Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található tiakloprid megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2023)0739 – 2023/3005(RPS))

P9_TA(2024)0016 B9-0057/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található tiakloprid megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2023)0739),

–  tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, valamint 49. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 4. cikke (1) bekezdésére, 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjára és II. mellékletének 3.6.4. pontjára,

–  tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11., 13., 168. és 191. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2023. február 9-én elfogadott és 2023. március 15-én közzétett, indokolással ellátott véleményre(4),

–  tekintettel az EFSA által 2019. január 17-én jóváhagyott és 2019. március 14-én közzétett, a peszticidekre vonatkozó szakértői értékelésről szóló következtetésre(5),

–  tekintettel az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) kockázatértékelési bizottsága (RAC) által 2015. március 12-én elfogadott véleményre(6),

–  tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(7) 5a. cikke (4) bekezdésének e) pontjára és 5a. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel a tiakloprid a főként gyapotra, almatermésűekre, zöldségekre és burgonyára használt rovarölő szerek egyik hatóanyaga;

B.  mivel a tiakloprid hatóanyag jóváhagyása 2020. február 3-án lejárt, és azt az (EU) 2020/23 bizottsági végrehajtási rendelet értelmében nem hosszabbították meg(8); mivel a tiaklopridot tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozó türelmi idő 2021. február 3-án lejárt;

C.  mivel a tiakloprid hatóanyag jóváhagyását nem újították meg, mivel legalább egy növényvédő szer egy vagy több reprezentatív felhasználása tekintetében nem lehetett megállapítani, hogy az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok teljesültek; mivel különösen az EFSA két kritikus aggályos területet azonosított; mivel az első kritikus aggodalomra okot adó terület a felszín alatti vizek több releváns tiakloprid metabolitjával való szennyeződésének jelzéséhez kapcsolódott, amelyek rákkeltő potenciálja nem zárható ki (M30, M34 és M46) a 0,1 µg/l-es parametrikus ivóvíz-határérték felett valamennyi reprezentatív felhasználás tekintetében(9); mivel a második kritikus aggodalomra okot adó terület az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(10) megfelelően a tiaklopridnak a termékenységet és a születendő gyermeket (reprodukciót károsító, 1B. kategória) való harmonizált osztályozásához kapcsolódott, amely az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tiaklopridot egyértelműen kizárandó anyaggá teszi;

D.  mivel az EFSA azt is megállapította, hogy a méheket és a nem célzott szárazföldi növényeket érintő kockázatok értékelését nem lehetett véglegesíteni;

E.  mivel a tiakloprid az 1272/2008/EK rendelettel összhangban történő besorolása alapján feltehetően rákot okoz (2. kategóriába tartozó rákkeltő anyag), a vízi élővilágra nagyon mérgező anyag (vízi akut 1) és tartós hatású, a vízi élővilágra nézve nagyon mérgező anyag (vízi krónikus 1);

F.  mivel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága (PAFF-bizottság) nem nyilvánított véleményt a tanácsi rendeletre irányuló javaslatról; mivel a PAFF bizottság 2023. szeptember 18–19-i ülésén „nyolc tagállam nem támogatta a rendelettervezetet. Közülük hat említette mindenekelőtt az 1107/2009/EK rendelet szerinti kizárási kritériumok (reprodukciót károsító) nem jóváhagyott anyagra vonatkozó CXL-ek és import tűréshatárok fenntartásával kapcsolatos aggályaikat. Ezen túlmenően egy olyan tagállam, amely nem támogatta a rendelettervezetet, aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az EFSA bizonyos nem szokványos körülmények között egyes termékek esetében az akut referenciadózis túllépését jelezte, egy másik tagállam pedig azon uniós mezőgazdasági termelők hátrányos megkülönböztetését említette, akik már nem használhatják az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szereket, míg a harmadik országbeli mezőgazdasági termelők ezt továbbra is megtehetik, ami tisztességtelen versenyhez vezet”(11);

G.  mivel Németország a következő nyilatkozat beillesztését kérte a PAFF bizottság 2023. szeptember 18–19-i üléséről készült összefoglaló jelentésbe: „A tiakloprid az 1107/2009/EK rendelet szerint kizárandó hatóanyag. A hatóanyag újbóli jóváhagyási eljárása során megállapítást nyert, hogy a hatóanyag megfelel a kizárási kritériumoknak, mivel az 1B. reprodukciót károsító anyagként van besorolva. Ennek megfelelően a hatóanyagot nem hagyták jóvá újra. Németország általánosságban nem támogatja a [maximális maradékanyag-határértékek (MRL-ek)] megállapítását azon hatóanyagok esetében, amelyeket egészségügyi aggályok miatt nem hagytak jóvá az EU-ban. E tekintetben az a döntő, hogy a kizárási kritériumokat a hatóanyagok 1107/2009/EK rendelet szerinti (újbóli) jóváhagyási eljárása keretében állapították meg.”(12)

H.  mivel ezért helyénvaló törölni a 396/2005/EK rendelet II. mellékletében a tiaklopridra vonatkozóan megállapított jelenlegi maximális maradékanyag-határértékeket az említett rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 17. cikkének megfelelően;

I.  mivel azonban a tanácsi rendeletre irányuló javaslatban a Bizottság azt javasolja, hogy a tiaklopridra vonatkozó maximális maradékanyag-határértékeket az EFSA indokolással ellátott véleménye alapján több mint 30 termék esetében a meghatározási határ felett tartsák fenn(13);

J.  mivel azok a felhasználások, amelyek tekintetében a meghatározási határértéket meghaladó maximális maradékanyag-határértékek biztonságosnak tekinthetők, magukban foglalják a tiakloprid felhasználását papaya, tea, fán termő héjas gyümölcsűek, birsek, naspolyák, japánnaspolya, sárgabarackok, cseresznyék, szilvák, eprek, szedrek, egyéb apró gyümölcsök és bogyós gyümölcsök, kivi, burgonya, paradicsom, padlizsán/tojásgyümölcs, dinnye, görögdinnye, rizs, búza, állati (sertés-, szarvasmarha-, juh-, ló-, baromfi- és egyéb haszonállat), szövetekből (izom, máj, vese és ehető belsőség) készült termékek, tej és tojás, málna, uborka, cukkini, repcemag/káposztamag, mustármag és gyapotmag esetében; mivel az e felhasználásokra javasolt maximális maradékanyag-határértékek a meghatározási határ kétszeresétől a meghatározási határ ezerszereséig terjednek (teáknál történő felhasználás esetében);

K.  mivel ezzel szemben az import tűréshatár iránti kérelmet csak két felhasználás esetében utasították el (az őszibarack és az étkezési paprika esetében), mivel az akut referenciadózis túllépése nem zárható ki, és ezért a Bizottság azt javasolta, hogy a tiaklopridra vonatkozó maximális maradékanyag-határértékeket csak e felhasználások tekintetében csökkentsék a meghatározási határra;

L.  mivel a 396/2005/EK rendelet (5) preambulumbekezdése előírja, hogy a maradékanyagok nem lehetnek jelen olyan mennyiségben, amely elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberekre és adott esetben az állatokra nézve;

M.  mivel az 1107/2009/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a növényvédő szerek maradékanyagai – figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat – nem befolyásolhatják károsan az emberek, köztük a veszélyeztetett csoportok egészségét vagy az állatok egészségét; mivel az említett rendelet II. mellékletének 3.6.4. pontja úgy rendelkezik, hogy az 1272/2008/EK rendeletnek megfelelően 1A. vagy 1B. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagként besorolt hatóanyag csak akkor hagyható jóvá, ha „az érintett hatóanyag élelmiszerekben és takarmányokban található szermaradékai nem haladják meg a 396/2005/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban megállapított alapértelmezett értéket”; mivel a 396/2005/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja az alapértelmezett értéket 0,01 mg/kg-ban határozza meg;

N.  mivel a 396/2005/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének g) pontja úgy rendelkezik, hogy az import tűréshatár az importált termékek tekintetében abban az esetben állapít meg maximális maradékanyag-határértéket, ha „egy adott terméken előforduló növényvédő szerben található hatóanyag használata a Közösségen belül nem engedélyezett a közegészségügytől eltérő okokból az adott termék és használat tekintetében”; mivel a tiakloprid nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, mert azt egészségügyi okokból betiltották, mivel 1B. kategóriájú reprodukciót károsító anyagként lett besorolva;

O.  mivel a 178/2002/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében az élelmiszerjognak az emberi élet és egészség magas szintű védelmének és a fogyasztói érdekek védelmének egy vagy több általános célját kell szolgálnia, beleértve az élelmiszerkereskedelem tisztességes gyakorlatának érvényesítését; ennek során lehetőség szerint tekintettel kell lenni az állatok egészségének és jóllétének védelmére, valamint a növények egészségének és a környezetnek a védelmére;

P.  mivel a beporzók jelenlegi válsága a biológiai sokféleséget, valamint a globális és helyi élelmezésbiztonságot fenyegető egyik fő veszély; mivel ez a válság súlyosbíthatja a rejtett éhezés problémáját, gyengíti az ökoszisztéma rezilienciáját, és destabilizálhatja az életfenntartó rendszerünket alkotó ökoszisztémákat(14);

Q.  mivel a Bizottság „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i közleményében(15) bejelentette, hogy az „EU – e stratégia célkitűzéseivel és a fenntartható fejlődési célokkal összhangban – támogatni fogja a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekre való globális átállást”, és hogy „[e] stratégia révén az EU kulcsszerepet játszhat abban, hogy globális normákat határozzon meg”; mivel a Bizottság a stratégiában kifejezetten kijelentette, hogy „a fenntarthatóbb uniós élelmiszerrendszerhez kereskedelmi partnereink részéről is egyre fenntarthatóbb gyakorlatokra van szükség. A biztonságosabb növényvédő szerek használata felé való fokozatos elmozdulás előmozdítása érdekében az EU – a WTO-szabályokkal összhangban és kockázatértékelést követően – fontolóra veszi a kizárási kritériumoknak megfelelő és az emberi egészségre nagy kockázatot jelentő anyagokra vonatkozó import tűréshatárok felülvizsgálatát.”

R.  mivel 2022-ben a Bizottság a legújabb technológiákkal mérhető legalacsonyabb szintre csökkentette(16) két olyan neonikotinoid maximális maradékanyag-határértékét, amelyek nagy kockázatot jelentenek a beporzókra nézve, aminek következtében az importált termékek már nem tartalmazhatják a klotianidin és a tiametoxam szermaradékait;

S.  mivel ezzel összefüggésben a Bizottság azzal érvelt, hogy „a tárgy szempontjából releváns valamennyi tényezőt figyelembe véve, a 14. cikk (2) bekezdésének megfelelően, és e cikket az Európai Unió működéséről szóló szerződés azt előíró 11. cikkével összefüggésben értelmezve, hogy »a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába«, a klotianidin és/vagy a tiametoxam tekintetében a 396/2005/EK rendeletben meghatározott valamennyi jelenlegi maximális maradékanyag-határértéket a kimutatási határértékre kell csökkenteni”(17);

T.  mivel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2023. május 10–11-én tartott ülésén „a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a tiakloprid a neonikotinoidok hatóanyagainak csoportjába tartozik, [de] mivel a klotianidintől és a tiametoxamtól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, jelenleg nem ugyanazt a megközelítést kell követni, mint a klotianidin és a tiametoxam esetében, amely a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiát valósítja meg azáltal, hogy valamennyi maximális maradékanyag-határértékt a meghatározási határra csökkenti”(18);

U.  mivel a tudományos szakirodalom vitatja, hogy a tiakloprid más tulajdonságokkal rendelkezne, mint más neonikotinoidok, és az eredmények azt mutatják, hogy „a tiaklopridról, mint viszonylag benigid neonikotinoidról kialakult képet ezentúl meg kellene kérdőjelezni”(19);

V.  mivel különösen a tiaklopridnak kitett poszméh-kolóniákról állapították meg, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy idő előtt elpusztulnak, és azok, amelyek fennmaradtak szubletális hatásoktól szenvednek(20); mivel megállapítást nyert, hogy a tiakloprid az imidaklopridhoz, a klotianidinhez és a tiametoxamhoz hasonlóan befolyásolja a mézelő méhek viselkedését és immunrendszerét(21)(22);

W.  mivel egyre több bizonyíték támasztja alá azt, hogy a tiakloprid használata pusztító hatást gyakorol a biológiai sokféleségre, és különösen a méhekre és más beporzókra(23);

X.  mivel 2019. október 22-i, a megújítás mellőzéséről szóló jelentésében(24) az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy „a rendelkezésre álló információk nem elegendőek az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében meghatározott követelmények teljesítéséhez”, és különösen, hogy „a méhekre vonatkozó kockázatértékelést nem lehetett véglegesíteni”;

Y.  mivel ezért a tiaklopridra ugyanazoknak az indokoknak és szabályoknak kell vonatkozniuk, mint a klotianidinra és a tiametoxamra;

Z.  mivel a Bizottságnak a rendelkezésre álló tudományos információk alapján védenie kell a környezetet és az uniós polgárokat, kihasználva azokat a kötelezettségeket és jogi lehetőségeket, amelyeket a 396/2005/EK rendelet és a 178/2002/EK rendelet ír elő az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmének biztosítása érdekében;

AA.  mivel a javasolt maximális maradékanyag-határértékek nem védik az uniós polgárok egészségét, és nem biztosítanak magas szintű védelmet a méhek és más beporzók számára, és ezáltal ellentétesek a 396/2005/EK és a 178/2002/EK rendelettel;

AB.  mivel nem indokolt maximális maradékanyag-határértékeket megállapítani azokra a hatóanyagokra, amelyeket egészségügyi okokból nem hagytak jóvá az Unióban; mivel ezért nem szabad import tűréshatárokat megállapítani a tiaklopridra, mivel az 1B. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagként van besorolva; mivel továbbá a tiakloprid 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagként való besorolásának elegendő indoknak kellett volna lennie ahhoz, hogy a Bizottság elutasítsa a harmadik országok polgárainak egészségét érintő kockázatokra vonatkozó behozatali tűréshatárok iránti kérelmeket;

1.  ellenzi a tanácsi rendeletre irányuló javaslat elfogadását;

2.  úgy véli, hogy a tanácsi rendeletre irányuló javaslat nem egyeztethető össze a 396/2005/EK és a 178/2002/EK rendelet céljával és tartalmával, valamint az 1107/2009/EK rendelettel, többek között annak II. melléklete 3.6.4. pontjával;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza a tanácsi rendeletre irányuló javaslatot;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be új tervezetet a bizottságnak a tiaklopridra vonatkozó valamennyi maximális maradékanyag-határértéknek a meghatározási határra való csökkentéséről valamennyi felhasználás tekintetében, és utasítsa el az import tűréshatárokra vonatkozó kérelmeket;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 70., 2005.3.16., 1. o. (2) HL L 309., 2009.11.24., 1. o. (3) HL L 31., 2002.2.1., 1. o. (4) European Food Safety Authority Statement on the short-term (acute) dietary risk assessment and evaluation of confirmatory data for certain maximum residue levels (MRLs) for thiacloprid (Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság nyilatkozata a tiakloprid egyes megengedett szermaradék-határértékeit illetően a táplálkozással kapcsolatos, rövid távú (akut) kockázatok értékeléséről és a megerősítő adatok értékeléséről), https://doi.org/10.2903/j.efsa.2023.7888.. (5) EFSA Conclusion on the peer review of the pesticide risk assessment of the active substance tiacloprid (A tiakloprid hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakmai vizsgálatából levont következtetés), EFSA Journal 2019;17(3):5595, https://doi.org/10.2903/j.efsa.2019.5595.. (6) A kockázatértékelési bizottság véleménye, amely a tiakloprid (ISO) uniós szintű harmonizált osztályozását és címkézését javasolja; П(2Z)-3-[(6-klórpiridin-3-il)metil]-1,3-tiaz olidin-2-ilidén-ciánamid,https://echa.europa.eu/registry-of-clh-intentions-until-outcome/-/dislist/details/0b0236e180638ff8. (7) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. (8) A Bizottság (EU) 2020/23 végrehajtási rendelete (2020. január 13.) a tiakloprid hatóanyag jóváhagyásának a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti meg nem hosszabbításáról, valamint az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról (HL L 8., 2020.1.14., 8. o.). (9) Az EFSA 2019. január 17-i következtetései. (10) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.). (11) A PAFF bizottság 2023. szeptember 18–19-i ülésének összefoglaló jelentése, https://ec.europa.eu/transparency/comitology-register/screen/documents/092486/1/consult?lang=en. (12) Ibid. (13) Az EFSA 2023. február 9-i, indokolással ellátott véleménye. (14) Van der Sluijs, J.P., Vaage, N.S., „Pollinators and Global Food Security: the Need for Holistic Global Stewardship” („A beporzók és a globális élelmezésbiztonság: a holisztikus globális védelem szükségessége”), Food ethics 1, 75–91. (2016), https://doi.org/10.1007/s41055-016-0003-z. (15) COM(2020)0381. (16) A Bizottság (EU) 2023/334 rendelete (2023. február 2.) a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és V. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található klotianidin és tiametoxam megengedett maradékanyag-határértéke tekintetében történő módosításáról (HL L 47., 2023.2.15., 29. o.). (17) Ibid. (18) A Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága 2023. május 10–11-i ülésének összefoglaló jelentése, https://ec.europa.eu/transparency/comitology-register/screen/documents/090500/1/consult?lang=en. (19) Ellis, C., Park, K.J., Whitehorn, P., David, A., Goulson, D., ‘The Neonicotinoid Insecticide Thiacloprid Impacts upon Bumblebee Colony Development under Field Conditions’ (A neonikotinoid rovarirtó tiakloprid hatással van a poszméh-telepek helyi körülmények közötti fejlődésére), Environmental Science & Technology 2017, 51, 3, 1727–1732, https://pubs.acs.org/doi/10.1021/acs.est.6b04791. (20) Ibid. (21) Brandt, A., Gorenflo, A., siede, R., Meixner, M., Büchler, R., ‘The neonicotinoids thiacloprid, imidacloprid, and clothianidin affect the immunocompetence of honey bees („A tiakloprid, imidakloprid és klotianidin olyan neonikotinoidok, amelyek befolyásolják a mézelő méhek immunkompetenciáját”) (Apis mellifera L.)’ , Journal of Insect Physiology, 86. kötet, 2016. március, 40–47. o., https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0022191016300014https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0022191016300014.. (22) Tison, L., Hahn, M.-L., Holtz, S., Rößner A., Greggers, U., Bischoff, G., and Menzel, R., ‘Honey Bees’ Behavior Is Impaired by Chronic Exposure to the Neonicotinoid Thiacloprid in the Field’ (A „mézelő méhek” viselkedését károsan befolyásolja a területen a tiakloprid neonikotinoidnak való krónikus kitettség”), Environmental Science & Technology 2016, 50, 13, 7218–7227, https://pubs.acs.org/doi/full/10.1021/acs.est.6b02658. (23) Pisa, L., Goulson, D., Yang, E.C., et al., „An update of the Worldwide Integrated Assessment (WIA) on systemic insecticides. Part 2: impacts on organisms and ecosystems,” („A szisztemikus növényvédő szerekre vonatkozó világszintű integrált értékelés frissítése, 2. rész: a szervezetekre és ökoszisztémákra gyakorolt hatások”) Environmental Science and Pollution Research 28, 11749–11797. (2021), https://doi.org/10.1007/s11356-017-0341-3. (24) https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/eu-pesticides-database/start/screen/active-substances/details/841.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült csatlakozási jegyzőkönyvnek az Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12975/2014 – C9-0314/2023 – 2014/0220(NLE))

P9_TA(2024)0017 A9-0428/2023

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12975/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült csatlakozási jegyzőkönyv tervezetére(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9‑0314/2023),

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 114. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A9-0428/2023),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Indonéz Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 218., 2023.9.5., 3. o.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i jogalkotási állásfoglalása a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelvnek a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb védelem és a hatékonyabb tájékoztatás révén történő növelése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2022)0143 – C9-0128/2022 – 2022/0092(COD))

P9_TA(2024)0018 A9-0099/2023

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0143),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0128/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2022. július 13-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2023. október 25-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9–0099/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. január 17-én került elfogadásra a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelv módosításáról, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb védelem és a hatékonyabb tájékoztatás révén történő növelése tekintetében szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/825 irányelvvel).

(1) HL C 443., 2022.11.22., 75. o. (2) Ez az álláspont lép a 2023. május 11-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0201).

Az Európai Parlament 2024. január 17-én elfogadott módosításai a higanyról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a fogászati amalgám és más, gyártási, behozatali és kiviteli korlátozások hatálya alá tartozó, hozzáadott higanyt tartalmazó termékek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2023)0395 – C9-0309/2023 – 2023/0272(COD))(1)

P9_TA(2024)0019 A9-0002/2024

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 1 a preambulumbekezdés (új) (1a)  A higany környezeti szempontból globális szinten aggodalomra okot adó vegyi anyag, hosszú távú légköri szállítódása, valamint amiatt, hogy antropogén környezetbe juttatását követően tartósan a környezetben marad, továbbá amiatt, hogy biológiailag felhalmozódik az ökoszisztémákban. A higany az emberi egészségre is jelentős negatív hatást gyakorol, és az anyák szervezetéből a placentán keresztül vagy szoptatás útján a gyermekek szervezetébe is bejut. A környezet higanyszennyezését antropogén tevékenységek, többek között a higanyhulladék nem megfelelő kezelése, a hamvasztás vagy a kötelező szeparátorok fogorvosi rendelőkben való nem megfelelő alkalmazása eredményezheti. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)  Tekintettel a higanymentes alternatívák elérhetőségére, helyénvaló megtiltani a fogászati amalgám használatát a lakosság bármely tagjának fogászati kezelésére, fenntartva ugyanakkor a fogászati amalgám használatának lehetőségét, amennyiben az adott beteg esetében az amalgám használata egészségügyi okokból kifejezetten szükséges. Annak megelőzése érdekében, hogy az uniós piacon betiltott fogászati amalgámot az Unióból történő kivitelre gyártsák, meg kell tiltani a fogászati amalgám gyártását és kivitelét. Az (EU) 2017/852 rendelet 10. cikkét ezért indokolt a fentieknek megfelelően módosítani. (4)  Tekintettel a higanymentes alternatívák elérhetőségére, az alternatív anyagok megfizethetőségére és a higanymentes tömőanyagokra való, számos tagállamban jelenleg zajló átállásra, helyénvaló megtiltani a fogászati amalgám használatát a lakosság bármely tagjának fogászati kezelésére, fenntartva ugyanakkor a fogászati amalgám használatának lehetőségét, amennyiben az adott beteg esetében az amalgám használata egészségügyi okokból kifejezetten szükséges. A fogászati tömőanyagok higanymentes alternatíváira való átállás már számos tagállamban előrehaladott állapotban van, ami rávilágít arra, hogy e tilalom – amely költséghatékony módszer a további higanyszennyezések megelőzésére – megvalósítható és szükséges. Annak megelőzése érdekében, hogy az uniós piacon betiltott fogászati amalgámot az Unióból történő kivitelre gyártsák, meg kell tiltani a fogászati amalgám gyártását és kivitelét. Az (EU) 2017/852 rendelet 10. cikkét ezért indokolt a fentieknek megfelelően módosítani. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) (4a)  A krematóriumok a higany légkörbe történő kibocsátásának jelentős forrásai, és a krematóriumok még a fogászati amalgám használatának fokozatos megszüntetése esetén is hozzá fognak járulni a levegő, a víz és a talaj higanyszennyezéséhez. A környezetszennyezés megfelelő megelőzése, valamint a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatások enyhítése érdekében szükség van a tagállamokban végrehajtott intézkedésekkel kapcsolatos információgyűjtésre és iránymutatások kidolgozására a krematóriumokra vonatkozóan. Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 4 b preambulumbekezdés (új) (4b)   A higanymentes tömésekre való átállás betegeknél és fogorvosoknál felmerülő fogászati ellátási költségekre gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásának korlátozása érdekében a tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy a higanymentes alternatívák esetében rendelkezésre álljon megfelelő költségtérítés. Az új technikákhoz való alkalmazkodás érdekében a fogászati amalgám alkalmazásának fokozatos megszüntetését adott esetben a fogorvosok szakmai képzésének kell kísérnie. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)  A 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv44 4. cikkének (1) bekezdése tiltja egyes, higanyt tartalmazó elektromos és elektronikus berendezések uniós piacon történő forgalomba hozatalát és Unióba történő behozatalát. Az említett irányelv III. melléklete többek között felsorol egyes, hozzáadott higanyt tartalmazó lámpákat, amelyek a meghatározott időpontokig mentesülnek a szóban forgó tilalom alól. Ez a mentesség a nem lineáris halofoszfát lámpák esetében már 2016. április 13-án lejárt, az általános világítási célt szolgáló egyes kompakt fénycsövek, lineáris fénycsövek és nagynyomású nátrium(gőz)lámpák, valamint a nem lineáris háromsávos foszfor fénycsövek esetében pedig 2023. február 24-én, illetve 2027. február 24-én jár le. Ezen túlmenően, a higanyról szóló Minamata egyezmény részes felei konferenciájának 2022. március 21. és 25. között tartott negyedik ülésén elfogadott MC-4/3. határozat felsorol néhány, általános világítási célt szolgáló lineáris fénycsövet, amelyek tekintetében a jövőben tilalmat terveznek bevezetni45. Az említett határozatot az Unió az (EU) 2022/549 tanácsi határozat46 révén támogatta. Mivel e lámpák némelyikét az (EU) 2017/852 rendelet II. mellékletének A. része nem tartalmazza, a koherencia érdekében fel kell venni őket az említett mellékletbe, hogy a 2011/65/EU irányelv III. mellékletével és az MC-4/3. határozatban szereplő legambiciózusabb időpontokkal összhangban megállapított időpontoktól kezdődően gyártásukra és kivitelükre tilalom legyen érvényben. (5)  A 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv44 4. cikkének (1) bekezdése tiltja egyes, higanyt tartalmazó elektromos és elektronikus berendezések uniós piacon történő forgalomba hozatalát és Unióba történő behozatalát. Az említett irányelv III. melléklete többek között felsorol egyes, hozzáadott higanyt tartalmazó lámpákat, amelyek a meghatározott időpontokig mentesülnek a szóban forgó tilalom alól. Ez a mentesség a nem lineáris halofoszfát lámpák esetében már 2016. április 13-án, egyes kompakt fénycsövek esetében 2023. február 24-én, az általános világítási célra szolgáló lineáris fénycsövek esetében pedig 2023. augusztus 24-én lejárt. A nem lineáris háromsávos foszfor fénycsövek esetében a mentesség 2025. február 24-én jár le. Az általános világítási célra szolgáló, javított színindexű nagynyomású nátrium(gőz)lámpák többsége esetében a mentesség 2023. február 24-én lejárt, a fennmaradó ilyen lámpák, valamint az általános világítási célra szolgáló egyéb nagynyomású nátrium(gőz)lámpák esetében pedig 2025. február 24-én jár le. Ezen túlmenően, a higanyról szóló Minamata egyezmény részes felei konferenciájának 2022. március 21. és 25. között tartott negyedik ülésén elfogadott MC-4/3. határozat felsorol néhány, általános világítási célt szolgáló lineáris fénycsövet, amelyek tekintetében a jövőben tilalmat terveznek bevezetni45. Az említett határozatot az Unió az (EU) 2022/549 tanácsi határozat46 révén támogatta. Mivel helyénvaló mielőbb megtiltani a fennmaradó, hozzáadott higanyt tartalmazó lámpák Unióból való kivitelét, és e lámpák némelyikét az (EU) 2017/852 rendelet II. mellékletének A. része nem tartalmazza, a koherencia érdekében fel kell venni őket az említett mellékletbe, hogy a 2011/65/EU irányelv III. mellékletében és az MC-4/3. határozatban meghatározott legambiciózusabb időpontoktól kezdődően gyártásukra és kivitelükre tilalom legyen érvényben. Emellett a hozzáadott higanyt tartalmazó lámpák kivitelének mielőbbi fokozatos megszüntetésével jelentős járulékos előnyök érhetők el, miután a higanymentes alternatívák energiahatékonyabbak, és így megelőzik több tonna szén-dioxid kibocsátását. __________________ __________________ 44 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/65/EU irányelve (2011. június 8.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (HL L 174., 2011.7.1., 88. o.). 44 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/65/EU irányelve (2011. június 8.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (HL L 174., 2011.7.1., 88. o.). 45 A Tanács (EU) 2022/549 határozata (2022. március 17.) a higanyról szóló Minamata Egyezmény Részes Felei Konferenciája negyedik ülésének második szakaszában az Egyezmény A. és B. mellékletének módosításáról szóló határozat elfogadása tekintetében az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról (HL L 107., 2022.4.6., 78. o.). 45 A Tanács (EU) 2022/549 határozata (2022. március 17.) a higanyról szóló Minamata Egyezmény Részes Felei Konferenciája negyedik ülésének második szakaszában az Egyezmény A. és B. mellékletének módosításáról szóló határozat elfogadása tekintetében az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról (HL L 107., 2022.4.6., 78. o.). 46 A Tanács (EU) 2022/549 határozata (2022. március 17.) a higanyról szóló Minamata Egyezmény Részes Felei Konferenciája negyedik ülésének második szakaszában az Egyezmény A. és B. mellékletének módosításáról szóló határozat elfogadása tekintetében az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról. 46 A Tanács (EU) 2022/549 határozata (2022. március 17.) a higanyról szóló Minamata Egyezmény Részes Felei Konferenciája negyedik ülésének második szakaszában az Egyezmény A. és B. mellékletének módosításáról szóló határozat elfogadása tekintetében az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról (HL L 107., 2022.4.6., 78. o.). Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 5 a preambulumbekezdés (új) (5a)  A higany és a higanyvegyületek által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások fényében az expozíciót és a kibocsátást a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A legújabb jelentések szerint egyes európai vállalatok olyan higanyvegyületeket gyártanak és exportálnak, amelyeket nem engedélyezett célokra használnak fel, különösen kozmetikai termékekben. Ezért a Bizottságnak jelentést kell készítenie a Minamata egyezmény végrehajtásáról és érvényesítéséről, különösen a higany és higanyvegyületek kozmetikai termékekben való felhasználása, valamint a higany és higanyvegyületek nem engedélyezett felhasználásra történő gyártása, behozatala és kivitele tekintetében. A Bizottságnak tovább kell értékelnie a higany egyéb felhasználásait, például a porozimetria területén, a világítótornyokban és a vakcinákban, valamint azt, hogy szükség van-e a nagy hulladékforrások jegyzékének módosítására, és adott esetben intézkedéseket kell javasolnia e felhasználások fokozatos megszüntetésére, valamint az ilyen célú gyártás, behozatal és kivitel szabályozására. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 5 b preambulumbekezdés (új) (5b)   Tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiban és az egyéb hulladékban található hozzáadott higanyt tartalmazó termékek megfelelő gyűjtőrendszereinek hiányára, a hulladéklerakókból és hulladékégetőkből továbbra is másodlagos higanykibocsátás történik, ami arra utal, hogy szükség van az ilyen termékek elkülönített és környezetbarát módon történő gyűjtésére. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont (EU) 2017/852 rendelet 10 cikk – 2a bekezdés (2a)  2025. január 1-jétől fogászati amalgámot tilos a lakosság bármely tagjának fogászati kezelésére használni, kivéve, ha azt a fogászati szakember az adott beteg esetében egészségügyi okokból kifejezetten szükségesnek tartja.; (2a)  2025. január 1-jétől fogászati amalgámot tilos a lakosság bármely tagjának fogászati kezelésére használni, kivéve, ha azt a fogászati szakember az adott beteg esetében kellően alátámasztott egészségügyi okokból kifejezetten szükségesnek tartja.; Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) (EU) 2017/852 rendelet 11 cikk – 1 a bekezdés (új) 1a.   A 11. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „A még forgalomban lévő és már nem felhasználható, hozzáadott higanyt tartalmazó termékek hulladéknak tekintendők, és azokat elkülönítve, környezetvédelmi szempontból megfelelő módon kell gyűjteni.” Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 b pont (új) (EU) 2017/852 rendelet 18 cikk – 3 a bekezdés (új) 1b.  A 18. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3a) A tagállamok 2024. június 30-ig, majd azt követően kétévente jelentést tesznek a Bizottságnak a krematóriumokból származó higanykibocsátások csökkentése érdekében tervezett és végrehajtott intézkedésekről. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a tagállamok által az első albekezdéssel összhangban bejelentett intézkedésekre vonatkozó adatokat.” Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 c pont (új) (EU) 2017/852 rendelet 19 cikk – 1 a bekezdés (új) 1c.  A 19. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(1a) A Bizottság a 18. cikk (3a) bekezdésében említett jelentések alapján 2025. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a krematóriumokból származó higanykibocsátások csökkentéséről, valamint adott esetben a meglévő iránymutatásokat figyelembe véve iránymutatásokat dolgoz ki a higanykibocsátás és a krematóriumokból származó kibocsátások ellenőrzésére és csökkentésére szolgáló kibocsátáscsökkentési technológiákra vonatkozóan.” Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 d pont (új) (EU) 2017/852 rendelet 19 cikk – 2 a bekezdés (új) 1d.  A 19. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) A Bizottság 2026. június 30-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli a fogászati amalgám használatára vonatkozó, 10. cikkben említett mentességek 2030-ig történő visszavonásának megvalósíthatóságát. A jelentésben emellett ismerteti általában a betegek egészségére, valamint az amalgámtömésektől függő betegek egészségére gyakorolt hatást is. A Bizottság adott esetben az első albekezdésben említett jelentésével együtt intézkedéseket is javasol. A Bizottság legkésőbb 2026. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következőkről: a)  az egyezmény végrehajtása és érvényesítése, beleértve a higany kozmetikai termékekben történő felhasználásának az egyezmény részes felei általi, 2025-ig történő fokozatos megszüntetését, valamint a higanyvegyületek jogellenes gyakorlatok céljából történő gyártásának, behozatalának és kivitelének ellenőrzését és megszüntetését az Unióban és világszerte; b)  a higany fennmaradó felhasználásai – például a porozimetria területén és a világítótornyokban – fokozatos megszüntetésének megvalósíthatósága az Unióban; c)  a higanyhulladék-források 11. cikkben említett jegyzéke kibővítésének szükségessége. A Bizottság az e bekezdés harmadik albekezdésében említett jelentésével együtt adott esetben intézkedéseket javasol, például a 649/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1a felülvizsgálatát és a higany-amido-klorid (HgNH2Cl) kivitelére vonatkozó korlátozásokat. __________________________________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács 649/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról (HL L 201., 2012.7.27., 60. o.).” Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 e pont (új) (EU) 2017/852 rendelet 19 cikk – 3 bekezdés 1e.  A 19. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (3)   A Bizottság adott esetben az (1) és (2) bekezdésben említett jelentéseivel együtt jogalkotási javaslatot terjeszt elő. „(3) A Bizottság adott esetben az e cikkben említett jelentéseivel együtt jogalkotási javaslatot terjeszt elő.” Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat Melléklet – 1 bekezdés – 2 pont (EU) 2017/852 rendelet II melléklet – A rész – 4a bejegyzés A Bizottság által javasolt szöveg „4a. A 4. bejegyzés a) pontjában nem szereplő, általános világítási célt szolgáló háromsávos foszfor fénycsövek. 2027.12.31. Módosítás „4a. A 4. bejegyzés a) pontjában nem szereplő, általános világítási célt szolgáló háromsávos foszfor fénycsövek. 2025.12.31. Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat Melléklet – 1 bekezdés – 2 pont (EU) 2017/852 rendelet II melléklet – A rész – 4c bejegyzés A Bizottság által javasolt szöveg 4c.   Háromsávos nem lineáris foszfor fénycsövek. 2027.12.31. Módosítás 4c.   Háromsávos nem lineáris foszfor fénycsövek. 2025.12.31. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat Melléklet – 1 bekezdés – 3 pont (EU) 2017/852 rendelet II melléklet – A rész – 5a bejegyzés A Bizottság által javasolt szöveg 5a.   Általános világítási célt szolgáló nagynyomású higany- vagy nátriumgőzlámpa (HPS). 2025.12.31. Módosítás 5a.   Általános világítási célt szolgáló nagynyomású higany- vagy nátriumgőzlámpa (HPS), a következő jellemzőkkel: a)  P ≤ 105 W 16 mg-ot meghaladó Hg b)  105 W < P ≤ 155 W 20 mg-ot meghaladó Hg c)  P > 155 W 25 mg-ot meghaladó Hg 2025.12.31.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0002/2024).

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a kulturális sokszínűségről és a szerzők helyzetéről a zenei streaming európai piacán (2023/2054(INI))

P9_TA(2024)0020 A9-0388/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkére,

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Kreatív Európa program (2021–2027) létrehozásáról és az 1295/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/818 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról szóló, 2022. szeptember 14-i (EU) 2022/1925 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (digitális piacokról szóló jogszabály)(3),

–  tekintettel a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet)(4),

–  tekintettel az új európai kulturális menetrend és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló, 2022. december 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az európai média a digitális évtizedben: a helyreállítást és átalakulást támogató cselekvési terv” című, 2021. október 20-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A művészek helyzetéről és a kulturális helyreállításról az Unióban” című, 2021. október 20-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a „Mesterséges intelligencia az oktatásban, a kulturális és az audiovizuális ágazatban” című, 2021. május 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai szempontjainak keretéről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2020. október 20-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztéséhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogokról szóló, 2020. október 20-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európa kulturális helyreállításáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0388/2023),

A.  mivel a zenei ágazat az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének alapvető elemeként a kultúra fontos pillére, és az összes kulturális és kreatív ágazat (CCS) közül a legnagyobb nyilvános eléréssel rendelkezik;

B.  mivel a zenei ágazat a kulturális és kreatív ágazatok fontos részét képezi, amelyet – mivel a növekedést és munkahelyteremtést szolgálja, többek között a fiatalok számára – az európai gazdaság kiépítéséhez kulcsfontosságú 14 ökoszisztéma egyikeként ismertek el;

C.  mivel a zeneszerzők, a dalszövegírók és az előadók a zenei ágazat értékláncának forrását és a streamingplatformokon terjesztett minden zenei első számú és legfőbb kreatív hajtóerejét jelentik;

D.  mivel az elmúlt két évtizedben a digitális technológiák terén történt gyors innovációk mélyrehatóan átalakították a zenei ágazatot, különösen a zene létrehozásának, előállításának és terjesztésének módját, valamint azt, ahogyan az emberek hozzáférnek a zenéhez és fogyasztják azt;

E.  mivel a zenei ágazat folyamatosan és gyorsan alkalmazkodik az új helyzethez új üzleti modellekkel, a közönséggel való interakciók új módozataival, valamint kiegészítő platformok, például közösségimédia-platformok vagy rövid formátumú videoalkalmazások használatával, amelyek új lehetőségeket és kihívásokat is teremtenek; mivel ezzel összefüggésben jelentős kihívásokat kell kezelni, ideértve a kulturális sokszínűség előmozdítását és a szerzők méltányos díjazását;

F.  mivel az emberek a zenét ma elsősorban zenei streamingszolgáltatásokon keresztül hallgatják, vagy digitális zenei platformokon, vagy olyan platformokon keresztül, ahol online felhasználók töltik fel a tartalmakat, beleértve a közösségimédia-platformokat, az élő előadások streamingjét vagy a rövid formátumú videóalkalmazásokat, amelyek akár 100 millió zeneszámhoz is hozzáférést biztosítanak, amelyek bárhol, bármikor és mindenféle eszközön elérhetőek, akár ingyenesen, akár viszonylag alacsony havi előfizetési díj ellenében;

G.  mivel a streaming a zenei ágazat globális bevételének 67%-át tesz ki(12); mivel a globális zenei ágazatban folyamatos növekedés volt tapasztalható, amely 2022-ben, a növekedés nyolcadik egymást követő évében tetőzött, amikor az ágazat 22,6 milliárd USD éves bevételre tett szert; mivel a zenei ágazatban a befektetők növekvő száma az ágazat hatalmas általános gazdasági értékéről árulkodik;

H.  mivel a szerzők és az előadók gyakran nem részesülnek olyan elismerésben és díjazásban, amely tükrözné hozzájárulásuk valódi mértékét, ami ahhoz vezet, hogy nagyon alacsony bevételekhez jutnak a zenei streaming piacáról, és gyakran nem tudják folytatni szakmai pályafutásukat, ami idővel jelentős egyensúlyhiányhoz vezet, amelyet kezelni kell(13); mivel meg kell találni a szerzők és az előadók számára a streamingből származó bevételek elosztásának igazságosabb modelljeit, megvizsgálva a különböző rendelkezésre álló mechanizmusokat, például arányos és felhasználóközpontú modelleket, illetve a teljesen új modelleket; mivel az arra vonatkozó kritériumok, hogy platformok hogyan számolják a streameket, hatással lehetnek a streaminget manipuláló gyakorlatokra;

I.  mivel a tanulmányok rámutatnak arra, hogy a jelenlegi helyzetet új kihívások, valamint számos régóta fennálló rendszerszintű probléma jellemzi, amelyekkel a zenei ágazatnak továbbra is szembe kell néznie, különösen a termékek összértékének csökkenésével, azzal, hogy a bevételek a nagy kiadóknál és a legnépszerűbb művészeknél koncentrálódnak, valamint hogy hiányoznak a szerzők, előadók vagy más jogosultak megfelelő azonosításához szükséges jó minőségű adatok, hogy manipulálják a streaminget, és hogy az online tartalommegosztó szolgáltatók és a domináns online platformok és alkalmazásboltok illegálisan használják fel a zenei tartalmakat; emlékeztet arra, hogy mindezek a tényezők befolyásolják a zenei streaming piac által generált bevételek méltányosságát és fenntarthatóságát;

J.  mivel a zenei streamingszolgáltatások havi előfizetésének átlagára nem emelkedett az ilyen szolgáltatások elindítása óta eltelt évek során, különösen az inflációt és a rendelkezésre álló tartalmak jelentős növekedését figyelembe véve;

K.  mivel a szerzői jogok nem tekinthetők ingyenes eszköznek a zeneszolgáltatások saját kereskedelmi és promóciós stratégiái számára;

L.  mivel a zenei streamingplatformok azáltal, hogy algoritmusokat és ajánlási rendszereket használnak, alapvető szerepet játszanak a tartalom fellelhetőségében, és ezáltal jelentős hatással vannak a kulturális sokszínűségre; mivel befolyásolhatják, szelektálhatják vagy növelhetik egyes zeneszámok láthatóságát és ezáltal a szerzők és zeneszerzők, valamint az európai kulturális és kreatív ágazatok más szereplőinek bevételeit;

M.  mivel a zenei streamingplatformoknak folytatniuk kell az általános átláthatóság és nyomonkövethetőség növelésére irányuló erőfeszítéseiket számos olyan szemponttal kapcsolatban, amelyek kiemelten fontosak a szerzők, előadók és más jogtulajdonosok számára; mivel a zenei streamingplatformok nem kötelesek átláthatóságot biztosítani algoritmusaik és ajánló eszközeik tekintetében, illetve nem kötelesek biztosítani az európai zeneművek népszerűsítését;

N.  mivel az európai zenei streaming piacon a kulturális sokszínűség előmozdítását – beleértve az európai művészek globális népszerűsítését is – tovább kell elemezni az európai kulturális és kreatív ágazatokban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében, amely nem függhet kizárólag a domináns globális magánszolgáltatók kereskedelmi döntéseitől;

O.  mivel a zenei ágazat egyre inkább szembesül a mesterséges intelligencia által generált tartalmakkal, és nap mint nap egyre több zeneszám árasztja el a streamingplatformokat, ami annak kockázatát rejti magában, hogy tovább súlyosbodnak a fellelhetőség és a szerzők díjazása tekintetében fennálló egyenlőtlenségek; mivel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlődésének ehelyett az emberi kreativitást kellene szolgálnia és erősítenie, és használatuknak átláthatónak kellene lennie;

P.  mivel több tanulmány is feltárt olyan eseteket, amikor csalást és manipulációt követtek el a streameléssel kapcsolatban, amikor egyes szereplők azon dolgoznak, hogy manipulálják a rendszert, és lefölözzék a szerzőknek járó bevételeket, például azáltal, hogy internetes robotok alkalmazásával mesterségesen megnövelik bizonyos feltöltött zeneszámok hallgatottságát(14); mivel a zenei streamingplatformokon e csalárd magatartás visszaszorítására szolgáló jelzőrendszerek és azonosító mechanizmusok egyelőre korlátozottak;

Q.  mivel fontos biztosítani a zene online terjesztésének működő egységes piacát; mivel ezért összehangoltabb erőfeszítésekre lenne szükség az eltérések és egyensúlytalanságok kezelése és felszámolása érdekében, tekintettel arra, hogy milyen hatást gyakorolnak a piacra, különösen a streamingplatformoktól származó bevételekből való részesedés tekintetében; mivel e célból további vizsgálatokat és elemzéseket kell végezni az adatok összegyűjtése és azon tényezők azonosítása érdekében, amelyek akadályozhatják a zenei tartalmak európai terjesztését;

R.  mivel a szerzők megfelelő azonosítása kulcsfontosságú, nemcsak az elismerésük és jobb díjazásuk érdekében, hanem a platformokon belüli sokszínűség és átláthatóság biztosítása szempontjából is;

1.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell és létre kell hozni az Unióban a zenei streaming méltányos és fenntartható ökoszisztémáját biztosító szabályokat, amely egyaránt előmozdítja a kulturális sokszínűséget, valamint kezeli azokat az egyensúlyhiányokat, amelyek negatívan érintik az ágazatot, különösen a szerzőket és az előadókat, és megakadályozhatják az ágazat felvirágzását;

2.  kiemeli, hogy a zenei streaming értékláncában valamennyi szereplőnek közre kell működnie és el kell végeznie a szükséges változtatásokat az ágazaton belüli méltányos és fenntartható ökoszisztéma biztosítása érdekében, hogy az hozzájárulhasson a kulturális sokszínűséghez azáltal, hogy lehetőséget teremt új művészek felfedezésére, valamint népszerűsíti a helyi repertoárokat;

3.  aggodalommal állapítja meg, hogy a zenei streaming piacán belüli bevételek jelenlegi kiegyensúlyozatlan megosztása kedvezőtlen a szerzők és az előadók számára, és veszélyezteti a digitális piacon belüli szakmai pályafutásuk fenntarthatóságát; üdvözli a szerzők és az előadók méltányosabb díjazására irányuló erőfeszítéseket, elismerve az európai zenei ágazatban betöltött szerepük fontosságát;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az európai zenei streamingpiacon meglévő szerződéses gyakorlatok, valamint a zenei streamingszolgáltatások jelenlegi bevételfelosztási modellje által a kulturális sokszínűségre, valamint a szerzők és előadók megfelelő és arányos díjazásának elvére gyakorolt hatást, és felhívja a Bizottságot, hogy az érintett érdekelt felekkel együttműködve vizsgálja meg a megfelelő intézkedéseket, beleértve a streamingből származó bevételek újraelosztásának alternatív és igazságosabb modelljeit is; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, tapasztalható-e a zeneiparban nagymértékű koncentráció, és értékelje annak a kulturális sokszínűségre, a szerzők díjazására és a versenyre gyakorolt hatását;

5.  sürgeti az összes érdekelt felet, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a jelenlegi egyensúlytalanságok megszüntetése érdekében, és kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és ösztönözze az e tekintetben tett előrelépést, és vegyen fontolóra megfelelő szakpolitikai javaslatokat, amennyiben az érdekelt felek önkéntes kezdeményezései nem vezetnek érdemi megoldásokhoz;

A szerzők számára fenntartható ökoszisztéma felé

6.  hangsúlyozza, hogy a zenei streamingszolgáltatások keretében jobb láthatóságot biztosítva és a streamingbevételek kiegyensúlyozottabb elosztása révén tükrözni kell a szerzők alapvető szerepét; felszólítja az iparágat, hogy vizsgálja meg a streamingből származó bevételek elosztásának új modelljeit annak érdekében, hogy a szerzők és előadók számára a lehető legegyenlőbb és legigazságosabb elosztást biztosítsa;

7.  ösztönzi a Bizottságot annak értékelésére, hogy az új technológiák, például a blokklánc-technológia, valamint a jogtulajdonosok, a zeneművek és a hangfelvételek nemzetközi azonosító kódjainak használata képes-e javítani az átláthatóságot és a költséghatékonyságot a zenei streamingpiacon, különösen a metaadatok pontossága és a díjazás tekintetében, főként a szerzők és az előadók esetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zenei streamingszolgáltatásokból általában véve jelentős mértékben hiányoznak az ilyen átláthatósági és azonosítási követelmények;

8.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szerzők a kollektív szerződésekhez és a kollektív képviselethez való jog biztosítása érdekében kollektív jogkezelő szervezetek tagjaivá váljanak; hangsúlyozza, hogy a szerzői társaságokon keresztül folytatott kollektív tárgyalások célja a műveik megfelelő értékű felhasználásának biztosítása a zenei streamingpiacon, valamint a piacokhoz való méltányosabb hozzáférés és a kulturális sokszínűség elősegítése az Unión belül; emlékeztet a 2014/26/EU irányelv(15) fontosságára, amely keretet biztosít a szerzői jogok online, több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséhez a zenei streamingszolgáltatások számára, biztosítja a szerzők szabad választását a díjazási jogaik kezelésének leghatékonyabb módját illetően, valamint magas szintű átláthatóságot és jó irányítási szabályokat állapít meg a közös jogkezelő szervezetek számára, amelyek elengedhetetlenek a repertoárok hatékony kezeléséhez a zenei streamingplatformokon;

9.  hangsúlyozza, hogy a zenei streamingszolgáltatások esetében alapvető fontosságú az alkotási folyamatban részt vevők, különösen a szerzők és az előadók azonosításának javítása azáltal, hogy biztosítják a zenei streamingszolgáltatásokba feltöltött zeneszámok átfogó és pontos hozzárendelését a metaadatokhoz, az létrehozás időpontjától kezdve; e tekintetben ösztönzi az összes nemzetközi azonosító kód (IPI(16), ISWC(17), ISRC(18), IPN(19) and ISNI(20)) használatát; hangsúlyozza, hogy az alkotók megfelelő azonosítása kulcsszerepet játszik a művek felkutatásában és fellelhetőségében, és lehetővé teszi az alkotók megfelelő díjazását a bevételek elosztása során;

10.  felhívja a zeneipar valamennyi szereplőjét, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, biztosítandó, hogy átfogó és helyes metaadatokat rendeljenek a zeneszámokhoz, azonosítva és pontosan megjelölve a szerzők adatait zeneműveiknél a streamingszolgáltatásokban, akkor is, ha a feltöltött tartalmat teljesen független szerzők készítették;

11.  hangsúlyozza, hogy – különösen a fiatal szerzők körében – jobban tudatosítani kell annak fontosságát, hogy feltüntessék a szerzőket, és a szerzők díjazást kapjanak a zenéért a streamingpiacon; üdvözli az idevágó kutatási programokat és kezdeményezéseket, amelyek nemzetközi szinten is folynak, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ilyen kezdeményezések támogatásának lehetőségeit;

12.  emlékeztet arra, hogy a zenei streaming szolgáltatások kínálatától függetlenül biztosítani kell a szerzői jogok értékét; megjegyzi, hogy több nemrégiben készült tanulmány(21),(22) is azt mutatja, hogy a szerzők és előadók többsége nem kap megfelelő bevételt a zenei streamingből; kéri, hogy vizsgálják felül a digitális időszak előtti jogdíjakat, hogy azok összhangba kerüljenek a méltányos és modern jogdíjakkal; elítél minden olyan rendszert, például az úgynevezett „payola” rendszereket, amelyek arra kényszerítik a szerzőket, hogy a jobb láthatóságért cserébe alacsonyabb bevételeket fogadjanak el, vagy ne kapjanak bevételt, ezáltal tovább csökkentve a szerzők streamingből származó, eleve nagyon alacsony bevételeit, különös tekintettel arra, hogy a jobb láthatóság ígérete a legtöbb esetben nem teljesül;

13.  megjegyzi, hogy az európai piacon a zenei streamingszolgáltatók közötti versenyt néhány globális szereplő dominálja; emlékeztet arra, hogy az igazságos ökoszisztéma biztosítása érdekében gyorsan végre kell hajtani a digitális piacról szóló jogszabályt és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt, véget vetve az online tartalommegosztó platformok és a zenei streamingszolgáltatók tisztességtelen versenygyakorlatainak a zenei streamingpiacon, például azoknak a gyakorlatoknak, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára a védett tartalmak jogellenes streamelését vagy letöltését; hangsúlyozza, hogy e tekintetben átláthatóságra és hatékony ellenőrzésre van szükség; rámutat annak szükségességére, hogy ezeket a jogsértéseket meg kell szüntetni a platformokon, valamint a platformok és az alkalmazásboltok által elkövetett jogsértéseket is fel kell számolni;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy befektessenek az új európai tehetségekbe és zenébe, beleértve a helyi művészeket, a réspiaci művészeket és a kiszolgáltatott közösségekből származó művészeket, mégpedig megfelelő finanszírozási eszközök révén, beleértve a Kreatív Európa programot is, hogy ösztönözzék a repertoár nyelvi vagy műfaji szempontból változatosabb formáiba, a digitális készségek nyújtásába és az üzleti modellek digitális átalakításába való befektetést, és hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a szerzők figyelmét a jogaikra;

15.  támogatja a művészek élő előadásaira vonatkozó információk platformokon történő megosztását, különösen a helyi művészek számára, az új felfedezések és a nagyobb láthatóság elősegítése érdekében;

16.  kéri, hogy a zenei streaming ágazat valamennyi érdekelt fele működjön együtt a digitális zene szénlábnyomának értékelése és csökkentése érdekében;

Az európai zeneművek kiemelése és fellelhetősége

17.  kéri, hogy tegyenek lépéseket uniós szinten az európai zeneművek láthatóságának és hozzáférhetőségének garantálása érdekében, tekintettel arra, hogy milyen óriási mennyiségű tartalom növekszik folyamatosan a zenei streamingplatformokon, valamint arra, hogy nincsen olyan uniós szabályozás, amely összehangolt módon szabályozná azokat;

18.  üdvözli a Bizottság által kezdeményezett tanulmányt, amelynek célja, hogy felmérje az európai zeneművek fellelhetőségét a zenei ökoszisztémában, beleértve a zenei streamingszolgáltatásokat is; felkéri a Bizottságot, hogy ezen eredmények alapján tegyen javaslatot megfelelő intézkedésekre, beleértve egy olyan jogi keret létrehozását is, amely biztosítja az európai zeneművek láthatóságát, hozzáférhetőségét és kiemelt jelenlétét a zenei streamingplatformokon;

19.  ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az említett jogi keret tartalmazzon külön sokszínűségi mutatókat, amelyek lehetővé teszik az európai zeneművek használatának, valamint azok műfaji, nyelvi sokszínűsége, továbbá a független szerzők láthatóságának független értékelését;

20.  hangsúlyozza továbbá, hogy egy ilyen jogi keret megkövetelné a Bizottságtól, hogy meghatározza a platformok felületein népszerűsített diverzifikált tartalom tesztelésére szolgáló bevált gyakorlatokat, valamint hogy rendszeresen figyelemmel kísérje és jelentse ezt egy egyértelmű módszertan segítségével, amely a kiemelés és a fellelhetőség biztosítása érdekében lehetővé teszi az európai zeneművek láthatóságának megértését és értékelését többek között a gondozott lejátszási listákon, a felhasználói interfészeken, az algoritmusokon alapuló döntésekben és az ajánlási rendszerekben;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat és végezzen alapos elemzést az európai zeneművek zenei streamingszolgáltatásokon keresztül történő fellelhetőségének biztosítása érdekében, valamint hozzon létre strukturált párbeszédet az összes érintett fél között; felkéri a Bizottságot, hogy a megállapítások alapján gondolkodjon el azon, hogy a zenei streamingplatformok számára konkrét intézkedéseket, például kvótákat írjon elő az európai zeneművekre vonatkozóan;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a digitális európai zenei örökség megőrzésének megfelelő módjait, miközben csökkentik a kereskedelmi zenei streamingplatformoktól való de facto függőséget, hosszú távon biztosítva az európai zeneművek elérhetőségét és hozzáférhetőségét;

A mesterséges intelligencia etikus felhasználása felé

23.  szorgalmazza a mesterséges intelligencia etikus felhasználását a kulturális és kreatív ágazatokban, beleértve a zenét is, és rámutat arra, hogy a mesterséges intelligencia eszköz lehet a művészek számára saját alkotásaik felfedezéséhez, innovációjához és fejlesztéséhez; maximális átláthatóságot követel, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a zeneművek mesterséges intelligenciával történő fejlesztésére, előállítására és terjesztésére vonatkozó valamennyi uniós jogi követelmény betartását; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a mesterséges intelligencia kulturális és kreatív ágazatokban történő felhasználásának sajátos következményeivel;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot célzott jogi rendelkezésekre, amelyekkel biztosítható valamennyi releváns zenei streamingplatformok algoritmusainak és ajánlási rendszereinek átláthatósága, hogy ezáltal elejét lehessen venni a tisztességtelen gyakorlatoknak és a streameléssel kapcsolatos csalásoknak, amelyeket a költségek csökkentésére és a professzionális szerzőknek járó érték további csökkentésére használnak; felkéri a zenei szolgálatokat, hogy továbbra is fektessenek be az ilyen tevékenységek azonosítására szolgáló megfelelő eszközökbe;

25.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia által generált tartalmak térnyerése a streamingplatformokra feltöltött zeneszámok számának növekedéséhez vezetett, ami még fontosabbá teszi az európai zeneművek kiemelésének és fellelhetőségének biztosítását; kiemeli, hogy a nyilvánosságot tájékoztatni kell arról, hogy az általuk zenei streamingplatformokon hallgatott zenei alkotásokat, dalokat vagy művészeket elsődlegesen mesterséges intelligencia generálta-e, illetve azok humán szerzők érdemi közreműködése nélkül készültek-e; e tekintetben hangsúlyozza, hogy törekedni kell a fogyasztók megfelelő tájékoztatására, és kiemeli, hogy egyértelmű, aktuális és jól látható címkéket kell létrehozni, hogy tájékoztassák a közönséget a tisztán mesterséges intelligenciával létrehozott művekről, amelyekben nem nyilvánul meg a szerző személyisége vagy kreativitása;

26.  üdvözli az érdekelt felek között a mélykamuknak a zenei streamingplatformokon való terjedése elleni küzdelem érdekében folytatott párbeszédet, és kéri, hogy vegyék figyelembe minden szerző és előadó érdekét; emlékeztet arra, hogy a mélykamuk olyan mesterséges intelligencián alapuló modellek és alkalmazások által előállított kimenetek, amelyek a szerzők és előadók személyazonosságát, hangját és képmását a beleegyezésük nélkül használhatják fel; szorgalmazza a mélykamuk és manipulált tartalmak felderítésére szolgáló azonosító eszközök fokozott alkalmazását, valamint a szerzők, előadók és más jogtulajdonosok számára könnyen hozzáférhető bejelentési mechanizmusok kialakítását;

27.  hangsúlyozza, hogy a szerzők, előadók és más jogtulajdonosok számára lehetővé kell tenni, hogy a műveik felhasználási jogait a tudományos kutatáson túl a mesterséges intelligencia tanítása, fejlesztése vagy tervezése tekintetében is fenntartsák vagy engedélyezzék; e tekintetben hangsúlyozza, hogy átláthatóságot kell teremteni a generatív mesterséges intelligencia rendszerek tanítására használt, szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakkal kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az alkalmazandó uniós vagy nemzeti szerzői jognak, és ezért hangsúlyozza, hogy az ilyen generatív mesterséges intelligencia rendszerek szolgáltatóinak dokumentálniuk kell és nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük a tanításra használt adatok felhasználásáról szóló, kellően részletes összefoglalót, függetlenül attól, hogy a tanítás hol történt, annak érdekében, hogy lehetővé váljon az uniós szerzői jogban előírt szöveg- és adatbányászati kivétel megfelelő alkalmazása;

Kilátások

28.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy európai zenei megfigyelőközpontot, amely tagállami adatok gyűjtése és elemzése révén információkkal szolgálna az Unió zenei piacairól, valamint elemzést és jelentést készítene a zenei ágazatot érintő jogi kérdésekről, különös tekintettel a zenei streaming piacára, az ágazat fejlesztésének érdekében;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa tovább a Kreatív Európa programot, különösen egy átfogó zenei fellépés keretében;

30.  hangsúlyozza, hogy a zene nagy lehetőségeket rejt magában az európai kultúra, történelem, örökség, értékek és sokszínűség további előmozdítására; úgy véli, hogy a zene továbbá az Unió „puha hatalmi” eszköztárának részévé válhat; kiemeli, hogy az Uniónak kiemelt figyelmet kell fordítania az európai művészek népszerűsítésére a harmadik országokban; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó európai exportstratégiát az európai zeneművekre vonatkozóan;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki strukturált párbeszédet valamennyi érdekelt féllel, hogy meg lehessen vitatni a zenei streaming piacát érintő aktuális kérdéseket, és együtt lehessen működni a közös megoldások megtalálása érdekében, elmozdulva a zenei streamingplatformoktól származó bevételek méltányosabb elosztása felé, különösen a szerzők, előadóművészek és a független európai kis- és mikroproducerek között, az algoritmusok átláthatóságára és az európai zeneművek kiemelésére vonatkozó várható jogalkotási javaslataival párhuzamosan;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy európai zenei ipari stratégia bevezetését annak érdekében, hogy az Unió szerepet játsszon a művészek és alkotások sokszínűségének előmozdításában, az európai zenei ágazat erejére és sokszínűségére összpontosítva, a kisebb szereplők támogatásával, a beruházások növelésével, a művészek számára nagyobb láthatóság biztosításával és az eredmények számszerűsítésével;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 130., 2019.5.17., 92. o. (2) HL L 189., 2021.5.28., 34. o. (3) HL L 265., 2022.10.12., 1. o. (4) HL L 277., 2022.10.27., 1. o. (5) HL C 177., 2023.5.15., 78. o. (6) HL C 184., 2022.5.5., 71. o. (7) HL C 184., 2022.5.5., 88. o. (8) HL C 15., 2022.1.12., 28. o. (9) HL C 404., 2021.10.6., 63. o. (10) HL C 404., 2021.10.6., 129. o. (11) HL C 385., 2021.9.22., 152. o. (12) International Federation of Phonography Industry. „Global Music Report 2023”. 2023. március 21. (13) Tájékoztató – „Research for CULT Committee: Cultural diversity and the conditions for authors in the European music streaming market: a bibliographical review”, [Kutatás a CULT-bizottság számára. A kulturális sokszínűség és a szerzőkre vonatkozó feltételek az európai zenei streaming piacon: Szakirodalmi áttekintés], Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály. 2023. június. (14) Sajtóközlemény. „Fake streams, real phenomenon: the CNM working with the industry to fight streaming fraud”, [Hamis streamek, valós jelenség: a CNM együttműködik az iparággal a streamingcsalás elleni küzdelemben], Centre national de la musique, 2023. január 16. (15) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/26/EU irányelve (2014. február 26.) a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről (Hl L 84., 2014.3.20., 72. o.). (16) IPI: Interested Parties Information, https://www.ipisystem.org/. (17) ISWC: International Standard Musical Work Code, https://www.iswc.org/. (18) ISRC: International Standard Recording Code, https://isrc.ifpi.org/en/. (19) IPN: International Performer Number, https://www.scapr.org/tools-projects/ipd/. (20) ISNI: International Standard Name Identifier, https://isni.org/. (21) Európai Zeneszerzők és Dalszövegírók Szövetsége. „Music streaming and its impact on music authors – why we should fix streaming and how to ensure a sustainable future for all music creators”, [A zenei streaming és annak hatása a zeneszerzőkre – miért kell megoldani a streaming kérdését, és hogyan biztosítható fenntartható jövő minden zenei alkotó számára?]. 2023. július. (22) Legrand Network. „Study on the place and role of authors and composers in the European music streaming market”, [Tanulmány a szerzők és zeneszerzők helyéről és szerepéről az európai zenei streamingpiacon], Szerzői és Zeneszerzői Társaságok Európai Csoportosulása, 2022. szeptember 28.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása kulcsfontosságú szlovákiai korrupcióellenes struktúrák tervezett felszámolásáról és annak a jogállamiságra gyakorolt hatásairól (2023/3021(RSP))

P9_TA(2024)0021 B9-0062/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 4., 6., 7. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 12., 41. és 47. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióban, különösen Máltán és Szlovákiában a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem helyzetéről szóló, 2019. március 28-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az oknyomozó újságírók védelme Európában: Ján Kuciak szlovák újságíró és Martina Kušnírová ügye” című, 2018. április 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „2023. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2023. július 5-i bizottsági közleményre (COM(2023)0800),

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt években Szlovákia fokozta a magas szinten elkövetett korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit, aminek eredményeképp több korábbi magas rangú tisztviselőt megvesztegetéssel vádoltak meg, és amely ügyekben jogerős bírósági határozatok születtek; mivel a 2004. szeptember 1-je óta működő szlovák különleges ügyészség és a szlovák rendőrség fontos szerepet játszanak a korrupcióval és a súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek kezelésében, beleértve az uniós pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos ügyeket is;

B.  mivel a szlovák különleges ügyészség létrehozására főként a kivizsgált ügyek alacsony száma, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre szolgáló hatékony szlovákiai mechanizmus hiánya miatt volt szükség; mivel számos más tagállamban is működik hasonló különleges szerv, többek között a nemrégiben felállított uniós szintű különleges Európai Ügyészség, amelynek a létrehozását Szlovákia a Tanácsban jóváhagyta;

C.  mivel az új kormány úgy határozott, hogy megbízatása kezdetén a büntető törvénykönyv gyorsított jogalkotási eljárás keretében történő módosítása révén megszünteti a különleges ügyészséget, és csökkenti a súlyos bűncselekmények – többek között a korrupció és a környezeti bűncselekmények – büntetőjogi szankcióit;

D.  mivel a gyorsított eljárás megszüntette az érdemi nyilvános vita és a megfelelő demokratikus folyamat lehetőségét; mivel több mint 20 000 polgár vonult többször is az utcára, hogy tiltakozzon a vitatott javaslat ellen; mivel több mint 100 000 polgár írt alá két petíciót a kormány javaslatai és a gyorsított jogalkotási folyamat ellen; mivel a szlovák elnök mély aggodalmának adott hangot a javaslattal és a gyorsított jogalkotási folyamattal kapcsolatban, és jelezte, hogy vétót emelne a törvény ellen; mivel a 2023. évi jogállamisági jelentésben a Bizottság azt ajánlotta Szlovákiának, hogy biztosítsa a hatékony nyilvános konzultációt és az érdekelt felek jogalkotási folyamatba való bevonását;

E.  mivel a szlovák kormány a gyorsított jogalkotási folyamat egésze során megtagadta a szakértői elemzések, valamint a civil társadalom és a Bizottság véleményeinek figyelembevételét, beleértve az azzal kapcsolatos komoly aggodalmakat is, hogy a javasolt változtatások milyen módon veszélyeztetnék a korrupció elleni küzdelmet;

F.  mivel ezzel párhuzamosan a belügyminiszter nagyszabású személyzeti változtatásokat hajtott végre, és jelentős strukturális és szervezeti változtatásokat jelentett be a szlovák rendőrségnél és más független demokratikus intézményeknél, többek között a szlovák nemzeti bűnüldözési ügynökségen belül súlyos büntetőügyekkel és magas szintű korrupciós ügyekkel foglalkozó nyomozók tekintetében, ami kétségeket ébreszt az ezek hátterében meghúzódó okokkal kapcsolatban; mivel a szlovák kormány megbízatásuk lejárta előtt és kellő indoklás nélkül leváltotta a Szlovák Köztársaság Igazságszolgáltatási Tanácsának tagjait;

G.  mivel a szlovák kormány olyan jogszabályra tett javaslatot a parlamentnek, amely megszüntetné a visszaélést bejelentő személyek védelmét a rendőrségen belül, aláásná a véleménynyilvánítás szabadságát, és korlátozná valamennyi szlovák állampolgár jogait az önkényes és szubjektív értékelés bevezetésével, ami ellentétes a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló uniós irányelv(3) elveivel;

H.  mivel az Európai Ügyészség (EPPO) 2023. december 18-án kijelentette, hogy a szlovák kormány kulcsfontosságú jogi és ügyészi keretekre vonatkozó egyes jogszabály-módosítási javaslatai kockázatot jelenthetnek az Európai Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelme, valamint az uniós korrupcióellenes keret szempontjából, és elfogadásuk esetén többé nem lenne biztosított, hogy az uniós költségvetés elleni bűncselekményeket Szlovákiában hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal büntessék; mivel a különleges ügyészség feloszlatása alááshatja az Európai Ügyészséggel, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségével és az Európai Csalás Elleni Hivatallal folytatott együttműködést és koordinációt;

I.  mivel a szlovák miniszterelnök gyakran használ megosztó nyelvezetet a szlovák társadalom polarizálása érdekében; mivel a politikai vezetők és az állampolgárok – köztük a diákok – közötti tiszteletteljes eszmecsere elengedhetetlen a demokrácia egészséges működéséhez;

J.  mivel az egyes újságírók, a civil társadalom és egyes kiszolgáltatott csoportok ellen politikusok által intézett nyilvános múltbeli támadások megengedő légkört teremtettek a gyűlöletbeszéd számára, amely légkörben súlyos erőszakos bűncselekmények elkövetésére került sor, beleértve Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolását; mivel Ján Kuciak a nagyszabású adókijátszási, adócsalási, korrupciós és pénzmosási ügyekkel kapcsolatos riportokra szakosodott, és több olyan üzletember után nyomozott, akik magas rangú politikusokkal álltak kapcsolatban; mivel Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának ügye a különleges ügyészség által vizsgált és felügyelt ügyek közül az egyik legösszetettebb; mivel fennáll a veszélye annak, hogy a különleges ügyészség felszámolása esetén az ügyet egy új ügyésznek adják át;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a szlovák kormány indokolatlan gyorsított jogalkotási folyamata miatt, különös tekintettel a büntető törvénykönyv javasolt módosításaira és a különleges ügyészség feloszlatására, ami veszélyezteti az igazságszolgáltatási eljárások integritását, aláássa az Európai Unió csalás elleni küzdelmét, és veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeinek védelmét és a szlovákiai természeti környezetet; felhívja a szlovák kormányt, hogy vizsgálja felül ezeket a módosításokat a jogállamiságot, az EU pénzügyi érdekeit és az uniós korrupcióellenes keretet érintő lehetséges következményeik fényében; felhívja a szlovák kormányt, hogy tartsa tiszteletben a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló uniós irányelv kötelező erejű elveit, és vizsgálja felül a Szlovákiában visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozóan javasolt változtatásokat; különös aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a visszaélést bejelentő személyeket visszamenőleges hatállyal megfosztják a védelemtől, ami a jogbiztonság hiányához vezet; megjegyzi, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelmével foglalkozó szlovák hivatal felhívta a Bizottság figyelmét ezekre a problémákra;

2.  emlékeztet arra, hogy minden büntetőjogi reformnak elegendő és megfelelő biztosítékot kell tartalmaznia az új és folyamatban lévő – különösen a magas szinten elkövetett korrupcióval kapcsolatos – büntetőeljárások továbbvitelének és hatékonyságának biztosítására, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének és az ügyészség autonómiájának garantálására, összhangban a Bizottság egymást követő jogállamisági jelentéseiben foglalt ajánlásokkal; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különleges ügyész ügyeinek újbóli kiosztása jelentős késedelmekhez vezethet, és hogy egyes eljárások az elévülés miatt meghiúsulhatnak; sürgeti a kormányt, hogy foglalkozzon a szlovák büntetőeljárási törvény 363. paragrafusának régóta esedékes reformjával, és vezesse be annak lehetőségét, hogy a főügyésznek a büntetőeljárás mellőzéséről szóló határozata megtámadható legyen, valamint vezessen be az e rendelkezéssel való visszaélés megakadályozására irányuló egyéb intézkedéseket vagy biztosítékokat;

3.  hangsúlyozza, hogy olyan alapos, nyilvános folyamatra van szükség, amely figyelembe veszi a szakértők és az érintett intézmények, például a Velencei Bizottság véleményét, és magában foglalja az érdekelt felekkel és a nyilvánossággal nemzeti és uniós szinten folytatott megfelelő konzultációt a jelenlegi büntető törvénykönyv, valamint a súlyos bűncselekmények – köztük a szlovákiai korrupciós ügyek – kivizsgálására és büntetőeljárás alá vonására kijelölt struktúrák bármilyen megváltoztatásáról;

4.  kéri, hogy a korrupcióval kapcsolatos bűncselekmények hatékonyabb kivizsgálása érdekében, az Európai Ügyészség ajánlásával összhangban biztosítsanak megfelelőbb szintű emberi és pénzügyi erőforrásokat a korrupciós ügyek kezeléséhez, és javítsák a korrupciós ügyeken dolgozó nyomozók és ügyészek közötti koordinációt;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon ezeket a fejleményeket és nyújtson tájékoztatást azokról, továbbá tegye meg a szükséges intézkedéseket a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése – különösen a magas szinten elkövetett korrupcióhoz kapcsolódó ügyek tekintetében –, valamint az EU pénzügyi érdekeinek védelme érdekében;

6.  elismeri és támogatja a polgárok és a nem kormányzati szervezetek fontos szerepét és részvételét a demokrácia és a jogállamiság védelmében és előmozdításában; kéri, hogy az érdekelt feleket vonják be a jogalkotási folyamatba, különösen a gyorsított eljárások alkalmazásával kapcsolatban;

7.  hat évvel a meggyilkolása után tisztelettel adózik Ján Kuciak előtt, illetve az oknyomozó újságíróként végzett alapvető fontosságú munkájáért; felhívja a szlovák hatóságokat, hogy biztosítsák az igazságszolgáltatást;

8.  sürget minden politikai vezetőt, hogy konstruktívan és tiszteletteljesen működjenek együtt a polgárokkal a demokratikus vita elveinek betartása, valamint a közintézmények, a jogállamiság és a tudományos élet szabadsága tiszteletben tartása révén; ezért felszólítja a kormánytisztviselőket, hogy tartózkodjanak a magánszemélyek, újságírók és civil társadalmi szervezetek elleni szóbeli támadásoktól; hangsúlyozza a köztisztviselők és a kormánytisztviselők azon kötelezettségét, hogy valamennyi polgárt szolgáljanak, különösen egy olyan országban, ahol korábban gyűlölet-bűncselekményeket követtek el és ahol egy újságírót meggyilkoltak;

9.  elítéli a miniszterelnök helytelen és tiszteletlen megjegyzéseit, amelyeket többek között egy olyan diák ellen tett, aki részt vett egy, a jogállamiság szlovákiai helyzetéről szóló tudományos eszmecsere előmozdítására irányuló kezdeményezésben; felszólítja a kormánytisztviselőket, hogy tartózkodjanak a bírósági határozatok jogszerűségének megkérdőjelezésétől; mély aggodalmát fejezi ki az olyan jogszabályok elfogadására vonatkozóan bejelentett tervek miatt, amelyek aláásnák a civil társadalmi teret, többek között a nem kormányzati szervezetek munkájának korlátozása és a külföldi finanszírozásban részesülő szervezetek megbélyegzése révén;

10.  óva int a szerkesztői függetlenségbe és az újságírói integritásba való politikai beavatkozástól; aggodalommal veszi tudomásul az ország fő közszolgálati műsorszolgáltatója, a Szlovák Rádió és Televízió tervezett átszervezését; hangsúlyozza a szabad és független média mint a demokratikus társadalom sarokköve fenntartásának fontosságát;

11.  sajnálatát fejezi ki a miniszterelnök és több kormánytisztviselő azon döntése miatt, hogy leállítják a kulcsfontosságú médiaorgánumokkal folytatott kommunikációt, megjegyezve, hogy ez nagymértékben sérti a nyilvánosság ahhoz való jogát, hogy hozzájuthasson a megfelelő kormányzati információkhoz; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések korlátozzák a tömegtájékoztatás szabadságát és átláthatóságát, és hozzájárulnak a manipulatív dezinformáció nyilvános térben való terjedéséhez;

12.  felhívja a szlovák kormányt, hogy tartsa magát az uniós intézményekkel való lojális együttműködés elvéhez;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének és az Európai Ügyészségnek.

