Az Európai Parlament határozata a 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet és a 111/2005/EK tanácsi rendeletet az izopropilidén-(2-(3,4-metiléndioxi-fenil)acetil)malonátnak (IMDPAM) és egyéb anyagoknak a jegyzékben szereplő anyagok listájára való felvétele tekintetében módosító 2024. február 28-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2024)01219 - 2024/2606(DEA))

P9_TA(2024)0314 B9-0213/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2024)01219),

–  tekintettel a Bizottság 2024. március 13-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a kábítószer-prekurzorokról szóló, 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 15. cikkére és 15a. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a kábítószer-prekurzoroknak az Unió és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2004. december 22-i 111/2005/EK tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 30a. cikkére és 30b. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

–  tekintettel arra, hogy eljárási szabályzata 111. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében megállapított határidőn belül, amely 2024. április 23-án járt le, nem emeltek kifogást,

A.  mivel a tiltott kábítószerek előállításához használt anyagokhoz való hozzáférés ellenőrzését célzó intézkedések uniós jogszabályi keretét folyamatosan aktualizálni kell az úgynevezett „dizájner prekurzorok” elterjedése elleni küzdelem érdekében, amelyek a hagyományos kábítószer-prekurzorok közeli, a meglévő szabályok megkerülése céljából létrehozott kémiai rokonai;

B.  mivel az izopropilidén-(2-(3,4-metiléndioxi-fenil)acetil)malonát (IMDPAM) nátriumsóját az MDMA (3,4-metiléndioxi-metamfetamin), közismert nevén „ecstasy” előállításához használt, újonnan kifejlesztett kábítószer-prekurzorként azonosították;

C.  mivel a 2-metil-3-feniloxirán-2-karbonsav (BMK glicidsav) hét észterét és a 3-(1,3-benzodioxol-5-il)-2-metiloxirán-2-karbonsav (PMK glicidsav) hat észterét az olyan tiltott kábítószerek, mint az MDMA, valamint a metamfetamin és az amfetamin előállítása során a BMK glicidsav és a PMK glicidsav – az uniós jogban ellenőrzött prekurzorok – lehetséges helyettesítőiként azonosították;

D.  mivel módosítani kell a 273/2004/EK rendelet I. mellékletében és a 111/2005/EK rendelet mellékletében felsorolt, jegyzékben szereplő anyagok listáját, hogy az IMDPAM, valamint a BMK glicidsav és a PMK glicidsav azonosított észterei az említett rendeletekben előírt harmonizált ellenőrzési és felügyeleti intézkedések hatálya alá kerüljenek;

E.  mivel a 273/2004/EK és a 111/2005/EK rendeletben újonnan jegyzékbe vett anyagokhoz való hozzáférés ellenőrzésére irányuló intézkedéseknek a lehető leghamarabb hatályba kell lépniük annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni e kábítószer-prekurzorok tiltott kábítószerek előállítására és forgalomba hozatalára való felhasználását;

F.  mivel a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó uniós ütemtervben (COM(2023)0641) az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy a Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködve minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy felgyorsítsa a további anyagoknak a 273/2004/EK és a 111/2005/EK rendelet szerinti jegyzékbe történő felvételére vonatkozó jövőbeli felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadási eljárását;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 47., 2004.2.18., 1. o. (2) HL L 22., 2005.1.26., 1. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzéséről, valamint a megfelelő irodai igazgatásról szóló képzés tekintetében történő módosításairól (2024/2006(REG))

P9_TA(2024)0315 A9-0163/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 236. és 237. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0163/2024),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  úgy határoz, hogy ezek a módosítások 2024. július 16-án lépnek hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás Módosítás 1 A Parlament eljárási szabályzata 10 cikk – 6 bekezdés – 2 albekezdés Ha a képviselő nem írja alá az e kódexszel kapcsolatos nyilatkozatot, akkor nem választható meg a Parlament vagy annak bármely szerve valamely tisztségére, nem nevezhető ki előadónak, illetve nem vehet részt hivatalos küldöttségben vagy intézményközi tárgyalásokon. Nem választható meg a Parlament vagy annak bármely szerve valamely tisztségére, nem nevezhető ki előadónak, és nem vehet részt hivatalos küldöttségben vagy intézményközi tárgyalásokon a képviselő az alábbi esetekben: a)  ha nem írta alá az említett kódex betartására – beleértve a Parlament által a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzéséről, valamint a helyes irodavezetésről szervezett külön képzés elvégzésére – vonatkozó kötelezettségvállalását megerősítő nyilatkozatot; vagy b)  ha az említett kódexben meghatározott határidőt és feltételeket megszegve nem végezte el az a) pontban említett külön képzést. Módosítás 4 és 10 A Parlament eljárási szabályzata 176 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés A 10. cikk (6) bekezdésével kapcsolatban az Elnök e cikk alapján csak a zaklatásra és annak megelőzésére vonatkozó belső adminisztratív eljárással összhangban megállapított zaklatás esetén fogadhat el indokolással ellátott határozatot. A pszichológiai vagy a szexuális zaklatás bármely formájának a 10. cikk (6) bekezdésének első albekezdésében megállapított tilalmát illetően az Elnök e cikk alapján csak a zaklatásra és annak megelőzésére vonatkozó belső adminisztratív eljárással összhangban megállapított zaklatás esetén fogadhat el indokolással ellátott határozatot. Módosítás 6 Az Európai Parlament eljárási szabályzata II melléklet – 5 pont 5.   Szükség esetén a képviselők haladéktalanul és teljes mértékben együttműködnek a konfliktushelyzetek vagy a (pszichológiai vagy szexuális) zaklatás kezelésére szolgáló eljárásokban, ideértve azt is, hogy a zaklatásra vonatkozó bármely panasz esetén haladéktalanul válaszolnak. A képviselők a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzése, valamint a megfelelő irodai igazgatás témájában a számukra szervezett külön képzésen vehetnek részt. 5.   Szükség esetén a képviselők teljes mértékben, az Elnökség által meghatározott eljárásokkal összhangban együttműködnek a konfliktushelyzetek vagy a (pszichológiai vagy szexuális) zaklatás kezelésére szolgáló eljárásokban, többek között azáltal, hogy a zaklatásra vonatkozó bármely panasz esetén haladéktalanul válaszolnak. Azok a képviselők, akik ezt még nem tették meg, részt vesznek a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzése, valamint a helyes irodavezetés témájában a Parlament által számukra szervezett külön képzésen. Ezt a képzést a képviselő megbízatásának első hat hónapjában kell elvégezni, kivéve kellően indokolt kivételes esetekben. A képzés elvégzésére vonatkozó képviselői igazolások a Parlament honlapján közzétételre kerülnek.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i állásfoglalása az új élelmiszerekről szóló (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a „mesterséges nanoanyagok” fogalommeghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2024. március 14-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2024)01612 – 2024/2691(DEA))

P9_TA(2024)0316 B9-0225/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az új élelmiszerekről szóló (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a „mesterséges nanoanyagok” fogalommeghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2024. március 14-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2024)01612),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkére,

–  tekintettel az új élelmiszerekről, az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1852/2001/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 31. cikkére és 32. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 18. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének az élelmiszer-adalékok uniós jegyzékének létrehozásával történő módosításáról szóló, 2011. november 11-i 1129/2011/EU bizottsági rendelettel(4), valamint az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének az élelmiszer-adalékokban, élelmiszerenzimekben, élelmiszer-aromákban és tápanyagokban való használatra jóváhagyott élelmiszer-adalékok uniós jegyzékének létrehozásával történő módosításáról szóló, 2011. november 11-i 1130/2011/EU bizottsági rendelettel(5) létrehozott uniós jegyzékekre,

–  tekintettel az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok újraértékelésére kidolgozott program létrehozásáról szóló, 2010. március 25-i 257/2010/EU bizottsági rendeletre(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel az 1169/2011/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a fogyasztók tájékoztatása céljából az élelmiszerek mesterséges nanoanyag formájában jelen lévő valamennyi összetevőjét egyértelműen fel kell tüntetni az összetevők között; mivel ennek megfelelően az 1169/2011/EU rendelet meghatározza az (EU) 2015/2283 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének f) pontjában szereplő „mesterséges nanoanyagok” fogalmát;

B.  mivel az (EU) 2015/2283 rendelet 31. cikke felhatalmazza a Bizottságot, hogy a rendelet céljainak elérése érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján igazítsa ki és módosítsa a „mesterséges nanoanyagok” említett rendelet szerinti fogalommeghatározását az új műszaki és tudományos fejlődés vagy a nemzetközileg elfogadott fogalommeghatározások fényében;

C.  mivel az 1129/2011/EU és az 1130/2011/EU rendelettel létrehozott átfogó uniós jegyzékek meghatározzák azokat az élelmiszer-adalékanyagokat, amelyek használata az 1333/2008/EK rendelet hatálybalépése előtt az abban foglalt rendelkezéseknek való megfelelés ellenőrzése után megengedett volt;

A fogalommeghatározás következményei

D.  mivel a „mesterséges nanoanyagok” felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben szereplő fogalommeghatározása fogja meghatározni, hogy az adott élelmiszer címkéjén az 1169/2011/EU rendelet 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően fel kell-e tüntetni a „[nano]” szót az összetevők felsorolásában;

E.  mivel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet célja a jelenlegi fogalommeghatározásból eredő értelmezési nehézségek kezelése, mégpedig oly módon, hogy objektív elemeket vezet be annak megállapítására, hogy egy nanoanyag „mesterséges”-e vagy sem, például azáltal, hogy a „szándékosan előállított [anyag]” kifejezés helyébe a „gyártott” szó lép;

F.  mivel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet kizárja, hogy az élelmiszerekben nanoanyagnak minősüljenek a nem szilárd halmazállapotú részecskék, például a micellák, a liposzómák vagy az emulzióban lévő, nanotartományba eső cseppek, valamint azok az összetevők, amelyek 50%-nál kevesebb 100 nm-nél kisebb méretű részecskét tartalmaznak;

G.  mivel a nanotartományba eső részecskékre vonatkozóan javasolt legalább 50%-os alapértelmezett küszöbérték önkényes és alacsonyabb szintű védelmet nyújt, mint az (EU) 2015/2283 rendeletben szereplő fogalommeghatározás egyes tagállamok, például Franciaország által adott értelmezése; mivel az említett rendelet a 100 nm-nél kisebb részecskék esetében nem vesz fontolóra a méreteloszlásra vonatkozó küszöbértéket;

H.  mivel a javasolt fogalommeghatározás potenciálisan sok nanoanyagot kizárna az 1169/2011/EU rendelet hatálya alól, amelyekre így nem vonatkozna a „[nano]” címkézési kötelezettség; mivel a Bizottság indokolásának 3. pontjában jelzi, hogy „korlátozott számban vannak jelen az élelmiszerekben olyan anyagok, amelyek bizonyos hányadban nanorészecskékből állnak, és ezen anyagok – legalább többségükben, sőt feltételezhetően kizárólag – nem új élelmiszerek”, és hogy „a felhatalmazáson alapuló jogi aktus lehetséges hatásai ezért csak nagyon elenyésző számú anyagot érintenek”;

I.  mivel jelenleg az élelmiszerekben éppen az élelmiszer-adalékok lehetnek jelen nanoanyagok formájában; mivel a francia Nemzeti Élelmiszer-, Környezet- és Munkabiztonsági Ügynökség (ANSES) 37 nanoanyagot sorolt fel, amelyeket több mint 900 élelmiszeripari termékben használnak(7); mivel a fogyasztói szervezetek és nem kormányzati szervezetek (az Agir pour l’Environnement(8), a Que Choisir(9), a 60 Millions de consommateurs(10) és az AVICENN(11) Franciaországban, a Foodwatch(12) és a Bund(13) Németországban, a Testachats(14) Belgiumban, az Altroconsumo(15) Olaszországban és az OCU Spanyolországban(16)) által végzett vizsgálatok több ízben mutatták ki olyan élelmiszer-adalékanyagok jelenlétét, amelyek jelentős hányadban tartalmaznak nanorészecskéket, például a tejtermékekben, sütőipari termékekben és egyes reggeli gabonapelyhekben használt vas-oxid élelmiszer-színezék (E172) az 50%-os küszöbértéknél kisebb mennyiségben tartalmazhat nanorészecskéket; mivel ez azt mutatja, hogy az a tény, hogy a címkén egyes élelmiszer-összetevőket nem tüntetnek fel megfelelően a „[nano]” szóval, elsősorban a hatályos jogszabályok végrehajtásának hiányára, és sokkal kevésbé értelmezési nehézségekre vezethető vissza;

J.  mivel egy, az Európai Vegyianyag-ügynökség megbízásából készült 2020. évi tanulmány szerint a polgárok igénylik a nanoanyagokat tartalmazó mindennapi termékek címkézésének javítását(17);

Az ajánlásokkal és az új tudományos eredményekkel fennálló ellentmondások

K.  mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a „mesterséges nanoanyag” fogalommeghatározása tekintetében történő módosításáról szóló 2013. december 12-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről szóló, 2014. március 12-i állásfoglalásában(18) az Európai Parlament kifogást emelt egy nagyon hasonló, szintén 50%-os küszöbértéket tartalmazó és az összes élelmiszer-adalékanyagot kizáró fogalommeghatározással szemben, figyelembe véve, hogy a fogalommeghatározás „ellentétes” volt „az irányelv azon alapvető céljával, hogy a fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmére törekedjen azáltal, hogy a végső fogyasztók számára alapot biztosít a tájékozott választáshoz”; mivel az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be új, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a Parlament álláspontját;

L.  mivel az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletében felsorolt élelmiszer-adalékanyagok specifikációinak meghatározásáról szóló 231/2012/EU rendelet mellékletének a titán-dioxid (E 171) specifikációi tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetről szóló, 2020. október 8-i állásfoglalásában(19) az Európai Parlament kifogást emelt egy olyan bizottsági rendelettervezettel szemben, amely engedélyezte azokat az élelmiszer-minőségű titándioxid(E171)-tételeket, amelyek 50%-nál kevesebb 100 nm-nél kisebb részecskét tartalmaznak;

M.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt ajánlotta,(20) hogy „a biztonsággal kapcsolatos jelenlegi bizonytalanságokra való tekintettel az ajánlásban jelenleg javasolt (50%-os) helyett az élelmiszerekkel kapcsolatos alkalmazások esetében a nanorészecskék számára vonatkozóan alacsonyabb, pl. 10%-os küszöbértéket lenne indokolt fontolóra venni”;

N.  mivel a tudományos szervezetek, hatóságok, nem kormányzati fogyasztói és környezetvédelmi szervezetek és szakszervezetek olyan fogalommeghatározást szorgalmaztak a Bizottság konzultációs folyamata során, amely magában foglalná az összes – akár gyártott, akár szándékolatlanul előállított, akár természetes – anyagot, és a darabszám szerinti részecskeméret-eloszlás tekintetében 10%-os alapértelmezett küszöbértéket tartalmazna;

O.  mivel 2014 óta új tudományos eredmények és ismeretek igazolják, hogy a nanoanyagok képesek átjutni a fiziológiai akadályokon, és gyakran veszélyesebbek, mint a mikro- vagy makroméretű anyagok(21);

P.  mivel az ANSES 2023 áprilisában részletes jelentést tett közzé(22), amelyben megállapítja, hogy a nanoanyagoknak a 2022. június 10-i bizottsági ajánlásban(23) szereplő fogalommeghatározása – amely alapul szolgált a „mesterséges nanoanyagok” (EU) 2015/2283 rendeletben szereplő fogalommeghatározásának felülvizsgálatához – az ágazatspecifikus rendeletekben, különösen az élelmiszer-ágazatban hátrányos lenne az egészségügyi és környezeti kockázatok megelőzése szempontjából; mivel az ANSES hangsúlyozta, hogy a „[nano]” fogalmának horizontális meghatározásában szereplő, a nanorészecskék számára vonatkozó 50%-os küszöbérték „nem szilárd tudományos érveken alapul”, és azt ajánlotta, hogy alacsonyabb értéket állapítsanak meg e küszöbértékre vonatkozóan;

Q.  mivel az élelmiszerek nanoösszetevőinek a nanorészecskék számára vonatkozó 10%-os küszöbérték alapján történő kimutatása megvalósítható, mivel a francia Versenypolitikai, Fogyasztóvédelmi és Csalás Elleni Főigazgatóság [Direction générale de la concurrence, de la consommation et de la répression des fraudes] jelenleg is ezt a küszöbértéket alkalmazza ellenőrzési tevékenysége során(24);

Az elővigyázatosság elve

R.  mivel az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdése az Unió egyik alapelveként határozza meg az elővigyázatosság elvét;

S.  mivel az EUMSZ 168. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

1.  kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.  úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem egyeztethető össze az (EU) 2015/2283 rendelet céljával és tartalmával, és hogy túllépi az említett rendelet 31. cikkében a Bizottságra ruházott hatáskört;

4.  sajnálja, hogy a javasolt 50%-os küszöbérték nem veszi figyelembe a műszaki és tudományos fejlődést;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza az elővigyázatosság elvét, biztosítsa a fogyasztók biztonságát és tájékoztatását, valamint vegye figyelembe az „Egy az egészség” koncepciót;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 327., 2015.12.11., 1. o. (2) HL L 304., 2011.11.22., 18. o. (3) HL L 354., 2008.12.31., 16. o. (4) HL L 295., 2011.11.12., 1. o. (5) HL L 295., 2011.11.12., 178. o. (6) HL L 80., 2010.3.26., 19. o. (7) https://www.anses.fr/fr/nanomateriaux-alimentation-premiere-application-methodologie. (8) https://www.agirpourlenvironnement.org/communiques-presse/enquete-exclusive-des-analyses-revelent-la-presence-de-nanoparticules-dans-3980/. (9) https://www.quechoisir.org/enquete-nanoparticules-taille-mini-doutes-maxi-n50748/. (10) https://bibliotheque.60millions-mag.com/detail/publication/detail-top-right/561?issue_id=113421&switch_toc=archive. (11) https://veillenanos.fr/wp-content/uploads/2023/01/Rapport-test-EN-20230113.pdf. (12) https://www.foodwatch.org/de/potenziell-krebserregender-farbstoff-in-backzutaten-von-dr-oetker. (13) https://www.bund.net/fileadmin/user_upload_bund/publikationen/chemie/‌nanotechnologie_in_lebensmitteln_hintergrund.pdf. (14) https://www.test-achats.be/sante/sante-au-quotidien/produits-testes/news/nanoparticules-affichage. (15) https://www.altroconsumo.it/alimentazione/sicurezza-alimentare/news/nanoparticelle. (16) https://www.ocu.org/toda-la-informacion?type=magazine-articles&magazine=ocu%20compra%20maestra&year=2019. (17) https://echa.europa.eu/-/what-do-eu-citizens-think-about-nanomaterials-. (18) HL C 378., 2017.11.9., 92. o. (19) HL C 395., 2021.3.29., 28. o. (20) https://www.efsa.europa.eu/sites/default/files/assets/corporatenanotechnology121003.pdf. (21) https://veillenanos.fr/en/dossier/nanos-and-health/nanos-health-risks/. (22) Az Anses véleménye (2023): Definition of nanomaterials: analysis, challenges and controversies [A nanoanyagok fogalommeghatározása: elemzés, kihívások és ellentmondások], https://www.anses.fr/en/system/files/AP2018SA0168RaEN.pdf. (23) A Bizottság ajánlása (2022. június 10.) a nanoanyag fogalmának meghatározásáról (HL C 229., 2022.6.14., 1. o.). (24) Anses (2020): Nanomatériaux dans les produits destinés à l’alimentation. Rapport d’expertise collective, https://www.anses.fr/fr/system/files/ERCA2016SA0226Ra.pdf (86. o.).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról, az (EU) 2021/1153 rendelet és a 913/2010/EU rendelet módosításáról, valamint az 1315/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0812 – C9-0472/2021 – 2021/0420(COD))

P9_TA(2024)0317 A9-0147/2023

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0812) és a módosított javaslatra (COM(2022)0384),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 172. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0472/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia Szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2021. október 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2022. október 11-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2024. február 9-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A9-0147/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról, az (EU) 2021/1153 és a 913/2010/EU rendelet módosításáról, valamint az 1315/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/1679 rendelettel.)

(1) HL C 290., 2022.7.29., 120. o. (2) HL C 498., 2022.12.30., 68. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, az (EU) 2019/1020 rendelet és az (EU) 2019/904 irányelv módosításáról, valamint a 94/62/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0677 – C9-0400/2022 – 2022/0396(COD))	P9_TA(2024)0318 A9-0319/2023
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0677),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0400/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. április 27-i véleményére(1),

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv keretében a francia szenátus, az olasz képviselőház és az olasz szenátus által benyújtott, indokolással ellátott véleményekre, amelyek hangsúlyozzák, hogy a jogalkotási aktus tervezete nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra, és tekintettel a Tanács képviselőjének 2024. március 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0319/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, az (EU) 2019/1020 rendelet és az (EU) 2019/904 irányelv módosításáról, valamint a 94/62/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel(3)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  A termékeket megfelelően csomagolni kell annak érdekében, hogy védve legyenek, és könnyen el lehessen szállítani őket a gyártás helyétől a felhasználás vagy fogyasztás helyére. A csomagolások belső piacán jelen lévő akadályok felszámolása kulcsfontosságú a termékek belső piacának működéséhez. A fragmentált szabályozás és a nem egyértelmű követelmények bizonytalanságot okoznak, és többletköltségeket rónak a gazdasági szereplőkre.

(2)  Emellett a csomagoláshoz nagy mennyiségű primer anyagot használnak fel – az Unióban a műanyagok 40 %-a és a papír 50 %-a csomagolás céljából kerül felhasználásra –, és a csomagolás teszi ki a települési szilárd hulladék 36 %-át. A keletkező csomagolás magas és folyamatosan növekvő szintje, továbbá az újrahasználat és a gyűjtés alacsony szintje, valamint a nem megfelelő újrafeldolgozás jelentős akadályokat gördít a karbonszegény és körforgásos gazdaság megvalósítása elé. ▌Ezért e rendeletnek a csomagolás teljes életciklusára kiterjedően szabályokat kell megállapítania, amelyek a nemzeti intézkedések harmonizálása révén hozzájárulnak a belső piac hatékony működéséhez, miközben megelőzik és csökkentik a csomagolás és a csomagolási hulladék által a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat. A hulladékhierarchiával összhangban álló intézkedések megállapításával e rendelet várhatóan hozzájárul majd a körforgásos gazdaságra való átálláshoz.

(3)  A 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) követelményeket állapít meg a tagállamok számára a csomagolásra vonatkozóan, így például olyan alapvető követelményeket szab, amelyek a csomagolás összetételére, újrahasználható és hasznosítható jellegére vonatkoznak, továbbá hasznosítási és újrafeldolgozási célértékeket határoz meg.

(4)  A Bizottság 2014-ben a 94/62/EK irányelvvel kapcsolatos célravezetőségi vizsgálat keretében javasolta a csomagolás jobb környezeti teljesítményének elérése szempontjából kulcsfontosságú eszköznek tekintett alapvető követelmények kiigazítását ▌, hogy azok „konkrétabbak és könnyebben betartathatók”, továbbá szigorúbbak legyenek.

(5)  A Bizottság 2019. december 11-i közleményében meghatározott európai zöld megállapodással összhangban, a 2020. március 11-i bizottsági közleményben található, a tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervben (a továbbiakban: a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv) kötelezettségvállalás szerepel egyrészt a csomagolásra vonatkozó alapvető követelmények megerősítésére annak érdekében, hogy 2030-ra minden csomagolás újrahasználható vagy újrafeldolgozható legyen, másrészt arra, hogy más intézkedéseket is fontolóra vegyenek a (túl)csomagolás és a csomagolási hulladék csökkentése, a csomagolás újrahasználatot és újrafeldolgozhatóságot szolgáló kialakításának előmozdítása, a csomagolóanyagok összetettségének csökkentése, valamint a műanyag csomagolás újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó követelmények bevezetése érdekében. A cselekvési terv arra is rámutat, hogy csökkenteni kell az élelmiszer-hulladékot. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy értékeli egy olyan uniós szintű címkézés megvalósíthatóságát, amely megkönnyíti a csomagolási hulladék forrásnál történő megfelelő elkülönítését.

(6)  A műanyag csomagolás a leginkább karbonintenzív anyag, és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását tekintve a műanyaghulladék újrafeldolgozása körülbelül ötször jobb, mint az energetikai hasznosítással történő égetés. Amint az a Bizottság 2018. január 16-i közleményében meghatározott, a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiában is szerepel, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv kötelezettségvállalást tartalmaz az újrafeldolgozott műanyagok felhasználásának növelésére és a műanyagok fenntarthatóbb használatának előmozdítására. Az uniós költségvetés és a saját források rendszere hozzájárul a műanyag csomagolási hulladékból származó szennyezés csökkentéséhez. Az (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozat(7) 2021. január 1-jétől olyan nemzeti hozzájárulást vezetett be, amely arányos az egyes tagállamokban nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék mennyiségével. Ez a saját forrás az egyszer használatos műanyagtermékek fogyasztásának csökkentésére, az újrafeldolgozás előmozdítására és a körforgásos gazdaság fellendítésére irányuló ösztönzők részét képezi.

(7)  A „Helyreállítás a körforgásos és zöld gazdaság jegyében” című, 2020. december 11-én elfogadott következtetéseiben a Tanács hangsúlyozta, hogy a 94/62/EK irányelv felülvizsgálata során a rendelkezéseket úgy kell aktualizálni és megállapítani, hogy azok konkrétabbak, hatékonyabbak és könnyebben végrehajthatók legyenek, és ezáltal ösztönözni lehessen a fenntartható csomagolás elterjedését a belső piacon, és minimalizálni lehessen a csomagolás összetettségét a gazdaságilag megvalósítható megoldások elősegítése, a csomagolás újrahasználhatóságának és újrafeldolgozhatóságának javítása, valamint a csomagolóanyagokban jelen lévő, aggodalomra okot adó anyagok minimalizálása érdekében – különös tekintettel az élelmiszer-csomagolóanyagokra –, továbbá hogy a csomagolás címkézése során a fogyasztókat könnyen érthetően lehessen tájékoztatni a csomagolás újrafeldolgozhatóságáról és arról, hogy az ▌ újrafeldolgozás megkönnyítése érdekében hol kell megválni a csomagolási hulladéktól.

(8)  A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i európai parlamenti állásfoglalás(8) megismételte azt a célkitűzést, hogy 2030-ig minden csomagolásnak újrahasználhatónak vagy gazdaságilag életképes módon újrafeldolgozhatónak kell lennie, és felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely hulladékcsökkentési intézkedéseket és célértékeket, valamint ambiciózus alapvető követelményeket tartalmaz a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvben a túlzott csomagolás csökkentése – az e-kereskedelemben is –, a csomagolás újrafeldolgozhatóságának javítása és összetettségének minimalizálása, az újrafeldolgozott tartalom növelése, a veszélyes és káros anyagok fokozatos kivezetése, valamint az újrahasználat előmozdítása érdekében.

(9)  Ez a rendelet kiegészíti az (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendeletet(9)(10), amely nem foglalkozik a csomagolással mint külön termékkategóriával. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy bizonyos termékek csomagolása tekintetében az (EU) 2024/... rendelet(11) alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok további vagy részletesebb követelményeket állapíthatnak meg, különösen a csomagolás minimalizálásával kapcsolatban, amennyiben a termékek tervezése vagy újratervezése kisebb környezeti hatással járó csomagolást eredményezhet.

(10)  Ezt a rendeletet az Unióban forgalomba hozott valamennyi csomagolásra és minden csomagolási hulladékra alkalmazni kell, függetlenül a csomagolás típusától és a felhasznált anyagtól. A jogi egyértelműség érdekében a csomagolás fogalmának a 94/62/EK irányelv szerinti meghatározását a lényeg megváltoztatása nélkül át kell strukturálni. A fogyasztói csomagolást, a gyűjtőcsomagolást és a szállítási csomagolást külön-külön meg kell határozni, elkerülve a terminológia megkettőzését. Következésképpen a fogyasztói csomagolás elsődleges csomagolásnak, a gyűjtőcsomagolás másodlagos csomagolásnak, a szállítási csomagolás pedig harmadlagos csomagolásnak felel meg.

(11)   A poharak, ételtároló edények, szendvicstasakok vagy egyéb olyan cikkek, amelyek csomagolási funkciót tölthetnek be, nem tekintendők csomagolásnak, ha azokat arra tervezték és szánták, hogy a végső forgalmazó üresen értékesítse őket. Ezek a cikkek csak akkor tekintendők csomagolásnak, ha az értékesítési helyen történő megtöltésre tervezték és szánták őket, amely esetben „szolgáltatási csomagolásnak” minősülnek, vagy ha azokat a végső forgalmazó élelmiszerrel és itallal megtöltve értékesíti, feltéve, hogy csomagolási funkciót látnak el.

(12)   Helyénvaló, hogy az elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolásának fogalommeghatározása ne vonja maga után az e rendelet értelmében csomagolásnak minősülő termékek körének bővülését. A fogalommeghatározás bevezetése és annak a „gyártó” fogalommeghatározásában való használata garantálja, hogy e rendelet értelmében az ilyen típusú csomagolást első alkalommal forgalmazó jogi vagy természetes személyek minősüljenek gyártónak, nem pedig az ilyen csomagolást használó primer szektorbeli vállalkozások (például a mezőgazdasági termelők).

(13)  Az a cikk, amely egy termék szerves részét képezi, és amely egy termék tartásához, megtámasztásához vagy megóvásához szükséges annak teljes élettartama alatt, és amennyiben az adott cikk valamennyi elemét együttesen használják fel, fogyasztják el vagy ártalmatlanítják, nem tekinthető csomagolásnak, mivel funkciója szervesen kapcsolódik ahhoz, hogy a termék részét képezi. Tekintettel azonban az ártalmatlanítással kapcsolatos fogyasztói magatartásra a tea- és kávéfilterek, valamint a kávé- vagy teakészítő rendszerek egyadagos egységei vonatkozásában, amelyektől a gyakorlatban a termékmaradvánnyal együtt válnak meg, ami a komposztálható és újrafeldolgozható anyagáramok szennyeződéséhez vezet, ezeket a konkrét cikkeket csomagolásként kell kezelni. Ez összhangban van a biohulladéknak a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) 22. cikkében előírt elkülönített gyűjtésének fokozására irányuló célkitűzéssel, és biztosítja az életciklus végével kapcsolatos pénzügyi és üzemeltetési kötelezettségek koherenciáját. Helyénvaló, hogy a közvetlenül a terméken található festékek, tinták, kencék, lakkok és ragasztóanyagok ne tartozzanak a csomagolás fogalommeghatározásának hatálya alá. A közvetlenül a termékre akasztott vagy rögzített címkék – beleértve a gyümölcsökre és zöldségekre ragasztott tapadós címkéket is – azonban a csomagolás fogalommeghatározása alá tartoznak, mivel ez esetben a ragasztó a ragasztóanyag, nem pedig maga a címke. Ezenfelül, amennyiben egy csomagolási egységben megtalálható valamely anyag a csomagolási egység csupán jelentéktelen részét alkotja, és ezen anyag tömege semmi esetben sem haladja meg a teljes tömeg 5 %-át, az ilyen csomagolási egység nem tekintendő kompozit csomagolásnak. A kompozit csomagolás e rendeletben használt fogalommeghatározása nem vonhatja maga után, hogy a részben műanyagból készült egyszer használatos csomagolásokra – a küszöbértéktől függetlenül – ne terjedjen ki az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló (EU) 2019/904 európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) követelményeinek hatálya.

(14)   Helyénvaló, hogy csomagolást csak akkor lehessen forgalomba hozni, ha az megfelel az e rendeletben megállapított fenntarthatósági és címkézési követelményeknek. Akkor kell úgy tekinteni, hogy forgalomba hozatal valósul meg, amikor a csomagolást első alkalommal bocsátják rendelkezésre az uniós piacon, és azt az előállító vagy az importőr kereskedelmi tevékenység keretében értékesítés, fogyasztás vagy felhasználás céljából – akár ellenérték fejében, akár ellenérték nélkül – elérhetővé teszi. Ezért helyénvaló, hogy a vonatkozó követelmények alkalmazásának kezdőnapja előtt az uniós piacon már forgalomba hozott csomagolásnak és a forgalmazók – köztük a kiskereskedők és nagykereskedők – készleteinek ne kelljen megfelelniük ezeknek a követelményeknek.

(15)  A 2008/98/EK irányelvben ▌meghatározott hulladékhierarchiával ▌, valamint a legjobb általános környezeti eredmény elérését célzó életciklus-szemlélettel összhangban az e rendeletben előírt intézkedések számára a forgalomba hozott csomagolás – térfogatban és tömegben kifejezett – mennyiségének csökkentését kell célul kitűzni, továbbá a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzését, különösen a csomagolás minimálisra csökkentése, a felesleges csomagolás elkerülése és a csomagolás fokozott újrahasználata révén. Ezen túlmenően az intézkedések célja az újrafeldolgozott tartalom fokozott felhasználása a csomagolásban – különösen a műanyag csomagolásban, ahol nagyon alacsony szintű az újrafeldolgozott tartalom –, mégpedig a magas színvonalú újrafeldolgozási rendszerek megerősítésével, ezáltal magasabb újrafeldolgozási arányokat érve el minden csomagolás esetében, és javítva a keletkező másodlagos nyersanyagok minőségét, a hasznosítás és a végső ártalmatlanítás egyéb formáinak visszaszorítása mellett.

(16)   A hulladékhierarchiával összhangban, amely a hulladéklerakókon keresztül történő ártalmatlanítást a legkevésbé előnyös megoldásnak tekinti, az e rendeletben előírt intézkedéseknek azt kell célozniuk, hogy csökkenjen a lerakókban elhelyezett csomagolási hulladék mennyisége.

(17)  A csomagolást úgy kell megtervezni, gyártani és forgalmazni, hogy lehetővé váljon annak a lehető legtöbb alkalommal történő újrahasználata vagy magas színvonalú újrafeldolgozása, valamint hogy az a lehető legkisebb hatást gyakorolja a környezetre a teljes életciklusa során, továbbá azon termékek életciklusa során, amelyekhez a csomagolást tervezték. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy e rendeletet kiegészítse az egyes csomagolási kategóriákban az újrahasználható csomagolás forgási ciklusai minimális számának meghatározásával.

(18)  A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv ▌ és „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című, 2020. október 14-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia) célkitűzéseivel összhangban, továbbá a vegyi anyagok teljes életciklusuk során történő megfelelő kezelésének, valamint a toxikus anyagoktól mentes és körforgásos gazdaságra való átállásnak a biztosítása érdekében, figyelembe véve a csomagolás jelentőségét a mindennapi életben, e rendeletnek foglalkoznia kell a csomagolás által az emberi egészségre, a környezetre, valamint a tágabb értelemben vett fenntarthatósági teljesítményre – többek között a körforgásosságra – gyakorolt azon hatásokkal, amelyek oka az aggodalomra okot adó anyagok jelenléte a csomagolás teljes életciklusa során, az előállítástól a felhasználásig és az életciklus végéig, beleértve ▌ a hulladékgazdálkodást is.

(19)  Figyelembe véve a ▌ tudományos és technológiai fejlődést, a csomagolást úgy kell megtervezni és előállítani, hogy annak összetételében korlátozni kell bizonyos nehézfémek és más, aggodalomra okot adó anyagok jelenlétét. Amint az a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiában is szerepel, az aggodalomra okot adó anyagokat minimálisra kell csökkenteni, és amennyire csak lehet, helyettesíteni kell, a nem alapvető társadalmi felhasználásra szánt legkárosabb vegyi anyagokat pedig fokozatosan ki kell vezetni, különösen a fogyasztási cikkekben. Ennek megfelelően minimálisra kell csökkenteni az aggodalomra okot adó anyagok jelenlétét bármilyen csomagolóanyag alkotóelemei vagy csomagolás-összetevői között, mégpedig annak biztosítása érdekében, hogy a csomagolás, valamint a csomagolásból újrafeldolgozott anyagok ne gyakoroljanak káros hatást az emberi egészségre vagy a környezetre a teljes életciklusuk során.

(20)   A per- és polifluor-alkil anyagok (PFA-anyagok) csoportjába több ezer olyan szintetikus vegyi anyag tartozik, amelyet az Unióban és a világ többi részén is alkalmazási formák széles körében, elterjedten használnak. A PFA-anyagok mennyiségét tekintve a legrelevánsabb szegmensek az élelmiszerrel érintkező anyagok és a csomagolás. Az e rendelet hatálya alá tartozó PFA-anyagok vagy maguk is nagyon perzisztensek, vagy pedig a környezetben nagyon perzisztens PFA-anyagokká bomlanak. Ha kimondottan azokat az emberi egészséggel kapcsolatos végpontokat vizsgáljuk, amelyek hosszú ideig tartó humán kitettséget követően a legnagyobb aggodalomra adnak okot – például a karcinogenitást, a mutagenitást, a reproduktív toxicitást, beleértve a szoptatásra vagy a szoptatás által gyakorolt hatásokat is, valamint a specifikus célszervi toxicitást –, nagyszámú PFA-anyag ezen öt végpontból legalább egy tekintetében osztályozva van. A PFA-anyagok fizikai jellemzői, kiváltképp a perzisztencia, valamint az egyes PFA-anyagok esetében azonosított egészségügyi hatások alapján a PFA-anyagok veszélyt jelentenek a környezetre és az emberi egészségre.

(21)   A PFA-anyagok előfordulása az élelmiszerrel érintkező anyagokban elkerülhetetlenül humán kitettséghez vezet. Tekintettel arra, hogy a PFA-anyagokkal összefüggő veszélyek küszöbérték nélküliek, az élelmiszerrel érintkező anyagokban megtalálható PFA-anyagoknak való kitettség elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberi egészségre. Ennélfogva az élelmiszerrel érintkező csomagolásban előforduló PFA-anyagokkal kapcsolatban korlátozást kell bevezetni. A más uniós jogi aktusokban a PFA-anyagok használata tekintetében előírt korlátozásokkal való átfedések elkerülése érdekében a Bizottságnak értékelnie kell e korlátozás módosítását vagy visszavonását.

(22)   A biszfenol-A (BPA) olyan vegyület, amelyet élelmiszerekkel érintkező anyagok, például újrahasználható műanyag konyhai eszközök vagy konzervdobozok belső felületeinek előállítása során használnak, főként védőrétegként. A BPA-nak való kitettség, amely a BPA élelmiszerekbe és italokba történő kioldódásának, majd ezt követően a fogyasztók általi felvételének révén történhet, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2023-ban közzétett értékelése alapján alacsony szinten is kockázatot jelenthet a fogyasztókra nézve.

(23)   Az élelmiszerekkel érintkező anyagokról szóló 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) keretében a Bizottságra ruházott hatáskörökkel összhangban a biszfenol-A-val kapcsolatban végzett, folyamatban lévő eljárás alapján egyéb cikkek mellett minden élelmiszer-csomagolásra is alkalmazandó lesz a BPA felhasználásának korlátozása. E javasolt korlátozás elfogadására a tervek szerint még 2024-ben sor fog kerülni, és a szabályokra 18 hónapos általános átültetési határidő vonatkozik majd.

(24)  A Bizottság 2021. május 12-i közleményében meghatározott, „Út a szennyezőanyag-mentes levegő, víz és talaj felé” című uniós cselekvési tervvel összhangban az uniós szakpolitikáknak azon az elven kell alapulniuk, hogy a forrásnál preventív intézkedéseket kell megtenni. A Bizottság a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiában hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni az 1907/2006/EK rendeletet(15) és az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(16) mint a vegyi anyagok uniós szabályozásának sarokköveit, továbbá azokat a vegyi anyagok értékelésére és kezelésére vonatkozó koherens megközelítésekkel kell kiegészíteni a meglévő ágazati jogszabályokban. A csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő anyagok ezért már a forrásnál korlátozás alá esnek, és azokkal elsősorban az 1907/2006/EK rendelet foglalkozik a VIII. cím alatt meghatározott szabályokkal és eljárásokkal összhangban, az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, az anyag életciklusának valamennyi szakaszában, beleértve a hulladék állapotot is. Ennélfogva emlékeztetni kell arra, hogy ▌ az említett rendelet olyan korlátozások elfogadására vagy módosítására alkalmazandó, amelyek a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben való felhasználás céljából előállított, vagy ezek előállítása során felhasznált anyagokra, valamint a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő anyagok forgalomba hozatalára vonatkoznak.

Az 1935/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó csomagolás tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelet alkalmazása a csomagolt élelmiszerek fogyasztóinak magas szintű védelmét hivatott biztosítani. Lehetséges, hogy a csomagolásban lévő anyagokra, a csomagolás-összetevőkre és a csomagolási hulladékra más uniós jogi aktusokban meghatározott korlátozások is vonatkoznak, például az (EU) 2019/1021 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(17) a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra vonatkozóan megállapított korlátozások és tilalmak.

(25)  Az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében meghatározott korlátozásokon és – ▌ az élelmiszerekkel érintkező anyagok és cikkek esetében – az 1935/2004/EK rendeletben foglalt korlátozásokon túlmenően a következetesség érdekében helyénvaló fenntartani a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm szintjére vonatkozó jelenlegi korlátozásokat.

(26)  A csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm koncentrációira vonatkozó mentességeket a 94/62/EK irányelv alapján elfogadott 2001/171/EK bizottsági határozat(18) és 2009/292/EK bizottsági határozat(19) állapítja meg, és azokat e rendelet keretében is fenn kell tartani. Azonban ezen mentességek ▌ módosítása vagy hatályon kívül helyezése érdekében, illetve annak érdekében, hogy az ezekre a fémekre vonatkozó, e rendeletben szereplő koncentrációs határértéket a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazításuk érdekében csökkenteni lehessen, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia alapján alapelvként a veszélyes anyagokra vonatkozóval azonos határértéket kell alkalmazni a primer anyagokra és az újrafeldolgozott anyagokra. Előfordulhatnak azonban olyan kivételes körülmények, amelyek miatt el kell térni ettől az elvtől. Ilyen esetekben eseti elemzés alapján kell megindokolni, ha az újrafeldolgozott anyag vonatkozásában a primer anyagokétól eltérő határérték alkalmazására kerül sor. Az ólom, a kadmium, a higany és a hat vegyértékű króm koncentrációira vonatkozó meglévő mentességek módosításakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie ezt az elvet.

(27)  A PFA-anyagokra vonatkozó korlátozás sérelme nélkül ez a rendelet nem teheti lehetővé egyes anyagok használatának kémiai biztonsági vagy élelmiszer-biztonsági okokból történő korlátozását, kivéve, ha azok elfogadhatatlan kockázatot jelentenek az emberi egészségre vagy a környezetre nézve, beleértve – de nem kizárólag – az ólomra, a kadmiumra, a higanyra és a hat vegyértékű krómra vonatkozó azon korlátozásokat is, amelyeket a 94/62/EK irányelv alapján már megállapítottak, és amelyekkel e rendelet keretében továbbra is foglalkozni kell, tekintettel arra, hogy az ilyen korlátozásokra más uniós jogi aktusok hatálya is kiterjed. Ugyanakkor lehetővé kell tennie a csomagolásban és a csomagolás-összetevőkben jelen lévő vagy azok gyártási folyamatai során felhasznált azon anyagok – elsősorban ▌ nem kémiai vagy élelmiszer-biztonsági okokból történő – korlátozását, amelyek kedvezőtlenül hatnak a csomagolás fenntarthatóságára, különösen annak körforgásos jellegére, újrahasználatára vagy újrafeldolgozására.

(28)  A csomagolásnak a csomagolási hulladékká válást követő újrafeldolgozását szolgáló kialakítása ▌ az egyik leghatékonyabb intézkedés a csomagolás körforgásos jellegének javítására, valamint a csomagolás újrafeldolgozási arányának és az újrafeldolgozott tartalom csomagolásban való felhasználásának növelésére. A csomagolás újrafeldolgozást szolgáló kialakítására vonatkozó kritériumokat már több csomagolási forma tekintetében meghatározták önkéntes iparági rendszerek keretében, illetve néhány olyan tagállam által, amely a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak differenciálása céljából hozott létre ilyeneket. A belső piacon fennálló akadályok megszüntetése és az iparág számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, továbbá a csomagolás fenntarthatóságának ösztönzése céljából fontos kötelező követelményeket megállapítani a csomagolás újrafeldolgozhatóságára vonatkozóan, mégpedig a csomagolás újrafeldolgozhatóságának értékelésére vonatkozó kritériumoknak és módszertannak az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó, ▌ uniós szintű módszertan alapján végzett harmonizálásával. A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben meghatározott azon célkitűzés elérése érdekében, miszerint 2030-ra minden csomagolásnak ▌ gazdaságilag életképes módon újrafeldolgozhatónak kell lennie, az újrafeldolgozható csomagolást úgy kell kialakítani, hogy az az anyag-újrafeldolgozást szolgálja, valamint a II. mellékletben felsorolt csomagoláskategóriák tekintetében újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatokat kell megállapítani az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumok alapján, és a teljesítménynek az A., B. vagy C. fokozat valamelyikébe kell esnie ahhoz, hogy a csomagolást újrafeldolgozhatónak lehessen tekinteni, és következésképpen forgalomba lehessen hozni. Ha egy csomagolás nem éri el a C. fokozatot, azt műszakilag nem újrafeldolgozhatónak kell tekinteni, és a forgalomba hozatalát korlátozni kell. Ezeket a kritériumokat azonban a csomagolásnak csak 2030. január 1-jétől kell teljesítenie annak érdekében, hogy a gazdasági szereplőknek elegendő idejük legyen az alkalmazkodásra. 2038. január 1-jétől csak a B. fokozatot elérő csomagolás hozható forgalomba.

(29)   Az anyag-újrafeldolgozás e rendeletben szereplő fogalommeghatározásának ki kell egészítenie az „újrafeldolgozás” és az „anyagában történő hasznosítás” 2008/98/EK irányelvben szereplő fogalommeghatározását. Az anyag-újrafeldolgozás körforgásban tartja az erőforrásokat az anyaggazdaságban, és ezért nem terjedhet ki a hulladék biológiai kezelésére. Az anyag-újrafeldolgozás fogalommeghatározása nem érintheti a tagállamok számára e rendelet alapján meghatározott újrafeldolgozási célértékek kiszámítását. Az említett célértékek és azok kiszámítása az „újrafeldolgozás” 2008/98/EK irányelv szerinti fogalommeghatározásán alapul.

(30)   A magas színvonalú újrafeldolgozás olyan újrafeldolgozott anyagokat eredményez, amelyek minősége – a megőrzött műszaki jellemzőik alapján – egyenértékű az eredeti anyag minőségével, vagy meghaladja azt, és amelyek elsődleges nyersanyagok helyettesítésére használhatók csomagolások vagy más hasonló alkalmazások esetében. Az újrafeldolgozott anyag többször is újrafeldolgozható. A magas színvonalú újrafeldolgozott nyersanyagok előállításának lehetővé tétele érdekében döntő fontosságú a csomagolási hulladékot megfelelően válogatva gyűjteni. Az anyag-újrafeldolgozás és a magas színvonalú újrafeldolgozás között a különbség az, hogy az anyag-újrafeldolgozás anyagokká dolgozza fel a csomagolóanyagot, míg a magas színvonalú újrafeldolgozás olyan minőségű anyagokká dolgozza fel a csomagolást, hogy azok ugyanabban a minőségi fokozatban legyenek felhasználhatók csomagolás vagy egyéb alkalmazások céljára, és az újrafeldolgozott anyag minősége változatlan maradjon.

(31)  Mivel az újrafeldolgozást szolgáló kialakítás ▌ értékelése önmagában nem biztosítja a csomagolás újrafeldolgozását a gyakorlatban, olyan egységes módszertant kell megállapítani, és olyan felügyeletilánc-mechanizmust kell létrehozni, amely biztosítja, hogy ténylegesen sor kerüljön a csomagolási hulladék nagy léptékű újrafeldolgozására, mégpedig a bevett, legkorszerűbb elkülönített gyűjtés és operatív környezetben bevált, bevett válogatási és újrafeldolgozási eljárások alapján. Következésképpen 2035-től új értékelést kell végezni az egyes csomagoláskategóriánként ténylegesen újrafeldolgozott anyag mennyisége (tömege) alapján, a 6. cikken alapuló módszertan és határértékek szerint. A nagy léptékben újrafeldolgozott jellegre vonatkozó küszöbértékeket az újrafeldolgozott anyagok éves mennyiségére vonatkozó, e rendeletben meghatározott célérték figyelembevételével kell meghatározni. A tagállamok az 56. cikk (2) bekezdésének c) pontjában, valamint az 56. cikk (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségekkel összhangban 2030-ra előreláthatólag már bejelentik a Bizottságnak a csomagolási hulladék csomagoláskategóriánként újrafeldolgozott mennyiségeire vonatkozó első adatokat. A gyártóknak – kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek egyéni teljesítése esetén –, a megbízott gyártói felelősségi szervezeteknek vagy – ha a csomagolásihulladék-gazdálkodás megszervezéséért hatóságok a felelősek – a csomagolásihulladék-gazdálkodási üzemeltetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a csomagolási hulladékot elkülönítetten gyűjtsék, válogassák és telepített infrastruktúrában anyag-újrafeldolgozás révén újrafeldolgozzák, mégpedig bevett eljárások felhasználásával, bevált operatív környezetben, és az előállító rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan műszaki dokumentációt, amely biztosítja, hogy sor kerüljön a csomagolás nagy léptékű újrafeldolgozására.

(32)  A csomagolásnak az újrafeldolgozhatóságot szolgáló kialakítására vonatkozó harmonizált szabályok megállapítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy csomagoláskategóriánként részletes kritériumokat határozzon meg a csomagolás újrafeldolgozást szolgáló kialakítására vonatkozóan. Emellett arra is fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el annak értékelésére vonatkozóan, hogy sor került-e a csomagolás nagy léptékű újrafeldolgozására, többek között az e rendeletben nem felsorolt csomagoláskategóriák tekintetében is. ▌

(33)  A csomagolás terén az innováció ösztönzése érdekében helyénvaló lehetővé tenni, hogy az olyan csomagolás ▌, amely a csomagolás alapvető funkciójának jelentős javulását eredményező innovatív jellemzőkkel rendelkezik, és bizonyítható környezeti előnyökkel jár, további öt évet ▌ kapjon az újrafeldolgozhatósági követelmények teljesítésére. Az innovatív jellemzőket – különösen az új anyagok használatát illetően – alá kell támasztani, és az újrafeldolgozási pálya tervezett kialakítását ismertetni kell a csomagolást kísérő műszaki dokumentációban. Ezeket az információkat többek között az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumokról szóló, végrehajtási jogi aktusok szükség szerinti módosítására kell felhasználni. A gazdasági szereplőnek az innovatív csomagolás forgalomba hozatala előtt értesítenie kell erről a Bizottságot és az illetékes hatóságot.

(34)  Az emberek és az állatok egészségének és biztonságának védelme érdekében, a csomagolt termékek jellege és a kapcsolódó követelmények miatt helyénvaló, hogy az újrafeldolgozhatósági követelmények ne legyenek kötelezően alkalmazandók az (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendeletben▌(20) és a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben▌(21) meghatározott közvetlen csomagolásokra, amelyek közvetlenül érintkeznek a gyógyszerrel, valamint a fent említett jogi aktusokban meghatározott külső csomagolásra, amennyiben az ilyen csomagolásnak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek a gyógyszer minőségének megőrzése érdekében.

Helyénvaló továbbá, hogy az újrafeldolgozhatósági követelmények ne legyenek kötelezően alkalmazandók az (EU) 2017/745 európai parlamenti és tanácsi rendelet(22) hatálya alá tartozó orvostechnikai eszközök és az (EU) 2017/746 európai parlamenti és tanácsi rendelet(23) hatálya alá tartozó in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök kontaktszenzitív műanyag csomagolására, a 609/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(24) hatálya alá tartozó, csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek és speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek kontaktszenzitív műanyag csomagolására, valamint a veszélyes áruk 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(25) meghatározott szállítására használt csomagolásra. A könnyű fából, parafából, textilből, gumiból, kerámiából vagy porcelánból készült fogyasztói csomagolásokat szintén mentesíteni kell – kivéve a (6aa) bekezdésben foglaltak alól –, mivel azokat nagyon kis mennyiségben hozzák forgalomba, vagyis az egyes kategóriák az uniós piacon forgalomba hozott csomagolás tömegének kevesebb mint 1 %-át teszik ki.

(35)  Egyes tagállamok a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak differenciálása révén ösztönzik a csomagolás újrafeldolgozhatóságát, de az ilyen nemzeti szintű kezdeményezések szabályozási bizonytalanságot teremthetnek a gazdasági szereplők számára, különösen, ha több tagállamban értékesítenek csomagolást. Ugyanakkor a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak differenciálása hatékony gazdasági eszköz a fenntarthatóbb csomagolástervezés ösztönzésére, ami jobb újrafeldolgozható csomagolást eredményez, miközben javítja a belső piac működését. Ezért harmonizálni kell a kiterjesztett gyártói felelősségi díjaknak az újrafeldolgozhatóság értékelése során megszerzett újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozat alapján történő differenciálására vonatkozó kritériumokat, e díjak tényleges összegének meghatározása nélkül. Mivel a kritériumoknak kapcsolódniuk kell a csomagolás újrafeldolgozhatóságára vonatkozó kritériumokhoz, helyénvaló, hogy a Bizottság felhatalmazást kapjon arra, hogy ezeket a harmonizált kritériumokat ugyanakkor fogadja el, mint a csomagolás újrafeldolgozást szolgáló kialakításának az egyes csomagoláskategóriákra vonatkozó részletes kritériumait.

(36)  A csomagolás körforgásos jellegének biztosítása érdekében a csomagolást úgy kell megtervezni és előállítani, hogy lehetőség legyen a primer anyagokat fokozottan újrafeldolgozott anyagokkal helyettesíteni. Az újrafeldolgozott anyagok fokozott használata támogatja az újrafeldolgozott anyagok jól működő piacai jellemezte körforgásos gazdaság fejlődését, csökkenti az elsődleges nyersanyagok használatához kapcsolódó költségeket, függőségeket és kedvezőtlen környezeti hatásokat, és lehetővé teszi az anyagok erőforrás-hatékonyabb felhasználását. A különböző csomagolóanyagokat tekintve a műanyag csomagolás terén a legalacsonyabb szintű az újrafeldolgozott anyagok használata. E probléma az újrafeldolgozott műanyagok nagyobb mértékű használata révén kezelhető a legmegfelelőbben: kötelező célértékeket kell megállapítani a műanyag csomagolás újrafeldolgozott tartalmára vonatkozóan, a különböző műanyag csomagolási alkalmazások kontaktszenzitivitásától függően(26), és biztosítani kell, hogy a célértékek 2030-ra kötelező erejűvé váljanak. A csomagolóanyagok növekvő körforgásos jellegének ▌biztosítása érdekében 2040-től kezdve magasabb célértékeket kell alkalmazni.

(37)  Egyértelművé kell tenni▌, hogy a fa pépesítése során keletkező papíranyag nem tekintendő a műanyag e rendelet szerinti fogalommeghatározása alá tartozó terméknek.

(38)  Az emberek és az állatok egészsége magas szintű védelmének az uniós jogszabályokban foglalt követelményekkel összhangban történő biztosítása, továbbá az ellátás biztonságát, valamint a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök biztonságát ▌ fenyegető kockázatok elkerülése érdekében helyénvaló kizárni a műanyag csomagolás minimális újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó kötelezettség alól▌ az (EU) 2019/6 rendeletben és a 2001/83/EK irányelvben ▌ meghatározott közvetlen csomagolást, valamint az (EU) 2017/745 rendelet hatálya alá tartozó orvostechnikai eszközök kontaktszenzitív műanyag csomagolását ▌ és az (EU) 2017/746 rendelet hatálya alá tartozó in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök kontaktszenzitív csomagolását, továbbá a 609/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó, a csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek és speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek kontaktszenzitív műanyag csomagolását. Az említett kivételt az (EU) 2019/6 rendeletben ▌ és a 2001/83/EK irányelvben ▌ meghatározott, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények külső csomagolására is alkalmazni kell azokban az esetekben, amikor a gyógyszer, illetve a gyógyászati készítmény minőségének megőrzése érdekében annak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek.

(39)   Annak érdekében, hogy teljesíteni lehessen az e rendeletben az újrafeldolgozott tartalom integrálására vonatkozóan meghatározott célértékeket, a Bizottságnak legkésőbb 3 évvel a hatálybalépést követően értékelést kell közzétennie, amelyben megvizsgálja a bioalapú műanyag csomagolás technológiai fejlettségének és környezeti teljesítményének aktuális állását, és adott esetben fenntarthatósági követelményeket és célértékeket tartalmazó jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie.

(40)  A belső piacon jelen lévő akadályok megszüntetése és az e rendelet szerinti kötelezettségek hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a csomagolás műanyag része a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt csomagolástípusonként és csomagolási formánként, valamint előállító üzemenként és előállítási évenként bizonyos százalékos minimumarányban tartalmazzon fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalmat.

(41)   Az előállító üzem számítási alapként való alkalmazása azt jelenti, hogy a csomagolások előállítói némi rugalmassággal fognak rendelkezni az újrafeldolgozott tartalom százalékos minimumarányának elérése tekintetében. Az előállító üzemre való hivatkozást úgy kell érteni, hogy az csak egy, a csomagolást előállító ipari létesítményre vonatkozik.

(42)  A gazdasági szereplőket ösztönözni kell arra, hogy növeljék a csomagolás műanyag részének újrafeldolgozott tartalmát. Ennek eléréséhez az egyik eszköz a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak differenciálásának biztosítása a csomagolás újrafeldolgozott tartalmának százalékos aránya alapján. A díj differenciálásának ezekben az esetekben az ilyen csomagolásban található újrafeldolgozott tartalom kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó közös szabályokon kell alapulnia. Ezzel összefüggésben lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy fenntartsák az újrafeldolgozott anyagokhoz előzetes és méltányos hozzáférést biztosító meglévő rendszereiket annak érdekében, hogy teljesíteni tudják az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó minimumcélértékeket, feltéve, hogy e rendszerek eleget tesznek az e rendeletben foglalt követelményeknek. Ezen túlmenően piaci árakon elsőbbségi hozzáférést kell biztosítani az újrafeldolgozott anyagokhoz, és azon újrafeldolgozott anyagok mennyiségének, amelyekhez elsőbbségi hozzáférést biztosítottak, meg kell felelnie az adott tagállamban a gazdasági szereplő által egy meghatározott időszakban forgalomba hozott csomagolás mennyiségének.

