Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak a hatáskörök átruházásáról és a szubszidiaritásról szóló 5. cikkére, 10. cikkének a képviseleti demokráciáról szóló (1) bekezdésére, az uniós polgárok képviseletéről szóló (2) bekezdésére, az uniós polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételéhez való jogáról szóló (3) bekezdésére, az európai szintű politikai pártok szerepéről szóló (4) bekezdésére, a részvételi demokráciáról szóló 11. cikkére, a nemzeti parlamentek szerepéről szóló 12. cikkére, 48. cikkének a rendes felülvizsgálati eljárásról szóló (3) bekezdésére és 48. cikkének (7) bekezdésére („áthidaló klauzula”),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az Amszterdami Szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyvre(1), valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyvre(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 42. cikkére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés fényében az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok fejlődéséről szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására(3), az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 2014. április 16-i állásfoglalására(4), valamint a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2018. április 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályáról és finanszírozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0734),

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról, valamint a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatokról szóló, 2018. évi 2019. július 11-i (COM(2019)0333), 2019. évi 2020. június 30-i (COM(2020)0272), 2020. évi 2021. július 23-i (COM(2021)0417), valamint 2021. évi 2022. augusztus 1-jei (COM(2022)0366) éves bizottsági jelentésekre,

–  tekintettel az Európai Parlament Nemzeti Parlamentekkel Folytatott Kapcsolattartás Igazgatóságának éves jelentéseire, különösen az Európai Parlament és az uniós nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 2022. évi jelentésre,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának 2017., 2018. és 2019. évi ellenőrzéséről szóló, 2021. január 20-i állásfoglalására(6), valamint a Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2022. május 19-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „Az európai uniós szabályozás célravezetőségéről, szubszidiaritásáról és arányosságáról – jelentés a jogalkotás minőségének javításáról a 2017., 2018. és 2019. év vonatkozásában” című, 2021. június 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” megközelítéssel foglalkozó munkacsoport „Aktív szubszidiaritás – egy új munkamódszer ” 2018. július 10-i jelentésére(9);

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó európai parlamenti álláspontról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(10), valamint az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek nyomon követéséről szóló, 2022. május 4-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Szerződések felülvizsgálatára irányuló konvent létrehozására irányuló felhívásról szóló, 2022. június 9-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a Szerződések módosítására irányuló európai parlamenti javaslatokról szóló, 2023. november 22-i jelentésére(13),

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikkére, amely rögzíti a parlamentközi konferenciáknak a költségvetési politikák, valamint a Szerződés hatálya alá tartozó egyéb kérdések megvitatása céljából történő megszervezését;

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről (2023) szóló, 2023. március 15-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Unió Parlamenti Elnökei Konferenciájának 2023. április 24–25-én Prágában tartott ülése nyomán megfogalmazott elnökségi következtetésekre(15),

–  tekintettel az uniós ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságok LXIX. konferenciája (COSAC) 2023. május 14–16-án Stockholmban tartott plenáris ülésének következtetéseire(16),

–  tekintettel a parlamentarizmus nemzetközi napja alkalmából 2023. június 30. és július 1. között Leónban megtartott konferencián elfogadott, „A parlamentek megerősítése a demokrácia fokozásáért” című, a parlamentarizmusról szóló leóni nyilatkozatra(17);

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0429/2023),

A.  mivel az uniós intézményrendszer demokratikus elszámoltathatósága és legitimációja szempontjából döntő fontosságú a nemzeti parlamentek uniós ügyekben való aktív részvétele és a nemzeti kormányok nemzeti parlamentek általi fokozott ellenőrzése;

B.  mivel a nemzeti parlamentek „aktívan hozzájárulnak az Unió megfelelő működéséhez” (az Európai Unióról szóló szerződés 12. cikke), és az Európai Parlamenttel együtt alapvető szerepet játszanak az uniós projekt demokratikus legitimitásának megerősítésében, a polgárok bizalmának előmozdításában, és hozzájárulnak az európai projekt fenntarthatóságához és rezilienciájához;

