Az Európai Parlament 2024. január 16-i jogalkotási állásfoglalása a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásra és a kamatok társasági adóból való levonhatóságának korlátozására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2022)0216 – C9-0197/2022 – 2022/0154(CNS))
(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0216),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9‑0197/2022),
– tekintettel a svéd Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel eljárási szabályzata 82. cikkére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0387/2023),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;
3. felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
(1) A méltányos és fenntartható üzleti környezet előmozdítása – többek között a beruházásokat és a növekedést ösztönző célzott adóintézkedések révén – az Unió kiemelt politikai prioritása. A fenntartható és hosszú távú vállalati finanszírozás támogatása érdekében az adórendszernek minimalizálnia kell az üzleti döntések nem szándékos torzulását, például a saját tőke helyett a hitelfinanszírozás előnyben részesítését. Miközben a Bizottság tőkepiaci unióról szóló (2020) cselekvési terve14 fontos intézkedéseket tartalmaz az ilyen finanszírozás támogatására, például a 4. intézkedést – Az intézményi befektetőktől származó hosszú távú és tőkefinanszírozás növelésének ösztönzése –, célzott adóintézkedéseket kell elfogadni az ilyen intézkedések fokozása érdekében. Az ilyen intézkedéseknek figyelembe kell venniük a költségvetési fenntarthatósági megfontolásokat.
(1) A méltányos és fenntartható üzleti környezet előmozdítása és a társaságiadó-rendszer javítása – többek között a beruházásokat és a növekedést ösztönző célzott és adóintézkedések révén – az Unió kiemelt politikai prioritása. A fenntartható, erőteljes és hosszú távú vállalati finanszírozás támogatása érdekében, különösen a 2008 óta bekövetkezett három gazdasági válság óta, mivel sok vállalatnak hitelfinanszírozásra kell támaszkodnia a gazdasági veszteségek fedezése érdekében, az adórendszernek minimalizálnia kell az üzleti döntések nem szándékos torzulását, például a saját tőke helyett a hitelfinanszírozás előnyben részesítését. Miközben a Bizottság tőkepiaci unióról szóló (2020) cselekvési terve14 fontos intézkedéseket tartalmaz az ilyen finanszírozás támogatására, például a 4. intézkedést – Az intézményi befektetőktől származó hosszú távú és tőkefinanszírozás növelésének ösztönzése –, célzott adóintézkedéseket kell elfogadni az ilyen intézkedések fokozása érdekében. Az ilyen intézkedéseknek figyelembe kell venniük a költségvetési fenntarthatósági megfontolásokat.
__________________
__________________
14 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára – új cselekvési terv, COM(2020)0590 (https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:61042990-fe46-11ea-b44f-01aa75ed71a1.0001.02/DOC_1&format=PDF)
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára – új cselekvési terv, COM(2020)0590 (https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:61042990-fe46-11ea-b44f-01aa75ed71a1.0001.02/DOC_1&format=PDF).
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 1 a preambulumbekezdés (új)
(1a) A versenyképes és reziliens tőkepiaci unió előmozdítása, amelynek egyik pillére az erős részvénypiac, alapvető fontosságú a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés és a beruházások előmozdítása szempontjából. Az előttünk álló gazdasági kihívások kezeléséhez több magántőke-befektetésre van szükség. Ezért határozottan tanácsos egy olyan jogi eszközt létrehozni, amely harmonizálja azokat a meglévő jogszabályi rendelkezéseket, amelyek célja – a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok jogszerű és hatékony alkalmazásának sérelme nélkül –, hogy az adófizetők a befektetési döntések meghozatala során kevésbé részesítsék előnyben a hitelt.