(1) HL C 108., 2021.3.26., 107. o. (2) HL C 390., 2019.11.18., 111. o. (3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a tudományos kutatás szabadságának előmozdításáról az EU-ban (2023/2184(INL))

P9_TA(2024)0022 A9-0393/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. és 56. cikkére és 179. cikkének (1) bekezdésére, valamint 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. és 13. cikkére,

–  tekintettel a tudományos kutatás szabadságáról szóló bonni nyilatkozatra, amelyet az Európai Kutatási Térségről (ERA) szóló miniszteri konferencián fogadtak el 2020. október 20-án, Bonnban (a továbbiakban: a bonni nyilatkozat),

–  tekintettel az „Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel „A kutatás és innováció globális megközelítése – Európa nemzetközi együttműködésre irányuló stratégiája egy változó világban” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel az Európai Kutatási Térség szakpolitikai menetrendjének 6. fellépésére,

–  tekintettel az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2020. december 3-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) (72) preambulumbekezdésére,

–  tekintettel az Európai Hozzáadott Érték Osztálya által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak 2023. szeptember 18-án benyújtott, a tudományos kutatás szabadságának előmozdításához kapcsolódó európai hozzáadott értékről szóló 2023. évi értékelésre,

–  tekintettel az európai felsőoktatási térség keretében a felsőoktatásért felelős európai miniszterek 2020. november 19-i római miniszteri közleményére, különösen annak a tudományos élet szabadságáról szóló I. mellékletére,

–  tekintettel a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés stratégiai fóruma (SFIC) által a bonni nyilatkozatnak a nemzetközi kutatási és innovációs együttműködés területén történő végrehajtásáról kiadott véleményre (ERAC-SFIC 1356/21) (2021),

–  tekintettel az UNESCO tudományról és tudományos kutatókról szóló ajánlására (2017),

–  tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Általános Konferenciájának 1997. október 21. és november 12. között tartott 29. ülésén elfogadott, a felsőoktatásban dolgozó oktatók státuszáról szóló ajánlására,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

–  tekintettel a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés stratégiai fórumának ajánlásaira,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0393/2023),

A.  mivel a tudományos kutatás szabadsága, amely a demokrácia alapvető eleme és a tudományos élet szabadságának egyik alkotóeleme, nyomás alá került az Unióban, és fokozatosan erodálódik(2), amit jól mutat a tudományos élet szabadságára vonatkozó mutató, amelyen 2008-ban még valamennyi tagállam 0,85 feletti pontszámot ért el, míg 2022-re egyes tagállamok pontjai jelentősen visszaestek, és a legalacsonyabb mért pontszám 0,34 volt;

B.  mivel a tudományos kutatás szabadságának korlátozása negatív hatást gyakorol az Unió gazdaságára, mert elfojtja az innovációt, lelassítja a tudományos fejlődést és csökkenti Európa globális versenyképességét;

C.  mivel a tudományos kutatás szabadságának eróziója hozzájárul a legkiválóbb kutatók elvándorlásához, a tudományos dolgozók öncenzúrájához, a társadalmi és politikai kérdések kevésbé kritikus elemzéséhez, az interdiszciplináris együttműködés csökkenéséhez, valamint a nyilvános diskurzus és vita visszaszorulásához;

D.  mivel a munkahelyek bizonytalansága korlátozza a tudományos kutatás szabadságának teljes körű kihasználását; mivel kutatók ezrei dolgoznak korlátozott időtartamú projektfinanszírozás, egyéni vagy projektkutatási támogatás, határozott idejű munkaszerződés keretében vagy önálló vállalkozóként konkrét feladatokat ellátva, miközben az állásuk bizonytalan és a munkavállalói védelmük sem biztosított;

E.  mivel a bonni nyilatkozat tartalmazza a tudományos kutatás szabadságának fogalommeghatározását, és elismeri, hogy a kormányok és a kutatószervezetek egyaránt felelősek a tudományos kutatás szabadságának előmozdításáért;

F.  mivel a tudományos kutatás szabadságának védelme biztosítja, hogy a tudományos kutatás a közérdeket szolgálja, és hozzájáruljon az emberek fejlődéséhez és jobb életkörülményeihez;

G.  mivel a bonni nyilatkozatból hiányoznak az európai szintű végrehajtási eszközök;

H.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága szilárd ítélkezési gyakorlatot alakított ki a tudományos élet szabadságáról, beleértve a tudományos kutatás szabadságát is, amely számos jogi normát és elvet határoz meg a tudományos élet szabadságának védelmére és előmozdítására;

I.  mivel a Bíróság a C-66/18. sz. ügyben 2020. október 6-án hozott ítéletében(3) megállapította, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló magyarországi törvény megfosztotta az érintett szervezeteket a tudományos kutatásaik végzéséhez szükséges szervezeti struktúrától, ami jól mutatja a tudományos élet szabadságának magyarországi erózióját;

J.  mivel egyes uniós jogalkotási aktusok korlátozzák a tudományos kutatás szabadságát azáltal, hogy olyan rendszereknek rendelik alá a tudományos szektort, amelyeket elsősorban a belső piac szabályozására alakítottak ki;

K.  mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Európai Parlament általi megerősítése előtt a hivatalba lépő következő Európai Bizottság (2019–2024) számára kidolgozott politikai iránymutatásban vállalta, hogy támogatja a Parlament kezdeményezési jogát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy jogalkotási aktussal válaszol, ha a Parlament olyan állásfoglalást fogad el, amelyben jogalkotási javaslatok benyújtását kéri a Bizottságtól;

1.   újólag megerősíti az Unió elkötelezettségét az alapvető jogok, köztük a vallás és meggyőződés szabadságának, a tudományos élet szabadságának, valamint az összes tudományterületet érintő tudományos kutatás és a művészet szabadságának érvényesítése mellett, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti.

2.  elismeri, hogy a tudományos kutatás szabadsága alapvető fontosságú a természeti és társadalmi jelenségekkel kapcsolatos ismereteink előmozdítása szempontjából, és ezáltal hozzájárul az innováció és a társadalmi haladás előmozdításához, valamint az uniós polgárok általános jólétének javításához az Unión belül és kívül egyaránt, és emlékeztet arra, hogy a tudományos kutatás szabadsága egyetemes jog és közjószág, amelyet minden tudományterületen alkalmazni kell; hangsúlyozza, hogy a kutatás, a fejlesztés és az innováció globális versenyében a tudományos kutatás szabadsága előfeltétele a versenyképes új ötletekkel rendelkező tehetségek vonzásának; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bonni nyilatkozat nem rendelkezik konkrét európai szintű végrehajtásról;

3.  elismeri, hogy a bizonytalanság jelentősen visszaveti a tudományos kutatás szabadságát, márpedig az ágazatot továbbra is tartós bizonytalanság jellemzi; felszólal a tudományos kutatók munkavállalói jogai, karrierlehetőségeik javítása, a stabil munkaszerződések és az átfogó szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a tudományos kutatók számára minőségi állásokat, tisztességes munkakörülményeket, tisztességes béreket és egészséges munkahelyeket kell biztosítani, beleértve a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt is;

4.  kiemeli, hogy az esélyegyenlőség, különösen a nemek közötti esélyegyenlőség alapvető fontosságú a tudományos kutatás szabadságának előmozdítása, valamint annak biztosítása szempontjából, hogy a fenntartható és méltányos fejlődés előmozdításával kapcsolatos különböző kihívásokra adott válaszok különböző nézőpontokat foglaljanak magukban;

5.  hangsúlyozza a pályakezdő kutatók különösen bizonytalan helyzetét, és hogy a pályakezdő kutatók számának növelése érdekében áttekinthetőbb és strukturáltabb karrierlehetőségeket kell teremteni; hangsúlyozza, hogy ezt valamennyi kutató számára – beleértve a fizetett kutatási tevékenységet végző doktorjelölteket is – átlátható, elfogultságtól mentes munkaerő-felvételi eljárások előmozdítása, valamint a megfelelő társadalombiztosítási fedezet biztosítása révén is garantálni kell;

6.  megjegyzi, hogy a tudományos kutatóhelyek irányító szervei határozzák meg ezen intézmények tudományos kutatási prioritásait; elismeri, hogy a demokrácia tudományos kutatóhelyeken belüli romlása aláássa a tudományos kutatás szabadságát; hangsúlyozza ezért a tudományos önkormányzás fontosságát, amelynek magában kell foglalnia a tudományos kutatók azon jogát, hogy beleszólhassanak tudományos intézményük irányításába, beleértve az intézmény által biztosított munkafeltételeket is; hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatókat megilleti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. cikke szerinti valamennyi jog;

7.  meggyőződése, hogy tudományos kutatóhelyeket intézményi autonómiájuk teljes körű tiszteletben tartása mellett ösztönözni kell arra, hogy nemzetközi együttműködést folytassanak a két- és többoldalú kapcsolatok megerősítése érdekében egy olyan erős tudományos diplomáciai képesség továbbfejlesztése céljából, amelynek feladata a tudományos kutatás szabadságának felügyelete és a jogsértések lehetséges következményeinek kidolgozása;

8.  kitart amellett, hogy az Uniónak biztonságos menedéknek kell lennie minden veszélyeztetett kutató számára, és létre kell hoznia egy európai ösztöndíjprogramot a veszélyeztetett kutatók számára, amely pénzügyi támogatást nyújt veszélyeztetett kutatók európai kutatóhelyekre történő sürgősségi kiközvetítéséhez; úgy véli, hogy ennek a rendszernek szolidaritási mechanizmusnak is kell lennie, amely támogatja azokat az európai kutatókat, akiknek tudományos kutatási szabadságát megsértik;

9.  a bonni nyilatkozattal összhangban elismeri, hogy a tudományos kutatás szabadsága a nyitottságot, a cserét, a kiválóságot, az internacionalizmust, a sokszínűséget, az egyenlőséget, az integritást, a kíváncsiságot, a felelősséget és a reflexivitást mozdítja elő, ezért a demokráciák egyik alappillérének tekinthető;

10.  tudomásul veszi a tudományos kutatás szabadságának azon meghatározását, amely a kutatási, innovációs és vállalkozói tehetségek Európába vonzására és Európában tartására irányuló európai keretrendszerről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2023. július 13-i bizottsági javaslat(4) II. mellékletének 2. pontjában szerepel;

11.  meggyőződése, hogy a tudományos kutatás szabadságának együtt kell járnia a legmagasabb etikai normák és a tudományos kutatás integritásának tiszteletben tartásával, valamint elő kell mozdítania a nyílt tudományt; hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatás integritása megköveteli a finanszírozás átláthatóságát, és hogy a tudományos kutatás szabadsága társadalmi felelősséget ró a döntéshozókra ezen átláthatóság biztosítása tekintetében; ezért határozottan támogatja a kutatási tevékenységek finanszírozási forrásaival kapcsolatos átlátható kommunikáció általános gyakorlatát, és felhívja a tudományos ágazatot, hogy őrizze meg ezt a gyakorlatot;

12.  hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú egy megfelelően megtervezett és jól végrehajtott támogató keret, amely lehetővé teszi a tudományos kutatás szabadságának hatékony védelmét és előmozdítását az egész Unióban, a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a rendelkezésre álló állami támogatást a közjószágnak számító tudás előállításának, megosztásának és terjesztésének megkönnyítése érdekében, és elkerülhetővé teszi a tudományos kutatás befolyásolásának vagy függetlensége aláásásának veszélyét;

13.  kitart amellett, hogy a nyitott tudás fontos a tudományos kutatás szabadságának biztosításához; felszólít az ismeretek hatékony és átlátható módon történő létrehozására, az információkhoz való hozzáférést és azok terjesztését gátló mesterséges akadályok nélkül; úgy véli, hogy az uniós jognak védenie és aktívan támogatnia kell a tudományos kutatási eredmények nem üzleti célú megosztását; hangsúlyozza, hogy a közfinanszírozott tudományos eredményeket nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratokban kell közzétenni, és az eredményeket mindenki számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni;

14.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban az utóbbi időben erodálódott ez az alapvető, a politikai szabadsághoz és a társadalmi részvételhez elengedhetetlen jog, ami azzal a veszéllyel jár, hogy ez aláássa a működő és versenyképes Európai Kutatási Térség (EKT) kialakulását;

15.  megjegyzi, hogy az „Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közlemény megerősíti, hogy az EKT kiteljesítése megköveteli a tudományos kutatás szabadságának teljes körű tiszteletben tartását, ami magában foglalja többek között a kutatási programokba való beavatkozás mellőzését, az intézményi autonómiát és a megfelelő finanszírozást, valamint a kutatási eredmények terjesztéséhez szükséges eszközöket;

16.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az említett közleményben kifejtett határozott álláspontja ellenére nem él jogi felhatalmazásával, hogy megvédje ezt a szabadságot az Unióban; újólag megerősíti az Unió elkötelezettségét az alapvető jogok, köztük a vallás és meggyőződés szabadságának, a tudományos élet szabadságának, valamint a tudományos kutatás és a művészet szabadságának érvényesítése mellett, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti. mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kutatás szabadságát erkölcsi és politikai fenntartások korlátai közé szorítják;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a hatáskörén belül rendelkezésére álló minden eszközzel védelmezze és mozdítsa elő a tudományos kutatás szabadságát az Unióban, és biztosítsa, hogy a kutatási etika és integritás ne sérüljön, adott esetben élve jogi felhatalmazásával is annak érdekében, hogy megakadályozza ezen alapvető jog további erodálódását; felhívja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő és finanszírozza a tudományos pluralizmust azáltal, hogy a tudományos kutatás teljes spektrumában támogat projekteket;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és érvényesítsék a tudományos kutatás szabadságát, és biztosítsák, hogy a közérdekre – például a nemzetbiztonságra, a területi sértetlenségre vagy a közbiztonságra, a zavargás vagy bűnözés megelőzésére, a közegészség vagy az erkölcsök védelmére, mások jó hírnevének vagy jogainak védelmére, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozására vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartására – hivatkozva hozott intézkedések ne korlátozzák indokolatlanul a tudományos kutatás szabadságát;

19.  hangsúlyozza, hogy az EKT kiteljesítéséhez elengedhetetlen a tudományos kutatás szabadságának kellő tiszteletben tartása és aktív előmozdítása Unió-szerte, és úgy véli, hogy az e szabadság aláásására irányuló kísérletek vagy e szabadság aktív előmozdításának elmulasztása akadályozzák a versenyképes és innovatív EKT kialakulását; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szélesítsék tovább a tudományos kutatói közösség lehetőségeit a tevékenységeik szempontjából releváns információkhoz való hozzáférés, azok felhasználása és terjesztése terén, többek között a nyílt forráskódú digitális eszközök kiaknázása révén;

20.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem használja ki a szerződések szerinti jogi felhatalmazását a tudományos kutatás szabadságának mint az uniós polgárok egyik alapvető jogának védelme érdekében, ami nem jelent kevesebbet, mint hogy a Bizottság lemondott a jogállamiság Unióban történő fenntartására irányuló felelősségéről, és felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket a helyzet orvoslására;

21.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy támogassa a tudományos kutatás szabadságának védelmét és előmozdítását, és biztosítsa, hogy ezt az alapvető jogot minden tagállamban az előírásoknak megfelelően tiszteletben tartsák;

22.  felszólít annak elismerésére, hogy további közpénzeket kell mozgósítani a független tudományos kutatás finanszírozása érdekében, elkerülve az indokolatlan beavatkozást, amely befolyásolhatja a független tudományos kutatás céljait, módszereit vagy eredményeit;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az oktatás, a nyilvánosság bevonása és a tudományos újságírás támogatása révén mozdítsák elő a közvélemény tudatosságát a tudományos kutatás szabadságának fontosságáról;

24.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 182. cikkének (5) bekezdése alapján – az EUMSZ 179. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben – nyújtson be javaslatot a tudományos kutatás szabadságáról szóló jogi aktusra, az ezen állásfoglalás mellékletében meghatározott ajánlásokat szem előtt tartva, e szabadságnak a kutatószervezetek és a kutatók egész pályafutása során történő biztosítása, védelme és előmozdítása érdekében;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A tudományos kutatás szabadságának meghatározása

1.  A tudományos kutatás szabadsága az európai tudományos élet szabadságának és a tudományos integritás szerves részét képezi, ugyanakkor önálló értéket is képvisel, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 13. cikkében foglalt konkrét hivatkozás is példázza.

2.  A tudományos kutatás szabadsága jogokat biztosít az egyes tudományos kutatóknak, jogokat és kötelezettségeket ruház a tudományos kutatószervezetekre, valamint kötelezettségeket ró a hatóságokra.

3.  A tudományos kutatás szabadságának gyakorlása – mivel kötelezettségekkel és felelősséggel jár együtt – olyan, jogszabályban meghatározott alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.

A tudományos kutatás szabadsága különleges kutatási körülmények vagy operatív korlátok miatt is korlátozható. A tudományos kutatás szabadságát gondosan egyensúlyba kell hozni más jogos érdekekkel, például a jogos versenyelőny megszerzésével és a szellemi tulajdon védelmével. Az ilyen korlátozások ugyanakkor nem sérthetik azokat az elismert etikai elveket és gyakorlatot, amelyekhez a kutatóknak tartaniuk kell magukat.

4.  A javaslatban a tudományos kutatás szabadságának a bonni nyilatkozatban, valamint a kutatási, innovációs és vállalkozói tehetségek Európába vonzására és Európában tartására irányuló európai keretrendszerről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat II. mellékletének 2. pontjában foglalt meghatározását kell alapul venni.

A tudományos kutatók szabadsága

5.  A tudományos kutatók fogalmát tágan kell meghatározni, összhangban a kutatási, innovációs és vállalkozói tehetségek Európába vonzására és Európában tartására irányuló európai keretrendszerről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal.

6.  A tudományos kutatás szabadságából következik az egyes kutatók azon joga, hogy szabadon meghatározzák a kutatási kérdéseket, válasszanak ki és dolgozzanak ki elméleteket, gyűjtsenek empirikus bizonyítékokat, alkalmazzák a megalapozott tudományos kutatási módszereket, fenntartsák a tudományos integritást, felülvizsgálják a hagyományos megközelítésmódokat, szabadon publikáljanak és kommunikáljanak, valamint új ötletekkel és elméletekkel álljanak elő, és azokat szabadon terjesszék.

7.  Az egyes kutatók jogai legalább a következőket foglalják magukban:

(a)  egyesülési jog reprezentatív szakmai vagy tudományos szervezetekben;

(b)  a nyilvános információkhoz való szabad hozzáférés joga, valamint a tudományos célokhoz szükséges magánjellegű információkhoz való hozzáférés joga, amelyet egyensúlyba kell hozni az információk birtokosainak jogaival és az információk természetével/érzékenységével;

(c)  bizonyos információk vagy adatok, valamint az információk vagy adatok forrásának bizalmas kezeléséhez való jog az etikai és tudományos normák betartása, valamint tudományos vagy egyéb jogos célok elérése érdekében;

(d)  a kutatási eredményeik és adataik közzétételéhez, megosztásához, terjesztéséhez és nyílt közléséhez való jog, a tudományos kutatóintézmények munkáját és politikáját érintő szabad és kritikus véleménynyilvánítás, mind a szervezeten belül, mind azon kívül, a megtorlástól való félelem nélkül;

(e)  a kutatási témák szabad meghatározásához, az empirikus anyagok kiválasztásához, fejlesztéséhez és gyűjtéséhez, valamint a más kutatókkal való együttműködéshez való jog.

8.  Az egyes kutatóknak képesnek kell lenniük arra, hogy megtorlástól való félelem nélkül gyakorolhassák ezeket az egyéni jogokat.

A tudományos kutatószervezetek jogai és kötelezettségei

9.  A tudományos kutatók számára a tudományos kutatás szabadságának biztosítása érdekében a tudományos kutatószervezeteknek tényleges intézményi autonómiával kell rendelkezniük. Miközben az intézményi autonómia a tudományos kutatók számára a tudományos kutatás szabadságának és a kutatás önirányító jellegének előfeltétele, fogalommeghatározásából adódóan az intézményi autonómia nem rendelhető alá az egyéni kutatók jogainak. A tudományos kutatás szabadságának védelmében betöltött szerepén túl az intézményi autonómia a tudományos szektor megfelelő működéséhez is szükséges. Ezért a javaslatnak gondosan egyensúlyt kell teremtenie az egyéni jogok és az intézményi autonómia közötti harmónia érdekében.

10.  A tudományos kutatószervezeteknek szabadon kell tudniuk részt venni a nemzetközi együttműködésben.

11.  Intézményi autonómiájuk keretein belül a kutatószervezeteknek átlátható, tisztességes és kiválóságon alapuló eljárásokat kell biztosítaniuk a kutatói előmenetelhez.

12.  Az intézményi autonómia kialakításakor figyelembe veendő szempontok közé tartozik a szervezeti autonómia, a pénzügyi autonómia, a személyzeti autonómia és a tudományos autonómia.

13.  Az intézményi autonómia erősen kontextusfüggő, és sokféleképpen, az autonómia különböző kombinációival érhető el. A hatékony intézményi autonómiához nem szükséges, hogy az intézményi autonómia e különböző szempontjainak mindegyike egyformán teljesüljön. Ezért az intézményi autonómiának a javaslatban szereplő fogalommeghatározása nem lehet statikus, hanem lehetővé kell tennie a különböző nemzeti, regionális és intézményi kontextusokhoz való alkalmazkodást, különösen azáltal, hogy lehetővé teszi az intézményi autonómia különböző szempontjai közötti váltást a különböző szempontok fokozatos, nem pedig bináris értékelésének beépítésével

14.  Az intézményi autonómiának magában kell foglalnia a kutatószervezetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a tudományos kutatókat valamilyen formában bevonják a döntéshozatalba.

15.  Ez magában foglalja a szervezet és rendszer irányításával kapcsolatos nyilvános véleménynyilvánítás jogát, anélkül, hogy megtorlástól kellene tartani. Ide tartozik az is, hogy a kutatószervezetek felelőssége a nyílt vita kultúrájának megteremtése. Ez magában foglalja azt is, hogy a szervezet hatékony eljárásokkal rendelkezik a kötelességszegés bejelentésére, az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(5) meghatározott előírásokkal összhangban a kötelességszegést, valamint a tudományos vagy etikai normák megsértését bejelentő személyek védelmére, továbbá hogy a magánélet védelmén és az ártatlanság vélelmén alapuló külön eljárások állnak rendelkezésre a bejelentett kötelességszegés kezelésére.

Kormányzati kötelezettségek

16.  A tagállamokban a kormányzati szerveknek minden kormányzati szinten – beleértve az uniós intézményeket, hivatalokat és szerveket is – kötelességük tiszteletben tartani, védeni, előmozdítani és biztosítani a tudományos kutatás szabadságát, beleértve az intézményi autonómiát is.

17.  A tudományos kutatás szabadságának tiszteletben tartása azt jelenti, hogy a kormányzati szervek tartózkodnak a tudományos kutatás szabadságába való önkényes beavatkozástól és annak indokolatlan korlátozásától, valamint a jog tevőleges megsértésétől, illetve az abban való közrehatástól.

18.  A tudományos kutatás szabadságának védelme azt jelenti, hogy a kormányzati szervek kötelesek aktív intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy védelmet nyújtsanak olyan harmadik felekkel szemben, amelyek indokolatlanul beavatkoznak a tudományos kutatás szabadságának bármely dimenziójába.

19.  A tudományos kutatás szabadságának biztosítása azt jelenti, hogy a kormányzati szerveknek aktívan meg kell teremteniük a szabadság minden aspektusának gyakorlásához szükséges előfeltételeket, beleértve az intézményi autonómiát is. Ez magában foglalja a fenntartható kutatói karrierre vonatkozó szakpolitikai intézkedéseket minden karrierszakaszban – ideértve a minőségi munkahelyek biztosítását –, valamint a hosszú távú, megbízható és stabil intézményi finanszírozást is.

20.  A tudományos kutatás szabadságának előmozdítása azt jelenti, hogy a kormányzati szerveknek aktívan együtt kell működniük a harmadik felekkel a tudományos kutatás szabadságának tiszteletben tartása, védelme és biztosítása érdekében, és potenciálisan meg kell szüntetniük az ezen elveket és értékeket be nem tartó harmadik felekkel való együttműködést.

Általános megfontolások

21.  A jogalkotási javaslatnak tükröznie kell, hogy a tudományos kutatás szabadságát átfogóan kell megközelíteni, hogy az magában foglalja a beavatkozástól való mentességet és a támogató keretfeltételek biztosítását. A tudományos kutatásnak mentesnek kell lennie az indokolatlan kormányzati beavatkozástól, és a tudományos kutatás szabadságának gyakorlásához erős tudományos közösségre, valamint egy tudományos ismeretekre fogékony polgári testületre van szükség.

A hatóságokat meg kell bízni a tudományos kutatás szabadsága állítólagos megsértésének kivizsgálásával és a jogsértések elkövetőinek felelősségre vonásával.

22.  A jogalkotási javaslatnak magában kell foglalnia a tudományos kutatások megsértésének bejelentésére szolgáló nyomonkövetési rendszer létrehozását.

23.  A jogalkotási javaslatnak el kell ismernie, hogy míg a tudományos kutatás szabadságának önálló értéke van, a modern egyetemek keretében a tudományos kutatás szabadsága elválaszthatatlan a tanítás szabadságától. Ez azt jelenti, hogy tekintettel a javaslat jogalapjára és az Unió kutatással kapcsolatos alapvető hatásköreire, valamint az Unió számára az oktatással kapcsolatos jogalkotás terén rendelkezésre álló korlátozott hatáskörökre, a javaslatnak a lehető legteljesebb körű belső terjesztés védelmére kell törekednie.

24.  A javasolt jogi aktusnak az egész Unióban jogilag kötelező erejűnek kell lennie. A javaslatnak olyan jogi keret létrehozására kell törekednie, amely kellő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy eseti alapon egyensúlyt teremtsen a jogok és kötelezettségek között, és amely a nemzeti és regionális tudományos kutatási rendszerek nagyfokú változatossága ellenére az egész Unióban alkalmazható. Kiindulópontot kell teremtenie a tudományos kutatás szabadságára vonatkozó jogi minimumszabályok kidolgozásához az európai bíróságok, köztük az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatán keresztül.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/695 rendelete (2021. április 28.) a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 170., 2021.5.12., 1. o.). (2) A STOA tanulmánya: A tudományos élet szabadságának helyzete az uniós tagállamokban: A tényleges trendek és fejlemények áttekintése. (3) A Bíróság C-66/18. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben 2020. október 6-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:2020:792). (4) COM(2023)0436. (5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (2023/2084(INI))

P9_TA(2024)0023 A9-0429/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak a hatáskörök átruházásáról és a szubszidiaritásról szóló 5. cikkére, 10. cikkének a képviseleti demokráciáról szóló (1) bekezdésére, az uniós polgárok képviseletéről szóló (2) bekezdésére, az uniós polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételéhez való jogáról szóló (3) bekezdésére, az európai szintű politikai pártok szerepéről szóló (4) bekezdésére, a részvételi demokráciáról szóló 11. cikkére, a nemzeti parlamentek szerepéről szóló 12. cikkére, 48. cikkének a rendes felülvizsgálati eljárásról szóló (3) bekezdésére és 48. cikkének (7) bekezdésére („áthidaló klauzula”),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az Amszterdami Szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyvre(1), valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyvre(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 42. cikkére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés fényében az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok fejlődéséről szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására(3), az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 2014. április 16-i állásfoglalására(4), valamint a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2018. április 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályáról és finanszírozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0734),

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról, valamint a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatokról szóló, 2018. évi 2019. július 11-i (COM(2019)0333), 2019. évi 2020. június 30-i (COM(2020)0272), 2020. évi 2021. július 23-i (COM(2021)0417), valamint 2021. évi 2022. augusztus 1-jei (COM(2022)0366) éves bizottsági jelentésekre,

–  tekintettel az Európai Parlament Nemzeti Parlamentekkel Folytatott Kapcsolattartás Igazgatóságának éves jelentéseire, különösen az Európai Parlament és az uniós nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 2022. évi jelentésre,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának 2017., 2018. és 2019. évi ellenőrzéséről szóló, 2021. január 20-i állásfoglalására(6), valamint a Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2022. május 19-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „Az európai uniós szabályozás célravezetőségéről, szubszidiaritásáról és arányosságáról – jelentés a jogalkotás minőségének javításáról a 2017., 2018. és 2019. év vonatkozásában” című, 2021. június 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” megközelítéssel foglalkozó munkacsoport „Aktív szubszidiaritás – egy új munkamódszer ” 2018. július 10-i jelentésére(9);

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára vonatkozó európai parlamenti álláspontról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására(10), valamint az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek nyomon követéséről szóló, 2022. május 4-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Szerződések felülvizsgálatára irányuló konvent létrehozására irányuló felhívásról szóló, 2022. június 9-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a Szerződések módosítására irányuló európai parlamenti javaslatokról szóló, 2023. november 22-i jelentésére(13),

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikkére, amely rögzíti a parlamentközi konferenciáknak a költségvetési politikák, valamint a Szerződés hatálya alá tartozó egyéb kérdések megvitatása céljából történő megszervezését;

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről (2023) szóló, 2023. március 15-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Unió Parlamenti Elnökei Konferenciájának 2023. április 24–25-én Prágában tartott ülése nyomán megfogalmazott elnökségi következtetésekre(15),

–  tekintettel az uniós ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságok LXIX. konferenciája (COSAC) 2023. május 14–16-án Stockholmban tartott plenáris ülésének következtetéseire(16),

–  tekintettel a parlamentarizmus nemzetközi napja alkalmából 2023. június 30. és július 1. között Leónban megtartott konferencián elfogadott, „A parlamentek megerősítése a demokrácia fokozásáért” című, a parlamentarizmusról szóló leóni nyilatkozatra(17);

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0429/2023),

A.  mivel az uniós intézményrendszer demokratikus elszámoltathatósága és legitimációja szempontjából döntő fontosságú a nemzeti parlamentek uniós ügyekben való aktív részvétele és a nemzeti kormányok nemzeti parlamentek általi fokozott ellenőrzése;

B.  mivel a nemzeti parlamentek „aktívan hozzájárulnak az Unió megfelelő működéséhez” (az Európai Unióról szóló szerződés 12. cikke), és az Európai Parlamenttel együtt alapvető szerepet játszanak az uniós projekt demokratikus legitimitásának megerősítésében, a polgárok bizalmának előmozdításában, és hozzájárulnak az európai projekt fenntarthatóságához és rezilienciájához;

C.  mivel a nemzeti parlamentek európai ügyekben való részvételének jelenlegi eszközei nagyrészt ismeretlenek mind a döntéshozók, mind a nyilvánosság körében; mivel fel kell hívni a figyelmet ezekre az eszközökre;

D.  mivel a nemzeti kormányok európai ügyekben való parlamenti elszámoltathatósága és ellenőrzése, amely az egyedi nemzeti gyakorlatok függvénye, a nemzeti parlamentek jelenlegi európai szerződéses kereteken belül meghatározott szerepének alapkövét képezi;

E.  mivel ezt az elszámoltathatóságot és az ellenőrzést elősegítheti a Tanácson belüli fokozott átláthatóság, különösen a tagállamok szavazási jegyzőkönyvei és álláspontjai tekintetében; mivel a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek fokozniuk kell a Tanácsra nehezedő nyomást annak érdekében, hogy az átláthatóbban járjon el és elszámoltathatóbb legyen a jogalkotási folyamat egésze során; mivel emellett a más uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés lehetővé teszi a nemzeti parlamentek számára az ellenőrzés megfelelő gyakorlását;

F.  mivel az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamat átláthatóságának hiánya azzal a veszéllyel jár, hogy aláássa a nemzeti parlamenteknek mind a Szerződés és a megfelelő jegyzőkönyvek szerinti előjogait, mind különösen a Tanácsban képviselt nemzeti kormányuk ellenőrzésében betöltött szerepét;

G.  mivel a parlamenti pluralizmus gazdagítja az európai szintű vitát, és ezért rendkívül előnyös az Unió számára és a parlamenti kisebbségek európai ügyekben való képviselete szempontjából, továbbá hozzájárul az egyes parlamenti többségek ellensúlyozásához, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartva azokat és összhangban az általuk képviselt arányokkal; mivel a nemzeti parlamenti kisebbségek nézeteit és képviseletét uniós szinten figyelembe kell venni – ami hasznosnak bizonyulhat többek között az uniós Szerződések jövőbeli felülvizsgálata során –, tiszteletben tartva ugyanakkor a nemzeti parlamentek hatásköreit képviseletükkel kapcsolatban;

H.  mivel a 2. jegyzőkönyv (6. cikk) elismeri, hogy a nemzeti parlamentek egyeztethetnek a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentekkel, ugyanakkor a regionális parlamentek szerepe nagyrészt a nemzeti rendelkezésektől függ, és gyakran tanácsadásra korlátozódik; mivel a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamoknak és nemzeti parlamentjeiknek figyelembe kell venniük a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek szerepét, és elő kell mozdítaniuk azok bevonását, különösen akkor, ha a kizárólagos regionális hatáskörök lehetnek érintettek;

I.  mivel a Régiók Bizottságának számos tagja regionális választáson nyert mandátummal rendelkezik; mivel vitát lehetne folytatni a Régiók Bizottságának abban játszott szerepéről, hogy közelebb hozza a regionális parlamenteket az általános integrációs folyamathoz és erősítse az európai demokráciát;

J.  mivel a nemzeti parlamentekkel és az uniós intézményi keretben betöltött szerepükkel számos, az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentésben szereplő javaslat foglalkozott; mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia tapasztalatai megmutatták a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti gyümölcsöző szövetséget;

K.  mivel a nemzeti parlamentek szerepet játszanak az európai Szerződések bármilyen felülvizsgálatában, különösen az EU parlamenti dimenziójának és demokratikus életének megerősítésére irányuló cél tekintetében; mivel az Európai Parlament 2022. június 9-i állásfoglalásában a Szerződések felülvizsgálatát szolgáló konvent létrehozására hívott fel;

L.  mivel az európai közszféra létrejöttét az európai menetrendről szóló számos fórummal elő lehetne mozdítani, és e fórumokat támogatni lehetne egy közös „európai hét” révén, amelynek során a nemzeti és regionális parlamenti kamarák képviselői egy időben vitatnák meg az európai ügyeket a biztosokkal, az európai parlamenti képviselőkkel és a tanácsi soros elnökség minisztereivel; mivel egy valódi európai közszféra kialakítása szempontjából is előnyös lenne a polgárok nagyobb tudatossága, részvétele és a velük folytatott párbeszéd;

M.  mivel a nemzeti parlamentek uniós ügyekbe való bevonását is meg kell erősíteni egy tematikus, bizottsági alapú vagy ad hoc megközelítés alapján; mivel tovább kell finomítani a parlamentközi bizottsági ülések formátumát;

N.  mivel a nemzeti parlamentek érdeklődést mutatnak az uniós politika és jogalkotás érdemében való fokozottabb részvétel iránt, ahelyett, hogy csak a korai előrejelző rendszerben vennének részt, amely kizárólag a szubszidiaritással foglalkozik;

O.  mivel a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás elve betartásának – a korai előrejelző rendszeren alapuló – ellenőrzéséhez való jogának érvényre juttatása megerősítette a nemzeti parlamentek uniós döntéshozatalban való részvételét;

P.  mivel a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolt vélemények a szubszidiaritás elvének értékelése által megerősítik az európai jogalkotási folyamatot; mivel az 1. jegyzőkönyv 4. cikkében megállapított nyolchetes időszak alkalmatlannak bizonyult a szubszidiaritás elvének való megfelelés időszerű nyomon követésére, és azt meg kell növelni a Szerződés következő felülvizsgálatának keretében;

Q.  mivel az európai politikai pártok döntő szerepet játszanak az EU és a nemzeti parlamentek közötti szakadék áthidalásában; mivel szabályozási akadályok gátolják az európai politikai pártok és a nemzeti pártok közötti érdemibb együttműködést; mivel fontolóra lehet venni a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti együttműködés innovatív és erősebb eszközeit, többek között a politikai családok és csoportok közötti intenzívebb párbeszédet;

R.  mivel a 2018. évi végrehajtási jelentés azt ajánlotta, hogy a nemzeti parlamentek kapjanak lehetőséget arra, hogy konstruktív javaslatokat terjeszthessenek elő a Bizottság általi megfontolásra, kellőképpen figyelembe véve a Bizottság kezdeményezési jogát;

S.  mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia azt ajánlotta, hogy a nemzeti parlamentek és a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek „kapjanak lehetőséget európai szintű jogalkotási kezdeményezés javasolására”, ez az eszköz pedig lehetőséget biztosítana számukra arra, hogy konstruktív javaslatokat terjesszenek elő a Bizottság általi megfontolásra – kellőképpen figyelembe véve a Bizottság kezdeményezési jogát –, miután először megszerezték a Parlament támogatását; mivel a jelenlegi jogalkotási ciklus során számos alkalommal hangsúlyozták azt a célt, hogy valósuljon meg az Európai Parlament teljes körű kezdeményezési joga;

T.  mivel 2022. június 9-i állásfoglalásában a Parlament az Európai Parlament általános, közvetlen jogalkotási kezdeményezési jogának bevezetésére szólított fel; mivel e jog megadását követően a „zöld lapos” eljárásokkal kapcsolatban a Parlamenthez kellene fordulni;

U.  mivel a „piros lapos” eljárás végrehajtása nem tekinthető megfelelő és konstruktív eszköznek a nemzeti parlamentek európai integrációs folyamatban való részvételének növelésére irányuló cél elérése szempontjából;

V.  mivel a nemzeti parlamentek közötti, valamint a nemzeti parlamentek és az európai intézmények közötti folyamatos információcserét szolgáló platformot, az IPEX-et tovább kell fejleszteni a digitális stratégiájával összhangban; mivel az Európai Parlament jelentős támogató szerepet tölt be ebben;

W.  mivel az EUMSZ 70., 85. és 88. cikke értelmében a nemzeti parlamentek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában jelentős hatáskörökkel rendelkeznek, és ezért a jövőben sokkal fontosabb szerepet kell játszaniuk a közös kül- és biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika tekintetében, építve az 1. jegyzőkönyv 10. cikkével létrehozott, a KKBP-vel/KBVP-vel foglalkozó parlamentközi konferenciára is;

A kormány tevékenységének ellenőrzése európai kérdésekben

1.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek Lisszaboni Szerződésből eredő jogainak és kötelességeinek érvényesítése növelte az európai alkotmányos keretben betöltött szerepüket, ezáltal hozzájárulva az Unió pluralizmusához, demokratikus legitimitásához és jobb működéséhez;

2.  úgy látja, hogy a nemzeti kormányok nemzeti parlamentek általi elszámoltathatósága, amelyet az EUSZ 10.cikkének (2) bekezdése is elismer, a nemzeti parlamenti kamarák Európai Unióban betöltött szerepének alapköve; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek partnerek az EU intézményi egyensúlyának fenntartásában; arra biztatja a nemzeti parlamenteket, hogy európai feladataikat teljeskörűen lássák el, így ugyanis közvetlenül befolyásolhatják és ellenőrizhetik az európai szakpolitikák tartalmát, különösen azáltal, ha nyomon követik nemzeti kormányaik Európai Tanácsban végzett munkáját; felhívja a nemzeti és regionális parlamentek képviselőit, hogy döntéshozataluk során mozdítsák elő az „európai lelkiismeret” elvét, és ismerjék el az uniós politikák választóikra gyakorolt közvetlen hatását; méltatja a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti együttműködés jó tapasztalatait, és úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament természetes szövetségesek lehetnek az EU parlamenti dimenziójának megerősítésében;

3.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő időt, kapacitást és forrást, valamint az információhoz való szükséges hozzáférést nemzeti parlamentjük számára annak érdekében, hogy e nemzeti parlamentek betölthessék a nemzeti kormányok tevékenységének ellenőrzésében és legitimálásában álló alkotmányos szerepüket, amikor e kormányok uniós szinten járnak el; emlékeztet az információkhoz való hozzáférés fontosságára, és elismeri, hogy a Tanácsnak el kell fogadnia a dokumentumok biztonságával kapcsolatban szükséges garanciákat, ugyanakkor biztosítania kell, hogy a nemzeti parlamentek képesek legyenek demokratikus ellenőrzést gyakorolni saját kormányaik felett, többek között a Tanács jogalkotási adatbázisához való, a titoktartás teljes körű tiszteletben tartása melletti hozzáférés révén;

4.  úgy véli, hogy az uniós intézmények munkamódszereinek és döntéshozatali folyamatainak átláthatósága előfeltétele annak, hogy a nemzeti parlamenteknek lehetőségük legyen ténylegesen betölteni a Szerződésekből eredő intézményi szerepüket; kéri ezért, hogy a tagállamok Tanácsban leadott szavazatainak jegyzőkönyvét és álláspontjaikat tegyék nyilvánossá; kéri továbbá, hogy a nemzeti parlamentek teljeskörűen éljenek hatásköreikkel, többek között azáltal, hogy kiigazítják belső szervezetüket, menetrendjüket és eljárási szabályzatukat oly módon, hogy e teljes körű hatáskörgyakorlás lehetővé váljon; elkötelezi magát amellett és arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy vezessenek be innovatívabb és erősebb együttműködési eszközöket politikai és adminisztratív szinten, kezdve az európai politikai családok és csoportok közötti intenzívebb véleménycsere és párbeszéd formáival;

5.  ösztönzi az európai intézmények és a nemzeti parlamentek közötti megerősített politikai párbeszédet, és emlékeztet arra, hogy a döntéseket az alkotmányos hatáskörökkel, uniós Szerződésekkel és az uniós vívmányokkal összhangban kell meghozni, figyelembe véve a helyi, regionális és nemzeti, valamint az európai szervek döntéshozatali hatásköreinek egyértelmű elhatárolását;

6.  kijelenti, hogy az európai szemeszter nemzeti parlamentek menetrendjéhez való hozzáigazítása még inkább hozzájárulhat a gazdaságpolitikák koordinációjához, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy e kiigazítás során nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyes parlamenti kamarák önkormányzati hatásköreit és egyedi eljárási szabályzatait;

7.  kéri, hogy a nemzeti parlamentek játsszanak erősebb szerepet a költségvetési és gazdaságpolitikai párbeszédre vonatkozó nemzeti időszak végrehajtásában, amelynek során a nemzeti parlamentek együttműködhetnek, megvitathatnák az európai szemesztert és ahhoz hozzájárulhatnának azáltal, hogy a Bizottsággal és a Tanáccsal való kapcsolat tekintetében megbízást adnak kormányuknak;

Az európai közszféra kialakítása

8.  hangsúlyozza e tekintetben a különböző politikai pártokból érkező képviselők arányos képviselete elvének fontosságát; ennélfogva javasolja, hogy az európai intézményekben eljáró nemzeti parlamenti küldöttségek tükrözzék a politikai sokszínűséget;

9.  megjegyzi, hogy a parlamenti többség kötelező erejű akaratát a nemzeti parlamentek által kiadott véleményekben lehetne kifejezésre juttatni, mind a korai előrejelző rendszeren belül, mind azon kívül; támogatja ugyanakkor azt az elképzelést, hogy a nemzeti parlamenteken belüli politikai kisebbségek lehetőséget kapjanak eltérő álláspontjuk kifejtésére, amelyet e vélemények mellékleteibe lehetne illeszteni;

10.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás közvetetten erősíthető az európai politikai pártok megerősítése révén; megismétli régóta hangoztatott felhívását, hogy tegyék lehetővé e pártok számára, hogy aktívan részt vegyenek a tagállamok politikai szférájában, és támogassák tagpártjaikat, ha uniós kérdések forognak kockán; felszólít az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. október 22-i 1141/2014/EU, Euratom rendelet(18) átdolgozásának gyors lezárására annak érdekében, hogy az európai politikai pártok támogatni tudják tagpártjaikat az uniós ügyekkel kapcsolatos európai választási és népszavazási kampányokban;

11.  úgy véli, hogy egy évente megszervezett európai hét létrehozása lehetővé tenné az európai parlamenti képviselők, a biztosok és a Tanács soros elnökségének miniszterei számára, hogy minden nemzeti és adott esetben regionális parlament előtt megjelenjenek, hogy a nemzeti parlamenti képviselőkkel együtt megvitassák és kifejtsék az európai menetrendet; javasolja, hogy kezdjenek vitát a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti közös politikai nyilatkozat vagy keretmegállapodás elkészítéséről a javasolt európai hét megszervezésére vonatkozóan egy koherensebb politikai, intézményi és igazgatási szintű együttműködési keret biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a javasolt európai hétnek le kell vonnia a tanulságokat a jelenlegi és korábbi fórumokból, például az európai szemeszterről szóló konferencia és az európai unióbeli stabilitással, gazdasági koordinációval és kormányzással foglalkozó parlamentközi konferencia parlamenti hetéből, valamint az Európa jövőjéről szóló konferenciából; úgy véli továbbá, hogy a politika családok ülései és a nemzeti és az európai politikai csoportok közötti és azokon belüli, az uniós parlamentközi együttműködés keretében tartott találkozók a valódi európai politikai vita formájában hozzáadott értéket teremthetnének;

12.  úgy véli, hogy a tagjelölt országok nemzeti parlamentjeinek fokozottabb bevonása alapvető eszköz ahhoz, hogy az EU bővítési stratégiája sikeres legyen; javasolja a tagjelölt országok nemzeti parlamenti képviselőinek bevonását a javasolt európai hétbe;

A korai előrejelző rendszert támogató reform

13.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek leglényegesebb előjoga, amelyet a Lisszaboni Szerződés vezetett be, a szubszidiaritás elvének való megfelelés ellenőrzése volt az uniós jogalkotási eljárások korai szakaszaiban;

14.  megjegyzi, hogy a „sárga” vagy a „narancssárga” lapos eljárásokat nem használták kiterjedten; javasolja, hogy valamennyi uniós intézmény és tagállam állapodjon meg egy közös értelmezésben az eredetileg az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritásól és az arányosságról szóló jegyzőkönyvről, az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlata és a Bizottság saját gyakorlata alapján; úgy véli, hogy ennek a közös értelmezésnek a szubszidiaritás valamennyi elemére ki kell terjednie, és az együttműködés új eszközei révén lehetne előmozdítani;

15.  elismeri, hogy egyes nemzeti parlamentek kérték a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 1. jegyzőkönyv 3. cikke szerinti indokolt vélemény kiadására meghatározott nyolchetes határidő meghosszabbítását; hangsúlyozza azonban, hogy a Szerződések jelenlegi keretei nem teszik lehetővé e hosszabbítást; megjegyzi, hogy a Bizottság mérséklő intézkedésként 2019-től az év végi ünnepi időszakot elkezdte figyelmen kívül hagyni az indokolt vélemény nemzeti parlamentek általi megküldésére nyitva álló nyolchetes időszak meghatározása során; úgy véli ezért, hogy meg kell fontolni egy tizenkét hetes időszak bevezetését a Szerződés következő felülvizsgálatának keretében;

16.  felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy a jogalkotási hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek indokolt véleményeit csatolják a Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökének megküldött végleges indokolt véleményükhöz, ha az kizárólagos regionális hatásköröket érint;

17.  javasolja, hogy hozzanak létre egy ún. „zöld lapos” eljárást, amelynek keretében a nemzeti parlamentek legalább egyharmada kérheti, hogy a Bizottság vagy az Európai Parlament – miután ez utóbbit általános közvetlen kezdeményezési joggal ruházták fel –, terjesszen elő javaslatokat az európai vita pozitív befolyásolása érdekében; e tekintetben javasolja, hogy a Bizottság vagy az Európai Parlament rendelkezzen mérlegelési jogkörrel, és e javaslatokat vagy vegye figyelembe, vagy az elutasítás indokait tartalmazó, hivatalos választ adjon ki; rámutat arra, hogy egy ilyen eljárás nem jelenthet kezdeményezési jogot, sem a jogalkotás visszavonásához vagy módosításához való jogot, mivel az veszélyeztetné az „uniós módszert” és a hatáskörök nemzeti és európai szintű megosztását, ami sértené a Szerződéseket;

A tájékoztatáshoz való jog végrehajtása

18.  újfent megerősíti, hogy az EUSZ 12. cikke és az 1. jegyzőkönyv biztosítja a jogot a tagállami parlamentek számára, hogy közvetlenül tájékoztatást kapjanak az európai intézményektől; javasolja, hogy a jogalkotási hatáskörrel rendelkező regionális parlamentekre is terjesszék ki a tájékoztatáshoz való jogot;

19.  javasolja, hogy a nemzeti parlamentek időben használják az IPEX platformot, hogy biztosítsák a nemzeti ellenőrző mechanizmus korai megindítását; javasolja az IPEX rendszerszintű információmegosztásra és a szubszidiaritással kapcsolatos aggályok korai jelzésére szolgáló csatornaként történő használatát; üdvözli az IPEX-iránymutatás aktualizált verzióját, amelyet a főtitkárok 2023. februári ülésén hagytak jóvá, és amely az IPEX-platform új verzióját és az ezen új verzió által kínált lehetőségeket és eszközöket tükrözi;

Az intézményközi együttműködés javításának szorgalmazása

20.  tudomásul veszi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között az Európai Unió parlamentjei uniós ügyekkel foglalkozó bizottságainak konferenciája (COSAC), a KKBP-vel foglalkozó parlamentközi konferencia, valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke keretében folytatott, jelenlegi együttműködést; tudomásul veszi továbbá a parlamentközi együttműködés újabb formáit, például az Europollal foglalkozó közös parlamenti ellenőrző csoportot és az Eurojust értékelésével foglalkozó parlamentközi bizottsági ülést; hangsúlyozza, hogy ezt az együttműködést a konszenzus, az információmegosztás és a konzultáció elvén alapulva kell továbbfejleszteni annak érdekében, hogy a nemzeti parlamentek ellenőrizhessék kormányukat és közigazgatásukat;

21.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Unió és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok jelenlegi kereteit egyszerűsíteni és harmonizálni lehetne hatékonyságuk és eredményességük fokozása érdekében; ezzel összefüggésben kéri az Unió és a nemzeti parlamentek közötti, a meglévő platformokon és fórumokon keresztüli együttműködés felülvizsgálatát e kapcsolatok megerősítése és jelenlegi igényekhez való hozzáigazítása céljából; ösztönzi továbbá az európai intézményeket és a jogalkotási hatáskörrel rendelkező regionális parlamenteket, hogy vállaljanak aktívabb szerepet és fokozzák a közvetlen interakciót egymás között, a nemzeti parlamentek szerepének és hatásköreinek teljes tiszteletben tartása mellett;

22.  rámutat arra, hogy a parlamenti bizottságok, valamint a képviselőcsoportok közötti politikai és technikai párbeszéd megerősítése nemzeti és európai szinten egyaránt igen produktív lépés lenne a teljes körű parlamentközi együttműködés felé; e célból javasolja, hogy nemzeti szinten növeljék a tudatosságot az együttműködés lehetséges eszközeivel kapcsolatban; ezért további források elkülönítését javasolja e cél elérése érdekében, többek között videokonferenciák alkalmazása, személyzeti csereprogramok vagy kísérleti projektek finanszírozására;

23.  elismeri az 1. jegyzőkönyv 9. és 10. cikkével létrehozott parlamentközi bizottsági ülések relevanciáját és a „bizottsági módszer” ágazati sikerességét a parlamentközi együttműködésben; úgy véli, hogy jobb intézményközi együttműködést lehetne elérni, amennyiben az európai parlamenti és a nemzeti parlamenti képviselők nagyobb jelentőséget tulajdonítanának a parlamentközi bizottsági üléseknek, és ha készen állnának a szorosabb együttműködésre; úgy véli, hogy az eljárási szabályzatot meg lehetne változtatni a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti együttműködés erősebb formáinak szabályozása érdekében, teljes mértékben tiszteletben tartva intézményi hatásköreiket és azok megosztását;

24.  javasolja, hogy a nemzeti parlamentek vegyenek részt a közös biztonság- és védelempolitika folyamatos továbbfejlesztésében; úgy véli, hogy e részvételt az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben, az 1. jegyzőkönyv 10. cikkének megfelelően és a nemzeti alkotmányok biztonság- és védelempolitikára vonatkozó rendelkezéseinek teljes körű tiszteletben tartásával kell előmozdítani; kéri a nemzeti parlamenteket, hogy nagyobb részletességgel vizsgálják meg a védelmi képesség uniós szintű priorizálását, többek között a nemzeti parlamentek képviselői és az európai parlamenti képviselők közötti, KKBP-vel/KBVP-vel foglalkozó parlamentközi konferencia keretében tartott közös parlamentközi üléseken és politikai párbeszéd útján;

25.  emlékeztet a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti, a vizsgálati jogról szóló együttműködés és párbeszéd fokozásának fontosságára;

o
o   o

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 202., 2016.6.7., 203. o. (2) HL C 115., 2008.5.9., 206. o. (3) HL C 212. E, 2010.8.5., 94. o. (4) HL C 443., 2017.12.22., 40. o. (5) HL C 390., 2019.11.18., 121. o. (6) HL C 456., 2021.11.10., 56. o. (7) HL C 479., 2022.12.16., 18. o. (8) HL C 81., 2022.2.18., 74. o. (9) „Aktív szubszidiaritás – egy új munkamódszer”, a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” megközelítéssel foglalkozó munkacsoport 2018. július 10-i jelentése. (10) HL C 270., 2021.7.7., 71. o. (11) HL C 465., 2022.12.6., 109. o. (12) HL C 493., 2022.12.27., 130. o. (13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0427. (14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0078. (15) https://parleu2022.cz/wp-content/uploads/2023/04/EUSC-Prague-Presidency-Conclusions-final-EN-1.pdf. (16) https://secure.ipex.eu/IPEXL-WEB/download/file/8a8629a88827df1e018828991e660000/Contribution%20adopted%20by%20the%20LXIX%20COSAC.pdf. (17) https://www.congreso.es/backoffice_doc/prensa/notas_prensa/99181_1688138271277.pdf. (18) HL L 317., 2014.11.4., 1. o.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (2023/2085(INI))

P9_TA(2024)0024 A9-0436/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 9., 10., 11., 12., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15., 20., 21., 22., 24., 26., 45., 46., 47., 48., 153. és 165. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról, valamint az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 390/2014/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról, a 883/2004/EK, a 492/2011/EU és az (EU) 2016/589 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/344 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 18-i (EU) 2019/997 tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0313),

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/788 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel a Covid19-világjárványra tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló (EU) 2019/788 rendeletben előírt gyűjtési, ellenőrzési és vizsgálati szakaszokra vonatkozó határidőkkel kapcsolatos ideiglenes intézkedések megállapításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1042 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel „Az Alapjogi Charta EU-n belüli alkalmazásának megerősítésére irányuló stratégia” című, 2020. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2020)0711),

–  tekintettel az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0790),

–  tekintettel a választási integritás védelméről és a demokratikus részvétel előmozdításáról szóló, 2021. november 25-i bizottsági közleményre (COM(2021)0730),

–  tekintettel a „2020. évi jelentés az uniós polgárságról: A polgárok felhatalmazása és jogaik védelme” című 2020. december 15-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0730),

–  tekintettel az EUMSZ 25. cikke szerinti, „A hatékony uniós polgárság felé tett előrehaladásról (2016–2020)” című, 2020. december 15-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0731),

–  tekintettel az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2023. február 14-i álláspontjára(12),

–  tekintettel az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának a helyhatósági választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2023. február 14-i álláspontjára(13),

–  tekintettel a Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló javaslatokat tartalmazó, a befektetői állampolgársági és letelepedési programokról szóló, 2022. március 9-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „Az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentés: a polgárok szerepvállalásának elősegítése és jogaik védelme” című, 2022. március 10-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeletek végrehajtásáról szóló, 2023. június 13-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a parlamentarizmusról, az európai polgárságról és a demokráciáról szóló, 2023. szeptember 14-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „Civil párbeszéd és polgári részvétel az EU döntéshozatalában” című, 2021. július 7-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a polgárok bevonásáról, a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz való fordulás jogáról és az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2022. március 9-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az uniós polgárok szabad mozgása és belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az EU Alapjogi Ügynökségének 2023. évi alapjogi jelentésére,

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről szóló jelentésre,

–  tekintettel a 485/2020. sz. Eurobarométer-gyorsfelmérés és a 99/2023. szabványos Eurobarométer-felmérés eredményeire,

–  tekintettel az EUMSZ 25. cikke szerinti, „Jelentés a hatékony uniós polgárság előmozdításáról – 2020–2023” című, 2023. december 6-i bizottsági jelentésre (az uniós polgárságról szóló 2023. évi jelentés) (COM(2023)0931),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0436/2023),

A.  mivel az uniós polgárság a Maastrichti Szerződés 1993-as hatálybalépésével jött létre, és azt a 2009. évi Lisszaboni Szerződés még jobban megerősített; mivel létrejötte óta harminc év telt el, és jelentős társadalmi, digitális, gazdasági és politikai változások történtek;

B.   mivel az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot; mivel az uniós polgárság jelenleg nem ró kötelezettségeket az Unió polgáraira;

C.  mivel az uniós polgárság az uniós polgárok közös demokratikus identitását és közös értékeit tükröző egyedi konstrukció, amely hozzájárult a kapcsolatok építéséhez, az egyenlőség előmozdításához, valamint a rasszizmus és a megkülönböztetés minden formájának elutasításához; mivel az uniós polgárság még nem érte el teljes potenciálját;

D.   mivel a mozgás szabadsága több mint 15 millió uniós polgár(22) számára tette lehetővé, hogy másik tagállamban éljen és dolgozzon, illetve minden uniós polgár számára lehetővé tette, hogy szabadon utazzon az Unióban, így az uniós polgárság fontosabb, mint valaha;

E.  mivel túl gyakori, hogy az uniós polgárok nincsenek kellőképpen tudatában az uniós polgárságukból eredő jogaiknak, polgári kötelességeiknek és szabadságaiknak, nem ismerik és nem értik eléggé azokat; mivel az uniós polgárság gyakorlati alkalmazása és az általa biztosított jogok és szabadságok teljes körű gyakorlása terén még mindig jelentős hiányosságok tapasztalhatók, amelyek egy részét az uniós jogszabályok tagállamok általi nem egységes végrehajtása okozza;

F.  mivel az uniós polgárságról szóló, 2020. évi nyilvános konzultáció eredményeiből kiderült, hogy a résztvevők több mint 60%-a nem tartja magát kellően tájékozottnak az uniós polgársághoz fűződő jogaival kapcsolatban(23); mivel a polgárságról és a demokráciáról szóló 2023. évi Eurobarométer gyorsfelmérés azt mutatja, hogy a válaszadók fele kellően tájékozottnak tartja magát uniós polgárként őt megillető jogokról;

