Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 Európai egészségügyi adattér |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az EU–Japán-kapcsolatok |
| |||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a 2023. július 13-án Brüsszelben megrendezett 29. EU–Japán csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra, – tekintettel a 2023. július 12–13-án Strasbourgban tartott 41. EU–Japán parlamentközi ülésre, – tekintettel a környezetről szóló, 2023. január 23-án tartott 19. Japán–EU magas szintű párbeszédre, – tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Japán közötti stratégiai partnerségi megállapodásra(1), – tekintettel a 2019 februárja óta érvényben lévő, az Európai Unió és Japán közötti gazdasági partnerségi megállapodásra(2), – tekintettel a 2021. május 27-i EU–Japán csúcstalálkozón elfogadott, „A környezetünk védelmére, az éghajlatváltozás megállítására és a zöld növekedés megvalósítására irányuló zöld szövetség felé” című dokumentumra, – tekintettel a Tanács által 2022. március 21-én jóváhagyott, a biztonságra és védelemre vonatkozó stratégiai iránytűre, – tekintettel a Japán–EU digitális partnerségi megállapodásra, amelyet a 2022. május 12-én Tokióban tartott EU–Japán-csúcstalálkozón kötöttek meg; – tekintettel a NATO 2022. június 29–30-i madridi csúcstalálkozóján elfogadott, 2022. évi stratégiai koncepcióra, – tekintettel a „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című, 2016. júniusi stratégiai dokumentumra, – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégiája” című, 2021. szeptember 16-i közös közleményére (JOIN(2021)0024) és a több uniós tagállam által elfogadott indiai–csendes-óceáni stratégiákra, – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2021. december 1-jei, „A Global Gateway” című közös közleményére (JOIN(2021)0030), – tekintettel az Európai Unió és Japán közötti, a fenntartható konnektivitás és a minőségi infrastruktúra terén létrehozott, 2019. szeptember 27-én Brüsszelben, az első Európai Konnektivitási Fórum alatt aláírt partnerségre, – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló, 2023. június 20-i közös közleményére (JOIN(2023)0020), – tekintettel az EU 2022. november 30-án elfogadott, globális egészségügyi stratégiájára, – tekintettel az EU és Japán közötti, 2023. július 3-án, a Japán–EU Digitális Partnerségi Tanács első ülésén Tokióban aláírt, a félvezetőkről szóló együttműködési megállapodásra és a biztonságos, reziliens és fenntartható globális összekapcsoltságot szolgáló, a biztonságos és reziliens tenger alatti kábelkapcsolat támogatásáról szóló együttműködési megállapodásra, – tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncai terén folytatott együttműködésről szóló, 2023. július 6-án elfogadott EU-apán igazgatási megállapodásra, – tekintettel a Bizottság és Japán által 2022. december 2-án aláírt, a hidrogénről szóló együttműködési megállapodásra, – tekintettel a Japán–EU űrpolitikai párbeszéd 2023. január 17-én Brüsszelben tartott ötödik ülésére és a Kopernikusz együttműködési megállapodás aláírására, – tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2023. március 10-i közös közleményére az EU tengeri védelmi stratégiájának és az ahhoz kapcsolódó „Az Európai Unió megerősített tengeri védelmi stratégiája a folyamatosan változó tengeri fenyegetésekkel szemben” című cselekvési tervnek az aktualizálásáról (JOIN(2023)0008), – tekintettel az Unió és Japán közötti, az Európai Unió tagállamai és Japán közötti légiközlekedési megállapodások bizonyos rendelkezéseiről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő aláírásáról szóló, 2023. február 14-i (EU) 2023/362 tanácsi határozatra(3), – tekintettel az EUNAVFOR ATALANTA és Japán kalózellenes végrehajtásának védelmi bevetési felülete közötti, 2023. március 15-én aláírt igazgatási megállapodásra, – tekintettel a Közös Kutatóközpont (JRC) és a tudomány- és technológiapolitikai nemzeti intézet (NISTEP) által 2023. július 13-án aláírt, az előrejelzéssel kapcsolatos együttműködés kutatási keretmegállapodásra – tekintettel a 2023. június 27-én tartott, az EU és Japán közötti harmadik magas szintű gazdasági párbeszéd keretében elfogadott digitális kereskedelmi elvekre, – tekintettel a Japánból származó vagy onnan szállított takarmánynak és élelmiszernek a fukusimai atomerőműben bekövetkezett balesetet követő behozatalára vonatkozó különleges feltételek megállapításáról szóló (EU) 2021/1533 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2023. július 13-i (EU) 2023/1453 bizottsági végrehajtási rendeletre(4), – tekintettel az EU és az indiai–csendes-óceáni térség közötti, 2023. május 13-án, Stockholmban tartott miniszteri konferencia társelnökeinek sajtóközleményére, – tekintettel Japánnak a szabad és nyitott indiai-csendes-óceáni térségre vonatkozó, 2023 márciusában bejelentett új tervére („Az indiai-csendes-óceáni térség jövője”), – tekintettel Japán 2022 decemberében aktualizált biztonsági stratégiáira (nemzeti biztonsági stratégia, nemzeti védelmi stratégia, védelemkiépítési program), – tekintettel Japán 2022 májusában elindított globális egészségügyi stratégiájára, – tekintettel a „Hirosima a globális békéért” elnevezésű tervre, – tekintettel a 2019 júniusában tartott 34. ASEAN-csúcstalálkozón közzétett, az ASEAN indiai–csendes-óceáni térséggel kapcsolatos kitekintésére, – tekintettel a G20-ak minőségi infrastrukturális beruházásokra vonatkozó elveire, – tekintettel a G20-ak fenntartható finanszírozásról szóló operatív iránymutatásaira, – tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezményére, – tekintettel az OECD-nek a multinacionális vállalatokra vonatkozó, a felelősségteljes üzleti magatartással kapcsolatos iránymutatásaira, – tekintettel a G7-ek vezetőinek 2023. május 20-i hirosimai közleményére, beleértve a vezetők Ukrajnáról, a nukleáris leszerelésről, a gazdasági rezilienciáról és a gazdasági biztonsággal kapcsolatos jövőképről szóló nyilatkozatait, a tiszta energián alapuló gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet és a reziliens globális élelmezésbiztonságról szóló cselekvési nyilatkozatot, – tekintettel a globális infrastrukturális és beruházási G7-partnerségekre, – tekintettel a Nagaszakiban tartott G7-csúcstalálkozó egészségügyi miniszterei által elfogadott, 2023. május 14-én elfogadott közleményre, – tekintettel a háromoldalú partnerség új korszakáról szóló, 2023. augusztus 18-i együttes nyilatkozatra, amelyet Japán, a Koreai Köztársaság és az Egyesült Államok fogadott el a Camp David-ben tartott háromoldalú vezetői csúcstalálkozón, – tekintettel az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) főtitkára által 2020. november 25-én kinevezett vitacsoport „NATO 2030: Egyesülve az új korszakért” című jelentésére, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, – tekintettel az ENSZ 1982. december 10-én aláírt és 1994. november 16. óta hatályban lévő Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS), – tekintettel az atomsorompó-szerződésre, – tekintettel a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény részes feleinek 15. konferenciáján (COP15) 2022. december 19-én elfogadott, a biológiai sokféleségről szóló Kunming-Montreal megállapodásra, – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Ukrajna elleni agresszióról szóló, 2022. március 2-án elfogadott határozatára, – tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az éghajlatváltozásról szóló, 2016. november 4-én hatályba lépett Párizsi Megállapodásra, – tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, az EU és Japán közötti stratégiai partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2014. április 17-i állásfoglalására(5), – tekintettel a személyes adatok Japán által biztosított védelmének megfelelőségéről szóló, 2018. december 13-i állásfoglalására(6), – tekintettel a 2020. július 8-i állásfoglalására az uniós gyermekek szülő általi nemzetközi és belföldi jogellenes elviteléről Japánba(7), – tekintettel az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálatáról szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására(8), – tekintettel az összeköttetésről és az EU és Ázsia közötti kapcsolatokról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(9), – tekintettel az EU és az indiai–csendes-óceáni térség biztonsági kihívásairól szóló, 2022. június 7-i állásfoglalására(10), – tekintettel „A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása – 2022. évi éves jelentés” című, 2023. január 18-i állásfoglalására(11), – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0373/2023), A. mivel az EU és Japán 2024-ben ünnepli a diplomáciai kapcsolatok fennállásának 50. évfordulóját; mivel képviselőik az évtizedek során a legmagasabb szinten 29 csúcstalálkozón találkoztak; B. mivel Japán az EU legközelebbi stratégiai partnere az indiai–csendes-óceáni térségben; mivel mindkét fél igen széles körű közös értékeket és célokat követ; mivel a globális kihívások és különösen az indiai–csendes-óceáni térségben tapasztalható növekvő feszültségek szükségessé teszik az EU és Japán közötti egyre szorosabb partnerséget; mivel az EU és Japán kétoldalú szinten és többoldalú fórumokon – például a G7-ek, a G20-ak, az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet, az Egészségügyi Világszervezet és az OECD keretében – közös megközelítésre törekszik, valamint hasonlóan gondolkodó donorként igazodik egymásához; C. mivel az EU és Japán kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködik a hasonlóan gondolkodó partnerekkel a béke, a biztonság, a jogállamiság, a környezettel és az éghajlatváltozással kapcsolatos felelősségvállalás, a gazdasági reziliencia, a demokratikus értékek és az emberi jogok előmozdítása, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend és multilateralizmus, köztük a hajózás szabadságának előmozdítása érdekében egy egyre összetettebbé váló globális és regionális biztonsági környezetben; mivel az EU és Japán a nemzetközi kapcsolatokban a kölcsönös felelősségre törekszik a méltányos és fenntartható fejlődés és jólét előmozdítása, a humanitárius szükségletek kezelése, az emberközpontú digitalizáció és technológiafejlesztés megvalósítása, az éghajlati és biodiverzitási válság kezelése és az egészségügyi biztonság fokozása érdekében; D. mivel az Ukrajna elleni orosz háború rámutatott arra, hogy javítani kell a szövetségeket az indiai–csendes-óceáni térségben, és világszerte szorosabban kell együttműködni a hasonlóan gondolkodó partnerekkel; E. mivel Japán fontos szereplő az indiai–csendes-óceáni térség számos fórumának és párbeszédplatformjának, például a kelet-ázsiai csúcstalálkozónak és a négyoldalú biztonsági párbeszédnek (QUAD); F. mivel az EU a vezető fejlesztési együttműködési partner, az egyik legnagyobb kereskedelmi partner és az indiai–csendes-óceáni térség első számú befektetője; mivel Európa és az indiai–csendes-óceáni térség biztonsága szorosan összefügg egymással; G. mivel rendkívül fontos, hogy az EU együttműködjön Japánnal, tekintettel az indiai–csendes-óceáni térség növekvő gazdasági, demográfiai és politikai súlyára, valamint geopolitikai és geogazdasági stratégiai helyzetére; mivel mind az EU, mind Japán hasonló társadalmi-gazdasági kihívásokkal néz szembe; mivel az EU és néhány tagállama az indiai–csendes-óceáni térséggel kapcsolatos stratégiáján keresztül foglalkozott az indiai–csendes-óceáni térséggel kapcsolatos kérdésekkel; mivel Japán volt az egyik első ország, amely gazdasági biztonsági stratégiát fogadott el, és a Bizottság 2023. június 20-án közzétette az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló közleményét; H. mivel az EU és Japán békére és stabilitásra törekszik az indiai–csendes-óceáni térségben, mivel az elválaszthatatlanul összekapcsolódik az európai kontinens békéjével és biztonságával; mivel mind az EU, min Japán alapvető érdeke egy szabad és nyílt indiai–csendes-óceáni térség megteremtése, különösen azáltal, hogy előmozdítanak egy szabályokon alapuló nemzetközi rendet, amelyben valamennyi ország betartja a nemzetközi jogot és a konfliktusok békés rendezésének elvét; mivel Japán a régió szabályokon alapuló nemzetközi rendjének fontos védelmezője; mivel mindkét fél ellenez minden olyan egyoldalú kísérletet, amely a Tajvani-szorosban a status quo erőszakkal vagy kényszerítéssel történő megváltoztatására irányul, és ismételten megerősítették, hogy tilos a terület erőszakkal történő megszerzése; mivel mindkét fél úgy véli, hogy a Dél-kínai-tengeren és a Kelet-kínai-tengeren zajló konfliktusokat békésen kell megoldani a nemzetközi jog, többek között az ENSZ Tengerjogi Egyezménye alapján, anélkül, hogy kényszerítést alkalmaznának a másik féllel szemben; mivel az ENSZ Tengerjogi Egyezménye meghatározza azt a jogi keretet, amelyen belül az óceánokon és tengereken folytatott valamennyi tevékenységet végezni kell; I. mivel Japán 2022 decemberében új nemzetbiztonsági és védelmi stratégiákat fogadott el; mivel a Tanács 2021. április 19-én elfogadta az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégiát; J. mivel az EU és Japán rendszeres konzultációkat és párbeszédet folytat a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos kérdésekről, többek között a kiberbiztonságról, a dezinformációról és az űrkutatásról, ugyanakkor együttműködik a nukleáris nonproliferáció, a nukleáris leszerelés és a válságkezelés terén is; mivel az EU és Japán a közelmúltban miniszteri szinten stratégiai párbeszédet indított; K. mivel Japán a NATO partnere a globális normák és szabályok védelmében; mivel a NATO–Japán partnerség tovább erősödött a 2023–2026-os időszakra szóló, személyre szabott partnerségi program révén; L. mivel az EUNAVFOR ATALANTA és a japán védelmi erők sikeresen együttműködnek, és közös haditengerészeti gyakorlatokat folytatnak az Ádeni-öbölben és az Arab-tengeren; mivel az EU és Japán a tengeri biztonság és a békefenntartás területén a délkelet-ázsiai és afrikai partnerek számára történő képzés és kapacitásépítés terén – többek között az EU-nak az indiai-óceáni kritikus tengeri útvonalakra vonatkozó (CRIMARIO) projektjén keresztül – folytatandó együttműködés lehetőségét vizsgálja; M. mivel Japán és az EU közösen elítélte az ENSZ Biztonsági Tanácsa Észak-Koreáról szóló vonatkozó határozatainak folyamatos figyelmen kívül hagyását; mivel az EU szolidaritását fejezte ki Japánnal az észak-koreai provokációkkal szemben; N. mivel az EU és Japán egyaránt megbízható támogatásáról biztosította Ukrajnát, és elítélte Oroszország brutális, provokáció nélkül indított és jogellenes agresszív háborúját; mivel az EU és Japán kötelezettséget vállalt arra, hogy többek között korlátozó intézkedések révén fenntartja az Oroszországra gyakorolt nyomást, és megakadályozza a korlátozó intézkedések kijátszását; O. mivel Kína katonai jelenléte, katonai tevékenységei és egyre határozottabb külpolitikája feszültségeket okoz az indiai-csendes-óceáni térségben; P. mivel az EU és Japán egyaránt szembesül autoriter szereplők külföldi befolyásgyakorlási műveleteivel és dezinformációs kampányaival; Q. mivel az EU és Japán egyaránt elkötelezte magát a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítása mellett; mivel Japán az EU kulcsfontosságú partnere a Párizsi Megállapodás végrehajtásában; mivel az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kettős válság kezeléséhez az EU és Japán megfelelő hozzájárulására van szükség az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához, beleértve különösen a veszteség- és kárenyhítési alapot; R. mivel Abe Sinzó japán miniszterelnök különleges vendég volt a 2019. szeptemberi brüsszeli „Uniós Konnektivitási Fórumon”, amelyen az EU és Japán megkötötte a fenntartható konnektivitásra és a minőségi infrastruktúrára irányuló partnerséget; mivel ez volt az első ilyen jellegű partnerség; mivel az EU és Japán elkötelezte magát a biztonságos és fenntartható, megbízható konnektivitás támogatása mellett a globális infrastrukturális és beruházási partnerség keretében; mivel a transzóceáni tenger alatti kábelek, többek között az Északi-sarkvidéki útvonal mentén, valamint az energiaátalakítási projektek és a reziliens ellátási láncokba történő beruházások kiemelt fontosságúak; S. mivel a digitális átállás és a technológiaért folytatott globális verseny fontos gazdasági és biztonsági dimenzióval rendelkezik; mivel az EU-nak és Japánnak közös érdeke fűződik a nemzetközi szabványok meghatározása, a mesterséges intelligencia (MI), a hálózati infrastruktúra, a kvantum-számítástechnika és az innovatív technológiák terén folytatott együttműködéshez; T. mivel az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok közötti új partnerségi megállapodás a közeljövőben lép hatályba; mivel ez lehetőséget teremt az EU és Japán közötti szorosabb együttműködésre az indiai–csendes-óceáni térség országaival való kapcsolataikban; U. mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet globális szabályozási normákat határoz meg a nemzetközi hajózás biztonságára, védelmére és környezeti teljesítményére vonatkozóan; V. mivel az EU és Japán a globális fejlesztési támogatás legjelentősebb adományozói; mivel az Európai Beruházási Bank és a Japán Nemzetközi Együttműködési Ügynökség megállapodásokat írt alá, többek között a közlekedésről, az infrastrukturális beruházásokról, a mikrofinanszírozásról és a megújuló energiaforrásokról; W. mivel a tudományos, társadalmi, kulturális és politikai kérdésekben folytatott együttműködés és a kölcsönös tapasztalatcsere erősítheti a partnerséget, és mindkét oldalon eredményeket hozhat a polgárok számára; mivel a parlamenti diplomácia és a pártok közötti kapcsolatok konstruktív szerepet játszhatnak ebben az összefüggésben; X. mivel a Japán–EU digitális partnerséget a 2022. május 12-én Tokióban tartott EU–Japán csúcstalálkozón indították el; Y. mivel 2023. május 13-án Stockholmban került sor az indiai–csendes-óceáni térség második uniós miniszteri fórumára; Z. mivel a G7-ek 49. csúcstalálkozójára 2023. május 19. és 21. között Hirosimában került sor; AA. mivel Japán még mindig nem törölte el a halálbüntetést, és továbbra is alkalmazza azt; AB. mivel Japán a nemek paritása szempontjából nem szerepel túl jól nemzetközi összehasonlításban; AC. mivel 2022. július 19-én Japán ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 105. számú, a kényszermunka eltörléséről szóló egyezményét; 1. kiemeli, hogy az EU és Japán közötti kapcsolat kivételesen hasonlóan gondolkodó partnerek közötti kapcsolat, amely a közös értékek, a demokrácia, a szabadkereskedelem, a közös célok és a kölcsönösen összeegyeztethető érdekek szilárd alapján nyugszik, és így Japán az EU egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb globális partnere; határozottan hangsúlyozza, hogy az EU-nak érdeke e partnerség kétoldalú, valamint plurilaterális és többoldalú környezetben történő elmélyítése és kiszélesítése; támogatja az „Európa együtt” megközelítést e kapcsolat tekintetében; rámutat, hogy mivel az EU és Japán együttesen a globális GDP közel 25%-ával rendelkezik, a partnerség fontos szerepet játszhat, és kell is játszania a békés, szabályokon alapuló, inkluzív, igazságos, fenntartható és virágzó nemzetközi rend kialakításában; 2. elismeri, hogy az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodás és az EU–Japán stratégiai partnerségi megállapodás alapvetően fontos szereppel bír a geopolitikai zavarok idején; arra ösztönzi mindkét felet, hogy mutassanak kellő politikai akaratot a stratégiai partnerségi megállapodás ratifikálásához, különös tekintettel a fennmaradó uniós tagállamokra, amelyek ezt még nem tették meg; felhív mindkét megállapodás teljes körű végrehajtására; üdvözli a kétoldalú párbeszédek, konzultációk, memorandumok és megállapodások egyre sűrűbb hálózatának kialakítását, amelynek középpontjában az éves EU–Japán csúcstalálkozó áll; üdvözli továbbá a Japán és az egyes uniós tagállamok közötti egyre szorosabb kapcsolatokat; kiemeli a többoldalú kereskedelempolitikai hálózat jelentőségét, és elismerését fejezi ki Japánnak a csendes-óceáni partnerségről szóló átfogó és progresszív megállapodás (CPTPP) megkötésében játszott vezető szerepéért, és javasolja az EU-nak, hogy azon belül törekedjen a szoros együttműködésre és lehetőség szerint az integrációra; 3. üdvözli a G7-ek japán elnöksége által 2023-ban végzett munka diplomáciai sikerét; felhívja a Bizottságot, hogy összpontosítson a G7-ek vezetőinek hirosimai közleményében meghatározott eredményekre, és üdvözli a G7-ek közötti összességében kiváló együttműködést, többek között a gazdasági reziliencia és a gazdasági biztonság terén; rámutat arra, hogy az EU-nak – köztük ügynökségeinek és pénzügyi intézményeinek – szorosan együtt kell működnie Japánnal a G20-ak, az ENSZ és szakosodott ügynökségei, az UNFCCC, a nemzetközi szabványügyi szervezetek és pénzügyi intézmények, valamint más nemzetközi formák keretében a béke, a tengeri biztonság, a nonproliferáció és a hibrid fenyegetésekkel szembeni reziliencia, valamint az emberi jogok, a jólét, a jogállamiság és a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében; üdvözli, hogy Japán 2023-ban csatlakozott a fellebbezés esetén választottbírósági eljárás alkalmazásáról rendelkező, többoldalú átmeneti megállapodáshoz (MPIA), és kifejezi azon elvárását, hogy Japán konstruktívan járuljon hozzá a WTO és különösen annak vitarendezési rendszere érdemi reformjához; kéri, hogy a többoldalú eseményeket megelőzően rendszeres parlamenti konzultációs folyamatot hozzanak létre; 4. érdeklődéssel veszi tudomásul Japán arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megbízható regionális stabilitási architektúrát mozdítson elő, amit a szabad és nyitott indiai-csendes-óceáni térség koncepciója vezérel, például a QUAD-ban való részvétele, a csendes-óceáni szigetállamokkal való együttműködése vagy a közelmúltban a Koreai Köztársasággal és az Egyesült Államokkal kötött Camp David-megállapodás révén; üdvözli a japán kormány és a Koreai Köztársaság által a jövőorientált kapcsolatok kiépítése érdekében tett fontos lépéseket, mivel mindkét ország az EU kritikus fontosságú, hasonlóan gondolkodó stratégiai partnere; elismeri, hogy Japán súlyos aggodalmának ad hangot az Észak-Korea jogellenes ballisztikusrakéta-programjai és a fokozódó hadviselés jelentette fenyegetés miatt; támogatja Japán ezzel összefüggésben – többek között a jogellenes elrablással kapcsolatos – jogos követeléseit, és javasolja, hogy az EU tagállamai vegyék fontolóra összehangoltabb megközelítést a japán Yokosukában található úgynevezett Végrehajtási Koordinációs Sejtben; folyamatosan együtt kíván működni Japánnal annak érdekében, hogy szembeszálljon Kína szomszédaival szembeni túlzottan rámenős politikáival; osztja Japán azon álláspontját, hogy Tajvan fontos partner és értékes barát; megerősíti, hogy a Tajvani-szoros békéje és stabilitása elengedhetetlen a nemzetközi közösség biztonsága és jóléte szempontjából; hangsúlyozza, hogy a Tajvani-szorosban a status quo megváltoztatására csak békés eszközökkel és kölcsönös megegyezéssel kerülhet sor; megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) egységét és központi szerepét, valamint az ASEAN indiai–csendes-óceáni térséggel kapcsolatos kilátásainak általános érvényesítését; hangsúlyozza a szabad és nyitott, egyben befogadó, virágzó és biztonságos indiai-csendes-óceáni térség fontosságát, amint azt a 2023. július 13-i EU-Japán csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat is kimondja; teljes mértékben egyetért ezzel összefüggésben azzal, hogy Japán nagyra értékeli az ASEAN és Japán támogatását a szomszédos országok tengeri kapacitásának kiépítéséhez; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ki kell építenie haditengerészeti jelenlétét, és ki kell terjesztenie a közös gyakorlatokat és kikötői megállásokat Japánra is, összhangban az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégiával és az EU stratégiai iránytűjével; üdvözli, hogy a régióban néhány új miniszterhelyettesi formáció az EU-t is magában foglalja; üdvözli Japán szerepét az északi-sarkvidéki regionális együttműködésben, és támogatja az északi-sarkvidéki kutatás terén az EU és Japán közötti szoros együttműködést; 5. határozottan értékeli Japán erőteljes és szilárd támogatását, többek között a 7,6 milliárd USD összegű pénzügyi támogatást és vissza nem térítendő támogatást, amelyet Ukrajnának nyújt Oroszország agresszív háborújával szembeni önvédelmének támogatásához, különösen szállítójárművek, golyóálló mellények és aknamentesítő berendezések szállítása révén; üdvözli, hogy 2023. október 7-én megkezdődött a Japán és Ukrajna közötti, a biztonsági garanciákról szóló kétoldalú megállapodásról szóló tárgyalások első fordulója, amint azt az Ukrajnának nyújtott támogatásról szóló együttes nyilatkozat előírja; üdvözli, hogy Japán számos szankciót fogadott el Oroszországgal szemben, beleértve az érzékeny technológiák exportellenőrzését is, és támogatja az uniós korlátozó intézkedésekhez való további igazodást; egyetért Japánnal abban, hogy alapvető fontosságú előmozdítani az összes olyan nemzetközi szereplő összehangolását, amely támogatja az ENSZ nemzeti szuverenitásra és területi integritásra vonatkozó elveit a konfliktusok békés rendezésének elősegítése és minden olyan egyoldalú kísérlet elkerülése érdekében, amely a status quo erőszakkal vagy kényszerítéssel történő megváltoztatására irányul; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tengeri hatalom egyensúlyát és a stratégiai számításokat hátrányosan érintheti, ha Moszkva összefog Pekinggel a Japánnal és a délkelet-ázsiai országokkal folytatott területi viták során; kifejezi az EU egyértelmű elkötelezettségét az indiai–csendes-óceáni térség békéjének és stabilitásának fenntartására irányuló erőfeszítések támogatása mellett, különösen a Dél-kínai-tengeren, a Kelet-kínai-tengeren és a Tajvani-szorosban, valamint egy szabad és nyitott indiai–csendes-óceáni térség mellett, és támogatja az ASEAN indiai–csendes-óceáni térséggel kapcsolatos kitekintését; 6. felhív azonnali, szorosabb együttműködésre Japánnal a globális dél országaival való kiegyensúlyozottabb kapcsolatok kialakításában; hangsúlyozza a szükséges éghajlat-politikai finanszírozás, a fenntartható és szabad kereskedelem, valamint a méltányos nemzetközi energetikai átmenet végrehajtásának fontosságát; hangsúlyozza a Global Gateway kezdeményezés fontosságát és a Japánnal való együttműködés fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a Global Gateway megfelelő koordinációra kerüljön a G7-ek globális infrastrukturális és beruházási partnerségével; úgy véli, hogy a stratégiai beruházásokra irányuló összehangolt fellépések nagy geopolitikai jelentőséggel bírnak a köz- és magánforrások mozgósítása révén; üdvözli az első EU–Japán összeköttetési projektet és a Far North Fiber projektet; 7. tudomásul veszi a Japán nemzetbiztonsági stratégiájában bekövetkezett változást, beleértve a költségvetésnek a GDP 2%-ára történő növelését; hangsúlyozza az éberség fontosságát, ugyanakkor elő kell mozdítani a békét és a stabilitást, és hozzá kell járulni a feszültségek enyhítéséhez; üdvözli ugyanakkor a Kínával fenntartott diplomáciai kapcsolatok stabilizálására irányuló valamennyi japán erőfeszítést a súrlódás csökkentése érdekében; kiemeli, hogy mind az EU, mind Japán megerősített védelempolitikai kerete új együttműködési lehetőségeket kínál, többek között a tengeri kommunikációs útvonalak biztosítása, a kalózkodás és a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a hajózás szabadságának fenntartása terén a régióban; üdvözli Japán részvételét az EUNAVFOR ATALANTA művelet katonai hadgyakorlatában, és felszólít a vele való kommunikációról szóló, folyamatban lévő megállapodás véglegesítésére; továbbra is támogatja Japán elkötelezettségét a nonproliferáció és a nukleáris fegyverek nélküli világ iránt; átfogó biztonsági partnerségre szólít fel az EU és Japán között, amely a fokozott konzultációk, a közös gyakorlatok, a közös védelmi kutatás és fejlesztés, valamint a veszélyes válságokra vonatkozó közös vészhelyzeti tervezésen alapuló munka alapját képezi; üdvözli, hogy a tagállamok 2+2 formátumú párbeszédet folytatnak Japánnal; üdvözli a NATO Japánnal folytatott egyéni személyre szabott partnerségi programját, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy elhalasztották a NATO kapcsolattartó irodájának megnyitását Japánban; javasolja az EU/NATO/AP4 (Japán/Korea/Ausztrália/Új-Zéland) biztonsági párbeszéd formátumának létrehozását; ösztönzi az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy küldjön katonai attasét Tokióba; támogatja Japán részvételét az uniós KBVP-műveletekben, és üdvözölné egy EU–Japán részvételi keretmegállapodásra irányuló tárgyalásokat; bírálja, hogy a Fokozottabb biztonsági együttműködés Ázsiában és Ázsiával (ESIWA) projekt nem túl jelentős; felszólít a CRIMARIO-kezdeményezés alapján a tengeri tudatosság növelésére irányuló együttműködés fokozására; ragaszkodik ahhoz, hogy törekedni kell az EU összehangolt tengeri jelenlétének az Indiai-óceán északnyugati részén a csendes-óceáni térségre való kiterjesztésére; üdvözli, hogy Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország hajói és megfigyelő repülőgépei révén Európa részt vesz az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankcióinak nyomon követésében; ragaszkodik a nem hagyományos biztonsági kérdések, például a dezinformáció, a kibertér, különösen az államilag támogatott kibertámadások, az űrkutatás és az éghajlatváltozás kérdéseinek figyelembevételéhez; szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére szólít fel a külföldi információmanipuláció és beavatkozás nyomon követése és leküzdése, valamint a stratégiai előrejelzési képességek terén; 8. egyetért azzal, hogy Japán hangsúlyt helyez a gazdasági biztonságra és rezilienciára, és üdvözli, hogy támogatja a kockázatmentesítési paradigmát; ezzel összefüggésben tudomásul veszi a G7-ek gazdasági kényszerítéssel foglalkozó koordinációs platformját; az EU-Japán magas szintű gazdasági párbeszéd keretében párbeszédet javasol a gazdasági biztonságról; rámutat a digitális szolgáltatások és a digitális áruk kereskedelmének irányítása és szabványosítása terén folytatott nemzetközi együttműködés óriási jelentőségére, beleértve a kötelező erejű nemzetközi szabályokat is, különös tekintettel az adatbiztonságra és a tisztességes versenyfeltételek megteremtésére; ezzel összefüggésben üdvözli az EU–Japán digitális partnerséget; üdvözli az adatáramlásról szóló, a gazdasági partnerségi megállapodás keretében zajló tárgyalásokat, feltéve, hogy a határokon átnyúló adatáramlásra és a személyes adatok védelmére vonatkozó 2018. évi horizontális rendelkezések beépülnek a szövegbe; továbbra is biztos abban, hogy az adatvédelmi jogszabályok szerinti kölcsönös megfelelőség fennmarad; értékeli a G7-ek digitális technológiai szabványosítással kapcsolatos együttműködésének keretét, a Japán Fém- és Energiabiztonsági Szervezettel (JOGMEC) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatban folytatott együttműködést, az iparpolitikai párbeszédet és a felelős mesterséges intelligenciára irányuló hirosimai MI-folyamatot; támogatja Japán azon szándékát, hogy ellenállóbbá tegye a demokráciát, miközben visszaszorítja a demokratikus intézményekbe vetett bizalom aláásására irányuló manipulatív kísérleteket, beleértve a hibrid fenyegetéseket is; ezzel összefüggésben üdvözli a G7-ek gyorsreagálási mechanizmusa melletti elkötelezettséget, amely a demokrácia világszintű megerősítésére irányuló közös erőfeszítés részét képezi; támogatja az EU, Japán és az Egyesült Államok közötti, a globálisan biztosított egyenlő versenyfeltételekről folytatott háromoldalú együttműködés újraindítását a támogatások és a tisztességtelen piaci feltételek kezelése érdekében, és hogy fogadjanak be más partnereket is; sajnálja, hogy Japán vonakodik részt venni a Horizont Európa programban; tiltakozik Japánnak a Horizont Európa programból való kizárása ellen, és támogatja a Tanácsot és a Bizottságot Japán részvételének előmozdításában; úgy véli, hogy Japán Horizont Európához való csatlakozása kölcsönösen előnyös lenne; hangsúlyozza, hogy kölcsönös érdek az együttműködés megerősítése és a tudomány, a kutatás és az innováció finanszírozásának növelése; arra törekszik, hogy tovább erősítse a biztonságos digitális összekapcsoltsággal, az új technológiákkal és a digitális fejlődés közös megközelítéseivel kapcsolatos stratégiai együttműködést két- és többoldalú szinten; hangsúlyozza a technológia nyílt és értékalapú normákon alapuló nemzetközi szabványosítás fontosságát; közös megközelítést szorgalmaz a technológiaátadással kapcsolatban; közös képzés és információmegosztás révén a kiberbiztonság terén szorosabb együttműködést kíván kialakítani; hangsúlyozza a tenger alatti távközlési kábelek stratégiai jelentőségét; úgy véli, hogy a Kopernikusz együttműködési megállapodás, amely szabad és nyílt hozzáférést biztosít a Föld-megfigyelési műholdak adataihoz, és megosztja a bevált gyakorlatokat, jó példa az űrpolitikai együttműködésre, amely előnyös lesz a természeti erőforrásokkal való hosszú távú gazdálkodás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából; megjegyzi, hogy tovább lehetne vizsgálni a műholdas információkkal és a világűrrel kapcsolatos együttműködést a tengerfelügyelet és az információmegosztás fokozása érdekében; 9. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2021. évi EU–Japán zöld szövetség továbbra is egy nagyrészt nem teljesített ígéret; megjegyzi, hogy Japán továbbra is elkötelezett amellett, hogy az EU–Japán zöld szövetséggel összhangban nemzeti és többoldalú szinten fokozza a kölcsönös környezetvédelmi törekvéseket; üdvözölné, ha az EU-Japán Ipari Együttműködési Központ és az EU-Japán üzleti kerekasztal aktívabb szerepet vállalna e tekintetben, különös tekintettel az újrafeldolgozásra; felszólít az EU és Japán közötti energiaügyi együttműködés felgyorsítására, különösen a cseppfolyósított földgáz, a villamosenergia-piac reformja és az innovatív megújulóenergia-technológiák területén; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az EU és Japán közötti párbeszédet az energiabiztonságról, a zöld átállás támogatása és az alapvető ellátási láncok totalitárius rezsimektől való függetlenségének csökkentése érdekében; megjegyzi, hogy Japán kötelezettséget vállalt arra, hogy Fukusimában csak tudományos szabványok, átláthatóság és független felügyelet alapján enged ki korszerű folyadékkezelő rendszerrel kezelt vizet; felhívja az EU-t és Japánt, hogy támogassák a kiengedés független, hosszú távú nemzetközi nyomon követését; reméli, hogy Japán proaktívabb szerepet fog játszani a veszteségek és károk, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása terén az UNFCCC részes felei konferenciájának 28. ülésén (COP 28); e tekintetben rámutat a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia végrehajtására, mivel az éghajlat és a biológiai sokféleség védelme szervesen kapcsolódik egymáshoz; emlékeztet arra, hogy együttműködésre van szükség a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem terén való előrelépés, az óceánok globális irányításának megerősítése és az óceánok erőforrásainak fenntartható felhasználása terén; 10. hangsúlyozza a kétoldalú együttműködés és az emberek közötti kapcsolatok fontosságát az olyan kérdésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása szempontjából, mint a nemek közötti egyenlőség és a nők gazdasági lehetőségei, az egészségügyi politika, az élelmezésbiztonság, az idősödő társadalom, az olyan új kulturális fejlemények, mint a digitális kultúra vagy a zöld kultúra, a helyi önkormányzás, a civil társadalmi szervezetek vagy a munkaügyi gyakorlatok; nagyra értékeli a parlamenti és pártközi eszmecseréket, és támogatja, hogy a japán parlament magas rangú küldöttségét 2024-ben meghívják Brüsszelbe az EU-Japán diplomáciai kapcsolatok 50. évfordulójának és az EU-Japán összekapcsolási megállapodás 5. évfordulójának megünneplésére; hangsúlyozza az emberi jogi párbeszédet, amelynek keretében az EU és Japán megvitathatja például az EU által határozottan ellenzett, Japánban még mindig létező halálbüntetést és más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó emberi jogi kérdéseket; nagyra értékeli a szinti, buraku vagy más kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetés felszámolására irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatos kölcsönös eszmecserét; felhívja a Bizottságot, hogy finanszírozzon több Japánnal kapcsolatos kutatást az európai japán kompetencia előmozdítása érdekében; javasolja egy EU–Japán ifjúsági vezetői fórum létrehozását a fenntartható fejlesztési célok elérésére irányuló globális partnerségről; ismételten aggodalmának ad hangot a gyermekek szülő általi jogellenes elvitelével kapcsolatban; üdvözli a japán kormánynak az emberi jogok felelősségteljes ellátási láncokban való tiszteletben tartásáról szóló, 2022. évi iránymutatásait; e tekintetben üdvözli, hogy Japán 2022-ben ratifikálta a kényszermunkáról szóló 105. számú ILO-egyezményt; reméli, hogy 2024-ben Japán megerősít majd fontos, még hiányzó egyezményeket, és hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló javasolt uniós irányelvvel egyenértékű jogszabályokat fogadhat el; üdvözli a G7-ek egészségügyi miniszterei által 2023. május 13–14-én Nagaszakiban elfogadott közleményt; hangsúlyozza, hogy a dokumentum elismeri a hosszú távú Covid-kutatás szükségességét, és felszólítja az EU-t és Japánt, hogy közegészségügyi válságként ismerjék el az olyan posztakut szindrómákat, mint az elhúzódó Covid, az oltás utáni tünetegyüttes (Post Vac) és a myalgiás encephalomyelitis/krónikus fáradtság szindróma, és működjenek együtt a diagnosztika és a kezelés kutatása terén; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az uniós tagállamok parlamentjeinek, Japán kormányának, a japán parlamentnek, valamint az ebben a szövegben megemlített összes szervezetnek és intézménynek.
