Az Európai Unió és az erdők

Mivel a szerződések kifejezetten nem említik az erdőket, az Unió nem rendelkezik közös erdészeti politikával. Ezért továbbra is elsősorban nemzeti hatáskörbe tartozik. Az EU mindazonáltal európai erdőgazdálkodási stratégiát hozott létre és számos intézkedést támogat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az uniós és a nem uniós országokban található erdőkre.

Mi az erdő? A kérdés egyszerűnek látszik, mégsincs rá olyan válasz, amely valamennyi tagállam közös véleménye lenne. A nemzetközi erdészeti statisztikák céljaira az Eurostat ugyanakkor az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által létrehozott besorolási rendszert követi, az alábbi meghatározást alkalmazva: erdőnek minősülnek a 0,5 hektárnál nagyobb területű földterületek, amelyek lombkoronafedése (vagy annak megfelelő faállomány-sűrűsége) meghaladja a 10%-ot. A fáknak vágásérett korukban el kell tudniuk érni a legalább 5 méteres magasságot.

Az európai erdők összképe: jórészt az ember által alakított mozaik

A fenti meghatározások alapján az EU-ban 160 millió hektár erdő található (a világ összes erdőjének 4%-a). Az erdők az EU szárazföldi területének 39%-át teszik ki. Az EU erdőterületeinek kétharmada a legnagyobb erdőterülettel rendelkező hat tagállam (Svédország, Finnország, Spanyolország, Franciaország, Németország és Lengyelország) területein található. Nemzeti szinten az erdők aránya jelentős eltéréseket mutat: Finnország, Svédország és Szlovénia területének csaknem 60%-át borítja erdő, Hollandiában pedig mindössze 9,9%-át. Ezenfelül – ellentétben a bolygó számos már területével, amelyeken az erdőirtás továbbra is súlyos probléma – az Unió erdővel borított területeinek mérete növekszik; 2010-re 1990 óta mintegy 11 millió hektárral nőtt a természetes növekedés és az erdőtelepítési munka eredményeként.

Az EU-ban a földrajzi-éghajlati sokféleségből fakadóan számos erdőtípus (borjú erdők, alpesi tűlevelű erdők stb.) van, ezek elterjedése különösen az éghajlattól, a talajtól, a tengerszint feletti magasságtól és a domborzattól függ. Az ember az erdőknek csupán 4%-ában nem folytat tevékenységet; területük 8%-a ültetvény, a fennmaradó rész pedig a „féltermészetes”, azaz az ember által alakított erdők kategóriájába tartozik. Megjegyzendő, hogy az európai erdők többsége (mintegy 60%-a) magántulajdon (40%-a közerdő).

Táblázat: Az uniós erdőkre vonatkozó alapadatok (EU-27, 2020)

Tagállam EU-27 Erdők/Erdős területek(1000 hektár, 2020) Az erdők aránya az összterületen (%) (2020) Bruttó hozzáadott érték/erdőterület(EUR/hektár) (2020) Az erdészetben foglalkoztatott személyek(1000 éves munkaerőegység)
(2020)
Ausztria 3889,6 46,4 194 21,1
Belgium 689,3 22,5 136 2,2
Bulgária 3896,00 35,1 51 21,9
Horvátország 1940,00 34,3 116 14,4
Ciprus 172,64 18,6 13 0,5
Csehország 2 677,09 33,9 341 21,2
Dánia 689,3 16,1 340 6,0
Észtország 2438,4 53,8 110 6,2
Finnország 22 409,0 66,2 181 21,2
Franciaország 17 421,9 31,7 166 29,0
Németország 11 468,00 32,1 107 39,0
Görögország 3901,8 29,6 15 9,2
Magyarország 2053,01 22,1 116 18,5
Írország 799,14 11,4 48 2,8
Olaszország 9566,13 31,7 221 38,0
Lettország 3410,79 52,8 144 17,8
Litvánia 2202,19 33,7 96 8,6
Luxemburg 88,70 34,2 94 0,3
Málta 0,46 1,5 0,0 0,0
Hollandia 369,50 9,9 457 3,0
Lengyelország 9464,20 30,3 181 71,8
Portugália 3340,71 36,2 245 15,0
Románia 6981,62 29,3 223 52,4
Szlovákia 1951,49 39,8 256 24,6
Szlovénia 1185,13 58,5 228 6,2
Spanyolország 18 572,17 36,7 54 11,0
Svédország 27 980,0 62,5 110 41,0
EU-27 159 558,29 38,6 146 502,6

Forrás: Eurostat és a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága

Erdészeti politikák és kezdeményezések az Európai Unión belül: az egységesség kihívása

Mivel a szerződések kifejezetten nem említik az erdőket, az Unió nem rendelkezik közös erdészeti politikával. Ezért továbbra is elsősorban nemzeti ügy. Ugyanakkor számos európai fellépés gyakorolt hatást az Unió és harmadik országok erdőire.

A. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia

2021-ben a Bizottság elfogadta a 2030-ig tartó időszakra szóló új uniós erdőgazdálkodási stratégiát, amely az európai zöld megállapodás egyik kiemelt kezdeményezése, és a 2030-ra szóló uniós biodiverzitási stratégiára épül. Az erdőgazdálkodási stratégia hozzá fog járulni az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljainak eléréséhez, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig legalább 55%-kal történő csökkentéséhez és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzéshez. A stratégia elismeri az erdők központi és multifunkcionális szerepét, valamint az erdészet (és a teljes erdőalapú értéklánc) hozzájárulását a fenntartható és klímasemleges gazdaság 2050-ig történő megvalósításához, valamint az élénk és virágzó vidéki közösségek megőrzéséhez.

B. Az erdők védelmében hozott uniós intézkedések

1. A közös agrárpolitika (KAP), az erdőkre vonatkozó elsődleges finanszírozási forrás

Az erdőkre fordított uniós források mintegy 90%-a az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) származik.

A 2007–2013-as programozási időszakban az EMVA költségvetéséből mintegy 5,4 milliárd EUR összeget különítettek el erdőspecifikus intézkedések társfinanszírozására. A tagállamok a KAP 2014–2020 közötti programozási időszakára mintegy 8,2 milliárd EUR összegű közkiadást programoztak (27% erdőtelepítésre, 18% az erdők ellenálló képességének javítására és 18% kármegelőzésre). Csak egy egyedi intézkedés tartalmazta az erdőkbe történő beruházásokhoz nyújtott támogatások valamennyi típusát (az erdőterületek fejlesztésére és az erdők életképességének javítására irányuló beruházások). Egy másik intézkedés célja az erdészeti, környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos szolgáltatások és az erdővédelem támogatása volt, emellett más, nem kifejezetten az erdőkre vonatkozó intézkedéseket is előirányoztak (például a Natura 2000 és a vízügyi keretirányelv alapján történő kifizetéseket).

A KAP jelenlegi programozási időszaka (2023–2027) tekintetében az erdészeti beavatkozások szerepelnek a tagállamok által a 2021. december 2-i (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján benyújtott stratégiai tervekben.

2. Az erdők érdekében hozott egyéb európai uniós fellépések

Az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazására vonatkozóan európai szintű szabályozás (az 1999/105/EK tanácsi irányelv) van érvényben. Az európai növény-egészségügyi rendszer (a 2000/29/EK tanácsi irányelv) az erdőkre nézve kártékony szervezetek terjedése ellen hivatott küzdeni. Az Unió emellett forrásokat biztosít az erdészeti kutatás számára is, különösen a Horizont Európa program keretében. Az energiapolitika azt tűzte ki jogilag kötelező erejű céljául, hogy 2030-ra a teljes energiafogyasztáson belül 32%-ra növeli a megújuló energia részarányát, ami növeli majd az erdei biomassza fontosságát (megújulóenergia-irányelv (2018/2001/EK)). 2023. március 30-án ideiglenes megállapodás született a Parlament és a Tanács között arról, hogy 2030-ra legalább 42,5%-os kötelező célt kitűznek ki, törekedve a 45%-ra. Az erdészeti projektek részére másként az uniós kohéziós politika keretében lehet társfinanszírozást nyújtani, az Európai Regionális Fejlesztési Alap által (különösen erdőtüzek megelőzése, megújuló energia termelése, felkészülés az éghajlatváltozásra stb.). A Szolidaritási Alap (2012/2002/EK rendelet) célja a tagállamok segítése súlyos természeti katasztrófák, többek között viharok vagy erdőtüzek esetén. Az Európai Unió polgári védelmi mechanizmusát (1313/2013/EU határozat) a tagállamok képességeit meghaladó válságok esetén lehet aktiválni, így történt például bizonyos erdőtüzek (Görögországban 2007-ben és 2012-ben) és viharok esetében.

Emellett az Unió környezetvédelmi politikájának keretében létrejött Natura 2000 természetvédelmi hálózatba mintegy 37,5 millió hektárnyi erdő (azaz az európai erdők 23%-a) tartozik, a hálózatba tartozó területek 30%-át képviselve. Az erdők észszerű használata az Európai Unió 2021 és 2027 közötti időre szóló környezetvédelmi és éghajlat-politikai programjának (LIFE) egyik tematikus prioritása (2021/783/EU rendelet). Előbb az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája (COM (2011)0244) irányozott elő a közerdőkre vonatkozóan 2020-ig megvalósítandó fenntartható erdőgazdálkodási terveket, majd a 2030-ig teljesítendő uniós biodiverzitási stratégiáról szóló bizottsági közlemény (COM (2020)0380) úgy rendelkezett, hogy bővíteni kell különösen a védett területeket (az EU összes szárazföldi és tengeri területének 30%-ának védett, 10%-ának pedig szigorúan védett területnek kell lennie), ehhez pedig ki kell terjeszteni az európai erdők védelmét és 3 milliárd fát kell ültetni.

