Az Európai Unió és a Kereskedelmi Világszervezet

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azért dolgozik, hogy biztosítsa a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer működését. A kereskedelmi tárgyalások holtpontja ellenére tovább folyik a lehetőségek feltérképezése a WTO szabályainak korszerűsítése és az új globális kihívások kezelése terén. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament a Tanáccsal közösen alkot jogszabályokat, jóváhagyja az új WTO-megállapodásokat vagy az azokban történt változásokat, és fontos ellenőrző szerepet tölt be a nemzetközi kereskedelempolitika terén.

A huszadik század első évtizedeiben a kereskedelmi folyamatok arra ösztönözték az országokat, hogy egyre összetettebb kölcsönhatásba lépjenek egymással, ami szükségessé tette egy olyan platform létrehozását, amely elősegíti és szabályozza a kereskedelmi kapcsolatokat. Az ennek nyomán az 1947-ben létrejött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) nemcsak a kereskedelem többoldalú megközelítését megteremtő kerekasztal-megbeszélésekhez biztosított fórumot, hanem egy nemzetközileg elismert kereskedelmi szabályrendszert is létrehozott. Az alapgondolat szerint „a vámok és más kereskedelmi akadályok lényeges csökkentése, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban a megkülönböztető elbánás felszámolása” révén egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni valamennyi tagország számára[1].

Ahogyan a nemzetközi kereskedelem a kézzelfogható árukon túl egyre inkább a szolgáltatások és a szellemi tartalmak cseréjére is kiterjedt, a GATT átalakult, és Kereskedelmi Világszervezet (WTO) néven kapott intézményi keretet. A WTO-t a kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulójának eredményeként hozták létre 1995-ben és magában foglalta a korábbi kereskedelmi megállapodásokat – például magát a GATT-ot, a mezőgazdasági megállapodást és a textil- és ruházati megállapodást –, valamint további, általános megállapodásokat. Ezek közül a legjelentősebb új megállapodások a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS), valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) voltak. 2017 februárjában hatályba lépett a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás, amely az első többoldalú megállapodás a WTO létrehozása óta. 2022-ben, miután a Covid19-világjárvány okozta korlátozások miatt kétszer is elhalasztották, a genfi 12. miniszteri konferencián megállapodás született a halászati támogatásokról és a TRIPS-nek a Covid19-oltóanyagok tekintetében történő módosításáról. A gyorsan változó kereskedelmi környezet közelmúltbeli fejleményeivel való lépéstartás érdekében a WTO 2024-ben, Abu Dhabiban (Egyesült Arab Emírségek) megrendezett 13. miniszteri konferenciáján (MC13) előremutató reformprogramot dolgoztak ki, melyben többek között megújították elköteleződésüket amellett, hogy 2024-ig teljes körűen és jól működő vitarendezési rendszert hoznak létre, és javítják a különleges és megkülönböztetett bánásmódra vonatkozó rendelkezések alkalmazását a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok (LDC-országok) esetében, amelyek jelenleg a WTO tagországainak kétharmadát teszik ki.

A kereskedelmi vitarendezési mechanizmus

A WTO egyik legfontosabb eredménye a Vitarendezési Testület megszilárdítása, amely döntési jogkörrel rendelkezik a kereskedelmi viták kapcsán, valamint kikényszerítheti határozatainak betartását. A vitarendezési mechanizmus előre meghatározott szabályok alapján működik, amely a WTO tagországainak – politikai súlyuktól vagy gazdasági erejüktől függetlenül – lehetőséget biztosít a WTO szabályainak feltételezett megsértésével kapcsolatos panasz benyújtására és kártérítés követelésére. A mechanizmus csökkentette a korábban egyes országok által alkalmazott egyoldalú védintézkedések használatát, amelyek sokszor megtorló válaszlépéseket váltottak ki a megcélzott országok részéről, esetenként valódi kereskedelmi háborút robbantva ki.

