Az Európai Parlament határozata a 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet és a 111/2005/EK tanácsi rendeletet az izopropilidén-(2-(3,4-metiléndioxi-fenil)acetil)malonátnak (IMDPAM) és egyéb anyagoknak a jegyzékben szereplő anyagok listájára való felvétele tekintetében módosító 2024. február 28-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2024)01219 - 2024/2606(DEA))

P9_TA(2024)0314 B9-0213/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2024)01219),

–  tekintettel a Bizottság 2024. március 13-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a kábítószer-prekurzorokról szóló, 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 15. cikkére és 15a. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a kábítószer-prekurzoroknak az Unió és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2004. december 22-i 111/2005/EK tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 30a. cikkére és 30b. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

–  tekintettel arra, hogy eljárási szabályzata 111. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében megállapított határidőn belül, amely 2024. április 23-án járt le, nem emeltek kifogást,

A.  mivel a tiltott kábítószerek előállításához használt anyagokhoz való hozzáférés ellenőrzését célzó intézkedések uniós jogszabályi keretét folyamatosan aktualizálni kell az úgynevezett „dizájner prekurzorok” elterjedése elleni küzdelem érdekében, amelyek a hagyományos kábítószer-prekurzorok közeli, a meglévő szabályok megkerülése céljából létrehozott kémiai rokonai;

B.  mivel az izopropilidén-(2-(3,4-metiléndioxi-fenil)acetil)malonát (IMDPAM) nátriumsóját az MDMA (3,4-metiléndioxi-metamfetamin), közismert nevén „ecstasy” előállításához használt, újonnan kifejlesztett kábítószer-prekurzorként azonosították;

C.  mivel a 2-metil-3-feniloxirán-2-karbonsav (BMK glicidsav) hét észterét és a 3-(1,3-benzodioxol-5-il)-2-metiloxirán-2-karbonsav (PMK glicidsav) hat észterét az olyan tiltott kábítószerek, mint az MDMA, valamint a metamfetamin és az amfetamin előállítása során a BMK glicidsav és a PMK glicidsav – az uniós jogban ellenőrzött prekurzorok – lehetséges helyettesítőiként azonosították;

D.  mivel módosítani kell a 273/2004/EK rendelet I. mellékletében és a 111/2005/EK rendelet mellékletében felsorolt, jegyzékben szereplő anyagok listáját, hogy az IMDPAM, valamint a BMK glicidsav és a PMK glicidsav azonosított észterei az említett rendeletekben előírt harmonizált ellenőrzési és felügyeleti intézkedések hatálya alá kerüljenek;

E.  mivel a 273/2004/EK és a 111/2005/EK rendeletben újonnan jegyzékbe vett anyagokhoz való hozzáférés ellenőrzésére irányuló intézkedéseknek a lehető leghamarabb hatályba kell lépniük annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni e kábítószer-prekurzorok tiltott kábítószerek előállítására és forgalomba hozatalára való felhasználását;

F.  mivel a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó uniós ütemtervben (COM(2023)0641) az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy a Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködve minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy felgyorsítsa a további anyagoknak a 273/2004/EK és a 111/2005/EK rendelet szerinti jegyzékbe történő felvételére vonatkozó jövőbeli felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadási eljárását;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 47., 2004.2.18., 1. o. (2) HL L 22., 2005.1.26., 1. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzéséről, valamint a megfelelő irodai igazgatásról szóló képzés tekintetében történő módosításairól (2024/2006(REG))

P9_TA(2024)0315 A9-0163/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 236. és 237. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0163/2024),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  úgy határoz, hogy ezek a módosítások 2024. július 16-án lépnek hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás Módosítás 1 A Parlament eljárási szabályzata 10 cikk – 6 bekezdés – 2 albekezdés Ha a képviselő nem írja alá az e kódexszel kapcsolatos nyilatkozatot, akkor nem választható meg a Parlament vagy annak bármely szerve valamely tisztségére, nem nevezhető ki előadónak, illetve nem vehet részt hivatalos küldöttségben vagy intézményközi tárgyalásokon. Nem választható meg a Parlament vagy annak bármely szerve valamely tisztségére, nem nevezhető ki előadónak, és nem vehet részt hivatalos küldöttségben vagy intézményközi tárgyalásokon a képviselő az alábbi esetekben: a)  ha nem írta alá az említett kódex betartására – beleértve a Parlament által a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzéséről, valamint a helyes irodavezetésről szervezett külön képzés elvégzésére – vonatkozó kötelezettségvállalását megerősítő nyilatkozatot; vagy b)  ha az említett kódexben meghatározott határidőt és feltételeket megszegve nem végezte el az a) pontban említett külön képzést. Módosítás 4 és 10 A Parlament eljárási szabályzata 176 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés A 10. cikk (6) bekezdésével kapcsolatban az Elnök e cikk alapján csak a zaklatásra és annak megelőzésére vonatkozó belső adminisztratív eljárással összhangban megállapított zaklatás esetén fogadhat el indokolással ellátott határozatot. A pszichológiai vagy a szexuális zaklatás bármely formájának a 10. cikk (6) bekezdésének első albekezdésében megállapított tilalmát illetően az Elnök e cikk alapján csak a zaklatásra és annak megelőzésére vonatkozó belső adminisztratív eljárással összhangban megállapított zaklatás esetén fogadhat el indokolással ellátott határozatot. Módosítás 6 Az Európai Parlament eljárási szabályzata II melléklet – 5 pont 5.   Szükség esetén a képviselők haladéktalanul és teljes mértékben együttműködnek a konfliktushelyzetek vagy a (pszichológiai vagy szexuális) zaklatás kezelésére szolgáló eljárásokban, ideértve azt is, hogy a zaklatásra vonatkozó bármely panasz esetén haladéktalanul válaszolnak. A képviselők a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzése, valamint a megfelelő irodai igazgatás témájában a számukra szervezett külön képzésen vehetnek részt. 5.   Szükség esetén a képviselők teljes mértékben, az Elnökség által meghatározott eljárásokkal összhangban együttműködnek a konfliktushelyzetek vagy a (pszichológiai vagy szexuális) zaklatás kezelésére szolgáló eljárásokban, többek között azáltal, hogy a zaklatásra vonatkozó bármely panasz esetén haladéktalanul válaszolnak. Azok a képviselők, akik ezt még nem tették meg, részt vesznek a munkahelyi konfliktusok és zaklatás megelőzése, valamint a helyes irodavezetés témájában a Parlament által számukra szervezett külön képzésen. Ezt a képzést a képviselő megbízatásának első hat hónapjában kell elvégezni, kivéve kellően indokolt kivételes esetekben. A képzés elvégzésére vonatkozó képviselői igazolások a Parlament honlapján közzétételre kerülnek.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i állásfoglalása az új élelmiszerekről szóló (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a „mesterséges nanoanyagok” fogalommeghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2024. március 14-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2024)01612 – 2024/2691(DEA))

P9_TA(2024)0316 B9-0225/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az új élelmiszerekről szóló (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a „mesterséges nanoanyagok” fogalommeghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2024. március 14-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2024)01612),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkére,

–  tekintettel az új élelmiszerekről, az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1852/2001/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 31. cikkére és 32. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 18. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének az élelmiszer-adalékok uniós jegyzékének létrehozásával történő módosításáról szóló, 2011. november 11-i 1129/2011/EU bizottsági rendelettel(4), valamint az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének az élelmiszer-adalékokban, élelmiszerenzimekben, élelmiszer-aromákban és tápanyagokban való használatra jóváhagyott élelmiszer-adalékok uniós jegyzékének létrehozásával történő módosításáról szóló, 2011. november 11-i 1130/2011/EU bizottsági rendelettel(5) létrehozott uniós jegyzékekre,

–  tekintettel az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok újraértékelésére kidolgozott program létrehozásáról szóló, 2010. március 25-i 257/2010/EU bizottsági rendeletre(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.  mivel az 1169/2011/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a fogyasztók tájékoztatása céljából az élelmiszerek mesterséges nanoanyag formájában jelen lévő valamennyi összetevőjét egyértelműen fel kell tüntetni az összetevők között; mivel ennek megfelelően az 1169/2011/EU rendelet meghatározza az (EU) 2015/2283 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének f) pontjában szereplő „mesterséges nanoanyagok” fogalmát;

B.  mivel az (EU) 2015/2283 rendelet 31. cikke felhatalmazza a Bizottságot, hogy a rendelet céljainak elérése érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján igazítsa ki és módosítsa a „mesterséges nanoanyagok” említett rendelet szerinti fogalommeghatározását az új műszaki és tudományos fejlődés vagy a nemzetközileg elfogadott fogalommeghatározások fényében;

C.  mivel az 1129/2011/EU és az 1130/2011/EU rendelettel létrehozott átfogó uniós jegyzékek meghatározzák azokat az élelmiszer-adalékanyagokat, amelyek használata az 1333/2008/EK rendelet hatálybalépése előtt az abban foglalt rendelkezéseknek való megfelelés ellenőrzése után megengedett volt;

A fogalommeghatározás következményei

D.  mivel a „mesterséges nanoanyagok” felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben szereplő fogalommeghatározása fogja meghatározni, hogy az adott élelmiszer címkéjén az 1169/2011/EU rendelet 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően fel kell-e tüntetni a „[nano]” szót az összetevők felsorolásában;

E.  mivel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet célja a jelenlegi fogalommeghatározásból eredő értelmezési nehézségek kezelése, mégpedig oly módon, hogy objektív elemeket vezet be annak megállapítására, hogy egy nanoanyag „mesterséges”-e vagy sem, például azáltal, hogy a „szándékosan előállított [anyag]” kifejezés helyébe a „gyártott” szó lép;

F.  mivel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet kizárja, hogy az élelmiszerekben nanoanyagnak minősüljenek a nem szilárd halmazállapotú részecskék, például a micellák, a liposzómák vagy az emulzióban lévő, nanotartományba eső cseppek, valamint azok az összetevők, amelyek 50%-nál kevesebb 100 nm-nél kisebb méretű részecskét tartalmaznak;

G.  mivel a nanotartományba eső részecskékre vonatkozóan javasolt legalább 50%-os alapértelmezett küszöbérték önkényes és alacsonyabb szintű védelmet nyújt, mint az (EU) 2015/2283 rendeletben szereplő fogalommeghatározás egyes tagállamok, például Franciaország által adott értelmezése; mivel az említett rendelet a 100 nm-nél kisebb részecskék esetében nem vesz fontolóra a méreteloszlásra vonatkozó küszöbértéket;

H.  mivel a javasolt fogalommeghatározás potenciálisan sok nanoanyagot kizárna az 1169/2011/EU rendelet hatálya alól, amelyekre így nem vonatkozna a „[nano]” címkézési kötelezettség; mivel a Bizottság indokolásának 3. pontjában jelzi, hogy „korlátozott számban vannak jelen az élelmiszerekben olyan anyagok, amelyek bizonyos hányadban nanorészecskékből állnak, és ezen anyagok – legalább többségükben, sőt feltételezhetően kizárólag – nem új élelmiszerek”, és hogy „a felhatalmazáson alapuló jogi aktus lehetséges hatásai ezért csak nagyon elenyésző számú anyagot érintenek”;

I.  mivel jelenleg az élelmiszerekben éppen az élelmiszer-adalékok lehetnek jelen nanoanyagok formájában; mivel a francia Nemzeti Élelmiszer-, Környezet- és Munkabiztonsági Ügynökség (ANSES) 37 nanoanyagot sorolt fel, amelyeket több mint 900 élelmiszeripari termékben használnak(7); mivel a fogyasztói szervezetek és nem kormányzati szervezetek (az Agir pour l’Environnement(8), a Que Choisir(9), a 60 Millions de consommateurs(10) és az AVICENN(11) Franciaországban, a Foodwatch(12) és a Bund(13) Németországban, a Testachats(14) Belgiumban, az Altroconsumo(15) Olaszországban és az OCU Spanyolországban(16)) által végzett vizsgálatok több ízben mutatták ki olyan élelmiszer-adalékanyagok jelenlétét, amelyek jelentős hányadban tartalmaznak nanorészecskéket, például a tejtermékekben, sütőipari termékekben és egyes reggeli gabonapelyhekben használt vas-oxid élelmiszer-színezék (E172) az 50%-os küszöbértéknél kisebb mennyiségben tartalmazhat nanorészecskéket; mivel ez azt mutatja, hogy az a tény, hogy a címkén egyes élelmiszer-összetevőket nem tüntetnek fel megfelelően a „[nano]” szóval, elsősorban a hatályos jogszabályok végrehajtásának hiányára, és sokkal kevésbé értelmezési nehézségekre vezethető vissza;

J.  mivel egy, az Európai Vegyianyag-ügynökség megbízásából készült 2020. évi tanulmány szerint a polgárok igénylik a nanoanyagokat tartalmazó mindennapi termékek címkézésének javítását(17);

Az ajánlásokkal és az új tudományos eredményekkel fennálló ellentmondások

K.  mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a „mesterséges nanoanyag” fogalommeghatározása tekintetében történő módosításáról szóló 2013. december 12-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről szóló, 2014. március 12-i állásfoglalásában(18) az Európai Parlament kifogást emelt egy nagyon hasonló, szintén 50%-os küszöbértéket tartalmazó és az összes élelmiszer-adalékanyagot kizáró fogalommeghatározással szemben, figyelembe véve, hogy a fogalommeghatározás „ellentétes” volt „az irányelv azon alapvető céljával, hogy a fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmére törekedjen azáltal, hogy a végső fogyasztók számára alapot biztosít a tájékozott választáshoz”; mivel az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be új, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a Parlament álláspontját;

L.  mivel az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletében felsorolt élelmiszer-adalékanyagok specifikációinak meghatározásáról szóló 231/2012/EU rendelet mellékletének a titán-dioxid (E 171) specifikációi tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetről szóló, 2020. október 8-i állásfoglalásában(19) az Európai Parlament kifogást emelt egy olyan bizottsági rendelettervezettel szemben, amely engedélyezte azokat az élelmiszer-minőségű titándioxid(E171)-tételeket, amelyek 50%-nál kevesebb 100 nm-nél kisebb részecskét tartalmaznak;

M.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt ajánlotta,(20) hogy „a biztonsággal kapcsolatos jelenlegi bizonytalanságokra való tekintettel az ajánlásban jelenleg javasolt (50%-os) helyett az élelmiszerekkel kapcsolatos alkalmazások esetében a nanorészecskék számára vonatkozóan alacsonyabb, pl. 10%-os küszöbértéket lenne indokolt fontolóra venni”;

N.  mivel a tudományos szervezetek, hatóságok, nem kormányzati fogyasztói és környezetvédelmi szervezetek és szakszervezetek olyan fogalommeghatározást szorgalmaztak a Bizottság konzultációs folyamata során, amely magában foglalná az összes – akár gyártott, akár szándékolatlanul előállított, akár természetes – anyagot, és a darabszám szerinti részecskeméret-eloszlás tekintetében 10%-os alapértelmezett küszöbértéket tartalmazna;

O.  mivel 2014 óta új tudományos eredmények és ismeretek igazolják, hogy a nanoanyagok képesek átjutni a fiziológiai akadályokon, és gyakran veszélyesebbek, mint a mikro- vagy makroméretű anyagok(21);

P.  mivel az ANSES 2023 áprilisában részletes jelentést tett közzé(22), amelyben megállapítja, hogy a nanoanyagoknak a 2022. június 10-i bizottsági ajánlásban(23) szereplő fogalommeghatározása – amely alapul szolgált a „mesterséges nanoanyagok” (EU) 2015/2283 rendeletben szereplő fogalommeghatározásának felülvizsgálatához – az ágazatspecifikus rendeletekben, különösen az élelmiszer-ágazatban hátrányos lenne az egészségügyi és környezeti kockázatok megelőzése szempontjából; mivel az ANSES hangsúlyozta, hogy a „[nano]” fogalmának horizontális meghatározásában szereplő, a nanorészecskék számára vonatkozó 50%-os küszöbérték „nem szilárd tudományos érveken alapul”, és azt ajánlotta, hogy alacsonyabb értéket állapítsanak meg e küszöbértékre vonatkozóan;

Q.  mivel az élelmiszerek nanoösszetevőinek a nanorészecskék számára vonatkozó 10%-os küszöbérték alapján történő kimutatása megvalósítható, mivel a francia Versenypolitikai, Fogyasztóvédelmi és Csalás Elleni Főigazgatóság [Direction générale de la concurrence, de la consommation et de la répression des fraudes] jelenleg is ezt a küszöbértéket alkalmazza ellenőrzési tevékenysége során(24);

Az elővigyázatosság elve

R.  mivel az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdése az Unió egyik alapelveként határozza meg az elővigyázatosság elvét;

S.  mivel az EUMSZ 168. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

1.  kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.  úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem egyeztethető össze az (EU) 2015/2283 rendelet céljával és tartalmával, és hogy túllépi az említett rendelet 31. cikkében a Bizottságra ruházott hatáskört;

4.  sajnálja, hogy a javasolt 50%-os küszöbérték nem veszi figyelembe a műszaki és tudományos fejlődést;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza az elővigyázatosság elvét, biztosítsa a fogyasztók biztonságát és tájékoztatását, valamint vegye figyelembe az „Egy az egészség” koncepciót;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 327., 2015.12.11., 1. o. (2) HL L 304., 2011.11.22., 18. o. (3) HL L 354., 2008.12.31., 16. o. (4) HL L 295., 2011.11.12., 1. o. (5) HL L 295., 2011.11.12., 178. o. (6) HL L 80., 2010.3.26., 19. o. (7) https://www.anses.fr/fr/nanomateriaux-alimentation-premiere-application-methodologie. (8) https://www.agirpourlenvironnement.org/communiques-presse/enquete-exclusive-des-analyses-revelent-la-presence-de-nanoparticules-dans-3980/. (9) https://www.quechoisir.org/enquete-nanoparticules-taille-mini-doutes-maxi-n50748/. (10) https://bibliotheque.60millions-mag.com/detail/publication/detail-top-right/561?issue_id=113421&switch_toc=archive. (11) https://veillenanos.fr/wp-content/uploads/2023/01/Rapport-test-EN-20230113.pdf. (12) https://www.foodwatch.org/de/potenziell-krebserregender-farbstoff-in-backzutaten-von-dr-oetker. (13) https://www.bund.net/fileadmin/user_upload_bund/publikationen/chemie/‌nanotechnologie_in_lebensmitteln_hintergrund.pdf. (14) https://www.test-achats.be/sante/sante-au-quotidien/produits-testes/news/nanoparticules-affichage. (15) https://www.altroconsumo.it/alimentazione/sicurezza-alimentare/news/nanoparticelle. (16) https://www.ocu.org/toda-la-informacion?type=magazine-articles&magazine=ocu%20compra%20maestra&year=2019. (17) https://echa.europa.eu/-/what-do-eu-citizens-think-about-nanomaterials-. (18) HL C 378., 2017.11.9., 92. o. (19) HL C 395., 2021.3.29., 28. o. (20) https://www.efsa.europa.eu/sites/default/files/assets/corporatenanotechnology121003.pdf. (21) https://veillenanos.fr/en/dossier/nanos-and-health/nanos-health-risks/. (22) Az Anses véleménye (2023): Definition of nanomaterials: analysis, challenges and controversies [A nanoanyagok fogalommeghatározása: elemzés, kihívások és ellentmondások], https://www.anses.fr/en/system/files/AP2018SA0168RaEN.pdf. (23) A Bizottság ajánlása (2022. június 10.) a nanoanyag fogalmának meghatározásáról (HL C 229., 2022.6.14., 1. o.). (24) Anses (2020): Nanomatériaux dans les produits destinés à l’alimentation. Rapport d’expertise collective, https://www.anses.fr/fr/system/files/ERCA2016SA0226Ra.pdf (86. o.).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról, az (EU) 2021/1153 rendelet és a 913/2010/EU rendelet módosításáról, valamint az 1315/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0812 – C9-0472/2021 – 2021/0420(COD))	P9_TA(2024)0317 A9-0147/2023
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0812) és a módosított javaslatra (COM(2022)0384),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 172. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0472/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia Szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2021. október 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2022. október 11-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2024. február 9-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A9-0147/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról, az (EU) 2021/1153 és a 913/2010/EU rendelet módosításáról, valamint az 1315/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/1679 rendelettel.)

(1) HL C 290., 2022.7.29., 120. o. (2) HL C 498., 2022.12.30., 68. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, az (EU) 2019/1020 rendelet és az (EU) 2019/904 irányelv módosításáról, valamint a 94/62/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0677 – C9-0400/2022 – 2022/0396(COD))	P9_TA(2024)0318 A9-0319/2023
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0677),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0400/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. április 27-i véleményére(1),

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv keretében a francia szenátus, az olasz képviselőház és az olasz szenátus által benyújtott, indokolással ellátott véleményekre, amelyek hangsúlyozzák, hogy a jogalkotási aktus tervezete nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra, és tekintettel a Tanács képviselőjének 2024. március 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0319/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, az (EU) 2019/1020 rendelet és az (EU) 2019/904 irányelv módosításáról, valamint a 94/62/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2025/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2025/40 rendelettel.)

(1) HL C 228., 2023.6.29., 114. o. (2) Ez az álláspont lép a 2023. november 22-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0425).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2022)0542 – C9-0364/2022 – 2022/0347(COD))	P9_TA(2024)0319 A9-0233/2023
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0542),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0364/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. február 22-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2023. július 5-i véleményére(2),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 110. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsághoz intézett, 2023. június 27-i levélre,

–  tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra, és tekintettel a Tanács képviselőjének 2024. március 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0233/2023),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogi aktusok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogi aktusok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(4), figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/2881 irányelvvel.)

(1) HL C 146., 2023.4.27., 46. o. (2) HL C, C/2023/251, 2023.10.26., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/251/oj. (3) HL C 77., 2002.3.28., 1. o. (4) Ez az álláspont lép a 2023. szeptember 13-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0318).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása az egységes piaci szükséghelyzeti eszköz létrehozásáról és a 2679/98/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0459 – C9-0315/2022 – 2022/0278(COD))	P9_TA(2024)0320 A9-0246/2023
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0459),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 114., 21. és 46. cikkeire, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0315/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a svéd Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2022. december 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2023. február 8-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2024. február 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság leveleire,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0246/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a belső piaci szükséghelyzettel és a belső piac rezilienciájával kapcsolatos intézkedési keret létrehozásáról, valamint a 2679/98/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet (a belső piaci szükséghelyzetről és rezilienciáról szóló rendelet) elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/2747 rendelettel.)

(1) HL C 100., 2023.3.16., 95. o. (2) HL C 157., 2023.5.3., 82. o. (3) Ez az álláspont lép a 2023. szeptember 13-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2023)0317).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása az (EU) 2016/424, az (EU) 2016/425, az (EU) 2016/426, az (EU) 2019/1009 és a 305/2011/EU rendeletnek az egységes piaci szükséghelyzet miatt szükséges megfelelőségértékelésre, közös előírások elfogadására és piacfelügyeletre vonatkozó szükséghelyzeti eljárások tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2022)0461 – C9-0314/2022 – 2022/0279(COD))

P9_TA(2024)0321 A9-0244/2023

HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0461),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0314/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2022. december 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2023. február 8-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2024. február 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0244/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a 305/2011/EU, az (EU) 2016/424, az (EU) 2016/425, az (EU) 2016/426, az (EU) 2023/988 és az (EU) 2023/1230 rendeletnek a megfelelőségértékelésre, a megfelelőség vélelmére, a közös előírások elfogadására és a piacfelügyeletre vonatkozó, belső piaci szükséghelyzet miatt bevezetendő szükséghelyzeti eljárások tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/2748 rendelettel.)

(1) HL C 100., 2023.3.16., 95. o. (2) HL C 157., 2023.5.3., 82. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a 2000/14/EK, a 2006/42/EK, a 2010/35/EU, a 2013/29/EU, a 2014/28/EU, a 2014/29/EU, a 2014/30/EU, a 2014/31/EU, a 2014/32/EU, a 2014/33/EU, a 2014/34/EU, a 2014/35/EU, a 2014/53/EU és a 2014/68/EU irányelvnek az egységes piaci szükséghelyzet miatt szükséges megfelelőségértékelésre, közös előírások elfogadására és piacfelügyeletre vonatkozó szükséghelyzeti eljárások tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2022)0462 – C9-0313/2022 – 2022/0280(COD))

P9_TA(2024)0322 A9-0245/2023

HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0462),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 91. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0313/2022),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2022. december 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2023. február 8-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2024. február 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0245/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a 2000/14/EK, a 2006/42/EK, a 2010/35/EU, a 2014/29/EU, a 2014/30/EU, a 2014/33/EU, a 2014/34/EU, a 2014/35/EU, a 2014/53/EU és a 2014/68/EU irányelvnek a megfelelőségértékelésre, a megfelelőség vélelmére, a közös előírások elfogadására és a piacfelügyeletre vonatkozó, belső piaci szükséghelyzet miatt bevezetendő szükséghelyzeti eljárások tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/2749 irányelvvel.)

(1) HL C 100., 2023.3.16., 95. o. (2) HL C 157., 2023.5.3., 82. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0891 – C9-0473/2021 – 2021/0428(COD))

P9_TA(2024)0323 A9-0280/2023

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0891),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 77. cikke (2) bekezdésének b) és e) pontjára, valamint 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0473/2021),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2022. május 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2022. október 12-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2024. február 14-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0280/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 rendelet módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/1717 rendelettel.)

(1) HL C 323., 2022.8.26., 69. o. (2) HL C 498., 2022.12.30., 114. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló (EU) 2015/413 irányelv módosításáról szóló, európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2023)0126 – C9-0034/2023 – 2023/0052(COD))	P9_TA(2024)0324 A9-0396/2023
HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0126),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0034/2023),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. április 27-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2024. március 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A9-0396/2023),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló (EU) 2015/413 irányelv módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2024/3237 irányelvvel.)

(1) HL C 228., 2023.6.29., 154. o.

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása az egyes új génkezelési technikák útján nyert növényekről és a belőlük származó élelmiszerekről és takarmányokról, valamint az (EU) 2017/625 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2023)0411 – C9-0238/2023 – 2023/0226(COD))

P9_TA(2024)0325 A9-0014/2024

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0411),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére, 114. cikkére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0238/2023),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a ciprusi parlament és a magyar parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. október 26-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2024. április 17-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0014/2024),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra aaz egyes új génkezelési technikák útján nyert növényekről és a belőlük származó élelmiszerekről és takarmányokról, valamint az (EU) 2017/625 rendelet és a 98/44/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel [Mód. 292]

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikkére, 114. cikkére és 168. cikke (4) bekezdésének b)pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  2001 óta, amikor elfogadták a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(4), a biotechnológia jelentős fejlődése új génkezelési technikák (NGT-k), köztük pedig nagyon fontos genomszerkesztési technikák kifejlesztéséhez vezetett, amelyek lehetővé teszik a genom pontos helyeken történő módosítását. A géntechnológia jelentős fejlődése már eddig is hozzájárult a marker alapú szelekció széles körű alkalmazásához, ami lehetővé teszi a biológiai sokféleségben jelen lévő érdekes gének azonosítását és mozgósítását. [Mód. 1]

(1a)   Az új génkezelési technikák szabadalmaztatásának lehetősége és alkalmazásuk eredményei növelhetik a vetőmag-előállító multinacionális vállalatok mezőgazdasági termelők feletti dominanciáját a vetőmagokhoz való hozzáférés tekintetében. Egy olyan helyzet, amikor a nagyvállalatok már eleve monopóliummal rendelkeznek a vetőmagok terén és egyre inkább ellenőrzésük alá vonják a természeti erőforrásokat, megfosztaná a mezőgazdasági termelőket minden cselekvési szabadságuktól, hiszen függő helyzetbe kerülnének a magánvállalatoktól. Ezért mindenképpen be kell tiltani az ilyen termékekre vonatkozó szabadalmakat. [Mód. 167]

(2)  Az NGT-k a génkezelési technikák változatos csoportját alkotják, és mindegyikük eltérő módon használható különböző eredmények eléréséhez és termékek előállításához. Eredményezhetnek a hagyományos nemesítési módszerek útján elérhetőkkel egyenértékű módosításokat, vagy bonyolultabb módosításokat tartalmazó szervezeteket. Az új génkezelési technikák közül a célzott mutagenezis és a ciszgenezis (beleértve az intragenezist is) a nem keresztezhető fajok genetikai anyagának bevitele (transzgenezis) nélkül végeznek genetikai módosításokat. Kizárólag a nemesítői génállományra, azaz a hagyományos nemesítéshez rendelkezésre álló teljes genetikai információra támaszkodnak, beleértve a fejlett nemesítési technikákkal keresztezhető, egymással távoli rokonságban álló növényfajokból származó genetikai információt is. A célzott mutagenezis-technikák a DNS-szekvencia módosítását (módosításait) eredményezik egy szervezet genomjának pontoscélzott helyein. A ciszgenezis-technikák a nemesítői génállományban már meglévő genetikai anyagnak egy szervezet genomjába történő beillesztését eredményezik. Az intragenezis a ciszgenezis egy alcsoportja, amelynek eredményeként a genetikai anyag egy átrendezett, a nemesítői génállományban már meglévő két vagy több DNS-szekvenciából álló másolatát illesztik be a genomba. [Mód. 2]

(3)  Az Unióban vagy világszerte engedélyezett transzgénikus technikákkal elért eredményekhez képest a növénykultúrák és tulajdonságok szélesebb skáláján folynak az NGT-ket alkalmazó állami és magánkutatások(5). IdetartoznakIde tartoznak a növénybetegségekkel és károsítókkal szemben nagyobb toleranciát vagy rezisztenciát mutató növények, a gyomirtó szerekkel szemben toleranciát mutató növények, az éghajlatváltozás hatásaival és a környezeti stresszekkel szemben nagyobb toleranciát vagy rezisztenciát mutató növények, a jobb tápanyag- és vízfelhasználási hatékonysághatékonyságú növények, valamint a nagyobb terméshozamú és ellenálló képességű növények, valamint a jobb minőségi jellemzőkjellemzőkkel rendelkező növények. Az ilyen típusú új növények, valamint ezen új technikák viszonylag könnyű és gyors alkalmazhatósága előnyökkel járhat a mezőgazdasági termelők, a fogyasztók és a környezet számára. Így az NGT-k hozzájárulhatnak az európai zöld megállapodás(6), „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia(7), a biodiverzitási stratégia(8) és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia(9) innovációs és fenntarthatósági célkitűzéseihez, a globális élelmezésbiztonsághoz(10), a biogazdasági stratégiához(11) és az Unió stratégiai autonómiájához(12). [Mód. 3]

(4)  Az NGT-k útján nyert szervezetek – köztük az ilyen szervezeteket tartalmazó vagy belőlük álló termékek – környezetbe történő szándékos kibocsátása, valamint az ilyen szervezetekből előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatala a 2001/18/EK irányelv és az 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(13), valamint az élelmiszerek és takarmányok esetében az 1829/2003/EK rendelet(14) hatálya alá tartozik, a növényi sejtek zárt rendszerben történő felhasználása a 2009/1/EK irányelv hatálya alá tartozik, az NGT növények országhatárokon történő átvitelét pedig az 1946/2003/EK rendelet szabályozza (a továbbiakban: uniós GMO-jogszabályok).

(5)  A C-528/16. sz., Confédération paysanne és társai ügyben hozott ítéletében(15) az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy a 2001/18/EK irányelv elfogadása óta megjelent vagy nagyrészt azóta kifejlesztett új mutagenezis-technikák/-módszerek útján nyert GMO-k nem tekinthetők az említett irányelv hatálya alól kizártnak.

(6)  A Tanács az (EU) 2019/1904 határozatban(16) felkérte a Bizottságot, hogy az említett ítélet fényében 2021. április 30-ig nyújtson be tanulmányt az új génkezelési technikák uniós jog szerinti jogállásáról, valamint adott esetben – a tanulmány következtetéseinek függvényében – javaslatot (hatásvizsgálattal együtt).

(7)  A Bizottság új génkezelési technikákról szóló tanulmánya(17) megállapította, hogy az uniós GMO-jogszabályok nem alkalmasak arra, hogy szabályozzák az egyes NGT-k útján nyert növények szándékos kibocsátását és a kapcsolódó termékek – köztük élelmiszerek és takarmányok – forgalomba hozatalát. A tanulmány megállapította különösen, hogy az uniós GMO-jogszabályok szerinti engedélyezési eljárás és kockázatértékelési követelmények nincsenek az egyes NGT-k, nevezetesen a célzott mutagenezis és ciszgenezis (beleértve az intragenezist is) útján előállítható potenciális szervezetek és termékek sokféleségéhez igazítva, és ezek a követelmények aránytalanok vagy nem megfelelőek lehetnek. A tanulmány kimutatta, hogy ez különösen igaz az e technikákkal nyert növényekre, tekintettel a már rendelkezésre álló, különösen a biztonságosságra vonatkozó tudományos bizonyítékok mennyiségére. Emellett az uniós GMO-jogszabályokat nehéz végrehajtani és betartatni a célzott mutagenezis és ciszgenezis útján nyert növények és kapcsolódó termékek esetében. Bizonyos esetekben az e technikákkal bevitt genetikai módosítások analitikai módszerekkel nem különböztethetők meg a természetes mutációktól vagy a hagyományos nemesítési technikákkal bevitt genetikai módosításoktól, míg a transzgenezissel bevitt genetikai módosítások megkülönböztetése általában lehetséges. Az uniós GMO-jogszabályok nem kedveznek az olyan innovatív és előnyös termékek kifejlesztésének sem, amelyek hozzájárulhatnak a fenntarthatósághoz, az élelmezésbiztonsághoz és az agrár-élelmiszeripari lánc rezilienciájához.

(8)  Ezért egyedi jogi keretet kell elfogadni a célzott mutagenezis és ciszgenezis útján nyert GMO-k és a kapcsolódó termékek környezetbe történő szándékos kibocsátásának vagy forgalomba hozatalának esetére.

(9)  A jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek alapján, különös tekintettel a biztonsági szempontokra, e rendeletet azon GMO-kra kell korlátozni, amelyek növények, azaz az Archaeplastida vagy a Phaeophyceae rendszertani csoportba tartozó szervezetek, kizárva a mikroorganizmusokat. A más szervezetekre, például a mikroorganizmusokra, gombákra és állatokra vonatkozóan a gombákat és az állatokat, amelyek esetében korlátozottabb ismeretek állnak rendelkezésre álló ismereteket felül kell vizsgálni az azokkal kapcsolatos jövőbeli jogalkotási kezdeményezések érdekében. Ugyanezen oknál fogva e rendeletnek csak a bizonyos NGT-k – célzott mutagenezis és ciszgenezis (beleértve az intragenezist is) – és nem az egyéb új génkezelési technikák útján nyert növényekre kell vonatkoznia (a továbbiakban: NGT növények). Az ilyen NGT növények nem hordoznak nem keresztezhető fajokból származó genetikai anyagot. A valamely szervezetbe nem keresztezhető fajokból származó genetikai anyagot bevivő más új génkezelési technikák (transzgenezis) útján előállított GMO-kra továbbra is csak az uniós GMO-jogszabályok vonatkozhatnak, mivel az így kapott növények a transzgénhez kapcsolódó sajátos kockázatokat hordozhatnak. Ezenkívül semmi nem utal arra, hogy az uniós GMO-jogszabályokban aktuálisan ki kellene igazítani a transzgenezis útján nyert GMO-kra vonatkozó jelenlegi követelményeket. [Mód. 5]

(10)  Az elővigyázatosság elvének teljes figyelembevétele mellett az NGT növények jogi keretének osztoznia kell az uniós GMO-jogszabályok célkitűzéseiben, hogy biztosítsa az emberi és állati egészség és a környezet magas szintű védelmét, valamint az érintett növények és termékek tekintetében a belső piac megfelelő működését, miközben figyelembe veszi az NGT növények sajátosságait. E jogi keretnek lehetővé kell tennie az NGT növényeket tartalmazó, belőlük álló vagy belőlük előállított növények, élelmiszerek és takarmányok, valamint az NGT növényeket tartalmazó vagy belőlük álló egyéb termékek (a továbbiakban: NGT termékek) fejlesztését és forgalomba hozatalát, hogy hozzájáruljon az európai zöld megállapodás, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia, a biodiverzitási stratégia és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia innovációs és fenntarthatósági célkitűzéseihez, valamint fokozza az uniós agrár-élelmiszeripari ágazat uniós és globális szintű versenyképességét. [Mód. 6]

(11)  E rendelet az uniós GMO- jogszabályokat illetően lex specialisnak minősül. Egyedi rendelkezéseket vezet be az NGT növények és NGT termékek vonatkozásában. Amennyiben azonban e rendelet nem tartalmaz egyedi szabályokat, az NGT növényekre és a belőlük előállított termékekre (köztük az élelmiszerekre és takarmányokra) továbbra is az uniós GMO-jogszabályok követelményei, illetve az ágazati jogszabályokban, például a hatósági ellenőrzésekről szóló (EU) 2017/625 rendeletben vagy a bizonyos termékekre, például a növényi és erdészeti szaporítóanyagokra vonatkozó jogszabályokban foglalt GMO-szabályok alkalmazandók. [Mód. 7]

(12)  Az NGT növények potenciális kockázatai eltérőek, a hagyományos módon nemesített növényekhez hasonló kockázati profiloktól kezdve a különböző típusú és mértékű veszélyekig és kockázatokig, amelyek hasonlóak lehetnek a transzgenezis útján nyert növényekéihez. E rendeletnek ezért különleges szabályokat kell megállapítania a kockázatértékelési és kockázatkezelési követelményeknek az NGT növények és NGT termékek által jelentett potenciális kockázatok vagy azok hiánya szerinti kiigazításához.

(13)  E rendeletnek az NGT növények két kategóriáját kell megkülönböztetnie.

(13a)   A környezetben, a szántóföldeken belül vagy azokon kívül is tartós fennmaradásra, szaporodásra vagy elterjedésre képes NGT növényeket a legmagasabb szintű ellenőrzés mellett kell értékelni az ilyen növények természetre és környezetre gyakorolt hatása tekintetében. [Mód. 8]

(14)  A természetben előforduló vagy hagyományos nemesítési technikákkal is előállítható NGT növényeket és azok hagyományos nemesítési technikák útján nyert utódait (a továbbiakban: 1. kategóriájú NGT növények) természetben előforduló vagy hagyományos nemesítési technikákkal előállított növényekként kell kezelni, mivel egyenértékűek azokkal és kockázataik összehasonlíthatóak, ezáltal teljes mértékben eltérve az uniós GMO-jogszabályoktól és az ágazati jogszabályok GMO-val kapcsolatos követelményeitől. A jogbiztonság biztosítása érdekében e rendeletnek meg kell határoznia azokat a kritériumokat, amelyek alapján megállapítható, hogy egy NGT növény egyenértékű-e a természetben előforduló vagy hagyományos módon nemesített növényekkel, és eljárást kell megállapítania ahhoz, hogy az illetékes hatóságok az NGT növények vagy NGT termékek kibocsátása vagy forgalomba hozatala előtt ellenőrizzék e kritériumok teljesülését és határozatot hozzanak arról. E kritériumoknak objektívnek kell lenniük és tudományos alapokra kell támaszkodniuk. Ki kell terjedniük a természetben vagy a hagyományos nemesítési technikák útján nyert szervezetekben megfigyelhető genetikai módosítások típusára és mértékére, és küszöbértékeket kell tartalmazniuk az NGT növények genomját érintő genetikai módosítások méretére és számára vonatkozóan. Mivel a tudományos és műszaki ismeretek gyorsan fejlődnek ezen a területen, a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni arra, hogy a tudományos és műszaki fejlődés fényében aktualizálja e kritériumokat a természetben vagy hagyományos nemesítés útján előforduló genetikai módosítások típusa és mértéke tekintetében. [Mód. 9]

(14a)   Figyelembe véve a növényi genomok nagyfokú összetettségét, azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján megállapítható, hogy valamely NGT növény egyenértékű-e a természetben előforduló vagy hagyományos módon nemesített növényekkel, tükrözniük kell a növények genomméretének és jellemzőinek sokféleségét. A poliploid növények kettőnél több homológ kromoszómát tartalmaznak. A poliploid növények e kategóriáján belül a tetraploid, a hexaploid és az oktoploid növények 4, 6, illetve 8 kromoszómakészletet tartalmaznak. A poliploid növények általában nagyobb számú genetikai módosítást mutatnak, mint a monoploid növények. Ezért a növényenkénti egyedi módosítások teljes számára vonatkozó határértéknek tükröznie kell a növényben található kromoszómák számát („ploidia”). [Mód. 10]

(15)  Továbbra is az uniós GMO-jogszabályok követelményeinek kell alkalmazandónak lenniük az 1. kategóriába nem tartozó összes NGT növényre (a továbbiakban: 2. kategóriájú NGT növények), mivel azok a genom módosításának összetettebb sorozatait tartalmazzák.

(16)  Az 1. kategóriájú NGT növényekre és termékekre nem vonatkozhatnak az uniós GMO-jogszabályok szabályai és követelményei, valamint a GMO-kra vonatkozó egyéb uniós jogszabályok rendelkezései. A gazdasági szereplők jogbiztonsága és az átláthatóság érdekében az 1. kategóriájú NGT növény státuszáról a szándékos kibocsátás előtt – beleértve a forgalomba hozatalt is – nyilatkozatot kell beszerezni.

(17)  E nyilatkozatot az 1. kategóriájú NGT növényeknek a forgalomba hozataltól eltérő bármely más célú szándékos kibocsátása előtt kell beszerezni, például az Unió területén végzendő szántóföldi kísérletek esetében, mivel a kritériumok a szántóföldi kísérletek előtt rendelkezésre álló adatokon alapulnak és nem e szántóföldi kísérletektől függenek. Amennyiben az Unió területén nem kerül sor szántóföldi kísérletre, a gazdasági szereplőknek az 1. kategóriájú NGT termék forgalomba hozatala előtt kell beszerezniük ezt a nyilatkozatot.

(18)  Mivel az NGT növény természetben előforduló vagy hagyományos módon nemesített növényekkel való egyenértékűségének megállapítására szolgáló kritériumok nem kapcsolódnak az NGT növény szándékos kibocsátását igénylő tevékenység típusához, az 1. kategóriájú NGT növény státuszáról az Unió területén a forgalomba hozataltól eltérő bármely más céllal történő szándékos kibocsátás előtt tett nyilatkozatnak a kapcsolódó NGT termékek forgalomba hozatalára is érvényesnek kell lennie. Mivel a szántóföldi kísérleti szakaszban nagy a piacra kerülő termékkel kapcsolatos bizonytalanság, és mivel e kibocsátásokban valószínűleg kisebb piaci szereplők is részt vesznek, az 1. kategóriájú NGT növény státuszának szántóföldi kísérletek előtti ellenőrzési eljárását az illetékes nemzeti hatóságoknak kell lefolytatniuk, mert ez kisebb adminisztratív terhet jelent a gazdasági szereplőknek, uniós szintű határozatot pedig csak akkor kell hozni, ha más illetékes nemzeti hatóságok észrevételeket tesznek az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatban. Amennyiben az ellenőrzési kérelmet az NGT termékek forgalomba hozatalát megelőzően nyújtják be, és más tagállamok indokolással ellátott kifogást emelnek, az eljárást uniós szintena Bizottsággal és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (a továbbiakban: „a Hatóság”) konzultálva kell lefolytatni az ellenőrzési eljárás eredményességének és az 1. kategóriájú NGT növény státuszára vonatkozó nyilatkozatok következetességének biztosítása érdekében. [Mód. 11]

(18a)   Az olyan új fajták hatékony kiválasztása érdekében, amelyek segítik a mezőgazdasági ágazatot az élelmezésbiztonság és a fenntarthatóság növelésében, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban és az éghajlatváltozás következményeivel szembeni ellenálló képesség biztosításában, figyelembe kell venni a poliploid, azaz a kettőnél több genomot tartalmazó növények sajátosságait. Az ilyen növények esetében az 1. kategóriájú NGT növény státuszba való besorolás tekintetében engedélyezett genetikai módosítások maximális számának arányosnak kell lennie bennük található genomok számával. [Mód. 12]

(19)  A tagállamok illetékes hatóságai, a Bizottság és az Európai Élelmiszerbiztonságia Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) számára szigorúmegfelelő határidőket kell előírni annak biztosítása érdekében, hogy az 1. kategóriájú NGT növény státuszára vonatkozó nyilatkozatokat észszerű időn belül megtegyék. [Mód. 13]

(20)  Az 1. kategóriájú NGT növény státuszának ellenőrzése technikai jellegű, és nem terjed ki kockázatértékelési vagy kockázatkezelési megfontolásokra, a státuszról szóló határozat pedig csupán deklaratív jellegű. Ezért az eljárás uniós szintű lefolytatása esetén az ilyen végrehajtási határozatokat tanácsadó-bizottsági eljárás útján kell elfogadni, a Hatóság tudományos és technikai segítségnyújtásával támogatva.

(21)  Az 1. kategóriájú NGT növény státuszát megállapító határozatoknak azonosító számot kell rendelniük az érintett NGT növényhez, hogy az ilyen növények átláthatósága és nyomonkövethetősége biztosítható legyen az adatbázisban való feltüntetéskor, valamint a belőlük származó növényi szaporítóanyagok címkézése céljából. A felsorolt információknak tartalmazniuk kell a tulajdonság vagy tulajdonságok eléréséhez használt technikára vagy technikákra vonatkozó információkat. [Mód. 14]

(22)  Az 1. kategóriájú NGT növényekre továbbra is a hagyományos módon nemesített növényekre vonatkozó szabályozási keret alkalmazandó. A hagyományos növényekhez és termékekhez hasonlóan ezek az NGT növények és termékeik is a vetőmagokra és egyéb növényi szaporítóanyagokra, élelmiszerekre, takarmányokra és egyéb termékekre vonatkozó ágazati jogszabályok, valamint a horizontális keretek, például a természetmegőrzési jogszabályok és a környezeti felelősség hatálya alá tartoznak. E tekintetben az az 1. kategóriájú NGT-élelmiszer, amelynek jelentősen megváltozott összetétele vagy szerkezete befolyásolja az élelmiszer tápértékét, anyagcseréjét vagy nemkívánatos anyagainak szintjét, új élelmiszernek minősül, így az (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendelet(18) hatálya alá tartozik és kockázatát ezen összefüggésben értékelik.

(23)  Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet(19) megtiltja a GMO-k és a GMO-kból vagy azok felhasználásával előállított termékek ökológiai termelésben való használatát. Az említett rendelet alkalmazásában a GMO-k meghatározása a 2001/18/EK irányelvre hivatkozik, kizárva a tilalom alól a 2001/18/EK irányelv 1.B. mellékletében felsorolt, géntechnológiai módosítást eredményező technikák alkalmazásával előállított GMO-kat. Ennek eredményeként az ökológiai termelésben tiltottak a 2. kategóriájú NGT növények. Ugyanakkor tisztázni kell az 1. kategóriájú NGT növények státuszát az ökológiai termelés szempontjából. Jelenleg az új génkezelési technikák alkalmazása jelenleg nem egyeztethető összealkalmazásának az ökológiai termelés (EU) 2018/848 rendelet szerinti fogalmával és az ökológiai termékek fogyasztói megítélésévelelveivel való összeegyeztethetősége további mérlegelést igényel. Ezért az 1. kategóriájú NGT növények használatát is meg kell tiltani az ökológiai termelésben mindaddig, amíg ilyen további mérlegelésre nem kerül sor. [Mód. 15]

(24)  Az 1. kategóriájú NGT növényfajták használatát illetően rendelkezni kell az átláthatóság biztosításáról annak érdekében, hogy az NGT-mentességet választó termelési láncok ezt megtehessék, és ezáltal megőrizhessék a fogyasztók bizalmát. Nyilvánosan elérhető adatbázisban kell felsorolni azokat az NGT növényeket, amelyek tekintetében az 1. kategóriájú NGT növény státuszára vonatkozó nyilatkozatot állítottak ki, beleértve a tulajdonság vagy tulajdonságok eléréséhez használt technikára vagy technikákra vonatkozó információkat. Ahhoz, hogy a kutatás és növénynemesítés, a vetőmagok mezőgazdasági termelők részére történő értékesítése, illetve a növényi szaporítóanyagok harmadik felek számára más módon való hozzáférhetővé tétele során a gazdasági szereplők számára biztosított legyen a nyomonkövethetőség, az átláthatóság és a választási lehetőség, az 1. kategóriájú NGT növények növényi szaporítóanyagát 1. kategóriájú NGT-ként kell címkézni. [Mód. 16]

(25)  A 2. kategóriájú NGT növényekre továbbra is az uniós GMO-jogszabályok követelményeinek kell alkalmazandónak lenniük, mivel a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek alapján értékelni kell kockázataikat. Különleges szabályokat kell előírni annak érdekében, hogy a 2001/18/EK irányelvben és az 1829/2003/EK rendeletben foglalt eljárásokat és bizonyos egyéb szabályokat a 2. kategóriájú NGT növények sajátos jellegéhez és az esetükben lehetséges különböző kockázati szintekhez igazítsák.

(26)  A 2. kategóriájú NGT növények és termékek környezetbe történő kibocsátása vagy forgalomba hozatala továbbra is a 2001/18/EK irányelvvel vagy az 1829/2003/EK rendelettel összhangban lévő hozzájáruláshoz vagy engedélyhez kötött. Tekintettel azonban ezen NGT növények sokféleségére, a kockázatértékeléshez szükséges információk mennyisége eseti alapon változik. A ciszgenezis és intragenezis útján kifejlesztett növényekről(20), illetve a célzott mutagenezis útján kifejlesztett növényekről(21) szóló tudományos szakvéleményeiben a Hatóság rugalmasságot ajánlott az e növények kockázatértékeléséhez szükséges adatszolgáltatási követelmények tekintetében. A Hatóság „A célzott mutagenezissel, ciszgenezissel és intragenezissel előállított növények kockázatértékelésének kritériumai”(22) című munkája alapján a biztonságos használat előzményeivel, a környezet ismeretével, valamint a módosított/bevitt szekvenciák funkciójával és szerkezetével kapcsolatos megfontolások segíthetnek az említett NGT növények kockázatértékeléséhez szükséges adatok típusának és mennyiségének meghatározásában. Ezért általános elveket és kritériumokat kell megállapítani az ilyen növények kockázatértékelésére, ugyanakkor rugalmasságot és lehetőséget kell biztosítani a kockázatértékelési módszereknek a tudományos és műszaki fejlődéshez való igazításához.

(27)  Az élelmiszereken és takarmányokon kívüli, GMO-kat tartalmazó vagy belőlük álló termékek forgalomba hozatalához szükséges hozzájárulási bejelentések tartalmára, valamint a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalához szükséges engedélykérelmek tartalmára vonatkozó követelményeket különböző jogszabályok rögzítik. A 2. kategóriájú NGT termékek hozzájárulási bejelentései és engedélykérelmei közötti összhang biztosítása érdekében e bejelentések és kérelmek tartalmának azonosnak kell lennie, kivéve az élelmiszer- és takarmánybiztonsági értékelésre vonatkozó részeket, mivel ezek csak a 2. kategóriájú NGT-élelmiszerekre és -takarmányokra vonatkoznak.

(28)  A GM élelmiszerek és takarmányok uniós referencialaboratóriuma (EURL) a GMO Laboratóriumok Európai Hálózatával (ENGL) együttműködve arra a következtetésre jutott, hogy az analitikai vizsgálat nem tekinthető kivitelezhetőnek a célzott mutagenezis és ciszgenezis útján nyert összes termék esetében(23). Ha a genetikai anyag bevitt módosításai nem a szóban forgó NGT növényre specifikusak, akkor nem teszik lehetővé az NGT növénynek a hagyományos növényektől való megkülönböztetését. Amennyiben nem kivitelezhető kimutatást, azonosítást és számszerűsítést végző analitikai módszer biztosítása – ha ezt a bejelentő vagy kérelmező kellően indokolja –, ki kell igazítani az analitikai módszer követelményeinek való megfelelés módozatait. Ezt az e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban kell megtenni. Rendelkezni kell arról is, hogy az EURL az ENGL segítségével iránymutatást fogadjon el a kérelmezők számára az analitikai módszerekre vonatkozó minimális teljesítménykövetelményekről. A módszerek validálásának módozatai is kiigazíthatók.

(29)  A 2001/18/EK irányelv a GMO-k szándékos kibocsátását vagy forgalomba hozatalát követően felügyeleti tervet ír elő a GMO-k környezeti hatásaira vonatkozóan, de a terv kialakítása tekintetében rugalmasságot biztosít, figyelembe véve a környezeti kockázatértékelést, a GMO jellemzőit, a várható felhasználást és a fogadó környezetet. A 2. kategóriájú NGT növények genetikai módosításai a csak korlátozott kockázatértékelést igénylő változásoktól a lehetséges kockázatok alaposabb elemzését igénylő összetett módosításokig terjedhetnek. Ezért a 2. kategóriájú NGT növények környezeti hatásainak forgalomba hozatalt követő felügyeletére vonatkozó követelményeket a környezeti kockázatértékelés és a szántóföldi kísérletek tapasztalatai, az érintett NGT növény jellemzői, a várható felhasználás jellemzői és mértéke, különösen a növény biztonságos használatának előzményei és a fogadó környezet jellemzői alapján kell kiigazítani. Ezért nincs szükségAz elővigyázatosság elvére tekintettel a hozzájárulás első megadásakor mindig elő kell írni a környezeti hatások felügyeleti tervére, hatervét. A hozzájárulás megújításakor csak akkor lehet eltekinteni a felügyelet követelményétől, ha bizonyítást nyert, hogy a 2. kategóriájú NGT növény valószínűleg nem jelent olyan, felügyeletet igénylő kockázatot, mint az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt közvetett, késleltetett vagy előre nem látható hatások. [Mód. 17]

(30)  Az arányosság érdekében az engedély első megújítását követően az engedélynek korlátlan ideig érvényesnek kell lennie, kivéve, ha a megújítás időpontjában a kockázatértékelés és az érintett NGT növényről rendelkezésre álló információk alapján másként határoznak, új információk rendelkezésre állása esetén pedig újraértékelést végeznek.

(31)  A jogbiztonság és a megfelelő ügyintézés érdekében a Hatóság engedélykérelemmel kapcsolatos véleménynyilvánítására vonatkozó határidőt csak akkor kell meghosszabbítani, ha a kérelem értékeléséhez további információkra van szükség, és a meghosszabbítás nem haladhatja meg az eredetileg előirányzott határidőt, kivéve, ha azt az adatok jellege vagy rendkívüli körülmények indokolják.

(32)  Az átláthatóság és a fogyasztók tájékoztatásának fokozása érdekében a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy a 2. kategóriájú NGT termékek GMO-ként való címkézését a genetikai módosítással nyert tulajdonságra vonatkozó információkkal egészítsék ki. A félrevezető vagy megtévesztő jelölések elkerülése érdekében az ilyen címkézésre vonatkozó javaslatot a hozzájárulási bejelentésben vagy az engedélykérelemben kell megadni, és a hozzájárulásban vagy az engedélyezési határozatban kell pontosítani.

(33)  Szabályozási ösztönzőket kell kínálni a 2. kategóriájú NGT növények és a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerhez hozzájárulni képes tulajdonságokat tartalmazó termékek potenciális bejelentőinek vagy kérelmezőinek, hogy a 2. kategóriájú NGT növények fejlesztése e tulajdonságok irányába mozduljon el. Az ezen ösztönzőket aktiváló kritériumoknak a fenntarthatósághoz való hozzájárulásra alkalmas tág tulajdonságkategóriákra (például a biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni toleranciához vagy rezisztenciához, a jobb tápértékjellemzőkhöz vagy a terméshozam növeléséhez kapcsolódó tulajdonságokra) kell összpontosítaniuk, és a [a növényi szaporítóanyagok Unión belüli termeléséről és forgalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat 52. cikkének (1) bekezdésében(24)] meghatározott fenntartható termesztési és felhasználási értékhez való hozzájáruláson kell alapulniuk. A kritériumok EU-n belüli alkalmazhatósága nem teszi lehetővé a tulajdonságok szűkebb körű, azaz konkrét kérdésekre fókuszáló, vagy helyi és regionális sajátosságokat kezelő meghatározását.

(34)  Az ösztönzőknek a teljes mértékben központosított eljárással kezelt kérelmek gyorsított kockázatértékelési eljárásából (élelmiszer- és takarmánytermékek), illetve a benyújtás előtti fokozott tanácsadásból kell állniuk, hogy segítsék a fejlesztőket a környezeti és az élelmiszer- és takarmánybiztonsági értékelésekhez szükséges dokumentáció elkészítésében, a 178/2002/EK rendelet(25) 32a. (a kérelem vagy bejelentés benyújtása előtti tanácsadás), 32b. (tanulmányok bejelentése) és 32c. (konzultáció harmadik felekkel) cikke szerinti általános rendelkezések sérelme nélkül.

(35)  Amennyiben a bejelentő vagy a kérelmező kis- vagy középvállalkozás (kkv), további ösztönzőket kell adni e vállalkozások szabályozási eljárásokhoz való hozzáférésének előmozdítására, az NGT növényeket fejlesztők diverzifikációjának támogatására, valamint a növényfajok és tulajdonságok kis nemesítők által NGT-k útján végzett fejlesztésének ösztönzésére azáltal, hogy biztosítják a kimutatási módszerek validálási díjainak elengedését a kkv-k számára, és a kockázatértékeléshez szükséges tanulmányok megtervezésére is kiterjedő, benyújtás előtti tanácsadás fokozását.

(36)  A gyomirtó szereket tűrő növényeket szándékosan gyomirtószer-tűrésére nemesítik annak érdekében, hogy e gyomirtó szerek használatával kombinálva termeszthessék őket. Ha nem megfelelő körülmények között történik, akkor az ilyen termesztés a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló gyomnövények kialakulásához vagy az alkalmazott gyomirtó szerek mennyiségének növekedéséhez vezethet, a nemesítési technikától függetlenül. Ezért a gyomirtószer-tűrő tulajdonságokat mutató NGT növények nem jogosultak e keretrendszerben ösztönzőkre. E rendelet azonban nem hozhat egyéb konkrét intézkedéseket a gyomirtószer-tűrő NGT növényeket illetően, mivel ezeket az intézkedéseket horizontálisan hozzák [a növényi szaporítóanyagok Unión belüli termeléséről és forgalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó bizottsági javaslatban]tartoznak az 1. kategóriájú NGT növények körébe. [Mód. 18]

(37)   Ahhoz, hogy az NGT növények hozzájárulhassanak a zöld megállapodás, valamint „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a biodiverzitási stratégia fenntarthatósági célkitűzéseihez, elő kell segíteni az NGT növények Unión belüli termesztését. Ehhez kiszámíthatóságra van szükség a nemesítők és a mezőgazdasági termelők számára az ilyen növények Unión belüli termesztésének lehetőségét illetően. E célokat tehát aláásná a 2001/18/EK irányelv 26b. cikke szerinti azon lehetőség, hogy a tagállamok intézkedéseket fogadjanak el, amelyek korlátozzák vagy megtiltják a 2. kategóriájú NGT növények területük egészén vagy annak egy részén történő termesztését. [Mód. 239]

(38)  Az e rendeletben a 2. kategóriájú NGT növények engedélyezési eljárásához megállapított különleges szabályok a jelenlegi uniós GMO-jogszabályok szerinti eddigi helyzethez képest várhatóan a 2. kategóriájú NGT növények nagyobb mértékű termesztését eredményezik az Unióban. Ez szükségessé teszi, hogy a tagállamok hatóságai olyan együtt-termesztési intézkedéseket határozzanak meg, amelyek egyensúlyt teremtenek a hagyományos, az ökológiai és a GM növények termelőinek érdekei között, ezáltal pedig lehetővé teszik a termelőknek a különböző termelési módok közötti választást, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésével összhangban, hogy 2030-ra a mezőgazdasági földterületek 25 %-át ökológiai gazdálkodás alá vonják.

(39)  A belső piac hatékony működésének és az NGT növények és NGT termékek Unión belüli szabad mozgásának biztosítására irányuló cél elérése érdekében az NGT növényeknek és a kapcsolódó termékeknek részesülniük kell az áruk szabad mozgásának előnyeiből, feltéve, hogy megfelelnek más uniós jogszabályok követelményeinek.növények szándékos kibocsátásának és az NGT termékek forgalomba hozatalának az e rendeletben megállapított harmonizált követelményeken és eljárásokon kell alapulnia, ami az összes tagállamra egységesen alkalmazandó határozat elfogadásához vezet. [Mód. 20]

(40)  Tekintettel az NGT-k újszerűségére, fontos lesz szorosan nyomon követni az NGT növények és termékek fejlődését és piaci jelenlététúj génkezelési technikák folyamatos fejlődésére, továbbá értékelni az emberi és állati egészségre, a környezetre, valamint a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságra gyakorolt kísérő hatásokat. Az információkat rendszeresen gyűjteni kell, és az NGT növények vagy NGT termékek szándékos kibocsátását vagy forgalmazását az Unióban engedélyező első határozat elfogadását követő öt éven belül a Bizottságnak értékelnie kell ezt a rendeletet, hogy felmérjeértékelést kell végeznie. Ennek az értékelésnek e rendelet további javítása céljából fel kell mérnie az ilyen jellemzőket vagy tulajdonságokat mutató NGT növények vagy NGT termékek uniós piacon való hozzáférhetősége terén elért haladást. [Mód. 21]

(41)  Az egészség és a környezet NGT növényekkel és NGT termékekkel kapcsolatos magas szintű védelmének biztosítása érdekében az e rendeletből eredő követelményeket megkülönböztetéstől mentes módon kell alkalmazni az Unióból származó és a harmadik országokból behozott termékekre.

