Az Európai Unió és a Kereskedelmi Világszervezet
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azért dolgozik, hogy biztosítsa a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer működését. A kereskedelmi tárgyalások holtpontja ellenére tovább folyik a lehetőségek feltérképezése a WTO szabályainak korszerűsítése és az új globális kihívások kezelése terén. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament a Tanáccsal közösen alkot jogszabályokat, jóvá kell hagynia az új WTO-megállapodásokat vagy az azokban történt változásokat, és fontos ellenőrző szerepe van a nemzetközi kereskedelempolitika terén.
A huszadik század első évtizedeiben a kereskedelmi folyamatok arra ösztönözték az országokat, hogy egyre összetettebb kölcsönhatásba lépjenek egymással, ami szükségessé tette egy olyan platform létrehozását, amely elősegíti és szabályozza a kereskedelmi kapcsolatokat. Az ennek nyomán 1947-ben létrejött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) nemcsak a kereskedelem többoldalú megközelítését megteremtő kerekasztal-megbeszélésekhez biztosított fórumot, hanem egy nemzetközileg elismert kereskedelmi szabályrendszert is létrehozott. Az alapgondolat szerint „a vámok és más kereskedelmi akadályok lényeges csökkentése, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban a megkülönböztető elbánás felszámolása” révén egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni valamennyi tagország számára[1].
Ahogyan a nemzetközi kereskedelem a kézzelfogható árukon túl egyre inkább a szolgáltatások és a szellemi tartalmak cseréjére is kiterjedt, a GATT átalakult, és Kereskedelmi Világszervezet (WTO) néven kapott intézményi keretet. A WTO-t a kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulójának eredményeként hozták létre 1995-ben és magában foglalta a korábbi kereskedelmi megállapodásokat – például magát a GATT-ot, a mezőgazdasági megállapodást és a textil- és ruházati megállapodást –, valamint további, általános megállapodásokat. Ezek közül a legjelentősebb új megállapodások a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS), valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) voltak. 2017 februárjában hatályba lépett a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás, amely az első többoldalú megállapodás a WTO létrehozása óta. 2022-ben, miután a Covid19-világjárvány miatti korlátozások miatt kétszer elhalasztották, a genfi 12. miniszteri konferencián megállapodás született a halászati támogatásokról és a TRIPS módosításáról a Covid19-oltóanyagok tekintetében. Annak érdekében azonban, hogy lépést tarthassunk a gyorsan változó kereskedelmi környezet közelmúltbeli fejleményeivel, számos tag, köztük az EU is úgy gondolja, hogy továbbra is szükség van a WTO alapvető reformjára, például a kereskedelem és az egészségügy, az energia, az e-kereskedelem, a beruházások megkönnyítése és az ipari támogatások területén.
A WTO többek között azáltal mozdítja elő a szabad kereskedelmet, hogy biztosítja, hogy az országok továbbra is hangsúlyt helyezzenek a kereskedelmi tárgyalások során a kereskedelem útjában álló akadályok lebontására. Jelenleg a WTO tagországainak kétharmada fejlődő ország, ami lehetőséget biztosít az átmeneti gazdaságoknak és a legkevésbé fejlett országoknak, hogy a nyitott kereskedelem révén előrelendítsék fejlesztési erőfeszítéseiket.
A kereskedelmi vitarendezési mechanizmus
A WTO egyik legfontosabb eredménye a Vitarendezési Testület megszilárdítása, amely döntési jogkörrel rendelkezik a kereskedelmi viták kapcsán, valamint kikényszerítheti határozatainak betartását. A vitarendezési mechanizmus előre meghatározott szabályok alapján működik, amely a WTO tagországainak – politikai súlyuktól vagy gazdasági erejüktől függetlenül – lehetőséget biztosít a WTO szabályainak feltételezett megsértésével kapcsolatos panasz benyújtására és kártérítés követelésére. A mechanizmus csökkentette a korábban egyes országok által alkalmazott egyoldalú védintézkedések használatát, amelyek sokszor megtorló válaszlépéseket váltottak ki a megcélzott országok részéről, esetenként valódi kereskedelmi háborút robbantva ki.
A WTO vitarendezési rendszere mind ez idáig garantálta, hogy az erősebb tagországok ne nyomják el a gyengébbeket, és egyértelmű szabályokat határozott meg a megtorló intézkedésekkel kapcsolatosan. A fellebbviteli testület tevékenysége azonban gyakorlatilag szünetel, mivel a tagok mandátuma lejárt, ám pozíciójuk betöltetlen maradt. E helyzet megoldása érdekében az EU 25 WTO-taggal együtt egy alternatív mechanizmust alakított ki, a fellebbezés esetén alkalmazandó többoldalú átmeneti megállapodást (MPIA), amely 10 választottbíróból áll, akik a WTO vizsgálóbizottságának jelentéseivel kapcsolatos fellebbezéseket vizsgálják az MPIA keretében.
