Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. és 56. cikkére és 179. cikkének (1) bekezdésére, valamint 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. és 13. cikkére,

–  tekintettel a tudományos kutatás szabadságáról szóló bonni nyilatkozatra, amelyet az Európai Kutatási Térségről (ERA) szóló miniszteri konferencián fogadtak el 2020. október 20-án, Bonnban (a továbbiakban: a bonni nyilatkozat),

–  tekintettel az „Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel „A kutatás és innováció globális megközelítése – Európa nemzetközi együttműködésre irányuló stratégiája egy változó világban” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel az Európai Kutatási Térség szakpolitikai menetrendjének 6. fellépésére,

–  tekintettel az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2020. december 3-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) (72) preambulumbekezdésére,

–  tekintettel az Európai Hozzáadott Érték Osztálya által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak 2023. szeptember 18-án benyújtott, a tudományos kutatás szabadságának előmozdításához kapcsolódó európai hozzáadott értékről szóló 2023. évi értékelésre,

–  tekintettel az európai felsőoktatási térség keretében a felsőoktatásért felelős európai miniszterek 2020. november 19-i római miniszteri közleményére, különösen annak a tudományos élet szabadságáról szóló I. mellékletére,

–  tekintettel a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés stratégiai fóruma (SFIC) által a bonni nyilatkozatnak a nemzetközi kutatási és innovációs együttműködés területén történő végrehajtásáról kiadott véleményre (ERAC-SFIC 1356/21) (2021),

–  tekintettel az UNESCO tudományról és tudományos kutatókról szóló ajánlására (2017),

–  tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Általános Konferenciájának 1997. október 21. és november 12. között tartott 29. ülésén elfogadott, a felsőoktatásban dolgozó oktatók státuszáról szóló ajánlására,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés stratégiai fórumának ajánlásaira,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0393/2023),

A.  mivel a tudományos kutatás szabadsága, amely a demokrácia alapvető eleme és a tudományos élet szabadságának egyik alkotóeleme, nyomás alá került az Unióban, és fokozatosan erodálódik(2), amit jól mutat a tudományos élet szabadságára vonatkozó mutató, amelyen 2008-ban még valamennyi tagállam 0,85 feletti pontszámot ért el, míg 2022-re egyes tagállamok pontjai jelentősen visszaestek, és a legalacsonyabb mért pontszám 0,34 volt;

B.  mivel a tudományos kutatás szabadságának korlátozása negatív hatást gyakorol az Unió gazdaságára, mert elfojtja az innovációt, lelassítja a tudományos fejlődést és csökkenti Európa globális versenyképességét;

C.  mivel a tudományos kutatás szabadságának eróziója hozzájárul a legkiválóbb kutatók elvándorlásához, a tudományos dolgozók öncenzúrájához, a társadalmi és politikai kérdések kevésbé kritikus elemzéséhez, az interdiszciplináris együttműködés csökkenéséhez, valamint a nyilvános diskurzus és vita visszaszorulásához;

D.  mivel a munkahelyek bizonytalansága korlátozza a tudományos kutatás szabadságának teljes körű kihasználását; mivel kutatók ezrei dolgoznak korlátozott időtartamú projektfinanszírozás, egyéni vagy projektkutatási támogatás, határozott idejű munkaszerződés keretében vagy önálló vállalkozóként konkrét feladatokat ellátva, miközben az állásuk bizonytalan és a munkavállalói védelmük sem biztosított;

E.  mivel a bonni nyilatkozat tartalmazza a tudományos kutatás szabadságának fogalommeghatározását, és elismeri, hogy a kormányok és a kutatószervezetek egyaránt felelősek a tudományos kutatás szabadságának előmozdításáért;

F.  mivel a tudományos kutatás szabadságának védelme biztosítja, hogy a tudományos kutatás a közérdeket szolgálja, és hozzájáruljon az emberek fejlődéséhez és jobb életkörülményeihez;

