A belső piac: Általános elvek
A belső piac a jólét és a szabadság térsége, amely hozzáférést biztosít az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, a munkahelyekhez, az üzleti lehetőségekhez és kulturális gazdagsághoz. Folyamatos erőfeszítésekre van szükség az egységes piac további elmélyítésének biztosításához, amely jelentős előnyökkel járna az uniós fogyasztók és vállalkozások számára. Különösen a digitális egységes piac új esélyeket teremt a gazdaság fellendítésére (az e-kereskedelem révén), csökkentve ugyanakkor az adminisztratív terheket (az e-kormányzat és a közszolgáltatások digitalizálása révén). Bár ezek jelentős lépések voltak a (digitális) egységes piac irányába, még mindig vannak kihívások. A Covid19 miatt visszatért néhány olyan akadály, amely korábban a négy szabadság (az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgása) útjában állt.
Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 26., 27., 114. és 115. cikke.
Célkitűzések
A Római Szerződéssel 1958-ban létrehozott közös piac a tagállamok közötti kereskedelmi akadályok eltörlésére szolgált a gazdasági fellendülés fokozása és „az Európa népei közötti mind szorosabb egység” elősegítése céljából. Az 1986. évi Egységes Európai Okmány a belső piac létrehozásának célkitűzését beépítette az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződésbe, és a következőképpen határozta meg azt: „egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”.
Eredmények
A. Az 1958. évi közös piac
A közös piac – a Római Szerződés legfőbb célkitűzése – az 1968-as vámunióval, a kontingensek eltörlésével, az állampolgárok és a munkavállalók szabad mozgásával, bizonyos adóharmonizációval, valamint a hozzáadottérték-adó (héa) 1970. évi általános bevezetésével megvalósult. Az áruk és szolgáltatások kereskedelmének szabadságát és a szabad letelepedést azonban továbbra is korlátozták a hatóságok által továbbra is előírt versenyellenes gyakorlatok.
B. A belső piac elindítása az 1980-as években és az Egységes Európai Okmány
A közös piac megvalósítása során a fejlődés megtorpanása nagyrészt a túlságosan részletes jogharmonizációs módszernek és a tanácsi határozatokhoz szükséges egyhangúságra vonatkozó szabálynak tudható be. Ez megváltozott az Európai Unió Bíróságának az 1970-es években a Dassonville ügyben (8/74. sz. ügy) és a Cassis de Dijon ügyben (120/78. sz. ügy) hozott ítéleteivel, amelyek jogellenesnek nyilvánították a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású behozatali korlátozásokat, ezáltal bevezetve a kölcsönös elismerés elvét[1]. Ezen ítéletek új lendületet adtak a közösségek közötti kereskedelemről folytatott politikai vitának, és arra késztették az EGK-t, hogy a kereskedelmi akadályok 1980-as évek közepéig történő felszámolásának célkitűzése tekintetében egy mélyrehatóbb megoldást vegyen fontolóra: a belső piacot.
Az 1987. július 1-jén hatályba lépett Egységes Európai Okmány a belső piac megvalósítására pontos határidőt tűzött ki, 1992. december 31-ét. Egyben megerősítette a belső piaci döntéshozatali rendszert azáltal, hogy a következő kérdésekben bevezette a minősített többségi szavazást: közös vámtarifa, a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a tőke szabad mozgása és a nemzeti jogszabályok közelítése. A határidő lejártára az 1985. évi fehér könyvben felsorolt jogalkotási aktusok több mint 90%-át elfogadták, nagyrészt a minősített többségi szabály alkalmazásával.
C. A közös felelősség kialakítása a belső piac megvalósítása terén: 2003–2010
A belső piac jelentősen hozzájárult az uniós gazdaság fellendüléséhez és integrációjához. A 2003 és 2010 közötti időszakra vonatkozó új belső piaci stratégia arra helyezte a hangsúlyt, hogy lehetővé kell tenni az áruk szabad mozgását, integrálni kell a szolgáltatási piacokat, csökkenteni kell az adók képezte akadályok hatását és egyszerűsíteni kell a szabályozási környezetet. Jelentős haladás történt a közlekedés, a távközlés, a villamosenergia-ellátás, a gázellátás és a postai szolgáltatások liberalizációja terén.
D. A belső piac újraindítása 2010-ben
Az egységes európai piac újbóli fellendítése, valamint annak érdekében, hogy a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k kerüljenek az egységes piacra vonatkozó szakpolitika középpontjába, a Bizottság 2010 októberében közzétette „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményét (COM(2010) 0608). Egy sor intézkedést terjesztettek elő az uniós gazdaság fellendítésére és a munkahelyteremtésre, ami ambiciózusabb egységes piaci szakpolitikát eredményezett.