G.  mivel az uniós polgárok a digitális forradalom és az ahhoz kapcsolódó társadalmi és gazdasági átalakulások mellett a Covid19-világjárvány miatt is soha nem látott kihívásokkal szembesülnek;

H.  mivel a meglévő és a jövőbeli jogok összegyűjtése és konszolidálása elősegítené az uniós polgárságból eredő jogok és szabadságok jobb és tájékozottabb gyakorlását;

I.  mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia konkrét példája annak, hogy a polgárok miként vesznek részt az Unió demokratikus életében; mivel e konferencia következtetései olyan javaslatokat és intézkedéseket tartalmaznak, amelyek tükrözik az európai intézmények és az uniós polgárok közötti, az uniós polgárság megerősítésére irányuló megállapodást;

J.  mivel a polgársághoz fűződő jogok gyakorlásának meglévő akadályai egyenlőtlenséget és megkülönböztetést eredményeznek az uniós polgárok, különösen a mobilis uniós polgárok és családtagjaik, főként a gyermekek, a határon átnyúló uniós régiókban és a vidéki térségekben élő személyek, a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok tagjai, például a kisebbségek, az alacsony jövedelmű személyek, a hajléktalanok, az idősek, a fogyatékossággal élő személyek, valamint a digitális kirekesztés veszélyének kitett személyek körében;

K.  mivel közel 87 millió uniós polgár él valamilyen fogyatékossággal(24), akik nehézségekbe ütköznek polgársághoz fűződő jogaik gyakorlása során, és ezek a nehézségek esetenként a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk közvetlen megtagadásával, valamint politikai jogaik gyakorlásának korlátozásával járnak;

L.   mivel néhány tagállam továbbra is úgynevezett „aranyvízum-programokat” és befektetői programokat kínál az állampolgárság és következésképpen az uniós polgárság megszerzésének eszközeként;

Bevezetés

1.  úgy véli, hogy az uniós polgárság magában foglalja a mindannyiunk által osztott, közös európai demokratikus identitást és az ehhez kapcsolódó konkrét jogokat, polgári kötelességeket és szabadságokat, valamint e jogok online és offline gyakorlása egyaránt erősíti a polgárok Unióval való kapcsolatát és az EU demokratikus legitimitását, valamint további jogokat biztosít számukra;

2.  rámutat, hogy az uniós polgárság koncepciójának fejlődnie kell, hogy megfeleljen a 21. századi Unió igényeinek és kihívásainak, elismerve a digitális innovációban rejlő lehetőségeket, valamint a szuverenitás és a jólét biztosítása érdekében a globalizáció és az új technológiák következtében kialakul bonyolult helyzetek kezelését célzó kiegyensúlyozott megközelítés szükségességét; hangsúlyozza, hogy a demokratikus folyamatok – elégtelen digitális jártassággal és az információs és kommunikációs technológiákhoz való elégtelen hozzáféréssel társuló – digitalizációja azzal a kockázattal jár, hogy a polgári jogok gyakorlása terén fokozódik a digitális szakadék, és a polgárok egy része elidegenedik az európai projekttől;

3.  úgy véli, hogy az uniós intézményeken belül és a polgárokkal való kapcsolataikban gyakorolt többnyelvűség elengedhetetlen az uniós polgárság megerősítése szempontjából; e tekintetben kiemeli, hogy a 2005. június 13-i tanácsi következtetések értelmében az uniós polgárok az uniós intézményekkel való kapcsolattartás során használhatják a valamely tagállamban vagy a területének egy részén elismert nem hivatalos uniós nyelveket, valamint az uniós intézményekben vagy szervekben – köztük az Európai Parlamentben – hivatalosan használt nyelveket;

4.  rámutat, hogy a Parlament a Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalásában, valamint „Az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentés: a polgárok szerepvállalásának elősegítése és jogaik védelme” című, 2022. március 10-i állásfoglalásában már szorgalmazta az uniós polgársági alapokmány létrehozását; emlékeztet arra, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia kiemelte az uniós polgárság megerősítésének fontosságát, következtetéseiben megemlítve, hogy egy ilyen alapokmány hasznos eszközként szolgálna az uniós elvek és értékek kézzelfoghatóbbá tételéhez;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság az Európa jövőjéről szóló konferenciát követő közleményében nem tett külön említést az uniós polgárság megerősítéséről és ennek lehetséges módjairól(25); emlékeztet arra, hogy a Tanács az Európa jövőjéről szóló konferenciával kapcsolatban közzétett technikai értékelésében hajlandóságot mutatott az állampolgárság megerősítésére, de még nem javasolt, hozott, illetve hajtott végre semmilyen intézkedést e cél elérése érdekében;

6.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság még az év vége előtt közzéteszi az uniós polgárságról szóló 2023. évi jelentését, és arra számít, hogy ebben új kezdeményezéseket javasol majd az uniós polgárság megerősítésére és a végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok kezelésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ezúttal úgy döntött, hogy a korábbi évektől eltérően nem nyilvános konzultációt, hanem véleményezési felhívást tesz közzé; emlékeztet arra, hogy a véleményezési felhívás eredményei nem tartalmaznak átfogó áttekintést a legújabb fejleményekről és a végrehajtási hiányosságokról; hangsúlyozza, hogy a jelentés elkészítéséhez naprakész adatokat kell használni;

Az uniós polgársággal kapcsolatos problémák

7.  aggodalmát fejezi ki az uniós polgárságból eredő jogok és szabadságok teljes körű gyakorlását akadályozó konkrét nehézségek miatt;

Politikai jogok

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a lakóhelyet váltó polgárok kisebb valószínűséggel élnek szavazati jogukkal és indulnak a lakóhelyük szerinti tagállamban az európai és önkormányzati választásokon, aminek okai között szerepel az elégtelen tájékoztatás, a nyelvi akadályok, a választási regisztráció nehézségei és a nem hazai jelöltek alacsony sikerességi aránya;

9.  mély aggodalmának ad hangot egyes tagállamok azon gyakorlata miatt, hogy az állandó jelleggel vagy ideiglenesen külföldön élő állampolgáraikat megfosztják a nemzeti parlamenti választásokon való szavazati joguktól, ami a politikai életből való kirekesztésükhöz vezet mind a származási, mind a lakóhelyük szerinti országban;

A mozgás és a tartózkodás szabadsága

10.   kiemeli, hogy a schengeni térség az EU egyik legnagyobb vívmánya; hangsúlyozza, hogy fel kell számolni az Unión belüli szabad mozgás valamennyi akadályát annak érdekében, hogy uniós polgársághoz kapcsolódóan minden európai polgár számára egyenlő jogokat biztosítsanak; a Parlament állásfoglalásaival összhangban Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozását szorgalmazza;

11.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a mobilis uniós polgárokat, különösen a veszélyeztetett csoportok tagjait a lakóhelyük szerinti tagállam a juttatásokhoz való hozzáférés tekintetében más bánásmódban részesíti, mint az állampolgárokat; kéri a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre az Európai Unió Bíróságának (EUB) ilyen megkülönböztetéseket tiltó ítélkezési gyakorlatát;

12.   aggodalmát fejezi ki a határokon átnyúló uniós régiókban élő polgárokat érintő nehézségek és kihívások miatt, különösen az uniós szintű vagy regionális válsághelyzetek miatti határlezárások esetén; kéri a tagállamokat, hogy ilyen esetekben a lehető legnagyobb mértékben tartsák fenn a határokon átnyúló együttműködést és adott esetben az érintett helyi és regionális önkormányzatokkal való szoros együttműködést;

Konzuli védelem

13.  aggodalmát fejezi ki a konzuli védelemről szóló irányelv végrehajtásának hiányosságai és a tagállamok konzuli hálózatainak működésében mutatkozó hiányosságok miatt, megjegyezve, hogy ezek az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követően fokozódtak; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós polgárok egyes nem uniós országokban csak korlátozottan férnek hozzá a konzuli védelemhez és segítségnyújtáshoz;

14.  rámutat, hogy voltak olyan esetek, amikor két olyan személy, akik két különböző tagállam állampolgárai, nem tudtak bizonyos formalitásokat – például házasságkötést – az egyik tagállam konzuli képviseletén lebonyolítani, még úgy sem, hogy a másik tagállamnak nincs elérhető konzuli képviselete az adott országban;

Hátrányos megkülönböztetés

15.  úgy véli, hogy a nemzeti állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó tagállami szabályok egységességének hiánya különbségekhez vezetett az uniós állampolgárság megszerzése és elvesztése tekintetében, és hogy ezek a különbségek egyes esetekben az uniós elvek és értékek megsértéséhez vezettek;

16.  hangsúlyozza, hogy az EUB ítélkezési gyakorlatának fejlődése ellenére még mindig számos olyan eset van, amikor megtagadják a származékos tartózkodási jog megszerzését azon nem uniós állampolgárok esetében, akiknek kiskorú eltartottjai uniós állampolgárok;

17.   ismételten aggodalmának ad hangot az azonos nemű párok és gyermekeik által az Unión belüli szabad mozgáshoz való alapvető joguk gyakorlása során tapasztalt hátrányos megkülönböztetés miatt;

Ajánlások

18.  kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy a közelgő európai választások fényében maradéktalanul hajtsák végre a mobilis polgárok jogairól szóló meglévő irányelveket és haladéktalanul orvosolják a különféle meglévő hiányosságokat; kéri, hogy a lakóhely szerinti országban szervezzenek célzott figyelemfelhívó kampányokat annak érdekében, hogy tájékoztassák a mobilis uniós polgárokat az adott országban őket megillető választójogukról és az európai és önkormányzati választásokon való indulási jogukról; ismét kéri, hogy a mobilis polgárok jogait terjesszék ki a nemzeti és regionális választásokra is;

19.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a külföldön élő állampolgáraik számára a származási országukban való választójogot, amennyiben azt elismerik, a szavazásukat lehetővé tevő szabályozási feltételek megteremtésével és az e jog gyakorlását hátráltató és olykor gátló bürokratikus akadályok felszámolásával; különösen kéri a tagállamokat, hogy egyformán biztosítsák e jogokat, és adott esetben a távszavazás, különösen a levélszavazás tekintetében számoljanak fel mindenfajta megkülönböztetett bánásmódot a külföldön élő állampolgáraik körében; kéri, hogy az Unión kívül élő uniós polgárok számára az európai választásokon biztosítsák választójoguk egységes gyakorlását;

20.  kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el egy olyan új közleményt, amely tisztázza az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvben foglalt egyes kulcsfogalmakat, hogy a tagállamok számára naprakész iránymutatást nyújtson, amely hozzájárulhat az irányelv nemzeti szintű végrehajtásának javításához, és ezáltal az uniós polgárok és családtagjaik javát szolgálja;

21.  kéri az Európai Uniót, hogy a digitális évtizedben érvényre juttatandó digitális jogokról és elvekről szóló európai nyilatkozatra építve mozdítsa elő a digitális jogok – és ezen belül a digitális polgársághoz fűződő jogok – kötelező erejű európai chartájának elfogadását;

22.  üdvözli a konzuli védelemről szóló irányelv aktualizálására és javítására irányuló bizottsági javaslatot az uniós polgárok konzuli védelemhez való jogának megerősítése érdekében, különösen válsághelyzetekben, többek között azáltal, hogy az uniós küldöttségek aktívabb szerepet kapnak az alulreprezentált uniós polgárok támogatásában;

23.  kéri a tagállamokat, hogy vessenek véget az úgy nevezett „aranyvízum-” és befektetői programoknak, valamint minden más olyan, hasonló nemzeti programnak, amely az állampolgárság megszerzéséhez vezet, és ily módon az uniós polgárság közvetlen vagy közvetett árusításával és az azzal való visszaéléssel jár, mivel ezek aláássák az uniós polgárság fogalmát, és sértik az uniós elveket és értékeket; sürgeti a tagállamokat, hogy védjék az uniós polgárság integritását és értékét; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, például utalja az érintett tagállamokat az EUB elé;

24.   kéri, hogy a Szerződések következő felülvizsgálata keretében biztosítsák, hogy a Parlament és a Tanács az állampolgárság megszerzésére vonatkozó feltételek közelítése céljából rendes jogalkotási eljárás keretében közös rendelkezéseket fogadhasson el az útlevelek értékesítésének és az uniós polgárság harmadik országbeli állampolgárok általi megszerzésével és elvesztésével kapcsolatos egyéb visszaélések megakadályozására vonatkozóan;

25.  kéri a tagállamokat és az érintett hatóságokat, hogy módosítsák a meglévő iskolai tanterveket vagy dolgozzanak ki újakat, hogy oktatni lehessen Európa és az Európai Unió történelmét és annak működését annak érdekében, hogy előmozdítsák az aktív polgári szerepvállalást és a közös európai értékeket, valamint növeljék az európaiság és az uniós polgárság hozzáadott értékével kapcsolatos tudatosságot; hangsúlyozza, hogy az állampolgári ismeretek oktatása európai dimenziójának erősítése és az egyenlő hozzáférés mindenki számára történő biztosítása – akár a rendelkezésünkre álló valamennyi digitális eszköz igénybevételével – lehetővé fogja tenni az uniós polgárok számára, hogy tájékozott állampolgárként cselekedjenek, valamint európai és nemzeti szinten egyaránt teljes mértékben részt vegyenek a polgári, politikai és társadalmi életben; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ fontos szerepet játszhat az uniós polgárságra való nevelés fellendítésében a korra, nemre, foglalkozásra vagy képzettségi szintre való tekintet nélkül mindenki számára elérhető tanulási célú mobilitás révén;

26.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós polgárok részvételének növelése érdekében dolgozzon ki az összes uniós polgárhoz, különösen a fiatalokhoz igazított nyilvános konzultációkat; sürgeti a Bizottságot, hogy korszerűsítse a nyilvános konzultációk lebonyolításának módját annak érdekében, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia sikeres példája alapján az európai polgárok szélesebb körében fokozza a polgári szerepvállalást és részvételt; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy az új technológiákat kihasználva fejlessze tovább az „Ossza meg velünk véleményét!” portált, és nyújtson tájékoztatást arról, hogy a polgárok visszajelzései hogyan járulnak hozzá a kezdeményezésekhez;

27.  az összes uniós részvételi eszköz – többek között az európai polgári kezdeményezés, a Parlamenthez benyújtható petíciók, az európai ombudsmanhoz benyújtható panaszok, a nyilvános konzultációk és a civil párbeszédek – egyablakos rendszerének létrehozását, valamint ezen eszközök hatékonyságának növelését szorgalmazza, különösen annak biztosítása révén, hogy ezek az eszközök hozzájáruljanak az európai menetrend meghatározásához, garantálva egyúttal a képviseleti demokrácia megerősítését a döntéshozatali folyamatban; kéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a meglévő részvételi eszközökről;

28.  megismétli arra irányuló javaslatát, hogy a képviseleti parlamenti demokrácia kiegészítése, nem pedig felváltása céljából hozzanak létre egy állandó polgári konzultációs mechanizmust, amely lehetővé teszi a polgárok, különösen a fiatalok számára, hogy megvitassák az EU prioritásait és szakpolitikáit, hozzájárulva többek között az „ifjúsági ellenőrzés” jogalkotás során való alkalmazásához; javasolja, hogy a Parlament képviselőit tájékoztassák ezekről a tanácskozásokról, hogy adott esetben értékelhessék a nyomon követés szükségességét;

29.  javasolja, hogy vegyék fontolóra egy európai polgárkártya bevezetését, amely például megkönnyíthetné a polgársághoz fűződő jogok gyakorlását és az európai választásokon való szavazást, valamint a részvételi eszközök használatát;

30.   hangsúlyozza, hogy a Europe Direct irodák jelentős szerepet játszanak abban, hogy növeljék a polgároknak az EU demokratikus életében való helyi szintű részvételét; arra ösztönzi a tagállamokat és a regionális és helyi szintű szervezeteket, hogy fokozzák az ezen irodákkal folytatott együttműködést;

31.   kéri a Bizottságot, hogy fokozza a közösségi média és a digitális eszközök használatát, különös tekintettel a fiatalok és a fogyatékossággal élő személyek demokratikus folyamatokba való bevonásának fokozására, ezáltal elősegítve szerepvállalásukat, ugyanakkor azt is elismerve, hogy a tagállamokban az európai választásokon alacsonyabb a választójogi korhatár; e tekintetben arra kéri a Bizottságot, hogy a polgárokkal folytatott párbeszéd fokozása és a polgárok figyelmének az uniós jogszabályok mindennapi életükre gyakorolt hatására való felhívása révén támogassa a demokratikus részvétel előmozdítását;

32.   úgy véli, hogy a digitális tér, különösen a közösségi média és a mesterséges intelligencia polgárok életére gyakorolt növekvő hatásának fényében továbbra is elengedhetetlen, hogy a tagállamok és az európai intézmények a továbbiakban is az új közpolitikák kialakítására, valamint az alapvető jogok online térben való védelmére és a külföldi beavatkozás és dezinformáció elleni küzdelemre irányuló hatékony mechanizmusok végrehajtására összpontosítsanak, mivel ezek egzisztenciális fenyegetést jelentenek a demokráciára és a polgárok jogainak gyakorlására nézve;

33.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjék újra az 1049/2001/EK rendelet(26) felülvizsgálatáról szóló tárgyalásokat annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok teljes mértékben gyakorolhassák a dokumentumokhoz való hozzáférési jogukat, és ellenőrizhessék az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket;

34.   megismétli, hogy az EUMSZ 25. cikke alapján olyan uniós polgársági alapokmányt kell kidolgozni, amely összegyűjti a meglévő és jövőbeli polgársághoz fűződő jogokat annak érdekében, hogy erősítsék a polgársághoz fűződő jogok hatékony érvényesíthetőségét és biztosítsák a polgárok egyenlőségét, ily módon javítva a kohéziót és válasszal szolgálva a társadalmi, gazdasági, politikai és digitális változásokra; emlékeztet arra, hogy ezt a Szerződések keretén belül kell megvalósítani;

35.  javasolja, hogy a részvétel és a politikai jogok, a mozgás szabadsága és a digitális polgárság területén, a hatályos és a jövőbeli uniós jogszabályokkal összhangban a polgárok különösen a következőkhöz rendelkezzenek jogokkal:

36.  kéri, hogy az uniós polgársági alapokmányba építsenek be egy horizontális megkülönböztetésmentességi záradékot, amely a polgársághoz fűződő jogok gyakorlása során az egyenlőség további biztosítékaként garantálja a megkülönböztetésmentességet és a polgárok – különösen a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok tagjainak és a határon átnyúló uniós régiókban élő személyek – védelmét;

37.  kéri a Bizottságot, hogy folytasson célzott figyelemfelhívó kampányokat az uniós polgárságból és az alapokmányból eredő jogokkal és polgári kötelezettségekkel kapcsolatban, többek között az uniós polgársággal kapcsolatos tájékoztatásra irányuló uniós csomag bevezetése révén, valamint fordítson több forrást az uniós polgárságra; hangsúlyozza, hogy a digitális és technológiai forradalommal a polgárok váltak demokratikus rendszereink valódi pilléreivé, és ők lesznek azok, akik megvédik azokat;

38.  tudomásul veszi az uniós polgársági csomagot, különösen az uniós polgárságról szóló 2023. évi jelentést, amelyet a Bizottság 2023. december 6-án tett közzé az uniós polgárság további előmozdítása érdekében, és azért, hogy annak előnyeit kézzelfoghatóbbá tegye az uniós polgárok számára; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az e jelentésében foglalt ajánlásokat, és tegye meg a végrehajtásukhoz szükséges lépéseket a Szerződésekben meghatározott eljárást követve;

39.  ismételten kéri a Szerződések felülvizsgálatát végző konvent összehívását az EUSZ 48. cikkében foglaltaknak megfelelően; határozottan úgy véli, hogy a konventnek alaposan fel kell mérnie, hogyan lehetne az uniós polgárságot tovább erősíteni;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (2) HL L 156., 2021.5.5., 1. o. (3) HL L 141., 2011.5.27., 1. o. (4) HL L 186., 2019.7.11., 21. o. (5) HL L 173., 2018.7.9., 16. o. (6) HL L 107., 2016.4.22., 1. o. (7) HL L 354., 2013.12.28., 132. o. (8) HL L 106., 2015.4.24., 1. o. (9) HL L 163., 2019.6.20., 1. o. (10) HL L 130., 2019.5.17., 55. o. (11) HL L 231., 2020.7.17., 7. o. (12) HL C 283., 2023.8.11., 76. o. (13) HL C 283., 2023.8.11., 100. o. (14) HL C 449., 2020.12.23., 6. o. (15) HL C 347., 2022.9.9., 97. o. (16) HL C 347., 2022.9.9., 202. o. (17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0230. (18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0330. (19) HL C 99., 2022.3.1., 96. o. (20) HL C 347., 2022.9.9., 110. o. (21) HL C 263., 2018.7.25., 98. o. (22) Eurostat, ‘Archive: EU citizens living in another Member State - statistical overview’. (23) Európai Bizottság: „EU Citizenship 2020 – Final Report: Results of the Public Consultation on EU Citizenship Rights 2020” [Uniós polgárság 2020 – zárójelentés: Az uniós polgársággal kapcsolatos jogokra vonatkozó 2020. évi nyilvános konzultáció eredményei], 2020. december. (24) Adatok: A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó európai uniós statisztikák (EU-SILC) és az Európai Unió munkaerő-felmérése (LFS); Grammenos, S. és Priestley, M.: „Europe 2020 data and people with disabilities – tables” [Európa 2020 adatok és a fogyatékkal élők – táblázatok]. Eurostat, 2020. (25) A Bizottság 2022. június 17-i közleménye: Az Európa jövőjéről szóló konferencia – A jövőkép konkrét intézkedésekre váltása (COM(2022)0404). (26) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása egy átfogó európai kikötői stratégia kialakításáról (2023/2059(INI))

P9_TA(2024)0025 A9-0443/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak XVIII. címére,

–  tekintettel a „Tengerészeti biztonság: a tiszta és korszerű hajózás meghatározó eleme” című, 2023. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2023)0268),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2023. március 10-i közös közleményére az EU tengeri védelmi stratégiájának és az ahhoz kapcsolódó „Az Európai Unió megerősített tengeri védelmi stratégiája a folyamatosan változó tengeri fenyegetésekkel szemben” című cselekvési tervnek az aktualizálásáról (JOIN(2023)0008),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2014. június 24-én elfogadott, tengerhajózási biztonsági stratégiára vonatkozó cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2018. június 26-án elfogadott, tengerhajózási biztonsági stratégiára vonatkozó cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2021. december 1-jei közös közleményére, melynek címe: A „Global Gateway” (JOIN(2021)0030),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2019. március 12-i közös közleményére, melynek címe „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” (JOIN(2019)0005),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett, az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló, 2023. június 20-i közös közleményre (JOIN(2023)0020),

–  tekintettel az európai zöld megállapodás megvalósításáról szóló, „Irány az 55%!” elnevezésű, 2021. július 14-i bizottsági csomagra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

–  tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

–  tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007. október 23-i 2007/60/EK irányelvre,

–  tekintettel a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 irányelvre,

–  tekintettel a Bizottság 2013. május 23-i közleményére, melynek címe „A kikötők mint a növekedés motorjai” (COM(2013)0295),

–  tekintettel a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó uniós ütemtervről szóló 2023. október 18-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó uniós szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervre,

–  tekintettel a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvre (2022/0347(COD)) (tárgyalás alatt),

–  tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről és a 2014/94/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2023. szeptember 13-i (EU) 2023/1804 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról és a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló 2023. szeptember 13-i (EU) 2023/1805 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a kritikus szervezetek rezilienciájáról és a 2008/114/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2557 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, valamint az 1316/2013/EU és a 283/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. július 7-i (EU) 2021/1153 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló, 2019. március 19-i (EU) 2019/452 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a belső piacot torzító külföldi támogatásokról szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2560 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló, 2017. február 15-i (EU) 2017/352 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2009. szeptember 28-i 906/2009/EK bizottsági rendeletre és a Bizottsághoz intézett 2023. október 10-i közleményre annak 2024. április 25-i hatályvesztéséről,

–  tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról, az (EU) 2021/1153 rendelet és a 913/2010/EU módosításáról, valamint az 1315/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0812),

–  tekintettel az új EU–Kína stratégiáról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a hatékonyabb és tisztább tengeri szállítást célzó technikai és operatív intézkedésekről szóló, 2021. április 27-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a kínai technológia fokozódó EU-beli jelenlétéhez kapcsolódó biztonsági fenyegetésekről és az ezek csökkentésére irányuló lehetséges uniós szintű fellépésről szóló, 2019. március 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „Kínai befektetések az európai kikötői infrastruktúrába” című 2023. szeptemberi tanulmányra, melyet a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság rendelt meg(12),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A9-0443/2023),

A.  mivel kikötőink az EU kapui a világ felé, és ezért kulcsfontosságú szerepet játszanak gazdaságában, jólétet és munkahelyeket teremtenek, megkönnyítik a külkereskedelmet, kapcsolatot teremtenek a hátországgal és biztosítják a kék gazdaság és az ipari termelés növekedését, az energetikai átállást és az energiaellátás biztonságát, valamint az EU stratégiai autonómiáját;

B.  mivel a kikötők létfontosságú közszolgáltatást nyújtanak, amit el kell ismerni és értékelni kell;

C.  mivel míg a kikötők közötti verseny hasznos, el kell kerülni, hogy a kikötők között a biztonsági költségek kárára negatív verseny alakuljon ki vagy hogy nem uniós szervezetek, különösen az állam tulajdonú, vagy államok által ellenőrzött vállalkozások beruházásai révén erősödjön a politikai befolyás vagy a külföldi ellenőrzés;

D.  mivel a nem uniós állami tulajdonú vállalkozások, illetve külföldi államok közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló vállalkozások stratégiailag növelték pénzügyi és működési részesedésüket az európai kikötőkben, terminálokban, társaságokban és kikötői infrastruktúrában;

E.  mivel az Európai Unió hangsúlyozta, hogy nagyobb autonómiára törekszik a stratégiai ágazatokban, de csak mérsékelt válaszlépéseket tett a tengeri ágazatban tapasztalható kínai térnyeréssel és annak biztonsági következményeivel kapcsolatban;

F.  mivel a kikötők rendkívül összetett környezetet alkotnak, sok különböző érdekelt féllel és érdekkel, ezért a külföldi befolyás kockázatainak felismerése és értékelése nehéz, de döntő fontosságú feladat;

G.  mivel Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja rávilágított a bizonyos nem uniós országoktól való függés elfogadhatatlan kockázatára a stratégiai ágazatokban, valamint arra, hogy elengedhetetlen a tengeri infrastruktúra és értékláncok biztonságának és rezilienciájának megerősítése a létfontosságú áruk áramlásának biztosítása érdekében;

H.  mivel a kikötők katonai és védelmi szempontból újra fontos szerephez jutottak, többek között a kikötői infrastruktúrák kettős használata révén;

I.  mivel az európai kikötők gyakran versenyeznek harmadik országok kikötőivel, amelyekben harmadik országok külföldi befektetései tovább súlyosbítják az egyenlő versenyfeltételek hiányát a versenyképesség, a fenntarthatósági normák és a munkavállalói jogok tiszteletben tartása és az adóterhek tekintetében;

J.  mivel különös figyelmet kell fordítani az átrakási tevékenységek Unión kívüli kikötőkbe való áthelyezése révén megvalósuló elkerülő magatartások negatív hatásaira, mind az uniós kikötők versenyképességének aláásása, mind a növekvő kibocsátásáthelyezés tekintetében;

K.  mivel a kikötők nélkülözhetetlen szerepet játszottak az uniós válságkezelésben azáltal, hogy biztosították az ellátási láncok folytonosságát és lehetővé tették alternatív útvonalak létrehozását, többek között azáltal, hogy rövid időn belül alternatív útvonalakat hoztak létre a cseppfolyósított földgáz (LNG) ellátásának biztosítására, és növelték az európai gáztárolást;

L.  mivel a legkülső régiókban és a szigeteken a kikötők gyakran létfontosságú összeköttetést biztosítanak azáltal, hogy elsődleges társadalmi és gazdasági kapcsolatként szolgálnak az EU többi részével;

M.  mivel a kikötők elengedhetetlenek a vízi közlekedés dekarbonizációjához, figyelembe véve a zöld megállapodást és a szennyezéscsökkentési célokat, valamint a tengeri megújuló energia alapvető szerepét; mivel fontos csökkenteni a kikötők területén található hajók által okozott légszennyezést, beleértve a koromkibocsátást is;

N.  mivel a kikötői területek és a kikötői műveletek Unió-szerte ki lesznek szolgáltatva a tengerszint emelkedésének;

O.  mivel a kikötők különböző part menti tevékenységeket egyesítenek és őriznek meg a polgárok, a part menti közösségek és a tengeri környezet hasznára azáltal, hogy segítik a part menti élőhelyek fenntartását és a kikötők körüli agglomerációk levegőminőségének javítását;

P.  mivel a kikötők és az ügyfelek közötti logisztikai tervezés, illetve a hajózási útvonalak javítása révén Európa-szerte elkerülhetővé válhat a felesleges közúti szállítás; mivel a kikötők közötti együttműködés fokozása a régiókon belüli kapcsolatok javítása és az összeköttetések lerövidítése céljából a kikötői infrastruktúrába történő hatékonyabb beruházásokhoz, reziliensebb import- és exportútvonalakhoz, valamint az erőforrások, a köz- és magánforrások, valamint a kihasználatlan kapacitások hatékonyabb felhasználásához vezethet;

Q.  mivel a kikötők egy tágabb hajózási ökoszisztéma részét képezik, amely a tevékenységek széles körét foglalja magában, beleértve a hajózást, a hajógyártást, a tengeri berendezések gyártását, a belvízi hajózást és a logisztikát;

R.  mivel az európai kikötőkkel kapcsolatos multidiszciplináris és holisztikus megközelítés nyilvánvaló szükségességét a Bizottság nem ültette át konkrét intézkedésekbe, ami az idők során a kikötőkkel kapcsolatos szabályozások sokféleségét eredményezte;

Külföldi befolyás

1.  kiemeli a hírszerző ügynökségek ismételt figyelmeztetéseit a nem uniós országokból származó szervezetek kritikus infrastruktúránkban és stratégiai ágazatainkban, például a kikötőkben(13) való gazdasági jelenléte és operatív részvétele által okozott gazdasági függőség, kémkedés és szabotázs kockázataira, többek között külföldi hajók révén;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő uniós stratégiai szakpolitikai keretet az uniós kikötőkre, azok folyamataira és hátországi műveleteire gyakorolt befolyás, valamint a nem uniós országok által gyakorolt pénzügyi és operatív ellenőrzés csökkentése és korlátozása érdekében, beleértve a kikötői hatóság irányításában való részvétel és ellenőrzés eseteit is, a nyílt beruházási környezet fenntartása és a kockázatok csökkentése közötti egyensúly megtalálásának szellemében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a harmadik országoknak az európai szomszédságpolitika és a bővítési politika hatálya alá tartozó szomszédos országok kikötőiben való szerepvállalását is;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nem uniós országok uniós kikötőkön és különösen a TEN-T kikötőkön belüli, illetve az uniós terminálkezelésben és a globális konténerszállításban való befolyásának a tagállamokkal közösen való folyamatos nyomon követésére és az arról való beszámolásra vonatkozó keretre, és értékelje az adott nem uniós országok fellépései közötti lehetséges kapcsolatokat ezekben az ágazatokban;

4.  hangsúlyozza, hogy a külföldi beruházások és különösen az állami tulajdonú vagy állami ellenőrzés alatt álló vállalkotások beruházásainak korlátozása egy tagállam egy bizonyos kikötőjében negatívan befolyásolhatja az adott kikötő versenyhelyzetét azon szomszédos kikötőkhöz képest, ahol nincsenek ilyen korlátozások, ami alátámasztja, hogy közös európai kikötői stratégiára van szükség; úgy véli, hogy a külföldi befektetések uniós tagállamok közötti aszimmetrikus terjedése veszélyeztetheti az EU egységét, válságkezelési képességét és rezilienciáját; kéri a Bizottságot, hogy elemezze az európai kikötőkbe irányuló nem uniós beruházások korlátozásának esetleges hatását a helyi és uniós szintű foglalkoztatásra és kereskedelemre;

5.  ösztönzi a nemzeti kikötői hatóságokat, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy dolgozzák ki az európai kikötők közötti stratégiai együttműködés megfelelő formáját annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék annak kockázatát, hogy külső szereplők egymás ellen kijátsszák őket;

6.  hangsúlyozza, hogy bizonyos uniós szintű védelmi mechanizmusok – például a közvetlen külföldi befektetések átvilágítása és a versenyszabályok – megléte ellenére ezek az eszközök nem elegendőek ahhoz, hogy kezeljék a külső hatalmak egyes vállalkozásokon, köztük állami tulajdonban lévő vagy állami ellenőrzés alatt álló vállalkozásokon keresztül gyakorolt növekvő gazdasági erejét, és azok nagymértékben függnek az egyes tagállamok általi végrehajtástól;

7.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az uniós együttműködést a kritikus infrastruktúrákba irányuló azon külföldi beruházások átvilágítása és megakadályozása terén, amelyek esetében nem zárhatók ki a más tagállamokra vagy az EU egészére gyakorolt jelentős negatív hatások, és hogy az együttműködésnek ki kell terjednie a fenyegetésekkel és lehetőségekkel kapcsolatos információk megosztására is;

8.  határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy a közvetlen külföldi befektetésekről szóló rendelet(14) (FDI-rendelet) ambiciózus felülvizsgálata révén erősítse meg a kikötőkre vonatkozó védelmi intézkedések szerepét, többek között azáltal, hogy valamennyi tagállamban kötelezővé teszi a közvetlen külföldi befektetések átvilágítására szolgáló rendszert, biztosítva, hogy az átvilágítási folyamatok egyértelműek és objektívek legyenek, valamint hogy a fogalommeghatározások, a hatály és az eljárási szempontok következetesek legyenek a tagállamokban az egész EU-ra kiterjedő egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében;

9.  hangsúlyozza továbbá a felülvizsgált TEN-T rendelet [xxx/2024] [47.] cikkében foglalt mechanizmus alapvető fontosságát, amely előírja, hogy a tagállamok világítsák át a harmadik országok TEN-T infrastruktúrába történő beruházásait a biztonságot vagy a közrendet érintő lehetséges kockázatok szempontjából, és amelyet az FDI-rendelet rendelkezései kiegészítésének kell tekinteni, mivel ez a mechanizmus alkalmazandó mind az infrastrukturális beruházásokra (pl. egy terminál részvényeinek megszerzése), mind pedig az EU-ban egy harmadik országbeli vállalkozás által végzett infrastrukturális munkálatokra (pl. egy európai kikötő termináljának építésére irányuló közbeszerzés keretében), és hangsúlyozza, hogy annak hatékony végrehajtása az érintett kikötői infrastruktúra vonatkozásában az európai kikötői stratégia sarokköve kell legyen;

10.  hangsúlyozza a belső piacot torzító külföldi támogatásokról szóló (EU) 2022/2560 rendelet végrehajtása nyomon követésének fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a kikötői ágazat piacát, és szükség esetén az e rendelet 9. cikkében előírtak szerint hivatalból avatkozzon be;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg és értékelje a tengeri logisztika vertikális integrációjának, a 2024-ben hatályát vesztő konzorciumokra vonatkozó csoportmentességi rendeletnek és a konténerszállító szövetségek létrehozásának hatását a nem uniós országok befolyására az uniós kikötőkben; kéri a Bizottságot, hogy szükség esetén avatkozzon be annak érdekében, hogy a kikötői ökoszisztéma valamennyi szereplője számára tisztességes versenyt, igazságos erőegyensúlyt és egyenlő versenyfeltételeket biztosítson;

12.  hangsúlyozza, hogy a kínai állam ellenőrzése és/vagy befolyása alatt álló vállalkotások összesített jelenléte különösen a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) törzshálózati kikötőiben és csomópontjaiban jelentős következményekkel jár az egyes csomópontok és a hálózat egészének rezilienciájára és biztonságára nézve; emlékeztet, hogy a harmadik országbeli befektetők kikötőkön belüli jelenléte akadályozhatja azok kettős felhasználását;

13.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen végezzék el a tengeri infrastruktúrákban való kínai szerepvállalás kockázatértékelését, amely magában foglalja a munkaerőre és a környezetre gyakorolt hatás, a függőségek, illetve a Kínából az EU-ba irányuló áruszállítás és az átrakodás szűk keresztmetszeteinek értékelését, és hogy ennek az értékelésnek foglalkoznia kell más nem uniós országokkal is;

14.  emlékeztet, hogy az európai tengeri és kikötői ágazatot különböző irányítási struktúrák jellemzik, amelyek eltérő módokon engedélyezik a beruházásokat, az engedélyezési és koncessziós rendszerektől kezdve a kikötői infrastruktúra tulajdonjogának megadásán át a kikötői hatóságok feletti, mindenre kiterjedő műveleti hatáskörig; e tekintetben kiemeli annak fontosságát, hogy a kikötőt üzemeltető szervek kockázatcsökkentő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az ellenőrzést többféle olyan (üzemeltetési, társadalmi, környezeti stb.) feltétel meghatározásával biztosítsák, amelyek mellett a terminálokat üzemeltetni kell; hangsúlyozza azonban a kizárólag kikötői koncessziókon és/vagy bérleti szerződéseken alapuló megközelítés korlátait;

15.  javasolja, hogy valamennyi tagállam vezessen be jogszabályokat és dolgozzon ki vészhelyzeti terveket jelentős konfliktushelyzet vagy más szükségállapot, illetve a kritikus infrastruktúrákkal való egyértelmű visszaélés vagy kettős használat esetére, ha az negatív következményekkel jár a biztonságra vagy a közrendre nézve, annak érdekében, hogy vissza lehessen vonni a kikötők, terminálok és egyéb tengeri infrastruktúrák feletti ellenőrzést, ideértve a koncessziós jogok törlését és/vagy a jog gyakorlásának felfüggesztését tulajdon és részvétel esetén;

16.  jelentős állami és magánberuházásokat szorgalmaz a tengerentúli területeken és a legkülső régiókban található kikötők esetében, hogy azok a multimodális közlekedés, az energiatermelés, -tárolás és -elosztás, valamint a védelem tekintetében stratégiai klaszterré válhassanak; kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglaljon bele a nem uniós országok említett kikötőkön belüli befolyásának és operatív ellenőrzésének korlátozására irányuló rendelkezéseket;

Biztonság

17.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kifejezetten foglalkozzanak azzal, hogy megelőzzék és csökkentsék a kémkedés és a szabotázs kockázatát a kettős felhasználású vagy katonai funkcióval rendelkező, például a NATO által használt kikötőkben, többek között külföldi hajók révén;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a megbízható technológia alkalmazásával a tengeri logisztikában és a konténerterminálok működésében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre nagyobb mértékben függünk nem uniós gyártóktól a kikötőkben található határvédelmi és biztonsági berendezések, valamint a hajók kirakodására szolgáló daruk tekintetében, amelyek képesek adatokat gyűjteni a konténerek származási és rendeltetési helyéről; kutatási és fejlesztési beruházásokat szorgalmaz e területeken, hogy az uniós vállalkozások átvehessék a vezetést az ilyen technológiák előállításában és értékesítésében;

19.  úgy véli, hogy az összetett és nagymértékben digitalizált logisztikai műveletek kiszolgáltatottsághoz vezetnek, hiszen teljes logisztikai láncok megszakadását okozhatják; ezért kéri, hogy korlátozzák és kövessék nyomon a külföldi állami tulajdonban lévő vagy befolyás alatt álló szervezetek kikötői műveletekhez és információkhoz való hozzáférését;

20.  kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy a külföldi befektetések milyen fenyegetést jelenthetnek a szellemi tulajdonra nézve, különösen a kikényszerített technológiatranszferek révén;

21.  hangsúlyozza, hogy kikötőinkben valamennyi szereplő esetében magas szintű kiberbiztonságra és kiberrezilienciára van szükség a kémkedés, valamint a kikötői rendszerek és műveletek súlyos zavarainak megelőzéséhez, hiszen az elmúlt években jelentősen megnőtt a kiberfenyegetések kockázata; kéri a Bizottságot, hogy végezzen további kutatásokat és gyűjtsön adatokat a nem uniós vállalkozások kritikus infrastruktúrák kiber- és adatbiztonságában való részvételéről és annak kockázatairól, valamint az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség technikai és operatív támogatásával támogassa a kikötőkre vonatkozó átfogó vészhelyzeti tervek kidolgozását; úgy véli, hogy nagy a kockázata a kiberbiztonság hiányából eredő, egyik kikötőről a másikra továbbgyűrűző kedvezőtlen hatásoknak, ezért minden tagállamnak magas szintű normákat kell fenntartania, továbbá ajánlott a bevált gyakorlatok és tapasztalatok megosztása;

22.  kiemeli, hogy a tengeri és víz alatti kritikus infrastruktúrák (köztük az energiavezetékek, a kommunikációs hálózatok és a megújuló energiát előállító tengeri létesítmények) védelme egyre nagyobb jelentőséggel bír az uniós vizek és az azokon folyó tevékenységek biztonsága és védelme szempontjából;

23.  hangsúlyozza, hogy míg a logisztikai adatmegosztás hozzájárul az ellátási láncok hatékonyságához, agilitásához és rezilienciájához, a nem uniós állami tulajdonú vagy állami ellenőrzés alatt álló platformok használata kikötőinkben gazdasági és stratégiai kockázatot jelent az EU számára, amelyet meg kell előzni;

24.  sajnálja, hogy a bűnszervezetek visszaélésszerűen használják az uniós kikötőket tiltott kábítószerek kulcsfontosságú belépési pontjaként, ami hatással van a társadalom egészére, és aláássa a kikötők, a közeli városok és lakóik biztonságát; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő intézkedéseket a kábítószer-kereskedelem és -előállítás, valamint az azzal kapcsolatos bűnözés elleni hatékony európai együttműködés érdekében; üdvözli e tekintetben a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó, 2023. október 18-i bizottsági ütemtervet, és hangsúlyozza, hogy összehangolt uniós megközelítésre van szükség a nemzetközi szervezett bűnözés minden formája elleni küzdelem érdekében;

25.  hangsúlyozza, hogy az európai kikötők különösen ki vannak téve az egyéb illegális termékek, köztük a fegyverek vagy a hamisított termékek csempészetének, valamint a vám- és héacsalásoknak, ezért fokozni kell az ilyen tevékenységek elleni küzdelmet is; e tekintetben hangsúlyozza a kikötőket irányító szervek és a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés fontosságát, többek között a digitális eszközök és adatok használata terén a biztonságos kikötői műveletek biztosítása érdekében; úgy véli, hogy megfelelő jogi indokolás esetén a kikötőknek hozzá kell tudniuk férni minden olyan eszközhöz, amelyre szükségük van ahhoz, hogy hozzájáruljanak biztonságukhoz;

26.  hangsúlyozza, hogy a kikötők biztonsága az éghajlatváltozás hatásaival és a környezeti változásokkal szembeni rezilienciájuktól függ; ezért felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az európai kikötőket és a kapcsolódó közlekedési infrastruktúrát érintő éghajlati kockázatok elemzése céljából, meghatározva a kockázati kategóriákat, például a tengerszint emelkedését, az áradásokat, a szélsőséges hőséget, régiónként elemezve a kockázatokat, és hogy azonosítsa az e kockázatok kezelésére szolgáló intézkedéseket, beleértve ezen intézkedések költségeit és a szükséges beruházásokat; felhívja a tagállamokat, hogy végezzék el kritikus kikötői infrastruktúrájuk hosszú távú környezeti kockázatértékelését, és időben hozzanak adaptív intézkedéseket;

A kikötők szerepe az energetikai átállásban

27.  hangsúlyozza, hogy a kikötők alapvető szerepet játszanak az uniós zöld megállapodásban meghatározott energetikai átállásban, az energiahordozók feldolgozásában, finomításában és tárolásában, a kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalában, a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási központként, a tengeri energetikai létesítmények karbantartási helyszíneként és gyártási központjaként, valamint az energetikai átállást támogató közlekedési rendszerek csomópontjaiként;

28.  emlékeztet, hogy 2030-ra az EU 10 millió tonna zöld hidrogént kíván importálni, és hogy e cél eléréséhez az európai kikötői stratégia szempontjából feltétlenül szükség van egy importra, koordinációra és infrastruktúra-fejlesztésre vonatkozó átfogó stratégiára, amelyet haladéktalanul ki kell dolgozni;

29.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a kikötőkbe és terminálokba és azok infrastruktúráiba történő beruházások iránti növekvő igényel annak érdekében, hogy azok betölthessék szerepüket az energetikai átállásban; kéri a Bizottságot, hogy az energetikai átállás kontextusában vizsgálja meg és kezelje a kikötőbővítések gyorsított engedélyezésének szükségességét, például a tengeri szélerőművek vonatkozásában, hogy a kikötők ne váljanak az energetikai átállás szűk keresztmetszetévé; kiemeli, hogy fenntarthatóbb módon kell gazdálkodni a tengeri és part menti térséggel a tengeri megújuló energiában rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében; ösztönzi, hogy vegyék igénybe a kikötői területeket a fotovoltaikus és szélenergia hasznosítására;

30.  hangsúlyozza a transzeurópai közlekedési hálózat és a transzeurópai energiahálózat közötti szinergiák növelésének fontosságát;

31.  kéri a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiájába foglalja bele a kikötőket, és a körforgásossággal kapcsolatos projektek végrehajtására vonatozó iránymutatás biztosításával segítse a tagállamokat és a helyi kikötői hatóságokat; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a kikötőkben és a hajózási csatornákon megjelenő olajfoltok egyre növekvő problémájával;

32.  kéri a Bizottságot, hogy teljesítse a zöld megállapodásban megfogalmazott modális váltásra vonatkozó célkitűzését, és kezelje a belvízi utak és különösen a vasúti árufuvarozás tekintetében továbbra is fennálló kihívásokat, fokozva azok kikötőkön belüli szerepét és javítva a kikötők hátországgal való összeköttetését;

33.  hangsúlyozza, hogy a kikötők, a hajógyártó ipar, valamint a tengerhajózási ágazat energetikai átállása szakképzett munkaerő és megfelelő állami és magánfinanszírozás nélkül nem lesz lehetséges; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson időtálló képzési, oktatási és egész életen át tartó tanulási lehetőségeket és mozdítsa elő a társadalmi párbeszédet, hogy a kikötői dolgozókat a digitális és zöld átállás középpontjába helyezzék, és hogy az ágazatot vonzóbbá tegyék a nők számára; megismétli, hogy a kikötők fontos társadalmi szerepet töltenek be, hiszen közvetlen és közvetett módon számos munkahelyet biztosítanak, és hangsúlyozza, hogy valamennyi kikötői és tengerhajózási munkavállaló számára tisztességes és biztonságos munkakörülményeket kell biztosítani; kiemeli, hogy a közelmúltbeli válságok rávilágítottak, hogy a tengerészek, a legénység tagjai, a halászok és a kikötői dolgozók nélkülözhetetlen, „első vonalban dolgozó” munkavállalók, és jóllétük létfontosságú a világ mozgásban tartásához;

Az uniós kikötők és vállalkozások versenyképessége

34.  hangsúlyozza, hogy az európai kikötői stratégia egyik fő prioritása a kikötők versenyképességének fenntartása kell legyen;

35.  hangsúlyozza, hogy az uniós kikötők gazdasági helyzetének megerősítése és versenyképességük javítása a globális gazdaságban elengedhetetlen a külföldi befolyás és a biztonsági kockázatok korlátozásához, valamint Európa ellátási szuverenitása szempontjából; úgy véli, hogy az európai jogszabályoknak nem szabad aláásniuk az uniós kikötők versenyképességét, és nem okozhatják azt, hogy Unión kívüli kikötőkbe helyezik át a kibocsátást és az üzleti tevékenységeket;

36.  hangsúlyozza annak kockázatát, hogy a konténerátrakási tevékenységeket nem uniós kikötőkbe helyezik át azzal a céllal, hogy megkerüljék az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerről (ETS) szóló irányelv(15) és a „FuelEU” tengerészeti rendelet(16) követelményeit; felszólít e két jogszabály átrakodás-ellenőrzési rendelkezéseinek szigorú alkalmazására az ilyen magatartás észlelése és megtiltása érdekében, valamint kéri annak értékelését, hogy ezek a rendelkezések elegendőek-e ahhoz, hogy hatékonyan elrettentsenek az európai környezet, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés kárára történő elkerülő magatartástól, és hogy szükség van-e további intézkedésekre;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze és kezelje az európai kikötők beruházási igényeit annak érdekében, hogy továbbra is versenyképesek legyenek, és törekedjen egy stabilabb beruházási környezet kialakítására, beleértve az állami, illetve magánberuházások értékelésének átláthatóságát és kiszámíthatóságát is;

38.  hangsúlyozza, hogy az uniós kikötők versenyképességének és egy esetleges európai kikötői stratégia működésének fenntartása érdekében el kell kerülni azokat a túlzott adminisztratív terheket, amelyek alááshatják egy ilyen stratégia működését;

39.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes verseny biztosításához létfontosságú egy következetes európai kikötői stratégia; ösztönzi az európai kikötők közötti fokozott együttműködést és az olyan káros gyakorlatok felszámolását, mint az alulárazás;

40.  úgy véli, hogy a jól működő vámunió alapvető fontosságú az EU versenyképessége, fenntarthatósága és rezilienciája szempontjából; úgy véli, hogy a közös vámkódexszel rendelkező megreformált és megerősített vámunió megőrzi az egységes piac integritását, a zöld és digitális kettős átállás során segít fenntartani az EU versenyképességét, valamint megakadályozza az európai kikötők közötti tisztességtelen versenyt;

41.  hangsúlyozza, hogy az vámunióba való belépési pontokon alkalmazott vámeljárások közötti különbségek gyakran a kereskedelmi forgalom torzulását eredményezik, és veszélyeztetik az európai egységes piac integritását;

42.  emlékeztet, hogy fontos harmonizált vámellenőrzéseket bevezetni az összes európai kikötőben, hogy elkerülhető legyen az egészségügyi vagy a kellő gondosságra vonatkozó előírások eltérő alkalmazása; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy a vámellenőrzések egy közvetlen, egységes vámellenőrzési mechanizmus keretében Unió-szerte ugyanazon szabályok szerint, a tagállamokkal egyeztetve és a szubszidiaritás elvével teljes összhangban folyjanak;

43.  emlékeztet, hogy a kikötők nem önmagukban álló eszközök, hiszen fontos helyük van az európai importőrök és exportőrök kereslete által vezérelt tengeri logisztika, ipar és ellátási láncok kiterjedt vízi ökoszisztémájában;

44.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós hajózási társaságokra Kínában a tengeri kabotázsra vonatkozó korlátozó jogszabályok vonatkoznak, amelyek gyakorlatilag megtiltják számukra a kínai kikötők közötti kabotázsműveletek végzését, míg a kabotázsműveletek a kínai hajózási társaságok üzleti modelljének központi elemét képezik bizonyos uniós kikötőkben és azok között; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan kölcsönös uniós jogszabály bevezetésének lehetőségét a tengeri kabotázsra vonatkozóan, amely bizonyos nem uniós, így a kínai szállítmányozókra is vonatkozna; emlékeztet, hogy a kikötőkön belüli beruházások kölcsönösségének hiánya sérti az EU érdekeit;

45.  hangsúlyozza az EU Global Gateway kezdeményezésének fontosságát, amely a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés stratégiai alternatívája; hangsúlyozza, hogy a Global Gateway kezdeményezés keretében a tengerhajózási ágazatban megvalósuló projektek (pl. kikötői infrastruktúra, szárazföldi közúti és vasúti összeköttetés, zöld hidrogén) olyan kikötői hálózatot hozhatnak létre, amely megkönnyíti a kereskedelmet, a beruházásokat és a kölcsönösen előnyös partnerségeket;

46.  hangsúlyozza, hogy a kibocsátáscsökkentés és az energiahatékonyság szükségességére tekintettel sürgősen javítani kell az európai kikötők és különösen a TEN-T részét képező kikötők hátországi összeköttetéseinek erejét, kapacitását és rezilienciáját annak érdekében, hogy a szárazföldi szállítást minél inkább át lehessen helyezni a vasútra és a belvízi utakra, egyúttal felkészülve az éghajlatváltozás hatásaira, például a szélsőséges időjárási eseményekre és a belvízi utakat érintő alacsony vízállásra is;

47.  javasolja, hogy a Bizottság hozza létre az európai kikötők „atlaszát”, amelyben feltérképezi többek között az európai kereskedelmi kikötők szárazföldi áramellátáshoz és alternatív üzemanyagokhoz való hozzáférését, a hátországi infrastruktúrát (különösen a vasúti kapcsolatokat) és a hajózási útvonalakat, és amely adott esetben a TENtec interaktív térképeire és az Alternatív Üzemanyagok Európai Megfigyelőközpontjára épülhetne, de kisebb kikötőket és további információkat is tartalmaznia kellene; úgy véli, hogy egy ilyen feltérképezés segíthet az uniós kikötők és a kapcsolódó iparágak – például az áru- és személyszállítás, az üdülési célú hajóforgalom, a halászat, a tengeri szélenergia, az üzemanyag-tárolás és a feldolgozóipar – folyamatos fejlődéséhez;

48.  hangsúlyozza a tengerhajózáshoz kapcsolódó ipar, például a hajógyártás és annak ellátási lánca fontosságát az EU-ban, amely a virágzó tengeri logisztikai ágazat fenntartásának alapja; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg és értékelje Európa függőségének hatását a külföldi hajógyártástól, sürgősen dolgozzon ki egy nagyratörő európai tengerhajózási ipari stratégiát, és hozzon megfelelő intézkedéseket az európai hajógyárak és teljes ellátási láncuk versenyképességének és rezilienciájának fokozása érdekében;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy a kikötők hatékonyságának, termelékenységének és fenntarthatóságának javítása érdekében hozzon létre egy megfelelő digitális keretet az innovációra és a kikötők további digitalizációjára irányuló programok, például az intelligens kikötői programok támogatására; hangsúlyozza a digitalizálásban rejlő lehetőségeket a kikötések optimalizálása (a várakozási idő csökkentése a part menti vizeken és kikötőkben), az éppen időben való érkezés, a fejlett navigációs rendszerek (üzemanyag-megtakarítás és a kibocsátáscsökkentés), az automatikus azonosító rendszerek (a tengeri biztonság növelése és a környezetvédelmi rendelkezések jobb végrehajtása), valamint a kikötői infrastruktúra vonatkozásában jobb döntéseket eredményező drónok és mesterséges intelligencián alapuló megoldások esetében;

50.  hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozást és finanszírozási eszközöket kell a kikötők rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, elősegítsék a zöld átállást, valamint mérsékeljék a külföldi befolyás kockázatát; kéri az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében a kikötők számára elkülönített finanszírozás növelését; kiemeli a kikötőkbe irányuló magánberuházások fontosságát, valamint hangsúlyozza, hogy a kikötőkben és a kikötők környékén a vállalkozások biztosítják a foglalkoztatást és az innovációt;

Összegzés

51.  felszólít egy európai kikötői csúcstalálkozó megrendezésére a fent említett kérdések végiggondolása az európai kikötők közötti megerősített együttműködés lehetőségeinek feltárása érdekében;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy 2024 végéig terjesszen elő egy, a fent említett kérdésekkel foglalkozó átfogó kikötői stratégiát;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 234., 2023.9.22., 1. o. (2) HL L 234., 2023.9.22., 48. o. (3) HL L 333., 2022.12.27., 164. o. (4) HL L 249., 2021.7.14., 38. o. (5) HL L 79. I, 2019.3.21., 1. o. (6) HL L 330., 2022.12.23., 1. o. (7) HL L 57., 2017.3.3., 1. o. (8) HL L 348., 2013.12.20., 1. o. (9) HL C 117., 2022.3.11., 40. o. (10) HL C 506., 2021.12.15., 12. o. (11) HL C 23., 2021.1.21., 2. o. (12) Mercator Institute for Chinese Studies, The Vienna Institute for International Economic Studies, Institute of International Economic Relations, Chinese Investments in European Maritime Infrastructure, 2023. október. (13) AIVD, MIVD and NCTV, Dreigingsbeeld Statelijke Actoren 2, 2022. november. (14) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/452 rendelete (2019. március 19.) az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról, (HL L 79. I, 2019.3.21., 1. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1805 rendelete (2023. szeptember 13.) a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri szállításban való alkalmazásáról, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 234., 2023.9.22., 48. o.).

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) végrehajtásáról (2023/2001(INI))

P9_TA(2024)0026 A9-0400/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásra (CETA)(1),

–  tekintettel a Kanada és az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról (CETA) szóló közös értelmező okmányra(2),

–  tekintettel az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti, a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó stratégiai partnerségre, amelyet a 2021. június 14–15-i EU–Kanada csúcstalálkozón fogadtak és indítottak el,

–  tekintettel a CETA Vegyes Bizottságnak a 8.10. cikk, a 8-A. melléklet és a 8.39. cikk egyes feltételeinek értelmezéséről szóló X/2023 határozatára,

–  tekintettel a Tanács 2017. február 15-i határozattervezetére az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötéséről(3),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, az EUMSZ 218. cikkének (11) bekezdése szerinti, 2017. május 16-i, 2/15. számú véleményére(4),

–  tekintettel az EU és a kanadai belső tanácsadó csoportok együttes nyilatkozataira,

–  tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodások végrehajtásáról és érvényesítéséről szóló, 2022. október 11-i bizottsági jelentésre (COM(2022)0730),

–  tekintettel „A kereskedelmi partnerségek ereje: együtt a zöld és igazságos gazdasági növekedésért” című, 2022. június 22-i bizottsági közleményre (COM(2022)0409),

–  tekintettel a CETA Vegyes Bizottság harmadik ülését követő, 2023. március 31-i jelentésére,

–  tekintettel az uniós nemzetközi beruházási politika jövőjéről szóló, 2022. június 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a CETA Vegyes Bizottság kereskedelemről, éghajlat-politikáról és a Párizsi Megállapodásról, a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről, valamint a kis- és középvállalkozásokról (kkv-k) szóló, 2018. szeptember 26-i ajánlásaira,

–  tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

–  tekintettel a különböző szakbizottságok, a civil társadalmi fórum és a szabályozási együttműködési fórum jelentéseire,

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2023. március 20-i hatodik értékelő jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának az Európai Unióba irányuló kivitelre szánt marha- és sertéshús termelését szabályozó ellenőrző rendszerek nyomon követhetőségére és minőségére vonatkozó egymást követő, 2014-ben, 2019-ben és 2022-ben végzett ellenőrzéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és III. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0400/2023),

A.  mivel a CETA volt az egyik első olyan kereskedelmi megállapodás, amelyet az EU Dél-Korea után egy másik jelentős, szilárd OECD-gazdasággal kötött; mivel egyben ez volt az EU és Kanada között akkor megkötött legambiciózusabb és legátfogóbb megállapodás is, amely magában foglalta a szubföderális és szövetségi szintű közbeszerzésekhez való példa nélkül álló hozzáférést;

B.  mivel a CETA-t 2017. szeptember 21. óta, azaz több mint hat éve ideiglenesen alkalmazzák;

C.  mivel még mindig nem alkalmaznak fontos, különösen a beruházásvédelemre vonatkozó rendelkezéseket, mivel nem minden tagállam ratifikálta a megállapodást;

D.  mivel Kanada és az EU véglegesíti a CETA Vegyes Bizottság határozattervezetét a 8.10. cikk, a 8-A. melléklet és a 8.39. cikk egyes feltételeinek értelmezéséről, meghatározva a szabályozáshoz való jog hatáskörét a beruházásvédelmi fejezettel összefüggésben, valamint a kkv-k CETA szerinti befektetési bírósági rendszerhez való hozzáférésének megkönnyítéséről;

E.  mivel az EU az Egyesült Államok és Kína után Kanada harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, és 2022-ben a világgal folytatott árukereskedelmének 8,2%-át tette ki; mivel Kanada ugyanebben az évben az EU nemzetközi kereskedelmi partnerei között a 14. helyen állt, és az EU teljes külkereskedelmének közel 1,4%-át tette ki;

F.  mivel Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja rámutatott arra, hogy szükség van a kereskedelmi megállapodások diverzifikálására, a korlátozott számú kereskedelmi partnertől származó importtól és exporttól való függőség csökkentésére, valamint a hasonlóan gondolkodó partnerekkel való kereskedelmi megállapodások megkötésének fontosságára;

G.  mivel az EU kereskedelmi megállapodásainak tényleges végrehajtása és figyelemmel kísérése a Parlament, a Tanács és a Bizottság számára kiemelt prioritás az EU közös kereskedelempolitikájának figyelemmel kísérése, értékelése és meghatározása tekintetében; mivel a Kanadával kötött megállapodás végrehajtásáról szóló jelentés időszerű és hasznos hozzájárulás az EU kereskedelmi megállapodásainak működéséről való gondolkodáshoz;

H.  mivel a CETA szerinti intézményi keret immár teljes mértékben működik, 19 szakbizottsággal, szabályozási együttműködési fórummal és civil társadalmi fórummal, és ezek napirendjei és jelentései nyilvánosan hozzáférhetők;

I.  mivel Kanada volt az első olyan ország, amellyel az EU a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatban stratégiai partnerséget hozott létre, amelyet később a zöld szövetségi kezdeményezés, az EU–Kanada digitális partnerség és egy óceánpolitikai partnerség egészített ki;

J.  mivel Kanada aktívan részt vesz a WTO műanyagszennyezésről és a környezeti szempontból fenntartható műanyagok kereskedelméről szóló párbeszédében és a WTO Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottságában, viszont nem tagja a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának reformjára (FFSR) irányuló kezdeményezésnek;

K.  mivel jelenleg elegendő tapasztalat, adat és statisztikai információ áll rendelkezésre a CETA ideiglenes végrehajtásának értékeléséhez;

L.  mivel Kanada világelső a szociális és szolidáris gazdaságra vonatkozó közpolitika közös kialakításában, és mivel egyes tartományokban, például Québecben, a szociális és szolidáris gazdaság a bruttó hazai termék (GDP) közel 10%-át teszi ki, és mintegy 210 000 munkahelyet biztosít;

Főbb következtetések és ajánlások

1.  kiemeli, hogy a CETA szabályokon és értékeken alapuló kapcsolatra támaszkodik, amely előmozdítja a kereskedelmi partnerek közötti biztonságosabb és stabilabb gazdasági környezetet, ami különösen fontos a fokozódó geopolitikai bizonytalanságok összefüggésében, amely a fenntartható fejlődés, az emberi jogok, valamint a munkaügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartásának elveire épül; úgy véli, hogy ez a kiszámíthatóság elősegítheti a gazdasági növekedést, az áruk cseréjét, a szolgáltatások nyújtását, a közbeszerzésekben való részvételt, a beruházások vonzerejét, a minőségi foglalkoztatást, több és jobban fizetett munkahely létrehozását, valamint a jobb munkakörülményeket és életszínvonalat; megjegyzi azonban, hogy a CETA-nak jobban meg kell erősítenie a fenntartható fejlődést, tiszteletben kell tartania az emberi és munkajogokat, valamint védenie kell az éghajlatot;

2.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az EU és Kanada közötti árukereskedelem 2016 és 2022 között 66%-kal, míg az EU és Kanada közötti szolgáltatáskereskedelem 46%-kal nőtt, felülteljesítve az EU-n kívüli egyéb kereskedelmet; megjegyzi, hogy a Kanadába irányuló uniós áruexport 47%-kal nőtt az ideiglenes alkalmazás első öt évében, amikor a legnagyobb mértékű növekedést a feldolgozott termékek, a vegyipari termékek, valamint az élelmiszerek és állati termékek esetében regisztrálták; megjegyzi, hogy a megállapodás ideiglenes alkalmazása előtt a kanadai mezőgazdasági termékek uniós piacra való beáramlása kapcsán megfogalmazott aggályok többsége végül nem igazolódott be; megállapítja, hogy az EU-ba irányuló kanadai export 46,4%-kal nőtt, a legnagyobb mértékű növekedés pedig az ércek, a drágakövek és a fémek, valamint az ásványi tüzelőanyagok és olajok terén következett be;

3.  hangsúlyozza, hogy a CETA ideiglenes alkalmazásának kezdete óta jelentősen növekedett az EU és Kanada közötti kétoldalú élelmiszer- és mezőgazdaságitermék-kereskedelem, így a Kanadába irányuló uniós agrár-élelmiszeripari kivitel 62%-kal, és az ilyen termékek Kanadából történő behozatala 52%-kal növekedett; megjegyzi, hogy ez a termelők és az exportőrök számára mindkét oldalon jelentős előnyökkel járt, és hozzájárult a munkahelyteremtéshez is; üdvözli a Kanadába exportáló uniós mikro-, kis- és középvállalkozások számának jelentős növekedését, valamint exportált termékeik értékének növekedését, megjegyezve, hogy a megállapodás így elsősorban az ő érdekeiket szolgálja;

4.  hangsúlyozza, hogy a CETA és minden más uniós kereskedelmi megállapodás végrehajtása során megfelelően figyelembe kell venni a fenntartható mezőgazdasági termelés tiszteletben tartását, a kölcsönösséget és a magas szintű termelési előírások, különösen az egészségügyi és növény-egészségügyi előírások, valamint a megfelelő ellenőrzések fenntartását, és ezen előírások kölcsönös betartásának figyelemmel kísérését;

5.  üdvözli, hogy a felek közötti kereskedelmi forgalom általában reziliensnek bizonyult a világjárvány, valamint az Oroszország ukrajnai agresszív háborúja által teremtett nehéz helyzet során, ezáltal ellenállt az ellátási láncokra nehezedő nyomásnak, és hozzájárult az élelmezésbiztonság megerősödéséhez; úgy véli, hogy a CETA-nak olyan eszközként kell szolgálnia, amely megkönnyíti az együttműködést és a közös fellépést Ukrajna újjáépítése terén, amint a háború véget ér;

6.  hangsúlyozza, hogy az uniós export kulcsfontosságú a foglalkoztatás szempontjából; üdvözli, hogy a CETA hozzájárult új munkalehetőségek teremtéséhez, mivel a Kanadába irányuló uniós exportra épülő munkahelyek száma a 2017. évi 624.000-ről 2021-ben több mint 700.000-ra növekedett;

7.  hangsúlyozza a CETA keretében biztosított munkavállalói mobilitás elősegítésének fontosságát, mivel az segít biztosítani a készségek EU és Kanada közötti megfelelő átadását és a szakképzett munkaerő hiányának elkerülését; üdvözli e tekintetben, hogy a CETA keretében 2022-ben sikeresen megkötötték az építészmérnökök képesítéseinek kölcsönös elismeréséről szóló első megállapodást; úgy véli, hogy az uniós kékkártya tovább könnyítheti a jól képzett lakossággal rendelkező, két versenyképes gazdaság közötti cserekapcsolatokat; hangsúlyozza, hogy az uniós és a kanadai felsőoktatási intézmények közötti csereprogramok hosszú távon hozzájárulhatnak a szükséges munkavállalói mobilitáshoz;

8.  megjegyzi, hogy a két legfontosabb termékkategória, amelyet az EU és Kanada egymásnak exportál a gépek és közlekedési eszközök – amelyek az export és az import mintegy 34%-át teszik ki –, valamint a vegyi, gyógyszeripari és műanyag termékek, amelyek a teljes export és import mintegy 20%-át teszik ki; megjegyzi azonban, hogy más kereskedelmi partnerekhez képest a Kanadából származó import rendkívül jelentős a bányászati és kitermelési ágazat – elsősorban a műtrágya, a nikkel, az uránium és a homokolaj – tekintetében, mivel az EU Kanadából származó teljes behozatalának közel 20%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy a megbízható kereskedelmi partnerektől, köztük Kanadától származó kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés az EU kritikus nyersanyagokra vonatkozó stratégiájának kulcsfontosságú eleme, és létfontosságú a fenntartható zöld átállás megvalósításához;