G.  mivel a bonni nyilatkozatból hiányoznak az európai szintű végrehajtási eszközök;

H.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága szilárd ítélkezési gyakorlatot alakított ki a tudományos élet szabadságáról, beleértve a tudományos kutatás szabadságát is, amely számos jogi normát és elvet határoz meg a tudományos élet szabadságának védelmére és előmozdítására;

I.  mivel a Bíróság a C-66/18. sz. ügyben 2020. október 6-án hozott ítéletében(3) megállapította, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló magyarországi törvény megfosztotta az érintett szervezeteket a tudományos kutatásaik végzéséhez szükséges szervezeti struktúrától, ami jól mutatja a tudományos élet szabadságának magyarországi erózióját;

J.  mivel egyes uniós jogalkotási aktusok korlátozzák a tudományos kutatás szabadságát azáltal, hogy olyan rendszereknek rendelik alá a tudományos szektort, amelyeket elsősorban a belső piac szabályozására alakítottak ki;

K.  mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Európai Parlament általi megerősítése előtt a hivatalba lépő következő Európai Bizottság (2019–2024) számára kidolgozott politikai iránymutatásban vállalta, hogy támogatja a Parlament kezdeményezési jogát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy jogalkotási aktussal válaszol, ha a Parlament olyan állásfoglalást fogad el, amelyben jogalkotási javaslatok benyújtását kéri a Bizottságtól;

1.   újólag megerősíti az Unió elkötelezettségét az alapvető jogok, köztük a vallás és meggyőződés szabadságának, a tudományos élet szabadságának, valamint az összes tudományterületet érintő tudományos kutatás és a művészet szabadságának érvényesítése mellett, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti.

2.  elismeri, hogy a tudományos kutatás szabadsága alapvető fontosságú a természeti és társadalmi jelenségekkel kapcsolatos ismereteink előmozdítása szempontjából, és ezáltal hozzájárul az innováció és a társadalmi haladás előmozdításához, valamint az uniós polgárok általános jólétének javításához az Unión belül és kívül egyaránt, és emlékeztet arra, hogy a tudományos kutatás szabadsága egyetemes jog és közjószág, amelyet minden tudományterületen alkalmazni kell; hangsúlyozza, hogy a kutatás, a fejlesztés és az innováció globális versenyében a tudományos kutatás szabadsága előfeltétele a versenyképes új ötletekkel rendelkező tehetségek vonzásának; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bonni nyilatkozat nem rendelkezik konkrét európai szintű végrehajtásról;

3.  elismeri, hogy a bizonytalanság jelentősen visszaveti a tudományos kutatás szabadságát, márpedig az ágazatot továbbra is tartós bizonytalanság jellemzi; felszólal a tudományos kutatók munkavállalói jogai, karrierlehetőségeik javítása, a stabil munkaszerződések és az átfogó szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a tudományos kutatók számára minőségi állásokat, tisztességes munkakörülményeket, tisztességes béreket és egészséges munkahelyeket kell biztosítani, beleértve a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt is;

4.  kiemeli, hogy az esélyegyenlőség, különösen a nemek közötti esélyegyenlőség alapvető fontosságú a tudományos kutatás szabadságának előmozdítása, valamint annak biztosítása szempontjából, hogy a fenntartható és méltányos fejlődés előmozdításával kapcsolatos különböző kihívásokra adott válaszok különböző nézőpontokat foglaljanak magukban;

5.  hangsúlyozza a pályakezdő kutatók különösen bizonytalan helyzetét, és hogy a pályakezdő kutatók számának növelése érdekében áttekinthetőbb és strukturáltabb karrierlehetőségeket kell teremteni; hangsúlyozza, hogy ezt valamennyi kutató számára – beleértve a fizetett kutatási tevékenységet végző doktorjelölteket is – átlátható, elfogultságtól mentes munkaerő-felvételi eljárások előmozdítása, valamint a megfelelő társadalombiztosítási fedezet biztosítása révén is garantálni kell;