(2) A tagállamok adórendszerei lehetővé teszik az adófizetők számára, hogy levonják a hitelfinanszírozással kapcsolatos kamatfizetéseket, és ezáltal csökkentsék a társaságiadó-kötelezettséget, míg a tőkefinanszírozással kapcsolatos költségek a legtöbb tagállamban nem vonhatók le az adóból. A hitel- és a tőkefinanszírozás adóügyi kezelése az Unióban aszimmetrikus, ami a beruházási döntésekben a hitel előnyben részesítését eredményezi. Továbbá ahol a tagállamok nemzeti jogukban adókedvezményt biztosítanak a tőkefinanszírozásra, az ilyen nemzeti intézkedések jelentősen eltérnek egymástól a szakpolitika kialakítása tekintetében.
(2) A tagállamok adórendszerei lehetővé teszik az adófizetők számára, hogy levonják a hitelfinanszírozással kapcsolatos kamatfizetéseket, és ezáltal csökkentsék a társaságiadó-kötelezettséget, míg a tőkefinanszírozással kapcsolatos költségek a legtöbb tagállamban nem vonhatók le az adóból. A hitel- és a tőkefinanszírozás adóügyi kezelése az Unióban aszimmetrikus, ami a beruházási döntésekben a hitel előnyben részesítését eredményezi. A vállalatok belső piaci adósságproblémáihoz kapcsolódó közelmúltbeli válságok megmutatták, hogy olyan reformra van szükség, amely egyenlő alapokra helyezi a saját tőkét és a hitelt, és véget vet a hitelfinanszírozás előnyének. Ez az irányelv válasz a Parlament számos, az adózással kapcsolatos hitelfinanszírozási adóelőny kezelésére irányuló felhívására1a. Továbbá ahol a tagállamok nemzeti jogukban adókedvezményt biztosítanak a tőkefinanszírozásra, az ilyen nemzeti intézkedések jelentősen eltérnek egymástól a szakpolitika kialakítása tekintetében. Ezért alapvető fontosságú az egyenlő versenyfeltételek biztosítása a sajáttőke-megoldások és a hitelinstrumentumok számára, tekintettel arra, hogy garantálni kell a nemzeti adórendszerek közötti rendszerszerű koherencia minimális szintjét, nevezetesen az adókedvezmények szintjén.
__________________
1a Lásd:
– az Európai Parlament 2020. október 8-i állásfoglalása a tőkepiaci unió továbbfejlesztéséről: a tőkepiaci finanszírozáshoz való hozzáférés, különösen a kkv-k számára, és a lakossági befektetők tőkepiaci részvételének növelése (2020/2036(INI)) (HL C 395., 2021.9.29., 89. o.);
– az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (2016/0337(CNS)) (HL C 162., 2019.5.10., 181. o.);
– az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a helyreállítási stratégiát támogató méltányos és egyszerű adózásról (a Bizottság júliusi cselekvési tervének és annak héával, a vállalkozások adózásával és az egyéni adózással kapcsolatos 25 kezdeményezésének EP általi nyomon követése) (2020/2254(INL)) (HL C 347., 2022.9.9., 211. o.);
– az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a nemzeti adóreformok uniós gazdaságra gyakorolt hatásáról (2021/2074(INI))(HL C 342., 2022.9.6., 14. o.).
(3) A tagállamok közötti esetleges adóztatással kapcsolatos torzulások megszüntetése érdekében közös szabálykeretet kell megállapítani az adóztatással kapcsolatos hitelfinanszírozási adóelőny Unió-szerte összehangolt módon történő kezelésére. Az ilyen szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a tőke- és a hitelfinanszírozást az egységes piacon adóügyi szempontból hasonló módon kezeljék. Ugyanakkor a közös uniós jogi keretnek rövid távon is fenntarthatónak kell lennie a tagállamok költségvetése számára. Ennek a keretnek ezért tartalmaznia kell egyrészt a saját tőke finanszírozási költségeinek adólevonhatóságára, másrészt a hitelfinanszírozási költségek adólevonhatóságának korlátozására vonatkozó szabályokat.
