EU költségvetési vonzerejét és versenyképességét;

6.  kéri a Bizottságot, hogy emlékeztesse a tagállamokat az európai szemeszter keretében megfogalmazott ajánlások végrehajtására és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek agresszív adótervezéssel kapcsolatos értékelésére;

7.  elismeri az OECD/G20-ak szintjén zajló nemzetközi fejleményekkel összhangban tett, az adókijátszás és az agresszív adótervezés ellen irányuló korábbi uniós intézkedéseket; tudomásul veszi a 2011 óta elfogadott számos adóirányelvet, amelyek az Unióban méltányosabb, egyszerűbb és hatékonyabb társasági adózást, valamint a vállalatokra vonatkozóan több adózási megfelelési kötelezettséget eredményeztek(29); megjegyzi, hogy az említett irányelveknek több előnnyel, mint költséggel kell járniuk, valamint az uniós vállalatokra, különösen a kkv-ra vonatkozó adózási fegyelemmel kapcsolatos kötelezettségek és a vonatkozó költségek nem lehetnek aránytalanok; megjegyzi azonban azt is, hogy a Tanácsban olyan irányelveket blokkoltak, mint a pénzügyi tranzakciós adóra vagy a közös társaságiadó-alapra és a közös összevont társaságiadó-alapra irányuló javaslatok; e tekintetben kiemeli, hogy a Parlament 2018-ban közös álláspontot fogadott el a közös összevont társaságiadó-alapról szóló irányelvről(30);

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos esetekben a tagállamok eltérő módon hajtották végre és alkalmazták az adóügyi irányelveket, ami alááshatja az egységes piac megfelelő működését, és az adóalapok összehangolásának hiányához, nagyobb bürokráciához és magasabb megfelelési költségekhez vezethet; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az adóirányelvek teljes körű átültetését és az irányelvben megfogalmazott szándékoknak való megfelelést; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti adórendszerek, az adóhatóságok és általában véve az országok szélesebb értelemben vett közigazgatásával kapcsolatos különbségek kihatnak a szabályozásból eredő terhekre, különösen a kkv-k számára, mivel ezeknek akár 27 különböző adórendszert kell kezelniük, amint azt a Bizottság 2022 januárjában megjegyezte;; kéri a Bizottságot, hogy tegyen következetes, méltányos és egyértelmű ajánlásokat az irányelvek egyes tagállamokban történő átültetésére, valamint az irányelvek hatékony végrehajtására vonatkozóan; kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a lehető legjobban használják ki az EU meglévő fórumait az uniós adójogszabályok tagállamokon belüli következetes végrehajtásának biztosítása érdekében;

9.  kiemeli, hogy az adózási környezet – nevezetesen a társasági adózás – befolyásolja a befektetési döntéseket, és ezért a munkahelyteremtést, a fenntartható gazdasági növekedést és a versenyképességet befolyásoló tényezők egyike;

Az uniós vállalatok, különösen a kkv-k megfelelési terheinek csökkentése

10.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a nagy multinacionális vállalatok becsült adóügyi megfelelési költségei a befizetett adók körülbelül 2%-át, míg a kkv-k esetében mintegy 30%-át teszik ki; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok olyan adórendszereket dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik a multinacionális vállalatok és a kkv-k közötti különbségeket, és ezáltal versenyhátrányba helyezik a kkv-kat; emlékeztet arra, hogy a kkv-k a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő hajtóerői; felhívja az Európai Bizottságot, hogy az adópolitikákat úgy alakítsa ki, hogy azok könnyen végrehajthatók legyenek a kisebb vállalatok számára, csökkentve az általuk viselt költségeket és csökkentve az adójogszabályok szerinti adminisztratív kötelezettségeiket;

11.  kéri a Bizottságot, hogy országonkénti bontásban készítsen uniós szintű tanulmányt az adózási fegyelemmel kapcsolatos költségek mértékéről, és készítsen átfogó értékelést a meghatározott forgatókönyvről; továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy az értékelést követően tegyen kezdeményezést a magas megfelelési költségek kezelésére és az igazgatási terhek csökkentését célzó együttműködés fokozására;

12.  megjegyzi, hogy az egységes piacon a munkavállalók és az önálló vállalkozók határokon átnyúló tevékenységei adóügyi és társadalombiztosítási szempontból adminisztratív tekintetben továbbra is bonyolultak; megjegyzi továbbá, hogy a távmunka nagyobb elterjedtsége súlyosbította ezt a problémát;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be átfogó értékelést a társasági adózás terén 2011 óta tett korábbi intézkedésekről, és tegyen közzé alapos hatásvizsgálatot a vállalkozásokra, különösen a kkv-kra nehezedő adminisztratív terhek enyhítésének legjobb lehetőségeiről, térképezze fel az átültetés terén az EU-ban tapasztalható valamennyi különbséget, és azonosítsa az egyszerűsítésre szoruló területeket, és biztosítsa, hogy a már amúgy is nyomás alatt álló vállalkozások észszerű időkeretet kapjanak a politikák végrehajtására; kiemeli az Európai Tanács 2023. március 22-i azon kérését, hogy a Bizottság végezze el az új jogalkotási javaslatok versenyképességének ellenőrzését, többek között az adózásra vonatkozóan, és hangsúlyozza, hogy bármely új javaslat benyújtásának – szükség esetén – hozzá kell járulnia az egységes piac zökkenőmentes működéséhez, integritásához és egyenlő versenyfeltételeihez, és nem róhat aránytalan terhet a vállalatokra; felhívja a Bizottságot, hogy az adózásra vonatkozó új jogalkotási javaslatokban vegye figyelembe az egyes tagállamokban már bevezetett megoldásokkal (többek között digitális megoldásokkal) való kompatibilitást, amelyek hozzájárulnak a vállalkozásokra nehezedő terhek csökkentéséhez;

14.  tudomásul veszi az Európa jövőjéről szóló, 2022. május 9-i konferencia eredményeit, valamint az EU versenyképességének fokozására és az egységes piac további elmélyítésére irányuló javaslatokat azzal a céllal, hogy az adókijátszás és adókikerülés megelőzése érdekében megvalósuljon az adópolitikák bizonyos szintű harmonizációja és összehangolása a tagállamokon belül, miközben támogatják a vállalatok gazdasági sikerét; várakozással tekint Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke által 2022. október 19-én bejelentett, arra irányuló javaslatra, hogy vezessenek be egységes versenyképességi ellenőrzést az uniós jogszabályokba; rámutat, hogy az új adójogszabályok kidolgozásakor figyelemmel kell lenni az uniós gazdaság versenyképességének fenntartására; elvárja, hogy a versenyképesség teljes mértékben tiszteletben tartsa a meglévő uniós munkaügyi és szociális normákat;

15.  üdvözli a REPowerEU tervet és annak prioritásait, és arra kéri a tagállamokat, hogy az alapok felhasználásának felgyorsítása, a nagyobb versenyképesség elérése, valamint a kkv-k, a vállalatok és az ipari ágazat e program célkitűzéseinek elérésében való támogatása érdekében fontolják meg adóügyi intézkedések beépítését a Bizottság által javasoltaknak megfelelően módosított nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervükbe;

16.  tudomásul veszi, hogy a második pillérben foglalt, a tényleges társasági adó 15%-os minimális szintjét garantáló modellszabályok elfogadását és az infláció csökkentéséről szóló egyesült államokbeli jogszabályra válaszul újra fellángolt az adókedvezményekről szóló vita; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az adójóváírásokkal kapcsolatos kísérleteket, különösen az uniós állami támogatások felülvizsgált keretén belül; megjegyzi azonban, hogy az egységes piac működésének megőrzése érdekében minden döntést összehangolt módon kell meghozni, összhangban a versenyjoggal és megakadályozva a nemzetközi támogatási versenyt; hangsúlyozza, hogy az adóösztönzőknek valódi beruházások vonzására kell irányulniuk, figyelembe véve az idősödő társadalommal, a tisztességes munkaügyi és szociális normákkal, valamint a zöld és digitális átállással kapcsolatos aggályokat;