(43)  A fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladék hasznosításából nyert újrafeldolgozott tartalom jelen lévő arányának – a fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból kiindulva, a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt csomagolástípusonként és csomagolási formánként, valamint előállító üzemenként és előállítási évenként történő, az újrafeldolgozási folyamat környezeti hatásának figyelembevétele melletti – kiszámítására és ellenőrzésére, valamint a műszaki dokumentáció formátumának meghatározására vonatkozó szabályok végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási rendelkezéseket fogadjon el a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(27) ▌ összhangban.

(44)   Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a műanyagok magas színvonalú újrafeldolgozásának belső piacát és a másodlagos nyersanyagok felhasználását, a forgalomba hozott csomagolás műanyag részének – a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt csomagolástípusonként és csomagolási formánként, valamint előállító üzemenként és előállítási évenként számítva – bizonyos százalékos minimumarányban tartalmaznia kell fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalmat. Csomagolástípus alatt azt a domináns polimert kell érteni, amelyből a csomagolás készül, míg a csomagolási formát úgy kell értelmezni, hogy az egy adott csomagolási egység méretére és alakjára vonatkozik.

(45)   A környezet és az emberi egészség védelmének magas szintje számos okból szükséges, különösen a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátásokat tekintve. Először is, az éghajlatváltozás határokat nem ismerő, globális jelenség, és nincsen közvetlen kapcsolat annak hatásai és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG-kibocsátás) forrása között: előfordulhat, hogy alacsony ÜHG-kibocsátású országokban az éghajlatváltozás hatásai a globális ÜHG-kibocsátáshoz való egyedi hozzájárulásukkal aránytalan mértékben érezhetők. Másodszor, a vízrendszerek – többek között óceáni áramlatok által – összeköttetésben vannak egymással, és a múltbéli tapasztalatok alapján a bolygó egyik részén történő szennyezés – beleértve a műanyaghulladékokhoz kapcsolódó szennyezést is – más óceánokra és kontinensekre is széles körben átterjedhet. Harmadszor, a talajba történő kibocsátásoknak nemcsak helyi, hanem nemzetközi hatásuk is lehet, különösen ha e kibocsátások bekerülnek a természetes vízkörforgásokba. A műanyag csomagolásban az újrafeldolgozott tartalom használatának ösztönzése azon a feltevésen alapul, hogy maga az újrafeldolgozott tartalom környezeti szempontból fenntartható módon készült, a szénlábnyom csökkentése és a körforgásos gazdaság ösztönzése céljából. Ennek érdekében biztosítékokra van szükség annak garantálása érdekében, hogy az a mód, ahogyan az újrafeldolgozott tartalmat előállították, ne semlegesítse az ilyen újrafeldolgozott tartalom későbbi műanyag csomagolásban való használatából származó környezeti előnyöket. Ennélfogva mind az EU-ban előállított, mind pedig az importált műanyag csomagolás tekintetében megkülönböztetéstől mentes módon foglalkozni kell a kapcsolódó környezeti aggályokkal is. Ennek érdekében az Unióba érkező behozatalra a kibocsátás és az elkülönített gyűjtés, valamint az újrafeldolgozási technológia fenntarthatósági kritériumainak tekintetében egyenértékű feltételeknek kell vonatkozniuk.

(46)  A műanyaghulladék elkülönített gyűjtése alapvető fontosságú ahhoz, hogy közvetlen pozitív hatást lehessen gyakorolni a gyűjtési arányra, a gyűjtött anyagok minőségére és az újrafeldolgozott anyagok minőségére. Lehetővé teszi a magas színvonalú újrafeldolgozást, és fellendíti a jó minőségű másodlagos nyersanyagok elterjedését. Az „újrafeldolgozó társadalom” felé való közeledés segít elkerülni a hulladékkeletkezést, és hozzájárul a hulladék erőforrásként történő felhasználásához, elkerülve az erőforrásoknak a hulladékhierarchia alacsonyabb szintjein történő bezáródását, amely hátrányos hatást gyakorol a környezetre, és figyelmen kívül hagyja a környezeti szempontból megfelelő hulladékgazdálkodást. Az elkülönített gyűjtés segít továbbá elkerülni a veszélyes és nem veszélyes hulladék keveredését, biztosítva a hulladék és a hulladékszállítás biztonságosságát és elkerülve a szennyezést, amint azt nemzetközi szabályok – például a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló, 1989. március 22-i bázeli egyezmény(28), az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye(29), a hulladékok és más anyagok lerakásából eredő tengeri szennyeződések megelőzéséről szóló 1972. december 29-i egyezmény (londoni egyezmény) és annak 1996. évi jegyzőkönyve (londoni jegyzőkönyv), valamint az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény (MARPOL-egyezmény) V. melléklete – is előírják.

(47)  Emellett az ENSZ Környezetvédelmi Programjának égisze alatt működő, a – többek között a tengeri környezetben előforduló – műanyagszennyezésről szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozásával foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság különböző ülésein tartott nemzetközi szintű megbeszélések megmutatták, hogy nemzetközi szinten fokozni kell a műanyagoknak a környezeti hatásuk korlátozását és a körforgásos gazdaság előmozdítását célzó elkülönített gyűjtésére vonatkozó intézkedéseket, mégpedig a hulladékkeletkezés megelőzése és a természeti források kimerítésének csökkentése érdekében, továbbá az is bebizonyosodott, hogy egyes potenciális szerződő felekben megvan az akarat arra, hogy erre irányuló intézkedéseket fogadjanak el. A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény(30) előírja, hogy a feleknek védeniük kell a környezetet a levegőszennyezéssel szemben, és meg kell kísérelniük korlátozni – és amennyire lehet – fokozatosan csökkenteni és megelőzni a levegőszennyezést, többek között a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezést. A határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezmény(31) értelmében a felek kötelesek intézkedéseket hozni a vízszennyezés országhatárokon átterjedő hatásainak megelőzése, ellenőrzése és csökkentése céljából. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján elfogadott, 1992. évi riói nyilatkozattal összhangban elviekben a szennyezőnek kell viselni a szennyezés költségeit. Ezért az olyan ipari tevékenységek, mint a műanyag újrafeldolgozása, várhatóan együtt járnak majd a szennyezés megelőzésére és csökkentésére irányuló intézkedésekkel.

(48)  A fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalmak előmozdítására irányuló környezetvédelmi célkitűzés teljesüléséhez arra van szükség, hogy a műanyagok újrafeldolgozása az abból eredő szennyezés minimálisra csökkentésével történjen. Ellenkező esetben az újrafeldolgozás során kibocsátott ipari szennyezés csökkentené vagy semmissé tenné az újrafeldolgozottműanyag-tartalom használatának ösztönzésben rejlő hozzáadott értéket. A fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladék újrafeldolgozása során használt technológiák vonatkozásában fenntarthatósági kritériumokat kell kidolgozni. E kritériumoknak a környezet és az emberi egészség védelmének magas szintjét kell biztosítaniuk, különösen a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátásokat és az erőforrás-hatékonyságot tekintve. Az újrafeldolgozást ennek megfelelően környezetvédelmi szempontból megfelelően kell végezni, úgy, hogy az az újrafeldolgozási eljárás és az újrafeldolgozott termékek magas színvonalát eredményezze, valamint szigorú előírásokat biztosítson az újrafeldolgozási ágazatokban. Az újrafeldolgozási technológia – és következésképpen az újrafeldolgozott anyag – megfelelő szintű fenntarthatóságának biztosításával környezetileg felelős intézkedéssé válik az újrafeldolgozott tartalom használatának előmozdítása a műanyag csomagolásban. A műanyagszennyezéssel foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság ülésein folytatott megbeszélések során a résztvevők azt is hangsúlyozták, hogy biztosítani kell, hogy az újrafeldolgozási technológiák környezetvédelmi szempontból megfelelően működjenek.

(49)   A fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított, az Unión kívül újrafeldolgozott vagy begyűjtött újrafeldolgozott tartalom esetén alkalmazott szabályok egyenértékűségének – többek között harmadik fél általi ellenőrzés útján történő – értékelésére, ellenőrzésére és tanúsítására szolgáló módszertannak biztosítania kell a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmét, kiváltképp a levegőbe, vízbe és talajba irányuló kibocsátások szintjét illetően, figyelembe véve a következőket: az a szükségesség, hogy az újrafeldolgozást környezetvédelmi szempontból megfelelő módon kell végezni, a magas színvonalú újrafeldolgozás biztosításának lehetősége, az újrafeldolgozó ágazatokra vonatkozó minőségi előírások szintje, valamint az erőforráshatékonyság szintje. E megfontolások kulcsfontosságúak az erőforrások körforgásos jellegének megvalósításához, és ezáltal ahhoz, hogy kisebb nyomás nehezedjen a kimerülő természeti erőforrásokra.

(50)  Emlékeztetni kell arra, hogy az újrafeldolgozott műanyagot tartalmazó, élelmiszerekkel érintkező anyagoknak meg kell felelniük az (EU) 2022/1616 bizottsági rendeletben(32) meghatározott követelményeknek, amelyek az újrafeldolgozási technológiákra vonatkozó követelményeket is magukban foglalnak. A műanyag csomagolást illetően – kivéve, ha az polietilén-tereftalátból (PET) készült – helyénvaló az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó kapcsolódó követelmények alkalmazásának kezdőnapja előtt kellően hosszú idővel újraértékelni az ilyen műanyag csomagolás tekintetében rendelkezésre álló megfelelő újrafeldolgozási technológiákat, a vonatkozó uniós szabályok szerinti engedélyezés állása és az ilyen technológia gyakorlati alkalmazása tekintetében is. Az említett értékelés alapján bizonyos érintett kontaktszenzitív műanyag csomagolások esetében szükség lehet eltéréseket biztosítani az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó követelményektől, illetve felülvizsgálni a biztosított eltéréseket. Ennek érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el.

(51)  A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a műanyag csomagolás kötelező újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó célértékek ideiglenes módosítása céljából, azoknak a kockázatoknak a figyelembevétele érdekében, amelyek bizonyos, újrafeldolgozásra szánt műanyaghulladékok esetleges elégtelen kínálatához kapcsolódnak, ami túlzottan magas árakhoz vagy az egészségre, a biztonságra és a környezetre gyakorolt káros hatásokhoz vezethet. Egy ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktus indokoltságának értékelése során a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a természetes és jogi személyek által benyújtott, megfelelően megindokolt kérelmeket.

(52)  A műanyagtól eltérő anyagok, például az üveg vagy az alumínium esetében nyilvánvaló az a tendencia, hogy az elsődleges nyersanyagot újrafeldolgozott anyagokkal váltják fel, és ez a tendencia a jogi és a gazdasági környezet fejlődése, valamint a fogyasztók elvárásai miatt várhatóan folytatódni fog. Mindazonáltal a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie az újrafeldolgozott tartalom használatát a nem műanyagból készült csomagolóanyagokban, és értékelnie kell, hogy helyénvaló-e további intézkedéseket – többek között célértékek meghatározását – javasolni, amelyek célja az újrafeldolgozott tartalom használatának növelése a nem műanyagból készült csomagolásban.

(53)  A biohulladék-áram gyakran hagyományos műanyagokkal szennyezett, az anyag-újrafeldolgozási áramok pedig sokszor komposztálható műanyagokkal szennyezettek. Ez a keresztszennyeződés erőforrás-pazarláshoz és alacsonyabb minőségű másodlagos nyersanyagokhoz vezet, és azt a forrásnál meg kell akadályozni. Ezért a tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy a területükön milyen a megfelelő hulladékgazdálkodás a komposztálható csomagolások tekintetében. Mivel a fogyasztók számára egyre nehezebb eldönteni, hogy hol kell elhelyezni a komposztálható műanyag csomagolási hulladékot, a komposztálható műanyag csomagolás használatára vonatkozóan indokolt és szükséges világos és közös szabályokat megállapítani, csak akkor kötelezővé téve e csomagolás használatát, ha az egyértelmű előnyökkel jár a környezetre vagy az emberi egészségre nézve. Ilyen előnyök állnak fenn különösen, ha a komposztálható csomagolás segíti a biohulladék gyűjtését vagy ártalmatlanítását, például olyan termékek esetében, ahol a tartalom és a csomagolás elkülönítése különösen bonyolult (ilyenek például a teafilterek).

(54)  A biológiailag lebomló műanyag polimerekből készült csomagolási alkalmazások korlátozott köre tekintetében kimutatható környezeti előnnyel jár az olyan komposztálható csomagolás használata, amely ellenőrzött körülmények között kerül be a komposztáló üzemekbe, köztük az anaerob lebontást végző létesítményekbe. Továbbá, amennyiben a tagállamok alkalmazzák a 2008/98/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított rendelkezést, és az adott tagállamokban rendelkezésre állnak megfelelő hulladékgyűjtési rendszerek és hulladékkezelési infrastruktúrák, ▌ rugalmasságot kell biztosítani számukra azon döntés tekintetében, hogy a saját területükön engedélyezik-e komposztálható csomagolás használatát kávé-, tea- vagy más italkészítő rendszerek egyadagos egységeit illetően, amennyiben az nem fém csomagolóanyagból, nem nagyon könnyű műanyag hordtasakokból és nem könnyű műanyag hordtasakokból, továbbá nem egyéb olyan csomagolásból áll, amelynek esetében az adott tagállamok e rendelet hatálybalépése előtt előírták, hogy komposztálhatónak kell lennie. Annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a félreértések a fogyasztók körében a hulladékelhelyezés helyes módjával kapcsolatban, továbbá figyelembe véve a szén-dioxid-kibocsátás körforgásosságának környezeti előnyét, minden egyéb ▌csomagolásnak anyag-újrafeldolgozásra kell kerülnie, és az ilyen csomagolást úgy kell kialakítani, hogy ne befolyásolja más hulladékáramok újrafeldolgozhatóságát.

(55)   Ezenkívül a biológiailag lebomló hulladék nem eredményezheti azt, hogy szennyező anyagok kerülnek a komposztba. Az EN 13432 szabványt („Csomagolás – A komposztálással és biológiai lebomlással hasznosítható csomagolás követelményei – Vizsgálati program és a csomagolás végleges elfogadásának értékelési feltételei”) felül kell vizsgálni a komposztálási idő, a szennyezettség megengedett szintje és a mikroműanyagok kibocsátására vonatkozó korlátozások tekintetében, mégpedig annak érdekében, hogy lehetővé lehessen tenni ezen anyagok biohulladék-kezelő létesítményekben történő megfelelő feldolgozását. Emellett az Unióban hasonló szabványt kell létrehozni a házi komposztálásra vonatkozóan is.

(56)   Amint azt a Bizottság a 2022. november 30-i, „A bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra vonatkozó uniós szakpolitikai keret” című közleményében is bemutatta, az ipari komposztálásra vonatkozó szabványoknak való megfelelés nem jelenti azt, hogy a lebomlás házi körülmények között is végbemegy. Az ipari komposztáláshoz szükséges feltételek a magas hőmérséklet és a magas páratartalom. A házi komposztálás esetében – amelyet egyének végeznek, akár közösségekbe szerveződve – a tényleges feltételek nagyban függnek a helyi éghajlati viszonyoktól és fogyasztói gyakorlatoktól. A házi komposztálás során ezért fennáll annak a kockázata, hogy a biológiai lebomlás lassabban megy végbe, mint ipari komposztálás esetén, vagy akár nem is fejeződik be. Különösképp a műanyag csomagolás házi komposztálását ezért csak egyes konkrét alkalmazások esetében szabad fontolóra venni, és csak az illetékes hatóságok által felügyelt egyedi helyi feltételek között.

(57)  Amennyiben ez indokolt és helyénvaló egyrészt a komposztálható műanyagok ártalmatlanítását befolyásoló technológiai és szabályozási fejlemények fényében, másrészt azon meghatározott feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ilyen anyagok használata előnyös legyen a környezetre és az emberi egészségre nézve, a Bizottságnak adott esetben jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie a komposztálható csomagolások jegyzékének módosítása ▌ céljából.

(58)  A komposztálható csomagolásra vonatkozó követelményeknek való megfelelés értékelésének megkönnyítése érdekében azon komposztálható csomagolások esetében, amelyek összhangban vannak az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(33) szerint elfogadott harmonizált szabványokkal, vélelmezni kell a megfelelőséget. Ennek során figyelembe kell venni az említett követelmények részletes műszaki előírásait, összhangban a legújabb tudományos és technológiai fejleményekkel. A paramétereknek – köztük a komposztálási időknek és a szennyeződés megengedett szintjeinek – tükrözniük kell a biohulladék-kezelő létesítmények tényleges körülményeit, beleértve az anaerob lebontási folyamatokat is. Az ipari komposztálásra vonatkozó jelenlegi szabvány már nem teszi lehetővé a megfelelőség vélelmét, mivel azt felül kell vizsgálni és fel kell váltani egy naprakész változattal. A jelenlegi szabvány ugyanakkor iránymutatásként használható addig, amíg nem áll rendelkezésre új vagy frissített harmonizált szabvány. A házilag komposztálható csomagolást illetően a Bizottságnak adott esetben kérnie kell EN szabványok kidolgozását.

(59)  Emlékeztetni kell arra, hogy az élelmiszerrel való érintkezésre szánt, vagy az élelmiszerrel már érintkező minden csomagolásnak, így a komposztálható csomagolásnak is meg kell felelnie az 1935/2004/EK rendeletben meghatározott követelményeknek ▌. Adott esetben az élelmiszerekkel érintkező anyagokra vonatkozó uniós jogi aktusokban előírt dokumentáció és információk az e rendeletben előírt információk és dokumentáció részeként is felhasználhatók.

(60)  A csomagolást úgy kell kialakítani, hogy térfogata és tömege a lehető legkisebb legyen, ugyanakkor megőrizze a csomagolási funkciók ellátására való képességét, és lehetővé tegye az újrafeldolgozást. A csomagolás előállítójának az e rendelet IV. mellékletében felsorolt teljesítménykritériumok alapján értékelnie kell a csomagolást. Tekintettel e rendelet azon célkitűzésére, hogy csökkentse a csomagolás használatát és ezzel a csomagolási hulladék keletkezését, és javítsa a csomagolás körforgásos jellegét a belső piacon, helyénvaló tovább pontosítani és szigorítani a meglévő kritériumokat. Ezért módosítani kell a csomagolás teljesítményére vonatkozó kritériumok jegyzékét, amelyet a meglévő EN 13428:2004 harmonizált szabvány („Csomagolás – Külön követelmények a gyártásra és összetételre – Megelőzés anyagfelhasználás-csökkentéssel”) tartalmaz. A jelenlegi EN 13428:2004 szabvány ugyanakkor használható addig, amíg nem áll rendelkezésre új vagy frissített harmonizált szabvány. Bár a piaci értékesítés és a fogyasztói elfogadottság továbbra is fontos szempont a csomagolás kialakítása során, ezek nem vehetők fel a teljesítménykritériumok közé, önmagukban indokolva a csomagolás tömegének és térfogatának növelését. Ez azonban nem veszélyeztetheti a kulturális örökség és a hagyományos know-how védelmére irányuló uniós célkitűzés részeként a földrajzi jelzések uniós oltalmi rendszere – többek között a bor tekintetében az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(34), továbbá a szeszes italok tekintetében az (EU) 2019/787 európai parlamenti és tanácsi rendelet(35) – keretében bejegyzett és oltalom alatt álló, vagy az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(36) említett minőségrendszerek hatálya alá tartozó csomagolt kézműves és ipari termékekre, valamint élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre vonatkozó termékleírásokat.

Nem veszélyeztetheti továbbá a csomagolás azon kialakítását, amely formatervezési mintákra vagy védjegyekre vonatkozó uniós vagy tagállami jog szerint, vagy valamely tagállamban hatállyal bíró nemzetközi megállapodások értelmében oltalomban részesül. Ez a mentesség csak annyiban indokolt, amennyiben a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó új szabályok oly módon befolyásolják a csomagolás alakját, hogy a védjegy már nem alkalmas arra, hogy a megjelölt árut más vállalkozások áruitól megkülönböztesse, és a formatervezési minta már nem tudja megőrizni annak új és egyedi jellemzőit. A visszaélés kockázatának elkerülése érdekében a mentesség csak azokra a védjegyekre és formatervezési mintákra alkalmazandó, amelyek ... [e rendelet hatálybalépésének napja] előtt már oltalom alatt álltak. Másrészt az újrafeldolgozhatóság, az újrafeldolgozott tartalom felhasználása és az újrahasználat indokolttá teheti a csomagolás tömegének vagy térfogatának növelését, és azokat fel kell venni a teljesítménykritériumok közé. A kettős falakkal, álaljzatokkal és egyéb olyan jellemzőkkel rendelkező csomagolások, amelyek célja kizárólag a termék érzékelt térfogatának növelése, nem hozhatók forgalomba, mivel nem felelnek meg a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelménynek. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a felesleges csomagolásra is, amelyre nincs szükség a csomagolás funkcionalitásának biztosításához.

(61)  A csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelményeknek való megfelelés érdekében különös figyelmet kell fordítani az üres tér korlátozására gyűjtőcsomagolás és szállítási csomagolás esetén, beleértve az e-kereskedelmi csomagolást is.

(62)  A csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelményeknek való megfelelés értékelésének megkönnyítése érdekében, azon csomagolások esetében, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU rendelettel összhangban elfogadott harmonizált szabványoknak, vélelmezni kell a megfelelőséget, mégpedig abból a célból, hogy az említett követelményekhez részletes műszaki előírásokat lehessen megfogalmazni és mérhető tervezési kritériumokat lehessen megállapítani, ideértve adott esetben a konkrét csomagolási formák maximális tömegére vagy üres tereire vonatkozó határértékeket, valamint a csomagolás minimalizálására vonatkozó követelménynek megfelelő alapértelmezett, szabványos csomagolási kialakításokat.

(63)  A csomagolás körforgásos jellegének és fenntartható használatának előmozdítása érdekében ösztönözni kell az újrahasználható csomagolást és az újrahasználati rendszereket. E célból tisztázni kell az újrahasználható csomagolás fogalmát, és biztosítani kell, hogy az ne csak a csomagolás kialakításához kapcsolódjon – amelynek lehetővé kell tennie a lehető legnagyobb számú ▌ forgási ciklust, valamint a biztonsági, minőségi és higiéniai követelmények fenntartását a kiürítés, kirakodás, újratöltés vagy újrarakodás során –, hanem az e rendeletben meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelő újrahasználati rendszerek létrehozásához is. Az újrahasználható csomagolásra vonatkozó követelményeknek való megfelelés értékelésének megkönnyítése érdekében azon csomagolások esetében, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU rendelettel összhangban elfogadott harmonizált szabványoknak, vélelmezni kell a megfelelőséget, mégpedig abból a célból, hogy az említett követelményekhez részletes műszaki előírásokat lehessen megfogalmazni, és meg lehessen határozni az újrahasználható csomagolás kritériumait és formátumait, ideértve az utak vagy forgási ciklusok minimális számát, a szabványosított kialakításokat és az újrahasználati rendszerekre vonatkozó követelményeket, a higiéniai követelményekkel együtt.

(64)  Tájékoztatni kell a fogyasztókat, és lehetővé kell tenni számukra, hogy megfelelően helyezzenek el minden csomagolási hulladékot ▌. Ennek legmegfelelőbb módja, ha a hulladék szétválogatásához a csomagolás anyagösszetételén alapuló harmonizált címkézési rendszert hozunk létre, és e rendszert összekapcsoljuk a hulladéktároló edényeken elhelyezendő megfelelő címkékkel. Az ilyen harmonizált címkézési rendszer kialakításánál irányadó tényezőként kell tekinteni arra, hogy e címkézést minden polgárnak – körülményeitől, így életkorától és nyelvtudásától függetlenül – fel kell tudnia ismerni. Ez minimális szóhasználattal, piktogramok segítségével érhető el. Ez az egyébként szükséges fordítási költségek minimálisra csökkentését is szolgálná.

(65)   A válogatás alapvető lépés ahhoz, hogy biztosítani lehessen a csomagolás körforgásos jellegének fokozását. Ösztönözni kell a válogatási kapacitások különösen technológiai innovációk révén történő javítását annak érdekében, hogy lehetővé lehessen tenni a jobb minőségű válogatást és ezáltal az újrafeldolgozásra szánt alapanyagok jobb minőségét.

(66)  Annak érdekében, hogy fogyasztók könnyebben tudják szétválogatni és elhelyezni a csomagolási hulladékot, harmonizált szimbólumokat kell bevezetni, amelyeket fel kell tüntetni csomagoláson és a hulladéktároló edényeken egyaránt, lehetővé téve, hogy a fogyasztók e szimbólumokat egymásnak megfeleltetve a megfelelő helyre tudják elhelyezni a hulladékot. A szimbólumoknak lehetővé kell tenniük a megfelelő hulladékgazdálkodást azzal, hogy tájékoztatást nyújtanak a fogyasztók számára az ilyen csomagolás komposztálási tulajdonságairól, különösen azért, hogy elkerülhető legyen, hogy a fogyasztók tévesen azt gondolják, hogy a komposztálható csomagolás automatikusan házi komposztálásra is alkalmas, illetve hogy elkerülhető legyen, hogy a fogyasztók a csak iparilag szabályozott körülmények között komposztálható csomagolást a természetben eldobják. Ez a megközelítés várhatóan javítani fogja a csomagolási hulladék elkülönített gyűjtését, ami a csomagolási hulladék jobb minőségű újrafeldolgozásához vezet, továbbá a csomagolásihulladék-gyűjtési rendszerek bizonyos harmonizációs szintjét fogja eredményezni a belső piacon. Az e rendelet hatálybalépését követően bevezetett kötelező betétdíjas rendszerekhez kapcsolódó szimbólumokat szintén harmonizálni kell. A tagállamok előírhatják, hogy a nemzeti jog alapján létrehozott betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolásokon már e rendelet hatálybalépését megelőzően harmonizált címkét alkalmazzanak. Tekintettel arra, hogy a szállítási csomagolás gyűjtésére nem a települési hulladék gyűjtésére szolgáló rendszereken keresztül kerül sor, e szimbólumok használatát – az e-kereskedelmi csomagolás kivételével – a szállítási csomagolások esetében nem kell kötelezővé tenni.

(67)  A csomagolás újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó címkézést nem kell kötelezővé tenni, mivel ez az információ nem kritikus fontosságú a csomagolás életciklus végi megfelelő kezelésének biztosításához. Az előállítóknak ugyanakkor teljesíteniük kell az e rendelet szerinti, újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó célértékeket, és dönthetnek úgy, hogy a fogyasztók tájékoztatása céljából ezt az információt feltüntetik a csomagoláson. Annak biztosítása érdekében, hogy ezen információ közlése Unió-szerte egységes legyen, az újrafeldolgozott tartalomra utaló címkét harmonizálni kell.

(68)   A csomagolás bioalapúműanyag-tartalmát sem kell kötelezően címkézni, mivel a bioalapú műanyagnak számos feltételnek meg kell felelnie ahhoz, hogy garantálható legyen a fenntarthatósága, és több tudományos bizonyítékra van szükség annak megállapításához, hogy a bioalapú műanyag használata – amint azt a Bizottság a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra vonatkozó uniós szakpolitikai keretről szóló 2022. november 30-i közleményében meghatározta – a teljes életciklusa során összhangban van-e a körforgásos gazdaság elveivel. Az előállítók ugyanakkor dönthetnek úgy, hogy feltüntetik ezt az információt a csomagoláson annak érdekében, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az adott csomagolás bioalapúműanyag-tartalmáról. Annak biztosítása érdekében, hogy ezen információ közlése Unió-szerte egységes legyen, a bioalapúműanyag-tartalmat feltüntető címkét harmonizálni kell.

(69)  A végfelhasználóknak az újrahasználhatóságról, az újrahasználati rendszerek rendelkezésre állásáról és az újrahasználható csomagolás gyűjtőcsatornáinak elhelyezkedéséről történő tájékoztatása céljából az ilyen csomagoláson QR-kódot vagy más adathordozót kell feltüntetni, ami elérhetővé teszi ezeket az információkat. A QR-kódnak vagy az egyéb típusú szabványosított, nyílt, digitális adathordozónak olyan információval kell szolgálnia, amely megkönnyíti a csomagolás nyomon követését, valamint az utak és a forgási ciklusok kiszámítását, vagy azok átlagának megbecslését, ha az említett számítás nem kivitelezhető. E címkének a rendszerüzemeltetővel nem rendelkező nyitott láncú rendszerek esetében önkéntesnek kell lennie. Ezenkívül az újrahasználható fogyasztói csomagolást egyértelműen azonosítani kell az értékesítési helyen.

(70)  El kell kerülni, hogy a csomagoláson túlzottan sok címke legyen. Ennek érdekében, amennyiben más uniós jogi aktusok előírják, hogy a csomagolt termékre vonatkozó információkat digitális formában, adathordozón keresztül kell rendelkezésre bocsátani, az e rendelet értelmében a csomagolásra vonatkozóan előírt információkat és a csomagolt termékre vonatkozóan előírt információkat ugyanazon az adathordozón keresztül kell hozzáférhetővé tenni. Ennek az adathordozónak meg kell felelnie az e rendelet vagy más alkalmazandó uniós jogi aktus szerinti követelményeknek. Különösen abban az esetben, ha a csomagolt termék az (EU) 2024/...(37) rendelet vagy más, digitális termékútlevelet előíró uniós jogi aktus hatálya alá tartozik, az ilyen digitális termékútlevelet az e rendelet szerinti releváns információk közlésére is fel kell használni. Amennyiben a csomagolás aggodalomra okot adó anyagokat tartalmaz, ezt az információt a Bizottság által elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott szabványosított digitális jelölési technológia alkalmazásával kell megadni. Ennek az információnak lehetővé kell tennie a körforgásos jelleg előmozdítását, és biztosítania kell, hogy a hulladékkezelők hozzáférjenek a kémiai összetételre vonatkozó releváns információkhoz annak érdekében, hogy a hulladékhierarchiának megfelelően meghatározzák a legmegfelelőbb hulladékgazdálkodási opciót, ezáltal előmozdítva a csomagolás körforgásos jellegét.

(71)  Az ebben a rendeletben foglalt célkitűzések megvalósításának támogatása érdekében a fogyasztókat védeni kell a csomagolás jellemzőiről és az életciklus végi megfelelő kezeléséről nyújtott félrevezető és megtévesztő információkkal szemben, ezért erre vonatkozóan e rendelet harmonizált címkéket hoz létre. Lehetővé lehet tenni, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe tartozó csomagolások kizárólag QR-kód vagy más szabványosított digitális jelölési technológia révén legyenek azonosíthatók az adott rendszer egész területén, egy annak jelzésére szolgáló megfelelő szimbólum alapján, hogy a gyártó teljesíti a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeit. Ennek a szimbólumnak világosnak és egyértelműnek kell lennie a fogyasztók, illetve a felhasználók számára a csomagolás újrafeldolgozhatóságát illetően.

(72)   A kötelező betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolást olyan címkével kell ellátni, amely tájékoztatja a fogyasztókat arról, hogy az ilyen csomagolás a rendszer hatálya alá tartozik, és ezért azt olyan specifikus gyűjtőcsatornákon keresztül kell begyűjteni, amelyek számára a nemzeti hatóságok e célra engedélyt adtak. Ennek a címkének a Bizottság által létrehozott harmonizált uniós címkének kell lennie. A tagállamok előírhatják, hogy a nemzeti jog alapján létrehozott betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolásokon már e rendelet hatálybalépését megelőzően harmonizált címkét alkalmazzanak.

(73)   A 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(38) olyan „biztonsági hálóként” működik, amely valamennyi ágazatban magas szintű fogyasztóvédelmet biztosít, és kiegészíti az ágazat- vagy termékspecifikus uniós jog részletesebb követelményeit, kivéve, ha az említett irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok sajátos vonatkozásait szabályozó egyéb uniós szabályok között ellentét áll fenn, mely esetben az utóbbiaknak kell elsőbbséget élvezniük, és az említett sajátos vonatkozásokra az utóbbiakat kell alkalmazni. Az (EU) 2024/825 európai parlamenti és tanácsi irányelv(39) úgy rendelkezik, hogy az olyan önkéntes fenntarthatósági címke feltüntetése, amely nem felel meg bizonyos követelményeknek, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül.

(74)  A címkézési követelmények végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra ▌ végrehajtási jogkört kell ruházni abból a célból, hogy tovább javítsa a hulladékválogatást, megállapítsa a csomagolás anyagösszetételének szabványos, nyílt, digitális technológiák révén történő azonosítására vonatkozó feltételeket, valamint hogy részletes harmonizált előírásokat állapítson meg az e rendeletben a csomagolás és a hulladéktároló edények tekintetében megállapított címkézési követelményeket illetően. Ezen előírások kidolgozása során a Bizottságnak a nyelvi elemeket a minimumra kell korlátoznia, és figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló tudományos vagy egyéb műszaki információkat, beleértve a vonatkozó nemzetközi szabványokat is. A betétdíjas rendszer hatálya alá tartozó csomagolások harmonizált címkézését a tagállamok között a felszámítandó betétdíj tekintetében esetlegesen fennálló különbségek figyelembevételével kell kialakítani. Tekintettel az új rendszerre, a 97/129/EK bizottsági határozatot(40) ... [42 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-án/-én hatályon kívül kell helyezni, és annak tartalmát bele kell foglalni az említett végrehajtási jogi aktusba.

(75)  A gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy a csomagolás megfeleljen az e rendeletben foglalt követelményeknek. E megfelelés biztosítása érdekében, az ellátási láncban betöltött szerepükhöz mérten megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy biztosítsák a csomagolás belső piacon való szabad mozgását, és javítsák a csomagolás fenntarthatóságát.

(76)  Tekintettel arra, hogy az előállító részletes ismeretekkel rendelkezik a tervezési és gyártási eljárásról, ő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy elvégezze az ebben a rendeletben előírt megfelelőségértékelési eljárást. Az ilyen megfelelőségértékelésnek ezért kizárólagosan az előállító kötelezettségének kell maradnia.

(77)  Biztosítani kell, hogy a csomagolás vagy a csomagolóanyagok beszállítói az előállító rendelkezésére bocsássák az összes olyan információt és dokumentációt, amelyre a csomagolás és a csomagolóanyagok megfelelőségének igazolásához szüksége van. Az említett információkat és dokumentációt papír alapon vagy elektronikus formátumban kell rendelkezésre bocsátani.

(78)  A belső piac működésének védelme érdekében biztosítani kell, hogy a harmadik országokból az uniós piacra belépő csomagolás megfeleljen ennek a rendeletnek, függetlenül attól, hogy azt önálló csomagolásként vagy becsomagolt termékhez kapcsolódóan importálják-e. Különösen azt kell biztosítani, hogy az előállítók a csomagolás tekintetében lefolytassák a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat. Az importőröknek ezért biztosítaniuk kell, hogy az általuk forgalomba hozott csomagolás megfeleljen az említett követelményeknek, valamint hogy az előállítók által elkészített dokumentáció vizsgálat céljából hozzáférhető legyen az illetékes nemzeti hatóságok számára.

(79)  Csomagolás forgalomba hozatalakor minden importőrnek fel kell tüntetnie a csomagoláson az importőr nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét és postai címét, valamint – amennyiben rendelkezésre áll – azt az elektronikus kommunikációs lehetőséget, amelyen keresztül kapcsolatba lehet vele lépni. Ez alól kivételeket kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a csomagolás nem teszi lehetővé az ilyen információk feltüntetését.

(80)  Mivel a forgalmazó a csomagolást azt követően forgalmazza, hogy azt az előállító vagy az importőr forgalomba hozta, kellő körültekintéssel kell eljárnia az e rendelet szerint alkalmazandó követelményekkel kapcsolatban. A forgalmazónak biztosítania kell továbbá, hogy a csomagolás általa történő kezelése ne befolyásolja hátrányosan a csomagolás e követelményeknek való megfelelését.

(81)  A forgalmazókat és az importőröket – mivel a piachoz közel állnak, és fontos szerepet töltenek be a csomagolás megfelelőségének biztosításában – be kell vonni az illetékes nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, és a forgalmazóknak és importőröknek készen kell állniuk az azokban történő aktív részvételre, továbbá az említett hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk az érintett csomagolásra vonatkozó összes szükséges információt.

(82)  Előállítónak kell tekinteni minden olyan importőrt vagy forgalmazót, amely a saját neve vagy védjegye alatt hoz forgalomba csomagolást, vagy az ilyen csomagolást úgy módosítja, hogy az érintheti az e rendeletnek való megfelelést; az említett importőrnek vagy forgalmazónak eleget kell tennie az előállítóra háruló kötelezettségeknek.

(83)  A csomagolás teljes ellátási láncban való nyomonkövethetősége megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságok azon feladatát, hogy felkutassák azokat a gazdasági szereplőket, amelyek a követelményeknek nem megfelelő csomagolást hoztak forgalomba vagy forgalmaztak. A gazdasági szereplőknek ezért bizonyos ideig meg kell őrizniük az ügyleteikre vonatkozó adatokat.

(84)  A túlzott mennyiségű csomagolási hulladék keletkezésének problémája nem kezelhető teljes mértékben a csomagolás kialakítására vonatkozó kötelezettségek előírásával. Bizonyos csomagolástípusok esetében az üres tér arányának csökkentésére vonatkozó kötelezettségeket kell előírni azon gazdasági szereplők számára, amelyek megtöltik vagy más módon használják az ilyen csomagolást. A termékek végső forgalmazók vagy végfelhasználók részére történő szállításához használt gyűjtő-, szállítási és e-kereskedelmi csomagolás esetében az üres tér aránya nem haladhatja meg az 50 %-ot. A hulladékhierarchiával összhangban, valamint a csomagolás terén az innováció előmozdítása és ezzel a csomagolási hulladék mennyiségének csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztói csomagolást e-kereskedelmi csomagolásként használó gazdasági szereplők mentesüljenek e kötelezettség alól. Ez a kötelezettség nem vonatkozik az újrahasználható csomagolásra.

(85)  A belső piacon a környezetvédelem magas szintjének, valamint az élelmiszer-biztonság és ▌ élelmiszer-higiénia magas szintjének biztosítása, továbbá a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére vonatkozó célértékek elérésének elősegítése érdekében nem engedhető meg felesleges vagy elkerülhető csomagolás forgalomba hozatala. Az ilyen csomagolási formák jegyzékét e rendelet V. melléklete tartalmazza. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el ennek a jegyzéknek a tudományos és műszaki fejlődéshez való igazítása érdekében. A Bizottságnak iránymutatásokat kell közzétennie, amelyek részletesebb magyarázattal szolgálnak az V. mellékletet illetően, ideértve a csomagolásra vonatkozó példákat és a korlátozások alóli mentességekre vonatkozó iránymutatást is.

(86)  A csomagolás körforgásos jellegére és fenntartható használatára irányuló cél elérése érdekében korlátozni kell annak kockázatát, hogy az újrahasználhatóként forgalmazott csomagolást a gyakorlatban nem használják újra, és biztosítani kell, hogy a fogyasztók visszaváltsák az újrahasználható csomagolást. E cél elérésének legmegfelelőbb módja, hogy az újrahasználható csomagolást használó gazdasági szereplőket kötelezni kell arra, hogy biztosítsák az újrahasználati rendszer bevezetését, lehetővé téve ezáltal az ilyen csomagolások körforgását és ismételt felhasználását. Annak érdekében, hogy ezek a rendszerek a lehető legtöbb előnnyel járjanak, minimumkövetelményeket kell megállapítani a nyitott láncú és a zárt láncú rendszerekre vonatkozóan. Az ilyen csomagolás műszaki dokumentációjában igazolni kell az újrahasználható csomagolás valamely újrahasználati rendszernek való megfelelését. Az újrahasználati rendszerek méretüket és földrajzi lefedettségüket tekintve eltérőek lehetnek, a kisebb helyi rendszerektől az olyan nagyobb rendszerekig, amelyek egy egész vagy akár több tagállam területére is kiterjedhetnek.

(87)  Az újrahasználható csomagolásnak biztonságosnak kell lennie a felhasználók számára. Ezért a termékeiket újrahasználható csomagolásban kínáló gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az újbóli felhasználás előtt az újrahasználható csomagolást helyreállítási eljárásnak vessék alá, amelyre vonatkozóan követelményeket kell megállapítani.

(88)  Az újrahasználható csomagolás a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében hulladékká válik, amikor attól birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. A helyreállítási eljárásnak alávetett újrahasználható csomagolás általában nem minősül hulladéknak.

(89)  A hulladékkeletkezés megelőzésének ösztönzése érdekében be kell vezetni az „újratöltés” új fogalmát. Az újratöltést olyan egyedi hulladékmegelőzési intézkedésnek kell tekinteni, amely beleszámít az e rendeletben foglalt megelőzési célértékek teljesítésébe, és szükséges ahhoz.

(90)  Amennyiben a gazdasági szereplők felkínálják a termékek újratöltés útján történő megvásárlásának a lehetőségét, biztosítaniuk kell, hogy újratöltő állomásaik a fogyasztók egészségének és biztonságának garantálása érdekében megfeleljenek bizonyos követelményeknek. Ebben az összefüggésben tehát, amikor a fogyasztók saját tárolóedényeiket használják, a gazdasági szereplőknek tájékoztatást kell nyújtaniuk az ilyen tárolóedények biztonságos újratöltésének és használatának a feltételeiről. Az újratöltés ösztönzése érdekében a gazdasági szereplők nem biztosíthatnak ingyenes csomagolást vagy olyan csomagolást, amely nem tartozik az újratöltő állomásokon működő betétdíjas rendszer hatálya alá. A gazdasági szereplőket mentesíteni kell a felelősség alól az olyan élelmiszer-biztonsági problémákkal kapcsolatban, amelyek a fogyasztók által biztosított tárolóedények használatából eredhetnek.

(91)  Az egyszer használatos csomagolások növekvő arányának és a keletkező csomagolási hulladék növekvő mennyiségének csökkentése érdekében kvantitatív újrahasználati ▌ célértékeket kell meghatározni a csomagolásra vonatkozóan azokban az ágazatokban, amelyekről megállapításra került, hogy a legnagyobb potenciállal rendelkeznek a csomagolási hulladék csökkentése terén, nevezetesen az elvitelre szánt élelmiszerek és italok, a nagy méretű háztartási készülékek és a szállítási csomagolások tekintetében. Ennek megállapítása olyan tényezőkön alapult, mint a meglévő újrahasználati rendszerek, a csomagolás használatának szükségessége és a funkcionális követelmények teljesítésének lehetősége a megtartás, a tisztaság, az egészség, a higiénia és a biztonság tekintetében. Figyelembe vették a termékeknek, valamint azok gyártási és forgalmazási rendszereinek ▌ a különbségeit is. E célértékek teljesítése során a termék teljes életciklusa alatt elért környezeti előnyöket kell figyelembe venni. A célértékek meghatározása várhatóan támogatni fogja az innovációt, és növelni fogja az újrahasználati és újratöltési megoldások arányát. A szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazat létesítményein belül kiadott és elfogyasztott élelmiszerek és italok esetében nem engedélyezhető ▌ az egyszer használatos csomagolás. A fogyasztók számára mindig biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy újrahasználható tárolóedényekben vagy saját tárolóedényeikben vásároljanak meg elvitelre élelmiszereket és italokat, és ezt olyan feltételek mellett tehessék, amelyek nem kedvezőtlenebbek, mint az egyszer használatos csomagolásban kínált élelmiszerekre és italokra vonatkozók. Az élelmiszereket vagy italokat elvitelre értékesítő gazdasági szereplőknek lehetőséget kell biztosítaniuk a fogyasztók számára egyrészt arra, hogy a megvásárolt élelmiszereket vagy italokat saját tárolóedényeikben vigyék el, másrészt pedig arra, hogy újrahasználható csomagolásban vásároljanak élelmiszereket és italokat.

(92)  Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén egy megújítható 5 éves időszakra mentesítsék a gazdasági szereplőket az újrahasználatra vonatkozó kötelezettségek alól. E feltételeknek a mentesítést adó tagállamban meglévő magas újrafeldolgozási arányokhoz és az alkalmazandó hulladékmegelőzési arányokhoz – a 2028-ra megvalósítandó 3 %-os első köztes hulladékmegelőzési arányt is beleértve –, továbbá a gazdasági szereplő által elfogadott vállalati hulladékmegelőzési és újrafeldolgozási terv meglétéhez kell kapcsolódniuk.

(93)   Az e rendelet 25. cikke (1) bekezdésének, valamint V. melléklete 3. és 4. pontjának hatálya alá tartozó csomagolás határokon átnyúló forgalomban üzemeltetett olyan szállítóeszközök céljára történő forgalomba hozatala, amelyek a fedélzeten étkeztetési szolgáltatásokat nyújtanak – például légi járművek, repülőgépek, vonatok, üdülőhajók, kompok, jachtok és hajók – úgy tekintendő, hogy e csomagolással együtt közlekednek az Unióba vagy az Unión belül. Az Unión belüli közlekedést olyan helyzetként kell értelmezni, amelyben a közlekedési jármű Unión belüli kiindulási helyről Unión belüli célállomásra érkezik.

(94)  Az újrahasználatra ▌ vonatkozó célértékeket – azok hatékonyságának növelése, valamint a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében – a gazdasági szereplőknek kell teljesíteniük. Az italokra vonatkozó célértékeket a végső forgalmazóknak ▌ kell teljesíteniük ▌. Néhány olyan, romlandónak tekintett ital esetében, amely érzékeny a baktériumok vagy élesztők által okozott mikrobiológiai romlásra, különleges aszeptikus technológiára van szükség ahhoz, hogy hosszú eltarthatósági idő biztosítása mellett meg lehessen védeni őket a romlástól. Ezért a tej és más romlandó italok tekintetében mentességet kell adni az italcsomagolás újrahasználatára vonatkozó célértékek teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól. A célértékeket egy újrahasználati rendszer keretében ▌ újrahasználható csomagolás esetében az értékesítés, illetve az eladott mennyiség térfogatának vagy tömegének százalékában, vagy szállítási csomagolás esetében a felhasználások számának százalékában kell kiszámítani. A célértékeknek anyagsemlegesnek kell lenniük. Az újrahasználatra vonatkozó célértékek megvalósítása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a célértékek kiszámításának módszertana tekintetében▌.

(95)  Bizonyos esetekben nem szükséges az egyszer használatos szállítási csomagolási formák használata, mivel számos jól működő újrahasználható alternatíva létezik. Az ilyen alternatívák hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében helyénvaló előírni a gazdasági szereplők számára, hogy a termékeknek ugyanazon gazdasági szereplő különböző telephelyei közötti, illetve a gazdasági szereplő és a kapcsolt vagy partnervállalkozások közötti szállítása során kizárólag ▌ újrahasználható szállítási csomagolást használjanak az olyan csomagolási formák tekintetében, mint a raklapok, az összehajtható műanyag dobozok, a műanyag rekeszek, a köztes ömlesztettáru-tartályok (merevek és rugalmasak egyaránt) vagy a hordók. Ugyanezen okokból ez a kötelezettség azokra a gazdasági szereplőkre is vonatkozik, amelyek egy adott tagállamon belül szállítanak termékeket. Egyes speciális szállítási csomagolások – például a kartondobozok – kontaktszenzitív termékek esetében nem helyettesíthetők újrahasználható alternatívákkal, mivel azokat a felhasználások között speciális módon kell tisztítani, más alkalmazások esetében pedig a forgási ciklusok száma nagyon alacsony. Ezért a kartondobozok tekintetében mentességet kell adni a szállítási csomagolás újrahasználatára vonatkozó célértékek teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól.

(96)  Az újrahasználati és újratöltési célértékek elérése kihívást jelenthet a kisebb gazdasági szereplők számára. Ezért bizonyos gazdasági szereplőket mentesíteni kell a csomagolás újrahasználatára vonatkozó célértékek teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól, ha egy bizonyos meghatározott mennyiségnél kevesebb csomagolást hoznak forgalomba, és megfelelnek a mikrovállalkozás 2003/361/EK(41) bizottsági ajánlásban szereplő fogalommeghatározásának, vagy eladóterük alapterülete ▌ nem ér el egy bizonyos területméretet. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy ▌ további mentességeket állapítson meg más gazdasági szereplők számára, vagy az újrahasználatra vagy újratöltésre vonatkozó célértékek hatálya alá tartozó meghatározott csomagolási formákat mentesítse az e célértékek elérését akadályozó súlyos higiéniai, élelmiszer-biztonsági vagy környezetvédelmi problémák esetén.

(97)  Annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen az újrahasználatra ▌ vonatkozó célértékeknek való megfelelést, az érintett gazdasági szereplőknek jelentést kell tenniük az illetékes hatóságok felé. A gazdasági szereplőknek 2030. január 1-jétől kezdődően minden naptári évre vonatkozóan jelenteniük kell a vonatkozó adatokat. Ezeket az adatokat a tagállamoknak nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük.

(98)   Mivel a gazdasági szereplők több különböző csomagolási formát használhatnak, az újrahasználatra vonatkozó célértékek elérését a forgalmazott élelmiszerek értékesítési egységeinek teljes mennyisége, illetve tömege, vagy a forgalmazott italok értékesítési egységeinek teljes mennyisége, illetve térfogata alapján kell meghatározni.

(99)  Tekintettel a műanyag hordtasakok felhasználásának továbbra is magas szintjére, szemetelési potenciáljára és az erőforrások nem hatékony felhasználására, helyénvaló fenntartani a műanyag hordtasakok felhasználásának tartós csökkentését célzó rendelkezéseket, amint azt az (EU) 2015/720 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(42) módosított 94/62/EK irányelv már megállapította. Tekintettel a műanyag hordtasakokra jelenleg vonatkozó széttartó megközelítésekre és korlátozott jelentéstételi követelményekre, nehéz megállapítani, hogy a tagállamok által a felhasználás csökkentése érdekében hozott intézkedések teljesítették-e az ilyen tasakok felhasználásának „tartós” csökkentésére irányuló célkitűzést, illetve hogy nem eredményezték-e más típusú műanyag hordtasakok felhasználásának a növekedését. Ezért össze kell hangolni a felhasználás tartós csökkentése fogalmának meghatározását, közös célértéket kell kitűzni, és új jelentéstételi követelményeket kell bevezetni.

(100)  Tekintettel a műanyag hordtasakokról készült értékelő tanulmány eredményeire, további intézkedéseket kell hozni a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése, valamint a nagyon könnyű műanyag hordtasakokkal és az 50 mikronnál nagyobb falvastagságú műanyag hordtasakokkal való esetleges helyettesítésük hatásainak a felmérése érdekében.

(101)   Mivel a nagyon könnyű, 15 mikron falvastagság alatti műanyag hordtasakok nagy valószínűséggel hulladékká válnak, és hozzájárulnak a tengerszennyezéshez, – a szigorúan szükséges felhasználások kivételével – intézkedéseket kell hozni forgalomba hozataluk korlátozására. Ezek a műanyag tasakok nem hozhatók forgalomba ömlesztve árusított élelmiszerek csomagolásaként, kivéve higiéniai okokból, illetve nedves ömlesztett élelmiszerek, például nyers hús, hal vagy tejtermékek csomagolására.

(102)  ▌Annak érdekében, hogy tartósan csökkenjen területükön a könnyű műanyag hordtasakok fogyasztása, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyekbe beletartozik az ilyen típusú műanyag hordtasakok betiltása, nemzeti csökkentési célértékek végrehajtása, gazdasági eszközök fenntartása vagy bevezetése, illetve egyéb forgalmazási korlátozások, feltéve, hogy ezek az intézkedések arányosak és megkülönböztetéstől mentesek. Ezek az intézkedések a könnyű műanyag hordtasakok hasznosítása és ártalmatlanítása során a környezetre gyakorolt hatástól, illetve e hordtasakok komposztálási tulajdonságaitól, tartósságától vagy sajátos rendeltetési céljától függően eltérőek lehetnek. Feltéve, hogy a műanyag hordtasakokra vonatkozóan meghatározott célkitűzések teljesülnek, a tagállamok az e hordtasakokra vonatkozó rendelkezéseket az illetékes hatóságok és az érintett gazdasági ágazatok közötti megállapodások útján is végrehajthatják.

(103)   A műanyag hordtasakok használatának csökkentése nem vezethet egyéb csomagolóanyagokkal való helyettesítésükhöz. A Bizottságnak nyomon kell követnie az egyéb csomagolóanyagok használatát, és javaslatot kell tennie az ilyen anyagok felhasználásának csökkentésére vonatkozó célértékre és adott esetben intézkedésekre.

(104)  Az ebben a rendeletben meghatározott fenntarthatósági követelmények hatékony és harmonizált alkalmazásának biztosítása érdekében az e követelményeknek való megfelelést olyan megbízható, pontos és reprodukálható módszerekkel kell mérni, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legkorszerűbb módszereket.

(105)  Annak biztosítása érdekében, hogy a belső piacon ne legyenek a kereskedelem útjában álló akadályok, uniós szinten harmonizálni kell a csomagolás fenntarthatóságára, így többek között a csomagolásban jelen lévő, aggodalomra okot adó anyagokra, a komposztálható csomagolásra, a csomagolás minimálisra csökkentésére, az újrahasználható csomagolásra és az újrahasználati rendszerekre vonatkozó követelményeket. Az ilyen követelményeknek – pl. vizsgálati, mérési vagy számítási módszereknek – való megfelelés értékelésének megkönnyítése érdekében azon csomagolások és csomagolt termékek esetében, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU rendelettel összhangban elfogadott harmonizált szabványoknak, az említett követelmények részletes műszaki előírásainak megfogalmazása céljából vélelmezni kell a megfelelőséget, különös tekintettel arra, hogy a csomagolás és a csomagolt termékek életciklusa tükrözi a fogyasztói magatartás átlagos skáláját, és megbízható a szándékos és nem szándékos kijátszás megakadályozása érdekében.

(106)  Harmonizált szabványok hiányában – például, ha a harmonizált szabvány létrehozásában indokolatlan késedelmek mutatkoznak – tartalékmegoldásként egységes műszaki előírásokat kell használni az előállító fenntarthatósági követelményeknek való megfelelési kötelezettségének megkönnyítése érdekében. Ezenkívül lehetővé kell tenni e megoldás igénybevételét akkor is, ha a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkének (5) bekezdésével összhangban korlátozta vagy visszavonta a vonatkozó harmonizált szabványokra történő hivatkozásokat. A Bizottság által végrehajtási jogi aktusok útján elfogadott egységes műszaki előírásoknak való megfelelés esetén szintén vélelmezni kell a megfelelőséget.

(107)  Az egységes műszaki előírások igénybevétele egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra ▌ végrehajtási hatásköröket kell ruházni abból a célból, hogy a fenntarthatósággal, a címkézéssel és az újrahasználati rendszerekkel kapcsolatos követelményekre vonatkozó egységes műszaki előírásokat meghatározza, módosítsa vagy hatályon kívül helyezze, valamint hogy vizsgálati, mérési vagy számítási módszereket fogadjon el. A végrehajtási jogi aktusok tervezetének elkészítésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a releváns szervek vagy a szakértői csoport álláspontjait, és megfelelő konzultációt kell folytatnia valamennyi releváns érdekelt féllel.

(108)  Az egyéb uniós jogszabályokkal való összhang biztosítása érdekében a megfelelőségértékelési eljárásnak az ebben a rendeletben szereplő belső gyártásellenőrzési modulnak kell lennie, amely a 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban(43) foglalt modulokon alapul.

(109)  A csomagoláson feltüntetett CE-jelölés nem jelezheti azt, hogy a csomagolás megfelel e rendelet követelményeinek, hanem adott esetben csak azt, hogy a csomagolt termék megfelel a termékekre vonatkozó uniós jogszabályoknak. A termékekre vonatkozó uniós jogszabályok általában azt írják elő, hogy a termékre vonatkozó CE-jelölést magán a terméken vagy annak csomagolásán kell feltüntetni. Annak előírása, hogy a csomagoláson található CE-jelölés igazolja az e rendelet követelményeinek való megfelelést, zavart és félreértéseket okozhat azzal kapcsolatban, hogy a jelölés magára a csomagolásra vagy a csomagolt termékre vonatkozik-e, végső soron pedig bizonytalanságokhoz vezethet az érintett csomagolt termékek tényleges biztonságát és megfelelőségét illetően.

(110)  Ehelyett az EU-megfelelőségi nyilatkozattal kell igazolni azt, hogy maga a csomagolás megfelel e rendelet követelményeinek.

(111)  Az előállítóknak EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell készíteniük, amely tájékoztatást nyújt a csomagolás e rendeletnek való megfelelőségéről. Az előállítókat más uniós jogi aktusok is kötelezhetik arra, hogy készítsenek EU-megfelelőségi nyilatkozatot. A piacfelügyeleti célú információkhoz való hatékony hozzáférés biztosítása érdekében egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell készíteni valamennyi uniós jogi aktus tekintetében. A gazdasági szereplőkre nehezedő adminisztratív teher csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy ez az egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat az egyes vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatokból összeállított dokumentáció legyen.

(112)  A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(44) keretet biztosít a termékek piacfelügyeletéhez, valamint a harmadik országokból származó termékek ellenőrzéséhez. Az említett rendeletnek alkalmazandónak kell lennie az e rendelet hatálya alá tartozó csomagolásra is annak biztosítása érdekében, hogy azon csomagolások esetében, amelyek az Unión belül szabadon mozoghatnak, teljesüljenek azok a követelmények, amelyek a közérdek – például az emberi egészség, a biztonság és a környezet – magas szintű védelmét biztosítják.