6.  megjegyzi, hogy a tudományos kutatóhelyek irányító szervei határozzák meg ezen intézmények tudományos kutatási prioritásait; elismeri, hogy a demokrácia tudományos kutatóhelyeken belüli romlása aláássa a tudományos kutatás szabadságát; hangsúlyozza ezért a tudományos önkormányzás fontosságát, amelynek magában kell foglalnia a tudományos kutatók azon jogát, hogy beleszólhassanak tudományos intézményük irányításába, beleértve az intézmény által biztosított munkafeltételeket is; hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatókat megilleti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. cikke szerinti valamennyi jog;

7.  meggyőződése, hogy tudományos kutatóhelyeket intézményi autonómiájuk teljes körű tiszteletben tartása mellett ösztönözni kell arra, hogy nemzetközi együttműködést folytassanak a két- és többoldalú kapcsolatok megerősítése érdekében egy olyan erős tudományos diplomáciai képesség továbbfejlesztése céljából, amelynek feladata a tudományos kutatás szabadságának felügyelete és a jogsértések lehetséges következményeinek kidolgozása;

8.  kitart amellett, hogy az Uniónak biztonságos menedéknek kell lennie minden veszélyeztetett kutató számára, és létre kell hoznia egy európai ösztöndíjprogramot a veszélyeztetett kutatók számára, amely pénzügyi támogatást nyújt veszélyeztetett kutatók európai kutatóhelyekre történő sürgősségi kiközvetítéséhez; úgy véli, hogy ennek a rendszernek szolidaritási mechanizmusnak is kell lennie, amely támogatja azokat az európai kutatókat, akiknek tudományos kutatási szabadságát megsértik;

9.  a bonni nyilatkozattal összhangban elismeri, hogy a tudományos kutatás szabadsága a nyitottságot, a cserét, a kiválóságot, az internacionalizmust, a sokszínűséget, az egyenlőséget, az integritást, a kíváncsiságot, a felelősséget és a reflexivitást mozdítja elő, ezért a demokráciák egyik alappillérének tekinthető;

10.  tudomásul veszi a tudományos kutatás szabadságának azon meghatározását, amely a kutatási, innovációs és vállalkozói tehetségek Európába vonzására és Európában tartására irányuló európai keretrendszerről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2023. július 13-i bizottsági javaslat(4) II. mellékletének 2. pontjában szerepel;

11.  meggyőződése, hogy a tudományos kutatás szabadságának együtt kell járnia a legmagasabb etikai normák és a tudományos kutatás integritásának tiszteletben tartásával, valamint elő kell mozdítania a nyílt tudományt; hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatás integritása megköveteli a finanszírozás átláthatóságát, és hogy a tudományos kutatás szabadsága társadalmi felelősséget ró a döntéshozókra ezen átláthatóság biztosítása tekintetében; ezért határozottan támogatja a kutatási tevékenységek finanszírozási forrásaival kapcsolatos átlátható kommunikáció általános gyakorlatát, és felhívja a tudományos ágazatot, hogy őrizze meg ezt a gyakorlatot;

12.  hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú egy megfelelően megtervezett és jól végrehajtott támogató keret, amely lehetővé teszi a tudományos kutatás szabadságának hatékony védelmét és előmozdítását az egész Unióban, a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a rendelkezésre álló állami támogatást a közjószágnak számító tudás előállításának, megosztásának és terjesztésének megkönnyítése érdekében, és elkerülhetővé teszi a tudományos kutatás befolyásolásának vagy függetlensége aláásásának veszélyét;