A WTO vitarendezési rendszere mind ez idáig garantálta, hogy az erősebb tagországok ne nyomják el a gyengébbeket, és egyértelmű szabályokat határozott meg a megtorló intézkedésekkel kapcsolatosan. A fellebbviteli testület tevékenysége azonban gyakorlatilag szünetel, mivel a tagok mandátuma lejárt, ám pozíciójuk betöltetlen maradt. E helyzet megoldása érdekében az EU és tagállamai 25 WTO-taggal együtt egy alternatív mechanizmust alakítottak ki, a fellebbezés esetén alkalmazandó többoldalú átmeneti megállapodást (MPIA), amely 10 választottbíróból áll, akik a WTO vizsgálóbizottságának jelentéseivel kapcsolatos fellebbezéseket vizsgálják az MPIA keretében.

A WTO létrejötte óta a szervezet vitarendezési rendszerének egyik legjelentősebb igénybe vevője az Európai Unió. 1995 és 2022 között az Unió 203 vitarendezési ügyben vett részt: 110-ben felperesként, 94-ben pedig alperesként[2]. Az Unió további 217 esetben „harmadik fél” státuszt kért, amely lehetővé teszi a WTO tagjainak, hogy az egyéb feleket érintő vitákat nyomon kövessék. Az Európai Bizottság által képviselt Unió a szervezet bizottságainak és fellebbviteli testületének döntését kérve gyakran szorgalmazta a WTO-megállapodások pontosítását és egyértelműsítését.

Az Európai Parlament szorosan nyomon követi az Uniót érintő viták fejleményeit. A Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága jelentések, nyilvános meghallgatások és a Bizottságnak és a Tanácsnak feltett, szóbeli választ igénylő kérdések révén nyilvánítja ki a kereskedelmi vitákkal kapcsolatos véleményét.

A dohai forduló és az azt követő időszak

A WTO tagországai 2001 óta széles körű többoldalú kereskedelmi tárgyalássorozaton vesznek részt. Ez a „dohai forduló”, vagy más néven a dohai fejlesztési menetrend, amelynek fő célja, hogy a fejlesztést a világkereskedelmi rendszer középpontjába helyezze. A dohai tárgyalások meg kívánják erősíteni a fejlődő országok szerepét és képességüket arra, hogy ki tudják használni a nemzetközi kereskedelem által kínált lehetőségeket, továbbá segíteni kívánnak ezeknek az országoknak a szegénység elleni küzdelemben.

A dohai fejlesztési menetrend még nem zárult le, és alapját kezdettől fogva az „egységes vállalás” elve képezi[3].

Bár az Európai Unió támogatta a széles körű és nagyra törő forduló elindítását, a tárgyalások több fontos, elsősorban a piacra jutáshoz kapcsolódó ügyben elakadtak. A legjelentősebb ellentétek egyrészt a legfontosabb feltörekvő országok, másrészt az iparosodott országok vagy blokkok álláspontjai között feszülnek a nemzetközi kereskedelmi rendszer átalakításának módjával kapcsolatban.

A 2017. decemberi 11-i miniszteri konferencián a WTO-tagok hasonlóan gondolkodó csoportjai együttes nyilatkozatokat adtak ki az e-kereskedelemről folytatott megbeszélések előbbre viteléről, a beruházások megkönnyítését célzó multilaterális keret kidolgozásáról, a mikro-, kis- és középvállalkozásokkal (mkkv-k) foglalkozó munkacsoport felállításáról, valamint a szolgáltatások belföldi kereskedelmének szabályozásáról folyó tárgyalások előmozdításáról. Az együttes nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezésről szóló többoldalú tárgyalások valamennyi WTO-tag előtt nyitva állnak.

2022 júniusában, több mint 20 évnyi tárgyalást követően, a 12. miniszteri konferencián történelmi jelentőségű megállapodás született a nem fenntarthatató halászati támogatások megszüntetéséről. Ez az első olyan többoldalú megállapodás, amely a fenntarthatóságra összpontosít, és 2013 óta az első új WTO-megállapodás. A megállapodás kulcsfontosságú lépés annak biztosítása felé, hogy a halászati támogatások alapvető célkitűzésként a fenntarthatóságot tűzzék ki célul, és ne károsítsák az óceánokat és a halállományokat, mivel ezek a támogatások nélkülözhetetlenek a világ part menti közösségeinek megélhetéséhez.