17.  megjegyzi, hogy a tagállamok mérlegelhetik a tőkebefektetések költségként történő teljes elszámolására irányuló politikákban való részvételt, és a tőkebefektetési adókedvezményre vonatkozó rendelkezések állandósítását a reálberuházások – különösen a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások – javítása és az éghajlat-politikai célok elérése, valamint Európa versenyképességének támogatása érdekében; kiemeli, hogy a tőkebefektetések költségként történő teljes elszámolása koordinált végrehajtást, körültekintő tervezést és meglehetősen gondos igazgatást igényel annak érdekében, hogy megakadályozzák a jogosulatlan adótámogatások vagy az adózási visszaélések lehetőségét; ezért úgy véli, hogy az ilyen szakpolitikáknak rendszeres nyomon követéssel és a tovagyűrűző hatásokkal kapcsolatos elemzésekkel kell együtt járniuk;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy a magas inflációs ráták fényében enyhítsék a vállalatok, különösen a kkv-k terheit, például az energiaköltségek emelkedésének mérséklésére irányuló ideiglenes adóintézkedések révén, és a magasabb energiaárakból származó többletbevételeket fordítsák közvetlen és célzott segélyezésre a legkiszolgáltatottabb polgárok és a középosztály megsegítésére, valamint a válság által súlyosan érintett polgárok és vállalatok, különösen a kkv-k terheinek enyhítésére;

A második pillérre vonatkozó megállapodás

19.  emlékeztet arra, hogy az OECD/G20-ak inkluzív kerete szintjén egy kétpilléres megoldást fogadtak el az adóztatási jogok elosztásáról és a multinacionális vállalatok globális nyereségére vonatkozó, legalább 15%-os minimális tényleges adókulcs alkalmazásáról, valamint üdvözli a nemzetközi megállapodást az uniós jogban végrehajtó második pillérről szóló irányelv elfogadását; kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek a második pillére vonatkozó megállapodás harmadik országokon belüli ratifikációs folyamatának sikeréről;

20.  megjegyzi, hogy az ingatag üzleti környezet és az egyre több uniós adóügyi irányelv kezelése mellett a vállalatok pénzügyi és emberi erőforrásaikat a második pillér szabályainak alkalmazására, valamint az OECD további iránymutatásának és az egyes tagállamok további értelmezésének tiszteletben tartására összpontosítják; tudomásul veszi a Bizottság által 2023. szeptember 12-én előterjesztett, a kkv-kra vonatkozó adózási egyszerűsítésről, a BEFIT-ről és a transzferárazásról szóló csomagot; várakozással tekint a különböző javaslatokról szóló tárgyalások megkezdése, valamint a második pillérre vonatkozó szabályok hatékonyságának és hatásának értékelése elé, nevezetesen a várt célokkal, a költség-haszon elemzéssel, az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelemmel, a káros adóversennyel és a magasabb adóbevételekkel összefüggésben;

21.   megállapítja, hogy az első és a második pillérre vonatkozó szabályok csak azokra a multinacionális vállalatokra alkalmazandók, amelyek árbevétele meghaladja a 20 milliárd EUR küszöbértéket, és amelyek jövedelmezősége meghaladja a 10%-ot, illetve a 750 millió EUR-t; megjegyzi, hogy a legtöbb vállalat, különösen a kkv-k ezért mentesülnek e megállapodás alól; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a BEFIT-et a második pillérről szóló nemzetközi megállapodásra és a második pillérről szóló uniós irányelvre építse;

22.  tudomásul veszi, hogy az OECD/G20-ak BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretének megállapodását olyan csomagnak szánták, amelynek célja, hogy mindkét pillér egyszerre legyen hatályban; tudomásul veszi az OECD/G20-ak BEPS-szel foglalkozó inkluzív keretének a gazdaság digitalizációjából fakadó adóügyi kihívások kezelésére szolgáló kétpilléres megoldásról szóló, 2023. július 11-i zárónyilatkozatát; sajnálatát fejezi ki az első és a második pillér eltérő időbeli sorrendje miatt; kellőképpen tudomásul veszi az első és a második pillérről szóló irányelv átültetésére vonatkozó nemzetközi forgatókönyvet;

23.  tudomásul veszi a magatartási kódexszel foglalkozó csoport közelmúltbeli 2022-es reformját, amelynek célja a csoport hatáskörének kiterjesztése; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy nyújtsanak be értékelést a korábbi reformokról; emlékeztet 2021. október 7-i álláspontjára, amely szerint a második pillérrel összhangban alacsony adómértékekhez vezető adóintézkedéseket is be kell építeni az értékelésbe;

24.  tudomásul veszi, hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodással(31) összhangban a Bizottság mérlegeli a BEFIT-kereten alapuló új saját forrás esetleges bevezetését, amint azt elfogadják; emlékeztet arra, hogy amennyiben az első pillér végrehajtása a jelenlegi mandátumon túlra halasztódik, a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy digitális illetéket terjeszt elő; tudomásul veszi, hogy a Bizottság ismételten elismerte, hogy a BEFIT a saját források szempontjából is releváns;

25.  emlékeztet arra, hogy a Parlament már számos alkalommal, többek között a „Saját források: új kezdet az EU pénzügyei számára, új kezdet Európa számára”(32) című, nemrégiben elfogadott állásfoglalásban is támogatását fejezte ki a társasági adózáshoz kapcsolódó új saját forrásokkal, például a közös összevont társaságiadó-alappal (KÖTA), a digitális szolgáltatási adóval, valamint legutóbb az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív keretével összefüggésben az első pilléren alapuló saját forrással kapcsolatban; emlékeztet továbbá a pénzügyi tranzakciós adó uniós szintű bevezetésére irányuló felhívására, valamint arra, hogy további lehetőségként értékeljék a részvények vállalatok általi visszavásárlására kivetett jövedéki adót, amint azt az Egyesült Államok infláció csökkentéséről szóló jogszabálya, valamint a közös és szabványosított forrásadó-keret javasolja;

26.  kiemeli, hogy a társasági adókon alapuló, jól megtervezett új saját forrásoknak teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük az egyszerűsített adórendszer célkitűzésével, és előmozdíthatják a költségvetési méltányosságot; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az adószabályok korszerűsítése és a lehetséges adóalapú saját források közötti szinergiákat;

27.  tudomásul veszi a vállalati szektorhoz kapcsolódó átmeneti, statisztikai alapú saját forrásra vonatkozó bizottsági javaslatot, amelyet a BEFIT-hez kapcsolódó saját forrás esetleges létrehozásáig végre lehetne hajtani; úgy véli, hogy egy ilyen koherens módon kialakított saját forrásnak arra kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a BEFIT-ről szóló tárgyalásokat;

28.  ismételten felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el a NextGenerationEU (NGEU) hitelfelvételi költségeinek visszafizetését fedező új saját forrásokat, és a lehető leghamarabb finanszírozzák megfelelően az NGEU politikáit és prioritásait;

Az összehangoltabb és egyszerűsített társaságiadó-rendszer felé (BEFIT)

29.  tudomásul veszi, hogy a BEFIT és az adózással kapcsolatos kkv-segélycsomag kiegészítik egymást, és mindkettő célja a vállalkozások számára az egyszerűsítés fokozása; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek segítik a tagállamokat abban, hogy egy egyszerűsített, hatékony és versenyképes adórendszer felé mozduljanak el a vállalatok, különösen a kkv-k adminisztratív terheinek csökkentése érdekében; elismeri, hogy a visszatérítési eljárások, a levonások és a peres eljárások egyszerűsítése további megoldást jelent az adminisztratív terhek csökkentésére, különösen a kkv-k számára; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság 2023. júniusi javaslatát a forrásadó-többlet gyorsabb és biztonságosabb rendezéséről (FASTER), amelynek célja a határokon átnyúló beruházások fellendítése és az adóvisszaélések megelőzése a forrásadó-eljárások reformja révén, és felszólít annak gyors elfogadására és végrehajtására;