(3) A tagállamok közötti esetleges adóztatással kapcsolatos torzulások megszüntetése érdekében közös szabálykeretet kell megállapítani az adóztatással kapcsolatos hitelfinanszírozási adóelőny Unió-szerte összehangolt módon történő kezelésére, teljes mértékben tiszteletben tartva a szerződések által az adóügyekre vonatkozóan létrehozott uniós intézményi keretet. Az ilyen szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a tőke- és a hitelfinanszírozást az egységes piacon adóügyi szempontból hasonló módon kezeljék. Ugyanakkor, tekintettel az adósságok széles körű adólevonási lehetőségére és arra, hogy a sajáttőke-emelésekre vonatkozó támogatás létrehozása közvetlen hatással lehet az állami bevételekre, a közös uniós jogi keretnek rövid távon is fenntarthatónak kell lennie a tagállamok költségvetése számára. Ennek a keretnek ezért tartalmaznia kell egyrészt a saját tőke finanszírozási költségeinek adólevonhatóságára, másrészt a hitelfinanszírozási költségek adólevonhatóságának korlátozására vonatkozó szabályokat. Ez az irányelv arra törekedik, hogy jobb egyensúlyt teremtsen a tagállamok államháztartásának rövid távú fenntarthatóságával kapcsolatos különböző kihívások között, és ezáltal el kell kerülnie, hogy a tagállamok jelentős bevételkiesést szenvedjenek el, és a vállalatok pénzügyi stabilitásának javítására kell irányulnia.
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 3 a preambulumbekezdés (új)
(3a) A tőkepiaci unió továbbfejlesztése érdekében ez az irányelv az uniós vállalatok, különösen a kkv-k finanszírozási forrásainak diverzifikálására törekedik. Ezért el kell kerülnie, hogy új költségek és akadályok keletkezzenek a finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében azon vállalkozások számára, amelyek még nem tudnak könnyen hozzáférni a tőkepiacokhoz. E vállalatok kamatköltségei levonhatóságának korlátozása Unió-szerte akadályozhatja a beruházásokat, ezért a kamatlevonást nem szabad korlátozni a kkv-k és a közepes méretű csoportok esetében.
(5) A tőkefinanszírozás előnyben részesítésének semlegesítése érdekében olyan támogatást kell előirányozni, amely lehetővé teszi, hogy az adóalany saját tőkéjének egyik adómegállapítási időszakról a másikra történő növekedése bizonyos feltételek mellett levonható legyen az adóalapból. A támogatást úgy kell kiszámítani, hogy a saját tőke növekedését meg kell szorozni a 2009/138/EK irányelv 77e. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott kockázatmentes kamatlábon alapuló fiktív kamatlábbal. Az ilyen kockázatmentes kamatlábak már az uniós jog részét képezik, és gyakorlatilag és hatékonyan alkalmazzák őket. A támogatás bármely olyan része átvihető, amely egy adott adómegállapítási időszakban elegendő adóköteles nyereség hiányában nem vonható le. Figyelembe véve a kis- és középvállalkozások (kkv-k) tőkepiachoz való hozzáférésének sajátos kihívásait, a kkv-ként működő adóalanyok számára megnövelt saját tőkére vonatkozó támogatást kell előirányozni. Ahhoz, hogy a saját tőkére vonatkozó támogatás levonása rövid távon fenntartható legyen az államháztartás számára, azt időben korlátozni kell. A rendszer visszaélésektől való védelme érdekében az adóalany saját részvényeinek, valamint a kapcsolt vállalkozásokban való részesedésének adómegállapításhoz használt értékét ki kell zárni a saját tőke változásának kiszámításából. Ugyanígy rendelkezni kell az adóalany saját tőkéjének egyik adómegállapítási időszakról a következő adómegállapítási időszakra történő csökkenésének megadóztatásáról, hogy megakadályozzák a saját tőke visszaélésszerű növelését. Egy ilyen szabály a sajáttőke-megtartás szintjét is ösztönözné. A szabályt úgy kellene alkalmazni, hogy amennyiben a saját tőke növekedésére vonatkozó támogatásban részesülő adóalany saját tőkéje csökken, a támogatáshoz hasonlóan kiszámított összeg 10 adómegállapítási időszakra adókötelessé válna; kivéve, ha az adóalany bizonyítja, hogy a csökkenés kizárólag az adómegállapítási időszakban keletkezett veszteségek vagy jogi kötelezettség miatt következett be.
