Az Európai Unió és a Kereskedelmi Világszervezet
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azért dolgozik, hogy biztosítsa a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer működését. A kereskedelmi tárgyalások holtpontja ellenére tovább folyik a lehetőségek feltérképezése a WTO szabályainak korszerűsítése és az új globális kihívások kezelése terén. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament a Tanáccsal közösen alkot jogszabályokat, jóváhagyja az új WTO-megállapodásokat vagy az azokban történt változásokat, és fontos ellenőrző szerepet tölt be a nemzetközi kereskedelempolitika terén.
A huszadik század első évtizedeiben a kereskedelmi folyamatok arra ösztönözték az országokat, hogy egyre összetettebb kölcsönhatásba lépjenek egymással, ami szükségessé tette egy olyan platform létrehozását, amely elősegíti és szabályozza a kereskedelmi kapcsolatokat. Az ennek nyomán az 1947-ben létrejött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) nemcsak a kereskedelem többoldalú megközelítését megteremtő kerekasztal-megbeszélésekhez biztosított fórumot, hanem egy nemzetközileg elismert kereskedelmi szabályrendszert is létrehozott. Az alapgondolat szerint „a vámok és más kereskedelmi akadályok lényeges csökkentése, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban a megkülönböztető elbánás felszámolása” révén egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni valamennyi tagország számára[1].
1995-ben, a tárgyalások uruguayi fordulója során a GATT-ot Kereskedelmi Világszervezetté (WTO) alakították át és intézményesítették. A WTO magában foglalta a korábbi kereskedelmi megállapodásokat – például a GATT-ot, a mezőgazdasági megállapodást és a textil- és ruházati megállapodást –, valamint további, általános megállapodásokat. Ezek közül a legjelentősebb új megállapodások a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS), valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) voltak. A WTO-nak három fő tevékenysége van: kereskedelmi tárgyalások, tagjai kereskedelmi politikáinak végrehajtása és nyomon követése, valamint a kereskedelmi viták rendezése. 2017 februárjában hatályba lépett a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás, amely az első többoldalú megállapodás a WTO létrehozása óta. 2022-ben, a genfi 12. miniszteri konferencián (MC12) megállapodás született a halászati támogatásokról és a TRIPS-nek a Covid19-oltóanyagok tekintetében történő módosításáról. 2024-ben az Abu-Dzabiban (Egyesült Arab Emírségek) megrendezett 13. miniszteri konferencián (MC13) a miniszterek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megreformálják a WTO-t annak valamennyi funkciójának javítása érdekében. A 2026. március 26. és 29. között Kamerunban megrendezésre kerülő 14. miniszteri konferencia (MC14) egyetlen célkitűzése a WTO reformja lesz.
A kereskedelmi vitarendezési mechanizmus
A WTO egyik legfontosabb eredménye a Vitarendezési Testület megszilárdítása, amely döntési jogkörrel rendelkezik a kereskedelmi viták kapcsán, valamint kikényszerítheti határozatainak betartását. A vitarendezési mechanizmus előre meghatározott szabályok alapján működik, amely a WTO tagországainak – politikai súlyuktól vagy gazdasági erejüktől függetlenül – lehetőséget biztosít a WTO szabályainak feltételezett megsértésével kapcsolatos panasz benyújtására és kártérítés követelésére. A mechanizmus csökkentette a korábban egyes országok által alkalmazott egyoldalú védintézkedések használatát, amelyek sokszor megtorló válaszlépéseket váltottak ki a megcélzott országok részéről, esetenként valódi kereskedelmi háborút robbantva ki.
A WTO vitarendezési rendszere garantálta, hogy az erősebb tagországok ne nyomják el a gyengébbeket, és egyértelmű szabályokat határozott meg a megtorló intézkedésekkel kapcsolatosan. A fellebbviteli testület tevékenysége azonban 2019 decembere óta blokkolva van, mivel a tagok mandátuma lejárt, és a pozíciójuk betöltetlen maradt. E helyzet megoldása érdekében az EU és tagállamai más WTO-tagokkal együtt kezdeményezték egy alternatív mechanizmus, nevezetesen a fellebbezés esetén alkalmazandó többoldalú átmeneti megállapodás (MPIA) létrehozását, amely 10 választottbíróból áll, akik a WTO vizsgálóbizottságának jelentéseivel kapcsolatos fellebbezéseket vizsgálják az MPIA keretében. Az MPIA 2020. április 30-án lépett érvénybe. Alternatív vitarendezési rendszerként a tagoknak egyénileg kell kezdeményezniük az alkalmazását. Jelenleg 57 WTO-tag (beleértve az összes uniós tagállamot) részes fele az MPIA-nak, a világkereskedelem 57,6%-át képviselve. Ezzel párhuzamosan a WTO-tagok a WTO jelenlegi vitarendezési rendszerének megreformálásán dolgoznak.
