Az áruk szabad mozgása

Az áruk szabad mozgását a vámok és a mennyiségi korlátozások megszüntetése, illetve a vámokkal és a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma révén biztosítják. A belső piac teljes megvalósítása érdekében ezenkívül szükség van még a kölcsönös elismerés elvére, a fizikai és a technikai akadályok megszüntetésére, valamint a szabványosítás előmozdítására. Az új jogalkotási keret 2008-as elfogadásával előrelépések történtek az áruk szabad mozgása, az uniós piacfelügyeleti rendszer, valamint a CE-jelölés terén. A legújabb kutatások szerint az áruk szabad mozgása elvéből és a kapcsolódó jogszabályokból származó előnyök évente 386 milliárd eurót tesznek ki.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. valamint 28–37. cikke.

Célkitűzések

A tagállamokból származó, továbbá a harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékek szabad mozgása a szerződés egyik alapelve (az EUMSZ 28. cikke). Az áruk szabad mozgását kezdetben a tagállamok közötti vámunió részének tekintették, amely magában foglalta a vámok, a kereskedelemre vonatkozó mennyiségi korlátozások és hasonló intézkedések tilalmát, valamint egy közös külső uniós vámtarifa bevezetését. Később a hangsúlyt az áruk szabad mozgása előtt álló minden további akadály megszüntetésére helyezték annak érdekében, hogy megvalósulhasson a belső piac.

Eredmények

A tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások (kvóták) eltörlése 1968. július 1-jére valósult meg. Ezt a határidőt a kiegészítő célkitűzések esetében – azaz az azonos hatású intézkedések eltörlése és a vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálása tekintetében – már nem sikerült tartani. Ezek a célkitűzések központi szerepet kaptak az áruk szabad mozgásának megvalósítására irányuló folyamatos erőfeszítésekben.

A. A vámokkal azonos hatású díjak tilalma: az EUMSZ 28. cikkének (1) bekezdése és 30. cikke

Mivel a szerződés a fenti fogalom meghatározását nem tartalmazza, az ítélkezési gyakorlatnak kellett meghatározást nyújtania. Az Európai Unió Bírósága szerint elnevezésétől vagy alkalmazási módjától függetlenül minden olyan díj, „amely amikor azt egy valamely tagállamból behozott termékre kivetik, egy hasonló hazai termékre azonban nem, a termék árának megváltoztatása miatt a vámmal azonos hatást gyakorol az áruk szabad mozgására”, természetétől vagy formájától függetlenül azonos hatású díjnak tekinthető (a 2/62. és a 3/62. sz. egyesített ügyek és a 232/78. sz. ügy).

B. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma: az EUMSZ 34. és 35. cikke

Az Európai Unió Bírósága a Dassonville-ügyben hozott ítéletében arra az álláspontra jutott, hogy a tagállamok által elfogadott minden olyan kereskedelmi szabály, amely képes – közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan – akadályozni a Közösségen belüli kereskedelmet, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő (lásd az 1974. július 11-i, 8/74. sz. ügyet és a 2015. november 15-i, C-320/03. sz. ügy 63–67. pontját). A Bíróság érvelése az úgynevezett Cassis de Dijon ítéletben fejlődött tovább, megállapítva azt az elvet, amely szerint a tagállamok valamelyikében az adott ország méltányos és hagyományos szabályaival és gyártási eljárásaival összhangban, jogszerűen gyártott és forgalomba hozott bármely terméket minden más tagállam piacán engedélyezni kell. Ez az alapérvelés állt a harmonizáció hiányával jellemezhető esetekben működő kölcsönös elismerés elvének meghatározásáról szóló vita mögött. Ezért a tagállamok – még az európai uniós harmonizációs intézkedések (másodlagos uniós joganyag) hiányában is – kötelesek engedélyezni a tagállamok valamelyikében jogszerűen előállított és forgalomba hozott áruk szabad áramlását és forgalomba hozatalát saját piacukon.

Fontos megjegyezni, hogy az EUMSZ 34. cikkének alkalmazási körét korlátozza a Keck-ügyben hozott ítélet, amely kimondja, hogy az értékesítés egyes módjai nem tartoznak a cikk hatálya alá, amennyiben megkülönböztetéstől mentesek (vagyis minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik mind a nemzeti termékek, mind a más tagállamokból származó termékek forgalmazását).

C. Kivételek a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma alól

Az EUMSZ 36. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések alkalmazását, amennyiben azokat általános, nem gazdasági jellegű megfontolások (például a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság) indokolják. Az általános elv alóli ilyen kivételeket szigorúan kell értelmezni, és a nemzeti intézkedések nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei. Végül az intézkedéseknek közvetlen hatással kell lenniük a védelmezendő közérdekre, és nem haladhatják meg a szükséges szintet (arányosság elve).

