Az áruk szabad mozgása
Az áruk szabad mozgását a vámok és a mennyiségi korlátozások megszüntetése, illetve a vámokkal és a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma révén biztosítják. A belső piac teljes megvalósításának ezenkívül a kölcsönös elismerés elve, a fizikai és a technikai akadályok megszüntetés, valamint a szabványosítás előmozdítása adott tovább lendületet. Az új jogalkotási keret 2008-as elfogadásával előrelépések történtek az áruk szabad mozgása, az uniós piacfelügyeleti rendszer, valamint a CE-jelölés (európai megfelelési jelölés) terén. Az uniós belső piac harmonizációjával kapcsolatos kihívások azonban továbbra is fennállnak, mivel a Covid19-világjárvány és más torzulások még mindig akadályozhatják az áruk teljes körű szabad mozgását.
Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. valamint 28–37. cikke.
Célkitűzések
A tagállamokból származó, továbbá a harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékek szabad mozgása a szerződés egyik alapelve (az EUMSZ 28. cikke). Az áruk szabad mozgását kezdetben a tagállamok közötti vámunió részének tekintették, amely magában foglalta a vámok, a kereskedelemre vonatkozó mennyiségi korlátozások és hasonló intézkedések tilalmát, valamint egy közös külső uniós vámtarifa bevezetését. Később a hangsúlyt az áruk szabad mozgása előtt álló minden további akadály megszüntetésére helyezték annak érdekében, hogy megvalósulhasson a belső piac.
Eredmények
A tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások (kvóták) eltörlése 1968. július 1-jére valósult meg. Ezt a határidőt a kiegészítő célkitűzések esetében – azaz az azonos hatású intézkedések eltörlése és a vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálása tekintetében – már nem sikerült tartani. Ezek a célkitűzések központi szerepet kaptak az áruk szabad mozgásának megvalósítására irányuló folyamatos erőfeszítésekben.
A. A vámokkal azonos hatású díjak tilalma: az EUMSZ 28. cikkének (1) bekezdése és 30. cikke
Mivel a szerződés a fenti fogalom meghatározását nem tartalmazza, az ítélkezési gyakorlatnak kellett meghatározást nyújtania. Az Európai Unió Bírósága szerint elnevezésétől vagy alkalmazási módjától függetlenül minden olyan díj, „amely amikor azt egy valamely tagállamból behozott termékre kivetik, egy hasonló hazai termékre azonban nem, a termék árának megváltoztatása miatt a vámmal azonos hatást gyakorol az áruk szabad mozgására”, természetétől vagy formájától függetlenül azonos hatású díjnak tekinthető (a 2/62. és a 3/62. sz. egyesített ügyek és a 232/78. sz. ügy).
B. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma: az EUMSZ 34. és 35. cikke
Az Európai Unió Bírósága a Dassonville--ügyben hozott ítéletében arra az álláspontra jutott, hogy a tagállamok által elfogadott minden olyan kereskedelmi szabály, amely képes – közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan – akadályozni a Közösségen belüli kereskedelmet, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő (lásd az 1974. július 11-i, 8/74. sz. ügyet és a 2015. november 15-i, C-320/03. sz. ügy 63–67. pontját). A Bíróság érvelése az úgynevezett Cassis de Dijon ítéletben fejlődött tovább, megállapítva azt az elvet, amely szerint a tagállamok valamelyikében az adott ország méltányos és hagyományos szabályaival és gyártási eljárásaival összhangban, jogszerűen gyártott és forgalomba hozott bármely terméket minden más tagállam piacán engedélyezni kell. Ez az alapérvelés állt a harmonizáció hiányával jellemezhető esetekben működő kölcsönös elismerés elvének meghatározásáról szóló vita mögött. Ezért a tagállamok – még az európai uniós harmonizációs intézkedések (másodlagos uniós joganyag) hiányában is – kötelesek engedélyezni a tagállamok valamelyikében jogszerűen előállított és forgalomba hozott áruk szabad áramlását és forgalomba hozatalát saját piacukon.
Fontos megjegyezni, hogy az EUMSZ 34. cikkének alkalmazási körét korlátozza a Keck-ügyben hozott ítélet, amely kimondja, hogy az értékesítés egyes módjai nem tartoznak a cikk hatálya alá, amennyiben megkülönböztetéstől mentesek (vagyis minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik mind a nemzeti termékek, mind a más tagállamokból származó termékek forgalmazását).