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| A szabadságuktól megfosztott gyermekek helyzete a világban |
| |||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament. – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre, – tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre, és különösen 37. cikkének b) pontjára és 40. cikkére, valamint fakultatív jegyzőkönyveire, – tekintettel a fogyatékkal élők jogairól szóló, 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre (CPDR) és fakultatív jegyzőkönyvére, – tekintettel a gyermekek alternatív gondozásáról szóló, 2009. december 18-i ENSZ-iránymutatásokra, – tekintettel a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló, 1988. december 9-i ENSZ-alapelvekre, – tekintettel a szabadságuktól megfosztott fiatalkorúak védelméről szóló, 1990. december 14-i ENSZ-szabályokra („havannai szabályok”), – tekintettel az ENSZ 1985. november 29-i, a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó minimumszabályaira („pekingi szabályok”), az ENSZ 1990. december 14-i, a fiatalkori bűnözés megelőzésére vonatkozó iránymutatásaira („rijádi iránymutatások”), az ENSZ 1990. december 14-i, a szabadságelvonással nem járó intézkedésekre vonatkozó minimumszabályaira („tokiói szabályok”), az 1997. július 21-i, a büntető igazságszolgáltatási rendszerben részt vevő gyermekekkel kapcsolatos cselekvési iránymutatásokra („bécsi iránymutatások”), valamint az ENSZ 2015. december 17-i, a fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályaira („Nelson Mandela szabályok”), – tekintettel a Bevándorló Munkások és Családtagjaik Jogvédő Bizottságának 4. sz. (2017), valamint a Gyermekjogi Bizottság 23. sz. (2017) közös általános megjegyzésére a gyermekek emberi jogaival kapcsolatos állami kötelezettségekről a nemzetközi migrációval összefüggésben a származási, tranzit-, cél- és visszatérési országokban, – tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának (CRC) általános megjegyzéseire, és különösen a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerben a gyermekek jogairól szóló 24. sz. (2019) általános megjegyzésre, – tekintettel az ENSZ 2018. december 19-i, a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodására, különösen 13. célkitűzésének h) pontjára, valamint az ENSZ 2018. december 17-i, a menekültekről szóló globális megállapodására, – tekintettel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló, 2019. július 11-i globális ENSZ-tanulmányra, – tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című ENSZ-határozatra, – tekintettel az ENSZ Fejlesztési Programjának „Senkit sem hagyunk hátra: A Covid19 hatása a fenntartható fejlődési célokra” című, 2021. áprilisi jelentésére, – tekintettel az UNICEF gyermekvédelmi stratégiájára (2021–2030) és stratégiai tervére (2022–2025), valamint „A gyermekek igazságszolgáltatásának újragondolása” című menetrendjére (2021–2030), – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikke (5) bekezdésére és 21. cikkére, – tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és különösen annak 8. cikkére, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 14. cikkére, – tekintettel a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2022. február 23-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0071), – tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett, a bebörtönzött szülők gyermekeiről szóló 2018. április 4-én elfogadott CM/Rec(2018)5. számú ajánlására, – tekintettel a kiskorú gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2017. március 6-i uniós iránymutatásokra, – tekintettel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló, 2021. június 14-i (EU) 2021/1004 tanácsi ajánlásra(1), – tekintettel az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló, 2021. március 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0142), – tekintettel az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló, 2022. június 9-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv 2020–2024” című, 2020. március 25-i közös közleményére (JOIN(2020)0005), – tekintettel a gyermekek jogairól és jólétéről szóló, 1990. július 11-i afrikai chartára, – tekintettel az Amerikai Államok Szervezetének 1948. évi Chartájára, és különösen annak 49. cikkére, – tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. június 27-i afrikai chartájára, és különösen annak 17. és 25. cikkére, – tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének 2012. november 19-i emberi jogi nyilatkozatára, és különösen annak 31. cikkére, – tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 2023. május 4-i közös nyilatkozatára az EBESZ moszkvai mechanizmusa keretében kijelölt előadóknak az ukrán gyermekek erőszakos elhurcolásáról és/vagy deportálásáról szóló jelentéséről, – tekintettel az ENSZ főtitkárának a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló, 2023. június 5-i jelentésére, – tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására(2), – tekintettel „A gyermekek jogai az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására(3), – tekintettel „A gyermekek oktatásának világszerte történő előmozdítására vonatkozó uniós stratégia felé: a Covid19-világjárvány hatásainak enyhítése” című, 2022. május 3-i állásfoglalására(4), – tekintettel az ukrajnai háború elől menekülő gyermekek és fiatalok uniós védelméről szóló, 2022. április 7-i állásfoglalására(5), – tekintettel az emberi jogoknak az ukrán polgári lakosság kényszerdeportálása és ukrán gyermekek oroszországi kényszeradoptálása összefüggésében történő megsértéséről szóló, 2022. szeptember 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(6), – tekintettel Tigran Oganniszjan és Mikita Hanganov ukrán kiskorúaknak az Oroszországi Föderáció általi kínzásáról és büntetőeljárás alá vonásáról szóló, 2023. június 15-i állásfoglalására(7), – tekintettel a hszincsiangi emberi jogi helyzetről, többek között a hszincsiangi rendőrségi aktákról szóló, 2022. június 9-i állásfoglalására(8), – tekintettel a kisebbségeknek a meggyőződés vagy vallás alapján történő üldöztetéséről szóló, 2022. május 3-i állásfoglalására(9), – tekintettel az ukrajnai háborús bűnök büntetlensége elleni küzdelemről szóló, 2022. május 19-i állásfoglalására(10), – tekintettel az Európa Tanácsnak az Orosz Föderáció Ukrajna elleni agressziója által okozott károk nyilvántartásáról szóló kibővített részleges megállapodás létrehozásáról szóló, CM/Res(2023)3. számú határozatára, – tekintettel az Európa Tanács állam-, illetve kormányfői 2023. május 16–17-én Reykjavíkban tartott negyedik csúcstalálkozóján „Egyesülve az értékeink mentén” címmel kiadott nyilatkozatára, – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0371/2023), A. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 1. cikkének megfelelően minden tizennyolc év alatti személy gyermeknek minősül, kivéve, ha a gyermekre alkalmazandó jog alapján hamarabb elérte a nagykorúságot; mivel a gyermek mindenekelőtt gyermek, függetlenül etnikai származásától, nemétől, nemzetiségétől, vallásától, társadalmi és gazdasági hátterétől, képességeitől, migrációs vagy tartózkodási státuszától, illetve esetleges fogyatékosságától; mivel minden gyermek különleges védelemre szorul, és jogosult a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt valamennyi jogra; B. mivel a szabadságtól való megfosztás a fogva tartás, egy személy akarata ellenére történő fogva tartása vagy a bebörtönzés bármely formája, akárcsak a gyermek olyan állami vagy magán felügyelet alá vétele, amelyet a gyermek valamely bírósági, közigazgatási vagy más hatósági szerv, illetve bűnszervezet vagy terrorista szervezet utasítására vagy de facto nem hagyhat el akarata szerint; C. mivel államonként eltérő a büntetőjogi felelősségre vonhatóság korhatára; mivel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló globális ENSZ-tanulmány legalább 14 éves kort javasol a büntetőjogi felelősségre vonhatóság alsó korhatáraként; mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 10. számú általános megjegyzése azt ajánlotta, hogy a büntetőjogi felelősségre vonhatóság alsó korhatára ne legyen 12 évnél alacsonyabb; D. mivel tilos a szabadságtól való önkényes megfosztás, z emberek letartóztatása és fogva tartása nem lehet nyilvánvalóan aránytalan, igazságtalan vagy kiszámíthatatlan, és a letartóztatás konkrét módjának hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie; E. mivel amikor az állami hatóságok gyermekek fogva tartásáról döntenek, tevőleges kötelezettségük annak biztosítása, hogy ezek a gyermekek élvezhessék a gyermek jogairól szóló egyezményben foglalt jogokat; mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy minden, szabadságától megfosztott személlyel emberségesen és az emberi személy veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni; F. mivel a „szabadságuktól megfosztott gyermekek” közé tartoznak a szabadságuktól az igazságszolgáltatás során, migrációval kapcsolatos okokból, intézményekben – beleértve a fogyatékkal élő gyermekek számára fenntartott intézményeket is –, az elsődleges gondozóikkal együtt börtönben, fegyveres konfliktusok során és nemzetbiztonsági okokból megfosztott gyermekek is; mivel a szülők vagy a gyermek beleegyezése nem meghatározó abban, hogy a gyermeket szabadságától megfosztják-e vagy sem; G. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 37. cikkének b) pontja szerint a gyermekek szabadságtól való megfosztását csak végső eszközként, a lehető legrövidebb időre, kivételes esetekre korlátozva és felülvizsgálat tárgyává téve szabad alkalmazni; mivel bár a ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 24. általános megjegyzése kimondja, hogy kivételek csak valós közegészségügyi és közbiztonsági okokból lehetségesek, a Covid19-világjárvány során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy ezeket a kivételeket túl gyakran alkalmazhatták; H. mivel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló globális ENSZ-tanulmány szerint a gyermekek szabadságuktól való megfosztása azt jelenti, hogy a strukturális erőszak egy formájának teszik ki őket; mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben az államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy véget vetnek a gyermekek elleni erőszak minden formájának; I. mivel a gyermekek szabadságtól való megfosztása többek között a szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatti büntetésként vagy becsületbeli bűncselekményként soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét, és soha nem felelhet meg a gyermek jogairól szóló egyezmény 37. cikkének b) pontja szerinti végső intézkedés szigorú követelményeinek ; J. mivel az „igazságszolgáltatás során a szabadságuktól megfosztott gyermekek” kifejezés a rendőrségi őrizetben vagy előzetes letartóztatásban lévő, valamint az elítélést követően fogva tartott gyermekekre vonatkozik; K. mivel „az elsődleges gondozóikkal együtt börtönben élő gyermekek” kifejezés olyan gyermekekre vonatkozik, akik fogva tartott vagy bebörtönzött elsődleges gondozójukkal élnek együtt, és akiket de facto megfosztottak a szabadságuktól; L. mivel a „migrációval kapcsolatos okokból szabadságuktól megfosztott gyermekek” kifejezés minden olyan helyzetre vonatkozik, amelyben egy gyermeket a saját vagy szülei migrációs státuszával kapcsolatos okokból fosztanak meg szabadságától, függetlenül a gyermek szabadságtól való megfosztásának megnevezésétől és indokától, illetve annak a létesítménynek vagy helynek a nevétől, ahol a gyermeket szabadságától megfosztják; mivel a kísérő nélküli és gondviselőjüktől elszakított gyermekeket nem szabad megfosztani szabadságuktól, és a fogva tartás nem indokolható kizárólag azzal, hogy a gyermek kísérő nélküli vagy gondviselőjétől elszakított, sem a migrációs vagy tartózkodási státuszával vagy annak hiányával; M. mivel több jelentés, különösen a gyermekek bevándorlással összefüggő őrizetének alternatíváiról szóló, 2019. februári UNICEF-munkadokumentum szerint a gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek („végső eszközként” történő) őrizetbe vételére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók a bevándorlási eljárásokra, és ezért nem használhatók fel a gyermekek bevándorlással kapcsolatos okokból történő őrizetbe vételének igazolására; mivel a kísérő nélküli vagy elszakított gyermekek különösen kiszolgáltatottak ebben az összefüggésben; mivel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló globális ENSZ-tanulmány azt ajánlja, hogy a gyermekek migrációval összefüggésben történő szabadságtól való megfosztását minden esetben meg kell tiltani; N. mivel a gyermekeket nem szabad migrációval kapcsolatos okokból őrizetbe venni; mivel a gyermekeket nem szabad zárt migrációs központokban elhelyezni anélkül, hogy lehetőségük lenne elhagyni azokat, mivel a migráció nem bűncselekmény, ezért semmi nem indokolja olyan intézkedések alkalmazását, mint a bűncselekményeket elkövető személyek esetében; mivel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló globális ENSZ-tanulmány szerint „a fogva tartás körülményeitől függetlenül a migráció miatt szabadságtól való megfosztás károsan hat a gyermekek fizikai és mentális egészségére, valamint a bántalmazás és a szexuális kizsákmányolás kockázatának teszi ki őket”; O. mivel egyes országok saját politikai érdekeikben az EU elleni eszközként használják fel a migrációt, kihasználva a humanitárius helyzeteket, és különösen a gyermekeket károsítva; P. mivel az „intézményben élő, szabadságuktól megfosztott gyermekek” kifejezés olyan gyermekekre vonatkozik, beleértve a fogyatékkal élő gyermekeket is, akiket családjuktól elválasztva és szabadságuktól megfosztva intézményekben tartanak, és akik különböző okokból nem tudnak szabadon távozni; Q. mivel a „fegyveres konfliktusok során szabadságuktól megfosztott gyermekek” kifejezés a fegyveres erők és fegyveres csoportok által harcosként, őrként, kémként, küldöncként, szakácsként és más szerepkörökben – beleértve a szexuális kizsákmányolást is – beszervezett és/vagy ilyen szerepkörökre kényszerített gyermekekre vonatkozik; mivel a fegyveres csoportok és terrorista szervezetek gyerekeket toboroznak szervezeteikbe, megfosztva őket szabadságuktól, azzal a szándékkal, hogy ideológiailag felkészítsék őket a következetes és egységes politikai nézetek biztosítása érdekében; mivel ezek a szervezetek nagyon fiatal gyermekeket vesznek célba, és harci feladatokra vetik be őket a frontvonalakon; R. mivel a gyermek jogairól szóló egyezmény 38. cikke és a genfi egyezmények kiegészítő jegyzőkönyvei arra kötelezik az államokat és a fegyveres csoportokat, hogy tartózkodjanak a 15 év alatti gyermekek fegyveres erőikbe való toborzásától, és biztosítsák, hogy ilyen gyermekek ne vegyenek részt összetűzésekben; mivel az emberi jogi jogszabályok értelmében 18 év a fegyveres konfliktusokba való toborzás törvényes alsó korhatára; mivel a Római Statútum szerint a 15 év alatti gyermekek – akár államok, akár fegyveres csoportok általi – toborzása háborús bűncselekménynek minősül; S. mivel a világ számos országában továbbra is kivégzik a foglyokat a 18 éves koruk előtt állítólagosan elkövetett bűncselekményekért; T. mivel a „nemzetbiztonsági okokból szabadságuktól megfosztott gyermekek” kifejezés olyan gyermekekre vonatkozik, akiket terroristák vagy fegyveres csoportok toboroztak, vagy akiket gyülekezési és egyesülési joguk gyakorlása miatt – például tüntetéseken – a nemzetbiztonsági jogszabályok alapján vád alá helyeztek; mivel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló globális ENSZ-tanulmány szerint az államok túlnyomó többsége új terrorizmus elleni jogszabályokat fogadott el, vagy módosította a meglévő nemzeti jogszabályokat, valamint gyakran olyan módon terjesztette ki azok hatályát, amely hátrányosan érinti a gyermekeket; mivel ezen intézkedések fokozottan kiteszik a gyermekeket az állam elleni állítólagos bűncselekmények miatti szabadságtól való megfosztás kockázatának; mivel egyes hírszerzési szervek és biztonsági erők állítólag szörnyű kínzásokat, többek között nemi erőszakot és egyéb szexuális erőszakot követnek el az őrizetben lévő kiskorú tüntetőkkel szemben, hogy megbüntessék és megalázzák őket, és visszatartsák őket a tüntetésekben való részvételtől; U. mivel a törvénnyel összeütközésbe került gyermek minden olyan gyermek, aki azért kerül kapcsolatba a bűnüldöző hatóságokkal, mert a büntetőjog megsértését állítólagosan elkövette, ezzel vádolják, vagy a büntetőjog megsértőjeként ismerték el; V. mivel a gyermek- vagy fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszere magában foglalja azokat a jogszabályokat, normákat, szabványokat, iránymutatásokat, politikákat, eljárásokat, mechanizmusokat, rendelkezéseket, intézményeket és szerveket, amelyek kifejezetten a büntetőjogi felelősségre vonhatóság alsó korhatárát elérő vagy meghaladó gyermekekkel foglalkoznak; W. mivel a bűncselekmény elkövetésekor a büntetőjogi felelősségre vonatkozó alsó korhatárt el nem érő gyermekek nem vonhatók felelősségre büntetőjogi eljárásokban; mivel a bűncselekmény elkövetésekor a büntetőjogi felelősségre vonatkozó alsó korhatárt elérő vagy meghaladó, de 18 évnél fiatalabb gyermekek ellen hivatalosan vádat lehet emelni, és a gyermek jogaról szólói egyezménynek megfelelően a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatási eljárás alá lehet őket vonni, ideértve a szabadságtól való megfosztást is; X. mivel a gyermekek számos okból kapcsolatba kerülhetnek az igazságszolgáltatási rendszerekkel – áldozatként vagy túlélőként, tanúként, bűncselekmény elkövetésével vádolva, érdekelt félként, vagy azért, mert megfelelő gondozásuk, védelmük, egészségük vagy jólétük biztosítása érdekében beavatkozásra van szükség; Y. mivel a gyermekek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése kiterjed a gyermekeket érintő valamennyi bírósági és közigazgatási eljárásra, beleértve a szokásjogon alapuló és a vallási igazságszolgáltatási mechanizmusokat, az alternatív vitarendezési és kvázi-bírósági mechanizmusokat, és vonatkozik az alkotmányos, büntető-, polgári, köz-, magán-, közigazgatási és katonai jogra nemzeti és nemzetközi szinten; Z. mivel a gyermeket érintő valamennyi döntésben, beleértve a gyermek személyes szabadságtól való megfosztását is, a gyermek mindenek felett álló érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni, ugyanakkor soha nem szabad figyelmen kívül hagyni egy gyermek büntetőjogi következményekkel járó cselekedeteit; mivel a gyermek mindenek felett álló érdekének elvét az illetékes hatóságoknak kell értékelniük, és a bűncselekményt elkövető gyermekek visszailleszkedésének prioritást kell élveznie; mivel ez azt jelenti, hogy a gyermekeket támogatni kell, hogy konstruktív szerepet vállaljanak a társadalomban; AA. mivel az oktatáshoz való jog alapvető emberi jog; mivel a becslések szerint még mindig 244 millió olyan gyermek és fiatal él a világban, aki társadalmi, gazdasági és kulturális okokból nem jár iskolába; mivel a lányokat – különösen a fejlődő országokban – nagyobb valószínűséggel fosztják meg az oktatáshoz való hozzáféréstől, mint a fiúkat, és ez jelentősen korlátozza szabadságukat és lehetőségeiket arra, hogy egyenlő esélyekkel lépjenek a felnőttkorba; AB. mivel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez szükség van minden gyermek jogi felhatalmazására, és figyelembe kell vennie az életkorukat, érettségüket és fejlődő képességeiket; AC. mivel az elterelés a törvénnyel összeütközésbe került gyermekek feltételes átirányítását jelenti a hivatalos bírósági eljárásoktól a probléma megoldásának valamely más módja felé, amely lehetővé teszi, hogy sokukkal ne bírósági szervek foglalkozzanak, elkerülve ezzel a hivatalos bírósági eljárás negatív hatásait, például az elítélés okozta megbélyegzést és a büntetett előéletet, feltéve, hogy az emberi jogokat és a jogi biztosítékokat teljes mértékben tiszteletben tartják; AD. mivel az ENSZ 2019 júliusában közzétett, a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló globális tanulmánya dicséretes, és mérföldkövet jelent a szabadságuktól megfosztott gyermekek láthatatlanságának megszüntetése és kiszolgáltatottságuk, megbélyegzésük és társadalmi kirekesztésük leküzdése terén; AE. mivel az ENSZ globális tanulmánya szerint világszerte több mint 7 millió(11) gyermeket fosztanak meg szabadságától; AF. mivel az ENSZ globális tanulmánya szerint a szabadságuktól megfosztott gyermekek mintegy 94 %-a fiú és 6 %-a lány, és mintegy 5,4 millió gyermeket helyeznek intézetekbe, amelyek természetüknél fogva károsak a gyermekek és fejlődésük szempontjából; mivel nagyjából 1,4 millió gyermeket tartanak rendőrségi őrizetben, előzetes letartóztatásban és börtönben; AG. mivel legalább 330 000 gyermeket tartanak fogva migrációhoz kapcsolódó okokból, vagy kísérő nélkül, vagy családjukkal együtt; mivel legalább 19 000 gyermek él elsődleges gondozójával – szinte minden esetben az anyjával – együtt börtönben; AH. mivel jelenleg 35 000 gyermeket tartanak fogva fegyveres konfliktusokhoz kapcsolódóan, és legalább tízezreket deportáltak, választottak el családjuktól vagy fogadtak örökbe erőszakkal; mivel csak 2022-ben 2 496 gyermeket fosztottak meg a szabadságától a konfliktusokban részt vevő felekkel, köztük fegyveres csoportokkal és terrorista szervezetekkel való tényleges vagy állítólagos kapcsolatuk miatt; mivel jelenleg legalább 1 500 gyermeket tartanak fogva nemzetbiztonsági okokból olyan országokban, amelyek területén nincs konfliktus, többek között olyan tevékenységek miatt, mint a békés tiltakozás, politikai véleménynyilvánítás az interneten, tiltott politikai csoportokban való részvétel és bandatagság; mivel a konfliktushelyzetben lévő azon országok közül, ahol a globális ENSZ-tanulmány szerint a legmagasabb a gyermekek fogva tartási aránya, egyeseknek sikerült jelentősen csökkenteniük a fogva tartott gyermekek számát, míg más esetekben a fogva tartott gyermekek száma csak tovább nőtt; mivel konfliktus sújtotta helyzetekben fronton harcoló és fogolytáborokban élő anyák szülnek gyermekeket; mivel az UNICEF szerint 2020 elején körülbelül 160 millió gyermeket érintett a gyermekmunka; AI. mivel az orosz hatóságok továbbra is szándékosan vesznek célba és nyomnak el ukrán gyermekeket; mivel Ukrajna „Children of War” (a háború gyermekei) platformja szerint legalább 488 ukrán gyermek vesztette életét az orosz invázió következtében, és legalább 1016 megsebesült, mintegy 19 500-at deportáltak Oroszországba, 3924 pedig eltűnt; AJ. mivel a gyermekek szabadságától való megfosztása a meggyőződésük és politikai nézeteik kinyilvánítása, illetve a tüntetéseken és gyűléseken való részvétel miatt a véleménynyilvánításhoz való jog megsértését jelenti, amelyhez – a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. és 13. cikke értelmében – minden gyermeknek joga van; mivel a politikai okokból fogva tartott gyermekeket gyakran felnőttként kezelik, sőt ugyanazokban a börtönökben tartják őket fogva, mint a felnőtteket, és ugyanolyan szabályok és eljárások vonatkoznak rájuk; AK. mivel számtalan gyermeket embertelen körülmények között, felnőtt létesítményekben helyeznek el, amivel egyértelműen megsértik emberi jogaikat; mivel a fogvatartási körülmények közé tartozik a túlzsúfoltság, a gyermekek és a felnőttek, illetve a lányok és a fiúk elkülönítésének hiánya, a magánélet rendszeres megsértése, a gyermekek és fiatalok pszichoszociális támogatásának, többek között a családdal és a külvilággal való kapcsolattartás hiánya, valamint az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a szabadidős és kulturális tevékenységekhez való elégtelen hozzáférés; mivel a szabadságuktól megfosztott gyermekek további emberi jogi jogsértések, többek között erőszak, nemi erőszak és szexuális támadás, valamint kínzás és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés áldozatává válnak; AL. mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 24. számú általános megjegyzése kimondja, hogy egyes fogyatékossággal élő gyermek nem kerülhetnek a gyermekjogi igazságszolgáltatási rendszerbe, még akkor sem, ha elérték a büntetőjogi felelősség alsó korhatárát; mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 14. cikke kimondja, hogy a fogyatékosság megléte semmilyen esetben sem indokolhatja a szabadságtól való megfosztást; mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 24. számú általános megjegyzése kimondja, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek esetében olyan elhelyezésről kell gondoskodni, amely magában foglalhatja a bírósági és egyéb épületekhez való fizikai hozzáférést, a pszichoszociális fogyatékossággal élő gyermekek támogatását, a kommunikációban és az iratok felolvasásában való segítségnyújtást; mivel a fogyatékkal élő gyermekek túlreprezentáltak az intézetekben, a szabadságtól való megfosztás fogyatékosság-specifikus formáival találkoznak, valamint nagyobb valószínűséggel vannak kitéve kizsákmányolásnak, erőszaknak, bántalmazásnak, kínzásnak és a rossz bánásmód egyéb formáinak; mivel az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatba kerülő gyermekek 50–75%-a már szenved valamilyen mentális zavarban, illetve bántalmazástól vagy elhanyagolástól; mivel a szabadságtól való megfosztás általában mentális és kognitív egészségügyi problémákat okoz, vagy súlyosbítja azokat; AM. mivel a fogyatékossággal élő gyermekeknek különleges jogaik és szükségleteik vannak, nem szabad őket zárt központokban elhelyezni, és – harmadik felek, például személyes gondozók támogatásával – biztosítani kell számukra az önálló életvitel feltételeit; AN. mivel az ENSZ globális tanulmánya szerint a hátrányos gazdasági helyzetű, fogyatékkal élő, migráns hátterű vagy LMBTIQ+ közösséghez tartozó gyermekek világszerte felülreprezentáltak a fogva tartottak között; AO. mivel a globális ENSZ-tanulmány szerint vallásuk, etnikai hovatartozásuk, törzsi identitásuk vagy származási helyük alapján is tartóztatnak le és tartanak fogva gyermekeket; mivel a szabadságtól való megfosztás esetei, mint a kényszerházasság, az emberrablás és a milíciákba és bűnbandákba való kényszerbesorozás, egyes országok társadalmaiban az etnikai és vallási feszültségek, valamint a vallási és meggyőződési kisebbségekkel szembeni társadalmi előítéletek alapján is dokumentálásra kerültek; mivel fegyveres csoportok és terrorista szervezetek, valamint egyes államok vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó gyermekeket vettek célba, és nők, lányok és fiúk ezreit rabolták el, sokuk rendszeres szexuális erőszak és nemi erőszak, kényszerházasság és kényszerabortuszt áldozatává vált; AP. mivel egyes hagyományokban a lányok különösen ki vannak téve a becsületbeli bűncselekmények veszélyének, amelyek megfosztják őket szabadságuktól, és gyilkossághoz és „becsületgyilkossághoz” vezetnek; mivel 12 millió lányt adnak férjhez 18 éves kora előtt; mivel a kényszerházasság a szabadságtól való megfosztás egy másik formája, függetlenül az életkortól és attól, hogy az adott ország nemzeti joga mikor határozza meg a nagykorúság korhatárát; mivel a családi házi őrizetben lévő LMBTIQ+ gyermekeket, akiket konverziós terápiára kényszerítenek, szintén megfosztják a szabadságuktól; AQ. mivel az UNICEF szerint 2020 márciusa és 2021 októbere között világszerte legalább 84 országban több mint 45 000 gyermeket engedtek ki fogva tartásból a Covid19-járvány elleni intézkedésként, ami egyrészt azt mutatja, hogy a fogva tartás megszüntetése lehetséges, másrészt azt, hogy a fogva tartást nem alkalmazó országok jobb helyzetben vannak a közegészségügyi vészhelyzetek bizonyos aspektusainak kezelésekor; AR. mivel az EU már most is vezető szerepet játszik a gyermekek védelmében és támogatásában világszerte azáltal, hogy javítja az oktatáshoz, a szolgáltatásokhoz és az egészségügyhöz való hozzáférést, valamint védi őket az erőszak, a visszaélés és az elhanyagolás valamennyi formája ellen, beleértve a humanitárius helyzeteket is; 1. emlékeztet arra, hogy a gyermekkor olyan életszakasz, amelyben a gyermekek személyisége, másokkal való érzelmi kapcsolatai, szociális és oktatásban való részvételhez szükséges készségei és szociális kompetenciái fejlődnek, és ezért hangsúlyozza, hogy ha megfosztjuk a gyermekeket a szabadságuktól, akkor a gyermekkoruktól és jövőjüktől is megfosztjuk őket; kiemeli a gyermekek jogát az oktatáshoz és a jólléti tevékenységekhez való akadálytalan hozzáféréshez, amelyek a legjobb eszközök a szegénység hatásainak enyhítésére és a gyermekek, családjaik és közösségeik jobb jövőjének biztosítására; felhívja az illetékes intézményeket, hogy biztosítsák e jog hatékony érvényesülését; 2. emlékeztet arra, hogy az ENSZ keretében működő, a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága az intézményi elhelyezést szabadságtól való önkényes megfosztás egyik formájának tekinti; elismeri, hogy bár az „intézmények” fogalmának nincs globálisan elfogadott meghatározása, az intézmények elkerülhetetlenül károsak a gyermekek fejlődésére és pszichoszociális kötődésére olyan sajátosságok miatt, mint a személytelenítés, a merev napirend, az egyéni támogatás vagy a személyes bánásmód hiánya, valamint amiatt, hogy a lakók nem rendelkezhetnek saját életükről és nincs ráhatásuk az őket érintő döntésekre; 3. hangsúlyozza, hogy a szabadságtól való megfosztás önmagában a kínzás vagy a gyermekekkel szembeni kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés egyik formája lehet, amely sérti a nemzetközi jogot, és amelyet a gyermek jogairól szóló egyezmény 37. cikkének a) pontja kifejezetten tilt és/vagy amely a gyermek jogairól szóló egyezmény 6. cikkében foglalt, a gyermek élethez, életben maradáshoz és fejlődéshez való jogának megsértéséhez vezethet;sürgősen felszólít arra, hogy a nemzeti jogi keretek teljes mértékben tiltsák és büntessék a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés minden formáját; felszólít minden olyan jogszabály és gyakorlat hatályon kívül helyezésére, amely továbbra is lehetővé teszik a gyermekek életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélését és a testi fenyítést annak ellenére, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény 37. cikkének a) pontja e tekintetben abszolút tilalomról rendelkezik; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerint tilos halálbüntetést kiszabni olyan személyre, aki a bűncselekmény elkövetése idején gyermek volt; sürgősen felszólít arra, hogy a nemzeti jogi keretek teljes mértékben tiltsák meg a halálbüntetést a gyermekkorú elkövetők esetében; 4. emlékeztet arra, hogy 18 év alatti gyermekek semmilyen körülmények között nem szervezhetők be személyek vagy fegyveres csoportok vagy velük kapcsolatban álló személyek által, illetve nem vehetnek részt összetűzésekben; 5. megjegyzi, hogy az UNICEF szerint a Covid19-intézkedések megmutatták, hogy az országok képesek gyorsan cselekedni, ha egyértelmű és kényszerítő okuk van rá – ebben az esetben közegészségügyi vészhelyzet –, hogy megvédjék a veszélyeztetett népességcsoportokat, például a zárt térben élőket, és hogy az elterelést és a fogva tartás alternatíváit magukban foglaló egyéb intézkedéseket kifejezetten a gyermekek esetében lehetne alkalmazni; felszólít arra, hogy javítsák a szülők, családok vagy gondviselők számára a gyermekeik látogatásának és a velük való kapcsolattartásnak a lehetőségét, amennyiben ez a gyermek érdekét szolgálja; 6. elítéli a gyermekek fogva tartását; úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek meg kell kettőznie erőfeszítéseit annak érdekében, hogy 2030-ig megszüntesse a gyermekek fogva tartását az elterelés alkalmazása és kifejezett jogi elismerése révén, és fel kell tárnia a szabadságelvonással nem járó alternatívákat és a helyreállító igazságszolgáltatási intézkedéseket, mivel a rendelkezésre álló megdönthetetlen bizonyítékok alapján a szabadságtól való megfosztás káros a gyermekek jólétére és túl gyakran alkalmazzák; 7. hangsúlyozza, hogy azokat a személyeket vagy szervezeteket, akik a gyermeket bűncselekmény elkövetésére utasították és/vagy kiképezték, az okozott kárnak megfelelően meg kell büntetni és felelősségre kell vonni; 8. hangsúlyozza, hogy – ahogyan azt a nemzetközi jog előírja – a gyermek szabadságától való megfosztása soha nem tekinthető a rehabilitáció és/vagy a társadalomba való visszailleszkedés eszközének; ezért felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy ösztönözze a harmadik országbeli partnereket a büntethetőség alsó korhatáráról szóló globális ENSZ-tanulmány ajánlásának követésére; sürgeti a harmadik országokat, hogy ne csökkentsék a büntethetőség alsó korhatárát, és ne kriminalizálják az olyan homályos fogalmakat, mint a gyermekek „erkölcstelen” vagy „zavaró” viselkedése; 9. megjegyzi, hogy nincsenek átfogó, naprakész és lebontott adatok a világon jelenleg szabadságuktól megfosztott gyermekek számáról, különösen a migráció, az intézmények, a nemzetbiztonság és a fegyveres konfliktusok összefüggésében; hangsúlyozza egy erre vonatkozó nemzetközi adatbázis kialakításának és fenntartásának szükségességét; hangsúlyozza, hogy adott esetben ezeket a számokat a bűncselekmény kategóriája és a szabadságelvonás oka szerint kell lebontani; 10. kéri, hogy dolgozzanak ki egy hatékony rendszert a gyermekek fogva tartására szolgáló valamennyi hely független ellenőrzésére, amely biztosítja az ellenőrző látogatások eredményeinek nyilvánosságra hozatalát; hangsúlyozza, hogy az újságírók és a nem kormányzati szervezetek kulcsszerepet játszanak a szabadságuktól megfosztott gyermekek számáról és helyzetéről való tájékoztatásban, különösen a konfliktus sújtotta országokban, vagy ahol a kormányokkal való együttműködés ebben a kérdésben nehéz vagy lehetetlen; 11. ezért felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy vállaljanak vezető szerepet és indítsanak globális kampányt a fogva tartott gyermekek számának csökkentése érdekében, többek között egy olyan nyomon követő ENSZ-mechanizmus létrehozásával, amely biztosítja az ENSZ globális tanulmánya ajánlásainak teljes körű végrehajtását, hogy az elősegíthesse a fogva tartott gyermekek tényleges szabadon bocsátását; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy aktívan támogassa – többek között adott esetben finanszírozás révén – a partner harmadik országok hatóságai és/vagy helyi szervezetek által a szabadságelvonáshoz vezető alapvető okok szisztematikus és holisztikus kezelése érdekében tett kezdeményezéseket; 12. üdvözli a Bizottság 2022-től alkalmazott uniós gyermekjogi stratégiáját, amely arra szolgál, hogy megerősítse az EU mint kulcsfontosságú globális szereplő pozícióját, ifjúsági fókuszpontok kijelölésével javítsa a gyermekvédelmi kapacitásokat az uniós küldöttségeken belül, valamint biztosítsa a gyermekjogok védelmét és érvényesítését az EU külpolitikája révén minden összefüggésben; felkéri a Bizottságot, hogy a nyilvános kommunikáció javítása, szerepük hatékonyságának megerősítése és megbízatásuk – lehetőség szerint akár a parlamenti diplomácia eszközein (pl. a Parlament hivatalos küldöttségein) keresztüli – megerősítése céljából szolgáljon további részletekkel és szolgáltasson naprakész információkat az uniós küldöttségek szerepéről és tevékenységéről; 13. emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió és a tagállamok támogassák a regionális emberi jogi rendszerek megerősítését, többek között pénzügyi támogatás és a régiók közötti tapasztalatcsere révén; határozottan hisz egyrészt abban, hogy ezeknek a regionális rendszereknek szerepet kell játszaniuk a szabadságuktól megfosztott gyermekek helyzetének kezelésében, másrészt abban, hogy e rendszerek kiegészítik az ENSZ emberi jogi rendszerét; 14. felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy hozzanak létre átfogó intézménytelenítési politikát azáltal, hogy támogatják a harmadik országok hatóságait és a helyi szervezeteket konkrét intézkedéseket és egyértelmű ütemtervet tartalmazó nemzeti cselekvési tervek kidolgozásában, amelyek célja a szabadságuktól megfosztott gyermekek számának csökkentése, valamint a szabadságelvonással nem járó megoldások és a családtípusú megoldások előnyben részesítése a fogva tartással szemben; felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy álljanak készen az intézményi kitagolásban részt vevő harmadik országbeli és helyi szervezetek támogatására; 15. emlékeztet arra, hogy az EU a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközben (NDICI), az Előcsatlakozási Támogatási Eszközben (IPA III), a 2020–2024-es időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben, valamint a gyermek jogairól szóló 2021–2024-es időszakra vonatkozó uniós gyermekjogi stratégia globális dimenziójában kinyilvánította elkötelezettségét aziránt, hogy külső tevékenységében támogatni fogja az intézményi ellátásról a családi és közösségalapú ellátásra való áttérést; sürgeti az uniós intézményeket, hogy ne finanszírozzanak intézményeket – beleértve azok korszerűsítését, építését vagy felújítását –, ha azok nem képezik az intézményi kitagolási folyamat részét; 16. kiemeli, hogy néhány uniós tagjelölt ország a fogyatékossággal élő személyek – köztük gyermekek – esetében még mindig használ zárt intézményeket; ismételten kéri az uniós tagjelölt országokat, hogy tegyenek további előrelépéseket a fogyatékossággal élő személyek jogainak tiszteletben tartásának és a fogyatékossággal élő személyek – köztük gyermekek – méltó életkörülményeinek biztosítása érdekében; 17. felszólít a kiemelt országok uniós listájának elfogadására, amely többek között tartalmazhatna konfliktus sújtotta területeket, megszállt területeket, fokozottan kitelepített területeket, illetve olyan területeket, ahol fegyveres csoportok vagy terrorista szervezetek vannak jelen, és ahol az EKSZ-nek, a Bizottságnak és a tagállamoknak fokozniuk kell a szabadságuktól megfosztott gyermekek támogatására irányuló fellépéseiket, és a helyi hatóságokkal együttműködve védelmi mechanizmusokat és a gyermekek védelmét garantáló konkrét jogszabályokat vezetnének be vagy javítanák azokat; ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a prioritási listát – az érdekelt felekkel és a Parlamenttel szoros együttműködésben – az EKSZ készítse el, és évente frissítse; felhívja továbbá a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy évente készítsen nyilvános jelentést a magas prioritású országokban végrehajtott intézkedésekről; 18. határozottan elítéli az embercsempészetet és az emberek, köztük a gyermekek kizsákmányolását; 19. ösztönzi a tagállamok nagykövetségeit és az uniós küldöttségeket, hogy biztosítsák a civil társadalmi szervezetek, a helyi közösségi vezetők és a vallási szereplők bevonását a hatóságokkal a gyermekeket sújtó káros gyakorlatok – például a kényszerházasság vagy a hit és vallás alapján történő szabadságtól való megfosztás – felszámolásáról folytatott eszmecserékbe, ideértve az esetlegesen előforduló ilyen gyakorlatok felszámolásához való aktív hozzájárulást is; elismeri, hogy a szabadságtól való megfosztás egyes országokban etnikai, vallási és nemi sztereotípiákon alapul; 20. emlékeztet arra, hogy a kutatások szerint a gyermekek fogva tartásának körülményeitől függetlenül a fogva tartás mélyreható és negatív hatással van a gyermekek egészségére és fizikai, érzelmi és mentális fejlődésére, és hogy ez a kár akkor is bekövetkezhet, ha a fogva tartás viszonylag rövid ideig tart; követeli, hogy különítsenek el elegendő forrást, továbbá fogadjanak el gyermekközpontú, traumakezelésre épülő, az életkort és a nemi szempontokat figyelembe vevő megközelítést a kiszolgáltatott csoportokat, köztük a fogyatékossággal élő, valamint az őshonos, etnikai és kisebbségi közösségekhez tartozó gyermekeket érintő fokozott kockázatok enyhítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság megléte soha nem indokolhatja a szabadságtól való megfosztást; 21. sürgősen felszólít a fogyatékossággal élő gyermekek hátrányos megkülönböztetésének megszüntetésére minden olyan törvényben, politikában és gyakorlatban, amely a személyes szabadsághoz való joggal kapcsolatos; felhívja az EU delegációit, hogy támogassák a harmadik országok hatóságait abban, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek jogait és szükségleteit a jog és a politika minden olyan területén érvényesítsék, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a jogellenes és/vagy önkényes fogva tartás megelőzéséhez és megszüntetéséhez, és biztosítsák a fogyatékossággal élő gyermekek teljes körű és hatékony részvételét valamennyi döntéshozatali folyamatban, beleértve a gyermekek szabadságelvonásának megszüntetését célzó politika kidolgozásának valamennyi szakaszát; ösztönzi és támogatja a figyelemfelkeltő kampányokat és képzési programokat – különösen a politikai döntéshozók, köztisztviselők, szolgáltatók és a média számára – a fogyatékossággal élő gyermekek szabadsághoz és biztonsághoz való jogáról, beleértve a sztereotípiák, előítéletek és káros gyakorlatok elleni küzdelmet is; 22. ismételten felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy támogassák a harmadik országok hatóságait annak biztosításában, hogy minden gyermek élhessen az általános iskolai oktatáshoz való jogával, és hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a középfokú oktatás rendelkezésre álljon, és elérhető legyen; ragaszkodik tehát a szabadságuktól megfosztott gyermekek megfelelő befogadásához; hangsúlyozza, hogy minden oktatási és iskolai anyagnak meg kell felelnie az UNESCO oktatási normáinak; ezenkívül felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák a harmadik országok hatóságait a digitális oktatási és tanulási módszerek fejlesztésében és végrehajtásában, és mozdítsák elő minden gyermek számára az internet-hozzáférést; 23. a gyermekeket érintő, a gyermekek által elérhető vagy létrehozott online tartalmakkal kapcsolatban a tudatosság növelését és az ilyen tartalmak szigorúbb ellenőrzését szorgalmazza; megjegyzi, hogy a digitalizáció fejlődéséből és a megfelelő ellenőrzés hiányából eredő veszélyek gyakran vezetnek a kiskorúak kizsákmányolásához, életük vagy egészségük kockáztatásához és akár szabadságuk elvesztéséhez; 24. hangsúlyozza, hogy a gyermekek szabadságtól való megfosztásának alapvető okai elleni küzdelem érdekében az államoknak jelentős összegeket kell az egyenlőtlenségek csökkentésére és a családok segítésére fordítaniuk, hogy előmozdíthassák a gyermekek fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését; sürgeti, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy minden gyermek számára biztosítsák a szociális védelmet; 25. elítéli a gyermekek szabadságtól való megfosztásához vezető büntetés minden formáját, amely szexuális irányultságuk, nemi identitásuk, abortuszuk vagy a hasonló korú serdülők közötti, konszenzusos és nem kizsákmányoló szexuális tevékenység miatt történik, valamint a becsületalapú bántalmazásból eredő, szabadságtól való megfosztást; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassák az ENSZ illetékes ügynökségeit és a harmadik országok hatóságaival együttműködő helyi civil társadalmi szereplőket a serdülőkkel szemben szexuális irányultságuk és nemi identitásuk alapján alkalmazott valamennyi diszkriminatív törvény felszámolásában, és hangsúlyozza, hogy a fogva tartási helyeken biztosítani kell a megfelelő ellátást és a megkülönböztetés, az erőszak és a szexuális kizsákmányolás minden formája elleni védelmet; 26. elítéli a valláson, etnikai hovatartozáson vagy törzsi identitáson alapuló, szabadságtól való megfosztással járó büntetések minden formáját; hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglalja annak szabad megválasztását, hogy miben hiszünk vagy nem hiszünk, valamint a vallás vagy meggyőződés korlátozás nélküli megalapításának, megváltoztatásának vagy elhagyásának, illetve az ahhoz való csatlakozásnak a szabadságát; 27. hangsúlyozza, hogy minden lehetséges eszközzel kezelni kell azt, hogy a fogva tartottak között túl nagy a fiúk aránya, többek között az elterelés előmozdításával a büntető igazságszolgáltatási rendszer minden szakaszában, valamint a nem szabadságelvonással járó megoldások fiúkra és lányokra való arányos alkalmazásával; sürgősnek tartja a nemek közötti egyenlőség dimenziójának bevezetését a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerekben, valamint a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a nemek között mutatkozó egyenlőtlenségek kezelését; 28. megjegyzi, hogy a fogva tartott gyermekeket érintő jelentős nemek közötti különbség a nők és lányok elnyomásának, valamint jogaiktól és szabadságaiktól való megfosztásának sajátos és néha láthatatlanabb formáit is tükrözi, ideértve többek között az erőszak olyan sajátos formáit, mint a becsületgyilkosságok és a kényszerházasság; kéri a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv félidős felülvizsgálata keretében vizsgáljon meg az erőszak e sajátos formáinak kezelésére irányuló további intézkedéseket, beleértve a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédek során felmerült innovatív perspektívákat; 29. felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák a harmadik országokat abban, hogy speciális képzést biztosítsanak az illetékes hatóságok, köztük a bírák számára a gyermekek jogairól és szükségleteiről; 30. megjegyzi, hogy az utcán élő lányok különösen kiszolgáltatottak, mivel gyakran tartóztatják le és tartják fogva őket prostitúcióval kapcsolatos vádakkal, és a lányok letartóztatására vonatkozó tanulmányok szerint a fiúktól eltérően őket sokkal nagyobb valószínűséggel tartóztatják le jogi helyzettel kapcsolatos vétségek miatt; elítéli, hogy azokban az országokban, ahol bűncselekménnyé nyilvánították az abortuszt, a lányokat már pusztán azért is a fogva tartás veszélye fenyegeti, ha úgy döntenek, hogy megszakítják terhességüket; elítéli, hogy a szabadságuktól megfosztott lányok különösen ki vannak téve a nemi alapú erőszak egyéb formái mellett a szexuális zaklatásnak is; 31. megjegyzi, hogy számos országban az LMBT fiatalokat nagyobb valószínűséggel tartóztatják le és tartják fogva jogi helyzettel kapcsolatos vétségek és más, nem erőszakos bűncselekmények miatt, és hogy gyakran a nemeknek nem megfelelő fogva tartási helyeken tartják fogva őket, és különösen ki vannak téve az erőszaknak; 32. hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a jogi helyzettel kapcsolatos vétségek büntethetőségét; 33. felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy ösztönözze a partner harmadik országokat a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének ratifikálására, valamint olyan független és hatékony nemzeti megelőző mechanizmusok létrehozására, amelyek specifikus szakértelemmel rendelkeznek olyan helyszínek látogatására, ahol gyermekeket ténylegesen vagy potenciálisan megfosztanak a szabadságuktól; üdvözli, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény a legtöbb ország által ratifikált emberi jogi szerződés, és sürgősen kéri annak teljes körű és egyetemes ratifikálását; sürget minden országot, hogy ratifikálja a gyermek jogairól szóló egyezmény kommunikációs eljárásról szóló harmadik fakultatív jegyzőkönyvét, amely lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy jogaik megsértése esetén jogorvoslatért folyamodjanak; 34. kéri, hogy a regionális és nemzetközi szintű információcsere révén fokozzák az eltűnt vagy elrabolt gyermekek érdekében tett fellépéseket, valamint tegyenek közös erőfeszítéseket a gyermekek szüleikhez vagy törvényes gyámjukhoz való visszatérése érdekében; 35. emlékeztet arra, hogy a közpolitikák akkor hatékonyak, ha teljes körű, időszerű és megbízható adatok alapján tervezik meg őket; arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy az állami intézmények közötti, valamint az érintett nem állami szereplőkkel (például nemzetközi szervezetekkel) való adatmegosztás megkönnyítése érdekében ajánljanak személyre szabott segítséget és módszertani támogatást a harmadik országok hatóságainak az adatgyűjtés terén, beleértve a technikai eszközöket és a jogi kereteket is; hangsúlyozza, hogy szükség van a lebontott adatok szisztematikus gyűjtésére annak érdekében, hogy a gyermekek szabadságelvonásával kapcsolatos valamennyi helyzetben jobban megértsük a fiúk és lányok fogva tartáshoz vezető útját; 36. sajnálja, hogy a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások 2017-es elfogadása óta az EKSZ nem végzett felülvizsgálatot; úgy véli, hogy sürgősen el kell indítani egy arra irányuló hatásvizsgálatot, hogy az uniós küldöttségek hogyan hajtják végre az iránymutatásokat harmadik országokban; 37. felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a gyermekek jogait szisztematikusan vonják be a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédbe, ahogyan az a csatlakozási tárgyalások, valamint a stabilizációs és társulási folyamat keretében már történik; Gyermekek az igazságszolgáltatásban 38. felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a jogállamiságra és az igazságügyi kapacitásépítésre vonatkozó együttműködési programjaiban javasoljon egy külön fejezetet, amely a harmadik országok hatóságainak a gyermekekre vonatkozó hatékony igazságszolgáltatási rendszerek létrehozásában való támogatására összpontosít; ez magában foglalná az elterelés alkalmazását a büntetőeljárás kezdetétől és annak minden szakaszában, a büntetőjogi felelősségre vonatkozó korhatár fenntartását vagy emelését az ENSZ globális tanulmányának ajánlásával összhangban, a státuszbűncselekmények dekriminalizálását, a gyermekbarát tájékoztatási és gyermekrészvételi mechanizmusok biztosítását, valamint mérlegelje, miként lehetne minimálisra rövidíteni a fogva tartás időtartamát, ha az elkerülhetetlen; 39. fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy minden fogva tartott gyermek élvezhesse a gyermek jogairól szóló egyezményben foglalt jogokat, valamint emberségesen és az emberi személy veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával bánjanak velük; kéri, hogy a fogva tartás során tiltsák be a fegyelmezési eszközként alkalmazott fizikai és lelki erőszakot; 40. felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a harmadik országbeli partnerekkel együtt dolgozzon ki képzési programokat az igazságügyi és bűnüldöző személyzet számára a gyermekbarát meghallgatások és eljárások kialakítása érdekében, és határozza meg, hogyan lehet a legjobban kikérni a gyermekek véleményét, mivel joguk van részt venni a szabadságelvonásukat eredményező határozatokban és fellebbezni azok ellen; hangsúlyozza, hogy minden gyermeknek joga van az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz, képviselethez és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, beleértve a mentális egészségügyi és pszichológiai támogatáshoz, gyermekszakértőkhöz és megbízható jogászokhoz való hozzáférést, akik megváltoztathatják a gyermek igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos tapasztalatait és az ügy kimenetelét; Gyermekek és elsődleges gondozóik 41. hangsúlyozza, hogy az államoknak a lehető legnagyobb mértékben tartózkodniuk kell attól, hogy a nagyon kicsi gyermekeket elsődlegesen gondozó személyeket fogva tartsák, és amennyiben mégis sor kerül erre, gyermekbarát „szülő-gyermek egységeket” kell kialakítaniuk a börtönökben, speciális helyiségeket kell létrehozniuk a szülés előtti, a szülés körüli és a szülés utáni gondozás és kezelés céljából, és törekedniük kell arra, hogy a gyermekeket szüleikkel együtt engedjék szabadon; emlékeztet arra, hogy minden szükséges intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy minden olyan gyermek biztonsága, méltósága és fejlődése biztosított legyen, aki börtönben lévő szülővel él együtt, és hogy minden pillanatban biztosítani kell az erőszak, a trauma és a káros helyzetek elleni védelmet; 42. emlékeztet a Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság arra vonatkozó ajánlásaira, hogy könnyítsék meg a fogva tartás alternatíváinak bevezetését a terhes lányok és fiatal anyák esetében annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a gyermekek fogva tartása; 43. hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak minden olyan döntéshozatali folyamatba, amelyben a szülő fogva tartása a gyermek szabadságtól való megfosztását eredményezheti, bele kell foglalniuk a gyermek mindenek felett álló érdekének értékelését, beleértve az előzetes letartóztatásra vonatkozó döntéseket, az elítéléskor hozott döntéseket és minden olyan döntést, amely arra irányul, hogy a gyermeknek a börtönben az elsődleges gondozójával kell-e élnie, és ha igen, mennyi ideig; 44. felszólítja a partnerországokat, hogy fogadjanak el olyan törvényeket és rendeleteket, amelyek támogatják és előnyben részesítik a szabadságelvonással nem járó megoldásokat az eltartott gyermekek szülei számára a szabadságelvonással járó megoldásokkal szemben, és elősegítik minden egyes eset bírósági értékelését a szükségesség, az arányosság és az észszerűség kritériumai alapján, amikor az előzetes letartóztatásra és az elítélésre vonatkozó döntéseket mérlegelik; 45. felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassa a partnerországokat abban, hogy rehabilitációs programokat alakítsanak ki a börtönökben az elsődleges gondozók számára, amelyeknek a megbélyegzés megelőzése érdekében tartalmazniuk kell a gyermekeket védő mechanizmusokat, és ösztönözzék az érintett állami szervek és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködés és koordináció kiépítését a gyermekek társadalomba való visszailleszkedése érdekében, miután elhagyják a büntetés-végrehajtási intézetet; Migráns gyermekek 46. emlékeztet arra, hogy a migráns gyermekeket főszabály szerint nem tartják fogva, hanem kifejezetten kiskorúak számára fenntartott szálláshelyen helyezik el, ideértve adott esetben a szabadságelvonással nem járó, közösségi alapú létesítményeket is; hangsúlyozza, hogy az államoknak megfelelő biztosítékokat kell bevezetniük a területükön tartózkodó valamennyi migráns gyermek védelmére, többek között olyan intézkedések elfogadásával, amelyek biztosítják, hogy a gyermekek számára biztonságos és megfelelő elhelyezésről, valamint a legjobb érdekeik és jóllétük garantálásához szükséges támogató szolgáltatásokról gondoskodnak; 47. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre több országban tartanak fogva migránsokat, menedékkérőket és menekülteket – köztük gyermekeket – különböző ideiglenes vagy állandó létesítményekben, például börtönökben vagy más, bűnüldözési célokra szolgáló létesítményekben, illetve más különböző ideiglenes vagy állandó körülmények között, amelyeket nem vagy csak bizonyos időközönként és bizonyos feltételek mellett hagyhatnak el, amelyek nem felelnek meg a minimális biztonsági és higiéniai előírásoknak; hangsúlyozza, hogy a befogadási feltételeket a kiskorúak – akár kísérő nélküliek, akár családokban vannak – sajátos helyzetéhez és különleges befogadási igényeihez kell igazítani, figyelembe véve többek között a szexuális és nemi indíttatású erőszakkal szembeni biztonságukat, testi és érzelmi gondozásukat, valamint ösztönözve általános fejlődésüket; 48. sajnálatosnak tartja azokat az eseteket, amikor a gyermekeket elválasztják szüleiktől és törvényes gyámjuktól, vagy tőlük távol lévő központokban helyezik el őket, ami csak elmélyíti a migráció okozta traumát, növeli a fenyegetettség és a bizonytalanság érzését, és kedvezőtlenül hat az elszakított gyermekek fejlődésére; hangsúlyozza, hogy a családok szétválasztása vagy a bevándorlók fogva tartása soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét; hangsúlyozza, hogy a családok és gyermekek fogva tartása – függetlenül attól, hogy kísérővel vagy kísérő nélkül érkeztek, a családjuktól elszakadtak vagy együtt vannak a családjukkal – soha nem szolgálja a mindenek felett álló érdeküket, és ez minden esetben a gyermekek jogainak megsértését jelenti; 49. úgy véli, hogy a gyermekek alternatív gondozásáról szóló ENSZ-iránymutatásokkal összhangban alternatív ellátást és elhelyezést kell biztosítani a kísérő nélküli gyermekek számára, és az államoknak hozzáférést kell biztosítaniuk a menekült gyermekek számára a menekültügyi eljárásokhoz, valamint megfelelő védelmet és humanitárius segítséget kell biztosítaniuk számukra, beleértve a családegyesítést, az oktatást és az egészségügyi ellátást is; 50. úgy véli, hogy biztonságos és legális utakat, valamint szabadságelvonással nem járó és közösségi alapú megoldásokat kell találni a gyermekmigránsok és családjaik fogva tartásának megszüntetésére; véleménye szerint az, hogy egy gyermek a szabadságától megfosztottnak minősül-e vagy sem, nem attól függ, hogy az állam milyen elnevezést vagy besorolást ad az intézménynek, ahol a gyermek fogva tartását végrehajtják, hanem attól, hogy az alkalmazott korlátozások ténylegesen és súlyosságuk alapján szabadságelvonásnak minősülnek-e; kéri, hogy a migrációval összefüggésben a gyermekek igényeit figyelembe vevő azonosítási és átirányítási eljárásokat fogadjanak el; ezzel összefüggésben arra kéri az EU tagállamait, hogy mutassanak példát, és támogassák a tranzit- és célországokat e gyakorlat megszüntetésében; 51. hangsúlyozza, hogy a gyermekes családokat nem lehet olyan országokba kiutasítani, ahol nagy a kényszerházasságok kockázata; 52. hangsúlyozza, hogy a kiskorúak bevándorlással kapcsolatos okokból történő fogva tartása vagy kriminalizálása soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét; emlékeztet az állam azon kötelezettségére, hogy a gyermekek jogait és mindenek felett álló érdekeit mindenkor védelmezze és tiszteletben tartsa, függetlenül a saját vagy szüleik migrációs státuszától, azáltal, hogy biztosítja a fogva tartás helyett a szabadságelvonással nem járó életképes alternatívák elérhetőségét és hozzáférhetőségét, előnyben részesíti az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést biztosító, közösségi alapú gondozási formákat, amelyek tiszteletben tartják a családi élethez és a család egységéhez való jogot, valamint azáltal, hogy a nemzetközi migrációval összefüggésben a gyermekek fogva tartásának gyakorlatát megszüntető korlátozásán dolgozik; 53. aggodalommal veszi tudomásul, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor a migráns gyermekeket felnőtt migránsokként kezelik és megfosztják szabadságuktól, mivel nincs születési anyakönyvi kivonatuk, és nem tudják meghatározni az életkorukat; felszólítja a partnerországokat, hogy biztosítsák a gyermek fejlettségének gyermek-szakorvosok és más egészségügyi szakemberek általi, azonnali, gyermekbarát és a nemek szempontjából érzékeny, átfogó értékelését, valamint hogy e döntése ellen teljes jogi garanciák mellett lehessen fellebbezni; Konfliktusok által érintett gyermekek 54. megjegyzi, hogy 2022-ben hatból több mint egy gyermek konfliktus sújtotta övezetben él; emlékeztet arra, hogy a megszállás vagy fegyveres konfliktus során fogva tartott gyermekeket elsősorban áldozatoknak kell tekinteni, és soha nem szabad őket kizárólag a fegyveres erőkhöz vagy csoportokhoz való tartozásuk miatt őrizetbe venni vagy büntetni; hangsúlyozza, hogy megfelelő mentális és pszichoszociális ellátást, valamint oktatást kell kialakítani annak érdekében, hogy a gyermekek vissza tudjanak illeszkedni a közösségekbe, és megtalálják helyüket a konfliktus utáni társadalomban, megelőzve és megszakítva az erőszak következő generációra való átörökítését, valamint elkerülve a béketeremtő erőfeszítések aláásását; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fegyveres erőkkel és fegyveres csoportokkal korábban kapcsolatban álló fiúk és lányok visszailleszkedési és rehabilitációs támogatáshoz való egyenlő hozzáférését, és biztosítani kell számukra a családjukkal való újraegyesítést; hangsúlyozza, hogy a gyermekeket szabadságuktól és alapvető jogaiktól megfosztó személyeket és szervezeteket felelősségre kell vonni; 55. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elítéljék azokat a fegyveres csoportokat és terrorista szervezeteket, amelyek gyermekeket használnak fel céljaik elérésére; 56. üdvözli a 2022 és 2027 közötti időszakra vonatkozó új közös EU–ENSZ prioritásokat és azt a közös kötelezettségvállalást, hogy a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek helyzetét átfogó prioritásként kezelik; hangsúlyozza, hogy lehetőséget kell teremteni a visszailleszkedésre és a jóvátételre azon gyermekek számára, akiknek a jogait megsértették, valamint az EU külső tevékenységeibe be kell építeni az ENSZ gyermekekre és fegyveres konfliktusokra vonatkozó menetrendjét; 57. felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozzák a fegyveres konfliktusok során a szabadságuktól megfosztott gyermekekkel szembeni súlyos jogsértések, többek között a brutális elnyomás, kényszerdeportálás, a családtól való erőszakos elválasztás és a kényszeradoptálás megelőzésére és megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket, mivel ezek emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek és a népirtás komoly veszélyét hordozzák magukban; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekkel kapcsolatos ütemtervet az EU külső fellépéseiben, valamint a terrorizmus elleni és a biztonsági politikákban – különös tekintettel azokra a területekre és országokra, ahol fegyveres csoportok és terrorista szervezetek tevékenykednek –, és be kell azt építeni a közös biztonság- és védelempolitika műveleteibe, a biztonsági ágazat reformjába és a közvetítésbe; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a nemzetközi közösséggel együtt sürgősen tegyenek lépéseket az erőszakkal kitoloncolt, családjuktól elszakított vagy örökbeadott gyermekek törvényes gyámjukhoz vagy származási országukba való visszatérésének megkönnyítése érdekében; 58. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban – többek között nemzetközi elszámoltathatósági mechanizmusok révén – tegyenek meg minden szükséges lépést ezen atrocitások megszüntetése és e bűncselekményekért való elszámoltathatóság biztosítása érdekében; 59. tudomásul veszi az ENSZ főtitkárának a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló legutóbbi jelentésének megállapításait, amely jól illusztrálja, hogy a gyermekek fogva tartását hogyan használják számos országban továbbra is politikai fegyverként; üdvözli, hogy az orosz fegyveres erők felkerültek a gyermekek jogait súlyosan sértő konfliktusokban részt vevő felek éves listájára; 60. kitart amellett, hogy a súlyos emberi jogi visszaélésekért, többek között a háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért felelős személyeket felelősségre kell vonni; üdvözli az EU globális emberi jogi szankciórendszerét (az uniós Magnyitszkij-törvényt), és az uniós szankciós lista ezzel kapcsolatos bővítését szorgalmazza, hogy az különösen a gyermekek kényszerdeportálásának és kényszeradoptálásának előkészítéséért és megszervezéséért felelősnek tartott összes szervezetet és személyt is tartalmazza; 61. hangsúlyozza, hogy a terroristának vagy erőszakos szélsőségesnek minősített csoportokkal kapcsolatban álló gyermekek áldozatok, nem pedig elkövetők; emlékeztet arra, hogy az államok felelősséget viselnek a külföldön fogva tartott gyermekkorú állampolgáraikért; kéri az érintett uniós tagállamokat, hogy biztosítsák azon, harmadik országokban bebörtönzött vagy fogva tartott gyermekek védelmét és hazatelepítését, akik saját állampolgáraik;sajnálja, hogy a globális ENSZ-tanulmány szerint egyes fegyveres erők és csoportok büntetésként és/vagy túszként tartanak fogva gyermekeket; 62. kéri az európai országokat, hogy hozzanak létre reintegrációs programokat a harcosok vagy fogolytáborokban született uniós állampolgárságú gyermekek számára; 63. úgy véli, hogy az államoknak kifejezetten ki kell zárniuk a gyermekeket a nemzeti terrorizmus elleni és biztonsági jogszabályokból, és biztosítaniuk kell, hogy az állam elleni bűncselekményekkel gyanúsított gyermekekkel kizárólag a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszere keretében foglalkozzanak; 64. elítéli a hírszerző és biztonsági erők által elkövetett szörnyű tetteket, beleértve a gyermekek fogva tartását, valamint az őrizetben lévő kiskorú tüntetők kínzását, illetve a velük szemben elkövetett nemi erőszakot és egyéb szexuális erőszakot, hogy megbüntessék és megalázzák őket, és visszatartsák őket attól, hogy részt vegyenek az országos tüntetéseken; o 65. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Az EU fejlesztéspolitikájának szerepe a nyersanyag-kitermelő iparágaknak a fejlődő országok fenntartható fejlődése érdekében történő átalakításában |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkének (1) bekezdésére, amely kimondja különösen, hogy „az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul”, valamint azt, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 21. cikkére, – tekintettel az ENSZ 2015. szeptember 25-én New Yorkban megrendezett, fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóján elfogadott „Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development” (Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend) című ENSZ-határozatra és az abban foglalt 17 fenntartható fejlődési célra, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás), – tekintettel a bennszülött népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2007. szeptember 13-án elfogadott nyilatkozatra, – tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, – tekintettel az ENSZ Globális Megállapodásában foglalt tíz alapelvre, – tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őslakos és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményére, – tekintettel a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló ILO-nyilatkozat alapján meghatározott nyolc alapvető ILO-egyezményre, – tekintettel a higanyról szóló Minamata egyezményre, – tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményre, különösen a Részes Felek Konferenciájának VIII/28. sz. határozatára – A biológiai sokféleségre kiterjedő hatásvizsgálatra vonatkozó önkéntes iránymutatások, – tekintettel a termékek társadalmi életciklusának értékelésére vonatkozó, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében kidolgozott iránymutatásokra, – tekintettel az EBB jogosultságra, kizárt tevékenységekre és a kizárt ágazatokra vonatkozó jegyzékére, – tekintettel a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács, a Parlament és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 30-i közös nyilatkozatra(1), – tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2021. december 1-jei, „A Global Gateway” című közös közleményére (JOIN(2021)0030), – tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640), – tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2023. március 16-i javaslatra (COM(2023)0160) (európai jogszabály a kritikus fontosságú nyersanyagokról), – tekintettel az Európai Unió és az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetének (AKCSÁSZ) tagjai között létrejött új partnerségi megállapodásra (a Cotonoui Megállapodást követő megállapodás), – tekintettel a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(3), – tekintettel a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló, 2023. március 14-i állásfoglalására(4), – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére, – tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0322/2023), A. mivel az ENSZ meghatározása szerint(5) a nyersanyag-kitermelő iparágak meghatározásuk szerint magukban foglalják a nyersanyagok (fosszilis tüzelőanyagok, ásványi anyagok és aggregátumok) kitermelését, feldolgozását és a fogyasztók által használt termékekké és szolgáltatásokká történő átalakítását; B. mivel a nagyüzemi bányászat (LSM) és a kézi és kisüzemi bányászat (ASM) hagyományosan egymás mellett léteznek, a foglalkoztatás típusa és a biztosított helyi érték jelentősen eltér, mivel az ASM nagymértékben informálisan, nagy munkaerőigénnyel és illegálisan működik gyenge munkahelyi egészségvédelmi, biztonsági, és környezetvédelmi normák mellett, és a tőkebefektetés, a gépesítés és az ásványi anyagok kinyerésének alacsony szintje jellemzi, gyakran távoli és vidéki területeken biztosít munkát és jövedelmet a szakképzetlen munkavállalóknak, míg az LSM rendszerint nagymértékben gépesített és hivatalosan szabályozott, hozzájárul a nemzetgazdasághoz, de csekély pozitív hatással van a helyi közösségekre; mivel az UNEP szerint a kézi és kisüzemi bányászat védett területeken és kritikus ökoszisztémákban elnevezésű projekt (ASM-PACE) becslései alapján az ASM állítja elő a világon az arany körülbelül 10 százalékát, a gyémánt 15–20 százalékát, az ón és tantál 20–25 százalékát, valamint színes drágakövek 80 százalékát(6); mivel az ASM keretében gyakran nők dolgoznak, ami növeli kiszolgáltatottságukat, mivel nem férnek hozzá az erőforrásokban gazdag földterületekhez és más termelő erőforrásokhoz és a finanszírozáshoz, nem tudják használni ezeket és nem rendelkeznek ellenőrzéssel ezek felett; C. mivel a nem megújuló ásványi erőforrások 81 országban játszanak domináns szerepet, amelyek a Világbank szerint együttesen a világ GDP-jének egynegyedét, a világ népességének felét és a mélyszegénységben élők közel 70%-át teszik ki(7); D. mivel a természeti erőforrások kitermelése és feldolgozása felelős a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG) mintegy feléért, valamint a globális biológiai sokféleségre és a vízhiányt érintő hatások több mint 90%-áért(8); E. mivel az egyes országok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy kiaknázzák-e a természeti erőforrásokat, milyen erőforrásokat aknáznak ki, és hogy ez hogyan történik; F. mivel a nyersanyag-kitermelő iparágaknak számos erőforrásokban gazdag fejlődő ország fejlődésében kellene döntő szerepet játszaniuk azáltal, hogy a bányászatból és a bányászathoz kapcsolódó műveletekből (koncessziókból, adókból és a műveletek helye szerinti országban eszközölt közvetlen vagy közvetett költésekből), a foglalkoztatási lehetőségekből és az infrastruktúrából származó állami bevételeket biztosítanak, amelyek – bizonyos tényezők fennállása esetén – képesek csökkenteni a szegénységet és támogatni a gazdasági növekedést és a társadalmi fejlődést nemzeti és helyi szinten; G. mivel a nyersanyag-kitermelő iparágak súlyos negatív társadalmi, gazdasági, környezeti és intézményi hatást is gyakorolhatnak helyi, nemzeti, regionális és globális szinten, mégpedig azáltal, hogy hozzájárulnak az emberi jogok és a munkajogok megsértéséhez, a nemi alapú erőszakhoz, a kényszermunkához, a gyermekmunkához, a kényszerű kitelepítéshez, a szegénységhez, a szennyezéshez, a vízhasználatért folyó versenyhez, a biológiai sokféleség csökkenéséhez, az erdőirtáshoz, a kulturális és spirituális helyszínek lerombolásához, az emberi és környezeti jogok védőinek zaklatásához, a társadalmi szerkezet felbomlásához, korrupcióhoz, nyersanyagár-ingadozásokhoz, tiltott pénzmozgásokhoz, adócsaláshoz és adóelkerüléshez, valamint a fegyveres konfliktusokhoz, továbbá számtalan nehézséget teremtenek a helyi gazdasághoz csak kevés szállal kapcsolódó nyersanyag-kitermelő ipar „enklávé” jellege miatt; mivel a nyersanyag-kitermelő iparágak gyakran befolyásolják az őslakos közösségek jogait, és a környezeti és társadalmi hatástanulmányok döntő szerepet játszhatnak e jogok védelmében; H. mivel a legújabb és adaptált technológiák és a digitalizáció erősen korlátozhatják a nyersanyag-kitermelő iparágak – természetüknél fogva – invazív hatásait; I. mivel a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint(9) a globális réz- és lítiumtermelés mintegy fele olyan területeken összpontosul, amelyek már most is súlyos vízhiánnyal küzdenek; mivel ezenkívül a jelenlegi és potenciális bányászati helyszínek többsége őslakosok által lakott vidéki területeken található; J. mivel fennáll annak a kockázata, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak negatív társadalmi és környezeti hatásai a jövőben még súlyosabbá válnak, tekintettel az alacsonyabb minőségű ércek bányászatának tendenciájára, ami nagyobb mennyiségű hulladékhoz, valamint magasabb energia- és vízigényhez fog vezetni; mivel ez különösen aggasztó a marginalizált és kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek számára a fejlődő országokban, ahol az éghajlatváltozás hatásai már most is növelik a vízhiányt; rámutat továbbá, hogy mivel a könnyen hozzáférhető készletek kimerülnek, a feltárás távoli és gyakran sérülékeny területekre irányul, például a mélytengeri bányászat esetében; K. mivel a Világbank elemzése(10) szerint az összes működő bánya 44%-a erdőkben található, ami jelentős hatást gyakorol az erdőirtásra, valamint az őslakosokra és a helyi közösségekre, akiknek megélhetése az erdőtől függ; L. mivel a tájékoztatáshoz, a részvételhez és a jogorvoslathoz való jog többoldalú megállapodásokban rögzített, nemzetközileg védett emberi jogok, amelyek különösen a környezetvédelmi döntéshozatalra vonatkoznak, és amelyek különösen fontosak a bányászat esetében; M. mivel a nyersanyag-kitermelő iparágak közvetlen vagy közvetett módon pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják az ENSZ több fenntartható fejlődési célját, különösen az 1. célt (a szegénység felszámolása), a 3. célt (jó egészség és jóllét), a 6. célt (tiszta víz és higiénia), a 7. célt (megfizethető és tiszta energia), a 8. célt (tisztességes munka és gazdasági növekedés), a 13. célt (éghajlatváltozás elleni fellépés), a 15. célt (a szárazföldi ökoszisztémák védelme) és a 16. célt (béke, igazságosság és erős intézmények); N. mivel a fenntartható fejlődési célok egyetemesek, és ezért szükségessé teszik az EU belső és külső fellépéseinek koherenciáját; mivel kimutatták, hogy az Európai Unió erőforrás-felhasználása révén – az úgynevezett tovagyűrűző hatásokon(11) keresztül – negatívan befolyásolja a fejlődő országok előrehaladását a fenntartható fejlődési célok felé; O. mivel a közösségi fejlesztési megállapodások eszközként szolgálhatnak a kormányok, vállalatok és közösségek közötti fenntartható és kölcsönösen előnyös kapcsolatok megerősítéséhez és előmozdításához, valamint a konfliktusok megelőzéséhez és az átláthatóság és az elszámoltathatóság növeléséhez; mivel a közösségi fejlesztési megállapodásokat a Világbank a nyersanyag-kitermelési megállapodások legjobb gyakorlatának tekinti(12); mivel a Nemzetközi Bányászati és Fémipari Tanács (ICMM) 10 bányászati alapelve arra ösztönzi tagjait, hogy érdemben működjenek együtt az érdekelt felekkel, és járuljanak hozzá a fogadó országok és közösségek fenntartható fejlődéséhez(13); mivel a felelősségteljes bányászat biztosítására vonatkozó kezdeményezés (IRMA) felelősségteljes bányászatra vonatkozó szabványa keretében bevált gyakorlatokat dolgoznak ki arra vonatkozóan, milyen lehet a felelős bányászat; P. mivel az erőforrásokban gazdag fejlődő országok gyakran szenvednek az erőforrások átkától, mivel a természeti erőforrások bősége eddig nem vezetett gazdasági fejlődéshez, többek között a rossz szabályozás, a korrupció, az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiánya, valamint a nyersanyag-kitermelő iparágakból származó bevételektől való túlzott függés és a gazdasági diverzifikáció ebből következő hiánya miatt; mivel Afrika, különösen a szubszaharai régió az „erőforrás átok” klasszikus esete lett, annak ellenére, hogy ott található a világ ásványkincstartalékának 30%-a, a világ földgázkészletének 8%-a és a világ kőolajkészletének 12%-a(14); Q. mivel a fejlődő országok gyakran szembesülnek azzal, hogy a nyersanyag-kitermelő tevékenységből nehézségekbe ütközik elegendő bevétel beszedése a gyenge vagy regresszív adórendszerek, az intézményi reziliencia hiánya, a nem megfelelő hosszú távú tervezés, a fenntarthatatlan adósságteher, az illegális pénzmozgások, a korrupció és az adóelkerülés miatt; R. mivel a nyersanyag-exportáló fejlődő országok erősen támaszkodnak az e kivitelekből származó adóbevételekre; S. mivel az éghajlatváltozás kezelésére irányuló erőfeszítések felgyorsítása és a zöld és digitális átállás megvalósításához nélkülözhetetlen nyersanyagok iránti gyorsan növekvő kereslet kezelése, valamint az EU-ban érvényben lévő fenntarthatósági és diverzifikációs követelmények kihívásokat és lehetőségeket jelentenek mind a nyersanyag-kitermelő iparágak számára ahhoz, hogy fenntarthatóvá váljanak, mind pedig az erőforrásokban gazdag fejlődő országok számára; mivel az EU úgy határozhatja meg a kereteket a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő iparága számára, hogy a fenntartható fejlődési célokkal összhangban jobban kiaknázhassa ezt a keresletet azáltal, hogy növeli költségvetési mozgásterüket és növeli a közkiadásokat, valamint a nemzetközi közösségben betöltött szerepüket, miközben csökkenti ÜHG-kibocsátásukat; mivel a fejlődő országoknak kisebb mértékben kellene támaszkodniuk a nyersanyag-kitermelő iparágakra, és a bevételi forrásaik bővítése érdekében olyan jövőorientált ágazatokra kell kiterjeszteniük gazdaságukat, mint a nettó zéró kibocsátású technológiák; T. mivel az EUSZ 3. cikkének (5) bekezdése arra kötelezi az Uniót, hogy többek között hozzájáruljon „a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok [...] védelméhez”; mivel az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdése szerint „„az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását [...] vezérelték”, ideértve a demokráciát, a jogállamiságot, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát; U. mivel a fejlesztési politikáról szóló 2017. évi új európai konszenzus megerősítette az EU politikák fejlesztési célú koherenciája iránti politikai elkötelezettségét, amely a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát „a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló [uniós] stratégia alapvető elemeként és a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia tágabb célkitűzéséhez való jelentős hozzájárulásként” határozta meg; V. mivel az EU fejlesztéspolitikájának támogatnia kell a fejlődő országokat a nyersanyag-kitermelő iparágak átalakításában, hogy azok az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival és a Párizsi Megállapodással összhangban hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez; W. mivel a nyersanyag-kitermelő iparágak tevékenysége a Párizsi Megállapodás globális összefüggésében zajlik, amelynek célja, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés ebben az évszázadban az iparosodás előtti szinthez képest jóval két fok alatt maradjon, és hogy a pénzáramlások összhangban legyenek az alacsony ÜHG-kibocsátással és az éghajlatváltozással szemben ellenálló pályával, továbbá az európai klímarendelet(15) összefüggésében, amely 2050-ig az EU-ban klímasemlegességet, 2030-ig pedig az 1990-es szinthez képest 55%-os CO2-csökkentést ír elő, az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag kontextusában, amely többek között kötelező hatékonysági és körforgásos célokat tartalmaz, valamint a felülvizsgált és kibővített európai kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében; X. mivel az EU olyan jogszabályokat fogadott el a közelmúltban vagy fog elfogadni a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a felelős üzleti magatartás fokozása érdekében, amelyek hatással lesznek a fejlődő országokban működő nyersanyag-kitermelő iparágakra, mint például a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet(16), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv(17), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló, a közeljövőben elfogadásra kerülő irányelv(18), a kényszermunkával előállított termékek tilalmáról szóló, a közeljövőben elfogadásra kerülő rendelet(19) és a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló rendelet; Y. mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot(20) (a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai jogszabály) kísérő hatásvizsgálat nem vizsgálja megfelelően a szociális, környezeti és emberi jogokat, valamint a javaslat által a fejlődő országokra (a #35 minőségi jogalkotási eszköz és a #19 fenntartható fejlődési eszköz által előírtaknak megfelelően) és a helyi őslakos közösségek, köztük a nők és lányok megélhetésére gyakorolt hatásokat(21); Z. mivel az EU igazságos átmenet melletti elkötelezettsége globális léptékű, valamint elkötelezett amellett is, hogy mélyreható reformot kell véghezvinni a nyersanyag-kitermelő ágazat pénzügyi, irányítási, társadalmi és környezeti dimenziójában; AA. mivel az ásványi anyagok egyenlőtlenül oszlanak el az egész világon, ami óriási hatással van a globális délre; mivel egy elemzés(22) megállapította, hogy 2019-ben a fémércek globális kitermelésének 79%-a öt olyan biomból származik, amelyek a fajokban leggazdagabb hat biom között vannak; AB. mivel a 2023. júniusban elfogadott, nyílt tengerekről szóló szerződés(23) keretet biztosít a nyílt tenger védelmére a nyersanyag-kitermelő iparágak hatásaival szemben, és meghatározza a tengeri genetikai erőforrásokból származó előnyök megosztását a fejlett és a fejlődő országok között; mivel az EU 40 millió euróra vállalt kötelezettséget a világóceánokra vonatkozó program keretében, hogy segítse a fejlődő országokat a szerződés végrehajtásában; Az Unió fejlesztéspolitikájának megerősítése 1. emlékeztet arra, hogy a világon az EU nyújtja a legtöbb fejlesztési segélyt, és segélyeit elsősorban nemzetközi szervezeteken és a tagállamokon keresztül biztosítja; hangsúlyozza ezért a fenntartható fejlődési elvek általános érvényesítésének fontosságát az EU valamennyi külső tevékenységében, különösen a nyersanyag-kitermelő iparágakhoz kapcsolódó politikákban, összhangban az EU azon, az EUMSZ 208. cikkében foglalt jogi kötelezettségével, hogy biztosítsa a politikák fejlesztési célú koherenciáját; 2. felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő az egyenlő felek közötti partnerséget az EU és a nyersanyag-kitermelő iparágaktól jelentősen függő fejlődő országok között; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a nyersanyag-kitermelő iparágakkal kapcsolatos valamennyi uniós projektnek mindenki számára előnyös helyzeteket kell teremtenie, többek között a helyi közösségek számára is, és az emberközpontú és környezetközpontú fejlesztést kell a célkitűzések és valamennyi operatív szakpolitikai keret középpontjába helyezni; ennek érdekében hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell az alacsony jövedelmű, erőforrásokban gazdag országokat abban, hogy elmozduljanak a bányászati ágazat enklávé jellegétől és kitermelési modelljétől, valamint ehhez elegendő politikai teret kell biztosítania a fejlődő országok számára többek között a nemzetközi kereskedelmi eszközök alkalmazása révén a helyi szintű erőforrás-alapú iparosítás elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a projekteket nem a környezet, az emberi jogok és a béke kárára, hanem méltányos és éghajlatbarát módon kell végrehajtani, a rendelkezésre álló leginnovatívabb módszereket alkalmazva; rámutat arra, hogy a fenntartható beruházások megkönnyítésének és az EU átfogó kereskedelmi és beruházási stratégiájának ösztönöznie kell a beruházási lehetőségeket a fejlődő országokban a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy a Global Gateway kezdeményezés keretében a nyersanyagágazati projektek esetében kezelje prioritásként fenntarthatóságot, és ennek megfelelően könnyítse meg a finanszírozáshoz való hozzáférést; 3. hangsúlyozza a fenntartható nyersanyag-kitermelő iparágak helyi gazdaságba való integrálásának fontosságát, hogy a fejlődő országok számára magas hozzáadott értékű helyi ipari kapacitást fejlesszenek ki; úgy véli, hogy a fejlődő országoknak joguk van arra, hogy az exportadókat és a jogos kereskedelmi korlátozásokat saját ipari bázisuk fejlesztésére használják fel, a nyersanyag-kitermelő iparágaktól beszedett exportvámokból származó forrásokat pedig a humán fejlesztésre és a közszolgáltatások – például az oktatás és az egészségügy – megerősítésére fordítsák; felszólítja az EU-t, hogy vizsgálja felül a fejlődő országokkal kötött kereskedelmi megállapodásaiban foglalt exportadó-korlátozásokat; 4. hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk, és partnerországaiktól is meg kell követelniük, hogy tartsák tiszteletben a helyi lakosság és az őslakos népek szükségleteit, különösen az őslakos népek szabad és tájékozott beleegyezéshez való jogát a földjüket vagy területeiket érintő nyersanyag-kitermelési projektek jóváhagyása előtt, összhangban az ENSZ őslakosok jogairól szóló nyilatkozatával (UNDRIP) és az ILO őslakós és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményével; rámutat arra, hogy a bányászat növeli a nagyarányú földszerzés kockázatát, miközben a fejlődő országok kormányai gyakran nem ismerik el az őslakos népek és a közösségek szokásjogát az általuk lakott földterületekkel kapcsolatban; kéri az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) földtulajdon és -használat, halászat, valamint az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányításáról szóló önkéntes iránymutatásainak betartását a nyersanyag-kitermelésből eredő nagyarányú földszerzés elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy az őslakos népek jogainak és hagyományos gyakorlatainak előmozdítása fontos a fenntartható fejlődés elérése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából; 5. sürgeti az EU-t, hogy fokozottabban támogassa az erőforrásokban gazdag fejlődő országokat a nyersanyag-kitermelő iparágaktól való függőségük csökkentésében és a gazdasági sokkokra és az áringadozásokra érzékeny gazdaságuk diverzifikálásában a fenntartható alternatívák előmozdításán keresztül; 6. úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell az erőforrásokban gazdag fejlődő országokat abban, hogy a nyersanyag-kitermelő gazdaságból származó bevételeiket hatékonyan és átlátható módon szedjék be és kezeljék, hogy a lakosság javára és a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében inkluzív és fenntartható fejlődést érjenek el; 7. felkéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a nyersanyag-kitermelő iparágak által közvetlenül érintett fejlődő országok civil társadalmi szervezeteivel, szakszervezeteivel, helyi közösségeivel és őslakos népeivel folytatott párbeszédet és együttműködést jogaik előmozdítása és a döntéshozatali folyamatokban játszott érdemi szerepük és aktív részvételük biztosítása érdekében, különös tekintettel a Global Gateway kiemelt projektjei megtervezésére és hatásaik értékelésére; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szereplőknek hivatalos képviselettel kell rendelkezniük a Global Gateway irányító testületében; üdvözli a Global Gateway civil társadalmi szervezetek és helyi önkormányzatok párbeszédére szolgáló platformja elindításának bejelentését, amely platformnak az a célja, hogy érdemi párbeszédre kerüljön sor a Global Gateway projektek kiválasztása és támogatása során; 8. kéri a Global Gateway nyomon követési csoport (GGMG) összehívását, amely biztosítja a Global Gateway valamennyi projektjének megbízható és hatékony felügyeletét, valamint azt, hogy azok tiszteletben tartsák a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét, és amely a civil társadalom szereplőiből, különösen az őslakos népek képviselőiből, az Európai Parlament képviselőiből, a tagállamok képviselőiből és más illetékes szakértőkből áll; hangsúlyozza, hogy a GGMG-nek éves jelentést kell készítenie a Global Gateway projektek által az emberi jogokra, a környezetre, a polgári szabadságjogokra, a békére, az egyenlőtlenségekre és a szegénység csökkentésére gyakorolt hatásról; felkéri a Bizottság elnökét, hogy hívja meg a GGMG elnökét az irányítási testület valamennyi ülésére; hangsúlyozza, hogy a GGMG-nek hozzáférést kell kapnia az üzleti tanácsadó csoport, az irányítási testület, valamint a civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok párbeszédét előmozdító platform üléseinek valamennyi dokumentumához és jegyzőkönyvéhez; 9. felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a civil társadalmi szereplők kapacitását a döntéshozatali folyamatokban való hatékony részvétel érdekében, többek között a jogi ismeretek, a tárgyalási készségek, a környezeti hatásvizsgálatok és a projektellenőrzés terén nyújtott képzés és támogatás révén; 10. felszólítja az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokban a nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó jogi és szabályozási keretek megerősítésére irányuló kapacitásépítési erőfeszítéseket, beleértve a kormányzás és az átláthatóság növelésére, a korrupció, a bevételek rossz felhasználása, az adócsalás és az adókijátszás, valamint az illegális pénzmozgások elleni küzdelemre, a munkaügyi, emberi jogi és környezetvédelmi normák javítására, valamint a bűnüldözés megerősítésére irányuló intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy a világ legrégebb óta tartó és legbrutálisabb konfliktusait szító természeti erőforrások egy része a fejlett országokban, nevezetesen az EU-ban működő vállalatokhoz köthető ellátási láncokon keresztül halad át; kiemeli, hogy ezért biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést azok számára, akik annak áldozatai, hogy a fejlődő országokban működő multinacionális vállalatok szociális vagy környezetvédelmi szempontból helytelenül alkalmazták a jogszabályokat; 11. felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze elő a fejlődő országokban a nyersanyag-kitermelő iparágakba történő felelősségteljes beruházásokra vonatkozó uniós magatartási kódexet, amely önkéntes lenne a vállalkozások és a fejlesztésfinanszírozási intézmények számára, az ipari szereplők és a szakszervezetek, valamint a civil társadalmi szervezetek és az őslakos, illetve a helyi közösségek képviselői által megfogalmazott szempontok figyelembevételével; úgy véli, hogy a kódexnek egyértelmű kötelezettségvállalásokat és testre szabott irányadó elveket kell megfogalmaznia a fejlődő országokban történő beruházásokra vonatkozóan, összhangban többek között az uniós jogszabályokban és a meglévő nemzetközi szabványokban, iránymutatásokban és kezdeményezésekben meghatározott átvilágítási folyamatokkal, például az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel, az ENSZ Globális Megállapodással, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásaival, az ISO 26000 szabványokkal és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezéssel; hangsúlyozza, hogy a kódex átfogó célkitűzésének az őslakos népek és a helyi közösségek szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulásának és a helyi fenntartható fejlődésnek kell lennie; úgy véli, hogy a kódexnek ki kell terjednie legalább az alábbiakra vonatkozó kötelezettségvállalásokra:
12. elítéli a kényszermunkát és a gyermekmunkát; hatékonyabb fellépést szorgalmaz a kényszermunka és a gyermekmunka áldozatainak védelme és támogatása érdekében, valamint olyan rendszerszintű megoldást követel, amely az összes tényezőt, nevezetesen a szegénységet, az egyenlőtlenséget, az oktatáshoz való hozzáférés hiányát és a gyermekmunka társadalmi elfogadottságát is figyelembe veszi; 13. sürgeti az EU-t, hogy a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) – Globális Európa „Globális kihívások” tematikus programja keretében fokozza a gyermekmunka elleni küzdelmet a nyersanyag-kitermelési tevékenységekben, és támogassa az oktatási lehetőségeket és alternatív jövedelemszerzési kilátásokat kínáló programokat, hogy kivonják a gyermekeket ezekből a tevékenységekből; 14. felszólítja az EU-t, hogy fokozza a fenntartható erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos technológiatranszfert, tudásmegosztást és kapacitásépítést a fejlődő országokban, különösen a környezetgazdálkodással, a felelős bányászati gyakorlatokkal és a nyersanyag-kitermelő iparágak fenntartható erőforrás-felhasználásával kapcsolatos területeken; 15. felkéri a Bizottságot, hogy a munkakörülmények és a helyi közösségek megélhetésének javítása, valamint a gyakran korrupcióért és fegyveres konfliktusokért felelős illegális pénzmozgások megállítása érdekében támogassa különösen a nőket bevonó ösztönzőket és a kapacitásépítési programokat a fejlődő országok számára, lépéseket téve a kézi és kisüzemi bányászati ágazat hivatalossá tétele és a vidéki és nemzetgazdaságba való integrálása érdekében; emlékeztet arra, hogy a kézi és kisüzemi bányászat nemileg erősen meghatározott tevékenység; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a női bányászati szövetkezetek és szövetségek létrehozását a nők részvételének, alkupozíciójának, munkafeltételeinek és gazdasági függetlenségének javítása érdekében; rámutat a vidéki térségekben folytatott szabályozatlan kisüzemi és kisméretű bányászati tevékenységekkel kapcsolatos élelmezésbiztonsági, környezeti és egészségügyi kockázatokra, valamint arra a tényre is, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint számos kézi és kisüzemi bányászati tevékenység a kritikus ökoszisztémákban található erdős területek globális közös terein folyik, amelyeket korábban nem használtak; 16. aggodalommal állapítja meg, hogy a nyersanyagokban gazdag fejlődő országok többségében a bányászat, a kőolaj vagy a földgáz kitermelése nem vezetett szélesebb körű gazdasági, humán és társadalmi fejlődéshez; hangsúlyozza, hogy az „erőforrás átkának” vagy a „bőség paradoxonának” kezelése nemcsak a gazdasági diverzifikációt, hanem az intézményi reziliencia erősítését, a jogállamiság fenntartását és a harmadik országok költségvetési mozgásterének növelését is magában foglalja a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak proaktívan ösztönöznie kell a hazai erőforrások mozgósítását a partnerországokban, például a közvetlen adózást, és lehetővé kell tennie az árukra kivetett exportadók alkalmazását, amennyiben ez összeegyeztethető a WTO szabályaival, és hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazható; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabállyal párhuzamosan vállaljanak kötelezettséget a kedvezményes finanszírozás növelésére; megismétli, hogy a többéves pénzügyi keret 6. fejezetében szereplő felső határokat ennek megfelelően növelni kell a többéves pénzügyi keret közelgő felülvizsgálatával összefüggésben; 17. emlékeztet arra, hogy a bányászat hatásai évekkel a bánya bezárása után is jelentkezhetnek, tekintettel arra, hogy a bányahulladékok mérgezőek, és ezért romboló hatást gyakorolnak a környezetre, a biológiai kapcsolatos szolgáltatásokra és az azokhoz kapcsolódó megélhetésre; ennek megfelelően felszólít az ásványkincsek hatékony irányítására a bányászati műveletek teljes életciklusa során, amihez többek között az alábbiakra van szükség:
Uniós intézkedések multilaterális szinten 18. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan G20-kezdeményezésre, amelynek célja, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak törekedjenek az erőforrásokban gazdag fejlődő országok helyi fenntartható fejlődésére; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezést az egyes környezetek szükségleteihez kell igazítani, és az magában foglalhatja többek között a pénzügyi támogatást, az adósságcsökkentési támogatást, az adósságkönnyítést és adósságelengedést, valamint a kapacitásépítést a kormányzásban, az adózásban és a korrupció elleni küzdelemben; felszólítja a Bizottságot, hogy járjon el közvetítőként az adósságkönnyítési tárgyalásokon, hogy a fejlődő országoknak pénzügyi mozgásteret biztosítson a nem fenntartható nyersanyag-kitermelő iparágak átalakítására és a fenntartható nyersanyag-kitermelő iparágak vonzására, továbbá a megalapozott környezetvédelmi és szociális normák betartására; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az adósságszolgálat felfüggesztésére irányuló kezdeményezés reformját és kiterjesztését a sebezhető közepes jövedelmű országokra, amelyek közül sokan függenek a nyersanyag-kitermeléstől, valamint hogy támogassa a hosszú távú adósságcsere-mechanizmus (DSM) működésbe lépését, hogy megkönnyítse az éghajlati és környezeti fellépésért cserébe nyújtott adósságkönnyítést; hangsúlyozza, hogy véget kell vetni az adóparadicsomoknak, amelyek a nyersanyag-kitermelő ágazatban zajló illegális pénzmozgások csatornái; 19. felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő az inkluzív, átlátható és többszereplős partnerségeket regionális és nemzetközi szinten, elősegítve a kormányok, a civil társadalmi szervezetek, a magánszektor és a nemzetközi intézmények közötti párbeszédet és együttműködést, hogy az inkluzív döntéshozatali folyamatok erősítésével előmozdítsa a fenntartható fejlődést a nyersanyag-kitermelő iparágakban; hangsúlyozza, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti növekvő globális kereslet és a növekvő geopolitikai instabilitás által jellemzett jelenlegi környezetben fokozni kell az erőfeszítéseket a kritikus fontosságú nyersanyagok stabil, megfelelő és diverzifikált ellátásának garantálása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a kitermelés kultúrájától el kell mozdulni egy olyan erőforrás-gazdálkodási rendszer felé, amely figyelembe veszi többek között a kimerülés mértékét, a helyettesítő anyagok elérhetőségét, a hatékonyságot, az újrafeldolgozást és a fogyasztás fenntarthatóságát; üdvözli az EU és az ENSZ környezetkárosodást megelőző intézkedésekkel foglalkozó ügynökségközi keretcsapata közötti partnerséget, amely célja, hogy támogassa a nemzeti és helyi érdekelt feleket a föld- és természetierőforrás-gazdálkodás javításában a konfliktusmegelőzés és a jobb koordináció érdekében; 20. mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti megnövekedett kereslet – megfelelő kezelés és csökkentés hiányában – negatív környezeti és társadalmi hatásokhoz vezethet, különösen azon ágazatok esetében, amelyek nagymértékben függenek az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól (mint például a mezőgazdaság, a természetalapú turizmus és a halászat); hangsúlyozza, hogy többoldalú szinten prioritásként kell kezelni a fenntarthatóságot, a hatékonyságot és a körforgásos jelleget, és csökkenteni kell az új anyagok iránti keresletet, különösen az éghajlatváltozás, a vízhiány, a vízszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése formájában jelentkező kihívások kezelése érdekében; 21. megerősíti, hogy a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységének szabályozása érdekében sürgősen szükség van egy, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó, kötelező erővel bíró ENSZ-egyezményre, amely egyértelmű emberi jogi kötelezettségeket és átvilágítási követelményeket határoz meg, és rendelkezik a jogorvoslathoz való hozzáférésről, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszerrel összhangban; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet az eszközzel kapcsolatos jelenlegi tárgyalásokban, ezáltal arra ösztönözve a vállalati szereplőket és a befektetőket a nyersanyag-kitermelő ágazatban, hogy vállalják felelősségüket az emberi jogok és a munkajogok, valamint a környezet tiszteletben tartása terén; 22. ismételten felszólítja az EU-t, hogy törekedjen további nemzetközi megállapodásokra, amelyek a fejlődő országok számára biztosítják az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását, a tiszta technológiák átadását és a kapacitásépítést különösen a nyersanyag-kitermelő ágazatból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében; 23. felszólítja a fejlődő országokat, hogy emeljék magasabb szintre regionális együttműködésüket, illetve dolgozzanak ki és fogadjanak el közös környezetvédelmi, szociális és munkaügyi szabványokat és normákat a nyersanyag-kitermelő iparágak ágazatára vonatkozóan; 24. felkéri az EU-t, hogy támogassa különösen az Afrikai Unió tagállamait az afrikai bányászati jövőkép további végrehajtásában – e politikai keretet 2009-ben fogadták el annak biztosítására, hogy a kontinens stratégiai jelleggel, a széles alapokon nyugvó társadalmi-gazdasági fejlődés érdekében használja fel az ásványkincseit –; ennek célja a keret aktualizálása úgy, hogy az igazodjon a fenntartható fejlődési célokhoz és az éghajlat-változási menetrendhez, és lehetőséget teremtsen a kontinens fenntartható fejlődésére; hangsúlyozza, hogy az uniós támogatásnak magában kell foglalnia a kapacitásépítést, a pénzügyi támogatást, a tiszta technológiák átadását és a fenntartható ellátási láncok irányítását; 25. felszólítja az EU-t, hogy támogassa a nyersanyag-kitermelési erőforrások felhasználásának és kezelésének átláthatóságát és elszámoltathatóságát javító regionális, nemzetközi és globális kezdeményezéseket – beleértve a EITI-t, amely előmozdítja az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az olajban, földgázban és ásványi kincsekben gazdag országokban –, a nyersanyag-kitermelő iparágak globális programtámogatását, a Világbank többoldalú adományozói vagyonkezelői alapját, amely az EITI inkluzív és fenntartható végrehajtására irányul az erőforrásoktól függő fejlődő országokban a szegénység csökkentésének támogatása, valamint az inkluzív, fenntartható növekedés és fejlődés fellendítése érdekében, valamint a kimberley-i folyamatot, illetve a biztonsággal és emberi jogokkal kapcsolatos önkéntes elveket; 26. felszólítja az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokat abban, hogy kiépítsék kapacitásaikat, hogy tisztességes és átlátható szerződéseket tárgyaljanak le a nyersanyag-kitermelő iparág vállalataival; üdvözli e tekintetben a G7 Connex kezdeményezésének nyújtott uniós pénzügyi támogatást, amely erősíti a fejlődő országok tárgyalási szakértelmét a nyersanyag-kitermelő iparágban, hogy a beruházási szerződéseket a fenntarthatóság és a fejlődés előmozdítása érdekében alakítsák ki; 27. felkéri a Bizottságot, hogy növelje az ásványkincsek felelősségteljes feltárása és beszerzése érdekében létrejött európai partnerségnek nyújtott támogatását, amely egy több érdekelt felet tömörítő partnerség, és amelyet a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló uniós rendelet hatásának fokozása érdekében hoztak létre, több olyan fejlesztési projekt finanszírozásával, amelyek célja a helyi bányászati gyakorlatok javítása, különösen a kézi és kisüzemi bányászatban, valamint a jobb társadalmi, környezeti és gazdasági feltételek megteremtése a bányászok és a helyi bányászközösségek számára; 28. kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a Világbankkal folytatott szorosabb együttműködést, tekintettel a nyersanyag-kitermelő iparágak ágazatára vonatkozó ismereteire és a fejlődő országoknak a fenntartható és zöld átállási folyamatokban nyújtott támogatására; 29. felszólítja az EU-t, hogy biztosítson pénzügyi támogatást és technikai segítségnyújtást a fejlődő országoknak, hogy segítse őket a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia és a nyílt tengeri ENSZ-szerződés végrehajtásában; Az uniós szakpolitika és jogi keret megerősítése 30. üdvözli, hogy az EU lépéseket tett kötelező erejű szabályok kidolgozására a vállalati átvilágítás területén – ezek között említhető a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvtervezet, valamint a kényszermunkával előállított termékek tilalmáról és a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló rendelettervezetek –, amelyeknek együttesen, közvetlenül vagy közvetve szerepet kell játszaniuk a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő ágazatának átalakításában; 31. kéri a Bizottságot, hogy használja ki a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendeletnek – amely 2021 óta kötelezi az uniós vállalatokat annak biztosítására, hogy ón-, tantál-, volfrám- és aranyimportjukat felelősségteljesen szerezzék be, és hogy ellátási láncaik ne járuljanak hozzá fegyveres konfliktusok finanszírozásához – a 2023-as felülvizsgálati folyamatát mint lehetőséget arra, hogy alaposan értékelje a rendelet gyakorlati hatását, valamint annak lehetőségét, hogy azt további kötelező intézkedésekkel egészítse ki, és más ásványokra is kiterjessze; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteket és az érintett közösségeket érdemben be kell vonni a felülvizsgálati folyamatba; 32. üdvözli az EU és az AKCSÁSZ tagjai közötti új partnerségi megállapodás közelgő aláírását, mivel az megerősített és korszerűsített keretet biztosít az AKCS-országokkal való együttműködéshez, és konkrét hivatkozásokat tartalmaz a nyersanyag-kitermelő iparágakra, mint például a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságának, elszámoltathatóságának és felelős irányításának előmozdítása, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a felelős üzleti magatartás megerősítése az inkluzív és fenntartható növekedés és fejlődés elérése érdekében; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a fenntarthatóság magában foglalja az átvilágítási eljárások betartását, ahogyan azt az uniós jogszabályok és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásai, valamint a földbirtoklási jogok tekintetében a földtulajdon és -használat, a halászat, valamint az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányításáról szóló önkéntes FAO-iránymutatások meghatározzák; 33. felszólítja a Bizottságot, hogy jobban értékelje az EU fejlesztési támogatása által a nyersanyag-kitermelő iparágak fenntartható fejlődésére gyakorolt hatást az uniós pénzügyi források hatékony és elszámoltatható felhasználásának biztosítása érdekében; 34. felszólítja a Bizottságot, hogy általánosan érvényesítse a fenntartható fejlődés és a fejlesztési együttműködés szempontjait az EU fejlődő országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban, mégpedig olyan rendelkezések beillesztésével, amelyek biztosítják az emberi jogok tiszteletben tartását, a környezetvédelmet és a nyersanyag-kitermelő iparágakból származó bevételek méltányos elosztását; o 35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az EU fejlesztési együttműködése az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés javítása érdekében a fejlődő országokban |