9.  hangsúlyozza, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos együttműködés alapvető fontosságú a jelenlegi geopolitikai környezetben, valamint a zöld és méltányos átállás szempontjából, és üdvözli, hogy a CETA keretében 2021. júliusban aláírták a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó EU–Kanada stratégiai partnerséget, amelynek elő kell segítenie az EU és Kanada közötti nyersanyag-értékláncok integrálását, valamint elő kell mozdítania az együttműködést a tudomány, a technológia és az innováció terén; megjegyzi, hogy ez az európai gazdasági biztonsági stratégia fontos elemét képezi; meggyőződése, hogy a nyersanyag-kitermelésnek a környezetvédelmi előírások, a munkaügyi és az emberi jogok, köztük az őslakosok jogainak tiszteletben tartásával kell történnie;

10.  üdvözli, hogy az európai és kanadai cégek egyre nagyobb mértékben és folyamatosan használják ki a CETA által biztosított kedvezményeket, és a Kanadára, valamint az EU-ra vonatkozó kedvezmények kihasználtsági aránya 2022-ben egyaránt 60%-os volt, szemben a 2018. évi 40, illetve 52%-kal; érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a kisebb vállalatok nagyobb mértékben használják ki a kedvezményeket, mint a nagyvállalatok, és hogy a kihasználtsági arány az agrár-élelmiszeripari ágazatban lényegesen magasabb, mint a feldolgozóiparban; hangsúlyozza, hogy a kulcsfontosságú ágazatokban tapasztalható alacsony kihasználtsági arány számos uniós tagállam esetében elmaradt költségmegtakarításra és a megállapodásból származó jóléti előnyök csökkenésére utal; mindkét partnert ösztönzi, hogy továbbra is támogassák a két régió érdekelt felei körében a CETA-t népszerűsítő intézkedéseket, többek között az EU „Access2Markets” platformján keresztül; hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelem révén az uniós normákkal összhangban elő kell segíteni az új lehetőségeket a vállalkozások és a fogyasztók számára;

11.  megjegyzi, hogy az EU-ba irányuló marha- és borjúhúsimportra vonatkozó vámkontingens kihasználtsági aránya 2021-ben mindössze 3%-os volt, és hogy az uniós exportőrök növelték piaci részesedésüket Kanadában, így az EU több fagyasztott marhahúst exportál Kanadába, mint amennyit onnan importál; megjegyzi azonban, hogy ennek a vámkontingensnek a kihasználtsági aránya idővel változhat Kanada más exportpiacainak, különösen az Egyesült Államok és Kína változásai következtében;

12.  kiemeli, hogy a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának ellenőrzési jelentése szerint Kanadának még nem sikerült kielégítően végrehajtania az Európai Unióba irányuló kivitelre szánt marha- és sertéshús termelését szabályozó érvényes ellenőrzési rendszerek nyomonkövethetőségére és minőségére vonatkozó főigazgatósági ellenőrzés ajánlásait;

13.  üdvözli az engedéllyel rendelkező tagállamokból származó friss baromfi exportjára vonatkozó harmonizált uniós kiviteli bizonyítvány bevezetését, amely 2021-ben lépett életbe; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a feldolgozott húsra, juh- és kecskehúsra vonatkozó hasonló bizonyítványok kidolgozását, miközben fokozza a húskészítmények szigorúbb nyomon követhetőségi rendszereinek biztosítására irányuló erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az irányítóbizottság keretében és a kanadai hatóságokkal és a tagállamokkal együttműködve tegyen előrelépést a fennmaradó húsvizsgálati rendszerek elismerése terén annak érdekében, hogy a többi tagállam is exportálhasson húst Kanadába;

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a CETA nem alkalmazza általánosságban a regionalizáció elvét, és kizárólag az állattenyésztés tekintetében tekinti az EU-t egységes térségnek, a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében azonban nem, ami azt jelenti, hogy minden egyes tagállamnak külön-külön kell tárgyalnia és megállapodnia az egyes termékekre vonatkozó exportkövetelményekről; kéri, hogy ezt a hiányosságot az EU–Kanada közös irányítóbizottság keretében a lehető leghamarabb orvosolják;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a kanadai hatóságokkal való folyamatos együttműködést, amelynek célja, hogy a CETA keretében nagyobb figyelmet fordítsanak az állatjóléti előírásokra vonatkozó biztosítékokra, és értékeljék az e területre vonatkozó jövőbeli tükörklauzulák létrehozásának megvalósíthatóságát az állatjóléti előírások egyenértékűségének és ezáltal az uniós és az importált állati termékek közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében;

16.  emlékeztet arra, hogy az Unió kereskedelempolitikája és különösen a CETA-megállapodás jelentős gazdasági hatást gyakorol a legkülső régiókra, ezért hangsúlyozza, hogy a jövőbeli tárgyalások vagy a megállapodás esetleges felülvizsgálata során meg kell védeni e régiók érdekeit;

17.  fenntartja, hogy az uniós termékekhez rendelt vámok és kvóták egy részét a legkülső régiókban bejegyzett gazdasági szereplők számára kell kiosztani, tekintettel azok gazdasági helyzetére; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók gazdasági szereplőivel szembeni megkülönböztetett bánásmód elengedhetetlen a vállalkozások versenyképességének biztosításához, valamint a vámok és kvóták kereskedelmi ügynökök közötti méltányos elosztásához, elkerülve, hogy az előnyök kis számú gazdasági szereplőre koncentrálódjanak;

18.  tudomásul veszi, hogy az uniós sajtexport esetében a vámkontingensek kihasználtsági aránya átlagosan 98%-os; kéri azonban a tejtermékekre vonatkozó, átláthatóbb és rugalmasabb kanadai vámkontingens-gazdálkodási rendszer kialakítását, különösen a sajtkvóta tekintetében, és sürgeti a kanadai hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb folytassák le a rendszer esetleges felülvizsgálatát;

19.  kiemeli, hogy fontos a megállapodás kulcsfontosságú elemeként elismerni a földrajzi jelzések rendszerét; hangsúlyozza, hogy a megállapodás megfelelő működésébe vetett bizalom biztosítása érdekében a földrajzi jelzések oltalmának további hatékony érvényesítésére van szükség Kanadában az uniós jogosultak számára;

20.  tudomásul veszi, hogy a CETA ideiglenes alkalmazásának első hat évében a szolgáltatások Kanadába irányuló uniós exportja és Kanadából származó importja 54%-kal, illetve 74%-kal nőtt, és a legnagyobb mértékben a szállítási szolgáltatások, az üzleti szolgáltatások és az információs szolgáltatások, valamint a számítógépes és távközlési szolgáltatások terén javult, ami különösen a kisebb EU-tagállamoknak kedvez, ahol a szolgáltatások jelentős szerepet játszanak az ország gazdasági szerkezetében;

21.  üdvözli a közbeszerzéshez, például a kanadai egyablakos ügyintézési ponthoz való hozzáférés megkönnyítésére irányuló konkrét erőfeszítéseket; úgy véli, hogy még akkor is, ha sokkal több uniós vállalkozás vesz részt sikeresen kanadai pályázatokon, például az ontariói regionális vasúti személyszállítás vagy a montreali hidak esetében, az uniós beszállítók még jobban kihasználhatnák a felkínált lehetőségeket, különösen az infrastrukturális projektek, valamint a tartományi és önkormányzati szerződésekre való ajánlattétel tekintetében;

22.  felhívja a feleket, hogy bocsássanak rendelkezésre minden olyan jogi és adminisztratív támogatást és eszközt, amelyre a kkv-knak szükségük van ahhoz, hogy a CETA keretében részt vegyenek a kereskedelemben és a beruházásokban, hogy előmozdítsák az eszmecserét és fokozzák a részvételt annak érdekében, hogy ki tudják használni a CETA előnyeit, többek között a kkv-k nemzetközivé válását elősegítő aktív intézkedések révén, egyszerűsítsék az eljárásokat és kezeljék a kereskedelmet gátló technikai akadályokat, amelyek aránytalanul érintik a kkv-kat; üdvözli e tekintetben a vegyes bizottság által 2018-ban elfogadott, a kkv-kra vonatkozó ajánlást és az azt követő cselekvési terveket, beleértve az olyan konkrét intézkedéseket is, mint az Access2Markets platform 2020. októberi elindítása, amely a kkv-kat a kereskedelmi megállapodásokkal és a kereskedelmi akadályokkal kapcsolatos gyakorlati információkkal támogatja; elvárja, hogy az utólagos értékelés adatokat szolgáltasson a kkv-k által az EU és Kanada közötti kereskedelem arányának alakulásáról; felhívja a feleket, hogy vegyék fontolóra egy, a kkv-król szóló teljes körű fejezet lehetőségét, az Új-Zélanddal és Chilével kötött megállapodásokhoz hasonlóan;

23.  tekintettel a kanadai szociális és szolidáris gazdasági ágazat jelentőségére, valamint a Bizottság által 2021. december 9-én elfogadott, a szociális gazdaságról szóló cselekvési tervre(6), felhívja a vegyes bizottságot, hogy határozza meg, milyen konkrét intézkedéseket lehetne hozni az Atlanti-óceán két partján található szociális és szolidaritási szereplők közötti szorosabb együttműködés előmozdítására;

24.  ösztönzi mindkét felet, hogy folytassák tájékoztatási tevékenységüket, különösen a kkv-kra, valamint a szociális és szolidáris gazdaság szereplőire összpontosítva, hogy célzott tájékoztató kampányok révén hívják fel a figyelmet a CETA által kínált lehetőségekre, biztosítva ugyanakkor a megállapodás előnyeinek férfiak és nők közötti egyenlő megosztását;

25.  üdvözli, hogy a CETA Vegyes Bizottság már 2018-ban elfogadta a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről szóló ajánlást, amely magában foglalja a nemek szerint lebontott adatok gyűjtését, a mutatók használatát, a nyomon követési és értékelési módszereket, valamint a kereskedelemmel kapcsolatos, nemi szempontú statisztikák elemzését szolgáló módszerek és eljárások megosztására vonatkozó kötelezettségvállalást; hangsúlyozza, hogy a kereskedelemnek mindenki javát kell szolgálnia, és különösen meg kell erősítenie a nők gazdasági önrendelkezését; határozottan ösztönzi a CETA vegyes bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a megállapodás nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásait; úgy véli, hogy a közösen elfogadott cselekvési terv keretében végzett munka példaként szolgálhat más kereskedelmi megállapodásokhoz, még akkor is, ha magában a megállapodásban nincsenek külön fejezetek a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről; emlékeztet a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervről szóló európai parlamenti állásfoglalásra(7), és ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen közzé könnyebben hozzáférhető, nemek szerint lebontott adatokat a megállapodás alkalmazásáról, különösen a közbeszerzésről, valamint a kereskedelemről és a munkáról szóló fejezetekkel kapcsolatban;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy akadályozza meg az elővigyázatosság elvének – az Európai Unió Szerződésekben rögzített alapelvének – gyengülését, amely az európai mezőgazdasági termelők és polgárok védelmének biztosítéka; hangsúlyozza, hogy a kereskedelem minden területén elő kell mozdítani az elővigyázatosság elvét, és biztosítani kell annak alkalmazását, elkerülve ugyanakkor az indokolatlan kereskedelmi akadályokat;

27.  hangsúlyozza, hogy a CETA olyan keretet biztosít, amely előmozdítja a kereskedelmet és az éghajlat-politikát azáltal, hogy kötelezettségvállalásokat tartalmaz a kereskedelemmel kapcsolatos, közös érdekű környezetvédelmi kérdések, például az éghajlatváltozás terén való együttműködésre vonatkozóan, amint azt a kereskedelemről, az éghajlat-politikáról és a Párizsi Megállapodásról szóló ajánlás is tanúsítja, különösen a tiszta technológiák előmozdításával; hangsúlyozza a kanadai helyszínű, globális energiatermelés fontosságát, amely felgyorsítja a tiszta energiára való átállást azáltal, hogy megújuló forrásokból állít elő energiát; üdvözli, hogy az ideiglenes alkalmazás kezdete óta 27%-kal nőtt a környezetvédelmi termékek kereskedelme; megjegyzi azonban, hogy Kanada az európai zöld megállapodással kapcsolatos európai jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezések elemeit a kereskedelem technikai akadályainak tekintette; felkéri a feleket, hogy találjanak szinergiákat az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM) EU-ban történő végrehajtásával, és közösen támogassák a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó közös vagy összehasonlítható módszerek nemzetközi szintű kidolgozására irányuló munkát;

28.  üdvözli az EU–Kanada digitális partnerség elindítását, amely kulcsfontosságú a zöld és digitális átálláshoz; felhívja mindkét felet, hogy erősítsék meg együttműködésüket a CETA végrehajtása keretében olyan közös stratégiai jelentőségű kérdésekben, mint a mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság és a dezinformáció elleni küzdelem;

29.  üdvözli, hogy a CETA végrehajtásában aktívan részt vesznek és azt figyelemmel kísérik a hazai tanácsadó csoportok és a civil társadalmi fórum, amely az EU és Kanada több száz képviselőjét tömöríti, beleértve a vállalkozásokat, a környezetvédelmi és munkaügyi szervezeteket, a civil társadalmat, a tudományos köröket és a kanadai őslakos népek képviselőit, és közös nyilatkozataik révén aktívan hozzájárulnak különösen a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottság munkájához; sürgeti a Bizottságot, valamint a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottságot, hogy kövessék nyomon javaslataikat; hangsúlyozza, hogy a belső tanácsadó csoportok megbízatásának a teljes megállapodás fenntarthatósági hatásának figyelembe vételére is irányulnia kell; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy munkájukba bele kell foglalni a beruházásvédelmi fejezet fenntarthatóságra és emberi jogokra gyakorolt hatásával kapcsolatos megfontolásokat;

30.  felhívja mindkét félt, hogy e csoportok megújításával összefüggésben biztosítsák a kistermelők és a fogyasztók jobb integrációját a belső tanácsadó csoportokba;

31.  ragaszkodik a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalások tényleges végrehajtásához – beleértve a közös értelmező eszközben vállalt, a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó korai felülvizsgálatot is, amelyre nem került sor –, amelyek a CETA szerves részét képezik, és nélkülözhetetlenek a kitűzött célok eléréséhez; tudomásul veszi, hogy 2024-ben a Bizottság független szakértők bevonásával utólagos értékelést fog végezni a CETA-ról, beleértve annak a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezetét is, ami lehetőséget fog kínálni arra, hogy azt a Bizottság 2022. júniusi új megközelítése alapján értékeljék, és arra, hogy mérlegeljék a Kanada által 2020-ban előterjesztett konkrét javaslatok figyelembevételét annak érdekében, hogy növeljék e fejezet bizonyos rendelkezéseinek kötelező erejét; emlékeztet arra, hogy a vegyes bizottság kötelező erejű határozatot hozhat, amely végrehajtási ütemterveket állapít meg az együttműködés megerősítésére azokon a területeken, ahol az utólagos értékelés hiányosságokat tár fel, és elvárja, hogy ezt meg is tegye; úgy véli, hogy a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet vagy annak felülvizsgálata jobb végrehajtására irányuló erőfeszítéseket az összes érdekelt féllel folytatott érdemi konzultációnak kell megelőznie;

32.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság a CETA ideiglenes alkalmazását követően megszűnt az Európai Unió tagja lenni; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság és Kanada számos kétoldalú kereskedelmi megállapodásban állapodott meg ennek figyelembevétele érdekében, többek között a vámkontingensek felhasználása és a kumuláció tekintetében; megjegyzi, hogy e megállapodások közül egyesek 2024 után hatályát vesztik, ami kisebb fennakadásokat okozhat a meglévő ellátási láncokban; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg új megállapodások létrehozásának lehetőségét, amennyiben ezek a zavarok hátrányosan érinthetik az uniós gazdasági szereplőket;

33.  felhívja a feleket, hogy a ratifikálást követően a felülvizsgálati záradék alkalmazásával vizsgálják felül a CETA-t a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó megfelelő és hatékony vitarendezési mechanizmus bevezetése céljából, beleértve – a különböző jogérvényesítési módszerek közül – a súlyos jogsértések esetén végső megoldásként alkalmazandó elriasztó hatású szankciók megfontolását; hangsúlyozza azon szándékát, hogy a kereskedelem és a nemek közötti egyenlőség terén folyamatban lévő együttműködés intézményesítését kívánja fontolóra venni e felülvizsgálat során; hangsúlyozza, hogy ennek a felülvizsgálat során az őslakos népek jogaira vonatkozó konkrét, szigorú rendelkezések bevezetését is fontolóra kellene venni, beleértve a 169. számú ILO-egyezményt és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot;

34.  sürgeti Belgiumot, Bulgáriát, Ciprust, Franciaországot, Görögországot, Magyarországot, Írországot, Olaszországot, Lengyelországot és Szlovéniát, hogy mielőbb ratifikálják a CETA-t, mivel ez a megállapodás naprakésszé tételéhez is elengedhetetlen, és ismételten hangsúlyozza a CETA teljes körű alkalmazásának fontosságát, beleértve annak beruházásvédelmi rendelkezéseit is;

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Kanada kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 11., 2017.1.14., 23. o. (2) HL L 11., 2017.1.14., 3. o. (3) HL C 252., 2018.7.18., 348. o. (4) az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, az EUMSZ 218. cikkének (11) bekezdése szerinti, 2017. május 16-i bírósági vélemény, ECLI:EU:C:2017:376. (5) HL C 32., 2023.1.27., 96. o. (6) A Bizottság 2021. december 9-i közleménye: „Emberközpontú gazdaság kiépítése: a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv” (COM(2021)0778). (7) Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervről (HL C 347., 2022.9.9., 150. o.)

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról (2023/2106(INI))

P9_TA(2024)0027 A9-0407/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és Közép-Ázsia: a szorosabb partnerség új lehetőségei” című, 2019. május 15-i közös közleményére (JOIN(2019)0009),

–  tekintettel a Közép-Ázsiára vonatkozó új stratégiáról szóló, 2019. június 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia elemei” című, 2018. szeptember 19-i közös közleményére (JOIN(2018)0031),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A Global Gateway” című, 2021. december 1-jei közös közleményére (JOIN(2021)0030),

–  tekintettel a 2022. november 17-én Szamarkandban tartott 18. EU–Közép-Ázsia külügyminiszteri találkozó eredményeire, amely találkozó középpontjában a közös kihívások megoldása állt,

–  tekintettel a közép-ázsiai államfők és az Európai Tanács elnöke által 2023. június 2-án Csolpon-Atában tartott második magas szintű regionális találkozót követően kiadott közös sajtóközleményre,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásra(1),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Kirgiz Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodásra(2),

–  tekintettel egyrészről az Európai Unió, másrészről a Kirgiz Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló, 2022. június 13-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0277),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Tádzsik Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodásra(3),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodásra(4),

–  tekintettel a 2022. november 18-án tartott EU–Közép-Ázsia konnektivitási konferencia, a 2023. május 18–19. között tartott második EU–Közép-Ázsia gazdasági fórum, a 2023. március 10-én tartott negyedik EU–Közép-Ázsia civil társadalmi fórum, valamint a környezetről és a vízkészletekről szóló, 2023. február 23–24-én tartott hetedik EU–Közép-Ázsia magas szintű konferencia eredményeire,

–  tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által készített, 2023. június 30-án közzétett „Fenntartható közlekedési összeköttetések Európa és Közép-Ázsia között” című, uniós finanszírozású tanulmányra,

–  tekintettel az EU és Kazahsztán közötti, a nyersanyagokkal, az elemekkel, illetve akkumulátorokkal és a megújuló hidrogénnel kapcsolatos stratégiai partnerségről szóló, 2022. november 7-én aláírt egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a közép-ázsiai államokkal folytatott emberi jogi párbeszédek eredményeire,

–  tekintettel a 2023. október 23-án tartott 19. EU–Közép-Ázsia miniszteri találkozón jóváhagyott, Az EU és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok elmélyítését célzó közös ütemtervre,

–  tekintettel a közép-ázsiai államfők és a német szövetségi kancellár 2023. szeptember 29-i berlini csúcstalálkozójukat követő együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a Kazahsztánról, Kirgizisztánról, Tádzsikisztánról, Türkmenisztánról és Üzbegisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervre (2021–2025),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0407/2023),

A.  mivel a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia 2019-es elfogadása óta a régióra jelentős külső tényezők hatottak, például Oroszország Ukrajna elleni jogellenes agresszív háborúja, az afganisztáni tálib hatalomátvétel és Kína egyre határozottabb külpolitikája, valamint a belső instabilitás, nevezetesen a 2022 januárjában Kazahsztánban bekövetkezett erőszakos zavargások, a tádzsikisztáni Gorno-Badahsán Autonóm Területen a pamíriak 2021 novemberében és 2022 májusában tartott tiltakozásait, valamint a Karakalpaksztán Köztársaságban (Üzbegisztánban) 2022 júliusában lezajlott tiltakozásokat követő erőszakos megtorlás, illetve a kirgiz–tádzsik határon történt ismételt összecsapások;

B.  mivel Közép-Ázsia az EU számára stratégiai jelentőségű régió a biztonság, az összekapcsoltság, valamint az energia- és erőforrás- diverzifikáció, a konfliktuskezelés és a multilaterális, szabályokon alapuló nemzetközi rend védelme szempontjából, amelyre nézve kihívást jelent Oroszország részéről az értékeink elleni támadás, a globális élelmiszerválság súlyosbodása, az agresszió és az atrocitások, a dezinformáció terjesztése, a fegyverként használt korrupció és a választásokba való beavatkozás;

C.  mivel a közép-ázsiai államok egyike sem támogatja Oroszország Ukrajna elleni invázióját, és nem ismeri el az Oroszország által annektált ukrán régiókat az Oroszországi Föderáció részeként;

D.  mivel 2023. március 28-án az uniós szankciókkal foglalkozó megbízott felszólította a régió országait, hogy mellőzzék a segítségnyújtást Moszkva arra irányuló kísérleteihez, hogy kijátssza az Oroszországgal szemben annak Ukrajna elleni agresszív háborúja miatt bevezetett szankciókat;

E.  mivel az orosz tisztviselők és propagandisták továbbra is agresszív retorikát alkalmaznak egyes közép-ázsiai államokkal, különösen Kazahsztánnal szemben, megkérdőjelezve annak területi integritását és nemzeti identitását;

F.  mivel az olyan körülmények, mint Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja miatti elszigeteltsége, az Oroszországot megkerülő közép-ázsiai kereskedelmi útvonalak megerősítése, az EU tervezett bővítése Kelet-Európában, valamint Kína növekvő befolyása a régióban szükségessé teszik az EU közép-ázsiai stratégiájának teljes újragondolását és a demokratikus EU aktívabb jelenlétét a régióban a hagyományosan jelenlévő autokratikus szereplők alternatívájaként;

G.  mivel biztosítani kell az orosz területeken való áthaladást kikerülő, Európa és Ázsia közötti összeköttetést; mivel az Európai Unió erősen érdekelt az Európa és Ázsia közötti hatékony kereskedelmi és energiafolyosók kiépítésében, amint azt az Európai Unió és Közép-Ázsia közötti konnektivitásról szóló, 2022. november 18-án Szamarkandban tartott konferencia is mutatja;

H.  mivel mind az öt közép-ázsiai állam megerősítette a Párizsi Megállapodást; mivel különösen érzékenyek az éghajlatváltozás következményeire; mivel a gyapotföldek öntözését szolgáló meggondolatlan vízgazdálkodás és a legnagyobb folyók szennyezése a régió vízkészleteinek nem hatékony felhasználásához és kizsákmányolásához vezetett; mivel Közép-Ázsia gleccserei továbbra is gyorsan fogynak, ami súlyosbítja a Föld egyik legsúlyosabb vízválságát, és katasztrofális egészségügyi, ökológiai és társadalmi problémáknak teszi ki a terület veszélyeztetett lakosságát; mivel a vízügyekkel kapcsolatos gyakori konfliktusok és a politikai instabilitás korlátozza a határokon átnyúló folyókra vonatkozó egységes tervezést és hatékony elosztást; mivel a tágabb régióban végbemenő geopolitikai változások lehetőséget teremtenek az érdemibb regionális együttműködésre; mivel az ilyen regionális együttműködés hatékonynak bizonyult a vízdiplomácia és a határviták megoldása terén, és még fontosabb lesz az éghajlatváltozás által okozott, határokon átnyúló, egyre nagyobb veszélyek kezelése szempontjából;

I.  mivel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodások az EU közép-ázsiai szerepvállalásának sarokköveit képező, új generációs megállapodások; mivel a Kazahsztán volt az első közép-ázsiai állam, amely 2015-ben megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást írt elő, amely az összes tagállam általi ratifikálását követően 2020. március 1-jén hatályba lépett, és rendszeres időközönként felül kell vizsgálni; mivel az EU és Kirgizisztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások 2019. július 6-án lezárultak, de a megállapodást továbbra sem írták alá a Tanács és a Bizottság közötti jogvita miatt; mivel az EU és Üzbegisztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások 2022. július 6-án lezárultak; mivel 2023 elején az EU és Tádzsikisztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokat kezdett; mivel 1998-ban partnerségi és együttműködési megállapodás jött létre Türkmenisztánnal, a Parlament azonban nem adta beleegyezését a megállapodás ratifikálásához, mivel mélyen aggasztotta Türkmenisztán emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos előrehaladásának rövid távú teljesítménye;

J.  mivel az első EU–Közép-Ázsia vezetői találkozóra 2022. október 27-én került sor Asztanában, amelyet 2023. június 2-án egy második találkozó követett Csolpon-Atában; mivel a tervek szerint 2024-ben vezetői csúcstalálkozót tartanak; mivel ezek az ülések az EU és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok további intézményesítését jelentik, és kiegészítik a meglévő regionális párbeszédek és platformok munkáját;

K.  mivel 2023. szeptember 19-én New Yorkban sor került a közép-ázsiai vezetők és az Egyesült Államok elnöke közötti első C5+1 csúcstalálkozóra; mivel 2023. szeptember 29-én, Berlinben sor került a C5+Németország csúcstalálkozóra;

L.  mivel a Freedom House 2023. évi „Freedom in the World (Szabadság a világban)” című jelentése mind az öt közép-ázsiai államot autoriter rezsimként sorolta be és „nem szabad” minősítést adott nekik; mivel a 2023. évi sajtószabadság-index a sajtószabadság közép-ázsiai helyzetének jelentős romlásáról számolt be, és Közép-Ázsia átlagos pontszáma a 2022. évi korrupcióérzékelési indexben jóval a globális átlag alatt volt; mivel a Riporterek Határok Nélkül számos olyan esetről számol be, amikor a közép-ázsiai hatóságok nyomást gyakoroltak médiájukra, hogy „semleges” módon tudósítsanak Oroszország ukrajnai inváziójáról, vagy hagyják teljesen figyelmen kívül azt;

M.  mivel a Parlament Külügyi Bizottsága 2022. február 21–25. között Tádzsikisztánba és Üzbegisztánba, 2023. augusztus 21–25. között pedig Kazahsztánba és Kirgizisztánba látogatott; mivel az EU–Kazahsztán, EU–Kirgizisztán, EU–Üzbegisztán és EU–Tádzsikisztán Parlamenti Együttműködési Bizottságokba delegált és a Türkmenisztánnal és Mongóliával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség rendszeres parlamentközi kapcsolatokat tart fenn a közép-ázsiai országokkal;

N.  mivel Közép-Ázsiában megalapozottak a radikalizálódás, a fokozódó szélsőségesség és a terrorfenyegetés miatti félelmek, miután igen nagy számú korábbi ISIS-harcos tér vissza a régióba, Afganisztánban pedig igen rossz a biztonsági helyzet;

O.  mivel a közép-ázsiai nők és lányok továbbra is rendkívül kiszolgáltatottak a visszaélésekkel szemben, különösen mivel a nők elleni erőszak széles körben elfogadott, a nemi sztereotípiákkal kapcsolatos tudatosság pedig alacsony szintű;

P.  mivel a gyermekházasságok továbbra is gyakoriak Közép-Ázsiában, különösen Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban, ahol minden nyolcadik lány 18 éves kora előtt megy férjhez;

Az EU Közép-Ázsiával kapcsolatos szerepvállalása

1.  hangsúlyozza, hogy az EU és Közép-Ázsia mélyreható globális és regionális geopolitikai változásokkal és kihívásokkal néz szembe, amelyek jelentős lendületet adnak a közös érdekű ügyekben folytatott hosszú távú, strukturált és kölcsönösen előnyös együttműködésnek; határozottan ösztönzi az EU-t, hogy a térség geostratégiai jelentőségére való tekintettel fokozza politikai szerepvállalását Közép-Ázsiával kapcsolatban, valamint politikai és gazdasági szintű együttműködés révén mozdítson elő stratégiai partnerséget ezekkel az országokkal; üdvözli az EU és Közép-Ázsia közötti fokozott magas szintű kapcsolatot, különösen a közép-ázsiai államfők és az Európai Tanács elnöke közötti találkozókat, valamint az EU közép-ázsiai különleges képviselőjének munkáját; felszólít arra, hogy e magas szintű találkozókat és nyilatkozatokat kövessék konkrét intézkedések; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az első EU–Közép-Ázsia csúcstalálkozót 2024-re tervezik, valamint hogy jóváhagyták az EU és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok elmélyítését célzó közös ütemtervet, amely stratégiai tervként szolgál a konkrét területeken folytatott párbeszéd és együttműködés előmozdításához, beleértve a kulturális, társadalmi és gazdasági reziliencia erősítését; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő azokat a politikai és gazdasági reformokat, amelyek megerősítik a jogállamiságot, a demokráciát, a jó kormányzást és az emberi jogok tiszteletben tartását; megjegyzi, hogy a Parlament készen áll a Közép-Ázsiával folytatott parlamenti együttműködés előmozdítására;

2.  megjegyzi, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja és erősödő nacionalista narratívája gyengítette Oroszország pozícióját a régióban, és arra ösztönözte Közép-Ázsiát, hogy más szereplőkkel folytasson együttműködést, és ezek a szereplők fokozták együttműködésüket Közép-Ázsiával; tudomásul veszi Kína térségbeli szerepvállalását is; hangsúlyozza, hogy az EU-nak most lehetősége nyílik arra, hogy kibővítse Közép-Ázsiával fennálló kapcsolatait, és hangsúlyosabb szerepet játsszon a régióban; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ki kell használnia ezt a lehetőséget a kölcsönösen előnyös együttműködés előmozdítására, és olyan partnerséget kell ajánlania Közép-Ázsiának, amely az Unió keleti szomszédaira vonatkozó szélesebb körű stratégia egyedi pályájává alakulhat; úgy véli, hogy a szóban forgó együttműködés megerősítése hozzájárulhat Oroszország régióbeli befolyásának ellensúlyozásához;

3.  hangsúlyozza a Közép-Ázsiával kapcsolatos transzatlanti együttműködés fontosságát, és felkéri az EU-t, hogy kezdeményezze az Egyesült Államoknál egy Közép-Ázsiára vonatkozó közös stratégia kidolgozását, amelynek magában kell foglalnia a demokrácia előmozdítása, a beruházások és a kereskedelem, a gazdaság és a regionális biztonság területén folytatott együttműködést;

4.  megismétli, hogy az EU elkötelezett a közép-ázsiai országokkal való együttműködés iránt a béke, a biztonsági stabilitás, a jólét és a fenntartható fejlődés érdekében, és teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, valamint az összes ország függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására, az erőszak alkalmazása vagy az azzal való fenyegetés mellőzésére, valamint a nemzetközi viták békés rendezésére vonatkozó elveket;

5.  elutasít minden olyan kísérletet, amely bármilyen módon elősegíti vagy segíti a megszállt Ciprus szeparatista entitásának nemzetközi elismerését, többek között a Türk Államok Szervezetében megfigyelőként való állítólagos elfogadását; arra ösztönzi az érintett közép-ázsiai államokat, hogy hatékonyan érvényesítsék a valamennyi állam szuverenitásával és területi integritásával kapcsolatos elvek tiszteletben tartását, és ne ratifikálják a Türk Államok Szervezetének módosított alapokmányát, amely hatályba léptetné a megfigyelői státusz megadására vonatkozó határozatot;

6.  elismeri, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja és annak következményei egyszerre jelentenek kihívást és lehetőségeket a közép-ázsiai államok számára, amelyek hagyományosan szoros kapcsolatokat tartanak fenn Oroszországgal; hangsúlyozza, hogy az EU érdekelt a gazdasági kapcsolatok bővítésében és a politikai kapcsolatok elmélyítésében a közép-ázsiai országokkal, részben az Oroszország és Belarusz elleni szankciók kijátszásának minimalizálása érdekében; hangsúlyozza a szankciókkal kapcsolatos folyamatos szoros eszmecsere fontosságát, és felhívja a közép-ázsiai államok, különösen Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán hatóságait, hogy szorosan működjenek együtt az EU-val, különösen annak szankciókért felelős megbízottjával a szankciók kijátszásának megakadályozására irányuló erőfeszítéseik fokozása érdekében; elítéli azt az eljárást, hogy Oroszország közép-ázsiai migránsokat és állampolgárokat toboroz az ukrajnai harcokhoz, és támogatja az ennek leállítását célzó intézkedéseket; tudomásul veszi a közép-ázsiai államok egyéni erőfeszítéseit annak biztosítására, hogy területüket ne használják fel az uniós szankciók kijátszására, és üdvözli Kazahsztán adminisztratív intézkedéseit és magas szintű politikai elkötelezettségét e tekintetben; felkéri az EU-t, hogy alkalmazzon differenciált megközelítést a közép-ázsiai stratégiában, amely értékelni fogja az EU-val való együttműködés szintjét az Oroszországgal szembeni szankciós politika terén; megjegyzi, hogy a tagállamok maguk is szerepet játszanak annak biztosításában, hogy azokat az exportárukat, amelyek valószínűleg Közép-Ázsián keresztül továbbra is eljutnak Oroszországba, megfelelő megelőző ellenőrzéseknek vessék alá;

7.  úgy véli, hogy felül kell vizsgálni az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiáját, hogy az elmúlt években bekövetkezett geopolitikai események fényében aktualizálják azt; megismétli, hogy a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodások kulcsfontosságú szerepet töltenek be a közép-ázsiai államokkal folytatott együttműködés kereteként; aggodalommal állapítja meg, hogy a Kirgizisztánnal kötött partnerségi és együttműködési megállapodást, amelyről 2019-ben lezárultak a tárgyalások, továbbra sem írták alá; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy érjenek el gyors előrelépést a Tádzsikisztánnal kötendő partnerségi és együttműködési megállapodásról folyamatban lévő tárgyalásokon, és oldják meg a lezáratlan kérdéseket, és további késedelem nélkül írják alá a Kirgizisztánnal és Üzbegisztánnal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásokat annak érdekében, hogy a Parlament gyakorolhassa előjogait e megállapodások ratifikálásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy ha a tárgyalások lezárását követően az ilyen megállapodásokat nem írják alá, az megkérdőjelezi az EU mint globális szereplő hitelességét;

8.  megjegyzi, hogy az eddigi tárgyalások tárgyát képező, a közép-ázsiai országokkal már megkötött vagy megkötendő megerősített partnerségi és együttműködési megállapodások nagy hangsúlyt fektetnek a demokratikus elvek, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartására; hangsúlyozza az emberi jogok, a demokratikus értékek, a nemek közötti egyenlőség, a szabad média és a zöld átállás általános érvényesítésének fontosságát a közép-ázsiai kormányokkal való kapcsolattartás során;

Regionális együttműködés

9.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés, a konnektivitás, az energia, a kritikus fontosságú nyersanyagok és a biztonság terén folytatott, kölcsönösen előnyös együttműködésben nagy lehetőségek rejlenek, és hogy Közép-Ázsia kulcsfontosságú régió a Kelet és Nyugat közötti összeköttetés szempontjából; ezzel összefüggésben emlékeztet Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának jelentős geopolitikai következményeire, amely nemcsak regionális gazdasági övezetként, hanem Ázsia és Európa közötti alternatív és fenntartható útvonalként is felélénkítette a középső folyosót, amely nem halad át orosz területen; emlékeztet arra, hogy az új eurázsiai szárazföldi híd a szankciók hatálya alá tartozó orosz és belarusz területeken halad át; hangsúlyozza a regionális integráció előmozdításának jelentőségét a középső folyosó mentén, és emlékeztet arra, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által készített tanulmányban azonosított szűk keresztmetszeteket meg kell szüntetni annak érdekében, hogy a Global Gateway keretében megvalósuló infrastrukturális projektek finanszírozásához égetően szükséges források rendelkezésre álljanak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közép-ázsiai államok – különösen a középső folyosó – infrastrukturális fejlesztésébe történő beruházások Európai Beruházási Bank általi támogatásának lehetőségét;

10.  úgy véli, hogy az EU Közép-Ázsiával kapcsolatos politikájának az energia, az összekapcsoltság és az erőforrások diverzifikálása terén az európai zöld megállapodásból kell ihletet merítenie és kölcsönösen előnyös stratégiai partnerségeken kell alapulnia, amelyek figyelembe veszik az egyes közép-ázsiai államok sajátosságait, biztosítják hozzáférésüket a modern technológiákhoz és a minőségi munkahelyekhez, miközben garantálják az EU biztonságos és versenyképes hozzáférését a nyersanyagokhoz és az energiához; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Gazprom és Üzbegisztán közötti, Kazahsztán közvetítését feltételező földgáz-megállapodás aláírásának eredményeként Oroszországtól való függőség alakul ki;

11.  elismeri az EU kulcsfontosságú szerepét Közép-Ázsia ágazati reformjainak finanszírozásában, energiahatékonyságának javításában és üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésében; üdvözli a fenntartható közép-ázsiai energetikai összeköttetésekre irányuló (SECCA) projekt 2022-es elindítását, és várakozással tekint a fenntartható energiarendszerre való átállásra vonatkozó nemzeti politikák megerősítésére, valamint a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos beruházások, kapacitások és tudatosság növelésére gyakorolt pozitív hatása elé a régióban;

12.  hangsúlyozza a pozitív beruházási környezet fontosságát Közép-Ázsia gazdasági fejlődése, valamint az EU és Közép-Ázsia közötti kereskedelem és együttműködés szempontjából; kiemeli, hogy a megfelelő béreket és tisztességes munkafeltételeket biztosító, minőségi munkahelyek létrehozásához vezető pozitív beruházási környezet függ a stabil demokratikus intézményektől, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásától, valamint az üzleti szféra és a civil társadalom kellő gondosság alkalmazására való képességétől;

13.  tudomásul veszi a közép-ázsiai államoknak – Tádzsikisztán kivételével – az Afganisztánnal való kapcsolat fenntartására irányuló, régóta fennálló törekvését és a 2021. évi hatalomátvétel óta tartó folyamatos pragmatikus együttműködésüket a tálib vezetéssel, amelyet azonban nem ismernek el; hangsúlyozza, hogy a régió országai, különösen Pakisztán és Kína, de a közép-ázsiai államok is a humanitárius segítségnyújtás, a villamos energia, a kereskedelmi lehetőségek és a közös konnektivitási projektek révén kulcsszerepet játszanak Afganisztán stabilitásának biztosításában; ösztönzi az EU afganisztáni különmegbízottját, hogy az Afganisztánról szóló EU–Közép-Ázsia párbeszéd részeként továbbra is szorosan működjön együtt közép-ázsiai államokbeli partnereivel; elismeri, hogy Közép-Ázsia kulcsfontosságú terület a vallási szélsőségesség, a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelmi hálózatok megfékezése szempontjából, és a jelenlegi afganisztáni humanitárius válság miatt fokozott migrációs nyomással néz szembe; ismételten felháborodását fejezi ki amiatt, hogy a tálibok a nőket még másodlagos állampolgároknál is alacsonyabb rendűként kezelik, és felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és az EU afganisztáni különmegbízottját, hogy működjön együtt Türkmenisztánnal, Üzbegisztánnal és Tádzsikisztánnal az Afganisztánból menekülni próbáló nők megsegítésében;

14.  kiemeli az Unió szerepét, amelyet a régiónak nyújtott segélyek fontos adományozójaként tölt be; hangsúlyozza, hogy fontos az „Európa együtt” egységes megközelítés alkalmazása, mivel ez lehetővé teszi szinergiák létrehozását és a megtett intézkedések hatásának maximalizálását, valamint megmutatja a többoldalú együttműködés előnyeit, továbbá a tervezett hatás megvalósítása érdekében összehozza a legjobb eszközöket és partnereket, például a civil szervezeteket, az emberijog-védőket, a független médiát és szakértőket, a köz- és a magánszektort; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós segítségnyújtás és beruházások láthatóságát, és kéri, hogy a közép-ázsiai államoknak biztosított uniós segítségnyújtást és költségvetési támogatást kapcsolják össze a demokratikus reformok, az emberi jogok védelme, a jogállamiság és a fenntartható fejlődés terén elért haladás konkrét referenciaértékeivel; hangsúlyozza, hogy a szinergiák lehetővé tétele és a párhuzamosságok elkerülése érdekében összehangolt együttműködésre van szükség a többi partnerrel és a nemzetközi szervezetekkel;

15.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás, a növekvő népesség és a gazdasági igények egyre nagyobb terhet rónak a közép-ázsiai vízkészletekre; hangsúlyozza, hogy e kérdésben szorosabb regionális együttműködésre van szükség az upstream és downstream országok között a vízkészletek elosztásával és felhasználásával kapcsolatos konfliktusok megelőzése érdekében; üdvözli a regionális platformokat – például az Aral-tó megmentését célzó nemzetközi alapot –, amelyek ösztönzik a közép-ázsiai államok közötti párbeszédet és együttműködést; emlékeztet arra, hogy az EU és Közép-Ázsia közötti környezetvédelmi párbeszédet az Aral-tó stabilizálásának támogatása és a vízkészletekkel való jobb gazdálkodás előmozdítása érdekében hozták létre; felszólít az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtására, és készen áll arra, hogy szakértelmet és együttműködést biztosítson ennek érdekében;

16.  kiemeli, hogy mind a hosszú távú regionális stabilitás, mind a fenntartható fejlődési célok eléréséhez elengedhetetlen a konfliktusoknak a nemzetközi joggal és a jószomszédi kapcsolatokkal összhangban történő rendezése, valamint az erőszak alkalmazásának vagy azzal való fenyegetésnek mindenáron történő elkerülése; hangsúlyozza a Tádzsikisztán és Kirgizisztán közötti vitatott határterületek kijelölésének fontosságát a két ország közötti további katonai összecsapások megelőzése érdekében, és üdvözli a két fél által e tekintetben tett lépéseket; megismétli az EU arra vonatkozó felajánlását, hogy technikai segítségnyújtás és bizalomépítő intézkedések révén támogassa a konfliktus békés rendezését; üdvözli a Kirgizisztán és Üzbegisztán közötti határ kijelölésével kapcsolatos kérdés 2023. januári rendezését; megismétli, hogy az EU elkötelezte magát a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása mellett a térségben;

Demokrácia és emberi jogok

17.  kitart amellett, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a nemzetközi kötelezettségek betartása fontos az EU Közép-Ázsiával fenntartott kapcsolatai szempontjából; sürgeti a közép-ázsiai államokat, hogy tartsák be a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeiket, megjegyezve, hogy ez összhangban van a partnerségi és együttműködési megállapodásokkal és az általános vámkedvezmény-rendszer „plusz”-szal (GSP+) is; hangsúlyozza a közép-ázsiai államokkal folytatott rendszeres emberi jogi párbeszédek fenntartásának fontosságát, mivel ezek a párbeszédek az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a politikai pluralizmus tiszteletben tartását előmozdító eszközök, valamint ezek képezik az aggodalomra okot adó kérdések felvetésének fórumát; felhívja az uniós küldöttségeket és a tagállamok közép-ázsiai képviseleteit, hogy továbbra is vállaljanak aktív szerepet a helyzet helyszíni nyomon követésében, működjenek együtt az emberijog-védőkkel, és reagáljanak az emberi jogok megsértésére és a politikai indíttatású üldöztetésre, többek között tárgyalásokon való részvétel és politikai foglyok meglátogatása révén; ösztönzi az ENSZ egyezményeinek végrehajtását felügyelő testületekkel és a különleges ENSZ-eljárásokkal való, valamint a többoldalú emberi jogi fórumokon, például az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában történő együttműködést;

18.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a súlyos emberi jogi jogsértésekért való elszámoltathatóság nem jelentős mértékű, többek között abban az esetben sem, amikor a hatóságok szigorú intézkedéseket alkalmaztak a tömeges tüntetések és az azt követő zavargások beszüntetésére a „véres januárnak” elnevezett események során Kazahsztánban, a tádzsikisztáni Gorno-Badahsán Autonóm Területen (GBAO), és az üzbegisztáni Karakalpaksztán Köztársaságban; felhívja mind az öt közép-ázsiai állam hatóságait, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy független és alapos vizsgálatot indítsanak az állítólagos kínzásokkal, bántalmazásokkal és más súlyos emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatban, és akadályozzák meg, hogy a rendőrség és a biztonsági erők túlzott erőszakot és kínzást alkalmazzanak; felhívja a közép-ázsiai államok kormányait, hogy a nagyobb függetlenség és átláthatóság biztosítása érdekében hajtsanak végre igazságügyi reformokat;

19.  hangsúlyozza, hogy Közép-Ázsiában a demokratikus kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok védelme tekintetében alapvető demokratikus hiányosságok tapasztalhatók, amelyek továbbra is fennállnak és a közelmúltban több tekintetben is súlyosbodtak; hangsúlyozza, hogy a választási folyamatokat átláthatóbbá, nyitottabbá és igazságosabbá kell tenni valamennyi politikai szereplő számára; kiemeli, hogy a civil társadalom fontos szerepet játszhat a demokratikus reformok, a jó kormányzás és az emberi jogok védelme közép-ázsiai támogatásában és előmozdításában; sajnálatát fejezi ki a nem kormányzati szervezetekre és a médiára vonatkozó jogalkotási kezdeményezésekben alkalmazott korlátozó megközelítés miatt, amely csökkenti a civil társadalmi tevékenységek mozgásterét; felhívja a közép-ázsiai államokat, hogy tegyenek érdemi lépéseket e hiányosságok orvoslása, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet releváns egyezményeinek végrehajtása és a demokratikus kormányzással és az emberi jogok védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében, megjegyezve, hogy az EU-val kötött partnerségi és együttműködési megállapodások, a tárgyalt megerősített partnerségi és együttműködési megállapodások és az általános vámkedvezmény-rendszer „plusz” keretében kötelezettséget vállaltak erre; megjegyzi, hogy a közép-ázsiai államok fiatal és dinamikus népességgel rendelkeznek, akiknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy érdemben részt vegyenek országuk jövőjének alakításában; üdvözli az EU–Közép-Ázsia civil társadalmi fórum tevékenységeit, és felhívja az EU-t, hogy fokozza a civil társadalomnak nyújtott támogatását;

20.  megjegyzi, hogy fokozni kell Közép-Ázsia dezinformációval szembeni rezilienciáját a független média és a helyi nyelveken megjelenő tartalmak előmozdítása, a médiaműveltség növelése és a helyi újságírók számára célzott tanfolyamok szervezése révén; hangsúlyozza, hogy Közép-Ázsiában a legmagasabb szintű demokratikus normákkal összhangban meg kell erősíteni a média függetlenségét és szabadságát; felszólít a média függetlenségének és pluralizmusának fokozása érdekében a média-tulajdonjogok átláthatóságának fokozására és a finanszírozás átláthatóságának biztosítására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közép-ázsiai hatóságok a dezinformáció elleni küzdelmet a véleménynyilvánítás szabadsága jogszerű gyakorlásának korlátozására használták fel, többek között azzal vádolva azokat, akik a korrupcióról, az igazságtalanságról és a kormányzati visszaélésekről beszélnek, hogy állítólag hamis információkat terjesztenek, viszályt szítanak és a szélsőségességet népszerűsítik; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre több újságírót és bloggert tartóztatnak le, és a független médiaorgánumok megszüntetésével fenyegetnek; kitart amellett, hogy biztosítani kell az újságírók, a független bloggerek, az emberijog-védők, valamint a civil társadalmi és környezetvédelmi aktivisták jogainak tiszteletben tartását, hogy garantálni kell számukra a zaklatással, nyomással és fenyegetésekkel szembeni védelmet, ki kell vizsgálni őket érő támadásokat, és minden jogtalanul fogva tartott és bebörtönzött személyt azonnal és feltétel nélkül szabadon kell bocsátani; elítéli a független médiaszolgáltatások leállítására és a tádzsikisztáni és kirgizisztáni weboldalaik hozzáférésének blokkolására irányuló közelmúltbeli kormányzati kezdeményezéseket, valamint a Kirgizisztánban és Kazahsztánban jelenleg megfontolás alatt álló médiajogszabály-tervezeteket, amelyek azzal a veszéllyel járnak, hogy növelik az állami ellenőrzést a médiatevékenységek felett;

21.  felhívja a közép-ázsiai hatóságokat, hogy az összes politikai foglyot bocsássák szabadon; felszólítja kifejezetten a kazahsztáni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a következőket: Ajgerim Tleuzsan, Marat Zsilanbajev, Bekizsan Mendigazijev, Timur Danebajev, Kajrat Klisev; felszólítja a kirgizisztáni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a következőket: Azimbek Beknazarov, Ajbek Buzurmankulov, Ajdanbek Akmatov, Temir Mahmudov, Marat Bajazov; felszólítja az üzbegisztáni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a következőket: Dauletmurat Tazsimuratov, Alabaj Tokimbetov, Nurlan Najipov, Amirbek Adilbekov; felszólítja a kirgizisztáni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a következőket: Faromuz Irgasov, Ulfathonim Mamadzsojeva, Hurszand Mamadzsojev, Husruzs Dzsumajev; felszólítja az türkmenisztáni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a következőket: Omruzak Omarkulijev, Murat Dusemov, Murat Ovezov, Manszur Mingelov, Nurgeldi Halikov;

22.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a nemek közötti egyenlőséget állítólag minden országban törvény védi, Közép-Ázsiában még mindig elterjedt a nemi alapú erőszak, a kapcsolati erőszak, a gyermekházasság, valamint az etnikai és vallási kisebbségekkel és az LMBTIQ-személyekkel szembeni megkülönböztetés és zaklatás; sürgeti a közép-ázsiai kormányokat, hogy megfelelő jogszabályok és intézkedések révén előzzék meg ezeket az emberi jogi jogsértéseket, többek között azáltal, hogy növelik a köztisztviselők, különösen a rendőrtisztek tájékozottságát és képzettségét, megerősítik a civil társadalmi szervezetek azon képességét, hogy a jogszabályi változásokat támogassák, javítják a túlélőket támogató frontvonalbeli szolgáltatásokat, és felhívják a figyelmet a meglévő sztereotípiák leküzdésére és a társadalmi egyenlőség előmozdítására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTIQ-személyek kriminalizálása továbbra is zajlik, a legtöbb országban hiányoznak a megkülönböztetés elleni alapvető jogszabályok, „nevelő célzatú nemi erőszakot” alkalmaznak a leszbikusok ellen, és nincsenek biztonságos helyek az LMBTIQ-személyek számára, ahol összegyűlhetnek, miközben a bárok és a szociális terek ellen folyamatos razziákat tartanak, és elterjedt a rendőri brutalitás; hangsúlyozza, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiának összhangban kell lennie a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervvel;

23.  ismételten aggodalmát fejezi ki a burjánzó korrupció és a kleptokrácia miatt Közép-Ázsiában, amely aláássa a kormányba vetett bizalmat, egyenlőtlenséget szül, megfosztja a polgárokat a közszolgáltatásoktól és lassítja a gazdasági növekedést; felszólítja a közép-ázsiai kormányokat, hogy tegyenek lépéseket a széles körben elterjedt korrupcióellenes retorikán túl, és kötelezzék el magukat végre a korrupció és a kleptokrácia elleni küzdelem mellett, fogadjanak el a korrupció megelőzésének és visszaszorításának integrált megközelítésére összpontosító nemzeti stratégiákat, fokozzák az átláthatóságot és az információkhoz való hozzáférést, és korlátozzák a magánszemélyek befolyását;

24.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak ki kell használnia a Közép-Ázsiában kialakult pozitív képet azáltal, hogy erősíti kulturális és társadalmi diplomáciai tevékenységeit; támogatja az európai és közép-ázsiai intézmények közötti kapcsolatok erősítését és az együttműködési lehetőségek növelését, valamint az emberek közötti kapcsolatok és a mobilitás előmozdítását, oktatási és tudományos lehetőségeket, például az Erasmus+ és a Horizont 2020 programokon keresztüli felsőoktatási cserelehetőségeket kínálva, valamint a fenntartható turizmus növelését;

25.  tudomásul veszi a közép-ázsiai államok hajlandóságát arra, hogy vízumliberalizációs párbeszédet kezdjenek az EU-val, és sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a közép-ázsiai államok célzott és átfogó reform-ütemterveinek kidolgozásáról szóló konzultációkat annak érdekében, hogy előkészítsék az utat a vízumkönnyítési és visszafogadási egyezmények számára;

Kétoldalú együttműködés

26.  megjegyzi, hogy Kazahsztán az első közép-ázsiai állam, amely ratifikálta a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást, amely szilárd alapot biztosít az együttműködés kiterjesztéséhez a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kulcsfontosságú területeken, mint például az összekapcsoltság, az energiahatékonyság, a zöld gazdaság és a digitalizáció; üdvözli a Kazah Köztársaság és az EU közötti, a fenntartható nyersanyagokkal, akkumulátorokkal és a megújuló hidrogén értékláncaival kapcsolatos stratégiai partnerségről szóló egyetértési megállapodás aláírását; felhívja a kazah hatóságokat, hogy folytassák a politikai és gazdasági reformok végrehajtását, amelyek erősíteniük kell a demokráciát, a jogállamiságot és a jó kormányzást; hangsúlyozza, hogy az „igazságos és tisztességes Kazahsztán” jövőképe megvalósításának biztosítania kell az emberi jogok és a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságának tiszteletben tartását, valamint javítania kell a választási keretet az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala ajánlásaival összhangban; felszólítja a kazah hatóságokat, hogy fejezzék be a 2022. januári események kivizsgálását, tegyék közzé megállapításaikat, és szolgáltassanak igazságot a kínzások áldozatainak; tudomásul veszi a kazahsztáni emberekkel való fokozottabb kapcsolattartásnak a vízumkönnyítési megállapodás által biztosított lehetséges előnyeit, amely megállapodásról 2023 májusában megkezdődtek a konzultációk;

27.  hangsúlyozza, hogy a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás közelgő aláírása és a GSP+ folyamatban lévő végrehajtása további hangsúlyt fektet arra, hogy nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban Kirgizisztánban biztosítani kell az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását; aggodalommal állapítja meg, hogy az elmúlt években romlott a demokratikus normák és az emberi jogok helyzete, figyelembe véve, hogy Kirgizisztánt a régió legdemokratikusabb országának tekintik, aktív civil társadalommal és szabad médiával; aggodalmát fejezi ki a politikai ellenzék, többek között a szociáldemokrata párt képviselőinek üldöztetése, valamint a független média és a civil társadalom tevékenységét célzó jogalkotási kezdeményezések, nevezetesen a „hamis információkról” szóló törvény, a „külföldi képviselőkre”, a „tömegmédiára” és a „gyermekek káros információktól való védelmére” vonatkozó törvénytervezetek negatív hatása, továbbá az emberijog-védők, a médiában dolgozók és az újságírók, valamint a médiaorgánumok ellen indított ügyek növekvő száma miatt; felhívja az EU-t, hogy továbbra is támogassa a civil társadalmat és a független médiát;

28.  megállapítja, hogy a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások megkezdése Tádzsikisztánnal lehetőséget kínál a kétoldalú együttműködés és információcserék hatókörének bővítésére; hangsúlyozza, hogy továbbra is szoros együttműködésre van szükség a biztonsági kérdések terén, mivel Afganisztán továbbra is az instabilitás és a biztonsági aggályok forrása a tálibok szigorú uralma és az országban zajló humanitárius válságok miatt; ismételten hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni legitim küzdelem nem használható fel ürügyként az ellenzéki tevékenységek betiltásához, a szabad véleménynyilvánítás akadályozásához vagy az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozásához; üdvözli a GSP+-hoz való csatlakozás iránti tádzsikisztáni érdeklődést, ami támogathatja a fenntartható gazdasági növekedést és fellendítheti a kereskedelmet, és megköveteli a nemzetközi emberi jogi és munkajogi normák hatékony végrehajtását; felszólítja Tádzsikisztánt, hogy javítsa az emberi jogok és az alapvető szabadságok, különösen a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét, és hagyjon fel a médiában dolgozók, az emberijog-védők, a független ügyvédek és a civil társadalom megfélemlítésével és üldöztetésével, valamint a pamíri kisebbség elnyomásával Gorno-Badahsán Autonóm Területen;

29.  megjegyzi, hogy továbbra is Türkmenisztán az egyetlen közép-ázsiai állam, amely nem kötött partnerségi és együttműködési megállapodást az EU-val, ami korlátozza a kétoldalú együttműködés hatókörét; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a Parlament újragondolja álláspontját és ratifikálja a partnerségi és együttműködési megállapodást, Türkmenisztánnak igazolnia kell, hogy az országban javult a demokrácia és az emberi jogok súlyos helyzete; sürgeti a türkmén kormányt, hogy dekriminalizálja a férfiak közötti, konszenzuson alapuló szexuális kapcsolatokat; megjegyzi, hogy Türkmenisztán érdekében áll, hogy nyitottabb legyen, hogy ne váljon a leginkább kívülálló országgá a korlátozott együttműködési lehetőségekkel rendelkező régióban; elismeri a kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségét olyan területeken, mint az energia, az összekapcsoltság és a kereskedelem, és üdvözli Türkmenisztán kifejezett érdeklődését az iránt, hogy egy Kaszpi-tengeri gázvezeték kiépítése révén gázt szállítson Európába;

30.  tudomásul veszi az Üzbegisztánban bejelentett reformokat, amelyek célja az országban a társadalmi-gazdasági fejlődés, a hatékony közigazgatás, a függetlenebb igazságszolgáltatási rendszer, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása tekintetében valódi változás elérése; hangsúlyozza, hogy az alkotmányos reform lehetőséget kínál a jogállamiság megerősítésére és a reformok szilárd jogi alapjainak megteremtésére; mindazonáltal ismételten mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Üzbegisztánban a demokrácia, a média szabadsága, az emberi jogok és a jogállamiság terén rossz a helyzet, beleértve a karakalpaksztáni tüntetés brutális leverését, valamint az egyesülési szabadság korlátozását mind a nem kormányzati szervezetek, mind a politikai pártok számára, valamint az újságírók, független bloggerek, tartalomkészítők és emberijog-védők üldöztetését és megfenyegetését; emlékezteti a hatóságokat a véleménynyilvánítás online és offline szabadsága, a gyülekezés szabadsága, az egyesülés szabadsága és a média függetlensége fenntartásának fontosságára; üdvözli a nők jogainak néhány figyelemre méltó javulását Üzbegisztánban; sürgeti az üzbég kormányt, hogy dekriminalizálja a férfiak közötti, konszenzuson alapuló szexuális kapcsolatokat; üdvözli az EU–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozó tárgyalások lezárását, és ismételten felszólít a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás aláírásához szükséges jogi és technikai eljárások gyors befejezésére; üdvözli, hogy Üzbegisztán vezető szerepet tölt be a regionális együttműködés előmozdításában különböző területeken, beleértve a konnektivitást és a vízkészletek felhasználását;

o
o   o

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 29., 2016.2.4., 3. o. (2) HL L 196., 1999.7.28., 48. o. (3) HL L 350., 2009.12.29., 3. o. (4) HL L 229., 1999.8.31., 3. o. (5) HL C 404., 2021.10.6., 202. o.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a Kína által az Európai Unió kritikus infrastruktúrájára gyakorolt befolyás biztonsági és védelmi vonatkozásairól (2023/2072(INI))

P9_TA(2024)0028 A9-0401/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére, és különösen e cím 2. fejezetének a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó rendelkezésekről szóló 2. szakaszára,

–  tekintettel „A biztonság és a védelem területére vonatkozó stratégiai iránytű – Egy, a polgárait, az értékeit és az érdekeit megvédő Európai Unióért, amely hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság megvalósításához” című dokumentumra, amelyet a Tanács 2022. március 21-én elfogadott, és az Európai Tanács 2022. március 25-én jóváhagyott,

–  tekintettel az állam- és kormányfők nem hivatalos ülésén 2022. március 11-én elfogadott versailles-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló, 2023. június 20-i közös közleményére (JOIN(2023)0020),

–  tekintettel a belső piacot torzító külföldi támogatásokról szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2560 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló, 2019. március 19-i (EU) 2019/452 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a kritikus szervezetek rezilienciájáról és a 2008/114/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2557 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a kritikus szervezetek rezilienciájáról szóló irányelv)(3),

–  tekintettel az Unió egész területén egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint a 910/2014/EU rendelet és az (EU) 2018/1972 irányelv módosításáról és az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2555 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (NIS 2 irányelv)(4),

–  tekintettel a digitális elemeket tartalmazó termékekre vonatkozó horizontális kiberbiztonsági követelményekről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló, európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2022. szeptember 15-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0454),

–  tekintettel az Európa félvezető-ökoszisztémájának megerősítését célzó intézkedési keret létrehozásáról szóló, 2023. szeptember 13-i (EU) 2023/1781 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a csipekről szóló jogszabály)(5),

–  tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára vonatkozóan (a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai jogszabály), a nem véglegesített változattal elfogadott TA-ban, első olvasatban kialakított álláspontjára(6),

–  tekintettel az Uniónak és tagállamainak a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szembeni védelméről szóló, 2023. november 22-i (EU) 2023/2675 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az új EU–Kína stratégiáról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására (2021/2037(INI))(8), amelynek célja többek között az uniós „kereskedelmi eszköztár” megerősítése, segítve ezzel a Kína és az EU közötti kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi kiegyensúlyozatlanságának mérséklését,

–  tekintettel az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába való külföldi beavatkozásról, többek között a dezinformációról szóló, 2022. március 9-i(9) és 2023. június 1-jei parlamenti állásfoglalásokra(10),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak címzett, „A Global Gateway” című, 2021. december 1-jei közös közleményre (JOIN(2021)0030),

–  tekintettel az EU gazdasági biztonsága szempontjából kritikus és a tagállamokkal közös további kockázatértékelés tárgyát képező technológiai területekről szóló, 2023. október 3-i bizottsági ajánlásra (C(2023)6689),

–  tekintettel a kritikus infrastruktúrák rezilienciájának megerősítését célzó összehangolt uniós megközelítésről szóló, 2022. december 8-i tanácsi ajánlásra(11),

–  tekintettel a vilniusi csúcstalálkozó nyilatkozatára, amelyet az Észak-atlanti Tanács 2023. július 11-i vilniusi ülésén részt vevő NATO állam- és kormányfők adtak ki,

–  tekintettel a NATO–EU munkacsoportnak a kritikus infrastruktúra rezilienciájáról szóló, 2023. június 29-i végső értékelő jelentésére,

–  tekintettel az EU–NATO együttműködésről szóló, 2023. január 10-i együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel a G7-ek vezetőinek 2023. május 20-i hirosimai közleményére,

–  tekintettel az EU felülvizsgált tengeri védelmi stratégiájáról (EUMSS) szóló, 2023. október 24-i tanácsi következtetésekre és cselekvési tervre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0401/2023),

A.  mivel az európai gazdasági biztonsági stratégiáról szóló közelmúltbeli közös közlemény a fokozott geopolitikai feszültségekkel és a felgyorsult technológiai változásokkal összefüggésben egyes gazdasági folyamatokból eredő kockázatok, valamint az EU autoriter és totalitárius rendszerektől, így például a Kínai Népköztársaságtól való függőségének minimalizálására és kezelésére összpontosít a szabadpiaci elvek ilyen rendszerek általi torzításának kivédése, és ily módon a maximális gazdasági nyitottság és dinamizmus megőrzése mellett;

B.  mivel a kritikus infrastruktúrában bekövetkező zavarok jelentős negatív következményekkel járhatnak a létfontosságú kormányzati funkciókra, a lakosságnak nyújtott alapvető szolgáltatásokra, a gazdasági tevékenységre, valamint az EU biztonságára és védelmére nézve; mivel a tagállamoknak és a Bizottságnak továbbra is éber figyelemmel kell kísérniük a külföldi országok pénzügyi befektetéseit az Unión belüli kritikus fontosságú szervezetek működésébe, felmérve, hogy e befektetések milyen következményekkel járhatnak a jelentős zavarok megelőzését biztosító képességre nézve.