30.  megjegyzi, hogy 1997 óta a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex az Unió elsődleges eszköze a vállalatokat közötti káros adóverseny megakadályozásában; hangsúlyozza, hogy ennek keretében a tagállamoknak felül kell vizsgálniuk, módosítaniuk kell vagy meg kell szüntetniük a káros adóversenynek minősülő meglévő adóügyi intézkedéseiket, és a jövőben tartózkodniuk kell újak bevezetésétől; e tekintetben üdvözli a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex reformjáról szóló, 2022. november 8-i tanácsi következtetéseket, amelyek az EU-n belüli káros adózási gyakorlatok vizsgálata során vizsgált adóügyi intézkedések hatályára vonatkoznak; felhívja a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy teljes mértékben használja ki módosított megbízatását;

31.  felkéri a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül folytassa a tárgyalásokat az UNSHELL-javaslatról; emlékeztet a Bizottság eredeti szándékára és a Parlament 2023. január 17-i álláspontjára(33);

32.  várakozással tekint a BEFIT és a HOT által a társaságiadó-rendszerekre vonatkozó jogi keret összetettségének csökkentésére gyakorolt várható hatások elé, amelyek elősegítik a közvetlen külföldi befektetések bevonzását, javítva az Unió versenyképességét, ezáltal csökkentve annak kockázatát, hogy a vállalatok Unión kívüli országokba telepedjenek át; megjegyzi, hogy a 21. század társasági adózásáról szóló bizottsági közlemény kimondja, hogy „[a] közös társaságiadó-rendszer hiánya az egységes piacon hátráltatja a versenyképességet ..., és versenyhátrányt jelent a harmadik országbeli piacokhoz képest”; emlékeztet arra, hogy egy egyszerűbb keretrendszer az agresszív adótervezéssel kapcsolatos lehetőségeket is csökkenti;

33.  Tudomásul veszi a Bizottság BEFIT-javaslatát, amelynek célja egy új és egységes uniós társaságiadó-szabálykönyv és a vállalkozások jövedelemadója közös adóalapjának a kialakítása; ezzel összefüggésben annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az új javaslat egyértelműséget és kiszámíthatóságot biztosítson a vállalatok számára, és megkönnyítse a határokon átnyúló gazdasági tevékenységet; hangsúlyozza, hogy az ilyen javaslatnak figyelembe kell vennie az EU érdekeinek védelme érdekében globális szinten elért megállapodásokat vagy folyamatban lévő megbeszéléseket; megismétli, hogy a társaságiadó-keretekről szóló megállapodások akkor a leghatékonyabbak, ha globális szinten születnek;

34.  megérti, hogy a BEFIT kezdeményezésnek lehetőséget kínál az adózási fegyelemmel kapcsolatos költségek kezelésére és az adminisztratív terhek csökkentésére, miközben hozzá kell járulnia az agresszív adótervezés minimalizálásához és az egyenlő versenyfeltételek előmozdításához a kkv-k számára; úgy véli, hogy az adózással kapcsolatos jogalkotási kezdeményezések során ki kell térni az adókijátszást, az adókikerülést és az adócsalást lehetővé tevő joghézagok orvoslására; megjegyzi, hogy a társasági adózási kerettel kapcsolatban folyamatos munkára van szükség, hogy e tekintetben kiigazításokat lehessen elvégezni;

35.  emlékeztet arra, hogy úgy véli, hogy a BEFIT kezdeményezést a politikai folyamatnak támogatnia kell a változás politikai támogatásának kiépítésében; tudomásul veszi a felülvizsgált hatásvizsgálati jelentést, amely tisztázza a korábbi társaságiadó-kezdeményezésekből levont tanulságokat, és kiegészíti az OECD kétpilléres megközelítésével való kapcsolatokat;

36.  üdvözli a Bizottság hatásvizsgálat céljából indított véleményezési felhívásában is megfogalmazott, tervezett BEFIT-célkitűzéseket, melyek a következők: a különböző nemzeti adózási szabályok által előidézett bonyolult helyzet és a határokon átnyúló műveleteket is végző uniós vállalkozások megfelelési költségeinek csökkentése révén a vállalkozások ellenálló képességének növelése, a határokon átnyúló beruházások előtt álló akadályok felszámolása és az egységes piac vonzóbbá tétele a nemzetközi beruházások számára, az adminisztráció egyszerűsítésének előkészítése révén a tisztességes és fenntartható növekedésnek kedvező környezet megteremtése, valamint a tagállamok nemzeti költségvetései számára fenntartható adóbevételek biztosítása, ami különösen fontos a jelenleg kihívásokkal teli gazdasági éghajlati és társadalmi kihívások fényében; úgy véli, hogy az egységes adózási szabálykönyv alkalmazása hozzájárulhat a tagállamok közötti káros adóverseny és adókikerülés lehetőségeinek csökkentéséhez, miközben egyszerűsíti a társaságiadó-szabályokat az EU-ban;

37.  hangsúlyozza, hogy az adóhatóságok kiemelkedő szerepet töltenek be a BEFIT reformja végrehajtásának biztosításában; azt tanácsolja, hogy a tagállamok, illetve a jövőbeli Fiscalis program biztosítson elegendő eszközt, többek között képzéseket is;

38.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak a közös szabálykönyv meghatározására irányuló korábbi kísérletei három tényezőt vettek figyelembe: a munkaerőt, az eszközöket és az értékesítést; tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az átmeneti rendelkezések átfogó felülvizsgálata keretében megvizsgálja a BEFIT adóalap képleten alapuló felosztásának bevezetésére irányuló lehetséges módosítást;

39.  megjegyzi, hogy az Unión belül üzleti tevékenységet folytató vállalatoknak különböző adójogszabályokkal és adóhatóságokkal kell szembenézniük; kiemeli az egyablakos ügyintézési rendszerrel kapcsolatos elképzelést, amely az adminisztratív terhek csökkentésének és az egységes piac előtt álló adóügyi akadályok minimalizálásának egyik esetleges lehetőségeként lehetővé teszi az egyetlen, összevont adóbevallás benyújtását; e tekintetben kéri a tagállamokat, hogy fokozzák az adózók számára előnyös elektronikus nyilvántartási rendszer bevezetésével kapcsolatos erőfeszítéseiket; felhívja a Bizottságot annak az értékelésére, hogy az egyablakos ügyintézési rendszer bevezetése szükségessé teszi-e a társaságiadó-alap további harmonizációját és az adóztatási jogok tagállamok közötti méltányos és hatékony felosztására szolgáló képlet kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az egyablakos ügyintézési rendszert esetleg lehetne-e tesztelni az egységes piacon működő és a második pillér szabályait alkalmazó üzleti csoportok esetében, ahol az új BEFIT-szabályokat nyomon követésként később építenék be; e tekintetben üdvözli a 2023. március 16-i bizottsági közleményt (COM(2023)0162), amely kiemelte az egyablakos ügyintézési rendszernek az akadályok lebontásában betöltött hasznos szerepét;

40.  úgy véli, hogy az Unióban működő összes nagyon nagy vállalatot a jövőbeli BEFIT-javaslat hatálya alá kell vonni; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a kkv-k sajátos igényeinek kielégítését azáltal, hogy a BEFIT-et a kkv-k számára választhatóvá teszi, különösen azok számára, amelyek nem folytatnak határokon átnyúló üzleti tevékenységet; mindazonáltal üdvözli azokat a javaslatokat, amelyek lehetővé teszik a kisebb cégek számára, hogy önkéntes, egyszerűsített és harmonizált társaságiadó-keretre támaszkodjanak;