C.  mivel a nemzeti parlamentek európai ügyekben való részvételének jelenlegi eszközei nagyrészt ismeretlenek mind a döntéshozók, mind a nyilvánosság körében; mivel fel kell hívni a figyelmet ezekre az eszközökre;

D.  mivel a nemzeti kormányok európai ügyekben való parlamenti elszámoltathatósága és ellenőrzése, amely az egyedi nemzeti gyakorlatok függvénye, a nemzeti parlamentek jelenlegi európai szerződéses kereteken belül meghatározott szerepének alapkövét képezi;

E.  mivel ezt az elszámoltathatóságot és az ellenőrzést elősegítheti a Tanácson belüli fokozott átláthatóság, különösen a tagállamok szavazási jegyzőkönyvei és álláspontjai tekintetében; mivel a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek fokozniuk kell a Tanácsra nehezedő nyomást annak érdekében, hogy az átláthatóbban járjon el és elszámoltathatóbb legyen a jogalkotási folyamat egésze során; mivel emellett a más uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés lehetővé teszi a nemzeti parlamentek számára az ellenőrzés megfelelő gyakorlását;

F.  mivel az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamat átláthatóságának hiánya azzal a veszéllyel jár, hogy aláássa a nemzeti parlamenteknek mind a Szerződés és a megfelelő jegyzőkönyvek szerinti előjogait, mind különösen a Tanácsban képviselt nemzeti kormányuk ellenőrzésében betöltött szerepét;

G.  mivel a parlamenti pluralizmus gazdagítja az európai szintű vitát, és ezért rendkívül előnyös az Unió számára és a parlamenti kisebbségek európai ügyekben való képviselete szempontjából, továbbá hozzájárul az egyes parlamenti többségek ellensúlyozásához, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartva azokat és összhangban az általuk képviselt arányokkal; mivel a nemzeti parlamenti kisebbségek nézeteit és képviseletét uniós szinten figyelembe kell venni – ami hasznosnak bizonyulhat többek között az uniós Szerződések jövőbeli felülvizsgálata során –, tiszteletben tartva ugyanakkor a nemzeti parlamentek hatásköreit képviseletükkel kapcsolatban;

H.  mivel a 2. jegyzőkönyv (6. cikk) elismeri, hogy a nemzeti parlamentek egyeztethetnek a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentekkel, ugyanakkor a regionális parlamentek szerepe nagyrészt a nemzeti rendelkezésektől függ, és gyakran tanácsadásra korlátozódik; mivel a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamoknak és nemzeti parlamentjeiknek figyelembe kell venniük a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek szerepét, és elő kell mozdítaniuk azok bevonását, különösen akkor, ha a kizárólagos regionális hatáskörök lehetnek érintettek;

I.  mivel a Régiók Bizottságának számos tagja regionális választáson nyert mandátummal rendelkezik; mivel vitát lehetne folytatni a Régiók Bizottságának abban játszott szerepéről, hogy közelebb hozza a regionális parlamenteket az általános integrációs folyamathoz és erősítse az európai demokráciát;

J.  mivel a nemzeti parlamentekkel és az uniós intézményi keretben betöltött szerepükkel számos, az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentésben szereplő javaslat foglalkozott; mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia tapasztalatai megmutatták a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti gyümölcsöző szövetséget;

K.  mivel a nemzeti parlamentek szerepet játszanak az európai Szerződések bármilyen felülvizsgálatában, különösen az EU parlamenti dimenziójának és demokratikus életének megerősítésére irányuló cél tekintetében; mivel az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalásában a Szerződések felülvizsgálatát szolgáló konvent létrehozására hívott fel;

L.  mivel az európai közszféra létrejöttét az európai menetrendről szóló számos fórummal elő lehetne mozdítani, és e fórumokat támogatni lehetne egy közös „európai hét” révén, amelynek során a nemzeti és regionális parlamenti kamarák képviselői egy időben vitatnák meg az európai ügyeket a biztosokkal, az európai parlamenti képviselőkkel és a tanácsi soros elnökség minisztereivel; mivel egy valódi európai közszféra kialakítása szempontjából is előnyös lenne a polgárok nagyobb tudatossága, részvétele és a velük folytatott párbeszéd;