2012 októberében a Bizottság bemutatta második egységes piaci intézkedéscsomagját (COM(2012) 0573), hogy továbbfejlessze az egységes piacot és kiaknázza a növekedés hajtóerejéül szolgáló meglévő lehetőségeket. Az intézkedéscsomag 12, az uniós intézmények által sürgősen elfogadandó kulcsfontosságú intézkedést határoz meg. Ezek az intézkedések a növekedés, a foglalkoztatás és a bizalom négy fő hajtóerejére irányulnak: 1) integrált hálózatok, 2) állampolgárok és vállalkozások határokon átnyúló mobilitása, 3) digitális gazdaság, valamint 4) a kohézió és a fogyasztói előnyök megerősítésére irányuló intézkedések.
„Az egységes piac jobb irányítása” című közleményében (COM(2012) 0259) a Bizottság olyan horizontális intézkedéseket javasolt, mint egyértelmű, könnyen végrehajtható új rendeletek központba állítása, a meglévő informatikai eszközök jobb kihasználása segítendő a résztvevőket az egységes piaccal kapcsolatos jogaik gyakorlásában, valamint nemzeti központok kialakítása az egységes piac működésének felügyeletére. Az európai szemeszter folyamata során a felügyelet az egységes piaci integrációról szóló éves jelentések szerves részét képezi.
2015. október 28-án a Bizottság közzétette „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című közleményét (COM(2015) 0550), amely az emberek mindennapi életét érintő gyakorlati előnyök biztosítását, valamint a fogyasztók, a szakemberek és a vállalkozások javát szolgáló további lehetőségek megteremtését állította középpontba. Kiegészítette a Bizottságnak a beruházások fellendítésére, a digitális egységes piac lehetőségeinek kiaknázására, valamint a versenyképesség és a finanszírozáshoz való hozzáférés javítására irányuló erőfeszítéseit. A stratégia célja volt továbbá, hogy biztosítsa a jól működő belső energiapiacot, valamint előmozdítsa és megkönnyítse a munkaerő mobilitását, miközben megakadályozza a szabályokkal való visszaélést. A belső piaci kereskedelmi gyakorlatok további javítása érdekében 2019. április 17-én elfogadták az egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló (EU) 2019/633 irányelvet.
2015 májusában a Bizottság elfogadta a digitális egységes piaci stratégiát (COM(2015) 0192), amely az európai digitális gazdaság kiépítésére irányuló intenzív jogalkotási programot határozott meg. Az Ursula von der Leyen által 2019-ben kiadott, Programom Európa számára című dokumentumban a Bizottság határozottan kifejezte, hogy a digitális egységes piac megerősítése központi szerepet játszik saját iránymutatásaiban. Ezt a kötelezettségvállalást megújította az „Európa digitális jövőjének alakítása” című, 2020. februári bizottsági stratégiai dokumentum, amely azt vázolja fel, mit kell tenni a digitális egységes piac kiteljesítése érdekében. Ezt konkrétan az adatok egységes európai piacának létrehozásával, valamint – következetes szabályozás révén – az online és offline területre vonatkozó egyenlő versenyfeltételek megteremtésével kell megvalósítani.
A Covid19-világjárvány során a Bizottság „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” (COM(2020) 0456) című közleményében még inkább kiemelte, milyen meghatározó szerepet fog játszani az egységes piac digitalizációja a válságból való kilábalásban. A helyreállítás négy elemre fog épülni: 1) az összekapcsoltság javítására irányuló beruházások, 2) határozottabb ipari és technológiai jelenlét az ellátási lánc stratégiai pontjain (pl. mesterséges intelligencia, kiberbiztonság, felhőinfrastruktúra, 5G), 3) valódi adatgazdaság és közös európai adatterek, valamint 4) méltányosabb és egyszerűbb üzleti környezet.
Az Európai Parlament szerepe
A. Általános kérdések
A Parlament volt a mozgatórugója annak a folyamatnak, amely a belső piac létrehozásához vezetett. Különösen az 1997. november 20-i állásfoglalásában támogatta azt az elképzelést, miszerint a belső piacot 2002-re teljesen integrált egységes piaccá kell átalakítani. Számos, 2006-ban elfogadott állásfoglalásban (így a február 12-i, február 14-i, május 16-i és július 6-i állásfoglalásában) a Parlament pártfogolta azt az elképzelést, mely szerint a belső piac egy közös keretet és referenciapontot képez az EU számos szakpolitikája tekintetében.