C.  mivel a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról szóló irányelv(12) és a NIS 2 irányelv(13) átfogó jogi keretet biztosít a kritikus infrastruktúrák fizikai és digitális rezilienciájának megerősítéséhez, beleértve az energiához, a közlekedéshez, az egészségügyhöz, a vízhez és az élelmiszerekhez kapcsolódó infrastruktúrákat és a digitális infrastruktúrát is;

D.  mivel a 2022. december 8-i tanácsi ajánlás közzététele óta több célzott intézkedést hajtottak végre az eseményekre való közös uniós reagálás biztosítása érdekében, többek között a NATO-val való koordinációnak a NATO-EU strukturált párbeszédbe ágyazott, a kritikus infrastruktúrák rezilienciáról szóló EU-NATO munkacsoporton keresztül történő megerősítése révén;

E.  mivel Európa teljes konténerkapacitásának több mint 10%-át olyan európai kikötők kezelik, amelyekben állami tulajdonban lévő kínai vállalatok részesedéssel rendelkeznek; mivel az európai kikötőkben érdekelt három legnagyobb kínai részvényes a kikötők csaknem felében (29-ből 14-ben) rendelkezik eszközökkel, amely kikötők vagy haditengerészeti támaszpontok közelében találhatók, vagy logisztikai támogatást nyújtanak a NATO-erőknek, ami nagymértékben növeli a kémkedés kockázatát;

F.  mivel a Kínai Népköztársaság kényszerítő politikái és egyre erőteljesebb érdekérvényesítése – beleértve a Tajvannal szembeni egyre agresszívebb hozzáállását és a Dél-kínai-tengeren felvett agresszív pozícióját –, valamint a Covid19-világjárvány és az Ukrajna elleni orosz agresszív háború társadalmi és gazdasági következményei rávilágítottak az EU sebezhetőségére, és megerősítették, hogy csökkenteni kell az EU Kínával és más nem demokratikus harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban rejlő kockázatokat;

G.  mivel a kínai kormány bebizonyította, hogy hajlandó fegyverként használni a globális ritkaföldfém-készletek feletti rendkívüli ellenőrzését politikai célok, valamint tisztességtelen gazdasági engedmények és előnyök elérése érdekében;

H.  mivel Kína a biztonsági kockázatok miatt korlátozza a nem kínai vállalatok részvételét az infrastrukturális projektekben, és jogszabályokat terjeszt elő a kritikus infrastruktúrára vonatkozóan, például a kritikus információs infrastruktúra biztonságának védelméről szóló rendelettel; mivel Kína részt vesz uniós finanszírozású infrastruktúrák kiépítésében az EU különböző tagállamaiban; mivel a nemzetközi kötelezettségvállalások értelmében az EU és a tagállamok bizonyos követelmények mellett biztonsági vagy közrendi okokból korlátozó intézkedéseket fogadhatnak el a közvetlen külföldi befektetéseket illetően; mivel 2021–2022-ben Kína gazdasági blokádot vezetett be Litvánia ellen, válaszul arra a döntésre, hogy Litvánia kilép az Egy övezet, egy út kezdeményezésből és tajvani képviseleti irodát nyit Litvániában, majd ennek következtében a Bizottság kérte, hogy a Kereskedelmi Világszervezetnél hozzanak létre egy testületet, amely megvizsgálja a litván tartalmakkal és a litván uniós exporttal szembeni kínai kereskedelmi korlátozások jogszerűségét, és mivel ez azt mutatja, hogy Kína nemcsak közvetlen gazdasági kényszerítéssel, hanem másodlagos szankciókkal való fenyegetéssel is határozottan célba vesz egyes uniós országokat;

I.  mivel a kínai hatalomelvű digitális szemlélet és a tömeges megfigyelés terjedése mind Kínán belül, mind Kínán túl tovább fokozódik, és a demokratikus intézményeket és társadalmakat veszi célba, valamint egy olyan új nemzetközi rend kialakulását kockáztatja, amely világszerte veszélyeztetné a szabadságot és a demokráciát; mivel a tagállamok egyetemein nagy számban tanulnak kínai hallgatók, különösen a kettős felhasználású technológiák területén, ami egyesek esetében a kémkedés magas kockázatával járhat; mivel a kínai hadseregben alkalmaznak egykori európai harci pilótákat, és az ilyen munkaerő-felvétel a kritikus információk átadásának komoly kockázatát hordozza magában, ami veszélyezteti az érintett országok katonai-stratégiai érdekeit; mivel a kínai törekvések egyre jobban kiterjednek az olyan stratégiai területekre, mint az MI, a felhőalapú számítástechnika, a félvezetők vagy a hardverek; mivel ezeket az eszközöket, különösen a mesterséges intelligenciát, katonai célokra is fejleszthetik, előmozdítva a katonai terület következő forradalmát;

J.  mivel a kritikus infrastruktúrák Kína általi felvásárlása – különösen az EU-n belül és annak szomszédságában, többek között a Nyugat-Balkánon és Afrikában – egyre nagyobb többdimenziós kockázatot jelent az Unió biztonságára nézve;

K.  mivel Kína nemzetbiztonsággal kapcsolatos jogszabályai, például a Kínai Népköztársaság 2015-ös nemzetbiztonsági törvénye előírják a polgárok és szervezetek számára, hogy támogassák és segítsék a Kínai Népköztársaság közbiztonsági, állambiztonsági és katonai szerveit;

L.  mivel a Kína és Oroszország közötti stratégiai partnerség, amely a nemzetközi kapcsolatok új korszakba lépéséről és a globális fenntartható fejlődésről szóló, 2022. február 4-i közös nyilatkozatban öltött alakot, tovább bővül, többek között a technológia és a katonai szakismeret, valamint a képességek átadása terén, ami növekvő fenyegetést jelent az európai biztonságra;

A probléma központi eleme: Kína katonai-polgári fúziós stratégiájának értelmezése

1.  hangsúlyozza, hogy Kína katonai-polgári fúziós stratégiája egy állami vezetésű, államilag irányított program, amelynek célja, hogy az állami és kereskedelmi hatalom valamennyi eszközét felhasználja a Kínai Kommunista Pártnak (KKP) és fegyveres szárnyának, a Népi Felszabadítási Hadseregnek a támogatása és megerősítése érdekében, különösen a világ csúcstechnológiáinak megszerzése és eltérítése révén abból a célból, hogy megerősítse a totalitárius rendszert, és katonai fölényt érjen el;

2.  úgy véli, hogy Kína pártvezérelt politikai rendszere és gazdasága gyakran megköveteli a magánvállalatoktól, hogy kereskedelmi érdekeiket összehangolják a KKP-vel, így többek között annak katonai tevékenységeivel, valamint elnyomással, befolyásolással és politikai beavatkozással kapcsolatos tevékenységeivel; megjegyzi, hogy a KKP magáncégeken belül működő sejtjeit széles körben használják fel a közvetlen pártellenőrzés eszközeként; kiemeli, hogy ennek következtében a kínai vállalatok nemzetközi tevékenységei támogatják a KKP-nek azt a célját, hogy kiterjessze más harmadik országokra gyakorolt befolyását, gyengítve geopolitikai riválisait és növelve Kína befolyását;

3.  úgy véli, hogy a katonai-polgári fúziót szélesebb geopolitikai, gazdasági és stratégiai kontextusban kell értelmezni, figyelembe véve annak más kezdeményezésekhez, például az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéshez, a Digitális Selyemút kezdeményezéshez (beleértve a Made in China 2025 kezdeményezést, a China Standards 2035 kezdeményezést és a kettős keringés stratégiáját) és Kína egyre határozottabb fellépéséhez és külföldi agresszív viselkedéséhez való kapcsolatát; úgy véli, hogy a katonai-polgári fúzió végső célja a pártállam azon hosszú távú stratégiai céljának előmozdítása, hogy a világ vezető hatalmává váljon a politikai befolyás, a gazdasági kapacitások, a technológiai fölény és a katonai hatalom szempontjából, valamint hogy aláássa a szabályokon alapuló nemzetközi rendet;

4.  emlékeztet arra, hogy a tudományos és technológiai elsőbbség elérése a KKP egyik legfontosabb prioritása volt az elmúlt években, és hogy a KKP katonai-polgári fúziós stratégiája ösztönzi a kutatási és fejlesztési eredmények megosztását a piacorientált ágazatok és a kínai védelmi ipar között; hangsúlyozza a hírszerző ügynökségek ismételt figyelmeztetéseit a gazdasági függőség, kémkedés és szabotázs kockázataira, amelyeket egyes nem uniós országokból – különösen Kínából – származó entitásoknak az EU kritikus infrastruktúrájában és stratégiai ágazataiban való gazdasági jelenléte idéz elő; aggodalmát fejezi ki e tekintetben a kritikus infrastruktúrákba történő konkrét kínai beruházások jóváhagyása során érvényesülő politikai nyomásgyakorlás miatt, amelyre példa a német kormány azon döntése, amely során az illetékes intézmények tanácsával ellentétben beleegyezett abba, hogy a COSCO részesedést szerezzen a hamburgi kikötőben;

A Kínai Népköztársaság katonai-polgári fúziós stratégiájának következményei

5.  figyelmeztet a kínai vállalatok bármilyen módon való részvételének veszélyére az EU stratégiai eszközeiben, különösen azon vállalatokat tekintetében, amelyek közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állnak Kína politikai-katonai vagy hírszerző rendszerével; ennek kapcsán hangsúlyozza azon aggodalmát, hogy a polgári tevékenységek során, különösen a gazdasági szférában alkalmazott technológiát és a technológiai szakértelmet adott esetben a továbbiakban is át fogják adni a kínai hadseregnek, növelve ezáltal a Népi Felszabadítási Hadsereg azon képességét, hogy kifejlessze a katonai technológia következő generációját, amelyet a partnerek kényszer alá helyezésére használhat Ázsiában és világszerte; sürgeti az uniós tagállamokat, hogy fokozzák a szabályozási felügyeletet, és vezessenek be speciális háttérellenőrzéseket a kínai kormánnyal közvetlen kapcsolatban álló magánszemélyek és jogi személyek tekintetében;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a ritkaföldfémek iránti uniós kereslet 98%-át a Kínai Népköztársaság elégíti ki; hangsúlyozza, hogy Kína állítja elő a világ akkumulátorainak 70%-át (az öt legnagyobb akkumulátorgyártó óriásvállalat közül háromnak adva otthont), részesedése a globális alumíniumgyártásból 60%, a szilíciumgyártásból 75%, a gallium globális termelésének 95%-át és a germániumtermelés mintegy 60%-át adja, továbbá vezető finomító – a lítiumfeldolgozás 60%-áért, a rézfeldolgozás 70%-áért felel, részesedése a világ nikkeltermeléséből 84%, a kobalttermeléséből pedig 85%; hangsúlyozza, hogy a kínai bányászati vállalatok Szerbiában (réz és arany), a Kongói Demokratikus Köztársaságban (kobalt), Indonéziában (nikkel), Chilében és Ausztráliában (lítium) tevékenykednek, és hogy az ország e kritikus áruk előállításával és feldolgozásával kapcsolatos kvázi monopóliuma rendkívül jelentős függőségeket hoz létre, és ezért nemcsak súlyos geopolitikai kihívás az EU számára, hanem egyúttal hatalmas kockázatot is jelent Európa védelmi és egyéb kulcsfontosságú ipari ágazataira, valamint nyitott stratégiai autonómiájára és az európai gazdasági biztonsági stratégiára nézve;

7.  üdvözli e tekintetben a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai jogszabályra irányuló bizottsági javaslatot, és az uniós ellátási láncok rezilienciájának megerősítése érdekében kéri az abban megfogalmazott célok mielőbbi megvalósítását; emlékeztet arra, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok alapvető fontosságúak a biztonsági és védelmi ágazat, valamint az EU digitális és zöld átállásának sikere szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és megbízható ellátásának biztosítása érdekében – az ágazati érdekelt felekkel együttműködve – hajtsák végre a Kínától való függőség fokozatos csökkentésére vonatkozó határozatot a kritikus fontosságú nyersanyagok és ritkaföldfémek forrásainak diverzifikálása, valamint a megbízható harmadik országokkal való stratégiai partnerségek létrehozása révén; sürgeti az EU-t, hogy támogassa a tagállamokat olyan projektek kidolgozásában, amelyek célja a kínai termeléstől való függetlenség növelése;

8.  határozottan támogatja a beszállítók és partnerek diverzifikálását a kritikus infrastruktúrával kapcsolatos kezdeményezésekben, hogy csökkentsék a külső befolyásoknak való kiszolgáltatottságot, biztosítva, hogy a bármely egyedüli forrásra való támaszkodás minimálisra csökkenjen;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU és a tagállamok diplomáciai és a katonai kommunikációját olyan kínai vállalatok által biztosított, magántulajdonban lévő tenger alatti kábelek könnyítik meg, mint például a HMN Technologies, azaz a Népi Felszabadítási Hadsereg kiberhírszerzéssel foglalkozó szervezete; súlyos aggodalmának ad hangot a HMN Technologies kínai vállalat által üzemeltetett tenger alatti adatkábelrendszerek miatt, amelyek összekapcsolják az uniós tagállamok területeit és az indiai-csendes-óceáni térséget, beleértve a tagállamok és a NATO katonai bázisait is, és biztonsági sebezhetőségeket teremtenek a kiberbiztonság, a víz alatti megfigyelés, az adatgyűjtés és a hírszerzési információk gyűjtése tekintetében; ebben a tekintetben továbbá aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egy holland vállalatot, amely Észtország internetes infrastruktúrájának gerincét adja, eladtak egy, a Népi Felszabadítási Hadsereghez kapcsolódó kínai vállalatnak; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak közös erőfeszítéseket kell tenniük a hasonló esetek megelőzése érdekében;

10.  emlékeztet arra, hogy alaposan értékelni kell az uniós intézmények információbiztonsági infrastruktúráját és szolgáltatásait, különösen az intézmények, valamint a külképviseletek és külföldi műveletek közötti minősített kommunikáció tekintetében; emlékeztet arra, hogy a teljes ellátási láncot figyelembe kell venni annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatoknak ne legyen semmilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolata a Kínai Népköztársasággal; kéri, hogy az uniós intézmények közbeszerzési eljárásaiban külön rendelkezésekkel korlátozzák a beavatkozás kockázatát, beleértve a harmadik felek általi beszerzést, karbantartást és ellenőrzést;

11.  figyelmeztet arra, hogy a tengeri kikötőkbe, vasutakba és repülőterekbe történő jelentős beruházások lehetőséget adnak Pekingnek arra, hogy figyelemmel kísérje és ellenőrizze a kulcsfontosságú logisztikai csomópontokban folyó tevékenységeket, amelyek alapvető stratégiai dimenzióval bírnak;

12.  kiemeli, hogy 2022-ben Kína volt az EU második legnagyobb árukereskedelmi partnere; aggodalmát fejezi ki az EU és Kína közötti egyre kiegyensúlyozatlanabb kereskedelmi és beruházási kapcsolat miatt, amelyet jól példáz az EU 2022. évi rekordnagyságú, 396 milliárd EUR összegű kereskedelmi hiánya, valamint egyes kritikus ágazatokban a kínai importtól és beruházásoktól való függősége; a kettős keringési stratégiával összefüggésben kiemeli Kína kiegyensúlyozatlan nemzetközi kereskedelempolitikáját; kéri a Bizottságot, hogy ossza meg Kínával az irányított kereskedelmi gyakorlatával kapcsolatos uniós aggodalmakat;

Válaszlépések kidolgozása: a biztonsági és védelmi aggályok kezelését szolgáló eszköztár bővítése

13.  azzal érvel, hogy az űriparhoz vagy a védelemhez hasonló kulcsfontosságú területek mellett a kutatóintézetek hálózata és a kutatás-fejlesztési létesítmények szintén az uniós kritikus infrastruktúra kulcsfontosságú területei közé tartoznak, amelyek fontos szerepet játszanak abban, hogy az EU képes legyen teljesíteni a zöld és a digitális átállásra vonatkozó kötelezettségvállalásait; emlékeztet a kikényszerített technológiatranszferhez, a szellemi tulajdon ellopásához és az ismeretek kiszivárogtatásához kapcsolódó biztonsági sebezhetőségekre, az EU-ban és külföldön egyaránt; fokozott éberséget kér az EU innovációs és növekedési képességét fenyegető ilyen veszélyek számbavétele terén;

14.  megjegyzi, hogy a kínai vállalatok már most vezető szerepet töltenek be az olyan ágazatokban használt kulcsfontosságú technológiák terén, mint az 5G vezeték nélküli infrastruktúra, a drónok, az akkumulátorok, a hiperszonikus rakéták, a nap- és szélenergia, valamint a kriptovaluták; aggodalmát fejezi ki e technológiák használata és az általuk létrehozott függőségek miatt; e tekintetben megjegyzi, hogy Cipruson az 5G RAN 100%-a, Németország esetében pedig 59%-a kínai berendezésekből áll; hangsúlyozza, hogy ez ellentétes az 5G biztonsággal kapcsolatos uniós eszköztárban foglalt, a hálózatok biztonsági kockázatainak mérséklésére vonatkozó iránymutatásokkal, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy távolítsák el a Kínai Népköztársaságban működő gyártók berendezéseit és szoftvereit az alapvető hálózati funkciókból; emlékeztet arra, hogy a Huawei 2023 júniusáig 11 projektben vett részt a Horizont Európa keretében, így összesen 3,89 millió EUR finanszírozásban részesült; ezért sürgeti az EU-t és az európai intézményeket, hogy szisztematikusan vizsgálják meg azokat a kínai vállalatokat, amelyek az EU számára stratégiai jelentőségű európai programok közvetlen vagy közvetett kedvezményezettjei, és szükség esetén szüntessék be a részvételüket; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy javasoljon további biztonsági előírásokat az 5G kínai szolgáltatói és az új generációs 6G hálózat számára;

15.  úgy véli, hogy a ByteDance kínai konglomerátum tulajdonában lévő TikTok alkalmazás megsérti az európai adatvédelmi keretet, potenciális kockázatot jelent, és a kínai hátterű dezinformáció forrása; üdvözli az uniós intézmények és több uniós tagállam döntését, miszerint felfüggesztik a TikTok alkalmazás használatát a szervezeti eszközökön, valamint az intézmények mobileszköz-szolgáltatásaiba bevont személyes eszközökön;

16.  figyelmeztet arra, hogy az Európában, annak szomszédságában és a globálisan tapasztalható biztonsági helyzet romlása miatt sürgősen át kell gondolni, hogy miként lehetne megerősíteni az EU stratégiai autonómiáját és csökkenteni a Kínai Népköztársasághoz hasonló országoktól, valamint azoktól a rendszerszintű riválisoktól való függőségét, amelyek biztonsági fenyegetést jelentenek rá nézve; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni, hogy a kialakulóban lévő érzékeny technológiákhoz és a kulcsfontosságú kettős felhasználású termékekhez – különösen az Unió biztonsága és védelme szempontjából kritikus fontosságú termékekhez – olyan aggodalomra okot adó célországok jussanak hozzá, amelyek katonai-polgári fúziós stratégiákat követnek vagy azok keretében együttműködnek; kritikus lépésnek tekinti az uniós szintű elektronikus vám- és kiviteli engedélyezési rendszerek létrehozását a hatékony közös európai exportellenőrzés felé vezető úton, és sürgeti az összes tagállamot, hogy 2024 végéig hozzák működésbe ezeket a rendszereket; felkéri továbbá az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az együttműködést a transzatlanti és más hasonlóan gondolkodó partnerekkel a kritikus infrastruktúrák védelme, valamint a demokrácia védelme és közös értékeink, biztonságunk és jólétünk megőrzése érdekében;

17.  továbbra is aggódik amiatt, hogy az európai kritikus infrastruktúra – a távközlési hálózatoktól kezdve a kikötői létesítményekig – egyre inkább védtelen a külső befolyással szemben; e tekintetben elismerését fejezi ki a kritikus szervezetek rezilienciájának megerősítésére irányuló közelmúltbeli uniós jogalkotási lépésekért; aggodalommal állapítja meg azonban, hogy az ilyen kezdeményezések nagyrészt a közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágítását szolgáló eljárásokra korlátozódnak, így más csatornák továbbra is nyitva állnak a KKP előtt, hogy hozzáférést szerezzen a kritikus eszközökhöz és befolyást gyakoroljon azokra, többek között az elit behálózása, a technológiatranszfer és a szellemi tulajdon átruházása, valamint az ellátási láncok és az értékesítési piacok függőségei révén; megjegyzi, hogy a kritikus infrastrukturális eszközöknek és azok érzékenységének az azonosításához elengedhetetlen egy alapos kockázatértékelési és feltérképezési keret létrehozása; szükségesnek véli Kína és más harmadik országok uniós kritikus infrastruktúrákhoz való hozzáférésének feltérképezését, nyomon követését és értékelését, valamint szükség esetén mérséklő intézkedések közös végrehajtását; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamok támogatásával állítsa össze a kritikus fontosságú eszközök kimerítő jegyzékét, és szisztematikusan értékelje azok külső hatásokkal szembeni sebezhetőségét; ezért felszólít a jogalkotási kezdeményezések kiterjesztésére az ilyen kockázatok kezelése érdekében;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy e parlamenti ciklus vége előtt osszon meg a Parlamenttel egy részletes elemzést, amelyben megvizsgálja a félvezetők, a kvantuminformatika, a blokklánc, az űripar, a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és az ezekhez hasonló technológiák tekintetében felmerülő kereskedelmi kockázatokat, valamint az e területeken szükséges uniós intézkedéseket;

19.  emlékeztet arra, hogy a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet(14) foglalkozik az EU-n kívülről származó befektetésekből eredő biztonsági és a közrendet érintő kockázatokkal; megjegyzi, hogy az átvilágítási mechanizmus kulcsfontosságú hozzáadott értéket képvisel, mivel megfelelő eszköz arra, hogy az EU és az uniós tagállamok számára jobb stratégiai áttekintést és helyzetismeretet adjon a külföldi szereplők által a gazdasági és politikai befolyásuk növelése céljából alkalmazott tendenciákról, célpontokról, eszközökről és módszerekről; kéri, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel és a külföldi támogatásokkal foglalkozó jelenlegi eszközöket terjesszék ki az uniós kritikus infrastrukturális projektekben részt vevő valamennyi érdekelt félre vonatkozó általános átvilágítási eljárásokra, a kritikus infrastrukturális törekvésekben való részvétel valamennyi módját felölelően, ideértve a az együttműködésen alapuló vállalkozásokat, a partnerségeket és a technológiatranszfereket is; hangsúlyozza továbbá, hogy a nem uniós érdekelt feleket is bevonó kritikus infrastrukturális projektek rutinszerű értékelése alapvető fontosságú, és úgy véli, hogy ennek az eljárásnak magában kell foglalnia a tulajdonosi szerkezetek, az ellátási láncokon belüli függőségek és az e projektekhez kapcsolódó technológiatranszfer ellenőrzését; úgy véli továbbá, hogy kellő gondosságra vonatkozó standardokat kell létrehozni annak megállapítása érdekében, hogy Kína milyen befolyást gyakorol a befektetőkre az EU kritikus infrastruktúrájában, és hangsúlyozza, hogy ennek a megközelítésnek a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokra is ki kell terjednie; hangsúlyozza, hogy végső soron a tagállamok felelősek az infrastruktúra védelméért, ennek ellenére nem hajtották végre következetesen a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó jelenlegi iránymutatásokat; e tekintetben súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem minden tagállamban vezettek be és alkalmaznak a kritikus infrastruktúrákba irányuló külföldi befektetések átvilágítására szolgáló mechanizmusokat; sürgősen felszólítja a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre a közvetlen külföldi befektetésekkel és a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájával kapcsolatos hatályos jogszabályokat;

20.  e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy a biztonsági berendezésekkel kapcsolatos közbeszerzések során nem vizsgálják megfelelően a beavatkozási kockázatokat, mint például a strasbourgi repülőtér által aláírt szerződés esetében, amely a részben a kínai kormány tulajdonában lévő és az Egyesült Front politikáját követő Nuctech kínai vállalat európai leányvállalata által szállított repülőtéri biztonsági szkennerek és kapuk telepítésére vonatkozik; figyelmeztet arra, hogy az ilyen technológiák beépített biztonsági réseket tartalmazhatnak, vagy karbantartásuk során hozzáférhetők lehetnek; másrészt üdvözli a román kormány azon döntését, hogy lezárja a csernavodai 3. és 4. atomreaktor építéséről a China General Nuclear Power Corporation-nel (CGNPC) folytatott tárgyalásokat;

21.  hangsúlyozza azonban, hogy stratégiai egyensúlyt kell teremteni egyrészt az európai egységes piac nyitott jellege és a befektetések vonzereje, másrészt pedig az EU kritikus infrastruktúrájának és autonómiájának védelme között, figyelembe véve az EU biztonsági sebezhetőségeit, különös tekintettel a gazdasági kényszerítésre vagy az EU kritikus infrastruktúrájának integritását fenyegető veszélyekre;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes piac torzulásainak és a tagállamok közötti negatív versenynek az elkerülése érdekében vizsgálja meg, miként növelhetné a közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágításáról szóló véleményeinek hatásosságát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a harmonizációt, többek között megfelelő szakértelem kiépítésével, és hogy maradéktalanul hajtsák végre a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendeletet; úgy véli, hogy az év végén esedékes felülvizsgálat során lehetőség és szükség is lesz a rendelet megerősítésére; ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson be az uniós rendelet felülvizsgálatára irányuló ambiciózus jogalkotási javaslatot, amelyben megfelelő választ ad a végrehajtás során felmerült valamennyi joghézagra, és mihamarabb értékelje egy, a kifelé irányuló tőkebefektetések átvilágítási mechanizmusára irányuló jogalkotási javaslat lehetőségét; azt ajánlja, hogy a kifelé irányuló tőkebefektetésekre vonatkozó javasolt átvilágítási mechanizmus vállalkozásokkal folytatott megfelelő konzultációt is magában foglaló hatásvizsgálaton alapuljon annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az európai versenyképességet érintő esetleges kedvezőtlen következményeket;

23.  üdvözli a Bizottság által javasolt, 2023. június 20-i európai gazdasági biztonsági stratégia „kockázatmentesítési” megközelítését, amelynek célja, hogy maximalizálja az EU gazdasági nyitottságából származó előnyöket, valamint hogy védje, előmozdítsa és erősítse az EU nyitott stratégiai autonómiáját, ugyanakkor minimálisra szorítva a gazdasági függőségekből eredő kockázatokat és ezek fegyverként való lehetséges felhasználását, beleértve a katonai alkalmazású kulcsfontosságú alaptechnológiákba történő beruházásokat és kutatási együttműködést, többek között a kvantuminformatika, a fejlett félvezetők és a mesterséges intelligencia területén; kéri a főképviselő és a Bizottság javaslatainak mielőbbi elfogadását, és felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a kibővített uniós szabályozási keretet a katonai-polgári fúzióhoz hozzájáruló szervezetek kizárása érdekében, és hogy az európai gazdasági biztonságot fenyegető kockázatok közös azonosítására, értékelésére és kezelésére irányuló átfogó megközelítés kidolgozása révén találjanak alternatívákat a kínai finanszírozású uniós projektekre;

24.  üdvözli továbbá a főképviselő és a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a kettős felhasználású technológiák jegyzékének összeállítása révén megelőzzék a kialakulóban lévő érzékeny technológiák kiszivárogtatását, olyan szűken meghatározott és jövőbe mutató kritériumokra építve, mint például a technológia lehetséges támogató és átalakító hatása, a katonai-polgári fúzió kockázata, valamint annak kockázata, hogy a technológiával visszaélnek az emberi jogok megsértése céljából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb azonosítsák és hajtsák végre az e kettős felhasználású technológiákra vonatkozó védelmi intézkedéseket;

25.  kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki egy gyors intézkedési mechanizmust arra az esetre, ha kettős felhasználást vagy visszaélést derítenek fel olyan uniós infrastruktúrák esetében, amelyek kínai tulajdonban vannak, vagy amelyekben Kína részesedéssel, illetve amelyek felett Kína koncesszióval rendelkezik, amely mechanizmus felhasználható a koncessziós jogok megszüntetésére, illetve tulajdon vagy részesedés esetén tulajdonjogtól való megfosztásra; kéri a Bizottságot, hogy tegyen éves jelentést a Parlamentnek a következőkről:

26.  üdvözli a csipekről szóló európai jogszabály elfogadását, amely növelni fogja az EU félvezetők előállítására való képességét, és stratégiai térképet hoz létre többek között az uniós félvezető-értéklánc képességbeli hiányosságairól, ezáltal korlátozva az EU harmadik országoktól, például Kínától való függőségét; további javaslatokat kér az Unión belüli kritikus infrastruktúrák és anyagok termelési és ellátási láncainak biztosítására; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan további kezdeményezéseket, amelyek célja a hasonlóan gondolkodó partnerekkel és szövetségesekkel való szorosabb koordináció és együttműködés lehetővé tétele, és hogy lehetőség szerint és összhangban az EU további függőségek csökkentésére irányuló célkitűzésével kísérjék figyelemmel és fejlesszék tovább az EU biztonsága és védelme szempontjából létfontosságú kritikus infrastruktúrák és anyagok globális termelési kapacitásait és ellátási láncait; külön felhívja a figyelmet Tajvanra, amely jelentős szerepet játszik a globális ellátási láncokban és a szabályokon alapuló nemzetközi rendben; megismétli, hogy régóta támogatja az EU és Tajvan közötti kétoldalú beruházási megállapodást és minden olyan megállapodást, amely kölcsönösen előnyös a kétoldalú kereskedelem és beruházás szempontjából;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy új jogszabályi keretre a tenger alatti kábelrendszerek beszállítóihoz köthető biztonsági kockázatok csökkentése érdekében, többek között oly módon, hogy szigorúbban és gyakran felülvizsgálja az ilyen beszállítók tulajdonosi struktúráját, a tenger alatti kábelrendszerekre irányuló korábbi beruházásaikat, valamint a tenger alatti kábelrendszereknek az európai és szövetséges katonai támaszpontokhoz való közelségét; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni a kábelrendszerek beszállítói, például a kínai vállalatok számára az adatok hírszerző szolgálatokkal történő megosztását, kivéve, ha ennek célja az infrastruktúra külső behatolásokkal vagy rosszindulatú támadásokkal szembeni védelme; e tekintetben olyan kezdeményezésekre szólít fel, amelyek célja a tenger alatti kábelrendszerek területén, európai tulajdonú vagy székhelyű vállalatok további fejlesztése;

28.  hangsúlyozza, hogy az uniós válaszintézkedéseket a vonatkozó stratégiai kép jobb megértése köré kell építeni, amelynek középpontjában a kritikus infrastruktúrákra vonatkozó, politikákon és nemzeteken átívelő fenyegetésértékelések és sebezhetőségi tanulmányok állnak; úgy véli, hogy az Európa védelme és biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű projektek egyértelmű láthatóságának és ellenőrzésének hiányával járó decentralizált és hanyag megközelítés nagymértékben sértheti az Unió geopolitikai érdekeit(15); emlékeztet különösen az információs térben megnyilvánuló külföldi beavatkozáshoz kapcsolódó sebezhetőségekre, valamint a közvetlen külföldi tőkebefektetési projektek és a rosszindulatú külföldi szereplők információmanipulációs műveletei közötti kölcsönhatásra;

A belső és a külső biztonság közötti kapcsolat: a legszorosabb uniós partnerek rezilienciájának megerősítése

29.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Kínai Népköztársaság behatol az uniós piacra és az EU tágabb szomszédságába; felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az EU kínai befolyással szembeni ellenálló képességének megerősítése érdekében hozott intézkedéseket – köztük a kockázatmentesítést, a diverzifikációt és a kritikus függőségek csökkentését – terjesszék ki az EU legszorosabb partnereire, különösen a csatlakozásra váró országokra és az EU szomszédságpolitikájában érintett országokra;

30.  emlékeztet arra, hogy a Kínai Népköztársaság haditengerészeti erői forrásokkal és jogi eszközökkel rendelkeznek annak biztosítására, hogy Kína polgári hajóit és infrastruktúráját katonai és biztonsági célokra is fel lehessen használni; úgy véli, hogy Kína képes felhasználni polgári kereskedelmi infrastruktúráját a Népi Felszabadítási Hadsereg harmadik országokban való jelenlétének támogatására; figyelmeztet arra, hogy az ilyen katonai-polgári fúzió hozzáférést biztosít a Népi Felszabadítási Hadsereg számára a külföldi kikötőkhöz, lehetővé téve számára, hogy előzetes logisztikai támogatást nyújtson haditengerészeti telepek fenntartásához a messzi Indiai-óceánon, a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon is; hangsúlyozza, hogy a kémkedés kockázata abban az esetben a legnagyobb, ha a kínai polgári kereskedelmi eszközöket az EU és a NATO haditengerészeti bázisaihoz közeli logisztikai csomópontokban helyezik el, vagy olyan kikötőüzemeltetők közelében, amelyek megállapodásokat írtak alá európai vállalatoknak nyújtandó logisztikai támogatásról; felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen kezeljék azt a problémát, hogy csökkenteni kell a kémkedés és szabotázs kockázatát a kritikus infrastruktúrákban, különösen a katonai funkcióval is rendelkező infrastruktúrákban, így például a NATO által használt kikötőkben; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a NATO-nak együtt kell működnie annak érdekében, hogy hosszú távú tervet dolgozzanak ki Kína katonai-polgári fúziós stratégiájával szemben Európában, és felszólít az EU–NATO munkacsoport végső értékelő jelentésének teljes körű végrehajtására(16);

31.  megjegyzi, hogy a kikötők a világ kapui, és mint ilyenek, rendkívül fontos szerepet játszanak az EU gazdaságában; aggodalommal jegyzi meg, hogy a kínai tulajdonban lévő vagy kínai irányítás alatt álló entitások stratégiailag növelték részesedéseiket az európai kikötőkben és kikötői infrastruktúrában; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy uniós stratégiai szakpolitikai keretet Kína és más rezsimek befolyásának és operatív ellenőrzésének csökkentése és korlátozása érdekében; emlékeztet továbbá, hogy a Kínai Népköztársaság oly módon terjeszti ki hatalmát a tengerentúlra, hogy a kereskedelmi kikötők és kettős felhasználású létesítmények hálózatát használja, amelyek logisztikai és hírszerzési támogatást nyújtanak a kínai haditengerészetnek; megállapítja, hogy 2022-ben 53 ország 96 kikötőjében voltak terminálok kínai vállalatok tulajdonában vagy üzemeltetésében; megjegyzi továbbá, hogy legalább kilenc kikötőben, amelyek közül kettő Európában található, a Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészetének (PLAN) hadihajói jelentős hajó- és felszerelésjavításon vagy karbantartáson estek át; rámutat, hogy a haditengerészeti látogatásokból következtetni lehet a befolyási területekre, a kiemelt műveleti zónákra, a hírszerzési célokra és az együttműködési prioritásokra;

32.   hangsúlyozza, hogy geopolitikai megközelítésre van szükség a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos globális együttműködést illetően annak érdekében, hogy az EU sikeresen szembenézhessen az új biztonsági kihívásokkal; megjegyzi, hogy a 2010 óta épített afrikai infrastruktúra egyharmadát – beleértve Afrika 3G hálózatának mintegy 50%-át és 4G hálózatának 70%-át – állami tulajdonban lévő kínai vállalatok finanszírozták és építették ki; hangsúlyozza, hogy az elmúlt 20 évben Kína 160 milliárd USD összeggel növelte kereskedelmi, befektetési és hitelkötelezettségeit az afrikai kormányokkal és azok állami tulajdonban lévő vállalataival szemben, kevés vagy átláthatatlan szerződéses kötelezettséggel, főként a közlekedés, az energiatermelés, a bányászat és a távközlés területén; különösen kiemeli, hogy Afrika telekommunikációs infrastruktúrájának 70%-át egyetlen kínai távközlési vállalat építette ki, valamint felhívja a figyelmet a kínai vállalatok szerepére legalább 14 érzékeny, kormányon belüli afrikai távközlési hálózat finanszírozásában, kiépítésében, bővítésében és felújításában; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kínai modell egyértelműen vonzó számos olyan ország számára, amely nem képes vagy nem hajlandó eleget tenni az azonos szintű finanszírozáshoz való hozzáféréshez szükséges uniós követelményeknek, ami az uniós partnerségek kárára növeli Kína befolyását, és a fenntarthatatlan eladósodás kockázatát idézi elő ezekben az országokban, ami – a helyi lakosság rovására – árt hosszú távú fejlődésüknek; felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a 2022. februárjában tartott 6. EU–AU csúcstalálkozón elfogadott, 150 milliárd EUR összegű Global Gateway beruházási csomag végrehajtására – többek között a magánszektorból származó beruházások serkentésére – irányuló erőfeszítéseiket; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mielőbb hajtsák végre a projekteket, különösen a világítótorony-projekteket a kezdeményezés keretében;

33.  hangsúlyozza aggodalmát a Kínai Népköztársaság arra irányuló stratégiája miatt, hogy Afrika partjai mentén „kék gazdasági együttműködési alapot” építsen ki, többek között olyan halászhajók és hajójavító üzemek építése révén, amelyek katonai célokra is felhasználhatók; hangsúlyozza, hogy ezek az afrikai országokkal kötött megállapodások és engedélyek általában véve nem kellően részletesek és átláthatók; felvázolja az EU-t érintő lehetséges geopolitikai következményeket, különösen azokban a harmadik országokban, ahol az EU tevékenységeket folytat;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 330., 2022.12.23., 1. o. (2) HL L 79. I, 2019.3.21., 1. o. (3) HL L 333., 2022.12.27., 164. o. (4) HL L 333., 2022.12.27., 80. o. (5) HL L 229., 2023.9.18., 1. o. (6) Javaslat a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló rendeletre (COM(2023)0160). (7) Javaslat az Uniónak és tagállamainak a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szembeni védelméről szóló rendeletre (COM(2021)0775) (HL L, 2023/2675, 2023.12.7.). (8) HL C 117., 2022.3.11., 40. o. (9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0219. (10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0219. (11) HL C 20., 2023.1.20., 1. o. (12) Az (EU) 2022/2557 irányelv (2022. december 14.) a kritikus szervezetek rezilienciájáról és a 2008/114/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 333., 2022.12.27., 164. o.). (13) Az (EU) 2022/2555 irányelv (2022. december 14.) az Unió egész területén egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint a 910/2014/EU rendelet és az (EU) 2018/1972 irányelv módosításáról és az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről (NIS 2 irányelv) (HL L 333., 2022.12.27., 80. o.). (14) Az (EU) 2019/452 rendelet (2019. március 19.) az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról (HL L 79. I, 2019.3.21., 1. o.). (15) Az Uniós Külső Politikák Főigazgatóságának Külkapcsolati Politikai Főosztálya, „Security implications of China-owned critical infrastructure in the European Union” (Az Európai Unióban található, Kína tulajdonában lévő kritikus infrastruktúrák biztonsági vonatkozásai), 2023. június. (16) Európai Bizottság, EU-NATO Task Force on the resilience of critical infrastructure: Final assessment report (Az EU–NATO munkacsoport végső értékelő jelentése a kritikus infrastruktúrák rezilienciájáról), 2023. június.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a virtuális világok fejlődésének politikai vonatkozásairól – polgári, társasági, kereskedelmi jogi és a szellemi tulajdonra vonatkozó jogot érintő kérdések (2023/2062(INI))

P9_TA(2024)0029 A9-0442/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 4., 16., 26., 81., 114. és 118. cikkére,

–  tekintettel az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886. évi Berni Egyezményre,

–  tekintettel a gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról szóló nizzai megállapodásra, amelyet 1979. szeptember 28‑án módosítottak, és amelyet a tizenkettedik kiadás (12-2023) keretében frissítettek,

–  tekintettel a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996. évi Szerzői Jogi Szerződésére és az Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló, 1996. évi Szerződésére,

–  tekintettel az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelv”)(2),

–  tekintettel a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Róma II.)(3),

–  tekintettel a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a számítógépes programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23-i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (átdolgozás)(6) („Brüsszel I. rendelet”),

–  tekintettel a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23-i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelvére (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról(10),

–  tekintettel a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13),

–  tekintettel a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1807 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14),

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15) („a szerzői jogokról szóló irányelv”),

–  tekintettel a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(16),

–  tekintettel a nyílt hozzáférésű adatokról és a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1024 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(17),

–  tekintettel az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(18),

–  tekintettel a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) megállapításáról és egyes uniós jogalkotási aktusok módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0206),

–  tekintettel a 910/2014/EU rendeletnek az európai digitális személyazonosság keretének létrehozása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0281),

–  tekintettel az adatokhoz való méltányos hozzáférésre és az adatok felhasználására vonatkozó harmonizált szabályokról (adatmegosztási jogszabály) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2022)0068),

–  tekintettel a hibás termékekért való felelősségről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2022)0495),

–  tekintettel a szerződésen kívüli polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályoknak a mesterséges intelligenciához való hozzáigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felelősségről szóló irányelv) (COM(2022)0496),

–  tekintettel az európai adatkormányzásról és az (EU) 2018/1724 rendelet módosításáról szóló 2022. május 30-i (EU) 2022/868 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (adatkormányzási rendelet)(19),

–  tekintettel a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról szóló, 2022. szeptember 14-i (EU) 2022/1925 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (digitális piacokról szóló jogszabály)(20),

–  tekintettel a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály)(21),

–  tekintettel az általános termékbiztonságról, az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 87/357/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2023. május 10-i (EU) 2023/988 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22),

–  tekintettel a kriptoeszközök piacairól, valamint az 1093/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet, továbbá a 2013/36/EU és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló, 2023. május 31-i (EU) 2023/1114 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(23),

–  tekintettel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztéséhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogokról szóló, 2020. október 20-i állásfoglalására (A9-0176/2020)(24),

–  tekintettel „Az EU innovációs lehetőségeinek maximális kiaknázása – A szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési terv az EU helyreállításának és rezilienciájának támogatása érdekében” címmel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményre (COM(2020)0760),

–  tekintettel az Unió helyreállítását és rezilienciáját támogató, a szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2021. november 11-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a Bizottság „A Web 4.0-ról és a virtuális világokról szóló uniós kezdeményezés: felkészülés a következő technológiai átállásra” című, 2023. július 11-i közleményére,

–  tekintettel a „Digitális évtized a gyermekek és az ifjúság számára: a gyermekbarát internetre (BIK+) vonatkozó új európai stratégia” című, 2022. május 11-i bizottsági közleményre (COM(2022)0212),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0442/2023),

A.  mivel a virtuális világok még nem terjedtek el széles körben, jóllehet számos, különféle ágazatokban megvalósított felhasználási eset felkeltette a nyilvánosság és a hatóságok figyelmét;

B.  mivel alapvető fontosságú, hogy továbbra is támogassuk és fejlesszük az új technológiákat, elismerve azok átalakító potenciálját olyan területeken, mint az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a játékok és sok más, ugyanakkor foglalkoznunk kell az új technológiák által jelentett esetleges kockázatokkal;

C.  mivel a szakértők szerint még 10–15 évbe telhet, hogy a virtuális világok elérjék teljes potenciáljukat, és a fejlődésük jelentősen befolyásolhatja a digitális környezetet a következő években, ami mind lehetőségeket, mind pedig kockázatokat hoz majd magával, amelyeket kezelni kell;

D.  mivel a digitális szuverenitás az európai vezető szerep és stratégiai autonómia fogalmának előmozdítását szolgálja, és kulcsfontosságú az EU azon képességének biztosításához, hogy a digitális környezetben jogszabályokat alakítson ki és érvényesítsen, etikus, fenntartható és emberközpontú virtuális világokat biztosítva, és megőrizve az EU alapvető jogait és értékeit;

Fogalommeghatározások

1.  megjegyzi, hogy a „metaverzum” és a „virtuális világ” fogalmának egyelőre nincs egységes meghatározása;

2.  üdvözli e tekintetben a Bizottság közleményében szereplő, a virtuális világok fő jellemzőire összpontosító fogalommeghatározásra irányuló javaslatot, amely a következőképpen szól: „A virtuális világok tartós, magukkal ragadó környezetek, amelyek olyan technológiákon alapulnak, mint a 3D és a kibővített valóság (XR), és amelyek lehetővé teszik a fizikai és a digitális világ különböző célokra, például tervezésre, szimulációkra, együttműködésre, tanulásra, ismerkedésre, tranzakciók lebonyolítására vagy szórakoztatásra történő, valós idejű keveredését”; rámutat arra, hogy a „virtuális világoknak” nevezett technológiák közül sok már évek óta létezik; hangsúlyozza, hogy Európa jövőbeli stratégiának a kutatáson, a tudományos bizonyítékokon és a társadalmi jelentőségen kell alapulnia;

3.  hangsúlyozza, hogy a szabványosítás és az interoperabilitás előmozdítása kulcsfontosságú az egymással összekapcsolt virtuális világok ökoszisztémájának maradéktalan kibontakozása szempontjából;

Megfelelő etikai és jogi keret

4.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban elérhető virtuális világoknak tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájában(26) és a hatályos uniós jogszabályokban foglalt etikai értékeket, elveket és alapvető jogokat, nevezetesen az adatvédelem, a biztonsági és védelmi előírások, az adatmegosztás, a tartalommoderálás, a zaklatás és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem, a kiberbiztonság, a munkavállalói jogok, a fogyasztó- és gyermekvédelem, az akadálymentességi követelmények, a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartása, a know-how és az üzleti titkok védelme, az online visszaélések és csalások megelőzése, valamint a versengő és tisztességes piacok tekintetében;

5.  emlékeztet arra, hogy a virtuális világokat annak az általános elvnek megfelelően kell fejleszteni és használni, hogy ami illegális az offline környezetben, annak az interneten is illegálisnak kell lennie, biztosítva az embereket – különös tekintettel a gyermekekre – mint felhasználókat, fogyasztókat, munkavállalókat, befektetőket, jogosultakat és alkotókat megillető jogok teljes körű tiszteletben tartását;

6.  rámutat, hogy különösen a következő jogszabályok már alkalmazandók a virtuális világok különböző aspektusaira: a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály; a digitális piacokról szóló jogszabály; az adatkormányzási rendelet; az adatmegosztási jogszabály; a mesterséges intelligenciáról szóló javasolt jogszabály; az általános adatvédelmi rendelet(27) (GDPR); az általános termékbiztonsági rendelet; a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv; a kriptoeszközök piacairól szóló rendelet; Európai digitális személyazonosság; a digitális egységes piacon a szerzői jogról szóló irányelv; az európai uniós védjegyről szóló rendelet; az üzleti titkok védelméről szóló irányelv; az európai akadálymentesítési irányelv; és a honlapok akadálymentesítéséről szóló irányelv;

7.  kiemeli a jogszabályi megfelelés rendszeres felügyeletének és az alkalmazandó hatályos jogi eszközök hatékony végrehajtásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy a különböző érdekelt felekkel – köztük a civil társadalom és a fogyasztóvédelmi szervezetek, valamint a tudományos élet képviselőivel – együttműködve dolgozzon ki iránymutatásokat és bevált gyakorlatokat, amelyek tisztázzák a virtuális világokban érintett valamennyi érdekelt fél – például a platformüzemeltetők, a szolgáltatók, a fejlesztők és a felhasználók – jogi kötelezettségeit és felelősségét az alkalmazandó uniós jog alapján;

8.  hangsúlyozza, hogy kiemelkedően fontos, hogy a Bizottság rendszeresen elvégezze az alkalmazandó hatályos jogi eszközök célravezetőségének vizsgálatát, nevezetesen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, a fogyasztói jogokról szóló irányelv(28) és a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv(29) esetleges felülvizsgálatát illetően,és hangsúlyozza, hogy a virtuális világokkal kapcsolatos jövőbeli jogszabályoknak el kell kerülniük az átfedéseket és a következetlenségeket, ugyanakkor szükség esetén ki kell tölteniük a hézagokat;

9.  megjegyzi, hogy néhány szabályozási probléma mindazonáltal máris nyilvánvalóvá vált a nemzetközi magánjog, a polgári jog és a szellemi tulajdonra vonatkozó jog területén, amint azt az alábbi szakaszok részletezik;

10.  kiemeli, hogy a közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy a VR-érzékelők adatai ugyanúgy egyedileg azonosíthatók, mint az ujjlenyomatok, és felhasználhatók a felhasználók személyiségének mélyebb megismerésére, valamint számos jellemzőre, például az életkorra, a nemre, a jövedelemre, az etnikai hovatartozásra, a fogyatékossági státuszra, a lelkiállapotra és az érzelmi állapotra lehet következtetni belőlük; úgy véli, hogy ez jelentős etikai és jogi aggályokat vet fel, amelyekkel foglalkozni kell, különösen a célzott viselkedésalapú reklámozással kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az óriási mennyiségű személyes adat – köztük olyan érzékeny felhasználói adatok, mint a biometrikus és viselkedési adatok, érzelmi reakciók és tapintható információk – gyűjtésével kapcsolatos etikai aggályok kezelésének része annak garantálása, hogy a felhasználók tisztában legyenek azzal, hogy gyűjtik az adataikat, és hogy az ilyen adatok gyűjtéséhez szükséges hozzájárulást nemcsak a virtuális világba való belépéskor, hanem minden egyes felhasználási esetre vonatkozóan meg kell szerezni az általános adatvédelmi rendeletben meghatározott elveknek – például a beépített adatvédelem és a célhoz kötöttség elvének – megfelelően;

11.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az uniós vagy nemzeti jog nem írja elő a felhasználó azonosítását, nevezetesen felelősségi okokból, valamint amennyiben technikailag lehetséges és észszerű, a virtuális világoknak lehetővé kell tenniük a szolgáltatások névtelen használatát a magánélet védelme érdekében, és hatékonyan meg kell akadályozniuk a jogosulatlan adatközlést, a személyazonosság-lopást és az interneten keresztül gyűjtött személyes adatokkal való visszaélés egyéb formáit;

12.  e tekintetben megjegyzi, hogy a Bizottság által a közleményében javasolt, a tudatosság növelésére, a digitális készségek fejlesztésére és a felhasználók kulcsfontosságú technológiákhoz való hozzáférésének javítására irányuló intézkedések – nevezetesen a nagysebességű internet-infrastruktúrához és a megfelelő eszközökhöz való hozzáférés megkönnyítése révén – kritikus jelentőséggel bírnak a digitális szakadékok elkerülése tekintetében, és azokat a lehető leggyorsabban végre kell hajtani a befogadó és versenyképes digitális társadalom előmozdítása és annak biztosítása érdekében, hogy senki ne maradjon le ebben a gyors technológiai fejlődésben;

Nemzetközi magánjog

13.  hangsúlyozza, hogy az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó egyes hagyományos területi elvek alkalmatlannak bizonyulhatnak a virtuális világok vonatkozásában, amelyek esetében a decentralizált technológiák – például a blokklánc – használata lehetővé teszi a területfüggetlenséget, és problémákat vethetnek fel az uniós jog alkalmazhatóságának biztosítása, valamint a fogyasztók és a vállalkozások jogainak védelme terén;

14.  konkrétabban megjegyzi, hogy mivel a virtuális világokhoz a világ bármely pontján bárki hozzáférhet, nem feltétlenül érvényesülhet az Európai Unió Bírósága által bevezetett „mozaikos megközelítés”, amely szerint a sértett azon országok bíróságaihoz fordulhat kártérítésért, ahol a kár legalább egy része bekövetkezett; emlékeztet azonban arra, hogy a Bíróság egy további kritériumot is megállapított, amely szerint a sértett annak az országnak a bíróságain keresztül igényelhet kártérítést, amelyben a fő érdekeltsége van, és megerősíti, hogy megfontolandó lenne e kritériumnak a Brüsszel I. rendeletbe történő kodifikálása;

15.  megjegyzi, hogy a „fogyasztó” fogalmának a Brüsszel I. rendeletben szereplő meghatározása jelenleg közvetlen szerződéses kapcsolaton alapul, ami hiányzik például a nem helyettesíthető token (NFT) kibocsátója és a vásárló között, amikor az NFT-t másodlagos piacon hozzák forgalomba; megállapítja, hogy ebből következően a kibocsátóval való jogvita esetén a végső vásárló meg lenne fosztva attól a joghatósági bánásmódtól, amelyet a Brüsszel I. rendelet a fogyasztók számára biztosít;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket és az egyéb, potenciálisan problematikus helyzeteket, és értékelje az EU-ban a nemzetközi magánjog hatályos rendelkezéseinek megfelelőségét, és szükség esetén javasoljon módosításokat annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok és a vállalkozások ne kényszerüljenek a rendszerből fakadóan külföldi bíróságok előtt vagy külföldi jogszabályok alapján pereskedni jogaik érvényesítése érdekében, ezáltal biztosítva, hogy az uniós szabályozási keretből eredő jogaik teljes mértékben biztosítva legyenek, szem előtt tartva ugyanakkor az igazságszolgáltatási fórum megválasztásának kockázatát, különösen a nem uniós vállalkozások részéről;

Polgári jog

17.  megjegyzi, hogy a következő évtizedben várhatóan nőni fog a virtuális világokon belüli kereskedelmi tranzakciók száma és gazdasági jelentősége; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben biztosítani kell, hogy a virtuális áruk és szolgáltatások szolgáltatóit azonosítani lehessen, és felelősségre lehessen vonni a termékeik által okozott károkért;

18.  rámutat az ún. virtuális ingatlan javak – például egy épület vagy egy földterület egy NFT által képviselt virtuális világban – értékesítésénél alkalmazott reklámtechnikák által felvetett aggályokra, mivel a felhasználókkal elhitethetik, hogy ténylegesen tulajdonjogot szereznek, miközben a gyakorlatban csak a virtuális „földterület” használatára szereznek engedélyt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazandó szerződési feltételek átláthatóak, egyértelműek, tisztességesek és könnyen érthetőek legyenek, különösen mivel a felhasználók gyakran nem olvassák el a feltételeket azok összetett és technikai jellege miatt;

19.  emlékeztet arra, hogy a virtuális világokra teljes mértékben alkalmazni kell a felelősségre vonatkozó szabályokat, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy hatékony intézkedéseket vezessenek be a káros magatartás minden formájának megelőzésére és kezelésére, valamint az alapvető jogokkal összhangban álló jogérvényesítésre, beleértve – adott esetben és a bírósági jogorvoslathoz való jog sérelme nélkül – a jelentéstételi és vitarendezési mechanizmusok létrehozását;

20.  aggódik amiatt, hogy az avatárok és a decentralizált rendszerek – például a blokklánc-technológiára épülő rendszerek – használata rendkívüli módon megnehezítheti a károkozók felelősségre vonását; úgy véli, hogy a hatékony személyazonosság-kezelő rendszerek megvalósítása kulcsfontosságú a károkozók megfelelő és időben történő azonosítása és a hamis személyazonosságok elleni küzdelem érdekében, figyelembe véve a decentralizált autonóm szervezetek irányításához és a kollektív felelősséghez kapcsolódó sajátosságokat is; üdvözli e tekintetben az Európai Bizottság azon szándékát, hogy tanulmányozza a decentralizált autonóm szervezetek lehetséges jogi keretének hozzáadott értékét;

21.  emlékeztet arra, hogy az avatárok nem rendelkeznek jogi személyiséggel, így a jogképességükkel, jogaikkal, kötelezettségeikkel és felelősségeikkel kapcsolatos kérdéseket az őket használó természetes vagy jogi személyekre való hivatkozással kell kezelni; úgy véli, hogy a virtuális világok fejlődésével és összetettebbé válásával meg kell fontolni, hogy helyénvaló lenne-e az avatárok számára külön jogállást biztosítani; úgy véli, hogy az avatárnak vagy az avatár mögött álló személynek azonosíthatónak kell lennie, és az „ismerd az ügyfeledet” üzleti elvnek kell érvényesülnie;

A szellemi tulajdonra vonatkozó jog

22.  hangsúlyozza, hogy a szellemitulajdon- és az iparjogvédelmi jogok – többek között a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési minták és az üzleti titkok – védelmére vonatkozó uniós jogszabályok teljes mértékben alkalmazandók a virtuális világokra; hangsúlyozza azonban, hogy a virtuális világok fejlődése új kihívások elé állítja a szellemi tulajdonjogok érvényesítését, a jogsértők azonosítását, valamint az alkalmazandó jogra és joghatóságra vonatkozó kollíziós szabályokkal kapcsolatos kérdéseket;

23.  emlékeztet arra, hogy a virtuális világokban a platformüzemeltetők, a szolgáltatók és a felhasználók kötelesek tiszteletben tartani a jogosultak kizárólagos jogait és méltányos díjazáshoz való jogát; kiemeli, hogy a szellemitulajdon-jogok által védett tartalmak – beleértve az elektronikus adathordozón, például egy NFT-n található digitális formában lévő tartalmak – felhasználásához licenc nyújtása vagy engedményezés útján történő engedélyezés szükséges, kivéve, ha az adott felhasználás a szellemitulajdon-jogok védelme alóli kivételek vagy korlátozások hatálya alá tartozik (például magáncélú másolás, oktatás, kutatás, idézés, recenzió, paródia vagy utánzat); megismétli, hogy e tekintetben fontos a szolgáltatók részéről az átláthatóság biztosítása a használati engedélyek hatályát illetően, beleértve a területi engedélyeket is, annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók meg tudják határozni, hogy a birtokukban lévő engedélyek hatálya a szellemitulajdon-jogok által védett tartalmak virtuális világokban történő mely felhasználásaira terjed ki, valamint hogy az alkotók és a jogtulajdonosok pontos és megfelelő jelentést kapjanak a védelem alatt álló művek tényleges felhasználásáról;

24.  üdvözli a „Nizzai Osztályozás” tizenkettedik kiadásának aktualizálását, amely lehetővé teszi a védjegyeknek a virtuális világokban való felhasználásukat lefedő osztályokba való bejegyeztetését; kéri az osztályozás konkrét alkalmazásának szoros nyomon követését; aggodalmát fejezi ki azonban a védjegyekre hivatkozó NFT-knek a védjegyek tulajdonosainak az engedélye nélküli használata miatt, és kéri, hogy vezessenek be hatékony intézkedéseket az ilyen és más jogsértési esetek kezelése céljából; e tekintetben üdvözli az Európai Bizottságnak a hamisítás elleni küzdelmet célzó eszköztár kidolgozására irányuló javaslatát;

25.  elismeri a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben meghatározott felelősségi szabályok és a felhasználók által generált tartalmak feltöltésére irányadó, a szerzői jogokról szóló irányelv 17. cikkében létrehozott különleges rendszer alkalmazhatóságát; úgy véli azonban, hogy további pontosításra van szükség azzal kapcsolatban, hogy a meglévő szabályok hogyan alkalmazandók a virtuális világokban tartalmat elérhetővé tevő online tartalommegosztó szolgáltatásokra, és hogy e szabályokat hogyan kell érvényesíteni;

26.  hangsúlyozza, hogy az NFT-k önmagukban nem biztosítanak szellemitulajdon-jogot a digitális eszközre, és jelzi, hogy további egyértelműségre és átláthatóságra van szükség a csalások, valamint a magához a tokenhez való jog és a mögöttes védett tartalomhoz való jog gyakori összetévesztésének elkerülése érdekében;

27.  megjegyzi, hogy az NFT-k és más blokklánc-alapú ajánlatok megkönnyítik a szerzői jogi védelem alatt álló műveken alapuló eszközök folyamatos viszonteladását online tranzakciók révén, és úgy véli, hogy biztosítani kell a szerzők megfelelő és arányos díjazását az ilyen eszközök minden egyes viszonteladásáért;

28.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi szabályok szerint a mesterséges intelligenciával működő rendszerek által önállóan létrehozott kimenetek nem feltétlenül jogosultak szerzői jogi védelemre, mivel az eredetiség elve természetes személyhez kötődik, és a „szellemi alkotás” fogalma a szerző személyiségét feltételezi; emlékeztet továbbá a mesterséges intelligenciával támogatott emberi alkotások és a mesterséges intelligencia által önállóan létrehozott kimenetek közötti különbségre; emlékeztet arra, hogy míg a szellemi tulajdonra vonatkozó jelenlegi keretrendszer továbbra is alkalmazható a mesterséges intelligenciával támogatott alkotásokra, addig a mesterséges intelligencia által önállóan létrehozott kimenetek új szabályozási kihívásokat vetnek fel a szellemitulajdon-jogok védelme tekintetében, mint például a tulajdonlás, a szerzőség, az alkotó kiléte és a megfelelő javadalmazás kérdése, valamint a potenciális piaci koncentrációval kapcsolatos kérdések; üdvözli a szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalást, miszerint a Bizottság részt vesz az érdekelt felekkel folytatott megbeszéléseken arról, hogy miként lehet kezelni a mesterséges intelligencia segítségével létrehozott találmányok és alkotások által felvetett kihívásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg e párbeszéd hatályának kiterjesztését, hogy az nagymértékben lefedje a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdéseket, beleértve a generatív mesterséges intelligenciát is;

Hozzáférhetőség és digitális jártasság

29.  hangsúlyozza, hogy a virtuális világok lehetőséget biztosíthatnak általános érdekű közszolgáltatások nyújtására, ami szélesebb körben a polgárok hasznára válhat; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-ban minden felhasználó befogadását és hozzáférhetőségét biztosítani kell mind a hardverek költségei és használata, mind a szoftverek ismerete tekintetében; megjegyzi, hogy a hozzáférhetőség különösen fontos annak biztosítása szempontjából, hogy a lakosság olyan kiszolgáltatott csoportjai, mint az idősek, a fogyatékossággal élők, a gyermekek, valamint a vidéki és távoli területeken élők elsajátítsák a virtuális világokban való részvételhez szükséges digitális készségeket, és figyelembe kell venni olyan szempontokat, mint a földrajzi elhelyezkedés, a nem, az iskolai végzettség és a társadalmi-gazdasági háttér;

30.  ebben az összefüggésben hozzáteszi, hogy a digitális jártasság rendkívül fontos a virtuális világok biztonságos és társadalmilag hasznos elterjedésének és tájékozott használatának biztosításához, a felhasználói függőség, az elfogultság és a diszkriminatív gyakorlatok elkerüléséhez, a dezinformáció, a manipuláció és a visszaélések elleni küzdelemhez a virtuális környezetben, valamint a demokratikus ellenőrzés előmozdításához;

31.  kiemeli, hogy hatékony oktatási intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a polgárok körében széles körű műveltséget biztosítsanak a virtuális világgal kapcsolatban, valamint hogy a különböző területeken dolgozó szakembereket, nevezetesen a tanárokat továbbképezzék, továbbá hogy ösztönözzék és támogassák az európai tehetségek és technológiák fejlődését, miközben több személyt, köztük több nőt vonzzanak a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika területére;

32.  javasolja a Bizottság közleményében felvázolt, a nagyközönségnek szánt „virtuális világok eszköztárának” a polgári vitacsoport ajánlásaival összhangban történő továbbfejlesztését, ezzel is segítve a polgárokat annak jobb megértésében, hogy hogyan kezelhetik virtuális identitásukat, virtuális alkotásaikat, virtuális eszközeiket és adataikat, valamint hozzájárulva a virtuális világokra vonatkozó – egyszerre fenntartható és emberközpontú – átfogó uniós stratégiához;

33.  üdvözli – a Bizottsághoz csatlakozva – az EU nyílt forráskódú közösségének pozitív hozzájárulását a virtuális világok kulcsfontosságú jellemzőinek fejlesztéséhez, például a megosztott főkönyvi technológia és a virtuális objektumok és identitások hitelességéhez, kezeléséhez és biztonságához szükséges egyéb technológiák alkalmazásával kapcsolatban;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 77., 1996.3.27., 20. o. (2) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (3) HL L 199., 2007.7.31., 40. o. (4) HL L 177., 2008.7.4., 6. o. (5) HL L 111., 2009.5.5., 16. o. (6) HL L 351., 2012.12.20., 1. o. (7) HL L 257., 2014.8.28., 73. o. (8) HL L 157., 2016.6.15., 1. o. (9) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (10) HL L 119., 2016.5.4., 89. o. (11) HL L 327., 2016.12.2., 1. o. (12) HL L 154., 2017.6.16., 1. o. (13) HL L 295., 2018.11.21., 39. o. (14) HL L 303., 2018.11.28., 59. o. (15) HL L 130., 2019.5.17., 92. o. (16) HL L 151., 2019.6.7., 70. o. (17) HL L 172., 2019.6.26., 56. o. (18) HL L 186., 2019.7.11., 57. o. (19) HL L 152., 2022.6.3., 1. o. (20) HL L 265., 2022.10.12., 1. o. (21) HL L 277., 2022.10.27., 1. o. (22) HL L 135., 2023.5.23., 1. o. (23) HL L 150., 2023.6.9., 40. o. (24) HL C 404., 2021.10.6., 129. o. (25) HL C 205., 2022.5.20., 26. o. (26) HL C 303., 2007.12.14., 1. o. (27) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (28) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.). (29) A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (HL L 95., 1993.4.21., 29. o.).