(42)  Mivel e rendelet célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ám azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, és így az NGT növények és NGT termékek szabadon mozoghatnak a belső piacon, az Unió intézkedéseket hozhat szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(43)  A kifejlesztett NGT növények típusai, valamint az egyes tulajdonságok környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságra gyakorolt hatásai folyamatosan fejlődnek. Ezért az ilyen fejleményekre és hatásokra vonatkozóan rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, teljes mértékben figyelembe véve az elővigyázatosság elvét, a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni arra, hogy a zöld megállapodás, a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia, a biodiverzitási stratégia és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia céljainak elérése érdekében kiigazítsa az ösztönzendő vagy kerülendő tulajdonságok listáját. [Mód. 22]

(44)  Különösen fontos, hogy előkészítő munkája során a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(26) foglalt elvekkel összhangban kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(45)  E rendelet egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni az annak bizonyításához szükséges információk tekintetében, hogy egy NGT növény 1. kategóriájú NGT növény, az ilyen meghatározás bejelentésének előkészítése és benyújtása vonatkozásában, valamint a 2. kategóriájú NGT növények, illetve NGT-élelmiszerek és NGT-takarmányok környezeti kockázatértékelésének módszertana és információs követelményei tekintetében, az e rendeletben meghatározott elvekkel és kritériumokkal összhangban. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(27) összhangban kell gyakorolni.

(45a)   Az Európai Parlament felszólította az Uniót és tagállamait, hogy ne adjanak ki biológiai anyagokra vonatkozó szabadalmakat, és biztosítsák a nemesítők számára a működés szabadságát és a fajtákra vonatkozó mentességet. Biztosítani kell, hogy a nemesítők teljes mértékben hozzáférjenek az NGT növények – amelyek meghatározásuk szerint nem transzgenikus növények – genetikai anyagához. A genetikai anyagokhoz való hozzáférés akkor biztosítható a legjobban, ha a szabadalom jogosultjainak jogai kimerülnek a nemesítők javára (a nemesítőkre vonatkozó mentesség). Mivel a jelenlegi rendelkezések a szabadalmi jogban nem írnak elő teljes körű mentességet a nemesítők számára, biztosítani kell, hogy a szabadalmak ne korlátozzák az NGT növények nemesítők és mezőgazdasági termelők általi használatát. Ezért az NGT növényekre nem indokolt a szabadalmi jogszabályokat alkalmazni, hanem a szellemi tulajdon védelme tekintetében kizárólag a 2100/94/EK tanácsi rendeletben meghatározott közösségi növényfajta-oltalmi jogok rendszerének (CPVR) hatálya alá kell tartozniuk, amely lehetővé teszi a nemesítőkre vonatkozó mentesség alkalmazását. Az NGT növényeket, azok magjait, növényi anyagát, a kapcsolódó genetikai anyagot, például a géneket és génszekvenciákat, valamint a növényi tulajdonságokat tehát ki kell zárni a szabadalmazhatóságból. A szabadalmazhatóságból való kizárást következetesen kell alkalmazni a jogszabályokban. Továbbá annak elkerülése érdekében, hogy e rendelet hatálybalépése és rendelkezéseinek alkalmazása között szabadalmakat adjanak vagy szabadalmi bejelentéseket nyújtsanak be, biztosítani kell, hogy a növényi anyagokat e rendelet hatálybalépésének napjától kizárják a szabadalmazhatóság alól. A növényi anyagokra vonatkozó, már megadott vagy függőben lévő szabadalmi bejelentések esetében a szabadalmak hatályát tovább kell korlátozni. Emellett a Bizottságnak a hamarosan megjelenő tanulmányban értékelnie kell és kezelnie kell azt a kérdést, hogy hogyan kell foglalkozni azzal az általánosabb problémával, hogy a kiskapuk megszüntetésére tett korábbi erőfeszítések ellenére a növényi anyagokra közvetlenül vagy közvetve szabadalmat adnak ki. Az értékelésnek különösen ki kell térnie a szabadalmaknak a nemesítők és a mezőgazdasági termelők növényi szaporítóanyagokhoz való hozzáférésével, a vetőmagok sokféleségével és a megfizethető árakkal, valamint az innovációval és különösen a kkv-k lehetőségeivel kapcsolatos szerepére és hatására. A Bizottság jelentését megfelelő jogalkotási javaslatoknak kell kísérniük annak biztosítása érdekében, hogy megtörténjenek a szellemi tulajdonjogok keretének további szükséges kiigazításai. [Mód. 23]

(46)  A Bizottságnak rendszeresen információkat kell gyűjtenie annak érdekében, hogy értékelje a jogszabályok teljesítményét a zöld megállapodás, a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia, a biodiverzitási stratégia és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia célkitűzéseihez hozzájárulni képes NGT növények és NGT termékek fejlesztésének és piaci elérhetőségének teljesülését illetően, továbbá hogy információkkal szolgáljon a jogszabályok értékeléséhez. A Bizottság a mutatók széles körét határozta meg(28), amelyeket rendszeresen felül kell vizsgálnia. A mutatóknak támogatniuk kell a 2. kategóriájú NGT növények és a kapcsolódó NGT termékek lehetséges egészségügyi vagy környezeti kockázatainak, az NGT növények környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságra gyakorolt hatásának, valamint a biogazdálkodásra és az NGT termékek fogyasztói elfogadottságára gyakorolt hatás nyomon követését. Az első felügyeleti jelentést három évvel az első termékek bejelentése/engedélyezése után – így biztosítva elegendő adat rendelkezésre állását az új jogszabályok teljes körű végrehajtását követően –, majd azt követően rendszeres időközönként kell benyújtani. A Bizottságnak két évvel az első felügyeleti jelentés közzététele után el kell végeznie e rendelet értékelését annak érdekében, hogy az ellenőrzésen vagy engedélyezésen átesett első termékek hatása teljes mértékben megjelenhessen.

(47)  Az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(29) módosítani kell az uniós GMO-jogszabályok egyes rendelkezéseire való hivatkozásokat, hogy azokban szerepeljenek az NGT növényekre vonatkozóan e jogszabályban foglalt konkrét rendelkezések.

(47a)   termelőtől a fogyasztóig” kezdeményezés és az uniós biodiverzitási stratégiák a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállás középpontjába helyezik az ökológiai gazdálkodást, azzal a céllal, hogy 2030-ig 25%-ra növeljék az ökológiai termelés alatt álló európai mezőgazdasági földterületek arányát. Ez egyértelműen elismeri az ökológiai gazdálkodás környezeti előnyeit a mezőgazdasági termelők alapanyagoktól való függőségének csökkentése, valamint a reziliens élelmiszer-ellátás és élelmiszer-önrendelkezés tekintetében. Ez a rendelet nem veszélyeztetheti az európai élelmiszerrendszerek ökológiai gazdálkodásra való átállásához vezető, 2030-ra 25%-os arányt kitűző utat. [Mód. 241]

(47b)   A géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeinek megfelelően létre kell hozni az NGT növényekből előállított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó nyomonkövethetőségi követelményeket az ilyen termékek megfelelő címkézésének elősegítésére és ezáltal annak biztosítására, hogy pontos információk álljanak a piaci szereplők és a fogyasztók rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik a választás szabadságának hatékony gyakorlását, valamint a címkén szereplő állítások ellenőrzését és vizsgálatát. Az NGT növényekből előállított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó követelményeknek hasonlónak kell lenniük, hogy a végső felhasználás módosulása esetén elkerülhető legyen az információk megszakadása. [Mód. 243]

(48)  Mivel e rendelet alkalmazása végrehajtási jogi aktusok elfogadását teszi szükségessé, a rendelet alkalmazását időben el kell halasztani, hogy lehetővé váljon ezen intézkedések elfogadása,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az elővigyázatosság elvével összhangban egyedi szabályokat állapít meg az egyes új génkezelési technikák útján nyert növények (a továbbiakban: NGT növények) forgalomba hozataltól eltérő bármely más céllal a környezetbe történő szándékos kibocsátására, valamint az ilyen növényeket tartalmazó, belőlük álló vagy belőlük előállított élelmiszerek és takarmányok, illetve az ilyen növényeket tartalmazó vagy belőlük álló, élelmiszertől vagy takarmánytól eltérő termékek forgalomba hozatalára vonatkozóan, biztosítva az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmét. [Mód. 24]

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

1.  „NGT növény”: olyan géntechnológiával módosított növény, amelyet célzott mutagenezissel vagy ciszgenezissel illetve ezek kombinációjával állítottak elő azzal a feltétellel, hogy nem tartalmaz a hagyományos nemesítési célra szolgáló génállományon kívülről származó olyan genetikai anyagot, amelyet az NGT növény kifejlesztése során ideiglenesen beilleszthettekNGT növények;

2.  NGT növényeket tartalmazó, belőlük álló vagy belőlük előállított, illetve NGT növényekből előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek;

3.  NGT növényeket tartalmazó, belőlük álló vagy belőlük előállított takarmányok;

4.  NGT növényeket tartalmazó vagy belőlük álló, élelmiszertől vagy takarmánytól eltérő termékek.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.  a „szervezet”, a „szándékos kibocsátás” és a „forgalomba hozatal” fogalmának a 2001/18/EK irányelvben foglalt, az „élelmiszer” és a „takarmány” fogalmának a 178/2002/EK rendeletben foglalt, a „nyomonkövethetőség” fogalmának az 1830/2003/EK rendeletben foglalt, a „növény” fogalmának az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(30) foglalt, valamint a „növényi szaporítóanyag” fogalmának [a növényi szaporítóanyagok Unión belüli termeléséről és forgalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó bizottsági javaslatban(31)] foglalt meghatározása;

2.  „NGT növény”: olyan géntechnológiával módosított növény, amelyet célzott mutagenezissel vagy ciszgenezissel illetve ezek kombinációjával állítottak elő azzal a feltétellel, hogy nem tartalmaz a hagyományos nemesítési célra szolgáló génállományon kívülről származó olyan genetikai anyagot, amelyet az NGT növény kifejlesztése során ideiglenesen beilleszthettek; [Mód. 25]

3.  „géntechnológiával módosított szervezet” vagy „GMO”: a 2001/18/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott géntechnológiával módosított szervezet, kivéve a 2001/18/EK irányelv I.B. mellékletében felsorolt géntechnológiai módosító technikák révén nyert szervezeteket;

4.  „célzott mutagenezis”: mutagenezis-technika, amely egy szervezet genomjának pontoscélzott helyein a DNS-szekvencia módosítását (módosításait) eredményezi; [Mód. 26]

5.  „ciszgenezis”: géntechnológiai módosító technikák, amelyek a nemesítői génállományban már meglévő genetikai anyagnak egy szervezet genomjába történő beillesztését eredményezik;

6.  „nemesítőihagyományos nemesítési célra szolgáló génállomány”: egy adott fajban és az azzal keresztezhető – beleértve az olyan fejlett technikák alkalmazását, mint az embriómentés, az indukált poliploidia és a híd keresztezés – rendszertanilag különálló fajokban rendelkezésre álló teljes genetikai információ. [Mód. 27]

7.  „1. kategóriájú NGT növény”: olyan NGT növény, amely:

a)  megfelel a hagyományos növényekkel való egyenértékűség I. mellékletben meghatározott kritériumainak, vagy

b)  az a) pontban említett NGT növény(ek) utóda, beleértve az ilyen növények keresztezéséből származó utódokat is, azzal a feltétellel, hogy nincsenek olyan további módosítások, amelyek a 2001/18/EK irányelv vagy az 1829/2003/EK rendelet hatálya alá vonnák;

8.  „2. kategóriájú NGT növény”: az 1. kategóriájú NGT növénytől eltérő NGT növény;

9.  „élelmiszercélú NGT növény”: élelmiszerként vagy élelmiszerek előállítása során kiindulási anyagként felhasználható NGT növény;

10.  „takarmánycélú NGT növény”: takarmányként vagy takarmányok előállítása során kiindulási anyagként felhasználható NGT növény;

11.  „NGT növényből előállított”: részben vagy egészben NGT növényből származó, de NGT növényt nem tartalmazó vagy nem abból álló;

12.  „NGT termék”: az élelmiszeren és takarmányon kívüli olyan termék, amely NGT növényt tartalmaz vagy abból áll, valamint az ilyen növényt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszer és takarmány;

13.  „1. kategóriájú NGT termék”: olyan NGT termék, amelynél az az NGT növény, amely abban található, amelyből az áll, vagy – élelmiszer vagy takarmány esetében – amelyből azt előállították, 1. kategóriájú NGT növény;

14.  „2. kategóriájú NGT termék”: olyan NGT termék, amelynél az az NGT növény, amely abban található, amelyből az áll, vagy – élelmiszer vagy takarmány esetében – amelyből azt előállították, 2. kategóriájú NGT növény;

15.  „kis- vagy középvállalkozás (kkv)”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlás2 értelmében vett kkv.

15a.   „»Egy az egészség« koncepció”: olyan integrált, egyesítő megközelítés, amelynek célja, hogy fenntartható egyensúlyt teremtsen az emberek, állatok, növények és ökoszisztémák egészsége között és optimalizálja azt, és elismeri, hogy az emberek, a házi- és vadon élő állatok, növények, valamint a tágabb környezet (benne az ökoszisztémák) egészsége szorosan összekapcsolódik és kölcsönösen függ egymástól; [Mód. 28]

15b.   „kiméra fehérje”: két vagy több olyan gén vagy génrész összekapcsolásával létrehozott fehérjék, amelyeket eredetileg külön fehérjékhez kódoltak. [Mód. 29]

4. cikk

NGT növények forgalomba hozataltól eltérő célú szándékos kibocsátása és NGT termékek forgalomba hozatala

Az uniós jog egyéb követelményeinek sérelme nélkül NGT növény forgalomba hozataltól eltérő bármely más céllal csak akkor bocsátható ki szándékosan a környezetbe, és NGT termék csak akkor hozható forgalomba, ha:

1.  a növény 1. kategóriájú NGT növény, és

a)  tekintetében a 6. vagy 7. cikkel összhangban elfogadták az ezt a státuszt megállapító határozatot; vagy

b)  az a) pontban említett növény(ek) utóda, azzal a feltétellel, hogy az 1. mellékletben meghatározott egyenértékűségi kritériumok továbbra is teljesülnek; vagy [Mód. 30]

2.  a növény 2. kategóriájú NGT növény, és a III. fejezettel összhangban hozzájárulást kapott vagy engedélyezték. [Mód. 31]

E rendelet végrehajtásának, érvényesítésének és alkalmazásának nem lehet célja vagy hatása, hogy megelőzze vagy megakadályozza olyan NGT növények és termékek harmadik országokból történő behozatalát, amelyek megfelelnek az e rendeletben meghatározottakkal azonos követelményeknek. [Mód. 32]

4a. cikk

A szabadalmazhatóságból való kizárás

Az NGT növények, növényi anyagok, azok részei, a genetikai információk és a bennük található folyamatjellemzők nem szabadalmazhatók. [Mód. 33]

II. FEJEZET

1. kategóriájú NGT növények és 1. kategóriájú NGT termékek

5. cikk

Az 1. kategóriájú NGT növények státusza

(1)  Az uniós jogszabályok GMO-kra vonatkozó szabályai nem vonatkoznak az 1. kategóriájú NGT növényekre.

(2)  Az (EU) 2018/848 rendelet alkalmazásában az annak 5. cikke f) pontjának iii. alpontjában és 11. cikkében meghatározott szabályok alkalmazandók az 1. kategóriájú NGT növényekre és az ilyen növényekből vagy azok felhasználásával előállított termékekre. [E rendelet hatálybalépése után 7 évvel] a Bizottság jelentést nyújt be a fogyasztók és a termelők véleményének alakulásáról, adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében. [Mód. 34]

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az NGT növények hagyományos növényekkel való egyenértékűsége I. mellékletben foglalt kritériumainak módosítására, az ellenőrzési eljárás során figyelembe véve az esetleges kapcsolódó kockázatokat és funkcionális következményeket, annak érdekében, hogy azokat a kritériumokat a legújabb tudományos és technológiai fejlődéshezfejleményekhez igazítsa a természetben előforduló vagy hagyományos nemesítéssel is előállítható módosítások típusai és mértéke tekintetében. [Mód. 35]

(3a)   Az 1. kategóriába tartozó NGT növényeknek, szaporítóanyagoknak vagy azok részeinek az ökológiai termelésben vagy az (EU) 2018/848 rendelet 24. és 25. cikkével összhangban ökológiai termelésben engedélyezett nem ökológiai termékekben való véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen jelenléte nem jelenti az említett rendeletnek való meg nem felelést. [Mód. 36]

6. cikk

Az 1. kategóriájú NGT növény státuszának ellenőrzési eljárása a forgalomba hozataltól eltérő bármely más célú szándékos kibocsátást megelőzően

(1)  A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, az 1. kategóriájú NGT növény státuszt megállapító nyilatkozat megszerzéséhez – az NGT növény forgalomba hozataltól eltérő bármely más célú szándékos kibocsátásának végrehajtását megelőzően – a szándékos kibocsátást végrehajtani szándékozó személy az I. mellékletben meghatározott kritériumok, a III. melléklet 1. részében említett tulajdonságok legalább egyike és a III. melléklet 2. részében foglalt kizárási kritériumok teljesülésének ellenőrzésére irányuló kérelmet (a továbbiakban: ellenőrzési kérelem) nyújt be. Ezt az ellenőrzési kérelmet a 2001/18/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban kijelölt illetékes hatósághoz kell benyújtani abban a tagállamban, amelynek területén a kibocsátásra a (2) és (3) bekezdéssel, valamint a 27. cikk6. cikk (11a) bekezdésének b) pontjának megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló végrehajtási jogi aktussal összhangban sor kerül. [Mód. 67]

(2)  Amennyiben egy személy egyidejűleg több tagállamban szándékozik ilyen szándékos kibocsátást végrehajtani, az ellenőrzési kérelmet e tagállamok egyikének illetékes hatóságához nyújtja be.

(3)  Az (1) bekezdésben említett ellenőrzési kérelmet a 178/2002/EK rendelet 39f. cikke szerinti standard adatformátumoknak megfelelően kell benyújtani, amennyiben léteznek ilyenek, és annak – a 178/2002/EK rendelet 32b. cikkével összhangban előírható további információk sérelme nélkül – a következőket kell tartalmaznia:

a)  a kérelmező neve és címe;

b)  az NGT növény megnevezése és meghatározása;

c)  a bevitt vagy módosított tulajdonság(ok) vagy tulajdonságok és jellemzők ismertetése, beleértve a tulajdonság vagy tulajdonságok eléréséhez használt technikára vagy technikákra vonatkozó információkat, és beleértve a genetikai módosítás szekvenciájának nyilvánosságra hozatalát is; [Mód. 38]

ca)   minden olyan szabadalom vagy folyamatban lévő szabadalmi bejelentés, amely 1. kategóriába tartozó NGT növény egészére vagy egy részére vonatkozik; [Mód. 253]

d)  az elvégzett tanulmányok másolata és bármely más rendelkezésre álló anyag annak igazolására, hogy:

i.  a növény NGT növény, beleértve azt is, hogy nem tartalmaz a nemesítőihagyományos nemesítési célra szolgáló génállományon kívülről származó genetikai anyagot, amennyiben a növény fejlesztése során ideiglenesen ilyen genetikai anyagot vittek be, a 27. cikk6. cikk (11a) bekezdésének a) pontjával összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló végrehajtási jogi aktusban meghatározott tájékoztatási követelményekkel összhangban; [Mód. 39]

ii.  az NGT növény megfelel az I. mellékletben meghatározott kritériumoknak, a III. melléklet 1. részében szereplő tulajdonságok közül legalább egynek, valamint a III. melléklet 2. részében foglalt kizárási kritériumoknak; [Mód. 40]

da)   a fajta megnevezése; [Mód. 41]

e)  a (2) bekezdésben említett esetekben azon tagállamok megjelölése, amelyekben a kérelmező a szándékos kibocsátást tervezi;

f)  az ellenőrzési kérelem azon részeinek és bármely más kiegészítő információnak a meghatározása, amelyek tekintetében a kérelmező – ellenőrizhető indokolást mellékelve – e rendelet 11. cikke és a 178/2002/EK rendelet 39. cikke értelmében bizalmas kezelést kér.

(4)  Az illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül visszaigazolja a kérelmezőnek az ellenőrzési kérelem kézhezvételét, megjelölve a kézhezvétel időpontját. A kérelmet indokolatlan késedelem nélkül a többi tagállam és a Bizottság rendelkezésére bocsátja.

(5)  Ha az ellenőrzési kérelem nem tartalmazza az összes szükséges információt, az illetékes hatóság az ellenőrzési kérelem kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül elfogadhatatlannak nyilvánítja azt. Az illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a kérelmezőt, a többi tagállamot és a Bizottságot az ellenőrzési kérelem elfogadhatatlanságáról, és megindokolja döntését.

(6)  Ha az ellenőrzési kérelem az (5) bekezdés alapján nem minősül elfogadhatatlannak, az illetékes hatóság ellenőrzi, hogy az NGT növény megfelel-e az I. mellékletben meghatározott kritériumoknak, és az ellenőrzési kérelem kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül ellenőrzési jelentést készít. Az illetékes hatóság az ellenőrzési jelentés elkészítése során adott esetben konzultálhat az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EFSA). Az illetékes hatóság az ellenőrzési jelentést indokolatlan késedelem nélkül a többi tagállam és a Bizottság rendelkezésére bocsátja. [Mód. 42]

(7)  A többi tagállam és a Bizottság az I. mellékletben meghatározott kritériumok teljesítését illetően a jelentés kézhezvételétől számított 20 napon belül észrevételeket tehetindokolással ellátott kifogást emelhet az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatbanszemben. Ezeknek az indokolással ellátott kifogásoknak kizárólag az I. mellékletben és a III. mellékletben meghatározott kritériumokra kell vonatkozniuk, és tudományosan megalapozott indokolást kell tartalmazniuk. [Mód. 43]

(8)  Amennyiben valamely tagállamtól vagy a Bizottságtól nem érkezik észrevételérkeznek indokolással ellátott, tudományosan megalapozott kifogások, a (7) bekezdésben említett határidő lejártát követő 10 munkanaponhatáridőn belül az ellenőrzési jelentést készítő illetékes nemzeti hatóság határozatot fogad el, amelyben megállapítja, hogy az NGT növény 1. kategóriájú NGT növénynek minősül-e. Az illetékes nemzeti hatóság a határozatot indokolatlan késedelem nélkül10 munkanapon belül továbbítja a kérelmezőnek, a többi tagállamnak és a Bizottságnak. [Mód. 311]

(9)  Amennyiben egy másik tagállam vagy a Bizottság a (7) bekezdésben említett határidőn belül észrevételtindokolással ellátott kifogást tesz, az ellenőrzési jelentést készítő illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül továbbítja az észrevétel(eke)t a Bizottságnaknyilvánosan hozzáférhetővé teszi az indokolással ellátott kifogásokat. [Mód. 45]

(10)  A Bizottság az Európai Élelmiszerbiztonságia Hatósággal (a továbbiakban: Hatóság) folytatott konzultációt követően az észrevétel(ek)indokolással ellátott kifogások kézhezvételétől számított 45 munkanapon belül az észrevétel(eke)tindokolással ellátott kifogásokat figyelembe véve határozattervezetet készít arról, hogy az NGT növény 1. kategóriájú NGT növénynek minősül-e. A határozatot a 28. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. [Mód. 46]

(11)  A Bizottság a (8) és (10) bekezdésben említett határozatok összefoglalóját közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

7. cikk

Az 1. kategóriájú NGT növény státuszának az NGT termékek forgalomba hozatalát megelőző ellenőrzési eljárása

(1)  Amennyiben a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, 1. kategóriájú NGT növény státuszt megállapító nyilatkozatot még nem tették meg a 6. cikkel összhangban, az ilyen nyilatkozat megszerzéséhez – az NGT termék forgalomba hozatalát megelőzően – a terméket forgalomba hozni szándékozó személy a (2) bekezdéssel, valamint a 27. cikk b) pontjának megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban ellenőrzési kérelmet nyújt be a Hatósághoz.

(2)  Az (1) bekezdésben említett ellenőrzési kérelmet a 178/2002/EK rendelet 39f. cikke szerinti standard adatformátumoknak megfelelően kell benyújtani a Hatósághoz, amennyiben léteznek ilyenek, és annak – a 178/2002/EK rendelet 32b. cikkével összhangban előírható további információk sérelme nélkül – a következőket kell tartalmaznia:

a)  a kérelmező neve és címe;

b)  az NGT növény megnevezése és meghatározása;

ba)   a fajta megnevezése; [Mód. 48]

c)  a bevitt vagy módosított tulajdonság(ok) és jellemzők ismertetése, beleértve a tulajdonság vagy tulajdonságok eléréshez használt technikára vagy technikákra, valamint a genetikai módosítás szekvenciájának nyilvánosságra hozatalára vonatkozó információkat; [Mód. 49]

d)  az elvégzett tanulmányok másolata és bármely más rendelkezésre álló anyag annak igazolására, hogy:

i.  a növény NGT növény, beleértve azt is, hogy nem tartalmaz a nemesítői génállományon kívülről származó genetikai anyagot, amennyiben a növény fejlesztése során ideiglenesen ilyen genetikai anyagot vittek be, a 27. cikk a) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusban meghatározott tájékoztatási követelményekkel összhangban;

ii.  az NGT növény megfelel az I. mellékletben meghatározott kritériumoknak;

da)   a környezeti hatásokra vonatkozó felügyeleti terv; [Mód. 260]

e)  az ellenőrzési kérelem azon részeinek és bármely más kiegészítő információnak a meghatározása, amelyek tekintetében a kérelmező – ellenőrizhető indokolást mellékelve – e rendelet 11. cikke és a 178/2002/EK rendelet 39. cikke értelmében bizalmas kezelést kér.

(3)  A Hatóság késedelem nélkül visszaigazolja a kérelmezőnek az ellenőrzési kérelem kézhezvételét, megjelölve a kézhezvétel időpontját. Az ellenőrzési kérelmet indokolatlan késedelem nélkül a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére bocsátja, és a 178/2002/EK rendelet 38. cikkének (1) bekezdésével összhangban nyilvánosságra hozza az ellenőrzési kérelmet, a vonatkozó alátámasztó információkat és a kérelmező által szolgáltatott bármely kiegészítő információt, a 178/2002/EK rendelet 39–39e. cikkével és az e rendelet 11. cikkével összhangban bizalmasnak minősített információk elhagyását követően.

(4)  Ha az ellenőrzési kérelem nem tartalmazza az összes szükséges információt, a Hatóság az ellenőrzési kérelem kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül elfogadhatatlannak nyilvánítja azt. A Hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a kérelmezőt, a többi tagállamot és a Bizottságot az ellenőrzési kérelem elfogadhatatlanságáról, és megindokolja döntését.

(5)  Ha az ellenőrzési kérelem a (4) bekezdés alapján nem minősül elfogadhatatlannak, a Hatóság az ellenőrzési kérelem kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül nyilatkozik arról, hogy az NGT növény megfelel-e az I. mellékletben meghatározott kritériumoknak. A Hatóság a Bizottság és a tagállamok rendelkezésére bocsátja a nyilatkozatot. A 178/2002/EK rendelet 39–39e. cikkével és az e rendelet 11. cikkével összhangban bizalmasnak minősített információk elhagyását követően a Hatóság a 178/2002/EK rendelet 38. cikkének (1) bekezdésével összhangban nyilvánosságra hozza nyilatkozatát.

(6)  A Bizottság a Hatóság nyilatkozatának kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül a nyilatkozatot figyelembe véve határozattervezetet készít arról, hogy az NGT növény 1. kategóriájú NGT növénynek minősül-e. A határozatot a 28. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

(7)  A Bizottság a végleges határozat összefoglalóját közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és egy erre a célra létrehozott, nyilvánosan hozzáférhető weboldalon közzéteszi határozattervezetét és a 6. cikkben említett, indokolással ellátott kifogásokat. [Mód. 50]

8. cikk

A tagállamok, a Bizottság és a Hatóság közötti információcsere rendszere

A Bizottság elektronikus rendszert hoz létre és tart fenn az ellenőrzési kérelmek 6. és 7. cikkel összhangban történő benyújtására és az e cím szerinti információcserére.

9. cikk

Az 1. kategóriájú NGT növény státuszát megállapító határozatok adatbázisa

(1)  A Bizottság létrehozza és fenntartja a 6. cikk (8) és (10) bekezdésével és a 7. cikk (6) bekezdésével összhangban elfogadott, az 1. kategóriájú NGT növény státuszát megállapító határozatokat tartalmazó adatbázist.

Az adatbázis a következő információkat tartalmazza:

a)  a kérelmező neve és címe;

b)  az 1.kategóriájú NGT növény megnevezése és specifikációja; [Mód. 51]

ba)   a fajta megnevezése; [Mód. 52]

c)  a genetikai módosítás eléréséhez használt technika/technikák összefoglaló leírása;

d)  a bevitt vagy módosított tulajdonság(ok) és jellemzők ismertetése;

e)  azonosító szám; és

ea)   az EFSA 6. cikk (10) bekezdésében és a 7. cikk (5) bekezdésében említett véleménye vagy nyilatkozata, amennyiben benyújtott ilyet; valamint [Mód. 53]

f)  a 6. cikk (8) vagy (10) bekezdésében és adott esetben a 7. cikk (6) bekezdésében említett határozat.

(2)  Az adatbázist nyilvánosan és online formátumban elérhetővé kell tenni. [Mód. 54]

10. cikk

Az 1. kategóriájú NGT növényi szaporítóanyag címkézése, beleértve a nemesítési anyagot is

Az 1. kategóriájú NGT növényeket, az 1. kategóriájú NGT növény(ek)et tartalmazó vagy belőlük álló termékeket, valamint az 1. kategóriájú NGT növény(ek)et tartalmazó vagy belőlük álló és akár térítés ellenében, akár ingyenesen harmadik felek rendelkezésére bocsátott növényi szaporítóanyagot – beleértve a nemesítési és tudományos célú szaporítóanyagot is – címkével kell ellátni, feltüntetve azon az „1. kat. NGTÚj génkezelési technikák” feliratot, amelyet. Növényi szaporítóanyag esetében ezt az anyag forrását jelentő NGT növény(ek) azonosító száma követköveti. [Mód. 264]

Az NGT-k számára megfelelő dokumentumalapú nyomonkövethetőséget kell biztosítani azzal, hogy a forgalomba hozatal minden szakaszában továbbítják és tárolják az arra vonatkozó információkat, hogy a termékek NGT növényeket és termékeket tartalmaznak vagy azokból készültek, valamint ezen NGT-k egyedi kódjait. [Mód. 265]

11. cikk

Titoktartás

(1)  A 6. és 7. cikkben említett kérelmező a (3) és (6) bekezdéssel összhangban ellenőrizhető indokolással kísérve kérelmet nyújthat be a tagállam illetékes hatóságához vagy adott esetben a Hatósághoz az e cím alapján benyújtott információk bizonyos részeinek bizalmasan történő kezelésére.

(2)  Az illetékes hatóság vagy adott esetben a Hatóság értékeli az (1) bekezdésben említett titoktartási kérelmet.

(3)  Az illetékes hatóság vagy adott esetben a Hatóság csak az alábbi információk tekintetében biztosíthat bizalmas kezelést, igazolható indokolás esetén, amennyiben a kérelmező bizonyítja, hogy az ilyen információk nyilvánosságra hozatala jelentős mértékben sértheti az érdekeit:

a)  a 178/2002/EK rendelet 39. cikke (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában szereplő információs elemek;

b)  DNS-szekvencia-információk; és

c)  termesztési minták és stratégiák.

(4)  Az illetékes hatóság vagy adott esetben a Hatóság a kérelmezővel folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy mely információk kezelendők bizalmasan, és határozatáról tájékoztatja a kérelmezőt.

(5)  A tagállamok, a Bizottság és a Hatóság megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az e fejezet alapján bejelentett vagy kicserélt bizalmas információk ne kerüljenek nyilvánosságra.

(6)  A 178/2002/EK rendelet 39e. és 41. cikkének vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók.

(7)  Amennyiben a kérelmező visszavonja az ellenőrzési kérelmet, a tagállamok, a Bizottság és a Hatóság tiszteletben tartják az illetékes hatóság vagy a Hatóság által e cikkel összhangban biztosított bizalmas jelleget. Amennyiben az igazolási kérelem visszavonására azt megelőzően kerül sor, hogy az illetékes hatóság vagy a Hatóság határozna a vonatkozó titoktartási kérelemről, a tagállamok, a Bizottság és a Hatóság nem hozzák nyilvánosságra azokat az információkat, amelyek esetében titoktartást kértek.

11a. cikk

A határozat visszavonása

Ha az ellenőrzés eredményei azt mutatják, hogy egészségügyi vagy környezeti kockázat áll fenn, vagy ha új tudományos adatok támasztják alá ezt a feltételezést, az illetékes hatóság visszavonhatja a 6. cikk (8) bekezdésében említett határozatát vagy a 7. cikk (5) bekezdésében említett nyilatkozatát. A visszavonásról szóló határozatot ajánlott levélben kell elküldeni a határozat címzettjének, akinek 15 nap áll rendelkezésére észrevételei megtételére. Ebben az esetben az NGT növény vagy termék forgalmazása az ajánlott levél kézhezvételét követő naptól tilos. [Mód. 266]

III. FEJEZET

2. kategóriájú NGT növények és 2. kategóriájú NGT termékek

12. cikk

A 2. kategóriájú NGT növények és a 2. kategóriájú NGT termékek státusza

A 2. kategóriájú NGT növényekre és a 2. kategóriájú NGT termékekre az uniós jogszabályokban foglalt, GMO-kra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, amennyiben azoktól e rendelet nem tér el.

1. SZAKASZ

A 2. kategóriájú NGT növények forgalomba hozataltól eltérő bármely más célú szándékos kibocsátása

13. cikk

A 2001/18/EK irányelv 6. cikkében említett bejelentés tartalma

A 2. kategóriájú NGT növények forgalomba hozataltól eltérő bármely más célú szándékos kibocsátása tekintetében a 2001/18/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett bejelentésnek a következőket kell tartalmaznia:

a)  a bejelentő neve és címe;

b)  az elvégzett tanulmányok másolata és minden egyéb rendelkezésre álló anyag, amely igazolja, hogy a növény NGT növény, beleértve azt is, hogy nem tartalmaz a nemesítői génállományon kívülről származó genetikai anyagot, amennyiben a növény fejlesztése során ideiglenesen ilyen genetikai anyagot vittek be, a 27. cikk a) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusban meghatározott tájékoztatási követelményekkel összhangban;

c)  a II. mellékletben meghatározott információkat tartalmazó technikai dokumentáció, amely szükséges az NGT növény vagy NGT növények kombinációja szándékos kibocsátásának környezeti kockázatértékeléséhez:

i.  általános információk, köztük a személyzetre és a képzésre vonatkozó információk;

ii.  a 2. kategóriájú NGT növény(ek)re vonatkozó információk;

iii.  a kibocsátás feltételeivel és a lehetséges fogadó környezettel kapcsolatos információk;

iv.  a 2. kategóriájú NGT növény(ek) és a környezet közötti kölcsönhatásokra vonatkozó információk;

v.  a 2. kategóriájú NGT növény(ek) emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt hatásainak azonosítására irányuló felügyeleti terv;

vi.  adott esetben az ellenőrzési, helyreállítási módszerekre, hulladékkezelési és vészhelyzeti intézkedési tervekre vonatkozó információk;

vii.  a bejelentés azon részeinek és bármely más kiegészítő információnak a meghatározása, amelyek tekintetében a bejelentő – ellenőrizhető indokolást mellékelve – a 2001/18/EK irányelv 25. cikke értelmében bizalmas kezelést kér;

viii.  a dokumentáció összefoglalója;

d)  a II. melléklet 1. és 2. részében meghatározott elvekkel és kritériumokkal, valamint a 27. cikk c) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban elvégzett környezeti kockázatértékelés.

2. SZAKASZ

Az élelmiszertől vagy takarmánytól eltérő 2. kategóriájú NGT termékek forgalomba hozatala

14. cikk

A 2001/18/EK irányelv 13. cikkében említett bejelentés tartalma

(1)  Az élelmiszertől vagy takarmánytól eltérő 2. kategóriájú NGT termékek forgalomba hozatala tekintetében a 2001/18/EK irányelv 13. cikkének (2) bekezdésében említett bejelentésnek – a 178/2002/EK rendelet 32b. cikkével összhangban előírható további információk sérelme nélkül – a következőket kell tartalmaznia:

a)  a bejelentő és az Unióban letelepedett képviselőjének neve és címe (ha a bejelentő nem az Unióban letelepedett);

b)  a 2. kategóriájú NGT növény megnevezése és meghatározása;

c)  a bejelentés hatóköre:

i.  termesztés;

ii.  (a bejelentésben meghatározandó) egyéb felhasználások;

d)  az elvégzett tanulmányok másolata és minden egyéb rendelkezésre álló anyag, amely igazolja, hogy a növény NGT növény, beleértve azt is, hogy nem tartalmaz a nemesítői génállományon kívülről származó genetikai anyagot, amennyiben a növény fejlesztése során ideiglenesen ilyen genetikai anyagot vittek be, a 27. cikk a) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusban meghatározott tájékoztatási követelményekkel összhangban;

e)  a II. melléklet 1. és 2. részében meghatározott elvekkel és kritériumokkal, valamint a 27. cikk c) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban elvégzett környezeti kockázatértékelés;

f)  a termék forgalomba hozatalának feltételei, beleértve a felhasználás és kezelés különleges feltételeit;

g)  a 2001/18/EK irányelv 15. cikkének (4) bekezdésére hivatkozva a hozzájárulás javasolt időtartama, amely nem haladhatja meg a 10 évet;

h)  adott esetben a 2001/18/EK irányelv VII. mellékletének megfelelő, a környezeti hatásokra vonatkozó felügyeleti terv, beleértve a felügyeleti terv időtartamára vonatkozó javaslatot; ez az időtartam eltérhet a hozzájárulás javasolt időtartamától. Ha az 1. szakasznak megfelelően bejelentett kibocsátások eredményei, a környezeti kockázatértékelés megállapításai, az NGT növény jellemzői, várható használatának jellemzői és mértéke, valamint a fogadó környezet jellemzői alapján – a 27. cikk d) pontjának megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban – a bejelentő úgy ítéli meg, hogy az NGT növény nem igényel felügyeleti tervet, a bejelentő javasolhatja, hogy ne nyújtson be felügyeleti tervet;

i)  a 2001/18/EK irányelv IV. mellékletének A.8. pontjában, az 1830/2003/EK rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében és e rendelet 23. cikkében megállapított követelményeknek megfelelő címkézési javaslat;

j)  a termékek javasolt kereskedelmi megnevezései és a bennük található 2. kategóriájú NGT növények nevei, valamint a 2. kategóriájú NGT növény 65/2004/EK bizottsági rendelettel(32) összhangban kialakított egyedi azonosítójára vonatkozó javaslat. A hozzájárulást követően minden új kereskedelmi megnevezést be kell jelenteni az illetékes hatóságnak;

k)  a termék tervezett felhasználási módjának leírása. Ki kell emelni az adott termék használatának vagy kezelésének a nem géntechnológiával módosított hasonló termékekhez viszonyított különbségeit;

l)  az NGT növény mintavételi (beleértve a meglévő hatósági vagy szabványosított mintavételi módszerek hivatkozásait), kimutatási, azonosítási és számszerűsítési módszerei. Amennyiben nem kivitelezhető kimutatást, azonosítást és számszerűsítést végző analitikai módszer biztosítása – ha ezt a bejelentő kellően indokolja –, az analitikai módszerrel kapcsolatos követelményeknek való megfelelés módozatait a 27. cikk e) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusban és a 29. cikk (2) bekezdésében említett iránymutatásban meghatározottak szerint kell kiigazítani;

m)  a 2. kategóriájú NGT növény mintái és azok kontrollmintái, valamint a referenciaanyag elérhetőségének helyére vonatkozó információk;

n)  adott esetben a Biológiai Sokféleség Egyezmény Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyve II. mellékletének való megfelelés céljából benyújtandó információk;

o)  a bejelentés azon részeinek és bármely más kiegészítő információnak a meghatározása, amelyek tekintetében a bejelentő – ellenőrizhető indokolást mellékelve – a 2001/18/EK irányelv 25. cikke és a 178/2002/EK rendelet 39–39e. cikke értelmében bizalmas kezelést kér;

p)  a dokumentáció szabványosított formájú összefoglalója.

(2)  A bejelentő e bejelentésben feltünteti az ugyanazon 2. kategóriájú NGT növény vagy a 2. kategóriájú NGT növények ugyanazon kombinációjának általa korábban vagy jelenleg bejelentett és/vagy az Unión belül vagy kívül végrehajtott kibocsátásaira vonatkozó adatok és eredmények információit.

(3)  A 2001/18/EK irányelv 14. cikkében említett értékelő jelentést készítő illetékes hatóság megvizsgálja a bejelentést az (1) és (2) bekezdésnek való megfelelés szempontjából.

15. cikk

A nyomon követésre vonatkozó egyedi rendelkezések

A 2001/18/EK irányelv 19. cikkében említett írásbeli hozzájárulásban a 19. cikk (3) bekezdésének f) pontjában foglaltak szerint meg kell határozni a nyomon követés követelményeit, vagy rögzíteni kell, hogy nincs szükség nyomon követésre. A 2001/18/EK irányelv 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem alkalmazandó, ha a hozzájárulás nem ír elő nyomon követést.

16. cikk

A 23. cikk szerinti címkézés

Az írásbeli hozzájárulásban a 2001/18/EK irányelv 19. cikkének (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően e rendelet 23. cikkének megfelelően kell meghatározni a címkézést. [Mód. 56]

17. cikk

A hozzájárulás megújítást követő érvényességének időtartama

(1)  A 2001/18/EK irányelv C. része alapján megadott hozzájárulás a 2001/18/EK irányelv 17. cikke szerinti első megújítást követően korlátlan ideig érvényes, kivéve, ha a 17. cikk (6) vagy (8) bekezdésében említett határozat a megújítás korlátozott időtartamát írja elő az e rendelet szerint elvégzett kockázatértékelés megállapításain és a felhasználásnak – ha a hozzájárulásban így határozták meg – a nyomon követés eredményeit is magában foglaló tapasztalatain alapuló indokolt okok alapján.

(2)  A 2001/18/EK irányelv 17. cikke (6) és (8) bekezdésének utolsó mondata nem alkalmazandó.

(2a)   Ha az ellenőrzés eredményei azt mutatják, hogy egészségügyi vagy környezeti kockázat áll fenn, vagy ha új tudományos adatok támasztják alá ezt a feltételezést, az illetékes hatóság visszavonhatja határozatát. A visszavonásról szóló határozatot ajánlott levélben kell elküldeni a határozat címzettjének, akinek 15 nap áll rendelkezésére észrevételei megtételére. Ebben az esetben az NGT növény vagy termék forgalmazása az ajánlott levél kézhezvételét követő naptól tilos. [Mód. 268]

3. SZAKASZ

Az élelmiszer- vagy takarmánycélú felhasználásra szánt 2. kategóriájú NGT növények és a 2. kategóriájú NGT-élelmiszerek és -takarmányok forgalomba hozatala

18. cikk

Hatály

Ezt a szakaszt a következőkre kell alkalmazni:

a)  élelmiszercélú vagy takarmánycélú felhasználásra szánt 2. kategóriájú NGT növények;

b)  2. kategóriájú NGT növényeket tartalmazó, belőlük álló vagy belőlük előállított, illetve 2. kategóriájú NGT növényekből előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek (a továbbiakban: 2. kategóriájú NGT-élelmiszerek);

c)  2. kategóriájú NGT növényeket tartalmazó, belőlük álló vagy belőlük előállított takarmányok (a továbbiakban: 2. kategóriájú NGT-takarmányok).

19. cikk

Az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkében említett engedélykérelemre vonatkozó egyedi rendelkezések

(1)  Az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének e) pontjától és 17. cikke (3) bekezdésének e) pontjától eltérve – és a 178/2002/EK rendelet 32b. cikkével összhangban előírható további információk sérelme nélkül – az élelmiszer- vagy takarmánycélú felhasználásra szánt 2. kategóriájú NGT növény és a 2. kategóriájú NGT-élelmiszer vagy -takarmány engedélykérelméhez csatolni kell az elvégzett tanulmányok – köztük, amennyiben elérhetők, független, lektorált tanulmányok – másolatát és bármely más rendelkezésre álló anyagot annak igazolására, hogy:

a)  a növény NGT növény, beleértve azt is, hogy nem tartalmaz a nemesítői génállományon kívülről származó genetikai anyagot, amennyiben a növény fejlesztése során ideiglenesen ilyen genetikai anyagot vittek be, a 27. cikk a) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusban meghatározott tájékoztatási követelményekkel összhangban;

b)  az élelmiszernek vagy takarmánynak az e rendelet II. mellékletének 1. és 3. részében foglalt elvekkel és kritériumokkal, továbbá a 27. cikk c) pontja értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban elvégzett biztonsági értékelése alapján az élelmiszer vagy takarmány megfelel az 1829/2003/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében, illetve 16. cikkének (1) bekezdésében említett kritériumoknak.

(2)  Az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének i) pontjától és 17. cikke (3) bekezdésének i) pontjától eltérve az engedélykérelemhez csatolni kell az NGT növényre vonatkozó mintavételi (beleértve a meglévő hatósági vagy szabványosított mintavételi módszerek hivatkozásait), kimutatási, azonosítási és számszerűsítési módszereket, illetve adott esetben az NGT-élelmiszerben vagy -takarmányban található NGT növényre vonatkozó kimutatási és azonosítási módszereket.

Amennyiben nem kivitelezhető kimutatást, azonosítást és számszerűsítést végző analitikai módszer biztosítása – ha ezt a bejelentő kellően indokolja vagy az 1829/2003/EK rendelet 32. cikkében említett uniós referencialaboratórium a 20. cikk (4) bekezdésében említett eljárás során megállapítja –, az analitikai módszerrel kapcsolatos követelményeknek való megfelelés módozatait a 27. cikk e) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusban és a 29. cikk (2) bekezdésében említett iránymutatásban meghatározottak szerint kell kiigazítani;

(3)  Az 1829/2003/EK rendelet 5. cikkének (5) bekezdésétől és 17. cikkének (5) bekezdésétől eltérve, a 2. kategóriájú NGT növények vagy a 2. kategóriájú NGT növényeket tartalmazó vagy belőlük álló élelmiszerek vagy takarmányok esetében a kérelemhez csatolni kell a következőket is:

a)  a II. melléklet 1. és 2. részében meghatározott elvekkel és kritériumokkal, valamint a 27. cikk c) pontjával összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban elvégzett környezeti kockázatértékelés;

b)  adott esetben a 2001/18/EK irányelv VII. mellékletének megfelelő, a környezeti hatásokra vonatkozó felügyeleti terv, beleértve a felügyeleti terv időtartamára vonatkozó javaslatot. Ez az időtartam különbözhet az engedély időtartamától. Ha az 1. szakasznak megfelelően bejelentett kibocsátások eredményei, a környezeti kockázatértékelés megállapításai, az NGT növény jellemzői, várható használatának jellemzői és mértéke, valamint a fogadó környezet jellemzői alapján – a 27. cikk d) pontjának megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktussal összhangban – a kérelmező úgy ítéli meg, hogy az NGT növény nem igényel felügyeleti tervet, a kérelmező javasolhatja, hogy ne nyújtson be felügyeleti tervet.

(4)  A kérelemnek tartalmaznia kell a 23. cikk szerinti címkézési javaslatot is.

20. cikk

A Hatóság véleményére vonatkozó egyedi rendelkezések

(1)  Az 1829/2003/EK rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdésétől és 18. cikkének (1) és (2) bekezdésétől eltérve a Hatóság az érvényes kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül véleményt nyilvánít az e rendelet 19. cikkében említett engedélykérelemről.

Amennyiben a Hatóság vagy az élelmiszer vagy takarmány környezeti kockázatértékelését vagy biztonsági értékelését az 1829/2003/EK rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 18. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja szerint elvégző tagállami illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy további információkra van szükség, a Hatóság vagy a Hatóságon keresztül az illetékes nemzeti hatóság felkéri a kérelmezőt, hogy meghatározott határidőn belül nyújtsa be ezeket az információkat. Ebben az esetben a hat hónapos időszak e további időszakkal meghosszabbodik. A meghosszabbítás időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot, kivéve, ha azt a kért adat jellege vagy rendkívüli körülmények indokolják.

(2)  Az 1829/2003/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében és 18. cikkének (3) bekezdésében említett feladatokon túlmenően a Hatóság ellenőrzi, hogy a kérelmező által benyújtott valamennyi adat és dokumentum megfelel-e e rendelet 19. cikkének.

(3)  Az 1829/2003/EK rendelet 6. cikke (3) bekezdésének d) pontjától és 18. cikke (3) bekezdésének d) pontjától eltérve a Hatóság továbbítja az 1829/2003/EK rendelet 32. cikkében említett uniós referencialaboratóriumnak az e rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében és az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének j) pontjában és 17. cikke (3) bekezdésének j) pontjában említett adatokat.

(4)  Az uniós referencialaboratórium a 19. cikk (2) bekezdésével összhangban megvizsgálja és validálja a kérelmező által javasolt kimutatási, azonosítási és számszerűsítési módszert, vagy értékeli, hogy. Ha a kérelmező által szolgáltatott információ indokolja-e a kimutatási módszerre vonatkozó, a szóban forgó bekezdésben említett követelményeknek való megfelelés céljábólcéljával indokolja kiigazított módozatok alkalmazását, az uniós referencialaboratóriumnak saját kutatásokat és elemzéseket kell végeznie az állítólagos megvalósíthatatlanság megerősítése érdekében. Ebben az esetben az uniós referencialaboratórium határozatát meg kell indokolni és nyilvánosságra kell hozni. [Mód. 288]

(5)  Az 1829/2003/EK rendelet 6. cikke (5) bekezdésének f) pontjától és 18. cikke (5) bekezdésének f) pontjától eltérve az élelmiszer vagy takarmány engedélyezését támogató vélemény esetén a véleménynek a következőket is tartalmaznia kell:

a)  az uniós referencialaboratórium által validált, az NGT növény kimutatására, ezen belül mintavételére, és adott esetben azonosítására és számszerűsítésére, illetve az NGT-élelmiszerben vagy -takarmányban található NGT növény kimutatására és azonosítására szolgáló módszer, valamint a módszer esetleges kiigazításának indokolása a 19. cikk (2) bekezdésének 2. albekezdésében említett esetekben;

b)  a megfelelő referenciaanyag elérhetőségi helyének megjelölése.

(6)  Az 1829/2003/EK rendelet 6. cikke (5) bekezdésének d) pontjában és 18. cikke (5) bekezdésének d) pontjában említett adatokon túlmenően a véleménynek tartalmaznia kell az e rendelet 23. cikke szerinti címkézési javaslatot is.

21. cikk

Az engedély megújítást követő érvényességének időtartama

Az 1829/2003/EK rendelet 11. cikkének (1) bekezdésétől és 23. cikkének (1) bekezdésétől eltérve az első megújítást követően az engedély korlátlan ideig érvényes, kivéve, ha a Bizottság az engedély korlátozott időtartamú megújításáról határoz az e rendelet szerint elvégzett kockázatértékelés megállapításain és a felhasználásnak – ha az engedélyben így határozták meg – a nyomon követés eredményeit is magában foglaló tapasztalatain alapuló indokolt okok alapján.

Ha a nyomon követés eredményei azt mutatják, hogy egészségügyi vagy környezeti kockázat áll fenn, vagy ha új tudományos adatok támasztják alá ezt a feltételezést, az illetékes hatóság visszavonhatja határozatát. A visszavonásról szóló határozatot ajánlott levélben kell elküldeni a határozat címzettjének, akinek 15 nap áll rendelkezésére észrevételei megtételére. Ebben az esetben az NGT növény vagy termék forgalmazása az ajánlott levél kézhezvételét követő naptól tilos. [Mód. 270]

4. SZAKASZ

A 2. kategóriájú NGT növényekre és a 2. kategóriájú NGT termékekre vonatkozó közös rendelkezések

22. cikk

A fenntarthatóság szempontjából releváns tulajdonságokat tartalmazó 2. kategóriájú NGT növények és 2. kategóriájú NGT termékek ösztönzői

(1)  Az e cikkben foglalt ösztönzők alkalmazandók a 2. kategóriájú NGT növényekre és 2. kategóriájú NGT termékekre, amennyiben az NGT növény géntechnológiai módosítással bevitt tervezett tulajdonsága(i)tulajdonságai közül legalább egy szerepel a III. melléklet 1. részébenaz (EU) .../... rendelet(33) 51. cikkének (1) bekezdésében, és az ugyanezenemlített melléklet 2. részében említett tulajdonságok egyikét sem tartalmazza. [Mód. 57]

(2)  Az 1829/2003/EK rendelet 5. vagy 17. cikkének a 19. cikkel összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel összhangban benyújtott engedélykérelmekre a következő ösztönzőket kell alkalmazni:

a)  az e rendelet 20. cikke (1) bekezdésének első albekezdésétől eltérve a Hatóság az érvényes kérelem kézhezvételétől számított 4 hónapon belül véleményt nyilvánít a kérelemről, kivéve, ha a termék összetettsége a 20. cikk (1) bekezdésében említett határidő alkalmazását teszi szükségessé. A határidő a 20. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt feltételek szerint meghosszabbítható;

b)  amennyiben a kérelmező kkv, mentesül az 1829/2003/EK rendelet 32. cikkében említett uniós referencialaboratórium és GMO Laboratóriumok Európai Hálózata számára történő pénzügyi hozzájárulás megfizetése alól.

(3)  A II. melléklet szerinti kockázatértékelés céljára szolgáló alábbi, benyújtás előtti tanácsadás alkalmazandó – a 178/2002/EK rendelet 32a. cikkében foglaltakon túlmenően – a 2001/18/EK irányelv 13. cikkének a 14. cikkel összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel összhangban benyújtott bejelentéseket, valamint az 1829/2003/EK rendelet 5. vagy 17. cikkének a 19. cikkel összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel összhangban benyújtott engedélykérelmeket megelőzően:

a)  a Hatóság munkatársai a potenciális kérelmező vagy bejelentő kérésére tanácsot adnak a potenciális kérelmező vagy bejelentő által a növény, termék vagy feltételezett növény vagy termék tulajdonságai alapján azonosított olyan valószínűsíthető kockázati feltételezésekkel kapcsolatban, amelyeket a II. melléklet 2. és 3. része szerinti információk megadásával kell kezelni. A tanácsadás azonban nem terjed ki a kockázati feltételezések kezelését célzó tanulmányok megtervezésére;

b)  amennyiben a potenciális kérelmező vagy bejelentő kkv, értesítheti a Hatóságot arról, hogy miként kívánja kezelni az a) pontban említett azon valószínűsíthető kockázati feltételezéseket, amelyeket egy növény, termék vagy feltételezett növény vagy termék tulajdonságai alapján azonosított, beleértve a II. melléklet 2. és 3. részében meghatározott követelményekkel összhangban általa elvégezni kívánt tanulmányok megtervezését is. A Hatóság tanácsot ad a bejelentett információkkal – köztük a tanulmányok megtervezésével – kapcsolatban.

(4)  A (3) bekezdésben említett, benyújtás előtti tanácsadásnak a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a)  a Hatósághoz tartozó, géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete által a továbbiakban értékelt semmilyen kérelemre vagy bejelentésre nézve nem jelenthet sérelmet és kötelező erőt. A Hatóság tanácsadást végző munkatársai nem vehetnek részt olyan tudományos vagy technikai előkészítő munkában, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a tanácsadás tárgyát képező kérelemhez vagy bejelentéshez;

b)  a vetőmagként vagy más növényi szaporítóanyagként felhasználandó 2. kategóriájú NGT növényre vonatkozó, a 2001/18/EK irányelv 13. cikkének a 14. cikkel együtt értelmezett rendelkezéseivel összhangban tett lehetséges bejelentések és az 1829/2003/EK rendelet 5. vagy 17. cikkének a 19. cikkel együtt értelmezett rendelkezéseivel összhangban benyújtott lehetséges kérelmek esetében a benyújtás előtti tanácsadást a Hatóság annak a tagállamnak az illetékes hatóságával együtt vagy azzal szoros együttműködésben végzi, amelyhez a bejelentést vagy kérelmet be kívánják nyújtani;

c)  amint a kérelmet vagy bejelentést érvényesnek minősítik, a Hatóság haladéktalanul közzéteszi a benyújtás előtti tanácsadás összefoglalóját. A 38. cikk (1a) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni;

d)  azok a potenciális kérelmezők vagy bejelentők, akik igazolják, hogy kkv-k, különböző időpontokban kérhetik a (3) bekezdés a) pontjában említett, benyújtás előtti tanácsadást.

(5)  Az ösztönzőkre vonatkozó kérelmet a (3) bekezdésben említett tanácsadás kérésével vagy az 1829/2003/EK rendelet 5. vagy 17. cikkének a 19. cikkel összefüggésben értelmezett rendelkezéseiben említett kérelemmel egyidejűleg kell benyújtani a Hatósághoz a következő információkkal együtt:

a)  az annak megállapításához szükséges információk, hogy a 2. kategóriájú NGT növény géntechnológiai módosítással bevitt tervezett tulajdonsága(i) megfelel(nek) az (1) bekezdésben említett feltételeknek;

b)  adott esetben a (potenciális) kérelmező vagy bejelentő kkv-ként való működésének bizonyításához szükséges információk;

c)  a (3) bekezdés alkalmazásában a II. melléklet 1. részében felsorolt szempontokra vonatkozó információk, amennyiben azok már megadhatók, valamint minden egyéb releváns információ.

(6)  Az e cikk értelmében a Hatóságnak benyújtott információkra a 2001/18/EK irányelv 26. cikke vagy adott esetben az 1829/2003/EK rendelet 30. cikke alkalmazandó.

(7)  A Hatóság megállapítja a (3)–(6) bekezdés végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedéseket.

(8)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az NGT növények III. mellékletben foglalt tulajdonságlistáinak módosítására annak érdekében, hogy azokat a tudományos és technológiai fejlődéshez és az ezen tulajdonságok fenntarthatóságra gyakorolt hatásával kapcsolatos új bizonyítékokhoz igazítsa, az alábbi feltételek mellett:

a)  a Bizottság a 30. cikk (3) bekezdésével összhangban figyelembe veszi e rendelet hatásainak nyomon követését;

b)  a Bizottság naprakész tudományos szakirodalmi áttekintést végez azon tulajdonság(ok) környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságra gyakorolt hatásáról, amelye(ke)t a III. mellékletben szereplő listához hozzáadni vagy onnan törölni szándékozik;

c)  adott esetben a Bizottság figyelembe veszi a géntechnológiai módosításuk útján bevitt tulajdonság(ok)at hordozó NGT növények esetében a 14. cikk h) pontjával vagy a 19. cikk (3) bekezdésével összhangban elvégzett nyomon követés eredményeit.

23. cikk

Az engedélyezett 2. kategóriájú NGT termékek címkézése

A 2001/18/EK irányelv 21. cikkében, az 1829/2003/EK rendelet 12., 13., 24. és 25. cikkében, valamint az 1830/2003/EK rendelet 4. cikkének (6)–(7) bekezdésében említett címkézési követelményeken túlmenően és az egyéb uniós jogszabályok szerinti követelmények sérelme nélkül, az engedélyezett 2. kategóriájú NGT termékek címkézése az e rendelet III. fejezetének 2. vagy 3. szakasza szerinti hozzájárulásban vagy engedélyben foglaltaknak megfelelően a géntechnológiai módosítás útján bevitt tulajdonságo(ka)t is feltüntetheti.

24. cikk

A 2. kategóriájú NGT növények nem szándékos előfordulásának elkerülésére vonatkozó intézkedések

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerüljék a 2. kategóriájú NGT növények nem szándékos előfordulását a 2001/18/EK irányelv vagy az 1829/2003/EK rendelet hatálya alá nem tartozó termékekben.