(113)  A környezet minőségének védelme, megőrzése és javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások körültekintő, hatékony és észszerű hasznosítása, a körforgásos gazdaság elveinek előmozdítása, a megújuló energia használatának fokozása, az energiahatékonyság növelése, az Unió importerőforrásoktól való függőségének csökkentése, új gazdasági lehetőségek biztosítása és a hosszú távú versenyképességhez való hozzájárulás érdekében javítani kell az Európai Unióban folytatott hulladékgazdálkodást. Az erőforrások hatékonyabb felhasználása ezenkívül jelentős nettó megtakarítást hozna az uniós vállalkozások, közigazgatási szervek és fogyasztók számára, miközben csökkentené a teljes éves ÜHG-kibocsátást.

(114)  A 94/62/EK irányelvben meghatározott, a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelmények és célkitűzések ellenére a csomagolási hulladék keletkezése abszolút értékben és egy főre vetítve is nőtt, és a tendenciák a csomagolások újrahasználatának és újratöltésének további meredek visszaesését jelzik, amit felerősít az útközbeni – „on-the-go” – fogyasztás és az e-kereskedelem növekedése. A termékek, az anyagok és a fogyasztási szokások alakulásával jelentős mértékben fokozódott az egyszer használatos csomagolások, különösen az egyszer használatos műanyagok használata. Ez összefügg a kiskereskedelmi környezettel, a nagyobb forgalmazási hálózatokkal, a termékek nagy sebességű csomagolósorokon való gyártásával és csomagolásával, amelyek együttesen lefelé irányuló nyomást gyakorolnak az újrahasználat és az újratöltés piacára.

(115)  Annak nyomon követése és ellenőrzése érdekében, hogy a gyártók és a gyártói felelősségi szervezetek eleget tesznek-e a termékeikből származó hulladékok gyűjtésével és kezelésével kapcsolatos, a kiterjesztett gyártói felelősség keretében fennálló kötelezettségeknek, a tagállamoknak egy vagy több illetékes hatóságot kell kijelölniük.

(116)  A kötelezettségek tagállamok általi jobb, gyorsabb és egységesebb végrehajtása, valamint a végrehajtás bármely hiányosságainak előrejelzése érdekében meg kell tartani azt a korai előrejelző rendszert, amely lehetővé teszi a hiányosságok észlelését és a célértékek teljesítésének határideje előtt történő fellépést. E rendszert, amely a 94/62/EK irányelv értelmében eddig az újrafeldolgozási célértékek elérésére terjedt ki, most ki kell terjeszteni a csomagolási hulladék csökkentésére vonatkozó, a tagállamok által 2030-ig és 2035-ig elérendő célértékekre is.

(117)  Mivel a csomagolás és a csomagolási hulladék kezelése általában véve a hulladékgazdálkodás fontos eleme, a tagállamoknak külön fejezetet kell szentelniük ennek a kérdésnek a 2008/98/EK irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítése során készített hulladékgazdálkodási tervekben. A hulladékkeletkezés megelőzésére és az újrahasználatra vonatkozó intézkedéseket fel kell venni a 2008/98/EK irányelvben előírt hulladékmegelőzési programokba. Az említett fejezeteket a hulladékgazdálkodási tervnek és a hulladékmegelőzési programnak a 2008/98/EK irányelv által előírt következő rendes értékelése részeként vagy korábban kell beilleszteni az említett tervbe és programba.

(118)  Ez a rendelet a 2008/98/EK irányelvben meghatározott hulladékgazdálkodási szabályokra és általános elvekre épül.

(119)  Az erőforrás-hatékonyság javításának és a hulladék környezetre gyakorolt hatása csökkentésének leghatékonyabb módja a hulladékkeletkezés megelőzése. Ezért fontos, hogy a gazdasági szereplők megfelelő intézkedéseket hozzanak a hulladékkeletkezés csökkentésére a következők révén: a túlzott csomagolásnak és bizonyos csomagolási formák használatának a megszüntetése, a csomagolás élettartamának meghosszabbítása, a termékek oly módon történő újratervezése, hogy egyáltalán ne kelljen vagy kevesebb csomagolást lehessen használni – többek között az áruk ömlesztett értékesítésével –, továbbá az egyszer használatos csomagolásról az újrahasználható csomagolásra való áttérés.

(120)  A teljes csomagolásihulladék-keletkezés ambiciózus és tartós csökkentése érdekében 2030-ig elérendő célértékeket kell meghatározni az egy főre jutó csomagolási hulladék csökkentése tekintetében. Amennyiben sikerül elérni 2030-ban a 2018-as mennyiséghez képesti 5 %-os csökkentésre vonatkozó célértéket, az 2030-ban Unió-szerte átlagosan mintegy 19 %-os általános abszolút csökkenést jelentene a 2030-as alapforgatókönyvhöz képest. A tagállamoknak 2035-ig 10 %-kal kell csökkenteniük a csomagolási hulladék keletkezését 2018-hoz képest; ez a becslések szerint 29 %-kal csökkenti majd a csomagolási hulladék mennyiségét a 2030-as alapforgatókönyvhöz képest. Annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékcsökkentési erőfeszítések 2030 után is folytatódjanak, 2035-re a 2018-as mennyiség 10 %-os csökkentését kell célul kitűzni, ami az alapforgatókönyvhöz képest 29 %-os csökkenést jelentene, 2040-re pedig 2018-hoz képest 15 %-os csökkentésre vonatkozó célértéket kell kitűzni, ami az alapforgatókönyvhöz képest 37 %-os csökkenést jelentene. Lehetővé kell tenni, hogy azok a tagállamok, amelyek eltérő rendszert hoztak létre egyrészt a háztartási, másrészt az ipari és kereskedelmi csomagolási hulladékokkal való gazdálkodásra, megőrizhessék sajátos rendszereiket.

(121)   Mivel a kereskedelmi és ipari csomagolási hulladék nem kapcsolódik a háztartások fogyasztásához, a fejenkénti hulladékmegelőzési célértékek nem alkalmazandók az ilyen kereskedelmi és ipari csomagolási hulladékra.

(122)  A tagállamok ezeket a célértékeket olyan gazdasági eszközökkel és egyéb intézkedésekkel érhetik el, amelyek ösztönzik a hulladékhierarchia alkalmazását – beleértve a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereken keresztül végrehajtandó intézkedéseket –, valamint az újrahasználati rendszerek létrehozásának és hatékony működtetésének előmozdításával, továbbá a gazdasági szereplők ösztönzésével arra, hogy további újratöltési lehetőségeket kínáljanak a végfelhasználóknak. Ezeket az intézkedéseket az e rendelet szerinti, a csomagolás és a csomagolási hulladék csökkentésére irányuló egyéb intézkedésekkel – például a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó követelményekkel, az újrahasználatra vonatkozó célértékekkel és az újratöltésre vonatkozó kötelezettségekkel, a mennyiségi küszöbértékekkel és a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának tartós csökkentését célzó intézkedésekkel – párhuzamosan és azokon felül kell elfogadni. A tagállamok – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok és az e rendeletben foglalt rendelkezések betartása mellett – elfogadhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek túlmutatnak az ebben a rendeletben meghatározott, a hulladékkeletkezés megelőzésére vonatkozó minimumcélértékeken. Ilyen intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy fennáll a nehezebb csomagolóanyagokról a könnyebbekre való átállás kockázata, és előnyben kell részesíteniük azon intézkedéseket, amelyek minimálisra csökkentik ezt a kockázatot.

(123)  A szennyező fizet” elv alkalmazása érdekében helyénvaló meghatározni a csomagolásihulladék-gazdálkodással kapcsolatos gyártói kötelezettségeket. E célból e rendelet a 2008/98/EK irányelvben a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatározott követelményekre épít annak biztosítása érdekében, hogy olyan kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer jöjjön létre, amely a csomagolással kapcsolatos teljes hulladékgazdálkodási költségekre kiterjed, valamint hogy könnyebbé váljanak az illetékes hatóságok által végzett megfelelő ellenőrzések. E rendelet arra törekszik, hogy csomagolási egységenként egyértelműen meghatározzon egy gyártót, legyen szó akár üres csomagolásról, akár terméket tartalmazó csomagolásról. Általános szabályként a gyártó egy valamely tagállamban letelepedett gazdasági szereplő, amely az említett tagállam területéről első alkalommal forgalmaz csomagolt termékeket az adott tagállamban, a tagállamban letelepedett előállítóként, importőrként vagy forgalmazóként. Ebbe beletartozik minden olyan, értékesítésre, fogyasztásra vagy felhasználásra irányuló felkínálás, amely tényleges rendelkezésre elérhetővé tételt eredményez. Tehát amennyiben egy vállalat csomagolt terméket vásárol egy, a vállalat elhelyezkedésétől eltérő tagállamból vagy egy harmadik országból, és ezt a csomagolt terméket az elhelyezkedése szerinti tagállamban elérhetővé teszi, e vállalatot kell a gyártónak tekinteni, mivel első vállalatként bocsátja rendelkezésre az adott csomagolt terméket az adott tagállam területéről. Az online platformok esetében a termék első eladásra kínálását kell a gyártó fogalmának meghatározásával összefüggésben rendelkezésre bocsátásának tekinteni. A szállítási csomagolást, az újrahasználható csomagolást, az elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolását vagy a szolgáltatási csomagolást az értékesítési helyen töltő kisvállalkozásokra háruló szükségtelen adminisztratív terhek minimálisra csökkentése érdekében azonban az ilyen csomagolások azon előállítóját, forgalmazóját vagy importőrét kell gyártónak tekinteni, amely első alkalommal bocsátja rendelkezésre a csomagolást a tagállam területéről, mivel ez a gazdasági szereplő képes a legjobban megfelelni a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeknek.

(124)  Ugyanakkor amennyiben a csomagolást vagy a csomagolt terméket távollevők között kötött szerződés útján bocsátják közvetlenül a végfelhasználó rendelkezésére, a gyártó más tagállamban vagy harmadik országban letelepedett gazdasági szereplő is lehet. Ilyen esetekben, amennyiben a gyártó letelepedési helye egy másik tagállamban található, a gyártónak meghatalmazott képviselőt kell kineveznie a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében abban a tagállamban, amelyben a végfelhasználó található. Amennyiben egy gyártó letelepedési helye egy harmadik országban található, a tagállamok szintén kötelezően előírhatják a meghatalmazott képviselő kinevezését a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek kikerülésének kockázatát. A „szennyező fizet” elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint a kiterjesztett gyártói felelősségnek való megfelelés összefüggésében fontos gondoskodni arról, hogy egyértelmű legyen, hogy melyik gyártó felelős a csomagolási hulladékért, kiváltképp a „logisztikai vállalatok” esetén. A logisztikai vállalatok olyan vállalatok, amelyek harmadik országokból fogadnak árukat, az importált árukat kezelik (pl. kicsomagolják és az ügyfelek kéréseinek eleget téve kisebb formátumokba/kiszerelésekbe csomagolják át), majd az árukat az eredeti szállítási csomagolás nélkül, illetve az eredeti szállítási csomagolás egészében vagy annak egy részében elküldik az ügyfeleiknek, akár egy másik tagállamba. Ilyen esetekben tehát azonosítani kell azon (eredeti) szállítási csomagolás gyártóját, amely egy harmadik országból érkezik, a logisztikai vállalatnál marad, és így az Unióban hulladékká válik. A logisztikai vállalat jellemzően nem válik az áruk tulajdonosaivá, de a harmadik országokból érkező, általa a tevékenységei során kezelt csomagolás tekintetében gyártónak kell tekinteni.

(125)   Az e rendelet 40. cikkének (1a) bekezdése következtében a gyártóknál felmerülő és a 2008/98/EK irányelv átültetése során keletkező költségeken túlmenően megmarad a tagállamok azon lehetősége, hogy a tisztítási tevékenységekből – többek között az elhagyott hulladékban jelen lévő csomagolási hulladék szállításából és ezt követő kezeléséből – eredő szükséges költségeket az azon csomagolással összefüggő teljes hulladékgazdálkodási költség részeként fedezzék, amely a kiterjesztett gyártói felelősség hatálya alá tartozik. Ezek a költségek nem haladhatják meg az említett szolgáltatások költséghatékony módon történő nyújtásához szükséges mértéket, és azokat átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon kell megállapítani az érintett szereplők között.

(126)  Annak nyomon követése érdekében, hogy a gyártók eleget tesznek-e a tagállam piacán első alkalommal forgalmazott csomagolásból származó hulladék kezelésének biztosítására vonatkozó pénzügyi és szervezeti kötelezettségeiknek, az egyes tagállamok illetékes hatóságainak nyilvántartást kell létrehozniuk és vezetniük, a gyártókat pedig kötelezni kell arra, hogy nyilvántartásba vetessék magukat.

(127)  A nyilvántartásba vétel megkönnyítése érdekében Unió-szerte a lehető legnagyobb mértékben harmonizálni kell a nyilvántartásba vételi követelményeket, különösen akkor, ha a gyártók különböző tagállamokban forgalmaznak csomagolást. A nyilvántartásba vételi követelmények végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni abból a célból, hogy meghatározza a nyilvántartásba való bejegyzés és bejelentés egységes formátumát, részletezve a bejelentendő adatokat.

(128)  Az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott „szennyező fizet” elvvel összhangban alapvető fontosságú, hogy az uniós piacon csomagolást és csomagolt termékeket forgalomba hozó gyártók – az e-kereskedelemben működő szereplőket is beleértve – felelősséget vállaljanak a termékek életciklus végi kezeléséért. Emlékeztetni kell arra, hogy a 94/62/EK irányelvben előírtaknak megfelelően 2024. december 31-ig kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket kell létrehozni, mivel e rendszerek a legmegfelelőbb eszközök az említettek eléréséhez, és kedvező környezeti hatással járhatnak a csomagolási hulladék keletkezésének csökkentése, valamint a csomagolási hulladék gyűjtésének és újrafeldolgozásának növelése révén. E rendszerek kialakítása, hatékonysága és a gyártók felelősségi köre tekintetében jelentős különbségek vannak. Ezért a 2008/98/EK irányelvben meghatározott, kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó szabályokat általánosságban alkalmazni kell a csomagolással foglalkozó gyártók kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereire, és azokat további konkrét rendelkezésekkel kell kiegészíteni, amennyiben az szükséges és helyénvaló. A csomagolási hulladék elkülönített gyűjtésének elősegítése érdekében például a gyártóknak kell finanszírozniuk a hulladéktároló edények címkézését. Ez a kötelezettség összhangban áll a „szennyező fizet” elvvel és a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre vonatkozóan a 2008/98/EK irányelvben meghatározott általános minimumkövetelményekkel.

(129)   A kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek tekintetében e rendelet a 2008/98/EK irányelvhez képest különös szabályokat állapít meg (azaz lex specialisnak minősül). Ez azt jelenti, hogy e rendeletnek a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos rendelkezései elsőbbséget élveznek az említett irányelv bármely ellentétes rendelkezésével szemben. Ez az elv vonatkozik például a gyártók nyilvántartásba vételére, a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak differenciálására és a jelentéstételre vonatkozó követelményekre.

(130)   Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a gyártók pénzügyi hozzájárulásainak differenciálására az e rendelettel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározandó harmonizált újrafeldolgozhatósági követelmény mellett más kritériumokat is alkalmazzanak, például az újrafeldolgozott tartalomra, az újrahasználhatóságra, a veszélyes anyagok jelenlétére vonatkozó, vagy a 2008/98/EK irányelvvel összhangban álló más kritériumokat.

(131)  Lehetővé kell tenni a gyártók számára, hogy ezeket a kötelezettségeket közösen teljesítsék, a nevükben felelősséget vállaló gyártói felelősségi szervezetek révén. A gyártóknak, illetve a gyártói felelősségi szervezeteknek tagállami engedéllyel kell rendelkezniük, és dokumentumokkal kell igazolniuk többek között azt, hogy rendelkeznek a kiterjesztett gyártói felelősséggel járó költségek fedezéséhez szükséges pénzügyi eszközökkel. A gyártók egyedi megfelelés és a gyártói felelősségi szervezetek közös megfelelés tekintetében történő engedélyezésére vonatkozó adminisztratív és eljárási szabályok meghatározása során – az egyedi gyártókra nehezedő adminisztratív teher korlátozása érdekében – a tagállamok eltérő eljárásokat vezethetnek be az egyedi gyártókra és a gyártói felelősségi szervezetekre vonatkozóan. Emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok több gyártói felelősségi szervezetet is engedélyezhetnek, mivel a köztük folyó verseny nagyobb fogyasztói előnyökkel járhat. Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóság költségalapú és arányos díjakat számítson fel a gyártóknak vagy a megbízott gyártói felelősségi szervezeteknek a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére vonatkozó engedélyezési eljárásért.

(132)   Amennyiben egy gyártói felelősségi szervezet által felszámított kiterjesztett gyártói felelősségi díj állami bevételnek minősül, például az állam által működtetett gyártói felelősségi szervezetek esetében, továbbá azon költségvetési szabályok betartása érdekében, amelyek értelmében az állami bevételeknek pontos adatokon kell alapulniuk, a tagállam előírhatja, hogy a gyártó a IX. melléklet B. és C. részében meghatározott információkról egy évnél gyakrabban tegyen jelentést a nyilvántartásért felelős illetékes hatóságnak. Az állam által működtetett gyártói felelősségi szervezetek esetében, mivel nincs képviselt gyártó általi megbízás, az ilyen megbízásokra vonatkozó, e rendeletben előírt követelmények nem alkalmazandók.

(133)  E rendeletben meg kell határozni, hogy az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(45) – többek között 30. cikkének (2) és (3) bekezdésében – a kereskedők nyomonkövethetőségével kapcsolatban megállapított kötelezettségeket hogyan kell alkalmazni az olyan online platformokat üzemeltető szolgáltatók esetében, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők közötti szerződéseket kössenek az Unióban tartózkodó fogyasztók számára csomagolást kínáló gyártókkal, az e rendelet alapján létrehozott gyártói nyilvántartások összefüggésében. E rendelet alkalmazásában bármely olyan gyártót, amely távollevők között kötött szerződések útján közvetlenül kínál csomagolást valamely tagállamban tartózkodó fogyasztóknak – függetlenül attól, hogy letelepedési helye egy tagállamban vagy egy harmadik országban található-e – úgy kell tekinteni, hogy megfelel a kereskedő (EU) 2022/2065 rendelet értelmében vett fogalommeghatározásának. A kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek tekintetében a „potyautas” előnyszerzés megelőzése érdekében meg kell határozni, hogy az online platformokat üzemeltető ilyen szolgáltatóknak hogyan kell teljesíteniük ezeket a kötelezettségeket a csomagolások gyártóinak e rendelet alapján létrehozott nyilvántartásai tekintetében. Ezzel összefüggésben az (EU) 2022/2065 rendelet III. fejezete 4. szakaszának a hatálya alá tartozó, olyan online platformot üzemeltető szolgáltatóknak, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők közötti szerződéseket kössenek a gyártókkal, a szolgáltatásaik használatának engedélyezését megelőzően az (EU) 2022/2065 rendelettel összhangban tájékoztatást kell kapniuk az említett gyártóktól arról, hogy megfelelnek-e az e rendeletben meghatározott kiterjesztett gyártói felelősségi szabályoknak. A csomagolást online értékesítő kereskedők nyomonkövethetőségére vonatkozó szabályokra az (EU) 2022/2065 rendeletben meghatározott foganatosítási szabályok vonatkoznak.

(134)   A logisztikai szolgáltatókkal kapcsolatban a „potyautasok” hasonló nemkívánatos előfordulása merülhet fel. E rendelet rendelkezéseket tartalmaz annak érdekében, hogy ezt az (EU) 2022/2065 rendeletben az online platformot üzemeltető szolgáltatók esetében követett megközelítéshez hasonló megközelítéssel lehessen megakadályozni.

(135)   Az e rendelet alapján létrehozott gyártói nyilvántartást az (EU) 2022/2065 rendelet értelmében közérdekű nyilvántartásnak kell tekinteni. Az olyan online platformokat üzemeltető szolgáltatóknak tehát, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők közötti szerződéseket kössenek a gyártókkal, az (EU) 2022/2065 rendelettel összhangban a legjobb tudásuk szerint törekedniük kell annak értékelésére, hogy az érintett gyártók által megadott információk megbízhatók és teljesek-e, mindenekelőtt a szabadon elérhető hivatalos online adatbázisok és online interfészek használatával vagy ellenőrzésével, illetve az érintett kereskedőktől megbízható alátámasztó okmányok bekérésével. Az e rendelet szerint nyilvánosan elérhető adatok tekintetében az (EU) 2022/2065 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében vett, legjobb tudás szerinti törekvés keretében rendszerint össze kell vetni a gyártó által megadott információkat az e rendelet szerint nyilvánosan elérhető adatokkal. Ez kiváltképp abban az esetben alkalmazandó, ha egy tagállam online interfészt hozott létre az e rendelet szerinti automatizált adategyeztetésre. Az e rendelet 45. cikkének (2) bekezdése alapján a gyártókra megállapított pénzügyi hozzájárulások nem érinthetik az online piacterek és a gyártók között létrejött önkéntes megállapodásokat, amennyiben az online piactér írásos megbízásban vállalja, hogy a gyártó nevében viseli e költségek egészét vagy azok egy részét.

(136)   Az e rendelet 45. cikkének (2) bekezdése alapján a gyártókra megállapított pénzügyi hozzájárulások nem érinthetik az online piacterek és a gyártók között létrejött önkéntes megállapodásokat, amennyiben az online piactér írásos megbízásban vállalja a gyártó nevében, hogy viseli e költségek egészét vagy azok egy részét.

(137)  A tagállamoknak rendelkezniük kell a kiterjesztett gyártói felelősségnek, a csomagolási hulladék elkülönített gyűjtésére irányuló szabályoknak és a hulladéktároló edények címkézésének végrehajtására szolgáló intézkedésekről, amennyiben e rendelet nem rendelkezik az ilyen intézkedések teljes mértékű harmonizálásáról. Lehetővé kell tenni továbbá a tagállamok számára, hogy a 2008/98/EK irányelvvel és e rendelettel összhangban további követelményeket írjanak elő a kiterjesztett gyártói felelősség végrehajtása tekintetében, feltéve, hogy ezen intézkedések nyomán nem jönnek létre akadályok a belső piacon. E rendelet nem szabályozza, hogy melyik szereplő felelős a csomagolási hulladék begyűjtéséért, és nem szabályoz semmilyen egyéb, a csomagolási hulladék begyűjtésére vonatkozó nemzeti szerződéses megállapodást sem.

(138)  A tagállamoknak úgy kell kialakítaniuk a csomagolási hulladék visszaváltására és gyűjtésére szolgáló rendszereket, hogy azok a hulladékhierarchiának megfelelően a legmegfelelőbb hulladékgazdálkodási alternatívára irányuljanak. A rendszereknek nyitva kell állniuk valamennyi érdekelt fél, különösen a gazdasági szereplők és a közigazgatási szervek előtt, és azokat a környezet és a fogyasztók egészségének, biztonságának és higiéniájának figyelembevételével kell létrehozni. A visszaváltási és gyűjtési rendszereket az importált termékek csomagolása tekintetében is alkalmazni kell, megkülönböztetésmentes rendelkezések alapján.

(139)   A tagállamok a 94/62/EK irányelv 7. cikkének a nemzeti jogba való átültetése során már létrehozhattak olyan elkülönített hulladékgyűjtési és újrafeldolgozási rendszereket, amelyek az érintett nemzeti engedélyek és szerződéses megállapodások alapját képezik. A tagállamok folytathatják e rendszerek használatát, amennyiben azokkal megfelelően végre lehet hajtani az e rendelet szerinti kötelezettségeket.

(140)  A tagállamoknak továbbá az olyan újrafeldolgozást előmozdító intézkedéseket is hozniuk kell, amely megfelel az érintett ágazatokban az újrafeldolgozott anyagok felhasználására vonatkozó minőségi előírásoknak. Ez a kötelezettség különösen fontos a műanyag csomagolás újrafeldolgozott tartalmának százalékos minimumaránya tekintetében.

(141)   A csomagolás gyűjtése döntő fontosságú lépés a csomagolás körforgásos jellegének biztosítása és a másodlagos nyersanyagok erős piacának biztosítása felé. A kötelező gyűjtési arány megállapítása ösztönzőleg hat a hatékony és célzott nemzeti szintű gyűjtési rendszerek kialakítására, és ezáltal növeli a szétválogatott és potenciálisan újrafeldolgozott hulladék mennyiségét.

(142)  Már beigazolódott, hogy jól működő betétdíjas rendszerekkel nagyon magas gyűjtési arány és magas színvonalú újrafeldolgozás érhető el, különösen az italpalackok és -dobozok esetében. Az (EU) 2019/904 irányelvben az egyszer használatos műanyag italpalackok elkülönített gyűjtésére vonatkozóan meghatározott célérték elérésének támogatása, valamint a fémből készült italtárolók magas gyűjtési arányának és magas színvonalú újrafeldolgozásának további előmozdítása érdekében helyénvaló, hogy a tagállamok betétdíjas rendszereket hozzanak létre. Ezek a rendszerek hozzá fognak járulni a zárt láncú újrafeldolgozásra alkalmas, jó minőségű másodlagos nyersanyagok kínálatának növeléséhez, és csökkenteni fogják az elhagyott hulladékká vált italtárolók mennyiségét.

(143)  A betétdíjas rendszereket kötelezővé kell tenni az egyszer használatos műanyag italpalackok és a fémből készült italtárolók tekintetében. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy egyéb termékek csomagolásait vagy az egyéb anyagokból készült csomagolásokat – például az egyszer használatos üvegpalackokat – is felveszik ezekbe a rendszerekbe, és biztosítaniuk kell, hogy az egyszer használatos csomagolási formák – különösen az üvegből készült egyszer használatos italpalackok – betétdíjas rendszerei ugyanúgy rendelkezésre álljanak az újrahasználható csomagolások tekintetében, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható. Továbbá fontolóra kell venniük az újrahasználható csomagolások betétdíjas rendszereinek létrehozását. ▌Lehetővé kell tenni a tagállamok számára – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok és az e rendeletben foglalt rendelkezések betartása mellett –, hogy olyan rendelkezéseket fogadjanak el, amelyek túlmutatnak az ebben a rendeletben meghatározott minimumkövetelményeken, például hogy előírják a vendéglátóipari egységekben történő fogyasztás esetén a betétdíj felszámítását az értékesítési helyen, vagy hogy minden végső forgalmazót arra kötelezzenek, hogy az általa forgalmazott csomagolás anyagától és formájától, illetve eladóterének alapterületétől függetlenül átvegye a betétdíjas csomagolást.

(144)   E rendeletnek figyelembe kell vennie az Unióban létező betétdíjas rendszerek sokféleségét, és biztosítania kell, hogy semmi ne akadályozza e rendszerek technológiai fejlesztéseit, ha azok megfelelnek a gyűjtési arányok növelésére és a jobb minőségű újrafeldolgozás biztosítására vonatkozó feltételeknek és kritériumoknak.

(145)  Tekintettel a termékek jellegére, valamint a gyártási és értékesítési rendszereik közötti különbségekre, a betétdíjas rendszereket nem szabad kötelezővé tenni a borok, az ízesített borászati termékek és a borhoz hasonló termékek, a szeszes italok, valamint az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének XVI. részében felsorolt tej és tejtermékek csomagolása tekintetében. A tagállamok ugyanakkor létrehozhatnak betétdíjas rendszereket az ilyen italok csomagolására, valamint egyéb italok és nem italok csomagolására is.

(146)  2029. január 1-jére az egyszer használatos műanyag italpalackok és a fém italtárolók tekintetében működő minden betétdíjas rendszernek meg kell felelnie az ebben a rendeletben meghatározott általános minimumkövetelményeknek, kivéve az e rendelet hatálybalépése előtt létrehozott azon betétdíjas rendszereket, amelyek 2029. január 1-jére teljesítik az elkülönített gyűjtés tekintetében megállapított 90 %-os célértéket. Ezek a követelmények hozzá fognak járulni a nagyobb egységesség és magasabb visszaváltási arányok eléréséhez a tagállamokban. A követelmények meghatározására az érdekelt felek véleményei, szakértői elemzések és a meglévő betétdíjas rendszerek bevált gyakorlatai alapján került sor. A követelményeket úgy alakították ki, hogy lehetővé tegyék az innovációt, ugyanakkor pedig rugalmasságot biztosítsanak a helyi körülményekhez való alkalmazkodáshoz.

(147)  A jelentős mértékű, határokon átnyúló üzleti tevékenységet bonyolító régiókkal rendelkező tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétdíjas rendszerek kijelölt gyűjtőpontokon lehetővé tegyék a más tagállamok betétdíjas rendszereiben részt vevő csomagolás gyűjtését, és törekedniük kell arra, hogy lehetővé tegyék a betétdíj visszaadását.

(148)  Azok a tagállamok, amelyek 2026-ban betétdíjas rendszer alkalmazása nélkül 80 %-os gyűjtési arányt érnek el a megcélzott csomagolástípusok tekintetében, kérhetik, hogy ne kelljen betétdíjas rendszert létrehozniuk.

(149)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy – figyelembe véve a releváns nemzeti közigazgatási egységeket és a tengerentúli területek sajátos helyzetét – a betétdíjas rendszert szubnacionális szinten hajtják végre, amennyiben bizonyítják e rendszer környezeti és gazdasági teljesítményét, valamint az egyszer használatos műanyag italpalackokra és fém italtárolókra vonatkozóan az e rendeletben meghatározott 90 %-os begyűjtési aránnyal való teljes összhangját.

(150)  A csomagolási hulladék keletkezésének megelőzését célzó konkrét intézkedésként a tagállamoknak aktívan ösztönözniük kell az újrahasználati és újratöltési megoldásokat. Támogatniuk kell az újrahasználatra és újratöltésre szolgáló rendszerek létrehozását, továbbá ellenőrizniük kell azok működését és a higiéniai előírásoknak való megfelelést. Ajánlott, hogy a tagállamok további intézkedéseket hozzanak, például az újrahasználható csomagolási formákra kiterjedő betétdíjas rendszereket hozzanak létre, gazdasági ösztönzőket alkalmazzanak, vagy olyan követelményeket állapítsanak meg, amelyek értelmében a végső forgalmazóknak az újrahasználati célértékek és újratöltésre vonatkozó kötelezettségek hatálya alá tartozó termékektől eltérő termékek bizonyos százalékát újrahasználható csomagolásban vagy újratöltés útján kell rendelkezésre bocsátaniuk, feltéve, hogy ezek a követelmények nem vezetnek az egységes piac széttagoltságához és kereskedelmi akadályok kialakulásához.

(151)   A begyűjtésre, a válogatásra, a töltők számára történő újraelosztásra és a tisztításra vonatkozó követelmények teljesen más jellegűek az egyszer használatos csomagolásra vonatkozó betétdíjas rendszerek, illetve a betétdíjalapú újrahasználati rendszerek esetében. Ezért a betétdíjas rendszerekre vonatkozó minimumkövetelményeket nem szabad alkalmazandóvá tenni a betétdíjalapú újrahasználati rendszerekre. Ehelyett a kifejezetten az újrahasználati rendszerekre vonatkozó követelményeket kell alkalmazandóvá tenni.

(152)  A 94/62/EK irányelvet módosította az (EU) 2018/852 európai parlamenti és tanácsi irányelv(46), amely a tagállamok számára 2025-re és 2030-ra elérendő újrafeldolgozási célértékeket határozott meg. Ezeket a célértékeket és a kiszámításukra vonatkozó szabályokat fenn kell tartani. Tudomásul véve, hogy az újrafeldolgozási célértékek tekintetében minden egyes tagállam más kiindulási pontról indul, és annak ellenére, hogy e rendelet intézkedéseket javasol e célértékek elérésének megkönnyítésére, bizonyos feltételek mellett ▌ lehetővé kell tenni a 2030-ra elérendő újrafeldolgozási célértékek elérésére előírt határidők elhalasztását. A Bizottságot azonban fel kell hatalmazni arra, hogy elutasítsa a tagállam által benyújtott, felülvizsgált végrehajtási tervet.

(153)  A 94/62/EK irányelv előírja a Bizottság számára, hogy vizsgálja felül a csomagolásra vonatkozóan 2030-ra kitűzött újrafeldolgozási célértékeket azok fenntartása vagy adott esetben növelése érdekében. Mindazonáltal még nem célszerű módosítani a 2030-ra kitűzött célértékeket, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy egyes tagállamoknak még a jelenlegi célértékek elérése is nehézséget okoz. Ezért olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek arra ösztönzik az előállítókat, hogy több újrafeldolgozható csomagolást hozzanak forgalomba, és ezáltal segítsék a tagállamokat az újrafeldolgozási célértékek elérésében. A jövőben a csomagolásra és a csomagolási hulladék újrafeldolgozási áramaira ▌ vonatkozóan részletesebb adatokat kell bejelenteni a Bizottságnak. Ez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felülvizsgálja a célértékeket, és fenntartsa vagy növelje azokat. A csomagolás újrafeldolgozhatóságának javítását célzó intézkedések hatásának figyelembevétele érdekében a felülvizsgálatra nem kerülhet sor e rendelet tervezett általános értékelése előtt, azaz a rendelet hatálybalépését követő 7 éven belül. E felülvizsgálat során figyelmet kell fordítani a jelenlegi célértékeknél részletesebb új célértékek bevezetésének a lehetőségére is.

(154)  Az újrafeldolgozási célértékek kiszámításának az újrafeldolgozásba bekerülő csomagolási hulladék tömegén kell alapulnia. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az újrafeldolgozott csomagolási hulladékról gyűjtött adatok megbízhatóságát és pontosságát. Általános szabályként az újrafeldolgozottnak tekintett csomagolási hulladék tömegének tényleges mérését akkor kell elvégezni, amikor a csomagolási hulladék bekerül az újrafeldolgozási műveletbe. Az adminisztratív teher mérséklése érdekében azonban szigorú feltételek mellett és az általános szabálytól eltérve lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az újrafeldolgozott csomagolási hulladék tömegét valamely válogatási művelet eredménye alapján állapítsák meg, amit korrigálni kell hulladék újrafeldolgozási műveletekbe való bekerülése előtt bekövetkező átlagos veszteségi rátákkal. Az azt megelőzően bekövetkező anyagveszteséget, hogy a hulladék – például válogatási vagy más előzetes művelet következtében – bekerült az újrafeldolgozási műveletbe, nem kell beleszámítani az újrafeldolgozottként bejelentett hulladék mennyiségébe. Ezeket a veszteségeket elektronikus nyilvántartások, műszaki előírások, a különböző hulladékáramok átlagos veszteségrátáinak kiszámítására vonatkozó részletes szabályok vagy más hasonló intézkedések alapján lehet megállapítani. A tagállamoknak a Bizottság felé a hulladék-újrafeldolgozásra vonatkozóan bejelentett adatok mellett benyújtott minőség-ellenőrzési jelentésekben be kell jelenteniük az ilyen intézkedéseket. Az átlagos veszteségrátákat lehetőleg az egyes válogatási létesítmények szintjén kell meghatározni, és össze kell kapcsolni a hulladékok különböző főbb típusaival, a különböző forrásokkal – mint például háztartások vagy kereskedelem –, a különböző gyűjtési rendszerekkel és a válogatási folyamatok különböző típusaival. Az átlagos veszteségrátákat kizárólag olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor nem állnak rendelkezésre más megbízható adatok, különösen a hulladékszállítás és -kivitel tekintetében. Az anyagok tömegében a csomagolási hulladék ténylegesen termékké vagy anyaggá történő átalakítására irányuló újrafeldolgozási művelet részét képező fizikai vagy kémiai átalakítási folyamatok miatt bekövetkező veszteséget nem kell levonni az újrafeldolgozottként bejelentett hulladék tömegéből.

(155)  Amennyiben az újrafeldolgozási arány kiszámítását alkalmazzák a biológiailag lebomló csomagolás aerob vagy anaerob kezelésénél, az aerob vagy anaerob kezelésre kerülő hulladékmennyiséget újrafeldolgozottnak lehet tekinteni, amennyiben a kezelés eredményeképpen olyan termék vagy anyag jön létre, amelyet újrafeldolgozottként használnak fel. Míg az ilyen kezelés eredménye leggyakrabban komposzt vagy fermentációs maradék, más anyagokat is figyelembe lehet venni, amennyiben azok a biológiailag lebomló, kezelt csomagolási hulladék mennyiségéhez hasonló mennyiségben tartalmaznak újrafeldolgozott tartalmat. Más esetekben, az újrafeldolgozás fogalommeghatározásával összhangban, a biológiailag lebomló csomagolási hulladék olyan anyaggá történő újrafeldolgozása, amelyet tüzelőanyagként vagy más módon energia előállítására használnak, vagy amelyek ártalmatlanításra kerülnek, vagy amelyeket – az újrafeldolgozáson kívül – bármely hulladékhasznosítással megegyező célú műveletben használnak, az újrafeldolgozási célértékek elérése szempontjából nem vehető figyelembe.

(156)  Amennyiben a csomagolási hulladékanyagok a tényleges újrafeldolgozás előtti előkészítő művelet eredményeként kikerülnek a hulladékstátuszból, azokat újrafeldolgozottnak kell tekinteni, amennyiben azokat ezt követően akár az eredeti, akár más célú termékekké vagy anyagokká történő újrafeldolgozásra szánják. A tüzelőanyagként vagy más módon energia előállítására, illetve lerakóban történő elhelyezésre vagy ártalmatlanításra kerülő, illetve – az újrafeldolgozáson kívül – bármely hulladékhasznosítással megegyező célú műveletben használt azon anyagok, amelyek esetében megszűnt a hulladékstátusz, nem vehetők figyelembe az újrafeldolgozási célértékek elérése szempontjából.

(157)   Az újrafeldolgozott tartalom százalékos arányának kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó módszertan meghatározásakor a Bizottságnak a rendelkezésre álló újrafeldolgozási technológiákat illetően értékelnie kell azok gazdasági és környezeti teljesítményét, beleértve a kimenet minőségét, a hulladék rendelkezésre állását, a szükséges energiát, valamint az ÜHG-kibocsátást és más releváns környezeti hatásokat. A Bizottságnak továbbá figyelembe kell vennie, hogy milyen potenciál rejlik az ilyen technológiákban arra, hogy azokat a környezetbarát jellegre vonatkozó megtévesztő állítások céljára használják fel.

(158)   Olyan csomagolási jellemzőkre vonatkozó állítások, amelyeket illetően ez a rendelet jogi követelményeket állapít meg – mint például az újrafeldolgozhatóság, az újrafeldolgozott tartalom szintje és az újrahasználhatóság –, csak az e rendeletben meghatározott alkalmazandó minimumkövetelményeken túlmutató csomagolási tulajdonságokkal kapcsolatban és az e rendelet keretében meghatározott módszertanokkal és szabályokkal összhangban tehetők. Az állításoknak továbbá meg kell jelölniük, hogy a csomagolási egységre, a csomagolási egység egy részére vagy a gyártó által forgalomba hozott összes csomagolásra vonatkoznak-e.

(159)  Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a hulladék égetése után elkülönített fémek újrafeldolgozását az elégetett csomagolási hulladék arányában vegyék figyelembe, feltéve, hogy az újrafeldolgozott fémek megfelelnek a hulladékokkal kapcsolatos adatoknak a 2008/98/EK irányelvnek megfelelően való kiszámítására, ellenőrzésére és jelentésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló (EU) 2019/1004 bizottsági végrehajtási határozatban(47) meghatározott bizonyos minőségi kritériumoknak.

(160)  Újrafeldolgozásra szánt csomagolási hulladék Unióból történő kivitele esetén az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(48) alkalmazandó.

(161)  Mivel az újrahasználat azt jelenti, hogy nem hoznak forgalomba új csomagolást, az első alkalommal forgalomba hozott újrahasználható fogyasztói csomagolást és az újrahasználatra helyreállított facsomagolást figyelembe kell venni a csomagolás újrafeldolgozására vonatkozó célértékek elérése tekintetében. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel annak érdekében, hogy az újrafeldolgozási célértékek kiigazított szintjét úgy számítsák ki, hogy az először forgalomba hozott és egy újrahasználati rendszer részeként újrahasznált újrahasználható fogyasztói csomagolások átlagos részarányából – az előző három évet tekintve – legfeljebb 5 százalékpontot vesznek figyelembe.

(162)  A gyártókat és a gyártói felelősségi szervezeteket aktívan be kell vonni a végfelhasználók, különösen a fogyasztók tájékoztatásába a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésével és a csomagolásihulladék-gazdálkodással kapcsolatban. Ennek a tájékoztatásnak ki kell terjednie a csomagolás újrahasználatára vonatkozó intézkedések rendelkezésre állására, a csomagoláson elhelyezett címkék jelentésére és a csomagolási hulladék ártalmatlanítására vonatkozó egyéb utasításokra. A gyártóknak és a gyártói felelősségi szervezeteknek tájékoztatniuk kell továbbá a fogyasztókat arról, hogy a komposztálhatóként jelölt csomagolás azt jelenti, hogy a csomagolás iparilag szabályozott körülmények között, biohulladék-kezelő létesítményekben komposztálható, házilag azonban nem. Semmilyen csomagolás nem lehet szemetelés tárgya. A gyártóknak arról is tájékoztatást kell nyújtaniuk, hogy a végfelhasználók fontos szerepet játszanak a környezetvédelmi szempontból optimális csomagolásihulladék-gazdálkodás biztosításában. A végfelhasználók tájékoztatása és a csomagolásra vonatkozó jelentéstétel során korszerű információs technológiákat kell alkalmazni. A tájékoztatásra sor kerülhet klasszikus eszközök alkalmazásával, például beltéri és kültéri plakátok vagy a közösségi médiában folytatott kampányok formájában, illetve innovatív eszközök alkalmazásával, például weboldalakhoz elektronikus hozzáférés biztosításával a csomagoláson elhelyezett QR-kódok segítségével.

(163)   A házon kívüli elkülönített gyűjtés fontos elemet jelent ahhoz, hogy növelni lehessen a csomagolások gyűjtési arányát, és javítani lehessen azok körforgásos jellegét. A tagállamok és a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók tartózkodási helyéhez és szokásaihoz igazodó egyedi intézkedéseket hozzanak a házon kívüli elkülönített gyűjtésre vonatkozóan.

(164)  A tagállamoknak minden naptári évre vonatkozóan tájékoztatniuk kell a Bizottságot az újrafeldolgozási célértékek eléréséről. A könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentését célzó intézkedések hatékonyságának értékeléséhez a nagyon könnyű műanyag hordtasakok és a vastag műanyag hordtasakok felhasználására vonatkozó adatokat is be kell jelenteni annak megállapítása érdekében, hogy nőtt-e ezeknek tasakoknak a felhasználása a könnyű műanyag hordtasakok csökkentésére irányuló intézkedések hatására. A nagyon vastag hordtasakok éves felhasználására vonatkozó adatszolgáltatásnak fakultatívnak kell lennie a tagállamok számára. Annak megállapítása érdekében, hogy a tagállamok által létrehozandó kötelező betétdíjas rendszerek hatékonyak-e, vagy hogy indokoltak-e a tagállamok által biztosított mentességek az e rendszerek létrehozására vonatkozó kötelezettség alól, fontos a tagállamok általi jelentéstétel útján információkat szerezni az ilyen csomagolások gyűjtési arányára vonatkozóan.

(165)  A nagy léptékű újrafeldolgozhatóság értékelésére szolgáló módszertan megállapítása érdekében a tagállamoknak emellett jelentést kell tenniük az újrafeldolgozott csomagolási hulladék csomagoláskategóriánkénti mennyiségéről, valamint ▌ a tagállamban első alkalommal forgalmazott csomagolás csomagoláskategóriánkénti mennyiségéről. A jelentéstételt évente kell elvégezni. A Bizottságnak ezeket az adatokat is fel kell vennie a többi adat közé, és közzé kell tennie azokat a csomagolási hulladék nagy léptékű újrafeldolgozása éves alakulásának a nyomon követése érdekében.

(166)  A tagállamoknak elektronikus úton kell jelenteniük az adatokat a Bizottságnak, minőség-ellenőrzési jelentéssel együtt. Ezenkívül az újrafeldolgozási célértékekre vonatkozó adatokat jelentésnek kell kísérnie, amely ismerteti a csomagolási hulladék hatékony minőség-ellenőrzési és nyomonkövetési rendszerének létrehozása érdekében tett intézkedéseket.

(167)  A jelentéstételi kötelezettségek végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra hatásköröket kell ruházni abból a célból, hogy szabályokat állapíthasson meg az újrafeldolgozási célértékek elérésére vonatkozó adatok kiszámítására és ellenőrzésére, a betétdíjas rendszer hatálya alá tartozó csomagolások elkülönített gyűjtésének arányára, valamint a nagy léptékű újrafeldolgozás értékelésére szolgáló módszertan meghatározásához szükséges adatokra vonatkozóan. Ennek a végrehajtási jogi aktusnak tartalmaznia kell továbbá a keletkezett csomagolási hulladék mennyiségének meghatározására vonatkozó szabályokat, valamint az adatszolgáltatás formátumát. Emellett meg kell határoznia a könnyű műanyag hordtasakok egy főre jutó éves felhasználásának kiszámítására vonatkozó módszertant, valamint ezen adatok bejelentésének formátumát, mivel ez szükséges a műanyag hordtasakokra vonatkozó alapvető követelmények nyomon követésének és teljes körű végrehajtásának támogatásához, különösen pedig a műanyag hordtasakok különböző kategóriáira vonatkozó részletes és kötelező jelentéstétel biztosításához. Ennek a végrehajtási jogi aktusnak fel kell váltania az (EU) 2018/896(49) és a 2005/270/EK(50) bizottsági határozatot.

(168)  Annak érdekében, hogy a tagállamok és a Bizottság ellenőrizhessék az ebben a rendeletben meghatározott célkitűzések végrehajtását, a tagállamoknak csomagolási adatbázisokat kell létrehozniuk, és biztosítaniuk kell ezen adatbázisok megfelelő működését.

(169)  A fenntarthatósági követelmények hatékony végrehajtása alapvető fontosságú a tisztességes verseny biztosításához, valamint ahhoz, hogy megvalósuljanak az ettől a rendelettől várt előnyök, és a rendelet hozzájáruljon az Unió éghajlatvédelmi, energetikai és körforgásos jellegre vonatkozó célkitűzéseinek eléréséhez. Ezért az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy évente legalább a megfelelőségi nyilatkozatok egy részének a pontosságát ellenőrizzék, az uniós piacra belépő termékek piacfelügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó horizontális keretet létrehozó (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendeletet(51) pedig alkalmazni kell azokra a csomagolásokra, amelyekre vonatkozóan ez a rendelet fenntarthatósági követelményeket határoz meg. Az (EU) 2019/1020 rendelettel létrehozott piacfelügyeleti mechanizmusokkal létrejöttek a termékek piaci értékesítéséhez kapcsolódó piacfelügyeleti követelmények, és az említett rendelet biztosítéki mechanizmusokat ír elő az e rendeletnek a csomagolás forgalomba hozatala tekintetében való megfelelés ellenőrzése céljából.

(170)  A csomagolás csak akkor hozható forgalomba, ha nem jelent ismert kockázatot a környezetre és az emberi egészségre. A fenntarthatósági követelmények sajátos jellegéhez való jobb igazodás érdekében, valamint hogy a piacfelügyeleti erőfeszítések az említett követelmények be nem tartására összpontosuljanak, e rendelet alkalmazásában a kockázatot jelentő csomagolás fogalmát úgy kell meghatározni, mint amely károsíthatja a környezetet vagy a vonatkozó követelmények által védett egyéb közérdeket a fenntarthatósági követelmény be nem tartása révén vagy azzal, hogy a felelős gazdasági szereplő nem tesz eleget valamely fenntarthatósági követelménynek.

(171)  Rendelkezésre kell állnia egy olyan eljárásnak, amelynek keretében az érdekelt felek tájékoztatást kapnak a kockázatot jelentő csomagolással kapcsolatban tervezett intézkedésekről. Ennek az eljárásnak lehetővé kell tennie továbbá, hogy a tagállami piacfelügyeleti hatóságok a megfelelő gazdasági szereplőkkel együttműködve már korai szakaszban fellépjenek az ilyen csomagolás vonatkozásában. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra ▌ végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak megállapítása céljából, hogy a nem megfelelő termékek tekintetében hozott nemzeti intézkedések indokoltak-e vagy sem.

(172)  A piacfelügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy a gazdasági szereplők számára előírják korrekciós intézkedés megtételét vagy arra a megállapításra alapozva, hogy a csomagolás nem felel meg a fenntarthatósági és címkézési követelményeknek, vagy pedig arra, hogy a gazdasági szereplő megsértette a csomagolás forgalomba hozatalára vagy forgalmazására vonatkozó egyéb szabályokat. A korrekciós intézkedés meghozatalára vonatkozó, a gazdasági szereplőkre háruló követelmény végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra ▌ végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak eldöntése céljából, hogy egy adott nemzeti intézkedés indokolt-e vagy sem.

(173)  Az emberi egészséggel kapcsolatos aggályok esetén a piacfelügyeleti hatóság nem értékelheti a csomagolóanyagból származó, az emberek vagy az állatok egészségét érintő kockázatot, amennyiben az átkerül a csomagolóanyag csomagolt tartalmába, hanem figyelmeztetnie kell a kockázatok ellenőrzéséért felelős és az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet(52), ▌ az (EU) 2017/745 rendelet, az (EU) 2017/746 rendelet, az (EU) 2019/6 rendelet vagy a 2001/83/EK irányelv alapján kijelölt hatóságokat.

(174)  A közbeszerzés az uniós GDP 14 %-ának felel meg. A klímasemlegesség elérésére, az energia- és erőforrás-hatékonyság javítására, valamint a közegészséget és a biológiai sokféleséget védő körforgásos gazdaságra való átállásra vonatkozó célkitűzéshez való hozzájárulás érdekében a Bizottságra végrehajtási jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatásköröket kell ruházni abból a célból, ▌ hogy az adott esetben előírhassa a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(53) és a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(54) meghatározott ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők számára, hogy a közbeszerzéseiket igazítsák hozzá bizonyos kötelező zöld közbeszerzési minimumkövetelményekhez, amelyeket e rendelet alapján elfogadandó végrehajtási jogi aktusokban kell meghatározni. Az önkéntes megközelítéshez képest a kötelező követelmények várhatóan biztosítják majd, hogy a jobb teljesítményű csomagolás iránti kereslet növelése érdekében maximálisan ki lehessen aknázni a közkiadásokat. A követelményeknek átláthatóknak, objektíveknek és megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük. A követelmények vonatkozhatnak műszaki előírásokra, kiválasztási szempontokra vagy szerződésteljesítési feltételekre, és nem feltétlenül kell kumulatívnak lenniük. Lehetővé kell tenni az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők számára, hogy – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok és az e rendeletben foglalt rendelkezések betartása mellett – olyan rendelkezéseket fogadjanak el, amelyek túlmutatnak az ebben a rendeletben meghatározott zöld közbeszerzési minimumkövetelményeken.

(175)  Az ezzel a rendelettel a Bizottságra ruházott azon végrehajtási hatásköröket, amelyek nem annak a megállapítására vonatkoznak, hogy a tagállamok által a nem megfelelő csomagolás tekintetében hozott intézkedések indokoltak-e vagy sem, a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(176)  A belső piac működésének védelme és az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében biztosítani kell, hogy a harmadik országokból az uniós piacra belépő csomagolás megfeleljen ennek a rendeletnek, akár önálló csomagolásként, akár csomagolt termékkel együtt kerül behozatalra. Különösen azt kell biztosítani, hogy az előállítók a szóban forgó csomagolás tekintetében lefolytassák a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat. A piacfelügyeleti hatóságok és a gazdasági szereplők közötti piaci együttműködésnek elsőbbséget kell élveznie. Ezért az (EU) 2019/1020 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt hatóságok beavatkozásainak – noha ezek az uniós piacra belépő bármely csomagolásra vonatkozhatnak – elsősorban a piacfelügyeleti hatóságok által hozott tiltó intézkedések hatálya alá tartozó csomagolásra kell összpontosulniuk. Amennyiben sor kerül ilyen tiltó intézkedésekre, és azok nem korlátozódnak a nemzeti területre, a piacfelügyeleti hatóságoknak közölniük kell az uniós piacra belépő csomagolás ellenőrzésére kijelölt hatóságokkal az ilyen nem megfelelő csomagolás határokon történő azonosításához szükséges adatokat, beleértve a csomagolt termékekre és a gazdasági szereplőkre vonatkozó információkat, hogy lehetővé váljon az uniós piacra belépő termékek kockázatalapú megközelítése. Ilyen esetekben a vámügyintézésnek arra kell irányulnia, hogy az ilyen csomagolást azonosítsák és megállítsák a határokon.

(177)  Az Unió külső határain zajló ellenőrzési folyamat optimalizálása és tehermentesítése érdekében lehetővé kell tenni a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszer (a továbbiakban: ICSMS) és a vámügyi rendszerek közötti automatizált adattovábbítást. Kétféle adattovábbítást kell megkülönböztetni azok céljait tekintve. Először is, a piacfelügyeleti hatóságok által valamely nem megfelelő csomagolás azonosítása nyomán hozott tiltó intézkedéseket az ICSMS-nek továbbítania kell a vámhatóságokhoz, hogy a külső határokon történő ellenőrzésre kijelölt hatóságok ennek alapján beazonosíthassák az olyan csomagolást, amelyre vonatkozhatnak ezek a tiltó intézkedések. Az említett első típusú adattovábbításokhoz az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet(55) ▌ 36. cikkében meghatározott elektronikus ▌ vámügyi kockázatkezelési ▌ rendszert kell használni, a vámügyi kockázatkezelési környezet jövőbeli változásának sérelme nélkül. Másodszor, ha a vámhatóságok nem megfelelő csomagolást azonosítanak, esetkezelésre lesz szükség többek között a felfüggesztésről szóló értesítéseknek, az illetékes hatóságok által megfogalmazott állásfoglalásoknak és a vámhatóságok által hozott intézkedések eredményeinek a továbbításához. Az ICSMS és a nemzeti vámrendszerek közötti ezen második típusú adattovábbításokat az uniós egyablakos vámügyintézési környezet támogatja.

(178)  A piacfelügyeleti hatóságok és a vámhatóságok kommunikációs célú összekapcsolása egységes feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra abból a célból, hogy meghatározza az eljárási szabályokat és a végrehajtási intézkedések részleteit, beleértve a funkciókat, az adatelemeket és az adatkezelést, valamint a személyes adatok kezelésére, a titoktartásra és az adatkezelésre vonatkozó szabályokat az említett összekapcsolás tekintetében.

(179)  Az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(56) megállapított elveknek megfelelően kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló tudományos vagy egyéb műszaki információkat, beleértve a vonatkozó nemzetközi szabványokat is.

(180)  Annak biztosítása érdekében, hogy az (EU) 2019/904 irányelvben foglalt termékkövetelmények ellenőrizhetők és végrehajthatók legyenek, valamint hogy azok megfelelő piacfelügyelet ▌ hatálya alá tartozzanak, az (EU) 2019/1020 rendeletet módosítani kell, hogy hatálya kiterjedjen az (EU) 2019/904 irányelvre. A műanyag italpalackok újrafeldolgozottműanyag-tartalmára vonatkozó ▌ követelményeket 2030. január 1-jétől törölni kell az (EU) 2019/904 irányelvből, mivel ezt a kérdést kizárólag ez a rendelet szabályozza. A vonatkozó jelentéstételi kötelezettségeket szintén törölni kell.

(181)   E rendelet általános szabályokat határoz meg, amelyek minden csomagolásra alkalmazandók. Az (EU) 2019/904 irányelv hatálya alá tartozó bizonyos egyszer használatos műanyagtermékek – például a műanyag hordtasakok, italtartó poharak, ételtároló edények és italtárolók, többek között a palackok – azonban csomagolásnak minősülnek. Az (EU) 2019/904 irányelv e rendelethez képest különös szabályokat állapít meg (azaz lex specialisnak minősül). Az (EU) 2019/904 irányelv és e rendelet közötti ellentmondás esetén alkalmazási körén belül az (EU) 2019/904 irányelvnek kell irányadónak lennie. Az (EU) 2019/904 irányelv előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak intézkedéseket – többek között forgalmazási korlátozásokat – bizonyos egyszer használatos műanyagtermékek fogyasztásának csökkentése érdekében. Az e rendeletben szereplő bármely ellentétes rendelkezés esetén az ilyen forgalmazási korlátozásokat kell alkalmazni és azoknak kell irányadónak lenniük. E rendelet korlátozza az V. mellékletének 3. pontjában felsorolt műanyagtermékek forgalomba hozatalát, míg az (EU) 2019/904 irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket az ilyen egyszer használatos műanyagtermékek fogyasztása csökkentésének elérése érdekében. Mivel az (EU) 2019/904 irányelv szerinti nemzeti végrehajtási intézkedések kevésbé korlátozóak lehetnek, mint a forgalomba hozatal tilalma, e rendeletnek kell irányadónak lennie az (EU) 2019/904 irányelvvel szemben, amennyiben az ilyen termékek a csomagolás fogalommeghatározásának hatálya alá tartoznak, mégpedig az egyszer használatos műanyag csomagolás csökkentésének előmozdítása és az egyszer használatos műanyag csomagolás környezetben előforduló mennyiségének csökkentése érdekében. Következésképpen a tagállamok nem fogadhatnak el mentesítést az expandált polisztirolból készült csomagolás forgalomba hozatalára vonatkozó, az (EU) 2019/904 irányelvben foglalt tilalom alól. Ennek rögzítése érdekében az (EU) 2019/904 irányelvet megfelelően módosítani kell.

(182)   Mivel ez a rendelet 2030. január 1-jét megelőzően nem szabályozza a csomagolás műanyag részének újrafeldolgozott tartalmát, az (EU) 2019/904 irányelvben a műanyag italpalackok újrafeldolgozott tartalmára vonatkozó követelményeket megállapító rendelkezéseknek az említett dátumig hatályban kell maradniuk.

(183)  A forgalomba hozott csomagolásba vetett közbizalom növelése érdekében – különösen ami a fenntarthatósági követelményeknek való megfelelést illeti – a nem megfelelő csomagolást forgalomba hozó vagy a kötelezettségeiket nem teljesítő gazdasági szereplőket szankciókkal kell sújtani. Ezért szükséges, hogy a tagállamok nemzeti jogukban hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg e rendelet be nem tartása esetére.