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása az európai történelmi tudatról (2023/2112(INI))

P9_TA(2024)0030 A9-0402/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

–  tekintettel az Európa jövője számára az európai megemlékezés fontosságáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról, valamint az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 390/2014/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az európai oktatási térségről: közös, holisztikus megközelítésről szóló, 2021. november 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a kultúra, az oktatás, a média és a sport rasszizmus elleni küzdelemben játszott szerepéről szóló, 2022. március 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az állampolgári ismeretek oktatására irányuló intézkedések végrehajtásáról szóló, 2022. április 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az új európai kulturális menetrend és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló, 2022. december 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2020)0565),

–  tekintettel „Az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás megelőzésének támogatása” című, 2016. június 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0379),

–  tekintettel az 1954. december 19-i Európai Kulturális Egyezményre(9),

–  tekintettel Kulturális és Oktatási Bizottsága részére készített, „European Historical Memory: Policies, Challenges and Perspectives” (Az európai történelmi emlékezet: szakpolitikák, kihívások és perspektívák) című tanulmányra(10),

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság részére készített, „European Identity” (Európai identitás) című tanulmányra(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0402/2023),

A.  mivel a bonyolult, konfliktusokkal terhelt és vitatott európai múlt egyszerre jelent kihívást és lehetőséget az európai integráció szempontjából, és elismerve, hogy az információkon alapuló történelmi tudat elősegíti a kölcsönös megértést és toleranciát;

B.  mivel a nemen, meggyőződésen és etnikai hovatartozáson alapuló igazságtalanságok évszázadok óta be vannak ágyazva az európai történelembe, és többek között az antiszemitizmus és a cigányellenesség formájában nyilvánulnak meg, ami következményekkel jár Európa és a világ többi része számára;

C.  mivel a történelemmel és a történelmi igazságtalanságokkal való tudatos foglalkozás segít az intolerancia és az egyenlőtlenség különböző formái elleni küzdelemben és a befogadóbb társadalmak építésében;

D.  mivel a történelmet egyáltalán nem szabad politikai célból relativizálni, torzítani vagy meghamisítani;

E.  mivel a történelemtagadás és a történelem elfogult értelmezésének egyéb formái komoly fenyegetést jelentenek, mert bizalmatlanságot és konfliktust szítanak a népek és a nemzetek között, továbbá aláássák a történelmi igazságosság és a megbékélés előmozdítására irányuló erőfeszítéseket;

F.  mivel a múlttal csak a legnagyobb pártatlanság és tárgyilagosság mellett foglalkozhatunk úgy a történettudományban, mint a politikai szférában;

G.  mivel a történelmi emlékezet velejárója egy bizonyos fokú szubjektivitás, hiszen azt, hogy mire emlékezzünk, és hogyan értelmezzük a múltat, szükségszerűen értékítéletek segítségével tudjuk eldönteni;

H.  mivel bár vannak szakszerű történészi munkán alapuló és többek között a kutatás, a tanítás, a történelmi források és helyszínek megőrzése és fenntartása keretében megállapított „történelmi tények”, nem létezik olyan egységes, megbonthatatlan, vitathatatlan és örökké érvényes „történelmi igazság”, amelyet egy adott csoport vagy nemzet monopolizálhatna és kizárólag saját magának követelhetne, vagy más népek, nemzetek vagy államok tagadására használhatna;

I.  mivel az interdiszciplináris megközelítések és a kontextualizáció alapvető elemei a történelemoktatásnak, amelyet össze kell kapcsolni az európai állampolgári ismeretek oktatásával, valamint a csere- és mobilitási programokkal;

J.  mivel a kritikus történelmi tudat oktatási és egyéb eszközökkel, határokon átnyúló módon történő előmozdítása nélkül az európaiak nem érthetik meg múltjukat, nem birkózhatnak meg vele, nem viszonyulhatnak magabiztosan a jelenhez, és nem munkálkodhatnak a közös jövőn;

K.  mivel az európai történelmi tudat a történelem megértésére, kritikus értékelésére és a történelmi tanulságok átgondolására vonatkozó egyéni és kollektív képességként és készségként értendő, amely megkönnyíti a múlt, a jelen és a jövő közötti elválaszthatatlan kapcsolat és kölcsönös függés felismerését;

Európa múltjának vizsgálata – kockázat és lehetőség

1.  elismeri, hogy az európai nemzetek és államok változatos és gyakran egymásnak ellentmondó történelme miatt a történelemmel politikai szinten foglalkozni nehéz és potenciálisan veszélyes vállalkozás, és hogy a múltról való megemlékezésnek és a múlt értelmezésének irányítására tett kísérletek mindenkor kihívást jelentenek;

2.  hangsúlyozza a „historia est magistra vitae” elve által kínált lehetőséget, és úgy véli, hogy az európai történelem tragikus időszakai és sötét elemei nem csupán a múltban elkövetett hibákra és arra emlékeztetnek határozottan, hogy ezek soha többé nem ismétlődhetnek meg, hanem arra is felhívják a figyelmünket, hogy közösen törekedjünk a demokratikus és befogadó társadalmak megvalósítására az Unióban és világszerte;

3.  elengedhetetlennek tartja, hogy valamennyi demokratikus politikai testület felelősségteljesen, a tényekből kiindulva és kritikus módon, a közös európai értékekre összpontosítva foglalkozzon a történelemmel annak érdekében, hogy a jelen és a jövő nemzedékeit a múlt eredményei és torzulásai iránt egyaránt érzékennyé tehessük, megerősíthessük az önreflexív közbeszédet, és elősegíthessük a megértést és megbékélést bizonyos társadalmi csoportokon, nemzeteken és államokon belül és ezek között;

Múltpolitika az Európai Unióban – kritikus értékelés

4.  hangsúlyozza, hogy őszinte értékelésnek kell alávetni az EU „múltpolitikáját”, amellyel az EU fokozni kívánta az európai projekt legitimitását, megerősíteni az európai összetartozás érzését és elősegíteni a kontinens népeinek békés egymás mellett élését; az elért eredményeket és a meglévő hiányosságokat egyaránt el kell ismerni, valamint meg kell vizsgálni, hogy a polgárokat milyen módon ösztönözték a múlttal való foglalkozásra;

5.  elismeri a közös európai történelmi emlékezet előmozdítását célzó korábbi és jelenlegi európai szintű kezdeményezéseket, ideértve a holokauszt emléknapját, a totalitárius és tekintélyelvű rezsimek áldozatainak európai emléknapját, az egykori Európa a polgárokért és a jelenlegi Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (CERV) programon belül egy külön „emlékezet” programterület létrehozását, valamint a parlament különféle állásfoglalásait, például az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i és az Európa jövője számára az európai megemlékezés fontosságáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalást;

6.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Európában a különböző emlékezeti keretek és megemlékezési kultúrák látens módon továbbra is versengenek, részben pedig összeférhetetlenek egymással, többek között Nyugat- és Kelet-Európa között, de a kontinens egyes részein országok és nemzetek között is; hangsúlyozza, hogy valamennyi európai ország rendelkezik azonos és eltérő tapasztalatokkal is, és ezek mind a közös európai történelemhez tartoznak; elismeri a náci, fasiszta és kommunista totalitárius rendszerek által, valamint a gyarmatosítás alatt elkövetett bűnöket, és azt is, hogy ezek a bűnök szerepet játszottak az európai történelmi felfogás alakításában; hangsúlyozza, hogy a párbeszéd, valamint a kölcsönös megértés és tisztelet közös alapjainak kialakítása érdekében át kell hidalni az európai országok és népek történelmi tudatossága között feszülő regionális és ideológiai különbségeket;

7.  elismeri, hogy a múlt borzalmai „negatív alapmítoszként” szolgálnak, és határozottan értelmet adnak az európai projektnek, ám azt is elismeri, hogy ha az Unió ex negativo kívánja elbeszélni saját történetét, az azt a kockázatot hordozza, hogy a történelemnek egy teleologikus és leegyszerűsítő, fekete-fehér sémája helyeződik előtérbe, ami meggátolhatja Európa bonyolult múltjának teljes információkon alapuló megértését, és nem ösztönöz a nemzeti történelmek sztereotípiáinak és szent teheneinek megkérdőjelezésére;

Törekvés az információkon alapuló európai történelmi tudatra

8.  elismeri, hogy az európai történelmet tágabb és holisztikusabb módon kell értelmezni a kritikus és önreflexív európai történelmi tudat kialakulása érdekében, erre pedig konkrétan a jelenlegi európai megemlékezési kezdeményezések fókuszának az eddig alulreprezentált csoportok figyelembevételével való kiszélesítése, valamint a történelemtanítás innovatív módozatainak előmozdítása révén kerülhet sor;

9.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai „megemlékezési kultúra” helyett – amelyet túlnyomórészt felülről kezdeményeznek, és meghatározza, hogy az európaiaknak mire kell emlékezniük – elmozduljunk a közös európai elveken és értékeken alapuló, alulról építkező és polgárok által irányított „emlékezés kultúrája” felé, és a múlt kritikus átdolgozásához szükséges kapacitások fejlesztésére összpontosítsunk helyi, regionális, nemzeti és európai szinten, a civil társadalmi szervezetek bevonásával;

10.  elismeri, hogy Európa múltját mindenképpen az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt alapvető európai értékekre és az ezen értékek alapjául szolgáló etikai és filozófiai hagyományokra alapozva kell megközelíteni, nyílt teret teremtve a vitának, amely lehetővé teszi a nemzeti történelmek problémás elemeivel való foglalkozást is, és biztosítja a kölcsönös megértést és megbékélést az európai nemzeteken belül és között, valamint az európai nemzetek és a világ többi része között;

11.  úgy véli, hogy az oktatás, a tanulás és a kutatás szabadsága – ideértve a levéltárakhoz és forrásokhoz való szabad hozzáférést és a szabad művészi kifejezést – előfeltétele az elfogulatlan és tényeken alapuló tudás létrehozásának és terjesztésének a demokratikus társadalmakban, valamint különösen a történelemhez való kritikus viszonyulásnak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között az uniós jogállamisági mechanizmus révén védjék meg azokat a szabadságokat, amelyek jelenleg veszélynek vannak kitéve, különösen az emlékezettörvényekkel való visszaélés esetei miatt;

12.  hangsúlyozza az oktatás alapvető szerepét, és felhívja a tagállamokat, hogy aktualizálják a jelenlegi iskolai tanterveiket és oktatási módszertanaikat annak érdekében, hogy a nemzeti történelmek helyett az európai és a globális történelemre kerüljön át a hangsúly, és hogy a nemzetek feletti történelem megértése nagyobb figyelmet kapjon, különösen a történelem többféle szempontú tárgyalásának lehetősége révén, valamint olyan megfelelő tanítási stílusok előmozdításával, amelyek a tudásátadás helyett a reflexiót és a vitát részesítik előnyben, és amelyeket az az általános célkitűzés vezérel, hogy a diákok azt tanulják meg, hogy „hogyan gondolkodjanak”, és ne azt, hogy „mit gondoljanak”;

13.  hangsúlyozza az európai integrációval, az Unió történelmével, intézményeivel és alapvető értékeivel, valamint az európai polgársággal kapcsolatos ismeretek alapvetően fontosak az európai összetartozás érzése szempontjából; kéri, hogy az európai történelem és az európai integráció oktatása – amelyet globális összefüggésben kell vizsgálni –, és az európai polgársággal kapcsolatos oktatás váljon a nemzeti oktatási rendszerek szerves részévé; elismeri az Unióval és történelmével kapcsolatos ismeretek javítása érdekében uniós szinten tett erőfeszítéseket, beleértve az úgynevezett Jean Monnet tevékenységeket is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között az európai oktatási térség egyenlőséggel és értékekkel foglalkozó munkacsoportján keresztül dolgozzanak ki olyan anyagokat, amelyek kifejezetten az európai történelmi tudat fejlesztésével foglalkoznak, és közösen dolgozzanak ki olyan „uniós kézikönyvet” a tantervi tevékenységekhez, amely közös iránymutatásokat, valamint pártatlan tényeket és számadatokat nyújt az európai történelem tanításához;

14.  úgy véli, hogy a sovinizmus, a nemi sztereotípiák, a hatalmi aszimmetriák és a strukturális egyenlőtlenségek mélyen gyökereznek az európai történelemben, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a történelemtanítás terén hiányzik a kellően multikulturális és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítés; létfontosságúnak tartja, hogy foglalkozzanak a nők és más alulreprezentált társadalmi csoportok marginalizálódásával a történelem során, és felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti tantervekben helyezzenek erre nagyobb hangsúlyt;

15.  hangsúlyozza, hogy interdiszciplináris és interszekcionális történelemoktatásra van szükség, amely innovatív és tanulóközpontú pedagógiai módszereket, például interaktív, történetmesélő és tanulságokkal foglalkozó megközelítéseket alkalmaz minden generáció számára, felhasználja a források, technológiák és tananyagok teljes eszköztárát, beleértve a határokon átnyúló és transznacionális történelemtankönyveket és az íratlan történelmet, valamint előmozdítja az elemzési és kritikus gondolkodási készségeket;

16.  elismeri a tanárok központi szerepét a történelmi tények megértéséhez és kritikus vizsgálatához szükséges kompetenciák létrehozásában és átadásában, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tanárok ne csak megfelelő képzésben részesüljenek, hanem folyamatosan szakmai továbbképzésben is vegyenek részt, beleértve a társaktól való tanulást és a bevált gyakorlatok megosztását nemzeti és transznacionális szinten egyaránt; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az Erasmus+ tanárképző akadémiák által képviselt hozzáadott értéket;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak olyan személyre szabott (történelem-) tananyagot és tanári képzést, amely lehetővé teszi a tanárok számára a történelem transznacionális vonatkozásainak és sokrétűségének megértését, megfelelő tanítási módszertant és korszerű tanítási elveket ad át, és elsődleges célja a fiatalok önreflexiójának kialakítása;

18.  hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés, valamint a történelem tanítására szolgáló módszerek és eszközök összehasonlítása és értékelése nagy értéket képvisel, és üdvözli az e területen tevékenykedő szakosodott kormányzati és nem kormányzati szervezetek, köztük az Európa Tanács európai történelemoktatás megfigyelőközpontjának és az EUROCLIO-nak a munkáját; hangsúlyozza, hogy több uniós tagállam részvételére lenne szükség a megfigyelőközpontban;

19.  elismeri, hogy az Európa vitatott történelmét kritikusan kezelő múzeumok a múlt megismerésének és a történelmi tudatosság növelésének eszközei lehetnek, különös tekintettel az „Európai Történelem Háza” kiemelt projektre, amelyhez elegendő forrást kell biztosítani annak érdekében, hogy az európai polgárokat minél szélesebb körben meg lehessen szólítani;

20.  hangsúlyozza Európa gazdag kulturális és történelmi öröksége és emlékhelyei megőrzésének fontosságát, különösen a kritikus történelmi tudat megteremtésének eszközeként, feltéve, hogy ideológiai célokból nem élnek vissza velük, és kiemeli, hogy az Európai Örökség cím és az európai tárgyi és szellemi kulturális örökséget népszerűsítő független intézmények fontos szerepet játszhatnak e tekintetben; ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák a demokratikus emlékezet – különösen az alulreprezentált csoportokhoz kapcsolódó – helyszíneinek meghatározására és védelmére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozza az Europeanában – Európa digitális könyvtári, levéltári, múzeumi és oktatási platformjaként – rejlő lehetőségeket;

21.  elismeri a digitális médiában rejlő lehetőségeket és az oktatás digitalizációjának növekvő szintjét, ugyanakkor mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a digitális csatornákkal egyre gyakrabban visszaélnek politikai manipuláció és dezinformáció terjesztése céljából, többek között a történelemmel kapcsolatban, amint azt Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúját kísérő orosz történelmi revizionizmus is példázza; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a médiaműveltség és a digitális jártasság megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket, és vértezzék fel a tanárokat és a diákokat a tényeken alapuló történelemtanítást megkönnyítő megfelelő készségekkel és eszközökkel, amelyek lehetővé teszik számukra a hagyományos és modern történelmi források felismerését, kontextusba helyezését és elemzését;

22.  hangsúlyozza, hogy az európai programok és más mobilitási programok által biztosított, határokon átnyúló tanulási mobilitási lehetőségek elősegítik az ötletek cseréjét, és előmozdítják a transzverzális ismereteket és a kultúrák közötti megértést, segítve a nemzeti akadályok lebontását és a múlt és a jelen jobb megértését;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a jelenleg európai szinten rendelkezésre álló eszközöket a kritikus és önreflexív európai történelmi tudat előmozdítása érdekében, különös tekintettel az Erasmus+ programra, amely a mobilitást és az interkulturális tanulást támogatja, hiszen ezek más kultúrák és nemzetek jobb megértését szolgáló kulcsfontosságú eszközök, valamint a CERV programot, amely a transznacionális történelmi megemlékezési projekteket támogatja, és előmozdítja a polgári szerepvállalást;

24.  kéri, hogy az európai intézmények, a tagállamok, a tagjelölt és leendő tagjelölt országok, az oktatási intézmények és a civil társadalmi szereplők még jobban törekedjenek a megbékélés előmozdítására, tartózkodjanak a történelem politikai célú eszközzé tételére irányuló kísérletektől, és küzdjenek a történelmi revizionizmus és a történelemtagadás ellen, úgy az Európai Unióban, mint azon kívül; emlékeztet e szempontok fontosságára az Unió jövőbeli bővítését illetően;

Előretekintés: a múlt öröksége és az EU jövője

25.  támogatja a „megemlékezés kultúrájának” és a történelmi tudatnak a múlt megközelítésével kapcsolatos közös európai értékeken és gyakorlatokon alapuló eszményét, elkerülve ugyanakkor egy indokolatlanul egysíkú vagy leegyszerűsített történelemszemléletet;

26.  reményét fejezi ki, hogy a történelemmel és a nemzeti szintű történelmi felelősséggel kapcsolatos kritikus önreflexió alapján valóban európai reflexív diskurzus jöhet létre a kontinens múltjáról, amelyben a történelemmel nem élnek vissza hatalompolitikai célokból, és reményét fejezi ki, hogy a közös történeti munka révén létrejön az európai népek közötti „sorsközösség”;

27.  olyan jövőt képzel el, amelyben a kollektív emlékezetek végső soron az európai nyilvános szféra részeivé válnak és abban egybeolvadnak, a különböző megemlékezési kultúrák inkább kiegészítik egymást, nem pedig versengenek, a történelemmel pedig inkább állampolgári, mintsem politikai szinten foglalkoznak;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 171., 2021.5.6., 25. o. (2) HL C 137. E, 2010.5.27., 25. o. (3) HL L 156., 2021.5.5., 1. o. (4) HL C 205., 2022.5.20., 17. o. (5) HL C 347., 2022.9.9., 15. o. (6) HL C 434., 2022.11.15., 31. o. (7) HL C 177., 2023.5.17., 78. o. (8) HL C 456., 2021.11.10., 208. o. (9) Lásd: https://rm.coe.int/168006457e. (10) Tanulmány – „European Historical Memory: Policies, Challenges and Perspectives” (Az európai történelmi emlékezet: szakpolitikák, kihívások és perspektívák) (második kiadás), Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, B. Tematikus Főosztály – Strukturális és Kohéziós Politikák, 2015. április. (11) Tanulmány – „European Identity” (Európai identitás), Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, B. Tematikus Főosztály – Strukturális és Kohéziós Politikák, 2017. április.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása az EU fejlesztési együttműködéséről a fejlődő országok energiához való hozzáférésének támogatása érdekében (2023/2073(INI))

P9_TA(2024)0031 A9-0441/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, különösen a szegénység felszámolására vonatkozó 1. fenntartható fejlődési célra, a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiához való hozzáférés mindenki számára való biztosítására vonatkozó 7. fenntartható fejlődési célra, az iparra és az infrastruktúrára vonatkozó 9. fenntartható fejlődési célra és az éghajlat-politikai fellépésre vonatkozó 13. fenntartható fejlődési célra, továbbá a nemek közötti egyenlőség megvalósítása, valamint a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának elősegítése érdekében az 5. fenntartható fejlődési célra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely szerint az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul, és amely előírja, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdésére és 21. cikkére, amely az Uniónak a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos értékalapú megközelítés iránti elkötelezettségét határozza meg, hogy biztosítani lehessen külső tevékenységeinek összhangját, tiszteletben tartva az ENSZ Alapokmányában foglalt elveket, és elősegítve a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését,

–  tekintettel a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács, a Parlament és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 30-i közös nyilatkozatra(1),

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az UNFCCC Felei 2022. november 6–18-án Sarm-es-Sejkben tartandó 27. Konferenciájának (COP27) előkészítése céljából elfogadott, az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról szóló, 2022. október 4-i, a „Klíma- és energiadiplomácia – Az európai zöld megállapodás külső dimenziójával kapcsolatos célok teljesítése” című, 2021. január 25-i, valamint az energiáról és fejlődésről szóló, 2016. november 28-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

–  tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról, valamint a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2023. március 16-i bizottsági javaslatra (COM(2023)0160),

–  tekintettel az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból származó, közlekedési célú tüzelőanyagok előállítására vonatkozó részletes szabályokat meghatározó uniós módszertan megállapítása révén történő kiegészítéséről szóló, 2023. február 10-i (EU) 2023/1184 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Hidrogénbankról szóló, 2023. március 16-i bizottsági közleményre (COM(2023)0156),

–  tekintettel a „Hidrogénstratégia a klímasemleges Európáért” című, 2020. július 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0301),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU külső energiaügyi szerepvállalása a változó világban” című, 2022. május 18-i közös közleményére (JOIN(2022)0023),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2021. december 1-jei, „A Global Gateway” című közös közleményére (JOIN(2021)0030),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, 2020. március 9-i közös közleményére (JOIN(2020)0004),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez kapcsolódó emberi jogi kötelezettségek kérdésével foglalkozó különleges előadója „Nők, lányok és a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog” című, 2023. január 5-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió és az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete (AKCSÁSZ) tagjai közötti új partnerségi megállapodásra (a Szamoai Megállapodás), amely akkor lép hatályba, amikor az Európai Parlament ahhoz hozzájárul, és azt a Felek megerősítik,

–  tekintettel az ENSZ 1992. évi Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 2015 decemberében Párizsban megrendezett 21. Konferenciájára (COP21) és a Párizsi Megállapodás elfogadására, amely az első egyetemes, jogilag kötelező erejű globális megállapodás, valamint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület „Éghajlatváltozás” című ötödik értékelő jelentésére,

–  tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) a változó éghajlattal összefüggésben az óceánokról és a krioszféráról szóló, 2019. szeptember 24-i különjelentésére,

–  tekintettel a bennszülött népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2007. szeptember 13-án elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a kibocsátási szakadékról szóló 2022. évi jelentésére, valamint a fosszilis tüzelőanyagok termeléséről szóló második összegző jelentésére (a termelési szakadékról szóló 2021. évi jelentés)(4),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011. június 16-án jóváhagyott ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveire, valamint a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Minisztériumának „A 7. fenntartható fejlődési cél (Energia és nemek közötti egyenlőség) terén elért globális haladásról szóló 12. szakpolitikai tájékoztatója” című, 2018. évi szakpolitikai tájékoztatójára,

–  tekintettel a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség „World Energy Transitions Outlook 2022: 1.5 °C Pathway” című, 2022. évi jelentésére(5),

–  tekintettel a Világbank, a Nemzetközi Energia Ügynökség, a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség, az ENSZ és az Egészségügyi Világszervezet „Tracking SDG 7: The Energy Progress Report, 2023” című, 2023. évi közös jelentésére(6),

–  tekintettel az Afrikai Unió 2021–2027-es időszakra vonatkozó zöld helyreállítási cselekvési tervére, amely olyan átfogó stratégiát biztosít, amelynek célja a zöld kezdeményezések előmozdítása, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, a környezet védelme és az éghajlatváltozással szembeni reziliencia növelése(7),

–  tekintettel az afrikai vezetők éghajlatváltozásról szóló nairobi nyilatkozatára és a 2023. szeptember 6-i cselekvési felhívásra,

–  tekintettel az afrikai népek 2023-as éghajlatváltozásra és fejlesztésre vonatozó nyilatkozatára;

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló, 2023. március 14-i(8), „Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért” című, 2021. március 25-i(9), az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i(10), a fejlődő országokban az energiához való hozzáférésről szóló, 2016. december 1-jei(11) és az energiához való egyetemes hozzáférés 2030-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzést támogató uniós fejlesztési együttműködésről szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a külső fellépésekben a nemek közötti esélyegyenlőségről és a nők szerepének megerősítéséről szóló, 2021–2025 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre (GAP III),

–  tekintettel a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság „Energy in Latin America and the Caribbean: access, renewability and efficiency” [Energia Latin-Amerikában és a Karib-térségben: hozzáférés, megújíthatóság és hatékonyság] című jelentésére,

–  tekintettel a gátakkal foglalkozó világbizottság „A döntéshozatal új keretei” című, 2000. november 16-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0441/2023),

A.  mivel az energia a fenntartható fejlődési célok középpontjában áll, a fenntartható fejlődési célokról szóló 2023. évi jelentés(13) mégis arra a következtetésre jut, hogy a világ továbbra sem halad az energiához való egyetemes hozzáférés felé; mivel az energia a fejlődést elősegítő tényező, különösen a mezőgazdaság, a vállalkozás, a kommunikáció, az oktatás, az egészségügy és a közlekedés fejlődése, valamint az állam működése tekintetében;

B.  mivel a 7. fenntartható fejlődési cél a megfizethető és tiszta energiához való fenntartható hozzáférés 2030-ig történő elérését irányozza elő, különösen azzal, hogy a tiszta és megújuló energiával kapcsolatos kutatáshoz, infrastruktúrához és technológiákhoz való hozzáférés megkönnyítése, valamint az e célokkal kapcsolatos beruházások előmozdítása érdekében fokozott nemzetközi együttműködésre szólít fel; mivel az energiaszegénység hatékony kezelése és felszámolása érdekében alapvető fontosságú a diplomáciai erőfeszítések megerősítése a nagyobb politikai ambíciók előmozdítása érdekében;

C.  mivel az ENSZ szerint 2023 közepén világszerte mintegy 733 millió ember – akiknek 80%-a a szubszaharai Afrikában él – még mindig nem fér hozzá a megfizethető, megbízható, tiszta és jó minőségű energiához;(14)

D.  mivel az energiához való hozzáférés jelentős mértékben különböző a fejlődő országokban; mivel a Szubszaharai-Afrika lakosságának 52%-a nem fér hozzá villamos energiához, és ez az egyetlen olyan régió a világon, ahol a villamos energiával nem rendelkezők aránya növekszik; mivel ez a szám elrejti a mély különbségeket: a régió vidéki lakosságának csak 30,4%-a rendelkezik az energiához való rendszeres hozzáféréssel, szemben a városi lakosság 80,7%-ával; mivel az oktatás elismerten a szegénység csökkentésének egyik legfontosabb eleme; mivel a villamos energiához való hozzáférés szintén támogatja a minőségi oktatást, a Szubszaharai-Afrika iskoláinak viszont csak 47%-a rendelkezik villamos energiával;

E.  mivel a villamos energiához való hozzáférés hiánya a városi vagy városkörnyéki környezetben érinti a nagy szabálytalan telepek lakosságát, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket és menekülteket; mivel még ha biztosított is a villamos energiához való hozzáférés, a szolgáltatások gyakran rossz minőségűek;

F.  mivel a megfizethető, megbízható, tiszta és jó minőségű energiához való hozzáférés még nehezebb a konfliktusok és természeti katasztrófák által sújtott országokban; mivel az energiához való jobb hozzáféréssel rendelkező régiókban, mint például Ázsiában és a csendes-óceáni térségben vagy Latin-Amerikában és a Karib-térségben is nagy egyenlőtlenségek tapasztalhatók az országok és lakosságaik között;

G.  mivel az Ukrajna elleni orosz invázió által kiváltott energiaválság továbbra is súlyos károkat okoz, és a magas energiaárak a legkiszolgáltatottabbakat sújtják a legsúlyosabban, különösen a fejlődő gazdaságokban;

H.  mivel az energiához való hozzáférés alapvető fontosságú a humanitárius és fejlesztési szervezetek számára ahhoz, hogy hatékony humanitárius segítséget nyújtsanak, különös tekintettel az orvosi és sürgősségi ellátásra;

I.  mivel a jelenlegi előrejelzések szerint 2030-ban megfelelő intézkedések hiányában világszerte mintegy 660 millió ember nem fog hozzáférni a villamos energiához, és körülbelül egymilliárd embernek nem lesz lehetősége a tiszta főzésre;

J.  mivel a megfizethető és tiszta energiához való jobb hozzáférés lehetővé teszi a fenntartható gazdasági növekedést, vonzza a vállalkozásokat és a vállalkozói szellemet, és javítja az emberi egészséget, jólétet és biztonságot;

K.  mivel az energiaszegénység – amelyet a fenntartható, tiszta és biztonságos energiaforrások hiányaként határoznak meg – többek között nemi kérdés is, mivel a nők és lányok átlagosan akár heti 18 órát is töltenek a főzéshez használt tüzelőanyagok gyűjtésével(15);

L.  mivel a nők világszerte nagy mértékben alulreprezentáltak az energiaágazat munkaerejében, különösen a vezető pozíciókban; mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervvel összhangban a nők aktív szereplőként való bevonása a megújuló energiával kapcsolatos megoldásokba javítja a fenntarthatóságot és a nemek közötti egyenlőség terén elért pozitív eredményeket;

M.  mivel a főzéshez használt hagyományos tüzelőanyagok (szilárd biomassza, kerozin és szén) jelentősen hozzájárulnak a szén-dioxid-kibocsátáshoz, az erdőirtáshoz és az éghajlatváltozáshoz, és veszélyt jelentenek az emberek egészségére; mivel világszerte 2,4 milliárd ember használ ilyen tüzelőanyagokat, ami körülbelül 3.7 millió korai elhalálozást eredményez évente, és ebben leginkább a nők és a gyermekek érintettek; mivel Afrika csak 2019-ben 700 000 halálesetet jegyzett háztartáson belüli levegőszennyezés miatt;

N.  mivel a főzéshez használt tiszta tüzelőanyagokhoz biztosított uniós finanszírozás marginális; mivel még tiszta főzési stratégiák megléte esetén is gyenge a végrehajtás és kevés finanszírozás áll rendelkezésre, így még szerény nyereség is nehezen érhető el, és a továbbfejlesztett tűzhelyek elfogadása és tartós használata továbbra is alacsony; mivel a tiszta főzéshez való hozzáféréssel nem rendelkező emberek kevesebb mint 10%-a él olyan országokban, amelyek hatékony szakpolitikákkal és elegendő finanszírozással rendelkeznek az egyetemes hozzáférés 2030-ig történő eléréséhez;

O.  mivel a Covid19-világjárvány és az energiaárak emelkedése lelassította a tiszta főzéshez való hozzáférés bővítésének előrehaladását; mivel azokban a fejlődő országokban, ahol jelentős mértékben használnak biomasszát a főzéshez, az EU-nak támogatnia kell a fafogyasztás alternatíváit, és elő kell mozdítania az olyan megoldásokat, mint a napenergiával működő főzőberendezések;

P.  mivel a tiszta főzéshez való hozzáférés hiánya növeli a nők és lányok főzéssel töltött idejét; mivel ez még egyenlőtlenebbé teszi a háztartási munka elosztását a férfiak és a nők között; mivel a becslések szerint a tiszta főzéshez való hozzáférés révén a nők és lányok átlagosan napi 1,5 órával többet fordíthatnának szabadidőre és/vagy az oktatásra;

Q.  mivel a fejlődő országok bővelkednek megújuló energiaforrásokban, de gyakran hiányzik a fenntartható energiafejlesztést és -felhasználást lehetővé tevő politikai és szabályozási keret, valamint a szükséges ipari és technológiai feltételek; mivel emellett számos kihívással – többek között az éghajlatváltozással, a túlzott eladósodással és a gyors demográfiai növekedéssel – is szembesülnek, amelyek mind hatással vannak az energiakeresletre és -fogyasztásra; mivel az olyan országok, mint Namíbia és Angola nagyszabású megújulóenergia-projektekben vesznek részt; mivel egyes fejlődő országok – például Szenegál, Ruanda és Kenya – jelentős előrelépést tettek az energiához való hozzáférés terén; mivel figyelembe kell venni az egyes országok eltérő körülményeit annak érdekében, hogy megfelelő szintű politikai akarattal és uniós támogatással áttörést lehessen elérni az energiához való hozzáférés terén;

R.  mivel az EU nagy múltú hagyománnyal rendelkezik az Afrikával való energetikai együttműködés területén; mivel az EU a tagállamaival együtt biztosította a 7. fenntartható fejlődési céllal kapcsolatos afrikai projekteket finanszírozó hivatalos fejlesztési támogatás túlnyomó részét, amely 2014 és 2020 között 13,8 milliárd eurót tett ki; mivel ez még mindig nem elegendő, és több erőfeszítést kell tenni; mivel a becslések szerint a folyósítások 53% -a hitel formájában történt, de ez a további adósság csökkenti ezen országok képességét arra, hogy a fenntartható fejlődési célokba, köztük a 7. fenntartható fejlődési célba beruházzanak; mivel 2023-ban 21 alacsony jövedelmű afrikai ország küzd adósságválsággal vagy van kitéve az adósságválság veszélyének;

S.  mivel az energiával kapcsolatos pénzmozgások továbbra is az országok egy kis csoportjára összpontosulnak, gyakran hátrahagyva a legkevésbé fejlett országokat; mivel a földrajzi célzottság tekintetében a tíz legnagyobb kedvezményezett közül csak három tartozik a legkevésbé fejlett országok közé, ami azt mutatja, hogy az energiához való hozzáférés bővítésére és az energiaszegénység elleni küzdelemre szánt forrásokat nem fontossági sorrendben osztották el;

T.  mivel az energetikai átmenet súlyosan és tartósan alulfinanszírozott a fejlődő régiókban, különösen a legkevésbé fejlett országokban; mivel a Természetierőforrás-gazdálkodási Intézet meghatározása szerint az „erőforrások átka” az, hogy számos erőforrásokban gazdag ország nem képes teljes mértékben kihasználni természeti erőforrás-gazdagságát, és ezen országok kormányai nem képesek hatékonyan reagálni a közjóléti igényekre(16); mivel a fosszilis tüzelőanyagok exportjára való túlzott támaszkodás az alacsony gazdasági diverzifikáció kockázatával jár;

U.  mivel az EU-nak növelnie kell a megújuló energiák finanszírozását a fejlődő országokban, különösen az Ukrajna elleni orosz invázió nyomán létrejött új geopolitikai környezetben, ugyanakkor foglalkozni kell a korrupcióval és a gyenge intézményekkel is, amelyek súlyosbítják az alulfinanszírozás problémáit, különösen a legkevésbé fejlett országokban;

V.  mivel a legtöbb uniós finanszírozású projekt célja a villamosenergia-termelés előmozdítása, ugyanakkor az elosztási szegmens a leggyengébb annak ellenére, hogy alapvető fontosságú a 7. fenntartható fejlődési cél elérése szempontjából; mivel számos fejlődő ország továbbra is a szénre támaszkodik, mint a villamosenergia-termelés elsődleges energiahordozójára;

W.  mivel az éghajlatváltozás negatív következményei által leginkább érintett országok viselik a legkisebb felelősséget a kibocsátásokért; mivel a világ népességének közel 18%-a Afrikában él, de a globális energiafelhasználásból való részesedése kevesebb mint 6%; mivel Afrika a világ energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátásának csupán 3%-áért felelős; mivel a G20-akhoz tartozó országok a globális kibocsátások 80%-áért felelnek;

X.  mivel az Afrika-EU energiaügyi partnerséget 2022 februárjában megújították annak érdekében, hogy tükrözze az Afrikai Unió 2063-ig tartó időszakra szóló menetrendjét, valamint az éghajlatváltozásra, az energiabiztonságra, a REPowerEU-ra és a Global Gateway-re vonatkozó uniós prioritásokat, amelyek célja a megújulóenergia-termelés és -elosztás előmozdítása, többek között európai exportra; mivel mintegy 150 milliárd EUR összegű beruházási csomagot jelentettek be a kontinensek 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben és az Afrikai Unió 2063-ig tartó időszakra szóló menetrendjében meghatározott közös törekvéseinek támogatására, többek között azzal a céllal, hogy költséghatékony, korszerű, hatékony, megbízható, igazságos és méltányos energiaátmenetet biztosítsanak;

Y.  mivel az EU igazságos energetikai átállással kapcsolatos partnersége Dél-Afrikával példa arra, hogy az EU kész hozzájárulni ahhoz, hogy globális vezető szerepet töltsön be az igazságos energetikai átállásban, hozzájárulva ezáltal az EU energia- és éghajlat-változási stratégiájának külső dimenziójához, valamint világszerte előmozdítva az európai zöld megállapodás törekvéseit;

Z.  mivel a fejlődő kis szigetállamok energetikai autonómiájának – a magas megújulóenergia-potenciálra építve – továbbra is egyértelmű célkitűzésnek kell maradnia;

AA.  mivel ami „alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogénnek” minősül, magában foglalhatja a nukleáris energiából és a földgázból előállított hidrogént is, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül mentes a kibocsátástól; mivel a megújuló energiaforrásokból előállított zöld hidrogén az egyetlen olyan hidrogéntípus, amely hosszú távon valóban hozzájárulhat a klímasemlegességhez;

AB.  mivel a REPowerEU célul tűzi ki, hogy 2030-ig évente 10 millió tonna zöld hidrogént importáljanak; mivel e célból a Bizottság 2022 novemberében egyetértési megállapodásokat írt alá Namíbiával és Egyiptommal, többek között a megújuló hidrogénre vonatkozó stratégiai partnerségekről;

AC.  mivel a Nemzetközi Energiaügynökség „Global Hydrogen Review 2023” című jelentése(17) szerint a világszerte előállított hidrogén 99%-a fosszilis tüzelőanyagokból származik;

AD.  mivel a zöld hidrogén képes felgyorsítani a partnerországokban az ipari termelés dekarbonizációjához vezető utat, feltéve, hogy az nem lassítja le a helyi energetikai átállást, valamint a teljes energiafogyasztás csökkentésére irányuló átfogó stratégia részét képezi a fejlődő országokban, tiszteletben tartva a bolygónk tűrőképességének határait; mivel ugyanakkor megfelelően figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a zöld hidrogénhez szükséges infrastruktúra tőke- és technológiaigényes, hogy a hidrogén nagy távolságra történő szállítása és tárolása energiaigényes és költséges, valamint hogy a zöld hidrogén nagy mennyiségben történő előállításához nagy mennyiségű földterületre és vízre van szükség;

AE.  mivel a 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzések nem érhetők el a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel küzdő kulcsfontosságú ágazatok dekarbonizációja nélkül; mivel a zöld hidrogén harmadik országokból történő behozatala az új uniós stratégiai partnerségek fontos része; mivel a Nemzetközi Energiaügynökség „Global Hydrogen Review 2023” című jelentése szerint a költségekkel kapcsolatos kihívások veszélyeztetik a hidrogéntermelés bevezetésének hosszú távú életképességét; mivel a hidrogéntermelés alkalmazása azzal a kockázattal járhat, hogy kiterjesztik a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását és kitermelési gyakorlatait, beleértve a föld, a víz és az energia esetleges nagyarányú kisajátítását a fejlődő termelő országokban;

AF.  mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok kulcsfontosságú szerepet játszanak a tisztaenergia-technológiák hozzáférhetőségének és megfizethetőségének mindenki számára történő biztosításában; mivel az EU-ban folyamatban van egy koherens keret létrehozása e technológiák folyamatos, biztonságos és felelősségteljes biztosítása érdekében, az emberi jogok tiszteletben tartása és a helyi fejlődés támogatása mellett;

AG.  mivel a decentralizált minihálózat és a hálózattól független megújuló energia jó megoldást kínál a távoli közösségek számára, nevezetesen a munkahelyteremtés, az oktatás és az egészségügy területén, de az életképes és felelős üzleti modell kialakításához ki kell egészíteni állami támogatással;

AH.  mivel a nap- és szélenergián alapuló megújuló energiaforrások térnyerése, a megújuló hidrogén termelése és a vízerőmű gátak építése szintén kihívásokat rejt magában, mivel ezek nagy földterületeket igényelnek, és így esetleg ellentétesek a fennálló földhasználati és helyi igényekkel, különösen a vízhez való hozzáférés tekintetében, valamint a helyi és őslakos közösségek kiszorítását okozhatja, valamint károsíthatja az ökoszisztémákat és a természetes élőhelyeket; mivel a biológiai sokféleség, a helyi gazdaság és az őslakos népek hozzájárulásának figyelembevétele mellett meg kell határozni a megújulóenergia-termelésre felhasználható szárazföldi és tengeri területeket;

AI.  mivel a megújuló energiaforrásokra való átállás várhatóan több munkahelyet teremt a megújulóenergia-ágazatban; mivel az új megújulóenergia-technológiák gazdasági lehetőségeket teremthetnek, amelyek viszont képesek támogatni a megélhetéshez és a tisztességes munkához való jog érvényesítését; mivel Afrika ígéretes jövőt tartogat a megújulóenergia-rendszerek számára, mivel a világ legjobb napenergia-forrásainak 60%-át birtokolja, de a telepített napenergia-kapacitásnak csak 1%-át; mivel Latin-Amerika a világ egyik vezető régiója a megújuló energia felhasználása és termelése terén;

AJ.  mivel a Nemzetközi Energiaügynökség szerint a globális vízenergia-kapacitás 2021 és 2030 között várhatóan 17%-kal fog nőni; mivel a legnagyobb kiaknázatlan vízenergia-potenciál Afrika, Ázsia és Latin-Amerika gazdaságainak fejlődésében rejlik; mivel azonban a nagyléptékű vízenergia-projektek negatív társadalmi és környezeti hatásokkal járnak, a veszélyeztetett emberi csoportok lakóhelyelhagyásától az egyedülálló biológiai sokféleség pusztulásáig; mivel a vízenergia új kihívásokat támaszt az éghajlatváltozással összefüggésben, ami drámaian növelni fogja az árvizek és aszályok gyakoriságát azokon a folyókon, ahol vízenergia-projektek működnek, növelve a projektek biztonságát és a villamosenergia-termelési kapacitásukat érintő kockázatokat;

AK.  mivel az EU és a partnerországok közös, de megkülönböztetett felelősséggel tartoznak a fenntartható energetikai átmenet megvalósításáért; mivel a megújulóenergia-projektek számára nyújtott uniós támogatásnak elsősorban a helyi lakosság igényeit kell kielégítenie, mielőtt az exportot támogatná;

AL.  mivel egyes fejlődő országoknak a szénhidrogén-készleteik kiaknázására irányuló kifejezett szándékát is elemezni kell annak fényében, hogy az EU globális kötelezettségvállalást szorgalmaz a COP28 konferencián a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozóan; mivel a természeti erőforrások energiatermelésre történő felhasználása gazdasági lehetőségeket teremthet, azonban a megújuló energia kivitelének előnyben részesítése révén a fejlődő országok veszélyeztethetik hazai energetikai átállásukat, és növelhetik a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának arányát saját villamosenergia-szerkezetükben;

AM.  mivel a Világ Erőforrásai Intézet szerint a világ népességének 25%-a van kitéve évente rendkívül nagy vízhiánynak; mivel a víz központi szerepet játszik a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, a villamosenergia-termelésben, az emberi egészség megőrzésében, a méltányos társadalmak előmozdításában és a világ éghajlat-politikai céljainak elérésében;

AN.  mivel az agrár-élelmiszeripari rendszerek a világ energiájának mintegy 30%-át fogyasztják, és az ágazatban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának egyharmada az energiafelhasználásból származik; mivel az energetikai átállás és az agrár-élelmiszeripari rendszerek átalakítása összefonódik;

A tiszta energiához való egyetemes hozzáférés előmozdítása

1.  emlékeztet arra, hogy az egyetemes, megfizethető és fenntartható energiához való hozzáférés alapvető emberi jog, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésének és azon cél elérésének előfeltétele, hogy senki ne maradjon le; ezért elismeri az állami és magánfinanszírozás szerepét; hangsúlyozza, hogy a karbonsemlegesség jövőnek és a megújuló energiaforrások fejlesztésének együtt kell járnia a gazdasági diverzifikációval, a zöld iparosítással, a dekarbonizációval, a szegénység csökkentésével és egy emberi jogokon alapuló megközelítéssel;

2.  hangsúlyozza, hogy a stabil energiaellátás biztosítása nemcsak gazdasági és logisztikai kérdés, hanem geopolitikai is; emlékeztet arra, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja súlyos hatást gyakorolt a globális energiapiacokra, ami különösen a fejlődő országokat sújtotta, és továbbra is összehangolt fellépésre van szükség a stabil energiaellátás és a megfizethető árak biztosítása érdekében;

3.  felhívja az EU-t, hogy politikai, szabályozási és adminisztratív támogatás révén mozdítsa elő a megújuló energiához való hozzáférést a fejlődő országokban, beleértve a kapacitásépítést és a technológiaátadást; olyan partnerségeket ösztönöz, amelyek távolodnak a fosszilis erőforrások kiaknázásától, és a tiszta energia felhasználására összpontosítanak; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a zöld beruházások hozzájáruljanak a társadalmi-gazdasági fejlődéshez és a fejlődő országok nagyobb mértékű részvételéhez a nulla nettó energiaigényű geopolitikai környezetben;

4.  hangsúlyozza, hogy megoldásokat kell kidolgozni a megújuló energia fejlődő országokban való elterjedésének elősegítésére, beleértve a tengeri és folyami energiát is, ugyanakkor szem előtt kell tartani a biodiverzitás védelmét is; hangsúlyozza az tengeri megújulóenergia-termelő létesítmények telepítésének jelentős potenciálját a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy a tengeri területeket az összes érintett szereplő bevonásával és a helyi közösségek beleegyezésének tiszteletben tartásával, holisztikusan kell kezelni;

5.  erősen ösztönzi a fejlődő országokat, hogy szabályozási kereteik révén kötelezzék el magukat az energetikai igazságosság mellett, amelynek biztosítania kell a helyi lakosság általi elfogadottságot, a közösségi részvételt, a földhöz fűződő jogok védelmét és a nemzetközileg elismert emberi jogi normák betartását, azzal a céllal, hogy mindenki számára biztosítsák a hozzáférést és a megfizethető energiát; hangsúlyozza, hogy az energiapartnerségeket össze kell kapcsolni a szabályozási keretek elfogadásával, és technikai segítséget kell nyújtani azok hatályba léptetéséhez;

6.  emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság nemspecifikus megközelítést feltételez; hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység aránytalanul nagy mértékben érinti a nőket és a lányokat; kiemeli, hogy naponta részt vesznek a tűzifa- és faszéngyűjtésben távol az otthonuktól; felszólít a nők aktív szereplőként való bevonására az energetikai átállás folyamatába, beleértve a tengeri természetvédelmi területeket is;

7.  felszólítja az EU-t, hogy fokozottan támogassa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az energetikai átmenet során, többek között azáltal, hogy előtérbe helyezi a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő energetikai projekteket, amelyek magukban foglalják a nők által vezetett energetikai szervezeteket és vállalkozásokat, valamint biztosítják a helyi szerepvállalást, különös figyelmet fordítva a legkevésbé fejlett országokra és a közepes jövedelmű országokra, amelyek jelentős egyenlőtlenségekkel küzdenek az energiához való hozzáférés és a tiszta főzés terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nemek szerint lebontott adatokat gyűjtsenek az energiához való hozzáférésről az EU energiával kapcsolatos külső fellépésének irányítása érdekében; emlékeztet arra, hogy az energiaszegénység a kisebbségeket és a marginalizált közösségeket is érinti;

8.  aggódik a háztartási tűzifából származó kibocsátás egészségre és környezetre gyakorolt hatásai, például a légzőszervi és szív-és érrendszeri betegségek, a rák, az erdőpusztulás, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt; felhívja a figyelmet a növekvő népesség energiaszükségletének kielégítésére használt nem tiszta, főzéshez használt tüzelőanyagok növekvő használatával kapcsolatos kockázatokra, különösen a szubszaharai Afrikában;

9.  felhívja a figyelmet, hogy a mélyszegénységben élők körében több helyen már a tűzifával való fűtés sem hozzáférhető, így más háztartás körüli vagy környezetben fellelhető anyagokkal, így például autógumival és egyéb egészségre káros anyagok felhasználásával fűtenek és főznek; mindezek alapján kiemeli, hogy a nőket és lányokat aránytalanul sújtja a háztartások légszennyezése;

10.  rámutat arra, hogy a tiszta főzéshez használt tüzelőanyagokhoz való hozzáférés jelenlegi üteme számos fejlődő országban nem elég gyors ahhoz, hogy 2030-ra teljesüljenek a 7. fenntartható fejlődési cél kapcsolódó céljai; elismeri a tiszta főzés és a WHO normáival összhangban lévő megfelelő tűzhelyek elfogadásával kapcsolatos sokrétű kihívásokat; kéri, hogy hívják fel a figyelmet a hagyományos főzési gyakorlatokból eredő háztartási légszennyezéssel összefüggő egészségügyi kockázatokra, valamint az alternatívák előnyeire; sürgeti az EU-t, hogy pénzügyileg támogassa, támogassa és ösztönözze a partnerországok nemzeti fellépéseit;

11.  felszólítja továbbá az EU-t, hogy a fejlődő országokkal való energiaügyi partnerségein és többéves indikatív programjain, valamint a helyi, regionális és nemzeti szintű együttműködés programozásán belül kezelje prioritásként a tiszta főzéshez való hozzáférést; hangsúlyozza a helyi civil társadalommal, különösen a nők által vezetett szervezetekkel folytatott konzultáció fontosságát a nemek közötti egyenlőség elérése, valamint a háztartási és gondozási munka férfiak és nők közötti egyenlőbb elosztásának előmozdítása érdekében, összhangban a gondozási társadalom fogalmával; rámutat a Global Gateway olyan kezdeményezései által kínált lehetőségekre, mint a Modern Cooking Facility for Africa és az Entrepreneurial Environment for Clean Cooking;

12.  felhívja továbbá az EU-t, hogy fordítson különös figyelmet az infrastruktúrára és közműszolgáltatásokra, beleértve a csatornázási rendszerek kiépítését és azokhoz való hozzáférést, valamint a kutakhoz vagy víztisztító rendszerekhez való háztartási vagy közösségi hozzáférést;

13.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a villamos energiához való hozzáférés hiánya drámai következményekkel jár a lakosság alapvető szükségleteire nézve: felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a fejlődő országokkal folytatott együttműködésük és partnerségeik során kezeljék prioritásként a villamosítást; különösen hangsúlyozza a termelési kapacitásba való befektetés szükségességét, különösen a szubszaharai Afrikában, az energiához való egyetemes hozzáférés célkitűzésének elérése érdekében;

14.  felhívja a figyelmet az alternatív energiákhoz való hozzáférési lehetőségekre, így a kihasználatlan geotermikus energiaforrásokra; rámutat arra, hogy az energiaköltségek megfizethetőségének támogatása elengedhetetlen a villamos energiához való hozzáférés kiterjesztéséhez, különösen Afrikában, ahol az ország lakosságának 30%-a nem engedheti meg magának a villamosenergia-szolgáltatások alapvető csomagját;

15.  aggodalmát fejezi ki a táborokban élő menekültek és belső menekültek növekvő energiaigénye miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy elszigetelt területeken és humanitárius környezetben az energiaellátás bizonytalansága megakadályozza a helyi egészségügyi klinikák és iskolák teljes körű működését;

16.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatával összefüggésben a humanitárius szükségletek kielégítése érdekében növelni kell a humanitárius segítségnyújtás költségvetési sorát, többek között a táborok energiaellátásának biztosításához nyújtott pénzügyi támogatás fokozásával, többek között a zöld hálózaton kívüli, a minihálózatos és a megújuló energiával kapcsolatos projektek révén, annak biztosítása érdekében, hogy a helyszíni humanitárius szervezetek alapvető humanitárius segítséget, különösen orvosi és sürgős ellátást nyújtsanak;

Az energetikai átmenet támogatása a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével összhangban

17.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherenciát az EU külső energiaügyi menetrendjében, mely alkalmazkodik a helyi sajátosságokhoz és igényekhez;

18.  megismétli az energetikai igazságosság iránti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokat a jogokon alapuló megújulóenergia-rendszerek megvalósításában, ami hatékonyan hozzájárul a fenntartható fejlődésükhöz; úgy véli, hogy az érintett közösségek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésének elve a sikeres zöld és igazságos energetikai átmenet egyik előfeltétele; kiemeli az energiahatékonyság és a helyi készségek előmozdításának, valamint a technológiai innováció, a technológiatranszfer és a műszaki együttműködés ösztönzésének fontosságát az ilyen energetikai átállási projektekben;

19.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak szükség esetén támogatnia kell a fejlődő országokat olyan szabályozási keretek létrehozásában vagy megerősítésében, amelyek garantálják az energiaelosztást és az egyetemes szolgáltatást a területükön, valamint a jó kormányzási kapacitást és az energetikai átállással kapcsolatos projektek átláthatóságát; felhívja az EU-t, hogy fokozza a villamosenergia-rendszerek megreformálásához nyújtott technikai segítségnyújtást; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy számoljon be az energiához való hozzáférés és az energiaágazat szabályozásának javítása terén a célzott uniós projektek és a partner fejlődő országokban végrehajtott beruházások révén elért eredményekről;

20.  rámutat a földhasználati és vízhasználati konfliktusok potenciális kockázataira, különösen a megújuló energiát előállító nagyméretű létesítmények miatti kényszer-áttelepítésekre és -kisajátításokra; sürgeti az EU-t, hogy partnerségein keresztül támogassa a fejlődő országok kormányait abban, hogy:

21.  megállapítja, hogy egyes nagyszabású zöldenergia-projektek (például szél- és napenergia-projektek), így a szárazföldi területeken indítottak esetében alapvető fontosságú a szokásos földhasználókkal (például állattenyésztők) folytatott megfelelő konzultáció; emlékeztet arra, hogy a hagyományos közösségi jogok jogi státusza meglehetősen gyenge és gyakran nem hajtják végre azokat, ami növelheti a nagyarányú földszerzés kockázatát; mindezek alapján szorgalmazza, hogy az Unió és partnerországai az ENSZ őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatával és a 169. sz. ILO-egyezmény előírásaival összhangban ismerjék el és védjék az őslakos népeknek a földjeikhez és természeti erőforrásaikhoz fűződő hagyományos tulajdonjogát és ellenőrzési jogát, továbbá tartsák be a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét;

22.  javasolja, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményét;

23.  elismeri a vízigényes energiaátalakítási gyakorlatok, például a vízerőművek és a hidrogén előállítás mezőgazdasági közösségekre gyakorolt hatását; kiemeli a vízerőműgátak folyókra és biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatásait, különösen a torkolatokban, amint azt többek között a gátakkal foglalkozó világbizottság 2000. november 16-i jelentése körvonalazza; hangsúlyozza azonban az ozmotikus energia fejlesztésének lehetőségét, különösen a tölcsér- és deltatorkolatokban, hogy megoldásokat kínáljon a megújuló energiaforrások előállításához;

24.  emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban a nagy vízenergia-projektek gyakran számos kihívással néznek szembe, ideértve a megfizethetetlen kezdeti költségeket, a jelentős költségtúllépéseket és késedelmeket, a finanszírozás vonzásának nehézségeit, a társadalmi és környezeti lábnyomot, az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságot, valamint az ígért energiatermelés egyes gyenge eredményeit; hangsúlyozza a fenntartható vízenergia-projektek előmozdításának fontosságát átfogó környezeti és társadalmi hatásvizsgálatok elvégzése és a közösség érdemi részvételének biztosítása révén; úgy véli, hogy lehetőség szerint elsőbbséget kell biztosítani a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos egyéb kis léptékű és különböző típusú projekteknek;

25.  hangsúlyozza, hogy a gátakkal foglalkozó világbizottság 2000. november 16-i jelentésének ajánlásai szerint a gátakra vonatkozó terveket öt szempont alapján kell értékelni: méltányosság, hatékonyság, részvételen alapuló döntéshozatal, fenntarthatóság és elszámoltathatóság; tágabb értelemben kiemeli, hogy a gátakkal kapcsolatos döntéshozatali folyamat során teljes mértékben figyelembe kell venni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) és az azt követően elfogadott kapcsolódó egyezményekben foglalt emberi jogok fogalmát, hogy megoldják a vízzel, a gátakkal és a fejlesztéssel kapcsolatos összetett problémákat; hangsúlyozza, hogy az EU-nak partnerségei keretében együtt kell működnie a fejlődő országokkal annak biztosítása érdekében, hogy a gátépítési projektek által érintett közösségek megfelelő kompenzációban részesüljenek, és megfelelő megélhetés-helyreállítási intézkedéseket kapjanak;

26.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a létesítmények sérülékenyek a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben, amint azt a közelmúltbeli líbiai áradások is megmutatták, amelyek egész településrészeket söpörtek el és károsították a kritikus infrastruktúrát; ragaszkodik a 9. fenntartható fejlődési cél kiemelkedő célkitűzéseihez, amelyek célja a reziliens infrastruktúra kiépítése, a fenntartható iparosítás előmozdítása és az innováció előmozdítása;

27.  aggodalommal állapítja meg, hogy Afrika egyre több fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektnek ad otthont, ami azzal a kockázattal jár, hogy nem tud időben lépéseket tenni a megújuló energia irányába; megjegyzi ugyanakkor, hogy míg Afrika a világ népességének 18%-át teszi, a globális energiafogyasztásban csak 6% a részesedése; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi afrikai olaj-, gáz- és széntermelés jelentős részét exportra szánják, miközben a kontinenst továbbra is energiaszegénység sújtja; kitart amellett, hogy előnyben kell részesíteni a fenntartható megújulóenergia-infrastruktúrába történő beruházásokat Afrikában, különösen a vidéki és marginalizált közösségekben, decentralizált energiarendszerek és mikrohálózatok létrehozása révén;

28.  felhívja az EU-t hogy ösztönözze olyan energiarendszerek kifejlesztését, amelyek nem foglalják magukban a meglévő vagy új fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek bővítését, illetve nem támaszkodnak azokra, összhangban a Nemzetközi Energia Ügynökség ajánlásaival; hangsúlyozza a mindenki számára előnyös partnerségek fontosságát, amelyek az exportáló országok és lakosságuk számára is előnyösek a megújuló energia szempontjából;

29.  elítéli azt a kettős mércét, amelynek alkalmazása révén a fejlett országok magán és állami pénzügyi intézményei egyre gyakrabban tesznek ígéretet a karbonsemlegesség 2050-ig történő elérésére, miközben a fosszilis tüzelőanyagok fejlesztését és elterjedését finanszírozzák; hangsúlyozza, hogy az alacsony és közepes jövedelmű országok széntől való függőségének csökkentésére irányuló felhívások mindaddig nem lesznek hatékonyak, amíg a fejlett országok továbbra is határozottan más fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak;

30.  emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló alternatívák egyre inkább olcsóbb, hozzáférhetőbb, inkluzívabb és megbízhatóbb energiaforrást biztosíthatnak; hangsúlyozza a megújuló energia szerepét az agrár-élelmiszeripari rendszerek alkalmazkodásának és hatékonyságának növelésében; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a nem uniós országokkal kötött partnerségi megállapodásaikban kezeljék prioritásként a megújuló energiaforrások agrár-élelmiszeripari rendszerekben való felhasználását;

31.  javasolja, hogy az EU és az Afrikai Unió közötti partnerség keretében, az afrikai, karibi és csendes-óceáni EU Parlamenti Közgyűlésre és az afrikai civil társadalomra támaszkodva, az afrikai nemzetek szuverenitásának tiszteletben tartása mellett végezzenek közös gyakorlatot az energetikai átállás tervezésével kapcsolatban; javasolja a beruházások, a bevételek, a technológiák és a készségek igazságos megosztására vonatkozó iránymutatások kidolgozását;

32.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a nem uniós országokkal kialakított energetikai partnerségeikbe építsenek be a helyi lakosságnak szóló oktatási és képzési programokat az energetikai átállás helyszíni támogatása és a helyi közösségek foglalkoztatási lehetőségeinek megteremtése érdekében; hasonlóképpen felszólítja az Európai Uniót, hogy fokozza a fejlődő országokkal való tudományos együttműködést a megújuló energiákkal kapcsolatos kutatáshoz és technológiákhoz való hozzáférés terén; úgy véli, hogy a megújuló energiák termelési mátrixát meg kell változtatni annak érdekében, hogy felhagyjunk a tisztán a kitermelésre összpontosító szemlélettel;

33.  emlékeztet arra, hogy a tiszta energiára való átállás nemzetközi állami támogatásáról szóló 2021. évi glasgow-i nyilatkozat kötelezi az aláírókat, hogy vessenek véget a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiaágazat új közvetlen állami támogatásának; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy járjanak elöl jó példával, és vessenek véget a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek finanszírozásának;

Zöld hidrogén

34.  hangsúlyozza, hogy a zöld hidrogén kulcsfontosságú szerepet játszik az energiarendszer dekarbonizációjában, a nettó nulla kibocsátás 2050-ig történő elérésében és a Párizsi Megállapodás céljainak elérésében, de emlékeztet az életciklus-elemzés fontosságára, amely figyelembe veszi a termelést és az alkalmazott közlekedési módokat;

35.  figyelmeztet egy új „zöldhidrogén-átok” lehetséges veszélyére, amely fokozná a fejlődő országok exportfüggőségét, és kiszoríthatná a helyi energiapiacok fejlesztésébe történő beruházásokat; megállapítja, hogy a zöldhidrogén-ágazat döntő szerepet játszhat az erőforrásokban gazdag fejlődő országok fejlődésében, ha bizonyos tényezők, például a jó kormányzás, a szilárd jogi keret végrehajtása és nyomon követése, a korrupció megelőzése, a jogállamiság működése és a pénzmozgások átláthatósága rendelkezésre állnak;

36.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a zöld hidrogén előállításához, tárolásához, szállításához, elosztásához és fogyasztásához kapcsolódó globális infrastruktúrával, a nagy távolságra történő szállítások költségeivel és éghajlatra gyakorolt hatásával, a korlátozott beruházásokkal és pénzügyi kapacitásokkal, valamint a gyenge intézményekhez és a korrupcióhoz kapcsolódó kockázatokkal egyes fejlődő országokban;

37.  felhívja az EU-t, hogy különösen a Global Gateway kezdeményezésen keresztül támogassa a mindenki számára előnyös partnerségeket, amelyek mind az importáló, mind az exportáló országok és lakosságuk számára előnyösek; ennek érdekében felszólítja az EU-t, hogy támogassa a zöldhidrogén-értéklánc fejlesztését, amennyiben az egyenlő társadalmi és gazdasági előnyökkel jár az exportáló országok számára, különösen a helyi lakosság képzése és átképzése, a munkahelyteremtés, a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel küzdő ipari tevékenységek dekarbonizációja, valamint a tisztább mobilitáshoz és energiához való hozzáférés tekintetében;

38.  felszólítja az Uniót, hogy támogassa a gazdasági diverzifikációt, valamint a villamos energiához és a vízhez való hazai hozzáférést az ökoszisztémák teljes körű tiszteletben tartása mellett és a fosszilis tüzelőanyagok kivitelétől való túlzott függőség csökkentése céljából; hangsúlyozza, hogy az EU és a partnerországok vállalkozásai és a kkv-k közötti, a különböző hasonlóan gondolkodó partnerek szakértelmét ötvöző fokozott együttműködés a zöld hidrogénágazatban megteremtheti a szilárd vállalkozói készséghez vezető utat;

39.  elismeri, hogy a zöld hidrogén elterjedésének negatív társadalmi és környezeti hatásai lehetnek a globális dél országaiban, különösen mivel az a bányászatra, valamint a nyersanyagok és ritkaföldfémek felhasználására épül, ami nagy mennyiségű édesvizet igényel és vízszennyezéssel járhat; hangsúlyozza, hogy olyan globális erőforrásgazdálkodási rendszert kell kialakítani, amely a fenntarthatóságot, a hatékonyságot és a körforgást helyezi előtérbe az elsődleges anyagok iránti globális kereslet csökkentése érdekében, az ennek elérésében rejlő kihívások elismerése mellett;

40.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban rendszerszintű megközelítésre van szükség a zöld hidrogén előállításában rejlő helyi lehetőségek és az európai szükségletekre gyakorolt következmények értékelése során; hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a hidrogén és a többi nettó zéró technológia szempontjából alapvető fontosságú, kitermelt, feldolgozott és újrafeldolgozott kritikus fontosságú nyersanyagok fenntarthatóságát;

41.  aggodalommal veszi tudomásul a bányászathoz és a megújuló energiát előállító nagyméretű létesítmények, például a zöldhidrogén-létesítmények fejlesztéséhez kapcsolódó, konfliktusokkal járó vízfelhasználást; megerősíti, hogy a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog; hangsúlyozza, hogy a vízkezelő létesítményekbe és víz-újrahasznosító rendszerekbe való beruházás révén javítani kell a vízinfrastruktúrát azokban a régiókban, ahol a bányák és a megújuló energiaforrásokat hasznosító üzemek kiemelkedő szerepet töltenek be;

42.  hangsúlyozza, hogy a vizet mint a zöld hidrogén előállításához szükséges erőforrást fenntartható módon kell szabályozni, különösen a száraz régiókban, beleértve a fenntartható vízbeszerzési technikákat, a hatékony vízhasználatot és a szennyvízkibocsátás minimalizálását előíró rendeletek végrehajtását, hogy az ne veszélyeztesse a helyi lakosság vízhez való hozzáférését, és ne növelje a vízköltségeket;

43.  megjegyzi, hogy a vízhiány kezelése érdekében egyre több sótalanító üzem létesül; elismeri, hogy a sótalanító üzemek előnyösek lehetnek a helyi közösségek és a hazai gazdaság számára, de emlékeztet arra, hogy a tengervíz sótalanítása jelentős hatást gyakorolhat a környezetre, különösen a tengeri biológiai sokféleségre nézve; fenntartható megközelítés előmozdítására szólít fel a víz sótalanítása és a part menti területekre hatást nem gyakorló megoldások, például a mélytengeri sótalanítás terén; hangsúlyozza, hogy a vízfelhasználás csökkentése és a tisztított szennyvíz újrafeldolgozása vagy újrafelhasználása gyakran olcsóbb, mint a sótalanítás;

44.  kiemeli a vízkészletek felvásárlását és a vízszennyezés potenciális kockázatait, amelyek a megújuló energiával kapcsolatos nagyarányú földvásárlásokba történő közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódnak; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vezessenek be a vízzel kapcsolatos kötelező átvilágítási és jelentéstételi előírásokat a vállalatok számára;

45.  kitart amellett, hogy a zöld hidrogénre vonatkozó stratégiáknak szigorú társadalmi és fenntarthatósági normákat kell követniük; felszólítja az EU-t, hogy partnerségi megállapodásaiban alakítson ki megfelelő monitoringkereteket, amelyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődési célok teljesítésére gyakorolt szélesebb körű hatásuk értékelését, nevezetesen a környezetvédelmi, társadalmi és kormányzati mutatók azonosításán és mérhető célok kitűzésén keresztül; kéri, hogy végezzenek kötelező környezeti hatásvizsgálatokat, többek között a sótalanításra vonatkozóan, és a biológiai sokféleség szempontjából kiemelten fontos területeket zárják ki olyan helyszínként, ahol zöld hidrogént előállító létesítmények jöhetnek létre; úgy véli, hogy a zöld hidrogén előállításának bizonyítania kell, hogy a nyersanyag-kitermelő tevékenységek során a környezetvédelmi és emberi jogi normák szerint beszerzett anyagokra támaszkodik (például olyan országokból, amelyek aláírták a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést);

46.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy inkluzív irányítási keretet a partnerségi megállapodásokra vonatkozóan, amely magában foglalja a civil társadalmi szervezeteket annak biztosítása érdekében, hogy a helyi közösségekkel szemben tiszteletben tartsák a „ne árts” elvet, és hogy a globális emberi jogi normák teljesüljenek;

Az igazságos energetikai átmenet finanszírozásának növelése

47.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energia uniós finanszírozásának összhangban kell lennie a méltányosság, a fenntarthatóság és az éghajlati igazságosság elvével, ami magában foglalhatja többek között az adósságtámogatást, az adósságenyhítést és -eltörlést, az adósság-átütemezést és a veszteség- és káralapot;

48.  hangsúlyozza, hogy a nem uniós országok által előállított megújuló hidrogénbe történő beruházásoknak nemzetközi átvilágítási elveken kell alapulniuk, ideértve többek között az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásait és a felelősségteljes üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságra vonatkozó OECD-útmutatást;

49.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék az energiaágazatnak szánt hivatalos fejlesztési támogatás összegét, különösen a következő többéves pénzügyi keret 6. fejezetében, és különösen Afrikában, miközben a támogatásokat előnyben részesítik a hitelekkel szemben, és a finanszírozást átirányítják azon országok felé, ahol kisebb arányú a villamos energiához való hozzáférés, azzal a céllal, hogy támogassák a tiszta és megújuló energiára való átállásukat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel összhangban;

50.  ösztönzi a köz- és magánszféra közötti partnerségek, valamint a tudástranszfert és a zöld technológiákat elősegítő programok kidolgozását; kiemeli, hogy számos afrikai ország villamosenergia-ágazata olyan sajátos jellemzőkkel rendelkezik (mint például a kereslet erőteljes növekedése, kis hálózatok, törékeny nemzeti közművek és a fogyasztók korlátozott fizetési képessége), amelyeket figyelembe kell venni;

51.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok számára egyszerűsíteni kell és fel kell gyorsítani az igazságos energetikai átállás finanszírozásához való hozzáférést; kiemeli, hogy az EU innovatív megoldásokat kínálhat a zöld átállás felgyorsítására és a megújuló energiaforrások globális részarányának növelésére; ennek érdekében felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fontolják meg az éghajlatváltozással kapcsolatos adósságcsere lehetőségét annak érdekében, hogy az adós fejlődő országok a tartozásokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló projektek finanszírozására használhassák fel;

52.  tágabb értelemben arra szólít fel, hogy a G20-ak adósságszolgálat-felfüggesztési kezdeményezésének keretében működőképessé kell tenni az éghajlatváltozással kapcsolatos adósságcsere hosszú távú mechanizmusát, valamint hogy az IMF különleges lehívási jogait újraszabályozzák;

53.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy növeljék a fejlődő országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz nyújtott támogatást, ellenállóbbá téve az energiarendszereket az éghajlati kockázatokkal szemben; hangsúlyozza,hogy a zöld energia fontos szerepet játszik az agrárerdészeti rendszerben és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó projektekben, például a Nagy Zöld Falban;

54.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a Global Gateway kezdeményezés azon programjait, amelyek prioritásként kezelik a villamos energiához és a tiszta főzéshez való alapvető hozzáférést, különösen a leginkább rászoruló országokban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a magánszektor növelje az energiához való alapvető hozzáférés és a tiszta főzés finanszírozását, miközben garantálja a nyilvános hozzáférést és megerősíti a nemzeti energiaszolgáltatókat; felhívja ezért a Bizottságot, hogy használja fel az Európai Fenntartható Fejlődési Alap Pluszt a fejlődő országokban a magánszektor beruházásainak támogatására az energetikai infrastruktúra megerősítése, valamint az energiához való jobb hozzáférés és a tiszta főzés biztosítása érdekében a hazai felhasználás érdekében;

55.  sürgeti az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokat a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetésében, és összpontosítson a hatékony, modern és megfizethető főzési technológiákra; sürgeti a beruházások mozgósítását és a támogató környezet kialakítását a szilárd tiszta főzési ipar növekedésének ösztönzése érdekében;

56.  felszólítja az EU-t és az európai fejlesztési pénzintézeteket, hogy:

57.  felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre lebontott adatokat az energiához való hozzáférésbe történő beruházások összegéről annak nyomon követése érdekében, hogy mennyit különítettek el a 7. fenntartható fejlődési célra, valamint hogy bocsásson rendelkezésre adatokat a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa keretében azonosított „Uniós támogatással létesített megújulóenergia-termelési kapacitás (MW)” fő teljesítménymutatóról;

58.  üdvözli a 2023. évi COP28 következtetéseit, amelyek a történelem során első alkalommal szólítanak fel a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásra, és egyértelmű kötelezettségvállalást fogalmaznak meg az 1,5 °C-os cél elérésére, valamint arra, hogy 2030-ig világszinten megháromszorozzák a megújulóenergia-kapacitást és megkétszerezzék az energiahatékonyságot, továbbá hogy világszerte előmozdítsák a klímafinanszírozás és az energetikai infrastrukturális projektek emberközpontú megközelítését;

59.  felhívja az EU-t, hogy játsszon kulcsszerepet a fejlődő országokra vonatkozó mérséklési intézkedésekről szóló tárgyalásokon a szennyező tüzelőanyagok használatának káros hatásai elleni küzdelem érdekében, miközben előmozdítja a fenntartható és tiszta energiák fejlesztését;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint az Európai Beruházási Banknak.