(5) A tőkefinanszírozás előnyben részesítésének semlegesítése érdekében olyan támogatást kell előirányozni, amely lehetővé teszi, hogy az adóalany saját tőkéjének egyik adómegállapítási időszakról a másikra történő növekedése bizonyos feltételek mellett levonható legyen az adóalapból. A támogatást úgy kell kiszámítani, hogy a saját tőke növekedését meg kell szorozni a 2009/138/EK irányelv 77e. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott kockázatmentes kamatlábon alapuló fiktív kamatlábbal. Az ilyen kockázatmentes kamatlábak már az uniós jog részét képezik, és gyakorlatilag és hatékonyan alkalmazzák őket. A támogatás bármely olyan része átvihető, amely egy adott adómegállapítási időszakban elegendő adóköteles nyereség hiányában nem vonható le. Figyelembe véve azokat a sajátos kihívásokat, amelyekkel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a közepes méretű csoportok szembesülnek a tőkepiacokhoz való hozzáféréssorán, tekintettel továbbá magasabb finanszírozási költségeikre, a tőke alacsonyabb rendelkezésre állására és a hosszabb veszteséges időszakok nagyobb valószínűségére, a kkv-knak vagy a közepes méretű csoportoknak minősülő adófizetők számára fokozott sajáttőke-támogatást és az adó levonhatóságának hosszabb időtartamát kell előirányozni. Ahhoz, hogy a saját tőkére vonatkozó támogatás levonása rövid távon fenntartható legyen az államháztartás számára, azt időben megfelelően és arányosan korlátozni kell. A rendszer visszaélésektől való védelme érdekében az adóalany saját részvényeinek, valamint a kapcsolt vállalkozásokban való részesedésének adómegállapításhoz használt értékét ki kell zárni a saját tőke változásának kiszámításából. Ugyanígy rendelkezni kell az adóalany saját tőkéjének egyik adómegállapítási időszakról a következő adómegállapítási időszakra történő csökkenésének megadóztatásáról, hogy megakadályozzák a saját tőke visszaélésszerű növelését. Egy ilyen szabály a sajáttőke-megtartás szintjét is ösztönözné. A szabályt úgy kellene alkalmazni, hogy amennyiben a saját tőke növekedésére vonatkozó támogatásban részesülő adóalany saját tőkéje csökken, a támogatáshoz hasonlóan kiszámított összeg a kkv-k és a közepes méretű csoportok esetében 10 adómegállapítási időszakban, a kkv-któl vagy közepes méretű csoportoktól eltérő adózók esetében pedig 7 egymást követő adómegállapítási időszakban adókötelessé válna, kivéve, ha az adóalany bizonyítja, hogy a csökkenés kizárólag az adómegállapítási időszakban keletkezett veszteségek vagy jogi kötelezettség miatt következett be. A Bizottságnak és a tagállamoknak tájékoztatási és kommunikációs intézkedéseket kell végrehajtaniuk ezen irányelvvel kapcsolatban, különös tekintettel az irányelvnek a kkv-k számára biztosított lehetőségeire és előnyeire.
(6) A saját tőkére vonatkozó támogatás levonásával való visszaélés elkerülése érdekében különleges adókikerülés elleni szabályokat kell megállapítani. Ezeknek a szabályoknak különösen azokra a rendszerekre kell irányulniuk, amelyek célja azon feltételek megkerülése, amelyek alapján a tőkeemelés az ezen irányelv szerinti támogatásra jogosult, például a kapcsolt vállalkozásokban lévő részesedések csoporton belüli átruházása révén. Az ilyen szabályoknak csoportszintű tőkenövekedés hiányában a támogatás igénybevételére létrehozott rendszerekre is ki kell terjedniük. Ilyen célokra például csoporton belüli hitelfinanszírozás vagy készpénzes hozzájárulások is felhasználhatók. Az adókikerülés elleni különleges szabályoknak az olyan konstrukciók létrehozását is meg kell akadályozniuk, amelyek alapján a saját tőke növekedése és az ehhez kapcsolódó engedmény magasabbnak tűnik, mint amilyen valójában, például a hitelfinanszírozási követelések növelése vagy az eszközök túlértékelése révén. Ezen túlmenően alkalmazni kell az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv15 6. cikkében foglalt általános adócsalás elleni szabály az olyan visszaélésekkel szemben, amelyek nem tartoznak az említett irányelv adókikerülés elleni külön keretrendszerének hatálya alá.
