A belső piac: általános elvek

A belső piac a jólét és a szabadság térsége, amely hozzáférést biztosít az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, a munkahelyekhez, az üzleti lehetőségekhez és a kultúrához. Folyamatos erőfeszítések biztosítják a belső piac további bővítését, ami előnyökkel jár az uniós fogyasztók és vállalkozások számára. A digitális egységes piac lehetőségeket teremt a gazdaság e-kereskedelem révén történő fellendítésére, az e-kormányzat révén pedig csökkenti a bürokráciát. A kihívások azonban továbbra is fennállnak, például ahogyan a Covid19 visszaállította a négy szabadság (az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgása) előtt álló akadályokat.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 26., 27., 114. és 115. cikke.

Célkitűzések

A Római Szerződéssel 1958-ban létrehozott közös piac a tagállamok közötti kereskedelmi akadályok eltörlésére szolgált a gazdasági fellendülés fokozása és „az Európa népei közötti mind szorosabb egység” elősegítése céljából. Az 1986. évi Egységes Európai Okmány a belső piac létrehozásának célkitűzését beépítette az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződésbe, és a következőképpen határozta meg azt: „egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”.

Eredmények

A. Az 1958. évi közös piac

A közös piac – a Római Szerződés legfőbb célkitűzése – az 1968-as vámunióval, a kontingensek eltörlésével, az állampolgárok és a munkavállalók szabad mozgásával, bizonyos adóharmonizációval, valamint a hozzáadottérték-adó (héa) 1970. évi általános bevezetésével megvalósult. Az áruk és szolgáltatások kereskedelmének szabadságát és a szabad letelepedést azonban továbbra is korlátozták a hatóságok által továbbra is előírt versenyellenes gyakorlatok.

B. A belső piac elindítása az 1980-as években és az Egységes Európai Okmány

A részletes jogharmonizációt alkalmazó eredeti megközelítés és a Tanácson belüli egyhangú döntéshozatal szükségessége az előrelépés akadályának bizonyult. Ez megváltozott az Európai Unió Bíróságának az 1970-es években a Dassonville-ügyben (8/74. sz. ügy) és a Cassis de Dijon ügyben (120/78. sz. ügy) hozott ítéleteivel, amelyek jogellenesnek nyilvánítottak egyes behozatali korlátozásokat, bevezetve a kölcsönös elismerés elvét. Ezek az ítéletek új lendületet adtak a közösségek közötti kereskedelemről folytatott vitának, és a belső piac megvalósításának irányába terelték az EGK-t.

Az 1987. július 1-jén hatályba lépett Egységes Európai Okmány a belső piac megvalósítására pontos határidőt tűzött ki, 1992. december 31-ét. Egyben megerősítette a belső piaci döntéshozatali rendszert azáltal, hogy a következő kérdésekben bevezette a minősített többségi szavazást: közös vámtarifa, a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a tőke szabad mozgása és a nemzeti jogszabályok közelítése. A határidő lejártára az 1985. évi fehér könyvben felsorolt jogalkotási aktusok több mint 90%-át elfogadták, nagyrészt a minősített többségi szabály alkalmazásával.

C. A közös felelősség kialakítása a belső piac megvalósítása terén: 2003–2010

A belső piac jelentősen hozzájárult az uniós gazdaság fellendüléséhez és integrációjához. A 2003 és 2010 közötti időszakra vonatkozó új belső piaci stratégia arra helyezte a hangsúlyt, hogy lehetővé kell tenni az áruk szabad mozgását, integrálni kell a szolgáltatási piacokat, csökkenteni kell az adók képezte akadályok hatását és egyszerűsíteni kell a szabályozási környezetet. Jelentős haladás történt a közlekedés, a távközlés, a villamosenergia-ellátás, a gázellátás és a postai szolgáltatások liberalizációja terén.

D. A belső piac újraindítása 2010-ben

Az egységes európai piac újbóli fellendítése, valamint annak érdekében, hogy a polgárok, a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) kerüljenek az egységes piacra vonatkozó szakpolitika középpontjába, a Bizottság 2010 októberében közzétette „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményét (COM(2010) 0608). Egy sor intézkedést terjesztettek elő az uniós gazdaság fellendítésére és a munkahelyteremtésre, ami ambiciózusabb egységes piaci szakpolitikát eredményezett.

