Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2016)07495),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv(1) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre, és különösen annak 9. cikkének (2) bekezdésére és 64. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2016. július 14-i (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(2), és különösen annak mellékletére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (3) bekezdésére,

A.  mivel az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendelet, annak melléklete és az azt módosító, 2024. március 14-i felhatalmazáson alapuló rendelet célja, hogy azonosítsa a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő azon harmadik országokat, amelyek az uniós pénzügyi rendszerre veszélyt jelentenek, és amelyeknél az (EU) 2015/849 irányelv szerinti kötelezett uniós szolgáltatók esetében fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések szükségesek;

B.  mivel a 2020. május 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentumban meghatározott, az (EU) 2015/849 irányelv szerinti, a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására szolgáló 2020. évi módszertan (a továbbiakban: a 2020. évi módszertan) szerint a Bizottság nagymértékben támaszkodhat a harmadik országokra vonatkozóan nemzetközi szervek, például a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által végzett értékelésekre, mivel az FATF értékelése objektív kritériumokon és a jegyzékbe vételhez szükséges konkrét küszöbértékeken alapuló, jogszerű eljárást követ azon országok azonosítására, amelyek igen lényeges és súlyos stratégiai hiányosságokkal rendelkeznek; mivel elvileg minden olyan harmadik ország, melyet az FATF a nemzetközi pénzügyi rendszerre nézve kockázatot jelentőként azonosított, feltételezhetően a belső piacra nézve is kockázatot jelent;

C.  mivel a bizottsági értékelés azonban különálló eljárás, amelyet átfogó és elfogulatlan módon kell lefolytatni, minden harmadik országot az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében található azonos kritériumok alapján értékelve;

D.  mivel a Parlament elvárja, hogy a Bizottság elvégezze saját értékelését, amely figyelembe veszi a belső piac sajátos sebezhetőségeit, és hogy a Bizottság ne támaszkodjon kizárólag az FATF által végzett értékelésekre;

E.  mivel a 2020. évi módszertan szerint, miután az FATF töröl egy harmadik országot a jegyzékéből, a harmadik ország mindaddig szerepel a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok uniós jegyzékében, amíg meg nem állapítják, hogy az adott harmadik ország megfelel a törlésre vonatkozó uniós kritériumoknak; mivel ez az önálló folyamat azt jelenti, hogy az uniós jegyzékből való törlés konkrét biztosítékokat von maga után arra vonatkozóan, hogy az adott harmadik ország többé nem jelent nagy kockázatot különösen az uniós belső piac integritására nézve; mivel a Bizottság általi értékelés alaposságának arányosnak kell lennie egyrészt a feltárt hiányosságokkal, másrészt a belső piac harmadik országnak való kitettségének mértékével;

F.  mivel az Egyesült Arab Emírségek jelentős globális pénzügyi és kereskedelmi csomópont, amely földrajzi helyzete és a jelentős kereskedelmet és külföldi befektetéseket vonzó, szolgáltatásalapú gazdasága miatt jelentős kockázatot jelent; mivel az Egyesült Arab Emírségek az Unió egyre fontosabb gazdasági partnerévé válik, mivel az Unió fő exportcélja és beruházási partnere a közel-keleti és az észak-afrikai régióban; mivel az Egyesült Arab Emírségek fontos regionális kereskedelmi és logisztikai központként is szolgál az uniós gazdasági szereplők számára; mivel az Unió és az Egyesült Arab Emírségek közötti kétoldalú kereskedelem volumene 2022-ben elérte a 49 milliárd EUR-t, ami éves szinten 27%-os növekedést jelent, így Kína után az Unió az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb kereskedelmi partnere; mivel a kombinált kétoldalú közvetlen külföldi tőkebefektetések a legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint 2021-ben 277 milliárd EUR-ra nőttek, aminek következtében messze az Unió a legnagyobb befektető az Egyesült Arab Emírségekben;

G.  mivel 2024. február 23-án az FATF törölte az Egyesült Arab Emírségeket a fokozott nyomon követés alatt álló országok jegyzékéből, hivatkozva az Egyesült Arab Emírségek által a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerének javítása terén elért jelentős eredményekre; mivel az FATF felhívja a figyelmet többek között az Egyesült Arab Emírségekkel való növekvő információcserére, arra, hogy az ország jobban megérti a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, előrelépett a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályoknak való megfelelés terén, valamint többek között egyre gyakrabban továbbít gyanúról szóló jelentéseket és végez nyomozásokat;

H.  mivel a Bizottság 2024. március 14-én elfogadta az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletnek Kenyának és Namíbiának a melléklet I. pontjában szereplő táblázatba történő felvételével, valamint Barbadosnak, Gibraltárnak, Panamának, Ugandának és az Egyesült Arab Emírségeknek e táblázatból való törlésével történő módosításáról szóló felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet;

I.  mivel a Parlament véleménye szerint az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumok listája nem teljes („különösen”), és mivel a pénzmosáshoz kapcsolódó alapbűncselekmények, például a szankciók kijátszása e kritériumok hatálya alá tartozhatnak, és azokat megfelelően figyelembe kell venni a Bizottság által végzett önálló értékelési folyamatában;

J.  mivel fontos és friss bizonyítékok utalnak arra, hogy az Egyesült Arab Emírségek, Gibraltár és Panama nem tesz erőfeszítéseket az Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni orosz agressziós háborúra adott válaszként kiszabott szankciók – többek között az egyénekre kiszabott célzott pénzügyi szankciók – elkerülésének kezelésére, sőt, akár elősegíti azok kijátszását; mivel ezek az országok platformként léphetnek fel az uniós szervezetek szankcióinak közvetlen vagy közvetett kijátszására, aláásva ezzel az orosz hadigépezet megállítására irányuló uniós erőfeszítéseket;