41.  hangsúlyozza, hogy a társasági adózásban a hitelfinanszírozás adóelőnye – amely nagyvonalú adókedvezményeket tesz lehetővé a kamatfizetések tekintetében, miközben a sajáttőke-finanszírozási költségek nem vonhatók le hasonló módon –, kiemeli azokat a strukturális hátrányokat, amelyekkel a sajáttőke-finanszírozásra támaszkodó vállalatok szembesülnek, amelyek gyakran fiatalabb és kisebb vállalatok, amelyek kevésbé férnek hozzá a hitelhez; tudomásul veszi, hogy a múltban illegális tevékenységek révén visszaéltek a vállalati saját tőkére vonatkozó juttatásokkal; tudomásul veszi a Bizottság 2022. május 11-i javaslatát, amely a hitelfinanszírozás adóelőnyét a finanszírozás tőkepiacokon keresztül történő előmozdításának eszközeként kezeli ahelyett, hogy visszatartaná a hitelfinanszírozást, elismerve ugyanakkor a tagállamok adóügyi kérdésekben való szerepvállalását, valamint a Tanács 2022. december 6-i határozatát a javaslat vizsgálatának felfüggesztéséről; felkéri a Tanácsot, hogy a Bizottság segítségével értékelje újra és lehetőség szerint kezdje újra a javaslatról szóló tárgyalásokat; támogatja az adókikerülés elleni szigorú rendelkezések beépítését, beleértve a bizottsági javaslat 5. cikkében foglaltakat is, és ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak magas szintű védelmet az adóalap-erózióval szemben;

42.  úgy véli, hogy az adórendszer kiszámíthatóságát erősítené, ha a tagállamok közös megegyezéssel rendelkeznének arról, hogy mi minősül nem torzító hatású adókedvezménynek; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a szabadalmi adókedvezmények és a szellemi tulajdonra vonatkozó egyéb rendszerek hatékonyságát a káros adózási gyakorlatokra vonatkozó BEPS cselekvési terv 5. intézkedésében meghatározott új nexus módszer keretében;

43.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék a kutatás-fejlesztési és innovációs költségvetéseket az uniós GDP 3%-ában meghatározott célkitűzés összehangolt módon történő elérése érdekében; kiemeli, hogy a magánkutatásra és -fejlesztésre irányuló, költségvetési szempontból felelősen alkalmazott célzott adókedvezmények (pl. adójóváírások, megnövelt engedmények vagy kiigazított értékcsökkenési ütemezés révén) hozzájárulhatnak a kutatásra és fejlesztésre fordított magánkiadások megemeléséhez, ami gyakran pozitív externáliákkal járhat; hangsúlyozza, hogy el kell végezni az ilyen pozitív externáliák rendszeres elemzését, és azt ki kell igazítani vagy hatályon kívül kell helyezni, amennyiben az ösztönzők nem érik el a kívánt eredményt; tudomásul veszi azt az értékelést, hogy ezek az ösztönzők hatékonyabbak a kkv-k számára, ha kiadásalapúak(34); hangsúlyozza, hogy az ilyen adókedvezményeknek szigorúan összhangban kell lenniük a hatályos jogszabályokkal és az EU általános politikai prioritásaival; emlékeztet arra, hogy az Európai Beruházási Bank 2022/2023-as beruházási jelentése szerint a kutatásra és fejlesztésre fordított vállalati kiadások 2020-ban csupán az Unió GDP-jének 1,5%-át tették ki, az Egyesült Államokban és Japánban ezzel szemben a GDP 2,6%-át; megjegyzi, hogy ez a hiányosság csökkentheti az EU hosszú távú versenyképességét; e tekintetben üdvözli a 2023. március 16-i bizottsági közleményt, amelyben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak támogatást a kutatási és innovációs tevékenységek számára; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelést a magánkutatásra és -fejlesztésre vonatkozó leghatékonyabb és legcélravezetőbb adókedvezményekről;

44.  kéri a Bizottságot, hogy az adózással kapcsolatos közigazgatási eljárások gyorsaságának, hatékonyságának, megbízhatóságának, átláthatóságának és rugalmasságának javítása érdekében végezzen hatásvizsgálatot az új technológiák használatáról; tudomásul veszi, hogy a Bizottság e hatásvizsgálatot követően az azonosított bevált gyakorlatok felhasználásával javaslatot tehet az adóhatóságok közötti együttműködés fokozására, ezáltal kevesebb bürokráciával, megfelelési költségekkel és adminisztratív terhekkel járó, vállalkozásbarát környezetet teremtve;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 157., 2003.6.26., 49. o. (2) HL L 345., 2011.12.29., 8. o. (3) HL L 193., 2016.7.19., 1. o. (4) HL L 144., 2017.6.7., 1. o. (5) HL L 64., 2011.3.11., 1. o. (6) HL L 359., 2014.12.16., 1. o. (7) HL L 332., 2015.12.18., 1. o. (8) HL L 146., 2016.6.3., 8. o. (9) HL L 342., 2016.12.16., 1. o. (10) HL L 139., 2018.6.5., 1. o. (11) HL L 104., 2021.3.25., 1. o. (12) HL L 265., 2017.10.14., 1. o. (13) HL L 429., 2021.12.1., 1. o. (14) HL L 328., 2022.12.22., 1. o. (15) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_19_225 (16) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_21_7025 (17) HL C 479., 2022.12.16., 89. o. (18) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_23_3328 (19) HL C 465., 2022.12.6., 109. o. (20) https://taxation-customs.ec.europa.eu/taxation-1/economic-analysis-taxation/annual-report-taxation_hu (21) HL C 132., 2022.3.24., 167. o. (22) HL C 342., 2022.9.6., 14. o. (23) HL C 347., 2022.9.9., 211. o. (24) Európai Parlament, Jelentés a forrásadó európai keretéről, 2022. február. (25) HL C 132., 2023.4.14., 15. o. (26) „Study on Structures of Aggressive Tax Planning and Indicators – Final Report” (Taxation paper, 61. szám, 2016. január 27.), „The Impact of Tax Planning on Forward-Looking Effective Tax Rates” (Taxation paper, 64. szám, 2016. október 25.), valamint „Aggressive tax planning indicators – Final Report” (Taxation paper, 71. szám, 2018. március 7.). (27) Európai Bizottság, A hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásra és a kamatok társasági adóból való levonhatóságának korlátozására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat (SWD(2022)0145). (28) OECD, Aggresszív adótervezés. (29) Lásd különösen az adókikerülés elleni irányelveket (ATAD I és ATAD II), az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosításait (DAC 1–DAC 7), az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv felülvizsgálatát, az uniós vitarendezési irányelvet, az országonkénti nyilvános jelentéstételről szóló irányelvet vagy a második pillérről szóló irányelvet. (30) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0087. (31) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o. (32) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0195. (33) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0004. (34) Adóügyi albizottság, a következő témában 2022. július 11-én tartott meghallgatás: „The role of tax incentives and exemptions in the framework of the reform of corporate taxation and in the promotion of European economies' competitiveness” [Az adókedvezményeknek és -mentességeknek a társasági adó reformjának keretében és az európai gazdaságok versenyképességének előmozdításában betöltött szerepe].

Az Európai Parlament 2023. december 12-i állásfoglalása az uniós strukturális alapok jövőbeli keretének átalakításáról az autóiparral, a környezetvédelemmel és a digitális átállással kapcsolatos kihívások által különösen érintett régiók támogatása érdekében (2023/2061(INI))

P9_TA(2023)0461 A9-0326/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Igazságos Átmenet Alap létrehozásáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1056 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról és az 1296/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az 1303/2013/EU, az 1301/2013/EU és az 508/2014/EU rendeletnek a COVID-19 járvány kapcsán a tagállamok egészségügyi rendszereibe és más gazdasági ágazataiba történő beruházások mozgósítását célzó különös intézkedések tekintetében történő módosításáról [Koronavírus-reagálási beruházási kezdeményezés] szóló, 2020. március 30-i (EU) 2020/460 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2021. július 14-én elfogadott „Irány az 55%!” intézkedéscsomagra,

–  tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (európai klímarendelet)(6),