A WTO létrejötte óta a szervezet vitarendezési rendszerének egyik legjelentősebb igénybe vevője az Európai Unió. 1995 és 2022 között az Unió 202 vitarendezési ügyben vett részt: 110-ben felperesként, 92-ben pedig alperesként[2]. Az Unió további 216 esetben „harmadik fél” státuszt kért, amely lehetővé teszi a WTO tagjainak, hogy az egyéb feleket érintő vitákat nyomon kövessék. Az Európai Bizottság által képviselt Unió a szervezet bizottságainak és fellebbviteli testületének döntését kérve gyakran szorgalmazta a WTO-megállapodások pontosítását és egyértelműsítését.
Az Európai Parlament szorosan nyomon követi az Uniót érintő viták fejleményeit. A Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága jelentések, nyilvános meghallgatások és a Bizottságnak és a Tanácsnak feltett, szóbeli választ igénylő kérdések révén nyilvánítja ki a kereskedelmi vitákkal kapcsolatos véleményét. Ez történik például az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, Airbus–Boeing vita kapcsán is.
A dohai forduló és az azt követő időszak
A WTO tagországai 2001 óta széles körű többoldalú kereskedelmi tárgyalássorozaton vesznek részt. Ez a „dohai forduló”, vagy más néven a dohai fejlesztési menetrend, amelynek fő célja, hogy a fejlesztést a világkereskedelmi rendszer középpontjába helyezze. A dohai tárgyalások meg kívánják erősíteni a fejlődő országok szerepét és képességüket arra, hogy ki tudják használni a nemzetközi kereskedelem által kínált lehetőségeket, továbbá segíteni kívánnak ezeknek az országoknak a szegénység elleni küzdelemben.
A dohai fejlesztési menetrend még nem zárult le, és alapját kezdettől fogva az „egységes vállalás” elve képezi[3].
A tárgyalások azonban elakadtak egyes lényeges területeken, főként a piaci hozzáféréssel kapcsolatban. A legjelentősebb ellentétek egyrészt a legfontosabb feltörekvő országok, másrészt az iparosodott országok vagy blokkok álláspontjai között feszülnek a nemzetközi kereskedelmi rendszer átalakításának módjával kapcsolatban.
Az Európai Unió támogatta a széles körű és nagyra törő forduló elindítását. Ezt tekintette a legmegfelelőbb megoldásnak a gazdasági növekedés és fejlesztési eredmények biztosításához valamennyi résztvevő számára, továbbá a szükséges kompromisszumok eléréséhez. A tárgyalások egészének sikeres lezárása azonban számos résztvevő – köztük az Unió – jelentős erőfeszítései ellenére is úgy tűnik, hogy még várat magára.
2022. június 17-én, több mint 20 évnyi tárgyalást követően, a WTO 12. miniszteri konferenciáján történelmi jelentőségű megállapodás született a nem fenntarthatató halászati támogatások megszüntetéséről. Ez az első olyan többoldalú megállapodás, amely a fenntarthatóságra összpontosít, és 2013 óta az első új WTO-megállapodás. A megállapodás kulcsfontosságú lépés annak biztosítása felé, hogy a halászati támogatások alapvető célkitűzésként a fenntarthatóságot tűzzék ki célul, és elkerüljék az óceánok és a halállományok károsodását, mivel ezek nélkülözhetetlenek a világ part menti közösségeinek megélhetéséhez.
Emellett megállapodás született a WTO reformjára irányuló konkrét következő lépésekről, többek között a szervezet teljes mértékben működőképes vitarendezési szerepének visszaállításáról. Miniszteri nyilatkozatot fogadtak el a WTO-nak a világjárványra való reagálásáról és a jövőbeli világjárványokra való felkészültségről, valamint a Covid19-oltóanyagokkal kapcsolatos bizonyos szellemi tulajdonjogi kötelezettségek alóli mentességről. Az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújából eredő jelenlegi drámai élelmiszerhelyzetre adott közös válaszként a WTO tagjai megállapodtak abban, hogy visszafogják az exportkorlátozásokat, és az Élelmezési Világprogram humanitárius beszerzéseit kivonják e korlátozások alól. Végül megállapodás született arról, hogy a WTO következő miniszteri konferenciájáig meghosszabbítják az e-kereskedelemi vámmoratóriumot.
Az EU kezdeményezésére néhány tag ismételten szolidaritását fejezte ki Ukrajnával. Az EU további együttműködést is szorgalmazott az éghajlatváltozás kezelése terén. Az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió által közösen szervezett, a WTO-ról szóló parlamenti konferencia rendszeres lehetőséget biztosít a konstruktív részvételre (erről a konferenciáról részletesebben lejjebb olvashat). Az Európai Parlament számos alkalommal kérte a tárgyalások folytatását, hangsúlyozva a dohai fordulónak a világkereskedelemben és a gazdasági fejlődésben játszott fontos szerepét.
A Parlament tevékenyen részt vállalt azokban a tárgyalásokban, például az e-kereskedelemről folyó tárgyalásokban is, amelyek célja korlátozottabb megállapodások elérése. Az EU küldöttségének részeként részt vesz a WTO miniszteri konferenciáin. A Parlament továbbra is nyomon követi a WTO fejleményeit, nevezetesen a WTO legutóbbi, 2022. június 12–17-i 12. miniszteri ülését követő intézkedéseket.