25. cikk

Termesztés

A 2001/18/EK irányelv 26b. cikke nem alkalmazandó a 2. kategóriájú NGT növényekre.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

26. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az 5. cikk (3) bekezdésében, a 6. cikk (11a) bekezdésében és a 22. cikk (8) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 5 éves időtartamra szól [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb 9 hónappal az 5 éves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb 3 hónappal minden egyes időtartam letelte előtt. [Mód. 59]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (3) bekezdésében, a 6. cikk (11a) bekezdésében és a 22. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. [Mód. 60]

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(34) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  Az 5. cikk (3) bekezdése, a 6. cikk (11a) bekezdése és a 22. cikk (8) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam 2 hónappal meghosszabbodik. [Mód. 61]

27. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az alábbiakra vonatkozóan:

a)  az annak igazolásához szükséges információk, hogy egy növény NGT növény; [Mód. 62]

b)  a 6. és 7. cikkben említett ellenőrzési kérelmek elkészítése és benyújtása; [Mód. 63]

c)  a 2. kategóriájú NGT növények környezeti kockázatértékelésének és a 2. kategóriájú NGT-élelmiszerek és -takarmányok biztonsági értékelésének módszertana és információs követelményei a II. mellékletben meghatározott elvekkel és kritériumokkal összhangban;

d)  a 14. és 19. cikk alkalmazása, beleértve a bejelentés vagy kérelem elkészítésére és benyújtására vonatkozó szabályokat;

e)  a 14. cikk (1) bekezdésének l) pontjában és a 19. cikk (2) bekezdésében említett, analitikai módszerekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés céljából kiigazított módozatok.

Az a)–d) pontban említett végrehajtási jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság konzultál a Hatósággal. A végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében kell elfogadni.

28. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot munkájában a 178/2002/EK rendelet 58. cikkével létrehozott bizottság segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EK rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EK rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

29. cikk

Iránymutatás

(1)  E rendelet alkalmazásának kezdőnapját megelőzően a Hatóság részletes iránymutatást tesz közzé a bejelentőnek vagy a kérelmezőnek a II. és III. fejezetben említett bejelentések és kérelmek elkészítésében és benyújtásában történő segítése érdekében, valamint a II. melléklet végrehajtásához.

(2)  E rendelet alkalmazásának kezdőnapját megelőzően az 1829/2003/EK rendelet 32. cikke alapján létrehozott, géntechnológiával módosított élelmiszerekkel és takarmányokkal foglalkozó európai uniós referencialaboratórium a GMO Laboratóriumok Európai Hálózatának közreműködésével részletes iránymutatást tesz közzé, hogy segítse a bejelentőt vagy a kérelmezőt a 14. cikk (1) bekezdése l) pontjának és a 19. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában.

30. cikk

Nyomon követés, jelentéstétel és értékelés

(1)  E rendelet végrehajtásáról a Bizottság legkorábban három évvel az első határozatnak a 6. cikk (8) vagy (10) bekezdésével vagy a 7. cikk (6) bekezdésével, illetve a III. fejezet 2. vagy 3. szakaszával összhangban történő elfogadását követően – attól függően, hogy melyik a korábbi időpont –, majd ezt követően ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(2)  A jelentésben ki kell térnijelentésnek azonosítania és tárgyalnia kell az e rendelet alkalmazása során esetlegesen felmerült, a biológiai sokféleséget és a környezetet, az emberi és az állati egészséget, az agronómiai gyakorlatok változásait érintő kérdéseket, valamint a társadalmi-gazdasági és etikai kérdésekrekérdéseket is. [Mód. 64]

(3)  Az (1) bekezdésben említett jelentéstétel céljából a Bizottság legkésőbb [24 hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig – a tagállamok illetékes hatóságaival a 2001/18/EK irányelvvel és az 1829/2003/EK rendelettel összhangban folytatott konzultációt követően – kidolgoz egy részletes programot e rendelet hatásának mutatókon alapuló nyomon követésére, beleértve a tervezett és nem szándékos hatásokat, valamint a környezetre, a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra gyakorolt, szisztematikusan érvényesülő hatásokat. A program meghatározza a Bizottság és a tagállamok által az adatok és egyéb bizonyítékok gyűjtése és elemzése során meghozandó intézkedéseket. [Mód. 65]

(4)  A Bizottság legkorábban két évvel az (1) bekezdésben említett első jelentés közzétételét követően értékeli e rendelet végrehajtását és annak az emberi és állati egészségre, a környezetre, a fogyasztók tájékoztatására, a belső piac működésére, valamint a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóságra gyakorolt hatását.

(5)  A Bizottság a (4) bekezdésben említett értékelés főbb megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(5a)   A Bizottság 2025 júniusáig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a szabadalmaknak a nemesítők és a mezőgazdasági termelők változatos növényi szaporítóanyagokhoz való hozzáférésére gyakorolt szerepéről és hatásáról, valamint az innovációról és különösen a kkv-k lehetőségeiről. A jelentés értékeli, hogy szükség van-e az e rendelet 4a. és 33a. cikkében előírtakon túl további jogi rendelkezésekre. A nemesítők és a mezőgazdasági termelők növényi szaporítóanyagokhoz való hozzáférése, a vetőmagok sokfélesége és a megfizethető árak biztosítása érdekében adott esetben a jelentést a szellemi tulajdonra vonatkozó keret szükséges további kiigazításainak kezelésére irányuló jogalkotási javaslat kíséri. [Mód. 66]

(5b)   A Bizottság 2024-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, amelyben értékeli az e jogszabály hatálya alá nem tartozó egyéb területek – például a mikroorganizmusok területe – sajátosságait és szükségleteit, és javaslatot tesz további szakpolitikai intézkedésekre. [Mód. 67]

(5c)   A Bizottság négyévente értékeli az I. mellékletben megállapított egyenértékűségi kritériumokat, és szükség esetén az 5. cikk (3) bekezdésében említettek szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján aktualizálja azokat. [Mód. 68]

31. cikk

Hivatkozások más uniós jogszabályokban

A 2. kategóriájú NGT növényekre vonatkozóan a más uniós jogszabályokban a 2001/18/EK irányelv II. vagy III. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendelet II. mellékletének 1. és 2. részére történő hivatkozásként kell értelmezni.

32. cikk

Közigazgatási felülvizsgálat

Az e rendelet értelmében a Hatóságra ruházott hatáskör alapján hozott bármely határozatot, vagy a hatáskör gyakorlásának elmulasztását, a Bizottság saját kezdeményezésére, vagy egy tagállam vagy bármely közvetlenül és egyénileg érintett személy kérésére felülvizsgálhatja.

E célból a kérelmet attól a naptól számított két hónapon belül kell benyújtani a Bizottsághoz, amely napon az érintett fél tudomást szerzett a kérdéses cselekményről vagy mulasztásról.

A Bizottság két hónapon belül határozattervezetet készít, amely a Hatóságot adott esetben határozatának visszavonására vagy mulasztásának orvoslására kötelezi.

33. cikk

Az (EU) 2017/625 rendelet módosításai

Az (EU) 2017/625 rendelet 23. cikke a következőképpen módosul:

1.  A (2) bekezdés a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„ii. az élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-k termesztése és a 2001/18/EK irányelv 13. cikke (2) bekezdésének e) pontjában, az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 17. cikke (5) bekezdésének b) pontjában, valamint az [e rendeletre való hivatkozás] rendelet 14. cikke (1) bekezdésének h) pontjában és 19. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett felügyeleti terv megfelelő alkalmazása;.”

2.  A (3) bekezdés b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az élelmiszerek és takarmányok előállítására szánt GMO-k termesztése és a 2001/18/EK irányelv 13. cikke (2) bekezdésének e) pontjában, az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 17. cikke (5) bekezdésének b) pontjában, valamint az [e rendeletre való hivatkozás] rendelet 14. cikke (1) bekezdésének h) pontjában és 19. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett felügyeleti terv megfelelő alkalmazása;.”

33a. cikk

A 98/44/EK irányelv módosításai

A 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(35) a következőképpen módosul:

1.   A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)   az (1) bekezdés az alábbi pontokkal egészül ki:"

b)   a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(4) A (2) és (3) bekezdés nem érinti a szabadalmazhatóságból való, (1) bekezdés szerinti kizárásokat.”

2.   A 8. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, egy növényi termék, annak részei vagy genetikai összetevői nem szabadalmazhatók, ha azokat olyan szabadalmazható műszaki eljárással állították elő, amely nem különböztethető meg a növényi termékektől, illetve a növényi termékek olyan genetikai részeitől vagy összetevőitől, amelyek lényegében biológiai eljárással előállíthatók.”

3.   A 9. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a szabadalom által a különleges tulajdonságokkal rendelkező biológiai anyagnak biztosított oltalom nem terjed ki azokra a növényi anyagokra, amelyekbe az adott biológiai anyagot beépítették, és amely nem különböztethető meg a lényegében biológiai eljárással előállított vagy előállítható növényi anyagtól.

(3)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a szabadalom által a találmány eredményeként különleges jellemzőkkel rendelkező biológiai anyag előállítását lehetővé tevő eljárásnak biztosított oltalom nem terjed ki azokra a növényi anyagokra, amelyekbe az adott biológiai anyagot beépítették, és amely nem különböztethető meg a lényegében biológiai eljárással előállított vagy előállítható növényi anyagtól.

(4)   A szabadalom által a genetikai információt tartalmazó vagy abból álló termék előállítását lehetővé tevő műszaki eljárásnak biztosított oltalom nem terjed ki azon növényi anyagra, amelybe a terméket beépítették, és amely tartalmazza a feladatát ellátó genetikai információt, de nem különböztethető meg a lényegében biológiai eljárással előállított vagy előállítható növényi anyagtól.” [Mód. 69, 291cp1, 230/rev1 és 291cp3]

34. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)  Ezt a rendelet [24 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-tól/-től kell alkalmazni. A 4a. cikket és a 33a. cikket a hatálybalépés időpontjától kell alkalmazni. [Mód. 70]

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ..., -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Az NGT növények hagyományos növényekkel való egyenértékűségének kritériumai

Az NGT növény akkor tekinthető a hagyományos növényekkel egyenértékűnek, ha az átalakítandó/szülői növénytől legfeljebb 20, az 1–51. és az 1a. pontban említett típusú genetikai módosításban különbözik bármely olyan DNS-szekvenciát illetően, amely bioinformatikai eszközök révén előre jelezhető szekvenciahasonlóságot mutat a célhellyel.alábbi feltételek teljesülnek: [Mód. 71]

1.  A következő, egymással kombinálható genetikai módosítások száma fehérjekód-szekvenciánként nem haladja meg a 3-at (figyelembe véve, hogy ez a határérték nem vonatkozik az intronokban és a szabályozó szekvenciákban végrehajtott mutációkra):

a)   legfeljebb 20 nukleotid helyettesítése vagy bevitele;

b)   tetszőleges számú nukleotid eltávolítása; [Mód. 72]

1a.  A következő, egymással kombinálható genetikai módosítások nem hoznak létre olyan kiméra fehérjét, amely a nemesítési célú génállományból származó fajban még nem fordul elő, vagy nem szakítanak meg endogén gént:

a)   a nemesítési célú génállományban meglévő egybefüggő DNS-szekvenciák beillesztése nemesítés céljából;

b)   endogén DNS-szekvenciák helyettesítése a nemesítési célú génállományban meglévő egybefüggő DNS-szekvenciákkal;

c)   a nemesítési célú génállományban meglévő folyamatos endogén DNS-szekvenciák inverziója vagy transzlokációja. [Mód. 73]

2.  tetszőleges számú nukleotid eltávolítása; [Mód. 74]

3.  azzal a feltétellel, hogy a génmódosítás nem szakít meg endogén gént:

a)  a nemesítői génállományban meglévő egybefüggő DNS-szekvencia célzott beillesztése;

b)   endogén DNS-szekvencia célzott helyettesítése a nemesítői génállományban meglévő egybefüggő DNS-szekvenciával; [Mód. 75]

4.   tetszőleges számú nukleotidból álló szekvencia célzott inverziója; [Mód. 76]

5.   tetszőleges méretű bármely egyéb módosítás azzal a feltétellel, hogy az így kapott DNS-szekvenciák már előfordulnak (esetleg az 1. és/vagy 2. pontban elfogadott módosításokkal) egy fajban a nemesítői génállományból. [Mód. 77]

II. MELLÉKLET

A 2. kategóriájú NGT növények és a 2. kategóriájú NGT élelmiszerek és takarmányok kockázatértékelése

E melléklet 1. része a 13. cikk c) és d) pontjában, a 14. cikk (1) bekezdésének e) pontjában és a 19. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett 2. kategóriájú NGT növények környezeti kockázatértékelése, valamint a 19. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett 2. kategóriájú NGT élelmiszerek és takarmányok biztonsági értékelése során követendő általános elveket ismerteti. A 2. rész a 2. kategóriájú NGT növények környezeti kockázatértékeléséhez szükséges konkrét információkat, a 3. rész pedig a 2. kategóriájú NGT élelmiszerek és takarmányok biztonsági értékeléséhez szükséges konkrét információkat ismerteti.

1. rész – Általános elvek és információk

A környezeti kockázatértékelést a 2001/18/EK irányelv II. mellékletében meghatározott elvekkel összhangban kell elvégezni.

A 2. kategóriájú NGT növények környezeti kockázatértékeléséhez, valamint a 2. kategóriájú NGT élelmiszerek és takarmányok biztonsági értékeléséhez szükséges információknak a 2001/18/EK irányelv III. mellékletében meghatározott típusát és mennyiségét az adott kockázati profilhoz kell igazítani. A figyelembe veendő tényezők a következők:

a)  az NGT növény jellemzői, különösen a bevitt tulajdonság(ok), a módosított vagy beillesztett genomszekvencia/genomszekvenciák funkciója és a ciszgén vagy annak részei bevitelével megzavart bármely gén funkciója;

aa)   az átalakítandó növény jellemzői (mint az allergén hatás, a génáramlási potenciál, a gyompotenciál, az ökológiai funkció); [Mód. 78]

b)  a hasonló növények vagy azok termékeinek fogyasztásával kapcsolatos korábbi tapasztalatok;

c)  az ugyanazon növényfaj vagy olyan növényfajok termesztésével kapcsolatos korábbi tapasztalatok, amelyek hasonló tulajdonságokat mutatnak vagy amelyeknél hasonló genomszekvenciák módosítása, beillesztése vagy megzavarása történt;

d)  a kibocsátás nagyságrendje és feltételei;

e)  az NGT növény felhasználásának tervezett feltételei.

A 2. kategóriájú NGT növények környezeti kockázatértékelése és a 2. kategóriájú NGT élelmiszerek és NGT takarmányok kockázatértékelése a következőkből áll:

a)  veszélyek azonosítása és jellemzése;

b)  expozíciós értékelés;

c)  kockázatjellemzés.

A következő információkat mindig meg kell adni:

a)  veszélyek azonosítása és jellemzése

i.  az átalakítandó növényre vagy adott esetben a szülői növényekre vonatkozó információk;

ii.  molekuláris jellemzés.

Az információkat tudományos szakirodalomból vagy más forrásokból származó, már rendelkezésre álló adatok összevetésével, vagy szükség esetén megfelelő kísérleti vagy bioinformatikai tanulmányok végzésével nyert tudományos adatok előállításával kell biztosítani;

b)  expozíciós értékelés

Minden azonosított lehetséges káros hatás valószínűségéről információt kell szolgáltatni. Ezt adott esetben a fogadó környezet(ek) jellemzőinek, a tervezett funkciónak, az étrendi szerepnek, az élelmiszer és a takarmány várható uniós felhasználási szintjének, valamint az engedélykérelem hatókörének figyelembevételével kell értékelni;

c)  kockázatjellemzés

A kérelmezőnek az NGT növények, élelmiszerek és takarmányok kockázatjellemzését a veszélyek azonosításából, a veszélyek jellemzéséből és az expozíciós értékelésből származó információkra kell alapoznia. A kockázat jellemzéséhez minden lehetséges káros hatás súlyosságát össze kell kapcsolni az előfordulás valószínűségével a kockázat kvantitatív vagy félkvantitatív becslésének biztosítása érdekében. Adott esetben minden azonosított kockázat bizonytalanságát le kell írni.

A veszélyek azonosítását és jellemzését illetően a 2. és 3. részben meghatározott bármely információ csak akkor szükséges, ha a 2. kategóriájú NGT növény vagy a 2. kategóriájú NGT élelmiszer vagy takarmány egyedi jellemzői és tervezett felhasználása olyan valószínűsíthető kockázati feltételezésre adnak okot, amely a megadott információk felhasználásával vizsgálható.

2. rész – A 2. kategóriájú NGT növények környezeti kockázatértékeléséhez szükséges konkrét információk a veszélyek azonosítása és jellemzése tekintetében

1.  Az agronómiai, fenotípusos és összetételi jellemzők elemzése.

2.  Állóképesség és inváziós tulajdonság.

3.  Potenciális géntranszfer.

4.  Az NGT növény és a célszervezetek kölcsönhatásai.

5.  Az NGT növény és a nem célszervezetek kölcsönhatásai.

6.  A specifikus termesztési, kezelési és betakarítási technikák hatásai.

6a.  Az ökológiai termelésre gyakorolt hatások. [Mód. 79]

7.  Biogeokémiai folyamatokra gyakorolt hatások.

8.  Emberi és állati egészségre gyakorolt hatások

8a.  A biológiai sokféleség védelmére és megőrzésére gyakorolt hatások [Mód. 80]

3. rész – A 2. kategóriájú NGT élelmiszerek és takarmányok biztonsági értékeléséhez szükséges konkrét információk a veszélyek azonosítása és jellemzése tekintetében

1.  Az agronómiai, fenotípusos és összetételi jellemzők elemzése.

2.  Toxikológia.

3.  Allergén hatás.

4.  Táplálkozás-élettani értékelés.

III. MELLÉKLET

A 6. és a 22.cikkben említett tulajdonságok [Mód. 81]

1. rész

A 22. cikkben említett ösztönzőket indokoló tulajdonságok:

1.  terméshozam, beleértve a hozamstabilitást és az alacsony inputanyag-felhasználás mellettimellett elért hozamot, feltéve, hogy ezek a tulajdonságok hozzájárulnak e melléklet 2., 3. vagy 4. pontjához is; [Mód. 82]

2.  biotikus stresszekkel szembeni tolerancia/rezisztencia, beleértve a fonálférgek, gombák, baktériumok, vírusok és egyéb károsítók által okozott növénybetegségeket;

3.  abiotikus stresszekkel szembeni tolerancia/rezisztencia, beleértve az éghajlatváltozás által előidézett vagy súlyosbított stresszeket;

4.  az erőforrások, például a víz és a tápanyagok hatékonyabb felhasználása;

5.  a tárolás, a feldolgozás és a forgalmazás fenntarthatóságát fokozó jellemzők;

6.  jobb minőség- vagy tápértékjellemzők;

7.  a külső inputok, például növényvédő szerek és műtrágyák iránti csökkentett igény, amennyiben ez nem mond ellent a III. melléklet 2. részének. [Mód. 83]

2. rész

A 22. cikkben említett ösztönzők alkalmazását kizáró tulajdonságok: gyomirtó szerekkel szembeni tolerancia.

(1) HL C, C/2024/893., 2024.2.6., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/893/oj. (2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (3) Ez az álláspont lép a 2024. február 7-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2024)0067). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 106., 2001.4.17., 1. o.). (5) A növénynemesítési stratégiákkal kapcsolatos, uniós finanszírozású kutatási és innovációs projektekből származó meglátások és megoldások hozzájárulhatnak a kimutatási kihívások kezeléséhez, a nyomonkövethetőség és az eredetiség biztosításához, valamint az új génkezelési technikák területén az innováció előmozdításához. A hetedik keretprogram és az azt követő Horizont 2020 program keretében több mint 1 000 projekt finanszírozására került sor több mint 3 milliárd EUR összegű beruházással. A Horizont Európa keretében a növénynemesítési stratégiákkal kapcsolatos új, együttműködésen alapuló kutatási projektek támogatása is folyamatban van, SWD(2021)0092. (6) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai zöld megállapodás, COM(2019)0640. (7) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért, COM(2020)0381. (8) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!, COM(2020)0380. (9) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia, COM(2021)0082. (10) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az élelmezésbiztonság garantálása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése, COM(2022) 133 final. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), 2022, Génszerkesztés és agrár-élelmiszeripari rendszerek, Róma, ISBN 978–92–5–137417–7. (11) Európai Bizottság, Kutatási és Innovációs Főigazgatóság, Fenntartható biogazdaság Európa számára – A gazdaság, a társadalom és a környezet közötti kapcsolat megerősítése: aktualizált biogazdasági stratégia, Kiadóhivatal, 2018, https://data.europa.eu/doi/10.2777/792130. (12) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika, COM(2021) 66 final. (13) Az Európai Parlament és a Tanács 1830/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról (HL L 268., 2003.10.18., 24. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 1829/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról (HL L 268., 2003.10.18., 1. o.). (15) A Bíróság C-528/16. sz., Confédération paysanne és társai kontra Premier ministre és Ministre de l’Agriculture, de l’Agroalimentaire et de la Forêt ügyben 2018. július 25-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2018:583. (16) A Tanács (EU) 2019/1904 határozata (2019. november 8.) a Bizottságnak a Bíróság C-528/16 sz. ügyben hozott ítéletére tekintettel az új génkezelési technikák uniós jog szerinti jogállásáról szóló tanulmány és – amennyiben a tanulmány eredményeire tekintettel annak helye van – javaslat benyújtására való felkéréséről (HL L 293., 2019.11.14., 103. o.). (17) Tanulmány az új génkezelési technikák uniós jog szerinti jogállásáról és a Bíróság C-528/16. sz. ügyben hozott ítéletének fényében, SWD(2021) 92 final. (18) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2283 rendelete (2015. november 25.) az új élelmiszerekről, az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1852/2001/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 327., 2015.12.11., 1. o.). (19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/848 rendelete (2018. május 30.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2018.6.14., 1. o.). (20) EFSA GMO Panel (EFSA – géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete), Mullins E, Bresson J-L, Dalmay T, Dewhurst IC, Epstein MM, Firbank LG, Guerche P, Hejatko J, Moreno FJ, Naegeli H, Nogué F, Sánchez Serrano JJ, Savoini G, Veromann E, Veronesi F, Casacuberta, J, Fernandez Dumont A, Gennaro A, Lenzi, P, Lewandowska A, Munoz Guajardo IP, Papadopoulou N és Rostoks N, 2022. Frissített tudományos szakvélemény a ciszgenezis és intragenezis útján kifejlesztett növényekről. EFSA Journal 2022;20(10):7621, 33 o. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2022.7621. (21) EFSA GMO Panel (EFSA – géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete), Naegeli H, Bresson J-L, Dalmay T, Dewhurst IC, Epstein MM, Firbank LG, Guerche P, Hejatko J, Moreno FJ, Mullins E, Nogué F, Sánchez Serrano JJ, Savoini G, Veromann E, Veronesi F, Casacuberta J, Gennaro A, Paraskevopoulos K, Raffaello T és Rostoks N, 2020. Az EFSA 3. típusú helyspecifikus nukleázokra vonatkozó szakvéleményének alkalmazhatósága az 1. és 2. típusú helyspecifikus nukleázok és oligonukleotid-specifikus mutagenezis útján kifejlesztett növények biztonsági értékeléséhez. EFSA Journal 2020;18(11):6299, 14 o., https://doi. org/10.2903/j.efsa.2020.6299. (22) EFSA GMO Panel (EFSA – géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete), Mullins E, Bresson J-L, Dalmay T, Dewhurst IC, Epstein MM, Firbafnk LG, Guerche P, Hejatko J, Moreno FJ, Naegeli H, Nogué F, Rostoks N, Sánchez Serrano JJ, Savoini G, Veromann E, Veronesi F, Fernandez A, Gennaro A, Papadopoulou N, Raffaello T és Schoonjans R, 2022. Nyilatkozat a célzott mutagenezissel, ciszgenezissel és intragenezissel előállított növények kockázatértékelésének kritériumairól. EFSA Journal 2022;20(10):7618, 12 o. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2022.7618. (23) GMO Laboratóriumok Európai Hálózata (ENGL), Az új mutagenezis-technikák útján nyert élelmiszer- és takarmánynövények termékeinek kimutatása, 2019. március 26. (JRC116289); 2023. június 13. (JRC133689; EUR 31521 EN). (24) COM(2023) 414 final. (25) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 031., 2002.2.1., 1. o.). (26) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (27) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). (28) SWD(2023) 412. (29) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.). (30) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2031 rendelete (2016. október 26.) a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről, a 228/2013/EU, a 652/2014/EU és az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 69/464/EGK, a 74/647/EGK, a 93/85/EGK, a 98/57/EK, a 2000/29/EK, a 2006/91/EK és a 2007/33/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 317., 2016.11.23., 4. o.). (31) COM(2023) 414 final. (32) A Bizottság 65/2004/EK rendelete (2004. január 14.) a géntechnológiával módosított szervezetek egyedi azonosítóinak kialakítására és hozzárendelésére szolgáló rendszer létrehozásáról (HL L 10., 2004.1.16., 5. o.). (33) *A növényi szaporítóanyagokról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2023)0414), (2023/0227(COD)). (34) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (35) Az Európai Parlament és a Tanács 98/44/EK irányelve (1998. július 6.) a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról (HL L 213., 1998.7.30., 13. o.).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a 806/2014/EU rendeletnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedések finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2023)0226 – C9-0139/2023 – 2023/0111(COD))

P9_TA(2024)0326 A9-0155/2024

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0226),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114 cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0139/2023),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2023. július 5-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. július 13-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0155/2024),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a 806/2014/EU rendeletnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedések finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel(3)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(4),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra (a továbbiakban: intézmények) vonatkozó uniós szanálási keretrendszert a 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően és a Pénzügyi Stabilitási Tanács nemzetközileg elfogadott „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai” című dokumentumában(6) foglaltak alapján hozták létre. Az uniós szanálási keret a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből(7) és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből(8) áll. Mindkét jogi aktus az Unióban letelepedett intézményekre és az említett irányelv vagy rendelet hatálya alá tartozó bármely más szervezetre (a továbbiakban: szervezetek) vonatkozik. Az uniós szanálási keretrendszer célja, hogy rendezett módon kezelje az intézmények és szervezetek csődjét, megőrizve az intézmények és szervezetek kritikus funkcióit, miközben elkerüli a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyeket, ugyanakkor védi a betéteseket és az állami forrásokat. Emellett az uniós szanálási keretrendszer a határokon átnyúló válságok összehangolt kezelésére szolgáló harmonizált rendszer létrehozásával, valamint az egyenlő versenyfeltételekkel kapcsolatos problémák elkerülésével elő kívánja mozdítani a bankszektor belső piacának fejlődését.

(1a)  A bankunió jelenleg a tervezett három pillér közül csak kettőn alapul, nevezetesen az egységes felügyeleti mechanizmuson és az egységes szanálási mechanizmuson. Ezért nem teljes a harmadik pillér, az európai betétbiztosítási rendszer hiánya miatt. A bankunió kiteljesítése a gazdasági és monetáris unió, valamint a pénzügyi stabilitás szerves részét képezi, különösen azáltal, hogy csökkenti az államok és a bankok pénzügyi helyzetének egymásra hatásából adódó negatív spirál kockázatait.

(2)  Több évvel a végrehajtás óta az uniós szanálási keretrendszer a jelenleg alkalmazandó formájában az említett célkitűzések némelyike tekintetében nem éri el a kívánt eredményeket. Míg az intézmények és szervezetek jelentős előrelépést tettek a szanálhatóság felé, és erre a célra jelentős forrásokat különítettek el, különösen a veszteségviselő és feltőkésítési képesség kiépítése, valamint a szanálásfinanszírozási rendszerek feltöltése révén, az uniós szanálási keretrendszert ritkán veszik igénybe. Ehelyett egyes kisebb és közepes méretű intézmények és szervezetek csődjét többnyire nem harmonizált nemzeti intézkedésekkel kezelik. Sajnálatos módon az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók, így a szanálásfinanszírozási rendszerek helyett még mindig az adófizetők pénzét használják fel. Úgy tűnik, hogy ez a helyzet a nem megfelelő ösztönzőkre vezethető vissza. Ezek a nem megfelelő ösztönzők az uniós szanálási keret és a nemzeti szabályok közötti kölcsönhatásból erednek, mivel a közérdek értékelése során alkalmazható széles mérlegelési jogkör gyakorlása nem mindig tükrözi az uniós szanálási keret alkalmazási módja tekintetében meglévő szándékot. Ugyanakkor – a betétekből finanszírozott intézmények betéteseinek veszteségviselési kockázatai miatt – az uniós szanálási keretrendszert kevéssé használták ki annak biztosítására, hogy az említett intézmények, különösen a hitelezői feltőkésítésbe bevonható egyéb kötelezettségek hiányában, a szanálás során külső finanszírozáshoz férhessenek hozzá. Végezetül az a tény, hogy a szanáláson kívüli finanszírozáshoz való hozzáférésre a szanálás esetében alkalmazandóknál kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, az uniós szanálási keret alkalmazásával szemben más megoldások kerültek előtérbe, amelyek gyakran azt eredményezik, hogy az intézmény, illetve a szervezet saját forrásai vagy az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók helyett az adófizetők pénzét veszik igénybe. Ez a helyzet viszont a szétaprózódás kockázatával jár, továbbá az intézmények és szervezetek – különösen a kisebb és közepes méretűek – csődjének kezelése során fennáll az optimálistól elmaradó eredmények kockázata, valamint kockázati tényezőt jelentenek a fel nem használt pénzügyi források alternatív költségei is. Ezért biztosítani kell az uniós szanálási keretrendszer hatékonyabb és következetesebb alkalmazását, valamint azt, hogy ez a rendszer a közérdeket szolgáló ▌esetekben alkalmazható legyen, többek között a kisebb és közepes méretű intézmények esetében.

(3)  A 806/2014/EU rendelet 4. cikke értelmében azokat a tagállamokat, amelyek szoros együttműködést alakítottak ki az Európai Központi Bank (EKB) és az illetékes nemzeti hatóságok között, az említett rendelet alkalmazásában részt vevő tagállamnak kell tekinteni. A 806/2014/EU rendelet azonban nem szabályozza részletesen a szanálással kapcsolatos feladatokra vonatkozó szoros együttműködés megkezdésének előkészítési folyamatát. Ezért indokolt e részletszabályok meghatározása.

(4)  A szanálás alá vonhatóként nem azonosított leányvállalatok tekintetében az érintett intézmények és szervezetek méretétől és kockázati profiljától, kritikus funkciók meglététől és a csoportszintű szanálási stratégiától függően eltérő intenzitású és összetettségű szanálástervezési munkára van szükség. Az Egységes Szanálási Testület (a továbbiakban: a Testület) számára ezért lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vegyék ezeket a tényezőket az ilyen leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedések meghatározásakor, és adott esetben egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak.

(5)  A nemzeti jog alapján felszámolás alatt álló intézmény vagy szervezet végső soron a piacról való kivonulás felé halad, miután megállapítást nyert, hogy az intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és a Testület arra a következtetésre jutott, hogy szanálás nem szolgálja a közérdeket. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség csőd esetén kidolgozandó cselekvési tervre, függetlenül attól, hogy az illetékes hatóság már visszavonta-e az érintett intézmény vagy szervezet engedélyét. Ugyanez vonatkozik az eszközök, jogok és kötelezettségek átruházási stratégia keretében történő átruházása után a fennmaradó, szanálás alatt álló intézményrészre is. Ezért helyénvaló pontosítani, hogy ezekben a helyzetekben nincs szükség szanálási tervek elfogadására.

(6)  A Testület jelenleg megtilthat bizonyos nyereségkifizetéseket abban az esetben, ha az intézmény vagy szervezet a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménnyel (MREL) együtt vizsgálva nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt. A jogbiztonság és a Testület által hozott határozatok végrehajtására vonatkozó meglévő eljárásokkal való összhang biztosítása érdekében azonban egyértelműbben meg kell határozni a nyereségkifizetések megtiltásának folyamatában részt vevő hatóságok szerepét. Ezért indokolt előírni, hogy a Testület utasítsa a nemzeti szanálási hatóságot az ilyen nyereségkifizetések megtiltására, és a nemzeti szanálási hatóságnak végre kell hajtania a Testület határozatát. Ezen kívül, bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy az intézménynek vagy a szervezetnek a rá vonatkozó előírás szerint nem ugyanazon az alapon kell megfelelnie az MREL-nek, mint a kombinált pufferkövetelménynek. Ez a helyzet bizonytalanságot teremt a Testület nyereségkifizetések megtiltására vonatkozó hatásköre gyakorlásának, valamint az MREL-hez kapcsolódó maximálisan felosztható összeg kiszámításának feltételeit illetően. Ezért elő kell írni, hogy ezekben az esetekben a Testületnek utasítania kell a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy az (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletből(9) eredő kombinált pufferkövetelmény becslése alapján megtiltsanak bizonyos nyereségkifizetéseket. Az átláthatóság és a jogbiztonság biztosítása érdekében a becsült kombinált pufferkövetelményt a Testületnek közölnie kell az intézménnyel vagy szervezettel, amelynek ezt követően e követelményt nyilvánosságra kell hoznia.

(7)  A 2014/59/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet meghatározza a szanálási hatóságok által gyakorolandó hatásköröket, amelyek közül néhány nem szerepel a 806/2014/EU rendeletben. Az egységes szanálási mechanizmusban ez bizonytalanságot teremthet azzal kapcsolatban, hogy kinek és milyen feltételek mellett kell gyakorolnia ezeket a hatásköröket. Ezért meg kell határozni, hogy a nemzeti szanálási hatóságoknak a Testület közvetlen felelősségi körébe tartozó szervezetek és csoportok tekintetében milyen módon kell gyakorolniuk bizonyos, kizárólag a 2014/59/EU irányelvben meghatározott hatásköröket. Ezekben az esetekben a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben szükségesnek ítéli, utasítsa a nemzeti szanálási hatóságokat e hatáskörök gyakorlására. A Testület számára lehetővé kell tenni különösen olyan utasítás kiadását, amelynek alapján a nemzeti szanálási hatóságok egyrészt kötelezik az intézményt vagy szervezetet arra, hogy részletes nyilvántartást vezessen azokról a pénzügyi szerződésekről, amelyekben az intézmény vagy a szervezet részes fél, illetve, másrészt alkalmazzák a 2014/59/EU irányelv 33a. cikke szerinti, egyes pénzügyi kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó hatáskört. Mivel azonban az MREL hatálya alá tartozó intézményekre, szervezetekre és kötelezettségekre is alkalmazandó 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(10) meghatározott, a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentésére vonatkozó engedélyek nem teszik szükségessé a nemzeti jogszabályok alkalmazását, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az engedélyeket közvetlenül adja meg az intézményeknek vagy szervezeteknek anélkül, hogy a nemzeti szanálási hatóságokat e hatáskör gyakorlására kellene utasítania.

(8)  Az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelet(11), az (EU) 2019/877 európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) és az (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) átültette az uniós jogba a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015. november 9-én közzétett, „Total Loss-absorbing Capacity (TLAC) Term Sheet” (A teljes veszteségviselő képesség keretelvei és feltételei) (TLAC) című nemzetközileg elfogadott dokumentumot, amely az uniós jogban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) említett globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozik (a továbbiakban: TLAC-standard). Az (EU) 2019/877 rendelet és az (EU) 2019/879 irányelv szintén módosította a 2014/59/EU irányelvben és a 806/2014/EU rendeletben meghatározott MREL-t. A 806/2014/EU rendelet MREL-re vonatkozó rendelkezéseit és a globálisan rendszerszinten jelentősnek minősülő intézményekre vonatkozó TLAC-standard végrehajtását össze kell hangolni egyes olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek felhasználhatók az MREL azon részének teljesítésére, amelyet szavatolótőkével és egyéb alárendelt kötelezettségekkel kell teljesíteni. Különösen a bizonyos kizárt kötelezettségekkel egyenrangú kötelezettségeket kell figyelembe venni a szanálás alá vonható szervezetek szavatolótőkéjében és alárendelt leírható instrumentumaiban, amennyiben ezen kizárt kötelezettségek összege a szanálás alá vonható szervezet mérlegében nem haladja meg a szanálás alá vonható szervezet szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei összegének 5 %-át, és ez a beszámítás nem jár együtt „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvvel kapcsolatos kockázattal.

(9)  Az MREL meghatározására vonatkozó szabályok főként az MREL megfelelő szintjének meghatározására összpontosítanak, feltételezve, hogy a hitelezői feltőkésítés az előnyben részesített szanálási stratégia. A 806/2014/EU rendelet azonban lehetővé teszi a Testület számára, hogy más szanálási eszközöket is alkalmazzon, nevezetesen a szanálás alatt álló intézmény tevékenységének magánvásárlóra vagy áthidaló intézményre történő átruházásán alapuló megoldásokat. Ezért meg kell határozni, hogy amennyiben a szanálási terv a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌ irányozza elő, a Testületnek az érintett szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó MREL szintjét az említett szanálási eszközök sajátosságai, valamint az ezen eszközökkel járó különböző veszteségviselő és feltőkésítési igények alapján kell megállapítania.

(10)  A szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintje a szanálás során várható veszteségek összegének és annak a feltőkésítési összegnek az együttese, amely lehetővé teszi, hogy a szanálás alá vonható szervezet továbbra is megfeleljen az engedélyezés feltételeinek, és egy adott időszakban folytassa tevékenységét. Néhány előnyben részesített szanálási stratégia az eszközök, jogok és kötelezettségek, különösen a vagyonértékesítési eszköz átvevőre történő átruházása▌. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a feltőkésítési összetevő által elérni kívánt célok nem ugyanolyan mértékben esnek latba, mint a nyílt banki hitelezői feltőkésítés esetében, mivel a Testületnek nem kell biztosítania, hogy a szanálás alá vonható szervezet a szanálási intézkedést követően ismét megfeleljen a szavatolótőke-követelményeknek. Mindazonáltal ezekben az esetekben a veszteségek várhatóan meghaladják a szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó szavatolótőke-követelményt. Ezért helyénvaló előírni, hogy az említett szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintje továbbra is magában foglaljon egy, a szanálási stratégiával arányos módon kiigazított feltőkésítési összeget.

(11)  Amennyiben a szanálási stratégia a kizárólag hitelezői feltőkésítéstől eltérő szanálási eszközök alkalmazását irányozza elő, az érintett szervezet feltőkésítési szükségletei a szanálást követően általában kisebbek, mint a bank nyílt hitelezői feltőkésítése esetében. Az MREL ilyen esetben történő kalibrálásakor – a feltőkésítési követelmény becslése során – figyelembe kell venni ezt a szempontot. Ezért, az azon szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintjének kiigazításakor, amely szervezetek szanálási terve a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌irányozza elő, a Testületnek figyelembe kell vennie ezen eszközök jellemzőit, beleértve a magánvásárlóra vagy az áthidaló intézményre történő átruházás várható terjedelmét, az átruházandó instrumentumok típusait, ezen instrumentumok várható értékét és értékesíthetőségét, valamint az előnyben részesített szanálási stratégia kialakítását, beleértve az eszközelkülönítési eszköz kiegészítő alkalmazását is. Mivel a szanálási hatóságnak eseti alapon kell döntenie a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek szanálás során történő esetleges felhasználásáról, és mivel ez a döntés bizonyossággal nem feltételezhető előre, a Testületnek az MREL szintjének meghatározásakor nem szabad figyelembe vennie a betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való potenciális hozzájárulását. Ez a megközelítés a morális kockázat valószínűségét is csökkenti azáltal, hogy biztosítja, hogy a szervezetek ne feltételezzék azt, hogy az összes kötelezettségre és a szavatolótőkére vonatkozó 8%-os célértéket az adott betétbiztosítási rendszerből származó pénzeszközökből fogják finanszírozni.

▌

(13)  Az 1024/2013/EU tanácsi rendelet(14) 4. cikke értelmében az EKB hatáskörébe tartozik a korai beavatkozással kapcsolatos felügyeleti feladatok ellátása. Csökkenteni kell a 2014/59/EU irányelvben foglalt korai beavatkozási intézkedések nemzeti jogba való eltérő átültetéséből eredő kockázatokat, és elő kell segíteni, hogy az EKB a korai beavatkozási intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskörét hatékonyan és következetesen alkalmazza. Az említett korai beavatkozási intézkedésekre azért került sor, hogy az illetékes hatóságok orvosolhassák az intézmények vagy szervezetek pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, valamint a lehető legnagyobb mértékben csökkenthessék egy esetleges szanálás kockázatát és hatását. A korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának kiváltó okaival kapcsolatos bizonytalanság és a felügyeleti intézkedésekkel való részleges átfedések miatt azonban ritkán alkalmaztak korai beavatkozási intézkedéseket. A 2014/59/EU irányelv korai beavatkozási intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseinek ezért be kell épülniük a 806/2014/EU rendeletbe, így biztosítva az EKB számára egy egységes és közvetlenül alkalmazandó jogi eszközt, valamint egyszerűsíteni és pontosítani kell az említett korai beavatkozási intézkedések alkalmazási feltételeit. A vezető testület felmentésének feltételeivel és időzítésével, valamint az ügyvivő vagyonfelügyelők kinevezésével kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatása érdekében ezeket az intézkedéseket kifejezetten korai beavatkozási intézkedésnek kell tekinteni, és mindegyiket ugyanazon kiváltó okok alapján kell meghozni. Ugyanakkor az EKB számára elő kell írni, hogy egy adott helyzet kezelésére az arányosság elvével összhangban válassza ki a megfelelő intézkedéseket. Annak érdekében, hogy az EKB figyelembe vehesse a reputációs kockázatokat, illetve a pénzmosáshoz vagy az információs és kommunikációs technológiához kapcsolódó kockázatokat, az EKB-nak nemcsak mennyiségi mutatók – például a tőke- vagy likviditási követelmények, a tőkeáttétel szintje, a nemteljesítő hitelek vagy a kitettségek koncentrációja – alapján kell értékelnie a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, hanem minőségi jellegű kiváltó okok alapján is.

(14)  Biztosítani kell, hogy a Testület felkészülhessen egy intézmény vagy szervezet esetleges szanálására. Az EKB-nak vagy az illetékes nemzeti hatóságnak ezért kellő időben tájékoztatnia kell a Testületet az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetének romlásáról, és a Testületnek rendelkeznie kell előkészítő intézkedések végrehajtásához szükséges hatáskörökkel. Fontos, hogy annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Testület a lehető leggyorsabban reagálhasson egy intézmény vagy szervezet helyzetének romlására, a korai beavatkozási intézkedések előzetes alkalmazása nem lehet feltétele, hogy a Testület intézkedéseket hozzon az intézmény vagy szervezet értékesítésére vonatkozóan, vagy információkat kérjen a szanálási terv aktualizálásához és az értékelés elkészítéséhez. Az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetének romlására való következetes, összehangolt, hatékony és időben történő reagálás, valamint az esetleges szanálásra való megfelelő felkészülés érdekében fokozni kell az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok és a Testület közötti együttműködést és koordinációt. Amint egy intézmény vagy szervezet teljesíti a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, az EKB-nak, az illetékes nemzeti hatóságoknak és a Testületnek fokozniuk kell az információcserét, beleértve az ideiglenes információkat is, és közösen kell nyomon követniük az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetét.

(14a)  Amennyiben a Testületnek olyan információkra van szüksége, amelyek szanálási tervek aktualizálásához, egy szervezet esetleges szanálásának előkészítéséhez vagy egy értékelés elvégzéséhez szükségesek, az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságoknak a rendelkezésükre álló mértékben a Testület rendelkezésére kell bocsátaniuk ezeket az információkat. Amennyiben ezek az információk még nem állnak az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére, a Testület és az EKB, vagy az illetékes nemzeti hatóságok összehangoltan együttműködnek a Testület számára szükséges információk beszerzésében. Az együttműködés keretében az illetékes nemzeti hatóságoknak az arányosság elvének kellő figyelembevételével kell összegyűjteniük a szükséges információkat.

(15)  Biztosítani kell a Testület és az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság időben történő fellépését és tevékenységük korai összehangolását a kevésbé jelentős, határokon átnyúló tevékenységű csoportok tekintetében, ha egy intézmény vagy szervezet továbbra is működő vállalkozás, de lényeges kockázata van annak, hogy csődbe mehet. Az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságnak ezért a lehető leghamarabb értesítenie kell a Testületet az ilyen kockázatról. Az értesítésben ismertetni kell az EKB vagy érintett illetékes nemzeti hatóság értékelését megalapozó indokokat, valamint át kell tekinteni azokat az alternatív magánszektorbeli intézkedéseket, felügyeleti intézkedéseket vagy korai beavatkozási intézkedéseket, amelyek az intézmény vagy szervezet csődjének megelőzése érdekében észszerű időn belül rendelkezésre állnak. Az ilyen korai értesítés nem sértheti az annak megállapítására irányuló eljárásokat, hogy teljesülnek-e a szanálás feltételei. Az, hogy az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság előzetesen értesíti a Testületet annak lényeges kockázatáról, hogy egy intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, nem lehet feltétele annak, hogy az adott intézmény vagy szervezet tényleges fizetésképtelenségét vagy valószínű fizetésképtelenné válását a későbbiekben megállapítsák. Továbbá, ha egy későbbi szakaszban az intézmény vagy szervezet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősül, és észszerű időkereten belül nincs alternatív megoldás a csőd megelőzésére, a Testületnek döntenie kell arról, hogy hoz-e szanálási intézkedést. Ilyen esetben az adott intézményre vagy szervezetre alkalmazandó szanálási intézkedésről szóló határozat időben történő meghozatala alapvető fontosságú lehet a szanálási stratégia sikeres végrehajtása szempontjából, különösen azért, mert az intézmény vagy szervezet működésébe történő korai beavatkozás hozzájárulhat a stratégia végrehajtásához szükséges megfelelő szintű veszteségviselő képesség és likviditás biztosításához. Ezért indokolt lehetővé tenni a Testület számára, hogy az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal szoros együttműködésben értékelje, hogy mi minősül észszerű időkeretnek az intézmény vagy szervezet csődjének elkerülését célzó alternatív intézkedések végrehajtására. Az értékelés során figyelembe kell venni azt is, hogy meg kell őrizni a szanálási hatóság és az érintett szervezet azon képességét, hogy hatékonyan végrehajtsa a szanálási stratégiát, amennyiben erre végül szükség van, de ez nem akadályozhatja meg alternatív intézkedések meghozatalát. Az alternatív intézkedésekre előirányzott időkeretnek különösen olyannak kell lennie, hogy az ne veszélyeztesse a szanálási stratégia esetleges végrehajtásának hatékonyságát. A megfelelő időben elérendő eredmény biztosítása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Testület megfelelően felkészülhessen az intézmény vagy szervezet esetleges szanálására, a Testületnek és az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságnak rendszeresen találkoznia kell, és a Testületnek az ügy körülményeire tekintettel kell döntenie az ülések gyakoriságáról.

(16)  A prudenciális követelmények lényeges megsértésének lefedése érdekében tovább kell pontosítani azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy az anyavállalatok, ideértve a holdingtársaságokat is, fizetésképtelenek-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válnak-e. Az említett követelmények anyavállalat általi megsértését akkor kell lényegesnek tekinteni, ha a jogsértés a típusát és a mértékét tekintve olyan szintű, hogy – ha egy hitelintézet követte volna el – indokolt lenne, hogy az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 18. cikkével összhangban visszavonja az engedélyt.

(17)  A szanálási keretrendszert potenciálisan minden intézményre vagy szervezetre alkalmazni kell, függetlenül annak méretétől és üzleti modelljétől, pozitív közérdekű értékeléssel. Az eredmény biztosítása érdekében meg kell határozni, hogy a fizetésképtelen intézményre vagy szervezetre vonatkozóan milyen kritériumok alapján kell elvégezni a közérdek értékelését. E tekintetben egyértelművé kell tenni, hogy a sajátos körülményektől függően az intézmény vagy szervezet bizonyos funkciói kritikusnak tekinthetők, ha azok megszüntetése regionális szinten hatással lenne a pénzügyi stabilitásra vagy a kritikus szolgáltatásokra, különösen akkor, ha a kritikus funkciók helyettesíthetőségét az érintett földrajzi piac határozza meg.

(18)  Annak értékelése során, hogy egy intézmény vagy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, figyelembe kell venni azt a megfontolást, hogy a betétesek védelme jobban biztosított, ha a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeit hatékonyabban használják fel, és ezen rendszereket csak minimális veszteség éri. Ezért a közérdek értékelése során úgy kell tekinteni, hogy – amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás a betétbiztosítási rendszer számára költségesebb lenne – a betétesek védelmére irányuló szanálási célkitűzés a szanálással jobban megvalósítható.

(19)  Annak értékelése során, hogy egy intézmény vagy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, lehetőség szerint figyelembe kell venni az ágazat által finanszírozott biztonsági hálókon (szanálásfinanszírozási rendszerek vagy betétbiztosítási rendszerek) keresztül nyújtott finanszírozás és a tagállamok által az adófizetők pénzéből nyújtott finanszírozás közötti különbséget is. A tagállamok által nyújtott finanszírozás nagyobb erkölcsi kockázattal jár, és kevésbé ösztönzi a piaci fegyelmet, és csak rendkívüli körülmények esetén szabad megfontolni. Ezért a rendkívüli állami pénzügyi támogatás minimalizálására irányuló célkitűzés értékelésekor a Testületnek módot kell találnia arra, hogy a szanálásfinanszírozási rendszereken vagy a betétbiztosítási rendszeren keresztüli finanszírozás elsőbbséget élvezzen a tagállami költségvetési forrásokból származó azonos összegű finanszírozással szemben.

(19a)  Amennyiben a nemzeti fizetésképtelenségi és szanálási keretrendszerek ugyanolyan hatékonyan érik el a keretrendszer célkitűzéseit, előnyben kell részesíteni azt a lehetőséget, amely minimálisra csökkenti az adófizetőkre és a gazdaságra jelentett kockázatot. Ez a megközelítés prudens és felelős magatartást biztosít, amely összhangban áll mind az adófizetők érdekeinek, mind pedig a szélesebb értelemben vett gazdasági stabilitás védelmének átfogó céljával.

(19b)  Az adófizetők által finanszírozott rendkívüli pénzügyi támogatást – ha egyáltalán – csak kivételes és rendszerszintű jellegű súlyos gazdasági zavar orvoslása érdekében kell nyújtani, mivel ez jelentős terhet ró az államháztartásra, és megzavarja az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon.

(20)  Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási célok a leghatékonyabb módon valósuljanak meg, a közérdek értékelése eredményeként mérlegelni kell, hogy a szanálási célok a fizetésképtelen intézmény vagy szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásával a szanálásnál hatékonyabban érhetők-e el, és nem csak a szanálással azonos mértékben.

(21)  A 2014/59/EU irányelv, a 806/2014/EU rendelet és a 2014/49/EU irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében tovább kell pontosítani azokat a feltételeket, amelyek mellett – kivételesen – rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő, elővigyázatossági jellegű intézkedések tehetők. Az Unión belüli betétbiztosítási rendszerek eltérő jellegéből eredő versenytorzulás minimalizálása érdekében kivételesen lehetővé kell tenni, hogy az ilyen rendszerek – a 2014/49/EU irányelv szerinti követelményeknek megfelelően – megelőző intézkedésként rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő beavatkozásokat hajtsanak végre, amennyiben a kedvezményezett intézmény vagy szervezet esetében a fizetésképtelenség vagy valószínűleg fizetésképtelenné válás egyik feltétele sem teljesül. Az óvintézkedéseket kellő időben kell meghozni. Az EKB jelenleg azt a megfontolást, hogy egy intézmény vagy szervezet az elővigyázatossági feltőkésítés szempontjából fizetőképes, 12 hónapon át tartó olyan előretekintő értékelés alapján állapítja meg, amelyben azt vizsgálja, hogy az intézmény vagy szervezet képes-e megfelelni az 575/2013/EU rendeletben vagy az (EU) 2019/2033 rendeletben meghatározott szavatolótőke-követelményeknek, illetve a 2013/36/EU irányelvben vagy az (EU) 2019/2034 irányelvben meghatározott kiegészítő szavatolótőke-követelménynek. Ezt az eljárást a 806/2014/EU rendeletben meg kell határozni. Ezen túlmenően az értékvesztett eszközök – többek között a vagyonkezelői eszközök vagy az eszközgarancia-rendszerek – tehermentesítésére irányuló intézkedések eredményesnek és hatékonynak bizonyulhatnak az intézmények és szervezetek esetleges pénzügyi nehézségeit kiváltó okok kezelésében és a csőd megelőzésében, ezért megfelelő óvintézkedéseknek minősülhetnek. Ezért meg kell határozni, hogy ilyen óvintézkedések értékvesztett eszközökre vonatkozó intézkedések formájában is tehetők.

(22)  A piaci fegyelem megőrzése, a közpénzek védelme és a verseny torzulásának elkerülése érdekében az óvintézkedések továbbra is kivételt képeznek, és csak a piac súlyos zavarainak kezelésére vagy a pénzügyi stabilitás megőrzésére alkalmazhatók, különösen rendszerszintű válság esetén. Ezenkívül az óvintézkedések nem alkalmazhatók a felmerült vagy valószínű veszteségek kezelésére. A felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségek azonosításának legmegbízhatóbb eszköze az EKB, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(15) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) vagy az illetékes nemzeti hatóságok által végzett eszközminőség-vizsgálat. Az EKB-nak és az illetékes nemzeti hatóságoknak e felülvizsgálat alkalmazásával kell azonosítaniuk a felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségeket, amennyiben a felülvizsgálat észszerű időn belül elvégezhető. Amennyiben ez nem lehetséges, az EKB-nak és az illetékes nemzeti hatóságoknak a fennálló körülmények között megvalósítható legmegbízhatóbb módon kell azonosítaniuk a felmerült vagy valószínűleg felmerülő veszteségeket, adott esetben helyszíni ellenőrzések alapján.

(23)  Az elővigyázatossági feltőkésítés célja azon életképes intézmények és szervezetek támogatása, amelyekről megállapították, hogy a közeljövőben valószínűleg átmeneti nehézségekkel szembesülnek, és ezáltal helyzetük további romlásának megakadályozása. Annak érdekében, hogy ne részesülhessenek állami támogatásban olyan vállalkozások, amelyek a támogatás nyújtásakor már nem nyereségesek, a szavatolótőke-instrumentumok vagy más tőkeinstrumentumok megszerzésével vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában tett óvintézkedések nem haladhatják meg azt a mértéket, amely a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat szerinti kedvezőtlen forgatókönyvben azonosított tőkehiány fedezéséhez szükséges. A közfinanszírozást végső soron meg kell szüntetni, ezért az említett óvintézkedéseknek időben korlátozottnak kell lenniük, és egyértelmű ütemtervet kell tartalmazniuk a kivezetésükre vonatkozóan (▌„az óvintézkedések exitstratégiája”). A lejárat nélküli instrumentumokat, beleértve az elsődleges alapvető tőkét is, csak kivételes körülmények között és bizonyos mennyiségi korlátok mellett szabad alkalmazni, mivel jellegüknél fogva nem felelnek meg az átmeneti intézkedés feltételeinek.

(24)  Óvintézkedések útján csak akkora összegű finanszírozást szabad nyújtani, amelyre az intézménynek vagy szervezetnek annak érdekében van szüksége, hogy a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat során meghatározott kedvezőtlen forgatókönyv-esemény bekövetkeztekor meg tudja őrizni a fizetőképességét. Értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedések esetében a finanszírozásban részesülő intézmény vagy szervezet számára lehetővé kell tenni, hogy az adott összeget az átruházott eszközök veszteségeinek fedezésére vagy tőkeinstrumentumok megszerzésével kombinálva használja fel, feltéve, hogy nem lépi túl az azonosított hiány teljes összegét. Biztosítani kell továbbá, hogy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedések megfeleljenek az állami támogatásokra vonatkozó hatályos szabályoknak és a bevált gyakorlatoknak, helyreállítsák az intézmény vagy szervezet hosszú távú életképességét, továbbá alkalmazásukkal az állami támogatás a szükséges minimumra korlátozódjon, és elkerülhető legyen a verseny torzulása. Ezen okok miatt az érintett hatóságoknak az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában hozott óvintézkedések esetében figyelembe kell venniük a konkrét iránymutatást, beleértve az eszközkezelő társaságokra(16) vonatkozó tervezetet és a (17) szóló közleményt. Az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedéseknek is elsődlegesen mindig átmeneti jellegűnek kell lenniük. Az érintett intézmény vagy szervezet értékvesztett eszközeivel kapcsolatban egy meghatározott időszakra nyújtott állami garanciák várhatóan jobban biztosítják az átmenetiségi feltételnek való megfelelést, mint az ilyen eszközök államilag támogatott szervezetre történő átruházása. Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatásban részesülő intézmények megfeleljenek a támogatási intézkedés feltételeinek, az EKB-nak vagy az illetékes nemzeti hatóságoknak korrekciós tervet kell kérniük a kötelezettségvállalásaikat nem teljesítő hitelintézetektől. Amennyiben az EKB vagy egy illetékes nemzeti hatóság úgy véli, hogy a helyreállítási tervben szereplő intézkedések nem képesek az intézmény hosszú távú életképességének elérésére, vagy ha az intézmény nem felelt meg a helyreállítási tervnek, az EKB-nak vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságnak a 806/2014/EU rendelet 18. cikkével összhangban értékelnie kell, hogy az intézmény csődhelyzetben van-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e.

(25)  Fontos, hogy a Testület gyorsan és időben szanálási intézkedést hozzon, amennyiben az ilyen intézkedés keretében állami támogatásra vagy az ESZA-ból nyújtott támogatásra kerül sor. Ezért lehetővé kell tenni a Testület számára, hogy még azelőtt elfogadja az érintett szanálási programot, hogy a Bizottság megvizsgálta volna, hogy az ilyen támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal. Annak érdekében azonban, hogy ilyen forgatókönyv esetén biztosított legyen a belső piac megfelelő működése, az állami támogatással vagy az ESZA-ból nyújtott támogatással járó szanálási programok esetében a támogatást végső soron továbbra is a Bizottságnak kell jóváhagynia. Annak érdekében, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb értékelni tudja, hogy az ESZA-ból nyújtott támogatás összeegyeztethető-e az egységes piaccal, valamint, hogy biztosítani lehessen a zökkenőmentes információáramlást, rendelkezni kell arról is, hogy a Testület és a Bizottság haladéktalanul ossza meg az ESZA-ból nyújtott támogatás lehetséges felhasználásával kapcsolatos valamennyi szükséges információt, valamint konkrét szabályokat kell megállapítania arra vonatkozóan, hogy a Testületnek mikor és milyen információkat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátania annak érdekében, hogy a Bizottság elkészíthesse az ESZA-ból nyújtott támogatás piaci összeegyeztethetőségéről szóló értékelést.

(26)  A szanálás alá vonásra vonatkozó eljárás hasonló a leírási és átalakítási hatáskörök alkalmazására vonatkozó döntési eljáráshoz. Ezért, amikor a Testület, illetve adott esetben az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóság értékeli, hogy fennállnak-e egyrészt a leírási és átalakítási hatáskörök alkalmazásának, másrészt a szanálási program elfogadásának feltételei, indokolt a feladataik összehangolása.

(27)  Lehetséges, hogy arra a szanálás alá vonható szervezetre, amely a szanálás alá vonható csoport vezetője, szanálási intézkedést kell alkalmazni, míg az ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezet esetében leírási és átalakítási hatáskörök gyakorlása indokolt. Az ilyen szervezetek közötti kölcsönös függőségek, többek között a helyreállítandó konszolidált tőkekövetelmények megléte, valamint a veszteségek vonatkozásában az upstream, a tőkeigény szempontjából pedig a downstream mechanizmusok aktiválásának szükségessége megnehezítheti az egyes szervezetek veszteségviselési és feltőkésítési igényeinek külön-külön történő értékelését, és ezáltal az egyes szervezetek esetében leírandó és átalakítandó összegek meghatározását. Ezért ezekben a helyzetekben meg kell határozni a tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására és átalakítására vonatkozó hatáskör alkalmazására vonatkozó eljárást, amelynek során a Testületnek figyelembe kell vennie az említett kölcsönös függőségeket. E célból, amennyiben az egyik szervezet teljesíti a leírási és átalakítási hatáskör alkalmazási feltételeit, míg egy ugyanazon csoporthoz tartozó másik szervezet teljesíti a szanálási feltételeket, a Testületnek mindkét szervezetre kiterjedő szanálási programot kell elfogadnia.

(28)  A jogbiztonság növelése érdekében, valamint tekintettel a jövőbeli bizonytalan eseményekből – többek között a szanálás időpontjában folyamatban lévő jogviták kimeneteléből – eredő kötelezettségek potenciális jelentőségére, meg kell határozni, hogy az említett kötelezettségeket a hitelezői feltőkésítés alkalmazása tekintetében milyen módon kell kezelni. E tekintetben a számviteli szabályokban, és különösen az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel(18) elfogadott IAS 37 nemzetközi számviteli standardban megállapított számviteli szabályokat kell irányadónak tekinteni. Ennek alapján a szanálási hatóságoknak különbséget kell tenniük a céltartalékok és a függő kötelezettségek között. A céltartalékok a pénzeszközök valószínű kiáramlásához kapcsolódó, megbízhatóan megbecsülhető kötelezettségek. A függő kötelezettségek nincsenek megjelenítve számviteli kötelezettségként, mivel olyan kötelemhez kapcsolódnak, amely a becslés időpontjában nem tekinthető valószínűnek, vagy nem becsülhető meg megbízhatóan.