(6) A saját tőkére vonatkozó támogatás levonásával való visszaélés elkerülése érdekében különleges adókikerülés elleni szabályokat kell megállapítani. Ezeknek a szabályoknak különösen azokra a rendszerekre kell irányulniuk, amelyek célja azon feltételek megkerülése, amelyek alapján a tőkeemelés az ezen irányelv szerinti támogatásra jogosult, például a kapcsolt vállalkozásokban lévő részesedések csoporton belüli átruházása révén. Az ilyen szabályoknak csoportszintű tőkenövekedés hiányában a támogatás igénybevételére létrehozott rendszerekre is ki kell terjedniük. Ilyen célokra például csoporton belüli hitelfinanszírozás vagy készpénzes hozzájárulások is felhasználhatók. Az adókikerülés elleni különleges szabályoknak az olyan konstrukciók létrehozását is meg kell akadályozniuk, amelyek alapján a saját tőke növekedése és az ehhez kapcsolódó engedmény magasabbnak tűnik, mint amilyen valójában, például a hitelfinanszírozási követelések növelése vagy az eszközök túlértékelése révén. Ezen túlmenően alkalmazni kell az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv15 6. cikkében foglalt általános adócsalás elleni szabály az olyan visszaélésekkel szemben, amelyek nem tartoznak az említett irányelv adókikerülés elleni külön keretrendszerének hatálya alá. A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetése érdekében elfogadott intézkedések megfeleljenek a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) által nyújtott iránymutatásnak.
_________________
_________________
15 A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.).
15 A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.).
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 6 a preambulumbekezdés (új)
(6a) Az ezen irányelv végrehajtásából eredő lehetséges költségeket az uniós vállalkozások szilárdabb finanszírozási alapjának biztosításával együtt kell értékelni, ami pénzügyi stressz esetén rendkívül fontos lenne.
(7) Az adóval kapcsolatos hitelfinanszírozási adóelőnynek az Unió államháztartása szempontjából fenntartható módon történő hatékony kezelése érdekében a tőkefinanszírozás támogatását a hitelfinanszírozási költségek levonhatóságának korlátozásával kell kiegészíteni. A kamatkorlátozási szabálynak ezért korlátoznia kell a nettó hitelfelvételi költségek levonhatóságát, és azt a támogatástól függetlenül kell alkalmazni. Tekintettel az ilyen szabály és az (EU) 2016/1164 irányelv 4. cikkének kamatkorlátozásra vonatkozó, adókikerülés elleni hatályos szabálya közötti eltérő célkitűzésekre, mindkét szabályt fenn kell tartani. Az adóalanyoknak először a jelen irányelv, majd az ATAD alapján kell kiszámítaniuk a nettó hitelfelvételi költségek levonhatóságát. Abban az esetben, ha ez utóbbi alacsonyabb összegű levonható nettó hitelfelvételi költséget eredményez, az adóalanynak ezt az alacsonyabb összeget kell levonnia, és a két összeg közötti különbséget az ATAD 4. cikkével összhangban előre vagy hátra kell vinnie.