A tagok a 2024. február 26. és március 1. között, Abu Dhabiban tartott 13. miniszteri ülésen (MC13) arra törekedtek, hogy a növekvő geopolitikai feszültségek idején új lendületet adjanak a WTO működésének: tárgyalásokat folytattak a globális halászati támogatásokról szóló átfogó megállapodásról, a mezőgazdaság reformjáról, és a vitarendezés terén elérendő érdemi előrelépésről. Néhány tag azonban megakadályozta a mezőgazdasággal kapcsolatos előrelépést és egy olyan szöveg elfogadását, amely teljesítené az ENSZ 14.6. fenntartható fejlődési célja által állított megbízatást, azaz a káros halászati támogatások világszintű betiltását, és kiegészítené a 2022-ben elért megállapodást. Kedvező fejlemény, hogy az MC13 tagországai elköteleződtek amellett, hogy konkrét lépéseket tesznek a WTO megreformálása érdekében, többek között azáltal, hogy 2024 végéig helyreállítják a vitarendezési rendszer teljes körű működését .

2024 februárjában a szolgáltatások belföldi szabályozásáról szóló együttes nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezés 45 tag számára kötelező erejűvé vált. 2024 februárjában a fejlesztési célú beruházások megkönnyítéséről (IFD) szóló együttes nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezésre irányuló tárgyalások is sikeresen lezárultak – jelenleg 120 ország (elsősorban fejlődő és LDC-országok) támogatja a kezdeményezést. E kezdeményezés célkitűzése egy olyan, a fejlesztési célú beruházások megkönnyítéséről szóló globális megállapodás létrehozása, amely javítja a beruházási és üzleti környezetet, valamint a gazdaság valamennyi ágazatában megkönnyíti a beruházók számára a beruházást, mindennapi üzletvitel végzését és tevékenységük kiterjesztését. Következő lépésben be kell építeni ezt a megállapodást a WTO szabálykönyvébe. Ehhez konszenzussal hozott határozat szükséges, amelyet néhány tagország továbbra is ellenez. Végül az MC13 konferencián megállapodás született arról, hogy a WTO következő miniszteri konferenciájáig meghosszabbítják az e-kereskedelemi vámmoratóriumot.

Az EU kezdeményezésére a legtöbb tag ismételten szolidaritását fejezte ki Ukrajnával.

Az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió által közösen szervezett, a WTO-ról szóló parlamenti konferencia rendszeres lehetőséget biztosít a konstruktív részvételre (erről a konferenciáról részletesebben lejjebb olvashat). Az Európai Parlament számos alkalommal kérte a tárgyalások folytatását, hangsúlyozva a dohai fordulónak a világkereskedelemben és a gazdasági fejlődésben játszott fontos szerepét.

A Parlament tevékenyen részt vállalt azokban a tárgyalásokban, például az e-kereskedelemről folyó tárgyalásokban is, amelyek célja korlátozottabb megállapodások elérése. Az EU küldöttségének részeként részt vesz a WTO miniszteri konferenciáin.

Az EU és a WTO

A második világháború óta az Európai Unió központi szerepet játszik a nemzetközi kereskedelmi rendszer alakításában. Az EU jelenleg elemzi a WTO korszerűsítésének lehetőségeit[4].

A GATT-hoz (és később a WTO-hoz) hasonlóan magának az EU-nak is az volt az eredeti célja, hogy a tagállamok között felszámolja a vámakadályokat és előmozdítsa a kereskedelmet. Az uniós „egységes piac” gondolatát részben a GATT elvei és gyakorlatai ihlették. Az Unió mindig is a jogállamiságon alapuló hatékony nemzetközi kereskedelem legfontosabb támogatói közé tartozott. Egy ilyen rendszer segít biztosítani, hogy vállalkozásai tisztességes piaci hozzáféréssel rendelkezzenek külföldön, és ezzel előmozdítja mind a hazai, mind a harmadik országokbeli – különösen a kevésbé fejlett országokon belüli – gazdasági növekedést.