A WTO létrejötte óta a szervezet vitarendezési rendszerének egyik legjelentősebb igénybe vevője az Európai Unió. 1995 és 2025 között az Unió 212 vitarendezési ügyben vett részt: 114-ben felperesként, 98-ban pedig alperesként. Az Unió további 221 esetben „harmadik fél” státuszt kért, amely lehetővé teszi a WTO tagjainak, hogy az egyéb feleket érintő vitákat nyomon kövessék. A Bizottság által képviselt Unió döntéseket kérelmezve gyakran szorgalmazta a WTO-megállapodások pontosítását és egyértelműsítését.
A Parlament szorosan nyomon követi az Uniót érintő viták fejleményeit. A Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága jelentések, nyilvános meghallgatások és a Bizottságnak és a Tanácsnak feltett, szóbeli választ igénylő kérdések révén nyilvánítja ki a kereskedelmi vitákkal kapcsolatos véleményét.
WTO-tárgyalások
A WTO tagországai 2001 óta széles körű többoldalú kereskedelmi tárgyalássorozaton vesznek részt. Ez a „dohai forduló”, vagy más néven a dohai fejlesztési menetrend, amelynek fő célja a fejlődő országok szerepének növelése, valamint azon képességük erősítése, hogy részesüljenek a nemzetközi kereskedelem előnyeiből, továbbá az, hogy segítséget nyújtson számukra a szegénység elleni küzdelemben. A dohai fejlesztési menetrend még nem zárult le, és alapját kezdettől fogva az „egységes vállalás”[2] elve képezi.
Bár az Európai Unió támogatta a széles körű és nagyra törő forduló elindítását, a tárgyalások több fontos, elsősorban a piacra jutáshoz kapcsolódó ügyben elakadtak. A legjelentősebb ellentétek egyrészt a legfontosabb feltörekvő országok, másrészt az iparosodott országok vagy blokkok álláspontjai között feszülnek a nemzetközi kereskedelmi rendszer átalakításának módjával kapcsolatban.
A 2017. decemberi 11. miniszteri konferencián (MC11) a WTO-tagok hasonlóan gondolkodó csoportjai együttes nyilatkozatokat adtak ki az e-kereskedelemről folytatott megbeszélések előbbre viteléről, a beruházások megkönnyítését célzó multilaterális keret kidolgozásáról, a mikro-, kis- és középvállalkozásokkal (mkkv-k) foglalkozó munkacsoport felállításáról, valamint a szolgáltatások belföldi kereskedelmének szabályozásáról folyó tárgyalások előmozdításáról. Az együttes nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezésről szóló többoldalú tárgyalások valamennyi WTO-tag előtt nyitva állnak.
2022 júniusában, több mint 20 évnyi tárgyalást követően, a 12. miniszteri konferencián (MC12) történelmi jelentőségű megállapodás született a nem fenntartható halászati támogatások megszüntetéséről. Ez az első olyan többoldalú megállapodás, amely a fenntarthatóságra összpontosít, és az első új WTO-megállapodás a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások 2013-as lezárása óta. A megállapodás kulcsfontosságú lépés annak biztosítása felé, hogy a halászati támogatások alapvető célkitűzésként a fenntarthatóságot tűzzék ki célul, és ne károsítsák az óceánokat és a halállományokat, mivel ezek a támogatások nélkülözhetetlenek a világ part menti közösségeinek megélhetéséhez. 2025. szeptember 15-én hatályba lépett a halászati támogatásokról szóló megállapodás. Ezt követően meg kell állapodni az ENSZ 14.6. fenntartható fejlődési céljában meghatározott, a káros halászati támogatások világszerte történő betiltására irányuló megbízatás teljesítéséhez szükséges fennmaradó elemekről.
2024 februárja óta a szolgáltatások belföldi szabályozásáról szóló együttes nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezés 55 tag számára kötelező erejűvé vált. 2024 februárjában a fejlesztési célú beruházások megkönnyítéséről (IFD) szóló együttes nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezésre irányuló tárgyalások is sikeresen lezárultak – jelenleg 127 WTO-tag támogatja a kezdeményezést, elsősorban fejlődő és LDC-országok. E kezdeményezés célkitűzése egy olyan, a fejlesztési célú beruházások megkönnyítéséről szóló globális megállapodás létrehozása, amely javítja a beruházási és üzleti környezetet, valamint a gazdaság valamennyi ágazatában megkönnyíti a beruházók számára a beruházást, mindennapi üzletvitel végzését és tevékenységük kiterjesztését. Következő lépésben be kell építeni ezt a megállapodást a WTO szabálykönyvébe. Ehhez konszenzussal hozott határozat szükséges, amelyet néhány tagország továbbra is ellenez. Végül az MC13 konferencián megállapodás született arról, hogy a WTO következő miniszteri konferenciájáig meghosszabbítják az e-kereskedelemi vámmoratóriumot.
A Parlament tevékenyen részt vállal azokban a tárgyalásokban, például az e-kereskedelemről folyó tárgyalásokban is, amelyek célja korlátozottabb megállapodások elérése. Az EU küldöttségének részeként részt vesz a WTO miniszteri konferenciáin.