(29)  A céltartalékok számviteli kötelezettségek, ezért elő kell írni, hogy azokat az egyéb kötelezettségekkel azonos módon kell kezelni. A céltartalékoknak hitelezői feltőkésítésbe bevonhatónak kell lenniük, kivéve, ha megfelelnek a hitelezői feltőkésítés hatálya alóli kizárásra vonatkozó konkrét kritériumok valamelyikének. Tekintettel arra, hogy ezek a céltartalékok a szanálás során relevánsak lehetnek, valamint a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazásának bizonyossága érdekében elő kell írni, hogy a céltartalékok a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek részét képezik, és hogy ennek következtében a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazandó rájuk.

(30)  A számviteli elvek szerint a függő kötelezettségek nem jeleníthetők meg kötelezettségként, ezért a hitelezői feltőkésítés tekintetében nem vehetők figyelembe. Biztosítani kell azonban, hogy egy, a szanálás időpontjában valószínűtlen vagy megbízhatóan meg nem becsülhető eseményből esetlegesen eredő függő kötelezettség ne rontsa a szanálási stratégia és különösen a hitelezői feltőkésítés hatékonyságát. E cél elérése érdekében az értékelőnek a szanálás céljából végzett értékelés részeként értékelnie kell a szanálás alatt álló intézmény vagy szervezet mérlegében szereplő függő kötelezettségeket, és a legjobb tudása szerint számszerűsítenie kell e kötelezettségek potenciális értékét. Annak érdekében, hogy a szanálási eljárást követően az intézmény vagy szervezet megfelelő ideig fenn tudja tartani a piaci bizalmat, az értékelőnek figyelembe kell vennie ezt a potenciális értéket azon összeg meghatározásakor, amellyel a szanálás alatt álló intézmény tőkemegfelelési mutatóinak helyreállítása érdekében a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségeket le kell írni vagy át kell alakítani. A szanálási hatóságnak különösen olyan mértékben kell alkalmaznia a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átalakítását, hogy a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítése kellő mértékű legyen azon potenciális veszteségek fedezésére, amelyeket egy valószínűtlen esemény miatt esetlegesen felmerülő kötelezettség okozhat. A leírandó vagy átalakítandó összeg értékelésekor a szanálási hatóságnak számos tényező alapján gondosan mérlegelnie kell a potenciális veszteségnek a szanálás alatt álló intézményre gyakorolt hatását, beleértve az esemény bekövetkezésének valószínűségét, a bekövetkezésének időkeretét és a függő kötelezettség összegét.

(31)  Bizonyos körülmények között, miután az Egységes Szanálási Alap az intézmény vagy szervezet szavatolótőkét is magában foglaló teljes kötelezettségállományának legfeljebb 5 %-át kitevő hozzájárulást nyújtott, a Testület a szanálási intézkedést kiegészítő finanszírozási források bevonásával tovább támogathatja. Pontosabban meg kell határozni, hogy az Egységes Szanálási Alap milyen körülmények között nyújthat további támogatást abban az esetben, ha már teljes egészében leírták vagy átalakították az összes olyan kötelezettséget, amely a kielégítési sorrendben hátrébb sorolt, mint a hitelezői feltőkésítésből kötelezően vagy a mérlegelési jogkör alkalmazásával ki nem zárt betétek.

(32)  A szanálás sikere attól függ, hogy a Testület időben hozzáfér-e a hatáskörébe tartozó intézményektől és szervezetektől, valamint a közintézményektől és hatóságoktól származó releváns információkhoz. Ezzel összefüggésben lehetővé kell tenni, hogy a Testület ne csak azokhoz az információkhoz férhessen hozzá, amelyekkel az EKB az 1024/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti hatóságként rendelkezik, hanem azokhoz a statisztikai jellegű információkhoz is, amelyeket az EKB a központi banki funkciója keretében gyűjtött. A 2533/98/EK tanácsi rendelet(19) értelmében a Testületnek biztosítania kell a bizalmas statisztikai adatok fizikai és logikai védelmét, és engedélyt kell kérnie az EKB-tól arra, hogy az adatokat továbbadhassa, amennyiben arra a feladatainak végrehajtásához esetlegesen szüksége van. Mivel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv(20) alapján létrehozott központi automatizált mechanizmusok birtokában lévő, azon ügyfelek számára vonatkozó információ, amelyek esetében az intézmény vagy a szervezet az egyetlen vagy a fő banki partner, szükséges lehet a közérdek értékelésének elvégzéséhez, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az információkat eseti alapon megkapja. Meg kell határozni azt a pontos időpontot is, amikor a Testület közvetett módon hozzáférhet az információkhoz. Különösen abban az esetben, ha a releváns információk olyan intézmény vagy hatóság rendelkezésére állnak, amely a Testület információkérése esetén köteles együttműködni a Testülettel, az ilyen intézménynek vagy hatóságnak az említett információkat a Testület rendelkezésére kell bocsátania. Amennyiben az adott időpontban az információ nem áll rendelkezésre, függetlenül annak okától, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy az információval rendelkező természetes vagy jogi személytől megszerezze ezt az információt, vagy a nemzeti szanálási hatóságokon keresztül vagy – e hatóságok tájékoztatását követően –közvetlenül. A Testület számára azt is lehetővé kell tenni, hogy meghatározza a pénzügyi szervezetek által nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó eljárást és formát, annak biztosítása érdekében, hogy az említett információ az igényeinek leginkább megfelelő legyen, beleértve a virtuális adatszobákat is. Emellett, a Testület számára releváns és a rá ruházott feladatok ellátásához szükséges adatok birtokában levő valamennyi szervezettel való lehető legszélesebb körű együttműködés biztosítása, valamint az intézményekhez és szervezetekhez intézett kérelmek megkettőzésének elkerülése érdekében azoknak a közintézményeknek és hatóságoknak a köre, amelyekkel a Testületnek együtt kell működnie, valamint ellenőriznie kell az információk rendelkezésre állását és információkat kell cserélnie, ki kell, hogy terjedjen a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjaira, az érintett betétbiztosítási rendszerekre, az Európai Rendszerkockázati Testületre, az európai felügyeleti hatóságokra és az Európai Stabilitási Mechanizmusra. Végezetül, annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén időben sor kerülhessen az Egységes Szanálási Alapot érintő pénzügyi megállapodások útján történő beavatkozásra, a Testületnek haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot és az EKB-t, amint úgy ítéli meg, hogy szükség lehet ilyen pénzügyi megállapodások aktiválására, továbbá a Bizottság és az EKB rendelkezésére kell bocsátania az ilyen pénzügyi megállapodásokkal kapcsolatos feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt.

(33)  A 2014/59/EU irányelv 86. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az irányelv hatálya alá tartozó intézményekkel és szervezetekkel szemben csak a szanálási hatóság kezdeményezésére indítható rendes fizetésképtelenségi eljárás, és az intézményt vagy szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás alá helyező határozatot csak a szanálási hatóság hozzájárulásával lehet meghozni. Ez a rendelkezés nem tükröződik a 806/2014/EU rendeletben. A 806/2014/EU rendeletben meghatározott feladatmegosztással összhangban a nemzeti szanálási hatóságoknak konzultálniuk kell a Testülettel, mielőtt a 2014/59/EU irányelv 86. cikkének (1) bekezdésével összhangban eljárnának a Testület közvetlen felelőssége alá tartozó intézmények és szervezetek tekintetében.

(34)  A Testület alelnökének tisztségére vonatkozó kiválasztási kritériumok megegyeznek a Testület elnökének és egyéb, teljes munkaidőben foglalkoztatott tagjainak kiválasztására vonatkozó kritériumokkal. Ezért indokolt a Testület alelnöke számára is ugyanazokat a szavazati jogokat biztosítani, mint amelyekkel a Testület elnöke és teljes munkaidőben foglalkoztatott tagjai rendelkeznek.

▌

(36)  Annak érdekében, hogy a Testület a plenáris ülésén előzetesen értékelhesse az előzetes költségvetés-tervezetet, mielőtt az elnök előterjeszti annak végleges tervezetét, meg kell hosszabbítani azt az időszakot, amelyen belül az elnök előterjesztheti a Testület éves költségvetésére vonatkozó első javaslatot.

(37)  Az Egységes Szanálási Alapnak a 806/2014/EU rendelet 69. cikkének (1) bekezdésében említett kezdeti felhalmozási időszakát követően az Alap rendelkezésére álló pénzügyi eszközei kismértékben a célszint alá csökkenhetnek, különösen a biztosított betétek növekedése miatt. Az ilyen körülmények között valószínűleg lehívásra kerülő előzetes hozzájárulások összege tehát vélhetően alacsony. Előfordulhat tehát, hogy bizonyos években az ilyen előzetes hozzájárulások összege már nem áll arányban a beszedésük költségével. A Testület számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az előzetes hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthassa mindaddig, amíg a beszedendő összeg arányos nem lesz a beszedési eljárás költségével, feltéve, hogy ez a halasztás nem befolyásolja lényegesen a Testületnek az Egységes Szanálási Alap alkalmazására vonatkozó képességét.

(38)  A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások az Egységes Szanálási Alap rendelkezésre álló pénzügyi eszközök közé tartoznak. Ezért meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek mellett e fizetési kötelezettségvállalások lehívhatók, valamint – ha egy intézményre vagy szervezetre már nem vonatkozik az Egységes Szanálási Alaphoz való hozzájárulási kötelezettség – a kötelezettségvállalások megszüntetésére alkalmazandó eljárást. Ezen túlmenően a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak a beszedendő előzetes hozzájárulások teljes összegén belüli arányával kapcsolatos nagyobb átláthatóság és nagyobb bizonyosság biztosítása érdekében a Testületnek ezt a részt – az alkalmazandó korlátokra is figyelemmel – évente meg kell határoznia.

(39)  Az Egységes Szanálási Alaphoz nyújtható rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális éves összege jelenleg az előzetes hozzájárulások összegének háromszorosára korlátozódik. A 806/2014/EU rendelet 69. cikkének (1) bekezdésében említett kezdeti felhalmozási időszakot követően az ilyen előzetes hozzájárulások – az Egységes Szanálási Alap alkalmazásán kívüli körülmények között – csak a biztosított betétek szintjének változásaitól függnek, és ezért valószínűleg kis mértékűek lesznek. Ha a rendkívüli utólagos hozzájárulások maximális összegét az előzetes hozzájárulásokra alapozzuk, az drasztikusan korlátozhatja az Egységes Szanálási Alap utólagos hozzájárulások beszedésére irányuló lehetőségét, ezáltal csökkentve intézkedési képességét. Ennek elkerülése érdekében más határértéket kell megállapítani, és a rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális összegét az Egységes Szanálási Alap célszintjének háromszor egynyolcadában kell megállapítani.

(40)  Az Egységes Szanálási Alap felhasználható a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazásának támogatására, amelynek során szanálási alatt álló intézmény eszközeit, jogait és kötelezettségeit átruházzák az átvevőre. Ebben az esetben a Testületnek az intézmény vagy szervezet fennmaradó részével szemben – annak rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő későbbi felszámolása során – követelése lehet. Ez akkor fordulhat elő, ha az Egységes Szanálási Alapot olyan veszteségekkel kapcsolatban alkalmazzák, amelyeket a hitelezők egyébként viselnének, többek között az eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó garanciák vagy az átruházott eszközök és kötelezettségek közötti különbség fedezése formájában. Annak biztosítása érdekében, hogy a fennmaradó intézmény vagy szervezet részvényesei és hitelezői ténylegesen viseljék a szanálás alatt álló intézmény veszteségeit, és a fizetésképtelenségi eljárásban nagyobb eséllyel teljesülhessenek a Testületet illető visszafizetések, a Testületnek a fennmaradó intézménnyel vagy szervezettel szembeni említett követeléseit, valamint a Testület észszerű költségeiből eredő követeléseket a fizetésképtelenségi eljárásban ugyanolyan kielégítési sorrendben kell kezelni, mint az egyes részt vevő tagállamok nemzeti szanálásfinanszírozási rendszereinek követeléseit, amelyeknek a betétek és a betétbiztosítási rendszerek követelései előtt kell állniuk. Mivel a részvényeseknek és hitelezőknek az Egységes Szanálási Alapból a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv megsértése miatt kifizetett kártérítések célja a szanálási intézkedés eredményeinek kompenzálása, e kompenzációk miatt a Testületnek nem keletkezhet követelése.

(41)  Mivel a 806/2014/EU rendeletnek a betétbiztosítási rendszerek által a szanálásban esetlegesen betöltött szerepre vonatkozó egyes rendelkezései hasonlóak a 2014/59/EU irányelv rendelkezéseihez, a 2014/59/EU irányelv említett rendelkezéseit módosító rendelkezéseknek [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a 2014/59/EU irányelvet módosító irányelv számát] a 806/2014/EU rendeletben is tükröződniük kell.

(42)  Az átláthatóság kulcsfontosságú a piac integritásának, a piaci fegyelemnek és a befektetők védelmének biztosításához. Annak biztosítása érdekében, hogy a Testület képes legyen a nagyobb átláthatóságra irányuló erőfeszítések előmozdítására és az azokban való részvételre, lehetővé kell tenni, hogy a Testület közzétegye a saját elemzései, értékelései és meghatározásai – többek között a szanálhatósági értékelései – eredményeként kapott információkat, amennyiben az ilyen közzététel pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikai szempontból nem veszélyezteti a közérdek védelmét, és ha a közzétételhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik.

(43)  Ezért a 806/2014/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(44)  A következetesség biztosítása érdekében a 806/2014/EU rendelet azon módosításait, amelyek hasonlóak a 2014/59/EU irányelv módosításaihoz … [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a 2014/59/EU irányelvet módosító irányelv számát], a … [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a 2014/59/EU irányelvet módosító irányelv számát] átültetési időpontjától, azaz... [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító rendelet hatálybalépésétől számított 18 hónap]-tól/-től kell alkalmazni. Nem indokolt azonban késleltetni a 806/2014/EU rendelet azon módosításainak alkalmazását, amelyek kizárólag az Egységes Szanálási Mechanizmus működésével kapcsolatosak. Ezért ezeket a módosításokat … [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = az e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 1 hónap]-tól/-től kell alkalmazni.

(45)  Mivel ezen rendelet céljait, nevezetesen az intézményekre és szervezetekre vonatkozó helyreállítási és szanálási keretrendszer eredményességének és hatékonyságának javítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azon kockázatok miatt, amelyeket az eltérő nemzeti megközelítések jelenthetnek az egységes piac integritására nézve, az Unió szintjén azonban a már megállapított uniós szabályok módosításával e célok jobban megvalósíthatók, az Unió – az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően – intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 806/2014/EU rendelet módosításai

A 806/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  a 24a. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„24a. „szanálás alá vonható szervezet”: valamely részt vevő tagállamban letelepedett jogi személy, amelyet a Testület vagy a nemzeti szanálási hatóság e rendelet 8. cikkével összhangban olyan szervezetként azonosított, amellyel kapcsolatban a szanálási terv szanálási intézkedésről rendelkezik;”

b)  a szöveg a következő 24d. és 24e. ponttal egészül ki:"

c)  a 49. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„(49) „hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek”: a 2. cikkben említett szervezet azon kötelezettségei, beleértve a számviteli céltartalékokat is, valamint elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak vagy járulékos tőkeinstrumentumnak nem minősülő azon tőkeinstrumentumai, amelyek a 27. cikk (3) bekezdése értelmében nincsenek kizárva a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazási köréből;”.

2.  A 4. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) A tagállamok a lehető leghamarabb tájékoztatják a Testületet az 1024/2013/EU rendelet 7. cikke szerinti, az EKB-val való szoros együttműködésre irányuló kérésükről.

Az 1024/2013/EU rendelet 7. cikke szerinti értesítést követően és a szoros együttműködés kialakítása előtt a tagállamok minden olyan információt megadnak a területükön letelepedett szervezetekre és csoportokra vonatkozóan, amelyre a Testületnek szüksége lehet az e rendelettel és a megállapodással rá ruházott feladatok előkészítéséhez.”

3.  A 7. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés negyedik albekezdésének első mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„Az e bekezdésben említett feladatok teljesítése során a nemzeti szanálási hatóságok e rendelet vonatkozó rendelkezéseit alkalmazzák. Az 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (5) bekezdésében, a 8. cikk (6), (8), (12) és (13) bekezdésében, a 10. cikk (1)–(10) bekezdésében, a 10a. cikkben, a 11–14. cikkben, a 15. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, a 16. cikkben, a 18. cikk (1), (1a), (2) és (6) bekezdésében, a 20. cikkben, a 21. cikk (1)–(7) bekezdésében, a 21. cikk (8) bekezdésének második albekezdésében, a 21. cikk (9) és (10) bekezdésében, a 22. cikk (1), (3) és (6) bekezdésében, a 23. és 24. cikkben, a 25. cikk (3) bekezdésében, a 27. cikk (1)–(15) bekezdésében, a 27. cikk (16) bekezdése második albekezdésének második mondatában, harmadik albekezdésében, negyedik albekezdésének első, harmadik és negyedik mondatában, valamint a 32. cikkben a Testületre történő hivatkozásokat – az e bekezdés első albekezdésében említett csoportok és szervezetek tekintetében – a nemzeti szanálási hatóságokra történő hivatkozásoknak kell tekinteni.”;

b)  az (5) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a „12. cikk (2) bekezdése” szövegrész helyébe a „12. cikk (3) bekezdése” szövegrész lép;

ii.  a bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdésben említett értesítés hatálybalépését követően a részt vevő tagállamok dönthetnek úgy, hogy a területükön letelepedett, a (2) bekezdésben említettektől eltérő szervezetekkel és csoportokkal kapcsolatos feladatok ellátásáért viselt felelősséget vissza kell adni a nemzeti szanálási hatóságoknak, amely esetben az első albekezdés már nem alkalmazandó. Azok a tagállamok, amelyek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, értesítik erről a Testületet és a Bizottságot. Ez az értesítés az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.”

4.  A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A Testület utasíthatja a nemzeti szanálási hatóságokat a 2014/59/EU irányelv 10. cikkének (8) bekezdésében említett hatáskörök gyakorlására. A nemzeti szanálási hatóságoknak az e rendelet 29. cikkének megfelelően kell végrehajtaniuk a Testület utasításait.”;

aa)  a (9) bekezdés első albekezdése a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

„aa) adott esetben azon okok részletes ismertetése, amelyek alapján megállapítható, hogy egy intézmény felszámolás alá vont szervezetnek minősül, beleértve annak ismertetését, hogy a szanálási hatóság hogyan jutott arra a következtetésre, hogy az intézménynél kritikus funkciók hiányoznak;”

ii.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

„ja) annak leírása, hogy a különböző szanálási stratégiák hogyan tudnák a legjobban elérni a 14. cikkben meghatározott szanálási célkitűzéseket;”

iii.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

„pa) a természetes személyek, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások biztosított betéteinek és biztosítható betéteinek részletes és számszerűsített jegyzéke.”;

b)  a (10) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:"

„Az első albekezdés b) pontjában említett, szanálás alá vonható szervezetnek nem minősülő leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedések azonosításakor a Testület az érintett nemzeti szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően egyszerűsített megközelítést alkalmazhat, amennyiben ez a megközelítés nem befolyásolja negatívan a csoport szanálhatóságát, figyelembe véve a leányvállalat méretét, kockázati profilját, a kritikus funkciók hiányát és a csoportszintű szanálási stratégiát.

A csoportszintű szanálási terv azt is meghatározza, hogy a szanálás alá vonható csoporton belüli, a szanálás alá vonható szervezettől eltérő szervezetek felszámolás alá vonható szervezetnek minősülnek-e. A Testület által relevánsnak ítélt egyéb tényezők sérelme nélkül a kritikus funkciókat ellátó szervezetek nem minősülnek felszámolás alá vonható szervezetnek.”;

ba)  a (11) bekezdés a következő ponttal egészül ki:"

„aa) azon okok részletes ismertetése, amelyek alapján megállapítható, hogy egy csoporthoz tartozó szervezet felszámolás alá vonható szervezetnek minősül, beleértve annak ismertetését, hogy a szanálási hatóság hogyan jutott arra a következtetésre, hogy az intézménynél kritikus funkciók hiányoznak, és annak leírása, hogy a szervezet teljes kockázati kitettségértékének és működési jövedelmének a csoport teljes kockázati kitettségértékében és működési jövedelmében való arányát, valamint a csoporthoz tartozó vállalkozás tőkeáttételi mutatóját a csoporttal összefüggésben hogyan vették figyelembe;”

c)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(14) A Testület nem fogadhat el szanálási terveket az (1) bekezdésben említett szervezetekre és csoportokra vonatkozóan, amennyiben a 22. cikk (5) bekezdését kell alkalmazni, vagy ha a szervezet vagy csoport ellen a 2014/59/EU irányelv 32b. cikke szerinti alkalmazandó nemzeti joggal összhangban fizetésképtelenségi eljárást indítottak.”

5.  a 10. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (4) bekezdés negyedik albekezdésében az „első albekezdésben” szövegrész helyébe a „harmadik albekezdésben” szöveg lép;

b)  a (7) bekezdésben az „intézménynek vagy az anyavállalatnak címzett” szövegrész helyébe az „a szervezetnek vagy az anyavállalatnak címzett” szöveg, az „intézmény üzleti modelljére gyakorolt hatást” szövegrész helyébe pedig „a szervezet vagy a csoport üzleti modelljére gyakorolt hatást” szöveg lép;

c)  a (10) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a második albekezdésben az „intézmény” szó helyébe az „érintett szervezet” kifejezés lép;

ii.  a harmadik albekezdésben az „intézményre” szó helyébe a „szervezetre” szó lép;

iii.  a bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Amennyiben az érintett szervezet által javasolt intézkedések hatékonyan csökkentik vagy kiküszöbölik a szanálhatóság akadályait, a Testület az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal és adott esetben a kijelölt makroprudenciális hatósággal folytatott konzultációt követően határozatot hoz. A határozatban jelezni kell, hogy a javasolt intézkedések hatékonyan csökkentik vagy kiküszöbölik a szanálhatóság akadályait, és utasítani kell a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy kötelezzék az intézményt, az anyavállalatot vagy az érintett csoport bármely leányvállalatát a javasolt intézkedések végrehajtására.”;

d)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(13a) A szanálási hatóságnak minden szanálástervezési ciklus végén közzé kell tennie egy anonimizált listát, amely összesített formában bemutatja a szanálhatóság minden azonosított lényeges akadályát és az azok kezelésére irányuló releváns intézkedéseket. A 88. cikkben megállapított szakmai titoktartási rendelkezéseket kell alkalmazni.”

6.  A 10a. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ha a szervezet abban a helyzetben van, hogy egyszerre teljesíti a kombinált pufferkövetelményt és a 2013/36/EU irányelv 141a. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett minden követelményt, de az az e rendelet 12d. és 12e. cikkében említett követelményekkel együtt vizsgálva nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt, amennyiben azt az e rendelet 12a. cikke (2) bekezdésének a) pontjának megfelelően számítják ki, akkor a Testületnek hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy e cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban annak megtiltására utasítsa a nemzeti szanálási hatóságot, hogy a szervezet több nyereséget fizessen ki a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményhez kapcsolódó, az e cikk (4) bekezdésének megfelelően számított maximálisan felosztható összegnél (M-MDA) az alábbi intézkedések bármelyike révén:”;

b)  a cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki:"

„(7) Amennyiben valamely szervezet esetében a kombinált pufferkövetelményt nem ugyanazon az alapon kell meghatározni, mint amely alapján a szervezetnek meg kell felelnie a 12d. és 12e. cikkben említett követelményeknek, úgy a Testületnek az e cikk (1)–(6) bekezdésének alkalmazásakor a kombinált pufferkövetelménynek az (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet* szerinti becslését kell alapul vennie. A 2013/36/EU irányelv 128. cikkének negyedik bekezdése alkalmazandó.

A Testület az első albekezdésben említett becsült kombinált pufferkövetelményt belefoglalja az e rendelet 12d. és 12e. cikkében említett követelményeket meghatározó határozatába. A szervezetnek a becsült kombinált pufferkövetelményt a 2014/59/EU irányelv 45i. cikke (3) bekezdésében említett információkkal együtt nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie.

______________________________

* A Bizottság (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. március 26.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálási hatóságok által a szanálás alá vonható csoport konszolidált szintjén a szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 104a. cikkében említett követelmények és a kombinált pufferkövetelmények becsléséhez – amennyiben az említett irányelv értelmében maga a szanálás alá vonható csoport nem tartozik az említett követelmények hatálya alá – alkalmazandó módszereket részletesen meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 241., 2021.7.8., 1. o.).”

7.  A 12. cikk a következő (8) bekezdéssel egészül ki:"

„(8) A Testület felel az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében és 78a. cikkében említett engedélyeknek az e cikk (1) bekezdésében említett szervezetek részére történő megadásáért. A Testület határozatának címzettje az érintett szervezet.”

8.  A 12a. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A Testületnek és a nemzeti szanálási hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a 12. cikk (1) és (3) bekezdésében említett szervezetek mindenkor teljesítsék a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket, amennyiben azt a Testület e cikkel és a 12b–12i. cikkel összhangban előírja, és a Testület által előírtak szerint.”

9.  A 12c. cikk a következőképpen módosul:

a)  ez a rendelkezés a magyar nyelvi változatot nem érinti;

b)  a (7) bekezdés bevezető mondatában a „(3) bekezdésében” szövegrész helyébe a „(4) bekezdésében” szöveg, a „globálisan rendszerszinten jelentős intézmények” szövegrész helyébe pedig a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek” szöveg lép;

c)  a (8) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  ez a rendelkezés a magyar nyelvi változatot nem érinti;

ii.  a második albekezdés c) pontjában a „globálisan rendszerszinten jelentős intézmény” szövegrész helyébe a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet” szöveg lép;

d)  a cikk a következő (10) bekezdéssel egészül ki:"

10.  A 12d. cikk (3) bekezdésének nyolcadik albekezdésében és (6) bekezdésének nyolcadik albekezdésében a „kritikus gazdasági funkcióit” szövegrész helyébe a „kritikus funkcióit” szöveg lép.

11.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„12da. cikk

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása▌

(1)  Amennyiben a 12d. cikket olyan szanálás alá vonható szervezetre alkalmazzák, amelynek az előnyben részesített szanálási stratégiája elsősorban a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz▌ független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌irányozza elő, a Testület a 12d. cikk (3) bekezdésében előírt feltőkésítési összeget arányos módon, adott esetben a következő kritériumok alapján határozza meg:

▌

(3)  Az (1) bekezdés alkalmazása nem eredményezhet magasabb összeget, mint a 12d. cikk (3) bekezdésének alkalmazásából eredő összeg, vagy az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kockázatikitettség-érték 13,5%-ánál alacsonyabb összeg, vagy az e cikk (1) bekezdésében említett, az 575/2013/EU rendelet 429. és 429a. cikkének megfelelően kiszámított teljes kitettségi mérték 5%-ánál alacsonyabb összeg.”

12.  A 12e. cikk (1) bekezdésében a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő vagy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező” szövegrész helyébe a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet” szöveg lép.

13.  A 12g. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A Testület – az illetékes hatóságokkal, köztük az EKB-val folytatott konzultációt követően – határozhat úgy, hogy alkalmazza az ebben a cikkben megállapított követelményt a 2. cikk b) pontjában említett olyan szervezetre és a 2. cikk c) pontjában említett olyan pénzügyi vállalkozásra, amely egy szanálás alá vonható szervezet leányvállalata, de önmaga nem szanálás alá vonható szervezet.”;

ii.  a harmadik albekezdésben az „első albekezdésétől” szövegrész helyébe az „első és második albekezdésétől” szöveg lép;

b)  a cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:"

14.  A 12k. cikk a következőképpen módosul:

a)  ▌a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) A 12a. cikk (1) bekezdésétől eltérve a Testületnek megfelelő átmeneti időszakokat kell meghatároznia a szervezetek számára, hogy azok meg tudjanak felelni a 12f. vagy a 12 g. cikkben megállapított követelményeknek, illetve adott esetben a 12c. cikk (4), (5) vagy (7) bekezdésének alkalmazásából eredő követelményeknek, ha e módosító rendelet hatálybalépését követően az intézményekre vagy szervezetekre e követelmények vonatkoznak. A szervezeteknek ... [e módosító rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított négy év]-tól/-től meg kell felelniük a 12f. vagy a 12g. cikkben megállapított követelményeknek, illetve a 12c. cikk (4), (5) vagy (7) bekezdésének alkalmazásából eredő követelményeknek.

A Testület a 12f. vagy a 12 g. cikkben foglalt követelményekre vonatkozóan vagy adott esetben a 12c. cikk (4), (5) vagy (7) bekezdésének alkalmazásából eredő követelmények esetében közbenső célszinteket határoz meg, amelyeknek az e bekezdés első albekezdésében említett szervezeteknek ...[e módosító rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított két év]-ig meg kell felelniük. Általános szabályként a közbenső célszintnek biztosítania kell azt, hogy lineárisan haladjon az a folyamat, amely elvezet a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény teljesítéséhez.

b)  a (3) bekezdés a) pontjában „a Testület vagy a nemzeti szanálási hatóság” szövegrész helyébe „a Testület” szöveg lép;

c)  a (4) bekezdésben a „globálisan rendszerszinten jelentős intézményként” szövegrész helyébe a „globálisan rendszerszinten jelentős intézményként vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézményként” szöveg lép;

d)  az (5) és (6) bekezdésben az „a Testületnek vagy a nemzeti szanálási hatóságoknak” szövegrész helyébe az „a Testületnek” szöveg lép.

15.  A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„13. cikk

Korai beavatkozási intézkedések

(1)  Az EKB indokolatlan késedelem nélkül korai beavatkozási intézkedéseket mérlegel és azokat adott esetben végrehajtja, ha a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett szervezet teljesíti az alábbi feltételek bármelyikét:

Az EKB a feltételek jelentős romlása, kedvezőtlen körülmények felmerülése, vagy a szervezetre vonatkozó új információk beszerzése esetén egyéb előzetes korrekciós intézkedések – többek között a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében vagy az 1024/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett hatáskörök gyakorlása – nélkül is megállapíthatja, hogy az első albekezdés a) pontjának ii. alpontjában említett feltétel teljesül.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az EKB vagy adott esetben a 2014/65/EU irányelv szerinti illetékes hatóság vagy a Testület haladéktalanul tájékoztatja az illetékes nemzeti hatóságot a jogsértésről vagy a valószínű jogsértésről.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a korai beavatkozási intézkedések a következőket foglalják magukban:

(3)  Az EKB a kitűzött célokkal arányos, megfelelő, időben végrehajtható korai beavatkozási intézkedéseket választ, figyelembe véve – egyéb releváns információk mellett – a jogsértés vagy a valószínűsíthető jogsértés súlyosságát, és a szervezet pénzügyi helyzete romlásának gyorsaságát.

(4)  Az EKB a (2) bekezdésben említett minden egyes intézkedés esetében olyan határidőt határoz meg, amely lehetővé teszi az intézkedés végrehajtását és azt, hogy az EKB értékelhesse az intézkedés hatékonyságát.

Az intézkedés értékelését a határidő lejárta után azonnal el kell végezni, és meg kell osztani a Testülettel és az érintett nemzeti szanálási hatóságokkal. Amennyiben az értékelés megállapítja, hogy az intézkedéseket nem hajtották végre teljes mértékben, vagy azok nem hatékonyak, az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a Testülettel és az érintett nemzeti szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően elvégzi a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett feltétel értékelését.

(5)  Amennyiben egy csoporthoz egyaránt tartoznak részt vevő tagállamokban és részt nem vevő tagállamokban letelepedett szervezetek, úgy a részt nem vevő tagállamokkal folytatott konzultáció és együttműködés céljából a részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságait – a 2014/59/EU irányelv 30. cikkével összhangban – az EKB képviseli.

Amennyiben egy csoporthoz egyaránt tartoznak részt vevő tagállamokban letelepedett szervezetek és részt nem vevő tagállamokban letelepedett leányvállalatok vagy részt nem vevő tagállamokban található jelentős fióktelepek, úgy a 13–13c. cikkben említett bármely, a csoportra vonatkozó határozatról vagy intézkedésről az EKB kellő időben tájékoztatja a részt nem vevő tagállam illetékes hatóságait vagy adott esetben szanálási hatóságait.”

16.  A szöveg a következő 13a., 13b. és 13c. cikkel egészül ki:"

„13a. cikk

A felső vezetés vagy a vezető testület leváltása

A 13. cikk (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásában az új felső vezetést vagy vezető testületet, illetve e testületek egyes tagjait az uniós és a nemzeti joggal összhangban, az EKB jóváhagyásával kell kinevezni.

13b. cikk

Ügyvivő vagyonfelügyelő

(1)  A 13. cikk (2) bekezdése f) pontjának alkalmazásában az EKB – a körülményeknek megfelelő arányosság alapján – ügyvivő vagyonfelügyelőt nevezhet ki a következő feladatok valamelyikének elvégzésére:

Az EKB az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor meghatározza az a) vagy b) pont szerinti választását.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az EKB-nak az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor tovább kell pontosítania a vagyonfelügyelő szerepét, feladatait és hatásköreit, valamint a szervezet vezető testületével szemben támasztott azon követelményt, hogy konkrét döntéseket vagy intézkedéseket csak az ügyvivő vagyonfelügyelővel folytatott konzultációt követően vagy a vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulásával hozhat.

Az EKB nyilvánosságra hozza, ha ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére került sor, kivéve azt az esetet, ha az ügyvivő vagyonfelügyelő nem jogosult a szervezet képviseletére, vagy a nevében történő döntéshozatalra.

Az ügyvivő vagyonfelügyelőnek teljesítenie kell a 2013/36/EU irányelv 91. cikkének (1), (2) és (8) bekezdésében meghatározott követelményeket. Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezéséről szóló döntés szerves részéként az EKB értékeli, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelő megfelel-e az említett követelményeknek.

(2)  Az EKB az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor a körülményekhez mérten pontosan meghatározza a vagyonfelügyelő hatásköreit. E hatáskörök közé tartozhatnak a szervezet alapszabálya és a nemzeti jogszabályok alapján a szervezet vezető testületét megillető egyes hatáskörök vagy minden hatáskör, beleértve a szervezet vezető testülete egyes igazgatási feladatainak vagy minden igazgatási feladatának az ellátásához szükséges hatásköröket. Az ügyvivő vagyonfelügyelő szervezettel kapcsolatos hatásköreinek összhangban kell lenniük a vonatkozó társasági joggal. Ezeket a hatásköröket az EKB a körülmények megváltozása esetén módosíthatja.

(3)  Az EKB-nak a kinevezéskor meg kell jelölnie az ügyvivő vagyonfelügyelő szerepét és feladatait. E szerepek és feladatok kiterjedhetnek a következők mindegyikére:

Az EKB-nak a kinevezéskor meg kell jelölnie az ügyvivő vagyonfelügyelő szerepét és feladatait érintő esetleges korlátozásokat.

(4)  Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése vagy felmentése az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az EKB bármikor bármilyen okból felmentheti az ügyvivő vagyonfelügyelőt. Az EKB az e cikknek megfelelően bármikor módosíthatja az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésének a feltételeit.

(5)  Az EKB előírhatja, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelő bizonyos intézkedésekhez köteles előzetesen megkérni az EKB egyetértését. Az EKB az ilyen előírásokat vagy az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor, vagy az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére vonatkozó feltételek módosításakor közli.

Az ügyvivő vagyonfelügyelő azonban csak az EKB előzetes egyetértésével gyakorolhatja az arra vonatkozó hatáskörét, hogy összehívja a szervezet részvényesi közgyűlését, és meghatározza a közgyűlés napirendjét.

(6)  Az EKB kérésére az ügyvivő vagyonfelügyelő az EKB által meghatározott időközönként, az első hat hónap letelte után legalább egyszer, valamint megbízatásának lejártakor minden esetben jelentéseket készít a szervezet pénzügyi helyzetéről és a megbízatása során végrehajtott intézkedésekről.

(7)  Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése legfeljebb egy évre szól. Ez az időszak kivételesen egyszer megújítható, ha az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére vonatkozó feltételek továbbra is fennállnak. Az EKB meghatározza ezeket a feltételeket, és a részvényesek számára megindokolja az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésének megújítását.

(8)  Az e cikk betartásával, az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése nem sértheti az uniós vagy nemzeti társasági jogban meghatározott, a részvényeseket megillető jogokat.

(9)  Az e cikk (1)–(8) bekezdése értelmében kinevezett ügyvivő vagyonfelügyelő nem tekintendő a nemzeti jog értelmében vett árnyékvezetőnek vagy tényleges vezetőnek.

13c. cikk

A szanálás előkészítése

(1)  A 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetek és csoportok, valamint – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazásának feltételei – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetek és csoportok esetében az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóságok késedelem nélkül értesítik a Testületet a következők bármelyikéről:

A Testület értesíti a Bizottságot minden olyan tájékoztatásról, amelyet az első albekezdés szerint kapott.

Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a Testülettel mindenben együttműködve szorosan nyomon követi az első albekezdésben említett szervezetek és csoportok helyzetét és azt, hogy azok végrehajtják-e az első albekezdés a) pontjában említett, az említett szervezetek és csoportok helyzete romlásának kezelésére irányuló intézkedéseket, valamint az első albekezdés c) pontjában említett korai beavatkozási intézkedéseket.

(2)  Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a lehető leghamarabb értesíti a Testületet, ha úgy ítéli meg, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében említett valamely szervezet vagy – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazásának feltételei – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett valamely szervezet tekintetében lényeges kockázata van annak, hogy a 18. cikk (4) bekezdésében említett körülmények közül egy vagy több fennáll. Az értesítésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

Az első albekezdésben említett értesítés kézhezvételét követően a Testület az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal szorosan együttműködve értékeli, hogy a 18. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett feltétel értékelése szempontjából mi minősül észszerű időkeretnek, figyelembe véve a szervezet körülményei romlásának gyorsaságát, a pénzügyi rendszerre, a betétesek védelmére és az ügyfelek pénzeszközeinek megőrzésére gyakorolt lehetséges hatást, az elhúzódó folyamat által a vevők és a gazdaság számára a költségeket növelő kockázatot, a szanálási stratégia hatékony végrehajtásának szükségességét és minden egyéb releváns megfontolást. A Testület ezt az értékelést a lehető leghamarabb közli az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal.

Az első albekezdésben említett értesítést követően az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság ▌a Testülettel szoros együttműködésben nyomon követi a szervezet helyzetét, a vonatkozó intézkedéseknek a várható időkereten belüli végrehajtását és az egyéb releváns fejleményeket. E célból a Testület és az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság rendszeresen, a Testület által az ügy körülményeire tekintettel meghatározott gyakorisággal ülésezik. Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság és a Testület haladéktalanul egymás rendelkezésére bocsát minden releváns információt.

A Testület tájékoztatja a Bizottságot minden olyan információról, amelyet az első albekezdés szerint kapott.

(3)  Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság a Testület rendelkezésére bocsát a Testület által kért minden olyan információt, amely az alábbiak mindegyikéhez szükséges:

Amennyiben ezek az információk már nem állnak az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére, a Testület és az EKB, valamint az említett illetékes nemzeti hatóságok összehangoltan együttműködnek ezen információk beszerzésében. E célból az EKB-nak és az illetékes nemzeti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy – többek között helyszíni ellenőrzések útján – előírják a szervezet számára az említett információk rendelkezésre bocsátását, és a Testület számára történő eljuttatását.

(4)  A Testület hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetet vagy – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazásának feltételei – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetet a potenciális vásárlók számára értékesítse, vagy ilyen értékesítésre vonatkozóan intézkedéseket tegyen, illetve a szervezet számára ilyen lépést előírjon, az alábbi célokból:

(4a)  Amennyiben a (4) bekezdésben említett hatáskör gyakorlása során a Testület úgy dönt, hogy közvetlenül árusítja ki az érintett szervezetet a potenciális vásárlóknak, kellően figyelembe kell vennie az eset körülményeit és azt a lehetséges hatást, amelyet e hatáskör gyakorlása gyakorolhat a szervezet általános helyzetére.

(5)  A (4) bekezdésben előírt célból a Testület hatáskörrel rendelkezik mindenekelőtt az alábbiakra:

Amennyiben a Testület gyakorolja az e bekezdés első albekezdésének b) pontja szerinti hatáskörét, a 88. cikk alkalmazandó.

(6)  Az e rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében vagy a 2014/59/EU irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülésének megállapítása és korai beavatkozási intézkedések előzetes elfogadása nem szükséges feltétele annak, hogy a Testület felkészüljön a szervezet szanálására, vagy gyakorolja az e cikk (4) és (5) bekezdésében említett hatásköröket.

(7)  A Testület haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, az EKB-t, az érintett illetékes nemzeti hatóságokat és az érintett nemzeti szanálási hatóságokat a (4) és (5) bekezdés alapján hozott intézkedésekről.

(8)  Az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok, a Testület és az érintett nemzeti szanálási hatóságok szorosan együttműködnek:

Az EKB, az illetékes nemzeti hatóságok, a Testület és az érintett nemzeti szanálási hatóságok biztosítják, hogy ezek az intézkedések és fellépések következetesek, összehangoltak és hatékonyak legyenek.”

17.  A 14. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

18.  A 16. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A Testületnek szanálási intézkedést kell hoznia a 2. cikk b) pontjában említett valamely anyavállalat vonatkozásában, ha a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

19.  Az 18. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1), (1a), a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

Az első albekezdés a) pontjában említett feltétel értékelését – a Testülettel folytatott konzultációt követően – a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett szervezetek esetében az EKB, illetve a 7. cikk (2) bekezdésének b) pontjában, a 7. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és a 7. cikk (5) bekezdésében említett szervezetek esetében az érintett illetékes nemzeti hatóság végzi el. A Testület ügyvezetői testülete csak azt követően végezhet ilyen értékelést, hogy tájékoztatta az EKB-t vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságot az ilyen értékelés elvégzésére irányuló szándékáról, és csak akkor, ha az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság az információ kézhezvételétől számított három naptári napon belül saját maga nem készít ilyen értékelést. Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság – a Testületnek az első albekezdés a) pontjában említett feltétel értékelésére irányuló szándékáról szóló tájékoztatást megelőzően vagy azt követően – késedelem nélkül a Testület rendelkezésére bocsát minden olyan releváns információt, amelyet a Testület az értékelésének megalapozásához bekér.

Amennyiben az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság úgy ítélte meg, hogy az első albekezdés a) pontjában említett feltétel az első albekezdésben említett valamely szervezet tekintetében teljesül, erről az értékelésről késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot és a Testületet.

Az első albekezdés b) pontjában említett feltétel teljesülésének értékelését a Testület ügyvezetői testülete az EKB-val vagy az érintett illetékes nemzeti hatósággal szoros együttműködésben végzi el, a betétbiztosítási rendszer egy kijelölt hatóságával és adott esetben egy olyan intézményvédelmi rendszerrel való késedelem nélküli konzultációt követően, amelynek az intézmény tagja. Az intézményvédelmi rendszerrel folytatott konzultáció során mérlegelni kell az intézményvédelmi rendszer azon intézkedéseinek rendelkezésre állását, amelyek észszerű időn belül megelőzhetik az intézmény fizetésképtelenségét. Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság minden olyan releváns információt késedelem nélkül a Testület rendelkezésére bocsát, melyet a Testület az értékelésének megalapozása érdekében bekér. Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság arról is tájékoztathatja a Testületet, hogy megítélése szerint az első albekezdés b) pontjában meghatározott feltétel teljesül.

(1a)  A Testület valamely központi szerv és annak valamennyi tartósan kapcsolt, ugyanazon szanálás alá vonható csoporthoz tartozó hitelintézete vonatkozásában az (1) bekezdéssel összhangban csak abban az esetben fogadhat el szanálási programot, ha a központi szerv és annak valamennyi tartósan kapcsolt hitelintézete, vagy az a szanálás alá vonható csoport, amelyhez tartoznak, összességében teljesíti az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott feltételeket.

(2)  Azon esetek sérelme nélkül, ahol az EKB úgy határozott, hogy az 1024/2013/EU rendelet 6. cikke (5) bekezdésének b) pontja értelmében a hitelintézetek tekintetében a felügyeleti feladatokat közvetlenül látja el, a 7. cikk (3) bekezdésében említett szervezetre vagy csoportra vonatkozó, az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvétele esetén a Testület késedelem nélkül tájékoztatja az EKB-t vagy az érintett illetékes nemzeti hatóságot az (1) bekezdés negyedik albekezdésében említett értékelésről.

(3)  A szanálási intézkedésnek nem előfeltétele az 1024/2013/EU rendelet 16. cikke, a 2014/59/EU irányelv 27. cikke, az e rendelet 13. cikke, illetve a 2013/36/EU irányelv 104. cikke szerinti intézkedés előzetes meghozatala.”;

b)  a (4) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  az első albekezdésben a d) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„d) a szervezet rendkívüli állami pénzügyi támogatást igényel, kivéve, ha az ilyen támogatást a 18a. cikk (1) bekezdésében említett valamelyik formában nyújtják.”;

ii.  a második és a harmadik albekezdést el kell hagyni;

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában egy szanálási intézkedés akkor szolgálja a közérdeket, ha szükséges a 14. cikkben említett egy vagy több szanálási cél megvalósításához és azokkal arányos, továbbá az intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása révén ezek a szanálási célok nem valósulnának meg hatékonyabban.

A szanálási intézkedésről vélelmezni kell, hogy az e cikk (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában nem közérdekű, amennyiben a szanálási hatóság úgy határoz, hogy a 4. cikk szerinti egyszerűsített kötelezettségeket alkalmaz egy intézményre. A vélelemnek megdönthetőnek kell lennie, és nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy egy vagy több szanálási cél veszélybe kerülne, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolnák fel.

Az első albekezdésben említett értékelés elvégzésekor a Testület – az értékelés időpontjában rendelkezésére álló információk alapján – értékeli és összehasonlítja az összes olyan rendkívüli állami pénzügyi támogatást, amely az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban szanálás és felszámolás esetén ▌a szervezet számára nyújtható.”;

Az e bekezdés második albekezdésének alkalmazásában a részt vevő tagállamok, a betétbiztosítási rendszerek és szükség esetén a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontja szerinti kijelölt hatóság folyamatosan tájékoztatja a Testületet az e rendelet 18a. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett intézkedések meghozatalára irányuló előkészítő intézkedésekről, beleértve a Bizottsággal való, bejelentés előtti kapcsolatfelvételt is.

d)  a (7) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A szanálási programnak a Testület általi továbbítását követő 24 órán belül a Bizottság vagy támogatja a szanálási programot, vagy kifogást emel ellene a szanálási program diszkrecionális szempontjaira vonatkozóan az e bekezdés harmadik albekezdésében nem említett esetekben, vagy az állami támogatás, illetve az Alapból nyújtott támogatás javasolt felhasználására tekintettel, amely nem minősül a belső piaccal összeegyeztethetőnek.”;

e)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(11) Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek teljesülnek, a Testület utasíthatja a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy a nemzeti jogban meghatározott feltételekkel összhangban gyakorolják a 2014/59/EU irányelv 33a. cikkét átültető nemzeti jog szerinti hatásköröket. A nemzeti szanálási hatóságoknak a 29. cikknek megfelelően kell végrehajtaniuk a Testület utasításait.

(11a)   E cikk eredményes és következetes alkalmazása érdekében a Testület iránymutatást és utasításokat ad a nemzeti szanálási hatóságoknak a 2014/59/EU irányelv 32. cikkének (5a) bekezdésében említett szabályozástechnikai standardok alkalmazására vonatkozóan.”

20.  A szöveg a következő 18a. cikkel egészül ki:"

„18a. cikk

Rendkívüli állami pénzügyi támogatás

(1)  A 2. cikk szerinti valamely szervezet szanálási intézkedésen kívül kivételes esetben rendkívüli állami pénzügyi támogatásban kizárólag az alábbi esetek egyikében, és azzal a feltétellel részesülhet, hogy a rendkívüli állami pénzügyi támogatás megfelel az állami támogatások uniós keretrendszerében meghatározott feltételeknek és követelményeknek:

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatási intézkedések megfelelnek az alábbiak feltételek mindegyikének:

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában egy szervezet akkor tekintendő fizetőképesnek, ha az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1) bekezdésében, a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében, az (EU) 2019/2034 irányelv 40. cikkében említett követelményeket, illetve a nemzeti vagy az uniós jog releváns, alkalmazandó előírásait nem sértették meg, illetve a jelenlegi kilátások alapján valószínűleg az elkövetkező 12 hónapban nem fogják megsérteni.

Az első albekezdés d) pontjának alkalmazásában az érintett illetékes hatóságnak számszerűsítenie kell a szervezetnél felmerült vagy várhatóan felmerülő veszteségeket. A számszerűsítés alapja legalább az EKB, az EBH vagy a nemzeti hatóságok által elvégzett eszközminőség-vizsgálatok, vagy adott esetben az illetékes hatóság által végzett helyszíni ellenőrzések. Ha e műveletek kellő időben nem végezhetők el, az illetékes hatóság az értékelését az intézmény mérlegére alapozhatja, feltéve, hogy a mérleg megfelel az alkalmazandó számviteli szabályoknak és standardoknak, és ezt egy független külső könyvvizsgáló megerősítette ▌. Az illetékes hatóság minden tőle telhető erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a számszerűsítés az intézmény vagy szervezet eszközeinek, kötelezettségeinek és mérlegen kívüli tételeinek piaci értékén alapuljon.

Az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjában említett támogatási intézkedések azokra az intézkedésekre korlátozódnak, amelyeket az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóság szükségesnek ítélt ahhoz, hogy biztosítani lehessen a szervezet fizetőképességét annak a tőkehiánynak a kezelésével, amelyet az EKB, az EBH vagy adott esetben a nemzeti hatóságok által végzett, a nemzeti, uniós vagy az egységes felügyeleti mechanizmus egészére kiterjedő stressztesztek, illetve ezzel egyenértékű tesztek kedvezőtlen forgatókönyvében megállapítottak, és amelyet az EKB vagy az érintett illetékes hatóság megerősített.

Az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjától eltérve, az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok megszerzése kivételesen megengedett, ha az azonosított hiány olyan jellegű, hogy bármely más szavatolótőke-instrumentum vagy egyéb tőkeinstrumentum megszerzése nem tenné lehetővé, hogy az érintett szervezet kezelje a vonatkozó stresszteszt vagy azzal egyenértékű teszt kedvezőtlen forgatókönyvében megállapított tőkehiányát. A megszerzett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege nem haladhatja meg az érintett intézmény vagy szervezet 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségértékének 2 %-át.

Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatási intézkedések bármelyikével összefüggésben nem kerül sor az ilyen intézkedés meghozatalakor meghatározott, a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó stratégia feltételeinek megfelelő visszaváltásra, visszafizetésre vagy más módon történő megszüntetésre, az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság felkéri az intézményt vagy szervezetet, hogy nyújtson be egyszeri korrekciós tervet. A korrekciós tervben ismertetni kell a felügyeleti követelményeknek való megfelelés fenntartása vagy helyreállítása érdekében teendő lépéseket, az intézmény vagy szervezet hosszú távú életképességét és a nyújtott összeg visszafizetésére való képességét, valamint a kapcsolódó időkeretet.

Amennyiben az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság szerint az egyszeri korrekciós terv nem helytálló vagy megvalósítható, vagy ha az intézmény vagy szervezet nem teljesíti a korrekciós tervet, a 18. cikkel összhangban értékelni kell, hogy az intézmény vagy szervezet csődhelyzetben van-e, vagy várhatóan csődhelyzetbe kerül-e.

(2a)  Az EKB vagy az érintett illetékes nemzeti hatóság tájékoztatja a Testületet annak értékeléséről, hogy teljesülnek-e a (2) bekezdés a), b) és d) pontjában említett feltételek a 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetek és csoportok, valamint a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és a 7. cikk (5) bekezdésében említett szervezetek és csoportok tekintetében.”

21.  A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ha a szanálási intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás vagy az Alapból származó, e cikk (3) bekezdése szerinti támogatás nyújtásával jár, akkor az e rendelet 18. cikkének (6) bekezdésében említett szanálási program addig nem léphet hatályba, amíg a Bizottság az ilyen támogatás igénybevételének a belső piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében pozitív vagy feltételes határozatot nem hoz, illetve határozatban nem közli, hogy nem emel kifogást a támogatás ellen. A Bizottság, figyelembe véve, hogy a Testületnek időben végre kell hajtania a szanálási programot, legkésőbb akkor hozza meg az állami támogatás vagy az Alapból nyújtott támogatás felhasználásának a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozatot, amikor a 18. cikk (7) bekezdésének második albekezdése alapján jóváhagyja vagy kifogásolja a szanálási programot, vagy ha a 18. cikk (7) bekezdésének ötödik albekezdésében említett 24 óra időtartam lejár, attól függően, hogy melyik következik be korábban. Amennyiben a szanálási programnak a Testület általi benyújtásától számított 24 órán belül nem születik határozat, a szanálási programot a Bizottság által engedélyezettnek kell tekinteni, és az a 18. cikk (7) bekezdésének ötödik albekezdésével összhangban hatályba lép.

Az e rendelet 18. cikkében rájuk ruházott feladatok ellátása során az uniós intézményeknek olyan szervezeti intézkedéseket kell tenniük, amelyek biztosítják, hogy függetlenül működhessenek, továbbá elkerülhető legyen az említett feladataik ellátása és az egyéb funkcióik közötti esetleges összeférhetetlenség, és megfelelő módon nyilvánosságra hozzák az e tekintetben a belső szervezetükre vonatkozó valamennyi releváns információt.”;

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Amint a Testület úgy ítéli meg, hogy szükség lehet az Alap igénybevételére, informálisan, haladéktalanul és bizalmas módon felveszi a kapcsolatot a Bizottsággal az Alap lehetséges igénybevételének megvitatása céljából, beleértve az igénybevétellel kapcsolatos jogi és gazdasági szempontokat is. A Testület – amint kellően megbizonyosodott arról, hogy a tervezett szanálási program az Alapból származó támogatás igénybevételét vonja maga után – hivatalosan értesíti a Bizottságot az Alap javasolt igénybevételéről. Az értesítésnek tartalmaznia kell minden olyan információt, amelyre a Bizottságnak szüksége van az e bekezdés szerinti értékelés elvégzéséhez, és amely a Testület a birtokában van, vagy amelynek megszerzésére a Testület e rendelettel összhangban hatáskörrel rendelkezik.

Az első albekezdésben említett értesítés kézhezvételét követően a Bizottság megvizsgálja, hogy az Alap igénybevétele ténylegesen vagy potenciálisan torzítaná-e a versenyt azáltal, hogy olyan előnyben részesítené a kedvezményezettet vagy bármely más vállalkozást, amely a tagállamok közötti kereskedelem esetleges érintettsége miatt összeegyeztethetetlen lenne a belső piaccal. A Bizottság az Alap igénybevételére az állami támogatások alkalmazása tekintetében az EUMSZ 107. cikkében megállapított kritériumokat alkalmazza. A Testület a Bizottság rendelkezésére bocsátja a birtokában lévő vagy a Testület által e rendelettel összhangban megszerezhető, és az értékelés elvégzéséhez a Bizottság által szükségesnek ítélt információkat.

A Bizottság az értékelést az EUMSZ 109. cikke alapján elfogadott valamennyi vonatkozó rendelet, a Bizottság valamennyi kapcsolódó és vonatkozó közleménye és iránymutatása, valamint a Bizottság által a Szerződések állami támogatásra vonatkozó, az értékelés időpontjában hatályos szabályainak alkalmazásában elfogadott valamennyi intézkedés figyelembevételével végzi el. Ezen intézkedések alkalmazása során a támogatás bejelentéséért felelős tagállamra utaló hivatkozásokat a Testületre kell vonatkoztatni, és az egyéb szükséges módosításokat is figyelembe kell venni.

A Bizottság határozatot hoz arról, hogy az Alap igénybevétele összeegyeztethető-e a belső piaccal, és a határozatot a Testületnek és az érintett tagállam vagy tagállamok nemzeti szanálási hatóságainak címezi. A határozatot befolyásolhatják a kedvezményezettel kapcsolatos feltételek, kötelezettségvállalások vagy kötelezettségek, és figyelembe kell venni, hogy a Testületnek időben végre kell hajtania a szanálási intézkedést.

A határozat emellett az összeegyeztethetőség nyomon követésének lehetővé tétele céljából – adott esetben és feladatkörük mértékéig – kötelezettségeket róhat a Testületre, a részt vevő tagállam vagy az érintett tagállamok nemzeti szanálási hatóságaira vagy a kedvezményezettre is. Ez az ellenőrzést segítő megbízott vagy más független személy kijelölésére vonatkozó követelményeket is magában foglalhat. A megbízott vagy más független személy a Bizottság határozatában meghatározott feladatokat láthatja el.

Az e bekezdés alapján hozott bármely határozatot közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A Bizottság a Testületnek címzett elutasító határozatot is kiadhat, amelyben úgy dönt, hogy az Alap javasolt igénybevétele összeegyeztethetetlen lenne a belső piaccal, és a Testület által javasolt formában nem hajtható végre. E határozat kézhezvételekor a Testület felülvizsgálja szanálási programját, és módosított szanálási programot készít.”;

c)  a (10) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(10) A (3) bekezdéstől eltérve, a Tanács – valamely tagállam vagy a Testület kérelmére – a kérelem benyújtásától számított 7 napon belül egyhangú döntéssel határozhat úgy, hogy az Alap igénybevétele összeegyeztethetőnek tekintendő a belső piaccal, amennyiben e döntést kivételes körülmények indokolttá teszik. Ha a Tanács az említett hét napon belül nem hoz határozatot, akkor az ügyben a Bizottság határoz.”

22.  A 20. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Annak megállapítása előtt, hogy teljesülnek-e a szanálás feltételei vagy a 21. cikk (1) bekezdésében említett tőkeinstrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására, illetve átalakítására vonatkozó feltételek, a Testület gondoskodik arról, hogy a 2. cikkben említett valamely szervezet eszközeinek és kötelezettségeinek méltányos, prudens és reális értékelését minden állami hatóságtól – beleértve a Testületet, a nemzeti szanálási hatóságot és az érintett szervezet is – független személy végezze.”;

b)  a szöveg a következő (8a) bekezdéssel egészül ki:"

„(8a) Amennyiben a (5) bekezdés c) és d) pontjában említett határozatok megalapozásához szükséges, az értékelőnek ki kell egészítenie a (7) bekezdés c) pontjában foglalt információkat a mérlegen kívüli eszközök és kötelezettségek – köztük a függő kötelezettségek és követelések – becsült értékével.”;

c)  a (18) bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:"

„d) azon veszteségek meghatározásakor, amelyeket a betétbiztosítási rendszer akkor szenvedett volna el, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel, alkalmazza a 2014/49/EU irányelv 11e. cikkében és az említett cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban említett kritériumokat és módszertant.”

23.  A 21. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  az első albekezdés a következőképpen módosul:

–  a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A Testület a 18. cikkben meghatározott eljárás alapján eljárva a 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetek és csoportok, valamint – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazására vonatkozó feltételek – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetek és csoportok vonatkozásában csak akkor gyakorolja a releváns tőkeinstrumentumok és a (7a) bekezdésben említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskörét, ha a második albekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvétele esetén vagy saját kezdeményezésére az ügyvezetői testülete úgy értékeli, hogy az alábbi feltételek közül egy vagy több teljesül:”,

–  az e) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„e) a szervezet vagy a csoport rendkívüli állami pénzügyi támogatást igényel, kivéve, ha az ilyen támogatást a 18a. cikk (1) bekezdésében említett valamelyik formában nyújtják.”;

ii.  a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„Az első albekezdés a)–d) pontjában említett feltételek értékelését – a 18. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított eljárás szerinti feladatmegosztással összhangban – a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett szervezetek esetében az EKB, illetve a 7. cikk (2) bekezdésének b) pontjában, (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetek esetében az érintett illetékes nemzeti hatóság és a Testület ügyvezetői testülete végzi el.”;

b)  a (2) bekezdést el kell hagyni;

c)  a (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az időzítést, a szanálás alá vonható csoport tekintetében a leírási és átalakítási hatáskör vagy szanálási stratégiája hatékony végrehajtásának szükségességét, és más releváns körülményeket is figyelembe véve, nincs észszerű kilátás arra, hogy a releváns tőkeinstrumentumok és a (7a) bekezdésben említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírásán vagy átalakításán kívül bármilyen intézkedéssel – például alternatív magánszektorbeli intézkedésekkel, felügyeleti intézkedéssel vagy korai beavatkozási intézkedésekkel – észszerű időn belül megelőzhető lenne a szervezet vagy a csoport csődje.”;

d)  a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(9) Amennyiben az (1) bekezdésben említettek közül az említett bekezdés szerinti valamely szervezet tekintetében egy vagy több teljesül, és az adott szervezet vagy az ugyanazon csoporthoz tartozó valamely szervezet tekintetében a 18. cikk (1) bekezdésében említett feltételek is teljesülnek, a 18. cikk (6), (7) és (8) bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazandó.”