(184)   Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek, a tagállami bíróságokat is ideértve. E tekintetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett nyilvánosság tagjai számára – akik magukban foglalhatnak olyan természetes vagy jogi személyeket, akik, illetve amelyek panaszt vagy bejelentést tettek egy adott csomagolás vagy csomagolt termék e rendeletnek való állítólagos meg nem felelésével kapcsolatban – biztosított legyen az igazságszolgáltatáshoz való jog, összhangban azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a tagállamok az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményének (Aarhusi Egyezmény) részes feleiként vállaltak.

(185)  A Bizottságnak el kell végeznie e rendelet értékelését. A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (22) bekezdése értelmében az értékelésnek öt kritériumon – a hatékonyság, az eredményesség, a relevancia, a koherencia és az uniós hozzáadott érték kritériumán – kell alapulnia, és alapot kell nyújtania a lehetséges további intézkedések hatásvizsgálatához. A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának e rendelet végrehajtásáról, valamint annak a termékek környezeti fenntarthatóságára és a belső piac működésére gyakorolt hatásáról.

(186)  Elegendő időt kell biztosítani a gazdasági szereplők számára ahhoz, hogy eleget tegyenek az e rendeletből fakadó kötelezettségeiknek, valamint a tagállamoknak az e rendelet alkalmazásához szükséges közigazgatási infrastruktúra létrehozásához. E rendelet alkalmazását ezért ugyancsak el kell halasztani addig az időpontig, ameddig ezek az előkészületek várhatóan befejeződnek. Különös figyelmet kell fordítani a kkv-k segítésére az e rendelet szerinti kötelezettségeik és követelmények teljesítésében, többek között a Bizottság által a gazdasági szereplők, különösen a kkv-k megfelelésének megkönnyítése érdekében nyújtandó iránymutatás révén.

(187)  E kötelezettségvállalások teljesítése és a csomagolásra vonatkozó ambiciózus, ám harmonizált keret létrehozása érdekében rendeletet kell elfogadni, amely meghatározza a csomagolásra vonatkozó követelményeket annak teljes életciklusára kiterjedően. A 94/62/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(188)  E rendelet alkalmazását el kell halasztani annak érdekében, hogy a tagállamok megtehessék a szükséges közigazgatási intézkedéseket az engedélyezési eljárások illetékes hatóságok általi megszervezésével kapcsolatban, megőrizve ugyanakkor a gazdasági szereplők számára a folytonosságot.

(189)  A 94/62/EK irányelvet e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától hatályon kell kívül helyezni. Ugyanakkor a zökkenőmentes átmenet és a folytonosság biztosítása érdekében mindaddig, amíg a Bizottság nem fogad el új szabályokat e rendelet alapján, valamint az Unió saját forrásai rendszerének a műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás tekintetében történő alkalmazása folytonosságának biztosítása érdekében az említett irányelv szerinti, a címkézéssel, az újrafeldolgozási célértékekkel és az adatok Bizottságnak történő továbbításával kapcsolatos bizonyos kötelezettségeknek egy bizonyos ideig hatályban kell maradniuk.

(190)  Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a csomagolás környezeti fenntarthatóságának javítását és a csomagolás belső piacon való szabad mozgásának biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak ▌ az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

(1)  Ez a rendelet a csomagolás teljes életciklusára vonatkozó követelményeket állapít meg a környezeti fenntarthatóság és a címkézés tekintetében, hogy lehetővé tegye a csomagolás forgalomba hozatalát. Ezenkívül követelményeket állapít meg a kiterjesztett gyártói felelősségre, a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére – például a szükségtelen csomagolás csökkentésére és a csomagolás újrahasználatára vagy újratöltésére –, valamint a csomagolási hulladék gyűjtésére és kezelésére vonatkozóan, az újrafeldolgozását is beleértve.

(2)  Ez a rendelet hozzájárul a belső piac hatékony működéséhez azáltal, hogy harmonizálja a csomagolásra és a csomagolási hulladékra vonatkozó nemzeti intézkedéseket a kereskedelmet gátló akadályok, a versenytorzulás és a versenykorlátozás Unión belüli elkerülése érdekében, miközben a környezetvédelem magas szintjének megfelelően megelőzi vagy csökkenti a csomagolás és a csomagolási hulladék által a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat.

(3)  Ez a rendelet hozzájárul a körforgásos gazdaságra való átálláshoz és a klímasemlegességnek az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(57) meghatározottak szerint legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez azzal, hogy a 2008/98/EK irányelv 4. cikke szerinti hulladékhierarchiával összhangban álló intézkedéseket állapít meg.

2. cikk

Hatály

(1)  Ez a rendelet minden csomagolásra alkalmazandó, függetlenül a felhasznált anyagtól, valamint minden csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy az iparban, egyéb feldolgozóipari tevékenység során, a kiskereskedelemben vagy az értékesítésben, irodákban, szolgáltatásokban vagy háztartásokban használt, illetve onnan származó csomagolási hulladékról van-e szó.

(2)  Ez a rendelet a 2008/98/EK irányelv veszélyeshulladék-gazdálkodásra vonatkozó rendelkezéseinek, valamint a csomagolásra vonatkozó uniós szabályozási követelményeknek – így például a csomagolt termékek biztonságára, minőségére, az egészség védelmére és a higiéniára vonatkozó követelményeknek –, továbbá a szállítási követelményeknek a sérelme nélkül alkalmazandó. Mindazonáltal amennyiben e rendelet valamely rendelkezése ellentétes a 2008/68/EK irányelvvel, a 2008/68/EK irányelv az irányadó.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „csomagolás”: olyan cikk – függetlenül attól, hogy milyen anyagokból készül –, amely termékek gazdasági szereplők általi, más gazdasági szereplők vagy végfelhasználók részére történő tartására, megóvására, kezelésére, szállítására vagy bemutatására szolgál, és amely funkciója, anyaga és kialakítása alapján különböző csomagolási formák szerint osztható fel, beleértve a következőket:

a)  olyan cikk, amely a termék tartásához, megtámasztásához vagy megóvásához szükséges annak teljes élettartama során – de nem képezi a termék szerves részét –, és amelyet a termékkel együtt történő használatra, fogyasztásra vagy ártalmatlanításra szánnak;

b)  az a) pontban említett cikk olyan összetevője és kiegészítő eleme, amely a cikk szerves részét képezi;

c)  az a) pontban említett cikk olyan kiegészítő eleme, amely közvetlenül a termékre van rögzítve vagy ahhoz van kapcsolva, és csomagolási funkciót lát el, de nem képezi a termék szerves részét, és amelyet a termékkel együtt történő használatra, fogyasztásra vagy ártalmatlanításra szánnak;

d)  az értékesítési helyen – a termék adagolása céljából – való feltöltésre tervezett és szánt cikk (más néven: „szolgáltatási csomagolás”);

e)  az értékesítési helyen értékesített és megtöltött, illetve az értékesítési helyen történő megtöltésre tervezett és szánt, és csomagolási funkciót ellátó eldobható cikk;

f)  áteresztő tea-, kávé- vagy egyéb italfilterek, vagy teát, kávét vagy más italt tartalmazó, használat során megpuhuló, egyadagos egységek, amelyeket a termékkel együtt történő használatra és ártalmatlanításra szánnak;

g)  tea-, kávé- vagy egyéb italkészítő rendszerek nem áteresztő egyadagos egysége, amelyet gépben történő felhasználásra szánnak, és amelyet a termékkel együtt használnak fel és ártalmatlanítanak;

2.   „elviteles csomagolás”: olyan szolgáltatási csomagolás, amelyet személyzettel működő értékesítési helyeken töltenek meg olyan italokkal vagy fogyasztásra kész ételekkel, amelyeket szállításra és más helyen történő, további előkészítés nélküli, azonnali fogyasztásra csomagolnak, és amelyeket jellemzően a csomagolásból fogyasztanak el;

3.   „elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolása”: a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(58) meghatározottak szerinti elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termékek csomagolásaként történő használatra tervezett és szánt cikkek;

4.  „fogyasztói csomagolás”: olyan csomagolás, amelynek célja, hogy termékekből és csomagolásból álló értékesítési egységet képezzen a végfelhasználó számára az értékesítési helyen;

5.  „gyűjtőcsomagolás”: olyan csomagolás, amelynek célja, hogy meghatározott számú értékesítési egységet foglaljon magában az értékesítési helyen, függetlenül attól, hogy az értékesítési egységek ezen csoportját ilyen formában értékesítik-e a végfelhasználók részére, valamint hogy a polcok feltöltésének megkönnyítésére szolgál-e ▌ az értékesítési helyen, illetve hogy készlet-nyilvántartási vagy forgalmazási egységet képez-e, és amelyet a termékről a termék tulajdonságainak megváltoztatása nélkül lehet eltávolítani;

6.  „szállítási csomagolás”, olyan csomagolás, amelynek célja, hogy megkönnyítse egy vagy több értékesítési egységnek vagy értékesítési egységek csoportjának a kezelését és szállítását annak érdekében, hogy megelőzze a terméknek a kezelés és szállítás során bekövetkező károsodását, mely csomagolásba azonban nem tartoznak bele a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedésben használatos konténerek;

7.  „e-kereskedelmi csomagolás”: olyan szállítási csomagolás, amelyet arra használnak, hogy a végfelhasználó részére internetes vagy egyéb távértékesítés keretében termékeket szállítsanak;

8.  „innovatív csomagolás”: olyan csomagolástípus, amelyet új anyagok felhasználásával állítanak elő, és amely a csomagolás egy vagy több csomagolási funkciójának – így például a termékek tartásának, megóvásának, kezelésének vagy szállításának – a jelentős javulását eredményezi és bizonyítható általános környezeti előnyökkel jár, és amely nem foglalja magában az olyan csomagolást, amely meglévő csomagolás olyan módosításának az eredményeként jön létre, amelynek fő célja a termékek bemutatásának és piaci értékesítésének a javítása;

9.  „egyszer használatos csomagolás”: olyan csomagolás, amely nem újrahasználható csomagolás;

10.  „kontaktszenzitív csomagolás”: olyan csomagolás, amelyet az 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(59), az 1935/2004/EK rendelet, a 767/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(60), az 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(61), az (EU) 2017/745 rendelet, az (EU) 2017/746 rendelet, az (EU) 2019/4 európai parlamenti és tanácsi rendelet(62) és az (EU) 2019/6 rendelet, vagy a 2001/83/EK irányelv vagy a 2008/68/EK irányelv hatálya alá tartozó termékek esetében történő felhasználásra, illetve az (EU) 2023/1809 bizottsági határozat(63) 1. és 2. cikkében, a 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(64) vagy a 2008/68/EK irányelvben meghatározott termékek esetében történő felhasználásra szánnak;

11.  „forgalmazás”: az uniós piacon valamely csomagolás kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, ellenérték fejében vagy ingyenesen;

12.  „forgalomba hozatal”: a csomagolás első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;

13.  „gazdasági szereplő”: előállítók, a csomagolás beszállítói, importőrök, forgalmazók, meghatalmazott képviselők, végső forgalmazók ▌ és logisztikai szolgáltatók;

14.  „előállító”: bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely csomagolást vagy csomagolt terméket állít elő, kivéve, ha egy természetes vagy jogi személy a csomagolást vagy csomagolt terméket a saját neve vagy védjegye alatt alakíttatja ki vagy állíttatja elő – függetlenül attól, hogy a csomagoláson vagy a csomagolt terméken bármilyen egyéb védjegy is látható-e –, mely esetben ez a természetes vagy jogi személy minősül az előállítónak, kivéve szállítási csomagolás, újrahasználható csomagolás, elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolása, gyűjtőcsomagolás, fogyasztói csomagolás vagy szolgáltatási csomagolás esetén, amennyiben az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely a csomagolást a saját neve vagy védjegye alatt alakíttatja ki vagy állíttatja elő, a mikrovállalkozásnak a 2003/361/EK bizottsági ajánlás ... [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-án/-én nyilvánosan elérhető változatában foglalt fogalommeghatározása alá tartozik, és a csomagolás szolgáltatója ugyanabban a tagállamban található, mely esetben a csomagolás szolgáltatója minősül az előállítónak;

15.  „gyártó”: bármely olyan előállító, importőr vagy forgalmazó, aki, illetve amely az alkalmazott értékesítési módszertől függetlenül – ideértve a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(65) 2. cikkének 7. pontjában meghatározottak szerinti, távollevők között kötött szerződéseket is – vagy:

a)  valamely tagállamban letelepedett, és az említett tagállam területéről és ugyanazon a területen első alkalommal bocsátja rendelkezésre az adott szállítási csomagolást, szolgáltatási csomagolást – az újrahasználható szolgáltatási csomagolást is beleértve – vagy elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolását; vagy

b)  valamely tagállamban letelepedett, és az említett tagállam területéről és ugyanazon a területen első alkalommal bocsátja rendelkezésre az a) pontban felsoroltaktól eltérő csomagolásba csomagolt adott termékeket; vagy

c)  valamely tagállamban vagy harmadik országban letelepedett, és egy másik tagállam területén belül első alkalommal bocsát közvetlenül a végfelhasználók rendelkezésére szállítási csomagolást, szolgáltatási csomagolást – az újrahasználható szolgáltatási csomagolást is beleértve – vagy elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolását vagy az említettektől eltérő csomagolásba csomagolt termékeket; vagy

d)  valamely tagállamban letelepedett, és csomagolt termékeket nem végfelhasználóként kicsomagol, kivéve, ha az a)–c) pont értelmében más személy a gyártó;

16.  „beszállító”: bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely csomagolást vagy csomagolóanyagot szállít egy előállító részére ▌;

17.  „importőr”: az Unióban letelepedett bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely harmadik országból származó csomagolást vagy csomagolt terméket hoz forgalomba az uniós piacon;

18.  „forgalmazó”: az a gyártótól vagy importőrtől eltérő természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki, illetve amely csomagolást vagy csomagolt terméket forgalmaz;

19.  „meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az előállítótól írásbeli meghatalmazást kapott arra, hogy az e rendelet szerinti előállítói kötelezettségek tekintetében meghatározott feladatokkal kapcsolatban a nevében eljárjon;

20.  „a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely olyan tagállamban telepedett le, ahol a gyártó első alkalommal forgalmazza az adott csomagolást vagy csomagolt terméket a szóban forgó tagállam piacán, de amely nem a gyártó letelepedési helye szerinti tagállam vagy harmadik ország ▌, és akit, illetve amelyet a gyártó a 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban kijelölt az említett gyártó e rendelet VIII. fejezete szerinti kötelezettségeinek a teljesítésére;

21.  „végső forgalmazó”: az a természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki, illetve amely csomagolt termékeket szállít – újrahasználat útján is – a végfelhasználó részére, vagy aki, illetve amely újratöltés útján megvásárolható termékeket szállít a végfelhasználó részére;

22.  „fogyasztó”: bármely olyan természetes személy, aki a kereskedelmi, ipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célokból jár el;

23.  „végfelhasználó”: az Unióban lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett bármely olyan természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek a terméket fogyasztóként vagy foglalkozásszerű végfelhasználóként, ipari vagy szakmai tevékenységei során a rendelkezésére bocsátották, és aki, illetve amely az említett terméket a neki kiszállított formában már nem forgalmazza tovább;

24.  „kompozit csomagolás”: olyan csomagolási egység, amely két vagy több különböző, a fő csomagolóanyag tömegének részét képező, és egymástól kézi erővel szét nem választható, és ezért egyetlen, szétválaszthatatlan egységet képező anyagból áll, kivéve, ha egy adott anyag a csomagolási egységben jelentéktelen mennyiségben fordul elő, és semmi esetre sem teszi ki a csomagolási egység össztömegének több mint 5 %-át; nem tartoznak ide a címkék, kencék, festékek, tinták, ragasztóanyagok és lakkok; az e pontban foglaltak nem érintik az (EU) 2019/904 irányelv rendelkezéseit;

25.  „csomagolási hulladék”: bármely olyan csomagolás vagy csomagolóanyag, amelyre kiterjed a hulladéknak a 2008/98/EK irányelv 3. cikkében foglalt fogalommeghatározása, a termelési maradékanyagok kivételével;

26.  „csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése”: olyan intézkedések, amelyeket még azelőtt hoznak meg, hogy a csomagolás vagy csomagolóanyag csomagolási hulladékká válna, és amelyek csökkentik a csomagolási hulladék mennyiségét úgy, hogy kevesebb csomagolásra legyen szükség, vagy egyáltalán ne legyen szükség csomagolásra a termékek tartásához, megóvásához, kezeléséhez, szállításához vagy bemutatásához, a csomagolás újrahasználatához kapcsolódó, valamint a csomagolás élettartamának a csomagolás hulladékká válását megelőzően történő meghosszabbítására irányuló intézkedéseket is beleértve;

27.  „újrahasználat”: bármely olyan művelet, amelynek révén az újrahasználható csomagolást több alkalommal újra felhasználják arra a célra, amelyre az eredetileg szolgált;

28.  „forgási ciklus”: az a ciklus, amelyet az újrahasználható csomagolás megtesz attól az időponttól, amikor először kerül forgalomba azzal a termékkel együtt, amelynek a tartására, megóvására, kezelésére, szállítására vagy bemutatására szolgál, addig az időpontig, amikor készen áll arra, hogy újrahasználják egy újrahasználati rendszerben azzal a céllal, hogy egy másik termékkel együtt ismét a végfelhasználók rendelkezésére bocsássák;

29.  „út”: a csomagolás útja a feltöltéstől vagy berakodástól a kiürítésig vagy kirakodásig, a forgási ciklus részeként vagy önmagában;

30.  „újrahasználati rendszerek”: olyan – ösztönzőkkel kombinált – szervezeti, műszaki ▌ vagy pénzügyi intézkedések, amelyek lehetővé teszik az újrahasználatot zárt vagy nyitott láncú rendszerekben; az újrahasználati rendszerek magukban foglalják az olyan betétdíjas rendszereket, amelyek biztosítják a csomagolás újrahasználat céljából történő gyűjtését ▌;

31.  „helyreállítás”: az újrahasználható csomagolás működőképességének a csomagolás újrahasználata céljából történő helyreállításához szükséges, a VI. melléklet B. részében felsorolt bármely művelet;

32.  „újratöltés”: az a művelet, amelynek során a végfelhasználó vagy a végső forgalmazó feltölti a végfelhasználó tulajdonát képező, csomagolási funkciót betöltő tárolóedényt vagy a végfelhasználó által a végső forgalmazó értékesítési helyén vásárolt tárolóedényt a végfelhasználó által a végső forgalmazótól vásárolt egy vagy több termékkel;

33.  „újratöltő állomás”: az a hely, ahol a végső forgalmazó újratöltés útján megvásárolható termékeket kínál végfelhasználók részére;

34.  „szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazat”: a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásának NACE Rev. 2. rendszere szerinti szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási tevékenységek;

35.   „eladótér”: az eladásra kínált áruk kiállítására, kifizetésére, valamint a vevők tartózkodására szolgáló és a vevők által bejárható terület; nem foglalja magában a nyilvánosság számára nem hozzáférhető területeket – például a tárolóterületeket –, illetve az olyan egyéb területeket sem, ahol nincsenek kiállítva termékek, így például a parkolókat; az e-kereskedelmi csomagolás összefüggésében a tárolóterületet és a kiadási területet eladótérnek kell tekinteni;

36.  „újrafeldolgozást szolgáló kialakítás”: a csomagolás – beleértve a csomagolás egyes összetevőit is – olyan módon történő kialakítása, amely bevett, és operatív környezetben bevált gyűjtési, válogatási és újrafeldolgozási eljárások útján biztosítja a csomagolás újrafeldolgozhatóságát;

37.   „újrafeldolgozhatóság”: a csomagolás kialakításának összeegyeztethetősége a hulladékgazdálkodással és -feldolgozással, melynek alapját az elkülönített gyűjtés, a külön hulladékáramba történő válogatás, a nagy léptékű újrafeldolgozás és az újrafeldolgozott anyagoknak az elsődleges nyersanyagok helyettesítésére való felhasználása képezi;

38.  „nagy léptékben újrafeldolgozott csomagolási hulladék”: olyan csomagolási hulladék, amelyet telepített infrastruktúrában elkülönítetten gyűjtenek, válogatnak és dolgoznak fel újra, olyan bevett, és operatív környezetben bevált eljárások felhasználásával, amelyek biztosítják, hogy a II. melléklet 2. táblázatában felsorolt minden egyes csomagoláskategóriában újrafeldolgozott anyagok éves mennyisége uniós szinten legalább 30 % legyen a fa, valamint legalább 55 % az összes többi anyag esetében; a nagy léptékben újrafeldolgozott csomagolási hulladék magában foglalja az Unióból hulladékgazdálkodási céllal exportált olyan csomagolási hulladékot, amelynek esetében úgy tekinthető, hogy az teljesíti az 53. cikk (11) bekezdésében foglalt követelményeket;

39.   „anyag-újrafeldolgozás”: olyan hasznosítási művelet, amelynek során a hulladékanyagokat anyagokká alakítják át, akár azok eredeti használati céljára, akár más célokra, kivéve a hulladék biológiai kezelését, a szerves anyagok újrafeldolgozását, az energetikai hasznosítást, valamint az üzemanyagként vagy feltöltési műveletekhez felhasználandó anyagokká történő átalakítást;

40.   „magas színvonalú újrafeldolgozás”: bármilyen olyan újrafeldolgozási eljárás, amely olyan újrafeldolgozott anyagokat eredményez, amelyek minősége – a megőrzött műszaki jellemzők alapján – egyenértékű az eredeti anyagok minőségével, és amelyeket elsődleges nyersanyagok helyettesítésére használnak csomagolások vagy más olyan alkalmazások esetében, ahol megőrzik az újrafeldolgozott anyag minőségét;

41.  „csomagoláskategória”: az anyag és az egyedi csomagolási kialakítás együttese, amely – a technika mindenkori állásának megfelelő bevett, és operatív környezetben bevált gyűjtési, válogatási és újrafeldolgozási eljárások alapján – meghatározza az újrafeldolgozhatóságot, és amely releváns az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumok meghatározása szempontjából;

42.  „integrált összetevő”: olyan csomagolás-összetevő, amely elkülönülhet a csomagolási egység fő részétől, és eltérő anyagból is készülhet, de amely szerves részét képezi a csomagolási egységnek és működésének, és amelyet nem kell leválasztani a csomagolási egységről a funkciójának biztosításához, továbbá amelytől jellemzően a csomagolási egységgel egyidejűleg válnak meg, habár nem feltétlenül ugyanazt az ártalmatlanítási módot használva;

43.  „különálló összetevő”: olyan csomagolás-összetevő, amely elkülönül a csomagolási egység fő részétől, eltérő anyagból készül, és amelyet ▌ teljesen és véglegesen le kell választani a fő csomagolási egységről, továbbá amelytől jellemzően a csomagolási egység előtt és attól külön válnak meg, és amely az olyan csomagolás-összetevőket is magában foglalja, amelyek a szállítás vagy a válogatás során egyszerű mechanikai igénybevétel hatására különválhatnak egymástól;

44.  „csomagolási egység”: az egység egésze, amely magában foglal minden integrált vagy különálló összetevőt, amelyek együttesen olyan csomagolási funkciót látnak el, mint a termékek tartása, megóvása, kezelése, átadása, tárolása, szállítása vagy bemutatása, és amely magában foglalja a gyűjtőcsomagolás vagy szállítási csomagolás önálló egységeit, amennyiben azoktól az értékesítési helyre való megérkezés előtt válnak meg;

45.  „másodlagos nyersanyagok”: újrafeldolgozási eljárások során nyert olyan anyagok, amelyek átestek minden szükséges ellenőrzésen és válogatáson és amelyek helyettesíthetik az elsődleges nyersanyagokat;

46.  „fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladék”: ▌ a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti olyan hulladék, amely műanyag, és amely értékesítés, fogyasztás vagy felhasználás céljából szolgáltatott és valamely tagállamban vagy harmadik országban forgalomba hozott műanyag termékekből keletkezett;

47.  „komposztálható csomagolás”: olyan csomagolás, amely esetében a biológiai lebomlás csak iparilag szabályozott körülmények között megy végbe, illetve amely csak iparilag szabályozott körülmények között képes a biológiai bomlásra, az anaerob bomlást is beleértve – szükség esetén fizikai kezeléssel együtt –, amelynek eredményeként a csomagolás végül szén-dioxiddá – vagy oxigén hiányában metánná –, valamint ásványi sókká, biomasszává és vízzé alakul át, ▌ és amely nem akadályozza vagy veszélyezteti az elkülönített gyűjtést, valamint a komposztálási és az anaerob bomlási folyamatot;

48.   „házilag komposztálható csomagolás”: olyan csomagolás, amely képes az ipari méretű komposztáló létesítményeken kívüli, nem szabályozott körülmények között történő biológiai lebomlásra, és amelynek komposztálási folyamatát magánszemélyek végzik saját felhasználásra szánt komposzt előállítása céljából;

49.   „bioalapú műanyagok”: biológiai erőforrásokból – például biomassza-alapanyagból, szerves hulladékból vagy melléktermékekből – készülő műanyagok, függetlenül attól, hogy biológiailag lebomló vagy biológiailag nem lebomló műanyagokról van-e szó;

50.  „egyszer használatos műanyag italpalackok”: az (EU) 2019/904 irányelv mellékletének F. részében felsorolt italpalackok;

51.  „műanyag”: az 1907/2006/EK rendelet 3. cikkének 5. pontjában meghatározottak szerinti polimerből álló anyag, amely az olyan polimert is magában foglalja, amelyhez adalékanyagokat vagy egyéb anyagokat adtak, és amely a csomagolás fő szerkezeti alkotóelemeként funkcionálhat, kivéve a kémiailag nem módosított természetes polimereket;

52.  „műanyag hordtasakok”: olyan, műanyagból készült, fogófüllel ellátott vagy fogófül nélküli hordtasakok, amelyeket a termékek értékesítési helyén biztosítanak a fogyasztók részére;

53.  „könnyű műanyag hordtasakok”: olyan műanyag hordtasakok, amelyek falvastagsága 50 mikronnál kisebb;

54.  „nagyon könnyű műanyag hordtasakok”: olyan műanyag hordtasakok, amelyek falvastagsága 15 mikronnál kisebb;

55.  „vastag műanyag hordtasakok”: olyan műanyag hordtasakok, amelyek falvastagsága 50 és 99 mikron között van;

56.  „nagyon vastag műanyag hordtasakok”: olyan műanyag hordtasakok, amelyek falvastagsága 99 mikronnál nagyobb;

57.  „hulladéktároló edények”: hulladék tárolására és gyűjtésére használt edények, például konténerek, gyűjtőedények és zsákok;

58.  „betétdíj”: meghatározott pénzösszeg, amely nem része a csomagolt vagy töltött termék árának, és amelyet egy adott tagállamban a betétdíjas rendszer keretébe tartozó csomagolt vagy töltött termék megvásárlásakor a végfelhasználótól beszednek, majd visszafizetnek, amikor a végfelhasználó vagy bármely más személy visszaviszi a betétdíjas csomagolást az erre a célra létrehozott gyűjtőhelyre;

59.  „betétdíjas rendszer”: olyan rendszer, amelyben betétdíjat számítanak fel a végfelhasználónak a szóban forgó rendszer keretébe tartozó csomagolt vagy töltött termék megvásárlásakor, majd pedig visszafizetik azt ▌ a betétdíjas csomagolásnak a nemzeti hatóságok által e célra engedélyezett gyűjtőcsatornák valamelyikén keresztül történő visszavitelekor;

60.  „műszaki előírás”: valamely termék, folyamat vagy szolgáltatás által teljesítendő műszaki követelményeket előíró dokumentum;

61.  „harmonizált szabvány”: az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának c) alpontjában meghatározott szabvány;

62.  „megfelelőségértékelés”: az az eljárás, amely kimutatja, hogy teljesítették-e az e rendeletben előírt, a csomagolással kapcsolatos fenntarthatósági, biztonsági, címkézési és tájékoztatási követelményeket;

63.  „gyártói felelősségi szervezet”: olyan jogalany, amely pénzügyi vagy pénzügyi és működési szempontból több gyártó nevében megszervezi a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek teljesítését;

64.  „életciklus”: a csomagolás életútjának egymást követő és egymással összefüggő szakaszai, amelyek nyersanyagbeszerzésből vagy nyersanyagok természeti erőforrásokból történő előállításából, előfeldolgozásból, előállításból, tárolásból, értékesítésből, használatból, javításból, újrahasználatból, valamint az életciklus végéből állnak;

65.  „kockázatot jelentő csomagolás”: olyan csomagolás, amely azzal, hogy nem felel meg az e rendeletben meghatározott vagy e rendeleten alapuló, a 62. cikk (1) bekezdésében felsoroltaktól eltérő valamely követelménynek, káros hatást gyakorolhat a környezetre, az egészségre vagy az adott követelmény által védett egyéb közérdekekre;

66.  „súlyos kockázatot jelentő csomagolás”: ▌ olyan, kockázatot jelentő csomagolás, amelynek esetében a vonatkozó meg nem felelés vagy a kapcsolódó kár mértéke – az idevágó értékelés alapján – a piacfelügyeleti hatóságok gyors beavatkozását követeli meg, beleértve azokat az eseteket is, amikor a meg nem felelés hatásai nem azonnaliak;

67.  „online platform”: az (EU) 2022/2065 rendelet 3. cikkének i) pontjában meghatározott online platform;

68.  „hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti hulladék; a helyreállításra megküldött újrahasználható csomagolás nem minősül hulladéknak;

69.   „közbeszerzési szerződések”: a 2014/24/EU irányelv 2. cikkének 5. pontjában meghatározottak szerinti vagy a 2014/25/EU irányelvben említettek szerinti közbeszerzési szerződések.

A ▌ „hulladékgazdálkodás”, a „gyűjtés”, az „elkülönített gyűjtés”, a „kezelés”, az „újrahasználatra való előkészítés”, az „újrafeldolgozás” és a „kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer” ▌ tekintetében a 2008/98/EK irányelv ▌ 3. cikkének ▌9., 10., 11., 14., 16., 17., illetve 21. pontjában szereplő fogalommeghatározások ▌ alkalmazandók.

A ▌ „piacfelügyelet”, a „piacfelügyeleti hatóság”, a „logisztikai szolgáltató”, a „korrekciós intézkedés”, a „kockázat”, a „visszahívás” és a „forgalomból történő kivonás” tekintetében az (EU) 2019/1020 rendelet 3. cikkének ▌ 3., 4., 11., 16., 18., 22., illetve 23. pontjában szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók.

Az „aggodalomra okot adó anyagok” és az „adathordozó” tekintetében az (EU) 2024/... rendelet(66) 2. cikkének 27., illetve 29. pontjában szereplő fogalommeghatározás alkalmazandó.

A csomagolásnak az (1) bekezdés 1. pontja szerinti fogalommeghatározása alá tartozó cikkek indikatív jegyzékét az I. melléklet tartalmazza.

4. cikk

Szabad mozgás

(1)  Csomagolás kizárólag akkor hozható forgalomba, ha megfelel e rendeletnek.

(2)  A tagállamok nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem akadályozhatják az e rendelet 5–12. cikkében meghatározott fenntarthatósági, címkézési és tájékoztatási követelményeknek megfelelő csomagolások forgalomba hozatalát.

▌

(3)  Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy az e rendeletben meghatározottakon kívül nemzeti fenntarthatósági követelményeket vagy tájékoztatási követelményeket tartanak fenn vagy vezetnek be, ezek a követelmények nem ütközhetnek az e rendeletben megállapított követelményekkel, és a tagállamok nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem akadályozhatják az e rendeletnek megfelelő csomagolás forgalomba hozatalát az említett nemzeti követelményeknek való meg nem felelés miatt.

▌

(4)  Kereskedelmi vásárokon, kiállításokon és hasonló rendezvényeken a tagállamok nem akadályozhatják meg olyan csomagolás bemutatását, amely nem felel meg ennek a rendeletnek, feltéve, hogy jól látható jelzés egyértelműen utal arra, hogy az adott csomagolás nem felel meg ennek a rendeletnek, és hogy azt nem értékesítik mindaddig, amíg nem biztosították a megfelelőségét.

II. fejezet

Fenntarthatósági követelmények

5. cikk

A csomagolásban jelen lévő anyagokra vonatkozó követelmények

(1)  A forgalomba hozott csomagolást úgy kell előállítani, hogy minimálisra csökkenjen az aggodalomra okot adó anyagok jelenléte és koncentrációja a csomagolóanyag vagy bármely csomagolás-összetevő alkotóelemei között, tekintettel többek között azoknak a kibocsátott anyagokban és a hulladékgazdálkodás eredményeként keletkező bármely anyagban – pl. másodlagos nyersanyagokban, salakban vagy végső ártalmatlanításra szánt egyéb anyagban – való jelenlétére, valamint a mikroműanyagok által a környezetre gyakorolt káros hatásra.

(2)   A Bizottság nyomon követi az aggodalomra okot adó anyagok jelenlétét a csomagolásban és a csomagolás-összetevőkben, és adott esetben megteszi a megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket.

A Bizottság 2026. december 31-ig – az Európai Vegyianyag-ügynökség segítségével – jelentést készít az aggodalomra okot adó anyagoknak a csomagolásban és a csomagolás-összetevőkben való jelenlétéről annak meghatározása érdekében, hogy ezek milyen mértékben befolyásolják kedvezőtlenül az anyagok újrahasználatát és újrafeldolgozását, illetve milyen mértékben hatnak ki a kémiai biztonságra. A Bizottság az említett jelentésben felsorolhatja a csomagolásban és a csomagolás-összetevőkben jelen lévő, aggodalomra okot adó anyagokat, és feltüntetheti, hogy ezek milyen mértékben jelenthetnek elfogadhatatlan kockázatot az emberi egészségre és a környezetre nézve.

A Bizottság a jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az e rendelet 65. cikkében említett bizottságnak, abban részletesen ismertetve a megállapításait, valamint megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket mérlegel, a következőket is ideértve:

a)  az 1907/2006/EK rendelet 68. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárások alkalmazása új korlátozások elfogadása céljából a csomagolóanyagokban jelen lévő olyan, aggodalomra okot adó anyagok esetében, amelyek mindenekelőtt az emberi egészségre vagy a környezetre hatnak ki;

b)  az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumok részeként korlátozások meghatározása e rendelet 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban az olyan, aggodalomra okot adó anyagok esetében, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az anyagok újrahasználatát és újrafeldolgozását abban a csomagolásban, amelyben jelen vannak.

Ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy valamely anyag kedvezőtlenül befolyásolja az anyagok újrahasználatát és újrafeldolgozását abban a csomagolásban, amelyben jelen van, ezt az információt 2025. december 31-ig továbbítja a Bizottságnak és az Európai Vegyianyag-ügynökségnek, valamint hivatkozik a vonatkozó kockázatértékelésekre vagy más releváns adatokra, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

(3)   A tagállamok felkérhetik a Bizottságot arra, hogy a 6. cikk (4) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés alapján olyan okokból is mérlegelje azon aggodalomra okot adó anyagok felhasználásának a korlátozását, amelyek potenciálisan kedvezőtlenül befolyásolják az anyagok újrahasználatát és újrafeldolgozását abban a csomagolásban, amelyben jelen vannak, amelyek elsősorban nem a kémiai biztonságukhoz kapcsolódnak. A tagállamok az ilyen kérelmekhez jelentést csatolnak, amelyben azonosítják az anyagot és dokumentálják annak felhasználásait, valamint ismertetik, hogy az anyagok csomagolásban való felhasználása – az elsősorban a kémiai biztonsághoz kapcsolódó okoktól eltérő okokból – miként akadályozza az újrafeldolgozást. A Bizottság elvégzi a kérelem értékelését, és annak eredményeit ismerteti a 65. cikkben említett bizottsággal.

(4)  Az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében a vegyi anyagokra vonatkozóan meghatározott korlátozások, illetve adott esetben az 1935/2004/EK rendeletben az élelmiszerrel érintkező anyagokra és tárgyakra vonatkozó korlátozások és külön intézkedések sérelme nélkül a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő anyagokból származó ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm koncentrációinak összege nem lehet több, mint 100 mg/kg.

(5)   ... [18 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től nem hozható forgalomba élelmiszerrel érintkező olyan csomagolás, amely a következő határértékeket elérő vagy meghaladó koncentrációban per- és polifluorozott alkil anyagokat (PFA-anyagokat) tartalmaz, amennyiben az ilyen koncentrációban PFA-anyagokat tartalmazó, élelmiszerrel érintkező csomagolás forgalomba hozatala más uniós jogi aktus alapján nem tilos:

a)  25 ppb bármely PFA-anyag esetében, a PFA-anyagok célzott elemzésével mérve (a polimer PFA-anyagok nem számítanak bele az értékbe);

b)  250 ppb a PFA-anyagok összege esetében, a PFA-anyagok összegének célzott elemzésével mérve, opcionálisan a prekurzorok előzetes lebomlásával (a polimer PFA-anyagok nem számítanak bele az értékbe); és

c)  50 ppm a PFA-anyagok esetében (a polimer PFA-anyagok is beleszámítanak az értékbe); ha az összes fluortartalom meghaladja az 50 mg/kg értéket, az előállítónak, az importőrnek vagy a továbbfelhasználónak kérésre igazolást kell szolgáltatnia a végrehajtó hatóságok számára a vagy a PFA-anyagok vagy a nem PFA-anyagok tartalmaként mért fluortartalomról.

E rendelet alkalmazásában a PFA-anyagok közé tartozik minden olyan anyag, amely legalább egy teljesen fluorozott metil (CF3-) vagy metilén (-CF2-) szénatomot tartalmaz (amelyhez nem kapcsolódik H/Cl/Br/I atom), kivéve azokat az anyagokat, amelyek csak a következő szerkezeti elemeket tartalmazzák: CF3-X vagy X-CF2-X’, ahol X = -OR vagy -NRR’, és X’ = metil (-CH3), metilén (-CH2-), aromás csoport, karbonil csoport (-C(O)-), -OR’’, -SR’’ vagy –NR’’R’’’; és ahol R/R’/R’’/R’’’ = hidrogén (-H), metil (-CH3), metilén (-CH2-), aromás csoport vagy karbonil csoport (-C(O)-).

A Bizottság ... [4 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig értékelést végez annak felmérése céljából, hogy szükséges-e módosítani vagy hatályon kívül helyezni ezt a bekezdést annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az átfedések a PFA-anyagok használatára vonatkozóan az 1907/2006/EK rendelettel, az (EU) 2019/1021 rendelettel vagy az 1935/2004/EK rendelettel összhangban meghatározott korlátozásokkal vagy tilalmakkal.

(6)  A (4) és az (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést a VII. melléklettel összhangban elkészített műszaki dokumentációban kell igazolni.

▌

(7)  A ▌ tudományos és műszaki fejlődés figyelembevétele érdekében a Bizottság a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el e rendelet annak érdekében történő módosítása céljából, hogy csökkentse a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő anyagokból származó ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm koncentrációinak összegére vonatkozó, a (4) bekezdésben említett határértéket.

▌

(8)  A tudományos és műszaki fejlődés figyelembevétele érdekében a Bizottság a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el e rendelet annak érdekében történő kiegészítése céljából, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a (4) bekezdésben említett határérték nem vonatkozik az újrafeldolgozott anyagokra, vagy azokra a termékfolyamatokra, amelyek zárt és ellenőrzött láncot alkotnak, valamint hogy – a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt csomagoláskategóriák alapján – meghatározza azokat a csomagolástípusokat vagy csomagolási formákat, amelyek mentesülnek az említett bekezdésben foglalt követelmények alól. Az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat eseti elemzésen alapuló indokolással kell alátámasztani, és azoknak időben korlátozottnak kell lenniük, megfelelő jelölési és tájékoztatási követelményekről kell rendelkezniük, valamint a mentesség rendszeres felülvizsgálatának biztosítása érdekében követelményeket kell tartalmazniuk a rendszeres jelentéstételre vonatkozóan. Az e bekezdéssel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására kizárólag a 2001/171/EK és a 2009/292/EK bizottsági határozatban megállapított mentességek módosítása céljából kerülhet sor.

(9)   A Bizottság ... [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig értékelést végez annak felmérése céljából, hogy ez a cikk és az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó, a 6. cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott kritériumok kellő mértékben hozzájárultak-e az aggodalomra okot adó anyagok – mint csomagolóanyag-alkotóelemek – jelenlétének és koncentrációjának a minimalizálásához.

6. cikk

Újrafeldolgozható csomagolás

(1)  Minden forgalomba hozott csomagolásnak újrafeldolgozhatónak kell lennie.

(2)  A csomagolás akkor minősül újrafeldolgozhatónak, ha teljesíti a következő feltételeket:

a)  kialakítása az anyag-újrafeldolgozást szolgálja, ami a (4) bekezdéssel összhangban lehetővé teszi az elsődleges nyersanyagok helyettesítésére való felhasználás szempontjából az eredeti anyaghoz viszonyítva megfelelő minőséget képviselő keletkező másodlagos nyersanyagok felhasználását;

▌

▌

▌

b)  hulladékká válásakor a 48. cikk (1) és (3) bekezdésével összhangban elkülönítetten gyűjthető, valamint konkrét hulladékáramok szerint válogatható, anélkül, hogy ez befolyásolná más hulladékáramok újrafeldolgozhatóságát, továbbá – az (5) bekezdéssel összhangban meghatározott módszertan alapján – nagy léptékű újrafeldolgozásra alkalmas.

A (4) bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelő csomagolást úgy kell tekinteni, hogy az teljesíti az e bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt.

A (4) bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak és az (5) bekezdés alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusoknak megfelelő csomagolást úgy kell tekinteni, hogy az az e bekezdésben meghatározott mindkét feltételt teljesíti.

A (2) bekezdés a) pontja 2030. január 1-jétől vagy a (4) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépésének időpontjától számított két év elteltével alkalmazandó, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

A (2) bekezdés b) pontja 2035. január 1-jétől vagy az (5) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépésének időpontjától számított öt év elteltével alkalmazandó, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

(3)  Az előállítónak – a 15. cikkel összhangban – a (4) bekezdés szerinti, ▌ felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és az (5) bekezdés szerinti végrehajtási jogi aktusok alapján értékelnie kell a csomagolás újrafeldolgozhatóságát. A csomagolás újrafeldolgozhatóságát a II. melléklet 3. táblázatában ismertetett A., B. vagy C. újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatban kell kifejezni.

A (10) bekezdés sérelme nélkül, 2030. január 1-jétől vagy a (4) szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépésének időpontjától számított 24 hónap elteltével – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – csomagolás csak akkor hozható forgalomba, ha az az újrafeldolgozhatóságát tekintve az A., B. vagy C. fokozatba tartozik.

A (10) bekezdés sérelme nélkül, 2038. január 1-jétől csomagolás csak akkor hozható forgalomba, ha az az újrafeldolgozhatóságát tekintve az A. vagy B. fokozatba tartozik.

(4)  A Bizottság 2028. január 1-jéig – az európai szabványügyi szervezetek által kidolgozott szabványok figyelembevételével – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el annak érdekében, hogy:

a)   a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt csomagoláskategóriák tekintetében meghatározza az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumokat és az újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatokat a II. melléklet 3. táblázata és a II. melléklet 4. táblázatában felsorolt paraméterek alapján;

az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumokat és az újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatokat a legnagyobb mennyiségben jelen lévő anyag alapján kell kialakítani, és ennek során:

i.  figyelembe kell venni, hogy a csomagolási hulladék alkalmas-e a különböző újrafeldolgozási célú anyagáramok szerinti elkülönítésre, a válogatásra és az újrafeldolgozásra, hogy ily módon a keletkező másodlagos nyersanyagok az eredeti anyaghoz viszonyítva megfelelő minőséget képviseljenek, és – amennyiben megvalósítható – felhasználhatók legyenek a csomagolás elsődleges nyersanyagainak a helyettesítésére vagy egyéb alkalmazások céljára, amennyiben az újrafeldolgozott anyag minősége változatlan marad;

ii.  mérlegelni kell a bevett, és operatív környezetben bevált gyűjtési és válogatási eljárások alkalmazását, és az említett kritériumoknak és fokozatoknak az összes csomagolás-összetevőre ki kell terjedniük;

iii.  figyelembe kell venni a rendelkezésre álló újrafeldolgozási technológiákat, azok gazdasági és környezeti teljesítményét, beleértve a kimenet minőségét, a hulladék rendelkezésre állását, a szükséges energiát, valamint az ÜHG-kibocsátást;

iv.  adott esetben azonosítani kell azokat az aggodalomra okot adó anyagokat, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az anyagok újrahasználatát és újrafeldolgozását abban a csomagolásban, amelyben jelen vannak;

v.  adott esetben olyan okok miatt kell korlátozásokat bevezetni az ilyen anyagoknak vagy az ilyen anyagok csoportjainak a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben való jelenlétére vonatkozóan, amelyek elsősorban nem a kémiai biztonsághoz kapcsolódnak; az ilyen korlátozások az emberi egészségre vagy a környezetre nézve jelentett elfogadhatatlan kockázatok csökkentésére is szolgálhatnak, az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében a vegyi anyagokra vonatkozóan meghatározott korlátozások, illetve adott esetben az 1935/2004/EK rendeletben az élelmiszerrel érintkező anyagokra és tárgyakra vonatkozóan meghatározott korlátozások és külön intézkedések sérelme nélkül;

b)   meghatározza, hogy miként kell elvégezni az újrafeldolgozhatósági teljesítményre vonatkozó értékelést, és csomagolási egységenként megadott, súlyra vonatkoztatott újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatokban kifejezni annak eredményét – az anyagspecifikus kritériumokat és válogatási hatékonyságot is beleértve –, hogy ezáltal meg lehessen állapítani, hogy a csomagolás a (2) bekezdés értelmében újrafeldolgozható-e;

c)   a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt csomagoláskategóriák mindegyikére vonatkozóan ismertesse az adott újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatoknak való megfelelés feltételeit;

d)   keretet alakítson ki a gyártók által a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos, a 45. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeik teljesítése érdekében fizetendő pénzügyi hozzájárulásoknak a csomagolások újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatai alapján történő differenciálásához.

Az első albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi az 5. cikk (2) bekezdése szerint elvégzett esetleges értékelés eredményeit. Ezeket a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 64. cikkel összhangban kell elfogadni.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. melléklet 1. táblázatának módosítása céljából annak érdekében, hogy azt hozzáigazítsa az anyag- és terméktervezés, valamint a gyűjtési, válogatási és újrafeldolgozási infrastruktúra terén végbement tudományos és műszaki fejlődéshez. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumokat fogadjon el további csomagoláskategóriákat illetően, illetve hogy alkategóriákat hozzon létre a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt kategóriákon belül.

A gazdasági szereplőknek legkésőbb a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépése után három évvel meg kell felelniük az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó új vagy aktualizált kritériumoknak.

▌

(5)  A Bizottság 2030. január 1-jéig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben:

a)  meghatározza a nagy léptékű újrafeldolgozhatóság értékelésére szolgáló módszertant a II. melléklet 2. táblázatában felsorolt csomagoláskategóriánként, kiegészíti a II. melléklet 3. táblázatát a nagy léptékű újrafeldolgozhatóság értékelésére vonatkozó küszöbértékekkel, valamint szükség esetén naprakésszé teszi a II. melléklet 3. táblázatában ismertetett átfogó újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatokat. Az említett módszertannak legalább a következő elemeken kell alapulnia:

i.   az egész Unióban és az egyes tagállamokban forgalomba hozott csomagolás mennyisége a II. melléklet 2. táblázatában felsorolt csomagoláskategóriák szerinti bontásban;

ii.  az újrafeldolgozott csomagolási hulladéknak az 56. cikk (7) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban a számítási ponton kiszámított mennyisége a II. melléklet 2. táblázatában felsorolt csomagoláskategóriák szerinti bontásban, az egész Unióban és az egyes tagállamokban;

▌

b)  meghatározza a csomagolás nagy léptékű újrafeldolgozását biztosító felügyeletilánc-mechanizmust, amelynek legalább a következő elemeken kell alapulnia:

i.  műszaki dokumentáció, amely tartalmazza a válogató és újrafeldolgozó létesítményekbe küldött összegyűjtött csomagolási hulladék mennyiségét;

ii.  ellenőrzési folyamat, amely lehetővé teszi az előállítók számára, hogy megszerezzék a downstream gazdasági szereplőktől azokat a szükséges adatokat, amelyek igazolják, hogy a csomagolást nagy léptékben újrafeldolgozzák.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az a) és a b) pontban említett adatoknak elérhetőnek és a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük.

▌

(6)   A Bizottság értékeli a nagy léptékű újrafeldolgozhatóság értékelésére szolgáló módszertan vonatkozásában bejelentendő adatok részletességét. Szükség esetén a Bizottság a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el azzal a céllal, hogy módosítsa a II. melléklet 2. táblázatát és a XII. melléklet 3. táblázatát, a műszaki és tudományos fejlődéshez igazítva azokat.

(7)   A Bizottság 2035-ig – a válogatási és újrafeldolgozási technológiák fejlődése alapján – felülvizsgálhatja a csomagolás nagy léptékben újrafeldolgozottnak minősüléséhez meghatározott alsó küszöbértéket, és szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszthet elő annak módosítása céljából.

(8)   A (4) bekezdés szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és az (5) bekezdés szerinti végrehajtási jogi aktusok hatálybalépésétől számított 18 hónap elteltével, a csomagolás újrafeldolgozhatósági szintjének növelése érdekében– a (4) bekezdés szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és az (5) bekezdés szerinti végrehajtási jogi aktusokban részletesen meghatározottak szerint – az újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatok alapján differenciálni kell a gyártók által a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos, a 45. cikkben meghatározott kötelezettségeik teljesítése érdekében fizetett pénzügyi hozzájárulásokat.

E kritériumok alkalmazásakor a tagállamok figyelembe veszik a (11) bekezdés g) pontjában említett csomagolóanyagok újrafeldolgozásának műszaki megvalósíthatóságát és gazdasági életképességét.

▌

(9)  A (2) és a (3) bekezdésben megállapított követelményeknek való megfelelést a csomagolásra vonatkozó, a VII. mellékletben meghatározott műszaki dokumentációban kell igazolni.

Amennyiben egy csomagolási egység integrált összetevőket tartalmaz, az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumoknak és a nagy léptékű újrafeldolgozhatóság követelményeinek való megfelelés értékelésének az összes integrált összetevőre ki kell terjednie. Külön értékelést kell végezni az olyan integrált összetevők esetében, amelyek a szállítás vagy a válogatás során mechanikai igénybevétel hatására különválhatnak egymástól.

Amennyiben egy csomagolási egység különálló összetevőket tartalmaz, az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumoknak és a nagy léptékű újrafeldolgozhatóság követelményeinek való megfelelés értékelését minden egyes különálló összetevő tekintetében külön el kell végezni.

A csomagolási egység valamennyi összetevőjének összeegyeztethetőnek kell lennie a bevett, és operatív környezetben bevált gyűjtési, válogatási és újrafeldolgozási eljárásokkal, és nem akadályozhatja a csomagolási egység fő részének az újrafeldolgozhatóságát.

(10)  A (2) és a (3) bekezdéstől eltérve, 2030. január 1-jétől az első forgalomba hozatala szerinti naptári év végétől számított legfeljebb 5 éves időszakban forgalomba hozható az olyan innovatív csomagolás, amely nem felel meg a (2) bekezdés szerinti követelményeknek.

Ezen eltérés alkalmazása esetén a gazdasági szereplőnek erről az innovatív csomagolás forgalomba hozatala előtt értesítenie kell az illetékes hatóságot, és az értesítésnek a csomagolás innovatív csomagolás voltát bizonyító valamennyi műszaki részletet tartalmaznia kell. A szóban forgó értesítésnek emellett tartalmaznia kell a nagy léptékű újrafeldolgozhatóságra vonatkozó – az innovatív csomagolás gyűjtését és újrafeldolgozását érintő – követelmények elérésének ütemtervét. Az információt a Bizottság és a piacfelügyeletet ellátó nemzeti hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.

Ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a csomagolás nem innovatív csomagolás, akkor a gazdasági szereplőnek az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó meglévő kritériumoknak kell megfelelnie.

Ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a csomagolás innovatív csomagolás, akkor erről értesítenie kell a Bizottságot.

A Bizottság értékeli az illetékes hatóságoknak a csomagolás innovatív jellegével kapcsolatos kérelmeit, és – adott esetben – aktualizálja az e cikk (4) bekezdése szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, vagy új, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e cikk (4) bekezdése alapján.

Az első albekezdésben említett időszakot követően az ilyen csomagoláshoz mellékelni kell a (9) bekezdésben említett műszaki dokumentációt, és így az meg fog felelni az e cikkben meghatározott követelményeknek.

A Bizottság figyelemmel kíséri az első albekezdésben említett eltérésnek a forgalomba hozott csomagolás mennyiségére gyakorolt hatását. A Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot fogad el az első albekezdés módosítása céljából.

A tagállamok folyamatosan törekednek arra, hogy javítsák a várhatóan környezeti előnyökkel járó innovatív csomagolásra vonatkozó gyűjtési és válogatási infrastruktúrákat.

(11)  ▌Ez a cikk nem alkalmazandó a következőkre:

a)  a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 23. pontjában és az (EU) 2019/6 rendelet 4. cikkének 25. pontjában meghatározottak szerinti közvetlen csomagolás;

b)  az (EU) 2017/745 rendelet hatálya alá tartozó orvostechnikai eszközök kontaktszenzitív ▌ csomagolása;

c)  az (EU) 2017/746 rendelet hatálya alá tartozó in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök kontaktszenzitív ▌ csomagolása;

d)   a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 24. pontjában és az (EU) 2019/6 rendelet 4. cikkének 26. pontjában meghatározott külső csomagolás, amennyiben az ilyen csomagolásnak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek a gyógyszer minőségének megőrzése érdekében;

e)  a 609/2013/EU rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek, feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek és bébiételek, valamint speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek kontaktszenzitív csomagolása;

f)   a veszélyes áruknak a 2008/68/EK irányelv szerinti szállításához használt csomagolás;

g)   a könnyű fából, parafából, textilből, gumiból, kerámiából, porcelánból vagy viaszból készült fogyasztói csomagolás; mely csomagolásra azonban alkalmazandó a (8) bekezdés.

(12)   A Bizottság 2035. január 1-jéig – legalább a válogatási és újrafeldolgozási technológiák fejlődésére, valamint a gazdasági szereplők és a tagállamok által szerzett gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel – felülvizsgálja a (11) bekezdés szerinti kivételeket. A Bizottság ennek alapján értékeli azok folytatódásának helyénvalóságát, valamint – szükség esetén – jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

▌

7. cikk

A műanyag csomagolás minimális újrafeldolgozott tartalma

(1)  2030. január 1-jére vagy a (8) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépését követő három év elteltével – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – a forgalomba hozott csomagolás valamennyi műanyag részének fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalommal kell rendelkeznie a II. melléklet 1. táblázatában említett csomagolástípusonként és csomagolási formánként, legalább a következő százalékos minimumarányban, előállító üzemenkénti és előállítási évenkénti átlagként kiszámítva azt:

a)  30 % a fő összetevőként polietilén-tereftalátból (PET) készült kontaktszenzitív csomagolás esetében, az egyszer használatos italpalackok kivételével;

b)  10 % a PET-től eltérő műanyagból készült kontaktszenzitív csomagolás esetében, az egyszer használatos műanyag italpalackok kivételével;

c)  30 % az egyszer használatos műanyag italpalackok esetében;

d)  35 % az a), b) és c) pontban foglaltaktól eltérő műanyag csomagolás esetében.

(2)  2040. január 1-jére a forgalomba hozott csomagolás valamennyi műanyag részének fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalommal kell rendelkeznie a II. melléklet 1. táblázatában említett csomagolástípusonként és csomagolási formánként, legalább a következő százalékos minimumarányban, előállító üzemenkénti és előállítási évenkénti átlagként kiszámítva azt:

a)  50 % a fő összetevőként polietilén-tereftalátból (PET) készült kontaktszenzitív ▌ csomagolás esetében, az egyszer használatos ▌ italpalackok kivételével;

b)   25 % a PET-től eltérő műanyagból készült kontaktszenzitív csomagolás esetében;

c)  65 % az egyszer használatos műanyag italpalackok esetében;

d)  65 % az a), b) és c) pontban foglaltaktól eltérő műanyag csomagolás esetében.

(3)   E cikk alkalmazásában az újrafeldolgozott tartalmat olyan, fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból kell hasznosítani, amelyet:

a)  az Unión belül gyűjtöttek be e rendelet, valamint adott esetben az (EU) 2019/904 irányelvet és a 2008/98/EK irányelvet átültető nemzeti szabályok alapján, vagy amelyet valamely harmadik országban gyűjtöttek be az elkülönített gyűjtésre vonatkozó, a magas színvonalú újrafeldolgozás előmozdítását célzó olyan előírásokkal összhangban, amelyek egyenértékűek az e rendeletben, valamint adott esetben az (EU) 2019/904 irányelvben és a 2008/98/EK irányelvben említett vonatkozó előírásokkal; valamint

b)  adott esetben az Unióban található olyan létesítményben dolgoztak fel újra, amelyre a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(67) alkalmazandó, vagy amelyet egy harmadik országban található olyan létesítményben dolgoztak fel újra, amelyre a levegőbe, a vízbe és a talajba történő – az újrafeldolgozási műveletekkel összefüggő – kibocsátások megelőzésére és csökkentésére vonatkozó szabályok alkalmazandók; ezeknek a szabályoknak egyenértékűeknek kell lenniük a kibocsátási határértékekre és a környezeti teljesítményszintekre vonatkozóan a 2010/75/EU irányelvvel összhangban meghatározott azon szabályokkal, amelyek az Unióban letelepedett – azonos tevékenységet folytató – létesítményekre alkalmazandók; ez a feltétel csak abban az esetben alkalmazandó, ha az említett határértékek és teljesítményszintek alkalmazandók lennének az Unióban található olyan létesítményekre, amelyek ugyanazt a tevékenységet végzik, mint a harmadik országban található hasonló létesítmény.