Az EU és a WTO
A második világháború óta napjainkig az Európai Unió központi szerepet játszott a nemzetközi kereskedelmi rendszer alakításában. Az EU jelenleg elemzi a WTO korszerűsítésének lehetőségeit[4].
A GATT-hoz (és később a WTO-hoz) hasonlóan magának az EU-nak is az volt az eredeti célja, hogy a tagállamok között felszámolja a vámakadályokat és előmozdítsa a kereskedelmet. Az uniós „egységes piac” gondolatát részben a GATT elvei és gyakorlatai ihlették. Az Unió mindig is a jogállamiságon alapuló hatékony nemzetközi kereskedelem legfontosabb támogatói közé tartozott. Egy ilyen rendszer segít biztosítani, hogy vállalkozásai tisztességes piaci hozzáféréssel rendelkezzenek külföldön, és ezzel előmozdítja mind a hazai, mind a harmadik országokbeli – különösen a kevésbé fejlett országokon belüli – gazdasági növekedést.
Az Unió közös kereskedelempolitikája az egyik olyan terület, amelyen az Unió teljes és kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a WTO-n belül az Unió egyetlen szereplőként lép fel, és nem a tagállamai, hanem az Európai Bizottság képviseli. A Bizottság a 27 tagállam nevében tárgyal a kereskedelmi megállapodásokról, és védelmezi az Unió érdekeit a WTO Vitarendezési Testülete előtt. A Bizottság rendszeresen konzultál a Tanáccsal és a Parlamenttel, illetve jelentéseket készít számukra a többoldalú tárgyalások tartalmáról, és az ezekre vonatkozó stratégiáról. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Tanács és a Parlament egyenrangú társjogalkotók a nemzetközi kereskedelmi ügyeket illetően.
Az Unió a WTO-n keresztül arra is törekszik, hogy előmozdítsa a kereskedelmi tárgyalások többoldalú keretét, amely a szándék szerint kiegészíti a kétoldalú tárgyalásokat. A dohai fordulóban kialakult patthelyzet, valamint az a tény, hogy a többi kereskedelmi partner kétoldalú megállapodásokba kezdett, arra kényszerítette az Uniót, hogy – legalábbis részben – újragondolja régóta fennálló stratégiáját, és visszatérjen a regionális és kétoldalú tárgyalásokhoz.
A WTO-ban kialakult patthelyzetek azt is jelzik, hogy az elmúlt 20 évben drámai módon megváltozott a nemzetközi kereskedelmi rendszer. A főként az Unió és az Egyesült Államok által uralt régi rendszert felváltotta egy nyitottabb és sokrétűbb rendszer, melyben új szereplők – elsősorban átalakulóban lévő és fejlődő országok – játszanak központi szerepet. A nemzetközi kereskedelmi rendszer liberalizálása számos fejlődő ország javát szolgálta, mivel ezek soha nem látott, tartós gazdasági növekedést értek el. Az Unió tudatában van ezeknek az új tendenciáknak. Rámutatott, hogy túl kell lépni az elmúlt évek tárgyalási megközelítésén, és innovatív megközelítéssel kell kezelni a szabályozási kérdések – a vámokhoz képest – megnövekedett jelentőségét.
A WTO-ról szóló parlamenti konferencia
A WTO-ról szóló parlamenti konferenciát az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió közösen szervezi. Célja a demokrácia nemzetközi erősítése azáltal, hogy kialakítja a többoldalú kereskedelmi együttműködés parlamenti dimenzióját.
A parlamenti képviselők első hivatalos ülésére a WTO keretei között a WTO 1999 decemberében, Seattle-ben megrendezett miniszteri konferenciáján került sor. A Parlament és az Interparlamentáris Unió 2001-ben megállapodott abban, hogy egyesíti erőfeszítéseit, és a WTO Dohában rendezett konferenciája idején parlamenti ülést szervez. Ez az ülés teremtette meg a WTO-ról szóló parlamenti konferencia alapjait.
A konferencia fórumot biztosít ahhoz, hogy a világ valamennyi tájáról érkező parlamenti képviselők véleményt és tapasztalatot cseréljenek, valamint tájékozódjanak egymástól a nemzetközi kereskedelmi ügyekről. A résztvevők nyomon követik a WTO tevékenységét; előmozdítják a WTO hatékonyságát és tisztességességét; közbenjárnak a WTO-eljárások átláthatósága érdekében; javítják a kormányok, parlamentek és a civil társadalom közötti párbeszédet; befolyásolják a WTO-n belül zajló megbeszélések irányát; valamint segítik a nemzeti parlamentek nemzetközi kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos kapacitásának építését.
A WTO-ról szóló parlamenti konferencia a WTO miniszteri konferenciái alkalmával ülésezik. A világjárvány miatt azonban nem lehetett ülésezni a 12. miniszteri konferencia korlátozott keretei között, de remélhetőleg a 2024 februárjában Abu-Dzabiban tartandó következő 13. miniszteri konferencián lesz erre lehetőség.
Wolfgang Igler