M.  mivel a nemzeti parlamentek uniós ügyekbe való bevonását is meg kell erősíteni egy tematikus, bizottsági alapú vagy ad hoc megközelítés alapján; mivel tovább kell finomítani a parlamentközi bizottsági ülések formátumát;

N.  mivel a nemzeti parlamentek érdeklődést mutatnak az uniós politika és jogalkotás érdemében való fokozottabb részvétel iránt, ahelyett, hogy csak a korai előrejelző rendszerben vennének részt, amely kizárólag a szubszidiaritással foglalkozik;

O.  mivel a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás elve betartásának – a korai előrejelző rendszeren alapuló – ellenőrzéséhez való jogának érvényre juttatása megerősítette a nemzeti parlamentek uniós döntéshozatalban való részvételét;

P.  mivel a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolt vélemények a szubszidiaritás elvének értékelése által megerősítik az európai jogalkotási folyamatot; mivel az 1. jegyzőkönyv 4. cikkében megállapított nyolchetes időszak alkalmatlannak bizonyult a szubszidiaritás elvének való megfelelés időszerű nyomon követésére, és azt meg kell növelni a Szerződés következő felülvizsgálatának keretében;

Q.  mivel az európai politikai pártok döntő szerepet játszanak az EU és a nemzeti parlamentek közötti szakadék áthidalásában; mivel szabályozási akadályok gátolják az európai politikai pártok és a nemzeti pártok közötti érdemibb együttműködést; mivel fontolóra lehet venni a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti együttműködés innovatív és erősebb eszközeit, többek között a politikai családok és csoportok közötti intenzívebb párbeszédet;

R.  mivel a 2018. évi végrehajtási jelentés azt ajánlotta, hogy a nemzeti parlamentek kapjanak lehetőséget arra, hogy konstruktív javaslatokat terjeszthessenek elő a Bizottság általi megfontolásra, kellőképpen figyelembe véve a Bizottság kezdeményezési jogát;

S.  mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia azt ajánlotta, hogy a nemzeti parlamentek és a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek „kapjanak lehetőséget európai szintű jogalkotási kezdeményezés javasolására”, ez az eszköz pedig lehetőséget biztosítana számukra arra, hogy konstruktív javaslatokat terjesszenek elő a Bizottság általi megfontolásra – kellőképpen figyelembe véve a Bizottság kezdeményezési jogát –, miután először megszerezték a Parlament támogatását; mivel a jelenlegi jogalkotási ciklus során számos alkalommal hangsúlyozták azt a célt, hogy valósuljon meg az Európai Parlament teljes körű kezdeményezési joga;

T.  mivel 2022. június 9-i állásfoglalásában a Parlament az Európai Parlament általános, közvetlen jogalkotási kezdeményezési jogának bevezetésére szólított fel; mivel e jog megadását követően a „zöld lapos” eljárásokkal kapcsolatban a Parlamenthez kellene fordulni;

U.  mivel a „piros lapos” eljárás végrehajtása nem tekinthető megfelelő és konstruktív eszköznek a nemzeti parlamentek európai integrációs folyamatban való részvételének növelésére irányuló cél elérése szempontjából;

V.  mivel a nemzeti parlamentek közötti, valamint a nemzeti parlamentek és az európai intézmények közötti folyamatos információcserét szolgáló platformot, az IPEX-et tovább kell fejleszteni a digitális stratégiájával összhangban; mivel az Európai Parlament jelentős támogató szerepet tölt be ebben;

W.  mivel az EUMSZ 70., 85. és 88. cikke értelmében a nemzeti parlamentek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában jelentős hatáskörökkel rendelkeznek, és ezért a jövőben sokkal fontosabb szerepet kell játszaniuk a közös kül- és biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika tekintetében, építve az 1. jegyzőkönyv 10. cikkével létrehozott, a KKBP-vel/KBVP-vel foglalkozó parlamentközi konferenciára is;