(4)  Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazandó a következőkre:

a)  a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 23. pontjában és az (EU) 2019/6 rendelet 4. cikkének 25. pontjában meghatározott közvetlen csomagolás;

b)  az (EU) 2017/745 rendelet hatálya alá tartozó orvostechnikai eszközök, kizárólag kutatási célú felhasználásra szánt eszközök és klinikai vizsgálatra szánt eszközök kontaktszenzitív műanyag csomagolása;

c)  az (EU) 2017/746 rendelet hatálya alá tartozó in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök kontaktszenzitív műanyag csomagolása;

d)  a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 24. pontjában és az (EU) 2019/6 rendelet 4. cikkének 26. pontjában meghatározottak szerinti külső csomagolás, amennyiben az ilyen csomagolásnak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek a gyógyszer minőségének megőrzése érdekében;

e)   komposztálható műanyag csomagolás;

f)   a veszélyes áruknak a 2008/68/EK irányelvben foglalt szállításához használt csomagolás;

g)   a 609/2013/EU rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott, kizárólag csecsemők és kisgyermekek számára szánt élelmiszerek és speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek kontaktszenzitív műanyag csomagolása, illetve az ugyanott meghatározott, jellemzően kisgyermekek számára készült italok és élelmiszerek csomagolása;

h)   a 2001/83/EK irányelv szerinti gyógyszerek és az (EU) 2019/6 rendelet szerinti állatgyógyászati készítmények előállításához használt készletek, összetevők és közvetlencsomagolás-összetevők csomagolása, amennyiben az ilyen csomagolásra a gyógyszerre vonatkozó minőségi előírások teljesítése érdekében van szükség.

(5)  Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazandó:

a)   az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyag csomagolásra abban az esetben, ha az újrafeldolgozott tartalom mennyisége veszélyt jelent az emberi egészségre, és az a csomagolt termékek 1935/2004/EK rendeletnek való meg nem feleléséhez vezet;

b)  semmilyen olyan műanyag részre, amely a teljes csomagolási egység össztömegének kevesebb, mint 5 %-át teszi ki.

(6)  Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést a VII. mellékletben említett, a csomagolásra vonatkozó műszaki dokumentációban kell igazolniuk a gazdasági szereplőknek.

(7)  ▌A gyártók által a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos, a 45. cikkben meghatározott kötelezettségeik teljesítése érdekében fizetett pénzügyi hozzájárulások differenciálhatók a csomagolásban felhasznált újrafeldolgozott tartalom százalékos aránya alapján. Minden ilyen differenciálás során figyelembe kell venni az újrafeldolgozási technológiák fenntarthatósági kritériumait és az újrafeldolgozott tartalomhoz kapcsolódó környezeti költségeket.

(8)  A Bizottság 2026. december 31-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza az Unióban a (3) bekezdésben foglalt feltételek mellett újrafeldolgozott és begyűjtött, fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalom százalékos arányának a kiszámítására és ellenőrzésére szolgáló módszertant, valamint a VII. mellékletben említett műszaki dokumentáció formátumát. E célból a Bizottság figyelembe veszi az elsődleges nyersanyagok helyettesítésére való felhasználás szempontjából az eredeti anyaghoz viszonyítva megfelelő minőséget képviselő keletkező másodlagos nyersanyagok felhasználását. Az ellenőrzési módszertan magában foglalhatja azt a kötelezettséget, hogy a (3) bekezdésben és a (9) bekezdés szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott feltételek teljesülésének biztosítása érdekében független harmadik fél általi ellenőrzést kell végezni az uniós újrafeldolgozott tartalom és a más termékektől elkülönülő értékesítési egységként forgalomba hozott műanyag csomagolás előállítóira vonatkozóan.

A végrehajtási jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság a rendelkezésre álló újrafeldolgozási technológiákat illetően értékeli azok gazdasági és környezeti teljesítményét, beleértve a kimenet minőségét, a hulladék rendelkezésre állását, a szükséges energiát, valamint az ÜHG-kibocsátást és más releváns környezeti hatásokat.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(9)   A Bizottság 2026. december 31-ig – a (8) bekezdés utolsó mondatában említett értékelés alapján – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendeletnek a műanyag-újrafeldolgozási technológiákra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokkal való kiegészítése céljából. E cikk alkalmazásában az újrafeldolgozott tartalmat olyan, fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból kell hasznosítani, amelyet a következők valamelyikében dolgoztak fel újra:

a)  az e bekezdés alapján meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő újrafeldolgozási technológiákat alkalmazó, az Unióban található létesítmények; vagy

b)  a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alapján kidolgozott fenntarthatósági kritériumokkal egyenértékű szabványoknak megfelelő újrafeldolgozási technológiákat alkalmazó, harmadik országban található létesítmények.

(10)   A Bizottság 2026. december 31-ig olyan végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatározza a fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított, az Unión kívül újrafeldolgozott vagy begyűjtött újrafeldolgozott tartalom esetén alkalmazott szabályok egyenértékűségének – többek között harmadik fél általi ellenőrzés útján történő – értékelésére, ellenőrzésére és tanúsítására szolgáló módszertant. Az értékelés során figyelembe kell venni a környezet és az emberi egészség védelmére vonatkozó előírásokat – az újrafeldolgozás környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő végrehajtását biztosító előírásokat is beleértve –, a magas színvonalú újrafeldolgozásra, például az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó előírásokat, valamint az újrafeldolgozási ágazatokra vonatkozó minőségi előírásokat. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(11)  2029. január 1-jére vagy a (8) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének időpontját követő két év elteltével – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – a csomagolásban található újrafeldolgozott tartalom százalékos aránya (1) bekezdés szerinti kiszámításának és ellenőrzésének meg kell felelnie a (8) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusban megállapított szabályoknak.

(12)  A Bizottság 2028. január 1-jéig értékeli, hogy szükség van-e az (1) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott százalékos minimumaránytól való eltérésre bizonyos műanyag csomagolások esetében, illetve hogy szükség van-e a (4) bekezdés alapján meghatározott eltérés felülvizsgálatára bizonyos műanyag csomagolások tekintetében.

Ezen értékelés alapján, amennyiben a műanyag csomagolás újrafeldolgozására nem állnak rendelkezésre megfelelő újrafeldolgozási technológiák, mert azokat a vonatkozó uniós szabályok nem engedélyezik, vagy mert a gyakorlatban nincsenek megfelelően kiépítve, és figyelembe véve valamennyi biztonsággal kapcsolatos – különösen a kontaktszenzitív műanyag csomagolásra, többek között az élelmiszerek csomagolására vonatkozó – követelményt, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy módosítsa ezt a rendeletet a következők céljából:

a)  az (1) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott százalékos minimumarány hatályától, időbeli ütemezetésétől vagy szintjétől való eltérések lehetővé tétele bizonyos műanyag csomagolások esetében; valamint

b)  adott esetben a (4) bekezdésben meghatározott eltérések jegyzékének módosítása.

▌

(13)  Amennyiben az indokolt bizonyos újrafeldolgozott műanyagok rendelkezésre állásának olyan hiánya vagy túlzottan magas ára miatt, amely káros hatással lehet az emberek vagy az állatok egészségére, az élelmiszer-ellátás biztonságára vagy a környezetre nézve, és rendkívül megnehezíti az újrafeldolgozott tartalom (1) és (2) bekezdésben meghatározott százalékos minimumarányainak való megfelelést, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el azzal a céllal, hogy a százalékos minimumarányokat megfelelően kiigazítva módosítsa az (1) és a (2) bekezdést. Az ilyen kiigazítás indokoltságának értékelése során a Bizottság értékeli a természetes vagy jogi személyek kérelmeit, amelyekhez csatolni kell az ilyen, fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladék piaci helyzetére vonatkozó releváns információkat és adatokat, valamint a rendelkezésre álló legmegfelelőbb bizonyítékokat azon kapcsolódó kockázatokra vonatkozóan, amelyek az emberek vagy az állatok egészségét, az élelmiszer-ellátás biztonságát vagy a környezetet veszélyeztetik. A Bizottság kizárólag olyan kivételes esetekben fogadhat el ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, ha egyébként súlyos káros hatások állnának fenn az emberek vagy az állatok egészségére, az élelmiszer-ellátás biztonságára vagy a környezetre nézve.

(14)   A Bizottság ... [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig – figyelemmel a legújabb technológiai fejleményekre, valamint a gazdasági szereplők és a tagállamok által szerzett gyakorlati tapasztalatokra – jelentést nyújt be, amelyben felülvizsgálja az újrafeldolgozott tartalom e cikkben meghatározott, 2030-ra vonatkozó százalékos minimumarányainak a végrehajtását, és értékeli, hogy ezek a százalékos arányok milyen mértékben vezetnek hatékony és könnyen végrehajtható, fenntartható csomagolást előmozdító megoldásokhoz, valamint a 2030-ra vonatkozó százalékos arányok elérése terén szerzett tapasztalatokra és a változó körülményekre figyelemmel értékeli, mennyire megvalósítható a 2040-re vonatkozó százalékos arányok elérése, továbbá értékeli, hogy releváns-e fenntartani az e cikkben meghatározott mentességeket és eltéréseket, illetve szükséges vagy célszerű-e az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozóan új százalékos minimumarányokat megállapítani. Az említett jelentést adott esetben az e cikket – és különösen az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozóan 2040-re megállapított százalékos minimumarányokat – módosító jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

(15)  A Bizottság ... [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig felülvizsgálja az újrafeldolgozott csomagolóanyagok műanyagtól eltérő csomagolásban való felhasználásának helyzetét, és ennek alapján értékeli, hogy helyénvaló-e intézkedéseket vagy célértékeket megállapítani az újrafeldolgozott tartalom felhasználásának növelésére az ilyen egyéb csomagolásokban, és szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

8. cikk

Bioalapú alapanyagok a műanyag csomagolásban

(1)   A Bizottság ... [3 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig – az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv(68) 29. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumokat figyelembe véve – felülvizsgálja a bioalapú műanyag csomagolás technológiai fejlettségének és környezeti teljesítményének a helyzetét.

(2)   Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat alapján a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő a következők érdekében:

a)  fenntarthatósági követelmények megállapítása a műanyag csomagolásban jelen lévő bioalapú alapanyagokra vonatkozóan;

b)  célértékek megállapítása a bioalapú alapanyagok műanyag csomagolásban való felhasználásának növelésére;

c)  annak a lehetőségnek bevezetése, hogy az e rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott célértékeket a fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalom helyett bioalapú műanyag alapanyagok felhasználásával is teljesíteni lehessen abban az esetben, ha nem állnak rendelkezésre az élelmiszerrel érintkező csomagolásra vonatkozó olyan megfelelő újrafeldolgozási technológiák, amelyek teljesítik az (EU) 2022/1616 rendeletben megállapított követelményeket;

d)  adott esetben a bioalapú műanyag 3. cikk 49. pontjában szereplő fogalommeghatározásának a módosítása.

9. cikk

Komposztálható csomagolás

(1)  A 6. cikk (1) bekezdésétől eltérve, ... [36 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ra/-re a 3. cikk 1. pontjának f) alpontjában említett, forgalomba hozott csomagolásnak, valamint a gyümölcsökre és zöldségekre rögzített tapadós címkéknek összhangban kell állniuk a biohulladék-kezelő létesítményekben iparilag ellenőrzött körülmények között végzett komposztálásra vonatkozó szabvánnyal, továbbá – amennyiben a tagállamok ezt előírják – összhangban kell állniuk a házi komposztálásra vonatkozó, a (6) bekezdésben említett szabványokkal.

(2)  A 6. cikk (1) bekezdésétől eltérve, amennyiben a tagállamok a 2008/98/EK irányelv 22. cikkének (1) bekezdése értelmében engedélyezik, hogy a biológiai lebomlóság és a komposztálhatóság szempontjából hasonló tulajdonságokkal rendelkező hulladékot a biohulladékkal együtt gyűjtsék össze, és rendelkezésre állnak megfelelő hulladékgyűjtési rendszerek és hulladékkezelési infrastruktúra, amelyek biztosítják, hogy a komposztálható csomagolás bekerüljön a szerveshulladék-gazdálkodási áramba, a tagállamok előírhatják, hogy a következő csomagolásokat csak akkor lehet a piacukon első alkalommal forgalmazni, ha a csomagolások komposztálhatók:

a)  a 3. cikk 1. pontjának g) alpontjában említett, fémtől eltérő anyagból álló csomagolás, a nagyon könnyű műanyag hordtasakok és a könnyű műanyag hordtasakok;

b)  az a) pontban említettektől eltérő olyan csomagolások, amelyek esetében a tagállam előírta, hogy azoknak már e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt komposztálhatóknak kell lenniük.

(3)  ... [36 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ra/-re az (1) és a (2) bekezdésben említettektől eltérő csomagolásnak – beleértve a biológiailag lebomló műanyag polimerekből és más biológiailag lebomló anyagokból készült csomagolást is – lehetővé kell tennie az anyagok újrafeldolgozását a 6. cikknek megfelelően, és anélkül, hogy az érintené más hulladékáramok újrafeldolgozhatóságát.

(4)  Az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést a VII. mellékletben említett, a csomagolásra vonatkozó műszaki dokumentációban kell igazolni.

(5)  A Bizottság elemezheti, hogy – a III. mellékletben megállapított feltételek mellett – más csomagolásokat is fel kell-e venni a 9. cikk (1) bekezdésébe vagy a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjába, ha a komposztálható csomagolások felszámolását érintő technológiai és szabályozási fejlemények miatt ez indokolt és helyénvaló, és adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

(6)   A Bizottság ... [12 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki vagy tegyenek naprakésszé olyan harmonizált szabványokat, amelyek meghatározzák a komposztálható csomagolásra vonatkozó követelmények részletes műszaki előírásait. A Bizottság előírja, hogy ennek során – a legújabb tudományos és technológiai fejleményekkel összhangban – figyelembe kell venni olyan paramétereket, mint a retenciós idő, a hőmérséklet és a keverés, amelyek tükrözik a házi komposztálókon és a biohulladék-kezelő létesítményeken belüli tényleges körülményeket, beleértve az anaerob bomlási folyamatokat is. A Bizottság előírja, hogy az említett szabványoknak tartalmazniuk kell annak ellenőrzését, hogy a komposztálható csomagolás a meghatározott paraméterek szerinti biológiai bomlás eredményeként végül szén-dioxiddá – vagy oxigén hiányában metánná –, ásványi sókká, biomasszává és vízzé alakul át.

A Bizottság ... [12 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig arra is felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki olyan harmonizált szabványt, amely meghatározza a csomagolás házi komposztálhatóságára vonatkozó, a 9. cikk (1) bekezdésében említett követelmények részletes műszaki előírásait.

10. cikk

A csomagolás minimálisra csökkentése

(1)  2030. január 1-jére az előállítónak vagy az importőrnek gondoskodnia kell arról, hogy a forgalomba hozott csomagolást – az alakjára és anyagára is figyelemmel – úgy alakítsák ki, hogy tömegét és térfogatát a funkcionalitásának biztosításához szükséges minimális mértékre csökkentsék.

(2)  Az előállítónak vagy az importőrnek gondoskodnia kell arról, hogy a IV. mellékletben meghatározott teljesítménykritériumoknak meg nem felelő csomagolást, valamint az olyan csomagolást, amelynek jellemzői kizárólag a termék érzékelt térfogatának növelését célozzák, beleértve a kettős falakat, az álaljzatokat és a felesleges rétegeket, ne hozzák forgalomba, kivéve ha a csomagolás kialakítása a 6/2002/EK tanácsi rendelet(69) szerinti közösségi formatervezési minta oltalma, illetve a 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(70) hatálya alá tartozó formatervezésiminta-oltalom alatt áll, ideértve a valamely tagállamban hatályos nemzetközi megállapodásokat is, vagy formája az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet(71) vagy az (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv(72) hatálya alá tartozó védjegy, beleértve a valamely tagállamra kiterjedő hatállyal bíró nemzetközi megállapodások alapján lajstromozott védjegyeket is, vagy ha a csomagolt termék vagy ital uniós jogalkotási aktusok – többek között az 1308/2013/EU rendelet a bor esetében, illetve az (EU) 2019/787 rendelet a szeszes italok esetében – alapján oltalom alatt álló földrajzi eredetmegjelölések hatálya alá tartozik, vagy az 1151/2012/EU rendeletben említett minőségrendszerek hatálya alá tartozik.

A fenti albekezdésben foglalt mentesség csak a(z) ... [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-án/-én már oltalom alatt álló formatervezési mintákra és védjegyekre vonatkozik, és csak abban az esetben, ha az e cikk szerinti követelmények alkalmazása i. a csomagolás kialakítását oly módon érinti, hogy megváltoztatja annak újdonságát vagy egyedi jellemzőit, vagy ii. a védjegyet oly módon érinti, hogy a védjegy már nem alkalmas arra, hogy a megjelölt árut más vállalkozások áruitól megkülönböztesse.

(3)   ... [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig a Bizottság adott esetben felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki vagy tegyenek naprakésszé olyan harmonizált szabványokat, amelyek meghatározzák a csomagolás minimálisra csökkentésére vonatkozó, e rendelet szerinti követelményeknek való megfelelés kiszámítására és mérésére szolgáló módszertant. A leggyakoribb csomagolástípusok és csomagolási formák esetében ezeknek a szabványoknak meg kell határozniuk a maximális megfelelő tömegre és térfogatra vonatkozó határértékeket, valamint adott esetben a falvastagságot és a maximális üres teret.

▌

(4)  Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést a VII. mellékletben említett, a csomagolásra vonatkozó műszaki dokumentációban kell igazolni, amelynek a következő elemeket kell tartalmaznia:

a)  a csomagolás IV. mellékletben meghatározott teljesítménykritériumok és módszertan alapján történő értékelése során használt műszaki előírások, szabványok és feltételek ismertetése;

b)  minden egyes teljesítménykritérium tekintetében azon kialakítási követelmények meghatározása, amelyek megakadályozzák a csomagolás tömegének vagy térfogatának további csökkentését;

c)  a csomagolás legkisebb szükséges térfogatának vagy tömegének megállapításához használt vizsgálati eredmények, tanulmányok vagy egyéb releváns források, például modellezés és szimulációk.

Újrahasználható csomagolás esetén az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelés értékelése során figyelembe kell venni a 11. cikkben említett újrahasználható csomagolás rendeltetését, valamint elsősorban az ott meghatározott követelményeket.

11. cikk

Újrahasználható csomagolás

(1)  A(z) ... [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/-től forgalomba hozott csomagolás akkor minősül újrahasználhatónak, ha megfelel a következő feltételeknek:

a)  azzal a céllal tervezték, alakították ki és hozták forgalomba, hogy több alkalommal újra lehessen használni;

b)  úgy tervezték meg és alakították ki, hogy a lehető legtöbb ▌ forgási ciklust megtegye a felhasználás rendes körülményei között előre látható feltételek mellett;

c)   megfelel a fogyasztók egészségére, biztonságára és higiéniájára vonatkozó követelményeknek;

d)  kiüríthető vagy kirakodható a csomagolás oly módon történő károsítása nélkül, ami megakadályozná annak további működését és újrahasználatát;

e)  kiüríthető, kirakodható, újratölthető és újrarakodható az alkalmazandó biztonsági és higiéniai követelményeknek való megfelelés biztosítása mellett, az élelmiszer-biztonsági követelményeket is beleértve;

f)  helyreállítható a VI. melléklet B. részével összhangban úgy, hogy megőrzi a rendeltetésének ellátására való képességét;

g)  kiüríthető, kirakodható, újratölthető és újrarakodható a csomagolt termék minőségének és biztonságosságának megőrzése mellett, lehetővé téve a címke elhelyezését, valamint a termék tulajdonságaira és magára a csomagolásra vonatkozó információk nyújtását, beleértve a termék biztonságosságát, megfelelő használatát és nyomon követhetőségét biztosító, valamint a felhasználhatósági időtartamára vonatkozó releváns utasításokat és információkat;

h)  kiüríthető, kirakodható, újratölthető és újrarakodható az ilyen tevékenységért felelős személyek egészségének és biztonságának veszélyeztetése nélkül; valamint

i)  hulladékká válásakor megfelel az újrafeldolgozható csomagolásra vonatkozó, ▌ a 6. cikkben meghatározott követelményeknek.

(2)   A Bizottság ... [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amelyben az újrahasználat esetén leggyakrabban használt csomagolási formák újrahasználható csomagolása vonatkozásában meghatározza az (1) bekezdés b) pontjában említett forgási ciklusok minimális számát, figyelembe véve a higiéniai és egyéb követelményeket, például a logisztikai követelményeket.

(3)  Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést a VII. mellékletben említett, a csomagolásra vonatkozó műszaki dokumentációban kell igazolni.

III. fejezet

Címkézési, jelölési és tájékoztatási követelmények

12. cikk

A csomagolás címkézése

(1)  ... [42 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től vagy a (6) és a (7) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépését 24 hónappal követő időponttól kezdődően – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – a forgalomba hozott csomagolást az anyagösszetételére vonatkozó információkat tartalmazó címkével kell ellátni a fogyasztók általi szétválogatás megkönnyítése érdekében. A címkének piktogramokon kell alapulnia és könnyen érthetőnek kell lennie, többek között a fogyatékossággal élő személyek számára is. A 9. cikk (1) bekezdésében – és adott esetben a 9. cikk (2) bekezdésében – említett csomagolás esetében a címkén fel kell tüntetni, hogy az anyag komposztálható, nem alkalmas házi komposztálásra, és hogy a komposztálható csomagolást nem szabad eldobni a természetben. Az e-kereskedelmi csomagolás kivételével ez a kötelezettség nem vonatkozik a szállítási csomagolásra vagy a betétdíjas rendszerek csomagolás részére.

A gazdasági szereplők az e bekezdésben említett harmonizált címkén túl olyan QR-kódot vagy más típusú digitális adathordozót is elhelyezhetnek a csomagoláson, amely a fogyasztók általi szétválogatás megkönnyítése érdekében arra vonatkozóan tartalmaz információkat, hogy hol kell elhelyezni a csomagolás különálló összetevőit.

A betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó, az 50. cikk (1) bekezdésében említett csomagolásokat világos és egyértelmű címkével kell ellátni. A csomagolások a nemzeti címkén túl a (6) bekezdés alapján elfogadott vonatkozó végrehajtási jogi aktusban meghatározott harmonizált színes címkével is elláthatók. A tagállamok előírhatják, hogy a betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolásokat harmonizált színes címkével kell ellátni, feltéve, hogy ez nem vezet a belső piac torzulásához vagy a más tagállamokból származó termékek kereskedelmét gátló akadályokhoz.

(2)  A(z) ... [48 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től vagy a (6) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépését 30 hónappal követő időponttól kezdődően – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – forgalomba hozott újrahasználható csomagolást olyan címkével kell ellátni, amely tájékoztatja a felhasználókat arról, hogy a csomagolás újrahasználható. Az újrahasználhatóságra – többek között a helyi, nemzeti vagy uniós szintű újrahasználati rendszer rendelkezésre állására – vonatkozó további információkat és a gyűjtőhelyekre vonatkozó információkat egy olyan QR-kódon vagy más típusú szabványosított, nyílt, digitális adathordozón keresztül kell rendelkezésre bocsátani, amely megkönnyíti a csomagolás nyomon követését, valamint az utak és a forgási ciklusok kiszámítását, illetve – ha az említett számítás nem kivitelezhető –, azok átlagának megbecslését. Ezenkívül az újrahasználható fogyasztói csomagolást egyértelműen jelezni kell és meg kell különböztetni az egyszer használatos csomagolástól az értékesítési helyen.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérve, a címkével való ellátásra, valamint a QR-kód vagy más típusú szabványosított, nyílt digitális adathordozó elhelyezésére vonatkozó követelmény nem alkalmazandó az olyan nyitott láncú rendszerekre, amelyek nem rendelkeznek a VI. melléklet szerinti rendszerüzemeltetővel.

(4)  Amennyiben ▌ a 7. cikk hatálya alá tartozó csomagolást ... [42 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től vagy a (6) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépését 24 hónappal követő időponttól kezdődően – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – hoznak forgalomba, és azt ellátták az újrafeldolgozott tartalom arányára vonatkozó információkat tartalmazó címkével, ennek a címkének – és adott esetben a QR-kódnak vagy más típusú digitális adathordozónak – meg kell felelnie a 12. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott vonatkozó végrehajtási jogi aktusban meghatározott előírásoknak, és a 7. cikk (8) bekezdése szerinti módszertanon kell alapulnia. Amennyiben ▌ a csomagolást a bioalapúműanyag-tartalom arányára vonatkozó információkat tartalmazó címkével látják el, ennek a címkének meg kell felelnie a 12. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott vonatkozó végrehajtási jogi aktusban meghatározott előírásoknak.

(5)  Az (1)–(4) bekezdésben említett címkéket, valamint a (2) bekezdésben említett QR-kódot vagy más típusú szabványosított, nyílt, digitális adathordozót láthatóan, jól olvashatóan és megfelelően rögzítve kell elhelyezni a csomagoláson, illetve azt arra ily módon kell rányomtatni vagy gravírozni, úgy, hogy ne lehessen könnyen eltávolítani. Az információknak a termék online értékesítés útján történő megvásárlását megelőzően is a végfelhasználók rendelkezésére kell állniuk. Amennyiben a csomagolás jellegéből vagy méretéből adódóan ez nem lehetséges vagy nem garantálható, a címkéket a gyűjtőcsomagoláson kell elhelyezni. Amennyiben a csomagolás jellegéből vagy méretéből adódóan ez nem lehetséges vagy nem garantálható, vagy amennyiben a kiszolgáltatott helyzetű csoportok – különösen a látássérült személyek – vonatkozásában fontos az információkhoz való, megkülönböztetéstől mentes hozzáférésről rendelkezni, az (1)–(4) bekezdésben említett címkéket egyetlen elektronikusan olvasható kód vagy más típusú adathordozó útján kell rendelkezésre bocsátani.

Az (1)–(4) bekezdésben említett címkéken és a QR-kódban vagy más típusú digitális adathordozón szereplő információkat egy vagy több, a végfelhasználók számára könnyen érthető nyelven kell rendelkezésre bocsátani, a csomagolás forgalmazásának helye szerinti tagállam által meghatározottak szerint.

Amennyiben az információkat a (2)–(4) bekezdéssel összhangban elektronikus úton nyújtják, a következő követelmények alkalmazandók:

a)  az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(73) 5. cikkének (1) bekezdésében foglaltakat tiszteletben tartva csak megfelelő és releváns személyes adatok gyűjtésére kerülhet sor abból a korlátozott célból, hogy a felhasználó hozzáférhessen az e cikk (2)–(4) bekezdésében említett releváns megfelelési információkhoz;

b)  az információk nem tüntethetők fel értékesítési vagy marketingcélokra szánt egyéb információkkal együtt.

Amennyiben uniós jogi aktusok előírják, hogy a csomagolt termékre vonatkozó információkat adathordozón keresztül kell megadni, egyetlen adathordozót kell használni, amelynek egymástól könnyen megkülönböztethető módon kell tartalmaznia ▌ úgy a csomagolt termék, mint a csomagolás tekintetében előírt információkat.

(6)  A Bizottság ... [18 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy harmonizált címkét hozzon létre és megállapítsa a címkézési követelményekre, valamint a csomagolás (1)–(4) bekezdés szerinti címkézésének – a digitális eszközök útján biztosított címkézést is beleértve – formátumára vonatkozó előírásokat. A végrehajtási jogi aktus kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a kompozit csomagolás sajátosságait. Az 50. cikk (2) bekezdésében említett betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolás harmonizált címkéjének kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a tagállamok által felszámított betétdíj tekintetében meglévő esetleges eltéréseket. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(7)  A Bizottság ... [18 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy meghatározza az (1) bekezdésben említett csomagolás – beleértve a kompozit csomagolást és a csomagolás integrált vagy különálló összetevőit – anyagösszetételének szabványosított, nyílt, digitális jelölési technológiák segítségével történő azonosítására szolgáló módszertant. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

2030. január 1-jéig az aggodalomra okot adó anyagok szabványosított, nyílt, digitális technológiák révén történő azonosítását is meg kell valósítani, és annak legalább a csomagolási egységben található minden egyes anyagban jelen lévő, aggodalomra okot adó anyag nevére és koncentrációjára ki kell terjednie. Az aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó, forgalomba hozott csomagolásokat meg kell jelölni az első albekezdésben említett technológiák alkalmazásával.

(8)  Más harmonizált uniós címkékre vonatkozó követelmények sérelme nélkül a gazdasági szereplők nem bocsáthatnak rendelkezésre és nem jeleníthetnek meg olyan címkéket, jelöléseket, szimbólumokat vagy feliratokat, amelyek félrevezethetik vagy megtéveszthetik a fogyasztókat vagy más végfelhasználókat a csomagolásra vonatkozó fenntarthatósági követelmények, egyéb csomagolási jellemzők vagy a csomagolásihulladék-gazdálkodás lehetséges módjai tekintetében, amelyekre vonatkozóan e rendelet harmonizált címkézést határozott meg. A Bizottság adott esetben iránymutatásokat fogad el annak érdekében, hogy pontosítsa azokat a szempontokat, amelyek félrevezethetik vagy megtéveszthetik a fogyasztókat vagy más végfelhasználókat.

(9)  Legkésőbb ... [2 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe tartozó csomagolások kizárólag QR-kód vagy más szabványosított digitális jelölési technológia révén lehetnek azonosíthatók az adott rendszert alkalmazó tagállamok teljes területén, egy annak jelzésére szolgáló megfelelő szimbólum alapján, hogy a gyártó teljesíti a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeit. Ennek a szimbólumnak világosnak és egyértelműnek kell lennie, és az nem lehet félrevezető a fogyasztók, illetve a felhasználók számára a csomagolás újrafeldolgozhatóságát és újrahasználhatóságát illetően.

(10)   Az 50. cikk (1) bekezdésében említettől eltérő betétdíjas rendszer hatálya alá tartozó csomagolás a nemzeti jog alapján megfelelő szimbólummal azonosítható e rendszer alkalmazásának teljes területén. Ennek a szimbólumnak világosnak és egyértelműnek kell lennie, és az a visszavitel helye szerinti tagállamban nem lehet félrevezető a fogyasztók, illetve a felhasználók számára a csomagolás újrafeldolgozhatóságát és újrahasználhatóságát illetően. A tagállamok nem tilthatják meg a más tagállamban működő betétdíjas rendszerhez kapcsolódó címkék elhelyezését.

(11)   Ez a cikk nem alkalmazandó az (EU) 2017/745, az (EU) 2017/746 és az (EU) 2019/6 rendeletben, valamint a 2001/83/EK irányelvben meghatározottak szerinti közvetlen csomagolásra és külső csomagolásra, ha az említett jogalkotási aktusokban meghatározott egyéb címkézési követelmények miatt nincs hely a csomagoláson, vagy ha a csomagolás címkézése veszélyeztetheti az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek vagy az állatgyógyászati készítmények biztonságos használatát.

(12)   Az (1), (2) és (4) bekezdésben említett olyan csomagolás, amelyet az ott meghatározott határidők előtt állítottak elő vagy importáltak, az (1), (2) és (4) bekezdésben meghatározott címkézési követelmények hatálybalépésétől számított 36 hónapig forgalmazható.

13. cikk

A csomagolási hulladék gyűjtésére szolgáló hulladéktároló edények címkézése

(1)  A tagállamok legkésőbb ... [42 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig vagy a (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok elfogadását 30 hónappal követő időpontig – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – biztosítják, hogy a csomagolási hulladék gyűjtésére szolgáló valamennyi hulladéktároló edényt láthatóan, olvashatóan és eltávolíthatatlan módon ellássák olyan harmonizált címkével – illetve azt arra ily módon rányomtassák vagy gravírozzák –, amely lehetővé teszi a csomagolási hulladék minden egyes olyan anyagspecifikus frakciójának az elkülönített gyűjtését, amelyet külön edényekben kell elhelyezni. A csomagolási hulladék gyűjtésére szolgáló edényeket egynél több címkével is el lehet látni. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó edényekre.

(2)   A Bizottság ... [18 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy harmonizált címkéket hozzon létre és megállapítsa a címkézési követelményekre, valamint az (1) bekezdésben említett edények címkézésének formátumára vonatkozó előírásokat. A végrehajtási jogi aktus kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a tagállamokban létrehozott gyűjtőrendszerek, valamint a kompozit csomagolás sajátosságait. Az edények címkézésének összhangban kell állnia a 12. cikk (6) bekezdésében említett csomagolás címkézésével, kivéve a betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolások címkézését. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

14. cikk

Állítások

Olyan csomagolási tulajdonságokat illetően, amelyek tekintetében ez a rendelet jogi követelményeket állapít meg, a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének o) pontjában meghatározott, a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások csak akkor tehetők a forgalomba hozott csomagolással kapcsolatban, ha megfelelnek az alábbi követelményeknek:

a)  az állítások kizárólag az e rendeletben megállapított alkalmazandó minimumkövetelményeken túlmutató csomagolási tulajdonságokhoz kapcsolódnak, és megtételükre az e rendeletben megállapított kritériumokkal, módszertanokkal és számítási szabályokkal összhangban kerül sor; valamint

b)  az állítások megjelölik, hogy a csomagolási egységre, a csomagolási egység egy részére vagy a gyártó által forgalomba hozott összes csomagolásra vonatkoznak-e.

Az e bekezdésben megállapított követelményeknek való megfelelést a csomagolásra vonatkozó, a VII. mellékletben meghatározott műszaki dokumentációban kell igazolni.

IV. fejezet

A gazdasági szereplők kötelezettségei a VI. és a VIII. fejezetben foglalt kötelezettségeken túlmenően

15. cikk

Az előállítók kötelezettségei

(1)  Az előállítók kizárólag az 5–12. cikkben foglalt követelményeknek megfelelő csomagolást hozhatnak forgalomba.

▌

(2)  A csomagolás forgalomba hozatala előtt az előállítóknak el kell végezniük vagy a nevükben el kell végeztetniük a 38. cikkben említett vonatkozó megfelelőségértékelési eljárást, és el kell készíteniük a VII. mellékletben említett műszaki dokumentációt.

Amennyiben a 38. cikkben említett vonatkozó megfelelőségértékelési eljárás keretében beigazolódik, hogy a csomagolás megfelel az alkalmazandó követelményeknek, az előállítóknak el kell készíteniük az EU-megfelelőségi nyilatkozatot a 39. cikkel összhangban.

(3)  Az előállítóknak a VII. mellékletben említett műszaki dokumentációt és az EU-megfelelőségi nyilatkozatot az egyszer használatos csomagolások forgalomba hozatalát követően 5 évig, az újrahasználható csomagolások forgalomba hozatalát követően pedig 10 évig kell megőrizniük.

(4)  Az előállítóknak gondoskodniuk kell olyan eljárások alkalmazásáról, amelyek biztosítják a csomagolás sorozatgyártásának e rendelet szerinti folyamatos megfelelőségét. Az előállítóknak kellőképpen figyelembe kell venniük a csomagolás kialakításának és jellemzőinek változásait, valamint azon harmonizált szabványok, egységes műszaki előírások vagy egyéb műszaki előírások módosulásait, amelyek alapján a megfelelőséget megállapították, vagy amelyek alkalmazásával a megfelelőséget ellenőrzik ▌. Amennyiben az előállítók úgy találják, hogy a csomagolás megfelelősége sérülhet, újraértékelést kell végezniük a 38. cikkben és a VII. mellékletben meghatározott megfelelőségértékelési eljárással összhangban, vagy azt a nevükben el kell végeztetniük.

(5)  Az előállítóknak biztosítaniuk kell, hogy a csomagoláson típus-, tétel- vagy sorozatszámot, vagy más, az azonosítását lehetővé tévő elemet helyezzenek el, illetve ha a csomagolás mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé, akkor a szükséges információ a csomagolt terméket kísérő dokumentumban szerepeljen.

(6)  Az előállítóknak a csomagoláson vagy egy QR-kódon vagy más adathordozón fel kell tüntetniük a nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket és a postai címüket, valamint – amennyiben van ilyen – azt az elektronikus kommunikációs lehetőséget, amelyen keresztül kapcsolatba lehet lépni velük. Amennyiben ez nem lehetséges, a kért információkat a 12. cikk (2) bekezdésében említett QR-kódon vagy más típusú digitális adathordozón vagy a 12. cikk (5) bekezdésében említett adathordozón, illetve a csomagolt terméket kísérő dokumentumban megadott információk között kell rendelkezésre bocsátani. Postai címként az előállító egyetlen kapcsolattartási címét kell megadni. Ezeknek az információknak egyértelműnek, érthetőnek és olvashatónak kell lenniük.

(7)  Az előállítóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az (5) és a (6) bekezdés szerint megadott információk egyértelműek, érthetők és olvashatók legyenek, valamint hogy azok ne helyettesítsék és ne takarják el a csomagolt termék címkézésére vonatkozó más uniós jogszabályok által előírt információkat, és ne legyenek azokkal összetéveszthetők.

(8)  Amennyiben az előállítók úgy vélik vagy okkal feltételezik, hogy az általuk e rendelet hatálybalépésének időpontjától kezdve forgalomba hozott csomagolás nem felel meg az 5–12. cikkben foglalt egy vagy több alkalmazandó követelménynek, haladéktalanul meg kell hozniuk a szükséges korrekciós intézkedéseket a csomagolás megfelelőségének biztosítása, illetve adott esetben a forgalomból történő kivonása vagy visszahívása érdekében. Az előállítóknak a feltételezett meg nem felelésről és a megtett korrekciós intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatniuk kell azon tagállam piacfelügyeleti hatóságát, amelyben a terméket hozzáférhetővé tették.

(9)   A (8) bekezdéstől eltérve, az 5–12. cikkben foglalt alkalmazandó követelményeknek vélhetően nem megfelelő csomagolás megfelelőségének biztosítására, forgalomból történő kivonására vagy visszahívására vonatkozó kötelezettség nem alkalmazandó az e rendelet hatálybalépése előtt forgalomba hozott újrahasználható csomagolásokra.

(10)  Az előállítóknak valamely nemzeti hatóság indokolt kérésére – a hatóság számára könnyen érthető egy vagy több nyelven – át kell adniuk a csomagolás megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt, a műszaki dokumentációt is beleértve. Az említett információkat és dokumentációt elektronikus formában és kérésre papír alapon kell rendelkezésre bocsátani. A vonatkozó dokumentumokat az erre vonatkozó megkeresés kézhezvételétől számított 10 napon belül a nemzeti hatóság rendelkezésére kell bocsátani. Az előállítóknak együtt kell működniük a nemzeti hatósággal az 5–11. cikkben meghatározott követelményeknek való meg nem felelés orvoslása érdekében hozott intézkedések terén.

(11)   A (2) és a (3) bekezdés nem alkalmazandó az ipari és egészségügyi környezetben használandó, konfigurálható orvostechnikai eszközök és rendszerek egyedi kialakítású szállítási csomagolására.

(12)   Szállítási csomagolás, újrahasználható csomagolás, elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolása, gyűjtőcsomagolás, fogyasztói csomagolás vagy szolgáltatási csomagolás esetén, amennyiben az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely a csomagolást a saját neve vagy védjegye alatt alakíttatja ki vagy állíttatja elő, a mikrovállalkozásnak a 2003/361/EK bizottsági ajánlás ... [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-án/-én nyilvánosan elérhető változatában foglalt fogalommeghatározása alá tartozik, és a csomagolás szolgáltatója az Európai Unióban található, akkor e cikk alkalmazásában a csomagolás szolgáltatóját kell előállítónak tekinteni.

16. cikk

A csomagolás vagy csomagolóanyagok beszállítóinak tájékoztatási kötelezettségei

(1)  Bármely, csomagolást vagy csomagolóanyagokat szolgáltató beszállítónak – az előállító által könnyen érthető egy vagy több nyelven – az előállító rendelkezésére kell bocsátania minden olyan információt és dokumentációt, amely az előállító számára annak igazolásához szükséges, hogy a csomagolás és a csomagolóanyagok megfelelnek ennek a rendeletnek, a VII. mellékletben említett és az 5–11. cikkben előírt műszaki dokumentációt is beleértve. Az említett információkat és dokumentációt papír alapon vagy elektronikus formában kell benyújtani.

(2)  Adott esetben a kontaktszenzitív csomagolásra alkalmazandó uniós jogi aktusokban előírt dokumentációnak és információknak az (1) bekezdés értelmében az előállító rendelkezésére bocsátandó információk és dokumentáció részét kell képezniük.

17. cikk

A meghatalmazott képviselő kötelezettségei

(1)  Az előállító írásbeli megbízással meghatalmazott képviselőt nevezhet ki.

A 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek, valamint a VII. mellékletben említett és az 5–11. cikkben előírt műszaki dokumentáció elkészítésére vonatkozó kötelezettség nem képezi a meghatalmazott képviselő megbízásának részét.

(2)  A meghatalmazott képviselőnek az előállítótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat kell ellátnia. A megbízásnak legalább az alábbiak elvégzésére kell felhatalmaznia a meghatalmazott képviselőt:

a)  az egyszer használatos csomagolások forgalomba hozatalát követően 5 évig, az újrahasználható csomagolások forgalomba hozatalát követően pedig 10 évig megőrizze és a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsássa az EU-megfelelőségi nyilatkozatot és a műszaki dokumentációt;

b)  a nemzeti hatóságok kérésére együttműködjön velük a meghatalmazott képviselő megbízásának körébe tartozó termékek meg nem felelése tekintetében tett bármely intézkedés terén;

c)  valamely nemzeti hatóság indokolt kérésére átadja e hatóságnak a csomagolás megfelelőségének igazolásához szükséges valamennyi információt és dokumentációt a hatóság számára könnyen érthető egy vagy több nyelven;

d)  valamely illetékes nemzeti hatóság kérésére a kérelem kézhezvételétől számított 10 napon belül rendelkezésre bocsássa a vonatkozó dokumentumokat;

e)  megszüntesse a megbízást, ha az előállító az e rendelet szerinti kötelezettségeivel ellentétesen jár el.

18. cikk

Az importőrök kötelezettségei

(1)  Az importőrök kizárólag az 5–12. cikkben foglalt követelményeknek megfelelő csomagolást hozhatnak forgalomba.

(2)  A csomagolás forgalomba hozatala előtt az importőröknek meg kell győződniük a következőkről:

a)  az előállító elvégezte a 38. cikkben említett megfelelő megfelelőségértékelési eljárást, és elkészítette a VII. mellékletben említett és az 5–11. cikkben előírt műszaki dokumentációt;

b)  a csomagolást a 12. cikknek megfelelően címkével látták el;

c)  a csomagolást az előírt dokumentumok kísérik;

d)  az előállító teljesítette a 15. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott követelményeket.

Amennyiben egy importőr úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy a csomagolás nem felel meg az 5–12. cikkben foglalt alkalmazandó követelményeknek, addig nem hozhatja forgalomba a csomagolást, amíg nem biztosították annak megfelelőségét.

(3)  Az importőröknek fel kell tüntetniük a csomagoláson a nevüket és bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket, postai címüket, valamint – amennyiben van ilyen – azt az elektronikus kommunikációs lehetőséget, amelyen keresztül kapcsolatba lehet velük lépni. Amennyiben ez nem lehetséges, a szükséges információkat az adathordozón vagy a csomagolt terméket kísérő dokumentumban kell megadni. Az elérhetőségeknek egyértelműnek, érthetőnek és olvashatónak kell lenniük.

(4)  Az importőröknek gondoskodniuk kell arról, hogy a (3) bekezdéssel összhangban nyújtott tájékoztatás egyértelmű, érthető és olvasható legyen, valamint hogy az ne helyettesítse és ne takarja el a csomagolt termék címkézésére vonatkozó más uniós jogi aktus által előírt információkat, továbbá ne legyen azokkal összetéveszthető.

(5)  Az importőröknek gondoskodniuk kell arról, hogy amíg a csomagolás a felelősségi körükbe tartozik, a tárolási vagy szállítási körülmények ne veszélyeztessék a csomagolás megfelelését az 5–12. cikkben foglalt alkalmazandó követelményeknek.

(6)  Amennyiben az importőrök úgy vélik vagy okkal feltételezik, hogy az általuk forgalomba hozott csomagolás nem felel meg az 5–12. cikkben foglalt alkalmazandó követelményeknek, haladéktalanul meg kell hozniuk a szükséges korrekciós intézkedéseket a csomagolás megfelelőségének biztosítása, illetve adott esetben a forgalomból történő kivonása vagy visszahívása érdekében.

(7)  Az importőröknek a feltételezett meg nem felelésről és a megtett korrekciós intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatniuk kell azon tagállamok piacfelügyeleti hatóságait, amelyekben a terméket hozzáférhetővé tették.

(8)  Az importőröknek az egyszer használatos csomagolások forgalomba hozatalát követően 5 évig, az újrahasználható csomagolások forgalomba hozatalát követően pedig 10 évig elérhetővé kell tenniük a piacfelügyeleti hatóságok számára az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát, és biztosítaniuk kell, hogy a VII. mellékletben említett és az 5–11. cikkben előírt műszaki dokumentáció kérésre e hatóságok rendelkezésére bocsátható legyen.

(9)  Az importőröknek valamely nemzeti hatóság indokolt kérésére – a hatóság számára könnyen érthető egy vagy több nyelven – át kell adniuk az adott hatóság részére minden olyan információt és dokumentációt, a műszaki dokumentációt is beleértve, amely annak igazolásához szükséges, hogy a csomagolás megfelel az 5–12. cikkben foglalt alkalmazandó követelményeknek. Az említett információkat és dokumentációt elektronikus formában és kérésre papír alapon kell rendelkezésre bocsátani. A vonatkozó dokumentumokat az erre vonatkozó megkeresés kézhezvételétől számított 10 napon belül a nemzeti hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

(10)  Az importőröknek együtt kell működniük az illetékes nemzeti hatósággal az 5–12. cikkben foglalt követelményeknek való meg nem felelés orvoslása érdekében hozott bármely intézkedés terén.

19. cikk

A forgalmazók kötelezettségei

(1)  A csomagolás forgalmazása során a forgalmazóknak kellő gondossággal kell eljárniuk az e rendeletben foglalt követelményekkel kapcsolatban.

(2)  A csomagolás forgalmazása előtt a forgalmazóknak ellenőrizniük kell a következőket:

a)  a csomagolással kapcsolatos kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségek hatálya alá tartozó gyártót bejegyezték a 44. cikkben említett gyártói nyilvántartásba;

b)  a csomagolást a 12. cikknek megfelelően címkével látták el;

c)  az előállító és az importőr teljesítette a 15. cikk (5) és (6) bekezdésében, illetve a 18. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményeket.

(3)  Amennyiben a forgalmazó a csomagolás forgalmazását megelőzően úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy a csomagolás nem felel meg az 5–12. cikkben foglalt követelményeknek, vagy hogy az előállító vagy az importőr nem felel meg az említett alkalmazandó követelményeknek, a forgalmazó addig nem forgalmazhatja a csomagolást, amíg annak megfelelőségét nem biztosították, vagy amíg az előállító nem felel meg a követelményeknek.

A forgalmazóknak gondoskodniuk kell arról, hogy amíg a csomagolás a felelősségi körükbe tartozik, a tárolási vagy szállítási körülmények ne veszélyeztessék a csomagolás megfelelését az 5–12. cikkben foglalt követelményeknek.

(4)   A gyártó által hozzáférhetővé tett információkat a forgalmazó kizárólag az alkalmazandó követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére használhatja fel. A forgalmazók számára tilos az említett információk kereskedelmi célú felhasználása.

(5)  Amennyiben a forgalmazók úgy vélik vagy okkal feltételezik, hogy az általuk a csomagolt termékkel együtt forgalmazott csomagolás nem felel meg az 5–12. cikkben foglalt alkalmazandó követelményeknek, gondoskodniuk kell arról, hogy sor kerüljön a szükséges korrekciós intézkedések meghozatalára a csomagolás megfelelőségének biztosítása, illetve adott esetben a forgalomból történő kivonása vagy visszahívása érdekében.

A forgalmazóknak a feltételezett meg nem felelésről és a megtett korrekciós intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatniuk kell azon tagállamok piacfelügyeleti hatóságait, amelyekben a terméket hozzáférhetővé tették.

(6)  A forgalmazóknak valamely nemzeti hatóság indokolt kérésére – a hatóság számára könnyen érthető egy vagy több nyelven – át kell adniuk az adott hatóság részére az összes számukra hozzáférhető olyan információt és dokumentációt, amely releváns annak igazolása szempontjából, hogy a csomagolás megfelel az 5–12. cikkben foglalt alkalmazandó követelményeknek. Az említett információkat és dokumentációt elektronikus formában és kérésre papír alapon kell rendelkezésre bocsátani.

A forgalmazóknak együtt kell működniük a nemzeti hatósággal az 5–12. cikkben foglalt követelményeknek való meg nem felelés orvoslása érdekében hozott bármely intézkedés terén.

20. cikk

A logisztikai szolgáltatók kötelezettségei

(1)   Az Unióban tartózkodó fogyasztók részére csomagolást kínáló gyártóknak a logisztikai szolgáltatók rendelkezésére kell bocsátaniuk a 45. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontjában említett információkat a szolgáltató és a gyártó közötti, az (EU) 2019/1020 rendelet 3. cikkének 11. pontjában említett szolgáltatások bármelyikére vonatkozó szerződés megkötésének időpontjában.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételét követően, valamint a szolgáltató és a gyártó közötti, az (EU) 2019/1020 rendelet 3. cikkének 11. pontjában említett szolgáltatások bármelyikére vonatkozó szerződés megkötésének időpontjában a logisztikai szolgáltatónak – a tagállam vagy az Unió által rendelkezésre bocsátott, szabadon elérhető hivatalos online adatbázisnak vagy online interfésznek, vagy a nyilvántartásba vett gyártóknak a 44. cikk (13) bekezdése szerinti, nyilvánosan elérhető listájának használatával, vagy a gyártóktól megbízható forrásból származó alátámasztó okmányok bekérésével – a legjobb tudása szerint törekednie kell annak értékelésére, hogy az (1) bekezdésben említett információk megbízhatók és hiánytalanok-e. E rendelet alkalmazásában a gyártókat felelősség terheli a szolgáltatott információk pontosságáért.

Ha a logisztikai szolgáltató elegendő arra utaló információ birtokába jut, vagy okkal feltételezi, hogy az (1) bekezdésben említett, az érintett gyártótól kapott valamely információ pontatlan, hiányos vagy már nem aktuális, a szóban forgó szolgáltatónak fel kell szólítania a gyártót arra, hogy haladéktalanul vagy az uniós és a nemzeti jogban meghatározott határidőn belül orvosolja a helyzetet.

Ha a gyártó nem helyesbíti vagy nem egészíti ki az ilyen információt, a logisztikai szolgáltató köteles haladéktalanul felfüggeszteni a szolgáltatásnyújtását az említett gyártó felé a csomagolásnak vagy csomagolt termékeknek az Unióban tartózkodó fogyasztók számára történő kínálása tekintetében mindaddig, amíg az maradéktalanul eleget nem tesz a felszólításnak. A logisztikai szolgáltatónak tájékoztatnia kell a gyártót a felfüggesztés okairól.

(3)   Az (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendelet(74) 4. cikkének sérelme nélkül, ha a logisztikai szolgáltató e cikk (2) bekezdése alapján felfüggeszti a szolgáltatásnyújtását, az érintett gyártó jogosult arra, hogy a logisztikai szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállam bírósága előtt megtámadja a logisztikai szolgáltató határozatát.

(4)   A logisztikai szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk kezelt csomagolás vonatkozásában a raktározás, a kezelés és a csomagolás, a címzés vagy a feladás során fennálló körülmények ne veszélyeztessék a csomagolás megfelelését az 5–12. cikkben foglalt követelményeknek.

21. cikk

Azon esetek, amelyekben előállítói kötelezettségek vonatkoznak az importőrökre és a forgalmazókra

E rendelet alkalmazásában az importőrt vagy a forgalmazót előállítónak kell tekinteni, és az előállító 15. cikkben rögzített kötelezettségei terhelik, amennyiben a saját nevében vagy védjegye alatt hoz forgalomba csomagolást, illetve olyan módon módosít egy már forgalomba hozott csomagolást, amely befolyásolhatja az e rendelet vonatkozó követelményeinek való megfelelést. Szállítási csomagolás, újrahasználható csomagolás, elsődleges termelésből származó feldolgozatlan termék csomagolása, gyűjtőcsomagolás, fogyasztói csomagolás vagy szolgáltatási csomagolás esetén, amennyiben az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely a csomagolást a saját neve vagy védjegye alatt alakíttatja ki vagy állíttatja elő, a mikrovállalkozásnak a 2003/361/EK bizottsági ajánlás ... [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-án/-én nyilvánosan elérhető változatában foglalt fogalommeghatározása alá tartozik, és a csomagolás szolgáltatója az Európai Unióban található, akkor e cikk alkalmazásában a csomagolás szolgáltatóját kell előállítónak tekinteni.

22. cikk

A gazdasági szereplők azonosítása

(1)  A gazdasági szereplőknek kérésre tájékoztatniuk kell a piacfelügyeleti hatóságokat a következőkről:

a)  bármely olyan gazdasági szereplő azonosító adatai, amely csomagolást szolgáltatott a részükre;

b)  bármely olyan gazdasági szereplő azonosító adatai, amelynek részére ők csomagolást szolgáltattak.

(2)  A gazdasági szereplőknek az egyszer használatos csomagolás részükre történő szolgáltatását követően 5 évig, illetve az újrahasználható csomagolás részükre történő szolgáltatását követően 10 évig képesnek kell lenniük arra, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett információkat rendelkezésre bocsássák.

A gazdasági szereplőknek az egyszer használatos csomagolás általuk történő szolgáltatását követően 5 évig, illetve az újrahasználható csomagolás általuk történő szolgáltatását követően 10 évig képesnek kell lenniük arra, hogy az (1) bekezdés b) pontjában említett információkat rendelkezésre bocsássák.

23. cikk

A csomagolásihulladék-gazdálkodási üzemeltetők tájékoztatási kötelezettségei

A csomagolásihulladék-gazdálkodási üzemeltetőknek a 2008/98/EK irányelv 35. cikkének (1) bekezdésének megfelelően, elektronikus nyilvántartás vagy nyilvántartások útján évente az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk a csomagolási hulladékra vonatkozó, a XII. melléklet 3. táblázatában foglalt információkat.

A csomagolásihulladék-gazdálkodási üzemeltetőknek évente a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek egyéni teljesítése esetén a gyártó, a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek kollektív teljesítése esetén pedig a megbízott gyártói felelősségi szervezet rendelkezésére kell bocsátaniuk a 44. cikk (10) bekezdésében említett tájékoztatási kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges valamennyi információt.

A tagállamok a nemzeti jog alapján rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben a csomagolásihulladék-gazdálkodás megszervezéséért hatóságok a felelősek, a csomagolásihulladék-gazdálkodási üzemeltetőknek évente e hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk a 44. cikk (10) bekezdésében említett tájékoztatási kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges valamennyi információt; erre az elektronikus nyilvántartás vagy nyilvántartások kiegészítése céljából más eszközök útján is sor kerülhet, összhangban a 2008/98/EK irányelv 35. cikkének (1) bekezdésével.

V. fejezet

A gazdasági szereplők kötelezettségei a VIII. fejezetben foglalt kötelezettségeken túlmenően

24. cikk

A túlzott csomagolással kapcsolatos kötelezettség

(1)  Azoknak a gazdasági szereplőknek, amelyek gyűjtőcsomagolás, szállítási csomagolás vagy e-kereskedelmi csomagolás esetében megtöltik a csomagolást, 2030. január 1-jére vagy a második albekezdés értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépésének időpontjától számított 36 hónap elteltével – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont – biztosítaniuk kell, hogy az üres tér aránya legfeljebb 50 % legyen.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e rendelet hatálybalépésétől számított három év elteltével végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el az üres tér (1) bekezdésben meghatározott arányának kiszámítására szolgáló módszertan megállapítása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Az említett módszertannak figyelembe kell vennie azon csomagolás sajátos jellemzőit, amelyet az alkalmazandó jogi követelményeknek való megfelelés vagy a termék védelme érdekében megfelelő nagyságú üres térben kell elhelyezni – különös tekintettel a szabálytalan alakú csomagolt termékekre, az egynél több fogyasztói csomagolást vagy terméket tartalmazó csomagolásokra, a folyékony termékeket tartalmazó csomagolásokra, az olyan csomagolt termékekre, amelyek tartalma könnyen megsérülhet, továbbá az olyan csomagolt termékekre, amelyekben a kis méretük miatt a nagyobb termékek kárt okozhatnak –, valamint a szállítási csomagoláson a szállítási címkék elhelyezésére szolgáló minimális helyet.

(2)  E számítás céljából:

a)  üres tér: a gyűjtőcsomagolás, a szállítási csomagolás vagy az e-kereskedelmi csomagolás teljes térfogata és az abban található fogyasztói csomagolás térfogata közötti különbség;

b)  üres tér aránya: az e bekezdés a) pontjában meghatározott üres térnek és a gyűjtőcsomagolás, szállítási csomagolás vagy e-kereskedelmi csomagolás teljes térfogatának a hányadosa.

A töltőanyagokkal, például vágott papírral, légpárnákkal, buborékfóliával, szivacs töltőanyaggal, hab töltőanyaggal, fagyapottal, polisztirollal vagy polisztirol térkitöltő habbal kitöltött teret üres térnek kell tekinteni.

(3)   A fogyasztói csomagolást töltő gazdasági szereplőnek ... [36 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ra/-re biztosítania kell, hogy az üres tér mérete a csomagolás rendeltetése – a termékvédelmet is beleértve – szerinti szükséges minimumra csökkenjen. A fogyasztói csomagolás esetében az üres tér aránya a csomagolás teljes belső térfogata és a csomagolt termék térfogata közötti különbség.

Az e bekezdésnek való megfelelés értékelése céljából üres térnek kell tekinteni a vágott papírral, légpárnákkal, buborékfóliával, szivacs töltőanyaggal, hab töltőanyaggal, fagyapottal, polisztirollal, polisztirol térkitöltő habbal vagy más töltőanyagokkal kitöltött helyet.

Az olyan termékek fogyasztói csomagolása esetében, amelyek mérete a szállítás során áll be, vagy amelyek fölött az élelmiszeripari termék védelme érdekében üres helyre van szükség, vagy más olyan termékek fogyasztói csomagolása esetében, amelyek ezekkel a jellemzőkkel rendelkeznek, az e bekezdésnek való megfelelést a töltés helyén érvényes csomagolási töltöttségi szint alapján kell értékelni. A csomagolt élelmiszerek között vagy a belsejükben lévő levegő vagy a védőgázok nem tekinthetők üres térnek.

(4)  A fogyasztói csomagolást e-kereskedelmi csomagolásként használó, illetve a valamely újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolást használó gazdasági szereplők mentesülnek az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség alól. Biztosítaniuk kell azonban, hogy az ilyen fogyasztói csomagolás megfeleljen a 10. cikkben foglalt követelményeknek.

(5)   A Bizottság ... [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig felülvizsgálja az üres tér (1) bekezdésben meghatározott arányát és a (4) bekezdésben foglalt mentességeket, valamint megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a fogyasztói csomagolások tekintetében meghatározásra kerüljön az üres tér aránya, különösen a játékok, a kozmetikumok, a barkácskészletek és az elektronikai termékek esetében.

25. cikk

Bizonyos csomagolási formák alkalmazására vonatkozó korlátozások

(1)  2030. január 1-jétől a gazdasági szereplők nem hozhatnak forgalomba csomagolást az V. mellékletben felsorolt formákban és célokra.

(2)   A tagállamok fenntarthatják az V. melléletben nem felsorolt anyagokból készített csomagolásnak az V. mellékletben felsorolt formákban és célokra történő forgalomba hozatalára vonatkozóan 2025. január 1-je előtt elfogadott korlátozásokat.

(3)   Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a 9. cikk (2) bekezdésének b) pontját.

▌

(4)  A tagállamok az V. melléklet 3. pontja vonatkozásában mentesíthetik azokat a mikrovállalkozásokat, amelyek a mikrovállalkozásnak a 2003/361/EK bizottsági ajánlás ... [a rendelet hatálybalépésének időpontja]-án/-én nyilvánosan elérhető változatában foglalt fogalommeghatározása alá tartoznak, ▌ amennyiben bizonyított, hogy technikailag nem kivitelezhető a csomagolás használatának mellőzése vagy az újrahasználati rendszer működéséhez szükséges infrastruktúrához való hozzáférés.

(5)  A Bizottság ... [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig értékeli a korlátozások kedvező környezeti hatását és a korlátozásoktól való eltéréseket, valamint figyelembe veszi a kontaktszenzitív csomagolásra alkalmazandó biztonsági és higiéniai követelményeket teljesítő alternatív csomagolási megoldások rendelkezésre állását. A Bizottság ezen értékelés alapján – a csomagolási hulladék csökkentése céljából – felülvizsgálja ezt a rendelkezést és az V. mellékletet, hogy hozzáigazítsa azt a műszaki és tudományos fejlődéshez, és ennek alapján értékeli, hogy helyénvaló-e új korlátozásokat megállapítani meghatározott csomagolási formák alkalmazását illetően, és hogy releváns-e fenntartani az e cikkben foglalt mentességeket és eltéréseket, valamint szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

(6)   A Bizottság ... [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig a tagállamokkal és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal konzultálva iránymutatásokat tesz közzé, amelyek részletesebb magyarázattal szolgálnak az V. mellékletet illetően – a hatálya alá tartozó csomagolási formákra vonatkozó példákat és a korlátozások alóli esetleges mentességeket is beleértve –, valamint példákat felsoroló jegyzéket tartalmaznak az V. melléklet 2. pontjának alkalmazása alól kizárt gyümölcsökről és zöldségekről.

26. cikk

Az újrahasználható csomagolással kapcsolatos kötelezettségek

(1)  Az újrahasználható csomagolást valamely tagállam területén első alkalommal rendelkezésre bocsátó gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az ilyen csomagolás tekintetében az adott tagállamban rendelkezésre álljon olyan újrahasználati rendszer – a gyűjtést biztosító ösztönzőket is beleértve –, amely megfelel a 27. cikkben és a VI. mellékletben meghatározott követelményeknek. Amennyiben a tagállamokban már rendelkezésre állnak újrahasználati rendszerek, ez a bekezdés teljesítettnek tekintendő.

(2)  A rendszer e követelményeknek való megfelelésének leírását az újrahasználható csomagolásra vonatkozó, a 11. cikk (3) bekezdése szerint benyújtandó műszaki dokumentáció részeként kell elkészíteni. E célból az előállítónak a VI. mellékletben meghatározott megfelelő írásbeli megerősítést kell kérnie a rendszer résztvevőitől.

27. cikk

Az újrahasználati rendszerekkel kapcsolatos kötelezettség

(1)  Az újrahasználható csomagolást használó gazdasági szereplőknek részt kell venniük egy vagy több újrahasználati rendszerben, és biztosítaniuk kell, hogy azon újrahasználati rendszerek, amelyeknek az újrahasználható csomagolás a részét képezi, megfeleljenek a VI. melléklet A. részében meghatározott követelményeknek.

(2)  Az újrahasználható csomagolást használó gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a VI. melléklet B. részével összhangban helyreállítsák ezt a csomagolást, mielőtt azt ismét felkínálják használatra a végfelhasználóknak.

(3)   Az újrahasználható csomagolást használó gazdasági szereplők kijelölhetnek egy vagy több – közös felhasználásúvá tett – újrahasználati rendszerért felelős harmadik feleket. A kijelölt harmadik feleknek biztosítaniuk kell, hogy az újrahasználati rendszerek – amelyeknek az újrahasználható csomagolás a részét képezi – megfeleljenek a VI. melléklet A. részében meghatározott követelményeknek.

Amennyiben a gazdasági szereplők az e bekezdés első albekezdésében említett harmadik felet jelöltek ki, az e cikkben meghatározott kötelezettségeket a harmadik feleknek kell teljesíteniük a nevükben.

(4)   A VI. mellékletben meghatározott zárt láncú rendszerekben újrahasználható csomagolást használó gazdasági szereplőknek a csomagolást vissza kell vinniük a rendszer résztvevői által meghatározott és a rendszerüzemeltető által jóváhagyott gyűjtőhely(ek)re.

28. cikk

Az újratöltéssel kapcsolatos kötelezettségek

(1)  Amennyiben a gazdasági szereplők lehetőséget kínálnak a termékek újratöltés útján történő megvásárlására, tájékoztatniuk kell a végfelhasználókat a következőkről:

a)  az újratöltés útján kínált termékek megvásárlására használható tárolóedények típusai;

b)  az újratöltésre vonatkozó higiéniai előírások;

c)  a végfelhasználó felelőssége az a) pontban említett tárolóedények használatával kapcsolatos egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatban.

Ezeket az információkat rendszeresen frissíteni kell, és azokat egyértelműen fel kell tüntetni a helyszínen, vagy pedig más módon kell a végfelhasználók rendelkezésére bocsátani.

(2)  Az újratöltést lehetővé tévő gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy az újratöltő állomások megfeleljenek a VI. melléklet C. részében meghatározott követelményeknek, valamint a termékek újratöltés útján történő értékesítésére vonatkozó egyéb uniós jogi aktusokban meghatározott követelményeknek.

(3)  Az újratöltést lehetővé tévő gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy amennyiben az újratöltő állomásokon csomagolást és tárolóedényeket kínálnak a végfelhasználók részére, azokat ne ingyenesen nyújtsák, ha a csomagolás nem felel meg a VI. mellékletben foglalt követelményeknek, illetve betétdíjas rendszer keretében bocsássák rendelkezésre a csomagolást.

(4)  A gazdasági szereplők megtagadhatják a végfelhasználó által biztosított tárolóedény újratöltését, ha a végfelhasználó nem tartja be a gazdasági szereplő által az (1) bekezdéssel összhangban közölt követelményeket, különösen, ha a tárolóedényt nem tartják higiénikusnak vagy az értékesített élelmiszer vagy ital számára megfelelőnek. A gazdasági szereplőket nem terheli felelősség olyan higiéniai vagy élelmiszer-biztonsági problémákkal kapcsolatban, amelyek a végfelhasználó által biztosított tárolóedények használatából fakadhatnak.

(5)   2030. január 1-jétől a 400 m2-nél nagyobb eladótérrel rendelkező végső forgalmazóknak törekedniük kell arra, hogy a szóban forgó eladótér 10 %-án mind élelmiszertermékek, mind nem élelmiszer-jellegű termékek számára kialakított újratöltő állomásokat működtessenek.

29. cikk

Újrahasználati ▌célértékek

(1)  2030. január 1-jétől azon gazdasági szereplőknek, amelyek szállítási csomagolást vagy a termékek Unió területén való szállításának céljára szolgáló fogyasztói csomagolást használnak – az e-kereskedelemben is – raklapok, összehajtható műanyag dobozok, dobozok, tálcák, műanyag rekeszek, köztes ömlesztettáru-tartályok, vödrök, hordók és kannák formájában, függetlenül azok méretétől és anyagától, beleértve a rugalmas formákat és a raklapokra helyezett termékek szállítás során történő rögzítésére és megóvására szolgáló raklapfóliát vagy rögzítőpántokat is, biztosítaniuk kell, hogy az ilyen használt csomagolás legalább 40 %-a újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolás legyen.

A gazdasági szereplőknek 2040. január 1-jétől törekedniük kell arra, hogy az ilyen csomagolás céljára legalább 70 %-ban újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolást használjanak.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve azon gazdasági szereplőknek, amelyek az e cikk (1) bekezdésében felsorolt szállítási csomagolást vagy a termékek Unió területén való szállításának céljára szolgáló fogyasztói csomagolást használnak azon különböző telephelyek között, ahol a gazdasági szereplő a tevékenységét végzi, illetve a gazdasági szereplő tevékenységének helyszínéül szolgáló bármely telephely, valamint bármely más, a 2003/361/EK bizottsági ajánlás … [e rendelet hatálybalépésének napja]-án/-én nyilvánosan elérhető változata mellékletének 3. cikkében foglalt fogalommeghatározás szerinti kapcsolt vállalkozás vagy partnervállalkozás telephelye között, biztosítaniuk kell, hogy az ilyen csomagolás újrahasználati rendszer keretében újrahasználható legyen.

▌

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve azon gazdasági szereplőknek, amelyek az (1) bekezdésben felsorolt szállítási csomagolást vagy szállítás céljára szolgáló fogyasztói csomagolást használnak arra, hogy termékeket szállítsanak ugyanazon tagállamon belül egy másik gazdasági szereplőnek, biztosítaniuk kell, hogy az ilyen csomagolás újrahasználati rendszer keretében újrahasználható legyen.

▌

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségek nem vonatkoznak a következők szerinti szállítási csomagolásra vagy fogyasztói csomagolásra:

a)   veszélyes áruknak a 2008/68/EK irányelvben foglalt szállításához használt csomagolás;

b)   a nagy méretű gépek, valamint olyan berendezések és áruk szállításához használt csomagolás, amelyek csomagolása egyéni kialakítású, hogy az megfeleljen a megrendelő gazdasági szereplő egyedi követelményeinek;

c)  olyan rugalmas formátumú, szállításra használt csomagolás, amely közvetlenül érintkezik a 178/2002/EK rendeletben meghatározott élelmiszerrel és takarmánnyal, valamint az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(75) meghatározott élelmiszer-összetevőkkel;

d)  kartondoboz formáját öltő csomagolás.

(5)  2030. január 1-jétől azon gazdasági szereplőknek, amelyek gyűjtőcsomagolást használnak dobozok formájában – kivéve a kartondobozt – a fogyasztói csomagoláson kívül, hogy bizonyos számú terméket egy készlet-nyilvántartási vagy forgalmazási egységbe foglaljanak, biztosítaniuk kell, hogy az ilyen használt csomagolás legalább 10 %-a újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolás legyen.

A gazdasági szereplőknek 2040. január 1-jétől törekedniük kell arra, hogy az ilyen csomagolás céljára legalább 25 %-ban újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolást használjanak.

▌

(6)  2030. január 1-jétől a valamely tagállam területén a fogyasztók számára alkoholtartalmú és alkoholmentes italokat fogyasztói csomagolásban forgalmazó végső forgalmazóknak biztosítaniuk kell, hogy e termékek legalább 10 %-át újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolásban bocsássák rendelkezésre.

2040. január 1-jétől a gazdasági szereplőknek törekedniük kell arra, hogy az ilyen termékek legalább 40 %-át újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolásban bocsássák rendelkezésre.

A végső forgalmazónak a saját márkaneve alatt gyártott csomagolt termékek révén méltányos arányban hozzá kell járulnia a célértékek eléréséhez.

▌

(7)  A (6) bekezdésben meghatározott célértékek nem vonatkoznak a következőkre:

a)   az 1169/2011/EU rendelet 24. cikke értelmében gyorsan romlandónak minősülő italok, továbbá az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének XVI. részében felsorolt tej és tejtermékek, valamint az ezeknek megfelelő, a 2202 99 11 és a 2202 99 15 KN-kód alá tartozó tejtermék-alternatívák;

b)   a szőlőből készült termékeknek az 1308/2013/EU rendelet VII. melléklete II. részének 1., 3–9., 11., 12., 15., 16. és 17. pontjában felsorolt kategóriái;

c)  a 251/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(76) meghatározott ízesített borászati termékek;

d)  a borászati termékekhez és az ízesített borászati termékekhez hasonló, a szőlőtől eltérő gyümölcsből és zöldségből előállított termékek, a 2206 00 KN-kód alá tartozó más erjesztett italok;

e)  a 2658/87/EGK tanácsi rendelet(77) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra 2208 vámtarifaszáma szerinti, alkoholból készült szeszes italok.

(8)  A Bizottság … [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig a tagállamokkal folytatott konzultációt követően iránymutatásokat tesz közzé, amelyekben részletesebb magyarázatot ad a (6) és a (7) bekezdés hatálya alá tartozó termékekről.

▌

(9)  A (6) bekezdés hatálya alá tartozó végső forgalmazóknak az értékesítési helyen lévő konkrét újrafelhasználási rendszer keretében, térítésmentesen vissza kell venniük minden olyan újrahasználható csomagolást, amely ugyanolyan típusú, formájú és méretű, mint az általuk forgalmazott csomagolás, biztosítva a csomagolások hasznosítását és visszaváltását a teljes értékesítési láncon keresztül. A végfelhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy a csomagolást az ilyen csomagolás tényleges átadásának helyén vagy annak közvetlen közelében visszaválthassák. A végső forgalmazónak hiánytalanul vissza kell fizetnie a kapcsolódó betétdíjakat, vagy intézkedéseket kell hoznia a csomagolás visszaváltásának bejelentése érdekében a konkrét újrahasználati rendszer irányítási szabályainak megfelelően, ami jelentheti a kapcsolódó betétdíjak visszafizetését is.

(10)  A végső forgalmazókat mentesíteni kell a (6) bekezdésben meghatározott célértékek teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól, ha valamely adott naptári év során legfeljebb 100 m2 eladótérrel rendelkeznek. A végső forgalmazásra és egyes feldolgozóipari ágazatokra – akár nemzeti szinten is – vonatkozó különleges feltételek alapján a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az eladótérre vonatkozó küszöbértékek módosítása céljából.

▌

(11)  A tagállamok mentesíthetik a végső forgalmazókat a (6) bekezdésben foglalt célértékek teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól, ha eladóterük 2000 főnél kevesebb lakossal rendelkező szigeten vagy 54 fő/km²-nél kisebb népsűrűségű településen található. A (6) bekezdésben meghatározott követelményeket azonban alkalmazni kell minden 5000 főnél több lakossal rendelkező lakossági központra/településre. Ezen túlmenően ha ez a végső forgalmazó újrahasználható csomagolásban értékesít a (6) bekezdésben említett termékeket, a (9) bekezdés értelmében köteles gondoskodni az ilyen csomagolás visszavételéről. Ebben az esetben, amennyiben a végső forgalmazó több mint egy eladótérrel rendelkezik, és ezen terek közül csak egy vagy néhány helyezkedik el a fent említettek szerinti szigeten, egy adott tagállam területén belül az ezeken az eladótereken forgalmazott érintett italok és termékek nem számítandók be a (6) bekezdésben meghatározott célértékek teljesítése céljából.

(12)  A tagállamok engedélyezhetik a végső forgalmazók számára, hogy csoportosulásokat hozzanak létre a (6) bekezdés szerinti kötelezettségeik teljesítése céljából. Ezek a csoportosulások az adott italkategória tekintetében nem haladhatják meg a 40 %-os piaci részesedést, és legfeljebb 5 végső forgalmazóból állhatnak.

Ezek a csoportosulások csak olyan italkategóriákra vonatkozhatnak, amelyeket a csoportosulás valamennyi tagja forgalmaz egy adott tagállam területén.

Az öt végső forgalmazóra vonatkozó korlátozás nem alkalmazandó, ha azok ugyanazon márkanév alatt működnek.

Amennyiben a tagállamok biztosítják az e bekezdés szerinti lehetőséget, a csoportosulásoknak legalább a következő információkat meg kell adniuk a tagállami hatóság részére:

a)  a csoportosulásban részt vevő gazdasági szereplők; és

b)  a csoportosulás vezetőjeként kijelölt gazdasági szereplő, amely kapcsolattartó pontként szolgál majd.

A tagállamok adott esetben meghatározhatnak olyan további tájékoztatási követelményeket, amelyekre az e bekezdéssel összefüggésben értelmezett (6) bekezdés szerinti kötelezettségek érvényesítéséhez van szükség.

A gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy a megállapodásaik megfeleljenek az EUMSZ 101. és 102. cikkének. Az uniós versenyszabályok ilyen csoportosulásokra való általános alkalmazhatóságának sérelme nélkül a csoportosulás valamennyi tagjának biztosítania kell különösen azt, hogy a csoportosulási megállapodásuk keretében – a 30. cikk (2) bekezdésében említett információk kivételével – a leendő értékesítési adatokkal kapcsolatban sem adatmegosztásra, sem információcserére ne kerüljön sor.

2028. január 1-jéig a Bizottság az e rendeletet kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az ilyen csoportosulásokra alkalmazandó részletes feltételek és jelentéstételi követelmények megállapítása és pontos meghatározása céljából, figyelembe véve az egyes gazdasági szereplők által naptári évenként forgalomba hozott csomagolások típusát és mennyiségét, valamint azt, hogy a gazdasági szereplők hol találhatók.

(13)  A gazdasági szereplőket mentesíteni kell az e cikkben foglalt célértékek teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól, ha valamely adott naptári év során:

a)  legfeljebb 1000 kg csomagolást forgalmaztak valamely tagállam területén; és

b)  a 2003/361/EK bizottsági ajánlás … [e rendelet hatálybalépésének napja]-án/-én hatályos, nyilvánosan elérhető változatában meghatározott szabályokkal összhangban megfeleltek a mikrovállalkozás fogalommeghatározásának.

A végső forgalmazásra és egyes feldolgozóipari ágazatokra – akár nemzeti szinten is – vonatkozó különleges feltételek alapján a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az a) pont szerinti küszöbértékek módosítása céljából.

(14)   A tagállamok a következő feltételek mellett öt évre mentesíthetik a gazdasági szereplőket az e cikk szerinti kötelezettségek alól:

a)  a mentességet adó tagállam öt százalékponttal túlteljesíti az anyagonkénti csomagolási hulladék újrafeldolgozására vonatkozó, 2025-ig elérendő célértékeket, és várhatóan öt százalékponttal túl fogja teljesíteni a 2030-ra kitűzött célértéket a Bizottság által három évvel az említett időpont előtt közzétett jelentés szerint;

b)  a mentességet adó tagállam jó úton halad az e rendelet 43. cikkében meghatározott, a hulladékkeletkezés megelőzésére vonatkozó célértékek teljesítése felé, és bizonyítani tudja, hogy 2028-ra a hulladék keletkezésének megelőzése terén a 2018. évi alapértékhez képest legalább 3 %-os javulást ér el;

c)  a gazdasági szereplők a hulladékkeletkezés megelőzésére és az újrafeldolgozásra vonatkozó olyan vállalati tervet fogadtak el, amely hozzájárul a hulladékkeletkezés megelőzésére és az újrafeldolgozásra vonatkozó, a 43., illetve az 52. cikkben foglalt célkitűzések eléréséhez.

A feltételek teljesülése esetén a tagállamok megújíthatják az ötéves időszakot.

▌

(15)  Az 51. cikkben meghatározott feltételek mellett a tagállamok a gazdasági szereplők számára meghatározhatnak olyan, az e cikk (1), (2), (3), (5) és (6) bekezdésében meghatározott minimális célértékeken túlmutató célértékeket, amennyiben ezekre a magasabb célértékekre azért van szükség, hogy a tagállam teljesíteni tudja a 43. cikkben foglalt egy vagy több célértéket.

(16)   Az 51. cikkben meghatározott feltételek mellett a tagállamok a gazdasági szereplők számára olyan, fogyasztói csomagolásban rendelkezésre bocsátott italokra vonatkozóan is meghatározhatnak célértékeket, amelyek nem tartoznak e cikk (6) bekezdésének hatálya alá, amennyiben ezekre a további célértékekre azért van szükség, hogy a tagállam teljesíteni tudja a 43. cikkben foglalt egy vagy több célértéket.

(17)   Az e cikkben meghatározott célértékeket egy naptári évre kell kiszámítani.

(18)   A legfrissebb tudományos és gazdasági adatok és fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek a következők meghatározását célzó kiegészítése érdekében:

a)  a gazdasági szereplők e cikkben felsoroltakon kívüli mentességei az e cikkben meghatározott célértékeknek való megfeleléssel kapcsolatban egy adott ágazatban tapasztalt különös gazdasági nehézségek miatt;

b)  az e cikk (1), (2), (3), (5) és (6) bekezdésében meghatározott célértékek hatálya alá tartozó konkrét csomagolási formákra vonatkozó mentességek, a célértékek teljesítését akadályozó higiéniai és élelmiszer-biztonsági problémák esetén;

c)  az e cikk (1), (2), (3), (5) és (6) bekezdésében meghatározott célértékek hatálya alá tartozó konkrét csomagolási formákra vonatkozó mentességek, a célértékek teljesítését akadályozó környezetvédelmi problémák esetén.

(19)   2034. január 1-jéig a Bizottság – figyelemmel a legújabb technológiai fejleményekre, valamint a gazdasági szereplők és a tagállamok által szerzett gyakorlati tapasztalatokra – jelentést nyújt be, amelyben felülvizsgálja az e cikkben meghatározott, 2030-ra kitűzött célértékek végrehajtását, és értékeli, hogy ezek a célértékek milyen mértékben vezetnek hatékony és könnyen végrehajtható, fenntartható csomagolást előmozdító megoldásokhoz, valamint a 2030-ra kitűzött célértékek elérése terén szerzett tapasztalatokra és a változó körülményekre figyelemmel értékeli, mennyire megvalósítható a 2040-re kitűzött célértékek elérése, továbbá értékeli, hogy releváns-e fenntartani az e cikkben meghatározott mentességeket és eltéréseket, bemutatja az egyszer használatos és az újrahasználható csomagolások életciklus-értékelését, továbbá értékeli, hogy szükséges és célszerű-e más csomagoláskategóriák újrahasználatára és újratöltésére vonatkozó új célértékeket megállapítani. A Bizottság értékelésének tartalmaznia kell egy foglalkoztatási hatásvizsgálatot. Ezt a jelentést adott esetben az e cikket – és különösen a 2040-re kitűzött célértékeket – módosító jogalkotási javaslatnak kell kísérnie. A tagállamok 2032 decemberéig adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak az újrahasználati célértékeknek a nemzeti területükön történő végrehajtásával kapcsolatos foglalkoztatási hatásvizsgálatról. A foglalkoztatási hatásvizsgálatoknak a Bizottsághoz történő benyújtása előtt a tagállamok tájékoztatják a csomagolás újrahasználatára vonatkozó célértékek hatálya alá tartozó ágazatokban a munkavállalókat és a munkáltatókat képviselő nemzeti szociális partnereket, és konzultálnak velük.

30. cikk

Az újrahasználati ▌célértékek teljesítésének kiszámítására vonatkozó szabályok

(1)  A 29. cikk (1) és (5) bekezdésében meghatározott célértékek teljesítésének igazolása céljából az ilyen csomagolást használó gazdasági szereplőnek ki kell számítania a következőket:

a)  a 29. cikk (1) bekezdésében felsorolt, újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolásnak minősülő bármely csomagolási forma adott naptári évben használt egyenértékű egységeinek száma;

b)  a 29. cikk (1) bekezdésében felsorolt, az a) pontban említettektől eltérő bármely csomagolási forma adott naptári évben használt egyenértékű egységeinek száma.

(2)  A 29. cikk (6) bekezdésében és a 33. cikkben meghatározott célértékek elérésének igazolása céljából az ilyen termékeket valamely tagállam területén forgalmazó végső forgalmazónak minden egyes célérték tekintetében külön ki kell számítania a következőket:

a)  a valamely tagállam területén adott naptári évben újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolásban forgalmazott italok ▌értékesítési egységeinek teljes száma vagy ezen italok összmennyisége;

▌

b)  a valamely tagállam területén adott naptári évben az a) pontban foglaltaktól eltérő módon forgalmazott italok ▌értékesítési egységeinek teljes száma vagy ezen italok összmennyisége.

(3)  A Bizottság 2027. június 30-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja a 29. cikkben meghatározott célértékekre vonatkozó részletes számítási szabályokat és módszertant.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A 29. cikkben meghatározott célértékek elérésének igazolására vonatkozó kötelezettség 2030. január 1-jétől vagy a (3) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépését 18 hónappal követő időponttól alkalmazandó, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

31. cikk

Jelentéstétel az illetékes hatóságoknak az újrahasználati ▌célértékekről

(1)  A 29. cikk (1)–(8) bekezdésében említett gazdasági szereplőknek minden naptári évre vonatkozóan jelentést kell tenniük az e rendelet 40. cikkében említett illetékes hatóságnak a 29. cikkben meghatározott célértékek teljesítésével kapcsolatos adatokról.

(2)  Az (1) bekezdésben említett jelentést az adatszolgáltatási év végét követő hat hónapon belül kell benyújtani.

(3)  Az első adatszolgáltatási időszak a 2030. január 1-jén kezdődő naptári évet érinti.

(4)  Az illetékes hatóságoknak elektronikus rendszereket kell létrehozniuk, amelyeken keresztül adatokat kell szolgáltatni számukra, és meghatározzák az alkalmazandó formátumokat.

(5)  Az illetékes hatóságok bekérhetnek minden olyan kiegészítő információt, amely szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjanak a bejelentett adatok megbízhatóságáról.

(6)  A tagállamok nyilvánosságra hozzák az (1) bekezdésben említett jelentések eredményeit.

(7)   A Bizottság ... [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig létrehozza az újrahasználattal foglalkozó európai megfigyelőközpontot. A megfigyelőközpont felelős az e rendeletben meghatározott intézkedések végrehajtásának nyomon követéséért, az újrahasználati gyakorlatokra vonatkozó adatok gyűjtéséért, valamint hozzájárul az újrahasználat területére vonatkozó legjobb gyakorlatok kidolgozásához.

32. cikk

Az elvitelre szánt ételek és italok ágazatára vonatkozó újratöltési kötelezettségek

(1)   ... [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig:

a)  annak a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatban üzleti tevékenységet folytató végső forgalmazónak, amely valamely tagállam területén elviteles csomagolásban, az értékesítési helyen tárolóedénybe töltött, elvitelre szánt hideg vagy forró italokat forgalmaz, rendszert kell biztosítania a fogyasztók számára arra, hogy az elvitel céljára a saját tárolóedényeiket használhassák;

b)  annak a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatban üzleti tevékenységet folytató végső forgalmazónak, amely valamely tagállam területén elviteles csomagolásban, azonnali fogyasztásra szánt, további előkészítést nem igénylő, és jellemzően a tárolóedényből elfogyasztott, fogyasztásra kész ételeket forgalmaz, rendszert kell biztosítania a fogyasztók számára arra, hogy az elvitel céljára a saját tárolóedényeiket használhassák.

(2)  Az (1) bekezdésben említett végső forgalmazók a fogyasztó által hozott tárolóedénybe töltött árukat nem kínálhatják magasabb áron vagy rosszabb feltételek mellett, mint az ugyanazon áruból és egyszer használatos csomagolásból álló értékesítési egységet.

A végső forgalmazóknak az értékesítési helyen jól látható és olvasható hirdetőtáblák vagy jelzések útján tájékoztatniuk kell a végső fogyasztókat arról a lehetőségről, hogy kérhetik az áru betöltését a fogyasztó által biztosított újratölthető tárolóedénybe.

33. cikk

Újrahasználatra vonatkozó ajánlat az elvitelre szánt ételek és italok ágazatában

(1)   ... [36 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig annak a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatban üzleti tevékenységet folytató végső forgalmazónak, amely valamely tagállam területén elviteles csomagolásban, az értékesítési helyen tárolóedénybe töltött, elvitelre szánt hideg vagy forró italokat, illetve azonnali fogyasztásra szánt, további előkészítést nem igénylő, fogyasztásra kész ételeket forgalmaz, lehetőséget kell biztosítania a fogyasztók számára arra, hogy az árut újrahasználati rendszer keretében újrahasználható csomagolásban kérjék.

(2)  A végső forgalmazóknak az értékesítési helyen jól látható és olvasható hirdetőtáblák vagy jelzések útján tájékoztatniuk kell a végső fogyasztókat arról a lehetőségről, hogy az árut kérhetik újrahasználható csomagolásban.

(3)  A végső forgalmazók az újrahasználható csomagolásba töltött árukat nem kínálhatják magasabb áron vagy rosszabb feltételek mellett, mint az ugyanazon áruból és egyszer használatos csomagolásból álló értékesítési egységet.

(4)  A végső forgalmazók mentességet kapnak e cikk alkalmazása alól, amennyiben megfelelnek a mikrovállalkozás 2003/361/EK bizottsági ajánlásban foglalt fogalommeghatározásának.

(5)  A gazdasági szereplőknek 2030-tól törekedniük kell arra, hogy a termékeik 10 %-át újrahasználható csomagolásban kínálják.

(6)  Az 51. cikkben meghatározott feltételek mellett a tagállamok a gazdasági szereplők számára meghatározhatnak olyan, az e cikk (5) bekezdésében meghatározott minimális célértékeken túlmutató célértékeket, amennyiben ezekre a magasabb célértékekre azért van szükség, hogy a tagállam teljesíteni tudja a 43. cikkben foglalt egy vagy több célértéket.

VI. fejezet

Műanyag hordtasakok

34. cikk

Műanyag hordtasakok

(1)  A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy tartós csökkenést érjenek el a könnyű műanyag hordtasakok területükön történő felhasználása tekintetében.

Tartós csökkenésnek az minősül, ha 2025. december 31-ig, majd azt követően minden év december 31-ig az egy főre jutó éves felhasználás nem haladja meg a 40 könnyű műanyag hordtasakot, vagy az azzal egyenértékű, tömegben kifejezett célértéket.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott célérték teljesítése érdekében a tagállamok által meghozandó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a könnyű műanyag hordtasakok által az előállítás, újrafeldolgozás vagy ártalmatlanítás során kifejtett környezeti hatást, valamint azok komposztálási tulajdonságait, tartósságát vagy konkrét rendeltetését. Ezek az intézkedések – a 4. cikktől eltérve – magukban foglalhatnak forgalmazási korlátozásokat is, feltéve, hogy azok arányosak és megkülönböztetéstől mentesek.

(3)  Az (1) és (2) bekezdésben foglalt intézkedéseken túlmenően a tagállamok az EUMSZ-ből eredő kötelezettségekkel összhangban bármilyen típusú műanyag hordtasakra vonatkozóan – függetlenül azok falvastagságától – intézkedéseket hozhatnak, így például gazdasági eszközöket és nemzeti csökkentési célértékeket határozhatnak meg.

(4)  A tagállamok kizárhatják az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek alól azokat a nagyon könnyű műanyag hordtasakokat, amelyekre higiéniai okokból van szükség, vagy amelyek ömlesztett élelmiszerek fogyasztói csomagolásaként szolgálnak az élelmiszer-pazarlás megelőzése érdekében.

(5)   A Bizottság ... [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig jelentést készít az (1) és (2) bekezdésben említettektől eltérő olyan csomagolóanyagokról, amelyek valószínűleg károsabb hatást gyakorolnak a környezetre, és adott esetben benyújt egy olyan jogalkotási javaslatot, amely csökkentési célértékeket és az e célértékek elérését célzó intézkedéseket határoz meg.

VII. fejezet

A csomagolás megfelelősége

35. cikk

Vizsgálati, mérési és számítási módszerek

A csomagolás e rendelet 5–12., 24. és 27. cikkében foglalt követelményeknek való megfelelése, valamint az ilyen megfelelés ellenőrzése érdekében vizsgálatokat, méréseket és számításokat kell végezni megbízható, pontos és megismételhető módszerek alkalmazásával, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legkorszerűbb módszereket, és amelyek vélhetően kis bizonytalanságú eredményeket szolgáltatnak.

36. cikk

A megfelelőség vélelme

(1)  A 35. cikkben említett azon vizsgálati, mérési vagy számítási módszerekről, amelyek megfelelnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozásokkal rendelkező harmonizált szabványoknak vagy azok egyes részeinek, vélelmezni kell, hogy megfelelnek az említett cikkben meghatározott azon követelményeknek, amelyekre az említett szabványok vagy azok részei vonatkoznak.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett vizsgálatokat, méréseket vagy számítási módszereket megfelelőségértékelő szervezetek végzik a 765/2008/EK rendelet szerinti akkreditálás keretében, vélelmezni kell, hogy azok megfelelnek az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek.

(3)  Arról a csomagolásról, amely megfelel az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozásokkal rendelkező harmonizált szabványoknak vagy azok egyes részeinek, vélelmezni kell, hogy megfelel az említett szabványoknak vagy azok egyes részeinek hatálya alá tartozó, az 5–12., a 24. és a 27. cikkben foglalt követelményeknek ▌.

37. cikk

Egységes ▌előírások

(1)  Arról a csomagolásról, amely megfelel a (2) bekezdésben említett egységes ▌előírásoknak vagy azok egyes részeinek, vélelmezni kell, hogy megfelel az 5–12. cikkben és a 27. cikkben foglalt követelményeknek, amennyiben ezekre a követelményekre kiterjednek az ilyen egységes ▌előírások, illetve azok egyes részei.

(2)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján egységes ▌előírásokat állapíthat meg az 5–12. cikkben és a 27. cikkben meghatározott követelmények tekintetében, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)  nem került közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában az 1025/2012/EU rendelet szerinti hivatkozás az 5–12. cikkben és a 27. cikkben meghatározott releváns követelményeket szabályozó harmonizált szabványokra vonatkozóan, és ilyen hivatkozást várhatóan nem tesznek közzé észszerű időn belül, vagy a meglévő szabvány nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyekre a kérelem vonatkozik; és

b)  a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján felkért egy vagy több európai szabványügyi szervezetet arra, hogy dolgozzon ki vagy vizsgáljon felül egy harmonizált szabványt az 5–12. cikkben és a 27. cikkben meghatározott követelmények tekintetében, és a következő feltételek valamelyike teljesül:

i.  a kérelmet azon európai szabványügyi szervezetek egyike sem fogadta el, amelyekhez a kérelmet intézték;

ii.  a kérelmet legalább egy olyan európai szabványügyi szervezet elfogadta, amelyhez a kérelmet intézték, de a kért harmonizált szabványok:

–  nem kerültek elfogadásra a kérelemben meghatározott határidőn belül,

–  nem felelnek meg a kérelemnek, vagy

–  nincsenek teljes mértékben összhangban az általuk lefedni kívánt követelményekkel.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   A végrehajtási jogi aktus tervezetének kidolgozása előtt a Bizottság tájékoztatja az 1025/2012/EU rendelet 22. cikkében említett bizottságot arról, hogy megítélése szerint teljesülnek a (2) bekezdésben foglalt feltételek.

(4)  Amennyiben valamely európai szabványügyi szervezet harmonizált szabványt fogad el, és javasolja a Bizottságnak, hogy arra vonatkozóan tegyen közzé hivatkozást az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Bizottság az 1025/2012/EU rendelettel összhangban értékeli a harmonizált szabványt. Amikor egy harmonizált szabvány hivatkozása közzétételre kerül az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Bizottság ▌hatályon kívül helyezi a (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat vagy azok azon részeit, amelyek az 5–12. cikkben és a 27. cikkben meghatározott ugyanazon követelményekre vonatkoznak.

(5)   Ha egy tagállam vagy az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy egy egységes előírás nem felel meg teljes mértékben az 5–12. és a 27. cikkben meghatározott követelményeknek, erről részletes magyarázat benyújtásával tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság értékeli ezt a részletes magyarázatot, és adott esetben módosíthatja a szóban forgó egységes előírást létrehozó végrehajtási jogi aktust.

38. cikk

Megfelelőségértékelési eljárás

A csomagolás 5–12. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelését a VII. mellékletben meghatározott eljárás szerint kell értékelni.

39. cikk

EU-megfelelőségi nyilatkozat

(1)  Az EU-megfelelőségi nyilatkozattal igazolni kell, hogy az 5–12. cikkben meghatározott követelmények bizonyítottan teljesültek.

(2)  Az EU-megfelelőségi nyilatkozatnak meg kell felelnie a VIII. mellékletben foglalt mintának, tartalmaznia kell a VII. mellékletben foglalt modulban meghatározott elemeket, és azt folyamatosan frissíteni kell. Az EU-megfelelőségi nyilatkozatot le kell fordítani az azon tagállam által előírt nyelvre vagy nyelvekre, amelynek piacán a csomagolást forgalomba hozzák vagy forgalmazzák.

(3)  Amennyiben a csomagolásra vagy a csomagolt termékre több olyan uniós jogi aktus alkalmazandó, amely EU-megfelelőségi nyilatkozatot ír elő, az összes ilyen uniós jogi aktus tekintetében – adott esetben – egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítani. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell az érintett uniós jogi aktusok megnevezését és közzétételük hivatkozásait is. A nyilatkozat az egyes vonatkozó EU-megfelelőségi nyilatkozatokból készült dokumentáció is lehet.

(4)  Az EU-megfelelőségi nyilatkozat elkészítésével az előállító felelősséget vállal azért, hogy a csomagolás megfelel az e rendeletben meghatározott követelményeknek.

(5)   Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy kockázatalapú megközelítést követve évente ellenőrizzék a megfelelőségi nyilatkozatok legalább egy részének a pontosságát, és megtegyék a szükséges intézkedéseket – mint például a nem megfelelő termékek forgalomból történő kivonása – a meg nem felelés kezelésére.

VIII. fejezet

A csomagolással és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodás

1. SZAKASZ

Általános rendelkezések

40. cikk

Illetékes hatóság

(1)  A tagállamok kijelölnek egy vagy több olyan illetékes hatóságot, amely felelős az ebben a fejezetben, valamint a 6. cikk (10) bekezdésében, a 29. cikk (1)–(8) bekezdésében, valamint a 30., a 31. és a 34. cikkben meghatározott kötelezettségek végrehajtásáért és érvényesítéséért.

(2)  A tagállamok meghatározzák az illetékes hatóság vagy hatóságok szervezetének és működésének részleteit, beleértve az alábbiakra vonatkozó adminisztratív és eljárási szabályokat is:

a)  a gyártók nyilvántartásba vétele a 44. cikkel összhangban;

b)  a 44. cikk (7) és (8) bekezdése szerinti jelentéstételi követelmények megszervezése és nyomon követése;

c)  a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek végrehajtásának felügyelete a 45. cikkel összhangban;

d)   a kiterjesztett gyártói felelősség teljesítésének engedélyezése a 47. cikkel összhangban;

e)  információk szolgáltatása az 56. cikkel összhangban.

(3)  A tagállamok ... [5 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig értesítik a Bizottságot az (1) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok nevéről és címéről. A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok nevében vagy címében bekövetkező bármely változásról.

41. cikk

Korai előrejelző jelentés

(1)  A Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel együttműködésben jelentést készít a 43. és az 52. cikkben meghatározott célértékek teljesítése terén tett előrehaladásról legkésőbb három évvel minden egyes, az említett cikkekben megállapított határidő lejárta előtt.

(2)  Az (1) bekezdésben említett jelentéseknek a következőket kell tartalmazniuk:

a)  arra vonatkozó becslés, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben teljesítik a célértékeket;

b)  azon tagállamok jegyzéke, amelyek esetében fennáll annak a kockázata, hogy nem teljesítik a célértékeket az adott határidőkre, valamint megfelelő ajánlások megfogalmazása az érintett tagállamok számára;

c)  az Unió-szerte alkalmazott legjobb gyakorlatok példái, amelyek iránymutatással szolgálhatnak a célértékek teljesítéséhez.

42. cikk

Hulladékgazdálkodási tervek és hulladékmegelőzési programok

(1)  A tagállamok a 2008/98/EK irányelv 28. cikke értelmében megkövetelt hulladékgazdálkodási tervekbe külön fejezetet iktatnak be a csomagolással és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodásról, beleértve az e rendelet 48., 50. és 52. cikke értelmében meghozott intézkedéseket is.

(2)   A tagállamok a 2008/98/EK irányelv 29. cikke értelmében megkövetelt hulladékmegelőzési programokba külön fejezetet iktatnak be a csomagolás és a csomagolási hulladék keletkezésének és a szemetelésnek a megelőzéséről, beleértve az e rendelet 43. és 51. cikke értelmében meghozott intézkedéseket is.

2. SZAKASZ

A hulladékkeletkezés megelőzése

43. cikk

A csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése

(1)  Minden tagállam csökkenti a keletkezett csomagolási hulladék egy főre jutó mennyiségét a Bizottságnak a 2005/270/EK határozattal összhangban bejelentett, 2018-ban keletkezett csomagolási hulladék egy főre jutó mennyiségéhez képest, legalább a következő mértékben:

a)  2030-ig 5 %-kal;

b)  2035-ig 10 %-kal;

c)  2040-ig 15 %-kal.

Annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat az (1) bekezdésben meghatározott, a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére vonatkozó célértékek teljesítésében, a Bizottság … [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusok útján korrekciós tényezőt fogad el a turizmus bázisévhez viszonyított növekedésének vagy csökkenésének figyelembevétele céljából. E korrekciós tényezőt a csomagolási hulladék turistánkénti keletkezésének arányát és a turisták számának referenciaévhez viszonyított eltérését alapul véve kell meghatározni, és annak figyelembe kell vennie a csomagolási hulladéknak a turizmus területén való csökkentésére vonatkozó potenciált.

(2)   Az (1) és a (3) bekezdés sérelme nélkül azok a tagállamok, amelyek már létrehoztak külön rendszereket a csomagolásihulladék-gazdálkodás céljából – egy rendszert a háztartási, a másikat pedig az ipari és kereskedelmi csomagolási hulladékok számára –, megőrizhetik ezeket a rendszereiket.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott célértékek teljesítése érdekében minden tagállam törekszik a keletkezett műanyag csomagolási hulladék mennyiségének csökkentésére.

(4)  A tagállamok az Unió hulladékpolitikájának általános célkitűzéseivel összhangban és az e cikkben meghatározott célértékek elérése érdekében olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek célja a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése és a csomagolás környezeti hatásának minimálisra csökkentése. Az e rendeletben meghatározott intézkedéseken túlmenően ilyen intézkedés lehet többek között a gazdasági eszközök és egyéb intézkedések igénybevétele a hulladékhierarchia alkalmazásának ösztönzésére, így például a 2008/98/EK irányelv IV. és IVa. mellékletében említett intézkedések vagy más megfelelő eszközök és intézkedések, beleértve a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereken keresztül nyújtott ösztönzőket, valamint a gyártókra vagy a gyártói felelősségi szervezetekre vonatkozó, hulladékmegelőzési tervek elfogadásával kapcsolatos követelményeket. Az intézkedéseknek arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és azokat úgy kell kialakítani, hogy az EUMSZ-szel összhangban elkerüljék a kereskedelmet gátló akadályokat és a verseny torzulását. Ezek az intézkedések nem vezethetnek a hulladékminimalizálást célzó könnyebb csomagolóanyagra való áttéréshez.

(5)   A (4) bekezdés alkalmazásában és az (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelv(78) 16. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok ösztönzik az éttermeket, az étkezdéket, a bárokat, a kávézókat és az étkeztetési szolgáltatásokat, hogy amennyiben rendelkezésre áll, csapvizet szolgáljanak fel a fogyasztóknak díjmentesen vagy alacsony szolgáltatási díj ellenében, újrahasználható vagy újratölthető csomagolási formában.

(6)  A (4) bekezdés alkalmazásában a tagállamok bevezethetnek a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzését célzó olyan intézkedéseket, amelyek meghaladják az (1) bekezdésben meghatározott minimális célértékeket, ugyanakkor megfelelnek az e rendeletben meghatározott rendelkezéseknek.

(7)   Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok 2025-ig kérhetik a Bizottságtól, hogy az (1) bekezdés szerinti célértékek kiszámítása céljából a 2018-as évtől eltérő bázisévet alkalmazhassanak. E cikk (4) és (6) bekezdésének sérelme nélkül a Bizottság engedélyezheti a tagállamoknak, hogy az (1) bekezdés szerinti célértékek kiszámításához a kért bázisévet használják, feltéve, hogy a tagállam megalapozott bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy:

a)  az (1) bekezdés szerinti célértékek kiszámításához alapul veendő év során jelentős mértékben nőtt a csomagolási hulladék mennyisége;

b)  ez a növekedés kizárólag a jelentéstételi eljárások változásainak tudható be;

c)  a növekedés nem a megnövekedett fogyasztás következménye; és

d)  javul az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatósága.

(8)  A Bizottság ... [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig felülvizsgálja az (1) bekezdésben meghatározott célértékeket, és értékeli, hogy bizonyos csomagolóanyagok esetében szükség van-e konkrét célértékek előírására. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet – ha a Bizottság indokoltnak látja – jogalkotási javaslat kísér.

▌

3. SZAKASZ

A gyártói nyilvántartás és a kiterjesztett gyártói felelősség

44. cikk

Gyártói nyilvántartás

(1)  A tagállamok – a 44. cikk (14) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépésének napját követő 18 hónapon belül – nyilvántartást hoznak létre, mely annak nyomon követésére szolgál, hogy a csomagolások gyártói megfelelnek-e az ebben a fejezetben foglalt követelményeknek.

A nyilvántartásnak a más nemzeti gyártói nyilvántartások honlapjaira mutató linkeket is kell tartalmaznia annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban megkönnyítse a gyártóknak vagy a meghatalmazott képviselőknek a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében történő nyilvántartásba vételét.

(2)  A gyártóknak nyilvántartásba kell vetetniük magukat az (1) bekezdésben említett nyilvántartásban. Ennek érdekében nyilvántartásba vétel iránti kérelmet kell benyújtaniuk minden egyes olyan tagállamban, amely tagállamban első alkalommal forgalmaznak csomagolást vagy csomagolt termékeket. Amennyiben a gyártó a 46. cikk (1) bekezdése szerint gyártói felelősségi szervezetet bízott meg, ennek a szervezetnek kell teljesítenie az e cikkben meghatározott kötelezettségeket, kivéve abban az esetben, ha az a tagállam, amelyben a nyilvántartás létrehozásra került, más rendelkezéseket határozott meg.

(3)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e cikkben meghatározott kötelezettségeket a gyártók nevében – írásbeli megbízás alapján – teljesítheti a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselő is.

(4)  A gyártók nem forgalmazhatnak egy tagállamban csomagolást, ha ők, vagy adott esetben – a 45. cikkel összhangban – a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőik az adott tagállamban nincsenek nyilvántartásba véve.

(5)  A nyilvántartásba vétel iránti kérelemnek tartalmaznia kell a IX. melléklet A. részével összhangban benyújtandó információkat. A tagállamok további információkat vagy dokumentumokat kérhetnek, ha ezekre az információkra vagy dokumentumokra szükség van az e rendeletnek és a tagállamok által a 40. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályoknak való megfelelés nyomon követése és biztosítása érdekében.

(6)  Amennyiben a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselő egynél több gyártót képvisel, az (5) bekezdés értelmében benyújtandó információkon kívül külön-külön meg kell adnia minden egyes képviselt gyártó nevét és elérhetőségét is.

(7)  A gyártónak vagy adott esetben a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőjének vagy a gyártói felelősségi szervezetnek – az e cikk (2) bekezdésével összhangban a nemzeti jog által előírtak szerint – június 1-jéig minden teljes előző naptári évre vonatkozóan be kell jelentenie a nyilvántartásért felelős illetékes hatóságnak a IX. melléklet B. részében meghatározott információkat. A tagállamok előírhatják, hogy a jelentéstételt – amennyiben léteznek ilyenek – nemzeti szabványok alapján független könyvvizsgálók ellenőrizzék és tanúsítsák a 40. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságok felügyelete mellett.

(8)   Azon gyártóknak, amelyek a tagállamban egy naptári év folyamán 10 tonnánál kisebb mennyiségű csomagolást vagy csomagolt terméket forgalmaznak első alkalommal, illetve adott esetben a gyártó kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőjének vagy a gyártói felelősségi szervezetnek – az e cikk (2) bekezdésével összhangban a nemzeti jog által előírtak szerint – június 1-jéig minden teljes előző naptári évre vonatkozóan be kell jelentenie a nyilvántartásért felelős illetékes hatóság részére a IX. melléklet C. részében meghatározott információkat.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy egy adott naptári évre vonatkozóan a gyártók és adott esetben a gyártók meghatalmazott képviselői vagy a gyártói felelősségi szervezetek csak akkor tehetnek jelentést a fenti albekezdés alapján, ha egy naptári évben 10 tonnánál alacsonyabb maximális küszöbértékű csomagolást hoznak forgalomba, azzal a feltétellel, hogy ellenkező esetben az érintett tagállamnak nem áll rendelkezésére elegendő pontos adat ahhoz, hogy:

a)  az adott naptári évben megfeleljen az 56. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti jelentéstételi kötelezettségeknek; és

b)  biztosítsa az 57. cikk szerinti adatbázisok teljességét és az 56. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti adatok szolgáltatását.

(9)   Amennyiben ez költségvetési okokból szükséges, egy tagállam előírhatja a gyártó számára, hogy negyedévente jelentse a IX. melléklet B. és C. részében meghatározott információkat az e cikk szerinti nyilvántartásért felelős illetékes hatóságnak.

(10)   A kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek egyéni teljesítése esetén a gyártóknak, kollektív teljesítésük esetén pedig a megbízott gyártói felelősségi szervezetnek, illetve – amennyiben újrahasználati rendszerek teljesítik a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeket – az újrahasználati rendszerek üzemeltetőinek az előző naptári év vonatkozásában évente jelenteniük kell az illetékes hatóságnak a IX. melléklet D. részében meghatározott információkat. A tagállamok a nemzeti jog alapján rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben a csomagolásihulladék-gazdálkodás megszervezéséért hatóságok a felelősek, e hatóságok jelentsék a IX. melléklet D. részében meghatározott információkat.

(11)  A nyilvántartásért felelős illetékes hatóság:

a)  fogadja a gyártók (2) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit egy elektronikus adatfeldolgozó rendszeren keresztül, amelynek részletes leírását elérhetővé kell tenni az illetékes hatóság honlapján;

b)  elvégzi a nyilvántartásba vételt, és nyilvántartási számot ad az (5) és a (6) bekezdésben meghatározott valamennyi információ benyújtását követő legfeljebb tizenkét héten belül;

c)  szabályokat állapíthat meg a nyilvántartásba vételi követelmények és eljárás tekintetében, anélkül, hogy az (5) és a (6) bekezdésben foglaltakon felül további alapvető követelményeket írna elő;

d)  költségalapú és arányos díjakat számíthat fel a gyártóknak a (2) bekezdésben foglalt kérelmek feldolgozásáért;

e)  fogadja és figyelemmel kíséri a (7) és (8) bekezdésben említett jelentéstételt.

(12)  A gyártónak, illetve adott esetben a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőjének vagy a gyártói felelősségi szervezetnek indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell az illetékes hatóságot a nyilvántartásban szereplő adatokban bekövetkezett bármilyen változásról, valamint a nyilvántartásban szereplő csomagolás vagy csomagolt termék adott tagállamban első alkalommal történő forgalmazásának végleges beszüntetéséről. Ha gyártói jogállása megszűnt, a gyártót annak a naptári évnek a végét követő három év elteltével, amelyben a gyártó nyilvántartásbavételi időszaka véget ér, ki kell zárni a nyilvántartásból.

(13)  A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvántartásba vett gyártók jegyzéke térítésmentesen és könnyen hozzáférhető és nyilvánosan elérhető legyen. A bizalmas üzleti adatok titkosságát ugyanakkor meg kell őrizni a vonatkozó uniós és nemzeti joggal összhangban. A nyilvántartásba vett gyártók jegyzékének géppel olvashatónak, rendezhetőnek és kereshetőnek kell lennie, tiszteletben tartva a harmadik fél általi felhasználást lehetővé tevő nyílt szabványokat.

(14)  A Bizottság – … [12 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig – végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásba történő bejelentés formátumát, továbbá meghatározza a bejelentendő adatok részletességét, valamint a jelentéstétel tárgyát képező csomagolástípusokat és anyagkategóriákat.

A jelentéstétel formátumának interoperábilisnak kell lennie, nyílt szabványokon és géppel olvasható adatokon kell alapulnia, és továbbíthatónak kell lennie egy interoperábilis adatcsere-hálózaton keresztül, vevőfogvatartás nélkül.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

45. cikk

Kiterjesztett gyártói felelősség

(1)  A ▌gyártóknak kiterjesztett gyártói felelősséggel kell rendelkezniük a 2008/98/EK irányelv 8. és 8a. cikkével, valamint e szakasszal összhangban létrehozott rendszerek keretében azon csomagolások vagy csomagolt termékek tekintetében, amelyeket első alkalommal forgalmaznak egy tagállamban ▌.

(2)   A 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett költségeken túlmenően a gyártó által fizetett pénzügyi hozzájárulásoknak a következő költségeket kell fedezniük:

a)  a csomagolási hulladék gyűjtésére szolgáló hulladéktároló edények 13. cikkben említett címkézésének költségei; és

b)  az összegyűjtött vegyes települési hulladék összetételére vonatkozó felméréseknek az (EU) 2023/595 bizottsági végrehajtási rendelet(79) és az e rendelet 56. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján elfogadandó végrehajtási jogi aktusok szerinti elvégzésének költségei, amennyiben az említett végrehajtási jogi aktusok ilyen felmérések elvégzésére vonatkozó kötelezettséget írnak elő.

A fedezendő költségeket átlátható, arányos, megkülönböztetéstől mentes és hatékony módon kell megállapítani.

(3)  A 3. cikk 15. pontjának c) alpontjában meghatározott gyártónak írásbeli meghatalmazás útján ki kell jelölnie egy, a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőt minden olyan – a letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő – tagállamban, amelyben a csomagolást első alkalommal forgalmazza. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a harmadik országokban letelepedett gyártóknak írásbeli meghatalmazás útján ki kell jelölniük egy, a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőt, amikor a területükön első alkalommal forgalmaznak csomagolt termékeket.

(4)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben az adott tagállamban a nemzeti nyilvántartással történő automatizált adategyeztetést írnak elő, az legyen alkalmazandó az a) és a b) pont ellenőrzésére.

(5)  Az (EU) 2022/2065 rendelet 30. cikke (1) bekezdése d) és e) pontjának való megfelelés céljából az online platformokat üzemeltető, az (EU) 2022/2065 rendelet III. fejezete 4. szakaszának hatálya alá tartozó azon szolgáltatóknak, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők közötti szerződéseket kössenek a gyártókkal, a következő információkat kell beszerezniük az Unióban lévő fogyasztók számára csomagolást kínáló gyártóktól azt megelőzően, hogy engedélyeznék a számukra a szolgáltatásaik igénybevételét:

a)  a gyártók 44. cikk szerinti nyilvántartásba vételére vonatkozó információk abban a tagállamban, ahol a fogyasztó található, valamint a gyártó nyilvántartási száma(i) az adott nyilvántartásban;

b)  a termelő öntanúsítása, amelyben megerősíti, hogy csak olyan csomagolást kínál, amely tekintetében a fogyasztó tartózkodási helye szerinti tagállamban teljesülnek az e cikk (1) és (3) bekezdésében foglalt, kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó követelmények.

Amennyiben a gyártó a termékeit online piactéren értékesíti, a 45. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket a gyártók nevében – írásbeli megbízás alapján – teljesítheti az online platformot üzemeltető szolgáltató.

(6)   Az (5) bekezdésben említett információk kézhezvételét követően és azt megelőzően, hogy engedélyezné a gyártók számára a szolgáltatásainak igénybevételét, az online platformot üzemeltető szolgáltatónak a legjobb tudása szerint törekednie kell annak értékelésére, hogy a kapott információk hiánytalanok és megbízhatók-e.

46. cikk

Gyártói felelősségi szervezet

(1)  A gyártóknak lehetőségük van arra, hogy a 47. cikkel összhangban engedélyezett gyártói felelősségi szervezeteket bízzanak meg azzal, hogy a nevükben teljesítsék a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeiket. A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el a gyártói felelősségi szervezet megbízásának kötelezővé tétele érdekében.

(2)  Amennyiben valamely tagállam területén több gyártói felelősségi szervezet is felhatalmazást kap arra, hogy a gyártók nevében kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeket teljesítsen, a tagállam biztosítja, hogy a gyártói felelősségi szervezetek és a gyártói felelősségi szervezeteknek megbízást nem adó gyártók a 47. cikk (3) bekezdése, a 48. cikk és az 50. cikk szerinti tevékenységek tekintetében együttesen lefedjék a tagállam teljes területét. A tagállamok megbízzák az illetékes hatóságot, vagy kijelölnek egy független harmadik felet, hogy felügyelje, hogy a gyártói felelősségi szervezetek összehangolt módon teljesítsék a kötelezettségeiket.

(3)  A gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell a birtokukban lévő adatok bizalmas kezelését a védett információk, illetve az egyes gyártókhoz vagy azok meghatalmazott képviselőihez közvetlenül visszavezethető információk tekintetében.

(4)  A 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett információkon túlmenően a gyártói felelősségi szervezeteknek legalább évente ▌információkat kell közzétenniük a honlapjukon a tagállamban első alkalommal forgalmazott csomagolás vagy csomagolt termék mennyiségéről, valamint a hasznosított és újrafeldolgozott anyagok szintjéről azon csomagolás mennyiségéhez viszonyítva, amelynek tekintetében gyártói felelősségi kötelezettségeket teljesítenek. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben a csomagolásihulladék-gazdálkodás megszervezéséért hatóságok a felelősek, e hatóságoknak a honlapjukon legalább évente egyszer közzé kell tenniük a hasznosított és újrafeldolgozott anyagoknak a területükön keletkezett csomagolási hulladék mennyiségéhez viszonyított mennyiségére vonatkozó információkat.

(5)   A gyártói felelősségi szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a gyártókkal szemben – származásuktól és méretüktől függetlenül – egyenlő bánásmódot alkalmazzanak, mégpedig anélkül, hogy aránytalan terhet rónának a csomagolást kis mennyiségben gyártókra, például a kis- és középvállalkozásokra.

47. cikk

A kiterjesztett gyártói felelősség teljesítésének engedélyezése

(1)  A kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek egyéni teljesítése esetén a gyártónak, illetve a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek kollektív teljesítése esetén a megbízott gyártói felelősségi szervezetnek engedélyt kell kérnie az illetékes hatóságtól.

(2)  A tagállam a 40. cikkben említett adminisztratív és eljárási szabályokat megállapító intézkedéseiben meghatározza az engedélyezési eljárás követelményeit és részleteit, amelyek eltérőek lehetnek a kiterjesztett gyártói felelősség egyéni, illetve kollektív teljesítése tekintetében, valamint a megfelelés ellenőrzésének módozatait, beleértve a gyártók vagy a gyártói felelősségi szervezetek által e célból szolgáltatandó információkat is. Az engedélyezési eljárás tartalmazza a (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében bevezetett intézkedések ellenőrzésére vonatkozó követelményeket, valamint az ellenőrzésre rendelkezésre álló időkeretet, amely nem haladhatja meg a teljes kérelmezési dokumentáció benyújtásától számított 18 hetet. Ezt az ellenőrzést végezheti illetékes hatóság vagy független szakértő, amelynek, illetve akinek ellenőrzési jelentést kell készítenie annak eredményéről. A független szakértőnek függetlennek kell lennie az illetékes hatóságtól és a gyártói felelősségi szervezetektől, illetve az egyéni teljesítésre engedéllyel rendelkező gyártóktól.

(3)  A tagállamok által a (2) bekezdéssel összhangban megállapítandó intézkedések között lenniük kell olyanoknak, amelyek biztosítják, hogy:

a)  teljesüljenek a 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (3) bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott követelmények;

b)  a gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet által bevezetett vagy fizetett intézkedések elegendőek legyenek ahhoz, hogy lehetővé tegyék valamennyi csomagolási hulladéknak a 48. cikk (1) és (3) bekezdésével és az 50. cikkel összhangban történő, a fogyasztók számára ingyenes, a lefedett területtel és mennyiséggel arányos gyakorisággal történő visszaváltását és az azzal való gazdálkodást, tekintettel az adott gyártó vagy gyártók – amelyek nevében gyártói felelőségi szervezet jár el – által a tagállamban első alkalommal forgalmazott csomagolás vagy csomagolt termékek mennyiségére és típusaira;

c)  létrejöjjenek a forgalmazókkal, a hatóságokkal vagy a nevükben hulladékgazdálkodást végző harmadik felekkel e célból szükséges megállapodások, köztük az előzetes megállapodások is;

d)  rendelkezésre álljon a szükséges válogatási és újrafeldolgozási kapacitás annak biztosításához, hogy az összegyűjtött csomagolási hulladékot a későbbiekben előzetes kezelésnek és magas színvonalú újrafeldolgozásnak vessék alá;

e)  teljesüljön a (6) bekezdésben meghatározott követelmény.

(4)  A gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot az engedélyezés iránti kérelemben foglalt adatokban bekövetkezett bármilyen változásról valamint bármely, az engedélyezés feltételeit érintő változásról vagy a működés végleges beszüntetéséről. Az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy a bejelentett változásoknak megfelelően módosítja a vonatkozó engedélyt.

(5)  Az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy visszavonja a vonatkozó engedélyt, különösen akkor, ha a gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet már nem felel meg a csomagolási hulladék kezelésének megszervezésére vonatkozó követelményeknek, vagy nem felel meg a 2008/98/EK irányelv 8. és 8a. cikkével, valamint e szakasszal összhangban létrehozott rendszerek szerinti más, kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezetségeknek, például elmulasztja az illetékes hatóságnak történő jelentéstételt vagy az engedély feltételeit érintő bármely változás bejelentését, vagy beszüntette a működését.

(6)  A kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek egyéni teljesítése esetén a gyártónak, illetve a kiterjesztett gyártói felelősség kollektív teljesítése esetén a kijelölt gyártói felelősségi szervezetnek megfelelő garanciát kell nyújtania a hulladékgazdálkodási műveletekkel kapcsolatban a gyártó vagy a gyártói felelősségi szervezet által abban az esetben fizetendő költségek fedezésére, ha azok nem teljesítik a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeket, így például a működés végleges beszüntetése vagy fizetésképtelenség esetén is. A tagállamok további követelményeket is meghatározhatnak erre a garanciára vonatkozóan. Ez a garancia olyan állami alap formáját is öltheti, amelyet a gyártók által fizetett díjakból finanszíroznak, és amelyért valamely tagállam egyetemlegesen felel.

4. SZAKASZ

Visszaváltási, gyűjtési és betétdíjas rendszerek

48. cikk

Visszaváltási és gyűjtési rendszerek

(1)  A tagállamok gondoskodnak olyan rendszerek és infrastruktúrák létrehozásáról, amelyek biztosítják a csomagolási hulladék visszaváltását és a végfelhasználóktól való elkülönített gyűjtését egyrészt annak érdekében, hogy azt a 2008/98/EK irányelv 4., 10. és 13. cikkével összhangban kezeljék, másrészt pedig hogy megkönnyítsék annak az újrahasználatra való előkészítését és a magas színvonalú újrafeldolgozását. Azokat a csomagolásokat, amelyek megfelelnek az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozóan az ezen irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott kritériumoknak, újrafeldolgozás céljából gyűjteni kell. Az ilyen csomagolások égetése és hulladéklerakóban történő elhelyezése nem megengedett, kivéve az elkülönítetten gyűjtött csomagolási hulladék későbbi kezelési műveleteiből származó olyan hulladékot, amelynek az újrafeldolgozása nem megvalósítható, vagy nem a legjobb környezeti eredményt biztosítja.

(2)   A magas színvonalú újrafeldolgozás elősegítése céljából a tagállamok gondoskodnak arról, hogy átfogó gyűjtési és válogatási infrastruktúrák álljanak rendelkezésre az újrafeldolgozás megkönnyítése és az újrafeldolgozásra szánt műanyag alapanyagok hozzáférhetőségének biztosítása érdekében. E rendszerek elsőbbségi hozzáférést biztosíthatnak az újrafeldolgozott anyagokhoz olyan alkalmazásokban történő felhasználás céljából, ahol az újrafeldolgozott anyag megkülönböztetett minősége megmarad vagy visszanyerhető olyan módon, hogy lehetőség van az anyag további újrafeldolgozására, és az anyag minimális mennyiségi, minőségi vagy funkcionális veszteség mellett ugyanolyan módon és hasonló alkalmazásokban felhasználható.

(3)  A tagállamok eltérést engedélyezhetnek a hulladékok bizonyos formáinak visszaváltására és elkülönített gyűjtésére vonatkozó, (1) bekezdés szerinti kötelezettségtől, amennyiben a csomagolásnak vagy e csomagolási hulladék frakcióinak együtt történő gyűjtése vagy más hulladékkal együtt történő gyűjtése nem befolyásolja az arra való képességet, hogy e csomagolást vagy a csomagolási hulladék frakcióit a 2008/98/EK irányelv 4. és 13. cikke szerinti újrahasználatra való előkészítésnek, újrafeldolgozásnak vagy egyéb újrahasznosítási műveleteknek vessék alá, és e műveletek eredményei az elkülönített gyűjtés révén elért eredményekkel összehasonlítható minőségűek.

(4)  Az (1) bekezdésben említett rendszereknek:

a)  nyitva kell állniuk az érintett ágazatok gazdasági szereplői, az illetékes hatóságok és a nevükben hulladékgazdálkodást végző harmadik felek részvétele előtt;

b)  le kell fedniük a tagállam teljes területét, valamint a csomagolások és tevékenységek valamennyi típusából származó összes csomagolási hulladékot, és figyelembe kell venniük a népesség méretét, a csomagolási hulladék várható mennyiségét és összetételét, valamint a hozzáférhetőséget és közelséget a végfelhasználók számára; ki kell terjedniük a közterületeken, az üzlethelyiségekben és a lakóövezetekben történő elkülönített gyűjtésre, amelynek elegendő kapacitással kell rendelkeznie;

c)  hátrányos megkülönböztetés nélkül nyitva kell állniuk az importált termékek előtt a részletes rendelkezések és a rendszerekbe való belépésre megállapított bármely díj és bármely egyéb feltétel tekintetében, és úgy kell őket kialakítani, hogy az EUMSZ-szel összhangban elkerüljék a kereskedelmet gátló akadályokat és a verseny torzulását.

(5)   A tagállamok rendelkezhetnek az állami hulladékgazdálkodási rendszereknek az (1) bekezdésben említett rendszerek megszervezésében való részvételéről.

(6)  A tagállamok intézkedéseket hoznak a csomagolási hulladék olyan módon történő újrafeldolgozásának ösztönzésére, amely megfelel az érintett ágazatokban az újrafeldolgozott anyagok felhasználására vonatkozó minőségi előírásoknak.

▌

(7)   A tagállamok biztosíthatják, hogy a nem elkülönítetten gyűjtött csomagolási hulladékot az ártalmatlanítási vagy energetikai hasznosítási műveletek előtt szétválogassák az újrafeldolgozásra tervezett csomagolás eltávolítása céljából.

49. cikk

Kötelező gyűjtés

A tagállamok 2029. január 1-jéig kötelező gyűjtési célkitűzéseket fogadnak el, és megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 52. cikkben felsorolt anyagok gyűjtése összhangban legyen az 52. cikkben meghatározott újrafeldolgozási célértékekkel és a 7. cikkben meghatározott, az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó kötelező célértékekkel.

50. cikk

Betétdíjas rendszerek

(1)  A tagállamok 2029. január 1-jéig meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az adott tagállamban egy adott naptári évben első alkalommal forgalmazott alábbi csomagolási formák tömeg szerinti mennyiségének évente legalább 90 %-át elkülönítetten gyűjtsék:

a)  legfeljebb három liter űrtartalmú, egyszer használatos műanyag italpalackok; és

b)  legfeljebb három liter űrtartalmú, egyszer használatos fém italtárolók.

A tagállamok a forgalomba hozott csomagolásból származó csomagolási hulladék mennyiségét figyelembe vehetik az a) és b) pontban meghatározott célérték kiszámításához az 53. cikk (2) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktusban foglaltak szerint.

(2)  Az (1) bekezdésben említett célértékek elérése érdekében a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett megfelelő csomagolási formák tekintetében betétdíjas rendszereket hozzanak létre, valamint annak biztosítására, hogy a betétdíjat felszámítsák az értékesítési helyen. A tagállamok mentességet adhatnak a gazdasági szereplőknek a betétdíj felszámítása alól abban az esetben, ha a terméket a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazathoz tartozó létesítményekben fogyasztják el, feltéve, hogy az adott létesítményben kerül sor a betétdíjas csomagolás felbontására, a termék elfogyasztására és az üres betétdíjas csomagolás visszaszolgáltatására.

Az első albekezdés első mondatában megállapított kötelezettség nem alkalmazandó a következő termékek csomagolására:

a)  az 1308/2013/EU rendelet VII. melléklete II. része 1., 3., 8., 9., 11., 12., 15., 16. és 17. pontjában szereplő bor és borászatitermék-kategóriák, illetve a 251/2014/EU rendeletben meghatározott ízesített borászati termékek;b) a borászati termékekhez és az ízesített borászati termékekhez hasonló, a szőlőtől eltérő gyümölcsből és zöldségből előállított termékek, valamint a 2206 00 KN-kód alá tartozó más erjesztett italok;

c)  a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra 2208 vámtarifaszáma szerinti, alkoholból készült szeszes italok;

d)  az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének XVI. részében felsorolt tej és tejtermékek.

A tagállamok a 0,1 liternél kisebb űrtartalmú, egyszer használatos műanyag italpalackok és egyszer használatos fém italtárolók tekintetében mentességet adhatnak a betétdíjas rendszerekben való részvétel alól, amennyiben ez a részvétel műszakilag nem megvalósítható.

(3)  ▌A tagállamok a következő feltételek mellett mentesülhetnek a (2) bekezdés szerinti kötelezettség alól:

a)  az adott csomagolási forma esetében a 48. cikk (4) és (6) bekezdésében előírt és a Bizottságnak az 56. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint bejelentett, elkülönített gyűjtés aránya 80 % felett van az adott tagállam területén a 2026-os naptári évben első alkalommal forgalmazott ilyen csomagolás tömeg szerinti mennyiségét tekintve. Amennyiben még nem nyújtottak be ilyen jelentést a Bizottságnak, a tagállam hitelesített nemzeti adatokkal és a végrehajtott intézkedések leírásával alátámasztott indoklást nyújt arra vonatkozóan, hogy a mentesség e bekezdésben meghatározott feltételei teljesülnek;

b)  a tagállam legkésőbb 12 hónappal az e cikk (1) bekezdésében meghatározott határidő előtt értesíti a Bizottságot a mentesség iránti kérelméről, és végrehajtási tervet nyújt be, amelyben konkrét intézkedéseket tartalmazó stratégiát, valamint olyan ütemtervet mutat be, amely biztosítja a csomagolás tömeg szerinti mennyisége 90 %-ának elkülönített gyűjtését az (1) bekezdésben foglaltak szerint.

(4)  A Bizottság a (3) bekezdés b) pontja szerint benyújtott végrehajtási terv kézhezvételétől számított három hónapon belül felkérheti a tagállamot a végrehajtási terv felülvizsgálatára, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az nem felel meg az említett bekezdés b) pontjában foglalt követelményeknek. Az érintett tagállam a Bizottság kérésének kézhezvételétől számított 3 hónapon belül felülvizsgált tervet nyújt be.

(5)  Amennyiben egy adott tagállamban a csomagolás (1) bekezdés szerinti elkülönített gyűjtésének aránya valamely forgalomba hozott csomagolási forma tekintetében három egymást követő naptári évben csökken és a csomagolás tömeg szerinti mennyiségének 90 %-a alatt marad, a Bizottság értesíti az érintett tagállamot arról, hogy a mentesség a továbbiakban már nem érvényes. A betétdíjas rendszert azt az évet követő második naptári év január 1-jéig kell létrehozni, amelyben a Bizottság értesítette az érintett tagállamot arról, hogy a mentesség a továbbiakban már nem érvényes.

(6)  A tagállamok törekednek arra, hogy betétdíjas rendszereket hozzanak létre és tartsanak fenn, különösen az egyszer használatos üveg italpalackok és az italos kartondobozok ▌számára. A tagállamok törekednek arra, hogy az egyszer használatos csomagolási formák, köztük az egyszer használatos üveg italpalackok betétdíjas rendszerei elérhetők legyenek az újrahasználható csomagolás tekintetében is, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható.

(7)  A tagállamok – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok és az e rendeletben foglalt rendelkezések betartása mellett – elfogadhatnak az ebben a cikkben meghatározott minimumkövetelményeken túlmutató rendelkezéseket, így például kiterjeszthetik a betétdíjas rendszert a (2) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt csomagolásra, valamint más termékekhez vagy más anyagokból készült csomagolásra.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben meghatározottakhoz hasonló rendeltetésű és formájú újrahasználható csomagolás tekintetében rendelkezésre álló visszaváltó helyek és lehetőségek ugyanolyan kényelmesek legyenek a végfelhasználók számára, mint az egyszer használatos csomagolás betétdíjas rendszerben való visszaváltására rendelkezésre álló lehetőségek.

(9)  A tagállamok biztosítják, hogy 2029. január 1-jéig legalább az e rendelet hatálybalépését követően, a (2)bekezdés alapján létrehozott betétdíjas rendszerek ▌megfeleljenek a X. mellékletben felsorolt minimumkövetelményeknek.

A X. mellékletben felsorolt minimumkövetelmények nem alkalmazandók azokra az e rendelet hatálybalépése előtt létrehozott betétdíjas rendszerekre, amelyek 2029. január 1-jéig elérik az (1) bekezdésben meghatározott 90 %-os célértéket. A tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy a meglévő betétdíjas rendszerek az első felülvizsgálatukkor megfeleljenek a X. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek. Amennyiben 2029. január 1-jéig nem érik el a 90 %-os célértéket, a meglévő betétdíjas rendszereknek legkésőbb 2035. január 1-jéig meg kell felelniük a X. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek.

A Bizottság 2038. január 1-jéig a tagállamokkal együttműködve értékeli e cikk végrehajtását, és azonosítja, hogy miként lehet maximalizálni a betétdíjas rendszer interoperabilitását.

(10)   A X. mellékletben felsorolt minimumkövetelmények nem alkalmazandók az EUMSZ 349. cikkének negyedik albekezdésében elismert legkülső régiókban, figyelemmel azok helyi sajátosságaira.

5. SZAKASZ

Újrahasználat és újratöltés

51. cikk

Újrahasználat és újratöltés

(1)  A tagállamok intézkedéseket hoznak a csomagolás újrahasználatára szolgáló, a visszaváltást előmozdító megfelelő ösztönzőket tartalmazó rendszerek és az újratöltési rendszerek környezetvédelmi szempontból megfelelő létrehozásának ösztönzésére. Ezeknek a rendszereknek meg kell felelniük az e rendelet 27. és 28. cikkében, valamint VI. mellékletében meghatározott követelményeknek, és nem veszélyeztethetik az élelmiszer-higiéniát vagy a fogyasztók biztonságát.

(2)  Az (1) bekezdésben említett intézkedések a következőket foglalhatják magukban:

a)  a X. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek megfelelő betétdíjas rendszerek használata az újrahasználható csomagolás és az 50. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő egyéb csomagolási formák tekintetében;

b)  gazdasági ösztönzők alkalmazása, beleértve a végső forgalmazókra vonatkozó azon követelményeket, hogy díjat számítsanak fel az egyszer használatos csomagolás használatáért, és az értékesítési helyen tájékoztassák a fogyasztókat az ilyen csomagolás költségeiről;

c)  az előállítókra vagy a végső forgalmazókra vonatkozó azon követelmények, hogy újrahasználati rendszer keretében vagy újratöltés révén újrahasználható csomagolásban bocsássák rendelkezésre a 29. cikkben meghatározott célértékek hatálya alá tartozó termékektől eltérő termékek bizonyos százalékát, azzal a feltétellel, hogy ez nem vezet a belső piac torzulásához vagy a más tagállamokból származó termékek kereskedelmét gátló akadályokhoz.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek és a betétdíjas rendszerek a költségvetésüknek egy minimális részarányát a csökkentést és megelőzést célzó intézkedések finanszírozására fordítsák.

6. SZAKASZ

Újrafeldolgozási célértékek és az újrafeldolgozás ösztönzése

52. cikk

Újrafeldolgozási célértékek és az újrafeldolgozás ösztönzése

(1)  A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az egész területükre kiterjedően elérjék az alábbi újrafeldolgozási célértékeket:

a)  2025. december 31-re az összes keletkezett csomagolási hulladék tömeg szerinti mennyiségének legalább 65 %-a;

b)  2025. december 31-re a keletkezett csomagolási hulladékban található következő konkrét anyagok tekintetében legalább a tömeg szerinti mennyiség alábbi százalékos minimumaránya:

i.  50 % a műanyagok esetében;

ii.  25 % a fa esetében;

iii.  70 % a vasfémek esetében;

iv.  50 % az alumínium esetében;

v.  70 % az üveg esetében;

vi.  75 % a papír és kartonpapír esetében;

c)  2030. december 31-re az összes keletkezett csomagolási hulladék tömeg szerinti mennyiségének legalább 70 %-a;

d)  2030. december 31-re a keletkezett csomagolási hulladékban található következő konkrét anyagok tekintetében legalább a tömeg szerinti mennyiség alábbi százalékos minimumaránya:

i.  55 % a műanyagok esetében;

ii.  30 % a fa esetében;

iii.  80 % a vasfémek esetében;

iv.  60 % az alumínium esetében;

v.  75 % az üveg esetében;

vi.  85 % a papír és karton esetében.

(2)  Az (1) bekezdés a) és c) pontjának sérelme nélkül a tagállamok legfeljebb 5 évvel elhalaszthatják az (1) bekezdés b) pontjának i–vi. alpontjában és d) pontjának i–vi. alpontjában meghatározott határidőket az alábbi feltételekkel:

a)  a célértékektől való eltérés a halasztás időtartama alatt legfeljebb 15 százalékpont lehet egyetlen célértéktől vagy két célérték között megosztva;

b)  a halasztás időtartama alatt a célértékektől való eltérés eredményeként az egyetlen célértékre vonatkozó újrafeldolgozási arány nem csökkenhet 30 % alá;

c)  a halasztás időtartama alatt a célértékektől való eltérés eredményeként az (1) bekezdés b) pontjának v. és vi. alpontjában foglalt, egyetlen célértékre vonatkozó újrafeldolgozási arány nem csökkenhet 60 % alá, valamint az (1) bekezdés d) pontjának v. és vi. alpontjában foglalt, egyetlen célértékre vonatkozó újrafeldolgozási arány nem csökkenhet 70 % alá; és

d)  a tagállam legkésőbb 24 hónappal az e cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjában meghatározott vonatkozó határidő előtt értesíti a Bizottságot a határidő elhalasztására irányuló szándékáról, és e rendelet XI. mellékletével összhangban végrehajtási tervet nyújt be a Bizottságnak, amely egységes szerkezetbe foglalható a 2008/98/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint benyújtott végrehajtási tervvel.

(3)  A Bizottság a (2) bekezdés d) pontja alapján benyújtott végrehajtási terv kézhezvételétől számított három hónapon belül felkérheti az egyes tagállamokat a terv felülvizsgálatára, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a terv nem felel meg a XI. mellékletben foglalt követelményeknek. Az érintett tagállam a Bizottság kérésének kézhezvételétől számított 3 hónapon belül felülvizsgált tervet nyújt be. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a terv továbbra sem felel meg a XI. mellékletben meghatározott követelményeknek – ami azt jelenti, hogy valószínűtlen, hogy a tagállam az általa kért további határidőn belül, de legfeljebb öt éven belül képes lesz teljesíteni a célértékeket –, a Bizottság elutasítja a végrehajtási tervet, és kötelezi a tagállamot arra, hogy az e cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott határidőn belül teljesítse a célértékeket.

(4)  A Bizottság … [7 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig felülvizsgálja az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott célértékeket azok megemelése vagy új célértékek meghatározása céljából. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet – ha a Bizottság indokoltnak látja – jogalkotási javaslat kísér.

(5)  A tagállamok adott esetben ösztönzik az újrafeldolgozott csomagolási hulladékból nyert anyagok használatát a csomagolás és egyéb termékek előállításánál azáltal, hogy:

a)  javítják az ilyen termékek piaci feltételeit;

b)  felülvizsgálják az ilyen anyagok használatát megakadályozó meglévő szabályokat.

(6)  A tagállamok – az EUMSZ-ben megállapított általános szabályok és az e rendeletben foglalt rendelkezések betartása mellett – elfogadhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek túlmutatnak az ebben a cikkben meghatározott célértékeken.

53. cikk

Az újrafeldolgozási célértékek elérésének kiszámítására vonatkozó szabályok

(1)  Azt, hogy az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott célértékeket elérték-e, az e cikkben megállapított szabályok szerint kell kiszámítani.

(2)  A tagállamok kiszámítják az adott naptári évben keletkezett csomagolási hulladék tömegét. Az adott tagállamban keletkező csomagolási hulladék kiszámításának kimerítőnek kell lennie.

A keletkezett csomagolási hulladék kiszámítására szolgáló módszertannak a következő megközelítéseken kell alapulnia:

a)  a valamely tagállamban forgalmazott csomagolás mennyisége az adott konkrét évben; vagy

b)  az adott tagállamban ugyanabban az évben keletkezett csomagolási hulladék mennyisége.

Az a) és b) pontban említett két megközelítésen alapuló számításokat ki kell igazítani az eredmények összehasonlíthatóságának, megbízhatóságának és teljességének biztosítása érdekében, összhangban az 56. cikk (7) bekezdésének a) pontjában említett végrehajtási jogi aktus alapján megállapítandó követelményekkel és ellenőrzésekkel.

(3)  A tagállamok kiszámítják az adott naptári évben újrafeldolgozott csomagolási hulladék tömegét. Az újrafeldolgozott csomagolási hulladék tömegét azon hulladékká vált csomagolás tömegeként kell kiszámítani, amely – miután átesett valamennyi szükséges ellenőrzésen, válogatáson és egyéb, az újrafeldolgozásra nem szánt hulladékanyagok eltávolítására és a minőségi újrafeldolgozás biztosítására irányuló előzetes műveleten – bekerül az újrafeldolgozási műveletbe, amelynek során a hulladékanyagot ténylegesen termékké vagy anyaggá alakítják át.

(4)  A kompozit csomagolást és az egynél több anyagból álló egyéb csomagolást a csomagolásban jelen lévő anyagonkénti bontásban kell kiszámítani és jelenteni. A csomagolási egységben jelentéktelen mennyiségben előforduló, vagyis a csomagolási egység össztömegének legfeljebb 5 %-át kitevő anyagok esetében a tagállamok eltérhetnek ettől a követelménytől.

▌

(5)  A (3) bekezdés alkalmazásában az újrafeldolgozott csomagolási hulladék tömegét a hulladék újrafeldolgozási műveletbe való bekerülésekor kell megmérni.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve az újrafeldolgozott csomagolási hulladék tömegét bármilyen válogatási művelet kimeneti oldalánál meg lehet mérni, amennyiben:

a)  a kimeneti oldalon megjelenő hulladék ezt követően újrafeldolgozásra került;

b)  azon termékek vagy anyagok tömege, amelyeket az újrafeldolgozási műveletet megelőzően további műveletekkel eltávolítottak és ezt követően nem kerültek újrafeldolgozásra, nem számít bele az újrafeldolgozottként számított hulladék tömegébe.

(6)  A tagállamok hatékony minőség-ellenőrzési és nyomonkövetési rendszert hoznak létre a csomagolási hulladék vonatkozásában a (2)–(5) bekezdésben foglalt feltételek teljesülésének biztosítása érdekében. Ez a rendszer a 2008/98/EK irányelv 35. cikkének (4) bekezdése alapján létrehozott elektronikus nyilvántartásokból vagy a válogatott hulladékkal kapcsolatos minőségi követelményekre vonatkozó műszaki előírásokból állhat. Magában foglalhatja továbbá a válogatott hulladék átlagos veszteségrátáját is a különböző hulladéktípusok és hulladékgazdálkodási gyakorlatok vonatkozásában, amennyiben más módon nem szerezhetők megbízható adatok. Az átlagos veszteségrátákat a 2008/98/EK irányelv 11a. cikkének (10) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott számítási szabályok alapján számítják ki.

(7)  Újrafeldolgozottnak tekinthető az aerob vagy anaerob kezelésre kerülő, biológiailag lebomló csomagolási hulladék, amennyiben a kezelés eredményeképpen komposzt, fermentációs maradék vagy egyéb anyag jön létre, amely az alapanyaghoz viszonyítva hasonló mennyiségben rendelkezik újrafeldolgozott tartalommal, és amely újrafeldolgozott termékként vagy anyagként használandó fel. Ha a létrejött anyagot talajon használják, azt a tagállamok csak akkor tekinthetik újrafeldolgozottnak, ha ez a felhasználás mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból előnyös.

(8)  Amennyiben a csomagolási hulladékanyag az újrafeldolgozás előtti előkészítő művelet eredményeként megszűnik hulladék lenni, az ilyen anyagot újrafeldolgozottnak lehet tekinteni, amennyiben azt ezt követően akár az eredeti, akár más célú termékké vagy anyaggá történő újrafeldolgozásra szánják. Azonban a tüzelőanyagként vagy más módon energia előállítására, vagy elégetés, feltöltés vagy lerakóban való elhelyezés útján használt azon anyagok, amelyek esetében megszűnt a hulladékstátusz, nem vehetők figyelembe újrafeldolgozott anyagokként.

(9)  A tagállamok figyelembe vehetik a hulladék égetése után elkülönített fémek újrafeldolgozását az elégetett csomagolási hulladék arányában, feltéve, hogy az újrafeldolgozott fémek megfelelnek az (EU) 2019/1004 határozatban meghatározott bizonyos minőségi kritériumoknak.

(10)  Az újrafeldolgozás céljából másik tagállamba küldött csomagolási hulladék csak a gyűjtés helye szerinti tagállam által vehető figyelembe újrafeldolgozottként.

(11)  Az Unióból kivitt csomagolási hulladékot a gyűjtés helye szerinti tagállam csak akkor veheti figyelembe újrafeldolgozottként, ha teljesülnek a (3) bekezdésben foglalt követelmények, és ha az exportőr az 1013/2006/EK rendelettel összhangban igazoló dokumentumokat nyújt be arra vonatkozóan, hogy a hulladék szállítása megfelel az említett rendelet követelményeinek, és hogy a csomagolási hulladék Unión kívüli kezelésére a vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályokban előírtakkal ▌egyenértékű feltételek mellett került sor.

54. cikk

Az újrafeldolgozási célértékek elérésének az újrahasználat figyelembevételével történő kiszámítására vonatkozó szabályok

(1)  A tagállamok határozhatnak arról, hogy az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott célértékek kiigazított szintjét egy adott évben úgy érik el, hogy figyelembe veszik az első alkalommal forgalomba hozott és csomagolások újrahasználatára szolgáló rendszer keretében újrahasznált újrahasználható fogyasztói csomagolás előző három évi átlagos arányát.

A kiigazított szintet úgy kell kiszámítani, hogy levonják:

a)  az 52. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott célértékekből az újrahasználható fogyasztói csomagolásnak az összes forgalomba hozott fogyasztói csomagoláson belüli, első albekezdésben említett arányát; valamint

b)  az 52. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjában meghatározott célértékekből az adott csomagolóanyagból álló, újrahasználható fogyasztói csomagolásnak az említett anyagból álló összes forgalomba hozott fogyasztói csomagoláson belüli, első albekezdésben említett arányát.

Az újrahasználható fogyasztói csomagolás átlagos arányának legfeljebb öt százalékpontja vehető figyelembe a vonatkozó kiigazított célérték kiszámítása során.

(2)  Az 52. cikk (1) bekezdése a) pontjában, b) pontjának ii. alpontjában, c) pontjában és d) pontjának ii. alpontjában megállapított célértékek kiszámításánál a tagállamok figyelembe vehetik az újrahasználat céljából megjavított facsomagolás mennyiségét.

7. SZAKASZ

Tájékoztatás és jelentéstétel

55. cikk

A csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére és a csomagolásihulladék-gazdálkodásra vonatkozó tájékoztatás

(1)  A gyártóknak, illetve – amennyiben erre a 46. cikk (1) bekezdésével összhangban megbízást kaptak – a gyártói felelősségi szervezeteknek, vagy a 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával összefüggésben a tagállamok által kijelölt hatóságoknak a 2008/98/EK irányelv 8a. cikkének (2) bekezdésében és az e rendelet 12. cikkében említett információkon túlmenően a végfelhasználók, különösen pedig a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátaniuk a következő információkat a gyártók által a tagállam területén biztosított csomagolás tekintetében a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére és a csomagolásihulladék-gazdálkodásra vonatkozóan:

a)  a végfelhasználók szerepe a hulladék keletkezésének megelőzéséhez való hozzájárulásban, beleértve a legjobb gyakorlatokat is;

b)  a csomagolás tekintetében rendelkezésre álló újrahasználati rendszerek;

c)  a végfelhasználók szerepe a csomagolási hulladék anyagainak elkülönített gyűjtéséhez való hozzájárulásban, beleértve a veszélyes termékeket vagy hulladékot tartalmazó csomagolások kezelését is;

d)  a 12. cikkel összhangban a csomagoláson elhelyezett vagy feltüntetett, vagy a csomagolt terméket kísérő dokumentációban szereplő címkék és szimbólumok jelentése;

e)  a csomagolási hulladék nem megfelelő eldobásának – például a szemetelésnek vagy a vegyes települési hulladékba való kidobásnak – a környezetre és az emberi egészségre vagy a személyek biztonságára gyakorolt hatása, valamint az egyszer használatos csomagolás, különösen a műanyag hordtasakok káros környezeti hatása;

f)  a komposztálási tulajdonságok, valamint a komposztálható csomagolásra vonatkozó megfelelő hulladékgazdálkodási lehetőségek a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően; a fogyasztókat tájékoztatni kell arról, hogy a komposztálható csomagolás nem alkalmas házi komposztálásra, és hogy a komposztálható csomagolást nem szabad eldobni a természetben.

Az (1) bekezdés d) pontja szerinti kötelezettségeket … [42 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től vagy a 12. cikk alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

(2)  Az (1) bekezdésben említett információkat naprakészen kell tartani, és a következők útján rendelkezésre kell bocsátani:

a)  weboldal vagy más elektronikus kommunikációs eszköz;

b)  nyilvános tájékoztatás;

c)  oktatási programok és kampányok;

d)  útmutatás egy vagy több, a felhasználók és a fogyasztók számára könnyen érthető nyelven.

(3)  Nyilvános tájékoztatás esetén a bizalmas üzleti adatok titkosságát meg kell őrizni a vonatkozó uniós és nemzeti joggal összhangban.

56. cikk

Jelentéstétel a Bizottságnak

(1)  A tagállamok minden naptári évre vonatkozóan jelentik a Bizottságnak a következő adatokat:

a)  az 52. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának végrehajtására, valamint az újrahasználható csomagolásra vonatkozó adatok;

b)  a nagyon könnyű műanyag hordtasakok, a könnyű műanyag hordtasakok, a vastag műanyag hordtasakok és a nagyon vastag műanyag hordtasakok egy főre jutó éves felhasználása, külön-külön a XII. melléklet 4. táblázatában felsorolt minden egyes kategória tekintetében;

c)  az 50. cikk (1) bekezdésében foglalt, betétdíjas rendszerek létrehozására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozó csomagolás elkülönített gyűjtésének aránya.

A tagállamok adatokat szolgáltathatnak az egyéb anyagból készült hordtasakok éves felhasználásáról is ▌.

(2)  A tagállamok minden egyes ▌naptári év vonatkozásában jelentik a következő adatokat:

a)  az adott tagállam területén első alkalommal forgalmazott csomagolás mennyiségei a XII. melléklet 3. táblázatában felsorolt minden egyes csomagoláskategória vonatkozásában;

b)  a ▌gyűjtött csomagolási hulladék mennyiségei az 52. cikkben említett minden egyes csomagolóanyag vonatkozásában;

c)  az újrafeldolgozott csomagolási hulladék mennyiségei és az újrafeldolgozási arányok a XII. melléklet 3. táblázatában felsorolt minden egyes csomagoláskategória vonatkozásában.

▌

(3)  Az első adatszolgáltatási időszak az alábbiakra vonatkozik:

a)  az (1) bekezdés a) és b) pontjában, valamint a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségek tekintetében a második teljes naptári év annak a végrehajtási jogi aktusnak a hatálybalépését követően, amely meghatározza a Bizottságnak történő jelentéstétel formátumát a (7) bekezdéssel összhangban;

b)  az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettség tekintetében a 2028. január 1-jén kezdődő naptári év.

(4)  Az (1) és a (2) bekezdésben említett adatokat a tagállamok az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 19 hónapon belül, elektronikus úton bocsátják rendelkezésre. Az adatokat elektronikus úton szolgáltatják az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 19 hónapon belül, a Bizottság által a (7) bekezdéssel összhangban meghatározott formátumban.

(5)  Az e cikkel összhangban a tagállamok által szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell mellékelni. Az említett minőség-ellenőrzési jelentést a Bizottság által a (7) bekezdéssel összhangban meghatározott formátumban kell benyújtani.

(6)  Az e cikk alapján a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatokhoz az 53. cikk (7) és (11) bekezdésének megfelelően hozott intézkedésekről szóló jelentést kell mellékelni, többek között – adott esetben – részletes információkat az átlagos veszteségrátáról.

(7)  A Bizottság … [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja:

a)  az (1) bekezdés a) és c) pontja, valamint a (2) bekezdés szerinti adatok kiszámítására, ellenőrzésére és jelentésére vonatkozó szabályokat, beleértve a keletkezett csomagolási hulladék meghatározásának módszertanát és a jelentéstétel formátumát is;

b)  az (1) bekezdés b) pontjában említett könnyű műanyag hordtasakok egy főre jutó éves felhasználásának kiszámítására szolgáló módszertant és a jelentéstétel formátumát;

c)   a turizmus bázisévhez viszonyított növekedésének vagy csökkenésének figyelembevételét célzó, a 43. cikk (3) bekezdésében említett korrekciós tényezőt a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére vonatkozó célértékek elérése céljából.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

▌

(8)  A tagállamok előírják, hogy a tagállamokban az újrahasználati rendszereket üzemeltető gazdasági szereplők és a csomagolást rendelkezésre bocsátó valamennyi gazdasági szereplőnek pontos és megbízható adatokat kell az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátania, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára az e cikk szerinti jelentéstételi kötelezettségeik teljesítését, adott esetben figyelembe véve a kis- és középvállalkozásoknak a részletes adatszolgáltatás tekintetében felmerülő sajátos problémáit.

57. cikk

Csomagolási adatbázisok

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy – az 56. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusok elfogadásának napjától számított 12 hónap elteltéig – a Bizottság részére történő jelentéstétel lehetővé tétele érdekében harmonizált alapon létrejöjjenek a csomagolással és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos adatbázisok, amennyiben még nincsenek ilyenek.

(2)  Az (1) bekezdésben említett adatbázisoknak a következőket kell tartalmazniuk:

a)  a csomagolás- és csomagolásihulladék-áramok nagyságrendjére, jellemzőire és alakulására vonatkozó információk az egyes tagállamok szintjén;

▌

b)  a XII. mellékletben felsorolt adatok.

(3)   A csomagolási adatbázisoknak géppel olvasható formátumban hozzáférhetőknek kell lenniük a szélesebb nyilvánosság számára, és lehetővé kell tenniük a jelentéstételre és a csomagolásihulladék-gazdálkodás költségeire vonatkozó naprakész adatokhoz való hozzáférést, valamint biztosítaniuk kell az adatok interoperabilitását és további felhasználását. Az adatbázisokat a következők útján kell rendelkezésre bocsátani:

a)  weboldal vagy más elektronikus kommunikációs eszköz az érintett tagállam hivatalos nyelvén; vagy

b)  nyilvános jelentések az érintett tagállam hivatalos nyelvén.

E követelmények nem érintik a bizalmas üzleti adatokat és az adatvédelmi jogszabályokat.

IX. fejezet

Védintézkedési eljárások

58. cikk

A kockázatot jelentő csomagolás kezelésére irányuló nemzeti szintű eljárás

(1)  Az ▌(EU) 2019/1020 rendelet 19. cikkének sérelme nélkül, amennyiben valamely tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van feltételezni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamely csomagolás kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre, indokolatlan késedelem nélkül el kell végezniük az érintett csomagolás értékelését, amelynek ki kell terjednie az e rendeletben meghatározott, a kockázat szempontjából releváns valamennyi követelményre. Az érintett gazdasági szereplőknek szükség szerint együtt kell működniük a piacfelügyeleti hatóságokkal.

Az (1) bekezdés alkalmazásában az e rendelet végrehajtásáért felelős hatóságoknak nyomon kell követniük a csomagolások és a csomagolt termékek e rendeletnek való állítólagos meg nem felelésével kapcsolatos panaszokat vagy jelentéseket, és ellenőrizniük kell, hogy megtételre kerültek-e a megfelelő korrekciós intézkedések.

Amennyiben az értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a csomagolás nem felel meg az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek, haladéktalanul fel kell szólítaniuk az érintett gazdasági szereplőt, hogy a piacfelügyeleti hatóságok által előírt észszerű határidőn belül hozzon megfelelő és arányos korrekciós intézkedéseket, amelyek arányban állnak a meg nem felelés jellegével és adott esetben mértékével, annak érdekében, hogy a csomagolás megfeleljen az említett követelményeknek.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az emberi egészség védelmére vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozó kontaktszenzitív csomagolással kapcsolatban felmerülő, az emberi egészséget érintő kockázatok esetén a felügyeleti hatóságoknak nem kell értékelniük a csomagolóanyagból eredő, az emberek vagy az állatok egészségét érintő kockázatot, amennyiben az átkerült a csomagolóanyag csomagolt tartalmába, hanem figyelmeztetniük kell az ilyen kockázatok ellenőrzéséért felelős illetékes hatóságokat. Ezek a hatóságok az (EU) 2017/625, az (EU) 2017/745, az (EU) 2017/746 vagy az (EU) 2019/6 rendelet, illetve a 2001/83/EK irányelv szerinti illetékes hatóságok.

(3)  Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a meg nem felelés nem korlátozódik a nemzeti területükre, tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára a gazdasági szereplőt felszólították.

(4)  A gazdasági szereplőnek biztosítania kell az összes megfelelő korrekciós intézkedés megtételét az általa az uniós piacon forgalmazott valamennyi érintett csomagolás tekintetében.

(5)  Amennyiben az érintett gazdasági szereplő nem teszi meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket az (1) bekezdés második albekezdésében említett határidőn belül, vagy ha a meg nem felelés továbbra is fennáll, a piacfelügyeleti hatóságoknak meg kell hozniuk az összes megfelelő ideiglenes intézkedést a csomagolás nemzeti piacon történő forgalmazásának megtiltása, illetve az említett piacon a csomagolás forgalomból történő kivonása vagy visszahívása érdekében.

A piacfelügyeleti hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a többi tagállamot ezekről az intézkedésekről.

(6)  Az (5) bekezdésben említett tájékoztatást az (EU) 2019/1020 rendelet 34. cikkében említett információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell elküldeni a Bizottságnak és a többi tagállamnak, és annak tartalmaznia kell az összes rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő csomagolás azonosításához szükséges adatokat, a csomagolás származási helyét, a feltételezett meg nem felelés és a felmerülő kockázat jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, az érintett gazdasági szereplő által felhozott érveket, valamint adott esetben a 61. cikk (1) bekezdésében említett információkat. A piacfelügyeleti hatóságoknak azt is jelezniük kell, ha a meg nem felelés a következők valamelyike miatt következett be:

a)  a csomagolás nem teljesíti az e rendelet 5–11. cikkében foglalt fenntarthatósági követelményeket;

b)  az e rendelet 36. és 37. cikkében említett harmonizált szabványok, illetve egységes előírások hiányosságai.

(7)  Az eljárást kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azokról a kiegészítő információkról, amelyek az érintett csomagolás meg nem feleléséről a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet a meghozott nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról.

(8)  Amennyiben a (4) bekezdésben említett tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül egyik tagállam és a Bizottság sem emelt kifogást a valamely tagállam által hozott ideiglenes intézkedéssel szemben, az adott intézkedést indokoltnak kell tekinteni.

Az ideiglenes intézkedések három hónapnál hosszabb vagy rövidebb időszakot is előírhatnak az érintett követelmények sajátosságainak figyelembevétele érdekében.

(9)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a csomagolást kivonják a piacukról, vagy haladéktalanul más megfelelő korlátozó intézkedéseket tesznek az érintett csomagolással vagy előállítóval kapcsolatban.

59. cikk

Uniós védintézkedési eljárás

(1)  Amennyiben az 58. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott eljárás befejezését követően kifogást emelnek egy tagállam valamely intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely nemzeti intézkedés ellentétes az uniós joggal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a nemzeti intézkedést. Ezen értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határoz arra vonatkozóan, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e.

Az említett végrehajtási jogi aktust a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)  A Bizottság a határozatát – amelynek az összes tagállam a címzettje – haladéktalanul közli a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel.

Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak találják, valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem megfelelő csomagolást kivonja a piacáról, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

Amennyiben a nemzeti intézkedést indokolatlannak találják, az érintett tagállam visszavonja azt.

(3)  Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak találják, és a csomagolás meg nem felelése az e rendelet 36. cikkében említett harmonizált szabványok hiányosságainak a következménye, a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkében előírt eljárást alkalmazza.

(4)  Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak találják, és a csomagolás meg nem felelése a 37. cikkben említett egységes műszaki előírások hiányosságainak a következménye, a Bizottság haladéktalanul módosítja vagy hatályon kívül helyezi az érintett egységes műszaki előírásokat.

60. cikk

A követelményeknek megfelelő, de kockázatot jelentő csomagolás

(1)  Ha egy tagállam az 58. cikk szerinti értékelés elvégzését követően megállapítja, hogy bár a csomagolás megfelel az 5–12. cikkben meghatározott alkalmazandó követelményeknek, mégis kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre, haladéktalanul felszólítja az érintett gazdasági szereplőt, hogy észszerű határidőn belül hozzon meg minden, a piacfelügyeleti hatóságok által előírt, a kockázat jellegével és – adott esetben – mértékével arányos, megfelelő intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett csomagolás a forgalomba hozatalát követően többé ne jelentsen kockázatot, hogy biztosított legyen a csomagolás megfelelősége, vagy hogy kivonja a csomagolást a forgalomból, illetve visszahívja azt.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az emberi egészség védelmére vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozó kontaktszenzitív csomagolással kapcsolatban felmerülő, az emberi egészséget érintő kockázatok esetén a felügyeleti hatóságoknak nem kell értékelniük a csomagolóanyagból eredő, az emberek vagy az állatok egészségét érintő kockázatot, amennyiben az átkerült a csomagolóanyag csomagolt tartalmába, hanem figyelmeztetniük kell az ilyen kockázatok ellenőrzéséért felelős illetékes hatóságokat. Ezek a hatóságok az (EU) 2017/625, az (EU) 2017/745, az (EU) 2017/746 vagy az (EU) 2019/6 rendelet, illetve a 2001/83/EK irányelv szerinti illetékes hatóságok.

(3)  A gazdasági szereplőnek biztosítania kell korrekciós intézkedések megtételét az általa az uniós piacon forgalmazott valamennyi érintett csomagolás tekintetében.

(4)  A tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot a megállapításairól és az (1) bekezdés alapján a továbbiakban sorra kerülő intézkedésekről. E tájékoztatásnak tartalmaznia kell az összes rendelkezésre álló adatot, különösen az érintett csomagolás azonosításához szükséges adatokat, a csomagolás származási helyét és ellátási láncát, a felmerülő kockázat jellegét, valamint a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát.

(5)  A Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a meghozott nemzeti intézkedéseket. Ezen értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben megállapítja, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e, és szükség esetén javaslatot tesz megfelelő intézkedésekre.

Az említett végrehajtási jogi aktust a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A környezet vagy az emberi egészség védelmével kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktust fogad el a 65. cikk (4) bekezdésében említett eljárás keretében.

A Bizottság a határozatát – amelynek az összes tagállam a címzettje – haladéktalanul közli a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel.

61. cikk

Az uniós piacra belépő csomagolás ellenőrzése

(1)  A piacfelügyeleti hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell az (EU) 2019/1020 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt hatóságokat az e rendelet 58. cikkének (5) bekezdésében említett intézkedésekről, amennyiben a meg nem felelés nem korlátozódik a nemzeti területükre. E tájékoztatásnak tartalmaznia kell az összes releváns információt, különösen azokat az adatokat, amelyek az intézkedések tárgyát képező nem megfelelő csomagolásnak, valamint csomagolt termék esetén magának a terméknek az azonosításához szükségesek.

(2)   Az (EU) 2019/1020 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságoknak az e cikk (1) bekezdése szerint kapott információkat fel kell használniuk az (EU) 2019/1020 rendelet 25. cikkének (3) bekezdése szerinti kockázatelemzésük elvégzéséhez.

(3)  Az (1) bekezdésben említett tájékoztatásra úgy kerül sor, hogy az adatokat beviszik a megfelelő vámügyi kockázatkezelési környezetbe.

(4)  Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás automatizálása érdekében a Bizottság összeköttetést hoz létre az 58. cikk (6) bekezdésében említett információs és kommunikációs rendszer és a (3) bekezdésben említett környezet között. Ennek az összeköttetésnek legkésőbb az (5) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus elfogadásától számított két éven belül működésbe kell lépnie.

(5)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza az eljárási szabályokat és a végrehajtási rendelkezések részleteit a (4) bekezdés vonatkozásában, beleértve a funkciókat, az adatelemeket és az adatkezelést, valamint a személyes adatok kezelésére, a titoktartásra és az adatkezelői szerepre vonatkozó szabályokat a (4) bekezdésben említett összeköttetés tekintetében.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

62. cikk

Az alaki megfelelés hiánya

(1)  Amennyiben egy tagállam a következő megállapítások egyikére jut, felszólítja az érintett gazdasági szereplőt, hogy vessen véget az adott meg nem felelésnek:

a)  az EU-megfelelőségi nyilatkozatot nem készítették el;

b)  az EU-megfelelőségi nyilatkozatot helytelenül készítették el;

c)  a 12. cikkben említett QR-kód vagy adathordozó nem biztosít hozzáférést az említett cikkben előírt információkhoz;

d)  a VII. mellékletben említett műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre, hiányos vagy hibákat tartalmaz;

e)  a 15. cikk (6) bekezdésében vagy a 18. cikk (3) bekezdésében említett információt egyáltalán nem, vagy hamisan vagy hiányosan tüntették fel;

f)  a 15. cikkben vagy a 18. cikkben meghatározott bármely egyéb adminisztratív követelmény nem teljesül;

g)  a 24. és a 25. cikkben meghatározott, bizonyos csomagolási formák alkalmazására vagy a túlzott csomagolásra vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatos követelmények nem teljesülnek;

h)  az újrahasználható csomagolás tekintetében nem teljesülnek az újrahasználati rendszer létrehozására, működtetésére vagy az abban való részvételre vonatkozó, 27. cikk szerinti követelmények;

i)  az újratöltés tekintetében nem teljesülnek a 28. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatási követelmények;

j)  nem teljesülnek az újratöltő állomásokra vonatkozóan a 28. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelmények;

k)  nem teljesülnek az újrahasználatra és az újratöltésre vonatkozóan a 29. cikkben meghatározott célértékek;

l)   nem teljesülnek az újrafeldolgozható csomagolásra vonatkozóan a 6. cikkben meghatározott követelmények;

m)   nem teljesülnek a csomagolásban található minimális újrafeldolgozott tartalomra vonatkozóan a 7. cikkben meghatározott követelmények.

(2)  Amennyiben az (1) bekezdés a)–f) pontjában leírt meg nem felelés továbbra is fennáll, az érintett tagállam minden megfelelő intézkedést megtesz a csomagolás forgalmazásának betiltására, vagy gondoskodik annak visszahívásáról vagy a piaci forgalomból való kivonásáról.

(3)  Amennyiben az (1) bekezdés g)–k) pontjában említett meg nem felelés továbbra is fennáll, a tagállamok az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan a tagállamok által a 68. cikkel összhangban megállapított szabályokat alkalmazzák.

X. fejezet

Zöld közbeszerzés

63. cikk

Zöld közbeszerzés

(1)  A környezeti szempontból fenntartható csomagolás kínálatának és keresletének ösztönzése érdekében a Bizottság ... [60 hónappal e rendelet hatálybalépésének napját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben kötelező minimumkövetelményeket határoz meg azon közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan, amelyek a 2014/24/EU irányelv hatálya alá tartoznak – a csomagolás, a csomagolt termékek vagy a csomagolást vagy csomagolt termékeket használó szolgáltatások tekintetében – vagy a 2014/25/EU irányelv hatálya alá tartoznak, és amelyeket a 2014/24/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében vagy a 2014/25/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérő szervek vagy a 2014/25/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott közszolgáltató ajánlatkérők ítéltek oda, és amelyekben a csomagolás vagy csomagolt termékek a szerződés tárgyát képező szolgáltatás által használt termékek becsült szerződéses értékének vagy értékének több mint 30 %-át teszik ki. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti végrehajtási jogi aktusokban meghatározott követelmények alkalmazandók az említett bekezdés szerinti közbeszerzési szerződések azon odaítélési eljárásaira, amelyeket legalább 12 hónappal a vonatkozó végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napját követően kezdeményeztek.

(3)  A ▌ kötelező zöld közbeszerzési minimumkövetelményeknek az 5–11. cikkben meghatározott követelményeken és az alábbi elemeken kell alapulniuk:

a)  a csomagolásra vagy csomagolt termékekre vagy csomagolás és csomagolt termékek felhasználásával végzett szolgáltatásokra vagy munkákra odaítélt közbeszerzési szerződések értéke és volumene;

▌

b)  az ajánlatkérő szervek vagy közszolgáltató ajánlatkérők számára a környezeti szempontból fenntarthatóbb csomagolás vagy csomagolt termékek beszerzésének gazdasági megvalósíthatósága, anélkül, hogy ez aránytalan költségekkel járna;

c)   az érintett csomagolás vagy csomagolt termékek uniós szintű piaci helyzete;

d)   a követelmények versenyre gyakorolt hatásai;

e)   csomagolásihulladék-gazdálkodási kötelezettségek.

(4)   A kötelező zöld közbeszerzési minimumkövetelmények az alábbi formákat ölthetik:

a)  a 2014/24/EU irányelv 42. cikke és a 2014/25/EU irányelv 60. cikke szerinti műszaki előírások,

b)  a 2014/24/EU irányelv 58. cikke és a 2014/25/EU irányelv 80. cikke szerinti kiválasztási szempontok; vagy

c)  a 2014/24/EU irányelv 70. cikke és a 2014/25/EU irányelv 87. cikke szerinti szerződésteljesítési feltételek.

Ezeket a kötelező zöld közbeszerzési minimumkövetelményeket a 2014/24/EU irányelvben és a 2014/25/EU irányelvben foglalt elvekkel összhangban kell kidolgozni, elősegítendő e rendelet célkitűzéseinek az elérését.

(5)   Az (1) bekezdésben említett ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők kellően indokolt esetben, közbiztonsági és közegészségügyi okokból eltérhetnek az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusban meghatározott kötelező követelményektől. Az ajánlatkérő szervek és a közszolgáltató ajánlatkérők kellően indokolt esetben olyankor is eltérhetnek a kötelező követelményektől, ha azok megoldhatatlan műszaki nehézségeket idéznének elő.

XI. fejezet

Felhatalmazás és bizottsági eljárás

64. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az 5. cikk (7) bekezdésében, a 6. cikk (4) és (5) bekezdésében, a 7. cikk (12), (13) és (15) bekezdésében, a 9. cikk (5) bekezdésében, a 25. cikk (5) bekezdésében, a 29. cikk (12) és (18) bekezdésében és a 63. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása … [az e rendelet hatálybalépésétől számított] tíz évre szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (7) bekezdésében, a 6. cikk (4) és (5) bekezdésében, a 7. cikk (12), (13) és (15) bekezdésében, a 9. cikk (5) bekezdésében, a 25. cikk (5) bekezdésében, a 29. cikk (12) és (18) bekezdésében és a 63. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  Az 5. cikk (7) bekezdése, a 6. cikk (4) és (5) bekezdése, a 7. cikk (12), (13) és (15) bekezdése, a 9. cikk (5) bekezdése, a 25. cikk (5) bekezdése, a 29. cikk (12) és (18) bekezdése és a 63. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok csak akkor lépnek hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusokról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellenük kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

65. cikk

A bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot a 2008/98/EK irányelv 39. cikkében említett bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

▌

(4)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.

XII. fejezet

Módosítások

66. cikk

Az (EU) 2019/1020 rendelet módosításai

Az (EU) 2019/1020 rendelet a következőképpen módosul:

1.  az I. melléklet a következő pontokkal egészül ki:"

„X [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a sorban következő számot] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/904 irányelve (2019. június 5.) egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről (HL L 155., 2019.6.12., 1. o.);

„X [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a sorban következő számot] Az Európai Parlament és a Tanács (EU)…/… rendelete (...) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, az (EU) 2019/1020 rendelet és az (EU) 2019/904 irányelv módosításáról, valamint a 94/62/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (OJ L …, ELI: …)(80).”;

2.  a II. melléklet 8. pontját el kell hagyni.

67. cikk

Az (EU) 2019/904 irányelv módosítása

Az (EU) 2019/904 irányelv a következőképpen módosul:

1-a.   A 2. cikk (2) bekezdése a mondat végén a következő szövegrésszel egészül ki: „kivéve, ha a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló rendelet kifejezetten másként rendelkezik.

A 22. cikk (4a) bekezdése az irányadó, ha az az V. melléklet 3. pontjában felsorolt egyszer használatos műanyag csomagolások tekintetében ellentétes az (EU) 2019/904 irányelv 4. cikkével.”

2.  A 6. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontját 2030. január 1-jével vagy a 7. cikk (8) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésétől számított három év elteltével el kell hagyni, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

3.  A 13. cikk (1) bekezdésének e) pontját 2030. január 1-jével vagy a 7. cikk (8) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének időpontjától számított három év elteltével el kell hagyni, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

4.  A 13. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A Bizottság megvizsgálja az e cikknek megfelelően szolgáltatott adatokat és információkat, majd jelentést tesz közzé vizsgálatának eredményeiről. A jelentésben értékelni kell az adat- és információgyűjtés szervezését, az adatok és információk forrásait és a tagállamok által használt módszertant, valamint az adatok és információk hiánytalanságát, megbízhatóságát, időszerűségét és következetességét. Az értékelés javító célú konkrét ajánlásokat is tartalmazhat. A jelentést a tagállamok első adat- és információszolgáltatását követően, a későbbiekben pedig négyévente kell elkészíteni.”

5.   A melléklet B. része a következőképpen módosul:

a)  a 7., a 8. és a 9. pont helyébe a következő szöveg lép:"

b)  a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:"

________________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/… rendelete (...) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, az (EU) 2019/1020 rendelet és az (EU) 2019/904 irányelv módosításáról, valamint a 94/62/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (OJ L …, ELI: …).”

XIII. fejezet

Záró rendelkezések

68. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok ... [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. ▌ A tagállamok e szabályokról és intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot, és tájékoztatják a Bizottságot az e szabályokat és intézkedéseket érintő minden későbbi módosításról.

(2)  A 24–29. cikk követelményeinek nem teljesítése esetén a szankciók közigazgatási bírságokat is magukban foglalhatnak. Ha a tagállam jogrendszere nem rendelkezik közigazgatási bírságokról, e bekezdés alkalmazható úgy, hogy a bírságkiszabási eljárást az érintett hatóság kezdeményezésére az illetékes nemzeti bíróság rendeli el, a jogorvoslatok hatékonyságának és az e bekezdésben foglalt közigazgatási bírságokéval megegyező hatásának biztosítása mellett. A kiszabott bírságoknak továbbá minden esetben hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(3)  A tagállamok … [egy évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig értesítik a Bizottságot ezekről a szabályokról és intézkedésekről, és haladéktalanul bejelentik az ezeket érintő későbbi módosításokat.

69. cikk

Értékelés

A Bizottság … [8 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig elvégzi e rendelet értékelését, amely kiterjed a belső piac működéséhez és a csomagolás környezeti fenntarthatóságának javításához való hozzájárulásra is. Az értékelésnek tartalmaznia kell egy olyan részt, amely többek között e rendeletnek az agrár-élelmiszeripari rendszerre és az élelmiszer-hulladékra gyakorolt hatásával foglalkozik. A Bizottság az értékelés főbb megállapításairól szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának. A tagállamok megküldik az e jelentés elkészítéséhez szükséges információkat a Bizottságnak.

70. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

A 94/62/EK irányelv ... [18 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-án/-én hatályát veszti.

Mindazonáltal az alábbi átmeneti rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)  A 94/62/EK irányelv 8. cikkének (2) bekezdése ...[30 hónappal a 12. cikk (6) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépését követően]-ig továbbra is alkalmazandó;

b)   a 94/62/EK irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése a II. melléklet 1. pontjának első franciabekezdése szerinti alapvető követelmények tekintetében 2029. december 31-ig továbbra is alkalmazandó;

c)  a 94/62/EK irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdése, 6. cikke (1) bekezdésének d) és e) pontja, valamint 6a. cikke ...[az e rendelet hatálybalépésének időpontját 36 hónappal követő naptári év utolsó napja]-ig továbbra is alkalmazandó;

d)  a 94/62/EK irányelv 12. cikkének (3a), (3b), (3c) és (4) bekezdése … [azon naptári év utolsó napja, amelyben a hatálybalépés napjától számított 36 hónapos időszak véget ér]-ig továbbra is alkalmazandó, kivéve az adatok Bizottságnak történő továbbítása tekintetében, ami ... [az e rendelet hatálybalépésének időpontját 54 hónappal követő naptári év utolsó napja]-ig továbbra is alkalmazandó; ▌

e)   a 2001/171/EK és a 2009/292/EK határozat mindaddig hatályban marad és alkalmazandó, amíg azokat Bizottság által e rendelet 5. cikkének (7) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal hatályon kívül nem helyezik;

f)   A tagállamok … [3 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig fenntarthatnak a csomagolásnak az V. melléklet 2. és 3. pontjában felsorolt formákban és célokból történő forgalomba hozatalát korlátozó nemzeti rendelkezéseket. Az e bekezdés alapján fenntartott nemzeti intézkedésekre a 4. cikk (3) bekezdése … [3 évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig nem alkalmazandó.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni, és a XIII. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

71. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A rendeletet ... [az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított 18 hónap]-tól/-től kell alkalmazni.

A 67. cikk (5) bekezdését azonban ... [48 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

▌ A CSOMAGOLÁS 3. CIKK 1. PONTJÁBAN MEGHATÁROZOTT FOGALMA KÖRÉBE TARTOZÓ CIKKEK TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰ FELSOROLÁSA

A 3. cikk 1. pontja a) alpontjának hatálya alá tartozó cikkek

Csomagolás

Édességet tartalmazó dobozok

CD-tokot borító fóliaburkolat

Katalógusok és magazinok postázásához használt borítás (magazinnal együtt)

Süteménnyel együtt árult süteményalátétek

Rudak, csövek és hengerek, amelyekre valamilyen hajlékony anyag (pl. műanyag fólia, alumínium, papír) van feltekerve, kivéve azokat a rudakat, csöveket és hengereket, amelyeket egy gyártóberendezés részeiként kívánnak használni, nem pedig valamely termék értékesítési egységként való bemutatására

Olyan virág- és növénycserepek, amelyek csak a növény árusítására és szállítására szolgálnak ▌ .

Injekciós oldatok üvegcséi

CD-k csomagolására használt (a CD-kkel együtt értékesített, nem tárolásra szánt) hengerek

Vállfák (ruhával együtt értékesítve)

Gyufásdobozok

Steril csomagolóanyagok (zacskók, tálcák és a termék sterilitását őrző egyéb anyagok)

▌

Különböző gázok tárolására szolgáló újratölthető acélpalackok, kivéve a tűzoltó készülékeket

Fóliatasakok teákhoz- és kávékhoz

Fogkrémtubusokhoz használt dobozok

Nem csomagolás

Virág- és növénycserepek, beleértve a különböző termesztési szakaszokban a vállalkozások közötti kapcsolatokban használt vagy a növénnyel együtt történő értékesítésre szánt palántázótálcákat is.

Szerszámdobozok

Viaszrétegek a sajt körül

Szalámik, kolbászok burkolata

Vállfák (amelyeket külön árulnak)

Patron nyomtatókhoz

CD-, DVD- és videokazetta-tokok (a CD-vel, DVD-vel vagy videokazettával együtt értékesítve)

CD-hengerek (tárolásra szánt, üresen értékesítve)

Mosószerek vízben oldódó csomagolása

Kegyeleti célra használt gyertyatartók

Mechanikus darálók (újratölthető tartályba építve, pl. újratölthető borsdaráló)

A 3. cikk 1. pontja d) és e) alpontjának hatálya alá tartozó cikkek

Csomagolás, ha az értékesítési helyen való feltöltésre tervezték és szánták

Papír vagy műanyag hordtasakok

Egyszer használatos tányérok és poharak

Frissentartó fólia

Uzsonnástasakok

Alufólia

Ruhatisztítókban a tiszta ruha csomagolására használt műanyag fólia

Nem csomagolás

Keverőpálcák

Eldobható evőeszközök

Csomagolópapír (a fogyasztóknak és a vállalkozóknak külön értékesítve)

Papírból készült sütőformák (üresen értékesítve)

Sütemény nélkül árult süteményalátétek

Nem az értékesítési helyen való feltöltésre tervezett egyszer használatos tányérok és poharak

A 3. cikk 1. pontja b) és c) alpontjának hatálya alá tartozó cikkek

Csomagolás

Közvetlenül a termékre akasztott vagy rögzített címkék, beleértve a gyümölcsökre és zöldségfélékre ragasztott tapadós címkéket is

▌

Szempillaecset, amely a tárolóeszköz záróelemének része

Tapadós címkék, amelyeket egy másik csomagolási cikkre ragasztottak fel

Tűzőkapcsok

Műanyag védőtokok

Adagok kimérésére szolgáló eszköz, amely a mosó- és tisztítószerek flakonját záró elem része

Mechanikus darálók (nem újratölthető, termékkel töltött tartályba építve, pl. borssal teli borsdaráló)

Nem csomagolás

Rádiófrekvenciás azonosító (RFID) címkék

Gumiabroncscímke-matricák ((EU) 2020/740)

II. MELLÉKLET

KATEGÓRIÁK ÉS PARAMÉTEREK A CSOMAGOLÁS ÚJRAFELDOLGOZHATÓSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSÉHEZ

1. táblázat

A 6. cikkben említett csomagolóanyagok, csomagolástípusok és -kategóriák tájékoztató jellegű felsorolása

[1] Ajánlott figyelembe venni, hogy ez a kategória olyan műanyagokat tartalmaz, amelyek biológiailag könnyen lebomlók (azaz bizonyítottan képesek az eredeti anyag >90 %-át 6 hónapon belül biológiai folyamatok révén szén-dioxiddá, vízzé és ásványi anyagokká alakítani), függetlenül a gyártásukhoz használt alapanyagtól. A nem könnyen biológiailag lebomló bioalapú polimerek az egyéb releváns műanyagkategóriákba tartoznak.

2. táblázat

A 6. cikkben említett csomagolóanyagok és csomagoláskategóriák tájékoztató jellegű felsorolása

3. táblázat

Újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozatok

A csomagolás újrafeldolgozhatóságát az A., B. vagy C. teljesítményfokozatban kell kifejezni.

2030-tól az újrafeldolgozást szolgáló kialakításon alapuló újrafeldolgozhatósági teljesítmény lesz alkalmazandó. Az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumoknak biztosítaniuk kell a keletkező – az elsődleges nyersanyagok helyettesítése szempontjából kielégítő minőségű – másodlagos nyersanyagok körforgásosságát.

Az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumokon alapuló értékelést a II. melléklet 1. táblázatában felsorolt minden egyes csomagoláskategória tekintetében el kell végezni, figyelembe véve a 6. cikk (4) bekezdése alapján meghatározott módszertant és a kapcsolódó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, valamint a II. melléklet 4. táblázatában meghatározott paramétereket. Az egyes csomagolási egységekre vonatkozó kritériumok súlyozása után a csomagolási egységet A., B. vagy C. kategóriába kell majd sorolni. Amennyiben egy csomagolási egység tekintetében az újrafeldolgozhatósági teljesítményfokozat nem éri el a 70 %-ot, a csomagolás az újrafeldolgozhatósági fokozatokon kívülinek minősül, és ezért műszakilag nem újrafeldolgozhatónak tekintendő, forgalomba hozatalát pedig korlátozni kell.

2035-től a csomagolás újrafeldolgozhatóságának értékelését ki kell egészíteni egy új tényezővel: a „nagy léptékben újrafeldolgozott” jelleg értékelésével. Következésképpen új értékelést kell végezni az egyes csomagoláskategóriánként ténylegesen újrafeldolgozott anyag mennyisége (tömege) alapján, a 6. cikk (5) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott módszertan szerint. A nagy léptékű újrafeldolgozhatóság értékelése tekintetében való megfeleléshez az újrafeldolgozott csomagolóanyagokra vonatkozó éves küszöbértékeket a 3. cikk 38. pontjában meghatározott célérték figyelembevételével kell meghatározni.

4. táblázat

A 6. cikk szerinti, az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumok meghatározásához szükséges paraméterek nem teljes körű felsorolása

Az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumok az e táblázatban foglalt lista alapján kerülnek majd meghatározásra (a 6. cikk (4) bekezdésében meghatározottak szerint). Ezt követően az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumok segítségével megtörténik a 3. táblázatban felsorolt teljesítményfokozatok kiszámítása. Ezenkívül e paraméterek értékelése során figyelembe kell venni a következőket:

–  a csomagolás bármely összetevőjének – akár a fogyasztók által, kézi erővel, akár a feldolgozóüzemekben történő – elkülöníthetősége,

–  a válogatási és újrafeldolgozási folyamatok hatékonysága, pl. a hozama;

–  a válogatási és újrafeldolgozási technológiák fejlődése (azon szempont figyelembevétele érdekében, hogy egy ma még nem szétválogatható csomagolás tekintetében a szétválogatás két év elteltével lehetségessé válhat), és

–  a másodlagos nyersanyagok azon funkcionalitásának megőrzése, amely lehetővé teszi az elsődleges nyersanyagok helyettesítését.

Az újrafeldolgozást szolgáló kialakításra vonatkozó kritériumok meghatározásakor figyelembe kell fenni az alábbi az alábbi paraméterek alapján biztosított csomagolási funkcionalitást.

III. MELLÉKLET

KOMPOSZTÁLHATÓ CSOMAGOLÁS

A komposztálható csomagolási forma használatának előírása vagy bevezetése során figyelembe veendő feltételek:

a)  nem lehetett újrahasználható csomagolásként kialakítani, vagy nem lehetett forgalomba hozni a termékeket csomagolás nélkül;

b)  kialakítása lehetővé teszi, hogy életciklusa végén bekerüljön a szerves hulladékáramba;

c)  biológiailag oly módon lebomló jellegű, amely lehetővé teszi a csomagolás fizikai, ▌ vagy biológiai bomlását, beleértve az anaerob bomlást, amely végül szén-dioxiddá és vízzé, új mikrobiális biomasszává, ásványi sókká, ▌ valamint oxigén hiányában metánná alakul át;

d)  használata jelentősen növeli a szerves hulladék gyűjtését a nem komposztálható csomagolóanyagok használatához képest;

e)  használata jelentősen csökkenti a komposzt nem komposztálható csomagolással való szennyeződését ▌ , valamint nem okoz problémát a biohulladék feldolgozásában;

f)  használata nem növeli a nem komposztálható csomagolási hulladékáramok szennyeződését.

IV. MELLÉKLET

A CSOMAGOLÁS MINIMÁLISRA CSÖKKENTÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSÉRE SZOLGÁLÓ MÓDSZERTAN

I. RÉSZ

Teljesítménykritériumok

1.  Termékvédelem: a csomagolást úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a termék védelmét a csomagolás vagy a töltés helyétől a végfelhasználásig, a termék jelentős károsodásának, elvesztésének, romlásának vagy pazarlásának megelőzése érdekében. A követelmények magukban foglalhatják a mechanikai vagy kémiai károsodás, rezgés, összenyomódás, nedvesség, nedvességtartalom-veszteség, oxidáció, fény, oxigén, mikrobiológiai fertőzés, kártevők, az érzékszervi tulajdonságok romlása stb. elleni védelmet, és tartalmazhatnak az Uniónak termékminőségre vonatkozó követelményeket meghatározó konkrét jogi aktusaira való hivatkozásokat.

2.  Csomagoláselőállítási folyamatok: a csomagolás kialakításának összeegyeztethetőnek kell lennie a csomagoláselőállítási és -töltési folyamatokkal. A csomagoláselőállítási folyamatok meghatározhatják a csomagolás kialakításának elemeit, például a tárolóedény alakját, a vastagságtűrést, a méretet, a megmunkálhatóságot, az előállítás során keletkező hulladék minimálisra csökkentésére vonatkozó előírásokat. A termékek előállítója által működtetett folyamatok szintén meghatározhatják a csomagolás kialakításának bizonyos elemeit, mint például az ütés- és feszültségállóságot, a mechanikai szilárdságot, a csomagolósor sebességét és hatékonyságát, a szállítás stabilitását, a hőállóságot, a hatékony záróképességet, a minimális fejteret és a higiéniai jellemzőket.

3.  Logisztika: a csomagolást úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a csomagolt termék megfelelő és biztonságos forgalmazását, szállítását, kezelését és raktározását. A követelmények kiterjedhetnek a méreteknek az optimális helykihasználásra irányuló összehangolására, a raklapozó és a raklapról lerakodó rendszerekkel, illetve a kezelési és raktározási rendszerrel való kompatibilitásra, valamint a csomagolási rendszernek a szállítás és a kezelés során mutatott integritására.

4.   A csomagolás funkcionalitása: a csomagolás kialakításának biztosítania kell annak funkcionalitását, figyelembe véve a termék rendeltetését és annak az alkalomnak a sajátosságait, amelyre a terméket értékesítik, például ajándékozási célú értékesítés vagy szezonális események alkalmával történő értékesítés.

5.  A tájékoztatásra irányuló követelmények: a csomagolást úgy kell kialakítani, hogy magával a csomagolt termékkel, annak használatával, tárolásával és gondozásával kapcsolatos minden szükséges információt – beleértve a biztonsági utasításokat is – a felhasználók és a fogyasztók rendelkezésére lehessen bocsátani. A követelmények kiterjedhetnek a termékinformációk, a tárolásra, alkalmazásra és a használatra vonatkozó utasítások, vonalkódok, a minőségmegőrzési idő stb. feltüntetésére.

6.  Higiénia és biztonság: a csomagolást úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a felhasználók és a fogyasztók biztonságát, valamint a termékbiztonságot és a higiéniát a forgalmazás, a végfelhasználás és az ártalmatlanítás során. A követelmények kiterjedhetnek a következő elemekre: a biztonságos kezelést megkönnyítő kialakítás, a gyermekbiztos kialakítás, manipulálás ellen védő kialakítás, lopás- és hamisításgátló kialakítás, a veszélyre figyelmeztető jelzések, a tartalom egyértelmű azonosítása, a biztonságos nyitószerkezet, nyomáskiengedő záróelem alkalmazása stb.

7.  Jogi követelmények: a csomagolást úgy kell kialakítani, hogy a csomagolás és a csomagolt termék megfeleljen az alkalmazandó jogszabályoknak.

8.  Újrafeldolgozott tartalom, újrafeldolgozhatóság és újrahasználat: a csomagolást úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa az újrahasználhatóságot, az újrafeldolgozhatóságot és az újrafeldolgozott tartalom beépítését az e rendeletben előírtak szerint. Ha a csomagolást újrahasználatra szánják, meg kell felelnie a 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a csomagolás tömegét vagy térfogatát esetleg meg kell növelni, túl azon, ami egyébként az egyéb teljesítménytényezők alapján lehetséges lenne, például az utak vagy forgások számának növelése, az újrafeldolgozott tartalom integrálásának megkönnyítése vagy az újrafeldolgozhatóság javítása érdekében (pl. egyféle anyagból álló csomagolásra vagy a fogyasztói felhasználás után újrafeldolgozott tartalomra történő átállás esetén).

II. RÉSZ

Értékelési módszertan, valamint a minimális csomagolási térfogat és tömeg meghatározása

A csomagolás 3. cikk 1. pontjában leírt funkcionalitásának biztosításához szükséges minimális csomagolási térfogat és tömeg értékelését ki kell fejteni a műszaki dokumentációban, és annak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)   az értékelés eredményének leírása, beleértve a csomagolás minimálisan szükséges tömege és térfogata kiszámításának részleteit. Az ugyanazon csomagolás gyártási tételei közötti lehetséges eltéréseket figyelembe kell venni és dokumentálni kell;

b)  az I. részben felsorolt minden egyes teljesítménykritériumra vonatkozóan leírást kell készíteni, amely kifejti azt a kialakítási követelményt, amely megakadályozza a csomagolás tömegének vagy térfogatának további csökkentését, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a csomagolás funkcionalitását – beleértve a biztonságot és a higiéniát is – a csomagolt termék, a csomagolás és a felhasználó számára. Le kell írni az ezeknek a kialakítási követelményeknek a meghatározására használt módszert, és ismertetni kell azokat az okokat, amelyek megakadályozzák a csomagolás tömegének vagy térfogatának további csökkentését. Az adott csomagolóanyag tekintetében meg kell vizsgálni minden csökkentési lehetőséget, például minden olyan felesleges réteg csökkentését, amely nem tölt be csomagolási funkciót. Az egyik csomagolóanyag egy másikkal való helyettesítése nem tekinthető kielégítőnek;

▌

c)  az a) és b) pont szerint elvégzett értékeléshez felhasznált vizsgálati eredmények, piackutatások vagy tanulmányok.

V. MELLÉKLET

CSOMAGOLÁSI FORMÁK ALKALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ KORLÁTOZÁSOK

VI. MELLÉKLET

AZ ÚJRAHASZNÁLATI ÉS ÚJRATÖLTŐ ÁLLOMÁSOK RENDSZEREIRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

E melléklet alkalmazásában:

a)   „az irányításra vonatkozó iránymutatások”: az újrahasználati rendszer irányítási struktúrájának leírása, amely meghatározza a rendszer résztvevőinek szerepét, a csomagolás tulajdonjogát és a csomagolás tulajdonjogának bármely tervezett átruházását, valamint az újrahasználati rendszer irányításával kapcsolatos egyéb releváns elemeket az e mellékletben meghatározottak szerint;

b)  „zárt láncú rendszer”: olyan újrahasználati rendszer, amelyben az újrahasználható csomagolást a rendszerüzemeltető vagy a rendszerben résztvevők együttműködő csoportja forgatja, miközben a csomagolás tulajdonosa nem változik;

c)  „nyitott láncú rendszer”: olyan újrahasználati rendszer, amelyben az újrahasználható csomagolás a rendszerben forog nem meghatározott számú résztvevő között, és a csomagolás tulajdonosa az újrahasználati folyamat egy vagy több pontján megváltozik;

d)  „rendszerüzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a rendszer egyik résztvevője, és az újrahasználati rendszert kezeli;

e)  „a rendszer résztvevői”: minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely részt vesz az újrahasználati rendszerben, és az alábbiak közül legalább az egyik tevékenységet végzi: begyűjti a csomagolást a végfelhasználóktól vagy a rendszer más résztvevőitől, helyreállítja azt, szétosztja a rendszer résztvevői között, szállítja, termékekkel tölti fel, csomagolja vagy végfelhasználóknak kínálja. Az újrahasználati rendszer egy vagy több olyan résztvevőből is állhat, amelyek ezeket a tevékenységeket végzik.

A. rész

Az újrahasználati rendszerekre vonatkozó követelmények

1.  Az újrahasználati rendszerekre vonatkozó általános követelmények

A következő követelmények valamennyi újrahasználati rendszerre vonatkoznak, és egyidejűleg kell teljesülniük:

a)  a rendszer az iránymutatásokban leírtak szerint egyértelműen meghatározott irányítási struktúrával rendelkezik;

b)  az irányítási struktúra biztosítja, hogy a rendszernek az irányításra vonatkozó iránymutatásokban szereplő célkitűzései, valamint adott esetben az újrahasználati célok és a rendszer egyéb célkitűzései teljesíthetők legyenek;

c)  az irányítási struktúra egyenlő hozzáférést és tisztességes feltételeket biztosít minden gazdasági szereplő számára, amely részt kíván venni a rendszerben;

d)  az irányítási struktúra egyenlő hozzáférést és tisztességes feltételeket biztosít minden végfelhasználó számára;

e)   a rendszer kialakítása azt hivatott biztosítani, hogy a benne rotáló újrahasználható csomagolások legalább a 11. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban említett minimális számú forgási ciklust teljesítsék;

f)  a rendszer a működését meghatározó szabályokkal rendelkezik, beleértve a csomagolás használatára vonatkozó követelményeket is, amelyeket a rendszer valamennyi résztvevője elfogad, és amelyeknek meg kell határozniuk a következőket:

i.  azok a csomagolástípusok és -kialakítások, amelyek forgása a rendszerben megengedett;

ii.  a rendszeren keresztül történő felhasználásra, feltöltésre vagy szállításra szánt termékek leírása;

iii.  a megfelelő kezelésre és csomagoláshasználatra vonatkozó feltételek;

iv.  a csomagolás helyreállítására vonatkozó részletes követelmények;

v.  a csomagolás gyűjtésére vonatkozó követelmények;

vi.  a csomagolás tárolására vonatkozó követelmények;

vii.  a csomagolás feltöltésére vagy berakodására vonatkozó követelmények;

viii.  az újrahasználható csomagolás hatékony és eredményes begyűjtését biztosító szabályok, beleértve a végfelhasználók arra való ösztönzését, hogy a csomagolást vigyék vissza a gyűjtőhelyekre vagy a csoportosított gyűjtési rendszerbe;

ix.  az újrahasználati rendszerhez való egyenlő és méltányos hozzáférést biztosító szabályok, kitérve a kiszolgáltatott helyzetben lévő végfelhasználókra is;

g)  a rendszerüzemeltető ellenőrzi a rendszer megfelelő működését, és megvizsgálja, hogy az újrahasználat megfelelően megvalósítható-e;

h)  a rendszer jelentéstételi szabályokkal rendelkezik, lehetővé téve a hozzáférést a következőkre vonatkozó adatokhoz: a töltések vagy újrahasználatok száma, (azaz a kategóriánkénti forgási ciklusok száma), valamint az elutasítások száma, a gyűjtési arányok, (azaz a visszaváltási arányok), az értékesítési egységek vagy az ezekkel egyenértékű egységek, beleértve az anyagot és kategóriánként – vagy ha a számítás nem kivitelezhető, egy becsült átlagot –, valamint a rendszerbe bevitt újrahasználható vagy újratölthető csomagolási egységek száma és az életciklus végére vonatkozó terv szerinti csomagolási egységek száma;

i)  a csomagolás kialakítása kölcsönösen elfogadott előírásokkal vagy szabványokkal összhangban kerül meghatározásra;

j)  a rendszer biztosítja a költségek és hasznok méltányos elosztását a rendszer valamennyi résztvevője számára;

k)   a rendszer biztosítja a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségek végrehajtását a rendszerben használt és hulladékká vált újrahasználható csomagolások tekintetében.

A rendszerüzemeltetővel nem rendelkező nyitott láncú rendszerek mentesülnek az A. rész 1. pontjának b), g), h) és j) pontja alól.

Az e rendelet hatálybalépése előtt létrehozott nyitott láncú rendszerek mentesülnek az A. rész 1. pontjának a), b), c), g), h) és j) pontja szerinti követelmények alól.

2.  A zárt láncú rendszerekre vonatkozó követelmények

Az 1. pontban foglalt általános követelményeken túlmenően a következő követelményeknek kell egyidejűleg teljesülniük:

a)  a rendszer visszutas logisztikával rendelkezik, ami megkönnyíti a csomagolás eljuttatását a felhasználóktól vagy végfelhasználóktól a rendszer résztvevőihez;

b)  a rendszer biztosítja a csomagolás begyűjtését, helyreállítását és újraelosztását;

c)  a rendszer résztvevői kötelesek a gyűjtőhelytől visszavenni a csomagolást, ha azt a rendszer szabályainak megfelelően használták, gyűjtötték és tárolták.

3.  Nyitott láncú rendszerekre vonatkozó követelmények

Az 1. pontban foglalt általános követelményeken túlmenően a következő követelményeknek kell egyidejűleg teljesülniük:

a)  a csomagolás használata után a rendszer résztvevője eldönti, hogy újrahasználja-e a csomagolást, vagy pedig újrahasználat céljából átadja azt a rendszer valamely másik résztvevőjének;

b)  a rendszer biztosítja a csomagolások gyűjtésének, helyreállításának és újraelosztásának rendelkezésre állását és általános elérhetőségét;

c)  az e melléklet B. részében foglalt követelményeknek megfelelő helyreállítás a rendszer részét képezi.

B. rész

Helyreállítás

1.  A helyreállítási folyamat nem jelenthet kockázatot az azért felelős személyek egészségére és biztonságára nézve, és annak során törekedni kell a folyamat környezetre gyakorolt hatásának minimálisra csökkentésére. A helyreállítást a kontaktszenzitív anyagokra, hulladékokra és ipari kibocsátásokra vonatkozó jogszabályokkal összhangban kell végezni.

2.  A helyreállítás az újrahasználható csomagolási formához és annak rendeltetésszerű felhasználásához igazodó alábbi műveletekre terjed ki:

a)  a csomagolás állapotának értékelése;

b)  a sérült vagy nem újrahasználható összetevők eltávolítása;

c)  az eltávolított összetevők megfelelő hasznosítási folyamatba való átvitele;

d)  az előírt higiéniai feltételeknek megfelelő tisztítás és mosás;

e)  a csomagolás megjavítása;

f)  az adott célra való alkalmasság vizsgálata és értékelése.

3.  Szükség esetén tisztítási és mosási eljárásokat kell alkalmazni a helyreállítás különböző szakaszaiban, és azokat meg kell ismételni.

4.  A helyreállított terméknek meg kell felelnie a rá vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek.

C. rész

Az újratöltésre vonatkozó követelmények

▌Az újratöltő állomásoknak teljesíteniük kell az alábbi követelményeket:

a)  egyértelmű és pontos információkat kell tartalmazniuk a következőkről:

i.  azok a higiéniai előírások, amelyeknek a végfelhasználó tárolóedényének meg kell felelnie ahhoz, hogy használhassa az újratöltő állomást;

▌

ii.  a termékek újratöltés útján történő megvásárlásához használható tárolóedények típusai és jellemzői;

iii.   a végső forgalmazó elérhetősége az alkalmazandó jogszabályokban meghatározott higiéniai előírásoknak való megfelelés biztosítása érdekében;

b)  mérőeszközt kell alkalmazniuk, vagy hasonló módon kell biztosítaniuk a végfelhasználó számára egy meghatározott mennyiség megvásárlását;

c)  a végfelhasználók által fizetett ár nem foglalhatja magában az újratölthető tárolóedény tömegét.

▌

VII. MELLÉKLET

MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁS

A. modul

Belső gyártásellenőrzés

1.  A belső gyártásellenőrzés az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3. és 4. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett csomagolás megfelel az e rendelet 5–12. cikkében foglalt vonatkozó követelményeknek.

2.  Műszaki dokumentáció

A műszaki dokumentációt az előállító állítja össze. A dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a csomagolás megfelel-e a vonatkozó követelményeknek, valamint tartalmazza a meg nem felelés kockázatának (kockázatainak) megfelelő elemzését és értékelését.

A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – az értékelés szempontjából szükséges mértékben – ismerteti a csomagolás kialakítását, előállítását és működését. A műszaki dokumentációnak – adott esetben – legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)  a csomagolásnak és rendeltetésszerű használatának általános leírása;

b)  az összetevők koncepcionális tervezési és gyártási rajzai, illetve anyagai ▌; stb.

c)  az említett rajzok és vázlatok, valamint a csomagolás működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok;

d)  a következők jegyzéke:

i.  a 36. cikkben említett, teljes mértékben vagy részben alkalmazott harmonizált szabványok;

ii.  a 37. cikkben említett, teljes mértékben vagy részben alkalmazott egységes ▌ előírások;

iii.  mérési és számítási célokra használt egyéb vonatkozó műszaki előírások;

iv.  részben alkalmazott harmonizált szabványok és/vagy közös előírások esetén annak feltüntetése, hogy mely részeket alkalmazták;

v.  amennyiben nem kerül sor harmonizált szabványok és/vagy egységes ▌előírások alkalmazására, az 1. pontban említett követelmények teljesítése érdekében elfogadott megoldásoknak a leírása;

e)  a 6., 10. és 11. cikkben előírt értékelések elvégzésének módját minőségi szempontból ismertető leírás; valamint

f)  vizsgálati jelentések.

3.  Előállítás

Az előállító minden szükséges intézkedést meghoz annak érdekében, hogy az előállítási eljárás és annak ellenőrzése biztosítsa, hogy az előállított csomagolás megfelel a 2. pontban említett műszaki dokumentációnak és az 1. pontban említett követelményeknek.

4.  Megfelelőségi nyilatkozat

Az előállító mindegyik csomagolástípusra vonatkozóan írásos megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a műszaki dokumentációval együtt a csomagolás forgalomba hozatala után 10 évig elérhetővé teszi a nemzeti hatóságok számára. A megfelelőségi nyilatkozatban meg kell nevezni azt a csomagolást, amelyre vonatkozóan a nyilatkozatot elkészítették.

A megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóságok kérésére rendelkezésre kell bocsátani.

5.  Meghatalmazott képviselő

Az előállítónak a műszaki dokumentáció megőrzésével kapcsolatos, a 4. pontban meghatározott kötelezettségei az előállító nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetők, amennyiben ez szerepel a meghatalmazásban.

VIII. MELLÉKLET

...SZ.* EU-MEGFELELŐSÉGI NYILATKOZAT

1.  A csomagolás egyedi azonosítója: … sz.

2.  Az előállító és adott esetben meghatalmazott képviselőjének neve és címe:

3.  Ezt a megfelelőségi nyilatkozatot az előállító kizárólagos felelőssége mellett adják ki:

4.  A nyilatkozat tárgya (a csomagolás azonosítása a nyomon követhetőség biztosítására): a csomagolás leírása:

5.  A nyilatkozat 4. pontban említett tárgya megfelel a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályoknak: … (hivatkozás a többi alkalmazott uniós jogi aktusra):

6.  A vonatkozó harmonizált szabványokra vagy egységes előírásokra vagy egyéb műszaki előírásokra való hivatkozás, amelyekkel kapcsolatban megfelelőségi nyilatkozatot tettek:

7.  Adott esetben a bejelentett szervezet (név, cím, szám) elvégezte a(z) … (a beavatkozás ismertetése), és a következő tanúsítvány(oka)t állította ki: … (adatok, köztük a tanúsítvány dátuma, valamint – adott esetben – az érvényességének időtartamára és a feltételeire vonatkozó információk):

8.  További információk:

A nyilatkozat a következő nevében és megbízásából kerül aláírásra:

(a kiállítás helye és dátuma):

(név, beosztás) (aláírás):

* (a nyilatkozat azonosító száma)

IX. MELLÉKLET

A 44. CIKKBEN EMLÍTETT NYILVÁNTARTÁSBA VALÓ BEJEGYZÉSHEZ ÉS BEJELENTÉSHEZ SZÜKSÉGES ADATOK

I. rész

A. A nyilvántartásba vétel során benyújtandó információk

1.  A gyártó vagy meghatalmazott képviselője által a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatban benyújtandó információknak a következőket kell tartalmazniuk:

a)  az a név és márkanevek (ha van), amelyek alatt a gyártó a tagállamban csomagolását forgalmazza, valamint a gyártó címe – irányítószám, település, utca, házszám, ország –, telefonszáma, ha van, webcíme és e-mail-címe, megjelölve egy egyedüli kapcsolattartó pontot;

b)   ha a gyártó a kiterjesztett gyártói felelősség tekintetében meghatalmazott képviselőt bízott meg, az a) pontban említett információkon kívül: a képviselő neve és címe, beleértve a postai irányítószámot és helyet, utcát és házszámot, valamint az országot, továbbá a képviselő telefonszáma és e-mail-címe;

c)  a gyártó nemzeti azonosító kódja, beleértve a cégnyilvántartási számot vagy azzal egyenértékű hivatalos nyilvántartási számot, valamint az európai vagy nemzeti adóazonosító számot;

▌

d)  nyilatkozat arról, hogy a gyártó hogyan teljesíti a 45. cikk szerinti kötelezettségeit, beleértve a gyártói felelősségi szervezet által azokban az esetekben kiállított tanúsítványt is, amikor a 46. cikk (1) bekezdése alkalmazandó.

2.  Amennyiben egy gyártói felelősségi szervezetet bíznak meg a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek végrehajtásával, a gyártó által benyújtandó információknak tartalmazniuk kell a nevet és az elérhetőséget – irányítószám, település, utca, házszám, ország, telefonszám, webcím, e-mail-cím –, valamint a gyártói felelősségi szervezet nemzeti azonosító kódját, ideértve a gyártói felelősségi szervezet cégnyilvántartási számát vagy azzal egyenértékű hivatalos nyilvántartási számát és európai vagy nemzeti adóazonosító számát, továbbá a képviselt gyártó általi meghatalmazást, és a gyártó, vagy adott esetben annak a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatban meghatalmazott képviselője vagy a gyártói felelősségi szervezet nyilatkozatát arról, hogy a megadott információk megfelelnek a valóságnak.

3.  A 46. cikk (1) bekezdésében említett, a gyártó által megbízott, a 44. cikkben meghatározott nyilvántartásba vételi kötelezettséget teljesítő gyártói felelősségi szervezet esetén az e melléklet A. részének 1. pontjában előírt információkon túlmenően a szervezetnek be kell nyújtania a következőket:

a)  az általa képviselt gyártók neve és elérhetősége, úgymint irányítószám, település, utca, házszám, ország, telefonszám, webcím és e-mail-cím;

b)  adott esetben az egyes képviselt gyártók általi meghatalmazás;

c)  amennyiben a gyártói felelősségi szervezet több gyártót képvisel, minden egyes képviselt gyártó vonatkozásában külön-külön fel kell tüntetni, hogy hogyan teljesíti a 45. cikkben meghatározott kötelezettségeket.

II. rész

A jelentéstétel során benyújtandó információk

B.  A 44. cikk (7) bekezdése szerinti jelentéstételhez benyújtandó információk

a)  a gyártó nemzeti azonosító kódja;

b)  adatszolgáltatási időszak;

c)  a gyártó által a tagállamban első alkalommal forgalmazott, a II. melléklet 1. táblázatában meghatározott csomagoláskategóriák tömeg szerinti mennyiségei;

▌

d)  a forgalomba hozott csomagolással ▌kapcsolatos gyártói felelősséget biztosító intézkedések.

C.  A 44. cikk (8) bekezdése szerinti jelentéstételhez benyújtandó információk

a)   a gyártó nemzeti azonosító kódja;

b)   adatszolgáltatási időszak;

c)   az 1. táblázatban felsorolt csomagolástípusokra vonatkozó információk;

d)   a forgalomba hozott csomagolással kapcsolatos gyártói felelősséget biztosító intézkedések.

1. táblázat

D.  A 44. cikk (10) bekezdése szerinti jelentéstételhez benyújtandó információk

a)   a tagállamban elkülönítetten gyűjtött – és válogatásra küldött – csomagolási hulladék tömeg szerinti mennyisége a II. melléklet 2. táblázatában meghatározott kategóriánként;

b)   a tagállamban újrafeldolgozott, hasznosított és ártalmatlanított, illetve az Unión belül vagy az Unión kívülre szállított csomagolási hulladék tömeg szerinti mennyisége kategóriánként, a XII. melléklet 3. táblázata szerint;

c)   a legfeljebb három liter űrtartalmú, elkülönítetten gyűjtött egyszer használatos műanyag italpalackok és a legfeljebb három liter űrtartalmú egyszer használatos fém italtárolók tömeg szerinti mennyisége, a XII. melléklet 5. táblázatában meghatározottak szerint.

X. MELLÉKLET

A BETÉTDÍJAS RENDSZEREKRE VONATKOZÓ MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

E melléklet alkalmazásában:

„rendszerüzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, akit vagy amelyet azzal a feladattal bíztak meg, hogy betétdíjas rendszert hozzon létre vagy működtessen egy tagállamban.

A betétdíjas rendszerekre vonatkozó minimumkövetelmények

A tagállamok biztosítják, hogy a területükön létrehozott betétdíjas rendszerek megfeleljenek a következő minimumkövetelményeknek:

a)  egyetlen rendszerüzemeltető van, illetve rendelkezik engedéllyel; vagy ha egynél több rendszerüzemeltető van, a tagállam intézkedéseket fogad el a különböző rendszerüzemeltetők közötti koordináció biztosítására;

b)  a rendszer irányítása és a rendszer kapcsolódó működési szabályzata egyenlő hozzáférést és tisztességes feltételeket biztosít minden gazdasági szereplő számára, amely részt kíván venni a rendszerben, feltéve, hogy a rendszerben szereplő csomagolástípusba vagy -kategóriába tartozó csomagolást forgalmaz;

c)  ellenőrzési eljárások és jelentéstételi rendszerek vannak kialakítva, amelyek lehetővé teszik a rendszerüzemeltető számára, hogy adatokat szerezzen a betétdíjas rendszer hatálya alá tartozó csomagolás gyűjtéséről;

d)  minimum-betétdíjak kerülnek megállapításra, amelyek elegendők az előírt gyűjtési arányok eléréséhez;

e)  meg lettek állapítva a rendszerüzemeltető pénzügyi teljesítőképességére vonatkozó minimumkövetelmények, amelyek lehetővé teszik a rendszerüzemeltető számára feladatainak ellátását;

f)  a rendszerüzemeltető nonprofit, önálló jogalany;

g)  a rendszerüzemeltetők kizárólag az e rendelet szabályaiból eredő feladatokat látnak el, valamint a tagállamok által létrehozott betétdíjas rendszer koordinálásával és működtetésével kapcsolatos további feladatokat;

h)  a rendszerüzemeltetők koordinálják a betétdíjas rendszer működését;

i)  a rendszerüzemeltetők írásos formában megőrzik a következőket:

i.  a rendszerüzemeltető belső szervezetét létrehozó alapszabály;

ii.  a finanszírozási rendszerre vonatkozó adatok;

iii.  nyilatkozat arról, hogy a rendszer megfelel az e rendeletben meghatározott követelményeknek, valamint a rendszerüzemeltető működési helye szerinti tagállamban megállapított bármely további követelménynek;

j)  a rendszerüzemeltető éves forgalmának megfelelő összege a csomagolási hulladék kezelésével kapcsolatos ▌ tájékoztató kampányokra kerül felhasználásra;

k)  a rendszerüzemeltetőknek az e mellékletben foglalt követelményeknek való megfelelés ellenőrzése céljából a rendszer működése szerinti tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére kell bocsátaniuk minden általuk kért információt;

l)  a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a végső forgalmazók kötelesek legyenek átvenni az általuk forgalmazott csomagolóanyaghoz és csomagolási formához tartozó betétdíjas csomagolást, valamint hogy a betétdíjas csomagolás visszaváltásakor visszafizessék a végfelhasználóknak a visszajáró betétdíjat, kivéve, ha a végfelhasználóknak a betétdíjas csomagolás felhasználását követően – az élelmiszercsomagolás esetében az élelmiszer-minőségű újrafeldolgozást biztosító és a nemzeti hatóságok által erre a célra engedélyezett gyűjtőcsatornák valamelyikén keresztül – a rendelkezésükre áll egy a fentivel megegyező mértékben elérhető mód arra, hogy visszakapják a betétdíjat.

Ez a kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, amelyben az eladótér alapterülete nem teszi lehetővé, hogy a végfelhasználók a betétdíjas csomagolást ott visszaváltsák. A végső forgalmazóknak azonban mindig el kell fogadniuk az általuk értékesített termékek üres csomagolásának visszavételét;

▌

m)  a végfelhasználó a betétdíjas csomagolást visszaválthatja anélkül, hogy bármilyen árut meg kellene vásárolnia; a betétdíjat vissza kell fizetni a fogyasztónak;

n)  minden betétdíjas rendszer keretében gyűjtendő betétdíjas csomagolás egyértelmű címkével van ellátva, hogy a végfelhasználók könnyen megállapíthassák, hogy az ilyen csomagolást vissza kell váltani;

o)  a díjak átláthatók;

▌

A minimumkövetelményeken túlmenően a tagállamok adott esetben további követelményeket is meghatározhatnak e rendelet célkitűzéseinek teljesítése, különösen pedig a begyűjtött csomagolási hulladék tisztaságának növelése, a szemét mennyiségének csökkentése, illetve a körforgásos gazdaság egyéb célkitűzéseinek előmozdítása érdekében.

A jelentős mértékű, határokon átnyúló üzleti tevékenységet bonyolító régiókkal rendelkező tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétdíjas rendszerek kijelölt gyűjtőpontokon lehetővé tegyék a más tagállamok betétdíjas rendszereiben részt vevő csomagolás gyűjtését, és törekedniük kell arra, hogy lehetővé tegyék a csomagolás megvásárlásakor a végfelhasználóra kirótt betétdíj visszatérítését.

▌

XI. MELLÉKLET

AZ 52. CIKK (2) BEKEZDÉSÉNEK D) PONTJA ALAPJÁN BENYÚJTANDÓ VÉGREHAJTÁSI TERV

Az 52. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján benyújtandó végrehajtási tervnek a következőket kell tartalmaznia:

a)  a csomagolási hulladék újrafeldolgozására, hulladéklerakóban való elhelyezésére és egyéb kezelésére vonatkozó korábbi, jelenlegi és várható arányok, valamint a csomagolási hulladékot alkotó hulladékáramok értékelése;

b)  az érvényben lévő hulladékgazdálkodási tervek és hulladékmegelőzési programok végrehajtásának értékelése a 2008/98/EK irányelv 28. és 29. cikkének megfelelően;

c)  azon okok, amelyek alapján a tagállam úgy ítéli meg, hogy esetleg nem tudja elérni az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott vonatkozó célértékeket az említett rendelkezésben meghatározott határidőn belül, valamint az e célértékek eléréséhez szükséges határidő-hosszabbítás értékelése;

d)  az ahhoz szükséges intézkedések, hogy a tagállamok által alkalmazandó, e rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célértékeket elérjék a határidő-hosszabbítás időtartama alatt, ideértve a 2008/98/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és IVa. mellékletében meghatározott, a hulladékhierarchia alkalmazását ösztönző megfelelő gazdasági eszközöket és más intézkedéseket;

e)  a d) pontban meghatározott intézkedések végrehajtására vonatkozó ütemterv, a végrehajtásukért felelős szerv meghatározása, valamint a határidő-hosszabbítás esetén alkalmazandó célértékek eléréséhez való egyéni hozzájárulásuk értékelése;

f)  a hulladékgazdálkodás finanszírozására vonatkozó információk „a szennyező fizet” elvvel összhangban;

g)  adott esetben az adatminőség javítására irányuló intézkedések a hulladékgazdálkodási teljesítmény jobb tervezése és nyomon követése érdekében.

XII. MELLÉKLET

A TAGÁLLAMOK ÁLTAL A CSOMAGOLÁSSAL ÉS CSOMAGOLÁSI HULLADÉKKAL KAPCSOLATOS ADATBÁZISAIKBAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK

(AZ 1–4. TÁBLÁZAT SZERINT)

1.  Fogyasztói, gyűjtő- és szállítási csomagolás tekintetében:

(a)  a tagállamon belül keletkezett (gyártott + importált + tárolt – exportált) csomagolások minden egyes csomagoláskategóriájára vonatkozó mennyiségek (1. táblázat);

(b)  az újrahasználható csomagolás mennyiségei (2. táblázat).

2.  Fogyasztói, gyűjtő- és szállítási csomagolás hulladéka tekintetében:

(a)  a csomagoláskategóriák mindegyike tekintetében (3. táblázat):

i.  a tagállam területén első alkalommal forgalmazott mennyiségek;

ii.  a keletkezett csomagolási hulladék mennyiségei;

▌

iii.  az ártalmatlanított, hasznosított és újrafeldolgozott csomagolások mennyiségei;

(b)  a nagyon könnyű műanyag hordtasakok, a könnyű műanyag hordtasakok és a vastag műanyag hordtasakok egy főre jutó éves felhasználása, külön-külön minden egyes kategória vonatkozásában, az 56. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint (4. táblázat);

(c)  a betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolási formák elkülönített gyűjtésének aránya az 50. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint (5. táblázat).

1. táblázat

A tagállam területén keletkezett csomagolás (fogyasztói, gyűjtő- és szállítási csomagolás) mennyisége

2. táblázat

A tagállam területén első alkalommal forgalmazott összes újrahasználható (fogyasztói, gyűjtő- és szállítási) csomagolás ▌ mennyisége

▌

3. táblázat

A következőknek a II. melléklet 2. táblázatában meghatározott csomagoláskategóriánkénti mennyisége: a tagállam területén első alkalommal forgalmazott csomagolás; keletkezett csomagolási hulladék; és a tagállam területén ártalmatlanított, hasznosított és újrafeldolgozott, valamint az exportált csomagolási hulladékok.

4. táblázat

A tagállam területén felhasznált nagyon könnyű műanyag hordtasakok, könnyű műanyag hordtasakok, vastag műanyag hordtasakok és nagyon vastag műanyag hordtasakok egy főre jutó mennyisége

5. táblázat

A betétdíjas rendszerek hatálya alá tartozó csomagolási formák elkülönített gyűjtésének aránya az 50. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint

XIII. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

(1) HL C 228., 2023.6.29., 114. o. (2) Ez az álláspont lép a 2023. november 22-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0425. (3) * A SZÖVEG MÉG NEM ESETT ÁT JOGI-NYELVI VÉGLEGESÍTÉSEN. (4) HL C 228., 2023.6.29., 114. o. (5) Az Európai Parlament .2024. április 23-i álláspontja. (6) Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve (1994. december 20.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (HL L 365., 1994.12.31., 10. o.). (7) A Tanács (EU, Euratom) 2020/2053 határozata (2020. december 14.) az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 424., 2020.12.15., 1. o.). (8) HL C 465., 2021.11.17., 11. o. (9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/... rendelete (...) a fenntartható termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási keretének létrehozásáról, az (EU) 2020/1828 irányelv és az (EU) 2023/1542 rendelet módosításáról, valamint a 2009/125/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L, ..., ELI: ...). (10) +HL: kérjük, illesszék be a szövegbe a PE-CONS 106/23 (2022/0095(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát, a lábjegyzetbe pedig illesszék be az említett rendelet számát, dátumát és HL-hivatkozását. (11) ++HL: kérjük, illesszék be a szövegbe a PE-CONS 106/23 (2022/0095(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát. (12) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.). (13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/904 irányelve (2019. június 5.) egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről (HL L 155., 2019.6.12., 1. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 1935/2004/EK rendelete (2004. október 27.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2004.11.13., 4. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.). (17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1021 rendelete (2019. június 20.) a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (HL L 169., 2019.6.25., 45. o.). (18) A Bizottság 2001/171/EK határozata (2001. február 19.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelvben meghatározott nehézfémkoncentráció-szintekkel kapcsolatban az üvegcsomagolásra vonatkozó eltérés feltételeinek meghatározásáról (HL L 62., 2001.3.2., 20. o.). (19) A Bizottság 2009/292/EK határozata (2009. március 24.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott nehézfém-koncentráció határértéktől a műanyag rekeszek és a műanyag raklapok esetében való eltérés feltételeinek meghatározásáról (HL L 79., 2009.3.25., 44. o.). (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/6 rendelete (2018. december 11.) az állatgyógyászati készítményekről és a 2001/82/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 4., 2019.1.7., 43. o.). (21) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.). (22) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/745 rendelete (2017. április 5.) az orvostechnikai eszközökről, a 2001/83/EK irányelv, a 178/2002/EK rendelet és az 1223/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 117., 2017.5.5., 1. o.). (23) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/746 rendelete (2017. április 5.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről, valamint a 98/79/EK irányelv és a 2010/227/EU bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 117., 2017.5.5., 176. o.). (24) Az Európai Parlament és a Tanács 609/2013/EU rendelete (2013. június 12.) a csecsemők és kisgyermekek számára készült, a speciális gyógyászati célra szánt, valamint a testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerekről, továbbá a 92/52/EGK tanácsi irányelv, a 96/8/EK, az 1999/21/EK, a 2006/125/EK és a 2006/141/EK bizottsági irányelv, a 2009/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 41/2009/EK és a 953/2009/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 181., 2013.6.29., 35. o.). (25) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/68/EK irányelve (2008. szeptember 24.) a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.) (26) A kontaktszenzitív csomagolás a következő rendeletek, illetve irányelvek hatálya alá tartozó termékek műanyag csomagolását jelenti: az Európai Parlament és a Tanács 1831/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról (HL L 268., 2003.10.18., 29. o.), az Európai Parlament és a Tanács 1935/2004/EK rendelete (2004. október 27.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról (HL L 338., 2004.11.13., 4. o.), az Európai Parlament és a Tanács 767/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról, az 1831/2003/EK rendelet módosításáról, valamint a 79/373/EGK tanácsi irányelv, a 80/511/EGK bizottsági irányelv, a 82/471/EGK, 83/228/EGK, 93/74/EGK, 93/113/EK és 96/25/EK tanácsi irányelv és a 2004/217/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 229., 2009.9.1., 1. o.), az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a kozmetikai termékekről (átdolgozás) (HL L 342., 2009.12.22., 59. o.), az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/745 rendelete (2017. április 5.) az orvostechnikai eszközökről, a 2001/83/EK irányelv, a 178/2002/EK rendelet és az 1223/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 117., 2017.5.5., 1. o.), az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/746 rendelete (2017. április 5.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről, valamint a 98/79/EK irányelv és a 2010/227/EU bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 117., 2017.5.5., 176. o.), az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/4 rendelete (2018. december 11.) a gyógyszeres takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról, a 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 90/167/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 4., 2019.1.7., 1. o.), az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/6 rendelete (2018. december 11.) az állatgyógyászati készítményekről és a 2001/82/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 4., 2019.1.7., 43. o.), az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.), valamint az Európai Parlament és a Tanács 2008/68/EK irányelve (2008. szeptember 24.) a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.). (27) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). (28) HL L 39., 1993.2.16., 3. o. (29) HL L 179., 1998.6.23., 3. o. (30) HL L 171., 1981.6.27., 13. o. (31) HL L 186., 1995.8.5., 44. o. (32) A Bizottság (EU) 2022/1616 rendelete (2022. szeptember 15.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő, újrafeldolgozott műanyagokról és műanyag tárgyakról, valamint a 282/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 243., 2022.9.20., 3. o.). (33) Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 316., 2012.11.14., 12. o.). (34) Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.). (35) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/787 rendelete (2019. április 17.) a szeszes italok meghatározásáról, leírásáról, megjelenítéséről, jelöléséről, a szeszes italok elnevezésének használatáról az egyéb élelmiszerek megjelenítése és jelölése során, a szeszes italok földrajzi jelzéseinek oltalmáról, a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol és desztillátumok használatáról az alkoholtartalmú italokban, valamint a 110/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 130., 2019.5.17., 1. o.). (36) Az Európai Parlament és a Tanács 1151/2012/EU rendelete (2012. november 21.) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről (HL L 343., 2012.12.14., 1. o.). (37) +HL: kérjük, illesszék be a szövegbe a PE-CONS 106/23 (2022/0095(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát. (38) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.) (39) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/825 irányelve (2024. február 28.) a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelv módosításáról, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb védelem és a hatékonyabb tájékoztatás révén történő növelése tekintetében (HL L, 2024/825, 2024. március 6., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/825/oj). (40) A Bizottság határozata (1997. január 28.) a csomagolóanyagok azonosítási rendszerének a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő meghatározásáról (HL L 50., 1997.2.20., 28. o.). (41) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (az értesítés a C(2003) 1422. számú dokumentummal történt) (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.). (42) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/720 irányelve (2015. április 29.) a 94/62/EK irányelvnek a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése tekintetében történő módosításáról (HL L 115., 2015.5.6., 11. o.). (43) Az Európai Parlament és a Tanács 768/2008/EK határozata (2008. július 9.) a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 82. o.). (44) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.). (45) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (HL L 277., 2022.10.27., 1. o.). (46) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/852 irányelve (2018. május 30.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 141. o.). (47) A Bizottság (EU) 2019/1004 végrehajtási határozata (2019. június 7.) a hulladékokkal kapcsolatos adatoknak a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően való kiszámítására, ellenőrzésére és jelentésére vonatkozó szabályok megállapításáról és a C(2012) 2384 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 163., 2019.6.20., 66. o.). (48) Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról (HL L 190., 2006.7.12., 1. o.). (49) A Bizottság (EU) 2018/896 végrehajtási határozata (2018. június 19.) a könnyű műanyag hordtasakok éves felhasználásának számítási módszeréről és a 2005/270/EK határozat módosításáról (HL L 160., 2018.6.25., 6. o.). (50) A Bizottság 2005/270/EK határozata (2005. március 22.) az Európai Parlament és a Tanács csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelve szerinti adatbázisrendszerre vonatkozó formátumok létrehozásáról (HL L 86., 2005.4.5., 6. o.). (51) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1020 rendelete (2019. június 20.) a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról (HL L 169., 2019.6.25., 1. o.). ▌ (52) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.). (53) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.). (54) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.). (55) A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 343., 2015.12.29., 558. o.). (56) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (57) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.). (58) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (59) Az Európai Parlament és a Tanács 1831/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról (HL L 268., 2003.10.18., 29. o.). (60) Az Európai Parlament és a Tanács 767/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról, az 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 79/373/EGK tanácsi irányelv, a 80/511/EGK bizottsági irányelv, a 82/471/EGK, 83/228/EGK, 93/74/EGK, 93/113/EK és 96/25/EK tanácsi irányelv és a 2004/217/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 229., 2009.9.1., 1. o.). (61) Az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a kozmetikai termékekről (HL L 342., 2009.12.22., 59. o.). (62) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/4 rendelete (2018. december 11.) a gyógyszeres takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról, a 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 90/167/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 4., 2019.1.7., 1. o.). (63) A Bizottság (EU) 2023/1809 határozata (2023. szeptember 14.) a nedvszívó higiéniai termékek és az újrahasználható menstruációs kelyhek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó kritériumok megállapításáról (HL L 234., 2023.9.22., 142. o.). (64) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/46/EK irányelve (2002. június 10.) az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 183., 2002.7.12., 51. o.). (65) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.). (66) +HL: kérjük, illesszék be a szövegbe a PE-CONS 106/23 (2022/0095(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát. (67) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.). (68) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.). (69) A Tanács 6/2002/EK rendelete (2001. december 12.) a közösségi formatervezési mintáról (HL L 3., 2002.1.5., 1. o.). (70) Az Európai Parlament és a Tanács 98/71/EK irányelve (1998. október 13.) a formatervezési minták oltalmáról (HL L 289., 1998.10.28., 28. o.). (71) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1001 rendelete (2017. június 14.) az európai uniós védjegyről (HL L 154., 2017.6.16., 1. o.). (72) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2436 irányelve (2015. december 16.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 336., 2015.12.23., 1. o.). (73) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (74) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1150 rendelete (2019. június 20.) az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról (HL L 186., 2019.7.11., 57. o.). (75) Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.). (76) Az Európai Parlament és a Tanács 251/2014/EU rendelete (2014. február 26.) az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról és az 1601/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 14. o.). (77) A Tanács 2658/87/EGK rendelete (1987. július 23.) a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.). (78) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/2184 irányelve (2020. december 16.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 435., 2020.12.23., 1. o.). (79) A Bizottság (EU) 2023/595 végrehajtási rendelete (2023. március 16.) a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrásra vonatkozó kimutatás formátumának az (EU, Euratom) 2021/770 tanácsi rendelet szerinti meghatározásáról (HL L 79., 2023.3.17., 151. o.). (80) +HL: kérjük, illesszék be a szövegbe e rendelet (2022/0396(COD)) számát, elfogadásának időpontját és a közzétételével kapcsolatos részeleteket. (81) +HL: kérjük, illesszék be a szövegbe e rendelet (2022/0396(COD)) számát, valamint egészítsék ki a kapcsolódó lábjegyzetet.