Az EP emellett aktív szerepet játszott a belső piac újraindításában. „Az egységes piac megvalósítása a fogyasztók és a polgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy intézkedéseket kell hozni a fogyasztók és a kkv-k hatékonyabb tájékoztatása, szerepvállalásuk fokozása, valamint a polgárok bizalmának növelése céljából. Az egységes piaci intézkedéscsomagra adott további válaszként az Európai Parlament 2011. április 6-án három állásfoglalást fogadott el: „Irányítás és partnerség az egységes piacon”, „Az európaiakat szolgáló egységes piac” és „A vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piac”.
A Parlament hasonlóan aktív az egységes piac irányításának témájában. 2013. február 7-én elfogadott állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazott az egységes piac irányításáról, és szorgalmazta egy egységes piaci irányítási ciklus létrehozását az európai szemeszter különleges pilléreként. Továbbá 2014. február 25-én a Parlament állásfoglalást fogadott el „Az egységes piac irányítása a 2014-es európai szemeszterben” címmel; ezt újabb állásfoglalás követte 2014. február 27-én a SOLVIT-ról, egy uniós szintű szolgáltatásról, amely az uniós jogokkal kapcsolatos problémákra kínál megoldást. Később a Parlament elfogadta „A hatékonyabb egységes piaci szabályozás felé” című, 2016. április 12-i állásfoglalását.
A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) által 2016-ban megrendelt kutatás megállapította, hogy az uniós gazdaságnak a digitálisabb, környezetbarát és szociális politikákra kell összpontosítania[2]. Az e tanulmányon alapuló szakpolitikai ajánlásokkal összhangban a Parlament állásfoglalást fogadott el az egységes piaci stratégiáról, amelyben innovatívabb, mélyebb és méltányosabb egységes piac kialakítására szólított fel. A polgárok és a vállalkozások által igényelt információkhoz, adminisztratív eljárásokhoz és segítségnyújtó szolgáltatásokhoz való online hozzáférés megkönnyítése érdekében a Parlament 2018. szeptember 13-án elfogadta első olvasatbeli álláspontját az egységes digitális kapu létrehozására irányuló javaslatról. Az uniós polgárok és vállalkozások, különösen azok, akik egy másik uniós országban tevékenykednek, gyakran nehezen értik a konkrét esetükre vonatkozó szabályokat vagy az egyszerű eljárások lefolytatásához szükséges lépéseket. Az egységes digitális kapu célja e probléma megoldása. Az (EU) 2018/1724 rendeletet 2018. október 2-án fogadták el, és 2018. december 11-én lépett hatályba. Rendelkezéseinek egy részét 2020. december 12-től, másik részét pedig 2023. december 12-től kell alkalmazni.
2019-ben készült kutatások azt mutatták, hogy az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának elve és az e területre vonatkozó jogszabályok becsült haszna évi 985 milliárd euró[3]. Egy 2020 novemberében, „Legal obstacles in Member States to Single Market rules” (Az egységes piaci szabályok jogi akadályai a tagállamokban) címmel közzétett tanulmány[4] azonban megállapította, hogy bár az uniós egységes piac a piaci integráció igen sikeres esete volt, a tagállamokban még mindig vannak olyan akadályok, amelyek gátolják az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását. A tanulmány szorgalmazza, hogy helyi szinten szorosabban ellenőrizzék azokat a javasolt nemzeti szabályokat, amelyek esetlegesen ütközhetnek az egységes piac szabályaival és elveivel.
Az egyik ilyen ellentmondásos terület a szolgáltatások szabad mozgása. 2020. december 2-án az IMCO bizottság elfogadta „Az egységes piac megerősítéséről: a szolgáltatások szabad mozgásának jövője” című, saját kezdeményezésű jelentést. A 2021. január 20-i plenáris ülésen elfogadott jelentés hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatásokra vonatkozó egységes piaci szabályok végrehajtását, és javítani kell a Bizottság jogérvényesítési tevékenységét.
B. Az egységes piac szerepe a Covid19 leküzdésében
A Covid19-világjárvány jelentős hatást gyakorolt az áruk szabad mozgására a belső piacon. Ennek tükrében a Parlament 2020. április 17-én állásfoglalást fogadott el, amelyben hangsúlyozta, hogy az egységes piac az európaiak közös boldogulásának és jólétének forrása, illetve a világjárványra való azonnali és folyamatos reagálás kulcsfontosságú eleme. Az IMCO bizottság 2020 novemberében tartott webináriuma[5] elemezte a Covid19 belső piacra és fogyasztóvédelemre gyakorolt hatását, és javaslatot tett arra, mit lehetne tenni egy jól működő belső piac biztosítása érdekében jelenleg és a jövőbeli válságok idején.
Ugyanerről a témáról 2021. február 22-én egy tanulmányt[6] mutattak be az IMCO bizottságban. A kutatás megállapította, hogy a kezdeti határlezárások és a tagállamok által hozott egyéb intézkedések nem csupán az áruk, hanem a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását is jelentősen csökkentették a belső piacon. Ugyanebben a hónapban a Parlament a Tanáccsal együtt létrehozta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, amely kimondja, hogy egy jól működő belső piac helyreállítását fenntartható módon, stabil kkv-k bevonásával kell megvalósítani. Az egységes piacon a nem vám- és nem adóügyi jellegű akadályok felszámolásáról szóló, 2021. júniusi saját kezdeményezésű jelentéstervezet (2021/2043(INI)) e tekintetben nagyon releváns, mivel nem csupán az áruk és a szolgáltatásnyújtás szabadságának általános és tartós akadályaival foglalkozik, hanem külön kitér arra is, hogy a Covid19 és a világjárványra adott szakpolitikai válaszok hogyan akadályozzák a négy szabadságot.
C. A digitális egységes piac
Az elmúlt 10 évben a Bizottsághoz hasonlóan a Parlament is egyre nagyobb figyelmet fordított az egységes piac előtt álló, a digitalizációból eredő kihívásokra és lehetőségekre. 2012. december 11-én a Parlament két nem jogalkotási állásfoglalást fogadott el a belső piaccal kapcsolatban, egyet a digitális egységes piac kiteljesítéséről, egyet pedig a digitális szabadság stratégiájáról az EU külpolitikájában, amelyben hangsúlyozta, hogy határozottan támogatja a hálózatsemlegesség elvét. Ez azt jelenti, hogy az internetszolgáltatók nem tilthatnak le oldalakat, nem alkalmazhatnak megkülönböztetést, valamint nem csorbíthatják vagy csökkenthetik – többek között az árakon keresztül – a személyek azon képességét, hogy – forrástól vagy célközönségtől függetlenül – igénybe vegyenek egy szolgáltatást a választásuk szerinti tartalom, alkalmazás vagy szolgáltatás elérése, használata, küldése, posztolása, fogadása vagy kínálása érdekében. Az állásfoglalás arra is felszólította a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsák elő és őrizzék meg a digitális szabadságjogok magas színvonalát az EU-ban. Az állásfoglalások célja az volt, hogy megfelelő politikát és gyakorlatot dolgozzanak ki az EU-ban egy olyan valódi digitális egységes piac kialakítása céljából, amely képes kezelni a különféle nemzeti szabályrendszereket a kulcsfontosságú területeken. A hálózatsemlegességre és a nyílt internetre vonatkozó elvek, valamint a barangolási díjak eltörlése egy jogalkotási csomag részeként kerültek előterjesztésre, amely intézkedéseket állapított meg az elektronikus hírközlés egységes európai piacára vonatkozóan és a „behálózott kontinens” (COM(2013) 0627) megteremtése céljából.
2021. május 20-án a Parlament állásfoglalást fogadott el Európa digitális jövőjéről, amelyben elismerte a digitális fejlődésnek az egységes piacon betöltött kritikus szerepét, valamint azt, hogy fel kell számolni a digitális egységes piac működését gátló akadályokat.Hatálybalépését követően a digitális piacokról szóló jogszabály és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály elő fogja segíteni a versenyképes, méltányos, harmonizált és biztonságosabb digitális egységes piacot. Ezenkívül a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által rendelkezésre bocsátott tanulmányok gyűjteménye a digitális egységes piac előtt álló lehetőségeket és kihívásokat vizsgálja a digitális piacokról szóló jogszabály és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály fényében.
A Parlament és a Tanács 2022. május 19-én ideiglenes megállapodásra jutott a vámhatóságok számára bevezetendő egyablakos uniós ügyintézési környezetről szóló bizottsági javaslatról (COM(2020) 0673). A javaslat célja a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése az adminisztratív terhek és költségek digitális eszközök útján történő csökkentésével. A vállalkozások és a kereskedők így egy adott tagállamban egyetlen portálon tudják majd rendelkezésre bocsátani az áruk vámkezeléséhez és az alakiságok elvégzéséhez szükséges vámügyi és nem vámügyi adatokat.
Christina Ratcliff / Barbara Martinello / Vasileios Litos