13.  kitart amellett, hogy a nyitott tudás fontos a tudományos kutatás szabadságának biztosításához; felszólít az ismeretek hatékony és átlátható módon történő létrehozására, az információkhoz való hozzáférést és azok terjesztését gátló mesterséges akadályok nélkül; úgy véli, hogy az uniós jognak védenie és aktívan támogatnia kell a tudományos kutatási eredmények nem üzleti célú megosztását; hangsúlyozza, hogy a közfinanszírozott tudományos eredményeket nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratokban kell közzétenni, és az eredményeket mindenki számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni;

14.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban az utóbbi időben erodálódott ez az alapvető, a politikai szabadsághoz és a társadalmi részvételhez elengedhetetlen jog, ami azzal a veszéllyel jár, hogy ez aláássa a működő és versenyképes Európai Kutatási Térség (EKT) kialakulását;

15.  megjegyzi, hogy az „Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közlemény megerősíti, hogy az EKT kiteljesítése megköveteli a tudományos kutatás szabadságának teljes körű tiszteletben tartását, ami magában foglalja többek között a kutatási programokba való beavatkozás mellőzését, az intézményi autonómiát és a megfelelő finanszírozást, valamint a kutatási eredmények terjesztéséhez szükséges eszközöket;

16.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az említett közleményben kifejtett határozott álláspontja ellenére nem él jogi felhatalmazásával, hogy megvédje ezt a szabadságot az Unióban; újólag megerősíti az Unió elkötelezettségét az alapvető jogok, köztük a vallás és meggyőződés szabadságának, a tudományos élet szabadságának, valamint a tudományos kutatás és a művészet szabadságának érvényesítése mellett, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti. mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kutatás szabadságát erkölcsi és politikai fenntartások korlátai közé szorítják;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a hatáskörén belül rendelkezésére álló minden eszközzel védelmezze és mozdítsa elő a tudományos kutatás szabadságát az Unióban, és biztosítsa, hogy a kutatási etika és integritás ne sérüljön, adott esetben élve jogi felhatalmazásával is annak érdekében, hogy megakadályozza ezen alapvető jog további erodálódását; felhívja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő és finanszírozza a tudományos pluralizmust azáltal, hogy a tudományos kutatás teljes spektrumában támogat projekteket;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és érvényesítsék a tudományos kutatás szabadságát, és biztosítsák, hogy a közérdekre – például a nemzetbiztonságra, a területi sértetlenségre vagy a közbiztonságra, a zavargás vagy bűnözés megelőzésére, a közegészség vagy az erkölcsök védelmére, mások jó hírnevének vagy jogainak védelmére, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozására vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartására – hivatkozva hozott intézkedések ne korlátozzák indokolatlanul a tudományos kutatás szabadságát;

19.  hangsúlyozza, hogy az EKT kiteljesítéséhez elengedhetetlen a tudományos kutatás szabadságának kellő tiszteletben tartása és aktív előmozdítása Unió-szerte, és úgy véli, hogy az e szabadság aláásására irányuló kísérletek vagy e szabadság aktív előmozdításának elmulasztása akadályozzák a versenyképes és innovatív EKT kialakulását; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szélesítsék tovább a tudományos kutatói közösség lehetőségeit a tevékenységeik szempontjából releváns információkhoz való hozzáférés, azok felhasználása és terjesztése terén, többek között a nyílt forráskódú digitális eszközök kiaknázása révén;

20.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem használja ki a szerződések szerinti jogi felhatalmazását a tudományos kutatás szabadságának mint az uniós polgárok egyik alapvető jogának védelme érdekében, ami nem jelent kevesebbet, mint hogy a Bizottság lemondott a jogállamiság Unióban történő fenntartására irányuló felelősségéről, és felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket a helyzet orvoslására;

21.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy támogassa a tudományos kutatás szabadságának védelmét és előmozdítását, és biztosítsa, hogy ezt az alapvető jogot minden tagállamban az előírásoknak megfelelően tiszteletben tartsák;