Az EFFIS európai erdőtűz-információs rendszer az erdőtüzekre összpontosítja figyelmét. Az Unió ösztönzi továbbá a zöld közbeszerzéseket is (COM (2008)0400), amelyek javíthatják a fenntartható módon előállított fa iránti keresletet. Megjegyzendő továbbá, hogy az uniós ökocímkét parkettáknak, bútoroknak és papíroknak is odaítélték. Ezenkívül a erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó cselekvési terv (FLEGT) a fakitermelő országokkal kötött önkéntes partnerségi megállapodásokat irányoz elő, továbbá rendeletet született és 2013 márciusában hatályba is lépett (a 995/2010/EU rendelet), amely megtiltja az illegálisan kitermelt fa forgalmazását.

Az Unió számos, az erdőket érintő nemzetközi tevékenységben vesz részt (különösen az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményében). Összeurópai szinten az erdészeti politika területén továbbra is a Forest Europe a fő kezdeményezés. Ennek keretein belül jelenleg is folynak a tárgyalások egy, az erdők fenntartható kezelésére és használatára vonatkozó, jogilag kötelező erejű megállapodásról. Amellett, hogy részt vesz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló globális tárgyalásokon, az Unió az éghajlatpolitikája keretében megtette az első lépéseket a mezőgazdaság és az erdők uniós éghajlatpolitikába való integrálása felé (lásd a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/841 rendeletet). Emellett az EU célul tűzte ki, hogy 2030-ig megállítja az erdővel borított területek csökkenését, és 2020-ig legalább 50%-kal csökkenti a trópusi erdőirtást (COM (2008)0645). 2023. június 23-án hatályba lépett az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet ((EU) 2023/1115 rendelet). E rendelet célja annak biztosítása, hogy az uniós polgárok által fogyasztott termékek ne járuljanak hozzá az erdőirtáshoz vagy az erdőpusztuláshoz világszerte.

Az Európai Parlament szerepe

Az Európai Parlament a Tanáccsal a rendes jogalkotási eljárás keretében egyenrangú félként jogszabályokat alkot az erdőkre is hatást gyakorló számos területen, különösen a mezőgazdaság és a környezetvédelem terén. Emellett a Parlament a Tanáccsal együtt fogadja el az Európai Unió költségvetését.

Számos olyan jogszabályt befolyásolt, amelyek hatással vannak az erdőkre. A Parlament állásfoglalásaiban már régóta síkra száll az európai erdőket érintő különböző eszközök nagyobb és következetesebb összehangolása mellett. Az első uniós erdészeti stratégiát 1998. december 15-én fogadták el a Parlament 1997. január 31-i állásfoglalásának köszönhetően, amely felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az európai erdészeti stratégiára vonatkozóan.

Az Európai Parlament az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalásában üdvözölte a Bizottságnak a világméretű erdőirtás kezelésére irányuló szándékát, kérte, hogy fokozza fellépését és terjesszen elő új, ambiciózus uniós erdőgazdálkodási stratégiát, amely megfelelően elismeri az európai erdők fontos és multifunkcionális szerepét az éghajlatváltozás, illetve a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemben. A Parlament ezt szem előtt tartva úgy határozott, hogy két saját kezdeményezésű, nem jogalkotási jelentést készít: egyet a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról (az Európai Parlament 2020. szeptember 16-i állásfoglalása az EU szerepéről a világ erdőinek védelmében és helyreállításában)[1], egyet pedig az új európai erdőgazdálkodási stratégiáról (az Európai Parlament 2020. október 8-i állásfoglalása az európai erdőgazdálkodási stratégiáról – A következő lépések). Az első jelentéssel összefüggésben továbbá a Parlament a globális erdőirtásról elfogadott egy saját kezdeményezésű, jogalkotási jelentést is (az Európai Parlament 2020. október 22-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a globális erdőirtás megállítását és visszafordítását célzó uniós jogi keretről). Végezetül, 2022. szeptember 13-án a Parlament elfogadta „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia – fenntartható európai erdőgazdálkodás” című állásfoglalását, amely a Bizottság által 2021-ben elfogadott, 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiára reagál.

 

[1]A Bizottságnak a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló, 2019. július 23-i közleménye (COM (2019)0352) nyomán.

Vera Milicevic