Az EU és a WTO
A második világháború óta az Európai Unió központi szerepet játszik a nemzetközi kereskedelmi rendszer alakításában, és aktívan részt vesz a WTO megreformálásában.
A GATT-hoz (és később a WTO-hoz) hasonlóan az EU-nak is az volt az eredeti célja, hogy a tagállamok között felszámolja a vámakadályokat és előmozdítsa a kereskedelmet. Az uniós „egységes piac” gondolatát részben a GATT elvei és gyakorlatai ihlették. Az Unió mindig is a jogállamiságon alapuló hatékony nemzetközi kereskedelem legfontosabb támogatói közé tartozott. Egy ilyen rendszer segít biztosítani, hogy vállalkozásai tisztességes piaci hozzáféréssel rendelkezzenek külföldön, és ezzel előmozdítja mind a hazai, mind pedig a nem uniós országokbeli – különösen a kevésbé fejlett országokon belüli – gazdasági növekedést.
Az Unió közös kereskedelempolitikája az egyik olyan terület, amelyen az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a WTO-n belül az Unió egyetlen szereplőként lép fel, és nem a tagállamai, hanem az Európai Bizottság képviseli. A Bizottság a 27 tagállam nevében tárgyal a kereskedelmi megállapodásokról, és védelmezi az Unió érdekeit a WTO Vitarendezési Testülete előtt. A Bizottság rendszeresen konzultál a Tanáccsal és a Parlamenttel, illetve jelentéseket készít számukra a többoldalú tárgyalások tartalmáról, és az ezekre vonatkozó stratégiáról. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Tanács és a Parlament egyenrangú társjogalkotók a nemzetközi kereskedelmi ügyeket illetően.
Az Unió a WTO-n keresztül arra is törekszik, hogy előmozdítsa a kereskedelmi tárgyalások többoldalú keretét, amely a szándék szerint kiegészíti a kétoldalú tárgyalásokat. A dohai fordulóban kialakult patthelyzet, valamint az a tény, hogy a többi kereskedelmi partner kétoldalú megállapodásokba kezdett, arra kényszerítette az Uniót, hogy – legalábbis részben – újragondolja régóta fennálló stratégiáját, és visszatérjen a regionális és kétoldalú tárgyalásokhoz.
A WTO-ban kialakult patthelyzetek azt is jelzik, hogy az elmúlt 30 évben drámai módon megváltozott a nemzetközi kereskedelmi rendszer. A főként az Unió és az Egyesült Államok által uralt régi rendszert felváltotta egy nyitottabb és sokrétűbb rendszer, melyben új szereplők – elsősorban átalakulóban lévő és fejlődő országok – játszanak központi szerepet. A nemzetközi kereskedelmi rendszer liberalizálása számos fejlődő ország javát szolgálta, mivel ezek soha nem látott, tartós gazdasági növekedést értek el. Az Unió tudatában van ezeknek az új tendenciáknak. Rámutatott, hogy túl kell lépni az elmúlt évek tárgyalási megközelítésén, és innovatív megközelítéssel kell kezelni a szabályozási kérdések – a vámokhoz képest – megnövekedett jelentőségét. Az EU három kulcsfontosságú területet javasolt a 13. miniszteri konferencián való célzott megvitatásra, nevezetesen az iparágak, a kereskedelem és a globális környezeti kihívások támogatását célzó kereskedelempolitikát és állami beavatkozást, valamint a kereskedelmet és az inkluzivitást.
A WTO-ról szóló parlamenti konferencia
A WTO-ról szóló parlamenti konferenciát az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió közösen szervezi. Célja a demokrácia nemzetközi erősítése azáltal, hogy kialakítja a többoldalú kereskedelmi együttműködés parlamenti dimenzióját.
A parlamenti képviselők első hivatalos ülésére a WTO keretei között a WTO 1999 decemberében, Seattle-ben megrendezett miniszteri konferenciáján került sor. A Parlament és az Interparlamentáris Unió 2001-ben megállapodott abban, hogy egyesíti erőfeszítéseit, és a WTO Dohában rendezett konferenciája idején parlamenti ülést szervez. Ez az ülés teremtette meg a WTO-ról szóló parlamenti konferencia alapjait.
A konferencia fórumot biztosít ahhoz, hogy a világ valamennyi tájáról érkező parlamenti képviselők véleményt és tapasztalatot cseréljenek, valamint tájékozódjanak egymástól a nemzetközi kereskedelmi ügyekről. A résztvevők nyomon követik a WTO tevékenységét; előmozdítják a WTO hatékonyságát és tisztességességét; közbenjárnak a WTO-eljárások átláthatósága érdekében; javítják a kormányok, parlamentek és a civil társadalom közötti párbeszédet; befolyásolják a WTO-n belül zajló megbeszélések irányát; valamint segítik a nemzeti parlamentek nemzetközi kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos kapacitásának építését.
A WTO-ról szóló parlamenti konferencia a WTO miniszteri konferenciái alkalmával, illetve alkalmanként ezek között is ülésezik. A parlamenti konferencia legutóbb 2024. február 24. és 25. között, az MC13 előtt ülésezett.
Rasma Kaskina