–  tekintettel az (EU) 2019/631 rendeletnek az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírásoknak az Unió fokozott éghajlatvédelmi törekvéseivel összhangban való megerősítése tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. április 19-i (EU) 2023/851 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az (EU) 2021/241 rendeletnek a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe beillesztendő REPowerEU-fejezet tekintetében történő módosításáról, valamint az 1303/2013/EU rendelet, az (EU) 2021/1060 rendelet és az (EU) 2021/1755 rendelet, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról szóló, 2023. február 27-i (EU) 2023/435 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az (EU) 2019/1242 rendeletnek az új nehézgépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások megerősítése és a jelentéstételi kötelezettségek beillesztése tekintetében történő módosításáról, valamint az (EU) 2018/956 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2023)0088),

–  tekintettel a gépjárművek és motorok, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek a kibocsátásuk és az akkumulátor tartóssága tekintetében történő típusjóváhagyásáról (Euro 7), továbbá a 715/2007/EK rendelet és az 595/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2022)0586),

–  tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2023)0160),

–  tekintettel „A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv: a nettó zéró kibocsátás kora” című, 2023. február 1-jei bizottsági közleményre (COM(2023)0062),

–  tekintettel az „Európai strukturális és beruházási alapok – A program 2014 és 2020 közötti végrehajtására vonatkozó éves végrehajtási jelentések 2022. évi összefoglaló jelentése” című, 2023. január 30-i bizottsági jelentésre (COM(2023)0039),

–  tekintettel „A 8. kohéziós jelentés: Kohézió Európában 2050-ig” című, 2022. február 4-i bizottsági közleményre (COM(2022)0034),

–  tekintettel az Eurostat regionális évkönyvének 2022. évi kiadására,

–  tekintettel „A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2023)0336),

–  tekintettel a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő 2022. évi bizottsági mutatóra,

–  tekintettel a területi igazságos átmenet tervről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0275),

–  tekintettel az OECD „Regional Industrial Transitions to Climate Neutrality” [A klímasemlegességre való regionális ipari átállás] című, 2023. februári jelentésére(9),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „A kibocsátásmentes közúti közlekedés felé: Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítése és a szén-dioxid-kibocsátási előírások megerősítése” című, 2022. július 13-i véleményére(10),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának az „Igazságos és fenntartható átállás a szénbányászati és energiaintenzív régiók összefüggésében” című, 2022. október 12-i véleményére(11),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának digitális kohézióról szóló, 2022. október 12-i véleményére(12),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának az „Igazságos és fenntartható átmenet a gépjárműipari régiók számára” című, 2023. október 10-i véleményére(13),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága által 2022. október 11-én közzétett, a régiók és települések helyzetéről szóló éves uniós jelentésre,

–  tekintettel a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió az Unióban: 8. kohéziós jelentés” című, 2022. szeptember 15-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2023. január 31-én közzétett, „Cohesion Policy in EU Coal Regions” [Kohéziós politika az EU szénorientált régióiban] című tanulmányra,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2021. szeptember 30-án közzétett, „The Future of the EU Automotive Sector” [Az uniós gépjárműipar jövője] című tanulmányra,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2020. április 15-én közzétett, „A Just Transition Fund – How the EU budget can best assist in the necessary transition from fossil fuels to sustainable energy” [Igazságos Átmenet Alap – Hogyan segítheti az uniós költségvetés a legjobban a fosszilis tüzelőanyagokról a fenntartható energiára való szükségszerű átállást?] című tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0326/2023),

A.  mivel a zöld és digitális kettős átállás, köztük az energia- és nyersanyagellátás diverzifikálása, valamint a technológiai fejlődés az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját illetően új kihívásokat, valamint új lehetőségeket is teremt;

B.  mivel az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós politikák hozzájárulhatnak az Unió gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, és azokat átfogó területi hatásvizsgálatoknak kell kísérniük annak meghatározása érdekében, hogy ezek az intézkedések milyen hatással vannak az átalakulóban lévő régiókra, a reziliencia, a felfelé irányuló társadalmi konvergencia, a társadalmi igazságosság, a fenntarthatóság és a kohézió előmozdítása, a negatív elosztási hatások kezelése és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, az embereknek és az iparágaknak nyújtott célzott támogatás és testre szabott stratégiák révén;

C.  mivel az Igazságos Átmeneti Alapot kifejezetten azért hozták létre, hogy senki ne maradjon le az EU klímasemlegessége felé vezető úton; mivel ez magában foglalja az átállás által leginkább érintett régiók célzott támogatását annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a regionális egyenlőtlenségek fokozódása az Unióban;

D.  mivel a kohéziós politika a 2014–2020-as időszakban már előkészítette a szénorientált régiók átállását azáltal, hogy programjaikba számos konkrét és az átállás szempontjából releváns célkitűzést épített be, és jelentős forrásokat fektetett be a kapcsolódó területekbe; mivel más átmeneti régióknak is ugyanolyan szintű támogatásra van szükségük ahhoz, hogy mérsékeljék a folyamatban lévő mélyreható átállási folyamat negatív gazdasági hatásait;

E.  mivel jelentős különbségek vannak a különböző uniós régiók társadalmi-gazdasági és demográfiai jellemzői között, és a régiók más-más kihívásokkal küzdenek, ami következésképpen azt jelenti, hogy nincs olyan egyenmegoldás, amely minden területi és társadalmi-gazdasági igényt illetően egyformán alkalmazható; mivel az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) magukban rejtik annak a lehetőségét, hogy jobban szolgálják a zöld és digitális kettős átállásból eredő negatív hatások enyhítésének célját, többek között azokban a régiókban, amelyek a gépjárműipar vagy a kapcsolódó iparágak és szolgáltatások területén alapvető átállással szembesülnek;

F.  mivel annak ellenére, hogy a többéves pénzügyi keretből (MFF) és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó uniós költségvetési források együttes felhasználása nagyratörő reformok és jelentős beruházások végrehajtását teszi lehetővé, egyszersmind jelentős nehézségeket okozott a régiók és a helyi önkormányzatok számára a szakpolitikai széttagoltság, az adminisztratív kapacitás és a 2021–2027-es időszakra programozott alapok tervezésének és végrehajtásának összetettsége tekintetében; mivel fel kell gyorsítani a kohéziós politika felhasználási arányát és a projektek helyszíni megvalósítását;

G.  mivel a közúti közlekedés teszi ki a közlekedésből származó teljes kibocsátás legnagyobb részét; mivel a zöld és a digitális kettős átállás előrehaladása valószínűleg kihívások elé állítja majd ezt az ágazatot; mivel az uniós gazdaság versenyképességének fenntartása, valamint az európai termelés és munkahelyek megőrzése érdekében nyomon kell követnünk az uniós szakpolitikák kulcsfontosságú ágazatokra gyakorolt hatását, és rendelkeznünk kell olyan eszközökkel, amelyekkel időben reagálhatunk a zöld és digitális átállásból eredő új kihívásokra;

H.  mivel a gépjárműipar jelenleg jelentős átalakuláson megy keresztül a közlekedési rendszerben az alternatív és környezetbarát közlekedési módok megjelenéséből, valamint a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású technológiák bevezetéséből, a digitalizációból és az automatizálásból eredő változások miatt;

I.  mivel következésképpen a gépjárműiparnak egy nagyobb léptékű „mobilitási átalakulás” részévé kell válnia, amely átalakítja az ágazaton belüli üzleti modelleket és értékláncokat, és jelentős foglalkoztatási és társadalmi változásokat von maga után, tagállamonként és régiónként változó módon; mivel az értéklánc minden területén, így a gyártásban is jelentős beruházásokra van szükség ahhoz, hogy az ágazat alkalmazkodjon az új CO2-kibocsátási előírásokhoz és a CO2-kibocsátó járművek EU-ban történő fokozatos kivezetéséhez;

J.  mivel az EU a világ legnagyobb gépjárműgyártói közé tartozik, és a gépjárműipar az egyik legfontosabb európai iparág, amely az EU bruttó hazai termékének (GDP) több mint 7%-át adja, amely bizonyos régiókban a regionális GDP 25%-át teszi ki, és így az ágazat a kutatás és fejlesztés (K+F) terén a legnagyobb magánbefektető az EU-ban;