A Bíróság továbbá a Cassis de Dijon-ügyben hozott ítéletben elismerte, hogy a tagállamok kivételt tehetnek az azonos hatású intézkedésekre vonatkozó tilalom alól (többek között a fiskális felügyelet hatékonyságához, a közegészség védelméhez, a kereskedelmi ügyletek méltányosságához és a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó) kötelező követelmények alapján. A tagállamok az eltérésekkel kapcsolatos nemzeti intézkedésekről értesítik a Bizottságot. Az eltérésekkel kapcsolatos nemzeti intézkedések felügyeletének elősegítése érdekében (az EUMSZ 114. és 117. cikkében, a 3052/95/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban és a 2679/98/EK tanácsi rendeletben megállapítottak értelmében) bevezetésre kerültek az információcserét biztosító eljárások és az ellenőrzési mechanizmus. Ezt a 2008-ban az úgynevezett „új jogalkotási keret” részeként elfogadott, kölcsönös elismerésről szóló 764/2008/EK rendelet révén még formálisabbá tették.

D. A nemzeti jogszabályok harmonizálása

A harmonizációs jogszabályok elfogadása lehetővé tette az akadályok felszámolását (például a nemzeti rendelkezések alkalmazásának megszüntetésével) és közös szabályok létrehozását az áruk és termékek szabad forgalmazásának, illetve az EU egyéb szerződéseiben szereplő célkitűzések – például környezetvédelem, fogyasztóvédelem, verseny – tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

A harmonizációt továbblendítette a minősített többség szabályának bevezetése, amelyet az egységes piac megteremtéséhez kapcsolódó legtöbb irányelv esetében alkalmazni kellett (az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek a Maastrichti Szerződéssel módosított 95. cikke), valamint az 1985. évi bizottsági fehér könyv javaslata értelmében egy olyan új megközelítés elfogadása, amelynek célja a bonyolult és részletes harmonizáció elkerülése. Az 1985. május 7-i tanácsi állásfoglaláson alapuló (és az 1989. december 21-i tanácsi állásfoglalásban és a 93/465/EGK tanácsi határozatban megerősített) új megközelítés irányadó elve a nemzeti szabályok kölcsönös elismerése. A harmonizációnak az alapvető követelményekre kell korlátozódnia, és csak abban az esetben indokolt, ha a nemzeti szabályok nem tekinthetők egyenértékűnek és korlátozásokat támasztanak. Az új megközelítés alkalmazásával elfogadott irányelveknek kettős célja van: az áruk szabad mozgásának biztosítása teljes ágazatok technikai harmonizációján keresztül, valamint az EUMSZ 114. cikkének (3) bekezdésében említett közérdekű célok (például játékok, építőanyagok, gépek, gázüzemű be rendezések és távközlési végberendezések) magas szintű védelmének garantálása.

E. A belső piac megvalósítása

Az egységes piac létrehozása magával vonta az áruk szabad mozgása előtt álló minden további akadály megszüntetésének igényét. A Bizottság 1985. évi fehér könyve megállapította a megszüntetendő fizikai és technikai akadályokat, valamint a Közösség által e célból teendő intézkedéseket. Ezen intézkedések többségét mára elfogadták. Az egységes piacnak azonban további jelentős reformokra van szüksége, ha meg akar birkózni a technológiai fejlődés kihívásaival.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament támogatta a belső piac létrehozását, és mindig kifejezetten segítette az „új megközelítést” az áruk szabad mozgásával kapcsolatban. Jogalkotási szempontból is lényegesen hozzájárult a harmonizációs irányelvekhez. A Parlament jelentős szerepet vállalt a 2008-ban elfogadott „új jogalkotási keret” elnevezésű csomag kapcsán is. A Tanáccsal folytatott tárgyalásain a Parlament számára a két legfontosabb kérdés a következő volt: az arra irányuló megállapodás biztosítása, hogy a részt vevő gazdasági szereplők egyre nagyobb felelősséget vállaljanak az általuk piacra dobott termékek megfelelőségének és biztonságának garantálásáért, valamint a CE-jelölés erősítése a fogyasztók jobb tájékoztatása révén. A különböző termékekre, például felvonókra, pirotechnikai cikkekre és robbanóanyagokra vonatkozó kilenc irányelvet magában foglaló összehangolási csomag révén a Parlament tovább folytatja a munkát e területen.