24.  A 27. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

▌

c)  a (13) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

25.  A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

„Együttműködési kötelezettség és információcsere”;

b)  a cikk a következő (2a), (2b) és (2c) bekezdéssel egészül ki:"

„(2a) A Testület, az ERKT, az EBH, az ESMA és az EIOPA szorosan együttműködnek, és egymás rendelkezésére bocsátják a feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt.

(2b)  Az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) más tagjai szorosan együttműködnek a Testülettel, és a rendelkezésére bocsátják a feladatainak ellátásához szükséges valamennyi információt, beleértve az említett bankok által az alapszabályuknak megfelelően gyűjtött információkat is. Az érintett információcserére a 88. cikk (6) bekezdését kell alkalmazni.

(2c)  A 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában említett kijelölt hatóságok szorosan együttműködnek a Testülettel. A kijelölt hatóságok és a Testület egymás rendelkezésére bocsátják a saját feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt.”;

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

d)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(7) Szükség esetén a Testület olyan egyetértési megállapodást köt az EKB-val és a Központi Bankok Európai Rendszerének más tagjaival, valamint a nemzeti szanálási hatóságokkal és az illetékes nemzeti hatóságokkal, amely általánosságban tartalmazza, hogy az e cikk (2), (2a), (2b) és (4) bekezdése, valamint a 74. cikk második bekezdése értelmében miként fognak együttműködni egymással az uniós jog értelmében rájuk háruló feladatok elvégzése során. Az egyetértési megállapodást rendszeresen felülvizsgálják és a szakmai titoktartás követelményeinek megfelelően közzéteszik.”

26.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„30a. cikk

A központi automatizált mechanizmus birtokában levő információk

(1)  Az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv** 32a. cikkével létrehozott központi automatizált mechanizmusokat működtető hatóságok a Testület kérésére tájékoztatják a Testületet azon ügyfelek számáról, amelyek esetében a 2. cikkben említett szervezet az egyetlen vagy a fő banki partner.

(2)  A Testület csak eseti alapon, és csak akkor kérheti az (1) bekezdésben említett információkat, ha azok az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükségesek.

(3)  Az első bekezdés alapján gyűjtött információkat a Testület – a nemzeti szanálási hatóságok e rendelet szerinti feladatainak ellátásával összefüggésben – megoszthatja a nemzeti szanálási hatóságokkal.

______________________________

** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).”

27.  A 31. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3) A 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetek és csoportok, valamint – amennyiben teljesülnek az említett rendelkezések alkalmazásának feltételei – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetek és csoportok esetében a nemzeti szanálási hatóságok a 2014/59/EU irányelv 86. cikke szerinti eljárás előtt konzultálnak a Testülettel.”

28.  A 32. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Amennyiben a csoporthoz egyaránt tartoznak részt vevő tagállamokban és részt nem vevő tagállamokban vagy harmadik országokban letelepedett szervezetek, úgy az e rendelet szerint előírt bármely tanácsi vagy bizottsági jóváhagyás sérelme nélkül, – a 2014/59/EU irányelv 7., 8., 12., 13., 16., 18., 45h., 55. és 88–92. cikkének megfelelően – a részt nem vevő tagállamokkal vagy harmadik országokkal való konzultáció vagy együttműködés során a Testület képviseli a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságait.”

29.  A 34. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

„A Testület – teljes mértékben hasznosítva az EKB rendelkezésére álló valamennyi információt, beleértve a KBER tagjai által az alapokmányukkal összhangban gyűjtött információkat, az illetékes nemzeti hatóságok, az ERKT, az EBH, az ESMA vagy az EIOPA rendelkezésére álló összes információt – a nemzeti szanálási hatóságokon keresztül vagy e hatóságok tájékoztatását követően közvetlenül kötelezheti a következő jogi vagy természetes személyeket, hogy azok a Testület által kért eljárással összhangban és a Testület által kért formában bocsássák rendelkezésére a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt:”;

b)  az (5) és (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A Testület, az EKB, a KBER tagjai, az illetékes nemzeti hatóságok, az ERKT, az EBH, az ESMA, az EIOPA és a nemzeti szanálási hatóságok egyetértési megállapodásokat köthetnek, amelyekben meghatározzák az információcserére irányadó eljárást. A Testület, az EKB és a KBER más tagjai, az illetékes nemzeti hatóságok, az ERKT, az EBH, az ESMA, az EIOPA és a nemzeti szanálási hatóságok közötti információcsere nem minősül a szakmai titoktartási követelmények megsértésének.

(6)  Az illetékes nemzeti hatóságok, az EKB, a KBER tagjai, az ERKT, az EBH, az ESMA, az EIOPA és a nemzeti szanálási hatóságok együttműködnek a Testülettel annak megállapítása érdekében, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában rendelkezésre áll-e a kért információk némelyike vagy teljes köre. Ha az említett információk rendelkezésre állnak, az illetékes nemzeti hatóságok, az EKB és a KBER más tagjai, az ERKT, az EBH, az ESMA, az EIOPA vagy a nemzeti szanálási hatóságok a Testület rendelkezésére bocsátják az említett információkat.”

30.  A 43. cikk (1) bekezdése a következő aa) ponttal egészül ki:"

„aa) az 56. cikkel összhangban kijelölt alelnök;”

30a.  A 45. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

„Átláthatóság és elszámoltathatóság”;

b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A Testület közzéteszi általában a szanálással, valamint az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében alkalmazandó szanálási gyakorlatokkal és módszerekkel kapcsolatos politikáit, iránymutatásait, általános utasításait, iránymutató feljegyzéseit és szolgálati munkadokumentumait, feltéve, hogy az ilyen közzététel nem jár bizalmas információk nyilvánosságra hozatalával.”

31.  Az 50. cikk (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„n) a személyzeti szabályzatnak és az alkalmazási feltételeknek megfelelően kinevez egy számvitelért felelős tisztviselőt és egy belső ellenőrt, akik feladataik ellátása során feladatkörükben függetlenül járnak el;”

31a.  az 50. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:"

„qa) biztosítja, hogy konzultáljanak a nemzeti szanálási hatóságokkal a szanálási politikákat, gyakorlatokat vagy szanálási módszereket meghatározó iránymutatásokról, általános utasításokról, politikákról vagy iránymutató feljegyzésekről, amelyek végrehajtásához az említett nemzeti szanálási hatóságok hozzá fognak járulni.”

32.  Az 53. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:"

„A Testület ügyvezetői testülete az elnökből, az alelnökből és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett négy tagból áll.”;

b)  az (5) bekezdésben a „43. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában” szövegrész helyébe a „43. cikk (1) bekezdésének a), aa) és b) pontjában” szöveg lép.

33.  Az 55. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az egyetlen szervezetről vagy csak egy részt vevő tagállamban letelepedett csoportról folytatott tárgyalások esetében, amennyiben az 53. cikk (1) és (3) bekezdésében említett valamennyi testületi tagnak nem sikerül konszenzusra épülő közös megállapodásra jutnia az elnök által megszabott határidőn belül, az elnök, az alelnök és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagok egyszerű többséggel fogadnak el határozatot.

(2)  Határokon átnyúló tevékenységű csoportról folytatott tárgyalások esetében, amennyiben az 53. cikk (1) és (4) bekezdésében említett valamennyi testületi tagnak nem sikerül konszenzusra épülő közös megállapodásra jutnia az elnök által megszabott határidőn belül, az elnök, az alelnök és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagok egyszerű többséggel fogadnak el határozatot.”

34.  Az 56. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„d) a Testület előzetes költségvetés-tervezetének és költségvetés-tervezetének a 61. cikkel összhangban történő elkészítése, valamint a Testület költségvetésének a 63. cikkel összhangban történő végrehajtása;”

b)  az (5) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Az elnök, az alelnök és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagok megbízatása öt évre szól. ▌

Az a személy, aki ▌hivatali időt töltött be elnökként, alelnökként vagy a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagként, nem nevezhető ki a másik két tisztség egyikébe sem.”;

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

▌"

„(6) A Testület plenáris testületének meghallgatását követően a Bizottság az Európai Parlament elé terjeszti az elnöki és alelnöki tisztségre, valamint a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagságra jelölt személyek nemi szempontból kiegyensúlyozott szűkített listáját, és tájékoztatja a Tanácsot a szűkített listáról. Az Európai Parlament meghallgathatja a szűkített listán szereplő jelölteket. Az Európai Parlamentben elért eredményeknek megfelelően a Bizottság jóváhagyás céljából javaslatot terjeszt az Európai Parlament elé az elnök, az alelnök és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagok kinevezésére vonatkozóan. A jóváhagyást követően a Tanács végrehajtási határozatban nevezi ki az elnököt, az alelnököt és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagokat. A Tanács minősített többséggel határoz.”;

▌

e)  a (7) bekezdés utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„Az elnök, az alelnök és a 43. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett testületi tagok utódaik kinevezéséig és az e cikk (6) bekezdésében említett tanácsi határozattal összhangban történő hivatalba lépésükig hivatalban maradnak.”

ea)  a (8) bekezdést el kell hagyni.

35.  A 61. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„61. cikk

A költségvetés megállapítása

(1)  Az elnök minden év március 31-éig elkészíti a Testület előzetes költségvetés-tervezetét, amely tartalmazza a Testület következő évre vonatkozó bevételeinek és kiadásainak becslését, valamint a létszámtervet, és az előzetes költségvetés-tervezetet elküldi a Testület plenáris testülete számára.

A Testület plenáris testülete szükség esetén kiigazítja a Testület előzetes költségvetés-tervezetét és a létszámterv tervezetét.

(2)  A Testület plenáris testülete által elfogadott előzetes költségvetés-tervezet alapján az elnök elkészíti és elfogadásra a Testület plenáris testülete elé terjeszti a Testület költségvetés-tervezetét.

A Testület plenáris testülete szükség esetén minden év november 30-ig kiigazítja az elnök által előterjesztett költségvetés-tervezetet, és elfogadja a Testület végleges költségvetését a létszámtervvel együtt.”

35a.  A 62. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A belsőkontroll-standardok elfogadásáért és a belső ellenőr feladatainak ellátására alkalmas belső ellenőrzési rendszerek és eljárások bevezetéséért a Testület plenáris ülése felelős.”

36.  A 69. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett kezdeti időszakot követően a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összege az említett bekezdésben meghatározott célszint alá csökken, a célszint eléréséig a 70. cikk szerint kiszámított rendes hozzájárulásokat kell beszedni. A Testület ezért a 70. cikk szerinti szokásos hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthatja annak biztosítása érdekében, hogy a beszedendő összeg arányos legyen a beszedési eljárás költségeivel, feltéve, hogy ez a halasztás nem befolyásolja lényegesen a Testületnek az Alap 3. szakasz szerinti felhasználására vonatkozó képességét. Miután első alkalommal elérték a célszintet, ahol a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket megfelelően lecsökkentették a célszint kevesebb mint kétharmadára, az említett hozzájárulást úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a célszint négy éven belüli elérését.”

37.  A 70. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Azon rendelkezésre álló pénzügyi eszközök, amelyeket a 69. cikkben meghatározott célszint elérése céljából figyelembe kell venni, magukban foglalhatják azokat a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat is, amelyek harmadik felek jogaival nem terhelt, alacsony kockázatú eszközök biztosítékával teljeskörűen fedezettek, szabadon értékesíthetők, és a Testület általi kizárólagos felhasználásra, a 76. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokra vannak kijelölve. Ezeknek a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak az aránya nem haladhatja meg az e cikknek megfelelően beszedett hozzájárulások teljes összegének 30%-át. E korláton belül a Testület évente meghatározza a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak az e cikkel összhangban beszedendő hozzájárulások teljes összegéhez viszonyított arányát.”;

b)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A Testület akkor hívja le az e cikk (3) bekezdése alapján tett visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat, ha a 76. cikk értelmében szükség van az Alap igénybevételére.

Amennyiben egy szervezet már nem tartozik a 2. cikk hatálya alá, és már nem áll fenn az e cikk (1) bekezdése szerinti hozzájárulás-fizetési kötelezettsége, a Testület lehívja a (3) bekezdés alapján tett, és még esedékes visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat. Ha a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó hozzájárulást az első felszólításkor szabályszerűen kifizetik, a Testület törli a kötelezettségvállalást és visszafizeti a biztosítékot. Ha a hozzájárulást az első felszólításkor nem fizetik ki szabályszerűen, a szanálási hatóság lefoglalja a biztosítékot, és törli a kötelezettségvállalást.”

38.  A 71. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A rendkívüli utólagos hozzájárulások évenkénti teljes összege nem haladhatja meg a célszint 12,5%-ának háromszorosát.”

39.  A 74. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„A Testület tájékoztatja a Bizottságot és az EKB-t, amint úgy ítéli meg, hogy e cikkel összhangban szükség lehet az Alap tekintetében megkötött pénzügyi megállapodások aktiválására, és a Bizottság és az EKB rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amely az ilyen pénzügyi megállapodásokkal kapcsolatos feladataik ellátásához szükséges.”

40.  A 76. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Amennyiben a Testület megállapítja, hogy az Alap (1) bekezdésben említett célokra történő igénybevétele valószínűleg azt eredményezi, hogy a 2. cikkben említett valamely szervezet veszteségeinek egy része az Alapra hárul, akkor a 27. cikkben említett, az Alap igénybevétele tekintetében irányadó elvek alkalmazandók.”;

b)  a cikk a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:"

„(5) Amennyiben a 22. cikk (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett szanálási eszközök igénybevételével a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek, jogainak vagy kötelezettségeinek csak egy részét ruházzák át, a Testületnek a fennmaradó szervezettel szemben követelése keletkezik minden olyan ráfordítás és veszteség tekintetében, amelyek oka a Testület által a szanáláshoz az e cikk (1) és (2) bekezdése alapján nyújtott olyan hozzájárulás, amely azokhoz a veszteségekhez kapcsolódik, amelyeket egyébként a hitelezők viseltek volna.

(6)  A 2014/59/EU irányelv 108. cikkének (9) bekezdése értelmében a Testület e cikk (5) bekezdésében és a 22. cikk (6) bekezdésében említett követeléseinek a kielégítési sorrendben minden részt vevő tagállam rendes fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti jogszabálya szerint a nemzeti szanálásfinanszírozási rendszerek követeléseivel azonos helyet kell elfoglalniuk.”

41.  A 79. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1), a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A részt vevő tagállamok biztosítják, hogy – amennyiben a Testület valamely hitelintézet tekintetében szanálási intézkedést hoz, és ha ez az intézkedés biztosítja, hogy a biztosított betétek tulajdonosai, valamint biztosítható betéteket birtokoló természetes személyek és mikro-, kis- és középvállalkozások a veszteségviselés alóli mentesítésük érdekében továbbra is hozzáférjenek betéteikhez – az a betétbiztosítási rendszer, amelyhez az adott hitelintézet tartozik, a 2014/59/EU irányelv 109. cikkében meghatározott célokból és feltételek szerint hozzájárulást teljesít.

(2)  A Testület a betétbiztosítási rendszerrel szoros együttműködésben – azt követően, hogy konzultációt folytatott a betétbiztosítási rendszerrel és szükség esetén a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontja szerinti kijelölt hatósággal arról a becsült költségről, amely a betétesek kártalanításával összefüggésben a 2014/49/EU irányelv 11e. cikke szerint, valamint az e rendelet 20. cikkében említett feltételeknek megfelelően felmerül – az (1) bekezdéssel összhangban meghatározza a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának összegét.

(3)  A Testület az első albekezdésben említett döntéséről értesíti a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontja szerinti kijelölt hatóságot és azt a betétbiztosítási rendszert, amelyhez az intézmény tartozik. A betétbiztosítási rendszernek haladéktalanul végre kell hajtania az említett határozatot.”;

b)  az (5) bekezdésben a második és a harmadik albekezdést el kell hagyni.

41a.  a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

„79a. cikk

A szanálási likviditásról szóló jelentés

A Bizottság 2024. december 31-ig jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére a szanálási likviditás kérdéséről.

A jelentés megvizsgálja, hogy a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítését követő átmeneti likviditási hiányt többek között a szanálási eszköztárból hiányzó eszköz okozta-e, és megvizsgálja az átmeneti likviditási hiányok kezelésének leghatékonyabb módjait, figyelembe véve a más joghatóságokban alkalmazott gyakorlatokat. A jelentés konkrét szakpolitikai alternatívákat mutat be.

79b. cikk

A Bizottság 2026. december 31-ig a bankunióval kapcsolatos megbeszélések újraindításával összefüggésben jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére a válságkezelési keret reformjából eredő, a szanálás alá vonható csoportokon belüli belső veszteségátruházási mechanizmus hatékonyságáról és alkalmazási köréről.

A jelentés számba veszi különösen a szanálás hatályát, a belső MREL-céloknak való megfelelés szintjét, az iparág által finanszírozott biztonsági hálókhoz, különösen az Alaphoz való hozzáférés feltételeit.”

42.  A 85. cikk (3) bekezdésében az „említett” szövegrész helyébe az „alapján elfogadott” szöveg lép.

43.  A 88. cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki:"

„(7) Ez a cikk nem akadályozza meg a Testületet abban, hogy közzétegye elemzéseit vagy értékeléseit, ideértve azt az esetet is, amikor azok a 2. cikkben említett szervezetek vagy az e cikk (6) bekezdésében említett egyéb hatóságok által szolgáltatott információkon alapulnak, ha a Testület úgy ítéli meg, hogy a közzététel pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikai szempontból nem veszélyezteti a közérdek védelmét, és hogy olyan közérdek fűződik a közzétételhez, amely elsőbbséget élvez az e cikk (5) bekezdésében említett bármely egyéb érdekkel szemben. Az ilyen közzétételt úgy kell tekinteni, hogy azt a Testület az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során, e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában tette meg.”

43a.  A 94. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:"

„aa) a meglévő keret és az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása közötti kölcsönhatás.”

2. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet … [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 12 hónap]-tól/-től kell alkalmazni.

Az 1. cikk 1. pontjának a) alpontja, 2. és 3. pontja, 4. pontjának a) alpontja, 5. pontjának a) és b) alpontja, valamint c) alpontjának i. és ii. alpontja, 6. pontjának a) alpontja, 7. pontja, 13. pontja a) alpontjának i. alpontja és b) alpontja, 14. pontjának a), b) és d) alpontja, 19. pontjának d) és e) alpontja, 21. pontja, 23. pontja a) alpontja i. alpontjának első francia bekezdése, b) és d) alpontja, 25–35. pontja, valamint 39., 42. és 43. pontja azonban … [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító rendelet hatálybalépésének dátumát követő 1 hónap]-tól/-től alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 307., 2023.8.31., 19. o. (2) HL C 349., 2023.9.29., 161. o. (3) * A szöveg változásai az 1. módosítás elfogadásából erednek. Az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. (4) HL C […]., […]., […]. o. (5) HL C […]., […]., […]. o. (6) Pénzügyi Stabilitási Tanács: A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai (2014. október 15.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.). (9) A Bizottság (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. március 26.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálási hatóságok által a szanálás alá vonható csoport konszolidált szintjén a szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 104a. cikkében említett követelmények és a kombinált pufferkövetelmények becsléséhez – amennyiben az említett irányelv értelmében maga a szanálás alá vonható csoport nem tartozik az említett követelmények hatálya alá – alkalmazandó módszereket részletesen meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 241., 2021.7.8., 1. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/876 rendelete (2019. május 20.) az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 1. o.). (12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/877 rendelete (2019. május 20.) a 806/2014/EU rendeletnek a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében történő módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 226. o.). (13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/879 irányelve (2019. május 20.) a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelv, valamint a 98/26/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 296. o.). (14) A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.). (16) COM(2018)0133. (17) COM(2020)0822. (18) A Bizottság 1126/2008/EK rendelete (2008. november 3.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (HL L 320., 2008.11.29., 1. o.). (19) A Tanács 2533/98/EK rendelete (1998. november 23.) az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyűjtésről (HL L 318., 1998.11.27., 8. o.). (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a 2014/59/EU irányelvnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedések finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2023)0227 – C9-0135/2023 – 2023/0112(COD))

P9_TA(2024)0327 A9-0153/2024

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0227),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114 cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0135/2023)

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2023. július 5-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2023. július 13-i véleményére(2),

–  eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0153/2024),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a 2014/59/EU irányelvnek a korai beavatkozási intézkedések, a szanálási feltételek és a szanálási intézkedések finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel(3)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(4),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra (a továbbiakban: intézmények) vonatkozó uniós szanálási keretrendszert a 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően és a Pénzügyi Stabilitási Tanács nemzetközileg elfogadott „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai”(6) című dokumentumában foglaltak alapján hozták létre. Az uniós szanálási keret a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből(7) és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből(8) áll. Mindkét jogi aktus az Unióban letelepedett intézményekre és az említett irányelv vagy rendelet hatálya alá tartozó bármely más szervezetre (a továbbiakban: szervezetek) vonatkozik. Az uniós szanálási keretrendszer célja, hogy rendezett módon kezelje az intézmények és szervezetek csődjét, megőrizve az intézmények és szervezetek kritikus funkcióit, miközben elkerüli a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyeket, ugyanakkor védi a betéteseket és az állami forrásokat. Emellett az uniós szanálási keretrendszer a határokon átnyúló válságok összehangolt kezelésére szolgáló harmonizált rendszer létrehozásával, valamint azoknak a problémáknak az elkerülésével, amelyek a verseny torzulását és az egyenlőtlen bánásmód kockázatát hordozzák magukban, elő kívánja mozdítani a bankszektor belső piacának fejlődését.

(2)  Több évvel a végrehajtás óta az uniós szanálási keretrendszer a jelenleg alkalmazandó formájában az említett célkitűzések némelyike tekintetében nem éri el a kívánt eredményeket. Míg az intézmények és szervezetek jelentős előrelépést tettek a szanálhatóság felé, és erre a célra jelentős forrásokat különítettek el, különösen a veszteségviselő és feltőkésítési képesség kiépítése, valamint a szanálásfinanszírozási rendszerek feltöltése révén, az uniós szanálási keretrendszert ritkán veszik igénybe. Ehelyett egyes kisebb és közepes méretű intézmények és szervezetek csődjét többnyire nem harmonizált nemzeti intézkedésekkel kezelik. Sajnálatos módon az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók, így a szanálásfinanszírozási rendszerek helyett még mindig az adófizetők pénzét használják fel. Úgy tűnik, hogy ez a helyzet a nem megfelelő ösztönzőkre vezethető vissza. Ezek a nem megfelelő ösztönzők az uniós szanálási keret és a nemzeti szabályok közötti kölcsönhatásból erednek, mivel a közérdek értékelése során alkalmazható széles mérlegelési jogkör gyakorlása nem mindig tükrözi az uniós szanálási keret alkalmazási módja tekintetében meglévő szándékot. Ugyanakkor – a betétekből finanszírozott intézmények betéteseinek veszteségviselési kockázatai miatt – az uniós szanálási keretrendszert kevéssé használták ki annak biztosítására, hogy az említett intézmények, különösen a hitelezői feltőkésítésbe bevonható egyéb kötelezettségek hiányában, a szanálás során külső finanszírozáshoz férhessenek hozzá. Végezetül az a tény, hogy a szanáláson kívüli finanszírozáshoz való hozzáférésre a szanálás esetében alkalmazandóknál kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, az uniós szanálási keret alkalmazásával szemben más megoldások kerültek előtérbe, amelyek gyakran azt eredményezik, hogy az intézmény, illetve a szervezet saját forrásai vagy az ágazat által finanszírozott biztonsági hálók helyett az adófizetők pénzét veszik igénybe. Ez a helyzet viszont a szétaprózódás kockázatával jár, továbbá az intézmények és szervezetek – különösen a kisebb és közepes méretűek – csődjének kezelése során fennáll az optimálistól elmaradó eredmények kockázata, valamint kockázati tényezőt jelentenek a fel nem használt pénzügyi források alternatív költségei is. Ezért biztosítani kell az uniós szanálási keretrendszer hatékonyabb és következetesebb alkalmazását, valamint azt, hogy ez a rendszer a közérdeket szolgáló minden esetben alkalmazható legyen, többek között a kisebb és közepes méretű intézmények esetében is▌.

(2a)  A 2014/59/EU irányelv felülvizsgálatának célja, hogy jobban védje az adófizetők pénzét, és új rendszerszintű mechanizmusokat hozzon létre egyes, a meglévő szanálási keretrendszer hatálya alá nem tartozó intézmények és szervezetek számára. E keretrendszer célja, hogy a bankcsődökhöz kapcsolódó általános költségek csökkentése révén csökkentse a társadalomra nehezedő gazdasági terheket. Az adófizetők pénzének felhasználását egy felülvizsgált keretrendszer bevezetésével jelentősen csökkenteni kell annak biztosítása érdekében, hogy a szanálásfinanszírozási rendszert gyakrabban és hatékonyabban használják fel.

(3)  A szanálás alá vonhatóként nem azonosított leányvállalatok tekintetében az érintett intézmények és szervezetek méretétől és kockázati profiljától, kritikus funkciók meglététől és a csoportszintű szanálási stratégiától függően eltérő intenzitású és összetettségű szanálástervezési munkára van szükség. A szanálási hatóságok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vegyék ezeket a tényezőket az ilyen leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedések meghatározásakor, és adott esetben egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak.

(3a)  E módosító irányelv egyik fő célkitűzése egy olyan aktualizált megközelítés bevezetése, amely lehetővé teszi a hatóságok számára egyes bankok vagy bankcsoportok esetleges csődjének hatékony kezelését. E megközelítésnek elő kell mozdítania az átláthatóságot és a kiszámíthatóságot, ugyanakkor minimalizálnia kell a kedvezőtlen gazdasági következményeket. Ez a megközelítés összhangban van a 2014/59/EU irányelvben foglalt átfogó hitelezői feltőkésítési elvvel, ugyanakkor fenntartja a közepes méretű bankok csődje kezelésének gyakorlati megvalósíthatóságát is.

(4)  A nemzeti jog alapján felszámolás alatt álló intézmény vagy szervezet végső soron a piacról való kivonulás felé halad, miután megállapítást nyert, hogy az intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és a szanálási hatóság arra a következtetésre jutott, hogy szanálás nem szolgálja a közérdeket. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség csőd esetén kidolgozandó cselekvési tervre, függetlenül attól, hogy az illetékes hatóság már visszavonta-e az érintett intézmény vagy szervezet engedélyét. Ugyanez vonatkozik az eszközök, jogok és kötelezettségek átruházási stratégia keretében történő átruházása után a fennmaradó, szanálás alatt álló intézményrészre is. Ezért helyénvaló pontosítani, hogy ezekben a helyzetekben nincs szükség szanálási tervek elfogadására.

(5)  A szanálási hatóságok jelenleg megtilthatnak bizonyos nyereségkifizetéseket abban az esetben, ha az intézmény vagy szervezet a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény (MREL) kiegészítéseként nem teljesíti a kombinált pufferkövetelményt. Bizonyos helyzetekben azonban előfordulhat, hogy az intézménynek vagy a szervezetnek a rá vonatkozó előírás szerint nem ugyanazon az alapon kell megfelelnie az MREL-nek, mint a kombinált pufferkövetelménynek. Ez a helyzet bizonytalanságot teremt a szanálási hatóságok nyereségkifizetések megtiltására vonatkozó hatásköre gyakorlásának, valamint az MREL-hez kapcsolódó maximálisan felosztható összeg kiszámításának feltételeit illetően. Ezért elő kell írni, hogy ezekben az esetekben a szanálási hatóságoknak gyakorolniuk kell azt a hatáskörüket, hogy az (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletből(9) eredő kombinált pufferkövetelmény becslése alapján megtiltsanak bizonyos nyereségkifizetéseket. Az átláthatóság és a jogbiztonság biztosítása érdekében a becsült kombinált pufferkövetelményt a szanálási hatóságoknak közölniük kell az intézménnyel vagy szervezettel, amelynek ezt követően e követelményt nyilvánosságra kell hoznia.

(6)  A korai beavatkozási intézkedések meghozatalának lehetősége azért lett bevezetve, hogy az illetékes hatóságok orvosolhassák az intézmények vagy szervezetek pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, valamint a lehető legnagyobb mértékben csökkenthessék egy esetleges szanálás kockázatát és hatását. A korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának kiváltó okaival kapcsolatos bizonytalanság és a felügyeleti intézkedésekkel való részleges átfedések miatt azonban ritkán alkalmaztak korai beavatkozási intézkedéseket. Az említett korai beavatkozási intézkedések alkalmazási feltételeit ezért egyszerűsíteni és pontosítani kell. A vezető testület felmentésének feltételeivel és időzítésével, valamint az ügyvivő vagyonfelügyelők kinevezésével kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatása érdekében ezeket az intézkedéseket kifejezetten korai beavatkozási intézkedésnek kell tekinteni, és mindegyiket ugyanazon kiváltó okok alapján kell meghozni. Ugyanakkor az illetékes hatóságok számára elő kell írni, hogy egy adott helyzet kezelésére az arányosság elvével összhangban válasszák ki a megfelelő intézkedéseket. Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok figyelembe vehessék a reputációs kockázatokat, illetve a pénzmosáshoz vagy az információs és kommunikációs technológiához kapcsolódó kockázatokat, az illetékes hatóságoknak nemcsak mennyiségi mutatók – például a tőke- vagy likviditási követelmények, a tőkeáttétel szintje, a nemteljesítő hitelek vagy a kitettségek koncentrációja – alapján kell értékelniük a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, hanem minőségi jellegű kiváltó okok alapján is.

(7)  A jogbiztonság javítása érdekében meg kell szüntetni a 2014/59/EU irányelvben meghatározott azon korai beavatkozási intézkedéseket, amelyek átfedésben vannak a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(10) és az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(11) meghatározott prudenciális keret alapján már meglévő hatáskörökkel. Emellett biztosítani kell, hogy a szanálási hatóságok felkészülhessenek egy intézmény vagy szervezet esetleges szanálására. Az illetékes hatóságnak ezért kellő időben tájékoztatnia kell a szanálási hatóságokat az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetének romlásáról, és a szanálási hatóságoknak rendelkezniük kell előkészítő intézkedések végrehajtásához szükséges hatáskörökkel. Fontos, hogy annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szanálási hatóságok a lehető leggyorsabban reagálhassanak egy intézmény vagy szervezet helyzetének romlására, a korai beavatkozási intézkedések előzetes alkalmazása nem lehet feltétele annak, hogy a szanálási hatóság intézkedéseket hozzon az intézmény vagy szervezet értékesítésére vonatkozóan, vagy információkat kérjen a szanálási terv aktualizálásához és az értékelés elkészítéséhez. Az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetének romlására való következetes, összehangolt, hatékony és időben történő reagálás, valamint az esetleges szanálásra való megfelelő felkészülés érdekében fokozni kell az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok közötti együttműködést és koordinációt. Amint egy intézmény vagy szervezet teljesíti a korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételeit, az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak fokozniuk kell az információcserét, beleértve az ideiglenes információkat is, és közösen kell nyomon követniük az intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetét.

(8)  Biztosítani kell az időben történő fellépést és az illetékes hatóság és a szanálási hatóság közötti korai koordinációt, ha egy intézmény vagy szervezet továbbra is működő vállalkozás, de lényeges kockázata van annak, hogy csődbe mehet. Az illetékes hatóságnak ezért a lehető leghamarabb értesítenie kell a szanálási hatóságot az ilyen kockázatról. Az értesítésben ismertetni kell az illetékes hatóság értékelését megalapozó indokokat, valamint át kell tekinteni azokat az alternatív magánszektorbeli intézkedéseket, felügyeleti intézkedéseket vagy korai beavatkozási intézkedéseket, amelyek az intézmény vagy szervezet csődjének megelőzése érdekében észszerű időkereten belül rendelkezésre állnak. Az ilyen korai értesítés nem sértheti az annak megállapítására irányuló eljárásokat, hogy teljesülnek-e a szanálás feltételei. Az, hogy az illetékes hatóság előzetesen értesíti a szanálási hatóságot annak lényeges kockázatáról, hogy egy intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, nem lehet feltétele annak, hogy az adott intézmény vagy szervezet tényleges fizetésképtelenségét vagy valószínű fizetésképtelenné válását a későbbiekben megállapítsák. Továbbá, ha egy későbbi szakaszban az intézmény vagy szervezet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősül, és észszerű időkereten belül nincs alternatív megoldás a csőd megelőzésére, a szanálási hatóságnak döntenie kell arról, hogy hoz-e szanálási intézkedést. Ilyen esetben az adott intézményre vagy szervezetre alkalmazandó szanálási intézkedésről szóló határozat időben történő meghozatala alapvető fontosságú lehet a szanálási stratégia sikeres végrehajtása szempontjából, különösen azért, mert az intézmény vagy szervezet működésébe történő korai beavatkozás hozzájárulhat a stratégia végrehajtásához szükséges megfelelő szintű veszteségviselő képesség és likviditás biztosításához. Ezért helyénvaló lehetővé tenni a szanálási hatóság számára, hogy az illetékes hatósággal szoros együttműködésben értékelje, hogy mi minősül észszerű időkeretnek az intézmény vagy szervezet csődjének elkerülését célzó alternatív intézkedések végrehajtására. Az értékelés során figyelembe kell venni azt is, hogy meg kell őrizni a szanálási hatóság és az érintett szervezet azon képességét, hogy hatékonyan végrehajtsa a szanálási stratégiát, amennyiben erre végül szükség van, de ez nem akadályozhatja meg alternatív intézkedések meghozatalát. Az alternatív intézkedésekre előirányzott időkeretnek különösen olyannak kell lennie, hogy az ne veszélyeztesse a szanálási stratégia esetleges végrehajtásának hatékonyságát. A megfelelő időben elérendő eredmény biztosítása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szanálási hatóság megfelelően felkészülhessen az intézmény vagy szervezet esetleges szanálására, a szanálási hatóságnak és az illetékes hatóságnak rendszeresen találkoznia kell, és a szanálási hatóságnak az ügy körülményeire tekintettel kell döntenie az ülések gyakoriságáról.

(9)  A szanálási keretrendszert potenciálisan minden intézményre vagy szervezetre alkalmazni kell – annak méretétől és üzleti modelljétől függetlenül – amennyiben a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló eszközök nem alkalmasak az intézmény vagy szervezet csődjének kezelésére. Az eredmény biztosítása érdekében meg kell határozni, hogy a fizetésképtelen intézményre vagy szervezetre vonatkozóan milyen kritériumok alapján kell elvégezni a közérdek értékelését. E tekintetben azt kell tisztázni, hogy a sajátos körülményektől függően az intézmény vagy szervezet bizonyos funkciói akkor is kritikusnak tekinthetők-e, ha megszüntetésük ▌regionális szinten érintené a pénzügyi stabilitást vagy a kritikus szolgáltatásokat, különösen akkor, ha a kritikus funkciók helyettesíthetőségét az érintett földrajzi piac határozza meg.

(9a)   Annak biztosítása érdekében, hogy a hatás regionális szintű értékelése az Unióban következetesen rendelkezésre álló adatokon alapulhasson, a regionális szintet az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) szerinti statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája szerinti 1. vagy 2. szintű területi egységeknek (NUTS 1. vagy 2. szint) megfelelő területi egység alapján kell értékelni.

(10)  Annak értékelése során, hogy egy intézmény vagy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, figyelembe kell venni azt a megfontolást, hogy a betétesek védelme jobban biztosított, ha a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeit hatékonyabban használják fel, és ezen rendszereket csak minimális veszteség éri. Ezért a közérdek értékelése során úgy kell tekinteni, hogy – amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás a betétbiztosítási rendszer számára költségesebb lenne – a betétesek védelmére irányuló szanálási célkitűzés a szanálással jobban megvalósítható.

(10a)  Amennyiben a nemzeti fizetésképtelenségi és szanálási keretrendszerek ugyanolyan hatékonyan érik el a keretrendszer célkitűzéseit, előnyben kell részesíteni azt a lehetőséget, amely minimálisra csökkenti az adófizetőkre és a gazdaságra jelentett kockázatot. Ez a megközelítés prudens és felelős magatartást biztosít, amely összhangban áll mind az adófizetők érdekeinek, mind pedig a szélesebb értelemben vett gazdasági stabilitás védelmének átfogó céljával.

(11)  Annak értékelése során, hogy egy intézmény vagy szervezet szanálása közérdeket szolgál-e, lehetőség szerint figyelembe kell venni az ágazat által finanszírozott biztonsági hálókon (szanálásfinanszírozási rendszerek vagy betétbiztosítási rendszerek) keresztül nyújtott finanszírozás és a tagállamok által az adófizetők pénzéből nyújtott finanszírozás közötti különbséget is. A tagállamok által nyújtott finanszírozás nagyobb erkölcsi kockázattal jár, és kevésbé ösztönzi a piaci fegyelmet. Ezért a rendkívüli állami pénzügyi támogatás minimalizálására irányuló célkitűzés értékelésekor a szanálási hatóságoknak a szanálásfinanszírozási rendszereken vagy a betétbiztosítási rendszeren keresztüli finanszírozást kell találniuk, és csak rendkívüli körülmények esetén kerülhet szóba a tagállami költségvetési forrásokból származó azonos összegű finanszírozás.

(11a)   Az adófizetők által finanszírozott rendkívüli pénzügyi támogatást – ha egyáltalán – csak kivételes és rendszerszintű jellegű súlyos gazdasági zavar orvoslása érdekében kell nyújtani, mivel ez jelentős terhet ró az államháztartásra, és megzavarja az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon.

(12)  Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási célok a leghatékonyabb módon valósuljanak meg, a közérdek értékelésének eredménye csak akkor lehet negatív, ha a szanálási célok a fizetésképtelen intézmény vagy szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolásával nem csak a szanálással azonos mértékben, hanem még hatékonyabban érhetők el.

(12a)  A szanálás és a felszámolás közötti döntés során az alacsonyabb összköltségű opciót kell előnyben részesíteni. Az értékelés során figyelembe kell venni a különböző költségeket, többek között a betétbiztosítási rendszerek kifizetéseivel kapcsolatos költségeket, például a vagyonvisszaszerzéshez szükséges időtartamot és a folyamat során kiesett jövedelmet. Azokban az esetekben, amikor a szanálási és felszámolási lehetőségek egyaránt hasonló költségprofilokat mutatnak, előnyben kell részesíteni azt a lehetőséget, amely kevesebb kapcsolódó kockázatot jelent a gazdaságra nézve, beleértve az államháztartást és a gazdaság stabilitására gyakorolt hatást.

(13)  Ha egy fizetésképtelen intézmény vagy szervezet nem kerül szanálás alá, úgy a nemzeti jog szerinti eljárásoknak megfelelően fel kell számolni. Az ilyen eljárások tagállamonként jelentősen eltérőek lehetnek. Bár helyénvaló kellő rugalmasságot biztosítani a meglévő nemzeti eljárások alkalmazására, bizonyos szempontokat tisztázni kell annak biztosítása érdekében, hogy az érintett intézmények vagy szervezetek kilépjenek a piacról.

(14)  Biztosítani kell, hogy az érintett tagállami közigazgatási vagy igazságügyi hatóság gyorsan megindítsa a nemzeti jog szerinti eljárást, ha egy intézmény vagy szervezet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősül, és nem kerül szanálás alá. Amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi az intézménynek vagy szervezetnek a részvényesek döntése alapján történő önkéntes felszámolását, ezt a lehetőséget fenn kell tartani. Biztosítani kell azonban, hogy a részvényesek gyors fellépésének hiányában az illetékes tagállami közigazgatási vagy igazságügyi hatóság intézkedjen.

(15)  Azt is elő kell írni, hogy az ilyen eljárások végeredménye a fizetésképtelen intézmény vagy szervezet piacról való kivonulása vagy banki tevékenységeinek megszüntetése kell, hogy legyen. A nemzeti jogtól függően ez a cél különböző módokon érhető el, amelyek magukban foglalhatják az intézmény vagy szervezet részben vagy egészben történő értékesítését, meghatározott eszközök vagy források értékesítését, fokozatos felszámolást vagy a banki tevékenységek – többek között a kifizetések és a betétgyűjtés – megszüntetését annak érdekében, hogy az eszközök fokozatosan értékesítésre kerüljenek, lehetővé téve az érintett hitelezők követeléseinek kielégítését. Az eljárások jobb kiszámíthatósága érdekében azonban ezt az eredményt észszerű időkereten belül kell elérni.

(16)  Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy egy intézmény vagy szervezet engedélyét kizárólag azon az alapon vonják vissza, hogy az intézmény vagy szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és nem kerül szanálás alá. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az intézmény vagy szervezet nemzeti joggal összhangban történő felszámolásának célját támogatva visszavonják az intézmény vagy szervezet engedélyét, különösen azokban az esetekben, amikor a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló eljárások nem indíthatók meg abban az időpontban, amikor az intézményt vagy szervezetet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősítik, beleértve azokat az eseteket is, amikor az intézmény vagy szervezet a mérlege szerint még nem fizetésképtelen. Annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény vagy szervezet felszámolásának célja elérhető legyen, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az engedély illetékes hatóság általi visszavonása is szerepeljen azon lehetséges feltételek között, amelyek lehetővé teszik a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló, de szanálás alá nem vont intézményekre vagy szervezetekre alkalmazandó, a nemzeti jogon alapuló eljárások legalább egyikének megindítását.

(17)  A 2014/59/EU irányelv, a 806/2014/EU rendelet és a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében tovább kell pontosítani azokat a feltételeket, amelyek mellett – kivételesen – rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő, megelőző elővigyázatossági jellegű intézkedések tehetők. Az Unión belüli betétbiztosítási rendszerek eltérő jellegéből eredő versenytorzulás minimalizálása érdekében kivételesen lehetővé kell tenni, hogy a betétbiztosítási rendszerek – a 2014/49/EU irányelvnek megfelelően – megelőző intézkedésként rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak minősülő beavatkozásokat hajtsanak végre, amennyiben a kedvezményezett intézmény vagy szervezet esetében a fizetésképtelenség vagy valószínűleg fizetésképtelenné válás egyik feltétele sem teljesül. Az óvintézkedéseket kellő időben kell meghozni. Az Európai Központi Bank (EKB) jelenleg azt a megfontolást, hogy egy intézmény vagy szervezet az elővigyázatossági feltőkésítés szempontjából fizetőképes, 12 hónapon át tartó olyan előretekintő értékelés alapján állapítja meg, amelyben azt vizsgálja, hogy az intézmény vagy szervezet képes-e megfelelni az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(14) vagy az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(15) meghatározott szavatolótőke-követelményeknek, illetve a 2013/36/EU irányelvben vagy az (EU) 2019/2034 irányelvben meghatározott kiegészítő szavatolótőke-követelménynek. Ennek gyakorlatát a 2014/59/EU irányelvben meg kell határozni. Ezen túlmenően az értékvesztett eszközök – többek között a vagyonkezelői eszközök vagy az eszközgarancia-rendszerek – tehermentesítésére irányuló intézkedések eredményesnek és hatékonynak bizonyulhatnak az intézmények és szervezetek esetleges pénzügyi nehézségeit kiváltó okok kezelésében és a csőd megelőzésében, ezért megfelelő óvintézkedéseknek minősülhetnek. Ezért meg kell határozni, hogy ilyen óvintézkedések értékvesztett eszközökre vonatkozó intézkedések formájában is tehetők.

(18)  A piaci fegyelem megőrzése, a közpénzek védelme és a verseny torzulásának elkerülése érdekében az óvintézkedések továbbra is kivételt képeznek, és csak a piac súlyos zavarainak kezelésére vagy a pénzügyi stabilitás megőrzésére alkalmazhatók, különösen rendszerszintű válság esetén. Ezenkívül az óvintézkedések nem alkalmazhatók a felmerült vagy valószínű veszteségek kezelésére. A felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségek azonosításának legmegbízhatóbb eszköze az EKB, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(16) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) vagy az illetékes nemzeti hatóságok által végzett eszközminőség-vizsgálat. Az illetékes hatóságoknak e felülvizsgálat alkalmazásával kell azonosítaniuk a felmerült vagy valószínűsíthetően felmerülő veszteségeket, amennyiben a felülvizsgálat észszerű időkereten belül elvégezhető. Amennyiben ez nem lehetséges, az illetékes hatóságoknak a fennálló körülmények között megvalósítható legmegbízhatóbb módon kell azonosítaniuk a felmerült vagy valószínűleg felmerülő veszteségeket, adott esetben helyszíni ellenőrzések alapján.

(19)  Az elővigyázatossági feltőkésítés célja azon életképes intézmények és szervezetek támogatása, amelyekről megállapították, hogy a közeljövőben valószínűleg átmeneti nehézségekkel szembesülnek, és ezáltal helyzetük további romlásának megakadályozása. Annak érdekében, hogy ne részesülhessenek állami támogatásban olyan vállalkozások, amelyek a támogatás nyújtásakor már nem nyereségesek, a szavatolótőke-instrumentumok vagy más tőkeinstrumentumok megszerzésével vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában tett óvintézkedések nem haladhatják meg azt a mértéket, amely a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat szerinti kedvezőtlen forgatókönyvben azonosított tőkehiány fedezéséhez szükséges. A közfinanszírozást végső soron meg kell szüntetni, ezért az említett óvintézkedéseknek időben korlátozottnak kell lenniük, és egyértelmű ütemtervet kell tartalmazniuk a kivezetésükre vonatkozóan (▌„a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó stratégia”). A lejárat nélküli instrumentumokat, beleértve az elsődleges alapvető tőkét is, csak kivételes körülmények között és bizonyos mennyiségi korlátok mellett szabad alkalmazni, mivel jellegüknél fogva nem felelnek meg az átmeneti intézkedés feltételeinek.

(20)  Óvintézkedések útján csak akkora összegű finanszírozást szabad nyújtani, amelyre az intézménynek vagy szervezetnek annak érdekében van szüksége, hogy a stresszteszt vagy valamely azzal egyenértékű vizsgálat során meghatározott kedvezőtlen forgatókönyv-esemény bekövetkeztekor meg tudja őrizni a fizetőképességét. Értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedések esetében a finanszírozásban részesülő intézmény vagy szervezet számára lehetővé kell tenni, hogy az adott összeget az átruházott eszközök veszteségeinek fedezésére vagy tőkeinstrumentumok megszerzésével kombinálva használja fel, feltéve, hogy nem lépi túl az azonosított hiány teljes összegét. Biztosítani kell továbbá, hogy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedések megfeleljenek az állami támogatásokra vonatkozó hatályos szabályoknak és a bevált gyakorlatoknak, helyreállítsák az intézmény vagy szervezet hosszú távú életképességét, továbbá alkalmazásukkal az állami támogatás a szükséges minimumra korlátozódjon, és elkerülhető legyen a verseny torzulása. Ezen okok miatt az érintett hatóságoknak az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában hozott óvintézkedések esetében figyelembe kell venniük a konkrét iránymutatást, beleértve az eszközkezelő társaságokra vonatkozó tervezetet(17) és a nemteljesítő hitelek kezeléséről szóló közleményt(18). Az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában megvalósuló óvintézkedéseknek elsődlegesen mindig átmeneti jellegűnek kell lenniük. Az érintett intézmény vagy szervezet értékvesztett eszközeivel kapcsolatban egy meghatározott időszakra nyújtott állami garanciák várhatóan jobban biztosítják az átmenetiségi feltételnek való megfelelést, mint az ilyen eszközök államilag támogatott szervezetre történő átruházása. Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatásban részesülő intézmények megfeleljenek a támogatási intézkedés feltételeinek, az illetékes hatóságoknak korrekciós tervet kell kérniük a kötelezettségvállalásaikat nem teljesítő hitelintézetektől. Amennyiben az illetékes hatóság úgy véli, hogy a korrekciós tervben szereplő intézkedések nem alkalmasak az intézmény hosszú távú életképességének elérésére, vagy ha az intézmény nem tett eleget a korrekciós tervnek, az érintett hatóságoknak a 2014/59/EU irányelv 32. cikkével összhangban értékelniük kell, hogy az intézmény fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e.

(21)  A prudenciális követelmények lényeges megsértésének lefedése érdekében tovább kell pontosítani azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy a holdingtársaságok fizetésképtelenek-e vagy valószínűleg fizetésképtelenné válnak-e. Az említett követelmények holdingtársaság általi megsértését akkor kell lényegesnek tekinteni, ha a jogsértés a típusát és a mértékét tekintve olyan szintű, hogy – ha egy hitelintézet követte volna el – indokolt lenne, hogy az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 18. cikkével összhangban visszavonja az engedélyt.

(22)  A tagállamok a nemzeti joguk alapján felfüggeszthetik a kifizetéseket vagy a teljesítési kötelezettségeket, és ez kiterjedhet a biztosítható betétekre is. Amennyiben a kifizetések vagy a teljesítési kötelezettségek felfüggesztése nem függ össze közvetlenül a hitelintézet pénzügyi körülményeivel, előfordulhat, hogy a betétek befagyásának a 2014/49/EU irányelv szerinti esete nem áll fenn. Következésképpen előfordulhat, hogy a betétesek hosszabb ideig nem férnek hozzá a betéteikhez. A betétesek bankszektorba vetett bizalmának megőrzése, valamint a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétesek a betéteikből hozzáférhessenek ahhoz a megfelelő napi összeghez, amelyből fedezni tudják különösen a megélhetési költségeiket, amennyiben a betéteikhez azért nem férnek hozzá, mert a kifizetések felfüggesztésére a betétesek kártalanításán kívüli okból kerül sor. Ilyen eljárást csak kivételes esetben szabad alkalmazni, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétesek hozzáférhessenek a megfelelő napi összegekhez.

(23)  A jogbiztonság növelése érdekében, valamint tekintettel a jövőbeli bizonytalan eseményekből – többek között a szanálás időpontjában folyamatban lévő jogviták kimeneteléből – eredő kötelezettségek potenciális jelentőségére, meg kell határozni, hogy az említett kötelezettségeket a hitelezői feltőkésítés alkalmazása tekintetében milyen módon kell kezelni. E tekintetben a számviteli szabályokban, és különösen az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel(19) elfogadott IAS 37 nemzetközi számviteli standardban megállapított számviteli szabályokat kell irányadónak tekinteni. Ennek alapján a szanálási hatóságoknak különbséget kell tenniük a céltartalékok és a függő kötelezettségek között. A céltartalékok a pénzeszközök valószínű kiáramlásához kapcsolódó, megbízhatóan megbecsülhető kötelezettségek. A függő kötelezettségek nincsenek megjelenítve számviteli kötelezettségként, mivel olyan kötelemhez kapcsolódnak, amely a becslés időpontjában nem tekinthető valószínűnek, vagy nem becsülhető meg megbízhatóan.

(24)  A céltartalékok számviteli kötelezettségek, ezért elő kell írni, hogy azokat az egyéb kötelezettségekkel azonos módon kell kezelni. A céltartalékoknak hitelezői feltőkésítésbe bevonhatónak kell lenniük, kivéve, ha megfelelnek a hitelezői feltőkésítés hatálya alóli kizárásra vonatkozó konkrét kritériumok valamelyikének. Tekintettel arra, hogy ezek a céltartalékok a szanálás során relevánsak lehetnek, valamint a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazásának bizonyossága érdekében elő kell írni, hogy a céltartalékok a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek részét képezik, és hogy ennek következtében a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazandó rájuk. Azt is biztosítani kell, hogy a hitelezői feltőkésítés alkalmazását követően ezeket a kötelezettségeket és a velük kapcsolatban felmerülő egyéb kötelezettségeket vagy követeléseket semmilyen más tekintetben se lehessen figyelembe venni. Ez különösen fontos a szanálás alatt álló intézménnyel szembeni bírósági követelésekből eredő kötelezettségek esetében.

(25)  A számviteli elvek szerint a függő kötelezettségek nem jeleníthetők meg kötelezettségként, ezért a hitelezői feltőkésítés tekintetében nem vehetők figyelembe. Biztosítani kell azonban, hogy egy, a szanálás időpontjában valószínűtlen vagy megbízhatóan meg nem becsülhető eseményből esetlegesen eredő függő kötelezettség ne rontsa a szanálási stratégia és különösen a hitelezői feltőkésítés hatékonyságát. E cél elérése érdekében az értékelőnek a szanálás céljából végzett értékelés részeként értékelnie kell a szanálás alatt álló intézmény mérlegében szereplő függő kötelezettségeket, és a legjobb tudása szerint számszerűsítenie kell e kötelezettségek potenciális értékét. Annak érdekében, hogy a szanálási eljárást követően az intézmény vagy szervezet megfelelő ideig fenn tudja tartani a piaci bizalmat, az értékelőnek figyelembe kell vennie ezt a potenciális értéket azon összeg meghatározásakor, amellyel a szanálás alatt álló intézmény tőkemegfelelési mutatóinak helyreállítása érdekében a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségeket le kell írni vagy át kell alakítani. A szanálási hatóságnak különösen olyan mértékben kell alkalmaznia a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átalakítását, hogy a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítése kellő mértékű legyen azon potenciális veszteségek fedezésére, amelyeket egy valószínűtlen esemény miatt esetlegesen felmerülő kötelezettség okozhat. A leírandó vagy átalakítandó összeg értékelésekor a szanálási hatóságnak számos tényező alapján gondosan mérlegelnie kell a potenciális veszteségnek a szanálás alatt álló intézményre gyakorolt hatását, beleértve az esemény bekövetkezésének valószínűségét, a bekövetkezésének időkeretét és a függő kötelezettség összegét.

(26)  Bizonyos körülmények között, miután a szanálásfinanszírozási rendszer az intézmény vagy szervezet szavatolótőkét is magában foglaló teljes kötelezettségállományának legfeljebb 5 %-át kitevő hozzájárulást nyújtott, a szanálási hatóságok a szanálási intézkedést kiegészítő finanszírozási források bevonásával tovább támogathatják. Pontosabban meg kell határozni, hogy a szanálásfinanszírozási rendszer milyen körülmények között nyújthat további támogatást abban az esetben, ha már teljes egészében leírták vagy átalakították az összes olyan kötelezettséget, amely a kielégítési sorrendben hátrébb sorolt, mint a hitelezői feltőkésítésből kötelezően vagy a mérlegelési jogkör alkalmazásával ki nem zárt betétek.

(27)  Az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelet(20), az (EU) 2019/877 európai parlamenti és tanácsi rendelet(21) és az (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelv(22) átültette az uniós jogba a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015. november 9-én közzétett, „Total Loss-absorbing Capacity (TLAC) Term Sheet” (A teljes veszteségviselő képesség keretelvei és feltételei) (TLAC) című nemzetközileg elfogadott dokumentumot, amely az uniós jogban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) említett globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozik (a továbbiakban: TLAC-standard). Az (EU) 2019/877 rendelet és az (EU) 2019/879 irányelv szintén módosította a 2014/59/EU irányelvben és a 806/2014/EU rendeletben meghatározott MREL-t. A 2014/59/EU irányelv MREL-re vonatkozó rendelkezéseit és a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó TLAC-standard végrehajtását össze kell hangolni egyes olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek felhasználhatók az MREL azon részének teljesítésére, amelyet szavatolótőkével és egyéb alárendelt kötelezettségekkel kell teljesíteni. Különösen a bizonyos kizárt kötelezettségekkel egyenrangú kötelezettségeket kell figyelembe venni a szanálás alá vonható szervezetek szavatolótőkéjében és alárendelt leírható instrumentumaiban, amennyiben ezen kizárt kötelezettségek összege a szanálás alá vonható szervezet mérlegében nem haladja meg a szanálás alá vonható szervezet szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei összegének 5 %-át, és ez a beszámítás nem jár együtt „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvvel kapcsolatos kockázattal.

(28)  Az MREL meghatározására vonatkozó szabályok főként az MREL megfelelő szintjének meghatározására összpontosítanak, feltételezve, hogy a hitelezői feltőkésítés az előnyben részesített szanálási stratégia. A 2014/59/EU irányelv azonban lehetővé teszi a szanálási hatóságok számára, hogy más szanálási eszközöket is alkalmazzanak, nevezetesen a szanálás alatt álló intézmény tevékenységének magánvásárlóra vagy áthidaló intézményre történő átruházásán alapuló megoldásokat. Ezért meg kell határozni, hogy amennyiben a szanálási terv a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌ irányozza elő, a szanálási hatóságoknak az érintett szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó MREL szintjét az említett szanálási eszközök sajátosságai, valamint az ezen eszközökkel járó különböző veszteségviselő és feltőkésítési igények alapján kell megállapítania.

(29)  A szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintje a szanálás során várható veszteségek összegének és annak a feltőkésítési összegnek az együttese, amely lehetővé teszi, hogy a szanálás alá vonható szervezet továbbra is megfeleljen az engedélyezés feltételeinek, és az adott időszakban folytassa tevékenységét. Néhány előnyben részesített szanálási stratégia az eszközök, jogok és kötelezettségek, különösen a vagyonértékesítési eszköz átvevőre történő átruházása▌. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a feltőkésítési összetevő által elérni kívánt célok nem ugyanolyan mértékben esnek latba, mivel a szanálási hatóságnak nem kell biztosítania, hogy a szanálás alá vonható szervezet a szanálási intézkedést követően ismét megfeleljen a szavatolótőke-követelményeknek. Mindazonáltal ezekben az esetekben a veszteségek várhatóan meghaladják a szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó szavatolótőke-követelményt. Ezért helyénvaló előírni, hogy az említett szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintje továbbra is magában foglaljon egy, a szanálási stratégiával arányos módon kiigazított feltőkésítési összeget.

(30)  Amennyiben a szanálási stratégia a kizárólag hitelezői feltőkésítéstől eltérő szanálási eszközök alkalmazását irányozza elő, az érintett szervezet feltőkésítési szükségletei a szanálást követően általában kisebbek, mint a bank nyílt hitelezői feltőkésítése esetében. Az MREL ilyen esetben történő kalibrálásakor – a feltőkésítési követelmény becslése során – figyelembe kell venni ezt a szempontot. Ezért, az azon szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó MREL szintjének kiigazításakor, amely szervezetek szanálási terve a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌irányozza elő, a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük ezen eszközök jellemzőit, beleértve a magánvásárlóra vagy az áthidaló intézményre történő átruházás várható terjedelmét, az átruházandó instrumentumok típusait, ezen instrumentumok várható értékét és értékesíthetőségét, valamint az előnyben részesített szanálási stratégia kialakítását, beleértve az eszközelkülönítési eszköz kiegészítő alkalmazását is. Mivel a szanálási hatóságnak eseti alapon kell döntenie a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek szanálás során történő esetleges felhasználásáról, és mivel ez a döntés bizonyossággal nem feltételezhető előre, a szanálási hatóságoknak az MREL szintjének meghatározásakor nem szabad figyelembe venniük a betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való potenciális hozzájárulását.

▌

(32)  A szanálási keretrendszer és a piaci visszaélésre vonatkozó keret között kölcsönhatások adódhatnak. A szanálás előkészítése során hozott intézkedésekre különösen érvényes az, hogy az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(23) értelmében bennfentes információnak minősülhetnek, és korai nyilvánosságra hozataluk veszélyeztetheti a szanálási folyamatot. A szanálás alatt álló intézmények oly módon kezelhetik ezt a problémát, hogy kérik a bennfentes információk közzétételének az 596/2014/EU rendelet 17. cikkének (5) bekezdése szerinti késleltetését. Előfordulhat azonban, hogy a szanálásra való felkészüléskor nem mindig állnak fenn a megfelelő ösztönzők arra, hogy a szanálás alatt álló intézmény ilyen kérelmet kezdeményezzen. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében a szanálási hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a szanálás alatt álló intézmény nevében közvetlenül kérhessék a bennfentes információk közzétételének az 596/2014/EU rendelet 17. cikkének (5) bekezdése értelmében történő késleltetését.

(33)  A szanálástervezés, a szanálhatósági értékelés, a szanálhatóság akadályainak kezelésére vagy kiküszöbölésére vonatkozó hatáskör gyakorlása, valamint az információcsere elősegítése érdekében a más tagállamokban jelentős fióktelepekkel rendelkező intézmények szanálási hatóságának szanálási kollégiumot kell létrehoznia és irányítania.

(34)  A szanálásfinanszírozási rendszereknek a 2014/59/EU irányelv 102. cikkének (1) bekezdésében említett kezdeti felhalmozási időszakát követően a rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközei kismértékben a célszint alá csökkenhetnek, különösen a biztosított betétek növekedése miatt. Az ilyen körülmények között valószínűleg lehívásra kerülő előzetes hozzájárulások összege tehát vélhetően alacsony. Előfordulhat tehát, hogy bizonyos években az ilyen előzetes hozzájárulások összege már nem áll arányban a beszedésük költségével. A szanálási hatóságok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az előzetes hozzájárulások beszedését legfeljebb három évvel elhalaszthassák mindaddig, amíg a beszedendő összeg arányos nem lesz a beszedési eljárás költségével, feltéve, hogy ez a halasztás nem befolyásolja lényegesen a szanálási hatóságoknak a szanálásfinanszírozási rendszerek alkalmazására vonatkozó képességét.