2012 októberében a Bizottság bemutatta második egységes piaci intézkedéscsomagját (COM(2012) 0573), hogy továbbfejlessze és kiaknázza a növekedés hajtóerejéül szolgáló meglévő lehetőségeket. Az intézkedéscsomag négy fő motorként meghatározott területen 12, az uniós intézmények által sürgősen elfogadandó kulcsfontosságú intézkedést határoz meg: (1) integrált hálózatok; (2) a polgárok és a vállalkozások tagállamok közötti mobilitása; (3) a digitális gazdaság; valamint (4) a kohéziót és a fogyasztói bizalmat erősítő intézkedések.

„Az egységes piac jobb irányítása” című közleményében (COM(2012) 0259) a Bizottság olyan horizontális intézkedéseket javasolt, mint egyértelmű, könnyen végrehajtható új rendeletek központba állítása, a meglévő informatikai eszközök jobb kihasználása segítendő a résztvevőket az egységes piaccal kapcsolatos jogaik gyakorlásában, valamint nemzeti központok kialakítása az egységes piac működésének felügyeletére. Az európai szemeszter folyamata során a felügyelet az egységes piaci integrációról szóló éves jelentések szerves részét képezi.

2015. október 28-án a Bizottság közzétette „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című közleményét (COM(2015) 0550). A közlemény célja az volt, hogy gyakorlati előnyöket biztosítson az emberek számára, és bővítse a fogyasztók és a vállalkozások előtt álló lehetőségeket. Támogatta a Bizottságnak a beruházások fellendítésére, a digitális egységes piac lehetőségeinek kiaknázására, valamint a versenyképesség és a finanszírozáshoz való hozzáférés javítására irányuló erőfeszítéseit. A stratégia homlokterében állt a jól működő energiapiac és a munkaerő mobilitásának a szabályokkal való visszaélés nélküli előmozdítása is. Emellett 2019. április 17-én elfogadásra került a tisztességtelen piaci gyakorlatokról szóló (EU) 2019/633 irányelv.

2015 májusában a Bizottság elfogadta a digitális egységes piaci stratégiát (COM(2015) 0192), amely az európai digitális gazdaság kiépítésére irányuló intenzív jogalkotási programot határozott meg. Az Ursula von der Leyen által 2019-ben kiadott, Programom Európa számára című dokumentumban a Bizottság határozottan kifejezte, hogy a digitális egységes piac megerősítése központi szerepet játszik saját iránymutatásaiban. Ezt a kötelezettségvállalást megújította az „Európa digitális jövőjének alakítása című, 2020. februári bizottsági stratégiai dokumentum, amely azt vázolja fel, mit kell tenni a digitális egységes piac kiteljesítése érdekében. Ezt konkrétan az adatok egységes európai piacának létrehozásával, valamint – következetes szabályozás révén – az online és offline területre vonatkozó egyenlő versenyfeltételek megteremtésével kell megvalósítani.

A Covid19-világjárvány során a Bizottság „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című közleményében kiemelte az egységes piac digitalizációjának a válságból való kilábalásban játszott döntő szerepét. Ez négy elemre fog épülni: (1) az összekapcsoltság javítására irányuló beruházások; (2) határozottabb ipari és technológiai jelenlét az ellátási lánc stratégiai pontjain (pl. mesterséges intelligencia, kiberbiztonság, felhőinfrastruktúra, 5G); (3) valódi adatgazdaság és közös európai adatterek; valamint (4) méltányosabb és egyszerűbb üzleti környezet.

Az Európai Parlament szerepe

A. Általános kérdések

A Parlament volt a mozgatórugója annak a folyamatnak, amely a belső piac létrehozásához vezetett. Különösen az 1997. november 20-i állásfoglalásában támogatta azt az elképzelést, miszerint a belső piacot 2002-re teljesen integrált egységes piaccá kell átalakítani. A Parlament számos, 2006-ban elfogadott állásfoglalásban (így a február 12-i, február 14-i, május 16-i és július 6-i állásfoglalásában) pártfogolta azt az elképzelést, mely szerint a belső piacnak közös keretet és referenciapontot kell képeznie az EU számos szakpolitikája tekintetében.

Az EP emellett aktív szerepet játszott a belső piac újraindításában. „Az egységes piac megvalósítása a fogyasztók és a polgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy intézkedéseket kell hozni a fogyasztók és a kkv-k hatékonyabb tájékoztatása, szerepvállalásuk fokozása, valamint a polgárok bizalmának növelése céljából. Az egységes piaci intézkedéscsomagra adott további válaszként az Európai Parlament 2011. április 6-án három állásfoglalást fogadott el: „Irányítás és partnerség az egységes piacon”, „Az európaiakat szolgáló egységes piac” és „A vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piac”.