2011. március 8-i állásfoglalásában a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy egy, az általános termékbiztonsági irányelvet és a piacfelügyeletről szóló 765/2008/EK rendeletet felölelő jogszabály alapján valamennyi (akár harmonizált, akár nem harmonizált) termékre vezessen be egységes piacfelügyeleti rendszert, mivel az biztosítaná a magasabb szintű termékbiztonságot és piacfelügyeletet, és egyértelműsítené a jogalapot. A 2013. évi termékbiztonsági és piacfelügyeleti csomag erre a keretre épül. 2019. áprilisban a Parlament elfogadta a piacfelügyeletről és a termékmegfelelőségről szóló új rendeletet ((EU) 2019/1020 rendelet). E rendelet piacfelügyeletről szóló rendelkezései az uniós harmonizáció hatálya alá tartozó termékekre vonatkoznak, és biztosítják az egységességet és a fogyasztók bizalmát a piacfelügyelettel kapcsolatban.

Továbbá a szabványosítás is központi szerepet játszik a belső piac megfelelő működésében. A harmonizált uniós szabványok segítik az áruk szabad mozgását a belső piacon, lehetővé teszik az EU-n belüli vállalkozások számára versenyképességük növelését és védik a fogyasztók egészségét és biztonságát, valamint a környezetet. A szabványosítási reform tartalmának javítása érdekében a Parlament 2010. október 21-én állásfoglalást fogadott el. 2012. októberben a Parlament és a Tanács elfogadta a 1025/2012/EU rendeletet, amely korszerűsítette és továbbfejlesztette az európai szabványosítás mechanizmusát.

A hetedik jogalkotási ciklus kilenc irányelv jogalkotási felülvizsgálatát zárta le az összehangolási csomagban. A Parlament lezárta továbbá az építőipari termékek és textiltermékek forgalmazásával, a járművek biztonságával és környezeti teljesítményével, valamint a kedvtelési célú vízi járművekről és a motoros vízi sporteszközökről szóló irányelvvel kapcsolatos jogalkotási munkát[1].

A nyolcadik jogalkotási ciklus ezen erőfeszítéseket folytatva a kötélvontatású vasutakra, a gázüzemű berendezésekre, az orvosi eszközökre és az egyéni védőeszközökre vonatkozó szabályokat vizsgálja felül. A Parlament sikeresen lezárta az e-segélyhívóról szóló rendelettel kapcsolatos munkát, valamint az uniós közigazgatások, üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti interoperabilitási megoldásokról szóló határozatot (ISA2 program, (EU) 2015/2240 határozat). A körforgásos gazdaságról szóló csomag részeként a Parlament jogszabályt készített elő a CE-jelöléssel ellátott termésnövelő termékek egységes piacon történő forgalmazásáról ((EU) 2019/1009 rendelet).

A nyolcadik jogalkotási ciklus a műszaki előírásokkal kapcsolatos kölcsönös tájékoztatás javítására, valamint a kölcsönös elismerésnek a bejelentési irányelv, illetve a kölcsönös elismerésről szóló rendelet révén történő kiterjesztésére törekedett. 2019 áprilisában a Parlament elfogadta a gépjárművek biztonságára vonatkozó típusjóváhagyásról szóló rendeletet, amelynek célja az EU-ban évente több mint 25 000 halálesetet és 100 000 súlyos sérülést okozó közúti balesetek számának csökkentése. 2018 novemberében a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály munkaértekezletet[2] tartott e témáról a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság számára.

A Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a jogszabályt az 1024/2012/EU rendelet értelmében ki kell egészíteni olyan online platformokkal, mint a SOLVIT és a belső piaci információs rendszer (IMI). Ezek célja, hogy megkönnyítsék az információcserét a nemzeti hatóságok között és a Bizottsággal annak érdekében, hogy megoldódjanak a fogyasztók és a vállalkozások által az áruk vásárlása vagy értékesítése során az EU-ban tapasztalt problémák. Az (EU) 2018/1724 rendelet elfogadásával a Parlament arra törekszik, hogy mindezeket a platformokat hozzáférhetővé tegye a polgárok és a vállalkozások számára az Európa Önökért portálon és az egységes digitális kapun[3] keresztül. 2020 októberében egy tanulmány[4] elemezte az egyablakos ügyintézési pontok és más információs pontok szerepét az egységes piacon.

A legújabb kutatások szerint az áruk szabad mozgása elvéből és a kapcsolódó jogszabályokból származó előnyök évente 386 milliárd eurót tesznek ki[5].