(7) Az adóval kapcsolatos hitelfinanszírozási adóelőnynek az Unió államháztartása szempontjából fenntartható módon történő hatékony kezelése érdekében a tőkefinanszírozás támogatását a hitelfelvételi költségek levonhatóságának korlátozásával kell kiegészíteni a nem közepes méretűnek minősülő csoportok és a nem kkv-nak minősülő vállalkozások esetében. Tekintettel azonban a Covid19-válságból és az Ukrajna elleni orosz agresszív háborúból eredő kedvezőtlen gazdasági feltételekre, e korlátozásra vonatkozó szabályt csak 2027-től kell bevezetni. Tekintettel az ilyen szabály és az (EU) 2016/1164 irányelv 4. cikkének kamatkorlátozásra vonatkozó, adókikerülés elleni hatályos szabálya közötti eltérő célkitűzésekre, mindkét szabályt fenn kell tartani. Az adóalanyoknak először a jelen irányelv, majd az ATAD alapján kell kiszámítaniuk a nettó hitelfelvételi költségek levonhatóságát. Abban az esetben, ha ez utóbbi alacsonyabb összegű levonható nettó hitelfelvételi költséget eredményez, az adóalanynak ezt az alacsonyabb összeget kell levonnia, és a két összeg közötti különbséget az ATAD 4. cikkével összhangban előre vagy hátra kell vinnie.
(9) Ezen irányelv hatékonyságának értékelése érdekében a Bizottságnak a tagállamok által szolgáltatott információk és más rendelkezésre álló adatok alapján értékelő jelentést kell készítenie és közzétennie.
(9) Ezen irányelv hatékonyságának, valamint a kkv-kra és a tagállami adóbevételekre gyakorolt hatásának értékelése érdekében a Bizottságnak a tagállamok által szolgáltatott információk és más rendelkezésre álló adatok alapján értékelő jelentést kell készítenie és közzétennie. A jelentésnek különös figyelmet kell fordítania a kkv-kra, és különösen azt kell értékelnie, hogy a kkv-k rendelkezésére álló különleges feltételek elégségesnek bizonyultak-e ahhoz, hogy növeljék számukra a sajáttőke-finanszírozás vonzerejét. Az említett jelentésben szereplő negatív értékelés esetén a Bizottságnak indokolatlan késedelem nélkül jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e kérdéssel kapcsolatban. A Bizottság jelentését közzé kell tenni.
Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 5 a pont (új)
5a. „nagyvállalkozás”: a 2013/34/EU irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti nagyvállalkozás;
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 5 b pont (új)
5b. „közepes méretű csoport”: a 2013/34/EU irányelv 3. cikkének 6. pontja szerinti közepes méretű csoport;
Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – 5 c pont (új)
5c. „nagy méretű vállalatcsoport”: a 2013/34/EU irányelv 3. cikkének 7. pontja szerinti nagy méretű vállalatcsoport;
A saját tőkére vonatkozó támogatás 10 egymást követő adómegállapítási időszakban az adóalany társaságiadó-alapjából az adóalany kamatfizetés, adófizetés, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének („EBITDA”) 30%-áig levonható.
A saját tőkére vonatkozó támogatás levonható:
– 10 egymást követő adómegállapítási időszakban a kkv vagy a közepes méretű csoport társaságiadó-alapjából az adóalany kamatfizetés, adófizetés, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (a továbbiakban: EBITDA) 30%-áig,
– 7 egymást követő adómegállapítási időszakban bármely nagyvállalkozás vagy nagy méretű vállalatcsoport társaságiadó-alapjából az adóalany EBITDA-jának 30%-áig.
A tagállamok biztosítják, hogy az adóalanyok legfeljebb 3 adómegállapítási időszakra vihetik át a saját tőkére vonatkozó támogatás azon részét, amely egy adott adómegállapítási időszakban meghaladja az EBITDA első albekezdésben meghatározott százalékát.
Ha az első albekezdés szerinti, saját tőkére vonatkozó levonható támogatás magasabb, mint az adóalany nettó adóköteles jövedelme egy adómegállapítási időszakban, a tagállamok biztosítják, hogy az adóalany időbeli korlátozás nélkül átviheti a saját tőkére vonatkozó támogatás többletét a következő időszakokra.
Ha az első albekezdés szerinti, saját tőkére vonatkozó levonható támogatás magasabb, mint az adóalany nettó adóköteles jövedelme egy adómegállapítási időszakban, a tagállamok biztosítják, hogy az adóalany átviheti a saját tőkére vonatkozó támogatás többletét a következők szerint.