A kormány tevékenységének ellenőrzése európai kérdésekben

1.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek Lisszaboni Szerződésből eredő jogainak és kötelességeinek érvényesítése növelte az európai alkotmányos keretben betöltött szerepüket, ezáltal hozzájárulva az Unió pluralizmusához, demokratikus legitimitásához és jobb működéséhez;

2.  úgy látja, hogy a nemzeti kormányok nemzeti parlamentek általi elszámoltathatósága, amelyet az EUSZ 10.cikkének (2) bekezdése is elismer, a nemzeti parlamenti kamarák Európai Unióban betöltött szerepének alapköve; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek partnerek az EU intézményi egyensúlyának fenntartásában; arra biztatja a nemzeti parlamenteket, hogy európai feladataikat teljeskörűen lássák el, így ugyanis közvetlenül befolyásolhatják és ellenőrizhetik az európai szakpolitikák tartalmát, különösen azáltal, ha nyomon követik nemzeti kormányaik Európai Tanácsban végzett munkáját; felhívja a nemzeti és regionális parlamentek képviselőit, hogy döntéshozataluk során mozdítsák elő az „európai lelkiismeret” elvét, és ismerjék el az uniós politikák választóikra gyakorolt közvetlen hatását; méltatja a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti együttműködés jó tapasztalatait, és úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament természetes szövetségesek lehetnek az EU parlamenti dimenziójának megerősítésében;

3.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő időt, kapacitást és forrást, valamint az információhoz való szükséges hozzáférést nemzeti parlamentjük számára annak érdekében, hogy e nemzeti parlamentek betölthessék a nemzeti kormányok tevékenységének ellenőrzésében és legitimálásában álló alkotmányos szerepüket, amikor e kormányok uniós szinten járnak el; emlékeztet az információkhoz való hozzáférés fontosságára, és elismeri, hogy a Tanácsnak el kell fogadnia a dokumentumok biztonságával kapcsolatban szükséges garanciákat, ugyanakkor biztosítania kell, hogy a nemzeti parlamentek képesek legyenek demokratikus ellenőrzést gyakorolni saját kormányaik felett, többek között a Tanács jogalkotási adatbázisához való, a titoktartás teljes körű tiszteletben tartása melletti hozzáférés révén;

4.  úgy véli, hogy az uniós intézmények munkamódszereinek és döntéshozatali folyamatainak átláthatósága előfeltétele annak, hogy a nemzeti parlamenteknek lehetőségük legyen ténylegesen betölteni a Szerződésekből eredő intézményi szerepüket; kéri ezért, hogy a tagállamok Tanácsban leadott szavazatainak jegyzőkönyvét és álláspontjaikat tegyék nyilvánossá; kéri továbbá, hogy a nemzeti parlamentek teljeskörűen éljenek hatásköreikkel, többek között azáltal, hogy kiigazítják belső szervezetüket, menetrendjüket és eljárási szabályzatukat oly módon, hogy e teljes körű hatáskörgyakorlás lehetővé váljon; elkötelezi magát amellett és arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy vezessenek be innovatívabb és erősebb együttműködési eszközöket politikai és adminisztratív szinten, kezdve az európai politikai családok és csoportok közötti intenzívebb véleménycsere és párbeszéd formáival;

5.  ösztönzi az európai intézmények és a nemzeti parlamentek közötti megerősített politikai párbeszédet, és emlékeztet arra, hogy a döntéseket az alkotmányos hatáskörökkel, uniós Szerződésekkel és az uniós vívmányokkal összhangban kell meghozni, figyelembe véve a helyi, regionális és nemzeti, valamint az európai szervek döntéshozatali hatásköreinek egyértelmű elhatárolását;

6.  kijelenti, hogy az európai szemeszter nemzeti parlamentek menetrendjéhez való hozzáigazítása még inkább hozzájárulhat a gazdaságpolitikák koordinációjához, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy e kiigazítás során nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyes parlamenti kamarák önkormányzati hatásköreit és egyedi eljárási szabályzatait;