22.  felszólít annak elismerésére, hogy további közpénzeket kell mozgósítani a független tudományos kutatás finanszírozása érdekében, elkerülve az indokolatlan beavatkozást, amely befolyásolhatja a független tudományos kutatás céljait, módszereit vagy eredményeit;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az oktatás, a nyilvánosság bevonása és a tudományos újságírás támogatása révén mozdítsák elő a közvélemény tudatosságát a tudományos kutatás szabadságának fontosságáról;

24.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 182. cikkének (5) bekezdése alapján – az EUMSZ 179. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben – nyújtson be javaslatot a tudományos kutatás szabadságáról szóló jogi aktusra, az ezen állásfoglalás mellékletében meghatározott ajánlásokat szem előtt tartva, e szabadságnak a kutatószervezetek és a kutatók egész pályafutása során történő biztosítása, védelme és előmozdítása érdekében;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/695 rendelete (2021. április 28.) a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 170., 2021.5.12., 1. o.). (2) A STOA tanulmánya: A tudományos élet szabadságának helyzete az uniós tagállamokban: A tényleges trendek és fejlemények áttekintése. (3) A Bíróság C-66/18. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben 2020. október 6-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:2020:792). (4) COM(2023)0436.

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A tudományos kutatás szabadságának meghatározása

1.  A tudományos kutatás szabadsága az európai tudományos élet szabadságának és a tudományos integritás szerves részét képezi, ugyanakkor önálló értéket is képvisel, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 13. cikkében foglalt konkrét hivatkozás is példázza.

2.  A tudományos kutatás szabadsága jogokat biztosít az egyes tudományos kutatóknak, jogokat és kötelezettségeket ruház a tudományos kutatószervezetekre, valamint kötelezettségeket ró a hatóságokra.

3.  A tudományos kutatás szabadságának gyakorlása – mivel kötelezettségekkel és felelősséggel jár együtt – olyan, jogszabályban meghatározott alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.

A tudományos kutatás szabadsága különleges kutatási körülmények vagy operatív korlátok miatt is korlátozható. A tudományos kutatás szabadságát gondosan egyensúlyba kell hozni más jogos érdekekkel, például a jogos versenyelőny megszerzésével és a szellemi tulajdon védelmével. Az ilyen korlátozások ugyanakkor nem sérthetik azokat az elismert etikai elveket és gyakorlatot, amelyekhez a kutatóknak tartaniuk kell magukat.

4.  A javaslatban a tudományos kutatás szabadságának a bonni nyilatkozatban, valamint a kutatási, innovációs és vállalkozói tehetségek Európába vonzására és Európában tartására irányuló európai keretrendszerről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat II. mellékletének 2. pontjában foglalt meghatározását kell alapul venni.

A tudományos kutatók szabadsága

5.  A tudományos kutatók fogalmát tágan kell meghatározni, összhangban a kutatási, innovációs és vállalkozói tehetségek Európába vonzására és Európában tartására irányuló európai keretrendszerről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal.

6.  A tudományos kutatás szabadságából következik az egyes kutatók azon joga, hogy szabadon meghatározzák a kutatási kérdéseket, válasszanak ki és dolgozzanak ki elméleteket, gyűjtsenek empirikus bizonyítékokat, alkalmazzák a megalapozott tudományos kutatási módszereket, fenntartsák a tudományos integritást, felülvizsgálják a hagyományos megközelítésmódokat, szabadon publikáljanak és kommunikáljanak, valamint új ötletekkel és elméletekkel álljanak elő, és azokat szabadon terjesszék.