– legfeljebb 3 adómegállapítási időszakra, ha az adózó nagyvállalkozás vagy nagy méretű vállalatcsoport,
– időbeli korlátozás nélkül, ha az adózó kkv vagy közepes méretű csoport.
A tagállamok biztosítják, hogy az adóalanyok legfeljebb 5 adómegállapítási időszakra vihetik át a saját tőkére vonatkozó támogatás azon részét, amely egy adott adómegállapítási időszakban meghaladja az EBITDA 30 %-át.
Az 5. cikkre is figyelemmel a saját tőkére vonatkozó támogatás alapját a nettó saját tőke adómegállapítási időszak végi szintje és az előző adómegállapítási időszak végi nettó saját tőke szintje közötti különbségként kell kiszámítani.
Az 5. cikkre is figyelemmel a saját tőkére vonatkozó támogatás alapját a nettó saját tőke adómegállapítási időszak végi szintje és az előző adómegállapítási időszak végi nettó saját tőke szintje közötti különbségként, azaz a nettó saját tőke éves növekménye alapján kell kiszámítani.
A saját tőkére vonatkozó támogatás megegyezik a támogatás alapjának és az adott pénznemre vonatkozó 10 éves kockázatmentes kamatlábnak a szorzatával, valamint az 1 %-os kockázati prémiummal vagy – ha az adóalany kkv – az 1,5 %-os kockázati prémiummal megnövelt összegével.
A saját tőkére vonatkozó támogatás megegyezik a támogatás alapjának és az adott pénznemre vonatkozó 10 éves kockázatmentes kamatlábnak a szorzatával, amelyet kkv -k esetében 1%-os kockázati prémiummal kell növelni.
(3) Ha a saját tőkére vonatkozó támogatás megszerzését követően a saját tőkére vonatkozó támogatás alapja egy adómegállapítási időszakban negatív, a negatív saját tőkére vonatkozó támogatásnak megfelelő összeg 10 egymást követő adómegállapítási időszakra adókötelessé válik, a nettó saját tőke azon teljes növekedésének mértékéig, amelyre ezen irányelv alapján ilyen támogatást kaptak, kivéve, ha az adóalany megfelelő bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy ez az adómegállapítási időszakban keletkezett számviteli veszteségeknek vagy a tőkecsökkentésre vonatkozó jogi kötelezettségnek tudható be.
(3) Ha a saját tőkére vonatkozó támogatás megszerzését követően a saját tőkére vonatkozó támogatás alapja egy adómegállapítási időszakban negatív, a negatív saját tőkére vonatkozó támogatásnak megfelelő összeg kkv-k és közepes méretű csoportok esetében 7 egymást követő adómegállapítási időszakra, kkv-k és közepes méretű csoportok kivételével bármely adóalany esetében tíz egymást követő adómegállapítási időszakban adókötelessé válik, a nettó saját tőke azon teljes növekedésének mértékéig, amelyre ezen irányelv alapján ilyen támogatást kaptak, kivéve, ha az adóalany megfelelő bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy ez az adómegállapítási időszakban keletkezett számviteli veszteségeknek vagy a tőkecsökkentésre vonatkozó jogi kötelezettségnek tudható be.
(3a) A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk nemzeti jogba való átültetése érdekében elfogadott intézkedések megfeleljenek a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) által a fiktív kamatlevonási rendszerekre vonatkozóan nyújtott iránymutatásnak.
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az adóalany az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv35 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott nettó hitelfelvételi költségeket a társaságiadó-alapból levonhassa az adómegállapítási időszakban felmerült ilyen költségek 85 %-ának megfelelő a) összegig. Ha ez az összeg magasabb, mint az (EU) 2016/1164 irányelv 4. cikkével összhangban meghatározott b) összeg, a tagállamok biztosítják, hogy az adóalany csak a két összeg közül az alacsonyabbat vonhassa le az adómegállapítási időszakban. A két, a) és b) összeg közötti különbséget az (EU) 2016/1164 irányelv 4. cikkével összhangban előre vagy hátra kell vinni.