7.  kéri, hogy a nemzeti parlamentek játsszanak erősebb szerepet a költségvetési és gazdaságpolitikai párbeszédre vonatkozó nemzeti időszak végrehajtásában, amelynek során a nemzeti parlamentek együttműködhetnek, megvitathatnák az európai szemesztert és ahhoz hozzájárulhatnának azáltal, hogy a Bizottsággal és a Tanáccsal való kapcsolat tekintetében megbízást adnak kormányuknak;

Az európai közszféra kialakítása

8.  hangsúlyozza e tekintetben a különböző politikai pártokból érkező képviselők arányos képviselete elvének fontosságát; ennélfogva javasolja, hogy az európai intézményekben eljáró nemzeti parlamenti küldöttségek tükrözzék a politikai sokszínűséget;

9.  megjegyzi, hogy a parlamenti többség kötelező erejű akaratát a nemzeti parlamentek által kiadott véleményekben lehetne kifejezésre juttatni, mind a korai előrejelző rendszeren belül, mind azon kívül; támogatja ugyanakkor azt az elképzelést, hogy a nemzeti parlamenteken belüli politikai kisebbségek lehetőséget kapjanak eltérő álláspontjuk kifejtésére, amelyet e vélemények mellékleteibe lehetne illeszteni;

10.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás közvetetten erősíthető az európai politikai pártok megerősítése révén; megismétli régóta hangoztatott felhívását, hogy tegyék lehetővé e pártok számára, hogy aktívan részt vegyenek a tagállamok politikai szférájában, és támogassák tagpártjaikat, ha uniós kérdések forognak kockán; felszólít az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. október 22-i 1141/2014/EU, Euratom rendelet(18) átdolgozásának gyors lezárására annak érdekében, hogy az európai politikai pártok támogatni tudják tagpártjaikat az uniós ügyekkel kapcsolatos európai választási és népszavazási kampányokban;

11.  úgy véli, hogy egy évente megszervezett európai hét létrehozása lehetővé tenné az európai parlamenti képviselők, a biztosok és a Tanács soros elnökségének miniszterei számára, hogy minden nemzeti és adott esetben regionális parlament előtt megjelenjenek, hogy a nemzeti parlamenti képviselőkkel együtt megvitassák és kifejtsék az európai menetrendet; javasolja, hogy kezdjenek vitát a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti közös politikai nyilatkozat vagy keretmegállapodás elkészítéséről a javasolt európai hét megszervezésére vonatkozóan egy koherensebb politikai, intézményi és igazgatási szintű együttműködési keret biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a javasolt európai hétnek le kell vonnia a tanulságokat a jelenlegi és korábbi fórumokból, például az európai szemeszterről szóló konferencia és az európai unióbeli stabilitással, gazdasági koordinációval és kormányzással foglalkozó parlamentközi konferencia parlamenti hetéből, valamint az Európa jövőjéről szóló konferenciából; úgy véli továbbá, hogy a politika családok ülései és a nemzeti és az európai politikai csoportok közötti és azokon belüli, az uniós parlamentközi együttműködés keretében tartott találkozók a valódi európai politikai vita formájában hozzáadott értéket teremthetnének;

12.  úgy véli, hogy a tagjelölt országok nemzeti parlamentjeinek fokozottabb bevonása alapvető eszköz ahhoz, hogy az EU bővítési stratégiája sikeres legyen; javasolja a tagjelölt országok nemzeti parlamenti képviselőinek bevonását a javasolt európai hétbe;

A korai előrejelző rendszert támogató reform

13.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek leglényegesebb előjoga, amelyet a Lisszaboni Szerződés vezetett be, a szubszidiaritás elvének való megfelelés ellenőrzése volt az uniós jogalkotási eljárások korai szakaszaiban;

14.  megjegyzi, hogy a „sárga” vagy a „narancssárga” lapos eljárásokat nem használták kiterjedten; javasolja, hogy valamennyi uniós intézmény és tagállam állapodjon meg egy közös értelmezésben az eredetileg az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritásól és az arányosságról szóló jegyzőkönyvről, az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlata és a Bizottság saját gyakorlata alapján; úgy véli, hogy ennek a közös értelmezésnek a szubszidiaritás valamennyi elemére ki kell terjednie, és az együttműködés új eszközei révén lehetne előmozdítani;