(1) HL C 210., 2017.6.30., 1. o. (2) HL L 209., 2021.6.14., 1. o. (3) HL L 157., 2023.6.20., 11. o. (4) Stockholm Environment Institute, International Institute for Sustainable Development, Overseas Development Institute, E3G, és az ENSZ Környezetvédelmi Programja: „2021 Report – The Production Gap: Governments’ planned fossil fuel production remains dangerously out of sync with Paris Agreement limits” (2021. évi jelentés – A termelési szakadék: a kormányok által tervezett fosszilistüzelőanyag-termelés továbbra is veszélyesen eltér a Párizsi Megállapodásban meghatározott határértékektől), 2021. (5) Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség, „World Energy Transitions Outlook 2022: 1.5 C Pathway, International Renewable Energy Agency” (Az energetikai átmenettel kapcsolatos nemzetközi kitekintő: 1,5 °C-os célkitűzés, Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség), Abu-Dzabi, 2022. (6) Nemzetközi Energia Ügynökség, „Tracking SDG 7: The Energy Progress Report, 2023” (A 7. fenntartható fejlődési cél nyomon követése: az energia terén elért eredményekről szóló 2023. évi jelentés), Párizs, 2023. június. (7) Afrikai Unió, „Az Afrikai Unió zöld helyreállítási cselekvési terve”, Addisz-Abeba, 2021. (8) HL C, C/2023/398., 2023.11.23., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/398/oj. (9) HL C 494., 2021.12.8., 80. o. (10) HL C 270., 2021.7.7., 2. o. (11) HL C 224., 2018.6.27., 167. o. (12) HL C 239. E, 2013.8.20., 83. o. (13) Az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya, „A fenntartható fejlődési célokról szóló 2023. évi jelentés: Különkiadás – 2023. július”, New York, USA, 2023. (14) Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség, „Basic Energy Access Lags Amid Renewable Opportunities New Report Shows” (Egy új jelentés szerint a megújuló energiaforrások jelentette lehetőségek közepette nem valósul meg az alapvető energiához való hozzáférés), 2023. június 6. (15) Az ENSZ Fejlesztési Programja, „Energia és nemek közötti egyenlőség”. (16) Natural Resource Governance Institute, „The Resource Curse – The Political and Economic Challenges of Natural Resource Wealth”, NRGI Reader, 2015. március. (17) Nemzetközi Energia Ügynökség, „Global Hydrogen Review 2023”, 2023; Nemzetközi Energia Ügynökség, „Hydrogen”, 2023.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása a virtuális világokról – lehetőségek, kockázatok és az egységes piacot érintő szakpolitikai következmények (2022/2198(INI))

P9_TA(2024)0032 A9-0397/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU Alapjogi Chartájának 24. cikkére és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményére, a gyermekek digitális környezetet érintő jogairól szóló 25. számú általános megjegyzésében részletezettek szerint,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0397/2023),

A.  mivel a világ a digitalizációval példátlan átalakuláson megy keresztül, amely mélyreható változásokat hoz gazdasági, politikai és társadalmi életünk minden területén;

B.  mivel a digitalizáció rengeteg lehetőséget rejt magában olyan területeken, mint az orvostudomány, a kultúra, az oktatás, a gazdaság, a biztonság és a bűnüldözés, és képes hozzájárulni a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel és a fenntarthatósággal kapcsolatos globális problémák megoldásához, valamint a folyamatok demokratizálásához és az oktatáshoz és a tudáshoz való hozzáféréshez; mivel új lehetőségeket kínál a fenntarthatóbb és igazságosabb társadalmak felé való átmenet folyamatának előmozdítására is, amennyiben a megfelelő szakpolitikák a helyes irányba terelik; mivel a digitális szakadék kezelése – amely jelenleg az európaiak 46%-át érinti – továbbra is jelentős beruházásokat igényel;

C.  mivel a digitális átalakulás jelentős kihívásokkal is jár, amelyek olyan koncepciók és normák felülvizsgálatára késztethetnek bennünket, amelyek eddig a gazdasági és társadalmi fejlődésünk alapját képezték, megőrizve legfontosabb alapelveinket és értékeinket, például a kultúrpolitikát és a szerzői jogokra vonatkozó jogszabályokat; mivel a digitális gazdaságban túlzott piaci koncentráció figyelhető meg; hangsúlyozza, hogy mérsékelni kell a nem uniós országoktól való technológiai függést azáltal, hogy az európai virtuális világok olyan európai megközelítése felé mozdulunk el, beleértve az értéklánc különböző szintjein működő nagyobb és kisebb szereplőket egyaránt;

D.  mivel az EU-ban a kialakulóban lévő technológiákban rejlő lehetőségek és a digitális óriáscégek hatalomgyarapodásából eredő kihívások tudatosítása egyaránt szükségessé tette az egyenlő versenyfeltételek helyreállítását a digitális piacon, ami politikai és jogalkotási intézkedésekhez vezetett; mivel az uniós intézmények a zöld és a digitális átállást a fellépésük és a politikaformálás kiemelt területévé tették, az uniós értékekkel, a méltányosság és a tisztességes verseny elveivel, valamint az alapvető jogokkal összhangban álló szabályokat hoztak létre, miközben biztosították a stratégiai autonómiát és függetlenséget;

E.  mivel a Web 4.0-ra való áttérés és a virtuális világok kidolgozása a digitalizáció jövőjének jelentős része lehet, és a digitális egységes piac megvalósításának egyik jelentős potenciális építőköve lehet; úgy véli, hogy a Web 4.0 szerves részét képező digitalizációt harmonikusan, akadályok létrehozása nélkül integrálni kell a digitális egységes piacba; elismeri, hogy bár a virtuális világok további eszközként kiegészíthetik a valós világot, nem helyettesíthetik azt, és nem vezethetnek a fogyasztók kirekesztéséhez;

F.  mivel a virtuális világok jelentős kockázatokat jelentenek különböző területeken, például a mentális egészség, a verseny, az adatvédelem és a fogyasztóvédelem terén, többek között a kiszolgáltatott csoportok, például a kiskorúak, az idősek és a fogyatékossággal élők számára; mivel ezen a területen további kutatásokra is szükség van; mivel a virtuális világok sokrétű kihívásokat is jelentenek, többek között a felhasználók által létrehozott tartalmakat, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, a kiberbiztonsági intézkedéseket és az alapvető emberi jogokat illetően; mivel a virtuális világok megtapasztalása kihívást jelenthet a nők számára; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) szerint minden tizedik nő 15 éves kora óta megtapasztalta az internetes erőszak valamilyen formáját; mivel az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó különmegbízottja szerint az új technológiák „elkerülhetetlenül a nők elleni online erőszak különféle és új megnyilvánulásaihoz vezetnek majd”; úgy véli, hogy az online fogyasztó és kereskedő közötti egyensúlyhiány a virtuális világban tovább fokozódhat; hangsúlyozza, hogy a technológiákat nem szabad a fogyasztói magatartás manipulálására tervezni; megjegyzi, hogy egyre több és változatosabb termék – köztük pénzügyi termékek – kapcsolódik a virtuális világokhoz, mint például a virtuális eszközök, avatárok és egyéb eszközök vásárlása; kiemeli, hogy célzott vizsgálatokra és kiterjedt konzultációkra van szükség a különböző területek szakértőivel, a gazdaságtól a pszichológián át a neurológiai szakemberekig, a célnak megfelelő jogszabályi keret kialakítása érdekében; üdvözli az ágazat e tekintetben végzett munkáját, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy még többet lehet tenni;

Általános elvek

1.  üdvözli a Bizottság „A Web 4.0-ról és a virtuális világokról szóló uniós kezdeményezés:felkészülés a következő technológiai átállásra” című, 2023. július 11-i közleményét (COM(2023)0442); hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának fenntarthatónak és emberközpontúnak kell lennie, ugyanakkor védenie kell az Európai Unió értékeit;

2.  tudomásul veszi a virtuális világok egyetemesen elismert vagy elfogadott definíciójának hiányával kapcsolatos kihívásokat, ami a nemzeti szintű és annál magasabb szintű szakpolitikai koordináció hiányához is vezet; elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a virtuális világokat olyan módon határozza meg, amely összhangban van az olyan széles körben elfogadott jellemzőkkel, mint az immerzivitás, a szinkronitás és a tartósság;

3.  hangsúlyozza, hogy a kutatásokra, megbízható tudományos vizsgálatokra és technikai sajátosságokra alapozva határozottan különbséget kell tenni a meglévő digitális eszközök és más lehetséges kialakulóban lévő technológiák között, és meg kell vizsgálni az ágazat szabványosításának szükségességét;

Belső piac és fogyasztóvédelem

4.  megállapítja, hogy bár az Európai Bizottság közleménye egyelőre nem jelezte, hogy pontos jogalkotási lépésekre lenne szükség, alaposan meg kell vizsgálni a virtuális világok fejlesztésével és a meglévő jogszabályok általi tényleges lefedettségükkel kapcsolatos valamennyi kérdést; hangsúlyozza, hogy egy valódi digitális egységes piac döntően hozzájárulhat a virtuális világok fejlesztéséhez, és erősítheti az EU globális versenyképességét; úgy véli, hogy egy világos, átfogó és szabályozási keret alapvető fontosságú, különösen a technológia kiforrottságának elérésekor, az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, amelyek teljes mértékben kiaknázzák a virtuális világokban rejlő lehetőségeket, és lehetővé teszik gazdasági növekedésüket;

5.  üdvözli az ezzel kapcsolatos legújabb szabályozási keretet, például a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt ((EU) 2022/2065 rendelet(1)), a digitális piacokról szóló jogszabályt ((EU) 2022/1925 rendelet(2)) és az adatmegosztási jogszabályt (2022/0047(COD)), amelyet a Tanács és az Európai Parlament most fog jóváhagyni; tudomásul veszi továbbá a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályra és a kiberrezilienciáról szóló jogszabályra irányuló javaslatot és az erről folyó tárgyalásokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak rendszeresen meg kell vizsgálnia a digitális egységes piac jogalkotási keretének megfelelőségét és konzisztenciáját, hogy foglalkozzon a virtuális világokkal kapcsolatban felmerülő új lehetőségekkel, kockázatokkal vagy egyéb kérdésekkel, és szükség esetén jogalkotási javaslatokat terjesszen elő; úgy véli, hogy az ilyen ellenőrzések eredményét nyilvánosságra kell hozni;

6.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a virtuális világok fejlesztésének nyomon követése mellett; felkéri a Bizottságot, hogy kétévente készítsen jelentést e tárgyban, és azt továbbítsa a Parlamentnek és a Tanácsnak; kéri a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet a Web 4.0-ban potenciálisan felmerülő olyan problémákra, amelyek már a Web 3.0-ban is jelentkeztek, például a dezinformáció terjedésére, az illegális tartalmak terjesztésére, a digitális személyazonosság-lopásra, a kiberbűnözésre, a szellemi tulajdonjogok megsértésére, a kiberterrorizmusra, a személyes adatokkal való visszaélésre, a digitális szolgáltatások viselkedést befolyásoló vagy függőséget okozó manipulatív tervezésére, a csalásra, az online terrorista tartalmakra, a kiskorúak szexuális bántalmazására és az internetes zaklatásra, és vegye figyelembe a vonatkozó hatályos – például a digitális szolgáltatásokról szóló –, valamint az e kérdések kezelésére irányuló jövőbeli jogszabályokat;

7.  rámutat a virtuális világokban rejlő jelentős gazdasági potenciálra, valamint a szükséges infrastruktúrába és a kapcsolódó kutatásba, innovációba és át- és továbbképzésbe történő beruházások iránti fokozódó igényre; hangsúlyozza, hogy az említett beruházások teljes költségének semleges hatást kell gyakorolnia a végső fogyasztói árakra; elismeri, hogy e célok elérése érdekében növelni kell az uniós szinten rendelkezésre álló forrásokat; kiemeli a virtuális valóság (VR), a kiterjesztett valóság (AR) és a vegyes valóság (XR) szerepét, amelyek kulcsfontosságú technológiák a virtuális világok fejlesztésében és növekedésében, amelyek immerzív és interaktív élményt nyújtanak a felhasználóknak, ugyanakkor megjegyzi, hogy az ipari alkalmazások és a fogyasztói felhasználás különböző kihívásokat jelentenek, és eltérő megközelítéseket igényelnek; megjegyzi továbbá, hogy bizonyos MI-modellek, például a generatív MI fejlesztése is döntő szerepet játszhat a virtuális környezetek létrehozásában és gazdagításában; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az említett technológia gyors fejlődését és a digitális ökoszisztémára gyakorolt hatását is;

8.  jelzi továbbá, hogy ezek a fejlesztések potenciálisan pozitív hatást gyakorolhatnak majd a foglalkoztatásra, többek között új munkahelyeket teremtve olyan területeken, mint a virtuális világok kiépítése vagy a tartalomkészítés; hangsúlyozza, hogy be kell ruházni az EU-ban meglévő munkaerő oktatását célzó átképzési kezdeményezésekbe, különös figyelmet fordítva az ágazatban alulreprezentált csoportokra; kiemeli a megfelelő készségfejlesztésekbe történő beruházások és ezek előmozdítása fontosságát annak érdekében, hogy az EU-ban biztosítsák az ilyen munkakörök betöltésére alkalmas tehetséges és képzett munkaerő utánpótlását, valamint hogy vonzó feltételeket teremtsenek az EU területén az uniós tehetségek megtartása, a külföldi tehetségek vonzása, valamint a vállalkozói szellem és az innováció előmozdítása érdekében;

9.  felhívja a figyelmet az új technológiák és termékek fogyasztókra, egészségükre, valamint társadalmi és gazdasági életükre gyakorolt lehetséges kedvező és kedvezőtlen hatására; kiemeli a virtuális világokban ipari és professzionális környezetben rejlő lehetőségeket, különösen a képzés és a prototípus-készítés szempontjából, ugyanakkor elismeri a munkavállalókra gyakorolt szélesebb körű hatásokat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a munkavállalói jogok tiszteletben tartását és a munkavállalók magas szintű védelmét;

10.  emlékeztet arra, hogy bár a virtuális világok fejlődésében vezető szerepet játszó vállalatok többsége az EU-n kívül telepedett le, az EU-n belül élénk és fejlődő ökoszisztéma létezik; hangsúlyozza, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a virtuális világok olyan ökoszisztémákként való kialakításában, amelyek tiszteletben tartják és előmozdítják az uniós értékeket, az alapvető jogokat és a legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet; hangsúlyozza, hogy fontos olyan egyenlő versenyfeltételeket előmozdítani, amelyek elősegítik az európai kis- és középvállalkozások terjeszkedését, és a versenyképes európai vállalatok, valamint a decentralizált és interoperábilis ökoszisztémák kialakulását;

11.  hangsúlyozza, hogy megfelelő szakpolitikai keretet kell létrehozni, és nemzetközi párbeszédet kell folytatni különösen a hasonlóan gondolkodó nem uniós országokkal a virtuális világokkal kapcsolatos összehangolt megközelítések érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai polgárok figyelmét felhívják a digitális területek felelős használatára;

12.  elismeri, hogy nyílt, közös szabványok, szabályok és interoperábilis platformok hiányában a különböző vállalkozások többféle virtuális világot fejlesztettek ki; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó virtuális világokat jelenleg korlátozott számú vállalkozás fejleszti, amelyek rendelkeznek a fejlesztésükhöz szükséges forrásokkal és pénzeszközökkel; úgy véli, hogy az interoperabilitás és a nyílt szabványok hozzájárulhatnak a kvázi-monopóliumok vagy a fogyasztók és az európai vállalkozások, különösen a kkv-k kárára történő erőfölénnyel való visszaélés megakadályozásához;

13.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét, hogy a meglévő, több érdekelt felet tömörítő internetirányítási intézményekkel együttműködve közös irányítási szabványokat és szabályokat dolgozzon ki; és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a jelenleg folyamatban lévő, több érdekelt fél részvételével zajló, szabványok kidolgozására irányuló kezdeményezéseket, beleértve a fogyasztói szervezetek és más civil társadalmi szervezetek szabványait is; átfogó tanulmány készítését javasolja az interoperábilis virtuális világokról; kiemeli az európai adatterek létrehozása által a virtuális világok fejlesztése szempontjából kínált lehetőségeket;

14.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a virtuális világok nyitottak, inkluzívak és hozzáférhetőek legyenek, hozzájárulva a fogyatékosággal élők nagyobb mértékű részvételéhez az új digitális környezetben; jelzi a virtuális világokban rejlő lehetőségeket, amelyek növelhetik a fogyatékossággal élők részvételét a különböző tevékenységekben, például a virtuális turizmusban; figyelmeztet azokra a lehetséges kihívásokra, amelyek a virtuális világokkal való interakció során – a nem megfelelő hozzáférhetőségi funkciók vagy a sajátos igényeiket nem figyelembe vevő kialakítás miatt – a fogyatékossággal élő felhasználókat érik; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, hogy képes-e az európai akadálymentesítési irányelv(3) és a webes akadálymentesítési irányelv(4) biztosítani a virtuális világok akadálymentesítését; hangsúlyozza továbbá, hogy el kell ismerni a gyermekek sajátos szükségleteit és jogait;

15.  úgy véli, hogy a virtuális világokban a felhasználók beazonosításának szükségességéről szóló vitának a virtuális világok fejlesztésében kiemelt területnek kell lennie, és hogy alaposan át kell gondolni e digitális környezet lehetséges konfigurációját, szem előtt tartva, hogy bizonyos esetekben az anonimitás előnyösebb lehet; rámutat arra, hogy a digitális világban egy felhasználónév (álnév) segítségével mindenkor lehetőség van az anonimitásra, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az európai digitális személyazonosság (eID) és személyiadat-tárca virtuális világban történő lehetséges használatát;

16.  ismételten hangsúlyozza a felhasználók személyes adatai és magánélete védelmének fontosságát; rámutat arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet(5) nem biztos, hogy elegendő lesz a virtuális világokban az adatvédelemmel kapcsolatos valamennyi kihívás kezelésére; kéri, hogy az innovációbarát környezet biztosítása mellett fordítsanak különös figyelmet a felhasználók által létrehozott tartalmak adatvédelmi vonatkozásaira, valamint az olyan érzékeny adatok feldolgozására, mint a biometrikus és viselkedési adatok, az érzelmi reakciók és a tapintással érzékelhető információk;

17.  hangsúlyozza, hogy a virtuális világban való részvétel önkéntes, és felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a végleges törléshez való jog bevezetésének lehetőségét, hogy a fogyasztók kérhessék adataik és profiljaik törlését bármely alkalmazásból, online játékból és virtuális környezetből;

18.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani az addiktív tervezésre és a sötét mintákra ezekben a virtuális környezetben; figyelmeztet a virtuális világokhoz való hozzáférésből eredő lehetséges egészségügyi problémákra, például a függőségre, a kiberbetegségre vagy az alvási zavarra; hangsúlyozza, hogy a kiskorúak és a fiatalok különösen kiszolgáltatottak ezekkel az egészségügyi problémákkal szemben, beleértve a kognitív fejlődésükre gyakorolt lehetséges hatásokat is, és hangsúlyozza, hogy az életkoruknak megfelelő tervezésre és szülői ellenőrző intézkedésekre van szükség a védelmük érdekében; úgy véli továbbá, hogy a testet közvetlenül és tartósan módosító technológiák hatásainak kutatására van szükség;

19.  emlékeztet arra, hogy a virtuális világok és az immerzív oktatás elősegíthetik a gyermekek jogait oktatásuk, önrendelkezésük, részvételük és játékuk tekintetében, és olyan egyedi élményeket nyújthatnak, amelyek segíthetnek a kiskorúaknak a tanulási kedvük fejlesztésében, például a játékos tanulás révén; megjegyzi, hogy az ebben való részvétel segítheti őket az együttműködéssel, a kommunikációval, a kritikus gondolkodással, az innovációval kapcsolatos készségek és az önbizalmuk fejlesztésében; hangsúlyozza a lehetőséget az Eu-ban tapasztalt készséghiány kezelésére és a jövő tehetségeinek képzésére; hangsúlyozza, hogy olyan oktatási programokra van szükség, amelyek segítik a gyermekeket és fiatalokat a technológiai változásokhoz való alkalmazkodásban, valamint olyan egészséges és kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaznak, amely ötvözi a hagyományos társadalmi interakciót a virtuális környezetben eltöltött idővel, és biztosítja a szülők számára a felügyelethez és a nagyobb fokú tájékozottságon alapuló döntésekhez szükséges eszközöket gyermekeik virtuális környezetbe való beengedésekor vagy bevonásakor;

20.  megjegyzi, hogy kutatásra van szükség a virtuális valóság és más technológiák kognitív és viselkedési fejlődésre gyakorolt hatásáról; rámutat a képernyők túl korán elkezdett és túlzott használatával járó lehetséges kockázatokra, mivel hatással lehetnek a kiskorúak jóllétére és megfelelő kognitív, testi, lelki és társadalmi fejlődésére; ragaszkodik a felelősségteljes képernyőhasználatról szóló tájékoztató kampányok végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a pedagógusokat megfelelő képzésben kell részesíteni annak biztosítása érdekében, hogy rendelkezzenek a szükséges digitális készségekkel és jártassággal; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze azokat a kezdeményezéseket, amelyek keretében az egyetemek, mérnökképző intézmények és ágazati szereplők partnereként értékelik a készséghiányokat, közösen megtervezik a menetrendeket, és megerősítik az uniós fiatalokra irányuló köz-magán együttműködést; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kiskorúak számára egyéb offline és online környezetben biztosított legmagasabb szintű védelmet a virtuális világokra is kiterjesszük a különböző kockázatokkal szemben, ideértve többek között a visszaéléseket, a zaklatást, a zaklatást és az erőszakos, szexista, rasszista vagy pornográf tartalmaknak való kitettséget; hangsúlyozza, hogy el kell ismerni a gyermekek sajátos szükségleteit, sebezhetőségét és jogait a virtuális világban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy olyan online szolgáltatásokat és termékeket tervezzenek és működtessenek, amelyekhez főként gyermekek férnek hozzá, és amelyek eleve és alapértelmezés szerint biztonságosak a gyermekek számára;

21.  megjegyzi, hogy a virtuális világok nagy felbontású képeket, grafikákat és videókat fognak generálni az immerzív felhasználói élmény érdekében, ami további nagy teljesítményű infrastruktúrát igényel; megjegyzi, hogy különösen az új generációs mobilhálózatok, valamint az alacsony késleltetési képességű és nagy sávszélességű, hatékony wifi-kapcsolatok – például a Wifi 6 – kulcsfontosságúak lesznek, csakúgy, mint az olyan technológiák, mint a pereminformatika; emlékeztet az Európai Számvevőszék 2022. januári jelentésére, amely szerint az 5G valamennyi uniós tagállamban történő kiépítésének összköltsége 2025-re 281 és 391 milliárd euró között lesz, beleértve az új 5G infrastruktúra kiépítését és a meglévő infrastruktúra korszerűsítését is;

22.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a virtuális világok fokozódó használata kizárhat bizonyos olyan embercsoportokat is, akik nem rendelkeznek az ahhoz szükséges alapvető készségekkel vagy erőforrásokkal, hogy részesei legyenek ennek a környezetnek, ugyanakkor a vidéki és távoli területeken, például a legkülső régiókban élő embereket is; hangsúlyozza, hogy a digitális írástudás, valamint a minőségi és megfizethető internethez való hozzáférés előfeltétele a virtuális világokra vonatkozó bármilyen uniós szintű keretrendszernek; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen értékelést arról, hogyan biztosítható, hogy a virtuális világok fejlesztéséhez és működéséhez szükséges infrastruktúra és eszközök, valamint a Web 3.0-ról a Web 4.0-ra való átállás elérhetők legyenek a fogyasztók számára, a távoli területeken és az alacsony jövedelmű háztartásokban is; hangsúlyozza, hogy a távközlés valódi egységes piaca kulcsfontosságú ebben a tekintetben; figyelmeztet a kriptovalutákat érintő pénzügyi tranzakciók veszélyeire, különösen a csalásokra és a szélhámosságokra, amelyek a virtuális világokban még súlyosabbá válhatnak; emlékeztet arra is, hogy számos kriptovaluta-tranzakció visszafordíthatatlansága a párhuzamos gazdaság új csatornáit is jelenti, mivel a csalás áldozatai számára nem vagy csak alig lehetséges az elveszett pénzösszegek visszaszerzése; üdvözli a kriptoeszközök európai uniós piacairól (MiCA) szóló rendeletet(6), amelynek célja a kriptovaluták és a digitális eszközök jogi keretének létrehozása;

Fenntarthatóság

23.  rámutat, hogy a virtuális világokhoz való hozzáféréshez szükséges eszközök előállításához olyan erőforrásokra van szükség, mint a ritkaföldfémek és más ásványi nyersanyagok; e tekintetben üdvözli a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret meghatározásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2023)0160) előterjesztését;

24.  megállapítja, hogy a virtuális világokban és a Web 4.0-ban megvan a potenciál ahhoz, hogy pozitívan járuljanak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a környezeti fenntarthatósághoz, például a távmunka megkönnyítése révén, ezáltal csökkentve az ingázást és a kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást; megjegyzi, hogy a digitális megoldásokat és új üzleti modelleket lehetővé tévő hálózati infrastruktúrák döntő szerepet játszanak;

25.  úgy véli, hogy a virtuális világok kialakítása és bevezetése során figyelembe kell venni a környezetre gyakorolt hatást; kiemeli, hogy fel kell hívni a fogyasztók figyelmét ezen új technológiák környezeti hatásaira és fenntarthatóságára, beleértve az elektronikus hulladékot; megjegyzi, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a nagy adatközpontok villamosenergia-fogyasztása jelenleg a globális villamosenergia-felhasználás 1–1,5%-át teszi ki, rámutat arra, hogy a virtuális technológiák széles körű bevezetése esetén az adatközpontok villamosenergia-fogyasztása növekedhet; emlékeztet arra, hogy a virtuális világok előállításához, használatához és fejlesztéséhez kapcsolódó tevékenységek energiafogyasztásának és környezeti lábnyomának csökkentése érdekében ki kell használni, fel kell gyorsítani és ösztönözni kell a technológiai fejlesztéseket, például a fejlett újrahasznosítási technikákat és a megújuló energiaforrásokat;

o
o   o

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (HL L 277., 2022.10.27., 1. o.). (2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (digitális piacokról szóló jogszabály) (HL L 265., 2022.10.12., 1. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (HL L 327., 2016.12.2., 1. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (6) HL L 150., 2023.6.9., 40. o.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, az Indiával való kapcsolatokról (2023/2128(INI))

P9_TA(2024)0033 A9-0435/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU és India között 2004-ben indított stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a 2020. július 15-i 15. EU-India csúcstalálkozón az „EU-India stratégiai partnerség: Ütemterv a 2025-ig tartó időszakra” című, a csúcstalálkozón elfogadott dokumentumra vonatkozó, valamint az EU és India által a közelmúltban aláírt egyéb együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló, 1994. évi együttműködési megállapodásra(1),

–  tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) és a Bizottságnak „Az Indiára vonatkozó uniós stratégia elemei” című, 2018. november 20-i közös közleményére (JOIN(2018)0028), valamint a Tanácsnak az Indiára vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatos, 2018. december 10-i vonatkozó következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2021. szeptember 16-i közös közleményére (JOIN(2021)0024),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, az EU tengeri védelmi stratégiájának és „Az Európai Unió megerősített tengeri védelmi stratégiája a folyamatosan változó tengeri fenyegetésekkel szemben” című cselekvési terv aktualizálásáról szóló, 2023. március 10-i közös közleményre (JOIN(2023)0008),

–  tekintettel a „Közös jövőkép, közös fellépés: erősebb Európa. Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című, 2016. júniusi dokumentumra,

–  tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Tanács által 2022. március 21-én jóváhagyott, a biztonságra és védelemre vonatkozó stratégiai iránytűre,

–  tekintettel az Oroszországgal szemben az ukrán válság nyomán bevezetett uniós korlátozó intézkedésekre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2023. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2023. február 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a humanitárius jogról, többek között az emberi jogok védelmezőiről, az emberi jogi párbeszédről, a vallás és meggyőződés szabadságának védelméről és előmozdításáról szóló uniós tematikus iránymutatásokra,

–  tekintettel az atomsorompó-szerződésre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Ukrajna elleni agresszióról szóló, 2022. március 2-án elfogadott határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére és a Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Indiával foglalkozó 2022. évi egyetemes időszakos felülvizsgálatára,

–  tekintettel az összeköttetésről és az EU–Ázsia közötti kapcsolatokról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EU és India közötti jövőbeli kereskedelmi és beruházási együttműködésről szóló, 2022. július 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EU és az indiai–csendes-óceáni térség biztonsági kihívásairól szóló, 2022. június 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az EU és India politikai kapcsolatairól szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Indiáról és a manipuri helyzetről szóló, 2023. július 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EU és India közötti kapcsolatokról szóló, 2021. április 29-i ajánlására(8),

–  tekintettel az indiai és bhutáni küldöttségnek az EU és India közötti emberi jogi párbeszéd 2022. július 15-i 10. fordulójáról szóló sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel a 2023. szeptember 9–10-én Újdelhiben tartott G20-csúcstalálkozó következtetéseire,

–  tekintettel a közeljövőben Újdelhiben tartandó EU–India csúcstalálkozóra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0435/2023),

A.  mivel az EU és India vezetői ülés keretében szándékozik eszmecserét folytatni Újdelhiben, 2024 elején, különösen azért, hogy megerősítsék mindkét fél stratégiai partnerség iránti elkötelezettségét, és hogy felülvizsgálják a 2025-ig tartó időszakra szóló EU–India ütemterv végrehajtását;

B.  mivel Indiában 2024 májusában és júniusában parlamenti választásokat tartanak, 2024 júniusában pedig európai parlamenti választásokat tartanak;

C.  mivel az EU és India 2022-ben ünnepelte kétoldalú partnersége 60. évfordulóját; mivel ez a partnerség az elmúlt években lendületet kapott, tükrözve az erős politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatokat és a partnerség számos ágazatban és szakpolitikai területen történő megerősítésére irányuló megújult politikai szándékot; mivel azonban ez a partnerség még nem érte el teljes potenciálját;

D.  mivel az uniós tagállamok és India közötti – többek között a konnektivitás és az éghajlat területén ápolt – kétoldalú kapcsolatok hozzájárulnak az EU és India közötti partnerséghez is; mivel a geopolitikai kihívások megerősítették az EU és India közös érdekét a biztonság, a jólét és a fenntartható fejlődés biztosítása terén;

E.  mivel az Indiával való két- és többoldalú együttműködés különösen indokolt a jelenlegi sokrétű válság közepette, amelynek részei a geopolitikai kihívások, a világszerte tapasztalható demokratikus visszacsúszás, az egyre súlyosbodó klímaválság, a növekvő egyenlőtlenségek és a nagyhatalmi verseny fokozódása; mivel az EU egyenlő feltételeken alapuló partnerségre törekszik Indiával, minthogy ez a partnerség képes lehetővé tenni ellátási láncainak diverzifikálását és pozitívan hozzájárulni a globális és regionális stabilitáshoz, valamint a szabályokon alapuló multilateralizmusra vonatkozó közös elképzelés és a szabályokon alapuló multilaterális világrend fenntartásához;

F.  mivel India regionális és globális szintű jelentősége és relevanciája növekszik, mivel 2023-ban India Kínát megelőzve a világ legnépesebb országává vált, és gazdasági és katonai hatalomként pozicionálja magát, valamint megerősíti a partnerségeket és fellendíti a gazdasági és védelmi kapcsolatokat, különösen Délkelet-Ázsiában; mivel az Unió India legnagyobb kereskedelmi partnere, és mindkét oldalnak érdekében áll a szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakítása;

G.  mivel az EU stratégiai keretén keresztül – amely globális és az Indiára vonatkozó stratégiáját, az Európa és Ázsia közötti összeköttetésekre vonatkozó stratégiáját, valamint az indiai–csendes-óceáni térségre vonatkozó stratégiáját foglalja magában – elismeri India geostratégiai jelentőségét, továbbá hangsúlyozza a globális színtéren való együttműködés és egy közös menetrendben való megállapodás szükségességét;

H.  mivel India egyre növekvő regionális és globális jelentőségét tükrözi az ország 2023-as G20-elnöksége, amely december 1-jén kezdődött, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsában (2021–2022) és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (2019–2022 és 2022–2024) betöltött tagsága;

I.  mivel az Indiai-óceán globális érdekközponttá vált, amely stratégiai jelentőségű a globális kereskedelem szempontjából, és létfontosságú gazdasági és stratégiai jelentőséggel bír mind az EU, mind India számára; mivel az Európai Unió egyik tagállamának legkülső régiói és a tengerentúli országai és területei az indiai–csendes-óceáni térségben találhatók; mivel az EU-nak és Indiának közös érdeke, hogy csökkentsék a Kínával való kapcsolat kockázatát, és közösen lépjenek fel az utóbbinak az indiai–csendes-óceáni térségben és globálisan növekvő befolyása ellen; mivel a 2021. évi, az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégia hangsúlyozta, hogy a partnerségek és az együttműködés jelentik a választ az indiai–csendes-óceáni térségben előidézett geopolitikai versenyre, és az Indiával való együttműködést a térségre vonatkozó uniós prioritások egyikeként határozta meg; mivel az EU-nak és Indiának közös érdeke fűződik ahhoz, hogy az indiai- és csendes-óceáni térség továbbra is nyitott, szabad és biztonságos legyen, arra összpontosítva, hogy a terület a tisztességes verseny, a megszakítás nélküli tengeri kommunikációs vonalak (SLOC), a stabilitás és a biztonság régiójának maradjon meg; mivel 2023. október 5-én az EU és India megtartotta a tengeri védelemről szóló harmadik India–EU párbeszédet;

J.  mivel az összes európai export több mint egyharmada az indiai–csendes-óceáni térségbe irányul, és ennek nagy részét az Indiai-óceán és a Csendes-óceán tengeri útvonalain szállítják; mivel az EU függ az indiai–csendes-óceáni térségen áthaladó akadálytalan tengeri gyorsforgalmi utaktól, és ezért egyértelműen érdekelt az indiai-óceáni térség stabilitásának fenntartásában;

K.  mivel India igyekezett diverzifikálni a partnerségeket, és gazdasági, biztonsági, tengeri és diplomáciai téren megerősítette kapcsolatait többek között Japánnal, Ausztráliával és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), valamint további integrációra törekszik Délkelet-Ázsiával, és elmélyíti a stratégiai együttműködést;

L.  mivel az EU és India vezetésének elő kell mozdítania a hatékony klímadiplomáciát és a Párizsi Megállapodás végrehajtása, valamint az éghajlat, a környezet és a biológiai sokféleség globális védelme iránti egyetemes elkötelezettséget;

M.  mivel helyi és nemzetközi emberi jogi megfigyelők szerint Indiában az emberijog-védők és az újságírók a munkájuk miatt megtorlásnak, így többek között zaklatásnak, önkényes fogva tartásnak, elnyomó jogszabályok (többek között terrorizmus elleni jogszabályok) szerinti súlyos büntetőjogi vádaknak vannak kitéve; mivel a kasztalapú megkülönböztetés a tilalom ellenére továbbra is rendszerszintű probléma Indiában;

N.  mivel 2023. február 6-án létrehozták az EU–India Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot;

O.  mivel folyamatban vannak Indiával a szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások; mivel egyszersmind külön tárgyalások folynak a beruházásvédelmi megállapodással és a földrajzi jelzésekről szóló megállapodással kapcsolatban, amelyek célja a stratégiai partnerség megerősítése;

1.  a következő ajánlást intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez:

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint India jogalkotó szerveinek és kormányának.

(1) HL L 223., 1994.8.27., 24. o. (2) HL L 209., 2021.6.14., 1. o. (3) HL C 456., 2021.11.10., 117. o. (4) HL C 47., 2023.2.7., 23. o. (5) HL C 493., 2022.12.27., 32. o. (6) HL C 337., 2018.9.20., 48. o. (7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0289. (8) HL C 506., 2021.12.15., 109. o.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i ajánlása a Tanácsnak, a Bizottságnak, illetve a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének címzett európai parlamenti ajánlásról a preventív diplomácia befagyott konfliktusok kezelésében világszerte betöltött szerepéről – elszalasztott lehetőség vagy a jövőre irányuló változtatás? (2023/2050(INI))

P9_TA(2024)0034 A9-0404/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel a konfliktusmegelőzésről szóló, 2011. június 20-i tanácsi következtetésekre és a külső konfliktusok és válságok integrált megközelítéséről szóló, 2018. január 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. június 28-án közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

–  tekintettel a Tanács uniós békeközvetítésre vonatkozó, 2020. december 7-i következtetéseire és koncepciójára,

–  tekintettel „A biztonság és a védelem területére vonatkozó stratégiai iránytű – Egy, a polgárait, az értékeit és az érdekeit megvédő Európai Unióért, amely hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság megvalósításához” című cselekvési tervre, amelyet a Tanács 2022. március 21-én elfogadott, és az Európai Tanács 2022. március 25-én jóváhagyott,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2023. szeptember 1-jei, „Az EU konfliktuselemzési és korai előrejelzési eszközkészletének frissítése – Célkitűzések, folyamatok és iránymutatások” című közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2023)0295),

–  tekintettel az Európai Polgári Békehadtest létrehozásáról szóló, 1999. február 10-i ajánlására(1),

–  tekintettel az ENSZ 2023. július 20-i új békeprogramjára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2000. október 31-i, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatára,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a konfliktusmegelőzéssel és közvetítéssel kapcsolatos uniós képesség erősítéséről szóló, 2019. március 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a polgári KBVP és más uniós polgári biztonsági segítségnyújtás végrehajtásáról szóló, 2023. április 18-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az uniós klímadiplomáciáról szóló, 2023. október 6-i véleményére,

–  tekintettel „Grúzia megszállt területei 10 évvel az orosz invázió után” című, 2018. június 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0404/2023),

A.  mivel a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság megerősítése az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Unió külső tevékenységének egyik fő célkitűzése;

B.  mivel a konfliktusokhoz és az instabilitáshoz világszerte hozzájáruló tényezők közé tartozik a régóta domináns szereplők feltörekvő hatalmakkal való szembekerülése, a multilaterális rendszert, a demokráciát és a szabályokon alapuló rendet érő támadások, a korábban elhúzódó konfliktusokban kiújuló erőszak, a feltörekvő technológiák, a kiberfenyegetések, a rosszindulatú harmadik felek beavatkozásai, az éghajlati és biodiverzitási válság, a gazdasági egyenlőtlenségek példa nélküli globális szintje, a jogok – különösen a nők jogainak – visszaszorítása, a teljes társadalmi csoportok tartós és szisztematikus kirekesztése és megkülönböztetése, az emberi jogok és a demokrácia globális visszaesése, az élelmezésbiztonsági problémák és a migráció, különösen Oroszország Ukrajnával szembeni illegális agressziós háborúja és a Közel-Keleten fokozódó feszültségek;

C.  mivel az ENSZ a „preventív diplomáciát” olyan diplomáciai intézkedésként határozza meg, amely a viták konfliktussá válásának megelőzésére és előfordulásuk esetén a konfliktusok terjedésének korlátozására irányul;

D.  mivel a preventív diplomácia az EU-ban magában foglalja a multilaterális rendszer, a kereskedelem, a fejlesztés, a humanitárius segítségnyújtás és az emberi jogok politikai és pénzügyi támogatását, a konfliktusok okainak kezelésére szolgáló lehetőségek feltárására és a párbeszéd tereinek kialakítására összpontosítva, gyakran nemzetközi és regionális szervezetekkel, valamint az érintett felekkel partnerségben;

E.  mivel a befagyasztott konfliktusok táplálják és normalizálják a nacionalista narratívákat és érzelmeket, és elősegítik a szélsőjobboldal térnyerését;

F.  mivel a feltörekvő hatalmak konfrontálódnak a hagyományos szereplőkkel, és ez az új technológiákkal és a további globalizációval együtt a nemzetközi verseny fokozódásához vezet, az éghajlatváltozás, az élelmezésbiztonság és a migráció növekvő feszültségeket okoz, és világszerte konfliktusokhoz vezet, amelyek az EU számára is kihívást jelentenek;

G.  mivel a szabályokon alapuló többoldalú rend jelenleg veszélyben van, és az ingatag geopolitikai helyzetben megkérdőjelezik, ami elengedhetetlenné teszi, hogy az EU az emberi jogok, az egyenlőség, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi méltóság kikiáltott értékei mentén reagáljon a nemzetközi konfliktushelyzetekre annak érdekében, hogy ne gyengítse tovább a multilateralizmus iránti támogatást; mivel ismét létrejönnek bizonyos, a rendszer megzavarására irányuló közös érdeken alapuló korábbi szövetségek, például Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika (BRICS); mivel Oroszország egyoldalú fellépései jelentős hatást gyakoroltak a szövetségek kialakítására és befolyási övezeteinek létrehozására;

H.  mivel a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság érdekében és ezek előmozdítása érdekében sürgős a multilateralizmus és a szabályokon alapuló nemzetközi rend fenntartása és védelme;

I.  mivel autokratikus szereplők megkérdőjelezik az emberi jogok egyetemességét, és világszerte aláássák a demokratikus normákat; mivel az egészséges demokráciákon alapuló világ, amely szilárd demokratikus rendszerekből áll, biztonságosabb világ, hiszen olyan jelentős fékeket és ellensúlyokat tartalmaz, amelyek kiküszöbölik az önkényuralmak kiszámíthatatlanságát;

J.  mivel a fő konfliktusok olyan állami és nem állami szereplőktől erednek, akik olyan hibrid stratégiákat alkalmaznak, mint a kibertámadások, a dezinformációs kampányok, valamint a választásainkba és a politikai folyamatainkba való közvetlen beavatkozás, a gazdasági kényszerítés, továbbá az irreguláris migrációs áramlatok eszközként való felhasználása;

K.  mivel az EU-nak meg kell erősítenie megelőző eszközeit, és el kell ismernie, hogy létfontosságú szerepet játszik a béke, a stabilitás és a biztonság megőrzésében mind az EU-n belül, mind határain kívül;

L.  mivel az EU a világ legnagyobb nemzetközi segélyadományozója, segítve ezzel a szegénység leküzdését és előmozdítva a globális fejlődést; mivel ugyanakkor viszont a nyilvános diplomáciai színtéren nem ért el ugyanilyen hatást, ezért világszerte javítania kell ambícióit és láthatóságát a preventív diplomácia területén, elsősorban azáltal, hogy kommunikálja az eddigi diplomáciai tevékenységeiben elért eredményeit és sikerét, valamint a pénzügyi támogatás eredményeit; mivel az EU jelenleg végzi a nemzetközi együttműködést finanszírozó eszközök alapos értékelését;

M.  mivel a preventív diplomáciával kapcsolatos uniós megközelítése a béke megőrzésére, a konfliktusok megelőzésére és a nemzetközi biztonság megerősítésére irányul, többdimenziós, többszintű és többszereplős fellépéseket foglal magában, ugyanakkor a konfliktusok különböző aspektusaival és szakaszaival foglalkozik, és elősegíti a párbeszéd lehetőségeit;

N.  mivel a politikai, diplomáciai vagy katonai stratégiákra való kizárólagos támaszkodás gyakran nem bizonyul megfelelőnek a konfliktusmegelőzéshez, ezért átfogó, ambiciózus, inkluzív, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő konfliktusmegelőzési és béketeremtési megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a humanitárius segítségnyújtást, a fejlesztési együttműködést, a kereskedelmi, kül- és biztonságpolitikát, a belső jogrend helyreállítását és fenntartását, a közigazgatási struktúrák létrehozását vagy újbóli létrehozását, az etnikumok és a vallások közötti párbeszédet és a konfliktusrendezés egyéb megközelítéseit, többek között a büntetlenség elleni küzdelmet is; mivel az EU preventív diplomáciával kapcsolatos fellépéseit elsősorban a demokráciára és a fejlesztésre irányuló együttműködés, valamint a különböző felek közötti bizalomépítő intézkedések iránti szilárd elkötelezettségnek kell vezérelnie;

O.  mivel az EU nemzetközi fejlesztési erőfeszítései és a demokrácia támogatása kulcsfontosságú uniós külpolitikai eszközök; mivel a választási megfigyelő missziók fontos szerepet játszanak az EU partnerországokkal való együttműködésének fokozásában, beleértve a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeik teljesítésére irányuló erőfeszítéseik támogatását;

P.  mivel az új európai konszenzussal összhangban az EU és tagállamai elismerik a fenntartható fejlődés, a humanitárius fellépés, a béke és a biztonság közötti kapcsolatot az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének és a fenntartható fejlődési céloknak, különösen a békés és befogadó társadalmak előmozdítására vonatkozó 16. fenntartható fejlődési célnak a megvalósítása során;

Q.  mivel a Tanács kilenc uniós különleges képviselőt nevezett ki különböző instabil és konfliktus sújtotta régiókba, akik közül néhányan (béke)közvetítőként járnak el annak érdekében, hogy megelőzzék a viták eszkalálódását és korlátozzák a konfliktusok terjedését azok felmerülésekor, ám e személyek kezdeményezései és fellépéseik hatásai nem mindig kellően láthatók vagy eredményesek; mivel fontos, hogy az EU különleges képviselői olyan széles körű és rugalmas megbízatással rendelkezzenek, amely képes alkalmazkodni a változó geopolitikai körülményekhez annak érdekében, hogy meghatározott régiókban és országokban előmozdítsák az uniós politikákat és érdekeket, és aktív szerepet játsszanak a preventív diplomáciai erőfeszítésekben;

R.  mivel az EU nem rendelkezik elégséges bizalommal, lehetőségekkel, erőforrásokkal vagy eszközökkel ahhoz, hogy a stratégiai jelentőségű területeken teljes mértékben ki tudja aknázni közvetítési potenciálját, és egy vagy több harcoló fél nem tekintheti elfogulatlannak; mivel ez az EU közvetlen szomszédságában és a nem uniós országokban az Európa-ellenes narratívák növekedéséhez vezethet;

S.  mivel Oroszország jogellenes, provokáció nélküli és indokolatlan agresszív háborúja Ukrajna ellen, valamint 2008 augusztusában Grúzia ellen, és ezek világszerte tapasztalható következményei rávilágítanak arra, hogy a nemzetközi színtéren erősebb, ambiciózusabb, hitelesebb, stratégiai, kézzelfogható és egységesebb uniós fellépésre van szükség, és még hangsúlyosabbá teszi, hogy az EU-nak önállóan kell meghatároznia saját stratégiai célkitűzéseit, és fejlesztenie és használnia az azok megvalósításához szükséges képességeit annak érdekében, hogy elkerülje a korábbi hibák megismétlését, és tanuljon belőlük a jövőbeli kihívásokra; mivel az EU-nak minden szükséges pénzügyi forrást el kell különítenie a gyorsan növekvő geopolitikai kihívások kezelésére, és több forrást kell befektetnie a preventív diplomáciába és más konfliktusmegelőző intézkedésekbe a konfliktusok terjedésének megelőzése érdekében, mivel ezek károsak az érintett területek társadalmi és gazdasági fejlődésére;

T.  mivel a keleti szomszédság, a Nyugat-Balkán és a Száhel-övezet, Nyugat-Afrika és Afrika szarva biztonságát nagymértékben veszélyezteti Oroszország Ukrajna elleni inváziója és hibrid rosszindulatú fellépései, és annak lehetősége, hogy ez az agresszió átterjed a szomszédos országokra is; mivel közvetlen szomszédságunk destabilizálódása veszélyezteti az EU külső határai, és ezáltal az EU és tagállamai stabilitását, békéjét és biztonságát; mivel az Uniónak növelnie kell az EU biztonság- és védelempolitikájának hatékonyságát, különösen a keleti partnerség országaiban;

U.  mivel Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja figyelmeztető jelzés az EU számára, mivel közvetlen fenyegetést jelent az európai és globális biztonsági rendre, valamint az EU és tagállamai, tagjelöltjei és potenciális tagjelöltjei biztonságára; mivel Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója annak világszerte tapasztalható következményeivel együtt lendületet adott ahhoz, hogy geopolitikai szempontból újradefiniáljuk az EU külpolitikáját, beleértve a reagálási mechanizmusok, ezen belül a preventív diplomáciai eszköztár újragondolását is, és arra irányuló nyilvános felhívásokat váltott ki, hogy az EU következetesen lépjen fel a nemzetközi konfliktusokra adott válaszlépések során;

V.  mivel az eszkalálódás megelőzése és a stabilizáció előmozdítása érdekében az EU-nak aktívan folytatnia kell a preventív diplomáciát a befagyasztott konfliktusok által sújtott régiókban;

W.  mivel az EU mindig is arra törekedett, hogy megkönnyítse a közvetlen tárgyalásokat és csökkentse az eszkalálódás kockázatát a világ különböző régióiban, összetett geopolitikai környezetben támogatást nyújtva a békefolyamatokhoz, a békeépítési kezdeményezésekhez és a regionális korai előrejelző rendszerekhez;

X.  mivel az EU preventív diplomáciában betöltött globális vezető szerepének egyik fő akadálya az, hogy a tagállamok külkapcsolataikban nem akarnak elmozdulni egyéni, politikai vagy gazdasági érdekeik felől a közös kapacitásépítés és a stratégiai autonómia teljes kiépítésének irányába;

Y.  mivel az EU-nak továbbra is folytatnia kell saját, önálló és állandó eszközeinek teljes körű fejlesztését a külső fellépés, a a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) területén;

Z.  mivel a polgári válságkezelés a közös kül- és biztonságpolitika alapvető eleme;

AA.  mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), a Parlament és a tagállamok közötti koordinációt újra kell értékelni és meg kell erősíteni a közös kapacitások kiépítése és a jelenlegi megközelítések korszerűsítése érdekében, hogy kézzelfogható eredmények szülessenek, és érdemi kezdeményezéseket lehessen elindítani a preventív diplomáciában, a békeépítésben és a béketeremtésben; mivel az EU-nak egységesen kell fellépnie, és a helyszíni fellépését össze kell hangolni a tagállamaiéval a korai előrejelzés, a konfliktusmegelőzés és a válságkezelés tekintetében; mivel a konfliktusmegelőzés valamennyi tagállam közös célkitűzése;

AB.  mivel az EU hitelessége kiemelkedő követelmény a preventív diplomáciai fellépések megfelelő végrehajtásához, mivel megerősíti a konfliktusban érintett különböző szereplők EU-ba vetett bizalmát; mivel e tekintetben biztosítani kell a legmagasabb szintű koordinációt és koherenciát az EU külső fellépéseiben, különösen a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (főképviselő/alelnök) által a KKBP és az EU külkapcsolatai közötti hídépítőként betöltött vezető szerep biztosítása révén; mivel a Bizottságnak meg kell erősítenie az EKSZ-szel való koordinációt, többek között az EU preventív diplomáciai kezdeményezéseiben és fellépéseiben, garantálva az EKSZ-határozat 3. cikke (2) és (9) bekezdésének(6) teljes körű betartását;

AC.  mivel a konfliktusmegelőzés és a béketeremtés finanszírozása világszerte 15 éves mélyponton van(7);

AD.  mivel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI Globális Európa) eszközén belül létezik egy, a békére, a stabilitásra és a konfliktusmegelőzésre vonatkozó tematikus program; mivel a Bizottság többéves indikatív programot tett közzé, amely a 2021–2027 közötti időszakra 870 970 044 EUR-t különít el erre a tematikus területre, amelynek mindössze 13–18%-át fordítják konfliktusmegelőzésre;

AE.  mivel az EU polgári és katonai műveleteinek megbízatása kiterjed a konfliktusmegelőzésre, a békefenntartásra és a válságkezelésre; mivel ki kell bővíteni megelőzési eszköztáruk kapacitását, és további személyzeti képzést kell biztosítani;

AF.  mivel sajnálatos módon az EU több alkalommal is bizonyította, hogy külső képviselete nem egyértelmű, ami egyértelműen kihat a koherenciájára és ezáltal hitelességére világszerte; mivel egyértelműen meg kell határozni a főképviselő/alelnök, a Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke hatásköreit az EU külső fellépésével és képviseletével kapcsolatban, mivel a jelenlegi szabályozási keret nem egyértelmű az egyes intézményi szereplők hatásköreit illetően;

AG.  mivel a kutatások azt mutatják, hogy a nők és a férfiak másképp élik meg az erőszakos fegyveres konfliktusokat, másképp vesznek részt bennük és azok másképp érintik őket, és másképp értelmezik a békét is(8);

AH.  mivel a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend végrehajtása alapvető eszközt jelent annak megerősítéséhez, hogy a konfliktusmegelőzés, a béketeremtés, a béketeremtés és a konfliktus utáni rehabilitáció minden szakaszában a nők minden korosztálya számára jelentős és méltányos szerepet biztosítanak a döntéshozatalban; mivel az EU stratégiai iránytűjében a nők, a béke és a biztonság a dokumentum szerves részét képezi;

AI.  mivel a háború sújtotta területeken található emblematikus és a kulturális örökség részét képező műemlékek hozzájárulnak a békeépítéshez és a közösségek közötti megbékéléshez;

AJ.  mivel a kultúra támogatása és a nemzetközi kulturális kapcsolatokra szánt, egyértelműen célzott források nagymértékben javítanák az EU azon képességét, hogy a preventív diplomáciai eszköztár értékes elemeként teljes mértékben fejlessze és támogassa a partnerekkel fenntartott interkulturális kapcsolatait;

AK.  mivel az EU kulturális diplomáciája és a kulturális és történelmi örökség védelme fontos az együttélés, a béke, a demokrácia és a fenntartható fejlődés szempontjából, mivel küldöttségei és helyszíni szereplői révén előmozdítja a szolidaritást, a toleranciát és a megbékélést;

AL.  mivel az Egyesült Államok visszatérése az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) fontos a transznacionális kihívásokkal kapcsolatos globális együttműködés szempontjából, beleértve a preventív diplomáciai erőfeszítéseket is;

AM.  mivel az erősödő Oroszország–Kína–Irán tengely eszközként használja fel a nemzetközi szervezeteket, különösen az ENSZ szerveit a nemzetközi jog aláásására és érdekeiknek való alávetésére, ami egyre inkább ellentmond az ENSZ Alapokmányának és a szabályokon alapuló globális rendnek;

AN.  mivel az éghajlati diplomácia az éghajlatváltozást a külső fellépési politika elemeként fogalmazza meg, és hangsúlyozza, hogy az éghajlati célkitűzéseket és az éghajlati kockázatok kezelését a legmagasabb diplomáciai szinten és valamennyi szakpolitikai területen integrálni kell;

AO.  mivel a tagállamokkal, intézményekkel, transzatlanti és nemzetközi partnerekkel, uniós tagjelölt országokkal és más országokkal az eszközök, információk és gyakorlatok cseréje révén folytatott együttműködés kulcsszerepet játszhat az EU preventív diplomáciai eszközeinek fejlesztésében és javításában;

AP.  mivel a Venezuela és Guyana között az Essequibo régiót érintő feszültségek közelmúltbeli fokozódása lehetőséget kínál a nemzetközi közösség, többek között az EU számára, hogy az ügy további eszkalálódása előtt sürgős megelőző diplomáciai lépéseket tegyen;

1.  A következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és az főképviselő/alelnök felé:

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) HL C 150., 1999.5.28., 164. o. (2) HL C 404., 2021.10.6., 202. o. (3) HL C 23., 2021.1.21., 16. o. (4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0106. (5) HL C 28., 2020.1.27., 97. o. (6) A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o.). (7) OECD, Fejlesztési Támogatási Bizottság, „Peace and Official Development Assistance” (A béke és a hivatalos fejlesztési támogatás), 2023. október. (8) Humanitarian Law & Policy, „Gendered impacts of armed conflict and implications for the application of IHL”, 2022. június 30.

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása az európai ombudsman 2022. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről (2023/2120(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai ombudsman 2022. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkére, 24. cikkének (3) bekezdésére, 228. cikkére és 298. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 11., 41., 42. és 43. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (az európai ombudsman alapokmánya) és a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 24-i (EU, Euratom) 2021/1163 európai parlamenti rendeletre(1),

–  tekintettel a helyes hivatali magatartás európai kódexére, annak a Parlament által, 2001. szeptember 6-án elfogadott formájában,

–  tekintettel a Parlament és az európai ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére és 142. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A9-0414/2023),

A.  mivel az európai ombudsman 2022. évi tevékenységeire vonatkozó éves jelentést 2023. április 28-án hivatalosan is benyújtották az Európai Parlamenthez, és az ombudsman, Emily O’Reilly jelentését 2023. június 27-én Brüsszelben ismertette a Petíciós Bizottság előtt,

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20., 24. és 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok fogadására;

C.  mivel az EUMSZ 15. cikke kimondja, hogy „a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el”, továbbá „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni”; mivel a polgárok jogainak és alapvető szabadságainak védelme szempontjából kulcsfontosságú az uniós közigazgatás által az uniós polgároknak kínált szolgáltatások minősége, valamint igényeik és aggodalmaik cselekvő figyelembevétele;

D.  mivel a Charta megfelelő ügyintézéshez való jogról szóló 41. cikke kimondja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék”;

E.  mivel a Charta 43. cikke kimondja, hogy „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén”;

F.  mivel az EUMSZ 298. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak”;

G.  mivel az ombudsman 2022-ben 348 vizsgálatot indított (ezekből 344 alapult panaszon és 4 volt hivatalból indított vizsgálat) és 330 vizsgálatot (325 panasz alapján és 5 hivatalból indított vizsgálatot) zárt le;

H.  mivel 2022-ben a vizsgálatok túlnyomó többsége a Bizottságot érintette (197 vizsgálat, azaz 57,1%), míg ezt követően a legtöbb vizsgálat az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalt (22 vizsgálat, azaz 6,3%), az Európai Parlamentet (19 vizsgálat, azaz 5,5%) és az Európai Külügyi Szolgálatot (16 vizsgálat, azaz 4,6%) érintette; mivel a fennmaradó vizsgálatok a következőképpen oszlottak meg: Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) (14 vizsgálat, azaz 4,3%), az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (7 vizsgálat, azaz 2%), más uniós intézmények és szervek (46 vizsgálat, azaz 13,5%), valamint más uniós ügynökségek (23 vizsgálat, azaz 6,7%);

I.  mivel 2022-ben az ombudsman vizsgálatai legnagyobb százalékban a Bizottságot érintették, amelynek közigazgatási munkája jelentős nyilvános figyelmet kap, minthogy az EU végrehajtó szerve;

J.  mivel az ombudsman által 2022-ben lezárt vizsgálatok során az esetek 37%-ában nem derült fény hivatali visszásságra, az esetek 46,1%-ában az intézmény rendezte a problémát, az esetek 12,7%-ában nem volt indokolt további vizsgálat, és az esetek 4,5%-ában hivatali visszásságot állapítottak meg;

K.  mivel az ombudsman által 2022-ben lezárt vizsgálatokban a három fő aggályt az átláthatóság és az elszámoltathatóság (pl. az információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés) (32%) jelentette, ezt követte a szolgáltatási kultúra (20%), majd az alapvető jogok tiszteletben tartása (15%); mivel az egyéb aggályok körébe tartozott a mérlegelési jogkör megfelelő alkalmazása (többek között a kötelezettségszegési eljárásokban), a munkaerő-felvétel, a személyzeti kérdések megfelelő kezelése, az eljárási jogok tiszteletben tartása, a kötelezettségszegési eljárások megfelelő kezelése, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az etikai kérdések és a nyilvánosság részvétele az uniós döntéshozatalban;

L.  mivel 2022-ben az ombudsman arra kérte a Tanácsot, hogy biztosítson gyorsabb hozzáférést a jogalkotási dokumentumokhoz, hogy a nyilvánosság hatékonyan részt vehessen az uniós jogszabálytervezetek megvitatásában(2);

M.  mivel az ombudsman hivatali visszásságot állapított meg(3) (4)azzal kapcsolatban, ahogyan a Bizottság kezelte Bizottság elnöke és egy gyógyszeripari vállalat (Pfizer) vezérigazgatója között egy Covid19 elleni oltóanyag beszerzésével kapcsolatban váltott szöveges üzenetekhez való nyilvános hozzáférés biztosítása iránti kérelmeket;

N.  mivel 2022-ben az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy az Európai Központi Bank (EKB) hogyan kezeli a forgóajtó-jelenséget(5);

O.  mivel az ombudsman stratégiai vizsgálatot indított a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek Bizottság általi kezelésének rendszerszintű és jelentős késedelmeire vonatkozóan; mivel az ombudsman hivatali visszásságot állapított meg az ilyen kérelmek Bizottság általi kezelésével kapcsolatban, különösen az eredeti határozatok felülvizsgálatára irányuló kérelmek („megerősítő kérelmek”) elbírálása során(6);

P.  mivel 2022-ben az ombudsman szélesebb körű stratégiai vizsgálatokat is folytatott és kezdeményezéseket indított el az uniós intézmények rendszerszintű problémáival kapcsolatban, amelyek kiterjedtek etikai kérdésekre, a forgóajtó-jelenségre, a döntéshozatalban való elszámoltathatóságra, a dokumentumokhoz való hozzáférésre és az alapvető jogokra;

Q.  mivel 2022-ben az ombudsman ajánlást intézett a Tanácshoz, hogy biztosítson teljes körű nyilvános hozzáférést a kért jogalkotási dokumentumokhoz, miután vizsgálatot folytatott azzal kapcsolatban, hogy a Tanács a digitális piacokról szóló jogszabály tervezetéről folytatott tárgyalások során ezt megtagadta, és ezt követően az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy hivatali visszásság történt;

R.  mivel 2022-ben az ombudsmani hivatal folytatta a nyilvánosság figyelmének felhívását a magas szintű elszámoltathatósági és átláthatósági normák uniós közigazgatásban való fenntartásában az ombudsman által betöltött szerepre;

S.  mivel az ombudsman a klímaválságra, a környezetkárosodásra és az ökoszisztéma állapotromlására való tekintettel úgy határozott, hogy nyilvános konzultációt indít a környezettel kapcsolatos uniós döntéshozatal átláthatóságáról és az abban való részvételről annak értékelése céljából, hogy az EU az Aarhusi Egyezmény részes feleként hogyan biztosítja a környezeti információkhoz való magas szintű nyilvános hozzáférést és a nyilvánosság részvételét a környezettel kapcsolatos döntéshozatalban;

T.  mivel 2022-ben az ombudsman sürgette a Bizottságot, hogy kezelje következetesebben az uniós helyreállítási alapokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeket, és jobban fejtse ki indoklását, amikor úgy határoz, hogy nem adja ki a kért információkat(7);

U.  mivel 2022-ben az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság megtagadta az egészségügyi adattérről szóló rendeletre irányuló javaslatával kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést(8);

V.  mivel 2022-ben az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan bírálta el a Szabályozói Ellenőrzési Testülete tagjainak érdekeltségi nyilatkozataihoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet(9);

W.  mivel az ombudsman hangsúlyozta, hogy a közbeszerzésre vonatkozó uniós szabályok nem elég szigorúak vagy egyértelműek az összeférhetetlenség megelőzéséhez, és bírálta a Bizottságot, amiért nem végzett elég alapos vizsgálatot, mielőtt a környezeti, társadalmi és irányítási célkitűzéseknek az uniós banki szabályokba való beépítéséről szóló tanulmány elkészítésére vonatkozó szerződést ítélt oda a BlackRock Investment Management-nek, a fosszilistüzelőanyag- és bankszektorban – az új környezeti, társadalmi és irányítási szabályok hatálya alá tartozó területeken – befektetéseket kezelő vállalatnak;

1.  jóváhagyja az európai ombudsman által a 2022-es évről előterjesztett éves jelentést;

2.  gratulál Emily O'Reillynek jó munkájához és az igazgatási gyakorlatok javítása, az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek elszámoltathatóságának és teljes átláthatóságának előmozdítása, valamint az uniós dokumentumok uniós polgárok számára történő hozzáférhetőségének biztosítása érdekében tett folyamatos erőfeszítéseihez;

3.  nagyra értékeli az európai ombudsmannak az Európai Parlamenttel és különösen a Petíciós Bizottsággal, valamint más uniós intézményekkel való folyamatos konstruktív együttműködését; megismétli, hogy elkötelezetten támogatja az ombudsmant feladatai ellátásában;

4.  gratulál az ombudsman hivatalának ahhoz, hogy jelentős hatékonyságbeli javulást ért el a lezárt ügyek vizsgálatának időtartamával kapcsolatban, amely a 2013-as átlagosan 13 hónapról 2022-ben átlagosan kevesebb mint 6 hónapra javult; hangsúlyozza, hogy az eredményeket az uniós közigazgatás számos területén korlátozott erőforrásokkal érték el;

5.  felszólítja a Tanácsot, hogy maradéktalanul tegyen eleget a parlamentáris és részvételi demokráciához kapcsolódó, a Szerződésekben előírt átláthatósági normáknak, ahogyan azt az ombudsman kérte; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a nyilvánosság és az átláthatóság elve az uniós jogalkotási folyamat szerves részét képezi, és hogy az átláthatóság és a tájékoztatás hiánya gyengíti a polgároknak az uniós jogalkotási folyamat egészének legitimitásába vetett bizalmát;

6.  felszólítja a Tanácsot, hogy a folyamatban lévő jogalkotási eljárások során időben biztosítson hozzáférést a polgárok számára jogalkotási dokumentumaihoz, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsa a polgárok Szerződésen alapuló, az Unió demokratikus életében való részvételhez való jogát, ami egyébként növelné a polgároknak az általános uniós döntéshozatali folyamatba vetett bizalmát;

7.  üdvözli, hogy az ombudsman saját kezdeményezésére vizsgálatot indított annak értékelésére, hogy a Bizottság hogyan biztosítja a dohányipari érdekképviseleti szervekkel való interakciójának átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy az a tény, hogy az egész Bizottság elmulasztotta proaktív módon közzétenni a dohányipari lobbistákkal tartott találkozóinak részleteit, hivatali visszásságnak minősül, ahogyan azt az ombudsman az előzetes megállapításaiban jelezte; emlékeztet arra, hogy az EU csatlakozott az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez, és hivatalosan megerősítette azt, és köteles betartani annak rendelkezéseit, amelyek megállapítják, hogy a dohányiparral való interakciókra csak akkor kerülhet sor, ha az szabályozási szempontból feltétlenül szükséges, és ezeket az interakciókat átláthatóvá kell tenni annak érdekében, hogy a dohányipar ne gyakorolhasson kedvezőtlen hatást a népegészségügyi politikákra;

8.  rendkívül fontosnak tartja, hogy az ombudsman vizsgálatot indítson a Bizottság által létrehozott uniós energiaplatform ipari tanácsadó csoportja függetlenségének értékelése céljából;