C. Kivételek a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma alól
Az EUMSZ 36. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések alkalmazását, amennyiben azokat általános, nem gazdasági jellegű megfontolások (például a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság) indokolják. Az általános elv alóli ilyen kivételeket szigorúan kell értelmezni, és a nemzeti intézkedések nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei. Végül az intézkedéseknek közvetlen hatással kell lenniük a védelmezendő közérdekre, és nem haladhatják meg a szükséges szintet (arányosság elve).
A Bíróság továbbá a Cassis de Dijon-ügyben hozott ítéletben elismerte, hogy a tagállamok kivételt tehetnek az azonos hatású intézkedésekre vonatkozó tilalom alól (többek között a fiskális felügyelet hatékonyságához, a közegészség védelméhez, a kereskedelmi ügyletek méltányosságához és a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó) kötelező követelmények alapján. A tagállamok az eltérésekkel kapcsolatos nemzeti intézkedésekről értesítik a Bizottságot. Az eltérésekkel kapcsolatos nemzeti intézkedések felügyeletének elősegítése érdekében (az EUMSZ 114. és 117. cikkében és a 2679/98/EK tanácsi rendeletben megállapítottak értelmében) bevezetésre kerültek az információcserét biztosító eljárások és az ellenőrzési mechanizmus. Ezt az úgynevezett „új jogalkotási keret” részeként 2008-ban elfogadott, kölcsönös elismerésről szóló 2019/2008/EK rendelet révén még formálisabbá tették.
D. A nemzeti jogszabályok harmonizálása
A harmonizációs jogszabályok elfogadása lehetővé tette az akadályok felszámolását (például a nemzeti rendelkezések alkalmazásának megszüntetésével) és közös szabályok létrehozását az áruk és termékek szabad forgalmazásának, illetve az EU egyéb szerződéseiben szereplő célkitűzések – például környezetvédelem, fogyasztóvédelem, verseny – tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.
A harmonizációt továbblendítette a minősített többség szabályának bevezetése, amelyet az egységes piac megteremtéséhez kapcsolódó legtöbb irányelv esetében alkalmazni kellett (az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek a Maastrichti Szerződéssel módosított 95. cikke), valamint az 1985. évi bizottsági fehér könyv javaslata értelmében egy olyan új megközelítés elfogadása, amelynek célja a bonyolult és részletes harmonizáció elkerülése. Az 1985. május 7-i tanácsi állásfoglaláson alapuló (és az 1989. december 21-i tanácsi állásfoglalásban és a 93/465/EGK tanácsi határozatban megerősített) új megközelítés irányadó elve a nemzeti szabályok kölcsönös elismerése. A harmonizációnak az alapvető követelményekre kell korlátozódnia, és csak abban az esetben indokolt, ha a nemzeti szabályok nem tekinthetők egyenértékűnek és korlátozásokat támasztanak. Az új megközelítés alkalmazásával elfogadott irányelveknek kettős célja van: az áruk szabad mozgásának biztosítása teljes ágazatok technikai harmonizációján keresztül, valamint az EUMSZ 114. cikkének (3) bekezdésében említett közérdekű célok (például játékok, építőanyagok, gépek, gázüzemű be rendezések és távközlési végberendezések) magas szintű védelmének garantálása.
E. A belső piac megvalósítása
Az egységes piac létrehozása magával vonta az áruk szabad mozgása előtt álló minden további akadály megszüntetésének igényét. A Bizottság 1985. évi fehér könyve megállapította a megszüntetendő fizikai és technikai akadályokat, valamint a Közösség által e célból teendő intézkedéseket. Ezek nagy többségét mára elfogadták. Az egységes piacnak azonban további jelentős reformokra van szüksége, ha meg akar birkózni a technológiai fejlődés kihívásaival, és néhány nem vámjellegű akadály is fennáll még.
Az Európai Parlament szerepe
A Parlament támogatta a belső piac létrehozását, és mindig kifejezetten segítette az „új megközelítést” az áruk szabad mozgásával kapcsolatban. Jogalkotási szempontból is lényegesen hozzájárult a harmonizációs irányelvekhez. A Parlament jelentős szerepet vállalt a 2008-ban elfogadott „új jogalkotási keret” elnevezésű csomag kapcsán is. A Tanáccsal folytatott tárgyalásain a Parlament számára a két legfontosabb kérdés a következő volt: az arra irányuló megállapodás biztosítása, hogy a részt vevő gazdasági szereplők egyre nagyobb felelősséget vállaljanak az általuk piacra dobott termékek megfelelőségének és biztonságának garantálásáért, valamint a CE-jelölés erősítése a fogyasztók jobb tájékoztatása révén. A különböző termékekre, például felvonókra, pirotechnikai cikkekre és robbanóanyagokra vonatkozó kilenc irányelvet magában foglaló összehangolási csomag révén a Parlament tovább folytatja a munkát e területen.