K.  mivel az európai gépjárműipar továbbra is az ipari foglalkoztatás motorja, mivel a teljes európai foglalkoztatás több mint 6%-át teszi ki, közvetlen és közvetett munkahelyeket teremt 13,8 millió európai számára, és az európai feldolgozóipari munkahelyek 8,5%-át biztosítja;

L.  mivel a gépjárműipar a becslések szerint 3 000 vállalatból áll, amelyek közül 2 500 kkv, amelyeknek a gépjárműgyártók független beszállítóiként további akadályokat kell leküzdeniük a zöld és digitális átállás során; mivel ezek a kihívások szükségessé teszik, hogy a régiók és a gépjárműipar jelentős beruházásokat eszközöljenek a technológiába, a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az ellátási láncok átszervezésébe, a munkavállalók képzésébe és az új üzleti modellekhez való alkalmazkodásba;

M.  mivel ugyanis az EU jövőbeli hozzáadottérték-potenciálját a gépjárműipari ágazatokban korlátozza, hogy az EU nagymértékben függ a kulcsfontosságú támogató iparágaktól származó külföldi behozataltól és a jövő autóihoz szükséges nyersanyagok külföldi behozatalától, valamint nem rendelkezik erős IKT-ágazattal és olyan nagy európai digitális szereplőkkel, amelyek az adatokhoz való hozzáférés, a digitális ökoszisztémák és a konnektivitási technológiák révén teremtenek értéket;

N.  mivel a kohéziós politika forrásai lehetőségeket kínálnak a zöldebb Európába való beruházásra, valamint az átalakulóban lévő régiók és ágazatok támogatására; mivel a jelenlegi szabályozási keret nem ír elő egyedi támogatási intézkedéseket vagy finanszírozást azon európai régiók számára, amelyek GDP-jét nagyrészt a gépjárműipar termeli, aminek következtében a tagállamok különböző állami támogatási stratégiákat alkalmaznak erre az ágazatra, és ez hatással van az EU területi kohéziójára;

O.  mivel a személygépkocsik és a kisteherautók önmagukban a teljes európai üvegházhatásúgáz-kibocsátás 15%-át adják, és a közlekedés az egyetlen olyan ágazat, ahol az üvegházhatásúgáz-kibocsátás szintje nem csökkent az 1990-es szinthez képest;

P.  mivel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló rendelet gyors végrehajtásának biztosítania kell a dekarbonizált közlekedési rendszerekre való átállás életképességét; mivel jelentős nemzeti és regionális különbségek állnak fenn a dekarbonizált közlekedésre való átállásra való felkészültség tekintetében; mivel a 20 évnél idősebb személygépkocsik száma a lengyelországi több mint 40%-tól a luxemburgi kevesebb mint 5%-ig terjed, és az új elektromos járművek nyilvántartásba vételének aránya a svédországi 46%-tól a csehországi és szlovákiai 1%-ig terjed, mivel hasonló különbség mutatkozik meg az elektromos járművek töltőállomásainak számában is, mert Hollandiában majdnem 1600-szor több töltőpont van, mint Cipruson;

Q.  az uniós politikáknak nem szabad szemet hunyniuk a területi szempontok felett az „elégedetlenség földrajza” jelenség súlyosbodásának elkerülése, valamint az ipar, a helyi hatóságok és az érintett emberek arra való ösztönzése érdekében, hogy elfogadják a gazdaság dekarbonizációjára vonatkozó fő közös célkitűzéseket; mivel alapvető fontosságú, hogy a szakpolitikák a posztindusztriális régiók egyedi helyzetéhez igazodjanak, hogy azok ismét vonzóvá váljanak, különös tekintettel arra a tendenciára, hogy a súlyosan érintett régiók elnéptelenednek, azokból a képzett munkaerő elvándorol, és gazdasági stagnálás következik be; mivel a posztindusztriális régiók vonzerejének növelésére irányuló hatékony stratégiák közé tartozik az életminőség javítása, az oktatásba, az egészségügybe, az infrastruktúrába és a helyi vállalkozásba történő beruházás, valamint a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés megkönnyítése és a fiatal szakemberek és családok ösztönzése arra, hogy ezeken a területeken maradjanak vagy e területekre költözzenek;

R.  mivel annak ellenére, hogy az EU jelenleg függ a külföldi nyersanyagbehozataltól, a gépjárműipar az EU-n belüli értékláncok legintegráltabb ökoszisztémája, mivel termelésének több mint 45%-a határokon átnyúló értékláncoktól függ; mivel ezek az EU-n belüli értékláncok gyűjtik egybe a gépjárműgyártókat, a gépjárműipari beszállítókat, az akkumulátorok, az elektromos berendezések és a gumiabroncsok gyártóit, a nyersanyag-beszállítókat és az autóhasználati szolgáltatásokat; mivel ezek az értékláncok természetükből adódóan a régiók közötti bizalom és együttműködés alapját képezik;

S.  mivel az EU még nem érte el azt a célt, hogy az uniós GDP-é 3%-át K+F-be fektesse;

Az uniós strukturális és beruházási alapok jövőbeli keretének átalakítása

1.  megerősíti, hogy a kohéziós politika nem ellensúlyozhatja a költségvetési rugalmatlanságot, de nem szenvedhet válságok miatti megszorításoktól sem, ugyanakkor hosszú távú beruházási stratégiaként eszközöket kell biztosítania a régiók számára az ipari és technológiai átalakulás, az ökológiai, energetikai, digitális és társadalmi átállás, valamint a demográfiai átmenet kezeléséhez és alakításához; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika csak akkor tudja mindezeket a feladatokat ellátni, ha szilárd finanszírozási programba ágyazódik, és ezért fenntartja, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretben erős kohéziós politikát kell biztosítani, megnövelt finanszírozással;

2.  emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók a kontinentális hálózattól való távolságuk miatt sajátos kihívásokkal szembesülnek a zöldebb, digitalizáltabb és a belső égésű motorokon alapuló közlekedéstől kevésbé függő Unió felé való átmenet során;

3.  elismeri, hogy a zöld és digitális kettős átállás jelentős kihívásokat jelent a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Szerződésekben rögzített célkitűzéseit illetően; tisztában van a regionális egyenlőtlenségek növekedésének, a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyülésének és az „elégedetlenség földrajza” jelenség fokozódásának kockázatával, mivel a kettős átállás miatt szükséges kiigazítások és a kettős átállással járó esetleges előnyök terén jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes európai régiók között, és a kettős átállás az elkövetkező években növelni fogja a regionális egyenlőtlenségeket; úgy véli, hogy amennyiben az Unió fenn akarja tartani a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó, a Szerződésben rögzített célját, a kohéziós politikának le kell győznie azokat a gazdasági erőket, amelyek abba az irányba hatnak, hogy a nagy értékű gazdasági tevékenységek városi és ipari központokban koncentrálódjanak;

4.  hangsúlyozza, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig történő, legalább 55%-os csökkentésére és a teljes klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló tervek jelentős hatással lesznek az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójára;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy további figyelmet fordítsanak a földrajzi sajátosságokkal rendelkező területekre, így például a vidéki régiókra, a szigetekre, a legkülső régiókra, a hegyvidéki régiókra és a kevésbé sűrűn lakott régiókra, különösen azokra, amelyek elszigeteltek és erősen függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól vagy bizonyos, fokozatosan megszűnő iparágaktól;

6.  határozottan azt javasolja, hogy 2027 után építsenek be egy ipari átalakulásra vonatkozó egyedi szakpolitikai célkitűzést az uniós kohéziós politikába; hangsúlyozza, hogy ennek a célkitűzésnek elő kell mozdítania az európai stratégiai autonómiát, és foglalkoznia kell a zöld és digitális átállás kihívást jelentő mellékhatásaival, és hogy ezt a helyi és regionális önkormányzatokkal szoros együttműködésben még gyorsabb ütemben kell elérni a minőségi munkahelyekkel rendelkező foglalkoztatás fellendítése, a munkavállalók – különösen a szociálisan hátrányos helyzetű és tartósan munkanélküli munkavállalók – átképzésének és továbbképzésének előmozdítása, valamint a foglalkoztatásra és a társadalmi jólétre gyakorolt negatív hatások enyhítése érdekében, a helyi, regionális és nemzeti gazdaságok támogatása és diverzifikálása révén;