K.  mivel az Amerikai Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma a 2023. december 12-i 14024. sz. elnöki rendelettel szankciókat szabott ki az Egyesült Arab Emírségekben székhellyel rendelkező szervezetekre technológiák, berendezések és köztes termékek Oroszországba történő szállítása miatt;

L.  mivel hiteles jelek utalnak arra, hogy az Egyesült Arab Emírségek jelentős szerepet játszik az olyan készpénzért aranyat biztosító programokban, amelyek több millió USD és EUR értékben biztosítanak bankjegyeket Oroszországnak annak ellenére, hogy a 833/2014/EU tanácsi rendelet betiltotta az ilyen bankjegyexportot;

M.  mivel Panamát azzal gyanúsítják, hogy elősegíti a G7-ek által az orosz olajra bevezetett olajplafon kijátszását, amint arra az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Bizottság 2023. decemberi levelében figyelmeztetett;

N.  mivel az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti, a Gibraltár gyarmatról szóló megállapodást a Brexitet követően még nem kötötték meg; mivel a megállapodás kidolgozása jelenleg is folyamatban van és tartalma nem került nyilvánosságra;

O.  mivel az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti, a Gibraltár gyarmatról szóló megállapodás megkötése alapvető fontosságú nemcsak a térséget érintő társadalmi-gazdasági hatások miatt, hanem az Európai Unió és egy harmadik ország közötti kulcsfontosságú, sérülékeny külső kapu stabilitása és jó kormányzása szempontjából is;

P.  mivel Gibraltár a világon a harmadik az egy főre jutó GDP tekintetében, annak ellenére, hogy lakossága nem haladja meg a 32 000 főt, és nincsenek természeti erőforrásai; mivel ez a kiváltságos helyzet az alkoholra, a dohányra és a kőolajszármazékokra kivetett európai adók hatálya alá tartozó termékek értékesítéséből, a korábban a világpiac egynegyedét vonzó online szerencsejátékból, és azon belföldi illetőségű vállalatok tevékenységéből adódik, amelyek mentesülnek az ország területén kívül végzett tevékenységekből származó profit után fizetendő jövedelemadó alól;

Q.  mivel az adócsalás és az adóparadicsomok elleni küzdelem, valamint a pénzügyi rendszer pénzmosásra való felhasználásának megakadályozása az Európai Unió prioritása; mivel az Európai Unió érdeke, hogy hűségesen alkalmazza saját jogszabályait, többek között olyan területeken, mint az adózás, az igazságszolgáltatás, a belügyek, a halászat és a légi közlekedés;

R.  mivel az ENSZ Szudánnal foglalkozó szakértői csoportjának 2024. január 15-i S/2024/65 végleges jelentése azt állapította meg, hogy az Egyesült Arab Emírségekben székhellyel rendelkező szervezetek szerepet játszanak a konfliktusövezetekből, például a szudáni aranybányákból származó bevételek tisztára mosásában, mivel ezek a tevékenységek sérthetik a szudáni szervezetekkel szemben a Szudán stabilitását és politikai átmenetét aláásó tevékenységekre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló (EU) 2023/2147 tanácsi rendeletben előírt uniós szankciókat;

S.  mivel az ENSZ Szudánnal foglalkozó szakértői csoportjának jelentése szerint az Egyesült Arab Emírségekben székhellyel rendelkező szervezetek részt vesznek a Gyorsreagálású Támogató Erőkhöz kapcsolódó szudáni szervezetek részére történő fegyverszállításokban, megsértve ezzel az ENSZ Biztonsági Tanácsának fegyverembargóját és az (EU) 2024/384 tanácsi végrehajtási rendeletet;

T.  mivel az FATF általi újraértékelés ellenére hiteles civil társadalmi szervezetek a közelmúltban rámutattak az Egyesült Arab Emírségek pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni keretrendszerének még fennálló hiányosságaira, valamint a pénzmosás és a pénzügyi bűnözés elleni küzdelem hiányosságainak kezelésére irányuló valódi elkötelezettség hiányára;

U.  mivel civil társadalmi szervezetek azt állítják, hogy az Egyesült Arab Emírségek továbbra is a világ legnagyobb pénzügyi titoktartást biztosító szolgáltatói közé tartozik, és aggodalmukat fejezik ki a pénzügyi bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások alacsony száma miatt, szem előtt tartva az Egyesült Arab Emírségek kockázati profilját, valamint aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy különösen politikai közszereplőket érintő, nagy horderejű botrányok törtek ki; mivel a civil társadalmi szervezetek aggodalmukat fejezték ki amiatt is, hogy az Egyesült Arab Emírségek folyamatosan gyenge eredményeket ér el a belső együttműködés és a releváns információk cseréje terén a transznacionális pénzügyi bűnözés elleni küzdelemben;

V.  mivel – figyelembe véve a fent vázolt elemeket – tagadhatatlan és nagyon üdvös, hogy javult az Egyesült Arab Emírségek pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni kerete, az Egyesült Arab Emírségeknek a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok uniós jegyzékéből való törlése azonban nem feltétlenül biztosítja megfelelően az uniós pénzügyi rendszer integritásának védelmét, tekintettel arra, hogy a belső piac nagy mértékben ki van téve az Egyesült Arab Emírségeknek mint pénzügyi és kereskedési központnak; mivel az ország jegyzékből való törlése előtt szükség van a kockázatok, valamint az Egyesült Arab Emírségek által végrehajtott hatékony reformok alaposabb értékelésére;

1.  kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be egy újabb, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a fent megfogalmazott aggályokat;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 141., 2015.6.5., 73. o. (2) HL L 254., 2016.9.20., 1. o.