15.  elismeri, hogy egyes nemzeti parlamentek kérték a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 1. jegyzőkönyv 3. cikke szerinti indokolt vélemény kiadására meghatározott nyolchetes határidő meghosszabbítását; hangsúlyozza azonban, hogy a Szerződések jelenlegi keretei nem teszik lehetővé e hosszabbítást; megjegyzi, hogy a Bizottság mérséklő intézkedésként 2019-től az év végi ünnepi időszakot elkezdte figyelmen kívül hagyni az indokolt vélemény nemzeti parlamentek általi megküldésére nyitva álló nyolchetes időszak meghatározása során; úgy véli ezért, hogy meg kell fontolni egy tizenkét hetes időszak bevezetését a Szerződés következő felülvizsgálatának keretében;

16.  felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy a jogalkotási hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek indokolt véleményeit csatolják a Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökének megküldött végleges indokolt véleményükhöz, ha az kizárólagos regionális hatásköröket érint;

17.  javasolja, hogy hozzanak létre egy ún. „zöld lapos” eljárást, amelynek keretében a nemzeti parlamentek legalább egyharmada kérheti, hogy a Bizottság vagy az Európai Parlament – miután ez utóbbit általános közvetlen kezdeményezési joggal ruházták fel –, terjesszen elő javaslatokat az európai vita pozitív befolyásolása érdekében; e tekintetben javasolja, hogy a Bizottság vagy az Európai Parlament rendelkezzen mérlegelési jogkörrel, és e javaslatokat vagy vegye figyelembe, vagy az elutasítás indokait tartalmazó, hivatalos választ adjon ki; rámutat arra, hogy egy ilyen eljárás nem jelenthet kezdeményezési jogot, sem a jogalkotás visszavonásához vagy módosításához való jogot, mivel az veszélyeztetné az „uniós módszert” és a hatáskörök nemzeti és európai szintű megosztását, ami sértené a Szerződéseket;

A tájékoztatáshoz való jog végrehajtása

18.  újfent megerősíti, hogy az EUSZ 12. cikke és az 1. jegyzőkönyv biztosítja a jogot a tagállami parlamentek számára, hogy közvetlenül tájékoztatást kapjanak az európai intézményektől; javasolja, hogy a jogalkotási hatáskörrel rendelkező regionális parlamentekre is terjesszék ki a tájékoztatáshoz való jogot;

19.  javasolja, hogy a nemzeti parlamentek időben használják az IPEX platformot, hogy biztosítsák a nemzeti ellenőrző mechanizmus korai megindítását; javasolja az IPEX rendszerszintű információmegosztásra és a szubszidiaritással kapcsolatos aggályok korai jelzésére szolgáló csatornaként történő használatát; üdvözli az IPEX-iránymutatás aktualizált verzióját, amelyet a főtitkárok 2023. februári ülésén hagytak jóvá, és amely az IPEX-platform új verzióját és az ezen új verzió által kínált lehetőségeket és eszközöket tükrözi;

Az intézményközi együttműködés javításának szorgalmazása

20.  tudomásul veszi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között az Európai Unió parlamentjei uniós ügyekkel foglalkozó bizottságainak konferenciája (COSAC), a KKBP-vel foglalkozó parlamentközi konferencia, valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke keretében folytatott, jelenlegi együttműködést; tudomásul veszi továbbá a parlamentközi együttműködés újabb formáit, például az Europollal foglalkozó közös parlamenti ellenőrző csoportot és az Eurojust értékelésével foglalkozó parlamentközi bizottsági ülést; hangsúlyozza, hogy ezt az együttműködést a konszenzus, az információmegosztás és a konzultáció elvén alapulva kell továbbfejleszteni annak érdekében, hogy a nemzeti parlamentek ellenőrizhessék kormányukat és közigazgatásukat;