7.  Az egyes kutatók jogai legalább a következőket foglalják magukban:

(a)  egyesülési jog reprezentatív szakmai vagy tudományos szervezetekben;

(b)  a nyilvános információkhoz való szabad hozzáférés joga, valamint a tudományos célokhoz szükséges magánjellegű információkhoz való hozzáférés joga, amelyet egyensúlyba kell hozni az információk birtokosainak jogaival és az információk természetével/érzékenységével;

(c)  bizonyos információk vagy adatok, valamint az információk vagy adatok forrásának bizalmas kezeléséhez való jog az etikai és tudományos normák betartása, valamint tudományos vagy egyéb jogos célok elérése érdekében;

(d)  a kutatási eredményeik és adataik közzétételéhez, megosztásához, terjesztéséhez és nyílt közléséhez való jog, a tudományos kutatóintézmények munkáját és politikáját érintő szabad és kritikus véleménynyilvánítás, mind a szervezeten belül, mind azon kívül, a megtorlástól való félelem nélkül;

(e)  a kutatási témák szabad meghatározásához, az empirikus anyagok kiválasztásához, fejlesztéséhez és gyűjtéséhez, valamint a más kutatókkal való együttműködéshez való jog.

8.  Az egyes kutatóknak képesnek kell lenniük arra, hogy megtorlástól való félelem nélkül gyakorolhassák ezeket az egyéni jogokat.

A tudományos kutatószervezetek jogai és kötelezettségei

9.  A tudományos kutatók számára a tudományos kutatás szabadságának biztosítása érdekében a tudományos kutatószervezeteknek tényleges intézményi autonómiával kell rendelkezniük. Miközben az intézményi autonómia a tudományos kutatók számára a tudományos kutatás szabadságának és a kutatás önirányító jellegének előfeltétele, fogalommeghatározásából adódóan az intézményi autonómia nem rendelhető alá az egyéni kutatók jogainak. A tudományos kutatás szabadságának védelmében betöltött szerepén túl az intézményi autonómia a tudományos szektor megfelelő működéséhez is szükséges. Ezért a javaslatnak gondosan egyensúlyt kell teremtenie az egyéni jogok és az intézményi autonómia közötti harmónia érdekében.

10.  A tudományos kutatószervezeteknek szabadon kell tudniuk részt venni a nemzetközi együttműködésben.

11.  Intézményi autonómiájuk keretein belül a kutatószervezeteknek átlátható, tisztességes és kiválóságon alapuló eljárásokat kell biztosítaniuk a kutatói előmenetelhez.

12.  Az intézményi autonómia kialakításakor figyelembe veendő szempontok közé tartozik a szervezeti autonómia, a pénzügyi autonómia, a személyzeti autonómia és a tudományos autonómia.

13.  Az intézményi autonómia erősen kontextusfüggő, és sokféleképpen, az autonómia különböző kombinációival érhető el. A hatékony intézményi autonómiához nem szükséges, hogy az intézményi autonómia e különböző szempontjainak mindegyike egyformán teljesüljön. Ezért az intézményi autonómiának a javaslatban szereplő fogalommeghatározása nem lehet statikus, hanem lehetővé kell tennie a különböző nemzeti, regionális és intézményi kontextusokhoz való alkalmazkodást, különösen azáltal, hogy lehetővé teszi az intézményi autonómia különböző szempontjai közötti váltást a különböző szempontok fokozatos, nem pedig bináris értékelésének beépítésével

14.  Az intézményi autonómiának magában kell foglalnia a kutatószervezetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a tudományos kutatókat valamilyen formában bevonják a döntéshozatalba.

15.  Ez magában foglalja a szervezet és rendszer irányításával kapcsolatos nyilvános véleménynyilvánítás jogát, anélkül, hogy megtorlástól kellene tartani. Ide tartozik az is, hogy a kutatószervezetek felelőssége a nyílt vita kultúrájának megteremtése. Ez magában foglalja azt is, hogy a szervezet hatékony eljárásokkal rendelkezik a kötelességszegés bejelentésére, az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(1) meghatározott előírásokkal összhangban a kötelességszegést, valamint a tudományos vagy etikai normák megsértését bejelentő személyek védelmére, továbbá hogy a magánélet védelmén és az ártatlanság vélelmén alapuló külön eljárások állnak rendelkezésre a bejelentett kötelességszegés kezelésére.