2011. március 8-i állásfoglalásában a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy egy, az általános termékbiztonsági irányelvet és a piacfelügyeletről szóló 765/2008/EK rendeletet felölelő jogszabály alapján valamennyi (akár harmonizált, akár nem harmonizált) termékre vezessen be egységes piacfelügyeleti rendszert, mivel az biztosítaná a magasabb szintű termékbiztonságot és piacfelügyeletet, és egyértelműsítené a jogalapot. A 2013. évi termékbiztonsági és piacfelügyeleti csomag erre a keretre épül. 2019. áprilisban a Parlament elfogadta a piacfelügyeletről és a termékmegfelelőségről szóló új rendeletet ((EU) 2019/1020 rendelet). E rendelet piacfelügyeletről szóló rendelkezései az uniós harmonizáció hatálya alá tartozó termékekre vonatkoznak, és biztosítják az egységességet és a fogyasztók bizalmát a piacfelügyelettel kapcsolatban. 2021 júniusában a Bizottság közzé tett egy új, általános termékbiztonsági rendeletre irányuló javaslatot, amelynek célja a nem élelmiszer jellegű fogyasztási cikkek biztonságának javítása a belső piacon. A Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága 2022. június 16-án szavazott az aktualizált uniós termékbiztonsági szabályokról, és elfogadta az azokkal kapcsolatos álláspontját. A fő cél annak biztosítása, hogy az EU-ban mindenféle termék – függetlenül attól, hogy azokat online vagy offline értékesítik-e – megfeleljen a legszigorúbb biztonsági követelményeknek. A társjogalkotók közötti sikeres tárgyalásokat követően a plenáris ülés a 2023. március 30-i ülésén jóváhagyta a rendelettervezetet.
A szabványosítás is központi szerepet játszik a belső piac megfelelő működésében. A harmonizált uniós szabványok segítik az áruk szabad mozgását a belső piacon, lehetővé teszik az EU-n belüli vállalkozások számára versenyképességük növelését, és védik a fogyasztók egészségét és biztonságát, valamint a környezetet. A szabványosítási reform tartalmának javítása érdekében a Parlament 2010. október 21-én állásfoglalást fogadott el.
Emellett a Bizottság 2022. február 2-án új szabványosítási stratégiát terjesztett elő a reziliens, zöld és digitális egységes piac megteremtése érdekében. A stratégiát kiegészítette a 2012. évi szabványosítási rendelet módosítására irányuló javaslat. Végül a társjogalkotók megállapodásra jutottak, és 2022. december 14-én elfogadták az (EU) 2022/2480 rendeletet, amely korszerűsíti és továbbfejleszti az uniós normák meghatározásának jogi keretét. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) 2023. január 23-án meghallgatást tartott, amelyen a Bizottság és az érdekelt felek is részt vettek, hogy eszmecserét folytasson a szabványosítási politika múltbeli és jövőbeli pályáiról, valamint az új rendelet hatálybalépését követően.
Az új szabványosítási stratégiára építve a Bizottság 2022. március 30-án javaslatot tett közzé az építési termékek forgalmazásának harmonizálására, amelyben kifejezetten a zöld belső piac szabványosítására összpontosított. Az IMCO bizottság a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsággal (ENVI) együtt 2022. október 10-én nyilvános meghallgatást tartott a témában, és 2022 novemberében közzétette az IMCO bizottság által kezdeményezett jelentéstervezetet. 2022 októberében egy, kizárólag az építési termékek szabványosításának szentelt meghallgatásra is sor került, amelynek középpontjában a fenntarthatóság és a digitális technológia fokozott elterjedése állt.
A nyolcadik jogalkotási ciklus a kötélvontatású vasutakra, a gázüzemű berendezésekre, az orvosi eszközökre és az egyéni védőeszközökre vonatkozó szabályokra összpontosított. A Parlament sikeresen lezárta az e-segélyhívóról szóló rendelettel kapcsolatos munkát, valamint az uniós közigazgatások, üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti interoperabilitási megoldásokról szóló határozatot (ISA2 program, (EU) 2015/2240 határozat). A körforgásos gazdaságról szóló csomag részeként a Parlament jogszabályt készített elő a CE-jelöléssel ellátott termésnövelő termékek egységes piacon történő forgalmazásáról ((EU) 2019/1009 rendelet).
A 2019-es kutatások szerint az áruk szabad mozgása elvéből és a kapcsolódó jogszabályokból származó előnyök évente 386 milliárd eurót tesznek ki[1]. Az áruk teljesen szabad mozgásának megvalósítása azonban továbbra is akadályokba ütközik. Ezen akadályok létezését egy másik, 2020 novemberében közzétett tanulmány[2] is bizonyítja, amely áttekintette az áruk és szolgáltatások szabad mozgását, valamint az uniós piacon való letelepedés jogát korlátozó nemzeti szabályokat. A következtetések egyike az volt, hogy bár az EU egységes piaca a világ legnagyobb és legsikeresebb példája a gazdasági integrációnak, még mindig nem mentes az áruk szabad mozgása elé gördített, indokolatlan vagy aránytalan akadályoktól.
A Covid19 és a világjárvány enyhítését célzó szakpolitikai válaszok újabb kihívások elé állították az áruk szabad mozgását. A Covid19-világjárvány és annak következményei elleni összehangolt európai fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalásában a Parlament kiemelte, hogy rendkívül fontosnak tartja, hogy az EU belső határai nyitva maradjanak az áruk előtt. Emlékeztetett arra is, hogy az egységes piac közös boldogulásunk és jóllétünk egyik fő forrása az EU-ban, illetve a Covid19-járvány kitörésére adott azonnali és folyamatos válasz egyik kulcsfontosságú eleme. 2020. május 15-én a Bizottság „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé – Covid19” címmel közleményt adott ki. Ez a koordináció és közös fellépés a világjárvány leküzdése érdekében, a tagállamok által elrendelt határkorlátozásoktól függetlenül lehetővé tette az alapvető áruk, orvosi eszközök és felszerelések mozgását Unió-szerte.
2020. június 19-i állásfoglalásában a Parlament emlékeztetett arra, hogy a schengeni térség az uniós projekt központi elemét képező nagyszerű eredmény, és felszólította a tagállamokat, hogy csökkentsék a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat és fokozzák erőfeszítéseiket a schengeni vívmányok integrációjának befejezése érdekében.
2020 novemberében a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály webináriumot[3] tartott e témáról a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság számára. Ezen felvázolták, hogy az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását miként érintették a tagállamok által és uniós szinten bevezetett korlátozások. Részletesen foglalkoztak az egyéni védőeszközök és az egészségügyi ellátással kapcsolatos egyéb áruk áramlásával, és javaslatokat tettek arra vonatkozóan, hogy a jövőbeli válságok esetén hogyan kellene központosítani a közbeszerzéssel és az áruk szabad mozgásával kapcsolatos uniós koordinációt. 2021 februárjában ugyanebben a témában tanulmányt[4] tettek közzé, amelyet 2021. február 22-én mutattak be a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságnak. A kutatás értékeli a Covid19-válságnak a belső piacra és a fogyasztóvédelemre gyakorolt hatását, beleértve a világjárvány következményeinek enyhítése érdekében nemzeti és uniós szinten bevezetett intézkedések hatásait is. A tanulmány azt is elemzi, hogy milyen további intézkedéseket kell fontolóra venni annak érdekében, hogy a jövőbeli válságok során megerősítsük az EU belső piacának ellenálló képességét.
A Parlament szintén döntő szerepet játszott a vámharmonizációra vonatkozó jogszabályok elfogadásában és finomhangolásában az uniós egyablakos vámügyintézési környezetnek a 2022. november 23-i (EU) 2022/2399 rendelet révén történő létrehozása révén. A rendelet az uniós egyablakos vámügyi tanúsítványcsere-rendszer (EU CSW-CERTEX) elnevezésű rendszeren keresztül lép hatályba, amely 2017 óta kísérleti üzemmódban működik. A rendeletet a következő évtizedben fokozatosan hajtják végre. A 2025-ig tartó első szakasz az uniós határokon folytatott kormányközi cserékre fog összpontosítani, különös tekintettel a vámalakiságoktól eltérő alakiságok összehangolására. Ezt követően a tervek szerint 2031-ben megkezdődik a második szakasz, amely olyan rendszert biztosít a vállalkozások és a kormányzat között, amely egyszerűsíti a vámkezelési eljárásokat a gazdasági szereplők számára az áruk EU-ból történő behozatala vagy kivitele során, és nagymértékben megszünteti a meglévő szűk keresztmetszeteket.
A Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság kérésére készített tanulmány[5] keretében 2022. december 9-én elemzés látott napvilágot az EU-ba belépő termékekre vonatkozó eltérő tagállami vámengedélyezési eljárásokról. Különböző megoldásokat terjesztettek elő az eltérő eljárásokkal kapcsolatban, amelyek kereskedelmi akadályokhoz és a belső piac torzulásához vezetnek. Az egyik javasolt megoldás egy európai vámügynökség létrehozása.
A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság honlapjára.
Christina Ratcliff / Mathias Wosyka / Barbara Martinello / Davide Franco