21.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Unió és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok jelenlegi kereteit egyszerűsíteni és harmonizálni lehetne hatékonyságuk és eredményességük fokozása érdekében; ezzel összefüggésben kéri az Unió és a nemzeti parlamentek közötti, a meglévő platformokon és fórumokon keresztüli együttműködés felülvizsgálatát e kapcsolatok megerősítése és jelenlegi igényekhez való hozzáigazítása céljából; ösztönzi továbbá az európai intézményeket és a jogalkotási hatáskörrel rendelkező regionális parlamenteket, hogy vállaljanak aktívabb szerepet és fokozzák a közvetlen interakciót egymás között, a nemzeti parlamentek szerepének és hatásköreinek teljes tiszteletben tartása mellett;

22.  rámutat arra, hogy a parlamenti bizottságok, valamint a képviselőcsoportok közötti politikai és technikai párbeszéd megerősítése nemzeti és európai szinten egyaránt igen produktív lépés lenne a teljes körű parlamentközi együttműködés felé; e célból javasolja, hogy nemzeti szinten növeljék a tudatosságot az együttműködés lehetséges eszközeivel kapcsolatban; ezért további források elkülönítését javasolja e cél elérése érdekében, többek között videokonferenciák alkalmazása, személyzeti csereprogramok vagy kísérleti projektek finanszírozására;

23.  elismeri az 1. jegyzőkönyv 9. és 10. cikkével létrehozott parlamentközi bizottsági ülések relevanciáját és a „bizottsági módszer” ágazati sikerességét a parlamentközi együttműködésben; úgy véli, hogy jobb intézményközi együttműködést lehetne elérni, amennyiben az európai parlamenti és a nemzeti parlamenti képviselők nagyobb jelentőséget tulajdonítanának a parlamentközi bizottsági üléseknek, és ha készen állnának a szorosabb együttműködésre; úgy véli, hogy az eljárási szabályzatot meg lehetne változtatni a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti együttműködés erősebb formáinak szabályozása érdekében, teljes mértékben tiszteletben tartva intézményi hatásköreiket és azok megosztását;

24.  javasolja, hogy a nemzeti parlamentek vegyenek részt a közös biztonság- és védelempolitika folyamatos továbbfejlesztésében; úgy véli, hogy e részvételt az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben, az 1. jegyzőkönyv 10. cikkének megfelelően és a nemzeti alkotmányok biztonság- és védelempolitikára vonatkozó rendelkezéseinek teljes körű tiszteletben tartásával kell előmozdítani; kéri a nemzeti parlamenteket, hogy nagyobb részletességgel vizsgálják meg a védelmi képesség uniós szintű priorizálását, többek között a nemzeti parlamentek képviselői és az európai parlamenti képviselők közötti, KKBP-vel/KBVP-vel foglalkozó parlamentközi konferencia keretében tartott közös parlamentközi üléseken és politikai párbeszéd útján;

25.  emlékeztet a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti, a vizsgálati jogról szóló együttműködés és párbeszéd fokozásának fontosságára;

o
o   o

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 202., 2016.6.7., 203. o. (2) HL C 115., 2008.5.9., 206. o. (3) HL C 212. E, 2010.8.5., 94. o. (4) HL C 443., 2017.12.22., 40. o. (5) HL C 390., 2019.11.18., 121. o. (6) HL C 456., 2021.11.10., 56. o. (7) HL C 479., 2022.12.16., 18. o. (8) HL C 81., 2022.2.18., 74. o. (9) „Aktív szubszidiaritás – egy új munkamódszer”, a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” megközelítéssel foglalkozó munkacsoport 2018. július 10-i jelentése. (10) HL C 270., 2021.7.7., 71. o. (11) HL C 465., 2022.12.6., 109. o. (12) HL C 493., 2022.12.27., 130. o. (13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0427. (14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0078. (15) https://parleu2022.cz/wp-content/uploads/2023/04/EUSC-Prague-Presidency-Conclusions-final-EN-1.pdf. (16) https://secure.ipex.eu/IPEXL-WEB/download/file/8a8629a88827df1e018828991e660000/Contribution%20adopted%20by%20the%20LXIX%20COSAC.pdf. (17) https://www.congreso.es/backoffice_doc/prensa/notas_prensa/99181_1688138271277.pdf. (18) HL L 317., 2014.11.4., 1. o.