(35)  A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások a szanálásfinanszírozási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközök közé tartoznak. Ezért meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek mellett e fizetési kötelezettségvállalások lehívhatók, valamint – ha egy intézményre vagy szervezetre már nem vonatkozik a szanálásfinanszírozási rendszerhez való hozzájárulási kötelezettség – a kötelezettségvállalások megszüntetésére alkalmazandó eljárást. Ezen túlmenően a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak a beszedendő előzetes hozzájárulások teljes összegén belüli arányával kapcsolatos nagyobb átláthatóság és nagyobb bizonyosság biztosítása érdekében a szanálási hatóságoknak ezt a részt – az alkalmazandó korlátokra is figyelemmel – évente meg kell határozniuk.

(36)  A szanálásfinanszírozási rendszerekhez nyújtható rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális éves összege jelenleg az előzetes hozzájárulások összegének háromszorosára korlátozódik. A 2014/59/EU irányelv 102. cikkének (1) bekezdésében említett kezdeti felhalmozási időszakot követően az ilyen előzetes hozzájárulások – a szanálásfinanszírozási rendszer alkalmazásán kívüli körülmények között – csak a biztosított betétek szintjének változásaitól függnek, és ezért valószínűleg kis mértékűek lesznek. Ha a rendkívüli utólagos hozzájárulások maximális összegét az előzetes hozzájárulásokra alapozzuk, az drasztikusan korlátozhatja a szanálásfinanszírozási rendszerek utólagos hozzájárulások beszedésére irányuló lehetőségét, ezáltal csökkentve intézkedési képességüket. Ennek elkerülése érdekében más határértéket kell megállapítani, és a rendkívüli utólagos hozzájárulások lehívható maximális összegét az érintett szanálásfinanszírozási rendszer célszintjének háromszor egynyolcadában kell megállapítani.

(37)  A 2014/59/EU irányelv részben harmonizálta a betéteknek a rendes fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti jogszabályok szerinti rangsorolását. Ezek a szabályok a betétek háromszintű rangsorát írták elő, ahol a biztosított betétek állnak a rangsor élén, majd a természetes személyek, mikro-, kis- és középvállalkozások kártalanítási összeghatár feletti biztosítható betétei következnek. A fennmaradó betéteket, azaz a nagyvállalatok kártalanítási összeghatárt meghaladó betéteit és a betétbiztosítási rendszer általi kártalanításból kizárt betéteket hátrébb kellett sorolni, de a rangsort illetően más harmonizálásra nem került sor. Végezetül, a betétbiztosítási rendszerek követelései a biztosított betétekével azonos szinten álló, magasabb prioritásúak voltak. Ez azonban a betétesek védelme szempontjából nem bizonyult optimális megoldásnak. A részleges harmonizáció miatt a fennmaradó betétesekkel szemben tagállamonként eltérő bánásmód érvényesült, különösen azért, mert egyre több tagállam döntött úgy, hogy jogi szempontból a fennmaradó betéteket is előnyben részesíti. Ezek a különbségek nehézségeket okoztak a szanálási értékelések során a határokon átnyúló tevékenységű csoportokra vonatkozó kontrafaktuális fizetésképtelenségi forgatókönyvek meghatározásakor is. Ezenkívül ▌a betétesek követeléseinek háromszintű rangsorolása potenciálisan problémákat okozott a „hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvnek való megfelelés tekintetében, különösen akkor, ha a 2014/59/EU irányelv által nem harmonizált betéteket az előresorolt követelésekkel azonos szinten sorolták be. Végül a betétbiztosítási rendszerek követeléseinek magas prioritása nem tette lehetővé, hogy az e rendszerekben rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket hatékonyabban és eredményesebben használják fel a biztosított betétek fizetésképtelenségi eljárásban történő kifizetésétől eltérő beavatkozások, nevezetesen szanálás, alternatív fizetésképtelenségi intézkedések vagy megelőző intézkedések keretében. A biztosított betétek védelmét nem a betétbiztosítási rendszer követeléseinek rangsorolása biztosítja, hanem a szanálás során a hitelezői feltőkésítésből való kötelező kizárás, valamint a betétek befagyása esetén a betétbiztosítási rendszer általi azonnali visszafizetés. Ezért módosítani kell a betéteknek a követelések jelenlegi hierarchiáján belüli rangsorát.

(37a)  A hitelezők rangsorolásának módosítása nemcsak a betétbiztosítási rendszerek és az Egységes Szanálási Alap hozzáférhetőségét javítja az állami támogatás felhasználása helyett, hanem pénzügyileg hatékonyabb megoldásokhoz is vezet a pénzügyi intézmények szanálása terén. Ennek viszont csökkentenie kell az adófizetők költségeit, és elő kell mozdítania az Unió pénzügyi ökoszisztémájában meglévő különböző eszközök hatékony használatát.

(38)  A betétek rangsorolását teljes mértékben harmonizálni kell egy kétszintű megközelítés alkalmazásával, amelynek keretében a természetes személyek, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások betétei elsőbbséget élveznek a nagyvállalkozások, valamint a központi és regionális kormányzatok biztosítható betéteivel szemben. Ennek a többszintű megközelítésnek az a célja, hogy a betétesek széles köre számára biztosítson fokozott védelmet, tükrözve betéteik egyedi jellemzőit, ugyanakkor a jelenlegi keret hatálya alá nem tartozó szervezetek számára is lehetővé teszi a szanálást. Ugyanakkor a betétbiztosítási rendszerek szanálási, fizetésképtelenségi és megelőző intézkedések során történő alkalmazását mindig a vonatkozó feltételrendszernek, különösen az úgynevezett „legkisebb költség kritériumának vizsgálata” feltétlenek való megfeleléstől kell függővé tenni.

▌

(41)  A betétek rangsorának változásai ▌nem érintenék hátrányosan a biztosított betétekre csőd esetén vonatkozó védelmet, amelyet továbbra is garantálna, hogy szanálás esetén a biztosított betéteket kötelező kizárni a veszteségviselésből, végső soron pedig a betétek befagyása esetén a betétbiztosítási rendszer által teljesített kifizetések is rendelkezésre állnak.

(42)  A szanálásfinanszírozási rendszerekkel támogatható a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz alkalmazása is, amelynek során a szanálás alatt álló intézmény eszközeit, jogait és kötelezettségeit átruházzák az átvevőre. Ebben az esetben a szanálásfinanszírozási rendszernek az intézmény vagy szervezet fennmaradó részével szemben – annak rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő későbbi felszámolása során – követelése lehet. Ez akkor fordulhat elő, ha a szanálásfinanszírozási rendszert olyan veszteségekkel kapcsolatban alkalmazzák, amelyeket a hitelezők egyébként viselnének, többek között az eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó garanciák vagy az átruházott eszközök és kötelezettségek közötti különbség fedezése formájában. Annak biztosítása érdekében, hogy a fennmaradó intézmény vagy szervezet részvényesei és hitelezői ténylegesen viseljék a szanálás alatt álló intézmény veszteségeit, és növeljék annak valószínűségét, hogy a fizetésképtelenségi eljárásban a szanálásspecifikus biztonsági háló javára történő visszafizetések teljesüljenek, a szanálásfinanszírozási rendszernek a fennmaradó intézménnyel vagy szervezettel szembeni követeléseit, valamint a jogszerűen felmerült, észszerű költségekből eredő követeléseket a fizetésképtelenségi eljárás során a betétek és a betétbiztosítási rendszer követelései elé kell sorolni. Mivel a szanálásfinanszírozási rendszerek által a részvényesek és hitelezők számára „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv megsértése miatt fizetett kártérítések célja a szanálási intézkedés eredményeinek kompenzálása, ezek a kártérítések nem növelhetik a szanálásfinanszírozási rendszerek követeléseit.

(43)  A kellő rugalmasság biztosítása érdekében, valamint annak megkönnyítése céljából, hogy a betétbiztosítási rendszerek a szanálási eszközök alkalmazását támogató beavatkozásokat végezhessenek – amennyiben ▌azért van rájuk szükség, hogy a veszteségeket ne a betétesek viseljék – meg kell határozni a betétbiztosítási rendszerek szanálás során történő igénybevételének bizonyos szempontjait. Különösen azt kell meghatározni, hogy a betétbiztosítási rendszer bizonyos esetekben és egyértelmű feltételek mellett felhasználható az olyan átruházási ügyletek támogatására, amelyek magukban foglalnak betéteket, beleértve a betétbiztosítási rendszer általi kártalanítás összeghatárát meghaladó biztosítható betéteket, valamint a betétbiztosítási rendszer általi visszafizetésből kizárt betéteket is. A betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának arra kell irányulnia, hogy fedezze a vevőre vagy áthidaló intézményre átruházott eszközök értékében az átruházott betétek értékéhez képest mutatkozó hiányt. Amennyiben a vevő az ügylet részeként hozzájárulást ír elő a tőkesemlegesség biztosítása és a saját tőkekövetelmény-megfelelésének megőrzése érdekében, úgy a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását e tekintetben is engedélyezni kell. A betétbiztosítási rendszer által a szanálási intézkedésekhez nyújtott támogatásnak készpénz vagy más formák – például garanciák vagy veszteségmegosztási megállapodások – formáját kell öltenie, amelyek minimalizálhatják azt a hatást, amelyet a támogatás a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközökre gyakorol, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a betétbiztosítási rendszer általi hozzájárulás elérje a célját.

(44)  A betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való hozzájárulását bizonyos mértékig korlátozni kell. Először is biztosítani kell, hogy a betétbiztosítási rendszer által a szanálás során történő beavatkozás következtében esetlegesen elszenvedett veszteség ne haladja meg azt a veszteséget, amelyet a betétbiztosítási rendszer akkor viselne, ha a fizetésképtelenségi eljárás esetén kifizetné a biztosított betéteseket, és átszállnának rá a betéteseknek az intézmény eszközei feletti követeléseiből eredő jogok. Ezt az összeget a legkisebb költség kritériumának vizsgálata alapján, a 2014/49/EU irányelvben meghatározott kritériumokkal és módszertannal összhangban kell meghatározni, figyelembe véve az összes releváns tényezőt, beleértve a pénz időértékét, valamint a fizetésképtelenségi eljárások során a pénzeszközök behajtásának késedelmét. Ugyanezeket a kritériumokat és módszertant kell alkalmazni annak meghatározásakor is, hogy milyen elbánásban részesült volna a betétbiztosítási rendszer, ha az intézmény „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvnek való megfelelés vizsgálatára irányuló utólagos értékelés és a betétbiztosítási rendszernek járó kompenzáció meghatározása alapján rendes fizetésképtelenségi eljárás alá került volna. Másodszor, a betétbiztosítási rendszer azon hozzájárulásának összege, amelynek célja a vevőre vagy áthidaló intézményre átruházandó eszközök és kötelezettségek közötti különbség fedezése, nem haladhatja meg azt az összeget, amely az átruházott eszközök és azon átruházott betétek és kötelezettségek értéke különbségeként adódik, amelyek kielégítési sorrendje a fizetésképtelenségi eljárásban az említett betétekével azonos vagy magasabb szintű. Így biztosítható, hogy a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása adott esetben csak azt a célt szolgálja, hogy a betéteseket ne érhesse veszteség, és ne azokat a hitelezőket védje, akik a fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsorban a betétek után következnek. Mindazonáltal a betétbiztosítási rendszer által az eszközök és kötelezettségek közötti különbség fedezésére, valamint a fogadó szervezet szavatolótőkéjéhez nyújtott hozzájárulás nem haladhatja meg a biztosított betétesek kifizetése miatt felmerülő, a legkisebb költség kritériumának vizsgálata alapján kiszámított költséget.

(45)  Pontosítani kell, hogy a betétbiztosítási rendszer a szanálással összefüggésben csak akkor járulhat hozzá a biztosított betétektől eltérő kötelezettségek átruházásához, ha a szanálási hatóság arra a következtetésre jut, hogy a biztosított betétektől eltérő betétek nem vonhatók be a belső feltőkésítésbe, és nem maradhatnak a szanálás alatt álló intézmény még fennmaradó, de felszámolásra kerülő részénél sem. A szanálási hatóság számára különösen akkor kell lehetővé tenni, hogy az említett betéteket ne vonja be a veszteségviselésbe, ha a hitelezői feltőkésítésből való kizárás feltétlenül szükséges és arányos annak érdekében, hogy megőrizhetők legyenek a kritikus funkciók és biztosítani lehessen a fő üzletágak folytonosságát, illetve szükség esetén el lehessen kerülni a probléma széles körű továbbterjedését és az Unió vagy valamely tagállam gazdaságában esetleg súlyos zavarokat okozó pénzügyi instabilitást. Ugyanezeket a megfontolásokat kell érvényesíteni a hitelezői feltőkésítésbe bevonható olyan kötelezettségeknek vevőre vagy áthidaló intézményre történő átruházásakor is, amelyek a kielégítési rangsorban a betétek után következnek. Ebben az esetben a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átruházása a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásával nem támogatható. Amennyiben a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek átruházásához pénzügyi támogatásra van szükség, ezt a támogatást a szanálásfinanszírozási rendszernek kell biztosítania.

(46)  Tekintettel a betétbiztosítási rendszerek szanálás során történő igénybevételének lehetőségére, részletesebben meg kell határozni, hogy a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása hogyan számítható be a szanálásfinanszírozási rendszerekhez való hozzáférésre vonatkozó követelmények kiszámításába. Amennyiben a szanálás alatt álló intézmény részvényesei és hitelezői által kötelezettségeik csökkentése, leírása vagy átalakítása révén nyújtott hozzájárulás – a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásával együtt – eléri az intézmény szavatolótőkét is magában foglaló összes kötelezettségének legalább 8 %-át, az intézmény számára lehetővé kell tenni, hogy a szanálásfinanszírozási rendszerből további finanszírozáshoz jusson, amennyiben ez a szanálási célokkal összhangban történő hatékony szanálás biztosításához szükséges. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását a szanálásfinanszírozási rendszerhez való hozzáférés lehetővé tételéhez szükséges összegre kell korlátozni, kivéve, ha a szanálásfinanszírozási rendszer által nyújtott összeg meghaladja a szavatolótőkét is magában foglaló összes kötelezettség 5%-ában meghatározott határértéket, amely esetben a betétbiztosítási rendszernek arányosan kell hozzájárulnia a többletösszeghez. Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálás finanszírozása továbbra is elsősorban az intézmény belső forrásaiból valósuljon meg, valamint a versenytorzulás legfeljebb minimális mértékű legyen, a betétbiztosítási rendszer a szanálásfinanszírozási rendszerekhez való hozzáférés biztosítása érdekében csak azon intézmények esetében vehető igénybe, amelyek szanálási terve vagy a vonatkozó csoportszintű szanálási terv nem rendelkezik csőd esetén történő rendezett felszámolásukról, tekintettel arra, hogy a szanálási hatóságok ezen intézményekre vonatkozóan a MREL-t olyan szinten határozták meg, amely a veszteségviselési és a feltőkésítési összegeket is magában foglalja. A betétbiztosítási rendszerek hozzájárulásának a szanálásfinanszírozási rendszerekhez való hozzáférés biztosítása érdekében történő felhasználásának lehetőségét szintén csak azon intézmények számára szabad biztosítani, amelyek esetében már bebizonyosodott, hogy megfelelnek az MREL-követelményeknek.

(47)  Az EBH-nak – tekintettel a hatóságok által követett gyakorlati megoldások konvergenciájának előmozdításában betöltött szerepére – a szanálási eszközök és hatáskörök hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében nyomon kell követnie az intézmények és csoportok szanálhatósági értékelésének megtervezését és végrehajtását, valamint a szanálási hatóságok intézkedéseit és előkészületeit, és jelentést kell tennie azokról. E jelentésekben az EBH-nak értékelnie kell a szanálási hatóságok által a releváns külső érdekelt felek tekintetében hozott intézkedések átláthatóságának szintjét, valamint azt is, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a szanálásra való felkészültséghez és az intézmények szanálhatóságához. Az EBH-nak továbbá – a 2014/59/EU irányelv értelmében a MREL szempontjából figyelembe vehető hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok tekintetében – jelentést kell készítenie a tagállamok által a lakossági befektetők védelme érdekében elfogadott intézkedésekről, összehasonlítva és értékelve a határokon átnyúló műveletekre gyakorolt esetleges hatásokat. A szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó kiegészítő szavatolótőke-követelmények és kombinált pufferkövetelmény becslésére vonatkozó meglévő szabályozástechnikai standardok hatályát ki kell terjeszteni a szanálás alá vonhatóként nem azonosított szervezetekre is, amennyiben az említett követelményeket nem az MREL-el azonos alapon határozták meg. Az MREL-ről szóló éves jelentésben az EBH-nak azt is értékelnie kell, hogy a szanálási hatóságok hogyan hajtják végre az átruházási stratégiákra vonatkozó MREL kalibrálására meghatározott új szabályokat. Az EBH-nak – a koherens és összehangolt uniós válságkezelési és szanálási rendszer biztosításához való hozzájárulásával kapcsolatos feladatai összefüggésében – össze kell hangolnia és felügyelnie kell a válságszimulációs gyakorlatokat. Ezeknek a szimulációknak az intézmények és szervezetek pénzügyi helyzetének romlása idején ki kell terjedniük az illetékes hatóságok, a szanálási hatóságok és a betétbiztosítási rendszerek közötti koordinációra és együttműködésre, holisztikus módon tesztelve az eszköztár alkalmazását a helyreállítási és szanálási tervezés, a korai beavatkozás és a szanálás terén. E gyakorlatok során különösen figyelembe kell venni az érintett hatóságok közötti interakció határokon átnyúló jellegét, valamint a rendelkezésre álló eszközök és hatáskörök alkalmazását. Adott esetben a válságszimulációs gyakorlatoknak – a 806/2014/EU rendelet értelmében – ki kell terjedniük szanálási rendszerek bankunión belüli elfogadására és alkalmazására is.

(48)  A jó minőségű hatásvizsgálat elengedhetetlen a megalapozott és tényeken alapuló jogalkotási javaslatok kidolgozásához, míg a tények és bizonyítékok kulcsfontosságúak a jogalkotási eljárás során hozott döntések megalapozásához. Ezért a szanálási hatóságoknak, az illetékes hatóságoknak, az Egységes Szanálási Testületnek, az EKB-nak é a Központi Bankok Európai Rendszere más tagjainak, valamint az EBH-nak a Bizottság kérésére a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a szakpolitika-formálással kapcsolatos feladataihoz szükséges valamennyi információt, beleértve hatásvizsgálatok elkészítését, valamint jogalkotási javaslatok előkészítését és megtárgyalását is.

(49)  A 2014/59/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(50)  Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az intézményekre és szervezetekre vonatkozó helyreállítási és szanálási keretrendszer eredményességének és hatékonyságának javítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azon kockázatok miatt, amelyeket az eltérő nemzeti megközelítések jelenthetnek az egységes piac integritására nézve, az Unió szintjén azonban a már megállapított uniós szabályok módosításával e célok jobban megvalósíthatók, az Unió – az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően – intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2014/59/EU irányelv módosításai

A 2014/59/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 2. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  a szöveg a következő 29a. ponttal egészül ki:"

„29a. »alternatív magánszektorbeli intézkedés«: minden olyan támogatás, amely nem minősül rendkívüli állami pénzügyi támogatásnak;”

b)  a 35. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„35. »kritikus funkciók«: tevékenységek, szolgáltatások vagy működési folyamatok, amelyek megszűnése az intézmény vagy csoport méretéből, piaci részesedéséből, külső vagy belső összekapcsoltságából, összetettségéből vagy határokon átnyúló tevékenységéből adódóan egy vagy több tagállamban – nemzeti vagy adott esetben regionális szinten – valószínűsíthetően fennakadást okoz a reálgazdaság számára létfontosságú szolgáltatások vagy a pénzügyi stabilitás tekintetében, különös tekintettel e tevékenységek, szolgáltatások vagy működési folyamatok helyettesíthetőségére. E pont alkalmazásában a regionális szintet az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* szerinti statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája szerinti 1. szintű területi egységeknek (NUTS 1.), vagy – amennyiben a szolgáltatások NUTS 2. szinten történő jelentős zavara nemzeti szintű rendszerszintű válság tényleges kockázatát hordozza magában – 2. szintű területi egységeknek megfelelő területi egység alapján kell értékelni;

_______________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.).”;

c)  a 71. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„71. »hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek«: az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet azon kötelezettségei, beleértve a számviteli céltartalékokat is, valamint elsődleges alapvető tőkeinstrumentumoknak, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumoknak vagy járulékos tőkeinstrumentumoknak nem minősülő azon tőkeinstrumentumai, amelyek a 44. cikk (2) bekezdése értelmében nincsenek kizárva a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazási köréből;”

d)  a szöveg a következő 83d. és 83e. ponttal egészül ki:"

e)  a szöveg a következő 93a. ponttal egészül ki:"

„93a. »betét«: a 108. és 109. cikk alkalmazásában a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott betét;”.

2.  Az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények legalább évente, illetve az intézmény jogi vagy szervezeti felépítésével, tevékenységével vagy pénzügyi helyzetével kapcsolatos minden olyan változást követően frissítsék helyreállítási tervüket, amely lényegi hatással lehet a helyreállítási tervre, vagy szükségessé teszi annak lényeges módosítását. Az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az intézmények ennél gyakrabban frissítsék helyreállítási tervüket.

Az első albekezdésben említett változások hiányában a helyreállítási terv legutóbbi éves frissítését követő 12 hónapon belül az illetékes hatóságok a következő 12 hónapos időszakig kivételesen eltekinthetnek a helyreállítási terv frissítésére vonatkozó kötelezettségtől. Ilyen felmentés legfeljebb két egymást követő 12 hónapos időszakra adható.

(3)  A helyreállítási tervekben nem feltételezhető, hogy az intézménynek lehetősége lesz a következők igénybevételére, illetve részesülni fog a következőkben:

(4)  A helyreállítási terveknek adott esetben elemzést kell tartalmazniuk arról, hogy a terv által vázolt körülmények között egy intézmény hogyan és mikor igényelhet olyan központi banki eszközrendszert, amely a (3) bekezdés értelmében nincs kizárva a helyreállítási terv hatóköréből, és meg kell jelölniük, hogy várhatóan mely eszközök lennének fedezetként befogadhatók.”

3.  A 6. cikk (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) Ha az illetékes hatóság értékelése szerint a helyreállítási tervben lényeges hiányosságok vannak, vagy a terv végrehajtásának lényegi akadályai lehetnek, megállapításait közli az intézménnyel vagy a csoport anyavállalatával, és előírja számára, hogy három hónapon belül – mely határidő a hatóság jóváhagyásával további egy hónappal meghosszabbítható – nyújtson be átdolgozott tervet, amelyben bemutatja az említett hiányosságok vagy akadályok kezelését.”

4.  A 8. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Az EBH egy illetékes hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban segítheti az illetékes hatóságokat a közös határozat meghozatalában.”

5.  ▌A 10. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (7) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

„aa) adott esetben azon okok részletes ismertetése, amelyek alapján megállapítható, hogy egy intézmény felszámolás alá vont szervezetnek minősül, beleértve annak ismertetését, hogy a szanálási hatóság hogyan jutott arra a következtetésre, hogy az intézménynél kritikus funkciók hiányoznak;”

ii.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

„ja) annak leírása, hogy a különböző szanálási stratégiák hogyan tudnák a legjobban elérni a 31. cikkben meghatározott szanálási célkitűzéseket;”

iii.  a szöveg a következő ponttal egészül ki: "

„pa) a természetes személyek, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások biztosított betéteinek és biztosítható betéteinek részletes és számszerűsített jegyzéke;”

b)  a cikk a következő (8a) bekezdéssel egészül ki:"

„(8a) A szanálási hatóságok nem fogadhatnak el szanálási terveket abban az esetben, ha egy szervezettel szemben a 32b. cikk alapján az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően fizetésképtelenségi eljárást indítottak, vagy ha a 37. cikk (6) bekezdése alkalmazandó.”

c)  a (9) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Az EBH-nak … [az ezen módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig be kell nyújtania a Bizottságnak a felülvizsgált szabályozástechnikai standardtervezeteket.”

6.  A 12. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő harmadik és negyedik albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdés b) pontjában említett, szanálás alá vonható szervezetnek nem minősülő leányvállalatok tekintetében meghozandó intézkedések azonosításakor a szanálási hatóságok egyszerűsített megközelítést alkalmazhatnak, amennyiben ez a megközelítés nem befolyásolja negatívan a csoport szanálhatóságát, figyelembe véve a leányvállalat méretét, kockázati profilját, a kritikus funkciók hiányát és a csoportszintű szanálási stratégiát.

A csoportszintű szanálási terv azt is meghatározza, hogy a szanálás alá vonható csoporton belüli, a szanálás alá vonható szervezettől eltérő szervezetek felszámolás alá vonható szervezetnek minősülnek-e. A szanálási hatóságok által relevánsnak ítélt egyéb tényezők sérelme nélkül a kritikus funkciókat ellátó szervezetek nem minősülnek felszámolás alá vonható szervezetnek.”

aa)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A csoportszintű szanálási tervet a 10. cikknek megfelelő követelményekés a 11. cikk szerint megadott információk alapján kell elkészíteni.”

ab)  a (3) bekezdés a következő ponttal egészül ki:"

„-aa) azon indokok részletes ismertetése, amelyek alapján megállapítható, hogy az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett, csoporthoz tartozó vállalkozás felszámolandó szervezetnek minősül-e, beleértve annak magyarázatát, hogy a szanálási hatóság hogyan jutott arra a következtetésre, hogy az intézmény nem rendelkezik kritikus funkciókkal, és hogyan vették figyelembe teljes kockázati kitettségértékének és működési jövedelmének a csoport teljes kockázati kitettségértékéhez és működési jövedelméhez viszonyított arányát, valamint a csoport összefüggésében a csoporthoz tartozó vállalkozás tőkeáttételi mutatóját;”

b)  a szöveg a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:"

„(5a) A szanálási hatóságok nem fogadhatnak el szanálási terveket abban az esetben, ha egy szervezettel szemben a 32b. cikk alapján az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően fizetésképtelenségi eljárást indítottak, vagy ha a 37. cikk (6) bekezdése alkalmazandó.”

7.  A 13. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Az EBH egy szanálási hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban segítheti a szanálási hatóságokat a közös határozat meghozatalában.”

8.  A 15. cikk a következő (5) bekezdéssel egészül ki:"

„(5) Az EBH nyomon követi az intézmények vagy csoportok tekintetében az e cikkben és a 16. cikkben előírt szanálhatósági értékelésekre vonatkozó belső szabályzatok kidolgozását és a szanálhatósági értékelések szanálási hatóságok általi elvégzését. Az EBH ... [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a dátumot = az irányelv hatálybalépésének dátumát követő 2 év]-ig jelentést tesz a Bizottságnak a szanálhatósági értékelések terén követett gyakorlatokról és a tagállamok közötti esetleges eltérésekről, és adott esetben nyomon követi az említett jelentésben foglalt ajánlások végrehajtását.

9.  A 16a. cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki:"

„(7) Amennyiben valamely szervezet esetében a kombinált pufferkövetelményt nem ugyanazon az alapon kell meghatározni, mint amely alapján a szervezetnek meg kell felelnie a 45c. és 45d. cikkben említett követelményeknek, úgy a szanálási hatóságoknak e cikk (1)–(6) bekezdésének alkalmazásakor a kombinált pufferkövetelmény azon becslését kell alapul venniük, amelyet az (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel* összhangban számítottak ki. A 2013/36/EU irányelv 128. cikkének negyedik bekezdése alkalmazandó.

A szanálási hatóság az első albekezdésben említett becsült kombinált pufferkövetelményt belefoglalja az ezen irányelv 45c. és 45d. cikkében említett követelményeket meghatározó határozatába. A szervezetnek a becsült kombinált pufferkövetelményt a 45i. cikk (3) bekezdésében említett információkkal együtt nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie.

______________________________

* A Bizottság (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. március 26.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálási hatóságok által a szanálás alá vonható csoport konszolidált szintjén a szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 104a. cikkében említett követelmények és a kombinált pufferkövetelmények becsléséhez – amennyiben az említett irányelv értelmében maga a szanálás alá vonható csoport nem tartozik az említett követelmények hatálya alá – alkalmazandó módszereket részletesen meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 241., 2021.7.8., 1. o.).”

10.  A 17. ▌cikk a következőképpen módosul:

a)  a (4) bekezdés a következő, harmadik albekezdéssel egészül ki:"

„Ha az érintett szervezet által javasolt intézkedések hatékonyan csökkentik vagy kiküszöbölik a szanálhatóság akadályait, a szanálási hatóság az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően határozatot hoz. A határozatban jelezni kell, hogy a javasolt intézkedések hatékonyan csökkentik vagy kiküszöbölik a szanálhatóság akadályait, és kötelezni kell a szervezetet a javasolt intézkedések végrehajtására.”;

b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(8a) A szanálási hatóságnak minden szanálástervezési ciklus végén közzé kell tennie egy anonimizált listát, amely összesített formában bemutatja a szanálhatóság minden azonosított lényeges akadályát és az azok kezelésére irányuló releváns intézkedéseket. Az ezen irányelv 84. cikkében rögzített titoktartási rendelkezéseket alkalmazni kell.”

11.  Az 18. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A csoportszintű szanálási hatóságnak az EU-szintű anyavállalat által javasolt valamennyi intézkedést közölnie kell az összevont felügyeletet ellátó hatósággal, az EBH-val, a leányvállalatok szanálási hatóságaival, valamint azon joghatóságok szanálási hatóságaival, amelyek területén jelentős fióktelepek találhatók, amennyiben az a jelentős fióktelep szempontjából releváns. A csoportszintű szanálási hatóságnak és a leányvállalatok szanálási hatóságainak – az illetékes hatóságokkal, valamint azon joghatóságok szanálási hatóságaival folytatott konzultációt követően, amelyek területén jelentős fióktelepek találhatók – minden módjukban álló lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a szanálási kollégiumban együttes határozat szülessen a jelentős akadályok megállapításáról, valamint szükség esetén az EU-szintű anyavállalat által javasolt intézkedések, és az akadályok kezelése vagy kiküszöbölése érdekében a hatóságok által előírt intézkedések értékeléséről, amelyben a csoport működése által érintett valamennyi tagállam vonatkozásában figyelembe kell venni az intézkedések lehetséges hatását.”;

b)  a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(9) Abban az esetben, ha nem jön létre együttes határozat a 17. cikk (5) bekezdésének g), h) vagy k) pontjában meghatározott intézkedések meghozataláról, lehetőség van arra, hogy az EBH valamelyik szanálási hatóságnak az e cikk (6), (6a) vagy (7) bekezdésével összhangban benyújtott kérelmére segítséget nyújtson a szanálási hatóságoknak abban, hogy az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban megállapodásra jussanak.”

12.  A 27. és a 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„27. cikk

Korai beavatkozási intézkedések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül megfontoljanak és adott esetben elfogadjanak korai beavatkozási intézkedéseket, amennyiben az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet teljesíti az alábbi feltételek bármelyikét:

Az illetékes hatóság a feltételek jelentős romlása, kedvezőtlen körülmények felmerülése, vagy a szervezetre vonatkozó új információk beszerzése esetén egyéb előzetes korrekciós intézkedések – többek között a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében vagy az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikkében említett hatáskörök gyakorlása – nélkül is megállapíthatja, hogy az első albekezdés a) pontjának ii. alpontjában említett feltétel teljesül.

E bekezdés első albekezdésének b) pontja alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a 2014/65/EU irányelv vagy a 600/2014/EU rendelet szerinti illetékes hatóságok vagy adott esetben a szanálási hatóság haladéktalanul tájékoztassák az illetékes hatóságot a jogsértésről vagy a valószínű jogsértésről.

(1a)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a korai beavatkozási intézkedések a következőket foglalják magukban:

(2)  Az illetékes hatóságok a kitűzött célokkal arányos, megfelelő és időben végrehajtható korai beavatkozási intézkedéseket választanak, figyelembe véve – egyéb releváns információk mellett – a jogsértés vagy a valószínűsíthető jogsértés súlyosságát, és az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet pénzügyi helyzete romlásának gyorsaságát.

(3)  Az illetékes hatóságok az (1a) bekezdésben említett minden egyes intézkedés esetében olyan határidőt határoznak meg, amely lehetővé teszi az intézkedés végrehajtását és azt, hogy az illetékes hatóság értékelhesse az intézkedés hatékonyságát.

Az intézkedés értékelését közvetlenül a határidő lejárta után el kell végezni, és meg kell osztani a szanálási hatósággal. Amennyiben az értékelés arra a következtetésre jut, hogy az intézkedéseket nem hajtották végre teljes mértékben vagy nem hatékonyak, az illetékes hatóság a szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően értékeli a 32. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett feltételt.

(4)  Az EBH ... [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = az e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónap]-ig szabályozástechnikai standardtervezeteket bocsát ki az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések alkalmazását kiváltó okok következetes alkalmazásának előmozdítása érdekében.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozási technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

28. cikk

A felső vezetés vagy a vezető testület leváltása

A 27. cikk (1a) bekezdése e) pontjának alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy az új felső vezetést vagy vezető testületet, illetve e testületek egyes tagjait az uniós és a nemzeti joggal összhangban, az illetékes hatóság jóváhagyásával vagy hozzájárulásával nevezzék ki.”

13.  A 29. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1), a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

Az illetékes hatóság az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor meghatározza az a) vagy b) pont szerinti választását.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóságnak az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor tovább kell pontosítania a vagyonfelügyelő szerepét, feladatait és hatásköreit, valamint az intézmény vagy szervezet vezető testületével szemben támasztott azon követelményt, hogy konkrét döntéseket vagy intézkedéseket csak az ügyvivő vagyonfelügyelővel folytatott konzultációt követően vagy a vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulásával hozhat.

A tagállamok előírják az illetékes hatóság számára, hogy hozza nyilvánosságra az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezését, kivéve, ha az ügyvivő vagyonfelügyelő nem rendelkezik hatáskörrel az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet képviseletére vagy a nevében történő döntéshozatalra.

A tagállamok biztosítják továbbá, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelő megfeleljen a 2013/36/EU irányelv 91. cikkének (1), (2) és (8) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezéséről szóló döntés szerves részéként az illetékes hatóságok értékelik, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelő megfelel-e az említett követelményeknek.

(2)  Az illetékes hatóság az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésekor a körülményekhez mérten pontosan meghatározza a vagyonfelügyelő hatásköreit. E hatáskörök közé tartozhatnak az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet alapszabálya és a nemzeti jogszabályok alapján az intézmény vagy a szervezet vezető testületét megillető egyes hatáskörök vagy minden hatáskör, beleértve az intézmény vagy szervezet vezető testülete egyes igazgatási feladatainak vagy minden igazgatási feladatának ellátásához szüksége hatásköröket. Az ügyvivő vagyonfelügyelő intézménnyel vagy szervezettel kapcsolatos hatásköreinek összhangban kell lenniük a vonatkozó társasági joggal. Ezeket a hatásköröket az illetékes hatóság a körülmények megváltozása esetén módosíthatja.

(3)  Az illetékes hatóságnak a kinevezéskor meg kell jelölnie az ügyvivő vagyonfelügyelő szerepét és feladatait. E szerepek és feladatok közé a következők tartozhatnak:

Az illetékes hatóságnak a kinevezéskor meg kell jelölnie az ügyvivő vagyonfelügyelő szerepét és feladatait érintő esetleges korlátozásokat.”;

b)  az (5) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Az ügyvivő vagyonfelügyelő azonban csak az illetékes hatóság előzetes egyetértésével gyakorolhatja az arra vonatkozó hatáskörét, hogy összehívja az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet részvényesi közgyűlését, és meghatározza a közgyűlés napirendjét.”;

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) Az illetékes hatóság kérésére az ügyvivő vagyonfelügyelő az illetékes hatóság által meghatározott időközönként, az első hat hónap elteltét követően legalább egyszer, valamint megbízatásának lejártakor minden esetben jelentéseket készít az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet pénzügyi helyzetéről és a megbízatása során végrehajtott intézkedésekről.”;

ca)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(7) Az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése legfeljebb egy évre szól. Ez az időszak kivételesen egyszer megújítható, ha az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezésére vonatkozó feltételek továbbra is teljesülnek. Az illetékes hatóság feladata annak megállapítása, hogy az említett feltételek teljesülnek-e, továbbá a döntés részvényesek felé történő indoklása.”

14.  A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

„A korai beavatkozási intézkedések koordinálása a csoportok tekintetében”;

b)  az (1)–(4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ha egy EU-szintű anyavállalat tekintetében teljesülnek a 27. cikk szerinti korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételei, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak értesítenie kell az EBH-t, és konzultálnia kell a felügyeleti kollégiumon belüli többi illetékes hatósággal, mielőtt korai beavatkozási intézkedés alkalmazásáról döntene.

(2)  Az (1) bekezdésben említett értesítést és a konzultációt követően az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak határoznia kell arról, hogy az érintett EU-szintű anyavállalat vonatkozásában indokolt-e a 27. cikkben foglalt korai beavatkozási intézkedések alkalmazása, figyelembe véve az említett intézkedéseknek a csoporthoz tartozó, más tagállamokban működő vállalkozásokra gyakorolt hatását. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak értesítenie kell a határozatáról az EBH-t és a felügyeleti kollégiumon belüli többi érintett illetékes hatóságot.

(3)  Ha egy EU-szintű anyavállalat leányvállalata tekintetében teljesülnek a 27. cikk szerinti korai beavatkozási intézkedések alkalmazásának feltételei, akkor az említett cikkek szerinti intézkedést meghozni szándékozó, az egyéni alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságnak értesítenie kell az EBH-t, és konzultálnia kell az összevont felügyeletet ellátó hatósággal.

Az értesítés kézhezvételekor az összevont felügyeletet ellátó hatóság értékelheti, hogy a 27. cikk szerinti korai beavatkozási intézkedések bevezetése várhatóan milyen hatást gyakorol majd a szóban forgó intézményre vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetre, illetve a csoportra vagy a csoporton belüli, más tagállamokban lévő vállalkozásokra. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az értékelést három napon belül megküldi az illetékes hatóságnak.

Az értesítést és a konzultációt követően az illetékes hatóság dönt arról, hogy alkalmaz-e korai beavatkozási intézkedést. A határozat meghozatalakor kellően figyelembe kell venni az összevont felügyeletet ellátó hatóság értékelését. Az illetékes hatóságnak értesítenie kell a határozatáról az EBH-t, az összevont felügyeletet ellátó hatóságot és a felügyeleti kollégiumon belüli többi illetékes hatóságot.

(4)  Ha több illetékes hatóság szándékozik ugyanazon csoporthoz tartozó több intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet esetében a 27. cikk szerinti korai beavatkozási intézkedést alkalmazni, akkor az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak és a többi érintett illetékes hatóságnak értékelnie kell, hogy nem megfelelőbb-e, ha az összes érintett szervezet élére ugyanazt az ügyvivő vagyonfelügyelőt nevezik ki, illetve ha koordinálják a többi korai beavatkozási intézkedés több intézmény vagy szervezet vonatkozásában való alkalmazását, hogy ezáltal elősegítsék az érintett intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzetét helyreállító megoldások alkalmazását. Az értékelés az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a többi érintett illetékes hatóság együttes határozatával történik. Az együttes határozatot az (1) bekezdésben említett értesítés időpontjától számított öt napon belül kell meghozni. Az együttes határozatot meg kell indokolni és dokumentumba kell foglalni, amelyet az összevont felügyeletet ellátó hatóság megküld az EU-szintű anyavállalatnak.

Az EBH egy illetékes hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkével összhangban segítheti az illetékes hatóságokat a megállapodás elérésében.

Ha öt napon belül nem születik együttes határozat, akkor az összevont felügyeletet ellátó hatóság és a leányvállalatok illetékes hatóságai egyedi határozatokat hozhatnak a felelősségük alá tartozó intézményekben, illetve az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetekben ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezéséről és más korai beavatkozási intézkedések alkalmazásáról.”;

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) Az EBH bármely illetékes hatóság kérésére segítséget nyújthat az ezen irányelv melléklete A. szakaszának 4., 10., 11. és 19. pontjára vonatkozóan az ezen irányelv 27. cikke (1a) bekezdésének a) pontjában, illetve az ezen irányelv 27. cikke (1a) bekezdésének c) pontjában vagy az ezen irányelv 27. cikke (1a) bekezdésének d) pontjában említett egy vagy több intézkedést alkalmazni szándékozó illetékes hatóságoknak ahhoz, hogy az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban megállapodásra jussanak.”

15.  A szöveg a következő 30a. cikkel egészül ki:"

„30a. cikk

A szanálás előkészítése

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok haladéktalanul értesítsék a szanálási hatóságokat a következők bármelyikéről:

Az illetékes hatóságok a szanálási hatóságokkal szorosan együttműködve szorosan nyomon követik az intézmény vagy szervezet helyzetét és azt, hogy azok végrehajtják-e az első albekezdés a) pontjában említett, az adott intézmény vagy szervezet helyzete romlásának kezelésére irányuló intézkedéseket, valamint az első albekezdés c) pontjában említett korai beavatkozási intézkedéseket.

(2)  Az illetékes hatóságok a lehető leghamarabb értesítik a szanálási hatóságokat, ha megítélésük szerint lényeges kockázata van annak, hogy valamely intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet vonatkozásában fennáll a 32. cikk (4) bekezdésében említettek közül egy vagy több körülmény. Az értesítésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

Az első albekezdésben említett értesítés kézhezvételét követően a szanálási hatóságok az illetékes hatóságokkal szorosan együttműködve értékelik, hogy a 32. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett feltétel értékelése szempontjából mi minősül észszerű időkeretnek, figyelembe véve az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet körülményei romlásának gyorsaságát, a pénzügyi rendszerre, a betétesek védelmére és az ügyfelek pénzeszközeinek megőrzésére gyakorolt lehetséges hatást, annak kockázatát, hogy az elhúzódó eljárás növeli a fogyasztókra és a gazdaságra háruló összköltségeket, a szanálási stratégia hatékony végrehajtásának szükségességét és minden egyéb releváns megfontolást. A szanálási hatóságok az értékelést a lehető leghamarabb megküldik az illetékes hatóságok számára.

Az első albekezdésben említett értesítést követően az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok szoros együttműködésben nyomon követik az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet helyzetét, a vonatkozó intézkedések várható időkereten belüli végrehajtását és az egyéb releváns fejleményeket. E célból a szanálási hatóságok és az illetékes hatóságok rendszeresen – a szanálási hatóságok által az eset körülményeire tekintettel meghatározott gyakorisággal – találkoznak. Az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok haladéktalanul egymás rendelkezésére bocsátanak minden releváns információt.

(3)  Az illetékes hatóságok a szanálási hatóságok rendelkezésére bocsátják a szanálási hatóságok által kért, a következők mindegyikéhez szükséges valamennyi információt:

Amennyiben még nem állnak az illetékes hatóságok rendelkezésére az információk, úgy azokat a szanálási hatóságoknak és az illetékes hatóságoknak együttműködve, és tevékenységüket összehangolva kell beszerezniük. E célból az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy – többek között helyszíni ellenőrzések révén – kötelezzék az intézményt vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetet arra, hogy az említett információkat bocsássa a szanálási hatóságok rendelkezésére.

(4)  A szanálási hatóságok hatásköre kiterjed arra, hogy az intézményt vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetet potenciális vásárlók számára értékesítsék, vagy az értékesítésre vonatkozóan intézkedéseket hozzanak, vagy erre kötelezzék az intézményt vagy a szervezetet, a következő célokból:

(4a)  Amennyiben a (4) bekezdésben említett hatáskör gyakorlása során a szanálási hatóság úgy dönt, hogy közvetlenül értékesít a potenciális vásárlók részére, kellően figyelembe kell vennie az ügy körülményeit és azt a lehetséges hatást, amelyet e hatáskör gyakorlása kifejthet a szervezet általános helyzetére.

(5)  A (4) bekezdés alkalmazásában a szanálási hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük annak előírására, hogy az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet hozzon létre online platformot abból a célból, hogy megossza a potenciális vásárlókkal vagy a szanálási hatóság által megbízott tanácsadókkal és értékelőkkel az adott intézmény vagy szervezet értékesítéséhez szükséges információkat. Ebben az esetben a 84. cikk (1) bekezdésének e) pontja alkalmazandó.

(6)  A 27. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülésének megállapítása és a korai beavatkozási intézkedések előzetes elfogadása nem lehet szükséges feltétele annak, hogy a szanálási hatóságok felkészüljenek az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet szanálására, vagy gyakorolhassák az e cikk (4) és (5) bekezdésében említett hatáskört.

(7)  A szanálási hatóságok haladéktalanul tájékoztatják az illetékes hatóságokat a (4) és (5) bekezdés alapján hozott intézkedésekről.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok szorosan együttműködjenek:

Az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok biztosítják, hogy az említett intézkedések és fellépések következetesek, összehangoltak és hatékonyak legyenek.”

16.  A 31. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

17.  A 32. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság a szanálási hatósággal folytatott konzultációt követően értékelje az (1) bekezdés a) pontjában említett feltételt.

A tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságon kívül a szanálási hatóság is megállapíthatja– az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően – az (1) bekezdés a) pontjában említett feltételt, amennyiben a szanálási hatóságok a nemzeti jog alapján rendelkeznek az ilyen értékeléshez szükséges eszközökkel, ideértve különösen a releváns információkhoz való megfelelő hozzáférést. Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság – mielőtt vagy miután a szanálási hatóság tájékoztatta az értékelés elvégzésére irányuló szándékáról – késedelem nélkül a szanálási hatóság rendelkezésére bocsásson minden olyan releváns információt, amelyet a szanálási hatóság az értékelés végrehajtása érdekében bekér.

Az első bekezdés b) pontjában említett feltétel teljesülésének értékelését a szanálási hatóság az illetékes hatósággal szoros együttműködésben végzi el, a betétbiztosítási rendszer egy kijelölt hatóságával és adott esetben azon intézményvédelmi rendszerrel való konzultációt követően, amelynek az intézmény tagja. Az intézményvédelmi rendszerrel folytatott konzultáció során mérlegelni kell az intézményvédelmi rendszer azon intézkedéseinek rendelkezésre állását, amelyek észszerű időn belül megelőzhetik az intézmény fizetésképtelenségét. Az illetékes hatóság minden olyan releváns információt késedelem nélkül a szanálási hatóság rendelkezésére bocsát, melyet a szanálási hatóság az értékelésének végrehajtása érdekében bekér. Az illetékes hatóság arról is tájékoztathatja a szanálási hatóságot, hogy megítélése szerint az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel teljesül.”;

b)  a (4) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  az első albekezdésben a d) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„d) az intézmény rendkívüli állami pénzügyi támogatást igényel, kivéve, ha az ilyen támogatást a 32c. bekezdésében említett valamelyik formában nyújtják;”

ii.  a második, harmadik, negyedik és ötödik albekezdést el kell hagyni;

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában egy szanálási intézkedés akkor szolgálja a közérdeket, ha szükséges a 31. cikkben említett egy vagy több szanálási cél megvalósításához és azokkal arányos, továbbá az intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása révén e szanálási célok nem valósulnának meg hatékonyabban.

A szanálási intézkedésről vélelmezni kell, hogy az e cikk (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában nem közérdekű, amennyiben a szanálási hatóság úgy határoz, hogy a 4. cikk szerinti egyszerűsített kötelezettségeket alkalmaz egy intézményre. A vélelemnek megdönthetőnek kell lennie, és nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy egy vagy több szanálási cél veszélybe kerülne, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolnák fel.

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett értékelés elvégzésekor a szanálási hatóság – az értékelés időpontjában rendelkezésére álló információk alapján – értékelje és összehasonlítsa az összes rendkívüli állami pénzügyi támogatást, amely az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban szanálás és felszámolás esetén ▌ az intézmény számára nyújtandó.”

(5a)  Az EBH hozzájárul a közérdek (5) bekezdésben említett értékelése hatékony és következetes alkalmazásának nyomon követéséhez és előmozdításához.

... [e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított két évvel]-ig az EBH jelentést készít az (5) bekezdés hatályáról és Unió-szerte történő alkalmazásáról. Ezt a jelentést meg kell osztani a Bizottsággal annak érdekében, hogy fel lehessen mérni az (5) bekezdésben ismertetett intézkedések hatékonyságát és az egyenlő versenyfeltételekre gyakorolt hatását.

A jelentés eredményei alapján az EBH [e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított két évvel]-ig szabályozástechnikai standardokat dolgozhat ki a gyakorlatok közelítése és a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtése céljából.”

18.  A 32a. és a 32b. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„32a. cikk

A központi szervekre és a központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetekre vonatkozó szanálás feltételei

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szanálási hatóságok csak akkor hajtsanak végre szanálási intézkedést valamely központi szerv és annak valamennyi tartósan kapcsolt, ugyanazon szanálás alá vonható csoporthoz tartozó hitelintézete vonatkozásában, ha a központi szerv és annak valamennyi tartósan kapcsolt hitelintézete, vagy az a szanálás alá vonható csoport, amelyhez tartoznak, összességében teljesíti a 32. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeket.

32b. cikk

Szanálási intézkedés hatálya alá nem tartozó intézményekkel és szervezetekkel szembeni eljárások

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a szanálási hatóság megállapítja, hogy egy intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet teljesíti a 32. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott feltételeket, de a 32. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételt nem, az érintett nemzeti közigazgatási vagy igazságügyi hatóság hatáskörrel rendelkezzen arra, hogy az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban haladéktalanul megindítsa az intézmény vagy szervezet rendezett módon történő felszámolására irányuló eljárást.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet, amelyet az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban rendezett módon felszámolnak, észszerű időkereten belül kivonul a piacról vagy megszünteti banki tevékenységét.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a szanálási hatóság megállapítja, hogy egy intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet teljesíti a 32. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételeket, de a 32. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételt nem, az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 18. cikke alapján csak akkor vonhatja vissza az engedélyt, ha megállapítást nyer, hogy az intézmény vagy szervezet a 32. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet engedélyének visszavonása elegendő feltétele annak, hogy az érintett nemzeti közigazgatási vagy igazságügyi hatóság az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban késedelem nélkül megindíthassa az intézmény vagy szervezet rendezett módon történő felszámolására irányuló eljárást.”

19.  A szöveg a következő 32c. cikkel egészül ki:"

„32c. cikk

Rendkívüli állami pénzügyi támogatás

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet szanálási intézkedésen kívül rendkívüli állami pénzügyi támogatásban kizárólag kivételesen, az alábbi esetek egyikében, és azzal a feltétellel részesülhessen, hogy a rendkívüli állami pénzügyi támogatás megfelel az állami támogatások uniós keretrendszerében meghatározott feltételeknek és követelményeknek:

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatási intézkedések megfelelnek az alábbiak feltételek mindegyikének:

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában egy intézmény vagy szervezet akkor tekintendő fizetőképesnek, ha az illetékes hatóság az aktuális kilátások alapján arra a következtetésre jutott, hogy az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (1) bekezdésében, a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében, az (EU) 2019/2034 irányelv 40. cikkében említett követelményeket, illetve az uniós vagy nemzeti jog releváns, alkalmazandó előírásait nem sértették meg, illetve valószínűleg az elkövetkező 12 hónapban nem fogják megsérteni.

Az első albekezdés d) pontjának alkalmazásában az érintett illetékes hatóságnak számszerűsítenie kell az intézménynél vagy szervezetnél felmerült vagy várhatóan felmerülő veszteségeket. A számszerűsítés alapjául legalább az EKB, az EBH vagy a nemzeti hatóságok által elvégzett eszközminőség-vizsgálatok vagy adott esetben az illetékes hatóság által végzett helyszíni ellenőrzések szolgálnak. Ha ezek a vizsgálatok kellő időben nem végezhetők el, az illetékes hatóság az intézmény vagy szervezet mérlegére is alapozhatja értékelését, feltéve, hogy a mérleg megfelel az alkalmazandó számviteli szabályoknak és standardoknak, és ezt a megfelelést egy független külső könyvvizsgáló megerősítette. Az illetékes hatóságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a számszerűsítés az intézmény vagy szervezet eszközeinek, kötelezettségeinek és mérlegen kívüli tételeinek piaci értékén alapuljon.

A támogatásazokra az intézkedésekre korlátozódik, amelyeket az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóság szükségesnek ítélt ahhoz, hogy biztosítani lehessen a szervezet fizetőképességét annak a tőkehiánynak a kezelésével, amelyet az EKB, az EBH vagy adott esetben a nemzeti hatóságok által végzett, a nemzeti, uniós vagy az egységes felügyeleti mechanizmus egészére kiterjedő stressztesztek, illetve ezzel egyenértékű tesztek kedvezőtlen forgatókönyvében megállapítottak, és amelyet az EKB vagy az érintett illetékes hatóság megerősített.

Az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjától eltérve, az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok megszerzése kivételesen megengedett, ha az azonosított hiány olyan jellegű, hogy bármely más szavatolótőke-instrumentum vagy egyéb tőkeinstrumentum megszerzése nem tenné lehetővé, hogy az érintett szervezet kezelje a vonatkozó stresszteszt vagy azzal egyenértékű teszt kedvezőtlen forgatókönyvében megállapított tőkehiányát. A megszerzett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege nem haladhatja meg az érintett intézmény vagy szervezet 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségértékének 2 %-át.

Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontjában említett támogatási intézkedések bármelyikével összefüggésben nem kerül sor az ilyen intézkedés meghozatalakor meghatározott, a támogatási intézkedésből való kilépésre vonatkozó ▌stratégia feltételeinek megfelelő visszaváltásra, visszafizetésre vagy más módon történő megszüntetésre, az illetékes hatóság felkéri az intézményt vagy szervezetet, hogy nyújtson be egyszeri korrekciós tervet. A korrekciós tervben ismertetni kell a felügyeleti követelményeknek való megfelelés fenntartása vagy helyreállítása érdekében teendő lépéseket, az intézmény vagy szervezet hosszú távú életképességét és a nyújtott összeg visszafizetésére való képességét, valamint a kapcsolódó időkeretet.

Amennyiben az illetékes hatóság szerint az egyszeri korrekciós terv nem helytálló vagy megvalósítható, vagy ha az intézmény vagy szervezet nem teljesíti a korrekciós tervet, a 32. cikkel összhangban értékelni kell, hogy az intézmény vagy szervezet csődhelyzetben van-e, vagy várhatóan csődhelyzetbe kerül-e.

(3)  Az EBH ... [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = az ezen irányelv hatálybalépését követő 1 év]-ig az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat bocsát ki a (2) bekezdés negyedik albekezdésében említett azon tesztek, felülvizsgálatok vagy más ellenőrzések típusairól, amelyek az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjában említett támogatási intézkedésekhez vezethetnek.”

20.  A 33. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok szanálási intézkedést hozhassanak az 1. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett valamely szervezet vonatkozásában, ha a szervezet teljesíti a 32. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket.

21.  A 33a. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (8) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szanálási hatóságok késedelem nélkül küldjenek értesítést az intézménynek vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetnek és a 83. cikk (2) bekezdésének a)–h) pontjában említett hatóságoknak, amikor gyakorolják az e cikk (1) bekezdésében említett hatáskört azt követően, hogy a 32. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően megállapítást nyert, hogy az intézmény fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és azt megelőzően, hogy meghozzák a szanálásra vonatkozó határozatot.”;

b)  a (9) bekezdés a következő második albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben ezeket a hatásköröket a biztosítható betétek tekintetében gyakorolják, és e betétek a 2014/49/EU irányelv alkalmazásában nem minősülnek befagyasztottnak, úgy a betétesek megfelelő napi összegek erejéig hozzáférjenek ezekhez a betétekhez.”

22.  A 35. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok rendkívüli ügyvezetőt nevezhessenek ki a szanálás alatt álló intézmény vagy az áthidaló intézmény vezető testületének felváltására vagy abból a célból, hogy a rendkívüli ügyvezető együtt dolgozzon a vezető testülettel. A szanálási hatóságok a rendkívüli ügyvezető kinevezését nyilvánosságra hozzák. A szanálási hatóságok biztosítják, hogy a rendkívüli ügyvezető rendelkezzen a feladatainak ellátásához szükséges szakképzettséggel, képességekkel és tudással.

A 2013/36/EU irányelv 91. cikke nem alkalmazandó a rendkívüli ügyvezetők kinevezésére.”;

b)  a (2) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:"

„A rendkívüli ügyvezető a szanálás alatt álló intézmény vagy az áthidaló intézmény részvényeseit és vezető testületét megillető valamennyi hatáskörrel rendelkezik.”;

c)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A tagállamok megkövetelik, hogy a rendkívüli ügyvezető az őt kinevező szanálási hatóság számára a szanálás alatt álló intézmény vagy az áthidaló intézmény gazdasági és pénzügyi helyzetéről, valamint a kötelességeinek végrehajtása során tett lépéseiről, a szanálási hatóság által meghatározott rendszeres időközönként, valamint megbízatása kezdetén és végén jelentéseket készítsen.”

23.  A 36. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A szanálási hatóságok, mielőtt meghatározzák, hogy fennállnak-e a szanálás feltételei vagy az 59. cikk szerinti releváns tőkeinstrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírásának vagy átalakításának feltételei, gondoskodnak arról, hogy intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet eszközeinek és kötelezettségeinek méltányos, prudens és reális értékelését minden állami hatóságtól – beleértve a szanálási hatóságot is – és az intézménytől vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezettől egyaránt független személy végezze.”;

b)  a cikk a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:"

„(7a) Amennyiben a (4) bekezdés c) és d) pontjában említett döntések megalapozásához szükséges, az értékelőnek ki kell egészítenie a (6) bekezdés c) pontjában foglalt információkat a mérlegen kívüli eszközök és kötelezettségek – köztük a függő kötelezettségek és követelések – becsült értékével.”

24.  A 37. cikk a következő (11) bekezdéssel egészül ki:"

„(11) Az EBH nyomon követi a szanálási hatóságok intézkedéseit és felkészülését annak érdekében, hogy szanálás esetén biztosítsa a szanálási eszközök és hatáskörök hatékony végrehajtását. Az EBH ... [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a dátumot = az irányelv hatálybalépésének dátumát követő 2 év]-ig jelentést tesz a Bizottságnak az aktuálisan alkalmazott gyakorlatokról és a tagállamok közötti esetleges eltérésekről, és adott esetben nyomon követi az említett jelentésben foglalt ajánlások végrehajtását.

25.  A 40. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„Az áthidaló intézményi eszköz alkalmazása érdekében és tekintettel arra, hogy az áthidaló intézmény kritikus funkcióit fenn kell tartani, illetve a szanálási célok elérése érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok rendelkezzenek az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy áthidaló intézményhez adhassák át a következők mindegyikét:”;

b)  a (2) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„A hitelezői feltőkésítésnek a 43. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett célra történő alkalmazása nem befolyásolhatja a szanálási hatóság azon képességét, hogy ellenőrző befolyást gyakoroljon az áthidaló intézmény felett. Amennyiben a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazása lehetővé teszi, hogy az áthidaló intézmény számára a tőkét teljes mértékben a hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek részvényekké vagy más típusú tőkeinstrumentummá történő átalakítása biztosítsa, el lehet tekinteni attól a követelménytől, hogy az áthidaló intézmény részben vagy egészben egy vagy több állami hatóság tulajdonában legyen.”

26.  A 42. cikk (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az átadás a szanálás alatt álló intézmény, az áthidaló intézmény vagy magának a vagyonkezelő szervezetnek a megfelelő működéséhez szükséges; vagy”

27.  A 44. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelezői feltőkésítés az intézmény vagy 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet minden olyan kötelezettségére alkalmazható legyen, beleértve a számviteli céltartalékokat is, amelyek az e cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján nincsenek kizárva az eszköz hatálya alól.”;

b)  az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

▌

28.  ▌A 44a. cikk a következőképpen módosul:

a)  a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:"

A hitelintézet a lakossági ügyfél által a (3) bekezdéssel összhangban szolgáltatott információk alapján biztosítja, hogy az e bekezdés a) és b) pontjában foglalt feltételek a vásárlás időpontjában teljesüljenek.

(6b)  A (6a) bekezdésben említett leírható instrumentumok, amelyeket a kibocsátó hitelintézet lakossági befektetőnek minősülő betéteseinek az említett bekezdésben meghatározott feltételek teljesítése nélkül értékesít, nem számítanak bele a 45e. vagy 45f. cikk szerinti követelmények teljesítésébe mindaddig, amíg ezen instrumentumokat az a betétes birtokolja, akinek azokat értékesítették.

(6c)  A szanálási hatóságok a 15-16. cikk szerinti szanálhatósági értékelés részeként évente csoportra és intézményre lebontva figyelemmel kísérik, hogy a MREL szempontjából figyelembe vehető instrumentumok milyen mértékben vannak lakossági befektetők birtokában, és az eredményekről évente legalább egyszer jelentést tesznek az EBH-nak.”;

b)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(7a) A tagállamok nem kötelesek alkalmazni e cikk (6a) és (6b) bekezdését a ... [e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal] előtt kibocsátott, a (6a) bekezdésben említett instrumentumokra.

