A Nyugat-Balkán
Az EU Nyugat-Balkánnal kapcsolatos politikájának kidolgozásakor annak elősegítését tartotta szem előtt, hogy a régió országai fokozatosan integrálódjanak az Unióba. 2013. július 1-jén a hét ország közül Horvátország csatlakozott elsőként az Unióhoz, Montenegró, Szerbia, az Észak-macedón Köztársaság és Albánia pedig hivatalos tagjelölt országok. Montenegróval és Szerbiával elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, és megnyíltak a csatlakozási fejezetek, 2022 júliusában megkezdődtek a tárgyalások Albániával és Észak-Macedóniával, Bosznia-Hercegovina és Koszovó pedig potenciális tagjelölt országok.
Jogalap
- Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címe: Az EU külpolitikai fellépései.
- Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke: Nemzetközi kereskedelmi megállapodások.
- Az EUSZ 49. cikke: A csatlakozás iránti kérelem benyújtásának kritériumai és az uniós tagság feltételei.
Célkitűzések
Az Európai Unió célja a béke, a stabilitás és a gazdasági fejlődés előmozdítása a Nyugat-Balkánon, valamint az uniós integráció kilátásba helyezése a térség számára.
Előzmények
Az EU 1999-ben indította el az Unió és a régió országai közötti kapcsolatok keretéül szolgáló stabilizációs és társulási folyamatot, valamint az összes kulcsfontosságú nemzetközi szereplőt bevonó tágabb kezdeményezést, a stabilitási paktumot. 2008-ban a stabilitási paktumot a Regionális Együttműködési Tanács váltotta fel. Az Európai Tanács 2003-ban, a Szalonikiben tartott ülésén kijelentette, hogy a stabilizációs és társulási folyamat összes országa potenciális uniós tagjelölt ország. A Bizottság 2018. februári nyugat-balkáni stratégiája, továbbá az egymást követő EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozók után tett nyilatkozatok is megerősítik ezt az „európai perspektívát”.
Eszközök
A. A stabilizációs és társulási folyamat
Az 1999-ben elindított stabilizációs és társulási folyamat stratégiai keretül szolgál a Nyugat-Balkán országainak az Európai Unióhoz történő fokozatos közeledéséhez. Ennek alapját a kétoldalú szerződéses kapcsolatok, a pénzügyi segítségnyújtás, a politikai párbeszéd, a kereskedelmi kapcsolatok és a regionális együttműködés képezi.
A szerződéses kapcsolatok stabilizációs és társulási megállapodásokban öltenek formát. Ezek az érintett országokkal való politikai és gazdasági együttműködést, illetve egy szabadkereskedelmi térség létrehozását biztosítják. A közös demokratikus elveken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló stabilizációs és társulási megállapodások révén állandó együttműködési struktúrák jönnek létre. A Stabilizációs és Társulási Tanács miniszteri szinten évente ülésezik, és felügyeli az adott megállapodás alkalmazását és végrehajtását. Munkáját a Stabilizációs és Társulási Bizottság segíti. Végül pedig egy Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) biztosítja a nyugat-balkáni országok parlamentjei és az Európai Parlament közötti együttműködést.
A Koszovóval kötött stabilizációs és társulási megállapodások 2016. áprilisi hatálybalépése óta valamennyi nyugat-balkáni tagjelölt és potenciális tagjelölt országgal van hatályos stabilizációs és társulási megállapodás. Koszovó esetében a megállapodás egy kizárólag uniós hatáskörbe tartozó megállapodás lesz, amelyet a tagállamoknak nem kell megerősíteniük (öt tagállam nem ismeri el Koszovót független államként). A stabilizációs és társulási megállapodás kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos aspektusait ideiglenes megállapodások tartalmazzák. Általában nem sokkal az aláírást követően hatályba lépnek, mivel a kereskedelem az Unió „kizárólagos” hatáskörébe tartozik.
B. A csatlakozási folyamat
Az Unióhoz való csatlakozást kérelmező országoknak meg kell felelniük a koppenhágai politikai kritériumoknak (lásd az Unió bővítéséről szóló tájékoztatót). Ha egy országot már tagjelöltként elismertek, akkor teljesítenie kell a folyamat különböző szakaszait, és ennek sebessége főként saját előrehaladásától függ.
A tagjelölt országoknak valamennyi uniós jogszabályt – a közösségi vívmányokat – el kell fogadniuk, illetve végre kell hajtaniuk. A Bizottság éves országjelentéseiben ismerteti az eredményeket. Minden fontos határozatot a Tanács egyhangú döntéssel hoz meg a tárgyalások megkezdésétől egészen azok lezárásáig. A csatlakozási szerződést a szerződő államok általi ratifikációt megelőzően az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia.
A tagjelölt és potenciális tagjelölt országok a szükséges reformok végrehajtására pénzügyi támogatásban részesülnek. Az uniós előcsatlakozási támogatás 2007 óta egy különálló, egységes eszközön, az ún. előcsatlakozási támogatási eszközön (IPA) keresztül valósul meg.
A legtöbb tagjelölt és potenciális tagjelölt ország is részt vehet uniós programokban.
C. Regionális együttműködés
Az európai integráció és a regionális együttműködés szorosan összefonódik. A stabilizációs és társulási folyamat egyik kulcsfontosságú célkitűzése a régió országainak arra való ösztönzése, hogy a szakpolitikai területek széles skáláján együttműködjenek, többek között a háborús bűnösök bíróság elé állítása, a határkérdések rendezése, a menekültügy és a szervezett bűnözés elleni fellépés területén. Az IPA-n belül külön keretösszeget határoztak meg a regionális együttműködésre és a határokon átnyúló programokra.
A Regionális Együttműködési Tanács (RCC) a délkelet-európai együttműködési folyamat égisze alatt működik. Az RCC célja a nem uniós tagok európai és euro-atlanti törekvéseinek támogatása, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés, az energia és az infrastruktúra, a bel- és igazságügy, a biztonság, a humántőke építése és a parlamenti kapcsolatok terén történő együttműködés fejlesztése. Az Unió és számos tagállama támogatja az RCC-t és részt vesz annak munkájában.
Egy másik fontos regionális kezdeményezés a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás. Emellett a Nyugat-Balkán országai is részt vesznek számos regionális keretben.
D. Vízummentes utazás
Az Észak-macedón Köztársaság, Montenegró és Szerbia állampolgárai 2009 decemberétől, míg Albánia és Bosznia-Hercegovina állampolgárai 2010 novemberétől utazhatnak vízummentesen a schengeni térségbe. A vízumliberalizációról 2012 januárjában kezdődött párbeszéd Koszovóval. 2018. júliusban a Bizottság megerősítette, hogy Koszovó teljesítette az összes kritériumot. A Parlament is követte a Bizottságot, és úgy határozott, hogy intézményközi tárgyalásokat kezd, amelyek folyamatban vannak, mivel néhány tagállamnak továbbra is fenntartásai vannak.
A jelenlegi helyzet
A. Albánia
Albánia 2009. április 28-án folyamodott uniós tagságért. 2013 októberében a Bizottság egyhangúan javasolta, hogy Albánia számára adják meg az uniós tagjelölti státuszt, amelyet 2014 júniusában megkapott. Az Albánia által tett előrelépések fényében a Bizottság több alkalommal javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését. 2018 júniusában a Tanács jóváhagyta, hogy 2019 júniusában esetlegesen megkezdődjenek az Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások, amennyiben a szükséges feltételek teljesülnek. 2020 márciusában a Tanács végül úgy határozott, hogy jóváhagyja a csatlakozási tárgyalások megnyitását, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek. 2020 júliusában a Bizottság benyújtotta a tagállamoknak a tárgyalási keret tervezetét – az első olyan tervezetet, amely figyelembe veszi a Nyugat-Balkán bővítésére vonatkozó, 2020 februárjában közzétett felülvizsgált módszertant. Az Albániával és Észak-Macedóniával folytatott csatlakozási tárgyalásokat – amelyeket a Bizottság által is támogatott pozitív ajánlás miatt közösen kezeltek – 2022 júliusában kezdték meg hivatalosan, jelentős késedelmeket követően, amelyeket főként az Észak-Macedónia és Bulgária közötti, identitással, nyelvvel és történelemmel kapcsolatos kérdések okoztak.
B. Bosznia-Hercegovina
Bosznia-Hercegovina potenciális tagjelölt ország. 2008 júniusában megállapodtak és aláírtak egy stabilizációs és társulási megállapodást, ám hatálybalépését elnapolták, legfőképp amiatt, mert az ország nem hajtotta végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyik elvi ítéletét. Az országgal kapcsolatos új uniós megközelítésnek köszönhetően, amely nagyobb hangsúlyt helyezett a gazdasági kormányzásra, 2015. június 1-jén hatályba lépett a hosszú ideje várt stabilizációs és társulási megállapodás. Az ország 2016. február 15-én nyújtotta be tagsági kérelmét. 2019 májusában a Bizottság közzétette véleményét, amely tartalmazza a Bosznia-Hercegovinának a csatlakozási tárgyalások megkezdése érdekében teljesítendő 14 kulcsfontosságú prioritás listáját. E 14 fő prioritás egyike a stabilizációs és társulási parlamenti bizottság – a stabilizációs és társulási megállapodás parlamenti dimenziója – megfelelő működésének biztosítása. 2020 júliusában, csaknem öt évvel az EU–Bosznia-Hercegovina stabilizációs és társulási parlamenti bizottság 2015. novemberi első ülése után Bosznia-Hercegovina parlamentje szavazott a stabilizációs és társulási parlamenti bizottság eljárási szabályzatáról, amelyet az EU–Bosznia-Hercegovina stabilizációs és társulási parlamenti bizottság második ülése 2021. júniusában hivatalosan elfogadott. Sajnálatos módon a Bosznia-Hercegovina parlamentje és az Európai Parlament részvételével megvalósuló, régóta esedékes, teljes körű stabilizációs és társulási parlamenti bizottsági ülésre nem került sor a 2022. október 2-i bosznia-hercegovinai általános választások előtt. Az Ukrajna elleni orosz agresszív háborút és az EU 2022. júniusi azon döntését követően, hogy tagjelölt ország státuszt ad Moldovának és Ukrajnának, Bosznia-Hercegovina is arra számít, hogy hamarosan elnyeri a tagjelölt ország státuszt.
C. Észak-macedón Köztársaság
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (jelenleg az Észak-macedón Köztársaság) 2004. márciusban kérelmezte az uniós tagságot, 2005. decemberben pedig megkapta az uniós tagjelölt ország státuszt. Az ország azonban évekig nem tudott csatlakozási tárgyalásokat kezdeni, elsősorban a Görögországgal a „Macedónia” név használata következtében kialakult vita miatt. A vitát sikeresen lezárták az ország új elnevezéséről – Észak-macedón Köztársaság vagy röviden Észak-Macedónia – szóló preszpa-tavi megállapodás révén, amely 2019. februárban lépett hatályba. 2009 óta a Bizottság – az Európai Parlament szilárd támogatásával – változatlanul javasolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését. 2018 júniusában a Tanács jóváhagyta, hogy 2019 júniusában esetlegesen megkezdődjenek az Észak-Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalások, amennyiben a szükséges feltételek teljesülnek. 2020 márciusában a Tanács végül úgy határozott, hogy további feltételek meghatározása nélkül jóváhagyja a csatlakozási tárgyalások megnyitását. 2020 júliusában a Bizottság benyújtotta a tagállamoknak a tárgyalási keret tervezetét – az első olyan tervezetet, amely figyelembe veszi „a Nyugat-Balkán bővítésének felülvizsgált módszertanát”. Az Észak-Macedóniával és Albániával folytatott csatlakozási tárgyalásokat – amelyeket a Bizottság által is támogatott pozitív ajánlás miatt közösen kezeltek – 2022 júliusában kezdték meg hivatalosan, jelentős késedelmeket követően, amelyeket főként az Észak-Macedónia és Bulgária közötti, identitással, nyelvvel és történelemmel kapcsolatos kérdések okoztak.
D. Koszovó
Koszovó potenciális tagjelölt ország. 2008. februárban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Öt uniós tagállam (Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország), valamint a régió két országa (Szerbia és Bosznia-Hercegovina) nem ismerte el Koszovó függetlenségét. 2018 júliusában, hat évvel a vízumliberalizációs ütemterv kiadása után a Bizottság megerősítette, hogy Koszovó minden kritériumot teljesített. Az Európai Parlament is követte a Bizottságot, és intézményközi tárgyalásokat kezdett, amelyek folyamatban vannak. A régióban csak Koszovóra nem vonatkozik a vízumliberalizáció, mivel néhány uniós tagállamnak továbbra is fenntartásai vannak. Miután 2013 áprilisában Belgrád és Pristina mérföldkőnek számító megállapodást („brüsszeli megállapodás”) írt alá a kapcsolatok rendezéséről, az Európai Tanács 2013 júniusában a úgy döntött, hogy megkezdi Koszovóval a tárgyalásokat a stabilizációs és társulási megállapodásról, amely 2016. április 1-én lépett hatályba. Koszovó jövőbeli uniós integrációja – Szerbia integrációjához hasonlóan – szorosan kapcsolódik az Unió közreműködésével Koszovó és Szerbia között zajló magas szintű párbeszéd végrehajtásához, aminek el kell vezetnie a kapcsolataik rendezéséről szóló, jogilag kötelező erejű, átfogó megállapodáshoz.
E. Montenegró
Montenegró, amely 2006-ban nyerte el függetlenségét, 2008. decemberben folyamodott uniós tagságért. 2010 decemberében kapta meg a tagjelölt ország státuszt, és 2012 júniusában megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Összhangban a csatlakozási folyamat „új uniós megközelítésével” a tárgyalások korai szakaszában, 2013 decemberében megnyitották a jogállamisággal kapcsolatos, döntő jelentőségű fejezeteket, azaz az igazságügyi reformról és az alapvető jogokról szóló, 23. fejezetet és a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról szóló, 24. fejezetet. Eddig mind a 33 vizsgált tárgyalási fejezetet megnyitották, amelyek közül csak hármat zártak le ideiglenesen. Az utolsó kulcsfontosságú fejezetet (a versenypolitikáról) 2020 júniusában nyitották meg.
F. Szerbia
Szerbia 2009 decemberében nyújtotta be európai uniós tagság iránti kérelmét. 2012 márciusában azt követően kapta meg a tagjelölt ország státuszt, hogy Belgrád és Pristina között megszületett a Koszovó regionális képviseletéről szóló megállapodás. A csatlakozásról szóló tárgyalások hivatalosan 2014. január 21-én kezdődtek meg. 2015 decemberében két fejezet megnyitására került sor, ebből az egyik a Koszovóval fennálló kapcsolatok normalizálására vonatkozik. A jogállamiságról szóló, kulcsfontosságú 23. és 24. fejezetet július 18-án nyitották meg. A 35 tárgyalási fejezetből eddig 22 fejezetet nyitottak meg, ezek közül pedig kettőt ideiglenesen lezártak. Ezek közé tartozik a „Zöld menetrend és fenntartható összeköttetések” témakörét alkotó, 2021-ben – 2019 decembere óta elsőként – megnyitott négy fejezet. Szerbia jövőbeli uniós integrációja – Koszovó integrációjához hasonlóan – szorosan kapcsolódik az Unió- közreműködésével Szerbia és Koszovó között zajló magas szintű párbeszéd végrehajtásához, amelynek el kell vezetnie a kapcsolataik rendezéséről szóló, jogilag kötelező erejű, átfogó megállapodáshoz.-
Az Európai Parlament szerepe
Az Európai Parlament teljes körűen részt vesz a stabilizációs és társulási folyamatban, és beleegyezése az összes stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséhez szükséges (az EUMSZ 218. cikkének (6) bekezdése). A Parlament beleegyezése szükséges továbbá az Unióhoz történő bármely új csatlakozás esetében is (az EUSZ 49. cikke). A Parlamentnek költségvetési hatásköre révén közvetlen befolyása van az előcsatlakozási támogatási eszközre előirányzott pénzösszegekre. A Parlament Külügyi Bizottsága kinevezi a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokért felelős állandó előadókat. A Parlament a bővítésre vonatkozó álláspontját éves állásfoglalások formájában fejezi ki, reagálva a Bizottság legfrissebb éves országjelentéseire. 2020 júniusában, a zágrábi (interneten tartott) EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozót követően a Parlament ajánlásokat is kiadott a Nyugat-Balkánra vonatkozóan. 2022. november 23-án egy új uniós bővítési stratégiára vonatkozó további ajánlásokat fogadott el. Észak-Macedóniában és Szerbiában a Parlament elősegíti a politikai pártok közeledését. Végül, de nem utolsósorban, a Parlament rendszeres kétoldalú kapcsolatokat ápol a nyugat-balkáni országok parlamentjeivel küldöttségei révén, amelyek évente átlagosan kétszer megvitatják partnereikkel a stabilizációs és társulási folyamat és az uniós csatlakozási folyamat szempontjából lényeges kérdéseket.
André De Munter