Az Unió közös kereskedelempolitikája az egyik olyan terület, amelyen az Unió teljes és kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a WTO-n belül az Unió egyetlen szereplőként lép fel, és nem a tagállamai, hanem az Európai Bizottság képviseli. A Bizottság a 27 tagállam nevében tárgyal a kereskedelmi megállapodásokról, és védelmezi az Unió érdekeit a WTO Vitarendezési Testülete előtt. A Bizottság rendszeresen konzultál a Tanáccsal és a Parlamenttel, illetve jelentéseket készít számukra a többoldalú tárgyalások tartalmáról, és az ezekre vonatkozó stratégiáról. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Tanács és a Parlament egyenrangú társjogalkotók a nemzetközi kereskedelmi ügyeket illetően.

Az Unió a WTO-n keresztül arra is törekszik, hogy előmozdítsa a kereskedelmi tárgyalások többoldalú keretét, amely a szándék szerint kiegészíti a kétoldalú tárgyalásokat. A dohai fordulóban kialakult patthelyzet, valamint az a tény, hogy a többi kereskedelmi partner kétoldalú megállapodásokba kezdett, arra kényszerítette az Uniót, hogy – legalábbis részben – újragondolja régóta fennálló stratégiáját, és visszatérjen a regionális és kétoldalú tárgyalásokhoz.

A WTO-ban kialakult patthelyzetek azt is jelzik, hogy az elmúlt 30 évben drámai módon megváltozott a nemzetközi kereskedelmi rendszer. A főként az Unió és az Egyesült Államok által uralt régi rendszert felváltotta egy nyitottabb és sokrétűbb rendszer, melyben új szereplők – elsősorban átalakulóban lévő és fejlődő országok – játszanak központi szerepet. A nemzetközi kereskedelmi rendszer liberalizálása számos fejlődő ország javát szolgálta, mivel ezek soha nem látott, tartós gazdasági növekedést értek el. Az Unió tudatában van ezeknek az új tendenciáknak. Rámutatott, hogy túl kell lépni az elmúlt évek tárgyalási megközelítésén, és innovatív megközelítéssel kell kezelni a szabályozási kérdések – a vámokhoz képest – megnövekedett jelentőségét. 2023 februárjában az EU három kulcsfontosságú területet javasolt a 13. miniszteri konferencián való célzott megvitatásra, nevezetesen az iparágak, a kereskedelem és a globális környezeti kihívások támogatását célzó kereskedelempolitikát és állami beavatkozást, valamint a kereskedelmet és az inkluzivitást.

A WTO-ról szóló parlamenti konferencia

A WTO-ról szóló parlamenti konferenciát az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió közösen szervezi. Célja a demokrácia nemzetközi erősítése azáltal, hogy kialakítja a többoldalú kereskedelmi együttműködés parlamenti dimenzióját.

A parlamenti képviselők első hivatalos ülésére a WTO keretei között a WTO 1999 decemberében, Seattle-ben megrendezett miniszteri konferenciáján került sor. A Parlament és az Interparlamentáris Unió 2001-ben megállapodott abban, hogy egyesíti erőfeszítéseit, és a WTO Dohában rendezett konferenciája idején parlamenti ülést szervez. Ez az ülés teremtette meg a WTO-ról szóló parlamenti konferencia alapjait.

A konferencia fórumot biztosít ahhoz, hogy a világ valamennyi tájáról érkező parlamenti képviselők véleményt és tapasztalatot cseréljenek, valamint tájékozódjanak egymástól a nemzetközi kereskedelmi ügyekről. A résztvevők nyomon követik a WTO tevékenységét; előmozdítják a WTO hatékonyságát és tisztességességét; közbenjárnak a WTO-eljárások átláthatósága érdekében; javítják a kormányok, parlamentek és a civil társadalom közötti párbeszédet; befolyásolják a WTO-n belül zajló megbeszélések irányát; valamint segítik a nemzeti parlamentek nemzetközi kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos kapacitásának építését.

A WTO-ról szóló parlamenti konferencia a WTO miniszteri konferenciái alkalmával, illetve alkalmanként ezek között is ülésezik. A parlamenti konferencia legutóbb 2024. február 24. és 25. között, az MC13 előtt ülésezett.

 

[1]Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, 1947) bevezető bekezdése.
[2]Adatok 2024 április 1-jétől, a WTO weboldaláról.
[3]Az „egységes vállalás” elve lényegében azt jelenti, hogy „amíg nincs mindenben megállapodás, semmiben sincs megállapodás”.

Wolfgang Igler