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a kkv-któl és közepes méretű csoportoktól eltérő adóalany az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv35 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott nettó hitelfelvételi költségeket a társaságiadó-alapból levonhassa az adómegállapítási időszakban felmerült ilyen költségek 85%-ának megfelelő a) összegig. Ha ez az összeg magasabb, mint az (EU) 2016/1164 irányelv 4. cikkével összhangban meghatározott b) összeg, a tagállamok biztosítják, hogy az adóalany csak a két összeg közül az alacsonyabbat vonhassa le az adómegállapítási időszakban. A két, a) és b) összeg közötti különbséget az (EU) 2016/1164 irányelv 4. cikkével összhangban előre vagy hátra kell vinni.
_______________
_______________
35 A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.).
35 A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.).
(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni a [Kiadóhivatal: illesszék be ezen irányelv hatálybalépésének időpontját]-tól kezdve felmerülő nettó hitelfelvételi költségekre.
(2) Az (1) bekezdés a 2027. január 1-jétől felmerült nettó hitelfelvételi költségekre alkalmazandó.
Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés – b pont
b) a támogatást az adómegállapítási időszakban igénybe vevő kkv-k száma, beleértve az ezen irányelv hatálya alá tartozó kkv-k teljes számának százalékos arányát, valamint a 2013/34/EU irányelv 3. cikkének (7) bekezdése szerinti nagy csoportokhoz tartozó, kedvezményt igénybe vevő kkv-k számát;
b) a támogatást az adómegállapítási időszakban igénybe vevő kkv-k és közepes méretű csoportok száma, beleértve az ezen irányelv hatálya alá tartozó kkv-k és közepes méretű csoportok teljes számának százalékos arányát, valamint a 2013/34/EU irányelv 3. cikkének (7) bekezdése szerinti nagy csoportokhoz tartozó, kedvezményt igénybe vevő kkv-k számát;
Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – cím
(1) A Bizottság 2027. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról.
(1) A Bizottság 2028. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásáról, adott esetben az ezen irányelv módosítására irányuló jogalkotási javaslat kíséretében.
A jelentés értékeli ezen irányelv hatását, különös figyelmet fordítva a következőkre:
a) a kkv-kra, és különösen értékelni kell azt, hogy a rendelkezésükre álló különleges feltételek elégségesnek bizonyultak-e ahhoz, hogy növeljék a sajáttőke-finanszírozás vonzerejét e vállalkozások körében;
b) a kamatlevonás korlátozására, különös tekintettel a 6. cikk (1) bekezdésében említett a) összegnek a tagállamok adóbevételeire gyakorolt hatására;
c) kapcsolat a társasági adó területén elfogadott jogalkotási aktusokkal, nevezetesen a nagy multinacionális vállalatcsoportok globális tevékenységeire vonatkozó minimális tényleges adókulcsot biztosító irányelvvel és az európai társaságiadó-keretről szóló irányelvvel (BEFIT).
(2) A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazását legfeljebb 10 évre, de semmiképpen sem a nemzeti jog szerinti támogatás időtartamánál hosszabb időre elhalaszthatják azon adóalanyok esetében, akik [2024. január 1]-jén a nemzeti jog szerinti saját tőkére vonatkozó támogatásban részesülnek.
(2) A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazását legfeljebb öt évre, de a nemzeti jog szerinti támogatás időtartamánál semmiképpen sem hosszabb időre elhalaszthatják azon adóalanyok esetében, akik vagy amelyek a [2024. január 1]-jén a nemzeti jog szerinti saját tőkére vonatkozó támogatásban részesülnek.
(3a) Ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetése előtt minden tagállam közzéteszi az elfogadandó intézkedések becsült költségvetési költségeinek értékelését, valamint a vállalatok tényleges adókulcsának ebből eredő csökkenését, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket hoz az adóbevételek védelme érdekében.