A Parlament hasonlóan aktív az egységes piac irányításának témájában. 2013. február 7-én elfogadott állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazott az egységes piac irányításáról, és szorgalmazta egy egységes piaci irányítási ciklus létrehozását az európai szemeszter különleges pilléreként. Emellett a Parlament 2014. február 25-én állásfoglalást fogadott el „Az egységes piac irányítása a 2014-es európai szemeszterben” címmel; ezt követően pedig 2014. február 27-én állásfoglalást fogadott el a SOLVIT-ról, egy uniós szintű szolgáltatásról, amely az uniós jogokkal kapcsolatos problémákra kínál megoldást. Később a Parlament elfogadta „A hatékonyabb egységes piaci szabályozás felé” című, 2016. április 12-i állásfoglalását.

2016-ban a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság kutatása hangsúlyozta az uniós gazdaság digitális, környezetbarát és szociális politikák irányába történő elmozdulását[1]. Ennek alapján a Parlament innovatívabb, mélyebb és tisztességesebb egységes piac kialakítására szólított fel. A polgárok és a vállalkozások információkhoz és szolgáltatásokhoz való online hozzáférésének fokozása érdekében a Parlament 2018. szeptember 13-án elfogadta első olvasatbeli álláspontját az egységes digitális kapu létrehozására irányuló javaslatról. A vállalkozások – különösen más uniós országokban – gyakran nehezen tudják értelmezni az alkalmazandó szabályokat. A digitális kapu célja, hogy segítséget nyújtson ebben. Az (EU) 2018/1724 rendelet elfogadására 2018. október 2-án került sor, 2023. december 12-ig terjedő szakaszos alkalmazási dátumokkal.

2019-ben készült kutatások azt mutatták, hogy az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának elve és az e területre vonatkozó jogszabályok becsült haszna évi 985 milliárd euró[2]. Egy 2020 novemberében, „Legal obstacles in Member States to Single Market rules” (Az egységes piaci szabályok jogi akadályai a tagállamokban) címmel közzétett tanulmány[3] azonban megállapította, hogy bár az uniós egységes piac a piaci integráció igen sikeres esete volt, a tagállamokban még mindig vannak olyan akadályok, amelyek gátolják az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását. A tanulmány szorgalmazta, hogy helyi szinten szorosabban ellenőrizzék azokat a javasolt nemzeti szabályokat, amelyek esetlegesen ütközhetnek az egységes piac szabályaival és elveivel.

Az egyik ilyen ellentmondásos terület a szolgáltatások szabad mozgása. 2020. december 2-án az Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) elfogadta „Az egységes piac megerősítéséről: a szolgáltatások szabad mozgásának jövője” című, saját kezdeményezésű jelentést. A plenáris ülés által 2021. január 20-án elfogadott jelentés hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatásokra vonatkozó egységes piaci szabályok végrehajtását, és javítani kell a Bizottság jogérvényesítési tevékenységét.

A Parlament elismerte az e-kormányzati keret előnyeit, amely egyszerűsíti az adminisztratív folyamatokat, javítja a szolgáltatások minőségét, és növeli a közszféra hatékonyságát. A digitális közszolgáltatások valószínűsíthetően mérséklik az adminisztratív terheket, felgyorsítják a kormányzattal való kapcsolattartást, és csökkentik a költségeket, ezáltal katalizálva az egységes piac gazdasági és társadalmi előnyeit. Ebből következően az IMCO bizottság a közszolgáltatások digitalizálásának felgyorsítására irányuló stratégiákat felvázoló végleges jelentést fogadott el, amelyet a Parlament ezt követően 2023. április 18-án hagyott jóvá.

B. Az egységes piac szerepe a Covid19 leküzdésében

A Covid19-világjárvány jelentős hatást gyakorolt az áruk szabad mozgására a belső piacon. Ennek tükrében a Parlament 2020. április 17-én állásfoglalást fogadott el, amelyben hangsúlyozta, hogy az egységes piac az európaiak közös boldogulásának és jólétének forrása, illetve a világjárványra való azonnali és folyamatos reagálás kulcsfontosságú eleme. Az IMCO bizottság 2020 novemberében tartott webináriuma[4] elemezte a Covid19 belső piacra és fogyasztóvédelemre gyakorolt hatását, és javaslatot tett arra, mit lehetne tenni egy jól működő belső piac biztosítása érdekében jelenleg és a jövőbeli válságok idején.