Kormányzati kötelezettségek

16.  A tagállamokban a kormányzati szerveknek minden kormányzati szinten – beleértve az uniós intézményeket, hivatalokat és szerveket is – kötelességük tiszteletben tartani, védeni, előmozdítani és biztosítani a tudományos kutatás szabadságát, beleértve az intézményi autonómiát is.

17.  A tudományos kutatás szabadságának tiszteletben tartása azt jelenti, hogy a kormányzati szervek tartózkodnak a tudományos kutatás szabadságába való önkényes beavatkozástól és annak indokolatlan korlátozásától, valamint a jog tevőleges megsértésétől, illetve az abban való közrehatástól.

18.  A tudományos kutatás szabadságának védelme azt jelenti, hogy a kormányzati szervek kötelesek aktív intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy védelmet nyújtsanak olyan harmadik felekkel szemben, amelyek indokolatlanul beavatkoznak a tudományos kutatás szabadságának bármely dimenziójába.

19.  A tudományos kutatás szabadságának biztosítása azt jelenti, hogy a kormányzati szerveknek aktívan meg kell teremteniük a szabadság minden aspektusának gyakorlásához szükséges előfeltételeket, beleértve az intézményi autonómiát is. Ez magában foglalja a fenntartható kutatói karrierre vonatkozó szakpolitikai intézkedéseket minden karrierszakaszban – ideértve a minőségi munkahelyek biztosítását –, valamint a hosszú távú, megbízható és stabil intézményi finanszírozást is.

20.  A tudományos kutatás szabadságának előmozdítása azt jelenti, hogy a kormányzati szerveknek aktívan együtt kell működniük a harmadik felekkel a tudományos kutatás szabadságának tiszteletben tartása, védelme és biztosítása érdekében, és potenciálisan meg kell szüntetniük az ezen elveket és értékeket be nem tartó harmadik felekkel való együttműködést.

Általános megfontolások

21.  A jogalkotási javaslatnak tükröznie kell, hogy a tudományos kutatás szabadságát átfogóan kell megközelíteni, hogy az magában foglalja a beavatkozástól való mentességet és a támogató keretfeltételek biztosítását. A tudományos kutatásnak mentesnek kell lennie az indokolatlan kormányzati beavatkozástól, és a tudományos kutatás szabadságának gyakorlásához erős tudományos közösségre, valamint egy tudományos ismeretekre fogékony polgári testületre van szükség.

A hatóságokat meg kell bízni a tudományos kutatás szabadsága állítólagos megsértésének kivizsgálásával és a jogsértések elkövetőinek felelősségre vonásával.

22.  A jogalkotási javaslatnak magában kell foglalnia a tudományos kutatások megsértésének bejelentésére szolgáló nyomonkövetési rendszer létrehozását.

23.  A jogalkotási javaslatnak el kell ismernie, hogy míg a tudományos kutatás szabadságának önálló értéke van, a modern egyetemek keretében a tudományos kutatás szabadsága elválaszthatatlan a tanítás szabadságától. Ez azt jelenti, hogy tekintettel a javaslat jogalapjára és az Unió kutatással kapcsolatos alapvető hatásköreire, valamint az Unió számára az oktatással kapcsolatos jogalkotás terén rendelkezésre álló korlátozott hatáskörökre, a javaslatnak a lehető legteljesebb körű belső terjesztés védelmére kell törekednie.

24.  A javasolt jogi aktusnak az egész Unióban jogilag kötelező erejűnek kell lennie. A javaslatnak olyan jogi keret létrehozására kell törekednie, amely kellő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy eseti alapon egyensúlyt teremtsen a jogok és kötelezettségek között, és amely a nemzeti és regionális tudományos kutatási rendszerek nagyfokú változatossága ellenére az egész Unióban alkalmazható. Kiindulópontot kell teremtenie a tudományos kutatás szabadságára vonatkozó jogi minimumszabályok kidolgozásához az európai bíróságok, köztük az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatán keresztül.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).