7.  úgy véli, hogy a 2027 utáni uniós kohéziós politikának differenciáltabb és célzottabb megközelítést kell követnie, a támogatás mértékének meghatározásához használt jövedelemmel kapcsolatos kritériumokat kiegészítve olyan további kritériumokkal, amelyek figyelembe veszik a régiók jellemzőit, a jövőbeli növekedési potenciállal kapcsolatos sajátos kihívásokat, mint az ifjúsági munkanélküliségi ráta, a szegénység szintje, az átalakuló ágazatoktól való függés és a kutatás-fejlesztési beruházások, valamint az elnéptelenedés, a népesség elöregedése, az agyelszívás és a meglévő készséghiány;

8.  felszólít az Igazságos Átmenet Alap (IÁA) 2027 utáni programozási időszakra történő meghosszabbítására, amelyet további pénzügyi eszközökkel kell ellátni azon régiók támogatása érdekében, amelyek nagymértékben függenek a mélyreható átalakuláson áteső ágazatoktól, például a gépjárműipartól, figyelembe véve a gépjárműipari átállásból eredő becsült nettó foglalkoztatási veszteséget; úgy véli, hogy az IÁA e kiterjesztésének a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája (NUTS) megfelelő szintjére kell összpontosítania, figyelembe kell vennie a regionális sajátosságokat, a jelenlegi IÁA-nál szélesebb körűnek kell lennie, úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye a különböző ágazatokban és iparágakban újonnan felmerülő kihívásokra való gyors reagálást, és azt teljes mértékben integrálni kell a közös rendelkezésekről szóló rendeletbe a partnerség, a többszintű kormányzás és a helyi alapú megközelítés elve alapján; felkéri továbbá az Eurostatot, hogy becsülje meg a zöld és a digitális átállásból eredően a gépjárműiparban keletkező nettó foglalkoztatáskiesést;

9.  értelmezése szerint annak meghatározásához, hogy egy régiót a gépjárműipartól nagymértékben függő régiónak kell-e tekinteni, a következő mutatókat kell figyelembe venni: a gépjárműipar hozzájárulása a regionális GDP-hez; a gépjárműipari termékek regionális exportban betöltött aránya; a gépjárműipar hozzájárulása a regionális foglalkoztatottsághoz; valamint a gépjárműipar hozzájárulása a teljes regionális kutatási-fejlesztési befektetésekhez;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a jelentéstételt, például azáltal, hogy adott esetben kiterjeszti a „költségfüggetlen finanszírozás” megközelítést, és egyensúlyt teremt az eredményekre és hatásokra, valamint a kiadásokra való összpontosítás között a hatékonyabb végrehajtás elérése érdekében, fenntartva ugyanakkor az alapok felhasználásának szigorú nyomon követését; úgy véli, hogy az „egyszerűsített költségelszámolási opció” nagyon pozitív intézkedésnek bizonyult, és felhívja a Bizottságot és az irányító hatóságokat, hogy terjesszék ki alkalmazását az ipari, zöld és digitális projektekre;

11.  hangsúlyozza, hogy az esb-alapok elosztása során biztosítani kell mikro-, kis- és középvállalkozásokkal (mkkv-k) és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokkal szembeni méltányos bánásmódot azáltal, hogy leegyszerűsítik az ezen alapokhoz való hozzáféréshez szükséges adminisztratív lépéseket, valamint előrelépést tesznek az egyszeri adatszolgáltatás elvének teljes körű megvalósítása irányába, ami azt jelenti, hogy a polgároknak és a vállalkozásoknak csak egyszer kell bizonyos általános információkat megadniuk a hatóságoknak; elismeri továbbá az mkkv-k alapvető szerepét az ipari átalakulásban, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a projektekben való aktív részvételüket, és garantálni kell, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsanak olyan mechanizmusokon keresztül, mint például konzorciumok vagy alternatív eszközök;

Reziliens régiók építése: kohéziós politika a zöldebb és a digitális korra felkészült jövőért

12.  elismeri, hogy annak ellenére, hogy a digitalizáció jelenleg is gazdasági előnyökkel jár valamennyi régió számára, a digitális átállás komoly nehézségeket okoz a kevésbé fejlett régiók számára; hangsúlyozza a digitális infrastruktúrába való beruházás és a digitális készségek fejlesztésének fontosságát a normál népesség és a munkaerő körében a munkaerő-igényes technológiákról a tőkeigényes technológiákra való áttérés, valamint az agyelszívás jelenségének elkerülése érdekében; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és nemzeti oktatási és kutatási intézmények kulcsszerepet töltenek be a digitális innovációs központok irányításában, megjegyezve, hogy az összehangolatlan regionális politikák miatt szakértelem megy veszendőbe;

13.  hangsúlyozza, hogy jelentős támogatásra van szükség ahhoz, hogy a régióknak segítséget nyújtsanak a digitalizációhoz vezető úton és a Digitális évtized 2030 szakpolitikai programban meghatározott digitális célok megvalósítása során; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek az egyik lehetséges módja annak, hogy támogassák a kritikus készségek fejlesztését, a foglalkoztatási kilátások javítását és a munkaerőpiacok alkalmazkodóképességét, valamint teljesítményüket a termelékenység és a hatékonyság tekintetében, ami kulcsfontosságú tényezőkké teszik őket a sikeres digitális átállás szempontjából; úgy véli, hogy az ágazattól, a szerződés típusától, a nemtől vagy a földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül senkiről nem szabad megfeledkezni az uniós zöld és digitális átállás felé vezető úton;

14.  megjegyzi, hogy a globális versenynek kitett feldolgozóipari ágazatok és az ezekre szakosodott régiók kihívásokkal szembesülhetnek a zöld átállás során, különösen akkor, ha a nemzetközi versenytársak alacsonyabb energiaárakból profitálnak, és kevesebb megújuló energiát használnak; hangsúlyozza, hogy a megújuló energia költségei is jelentős szerepet játszanak majd ebben a dinamikában;

15.  emlékeztet arra, hogy a zöld átállás valószínűleg aránytalanul nagy hatást fog kifejteni a kevésbé fejlett régiókra, különösen a közlekedési ágazat karbonmentes megoldásokra való átállása terén; úgy véli, hogy egyedi eszközöket kell létrehozni az értéklánc támogatására a járművek zöld átállásával összefüggésben, konkrétabban pedig az elektromos motorokhoz, az önvezető járművekhez, a digitalizációhoz és a konnektivitáshoz szükséges félvezetők, akkumulátorok és alkatrészek szektora tekintetében;

Igazságos átmenet a gépjárműipari régiók számára

16.  úgy véli, hogy a közúti közlekedés dekarbonizációjának – amely szükségessé teszi a gépjárműipar teljes értékláncának átalakítását a belső égésű motor 2035-ig történő fokozatos kivezetésével – jól megtervezett „mobilitási átállási” stratégiát kell követnie, és ennek a stratégiának végre kell hajtania a szükséges változtatásokat a teljes értékláncban, beleértve a termelési folyamatokat is, a termelés EU-n kívüli áthelyezésének elkerülése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy ennek a stratégiának zökkenőmentes és társadalmilag elfogadható átmenetet kell biztosítania az érintett munkavállalók és vállalkozások számára, különösen a kevésbé fejlett régiókban és a demográfiai vagy területi kihívásokkal küzdő régiókban; úgy véli, hogy a dekarbonizált vasúti és autóbuszos közlekedés a jövőben szerepet fog játszani a nettó zéró kibocsátású közlekedésben, és azt hosszú távú hatósági tervezéssel kell támogatni a vasúti és tömegközlekedési infrastruktúra bővítése révén;