9.  jóváhagyja az ombudsman arra irányuló vizsgálatát, hogy a Bizottság miként biztosítja, hogy az Európai Védelmi Alap keretében benyújtott projektjavaslatok értékelésében részt vevő külső szakértők esetében ne álljon fenn összeférhetetlenség; hangsúlyozza annak kiemelkedő fontosságát, hogy a szakértők kijelölése előtt alaposan értékeljék az összeférhetetlenségeket, és biztosítsák az átláthatósági és etikai kötelezettségek szigorú végrehajtását;

10.  üdvözli a Bizottság javaslatát, amely az ombudsmannak a BlackRock-üggyel kapcsolatos vizsgálatát követően tett megállapításaira válaszul a költségvetési rendelet módosítására irányul, hogy a költségvetési rendelet tartalmazza az ajánlattevők összeférhetetlenség fennállása esetén történő elutasításának lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben tegyen eleget az ombudsman javaslatainak azáltal, hogy megerősített és egyértelműbb szabályokat fogad el, amelyek célja az összeférhetetlenség megelőzése a közbeszerzéssel kapcsolatos valamennyi eljárás során, beleértve a belső iránymutatásait is;

11.  kiemeli, hogy az ombudsman által a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatban végzett vizsgálatot követően a Bizottság dolgozik a probléma kezelésének javításán, és tájékoztatást kér a volt alkalmazottaktól arról, hogy hogyan tartják be a vonatkozó korlátozásokat; tudomásul veszi, hogy a Bizottság gyorsabban közzéteszi az új munkahelyre való távozás engedélyezését kérő vezető beosztású alkalmazottakra vonatkozó éves áttekintést, valamint e kérelmek értékelését; hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem adhat engedélyt, ha az érintett foglalkoztatás tekintetében nem lehet olyan korlátozásokat bevezetni, amelyek megfelelően csökkentik az összeférhetetlenség kockázatát vagy ha ezeket a korlátozásokat nem lehet hitelesen ellenőrizni és érvényesíteni, beleértve az új munkáltatónak a korlátozások nyilvánosságra hozatalára vonatkozó kötelezettségét; úgy véli, hogy a Bizottságnak időben közzé kellene tennie a volt vezető beosztású alkalmazottak által a szolgálati jogviszony megszűnését követően végzett, általa értékelt összes tevékenységre vonatkozó információkat, ezáltal javítva e döntések nyilvánosság általi ellenőrzését, amely a nyomon követés szempontjából alapvető fontosságú; üdvözli, hogy a fizetés nélküli szabadságon lévő munkatársaknak tilos munkát vállalniuk olyan területeken, ahol fennáll az összeférhetetlenség kockázata; arra ösztönzi az ombudsmant, hogy kísérje figyelemmel e kérdések Bizottság általi kezelését;

12.  üdvözli az ombudsman által indított saját kezdeményezésű vizsgálatot, amelynek célja annak értékelése, hogy az EKB hogyan kezeli a forgóajtó-jelenséget, és támogatja az ombudsman által az EKB-hoz intézett felhívást, hogy a bank alkalmazzon szigorúbb szabályokat a személyzet magánszektorba való átlépése tekintetében; támogatja azt az ajánlást, hogy az EKB munkatársaira alkalmazzanak a várakozási időszak tekintetében szigorú követelményeket, és hosszabbítsák meg azt az időszakot, amely alatt az EKB volt munkatársai nem lobbizhatnak korábbi kollégáiknál;

13.  hangsúlyozza, hogy a Katargate új megvilágításba helyezte az EU-n belüli lobbizást és szakpolitikai döntéshozatalt; tudomásul veszi az ombudsman kritikus értékelését a botrányról, és üdvözli az új intézkedések kidolgozását, amelyek célja az Európai Parlamenten belüli integritási normák javítása az uniós demokrácia védelme érdekében; úgy véli, hogy ezek az intézkedések fontos első lépést jelentenek az uniós szabályozási keret megerősítése felé, mivel céljuk a magasabb szintű etikai és korrupcióellenes normák előmozdítása, és ezáltal az uniós intézmények számára az integritás és az elszámoltathatóság példái;

14.  üdvözli az ombudsman folyamatos erőfeszítéseit a lobbizás átláthatóságának és etikájának javítására, különösen azáltal, hogy a Bizottságtól a biztosok magatartási kódexének megerősítését, a biztosok és a lobbisták közötti találkozók nyilvános nyilvántartását, valamint a biztosok utazási költségeinek proaktív közzétételét kéri;

15.  hangsúlyozza, hogy az EU legitimitása szempontjából fontos a polgárok részvétele az EU döntéshozatalában; nagyra értékeli az ombudsman elkötelezettségét az uniós döntéshozatal elszámoltathatóságának előmozdítása iránt, különösen a környezetvédelmi döntések terén; üdvözli és támogatja az ombudsmannak az Európai Beruházási Bankhoz (EBB) intézett kérését, hogy tegyen számos átláthatósággal kapcsolatos lépést annak érdekében, hogy a nyilvánosság könnyebben megismerhesse az általa finanszírozott projektek lehetséges környezeti hatásait, valamint az ombudsman azon szándékát, hogy az EBB általi eddigi elégtelen nyomon követés fényében fokozza az EBB tevékenységének ellenőrzését, különösen a környezeti vonatkozású projektekre és az EBB finanszírozására vonatkozó információk időben történő közzétételét illetően, hogy a nyilvánosságnak elegendő ideje legyen az aggályok felvetésére;

16.  elismerését fejezi ki az ombudsman által annak érdekében végzett munka tekintetében, hogy a környezettel kapcsolatos uniós döntéshozatal átláthatóságának értékelése előtérbe kerüljön, miután többek között hivatali visszásságot állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a tárgyalások lezárása előtt nem mérlegelte megfelelően az EU–Mercosur kereskedelmi megállapodás környezeti hatásait, valamint megállapította, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal kezeli a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmeket, és hogy nincsenek egyértelmű szabályok annak biztosítására, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség azokkal a szakértőkkel szemben, akikkel a Bizottság a környezetvédelemmel kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatal keretében konzultál;

17.  hangsúlyozza, hogy az ombudsman sajnálatosnak tartotta, hogy a proaktív átláthatóság főként csak azt követően valósult meg, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz (RRF) kapcsolódó nemzeti terveket már jóváhagyták, ami megakadályozta, hogy a nyilvánosság megfelelően nyomon kövesse a tárgyalásokat; aggódik amiatt, hogy a Bizottság hosszas késedelmekkel bírálta el az RRF-hez kapcsolódó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmeket, ami egyes esetekben egy évet vagy annál is hosszabb időt vesz igénybe; sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat egy olyan nyilvános portál használatára, amely a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében támogatásban részesülő valamennyi kedvezményezettet felsorolja, továbbra is tegye közzé a tagállamok kifizetési kérelmeinek előzetes értékelését, és konkrét részletekkel tájékoztassa a nyilvánosságot a felügyeleti és ellenőrzési munkájáról annak érdekében, hogy az összes elköltött pénzeszköz tekintetében érdemi elszámoltathatóságot biztosítson; üdvözli, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet az európai ombudsman hivatalával együttműködve közzétette a „Towards good practice principles for government transparency in the use of recovery funds” [A bevált gyakorlatok elvei felé a kormányok átláthatósága terén a helyreállítási alapok felhasználása során] című politikai dokumentumot, amely iránymutatást nyújt a kormányok számára az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosításához a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz felhasználása során;

18.  hangsúlyozza, hogy az ombudsman a közös agrárpolitika keretében az átláthatóság és kiegyensúlyozott érdekképviselet Európai Bizottság általi biztosításának módjára vonatkozó stratégiai kezdeményezésében megállapította, hogy a KAP nemzeti stratégiai tervek kulcsfontosságú elemei – többek között a költségvetési tételek és mérföldkövek szerinti konkrét intézkedések – hiányoznak, ami megnehezíti a polgárok és az érdekelt felek számára annak megértését, hogy a tagállamok milyen feltételek mellett használják fel az új KAP által nyújtott támogatást; támogatja az ombudsman által a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy a Bizottság proaktívan hozzon nyilvánosságra több információt a tagállamok KAP keretében készített stratégiai terveinek jóváhagyásával kapcsolatban; felkéri a mezőgazdasági biztost és kabinetjét, valamint a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságát, hogy tegyen eleget az ombudsman ajánlásainak, és törekedjen mind a mezőgazdasági termelők, mind a civil társadalom érdekeinek tisztességes és kiegyensúlyozott képviseletére az érdekképviseletekkel tartott találkozókon és eszmecseréken, mivel – ahogyan arra az ombudsman 2022. februári levelében rámutatott – a mezőgazdasági biztos és kabinetje több találkozót tartott az ipar képviselőivel, mint a környezetvédelmi és egyéb szervezetekkel, például kutatóintézetekkel; felkéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet a tagállamok számára előírt átláthatósági kötelezettségek betartásának biztosításában, beleértve azt a kötelezettséget, hogy nyilvánosságra kell hozni azokat a tágabb értelemben vett szervezeteket, amelyekhez a támogatások kedvezményezettjei tartoznak, valamint azt a kötelezettséget, hogy közzé kell tenni a kedvezményezettek által kapott kifizetések teljes összegét annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvánosság minden szükséges információhoz hozzáféréssel rendelkezzen a KAP-finanszírozás kedvezményezettjeiről;

19.  sajnálja, hogy a KAP területét érintő ügyekkel kapcsolatos civil párbeszédben részt vevő csoportok létrehozásánál alkalmazott bizottsági megközelítés nem felelt meg az ombudsman ajánlásainak, és számos hiányosságot mutatott, és különösen nem valósította meg átlátható módon és egyértelműen a gazdasági és nem gazdasági érdekek kiegyensúlyozott képviseletét a csoportok összetételében;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden intézmény időben kezelje a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeket, megőrizve ezzel az információk relevanciáját; támogatja az ombudsman különjelentését, amelyet a Bizottság által a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek elbírálására fordított idővel kapcsolatos stratégiai vizsgálata keretében készített(10); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság rendszerszintű és jelentős késedelmet szenved az ilyen kérelmek feldolgozásában; hangsúlyozza, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés az 1049/2001/EK rendelet(11) értelmében alapvető jog; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa igazgatási gyakorlatát a jogalkotó által meghatározott határidők betartása érdekében, és egyértelműen és proaktívan mutassa meg, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelése során az átláthatóság a szabály, és azt prioritásként kezelik; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek elegendő emberi erőforrást kell fordítaniuk a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelésének hatékonyabbá tételére; emlékeztet arra, hogy az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottságnak alapvetően alakítsa át a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek feldolgozásával kapcsolatos megközelítését;

21.  tudomásul veszi az ombudsman arra vonatkozó vizsgálatát, hogy a Bizottság nem azonosította és ezért nem értékelte a Bizottság elnöke és egy gyógyszeripari vállalat vezérigazgatója között a Covid19-oltóanyag beszerzéséről váltott szöveges üzenetek lehetséges nyilvánosságra hozatalát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság megközelítése hivatali visszásságnak minősült; hangsúlyozza, hogy a munkával kapcsolatos szöveges és azonnali üzenetek az 1049/2001/EK rendelet értelmében „dokumentumok”, és hangsúlyozza, hogy ennek az elvnek a tiszteletben tartása különösen fontos; üdvözli az ombudsman ajánlásait az uniós közigazgatás számára a munkával kapcsolatos szöveges és azonnali üzenetek rögzítéséről; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós intézmények teljes mértékben tegyenek eleget ezeknek az ajánlásoknak annak érdekében, hogy az uniós közigazgatás gyakorlata összhangba kerüljön a modern kommunikációs módszerekkel; tudomásul veszi a Bizottság válaszát, mely szerint további iránymutatást fog kiadni a modern kommunikációs eszközök, például a szöveges üzenetek kezeléséről.

22.  felszólítja a Tanácsot, hogy vonja le a tanulságot az ombudsman vizsgálatából, amely azt vizsgálta, hogy a Tanács megtagadta-e a nyilvánosság teljes körű hozzáférését a digitális piacokról szóló jogszabály tervezetéről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz, ami 2022-ben az ombudsman hivatali visszásság fennállására vonatkozó következtetéséhez vezetett; felhívja a Tanácsot, hogy ezekben az esetekben a legmagasabb szintű átláthatósági normákat alkalmazza, különösen akkor, ha az ombudsman a korábbi stratégiai vizsgálatok során már azonosított problémákat a jogalkotási folyamatának és döntéshozatalának átláthatóságával kapcsolatban a Covid19-válság során; emlékeztet arra, hogy az átláthatóság az uniós Szerződésekben meghatározott egyik legfontosabb alapelv, és hogy az átláthatóság hiánya csökkentheti a polgároknak az európai intézményekbe és az EU egészébe vetett bizalmát;

23.  hangsúlyozza az emberi jogok uniós közigazgatás általi betartásával kapcsolatban az ombudsman által végzett vizsgálatok fontosságát; támogatja az ombudsmannak azt a kérését, hogy a Bizottság hozzon létre egy új, különálló panaszkezelő portált az állítólagos emberi jogi visszaélések kezelésére, és azt tegye elérhetővé a civil társadalmi szervezetek és más érdekelt felek számára azokban az országokban, amelyekkel az EU kereskedelmi megállapodásokat kötött;

24.  rámutat, hogy az ombudsman stratégiai vizsgálatot folytatott azzal kapcsolatban, hogy a Frontex miként tesz eleget az (EU) 2019/1896 rendelet(12) szerinti kibővített megbízatása szerinti alapvető jogoknak és átláthatósági kötelezettségeinek; hangsúlyozza, hogy a nyilvános ellenőrzés lehetővé tétele érdekében magas szintű átláthatósági normákat kell alkalmazni, és biztosítani kell az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartását a Frontex elszámoltathatóságának javítása érdekében; felszólítja a Frontexet, hogy biztosítsa az ombudsman ajánlásainak megfelelő nyomon követését;

25.  tudomásul veszi az ombudsman által az uniós forrásokból támogatott határigazgatási műveletekkel összefüggésben az alapvető jogok horvát hatóságok általi tiszteletben tartására vonatkozó bizottsági monitoringrendszerrel kapcsolatban folytatott vizsgálatát, amelynek eredményeképpen az ombudsman bírálta a Bizottságot, amiért késlekedett a horvát hatóságok által végzett határigazgatásra vonatkozó megfelelő monitoringmechanizmus felállításával; sürgeti a Bizottságot, hogy mindig azonnal reagáljon az ombudsman javításra irányuló javaslataira, különösen az ehhez hasonló esetekben, amikor jelentős hiányosságokra derül fény;

26.  üdvözli, hogy az uniós ügynökségek hálózata a hivatalos nyelveknek a nyilvánossággal való kommunikáció során történő használatára vonatkozóan az ombudsman által kiadott gyakorlati ajánlások alapján megállapodott a többnyelvűségi politikára vonatkozó iránymutatásokról;

27.  tudomásul veszi, hogy 2022-ben az ombudsmani hivatal munkamódszereit részletező végrehajtási rendelkezésekkel frissítették az európai ombudsman alapokmányát; úgy véli, hogy az új rendelkezések hozzájárulnak az ombudsman munkájának javításához;

28.  üdvözli az ombudsman elkötelezettségét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény uniós közigazgatás általi végrehajtásának nyomon követése iránt; nagyra értékeli az ombudsmannak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel foglalkozó uniós keretrendszer tagjaként végzett munkáját;

29.  hangsúlyozza az ombudsman arra irányuló saját kezdeményezésű vizsgálatának eredményeit, hogy a Bizottság miként ellenőrzi az uniós strukturális és beruházási alapokat annak biztosítása céljából, hogy azokat a fogyatékossággal élő személyek önálló élethez és beilleszkedéshez való jogának erősítésére használják fel. üdvözli azt a javaslatot, hogy a strukturális és beruházási alapok felhasználásával összefüggésben világosabb iránymutatást kell adni az intézményi kitagolás előmozdításának szükségességéről;

30.  biztatja az ombudsmant, hogy az ombudsmanok európai hálózatán (ENO) keresztül folytassa a tapasztalatcserét és a bevált gyakorlatok cseréjét a nemzeti ombudsmanokkal; nagyra értékeli, hogy az ENO 2022-es éves konferenciája a menekültek megsegítésének legjobb gyakorlataira összpontosított, és foglalkozott a közszolgáltatások digitalizálásának a polgárok jogaira gyakorolt hatásaival; üdvözli az ukrán és a moldovai ombudsmani hivatalnak az ENO-hoz való csatlakozását;

31.  üdvözli az ombudsman arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy tovább javítsa tevékenységeinek ismertségét, többek között online eszközök révén, továbbá üdvözli az EU mind a 24 hivatalos nyelvén segítséget nyújtó többnyelvű honlapot;

32.  üdvözli az ombudsman és az Európai Parlament Petíciós Bizottsága közötti régóta fennálló, gyümölcsöző párbeszédet; hangsúlyozza, hogy az e két szerv közötti intenzív együttműködés segít az uniós intézmények demokratikus elszámoltathatóságának növelésében, és közelebb hozza azokat a polgárokhoz;

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak, illetve hasonló illetékes szerveinek.

(1) HL L 253., 2021.7.16., 1. o. (2) Európai ombudsman, „A Tanácsnak gyorsabb hozzáférést kell biztosítania a jogalkotási dokumentumokhoz”, 2022. június 29. (3) Európai ombudsman, „A Bizottság elnöke és egy gyógyszeripari vállalat vezérigazgatója között egy Covid19 elleni oltóanyag beszerzésével kapcsolatban váltott szöveges üzenetekhez való nyilvános hozzáférés biztosításának az Európai Bizottság általi megtagadása (1316/2021/MIG ügy)”, 2022. július 12. (4) Európai ombudsman, „Az ombudsman bírálja, hogyan kezelte a Bizottság az elnök szöveges üzeneteihez való hozzáférés iránti kérelmet”, 2022. január 28. (5) Európai ombudsman, „Az ombudsman vizsgálatot indít azzal kapcsolatban, hogy az EKB hogyan kezeli a forgóajtó-jelenséget”, 2022. március 3. (6) Európai ombudsman, „Határozat arról, hogy az Európai Bizottság mennyi időt vesz igénybe a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek elbírálására (OI/2/2022/OAM stratégiai vizsgálat)”, 2023. szeptember 18. (7) Európai ombudsman, „Az ombudsman az uniós helyreállítási alapok átláthatóságának javítására szólít fel”, 2022. december 1. (8) Európai ombudsman, „Az európai egészségügyi adattérről szóló rendeletre irányuló javaslatához kapcsolódó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés Európai Bizottság általi megtagadása (COM(2022)0197)”, 2022. november 28-án indított vizsgálat. (9) Európai ombudsman, „Hogyan kezelte az Európai Bizottság a Szabályozói Ellenőrzési Testülete tagjainak érdekeltségi nyilatkozataihoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet”, 2022. december 20-án kiadott határozat. (10) Európai ombudsman, „Az ombudsman vizsgálatot indít a Bizottság által a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek elbírálására fordított időről”, 2022. április 6. (11) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről( HL L 145., 2001.5.31., 43. o.). (12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1896 rendelete (2019. november 13.) az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2019.11.14., 1. o.).

Az Európai Parlament 2024. január 17-i állásfoglalása az uniós költségvetésből finanszírozott nem kormányzati szervezetek átláthatóságáról és elszámoltathatóságáról (2023/2122(INI))

P9_TA(2024)0036 A9-0446/2023

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2., 3., 5. cikkére és 11. cikkének (2) bekezdésére, valamint 2. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 322. cikke (1a) bekezdésére és 325. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet),

–  tekintettel a Bizottságnak az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2022. május 16-i javaslatára (COM(2022)0223),

–  tekintettel Költségvetési Bizottságának és Költségvetési Ellenőrző Bizottságának 2023. május 4-i jelentésére az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról,

–  tekintettel a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, valamint az 1306/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. december 2-i (EU) 2021/2116 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel „Az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv” című, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0790),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2018. december 18-i 35/2018. számú, „A nem kormányzati szervezeteknek juttatott uniós finanszírozás átláthatósága: több erőfeszítésre lenne szükség” című különjelentésére,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2010. november 25-én közzétett, „Financing of non-governmental organisations (NGOs) from the EU Budget” [A nem kormányzati szervezetek finanszírozása az uniós költségvetésből] című tanulmányra(4),

–  tekintettel az Unió Belső Politikák Főigazgatósága által 2017. január 24-én közzétett, „Democratic accountability and Budgetary Control of non-governmental organisations funded by the EU Budget” [Az uniós költségvetésből finanszírozott nem kormányzati szervezetek demokratikus elszámoltathatósága és költségvetési ellenőrzése] című tanulmányra(5), valamint az azt követő, 2019. január 21-i frissítésre,

–  tekintettel az Unió Belső Politikák Főigazgatósága által 2023. szeptember 28-án közzétett, „Transparency and accountability of EU funding for NGOs active in EU policy areas within EU territory” [Az EU területén az uniós szakpolitikai területeken tevékenykedő nem kormányzati szervezeteknek juttatott uniós finanszírozás átláthatósága és elszámoltathatósága] című tanulmányra(6) (a továbbiakban: az „átláthatósági és elszámoltathatósági tanulmány”),

–  tekintettel a Bizottság 2021 márciusában közzétett, az uniós finanszírozás kedvezményezettjei számára készült, „Az uniós embléma használata a 2021–2027-es uniós programokkal összefüggésben” című operatív iránymutatásaira,

–  tekintettel a határokon átnyúló európai egyesületek és nonprofit szervezetek statútumáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2022. február 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel 2023. május 10-i állásfoglalására az Európai Unió 2021-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek(8),

–  tekintettel 2023. május 10-i állásfoglalására az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz – Európai Parlament(9),

–  tekintettel az Európai Parlament átláthatóságra, feddhetetlenségre, elszámoltathatóságra és korrupció elleni küzdelemre vonatkozó szabályainak reformjára vonatkozó ajánlásokról szóló, 2023. július 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság(11),

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0446/2023),

A.  mivel az EU átláthatósági és elszámoltathatósági mechanizmusokat dolgozott ki annak biztosítására, hogy a kedvezményezetteknek, köztük a nem kormányzati szervezeteknek odaítélt uniós pénzeszközöket hatékonyan, eredményesen és az EU értékeivel, politikáival és pénzügyi szabályaival összhangban használják fel, amelyeket többek között a költségvetési rendelet is rögzít, amely az átláthatóságot egyik irányadó költségvetési alapelvként határozza meg, és előírja a Bizottság számára, hogy megfelelő módon és időben tegye hozzáférhetővé az uniós pénzeszközökre vonatkozó információkat;

B.  mivel az EU a civil társadalmi szervezetek egyik legnagyobb pénzügyi támogatója(12);

C.  mivel a civil társadalom a mérsékelt közösségi tevékenységektől kezdve a nem kormányzati szervezeteket is magában foglalja; mivel az uniós támogatásban részesülő nem kormányzati szervezetek széles spektrumot fednek le a struktúrák, működési módszerek, finanszírozási források és beavatkozási területek tekintetében, ami az uniós forrásokból finanszírozott projektek széles skáláját eredményezi; mivel a Szerződések előírják az uniós intézmények és az uniós tagállamok számára, hogy folytassanak nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal; mivel az Uniónak és tagállamainak megfelelő finanszírozást kell biztosítaniuk az uniós Szerződésekben rögzített jogok és értékek védelmét és előmozdítását célzó programok számára; mivel a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszanak e programok végrehajtásában; mivel egyes esetekben a hatóságok nem kormányzati szervezetekhez és civil társadalmi szervezetekhez szerveznek ki feladatokat; mivel a Bizottság közvetlenül, közvetve vagy megosztott módon irányítja az uniós forrásokat; mivel a Bizottság a szubszidiaritás elvével összhangban csak a kedvezményezetteknek – köztük a nem kormányzati szervezeteknek – közvetlenül odaítélt támogatásokat ellenőrzi, és csak azokról készít jelentést;

D.  mivel a Bizottság pénzügyi átláthatósági rendszere (FTS) a fő forrása azoknak a nyilvánosan elérhető adatoknak, amelyek a közvetlenül a Bizottság által irányított támogatások és szerződések kiterjedt elemzéséhez felhasználhatók; mivel egyértelmű különbséget kell tenni a nyilvános átláthatóság és a legitim költségvetési ellenőrzés célját szolgáló átláthatóság között, tekintettel azokra az érzékeny összefüggésekre és kérdésekre, amelyekkel a nem kormányzati szervezetek foglalkoznak;

E.  mivel az FTS adatainak elemzése azt mutatja, hogy a nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatos uniós pénzügyi kötelezettségvállalások – az oktatás és kutatás területén zajló uniós programok nélkül – 2022-ben legalább 2,6 milliárd EUR-t tettek ki, közvetlen irányítás keretében és az összes uniós program és alap tekintetében;

F.  mivel az uniós átláthatósági és elszámoltathatósági követelményeknek és ellenőrzéseknek az uniós forrásokból részesülő összes érdekképviselőre ki kell terjedniük; mivel az uniós átláthatósági nyilvántartásban 3 377 szervezetet(13) tartanak nyilván a „nem kormányzati szervezetek, platformok, hálózatok és hasonlók” kategóriában; mivel a követelmények jellegének és az ellenőrzéseknek meg kell felelniük az átláthatósági nyilvántartásban meghatározott kategorizálásnak annak érdekében, hogy azok ne csak a nem kormányzati szervezeteket, hanem a szervezetek összes jogi formáját figyelembe vegyék; mivel az uniós követelményeket és az ellenőrzéseket nem kizárólag az átláthatósági nyilvántartáshoz kell kötni, mivel egyes uniós forrásokból részesülő szervezetek dönthetnek úgy, hogy inkább kimaradhatnak ebből a nyilvántartásból, hogy ne kockáztassák létezésüket;

G.  mivel az uniós átláthatósági és elszámoltathatósági követelményeknek és ellenőrzéseknek ki kell terjednie az uniós forrásokból részesülő összes kedvezményezettre, köztük a nem kormányzati szervezetekre is, amelyeknek pontos és átlátható pénzügyi nyilvántartást kell vezetniük, többek között az uniós források felhasználásáról és a működésükre fordított pénzügyi források eredetéről, mivel tagjaik, adományozóik, partnereik és kedvezményezettjeik felé elszámolással tartoznak az általuk végzett tevékenységekről, finanszírozási forrásaikról – beleértve az uniós forrásokat is – és az érdekelt felek nevében hozott döntéseikről; mivel a nem kormányzati szervezetek jogi alapjait a tagállamok fektetik le, és e szervezetek jogállását nemzeti szinten veszik nyilvántartásba;

H.  mivel egyre gyakoribb az uniós pénzeszközöknek az uniós szabályok, elvek és értékek ellenében történő felhasználása; mivel bizonyos – a legtöbbször külföldi befolyás alatt álló – magánszemélyek és fedőszervezetek igyekeznek megszerezni az EU pénzügyi támogatását és az azzal az összeg nagyságától függetlenül együtt járó tiszteletet, de a valóságban az uniós forrásokat olyan tevékenységekre használják fel, amelyek veszélyeztetik az alapvető uniós elveket és értékeket, valamint a demokráciához való ragaszkodásunkat;

I.  mivel a Bizottság feladata az uniós költségvetés végrehajtásának biztosítása, valamint az Unió szabályainak és értékeinek tiszteletben tartása; mivel e tekintetben valamennyi előzetes és utólagos ellenőrzésnek biztosítania kell, hogy csak az uniós szabályok, elvek és értékek tiszteletben tartásával működő nem kormányzati szervezetek és szervezetek részesüljenek uniós támogatásban;

J.  mivel az EU és a Bizottság általános költségvetésére vonatkozó 2021. évi mentesítés hangsúlyozza a radikális vallási és politikai szervezetekkel kapcsolatban álló nem kormányzati szervezetek által vagy azok részvételével végrehajtott projektek finanszírozásával kapcsolatos mély aggodalmát; felhívja a Bizottságot annak garantálására, hogy az uniós források csak olyan szervezeteket finanszírozzanak, amelyek szigorúan tiszteletben tartják az összes uniós értéket, és sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan előzetes mechanizmusokat, amelyek egyértelműen azonosítják az Unió területén és külföldön működő azon nem kormányzati szervezeteket, amelyek elismerten vallási fundamentalista hálózatokhoz fűződő kapcsolatokkal rendelkeznek, és amelyek az uniós értékeket veszélyeztető program mentén működnek(14);

K.  mivel ugyanazokat a magas szintű elszámoltathatósági és átláthatósági normákat kell alkalmazni minden olyan nem kormányzati szervezetre, amely uniós finanszírozásban részesül, függetlenül attól, hogy az Európai Unión belül vagy kívül működik-e;

L.  mivel az alábbiakban ismertetett egyes megfontolások annak az átláthatósági és elszámoltathatósági tanulmánynak bizonyos megállapításain alapulnak, amely az uniós források Bizottság, tagállamok és kedvezményezettek, köztük a nem kormányzati szervezetek általi felhasználására vonatkozó információk átláthatóságával kapcsolatos további hiányosságokkal foglalkozik;

Általános megjegyzések

1.  üdvözli a nem kormányzati szervezetek alapvető szerepét a civil társadalom képviseletében, valamint a Szerződésekben foglalt jogok és értékek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (EU Charta) szerinti alapvető jogok előmozdításában és védelmében; hangsúlyozza, hogy csak azok a nem kormányzati szervezetek jogosultak uniós finanszírozásra, amelyek tevékenysége tiszteletben tartja ezeket a jogokat és értékeket; sürgeti az összes érdekelt felet, hogy egyre inkább helyezzék az uniós elveket és értékeket az uniós finanszírozás középpontjába, és elismeri a nem kormányzati szervezetek méretük, erőforrásaik és személyzetük tekintetében fennálló sokféleségét;

2.  kiemeli különösen a kedvezményezettek, köztük a nem kormányzati szervezetek szerepét az uniós költségvetés végrehajtásában és a civil társadalom képviseletében, valamint azt a kötelezettséget, hogy e szerepet az uniós pénzügyi szabályok és az uniós pénzügyi érdekek védelmére vonatkozó elvek teljes körű tiszteletben tartásával lássák el; emlékeztet arra, hogy az EU területén működő nem kormányzati szervezeteknek tiszteletben kell tartaniuk a tevékenységük által érintett tagállamokban alkalmazandó nemzeti jogot, valamint az uniós jogot és a nemzetközi jogot; megismétli, hogy az EU átláthatósága és elszámoltathatósága elengedhetetlen a demokrácián, az alapvető szabadságokon, a befogadáson és a sokszínűségen alapuló, kedvező és tisztességes európai rendszer megerősítéséhez;

3.  hangsúlyozza, hogy a nem kormányzati szervezetek mind állami pénzügyi támogatásra, mind magánadományokra támaszkodnak, olyan módon, hogy azok kölcsönösen nem zárják ki egymást; emlékeztet, hogy az uniós forrásokon vagy a nemzeti vagy helyi szintű közpénzeken kívüli források felkutatásának, biztosításának és felhasználásának képessége alapvető fontosságú a nem kormányzati szervezetek létezése és működése számára;

4.  kiemeli, hogy a civil társadalmi szervezetek a legnagyobb tiszteletet és hálát érdemlik az általuk napi szinten végzett munkáért; elismeri a civil szervezetek által Európa-szerte végzett munkát, és megerősíti, hogy ezek a nem kormányzati szervezetek a legnagyobb elismerést és támogatást érdemlik; hangsúlyozza e szervezetek pénzügyi és egyéb szükségletei kielégítésének fontosságát;

5.  méltatja azt a döntő szerepet, amelyet a nem kormányzati szervezetek a jogállamiság és a demokratikus értékek védelme, a korrupció elleni küzdelem, valamint az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása terén játszanak az uniós és nem uniós országokban; megismétli, hogy a tekintélyelvű vagy nem demokratikus rendszerű országokban a nem kormányzati szervezetek gyakran a demokrácia utolsó védelmi vonalát jelentik, amelyeket a tekintélyelvű rezsimek világszerte megpróbálnak elhallgattatni, többek között az elfogadott jogszabályok és diszkriminatív kötelezettségek révén, és ezért támogatásra és védelemre szorulnak; felhívja a Bizottságot, hogy fontoljon meg ezzel kapcsolatos védzáradékokat és mechanizmusokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő és átlátható uniós finanszírozást biztosítsanak az e területeken tevékenykedő nem kormányzati szervezetek számára;

6.  üdvözli a nem kormányzati szervezetek által a konfliktus sújtotta területeken annak biztosítása érdekében végzett tevékenységeket, hogy a humanitárius segítség gyorsan és hatékonyan eljusson a civil lakossághoz és a rászorulókhoz; elismeri a nem kormányzati szervezetek fontosságát annak biztosításában, hogy az EU a világ legnagyobb fejlesztési segélyezőjeként továbbra is hozzájáruljon a stabilitás előmozdításához, a szegénység leküzdéséhez és a globális fejlődés előmozdításához;

7.  rámutat arra, hogy a gyakorlatban a jogalkotási folyamatok figyelmen kívül hagyhatják a helyi, regionális és nemzeti nem kormányzati szervezetek véleményét; úgy véli, hogy a kisméretű nem kormányzati szervezetek gyakran nehézségekkel szembesülnek az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés terén a nehézkes adminisztratív eljárások miatt; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy még inkább egyszerűsítse és racionalizálja az eljárásokat, hogy a kisebb – többek között helyi szintű – nem kormányzati szervezetek számára tegye lehetővé az uniós források megpályázását és igénybe vételét; kiemeli, hogy a kisebb nem kormányzati szervezetek prioritásait és szükségleteit gyakran figyelmen kívül hagyják vagy azok kevesebb figyelmet kapnak annak ellenére, hogy gyakran ők ismerik a legjobban a helyzetet és hatalmas mennyiségű munkát végeznek; hangsúlyozza, hogy a kis szervezetek munkájához a lehető legnagyobb tisztelettel kell viszonyulni, és hogy az uniós finanszírozást hozzáférhetőbbé kell tenni számukra, mivel ezek olyan fontos elemet jelentenek, amely erősíti a sokszínűséget és a sokféleséget Európa-szerte és Európán kívül is; elismeri, hogy az európai nem kormányzati szervezetek döntő támogató szerepet játszanak a közszolgáltatások kiegészítésében;

8.  továbbra is mély aggodalmát fejezi ki a nem kormányzati szervezeteket egyes tagállamokban érő fenyegetések és indokolatlan támadások miatt, beleértve azt is, hogy olyan jogszabályokat terjesztenek elő és fogadnak el, amelyek diszkriminatív kötelezettségeket rónak a nem kormányzati szervezetekre, amelyek korlátozzák vagy betiltják tevékenységüket, továbbá az olyan módszereket, mint például a személyzetük elleni online és offline megfélemlítés és zaklatás, a negatív nyilvános nyilatkozatok és rágalomkampányok, a szóbeli fenyegetések, valamint a jogi és fizikai támadások; hangsúlyozza, hogy egyes nem kormányzati szervezeteknek túlzott adminisztratív ellenőrzésekkel vagy auditokkal, politikai indíttatású finanszírozási megszorításokkal, valamint a létrehozásukra és nyilvántartásba vételükre vonatkozó túlságosan szigorú jogi követelményekkel is szembe kell nézniük; ragaszkodik ahhoz, hogy a nem kormányzati szervezeteket védeni kell, és megfelelő finanszírozásban és támogatásban kell részesíteni;

9.  meg van győződve arról, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság elengedhetetlen a nem kormányzati és az egyéb profitorientált vagy nonprofit szervezetek számára is ahhoz, hogy prezentálják értékes munkájukat, elismeréshez jussanak és növeljék hitelességüket; úgy véli, hogy különleges rendelkezéseket kell alkalmazni azokra a nem kormányzati szervezetekre, amelyek teljes mértékben megfelelnek az uniós értékeknek és pénzügyi szabályoknak, és teljes mértékben tiszteletben tartják az Európai Unió Alapjogi Chartáját, miközben demokratikus kihívásokkal teli környezetben működnek; úgy véli, hogy az európai polgárokat biztosítani kell arról, hogy az EU minden uniós forrásról pontosan tudja, hogy azt hogyan használják fel; ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a meglévő átláthatósági követelmények ellenére nincs információ, adat arról, illetve nem ellenőrzik, hogy ki vagy mi részesül uniós forrásokban; emlékeztet arra, hogy az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra vonatkozó követelményeknek mindig meg kell felelniük a nemzetközi jognak és az emberi jogi normáknak, különösen a polgári szabadságjogok gyakorlása tekintetében, és szigorúan szükségeseknek és arányosaknak kell maradniuk az elérni kívánt konkrét célokkal;

10.  emlékeztet arra, hogy az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot nem szabad a független civil társadalom mozgásterének korlátozására vagy a kritikus hangok elhallgattatására használni;

11.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos annak biztosítása, hogy az uniós átláthatósági és elszámoltathatósági kötelezettségek ne veszélyeztessék az uniós források végső kedvezményezettjeit; úgy véli, hogy kellően indokolt esetekben – különösen az autoriter rezsimek által irányított országokban vagy olyan országokban működő nem kormányzati szervezetek esetében, ahol a jogállamisággal kapcsolatos, elismerten létező problémák negatív hatással vannak a nem kormányzati szervezetekre, ahol a civil társadalomnak korlátozott a mozgástere és ahol a nem kormányzati szervezetek kilétére vagy munkájára vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala megtorláshoz vezethet, veszélybe sodorva a nem kormányzati szervezetek létét és munkatársaik biztonságát – a nyilvános átláthatósági követelményeket kivételes jelleggel a helyzetnek megfelelő módon kell alkalmazni;

12.  úgy véli, hogy bizonyos, közfelháborodást kiváltó állítólagos korrupciós ügyek, mint például a Katargate, megelőzhetők lettek volna a meglévő átláthatósági követelmények következetes érvényesítésével, valamint az érintett szervezetekre, köztük nem kormányzati szervezetekre vonatkozó, a finanszírozási forrásaik és belső struktúráik nyilvánosságra hozatalát előíró kötelezettséggel; megjegyzi, hogy egyes esetekben az érintett szervezetek uniós finanszírozásban részesültek;

13.  elítéli azt a tendenciát, hogy az uniós forrásokat egyre gyakrabban használják fel az uniós elvekkel és értékekkel ellentétesen, különösen azt, hogy e források felhasználása és a más szervezeteknek történő átutalások nem teljes mértékben nyomon követhetők; felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy az uniós forrásokat korrupt ügyletekre használhatják fel, és hogy azok csalás és szabálytalanságok, külföldi beavatkozás vagy politikai beszivárgás eszközévé válhatnak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós források végső kedvezményezettjei átláthatóak legyenek;

A nem kormányzati szervezetek és jogalanyok a költségvetési ellenőrzés összefüggésében

14.  ismét hangsúlyozza, hogy a nem kormányzati szervezetek iránti közbizalom és támogatás alapvető fontosságú; elismeri, hogy az e szervezetek leírására használt kifejezések különböző jogi és általános értelmezések tárgyát képezik, amelyek tagállamonként eltérőek;

15.  hangsúlyozza, hogy a nem kormányzati szervezet kifejezés tágan értelmezett gyűjtőfogalom, amely számos különböző típusú jogalanyt foglal magában a nagy nemzetközi szervezetektől a kisebb regionális vagy helyi szervezetekig, a főként alkalmazottakból álló szervezetektől a túlnyomórészt önkéntesekből álló szervezetekig; kiemeli, hogy a nem kormányzati szervezetek tevékenységi köre és módszerei is nagyon eltérőek lehetnek; úgy véli, hogy ez a sokféleség megnehezíti a nem kormányzati szervezetek egységes fogalommeghatározását az EU-n belül; kiemeli mindazonáltal a harmonizált uniós szintű megközelítés létrehozásának előnyeit, többek között egy harmonizált fogalommeghatározás révén, amelynek hozzáadott értéke az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a kiszámíthatóság és a közbizalom növelésében rejlik; ezért arra ösztönzi a társjogalkotókat, hogy állapodjanak meg egy ilyen harmonizált megközelítésről a nem kormányzati szervezetekkel és az érintett szervezetekkel kapcsolatban uniós szinten, ami jelentősen segítené az európai költségvetési ellenőrzési eljárásokat, különösen a határokon átnyúló egyesületek esetében; megismétli, hogy alapvető fontosságú az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása minden olyan szervezet számára, amely uniós támogatásban részesül; megjegyzi, hogy hasznos lenne harmonizált megközelítést kidolgozni arra vonatkozóan, hogy különböző kontextusokban milyen szerepet töltenek be ezek a szervezetek az EU-val és annak szerveivel való kapcsolatukban;

16.  tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a költségvetési rendelet átdolgozására irányuló 2022. évi javaslatban szerepeljen a nem kormányzati szervezetek közös fogalommeghatározása; emlékeztet arra, hogy a Parlament megbízatásában további tisztázást kért a nem kormányzati szervezet fogalmának meghatározását illetően, különösen a formális keretek, az átláthatóság és a tagok vagy alapítók elszámoltathatóságának mértékét illetően; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy folytasson mélyreható konzultációt a nem kormányzati szervezetek meghatározásáról, bevonva a tagállami tisztviselőket és a nem kormányzati szervezeteket, figyelembe véve a „kis- és középvállalkozások” (kkv-k) fogalmának meghatározása során követett módszertant is;

17.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy egy szervezet nem kormányzati szervezetnek minősüljön, nem szabad, hogy 100%-ban az állam és a Bizottság finanszírozza;

18.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság az FTS-ben a nem kormányzati és a nonprofit szervezetek kifejezéseket egyértelmű különbségtétel nélkül használja; sajnálja, hogy ez bizonytalanságot okoz az uniós források elosztásában és nyomon követésében, és félreértésekhez vezethet az NGO-k és jogalanyok által kapott támogatások összegével kapcsolatban; megjegyzi, hogy az FTS a „Gyakran ismételt kérdések” részben meghatározza a nem kormányzati szervezet fogalmát, és abban a nem kormányzati szervezet nonprofit szervezetként való státusza lényeges elem, amelyet hitelesíteni kell; sajnálatosnak tartja, hogy nincs egyértelmű különbségtétel, mivel még mindig nincs harmonizált uniós megközelítés a nem kormányzati szervezetekre vonatkozóan, és az FTS-hez csupán a szervezetek önbesorolását vették alapul, amely kizárólag a tagállamonként eltérő szabályokon alapul; kéri továbbá, hogy az FTS biztosítsa a nem kormányzati szervezetek vagy nonprofit szervezetek különböző típusainak megfelelő osztályozását annak érdekében, hogy elkerülhető legyen, hogy bizonyos típusú szervezetek között alig vagy egyáltalán ne tegyenek különbséget, és ennélfogva az egyetemeket, kutatóintézeteket, önkéntes szervezeteket és egyéb nem kormányzati szervezeteket az FTS adatbázisában azonosnak tekintsék;

Nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság az uniós források felhasználása terén

19.  úgy véli, hogy a csalást, az összeférhetetlenséget, a kettős finanszírozást, a korrupciót, a pénzmosást és a sikkasztást minden helyzetben és minden kedvezményezett esetében meg kell akadályozni és kezelni kell, függetlenül a kedvezményezett szervezetek jellegétől és jogi státuszától; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ilyen esetekben nem áll rendelkezésre elegendő adat a mentesítésért felelős hatóság számára; emlékeztet arra, hogy az uniós finanszírozás valamennyi kérelmezője és kedvezményezettje, beleértve a nem kormányzati szervezeteket is, az uniós pénzügyi szabályok hatálya alá tartozik;

20.  hangsúlyozza, hogy a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) fontos eszköz az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében, amely többszintű védelmet biztosít az Unió pénzügyi érdekeit fenyegető kockázatot jelentő személyek vagy szervezetek korai felderítése révén; üdvözli a költségvetési rendelet átdolgozására irányuló bizottsági javaslatot, amely magában foglalja a korai felismerési és kizárási rendszer kiterjesztését a megosztott irányításra, és azt új kizárási okokkal egészíti ki(15); kéri a Bizottságot, hogy tegye teljes mértékben működőképessé a korai felismerési és kizárási rendszert, hogy a költségvetési rendelet alapján lehetővé váljon a kedvezményezettek – köztük a nem kormányzati szervezetek – tényleges kizárása az uniós forrásokhoz való további hozzáférésből;

21.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az átláthatósági követelmények elégtelenek lehetnek, különösen akkor, ha a forrásokat egy láncon keresztül továbbítják, és más adományozókkal közös projektek társfinanszírozására használják fel; problematikusnak tartja, hogy az FTS csak a Bizottság által közvetlenül, közvetlen irányítás keretében odaítélt támogatásokról nyújt tájékoztatást, de nem részletezi a Bizottsággal jogi kapcsolatban álló kedvezményezettektől és partnerektől közvetve kapott forrásokat;

22.  hangsúlyozza, hogy nem minden tagállam nyújt ugyanolyan szintű tájékoztatást a vissza nem térítendő támogatásokról, és hogy a meglévő uniós adatbázis nem eléggé következetes és koherens; kéri a Bizottságot, hogy a megosztott és közvetett irányítás esetében erősítse meg az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot azáltal, hogy a költségvetési rendelet átdolgozására irányuló javaslattal összhangban ellenőrzi a pénzeszközök átcsoportosítását és felhasználását egészen a végső kedvezményezettekig;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy arányosan erősítse meg az előzetes ellenőrzési mechanizmusokat, beleértve a megfelelő szúrópróbaszerű ellenőrzéseket is; úgy véli, hogy súlyos hiányosságok vannak az uniós források felhasználásának utólagos ellenőrzésében, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve készítsen mélyreható elemzést, amely egyértelmű javaslatokat tartalmaz a minőség, az összeg és a szabályszerűség megerősítésére, és amelyet a Bizottságon belül egy jól megalapozott és központosított, az összes érdekképviselő tekintetében egyértelmű megbízatással, vizsgálati képességekkel és erőforrásokkal rendelkező költségvetési ellenőrzési munkacsoport támogat;

24.  elismeri, hogy a pénzeszközök felelős és elszámoltatható felhasználásának biztosítása érdekében az EU által finanszírozott tevékenységek valamennyi aspektusában fontos az átláthatóság; elismeri az uniós politikai döntéshozatalba való esetleges külföldi beavatkozással kapcsolatos aggodalmakat, valamint azt, hogy a jelenlegi rendszer nem tudja teljes mértékben megakadályozni, hogy a szereplők – többek között nem kormányzati szervezetek – hamis narratívákat népszerűsítsenek, többek között dezinformáció révén, ahogyan az állítólag a Katargate-ügyben történt; úgy véli, hogy a meglévő aggályok nem vezethetnek valamennyi nem kormányzati szervezet megbélyegzéséhez, mivel a legtöbb nem kormányzati szervezet tiszteletben tartja és támogatja az EU demokratikus elveit és értékeit; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést nem szabad az EU demokratikus elvei és értékei elleni lobbitevékenységre felhasználni;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy kötelezze az uniós támogatásban részesülő kedvezményezetteket, beleértve a nem kormányzati szervezeteket is, hogy öt éven keresztül tegyék közzé az EU által társfinanszírozott projektekhez kapcsolódóan más forrásból kapott finanszírozás részletes adatait, a titoktartás elvének fenntartása mellett, különösen kellően indokolt esetekben, amikor a kedvezményezetteket, beleértve a nem kormányzati szervezeteket is, komoly megtorlások fenyegetik; hangsúlyozza, hogy a nem kormányzati szervezetek Unión kívülről érkező finanszírozása legitim finanszírozási forrás lehet, de hangsúlyozza, hogy a titoktartás elvét tiszteletben tartó egyértelmű átláthatósági szabályok nélkül az ilyen finanszírozási lehetőségek megnyitják az utat a visszaélések és a harmadik országok szereplői által gyakorolt jogtalan befolyásolás előtt; felszólítja az uniós intézményeket, hogy javítsák átláthatósági normáik végrehajtását, beleértve a lobbitevékenységekre vonatkozó kötelező jelentéstételt is;

26.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre nemzeti lobbi- és átláthatósági nyilvántartásra vonatkozó jogszabályokat, amelyek előírják az adományozók – köztük a nemzetközi adományozók – és a finanszírozási források nyilvánosságra hozatalát is, azonos átláthatósági követelmények mellett valamennyi érdekképviselő számára, függetlenül azok jellegétől és jogállásától;

27.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok felelősek a csalás, a pénzeszközökkel való visszaélés vagy a pénzmosás miatt hozott ítéletek vagy a folyamatban lévő nyomozások nyilvántartásba vételéért és ellenőrzéséért, valamint az ilyen ügyek bejelentéséért; úgy véli, hogy a nemzeti közigazgatások – mivel jobban ismerik a helyi viszonyokat – az első hatékony szintet jelentik az uniós szabályokkal és értékekkel ellentétesen cselekvő szervezetek ellenőrzésében és nyomon követésében, a csalás és a pénzeszközök hűtlen kezelésének megelőzésére, felderítésére és leküzdésére irányuló intézkedések megerősítése érdekében;

28.  felszólítja a nemzeti hatóságokat, hogy erősítsék meg átláthatósági és elszámoltathatósági rendszereiket annak érdekében, hogy azonosítani tudják az összes olyan szervezetet vagy jogalanyt, amely az uniós szabályokkal és értékekkel ellentétesen cselekszik, és hozzanak olyan jogi és adminisztratív intézkedéseket, amelyek elősegítik az uniós szintű fellépést, valamint megkönnyítik és felgyorsítják a Bizottság számára, hogy az érintett szervezeteket bevonja rendszereibe; sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós szabályokat és értékeket megsértő valamennyi érdekképviselőt vonja be a korai felismerési és kizárási rendszerbe, és ennek megfelelően zárja ki őket az uniós finanszírozásból, összhangban az uniós költségvetésre alkalmazandó költségvetési rendelettel;

29.  véleménye szerint a tagállamok számára nem szabad mérlegelési mozgásteret hagyni arra, hogy a nem kormányzati szervezeteket végzetesen korlátozó követelményeknek és kötelezettségeknek vessék alá; emlékeztet arra, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, amikor 2017-ben törvényt vezetett be a külföldi beavatkozásról, és hogy az Európai Bíróság által az Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben 2020. június 18-án hozott ítélet(16) megállapította, hogy az egyesülési szabadsághoz való jog és így az uniós jog sérül, ha a civil szervezetekre vonatkozó rendszerszintű kötelezettségek jelentősen megnehezítik azoknak a szervezeteknek a fellépését és működését, amelyekre ezek a kötelezettségek vonatkoznak;

30.  sajnálatosnak tartja, hogy az adatokat az FTS-ben 6–18 hónapos késéssel teszik közzé, és ez hatással van az átláthatóságra; felszólítja a Bizottságot, hogy legkésőbb a támogatás odaítélésétől számított hat hónapon belül tegye közzé a nem kormányzati szervezeteknek és jogalanyoknak nyújtott uniós támogatásokról szóló információkat, beleértve a más forrásokból kapott finanszírozást is, figyelembe véve a titoktartás elvét a súlyos fenyegetésekkel szembesülő kedvezményezettek – köztük nem kormányzati szervezetek – kellően indokolt esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki és vezessen be adathitelesítési eszközöket annak érdekében, hogy az FTS-adatok hitelesítési folyamata automatikus, folyamatos és gyorsabb legyen, illetve kevesebb erőforrást igényeljen;

31.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság informatikai rendszerei nem felhasználóbarátak, és eltérő szabályokat használnak a projektek és támogatások kedvezményezettjeinek azonosítására, ami eltérő adatokat eredményez, és megnehezíti a különböző nyilvánosan hozzáférhető bizottsági portálokról és adatbázisokból származó információk egyeztetését; azt ajánlja, hogy a Bizottság hozzon létre harmonizált szabályokat, és egységesítse a programspecifikus adatbázisok felépítését és funkcióit, figyelembe véve a nem kormányzati szervezetek sokféle környezetét és tevékenységi területét, kerülve ugyanakkor, hogy további szükségtelen terheket rójon rájuk;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy a különböző rendszerek és honlapok által szolgáltatott, nyilvánosan elérhető információk egyeztetésének megkönnyítése érdekében valamennyi portálon és adatbázisban – beleértve a kedvezményezettek honlapjait is – használjon közös egyedi adat-egyedet, például egyedi résztvevő-azonosító kódot és projektazonosító kulcsokat a titoktartás elvének fenntartása mellett, különösen olyan kedvezményezettek, köztük nem kormányzati szervezetek esetében, amelyek komoly megtorlás veszélyének vannak kitéve; felhívja a Bizottságot, hogy minden kedvezményezett – köztük a nem kormányzati szervezetek – számára biztosítson olyan kódot, amelynek segítségével a finanszírozási adatok öt évre visszamenően közvetlenül kinyerhetők az FTS-ből, és amely a Bizottság programadatbázisaiban a megfelelő projektbejegyzésekre mutató hivatkozásokat tartalmaz;

33.  megjegyzi, hogy a projektek weboldalain megjelenő információk tartalma és terjedelme igen következetlen, többek között a kapott támogatások partnerek közötti elosztása és a Bizottság vonatkozó adatbázisaival való kapcsolat tekintetében; kéri, hogy tanúsítsanak proaktívabb megközelítést a nyilvános átláthatóságot illetően, és erősítsék meg az együttműködést az uniós költségvetési hatóságokkal, az uniós támogatásokra vonatkozó jelenlegi minimális követelményeken túlmenően; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a rendszert, amelynek értelmében az uniós források igénylésekor az összes pályázó, köztük a nem kormányzati szervezetek elkötelezik magukat az Európai Unió Alapjogi Chartája mellett; kéri, hogy az EU által finanszírozott projektek weboldalain egyértelműbben és szisztematikusabban jelenítsék meg az EU-tól és más forrásokból kapott támogatásokra vonatkozó információkat;

34.  kéri, hogy a vállalatok tényleges tulajdonosait az uniós országok központi nyilvántartásaiban tüntessék fel, amelyekhez a „jogos érdekkel” rendelkező személyek – például oknyomozó újságírók, az érintett polgárok és a nem kormányzati szervezetek – hozzáférhetnek;

35.  megjegyzi, hogy bár a közös támogatáskezelési eszközként és pályázó-nyilvántartási rendszerként működő eGrants rendszernek a Bizottság valamennyi szolgálatában való általánossá tétele javította az FTS-adatok minőségét és hiánytalanságát, további erőfeszítésekre van szükség ezen adatok megbízhatóságának javítása érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság meglévő átláthatósági portáljai és rendszerei még mindig nem eléggé egységesek; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza az adatbázisok észszerűsítésére irányuló munkáját olyan felhasználóbarátabb FTS létrehozása érdekében, amely kapcsolódik az átláthatósági nyilvántartáshoz és kompatibilis a programok egyedi adatbázisaival; kiemeli, hogy a rendszernek tartalmaznia kell az egyenlegkifizetéseket, lehetővé téve a kedvezményezettek, köztük a nem kormányzati szervezetek kategóriánkénti azonosítását, többek között a nem kormányzati szervezetek és az érintett szervezetek költségvetési rendelettel összhangban történő meghatározása révén; kéri, hogy a Bizottság 2024 végéig készítsen a további igazgatási intézkedésekre vonatkozó javaslatot;

36.  megjegyzi, hogy bizonyos helyzetekben a nonprofit szervezet székhelye az egyik országban van, a támogatott műveletek pedig egy másik országban zajlanak; kéri a nonprofit szervezeteket, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a székhelyük szerinti joghatóság területén kívül nyújtott pénzeszközök és szolgáltatások elszámolására;

37.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a költségvetési rendelet 36. cikke alapján hozzanak létre központosított, interoperábilis adatbányászati és kockázatértékelési informatikai rendszert, hogy javítsák a költségvetés-végrehajtás belső ellenőrzésének hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek nemcsak a címzettek adatait kell tartalmaznia, hanem a tényleges tulajdonosok adatait is, az (EU) 2015/849 irányelvvel(17) összhangban; kéri, hogy ez a rendszer minden irányítási mód esetében tartalmazzon a korai felismerési és kizárási rendszer adatain alapuló kockázati mutatókat;

38.  sajnálja, hogy a nemzeti és uniós szintű jelentéstételi kötelezettségek és számviteli gyakorlatok egyidejű megléte aránytalan adminisztratív terhet róhat a kedvezményezettekre, köztük a nem kormányzati szervezetekre; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós és nemzeti szintű jelentéstételi kötelezettségek összhangját, hogy a kötelezettségek teljesítésének könnyebb nyomon követése biztosítható legyen;

39.  hangsúlyozza, hogy fontos az átláthatóság és az uniós források végső kedvezményezettjeinek azonosítása; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált ellenőrzési rendszert a bürokrácia csökkentése, a hatékonyság javítása és a végső kedvezményezettek azonosítása céljából; javasolja, hogy a Bizottság uniós szintű információs és átláthatósági platformokon keresztül szisztematikus, egységes és harmonizált módon kövesse végig az uniós források útját a végső kedvezményezettekig; kéri továbbá, hogy a Bizottság és az uniós támogatásban részesülő kedvezményezettek, köztük a nem kormányzati szervezetek között legyen fokozottabb párbeszéd arról, hogyan lehetne csökkenteni a túlzott terheket;

40.  aggodalommal tölti el, amikor az uniós programok láthatósági előírásait nem tartják be teljes mértékben; felszólítja a Bizottságot, hogy utasítsa szolgálatait a szerződésben vállalt láthatósági kötelezettségeiket nem teljesítő kedvezményezettekkel kötött megállapodások megszüntetésére vagy a nekik teljesített kifizetések csökkentésére;

41.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a költségvetési rendeletről és az EU költségvetéséről szóló képzést valamennyi programtisztviselője és az uniós ügynökségek számára; kéri a Bizottságot, hogy az uniós finanszírozás valamennyi kedvezményezettje, köztük a nem kormányzati szervezetek számára biztosítson képzést a jelentéstételről és a pénzügyi szabályokról, és kéri, hogy a mentesítésért felelős hatóságot megfelelően tájékoztassák ezekről a képzésekről, beleértve azok tartalmát, résztvevőit és a kapcsolódó költségeket is; kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a támogatások kérelmezésére és kiválasztására vonatkozó eljárásokat, biztosítsa az egységes megközelítést és a folyamat átláthatóságát, csökkentse az adminisztratív terheket, és rendszeresen dolgozza át ezeket a szabályokat a változó körülményeknek és a tanulságoknak megfelelően;

42.  tudomásul veszi az Európai Számvevőszék 2018-as megállapítását, miszerint a támogatások továbbadása miatt a Bizottság nem tudja megfelelően nyomon követni az uniós források felhasználását; kéri, hogy a harmadik fél nem kormányzati szervezeteknek továbbadott támogatás formájában nyújtott összegeket egyértelműen azonosítani lehessen az FTS-ben és a Bizottság éves pénzügyi és elszámoltathatósági jelentéstételében;

43.  arra kéri az összes uniós intézményt, hogy sokkal szigorúbban hajtsa végre és érvényesítse az uniós átláthatósági nyilvántartásra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket, és felügyelje betartásukat; kéri, hogy rendeljenek több erőforrást az átláthatósági nyilvántartás titkárságához annak érdekében, hogy a regisztrációs folyamat során támogatást nyújthasson valamennyi kérelmezőnek és nyilvántartottnak, különösen a kisebb szervezeteknek és a nem kormányzati szervezeteknek, és alaposabban ellenőrizhesse az általuk szolgáltatott információkat; kéri különösen azt, hogy valamennyi bizottság titkárságán és az érintett igazgatási egységeknél alkalmazzanak egy átláthatósági tisztviselőt; emlékeztet arra, hogy az átláthatósági nyilvántartásra vonatkozó iránymutatások szerint a megadott adatokban bekövetkezett változásokat azonnal, de legkésőbb három hónapon belül közölni kell; nyomatékosan kéri, hogy nyilvántartásba vett szervezetek igazgatótanácsában vagy vezetőségében bekövetkező változásokat is rögzítsék az átláthatósági nyilvántartásban; kéri, hogy az átláthatósági adatbázis csak bizonyos felhatalmazott személyek számára és a költségvetési hatósághoz benyújtott kérésre legyen hozzáférhető, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen olyan információk terjedése, amelyek veszélyeztethetik valamely személy életét, személyes biztonságát vagy nem kormányzati szervezet létét;

44.  sajnálattal állapítja meg, hogy az átláthatósági nyilvántartásban a különböző típusú szervezetekre vonatkozóan eltérő közzétételi követelmények vannak érvényben; kéri a Bizottságot, hogy az átláthatósági nyilvántartásba bejegyzett szervezetek valamennyi típusára azonos közzétételi követelményeket írjon elő; megjegyzi, hogy mindegyik szervezet számára elő kell írni különösen, hogy tegye közzé jövedelmét és a lobbitevékenységre fordított összegeket(18);

45.  emlékeztet a Parlament 2021. évi mentesítési állásfoglalásában(19) megfogalmazott ajánlásokra, amelyek az uniós átláthatósági nyilvántartás és a hozzá tartozó iránymutatások felülvizsgálatára szólítanak fel annak érdekében, hogy a nyilvántartásba vett szervezetek számára kötelező legyen az összes finanszírozási forrás – ezen belül a más társaságokban lévő részvények – részleteinek közzététele, és lehetővé váljon az uniós pénzeszközök nyomon követése a közvetlen címzettől a végső kedvezményezettig, amennyiben a pénzeszközök egy láncolat mentén kerülnek átutalásra, beleértve azt is, amikor az egyik kedvezményezettől, többek között nem kormányzati szervezettől egy másiknak utalnak át pénzeszközöket, a titoktartás elvének fenntartása mellett a súlyos fenyegetésnek kitett nem kormányzati szervezetek esetében;

46.  kéri a teljes átláthatóság és elszámoltathatóság, az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a demokratikus és uniós értékek előmozdítása iránt elkötelezett valamennyi nem kormányzati szervezetet és egyéb szervezetet, hogy kérjék felvételüket az átláthatósági nyilvántartásba, amikor uniós forrásokra pályáznak;

47.  kéri a Parlamentbe való belépésre és a parlamenti bizottságokba való meghívásra vonatkozó szabályok szigorú betartását, amelyek feltétele, hogy az egyes szervezeteket az egyes bizottságok titkárságán alkalmazandó új átláthatósági tisztviselő bejegyezze az átláthatósági nyilvántartásba;

48.  felkér minden uniós finanszírozású kedvezményezettet, köztük a nem kormányzati szervezeteket, hogy az európai parlamenti képviselőkkel, az európai parlamenti képviselők asszisztenseivel vagy más uniós intézmények, szervek vagy ügynökségek képviselőivel folytatott összes találkozót tegyék közzé az interneten – az európai parlamenti képviselők hasonló kötelezettségeivel összhangban –, amennyiben ezek a találkozók a folyamatban lévő uniós jogalkotási eljárásokkal vagy az ilyen kedvezményezettek által kapott vagy kérelmezett uniós finanszírozással kapcsolatosak; felhívja az érintett uniós intézményeket és szerveket, hogy biztosítsák az ilyen találkozók közzétételéhez szükséges eszközöket, indokolt esetben lehetővé téve ugyanakkor a kivételeket;

49.  a nem kormányzati szervezetekről szóló rendelet elfogadását megkülönböztető intézkedésnek tekinti, amely a nem kormányzati szervezeteket célozza, az uniós források összes többi kedvezményezettjét nem; úgy véli, hogy az olyan kérdések, mint a forgóajtó-jelenség, a finanszírozás és az adományok átláthatósága, a pénzmosás elleni küzdelem, a külföldi beavatkozás korlátozása, a politikai és gazdasági befolyástól való függetlenség, valamint a visszaélések bejelentése fontosak minden uniós támogatásban részesülő szervezet számára, és ezeket nem szabad a nem kormányzati szervezetek mozgásterének korlátozására használni;

50.  megismétli a Bizottság 2021. évi mentesítésről szóló állásfoglalásában(20) annak biztosítása érdekében megfogalmazott kérését, hogy az uniós finanszírozás mindazon kedvezményezettjei, köztük a nem kormányzati szervezetek, amelyek visszaéltek uniós pénzeszközökkel vagy hűtlenül kezelték uniós pénzeszközöket, vagy az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített uniós értékekkel ellentétes tevékenységeket folytattak, például terrorizmusra bujtottak fel, gyűlöletbeszédet folytattak, támogatták vagy dicsőítették az erőszakot, a politikai és vallási szélsőségeket, vagy szándékosan meghamisított tudományos adatok formájában dezinformációt terjesztettek, jelenjenek meg a korai felismerési és kizárási rendszerben, ne léphessenek be az uniós intézményekben és ne férjenek hozzá közvetlenül vagy megosztottan irányított uniós finanszírozási programokhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Parlament ajánlásának megfelelően és a költségvetési rendeletre vonatkozó megállapodással összhangban érvényesítsék a javított kizárási lista végrehajtását és közzétételét; elvárja, hogy a Bizottság 2025 elején tegyen jelentést ezen ajánlás végrehajtásáról;

51.  kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy rendszeresen nyújtsák be a Parlamentnek mint mentesítésért felelős hatóságnak a kedvezményezettek, köztük a nem kormányzati szervezetek kockázatalapú helyszíni ellenőrzésével kapcsolatos megállapításokat és az ellenőrzések következtetéseit, valamint azok eredményeit; ösztönzi az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) és a Számvevőszékkel folytatott megerősített együttműködést; kéri a Bizottságot, hogy javítsa különösen az OLAF hozzáférését annak érdekében, hogy információkhoz juthasson az egyes kedveményezettek pénzügyi kötelességszegéseiről, kivizsgálhassa azokat, és az alkalmazandó rendeleteknek megfelelően az uniós forrásokkal kapcsolatos csalás, korrupció és egyéb szabálytalanságok esetén megfelelő szankciókat szabhasson ki (például a korai felismerési és kizárási rendszeren keresztül a kifizetések felfüggesztését);

52.  emlékeztet arra, hogy a nem kormányzati szervezetekre ugyanolyan szintű ellenőrzésnek és vizsgálatok vonatkoznak, mint az uniós támogatások bármely más kedvezményezettjére, és hogy ezek az ellenőrzések és vizsgálatok az OLAF és az Európai Ügyészség megbízatásán belül a kiadások teljes oldalára kiterjednek;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Számvevőszéknek.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o. (2) HL L 435., 2021.12.6., 187. o. (3) HL L 231., 2021.6.30., 159. o. (4) Tanulmány – „Financing of Non-Governmental Organisations (NGO) from the EU budget”, Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, D. Politikai Főosztály – Költségvetési ügyek, 2010. november 25. (5) Tanulmány – „Democratic accountability and budgetary control of non-governmental organisations funded by the EU budget”, Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, D. Politikai Főosztály – Költségvetési ügyek, 2017. január 24. (6) Tanulmány – „Transparency and accountability of EU funding for NGOs active in EU policy areas within EU territory”, Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, D. Politikai Főosztály – Költségvetési ügyek, 2023. szeptember 28. (7) HL C 342., 2022.9.6., 225. o. (8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0137. (9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0138. (10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0292. (11) Európai Parlament „2021. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Bizottság és végrehajtó ügynökségek”, 2023. május 10. (12) A Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv 2020–2024” című, 2020. március 25-i közös közleménye (JOIN(2020)0005). (13) Forrás: az EU Átláthatósági Nyilvántartása, a 2023. szeptember 22-én megtekintett adatok. (14) Európai Parlament „2021. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Bizottság és végrehajtó ügynökségek”, 2023. május 10. (15) Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2022. május 16-i bizottsági javaslat (átdolgozás) 139. cikke (1) bekezdésének i) pontja és 139. cikke (1) bekezdése c) pontjának vi. alpontja (COM(2022)0223). (16) A Bíróság 2020. június 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Magyarország, C-78/18, ECLI:EU:C:2020:476. (17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.). (18) Lásd: átláthatósági és elszámoltathatósági tanulmány, 24.3. ajánlás. (19) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0138, 74. bekezdés. (20) Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0137.