(8)  Az EBH ... [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = az ezen irányelv hatálybalépését követő 24 hónap]-ig jelentést tesz a Bizottságnak e cikk alkalmazásáról. A jelentésben összehasonlítja a tagállamok által az e cikknek való megfelelés érdekében elfogadott intézkedéseket, elemzi, hogy azok mennyire voltak hatékonyak a lakossági befektetők védelme terén, és értékeli a határokon átnyúló műveletekre gyakorolt hatásukat.

A Bizottság a jelentés alapján jogalkotási javaslatot tehet ezen irányelv módosítására.”

29.  A 45. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az intézmények és 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett szervezetek mindenkor teljesítsék a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket, amikor azt a szanálási hatóság e cikkel és a 45a–45i. cikkel összhangban előírja.”

30.  A 45b. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (4), (5) és (7) bekezdésben a „globálisan rendszerszinten jelentős intézmények” szövegrész helyébe a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek” szöveg lép;

b)  a (8) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  ez a rendelkezés a magyar nyelvi változatot nem érinti;

ii.  a második albekezdés c) pontjában a „globálisan rendszerszinten jelentős intézmény” szövegrész helyébe a „globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet” szöveg lép;

iii.  ez a rendelkezés a magyar nyelvi változatot nem érinti;

c)  a cikk a következő (10) bekezdéssel egészül ki:"

31.  A 45c. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés nyolcadik albekezdésében a „kritikus gazdasági funkcióit” szövegrész helyébe a „kritikus funkcióit” szöveg lép;

b)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

Az EBH az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket … [Kiadóhivatal: kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító irányelv hatálybalépésétől számított 12 hónap]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban elfogadja.”;

c)  a (7) bekezdés nyolcadik albekezdésében a „kritikus gazdasági funkcióit” szövegrész helyébe a „kritikus funkcióit” szöveg lép.

32.  A szöveg a következő 45ca. cikkel egészül ki:"

„45ca. cikk

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása ▌átruházási stratégiák esetében

(1)  Amennyiben a 45c. cikket olyan szanálás alá vonható szervezetre alkalmazzák, amelynek az előnyben részesített szanálási stratégiája elsősorban a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló intézményi eszköz▌ független vagy más szanálási eszközökkel kombinált alkalmazását ▌irányozza elő, a szanálási hatóság a 45c. cikk (3) bekezdésében előírt feltőkésítési összeget arányos módon, adott esetben a következő kritériumok alapján határozza meg:

▌

(3)  Az (1) bekezdés alkalmazása nem eredményezhet magasabb összeget, mint a 45c. cikk (3) bekezdésének alkalmazásából eredő összeg, vagy az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően kiszámított teljes kockázatikitettség-érték 13,5%-ánál alacsonyabb összeg, vagy az e cikk (1) bekezdésében említett, az 575/2013/EU rendelet 429. és 429a. cikkének megfelelően kiszámított teljes kitettségi mérték 5%-ánál alacsonyabb összeg.”

33.  A 45d. cikk (1) bekezdésében a bevezető szöveg helyébe a következő szöveg lép:"

„A 45. cikk (1) bekezdésében említett követelmény a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szanálás alá vonható szervezetek esetében az alábbiakból áll:”

34.  A 45f. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„E bekezdés első és második albekezdésétől eltérve, az olyan EU-szintű anyavállalatoknak, amelyek harmadik országbeli szervezetek leányvállalatai és maguk nem szanálás alá vonható szervezetek, konszolidált alapon kell megfelelniük a 45c. és 45d. cikkben foglalt követelményeknek.”

35.  A 45l. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„a) hogyan hajtották végre nemzeti szinten a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, a 45e. vagy a 45f. cikk szerint, a 45ca. cikket is figyelembe véve meghatározott követelményt, különös tekintettel arra, hogy voltak-e eltérések a tagállamok között a hasonló szervezetek vonatkozásában meghatározott szinteket illetően;”

b)  a (3) bekezdés második albekezdése a következő mondattal egészül ki:"

„A (2) bekezdésben említett kötelezettség a második jelentés benyújtását követően megszűnik.”

35a.  A 45m. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) A 45. cikk (1) bekezdésétől eltérve a szanálási hatóságoknak megfelelő átmeneti időszakot kell meghatározniuk az intézmények és az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetek számára, hogy meg tudjanak felelni a 45e. vagy a 45f. cikkben megállapított követelményeknek, vagy a 45b. cikk (4), (5) vagy (7) bekezdésében foglalt követelményeknek, ha az intézmények vagy szervezetek az [e módosító irányelv] hatálybalépéséből eredően az említett követelmények hatálya alá tartoznak. Az intézményeknek és a szervezeteknek ... [e módosító irányelv alkalmazásának napjától számított négy év]-tól/-től meg kell felelniük a 45e. vagy a 45f. cikkben megállapított követelményeknek, vagy a 45b. cikk (4), (5) vagy (7) bekezdésének alkalmazásából eredő követelményeknek.

A szanálási hatóságnak a 45e. vagy a 45f. cikkben megállapított követelmények, vagy adott esetben a 45b. cikk (4), (5) vagy (7) bekezdésének alkalmazásából eredő követelmények tekintetében meg kell határoznia olyan közbenső célszinteket, amelyeket az intézményeknek és az e bekezdés első albekezdésében említett szervezeteknek... [e módosító irányelv alkalmazásának napjától számított két évvel]-ig teljesíteniük kell. Általános szabályként a közbenső célszintnek biztosítania kell azt, hogy a szavatolótőkéhez és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekhez kapcsolódó követelmények egy egyenletes folyamat során, fokozatosan kerüljenek teljesítésre.

36.  A 45m. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A 45b. cikk (4) és (7) bekezdésében, valamint a 45c. cikk (5) és (6) bekezdésében említett követelményeket nem kell alkalmazni az attól a naptól számított hároméves időszakban, amikor a szanálás alá vonható szervezetet vagy azt a csoportot, amelynek a szanálás alá vonható szervezet a részét képezi, globálisan rendszerszinten jelentős intézményként vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosították, vagy amikor a szanálás alá vonható szervezet a 45c. cikk (5) vagy (6) bekezdésében említett helyzetbe került.”

37.  A 46. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

38.  A 47. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„i. az intézmény által kibocsátott releváns tőkeinstrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek az 59. cikk (2) bekezdésében említett hatáskör alapján, az 59. cikkel összhangban; vagy”

39.  Az 52. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Rendkívüli körülmények esetén a szanálási hatóság további egy hónappal meghosszabbíthatja a reorganizációs terv benyújtására rendelkezésre álló egy hónapos határidőt.”;

b)  az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A szanálási hatóság előírhatja az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet számára, hogy a reorganizációs tervbe építsen be további elemeket.”

40.  Az 53. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Ha a szanálási hatóság egy kötelezettség – a számviteli céltartalékokat is beleértve – tőkeösszegét vagy a kötelezettség kapcsán esedékes összeget a 63. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett hatáskör révén nullára csökkenti, a kötelezettséget és az ahhoz kapcsolódóan keletkező bármilyen olyan kötelezettséget vagy követelést, amely a hatáskör gyakorlásának idején még nem keletkezett, minden tekintetben teljesítettnek kell tekinteni, és nem érvényesíthető a szanálás alatt álló intézményhez vagy bármilyen utódszervezethez kapcsolódó későbbi eljárásban vagy későbbi felszámolásban.”

41.  Az 55. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„b) a kötelezettség nem a 108. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett betét”;

b)  a (2) bekezdés ötödik és hatodik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Ha a szanálási hatóság egy intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet szanálhatóságának a 15. és 16. cikkel összhangban történő értékelése keretében, vagy bármely más időpontban azt állapítja meg, hogy egy leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket tartalmazó kötelezettségosztályon belül azoknak a kötelezettségeknek az aránya, amelyek nem tartalmazzák az e cikk (1) bekezdésében említett szerződéses feltételt, valamint azoknak a kötelezettségeknek az aránya, amelyek a 44. cikk (2) bekezdése alapján ki vannak zárva a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazásából, vagy amelyek a 44. cikk (3) bekezdése alapján valószínűleg ki lesznek zárva az említett eszköz alkalmazásából, együttesen meghaladja az adott osztály 10 %-át, haladéktalanul fel kell mérnie e konkrét ténynek az adott intézmény vagy szervezet szanálhatóságára gyakorolt hatását, beleértve a szanálhatóságra gyakorolt azon hatást is, amely a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör gyakorlása során a 73. cikkben előírt hitelezői védintézkedések megszegésének kockázatából ered.

Ha a szanálási hatóság az e bekezdés ötödik albekezdésében említett értékelés alapján arra a megállapításra jut, hogy azok a kötelezettségek, amelyek nem tartalmazzák az e cikk (1) bekezdésében említett szerződéses feltételt, jelentős akadályt jelentenek a szanálhatóság szempontjából, adott esetben a 17. cikkben meghatározott hatáskörök gyakorlásával kell kiküszöbölnie a szanálhatóság előtt álló adott akadályt.”;

c)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

Amennyiben az intézmények és szervezetek szanálás alá vonható csoport részét képezik, a jelentést a szanálás alá vonható szervezet készíti el a szanálás alá vonható csoportra vonatkozóan, az (1) bekezdés második és harmadik albekezdésében előírt mértékben”;

d)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(8a) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza a szanálási hatóságnak benyújtandó, a (2a) bekezdésben említett jelentés egységes formátumát és sablonjait.

Az EBH-nak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket ... [e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított egy évvel]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

42.  Az 59. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés e) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„e) az intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet rendkívüli állami pénzügyi támogatást igényel, kivéve, ha a támogatást a 32c. cikkben említett valamelyik formában nyújtják.”;

b)  a (4) bekezdés b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az időzítést, a szanálás alá vonható csoport tekintetében a leírási és átalakítási hatáskör vagy szanálási stratégiája hatékony végrehajtásának szükségességét, és más releváns körülményeket is figyelembe véve, nincs észszerű kilátás arra, hogy a tőkeinstrumentumok és az (1a) bekezdésben említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírásán vagy átalakításán kívül bármilyen intézkedéssel – például alternatív magánszektorbeli intézkedésekkel, felügyeleti intézkedéssel vagy korai beavatkozási intézkedésekkel – észszerű időn belül megelőzhető lenne az intézmény, az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet vagy a csoport csődje.”

43.  A 63. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  az m) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„m) arra irányuló hatáskör, hogy az illetékes hatóságot kötelezzék arra, hogy a 2013/36/EU irányelv 22. cikkében és a 2014/65/EU irányelv 12. cikkében meghatározott határidőktől eltérve időben értékelje a befolyásoló részesedés vevőjét;”

ii.  a cikk a következő n) ponttal egészül ki:"

„n) arra irányuló hatáskör, hogy az 596/2014/EU rendelet 17. cikkének (5) bekezdése értelmében a kéréseket a szanálás alatt álló intézmény nevében benyújtsa.”;

b)  a (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a 3. cikk (6) bekezdésétől és a 85. cikk (1) bekezdésétől függően valamely köz- vagy magánszektorbeli személy – ideértve a szanálás alatt álló intézmény részvényeseit vagy hitelezőit, valamint a 2013/36/EU irányelv 22–27. cikke alkalmazásában az illetékes hatóságokat – jóváhagyásának vagy hozzájárulásának a megszerzésére vonatkozó követelmények;”.

44.  A 71a. cikk (3) bekezdése helyébe a következő lép:"

45.  A 74. cikk (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:"

„d) azon veszteségek meghatározásakor, amelyeket a betétbiztosítási rendszer akkor szenvedett volna el, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel, alkalmazza a 2014/49/EU irányelv 11e. cikkében és az említett cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban említett kritériumokat és módszertant.”

45a.  Az 84. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(6a) Ez a cikk nem zárja ki az ugyanazon tagállam szanálási hatóságai és adóhatóságai közötti információcserét, ha az ilyen információcserét a tagállamok nemzeti jogszabályai rögzítik. Amennyiben ez az információ egy másik tagállamból származik, akkor csak az azt közlő illetékes hatóság kifejezett beleegyezésével tehető közzé.”

46.  A 88. cikk a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:"

„(6a) A 10. cikk (1) bekezdésében, a 15. cikk (1) bekezdésében és a 17. cikk (1) bekezdésében említett feladatok megkönnyítése, valamint a releváns információk cseréje érdekében a más tagállamokban jelentős fióktelepekkel rendelkező intézmények szanálási hatósága szanálási kollégiumot hoz létre és irányít.

Az első albekezdésben említett intézmény szanálási hatósága dönt arról, hogy mely hatóságok vesznek részt a szanálási kollégium ülésén vagy tevékenységében, figyelembe véve, hogy a tervezett vagy koordinálandó tevékenység az említett hatóságok számára milyen mértékben releváns, különös tekintettel az érintett tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt lehetséges hatásra és az első albekezdésben említett feladatokra.

Az első albekezdésben említett intézmény szanálási hatósága teljeskörűen, előre tájékoztatja a szanálási kollégium valamennyi tagját az ülések megszervezéséről, a legfontosabb megvitatandó kérdésekről és a megtárgyalandó tevékenységekről. Az első albekezdésben említett intézmény szanálási hatósága teljeskörűen, megfelelő időben tájékoztatja továbbá a kollégium valamennyi tagját az ülések során tett lépésekről vagy a végrehajtott intézkedésekről.”

46a.  A 90. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(4a) A 84. cikk nem zárja ki az ugyanazon tagállam szanálási hatóságai és adóhatóságai közötti információcserét, ha az ilyen információcserét a tagállamok nemzeti jogszabályai rögzítik. Amennyiben ez az információ egy másik tagállamból származik, akkor csak az azt közlő illetékes hatóság kifejezett beleegyezésével tehető közzé.”

47.  A 91. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

Az első albekezdésben említett információk belefoglalhatók az e bekezdés első albekezdésében említett címzetteknek a 81. cikk (3) bekezdése szerint megküldött értesítésekbe.”;

b)  a (7) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Az EBH egy szanálási hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban segítheti a szanálási hatóságokat a közös határozat meghozatalában.”

48.  A 92. cikk (3) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Az EBH egy szanálási hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban segítheti a szanálási hatóságokat a közös határozat meghozatalában.”

49.  A 97. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A szanálási hatóságok adott esetben nem kötelező erejű együttműködési megállapodásokat kötnek az e cikk (2) bekezdésében említett érintett harmadik országbeli hatóságokkal. Ezeknek a megállapodásoknak összhangban kell lenniük az EBH keretmegállapodásával.

Az illetékes hatóságok adott esetben nem kötelező erejű együttműködési megállapodásokat kötnek az e cikk (2) bekezdésében említett érintett harmadik országbeli hatóságokkal. Ezeknek a megállapodásoknak összhangban kell lenniük az EBH keretmegállapodásával, és biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országbeli hatóságokkal közölt információk garanciát nyújtsanak arra vonatkozóan, hogy a 84. cikkben említettekkel legalább egyenértékű szakmai titoktartási követelmények teljesülnek.”

50.  A 98. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:"

„A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok és az illetékes minisztériumok csak akkor cseréljenek bizalmas információkat – köztük helyreállítási terveket – az érintett harmadik országbeli hatóságokkal, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:”;

b)  a szöveg a következő második és harmadik albekezdéssel egészül ki:"

A második albekezdés alkalmazásában a helyreállítással és a szanálással kapcsolatos információknak magukban kell foglalniuk az illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti feladataihoz közvetlenül kapcsolódó valamennyi információt, különösen a helyreállítási tervezést és a helyreállítási terveket, a korai beavatkozási intézkedéseket, valamint a szanálási hatóságokkal a szanálási tervezés, a szanálási tervek és a szanálási intézkedések tekintetében folytatott információcserét.”

51.  A 101. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Amennyiben a szanálási hatóság azt állapítja meg, hogy a szanálásfinanszírozási rendszernek az e cikk (1) bekezdésében említett célokra történő alkalmazása valószínűleg azt eredményezi, hogy valamely intézmény vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet veszteségeinek egy része a szanálásfinanszírozási rendszerre hárul, a szanálásfinanszírozási rendszer igénybevételére vonatkozóan a 44. cikkben megállapított alapelveket kell alkalmazni.”

52.  A 102. cikk (3) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett kezdeti időszakot követően a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összege az említett bekezdésben meghatározott célszint alá csökken, a célszint eléréséig ismét be kell szedni a 103. cikk szerinti szokásos hozzájárulásokat. A Testület ezért a 103. cikk szerinti szokásos hozzájárulások beszedését legfeljebb 3 évvel elhalaszthatja annak biztosítása érdekében, hogy a beszedendő összeg arányos legyen a beszedési eljárás költségeivel, feltéve, hogy ez a halasztás nem befolyásolja lényegesen a Testületnek az Alap 101. szakasz szerinti felhasználására vonatkozó képességét. Miután első alkalommal elérték a célszintet, ahol a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket megfelelően lecsökkentették a célszint kevesebb mint kétharmadára, az említett hozzájárulást úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a célszint négy éven belüli elérését.”

53.  A 103. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Azon rendelkezésre álló pénzügyi eszközök, amelyeket a 102. cikkben meghatározott célszint elérése céljából figyelembe kell venni, magukban foglalhatják azokat a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat is, amelyek harmadik felek jogaival nem terhelt, alacsony kockázatú eszközök biztosítékával teljeskörűen fedezettek, szabadon értékesíthetők, és ki vannak jelölve a 101. cikk első bekezdésében meghatározott célokra (a szanálási hatóságok általi kizárólagos felhasználásra). A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások aránya nem haladhatja meg az e cikknek megfelelően beszedett hozzájárulás teljes összegének 30 %-át. E korláton belül a szanálási hatóság évente meghatározza a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak az e cikkel összhangban beszedendő hozzájárulások teljes összegéhez viszonyított arányát.”;

b)  a cikk a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A szanálási hatóság akkor hívja le az e cikk (3) bekezdése alapján tett visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat, ha a 101. cikk értelmében szükség van a szanálásfinanszírozási rendszer igénybevételére.

Amennyiben egy szervezet már nem tartozik az 1. cikk hatálya alá, és már nem áll fenn az e cikk (1) bekezdése szerinti hozzájárulás-fizetési kötelezettsége, a szanálási hatóság lehívja a (3) bekezdés alapján tett, és még esedékes visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat. Ha a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó hozzájárulást az első felszólításkor szabályszerűen kifizetik, a szanálási hatóság törli a kötelezettségvállalást és visszafizeti a biztosítékot. Ha a hozzájárulást az első felszólításkor nem fizetik ki szabályszerűen, a szanálási hatóság lefoglalja a biztosítékot, és törli a kötelezettségvállalást.”

54.  A 104. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A rendkívüli utólagos hozzájárulások nem haladhatják meg a 102. cikkben meghatározott célszint 12,5 %-ának háromszorosát.”

55.  A 108. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

b)  a cikk a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:"

„(8) Amennyiben a 37. cikk (3) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett szanálási eszközök igénybevételével a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek, jogainak vagy kötelezettségeinek csak egy részét ruházzák át, a szanálásfinanszírozási rendszernek a fennmaradó intézménnyel vagy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett fennmaradó szervezettel szemben követelése keletkezik minden olyan ráfordítás és veszteség tekintetében, amelyek oka a szanálásfinanszírozási rendszer által a szanáláshoz a 101. cikk (1) bekezdése alapján nyújtott olyan hozzájárulás, amely azokhoz a veszteségekhez kapcsolódik, amelyeket egyébként a hitelezők viseltek volna.

(9)  A tagállamok biztosítják, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti jogszabályaik értelmében a szanálásfinanszírozási rendszernek az e cikk (8) bekezdésében és a 37. cikk (7) bekezdésében említett követelései a kielégítési rangsorban elsőbbséget élvezzenek, és e rangsorban megelőzzék a betétek és a betétbiztosítási rendszerek e cikk (1) bekezdése szerinti követeléseit.”

56.  A 109. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

A tagállamok biztosítják, hogy miután a betétbiztosítási rendszer a második albekezdésben említett esetekben hozzájárulást nyújtott, a szanálás alatt álló intézmény tartózkodjon attól, hogy más vállalkozásokban részesedést szerezzen, az elsődleges alapvető tőkével vagy egyéb alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatosan fizetéseket teljesítsen, vagy olyan egyéb tevékenységeket végezzen, amelyek tőkekiáramláshoz vezethetnek.

A betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának költsége egyetlen esetben sem haladhatja meg a betétesek kártalanításának a betétbiztosítási rendszer által a 2014/49/EU irányelv 11e. cikke szerint kiszámított költségét.

Ha a 74. cikk szerinti értékelés megállapítja, hogy a betétbiztosítási rendszer szanáláshoz való hozzájárulásának költsége meghaladta azt a veszteséget, amely az intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében végrehajtott felszámolása során merült volna fel, a betétbiztosítási rendszer jogosult arra, hogy a szanálásfinanszírozási rendszerből a 75. cikkel összhangban megkapja a különbözet összegét.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóság – azt követően, hogy konzultációt folytatott a betétbiztosítási rendszerrel arról a becsült költségről, amely a betétesek kártalanításával összefüggésben a 2014/49/EU irányelv 11e. cikke szerint, valamint az ezen irányelv 36. cikkében említett feltételeknek megfelelően felmerül – az (1) bekezdéssel összhangban meghatározza a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának összegét.

A szanálási hatóság az első albekezdésben említett határozatáról értesíti azt a betétbiztosítási rendszert, amelyhez az intézmény tartozik. A betétbiztosítási rendszernek haladéktalanul végre kell hajtania az említett határozatot.”;

b)  a cikk a következő (2a) és (2b) bekezdéssel egészül ki:"

„(2a) Amennyiben a betétbiztosítási rendszer pénzeszközeit az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjával összhangban a szanálás alatt álló intézmény feltőkésítéséhez való hozzájárulásra használják fel, a tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszer – amint azt a kereskedelmi és pénzügyi körülmények lehetővé teszik – a szanálás alatt álló intézmény részvényeiben vagy egyéb tőkeinstrumentumaiban lévő részesedéseit átruházza a magánszektorra.

A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek az első albekezdésben említett részvényeket és egyéb tőkeinstrumentumokat nyíltan és átláthatóan forgalmazzák, azokat az értékesítés során ne mutassák be megtévesztő módon, és ne tegyenek hátrányos megkülönböztetést a potenciális vásárlók között. Az ilyen értékesítéseket kereskedelmi feltételek alkalmazásával kell végrehajtani.

(2b)  A betétbiztosítási rendszer (1) bekezdés második albekezdése szerinti hozzájárulását bele kell számítani a 44. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és a 44. cikk (8) bekezdésének a) pontjában meghatározott küszöbértékekbe.

Amennyiben a betétbiztosítási rendszernek az (1) bekezdés második albekezdése szerinti igénybevétele, valamint az a hozzájárulás, amelyet a részvényesek és a tulajdonviszonyt megtestesítő egyéb instrumentumok tulajdonosai, a releváns tőkeinstrumentumok és a hitelezői feltőkésítésbe bevonható egyéb kötelezettségek tulajdonosai a veszteségviseléshez és a feltőkésítéshez nyújtottak, együttesen lehetővé teszik a szanálásfinanszírozási rendszer igénybevételét, a betétbiztosítási rendszer hozzájárulását a 44. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és a 44. cikk (8) bekezdésének a) pontjában meghatározott küszöbértékek eléréséhez szükséges összegre kell korlátozni. A betétbiztosítási rendszer hozzájárulását követően a szanálásfinanszírozási rendszert a szanálásfinanszírozási rendszer alkalmazására vonatkozó, a 44. és 101. cikkben meghatározott elvekkel összhangban kell alkalmazni.

A betétbiztosítási rendszer hozzájárulásainak az e bekezdés második albekezdése szerinti korlátozásától eltérve, amennyiben a 44. cikk (7) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, a betétbiztosítási rendszer köteles kiegészítő hozzájárulást nyújtani. Ennek a kiegészítő hozzájárulásnak egyenlőnek kell lennie a szanálásfinanszírozási rendszer által a 44. cikk (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott 5 %-os korlátot meghaladó hozzájárulás összegének és a biztosított betétek átruházás hatálya alá tartozó összes kötelezettségen belüli részarányának szorzatával.

c)  a (3) bekezdést el kell hagyni;

d)  az (5) bekezdésben a második és a harmadik albekezdést el kell hagyni.

57.  A 111. cikk (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:"

„e) a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, a 45e. vagy a 45f. cikkben említett minimumkövetelmény teljesítésének elmulasztása.”

58.  A 128. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

„Intézmények és hatóságok közötti együttműködés és információcsere”;

b)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„A szanálási hatóságok, az illetékes hatóságok, az EBH, az Egységes Szanálási Testület, az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszerének más tagjai a Bizottság kérésére és a megadott határidőn belül a Bizottság rendelkezésére bocsátanak a szakpolitika kialakításával kapcsolatos feladataihoz szükséges valamennyi információt, beleértve hatásvizsgálatok elkészítését, a jogalkotási javaslatok előkészítését és a jogalkotási folyamatban való részvételt is. A Bizottság és annak alkalmazottai a tudomásukra hozott információk tekintetében a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* 88. cikkében meghatározott szakmai titoktartási követelmények hatálya alá tartoznak.

______________________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.).”

59.  A szöveg a következő 128a. cikkel egészül ki:"

„128a. cikk

Válságkezelési szimulációk

(1)  Az EBH koordinálja az ezen irányelv, a 806/2014/EU rendelet és a 2014/49/EU irányelv határokon átnyúló helyzetekben történő alkalmazásának tesztelésére szolgáló, az egész Unióra kiterjedően a következő szempontok mindegyikét vizsgáló rendszeres gyakorlatokat:

(2)  Az EBH jelentést készít, amelyben ismerteti a gyakorlatok során tett főbb megállapításokat és levont következtetéseket. A jelentést közzé kell tenni.”

2. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb … [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek ezen irányelv előírásainak. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Az említett rendelkezéseket … [Kiadóhivatal, kérjük beilleszteni a dátumot = e módosító irányelv átültetési határidejét követő 1 nap]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 307., 2023.8.31., 19.o. (2) HL C 349., 2023.9.29., 161. o. (3) * A szöveg változásai az 1. módosítás elfogadásából erednek. Az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. (4) HL C […]., […]., […]. o. (5) HL C […]., […]., […]. o. (6) Pénzügyi Stabilitási Tanács: A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek fő kritériumai (2014. október 15.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.). (9) A Bizottság (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. március 26.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálási hatóságok által a szanálás alá vonható csoport konszolidált szintjén a szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 104a. cikkében említett követelmények és a kombinált pufferkövetelmények becsléséhez – amennyiben az említett irányelv értelmében maga a szanálás alá vonható csoport nem tartozik az említett követelmények hatálya alá – alkalmazandó módszereket részletesen meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 241., 2021.7.8., 1. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2034 irányelve (2019. november 27.) a befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, valamint a 2002/87/EK, a 2009/65/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/59/EU és a 2014/65/EU irányelv módosításáról (HL L 314., 2019.12.5., 64. o.). (12) Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.). (13) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2033 rendelete (2019. november 27.) a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről, valamint az 1093/2010/EU, az 575/2013/EU, a 600/2014/EU és a 806/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 314., 2019.12.5., 1. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.). (17) COM(2018)0133. (18) COM(2020)0822. (19) A Bizottság 1126/2008/EK rendelete (2008. november 3.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (HL L 320., 2008.11.29., 1. o.). (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/876 rendelete (2019. május 20.) az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 1. o.). (21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/877 rendelete (2019. május 20.) a 806/2014/EU rendeletnek a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében történő módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 226. o.). (22) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/879 irányelve (2019. május 20.) a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelv, valamint a 98/26/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 296. o.). (23) Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).

Az Európai Parlament 2024. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a 2014/49/EU irányelvnek a betétvédelem hatóköre, a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek felhasználása, a határokon átnyúló együttműködés és az átláthatóság tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2023)0228 – C9-0133/2023 – 2023/0115(COD))

P9_TA(2024)0328 A9-0154/2024

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2023)0228),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9‑0133/2023),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2023. július 5-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0154/2024),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2024. április 24-én került elfogadásra a 2014/49/EU irányelvnek a betétvédelem hatóköre, a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek felhasználása, a határokon átnyúló együttműködés és az átláthatóság tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2024/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel(2)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) 19. cikkének (5) és (6) bekezdésével összhangban a Bizottság felülvizsgálta az említett irányelv alkalmazását és hatályát, és arra a következtetésre jutott, hogy az Unióban a betéteseknek a betétbiztosítási rendszerek létrehozása révén történő védelmére irányuló célkitűzés nagyrészt teljesült. A Bizottság ugyanakkor azt is megállapította, hogy orvosolni kell a betétesek védelme terén még fennálló hiányosságokat, és javítani kell a betétbiztosítási rendszerek működését, emellett harmonizálni kell a betétbiztosítási rendszereknek a kifizetési eljárásoktól eltérő beavatkozásaira vonatkozó szabályokat is.

(1a)  A bankunió jelenleg a tervezett három pillér közül csak kettőn alapul, nevezetesen az egységes felügyeleti mechanizmuson és az egységes szanálási mechanizmuson. Ezért az a harmadik pillér, az európai betétbiztosítási rendszer hiánya miatt nem teljes. Az uniós válságkezelési és betétbiztosítási keret folyamatban lévő felülvizsgálatának célja, hogy előkészítse az utat a bankunió régóta esedékes kiteljesítése felé, beleértve egy európai betétbiztosítási rendszer létrehozását is. A bankunió kiteljesítése a gazdasági és monetáris unió, valamint a pénzügyi stabilitás szerves részét képezi, különösen azáltal, hogy csökkenti az államok és a bankok pénzügyi helyzetének egymásra hatásából adódó negatív spirál kockázatait.

(1b)  A bankunió kiteljesítésére irányuló zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében össze kell hangolni a betétbiztosítási rendszerek által ellátható funkciókat. Ezért a 2014/49/EU irányelvben foglalt, a nemzeti jog hatálya alá tartozó számos mérlegelési jogkört korlátozni kell, és valamennyi betétbiztosítási rendszer számára lehetővé kell tenni a szanálási intézkedések, a megelőző intézkedések és egyéb alternatív intézkedések finanszírozását a betétesek kifizetése érdekében.

(1c)  Az uniós válságkezelési keretnek mindenkor biztosítania kell, hogy a veszteségeket ne a társadalom viselje, és hogy az adófizetők pénzét ne használják fel nehéz helyzetben lévő hitelintézetek megsegítésére vagy megmentésére.

(2)  A betétbiztosítási rendszerekbe történő befizetésre vagy a betétesek és a betétbiztosítási rendszerek tájékoztatására vonatkozó kötelezettségek teljesítésének elmulasztása alááshatja a betétesek védelmének célját. A betétbiztosítási rendszerek vagy adott esetben a kijelölt hatóságok a befizetések késedelmes teljesítése esetén pénzbírságot alkalmazhatnak. A kötelezettségeit nem teljesítő hitelintézettel szembeni végrehajtási intézkedések tekintetében javítani kell a betétbiztosítási rendszerek, valamint a kijelölt és az illetékes hatóságok közötti koordinációt. Bár az illetékes hatóságok által a hitelintézetekkel szemben alkalmazott felügyeleti és végrehajtási intézkedéseket a nemzeti jogszabályok és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) szabályozza, biztosítani kell, hogy a kijelölt hatóságok időben tájékoztassák az illetékes hatóságokat a hitelintézetek betétbiztosítási szabályok szerinti kötelezettségeinek megsértéséről.

(3)  A betétbiztosítási rendszerek gyakorlatai további konvergenciájának támogatása és a betétbiztosítási rendszerek rezilienciájuk tesztelésében való támogatása érdekében az Európai Bankhatóságnak (EBH) szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a betétbiztosítási rendszerek stressztesztjeinek elvégzésére vonatkozóan.

(4)  A 2014/49/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében bizonyos pénzügyi intézmények, köztük a befektetési vállalkozások betétei ki vannak zárva a betétbiztosítási rendszer általi fedezetből. Azokat a pénzeszközöket azonban, amelyeket e pénzügyi intézmények ügyfeleiktől kapnak, és amelyeket ügyfeleik nevében egy hitelintézetnél helyeznek el az általuk kínált szolgáltatások gyakorlása során, bizonyos feltételek mellett védeni kell.

(5)  A betétbiztosítási rendszer általi kártalanítás révén jelenleg védelmet élvező betétesek körét a nem szakmai befektetők védelmére irányuló szándék motiválja annak feltételezésével, hogy a szakmai befektetők nem szorulnak ilyen védelemre. Ezért a hatóságok eddig nem tartoztak a kártalanítható körbe. A legtöbb hatóság azonban (amelyek közé egyes tagállamokban iskolák és kórházak is tartoznak) nem tekinthető szakmai befektetőnek. Ezért biztosítani kell, hogy valamennyi nem szakmai befektető, köztük a hatóságok betétei részesülhessenek a betétbiztosítási rendszer által nyújtott védelemben.

(6)  Bizonyos események – többek között a magán-lakóingatlanokkal kapcsolatos ingatlanügyletek vagy egyes biztosítási térítések – átmenetileg nagy összegű betétet eredményezhetnek. Ezért a 2014/49/EU irányelv 6. cikkének (2) bekezdése jelenleg annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy az ilyen eseményekből származó betétek az összeg jóváírásának időpontjától vagy az ilyen betétek jogilag átruházhatóvá válásának időpontjától számított legalább 3 hónapig, de legfeljebb 12 hónapig 100 000 EUR összeg felett is biztosítva legyenek. A betétesek védelmének Unión belüli harmonizációja, valamint az ilyen betétek védelmének hatókörével kapcsolatos adminisztratív összetettség és jogbizonytalanság csökkentése érdekében a betétek védelmét a 100 000 EUR kártalanítási összeghatár mellett legalább 500 000 EUR minimális összegre és legfeljebb 2 500 000 EUR maximális összegre ki kell igazítani egy 6 hónapos harmonizált időtartamra. A tagállamok általi átültetést követően a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a védett összegeket annak megállapítása érdekében, hogy csökkenteni kell-e a maximális összeget, figyelembe véve, hogy a védett összegek arányosak-e, és Unió-szerte egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak-e.

(7)  Ingatlanügylet során a pénzeszközök az ügylet tényleges kiegyenlítését megelőzően különböző számlákon fordulhatnak meg. Ezért az ingatlanügyletben részes betétesek egységes védelme érdekében az ideiglenesen magas számlaegyenlegek védelmét egyaránt alkalmazni kell az értékesítésből származó bevételekre, valamint a magán-lakóingatlan megvásárlása céljából előre meghatározott rövid időtartamra elhelyezett pénzeszközökre.

(8)  A betétbiztosítási rendszer általi kifizetés időben történő teljesítése, valamint az adminisztratív és számítási szabályok egyszerűsítése érdekében meg kell szüntetni az esedékes kötelezettségeknek a kifizetendő összeg számítása során történő figyelembevételére vonatkozó mérlegelési jogkört.

(9)  Optimalizálni kell a betétbiztosítási rendszerek működési kapacitásait és csökkenteni kell adminisztratív terheiket. Ezért meg kell állapítani, hogy a kedvezményezetti számlákon elhelyezett betétekre jogosult betétesek azonosítása, illetve annak értékelése során, hogy a betétesek igénybe vehetik-e az ideiglenesen magas számlaegyenlegre vonatkozó biztosítékokat, továbbra is a betétesek és a számlatulajdonosok felelőssége, hogy saját eszközeikkel bizonyítsák jogosultságukat.

(10)  Egyes betétekre hosszabb kifizetési határidő vonatkozhat, mivel a betétbiztosítási rendszereknek ellenőrizniük kell a kifizetési igényt. A szabályok uniós szintű harmonizálása érdekében a kifizetési időszakot a vonatkozó dokumentumok kézhezvételétől számított 20 munkanapra kell korlátozni.

(11)  A nyugvó számlákon található kis összegek kifizetésével kapcsolatos adminisztratív költségek meghaladhatják a betétes számára jelentkező előnyöket. Ezért pontosítani kell, hogy a betétbiztosítási rendszer nem kötelezhető arra, hogy magától törekedjen az ilyen számlán tartott betét kifizetésére, ha annak egyenlege nem éri el a nemzeti szinten meghatározandó küszöbértéket. Továbbra is biztosítani kell azonban a betétesek jogát az ilyen összeg követelésére. Továbbá, amennyiben ugyanaz a betétes más aktív számlával is rendelkezik, a betétbiztosítási rendszernek annak egyenlegét is figyelembe kell vennie a térítendő összeg kiszámításakor.

(12)  A betétbiztosítási rendszerek különböző módokon teljesíthetnek kifizetést a betétesek részére, a készpénzkifizetéstől az elektronikus átutalásig. A betétbiztosítási rendszerektől induló kifizetési folyamat nyomonkövethetőségének biztosítása, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló uniós keret célkitűzéseivel való összhang biztosítása érdekében azonban, ha a kártalanítás meghaladja a 10 000 EUR összeget, alapértelmezés szerint a kifizetést átutalással kell teljesíteni a betétesek részére.

(13)  A betétbiztosítás nem terjed ki a pénzügyi intézményekre. Egyes pénzügyi intézmények, köztük az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, a pénzforgalmi intézmények és a befektetési vállalkozások azonban – gyakran ideiglenesen – bankszámlákon helyezik el az ügyfeleiktől kapott pénzeszközöket, hogy megfeleljenek az ágazati jogszabályokkal, többek között a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(8), az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(9) és a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(10) összhangban fennálló biztosítéki kötelezettségeknek. Tekintettel e pénzügyi intézmények növekvő szerepére, a betétbiztosítási rendszereknek védeniük kell az ilyen betéteket azzal a feltétellel, hogy az ilyen ügyfelek azonosításra kerülnek, vagy azonosíthatók.

(14)  A pénzügyi intézmények ügyfelei nem mindig tudják, hogy a pénzügyi intézmény melyik hitelintézetet választotta pénzeszközeik elhelyezésére. A betétbiztosítási rendszerek ezért az ilyen betétet nem kezelhetik összevontan azzal a betéttel, amelyet ugyanazon ügyfél esetleg ugyanabban a hitelintézetben helyez el, ahol a pénzügyi intézmény is betétet helyezett el. Előfordulhat, hogy a hitelintézetek nem ismerik az ügyfélszámlákon tartott összegre jogosult ügyfeleket, illetve nem tudják ellenőrizni és rögzíteni ezen ügyfelek egyedi adatait. ▌

(15)  A betétesek kártalanítása során a betétbiztosítási rendszerek olyan helyzetekkel szembesülhetnek, amelyek pénzmosási aggályokat vetnek fel. A betétbiztosítási rendszereknek ezért vissza kell tartaniuk a betétesnek történő kifizetést, ha arról értesülnek, hogy valamely pénzügyi információs egység az alkalmazandó pénzmosás elleni szabályokkal összhangban bankszámlát vagy fizetési számlát függesztett fel.

(16)  A 2014/49/EU irányelv 9. cikke előírja, hogy amennyiben egy betétbiztosítási rendszer szanálási eljárás keretében teljesít kifizetéseket, a betétbiztosítási rendszernek a kifizetéseivel megegyező összegű követeléssel kell rendelkeznie az érintett hitelintézettel szemben, és e követelésnek egyenrangúnak kell lennie a biztosított betétekkel. A rendelkezés nem tesz különbséget a betétbiztosítási rendszer által a bank nyílt hitelezői feltőkésítésének alkalmazásakor teljesített hozzájárulás és a betétbiztosítási rendszer átruházási stratégia finanszírozásához való hozzájárulása (vagyonértékesítési vagy áthidaló intézményi eszköz alkalmazása, majd a fennmaradó szervezet felszámolása) között. A betétbiztosítási rendszer követelésének meglétével és összegével kapcsolatos egyértelműség és jogbiztonság különböző forgatókönyvek esetén történő biztosítása érdekében elő kell írni, hogy amennyiben a betétbiztosítási rendszer vagyonértékesítési eszköz vagy áthidaló intézményi eszköz, vagy olyan alternatív intézkedések alkalmazásának támogatásához járul hozzá, amelyek révén a hitelintézet eszközeit, jogait és kötelezettségeit – a betéteket is beleértve – átruházzák a kedvezményezettre, a betétbiztosítási rendszernek a nemzeti jog szerinti későbbi felszámolási eljárása során követeléssel kell rendelkeznie a fennmaradó szervezettel szemben. Annak érdekében, hogy a fennmaradó intézményben vagy szervezetben hátrahagyott részvényesek és hitelezők ténylegesen viseljék az intézmény veszteségeit, valamint hogy fizetésképtelenség esetén javuljanak a betétbiztosítási rendszer behajtási lehetőségei, a betétbiztosítási rendszer követelésének egyenrangúnak kell lennie a biztosított betétekkel. Amennyiben a bank nyílt hitelezői feltőkésítését alkalmazzák (azaz a hitelintézet folytatja működését), a betétbiztosítási rendszer olyan összegű hozzájárulást nyújt, amellyel a biztosított betéteket leírták vagy átváltották volna az adott hitelintézet veszteségeinek viselése érdekében, ha a biztosított betéteket bevonták volna a hitelezői feltőkésítés körébe. Ezért a betétbiztosítási rendszer hozzájárulása nem keletkeztethet követelést a szanálás alatt álló intézménnyel szemben, mivel ez megszüntetné a betétbiztosítási rendszer hozzájárulásának célját.

(17)  A betétbiztosítási rendszerek gyakorlatainak konvergenciája és a betétesek számára a betéteik követelésére vonatkozó jogbiztonság biztosítása, valamint a betétbiztosítási rendszerek működési akadályainak elkerülése érdekében fontos, hogy a betétesek megfelelően hosszú időn belül követelhessék a betéteik utáni kártalanítást azokban az esetekben, amikor a betétbiztosítási rendszer – kifizetés esetén – nem kártalanította a betéteseket a 2014/49/EU irányelv 8. cikkében meghatározott határidőkön belül.

(18)  A 2014/49/EU irányelv 10. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2024. július 3-ig a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek értéke elérje a tagok biztosított betéteinek 0,8%-ában megállapított célszintet. Annak objektív értékeléséhez, hogy a betétbiztosítási rendszerek teljesítik-e ezt a követelményt, egyértelmű referencia-időszakot kell meghatározni a biztosított betétek összegének és a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek a meghatározására. Tekintettel a betétbiztosítási rendszerek alkalmazási körének kiterjesztésére, a 0,8%-os célszint megfelelőségét szorosan nyomon kell követni és értékelni kell.

(19)  A betétbiztosítási rendszerek rezilienciájának biztosítása érdekében pénzeszközeiknek stabil és visszavonhatatlan hozzájárulásokból kell származniuk. A betétbiztosítási rendszerek finanszírozásának bizonyos forrásai – beleértve a kölcsönöket és a várható megtérüléseket – túlságosan esetlegesek ahhoz, hogy a betétbiztosítási rendszer célszintjének eléréséhez való hozzájárulásként figyelembe vehetők legyenek. A betétbiztosítási rendszerek célszintjére vonatkozó feltételek harmonizálása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközöket az ágazat hozzájárulásaiból finanszírozzák, meg kell különböztetni a célszint eléréséhez figyelembe vehető pénzeszközöket a kiegészítő finanszírozási forrásnak minősülő pénzeszközöktől. A betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek kiáramlása – beleértve az előre látható hiteltörlesztéseket is – tervezhető és a betétbiztosítási rendszer tagjaitól származó rendszeres befizetésekbe beszámítható, ennélfogva nem eredményezheti a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök célszint alá csökkenését. Ezért pontosítani kell, hogy a célszint első elérését követően csak akkor indokolt a négyéves feltöltési időszak, ha a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközök hiányát a betétbiztosítási rendszer beavatkozása (kifizetés vagy megelőző, szanálási vagy alternatív intézkedések alkalmazása) okozta. Amennyiben a betétbiztosítási rendszer ilyen beavatkozását követően a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök kevesebb mint egyharmadával csökkentek, a feltöltési időszaknak két évnek kell lennie. A következetes alkalmazás biztosítása érdekében az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a célszint betétbiztosítási rendszerek általi kiszámításának módszertanát.

(20)  A betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek azonnal felhasználhatóknak kell lenniük a kifizetéssel vagy egyéb beavatkozással járó hirtelen események kezelésére. Tekintettel az Unióban alkalmazott sokféle gyakorlatra, helyénvaló követelményeket megállapítani a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeik befektetésére irányuló stratégiájára vonatkozóan, és ezáltal mérsékelni azokat a hatásokat, amelyek akadályozhatják a betétbiztosítási rendszert a megbízatása teljesítésében. Amennyiben a betétbiztosítási rendszer nem rendelkezik hatáskörrel a befektetési stratégia meghatározására, a befektetési stratégia meghatározásáért felelős tagállami hatóságnak, szervnek vagy szervezetnek a befektetési stratégia meghatározásakor tiszteletben kell tartania a diverzifikációra és az alacsony kockázatú és likvid eszközökbe történő befektetésekre vonatkozó elveket is. Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszer a pénzeszközeihez való hozzáférés tekintetében megőrizze teljes működési függetlenségét és rugalmasságát, ha a betétbiztosítási rendszer a pénzeszközeit a kincstárnál helyezi el, az ilyen pénzeszközöket elkülönített számlán kell elhelyezni.

(21)  Kihasználatlanságára tekintettel meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy a betétbiztosítási rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit a tagintézmények azon kötelező befizetéseiből teremtsék elő, amelyeket azok a hitelintézetek rendszerszintű kockázataival összefüggésben felmerülő költségek fedezésére a tagállamok által létrehozott, kötelező befizetési rendszerekbe teljesítettek.

(22)  Fokozni kell a betétesek védelmét, ugyanakkor el kell kerülni a betétbiztosítási rendszerek eszközeinek kényszerértékesítését, és korlátozni kell a banki ágazatra gyakorolt esetleges negatív prociklikus hatásokat, amelyeket a rendkívüli utólagos hozzájárulások beszedése okoz. A betétbiztosítási rendszerek számára ezért lehetővé kell tenni, hogy olyan alternatív finanszírozási megoldásokat alkalmazzanak, amelyek révén a befizetésektől eltérő forrásokból bármikor rövid távú finanszírozáshoz juthatnak, többek között a rendelkezésre álló pénzügyi eszközeik és a rendkívüli utólagos hozzájárulásokból származó pénzeszközök felhasználása előtt is. Mivel a betétbiztosítási rendszerek finanszírozásának költségeit és felelősségét elsősorban a hitelintézeteknek kell viselniük, a közpénzekből történő alternatív finanszírozási megoldások nem engedhetők meg.

(23)  Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek kellően diverzifikált módon fektessék be pénzeszközeiket és ebben konvergens gyakorlatot kövessenek, az EBH-nak erre vonatkozóan iránymutatásokat kell kiadnia a betétbiztosítási rendszerek számára.

(24)  Bár a betétbiztosítási rendszerek elsődleges szerepe a biztosított betétesek kártalanítása, a kifizetésektől eltérő beavatkozások költséghatékonyabbnak bizonyulhatnak a betétbiztosítási rendszerek számára, és az átruházási stratégiák megkönnyítésével biztosíthatják a betétekhez való folyamatos hozzáférést. A betétbiztosítási rendszerektől megkövetelhető, hogy hozzájáruljanak a hitelintézetek szanálásához. Emellett egyes tagállamokban a betétbiztosítási rendszerek a hitelintézetek hosszú távú életképességének helyreállítását célzó megelőző intézkedéseket vagy alternatív fizetésképtelenségi intézkedéseket finanszírozhatnak. Bár a megelőző és alternatív intézkedések jelentősen javíthatják a betétek védelmét, az ilyen intézkedésekhez megfelelő biztosítékoknak kell kapcsolódniuk – többek között a legkisebb költség kritériumának harmonizált vizsgálata formájában – az egyenlő versenyfeltételek, valamint az ilyen intézkedések eredményességének és költséghatékonyságának biztosítása érdekében. A biztosítékok csak az ezen irányelv által szabályozott, a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére álló pénzügyi eszközökkel finanszírozott beavatkozásokra alkalmazandók.

(24a)  Alapvető fontosságú, hogy a betétbiztosítási rendszer bármely forgatókönyvben való részvétele a költséghatékonyságra és az átláthatóságra összpontosítva történjen. Ez a megközelítés alapvető fontosságú az egyenlő versenyfeltételek torzulásának elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy egyes piaci szereplők ne részesüljenek tisztességtelen előnyökben. Az átláthatóság és a költséghatékonyság olyan alapelvek, amelyek alátámasztják a betétbiztosítási rendszer integritását és méltányos működését.

(25)  A hitelintézetek csődjének kellően korai beavatkozásokkal történő megelőzésére irányuló intézkedések hatékony szerepet játszhatnak a betétesi bizalom és a pénzügyi stabilitás fenntartását célzó válságkezelési eszközök folytonosságában. Az ilyen intézkedés különböző formákat ölthet: lehet szavatolótőke-instrumentumokon (beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is) vagy egyéb tőkeinstrumentumokon keresztül nyújtott tőketámogatás, de lehet garancia vagy hitel is. A betétbiztosítási rendszerek változó jelleggel folyamodtak ezekhez az intézkedésekhez. A válságkezelési eszközök folytonosságának és a megelőző intézkedéseknek a szanálási kerettel és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban történő alkalmazásának biztosítása érdekében meg kell határozni azok alkalmazásának időzítését és feltételeit. A megelőző intézkedések a már csődhelyzetben lévő vagy valószínűleg csődbe jutó hitelintézet kapcsán felmerült veszteségek viselésére nem alkalmasak; ezeket az intézkedéseket korábbi szakaszban, a bank pénzügyi helyzete romlásának megelőzésére kell alkalmazni. A kijelölt hatóságoknak ezért ellenőrizniük kell, hogy teljesültek-e a betétbiztosítási rendszerek ilyen jellegű beavatkozásának feltételei. Végül, a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközök használatára vonatkozó feltételek nem érinthetik az illetékes hatóság arra vonatkozó értékelését, hogy az intézményvédelmi rendszer megfelel-e az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) 113. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumoknak.

(26)  Annak biztosítása érdekében, hogy a megelőző intézkedések elérjék céljukat, a hitelintézetek számára elő kell írni, hogy nyújtsanak be az illetékes hatóságnak egy feljegyzést, amelyben ismertetik az általuk vállalt intézkedéseket. ▌ A feljegyzésnek tartalmaznia kell minden olyan elemet, amelynek célja a pénzeszközök kiáramlásának megakadályozása és a hitelintézet tőke- és likviditási pozíciójának megerősítése, és ezáltal lehetővé teszi a hitelintézet számára, hogy előretekintő jelleggel megfeleljen az összes vonatkozó prudenciális és egyéb szabályozási követelménynek. A feljegyzésnek ezért ki kell terjednie tőkebevonási intézkedésekre, beleértve a jogok kibocsátására, az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok önkéntes átalakítására, a forrásmenedzsment-tevékenységekre, az eszközök tőketermelő értékesítésére, a portfóliók értékpapírosítására és a nyereség visszatartására vonatkozó szabályokat, ezen belül az osztalékfizetési tilalmakat és a vállalkozásokban való részesedésszerzés tilalmát. A feljegyzésnek továbbá részleteznie kell a hitelintézet indulótőke-hiányát, a végrehajtott tőkebevonási intézkedéseket és a pénzeszközök kiáramlásának megakadályozása érdekében bevezetett biztosítékokat. Ugyanezen okból a feljegyzésben előirányzott intézkedések végrehajtása során a hitelintézeteknek meg kell erősíteniük likviditási pozícióikat is, és tartózkodniuk kell az agresszív kereskedelmi gyakorlattól, valamint osztalékok vagy változó javadalmazás kiosztásától vagy a saját részvények visszavásárlásától vagy a hibrid tőkeinstrumentumok lehívásától. A feljegyzésnek tartalmaznia kell az igénybe vett támogatási intézkedésekre vonatkozó exitstratégiát is. A hitelintézetnek észszerű időn belül reorganizációs tervet kell benyújtania az illetékes hatósághoz a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében. A hitelintézetnek nyújtott megelőző intézkedéseket fel kell függeszteni, ha az illetékes hatóság nincs meggyőződve arról, hogy a reorganizációs terv hiteles és megvalósítható a hosszú távú életképesség biztosítása szempontjából. Amennyiben a hitelintézet az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett intézményvédelmi rendszer tagja, az intézményvédelmi rendszernek az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően jóvá kell hagynia a reorganizációs tervet. Amennyiben az illetékes hatóság nem elégedett a reorganizációs tervvel, megfelelő intézkedéseket kell hoznia a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében. Helyzetüknél fogva leginkább az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok képesek felmérni a reorganizációs tervben előirányzott intézkedések relevanciáját és hitelességét. Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézet által egy megelőző intézkedés finanszírozására felkért betétbiztosítási rendszer kijelölt hatóságai értékelni tudják, hogy a megelőző intézkedések valamennyi feltétele teljesül-e, az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük a kijelölt hatóságokkal. Annak érdekében, hogy a megelőző intézkedéseket az egész Unióban egységesen alkalmazzák, az EBH-nak iránymutatások kiadásával kell segítenie a hitelintézeteket a reorganizációs terv elkészítésében.

(26a)  Az erkölcsi kockázat csökkentése érdekében adott esetben a betétbiztosítási rendszerektől megelőző intézkedések formájában támogatásban részesülő hitelintézetnek, annak részvényeseinek, hitelezőinek vagy annak az üzleti csoportnak, amelyhez tartozik, saját forrásaikból hozzá kell járulniuk a szerkezetátalakításhoz, és megfelelő ellentételezést kell biztosítaniuk a betétbiztosítási rendszer által biztosított megelőző intézkedésért.

(27)  Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerektől megelőző intézkedések formájában támogatásban részesülő hitelintézetek teljesítsék kötelezettségvállalásaikat, az illetékes hatóságoknak korrekciós tervet kell kérniük azoktól a hitelintézetektől, amelyek nem teljesítették kötelezettségvállalásaikat, hogy fizessék vissza a megelőző intézkedések keretében tett hozzájárulás összegét, vagy feleljenek meg az exitstratégiának. Amennyiben az illetékes hatóság úgy véli, hogy a korrekciós tervben szereplő intézkedésekkel nem biztosítható a hitelintézet hosszú távú életképessége, a betétbiztosítási rendszer nem nyújthat további megelőző támogatást a hitelintézetnek, és az érintett hatóságoknak a 2014/59/EU irányelv 32. cikkével összhangban értékelniük kell, hogy az intézmény fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e. Ugyanezeket a következményeket kell alkalmazni azokban az esetekben is, amikor a hitelintézet nem tartja be a helyreállítási tervet. Annak érdekében, hogy a megelőző intézkedéseket az egész Unióban egységesen alkalmazzák, az EBH-nak iránymutatások kiadásával kell segítenie a hitelintézeteket a korrekciós terv elkészítésében.

(28)  A versenyre és a belső piacra gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében elő kell írni, hogy a fizetésképtelenség esetén hozott alternatív intézkedések esetében a hitelintézetet a nemzeti fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolóként, csődgondnokként, végelszámolóként vagy egyéb minőségben képviselő szervek gondoskodjanak arról, hogy a hitelintézet vagyonát vagy annak egy részét nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás keretében, a lehetséges mértékig az eladási ár maximalizálására törekedve értékesítsék. A hitelintézetnek vagy a nevében eljáró közvetítőnek olyan szabályokat kell alkalmaznia, amelyek alkalmasak a potenciális vásárlókra átruházandó eszközök, jogok és kötelezettségek értékesítésére. Állami forrásokat minden esetben továbbra is a Szerződés vonatkozó állami támogatási szabályaira figyelemmel kell felhasználni.

(29)  Mivel a betétbiztosítási rendszerek fő célja a biztosított betétek védelme, e rendszerek csak akkor finanszírozhatnak a kifizetéstől eltérő beavatkozást, ha ez utóbbi a kifizetésnél olcsóbb. Az említett szabály (a legkisebb költség kritériumának vizsgálata) alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok számos hiányosságra rámutattak, mivel a jelenlegi keret sem a beavatkozások, sem a kifizetés költségének meghatározását nem szabályozza részletesen. Annak érdekében, hogy a legkisebb költség kritériumának vizsgálata az egész Unióban következetesen történjen, meg kell határozni a költségszámítás módját. Ugyanakkor el kell kerülni az olyan túlzottan szigorú feltételeket, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné tennék a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek a kifizetésen kívüli egyéb beavatkozásokra való felhasználását. A legkisebb költség értékelésének elvégzésekor a betétbiztosítási rendszereknek először ellenőrizniük kell, hogy a kiválasztott intézkedés finanszírozásának költsége alacsonyabb-e, mint a biztosított betétek utáni kártalanítás költsége. A legkisebb költség értékelési módszertanában figyelembe kell venni a pénz időértékét.

(30)  A felszámolás hosszadalmas folyamat lehet, amelynek hatékonysága a nemzeti igazságügy hatékonyságától, a fizetésképtelenségi rendszerektől, az egyes banki jellemzőktől és a csőd körülményeitől függ. A betétbiztosítási rendszerek alternatív intézkedések részeként végrehajtott beavatkozásai esetében a legkisebb költség kritériuma vizsgálatának a hitelintézet eszközeinek és kötelezettségeinek a 2014/59/EU irányelv 36. cikkének (1) bekezdésében meghatározott értékelésén, valamint az említett irányelv 36. cikkének (8) bekezdésében meghatározott becslésen kell alapulnia. A felszámolásból származó megtérülések pontos értékelése azonban kihívást jelenthet a legkisebb költség kritériumának a megelőző intézkedésekre vonatkozó vizsgálatával összefüggésében, amelyekre vélhetően jóval az előre látható felszámolás előtt sor kerül. Ezért a legkisebb költség kritériumának a megelőző intézkedésekre vonatkozó vizsgálatával kapcsolatos kontrafaktuális forgatókönyvet ennek megfelelően ki kell igazítani, és a várható megtérüléseket minden esetben a korábbi kifizetési eseményekhez kapcsolódó megtérüléseken alapuló észszerű összegre kell korlátozni.

(31)  A kijelölt hatóságoknak becslést kell készíteniük a betétbiztosítási rendszernél az intézkedésből eredően felmerült költségekről, beleértve a hiteltörlesztés, a tőkeinjekció vagy a garancia felhasználása után felmerült költségeket is, figyelmen kívül hagyva viszont a várható bevételeket, a működési kiadásokat és a potenciális veszteségeket, majd ezt össze kell vetniük a felszámolási eljárás feltételezett végső veszteségén alapuló kontrafaktuális forgatókönyvvel, amelyben figyelembe kell venni a bank felszámolási eljárása során a betétbiztosítási rendszerből származó térítéseket is. Emellett a kontrafaktuális forgatókönyvnek figyelembe kell vennie a betétbiztosítási rendszer gazdasági és pénzügyi instabilitásából eredő lehetséges költségeit, beleértve azt is, hogy a betétbiztosítási rendszer megbízatásán belül további forrásokat kell felhasználni a betétesek és a pénzügyi stabilitás védelme, valamint a továbbterjedés megelőzése érdekében. A betétesek kártalanításával járó tényleges költségek valós és átfogóbb bemutatása érdekében a biztosított betétek utáni kártalanításból származó veszteség becslésének magában kell foglalnia a betétesek kártalanításához közvetve kapcsolódó költségeket is. E költségeknek magukban kell foglalniuk ▌ azt a költséget, amelyet a betétbiztosítási rendszer az alternatív finanszírozás igénybevétele miatt viselhet. Annak érdekében, hogy a legkisebb költség kritériumának vizsgálata következetes legyen, az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a betétbiztosítási rendszerek különböző beavatkozásaival járó költségek kiszámítására szolgáló módszertanról. Annak érdekében, hogy a legkisebb költség értékelési módszertana összhangban álljon a betétbiztosítási rendszer ▌ jogszabályi vagy szerződéses megbízatásával, az EBH-nak ▌ szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia▌ .

(32)  A betétesek fokozott, harmonizáltabb védelme és a vonatkozó felelősségi körök uniós szintű meghatározása érdekében a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerének biztosítania kell az olyan tagállamokban található betéteseknek történő kifizetést, amelyekben a betétbiztosítási rendszer hitelintézeti tagjai úgy gyűjtenek betéteket és egyéb kifizetendő pénzeszközöket, hogy a betéti szolgáltatásokat határokon átnyúló jelleggel, a fogadó tagállamban való letelepedés nélkül kínálják. A kifizetési műveletek és a betétesek tájékoztatásának megkönnyítése érdekében a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere számára lehetővé kell tenni, hogy kapcsolattartó pontként működjön a szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorló hitelintézetek betétesei számára.