| |||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, – tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 12-i ENSZ-egyezményre és annak 24. cikkére, – tekintettel a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i ENSZ-egyezményre, – tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre, – tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre, – tekintettel az ENSZ 4., a minőségi oktatásra vonatkozó fenntartható fejlődési céljára, – tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési célokról szóló, 2022. évi jelentésére, – tekintettel az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) 2022. évi, az alapfokú oktatásról szóló jelentésére, – tekintettel az ENSZ „Education Cannot Wait” (Az oktatás nem várhat) alapjára, – tekintettel a New Yorkban 2022 szeptemberében megrendezett, az oktatás átalakításáról szóló 2022. évi ENSZ-csúcstalálkozóra, – tekintettel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló, 2019. július 11-én közzétett globális ENSZ-tanulmányra, – tekintettel az ACT Alliance EU, a Caritas Europa, az EU-CORD és az Islamic Relief Worldwide „Engaging with local faith actors and communities” (Együttműködés a helyi hitélet szereplőivel és közösségeivel) című közös kiadványára, – tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) 1960. december 14-én elfogadott, az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló egyezményére, – tekintettel az UNICEF, az UNESCO és a Világbank „Mission: Recovering Education 2021” (Küldetés: az oktatás helyreállítása 2021-ben) című közös kezdeményezésére, – tekintettel a 2021. évi globális oktatási megfigyelési jelentéshez készített, „Faith-based schools, education pluralism, and the right to education” (A vallásos világnézetű iskolák, az oktatási pluralizmus és az oktatáshoz való jog) című háttéranyagra, – tekintettel a Globális Oktatási Partnerség programra, – tekintettel „A gyermekek oktatásának világszerte történő előmozdítására vonatkozó uniós stratégia felé: a Covid19-világjárvány hatásainak enyhítése” című, 2022. május 3-i állásfoglalására(1), – tekintettel a Fejlesztési Bizottság által 2022. október 26-án szervezett, „Oktatás veszélyhelyzetekben és elhúzódó válságokban: az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés biztosítása a fiatalok számára” című meghallgatásra, – tekintettel az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló, 2021. március 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0142), – tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközre (Globális Európa) (NDICI – Globális Európa), – tekintettel a Global Gateway Afrika–Európa beruházási csomagra, – tekintettel az államoknak a közoktatás biztosítására és a magánszféra oktatásban való részvételének szabályozására vonatkozó emberi jogi kötelezettségeiről szóló, az Elefántcsontparti Köztársaságban 2019. február 13-án elfogadott abidjani elvekre, – tekintettel az Erasmus+ programra, – tekintettel a szükséghelyzetben lévők oktatásával foglalkozó uniós programra, – tekintettel a szükséghelyzetben és elhúzódó válságokban megvalósítandó oktatásról szóló, 2018. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2018)0304), – tekintettel a Bizottság 2023. március 29-i, „A helyi szolgálatokkal való méltányos partnerségek előmozdítása a humanitárius helyzetekben” című iránymutatására, – tekintettel Lenarčič biztos 2022. szeptember 9-én, az oktatás támadástól való védelmének nemzetközi napján tett nyilatkozatára, – tekintettel a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 7-i közös nyilatkozatra, – tekintettel az oktatás támadástól való védelmét célzó globális koalíció által kiadott, biztonságos iskolákról szóló nyilatkozatra, valamint a 2022 júniusában közzétett, a 2022–2030 közötti időszakra vonatkozó átfogó iskolai biztonsági keretre, amely „minden veszélyt és minden kockázatot” magában foglaló megközelítést alkalmaz, beleértve a természeti és az éghajlatváltozás okozta veszélyeket, a technológiai veszélyeket, a biológiai és egészségügyi veszélyeket, a konfliktusokat és az erőszakot, valamint a mindennapi veszélyeket és fenyegetéseket, – tekintettel az oktatás támadástól való védelmét célzó globális koalíció által kiadott, az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásokra, valamint az oktatási ágazatban a katasztrófakockázatok csökkentését és az azokkal szembeni rezilienciát célzó globális szövetség 2023–2025 közötti időszakra vonatkozó stratégiájára, – tekintettel a 2016–2025 közötti időszakra szóló, Afrikára vonatkozó kontinentális oktatási stratégiára (CESA 16-25)(2), valamint a fiatalok foglalkoztatásának elősegítésére irányuló kontinentális szakképzési stratégiára, – tekintettel az Educo „Education in Emergencies: an urgent right” (Oktatás szükséghelyzetben: sürgősen érvényesítendő jog) című, 2023. március 1-jei állásfoglalására, – tekintettel az UNESCO 2021–2022. évi globális oktatási megfigyelési jelentésére, – tekintettel a „Tanárok az oktatásért 2030” nemzetközi munkacsoport „Closing the gap: ensuring there are enough qualified and supported teachers in sub-Saharan Africa” (A szakadék megszüntetése: elegendő számú képzett és támogatott tanár biztosítása a szubszaharai Afrikában) című jelentésére, – tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalához tartozó, a szükséghelyzetben történő regionális oktatással foglalkozó munkacsoportja 2021. októberi, „Education under attack in West and Central Africa” (Az oktatás támadás alatt Nyugat- és Közép-Afrikában) című jelentésére, – tekintettel az IMF költségvetési ügyekkel foglalkozó osztályának „How to Control the Fiscal Costs of Public-Private Partnerships” (Hogyan ellenőrizhetők a köz-magán társulások költségvetési költségei?) című jelentésére(3) és az Európai Számvevőszék „Köz-magán társulások az Európai Unióban: széles körben tapasztalhatóak hiányosságok, kevés előny valósult meg” című, 09/2018. sz. különjelentésére(4), – tekintettel a Világbank-csoport független értékelő csoportjának „An Evaluation of International Finance Corporation (IFC) Investments in K-12 Private Schools” (A Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) K-12 magániskolákba történő befektetéseinek értékelése) című, 2022. június 8-i jelentésére(5) és az IFC vezetőségének válaszára, – tekintettel az „Uniós fejlesztési támogatás az oktatás terén” című, 2018. november 13-i európai parlamenti állásfoglalására(6) – tekintettel az EU fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló uniós stratégiájára (2021–2030), – tekintettel a 2022–2027 közötti időszakra szóló ifjúsági cselekvési tervre az EU külső tevékenységén belül, – tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervre, – tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának a világ népességéről szóló, „Seeing the unseen” (Meglátni a láthatatlant) című, 2002. évi jelentésére(7), – tekintettel a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló, 2023. március 14-i állásfoglalására(8), – tekintettel a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló uniós iránymutatásra, – tekintettel a Latin-Amerikában és a Karib-térségben élő nőkről szóló regionális konferencia tizenötödik ülésszakán, 2022 novemberében elfogadott, az ellátás igazságos társadalmi szervezéséről szóló Buenos Aires-i kötelezettségvállalásra, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 17. és 208. cikkére, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére, – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0338/2023), A. mivel az EU-nak támogatnia kell partnerországait az oktatáshoz való szabad, egyetemes hozzáférés elérésében, és segítséget kell nyújtania egy olyan tanulási ökoszisztéma kialakításában, amely a digitalizáció növekvő szerepével összefüggésben szükséges új készségek megszerzésén, az éghajlatváltozás által kiváltott kihívásokkal szembeni ellenálló képesség kiépítésén, valamint az oktatási politikák és gyakorlatok meglévő hiányosságainak kezelésén alapul, hogy lehetővé tegye lakosságuk számára, hogy teljes mértékben kibontakoztathassák képességeiket, elősegítsék hazájuk fenntartható fejlődését, és csökkentsék az egyenlőtlenségeket; B. mivel a közelmúltban bekövetkezett, előre nem látható nagy kihívások, köztük a Covid19-világjárvány és annak következményei, az Ukrajna elleni orosz agresszió, a globális élelmiszerválság, az éghajlatváltozás és annak következményei, a biodiverzitási válságok, a humanitárius válságok növekvő száma és az adósság miatt korlátok közé szorított költségvetések az egyre gyakoribb – figyelmen kívül nem hagyható – elhúzódó válságokkal és konfliktusokkal együtt mind hozzájárulnak a meglévő globális oktatási válság súlyosbodásához; mivel az UNESCO szerint a természeti katasztrófák, a járványok és a konfliktusok, valamint az ebből eredő országon belüli és határokon átnyúló lakóhelyelhagyás egész generációk mentális egészségét befolyásolhatja, amelyek iskolázatlanok maradnak, és nincsenek felkészülve arra, hogy hozzájáruljanak országuk vagy régiójuk társadalmi és gazdasági helyreállításához; C. mivel a globális élelmiszerválság világszerte hatással van a gyermekek oktatására, és leginkább a lányokat érinti; D. mivel az UNESCO oktatásról szóló 2022. évi globális nyomon követési jelentése szerint az alacsony és az alacsony közepes jövedelmű országokban a háztartások az oktatás teljes költségének 39%-át viselik, míg a magas jövedelmű országokban ez az arány csak 16%; E. mivel az UNESCO szerint 2023-ban világszerte 244 millió gyermek és fiatal nem járt iskolába(9), és Afganisztán a világ egyetlen olyan országa, ahol az általános iskolát követően a nőktől és a lányoktól megtagadják az oktatáshoz való hozzáférést; mivel Afganisztánban a tálib rezsim az iskoláskorú lányok és fiatal nők 80%-át megfosztotta az oktatáshoz való alapvető joguktól; F. mivel a válság által érintett, oktatási támogatásra szoruló iskoláskorú gyermekek száma 224 millió, és mintegy 72 millió gyermek egyáltalán nem jár iskolába; mivel e 72 millió gyermek 53%-a lány, 17%-a funkcionális nehézségekkel küzd, 21%-a (mintegy 15 millió fő) pedig lakóhelyét elhagyni kényszerült gyermek; G. mivel az oktatás számára nyújtott globális humanitárius támogatás a 2021-ben igényelt pénzeszközöknek csak 22%-át fedezte, ami kevesebb, mint más ágazatok esetében; mivel 2021-ben a globális humanitárius támogatásnak – az ENSZ 4%-os célkitűzése ellenére – csak 2,9% -át fordították oktatásra; H. mivel számos fejlődő országban továbbra is a lányok szembesülnek a legnagyobb nehézségekkel az iskolarendszerű oktatásban való részvétel és annak az alap-, közép- és felsőfokú oktatásra kiterjedő teljes ciklusának elvégzése tekintetében; mivel az alacsony jövedelmű országokban a lányok kevesebb mint kétharmada szerez alapfokú iskolai végzettséget, és csak minden harmadik lány szerez alsó középfokú végzettséget; mivel ezek a kihívások a különböző hiányosságok és akadályok, többek között a szegénység és a nemek közötti egyenlőtlenségek miatt különösen aggasztóak a szubszaharai régióban; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek nem férnek hozzá elégséges mértékben az oktatáshoz; mivel a fogyatékossággal élő nők háromszor nagyobb valószínűséggel írástudatlanok, mint például a nem fogyatékossággal élő férfiak; I. mivel a lányok esetében a fiúkhoz képest továbbra is aránytalanul nagyobb a korai lemorzsolódás valószínűsége az oktatási rendszerben a hiányzó iskolai szaniterhelyiségek, valamint a biztonságos létesítmények és a célzott egészségügyi támogatás hiánya, a korai gyermekházasság és a terhesség miatt, különösen a szubszaharai régióban; mivel a lányok – függetlenül attól, hogy járnak-e iskolába e vagy sem – jelentős arányban szembesülnek konfliktusokhoz kapcsolódó fizikai és szexuális erőszakkal, pénzügyi és társadalmi-gazdasági tényezőkkel, valamint a háztartási és szülői feladatok férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásával és ennek következtében munkalehetőségeik és szociális biztonságuk csökkenésével; mivel az oktatáshoz való hozzáférés e korlátai még súlyosabbá válnak, amikor más megkülönböztető tényezők, például a nem, a fogyatékosság, a migrációs háttér, a földrajzi elhelyezkedés és a kisebbségi hovatartozás keresztezik egymást; J. mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban a 4. fenntartható fejlődési cél (minőségi oktatáshoz való hozzáférés mindenki számára) elérése érdekében szükséges finanszírozás 21%-a hiányzik, ami 97 milliárd USD összegű finanszírozási hiányt jelent az oktatásban; K. mivel az iskolába nem járó gyermekek nagy száma mellett a végzettség megszerzésének alacsony aránya is kihívást jelent; mivel az alapfokú iskolai végzettség megszerzésének aránya globális szinten 87%, míg a szubszaharai régióban csak 63%; L. mivel az egyetemes oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés emberi jog és a fenntartható fejlődés sarokköve; mivel ez kulcsfontosságú a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és más alapvető jogok érvényesítése, az emberek foglalkoztathatóságának biztosítása és ezáltal az általuk választott tisztességes munkához való hozzáférés lehetővé tétele, valamint a fiatalok és különösen a lányok és nők szerepvállalásának megerősítése szempontjából annak érdekében, hogy önállóvá váljanak, kiszabaduljanak a szegénységből, és a változás szereplőivé váljanak közösségeikben és hazájukban; mivel ennek érdekében a képzési tanterveknek és a piaci követelményeknek összhangban kell lenniük egymással; M. mivel az oktatás minősége továbbra is komoly kihívást jelent a globális dél számos országában és régiójában, különösen a szubszaharai régióban, ahol 10 éves korára 10 gyermekből 9 nem tud olvasni annak ellenére, hogy többségük iskolába jár; mivel a térséget az alacsony tanulási szint és magas tanuló/tanár arány jellemzi: az alapfokú oktatásban 58 tanuló jut egy képzett tanárra, míg a középfokú oktatásban 43 tanuló jut egy képzett tanárra; mivel az UNESCO becslései szerint a szubszaharai térség – amellett, hogy itt a legmagasabb az iskolába nem járó gyermekek száma – az egyetlen olyan régió, ahol ez a szám növekszik, és 2021-ben elérte a 98 millió főt; mivel a szakképzés lehetőséget kínál egy adott szakmához vagy foglalkozáshoz kapcsolódó gyakorlati munkához szükséges készségek vagy kompetenciák elsajátítására; mivel a Világbank szerint 2019 és 2022 között a tanulási szegénység mértékének növekedése Latin-Amerikában és a Karib-térségben volt a legnagyobb, és Dél-Ázsiával azonos szintet ért el; N. mivel a szegénység, a konfliktusok, a természeti katasztrófák, az erőszak és a kirekesztés, a gyermekmunka és a fejlődés szempontjából érzékeny gyermek- és serdülőkorban tapasztalt egyéb nehézségek befolyásolják a fiatalok tanulási képességét; mivel az általuk elszenvedett traumák károsítják rezilienciájukat és a mindennapi élethez szükséges kompetenciáikat, ami fejlődésbeli elmaradásokhoz vezethet, amelyeket az oktatási rendszer nem kompenzál hatékonyan; O. mivel az UNESCO szerint 2030-ig további 68,8 millió tanárt kell felvenni az általános és középiskolákba a hozzáférés bővítése és a munkaerőpiacról kilépő tanárok pótlása érdekében; mivel a képzett tanárok aránya a szubszaharai térségben 2000 óta folyamatosan csökken mind az alapfokú, mind a középfokú oktatásban, és a 4. fenntartható fejlődési cél eléréséhez 2030-ig 15 millió új tanár felvételére van szükség; P. mivel az UNESCO Statisztikai Intézetének tanárlétszám-előrejelzési modellje szerint a 4. fenntartható fejlődési cél eléréséhez szükséges tanuló/tanár arány az alapfokú oktatásban 40:1, az alsó középfokú szinten 35:1, a felső középfokú szinten pedig 30:1; Q. mivel az oktatási és tanulási környezet fizikai infrastruktúrája a világ számos régiójában továbbra is elégtelen és alulfinanszírozott, különösen a fogyatékossággal élő és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek esetében, elsősorban a szubszaharai régióban, ahol az iskolák csupán 47%-ában van elektromos áram, és több mint 50%-ukban nincs ivóvíz, illetve megfelelő tisztálkodási és menstruációs higiéniás létesítmény a lányok és a fiatal nők számára; R. mivel az iskolák elleni támadások nemcsak a fizikai infrastruktúrát veszik célba, hanem a tanárok és a diákok életét is veszélyeztetik; S. mivel az állam által nyújtott szociális közszolgáltatások – például az oktatás és az egészségügyi ellátás – még mindig nem egyetemesen elérhetők a fejlődő országokban; mivel a nem állami szereplők – többek között a hitalapú szervezetek és a civil társadalmi szervezetek – által működtetett iskolák és más oktatási intézmények inkluzív és a nemzeti oktatási rendszereket kiegészítő jellegük, valamint az általuk biztosított minőségi egyetemes oktatás révén fontosak a hiányosságok mérséklése szempontjából azokban az esetekben, ahol az állam nem képes biztosítani a minőségi oktatáshoz való hozzáférést; T. mivel a megfelelő oktatási infrastruktúra biztonságának és finanszírozásának hiánya mellett az erőszak és a konfliktusok magas aránya, a nemek közötti egyenlőtlenség, az éghajlatváltozás hatása, valamint a nemzeti szabályozás hiányosságai – ezen belül az írni-olvasni tudás összehasonlító teljesítményértékelésében és a tantervek megtervezésében fennálló elégtelenségek –, a hozzáférhető olvasmányok és más oktatási segédanyagok, továbbá a minőségi tanárképzés hiánya további kihívásokat jelentenek a 4. fenntartható fejlesztési cél megvalósítása szempontjából a fejlődő országokban; U. mivel a szubszaharai Afrika országainak humántőke-indexe a 0,57-es világátlaghoz képest továbbra is alacsony (0,4), ami arra utal, hogy a szubszaharai régió humántőke-potenciáljának csak 55%-át használja ki; mivel Afrika fiatal népessége hatalmas potenciállal rendelkezik a kontinens fenntartható fejlődésének fellendítése szempontjából, ha a megfelelő oktatási, képzési, munkavállalási és döntéshozatali lehetőségek is adottak; mivel azonban becslések szerint évente 70 000 képzett szakember hagyja el Afrikát; mivel a szubszaharai Afrikában a munkaerőpiacot növekvő strukturális munkaerőhiány, alacsony termelékenység, a munkahelyek alacsony bérszintje, magas ifjúsági munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság jellemzi, miközben a növekvő fiatal népesség 2050-re várhatóan meghaladja az egymilliárd főt; mivel az Afrikai Fejlesztési Bank Csoport becslései szerint évente csak 3 millió hivatalos munkahely jön létre a kontinensen, míg minden évben 10–12 millió fiatal lép be a munkaerőpiacra; mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a NEET-fiatalok (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) aránya mindössze egy év alatt 3,8%-kal, illetve 1,5%-kal nőtt Latin-Amerikában és a Karib-térségben, illetve Ázsiában és a csendes-óceáni térségben, és a nemek közötti különbség mindkét térségben rendkívül jelentős; V. mivel az iskolai étkeztetés kritikus fontosságú biztonsági hálót jelent a kiszolgáltatott gyermekek és háztartások számára, különösen egy olyan időszakban, amikor 345 millió embert – köztük 153 millió gyermeket és fiatalt – érint válságszintű éhezés; mivel jelenleg világszerte 418 millió gyermek részesül iskolai étkeztetésben, akik közül 53 millió él a szubszaharai régióban; W. mivel az iskolai étkeztetési programok átlagosan 9%-kal növelhetik a beiskolázási arányt; X. mivel az Afrikai Unió és a szubszaharai térség több országa fokozatosan bekapcsolódik az iskolai étkeztetési programokba, és részt vesz az ilyen kezdeményezések finanszírozásában is; Y. mivel az elmúlt évtizedben nőtt a humanitárius válságok száma és időtartama, jelenleg a humanitárius válságok átlagosan több mint 9 évig tartanak; mivel a lakóhelyelhagyás átlagos időtartama növekszik; mivel az EU humanitárius költségvetéséből a szükséghelyzetekben történő oktatásra fordított összeg aránya 2015 és 2019 között 1%-ról 10%-ra nőtt, és azóta is ezen a szinten maradt; mivel e kiadások összértéke 2015 és 2022 között elérte a 970 millió EUR-t; mivel ez a költségvetés még mindig nem elégséges, és a szükséghelyzetben lévők oktatásának finanszírozási hiánya tovább nő; Z. mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az EU fejlesztési együttműködési költségvetéséből származó beruházások legalább 10%-át – különösen az NDICI – Globális Európa eszköz keretében – az oktatásban a minőség, az egyenlőség és a méltányosság biztosítására, valamint a készségek és a munkahelyek összehangolására fordítja a fejlődő országokban; AA. mivel a Global Gateway kezdeményezés egyik fő beruházási prioritása az oktatás és a kutatás, beleértve a digitális oktatást, az egész életen át tartó tanulás perspektívájával, összhangban a fenntartható fejlődési célokkal, amelyek célja a hallgatók, a személyzet, a tanárok és a gyakornokok mobilitásának megkönnyítése, valamint a hálózatok és a társaktól való tanulás megerősítése a felsőoktatási intézmények között; 1. megerősíti, hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz, és hogy a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérése érdekében az oktatásnak, különösen az alapfokú oktatásnak ingyenesnek, inkluzívnak, a megkülönböztetés minden formájától mentesen hozzáférhetőnek és kötelezőnek kell lennie, míg a műszaki és szakoktatásnak, valamint a felsőoktatásnak ugyanígy hozzáférhetőnek kell lennie; 2. tudomásul veszi, hogy az NDICI – Globális Európa eszközről szóló rendelet(10) 2021. június 14-i hatálybalépése óta 49 nem szomszédsági partnerország részére hagytak jóvá kötelezettségvállalásokat az eszköz keretében, valamint további 3 regionális indikatív programban (Szubszaharai Afrika, ázsiai–csendes-óceáni térség, Latin-Amerika és a Karib-térség), 1,4 milliárd EUR teljes összeggel és erre vonatkozóan 2022-ig szóló kötelezettségvállalással, köztük a nominális összeget tekintve a legmagasabb arányt Nigéria (95 millió EUR), Mozambik (58,5 millió EUR), Nepál (51,5 millió EUR) és Ruanda (51,3 millió EUR) képviseli; 3. tudomásul veszi, hogy az oktatással kapcsolatos kötelezettségvállalások 60%-át projekttípusú beavatkozásokra, 25%-át általános és elsősorban ágazati költségvetési támogatásra, 7%-át a végrehajtó partnerek által kezelt egyedi programokhoz és alapokhoz, például a globális oktatási partnerséghez való hozzájárulásra, 8%-át pedig az adományozó országokban igénybe vehető ösztöndíjakra és képzésre fordították; 4. hangsúlyozza, hogy a gyorsan növekvő fiatal népesség a gazdag természeti erőforrásokkal és biológiai sokféleséggel kombinálva óriási fejlődési potenciált jelent a szubszaharai régió számára, ha az emberi fejlődés előmozdításának megfelelő lehetőségei adottak; 5. elismeri, hogy az egyetemes oktatás egyedülálló módon képes javítani az életkörülményeket, csökkenteni az egyenlőtlenségeket, fellépni a szegénység ellen, küzdeni a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekkereskedelem ellen, elősegíteni a demokratizálódást és a befogadó társadalmak megalapozását, valamint megkönnyíteni a társadalmi mobilitást annak biztosítása érdekében, hogy minden gyermek és felnőtt – köztük a menekültek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és más kiszolgáltatott csoportok – teljes mértékben kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatás pozitív hatást gyakorol a polgári szerepvállalás, a közös társadalmi értékek, valamint a polgári és demokratikus részvétel előmozdítására, továbbá a felelősségteljes és békés társadalom megteremtésére; megállapítja továbbá, hogy a minőségi oktatás eszközül szolgál a radikalizálódás fiatalok körében történő megelőzése és az ellene folytatott küzdelem terén; 6. elítéli az iskolák és az oktatási intézmények gyűlöletbeszéd terjesztésére való felhasználását; aggodalmát fejezi ki különösen a szélsőséges vallási csoportok tevékenysége miatt, amelyek visszaélnek az oktatással, kihasználják az állami rendszerek hiányosságait, és elfogult világnézeteket terjesztenek, elsősorban a fiatalok körében; 7. hangsúlyozza, hogy az oktatás alapvető szerepet játszik az értékek megosztásában, a tudatosság növelésében és a konfliktusok kockázatának csökkentésében; felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa azokat az együttműködési programokat, amelyek a fejlődő országokban hozzájárulnak a fiatalok oktatásához és tudatosságának növeléséhez a gyűlöletbeszéd, az idegengyűlölet, a nők elleni erőszak, a szexuális irányultságon vagy a fogyatékosságon alapuló erőszak, valamint a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemmel kapcsolatban; ösztönzi a szárazföld és a tenger közötti kapcsolattal, valamint az emberiség közös kincse, az óceán szükséges megőrzésével és védelmével kapcsolatos ismeretek átadását; 8. elismeri, hogy az oktatáshoz való hozzáférés növeli annak lehetőségét, hogy az országok és társadalmak fenntartható módon, kiegyensúlyozottan és békésen fejlődjenek; hangsúlyozza, hogy az oktatás alapvető fontosságú, mivel kihat az emberek tisztességes munkához jutásával kapcsolatos kilátásaira, állampolgári jogaik gyakorlására, a társadalomban való részvételi lehetőségeire és egészségére; 9. elismeri, hogy a minőségi, egyetemes oktatáshoz, különösen az alapfokú oktatáshoz való hozzáférés lehetővé teszi a fejlődő partnerországok számára, hogy felszabadítsák fiatal lakosságuk humántőke-potenciálját, és a humán fejlődés mellett fellendítsék országaik gazdasági növekedését és fenntartható társadalmi fejlődését is egy olyan megközelítés részeként, amely összhangban van az ingyenes és igazságos közoktatási rendszerekkel, és támogatja azokat; ösztönzi az európai felsőoktatási intézmények és a partnerországok, például a Nagy Zöld Fal kezdeményezésben – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló innovatív projektben – részt vevők közötti mezőgazdasági oktatási együttműködési tevékenységeket, amely előmozdítja az ökoszisztémák integrált kezelését, valamint a talajdegradációra és az elsivatagosodás elleni küzdelemre összpontosítva megoldást kínál a Száhel-övezet élelmiszer-ellátásának bizonytalanságára, ami egyéb előnyök mellett elősegíti a kényszerű migráció kiváltó okainak megszüntetését is; 10. hangsúlyozza, hogy fel kell ismerni az oktatás és képzés, valamint a kultúra és a kulturális örökség átalakító erejét valamennyi szinten, továbbá a humántőke fejlesztésében és a munkahelyteremtésben; hangsúlyozza továbbá, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkaetikára, valamint a nők és a fiatalok szerepére, és hogy el kell ismerni a különböző szereplőknek a fejlődés motorjaiként betöltött szerepét az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés felgyorsításában; hangsúlyozza az oktatás és a képzés előmozdításának fontosságát a fenntartható megélhetés előmozdítása érdekében és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend elérésének előfeltételeként, különösen a lányok és a nők szempontjából, hogy felismerjék a közösségükben és hazájukban végbemenő változások előmozdítóiként betöltött szerepüket; 11. hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a tudás, a készségek és a know-how megosztásában rejlő nagy lehetőségeket olyan területeken, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a biológiai sokféleség megőrzése és az agrárökológiai átállás; rámutat arra, hogy Európa tengerentúli területei szerepet játszhatnak abban, hogy együttműködéseket, valamint mobilitási és csereprogramokat alakítsanak ki a régiójukban lévő fejlődő országokkal, különösen az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete (AKCSÁSZ) országaival; támogatja és szorgalmazza az Erasmus+ program afrikai országokra való további kiterjesztését, és ösztönzi olyan mobilitási projektek és partnerségek fejlesztését, amelyek célja, hogy erősítsék az uniós országokban folyó oktatás és a partnerországok képzési rendszerei vonzerejét; 12. tudomásul veszi, hogy a fejlődő országok eltérő kulturális, társadalmi és gazdasági hátterük miatt más-más kihívásokkal szembesülnek, különösen az oktatás területén, ezért az EU erőfeszítéseit a helyi környezethez és feltételekhez kell igazítani; 13. megállapítja, hogy az uniós partnerországok társadalmi és gazdasági fejlődését hátráltatja a helyben rendelkezésre álló képzett szakemberek hiánya; hangsúlyozza továbbá, hogy a felsőoktatásba, és különösen a természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai (TTMM) készségekbe történő beruházások döntő fontosságúak az új ifjúsági foglalkoztatási lehetőségek, valamint a minőségi munkahelyek létrehozása vagy a munkahelyváltást szempontjából; felhívja az EU-t, hogy az ökológiai átállással, a digitális átállással és a technológiai innovációval kapcsolatos képzések és készségek fejlesztésének a fejlődő országokban való támogatásával terelje a fiatalokat a jövő szakmái felé; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a lányok és nők oktatását és képzését a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területein; 14. szorgalmazza a villamosítást a fejlődő országokban, miután ezen országok számos területén a villamos energia hiánya vagy elégtelen hozzáférhetősége súlyosan érinti az emberek alapvető szükségleteit a mindennapi életben, különösen az egészség, az élelmezésbiztonság, az orvosi és kórházi ellátás, valamint az oktatás területén; rámutat arra, hogy a villamosításnak a termelő gazdasági tevékenységek létrehozása, valamint a kulcsfontosságú új digitális tananyagokhoz és a távoktatáshoz való hozzáférés révén lehetővé kell tennie a szegénység csökkentését az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáférés tényleges javítása érdekében; 15. hangsúlyozza, hogy a minőségi egyetemes oktatáshoz való hozzáférést – mint mindenkit megillető emberi jogot – társadalmi-gazdasági helyzettől, kulturális háttértől, vallástól és meggyőződéstől, nemtől, szexuális irányultságtól, fogyatékosságtól és a vidék-város közötti megosztottság jellemezte földrajzi körülményektől függetlenül mindenki számára, az instabil és konfliktusoktól sújtott országokban élők számára is biztosítani kell; hangsúlyozza, hogy olyan együttműködésre van szükség a partnerországokkal, különösen a szubszaharai régió országaival, amely megérti a helyi érzékenységeket, és törekszik a közös megegyezés létrehozására e kihívásokkal kapcsolatban; 16. felhívja a Bizottságot olyan módszerek és iránymutatások kidolgozására, amelyek révén támogatási projektjei nagyobb eséllyel juthatnak el minden tanulóhoz, különösen azokhoz, akik esetleg nem férnek hozzá az oktatáshoz; ezzel összefüggésben kiemeli a lakóhelyük elhagyására kényszerített embereket érintő sajátos kihívásokat, valamint az oktatással kapcsolatos zavarok csökkentésének és az oktatás folytonossága biztosításának fontosságát; 17. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egyenlő oktatási lehetőségeket és a mai kihívásoknak és a korszerű normáknak megfelelő minőségi oktatást biztosítsanak minden lakosuk számára; 18. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi kereskedelem és együttműködés terén hozzon megfelelő jogalkotási intézkedéseket a gyermekmunka növekedésének elkerülése érdekében, hiszen minden gyermeknek alapvető joga a minőségi oktatásban való részvétel; ösztönzi a világ országait, hogy alakítsák ki az állami iskolákba való beiratkozás jogi kereteit, és határozzák meg a tankötelezettség felső korhatárát; 19. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fejlődő országokban a lányok és fiatal nők különösen ki vannak téve a korai szülés és a nem kívánt terhesség, a gyermekházasság, a prostitúció, a nemi szervek megcsonkítása, a nemi úton terjedő betegségek, köztük a HIV-fertőzés és a nemi alapú erőszak egyéb formái veszélyének, különösen a szegény, elszigetelt és távoli térségekben, valamint a humanitárius válsághelyzetekben; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az 5. fenntartható fejlődési célnak megfelelően különösen fontos a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférés, amint arról a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjával és a Pekingi Cselekvési Platformmal, valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak záródokumentumaival összhangban megállapodás született; 20. felhívja továbbá az EU-t, hogy támogassa azokat a programokat, amelyek előmozdítják a fiatalok vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez és higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférését az oktatási és képzési intézményekben, különösen a lányok és a fiatal nők számára, figyelembe véve a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós cselekvési terveket; 21. e tekintetben kiemeli, hogy együtt kell működni a partnerországokkal az átfogó, tényeken alapuló, életkornak megfelelő szexuális nevelés ösztönzése érdekében, amely az életkornak megfelelő tájékoztatást nyújt a pubertásról, a menstruációs ciklusról, a terhességről és a szülésről; megállapítja, hogy ez életkornak megfelelő ismeretekkel ruházhatja fel a fiatalokat a nemi alapú erőszakkal és a reproduktív egészséggel kapcsolatos tudatosság növelése, a szexuális erőszak, valamint a korai terhesség és házasság megelőzése fontosságának bemutatása, a nemek közötti egyenlőtlenségek minden szempontból és az oktatás minden szintjén történő mérséklése, a nők vezető szerepének előmozdítása, a káros nemi normák, attitűdök és gyakorlatok megváltoztatása, valamint a nem fizetett gondozási feladatok nők és férfiak közötti egyenlőbb megosztásának a gondozói társadalom fogalmával összhangban történő előmozdítása céljából; 22. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy minden iskolai környezet biztonságos legyen, és előmozdítsa valamennyi fiatal egészségét és jóllétét, valamint annak fontosságát, hogy szembe kell szállni a lányok elleni erőszakkal az iskolában és a közösségben egyaránt, és hogy egyenlő jogokat és esélyeket kell biztosítani a lányok és fiúk, valamint a nők és férfiak számára az oktatás és a társadalmi szerepvállalás minden területén és szintjén; 23. hangsúlyozza a minőségi infrastruktúra, felszerelés és tananyagok fontosságát mint a minőségi oktatás nyújtásának határfeltételeit; olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek biztosítják az iskolák hozzáférhetőségét és az iskolások szállítását, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek számára; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan programokat, amelyek biztosítják a fogyatékossággal élők számára szükséges támogatást az akadályok – például a nem hozzáférhető oktatási és képzési környezet – leküzdéséhez; felhívja a Bizottságot, fokozódó mértékben mozdítsa elő a segítő technológiák használatát és az oktatási célú digitalizációt, amelyek hozzáférhetőbbé teszik a tanulást a fogyatékossággal élő személyek számára, és tegye lehetővé a Braille-írás vagy a jelnyelv oktatását a látássérült gyermekek és a hallássérült vagy beszédzavarral küzdő gyermekek számára; 24. aggodalommal veszi tudomásul a válság sújtotta gyermekek számának növekedését; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a nemzetközi közösséget, hogy valósítsanak meg innovatív megoldásokat annak érdekében, hogy oktatási lehetőségeket nyújtsanak a konfliktusok, humanitárius válságok és az oktatást tiltó nemzeti politikák által sújtott fiúk és lányok, különösen a totalitárius rendszerekben élő lányok és nők számára; megjegyzi továbbá, hogy a humanitárius válsághelyzetekben lévő gyermekek és fiatalok oktatáshoz való hozzáférésének biztosításához megfelelő finanszírozásra, valamint a humanitárius és fejlesztési szereplők közötti jobb együttműködésre van szükség a helyi érdekelt felek, köztük a civil társadalom, az oktatás és az irányítás képviselői összehangolt és szisztematikus bevonása révén; sürgeti továbbá a nemzetközi közösséget, hogy az elhúzódó válságok kezelése érdekében alkalmazza a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztés és a béke közötti összefüggésrendszeren alapuló megközelítést; hangsúlyozza, hogy az oktatási ágazatnak kiemelten kell kezelnie azokat a konkrét felkészültségi intézkedéseket és szakpolitikai intézkedéseket, amelyek a válsághelyzetben lévő gyermekek és felnőttek, köztük a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosság oktatási szükségleteinek előrejelzését és ellátását szolgálják; megjegyzi, hogy e célból a válságérzékeny tervezésnek a konfliktusok és a természeti veszélyek – ezen belül az éghajlati kockázatok – által az oktatásra jelentett kockázatokra kell összpontosítania a válságok egyes tanulókra, tanárokra és az oktatás igazgatására gyakorolt negatív hatásának korlátozása érdekében; 25. hangsúlyozza, hogy olyan, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és a sokkokra reagáló oktatási rendszereket és infrastruktúrákat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy bizonytalan környezetben és az éghajlati válság hatásai közepette is folytassák a tanulást; 26. megjegyzi, hogy a szükséghelyzetekben történő oktatással kapcsolatos humanitárius felhívások esetében súlyos a szükséges pénzügyi források hiánya; ezzel összefüggésben üdvözli az ENSZ Education Cannot Wait alapjának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felgyorsítsa az előrelépést ebben a kérdésben; 27. kiemeli a nemzeti közoktatási rendszerhez hozzájáruló civil társadalmi, helyi, alulról szerveződő, pártokhoz nem kötődő nonprofit szervezetek, helyi hitalapú szervezetek, valamint a fiatalokat, nőket és lányokat, valamint a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek EU általi bevonása révén kínálkozó lehetőségeket; kiemeli továbbá a szükséghelyzetekben oktatást nyújtó nemzetközi nem kormányzati szervezetek fontos szerepét; megállapítja továbbá, hogy ezek a szervezetek megkönnyíthetik a humanitárius segítség célba juttatását, és ezáltal növelhetik az uniós fellépések hatékonyságát, és lehetővé tehetik, hogy az uniós támogatás közvetlenül eljusson a kiszolgáltatott csoportokhoz, többek között a szükséghelyzetben lévő fiatalokhoz és a távoli területeken élő közösségekhez; 28. felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy fokozzák együttműködésüket és partnerségüket a helyi szervezetekkel – beleértve a hitalapú szervezeteket és a demokratikus helyi önkormányzatokat –, a civil társadalmi szervezetekkel és a fogyatékossággal élőket, a fiatalokat és a nőket képviselő szervezetekkel, valamint a kiszolgáltatott és elszigetelt csoportok, köztük a mentális egészségügyi problémákkal vagy társadalmi nehézségekkel küzdő csoportok számára oktatási lehetőségeket kínáló nemzetközi szervezetekkel, összhangban az államoknak a közoktatás biztosítására és a magánszektor oktatásban való részvételének szabályozására vonatkozó emberi jogi kötelezettségeiről szóló abidjani elvekkel; megállapítja, hogy a partnerországokban működő uniós küldöttségek a helyi partnerek elsődleges kapcsolattartóiként különösen fontos szerepet játszanak e szervezeteknek az EU minőségi és inkluzív oktatáshoz való hozzáférésre irányuló támogatásának végrehajtásába való bevonásában; 29. hangsúlyozza, hogy a képzett munkaerő fejlődő országokból történő elvándorlása a fiatal munkavállalók, a tehetségek és az életerő elvesztésével jár, és kihatással van ezen országok gazdasági és fenntartható fejlődésére, különösen az egészségügyi ágazatban; hangsúlyozza, hogy becslések szerint az afrikai országok 2002 és 2015 között csak az egészségügyi ágazatban mintegy 2 milliárd USD-t veszítettek az agyelszívás miatt, és hogy a piaci igényeknek megfelelő minőségi oktatás munkahelyeket teremt, ami az agyelszívás csökkenéséhez vezet; 30. hangsúlyozza, hogy az ingyenes iskolai étkeztetés nemcsak a diákok egészsége és tanulása, az éhezés és az alultápláltság elleni küzdelem, valamint az iskolai beiratkozás növelése szempontjából létfontosságú, hanem pozitív gazdasági hatással is jár; kitart amellett, hogy az agroökológián és a fenntartható halászaton alapuló helyi élelmiszer-termelés jelentős mértékben elősegítheti a szegénység és az éhezés elleni küzdelmet, egyúttal csökkentve a lakosság külső piacokról származó élelmiszer-ellátástól való függését; felhívja az EU-t, hogy támogasson a fiatalok ingyenes iskolai étkezéshez való hozzáférését megkönnyítő együttműködési programokat; 31. hangsúlyozza az uniós küldöttségek különleges szerepét többek között a demokratikus helyi önkormányzatokkal, a civil társadalmi szervezetekkel, az emberi jogi szervezetekkel, a nőjogi szervezetekkel, a szülői szervezetekkel, a pedagógusok egyesületeivel, az oktatási és képzési intézményekkel és szolgáltatókkal, valamint a helyi hitalapú érdekelt felekkel az EUMSZ 17. cikkében foglaltaknak megfelelően a hatékonyság növelése és az uniós támogatás távoli, nehezen elérhető és kiszolgáltatott közösségekhez történő eljuttatásának biztosítása céljából folytatott párbeszédben; 32. hangsúlyozza az oktatással kapcsolatos szükségletekre vonatkozó, nem, életkor, fogyatékosság stb. szerint lebontott adatok fontosságát, és fontosnak tartja az inkluzív oktatás terén az EU által támogatott kezdeményezésekre vonatkozó lebontott adatok szisztematikus gyűjtésére és elemzésére szolgáló átfogó keret létrehozását a befogadást célzó finanszírozás nyomon követése és a méltányossági mutatók alakulásának bemutatása érdekében; 33. hangsúlyozza a költség- és hatásvizsgálat fokozásának fontosságát az oktatási kezdeményezések kiválasztása és nyomon követése során, ezen belül annak szükségességét, hogy a projektek elégséges időtartamúak legyenek ahhoz, hogy hatékonyan kezeljék a gyermekek oktatási igényeit, ne rójanak túlzott adminisztratív terheket a végrehajtó partnerekre, és foglalkozzanak az oktatási programok hosszú távú fenntarthatóságával; 34. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel fokozott éberséggel a csalás ellen annak érdekében, hogy az Unió által kifizetett pénzeszközök eljussanak a végső kedvezményezettekhez, és a fejlesztési célokat szolgálják; 35. szigorú értékelésre és ellenőrzésre szólít fel az oktatási projektekre szánt uniós finanszírozás elosztása tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a segítségnyújtást hatékonyan eljuttassák az európai értékekkel összhangban álló struktúrákhoz és nem kormányzati szervezetekhez; 36. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érintett szereplőkkel, például az ENSZ-szel és a civil társadalmi szervezetekkel együttműködve nyújtson technikai segítséget az EU partnerországainak az oktatásra vonatkozó nemzeti szabályozások, minőségi előírások és tervek javításához azzal a céllal, hogy segítsék a megfelelő irányítást és a hosszú távú tervezést az oktatási rendszerek megerősítése érdekében; emlékeztet arra, hogy az oktatás tekintetében több ágazatra kiterjedő megközelítésre van szükség; 37. rámutat egy olyan digitális oktatási politika fejlődésre gyakorolt lehetséges hatására, amely a digitális technológiák tanításban és tanulásban való alkalmazására vonatkozó, a regionális és helyi körülményekhez illeszkedő, testre szabott megoldások révén megteremti az e-tanulás lehetőségét, amennyiben a megfelelő feltételek fennállnak; 38. hangsúlyozza, hogy a digitális technológiák és az e-tanulás elősegíthetik az emberek oktatáshoz és képzéshez való hozzáférését, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, a fogyatékossággal élők és a távoli vagy elszigetelt területeken élő személyek számára; felhívja az EU-t, hogy támogassa a konnektivitási infrastruktúrák és a digitális kapacitások fejlesztését a fejlődő országokban annak érdekében, hogy a legtávolabbi lakosságcsoportokat közelebb hozzák az oktatáshoz, és fejlesszék digitális készségeiket; 39. felhívja a Bizottságot olyan kezdeményezések támogatására, amelyek lehetővé teszik az uniós országok szakemberei és oktatói számára, hogy az Erasmus+ programhoz hasonló kulturális és szakmai csereprogramokon keresztül átadják tudásukat és tapasztalataikat a fejlődő országokban dolgozó kollégáiknak; 40. elismeri, hogy az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás számára nyújtott támogatás kiemelt kezelése egyenlőbb tanulási eredményeket biztosítana, mivel az a társadalom legszegényebb részeit is elérné; kiemeli, hogy a szerves humán fejlődés megvalósításához a minőségi oktatásba és képzésbe történő beruházásokra van szükség; úgy véli továbbá, hogy az iskolán kívüli tevékenységek nagymértékben hozzájárulnak a fiatalok szociális fejlődéséhez; 41. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve nyújtson támogatást az EU partnerországainak az oktatásra vonatkozó nemzeti szabályozások és költségvetési tervek javítása terén; megjegyzi, hogy a többéves indikatív programok fontos szerepet játszanak a közoktatási rendszerek megerősítésében és hosszú távú stabilitásában; 42. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerországokban a nemzeti költségvetés-tervezés során kezeljék kiemelten az oktatást és képzést, és hogy fordítsák a GDP meghatározott hányadát az oktatásra és a nők és lányok oktatási rendszerbe való befogadására, valamint hogy hozzanak létre finanszírozási struktúrát a regionális és helyi készségfejlesztési stratégiák végrehajtására; ezzel összefüggésben üdvözli az oktatásfinanszírozásról szóló, 2021. július 6-i nyilatkozat aláíróinak azon ígéretét, amely szerint a Globális partnerség az oktatásért (GPE) kezdeményezés azon partnerországai, amelyek a Covid19-világjárvány előtt éves közkiadásaik több mint 20%-át oktatásra fordították, oktatási költségvetésük e szint felett tartásával továbbra is megvédik ezt a beruházási szintet, és hogy azok a GPE-partnerországok, amelyek korábban éves közkiadásaik kevesebb, mint 20%-át fordították oktatásra, törekedni fognak arra, hogy 2025-ig a belföldi oktatásra fordított kiadásaik fokozatos növelésével közelítsenek a 20%-os globális referenciaérték felé; 43. hangsúlyozza annak döntő fontosságát, hogy a partnerországok oktatásra fordított kiadási kapacitása növekedjen azáltal, hogy segítségnyújtást kapnak az adóalapjuk kiszélesítéséhez, az adókijátszás elleni küzdelemhez és az illegális pénzmozgások kezeléséhez; elismeri, hogy az oktatás belföldi finanszírozását tágabb gazdasági tényezők is meghatározzák; emlékeztet olyan adósságenyhítő intézkedések – többek között a Nemzetközi Valutaalappal kezdeményezett stratégiai párbeszéd révén történő – kidolgozásának szükségességére, amelyek lehetővé teszik az adóssággal küzdő partnerországok számára, hogy költségvetésük nagyobb részét fordítsák az oktatásra; 44. elismeri, hogy az állami finanszírozás szolgál elsődleges és alapvető pénzügyi eszközként, azonban önmagában nem elegendő az oktatás finanszírozási hiányának fedezésére; elismeri a köz- és magánszféra közötti megerősített partnerségek (PPP) szerepét is, különösen a műszaki képzés és a szakképzés területén a szakképzési környezet változásaihoz való, továbbképzés és átképzés révén történő szisztematikus alkalmazkodás érdekében, külön összpontosítva a digitális kompetenciák fejlesztését vagy javítását megalapozó, hozzáférhető digitális környezetek létrehozására; hangsúlyozza továbbá, hogy a magánszektor bevonását gondosan nyomon követett módon kell végrehajtani az oktatási szolgáltatások kommoditizációjának és privatizációjának, valamint a meglévő egyenlőtlenségek súlyosbodásának elkerülése érdekében, biztosítva egyúttal, hogy az oktatási rendszerbe történő minden beruházás mindig tiszteletben tartsa az alapvető emberi jogokat, beleértve az oktatáshoz való egyetemes hozzáféréshez való jogot, valamint a humanitárius fellépések humanitárius elveit; kitart amellett, hogy a PPP partnerségeket úgy kell megtervezni, hogy ne rójanak megnövelt terheket vagy kockázatokat az államháztartásra, és ne mozdítsanak elő olyan piacvezérelt megközelítést, amely az oktatást nem alapvető emberi jognak, hanem árucikknek tekinti; emlékeztet arra, hogy a magánszektor nem válthatja ki, csak kiegészítheti a szegénységből való kilábalás szempontjából kritikus hosszú távú perspektívát nyújtó kritikus szolgáltatásokba, például az oktatásba történő közberuházásokat; 45. hangsúlyozza, hogy a gondosan megtervezett és ellenőrzött PPP-k mindenki számára elősegíthetik az egyetemes minőségi oktatáshoz, valamint a műszaki és szakképzéshez való hozzáférést; hangsúlyozza az akut problémákat, például a tanárhiányt orvosló, megfelelően felszerelt tanulási környezet kiépítésének és a jobb tanítási környezet megvalósítása irányába mutató szükséges lépések elfogadásának fontosságát annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az uniós beruházások sikerét és fenntarthatóságát, különösen a Global Gateway kezdeményezés keretében, amelyet a hatás mérése céljából nyomon követési és ellenőrzési mechanizmusoknak kell kísérniük; 46. felhívja a Bizottságot, hogy az NDICI – Globális Európa eszköz, valamint a Global Gateway kezdeményezés keretében megvalósuló beruházások és programok tervezése és végrehajtása során vegye figyelembe a helyben rendelkezésre álló, képzett szakemberek szükségességét, különösen az oktatás területén; felhívja a Bizottságot, hogy támogasson műszaki és szakképzési és egyéb képzési programokat annak érdekében, hogy az uniós beruházások fenntarthatóbbá és a partnerországok számára hosszú távon is előnyösebbé váljanak; 47. üdvözli a Bizottság azon jelenlegi szakpolitikai kötelezettségvállalását, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben a fejlesztési együttműködésre rendelkezésre álló költségvetés legalább 10%-át a minőségi oktatáshoz való hozzáférés támogatására fordítja a fejlődő országokban; 48. sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul határozzon meg a külső fellépésekre vonatkozó világos végrehajtási stratégiát az oktatásra fordítandó legalább 10%-os kiadási cél tekintetében, és ezt a finanszírozást eredményorientáltabb módon használja fel, lebontott adatokon alapuló egyértelmű és átlátható mutatókkal, valamint az oktatás átalakításáról szóló ENSZ-csúcstalálkozó ajánlásaival összhangban lévő iránymutatásokkal; megjegyzi továbbá, hogy az oktatás átalakításáról szóló, 2022-ben megrendezett csúcstalálkozón számos ország hivatkozott az eredményalapú költségvetés-tervezésre és irányításra a nagyobb hatékonyság biztosításának eszközeként; sürgeti a Bizottságot, hogy az NDICI – Globális Európa eszköz félidős felülvizsgálata során alaposan vizsgálja meg az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáféréshez kapcsolódó összegeket és projekteket a partnerországokban, és értékelje a támogatott intézkedések hatékonyságát, figyelembe véve a Bizottság által tett politikai kötelezettségvállalást; 49. felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget arra, hogy a jelenlegi és jövőbeli uniós fejlesztési költségvetés meghatározott hányadát, legalább 10%-át – az oktatás átalakításáról szóló csúcstalálkozón megfogalmazott felhívásnak megfelelően közelítve a 15% felé – a minőségi egyetemes oktatáshoz, valamint a műszaki képzéshez és a szakképzéshez való hozzáférés támogatására fordítja a partnerországokban, ezáltal biztosítva a segítségnyújtás kiszámíthatóságát; üdvözli, hogy a Bizottság a többéves pénzügyi keret 2024–2027 közötti időszakra vonatkozó felülvizsgálatára irányuló javaslatában figyelmet fordít a 6. fejezetre, legalább 10,5 milliárd EUR-val növelve a partnerországokban jelentkező különböző kihívások kezelésére szánt összeget; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az NDICI – Globális Európa eszköz keretében növelni kell a földrajzi és tematikus programok finanszírozását az oktatás és a képzés területén; 50. felhívja a tagállamokat és a fejlesztési partnereket, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést azon kötelezettségvállalásuk teljesítése érdekében, mely szerint bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) fordítják; megjegyzi, hogy az Unióhoz 2002 után csatlakozott tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy törekedni fognak az általuk nyújtott ODA/GNI arány 0,33%-ra történő növelésére; üdvözli e tagállamok és a többi tagállam által a hivatalos fejlesztési támogatásra fordított kiadásaik fokozatos növelése érdekében eddig tett erőfeszítéseket; ösztönzi ezeket a tagállamokat, hogy továbbra is haladjanak ezen az úton; 51. üdvözli, hogy az EU vezető szerepet tölt be a szükséghelyzetben lévők oktatásának finanszírozásában, ami humanitárius költségvetésének 10%-át teszi ki; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a szükséghelyzetben lévők oktatásához való hozzájárulásuk fokozására irányuló erőfeszítéseiket, és csatlakozzanak ehhez a vezető szerephez azáltal, hogy megerősítik jogi keretrendszereiket e cél 2030-ig történő elérése érdekében; elismeri a minőségi oktatáshoz való hozzáférést biztosító helyi szervezetek finanszírozásának, a hármas összekapcsoláson alapuló megközelítés alkalmazásának, és a tanárok támogatásának fontosságát a minőségi oktatás és az iskolai anyagokba való beruházás biztosítása érdekében, különösen a tartósan lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek esetében; 52. megerősíti, hogy különösen fontos a minőségi oktatáshoz való hozzáférés támogatására vonatkozó bizottsági kötelezettségvállalások végrehajtásának szoros nyomon követése; 53. elismeri, hogy a képzett tanárok – különösen a tanárnők, akik példaképként szolgálhatnak a lányok számára – kulcsfontosságú szerepet töltenek be a minőségi oktatásban; szorgalmazza a tanárok helyzetének és munkakörülményeinek javítására irányuló erőfeszítések megerősített szociális párbeszéd és a tanárok oktatási döntéshozatalban való részvétele, valamint a tanárok finanszírozásának integrált nemzeti reformstratégiákon – ezen belül hatékony irányításon és célzott pénzügyi stratégiákon és költségvetés-tervezésen – keresztül történő javítása révén a tanári hivatás vonzóbbá tétele érdekében; 54. üdvözli a Regionális tanári kezdeményezés Afrikáért elindításának bejelentését az EU–Afrika Global Gateway beruházási csomag kiemelt kezdeményezéseként; 55. megjegyzi, hogy a fejlesztési célú uniós pénzügyi támogatás programozásának – különösen a minőségi oktatáshoz, valamint a műszaki és szakképzéshez való hozzáférés terén – összhangban kell lennie a fejlődő partnerországok politikai és költségvetési kötelezettségvállalásaival; hangsúlyozza, hogy a partnerországok elkötelezettsége és a hazai felelősségvállalás az uniós finanszírozással végrehajtott projektek fenntarthatóságának elengedhetetlen előfeltétele; 56. riasztónak tartja a szélsőséges csoportok által iskolák ellen elkövetett támadásokat; határozottan elítéli az iskolák, tanárok és diákok elleni támadásokat, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt használjanak fel annak megakadályozására, hogy az iskolák fegyveres csoportok célpontjaivá váljanak; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a nemzetközi fórumokon emeljenek szót az iskolák nyitottságának, hozzáférhetőségének és a támadásoktól való védettségének fenntartása mellett, és ítéljék el az iskolák és egyetemek fegyveres csoportok által katonai célokra történő használatát; 57. kéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt használjanak fel annak biztosítására, hogy az oktatásba és képzésbe történő uniós beruházások a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel, valamint a 4. és 5. fenntartható fejlődési céllal összhangban a partnerországok fenntartható fejlődését szolgálják; kéri az uniós tagállamok mozgósítását annak érdekében, hogy valósítsanak meg partnerségeket a fejlődő országokkal az egyetemi oktatás és a szakmai továbbképzés terén, valamint annak érdekében a fejlődő partnerországok fiataljai külföldön tanuljanak, garantálva a származási közösségeikre gyakorolt pozitív hatást; 58. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Nem fertőző betegségek |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkére, – tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program (az „EU az egészségért” program) létrehozásáról szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/522 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), – tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség által a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök tekintetében a válsághelyzetekre való felkészültség és a válságkezelés terén betöltött szerep megerősítéséről szóló, 2022. január 25-i (EU) 2022/123 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), – tekintettel a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és az 1082/2013/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2022. november 23-i (EU) 2022/2371 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), – tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(4), valamint az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640), – tekintettel a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására(5), valamint „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0667), – tekintettel az európai gyógyszerstratégiáról szóló, 2021. november 24-i állásfoglalására(6), valamint az „Európai gyógyszerstratégia” című, 2020. november 25-i bizottsági közleményre (COM(2020)0761), – tekintettel „Európa megerősítése a rák elleni küzdelemben – egy átfogó és koordinált stratégia kialakítása felé” című, 2022. február 16-i állásfoglalására(7), valamint az „Európai rákellenes terv” című, 2021. február 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0044), – tekintettel „A cukorbetegség megelőzése, kezelése és jobb ellátása az EU-ban a diabétesz világnapja alkalmából” című, 2022. november 23-i állásfoglalására(8), – tekintettel a Covid19-világjárványról: a tanulságokról és a jövőre vonatkozó ajánlásokról szóló, 2023. július 12-i állásfoglalására(9), – tekintettel a „Bolygónk egészségessé tétele mindenki számára – Uniós cselekvési terv: »Út a szennyezőanyag-mentes levegő, víz és talaj felé«” című, 2021. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2021)0400), – tekintettel a Bizottság „Egészségesebben, együtt” elnevezésű, a nem fertőző betegségekre vonatkozó, 2021. decemberi uniós kezdeményezésére(10), – tekintettel a mentális egészség átfogó megközelítéséről szóló, 2023. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2023)0298), – tekintettel az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság létrehozásáról szóló, 2021. szeptember 16-i bizottsági határozatra(11), – tekintettel az európai egészségügyi adattérről szóló rendeletre irányuló, 2022. május 3-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0197), – tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó uniós eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökségre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2023. április 26-i rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2023)0193), valamint az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek uniós kódexéről szóló irányelvre (COM(2023)0192), – tekintettel „Az EU globális egészségügyi stratégiája – Jobb egészséget mindenkinek változó világunkban” című, 2022. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2022)0675), – tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különösen a 3., 4. és 8. célra, – tekintettel a szociális jogok európai pillérére, – tekintettel a gyermekkori elhízásra vonatkozó, a 2014–2020 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre, – tekintettel az EU 2022. november 30-én elfogadott globális egészségügyi stratégiájára, – tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „Health service delivery framework for prevention and management of obesity” (Egészségügyi ellátási keret az elhízás megelőzésére és kezelésére) című, 2023. május 18-i keretrendszerére, – tekintettel a WHO „Acceleration plan to support Member States in implementing the recommendations for the prevention and management of obesity over the life course” (Gyorsítási terv a tagállamok támogatására az életút során előforduló elhízás megelőzésére és kezelésére vonatkozó ajánlások végrehajtásában) című, 2022. évi tervére, – tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Zero pollution monitoring assessment” (A szennyezőanyag-mentesség nyomon követésére irányuló értékelés) című, 2022. december 8-i jelentésére, – tekintettel az EEA „Healthy environment, healthy lives: how the environment influences health and well-being in Europe” (Egészséges környezet, egészséges élet: hogyan befolyásolja a környezet az egészséget és a jólétet Európában) című, 2020. szeptember 8-i 21/2019. sz. jelentésére, – tekintettel a Bizottság 2023. január 17-i, „Felmérő tanulmány a nagy megterheléssel járó, kevéssé kutatott egészségügyi állapotok kezelésével kapcsolatos bizonyítékokról” című tanulmányára(12), – tekintettel a WHO „Monitoring noncommunicable disease commitments in Europe 2021” (A nem fertőző betegségekre vonatkozó kötelezettségvállalások nyomon követése Európában, 2021) című, 2021. december 8-i tanulmányára, – tekintettel az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló uniós intézkedéseknek az egységes egészségügyi megközelítés keretében történő megerősítéséről szóló, 2023. június 13-i tanácsi ajánlásra, – tekintettel a WHO nem fertőző betegségek megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó globális megfigyelési keretére, – tekintettel a WHO 2013. november 14-i, a nem fertőző betegségek megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó globális cselekvési tervére (2013–2030), – tekintettel a WHO „A health perspective on the role of the environment in One Health” (A környezet szerepe az „Egy az egészség” koncepcióban egészségügyi szempontból) című 2022. június 29-i jelentésére, – tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD/EU) „Health at a Glance: Europe 2022: State of Health in the EU Cycle” („Egészségügyi körkép Európában (2022) – Egészségügy az EU-ban” sorozat) című, 2022. december 5-i jelentésére, – tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére, – tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0366/2023), A. mivel a nem fertőző betegségek olyan betegségek, amelyek nem terjednek egyik emberről a másikra; mivel az EU-ban az összes halálozás 90%-a nem fertőző betegségek miatt következik be(13), ezek az uniós országokra nehezedő egészségügyi teher 80%-át képviselik(14), és előfordulásuk továbbra is növekszik az egész EU-ban; mivel a nem fertőző betegségek nagy terhet rónak a nem fertőző betegségekkel élő emberekre és családjukra, az egészségügyi rendszerekre, a nemzetgazdaságokra és a nemzeti költségvetésekre; B. mivel a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a cukorbetegség és a krónikus légzőszervi betegségek következtében bekövetkező idő előtti halálozások teszik ki Európában az összes idő előtti halálozás 68%-át; mivel az egyéb nem fertőző betegségek közé tartoznak többek között a mentális egészségi problémák és az idegrendszeri zavarok, máj- és emésztőrendszeri betegségek, a vesebetegségek, az allergiás és autoimmun megbetegedések, a szájüregi betegségek, a váz- és izomrendszeri megbetegedések és az endometriózis; mivel az egyes betegségekkel kapcsolatos adatok hiánya e betegségek előfordulási gyakoriságának és a betegségekkel járó terhek téves megítéléséhez vezethetnek; C. mivel az EU-ban a a szív- és érrendszeri betegségek évente a halálesetek 37%-át teszik ki; mivel jelentős eltérés van a tagállamok között, és a szív- és érrendszeri betegségek jobban érintik a nőket és a szegényebb társadalmi-gazdasági helyzetű embereket; mivel a nem fertőző betegségek miatti korai halálozás valószínűsége (a 30 és 69 éves kor közötti halálozás feltétel nélküli valószínűsége) a szív- és érrendszeri betegségek esetében 8%, a rák esetében pedig 7,2% volt Európában 2018-ban(15); D. mivel a cukorbetegség az egyik leggyakoribb nem fertőző betegség; mivel az EU-ban több mint 33 millió ember él cukorbetegséggel; mivel az előrejelzések szerint 2030-ra a cukorbetegek száma az EU-ban 38 millióra fog emelkedni; mivel a nem fertőző betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás és az endokrin rendellenességek egyre inkább érintik a gyermekeket is, ami a megelőzés és a kezelés célzott megközelítését igényli(16); mivel sok nem fertőző betegséggel, például cukorbetegséggel élő embert gyakran nem vagy nagyon későn diagnosztizálnak, így szövődmények alakulnak ki; E. mivel az elhízás a korai halálozás negyedik legnagyobb oka világszerte, becslések szerint 4,7 millió haláleset tudható be ennek(17); mivel az elhízáshoz több mint 200 orvosi szövődmény köthető; F. mivel Európában mintegy 20 millió ember élte túl a rákot(18); mivel csak hét uniós ország ismeri el a korábbi rákbetegek „elfeledtetéshez való jogát”, akik emiatt évekkel a kezelés sikeres befejezése után is nehézségekkel szembesülnek a pénzügyi szolgáltatásokhoz, például a biztosításhoz vagy a jelzáloghoz való hozzáférés során; G. mivel a nem fertőző betegségek teszik ki a tagállamok egészségügyi kiadásainak legnagyobb részét, a becslések szerint mintegy 115 milliárd EUR összeget, ami évente a GDP 0,8%-ának felel meg; H. mivel ezeket a költségeket csökkenteni lehetne ambiciózus megelőző intézkedések, korai és közös észlelési rendszerek végrehajtásával, valamint a betegségek optimális kezelésével; mivel 2018-ban az Európai Unióban az összes egészségügyi kiadás nem több mint 2,8%-át fordították megelőzésre; mivel a nem fertőző betegségek kezelésének költségei továbbra is magasak(19); I. mivel tovább kell erősíteni az egészségfejlesztésbe, valamint a nem fertőző betegségek megelőzésére és kezelésére irányuló beruházásokat; J. mivel az EUMSZ 168. cikke szerint az EU együttműködő és kiegészítő szerepet játszhat az egészségügyi ellátás terén, ugyanakkor az egészségügy alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik; K. mivel a „Healthier together – EU non-communicable diseases (NCD) initiative” (Egészségesebben, együtt – a nem fertőző betegségekre vonatkozó uniós kezdeményezés) című bizottsági kezdeményezés hangsúlyozza, hogy a nem fertőző betegségek növekvő terheire való erőteljesebb válaszadás érdekében ambiciózus célkitűzéseken keresztül összehangoltabb, integráltabb és transzverzális fellépésre van szükség a nem fertőző betegségekkel kapcsolatban; L. mivel „az egészségügyi szempontok érvényesítése minden szakpolitikában” és az „Egy az egészség” koncepciót még inkább elő kell mozdítani, és a nem fertőző betegségek elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket be kell építeni valamennyi uniós politikába; M. mivel az európai rákszűrésről szóló 2022. évi tanácsi ajánlások jóváhagyása az emlőrák, méhnyakrák és vastagbélrák korábbi kimutatására irányuló átfogó stratégiákat foglal magában; N. mivel a WHO célul tűzte ki, hogy 2025-re 25%-kal csökkentse a nem fertőző betegségek okozta korai halálozásokat, és a világ vezetői a G20 egészségügyi minisztereinek találkozóján megerősítették elkötelezettségüket az ENSZ 3.4. fenntartható fejlődési céljának – vagyis a nem fertőző betegségek okozta korai halálozások 2030-ig egyharmaddal történő csökkentésének – elérése mellett(20); O. mivel a nem fertőző betegségek egyénekre és a társadalmakra nehezedő növekvő terhe és az idősödő – 40%-ban multimorbiditással élő – népesség egészségügyi szükségletei kihívást jelentenek a tagállamok egészségügyi rendszerei számára, és szükségessé teszik a nem fertőző betegségek megelőzésére, kimutatására és kezelésére irányuló konkrét politikák kidolgozását; P. mivel számos tagállamban szakemberhiány tapasztalható az orvosi ellátás bizonyos területein, emiatt késlekedhet a szükséges egészségügyi ellátás, ami súlyos egyéni és társadalmi következményekkel járhat; Q. mivel az EU-ban az informális ápolási-gondozási munka többségét nők végzik, a nem fizetett gondozás és a háztartási munka egyéb formáihoz hasonlóan(21); mivel a nők aránytalanul nagy arányban végeznek fizetetlen munkát, ami negatívan hat a munkaerő-piaci részvételükre; R. mivel a legtöbb nem fertőző betegségre hét megelőzhető kockázati tényező van hatással: a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás, a testmozgás hiánya és a káros alkoholfogyasztás; mivel a magatartási kockázati tényezők bizonyos biológiai kockázati tényezőkhöz vezetnek, amelyek közül a leggyakoribbak a túlsúly és az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vércukorszint és a magas vérkoleszterinszint(22); mivel e kockázati tényezők között gyakran átfedés van, és súlyos szövődményekhez és más nem fertőző, illetve fertőző betegségek kialakulásának fokozott kockázatához vezetnek; S. mivel a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a szolgáltatások igénybevétele, a kockázati tényezőknek való kitettség, a morbiditás és a mortalitás nemenként eltérő; mivel ezek a különbségek a lakóhelytől, a foglalkoztatás típusától és az életkortól, valamint számos egyéb társadalmi, demográfiai és kulturális tényezőtől is függnek; mivel a nem fertőző betegségek a nők és a férfiak esetében egyaránt okozhatnak rossz egészségi állapotot, ám a férfiak majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg idő előtt nem fertőző betegségek következtében(23); T. mivel nem minden nem fertőző betegség megelőzhető, mivel egyes tényezők nem befolyásolhatók, mint például az életkor, a családi előzmények, a genetika, a nem, az autoimmun jelleg, és/vagy nem ismertek, mint például egyes idegrendszeri zavarok; U. mivel a nem fertőző betegségek kialakulása és az ebből eredő egészségügyi következmények összefüggnek az egészséget meghatározó társadalmi és gazdasági tényezőkkel, amelyek az uniós országokon belüli és az egyes országok közötti egészségügyi egyenlőtlenségeket tükrözik; V. mivel az egészségtelen étrendet gyakran olyan étrendként jellemzik, amely sok cukrot, sót, telített és transzzsírokat, valamint kevés rostot tartalmaz, és amely betegségek és halálozás kockázatával jár; W. mivel a kiegyensúlyozottabb és növényekben gazdagabb étrendre való áttérés mind az egészségnek, mind a környezetnek jót tenne; X. mivel a dohányzás a nem fertőző betegségek vezető megelőzhető kockázati tényezője; Y. mivel a dohányzók körében 250%-kal magasabb a mentális betegség következtében szükséges kórházi kezelés kockázata(24); Z. mivel a WHO tanulmánya szerint a rák kialakulásának kockázatát tekintve az alkoholfogyasztás legbiztonságosabb szintje annak teljes elkerülése; mivel a káros alkoholfogyasztást számos betegséggel és rendellenességgel hozták összefüggésbe, többek között a szív- és érrendszeri betegségekkel, a rákkal, a cukorbetegséggel és a mentális zavarokkal; mivel a kockázat az alkoholfogyasztás mértékével együtt nő; AA. mivel a rossz alvási szokások, például az alváshiány és a napi hat óránál kevesebb vagy kilenc óránál több alvás, csökkent kognitív funkciókkal és az agy rosszabb működésével jár együtt(25); AB. mivel a krónikus gyulladás szerepet játszik a nem fertőző betegségek, többek között a szív- és érrendszeri betegségek, a reumatikus és váz- és izomrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és a rák kialakulásában és progressziójában; AC. mivel az élelmiszerek címkézése segíthet a fogyasztóknak egészségesebb élelmiszereket választani, és ezáltal megakadályozza a magas só-, zsír- és cukortartalmú élelmiszerek egészségtelen fogyasztását; AD. mivel a fogszuvasodás világszerte a leggyakoribb nem fertőző betegségek közé tartozik(26); AE. mivel a nem fertőző betegségeket számos környezeti kockázati tényező, például a beltéri és kültéri légszennyezés és vegyi anyagoknak való kitettség, valamint az élelmiszer-, víz- és talajszennyezés is befolyásolják; mivel a jó minőségű környezet, a városokban található sok zöldterület és a szabadban töltött idő javíthatja a testi és lelki jólétet; AF. mivel a WHO betegségek jelentette környezeti teherre vonatkozó becslései szerint a WHO európai régiójában évente a halálesetek 13%-a (630 000) tulajdonítható környezeti ártalomkeltőknek(27); mivel az EEA jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a környezetnek tulajdonítható halálesetek 90%-a nem fertőző betegségekből ered; mivel az EEA 21/2019. számú jelentése szerint a rák a környezetnek tulajdonítható vezető nem fertőző betegség, és 2016-ban 32 magas jövedelmű európai országban több mint 250 ezer, a környezetnek tulajdonítható, rákos megbetegedés okozta haláleset történt; mivel a légszennyezés 2020-ban jelentős számú idő előtti halálesetet okozott az EU-ban; mivel évente mintegy 30 000 idő előtti haláleset és jelentős számú nem fertőző betegség, például asztma, szív- és érrendszeri problémák és tüdőrák tulajdonítható a légszennyezésnek(28); AG. mivel a holland Nemzeti Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet áttekintést készített a nemzeti munkahelyi expozíciós határértékről, és ebben a listában mintegy 1 400 olyan anyag szerepel, amelyre vonatkozóan egy vagy több európai uniós tagállamban megállapítottak egészségügyi információkon alapuló törvényes munkahelyi expozíciós határértéket, és amelyek esetében európai szinten nem vezettek be vagy nem terveznek bevezetni harmonizált uniós törvényes munkahelyi expozíciós határértéket(29); AH. mivel a nem fertőző betegség kialakulására hatással van a környezetben és a fogyasztói termékekben bőségesen jelen lévő endokrin károsító anyagok által okozott, vegyi anyagoknak való állandó kitettség; AI. mivel a zajszennyezés továbbra is károsítja az egészséget, és további előrelépésre van szükség a zajszennyezés csökkentése érdekében az EU-ban(30); mivel a zajszennyezés nem csupán kellemetlenség, hanem súlyos egészségügyi hatásokat is okozhat, többek között ischaemiás szívbetegséget, elhízást és cukorbetegséget; AJ. mivel a jobb, bizonyítékokon alapuló egészségfejlesztés, az ártalomcsökkentő politikák és az elsődleges és másodlagos betegségmegelőzés akár 70%-kal is csökkentheti a nem fertőző betegségek előfordulását; AK. mivel szilárd tudományos bizonyítékokkal alátámasztott összefüggés áll fenn bizonyos fertőző betegségek és nem fertőző betegségek, különösen a vírusos vagy bakteriális fertőzések által okozott rákos megbetegedések között; AL. mivel a Covid19-világjárvány rávilágított a komorbiditás és komortalitás súlyos jelenségére, amikor nem fertőző betegségben szenvedő betegek kapnak el fertőző betegségeket; mivel a fertőző betegségek és a nem fertőző betegségek közötti összefüggéseket az elmúlt évtizedekben kevéssé vizsgálták, főként a kutatás elégtelen finanszírozása, valamint a rendszerezett epidemiológiai, statisztikai és egyéb tudományos adatok hiánya miatt; AM. mivel a Covid19-világjárvány során az egy vagy több nem fertőző betegséggel élő emberek a legsúlyosabban érintett népességcsoportok közé tartoztak(31), és a Covid19-világjárvány során komoly fennakadások voltak az ellátáshoz való hozzáférés, valamint a szövődmények alapvető szűrése és diagnosztizálása terén, ami súlyos hosszú távú komplikációkhoz vezethet; AN. tekintettel arra, hogy számos más esetben is fennállhatnak ilyen kapcsolatok a fertőző betegségek és a nem fertőző betegségek között, és hogy még sokat kell tanulnunk a fertőző betegségeknek a nem fertőző betegségekre gyakorolt hatásáról, beleértve az olyan súlyos vírusfertőzés, mint például a Covid19 utáni állapotokat; mivel a fertőző és nem fertőző betegségek összefüggéseit vizsgáló új tanulmányok nagymértékben javítani fogják a nem fertőző betegségek megelőzését és diagnosztizálását; AO. mivel az antimikrobiális rezisztencia jelentős zavarokat okoz az olyan orvosi eljárásokban, mint a műtétek, fogászati implantátumok, rákkezelések és szervátültetések; mivel az antimikrobiális rezisztencia az elterjedt nem fertőző betegségek, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a demenciák és a daganatok kezelését is megnehezíti(32); mivel az antimikrobiális rezisztencia messzemenő hatással van a betegségek előfordulására, a halálozási arányokra, a kórházi tartózkodásra és az egészségügyi kiadásokra(33); AP. mivel a bizonyítékokon alapuló gyakorlatok alkalmazása, a technológiák, gyógyszerek és egészségügyi gyakorlatok tekintetében az innováció, valamint az ártalomcsökkentő politikák kulcsfontosságúak a kockázati tényezők megelőzésének, megszüntetésének vagy csökkentésének, a korai felismerésnek, a jobb betegségkezelésnek, az ellátás integrációjának és a nem fertőző betegségek új, hozzáférhető és jobb kezelésének biztosításához(34); AQ. mivel a kutatásnak köszönhetően a nem fertőző betegségek számos típusának, például a neurodegeneratív betegségeknek a biológiájával kapcsolatos ismeretek exponenciálisan nőttek, de még mindig nem sikerült döntő jelentőségű terápiás beavatkozásokba átültetni őket, és még mindig pusztán tüneti beavatkozásokra korlátozódnak; AR. mivel a tagállamoknak megfelelő ösztönzőket és fenntartható költségvetést kell biztosítaniuk a nem fertőző betegségek megelőzése, kezelése és csökkentése, valamint a megelőzhető kockázatok mérséklése és csökkentése érdekében; AS. mivel a nem optimális terápiás adherencia és terápiás inercia rosszabb egészségügyi eredményekhez és visszafordíthatatlan szövődményekhez, megnövekedett halálozáshoz és magasabb költségekhez vezethet; 1. kiemeli, hogy az EU-ban az összes haláleset 90%-át nem fertőző betegségek okozzák(35), amelyek közül sok nagymértékben megelőzhető lenne; ezért úgy véli, hogy a nem fertőző betegségek a legkomolyabb közegészségügyi kihívások közé tartoznak az EU-ban, és a nem fertőző betegségekhez kapcsolódik az országok egészségügyi kiadásainak legnagyobb része; kiemeli, hogy a nem fertőző betegségek jelentős terhet jelentenek a nem fertőző betegségben szenvedő polgárok, valamint családtagjaik és gondozóik életminőségére nézve; felszólítja a tagállamokat, hogy továbbra is fektessenek be a nem fertőző betegségek ellátása terén az innovációba, hogy csökkentsék az általános morbiditást, a mortalitást és javítsák a betegek életminőségét; emlékeztet arra, hogy az egészségügyi kihívásokkal együtt figyelembe kell venni a nem fertőző betegségek társadalmi-gazdasági hatásait is, vagyis a munkaerőre és az általános termelékenységre gyakorolt hatásokat; 2. hangsúlyozza, hogy fontos a nem fertőző betegségek megelőzése és elterjedtségének csökkentése a korai diagnózis és szűrés segítségével, többek között az integrált egészségügyi ellenőrzések végrehajtása révén, különösen a veszélyeztetett egyének esetében, az alapellátás szintjén, a közegészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférés, valamint a betegség jobb kezelése és kezelése révén; úgy véli, hogy a fokozott egészségfejlesztés, az ártalomcsökkentés és a betegségmegelőzés jelentősen, 70%-kal csökkentheti a nem fertőző betegségek előfordulását(36), a környezetszennyezés megelőzésébe, csökkentésébe és mérséklésébe, valamint a kutatásba, a klinikai vizsgálatokba és kísérletekbe, az egészségügyi innovációba és technológiákba, valamint ezek hozzáférhetőségébe és megfizethetőségébe történő beruházásokkal együtt; 3. üdvözli az „Egészségesebben, együtt”, azaz a nem fertőző betegségekre vonatkozó uniós kezdeményezést, az európai rákellenes tervet, „az EU az egészségért” munkaprogramot, a Bizottság „A comprehensive approach to mental health” (A mentális egészség átfogó megközelítése) című közleményét és az EU globális egészségügyi stratégiáját; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az „Egészségesebben, együtt”, azaz a nem fertőző betegségekre vonatkozó uniós kezdeményezést a nem fertőző betegségekre vonatkozó holisztikus és integrált uniós stratégia bevezetésével, amelyet a konkrét nem fertőző betegségekre vonatkozó cselekvési tervek egészítenek ki, többek között egyértelmű referenciaértékekkel, mutatókkal és a haladás átlátható és hozzáférhető módon történő nyomon követésére szolgáló mechanizmusokkal; 4. ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki, hajtsanak végre és kövessenek nyomon a nem fertőző betegségekre vonatkozó nemzeti terveket és stratégiákat, különösen a magas halálozási és morbiditási aránnyal rendelkező leggyakoribb betegségek esetében, összehasonlítható mérföldkövekkel és célokkal; megjegyzi, hogy ezeknek a terveknek és stratégiáknak tartalmazniuk kell egy kockázatcsökkentési és szűrési/korai felismerési komponenst, amely többek között az egészség társadalmi-gazdasági meghatározó tényezőire, az egészséget támogató környezet előmozdítására, valamint az egészségügyi és digitális jártasságra, az oktatás és a tudatosság mind a lakosság széles rétegei, mind a különösen a veszélyeztetett csoportok körében való növelésére irányul, és amelynek célja az egyenlőtlenségek csökkentése és az egészségügyi erőforrások optimalizálása; üdvözli a tagállamok által a nem fertőző betegségekkel szembeni küzdelemre vonatkozó, már kidolgozott nemzeti terveket és bevezetett intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy nemzeti terveikbe foglaljanak bele ambiciózus intézkedéseket a nem fertőző betegségek valamennyi szakaszának kezelésére, a korai felismeréstől a betegség kezeléséig, és hogy ezeket a nemzeti terveket a konkrét nem fertőző betegségekhez igazítsák; hangsúlyozza, hogy a nem fertőző betegségekkel kapcsolatos nemzeti terveknek nemcsak a nem fertőző betegségekkel élők növekvő számának visszaszorítását kell célul kitűzniük, hanem a nem fertőző betegségekkel érintettek életminőségének és jóllétének javítását is; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a tudásmegosztást és a meglévő nemzeti tervek által bevezetett bevált gyakorlatok más tagállamokra történő kiterjesztését; 5. elismeri, hogy az egészséget és az egészségügyi egyenlőtlenségeket meghatározó társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők növelik a nem fertőző betegségek kockázatát; hangsúlyozza, hogy ezekkel a tényezőkkel foglalkozni kell a szakpolitikákban és fellépésekben, mivel azok olyan egyéni döntéseket is érintenek, amelyek hatással vannak számos nem fertőző betegség kockázatára; kiemeli „az egészségügyi szempontok érvényesítése minden szakpolitikában” elv szilárdabb végrehajtásának fontosságát, amelyre a népegészségügyi közösséggel folytatott párbeszéd és az ágazati politikák egészségügyi hatásainak alapos vizsgálata révén kell, hogy sor kerüljön; A nem fertőző betegségek megelőzése 6. elismeri, hogy a dohányzás, a mozgásszegény életmód, a káros alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás és az olyan környezeti tényezők, mint a levegő, az élelmiszerek, a víz és a talaj szennyezése, a zajszennyezés, az UV-sugárzás, a vegyi anyagoknak való kitettség, továbbá az egészséget meghatározó társadalmi-gazdasági tényezők növelik a nem fertőző betegségek kockázatát(37); 7. hangsúlyozza, hogy a megelőzés kulcsfontosságú a nem fertőző betegségek elleni küzdelemben; határozottan úgy véli, hogy a nem fertőző betegségek elleni átfogó megelőző intézkedések – a megelőzhető kockázati tényezők által okozott károk megszüntetését vagy csökkentését támogató intézkedések révén – fontosak, és azokat valamennyi vonatkozó uniós szakpolitikában végre kell hajtani; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat a nem fertőző betegségek megelőzéséről; határozottan úgy véli, hogy a megelőző intézkedéseknek tényeken kell alapulniuk; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nem fertőző betegségek okaira, valamint a megelőző intézkedések hatékonyságára és végrehajtására irányuló tudományos kutatásokat; 8. hangsúlyozza, hogy a közegészségügyi és szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés alapvető fontosságú a nem fertőző betegségek megelőzése szempontjából; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy az EU-n belül jelentős egészségügyi egyenlőtlenségek és méltánytalanságok tapasztalhatók a nem fertőző betegségek megelőzése terén; kitart amellett, hogy azonosítani kell a kiszolgáltatott, marginalizált és társadalmilag kirekesztett lakosságot, valamint a vidéki területeken és az egészségügyi központoktól távol eső legkülső régiókban élő embereket, és figyelmet kell fordítani rájuk, biztosítva az egészségügyi ellátáshoz és a megelőzési programokhoz való hozzáférésüket; 9. elismeri, hogy a nem fertőző betegségeknek összetett és többtényezős okai vannak, valamint azt, hogy a nem fertőző betegségeket nem mindig lehet megelőzni, és hogy még a megelőzhető nem fertőző betegségek körében is előfordulnak olyan esetek, amelyeknél nem magyarázható megelőzhető kockázati tényezőkkel, továbbá hogy sok nem fertőző betegség esetében nagy az öröklődés kockázata; 10. kiemeli a nem fertőző betegségek kockázatát növelő környezeti kockázatokat, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nem fertőző betegségeket olyan nézőpontból kell szemlélni, amely elismeri, hogy az emberi egészség, az állatok és a környezet egészsége szorosan összefügg, és ezért a nem fertőző betegségek leküzdésére irányuló minden intézkedésnek szilárdan az „egy az egészség” koncepcióban kell gyökereznie; kiemeli, hogy a nem fertőző betegségekben szenvedő személyek fokozottan ki vannak szolgáltatva a szélsőséges időjárási eseményekkel és az éghajlatváltozás egyéb hatásaival szemben, és ezért célzott intézkedésekre szólít fel az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák terén(38); 11. hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia jelentősen zavarokat okoz az orvosi kezelésekben és eljárásokban, és megnehezíti az elterjedt nem fertőző betegségek kezelését is; hangsúlyozza, hogy az „egy egészségügy” megközelítésnek kell vezérelnie az antimikrobiális szerek használatának csökkentését és optimalizálását az antimikrobiális rezisztencia megelőzése és leküzdése érdekében; kéri a jelenlegi cselekvési tervek és az antimikrobiális rezisztencia felügyeletére, a kutatásra és innovációra, valamint az antimikrobiális stewardshipre vonatkozó konkrét globális mechanizmusok gyorsított végrehajtását; kiemeli, hogy támogatni kell az új antimikrobiális szerek kifejlesztését, valamint biztosítani kell elérhetőségüket és megfizethetőségüket; 12. elismeri, hogy a dohányzás 2019-ben Európában 1,6 millió ember halálának volt kiváltó oka, és magas kockázati tényezőt jelent az olyan nem fertőző betegségek kialakulásában, mint a rák, a szív- és érrendszeri betegségek és a krónikus légzőszervi betegségek; elismeri, hogy a passzív dohányzásnak kitett felnőttek és gyermekek sok olyan rákkeltő anyagot lélegeznek be, mint a dohányzók; emlékeztet arra, hogy a passzív dohányzás akár 16%-kal is növelheti valamennyi ráktípus kockázatát a soha nem dohányzó személyek esetében(39); kiemeli, hogy a gyermekek 60%-a otthon passzív dohányzásnak van kitéve, ami bölcsőhalál-szindrómához, alsó légúti fertőzésekhez, fülfertőzésekhez és súlyosabb asztmához vezethet; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsanak nagyobb védelmet a nemdohányzók számára a passzív dohányzással szemben, és dolgozzanak ki kampányokat a füstmentes környezet megteremtése és 2040-ig az első európai dohánymentes nemzedék felnevelése érdekében; 13. támogatja a dohányfüstmentes nemzedék létrehozására és a dohányfogyasztásnak 2040-ig a lakosság 5%-ára történő csökkentésével a dohányzás megelőzésére irányuló európai rákellenes tervet; támogatja a Bizottságnak a dohánytermékekről szóló irányelv(40) és a dohánytermékek adóztatásáról szóló irányelv(41) felülvizsgálatára irányuló javaslatait, valamint a dohányfüstmentes környezetről szóló, 2009. november 30-i tanácsi ajánlás(42) naprakésszé tételére irányuló javaslatot; felszólít a WHO dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezménye (FCTC) és a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló WHO-jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) teljes körű végrehajtására; felszólít a dohánytermékek és kapcsolódó termékek kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-tartalmának mérésére jelenleg alkalmazott módszerek független, friss tudományos kutatásokon alapuló értékelésére és felülvizsgálatára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:
14. kéri, hogy a tagállamok teljeskörűen hajtsák végre az egyszer használatos műanyagokról szóló (EU) 2019/904 irányelv(44) szerinti kötelezettségeket a dohánytermékek műanyagot tartalmazó szűrői tekintetében, az ilyen szűrőkkel kapcsolatos környezeti és egészségügyi aggályok kezelése érdekében; 15. sürgeti a Bizottságot, hogy az európai ombudsman 852/2014/LP ügyben hozott határozatával összhangban vezessen be konkrét magatartási szabályokat valamennyi tisztviselője és egyéb alkalmazottja számára a dohányiparral való kapcsolattartás során; 16. támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy aktualizálni kell a dohányfüstmentes környezetről szóló, 2009. november 30-i tanácsi ajánlást(45), ideértve az ajánlás hatályának kiterjesztését az új termékekre, például az e-cigarettákra és a hevített dohánytermékekre, továbbá a füstmentes környezet bővítését, hogy az magában foglaljon szabadtéri helyeket is; 17. úgy véli, hogy az elektronikus cigaretták lehetővé tehetik egyes dohányzók számára, hogy fokozatosan leszokjanak a dohányzásról; ugyanakkor úgy véli, hogy az e-cigarettáknak nem szabad vonzónak lenniük a kiskorúak és a nem dohányzók számára; 18. kiemeli, hogy a WHO európai régiójában minden tizedik, azaz évente körülbelül 1 millió haláleset az alkoholfogyasztás következménye(46); elismeri, hogy a káros alkoholfogyasztás több nem fertőző betegség kockázati tényezője, és hangsúlyozza, hogy minél kisebb az elfogyasztott alkohol mennyisége, annál kisebb a nem fertőző betegségek kialakulásának kockázata(47); emlékeztet arra, hogy az alkoholtartalmú italokban található etanol metabolizmusából származó etanolt és acetaldehidet a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség az emberre nézve rákkeltő hatásúnak minősítette; emlékeztet a WHO által említett tanulmányra(48), amely elismeri, hogy a megelőzés, különösen a rák megelőzése tekintetében az alkoholfogyasztás legbiztonságosabb szintje annak teljes elkerülése; 19. elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassa a tagállamokat a nem fertőző betegségek okozta terhek csökkentésében az „Egészségesebben, együtt – a nem fertőző betegségekre vonatkozó uniós kezdeményezés” 2021. decemberi elindításával; összehangoltabb nagyratörő uniós szintű fellépésre szólít fel nemcsak a nem fertőző betegségekkel élő emberek növekvő számának visszafordítása, hanem a nem fertőző betegségek által érintett emberek életminőségének és jóllétének javítása érdekében is; 20. üdvözli a Bizottság azon célját, hogy 2025-ig legalább 10%-kal csökkenjen a káros alkoholfogyasztás; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:
21. megjegyzi, hogy az egészségtelen táplálkozás, amelyet gyakran magas cukor- és sótartalom, telített és transzzsírsavak, valamint alacsony rosttartalmú élelmiszerek jellemeznek, a nem fertőző betegségek egyik fő kockázati tényezője, beleértve az elhízást, a szív- és érrendszeri betegségeket, a szájüregi betegségeket, a rákot, a cukorbetegséget, a vese- és a májbetegségeket, a hasnyálmirigy- és más emésztőrendszeri betegségeket(49); hangsúlyozza az egészséges étrend szerepét a nem fertőző betegségek megelőzésében, valamint előfordulásuk és kiújulásuk korlátozásában, és kiemeli, hogy az egyéni kockázatok csökkenthetők a szénhidrátok, rostok, zsírok, fehérje, vitaminok és ásványi anyagok megfelelő arányán alapuló étrenddel, beleértve több zöldséget, friss gyümölcsöt, teljes kiőrlésű magvakat tartalmazó élelmiszert és hüvelyest; tudomásul veszi, hogy az önmagában is nem fertőző betegségként elismert elhízás számos nem fertőző betegség kockázati tényezőjének tekinthető; hangsúlyozza az egészséges élelmezési környezet alapvető szerepét a nem fertőző betegségek megelőzésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:
22. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Parlament 2019. január 16-i állásfoglalásában megfogalmazott, a peszticidek uniós engedélyezési eljárásának javítására irányuló különböző felhívásoknak; 23. kiemeli a testmozgás szerepét a nem fertőző betegségek megelőzésében, valamint a népesség szintjén történő egészségfejlesztésben valamennyi jelentős nem fertőző betegség esetében, és üdvözli a Bizottság „egészséges életmód mindenkinek”(50) kezdeményezését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a testmozgást és a sportolást a várostervezés során mint a nem fertőző betegségek kockázati tényezőinek csökkentését szolgáló, széles körben elérhető eszközt, és szervezzenek tudatosságnövelő kampányokat a nem fertőző betegségek megelőzése érdekében, valamint helyezzenek nagyobb hangsúlyt a testmozgásra az iskolákban; elismeri, hogy a népesség életmódbeli döntéseinek javítása nem elegendő a nem fertőző betegségek jelentette terhek kezeléséhez, és míg az elsődleges megelőzés döntő szerepet játszik a nem fertőző betegségek számos típusának csökkentésében, a másodlagos megelőzés kulcsfontosságú a krónikus betegségek optimális kezelésében, és hozzájárul a szövődmények, a komorbiditás és az elhalálozás kockázatának csökkentéséhez; 24. hangsúlyozza az egészségnevelés szerepét a nem fertőző betegségek megelőzésében, és ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és valamennyi alap- és középfokú oktatási intézményben kötelező tantárgyként vezessék be az egészségnevelést; 25. hangsúlyozza, hogy közvetlen kapcsolat van a környezeti tényezők és számos nem fertőző betegség között; emlékeztet arra, hogy fontos megvédeni az embereket a környezeti veszélyeknek való kitettségtől, mind a mindennapi életükben, mind a munkakörnyezetükben; hangsúlyozza, hogy az emberi egészség jobb védelme érdekében egyszerűsíteni kell az „Egy az egészség” koncepciót; úgy véli, hogy az európai zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia a levegő-, élelmiszer-, víz- és talajszennyezés, valamint a vegyi anyagoknak való kitettség csökkentése révén hozzájárul a nem fertőző betegségek megelőzéséhez az EU-ban; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék a növényvédő szerek használatát; ösztönzi a környezet szempontjából biztonságosabb termékek, például gyógyszerek és fenntartható növényvédő szerek alkalmazására és fejlesztésére irányuló kutatásokat; ösztönzi olyan hatékony hulladékeltávolítási mechanizmusok bevezetését, amelyek nem szennyezik a környezetet, összhangban az európai gyógyszerstratégia célkitűzéseivel; kiemeli, hogy a krónikus légzőszervi betegségek megelőzésére irányuló intézkedések – a dohányzásról való leszokáson kívül – a finom részecskéknek, a pornak, a veszélyes vegyi anyagoknak, a gázoknak, például a radonnak, a veszélyes anyagoknak, például az azbesztnek és más beltéri és kültéri szennyező anyagoknak való kitettség megelőzésére is kiterjednek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat egy uniós azbeszteltávolítási terv elfogadására; 26. emlékeztet a Parlamentnek a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló irányelv(51) átdolgozásával kapcsolatban első olvasatban elfogadott, az uniós levegőminőségi előírásokra irányuló törekvéseire, nevezetesen a WHO levegőminőségi iránymutatásaival való teljes összhangra; 27. tudomásul veszi, hogy a nem fertőző betegségek egyes kezelései hatással lehetnek a környezetre, és kiemeli, hogy a nem fertőző betegségek korai megelőzése és felfedezése jelentősen csökkentheti ezt a hatást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre intézkedéseket az egészségügyi ágazat környezeti lábnyomának csökkentésére és a fenntartható egészségügyi ellátásra való áttérés felgyorsítására anélkül, hogy veszélyeztetnék a betegek kezelésének hatékonyságát és minőségét; 28. rámutat, hogy a napsugárzás láthatatlan ultraibolya- (UV-) sugárzást tartalmaz, amely bőrrákot okozhat; támogatja az UV-sugárzásnak való kitettség elleni védelem uniós szintű megerősítését a kültéri munkavállalókra vonatkozó munkavédelmi jogszabályok révén; 29. megjegyzi, hogy 2011-ben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség a rádiófrekvenciás elektromágneses mezőket a mobiltelefon-használattal összefüggő glióma megnövekedett kockázata alapján az emberre nézve esetlegesen rákkeltő hatásúnak minősítette; megjegyzi, hogy e kapcsolódó kockázatok megállapításához további tanulmányokra van szükség; 30. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a fenntartható energia- és közlekedési ágazatokra való átállást, és biztosítsák a fenntartható mezőgazdasági és a fenntartható élelmiszerrendszerek felé való elmozdulást; 31. kiemeli a nem fertőző betegségek megelőzése és a korai beavatkozás fontosságát; elismeri, hogy számos nem fertőző betegség a korai életszakaszban kezdődik(52), és hogy fontos befektetni olyan stratégiákba és programokba, amelyek már a csecsemő- és kisgyermekkortól kezdve elősegítik az anyák egészségét és a gyermekek egészséges növekedését és fejlődését; 32. hangsúlyozza, hogy egyes perfluor- és polifluoralkil-anyagok (PFAS-anyagok) olyan súlyos egészségi állapotokhoz vezethetnek, mint az elhízás, a cukorbetegség(53) és a rák(54); felhívja a Bizottságot, hogy kockázatalapú megközelítés szerint sürgősen hajtsa végre a PFAS-anyagok korlátozására irányuló, az Európai Vegyianyag-ügynökséghez 2023. január 13-án benyújtott javaslatot(55); 33. megismétli, hogy a vegyi anyagoknak való kitettség összefüggésben van számos nem fertőző betegséggel; ezért támogatja a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiában és a szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervben szereplő tervezett intézkedéseket, amelyek célja, hogy csökkentsék a polgárok káros vegyi anyagoknak, például rákkeltő, reprodukciót károsító, mutagén és endokrin károsító anyagoknak különböző módokon való kitettségét; hangsúlyozza, hogy az EU-ban minden munkavállaló számára biztosítani kell a munkahelyi egészségvédelmet; 34. sajnálja a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia lassú végrehajtását, és különösen megismétli a REACH-rendeletnek(56) a minőségi jogalkotás elveivel összhangban történő felülvizsgálatára irányuló felhívását annak érdekében, hogy az EU-ban gyártott vagy oda behozott összes, aggodalomra okot adó anyagot azonosítani lehessen; felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztási cikkekre vonatkozó jogszabályok – például az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló 1935/2004/EK rendelet(57) és a kozmetikai termékekről szóló 1223/2009/EK rendelet(58) – felülvizsgálata során foglalkozzon a polgárok egészségére káros hatást gyakorló vegyi anyagokkal annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztási cikkek a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiával összhangban ne tartalmazzanak olyan vegyi anyagokat, amelyek rákot okoznak vagy hatással vannak az endokrin rendszerre; teljes mértékben támogatja a Bizottságnak az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelet(59) módosítására irányuló javaslatát, amely új veszélyességi osztályokat vezet be többek között az endokrin károsító anyagokra vonatkozóan, beleértve a feltételezett endokrin károsító anyagokat is, és valamennyi vonatkozó jogszabály esetében naprakésszé teszi a tájékoztatási követelményeket, lehetővé téve azok azonosítását; 35. kéri az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökséggel közösen készítsen jelentést az Európában a környezetben előforduló vegyi anyagokról; megjegyzi, hogy a jelentésnek értékelnie kell a környezetre és az emberi egészségre káros vegyi anyagok rendszerszintű jellegét, az európai termelési és fogyasztási rendszerekben jelen lévő rákkeltő, mutagén és/vagy reprodukciót károsító endokrin károsító anyagokra, valamint a termékekben való felhasználásukra, Európában a környezetben való előfordulásukra és az emberi egészségben okozott károkra összpontosítva, különös tekintettel a nem fertőző betegségekre; 36. emlékeztet arra, hogy a Bizottság „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című közleményében kiemelte, hogy a munkavállalókat védeni kell ezektől az anyagoktól; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a 2004/37/EK irányelv(60) hatályának kiterjesztését az endokrin károsító anyagokra; üdvözli az Európai Unió 2021–2027-es munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretének a munkával összefüggő halálesetekkel kapcsolatos „zéró-elképzelését”; sajnálatát fejezi ki azonban a stratégiában tárgyalt anyagok korlátozott száma miatt; 37. megjegyzi, hogy a jelenlegi munkamódszerrel évente mindössze öt anyagot nyújtanak be az Európai Vegyianyag-ügynökség kockázatértékelési bizottságához; ösztönzi a gyaníthatóan rákkeltő, mutagén és/vagy reprodukciót károsító új anyagokkal kapcsolatos folyamatos elemzéseket és kutatásokat, munkahelyi expozíciós határértékek meghatározását az ilyen határértékekkel még nem rendelkező vegyi anyagok esetében, valamint azok rendszeres felülvizsgálatát, amikor ez a legújabb tudományos adatok és a technológiai haladás fényében szükséges; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv rendszeres frissítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követve vizsgálja felül cselekvési tervét, hogy 2024-ig több anyagra, anyagcsoportra vagy technológiai eljárással előállított anyagra vonatkozóan határozzon meg munkahelyi expozíciós határértéket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak növelnie kell a meglévő munkahelyi expozíciós határértékek felülvizsgálatára és újak felvételére rendelkezésre álló kapacitását; 38. elegendő közfinanszírozást és a magánbefektetéseket ösztönző egyértelmű és arányos eszközöket kér a fertőző és nem fertőző betegségek közötti összefüggésekkel kapcsolatos tudományos kutatásra, mert nincs biztosítva az ezen összefüggésekkel kapcsolatos tudományos adatok rendszerezése, és nem mozdítják elő a nem fertőző betegségekhez vezető fertőző betegségek megelőzését, korai diagnosztizálását, a velük szembeni védőoltást és/vagy kezelésüket; 39. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fertőző betegségekkel összefüggő nem fertőző betegségek – például a rák – megelőzésének előmozdítása érdekében működjenek együtt az ENSZ fertőző betegségekre irányuló fenntartható fejlődési céljainak megvalósításáért; e tekintetben üdvözli a védőoltási programokat, például a humán papillomavírus (HPV) terjedése elleni küzdelemben; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be nemsemleges HPV-védőoltásokat oltási programjaikba; hangsúlyozza, hogy a rákkeltő vírusokat, például a HPV-t és a hepatitis B-vírust (HBV) célzó összehangolt fellépésekre van szükség a vírusok terjedésének megakadályozása érdekében; hangsúlyozza, hogy jobban harmonizálni kell a tagállami nemzeti programok részét képező HPV- és HBV-védőoltásokat, biztosítva ugyanakkor az oltásokkal kapcsolatos tájékoztatást és előmozdítva az egyenlő hozzáférést a felnőttek érzékeny és veszélyeztetett csoportjai számára; ösztönzi a jelenlegi HPV- és HBV-oltások rendszeres, uniós szintű nyomon követését egy, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által kifejlesztett, a Covid19-oltásokat nyomon követő rendszerhez hasonló rendszer segítségével, ami a bevált gyakorlatok alkalmazására és a lendület fenntartására is ösztönözni fogja a tagállamokat; 40. együttműködésre szólít fel a tagállamokkal és a nemzetközi szervezetekkel az oltással kapcsolatos félretájékoztatás hatásaival szembeni fellépés és a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság kezelése érdekében; javasolja, hogy alkalmazzák nagyobb mértékben a dezinformáció visszaszorítását célzó uniós gyakorlati kódexet, különös tekintettel a védőoltásokkal kapcsolatos félretájékoztatásra; 41. hangsúlyozza, hogy a megelőzést szolgáló oktatási eszközök kifejlesztése érdekében továbbra is elő kell mozdítani a nem fertőző betegségek kockázataival és meghatározó tényezőivel kapcsolatos egészségügyi ismereteket, valamint az ehhez kapcsolódó digitális ismereteket; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott, társadalmilag kirekesztett és perifériára szorult emberekre; hangsúlyozza, hogy azon csoportok esetében, amelyeknek különleges egészségügyi ismeretekre van szükségük, elengedhetetlenek a külön figyelemfelkeltő kampányok; kéri, hogy a megelőzési programok végrehajtása legyen inkluzív, a régiók és önkormányzatok, a polgárok, a szociális partnerek, a civil társadalom és a betegszervezetek bevonásával a döntéshozatali folyamat minden szakaszába; A fertőző betegségek és a nem fertőző betegségek közötti kapcsolat 42. megjegyzi, hogy a fertőző betegségeknek nem fertőző, krónikus következményei is lehetnek; hangsúlyozza, hogy a multimorbiditás – beleértve a HIV-fertőzést, a cukorbetegséget, a magas vérnyomást, a rákos megbetegedéseket és a krónikus légzőszervi megbetegedéseket – különleges kockázati tényező volt a Covid19-járvány során; úgy véli, hogy a már eleve nem fertőző betegségben szenvedő emberek számára nem voltak hasznosak az egymástól elkülönülő egészségügyi programok; hangsúlyozza, hogy a speciális kezeléseket be kell építeni az alapellátásba és a nemzeti egészségügyi rendszerekbe annak érdekében, hogy azok alkalmassá váljanak a jövőbeli járványok és azok krónikus következményeinek kezelésére; hangsúlyozza a fertőző betegségek és a nem fertőző betegségek közötti, a Covid19-világjárvány során is megtapasztalt kétirányú kapcsolatot, különösen azokban az országokban, ahol magas a HIV/AIDS előfordulásának gyakorisága; 43. támogatja az egyéb vírusok, például a nem fertőző betegségek kockázati tényezőit jelentő hepatitis C vírus és HIV elleni vakcinák és innovatív kezelési lehetőségek fejlesztésére irányuló további kutatásokat; úgy véli, hogy addig is nagymértékben terápiás megoldásokat kellene alkalmazni a WHO azon céljának elérése érdekében, hogy 2030-ra felszámolja a hepatitis C-t; úgy véli, hogy nagyobb politikai elkötelezettségre, valamint a hatóságok és valamennyi érintett szereplő közötti szoros partnerségre és együttműködésre van szükség a WHO azon céljának eléréséhez, hogy 2030-ig megszüntesse a HIV/AIDS-járványt, Európában is; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák támogatásukat annak biztosítása érdekében, hogy mindenkit – köztük a veszélyeztetettebb közösségeket is – tesztelni és diagnosztizálni lehessen, és mindenki gyorsan és folyamatosan hozzáférjen a legjobb innovatív ellátási lehetőségekhez; ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek be a nagy hatású innovatív kombinált megelőzési megközelítésekbe és támogassák azokat, mint a HIV-járvány európai felszámolásának kulcsfontosságú kiegészítő eszközeit; megjegyzi, hogy a HIV-vel/AIDS-szel élők jelentős kockázatnak vannak kitéve a hosszú Covid-megbetegedés szempontjából (négyszer nagyobb eséllyel alakul ki náluk); 44. hangsúlyozza, hogy a Covid19-fertőzéseket követően megugrott az akut betegséget követő fertőzési szindrómák (PAIS) előfordulásának gyakorisága, amelyeket ebben az esetben hosszú Covidnak is neveznek; megjegyzi, hogy az akut betegséget követő fertőzési szindrómák más bakteriális, vírusos és parazitafertőzéseket, többek között mononukleózist, Lyme-kórt, ebolát, gyermekbénulást és influenzát követően is előfordulnak; hangsúlyozza, hogy az akut betegséget követő fertőzési szindrómák patogenezise összefügg a myalgiás encephalomyelitis / krónikus fáradtság szindrómával (ME/CFS); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy a mai napig 65 millió ember szenved hosszú Covidban, valamint hogy fennáll az újrafertőződés és a majdani világjárványok veszélye, a 2022. évi globális egészségügyi stratégia nem foglalkozott sem a SARS-CoV-2-fertőzés posztakut maradványtüneteivel, sem általában az akut betegséget követő fertőzési szindrómákkal; felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki PAIS-stratégiát; 45. emlékeztet arra, hogy a globális egészségbiztonság keretében nemcsak a fertőző betegségek közvetlen veszélyét kell figyelembe venni, hanem az ezekből eredő hosszú távú, krónikus egészségkárosodással is foglalkozni kell; megjegyzi, hogy a fertőző és a nem fertőző betegségek közötti összefüggések összetettek, és gyakran közös kockázati tényezők irányítják őket; úgy véli, hogy a nem fertőző és a fertőző betegségek együttes előfordulása megnövekedett számú megbetegedéshez vezet, különösen az alacsonyabb és közepes jövedelmű országokban; 46. megismétli, hogy az új kutatások és tanulmányok finanszírozása, valamint a nem fertőző betegségekre és a fertőző betegségekkel való kapcsolatukra vonatkozó átfogó járványügyi, statisztikai és egyéb tudományos adatok rendszerezése és tanulmányozása új megvilágításba helyezheti a különböző nem fertőző betegségek okait, beleértve új viselkedési és környezeti kockázatok meghatározását; A magas kockázatú népességcsoportok azonosítása és a nem fertőző betegségek korai diagnosztizálása 47. rámutat, hogy Európában sok nem fertőző betegséggel élő személyt nem diagnosztizálnak, akik így nem tudnak betegségükről, és nem részesülnek megfelelő, időben történő kezelésben; ezért kiemeli a nem fertőző betegségek kialakulásának magas kockázatát hordozó személyek azonosításának és a lehető legkorábbi diagnózis felállításának fontosságát – ami történhet például az alapellátás szintjén végrehajtott korai felismerési programok és egészségügyi ellenőrzések révén, hangsúlyt fektetve a következetes és hatékony kezelési megközelítések támogatására a betegség kezelésének javítása, a szövődmények megelőzése és az egészségügyi rendszerek downstream költségeinek megtakarítása érdekében, különösen a veszélyeztetett egyének esetében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a gyermekek és serdülők gondozásának fontosságát, többek között mentális egészségük tekintetében; 48. felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön példákat a nem fertőző betegségek szűrésével és korai felismerésével kapcsolatos bevált gyakorlatokra; üdvözli a rákszűrésről szóló frissített tanácsi ajánlást, és felhívja a tagállamokat, hogy azt gondosan hajtsák végre; 49. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a nemzeti ellátási modelljeiknek a megelőzésorientált alapellátásra és az alapellátást nyújtó szakemberek továbbképzésére összpontosító felülvizsgálatában; 50. üdvözli az európai rákellenes tervet; hangsúlyozza a korai felismerés fontosságát, és azt, hogy 2020-ban 25 tagállam vezetett be lakossági szűrőprogramokat az emlőrákra, 22 a méhnyakrákra és 20 a vastagbélrákra vonatkozóan a rák visszaszorítását célzó nemzeti terveikben(61); üdvözli „A megelőzés megerősítése a korai felismerés révén: A rákszűrésre vonatkozó új uniós megközelítés” című, 2022. évi tanácsi ajánlást; üdvözli az európai rákellenes tervben foglaltak szerint egy olyan uniós hálózat tervezett létrehozását, amely minden tagállamban összekapcsolja az elismert átfogó nemzeti rákközpontokat (referenciaközpontokat), hogy megkönnyítse a minőségbiztosítás hatálya alá tartozó diagnózisok és kezelések elterjedését többek között a képzés, a kutatás és a klinikai vizsgálatok előmozdítása révén az egész EU-ban; 51. felszólít a nem fertőző betegségek holisztikus és rendszerszintű szemléletére, amely elismeri a fokozottan veszélyeztetett népességet érintő, egymással összefüggő kihívásokat, például az oktatáshoz, a zöldterületekhez, az egészséges élelmiszerekhez, a testmozgási lehetőségekhez, az egészségügyi létesítményekhez, a megfelelő levegőminőséghez és a megfelelő lakhatáshoz való korlátozott hozzáférést; 52. felkéri a tagállamokat, hogy különösen a határrégiókban és az elszigetelt területeken működjenek együtt a nem fertőző betegségek korai diagnosztizálásával kapcsolatos szolgáltatások tekintetében tapasztalható társadalmi és földrajzi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen adjanak tájékoztatást a nyilvánosság számára a nem fertőző betegségek kockázatáról, valamint annak szükségességéről, hogy rendszeres ellenőrzéseken és vizsgálatokon vegyenek részt e betegségek lehető legkorábbi felismerése érdekében; 53. hangsúlyozza, hogy a nem fertőző betegségek megelőzése és kezelése segíthet enyhíteni a nem fertőző betegségek által az egészségügyi rendszerekre jelentett terhet, és megerősítheti e rendszerek egészségügyi válságokkal szembeni rezilienciáját; 54. ösztönzi a tagállamokat, hogy javítsák a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést a kiszolgáltatott népességcsoportok számára; ösztönzi a tagállamokat, hogy kezeljék az adminisztratív akadályokban, a társadalmi-gazdasági tényezőkben, valamint a nyelvi és kulturális kihívásokban gyökerező egészségügyi egyenlőtlenségeket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a magas kockázatú egyéneknek szóló célzott egészségügyi ellenőrzések bevezetésével és indokolt esetben a közegészségügyi hatóságok ajánlásával az önellenőrzések előmozdításával, az anyagcserét érintő főbb közös kockázati tényezők, köztük a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, a magas BMI és LDL-koleszterinszint kezelésével csökkentsék a nem diagnosztizált nem fertőző betegségek számát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a nem fertőző betegségeknek a veszélyeztetett népességcsoportokban történő diagnosztizálására szolgáló új, könnyen hozzáférhető és elérhető árú eszközök kifejlesztését és használatát; 55. ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a magas színvonalú ellátáshoz kellő időben való hozzáférést, és támogassák a betegeket nem fertőző betegségük önmenedzselésében; kéri hozzáférhető és méltányos önmenedzselési eszközök, köztük partneri segítő hálózatok, együttműködő ellátási platformok és mentális egészségügyi szolgáltatások megvalósítását, figyelembe véve olyan tényezőket, mint például a digitális szolgáltatások és technológiák; 56. rámutat arra, hogy a nem fertőző betegségekben szenvedők nagyobb valószínűséggel szenvednek más betegségekben is; megjegyzi, hogy egyes nem fertőző betegségek, mint például a cukorbetegség, a szájüregi betegségek, a vesebetegségek, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rák és a depresszió, szorosan összefüggnek egymással, és az ezen állapotok közötti kapcsolatok súlyosbítják a vonatkozó morbiditást és mortalitást; megjegyzi, hogy fontos szinergiák teremthetőek a diagnózis, a korai felismerés, a szűrés és az integrált ellátás javítása révén(62), a helyi szociális és közösségi szolgálatokkal együttműködésben, mivel az egészségügyi és szociális szükségletek gyakran összefonódnak; 57. felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti egészségügyi terveikben fordítsanak nagyobb figyelmet a nem fertőző betegségek és kezelésük fizikai és pszichológiai hatásaira, beleértve a fájdalomkezelést, a betegek és gondozók pszichológiai támogatáshoz, palliatív és támogató ellátáshoz való hozzáférését; 58. hangsúlyozza, hogy a működőképes, hatékony, hozzáférhető és megfelelően finanszírozott közegészségügyi rendszerek valamennyi tagállamban létfontosságúak a nem fertőző betegségek elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az alapellátáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az egészségügyi alapellátáshoz, a megelőzési szolgáltatásokhoz, a szűrési programokhoz és a folyamatos ellátáshoz és kezeléshez való hozzáférésben mutatkozó regionális egyenlőtlenségekkel, törekedve arra, hogy a tagállamok különböző földrajzi területein a nem fertőző betegségek színvonalas kezelése egyenlő módon álljon rendelkezésre; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó normákra irányuló ajánlások előterjesztését, tiszteletben tartva ugyanakkor a tagállamoknak a saját egészségügyi politikáik meghatározására, valamint egészségügyi rendszereik irányítására, megszervezésére és finanszírozására vonatkozó hatáskörét; A nem fertőző betegségek egészségügyi ellátásának javítása 59. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szakemberek, a betegszervezetek és a szélesebb értelemben vett harmadik szektor jelentős szerepet játszik a betegek korai diagnosztikai vizsgálatokra való beutalásában és a nem fertőző betegségek kezelésében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a betegek folyamatos hozzáférését az alapellátáshoz és a másodlagos ellátáshoz, valamint kínáljanak szakmaközi képzést az egészségügyi szakembereknek, hogy jobban fel tudják ismerni a veszélyeztetett egyéneket, továbbá jobban meg tudják előzni, fel tudják ismerni és tudják kezelni a nem fertőző betegségeket; 60. kiemeli, hogy a népegészségügyi hatóságok által jóváhagyott, tudományosan elismert integratív gyógyászat számos betegség, például a rák párhuzamos hatásai és kezelése tekintetében hasznos lehet a betegek számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy holisztikus, integratív és betegközpontú megközelítést dolgozzanak ki, és adott esetben ösztönözzék e terápiák kiegészítő alkalmazását egészségügyi szakemberek felügyelete mellett; 61. hangsúlyozza, hogy szükség van a személyközpontú, folyamatos és teljes mértékben integrált ellátásra a krónikus betegségek teljes ellátási útján, és meg kell erősíteni a közösségi és az elsőbbségi ellátást, különös tekintettel azokra a nem fertőző betegségekre, amelyeknél több szakterületre és ellátási szintre kiterjedően szükséges az ellátáshoz való hozzáférés; ösztönzi a tagállamokat, hogy e célból vizsgálják felül és adott esetben fejlesszék nemzeti ellátási modelljeiket; üdvözli az európai rákellenes terv betegközpontúságát, különösen a 2021–2027-es „EU az egészségért” program kiemelt kezdeményezését, amely a ráktúlélőknek szóló, mobilalkalmazás formáját öltő intelligens kártya fejlesztésére irányul, és célja a ráktúlélők egészségének és jóllétének javítása egész Európában; 62. hangsúlyozza a hozzáférhető és költséghatékony egészségügyi ellátás fontosságát, hogy a korlátozott forrásokat a lehető legjobban és a leginkább rászoruló betegek javára hasznosítsák; 63. ösztönzi a tagállamokat, hogy a betegszervezetekkel és a nem fertőző betegségekkel élő emberekkel való együttműködést építsék be a megelőzési és ellátási tevékenységek tervezésével és végrehajtásával kapcsolatos valamennyi tevékenységbe és kezdeményezésbe; 64. kiemeli a közösségi gyógyszertáraknak az általuk a nem fertőző betegségek kezelésének támogatása és a lakosság tájékoztatása érdekében folyamatosan nyújtott alapvető szolgáltatás biztosítása révén játszott szerepét; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerészek megbízható és hiteles információforrások; javasolja, hogy a gyógyszerészek vállaljanak aktívabb szerepet a farmakovigilanciai tevékenységekben a gyógyszerek hatékonyságának értékelése és nyomon követése érdekében, és felkéri a tagállamokat, hogy vonják be őket egészségügyi, ellátási és kutatási programjaikba; kéri a vidéki területeken működő gyógyszertárak fokozott elismerését a lakosság megtartása és a polgárok jóllétének biztosítása terén végzett munkájukért; 65. hangsúlyozza, hogy a nem fertőző betegségek kezelésére irányuló stratégiáknak és politikáknak figyelembe kell venniük, hogy az egészségügyi dolgozók alapvetően fontosak; hangsúlyozza, hogy az uniós egészségügyi munkaerőhiány kérdésével a stratégiai prioritások egyikeként kell foglalkozni, a megfelelő szinten, megfelelő politikákkal és támogatással; aggodalmát fejezi ki a példátlan uniós egészségügyi munkaerőhiány miatt, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erre reagálva nyújtsanak helyszíni támogatást; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az uniós egészségügyi munkaerőhiány jelenlegi helyzetéről és hatásáról; hangsúlyozza, hogy a működőképes és hatékony egészségügyi rendszerek nem létezhetnek a szükséges képzéssel és szakértelemmel rendelkező, megfelelő létszámú személyzet nélkül; hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatások felhasználásával intézkedéseket kell tenni a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésének támogatására az uniós egészségügyi és gondozó személyzet számára; 66. úgy véli, hogy minden beteg más és más, és hogy nincs két egyforma nem fertőző betegség; kéri, hogy a nem fertőző betegségek megelőzése és kezelése a lehető leghatékonyabban, a beteghez és a betegséghez igazodó, személyre szabott, integrált és bizonyítékokon alapuló megközelítéssel történjen; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy helyezzék előtérbe az egészségügyi szakemberek képzését, lehetővé téve számukra, hogy támogassák a betegeket abban, hogy részt vegyenek saját kezelésükben, és javítsák a terápia betartását; 67. megállapítja, hogy a nem fertőző betegségek jelentős negatív hatással lehetnek a mentális egészségre, és hangsúlyozza, hogy az érintett betegeknek integrált egészségügyi ellátásra van szükségük; hangsúlyozza, hogy az egyes nem fertőző betegségekkel kapcsolatos negatív sztereotípiák kontraproduktívak lehetnek az egészségügyben és a megelőzésben; úgy véli, hogy minden beteg különböző korlátokkal szembesül a nem fertőző betegségek terápiájának betartása terén; felszólítja a tagállamokat, hogy az egészségügyi szakemberek számára biztosítsanak a terápiás betegoktatásról szóló továbbképzést; ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak képzést az egészségügyi szakemberek számára az egészséget meghatározó társadalmi és környezeti tényezők és a betegek terápiás oktatásának, valamint az ágazatközi együttműködés tárgyában, építsék be a szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket, és biztosítsák számukra a szükséges erőforrásokat ahhoz, hogy megfelelő útmutatást nyújthassanak betegeiknek; hangsúlyozza az egészségügyi szakemberek jelenleg folyó képzésének fontosságát, hogy naprakészek legyenek az új kezelési lehetőségekkel kapcsolatban; 68. felszólít egy olyan uniós stratégia elfogadására, amelynek célja a fertőző és nem fertőző betegségek, valamint egyéb betegségek és állapotok által érintett emberekre jelentett súlyos egészségügyi veszélyek hatásainak előrejelzése és nyomon követése; javasolja, hogy vizsgálják meg egy nem fertőző betegségekkel foglalkozó szakértőkből álló európai önkéntes tartalékos állomány létrehozásának lehetőségét, amely olyan, nem fertőző betegségekkel foglalkozó önkéntes szakértőkből állna, akiket kiképeztek és készen állnak arra, hogy válsághelyzetben bármely tagállamban vagy szomszédos országban biztosítsák a nem fertőző betegségekkel élő emberek ellátását; 69. határozottan üdvözli az olyan digitális egészségügyi megoldásokat, mint a telemedicina, amelyek lehetővé teszik az egészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférést a vidéki területeken, valamint megvédhetik a nem fertőző betegségben szenvedő, legyengült immunrendszerű betegeket a fertőző betegségeknek való kitettségtől; kiemeli a digitális egészségügyi technológiák és a telemedicina hasznosságát számos nem fertőző betegség kezelésében és nyomon követésében; 70. az ECDC megbízatásának jövőbeni felülvizsgálatának fényében támogatja, hogy az ECDC kapjon új feladatokat, többek között – a meglévő adatokkal, eszközökkel és nyilvántartásokkal összhangban – a súlyos egészségügyi fenyegetések főbb nem fertőző betegségekre, például mentális betegségekre gyakorolt hatásának nyomon követését, és a szűrővizsgálatok, a diagnosztizálás, a nyomon követés, a kezelés és az ellátás folyamatosságának értékelését az egészségügyi rendszerben; 71. szorgalmazza az egészségügyi szakemberek, a betegek, a túlélők, a gondozók, a szülők és a hatóságok közötti fokozott kommunikációt az egészségügyi beavatkozások, különösen a nem fertőző betegségek diagnózisa és kezelése hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatban, valamint válsághelyzetek esetén a megelőzéssel kapcsolatos fokozottabb figyelemfelkeltő kampányok lefolytatását; 72. hangsúlyozza, hogy el kell ismerni az informális gondozók központi szerepét, integrálni kell őket az egészségügyi és ellátó csapatokba, és lehetőséget kell nekik adni arra, hogy az egészségügyi szakemberek támogatásával tájékozottan dönthessenek a rendelkezésre álló támogató intézkedésekről; elismeri, hogy a Covid19-világjárvány felerősítette az informális gondozók kulcsfontosságú szerepét, akik a nem fertőző betegségekben szenvedők napi ellátásának nagy részét végzik, és akiknek egyértelműen hiányzik a gyakorlati és szakpolitikai támogatás; megállapítja, hogy az uniós lakosság körében magas az informális gondozók aránya, és hogy támogatásuk módja és jogaik elismerése terén a tagállamok között egyenlőtlenségek mutatkoznak; 73. kiemeli, hogy a Covid19-világjárvány súlyos következményekkel járt a nem fertőző betegséggel élő betegek egészségére nézve a diagnosztika és a kezelések késedelmei és zavarai miatt; rámutat, hogy a súlyos egészségügyi veszélyek milyen komoly nyomás alá helyezhetik az egészségügyi rendszerek kapacitásait, egyúttal negatív hatást gyakorolva a nem fertőző betegségekben szenvedő betegek egészségügyi ellátására, így többek között az egészségügyi ellátás folyamatosságára, illetve késedelmet szenvedhet vagy megszakadhat a betegek és a mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek kezelése(63); hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak előre kell jelezniük és nyomon kell követniük a népegészségügyi szükséghelyzeteknek az egyéb betegségekkel és állapotokkal kapcsolatos egészségügyi szolgáltatások nyújtására gyakorolt hatását; hangsúlyozza a betegek túlélési esélyeinek csökkenését, a szövődmények és az életminőség további romlását az ellátáshoz való késedelmes hozzáférés miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzék előtérbe a nem fertőző betegségek megelőzését és kezelését, mivel ez erősítené az egészségügyi rendszerek rezilienciáját és felkészítené őket a jövőbeli sokkokra; 74. emlékeztet arra, hogy a Covid19-cel kapcsolatos legtöbb korlátozás feloldása ellenére a nem fertőző betegségekben szenvedő betegek továbbra is nagyobb kockázatnak vannak kitéve bármilyen koronavírus-fertőzés esetén; hangsúlyozza, hogy ezeket a betegeket védeni kell a mindennapi életükben, különösen a közegészségügyi szolgáltatások igénybevételekor kezelésük és gondozásuk során; hangsúlyozza, hogy magas szintű felügyeletre van szükség az új variánsok, valamint a Covid19 és bármely más fertőző betegség lehetséges tendenciái tekintetében, amelyek hatással lehetnek a nem fertőző betegségekben szenvedő betegekre; A betegek szerepvállalásának elősegítése 75. emlékeztet arra, hogy a betegek szerepvállalásának elősegítése, az egészségműveltség és a terápia betartása alapvetően fontos a nem fertőző betegségek elleni európai stratégia szempontjából, és hogy a megelőzésnek, a magatartási kockázati tényezők csökkentésének, a korai felismerésnek, a kezelésnek és az ellátásnak betegközpontúnak kell lennie; ösztönzi a betegek megfelelő tájékozottságának és annak elősegítését, és hogy aktívan részt vegyenek a saját megelőző ellátásukban, magatartási kockázati tényezőik csökkentésében és saját kezelésükben, és felszólít a gondozók és a betegek terápiás oktatására és szerepvállalásuk növelésére a különböző – többek között a kockázatcsökkentésre összpontosító – ellátási programokban; hangsúlyozza, hogy fontos a terápia betartása, mivel ezáltal csökkenthetők a kórházi ellátási arányok és a mortalitás, valamint optimalizálható az egészségügyi beruházások hatása; ösztönzi a tagállamokat, hogy az egészségügyi szakemberek számára biztosítsanak képzést a betegek terápiás oktatása tárgyában; ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a kezelések betartásának javítására annak érdekében, hogy a nem fertőző betegségek kezelésére irányuló beruházások nagyobb egészségügyi előnyöket biztosítsanak; 76. felhív a részvételen alapuló döntéshozatalra, amelynek részeként a betegek személyre szabott, érthető és tényeken alapuló tájékoztatást kapnak, valamint felhív az olyan kezdeményezések és fellépések támogatására, amelyek célja a betegek szerepvállalásának elősegítése; megjegyzi, hogy egyes nem fertőző betegségek esetében továbbra is az egészségügyi környezetben történő megbélyegzés az egyik legnagyobb akadálya a korai diagnózis felállításának és az időben történő ellátás és kezelés biztosításának, továbbá ez ellen a stigmatizálás ellen fel kell lépni, és hatását ellensúlyozni kell; hangsúlyozza, hogy a betegközpontúságnak és a részvételen alapuló döntéshozatalnak kell a kezelést és az ellátást fejlesztő folyamatok középpontjában állnia; ösztönzi olyan megközelítés kidolgozását, amely lehetővé teszi, hogy a jól tájékozott betegek aktívan részt vehessenek saját kezelésükben; 77. megjegyzi, hogy azon nem fertőző betegségben szenvedő betegek esetében, akiknek a betegsége nem gyógyítható, de szinten tartható, az életminőségre kell összpontosítani; hangsúlyozza a nem fertőző betegségben szenvedő betegek életminőségének javítását célzó konkrét uniós ajánlások fontosságát, többek között az átfogó pszichológiai támogatásnak az átfogó egészségügyi ellátásba való integrálása által a diagnózistól kezdve a betegség lefolyása alatt folyamatosan, valamint a szakosodott támogató központokhoz és a kezelések melletti kitartás ösztönzését segítő eszközökhöz biztosított hozzáférés révén, például átfogó, multidiszciplináris szakembergárdával dolgozó, a nem fertőző betegségekre szakosodott központok létrehozásával; 78. támogatja a nem fertőző betegségben szenvedő betegek számára készült modern megoldásokat, beleértve a digitális megoldásokat is; hangsúlyozza, hogy az ilyen megoldások – például a segélyvonalak vagy mobilalkalmazások, amelyek a betegek és családtagjaik rendelkezésére állnak, hogy segítsék őket a szükséges információk megszerzésében az eljárásokkal, a betegség felismerésekor elintézendő teendőkkel, a kezeléssel és a vizsgálatok időpontjaival kapcsolatban – rendkívül hasznos eszközök, amelyek egyszerűsítik a kezelési folyamatot, és megkönnyítik a betegek életét; 79. úgy véli, hogy foglalkozni kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén tapasztalható regionális egyenlőtlenségekkel; hangsúlyozza, hogy a nem fertőző betegségek megelőzésének és kezelésének személyre szabott, betegközpontú megközelítésének előmozdítása érdekében meg kell vizsgálni az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javításának innovatív módszereit, például a mobil klinikákat, a traumával kapcsolatos problémákkal foglalkozó csoportokat és a hasonló helyzetben lévő támogatókat; 80. hangsúlyozza, hogy a nem fertőző betegségekben szenvedő betegek mindennapi életük más vonatkozásaiban nem szenvedhetnek betegségük miatt, mivel ez „kettős büntetést” jelentene; kéri ezért a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó irányelvek, például a fogyasztói hitelekről szóló irányelv(64) méltányos végrehajtását, a nem fertőző betegségben szenvedő betegekkel és a túlélőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés nélkül; 81. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nem fertőző betegségben szenvedő betegek családjainak és rokonainak gyakori kimerülését, és nyújtsanak számukra segítséget, különösen a legkiszolgáltatottabbak számára, a betegség egész ideje alatt, valamint nyújtsanak támogatást halál esetén; ösztönzi a munkahelyeket, hogy teremtsenek lehetőségeket a munkahelyi pihenésre; ösztönzi továbbá, hogy a nem fertőző betegségben szenvedő betegek és családtagjaik számára alakítsanak ki integrált, megfelelő és hozzáférhető támogatási rendszereket, amelyek figyelembe veszik az egészségügyi, közösségi és szociális szolgáltatásokat; 82. hangsúlyozza az informális gondozók fontos szerepét, akik napi szinten elvégzik a nem fertőző betegségekben szenvedő betegek ellátásának nagyobb részét, mégsem kapnak elég támogatást; felszólítja a tagállamokat, hogy a gondozók számára hozzanak létre olyan képzési és terápiás ellátási programokat, amelyek eredményeként képesítésüket és kompetenciáikat elismerik; 83. elismeri a betegek és gondozók független szövetségeinek központi szerepét a betegek érdekképviseletében és támogató kísérésében, a nem fertőző betegségekben szenvedő betegeknek és gondozóiknak nyújtott szolgáltatásokban, az egészségműveltség terjesztésében, a figyelemfelhívásban és a folyamatos támogatásban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem fertőző betegségekkel kapcsolatos szakpolitikák és jogszabályok kidolgozásakor vegyék figyelembe e szövetségek szakértelmét és hivatalos részvételét, valamint ajánlásaikat; Az innováció előmozdítása a hatékony, hozzáférhető és megfizethető technológiák és gyógyszerek fejlesztésének felgyorsítása érdekében 84. üdvözli a Bizottságnak a gyógyszerekkel kapcsolatos intézkedéscsomagra vonatkozó javaslatát; felszólít az európai gyógyszerpiac megerősítésére annak érdekében, hogy Unió-szerte egyenlő és megfizethető hozzáférést biztosítsanak a gyógyszerekhez és az innovatív kezelésekhez, ideértve a személyre szabott gyógyszereket is, hogy enyhítsék a gyógyszerhiányt, hogy leküzdjék az innovatív technológiák és kezelések magas ára miatt jelentkező problémát, hogy ösztönözzék a generikus és biohasonló gyógyszerek használatát, hogy biztosítsák az EU-ban minden beteg időben történő és méltányos hozzáférését a biztonságos, hatékony és megfizethető gyógyszerekhez, és hogy csökkentsék a határokon átnyúló vállalkozások előtt álló akadályokat, egyidejűleg erősítve a kutatásba és innovációba történő beruházások ösztönzőit; hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok és a jogszabályi adatvédelem olyan eszközök, amelyek – más eszközök mellett – támogatják az EU versenyképességét, új termékek kifejlesztésére és a folyamatban lévő kutatási erőfeszítések folytatására ösztönözve az innovátorokat; emlékeztet arra, hogy a közfinanszírozás felhasználását össze kell hangolni a közérdekkel, és olyan feltételek mellett alkalmazható, mint az átláthatóság, a nyomonkövethetőség és a hozzáférhetőség; megjegyzi, hogy a „kielégítetlen egészségügyi szükséglet” szűk fogalommeghatározása rossz hatással lehet a nem fertőző betegségekkel élőknek szóló fontos terápiák fejlesztésére; 85. sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a gyógyszerek árának megállapítását szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló 89/105/EGK irányelv(65) felülvizsgálatára, a gyógyszerek árának és a gyógyszertámogatás összegének meghatározására használt eljárások hatékony vizsgálatának és átláthatóságának biztosítása érdekében, a bizalmas üzleti információk és a szellemitulajdon-jogok tiszteletben tartása mellett; 86. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a gyógyszerek, oltóanyagok és más egészségügyi termékek piacai átláthatóságának javításáról szóló, 2019. évi WHO-határozat végrehajtásához; 87. üdvözli a közös európai érdeket szolgáló fontos egészségügyi projekt létrehozását, amelynek célja az egészségügy területén az innováció támogatása, valamint az európai betegek ellátáshoz való hozzáférésének és az ellátás minőségének javítása; úgy véli, hogy a közös európai érdeket szolgáló fontos egészségügyi projektnek meg kell könnyítenie az innovatív és környezetbarátabb technológiák fejlesztését az antimikrobiális rezisztencia, a gén- és sejtterápiák terén, valamint a stratégiai kezelések innovációját; 88. kéri a tagállamokat, hogy azonosítsák és számolják fel a nem fertőző betegségek optimális ellátása előtti szakpolitikai akadályokat, a klinikai iránymutatások betartásának javításával és a szövődmények kockázatának csökkentésével; 89. megjegyzi, hogy a nem fertőző betegségekben szenvedő betegeket érinti a gyógyszerhiány, és hogy a kezelésük nyújtásában bekövetkező súlyos zavarok rendkívül hátrányosan érintik őket, gondozóikat és családjukat; hangsúlyozza, hogy együttműködésre van szükség az összes gyógyszer és gyógyászati termék, és különösen a nem fertőző betegségek elleni gyógyszerek – ideértve a nem fertőző betegségek elleni olcsó, alapvetően fontos gyógyszerek – hiányának megelőzése és kezelése érdekében; 90. felhívja a Bizottságot, hogy – az uniós gyógyszerészeti jogszabályok felülvizsgálatával párhuzamosan – értékelje, szükség van-e a kritikus fontosságú gyógyszerekről szóló jogi aktusra annak érdekében, hogy támogassák a kritikus fontosságú gyógyszerek, hatóanyagok és intermedierek európai, környezetbarát, digitális előállítását az uniós gyógyszerellátási láncok diverzifikációjához és a kritikus fontosságú gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai autonómia biztosításához; 91. felhív a gyógyszerellátási lánc megerősítésére és diverzifikációjára, valamint az ellátás terén tapasztalható feszültségek és hiányok szoros nyomon követésére; hangsúlyozza a fenntartható közbeszerzési gyakorlatok fontos szerepét a gyógyszerhiány megelőzésében; 92. ösztönzi a közérdekű célok elérését célzó kutatásba és fejlesztésbe történő további beruházásokat az EU kutatási és innovációs keretprogramja forrásainak növelésével a gyógyászati termékek rendelkezésre bocsátása érdekében; megismétli a korábbi állásfoglalásaiban(66) kinyilvánított álláspontját, amely szerint a közös közbeszerzési eljárások eszközként szolgálhatnak a hiányok ellensúlyozására, valamint a kezelések megfizethetőségének és az azokhoz való hozzáférésnek az uniós szintű javítására; emlékeztet arra, hogy a közös közbeszerzési megállapodásokat átlátható és hatékony módon, kellő időben kell végrehajtani; kiemeli e tekintetben, hogy egyértelmű és átlátható szakaszokat kell meghatározni a folyamat, az alkalmazási kör, az ajánlattétel, a feltételek, a határidők és az alakiságok vonatkozásában; 93. üdvözli a köz- és magánszféra azon partnerségeit, melyek az innováció erősítését célozzák az egészségügyben; kiemeli az Európai Egészségügyi Innovációs Együttműködést, amely előmozdítja a vállalkozói szellemet és az innovációt az egészségügyi ágazatban, és a tudományos élet, a kutatás és az ipar képviselőit tömöríti az egészségügyi technológiák terén való együttműködés és a beruházások előmozdítása érdekében; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és gyorsítsák fel a köz- és magánszféra közötti partnerségeket; hangsúlyozza a magánegészségügyi szektorban rejlő lehetőségeket, különösen a betegségfelügyelet és az egészségügyi ellátás terén betöltött kiegészítő szerepe tekintetében; 94. hangsúlyozza az innovációk fontosságát a nem fertőző betegségek felismerésének, diagnosztizálásának, kezelésének és terápiájának javítása érdekében, és kiemeli, hogy a magas színvonalú orvosi technológiák fejlesztése javította a klinikai és eljárási eredményeket, valamint a nem fertőző betegséggel élők életminőségét; 95. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan európai gyógyszerkutatási és -fejlesztési infrastruktúra-központot, amely a tudományos közösségek és a népegészségügyi hatóságok által meghatározott prioritások alapján dolgozna az egészségügy számára stratégai fontossággal bíró gyógyszerkészítmények kutatásán, fejlesztésén és gyártásán, támogatva az Uniót a piaci hiányok leküzdésében, különösen összpontosítva a nem fertőző betegségek kezelésének és ellátásának javítására; 96. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy vagy több európai nonprofit gyógyszeripari vállalkozás létrehozásának lehetőségét, amelyek – a meglévő termelés kiesése esetén – az egészségügyi ellátás szempontjából stratégiai jelentőségű gyógyszerek gyártása érdekében közérdekből működnének, az ellátás biztonságának kiteljesítése és garantálása, valamint vészhelyzetek esetén a gyógyszerek esetleges hiányának megelőzése érdekében; 97. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a meglévő orvostechnikai eszközökhöz való hozzáférést, és meg kell erősíteni a kielégítetlen egészségügyi szükségletek támogatását és az azokba való beruházást, valamint az innovatív orvostechnikai eszközök, gyógyszerek, egészségügyi szolgáltatások, valamint diagnosztikai és kezelési megoldások kifejlesztését és az azokhoz való mielőbbi hozzáférést; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a nemzeti egészségügyi szolgáltatások digitalizálását, ami hozzájárul a jobb minőséghez, a hatékonysághoz és a rászoruló betegek számára a hozzáférhetőséghez; úgy véli, hogy a technológiák és a digitalizáció hozzájárulhat a nem fertőző betegségek új és jobb ellátásához és kezeléséhez, valamint a nem fertőző betegségekkel élő emberek életminőségének javításához; tudomásul veszi azonban az orvostechnikai eszközökről szóló jelenlegi rendelet(67) és az in vitro diagnosztikai eszközökről szóló rendelet(68) szerinti orvostechnikai eszközök lassú elterjedését, és üdvözli egyes rendelkezések alkalmazásának elhalasztását; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a gyermekbetegségek és a ritka betegségek orvosi eszközeinek ágazatára vonatkozó egyedi igényeket, és tegyen javaslatot az e betegcsoportok folyamatos ellátásának biztosításához szükséges jogalkotási módosításokra; 98. felhívja a tagállamokat, hogy folyamatosan ruházzanak be a nem fertőző betegségek kezelését célzó innovációba; kéri a digitális egészségügyi stratégiákra vonatkozó méltányos megközelítés integrálását; e tekintetben megjegyzi, hogy biztosítani kell a technológia minőségét és biztonságát, és foglalkozni kell a hozzáféréssel kapcsolatos egyenlőtlenségekkel; 99. megállapítja, hogy a mesterséges intelligenciának, a nagy adathalmazokon alapuló algoritmikus elemzésnek és más korszerű technológiáknak a nem fertőző betegségek diagnosztizálásában és azokkal kapcsolatos döntéshozatalban történő alkalmazása az elkövetkező években jelentős potenciállal bír; hangsúlyozza, hogy a valós adatok, a matematikai modellezés, a mesterséges intelligencia és a digitális eszközök ötvözése jelentősen hozzájárul az innovatív kezelések költséghatékonyabb kifejlesztéséhez; sürgeti, hogy minden végrehajtó partner folyamatosan tartsa szem előtt az adatvédelem és a biztonság, a bizalom, az átláthatóság, a betegközpontúság és a betegek mindenkori bevonásának elveit; Tudatosság, kutatás és tudásmegosztás 100. úgy véli, hogy a hatékony megelőző intézkedések és az innovatív gyakorlatok felgyorsítása érdekében meg kell osztani a szakértelmet, az adatokat, a képzési programokat, a kommunikációs eszközöket, valamint a bizonyítékokon alapuló legjobb gyakorlatokat a tagállamok között, és fejleszteni kell a nem fertőző betegségek kezelését, az ellátás minőségét és az egészségügyi eredményeket, köztük a digitális megoldásokat; 101. hangsúlyozza, hogy a jó minőségű adatok és bizonyítékok alapvetően fontosak az egészségfejlesztés javítására irányuló, bizonyítékokon alapuló és célzott szakpolitikák kidolgozásának támogatásához; megjegyzi, hogy az egészségügyi adatoknak a társadalmi, gazdasági és környezeti adatokkal való összekapcsolása és az elemek megerősítése, beleértve a meglévő egészségügyi monitoringrendszerek méltányossági elemeit(69), támogatni fogja a tényeken alapuló és célzott szakpolitikák kidolgozását; 102. úgy véli, hogy a hamarosan bevezetésre kerülő európai egészségügyi adattér olyan eszköz, amely hozzájárulhat a tényeken alapuló közegészségügyi politika és az egészségügyi méltányosság alapjául szolgáló adatok megerősítéséhez; elismeri, hogy az adatgyűjtési erőfeszítéseknek minden nem fertőző betegségre ki kell terjedniük olyan közös mutatók széles skálájának meghatározásával, mint például a gyakoriság, az előfordulás, a mortalitás, az egészségügyi terhek és az egészségügyi gazdaság; úgy véli, hogy további nemzeti szintű gazdasági adatgyűjtésre van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük a kapcsolódó költségeket és terheket a tagállamokban; 103. ösztönzi a tagállamokat, hogy a fekvő- és járóbeteg-ellátás, valamint a közösségi ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében hajtsák végre vagy javítsák az e-egészségügyi technológiákat, a telemedicinát és a távgondozási szolgáltatásokat; hangsúlyozza, hogy a Horizont Európa kutatási finanszírozása támogathatná a telemedicina használatát, valamint segíthetné a tényeken alapuló iránymutatások kidolgozását; intézkedéseket szorgalmaz a telemedicina-szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására, valamint megjegyzi, hogy a Digitális Európa programból nyújtott finanszírozással támogatható lenne a betegek és az egészségügyi szakemberek digitális ismereteinek fejlesztése; 104. felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben hozzon létre a nem fertőző betegségekkel foglalkozó uniós partnerségeket; úgy véli, hogy ezekben a partnerségekben összefoghatnak a tagállamok és a nemzeti hatóságok, hogy ütemterveket és innovatív javaslatokat dolgozzanak ki a nem fertőző betegségek elleni hatékony és célzott fellépések biztosítása érdekében; 105. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nem fertőző betegségekkel foglalkozó európai egészségügyi tudásközpontot a nem fertőző betegségekkel – többek között a fertőző és nem fertőző betegségek közötti összefüggésekkel kapcsolatos – kutatás és a nem fertőző betegségekkel kapcsolatos összehasonlítható, megbízható adatok uniós szintű gyűjtésének javítása érdekében, a megelőzési stratégiák költséghatékonyságának hangsúlyozása érdekében, valamint a területre irányuló beruházások ösztönzése érdekében, biztosítva a szinergiákat és a közeljövőben bevezetésre kerülő európai egészségügyi adattér optimális használatát; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a nem fertőző betegségek megelőzésével, kezelésével és ellátásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat a megfelelő fórumokon; hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség a nem fertőző betegségek komorbiditásaival és kezelésével kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a nem fertőző betegségekre vonatkozó adatnyilvántartásokat, és megjegyzi, hogy nyílt adatokra van szükség a nem fertőző betegségekről; 106. üdvözli a Bizottság közegészségügyi szakértői csoportjának és ezen belül a nem fertőző betegségekkel foglalkozó alcsoportnak a létrejöttét; felhívja a Bizottságot, hogy a csoportba vonja be a betegszakértőket is; felhívja a Bizottságot, hogy az európai referenciahálózatok modelljének alapján hozzon létre egy európai szakértői hálózatot a nem fertőző betegségek komorbiditásainak és szövődményeinek megelőzésére és ellenőrzésére; 107. elismeri, hogy az EU szerepet játszik a globális egészségügy támogatásában, többek között a nem fertőző betegségek nemzetközi elterjedése tekintetében; sürgeti ezért, hogy az EU globális egészségügyi stratégiája olyan célkitűzéseket tartalmazzon, mint például a WHO-nak a méhnyakrák felszámolására irányuló globális stratégiájának támogatása, összhangban a HPV okozta rákos megbetegedések felszámolására irányuló uniós célkitűzéssel; o 108. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az EU–USA-kapcsolatok |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak a globális változásra irányuló új EU–USA programról szóló, 2020. december 2-i közös közleményére (JOIN(2020)0022), – tekintettel a Tanács EU–USA kapcsolatokról szóló, 2020. december 7-i következtetéseire, – tekintettel Ursula von der Leyen elnök és Biden amerikai elnök 2023. március 10-i együttes nyilatkozatára, – tekintettel a jogalkotók transzatlanti párbeszédének 2023. június 17-én kiadott együttes nyilatkozatára, – tekintettel a NATO 2023. július 11–12-i vilniusi csúcstalálkozójára, – tekintettel a kritikus infrastruktúrák rezilienciájával foglalkozó NATO–EU munkacsoport 2023. június 29-i végső értékelő jelentésére, – tekintettel az Egyesült Államok és az EU Kereskedelmi és Technológiai Tanácsának 2023. május 31-én kiadott együttes nyilatkozatára, – tekintettel a kritikus fontosságú ásványok nemzetközi ellátási láncainak megerősítése céljából az Amerikai Egyesült Államokkal kötendő megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2023. június 14-i bizottsági ajánlásra (COM(2023)0327), – tekintettel az Egyesült Államok és az EU Energiaügyi Tanácsának 2022. február 7-én kiadott 9. együttes nyilatkozatára, valamint az Egyesült Államok és az EU Energiaügyi Tanácsának 2023. április 4-én kiadott 10. együttes nyilatkozatára, – tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2023)0160), – tekintettel az Európai Bizottság és az Egyesült Államok európai energiabiztonságról szóló, 2022. március 25-i együttes nyilatkozatára, – tekintettel a Kínáról szóló EU–USA párbeszéd ötödik magas szintű találkozójára, valamint az indiai–csendes-óceáni térség térségről szóló EU–USA magas szintű konzultációk negyedik, 2023. június 22-i találkozójára, – tekintettel az EU és a NATO 2023. január 10-én aláírt harmadik együttes nyilatkozatára, – tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség és az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma közötti, 2023. április 26-án aláírt igazgatási megállapodásra, – tekintettel az Amerikai Egyesült Államoknak a katonai mobilitásra vonatkozó PESCO-projektben való részvételéről szóló, 2021. május 6-i (KKBP) 2021/750. sz. tanácsi határozatra(1), – tekintettel az uniós biztonsági és védelmi űrstratégiáról szóló, 2023. március 10-én elfogadott közös közleményre, – tekintettel a NATO madridi csúcstalálkozóján 2022. június 29-én elfogadott stratégiai koncepcióra, – tekintettel a 2022 márciusában elfogadott, a biztonság és a védelem területére vonatkozó uniós stratégiai iránytűre, – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló, 2023. június 20-i közös közleményére (JOIN(2023)0020), – tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az amerikai választásokat követően a transzatlanti kapcsolatokról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására(2), az EU-nak egy szélesebb transzatlanti partnerség előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(3), az EU és az USA közötti kapcsolatok állásáról szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására(4), valamint az EU és az USA közötti kapcsolatok jövőjéről szóló, 2021. október 6-i állásfoglalására(5), – tekintettel „A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása – 2022. évi éves jelentés” című, 2023. január 18-i állásfoglalására(6), – tekintettel „A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása – 2022. évi éves jelentés” című, 2023. január 18-i állásfoglalására(7), – tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére, – tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0372/2023), A. mivel az Egyesült Államok az EU legfontosabb szövetségese; mivel a transzatlanti partnerség erős politikai, kulturális, gazdasági és történelmi kapcsolatokon, közös értékeken, köztük a szabadságon, a demokrácián, a béke és a stabilitás előmozdításán, az emberi méltóságon és a jogállamiságon, valamint közös célokon – például a jóléten, a nyitott és integrált gazdaságon, a társadalmi haladáson és befogadáson, a fenntartható fejlődésen és a konfliktusok békés rendezésén – alapul; mivel napjaink változó és kiszámíthatatlan geopolitikai környezetében a vezetés és a felelősségvállalás terén kialakított partnerség elvein alapuló erős és dinamikus transzatlanti együttműködésre van szükség a többszörös válságok – többek között a háború, a világjárvány utáni törékeny gazdasági fellendülés, az éghajlatváltozás, a migrációs kihívások, a kritikus infrastruktúrák védelme és a nyersanyagok szűkösebbé válása és ezáltal a globális ellátási láncokra gyakorolt negatív hatások – átvészelése, valamint a demokrácia védelme érdekében a világszerte növekvő tekintélyelvűséggel szemben; B. mivel a multilaterális, szabályokon alapuló rend új formát ölt, és a korábbi szövetségek némelyike kezd újra visszatérni, ami nagyobb mértékű nyilvános diplomáciát tesz szükségessé az Atlanti-óceán mindkét partján; C. mivel a transzatlanti partnerség és a kül- és biztonságpolitika terén folytatott szoros együttműködés fontos szerepet játszik a nemzetközi jog elveinek, a szabályokon alapuló nemzetközi rendnek és a többoldalú együttműködésnek az Atlanti-óceán mindkét partját érintő számos fenyegetés és válság – különösen Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja és a Kína határozottabb fellépése által jelentett növekvő többdimenziós fenyegetés – fényében történő megerősítésében, valamint az olyan közös globális kihívások kezelésében, mint a gazdasági stabilitás és növekedés, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a digitális átalakulás előmozdítása, a globális egészségügy, valamint a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem; D. mivel az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács a transzatlanti párbeszéd előmozdításának kulcsfontosságú eszközévé vált, és jó magas szintű platformot jelent a kulcsfontosságú globális kereskedelmi, gazdasági és technológiai kérdések megközelítéseinek összehangolásához, valamint a dezinformáció elleni küzdelemhez és Ukrajna támogatásához; E. mivel az Egyesült Államoknak – Ukrajna kétpárti támogatásával – továbbra is valódi szolidaritást kell tanúsítania Ukrajnával, miközben továbbra is szorosan együtt kell működnie az EU-val az európai kontinens békéjének, biztonságának és demokráciájának, valamint a nemzetközi jog elveinek, a szabályokon alapuló nemzetközi rendnek és az ENSZ Alapokmányának védelme érdekében; mivel reméljük, hogy az Egyesült Államokban fennálló belső politikai megosztottság ellenére az Egyesült Államok továbbra is határozottan támogatja majd Ukrajnát; F. mivel a közös érdekű területeken folytatott transzatlanti együttműködés során az EU-nak meg kell erősítenie stratégiai szuverenitását, valamint szükség esetén politikai, védelmi, valamint a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat érintő autonómiáját is; G. mivel az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának brutalitása elleni együttes fellépés és az Ukrajnának a háború megnyerése érdekében nyújtott segítség az elkövetkező hónapokban még fontosabb lesz, és annak a közelgő politikai fejleményektől függetlenül közös transzatlanti elkötelezettségnek kell maradnia; mivel az EU és az Egyesült Államok, a NATO-val és a hasonló gondolkodású partnereinkkel a világ minden részéről továbbra is támogatni fogják Ukrajnát és kezelni fogják Ukrajna humanitárius segítségnyújtásra és katonai támogatásra, valamint gazdasági és társadalmi helyreállításra és újjáépítésre irányuló szükségleteit, és felelősségre fogják vonni Oroszországot az általa elkövetett háborús bűncseleményekért és agresszióért; mivel minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az európai védelmi ipar együttműködésen alapuló beszerzés keretében történő megerősítését szolgáló eszközt, a lőszergyártás támogatásáról szóló jogszabályt és az Európai Békekeretet alkalmazzák annak biztosítása érdekében, hogy az Ukrajna támogatására szolgáló készletek továbbra is rendelkezésre álljanak; H. mivel a keleti szomszédság és a Nyugat-Balkán biztonságát nagymértékben veszélyezteti Oroszország Ukrajna elleni inváziója, és annak lehetősége, hogy ez az agresszió továbbterjed; I. mivel a 2023. október 20-án Washingtonban tartott EU–USA csúcstalálkozó megerősítette az USA és az EU közötti partnerséget; mivel mindkét félnek továbbra is konkrét eredményeket kell elérnie kapcsolataink terén; J. mivel az EU és az USA közötti transzatlanti párbeszéd és parlamenti diplomácia elengedhetetlen a jelenlegi sokrétű fenyegetések és a legsürgetőbb globális kihívások kezeléséhez, mint például az éghajlatváltozás, az autoriter és totalitárius rendszerek által világszerte – többek között Európában és Ázsiában – jelentett fenyegetés, Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja, az aggasztó közel-keleti helyzet, a globális bűnözői hálózatok elleni küzdelem, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség megvalósítása és a fenntartható modernizáció biztosítása; mivel az EU és az USA közötti transzatlanti párbeszédnek folytatnia kell a kétpárti kapcsolatok kiépítését a transzatlanti kapcsolat további megszilárdítása, a városi és vidéki területek közötti növekvő szakadék kezelése, valamint a fenntartható modernizáció eszközeként a digitális és zöld átalakulás folytatása érdekében; K. mivel rendszeres konzultációk zajlanak a Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa között az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács munkájának támogatásáról, különös tekintettel a digitális területen megvalósuló szakpolitikai konvergenciára, valamint arra, hogy a digitális innováció és szabályozás terén tett közös erőfeszítések előmozdítása, valamint a közös szabványok értékesnek bizonyulhatnak; L. mivel a közös érdeklődésre számot tartó kérdések széles körének óriási hasznára válna az Egyesült Államok Kongresszusa, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti, még erősebb parlamenti dimenzió, különösen a külügyek, a kereskedelem, a technológia és a szabályozás terén, például a mesterséges intelligencia és az innovációk tekintetében, ami fokozná a közvélemény tudatosságát, a demokratikus legitimitást, a felügyeletet és a közös törekvéseink teljesítésére való képességet; M. mivel a 2022 márciusában elfogadott stratégiai iránytű egyik fő szakaszát a partnerségek szerepének szenteli, és erősebb, testre szabott kétoldalú partnerségek kialakítására szólít fel, különösen az Egyesült Államokkal és a NATO-val; N. mivel 2023. június 22-én megtartották az EU–USA párbeszéd Kínáról szóló, ötödik magas szintű találkozóját, valamint az indiai–csendes-óceáni térségről szóló EU–USA magas szintű konzultációk negyedik ülését; mivel az EU–USA párbeszéd továbbra is fontos dimenzió a világszerte növekvő tekintélyelvűség, a gazdasági kényszer elleni együttműködés megerősítésében, a Tajvani-szoros békéjének és stabilitásának megőrzésében, valamint Kína súlyos emberi jogi visszaéléseinek kezelésében; O. mivel a NATO a tagjai számára továbbra is a kollektív védelem alapja és a transzatlanti biztonság szavatolója; P. mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok 2023. március 23-án és 24-én megtartotta első közös haditengerészeti gyakorlatát; Q. mivel Latin-Amerika olyan térség, amelyet számos közös érték, érdek, valamint történelmi, kulturális és emberi kapcsolatok kötnek össze az Unióval és az Egyesült Államokkal; R. mivel az EU és az USA közötti együttműködés nemcsak a biztonság, a terrorizmus elleni küzdelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, hanem az innováció, a beruházások, az infrastruktúra, az energia, az egészségügy és az élelmezésbiztonság szempontjából is fontos; S. mivel az Egyesült Államok európai elrettentési kezdeményezése elősegíti az európai szövetségesek katonai felkészültségének fokozását és az orosz agresszió visszaszorítását; T. mivel az Egyesült Államok 2015 óta több mint 35 milliárd USD-t fektetett be az európai elrettentési kezdeményezésen keresztül az amerikai csapatok európai telepítésének támogatásába, valamint a képességfejlesztés és a katonai készenlét támogatásába Európában, U. mivel Kína gazdasági és katonai jelenléte nőtt a földközi-tengeri és afrikai országokban; V. mivel a hazai és külföldi terrorizmus fenyegetése elsősorban olyan csoportok részéről jelentkezik, mint az ISIS és kapcsolt szervezetei, de ilyen a Hezbollah és a Hamász is, amelyek Irántól és Oroszországtól kapnak támogatást; W. mivel az új technológiák, például a mesterséges intelligencia, az űrképességek és a kvantuminformatika új lehetőségeket jelentenek az emberiség számára, de egyúttal a védelem- és külpolitika területén új kihívásokat is támasztanak, ami világos stratégiát, illetve a tagállamok és az USA között konszenzust tesz szükségessé; 1. a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság, illetve a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a Kongresszus külügyi bizottságainak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az EU–Kína-kapcsolatok |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Tanács Kínáról szóló, 2023. június 30-i következtetéseire, – tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című, 2019. március 12-i közös közleményére (JOIN(2019)0005), – tekintettel az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó, 2021. szeptember 16-i uniós stratégiára, valamint a Közép-Ázsiára vonatkozó új, 2019. június 17-i uniós stratégiára, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az éghajlatváltozásról szóló, 2016. november 4-én hatályba lépett Párizsi Megállapodásra, – tekintettel az 1984-es kínai-brit együttes nyilatkozatra és az 1987. évi kínai-portugál együttes nyilatkozatra, – tekintettel a Hongkongról szóló, 2020. július 28-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel Ursula von der Leyen elnök által 2023. március 30-án az Európai Politikai Központban, valamint 2023. április 18-án az Európai Parlament előtt tartott, kockázatmentesítésről szóló beszédre, – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló, 2023. június 20-i közös közleményére (JOIN(2023)0020), – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és más nemzetközi emberi jogi szerződésekre és eszközökre, különösen a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezményre; – tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményének 2014. évi jegyzőkönyvére, amelyet Kína nem írt alá, – tekintettel az Uniónak és tagállamainak a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szembeni védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2023. október 3-i álláspontjára(1), – tekintettel a Kínában fennálló emberi jogi helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről szóló, 2020. december 17-i(2), a Kínáról, különösen a vallási és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, 2019. április 18-i állásfoglalására(3), valamint az ujgurok és kazahok Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen való tömeges önkényes fogva tartásáról szóló, 2018. október 4-i állásfoglalására(4), – tekintettel az Európai Parlament a kínai ujgurok helyzetéről (China Cables) szóló 2019. december 19-i állásfoglalására(5), a Kínában folytatódó szervkereskedelemről szóló jelentésekre vonatkozó 2022. május 5-i állásfoglalására(6), a hszincsiangi emberi jogi helyzetről, többek között a xinjiangi rendőrségi ügyiratokról szóló 2022. június 9-i állásfoglalására(7), a kínai kormánynak a Kínai Népköztársaságban zajló békés tüntetésekkel szembeni fellépéséről szóló 2022. december 15-i állásfoglalására(8), – tekintettel a Hongkongról szóló korábbi állásfoglalásaira és ajánlásaira, különösen a 2020. június 19-i állásfoglalására(9) a Kínai Népköztársaság Hongkongra vonatkozó nemzetbiztonsági törvényéről és arról, hogy az Uniónak védelmeznie kell Hongkong magas fokú autonómiáját, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 20 évvel az átadást követően címzett, 2017. december 13-i ajánlására(10), – tekintettel az uniós szervezetekkel, európai parlamenti képviselőkkel és parlamenti képviselőkkel szembeni kínai ellenintézkedésekről szóló, 2021. május 20-i állásfoglalására(11), – tekintettel az EU gazdasági biztonsága szempontjából kritikus és a tagállamokkal közös további kockázatértékelés tárgyát képező technológiai területekről szóló, 2023. október 3-i bizottsági ajánlásra (C(2023)6689), – tekintettel az új EU–Kína stratégiáról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására(12), – tekintettel az EU és a Kínai Népköztársaság között 2018. július 16-án aláírt, a globális óceánpolitikai irányítással kapcsolatos együttműködésről szóló, EU–Kína óceáni partnerség néven ismert kétoldalú megállapodásra, – tekintettel „Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába való külföldi beavatkozásról, beleértve a dezinformációt is” című, 2023. június 1-i állásfoglalására(13), – tekintettel az ENSZ tengerjogi egyezményére (UNCLOS), – tekintettel a hongkongi helyzetről szóló, 2019. július 18-i állásfoglalására(14), a hongkongi demokratikus ellenzékkel szembeni kemény fellépésről szóló 2021. január 21-i(15), a Hongkongról, nevezetesen az Apple Daily hírlap ügyéről szóló 2021. július 8-i(16), az alapvető szabadságok Hongkongban történő megsértéséről szóló 2022. január 20-i(17), a Zen bíboros és a „612 Humanitarian Relief Fund” nevű humanitárius segélyalap vagyonkezelőinek hongkongi letartóztatásáról szóló 2022. július 7-i(18), az alapvető szabadságok hongkongi helyzetének romlásáról, különösen Jimmy Lai ügyéről szóló 2023. június 15-i állásfoglalására(19), – tekintettel az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozásról, többek között a dezinformációról szóló, 2023. június 1-jei állásfoglalására(20) és az Európai Parlament átláthatóságra, feddhetetlenségre, elszámoltathatóságra és korrupció elleni küzdelemre vonatkozó szabályainak reformjára vonatkozó ajánlásokról szóló, 2023. július 13-i állásfoglalására(21), – tekintettel a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EU és Tajvan közötti politikai kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 2021. október 21-i ajánlására(22), valamint a Tajvani-szorosban kialakult helyzetről szóló, 2022. szeptember 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(23), – tekintettel „A biztonság és a védelem területére vonatkozó stratégiai iránytű – Egy, a polgárait, az értékeit és az érdekeit megvédő Európai Unióért, amely hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság megvalósításához” című dokumentumra, amelyet a Tanács 2022. március 21-én elfogadott, és az Európai Tanács 2022. március 25-én jóváhagyott, – tekintettel a kritikus szervezetek rezilienciájáról és a 2008/114/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2557 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(24), – tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2021. december 1-jei közös közleményére, amelynek címe: „A »Global Gateway«” (JOIN(2021)0030), – tekintettel az állam- és kormányfők nem hivatalos ülésén, 2022. március 11-én elfogadott versailles-i nyilatkozatra, – tekintettel a Külügyi Bizottságnak az Európai Unió kritikus infrastruktúrájára gyakorolt kínai befolyás biztonsági és védelmi hatásairól szóló jelentésére, – tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló, 2016. június 22-i közös közleményére (JOIN(2016)0030), – tekintettel az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújáról szóló, az ENSZ Közgyűlése által elfogadott határozatokra, különösen „Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának az átfogó, igazságos és tartós ukrajnai béke alapjául szolgáló elvei” című, 2023. február 23-i határozatra és az Ukrajna elleni agresszióról szóló, 2022. március 1-jei állásfoglalásra, – tekintettel a kritikus infrastruktúrák rezilienciájának megerősítését célzó összehangolt uniós megközelítésről szóló, 2022. december 8-i tanácsi ajánlásra(25), – tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2023)0160), – tekintettel az 5G biztonságra vonatkozó, 2020. január 29-i uniós eszköztárra, – tekintettel a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon belüli tilalmáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2022. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0453), – tekintettel a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2022. február 23-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0071), – tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére, – tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0375/2023), A. mivel a Kínai Népköztársaság (KNK) az Unió partnere, és egyúttal egyre inkább a versenytársa és rendszerszintű riválisa is; mivel Kína kapcsolataink középpontját saját kezdeményezésére egyértelműen a rendszerszintű rivalizálás felé mozdítja el; mivel az Európai Unió nem törekszik ilyen versengésre és rivalizálásra; mivel az EU politikáját az az elv vezérelte, és továbbra is annak az elvnek kell vezérelnie, hogy ahol lehetséges, ott együttműködik, ahol szükséges, ott versenyezni fog, és ahol kell, ott konfrontálódik; mivel Kína gyorsan meghatározó regionális és globális hatalommá válik; mivel ez alapvető következményekkel jár az EU által a világgazdaságban és az európai uniós biztonság terén betöltött szerepre nézve; mivel a Kínával kapcsolatos közös uniós politika fogja meghatározni az EU jövőjét a globális ügyekben; B. mivel a kínai kormány erősíti szerepét és befolyását a nemzetközi intézményekben, és mind a nemzetközi szabályokon alapuló rend átalakítására irányuló szándékkal, mind pedig az ehhez szükséges gazdasági, technológiai és katonai eszközökkel rendelkezik; mivel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként Kínának felelősséget kell vállalnia, és fenn kell tartania a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, a multilateralizmust és a globális kormányzást; C. mivel az Európai Uniónak és Kínának egyaránt érdeke az aktív és stabil kapcsolatok fenntartása; mivel az EU ezeket a kapcsolatokat a nemzetközi jog tiszteletben tartásának pilléreire, valamint a kiegyensúlyozott, kölcsönös párbeszéd elvére és közös globális felelősségvállalásokra kívánja alapozni; mivel a Kínával való együttműködés fontos a globális kihívások kezeléséhez; D. mivel a kormányzó Kínai Kommunista Párt nem osztja ugyanazokat az értékeket, mint az európai demokráciák, belföldön egyre inkább tekintélyelvűvé vált, és nemzetközi szinten olyan kormányzási modelleket támogat, amelyek ellentmondanak az EU értékeinek; mivel az EU és Kína közötti kapcsolatok középpontjában továbbra is az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításának és védelmének kell állnia, összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy külső tevékenységének valamennyi területén tiszteletben tartja ezeket az alapelveket; mivel a vallás és a meggyőződés szabadsága továbbra is romlik a szárazföldi Kína területén, és a Kínai Kommunista Párt megköveteli, hogy valamennyi vallás csatlakozzon a párt ideológiájához, doktrínájához és tanításaihoz; E. mivel Kína a különleges hongkongi és makaói közigazgatási régiók irányítására vonatkozó kínai-brit együttes nyilatkozat és kínai-portugál együttes nyilatkozat aláírásával elkötelezte magát az „egy ország – két rendszer” elv mellett; mivel Kínai Népköztársaság 2021-ben felszámolta a demokráciát Hongkongban, valamint fellépett a politikai ellenzéki és demokráciapárti aktivistákkal és családtagjaikkal szemben, Hongkongban és külföldön; mivel mióta a KNK 2020. június 30-án bevezette a nemzetbiztonsági törvényt, Hongkongban riasztó mértékben romlott az alapvető szabadságok és a jogállamiság helyzete, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége; mivel Kína teljes mértékben megsértette az „egy ország, két rendszer” elvet, a kínai-brit és a kínai-portugál együttes nyilatkozatot és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát; F. mivel Kína a biztonság és az ellenőrzés olyan új korszakába lép, amelyet az egyre határozottabb gazdaság- és külpolitika, a szürkezónás tevékenységek alkalmazása, többek között katonai gyakorlatok, gazdasági kényszerítés, kiberhadviselés és az információmanipuláció használata, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend megváltoztatására tett kísérletek jellemeznek; G. mivel az EU csak akkor tudja hitelesen megvédeni érdekeit és értékeit az egyre öntudatosabb Kínával szemben, ha egyetlen, egységes és határozott megközelítést alkalmazva lép fel, és üzenetét következetesen közvetíti; mivel aggodalomra adnak okot egyes tagállamok azon tevékenységei, amelyek az Európai Unióról szóló szerződés 24. cikkébe ütközhetnek; H. mivel Európának ahhoz, hogy megvédje alapvető értékeit és egyenértékű partnerként bánjanak vele, olyan új megközelítésre van szüksége Kínával kapcsolatban, amely egy európai nyitott stratégiai autonómián, kölcsönösségen, a hasonlóan gondolkodó partnerekkel való együttműködésen alapul, valamint amelyet a szükséges jogalkotási és nem jogalkotási eszközök támogatnak, hogy megvédje magát a kényszerítéssel szemben; I. mivel az EU nem nézheti jó szemmel azt a támogatást, amelyet Kína Oroszországnak nyújt Ukrajna elleni jogellenes agressziós háborújához; mivel Kína még mindig nem ismerte el az Ukrajna elleni orosz inváziót teljes körű agresszív háborúként, és alapvető szerepet játszik az Oroszországgal szemben bevezetett uniós szankciók kijátszásában és enyhítésében; mivel 2022. február 4-én, közvetlenül az Ukrajna elleni jogellenes orosz invázió kezdete előtt aláírták az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság közös nyilatkozatát az új korszakba lépő nemzetközi kapcsolatokról és a globális fenntartható fejlődésről; mivel Kína Oroszországgal való szerepvállalásának módja az EU és Kína közötti kapcsolatok jövőjét is alakítani fogja; J. mivel 2023. február 23-i határozatában az ENSZ Közgyűlése az ukrajnai háború megszüntetésére szólított fel, és követelte Oroszország azonnali kivonulását Ukrajnából, az ENSZ Alapokmányával összhangban; mivel Kína tartózkodott az állásfoglalásról szóló szavazáson; mivel Kína egy olyan ENSZ-határozat mellett szavazott, amely 2023. április 26-án kifejezetten elismeri „az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni agresszióját”; K. mivel az EU ellenzi a Tajvani-szorosban a status quo egyoldalú –különösen erőszak révén történő – megváltoztatását, és együtt kell működnie partnereivel az elrettentési kapacitások megerősítésében a Kínai Népköztársaság ilyen kísérleteivel szemben; mivel az EU aggodalmát fejezi ki az olyan szürkeövezeti tevékenységek miatt, mint a provokatív katonai magatartás, a gazdasági kényszerítés és a kibertámadások, és ellenzi az emberi jogok folyamatos súlyos megsértését Kínában, különösen Hszincsiangban, Tibetben, Belső-Mongóliában, Hongkongban és Makaóban, és szolidaritást kell vállalnia azokkal, akik emberi jogi visszaéléseknek vannak kitéve; L. mivel az EU és a Kínai Népköztársaság 2018-ban egy „kék partnerségnek” nevezett kétoldalú megállapodást írt alá, amelynek célja a globális óceánpolitikai irányítással kapcsolatos együttműködés megerősítése; M. mivel a Kínai Népköztársaság Nemzeti Népi Kongresszusa Állandó Bizottságának felülvizsgálta a tengeri forgalomról szóló törvényeit (a tengeri forgalomról szóló törvények 2021. évi felülvizsgálata), amelyeket 2021. szeptember 1. óta végrehajtottak; mivel Kína terjeszkedő politikája és zaklatásnak minősülő magatartása a Dél-kínai-tengeren nem más, mint az ENSZ Tengerjogi Egyezményének és a hajózás szabadságának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása; mivel a Dél-kínai-tenger és a Kelet-kínai-tenger vitatott területeinek ellenőrzésére irányuló egyoldalú erőfeszítés Kína részéről nem elfogadható; mivel a Természeti Erőforrások Kínai Minisztériuma közzétette úgynevezett „szabványos térképét”; mivel megállapítást nyert, hogy Kína „szabványos térképén” átnevezi az orosz helyszíneket; N. mivel az elmúlt évtizedekben Kína szinte minden afrikai országban növelte jelenlétét, amelyet Kína arra használ, hogy növelje nemzetközi befolyását és biztosítsa gazdasági érdekeit, különösen Afrika hatalmas természeti erőforrásaihoz és hatalmas piacához való hozzáférését; mivel a kínai beruházások és hitelek Afrikában és azon túl nem tartoznak a jó kormányzás vagy az emberi jogok tiszteletben tartásának hatálya alá; O. mivel a kínai kormány egyre elnyomóbb belpolitikát hajt végre, elnyomva az eltérő vélemények minden formáját, leverve az összes polgári és politikai szabadságot, és különösen keményen lépve fel az etnikai és vallási kisebbségekkel, például a tibetiekkel és az ujgur lakossággal szemben; P. mivel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága és az ENSZ kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel foglalkozó különmegbízottja aggodalmának adott hangot a foglyoktól való erőszakos szervkioperálás vádjával kapcsolatban, és felszólították a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy növelje a szervátültetési rendszer elszámoltathatóságát és átláthatóságát, valamint büntesse a visszaélésekért felelős személyeket; Q. mivel 2023-ban több magas rangú uniós küldöttség is találkozott kínai kollégáival, többek között: Frans Timmermans, a Bizottság korábbi alelnöke, aki július 4-én Pekingben részt vett az EU és Kína közötti magas szintű környezetvédelmi és éghajlat-politikai párbeszéden; Věra Jourová, a Bizottság alelnöke, aki szeptember 18-án Pekingben részt vett a magas szintű digitális párbeszéden; Virginijus Sinkevičius biztos, aki részt vett a körforgásos gazdaságról szeptember 22-én Pekingben tartott első magas szintű párbeszéden; Valdis Dombrovskis, a Bizottság alelnöke, aki He Lifeng, az Államtanács kínai elnökhelyettesével közösen látta el a 10. EU-Kína magas szintű gazdasági és kereskedelmi párbeszéd elnöki tisztségét; Kadri Simson biztos, aki részt vett az október 12-én Pekingben megrendezett 11. EU-Kína energiaügyi párbeszéden; Josep Borrell, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, aki az október 13-án Pekingben megrendezett 12. EU-Kína stratégiai párbeszéd során találkozott Wang Yivel, a Központi Külügyi Bizottság Hivatalának igazgatójával és Kína külügyminiszterével; és Thierry Breton biztos, aki november 10-én Pekingben találkozott Zhang Guoqing kínai miniszterelnök-helyettessel; mivel ezeken a találkozókon egyebek mellett megvitatták az EU és Kína közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok egyensúlyának helyreállítását, valamint a piacra jutással és az ellátási lánccal kapcsolatos kérdéseket; R. mivel az EU és Kína közötti kapcsolatokra vonatkozó jelenlegi stratégia 2016-ra nyúlik vissza, és legutóbb 2019-ben aktualizálták, ezért az új geopolitikai helyzet fényében tanácsos lenne felülvizsgálni és naprakésszé tenni azt; 1. a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, valamint a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint tájékoztatásul a Kínai Népköztársaság kormányának.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A Szerződés különleges jogalkotási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 223. cikke (1) bekezdésére, 226. cikke (1) bekezdésére, valamint 293. és 296. cikkére, – tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1), – tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(2), – tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentésére és különösen annak az uniós döntéshozatali folyamatra vonatkozó 39. javaslatára, – tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (az európai ombudsman alapokmánya) és a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 24-i (EU, Euratom) 2021/1163 európai parlamenti rendeletre(3), – tekintettel a Parlament kezdeményezési jogáról szóló, 2022. június 9-i állásfoglalására(4), – tekintettel a Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozásáról szóló, 2022. október 18-i(5) és 2023. július 12-i(6) állásfoglalására, – tekintettel az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról, a 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat és az e határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2022. május 3-i álláspontjára(7), – tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2023. június 15-i(8) és 2023. szeptember 13-i(9) állásfoglalására, – tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről és a 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2012. május 23-i álláspontjára(10), – tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, – tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0384/2023), A. mivel a különleges jogalkotási eljárások többféle formát ölthetnek, amelyek során az Európai Parlament vagy közvetlen kezdeményezési jogot gyakorol, vagy egyetértésére van szükség, vagy más esetekben a Parlamenttel csak konzultálnak, és a Tanács a végleges határozatot anélkül hozza meg, hogy köteles lenne elfogadni a Parlament által javasolt módosításokat; B. mivel a Tanács számára más különleges jogalkotási eljárásokat is előirányoztak, amelyek értelmében ennek az intézménynek kell minősített többségi szavazással vagy egyhangú szavazással egyetértését adnia az Európai Parlament számára; C. mivel a különleges jogalkotási eljárások olyan eljárások, amelyek vagy csökkentik, vagy gyengítik a Parlamentnek a Tanáccsal egyenrangú társjogalkotóként betöltött szerepét; mivel ezért az intézményeknek helyre kell állítaniuk az egyensúlyt e tekintetben; D. mivel a Szerződések közvetlen kezdeményezési jogokat biztosítanak a Parlamentnek saját összetétele, képviselőinek megválasztása és a rájuk vonatkozó statútum, az európai ombudsman alapokmánya és a Parlament vizsgálati joga tekintetében, amely esetekben különleges jogalkotási eljárások alkalmazandók; mivel a különleges jogalkotási eljárások különböző alkalmazási területeit gondosan meg kell vizsgálni csakúgy, mint a Parlament különböző szerepköreit azokban az esetekben, amikor az egyetértésére van szükség vagy pusztán konzultálnak vele, vagy amikor jogszabály kezdeményezőjeként jár el, figyelembe véve, hogy a Szerződések a különleges jogalkotási eljárást bizonyos érzékenyebb szakpolitikai területeken (például a költségvetés, a nemzetközi megállapodások stb. esetében) alkalmazzák; E. mivel minden különleges jogalkotási eljárást eseti alapon határoznak meg az EUMSZ alapján; F. mivel a különleges jogalkotási eljárások a Szerződések rájuk vonatkozó konkrét rendelkezései miatt különleges és megerősített alkotmányos tekintéllyel rendelkeznek a rendes jogalkotási eljárásokhoz képest, és ezért a két intézmény – a Tanács és a Parlament – eljárási kötelezettségei nem kevésbé jelentősek a rendes jogalkotási eljárásokból eredő kötelezettségeknél; G. mivel különleges jogalkotási eljárás alkalmazásakor bizonyos esetekben a Tanácsnak egyhangúlag kell eljárnia; H. mivel a Tanács több különleges jogalkotási eljárás esetében megtagadta a tárgyalások megkezdését, mivel már a Parlament által benyújtott eredeti tervezettel sem értett egyet; I. mivel az intézmények feladatkörének és szerepének tiszteletben tartása a tagállamok alkotmányjogának egyik alapelve; J. mivel a Tanács álláspontja számos esetben figyelmen kívül hagyta a Bizottság és a Parlament régóta fennálló ajánlásait, elnyújtva a határozathozatalt a befejezés határidejének meghatározása nélkül, vagy akár teljesen megakadályozva a határozathozatalt olyan vétók alkalmazása által; mivel egyes esetekben a Tanács úgy élt vétóval, hogy az jogilag nem volt alátámasztva a Szerződéseken alapuló konkrét érvekkel vagy magyarázatokkal; K. mivel az intézmények közötti együttműködést az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az intézményi egyensúly és a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elveinek megfelelően kell folytatni; L. mivel a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés megköveteli az intézményektől, hogy jóhiszeműen működjenek együtt, támogassák egymást és tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely akadályozná a többi intézményt hatásköreik gyakorlásában; Általános megfontolások 1. emlékeztet arra, hogy az elsődleges uniós jog két fő eljárást vezet be a jogalkotási aktusok elfogadására: a rendes jogalkotási eljárást és a különleges jogalkotási eljárást; 2. megjegyzi, hogy a vonatkozó eljárásokban a Parlament és a Tanács különböző mértékben vesznek részt; 3. hangsúlyozza, hogy bár a Parlament és a Tanács egyaránt részt vesznek a különleges jogalkotási eljárásokban, a két intézmény nem egyenrangú fél; 4. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb különleges jogalkotási eljárásban a Parlament nem rendelkezik teljes körű részvételi és döntéshozatali jogokkal; kéri, hogy a különleges jogalkotási eljárásokban erősítsék meg a Parlament szerepét annak érdekében, hogy teljes mértékben és egyenrangú félként vehessen részt a Tanáccsal folytatott tárgyalásokban; 5. elismeri, hogy az intézményeknek a különböző eljárásokban fennálló jogai és ezen eljárások sajátosságai bizonyos mozgásteret biztosítanak, amelynek kihasználása az intézményközi verseny része; hangsúlyozza azonban, hogy ezt a mozgásteret a társjogalkotói hatáskör tényleges gyakorlása során mindig a jóhiszeműség részének kell tekinteni, és a mozgástér kihasználása és az akadályozás közötti határvonalat nem szabad átlépni; 6. elismeri, hogy a Szerződések nem írnak elő határidőt a Tanács számára a Parlament által elfogadott jogalkotási kezdeményezésekre való reagálásra; úgy véli azonban, hogy a Tanácsnak észszerű időn belül el kell fogadnia álláspontját, hogy megfeleljen a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvének; A Tanács vagy az Európai Tanács által a Parlament kezdeményezésére és annak egyetértését követően elfogadott jogi aktusok 7. rámutat arra, hogy a Lisszaboni Szerződés közvetlen kezdeményezési jogokat ruház a Parlamentre, amelyek különböző különleges jogalkotási eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a Parlament önszerveződési hatásköréhez, ellenőrzési funkciójához és – egyetlen közvetlenül választott uniós intézményként – a demokratikus legitimitásához kapcsolódnak, a választási eljárásokat is beleértve; hangsúlyozza a Parlament kezdeményezési jogkörébe tartozó kérdések különleges és megerősített alkotmányos tekintélyét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek a különleges jogalkotási eljárások ritkán zárultak le sikeresen a Bizottság egyetértésének hiánya és a Tanácson belüli egyhangú szavazás követelménye miatt(11), amelyek alapvetően gyengítik a Parlament tárgyalási pozícióját; úgy véli, hogy a Szerződések alig szabályozzák az ilyen eljárásokat, és kéri, hogy a három intézmény kössön új intézményközi megállapodást, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik, teljes mértékben tiszteletben tartva annak különleges alkotmányos tekintélyét; 8. emlékeztet arra, hogy 2012. május 23-án a Parlament új rendeletre irányuló javaslatot terjesztett elő a vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó rendelkezések módosítása érdekében, amelynek célja a rendelkezésre álló vizsgálati eszközök megerősítése és a vizsgálóbizottságok hatáskörének megszilárdítása; 9. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal a vizsgálati jogról folytatott tárgyalások holtpontra jutottak, valamint hogy a Tanács és a Bizottság nem működtek együtt kellő mértékben a Parlamenttel annak érdekében, hogy hivatalos megbeszéléseket folytassanak; emlékeztet arra, hogy a Tanács hosszú ideje fennálló vonakodása attól, hogy reagáljon a Parlament javaslatára, sérti az EUMSZ 265. cikkét, és ezért egyértelműen mulasztásnak minősül; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tartsák tiszteletben a jóhiszemű és kölcsönös együttműködésnek az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében foglalt elvét, és működjenek együtt a Parlamenttel annak érdekében, hogy a jelenlegi jogalkotási ciklus végéig megszüntessék a fennálló intézményi akadályokat; emlékeztet arra, hogy a Parlament vizsgálati jogáról szóló új rendelet elfogadásához nincs szükség egyhangúságra a Tanácsban; 10. emlékeztet arra, hogy 2022. május 3-án a Parlament elfogadta álláspontját az európai választási jog reformjára irányuló javaslatról, amelynek célja az uniós közszféra európaivá tételének előmozdítása, az európai választások előtt egy valódi páneurópai politikai vita kialakítása, a polgárok európai politika iránti érdeklődésének felkeltése, valamint az Unió demokratikus legitimitásának növelése; 11. elismeri, hogy néhány tagállam fenntartásokat fogalmazott meg e javaslat egyes elemeivel kapcsolatban; sajnálja azonban, hogy a Parlament jelentéséről szóló tárgyalások megkezdését indokolatlanul elhalasztották, egyértelműen figyelmen kívül hagyva a jóhiszemű együttműködés elvét; megismétli, hogy egy jogalkotási jelentés tervezetével kapcsolatos egyhangúság hiánya nem jelent érvényes indokot a kompromisszum megtalálásával kapcsolatos passzivitásra; sürgeti a Tanács spanyol és belga elnökségét, hogy kezeljék prioritásként ezt a kérdést, és a tanácsi álláspont kialakítása céljából vegyenek részt a konszenzusépítésben annak érdekében, hogy a következő európai választások előtt megállapodás szülessen a Parlamenttel az európai választási jog reformjáról; 12. kiemeli, hogy a Tanács által kifejezett politikai és jogi aggályok nem szolgálhatnak ürügyként arra, hogy nem vesz részt a Parlament javaslatáról való megállapodásban; kiemeli, hogy ezeket az aggályokat kellő időben, a társjogalkotók közötti nyílt és konstruktív párbeszéd keretében kell megvitatni; 13. kiemeli, hogy az eljárás megindításához való jog mellett a Parlamentnek egyetértését is kell adnia a Tanács álláspontjához; úgy véli, hogy a Tanács munkájának bármilyen késedelme veszélyezteti az Uniónak a 2024-es választások fényében történő demokratizálását, figyelembe véve, hogy a Tanács határozata csak azt követően léphet hatályba, hogy azt a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták; 14. javasolja, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodással(12) összhangban a Szerződések által a Parlamentre ruházott jogalkotási kezdeményezési jogból eredő jogalkotási eljárás foglalja magában azt a kérést, hogy az érintett kezdeményezésekre vonatkozóan a rendes jogalkotási eljáráshoz hasonlóan állapítsanak meg jogalkotási menetrendet; emlékeztet arra, hogy bár az EUMSZ 226. cikke nem kötelezi a Tanácsot és a Bizottságot tárgyalások folytatására, egy ilyen különleges jogalkotási eljárásnak meg kell felelnie az intézményközi megállapodás rendelkezéseinek azon intézményközi kötelezettség tekintetében, hogy mindhárom intézménynek részt kell vennie a tárgyalásban; 15. emlékezteti a Bizottságot, hogy e különleges jogalkotási eljárásokban ne hagyja figyelmen kívül „a Szerződések őreként” és „tisztességes közvetítőként” betöltött szerepét; elvárja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet az említett ügyekről folytatott párbeszéd elősegítésében annak révén, hogy proaktívan együttműködik a Tanáccsal és a Parlamenttel, és javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogyan lehetne túllendülni a jelenlegi holtponton; A Parlament egyetértését igénylő különleges jogalkotási eljárás 16. rámutat arra, hogy az Európai Tanácsnak egyhangúlag, a Parlament kezdeményezésére és a parlamenti képviselők többségi egyetértését követően kell határozatot elfogadnia az Európai Parlament összetételéről; kiemeli, hogy az ezen eljárás tekintetében a Parlamentnek biztosított kezdeményezési jog és a határozatnak az uniós polgárok képviseletére gyakorolt közvetlen hatása miatt az e határozatról folytatott tárgyalások magas szintű intézményközi párbeszédet és egyeztetést tesznek szükségessé, összhangban a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvével; kiemeli, hogy bár a javaslat magától a Parlamenttől származik, fontos a Parlament későbbi egyetértése, mivel az Európai Tanácsnak jogában áll módosítani a javaslatot; 17. hangsúlyozza, hogy a Parlament 28 képviselői helyet kíván fenntartani egy jövőbeli uniós szintű választókerületben megválasztott képviselők számára, összhangban az európai választási jogról szóló parlamenti javaslattal, amellyel kapcsolatban arra várnak, hogy a Tanácsban előrelépés történjen; 18. emlékeztet arra, hogy 2023. június 15-én a Parlament elfogadta az Európai Parlament 2024–2029-es jogalkotási ciklusra vonatkozó összetételéről szóló európai tanácsi határozatra irányuló javaslattervezetet, amelynek célja a képviselői helyek elosztásának kiigazítása a tagállamok arányosan csökkenő képviseletének biztosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a Parlament 28 helyet javasolt elkülöníteni egy uniós szintű választókerület számára, összhangban az európai választási jog reformjáról szóló, 2022. május 3-i parlamenti javaslattal; e tekintetben megismétli, hogy az Európai Parlament összetételéről szóló határozat és az európai választási jog reformja politikai és jogi szempontból összefonódik; sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Parlament összetételéről szóló, 2023. június 15-i álláspontjában kifejezett kérése ellenére az Európai Tanács jelentősen megváltoztatta javaslatát, és nem tájékoztatta a Parlamentet arról, hogy törölni kívánja a Parlament által benyújtott javaslat kulcsfontosságú rendelkezéseit; 19. emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendelet(13) elfogadása különleges jogalkotási eljárással történik, amelyben a Tanács a Parlament abszolút többséggel megadott egyetértését követően egyhangúlag határoz; 20. üdvözli az intézményközi gyakorlatok fejlődését, amelyek értelmében annak ellenére, hogy a Parlamentet csak egyetértésének megadására kérik fel, a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet és a saját forrásokról szóló tanácsi határozatot(14) tartalmazó csomagról szóló tárgyalásokra „háromoldalú párbeszéd” formájában kerül sor; sajnálja azonban, hogy az Európai Tanács egyre nagyobb szerepet játszik a többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalásokon, ami súlyosan megváltoztatja az intézményközi egyensúly Szerződésekben meghatározott elvét; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalásokra a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni, és hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia javaslataival összhangban a Parlamentet teljes költségvetési hatáskörrel kell felruházni; 21. kiemeli, hogy bár a javaslat magától a Parlamenttől származik, fontos a Parlament későbbi egyetértése, mivel a Tanácsnak jogában áll módosítani a javaslatot, és csak a Parlamentnek a végleges jogi aktushoz adott egyetértése garantálja, hogy a Parlament egyetért a saját megválasztására vonatkozó szabályokkal; úgy véli, hogy a Tanács munkájának bármely késedelme káros lenne az egész folyamat sikerére nézve, mivel a Tanács határozata csak azt követően léphet hatályba, hogy azt a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták; A Parlamenttel való konzultációt igénylő különleges jogalkotási eljárás 22. emlékeztet arra, hogy a különleges jogalkotási eljárás számos esetben abból áll, hogy a Tanács a Parlament véleményének kikérését követően fogad el valamely jogalkotási aktust; hangsúlyozza, hogy a Tanács – bár a Parlamenttel csak konzultálnia kell – nem hozhatja meg a végső határozatot, amíg a Parlament véleményt nem nyilvánított, hogy a Tanács a véleményt ténylegesen figyelembe tudja venni; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a Parlamentnek észszerű időn belül kell eljárnia; 23. hangsúlyozza, hogy bár a Tanács nem köteles figyelembe venni a Parlament véleményét, a Parlamenttel folytatott konzultáció egyes különleges jogalkotási eljárásokban nemcsak lényeges eljárási követelményt jelent, hanem erős politikai jelzést is közvetít és növeli a határozat demokratikus legitimitását; felhívja a három intézményt, hogy vizsgálják meg, milyen módon lenne biztosítható, hogy a Parlament véleményét intézményi kötelezettségként megfelelően figyelembe vegyék, és az a jogszabályokban is tükröződjön; 24. emlékeztet arra, hogy az egyik olyan eset, amikor a Tanács csak a Parlamenttel folytatott konzultációt követően hozhat határozatot, a schengeni vívmányok rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatos, és ez a kötelezettség Bulgária és Románia 2005. évi csatlakozási okmánya 4. cikkének (2) bekezdésén alapult(15); 25. ismételten felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul fogadjon el pozitív határozatot Romániának és Bulgáriának a szabad mozgás schengeni térségéhez való csatlakozásáról; 26. rámutat arra, hogy a schengeni térség az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, és elfogadhatatlan, hogy a Tanács nem hozott határozatot Bulgária és Románia felvételéről, noha a Bizottság már megtette az erre vonatkozó hivatalos ajánlást, a Parlament több állásfoglalásban is felszólított erre, és a két ország már régóta teljesíti a szükséges feltételeket; 27. emlékeztet arra, hogy 2021 novemberében a Bizottság benyújtotta a mobilis uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot, amely a Parlamenttel folytatott konzultációt igényel; hangsúlyozza, hogy a Bizottság fent említett javaslathoz csatolt hatásvizsgálata számos, a mobilis polgárok választójogának gyakorlása előtti, tartósan fennálló komoly akadályt sorol fel; emlékeztet arra, hogy a Parlament 2023 februárjában elfogadta álláspontját azzal a céllal, hogy megkönnyítse ezen irányelvnek a 2024-es európai választások előtti hatálybalépését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság rendkívül negatív választ adott a Parlament álláspontjára, és hogy a Bizottság ahelyett, hogy konstruktív megközelítést választva hitelesen részt vett volna a Parlament javaslatainak esetleges jobbá tételében, úgy döntött, hogy negatív választ ad, szigorúan formai okokból elutasítva a javaslatokat; várja, hogy a Tanács vitassa meg ezt az ügyet, továbbá elvárja, hogy a Tanács foglalkozzon a véleményével, és minden tőle telhetőt tegyen meg, hogy együttműködjön a Parlamenttel a mobilis uniós polgárok helyzetének javítása érdekében; 28. megjegyzi, hogy önmagában a Szerződések szövege alapján az egyetlen jogi kötelezettség a konzultáció lefolytatása; azonban rámutat arra, hogy a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés fényében a jogi aktust elfogadó intézménynek foglalkoznia kell a véleménnyel, és meg kell indokolnia, miért döntött úgy, hogy nem követi azt; felhívja a Tanácsot, hogy adjon jogi magyarázatot arra, miért nem tartotta tiszteletben a Bizottság értékelését vagy a Parlamentnek a Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozására irányuló felhívásait; 29. megismétli, hogy különleges jogalkotási eljárás alkalmazása esetén észszerű időn belüli megállapodás hiányában a Bizottságnak vissza kellene vonnia vagy újra kellene szövegeznie az érintett jogalkotási javaslatot; Az intézmények közötti együttműködés 30. hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények közötti kapcsolatokat az intézményi egyensúlyra és a jóhiszemű és kölcsönös együttműködésre vonatkozóan az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében rögzített elvek vezérlik; 31. emlékeztet arra, hogy a Parlament részvétele – a Szerződésekben előirányzott bármilyen formában – azt az alapvető demokratikus elvet tükrözi, amely szerint a polgároknak választott képviselőik útján részt kell venniük a döntéshozatali folyamatban; 32. rámutat arra, hogy az intézmények közötti jóhiszemű és kölcsönös együttműködés kötelezettsége megköveteli, hogy az intézmények folyamatosan tájékoztassák egymást és konzultáljanak egymással annak érdekében, hogy az eljárás végén megadható legyen az egyetértés; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az egyetértés nem pusztán jóváhagyást vagy elutasítást jelent, hanem a jogalkotási aktus tartalmának tényleges támogatását, és ezért egy kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésére irányuló állandó párbeszédből kell következnie; 33. emlékeztet a Parlament tárgyalócsoportja által elfogadott működési módra, amely az európai ombudsman felülvizsgált alapokmányának elfogadásához vezetett, miután a Tanács évek óta megtagadta az egyetértés megadását, és amely a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott informális konzultációkat foglalt magában; emlékeztet arra, hogy ez a megközelítés lehetővé tette a Tanács számára, hogy előzetesen megismerje a Parlament főbb jogalkotási elképzeléseit, és szükség esetén lehetővé tette a két intézmény számára, hogy kompromisszumos megoldásokat találjanak az elfogadás előtt álló akadályok áthidalására; úgy véli, hogy ennek gyakorlati precedensként kell szolgálnia más területeken is, ahol egyetértésre van szükség; 34. úgy véli, hogy amennyiben nem tartják tiszteletben a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvét, úgy be kell vonni az Európai Unió Bíróságát, és azonnali megoldást kell alkalmazni, beleértve adott esetben a szavazás érvénytelenítését is; Ajánlások 35. felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen javaslatot a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás felülvizsgálatára a különleges jogalkotási eljárások meghatározása céljából; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált intézményközi megállapodásnak kiemelt hangsúlyt kell helyeznie azokra az eljárásokra, amelyekben a Parlament kezdeményezési joggal rendelkezik, a Tanácson belüli vétó jogi indokolására, valamint a különleges jogalkotási eljárásokban a vonatkozó részvételi jogok, továbbá az intézményi egyensúly és a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvei teljes körű tiszteletben tartásának ösztönzésére, beleértve egy sor olyan eljárási intézkedést, amelyek arra hívják fel a társjogalkotókat, hogy kezdjenek nyílt és konstruktív, egyenrangú felekként folytatott párbeszédet és tárgyalásokat olyan jogalkotási aktusokról, amelyekben különleges jogalkotási eljárást irányoznak elő, és segítenek kiküszöbölni a Tanácsnak a Parlamenttel történő tárgyalástól való vonakodását; 36. hangsúlyozza, hogy pontos követelményeket kell meghatározni a jogi aktusok Tanács általi elfogadására vagy elutasítására rendelkezésre álló időkeretre vonatkozóan, hogy jobban biztosítani lehessen a jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvének való megfelelést, és el lehessen kerülni az intézményi akadályokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács 12 éven át halasztotta a Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozásáról szóló döntést, annak ellenére, hogy a Bizottság pozitív ajánlásokat fogalmazott meg a kritériumok teljesítésére vonatkozóan; 37. hangsúlyozza, hogy az egyes intézményekre a különböző eljárásokban – az elsődleges jog vagy intézményközi megállapodás szerint – alkalmazandó határidőknek tükrözniük kell az intézmények egyenlőségének elvét is; 38. ragaszkodik ahhoz a felhívásához, hogy a jogi aktus Tanács általi elfogadásakor tegyék közzé a tagállamok nyilvános álláspontját; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy amikor a tagállamok a Tanácsban fejtik ki álláspontjukat, a Tanács szisztematikusan rögzítse, melyik tagállamról van szó; kéri, hogy az indokolások tartsák tiszteletben a Szerződések rendelkezéseit, valamennyi uniós polgár és tagállam alapvető jogait, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját minden olyan esetben, amikor a tagállamok valamely adott döntéssel szemben vétóval élnek; úgy véli, hogy amennyiben egy szavazat jogilag nem indokolt vagy sérti a Szerződések rendelkezéseit, úgy az Európai Unió Bíróságához kell fordulni és azonnali megoldást kell alkalmazni, beleértve a szavazás érvénytelenítését is; felhívja az EU-t és a nemzeti intézményeket, hogy találjanak hatékony megoldásokat az egyhangúság megszüntetésére a Szerződések módosításainak közeljövőben esedékes átgondolása során, beleértve a minősített többségi és az egyhangú döntéshozatal közötti politikai szakadék áthidalását is; 39. emlékeztet az uniós intézmények közötti korai együttműködés és összehangolt jogi elemzés fontosságára, amelyek hozzájárulhatnak a nem politikai fenntartások, hanem tisztán jogi aggályok által okozott intézményi akadályok megelőzéséhez; 40. úgy véli, hogy valamennyi intézménynek fokoznia kell az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy közzétegyék a jogalkotási folyamat eredményeként születő szövegeket, amelyek tartalma valamennyi hivatalos nyelven következetes, valamint – a jog Unió-szerte történő egységes alkalmazása érdekében – megbízhatóan értelmezhető és alkalmazható a jogszabályok végrehajtásában részt vevő valamennyi felelős szereplő számára az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom minden szintjén; 41. megismétli arra irányuló felhívását, hogy sürgősen módosítsák a Szerződéseket annak érdekében, hogy a rendes jogalkotási eljárás alkalmazását kiterjesszék néhány olyan szakpolitikai területre, ahol jelenleg különleges jogalkotási eljárást irányoznak elő, így például a schengeni térséggel vagy a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos kérdésekre; megjegyzi azonban, hogy az egyhangúságot és a nemzeti ratifikációt általánosan ki kellene küszöbölni; 42. az EU cselekvési képességének javítása érdekében felszólít az áthidaló klauzulák azonnali aktiválására, hogy kulcsfontosságú szakpolitikai területeken – a Szerződésekben történő módosítások hatálybalépésének függvényében – át lehessen térni a különleges jogalkotási eljárásokról a rendes jogalkotási eljárásokra; 43. felhívja a politikai pártokat, hogy választási programjaikban fejezzék ki elkötelezettségüket a Parlament vizsgálati jogáról szóló új és aktualizált rendeletre irányuló parlamenti javaslat iránt, és felkéri a különböző csúcsjelölteket, hogy nyilvánosan és politikailag támogassák ezt az ügyet; o 44. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A koppenhágai kritériumok 30 éve – további lendület az EU bővítési politikájának |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 49. cikkére, – tekintettel a Szerződések módosítására irányuló európai parlamenti javaslatokról szóló, 2023. november 22-i jelentésére(1), – tekintettel az Európai Tanács elnökségének 1993. június 21–22-i, koppenhágai következtetéseire, más néven a koppenhágai kritériumokra, – tekintettel az EU és a nyugat-balkáni államok közötti, 2003. június 21-i szaloniki csúcstalálkozó során elfogadott, a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nyilatkozatra, – tekintettel „A csatlakozási folyamat javítása – hiteles uniós perspektíva a Nyugat-Balkán számára” című, 2020. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0057), – tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az új uniós bővítési stratégiára vonatkozó, 2022. november 23-i ajánlására(2), – tekintettel a 2020. évi csúcstalálkozót követően a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a Nyugat-Balkánra vonatkozó, 2020. június 19-i ajánlására, – tekintettel az Európai Tanács 2022. június 23–24-i, valamint 2023. június 29–30-i következtetéseire, – tekintettel a Bizottság 2023. november 8-i, 2023. évi bővítési csomagjára, – tekintettel az Európai Unió alapelveire, többek között a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása iránti elkötelezettségre, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, – tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel a bővítés az EU egyik leghatékonyabb külpolitikai eszköze és mindezidáig egyik legsikeresebb arra irányuló politikája, hogy előmozdítsa a szükséges reformokat az Unión belül és a csatlakozni kívánó országokban egyaránt; mivel továbbra is stratégiai, jövőorientált geopolitikai befektetést jelent az európai kontinens békéjébe, biztonságába, stabilitásába, együttműködésébe, közös értékeibe és jólétébe; B. mivel a korábbi bővítési fordulók sikeresen megerősítették az egységes piacot, előmozdították a gazdasági növekedést és növelték az EU globális befolyását; C. mivel a bővítés hatékonysága az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent, mivel az EU – nevezetesen a Tanács – nem tett eleget ígéreteinek; mivel a Tanácson belüli méltánytalan késedelmek és vétók jelentősen rontották az EU hitelességét és azon képességét, hogy politikai átalakulásra ösztönözze a bővítési országokat; mivel a bővítés tekintetében a Parlament kétségtelenül a leginkább támogató uniós intézmény; D. mivel több mint 30 évvel ezelőtt, 1993. június 21–22-én az EU akkori tizenkét állam- és kormányfője Koppenhágában találkozott, és elfogadta az uniós tagság kritériumait, többek között a demokráciára, a jogállamiságra, az emberi jogokra, a piacgazdaságra és az uniós vívmányok hatékony végrehajtására való képességre vonatkozóan; mivel a koppenhágai kritériumok kulcsfontosságúak annak biztosításához, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országok közös értékeket valljanak, stabil intézményekkel rendelkezzenek, és sikeresen végre tudják hajtani az uniós jogszabályokat; E. mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok – többek között a kisebbségeik jogainak tiszteletben tartásának – értékein alapul, amelyek a koppenhágai kritériumok részét képezik, és amelyeket minden tagállamnak mindenkor tiszteletben kell tartania; mivel az uniós jogállamisági mechanizmust úgy alakították ki, hogy valamennyi tagállamban biztosítsa a jogállamiság hatékony és koherens védelmét; F. mivel Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja és az európai békét és stabilitást fenyegető növekvő orosz fenyegetés fényében a megerősített bővítési politika továbbra is az EU rendelkezésére álló rendkívül erős politikai eszköz a béke, a biztonság, a stabilitás, az együttműködés és a demokratikus értékek védelme és előmozdítása érdekében az európai kontinensen; G. mivel az EU-hoz való csatlakozásnak mindig érdemeken alapuló eljárásnak kell lennie, amelynek során minden kérelmezőt saját érdemei alapján értékelnek a koppenhágai kritériumok – és annak különösen az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság teljes körű tiszteletben tartásának biztosítására vonatkozó részei – teljesítése tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy az EU bővítése ne gyengítse, hanem erősítse az EU-t és egységes piacát; mivel a csatlakozási folyamatot az EUSZ 49. cikke rögzíti; mivel az EU integrációs képességét szintén figyelembe kell venni, az Európai Tanács 1993. évi koppenhágai következtetéseiben foglaltak szerint; mivel a Parlament egyértelmű határidőt kért a csatlakozásra váró országokkal folytatott tárgyalások legkésőbb a jelenlegi évtized végéig történő lezárására; H. mivel az EU jelenlegi összetételében már szükség van az EU irányítási struktúráinak reformjára, többek között a döntéshozatali eljárások egyszerűsítésére, és ez szükséges a kibővített Európai Unió megfelelő és hatékony működéséhez; mivel a megreformált és jobban működő Unió mind a jelenlegi, mind a jövőbeli tagállamok érdekét szolgálja; I. mivel a bővítési menetrend 2022 júniusában új lendületet kapott; mivel 2023. évi bővítési csomagjában a Bizottság azt ajánlotta, hogy kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával és a Moldovai Köztársasággal, valamint a szükséges lépések teljesülését követően Bosznia-Hercegovinával, és hogy adják meg a tagjelölti státuszt Grúziának, amint a vonatkozó tagsági kritériumok teljesülnek; mivel az Európai Tanács 2023. december 14–15-én határoz ezekről az ajánlásokról; mivel Montenegró, Szerbia, Észak-Macedónia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Törökország, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna jelenleg az EU tagjelölt országai; mivel Koszovó és Grúzia „potenciális tagjelöltnek” minősül; mivel az Európai Tanács 2022. június 23–24-én tagjelölti státuszt adott Ukrajnának és a Moldovai Köztársaságnak, 2022. december 15-én pedig Bosznia-Hercegovinának; J. mivel az EU bővítési politikájáról szóló 2023. évi közleményében a Bizottság megjegyzi, hogy a bővítési országoknak az új lendület teljes körű kihasználása érdekében határozottabban kell fellépniük a szükséges reformok végrehajtása, valamint a legfontosabb területeket érintő, kézzelfogható előrelépések elérése érdekében; K. mivel 2023. október 17-én Nikol Pasinján örmény miniszterelnök az Európai Parlamentben kijelentette, hogy az Örmény Köztársaság készen áll az Európai Unióhoz való közeledésre, amilyen mértékben azt az Európai Unió lehetségesnek tartja; 1. a fentiek fényében sürgeti az Európai Tanácsot, hogy a 2023. december 14–15-i ülésén hagyja jóvá a Bizottság 2023. november 8-i bővítési csomagjában előterjesztett ajánlásait, és határozzon az Ukrajnával és a Moldovai Köztársasággal folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, a csatlakozási tárgyalások Bosznia-Hercegovinával való megkezdéséről, valamint bizonyos lépések megtételétől függően adja meg a tagjelölti státuszt Grúziának; üdvözli a Bizottság által a 2023. évi bővítési csomag ismertetése során bejelentett, a Nyugat-Balkánra vonatkozó új növekedési tervet; felszólítja emellett a Tanácsot a tárgyalási keret késedelem nélküli elfogadására a csatlakozási tárgyalások gyors megkezdése érdekében, amint az egyes tagjelölt országokra vonatkozó követelmények teljesültek; 2. megemlékezik a koppenhágai kritériumok 30. évfordulójáról, és nagyra értékeli e kritériumok történelmi jelentőségét az uniós bővítés egyértelmű és hatékony keretének biztosításában, valamint üdvözli a különböző nemzetek által az uniós tagság felé vezető úton megtett lépéseket és elért eredményeket; üdvözli, hogy oly sok ország fejezi ki érdeklődését és politikai akaratát az EU-hoz való csatlakozás iránt, és elismeri a csatlakozásra váró számos ország által a tagság követelményeinek teljesítése érdekében tett komoly erőfeszítéseket; megerősíti elkötelezettségét a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok jövőbeli uniós tagsága mellett; hangsúlyozza, hogy egyértelmű uniós bővítési menetrendet kell meghatározni az uniós tagjelölt országok számára, hogy a jelenlegi évtized végéig lezárhassák az uniós csatlakozási tárgyalásokat; hangsúlyozza, hogy nincs „gyorsított út” az uniós tagsághoz; hangsúlyozza, hogy az alapvető értékek esetében nincsenek egyszerű megoldások; 3. újólag megerősíti a koppenhágai kritériumok fontosságát annak biztosításában, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok következetes és tartós elkötelezettséget tanúsítsanak a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, a kisebbségi jogok tisztelete és védelme, valamint a gazdasági reformok iránt, miközben alkalmazkodnak az EU változó szükségleteihez és kihívásaihoz is; felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy alkalmazzanak hitelesebb és érdemeken alapuló megközelítést, amely szilárdan illeszkedik a koppenhágai kritériumokhoz; 4. úgy véli, hogy a bővítés az EU számára kiemelt stratégiai jelentőséggel bír, különösen az Ukrajna elleni orosz agresszív háború fényében; hangsúlyozza, hogy a megerősített bővítési politika az EU rendelkezésére álló egyik legerősebb geopolitikai eszközzé vált, és hogy a szomszédságában nem maradtak szürke zónák; rámutat, hogy a bővítés a békébe, a stabilitásba, a biztonságba és a jólétbe való stratégiai befektetés, valamint a demokrácia és az európai értékek motorja a kontinensen; 5. kiemeli annak geopolitikai jelentőségét, hogy a nyugat-balkáni országokat, Ukrajnát, a Moldovai Köztársaságot és Grúziát felvegyék az EU-ba, hangsúlyozva számtalan folyamatos erőfeszítésüket és integrációjuk fontosságát a régió stabilitása és biztonsága szempontjából, valamint ösztönözve a folyamatos párbeszédet és együttműködést a meglévő konfliktusok és különbségek feloldása érdekében; e tekintetben határozottan elítéli Magyarország miniszterelnökének az Ukrajnával folytatott csatlakozási tárgyalások megkezdéséről és az ország Koszovóval kapcsolatos politikájának megváltoztatásáról szóló nyilatkozatait, és megjegyzi, hogy Orbán Viktor nyilatkozatai akadályozzák az EU bővítésének folyamatát; emlékezteti a Tanácsot az uniós elnökség Magyarország által 2024 júliusában történő átvételének lehetséges negatív következményeire; 6. ismételten aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, amelyek szerint Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos szándékosan arra törekszik, hogy a demokrácia és a jogállamiság területén megkerülje és aláássa a reformok központi szerephez juttatását az EU-hoz csatlakozó országokban; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen független vizsgálatot ebben a kérdésben, és e vizsgálat eredményeiről számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak; 7. üdvözli az örmény kormány hajlandóságát az Európai Unióhoz való közeledésre, és arra kéri a Bizottságot, hogy az átfogó és megerősített partnerségi megállapodáson túlmenően fontolja meg az országgal való kétoldalú kapcsolatainak elmélyítését; 8. megállapítja, hogy a török kormánynak nem áll érdekében megszüntetni a Törökország és az EU között az értékek és normák tekintetében fennálló és egyre növekvő szakadékot, mivel az elmúlt néhány évben egyértelműen nem tanúsított politikai akaratot a szükséges reformok végrehajtása iránt, különösen a jogállamisággal, az alapvető jogokkal, valamint az etnikai, vallási és szexuális kisebbségek védelmével és befogadásával kapcsolatban; megállapítja továbbá, hogy a török kormány nem mutatott érdeklődést a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartása és fenntartása, valamint az uniós szakpolitikákhoz és célkitűzésekhez való igazodás iránt; 9. hangsúlyozza, hogy az EU-hoz való csatlakozásnak az EUSZ 49. cikkével összhangban, a vonatkozó eljárások tiszteletben tartása mellett kell történnie, a megállapított kritériumok – különösen az uniós tagságra vonatkozó koppenhágai kritériumok – teljesítésének függvényében; hangsúlyozza, hogy a csatlakozásnak mindig érdemeken alapuló folyamatnak kell maradnia, amely megköveteli a vonatkozó reformok nyugat-balkáni országok, Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia általi elfogadását és végrehajtását, különösen a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme, a piacgazdaság és az uniós vívmányok végrehajtása terén; üdvözli a számos tagjelölt és potenciális tagjelölt ország hatóságainak a reformprogram előmozdítására irányuló erőfeszítéseit, és arra ösztönzi őket, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a Bizottság ajánlásaival összhangban előrelépés történjen az uniós tagság felé; konkrét előrelépést vár az elkövetkező időszakban az EU közvetítésével zajló, Belgrád és Pristina közötti párbeszéd révén, és elvárja az érintett felektől, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat; ismételten felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szüntessék meg a Koszovóval szemben hozott korlátozó intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az EU bővítési folyamata során kerülni kell azt, hogy a megoldatlan kétoldalú és regionális vitákat használják fel a tagjelölt országok csatlakozási folyamatának akadályozására; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan mechanizmusra, amely biztosítja, hogy e viták rendezése és azok elbírálása elkülönüljön a tagjelöltek uniós csatlakozásától; megjegyzi, hogy ha egy tagállam a kétoldalú problémákat a saját javára használja fel, az ellentétes az uniós szerződések szellemével; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok ismét egyoldalú történelmi követeléseket támasztanak, ami akadályozza egyes tagjelölt országok uniós útját, és jelentősen aláássa az EU hitelességét; 10. üdvözli az Ukrajna-eszköz létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot(3), amely a csatlakozással kapcsolatos reformokat is támogatni fogja; megismétli az eszközre vonatkozó, 2023 októberében elfogadott álláspontját; aggodalmát fejezi ki a jogalkotási eljárás előrehaladásának hiánya miatt, és sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb fogadjon el általános megközelítést a rendeletre és a többéves pénzügyi keret átfogó felülvizsgálatára vonatkozóan annak érdekében, hogy további késedelem nélkül megkezdődhessenek az intézményközi tárgyalások; 11. határozottan úgy véli, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok esetében alapvető szükség van az EU közös kül- és biztonságpolitikájához való igazodásra, amely az EU alapelveinek való teljes mértékű megfelelés kifejeződése és a fenntartható jövőbeli tagság fontos mutatója; megismétli, hogy a csatlakozásra csak akkor kerülhet sor, ha egy ország igazodik az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja elleni uniós szankciókhoz; 12. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy gyorsítsák fel azon országok integrációját, amelyek stratégiai irányultsága megfelel az EU-val kapcsolatos reformoknak, a demokratikus konszolidációnak, az alapvető értékeknek, valamint a kül- és biztonságpolitikához való igazodásnak, és amelyek szilárdan elkötelezettek mindezek iránt; 13. ösztönzi a normák és szabályok valamennyi tagjelölt országra történő következetes alkalmazását, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a bővítési folyamat folyamatos hatékonyságát, átláthatóságát és integritását, valamint azt, hogy minden döntést tisztességesen, elfogulatlanul és az Unió alapelveit tükröző módon hozzanak meg; 14. felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon szigorú feltételességet, és az EU jogállamisági mechanizmusa keretében hivatalosan értékelje a csatlakozó országokat azzal a céllal, hogy objektív és egyértelmű képet adjon az aktuális helyzetről az előrehaladás tartós hiányának, a súlyos hiányosságoknak és a visszalépésnek a megelőzése érdekében; megjegyzi, hogy néhány bővítési ország korlátozott erőfeszítéseket tett a koppenhágai kritériumoknak megfelelő tagsági követelmények teljesítése érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes bővítési országok komoly és aggasztó mértékben nem haladnak előre – sőt visszalépést mutatnak – az uniós csatlakozás felé vezető úton; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy csak azoknak az országoknak folyósítson forrásokat, amelyek kézzelfogható eredményeket érnek el, és reformokat hajtanak végre az „alapkérdések” területén; 15. felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy felkészüljön arra is, hogy a csatlakozási folyamatban részt vevő bármely uniós tagjelölt országot befogadjon az EU egységes piacába, amint az adott ország bizonyította, hogy képes teljesíteni a szükséges kötelezettségeket és képes szilárd jogállamiságot teremteni; ezzel összefüggésben kéri, hogy amennyiben előrelépés történt, vezessenek be pozitív feltételességi modelleket, biztosítsák az EU egységes piacához, valamint a kiemelt cselekvési terven és a vonatkozó ágazati programokon alapuló egyéb uniós szakpolitikákhoz és kezdeményezésekhez való hozzáférést, valamint biztosítsák a megfelelő uniós forrásokhoz való hozzáférést, lehetővé téve a tagjelölt országok állampolgárai számára, hogy a csatlakozás előnyeit már a folyamat során élvezhessék, és ne csak annak lezárásakor; kéri továbbá, hogy visszalépés vagy az előrehaladás tartós hiánya esetén vezessenek be negatív feltételrendszert az előcsatlakozási támogatás és a csatlakozási tárgyalások felfüggesztése formájában; felszólít különösen arra, hogy vezessenek be szigorúbb és érvényesíthető elszámoltathatóságot az ilyen finanszírozás elköltése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az olyan előnyök és kezdeményezések, mint az európai politikai közösség, nem helyettesítik a bővítést, mivel ez aláásná azon országok jogos törekvéseit, amelyek az EU tagállamává kívánnak válni; 16. kéri, hogy fontolják meg egy uniós főtárgyaló kinevezését, aki az Európai Parlamentnek tartozik elszámolással, és aki az egyes országok számára széles körű megbízatás keretében folytatná a tárgyalásokat; 17. kiemeli, hogy az EU bővítési politikáját erőteljesebb parlamenti felügyelet alá kell vonni; kitart amellett, hogy a teljes csatlakozási folyamat során meg kell erősíteni a Parlament szerepét, többek között lehetővé téve számára, hogy teljes körűen ellenőrizhesse a számos tagjelölt ország és potenciális tagjelölt ország által szakpolitikai területeken elért eredményeket; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kellően vegyék figyelembe a Parlament által megfogalmazott aggályokat és kéréseket; kiemeli a parlamenti szervek különleges szerepét a bővítési országokban, és kéri, hogy erősítsék meg szerepüket az uniós csatlakozási folyamatban, tekintettel arra, hogy konkrét és kulcsfontosságú szerepet játszanak a szükséges reformfolyamatban a jogszabályok közelítése, a felügyelet és a polgárok tájékoztatása révén; 18. hangsúlyozza, hogy a bővítési folyamattal párhuzamosan belső uniós reformokra van szükség annak érdekében, hogy az Unió képes legyen hatékonyan integrálni az új tagokat, amint azt az Európai Tanács 1993-as koppenhágai következtetései előirányozzák, annak biztosítása érdekében, hogy a bővítési folyamat pozitívan járuljon hozzá az Unió általános kohéziójához és stabilitásához, valamint hogy a döntéshozatal reformja révén – beleértve minősített többségi szavazás bevezetését – javuljon az EU cselekvési képessége, többek között a kül- és biztonságpolitikai döntések tekintetében, valamint a csatlakozási folyamat szempontjából releváns területeken; felszólít különösen az egyhangúság követelményének eltörlésére a tárgyalási folyamat megkezdéséről való döntés során, valamint az egyes tárgyalási témakörök és fejezetek megnyitására és lezárására, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az egyes tagjelölt országok csatlakozására vonatkozó végső döntésnek egyhangúnak kell maradnia; felszólít továbbá a kibővített Unió egésze hatékony működésének biztosítására; emlékeztet arra, hogy az egyhangúság leküzdése felé tett előrelépés a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása révén is lehetséges lenne; emlékeztet arra, hogy a reformok a tagjelölt országokkal folytatott csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan biztosíthatják a kibővített Unió egészének hatékony működését annak érdekében, hogy az EU észszerű időn belül, de legkésőbb a jelenlegi évtized végéig készen álljon új tagok befogadására; 19. megbízható nyomonkövetési mechanizmus létrehozására szólít fel a tagjelölt országok által az összes politikai kritérium tiszteletben tartása terén végrehajtott reformok és előrehaladás nyomon követése érdekében; kéri különösen egy konkrét és tényleges ellenőrzési mechanizmus létrehozását az Unió alapvető értékeinek és pénzügyi érdekeinek a csatlakozási eljárásokkal összefüggésben történő védelme érdekében; kéri, hogy a következő bővítést megelőzően erősítsék meg a jogállamiságot és az EU alapvető elveit és értékeit védő mechanizmust, valamint a megfelelés biztosítására szolgáló ellenőrzési kapacitást; hangsúlyozza, hogy szélesebb körű jogállamisági feltételrendszerre van szükség, amely kiterjed az Unió teljes költségvetésére és az EUSZ 2. cikkében meghatározott valamennyi alapvető uniós értékre; 20. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék 01/2022. sz. különjelentésének ajánlásait annak érdekében, hogy biztosítsa a Nyugat-Balkánon a jogállamiságot támogató uniós pénzügyi támogatás tényleges hatását, különösen azáltal, hogy egyértelmű iránymutatásokat és referenciaértékeket dolgoz ki az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) modulációra és feltételességre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fel az új csatlakozó országokat az IPA III-ba; 21. felhívja a Bizottságot, hogy a bővítési folyamat során vegye figyelembe az uniós politikák hosszú távú reformkilátásaival kapcsolatos, folyamatban lévő megfontolásokat; 22. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy jelentősen fokozzák a nyilvánosság szerepvállalását és erősítsék meg a bővítés előnyeiről szóló stratégiai kommunikációt mind a csatlakozó országokban, mind a tagállamokban; felhívja a csatlakozó országok hatóságait, hogy teljes mértékben járuljanak hozzá ezekhez az erőfeszítésekhez; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy aktívan vegyenek részt a csatlakozásra váró országokban a konfliktusok megoldásában és a jószomszédi kapcsolatok előmozdításában; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson pénzügyi támogatást azoknak a csatlakozásra váró országoknak, amelyek valóban tesznek a jószomszédi kapcsolatokért és a fenntartható megbékélésért, és teljes mértékben támogatják az EU stratégiai céljait, értékeit és érdekeit, beleértve az EU közös kül- és biztonságpolitikáját is; 23. felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a demokratikus intézmények és értékek megerősítése érdekében továbbra is támogassák a médiaműveltséget és a média, valamint a civil társadalom függetlenségét a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban, és támogassák őket az információmanipuláció és a rosszindulatú külföldi beavatkozás elleni küzdelemben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a civil társadalmi szervezeteket strukturálisan bevonják a bővítési folyamatba; ezzel összefüggésben felhívja az EU-t, hogy különítsen el további forrásokat az uniós értékeknek és elveknek, a demokráciának, a békeépítésnek és az emberek közötti kapcsolatoknak szentelt civil társadalmi szereplők számára; hangsúlyozza, hogy általánosan érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőséget, az emberi jogokat (különösen a véleménynyilvánítás szabadságát), a kisebbségek védelmét és az emberijog-védők védelmét ezeken a területeken, valamint teljes mértékben végre kell hajtani a megkülönböztetésmentesség elvét a csatlakozási folyamat során; kiemeli az emberek közötti kapcsolatok fokozásának fontosságát az uniós tagállamok és a bővítési országok között; 24. felhívja a következő biztosi testületet, hogy nevezzen ki bővítési biztost, valamint állítsa helyre a Bővítési Főigazgatóságot; 25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a csatlakozó országok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||||
| Az EU és Tajvan közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok |
| ||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Tajvanról szóló korábbi állásfoglalásaira, – tekintettel a 2023. április 28-i EU–Tajvan kereskedelmi és beruházási párbeszéd (TID) eredményeire, – tekintettel a 2022. június 27. óta folyamatban lévő, az Egyesült Államok és Tajvan 21. századi kereskedelmi kezdeményezéséről folyó tárgyalásokra, – tekintettel az Egyesült Királyság és Tajvan közötti megerősített kereskedelmi partnerség 2023. november 8-i megkötésére, – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2021. szeptember 16-i közös közleményére (JOIN(2021)0024), – tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló, 2023. június 20-i közös közleményére (JOIN(2023)0020), – tekintettel a Bizottsághoz intézett, az EU és Tajvan közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatokra vonatkozó kérdésekre (O-000046/2023 – B9-0037/2023), – tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére, – tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalási indítványára, A. mivel az EU továbbra is fenntartja az „Egy Kína” elvet valló politikai álláspontját; B. mivel az EU és Tajvan hasonló gondolkodású partnerek és olyan alapvető értékeken osztoznak, mint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása; C. mivel Tajvan elkötelezett a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályokon alapuló rendszere iránt; mivel Tajvan 2002 óta WTO-tag, és 2009 óta a WTO közbeszerzésről szóló megállapodásának részes fele; D. mivel Tajvan számos, indiai–csendes-óceáni országgal – különösen az Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Japánnal, Malajziával, Új-Zélanddal, Szingapúrral és Vietnámmal – kötött szabadkereskedelmi megállapodással, kétoldalú beruházási megállapodással és gazdasági párbeszéddel rendelkezik, továbbá egy Kínával megkötött gazdasági együttműködési keretmegállapodással; E. mivel Tajvan támogatta az Ukrajnával kapcsolatos, Oroszországgal szembeni uniós szankciókat; F. mivel az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégia előrejelzi, hogy az EU is szilárd kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat fog fenntartani Tajvannal; G. mivel az EU – Kína, az Egyesült Államok és Japán után – Tajvan negyedik legjelentősebb kereskedelmi partnere; mivel Tajvan az EU 12. legjelentősebb kereskedelmi partnere volt 2022-ben; mivel az Unió a Tajvanba irányuló közvetlen külföldi befektetések legnagyobb forrása; mivel Tajvan Unióba való befektetései a lehetőségekhez képest alacsony szinten maradtak; H. mivel 2022-ben a Tajvanból származó uniós behozatal az áruk terén 49,2 milliárd EUR-t, a szolgáltatások terén 6,4 milliárd EUR-t ért el, valamint a Tajvanba irányuló uniós kivitel az áruk terén 35,1 milliárd EUR-t, a szolgáltatások terén 6,9 milliárd EUR-t tett ki; I. mivel a jelenlegi kereskedelmi akadályok felszámolása az EU és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatok javára válna; 1. tudomásul veszi, hogy Tajvan az EU fontos gazdasági és beruházási partnere, mivel teljes árukereskedelme 2022-ben 84,2 milliárd EUR összegű rekordot ért el, valamint az EU a közvetlen külföldi befektetés fő forrása Tajvanon; meggyőződése, hogy az említett számok jelentősen növekedhetnek; 2. kiemeli, hogy Tajvan kulcsfontosságú az EU és a globális ellátási láncok számára; hangsúlyozza a Tajvannal mint megbízható, hasonló gondolkodású partnerrel folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok stratégiai fontosságát a jelenlegi geopolitikai helyzetben, összhangban az uniós gazdasági biztonsági stratégiával; 3. ösztönzi Tajvant a WTO ambiciózus reformja érdekében folytatott konstruktív együttműködésre, beleértve Vitarendezési Testületét; felkéri Tajvant, hogy fontolja meg időközben a fellebbezés esetén választottbírósági eljárás alkalmazásáról rendelkező, többoldalú átmeneti megállapodáshoz való csatlakozást; 4. úgy véli, hogy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok létfontosságúak a zöld és digitális átálláshoz, mivel Tajvan a csúcstechnológiát képviselő áruk, különösen a félvezetők és elektronikai termékek vezető gyártója; 5. felhívja a Bizottságot és Tajvant, hogy a gazdasági, kereskedelmi és beruházási kapcsolatok további fejlesztése érdekében erősítsék meg együttműködésüket, hogy kiterjesztett technológiai együttműködés folyjon az olyan területeken, mint a megújuló energiaforrások és a fenntartható iparágak; 6. üdvözli a második kereskedelmi és beruházási párbeszéd során elfogadott kötelezettségvállalásokat a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok elősegítésére és a kulcsfontosságú kereskedelmi kérdések előterjesztésére, beleértve a tengeri szélenergiát, az uniós mezőgazdasági termékek piacra jutását, a digitális kereskedelem megkönnyítésére irányuló intézkedéseket, valamint a kereskedelem és beruházás biztonsági vonatkozásait; gyors előrelépésre szólít fel az ilyen kötelezettségvállalások megvalósítása és a szükséges változtatások végrehajtása terén; kiemeli, hogy hasonló előrelépésre van szükség a helyi tartalmi követelményekkel kapcsolatos korlátok felszámolásához; 7. üdvözli az EU és Tajvan Oroszország elleni szankcióinak összehangolására irányuló együttműködési szándékot, valamint Tajvan elkötelezettségét, hogy kiáll Ukrajna mellett Oroszország brutális és indokolatlan agressziójával szemben; 8. üdvözli az uniós beruházási fórum éves megszervezését Tajvanon, és további kétoldalú beruházást ösztönöz mindkét irányban; 9. ismételten felhívja az Európai Uniót, hogy a kereskedelmi és beruházási párbeszéden túl, hivatalos kétoldalú megállapodás formájában létesítsen szorosabb együttműködést Tajvannal ezen a téren, többek között egy reziliens ellátási láncról szóló megállapodás révén, és ismételten felszólít egy kétoldalú beruházási megállapodásra; 10. ismételten sürgeti a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy kialakítsanak rezilienciára vonatkozó stratégiát, és sürgősen kezdjék meg a Tajvannal kötendő, reziliens ellátási láncra vonatkozó megállapodás kidolgozását a sebezhetőségek kölcsönösen előnyös módon történő kezelése és az úgynevezett „szilíciumpajzs” megerősítésével Tajvan biztonságának megőrzése érdekében; 11. együttműködési lehetőségeket lát a kritikus infrastruktúrák védelmének kulcsfontosságú terén, valamint a gazdasági kényszerítés ellen és a gazdasági biztonság érdekében; fokozott együttműködésre szólít fel a digitális kereskedelem, a vámügyek és a kiberreziliencia területén, amelyek létfontosságúak a kiszámítható és zavartalan kereskedelmi forgalom biztosításához; 12. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tudományos és egyetemi együttműködések érdekében segítsék elő és ösztönözzék a kulturális és oktatási csereprogramokat, a szélesebb körű kereskedelmi és beruházási kapcsolatok összefüggésében; 13. felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő a tajvani civil társadalom képviselőinek, vállalatainak és szervezeteinek részvételét a kereskedelmi és gazdasági együttműködésben; 14. sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozottan segítsék elő Tajvan multilaterális és nemzetközi fórumokon való részvételét; 15. kiemeli a parlamenti dimenzió szerepét a Tajvannal való erősebb kereskedelmi és beruházási kapcsolatok elősegítésében; 16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tajvani hatóságoknak. | |||||||
| A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló 2018. évi rendelet digitális egységes piacon történő végrehajtása |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére, – tekintettel a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről szóló, 2018. február 28-i (EU) 2018/302 rendeletre(1) (a továbbiakban: a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet), – tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvre(2) (a továbbiakban: szolgáltatási irányelv), – tekintettel a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 2009. április 23-i 2009/22/EK irányelvre(3), – tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvre(4) (a továbbiakban: audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv), – tekintettel a műsorszolgáltató szervezetek egyes online közvetítéseire, valamint televíziós és rádiós műsorok továbbközvetítésére alkalmazandó szerzői jogok és szerzői joggal szomszédos jogok gyakorlására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/789 irányelvre(5), – tekintettel az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1128 rendeletre(6) (a továbbiakban: a hordozhatóságról szóló rendelet), – tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2394 rendeletre(7) (a továbbiakban: a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet), – tekintettel a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló, 2021. április 29-i (EU) 2021/782 rendeletre(8), – tekintettel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálatáról szóló, 2020. november 30-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0766) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0294), – tekintettel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatályának a szerzői joggal védett tartalmakhoz hozzáférést biztosító audiovizuális és nem audiovizuális szolgáltatásokra való kiterjesztése által gyakorolt hatásokról szóló, 2020. évi bizottsági tanulmányra, – tekintettel a „Próbavásárlásos felmérés az európai digitális egységes piacon meglévő területi korlátozásokról és a területi alapú tartalomkorlátozásról” című, 2016. májusi bizottsági tanulmányra, – tekintettel „Az online tartalmakhoz való hozzáférésről és az online tartalomszolgáltatások határokon átnyúló hordozhatóságáról az online tartalmakhoz való határokon átnyúló hozzáférésről és az Unión belüli hívásokról szóló 477. Eurobarométer gyorsfelmérés” című, 2019. évi bizottsági tanulmányra, – tekintettel a „Próbavásárlásos felmérés az európai digitális egységes piacon meglévő területi korlátozásokról és a területi alapú tartalomkorlátozásról” című, 2020. júniusi bizottsági tanulmányra, – tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és III. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozatára, – tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Jogi Bizottság véleményeire, – tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0335/2023), A. mivel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet célja, hogy javítsa az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést a fogyasztók számára, és megakadályozza az egységes piacon a fogyasztók indokolatlan megkülönböztetését azáltal, hogy négy konkrét célkitűzést követ, melyek a következők: a fogyasztók számára az átláthatóság javítása az egységes piacon a weboldalakhoz és alkalmazásokhoz való hozzáférés lehetővé tétele révén, az egységes piacon az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében a fogyasztókkal szembeni indokolatlan eltérő bánásmód megelőzése, az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a lakóhelyen, a letelepedési helyen vagy az állampolgárságon alapuló egyéb megkülönböztetésekkel kapcsolatos jogérvényesítés javítása, valamint a vállalkozások jogbiztonságának növelése a határokon átnyúló tranzakciókkal kapcsolatban; B. mivel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet általános célja annak biztosítása, hogy a gazdasági szereplők – földrajzi elhelyezkedésüktől, állampolgárságuktól vagy lakóhelyüktől függetlenül – azonos módon kezeljék az uniós ügyfeleket (beleértve a fogyasztókat és más végfelhasználókat is); C. mivel a Parlament felkérte a Bizottságot annak gondos értékelésére, hogy bevonja-e a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá azon elektronikusan nyújtott szolgáltatásokat, amelyek fő tulajdonsága a szerzői jogi védelem alatt álló művekhez vagy más védett tartalomhoz való hozzáférés megadása és azok használata; mivel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet 9. cikke értelmében a Bizottságnak 2020. március 23-ig kellett elvégeznie ezt az értékelést; mivel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálatáról szóló bizottsági jelentés megállapította, hogy az audiovizuális tartalmak tekintetében az európai fogyasztók átlagosan az EU-27-ben online elérhető filmek mindössze 14%-ához férnek hozzá(9), emlékeztet, hogy a hozzáférés tagállamonként igen eltérő, mivel a görögországi fogyasztók az összes uniós tagállamban elérhető összes címnek csak 1,3%-ához férnek hozzá, míg Németországban a fogyasztók az összes tagállamban elérhető összes filmcím 43,1%-ához férnek hozzá; D. mivel a Parlament 2021. márciusban plenáris vitát tartott a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet értékeléséről, melynek során a Bizottságot több alkalommal is felszólították, hogy fogadjon el jogalkotási javaslatot az audiovizuális szolgáltatásoknak a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá történő bevonása érdekében; mivel e vita során a Bizottság bejelentette, hogy párbeszédet kíván folytatni az érdekelt felekkel annak meghatározása érdekében, hogy miként lehet előmozdítani az audiovizuális tartalmak jobb forgalmazását az EU-ban, és vállalta, hogy 2022 végéig számba veszi az elért eredményeket, majd döntést hoz a következő lépésekről, és mérlegeli a különböző lehetőségeket, többek között a jogalkotási beavatkozásokat; E. mivel folyamatosan növekszik azon fogyasztók száma, akik más tagállamokban kínált audiovizuális tartalmakhoz próbálnak hozzáférni. mivel a Bizottság ezért párbeszédet szándékozik kezdeményezni az érdekelt felekkel a minőségi tartalmak EU-n belüli forgalmazásának elősegítése érdekében; megjegyzi, hogy ez a párbeszéd a média- és audiovizuális ágazatra vonatkozó cselekvési terv(10) 7. intézkedése; mivel az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd rávilágított az audiovizuális ágazat területi alapú működésének központi szerepére, és mivel ez az ágazat mind gazdasági, mind kulturális szempontból létfontosságú az EU számára, és létfontosságú az EU kulturális és nyelvi sokszínűségének, valamint médiapluralizmusának megőrzéséhez; F. mivel a határ menti régiókban élő vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó polgárok a területi alapú tartalomkorlátozás miatt néha nem férnek hozzá tartalmakhoz az anyanyelvükön, ami korlátozhatja a kulturális tartalmakhoz való hozzáférésüket; mivel a lekérhető tartalmak számának növekedése és az audiovizuális tartalmak fogyasztási szokásainak változása szükségessé teheti az EU tartalomengedélyezéssel kapcsolatos megközelítésének átgondolását; G. mivel a tagállamok kihívásokkal és késedelmekkel szembesültek a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet átültetése során; H. mivel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletet az átfogó e-kereskedelmi intézkedéscsomag és más kapcsolódó jogszabályok összefüggésében kell figyelembe venni, különösen a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások, a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet és az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv tekintetében, szem előtt tartva, hogy fellendítheti az európai határokon átnyúló e-kereskedelmet, ami a digitális egységes piac teljes körű működésének előfeltétele; I. mivel a szerzői jogi védelem alatt álló művek és egyéb védett tartalmak területi alapú tartalomkorlátozásának fenntartása a kulturális sokszínűség biztosításának egyik fő eszköze; 1. megállapítja, hogy a határokon átnyúló gazdasági tevékenységekben kiaknázatlan lehetőségek rejlenek, és hangsúlyozza, hogy ezeket a tevékenységeket elő lehet mozdítani a fennmaradó területi alapú tartalomkorlátozási akadályok felszámolásával, ezáltal biztosítva a belső piac zökkenőmentes működését, és garantálva, hogy minden európai polgár tartózkodási helyétől függetlenül egyenlően férjen hozzá az árukhoz és szolgáltatásokhoz, ugyanakkor még inkább előmozdítva a termékek és szolgáltatások szabad mozgását a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet elveivel összhangban; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a fogyasztók tudatosságát, mivel sok polgár még mindig nincs tisztában a hatályos szabályokkal, ami csökkenti a határokon átnyúló online vásárlásba vetett bizalmat; további intézkedésekre szólít fel az indokolatlan akadályok felszámolása és a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos terhek enyhítése érdekében, hogy a fogyasztók és a vállalkozások teljes mértékben kiaknázhassák az egységes piacban rejlő lehetőségeket, felszólít továbbá a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatékonyságának biztosítása érdekében az intézkedések nemzeti szintű végrehajtásának javítására; 2. hangsúlyozza a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet fontosságát egy szilárdabb, következetes, hozzáférhető és tisztességes, megkülönböztetéstől és indokolatlan akadályoktól mentes belső piac kiépítésében az EU valamennyi polgára és vállalkozása számára, állampolgárságuktól, lakóhelyüktől vagy székhelyüktől függetlenül; hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni a rendeletben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében, többek között az árukkal és szolgáltatásokkal való határokon átnyúló kereskedelmet támogató jogi keret megerősítése révén; 3. megjegyzi, hogy a Bizottság a rendeletben meghatározott határidő után hét hónappal tette közzé a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálatát (COM(2020)0766); elismeri, hogy ezt az első felülvizsgálatot a Covid19-világjárvány kezdete előtt végezték, ami azt jelenti, hogy a 2020. évi jelentés nem tükrözi a fogyasztói és kereskedelmi magatartás a világjárvány által kiváltott változásait; emlékeztet a fogyasztói szokások változásaira és az áruk és szolgáltatások online vásárlása iránti növekvő preferenciára, amelyeket a Covid19-világjárvány hatásai tovább erősítettek; elismeri az online tevékenységek, többek között az e-kereskedelem, a digitális szolgáltatások és a távoli helyről történő munkavégzés terén tapasztalható erőteljes növekedést, és hangsúlyozza, hogy olyan stabil és inkluzív digitális egységes piacra van szükség, amely megfelel ezeknek a változó fogyasztói szokásoknak; hangsúlyozza ezért, hogy további következtetéseket kell levonni az e területre vonatkozó új adatok alapján, és fontolóra kell venni különböző kiegészítő intézkedések bevezetését a fogyasztói jogok és élmény javítása céljából, valamint a piac széttagoltságának csökkentése és az indokolatlan akadályok felszámolása érdekében, figyelembe véve azt is, hogy az uniós vállalkozások 12%-a(11) a világjárvány miatt megkezdte vagy fokozta az áruk vagy szolgáltatások online értékesítésére irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a felgyorsult digitális transzformáció fényében átfogó módon újra kell értékelni a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletet, többek között annak hatékonyságát, figyelembe véve a Covid19-világjárvány által a fogyasztók és a kereskedők magatartásában kiváltott változásokat is; 4. felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák és hajtsák végre a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletet, és többek között megfelelő végrehajtási eszközök biztosításával és a határokon átnyúló együttműködés fokozásával, például egy megerősített Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat révén határozottan lépjenek fel azokkal a szervezetekkel szemben, amelyek megfosztják a fogyasztókat az egységes piac kínálta előnyöktől; sürgeti a Bizottságot, hogy a szabályok szétaprózódásának elkerülése érdekében erősítse meg a végrehajtást; felhívja a Bizottságot, hogy segítse ezt elő azzal, hogy értékeli a tagállamok által eddig alkalmazott különböző végrehajtási intézkedéseket, és megállapítja, hogy melyek a legarányosabb és leghatékonyabb intézkedések, és legjobb gyakorlatként megosztja ezt az információt, valamint biztosítja, hogy a tagállamok egységes megközelítést alkalmazzanak; 5. elismeri az alkalmazandó minimális és maximális bírságok tagállamok közötti és tagállamokon belüli sokféleségét; felhívja a Bizottságot, hogy szorosabban kövesse nyomon, hogy az ilyen eltérések veszélyeztethetik-e a rendelet hatékonyságát és harmonizált alkalmazását; 6. hangsúlyozza, hogy szilárdabb adatgyűjtési és -elemzési keretre van szükség a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatásának és hatékonyságának jobb megértéséhez, beleértve a fogyasztói magatartásra és a piaci dinamikára gyakorolt hatását is; megjegyzi, hogy az áruk és szolgáltatások kereskedelmének egyre gyorsabb digitalizálása kiváló lehetőségeket kínál a határokon átnyúló hozzáférés megkönnyítésére, és a különböző uniós vállalkozások közötti versenynek a fogyasztók javát szolgáló előmozdítására; 7. elismeri, hogy a vállalkozások közötti tranzakciókkal összefüggésben a tagállamokban a különböző végrehajtási intézkedések hatékonyságára, arányosságára és visszatartó erejére vonatkozóan további bizonyítékokra van szükség; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen átfogó tanulmányt a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletnek a vállalkozások közötti tranzakciókra gyakorolt hatásáról, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra); 8. megjegyzi, hogy a válaszadó illetékes hatóságokhoz beérkezett panaszok egyharmada valójában nem tartozott a rendelet hatálya alá, beleértve többek között a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakat és a biztosítási szolgáltatásokat, ami azt mutatja, hogy a fogyasztók ezeken a területeken különösen problematikusnak tartják a területi alapú tartalomkorlátozást; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy figyelembe vegyék a rendelet hatályának új területekre való kiterjesztéséből, valamint a rendelet és bármely más alkalmazandó jogszabály ismertségének javítását célzó intézkedések bevezetéséből származó lehetséges előnyöket; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy az egyéb alkalmazandó jogszabályok végrehajtása során felmerülő hiányosságok nem szándékosan panaszra adhatnak-e okot vagy aggályokat vethetnek-e fel e rendelettel kapcsolatosan; 9. megjegyzi, hogy a legtöbb tagállamban az online felületekhez való hozzáférés blokkolása és az átirányítás volt a panaszok leggyakoribb oka; emlékeztet arra, hogy a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló új rendelet célja a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat együttműködésének megerősítése, mivel új eljárásokat és megerősített kölcsönös segítségnyújtási és értesítési mechanizmusokat ír elő; kéri, hogy értékeljék ezen új eljárások és mechanizmusok hatékonyságát, fokozzák az együttműködésre irányuló erőfeszítéseket és dolgozzanak ki stratégiákat a panaszok leggyakoribb okainak kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy fokozni kell mind a kereskedőknek, mind a fogyasztóknak szánt figyelemfelkeltő kampányokra irányuló erőfeszítéseket; 10. emlékeztet arra, hogy a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet tiltja a fogyasztó állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő árdiszkriminációt; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan értékelje a mesterséges intelligencia használatának hatását és annak a területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatokkal kapcsolatos fogyasztói tudatosságra gyakorolt lehetséges, például azon hatását, hogy az ilyen gyakorlatokat kevésbé láthatóvá teszi a fogyasztók számára; 11. elismeri, hogy a határokon átnyúlóan tevékenykedő ügyfelek bizonyos árkülönbségeket tapasztalhatnak, amelyek a különböző hozzáadottértékadó- (héa-)mértékekkel, valamint a határokon átnyúló kézbesítés magasabb költségeivel indokolhatók; úgy véli azonban, hogy a fogyasztókat nem szabad megakadályozni abban, hogy ugyanazon vagy más szolgáltatók által az egységes piacon kínált versenyképes ajánlatokhoz jussanak; 12. elismeri a különösen a kis- és középvállalkozásokat érintő gyakorlati, szervezési és pénzügyi kihívásokat a kereskedők azon kötelezettségének bevezetésével kapcsolatban, hogy a termékeket a fogyasztó lakóhelye szerinti országba szállítsák; sajnálja, hogy egyes kereskedők megtiltják a szerződési feltételeikben, hogy a fogyasztók saját maguk vegyék át a terméket vagy saját maguk szervezzék meg a kézbesítést, vagy megtagadják a termékek határokon átnyúló csomagkézbesítésre szakosodott szállítási vállalatoknak való elszállítását, ami ellentétes a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet elveivel; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló online értékesítésekre vonatkozó szállítási korlátozások még mindig a vásárlási kísérletek több mint 50%-át érintik, ami nem tesz jót a fogyasztói elvárásoknak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok működésének megkönnyítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a kereskedők nem akadályozhatják meg a harmadik fél fuvarozási vállalatokat abban, hogy lehetővé tegyék a termékek határokon átnyúló elszállítását a fogyasztókhoz, különösen azokban az esetekben, amikor a kereskedő nem biztosítja ezt a lehetőséget, vagy amikor a kereskedő megtiltja a személyes átvételt a boltban; felhívja ezért a Bizottságot annak elemzésére, hogy milyen mértékben jelent még mindig problémát az online kereskedők számára a megfizethető, határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások megtalálása; úgy véli, hogy a Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy még konkrétabban hivatkozzon ezekre a harmadik felek által végzett csomagkézbesítési szolgáltatásokra a rendeletben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok működésének megkönnyítése érdekében; 13. elismeri, hogy további munkára van szükség a szabványosítás és az interoperabilitás terén, és hogy a határokon átnyúló csomagkézbesítési rendszerek területén támogatni kell a szabványosítás fokozására és a szolgáltatás általános minőségének javítására irányuló folyamatban lévő erőfeszítéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy tárjon fel a határokon átnyúló csomagkézbesítések szállítási költségei csökkentésének támogatására irányuló további lépéseket; 14. tudomásul veszi a vertikális csoportmentességi rendelet(12) felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szelektív forgalmazási megállapodásokkal és a kizárólagos jogokkal kapcsolatos megállapodásokkal ne lehessen visszaélni, ezek ne ássák alá a passzív értékesítéshez való jogot, és ne korlátozzák az áruk és szolgáltatások nemzeti határokon átnyúló szabad áramlását, és ne akadályozzák a fogyasztókat abban, hogy más tagállamokban rendelkezésre álló árukat és szolgáltatásokat vásároljanak, és szélesebb körű és részletesebb elemzést javasol, különös hangsúlyt fektetve e megállapodások kkv-kra gyakorolt hatására; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet passzív értékesítésre vonatkozó megállapodásokról szóló 6. cikkének hatékonyságát, és mérlegeljen további lehetséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a passzív értékesítést korlátozó megállapodások ne akadályozzák a versenyt, a fogyasztók választási lehetőségeit vagy a piac sokszínűségét; 15. tudomásul veszi, hogy az EU egyes ágazataiban tartós területi ellátási korlátok vannak, például az ellátási láncban részt vevő magánszereplők (szállítók) által támasztott akadályok, amelyek hatással lehetnek a kiskereskedőkre vagy a nagykereskedőkre, és ezek akadályozhatják vagy korlátozhatják a kiskereskedők vagy nagykereskedők azon képességét, hogy a székhelyüktől eltérő uniós országokban szerezzenek be árukat, és/vagy megakadályozzák őket abban, hogy a székhelyüktől eltérő uniós országokba értékesítsenek (azaz továbbértékesítsenek) árukat, és ez hozzájárulhat a magasabb fogyasztói árakhoz; felhívja a Bizottságot, hogy Unió-szerte folytassa a konzultációkat az érdekelt felekkel; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy foglalkozzon a területi ellátási korlátok versenyellenes hatásával annak érdekében, hogy a fogyasztók számára potenciális előnyökkel járó, teljes mértékben működőképes egységes piac jöjjön létre; 16. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is indokolatlan akadályok állnak fenn az online regisztrációs és fizetési módok terén. emlékeztet, hogy ezek az akadályok azt eredményezik, hogy a határokon átnyúlóan tevékenykedő ügyfelek gyakran nem tudnak regisztrálni a regisztrációt igénylő weboldalakon, vagy nem tudnak fizetni a kért szolgáltatásért anélkül, hogy helyi lakcímmel, egyedi nemzeti fizetési lehetőséggel, vagy helyi telefonszámmal rendelkeznének, ami csökkenti a rendeletnek a helyi vevőkre vonatkozókkal azonos feltételek elvére irányuló célkitűzését; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és az érdekelt felekkel ezen akadályok kezelése érdekében, és végezzen átfogó elemzést azzal a céllal, hogy a szolgáltatási irányelv elveivel összhangban intézkedéseket javasoljon ezek megszüntetésére, biztosítva, hogy a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet elveit a fogyasztók és az ügyfelek érdekében maradéktalanul végrehajtsák; 17. emlékeztet arra, hogy a rendelet 1. cikkének (5) bekezdése szerint a rendelet nem érintheti a szerzői jogot; hangsúlyozza, hogy a Parlament a rendelet felülvizsgálatra vonatkozó záradékának megfelelően kérelmezte annak Bizottság általi felmérését, hogy a rendeletet ki kellene-e terjeszteni az olyan elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra is, amelyek fő jellemzője a szerzői jogi védelem alatt álló művekhez vagy egyéb védett tartalmakhoz való hozzáférés, valamint ezek használatának biztosítása, például szerzői jogi védelem alatt álló művek vagy egyéb védett tartalmak immateriális formában való értékesítése, feltéve, hogy a kereskedő az érintett területek vonatkozásában rendelkezik a szükséges jogokkal(13); emlékeztet a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálatának megállapításaira, amelyek szerint az audiovizuális alkotások kínálatának kiterjesztése – többek között az egyéni fogyasztók további engedélyeket nem igénylő, nem várt kéréseire adott válaszként – fellendítené az audiovizuális tartalmak iránti határokon átnyúló keresletet, végső soron fokozná a kulturális sokszínűséget és a tartalmak új közönségek körében történő, határokon átnyúló terjesztését, ezért további elemzést igényel; 18. úgy véli, hogy többet kell tenni az alkotások és a műsorok – köztük a meglévő és az új film- és audiovizuális tartalmak – Unión belüli terjesztésének és elérhetőségének biztosítása érdekében, határokon átnyúlóan tükrözve ezáltal az európai kultúra gazdagságát és sokszínűségét; elismeri e tekintetben az európai koprodukciók támogatásának, a 24 hivatalos uniós nyelven történő szinkronizálásnak vagy feliratozásnak, valamint az alkotások nemzetközi terjesztésének rendkívüli fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy az ágazattal partnerségben tegyen javaslatot egy olyan kezdeményezésre, amely biztosítja, hogy a díjnyertes európai filmek, például a LUX közönségdíj nyertesei Unió-szerte elérhetőek legyenek; 19. üdvözli a zene, az e-könyv, a videojáték- és szoftvertermékek és -szolgáltatások katalógusokon átívelő elérhetősége terén elért eredményeket, mind az előfizetési, mind a tranzakcióalapú modellek tekintetében; emlékeztet, hogy a könyvágazatban a területi alapú tartalomkorlátozás a fogyasztók túlnyomó többsége számára nem jelent gondot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az audiovizuális tartalmak és az élő sportesemények katalógusokon átívelő elérhetősége korlátozott mértékben javult, ami hozzájárul a fogyasztók azon észleléséhez, hogy az audiovizuális szolgáltatások ágazatát a legszigorúbb területi alapú tartalomkorlátozás jellemzi; elismeri, hogy a területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatok különösen negatív hatást gyakorolnak a határ menti régiókban élő vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó polgárokra; 20. megállapítja, hogy a fogyasztók körében népszerűek a területi alapú tartalomkorlátozások elkerülésére használt különböző eszközök, többek között a jogosult engedélye nélkül hozzáférhetővé tett, szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakhoz hozzáférést biztosító eszközök, különösen az audiovizuális tartalmakkal összefüggésben; fontosnak tartja annak elismerését, hogy az audiovizuális szolgáltatási ágazat üzleti modelljeinek a megfizethetőség, a rugalmasság és a tartalom minősége tekintetében való folyamatos korszerűsítése és az új fogyasztói elvárásokhoz való hozzáigazítása hatékonyabb lehet, mint az ilyen eszközök tényleges használatának aláásása; 21. elismeri, hogy két rendelet már most is kivételt képez az audiovizuális ágazat területi kizárólagossága alól, nevezetesen a hordozhatóságról szóló rendelet, amely lehetővé teszi az online tartalomszolgáltatásra való előfizetések tagállamok közötti hordozhatóságát, valamint az egyes online közvetítésekre alkalmazandó szerzői jogok és szerzői joggal szomszédos jogok gyakorlásáról szóló (EU) 2019/789 irányelv, amely Unió-szerte hozzáférést biztosít a hírekhez és az aktuális témákkal foglalkozó műsorokhoz, valamint a teljes mértékben a műsorszolgáltatók által finanszírozott saját produkciókhoz; úgy véli, hogy különösen a hordozhatóságról szóló rendelet jelentős előnyökkel járt azon fogyasztók számára, akik másik tagállamban való ideiglenes tartózkodásuk során továbbra is el szeretnék érni szolgáltatásaikat; tudomásul veszi a hordozhatóságról szóló rendelet alkalmazásáról szóló, 2022. júniusi bizottsági jelentést, amely kifejti, hogy az említett rendelet 4. cikkében meghatározott jogi fikció lehetővé tette a szerzői és szomszédos jogok területi alapú korlátozásainak leküzdését, mégpedig úgy, hogy a jogosultak nem szenvednek el jelentős bevételkiesést; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletben is hasonló megközelítést alkalmazzanak; 22. üdvözli, hogy a Bizottság végre elindította az érdekelt felekkel folytatott párbeszédet az audiovizuális tartalmakhoz Unió-szerte történő hozzáféréséről és azok elérhetőségéről, amint azt a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálata, valamint a média- és audiovizuális ágazatra vonatkozó, 2020. decemberi cselekvési terv bejelentette; emlékeztet arra, hogy a párbeszéd célja az volt, hogy konkrét intézkedéseket hozzanak az audiovizuális tartalmakhoz való határokon átnyúló hozzáférés és azok elérhetőségének javítása érdekében, és hogy e tekintetben konkrét célokat határozzanak meg; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd eddig nem eredményezett egyértelmű ütemtervet az audiovizuális tartalmak határokon átnyúló hozzáférhetőségének és elérhetőségének javítására irányuló részletes lépésekről; 23. hangsúlyozza, hogy folyamatban van olyan további intézkedések kidolgozása a sportesemények elérhetőségével és fellelhetőségével kapcsolatban, mint például a piaci alapú iparági kezdeményezések és partnerségek, amelyek még inkább ösztönzik a tartalmakhoz való további és megnövelt hozzáférést és azok fellelhetőségét uniószerte; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan értékeljenek minden olyan lehetőséget, amely csökkenti az audiovizuális szolgáltatásokhoz és sporteseményekhez való hozzáférés indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozását, figyelembe véve ugyanakkor az üzleti modellek sokszínűségére gyakorolt lehetséges hatást és a kreatív ágazat számára rendelkezésre álló finanszírozást; rámutat, hogy az audiovizuális és filmművészeti alkotások finanszírozása igen nagy beruházásokat igényel; felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse a Parlamenttel az érdekelt felekkel a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatályának az audiovizuális tartalmakra való esetleges kiterjesztéséről folytatott párbeszédének részletes eredményét, többek között az audiovizuális tartalmak határokon átnyúló fellelhetőségének javítására irányuló konkrét lépéseket és egyedi célokat, tükrözve ezáltal az európai kultúra gazdagságát és sokszínűségét; 24. úgy véli, hogy az audiovizuális szolgáltatásoknak a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá vonása jelentős bevételkiesést eredményezne, veszélyeztetve az új tartalmakba történő beruházásokat, ugyanakkor aláásva a szerződési szabadságot és csökkentve a kulturális sokszínűséget mind a tartalom előállítása, mind annak terjesztése, promóciója és bemutatása terén; hangsúlyozza, hogy e szolgáltatásoknak a rendelet hatálya alá történő bevonása kevesebb értékesítési csatornát eredményezne, ami végső soron a fogyasztói árak emelkedéséhez vezetne; 25. ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan kézzelfogható megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók, különösen a határokon átnyúló régiókban élő vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó polgárok számára a határokon átnyúló, egymástól eltérő katalógusokon átívelően a tartalmakhoz való jogszerű hozzáférést; emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségére, hogy jelentést készítsen a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet értékeléséről; ugyanakkor elismeri, hogy tovább kell vizsgálni az audiovizuális ágazat általános dinamikájára gyakorolt lehetséges hatásokat, biztosítva a gazdasági szereplők számára a fenntartható üzleti modelleket; javasolja, hogy az olyan tényezők miatt, mint a tartalom, a szolgáltatók, az üzleti modellek, a fogyasztói preferenciák, az engedélyezési modellek és az összetett értékláncok sokfélesége, a Bizottság vegyen fontolóra egy, az audiovizuális ágazat egyedi típusait és forgalmazási modelljeit célzó fokozatos megközelítést, és a további lépések megtétele előtt gyűjtsön további bizonyítékokat; ugyanakkor biztosítson reális időkeretet minden olyan lehetséges változtatáshoz, amely lehetővé teszi az audiovizuális szolgáltatók számára, hogy üzleti modelljeiket megfelelően hozzáigazítsák az új szabályokhoz, és biztosítsák a kulturális sokszínűség és a tartalom minőségének megőrzését; 26. emlékeztet arra, hogy fontos az európai kultúra gazdagságát és sokszínűségét tükröző európai koprodukciós politika támogatása és az alkotások nemzetközi terjesztésének megerősítése; felhívja a Bizottságot, hogy a MEDIA programon keresztül finanszírozzon audiovizuális alkotások szinkronizálására és feliratozására irányulóan több projektet, és dolgozzon a filmművészeti örökség alkotásaihoz való hozzáférés javításán; 27. megjegyzi, hogy az online zenei szolgáltatások (streaming vagy lekérhető szolgáltatások) Unió-szerte széles körben elérhetők, és hogy a főbb zenei streaming szolgáltatások többsége valamennyi uniós tagállamban elérhető, ami tükrözi a zenéhez való határokon átnyúló hozzáférés iránti növekvő fogyasztói érdeklődést; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fogyasztók előtt továbbra is fennállnak bizonyos akadályok, amikor zenei streaming szolgáltatásokhoz férnek hozzá egy másik tagállamban, különösen az alkalmazandó feltételek automatikus módosulása vagy a fizetési mód elfogadása tekintetében; 28. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a vonatkozó jogszabályok harmonizálását, és a digitális egységes piaci stratégia részeként javasolják a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását a határokon átnyúló műveleteket végző kereskedők kockázatainak és költségeinek csökkentése, valamint annak érdekében, hogy több kereskedőt ösztönözzenek áruk vagy szolgáltatások határokon átnyúló szállítására; 29. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a fogyasztók egységes piacon belüli termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférésével kapcsolatos piaci fejleményeket, különös tekintettel a területi alapú tartalomkorlátozás gyakorlatának a közlekedésre, a pénzügyi, az egészségügyi szolgáltatásokra és a távközlésre gyakorolt hatására, többek között annak érdekében, hogy véget vessen a mobilhálózat-üzemeltetők által az EU határ menti régióiban nyújtott szolgáltatások blokkolásának, valamint azok rendeletbe való bevonásának potenciális előnyeire; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a rendelet ezen ágazatokra történő lehetséges kiterjesztésének elemzésekor figyelembe kell vennie ezen ágazatok sajátos jellemzőit és szabályozási kereteit annak biztosítása érdekében, hogy a javasolt változtatások megvalósíthatók és előnyösek legyenek; sürgeti a Bizottságot, hogy kezdjen átfogó konzultációs folyamatot az említett ágazatokban érdekelt felekkel, valamint a fogyasztói érdekképviseletekkel és a tudományos körökkel, hogy összegyűjtse a rendeletnek az említett szolgáltatásokra való esetleges kiterjesztésével kapcsolatos észrevételeket és visszajelzéseket; 30. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy rendszeresen frissítsék és egészítsék ki a nemzeti végrehajtó szervekhez beérkezett panaszokra vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy hatékonyabban azonosítsák a fogyasztók számára aggodalomra okot adó lehetséges területeket; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben egy rendszeres tesztvásárlási gyakorlat folytatása és a 2015-ös és 2019-es tesztvásárlási gyakorlatokkal való összehasonlítás segíthetne a továbbra is fennálló problémák azonosításában; 31. felhív a digitális egységes piaci stratégia egyéb intézkedéseivel való lehetséges szinergiák teljes körű értékelésére, például a határokon átnyúló e-kereskedelem héája területén bekövetkezett azon változások értékelésére, amelyek 2021. július 1-jén léptek hatályba, és amelyek várhatóan csökkenteni fogják a határokon átnyúló műveleteket végző kereskedők megfelelési költségeit, és ezáltal több kereskedőt ösztönöznek arra, hogy határokon átnyúlóan szállítsanak árukat vagy szolgáltatásokat, valamint a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló (EU) 2018/644 rendelettel(14) kapcsolatban, amelynek átláthatóbbá kell tennie a határokon átnyúló díjakat; 32. felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a rendelet teljes körű alkalmazására irányuló erőfeszítéseiket, és folytassanak szorosabb együttműködést a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózaton belül; 33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |