Az Unió bevételei

Az EU költségvetésének finanszírozása nagyrészt (több mint 90%-ban) saját forrásokból történik. Az éves bevételeknek teljes mértékben fedezniük kell az éves kiadásokat. A saját források rendszeréről a Tanács az Európai Parlament véleményét figyelembe véve egyhangúlag határoz, és azt a tagállamoknak meg kell erősíteniük.

Jogalap

  • Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 311. cikke és 322. cikkének (2) bekezdése, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikke és 171. cikke;
  • a Tanács (EU, Euratom) 2020/2053 határozata (2020. december 14.) az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről[1];
  • a Tanács (EU, Euratom) 2021/768 rendelete (2021. április 30.) az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról[2], a tradicionális, a héa- és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló, 2014. május 26-i 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet[3], a Tanács (EU, Euratom) 2021/769 rendelete (2021. április 30.) a hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló 1553/89/EGK, Euratom rendelet módosításáról[4], és a Tanács (EU, Euratom) 2021/770 rendelete (2021. április 30.) a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás kiszámításáról, az említett saját forrás rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről, valamint a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját forrás egyes vonatkozásairól[5].

Cél

Az Európai Unió pénzügyi önállóságának biztosítása a költségvetési fegyelem korlátain belül.

Hogyan működik?

A saját forrásokról szóló, 1970. április 21-i határozat saját forrásokkal látta el az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Az évente lehívható saját források mértéke jelenleg az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) legfeljebb 1,40%-ára korlátozódik[6]. Mivel az összes kiadás nem haladhatja meg az összes bevételt, ez a felső határ a kiadásokat is korlátozza (1.4.3). A gyakorlatban a 2021–2027-es időszakra vonatkozó jelenlegi többéves pénzügyi keret (1.4.3) az EU GNI-jének nagyjából 1,4%-a körül határozza meg a kiadások felső határát.

A bevételek összetétele

1. „Tradicionális” saját források

Ezek 1970 óta a beszedett vámokból, mezőgazdasági vámokból és cukorilletékekből állnak. A tagállamok által a beszedési költségek fedezésére visszatartható százalékos arányt 20%-ról ismét 25%-ra emelték. A „tradicionális” saját források jelenleg általában a saját forrásokból származó bevételek mintegy 10%-át teszik ki[7].

2. A héaalapú saját források

Ennek lényege, hogy a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó (héa) becsült összegének bizonyos százalékát átutalják az Uniónak. Bár az 1970. évi határozat rendelkezett róla, ezt a forrást a tagállamok héarendszereinek 1979-es harmonizálásáig nem alkalmazták. Jelenleg a héaalapú források is a saját forrásokból származó bevételek mintegy 10%-át teszik ki.

3. A GNI-alapú saját források

Ezt a saját forrást a 88/376/EGK tanácsi határozat hozta létre, lényege pedig az, hogy a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének az adott év költségvetési eljárása során meghatározott egységes százalékát lefölözik. Eredetileg csak akkor szedték volna be, ha a többi saját forrás nem fedezte volna teljesen a kiadásokat, ma azonban javarészt ebből finanszírozzák az EU költségvetését. A GNI-alapú saját forrás az 1990-es évek vége óta megháromszorozódott, és jelenleg a saját forrásokból származó bevételek mintegy 70%-át teszi ki.

4. Műanyagalapú saját forrás

Ez a saját források első olyan új kategóriája, amelyet 2021. január 1-jétől vezettek be a 2020. évi sajátforrás-határozattal. Ez a nem újrahasznosított műanyag csomagolási hulladék mennyisége alapján kiszámított nemzeti hozzájárulás, amelynek egységes lehívási kulcsa kilogrammonként 0,80 EUR. Az uniós átlag alatti egy főre jutó GNI-vel rendelkező tagállamok hozzájárulásait évente 3,8 kg/fő műanyaghulladéknak megfelelő átalányösszeggel csökkentik. Az ebből a forrásból származó bevétel a becslések szerint az uniós költségvetés mintegy 4%-át teszi ki.

5. Egyéb bevételek és az előző évről áthozott egyenleg

Az egyéb bevételek közé tartoznak az EU személyzete által a fizetésük után fizetett adók, a nem uniós országok egyes uniós programokhoz teljesített hozzájárulásai, a fennmaradó brit hozzájárulások, valamint a versenyjogot vagy egyéb jogszabályokat megsértő vállalatok által fizetett bírságok. Többlet esetén minden egyes pénzügyi év eredményét bevételként átviszik a következő év költségvetésébe. Az egyéb bevételek, az eredmény és a technikai kiigazítások általában a teljes bevétel körülbelül 2-8%-át teszik ki.

6. Korrekciós mechanizmusok

A saját források rendszerét a tagállamok nettó hozzájárulásai közötti költségvetési eltérések kiigazítására is felhasználják. Az 1984-ben elfogadott „brit visszatérítés” csökkentette az Egyesült Királyság hozzájárulását, és ezt az összes többi tagállam egyenlő mértékben finanszírozta Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország kivételével, amelyek kedvezményben részesültek. Bár az Egyesült Királyság visszatérítése már nem alkalmazandó, Dánia, Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország a 2021 és 2027 közötti időszakban is részesül majd átalányösszegű korrekcióban.

7. Hitelfelvétel

Az uniós költségvetés nem lehet deficites, és kiadásait nem lehet hitelfelvétellel finanszírozni. A Next Generation EU helyreállítási eszköz (NGEU) által nyújtott vissza nem térítendő támogatások és hitelek finanszírozása érdekében azonban a Bizottság kivételes és ideiglenes alapon engedélyt kapott arra, hogy (2018-as árakon) 750 000 millió EUR összegű hitelt vegyen fel a tőkepiacokon. 2026 végén meg kell szüntetni az új nettó hitelfelvételt, és ezután csak refinanszírozási műveletek engedélyezettek. A Bizottság diverzifikált hitelfelvételi stratégiát alkalmaz, amely kombinálja a hosszú lejáratú kötvényeket, a zöldkötvényeket, valamint a szindikálás és aukciók révén értékesített rövid lejáratú kötvényeket, mindehhez pedig nyílt és átlátható kommunikáció kapcsolódik, éves hitelfelvételi határozatok és féléves finanszírozási tervek révén.

Az Unió saját forrásainak reformja

A Lisszaboni Szerződés ismételten kimondja, hogy a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni, és fenntartja a Tanács felhatalmazását arra, hogy a Parlamenttel való konzultációt követően egyhangúlag határozatot fogadjon el az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozóan[8], meghatározza a saját források új kategóriáit és megszüntessen már létező kategóriákat. Azt is előírja, hogy az ilyen határozatokra vonatkozó végrehajtási intézkedéseket a Tanács csak a Parlament egyetértésével fogadhatja el.

2017 januárjában a saját források rendszerének általános felülvizsgálata céljából 2014-ben létrehozott magas szintű csoport (Monti-csoport) ismertette végleges jelentését az uniós költségvetés finanszírozásának átláthatóbb, egyszerűbb, méltányosabb és demokratikusan elszámoltathatóbb módjairól. A csoport legfontosabb következtetése az volt, hogy a jelenlegi kihívások kezelése és az uniós polgárok számára kézzelfogható eredmények felmutatása érdekében az uniós költségvetés bevételi és kiadási oldalát egyaránt meg kell reformálni.

E jelentés és az azt követő, az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyag alapján a Bizottság 2018. május 2-án javaslatokat[9] tett a jelenlegi héaalapú saját forrás egyszerűsítésére és egy új sajátforrás-kosár bevezetésére. Ez a teljes uniós költségvetés mintegy 12%-át tenné ki, és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételek 20%-át, az új közös összevont társaságiadó-alapból származó 3%-os lehívási arányt és a nem újrahasznosított műanyag csomagolási hulladék mennyisége alapján kiszámított nemzeti hozzájárulást tartalmazná.

A Bizottság javasolta az összes visszatérítés megszüntetését, továbbá a tagállamok által a beszedési költségek fedezésére visszatartott vámbevételek 20%-ról 10%-ra történő csökkentését. Javasolta továbbá, hogy növeljék a saját források éves lehívására vonatkozó felső határt, tekintettel arra, hogy a 27 tagú EU teljes bruttó nemzeti jövedelme alacsonyabb, valamint arra a javaslatra, hogy az Európai Fejlesztési Alapot integrálják az uniós költségvetésbe.

Az Európai Parlament álláspontja

A Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseire építve a Parlament az elmúlt évek során több állásfoglalásában is szorgalmazta a saját források rendszerének mélyreható reformját[10]. A Parlament felhívta a figyelmet a saját források rendszerével kapcsolatos problémákra, különösen annak túlzott összetettségére és a nemzeti hozzájárulásoktól való pénzügyi függésére.

A Parlament reformokat sürgetett a bevételek beszedésének egyszerűbbé, átláthatóbbá és demokratikusabbá tétele, a GNI-hozzájárulások arányának csökkentése, a héaalapú források reformja vagy megszüntetése, valamint a visszatérítés valamennyi formájának fokozatos megszüntetése érdekében.

Annak érdekében, hogy az uniós szakpolitikai célkitűzéseket támogató stabilabb uniós költségvetés jöjjön létre, ismételten felszólított az EU új saját forrásai ambiciózus és kiegyensúlyozott kosarának bevezetésére, amely méltányos, egyszerű, átlátható és költségvetési szempontból semleges a polgárok számára.

A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalásában a Parlament az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus bevezetését is szorgalmazta.

2020. évi tárgyalások a többéves pénzügyi keretről

2020. május 28-án a Bizottság a megújított többéves pénzügyi keret, valamint az NGEU finanszírozása érdekében legfeljebb 750 milliárd EUR összegű hitel felvételét javasolta a nemzetközi piacokon az EU nevében kibocsátott, 3–30 éves futamidejű kötvények révén, a Covid19-világjárvány hatásainak ellensúlyozása érdekében. Annak biztosítása céljából, hogy az EU visszafizesse a piacról felvett forrásokat, a Bizottság a saját források felső határának az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,6%-ával történő kivételes és ideiglenes megemelését javasolta a GNI 1,2%-áról a GNI 1,4%-ára javasolt állandó növelésén felül, az új gazdasági környezet figyelembevétele érdekében. Ezenkívül javaslatott tett a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló új saját forrásra, valamint további új saját források lehetőségeire, melyek közé tartozik egy, a kibocsátáskereskedelmi rendszeren alapuló saját forrás (amelyet kiterjesztenek a tengeri és a légi közlekedési ágazatra is), az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus, a nagyvállalatok működésén alapuló saját forrás, valamint a digitális adó.

Az Európai Tanács 2020. július 17–21-i ülésén az állam-, illetve kormányfők megállapodtak az új többéves pénzügyi keretről, az NGEU-ról és a kifizetések felső határának emeléséről, valamint a nem újrafeldolgozott műanyag hulladékon alapuló, 2021 januárjától alkalmazandó új saját forrásról.

2020. július 23-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy csak további új saját források létrehozása segítheti az EU adósságának visszafizetését, amely egyrész megmenti az uniós költségvetést, másrészt enyhíti a nemzeti költségvetésekre és az uniós polgárokra nehezedő költségvetési nyomást. 2020. szeptember 16-án a Parlament konzultációs eljárás keretében kiadott véleménye megismételte az új saját források ütemterv szerinti bevezetésére és az összes visszatérítés eltörlésére irányuló felhívásait.

2020. november 10-én a Parlament, a Tanács és a Bizottság tárgyalói politikai megállapodásra jutottak a többéves pénzügyi keretről, a saját forrásokról és a helyreállítási eszköz irányításának egyes vonatkozásairól. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodás új melléklete ütemtervet határozott meg az új saját forrásoknak a 2021–2027-es időszakban történő bevezetésére vonatkozóan. Az új saját forrásokból származó bevételnek elegendőnek kell lennie a Next Generation EU visszafizetésének fedezésére, míg az esetleges többletbevételnek – az egyetemesség elvével összhangban – az uniós költségvetést kell finanszíroznia. A kötelező ütemterv előírta a Bizottság számára, hogy 2021 júniusáig nyújtson be javaslatokat az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmuson, a digitális adón és a felülvizsgált kibocsátáskereskedelmi rendszeren alapuló (2023. január 1-jén bevezetendő) új saját forrásokra vonatkozóan, és 2024 júniusáig nyújtson be javaslatokat olyan további új saját forrásokra vonatkozóan, amelyek magukban foglalhatják a pénzügyi tranzakciós adót és a vállalati szektorhoz kapcsolódó pénzügyi hozzájárulást (esetleg egy új közös társaságiadó-alapot). A saját forrásokról szóló, 2020. december 14-én elfogadott új határozat értelmében egyes tagállamok esetében megmaradnak a visszatérítések, és a vámbeszedési költségek 20%-ról 25%-ra emelkednek.

Fejlemények 2021-ben

Miután 2021. május 31-ig valamennyi tagállam megerősítette, a saját forrásokról szóló határozat visszamenőleges hatállyal 2021. január 1-jétől alkalmazandó.

Az EU ETS[11] felülvizsgálatára és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus[12] bevezetésére irányuló, 2021. július 14-i javaslatokat követően 2021. december 22-én közzétették az uniós saját források következő generációjára vonatkozó javaslatot. A javaslat előírja, hogy az elárverezett ETS kibocsátási egységekből származó bevételek 25%-át, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusból származó bevétel 75%-át, valamint a nemzetközi társasági adózásról szóló OECD/G20 megállapodás (első pillér) értelmében az uniós tagállamok számára átcsoportosított fennmaradó nyereség 15%-át saját forrásként be kell fizetni az uniós költségvetésbe.

 

[8]A tagállamoknak minden ilyen határozatot meg kell erősíteniük.
[9]COM(2018) 0325, COM(2018) 0326, COM(2018) 0327, COM(2018) 0328. A Számvevőszék 2018. november 29-én nyilvánított véleményt a javaslatokról (5/2018. sz. vélemény).

Francisco Padilla Olivares