(33)  A betétbiztosítási rendszerek közötti uniós szintű együttműködés létfontosságú a betétesek gyors és költséghatékony kártalanításának biztosításához akkor, ha a hitelintézetek más tagállamokban lévő fióktelepeken keresztül végeznek banki szolgáltatásokat. Tekintettel a határokon átnyúló átutalások alkalmazását és a távoli azonosítást elősegítő technológiai fejlődésre, a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere számára lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítást közvetlenül a más tagállamban található fióktelepek betétesei részére teljesítse, feltéve, hogy az adminisztratív terhek és költségek alacsonyabbak, mint ha a kártalanítást a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere hajtaná végre. E rugalmassági mechanizmusnak ki kell egészítenie a jelenlegi együttműködési mechanizmust és elő kell írnia a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere számára, hogy a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere nevében teljesítsen kifizetést a fióktelepek betétesei részére. A betétesek fogadó és székhely szerinti tagállamok iránti bizalmának megőrzése érdekében az EBH-nak iránymutatásokat kell kiadnia, hogy segítse a betétbiztosítási rendszereket az ilyen együttműködésben, többek között azzal, hogy felsorolásszerűen javaslatot tesz azon feltételekre, amelyek mellett a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere úgy dönthet, hogy kártalanítja a fogadó tagállamban található fióktelepek betéteseit.

(34)  A hitelintézetek csatlakozhatnak más betétbiztosítási rendszerhez, ha székhelyüket másik tagállamba helyezik át, vagy ha leányvállalatukat fiókteleppé alakítják át, vagy fordítva. A 2014/49/EU irányelv 14. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az adott hitelintézet által az áthelyezést megelőző 12 hónapban teljesített befizetéseket az áthelyezett biztosított betétállomány összegének arányában át kell vinni a másik betétbiztosítási rendszerbe. Annak érdekében, hogy a befizetések fogadó betétbiztosítási rendszerbe történő átvitele ne függjön a számlázásra vagy a befizetés tényleges időpontjára vonatkozó eltérő nemzeti szabályoktól, az átadó betétbiztosítási rendszernek az átadandó összeget a fogadó betétbiztosítási rendszer által az áthelyezés miatt vállalt esetleges kötelezettségek alapján kell kiszámítania. Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az átutalandó összeg kiszámítására szolgáló módszertan meghatározása céljából annak biztosítása érdekében, hogy az átutalás mind a fogadó, mind az eredeti betétbiztosítási rendszer pénzügyi helyzetére az általuk fedezett kockázatokhoz viszonyítva semleges hatást gyakoroljon.

(35)  Unió-szerte egyenlő védelmet kell biztosítani a betétesek számára, ami nem garantálható teljes mértékben a harmadik országbeli betétesvédelemre vonatkozó egyenértékűség-értékelési rendszerrel. Ezért a harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézet Unióban működő fióktelepeinek azon tagállam betétbiztosítási rendszeréhez kell csatlakozniuk, ahol betétgyűjtési tevékenységüket végzik. Ez a követelmény biztosítaná a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvekkel való összhangot is, amelyek célja, hogy szilárdabb prudenciális és szanálási keretrendszert vezessenek be az Unióban banki szolgáltatásokat nyújtó harmadik országbeli csoportok számára. Ugyanakkor el kell kerülni, hogy a betétbiztosítási rendszerek ki legyenek téve a harmadik országok gazdasági és pénzügyi kockázatainak. Ezért nem helyénvaló a védelmet kiterjeszteni az uniós hitelintézetek által harmadik országokban létesített fióktelepeknél elhelyezett betétekre.

(36)  Az információk szabványosított és rendszeres közzététele növeli a betétesek betétbiztosítással kapcsolatos tudatosságát. A közzétételi követelményeknek a technológiai fejlődéssel való összehangolása érdekében e követelményeknek figyelembe kell venniük az új digitális kommunikációs csatornákat, amelyeken a hitelintézetek kapcsolatba lépnek a betétesekkel. A betéteseknek egyértelmű és egységes információkhoz kell jutniuk, hogy megismerjék a rendelkezésükre álló betétvédelmet, ugyanakkor emiatt a hitelintézetekre vagy a betétbiztosítási rendszerekre sem hárulhat túlzott adminisztratív teher. Az EBH-t meg kell bízni azzal, hogy végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyekben meghatározza egyrészt a betétesekkel évente közlendő tájékoztató tartalmát és formátumát, másrészt annak a tájékoztatásnak a mintáját, amelyet a betétbiztosítási rendszereknek vagy a hitelintézeteknek meghatározott helyzetekben – ideértve a hitelintézetek egyesülését, a betétek befagyasztásának megállapítását vagy az ügyfélpénzbetétek kifizetését – kell közölniük a betétesekkel.

(37)  A hitelintézet egyesülése vagy a leányvállalat fiókteleppé, illetve a fióktelep leányvállalattá alakulása hatással lehet a betétesek védelmének alapvető jellemzőire. Annak érdekében, hogy ne érje hátrány a mindkét egyesülő bankban betéttel rendelkező betéteseket, akiknek a betétbiztosítás iránti igénye a betétbiztosítási rendszer tagságának változása miatt csökkenne, minden betétest tájékoztatni kell ezekről a változásokról, és fel kell jogosítani arra, hogy pénzeszközeit a biztosítatlanul maradt betétösszeg erejéig szankciótól mentesen vonhassa ki.

(38)  A pénzügyi stabilitás megőrzése, az átterjedés elkerülése és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a betétesek adott esetben gyakorolhassák a betéteik követeléséhez való jogukat, a kijelölt hatóságoknak, a betétbiztosítási rendszereknek és az érintett hitelintézeteknek tájékoztatniuk kell a betéteseket a betétek befagyasztásáról.

(39)  A betétesek számára az átláthatóság növelése, valamint a betétbiztosítási rendszerek körében a megbízatásuk teljesítése során a pénzügyi stabilitás és a bizalom előmozdítása érdekében javítani kell a jelenlegi adatszolgáltatási követelményeket. Azon jelenlegi követelményekre építve, amelyek lehetővé teszik a betétbiztosítási rendszerek számára, hogy a kifizetésre való felkészüléshez minden szükséges információt bekérjenek tagintézményeiktől, a betétbiztosítási rendszerek számára lehetővé kell tenni, hogy bekérjék a határokon átnyúló együttműködés keretében történő kifizetés előkészítéséhez szükséges információkat is. A tagintézmények számára elő kell írni, hogy a betétbiztosítási rendszer kérésére nyújtsanak általános tájékoztatást a más tagállamokban folytatott jelentős, határokon átnyúló üzleti tevékenységekről. Hasonlóképpen annak érdekében, hogy az EBH megfelelő terjedelmű információkat kapjon a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközök alakulásáról és ezen eszközök felhasználásáról, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a betétbiztosítási rendszerek évente tájékoztassák az EBH-t a biztosított betétek és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összegéről, és tájékoztassák az EBH-t azokról a körülményekről, amelyek a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek kifizetések vagy egyéb intézkedések céljára történő felhasználásához vezettek. Végül a banki válságkezelésben betöltendő hangsúlyosabb szerepüknek megfelelően, amelynek célja, hogy szanálás során könnyebben használhassák fel a pénzeszközeiket, a betétbiztosítási rendszereket fel kell jogosítani arra, hogy évente megkapják a hitelintézetek szanálási terveinek összefoglalóját, és ezáltal általánosságban jobban felkészülhessenek a pénzeszközök rendelkezésre bocsátására.

(40)  A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok megkönnyítik a következetes harmonizálást, valamint a betétesek megfelelő védelmét az egész Unióban. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az EBH-t mint nagyon specializált szakértelemmel rendelkező szervet megbízni a Bizottság által elfogadandó azon szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(41)  A Bizottságnak, amennyiben ezen irányelv előírja, az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok formájában és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) 10–14. cikkével összhangban az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket kell elfogadnia, amelyekben meghatározza a következőket: a) a pénzügyi intézmény ügyfeleinek az ügyfélpénzbetét kifizetése céljából történő azonosításával kapcsolatos technikai részletek, az, hogy a kifizetés milyen feltételekkel történhet a számlatulajdonos részére és az egyes ügyfelek javára, vagy közvetlenül az ügyfél részére, valamint az annak elkerülésére szolgáló szabályok, hogy ugyanazon kedvezményezett részére az adott kifizetési igény többszörösen teljesüljön, b) a legkisebb költség kritériumának vizsgálatához kapcsolódó módszertan, és c) a célszint szempontjából figyelembe vehető rendelkezésre álló pénzügyi eszközök számításának módszertana.

(42)  A Bizottságnak, amennyiben ezen irányelv előírja, az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok formájában az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell elfogadnia, amelyekben meghatározza a következőket: a) a betétestájékoztató tartalma és formátuma, valamint annak a tájékoztatásnak a mintája, amelyet a betétbiztosítási rendszereknek vagy a hitelintézeteknek kell közölniük a betétesekkel, b) a hitelintézetek által a betétbiztosítási rendszerük, a betétbiztosítási rendszerek és a kijelölt hatóságok által az EBH részére történő adatszolgáltatás során követendő eljárások, valamint az adatszolgáltatás teljesítéséhez használandó táblák.

(43)  A 2014/49/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(44)  Annak érdekében, hogy az Unión kívüli központi irodával rendelkező hitelintézetek azon fióktelepei, amelyek nem tagjai az Unióban letelepedett betétbiztosítási rendszernek, csatlakozhassanak uniós betétbiztosítási rendszerhez, e fióktelepek számára elegendő időt kell biztosítani arra, hogy megtegyék az e követelménynek való megfeleléshez szükséges lépéseket.

(45)  A 2014/49/EU irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy betétbiztosítási rendszerként ismerjék el az intézményvédelmi rendszert, amennyiben az megfelel az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumoknak, és megfelel a 2014/49/EU irányelvnek. Ezen intézményvédelmi rendszerek sajátos üzleti modelljének – különösen az ezen irányelv hatálya alá tartozók mellett ellátott, a megbízatásuk középpontjában álló funkciók relevanciájának – figyelembevétele érdekében helyénvaló lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy engedélyezzék az intézményvédelmi rendszerek számára az ilyen funkciók további ellátását. Továbbá annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésükre az új rendelkezésekhez – különösen a megelőző intézkedések alkalmazására vonatkozó biztosítékokhoz – való alkalmazkodásra, ▌ hároméves átmeneti időszakot kell biztosítani az intézményvédelmi rendszerek számára. ▌ Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a betétesek magas szintű védelmének megőrzése érdekében az ezen irányelv hatálya alá tartozók mellett ellátott funkciókat és feladatokat a célszinten felül további pénzügyi eszközökkel kell finanszírozni. Az IPSS-nek az Európai Központi Bank, az illetékes nemzeti hatóság és az érintett intézményvédelmi rendszerek közötti megállapodás szerint az ezen irányelv hatálya alá tartozó funkcióktól eltérő intézményvédelmi rendszerek céljára elkülönített alapot kell létrehoznia.

(46)  Annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek és a kijelölt hatóságok kiépíthessék a megelőző intézkedések alkalmazására vonatkozó új szabályok alkalmazásához szükséges működési kapacitást, helyénvaló rendelkezni ezen új szabályok halasztott alkalmazásáról.

(47)  Mivel ezen irányelv célját – az uniós betétesek egységes védelmének biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azon kockázatok miatt, amelyeket az eltérő nemzeti megközelítések jelenthetnek az egységes piac integritására nézve, az Unió szintjén azonban a már megállapított szabályok módosításával e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2014/49/EU irányelv módosításai

A 2014/49/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ez az irányelv szabályokat és eljárásokat határoz meg a betétbiztosítási rendszerek létrehozásával és működésével, a betétek fedezetével és kártalanításával, valamint a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek olyan intézkedésekre történő felhasználásával kapcsolatban, amelyek célja a betétesek betéteikhez való hozzáférésének biztosítása.”;

b)  a (2) bekezdés d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„d) az Unión kívül található székhellyel rendelkező, az e bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett rendszerekhez csatlakozott hitelintézetek és az ilyen hitelintézetek csatlakozott fióktelepei.”

2.  A 2. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  a 3. pontban a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

„3. »betét«: olyan számlán tartott pénzeszközöknek vagy a hitelintézetek által a rendes üzletmenetük során végrehajtott szokásos banki ügyletekből keletkező átmeneti helyzetnek az egyenlege, amelyet a hitelintézetnek a vonatkozó jogszabályi és szerződéses feltételek mellett vissza kell fizetnie; idetartozik a lekötött betét és a takarékbetét is, de ide nem értve az egyenleget, ha:”;

b)  a 13. pontban a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

„13. »fizetési ígérvény«: a hitelintézet visszavonhatatlan, teljes mértékben fedezett kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a betétbiztosítási rendszer által lehívott pénzösszeget kifizesse a betétbiztosítási rendszernek, amennyiben:”;

c)  a szöveg a következő 19–23. ponttal egészül ki:"

d)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Betétnek minősül Írország lakás-takarékpénztárainak minden olyan részjegye, amely nem minősül az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti tőkének.”

______________________

* [Teljes hivatkozás helye: a pénzmosási rendeletre irányuló javaslat – COM(2021)0420].

** [Teljes hivatkozás helye: a pénzmosási rendeletre irányuló javaslat – COM(2021)0420].

3.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

-a)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett önkéntes rendszerek hivatalosan elismerhetők betétbiztosítási rendszerként, ha megfelelnek ennek az irányelvnek.

Az intézményvédelmi rendszer hivatalosan elismerhető betétbiztosítási rendszerként, ha teljesíti az 575/2013/EU rendelet említett 113. cikkének (7) bekezdésében meghatározott feltételeket, és megfelel ennek az irányelvnek.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ... [az e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 36 hónappal]-ig az e bekezdés alapján betétbiztosítási rendszerként elismert intézményvédelmi rendszer elkülönítse az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti célszint hatálya alá tartozó, rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit az ezen irányelvben szabályozottaktól eltérő megbízatások teljesítésére szolgáló további pénzügyi eszközöktől.”;

a)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy hitelintézet nem teljesíti a betétbiztosítási rendszer tagjaként rá háruló kötelezettségeket, a betétbiztosítási rendszer erről haladéktalanul értesítse a kijelölt hatóságot és a hitelintézet illetékes hatóságát.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság a kijelölt hatósággal együttműködve haladéktalanul megtegyen minden megfelelő intézkedést, beleértve szükség esetén szankciók kiszabását is annak biztosítása érdekében, hogy az érintett hitelintézet eleget tegyen a betétbiztosítási rendszer tagjaként rá háruló kötelezettségeknek. ▌

A tagállamok megállapítják az azon esetekben alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, amikor a hitelintézetek megsértik a betétbiztosítási rendszer tagjaként rájuk háruló kötelezettségeket. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.”;

b)  a szöveg a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:"

„(4a) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a hitelintézet nem teljesíti a 10. cikkben és a 11. cikk (4) bekezdésében említett befizetéseket a betétbiztosítási rendszer által előírt határidőn belül, a betétbiztosítási rendszer a késedelem időtartamára a jogszabályban meghatározott mértékű kamatot számítson fel az esedékes összegre.”;

c)  az (5) és (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(5) A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszer tájékoztassa a kijelölt hatóságot, ha a (4) és (4a) bekezdésben említett intézkedésekkel nem állítható helyre a hitelintézet megfelelése. A tagállamok biztosítják, hogy a kijelölt hatóság értékelje, hogy az intézmény továbbra is teljesíti-e a betétbiztosítási rendszerben való tagság fenntartásának feltételeit, és tájékoztassa az illetékes hatóságot az értékelés eredményéről.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 18. cikkével összhangban visszavonja az engedélyt, a hitelintézet tagsága szűnjön meg a betétbiztosítási rendszerben. A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerben való tagsága megszűnésének napján a hitelintézetnél tartott betéteket az adott betétbiztosítási rendszer továbbra is biztosítsa legfeljebb hat hónapos időtartamra.”;

ca)  a (7) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A kijelölt hatóságoknak rendelkezniük kell az ezen irányelv valamely betétbiztosítási rendszer általi megsértésének orvoslásához szükséges végrehajtási hatáskörökkel, beleértve a szankciók kiszabására vagy egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskört is.”;

d)  a (8) bekezdést el kell hagyni;

e)  a cikk a következő (13) bekezdéssel egészül ki:"

„(13) ▌Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (10) bekezdésben említett stressztesztek hatókörére, tartalmára és eljárásaira vonatkozóan.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [az e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.”

4.  Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A betétbiztosítási rendszerek által történő kártalanításból a következőket ki kell zárni:”;

ii.  a c) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„c) az olyan ügyletekből származó betéteket, amelyek esetében pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás bűntettét állapították meg;”

▌

iv.  az f) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„f) azon betéteket, amelyeknél a betétes azonosítására nem került sor az (EU) … rendelet [rövid hivatkozás helye: a pénzmosás elleni küzdelemről szóló rendeletre irányuló javaslat – COM(2021)0420] 16. cikke alapján, ha a betéteket befagyasztották, kivéve, ha a betétes kifizetést kér, és bizonyítja, hogy az azonosítás hiányát nem az ő cselekménye okozta;”

v.  a j) pontot el kell hagyni;

va.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

„ka) az Unió által elfogadott célzott pénzügyi szankciók hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személyek betétei.”;

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az (1) bekezdés i) pontjától eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az egyéni nyugdíjrendszerek és a kis- és középvállalkozások foglalkoztatói nyugdíjrendszerei által tartott betéteket a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeghatárig figyelembe veszik.”

5.  A 6. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

„Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy az alábbi betétek az összeg jóváírásának időpontjától vagy a betétek jogszerűen átruházhatóvá válásától számított hat hónapig legalább 500 000 EUR és legfeljebb 2 500 000 EUR összeg erejéig biztosítva legyenek:”;

ii.  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a magán-lakóingatlanokkal kapcsolatos ingatlanügyletből származó betét és az ilyen ügylet céljából elhelyezett betét, feltéve, hogy az ügyletet természetes személy köti egy négy hónapos időszakon belül, és feltéve, hogy a természetes személy képes dokumentumokkal alátámasztani az ügyletet;”

iia.  a cikk a következő albekezdéssel egészül ki:"

„... [az e módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 36 hónappal]-ig a Bizottság felülvizsgálja az első albekezdésben említett és a tagállamok által átültetett védett összegeket annak meghatározása céljából, hogy az említett albekezdésben említett maximális összeget csökkenteni kell-e, figyelembe véve, hogy a védett összegek arányosak-e, és Unió-szerte egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak-e. A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet adott esetben jogalkotási javaslat kísér.”;

b)  a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:"

„(2a) A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben meghatározott kártalanítási összeghatár kiegészítse az (1) bekezdésben meghatározott kártalanítási összeghatárt.”

6.  A 7. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (5) bekezdést el kell hagyni;

aa)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek legalább évente jelentést nyújtsanak be betétbiztosítási rendszereikhez a biztosítható betétek összevont összegéről. A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek bármikor felszólíthassák a hitelintézeteket arra, hogy adjanak tájékoztatást az összes betétes biztosítható betéteinek összevont összegéről.”;

b)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(7) A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszer megtérítse a betétek kamatát, amely felhalmozódott, de nem került jóváírásra vagy terhelésre addig a napig, amelyen az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában említett megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b) alpontjában említett határozatot meghozza. A 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeghatár, illetve a 6. cikk (2) bekezdésében említett körülmények esetén az abban a bekezdésben meghatározott kártalanítási összeghatár túllépése nem megengedett.

Amennyiben egyes betétek átlátható és nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján megállapított kamatlábai jelentősen meghaladják az érvényes piaci kamatlábat, a betétbiztosítási rendszer hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a visszatérített kamatot kiigazítsa, hogy az tükrözze az érintett közigazgatási hatóság által hozott döntés vagy az igazságügyi hatóság döntése időpontjában érvényes piaci kamatlábat. Ezt a kiigazítást az erkölcsi kockázat elkerülése érdekében kell elvégezni. A „jelentős meghaladás” meghatározásának és a kiigazításnak a kritériumait és módszertanát átlátható módon, az EBH által kidolgozott iránymutatásokkal összhangban és az illetékes nemzeti hatóság jóváhagyásával kell meghatározni.”

7.  A szöveg a következő 7a. cikkel egészül ki:"

„7a. cikk

A betétbiztosíthatóság és a betétre való jogosultság bizonyításának terhe

A tagállamok biztosítják, hogy a 6. cikk (2) bekezdésében és a 7. cikk (3) bekezdésében említett esetekben a betétes vagy adott esetben a számlatulajdonos bizonyítsa vagy azt, hogy az érintett betét megfelel a 6. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, vagy a 7. cikk (3) bekezdésében említett körülmények között a betétekre való jogosultságot.”

8.  A 8. cikk a következőképpen módosul:

-a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A betétbiztosítási rendszerek biztosítják, hogy a kártalanítási összeg a lehető leghamarabb, de legkésőbb az attól a naptól számított hét munkanapon belül rendelkezésre álljon, amelyen az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontja szerinti megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b) alpontja szerinti határozatot meghozza.”;

-aa)  az (2) bekezdést el kell hagyni;

a)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok lehetővé teszik a betétbiztosítási rendszerek számára, hogy a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (3) bekezdésében és a 8b. cikkben említett betétekre vonatkozóan hosszabb kártalanítási ▌időszakot alkalmazzanak, amely nem haladhatja meg az attól a naptól számított 20 munkanapot, amikor a betétbiztosítási rendszer megkapta a betétestől vagy adott esetben a számlatulajdonostól a követelés vizsgálatához és a kártalanítási feltételek teljesülésének ellenőrzéséhez kért teljes dokumentációt. A 6. cikk (2) bekezdésében és a 7. cikk (3) bekezdésében említett betétek esetében, amennyiben a betétbiztosítási rendszerek a kártalanítási összeget hét munkanapnál rövidebb időn belül nem tudják rendelkezésre bocsátani, biztosítják, hogy a betétesek az említett összegre vonatkozó kérelem benyújtásától számított öt munkanapon belül megélhetési költségeik fedezése érdekében a biztosított betéteik megfelelő részéhez hozzáférjenek.”;

aa)  a (4) bekezdést el kell hagyni;

b)  az (5) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a c) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„c) a (9) bekezdéstől eltérve, az elmúlt 24 hónapban nem került sor a betéttel kapcsolatos ügyletre (a számla alvó státuszban van), kivéve, ha a betétes másik, nem alvó számlán elhelyezett betéttel is rendelkezik.”;

ii.  a d) pontot el kell hagyni;

c)  a (8) bekezdést el kell hagyni;

d)  a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(9) A tagállamok lehetővé teszik, hogy ha az utolsó 24 hónapban nem történt tranzakció a betét vonatkozásában, akkor a betétbiztosítási rendszer meghatározhassa a kártalanítás kifizetésével kapcsolatban a betétbiztosítási rendszernél felmerülő adminisztratív költségek összeghatárát. A betétbiztosítási rendszer nem kötelezhető arra, hogy az említett összeghatár alatt magától törekedjen a betétes kártalanítására. A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek az említett összeghatár alatt a betétesek kérésére teljesítsék a kártalanítást.”

9.  A szöveg a következő 8a., 8b. és 8c. cikkel egészül ki:"

„8a. cikk

Kártalanítás a 10 000 EUR-t meghaladó betétek esetén

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kártalanítás összege meghaladja a 10 000 EUR-t, a betétbiztosítási rendszerek a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* 2. cikkének 20. pontjában meghatározott átutalás útján kártalanítsák a betéteseket.

8b. cikk

Az ügyfélpénzbetétek fedezete

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek fedezetet nyújtsanak az ügyfélpénzbetétekre, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a 6. cikk (1) bekezdésében említett kártalanítási összeghatár az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeket teljesítő valamennyi ügyfélre vonatkozzon. A 7. cikk (1) bekezdésétől eltérve, az egyes ügyfelek részére kifizetendő összeg meghatározásakor a betétbiztosítási rendszer nem veheti figyelembe összevontan az adott ügyfél által ugyanazon hitelintézetnél elhelyezett pénzbetéteket.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek a biztosított betéteket ▌közvetlenül az ügyfélnek fizessék ki.

(4)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

8c. cikk

A kártalanítás felfüggesztése pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos aggályok esetén

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a kijelölt hatóság az [hivatkozás helye: az (EU) 2015/849 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló pénzmosási irányelvre irányuló javaslat – COM(2021)0423] 48. cikkének (4) bekezdésében említett információk kézhezvételétől számított 24 órán belül tájékoztassa a betétbiztosítási rendszert az (EU) … rendelet [rövid hivatkozás helye: a pénzmosási rendeletre irányuló javaslat – COM(2021)0420] 15. cikkének (4) bekezdésében említett ügyfél-átvilágítási intézkedések eredményéről. A tagállamok biztosítják, hogy a kijelölt hatóság és a betétbiztosítási rendszer között kicserélt információk azokra az információkra korlátozódjanak, amelyek feltétlenül szükségesek a betétbiztosítási rendszer ezen irányelv szerinti feladatainak és kötelezettségeinek ellátásához, és hogy az információcsere megfeleljen a 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben** meghatározott követelményeknek.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek a bíróság ítéletének meghozataláig felfüggesszék a 8. cikk (1) bekezdésében említett kártalanítást, amennyiben a betétes vagy az annak számláján tartott összegre jogosult személy ellen pénzmosásból vagy terrorizmusfinanszírozásból eredő vagy azzal kapcsolatos bűncselekmény miatt vádat emeltek.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek az [rövid hivatkozás helye: az (EU) 2015/849 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló pénzmosási irányelvre irányuló javaslat – COM(2021)0423] 20. cikkében meghatározott időtartammal megegyező időtartamra függesszék fel a 8. cikk (1) bekezdésében említett kártalanítást, amennyiben az [hivatkozás helye: az (EU) 2015/849 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló pénzmosási irányelvre irányuló javaslat – COM(2021)0423] irányelv 32. cikkében említett pénzügyi információs egység értesíti őket arról, hogy az ügylet felfüggesztéséről vagy az ilyen ügylet lebonyolításához való hozzájárulás megtagadásáról, vagy az [hivatkozás helye: az (EU) 2015/849 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló pénzmosási irányelvre irányuló javaslat – COM(2021)0423] irányelv 20. cikkének (1) vagy (2) bekezdésével összhangban bank- vagy fizetési számla felfüggesztéséről döntött.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek ne legyenek felelősségre vonhatók a pénzügyi információs egység utasításaival összhangban hozott intézkedésekért. A betétbiztosítási rendszerek a pénzügyi információs egységtől kapott információkat kizárólag ezen irányelv alkalmazásában használhatják fel.

____________________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről (HL L 77., 1996.3.27., 20. o.).”

10.  A 9. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A nemzeti jogban biztosított egyéb jogaik sérelme nélkül a nemzeti keretek között kártalanítási kifizetéseket teljesítő betétbiztosítási rendszerek jogosultak arra, hogy az általuk a betétesek számára kifizetett összegek erejéig a betéteseket a felszámolási vagy reorganizációs eljárásban megillető jogok átszálljanak rájuk. A 2014/59/EU irányelv 37. cikke (3) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett szanálási eszközökkel vagy az ezen irányelv 11. cikkének (5) bekezdésével összhangban hozott intézkedésekkel összefüggésben hozzájárulást teljesítő betétbiztosítási rendszerek követeléssel élnek a fennmaradó hitelintézettel szemben a 2014/59/EU irányelv 109. cikke szerinti szanáláshoz való hozzájárulásokból vagy az ezen irányelv 11. cikkének (5) bekezdése szerint ▌végrehajtott átadásokból eredő veszteség alapján a hozzájárulásukkal megegyező összegben, feltéve, hogy a fennmaradó hitelintézetet felszámolják. Ennek a követelésnek a rangsorban betöltött helye megegyezik a rendes fizetésképtelenségi eljárások tekintetében irányadó nemzeti jog szerint a biztosított betétekre vonatkozó besorolással.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy azok a betétesek, akiknek a betétek alapján járó kártalanítást a betétbiztosítási rendszer nem fizette ki vagy nem ismerte el a 8. cikk (1) és (3) bekezdésében meghatározott határidőkön belül, 5 éven belül követelhessék a betéteik alapján járó kártalanítás kifizetését.”

11.  A 10. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  az első albekezdés után a szöveg a következő albekezdésekkel egészül ki:"

„Az első albekezdésben említett célszint kiszámításához referencia-időszakként a célszint elérésének időpontját megelőző december 31-e és az említett időpont közötti időszakot kell figyelembe venni.

Annak meghatározásakor, hogy a betétbiztosítási rendszer elérte-e ezt a célszintet, a tagállamok csak a betétbiztosítási rendszerbe a tagok által közvetlenül befizetett vagy tőlük beszedett, rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket veszik figyelembe, az igazgatási díjak és illetékek levonásával. Az említett rendelkezésre álló pénzügyi eszközök magukban foglalják a tagok által a betétbiztosítási rendszerbe befizetett pénzeszközökből származó befektetési jövedelmet, de nem foglalják magukban a jogosult betétesek által a kártalanítási eljárások során nem követelt kifizetést, továbbá a betétbiztosítási rendszer által teljesítendő adósságkötelezettségeket, ideértve a más betétbiztosítási rendszerektől származó hiteleket és a 10. cikk (9) bekezdésében említett alternatív finanszírozási megoldásokat is. A 12. cikk alapján egy másik betétbiztosítási rendszernek nyújtott, fennálló kölcsönt a kölcsönt nyújtó betétbiztosítási rendszer eszközeként kell kezelni, és az beleszámítható az adott betétbiztosítási rendszer célszintjébe.”;

ii.  a harmadik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„Amennyiben az első albekezdésben említett célszint első elérését és a betétbiztosítási rendszer pénzeszközeinek a 8. cikk (1) bekezdésével, valamint a 11. cikk (2), (3) és (5) bekezdésével összhangban történő kifizetését követően a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök mértéke a célszint kevesebb mint kétharmadára csökkent, a betétbiztosítási rendszerek a rendszeres hozzájárulást olyan szinten határozzák meg, amely lehetővé teszi a célszint négy éven belüli elérését.

Amennyiben az első albekezdésben említett célszint első elérését és a betétbiztosítási rendszer pénzeszközeinek a 8. cikk (1) bekezdésével, valamint a 11. cikk (2), (3) és (5) bekezdésével összhangban történő kifizetését követően a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök mértéke a célszint kevesebb mint egyharmadával csökkent, a betétbiztosítási rendszerek a rendszeres hozzájárulást olyan szinten határozzák meg, amely lehetővé teszi a célszint két éven belüli elérését.”;

iia.  az ötödik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

Abban az esetben, ha a betétbiztosítási rendszerek a biztosított betétek összegének 0,8%-át meghaladó kumulált kifizetéseket teljesítettek a betétesek kártalanítására, a tagállamok legfeljebb négy évvel meghosszabbíthatják az első albekezdésben említett időszakot.”;

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Azok a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök, amelyeket a betétbiztosítási rendszer a (2) bekezdésben említett célszint eléréséhez figyelembe vesz, fizetési ígérvényeket is magukban foglalhatnak, amelyeket 48 órán belül kell kifizetni a betétbiztosítási rendszer kérésére. A fizetési ígérvények teljes részaránya nem haladhatja meg a (2) bekezdésnek megfelelően előteremtett, rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összértékének 30%-át.

Az EBH iránymutatásokat bocsát ki a fizetési ígérvényekről, amelyekben meghatározza az említett ígérvények elfogadhatóságának kritériumait.”;

c)  a (4) bekezdést el kell hagyni;

d)  a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(7) A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek, a kijelölt hatóságok vagy az illetékes hatóságok meghatározzák a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközeire vonatkozó befektetési stratégiát, és hogy ez a befektetési stratégia megfeleljen a diverzifikáció elvének és az alacsony kockázatú és likvid eszközökbe történő befektetéseknek.

A tagállamok biztosítják, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett befektetési stratégia megfeleljen az (EU) 2016/451 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet* 4., 8. és 10. cikkében meghatározott elveknek.

_______________

* A Bizottság (EU) 2016/451 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. december 16.) az Egységes Szanálási Alap befektetési stratégiájára vonatkozó általános elvek és kritériumok, valamint kezelésére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 79., 2016.3.30., 2. o.)”;

e)  a szöveg a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:"

„(7a) A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközeik egészét vagy egy részét nemzeti központi bankjuknál vagy nemzeti kincstáruknál helyezhessék el, feltéve, hogy ez a betétbiztosítási rendszerek számára költséghatékony döntést jelent, és ezeket a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket elkülönített számlán tartják, és azok a 11. és 12. cikkel összhangban a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére állnak.”;

ea)  a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(9) A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek megfelelő alternatív finanszírozási megoldásokkal rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra a rövid távú finanszírozáshoz jutást a szóban forgó betétbiztosítási rendszerekkel szembeni követelések teljesítéséhez. A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek alternatív finanszírozási rendszereit ne közpénzekből finanszírozzák.”;

f)  a (10) bekezdést el kell hagyni;

g)  a cikk a következő (11), (12) és (13) bekezdéssel egészül ki:"

„(11) A tagállamok biztosítják, hogy a 11. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdésében említett intézkedésekkel összefüggésben a betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök felhasználása és a 10. cikk (8) bekezdésében említett rendkívüli utólagos hozzájárulások beszedése előtt felhasználhassák a 10. cikk (9) bekezdésében említett alternatív finanszírozási megoldásokból származó ▌ pénzeszközöket. ▌

(12)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot: ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt az irányelvet.

(13)  ... [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig az EBH iránymutatásokat dolgoz ki annak érdekében, hogy segítse a betétbiztosítási rendszereket rendelkezésre álló pénzügyi eszközeik diverzifikálásában, valamint arról, hogy a betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökre vonatkozóan hogyan fektethetnek be alacsony kockázatú eszközökbe.”

12.  A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„11. cikk

A pénzeszközök felhasználása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek a 10. cikkben említett rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket elsősorban a betétesek 8. cikkel összhangban történő kártalanításának biztosítására használják fel. ▌

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a 2014/59/EU irányelv 109. cikkével összhangban a hitelintézetek szanálásának finanszírozására használják fel. A tagállamok biztosítják, hogy azt az összeget, amellyel a betétbiztosítási rendszereknek hozzá kell járulniuk a hitelintézetek szanálásának finanszírozásához, a szanálási hatóságok azt követően határozzák meg, hogy konzultáltak a betétbiztosítási rendszerrel a legkisebb költség kritériuma ezen irányelv 11e. cikkében említett vizsgálatának eredményeiről. A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek haladéktalanul reagáljanak az ilyen konzultációra.

(3)  A tagállamok engedélyezik, hogy a betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a hitelintézet javára, a 11a. cikkben említett megelőző intézkedésekre használják fel, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(4)  Amennyiben a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a (3) és (5) bekezdésben említett megelőző intézkedésekre vagy alternatív intézkedésekre fordítják, a csatlakozott hitelintézetek kötelesek késedelem nélkül – szükség szerint rendkívüli utólagos hozzájárulások formájában – a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére bocsátani az intézkedésekhez szükséges eszközöket, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

(5)  Amennyiben egy hitelintézetet a 2014/59/EU irányelv 32b. cikkének megfelelően számolnak fel a piacról való kilépés vagy a banki tevékenységének megszüntetése érdekében, a tagállamok engedélyezik a betétbiztosítási rendszerek számára, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket olyan alternatív intézkedésekre használják fel, amelyek fenntartják a betétesek betéteikhez való hozzáférését, beleértve az eszközök és kötelezettségek átadását és a betétállomány áthelyezését, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

13.  A szöveg a következő 11a–11e. cikkel egészül ki:"

„11a. cikk

Megelőző intézkedések

(1)  ▌A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket használják fel a 11. cikk (3) bekezdésében említett megelőző intézkedésekre, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek olyan nyomonkövetési rendszerekkel és döntéshozatali eljárásokkal rendelkezzenek, amelyek alkalmasak a megelőző intézkedések kiválasztására és végrehajtására, valamint a kapcsolódó kockázatok nyomon követésére.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek csak akkor hajthassanak végre megelőző intézkedéseket, ha a kijelölt hatóság megerősítette, hogy az (1) bekezdésben meghatározott valamennyi feltétel teljesült. A kijelölt hatóság értesíti az illetékes hatóságot és a szanálási hatóságot.

Amennyiben a kedvezményezett intézmény az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett intézményvédelmi rendszerhez tartozik, az intézményvédelmi rendszer a 11e. cikkben említett, a legkisebb költség kritériuma vizsgálatának eredményei alapján meghatározza a megelőző intézkedésekre rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összegét, amelyről értesíteni kell a kijelölt hatóságot.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszer csak a 11b. cikkben foglalt feltételek teljesülése esetén vegye igénybe a rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit tőketámogatási intézkedésekre, beleértve a feltőkésítéseket, az eszközök értékcsökkentésével kapcsolatos intézkedéseket és az eszközgaranciákat.

A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszer a támogatott hitelintézetben lévő részvényeit vagy egyéb tőkeinstrumentumait átadja▌, amint azt a kereskedelmi és pénzügyi körülmények lehetővé teszik.

(4a)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben részletesen meghatározza a következőket:

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [az ezen módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított egy évvel]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.

11b. cikk

A megelőző intézkedések finanszírozására vonatkozó követelmények

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy azok a hitelintézetek, amelyek a 11. cikk (3) bekezdésével összhangban megelőző intézkedések finanszírozására kérik a betétbiztosítási rendszert, ▌ feljegyzést nyújtsanak be az illetékes hatóságnak azokról az intézkedésekről, amelyek végrehajtására e hitelintézetek kötelezettséget vállalnak ▌ a 2013/36/EU irányelvben és az 575/2013/EU rendelettel összhangban meghatározott, alkalmazandó felügyeleti követelményeknek való megfelelés biztosítására.

(2)  Az (1) bekezdésben említett feljegyzés meghatározza a pénzügyi stabilitás romlásával járó kockázat csökkentésére és a hitelintézet tőke- és likviditási pozíciójának megerősítésére irányuló intézkedéseket.

(2a)   Minden olyan esetben, amikor a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket ezen irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban megelőző intézkedésekre használják fel, az illetékes hatóság felszólítja a kedvezményezett hitelintézetet, hogy adott esetben frissítse a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 32. pontjában meghatározott helyreállítási tervet vagy az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 33. pontjában meghatározott csoportszintű helyreállítási tervet. Az illetékes hatóságnak utasítania kell a támogatott hitelintézetet a 2014/59/EU irányelv 6. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésében említett intézkedések végrehajtására, ha teljesülnek az említett irányelv 6. cikkének (6) bekezdése szerinti feltételek.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés szerinti tőketámogatási intézkedés esetén a betétbiztosítási rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközei csak az aktuális tőkehiányt fedezzék a feljegyzésben foglaltaknak megfelelően a következő elemek alapján:

A tőkehiány megállapításakor a betétbiztosítási rendszer figyelembe veheti a tőkemegfelelés előretekintő értékelését is, beleértve a 2013/36/EU irányelv 142. cikkében említett tőkefenntartási tervet is.

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy hitelintézet az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett intézményvédelmi rendszer tagja, a tőkehiányt az intézményvédelmi rendszer határozza meg.

A tőkehiány meghatározásakor a betétbiztosítási rendszer értesíti az illetékes hatóságot.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy▌ az (1) bekezdésben említett feljegyzés a megelőző intézkedésekből való kilépésre vonatkozó stratégiát (exitstratégia), többek között egyértelműen meghatározott kártalanítási ütemtervet írjon elő a hitelintézet számára a megelőző intézkedések részeként kapott visszafizetendő pénzeszközökre vonatkozóan. Ez az információ az exitstratégia lezárását vagy a korrekciós terv végrehajtását, vagy a 11c. cikk (3) bekezdése szerinti értékelést követő egy éven belül nem tehető közzé.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a támogatott hitelintézet ne fizessen osztalékot, ne finanszírozzon részvény-visszavásárlást vagy ne fizessen változó javadalmazást, és hogy a támogatott hitelintézet ne vállaljon visszavonhatatlan kötelezettséget osztalékfizetésre, részvény-visszavásárlásra vagy változó javadalmazásra. Az illetékes hatóság kivételesen részben korlátozhatja ezt a tilalmat, amennyiben a hitelintézet az illetékes hatóság számára kielégítő módon megállapítja, hogy jogilag köteles az osztalékot kifizetni. ▌A tagállamok biztosítják, hogy az e bekezdés szerinti korlátozások mindaddig érvényben maradjanak, amíg a támogatott hitelintézet nem fizeti vissza a betétbiztosítási rendszerbe a megelőző intézkedésekre felhasználttal megegyező összeget.

(5a)   A tagállamok biztosítják, hogy a kedvezményezett hitelintézet a kezdeti pénzügyi támogatás nyújtásától számított hat hónapon belül reorganizációs tervet nyújtson be az illetékes hatósághoz. Amennyiben az illetékes hatóság nincs meggyőződve arról, hogy a reorganizációs terv hiteles és megvalósítható a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében, fel kell függeszteni az érintett hitelintézet számára biztosított megelőző intézkedéseket, és az illetékes hatóságnak megfelelő intézkedéseket kell végrehajtania a hosszú távú életképesség biztosítása érdekében.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, amennyiben egy hitelintézet az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett intézményvédelmi rendszerhez tartozik, a reorganizációs tervet az intézményvédelmi rendszernek az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően jóvá kell hagynia.

(6)  ▌ A tagállamok biztosítják, hogy az (5a) bekezdésben említett reorganizációs tervben előirányzott intézkedések összeegyeztethetők legyenek a hitelintézetnek a Bizottság által az állami támogatások uniós keretrendszerével összhangban megkövetelt szerkezetátalakítási tervével.

(6a)   Az illetékes hatóság a szanálási hatóság rendelkezésére bocsátja a reorganizációs tervet. A szanálási hatóság megvizsgálhatja a reorganizációs tervet annak megállapítása céljából, hogy tartalmaz-e olyan intézkedéseket, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják az intézmény szanálhatóságát, és ajánlásokat tehet az illetékes hatóságnak ez ügyben. A szanálási hatóság az illetékes hatóság által meghatározott határidőn belül közli értékelését és ajánlásait.

11c. cikk

Korrekciós terv

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a hitelintézet nem teljesíti a 11b. cikk (1) bekezdésében említett feljegyzésben vagy a 11b. cikk (5a) bekezdése első albekezdésében említett reorganizációs tervben meghatározott kötelezettségeket, vagy a lejáratkor nem fizeti vissza a megelőző intézkedések keretében befizetett összeget vagy nem felel meg a 11b. cikk (4) bekezdése szerinti exitstratégiának, a betétbiztosítási rendszer erről haladéktalanul tájékoztassa az illetékes hatóságot.

(2)  Az (1) bekezdésben említett helyzetben a tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézet egyszeri korrekciós tervet nyújtson be a kijelölt hatósághoz és a betétbiztosítási rendszerhez, amelyben ismerteti, hogy milyen lépéseket fog tenni a felügyeleti követelményeknek való megfelelés biztosítása ▌ , a hosszú távú életképességének biztosítása és a betétbiztosítási rendszer által a megelőző intézkedéshez nyújtott esedékes összeg visszafizetése érdekében, valamint meghatározza a kapcsolódó időkeretet. A kijelölt hatóság és a betétbiztosítási rendszer konzultál az illetékes hatósággal a helyreállítási tervben előirányzott intézkedésekről.

(3)  Amennyiben az illetékes hatóság nincs meggyőződve arról, hogy a korrekciós terv hiteles vagy megvalósítható, vagy ha a hitelintézet nem felel meg a korrekciós tervnek, a betétbiztosítási rendszer nem biztosíthat további megelőző intézkedéseket az adott hitelintézet javára, és az érintett hatóságoknak a 2014/59/EU irányelv 32. cikkével összhangban értékelniük kell, hogy az intézmény fizetésképtelen-e, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e.

(4)  ... [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig az EBH iránymutatásokat ad ki, amelyekben meghatározza a 11b. cikk (3)–(5a) bekezdésében említett megelőző intézkedéseket és az e cikk (1) bekezdésében említett korrekciós tervet kísérő reorganizációs terv elemeit.

11d. cikk

▌ Alternatív intézkedések ▌

(1)  ▌A tagállamok lehetővé teszik a betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek a 11. cikk (5) bekezdésében említett alternatív intézkedésekre történő felhasználását. A tagállamok biztosítják, hogy amikor a betétbiztosítási rendszerek ilyen intézkedéseket finanszíroznak, a hitelintézetek értékesítsék az általuk átadni kívánt eszközöket, jogokat és kötelezettségeket, vagy intézkedjenek azok értékesítéséről. Az állami támogatások uniós keretrendszerének sérelme nélkül az értékesítéskor a következő feltételek mindegyikének teljesülnie kell:

(1a)   A tagállamok biztosítják, hogy – amennyiben valamely hitelintézet tekintetében a betétbiztosítási rendszer igénybevételére kerül sor a 11. cikk (5) bekezdésével összhangban, és ha ez az intézkedés biztosítja, hogy a természetes személyek, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások továbbra is hozzáférjenek betéteikhez, mentesülve a veszteségviselés alól – az a betétbiztosítási rendszer, amelyhez az említett hitelintézet tartozik, a következő összegű hozzájárulásokat biztosítsa:

11e. cikk

A legkisebb költség kritériumának vizsgálata

(1)  A betétbiztosítási rendszerek pénzeszközeinek a 11. cikk (2), (3) vagy (5) bekezdésében említett intézkedésekre történő felhasználásának mérlegelésekor a tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek összehasonlítsák a következőket:

(2)  Az (1) bekezdésben említett összehasonlítás során a következő szempontokat kell alkalmazni:

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek 11. cikk (2) bekezdése szerinti szanálásának finanszírozására, a 11. cikk (3) bekezdésében említett megelőző intézkedésekre vagy a 11. cikk (5) bekezdésében említett alternatív intézkedésekre fordított összeg ne haladja meg a hitelintézet biztosított betéteinek összegét.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes és a szanálási hatóságok a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére bocsássák az (1) bekezdésben említett összehasonlításhoz szükséges valamennyi információt. A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóság a 11. cikk (2) bekezdésében említettek szerint a betétbiztosítási rendszernek a hitelintézet szanálásához való hozzájárulása becsült költségét a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére bocsássa.

(4a)  Az alternatív intézkedések végrehajtását követően a tagállamok a lehető leghamarabb biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszer megossza az illetékes hatósággal, a szanálási hatósággal és a kijelölt hatósággal az e cikk szerint elvégzett számítás alapvető elemeinek összefoglalóját. Ez az összefoglaló magában foglalja különösen a betétesek betétbiztosítási rendszer általi kártalanításának becsült költségeiből származtatott nettó megtérülési arányt, valamint a kapcsolódó mögöttes feltételezések széles körű indokolását.

(5)  Az EBH – figyelembe véve a 2014/59/EU irányelv 36. cikke (16) bekezdésének megfelelően elfogadott szabályozástechnikai standardokat – szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása céljából:

A betétesek kártalanításával kapcsolatos, az (1) bekezdés b) pontjában említett becsült költség kiszámítása során a 11. cikk (2), (3) vagy (5) bekezdésében említett intézkedések esetében a b) pontban említett módszertan figyelembe veszi a továbbterjedés hatásait, a gazdasági és pénzügyi kockázatokat és a bankrendszer számára okozott, a hírnevet ért kárt, beleértve adott esetben a közös védjegy oltalmát, valamint a megelőző intézkedések fontosságát a betétbiztosítási rendszer jogszabályban vagy szerződésben meghatározott megbízatása szempontjából, beleértve az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett intézményvédelmi rendszert is.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt az irányelvet.”

13a.  A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A betétbiztosítási rendszerek részére teljesítendő, a 10. cikkben említett hozzájárulásokat az egyes betétbiztosítási rendszerek adott tagjai biztosított betéteinek összege és az általuk viselt kockázat mértéke alapján kell meghatározni.

A tagállamok a betétbiztosítási rendszerhez kapcsolt hitelintézetek nemzeti jog által szabályozott, alacsony kockázatú tevékenységi ágazatai számára kisebb mértékű hozzájárulásokat is előírhatnak.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az intézményvédelmi rendszerek tagjai a betétbiztosítási rendszerekbe alacsonyabb összegű hozzájárulásokat teljesítsenek.

A tagállamok engedélyezhetik, hogy a központi szervre és valamennyi olyan hitelintézetre, amely az 575/2013/EU rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint ennek a központi szervnek az állandóan kapcsolt vállalkozása, összességében a központi szervre és kapcsolt intézményeire konszolidált alapon meghatározott kockázati súlyozás vonatkozzon.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a hitelintézetek a biztosított betéteik összegétől független minimális hozzájárulást fizessenek.

(2)   A betétbiztosítási rendszerek saját kockázatalapú módszereket alkalmazhatnak tagjaik kockázatalapú hozzájárulásainak meghatározásához és kiszámításához. A hozzájárulások kiszámításának a tagok kockázatával arányosan kell történnie, és annak során megfelelően figyelembe kell venni a különböző üzleti modellek kockázati profiljait. Ez a módszer figyelembe veheti a mérleg eszközoldalát és az olyan kockázati mutatókat is, mint például a tőkemegfelelőség, az eszközök minősége, valamint a likviditás.

Az illetékes hatóságnak – a kijelölt hatósággal együttműködve – jóvá kell hagynia az egyes módszereket. Az EBH-t tájékoztatni kell a jóváhagyott módszerekről.

(3)   Ezen irányelv következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a betétbiztosítási rendszerek részére az e cikk (1) és (2) bekezdése szerint teljesítendő hozzájárulások kiszámításának módszereire vonatkozóan.

Az EBH-nak … [az ezen módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.”

14.  A 14. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek védelemben részesítsék a hitelintézeti tagjaik által más tagállamokban létesített fióktelepek betéteseit és az olyan tagállamokban található betéteseket, ahol a hitelintézeti tagok a 2013/36/EU irányelv V. címének 3. fejezetében említett szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorolják.”;

b)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

c)  a szöveg a következő (2a) és (2b) bekezdéssel egészül ki:"

„(2a) A tagállamok biztosítják, hogy a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere – a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerével kötött megállapodás függvényében – kapcsolattartó pontként működhessen a 2013/36/EU irányelv V. címének 3. fejezetében említett szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorló hitelintézetek betétesei számára, és ellentételezésben részesüljön a felmerülő költségekért.

(2b)  A (2) és (2a) bekezdésben említett esetekben a tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere és az érintett fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere megállapodjon a kifizetési feltételekről, többek között az esetlegesen felmerülő költségek megtérítéséről, a betétesek kapcsolattartó pontjáról, az ütemezésről és a fizetési módról. A székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere tájékoztatást nyújt a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszerének a betétesek számáról, a biztosított betétek összegéről és ezek esetleges lényeges változásairól.”;

d)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A tagállamok biztosítják, hogy ha egy hitelintézet egy betétbiztosítási rendszerben való tagsága megszűnését követően egy másik tagállam betétbiztosítási rendszeréhez csatlakozik, vagy ha a hitelintézet egyes tevékenységei egy másik tagállam betétbiztosítási rendszeréhez kerülnek át, az eredeti betétbiztosítási rendszer átutalja a fogadó betétbiztosítási rendszernek a fogadó betétbiztosítási rendszer által az áthelyezés miatt vállalt esetleges pótlólagos kötelezettségeket tükröző összeget, figyelembe véve az átutalásnak mind a fogadó betétbiztosítási rendszer, mind az eredeti betétbiztosítási rendszer pénzügyi helyzetére az általuk fedezett kockázatokhoz viszonyítva gyakorolt hatását. ▌

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az átutalandó összeg kiszámítására szolgáló módszertan meghatározása céljából annak biztosítása érdekében, hogy az átutalás mindkét betétbiztosítási rendszer pénzügyi helyzetére az általuk fedezett kockázatokhoz viszonyítva semleges hatást gyakoroljon.

Az EBH-nak … [az ezen módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig be kell nyújtania a Bizottsághoz az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt az irányelvet.”;

e)  a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A (3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy az eredeti betétbiztosítási rendszer a tagság megváltozásától számított egy hónapon belül átutalja az adott bekezdésben említett összeget.”;

f)  a cikk a következő (9) bekezdéssel egészül ki:"

„(9) ... [az ezen módosító irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig az EBH iránymutatásokat ad ki ▌a székhely szerinti és a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszereinek a (2) bekezdésben▌ említett szerepéről, amelyekben felsorolja azokat a körülményeket és feltételeket, amelyek mellett a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere ▌kártalanítja a más tagállamban található fióktelepek betéteseit a (2) bekezdés harmadik albekezdésében meghatározottak szerint.”

15.  A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„15. cikk

Harmadik országokban létesített hitelintézetek fióktelepei

A tagállamok előírják az Unión kívüli székhellyel rendelkező hitelintézetek fióktelepei számára, hogy csatlakozzanak a területükön található betétbiztosítási rendszerek valamelyikéhez, és csak ezt követően teszik lehetővé e fióktelepek számára a biztosítható betétek gyűjtését az adott tagállamokban.

A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen fióktelepek a 13. cikkel összhangban hozzájárulásokat teljesítsenek a betétbiztosítási rendszer részére.”

16.  A szöveg a következő 15a. cikkel egészül ki:"

„15a. cikk

Harmadik országban fiókteleppel rendelkező hitelintézeti tagok

A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek ne terjedjenek ki a hitelintézeti tagjaik által harmadik országokban létesített fióktelepek betéteseire, kivéve, ha e betétbiztosítási rendszerek – a kijelölt hatóság jóváhagyásától függően – az érintett hitelintézetektől beszedik a megfelelő hozzájárulásokat.

Az EBH iránymutatásokat ad ki, amelyekben meghatározza azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a kijelölt hatóságoknak jóvá kell hagyniuk a betétbiztosítási rendszerek hitelintézeti tagjai által harmadik országokban létrehozott fióktelepek betéteseinek fedezetét.”

17.  A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek az aktuális és leendő betétesek számára megadjanak minden tájékoztatást annak a betétbiztosítási rendszernek az azonosításához, amelynek az Unión belül a hitelintézet és a fióktelepei tagjai. A hitelintézetek ezeket az információkat az (EU) XXX/XXX európai parlamenti és tanácsi rendelet [ESAP-rendelet]*** 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, adatok kinyerésére alkalmas formátumban elkészített tájékoztató formájában bocsátják rendelkezésre.

_______________________

*** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) XX/XX rendelete ([dátum]) a pénzügyi szolgáltatások, a tőkepiacok és a fenntarthatóság szempontjából lényeges nyilvánosan hozzáférhető információkhoz központi hozzáférést biztosító egységes európai hozzáférési pont létrehozásáról.”;

b)  a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:"

c)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek a betétgyűjtési szerződés megkötése előtt, majd azt követően a nyújtott tájékoztatás minden egyes változása esetén rendelkezésre bocsássák az (1) bekezdésben említett tájékoztatót. A betétesek visszaigazolják, hogy megkapták a tájékoztatót, kivéve, ha az információt nyilvánosan hozzáférhetővé teszik.”;

d)  a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek a betéteseik számlakivonatán megerősítsék, hogy a betétek biztosítható betétek, beleértve az (1) bekezdésben említett tájékoztatóra való utalást is.”;

e)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek az (1) bekezdésben említett tájékoztatást azon a nyelven nyújtsák, amelyről a betétes és a hitelintézet a számlanyitáskor megállapodott, vagy annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein, amelyben a fióktelepet létrehozták.”;

f)  a (6) és (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) A tagállamok biztosítják, hogy hitelintézetek egyesülése, hitelintézeti leányvállalatok fiókteleppé alakulása, illetve más hasonló műveletek esetén a hitelintézetek legalább egy hónappal a művelet hatálybalépése előtt értesítsék a betéteseiket, kivéve, ha az illetékes hatóság üzleti titok vagy a pénzügyi stabilitás miatt rövidebb határidőt tesz lehetővé. Az értesítésben ismertetik a művelet betétesek védelmére gyakorolt hatását.

A tagállamok biztosítják, hogy ha az első albekezdésben említett műveletek eredményeként a csökkentett betétbiztosítás érinti az említett hitelintézetnél betéttel rendelkező betéteseket, a hitelintézet értesítse az érintett betéteseket arról, hogy az első albekezdésben említett értesítést követő 3 hónapon belül a biztosítatlanul maradt betétösszeg erejéig szankcióktól mentesen felvehetik vagy másik hitelintézethez vihetik át biztosítható betéteiket, azok valamennyi felhalmozott kamatával és az azokhoz kapcsolódó juttatásokkal együtt.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy azok a hitelintézetek, amelyek tagsága egy betétbiztosítási rendszerben megszűnik, erről legalább egy hónappal a megszűnés előtt tájékoztassák betéteseiket. Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell a megszűnés betétesek védelmére gyakorolt hatásának magyarázatát. A tagállamok biztosítják, hogy azon hitelintézetek betétesei, amelyek tagsága a betétbiztosítási rendszerben megszűnik, átutalási költségek nélkül utalhassák át betéteiket ugyanazon betétbiztosítási rendszer egy másik intézményi tagjához.”;

g)  a szöveg a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:"

„(7a) A tagállamok biztosítják, hogy a kijelölt hatóságok, a betétbiztosítási rendszerek és az érintett hitelintézetek – többek között a honlapjukon történő közzététel útján – tájékoztassák a betéteseket arról, hogy egy érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában említett megállapítást tett, vagy egy igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b) alpontjában említett határozatot hozott.”;

h)  a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(8) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a betétes internetes banki szolgáltatásokat vesz igénybe, a hitelintézetek elektronikus úton bocsássák a betéteseik rendelkezésére azokat az információkat, amelyeket ezen irányelv értelmében meg kell adniuk, kivéve, ha a betétes ezt az információt papíron kéri.”;

i)  a cikk a következő (9) bekezdéssel egészül ki:"

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket ... [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

18.  A szöveg a következő 16a. cikkel egészül ki:"

„16a. cikk

A hitelintézetek és a betétbiztosítási rendszerek közötti információcsere, hatóságok általi adatszolgáltatás

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek – az 5. cikk (4) bekezdésében meghatározott azonosítási követelménnyel összhangban – a kapcsolt hitelintézeteiktől legalább évente és kérésre bármikor megkapjanak minden olyan információt, amely a betétesek kártalanításának előkészítéséhez szükséges, beleértve a 8. cikk (5) bekezdése, valamint a 8b. és a 8c. cikk alkalmazásában szükséges információkat is.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek legalább évente és kérésre bármikor tájékoztatást nyújtsanak a következőkről azon betétbiztosítási rendszerek számára, amelyeknek tagjai:

Az a) és b) pont szerinti tájékoztatásban fel kell tüntetni azokat a tagállamokat, amelyekben a fióktelepek vagy betétesek találhatók.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek minden évben március 31-ig tájékoztassák az EBH-t a tagállamukban biztosított betétek előző év december 31-i összegéről. Ugyanezen időpontig a betétbiztosítási rendszerek adatot szolgáltatnak az EBH-nak a rendelkezésre álló pénzügyi eszközeik összegéről is, beleértve az idegen források arányát, a fizetési ígérvényeket és a betétbiztosítási rendszer 10. cikk (2) bekezdésében említett pénzeszközeinek kifizetését követően a célszint elérésének ütemtervét.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a kijelölt hatóságok indokolatlan késedelem nélkül értesítsék az EBH-t és az ESZT-t a következők mindegyikéről:

(5)  Az EBH indokolatlan késedelem nélkül közzéteszi a (2) és (3) bekezdéssel összhangban kapott információkat és a (4) bekezdésben említett összefoglalót.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerben tagsággal rendelkező hitelintézetek szanálási hatóságai évente a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére bocsássák a szanálási tervek kulcsfontosságú elemeinek a 2014/59/EU irányelv 10. cikke (7) bekezdésének a) pontjában említett összefoglalóját ▌.

(7)  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(4) bekezdésben említett információk nyújtása során követendő eljárások, az ezen információk nyújtásához használandó mintadokumentumok meghatározása, valamint ezen információk tartalmának további pontosítása céljából, figyelembe véve a betétesek típusait.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket ... [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 12 hónappal]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

19.  Az I. mellékletet el kell hagyni.

2. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az Unión kívüli székhellyel rendelkező hitelintézetek azon fióktelepei, amelyek … [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = a hatálybalépés napja]-án/-én valamely tagállamban biztosítható betéteket gyűjtenek, és az említett napon nem tagjai betétbiztosítási rendszernek, ... [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = a hatálybalépés napjától számított 3 hónappal]-ig csatlakozzanak az adott tagállam területén működő betétbiztosítási rendszerhez. Az 1. cikk (15) bekezdése nem alkalmazandó ezekre a fióktelepekre [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = a hatálybalépés napjától számított 3 hónappal]-ig.

(2)  Az ezen irányelvvel módosított 2014/49/EU irányelv 11. cikkének (3) bekezdésétől, valamint a megelőző intézkedésekkel kapcsolatban a 11a., 11b., 11c. és 11e. cikktől eltérve [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 36 hónappal]-ig a tagállamok engedélyezhetik, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett intézményvédelmi rendszerek a 2014/49/EU irányelv 11. cikkének (3) bekezdését végrehajtó, [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = ezen irányelv hatálybalépésének napja]-án/-én alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek feleljenek meg.

3. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb … [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket … [Kiadóhivatal, kérjük a dátum beillesztését = az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-tól/-től alkalmazzák. Ugyanakkor a tagállamok … [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a dátumot = az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 36 hónappal]-tól/-től alkalmazzák azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a megelőző intézkedésekkel kapcsolatban az ezen irányelvvel módosított 11. cikk (3) bekezdésének, valamint a 11a., 11b., 11c. és 11e. cikknek megfeleljenek.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.