17.  úgy véli, hogy ennek a mobilitási átállási stratégiának részletes tervet is tartalmaznia kell a munkavállalók átképzésére és továbbképzésére vonatkozóan, vagy szükség esetén alternatív foglalkoztatási lehetőségeket kell biztosítania a gépjárműiparban jelenleg foglalkoztatott személyek számára úgy véli, hogy ennek a tervnek olyan intézkedéseket is tartalmaznia kell, amelyek megerősítik a nők jelenlétét ebben a férfiak által dominált ágazatban, és előmozdítják a fogyatékossággal élő személyek munkahelyi integrációját; úgy véli továbbá, hogy ennek a tervnek ösztönzőket és támogatást kell nyújtania annak biztosítása érdekében, hogy az átállás eredményeként létrejövő új ipari létesítmények az érintett régiókban maradjanak, garantálva azok produktív előnyeit, és ezáltal fenntartva a továbbgyűrűző hatásokat ezeken a területeken; javasolja olyan fenntartható ipari projektek létrehozását, amelyek kiegészítik a teljes ellátási láncot ezeken a területeken;

18.  kéri a Bizottságot, hogy terjessze elő a szükséges javaslatot az igazságos átmenet mechanizmus folytonosságának biztosítása érdekében, és azt lássa el elegendő – a gépjármű- és alkatrész-beszállító ipartól és szolgáltatásoktól közvetve vagy közvetlenül függő régióknak nyújtott támogatást is fedező – pótlólagos pénzeszközzel, különösen a kohéziós politikába beépített megfelelő Igazságos Átmenet Alapon belül, hogy elő lehessen mozdítani a regionális átalakulási folyamat kezelésére szolgáló különböző európai alapokkal és programokkal fennálló szinergiákat és tovagyűrűző hatásokat;

19.  emlékeztet arra, hogy gyakran jórészt a helyi és regionális önkormányzatok felelnek a képzéssel kapcsolatos szakpolitikák végrehajtásáért, ennélfogva létfontosságú e szakpolitikák területi dimenziója; ezért emlékeztet annak fontosságára, hogy az összes uniós régióban biztosított legyen az egyenlő közigazgatási kapacitás, valamint a finanszírozáshoz és az információhoz való egyenlő hozzáférés;

20.  úgy véli, hogy a gépjárműipartól függő régiókra vonatkozó igazságos átmenet terveknek következetesen helyi alapú megközelítést kell követniük, és azokat az illetékes hatóságoknak a partnerség és a többszintű kormányzás elvei alapján kell kezelniük, és ösztönözniük kell az átalakulóban lévő régiók közötti és határokon átnyúló együttműködést; hangsúlyozza továbbá, hogy a teljes értékláncban prioritásként kell kezelni az ágazat szükséges átalakításába eszközölt beruházásokat, amelyek lehetővé teszik az ágazat számára, hogy alkalmazkodjon az új CO2-kibocsátási előírásokhoz, valamint a képzési, átképzési és továbbképzési programokba és a fenntartható gazdasági diverzifikációs stratégiákba irányuló beruházásokat annak érdekében, hogy a munkavállalók és a helyi és regionális gazdaságok számára zökkenőmentes és inkluzív átmenetet biztosítsanak;

21.  emlékeztet arra, hogy az eredetiberendezés-gyártók (OEM-ek) által az elektromos mobilitás irányába történő elmozdulásra vonatkozóan hozott stratégiai döntések és más technikai fejlesztések, mint például az önvezető járművek, a digitalizáció és a gépkocsik további biztonsági funkciói, elkerülhetetlenül vissza fognak hatni, és hatással lesznek a helyi és regionális értéklánc alacsonyabb szintjeire;

22.  javasolja, hogy mérlegeljék annak lehetőségét, hogy az átmenetre vonatkozó terveket eredményalapú megközelítés alkalmazásával hajtsák végre, amely magában foglalja a kedvezményezett által végrehajtandó – a tervek célkitűzéseinek eléréséhez szükséges – projektcsoportot; úgy véli, hogy az eredményalapú orientáció egyszerűsítése és megerősítése érdekében az irányítás kizárólag a Bizottság és az irányító hatóságok által korábban elfogadott mérföldköveken, outputokon és eredményeken alapulhat; úgy véli, hogy az átállási terv ellenőrzésének és auditálásának is arra kellene korlátozódnia, hogy teljesülnek-e a terv mérföldkövei és céljai;

23.  elismeri annak jelentőségét, hogy az átalakulóban lévő ágazatokban minden vállalatnak támogatást nyújtsanak, különös hangsúlyt helyezve az mkkv-kra és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokra, amelyek korlátozott erőforrásokkal rendelkezhetnek a szükséges átalakulás megvalósításához; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy célzott támogatást nyújtsanak az mkkv-k és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok számára, így segítve őket a fizikai eszközök és infrastruktúra beszerzésében, korszerűsítésében és fenntartásában, valamint a kutatási és fejlesztési beruházásokban; hangsúlyozza, hogy célzott finanszírozási programokra, kapacitásépítési kezdeményezésekre, a tudás és a bevált gyakorlatok cseréjére és kifejezetten a mkkv-k és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok szükségleteihez igazodó technikai segítségnyújtásra van szükség annak érdekében, hogy garantálni lehessen az ágazat átalakuló környezetébe való sikeres integrációjukat és az abban való részvételüket;

24.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban meg kell szüntetni a K+F területén fennálló beruházási szakadékot, és el kell érni azt a célt, hogy az EU GDP-jének 3%-át K+F-be fektessék;

25.  kéri a tagállamokat, hogy az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló rendelettel összhangban hozzanak létre megfelelő és méltányos ökoszisztémát az elektromobilitás bevezetéséhez; emlékeztet arra, hogy a városi területeken működő bizonyos koncepciók kevésbé megvalósíthatók vagy nem elégségesek a vidéki térségek számára, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák az alternatív üzemanyagok állami infrastruktúráját a vidéki, szigeti és távoli régiókban, valamint az alacsony népsűrűségű régiókban, amelyeket a magánszolgáltatók nem fednek le megfelelően, a helyi lakosság és a látogatók igényeinek kielégítése érdekében; e tekintetben úgy véli, hogy e közszolgáltatás árának versenyképesnek kell lennie a magánszolgáltatók által nyújtott szolgáltatás átlagárával; úgy véli, hogy e célból ki kell dolgozni az elektromos mobilitásra vonatkozó szakpolitikai és szabályozási keretet, amely a helyzet mélyreható elemzésén alapul, amelynek célja e politika fő kihívásainak és a siker lehetőségeinek meghatározása;

26.  kéri a Bizottságot, hogy terjessze ki az „exchangeEU” és a „TARGET” programot az átalakulóban lévő gépjárműipari régiókra, hogy elősegítse a tapasztalatok és eredmények cseréjét a hanyatló ágazatokkal, mint például a szén- vagy a tőzegiparral rendelkező régiók, illetve az átalakulóban lévő ágazatokkal, mint például a gépjárműgyártással és gépjárműipari beszállítói tevékenységgel foglalkozó régiók között; meg van győződve arról, hogy a tapasztalatok megosztása, valamint az esb-alapokból finanszírozott átállási tervek végrehajtása segítheti az autóipari és beszállítói régiókat a klímasemleges tevékenységre való zökkenőmentes átállás elérésében;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 231., 2021.6.30., 159. o. (2) HL L 231., 2021.6.30., 60. o. (3) HL L 231., 2021.6.30., 1. o. (4) HL L 231., 2021.6.30., 21. o. (5) HL L 99., 2020.3.31., 5. o. (6) HL L 243., 2021.7.9., 1. o. (7) HL L 110., 2023.4.25., 5. o. (8) HL L 63., 2023.2.28., 1. o. (9) https://doi.org/10.1787/35247cc7-en. (10) HL C 270., 2022.7.13., 38. o. (11) HL C 498., 2022.12.30., 36. o. (12) HL C 498., 2022.12.30., 39. o. (13) CDR 1449/2023. (14) HL C 125., 2023.4.5., 100. o.