Ugyanerről a témáról 2021. február 22-én egy tanulmányt[5] mutattak be az IMCO bizottságban. A kutatás megállapította, hogy a kezdeti határlezárások és a tagállamok által hozott egyéb intézkedések nem csupán az áruk, hanem a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását is jelentősen csökkentették a belső piacon. Ugyanebben a hónapban a Parlament a Tanáccsal együtt létrehozta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, amely megerősítette, hogy a jól működő belső piac fenntartható helyreállítását erős kkv-k bevonásával kell megvalósítani. E tekintetben nagyon releváns az egységes piacon a nem vám- és nem adóügyi jellegű akadályok felszámolásáról szóló, 2021. júniusi saját kezdeményezésű jelentéstervezet (2021/2043(INI)), mivel nem csupán az áruk és a szolgáltatásnyújtás szabadságának általános és tartós akadályaival foglalkozik, hanem külön kitér arra is, hogy a Covid19 és a világjárványra adott szakpolitikai válaszok hogyan akadályozzák a négy szabadságot.

C. A digitális egységes piac (2.1.7.)

Az elmúlt 10 évben a Bizottsághoz hasonlóan a Parlament is egyre nagyobb figyelmet fordított az egységes piac előtt álló, a digitalizációból eredő kihívásokra és lehetőségekre. 2012. december 11-én a Parlament két nem jogalkotási állásfoglalást fogadott el a belső piaccal kapcsolatban: egyet a digitális egységes piac kiteljesítéséről, egyet pedig a digitális szabadság stratégiájáról az EU külpolitikájában. Ezek az állásfoglalások szorgalmazzák a digitális szabadság előmozdítását az EU külpolitikájában, hangsúlyozva a hálózatsemlegességet annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatók ne korlátozzák méltánytalanul az internethasználatot. Az állásfoglalások célul tűzték ki a digitális piacra vonatkozó szakpolitikák egész Unióra kiterjedő harmonizációját. Ez a kezdeményezés az egységes elektronikus hírközlési piacra, ezen belül a hálózatsemlegességre és a barangolási díjak megszüntetésére irányuló jogalkotási intézkedésekhez vezetett.

2021. május 20-án a Parlament állásfoglalást fogadott el Európa digitális jövőjéről, amelyben elismerte a digitális fejlődésnek az egységes piacon betöltött kritikus szerepét, valamint azt, hogy fel kell számolni a digitális egységes piac működését gátló akadályokat. A digitális piacokról szóló jogszabály és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály előmozdítja a versenyképes, méltányos, harmonizált és biztonságosabb digitális egységes piac létrejöttét. Ezenkívül a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által rendelkezésre bocsátott tanulmányok gyűjteménye a digitális egységes piac előtt álló lehetőségeket és kihívásokat vizsgálja a digitális piacokról szóló jogszabály és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály fényében.

2022 októberében az IMCO bizottság meghallgatást szervezett abból a célból, hogy megemlékezzen az uniós egységes piac létrejöttének 30. évfordulójáról és annak eredményeiről. Tekintettel a jelenlegi, kihívásokkal teli helyzetre, a felszólalók többek között hangsúlyozták, hogy milyen fontos a további növekedési potenciál kiaknázása és az egységes piac megszilárdítása, kiemelve az egységes piaci szükséghelyzeti eszközről szóló jogalkotási javaslatot.

A Parlament és a Tanács 2022. november 23-án aláírta az uniós egyablakos vámügyintézési környezetről szóló (EU) 2022/2399 rendeletet. A rendelet célja a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése az adminisztratív terhek és költségek digitális eszközök útján történő csökkentésével. A vállalkozások és a kereskedők így egy adott tagállamban egyetlen portálon tudják majd rendelkezésre bocsátani az áruk vámkezeléséhez és az alakiságok elvégzéséhez szükséges vámügyi és nem vámügyi adatokat.

2023 júliusában az IMCO elfogadta az egységes piaci szükséghelyzeti eszközt, és a jövőbeli válságokra való jobb felkészülés érdekében javasolta annak belső piaci szükséghelyzetről és rezilienciáról szóló jogszabályra való átnevezését. A világjárvány jelentette kihívások tapasztalatai alapján e jogszabály az EU-n belüli szabad mozgás védelmére irányul, és különböző riasztási szinteket állapít meg a küszöbön álló válságok proaktív kezelése érdekében. A következetesség és a jogszerűség biztosítása érdekében a Bizottság felügyeletet gyakorolna a tagállamok válságkezelési intézkedései felett, és a határok lezárása esetén sürgősségi útvonalakat hozna létre a kulcsfontosságú munkavállalók és áruk számára. Emellett felhatalmazást kapna arra, hogy az alapvető áruk tekintetében elsőbbségi megrendeléseket bocsásson ki a hiányok elkerülése érdekében. A Parlament 2023. szeptember 13-án elfogadta a jelentést, és már folynak az intézményközi tárgyalások.

2023 októberében tanulmány jelent meg az uniós piacfelügyeletről, amely hangsúlyozza, hogy a termékek egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésének biztosítása révén a piacfelügyeleti hatóságok döntő szerepet játszanak a fogyasztók védelmében. A tanulmány hiányosságokat állapít meg a piacfelügyelet területén, például a termékek nyomonkövethetősége és az online értékesítések nyomon követése képviselte kihívás tekintetében, amelyeket az e-kereskedelem növekedése és a világjárvány tovább súlyosbít. A tanulmány fő ajánlásai többek között az uniós tesztelési létesítmények bővítése, a digitális infrastruktúra megerősítése, az online piacterek elszámoltathatóságának növelése, valamint a piacfelügyeleti hatóságok és a vámhatóságok közötti, határokon átnyúló együttműködés és információcsere fokozása. Ezen intézkedések célja a piacfelügyeleti gyakorlatok összehangolása, az online értékesített termékek felügyeletének javítása azáltal, hogy előírják az online piacterek számára az uniós szabályozásnak való megfelelést biztosító intézkedések végrehajtását, valamint a következetes fogyasztóvédelem biztosítása Unió-szerte.

A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság honlapjára.

 

[1]A kutatási dokumentumok közé tartoznak a következők: Godel, M. I. és mások, Reducing Costs and Barriers for Businesses in the Single Market (A költségek és akadályok csökkentése a vállalkozások számára az egységes piacon), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2016;Montalvo, C. és mások, A Longer Lifetime for Products: Benefits for Consumers and Companies (A termékek hosszabb élettartama: a fogyasztók és a vállalatok számára nyújtott előnyök), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2016; Liger, Q. és mások, Social Economy (Szociális gazdaság), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2016. Egyéb közelmúltbeli példák többek között: Ström, P., The European Services Sector and the Green Transition (Az európai szolgáltatási ágazat és a zöld átállás), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020; Núñez Ferrer, J., The EU’s Public Procurement Framework (Az EU közbeszerzési keretrendszere), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020; Keirsbilck, B. és mások, Sustainable Consumption and Consumer Protection Legislation (A fenntartható fogyasztás és a fogyasztóvédelmi jogszabályok), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020; Marcus, J. S. és mások, The impact of COVID-19 on the Internal Market (A Covid19 hatása a belső piacra), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020.
[2]A releváns kutatások közé tartoznak a következők: Poutvaara P. és mások, Contribution to Growth: Free Movement of Goods. Delivering Economic Benefits for Citizens and Businesses, (Hozzájárulás a növekedéshez: az áruk szabad mozgása. Gazdasági előnyök a polgárok és az üzleti vállalkozások számára) a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2019; Pelkmans, J. és mások, Contribution to Growth: The Single Market for Services. Delivering Economic Benefits for Citizens and Businesses, (Hozzájárulás a növekedéshez: a szolgáltatások egységes piaca. Gazdasági előnyök a polgárok és az üzleti vállalkozások számára) a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020.
[3]Dahlberg, E. és mások, Legal obstacles in Member States to Single Market rules (Az egységes piaci szabályok jogi akadályai a tagállamokban), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020.
[4]Milieu Consulting SRL, The impact of COVID-19 on the Internal Market and Consumer Protection - IMCO Webinar Proceedings (A Covid19 hatása a belső piacra és a fogyasztóvédelemre – az IMCO-webinárium jegyzőkönyve), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020.
[5]Marcus, J. S. és mások, The impact of COVID-19 on the Internal Market (A Covid19 hatása a belső piacra), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2021.

Christina Ratcliff / Jordan De Bono / Barbara Martinello