A Covid19-világjárvány és annak következményei elleni összehangolt európai fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalásában a Parlament kiemelte, hogy rendkívül fontosnak tartja, hogy az EU belső határai nyitva maradjanak az áruk előtt. Emlékeztetett arra is, hogy az egységes piac közös boldogulásunk és jóllétünk forrása az EU-ban, illetve a Covid19-járvány kitörésére adott azonnali és folyamatos válasz egyik kulcsfontosságú eleme. 2020. május 15-én a Bizottság „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé – Covid19” címmel közleményt adott ki. Ez a koordináció és közös fellépés a világjárvány leküzdése érdekében, a tagállamok által elrendelt határkorlátozásoktól függetlenül lehetővé tette az alapvető áruk, orvosi eszközök és felszerelések mozgását Unió-szerte.

2020. június 19-i állásfoglalásában a Parlament emlékeztetett arra, hogy a schengeni térség az uniós projekt központi elemét képező nagyszerű eredmény, és felszólította a tagállamokat, hogy csökkentsék a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat és fokozzák erőfeszítéseiket a schengeni vívmányok integrációjának befejezése érdekében.

Egy 2020. novemberi tanulmány[6] áttekintette azokat a nemzeti szabályokat, amelyek korlátozzák az áruk és szolgáltatások szabad mozgását, valamint a letelepedés jogát az EU piacán. A következtetések egyike az volt, hogy bár az EU egységes piaca a világ legnagyobb és legsikeresebb példája a gazdasági integrációnak, még mindig nem mentes a szabad mozgás indokolatlan vagy aránytalan akadályaitól.

A Covid19-világjárvány jelentős hatást gyakorolt az áruk szabad mozgására a belső piacon. 2020 novemberében a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály webináriumot[7] tartott e témáról a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság számára. Ezen felvázolták, hogy az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását miként érintették a tagállamok által és uniós szinten bevezetett korlátozások. Részletesen foglalkoztak az egyéni védőeszközök és az egészségügyi ellátással kapcsolatos egyéb áruk áramlásával, és javaslatokat tettek arra vonatkozóan, hogy a jövőbeli válságok esetén hogyan kellene központosítani a közbeszerzéssel és az áruk szabad mozgásával kapcsolatos uniós koordinációt. 2021 februárjában ugyanebben a témában egy tanulmányt[8] tettek közzé, amelyet 2021. február 22-én mutattak be a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságnak. A kutatás értékeli a Covid19-válságnak a belső piacra és a fogyasztóvédelemre gyakorolt hatását, beleértve a világjárvány következményeinek enyhítése érdekében nemzeti és uniós szinten bevezetett intézkedések hatásait is. A tanulmány azt is elemzi, hogy milyen további intézkedéseket kell fontolóra venni annak érdekében, hogy a jövőbeli válságok során megerősítsük az EU belső piacának ellenálló képességét.

 

[1]A vonatkozó kutatás magában foglalja Maciejewski, M. és mások: EU Mapping: Overview of IMCO-related Legislation (Uniós felmérés: az IMCO bizottság hatáskörébe tartozó jogszabályok áttekintése), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2015.
[2]Delgado, P., Audera, M., Dobrita, A.,: Workshop Proceedings on Type-approval requirements for motor vehicles as regards their general safety and protection of vehicle occupants and vulnerable road users („A gépjárművekre vonatkozó típus-jóváhagyási követelményekkel kapcsolatos eljárás az általános biztonság, valamint az utasok és a veszélyeztetett úthasználók védelme tekintetében” című munkaértekezlet jegyzőkönyve), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2019.
[3]A vonatkozó kutatás magában foglalja Duke, C.: Single Digital Gateway: how EU could meet expectations of citizens and businesses? (Egységes digitális kapu: Hogyan tudná az EU teljesíteni a polgárok és a vállalkozások elvárásait?), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2018.
[4]Salsas-Forn, P. et al.: The role of Single Contacts and other information services in the Single Market (Az egyablakos ügyintézési pontok és más információs szolgáltatások szerepe az egységes piacon), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020.
[5]Poutvaara P.: Contribution to Growth: Free Movement of Goods. Delivering Economic Benefits for Citizens and Businesses (Hozzájárulás a növekedéshez: az áruk szabad mozgása. Gazdasági előnyök a polgárok és az üzleti vállalkozások számára), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2019.
[6]Dahlberg, E. és mások: Legal obstacles in Member States to Single Market rules (Az egységes piaci szabályok jogi akadályai a tagállamokban), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020.
[7]Milieu Consulting SRL: The impact of COVID-19 on the Internal Market and Consumer Protection - IMCO Webinar Proceedings (A Covid19 hatása a belső piacra és a fogyasztóvédelemre – az IMCO-webinárium jegyzőkönyve), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2020.
[8]Marcus, J. S. és mások: The impact of COVID-19 on the Internal Market (A Covid19 hatása a belső piacra), a Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztály által az IMCO bizottság megbízásából készített kiadvány, Európai Parlament, Luxembourg, 2021.

Christina Ratcliff / Barbara Martinello